ERDÉLYI

PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
EG YHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.

1879.
FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS

pZÁ SZ p O M O K O S,

ev. ref. pap és egyházker. közjegyző.

KILENCZEDIK ÉVFOLYAM.

1 © 7© .
NYOM, SÍÉIN JÁNOS M. K. EGYET. NYOMD. AZ EY. REF. TANODA BETŰIVEL.
 Uj templom (L —t.) . 450.
TARTALOM^ Felvilágosítás. Dósa D é n e s ........................................451.
Az isten temploma, egyházi beszéd. Szász Domokos 458.
V ezércziltkek, tanulm ányok, értek ezések , egyházi Molnár A. javaslata s egyházkerületünkgymnasiumai.
beszédek. Demeter Károly . . . . . . 470.
Üdvözlet az érd. ref. egyházkerületi közgyűlés tagjai­
i\. reformált egyház országos szervezkedése Szász hoz. Hegedűs István . . . . . . 478.
Béla 2, 13, 25. Gymnasiumaink múlt évi értesítői, Gönczi Lajos 481, 501,
Középiskolai ügyünk vitatása. Bőd Károly 4, 16, 29. 511, 516, 526.
Lajthántuli népiskolázás. Felméri Lajos . . 37. Egyházi beszéd. Demeter Sámuel 496.
A socialisnms és a jelenkor. Böhm Sándor 4 1 ,5 3 , 66,75. Közgyűlés után „ „ 506.
Az ének és zene középiskoláinkban. Bőd Károly . 49. Révész Im re terve. Szász Béla 514.
A román nyelv és az érd. ev. ref. egyházkerület. A simonia . . . . . . 522.
Iioós Ferencz . . . . .61. Az islamismus fény- és árnyoldala. Nagy József 523.
Késütés a prot. egyház autonómiáján. Dr. Kolozsvári 530, 538.
Sándor . . . . . . 73. Denique censeo. Szász Béla . . 529.
A negyedik evangélium, összehasonlítva a más három Megint a Simoniéról! Demeter Sámuel 537.
evangéliummal y + k . 78, 87, 101, 113, 120. Év végén (L— t . ) . 545.
Böj t r e. . . . . . . 85.
Czelder Márton vétója. Szász Domokos 97. Szépirodalm i közlemények.
A biblia fvrdii.ások történetéhez . . . . 104.
Az osztrák legfelsőbb törvényszéknek egy döntvénye.
Szász Domokos . . 109. Egy szép lélek vallomásai, fordítás Göthe „Meister
Yilmosá“-ból Nagy Károly 3, 13, 27, 39, 50, 62,
Hazat népiskolázás. Felméri Lajos 121.
Szeged! Szász Domokos . . 131. 75, 86, 98.
Négy fal között. Horváth István 133. Szép élet, költemény. Szász Károly 74.
Pro dorao 1 145. Egy barát halálára költemény. X . . . . 90.
Kenan Ernő . . . . . . . . . . 149. Vezérczikk elbeszélésben. Bányai Géza 110, 122, 134,
Egyházkerületünk itélö Hatalma, főtekintettel a házas­ 146.
sági perek ellátására. Szász Domokos 157, 170. A becchingtoni kilencz ifjú hölgy, angol beszély. 164, 178,
Egy elvi fontossága kérdés. Dr. Jenei Vidor 175. 189, 199, 213.
Üdvözlő hangok. Szász Domokos 18 2 . A maorik költéséről. Böhm Sándor 126, 136, 146, 158,
Kis pad a parochia előtt. Mike Lajos 183. 172.
A töredel messég órái. Szász Domokos . . .1 9 3 . Ressurrexit, költemény. Böhm Sándor 169.
Még egyszer a román nyelv és az erdélyi ev. ref. Győzelem, rajz. Endrödi Sándor . . . 226.
egyházkerület . . . . 194, 206. Az urvacsorai növendékek. Tegnér Izaias idyllje 238, 248.
A protestáns egyetem kérdéséhez. . . . . 205. Kiszakított levelek egy öngyilkos naplójából. B. S. 282.
A suprema inspeetio. Szász Béla 217, 229, 241, 253. Dante. Böhm Sándor . 287, 299, 310, 319, 331.
A növényvilág mythologiája . . 231, 243, 255, 267 Az ifjúkorból, költemény, Seemann után, m + f . . . 295*
Még egy szó az állami főfelügyelet kérdéséhez 265. A m.-gyerőmouostori templomban. Gyarmatiig
Harcz . .? Szász Béla . . . . . 277. Zsigmondné . . . . 415, 422.
Keclam és vezérczikk. Dr. Kolozsvári Sándor 285, 297, Az eladott rózsabokor, holland beszély . . . . 454.
309, 317, 365. Életszabályok fiamnak, németből Ifj. Szász Károly 475.
A felügyeleti jog szabályozásáról .. , 289. A haleszi asszonypap. Bányai Géza . 504.
Egy felette kényes kérdés szerencsés megoldása. Hege­ A magvető, költemény. Indali Gyulától 542.
dűs István . . 329. Visszaemlékezés Mentovichra Szász Károly 550.
Jó alkalom. Szász Domokos . . . . 337.
Igazgatói beszéd. Jancsó Lajos . .• . 318, 330, 338. Történelem i közlem ények.
A konventi tagok figyelmébe. Szász Béla . 345, 353.
Testvéri üdvözlet a Dávid F . ünnepélyre. Hegedűs Adalék a budái zsinat történetéhez, közli Szász Do­
I s t v á n ....................... . . . . 373. mokos ..............................................7, 18, 31, 44.
Az állami főfelügyelet kérdéséhez . 385, 394, 406. Bethlen Gábor levele Alvinczi Péterhez, közli Szilá­
A kath. szentszék felfogása némely vegyes házassá­ gyi Sándor ............................. . 26.
gokra vonatkozólag. Dr. Jenei Vidor . . . 388. Adalékok az érd. ev. ref.'’egyház történetéhez, közli
Molnár Aladár javaslatának indokolása 389, 396,409. Szabó Károly . ....................... 261, 272, 314.
Á tanárválasztás kérdéséhez Szász Béla 409. Egyháztőrtéoelmi levéltárczák, közli Szabó K . 342, 362,
A lelkészképzésröl. Nagy László 425. 370, 443, 456, 467, 476.
Közgyűlés (L —t . ) . . . . . . . 437. Egyháztörtónelmi emlékek, közli Koncz József 402.
Az Űré a szabaditás. Egyházi beszéd. Szász Domokos 445. A 01 ének története, Kálmán Farkas 438.
Apáczai János egy eddig ismeretlen levele, közli Helyreigazitásúl . . 153.
Herepei Gergely .............................................. 492. Benedek Áron (necrolog) . . . . 155.
Adalék a kolozsvári ref. egyház történelméhez, közli Kimutatás az 1878 évi államsegély kiosztásáról 159.
Herepei Gergely 528, 535, 543. Szentiváuyi Eerencz (necrolog) . 167.
lg. tanácsi körlevél az esperesekhez . . . . 167.
V idéki élet. Hódoló felirata a hazai ref. egyházkerületekuek 0 F e l­
ségeik ezüstmeunyegzőjére . 181.
A n.-enyedi egyházmegyéből 361, 369, 381. Igazgató tanácsi jelentés a rnoldva oláhországi missio
A ' széki egyházmegyéből . . 9. állásáról . . . . 202, 215.
A sepsi egyházmegyéből . 161, 176, 181-, 197, Pontoza'ok az állami fóielügyelet tárgyában . 218.
209, 222, 356, 464, 518. Alapszabály tervezete az érd. ev. ref. egyh. kér. köl­
A kolozs kalotai egyházmegyéből . . . . 185. csönös tűzkárbiztositásának . . . 245, 257.
A marosi egyházmegyéből 197, 259, 293, 302, 350. lg. tanácsi hivatalos átirat tankönyvek tárgyában . 257.
433, 439, 453. 515, 534. A tanügyi, előadó hivatalos jelentéséből 292, 301, 320.
A hunyad-zarándi egyházmegyéből 210, 223, 303, 312, A kolozsvári ev. ref. főtanoda tanterv-javaslata 331, 339,
323. 346, 354, 367, 374.
A szebeni egyházmegyéből . . 234, 472. Molnár Aladár javaslatából . . . . 378.
A szilágy-szolnoki egyházmegyéből 235, 324, 411. Az „egyházi és iskolai szemle“ szerkesztőjének, clr. Ko­
A gyulafehérvári egyházmegyéből . . 333, 340, 349, lozsvári S. . . . . . . 352.
370, 399, 412, 410. Az érd. reform, fő- és középta::odák tanárainak 8.-
Erdővidéki egyházmegyéből 356, 368, 391, Szt.-györgyöu tartott értekezlete 39J, 421.
398, 410, 432. Ll. gr. Bethlen János (necrolog) . 393.
A királyhágóntúliegyhkerületek köréből 2 2 1 , 3 1 1 , 332 , 348. B. Way Miklós ő nagyméltó apának a conventet meg­
Püspöki vizsgálat alatti egyházközségekből . 465. nyitó beszéde . . 405, 417.
A raoldva-otáhomági missio köréből 358, 431. Tudósiiás a eonventről, nokos 414, 418, 427.
Templom szentelés Zsobok.. . . . . 462.
Iro d a lo m . Iiözhatisági döntvény, a zsoboki törvénytelen áttéré­
sek ügyében, Szász Domokos . 463,
Egyházi lapok szemléje 20, 32,
45, 56, 82, 92, 106, lg . tanácsi vélemény a tanodák vagyonának kezelése
117, 123, 138,
162, 177, 186, 198, s ellenőrzése felől . . . . 479.
211, 224, 236,
247, 260, 269, 281, Elnöki megnyitó az 1879-iki kerületi közgyűlésen 486.
294, 306, 313,
325, 334, 3 5 1, 400, Jelentés az ig. tanács évi működéséről 487.
441, 454, 465,
474, 484, 492, 512, Az érd. ev. ref. egyházkerület közgyűlése 490.
518, 534, 541, 549. Püspöki jelentés . . . . . . . 494.
Irodalmi szemle és kőnyvészet 22, 33, 5?, 70, 92, 107, Tervjavaslat az egyházmegyék uj beosztására, Szász
129, 140, 163, 186, 270, 305, Domokos . . . . . . . 506.
401, 504, 512, 519, 549. Az egyetemes ref. tanügyi bizottság üléséből, Parádi
Kálmán . . . 515, 525, 532.
Az egyetemes ref. tanügyi bizottság tervezete s ha­
V egyes ta rta lm ú közlem ények tásköre . . . . . . 525.
(Hivatalos jelentések, gyűlésekről tudósítások, püspöki kö- Egy kis felvilágosítás, Páll Károly 526.
rözvények, necrologok stb.)

Az állandó igazgató tanács nagy illéseiből 19, 68, 115, K ülföld.

220, 279, 321, 356, 397, 453.
Az áll. ig, tanács kis üléseiből . 45, 55, 80, 91, 127,
l ó i , 196, 208, 233, 269, 291,
301, 311, 424, 439, 473, 483,
517, 533, 540, 548.
Püspöki körözvónyek 24, 48, 84, 119, 144, 156, 174,
192, 240, 264, 328, 336, 364,
372, 404, 436, 469, 485.
Egy érdekes esküdtszéki tárgyalás . . . .69.
A kolozsvári ref. egyházközség képviseleti közgyűlé­
séből 80.
Afrika, Amerika, Anglia, Belgium, Francziaország,
Helvetia, India, Németalföld, Németország, Olasz­
ország, Oroszország, Portugália, Siam, Spanyol -
ország, Szerbia, Törökország 11, 22, 46, 58, 70, 82,
117, 130, 141, 188, 211, 260,
325, 442, 466, 475, 503, 519,
542.
 X. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Január 4. 1. szám.
M egjelenik <Hirdetési dijak:
minden vasárnap.
ERDÉLYI f n «•
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
SzorkMsttffiégi o kiadói szállás:
után 30 kr.
b.-farkasutcza 16. sz. Lova Nagyobb és többször megje­
a lap szellemi s anyagi lenő hirdetéseknél külön ked­
ügyeit illető minden külde­ vezményt nyújt a kiadóhivatal
mények czimzendők. " (Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza, EGYHÁZI É S ISK OLAI H ETILAP. Egész évre 6 frt., félévre 3
írt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O SI S i e t s z IDonaoiteos.

T a r t a l o m : Excelsior. (Sz. s j — Egyházi viszonyok Németországban. A „Contempary Review" nyomán. — Traditió*

(Tanulmány .) Lénáid József. — Ki a legnagyobb. Kradolfer nyomán. — Az áll. ig. tanács r. gyűléséből, r. t. — Külföld; (Németország,
Anglia, Spa nyoloi’6zág, Görögovszág.) — Irodalmi szemle. — Egyházi lapok szemléje — T árcza: A vén sirásó. Jakab Ödön. — ^Egy­
háztörtélié Imi adatok. Apafi Mihály korából. Közli: Szilágyi Sándor. — Különfélék.

Az Erdélyi prot. Közlöny“ előfizetési ára:

J évre - — 6 frt
Félévre - - 3„
Negyedévre - - 1 „ 50 kr.
A sietéiiyel sorai « líM a iie í s lelkészet számára a M tm éiyí árak Maira is ISatartatiiak, Is M ii:
III. oszt. egyházaknak s lelkészeiknek: IV. oszt. egyházaknak s lelkészeiknek:
Egész évre — — — — 5 frt. Egész évre — — — — 4 frt 60 kr.
Félévre — — — — 2 50kr. Félévre — — — — 2 80 ,
Negyedévre — — — — 1 25 Negyedévre — — — — 1 „ 15
Jg U fT Egyszerre beküldött Üt új előfizető után tiszteletpéldánynyal szolgálunk.
I
K o l o z s v á r t , 1880. január 1.

E x c e l s i o r . protestantismus teremtő erejének ily bizonyítékait

Kolozsvár 1880 jan. 1.
(Sz— s.) A magyar protestantismns történeté­
nek évlapjain a tegnapi nappal bezárult év a jobbak
sorába lesz följegyezve.
Be kell ugyan vallanunk, hogy nagy szabása
alkotásokat, melyek a protestantismus jövendőjének
újabb biztosítékai gyanánt szolgálhatnának, nem ho­
zott létre s igy messzibbre kiható diadalmak útját
nem jelölik. Igaz, hogy ilyenek létrehozására s ki­
vívására a különben is felette rövid emberi életnek
egy oly parányi részecskéje, mint egy elfutó eszten­
dő, csakis kivételes esetekben, a korszakokat megal­
kotó pillanatokban szokott elegendő lenni, s fájda­
lom, rég letűntek azok az idők, midőn a magyar
nem egyszer fölmutatni képes vala
Ma már a protestantismus, nálunk is — mint
egyebütt — a bár folyton folyó, de lassú, sőt a
felületesen vizsgáló által alig fölismerhető mérvű
fejlődés korszakát éli, mint a folyam, mely kelet-
keztében nagy robajjal rohan alá a sziklák öléből,
midőn a lapályra ér, széles ágyat alkot magának 9
alig hallható zúgással, alig látható hullámvetéssel
csöndesen halad tova az óczeán felé
De a mélyebbre pillantó e csöndes mozgásba
is látja a soha meg nem szűnő forrongást, fölisme­
ri a haladás tüneteit, az életerőnek ama titkos ru­
góit, melyek elrejtetten is munkásságban vannak s
a fejlődés örök törvényei szerint előkészítik az á t­
 2
alakulások ama nagy korszakait, melyek űj meg új
medrekbe terelik a végnélkül fejlődő emberi szel­
lemet.
A protestantismus örök dicsősége épen abban
áll, hogy erejének egész teljességével előkészíti s
egyengeti a fejlődés ez útját az által, hogy tiszteletbe ta rt­
ja az igazságot íürkésző szellem jogait, védi s ter­
jeszti a gondolat és szó szabadságát, ápolja mind­
azon tényezőket, melyek az emberi nemesebb term é­
szet fejlesztését elősegítik s az örökigaz, jó és
szép ideáljainak az életben megvalósítására tör.
A föld kerekségén élő s munkáló protestantis­
mus ez örök dicsőségéből egy parányi részt követel
magának a m a g y a r protestantismus is s első sor­
ban annak túlnyomó többségét alkotó része, a m a ­
g y a r r e f o r má 1 1 e g y e t e m e s e g y h á z .
Zajtalanéi ugyan s az önfenntartás nehéz ter­
hével vm dva, de tiszteletre méltó, nagy és nemes
munkát végez, mely az egész megyar nemzet val­
lásos életének s közmivelődési haladásának jelentékeny
tényezője.
Több, mint k é t e z e r templomában — a fel­
nőttek iskoláiban — a Krisztus igéjének hirdetői
szolgáluak s terjesztik ama fensőbb, tiszteltebb vi­
lágnézetet, mely a Krisztus evangéliumában nyert
kifejezést s melynek igazságai, mint az emberi ne­
mesebb természet mélyéből fakadók s annak örök
szükségeit kielégítők, daczolnak az emberi tévelygés,
tudatlanság, stilyedés minden hatalmasságaival s ön­
magokban hordozzák a diadalom bizonyos zálogait.
Több mint h á r o m e z er népiskolájában— a kisde­
dek templomaiban — neveli s oktatja s z á z e z ­
reit azoknak, kiknek soraiból válnak ki a haza s
egyház reményei s egy jobb jövendő munkásai.
Verejték hullatással keresett s megtakarított
filléreiből egymagában h a r m i n c z k ó t fő tanodát s
középiskolát tart fönn, többet mint a testvér pro­
testáns felekezetek együtt véve, sőt többet, mint a
magyar állami, az n. n. királyi katholikus s a ta ­
nulmányi alap millióiból fönntartott összes ily in­
tézetek száma. Ezeken kívül van még ö t hittanfo­
lyama, h a t jogakadémiája, h á r o m tanitóképezdéje,
s létrehozta az óvodák, tápintézetek, árvaházak stb.
egész hosszú sorát.
Pedig az-ellenséges áramlatok erős táboraival
kell folyton küzdenie, vívnia kell harczát a létnek
és a jognak. Earczát a l é t n e k , szemben amaz egy­
házi hatalommal, mely keletkezése első pillanatától
kezdve, megsemmisítését tűzte ki czéljául, s hogy
ezt elérhesse, szövetségre lépett a legnagyobb földi
hatalmasságokkal s nem egyszer az alvilág setét
szellemeivel is, figyelmen kívül hagyva a Gamáliel
bölcs szavait: „H a n e m e m b e r e k t ő l v a n e ta­
n á c s , t i a z t f ö l n e m b o n t h a t j á t o k . " Es har­
czát a j o g n a k , szemben gyakran ama világi ha­
talommal, melytől — magának a magyar államnak ér­
dekében első sorban méltán várhatná a védelmet és
segedelmet, mert századok története bizonyítja, hogy
a magyar protestantismus szabadsága s önrendelke­
zési joga a magyar nemzeti s állami lét szabadsá­
gának s függetlenségének erős palládiuma. És még
is, az elmúlt évben is, ugyané hatalommal, s a j á t
n e m z e t i k o r m á n y á v a l , szemben vala kénytelen
síkra szállani s épen azért lesz az elmúlt év a ma­
gyar protestantismus jobb évei sorába följegyezve,
mert e küzdelme diadallal végződött.
És föl lesz jegyezve azért is, hogy a támadás,
melynek ki lön téve, javára szolgált s a keserűből
édes jőve ki. A közveszély láttára a lehanyatlott
karok fölemelkedtek, a meglankadt szivek sebesebben
dobogtak föl, az összetartás szükségességének érzete
elevenebbé lett, s nagy méretekben indult meg az
előkészületnek ama mozgalma, melynek feladata egy­
házi életünk megújhitása, közoktatási szervezetünknek
a kor követelményei színvonalára emelése, a szét
ágázásban egymást ellensúlyozó erőknek egy magosabb
egységben s összhangzásban tömörítése s ez által a
létért s jogért vívott harczban a végdiadal teljes
biztosítása.
Mert egy dicsőséges m ú l t n a k méltó örököse
csak egy dicsőséges j ö v e n d ő lehet. Erre kell mun­
kálnunk, ezért kell küzdentink, fólyton fokozottabb
jeleit adva életképességünknek, a szabadságra érett
voltunknak, a magyar nemzeti közmivelődésre áldásos
befolyásunknak, hadd győződjenek meg trón és nem­
zet, a király és haza, sőt még ellenségeink is, hogy
van j o g u n k a l é t h e z s l é t e l ü n k i g a z o l j a
jogainkat!
Legyen ez új évben összes munkálkodásunkban,
minden erőfeszítéseinkben jelszavunk s még álmunk­
ból is riasszon föl minket ez a szó:
iExcelsior!
Egyházi viszonyok Németországban.
A „Contemporary Keview“ nyomán.
A fennirt czim alatt Schulte tanár érdekes ismerte­
tését adja a német egyházi viszonyoknak a „Contempora-
 3
ry Review“ egyik közelebbi füzetében. Szükségesnek látszik „ , Egy val-
Tartomány. Katholikusok. Protestánsok. Kér. felekez. Zsjfldk, lási testü­
e kitűnő tanulmányt a magyar olyasé közönséggel is meg­ lethez sem
tartozik.
ismertetni, annyival inkább, mert előttünk mi sem lehet Poroszország 8.625.840 16.712,700 59.400 339,790 4674
közönyös, a mi bár Közvetve is a vallásos élet fokozására Bajorország 3.578,142 1.392,120 4.889 51.335 904
irányul. E század gondolkozása nemcsak azért táplál elősze­ Szászország 73,349 2.674,905 6.541 5.360 431
retetet ily kérdések iránt, mivel a vallás eszméjét bölcse­ Würtemberg 569,578 1.296,650 12.881 4.167 229
leti jelentőségre emelte, de mert, mint Schulte bevezető Baden 958,916 517,861 3.842 26.492 68
szavaiban igen helyesen jegyzi meg, Európa összes keresz­ Elsass-Lothr. 1.204,181 285,329 3.198 39.002 194
tyén államaiban, az egyház történelmi fejlődése tekinteté­ Hessen 251,172 602,850 3.889 21.652 655
ben, egyikévé lön társadalmi rendszerünk legkiválóbb té­ Mecklenburg }
ö \ 2,258 548,741 — 2.786 —
nyezőinek. Sok századon át a papság mindenütt fontos po­ Schwerin J
litikai állást foglalt el. így az 1806 előtti német biroda­ Oldenburg 71,743 245,054 909 1.578 30
Anhalt 3,473 208,238 91 1,703 —
lom államjogi eszméi theokratikus elméletektől vevék szí­
Más államok 39,045 2.234,575 4,968 22,650 8,942
nüket. Nem csoda, hogy egész 1792-ig huszonhét német
területen uralkodtak katholikus érsekek és püspökök, nem E szerint a katholikusoJr 36 százalékát teszik az ősz*
is számítva a negyvenöt apátságot s más egyházi méltósá­ szes népességnek, a protestánsok 62*5 százalékát, a zsidók
gokat. E területeken a katholikus egyház természetesen ural­ 1*2 százalékát, a többi pedig csak 0.3 százalékát. Porosz-
kodó államegyház maradt. De hasonló befolyásra tett szert országban a münsteri, aiz-la-chapelle-i, kölni kerületek egé­
a protestáns egyház is, azon tartományokban, melyeket a szen, s Düsseldorf, Tréves, Arnsberg, Boroszló és Holien-
hitújítás szelleme közelebbről érintett. Csakhogy a protes­ zollern, részben kizárólag katholikusok, vagy legalább cse­
táns egyházak kormányzása, igen kevés kivétellel, az ural­ kély számú protestánssá!. Ép úgy Bajorországban a régi
kodó fejedelmek kezeire szállott át, kik ennélfogva, a leg­ bajor tartományok s Badenben, Würtembergben, Hessenben
újabb időkig, mint az egyházak törvényadói, főtanácsaik út­ nehány kerület, mely előbb az egyház birtokát képezte.
ján kormányozták azokat. így a porosz király, a wtirtem- Másfelől Brandenburg, Pomerania tartományai, a porosz
bergi király stb. A német tartományok képviseletében is a Szászország egy része, a szász királyság, szász herczegsé-
főpapok állanak első sorban. Végül egész a múlt század gek és fejedelemségek, Mecklenburg és a Hanza-államok,
közepéig a katholikus egyházjog nemcsak katholikus tarto­ csaknem kizárólag protestánsok, elenyésző katholikus töre­
mányokban volt érvényes az illető hitfelekezetre nézve, de dékkel. A birodalom többi tartományai vegyes népessegüek,
oly protestáns területeken is, melyeken a kaiholikusok val­ néhol a protestáns, néhol a katholikus elem gyönge túlsú­
lásuk szabad gyakorlatával bírtak. Ennek megfelelő jogokat lyával.
élveztek a protestánsok is saját fennhatóságaikon kívül. Ausztria ellenben, lehet mondani, egészen katholikus,
Érthető ebből, mért jött az egyház szoros kapcsolatba a mert a 400,000 protestáns számba sem jöhet 21.500,000
társadalmi elet minden körével, elannyira, hogy nélkülöz- katholikus m ellett; mi több, alig egy két kisebb városban
hetlen segélyeszköz ma már a gyakorlati politikusra nézve van életképes protestáns testület. A zsidók kerekszámmal
az egyházi állapotoknak alapos tanulmányozása, ha biztos 850.000-en vannak az egész német birodalomban s nagy
tájékozást akar magának szerezni bizonyos napi renden le­ városokon kívül, minő Berlin, Boroszló, Frankfurt, főként
vő kérdésekben, katholikus kerületekben települnek.
Schulte egyaránt öleli fel a katholikus és protestáns Lássuk most az elemi és középoktatás iigyét. Ama
áramlatokat, a mennyiben tudniillik azok a nemzeti élet nagy küzdelem, mely csak nem rég zajlott le Poroszország­
sajátságos alakulását egy vagy más módon előkészitették. ban s még mindig visszahangzik Francziaországban, Bel­
Mindamellett, tán kissé túlzó óvatosságból tartózkodik bí­ giumban és Olaszországban a felekezeti iskolák mellett, az
ráló. észrevételeket tenni a fennálló viszonyokra s megelég­ egyházi befolyás biztosítása érdekében — mutatja, meny­
szik, adandó esetekben, pontos és részletes statistikai ki­ nyire igaza van a porosz közmondásnak, hogy a jövő a ta­
mutatásokkal. Szakaszonként fejtegeti a vallási élet nyil- nítók kezében van. Hogy a német iskolák közművelődése
vánulatainak különböző köreit, az iskolákat, társulatokat, hatását érdeme szerint méltányolhassuk, szükség ismernünk
alkotmány-szervezeteket, külső és belső istentiszteletet és azok különleges jellegét s törvényes állását is, úgy az ál*
az egyházi sajtót. Összehasonlítás kedvéért néhol kiterjed lammal, mint az illetékes vallásos testületekkel szemben.
Ausztriára is s ily részletei ránk nézve felette tanulságo­ Itt Schulte a porosz közoktatási minisztérium hivatalos je­
sak. íme, mindjárt egy táblázat, mely a különböző vallásfe­ lentéséből idéz egy részletet, mely miután Németország
lekezetek népességi arányát tünteti fel, Németországon és nagy részére kiterjed, elegendő alapul szolgálhat az össze­
Ausztriában az 1875-iki népszámlálás alapján: hasonlításokra és következtetésekre.
*
 4

sen azt lehetne várni, hogy a tanulók 36 százaléka katlio-

likus, 62 százaléka protestáns s 12 százaléka zsidó legyen
(lásd fennebb). Az eredmények azonban azt mutatják, hogy
a gymnasiumi tanulók százalékaránya így á l l : protestánsok
68'6 százalék, katholikusok 21*1, zsidók 9*9; a reáliskolai
tanulóké pedig emigy: katholikusok 11.6 százalék, protes­
tánsok 79*5, zsidók 8*4. Úgy a zsidó, mint a protestáns
tanulók száma a gymnasiumokban fokozatos növekedést mu­
tat, mig a katholikusoké folyton fogy. Már pedig mielőtt
valaki felelős államhivatalba léphetne, szükség, hogy gym-
nasiumot vagy reáliskolát végzett legyen. A pro-gymna-
siumi tanulmányok legfölebb egy éves önkéntesi kedvez­
ményre képesíthetnek a hadszolgálat körül. Kitűnik továb­
bá) még a megelőző számadatokból: 1-ször. Hogy képessé­
gűkhez viszonyítva a zsidók, a gymnasiumra előkészítő is­
kolákban kétszer akkora számmal vannak csaknem, mint a
katholikusok. 2«or. Hogy a gymnasiumokban 100 tanuló
közt van 42 kathálikus, 48 protestáns és 9 zsidó. 3 -szór.
Hogy a pro-gymnasiumokra előkészítő iskolákban a zsidók
A porosz tanodák létszámkimutatása.

aránylag nagyobb számmal vannak képviselve, mint a ka-

tliolikusok. 4-szer, Ugyanezen eset fordul elő és még nagyobb
mértékben, a reáltanodák előkészítő iskoláiban. 5-ször. A
felsőbb grammatikai iskolák minden 100 tanulója közül
csak 18 katholikus, 78 ellenben protestáns és 5 zsidó.
Világos ebből, hogy a protestánsok azok, kik gyer­
mekeiket aránylag legteljesebb számmal részesittetik a fel­
sőbb oktatás oly előnyeiben, melyek államkivatalókra, vagy
bárminemű ipari s kereskedelmi üzletágakra képesitnek, el­
lenben a katholikusok elmulasztják ezt tenni. Ugyannyira,
hogy ha a fentnovezett tanodák teljes létszámát vesszük,
úgy találjuk, hogy 1877 — 78 telén Poroszország katholi­
kus lakóinak csak 0*26 százaléka, ellenben a protestánsok­
nak 0.5 s a zsidóknak 3*4 százaléka szerepel abban. Schul-
te kivonja ebből a következtetést, hogy ha az arány állan-
dólag igy marad (s pedig nem változik, lia visszafelé me­
gyünk) úgy a fontosabb államhivatalok, valamint az oivosi
s jogi pálya, ipar és kereskedelem mindinkább a zsidók ke­
zeire jutnak.
A történelem azt mutatja, hogy a tömegnek nincs
irányadó befolyása az állam és társadalom fejlesztésére,
legfölebb csak átmenetileg, forradalmi úton, Ellenben min­
dig és mindenütt a müveit osztályok tartják a jövőt ke­
zeikben. A katholikus befolyással együtt, a katholikus te­
kintély is el kell hogy veszítse varázsát. És ez igy van
Ausztriában is. Ha már most azt kérdjük, minek tulajdo­
níthatók e jelenségek, melyek a katkolicismus alá ásására
vezetnek, nem hunyhatunk szemet azon felelet előtt, hogy :
főkóp és első sorban a római egyház rendszerének. A hi­
erarchia még ma is szellemi nyűgöt vet a népre. Papjaitól
nem kíván magasb értelmi képzettséget ebben összeüt­
közésbe jön az állam követelményeivel, Mert, ha az általá­
nos művelődés intő szavának engedne, többé nem volna ké­
pes szellemi zsarnokságot gyakorolni. Állítják a püspökök,
hogy ha a papságot felvilágosítanák, ezzel kénytelenek vol­
nának annak sorait tetemesen megcsonkítani, holott ez nem
a z «« íe lo k e z o t isk u lalálu tjaL ű in ak . s z á m á t, Ú gy kÖ V 8 tk eZ 0 t8 - áll Kóma czéljában, Kómának hatalmas egyházi testületre
 5

van szüksége, melylyel hatni tudjon a népre. S valóban Figyelmet érdemel még Németország társadalmi vi­
úgy is találjuk, hogy a klérus nagyobbára a köznép zömé­ szonyainak ismertetése rendén, a n ő n e v e l é s ü g y e is.
ből van toborzva, azokból, kik a papi állásra a nyugal­ Egész 1875-ig katholikus tartományokban nem igen léte­
mas és gondnélküli élet csábjaiért csengenek s kik után, zett felsőbb leányiskola, kivéve azokat, melyek vallásos
hála a coelibatusnak, a szegény rokonoknak is van kilátá­ testületek vagy apáczák kezein voltak. Ezek aztán tá p in ­
suk némi kis jövedelmi forrásra. Ezért a pap, mint ta ­ tézetekkel állottak kapcsolatban, hová a tehetős középosz­
nácsadó, rendesen a theologiai pályát ajánlja. Gyárossal és tályból származó katholikus leányok az elemi iskolák vé­
nagy-iparossal nem rokonszenvez, igen függetleneknek ta­ geztével, egy vagy több évre felvétettek, sokszor már tíz,
lálja őket; állami tisztviselő is csak úgy nyeri meg ke­ tizenkét éves korukban. A tanítás franczia ultramontán in­
gyét, ha klerikális politikát követ. Általában a köznépre tézetek példájára történt, oly czóllal, hogy a növendékek­
nézve elégségesnek találja, ha olvasni , Írni, számolni tud, ben erős vallásos hajlam ébresztessék föl. Máskép áll a
s megőrzi szive egyszerűséget. E kényszer-iskolázás ered­ dolog protestáns vidékeken. Itt nincs valamirevaló város,
ményeit tüntetik elő az iskolai kimutatások, Belgiumban, melyben egy vagy több nyilvános felsőbb leányiskola ne
Francziaországban, Ausztria és Németország nagy részében, volna található, nem is emlitve a magán-intézeteket. Aztán
katholikus részről. meg a tanítás általában 1000, mint a katholikus iskolákban
Németországon a tankötelezettség 7— 14 évig terjed. s tanítványai is versenyezhetnek minőségben ©mezekével.
Mint mindenütt, úgy itt is, ez elv számtalan gyakorlati Bizonyság erre, hogy ritka az oly protestáns leány, ki
nehézségekbe ütközik. Bizonyságot szerezhetni erre nézve katholikus iskolába jár, mig ellenben katholikus szülők
az ujonczozási kimutatásokból, melyek minthogy katonai gyermekei, különösen a magasabb körökből gyakran láto­
szolgálatra minden férfi kötelezve van, biztos világításba gatnak protestáns tanintézeteket, sőt Svájczba és Belgium­
helyezhetik a fennforgó kérdést, legalább a mi a férfiakat ba mennek ki érte. Meg is látszik rajtok a nevelés gyü­
illeti. Nem sokkal lehet kedvezőbb azonban a helyzet a nők­ mölcse. A protestáns leányok rendesen vallásosabbak s szi­
nél, a mint hogy nincsenek is szigorúbb ellenőrzés alá lárdabb erkölcsüek; megszokták r.gy tekinteni a vallást,
vetve iskolai kötelezettségeik tekintetében s különben is az mint nevelésük kiegészítő részét, melyben széles látkörökre
országban több a vegyes vagy fiúiskola, mint a leányiskola. tettek szert; ellenben a katholikus leány-növendékek, kik a
Az olvasó meggyőződhetik a mondottak felől az alább kö­ vallásban valami különlegest látnak, melyet soha sem tud­
vetkező adatokból, melyek a semmi elemi oktatásban nem tak bensőleg magukévá tenni, vagy bigottságba vagy pedig
részesült ujonczok százalékát tüntetik fel, több egymásután közönybe merülnek.
következő évről. ('Folytatása következik.,)
Százalék Százalék Százalék
Tartomány. 1875— 76 1876— 77 1877—78
Poroszország 8-784 8*675 7*830 T r » d i t i o.
Brandenburg 0*666 0-667 0*411 (Tanulmány.)
Pomerania 1*528 1*198 0*943
Posen 13*972 13 004 11*204 I.
Szilézia 3 347 2-506 2-222 M o t t o : „Az Istennek teljes beszé­
Szászország 0-322 0*360 0*293 de igen tiszta, és paizs az
Schleswig-Holstein 0-261 0-466 0*407 ahoz folyamodóknak. Ne tégy
Hannovera 0-838 0-554 0*424 az ő beszédéhez; hogy meg ne
Westfalia 1-056 0-746 0.525 büntessen téged, és hazug ne
Hessen-Nassau 0*531 0-332 0 173 légy“ (Peldab. 30. 5— 6.)
Rajna vidék 0*744 0-518 0*315 Mielőtt a tárgy érdemére térnénk, szükséges egy pil­
Lauenburg 0000 0*000 0*000 lantást vetni az ős keresztyénség letért folytatott küzdel­
Hohenzollern [0*386 0-000 0-000 meire, midőn a harczra edzett philosophiaval és gnósissal
Egész Poroszország 3‘2 l4 2*959 2*483 szemben kellett számot adni életre valóságáról; s midőn mi­
Mutatják e számok: 1-ször. Hogy Poroszország, Po- nél inkább megszilárdult s megállapodott a keresztyén ö n ­
6en és Szilézia tartományai állanak leggyengébben, mint a t u d a t , minél jobban ragaszkodott az új egyház az új eget
melyekben sok a szláv lakosság. 2-szor. Hogy épen a pro­ és új földet teremtő krisztusi elvhez, annál erősebb volt
testáns vidékek azok, melyekben a nyilvántartás a legna­ amaz oldalokrél a támadás. Bár menynyire kizárt magából
gyobb. 3 -szór. Végre, hogy általán véve fokozatos javulás minden idegenszerűt, s igyekezett is szakítani az ellenség­
észlelhető, minek oka, hogy az állam minden évben több gel, még is mindig volt egy közös tér, melyen új küzdelem
iskolafelügyelőt nevez ki, és pedig inkább világiakat, mint csirái fakadtak.
a kik kevésbé elnózők a visszaélésekkel szemben. így a Első pillanatra úgy tetszik, hogy a gnostikusokkaL
felügyelők száma 1878-ban 114 volt, mig 1877-ben 155- folytatott küzdelemnek, azon kérdés felett: mi t a r t a s s á k
re, a legutóbbi évben pedig 172-re emelkedett. i g a z k e r e s z t y é n t a n n a k és mi ne? könynyebben s
 6
rövidebben véget nem lehetett vetni, mint épen az apostoli
iratok által, melyeknek tekintélyét mind két fél elSsme^te.
Itt azonban az volt a bökkenő, hogy a gnostikusok bár nem
vetették ugyan el egészben a szent iratok tekintélyét, de több­
féle elveket állított fel, melyek alapján azon tekintély nagy
megszorításnak volt kitéve; a mennyiben azokban n e m
m i n d e n t tartottak egyformán isteni eredetűnek s hitelesnek.
De lettek volna tán az iratok hitelességére és eredetére
nézve egészben egy véleményen is, azok tartalma felett is­
mét meghasonlás lett volna a különböző magyarázati
mód miatt.
így állott a kérdés eldöntetlen, s a küzdelem bevégzet-
len; mert mind két fél egyenlő joggal meritette védelmi esz­
közeit az iratokból, s addig nem is lehetett várni a mérleg
ide vagy oda billenősét, mig az egyik serpenyőbe egy más,
az iratok felett álló elv nem dobatik. De mi legyen ez elv?
Ez lett a hagyomány. Ez azon pont, melyen az öntudatra
ébredő kath. egyház fejlődési menetében egy uj és igen ne­
vezetes fordulat állott be, mert a hagyomány az Írással
szemben a gnostikusok elleni barczban jutott azon állásra,
melyet azóta a kath. egyház tanrendszerében mindig meg­
tartott. S valóban azon küzdelmes korban, midőn még az
líjtestámentomi apostoli iratok kanona nem volt megállapít­
va, azt lehet mondani, hogy az egész keresztyénség létele
a hagyományon sarkallott; de elvi fontosságra csak akkor
emelkedett a hagyomány, midőn átlátták az apostoli atyák
az irás álláspontjáról feniartott harcz sikertelenségét, át -
látták, hogy olyan ellenfelekkel gyűlt meg a bajuk, kikkel
szemben csak úgy állhatnak meg, ha az íráson túlmenő és
felibe helyezett álláspontra helyezkednek.
Hosszas volna annak előadásába bocsátkozni, hogy
mikép igyekeztek a traditiénak valódiságát, s a valódi tra-
ditiónak — mint az igazság ismérvének— az irás feletti te­
kintélyét körvonalozni, s meghatározni; elég ha a következ­
tetést látjuk a mire jutottak, mi a következő :a z i g a z s á g
i s m e r v e a z a p o s t o l i t r a d i t i o vagy az a p o s t o l i
g y ü l e k e z e t e k t a n a i v a l v a l ó m e g e g y e z é s . E sz e ­
rint a traditiónak, melynek közvetítő szerepe van a múlt és
jelen között, fogalmában három fő kellők kell hogy megle­
gyen: k r i s z t u s i e r e d e t , a p o s t o l i k ö z v e t í t é s és
g y ű l ei re ze t i ö s z h a n g z á s . Ha e három kellék megvan
akkor nyomja azon keresztyén tanra, mely a hagyományon
nyugszik, az igazság bélyegét. Ha tehát valamely tan, mely
a< hagyományra támaszkodott, ezzel ellenkezik vagy ettől eltér,
az csupán emberi toldalék, subjectiv vélemény.
Ezen nevezetes küzdelem a> gnostikusokkal az, mely
tovább ragadta a tanegység keretében mind inkább hatá­
rozott alakot öltő katholicismust. Ugyanis, midőn az apos­
toli atyák már minden oldalról elég erősnek hitték a fen-
nebbi alapon álló hagyománynak irás fölé helyezett tekin­
télyét, akkor támadták meg a gnostikusok amaz archime­
desi pontot. Mintán elvitázhatlan tétel volt, hogy csak az
apostolok közvetítése folytán válhatott a Krisztustól eredő
igazság az összes keresztyén gyülekezetek tanává, s z e n ­
t e s i t e t t h a g y o m á n y alapján s z e n t e s ü l t t a n n á :
megtámadták az apostolok hagyományos tekintélyét, azt "ál­
litván, hogy magok az apostolok sem tudtak mindent, vagy
ha tudtak is, nem közölték azt mindenkivel , vagy
ha közöltek is sokat, bármily fontos is a gyüleke­
zetnek az apostolok által való alapítása, szintoly fontos
azon kérdés: hogy miféle utódai voltak az apostoloknak,
vájjon Krisztus tanait ezek is oly igazán és híven adták-e
tovább, mint a hogy magok az apostolok kezéből vették?
Ez az mi tovább ragadta az ős keresztyénség talajából mind
inkább kifejlődő katholicismust egy lépéssel, mely lépés a
hagyomány mellett az e p is k op a tu s n ak s igy tovább a
h i e r a r c h i a , p á p a s á g stbnek csiráját hordozta mellében.
Ugyanis a fennebbi támadással szemben az egyházi atyák még
nagyobb súlyt fektetvén a hagyományra, egyszersmind nagy
nyomatékkai hangsulyozák, hogy csak ok bírnak szakadat­
lan successiot felmutatni, mely az apostolok által hagyo­
mányozott tant ugyanazon hűséggel őrizte meg keblében
t. i. „a z a p o s t o l o k u t ó d a i a p ü s p ö k ö k , e s z e r i n t
a p r e s b y t e r e k és d i a k o n o k k i e s n e k a s z á m í t á s ­
ból) s m i n t i l y n n e k az a p o s t o l i h a g y o m á n y
kép v is elő i.4<
Ez ?*öviden a hagyomány eredete. Lássuk alkal­
mazásában és eredményeiben.
Lénárd József.
K i a legn agy obb ?
— Kradolfer nyomán.—
Épen nem az a valódi nagyság, mit szülőinktől örök­
lünk, még kevesbbó az, mit közvetlenül Istentől nyerünk;
annak némileg saját munkánk, saját fáradozásunk gyümöl­
csének, saját egyéniségünk kifolyásának kell lennie. így
volt éz Jézusnál is. Nem abban állott az ő valódi nagysága,
a mivé a természet által leve, hanem abban, a mit ő m a g a
önmagából hozott létre. S vájjon miben állott ez? Ő s z o l ­
g á l t , szolgált másoknak egész lényével. S kizárólag ez, s
nem más Jézus nagyságának titka. Azért tette őt Isten oly
magasztossá, azért adott neki oly nevet, mely minden név
fölött való, mert ő mindenki szolgája leve s mert ő nem
azért jött, hogy nagy hatalmat, méltóságot szerezzen magá­
nak, hanem azért, hogy a gyalázat s nyomorteljes emberi­
ség fele fordult, s nem azért, hogy pályafutása végczelja
a legnagyobb hatalom lett volna, hanem azért, hogy élete
váltságdíjul adassák sokakért. Ő, az egyedüli, ki semmit
magának nem szerzett s nem is akart szerezni, ő ez ön­
megtagadásban, úgy tűnik fel előttünk, mint visszfénye Aty­
jának, ki egész lényét a teremtésben kinyilatkoztatta ; úgy,
mint a megtestesült szeretet, mely az égben székel s su­
garait az egész emberiségre szetárasztja. Ez az előttünk
ismeretes legvalódibb nagyság, mely minden földi indokon
felülemelkedve, megvetve a nagyság ki^ső mázzát, s lemond­
va minden földi hatalomról, eer',u_ czéljának ismeri enge­
delmeskedni annak, ki őt elkérné.
Ezt a Krisztust látjuk mi az evangéliumban tanít­
ványai közé lépni épen azon pillanatban, midőn azok a felett
 7

yitáznak, hogy közülök ki tartassák legnagyobbnak? (Luk. szilárd biztosításáért nélkülözhetíenek, de valójában azonban
22, 24— 30.) Mily kicsinyesnek, mily gyermekesnek tűn­ még sem veszi tekintetbe még a legnagyobb s lég igazsá­
hetik fel előtte e meddő vetélkedés ? S még sem szól hoz- gosabban szerzett rangot sem.
jzájok eképcn: „Kivánságtok s vetélkedéstek, a nagyság fe­ Itt nem áll előbb másnál valaki azért, mert egy ha«
lől, vétkes s el nem fogadható!“ Sőt ellenkezőleg, elismeri talmasnak fia, vagy mert születésekor a véletlen egy halom
$ vetélkedés jogosultságát s felvilágositja őket a felől, hogy aranyat öntött bölcsőjébe; a koldus is király Isten előtt,
a valódi nagyság miben áll, s hogy lehet azt elérni: „A. ha ilyennek érzületével bir. Itt nem azok becsültetnek leg­
többre, kik fényes szellemi tulajdonokkal vannak megáldva;
p o g á n y o k o n u r a l k o d n a k az ő k i r á l y a i k , és a
lehet látni lángószt, inig az, a kié, mint e m b e r , kicsiny.
k i k n e k a z o n b i r o d a l m u k v a g y o n , j ó l t e v ő l enek
Az Isten országában nem ér semmi adomány semmit, ki«
h i v a t t a t n a k ; ti p e d i g n e m ú gy; h a n e m a ki l e g ­
véve azokat, melyeket felebarátainknak tett szolgálatok útján
n a g y o b b k ö z i e t e k , o l y a n l e g y e n , m i n t a ki l e g ­
nyertünk. A szolgáló, ki odadó hűséggel szolgál, épen oly
k i s e b b , é s a fő o l y a n l e g y e n , m i n t a ki s z o l ­
g á l . “ De az o birodalmában nem oly irányelvek szerint érdemdús, mint azon házi nő, ki hivatását becsülettel be­
kelle élni és kormányozni, mint a világban. Mert a világ­ tölti. Az anya, ki gyermekeit isteni félelemben s erkölcsök­
ban az erőszakosak, az érdemetlenek kerülnek felül, s t e t ­ ben neveli, azon miniszterrel egy rangban áll, ki egy egész
t e i k hálájául kegyeseknek, jóltevőknek neveztetnek* Valóban nópnevelós ügyét bölcs belátással s buzgón vezeti. A mun­
jŐszivü az emberek faja; hagyják magokat legyőzetni, el­ kás, ki a gyárban kedvetlenül reszel s kalapál egész nap,
nyomatni, megnyúzatni, kinoztatni s aztán azokat, kik ezt hogy a munka mesterét dicsérje, nem áll ama gazda mö­
.teszik, ezért a legdicsőitőbb nevekkel halmozzák el. így gött, ki belátással s serénységgel munkál azon, hogy munká­
volt s van ma is, fájdalom! keleten> mely a legszigorúbb sai se a munkában, se a díjazásban hátrányt ne szenved­
döspotismus, s a leggyávább rabszolga-érzület otthona« jenek, Mindezek tudattal vagy öntudatlanul egy n a g y o b b
Azonban nálunk, nyugatiaknál s nálunk keresztyéneknél urnák s z o l g á l n a k . S mily tisztesség, s mily szerencse
sincs eléggé mélyen szivünkbe vésve e pár szó: „ T i pe- a tudat, egy égi urnák szolgálhatni, azokra nézve, kik
• di g*ne m ú g y ! “ Nálunk is sok a czim és érdem, sok a öntudattal teszik ezt.
dicsőítő, hízelgő név s nagyon sokat emlegetik a „j ól t evő Még a kis gyermek is a levegőbe nyújtja ki kis ka­
cséit erre a kérdésre: „Milyen nagy vagy?" Ő is nagy
. f é r f i a k a t s n ő k e t ! “ A kitüntetés utáni buzgalom; a
akarna lenni, pedig gyakran a felnőtt ember is oly kicsiny !
Tftgy a nagyok s előkelők közé számíttatni, leigázza s meg­
mételyezi a társadalmi életet. K i c s i n y az az ember, a ki picziny „Éntt-jét a világ köz­
pontjává teszi, s azt véli, hogy minden neki szolgál s aka­
A nagyravágyás még sok áldozatra vár s nemcsak a
ratának van alávetve ; n a g y az az ember, a ki nagyságát
holondok-kázában észlelhető, hanem gyakran épen ott is}
mások irányában tett szolgálataiban keresi. K i c s i n y az
hol a legkevésbbé képzelnők, s vannak nemzetek, melyek
az ember, ki a nap kicsiny gondjai s terhei által magát
ezáltal a romlás és végelpusztulás örvénye felé űzetnek.
lesújtatni érzi; n a g y az az ember, ki a nagy egészszel
Hány ily képzelt nagyság^ népek bálványa, sülyed s hull alá
összeegyeztetni s annak alárendelni tudja a legcsekélyebbi-
.magas polczáról, mihelyt az isteni Igazság szele suhan át
két is azony körülményeknek, melyeknek összeségeből a min­
#a népek társadalmi életének bírái között; a nép gúnynyal s
dennapi elet alakul. K i c s i n y az az ember, ki a kísértés­
átokkal halmozza őket el, s elfelejti, hogy ő maga tartá a
ben önuralmát s a szerencsétlenségben maga magát elvesz­
létrát, hogy azok már elvesztett magas polezukra juthassanak!
ti; n a g y az az ember, kit a kisértés még felemel s meg­
Szép eszme, hogy a fejedelemnek az Ur első szolgá­
erősít s ki felett már a szerencsétlenség kiöntó keserű­
jának, népe s állama első hivatalnokának kell lenni. A fe­
ségeit.
jedelem hatalmát s rangját származásának köszönje, ismer­ A tapasztalás tanítja, hogy azon emberek, kik ma­
j e be, hogy miért kapta ezeket; legyen tudatával Istenne 1 ga magokat szerfölött szeretik, egymáshoz minden tekintet­
szemben nemes, de nehéz hivatásának s válaszsza főbb h i­ ben hasonlókká lesznek, mert a mindennapi élet súrlódá­
vatalnokait- mindig azok közül, kiket bizalmával ajándékoz saiban tulajdonságaikat egymásba átplántálják. Épen ezért
meg, de ezeket se szeszélyből s önkényesen hanem közlekedjünk inkább azzal, ki a mi Fejünk s törekedjünk
.azon buzgalom szerint, melyet munkáikban kifejtenek. Az őt mind bensőbben szeretni, s akkor aztán lényének nagy­
.alapelv, hogy ennek meg kell történnie, mind több-több szerű vonásai bennünk is mind inkább kidomborodnak s
körét hódítja meg a népnek is s láthatólag megmutatja, segélyével mind tökéletesebb emberekké leszünk, törekedv e
hogy mikép tör útat magának az egész világon Isten or­ Jézus Krisztus nagyságára.
szága, minden külső erőszak alkalmazása nélkül, azon egyszerű —a. — y.
oknál fogva, hogy ez az őszinteség s igazságosság országa.
Épen ezért ember társam, ha nagy akarsz lenni, tanulj
szolgálni, tanuld magadat alattvalónak ismerni. Isten országá­ A z áll. ig. tanács r. üléséből.
ban az a legnagyobb, ki másoknak a legbecsesebb szolgálatom Kolozsvár, 1879 decz. 28-áu.
i á t tette. Ez alapelv nem zárja ki az emberi rangfokozatokat, Főt. püspök Nagy Péter elnöklete alatt jelen voltak:
mert ezek a világi életben, annak 2avar talanságáért s Incze Mihály, br. Bánffy Dániel, Szász Béla, Parádi Kál«
 8
mán. dr. Kolozsvári Sándor ig. tanácsosok és pénztárnok,
számvevő, titkár.
Titkár bejelentvén az ülésen kivül ellátott folyóügye­
ket, ezeknek jóváhagyó tudásul vétele után, csakugyan tit­
kár jelentést teszen arról, hogy a n.-enyedi főtanoda elöl­
járóságától sem a kitűzött határidő alatt, sem azután, K o-
v á c s G y u l a volt tanodái főerdősznek utasítása fel nem
terjesztett s igy a közgyűlés azon határozatának, hogy a
kérdéses számadások az 1879-ik év végéig végleg elláttas­
sanak, az ig. tanács nehezen fog eleget tehetni. Erre a
tanoda elöljárósága az ülésből intézett távirat által hivatott
fel, hogy a kérdéses erdőszi utasítást sietőleg küldje fel.
Továbbá a felérkezendő utasítás tekintetbe vétele mellett
úgy a számadó, mint az egyhkerületi számvevő e tárgyú
nyilatkozatainak és észrevételeinek átvizsgálásával s a hi­
vatott számadási tételek összehasonlításával véleményes je­
lentés tételre br. Bánffy Dániel. Szász Béla és Parádi
Kálmán igazgató tanácsosok bízattak meg.
Elnök jelenti, hogy az elvont kamarai javadalmak ki­
szolgáltatása iránt az államkincstár ellen intézett perben a
kereset és négyszáz ivén felül menő mellékleteinek össze­
állításával, ‘lemásoliatásával és bélyegekkel felszerelésével
felmerült készpénzkiadások fedezésére 600 frtot pervezető
bizottság kérelmére kiutalt. Jóváhagyó tudásul vétetett.
A kolozS'kalotai egyházmegye közgyűlésének ajánlatára
a mérai egyházközség felekezeti iskolájának megszüntetése
a közgyűlés jóváhagyása fenntartásával engedélyeztetett:
miután Héra községében államilag segélyezett községi is­
kola állíttatott fel, sem felekezeti, sem nemzetiségi veszély
azon ^tisztán ev. ref. vallásu községben fenn nem fo­
rogván.
A vajdakunyad-zarándi egykmegye közgyűlése ajánló
felterjesztésére, a boibátvizi egyházközség papi dij levelének
módosítása, mely a papi fizetés 100 írttal való növekedé­
sét tárgyazza, a közgyűlés megerősítése fenntartása mellett
helybenhagyatott.
Az erdővidéki esperes felterjesztése folytán a száraz-
ajtai egyházközség erdejéből 4000 drb szálfának 17,302
írtért történt eladását az igazgatótanács helybenhagyta, azon
hozzáadással, hogy a hiányosan kiállított szerződés helyett
az igazgatótanácstól leküldendő minta szerint kiállított iíj
szerződés írassák alá s a befizetett bánatpénz és a befize­
tendő vételár az igazgatótanácshoz felküldessék.
A moldvai- andrásfalvi egyházközség volt képviselő
testületének egyresze, Láng Károly jelenlegi molclva- oláh­
országi misszionárius közvetítése útján. Tomka Károly volt
missionarius és pitesti pap magaviseletét tárgyazó bizonyít­
vány kiadásáért folyamodván: kérelme vissza utasittatott,
mivel az egyházi hivatalnokok magaviseletéről szóló bizo­
nyítványok az illető tudta és beleegyezése nélkül csak is
hatóságok kérelmére állíthatók ki.
A moldva-oláhországi missió alap 1878-ik évi száma­
dása, megvizsgálás helyben hagyás után, felülvizsgálás és
számadó végleges felmentése végett a közg'yüléshez tétetett át,
A marosvásárhelyi tanoda elöljárósága jelentvén Me n ­
t ő vi e h F e r e n c z nóh, tanárnak halálát: igazgató tanács
s a j n á l a t t a l vette tudomásul és felhívta a tanodái elölj
járóságot az elhunyt jeles tanár életrajzi adatainak felterjeszt
tésére. Ezeken kivül:
Több rendbeli egyházi fekvőségek vásárlásáról szól/’
szerződések megerőssittettek. ,
Ez volt az igazgató tanácsnak 1879-ik évben utolsó
ülése.
r. t.
Ném etország.
(Harcz a zsidók ellen.)
Németország s különösen Poroszország igaz hitü egy­
házi férfiai nagy erőt fordítanak arra, hogy a keresztyén-
séget oly oldalról védjék, a mely felől s z é r i á t o k a leg­
nagyobb veszély fenyegeti. Ez a veszedelmes ellenség a
z s i d ó s á g . Szerintök f ő k é p a zsidók okai annak, hogy'
a socialis nyomor mind tovább-tovább évődik, sőt annak is
hogy a kereskedelmi téren az erklöcsi motívumok mind in­
kább háttérbe szorulnak.
Különben már régóta törekesznek arra, hogy a |k e -
resztyénség kebelébe a hittérítők minél több zsidót vonja­
nak be. Jelenleg is 24 társalat működik a zsidók meg­
térítésén, s körülbelől 100,000 zsidó keresztelkedett ki az
utolsó 80 év alatt. Az első jelszót az üldözésre a sajtó
adta s e tekintetben a kezdeményezés dicsősége egy
M a r r nevű vallástalan írót illeti, a ki a háborút valódi
demagóg módon izente meg a zsidóknak. S az orthodox
egyház dicsőíti ez embert, ki a zsidó realiöinust az ő athe-
istikus materialismusával akarja legyőzni. — Ez időtől
fogva egész halmaz röpirat jelent meg, melyeknek éle mind
a zsidók ellen van irányozva. A berlini zsidó harcz veze­
tője S t ö c k e r udvari lelkész, élete teljében levő ember, ki
bármely utón, de híres akar lenni. Miután több kísérleté­
vel (többek között egy keresztyén-szociál egylet felállításá­
val) megbukott, most e z ú to n akar hírnévre tenni szert«
Közelebbről egy Berlinben székelő „ A n t i s e m i t a l i g á t "
alkotott, melynek alapszabályai már megvannak. Ezek sze­
rint e ligának legkevesebb 6000 tagot kell számlálni, s a
tagok havonként egy márkát (60 kr.) kötelesek fizetni,
minthogy a pénz emberei ellen a társulatnak pénzzel kell
birni. Bár a csekély értelmiség a karezot épen nem helyes­
li, viszont nem csekély azok száma, kik ennek szerfölött
örvendenek, mert a nép alsó köreiben a zsidók iránti ellen­
szenv mély gyökereket vert s másfelől az 1848-iki zsidók
elleni lázadás emléke még élénken él a népben, mely e ke-
resztyénség eszméinek győzelemre juttatása ezége alatt sze­
retné a gyűlölt nepfajt kiirtani s annak tekintélyes vagyo­
nát kezére keritni. Tán nem is szükséges mondanunk, hogy
a zsidók részéről sem hiányzik a védekezés s a mennyiben
tudományos készültségük megengedi, ők sem maradnak tétlen
s védekező röpiratokat szintén bocsátanak közre. A küzdelem
mindkét oldalról nagy port vert föl; kétes kimenetele elé
érdekkel tekinthetünk.
Folytatás a mellékleten
 9
Melléklet az „Érd. Pi’ot. Közlöny“ 1. számához. "^88
Anglia.
(k vallás terjedése.)
c Londonból azon örvendetes hirt hozzák a külföldi egy­
házi lapok, hogy ott a munkás osztály a vallásos tárgyú
felolvasásokat nagy tömegekben, s szívesen hallgatja. Ezelőtt
csak harmincz évvel a vallástalanságot terjesztő felolvasá­
sok szerfölött nagy látogatottságnak örvendettek, különösen
a munkás osztály részéről, míg ma ezen előadások termei
csak úgy konganak az ürességtől. E jelenség bizonyi-
tékául szolgál Gladstone azon állításának, hogy a papi hi­
vatal hovatovább mind nagyobb hatású lesz.
Spanyolország.
(Protestáns hírlap,)
A f, év kezdetén a spanyol protestánsok értelmisége
egy lapot indít, hogy ez által is n é m i l e g ellensúlyozza
a római katholikus egyház tiílnyomó hatalmát azon ország­
ban. E lap, melynek „ R e v i s t a c r i s t i a n a , p e r i o d i c o
c i e n t i f i c o r e l i g i o s o “ czime lepz, a londoni vallásos
értekezéseket terjesztő társulat felügyelete alatt 'fog meg­
indulni, madridi lelkész, F l i e d n e r F. szerkesztése alatt.
Görögország.
(Nevezetes eg’yházirodalmi felfedezés.)
Niceplior Kalogeras, athéni tanár, az Athos hegyi
zárdában egy érdekes leletet fedezett fel. Ez, egy a 12-ik
században élt byzantzi görög theologusnak, E u t h y m Zi-
g a b é n- ne k egy tiszta görög nyelven irt ily czimü mun­
kája: ,,Az u j t e s t a m e n t ő mi l e v e l e k m a g y a r á z a ­
ta mely folytatását képezi ugyanezen szerző már ismert
másik müvének, mely „Az evangyeliumok magyarázata“
czimet viseli. E felfedezés némi befolyást gyakorolhat
a biblia szövegének kritikai helyességére, mórt azon egy­
házi emberek, kik sajtó alá szokták rendezni a bibliát, ala­
púi rendesen az E u t h y m Zigabén által megállapított szö­
veget veszik, segédkúttorrásul vevén még e tekintetben, a
menjmyiben Zigabén magyarázatai hézagosak, a Ckrysostom,
Oecuménius és Theophylacte magyarázatait.
Amerika.
(Az ó-katholikusok szervezkedése.!
Az ó-katholikusok most szervezkednek az egyesült ál­
lamokban. Közelebbről megválasztották püspöküknek Ma c -
N a m a r a a t y á t . E pillanatban lehetetlen megmondani,
hogy mily fontossága van e felekezet újjá alakulásának,
még kevésbbé azt, hog’y mennyi tagjainak száma. Az ó-
katholicismus Európában csupán Helvétiában, a szabad esz­
mék honában, verhetett mélyebb gyökeret. Lehet, hogy van
jövője az Egyesült Államokban is, mint Hélvetiában, bárha
hívei nagyrészt ir eredetűek, kik között nem él annyi sza­
bad szellemű traditio, mint Schweiczban.
z— y.
IR O D A L M I S Z E M L E .
A „ C s a l á d és I s k o l a “ szerkesztését K i s s S á n ­
d o r tanáruktól, kinek vezetése alatt e derék szaklap szép
emelkedésnek örvendett, az új évtől kezdveujra V á r a d i Ká ­
roly vette át, ki az elmúlt években kiváló bizonyítékait ad­
ta annak, hogy a szerkesztésben szakavatott ember. Ajánl­
juk e lapot különösen tanítóink figyelmébe s pártfogásába,
mert a csekély előfizetési dij (egész évre 3 frt) az általa
nyújtott szellemi kincsek réven gazdagon visszaterül.
*
* *
B e k ü l d e t t e k s z e r kes-z t ős é g ü n k b e a Györffy
Iván népiskolai tankönyvei kíséretében az ugyancsak általa
szerkesztett tem eszetrajzi képes falitáblák. A tankönyvek
a lehető legegyszerűbb stylhan irva velős rövidséggel vannak
szerkesztve s minthogy áruk (egyenként 10— 10 kr.) szer­
fölött csekély, népiskolai tankönyveknek igen alkalmasok
Eddig 3 kötet jelent meg természetrajz, földrajz, történe­
lem, melyek mindegyike magyarázó képekkel van ellátva.
A képes fali táblák, habár nem épen kifogástalanok, külö­
nösen élothü színezés tekintetében, szintén ajánlhatók nép­
iskoláknak. A vászonra húzott három díszes tábla ára 5
frt. Ezek melle a Györffy-féle természetrajz egy példánya
ingyen mellékeltetik.Mindezek megrendelhetők Buzárovitz Gusz­
táv könyvkiadónál Esztergomban.
*
♦ *
„ A r a n y b i b l i a “ czimmel Mehner Vilmos egy pom­
pás diszrnű kiadását indította m eg: a szentirást, feltün­
tetve a legnagyobb művészek képeiben. A díszes mű kettős
kiadásban jelenik meg s a katholikus kiadást dr. Toldy
László, a ])rotestánst Szász Károly rendezi sajtó alá. A
nagy folio-alaku füzetekből huszonöt fogja képezni az ó-
szövetséget, fiizetenkinfc két képpel és hozzá tartozó szö­
veggel; egy-ogy füzet ára 1 ft 20 kr. Most megjelent a
protestáns kiadás első füzete, mely a díszes ozimrajzon a kivüi
következő két képet tartalmazza: „Kain és Ábel,“ festette
Dietrich, metszette Daullé J. és „Salamon ítélete,“ festette
Poussin Miklós, metszette Morei Sándor; a szöveg, melyet
Szász Károly a Károli Gáspár fordítása nyomán kijavítva
és át dolgozva közöl, mindenik rajzhoz külön lapon foglal­
tatik. A rajzok, valamint a szöveg kiállítása valóban pom­
pásak.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A „Prot. egyh. és isk. Lap “-ball Szekeres Mi­
hály „Protestánsok ébredjetek lf< czim alattt ama veszélyről
ir, mely az a p á c z a i n ő n e v e l é s folytonos terjedése ál­
tal a protestantismust fenyegeti.
Nekünk nincsenek nőneveiő intézeteink. Középtano­
dák, jogakadémiák, theologiai intézetek, prot. egyetem ala­
pítása veszik igénybe minden figyelmünket és megfeledke­
zünk azról, hogy a k i é a n ő i k e b e l , a z é a j ö v ő ,
 10
A protestáns középosztály leányai a Protestantismus-
ra nézve elvesznek. Mert Róma gondoskodik arról, hogy minden­
felé legyenek apácza telepei, melyekben fölötte olcsón vagy
épen ingyen kínálják a nevelést, oktatást. Czikkiró több
esetet tud, hogy protestáns lelkészek is apáczákkoz adták
leányaikat nevelőbe. (Hogy nálunk a szebeni zárdában szin­
tén feles számmal vannak protestánsok — tudva van.) De
lesz-e aztán ezekből jó protestáns anya ?
Lehetnek a legszabadabbelvü intézményeink — és
mégis Róma fog uralkodni az anyák által, ha idején föl
nem ébredünk.
Egykor Róma fegyverrel hódított ; mi könyvekkel har-
czolánk és győztünk. Ma kicsavarja Róma a mi kezeinkből
legjobb fegyverünket — a nevelést,
Ha elveszítjük a nőket : bezárhatjuk költséges főis­
koláinkat is, mert szükségtelenek. Czikkiró melegen szó­
lítja fel az összes egyházkerületeket, püspököket, főgondno­
kokat és minden igaz protestánst: hassanak oda vállvetve,
hogy mindenfelé állíttassanak prot. nőneveldék. Ha áldoza­
tok árán is, ha jogakadémiákat megszüntetni, theol. inté­
zeteket egyesiteni kellene is — csak legyenek nőneveldó-
in k ! Mert különben végveszély fenyeget.
A „Protestáns Hetilapéban Joó István tart szem­
lét a lefolyt év erkölcsi tünetei fölött.
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TARCZÄJA.
A vén sirásó.*)
Most is ásod, egyre ásod serényen,
Pedig bizony elkezdhetted jó régen;
Homlokod már sok mély gödör belepte,
S mindenikbe egy tized van temetve.
Már ifian, fél századdal ezelőtt,
Ültegetted fejfával a temetőt.
Számtalan szív örömét eltakarád,
Egy se monda mégis átkot soha rád.
A temető az egyetlen jószágod,
Mi apádról örökségbe rád szállo tt;
Hej mert ő is sok koporsófedelet
Hideg földdel, rideg földdel befedett!
De hogy aztán gyenge lett a munkára,
Rád szakadott a mesterség utána;
S mikor mások vig danával a ra tta k :
Te akkor is a sirt ástad, faragtad.
Testvér, barát, ki csak vala körülted,
Már mind zordon udvarodba kerültek;
Hozzád jöttek, egyik későn, más korán,
S miudeniknek szállást adál szomorán.
Mig egyikét, vagy másikát temetőd,
Játszottad a házigazda szerepét:
*). Mutatvány Jakab Ödönnek legközelebről megjelent köz­
leményeiből.
A magyar ref. egyháznak most lejárt egy évét fővo­
násokban megnyugtatónak találja. Volt mozgás, tevékeny­
ség az egyházi élet mezején ; pusztulást jelző anyagi viszo *
nyolc között is tekintélyes áldozatok tétettek a vallás és
tudomány oltárára.
De másfelől egészben véve hazánkban a közerkölcsi-
sóggel megelégedni nem lehet. Nemcsak a nép alsóbb ré­
tegeiben, hol a hűn beszámítását enyhiti a nyomor, de a
magas polczon ülő államhivatalnokok köreiben, a közbiza­
lom által felemelt nagyságok soraiban is kezd elnémulni a
lelkiismeret szava, sőt veszni indult a szeméremérzet is.
Nem a i eszmék, hanem a pengő érczdarabok lelkesítenek.
Es mi az oka az erkölcsi megbizbatlanságnak, mi
szülte ama szerencsétlen kórtüneteket, melyek a közügynek
oly tömérdek kárt okoztak? Részben tán a fényűzés, pazar
és könnyelmű költekezés; de mindenekfölött az erkölcsi el*
vek lazultsága, a vallástalanság.
Lejtőhöz ért a világ jó része, a lefelé hullást meg
kell akadályozni. Ez feladata az ur szolgáinak és a tudo­
mány embereinek — egyaránt. Vajha a letűnő óv maga
alá temetné korunk bűneit és a derülő új év lenne a val­
lásos erkölcsi élet feltámadásának új esztendeje!
Más világba ajtót nyitál előtte,
S a vendéget bocsátottad elől be.
De neked is megszámlálva a napod,
Ócska ásód nem sokáig forgatod :
Ha ők előlmár mindnyájan bementek,
Sora van már neked is csak bemenned.
Egyháztörténelmi adatok.
Apafi, Mihály korából.
Közli: ^SZILÁGYI jSÁNDOR.
A m. történelmi társulat múlt évi kivándorlása alkal­
mával egy előkészítő bizottságot küldött M«-Vásárhelyre
a gróf Teleki család ottani levéltárának átkutatása és ta ­
nulmányozása végett. A bizottság — mint tudva van —
valóban nagyszerű kincseket talált ott, melyek közt kétség­
telenül nem utalsék az egyháztörténelmi adatok. Azon kor­
ból, melyben Teleki intézte Erdély sorsát, hazánknak nem­
csak politikai, hanem egyházi történelmére vonatkozó ada­
tok is, csaknem teljesen megvannak e levéltárban. A bi­
zottság azon rövid idő alatt, melyet e levéltárban töltött,
tett a mit tehetett: de kiváló figyelmet az egyháztörténel­
mi adatokra nem fordíthatott. Azonban egyet mást még is
lemásolt s azokat bemutatja e lapok olvasóinak mintegy
ismétlésül. Bár mások is kedvet kapnának a tovább kuta­
tásra ; ott azon idők egyházi és'irodalmi nevezetességei közűi
legtöbbnek levelezéseit egész nagy csomagokban őrzik.

I.
Michael Apafi sat.
Spectabilis sat. salut. sat.
28 április Küvárból nekünk irt Kegyelmed levelét ki*
erekről való tudósításával együtt kegyelmesen vöttük. Hogy
az hamis pénzverő oláhok felöl az torda vármegyei vicetisz­
teknek parancsolt azt kegyelmed igen jól csélékedte s meg
is érdemlik büntetéseket, ka compenáltatik dolgok, hogy
mások is tanuljanak rajtok. Az ide küldött inclusákból ma­
gyarországi keresztény atyánkfiainak bizalmas állapoto­
kat s abban vallásunkon való ecclésiáinknak is persequál-
tatásokat bizony szomorú szivvel halljuk, s nem kevéssé
fájlaljuk; talán Isten megszánja szegényeket s valami oly
utat csudálatos bölcsessége szerént mutat szabadulásokra. Az
©cclésiák állapotainak, ha valami csendesitésére lehetne,
Írattuk volt Bánfi Dénes uramnak, hogy Páter Mihályt ne­
vünkkel fenyegesse meg, s az Vicáriust is hivattuk volt,
s megparancsoltuk, hogy Írjanak oda ki s csendesítsék az
dolgokat: mert egyáltalában mi is keményebben nyúlhatunk
ő hozzájok ide bé; lészen-é valami foganatja, nem tudjuk.
Nekünk mostan az portáról semmi oly híreink nincsenek,
az Fővezért hirdetik, hogy Nándor-Fejévár felé fogna jőni,
ha valamik azon kívül interveniálnak, communicáljuk kegyel­
meddel; kegyelmed is, ha mi újabb hírei occurálnak, tudó­
sítani bennünket el ne mulassza, kegyelmesen vesszük ke­
gyelmedtől. Eidem sat.
Dátum in arcé nostra Fogaras. 24. april. A: 1671*
M. Apafi m. p.
K ü l o z i m : Spectabili ac Generoso Michaeli Teleki
de Szék sat.
Eredetije a gr. T e l e k i c s a l á d l e v é l t á r á b a n .
M i s s i l e s 326. b.
II.
Tekintetes istontfélő u r !
Nagy böcsülettel vettem uram az ónat, kérem szere­
tettel Nagy-Bányáról mennél hamarább hozassa be, mert es
ugyan nem elég, sok és nagyok lévén az ablakok, abbúl
adasson kgd a puskás csatlósnak is, mert énnekem anynyi
sok ugyan nem kell. A mely Írásokat kgdnelc küldeni vala
lelkem uram, ne vesszenek el tűlem. Ismét akarom ezt kgd-
nek értésére adni. Vagyon nálam egy 1620-beli articulma
‘‘Magyarországnak, melynek praefatiojában okát adja az or­
szág, mórt állott el a királytól és Bethlent mért választot­
ta magának; az articulusokban szép rendet tartott Bethlen
király, meddig terjedjen a püspöknek hatalma és hányán
hagyattassanak meg, nemtudom vagyon ez kegymednek ; ha
nincs, szükségesnek ítélem Kgd tudassa; Bogáton vagyon
úgy tudom, ha kívánja kgd, Írja meg uram. Pethő György
neve alatt vagyon egy magyar históriája in quarto a sze­
gény Zrínyi uramnak, Becsből hozattam vala Szathmárra.
Kende Gábor uramat vagyon Huszton, jé könyv igen;
ha kgdnek nincs, onnan hozassa el magának. Torma István
uramnak és a több tehén ígérőket szólítaná meg uram
kglmed, Bethlen Farkas uramnál egyéb meg nem adta. Az
én kglmes szent istenem dicsőítse meg kdben magát, te­
11
gye szent és irgalmas jóságának alkalmatos és kedves esz­
közévé. Melyet szüvembűl lelkembűl kívánok.
Kgd igen hű s alázatos jó akarója
Tofaeus Mihály.
Nagy tisztességgel köszöntöm az édes asszonyomat,
adjon isten a kis gyermekeknek jó egészséget.
Radnot 1672 17 Aug,
K ü 1 c z i m : Tekintetes nemzetes Teleki Mihály Uram­
nak egyetlen egy fautoromnak.
Al á b b T o f a e u s k e z é v e l . A purquillont küldje
ide uram kegyelmed.
E r e d e t i j e , me l y e g é s z e n T o f a e u s í r á s a ,
a gr . T e l e k i c s a l á d l évé l t á r á b a n , Mi s z . 116 sz.
III.
Tekintetes ur asszony!
Nekem régi jó asszonyom!
Kgd maga kezével Írott levelet nagy tisztességgel v e t­
tem, az én sok kárral teljes hitván enyedi házamhoz men-
vén, nagy sietve az utón kellett megolvasnom is, azért nem
tehettem választ reá, melyrül kgdet igen nagy becsülettel
követem, érette reám ne nehezteljen. Hogy kgd végére ment
a Keresztúri János uram dolgának jól, azt elhiszem, és
ugyanazért mondottam volt meg az én régi igen jó uram­
nak, Vér György uramnak ő kegyelmének, hála Istennek,
hogy nincs benne semmi. Ugyanis a mi kglmes urunk or­
szágában hallatlan példa volna az, hogy ő nsága híve le­
ven valaki, ő nagysága táborozó s felei nyughatatlan éle­
tekért való imádkozásokat neheztelné. Én bizony kisebb
gondolattal sem gondolnám azt a kgd udvara felől soha, s
most sem gondoltam, hanem csak csudálkoztain, s hogy ma­
gamat benne el nem tudtam igazítani, azért adtam Vér
uramnak ő kimének értésére. Én édes Asszonyom lcevánok
istentül kdnelc, szép gyermekinek felnevelésére, urának ő
kglmének ölömére; jó egészséget, és ő kegyelmének kegyel­
metekkel hamar váló szemben létére kevánatos jó időt, me­
lyet engedjen Isten kegyelmeteknek.
Kegyelmetek jó szivvel szolgáló,
jóakaró szolgája
T o f a e u s Mi há l y.
K ü 1c z i m: Tekintetes Nagy úrasszony Teleki
Mihály uram édes felesége, Vér Judith asszonyomnak, regi
jó asszonyomnak, nagy becsülettel.
Eredetijei a g r. T e l e k i c s a l á d l e v é l t á r á b a n .
Mi s s i l i s e k 203.
IV.
Michael Apafi stb.
Spectabilis stb. Salutcm stb.
Nem tartván bátorságosnak, hogy Kolozsvári uram
magával vigye el az Bibliának nyomtatására rendelt ara­
nyokat ; kgldnek kgsen és serio parancsoljuk, Isten kgdeü
Szebenbe vivén hivassa magához a szebeni companiabelí
görögéit biráját és az egész companiát s adgya kezekben
azon summát, oly declaratioval, hogy factorok által ju ttas­
sák Hollandiában, és ott hasonló pénzül adjáic Kolozsvári
uram kezében, ha nem akarnák is fel venni, kgld csak

adja kezekhez. Mi is specialiter parancsoltunk nekiek, hogy
felvegyek. Secus stb. Dátum in arcé nostra Fogaras. 26.
Április 1684.
M. Apafi mp.
K ü 1 c z i m : Spectabili ac Generoso Michaeli Teleki
de Szék stb.
Eredetije: a g r ó f T e l e k i c s a l á d l e v é l t á r á ­
b a n ( m i s s i l i s e k 127. 9.)
V.
Michael Apafi stb.
Generosi stb. Salutem stb.
Nemes vitézlő Szilágyi Mihály egyik mezei hadaink
Hadnagya jelenti alázatos supplicatioja által, hogy néhai
Csulai György maradott volt az ecclesiának adóssa nyolcz-
száz forintokkal, melynek megadása megmaradott árváit il­
leti; az specificalt árváknak egyikét pedigh fenn specificalt
Szilágyi Mihály vette Isten rendeléséből feleségül, instálván
azon, hogy azon summa pénznek egyszersmind való meg­
adására ne képesítenék elégtelenek lévén egyszersmind való
megfizetésére. Kinek alázatos törekedesire kegyelmes tekén-
tétünk lévén, kegteknek és hűségteknek kegsen parancsol­
juk, értvén az megnevezett néhai Csulai György árváihoz
való kegmességünköb az megnevezett nyolczszáz forintoknak
megadására ne erőltesse őköt, hanem az mit adhatnak, ke­
vesenként percipiálja kegtek s hüségtek. Nec secus stb. Dá­
tum in civitate nostra Álba Júlia, die 29 mentis Junii.
Ao. 1684.
M. Apafi mp.
K ü l c z i m : Generosis et egregiis Keformati coliegii
nostri Nagy-Enyediensis supremis Vicecuratoribus stb.
Eredetije: a g r ó f T el ek i c s a l á d 1 é vé 1 t á r á-
b a n . ( M i s s i l i s e k 128. b)
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. decz. 19-én.
— A beállott új esztendőben fogadják t. ol­
vasóink szives jó kivánatainkat. Adjon Isten hazánk­
nak békességet, auyaszentegyházunknak előrehaladást,
a családokban megelégedést, t. olvasóinknak egyen-
egyen fris erőt, jó egészséget! Ha Isten velünk, ki­
csoda ellenünk?!
gj^T' — la p u n k első két számát min­
den eddigi előíisetőnknek m egküldjük; szí­
veskedjenek ess idő alatt nyilatkozni, hogy
— Fánosi Gábor, a nagy-enyedi főtanoda derék nö­
kivánják-e lapunkat továbbra is járatni?
vendéke s volt szaktanítója, a helybeli tudomány egyetemen
Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy
felesleges példányokat nyomathassunk. A z a magyar nyelv és irodalomból a tanári szakvizsgát a na­
előfizetések, megrendelések, elösmervé- pokban jó eredménynyel tette le.
nyek közvetlenül lapunk kiadóhivatalához
czimzendők.
Nyomatott Stein;. János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt
12
— Gyászhir. Debreczeniref. főtanodánknak érde­
mes halottja van. T ó t h M i h á l y , hittanár, az er­
kölcstan s gyakorlati lelkészet tanára, m últ hó 28-
án, élete 73-ik évében, jobb létre szenderült. A tisz­
tes agg férfin egész életét nemes hivatásának szen­
telte föl s a neki adatott talentumok mértéke sze­
rin t odaadó buzgalommal munkált a gondviselés ál­
tal számára kijelölt téren. Anyaszentegyházuuk ügyei
iránt mindig a legmelegebb érdeklődéssel viseltetett
s jó szive a rá bízott ifjúságon kiváló szeretettel
csüngött. Neve egyházi irodalmunk terén s fönnma­
radt müveiben, melyek közül főként E g y h á z i S z ó ­
n o k l a t á n a széles körökben terjedett el, ismeretes.
H alálát egy leánya (Csáthy Károlynó) s két fia
gyászolják, de családi gyászukban őszinte részvéttel
osztozik egész anyaszentegyházunk, melynek mind­
végig buzgó bajnoka, hü fia, derék munkása vala.
Legyen áldott emlékezete!
— Egy nő érettségi vizsgálata. A budai kir. gym-
názium igazgatósága közelebb egy hölgy kérvényét terjesz-
té fel a közoktatás miniszterhez az érettségi vizsgálat le-
tehetéseért. A hölgy neve Szillasy Jánosné, szttl. Hugonnay
Vilma grófnő, ki Zürichben végezte hat éven át az orvosi
tanfolyamot, mint orvostudor jö tt haza Budapestre, de itt a
zürichi oklevél érvénytelen. A hölgy nem riad vissza attól,
hogy Budapesten újra elvégezze az orvosi tanfolyamot s le-
tehesse a vizsgákat — csak engedélyt adjanak rá. Az érett­
ségin kell kezdenie, s itt kis haj van, mert a görög nyelv
elengedésért folynmodik. Az eset annál érdekesebb, mert
adalékot fog szolgáltatni ahhoz, hogy Magyarorozágon az
illetékes körök mily véleménynyel vannak a nő-emanczipá-
czió iránt.
— Magyal’ mormonok. Az északamerikai Egyesült-
Államok kormánya újabb időben erélyes hadjáratot folytat
a sok-feleségü mormon felekezet ellen és kizavarta őket hi-
res székhelyükből, a sóstó-városból. Most az Egyesült-Álla­
mok budapesti konzulját, Ball urat utasította, figyelmeztesse
a magyar kormányt, hogy a mormon felekezet a bevándor­
lók és főleg a Magyarországból jövő bevándorlók közül sze­
rez híveket. A belügyminiszter e figyelmeztetés folytán a
törvényhatóságokhoz körrendeletét intézeti, melyben utasítja
ezeket, hogy a kivándorlás ügyét tartsák szemmel és ellen­
őrizzék a kivándorlókat.
IX . évfolyam. Kolozsvárt, Január 12. 1879.
MleffjelenlH
minden vasárnap ERDÉLYI
PROTESTÁNS KÖZLÖNY
Szerkesztisági szállás.
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi részét illető
közlemények czimzendok.
Kéziratok nem adatnak vissza.
/ EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S L A P T U L A JD O N O S : S 2 á B Z
T a r t a l o m : A reformált egyház országos szervezkedése.
Szász Béla. — Középiskola ügyünk vitatása. Bőd Károly. — Ada­
lékok a budai zsinat történetéhez. Közli: Szász D. — Az áll.
igazgató tanács nagy gyűléséből. — Egyh&si lapok szemléje. —
Kül f öl di szeml e: (Helveczia. — Fraucziaország. — Anglia^ —
Irodalmi szemle. — Tá r c z a ; |Egyt szép lélek vallomásai. (Folyta­
tás,) — Egyházi és iskolai hírek. — Szerkesztő postája.
A reformált egyház országos
szervezkedése.
Kolozsvár, 1879. jan, 9.
Míg nekem magamnak elvi kifogásom van a
magyar-reformált ö t egyházkerület chablonszerü egy-
íormásitása, túlhajtott centralisálása ellen s épen az
ügy és czól szempontjából veszedelmes, antiprotestans
törekvésnek tartom, hogy az individualismus holmi
theoretikus rendszerességnek áldozatul dobassák: ad­
dig egyházkerületem előbb conventi küldötteinek el­
ső memoranduma útján csak is a mindöt superinten-
dentiát közösen érdeklő ügyek intézésére akart kö­
zös orgánumot teremteni, az egyes superintendentiák
autonómiájának föntartásáyal; utóbb pedig, a bizott­
ság többségének nézetéhez alkalmazkodva, még to­
vább ment s 1878. okt. 6. és 7 -ón tartott rendkívü­
li közgyűlésében — nézetem szerint — veszedel­
messé válható elvi engedményeket is tőn, csak hogy
ne őt lehessen vádolni az egyesülés netaláni meg­
hiúsultáért. így mondott le az egységesítés kedvé­
ért törvényes jogáról, mely szerint felségi sanctiora
nem szoruló törvényhozási joggal b ir; igy fogadta
el a paritás katholikus szaga elvét, mely szerint a
papi chrisma törvényhozási qualificatiová tétetik s a
hívek egyetemének szolgái [egyenlő joguakká válnak
a maguk egyezeredrésznyi számukban a kilencz-
százkilenczvenkilencz ezeredrésznyit tevő hívekkel;
2. szám
Kiadó-hivatal i
Stein János könyvkereske­
dése, hová az előfizetési-
pénzek legczélszerübhen pos-
tautalványnyal küldendők.
Előfizetési á r:
Egész évre 6 írt., félévre r
fit., évnegyedre 1 irt 50 k3
ID O Z Z lO lS O S .
igy hajlott meg az elnöki székbe ültetett kétfejű
sas előtt — holott ezek s az ezekhez hasonló, ré ­
szint végzetes, részint nevetséges elvi alkuvások nél­
kül is minden haj nélkül lehet vala az állammal
szemben representáló, a domesticát, pap-nevelést, tan­
ügyet, biblia fordítást, egyetemet stb. intéző testü­
letet szervezni, csak úgy, mint a lutheránus test­
vérek létrehozták a maguk közös orgánumát, vagy,
a m int mi magunk is szervezkedünk most a nél­
kül, hogy szemünkre hánynék egymásnak, hogy ná­
lad presbyterium, nálam pedig egyházi közgyűlés
igazgat; hogy nálad a püspököt az egyhközségek
választják, nálam pedig a közgyűlés; hogy nálad
restauratio nincs, nálam pedig van; hogy nálad ren­
di, nálam pedig nópkópviselet ül az egyhkerületi
közgyűlésen; hogy nálad a tanodák helyhatósággal
nem bírnak s nálam autonóm testületek; hogy itt
tanácsbirák vannak, ott nincsenek; hogy nálad az
igazságszolgáltatási fórumok össze vannak keverve a
közigazgatásiakkal, nálam meg szigorúan el van kü­
lönítve a törvényhozás, közigazgatás és igazságszol­
gáltatás s Isten a megmondhatója, hány eltérő,
sőt ellenmondó határozmányt lehetne az öt egyház-
kerület közéletéből s szervezetéből fölhozni, de azért
conventi küldötteink igen jó békességben ülhettek s
ülhetnének akár a világ végéig együtt, a nélkül,
hogy mindé különbség útját állaná a valóban mind­
nyájunkat közösen érdeklő ügyek bölcs és sikeres
megbeszélésének és elintézésének.
De nálunk már ez a divat: a theoria minden
e lő tt! Hegelnek sem osztályozás, ha nem épen három
tagból áll s ha a rendszeresítendő anyag nem akar
beilleni: itt nyír belőle, ott told hozzá egy kicsit.
Rendeztük a megyéket arte legis, a legszebb elmé­
let szerint, nehány év múlva visszacsináljuk, mert
igen messze mentünk. Elválasztjuk a közigazgatást
 14

az igazságszolgáltatástól — egy-két miniszter el­ Csak az tetszik előttünk különösnek, hogy mig
kopik s a bagatell ügyeket visszaadjuk a törvény­ az erdélyrészi egyházkerület egész őszintén meg­
hatóságoknak; a legszabályosabb perrendtartást meg­ mondja, hogy legjobb szeretném csak is a mindnyá­
csináljuk — két év múlva novellára, utóbb egészen éj junkat közösen érdeklő ügyek számára orgánumot te­
perrendtartásra van szükség; megtanuljuk a köny­ remteni, de ha nektek ez nem elég, ám lemondok
vekből, hogy a vasutak segítik az ipart és kereske­ egy csomó jogomról, hanem ezeket s ezeket semmi
delmet, nósza építünk vasutat mindenfelé s utaznak áron sem áldozom föl; mig tehát mi tiszta bort
rajta a mezei nyulak, meg szállíthatjuk rajta az alföldi töltve a pohárba s a d ara pacta, boni amici elvét
homokot. Kincs is szebb valami a világon a rendsze­ követve, leplezetlenül előadjuk egyesülési föltételein­
res elméletnél. Maga a rendszeresítendő anyag hadd ket : addig a Királyhágóntúliak igen gyorsak elle­
veszszen, csak az elmélet maradjon! nünk a vádaskodással, d e e g y á l t a l á n c s ö k ő -
Úgy látszik, a mi egyházi szervezkedésünkben n ö s e n h a l l g a t ó k a m a g u k f ö l t é t e l e i n e k
is nem az ü g y , hanem a f o r m a a czél sazthisz- k ö z l é s é b e n . Ki hallott, ki olvasott valahol vala­
szük, hogy ha papíron kiczirkalmazzuk: milyen sor­ mit a testvér superintendentiák hivatalos nyilatkoza­
ban üljenek a tagok a presbyteriumban; az enun- táról, melylyel véleményt nyilvánítottak volna a con­
tiatio alanyát a világi, s állítm ányát a papi elnök venti munkálatok felől? A divatos phrasist, hogy
mondja k i; az országos egyház törvényhozóit K a- egyesülni kell, igenis, mindenik hangoztatta, hiszen
kasdon ugyanazok válaszszák, a kik Debreczenben már iskolai Sallustiusunkból is m egtanultuk: con-
— meg lesz minden, a mit csak kívánhatunk: cordia parvae rés crescunt etb., de hogy valamelyik
domesticánk milliókra megy, desolált egyházaink késznek vallotta volna magát, hogy föladom, vagy
nem lesznek; papi [fizetéseink a legkiválóbb tehetsé­ elfogadom a restauratiót, hogy presbyteriumom és
geket vonják a kathedrába, prot. egyetemünk föl­
közgyűlésem hatáskörét megváltoztatom; hogy ta-
épül, theol. tudományos irodalmunk íölvirágzik s mi
lépünk az államvallás jogaiba és hatalmába. nácsbirákat választok, vagy nem választok; hogy
E fölött, különben, nincs miért szót veszteget­ igazságszolgáltatási gyakorlatomtól eltérek; hogy pap­
nünk, ez már — elvégeztetett, akárki megolvashat­ jaim at a kepózök vagy presbyterek, vagy képviselők
ja a conventi bizottság jegyzőkönyveiben. által választatom; hogy presbyteriumomat nem ma-
hogy annyi kételykedés és tévedés után, egy bájos és eré­
nyes nő karjai közt a legbiztosabban megtanulhatja, hogy
TÁRCZA. mi az erény.
E költeményt mindenekfölőtt legelőbb nekem, azután
pedig csaknem mindenkinek megmutatta, s mindenki arról
Egy szép lélek vallomásai. saját tetszése szerint vélekedhetett. így folyt ez több alka­
(Folytatás.) lommal, s igy mindazok az idegenek, kiket 6 becsült, há­
Egy híres és akkor befolyása, tehetsége s szellemes­ zunkba bemutatva lőnek.
sége miatt igen becsült világfi a mi udvarunkban nagy Egy grófi család hosszú ideig tartózkodott nálunk
tetszésben részesült. Ő Narcziszt különösen kitüntette s ügyes orvosunk miatt. E családban is Narcziszt, mint fió­
folyton vele volt. Ők együtt a nők erényessége fölött is kát, úgy becsülték; ő engem ide bevezetett, ezen érdemes
vitatkoztak. Narczisz egész társalgásukat terjedelmesen kö­ embereknél mind a kedély, mind a lélek kellemes mulatsá­
zölte velem, s én sem maradtam el megjegyzéseimmel, s az got talált, s még a szokásos társas időtöltések sem voltak
én barátom tőlem egy írott fogalmazványt kért. Meglehetős e házban olyan üresek, mint egyebütt. Mindnyájan tudtak,
gyakorlottsággal írtam francziául; az én jó öregemtől jé hogy mi milyen lábon állunk s foglalkoztak is velünk, a
alapot nyertem. Barátommal ezen a nyelven leveleztem, s mint a körülményeié hozták ezt magukkal, de soha sem
nagyobb képzettséget, főleg akkor, csak franczia müvekből érintették a tulajdonképeni viszonyt. Azért említem meg
lehetett szerezni. Dolgozatom tetszett a grófnak; nehány ezen egy ismeretségemet, mert ennek, életem folytában,
kis dalt át kellett adnom, melyeket csak kevéssel azelőtt nagy befolyása volt reám nézve.
költöttem. Elég az hozzá, Narczisz minden utégondolat nél­ Már csaknem egy év tölt el eljegyzésünk éta s ezzel
kül azt hitte, hogy kedvesének ezzel valami jót teszen és együtt tavaszunk is oda lön. Közelgett a nyár s minden
az egész történet, az ő nagy megelégedésére egy szellem- komolyabb és hevesebb jelleget öltött.
dús franczia versekben irt levéllel végződött, melyet neki a Nehány váratlan haláleset következtében hivatalok
gróf elutazásakor küldött, melyben megemlékezett barátsá­ jöttek üresedésbe, melyekre Narczisz igényt tarthatott. Kö­
gos vitatkozásukról s a végén szerencsésnek mondja őt, zel volt a pillanat, melyben egész sorsom eldőlendő vala,

ga. által egészítem k i; hogy az egyházközségeknek
töbh vagy kevesebb jogot engedek; hogy superinten-
dentialis gyűléseim tagjait egyenlő elv szerint vá­
lasztom ; hogy tanodáimat önállósítom; hogy egy­
más papnövendékeit és papjait kölcsönösen elfogad­
juk és ingremiáljnk stb. stb. stb. mindezekről egy
árva szó nyilatkozatot sem baliánk semerről.
Mi most nem kívánunk senkivel vitába eresz­
kedni a fölött: melyik egyházalkotmány és szerve­
zet jobb, protestans&bb, állami törvény által bizto­
sítottal)!), kifejlettebb és nagyobb autonómiával biró:
az Erdólyrószi-e, vagy pedig az egymás között szint-
annyira különböző négy Királyhágóntúli-e ? Még azt
is elhallgathatjuk, a mit a „N. H .“ czikkezője mond,
hogy az erdélyi (részben képviseleti alapokon fel­
épült) törvényhozásánál demokratikusabb a Király-
hágóntúli (paritásos, rendi szervezetű) alkotmány,
beszélve aristocraticus intézményekről ott, a hol a
törvényhozás jelentékeny számú tagját az egyház-
községek választják, a gondnokokat az illető hely­
hatóságok candidatioja szerint a képviseleti legfőbb
fórum választja, ugyanaz, mely a közigazgatási fő-
testületet felelősség mellett s csak hat évre állítja
be és a hol ötszáz papot nem akarnak annyi jogra
privilegizálni, mint ’háromszázezer egyháztagot. De
már azt mégis csak joggal megkövetelhetnék a gyors
8 míg Narczisz 9 összes barátai az udvarnál mindent el­
követtek, hogy ama bizonyos benyomásokat, melyek reá
nézve nem voltak kedvezők, eloszlassák s számára ez óhaj­
tott állást megszerezzék, én kérelmemmel a láthatatlan ba­
ráthoz folyamodtam. Olyan barátságos fogadtatásban része­
sültem,, hogy örömest tértem hozzá vissza. Egészen szaba­
don beváltottam előtte óhajomat, vajha Narczisz elnyerné e
hivatalt; de kérelmem nem volt sürgető, nem követeltem,
hogy ez az én imámért történjék meg.
A hivatal egy sokkal csekélyebb tehetségű pályázóval
lett betöltve. Szerfelett megrettentem e hir hallattára,
szobámba siettem s azt jól bezártam magam után. Az első
fájdalomérzet könnyekben tört ki, de csakhamar azon gondo­
latom támadt: még sem kell ezt a véletlen játékának tu­
lajdonítani, s tüstént eltökéltem magamban, hogy teljesen
megnyugszom ebben, mert ez a látszólag rossz is javamra
szolgálhat. Ekkor a logcsillapultabb érzelmek vettek erőt
rajtam s ezek eloszlatták a bánatnak összes felhőit, érez­
tem, hogy ennek segítségével mindent kiállhatok. Vidáman
ültem le az asztalhoz, a háziak nagy bámulatára.
Narczisznak kevesebb ereje volt mint nekem, s vi­
gasztalnom kellett őt. Családjában is kellemetlenség kelet­
kezett, a mi őt aggasztotta, s a köztünk levő bizalmas
viszonynál fogva, nekem mindent elbeszélt. Minden utánjá­
rása, hogy még idegen szolgálatba is álljon, nem aratott több
15
ealumüiatoroktól, hogy zsákba macskát ne áruljanak,
hanem adják elő maguk is egyesülési feltételeiket,
hogy megláthassuk: hol a nagyobb separatismus,
nálunk-e, a kik belügyeinket ugyan mindenki fiá­
tól függetlenül akarjuk intézni, de a közösen érdek­
lő ügyekben föltéttélen alárendeljük magunkat a kö­
zös fórumnak; vagy pegig ott, a hol beszélnek
ugyan sokat a mások separatismusáról; hangoztat­
ják eleget az egyesülés áldásos voltát, de egy kis
ujjat sem mozditnak megvalósításáért — az az oly
ideális mértéket állítanak föl számára, a melyről
minden gyakorlati ember előre tudhatja, hogy m eg­
valósulni nem fog s mégis másokra hárítják a meg­
hiúsulás hibáját, melyet túlcsigázott követeléseikkel
okozának.
Erős meggyőződésünk, hogy ügy állítva fel a
kérdést, mint a „N. H .K czikkezője is teszi, ki ha
mindent meg nem kaphat, semmit sem hajlandó el­
fogadni: egy jelentésű az unió meghiúsításával ab­
ban a formában is, minőbeu a mi egyházkerületünk
elfogadni hajlandó s koránt sem csupán az erdólyré-
sziek, hanem a Királyhágóntüliak separatismusáért
is — vagy is mondjuk inkább: a dolog természe­
ténél fogva, minek bizonyságául nem kisebb tekin­
télyekre van módunk hivatkozni, mint dr. Révész
Im re és dr. Ballagi Mór. Ha ezeknek nyilatkozata
sikert, mindent méljen átéieztem s mindent végül arra a
helyre vittem, a hol kérelmem oly jó fogadtatásban ré­
szesült.
Minél enyhítőbben hatott ez reám, annál gyakrabban
igyekeztem felújítani s a vigaszt is ott kerestem, hol ezt
oly gyakran feltaláltam v o lt; de nem találtam föl mindig:
épen olyan állapotban voltam, mint az, a ki napon akar
sütkörószni s valami útjában áll, a mi árnyékot vet. Mi az ¥
kérdezém magamban. Buzgón fürkésztem a jelenség okaután
s világosan átláttam, hogy minden lelkem állapotától függ:
ha az nem kizárólag csupán az Isten felé fordult, hidegen
m aradtam ; kölcsönhatást nem éreztem s válaszát nem ért­
hettem meg. Ekkor a második kérdés az volt: mi zár ol
tőle ? E kérdés széles mezőt tárt föl előttom s olyan vizs­
gálódásba bonyolított, a mely szerolmem történetének csak­
nem egész második éve alatt tartott. Előbb is bevégezhet­
tem volna, mert hamar nyomára jöttem, de nem akartam
bovallani s ezerféle mentséget kerestem.
Csakhamaő éreztem, hogy lelkemnek Istenhez való
irányulását léha szórakozás és kicsinyes dolgokkal való fog­
lalkozás zavarja meg; a hogyan és hol iránt hamar tisz­
tába jöttem. De hogyan lehet megélni egy olyan világban,
hol minden közönyös vagy eszeveszett. Szerettem volna a
dolgokat úgy hagyni, a mint vannak, s éltem volna
vaktában, csak úgy, mint más emberek, kikről láttam, hogy
 16
értelmében megtarthatjuk álláspontunkat, kibékülhe­
tünk végzetünkkel, hogy a „N. H .“ czikkezője vég-
kép elitéit bennünket. De erről a jövő alkalommal
el akarunk némelyeket mondani.
Szász Béla.
Középiskolaügyllnk vitatása.
ii.
Én nem hiszem R. ur azon állítását, hogy „a m i
e m b e r e i n k l e g n a g y o b b r é s z e “ együgyüség m iatt
ne érné fel ószszel azt, hogy „az e g y - k é t jó t a n í t ó ­
v a l e l l á t o t t n é p i s k o l a c s a k úgy, v a g y n é h a
t a l á n még j o b b a n e l ő k é s z í t i a n ö v e n d é k e k e t
mi n t a k o l l e g y o m n a k m e g a n n y i k ü l ö n t a n i -
t ó v a l é k e s k e d ő n é g y o s z t á l y a “. De másfelől en­
gedjen meg nekem R. úr, ha kimondom, hogy talán csak
az á l l a m i k ö z é p t a n o d á k n ö v e n d é k e i n e k k é ­
szültsége iránt táplált túlbuzgóság m iatt
és igy elfogultságból ajánlja olyan nagyon a tanulók ő sz -
s z e h a s o n l i t á s á t . É n a tanulók összemérését annyival
kevésbbé merném ajánlani, m ert az eredmény m i n d k é t
r é s z r ő l a tanulók lelki tehetségétől, a tanitó képességé­
től, (kinek t. i. vezetése alatt voltak) lelkiismeretes buz-
góságától, gyakorlati ügyességétől s ezen kívül sok más
eshetőségektől és mellékes körülményektől tétetnék függő­
vé s épen ezért erre — nézetem szerint — m it sem
lehet épiteni.
jól találják magukat, de nekem nem volt szabad : egy belső
százat igen gyakran szólalt fel ez ellen. Ha ki akartam
magamat vonni a társaságból s megváltoztatni viszonyai­
mat, nem tehettem. Én már be voltam zárva egy körbe, nem
szabadulhattam meg némely egyboköttetésektől, s az annyii’a
szivemen fekvő Ügyben az egyik végzetes véletlen a másikat
érte. Gyakran könnyes szemekkel feküdtem le s egy álmatlan éj
után újból úgy keltem föl, erős támaszra volt szükségem
s ezt nem adá meg nekem Isten, ha tovább is a bolondját
futottam.
Most minden tettemet mérlegbe vetettem, először a
tánczolás és játszás esett vizsgálódás alá. Mindent, a mit
csak valaha ezek helyeslése vagy ellenzése érdekében mond­
tak, gondoltak, vagy írtak, felkutattam, megvitattam, elol­
vastam, mérlegeltem, nagyítottam, elvetettem s szünet nél­
kül tűnődtem. Ha abbahagyom vala ezeket, bizonyos va­
gyok afelől, hogy Narcziszt sértettem volna meg, mert ő
szerfölött félt a nevetséges szintől, melyet a világ előtti
aggályos lelkiismeretesség látszata szokott nekünk adni.
Minthogy én ekkor azt a mit esztelenségnek, ártalmas ősz-
telenségnek tartottam, nem kedvtelésből, hanem csak pusz­
tán az ő kedvéért tettem, reám nézve minden végtelenül
nyomasztó leve.
Kellemetlen bőbeszédűség s ismétlések nélkül nem
lettem volna képes azt az igyekezetei kifejteni, mit arra
Azonban, ha valahol, úgy a népiskolai (nevelésnél,
m int a kiindulási pontnál, igaz, m it R. úr találóan fejez
ki ezen szavakkal: „ s z a k m u n k á n á l j e l e n t é k e n y
f o k ú á l t a l á n o s m ű v e l t s é g s e m ér föl a so k k al
s z ü k e b b k ö r ü s z a k k é p z e t t s é g g e l . “ Az is igaz,
hogy a legtöbb esetben a végzett theologus nem képes a
szakszerüleg képzett népiskolai tanítóval, m int olyannal,
a gyakorlati működés terén versenyezni.
És daczára mindezeknek s daczára annak, hogy a
kollegyomaink mellett fenálló elemi osztályokat ad i n f i ­
n i t u m fenntartani mi sem véljük szükségesnek: még se
óhajtanék, hogy a mi sokak által előítéletesen betegesnek
képzelt és némely modern szabású állami uniformista ál­
tal épen életképtelennek hirdetett középtanodáink kigyógyi-
tásáb azzal a kissé merész operatióval kezdjük meg, hogy
az elemi osztályokat „az ó n n a l k í m é l e t n é l k ü l v a g ­
d a l j u k le " , mint ezt a többek között R úr. is ajánlja.
Mi ezt hasonlatosnak tekintenők azon kertész eljárásához,
ki a hegy lábához ültetett gyümölcsfáinak törzse mellöl
és gyökérszálai alól egyszerre mind kiásatná és elhordatná
a bár silány, de még elegendő táplálékot nyújtó földet s
aztán fáit a levegőben hagyná csüngeni mindaddig, mig
megmozdul, alásuhad a hegy s igy új föld kéről a gyöke­
rek alá.
Tagadom hogy a „k o l l e g y o mi e l e m i o s z t á ­
l y o k f e n t a r t á s a az é r d e k e l t v á r o s o k n é p n e v e -
ló se ü g y é n e k k i f e j l ő d é s é b e n f é l s z e g h e l y z e t e t
á I l i t a n a e lő ."
Hiszen épen ezek a városok (tisztelet és elismerés a
kivételeknek!) állanak oly mozdulatlanúl, m in ta hegyek; ezek-
forditottam, hogy ama foglalkozásokat, melyek engem egy­
szerre szórakoztattak s benső békémet háborították, annyira
kicsinyeseknek mutassam föl, hogy szivem a láthatatlan lény
behatása előtt nyitva legyen, s mily fájdalmasan kellett ta ­
pasztalnom, hogy ily módon a küzdelem véget nem érhet.
Mert mihelyt az esztelenség köntösébe öltözködtem, nem­
csak a külszíne volt meg rajtam, hanem tüstént az eszte­
lenség is át- meg áthatott.
Szabad-e nekem, hogy egy tisztán történelmi előadás
szabályát mellőzzem s egy pár megjegyzést tegyek arról, a
mi bennem végbe ment ? Mi lehetett az, a mi ízlésemet,
gondolkozásmódomat úgy megváltoztató, hogy huszonkét
éves koromban, sőt még előbb, mi élvozetet sem találtam
olyan dolgokban, melyek az ilyen korúakat ártatlanul gyö­
nyörködtethetik? Miért nem voltak azok reám nézve ártat­
lanok? Azt válaszolhatom erre: épen azért, mert reáin néz­
ve nem voltak ártatlanok, mert rám nézve nem volt isme­
retlen a lélek világa, mint más hozzám hasonlók előtt.
Nem, tapasztalásból tudtam, a melyre törekvés nélkül tet­
tem szert, hogy vannak magasabb érzelmek, melyek a va­
lódi élvezetot számunkra megszerezhetik, melyet hasztalan
keresnénk a mulatságokban, és hogy eme magasabb örö­
mökben egyszersmind a szerencsétlenségben erős oltal-
múl — titkos kincs van fönntartva.
Azonban a társas élvezetek az ifjúság szórakozásai
 17

iöl tehát nem sokat várhatunk, nem kivált addig, mig a | fizetésre s az evvel járó kötelességek szives elvállalása mel-
s z e g é n y s é g g e l való küzdelmük tart. [ lett feles számmal ajánlkoznak.
De elvégre is egyik városi hatóság keze sincs a fe­ Ezek a tanárjelöltek az élet bajaitól és nyomoraitól
lekezeti elemi iskolák j fenntartása által megkötve vagy még menten, az ifjúi lelkesedés egész hevével kezdik meg
.gátolva arra nézve, hógy népnevelési ügyét tetszése sze­ pályájukat s nem tekintik a szegényes és aránytalanul
rin t rendezhesse. csekély mértékű díjazást. Ök örömmel vállalják el a ter­
hes munkát is, mert meg pályájok kezdetén állván, a j ö-
A felekezeti elemi iskolák fenntartását ott, hol álla­
v ő iránt táplált szép reményök feledteti a j e 1e n anyagi
mi vagy községi iskola nincsen, az illető felekezetek létér­
gondjait. Tanintézetünkre nézve pedig kétségen kívül csak
deke kivánja meg s erről le sem mondhatnak. Állítsanak
nyereség, hogy ilyen egyéneket állíthat sorompóba.
Csak az állam, a városi hatóságok és a községek e l e g e n ­
Mindaddig tehát, mig oly kedvező helyzetben le­
dő s z á m ú és m i n t a s z e r ű e n berendezett népiskolákat,
szünk, hogy kellően képzett és hivatásszerűen épen taní­
ekkor a mi elemi osztályaink — nem lévén versenyképe­
tói pályára készült ifjú embereket kapunk, nem látok ve­
sek — amúgy is üresen fognak maradni es így azokat az
szélyt abban, ha nem állandósítjuk,— a minthogy jelenben
idő meg fogja szüntetni s a normális fejlődés folytán fen-
a kedvezőtlen anyagi viszonyok miatt nem is állandósít­
tartásuk önkényt válik fölöslegessé.
hatjuk — tanodáink mindenik tanítóját.
De ha az elemi osztályokat még most, idő nap előtt Sőt, mig a mi kollegyomaink nemcsak oktatás, ha­
i s mindenütt beszüntetjük, attól tartunk, hogy ez által nem egyszersmind a szó szoros értelmében nevelő-intéze­
egyik-másik középiskolánknak é l e t e r é t metszük el. tek is kivannak maradni s pedig mi óhajtjuk, hogy mi­
Ez a rohamos operatio némely betegnek életébe kerülne!! nél tovább azok maradjanak, mindaddig épen a mi köz-
Mi egyébiránt az annyira ócsárolt változó köztanitói és magántanitói rendszerünk fentartásában, sőt to v áb b fej­
"rendszert sem tártjuk olyan nagyon veszedelmesnek, fel­ lesztésében helyezzük és találjuk a mi tanintézeteinknek
téve, hogy nem szükség, sőt ma már nem is szoktak nagy előnyét jövőre is biztosítva az olyan középiskolák
egyes tanodáinknál c s a k papjelölteket alkalmazni. Ma felett, melyeknek czóljai csak az ismeretközlés s hol az
Már — hála Istennek — ott állunk, hogy az elemi osz­ egyes tanítók megannyi S t u n d e n g e b e r e k .
tályok tanítására, a köztanitói rendszer és fizetés m egtar­ Jól esik a szülőknek, ha tudják, hogy gyermekeik a
tása mellett, kitűnően képesített tanítójelöltet akárhányat tanítóknak, m int szülői helyetteseknek közvetlen felügye­
kaphatunk, valamint az algymnusiumi osztályok tanítására lete s tapintatos vezetése alatt állanak szüntelen, kik az
is, mig állandó tanszékek rendszeresittethetnek, kitünően ők testi és lelki, anyagi és szellemi szükségleteiket közvet­
végzett, sőt okleveles középtauodai tanárjelöltek; köztanitói lenül ismerik és kellő időben igyekeznek pótolni.

mindazonáltal erős ingert kellett hogy gyakoroljanak reám,
mert nem voltam annyira ura magamnak, hogy azokat oly­
bá vegyem, mintha engem nem érdekelnének. Oh mennyit
tudnék ma nagy közönyösséggel tenni meg, hacsak akarnám, a
mi akkor tévútra vezetett, sőt fenyegetett, hogy erőt vesz
rajtam. Középutot választani nem lehetett, vagy az ingerlő
élvezeteket vagy az életet adó benső érzelmeket kellett nél­
külöznöm.
De már a lelki tusakodásom a tulajdonképeni tudai-
mam nélkül eldőlt. Ha volt is valami bennem, a mi az ér­
zéki örömök után sóvárgott, nem tudtam többé azokat él­
vezni. A ki a bort nagyon szereti, még az is elveszti min­
den kedvét a boriváshoz, ha egy boros-hordókkal telt pin-
czébe jut, a melyben őt a megromlott légkör megfojtással
fenyegeti. A tiszta lég többet ér a bornál, ezt élénken
éreztem s mindjárt eleinte kevés fáradságomba került vol­
na, a jót a gyönyörök fölé becsülni, ha azon félelem, hogy
el ne veszítsem Narczisz hajlamát, vissza nem tart vala.
De a mint végre ezerszeres küzdelem, folyton ismétlődő
szemlólgetós után, éles vizsgálódás alá vevém ama köte­
léket, a mely erősen hozzá fűzött, rájöttem, hogy mégis
gyenge az, hogy szétszakítható. Egyszerre beláttam, hogy
az csak üvegharang, a mely engem a légüres térbe bezár;
csak még egyszer akkora erőt kell kifejtened annak széttö­
résére s mentve yagyl
Gondoltam s megtevőm. Ledobtam az álezát s min­
dig ügy jártam el, a mint szivem sugalmazá. Narcziszt
folyton gyöngén szerettem; de a hőmérő, mely eddig forró
vízben állott, o percztől kezdve a külső levegőn függött,
fennebb nem szállhatott, mint a mily meleg a légkör yala.
Szerencsétlenségemre nagyon lehűlt. Narczisz kezdett
kimaradni s idegenkedni; szabadon tehette; de az én hő­
mérőm mind alább-aiább szállott, a mint ő visszavonult. A
családtagok észrevették, kérdezősködtek tőlem, bámultak.
Kinyilatkoztatám férfias daczczal, hogy eddig eléggé áldozat va-
lék, hogy készen vagyok továbbra is éltem végéig min­
den balsorsban osztozni vele; de hogy foglalkozásaimban
teljes szabadságot követelek, bármit tenni vagy nem tenni,
meggyőződésemtől függjön; hogy azonban nem szándékom
soha sem makacsul véleményem mellett maradni, sőt in­
kább minden érvet szívesen meghallgatok, de hogy abban,
a mi saját üdvömet illeti, az elhatározás tőlem kell, hogy
függjön, és semmiféle kényszert el nem turnék. Épen a
mily kevéssé egy igen jeles orvos utasítása sem tudna rá­
venni, hogy egy különben egészen egészséges és sokaktól
kedvelt étellel éljek, mihelyt a tapasztalat meggyőz a felől,
hogy az nekem mindenkor árt, a mint például a kávé hasz­
nálatát is felhozhatnám: oly kevéssé s még sokkal kevesbbé
tudnák előttom bebizonyítani, hogy egy bármilyen nomü
foglalkozás, a mely engem megzavart, erkölcsi kárt nem ekoz.
(Folytatása következik.)
 18
Találjunk módot, a mely szerint a fennálló rend­
szert javítani lehet, de azt, a mit évszázadok alkottak és
talá lta k ’életre valóuak, ne pusztítsuk el oknélkül!
Az eddig mondottadból az is kitűnik, hogy kolle-
gyomaink életben levő szervezetének r e v i s i o j á t mi is
elodázhatatlanul szükségesnek vé j ű k ; de csak is a főt.
egyhkeríileli közgyűlés által kijelölt irányban és mérvben,
t. i. az 1861-ben készült „ s z e r v e z e t i j a v a s l a t - ke­
retén belül. Mi ezt a 17 év előtt készült munkálatot most
is szívesen fogadjuk el alapúi, kiindulási pontúi, mert sok
abban a használható elem s egész szabása, habár ódon-
szerűnek tűnik is föl, bátran kiállja a versenyt az újabb
divatu, de idegen mértékre alkotott középiskolai próba-
tervekkel.
Az ilyen irányban való átalakítási előmunkálatok
m ár az 1878. tavaszán Szászvároson tartott tanári érte­
kezleten, az egyes iskolák tanárkarainak véleménye nyo­
mán meg is kezdődtek, sőt az előmunkálatok az állandó
ig. tanács és az egyhkerűleti közgyűlés előtt is megfor­
dultak, mely utasítást adott a tovább teendő lépésekre
nézve,
így belejutva végre a rendes kerékvágásba, habár
lassan, de mégis csak haladunk s reményiem lehet, hogy
nemsokára njult alakban fognak középiskoláink tovább
működni magasztos czéljok megvalósításán !
Igaz ugyan, hogy a szászvárosi tanári értekezlet
megállapodásai sem kifogástalanok minden tekintetben,
mert p. o. nem helyeselhető az, hogy mig a klasszikái
nyelvekre jövőre még több idő fordittatnék, addig a ne­
met nyelv és irodalom, daczára annak, hogy az érettségi
vizsgálat rendes tárgyát képezi, a 8-ik gymn. osztályból
jövőre is teljesen kihagyandó volna s a 7-ikben is csak
heti egy órán taníttatnék; valamint az sem, hogy a böl­
csészeti előtanok a 7 és 8 ik osztályukban s tehát két
éven át taníttatnának, holott, a tapasztalat azt bizonyítja,
hogy testi és értelmi fejlettség hiányában még a 8-ik osz­
tály tagjai is csak ügygyel-bajjal barátkoznak meg az el­
vont bölcsészeti elvekkel.
De az ilyen apróbb tévedések minden emberi mű­
nél mutatkozni szoktak s ezeknek az idő és tapasztalat
lesz ítélő birájok, tanító-mesterük és kiigazitójuk.
Bőd Károly .
Adalékok a budai zsinat történetéhez.
Közli: Sz. J).
II.
Heczei Dániel, esperes és Odor Mihály, nótárius, mint sz.-
szolnoki küldöttek, jelentése a zsinat folyamáról, előter­
jesztve 1792 márcz. 28-án a Szakácsiban tartott part.
synoduson,
(Folytatás.)
Felolvastatfca továbbá a Praeses ur ő Felségének ezen
Gyűlés iránt a Felséges Helytartó Tanátsboz, onnét pedig
ő nagyságának által adott parantsolatját. Melyből megért­
vén a gyülekezet, hogy Királyi Inspectornak méltóságos'
Zsadányi Almási Pál, Tstes Ns, Arad vármegye Főispá­
n ja és Tabulao báró uv ő excellontziája rendeltetett; négy
Seeularis és négy Ecdesiai személyékből álló Deputatiot
küldött ő excellentziájának közinkbe való hívására, ki is ke­
vés idő múlva, mint közöttünk Király képét viselendő sze­
mély, minden kitelhető tisztességgel megérkezett és eleibe
küldött uj Deputatio által elfogadtatott s bekisértetett. Ki
is a főhelyen megállapodván, az egész Synodus tagjai fenn
állva lévén, elkezdettek s elénekeltek egy verset azon pün-
kösti dicséretből: Jövel Sz. Lélek Ur Isten, Töltsd be stb.
melyet elvégezvén, egy .buzgó könyörgést tarta Miskoltzi
Saperintendens Főtisztelendő Szalai Sámuel úr ; és azután
ismét egy vers elénekeltetvén, ki-ki helyére leült. A Kirá­
lyi öomissarius ur a legfőbb helyen, kinek jobb keze
felől említett Főtisztelendő Szalai Sámuel Superintendons
uram, mint legidősb azon szent Hivatalban, azután a 3 Su-
perintendens urak; és ezek után tiszt. Generális Nótárius
uraimék, a szerint a rend szerint, a mint ki-ki közülük re
gobben viseli azon sz. hivatalokat; azután a Synodalis Nó­
tárius az Ekklesiai rendből; és azután a Táblának jobb ol­
dalán az egész papi rend egymásután, a mint kinek-kinek
tetszett.
Balfolől a Királyi Comissarius urnák ült az ideig való
előlülő idősb gróf Rádai Gedeon ur; a Főcurator urak, a
Királyi Tábla Assessorai és a két Nótárius urak; azután
pedig a Táblának bal oldalán végig a több világi urak.
Elkezdvén a Kir. Commissarius űr a beszédet, mi-
nekutánna a maga küldottetóse iránt jött Királyi parantso-
latot felolvasta volna, egy fontos magyar Orátziot mondott,
mely ő Felségének hozzánk való jóságát magasztalta és a
maga irántunk szives hajlandóságát kifejezvén, a dolognak
atyafiságos egyességgel való folytatására az egész Gyűlést
intette, kinek is egy szivreható magyar beszéddel felelt meg
idősb gróf Rádai Gedeon úr, bizonyítván ő Felségéhez való
háládatosságunkat es ő excellentziája személyéhez való bi-
zodalmunkat; ő excellentziájának mind Ekklesiáinknak tör­
vényes jussainak a Felséges udvar előtt minden magát elő­
adható történetekben leendő oltalmazását; mind pedig az
egész Gyülekezetét s annak tagjait fejenként ő excellentzi­
ája kegyességébe ajánlotta.
Elvógződvón eképpen ezen czeremonia: olőadta a fenn
tisztelt Praeses ur, hogy éppen a mai napon kezdetfo ülé­
sét Pesten a Lutherána vagy Augusztána Confessiot tartó
atyafiak hasonló Ekklesiai Gyűlése, kikkel is, minthogy köz
volt mindez ideig mind boldog, mind boldogtalan állapotunk
a Hazában, sőt vallásunk fundamentoma is egy: illő dolog­
nak tartaná ő nagysága, hogy egy Deputatzio rendeltetnék,
mely azon tisztelendő Gyülekezetét nevünkkel köszönvén, ör­
vendezne szerentsós Összejövetelein és egyszersmind ré­
szünkről ajánlaná, részekről pedig kérné ki az atyafiságos
egyetértést, ezen gyűlésekben folytatandó dolgokban. Elmen­
tek azért négy papi és 4 világi renden levő személyek
Pestre hintókon ; és az alatt, mig oda jártak, a Synodalis
Nótáriusok megeskettetvón, egyszersmind Királyi Comissa«-
 19

rius ur o excellentziájának tudtára adatott, hogy a Synodus lésben ki kelle dolgoztatni, nem pedig (mint némelyek gon­
,magának Praesest választott. Rendelést tétetett azért, hogy dolkodtak) a vallás articulusai felett való vetélkedés, mint­
a Praeses ur után mentol hamarább írjanak, hogy siessen hogy annak megmozdálhatatlan fundamentoma leven a szent-
Budára jönni. Az alatt ismét proponálta a mlgs gróf Prae- írás, azt senki itt kérdésbe nem hozta.
:£es ur, hogy mivel ezen Gyűlést tartó személyek száma meg E végre tehát öt rendbeli Deputatio rendeltetett, ozou
vagyon határozva ö Felsége által: azért illő dolog, hogy öt Punctumoknak kidolgozására, melyekben mindenikben 4
tsak azok jöhessenek be, kiknek jussok vagyon az ide való papi és 4 világi személyek voltának ; magok is Főtiszt.
jövetelre, u. m. az Ekklesiák küldöttei. Azért is rendelte­ Superintendens uraimék a 4 első Deputatiokba ki valának
tett, hogy mindenik Superintendentia a maga kerületéből rendeltetve. Hasonló Deputatiok küldettok ki a Lutheránus
/jött küldötteket, megvizsgálván a credentionalis leveleket, atyafiak részéről is külön-külön mindenik punctumra, me­
szedjék rendbe és maga credentionalissával legitimálja őket lyek osztán egyetértvén velünk, ki-ki a maga munkáját,
az erre kirendelt deputatio előtt, kiknek osztán egy jel melyet felvett, mentői szerényebben folytatni igyekezett;
.adattassék külön-külön, melynok bemutatásával (és nem kü­ egyik nap Pesten, másik nap Budán tartván az üléseket,
lönben) lészen ezután szabad bejönni. Az alatt elérkezvén mindenik Deputatio a két confessiok részéről ő papi és 8
•a Lutheránus atyafiakról egy 8 személyből álló deputatio, világi személyekből állván.
köszönte a Pesten tartatott Synodus nevével hozájok kül­ Hoztak ugyan sokan már előre odahaza kidolgozott
detett köszöntésünket; és az atyafiságos egyetértésre magát munkákat is ezen matériákban, és olvasták a deputatiok-
mindenekben örömmel ajánlotta. ban: de egy sem állíttatott meg, hanem mindenikben új
Vége lévén eképpen ezen közönséges hálálkodásoknak, munka készíttetett. Vége lévén a Deputatiok munkáiknak,
a következendő sessiokbán, mik végeződtek és miképpen, azo­ mintegy október elein, midőn már a rendes előlülő móltó-
kat nem annyira a napok számát, mint a dolgok termé­ ságos gróf Teleki Jósef úr is elérkezett, Gyűlés tartatott
szeti rendét követvén, rövideden égy summában előadjuk. ismét, a melybe mind az öt Deputatio maga munkáját be­
Elsőben azért egyetértvén a Pesti zsinattal, tőlünk adta. De minthogy első tekintettel mindjárt megtetszett,
is 8 papi és 8 világi személyekből álló deputatio küldötte­ hogy némely Deputatiok a magok eleibe tett határokon na­
déit ki, onnét hasonló számmal rendeltettek, a kik összeül­ gyon túl jártak és más Deputatiok tzóljaira tartozó dol­
vén a Királyi Comissarius urak jelenlétében azt vizsgálák gokba egyelitettólc magokat. Újólag minden Deputatiokból
és határozták meg, hogy molyek lesznek azok a dolgok, a két-kót személy választatott, a kik együvé ülvén, az egész
melyeket a törvény és ő Felsége akaratja szerént ezen két öt rendbeli munkából mindent a maga helyére tettek, ki­
Synodusok a magok tzéljaivá tehetnek? és vájjon mindazok* hagyván azt, a mi szükségtelenül, két g három helyen
bán a dolgokban lehet-e mind a két zsinatnak vallása meg- előfordult.
sértődése nélkül együtt munkálkodni ? Mely deputatio ne- Ekképpen megrövidittetven a munka, újonnan Syno-
•gyednapi szorgalmatos munkálódása után Relatiot tevén a dalis Gyűlés tartatott, a melyben először azon Deputatio-
Synodusnak, örömmel jelentette, hogy mindazok, valamelyek nak munkája, mely az Ekklésiai igazgatásnak rendében, és
ezen Synodusokba elővétettethetnek, olyatén dolgok, melyek az igazgatóknak egymástól való függésekben munkálódott,
iránt mind a két Confessiot tartó protestáns atyafiaknak vétetett elő, és az egész Gyűlés előtt felolvastatott és min­
egyetértő Princípiumaik s fundamentumaik vágynak s ugyan­ den czikkelyeire nézve szoros vizsgálódás alá vétetvén, sok
azért uzok felett együtt tanácskozni hasznos és szükséges helyett megigazittatván, végtére helybehagyattatott és hót
lészen. részekbe s azokba foglaltatott 28 canonokba megállittato tt.
Azok a dolgok pedig, melyek a Törvény értelme sze­ (Vége következik)
lén t ezen Gyülekezetben kidolgoztathatnak, ez alább irt öt
Punctumokban határoztalak meg, úgymint:
Először az Ekklésiai Igazgató Társaságokról, és azok­ A z áll. igazgató-tanács nagy gyűléséből.
nak egymásról való függéséről; Kolozsvártt, 1879. Január 5,
2- or. Az Ekklésiai fenyítékről; Jelen vannak: főt. Nugy Péter elnök, Lészai Ferencz,
3- or. Az iskolák igazgatásának módjáról, és a kinyo­
b. Bánffy Dániel, Dr. Kolozsvári Sándor, Szász Béla, Vályi
matandó könyvek censurájáról; Pál, Dr. Jenei Viktor, Gyarmathy Miklós igazg. tanácso­
4 - er. A házasság és elválás iránt való Törvényekről; sok; Parádi Kálmán, tanügyi előadó; pénztárnok, számvevő
5- ör. Az Ekklesiáknak, Oskoláknak, Ispotályoknak,
és titkár.
'ügyefogyott szegényeknek és az elnyomorodott, vagy elöre­ Az ülésen kívül ellátott ügydarabok (30) előadása és
gedett szegény Prédikátoroknak, vagy azoknak özvegyeiknek tudásul vétele után, elnök bemutatja a b o l y a i templom­
s árváiknak szükségekre tétetett, vagy tejendő fundatiok ra vonatkozó adomány kiegészítéséül mlgs. Maurer Béla ur
kikeresésérőlt rendbeszedéséről, felállításáról és szaporítá­ levelét. Az illető esperes felhivatik, hogy az adományle vei
sáról. telekkönyyezhetése czóljából, küldje fel a jelenlegi telekkőnyv
Ezek valának egyedül azok a tzélok, a melyeknek Ekkle- kivonatát.
siánk dolgainak jobb rendbe való hozására ezen Ekklésiai Gyű­ A n.-enyedi főtanoda elöljárósága a zene-tanító fi­

zetésének 300 írtról 500 írtra leendő felemelését kérvén,
fedezeti alap gyanánt az erdők megszaporodott jövedelmét
jelöli ki. Az igazgató tanács nem érezvén magát feljogosí­
tottnak az 1879-re közgyűlésiig megállapított költségveté­
sen túlterjedő f iz e t é s - r e n d s z e r e s i t é s ekr e : az elöl­
járóságot kérésével a közgyűléshez utalja; addig is azon­
ban beleegyezik, hogy i d e i g l e n e s e n a kert fizetés-fel­
emelés az előre nem látható kiadásokra előirányzott összeg­
ből fedeztessék.
A n.-enyedi főtanoda elöljárósága az irnoki teendőkre
és a gazdasági ügyek vezetésénél szükséges segédkezés vé­
gett egy irnoki állomás rendszeresítését kéri. Az ig. ta ­
nács az elöljáróságot e tárgyban is a közgyűléshez utalja.
A n.-enyedi főtanoda elöljáróságához, elnök indítvá­
nyára, sürgető leirat intézhetik, hogy a haszonbéri szerző­
déseket a jövő nagy gyűlésig — megerősítés végett —
küldje fel.
A n.-enyedi főtanoda elöljáróságához, Szász B. indít­
ványára, sürgető felhívás intéztetik az iránt, hogy a fel-
enyedi erdő fájának eladása tárgyában történt megállapodá­
sáról az ig. tanácsot értesítse.
A hittanhallgatók és tan. képezdei növendékek had­
kötelezettsége tárgyában a közgyűlés által elrendelt, az or
szágos képviselőházhoz intézendő felirat benyújtására, fel*
kéretik mlgs. Tisza László egyhkerületi főgondnok és orsz,
képviselő úr.
A cameraticumok ügyében megindítandó perre vonat­
kozólag véloményes jelentés adására bizottság küldetik ki,
dr. Kolozsvári Sándor elnöklete alatt, dr. Jenei V. és Ba­
logh György ügyvéd személyében.
Az enyedi egyházmegye javaslata és alapszabálykor-
vezete a központi tűzbiztosítás tárgyában kiküldetik az egy­
házmegyékhez véleményes javaslataik megtétele végett.
A kolozs-kalotai egyházmegye javaslata a számadó
gondnoki hivatal betöltése iránt kiküldetik az egyházme­
gyékhez azon felhívással, hogy az eddig követett gyakorlat
fejtegetése mellett saját idevágó nézeteiket adják elő.
A Dániel Imre alapítványára folyamodók kérvényei át­
tétetnek véleményes jelentésre b. Bánffy Dániel, dr. Kolozs­
vári S. és Bodor Antal urakhoz, mint ez ügyben kiküldött
bizottsághoz.
A főtiszt püspök ur az ülést elhagyván s az elnö­
ki széket m. Lószai Ferencz, legidősebb ig. tanácsos, elfog­
lalván: tárgyaltatott a főtiszt püspök urnák a fehérvári pap*
választás ügyében az ig. tanács által hozzá intézett s la­
punkban is jelzett átiratára vonatkozó válaszra, melyben
kijelenti, hogy készséggel enged az ig. tanács fölhívásának
mihelyt agy. fehérvári 116 egyháztag beadványára vonat­
kozó határozat vele közöltetik, — Az ig. tanács kijelenti,
hogy e beadványra, valamint a kandidáló biztosok feliratára vo-
natkozólag azért függessztette föl az érdemleges határozatho­
zatalt, mert azon meggyö iődésben volt s van, hogy az
újabb candidátió megejtóse nyomán főn forgott törvényes aka­
dályok olhárittattak. Ennél fogva újólag fölkéri a ft. püs­
20
pök urat, hogy ha e nézetet osztja, haladéktalanul rendel­
je el a próba-beszédek tovább folytatását; ellenkező esetben
terjeszsze be az ügyre vonatkozó összes előiratokat, hogy
az ig. tanács érdemlenes határozatot hozhasson.
r. t
EGYHÁZI LÁPOK SZEMLÉJE.
(B.) Midőn lapunk e rendes rovatát megnyitjuk, fö­
löslegesnek tartjuk eljárásunkban követendő elveink hang-
súlyozását. Természetes, hogy az ismertetendő közlemé­
nyek kivonatát híven a valósághoz tüntetjük föl s még ter­
mészetesebb, hogy a hol részünkről megjegyzések tételét
látjuk szükségesnek, e megjegyzések lapunk szellemében
fognak történni, nem a csalatkozhatlanság hitében, hanem
a meggyőződéshez való ragaszkodással s aval a kötelesség
érzettel, hogy meggyőződésünket igazolnunk kell, ha tisz­
teletben tartását másoktól követeljük, önként értetődvén,
hogy e veniát nem csak petimus, hanem damusque vicissim,
S evvel térjünk mai föladatunkra.
A huszonkettedik évfolyamát járó „Protestáns egy­
házi és iskolai lap“ f. é. első számát az érdemekben
g«zdag s munkásságában ernyedetlen szerkesztő dr. Balla­
gj Mór nyitja meg: Visszatekintés 1878-ra cziimí vezér-
czikkével*
Szerző Isten áldását kéri nemzetre és egyházra, mi­
nek ugyancsak nagy szükségét látja, mert a nemzet elle­
nére, de nevében, oly cselekvényeket kelle látnunk, me­
lyek a hazát veszélyeztetik s m ert „a múlt év baljóslata
dolgai azou liberalismua ezége alatt történtek, melyet a
túlsó táborban a Protestantismus szülöttjeként szeretnek
bemutatni“ — holott „a protessautismus m a is az, a mi
volt: a keresztyén eszméknek domokratikus nyilatkozata
és a demokratiai aspiratioknak vallásos kifejezése.“ E szel­
lem a múlt évben sem lankadt: egyházunk teljesítette hi­
vatásszerű föladatait; az egyesülési szellem nem csökkent,
minek kiváló alkotása „a tiszántúli ref. egyházkerületi kö­
zépiskolai tanáregyesület“ ; a papi és tanítói értekezletek
folytatták működésüket (somogyi memorandum), az ide­
genek közti diasporák ápoltattak s a mi itt örvendetes;
az, hogy a superintendentiák nem várták az egyesülés ál­
lítólag nagy sikerét, haoem egyenként is megtették a le­
hetőt; a vallási és vallástudományi irodalom is gyarapo­
dott (a protestáns egylet theologiai könyvtára; a szathmá-
ri és bárczi egyházmegyék története; az új énekeskönyv és
vallási tankönyvek iránti mozgalom, ez utóbbiakra nézve
óhajtva a külön superintendentiák versenyét; a biblia revízió­
ja stb.), mig sajnálattal látja Révész „Figyelmező“-jének
megszüutét, mert, bár kissé merevnek tartá a jogfolyto­
nosság terén e közlöny irányát, de azért maga is acceptál*
ja a jogfolytonosság elveit, m int a folytonos előrehaladás
alapját.
Áttérve a zsinat ügyére, nem tudja, ha „a kezdet­
nek végénél vagyunk-e, vagy a vég kezdeténél?“ M ert— |
Folytatás a mellékleten.
 21

MT* Melléklet az „Érd. Prot. Közlöny“ 2 számához,

előadva az eddig történteket — úgy látja, hogy „midőn temes conventek ős egyesületek gondoskodnak;“ ők a köze­
------- az egyesülés a papíron létesült, a valóságban an­ lükben találhatót nem keresik kerülő útakon, hanem az
nál nagyobb lett a szakadás.“ Ugyanis az erdélyrészi su- együttműködésre szükséges orgánumot zsinat nélkül meg­
perintendentia a többinél nagyobb szabadsággal bírva alkották (e. gyámintézet, központi theologicum elő­
(egyházi törvényhozási jog; házassági törvénykezési jo g ; készítése stb.)
az egyházak helyhatósági jogai; főtanodáknak közvetlen a ke­ Végül fölsohajt, hogy az állam a felekezetközi vi­
rü let alatt állása stb. stb.) s azt követelve, hogy a zsinat szonyok rendezésére, vallásszabadságra stb. nézve semmit
törvényhozási joga csupán az egyhkerületek egyetemét il­ sem tesz, ellenben iskola-ügyünk autonómiáját sértegeti,
lető közös ügyekre terjedjen; minden egyéb kebli ügyek­ mivel szemben a protestánsok élénk őrködésre utalvák, mert
ben pedig az egyes superintendentiák továbbra is függet­ az idők nem arra valók, hogy „törvény biztosította jogain­
lenül és szabadon intézkedhessenek.“ Előadván evei szem­ kat miniszteri rendeletek által, hacsak hajszálnyira is, nyir­
ben a bizottság többségének megállapodását, folytatja: bál tatni engedjük!“
„Napnál világosabb, hogy az erdélyiek, midőn vallássza­ A lap további tartalm át a következő czikkek teszik:
badságukat biztosité alaptörvényeikre hivatkoznak, csak kö­ „Miképen tegyük minden tanításunkat vallásossá, vallást
telességüket teljesítik, épen úgy, m int a hogy mi, Király­ tanítván akkor is, midőn nem az az egyenes czélunk?“
hágón inneniek, a zsinatot csak az 1790— 91. 26. t. ez. Máthó Lászlótól; „Négy exegeticai kérdés“ P .N agy Gusz­
alapján hisszük létesíthetnek.“ Kérdés azonban, ha elfo­ távtól; „Galilei“ Farkas Gézától; „Egy kis magyar nyelv­
gadja-e a zsinat is az erdélyiek föntartásainak beczikke- tan némely pap uraknak“ ; Oláh Károly egyházi énektá-
lyezését s ha el is, akkor meg az a hallatlan iuconse- rának ismertetése, Kálmán Farkastól; az olasz rajongó:
quentia áll elő, hogy az erdélyiek beleszólanak a Király- Szent Dávid esetének leírása a Kenaissance után Hetesy
hágőntúliak ügyeibe s ezek nem amazéiba. Már pedig, Vilmostól s az Irodaiom, Különfélék és Adakozások válto­
vagy szükséges, hogy egyes superintendentiák ügyeit is a zatos és tartalm as rovatai.
*
zsinat intézze s akkor az ei’délyi sem lehet kivétel; vagy * *
nem szükséges, de akkor: „a többiek szabadságát is meg­ A Protestáns hetilap az egyház és iskola köréből, e
kötni és ok nélkül nehezíteni az óhajtott egyesülés m ü­ hó 4-dikén inditá meg első számát, Debreczenben, szer­
v ét?“ És folytatja: „Azzal, hogy a superintendentiák kesztő Joo István, főmunkatársak: Tóth Sámuel, Békés
kormányzatát paragraphusokra szedve égy kaptára ütjük, Gyula. Az új lap programmját annak idején mi is közöl­
igazgatásunkat égyformásitjuk, egyetlen egy közszükség vén, most fölösleges volna külön fejtegetése s elég, ha ál­
kielégítve, egyetlen egy valódi érdek megóva nem lesz. talánosságban megjegyezzük, hogy ez első (rendkívüli mel­
De igen is meg lesz bolygatva a szépen megindult hala­ léklettel bővített) szám híven igyekszik kitűzött czélját
dás természetszerű fejlődése; mig a fenálló kormányzat lé­ megközelíteni.
nyegtelen változataival a superintendentiák együttes mun­ Tóth Sámuel szintén visszapillantással kezdi 1878-ra
kálkodását semmiben sem akadályozza, semmi anyagi vagy ez első közleményben, azonban inkább csak a krónikás,
szellemi javításnak útját nem állja.“ Fölhozza például a mintsem a kritikus szerepét játsza; hiszi, hogy ha a su­
dunamelléki superintendentiát, melyben némely tractus perintendentiák nem késlekednek, a zsinat ez év őszén,
tisztviselői élethossziglan választatnak, a másban pedig, vagy az 1880 év tavaszán megnyílhat; felemlíti a testvér
restauraltatnak s még is a közös munka foly áldásosán; ágostai kerületekről, hogy a zsinat kérdését, úgy látszik,
igen, m ert: „oly társadalmi rendszer, minő az egyház, egy kissé félre tették; örömmel üdvözli a magyar prot.
melynek fönállása az egyes tagok részvététől és mennél egyetem újólag (a dunántúli kerületben) fölelevenitett esz­
élénkebb érdeklődésétől függ, czéljait annál jobban bizto­ méjét, melynek részletes kifejtését jövőre ígéri; az ágos-
sítja, minél tágabb és szabadabb tért enged a részek füg­ taiak Pozsonyban tervezett főtanintézetét a közel jövőben
getlen működésének; ellenkezőleg, minden a mi az egyéni megvalósulandónak tartja s az eperjesi jogakadómiára tör­
szabad mozoghatásl szükség nélkül megszorítja, határozot­ tént adakozásokat (54000 frt) fölsorolja, Ez első közle­
tan megrontására szolgál, mert gyöngíti a kapcsokat, me­ mény itt megszakad.
lyek az egyest az egészhez kötik. lm , ezért nem óhajtan­ Következik „A felekezeti iskola ellenségeinek ítélő szé­
dó a szándékolt egyforrnásitás, még akkor sem, ha az ke előtt“ a szerkesztőtől. Az iró azokkal a vádakkal szem­
erdélyrészi superintendentiához való viszonyunk azt kivi- ben folytat erős és sokban sikeres harezot a melyekkel
hetetlenné nem tenné is.“ újabb időkben a felekezeti s igy protestáns iskolák is oly
Folytatva szemléjét, úgy látja, hogy „mig egyhá­ méltatlanéi Bujtattak, egy kissé azonban igen messzire
zunkban, mintha más dolgunk sem volna, ma csomókat megy bizonyításában, a midőn a felekezet nélküli oskolát
kötünk, hogy legyen holnap mit oldozgatni: addig a test­ elitéli, majd nem szószerint idézvén maga is a catholicis-
vér ág. hitvallásuak a zsinat-tartást boldogabb időkre ha­ mus által hangoztatott tételt, mely szerint „a felekeze-
lasztották ; időközben pedig az egyház közszükségeiről egye­ tietlen iskola, melyben kölömböző felekezetű keresztyén,

valamint zsidó (!) gyermekek vegyeeen tanúinak, sajátlag
vallástalan iskola*. (E szerint a mi felekezeti oskolánk is
„vallástalan“ arra a catk. vagy izr. gyermekre nézve, a ki
hozzánk jár. .) Czáfolja aztán azokat az állitáeokat, m int­
ha a felekezet nélküli iskolák biztositnák a felekezetközi és
nemzetiségi békét a növendékek közt— épen az ellenkezőt
állítván. De midőn részünkről is aláírjuk az író ama té­
telét, melyszerint nekünk (reformátusoknak) „szükségünk
van iekaláinkra* — nem gondolnék, hogy a felekezet nél­
küli iskolát szükségkép „villástalan“-oknak kellene bé­
lyegeznünk.
Gergely Károly fejtegeti „Az iskolai fölmentések
és engedélyek“ ügyét a protestáns autonómia szempont­
jából, melyet, mint köztudomású, az államkórmány több
ízben megcámodott, sub titulo supremae inspectionis, közép-
tanodáinkban is m aga akarván a fölmentési jogot gyako­
rolni, holott tények bizonyítják, hogy épen az állami kor­
mány a visszaélésig viszi a fölmentéseket. A czikkezö az
iskolát fentartó felekezetek számára követeli a föl mentés
jogát, (Superintendentiánk e tekintetben is előnyben áll & ki-
rályhágónlúliakkkal szemben, a menynyiben áll. ig. ta­
nácsunk kimondotta, hogy kötelezett tantárgy alól rendes
hallgatót föl nem ment s erről a közoktatási minisztert
értesített*.
Érdekes ismertetését olvassuk, továbbá e számban a
németalföldi m. é. közzsinatnak és szabad theol. facultások
nak, Csák János tollából; továbbá Csiky Lajostól ismerte­
tését dr. Saphir. A „Krisztus és az irás“ czirnű s Győri.
Vilmos által magyarra fordított művének, melyet a londoni
Religious Fract. Society adott ki. Föl van említve Herczeg
és P litt theol. reál eneyklopediája, melynek II. kiadásából
most jelent meg a 34 füzet s ebben Kévész Imre ism erte­
ti dévai Bíró Mátyástól a magyar ref. egyház megállapí­
tását, úgyszintén a Kehr-fóle „Geschichte dér Methodik
des deutschen tVolksschul-Unterrichtes*. A tartalmas szá­
mot „Rövid közlemények“ zárják be s azt megelőzőleg a
tiszántúli ref. superintendens körlevele közöltetik kivonat­
ban, melylyel adakozásra hívja fel a híveket a debreczeni
tanoda szolga-gyerekei élelmezésére, kik közül 54-re megy
azok száma, kik „soha főtt ételt nem esznek.*
Meleg üdvözletünket az új laptársnak, melytől le­
hetnek eltérő nézeteink, de melyet testvérnek ismerünk a
közös munka mezején!
IR O D A L M I S Z E M L E .
R é g i m a g y a r k ö n y v t á r . Az 1 5 3 1 — 17 11 m e g ­
j el e n t ma gya r ny o mt a t v á n y o k k ö ny v é s z e t i ké­
z i k ö n y v e . I r t a S z a b ó K á r o l y N a g y 8 -rét., 47 i v,
Á ra f ű z v e 4 f r t . K i a d j a a m a g y a r t u d o m á n y o s
akadémia.
E monumentális munka nemzeti irodalmunk történe­
tére nézve rendkívüli fontossággal bir. Csaknem húsz évi
kitartó búvárkodás es adatgyűjtés eredménye az. Szerző az
ország egyik szélétől a másikig nehány száz könyvtárban,
22
nemcsak a czimtárakat, hanem, magukat a könyveket is gon-
dósán átforgatta. Nem egyedül a cziramásokat adja, hanem
pontosan közli a nyomtatás helyét, évét, a könyv alakját,
a levelek vagy lapok számát a lehetőség szerint, kinyomozza
a névtelenül vagy álnév alatt kiadott könyvek szerzőit, kide-
ritni törekszik a hely és névtelenül megjelent munkák nyom*
tatási helyét ás idejét stb. A hol szükségét látja, leírásai­
hoz jegyzeteket csatol, sok jellemző és érdekes idézetet
közöl, utal forrásokra, honnan az illető munkáról részlete­
sebb felvilágosítás meríthető, szóval nem egyszerű czimtárt,
hanem példás szorgalommal és ritka szakismerettel földol­
gozott vezérkönyvet ir az 1 5 3 1 —1711 évek között nyomatáé­
ban megjelent egész magyar irodalomhoz. Hirdeti, hogy
nemzeti életünk leggyászosabb kora is mily erőteljes es vi-
lágzó irodalmat tudott teremteni, szembetűnővé teszi iro­
dalom történeti ismereteink örvendetes gyarapodását. Mert
mig e század elején Sándor István, hasonló irányú munká­
jában, ugyanazon időszakból csak 990 magyar nyomtatványt
sorolt fel, Szabó Károly fáradhatatlan és szerencsés kuta­
tásai e számot majdnem megkétszerezték. E munka nólkü-
lözhetlen minden könyvtárban, akár magányos, akár nyil­
vános legyen az, s nélkülözhetett minden oly miveit vagy
szakemberre nézve, ki nemzeti irodalmunk tanulmányozása«
yal komolyan foglalkozik,
H a z a i és k ül f ö l d i f o l y ó i r a t o k m a g y a r t u d o m á n y o s
r e p e r t ó r i u m a . K é s z í t e t t e S z i n n y e i J ó z s e f « I.
osztály.Történelemós annak segédtudományai.
I k ö t e t . 8 -ró t. 47 iv. Á r a f ű z v e 5 fr t * II Os z t á l y «
T e r m é s z e t t u d o m á n y és M a t h e m á t i k a I. k ö t e t .
8 -ré t. 5 3 iv, Á ra f ű z v e 5 f r t . K i a d j a a m a g y a r
t ud. a k a d é m i a .
Időszaki sajtónk fölvirágzása és mind jobban növekvő
terjedelme, érezhetővé tette egy czimmutató szükségét, melyben
koronként megjelent tudományos értékű czikkeink össze le­
gyenek gyűjtve. A M. T. Akadémia ily repertórium kiadá­
sát elhatározván, Szinnyei Józsefet bizta meg a munka el­
készítésével, ki rövid idő alatt két terjedelmes kötetet adott
belőle a közönség kezébe, melyek elseje a történelmet és
segédtudományait, másodika pedig a természettudományt és
mathematikát foglalja magában. Az utóbbi nem követ szi­
gorú szakszerű beosztást, mert azt ingatag műnyelvünk lai­
kus emberre nézve egészen lehetetlenné teszi, hanem szótár
módjára vau szerkesztve. Ezen repertórium kétségkívül
igen becses, sőt nólkülözhetlen kézikönyve lesz a tudósok-
és íróknak.
külföldi szemle.
(Helveczia. — Francziaország. — Anglia.)
Az új esztendő nevezetes kérdést fog fölvetni a na­
pokban világszerte, melyre a lökést S v á j c z adta meg. A
„szabad egyház szabad államban* eszméje egy óriási lépést

iett, s bár még elvben elfogadva nincs, mindazonáltal a
tények által máv-már eldöntóttnek tekinthető. Magát a köz­
vetlen incidenst, mely ily reményeket enged táplálnunk, a
volt állam tanácsos Fazy egy törvényjavaslata képezi, a val­
lásügyi budget eltörlésére vonatkozólag. Kétségkívül e fon­
tos törvényjavaslat, a mennyire egyszerűsítve van, sok lé­
nyeges pontra ki nem tevjeszkedbetik, melyek az 1874-diki
'szövetséges alkotmány által szabályozva vannak, s melyekre
nézve, legalább ideiglenesen, a statusquo fennkagyatik: de
<b pontok végre is nem annyira az alkotmány, mint inkább
a kantonigázgatág s egyszerű administrativ rendszabályok
körébe esnek, mig ha a szébanforgó javaslat a nép által
ratificáltatik, ezzel egyszersmind gyökeres közjogi reformok
életbeléptetésére nyílik az út. Általában a következő szem­
pontok emelkednek ki Fázy javaslatában: 1-ször, az egy­
házak k ö t e l e z e t t s é g e , ezután önmagukat tartani fenn;
2 ‘szor, az egyházak s z a b a d s á g a , önmagukat szervezni;
3-szor, az egyházi birtoklás médozatai; 4-szer, az egyházi
épületek so rsa ; 5-ször, az egyházi javak sorsa. Végre át­
meneti intézkedések, az egyházi szolgák részére az állam
által adandó indemnity stb. ügyében. Á törvény 1880-ban
íonne életbeléptetendő. Vonatkozással az állam függetlenségére
az egyházzal szemben, kimondatik, hogy senki *sem szőrit]
haté bármely egyház költségeiben való részvételre is, más­
felől azonban minden egyház szabadon szervezkedhetik a
szabad társulási és gyülekezési jog alapján. Szintúgy jo*
agukban áll a főtanács beleegyezésével alapítványokká alakul-
Biok s e czimen hagyományokat, adományokat fogadniok
el; semmi esetre sem bírhatnak azonban más ingatlannal,
mint templomaikkal, istentiszteleti helyeikkel. Egyházak és
papilakok, a mennyiben községi Vagyont képeznek, szabály­
szerűen adhatók el, vagy bérbe, mindazonáltal oly fentar-
tással, hogy a melyek eddig protestáns felekezetek kezében
Voltak, ezután is azoknak adassanak, szintúgy a katholicu-
sokéi se menjenek más felekezet birtokába. Nem érintjük a
helyi érdekű intézkedéseket a javaslatban, csak azt jegyez­
zük még meg, hogy svájczi szabadelvű egyházi lapok tel­
jesen magukévá teszik ez indítványt, s annak lehetőségét
helyezik kilátásba, hogy az állam és egyház elválasztásának
kérdése a haladó korszellem, s a teljes politikai és lelki-
ismereti szabadság igényeinek megfelelőleg fog megoldatni.
Fölemelő ellenképül fog ez szolgálni azon látványhoz, me­
lyet a németbirodalom tár elénk, hol a megaggult reactio
tartuffe-i gerjedelmekben ég az államegyház ultramontán
eszméjének festett bájai iránt.
F r a n c z i a o r s z á g o t egy Colignynak felállítandó
emlék foglalkoztatja, azon a téren, hol a szt. Bertalanéji
mészárlás alkalmával legyilkoltatok. Az ügy élén maga Mac
Mahon maréchale neje áll, ki, ámbár buzgó katholikus, nagy
érdeklődéssel munkálkodik abban, s kijelölte a helyet is, ho­
vá az admiral tetemei elhelyeztettek, miután a Montfauconi
bitó alól elhozattak, hol IX. Károly és udvara szómé láttá­
ra verték bilincsbe. Akkor kiáltott fel a nemoslelkü d’Hö-
pital: „Vesszen még emléke is ez átkozott napnak!“ Azóta
a protestantismus nagymérvű haladást tett Francziaország-
23
ban. Már a szt. Bertalanéj visszahatása abban nyilvánult
legközvetlenebben, hogy rögtön azután számos katholikus
változtatta meg hitét. Általában üldözések a protestantis-
musra ép oly kedvező hatással voltak mindig, mint később
Eiehelieu engesztelő politikája kedvezett a kathoRcismus-
nak, a mikor a német, spanyol és németalföldi protestán­
sokat segítette elnyomóik ellen. IV. Henrik bölcs egyen­
súlyba tudta hozni a két kiegyezhetetlen elem et; politikáját
Medicis Mária is követte XIII. Lajos kiskorúsága idejében.
Richelieu még mikor fegyvert volt is kénytelen ragadni a
protestánsok ellen, nagy mérsékletet tanúsított irántuk. A
liga alatt számos nagy család küzdött protestáns részen, a
Condék, Montgomerik, De Grammontok, La Rochefoucauldok
s a három Coligny, köztük egy püspök. XIII. Lajos a kö­
vetkező protestáns tábornokokat nevezte ki hadseregéhez:
Lesdiguéres,Chatillon, La Force, Gassiou, Schömberg, Rant­
zau, Sully, Turenne és de Rohan, továbbá de Tremouille,
de Soubise, de la Meilleraye, és de Bouillon horczegek. A
Nantesi edictum visszavonása adta meg a halálos döfést a
franczia protestantismusnak. Szomorú volt látni a legújabb
franczia porosz háború alkalmával a porosz nadseregben szol­
gáló franczia nemesek névsorát, ily neveket, m int: DeNar-
bonne, de Longueville, Comte Clairon d’Hussonville, La Bar­
re, La Mothe Fouquet, De Beaulieu, Beauvais és sok más.
Hiszen a nantesi edictum visszavonásakor (1684) csak
Brandenburgba több mint hatszáz tiszt menekült, kiknek
maradékai közül többen harczoltak hazájok ellen 1870-ben.
Csak a forradalom idejében emelhette újra fel fejét a pro­
testantismus, a mikor is a zsidókkal, komédiásokkal stb.
együtt polgárjogot nyert. De még egy nagy próbán kellett
keresztül esnie. Az első császárság bukása után ugyanis a
protestánsok bonapartismussal vádoJtattak s kegyetlenül lo-
ölettek. Midőn d’Argenson szót tett ezért a kamarákban,
rendre utasítottak. Végre is lord Brougbam sürgetésére a
b ritt kormány lépett közbe. Hogy a franczia protestánsok
ál alában bonapartisták, azon nem lehet csodálkozni, mert
hiszen a consulatus alatt történt, hogy elismertettek, nem­
csak, de sőt papjaik is állami javadalomban részesültek,
mint jelenleg is. Az 1815-diki protestánsok nem feledték
el a germinal 10-diki törvényt. Jelenleg körülbelől hatszáz­
ezerén vannak Francziaországban, s a jelen kabinetnek is
nem kevesebb mint öt tagja reformált hitü. Egyébiránt az
általános hangulat, vallási dolgokban, az indifferentia, me­
lyet csak néha zavar meg valamely ultramontan hysteria.
Érdekes az, hogy az első Bourbon (IV. Henrik) nem saj­
nált katbolicussá lenni, hogy Francziaország uralkodója le­
hessen, mig az utolsó Bourbon (Chambord gróf) ép azért
nem kell, mert igen jó katholikus.
Lewes temetésén A n g l i a kitűnőségei, az angol iro­
dalom, tudományosság és közélet legelső képviselői voltak
jelen, mint Browning R. Trollopa, Hamson, Herbert Spen­
cer, Smith G. KeganP. stb. A „Daily News“ szerint benne a
jelenkor egyik legnagyobb tehetsége hunyt el. Alig volt te­
re az irodalomnak, melyet érintetlenül hagyott volna, s a
„Problems of Life and Mind“ és „Physical Basis of Mind“
 24
olvasója aligha sejtette volna, hogy a „Slingsby Lawrence“
név alatt ugyanazon férfi lappang, kinek „G-ötlie élete“ czi-
mü munkája nemcsak mint kitűnő biographia, de mint
aestheticai méltatás is, a németek által is magas becsűnek
van elismerve. Kevesen tudják azonban nálunk, hogy a
„Philosophia történetének ' írója színdarabokkal is foglalko­
zott, s nem egy müve van még repertoiron, sőt mi több
szinész volt —• persze csak mint dilettáns. A drámai mű­
vészetről a halála előtti évben egy müvet is adott ki, mely
méltó pendant-képen sorakozhatik Lossingé és Haslitté mel­
lé. A beszélyirást már korábban abbanhagyta, de nem a
nélkül, hogy nyomokat hagyott volna maga után. A „Fort­
nightly Review“-nak is ő volt első kiadója. Tudományos
müveiben ritka sikerrel tudott népszerűén irni, a nélkül, hogy
felületes lett volna.
Érdekes adatokat közöl a Hübner-féle „Statistical Tab­
les“ Európa népességére vonatkozólag, a különböző vallások
és felekezetek arányában. E szerint v an : a németbiroda­
lomban 25.600,000 evangelizált, 14.900,000 katholicusţ
28.000 görög keleti liitti, 512,000 zsidó, 6000 más fele­
kezetű vagy a nélküli. Ausztra-Magyarországon van 23 mil­
lió 900,000 katholikus, 3,600.000 evangelizált, 7.220,000
görög és más keresztyén, 1.375,000 zsidó, 5000 mohame­
dán és egyéb felekezetű. Francziaországban 35.390,000
katholicus, 600,000 evangelizált, 118,000 zsidó, 24,000
mohamedán és más felekezetű. Nagy-Brittaniában és Trland-
ban van 26.000,000 különböző felekezetű protestáns, 5 mil­
lió 600,000 katholicus, 26,000 görög stb. 46,000 zsidó,
6000 mohamedán és más. Olaszországban van 26.660,000
katholikus, 96,000 evangelizált, 100,000 görög stb., 36,000
zsidó, 25,000 mahomedán s más. Spanyolországban van
16.500.000 katholikus, s 180,000 más félekezetü (részle­
tek nincsenek adva) Európai Oroszországban van 56.100,000
görög keleti stb. 2.680,000 evangelizált, 7.500,000 katho­
likus, 2.700,000 zsidó, 2.600,000 mahomedán s más. Bel­
giumban : 4,920,000 katholikus, 13,000 reformált, 2000
zsidó s 3000 más felekezetű. Németalföldön: 2.001,000 re­
formált, 1.235,000 katholikus, 64,000 zsidó, 4000 más
felekezetű. Svéd- és Norvógországban végre 4.162,000 evan­
gelizált, 4000 görög és más keresztyén, és 2000 zsidó ; a
katholikusok száma nincs hivatalosan kimutatva, de alig
több 1000-nél.
E C Y H Á Z I É S IS K O L A I H ÍR E K .
Kolozsvár, 1879 jan. 10.
— K ik lapunk fönnállását óhajtják,
szíveskedjenek az előfizetés ügyében hala­
déktalanül intézkedni, hogy tájékozhassuk
magunkat. Eddigi előfizetőink közül azok,
kik a folyó évre a lapot járatni nem akar­
ják, szíveskedjenek e számot visszakülde­
ni, ellenkező esetben az előfizetők sorába
bejegyeztetnek.
A kiadóhivatal.
— A kolozsvári ev. ref. iskolaszék rendes havi
ülését f. hó 11-én tartotta meg s az iskola látogatók je­
lentéseiből örömmel vette tudomásúl, hogy iskoláinkban az
uj rendtartás szabványai nagy részben már életbe vannak
léptetve. Ezzel szemben azonban sajnos tudomásúl szolgált
Nyomatott Stein János m. kiv.e gyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
az a jelentés, hogy a roncsoló toroklob aggasztó terjedése
miatt a hidelvei gyermekkertet s előkészítő iskolát a városi
hatóság bezáratta.
— A zsoboki törvénytelen áttérések ügyében a
vizsgálat folyamatba indult s közéig az idő, midőn a vég­
bement üzelmekről érdekes leleplezésekkel szolgálhatunk ol­
vasóinknak. Egyelőre csak annyit, hogy Mike Lajos, ottani
lelkésznek föl térj esz tett panaszszót a nm. vallás- és köz-
oktatásügyi miniszter űr közölvén főtiszt. Fogarasi Mihály
püspök úrral, ő excellentiája a b,-hunyadi s jegenyei rónu
katli lelkészeicet a fölmerült panaszok tárgyában kihallgatta
s fölterjesztését a miniszter leküldötte főtiszt. Nagy Péter
püspök úrhoz, ki viszont Mi ke L a j o s t s S z á s z Do mo ­
kost , mint ez ügyben szerepelt megbízottját, fölhívta fe­
leleteik megtételére. Mihelyt a miniszter úr dönteni fog ez'
ügyben, közölni fogjuk az erre vonatkozó összes okmá­
nyokat.
— Harasztosi ref, egyházközségünkben, b. e. B a­
sa M i h á l y helyére, múlt hó 29-ón K o v á c s J á n o s ,
nyéni lelnász választatott meg, túlnyomó szavazattöbbség­
gel. Legyen a jeles előd méltó utódai
— A zsoboki temploin-ópités javára a f.-bányai
egyházközség 2 frtot küldött. íme, egy szomszéd egyházke­
rületnek községe megemlókszik e jó ügyről, jó példát adva
a mi egyházközségeinknek, melyek közül egyetlen egy sem
áldozott még egy fillért sem.
A főtiszt, püspök úr a következő körözvé-
nyékét bocsátotta ki:
K ö rö z te tn e k .
1413— 1878. A püspöki vizsgálat alatti i l y e f al vi ,
lelkészi állomás. I. oszt. Fizetése tisztességes lak-illetmé­
nyen kívül, melv körül házi kort van, és a melyhez a vár­
ban egy gabonás kamara tartozik, a termények árához ké­
pest 900— 1000 frtra tehető. P á l y á z a t i h a t á r n a p .
1379 január vége. A folyamodványok hozzám küldendők.
1430— 1878. Erdővidéki egyházmegyénkben a b a-
r ó t h i lóvitai állomás. Kötelességei: rendes isteni tisztelet
tartása, halottak eltemetése, az iskolában tanítás, a felsőbb
népiskolába járó ref. tanulók vallás- és erkölcstani oktatá­
sa. Fizetése: az egyházi tagoktól evenként 80 frt o. ó.;
a légacziokból 20 f r t ; tandíj 20 k r ; van jelenleg 20 ta­
nuló ; az államsegélyből a felsőbb népiskolai tanulók val­
lásos oktatásáért 50 frt; temetésért énekkel 1 frt. P á ­
l y á z a t i h a t á r n a p 1879 febr. 15-ike, A folyamodvá­
nyok esperes t. Szász József aá.-hoz Bibarczfalvára (u. pa
Barótb) küldendők.
1432— 1878. Deési egyházmegyénkben a d e é s - a k -
n a i papi állomás Fizetése: jól berendezett belső telken és
lakházon kívül 400 o. e. frtra bizton tehető. P á l y á z a t i
h a t á r n a p 1879. febr. 15-ike. A folyamodványok t. espe­
res Nagy Lajos aálioz Dobokára (u. p. Válaszút) küldendők.
Kolozsvárit, decz, 31, 1878,
A szerkesztő postája.
B őd K á r o l y n a k , Sz.-U d v a rh e 1 y t. Bizony a hi­
bák, minden ntánnézés daczára is, megesnek néha. Czikkeid
közölve lesznek.
R á ez P é t é r né k, M. - Ke c z e l . Előlegesen kellett
volna lépest tenni. Ha lehet, segítünk valamit.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, Január 19. 1879.
Megjelenite:
minden vasárnap ERDÉLYI
<§zerkesztö'ségi szállás.
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi részét illető
közlemények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza.
E G Y H Á Z I ÉS
j^E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S L A P T U L A JD O N O S : S z á S Z
T a r t a l o m : A reformált egyház országos szervezkedése.
(Befejező1közleményt Szász Béla. — Középiskolaügyünk vitatása.
IÍI, Bőd Károly. — Adalékok a budai zsinat történetéhez. Közli:
Sz. D. (Vége.) — Egyházi lapok szemléje. (B) — Irodalmi szem­
le. — Tá r c z a j Bethlen Gábor levele Alvinczi Péterhez. Közli:
Szilágyi Sándor. — Egya szép lélek vallomásai. (Folytatás,) — Egy­
házi és iskolai hirek. — Szerkesztő postája.
A reformált egyház országos
szervezkedése.
(Befejező közlemény.)
Kolozsvár, 1879. jan, 16.
Múlt czikkünk befejezésében bivatkozánk R é­
vész Imre és Ballag! Mór kérdésünkhöz vágó nyi­
latkozatára, melyet amaz „Figyelmező“-je utolsó fü­
zetében, emez lapja ez évi első számában tön s me­
lyeket e lap m. évi 52-dik, illetőleg idei 2-dik szá­
mában épen azért közlónk-egész terjedelmében, hogy
olvasóink tájékozva legyenek ne csak a contra, hanem
a pro nyilatkozatok felől is.
Azok, a kik az újakban megindított unió-tö­
rekvések mozzanatait figyelemmel kisórók, emlékezni
fognak a heves, majdnem elkeseredett küzdelemre,
melyet — nem a mi csevegésszerü elmélkedéseink,
hanem, mondhatni, a nehéz fegyverzetű hadviselés
modorában egyfelől Révész Imre a históriai m últú
zsinattartás eszméje mellett s másrészt első sorban
a dunamelléki superintendentia, a Ballagi Mér lapja
s utóbb az innen kivált Kovács Albert a határozat­
képes convent intézménye és ennek protestáns mi­
volta mellett megharczolának. E küzdelemből tud­
hatjuk, mily végletekig ment a bizonyítás egyik s
másik részről, mig Debreczen concedált Pestnek any-
nyifc, hogy ám az előkészítő munkálatokat végezze
a convent, Pest pedig Debreczennek annyit, hogy a
határozatképes convent nyomában jöjjön egy alkot- |
3. szám
«t ««
Kiadó-hivatal:
Stein János könyvkereske­
dése, hová az előfizetési-
pénzek legczélszerübben pos-
tautalványnyal küldendők.
Előfizetési á r :
Egész évre 6 irt., félévre r
fvt., évnegyedre l f r t 50 kS
IS K O LA I H E T IL A P .
^ O lZ lO lS O S .
mányozó zsinat, mely beállítván a központi főegy­
házi tanácsot { — határozatképes conveut), 10 évig
aztán nem lesz összeülendő s igy, legalább időközi-
leg, meglesz a közeg, melyet a pestiek oly régóta
s annyi hévvel premáltak, a nélkül, hogy a zsinat
újabb összeültéig az egyes superintendenliák autonó­
miája meg-megnyirbálásoknak volna alávetve. Komá­
rom e trójai háború alatt mélyen aludott, szokása
szerint; Miskolcz pedig egy pár általános frázison
kívül alig nyilatkozott [a legutóbbi időkig is az
egész kérdésben. Nyilvánvaló tehát, hogy a főténye-
zök itt Debreczen és Pest s ha már most ezek egy­
hangúlag azt a kijelentést teszik, Révész is, a zsi­
nat viadora s Ballagi is, a conventisták egyik leg­
tekintélyesebb képviselője, hogy az erdólyrésziek ma­
gatartását természetesnek, helyesnek és törvényesnek,
sőt a concrót törvényes állapotokból folyónak ta rt­
já k : vádolni, hibáztatni lehet a mi superintenden-
tiánkat ez ügyben való magatartásáért (mit nem
lehet hibáztatni?!) de érdemleges kárhoztatás alig
foghatná érni azt az egyházkerületet, a mely közből
állva ily igazolást tudott a két főviador részéről
magatartásával kiérdemelni. (Mi a véleménye Kovács
Albertnek, a zsinattartás az egyik legszenvedólyesebb
ellenzőjének s a mi nézetünkkel sokkal inkább egye­
ző határozatképes convent egykori szószólójának, újabb
időben neve alatt nem nyilatkozván e kérdésben —
nem tudhatjuk.)
Minden nagy tiszteletem mellett is az i g a z i
érdem iránt, uem szeretem a tekintélyekre, csak
mint ilyenekre való hivatkozást; de a midőn igény­
telen okoskodásom következtetéseit, egészen más uta­
kon járó s még a mellett másként is elismert tu-
dományu és belátásu egyéne^ okoskodása által is
megerősítve látom, meggyőződésem önkénytelenül is
még nagyobb mértékben megezilárditl s a való élet
 26

tényeit és liistoriailag igazolt mozzanatait annál ke- rtiletem magatartása elleuóbeu nem csak a N. H.
vósbbé adhatom föl bármily fennyen hangzó, de czikkezője által hangoztatva nem volna, hanem magába^
épen azért legtöbbször csak szónak maradó elméle­ Ballagi Mór nyilatkozatában is föltalálható nem vol­
tekért. íme Révész természetesnek tartja, hogy az na, a mely kifogás, ha alapos, csakugyan föltéttelen
erdélyrésziek meggondolatlanéi nem dobják el kipró­ igazat szolgáltatna azoknak, a kik az erdélyrószi
bált jogaikat olyan alkotmányért, a melyről senki egyházkerületet vádolják, hogy secessiójával az egész
sem tudhatja, hogyan fog beválni; ime Ballagi félti uniót meghiúsítja, b e l e s z ó l á s t n e m e n g e d v e
az egyes superintendentiák, individualitásukhoz ké­ k e b l i ü g y e i n e k i n t é z é s é b e s e m z s i n a t n a k ,
pest sokszertien kifejlett, szabad jogformáit a chab- s e m s e n k i f i á n a k , d e a m a g a r é s z é r e k ö ­
lonszerii egy kaptafára üttetóstől: hogyan ne hivat­ v e t e l v e a j o g o t , h o g y ö m e g s z a v a z a t t a l
koznám tehát én, az én csekélységemben, az Indivi­ b í r j o n a z s i n a t ó n a m á s n é g y s u p e r e n d e n -
dualismus amaz elméletére, melyet, mint a protes- t i a ü g y e i n e k e l h a t á r o z á s á b a n . F ö l ö t t ü n k , te­
tismus egyik sark-tételét, nem ma kezdek először hát, ne uralkodjék senki, de mi uralkodni akarunk
hangoztatni, minőn Ballagi is ugyanazt hirdeti más valamennyi fölött.
kifejezésekben, s hogyan ne vonnám le a história
Ha a dolog igy állana, csakugyan balgatagság
tanúságaiból azt a következtetést, melyet e lap f.
volna a más négy superendentia részéről az ily al-
é. 2-dik számabeli czikkemben tüntetők föl azunio-
kú elfogadása, mely szakasztott olyan volna, mint az
törekvésekre nézve, a mikor a protestáns egyház­
egyszeri emberé, ki választásra fölajánlá társának a
történelem nagy mestere is az experto crede Ruper-
kenyeret és túrót, de azt előre megmoudta, hogy a
to tételét igazoltnak ismeri a mi egyházkerületünk
túrót magának tartja.
részéről
De mind találkozhatnék az én igénytelen né­ Jó szerencse, azonban, hogy a dolog nem igy
zetem az imént hivatolt nagy tekintélyek véleményé­ áll s a ki 1878. okt. 6 — 7 napjain tartott rk. közgyűlé­
vel, ha egy nyomatékosnak látszó kifogás egyházke- sünk jegyzőkönyvét elolvassa, meg is fog győződni,
25 tál étekkel él napjában kétszer, skárlát köntöse rövid
nap. Ha élünk: informabitur kegyelmed ujobban.
T Á R C Z A. Böjti Gáspár nevű historicusunkat küldtük vala Né­
metországba a végett, hogy valamely tudós professorokat
keresne és conducalna; kit noha Bécsbe küldtünk vala elő­
Bethlen Gábor levele ször azért, hogy magát praesentalja császárnak, megjelen­
Alvluczi Péterhez. teni hogy megyen, és salvus conductust kérne, propter evi-
Közli: S z i l á g y i S á n d o r . tationem suspitionis, de az cancellar császárnál elbontotta,
Kevereude fiáelis nobis syncere űilecte. az jezsuitákat bélelvén neki, maga viva voce császár meg­
Kegyelmed levelét elvévén fiától Íratott bolond és me­ mondta: nolumus ingeri suae dilectioni, sicuti hactenua, ita
rő méreggel való levéllel együtt, kiket nem kevés busulás- iu posterum in. omnibus gratificari, séd in spiritualibus orn-
sal olvastunk, főképpen ebben kegyelmed báuatját' conside- nino prokibeimir; malemus quidem quotquot istius religio-
rálván és 'tartván nagyobbnak, annak utána udvarunkon nis auctores in toto imperio nostro inveniri possent, omnes
tött gyalázatját, kiben semmit az levelek el olvasásokig venirent in ditiones ipsius. Mindazáltal Böjti magát istenre
nem tudtunk, megnyugodjék azért kegyelmed, ebből is hoz­ bízván levél nélkül is elment és Norinbergába, onnét Fran-
zája való szeretetünket és graliánkat szemünk előtt úgy cofurtainba ad Moenurn, és onnét egy városba, a hol amaz
akarjuk viselni, és azon lenni igyekezünk, hogy disciplina méltán Európában — az mint halljuk — legnevezetesebb
alá jutása után kegyelmedet megvigasztaljuk. Bizonyára theologus doctor Alstedius lakik. Hozzája is elment és azt
alig láttunk roszabbul educalt. ifjat ennél arra [nézve, hogy mindaddig ostromolta, hogy az mi szolgálatunkra adta ma­
az pirongatás rajta keveset fog, avagy semmit és nem is gát, noha Lugdunumba volt az fő professorságra hivatalja.
szereti az dolgot, örömest szélylyel sétálna, hogy sem az Ő kivüle más két professort is fogadott, maga mellé, kik­
palotába ülne, de megpróbáljuk kegyelmedért, ha lehetne nek Böjti conventiot adott és előre kinek 50, kinek 100
valami jó reménységünk felőle. Az mennyi költséget ez ki­ aranyat. Amazok is reversalist adtak magokról, in Majo
csiny üdő alatt adott fogyatkozás nélkül megérhette volna kelletik alá jönniek, ha az isten megtartja őket. Egy Bor­
vele, mert 3 lóra néki is mint a többinek fizetése megjárt, nemisza nevű magyar is vagyon ott benn Lugdunumban, a
Váradon létünkbe is érte 4 hópénzt fizettünk udvarunknak, kit is igen dicsérnek, az is alá fog hozzánk jönni, de teg­
melynek öt holnapja még nincsen: szabad asztallal 20 és nap olvasánk Tarczali Sándor hívünk levelét, melyet Ke-

hogy ez a vád ia csak oly alapon emelhető egybke-
rtiletünk ellen, mint e, kérdésben, a többi.
Igaz, e közgyűlésünk jegyzőkönyvében nem­
csak azok a fentartások olvashatók, a melyek mel­
lett egyházkerületünk a szövetkezésre ajánlkozik, ha­
nem ezenfelül az egyetemes egyház alkotmányterve­
zetének egyes határozmányaihoz is hozzászól s a föl­
sorolt egyes intézmények mellett a mi saját eltérő
állapotainkat is fölsorolja. Föntartja tehát saját ál­
lapotait s beleszól a másik négy superintendentia
állapotainak rendezésébe is. De olvassuk csak el a
többször említett közgyűlési jegyzőkönyv 12-dik lap­
jának 8-dik kikezdésében a következő tételeket: „A
mi az alkotmánytervezet első részének I. II. és Ill-
dik fejezeteit illeti, melyek az egyházközségek, egy­
házmegyék és egyházkerületek alkotmányos szerve­
zetét, jog- és hatáskörét körvonalozzák, jóllehet bi­
zottságunk (s a munkálat elfogadása után: közgyű­
lésünk) azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy
egyházkerületünk részére a kebli törvényhozás joga,
a maga teljességében, fönntartandó s ez álláspont
természetszerű követelménye az volna, hogy bizott­
ságunk (közgyűlésünk) az alkotmánytervezetnek elő­
sorolt fejezeteiben foglaltakat, m int az autonóm tör-
sei'ü uramnak irt, abból majd csudául olvastuk: doctor Csik-
lius, hogy az előtt sok utánavaló járásunkra sem akara itt
benn maradni és mostan nltro offeralja szolgálatát, az be­
jövetelre ígérvén magát. Mely ha úgy leszen, bizonyos je­
lét ismerjük az nagy úristen kegyelmének az mi intentu-
munkhQz, mert ha kedve kegyelme ő szent istenségének
nem volna hozzá, ilyen tudós embereket ily kevés keresés­
sel talám ex tomporé nem találtunk volna. Kik ha bejönnek,
úgy tetszik, nem lenne utolsóbb [az fehérvári schola, né­
mely német országi soholáknál. Nem az colebrisekről Írjuk,
hanem az hét nevezetes és tudós emberekről — hisszük.
Boné valeat. Ex Eogaras die 7-a Jan. 1629,
Gábriel m. p,
P. Fran.
K ü l c z i m : Keverendő Petro Alvinczí ecclesiae Cas-
soviensis pastori primario, fideli nobis syncere dilecto.*)
„Exhibitae dió 13-a Januar anno 1629.“ (Alvinczi
Péter praesentataja.)
(Eredetije, mely Bethlen írása, a gy.-fehérvári kápta­
lanban.)
*) Ez érdekes levelet „Bethlen Gábor fejedelem levelezése" czi
mti sajtó alatt levő műből közöljük. Szerk.
27
vényhozás körébe tartozókat, e vóleményes jelentése
rendén merőben hallgatással mellőzze, mindazonáltal
tekintettel arra, hogy az egyházi egész alkotmány
főbb vonalainak mindaz öt egyházkerületre vonatko­
zó feltüntetése egy megalkotandó alaptörvényben
szükségesnek látszik; tekintettel továbbá arra is, hogy
a testvéregyhkerületek s a mi egyházkerületünk al­
kotmányos szervezete közt létező lényeges eltérések
jelzése szükségesnek látszik — ---------* czólszerü-
nek tekintetett o fejezetekre is az észrevételek meg­
tétele s némi módosítások javaslása. Mindenki lá t­
hatja tehát, hogy egyházkerületünk abban a fölte­
vésben van, hogy valamint ő megtartja „a kebli tör­
vényhozás jogát“, tígyanaz megmarad a többi su-
perintendentiának is és így épen nem kíván a ma­
ga részére kiváltságos beleszólási jogot; mindenki
láthatja továbbá, hogy csak a teljesség kedvéért kí­
vánja mind az öt egyházkerületre vonatkozólag fel­
tüntetni »az egyházi egész alkotmány főbb vonalait"
s igy az erdólyrészit is; láth atja mindenki, hogy e
föltüntetés czólja inkább didacticus, hogy j e l e z v e
legyenek a lényeges eltérések.
És hogy egyhkerületünknek esze ágában sincs
a többi egybkerület oly ügyében határozó jogot vin-
Egy szép lélek vallomásai.
(Folytatás.)
Miután magamat oly hosszasan magamban előkészí­
tettem erre, e téren kifejtett vitatkozásom nekem inkább
kellemes, mint unalmas volt. Kiöntöttem, mit szivem rejte­
getett, s éreztem elhatározásomnak teljes becsét. Egy haj­
szálnyira sem tágítottam, s a ki iránt gyermeki tisztelettel
nem tartozám, azzal hamar végeztem. Házunkban rövid idő
alatt győzelmeskedtem* Anyámnak ifjú korától kezdve ha­
sonló érzelmei valának, csakhogy benne azok meg nem ér«
lelődtek, sem semmi szükség sem kónyszeritetie őt s nem
fokozta bátorságát, hogy meggyőződését érvényesítse. 6
őrült hogy az ő hallgatag óhajait általam teljesülve láthat­
ja. A kisebbik húgom, úgy látszott, hozzám csatlakozik s ott
második figyelmes és hallgatag volt. Nagynénómnek volt
legtöbb ellenvetni valója. Az érvek, melyeket ő felhozott,
előtte megczáfolhatatlanoknak tetszettek, úgy is volt, mert
egészen közönségesek valának. Végre rá voltam kényszerít­
ve, hogy kimutassam előtte, miszerint egyáltalán nem szól­
hat e dologba, s csak ritkán árulta el, hogy véleményéhez
makacsul ragaszkodik. Csak ő volt egyedül ez eseménynek
közelebbről szemlélője, ki teljesen érzéketlen maradt, Nem
járok el szigonían vele szemben, ha azt mondom, hogy nem
volt szive, s igaz korlátolt fogalmai voltak.
Atyám egészen gondolkodásmódja szerint járt el. Ő
keveset beszélt, de mégis legtöbbet velem afelől, s érvei
 28

dicáliii magának, a melyre nézve maga fölött is h a ­ a közösen érdeklő kérdéseket kivétel nélkül (tehát
tározó jogot ne adna a többinek, kitetszik az egész az erdélyrósziekre nézve [is) a közös törvényhozás,
„Nyilatkozatból“ , mely e jegyzőkönyv 22. s kőv. zsinat, illetőleg az országos egyházi tanács és leg­
lapjain olvasható, mint az egyesülési feltételek fog­ főbb törvényszék. Épen annyit kér tehát magának,
lalatja. íme. hogy a sok bizonyiték közül csak egy a mennyit másnak ad és semmi inconsequentiába
párt idézzünk, az országos egyházi gyűlésre nézve vagy anomáliába nem bonyolódik, mintha határozni
(25 1. 2-dik kikezdós) kimondja, hogy a „zsinat akarna más fölött, de nem engedne határozni maga
törvényhozó hatalmát csak is a közös ügyekre kell fölött.
kiterjeszteni s a kebli törvényhozás joga az egyes (Különben, mellesleg legyen megjegyezve, igen sok
egyházkerületek számára föntartandó“ — mihez ké­ dologban csak hasznára válnék a másik négy superin-
pest a negyedik fejezet 54. §-ót igy véli módosi- tendentiának, ha egy kissé tanulni akarna tölünk, teszem
az egyházi itélö hatalom megosztásában, a közigaz­
tandónak: „A magyarországi reformált egyháznak a
gatásban; vagyp. o. az alkotmány terv I. B. 24 §-
k ö z ö s ü g y e k b e n törvényhozó s lefőbb intézkedő ára nézve, mely a presbitériumoknak tagjai fölött bírás­
gyűlése: a zsinat.“ Tehát a közös ügyekben min­ kodási és kirekesztés jogot ad*) — mintha csak a
denki egyenlő határozó joggal bir, egyebekben egyik Bismarck legújabb törvényjavaslatát olvasnók, a bi­
sem (s igy az erdélyrészi egyhkerület sem). Épen rodalmi tanács tagjai fölötti bíráskodásról. S mi több,
igy a zsinat hatáskörének körülírásánál (81. §. 1. az alkotmányterv készítőinek meg van a prioritásuk,
büszkén mondhatják: nem ők tanulták Bismarcktól,
a.) csak „a k ö z ö s vi s zo n y o k b á n és ü g y e k ­
hanem Bismarck tőlök ezt a protestáns szellemet.)
b e n “ kíván a zsinatnak az alkotmány megállapítá­ De talán már végezhetem is. A „Nemzeti H ír­
sára jogot adni; törvénymagyarázó jogát csak az lap“ szives volt ugyan idei első czikkemre reflectál-
„ á l t a l a a l k o t o t t “ törvényekre kívánja szorittat- ni — több sophisticával, mint objectivitással, de
ni (81. §. 1. m.) stb. — szóval egyházkerületünk most nem kívánok vele vitázni, elvárva, hogy másik két
egész javaslatának alaphangja az, hogy minden egy­
*) Ezt a jogot ma is gyakorolja a tiszamelléki supor-
házkerület függetlenül intézze saját belügyeit, mig intendentia 1! 1 __________________________Sz. B.
szellemesek voltak, s mint az övéi mogczáfolhatatlanok, csak Azonban nem tagadtam meg magamtól Narczisz iránti
igazságom mély érzete adott nekem erőt, hogy vele szem­ vonzalmamat tovább is ápolni. Ő nem látogatott engem
be vitatkozzam. De csakhamar változtak a szerepek ; meg többé a szivem iránta még sem változott. Gyöngéden sze­
kellett nyernem szivét. Kényszerítve okos érvelése által rettem őt, ép úgy, miiit előszörsöt sokkal komolyabban
egész hévvel kitörtem. Nyelvemnek s könnyeimnek szabad mint előbb, Ha meggyőződésemben nemakart volna há­
folyást engedtem. Kinyilatkoztatám, hogy Narczisst mennyi­ borgatni, övé leszek vala; e föltétel nélkül vele együtt
re szeretem, s két óv éta mekkora kényszernek vetem alá egy királyságot se fogadtam volna el. Több hó- na­
magamat, mennyire bizonyos vagyok afelől, hogy jogosan pon át melengetem ez érzelmeket s gondolatokat, s mi­
cselekszem, hogy kész vagyok e bizonyosságot a szeretett után végre magam eléggé nyugodtnak s erősnek éreztem,
mátka s látszólagos boldogság elvesztésével, sőt, ha szük­ hogy csendesen s nyugodtan munkához fogjak, írtam neki
ség, vagyonommal s életemmel is megpecsételni; hogy szí­ egy udvarias, de nem gyöngéd levélkét, s kérdeztem tőle,
vesebben odahagyom hazámat, szülőimet barátaimat, s hogy miért nem jő többé hozzám.
idegen szolgálatban tengetem életemet, mintsem meggyő­ Minthogy ismertem modorát, mely szerint kisebb
ződésem ellenére cselekedjem. Elrojté megilletődését, egy fontosságú dolgokban nem örömest nyilatkozik, hanem hall­
ideig szótlan volt s végre nyíltan részemre hajlott. gatagon megteszi, a mit jónak lát, ez alkalommal szándé­
Narczisz azon idő éta kerülte házunkat, s most atyám kosan kérdésekkel ostromoltam. Egy hosszú s a mint ne­
a hotenkinti társas egybejövetelt is megszüntette, a mely­ kem tetszeft; izetlen választ kaptam, hosszadalmas irályban
ben ő is meg szokott, jelenni. A dolog úgy az udvarban, jelentéktelen szólamokkal: hogy ő jobb állás nélkül ház­
mint a városon feltűnést keltett. Beszéltek arról, mit ren­ tartást nem kezdhet, kezét nekem fel nem ajánlhatja, hogy
desen olyan esetekben, melyok iránt a közönség nagy ér­ ő azt hiszi, egy ilyen hosszú ideig tartó eredménytelen vi­
dekkel szokott viseltetni, mert rá van kapatva, hogy a szony, saját jóhirnevemnek árthatna, s megengedem neki,
gyengébb kedélyek elhatározásaira némi befolyása legyen. hogy magát, mint eddig is, távol tartsa, mihelyt alkalma
Eléggé ismertem a világot, s tudtam, hogy az emberek I nyílik, hogy engem boldoggá tegyen, adott szavát szentül
épen amiatt rónak meg, a mit ép az ők rábeszélésük foly­ j érvényesíti.
tán tettünk, s e nélkül is belső elhatározásom ,minden ilyen ; Eögtön válaszoltam, elmondva: minthogy a viszony
mulékony vélemény daczára is, ép oly szilárdul megmarad, j mindenki előtt tudva van, igen késő volna, hírnevemet ki-
mintha ezek nőm is volnának. j mélgetni, ezért azonban lelkiismcretem s ártatlanságom lég-
 29
czíkkemre is megtegye megjegyzéseit, akkor aztán,
alkalomszeriileg és egyszerre, felelhetek neki. Most
épen csak azt az általános megjegyzést koczkázta-
tom, hogy ha igaz, hogy az unió czólja a domesti­
ca, általában a tanügy s különösen a papnevelés,
egyetem, a jogvédelem az állammal szemben, a leg­
főbb törvénykezés stb. — szóval a mindnyájunkat
közösen érdeklő ügyek közös intézése: teremtsenek
épen ezek számára közös fórumot, ne pedig mind­
ama százféle kisebb-nagyobb jelentőségű eltéréseket
és különbözőségeket nivellirozzák az egyházi életben,
melyeknek végét csak a Prokrusztes-fóle ágy segé­
lyével érnék el — mert a ki sokat markol, kévé­
séit fog.
Szász Béla.
KözépiskolaügyUnk vitatása.
in .
Negyedik közleményében a tanárképzés és tanárvá­
lasztás kérdését fejtegeti R. ur.
A tanárképzésre nézve igaz, hogy az állam m ár in­
tézkedett s így nem szükség e miatt „tömi a fejünket*;
de azért — ha tudnánk, ha erőnk mégbirná — még sem
ártana legalább.protestáns tanárképző intézetet állítani, ha
biztosb kezeseim ; de őt ezennel gondolkodás nélkül felol­
dom adott szava alól, s őhajtom, hogy legyen boldog. Ugyan­
abban az órában kaptam levelemre egy rövidke választ, a
mely lényegében teljesen azonos volt az elsővel. Megmaradt
amellett^ hogy ha állomást nyer, fel fog szólítani, hogy
akarom-e vele boldogságomat megosztani.
Akkora hatása volt ennek reám, mintha semmit se
mondott volna. Rokonaim s ismerőseim előtt kinyilvánítot­
tam, hogy ez már bovégzett. tény, s valóban az is volt.
Mert a mint kilencz hó elteltével az annyira óhajtott elő­
léptetést megnyerte, még egyszer felajánlotta kezét, termé­
szetesen azzal a feltétellel, mely szerint én, mint egy oly
férfinak neje, a ki családot akar alkotni, gondolkodásmódo­
mat megváltoztatom. Udvariasan megköszöntöm neki, és si­
ettem szivemet és eszemet ez eseménytől elvonni, épen a
mint az ember, a függöny legördül ése után, vágyik a szín­
házból kijutni. És minthogy rövid idő múlva, a mi most
könnyű volt neki, egy gazdag s előkelő családból szám o­
zott nőt elvett, s őt természetéből kifolyólag boldognak tud­
tam, csak teljesobbé vált nyugalmam.
Nem hallgathatom el, hogy egy néhányszor, még mi­
előtt Narczisz hivatalt nyert, s azután is tekintélyes egyé­
nek kértek nőül, én azonban gondolkodás nélkül mindegyi­
ket kikosaraztam, bármennyire óhajtották is volna atyám és
anyám, hogy legyek engedékenyebb.
Ekkor úgy látszott, hogy egy viharos márczius és
április után igen szép májusi idő áll be. Jő egészség mel­
már a protestáns egyetem eszméje ez idő szerint még csak
„pium desiderium 1“ Az erdélyi ev. ref. egyházkerület a
tanerők díjazására nézve jövőre sem fog lépést tarthatni
az állammal, hol a tanárok fizetése 1400 írttól 2000-ig
terjedhet. A magasabb fizetés s talán tekintélyesebb állás
elhódítják legjobbjainkat; úti figuráé doceut. Tehát nem
a felekezeti szűkkeblüség, sem a mostani tanárképzés, mely
ellen semmi alapos kifogásunk nem lehet, hanem saját
jól felfogott érdekeink teszik szükségessé azt, hogy segít­
sünk a magunk baján s hogy a debreczeniek indítványát
őszinte buzgésággal fölkarolva, állítsunk protestáns tanár­
képzőt.
Mondhatná valaki, hogy azt az összeget, melylyel
protestáns tanárképzőt állíthatnánk, fordítsa mindenik egy­
házkerület a tanári fizetések emelésére, úgy, de az az
összeg nagy mértékben a protestáns hívek adakozásából
telnék ki, kiknek áldozatkészségére még mindig lehet szá­
mítani, ha közügyről van szó, mig a tanári fizetések eme­
lésére bajos volna aláírási iveket indítani!
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületnél még most is é r­
vényben levő tanárválasztási eljárást illetőleg, bátran ki­
mondhatjuk, hogy az csakugyan sok tekintetben tartha­
tatlan. Csak helyeselni lehet R. úr azon elvét, hogy a
kijelölést „legfőbbképen“ a minősitvényhez kell kötni, de
„uem feltétlenül“, mert e tekintetben lehetnek más, te­
kinteten kívül nem hagyható, szempontok és irányadók,
milyenek az illető candidatus tanítási ügyessége, egyéni­
sége, vallása stb. stb.
lett kimondhatatlan lelki nyugalmat élveztem; bármiképen
hánytam s vetettem meg állapotomat, úgy találtam, hogy
veszteségem mellett még nyertem. Előttem, ki ifjú s csupa
érzés valék, a természet ezerszer szebbnek tűnt fel, mint
ezelőtt, midőn a társaságokba járnom s játszanom kellett,
hogy ebbe a bájos kertben időtöltésem unalmassá ne vál­
jék. Mivel kegyességemet többé nem szégyellem, elég bá­
tor voltam, hogy a művészet és tudomány iránti vonzal­
mamat el ne rejtsem. Rajzolok, festek, olvasok vala, s talál­
tam elég embert, a kik ebben támogattak; a nagy világ
helyett, melyet elhagyók, vagy még inkább, a mely engem
elhagyott, egy kisebb alakult körülöttem, a mely sokkal
gazdagabb s mulattatóbb, vala. Kedveltem a társas életet,
s nem tagadom, hogy a mint régi ismeretségeimet abbaha-
gyám, irtóztam a magánosságtól. Ekkor eléggé, sőt talán
nagyon is kárpótolva valék. ‘Ismeretségeim eleinte nagyon
tágas körűok voltak, nomcsak a honiakkal, kiknek gondol­
kodásmódjuk az enyémmel megegyezett, hanem még idege­
nekkel is. Történetem híressé lön, és sokan voltak kiván­
csiak látni azt a leányt, a ki többre becsülte Istenét mát­
kájánál. Főleg akkor egy bizonyos vallásos hangulat ural­
kodott Németországban. Több fejedelmi s grófi családban
nagy aggálylyal csüngtek lelki üdvökön. S nem egy lovag
volt, ki erre nagy figyelmet fordított, s kivált alsóbb kö­
rökben vala ez a gondolkodásmód elterjedve.
A grófi család, melyről fennebb említést tevék, köze­
lebb vont magához. E közben a család megnagyobbodott,

Hozzak be tehát a minősítéshez kötött pályázatot
csahogy ne kizárólag az legyen irányadó.
A pályázók közül jelöljön ki egyedül az érdekelt
tanoda elöljárósága, csak hogy ez a kijelölés jóváhagyás
végett terjesztessék a m. állandó igazgató tanács elé,
mely testületnek legyen joga a három jelölt közül — ha
jónak látja — egyet kihagyni s helyére azt a folyamodót
tenni be, ki minőségéhez képest a kijelölésére méltóbb
m int versenytársai.
A közgyűlésnek a 3 jelölt közül való választási jo­
gát megszorítani vagy éppen elvonni, ismét egy lépés vol­
na a „centralisatio“ felé és éppen azért ebbe nehezen tud­
nánk belenyugodn1'.
Mi nem tudunk megbarátkozni R. nr azon ajánlatá­
val, hogy tanintézeteink tanárait 4— 5 egyén válassza, holott
körtanitóinkat is az iskolák elöljáróságai, a papokat és
néptanítókat pedig az egyházközségek kebli tanácsa vagy
a legtöbb esetben maga a gyülekezet szokta választani.
Az ilyen irányú „tervjavaslatok“ mindig a néhai
consistoriális rendszert juttatják eszünkbe, pedig erre az
hiszem mindnyájan elmondhatjuk, hogy „nyugodjék béké­
vel“!
Föl hozza R. ur javaslata támogatására, azon szo­
morú körülményt, hogy a közgyűlésen „a dolog természe­
te szerint korteskednek és pártoskodnak“. A korteskedes
korunk általános nyavalyája; de már 150—160 embert
mégis csak nehezebben lehet megvesztegetni, mint né­
gyet—ötöt!
m ert nehány rokonjuk jö tt a városba. Eme érdemes
rek ép úgy keresték társaságom at, m int én az övéltet. N a g y
volt az atyafiságuk s itt ism ertem meg a birodalom
delmei, grófjai s nem eseinek nagy részét. Érzolmeim egyik
előtt sem volt titok , s akár tisz tele ttel, akár csak
lettel is viseltettek azok iránt, m égis elértem czélom at, s
m egtám adtatásban nem részesültem .
M ég egy más módon is be lettem vezetve a világba.
Épen ezen időtájt időzött hosszasabban nálunk atyámnak
egy mostoha fivére, ki különben csak városunkban
tában tért be hozzánk. Udvari szo lg á la tá t csak azért hagy­
ta el, mert nem folyt minden az ő kodve szerin t, pedig az
udvarban nagyon becsült egyén vala. H elyes felfogású
gorú jellem volt, s e tek in tetb en nagyon h ason litott atyám­
hoz ; csak egy k issé lett volna hajlékonyabb, a mi képessé
te s z i vala őt arra, hogy az ügyek elintósében engedéke­
nyebb legyen, hogy ne járjon el ugyan m eggyőződése ellen,
hanem engedje szabadon a dolgok folyását, s afeletti
szalását vagy magában csendesen, vagy családja
bizalm asan szellő ztesse. N agybátyám sokkal fiatalabb v o lt s
önállóságát nem k issé tám ogatá szeren csés helyzete. Anyja
nagyon gazdag vala, közeli s távoli rokonaitól m ég
"vagyont rem élh etett; nem szorult idegen szolgálatra,
.atyám középszerű vagyona m ellett a fizetés által a
la tr a volt űtalva.
Még hajthatatlanabb lett nagybátyám , családi
csétlensége következtében. E g y szeretetrem éltó nőt
30
A közgyűlésnek behatóan szakismerettel bírálni nem*
lehet feladata, de szükség sincs reá, ha ezt az illető is*
kóla elöljárósága már megtette és a kijelölést a folyamo­
dok okmányaival együtt felülbirálab és jóváhagyás végett'
főiterjesztette az állandó igazgató tanácshoz.
A képesítési okmányok közgyűlés alkalmával nyilvá­
nos helyre volnának kiteendők és azoknak alapján a je­
löltekre nézve minden közgyűlési tag szerezhetne magá­
nak annyi tájékozást, a mennyi elégséges a végre, hogy
jólélekkel szavazhasson.
Róthy úr utolsó közleményére — melyben melegen*
ajánlja, hogy az államkormánynál zörgessünk s tőle siet­
ve sogélyt eszközöljünk — csak azt jegyezzük meg, hogy a
mi szegénységünk nyilvánvaló lévén, az államsegély bi­
zony ráférne egyik-másik iskolánkra; azonban etek in tet­
ben a szükséges kezdeményező lépést — a R. ur által
fölsorolt indokoknál fogva „saját érdekében“ csak úgy meg­
tehetné a magas kormány, mint hitfelekezetúnk.
De nekünk úgy tetszik, hogy a mostani állam-kor­
mánynak arra nincs nagy hajlandósága. Néhai B. Eöt­
vös az ilyen irányú mozgalmat maga indította s tények
bizonyítják, hogy felekezeti iskoláink nem is vonakodtak
az önzetlenül és őszinte jóakarattal nyújtott segódkezést
elfogadni! így például a sz.-udvarhelyi kollégium állami
segélyezése már a megvalósulás stádiumában volt akkor,
midőn a nagy hazafi sírjába szállt s vele együtt üdvös
tervei is — tanügyünk kipótolhatatlan kárára — nyom­
talanig s talán örökre elenyésztek! Bőd Károly .
em be­ reményteljes fiút veszített el s azóta, úgy látszott, mindent
el akar utjából hárítani, a mi nem függ az ő akaratától.
feje­ A családban a lk a lo m sz erű ig bizonyos ön teltséggel
m ogsugták nekem, hogy ő valószinüleg nem fog újra m eg­
házasodni, s hogy m inket, gyerekeket, már vagyonának örö­
kim e- kösei gyanánt tekinthetnek. Én épen nem gondoltam többe
a r r a ; de a többiek nagy rem ényeket tápláltak eziránt. J e l­
lem szilárdságánál fogva, hozzá volt szokva, hogy társalgás
k ö z te n senkivel sem ellenkezett, sőt inkább mindenkinek a
vélem ényét barátságosan m eghallgatta, s bármily nézete volt
valakinek valamely tárgyról, azt még maga tám ogatta fel­
átutaz- hozott érvekkel és példákkal. K i őt nem ism erte, azt h itte,
hogy vele m indig egy n ézeten va n ; mert éles esze volt s
akármifóle felfogáshoz tudott alkalmazkodni. V elem szem ben
s z i­ eljárása nem volt ily sikeres, mert it t már érzelm ekről
v o lt szó, melyekről egyáltalán nem volt sejtelm e, s a mint
kím életesen, r é s z tv e v ő ig s értelm esen velem lelki állapo­
tom ról társalgott, feltűnt előttem , hogy arról, m elyen cse­
lekvésem megfordult, még láthatóan fogalma sem vala.
Titkolódzó magatartása mellett is, egy idő múlva ki­
ro- tudódott a nálunk szokatlan tartózkodásának tulajdonképeni
czélja. ö, mint végre észre is lehetett venni, közülünk a
körében
legifjabbik nővért kiszemelte, a végre, hogy ezt a maga be­
látása szerint adja férjhez s boldogítsa; s bizonyára testi
és szellemi tulajdonainál fogva, főleg ha még tekintélyes
nagy vagyon is helyeztetik vala vele együtt kilátásba, a legelső
m ig házassági ajánlatokra számíthatott. Épen igy irántam való ér­
zületét is mindenfélo jelekkel kifejezte, mert egy kegyes
szolgá­
alapifcványt szerzett meg számomra, melynek nemsokára
jövedelmét is élveztem.
szeren­ (Folytatása következik.)
s egy
 31

Adalékok a budai zsinat történetéhez. Ekklesia a maga papjáról mondani, nem magának a Prédi­
Közli: Sz. D. kátornak, hanem az esperesi Consistoriumoknak adja tudtára.
A 4-ik rész szól a házasságbeli pereket folytató tú­
II.
rákról. Lesznek az egész országba részünkről 4 ilyen tör­
Héczei Dániel, esperes és Odor Mihály, nótárius, mint sz.- vénytevő székek felállítva. Egy Debretzenbe, más Miskol-
szolnoki küldötteknek, jelentése a zsinat folyamáról; előter­ tzon, 3-ik Ketskeméten, 4-ik Veszprémbe. Hasonlóképen a
jesztve 1792. márcz. 28-án a Szakácsiban tartott part. Lutheránus atyafiak részéről is 4 lesz, melyek iránt oly
synoduson. megegyezés volt a két confession levő Synodusnak, hogy a
(Folytatás.; melyik választószóket közelebb éri, ki-ki mindenik vallás­
Az 1-ső rész vagyon a Protestáns Ekklesiáknak ma­ ból, ahoz folyamodjon, minthogy egy törvénynyel és szo­
gok dolgainak igazgatható szabad jussairól, a melyben egy­ kással él ebben a dologban mind a két confessio és igy a
szersmind vallást teszen mind a 2 confession levő Protes­ költség, fáradság is kevesebb lesz mindkét részről. Ezek a
táns Ekklesia, hggy mivel a külső igazgatás dolgában mind törvényszékek részszerint papi, részszerint világi birákból
a kettőnek egy Princzipiuma vagyon, tehát ezen dologban állanak, a kiket a Tractusok Deputatusai, a Superintenden-
tovább is egyet fognak érteni, tialis közönséges Gyűlésben voxokkal választanak és min­
den 3-ik esztendőben, ha tetszik, megújítják. Ezeknek Íté­
A 2-ik rész van minden helységbeli Ekklesiákról, me­
lettételével, ha meg nem elégesznek, a Superintendentiale
lyeknek igazgatására mindenütt a Prédikátor mellé egy kis
Consistoriumra lehet apellálni. És igy
Ekklesiai Tanáts vagy Presbyterium rendeltetik; annak kö­
Az 5-ik rész a Superintendensről, annak választásá­
telességei leiratnak és az Ekklesiának jövedelméről való
ról, azoknak esküYesekről tanít, A Superintendentiale Con-
•gondviselés meghatároz tátik. Egyszersmind pedig az az atya-
sisfcoriumról, annak tagjairól, kötelességekről, a Superinten-
, fiságos egyesség rendeltetik a Eeformata és Lutherana Ek-
dentialis közönséges Gyűlésekről, azokba választandó con-
Iclesiák között, hogy az olyan helységekben, melyekben mind
sistorialis személyekről, Generális visitatiokról, egyszóval az
aTkét valláson való Evangélikusok vágynak, ha a [Lutherá­
egész püspöki kötelességről és annak jobb rendbe való ho­
nusoknak van templomok, tartoznak megengedni a Refor­
zásáról.
mátusoknak is, hogy azon templomba magok Prédikátori
A 6-ik rósz a Generale Consistoriumról avagy minden
-által, rendesen isteni Tiszteletet tarthassanak; úgy h a , a
Superintendentiáknak esztendőnként a nagyobb dolgok el­
Reformátusoknak volna templomok, ők is hasonlóképpen tar­
igazítása kedvéért tartandó közönséges összegyűléséről és
tozzanak ezen atyafis ágot a Lutheránusokkal cselekedni. A
annak kötelességeiről szól, Tudniillik, hogy az apellált pe­
hol pedig új templomot tsinálnának, ha mind a két vallá­
reknek egy 3-ik itélőszéke legyen és a hol a terhesebb dol­
son valók vágynak, közös munkával és költséggel építsék.
gok egy akarattal igazittassanak el, ;ugy egyezett mind a
A 3-ik részben a vidókbeli ésperességekről és azok­
két confession levő Synodus, hogy minden esztendőben
nak consistoriumokról, kötelességekről, az Ekklesiabeli szol­
kétszer mindákét részen levő Superintendensek és Főcura-
gáknak, prédikatoroknek, oskola-mestereknek, consistoroknak
torok vagy azoknak viczéi, és ezeken kívül minden Super-
hívásokról s elbotsátásokról, a melyekben hasznos és a jó
intendentiából közvoxal választandó 2 személyek, az Ekkle-
rendnek megtartására szükséges törvények hozattak. A mi
siák közmegegyezésével választandó. Generális Inspector
nevezetesebb a Prédikátorok változásában tsak ez egy: hogy
Curátor Praesidiuma alatt Pesten vagy Budán rendszerint,
valamint az Ekklesiáknak oknélkül a papot helyéből kimoz­
u. m. 1-ső májusba és 1-ső septemberbe, vagy ha a dolog
dítani, úgy a papnak az Ekklesiát ott hagyni szabad nem
úgy kívánja, többször is összegyűljenek és a dolgokat iga­
leszen, és igy minden esztendőben a papmarasztás nem
zítsák el. Ezen Főconsistoriumnak mindazáltal úgy meg va­
szükséges, hanem csak minden 3-ik esztendőben ujittatik
gyon kötve a keze, hogy attól teljességgel nem lehet fél­
meg. De akkor is nem lehet a Prédikátort különben elbo­
ni, hogy valami hierarchiát vagy ekklesiák s lelkek sza­
csátani, hanem ha ellene törvényesen megbizonyittatik, hogy
badságán való uralkodást állíthatna vagy behozhatna
6 szolgálatra alkalmatlan, vagy hivatalába felette rest, vagy
7-ik és utolsó része ezen Deputatio munkájának va^
igen nagy botránkozásokat tsinált az Ekklesiában. Azonban
gyón az országos Ekklesiai Gyűlésekről, vagy Zsinatról, a
tikkor is megintetik 1 szőr a pap a Seniorále, osztán a Su-
melyek tartásának módja meghatároztatik ezen részben, és
perintendentiále Consistoriuinok által, és ha meg nem job­
ő Felsége kérettetik, hogy ezután minden 10-ik esztendőbe
bul, akkor időközbe is kitétessék a maga Esperestje által.
ilyen Synodusok tartását engedje meg.
Ha pedig semmi egyéb okot nem adnának a hallgatók a
Prédikátor ellen a tőle való megidegenedésnél és azon sem­ Ebből állott az 1-ső Deputatio munkája, moly egy
miképen segíteni nem lehetne, azonban az Ekklesia a pap­ nehány Gyűléseken által mind a két renden levő Synodalis
j a elbotsátását sürgetné, az ilyen történetbe nem különben követek által, hosszason megdisputáltatott.
lehet a papot helyéből mozdítani, hanem ha legalább két­
(Vége következik)
harmad része a pap nem marasztó személyeknek ezen ide­
genkedésbe álkatatosan megmarad. Mikor pedig le akar oly

EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
(B) A „Protestáns egyh. és isk. Lap“ idei 2-dik
számában Bognár Endre vizsgálja a socialismust a vád­
lottak padján. A múlt évi királygyilkossági négy merény­
letet fölsorolván, rámutat a tényre, mely szerint az érde­
kelt államok a merényletek alapját a socialismusban kere­
sik s vélik föltalálhatni, ismertetvén az idevonatkozó óvin­
tézkedéseket. Erre röviden előadja a socialismus keletkez­
tet, tanait és terjedését s szereplését 1848-ban a commu-
nismussal egyetemben. A czikk Írója nem tartja ugyan még
bebizonyítottalak, hogy a merényleteket kizárólag a socia-
lismusnak és 'communismusnak kell-e tulajdonítanunk, de
ha ezt elfogadná is, akkor sem ítéli czélravezetőnek azokat
az intézkedéseket, melyeket, különösen Németország, a ki­
utasítások formájában, foganatosít, mert a „tüzet nem ügy
szokás oltani, hogy egyik helyről a másikra teszszük á t.tt
Különben is nem lehet egyetlen oknak tulajdonítani ezt az
általánosodé világi bajt, mert „midőn epidemicus baj lepi
meg a világot, annak magva nem egy, de több dologban
van elrejtve.“ E többes számban szereplő okok közül föl­
sorolja: a nagyban terjedő nyomort; a határt nem ismerő
fényűzést — mindkettő elégedetlenséget és irigységet kelt­
vén a szegényebb osztályok tagjaiban. Vádolja továbbá az
általános hadkötelezettséget s illetőleg a sok háborút, mert
mindenki mesterségévé válik a gyilkolás s életét az ember
a bábomban könnyen koczkára vetvén, utóbb bűnös szen­
vedélyei kielégítésénél sem számítja valami nagyra. Végül
hatalmas okként ismeri, hogy nem adjuk meg a császár­
nak a mi a császáré, mert nőm adjuk meg az Istennek
sem, a mi az Istené. Ápolni kell tehát a vallást s akkor
mindenki megadja mindennek, a mivel tartozik : „ a kinek
vámmal vámot, a kinek adóval adót, a kinek tisztelettel
tiszteletet“ — s csak egy tartozás lesz, mely soha élném
fogy, de ép ezért naponta fizetik: ez pedig a szeretet.“
Máthé László befejezvén múltkor említett czikkét,
minden tanítás vallásossá tételéről, Felméri Lajos érdekes
átnézetet nyújt az osztrák egyetemek köréből. Eöviden föl­
említvén az osztrák oktatásügyi miniszter múlt évi három
kötetes jelentését az összes oktatási és művészeti ügyekről,
áttér az osztrák theologiai és philosophiai facultások is­
mertetésére. A bécsi prot. theologiai facultáson (melynek az
egyetembe való incorporatioja már csak idő kérdése) műkö­
dik 6 tanár, előadva [az ó-szövetségi irásmagyarázatot és
bibliai archeológiát, iij szövetségi irásmagyarázatot,
egyháztörténetet, egyházjogot, gyakorlati theologiát, dog­
matikát és ev. symbolikát, dogmatikát és ref. symboli-
kát, erkölcstant, (felölelve mind az ev., mind a ref. hit­
vallást), továbbá a héber nyelvet és ó szöv. bevezetést,
görög nyelvet és uj szöv. hermeneentikát, theologiai ency-
klopaediát és irodalomtörténetet, az ev. egyh. történelmét
Ausztriában, vallásbölcsészetet és neveléstant. A hallgatók
száma 1867— 1870 közt átlag 50, azóta csökkent, 1876—
1877-ben 38, illetőleg 29-re — legnagyobbrészt Magyar-
országból, A törvényes tanszak 6 semester, s követi két
32
vizsgálat: examen pro candidatura, és pro ministerio. Gra~
dusokat osztogat a facultás: licentiatust és doctoratust.
Tanárok fizetése 2000 frt, 5 éves pótlék á 200 frt és
szolgálati pótlék 800 frt. Stipendiumok: 20 tanulónak sza­
bad asztal, 7-nek á 200, 8*nak á 100 frt. Tanpénz nincs,
A facultas 1871-ben ülte félszázas jubileumát. Az intézet
1877-ben került 31439 frtba. (A kath. facultásokon volt
legutóbb: Bécsben 167, Prágában 95, Gráczban 41, Lem-
bergben 214 tanuló, az összes theol. facultások költségei
1877-ben 188,970 írtra rúgván.) A rendes tannyelv latin
s a tanszékek majdnem kizárólag pályázati vizsgálatok ut­
ján töltetnek be.
Az osztrák philosophiai facultások az utóbbi években,
igen sok gyarapodást vőnek, számos terjedelmes disciplina
önálló körökre szakittatván, ezek számára új tanszékek ál­
líttattak, valamint feles számú képezdék rendeztettek b e :
Bécsben a franczia és angol nyelvre, az archeológiára és
epigraphiára, a paedagogiára s a történelmi képezde is át­
alakíttatott. Majdnem ily számban állíttattak fel az új ké-
pezdók a prágai, a gráczi, insbrucki, krakkói, lembergi és
cernovici egyetemeken ; a képezdei rendes tagok 60—-300
frtos stipendiumokat húznak, a tanárok külön munkadijfc.
Ez egyetemek a múlt évben a következő összegekbe kerül­
tek az államnak (a számok a fennebbi egymásutánt jelöl­
vén): 1.509,043 frt, 673,070 frt, 263,215 frt, 232,636
frt, 235,419 frt, 130,337 frt és 91,400 frt, összesen
3.135,924 frt s ehez adva a 7 műegyetem költségeit, költ
Ausztria főiskoláira és akadémiáira évi 4,170,000 frtota
1867—78 közt új tanszék állíttatott 78; tanuló volt 1877-
ben: Becsben 718 rendes, 58 rendkívüli, 140 gyógysze­
rész hallgató; Prágában 466 r„ 43 rk., 69 gysz,; Grácz­
ban 128 r., 24 rk„ 43 gysz.; Innsbruckban 133 i\, 9 rk.,
24 gysz.; Krakkóban 68 r., 9 rk., 26 gysz.; Lembergben
85 r., 10 rk., 31 gysz.; cernovicban 41 r., 19 rk. hall­
gató.
Farkas G. bevegzi Galilei ez. czikkét; Szentkuty K,
követeli, hogy theol. tanintézeteinken a magyar theologiai
irodalomtörténet külön tantárgyként tanifcassék; Kálmán
Farkas az „Énekszerzők életrajza“ sorában folytatólag is­
merteti : Lukács Istvánt, Nádasdi Andrást, Bajnóczi Jánost,
Komádi Nagy Mihályt.
Bagi Andor Debreczen egyh. életének múlt évi főbb
mozzanatait ismerteti s a számot külföldi apróságok, az
irodalom, különfélék, Necrolog, adakozások rovatai zárják be.
*
^ *
Az „Egyházi és iskolai Szemlé“-röl csak most em­
lékezhetünk meg, miután jan. 2-diki számát 9-én kaptuk.
„1879. január 1.“ feliratú elmélkedő czikkében M— s,
a protestantismus feladatait körvonalozva, boldog új évet
kivan, munkára serkent s különösen az 5 egyhkerület egye­
sítési munkájának befejezését süigeti,
w.— visszatekint 1878-ra s nem sok örvendetest lát
folyamában. A politikából a tisztesség száműzetett, a val­
lásosság hanyatlott, az egyh. közügyek iránti érdeklődés
csak önző érdekekből származott; domesticánk alig gyara-
Folytatás a mellékleten.

IHVr Melléklet az „Érd. Prot Közlöny “ 3. számához.
podott valamivel; egyházi irodalmunk hanyatlott s csak az
áj biblia fordítást (ha rósz is) és a zsinat ügyét tekint­
heti megelégedéssel. Az enyedi tanoda vagyoni gyarapodás
gát reméli az új kezelés alatt s addig vár Zeyk József, b.
Kemény István s mások kérdőre vonásával, üldöztetéstől
nem félve. Örül még népiskolai reformunknak, de röstelli,
üogy középtauodai reformunk még mindig késik s ezért a
tanárokat teszi felelőssé. A hang nem tudjuk kié, de a ke­
zek az Ezsaué.
Dózsa D énes két szám on keresztül fejtegeti,
Hunyadmegyében papjainknak oláhul is kellene prédikálniok
e kérdésre talán visszatérünk.
L— e L —s. polemizál d-vel, ki lapunkban „Ész­
revételeket tett a tanodái értesítők kérdésében. Vitatja, hogy
az értesítőkben tudományos értekezéseket is kell közölni —
a 2-dik számban pedig Lőthe Lajos vitázik fitymáló hangon
Rétin Lajossal, lapunkban megjelent czikksorozata több ál­
lítása fölött, legkivált Rétki skepticismusát támadván, mely-
lyel a prot. egyetem tervét fogadta,
A két szám, ezeken kívül, referál az ig. tanács ülé­
seiről s közöl adakozásokról kimutatást, különféléket, vala­
mint egy nyilatkozatot Vályi Páltól, ki interpelláltatván,
most fölfejti, hogy egy papjelöltet a múlt évben a régi pap*
választási törvény szerint engedett candidáltatni, mert az
illető 1876 előtt már egy évvel szigorlatot állott s 1 évet
akadémián töltött s igy rá nem a 76-diki, hanem a régi
pv. szabályok voltak alkalmazandók — különben is ez el­
járás következményeiért az illető egyhk. cand. biztosai váL
lalták el a felelősséget. Szerintünk a cand. bizottsá­
gok törvényes vagy törvényellenes eljárásáért az elnöklő
esperes a felelős s a netaláni törvénysértésért a felelőssé­
get magáról el nem háríthatja, hanem köteles a jogorvos­
lat megindítására, a fönfovgó esetben pedig az a vélemó-
ményünk, hogy miután a 76-diki papválasztási törvény ha­
tározottan kimondja, hogy már megszerzett qualificatiot e
törvény el nem vesz senkitől: e határozmányra kell vala
az esperesnek, maga igazolásában, hivatkoznia s akkor nem
is kell vala törvényes felelőssége alól kihívót keresnie.
IR O D A LM I S Z E M L E .
igen érdekes tartalommal köszöntőit be a „Keresz­
tyén Magvető“ ez évi első száma, Péteri! Dénes és Ko­
vács János szerkesztésükben. A néhai Símén Domokos ha­
lála által e jeles folyóiratban támadt űr, a részben meg­
újult szerkesztőség által, úgy látszik, sikeresen pótoltatik,
)s midőn a füzet kiválóbb darabjainak rövid ismertetését
adjuk: egyszersmind melegen ragadjuk meg az alkalmat,
az ahhoz csatolt előfizetési felhívást, minden rendű és
rangú érdeklődőnek, leghathatósahban figyelmébe ajánlaui.
Első czikket kitűnő tudósunk, dr. Brassai Sámuel ír
a „Teremtés és fejlés“-röl, a maga jól ismert humorával. de Gubemati8 legújabb müvéről (La Mythologie des plan­
Haeckel dilemmáját, hogy tudniillik a fajok természetes tes, P aris C. Keinwald et Cic. 1878) értekezik. E munka
33
fejlése, vagy természetfőlötti teremtetése közt kell válasz­
tani, fogja bírálat alá, s kimutatni igyekszik, hogy az
evolutionismus és creatísmus emez éles ellentéte, s a
„princípium exciusi tertii“-re alapított szembetevése hibás,
még pedig először azért, mert a teremtés és fejlés koránt­
sem jelölnek két ellentétes cselekvényt: másodszor pedig,
mert a „természetes“ és „természetfölötti“ jelzők sem
zárják ki egymást, a mi pedig a dilemma alaposságának
nélkülözhetlen kelléke. További fejtegetésében a monismus,
hogy mint ok-egység elvének téves voltát tünteti föl, a Herbart
által első Ízben tett ellenvetés értelmében, hogy tudniillik
absolut egységből a nyilvánulatok sokságának jelensége
kimagyarázhatatlan. A különbség csak az, hogy mig H er­
bart s a pluralisták e tételt csupán a maga metaphysicai
érvényében hangsulyozák, addig Brassai a tapasztalati le­
származástan körére is kiterjeszthetni hiszi. Az átalaku­
lás tanára (transformismus) nézve megjegyzi, hogy az nem
fér össze az inductioval; az alkalmazkodás nem tapaszta­
lati tény, de még nem is hypothesis, hanem egyszerű
hozzávetés (conjectura), mert m int Nageli a növényekre
nézve kimutatta, lehetetlen oly törvényt lelni föl, melynél
i fogva bizonyos körülmények ezt vagy azt a szervezetet
határozott változásokra kényszeritenék. Mi csak annyit tu­
dunk, hogy a természetben változások i s vannak, de azt
nem állíthatjuk, mint Haeckel vagy Lamarck, hogy min­
den c s a k változás, sem pedig azt,hogy e változások épen
alkalmazkodások is lennének egyszersmind. Brassai mind­
ezt elégséges oknak tartja, hogy a teremtés, a creatisták
részére álljon, annál inkább, m ert mint etymologice bebi­
zonyítja, a biblia szót sem szól arról, hogy Isten a vilá­
got semmiből teremtette volna, a „semmiből" teremtés
eszméje tehát csak epithetum otiosum. Ellenben képtelen­
ségnek nyilvánítja a véghetotlen fojlés föltevését, a min
pedig a származástan túl nem teheti magát, s igy a cos­
mogonia általános elve, szerinte, csak a teremtés lehet;
az a teremtés tudniillik, melyben a fejlés is, miut nem
ellenmondó lény. egy lényeges mozzanatot képez. Kár,
hogy épen itt szakad meg az érdekes czikk, hol veterán
tudósunknak alkalma nyílt volna nézeteit a teremtés mo­
dalitásai iránt behatóbban részletezni. Amaz éles polémia,
melyet a német speculativ matérialisants coryphaeusa el­
len folytat, jótékonyan ellensúlyozza amannak egynémely
merész kihajlásait, de másfelől kevés figyelemben része­
síti, nem hogy méltányolná, inductio terén, a darwini
eszmék roppant horderejét természettudományi szempont­
ból, hol azoknak valódi jelentőségük áll, s hol még meg-
támadtatva is, mint ezt Wallace czáfolatai bizonyítják
becses igazságokat hoznak gyümölcsözően napvilágra. Kos-
mogouiai végeredményt proclamálni, e tapasztalati tények
számbavétele nélkül, ma m ár alig lehet.
Gr. Kuun Géza, a hírneves olasz tudós, Angelo

kiegészítő része leend szerző korábbi mytkologiai zoológiá­
jának, s bár még csak első kötete jelent meg, ez maga
is elég a következendök iránti érdekeltség felköltésére,
Encyclopediája lesz ez mindazon emberi hiedelmeknek és
babonáknak, melyek a legősibb időktől fogva napjainkig a
növényi élet csodás jelenségeinek, az emberi viszonyokkal
való egyenes összefüggésének magyarázását illetőleg min­
den nép kedélyi életében szerepeltek. Daczára ennek azon­
ban de Gubernatis nemcsak ’adatokat halmoz egybe, de
széles történeti, nyelvészeti és vallástudományi ismeretei
segélyével becses elveket hoz fel kutatásai mélyéből. így
például érdekes de Gubernatis felfogása a mythosok eie-
detét illetőleg. Ő tüdniillik ezek nagy 1 észének eredetét a
fölöttünk elterülő roppant égboltban s annak rejtélyes tü­
neményeiben kereste. Ezért őt sokan egyoldalúsággal vá­
dolták. Gr. Kuun sikeresen védelmezi e vád ellen ; aligha
lenne azonban ily szerencséje egy másik, az úgynevezett
etymologiai mytkos theoriájára tehető ellenvetésekkel szem-
ben. Itt ugyanis de Gubernatis erősen téved, midőn a
mythosok egy nemét a szavak több értelmet jelentő hasz­
nálatából származtatja. Ez meglehetős drasticus fölcseréltí-
se az oknak az eredménynyel. Nem a nyelv kétértelmű­
sége adta meg az alkalmat arra, hogy a népképzelem ily
véletlen analógiák nyomán a maga csodás teremtményei­
vel töltsön be eget, földet és teng ert; ellenkezőleg, a nép­
nyelv és szavak ezen allegoricus mivolta nem egyéb, mint
rég eltűnt, szétesett mondarészeknek, közkézen forgó ko­
pott csillámai. Ezért, ha áll az, hogy a szanszkrit udyána
(kert az egyik, felső, emelkedett a másik értelmében) ben­
ső vonatkozást tartalmaz közönséges földi kertek s az ég­
bolt között, melynek virágai a csillagok, fái a felhők, a
nap és a hold; úgy ez átvitelt bizonyosan előbb csinálta
meg a kert és az égbolt hasonlatosságára reflectáló érte­
lem, mint az ily viszonyt érzékeltető kifejezést, a nyelvet.
Ugyané correctivum volna alkalmazható egy fölhozott más,
olasz mythosnál, hogy tudniillik a kömény az állatokat s
kis gyerekeket otthon tartó erővel bir, s a legényt szere­
tője mellett állandó maradásra birja, mely hiedelmet de
Gubernatis a neo-latin nyelvek eredetére vezeti vissza, mi­
dőn a cuminum szó cominora változott, ez pedig közel
rokonságot engedett föltenni a latin cominus (közel) je ­
lentésével. Hogy különben de Gubernatis munkája sok ér­
dekest tartalm azhat, mutatják az ismertető által kiemelt
következő fejezetezimek : 1) A jó és gonosz tudásának fá­
ja. 2) Az anthropogouicus fák. 3) Buddha fája. 4) Az ég.
5) Ördöngös fák és füvek. 6) Ficus religiosa. 7) Az ero-
ticus fák s füvek. 8) Gyászfák és gyászfüvek. 9) Sz. J á ­
nos növényei. 10) Varázsnövények. 11) Gyógyfüvek. 12)
Nefelejcs. 13) Csodatevő növények. 14) Karácsonfa. 15)
Jósfák és jósfüvek. 16) Szentelt növények.
Harmadik helyen Hegedűs István, ki lapunknak is m un­
katársa, értekezik „Egy kitűnő angol vallásos énekgyüjte-
m ényről/1 (Hymns of praise and prayer collected and
edited by James Martineau. London, Longmaus 1874.)
Annak daczára, hogy a kiváló előszeretettel tárgyalt mun­
34
ka már mintegy öt éve jelent meg, ránk nézve e czikk
annyival nagyobb érdekkel bir, m ert az azzal kapcsolat­
ban feltüntetett kérdés, ónekeskönyvünk megújítását ille­
tőleg, épen e lapok hasábjain nyert első megvitatást. He­
gedűs nem is mulasztja el kiemelni azon szempontokat,
melyek egy ily irányban vállalt munkálat kivitelenéi dön­
tő szerepet volnának hivatva játszani. Különbséget tesz
például a jelen vallásos lyra világias jellege, s az úgyne­
vezett rituális költés módja közt, s midőn ez utóbbi javá­
ra dönt, Ítélete indokolásában nem az énekelhetöség fölté­
telét veszi föl emennek előnyéül, a mint mi inkább sze-
retnők, de a traditiok erejét, a vallásos érzés és kifeje­
zésmód történetileg concentrált jellegzetességét, szemben
amannak individuális függetlenségével, a mi pedig csak
másodrendű szempont. Martineau gyűjteménye különben,
melylyel nekünk is alkalmunk lön megismerkedni, a val­
lásos dalköltás e két szembetett oldalát szerencsésen köz­
vetíti, a mennyiben a tartalm át tevő 797 dal közül csak­
nem egyenlő számban találjuk képviselve úgy a legrégibb
egyházi énekek, mint Burns, Moore, Bryant, Taylor, John­
son s hasonló modern költők legszebb darabjait, még
pedig nemzetiségi s felekezeti különbség nélkül, a törté­
nelem homályában elvesző anonymusoktól egész Zinzensdor-
fig, egy Loyöla mysticus ár adózásaitól Luther hatalm as
pathosáig. E gyűjteménynek csak egy része az, mely ének­
lésre van szánva, mig mások részint epicai jellegük, ré­
szint formai sajátságaik m iatt erre épen nem alkalmasok.
Amazok közé tartozik például Reginaid fleber szép költe­
ménye (418)
„Hűs Siloam árnyas vizénél
Mi szépen nő a lilio m “ stb.
vagy a Hegedűs által szépen fordított 121-dik darab Rus-
seltől, ily kezdettel:
„Galilea zord tengerén
L eszáll, borong az esth om ály.“
Továbbá a 498-dik Pope-féle, mely már rytkmusánál fogva
is kizárja az éneklést.
„Égi lángnak tűzszikrája
Hagyd el, hagyd el porlakod!14
A Hegedűs által fordított és közlött négy darab (Russel,
Carlyle, Johnson, Montgomery) mindenike kiváló szép.
Tekintettel lapunk azon olvasóira, kiknek alkalmuk volt
már azokat is megismerni, nii még egy ötödiket igtatunk
ide, melynek megkapó szépsége s erkölcsi fensége a he­
venyészett fordítás daczára is kitetszik. Ozime:
V ig a s z t á l ás..
Jer hozzám, hogyha felleg gyűl körédbe,
Ha fájó szived nyugtalan dobog,
S A tyát keressz, enyliért epedve, égve,
Jer hozzam, és én nyugtot adhatok.
T i, kik borongtok lomb s virág h u llá sá n ,
S ha ért gyüm ölcs unottan roskad el,
A iredvesen; ki szebb hazába szállván
Örök d ics-ék et tűz fejére fel;

Oh! nagy az Urnák szellem-birodalma,
Boldog a hon, hol üdvösség fakad,
S hol hárfaszék ölelve folynak dalba,
Szép élvezni az édes hangokat.
Ott, mint az éden sugaras honában,
Puha termőföld szűzvirága sok —
Ti mind, kiknek szivökben csüggedés van,
Qh jertek el, én nyugtot adhatok!
Book of Hymns 1848.
'Ha irodalmunkban valaki egy ily gyűjtemény rendezésé­
nek hálás feladatát vállalná magára, annak jobb példány
•aligha volna ajánlható, mint Martineaunak e könyve, úgy
az abban letett helyes irányelvek, mint egy ily nagy
anyagkészletet uraló organizáló elme, s kitűnő oeconomi-
cus berendezés tekintetében.
Nem kevesebb érdekkel s értékkel bírnak a füzet
többi darabjai, melyekre azonban már ki nem terjeszked­
hetünk. Csak egyszerűen fölemlítjük tehát Szabó Károly
és Benczédi Gergely adatközléseit az unitárius egyháztör­
ténelem köréből; a tordai unitárius középtanoda m últ évi
május 30-dikán tartott hálaünnepélyén Májai István által
fölolvasolt életrajzi vázlatot Gyulai Zsófiáról, a tordai is­
kola egykén jóltevőjéröl, s végre Derzsi József emelkedett
szellemű alkalmi imáját az év utolsó estéjére. Levelezés,
irodalmi értesítők, és különfélék zárják b ; a füzetet.
B. 8.
„ H á z i k i n c s t á r “ czimrne! Dolinay Gyula családi
és társadalmi heti lapot indított meg, «mély az év elsejé­
vel megkezdte pályafutását. Érdekes tartalommal, díszes
kiállításban, megjelen minden vasárnap. Előfizetési ára
negyedévre 1 frt, félévre 2 frt. Kiadóhivatal Budapest,
Sándor u. 1459 sz. a.
A „ L á n y o k L a p j a “ és „ H a s z n o s M u l a t t a -
t ó “-ra Dolinay Gyula ezeu régibb ifjúsági lapjára, szin-
.tén felhívjuk a t. közönség figyelmét. A „Lányok Lapja“
5-ik- a „Hasznos Mulattató“ 7-ik évi pályafutását kezdte
meg az uj évvel; mely egyetlen körülmény élénken ta­
núskodik azon folyóiratok életrevalóságáról. Ara egyiknek -
•egyiknek negyedévre 1 frt. Kiadóhivatal Budapest, Sándor
utcza 1459 sz. a.
Vettük Dolinay Gyula „ K ö n y v e t a n é p n e k “ czi-
ffiü röpiratát. Ezen mű nagy részletezéssel, s még nagyobb
tárgyszeretettel az iskolai és népkönyvtárak kérdésével fog­
lalkozik. Ezen fontos intézmény tervezői számára nélkü-
lőzhetlen utasításokat, fejtegetéseket ad; öt ivre terjed, di-
szeseu van kiállítva, ára 50 kr, de esak szerzőnél Buda­
pest, Sándor u. 1459 sz. a. rendelhető meg. A füzet bér­
mentesen küldetik.
35
E G Y H Á Z I É S IS K O L A I H ÍR E K .
Kolozsvár, 1879 jan. 18.
— Szász Béla r. munkatársunk ma bevógzett czikkso-
rozatára talán fölösleges is megjegyeznünk, hogy az iró el­
vi álláspontjával nem lehetünk egy véleményben, sem mint
egyházkerületünk convonti küldöttje, sem mint e lap, állás­
pontunkat korábban kifejtett, szerkesztője. Nem tartók azon­
ban lapunk ez egyik legszorgalmasabb munkatársa elől a
szabad vélemény-nyilvánítás terét elzárhatónak, s igy köz­
readtuk a czikksorozatot, mely amúgy is csak annyit nyom,
a mennyi igazságot igazolni birt.
— A protestáns autonómia és a kétségbevonhatat­
lan állami érdek sajnos collisioba jutott, mely összeütkö­
zésnek mielőbbi kitisztázása annyival ohajtandóbb, mert
bármely felen legyen az igazság, egyként sajnos következ­
tetésekre juthatunk. A dolog t. i. az, hogy a m. kir. vall.
és közoktatási miniszter sárospataki főiskolánk négy érett­
ségi bizonyítványát megsemmisítette azon az alapon, hogy
az illető négy tanuló a sárospataki érettségi vizsgálat előtt
1—2 hónappal más — katholikus — gymnasium okon 1—
4 tantárgyból megbukott s mégis rá oly kevés idővel Sá­
rospatakon sikerrel állta ki a vizsgálatot. Az ügyet keresz­
tyéni kárőrvendezéssel, a „Magyar Állam“ bocsátotta hírré
s természetesen inig az illető főtanoda a nyilvánosság előtt
magát igazolni nem fogja, a dolog érdeme fölött egyhangú­
lag Ítélni lehetetlen; az iránt azonban már most lehet kér­
dést intézni, ha van-e joga a közoktatási miniszternek a
prot. tanodák által kiállított okmányokat egy toll vonással
nullificálni ?
— Sáros-P atakról következő sorok közlésére ké­
re ttü n k £Ö1: »A nagyenyedi „Egyházi és iskolai Szemle“
ez évi első számában, ugyancsak erősen sátorozván rajta
maradt árucikkeivel, hogy kínálásának annál nagyobb nyo­
matókot szerezzen, nem rostéi még névszerint való szem­
rehányást sem tenni „ S á r o s - p a t a k v á r o s á n a k " , a
miért az ő imáron egész három eves létezéséről, eddigelé
megcsalt tudomást sem vett. Méltányos, különösen i l l ő- e
egy önérzetes vállalatnak ilyen módon igyekezni előfizető­
ket fogni vagy ellenkezőleg sokkal szerényebb és okosabb
dolog is, csöndesen, zajtalanul, arrogantia nélkül működni
és megvárni az időt, midőn mindenki meggyőződvén érté­
ke felől, nélkülözhetlennek találja azt maga részéről, —
minderről most nem szólok; annyit azonban a talán rosz-
szul menő üzlet felett támadt elkeseredésből származó pro­
vocation szabad legyen megjegyeznem, hogy „ S á r o s p a ­
t a k v á r o s a “ a „Szemle“ keletkezése éta, igenis, tudo­
mást vett annak létezéséről s hogy talán azonnal be nem
állított előfizetőnek, mint ezt a „Szemle“ kívánta volna és
most hánytorgatja, annak oka az, hogy mindenkor bizo­
nyos őszinte fájdalommal nézte a távolból azt a nemegy­
szer áldástalan, ízléstelen dulakodást, melyet e lap ha­
sábjain csaknem minden számban folytatott „ s a j g ó n y í l t
s e b é n e k " mosogatására s egyéb komoly dolgai mellett
„ S á r o s - p a t a k v á r o s a “ nem találta magára nézve mi-
veltségi törekvéseit veszélyeztetőnek, ha minden héten nem
 36

olvassa is azt a lapot, mely a maga körében és a magaér­ né 50 kr, Dombin Rozália Leiznev Józsofnó 10 frt, Boni&
dekei szempontjából, lehet ugyan igen jó lap, de a melynek István 5 frt, Gyfirke István 50 kr, Grandpierre Lajos 1 frt,
meg nem rendelése mégsem olyan égrekiáltó bűn, hogy érte Grandpierer Károly 2 frt, Nagy Béla 5 frt, dr. Máthé Dé­
a nyilvános, névszerint való megrovás jogos és ildomos le­
nes 5 frt, Ladányi Sándor 5 frt. Összesen 38 frt 90 kr. í g é r ­
het. Bizony megérjük, hogy a „Szemle“ következő szá^
t e k : Zeyk Dániel, mig ól, évenként 10 frt, Jónás Sándor
maiban mindenkinek neve raegjelen, a ki csak reá elő nem
és neje Ujfalusy Irma most egyszerre 10 frt, Szász And­
fizet s akkor aztán már az egyházi téren is lesz r e v o l v e r
hi r l a p i r o d a l m u n k l . . rás és neje Pap Anna 50 kr, Összesen 20 frt 50 kr.
S z a b ó S á m u e l és K i s s S á n d o r tanárok gyűjtő ivón
— Az isten segítsége, Szentpótervárott egy özvegy adakoztak: Szatmári Elek 2 frt, Kovács Péter 2 frt, Incze
hivatalnokné három gyermekével a legnagyobb Ínségben ólt. Istvánná 1 frt, Szilly Alajos 5 frt, Berde Áronná 2 frt,.
A szegény özvegy 7 éves fia aztán egy darab papirosra Yajna Sándor 1 frt, Yizi Endre 2 frt, br. Bánffy Albert
ályen levelet irt: „Édes jó istenkem! A húgom ehetnék — 10 frt, Olasz Károly 2 frt, gr. Teleki Domokos 5 frt,
küldj nekem 3 kopeket, hadd vegyek neki egy kis kenye­ Összesen 32 frt.
r e t.“ A fiú szaladt, hogy a levelet annak rendje és módja
■szerint beledobja a postaszekrénybe. Épen akkor ment arra
— I-ső közlemény néhai Basa Mihály síremléké­
egy községbeli pap, s kerdó a fiút, hogy mit akar; megha­ re tett adakozásokról: Csáni lelkész t. Sebestyén Áron­
tóan olvasá el a „leveletu s rögtön nyújtott némi segélyt tól 3 frt, H. L,-tól 2 frt, a „Protestáns Közlöny“ n. t'. szer­
a szegény családnak. A következő vasárnap a két nagyob­ kesztőjétől 2 frt, t. Musnai Pál paniti lelkésztől 1 frt, t,
bik gyermeket elvitte a templomba s prédikáczió közben el­ Benedek Dénes makfalvi lelkésztől 1 frt, Sz.-Kocsárdról 1
beszélte az esetet, s adakozásra szólitá fel a gyülekezetét. frt, 17 kr, t. Földes György m,-újvári lelkésztől 1 frt,B a­
Maga járt körül a templomban a pénzt összeszedni. 1500 sa örökösöktől (bármely pillanatban beváltható ígérvényben,)
rubel volt az eredmény. 150 frt. E czólra nyomatott emlékbeszédekért jött be %
t. Szentpáli Ignácztó) 1 frt, t. Keresztéi Árontól 1 frt, dr.
— Unitárius nőpap Ausztráliában. Mintegy 20 év Kovács Ödöntől 1 frt, t. Fűzi Sándortól 1 frt 50 kr, t.
előtt egy unitárius család Angliából Ausztráliába költözött,
Löthe Lajostól 1 frt, t. Szilágyi Farkastól 1 frt, t. Hege­
ki és ott Melbourne városban letelepedvén, a nevezett he­
dűs Jánostól 50 kr, t. Sándor Jánostól 1 frt, t. Yajna Árontól
lyen egy kis unitárius gyülekezetét alapitott, melyben a
papi tisztet kezdetben az alapitó család kebelében levő ne­ 1 frt, t. Kállai Sándortól 25 kr, t. Barabás Józseftől 50 kr,
velő, azután egy rendes pap teljesítette, névszerint t. Hig- t. Sükösd Ferencztől 1 frt, dr. Bartók Györgytől 1 frt,
ginson, „Spirit of the Bibié“ a „Biblia Szelleme“ czimii t. Gergelyfi Györgytől 1 frt, Egerbegyről 1 frt, 25 kr,
mű szerzőjének testvére. Higginson azonban nem sokára Csánból 2 frt, Gerendről 1 frt, M.-Újvárról 25 kr. Az I-
elhagyni kénytelenittetvén Melbourne-t, a kis gyülekezet ső közlemény összege 177 frt, 42 kr. Alólirt, midőn a
pap nélkül maradt. De az angol vallásos kedély nem köny- síremlék ügyét intéző bizottmány nevében az illető adako­
nyen mond le az isteni tiszteletek tartásáról; abban egyez­ zóknak szives köszönetét mondok, felhasználom egyszersmind
tek meg tehát, hogy a gyülekozet érdemesebb tagjai rend- j ezen alkalmat, hogy e tárgyban tett régebbi felhívásomat
re tartsanak vasárnaponként beszédet. Egy alkalommal az,
tiszteletteljesen felújítsam. Az elhunytnak az egész egyház-
a kin a sor volt, heti munkájával szerfölött elfoglalva le­
kerületben annyi sok jó ismerőse, — ki ne ismerte volna az
ven, egy Turner nevű kisasszonytól kapott egy beszedet,
erdélyi ref. anyaszentegyház N e s z t o r á t ? — jó barátja
s azt olvasta fel az isteni tiszteleten, kijelentve, hogy azt
bizony nem ő, hanem a nevezett kisasszony készítette. Hát volt, hogy ha azok mindegyike kegyeletes érzetének bár­
hiszen, ha egy nő ilyen szép beszédet tud Írni, miért ne mily kis részben kifolyást enged, a jövő tavaszon egy, az
tudná ő azt el is mondani — igy gondolkozók a mejbour- elhunythoz méltó emléket állithatandunk 1 Az adakozások;
nei gyülekezet — s 1873-ban Turner kisasszonyt rendes elfogadására mindkét egyházi lap készséggel ajánlkozott,;
papjának megválasztván, azóta ő teljesiti a melbournei uni­ mint szintén alólirt is átveendi szives köszönet s nyílva-'
tárius gyülekezetben a papi szolgálatokat és pedig a gyü­ nos nyugtázás mellett. Gerenden, 1879. jan. 11. H e g e ­
lekezet teljes megelégedésével. d ű s L a j o s , n.-enyedi ref. e. megyei esperes.

— Negyedik közlemény a kolozsvári ev. ref. egy­

ház által fenntartott iskolák javára. Dr. J e n e i Y i c t o r és A szerkesztő postája.
< G o t h á r d J ó z s e f ivón folytatólag adakoztak: Kőszegvá-
:.ry Gyula lovag 2 frt, Szilágyi Lajos 30 kr, Komáromi Jó ­ N a g y Sándor, Hi dvég. A mit lehetett, már
z se f 50 kr, Tompa Károly 1 frt, Bányai Samu 1 frt. Mil­ megtettem. Minden jót.
ler Sándor 50 iu*, Farnos Elek 1 frt, br. Bánffi Klára, Bog­
dán Józsefnó 50 kr, Soos Czeczilia Özv. Luttich Wenczel-

Nyomatott Stein János m. kiv. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt,
IX. évfolyam. Kolozsvárt, Január 26. 1879.
M egjelenik
minden vasárnap ERDÉLYI
^ziskesztSségi szállít,
’b.-fárkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi részét illető
közlemények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza«
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.
j^E L E L Ö S S Z E R K E S Z T Ő É S L A P T U L A JD O N O S : * 3 2 3 1 * 3 2
Tartalom: Lajtántúli népiskolázás. Eelméri Lajos. —
Socialisínus és a jelenkor. I. Bökm Sándor. — Adalékok a budai
zsinat történetéhez. Közli: Sz. D. (VégeJ Az áll. ig. tanáes r. gyű­
léséből. r, t. — Egyházi lapok szemléje. (BJ — Külföldi szemle.
— T á r o z a j Egy szép lélek vallomásai. (Folytatást — Egyházi
és iskolai hírek. — Körözvények. — /Szerkesztő postája.
Lajtántúli népiskolázás.
Kolozsvár, 1879. jan, 7.
Nemcsak az iskolában, hanem az iskolázásban
is vannak visszapillantások. Ha a tanuló múlt heti
tanulmányaira e hót elején visszatekint, nemcsak tu ­
dása lesz biztosabb, hanem erkölcsi erejét is foko­
zottnak érzi. Ha egy állam közoktatási minisztere
új évtizedbe léptekor a múlt évtized haladását jelen­
tésében a nemzet elé tárja, csak azért teszi, hogy a
nemzet a felmutatott eredményekből egyfelől közmű­
velődése hű kópét lássa, másfelől e kép szemlélésé­
ből a további haladásra új erőt merítsen.
Dr. Stremayer Károly a derék osztrák közok­
tatási miniszter múlt nyáron kiadott jelentései, az
osztrák nép- és középiskolák, meg az egyetemek éle­
tének utolsó tiz éves (1 SŐT— 1877) óletszakát fog­
lalják magukban. Ez időszak azért is kiválóan érde­
kes, mert az a Lajtán túl és Lajtán innen az is­
kolázási reform ideje volt. Hiszen csak az 1867-ik
decz. 21-iki törvénycikk mondá ki Ausztriában a
nagy szót, hogy a t u d o m á n y é s t a n i t á s s z a ­
b a d s menten minden egyoldalú hitfelekezeti és po­
litikai tekintetektől csupán az igazság és erkölcsiség
örök törvényeihez van kötve. E szó nemcsak a tu ­
domány béklyóit tépte szót az egyetemen, hanem
fölSzabaditá amaz intézet kezeit is, mely arra van
hivatva, hogy a gyermeki lelket az emberi tudás
morzsáival táplálja. A népiskolázás ezzel hatalmas
4. szám
Kiadó-hivatal:
Sfcein János könyvkereske-
, dése, hová az előfizetési­
pénzek legczélszerübben pos­
tán tál vány nyal küldendők.
(Előfizetési á r:
Egész évre 6 frt., félévre r
írt., évnegyedre 1 frt 50 k3
ID O Z E lO lS O S .
lépést telt azon az ösvényen, melyet ezelőtt épen
egy évszázaddal Mária Terézia és Il-ik József in­
tézkedései törtek,'
Az 1868. május 25-iki törvényczikk a fenn-
emlitett törvény értelmében szabályozta az iskola és
állam egymáshoz való viszonyát. E törvény ki mon­
dá, hogy az állam az összes közoktatásügy legfőbb
vezetője és felügyelője, a közoktatási miniszter által.
A latta állanak a tartományi iskola-tanácsok s alat-
tok a kerületi és községi iskola-tanácsok. Az egy­
házi hatalom kezében megmaradott % nyilvános is­
kolák vallásoktatásának közvetlen felügyelete s egy­
szersmind meghagyatott a felekezeti iskolák felálli-
tási joga, melyek ha a törvónyszabta kellékeknek
megfelelnek, nyilvánosak lehetnek.
A nyilvános iskolákon és nevelőintézetekben va­
ló tanitésk,)dás (a vallástanitás kivételével) semmi
felekezethez sincs kötve. Az iskolafelügyeletet az
egyes országokban az 1 8 6 9 — 75 években hozott
törvények szabják meg közelebbről, az egyes orszá­
gok viszonyai és az azokban levő különböző hitval­
lások érdekei szerint.
A miniszteri jelentés érdekes történeti vissza­
pillantást vet Ausztriának e százbeli (kivált 1805-
iki) elemi iskolájára s kimutatja a nagy haladást
úgy a tantárgyakra, mint a tanitás módszerére nézve.
Mig az 1805-iki politikai iskola-alkotmány a
tanmódszer főczóljává az emlékezet mivelósót tette,
addig az 1869-iki májusi törvény ama czólt végkóp
eldobva helyébe az emberies ész és sz ív képzést á l­
lította. Sőt némely tantárgyak tanítását a növendé­
kek különböző neme szerint más-máskép szabta meg,
úgy a módszer, mint a tanmenet és taneszközök te­
kintetében,
Az osztatlan (1 osztályú) ,nópiskola növendékei
3 csoportra oszlanak; első csoportba jönnek a kéz-
 38

dők (1-sö éves), másodikba a 2, 3 és 4-ilrisk. éves
és a harmadikba az 5, 6, 7 és 8-ik isk. éves ta ­
nulók. Tantárgvak: vallás, anyanyelv, (melyre a fő-
suly esik), számvetés, természettudományok (termé­
szetrajz, természettan, földtan) elemei, történelem,
irás, rajz és mértani alaktan, ének és torna, a le­
ányoknak kézi munka és háztartástan. A 8 o s z t á ­
l y ú p o l g á r i i s k o l a tan tárg y ai: vallás, anya­
nyelv, földrajz és történelem, természetrajz, termé­
szettan, számtan, mértan és mértani rajz, szabadké­
zi rajz, irás, éuek, torna és a leányoknak női kézi
munka.
A tanköteles életkor a 7-ik életévről a 14
éves kor betöltéséig tart. A tanulóknak az iskolá­
hoz való viszonyát az 1870-ik évben hozott iskolai
rendtartás szabályozta. Az iskolai óv 48 hétből áll
és rendesen öszszel (sept. és nov. eleje közt) kez­
dődik. A testi fenyíték az iskolából minden körül­
mények között ki van tiltva. A tanítás az 1, 2 és
3 osztályú népiskolákban fiuknak és leányoknak kö­
zösen történik; csak a 4 és több osztályú iskolák­
ban kell a tanulókat, nemök szerint, külön válasz­
tani.
Az 1805-iki isk. törvény a középiskolai taní­
tók számára egy féléves, a népiskolai tanítók száma
pedig 3 hónapos paedagogiai tanfolyamot szabott
volt meg. Á tanitó-jelölt egy évi gyakorlati műkö­
dés után oklevelet kapott. Ma ellenben a képezdei
tanfolyam 4 év, melynek végeztével a növendék szi­
gorlatot áll ki az összes tan tárgyakból s ekkor é r e t t ­
s é g i b i z o n y í t v á n y t (Zeugniss dér Reife) kap,
mely ideiglenes tanítóságra jogosítja. Két évi isko­
lai működés után, egy külön bizottság előtt, újból
vizsgálatot kell tennie s az akkor nyert oklevél vég­
leges alkalmazásra jogosítja.
A tanitóképezdék tantárgyai: vallástan, neve­
lés-oktatástan, gyakorlati tanításokkal; anya- (azaz
oktatási) nyelv, földrajz, történelem és hazai alkot­
mánytan; mathematika és mértani rajz, természet­
rajz, természettan, gazdaságtan, szabadkézi rajz és
irás, hegedű, ének, torna. A nőtanitó képezdék tan­
tárgyai ugyanezek, a hegedű kivételével, melynek
helyére a női kézi munka jő.
A polgári iskolai tani tó-vizsgálat a következő
szakokból történik: a) nyelv és történelem; b) ter­
mészettudományok; c) matbematikai technikai szakok.
A tanítók fizetése, a különböző tartományokban
más-m ás; hogy azonban fogalmunk legyen az osz­
trák néptanitók anyagi helyzetéről, közöljük egy pár
oly tartomány néptanítói fizetését, melyek egyszers­
mind a fizetés maximuma és minimuma képviselői.

L e g k i s e b b fizetés Szolgálati illetménye A népisk. |A polg. isk.

Szolgálati (Tanítónők
A tartom ány
n eve a polg. a népisk. a polg. isk. pótlók altanitó fizetése fizetése
a nép isk.-ban
iskolában főtanitónak igazgatónak

Tankópesitettek
900 200 200 Ötöd éves
I. oszt. 800 frt 4 0 0 — 5 0 0 -ig Mint a nép­ A tanítóké­
Alsó-Ausztria II. 700 írt 800 100 100 pótlék Nem tanképes. iskoláknál val egyenlő
III. 600 írt 700 50 50 50 frt 3 5 0 — 4 0 0 -ig

60%
legkevesebb
1 0 0 -2 0 0 2 0 — 50 A tanítóké­
1 Galiczia 3 0 0 - 7 0 0 frt 6 0 0 — 900 5 0 — 100 200 frt. Fiók 6%
frt frt val egyenlő
iskolákban
250

80% -ka a
Dalmáczia A fizetés
350— 460 frt 5Ő0 6 0 — 100 200 2 8 0 — 320 detto férfi tanitó
10% -ka
fizetésének

A régi iskolai törvény szerint csak a főtanitók özvegyek és árvák az összes államhivatalnokok nyug­
voltak nyugdijképesek; az új törvény szerint azon­ díj-törvénye szabályzata alá esnek. A néptanító he­
ban minden tanító és altanitó, valamint a tanítói ti óráinak száma 30-nál többre nem mehet.

Népiskolákat miden égj ó r a j á r á s n y i földte­
rületen tartoznak a községek állitni, hol öt évi idő­
közben átlag 40 gyermek található. Továbbá a gyár­
tulajdonosok, a gyáraikban foglalkozó gyermekek ta ­
nításáról gondoskodni kötelesek. Az iskola fenntar­
tása költségeit a község, a kerület és a tartomány
hordozzák, még pedig az u . n. iskolai adóból, mely
ellen 1869 óta a klerikális párt sokat ag itált; de
a melyet a nép általában szívesen fizet, a mi aztán
lehetővé tette legtöbb tartományban a tanpónz el­
törlését.
A tetemes iskola-adó mellett a társadalom ön­
kéntes adományozással is járul az iskolák fönntar­
tása költségeihez. 1871-bcn történt e tekintetben a
tervszerű kezdeményezés. Ugyanis egy Zimauer nevű
gráczi tanító azt az eszmét .pendítette meg, hogy
iskolai czélokra filléreket gyűjtsenek, (Schulpfennig.)
Ez indítványt nagyon felkarolták s ma már nem­
csak az osztják tartományokban van elterjedve az
iskola-fill^ek gyűjtése, hanem Bajorországba és Bel­
giumba :is elhatolt..
Az iskolai é p í t k e z é s e k e t a közoktatási mi­
nisztériumnak egy 1873-ban kiadott rendelete sza­
bályozza. E rendelet szorosan megszabja, hogy az
iskola épülete és egyes részei minő méretűek legye­
nek, különösen egészségügyi szempontból. Ugyan-
TÁRCZA.
így szép lélek vallomásai.
(Folytatás,)
Nővérem iránta való gondoskodásával nem volt any-
nyira megelégedve s nem is volt oly háládatos, mint én.
Felfejté előttem szive titkát, melyet mindeddig nagyon he­
lyesen elrejtett voit, mert attól felt, a mi meg is történt,
hogy én neki minden lehetséges módon ellenezni fogom egy
oly férfiúval való egybekelését, a ki neki nem tetszik.
Mindent, mi csak tőlem kitelhetett, megtettem, s lett is si­
kere. Nagybátyám szándékai sokkal komolyabbak és érthe­
tőbbek valának, nővéiem is saját jövőjét, az ő világi gon­
dolkozásmódja szerint, sokkal csillogóbb színben látta, mint­
sem né lett volna ereje egy olyan vonzalomról lemondani,
a melyet saját józan esze is rosszalással fogadott.
De mihelyt nővérem nagybátyám szolid modorú veze­
tése alól nem vonta többé magát ki, mint eddig, azonnal
készen volt nagybátyámnak reá vonatkozólag terve. Udvar-
hölgygyő lett a szomszéd udvarban, hol őt nagybátyám egy
39
csak e rendelet az iskölával egybekapcsolt tornate­
rem és iskola-kert berendezésére is utasításokat ad*
1869 óta mind a tanítóknak, mind különösen
az államnak nagy gondja van n é p i s k o l a i k ö n y v ­
t á r a k alapítására. Egy 1871-iki miniszteri rende­
let értelmében minden népiskolának kell könyvtárá­
nak lenni, hogy az ebből kapott olvasmányok a ta­
nulók további nevelését előmozdítsák. Továbbá min­
den tankerületben kell egy-egy t a n í t ó k s z á m á r a
v a l ó k ö n y v t á r n a k l e n n i , melynek czólja a ta«
nitók számára tudományos folyóiratok, nevelés-okta-
tástani müvek, valamint a kiválóbb taneszközök be­
szerzése. E könyvtárak gyarapítási költségei részint
a közönség önkéntes adományaiból, részint a taní­
tók fizetéséből e czélra levont 7a% ból telnek ki. A
miniszteri jelentés szerint 1871 óta a községek, egy­
letek és iskola-barátok egymással versenyezve tesz­
nek és áldoznak az i s k o l a i k ö n y v t á r a k ügye
előmozdítására.
A g y é r m e k k é r t é k é t a kormány 1872-ben
szervezte, mint olyan intézeteket, melyek a népok­
tatás ügyében nevezetes szolgálatot tesznek, s a me­
lyek mind orvosi, mind paedagogiai szempontból
ajánlatosak. Az ez ügyben intézkedő 1872-iki mi­
niszteri rendelet a gyermekkerteket a kisdedóvodák­
tól és bölcsődéktől különválasztja. A gyermekkert
barátnőjére bízta,, ki mint főudvarmesternő nagy tek in té l­
lyel birt, felvigyázás s kiképzés végett. Elkísértem őt új
lakására. Mindketten a fogadtatással, melyet ott találtunk,
nagyon megelégedhettünk, néha titokban mosolyognom
kellett a szerep felett, melyet én mint alapitványos hölgy,
mint ifjú s kegyes alapitványos hölgy, a világ előtt já t­
szana vala.
Előbb egy ilyen állapot nagyon is megzavart, sőt
talán még el is kábított volna; most azonban, mindazt,
mi körülöttem tü rtént, nagyon egykedvűen szemléltem. Óra­
hosszat nagy csendben fodorittattam hajamat, mire sem
gondoltam, minthogy helyzetemben fényesnek kell lennem.
A tele termekben beszélgettem mindenkivel a nélkül, hogy
valamelyiknek alakja vagy szelleme erős benyomást tett
volna reám. Mire hazatértem, csak a fáradságérzete volt az
egyedüli kiváló, mit magammal hoztam. Józan eszem kifej­
tésére jó hatással voltak az itt látott emberek, s minden
emberi erénjmek, a valódi jó s nemes magaviseletnek mind-
megannyi mintaképeivel, megismerkedtem nehány nővel s
főleg a főudvarmesternővel, a kitől szerencsés volt nővérem
oktatásban részesülni.
Mégis visszatértemkor ez utazásomnak nem a leg­
jobb következményét érzérn egészségemre nézve. A legna­
gyobb önmegtartóztatás és szigorú életrend mellett is, nem
voltam, mint különben, időmnek s erőmnek ura. Az étke-
 40
feladata a gyermekek házi nevelését istápolni és ki-
egészitni. Ez intézetekben a gyermekek délelőtt 2-3,
délután pedig 2 órán át foglalkoznak. Egy gyer-
mekkertósznó vezetése alatt 4 0 gyermeknél több nem
lehet.
A kisdedóvodák 3 — 6 éves 'gyermekeket vesz­
nek fel ápolásra a nélkül, hogy a gyermekkort fel­
adatát teljesitnék. A bölcsődék még nem 3 éves oly
gyermekeket ápolnak, kiket szülőik nem gondoz­
hatnak.
A népiskolák állapotáról szóló rajzot statiszti­
kai táblázatok fejezik be, melyekből kitűnik, hogy
1875-ben a Lajtántúli birodalom-részben volt
15,166 népiskola 31,196 tanulóval; a tanköteles
gyermekek száma 3.122,863, kik közül iskolába
já rt 2.134,683. Azt is érdekesnek tartjuk megje­
gyezni, hogy a múlt. százban (1772) Mária Terézia
által alapított cs. k i r . k ö n y v k i a d ó v á l l a l a t ,
melynek monopóliumát az 1869-iki népoktatási tör­
vény megszüntette, (mennyiben a népiskolai köny­
vek előállítására a szabad verseny elvét kimondta),
még ma is fennáll s 1876-ban összesen több, mint
harmadfél millió népiskolai könyvet hozott forga­
lomba, melyek a tartományok különböző nemzetisé­
geinek nyelvén (német, olasz, cseh, lengyel, ruthen,
zós, mozgás, felkelés, lefekvés» öltözködés, levetkezós nem
függött, mint otthon, akaratomtól s tetszésemtől. A társas
kör rendes folyamában nem szabad megállani udvariatlan­
ság nélkül, s mindent, mit kellett, szivesen tevék, mert
tudtam, hogy nemsokára vége lesz, s mert magam egész­
ségesebbnek éreztem, mint valaha. Mindazonáltal e szo­
katlan s nyugtalan életnek reám erősebb hatása volt, mint
a hogy akkor éreztem. Mert alig jöttem haza szülőimet
örvendetes elbeszéléssel felvidámitottam, ogy vérömlést kap­
tam, a mely jóllehet nem volt veszélyes s hamar elmúlt,
mégis hosszú ideig érezhető gyengeséget hagyott maga után
hátra.
Tehát ez reám nézve egy új leczke volt, Örömest fo-
gadám. Mi sem bilincselt engem a világhoz, s meg voltam
győződve, hogy benne a valót soh’se találom fel, ennélfog­
va a legderültebb s nyugodtabb állapotban érzem vala ma­
gamat és mig az életről lemondók, megnyertem az életet-
Üj megpróbáltatást kellett kiállanom, mert anyámat
egy betegség ágyához szegezte, s ezt ő öt éven át viselte,
mig a természet adóját leróva. Ez idő alatt sokat kellett
megérnem. Gyakran, midőn aggodalma felette nagy volt,
éjnek idején mindnyájunkat ágyához hivatott, hogy jelenlé­
tünk által legalább szórakoztassák, ha nem is gyógyulhat
meg. Terhesebb, sőt alig elviselhető volt állapotom, midőn
atyám is gyöngélkedni kezdett. Ifjúkorától fogva gyakran
horvát, szerb, szlovén, rumuny, héber és magyar (?)
nyelven) írattak.
A népoktatás érdekes függelékét teszi a mi­
niszteri jelentés ama része, mely a f e g y e n e z e k
i s k o l á z á s á r ó l szól. A központi fegyházakban,
úgy a férfi- mint a nő-fegyenczeket, kiknek életko­
ra a 35 évet meg nem haladta, a népiskolai tan­
tárgyakra tanítják. Ez oktatás naponként 2 órán
történik. E mellett hetenként 2 — 3 órán közhasznú
ismeretekre is tanítják a fegyenczeket. Az iskolai év
2 félévre oszlik s nlindenik félév végén vizsgálat
(examen) tartatik, mely alkalommal a legszorgalma­
sabbakat meg is jutalmazzák.
Ez iskolaszék vezetése a fegyházak igazgató­
ságára van bizva, a tanfelügyelet azonban az illető
kerületi tanfelügyelők tiszte.
Az 1875-ik évben 13 fegyencz iskolában ál­
talában a fegyenczek 71*63%-ka jó, 21*41%-ka
közepes vizsgálatot tett s csak 6 #92% -nál volt az
eredmény rósz.
Továbbá 6 fogházban a megvizsgált nő-fegyen-
ezek 4 1 #20% -ka jó sikerrel, 3 5 ’49% -ka közepes
eredménynyel te tt vizsgát és 23*30% vizsgálata nem
sikerült.
A fegyházaknak könyvtáraik is vannak a fe­
gyenczek számára, melyekben 1875-ben a 13 férfi
erős fájdalmai voltak, melyek azonban nem tovább, mint
harminczhat óráig tartottak. De ekkor állandókká váltak, s
a midőn fájdalma legmagasabb fokra hágott, nekem szi­
vemet marczaugolá. E viharok alatt éreztem leginkább testi
gyöngeségemet, mert gátolva valók ez által legszentebb s
legkedvesebb kötelességeim teljesítésében, vagy legalább ez
felette terhessé volt téve.
Most már fürkészhettem magam, hogy vájjon az úton,
melyet választék, valóság avagy csak képzelet van, vájjon
talán csak mások után gondoltam, vagy hitem tárgya való­
ban léttel biró, s felette nagy lelki támaszomra mindig az
utóbbit találtam. Szivemnek Istenhez való egyenes irányu­
lását, a be lo védőne-okkal való együttlótet kerestem s
föltaláltam, s ez reám nézve mindent megkönnyitett. Mi­
ként egy utas az árnyékban, úgy sietett lelkem e men-
helyre, midőn kívülről minden nyomasztó hatással volt reám,
és soha sem tértem meg üres szívvel.
Az újabb időben a vallásnak némely védői, a kikDek,
a mint látszott, a vallás iránti buzgalmuk nagyobb volt,
mint erzületök, felszólították hitsorsosaikat, hogy az igazi
buzgók közül ismertessenek némelyeket, valószínűleg azért,
mert levélre s pecsétre volt szükségük, hogy ellenfeleiket
egészen jogszerűen támadják meg. Mennyire ismeretlen kell
hogy előttük a valódi érzelem legyen, s mily kevés igazi
buzgóságot fejtettek ki ők magok!

fogházban 18,760 mii volt 4 0,793 kötetben és 6
nő-fogházban 2701 mű 5907 kötetben.
Ez adatokat kívántam az osztrák közokt. mi­
niszter tanulságos jelentéséből e lap olvasóival kö­
zölni.
Felméri Lajos.
Socialismus és a jelenkor.
i.
Azokat, kik a pápai trón jelenlegi birtokosának u ra­
lomra léptéből kecsegtető kilátásokat m erítettek netán m a­
goknak arra nézve, hogy a szentszék követendő politikája,
szakítván a pápaság sötét traditioival, szabadabb elvek
kiizdterére lópend — kellemetlenül lephette meg a pár
nap előtti eucyclica, mely panaszos kitörésekben szenve-
légve tette meg világutját, kisérve az érzéketlenebbek guny-
kaozajától, egyfelől, s á jobb érzelmüek Őszinte sajnálko­
zásaitól másfelől, annak meggondolására, hogy minő mél­
tatlan fegyverekhez nem átallnak még ma is folya­
modni a haladé polgárosulás, s énnek alapján a fokozott
szellemi és anyagi tökélyesbölés esküdt ellenesei, az em­
beriség legszentebb érdekeinek czélzatos discreditálásában.
Mert pillanatig sincs okunk kétkedni abban, hogy
ez, és csakis ez az egyedüli vezéreszme nyer lappangd ki­
fejezést azon erőtlen tiltakozásban, melyre az alkalmat oly
buzgón kereste s szerencsésen találta meg a papismus
fürkésző szeme, egy pusztán véletlen, vagy legalább a
Bátrán mondhatom, hogy soha aegélytelenül nem tér­
tem meg, midőn nyomor és szükség közepette fölkerestem
Istenf, Végtelenül sokat mondtam, s még nem is tudok s
nem is szabad többet mondanom. Épen a mily hatályos volt
ama befolyás reám nézve a döntő pillanatban, olyan lapos,
olyan jelentéktelen, valészinütlen lenne elbeszélésem, ha
egyes eseteket akarnék fölhozni. Mily boldog valék, hogy
ezer kis esemény, ép oly bizonyosan, mint a lélekzés az
életnek jele, bizonyossá tévé előttem, hogy van Isten a vi­
lágon! Ő közel volt hozzám s én hozzá. Ez az, a mit min­
den theologiai beszédmód szándékos kerülésével a legtisztább
igazságként mondhatok.
Mennyire óhajtom vala, hogy még akkor is már egé­
szen fölszabadíthattam volna magam minden rendszer alól;
de ki élvezi korán ama boldogságot, hogy énjét, minden
idegen alakok nélkül, a maga tiszta egészében öntudatosan
bírja? Én lelki üdvömmel komolyan foglalkozóm. Szerényen
idegen tekintélyre bíztam magamat; teljesen a hallei meg­
térési rendszernek szentelem magam, s egész lényem egyik­
hez sem tudott alkalmazkodni.
Ennek tana szerint a kedély átalakulása a vétek iránti
mélyreható rettegéssel kezdődik; a szívnek ezen szükség­
ből folyólag többó-kevésbbé meg kell ismernie a megérdem­
lőit büntetést, megizlelnie a pokol előizét, a mely a bűnre
való hajlamot elrontja. Végre észrevehető biztosítását kell
41
kérdés lényegével vajmi távol kapcsolatban álló politikai
tény cooxistentiájában. Csodálatos, hogy a hol a despotis-
mus ül diadalt a letiprott népjogok felett, ott a közjóllét
letarolt csatamezején, halál és pusztulás közepette, feltű­
nik rendesen % bullák és anathemák „fekete angyala“ is,
hogy a bajt epidemicussá tegye, sötét szárnyán hordva
szét távol nemzetekhez a ragályos anyagot. Ha több ada­
tunk nem volna is rá, maga e tény is eléggé tanúskod­
nék a katholicismus roppant hanyatlásáról, művelődés-tör­
téneti tekintetben, a legutóbbi századok alatt.
Hogy ily aggodalmakra általában okunk van, azt
m atatja Európa politikai helyzetének hihetetlen sülyedése,
ez évtizednek oly sok reményre keltett kezdete óta. A ha­
talom embereinek sikerüli, már kitanulniok a Parlamen­
tarismus csinját-binját, hogy azt ujjokou forgatva a cae-
saro-demokratismus kényelmes játékszerévé minősítsék. Al­
kotmányosság, nemzeti önkormányzat elve, úgy látszik,
csak az emberiség elröppent illusioinak számát szaporiták,
mig a német egység szerencsétlen kísérlete óta Bismarck
„rendszere“ szélűben adoptáltatik. Ama veszteség, mely
Francziaországot Sedannál érte s melynek következtében a
legújabb bonyodalmakban sem vehette á t az őt megillető
szerepet Európa sorsának intézésében, nem kevésbbé sujtá
emezt, megfosztván ez idők szerint egyetlen hivatott elő-
harczosátél a világszabadság s közfelvilágosultság, egy szó­
val az emberiség gyakorlati érdekeinek magasztos ügyé­
ben. Ez átérzett missioról még a decz. 2-diki államcsíny
embere sem feledkezett meg egészen s jellemző azon ge-
nerositás, melylyel politikája döntött az olasz kérdésben,
éleznünk a kegyelemnek, a mely azonban időközben gyakorta
elrejtőzik, és azt komolyan kell újra fölkeresnünk.
Mindez nálam épen nem fordult elő. Ha őszintén ke­
restem fel Istent, megjelent előttem s a múltakból mit sem
vetett szememre. Utoljára nagyon is beláttam, hogy nem
voltam méltó arra, s azt is tudtam, hogy mikor nem va­
gyok m éltó; de gyarlóságom tudata nem támasztott ben­
nem aggodalmat. Még csak egy pillanatig sem szállott meg
a pokoltól való félelem, sőt még a gonosz szellemről való
fogalom s a halál utáni büntető s kinzé hely képzete som tudott
képzeteim körébe beférkó'zni. Én azokat az embereket, kik
Isten nélkül éltek, a kiknok szivök a láthatatlan iránti bi­
zalom s szoretet előtt bezárva volt, már oly szerencsétle­
neknek találtam, hogy azokra nézve a pokol s külső bün­
tetés előttem inkább enyhítés ígéretének, mint a büntetés
súlyosbításával való fenyegetésnek tetszett. Volt módom látni
olyanokat, a kik keblükben gyűlöletes érzelmeket táplálnak,
a kik bárminemű jé iránt megátalkodottak, s magukra s
másokra is a roszat akarják ráerőszakolni, a kik nappal
inkább behunyják szemeiket, csak hogy azt mondhassák,
hogy a nap nem világit — oh mily kimondhatatlanul nyo-
morúltaknak tűntek föl előttem ezek az emberek 1 Ki lett
volna képes egy poklot teremteni ezek számára, hogy álla­
potukat még roszabbá tegye I
Ezen kedélyállapotom megmaradt, egy nap úgy, mint

akkor, mikor saját ügyeiben a legkorlátlanabb önkény­
uralom elveit emelte érvényre.
Nem épen fontosság nélküli körülmény az, hogy az
alkotmányos szabadság a socialismussal egyidejűleg kapja
meg leczkéjét a reactiolól. Mutatja, hogy a magas körök
nem egy párhuzamos vonását látták át a kettőnek, hogy
amabban ezt kívánták sújtani, s mi több, elismerék, bár
hallgatólagosan, mindkettő szerves összefüggését, melynél
fogva a társadalmi problémákkal való ösztönszerü foglal­
kozásunk joga s szükséglete, csak a már leigázott nyilat-
kozási s gondolatszabadság alapján tehető kétségessé. Ily
körülmények közt azonban felfogásunk szerint, a helyesen
értelmezett protestáns szellem elvitázhatlan történeti joga
sőt kötessége, újra fölemelni súlyos szavát azon mély er­
kölcsi tiltakozással, mely eleuyószhetlenné tette nevét az
emberiség évkönyveiben.
De ha súlyt fektetünk is a politikai s társadalmi
viszonyok ilyetén, a socialismusra nézve felette kedvezőt­
len alakulásaira, másfelől meggyőződésünk, hogy ily tá­
madások csak ideig-óráig csorbíthatják, de lényegesen nem
veszélyeztethetik a szabadság ügyét. Az a mi itt minket
kiválóbban érdekel, a iheoretikai nehézségek kérdése, me­
lyek mind e napig főakadályaiul tekinthetők a socialis esz­
mék szélesebb körben való elterjedésének, s pártatlanúl
beható biráltatásának. Sajnosán kell [tapasztalnunk, hogy
az ily eszmék iránt egyáltalában érdeklődők csekély szá­
ma is oly megfoghat!an intransigens merevséget tanúsít,
melynek visszahatása csak annál nagyobb idegenkedés azok
részéről, kik még a megvizsgálás fáradságát sem veszik
magoknak, hanem minden ily mozgalmat a Fourierismus
m ásnap, tiz éven át. Sok próbát állott ki, még
anyámnak halálos ágyánál is. E léggé n y ílt voltam, hogy ez
alkalommal derültebb lelkiállapotomat kegyes, de
képzett emberek előtt ne rojtsem el, s azért ném i
gos m egrovást is kellett kiállanom . A zt hitték, h ogy
kellő időben adják értésem re, hogy mekkora szig ort kellene
kifejteni, hogy eg észséges napjaimban jó alapot nyerjek.
A szigor dolgában én sem akartam sem m it elm ulasz­
ta n i. P illanatra rá hagytam magam vétetn i, életem ért örö­
m est lettem volna szomorú és aggályoskodó. M ennyire
multam azonban, a m int ez egyszer mindenkorra lehetetlen
vala. Ha Isten re gondoltam, vidám s elégedett valók,
még szeretett anyám fájdalmas vonaglásakor sem rettentem
v issza a haláltól. M indazonáltal sokat s egészen
dolgokat tanultam, a m int ezt hívatlan tanítóim
nagy órákban.
L assanként az oly sok hires férfi belátása
gében kétségeskedvén, hallgatagon őrizém meg érzelm eim et.
E gy bizonyos barátnőm , a kinek előbb sok m indent
vallottam , mindenkor ügyeim be akart a v a tk o z n i; rá voltam
kényszerítve, hogy ettől is magam felszabadítsam , s egyszer
e g é sz h atározottsággal megmondtam neki, ne fáraszsza ma­
g át, n in cs szükségem tanácsára; ösm erem Istenem et, s c s a k
őt akarom vezetőm nek elfogadni. N agyon is megsértődve
42
és Saint-Simonismus utópiáinak gyanús szemüvegen át
nézve, egyaránt elitéinek. így tőn Darwin is, a napokban
németországi barátjai egyikéhez intézett magán-levelében
ünnepélyesen rectificálván azoknak eljárását, kik (mint
Vogt és Büchner îs) merészkedtek fajkiválási rendszerét
socialista velleitások lealázó társaságába keverni. S látszó­
lag igaza is van, mert social-demokratáink tagadhatatla-
núl nivellálni akarnak, hogy aztán mi módon és mily ha­
tárokig, az más kérdés; ellenben a létért való küzdelem
s ennek következtében az erősebb fölényének hypothesise
egy oly aristokratikus vonást domborít ki, melynek ösz-
szeegyeztethetősóge ama tendentiákkal, reménytelennek tű n ­
hetik föl. Csoda* e hát, ha a majomtól való leszármazá­
sunk nagy prófétája még egy oly kevéssé hízelgő elméletből
is tud némi büszkeséget fenntartani azokkal szemben, kik­
nek egyenlősitési törekvéseit oly igen lenézi?
Ugyde Darwin feledte azt, hogy feltéve hogy rend"
szere adoptáltatik, ő le kell hogy mondjon annak önké­
nyes ide-odamagyarázása jogaról, s egyszer mindenkorra
felelősséget kell vállaljon annak minden következményeiért*
tűrje a foldozgatásokat, idomitásokat, melyek egyes leho­
zandó eredmények javára a részleteken, az egész károsítása
nélkül tehetők s aláadja magát azon javításoknak, melye­
ket a tudományos eszmefejlés s a tisztázott tapasztalatok
igényelnek. S valóban, azt hisszük, hogy a darwini esz­
mék legkisebb csonkítása nélkül fönntartható a socialismus
elvi jogosultsága, annál inkább, m ert oly teljesen külön­
böző körökben mozognak, hogy kölcsönhatás köztük tel­
jességgel ki nem mutatható. A fajkiválás jogot igényelhet
ugyan magának, mint természetbölcseleti rendszer a világ
kedves érezte m agát s azt hiszem , soha sem b ocsátotta meg azt
nekem .
egészen Ezen elhatározásom, mely szerin t a szellem iekben ki­
barátsá­ vonom magam barátaim tanácsa s befolyása alól, azt ered­
épen m ényező, hogy bátorságot nyertem külső c se le k v é se im b e n
is saját belátásom szerin t cselekedni. Hiv és láthatatlan
vezetőm nélkül rósz következményű leh etett volna reám
nézve, s m ég m ost is csodálkoznom kell a bölcs s szeren­
csés vezetés felett. Senki sem tudta, hogy ez tulajdonképen
mikép történik, s magam sem tudám.
b á­
A zt a még soha tisztába nem hozott valam it, a mi
m inket attól a lénytől választ el, kinek életünket köszön­
sőt
hetjük, attél a lénytől, a kitől mindaz, mi csak életnek ne­
vezhető, éltető táplálékát nyeri, azt a valam it, a m it bű n ­
m ásféle
nek neveznek, egyáltalán nőm ism erém .
hivék, o
A láthatatlan barát körében éreztem ö sszes életerőim
legédesb élvezetét. Óhajom, hogy e boldogságot folyton él­
h ely essé­ vezzem oly n agy volt, hogy szív esen felhagytam mindavval.,
a mi vele együttlétem ben háboríthatott volna, s e tekin­
m eg­ tetb en a tapasztalás volt legjobb m esterem . D e olyan hely*
zetben voltam , m int a betegek, a kik gyógyszert nem hasz­
nálnak s az életrend m egtartása által igyekeznek javitn i
egészségükön. V alam it csak használ, de nem sokat.
N em maradhattam m indig m agánosságban, habár ebben
találtam föl a legjobb eszközt arra, hogy kikerüljem gondo-
 43
előállása magyarázatához, de sem a társadalmi fejlés sza­
bad önirányzásának elveit önmagából kifejleszteni nem
képes, sem egy általános világprocessus szükségszerű, vál-
tozhatlan törvényeinek revelatioját, korlátolt ismeretköre
mellett, nem eszközölheti. A küzdelem a létért tehát, azon
értelemben, melyben azt Darwin veszi, tuduiillik a durva
anyagi erő értelmében, az előrehaladott értelmi fejlettség
egy periódusában már csak negatív jelentőséggel birhat,
a mennyiben mint túlhaladott álláspont elvettetik, s min­
denkinek önként adatnak rendelkezésére azon eszközök,
melyek segélyével saját léteiét önmaga s embertársai ja ­
vára biztosítsa. És ez az, mit a socialismus egyenesen kí­
ván. Ha pedig e küzdelem egy magasb ideális létért foly-
tattatik, erkölcsi és intellectualis eredmények elérése czél-
jábél, mivel abbéi a közügyre is csak haszon háramlik —
ez értelemben a socialismusnak mi kifogása sincs ellene.
Bármelyik esetet vegyük is, világos az, hogy a socialis tö­
rekvések, elvi szempontból, nincs mit tartsanak a darwi-
nismus támadásaitól, s mi több, nézetünk szerint a mo­
dern socialismus sem lehet egyéb, m int szükségszerűen
folyó végeredmény emebből.
Lassalle rendkívül nehezítette a kérdést azáltal, hogy
egy speciális munkáskérdóst vetett fel. Igaz, hogy ama
növekvő baj és nyomor, mely a társadalmi gépezet bonyó.
lultabbá léteiével karöltve jár, első sorban sújtja a mun­
kás osztályt, melynek vállain űgyszólva az egész teher
nyugszik; de ha ez nem történnék is, még mindig elég
ok forogna fenn arra nézve, hogy az emberiségnek leg­
alább társas érintkezéseiből származó nehézségein komolyan
és őszintén segíteni akarjunk. S ezt tenni a nélkül, hogy
tataimnak oly sajátos elszoródását. Ha azután a tömeg kö­
zé vegyültem; ennek annál nagyobb behatása volt reám.
Legkiválóbb előnyt abból meritek, hogy a magány iránti
vonzalmam erős vala s végül mindig oda húzódtam vissza.
Átláttam, mint egy szürkületi fényben, nyomorúságos álla­
potomat, gyengeségemet, s az által igyekeztem magamon
segíteni, hogy kíméltem magamat, nem tettem ki veszé­
lyeknek.
Hét évig gyakoroltam e kimért elővigyázatomat.
Horn tartám magam rossznak, s állapotomat kívánatosnak ta­
láltam. Különös körülmények s viszonyok nélkül ezen az
Állásponton maradtam volna, s csak nagyon különös módon
változott meg nézetem. Összes barátaim tanácsa ellenére
új viszonyt kötöttem. Ellenvetéseiket kezdetben makacsul
fogadám. Azonnal láthatatlan vezetőmhez fordultam, s mint­
hogy ezt ő nem ellenző, habozás nélkül haladtam tovább
megkezdett útamon.
(Folytatása következik.)
mint némelyok szokták, sentimentalis színekkel fessük ma­
gunk elébe ama paradicsomi boldogságot, ama zavartalan,
határt nem ismerő jóllétet, melynek unalmas, vizenyős la­
possága természetesen csak bizalmatlanságot vagy szánal­
mas mosolyt képes kelteni azok részéről, kik ily légvárak
ürességéből hajlandók megítélni a socialismus való, gya­
korlati értékét — valóban emberhez méltó szép és nemes
törekvés. így az adott viszonyok reál alapján állva, nincs
ok tartani azon sokszor hangoztatott tételtől, hogy ily
tervek keresztülvitele csak erőszakos rázkódások, állam- és
társadalom-felforgatások utján volna elérhető. Hogy ez
nem igy van, arról közvetlen meggyőződést is szerezhe­
tünk magunknak, ha tekintjük már eddig is számos s
még mindig növekedőben levő ilynemű intézményeinket,
melyen bár hasonló czélokat tartanak szem előtt, minden
nehézség nélkül valósultak meg.
Ismételjük, a socialismus létjogát ily j szempontból,
csak az vonhatja kétségbe, kinek vagy érzéke nincs em­
bertársai szenvedései s jobb állapotokra irányzott erőfeszí­
tései iránt, vagy azokon teljesen kívül állva, boldog vak­
ságában mindent maga után mér. De a növekvő proleta­
riátus, a bevégzett társadalmi romlás eine vészjele, sötét
dolgokat sejtet, s csoda-e, ha a tőke igazságtalan felhal-
mozódása ellen kiáltanak, egyesek kezeiben? Csak az a
következtetés nem helyes, melylyel ez alapon minden tőke
eltörlését követelik. Tőke nélkül egyesek és nemzetek jól­
léte egyaránt lehetetlenné válik. Észszerű megoldás tehát
csak az lehet, ha mindenkinek út nyittatik kizonyos tőke
megszerezhetésére. Ez azonban nincs igy, mert tény az,
hogy épen a munkás osztály van legkevésbbé azon hely­
zetben, hogy valamit fólretehessen.
Költők, tudósok született proletártusok. Lehetetlen
mély sajnálkozás nélkül gondolnunk arra, hányán vesznek
el a nélkül, hogy tehetségeiket kellőleg érvényesíthették
volna, csupán a körülmények nyomasztó anyagi súlya alatt.
Nagy tévedés abban bízni, hogy az igaz tehetség bárminő
nehézségeken átküzdi előbb-utóbb magát, inig az, ki le-
győzetik, az igaz geniusnak híjával volt. Hogy küzdeni
kell, sőt hasznos, az kétségtelen ,* de történjék e küzdelem
méltón, egyenlő fegyverekkel. Socialis szempontból ép
ezért kívánatos, hogy a társadalom alkalmat nyisson, esz­
közöket bocsásson rendelkezésére azoknak, kik nevében
harczolnak, hogy oly sok erőfeszítés után legalább kilá­
tásuk lehessen a győzelemre. Az sem áll, hogy egy m ű­
vészt a nélkülözés inspirálna remekek teremtésére, mint
némelyek állítják. E föltevést nem látjuk igazolva sem
Augusztus, sem Erzsébet, sem XIV Lajos, sem a Medi-
ciek magasröptű korszakaiban; csak a második császárság
aristocratico-sentimentalis életnézletének egy divatos vál­
tozata, melynek Feuillet, a bonapartista költő, találó kife­
jezést adott Carnioli-ja hetvenkedő életbölcseletében. Bár­
minő ihletet merítsenek is nagy szellemek ideális lényük­
től elválhatatlan egynémely szenvedéseikből, melyeket
azonban az önbizalom, hogy ne mondjuk hiúság érzető
enyhít: de a nyomor, a mindennapias küzdelmek sanyaru-
sága megtörik a lélek zománczát, 6 magasztos röptéből
 44
durván rántják vissza az élet apró üzérkedései zsivajába.
Hogy ily viszonyok hatása alatt íróinkat is a nyerészkedés
szelleme szállja meg, s munkáiknak nem annyira minősé­
gére, mint mennyiségére vannak tekintettel: vájjon nem
természetes-e ? Valódi productionalis válság az, mi modern
irodalmainkat ily gyári férczelményekben lepte meg.
Mindez nem újság: nem is üjdonságképen hozatik
fel. De azt véljük, hogy már ennyiből is rövid, határo­
zott feleletet lehet elvonni azon kérdésre, hogy lehető-e, s
ha igen, mily alapokon lehető egy, a kor igényeihez mért
s jelen intézményeinkkel compromissive haladó gyakorlati
társadalom-tudomány vagy socialismus? Újabb bölcseleti
írók csaknem statisticai pontosságú összeállítását adták az
emberi lét különféle bajainak, közmegegyezéssel constatál-
va, ezek jelentékeny túlsúlyát, örömeinknek csekély mér­
téke ellenében. S ha ez így van, még ha elfogadjuk is,
hogy maga a merő lét, mint olyan, vágyainkkal, akara­
tunkkal teljesen ellenkező valami: lehetetlen elvben élném
ismernünk, annál inkább gáncsolnunk azon törekvéseket,
melyek egy ily helyzet teljességgel nem reménytelen, fo­
kozatos javítgatását tűzik ki magoknak czélúl. Minden tá r­
sas solidaritas szükségszerűségeket hoz magával, melyeket
a particularis életkör nem ismér, s az emberiségnek csak
szokni kell azon eszméhez, hogy saját sorsának urává vál­
jék s azt általános észtörvények után irányozza. Ha
m ár ezt elismerjük, csak az lehet a további feladat, hogy
megtisztittassanak ez új tanok azon részben nevetséges,
részben ábrándos elemektől, melyekbe egy zsenge kornak
fejletlen, naiv tévhitei burkolák.
Bölim Sándor.
Adalékok a budai zsinat történetéhez.
Közli: Sz. D .
II.
Héczei Dániel, esperes és Odor Mihály, nótárius, mint sz.-
szolnoki küldötteknek, jelentése a zsinat folyamáról, előter­
jesztve 1792. márcz. 28-án a Szakácsiban tartott part.
synoduson.
(Vége.)
Il-or. A 2-dik Deputatio az Ekklesiai fenyítéket dol­
gozta ki, a mely 3 részekre és 70 canonokra terjed. Ezek
iránt csak közönségesen azt mondhatjuk, hogy a régi ca*
nonok, a mennyibe helyesek voltak, meghagyattak, az evan­
géliumi szelidséghez, és az idők mostani környül állásához
jobban hozzá alkalmaztattak. Mind a tanítóknak, mind a
hallgatóknak vétkeik ellen, az Isten beszédével megegyező
szelíd fenyítéket rendelt, melybe semmi különös és nevezetes
újítás nem tétetett.
III. A 3-dik az iskolák igazgatásának módjáról
nyomtatás alá adandó könyvek censurájáról 2 részekben és
7 canonokban tanít. Ebbe semmi más nevezetes dolog nem
végeztetett, hanem hogy a nagyobb iskolákban szabad, sőt
szükségesnek ítélte tett, hogy ezután a Lutheránusok Re-
formatus Professorokat, a Reformátusok viszont* Lutherá­
nusokat hívhassanak, és hogy az Ifjúság szabadosán tanít*
tassék, mind egyik, mind másik iskolába minden vallásbeli
különbség nélkül az olyan tudományokra, melyek nem á
vallásról tanítanak.
A kiadandó könyvek iránt pedig, hogy azok, a me*
lyek régtől fogva Symbolicusok, minden változás nélkül nyom­
tattassanak; az újonnan kijövendők pedig, minden motskos-
terminusoktól, vagy csufolodó szótól, a melyek más keresz­
tyén atyánkfiáit, vagy azoknak vallását megsértenék, meg­
tisztittassanak.
IV. Negyedszer vétetett elő azon Deputatio munkája,,
mely a fundatiokról s alamisnákról dolgozott, a mely 8 ca-
nonokba határozza meg a fundatioknak és alamisnáknak ez­
után leendő gondviselését és magok végekre való igazgatá­
sát. Nevezetes ebbe az utolsó canon, a melybe az elerőte-
lenedett s elszegényedett Praedikafcoroknak s mestereknek,
ügy ezeknek özvegyeinek s árváinak is tápláltatások iránt
gondoskodik a Gyűlés. Hogy t. i. e végre minden Prédi­
kátorok, és iskolamesterek, a kiknek esztendei jövedelmek
100 forintnál többre megyen, minden esztendőbe minden
100-tól 3-adfél Rfrtot fognak fizetni, a tiszt. Senior urak
által e végre kirendelendő személy kezébe; ugyanannyit ad
ehez minden Ekklesia a magáéból mindenkor. Előre pedig
az Ekklesiába levő patronusok megszólittatnak és ezen szent
végre tőlök alamizsna fog szedetni.
V. Utoljára felvétetett a házassági dolgok iránt ho­
zandó törvények kidolgozására rendeltetett Deputatio mun­
kája, a mely 6 részekbe és 48 canonoxba a maga munka*
ját előadta.
Az 1-ső rész a jegyváltásról tanit a 2-ik a há­
zasságról, a 3-ik a házasságot megakadályoztató okokról, a
4-ik az elválasztásról, a 6-ik az elválás dolgába folytatandó
pereknek szab regulákat és az Ekklesiai törvényszékek előtt
fizetni szokott bírói taxákat határozza meg. Ezek részsze-
rint a régi canonokból, részszerint a külső országi Ekkle-
siák canonaiból, részszerint hazánk törvényeiből szedeget-
tettek össze és hosszas megvizsgálás után hagyattak helybe.
Ezek valának, melyeket egy hónap alatt, terhes és
szüntelen folyó munkával s minden kitelhető szorgalmatos-
sággal végrehajtottunk, mely meg lévén, az utolsó ülésben,,
mely Mindszent havának 14-ik napján tartatott, a canono-
kat neveink aláírásával megerősítettük és kirendelvén köve­
tül, rendes előlülő gróf Teloki Jó.sef ur ő nagyságát és if­
jabb gróf Rádai Gedeon urat, a papi rendből pedig a két
Synodalis nótárius urakat, úgymint tiszteletes Kármán Jó»
séf és Szőke Ferentz uraimékat, ő Felségének pro Suprema
Revisione et Approbatione felküldöttük oly kéréssel, hogy a
reáadandó Királyi confirmatiot ugyantsak ezen Synodusba-
publicálkassuk, melynek oka a volt, hogy ha netalán tán
ésvalami
a változást, vagy világositást kívánna o Felsége ben­
ne tétetni, azt semmi magános személyekre a Synodus nem
bízhatta, hanem szükségesképen magának tartotta fenn-
hogy közmegegyezett akaratból, vagy Írhasson iránta ő Fel­
ségének, vagy ha olyan lesz, mely a vallás szabadságával
Folytatás a mellékleten.

BV*Melléklet az „Érd. Prot Közlönyt 4. számához.
nem ellenkezik, közmegegyezésből azt a canonok közé be­
iktassa.
Minthogy tehát még vége nints a Synodusnakés meg­
éghetik, hogy minden órán összehivattatik, hogy akkor sem-
mi uj dolognak ne tessék az Ekklesiák előtt, azért kíván­
nák ennek okát ezúttal felfedezni.
Vége lévén mindeneknek, a Királyi Comissarius ur
tőlünk igen nagy barátságos megelégedéssel vette búcsúját,
bizonyossá tevén arról a szent Synatot, mely nagyon legyen
meggyőzettetve, mind példás tsendességgel s keresztyéni
szelídséggel folytatott munkálkodásunkról, mind a közjó
iránt való buzgóságunkról.
Kinek is egy tudós és ékes magyar oratioval köszön­
te meg hasznos fáradozásit és gyakran adott bölts tanátsait
a méltóságos előlülő gróf ur, mely elvégeződvén, Főtiszt.
Superintendens Halász Jósef uram egy buzgó könyörgéssel
rekesztette be az egész munkát, melynek végével elosz
lőttünk.
Ezeket akartuk a V. Tractusnak kötelességünk szerint
tudtára adni, addig is, tnig a canonok az uralkodandó Fel­
ségtől megerŐsittetnek, Okai pedig ezen Kelatio részelteté-
sének azok, hogy sokan sokféle vélekedésben voltak a Sy-
nodus munkálkodása felől, sőt némelyek meg is botránkoz-
tak benne,, úgy gondolkodván, hogy a vallás articulusait uj
formába öntötte s kérdés alá vetette a Synodus.
Látja hát, avagy láthatja mindezekből a V. Tractus
hogy ez tartozó törvényes kötelességünk volt, hogy oda
Deputatusokat küldjünk, sőt hogy még ezután is az Ural­
kodó Felség Kegyelmes Kesolutiojának meghallására újólag
követünket küldjük. És igy magát ahoz a kötelességhez il­
lendőképen készíthesse, s azokhoz a változásokhoz, melyek
az eddig való igazgatás formájába tétettek, magát jó eleve
csendesen alkalmaztatni tudja. Melyekről ekképen megtevén
kötelességünk szerint való hiteles Belationkat, magunkat a
V. Tractus jó akaratjába ajánljuk.
Signat Szakátsi 28. Mártii 1792.
Héczei Dániel, esperes.
Oior Mihály, nótárius.
A z áll. igazgató-tanács r. gyűléséből.
Kolozsvártt, 1879. Január 19.
Jelen vannak: főt. Nagy Péter, elnök; br. Bánőy
Albert, br. Bánífy Dániel, Szász Béla, dr, Kolozsvári Sán­
dor, dr. Jenei Victor, Parádi Kálmán; Bodor Antal titkár,
Deák József pénztárnok és Szabó Adám számvevő.
Az időközben ellátott ügydarabok bejelentetvén és tu-
domásiíl vetetvén,
a tanügyi előadó előterjesztést tesz az államkormány
által első s illetőleg másodízben megintett ref. népiskolák
állapotáról, az egyházközségek intézkedéseiről a kitett hi­
ányok elenyésztetése tárgyában; előterjeszti a póttanulásra
utasított néptanítók ügyét és javaslatát a szegény, de min­
45
den áron fenntartandó népiskolák segélyezésére nézve. Mi­
nek következtében a kultusininiszter úr egyfelől a feljelen­
tett ref. népiskolák korszerű berendezésére vonatkozó in­
tézkedésekről, de másfelől a feljelentések sok részben téves
voltáról feliratilag értesittetik. Tekintve a póttanulásra uta­
sítandó néptanítóink szegénységét, a kik Kolozsvártt vala­
mely állami tanitó-képezdével tartandó póttanfolyamon csak
ason esetre jelenhetnének meg, ha állami sogélyt kapnának,
állami segélynyújtásra kéretik fel a kultusminiszter úr.
A legnélkülözhetetlenebb tanítási eszközökkel lát­
tatnak el az ig. tanács részéről: Bogoz, Szt.-Erzsébetig
H.-Szt.-Márton, Pata, Sztána, Bogártelke, Tűre, Farnos,
Darócz, Kis- és Nagy-Petri, Köbölkút és Szászludvég egy­
házközségeink iskolái.
Nagygalambfalván, Györgyfalván, Ajtonban, M.-Macs-
káson és Válaszúton állítandó állami elemi népiskolák ügyé­
ben felirat intéztetik a kultusminiszter úrhoz,
A krajczáros alap kamataiból 400 frt erejéig tansze­
rek hozattatnak a budapesti m. kir. egyetemi könyvnyom­
dától a felekezeti és nemzetiségi szempontból minden áron
fentartandó népiskolák felszerelhetése végeit.
A körtvólyesi püspöki jószág, erdő és legelő elkülö­
nítése tárgyában az illető mérnök felszólittatik, hogy a fel­
mérést újból eszközölje, mert oly helyeket is vett fel le­
gelőnek tett mérésébe, melyek erdőt képeznek. Ha az új
mérést haladéktalanul nem [eszközölné, kénytelen lesz ig.
tanácsunk részrehajló eljárásáért a törvény szigorához fo­
lyamodni.
A hadadi egyházközségnek a menyői határon levő fek-
vősége eladása megengedtetik s a szerződ vény megerősitte-
tik. Az egyházközség utasittatik, hogy a vételért addig is,
mig fekvőség vásárlására fordíthatná, mint elkölthetetlen
tőkét kezelje.
B. e. Vargyasi Dániel Imre által húsz keresetképte­
len szegény segélyezésére tett alapítványnak megüresedett
helyeire felvétettek: Sárdi Gergelyné, Bruzer Károlynó, Se­
bestyén János nyug. ref. pap, özv, Albert Jánosné (Feren-
czi Ágnes), Várhegyi Erzsébet.
r. t
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
(B.) A „Protestáns hetilap“ harmadik számában
Tóth Sámuel befejezi visszapillantását 1878-ra. Itt azt a
sajátos jelenséget tünteti föl, hogy a magyar protestáns
egyház a magyar alkotmányos állam kormányával küzde­
lemben van, holott azt lehet vala várni, hogy az absolutismus
letüntével a protestáns egyház működése is több, nem pedig
kevesebb szabad tért nyerem!. Ily körülmények közt jelzi
a közép tanodái főim elitesek ügyében kelt s gravament al­
kotó miniszteri rendelet és az 1876. évi miniszteri uta­
sítás 64— 68 §§-t, melyekkel a suprema inspectiot a mi­

niszter a tanfelügyelők utján kívánja gyakoroltatni a
czikk írója nem elégedvén meg a miniszter idevonatkozó
magyarázó pótrendeletével sem, holott — nézetünk szerint
— ez elégedetlenség talán kissé túlhajtja az autonómiához
való ragaszkodást. Ezek után aztán kijelöli a folyó évi
fontosabb teendőket s ezek között a zsinat ügyét, a tanügyi
feladatokat (tanügyi egyemes bizottság, prot. egyetem);
biblia fordítását, énekes könyvet, a vasárnapok megünnep­
lését, lelkipásztori és tanítói értekezleteket.
Joó István szintén befejezi czikkét a felekezeti isko­
lák védelmére, ez által azt a tételt czáfolván, mintha a
felekezeti iskolák lehetetlenné tennék a tudományos sza­
bad vizsgálódást.
Dr. Bihari Péter folytatólag ismerteti az erkölcsi és
vallási nevelés eszméinek történelmi fejlődését a franczi-
áknál.
Czelder M. „Magyar prot. egyházi és iskolai
Figyelő “-jéből is megjelent az I-ső (janiáriusi) füzet,
nyolczadrétű könyvalakban, nem épen kifogástalan nyom*
dai kiállításban, j
A füzet tartalm a elég változatos, ha nem is épen
valami fölöttébb magos, de korán volna most már érdem­
leges ítéletet koczkáztatni, a még a kezdet nehézségeivel
küzdő vállalatról.
Bevezetésül a szerkesztő mutatja be folyóiratát, mely­
nek föladata a tudomány továbbvitele mellett főbbként
„az evangéliumi hitbuzgalom élesztőse*, mit,' szerintünk
inkább a papi gondozásnak kellene végeznie.
Igen érdekes Filó Lajos czikke a magyar protestáns
egyetemről — a dómestica és a missió kérdése mellett ezt
tekintvén ezúttal leginkább előtérben állónak s o fölött kí­
ván szemlét tartani, az eddigi idevágó momentumok föl-
tüntetésével. Az első ilynemű kezdemény még 1848 előttre
nyúlik vissza, a midőn a Pesten felállítandó prot. főtano­
déra adományok is gyűjtöttek; 1874-beu a tiszántúli egy­
házkerület elevenítette föl a k érd ést; majd a kolozsvári
tervezgetós következett és aludt el s most a dunántúli
egybkerület tette meg újra az indítványt. A czikk írója,
bár nagy nehézségeket lát a terv megvalósulása előtt, de
kivihetetlennek nem tartja s azért a maga részéről is eré­
lyes és emelkedett hangon emeli buzdító szózatát.
Dr. Heiszler József Nagy Constantáról kezdi meg
terjedelmesnek Ígérkező tanulm ányát; Medgyes Lajos uj
esztendei éneket dalol; Dobos a tizenkilenczedik század
feszületjéről allegorisál; Hajnal Ábel a „Figyelmező* és
„Figyelő* közt von (láthatatlanul) párhuzamot s azt hiszi,
hogy ez azt pótolni fogja; K. Hajdú Lajos szintén a „F i­
gyelmező* haláláról és a „Figyelő“ életéről elmélkedik;
végül a slavoniai missio (Eörmendy Sándortól) s még ne­
hány tőbbé-kevósbbé érdekes közlemény tölti be a 62 lap­
ra terjedő ez első füzetet.
Az „Egyházi é s isk. Szemle“ 4 száma megkezdi
párhuzamos közlését Mézes I. könyvének Ballagi Mór és a
Prot. egylet fordításában. Lenyomatja továbbá a tanári
értekezlet munkálatát a gymnasiumi tantárgyak beosztásá­
46
ról, mely munkálat jelenleg tanodáink véleményezése alatt
áll s ismerteti a Kovács Albert Egyházjogtanának megje­
lent első füzetét. Az ismertető, tudományos mű birálga-
tójához üllő elfogulatlansággal, aval véli Kovács Albert
müvét emelhetni, hogy a Dózsa Elek és Kolozsvári Sán­
dor ilynemű előző müveire apodiktice kimondja apereatot,
mert „ezen munkák nem elégítik ki azon igényeket, a
mik nem szakavatott közönségnél mindig jogosultak lehet­
nek. Szárazok, unalmasok s a dr. Kolozsvári munkájában,
e mellett sok a helytelen állítás és hibás adat." Vámok
ugyan a sok „helytelen állítás és hibás adat“ kimutatását,
de hasztalan s igy dr. Kolozsvárinak nem marad más vi­
gasztalása, mint hogy Dózsa Elekkel együtt ugyanaz a
légycsapó teszi semmivé. Bőszünkről a K. A. Egyházi jog­
tanát nem ismerjük (lapunkhoz nem küldetett be) csak eb­
ből az ismertetésből (melynek egyoldalú magasztalása alig­
ha válik előnyére a dicsőített munkának) és Révész Imre
ama soraiból, melyekben a „Figyelmező* utolsó füzetében
felőle nyilatkozott, bár óhajtotta volna, hogy „vajha in­
kább elmaradt volna, mert őszintén sajnálja, hogy kelle­
metlenül kell felőle szólania*. Az elvető bírálatot Révész
aztán adatokkal is támogatja s például szemére veti K.
A.-nek, hogy amaz Ígéretét, hogy az idevágó irodalmat
teljesen ismerteti; „általában rendkívül hiányos és iszo­
nyú tökéletlen* módon váltja be, s e tételét több, mint
harmincz adat fölsorolásával bizonyltja. „Ily, sőt még en­
nél nagyobb gyarlóságok“ szomoritják Révészt K. A. mun-
jában, s végül „nyomorúságot vagy megfoghatatlan cy-
nismust“ emlegetve felkiált: „Őszintén mondom, restellem
az egészet és örültem volna, ha épen e füzetben, mind-,
ezekről egyetlen egy igét sem kell vala szótanom.* Ma­
gunk is ily helyzetben vagyunk s a múlt alkalommal, mi­
dőn a „Figyelmező* e füzetét fölemlitők, hallgattunk is
Révész e nyilatkozatáról, de a K. A. ügyetlen ba'rátja
provocálta ez idézetünket.
KÜLFÖLDI SZEMLE.
N é m e t o r s z á g i vis zonyok ecsetelése ma napság
nem valami kedves tárgy a referádára. Rósz tettek átka
épen az, hogy hasonló roszat eredményeznek. így szült a
Hosshach-ügy újabban egy nőm kevésbbé scandalosus ese­
tet, mely jellemzi a porosz egyházi hatóságok praxisát.
Hossbach utóda most dr. Schramm, ki szintén a szt. Ja­
kobi község által választva pappá, szabadelvű nézeteiért nem
nyert megerősítést. Mi több, Schrammnak községéhez inté­
zett s 3000 példányban közzétett levelének szétosztása, a
brandenburgi consistorium, mint főfelügyeleti hatóság által
hivatalosan eltiltatott. Különös, hogy ennek daczára még e
szigorú biráic is el kellett hogy ismerjék a Schramm szá­
mára kiállított bizonyítványban, hogy ő kiváló tudományos
képzettségű, mély vallásos érzésű harczosa az egyháznak a
pautheisticus és materialisticus irányzatok ellenében, s a
mi egyedül roszalandó benne, az, hogy Krisztus istenfiusá-

.gát s csodát evéseit nem, ama massiv ó-egyházi értelemben
Jfogja fel, de a mint a tudományos gondolkozással egyedül
^Összeegyeztethetők, tudniillik mély szellemi igazságok külső
lepleiként. S a főegyháztanácsnak és udvari papi clique-nek
■mi keli több, hogy fölemelje kárhoztató szavát?
íme, hogy válik a vallásos meggyőződés tartalmatlan
:pietismuősá azoknál, kik a „társadalom megmentésére" vál­
lalkoztak. Mikor hallottuk, hogy a német császár minő sza­
vakkal köté lelkére a berlini községi iskolák tanítóinak s
. a z ő t visszatértében hangos ovatiokkal fogadó különböző
küldöttségeknek az ifjúságnak istenben való neveltetését, ki
ilqtt volna hajlandó ilyen értelmezésre? De az orthodoxszel*
lem már oly útakat is hatalmába kerített, melyeken egye­
nesen a kikiáltott német tudományosság megrontására leend
vezetve. Csak olvasni kell, s aztán bámulni azon, hogy mi­
nő suffisance-val tárgyalnak és bírálnak némely elfogult tu­
datlanok oly müveket, minő Pfleiderer legújabb „Vallásból-
eselote“, vagy a már emlitett dr. Schramm kitűnő szabad
Szellem ben irt „A hitünk“ czimü könyve. Nincs mit
-csodálkoznunk azon, hogy ily emberek szemében már rég­
óta szálka a jobb sorsra érdemes cultusminiszter, dr. Fáik,
k i, már is . többször adta tanúbizonyságát annak, hogy épen
-nem rokonszenvezik az udvari papi párt üzelmeivel. Nem
IS mulasztanak el egy alkalmat sem e sötétben ólálkodó de-
jnunciansok, hogjr hesugásaikkal bizalmatlanságot költsenek
a császárban iránta, s nem mondunk sokat, ha azt állítjuk,
hogy dr. Fáik hivataloskodása napjai meg vannak szám­
lálván
Érdekesek egy jelenleg Németországban utazó angol
hölgy észleletéi az ottani vallásos és közistentiszteleti vi­
szonyokról. Megjegyzendő, hogy ha a franczia nők szellem-
cfússág hírében állanak, és méltán, úgy az angol nők sem
kevesebb joggal követelhetik tudományos képzettségük, s
különösen discrét vallásos érzékök elismertetését. E magát
^megnevezni nem kívánó hölgy sajnosán tapasztalja, hogy
Németországban általában csekély a templomba járók száma.
Okát ennek azon merev ellentettségben látja, mely a nép
Ós az egyház között fennáll. Míg amaz kiválóan materiális
hajlamokkal bir, addig az egyház magatartása határozottan
reactionarius. A községek pap választási joga erős támadá­
sokat szenved ; az imák és hitvallások szigorú formákra
szabatuak. Textusokat egyházi beszédekre az állam rendel,
$' ezek nem valami széles körben mozognak; csaknem mind­
annyian Krisztus vére által való megváltatásunk s meny-
országba jutásunk föltételei dogmájára vezethetők vissza.
Hozzájárul még ezekhez az istentiszteleti zenének megfog­
hatatlan elhanyagolása egy oly kiválóan zenekedvelő népnél,
minő a német, Alig egy pár egyház képez e tekintetben
kivételt, melyek kitűnő zene- és énekkarral rendelkeznek.
Persze, hogy ezeknek élite-hallgatóságuk is van, melyet
azonban, fájdalom, aligha egyéb valami csal be, mint tisz­
tán az élvezetvágy. Nehány ily gazdagabb egyházat leszá­
mítva azonban, legtöbbjében az egyházi zene meglehetős
primitív lábon áll, s nem igen terjed túl aLuther-fele „Ge-
sangsbuch“ stb. egyhangú leéneklésén, váltakozva az orgona
47
közbevetett időnkénti sententiáival. Az istentisztelet szerve­
zete, lehet mondani, még most is ott áll, hová háromszáz
év előtt Luther helyezte volt, egy lépéssel sem előbb.
Pár megjegyzés a német társaskörökre, megérdemli,
hogy reproducáljuk. A kérkedő vallástalanság bizonyos faja,
mely roszabb a komoly kételynél, fővonását képezi a magán­
érintkezéseknek. S ennek daczára, vagy talán épen ezért,
a bigotteria sehol sem tenyészik oly mértékben, mint Né­
metországban. Ki csak némi maradványát őrizte meg ma­
gában Isten és a lélek iránti hitnek, mint anachronismus,
megvető mosolylyal nézetik le, és mindamellett sehol sem
beszélnek annyit a vallásról, mint épen itt. Ebédnél,, kávé­
zás közben, játékasztal mellett a társalgás hanyagúl vitetik
át a vallás és öröklét divatos tárgyaira, melyekben minden*
kinek alkalma nyílik könnyed, tréfás modorban kifejezni
hitetlenségét és kételyeit a „kor által túlhaladott“ eme kér­
désekkel szemben. Nem meggyőződésből, korántsem, hanem
merő majmolásból, éretlen cynismusból, mert képtelenek
magoktól betölteni azon iszonyú űrt, mely lelkökben ily
módon támadt. Próbáljon valaki — teszi hozzá — érző
kebellel ideális czélokért lelkesülni, s mit fölidéz, csak szá­
nó mosoly lesz, e szavakkal — „hisz ifjú móga, vagy a
gúnyos meglepetés felkiáltása: „ime egy idealista!“ Hogy
aztán minő erkölcsi eredményekre vezet egy ily felületes
világnőzlet, azt könnyű belátni. Kétségbeesett hajhászása a
múló javaknak s gyönyöröknek, örökös vásári hű-hó, sivár
tuléltség s a dolgoknak teljesen ferde szemlélete; mikor pe­
dig föllép az elet a maga komoly igényeivel, utolsó menek­
vés — az öngyilkosság; s a mint egy népszerű novellista
leírja hősének önokozta halálát — »ilyen volt e nemes
élet hősi végei“
Talán kissé sötét szemüvegen át nézi a lelkes írónő
a német magánköröknek így felfogott állapotát; talán ta­
pasztalatai egyoldalibbak a kellőnél: de ezt föltéve is,
.hogy az itt mondottak nagy része megfelel az igazságnak s
tartózkodás nélkül alkalmazható Németország actualis hely­
zetére, az kétségtelen. Egy nemzet, mint olyan, még a
legkedvezőtlenebb politikai viszonyok közepette is, szent és
m,agas eszme, s nem volna szabad kárhoztatéan nyilatkozni
gyöngéiről, a nélkül, hogy ugyanakkor fényoldalait is ki *ne
emeljük, minőkkel a nagy német nemzet gazdagon rendel­
kezik. Annál fájóbb azonban látni azt, hogy egyesek ha­
talmi dölyfe miként lazítja meg azon kötelékeket, melyeit
nép és nép között csak a testvériség, nem pedig a szolga­
ság örök emblémáját képviselik. Európa közvéleménye e
perczben láthatólag a Németbirodalom ellen van fordulva, s
tán nem is ok nélkül: sémmi esetre sincs azonban okunk
kételkedni abban, hogy a német nemzet le fogja mosni az
idegen kezek által rajta hagyott szennyet, s tisztán, meg-
ujhodva lép a bámuló világ ele.
E G Y H Á Z I É S IS K O L A I H ÍR E K .
Kolozsvár, 1879 jan. 24»
— Jelybeli főtanodánkban a félévi vizsgák f, hé
25-én kezdődnek. Sajnáljuk, hogy térszüke miatt a vizsgák

sorrendjét nem közölhetjük; különben az eddigi gyakorlat
szerint az érdeklettek nyomtatott értesitványeket kapnak
erről.
— Szókelyudvarhelyi egyházm egyénk múlt évi köz­
gyűlésének jegyzőkönyveit, csinos füzetben, közrebocsátotta
s Dáné Mézes, az egyházmegye buzgó jegyzője szerkesztő-
ségünkhez is beküldötte. Többi egyházmegyéink is, ha anya­
gi erejük engedné, követhetnék e jó példát, mert az ily
gonddal egybeállitott s közrebocsátott jegyzőkönyvek kivá­
lóan érdekes s tanulságos világot vetnek az illető egyház­
megye beléletére.
— A sárospataki fötanoda igazgatósága a lapunk­
ban is közelebbről jelzett érettségi vizsga-ügyben megnyug­
tató nyilatkozatot tett közzé. Kijelentette ugyanis, hogy a
közoktatásügyi miniszter úr az igazgatóság s illetőleg a su-
perintendens fölterjesztése nyomán semmisítette meg a ki­
állított bizonyítványokat, miután az igazgatóság meggyőző­
dött arról, hogy az illetők által tévútra volt vezetve, mert
eltitkolták előtte, hogy kísérletet tettek más főtanodánál
vizsgatétebre, de visszavettettek.
— Pályadíjnyertes ref. tanár. A természettudományi
társulat által, a „cultivált növények betegségi okainak megfej­
té s é ir e kitűzött pályázatról, három versenytársa mellett, a
dijat B ú z a J á n o s a sárospataki ref. főiskolánál a ter­
mészetrajz derék tanára nyerte el. Úgy a megkoszorúzott
tanár urnák, mint alkalmilag a sárospataki főiskolának,
örömmel gratulálunk a tudományos verseny terén nyert eme
diadalához.
A főtiszt, püspök úr a következő körözvé-
nyeket bocsátotta ki:
Köröztetnek.
2 2 — 1879. K ü k ü l l ő i egyh. megyében a k ó r ó d -
s z t . - m á r t o n i papi állomás. Javadalma: 42 kálón, búza;
105 véka szemes törökbuza; 73 veder m ust; 147 véka
zab; 49 szekér ágfa; 26 tenyeres napszám. 2 h„ 6 4 7 Q
öl I-so oszt.; 4 h , 1183Q öl Il-od oszt.; 927Q]öl I l l ­
ád oszt. szántó: 1 h., 39Q öl I-oszt.; 1 h., 738Q81 II-
od oszt. kaszálló; 699 □ ö l szőlő haszon élvezete. Továbbá
18 eke napszám; tisztességes lakás gazdasági épületekkel,
s veteményes kerttel. Pályázati határnap febr, vége. Folya­
modványok t. Benedek Ferencz esp. aához Haranglábra (u.
p. D.-Szt.-Márton) küldendők.
48 — 1879 U d v a r h e l y s z é k i egyh. megyénkben
a h o m o r o d - s z t . - m á r t o n i papi állomás. Javadalma 72
kai. búza ugyanannyi zab,kalongyáját 25 kévével számítva;
28 véka ősz gabona és 10 véka zab; 11 frt, 40 kr. ospo-
ra ; 27 szekér fa; 2 h., 755Q öl szántó; 887Q01 kaszá­
ló haszonélvezete; továbbá az állam segélyből 100 oszt, é.
frt, mindaddig, mig egyházkerületünk állam segélyben része­
sül. Szép lakás, gyümölcsös és veteményes kerttel és gaz­
dasági épületekkel. Pályázati határnap febr. 15-ike. Folya­
modványok t Solymosi István aához Bögözbe (u, p. Sz.-Ud-
varhely) küldendők.
Nyomatott Stein Ján os m. kiv. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. fötanoda betűivel Kolozsvárt.
48
1358— 1878. K ü k ü 11 ői egyházmegyénkben a med-
v é s i papi állomás, Javadalma: 406 o. é. frt, Pályázati
határnap febr. 15-ike. Folyamodványok Benedek Ferencz
esp. aához Haranglábra (u. p. D.-Szt.-Márton) küldendők.
4 2 — 1979. Udvarhelyszéki egyházmegyénkben a f i a t ­
f a l v i kántor-tanítói állomás. Javadalma: 18 kai. búza$
180 kis-véka esős törökbúza; 28 szekér fa; 2 frt, 66 kr.
ospora; 3 frt. innepi fára. Továbbá a Gáborianum 1 frt,
66 kr, és a kamarai javadalom 8 frt 43 kr, 40 — 50 gyer­
mektől tandíj 20 o. é. frt, s 300 frt 10% -os kamatja:
30 frt. Végre 6 6 3 n ö l I-ső ;8 0 3 []ö l Il-od; 8 8 4 []ö l III-
oszt. szántó és 800Q öl I-ső: 273Q öl IL od; 2., 3 4Q öl
Ill-ad oszt. kaszáló haszonélvezete. £ hirtok után az adót
az egyházközség fizeti. Pályázati határnap febr. vége. Fo­
lyamodványok t. Solymosi István esp. aához Bögözbe (u.
p. Sz.-Udvarhely) küldendők.
53 —1879. S z i l á g y - s z o l n o k i egyházmegyénkben
a s á m s o n i kántor-tanitói állomás. Javadalma; 400 frt,
o. é. évnegyedenként! részletekben utólagosan fizetve az
egyház pénztárából: 2boglya szénatermő hely, melyet az egyház­
tagok lekaszálnak, behordanak; felgyüjtésről a tanító gondos­
kodik; temetésekért énekszóval: 20 kr.; bucsúsztatóval: 40
kr. Tandíj I-ső osztályos gyermekektől 8 kr; Il-od osz­
tályosoktól: 16 kr, III-ad osztályosoktól: 32 kr. ezen kí­
vül pedig egy csirke vagy annak ára: 20 kr. Pályázati
határnap febr. vége.
51— 1879. Ugyanezen egyházmegyénkben a s z .-b o r-
z á s i kántor-tanitói állomás. Javadalma: 60 véka megros­
tált kétszeres búza, 24 veder m ust; 13 szekér tűzifa; 5
és x/2 h. Il-od oszt, szántó haszonélvezete, melyből 2 hol­
dat az egyháztagok kétszer megszántnak, s a tanító által
adott maggal bevetnek és elboronálnak. Tandíj: minden tan
köteles gyermektől egy véka szemes máié, egy szekér fa és
8 kr, ismétlőktől félannyi. Pályázati határnap febr. vége.
51—1879. Ugyanezen egyhmegyénkben a p a c z a l u s i
kántor-tanitói állomás, Javadalma: minden családtól egy vé­
ka gabona — van jelenleg 46 család. Özvegyek ennek fe­
lét fizetik. Minden tanköteles gyermektől egy véka gabona
és 24 kr., — van jelenleg 47 tanköteles gyermek. Két
öl tűzi fa. Temetésért: énekszóval 24 k r.; búcsúztatóval;
1 o. é. frt. Lakhely, minden évben használható kerttel; 3
h. szántó; egy boglyát termő kaszáló; melyet az egyházkö­
zség mivel, adóját szintén az egyházközség fizeti. Tanító kö­
telessége a szorgalmas tanítás mellett, a t. pap ott nem
létében minden ünnep és vasárnapokon d. előtti isten
tiszteletet tartani. Pályázati határnap febr. vege. Folyamod­
ványok a három utóbbira t. Szabó Pál esperes aához Diósad­
ra küldendők,
A szerkesztő postája.
N. R e t h y Laj os , t a n f e l ü g y e l ő u r n á k . Dé va,
A replikának természetesen tért nyitunk, A lap szétküldé­
se ügyét a kiadóhivatal intézi.
K o o s F e r e n c z B r a s s ó . Megküldöm.
S z i l á g y i S á n d o r n a k , B u d a p e s t . Küldöm s
várom.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, Februárius 2. 1879.
Meg) e lexiilc
minden vasárnap ERDÉLYI
PROTESTÁNS KÖZLÖNY
§zerkeszitfségi szállít.
i pénzek legczókzerübben pos­
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi részét illető
közlemények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza.
EGYHÁZI ÉS ISK OLAI H ETILAP.
J^E L E L Ö S S Z E R K E S Z T Ő É S L A PT U L A JD O N O S t S z á S Z
Tartalom: Az ének és zene középitkoláinkban. Bőd
Károly. — Socialismus és a jelenkor. II. Bohm Sándor. — Az
áll. lg. tanács r. gyűléséből, r. t. — Egyházi lapok szemléje. (z-.J
■i— Irodalmi szemle. — T á r e z a : Egy szép lélek vallomásai.
(Folytatás,) — Vegyesek — Egyházi és iskolai hírek. — Szer­
kesztő postája.
A z ének és zene középiskoláinkban.
Sz.-Udvarhely, 1879. január hó.
A gymnasiurai nevelés ós [oktatás czóljához, a
Lumaní íráiny^;:á!taIános képzéshez mérten, a lólekre
közvetlenül ható művészeti tárgyaknak s azok között
az ónéknek és zenének több té rt kellene biztosítani
s a szakszerű vezetésre'több gondot fordítani, mint
eddig tö rté n t!
A dal- és zene-művészet iránt valé vonzódás
és Hajlandóság vele született az emberi nemmel s
benne rejlik, kivált magyar természetünkben.
Bátran elmondhatjuk, hogy a dal és zene az
emberiség közös nyelve. É s nincs oly kőszívű ember,
ki bensőleg megindítható ne volna a szívből fakadó
és szívhez szóló dal és zene által, ha csak végké­
pen el nem fásult s érzéketlenné nem vált a kebel
minden szép és nemes iránt!
Találóan mondja a költő: „ N u r b ő s e L e u t e
h a b é n k e i n é L i e d e r ! “ Be nincs is nekünk több
oly hű barátunk, mint a dal, mely ringó bölcsőnk­
nél fog kezet velünk s aztán végig kísér az élet
rögös úfcain, míg végre a temető-kertben sirhantunk
felett hangzik el utólszor!
A kis gyermek is, ki még alig tud eszmélni,
ódesdeden mereng dajkája danáján s örömtől sugár­
zó arczczal tekint édes anyjára, ki bölcsőjét ringat­
va zengi altató d a lá t!
5. szám
Kiadó-hivatal:
Stein János könyvkereske­
dése, hová az előfizetési-
tautalványnyal küldendők.
(Előfizetési á r:
Egész évre 6 frt., félévre r
írt., évnegyedre 1 frt 50 kB
D D O Z Z lO lS O S .
S avagy nem dalban dicsóri-e a gyarló ember
vallásos kultussa által teremtő és megtartó Istenét,
midőn szent színe előtt buzgón leomolva, hálaadé
éneket zeng?
Különben is abban mindnyájan egyetértünk,
hogy az iskolai (nevelés föladata a gyermek testi
erejének és lelki tehetségeinek összbangzatos fejlesz­
tése. Be már a helyes irányú fejlesztés kiválasztott
eszközeit — úgy látszik — nem tudjuk mindig
helyesen alkalmazni.
Pedig a ki egyszer a lélek fejlesztésre vállal­
kozott, annak ismerni, kell az emberi lelket teljes
mivoltában. Annak tudni kell, hogy a nevelés a tes­
ti és a lelki képzést együttesen öleli fel s hogy
mig egyfelől a test erőinek gyakorlás által való fej­
lesztése feltétlenül szükséges, addig % lólek-kópzós-
nek kiváltkópen oda kell irányulni, hogy az ismerő,
érző és akaró tevékenység, a fejlődés folytán, párhu­
zamban haladjanak s összhangzatuk meg ne zavar­
tassák.
Ha tele tömjük a növendék fejlődő lelkét is­
meret-halmazzal, de aztán az akaratot nem hajtjuk
a jó és nemes felé, akkor talán növelhetünk egy is­
meretekben gazdag szoba-tndést, de [semmi esetben
sem életre való, világba termett ép és egész em­
bert, nem hasznavehetö társadalmi tagot.
S hát vájjon a kedély nemesítésére, az érzés
finomítására fölösleges-e a nevelőnek figyelmét kiter­
jeszteni?! Mindnyájan jól tudjuk hogy nem.
Be hiszen nincs is mellőzve az érzelmi irányú
lelki tevékenység fejlesztése —~ mondja talán vala­
ki — hiszen épen a kedély nemesítésére és az Ízlés
finomítására szolgálnak a költészet köréből vett ol­
vasmányok, továbbá a képzőművészet köréből a raj­
zolás.
Mind igaz, mind szép és mind jé, de mi ezek-

kel nem lehetünk megelégedve, mert a tapasztalat
azt bizonyítja, hogy alig van olyan tárgy az iskolai
nevelés körében, melyen a fejlődésnek indult gyer­
meki lélek több előszeretettel és vonzódással csíinge-
ne, mint a rá közvetlenül ható dal és zene.
Ezért ezek rendszeres tanításának a középisko­
lai nevelés és oktatás köréből kimaradni nem sza­
bad. Ezek a lélekkópzós legfontosabb eszközei és a
költészeten kívül a főt a szívvel a dal és zene köti
össze.
De széptani alapon is nyugszik a dal- és zene­
művészetnek közóptanodáinkban való jogosultsága,
mert ezek valódi élvet nyújtanak s egygyé olvaszt­
ják lelkünket a természettel és a társadalommal.
A szép megjelenése által lelkűnkben fölkeltett
érzelmek mindig szélesebb hullám-gyűrűket vernek
s végre lelkünk elmerül egy szebb világ tengerébe,
hogy ne lássa többé a földi salakot s az érzéki dur­
vaságot.
A dalnak és zenének valódi aesthetikai képző
eszközzé kell magasulnia a középiskolai nevelés és
oktatás körében.
Mert az aesthetikai érzésnek s fejlettségnek úgy
az egyesek,5;m int az összes emberiség művelődésé-
TÁRCZA.
Egy szép lélek vallomásai.
(Folytatás.)
Egy szellemes, kedélyes és tehetséges férfi vett szom­
szédságunkban lakást magának. Azon idegenek közé tarto­
zott ő és családja is, a kiket én ismertem. A szellem,-
életmód- és szokásainkra nézve nagyon is összeillettünk, s
ez okból hamar meg is barátkozánk.
Filó, igy akarom őt nevezni, már férfi korában volt
s atyámnak, ki gyöngélkedni kezdett, némely dolgaibaíi nagy
mértékben segédkezett. Csakhamar családunk belső barátjá­
vá lett, s minthogy ő, a mint kifejezd magát, bennem olyan­
ra talált, a ki sem a nagy világ kikapó s üres, sem a ma­
gányba vonult emberek aggályos sziliét nem viseli magáü,
bizalmas barátokká lettünk. Rám nézve ő nagyon kellemes
és használható ember vala.
Jóllehet a legkisebb kedvem hajlamom sem volt a vi­
lági foglalkozásokba elegyedni és a jk b a n cselekvő részt ven­
ni, mindazonáltal örömest hallgattam arra, s jól esett tud­
nom azt, a mi közel s távolban történt, A külvilág iránt
50
uek történelmi fejlődésében fontos szerepe volt, vau
és leend ezután is. Mióta a szép hatással van az
emberi lélekre s mióta ezen hatás tudalmával bí­
runk, azóta az emberiség jelleme, erkölcse, sőt az
egyesek gondolkozásmódja is tetemes módosuláson
ment át, a társadalom javára, előnyére! Nyilván­
való már, hogy a nevelés körében az aesthetikai
képzés is joggal követelheti őt megillető helyét.
Félremagyarázná szavainkat az, ki a mondot­
takból azon következtetést vonná, hogy mi a gyer­
mek szép iránt való hajlamát rohamosan akarjuk
természetellenes magaslatra, a művészet régiójába
fölcsigázni s úgyszólva erőszakot akarnánk elkövetni
a rendszeres fejlődés rovására!
Mi ezt teljességgel nem akarjuk tenni!
A külvilág számtalan és különbféle hatású be­
nyomásai érintvén a gyermek fejlődésnek indult lel­
két, ezek a benyomások, a többször való ismétlő­
dés következtében, állandó nyomot hagynak maguk
után. Ha a külvilág e hatásai nyom nélkül tűnné­
nek el az emberi lólekből, akkor a fejlődés teljesen
meg volna akadályozva. Épen ezen benyomások és
kívülről jövő hatások által nyer lelkünk bizonyos ál­
igyekeztem érzéketlen lenni; érzületem, bensőségem s sze­
retőiemet Istenem, enyéim s barátaim számára tartottam.
Ez utóbbiak, ha szabad igy fejeznem ki magamat,
Filóval kötött űj viszonyomra féltékenyek voltak, s ha e
miatt megintettek, nem minden ok nélkül tovék. Sokat szen­
vedtem magamban, mert ellenvetéseiket nem tarthattam ma­
gam sem teljesen alaptalanoknak, Önzésből számlázottaknak.
Korán megszoktam nézeteimmel hódolni, M meggyőződésem
ez alkalommal nagyon makacsul szegült ellen. Istenemhez
fordultam, hogy engem óvjon, védjen, vezessen, s minthogy
erre szivem hajlamomat tovább sem elleuzé, megvigasztalód-
va haladtam pályámon tovább.
Fiiénak általán véve némi távoli hasonlósága volt
Narcziszhoz ; csakhogy érzését a kegyes nevelés jobban össz­
pontosította s bensőbbé tette. Kevesebb hiúsággal, de több
jellemmel bírt, s ha az világi foglalkozásaiban finom, pon­
tos, kitartó s fáradhatatlan vala, ez világos, éles felfogású,
gyors, s hihetetlen könnyűséggel dolgozott. Tőle tudtam
meg, hogy csaknem mindazoknak az előkelő embereknek,
kiknek külsőjüket a társaságban megismertem, minő belvi­
láguk, s jól esett mintegy őrhelyről távolból szemlélnem a
világ zsivaját, Filó előttem többé mit sem rejthetett el:
lassanként bizalmasan közölte velem élet- és szivviszonyait.
Aggódtam miatta, mert előre láttam bizonyos körülménye­
ket s bonyodalmakat, s a baj előbb megjött, mint gondo­
lám, mert folyton tartózkodók bizonyos vallomásoktól s vé-

landó jelleget, hangulatot, mely aztán alapja a m a­
gasabb aesthetikai képződésnek.
A ktilvilági tárgyak aesthetikai hatásainak el­
fogadása igaz hogy lát- s kivált hallórzékeink köz­
ti »jövetele által történik, de a szép, lényegében még­
is csak benső létre és életre irán y ú i; a külső jelen­
ségeknek (szin, hang) csak mellékes szerepük van,
ezek csupán eszközök a végre, hogy az igazi benső
hangulat teljes öntudatra emelkedhessék.
Meg lévén már az emberi s tehát a gyermeki
lélekben is a szép érzék alaptehetéke, csak fejleszteni
kell, hogy az a szép helyes felfogása iránt való te­
hetséggé, ízléssé, később kritikává magasuljon, sőt
odáig fejlődjék, hogy többé a szép eszméjének rea-
lisálása se legyen lehetetlen.
És ha már tényleges állapotainkat vizsgáljuk,
el kell ismernünk, hogy bárha mai napság a művé­
szeti ágak alapvonalai megismertetésének szükséges­
ségét mindenki belátja, s bárha tudjuk, mert érez­
zük és tapasztaljuk, hogy magyar fajunk kiválóan
dal- és zene-kedvelő: mégis épen az ének- és zene-
tanítás volt a legújabb időkig elhanyagolva alsóbb
iskoláinkban épen úgy, mint a felsőbbekben ős ezen
elhanyagolt állapot okozta és okozza, hogy az ered-
gül is csak annyit fejtett föl, hogy én a legrosszabbat gya­
níthattam*
Mily hatása volt ennek szivemre! Előttem egészen
új tapasztalatokra tettem szert. Leírhatatlan fájdalommal
szemléltem egy Agáthont, a ki a delphi ligetekben növe­
kedve, a tandíjjal még tartozott, s ezt most terhes hátra­
lékos kamatokkal együtt fizeti, s ez az Agathon az én na­
gyon is benső barátom volt. Részvétem teljes és élénk vala;
vele együtt szenvedők, s mindketten felette különösnek ta­
láltuk állapotunkat.
Miután kedélyvilágával hosszasabban foglalkoztam, ön­
magamat kezdtem vizsgálgatni. A gondolat, te sem vagy
jobb, mint ő, mintegy kis felleg, úgy emelkedett felém, las-
sánként mind szélesebbre térült, s elsötétítő egész lé­
nyemet.
Ekkor nemcsak gondoltam, nem vagy jobb, mi nt ő; ezt
éreztem, s úgy éreztem, hogy ezt még egyszer érezni nem tudnám:
s az átmenet nem történt gyorsan. Egy évnél több időtar­
tam alatt arra a meggyőződésre kellett jönnem, ha egy lát­
hatatlan kéz nem korlátozott volna engomet, egy Gírard,
Cartouche, Damiens vagy bármely megnevezhető szörny vál­
hatott volna belőlem: erősen éreztem szivemben erre a haj­
landóságot, Istenem, minő felfedezés!
Ha eddig a bűnnek valóságát még csak a legkevésbbé
sem észlelhettem, most ennek lehetősége sejtelmemben lég«
ijesztőbb módon jelent meg, s a rosszat még sem (Ismertem ;
51
mény az e téren néhol mutatkozó jóakarattal sem
egyenlő, annak nem megfelelő.
Hiában akarnák a baj okát alapszervezetünkben
keresni, azt mondván, hogy talán szervezeti javasla­
tunk készítői ezt a kérdést nem m éltatták kellő fi­
gyelemre. A szervezeti javaslat szerint az ének a
négy algymn. osztályban heti két órán kötelezett
tárgy s azon felül is az önként vállalkozók karban
énekelnek. A zenére nézve már szerv, javaslatunk is
keveset mond. Ha a tanítás rendszeres volna, négy év
alatt is sokra lehetne haladni, legalább az ének­
lésben.
De épen a kritikán alól álló schlendrian és
rendszer nélkül való tanításban keresendő s lelhető
fel a baj eredete*
Valóban nem tudjuk eléggé kifejezni azon köny-
nyelmü mulasztás káros eredménye fölött való aggo­
dalmunkat, hogy az ének és zene nem taníttatnak
kellőképen középiskoláinkban ?
Csak magunk között kell szétnéznünk, hogy az
e tekintetben mutatkozó hiányoknak ^szembeötlő pél­
dáival találkozzunk.
Az erdélyi részekben fennálló középiskolák kö­
zül — tudtunk szerint — csak a reformátusok kol-
éreztem, hogy bűnös is lehetnék, s magamat mivel sem vá-
dolhatám.
A mely mérvben minél jobban meggyőződtem arról,
hogy ilyen lelki állapot, a milyennek az enyémet találtam,
a legfőbb lény nyel való egyesüléshez, melyet én a halál
után elérni reméltem, nem illő; azon mérvben kezdtem mind ke-
vósbbé félni attól, hogy tőle ennyire elszakadhatnám. Mind­
azon rossz mellett is, a mit magamban felfedeztem, szeret­
tem őt, s gyűlöltem azt, a mit érzek vala, sőt komolyabban
óhajtottam gyűlölni, s egész óhajom csak az volt, hogy e
betegségből s e betegségre való hajlandóságtól megszaba­
duljak, s bizonyos valék, hogy á legnagyobb orvos nem fog­
ja megtagadni segélyét.
E kérdés lebegett előttem: mi gyógyít meg o beteg­
ségemben? Erényesség gyakorlása? Erre nem is gondol­
hattam, mert több mint tíz év óta életem csupa erényesség
gyakorlásából állott, s mégis a csak most felismert rémké­
pek leltembe mélyen bevésődtek, Nem törhettek e ki azok,
mint Dávidból is, a midőn Batsebat megpillantotta, s nem
volt-e ő Istennek barátja, s nem valék-e én is bensőmben
meggyőződve, hogy Isten barátom ?
Kikerülhetlen gyöngesége-e ez az emberi nemnek?
Megnyugodhatunk e abban, hogy valaha vonzalmainknak ural­
mát elismerjük és a legjobb akarat mellett meg sem
marad egyéb hátra soha, minthogy a bukást, melybe es­
tünk, megutáljuk és hasonló alkalommal újra megessünk.
Az erkölcstanból vigaszt nem meríthettem. Sem szi-
*
legiumaiban nyer a nép-, vagy elemi iskolából átjött
gyermek oktatást az énekből is, mint kötelezett
tárgyból.
De alig tudjuk elhatározni, hogy vájjon az az
énektanítás, a mely a mi református középiskoláink­
ban ez idő szerint foly, többet ér é,- vagy talán
még roszabb a semminél?
Mi hisszük, hogy az énektanítás ügy, a mint
az több helyen foly, a semminél épen annyival ro­
szabb, mint a mennyi időt (hetenként 2 órát) ráfe-
csórlünk.
Teljesen meg vagyunk győződve a felől, hogy
az a heti két óra, melyen a gyermekeknek négy,
vagy hat éven át éneket tanítanak, egészen el­
veszett.
Más tantárgyak tanításánál mégis csak m utat­
kozik bizonyos egyöntetűség és rendszer; de az ének­
tanításnál semmi gond, semmi figyelem!
Rendesen rábízzuk az énektanítást — quasi
kötelességet — a felsőbb osztályok tanulóira, kik
között lehet néha olyan is, ki egész odaadással csüng
a hangzó művészeteken, de bizony a legtöbb sem
hivatást nem érez magában, sem nem ért az ének­
tanításhoz. És mi az eredmény?
gora, a melylyel érzületünket akarja fékezni, sem kedveske­
dése, a melynek czélja hajlamainkat erényekké csinálni; en­
gem nem elégitketott ki. De azon fogalmak; melyeket
bennem a láthatatlan baráttal való társalgás gerjesztett,
sokkal nagyobb becscsel bírtak előttem.
Mialatt egyszer ama dalokat tanulmányoztam, a me-
yeket Dávid azután a utálatos baleset után költött, szer­
felett feltűnt előttem, hogy ő a benne lakozó rosszat már
magában az anyagban eszrevevé, a melyből leve; hogy azon­
ban óliajtá magát föloldani a bűntől, s hogy egész hévvel
tiszta szivért könyörgött.
De hogy nyerhetni meg azt? Jói tudám a választ er­
re a hitágazati könyvekből; bibliai igazságként állott előt­
tem az, hogy Zésus Krisztus minden bűntől megtisztíthat.
Azonban csak most vevém észre, hogy eme oly gyakran is­
mételt mondást,még eddig meg nem értettem. A kérdések,
mit jelent ez? miképen történik? éjjel-nappal foglalkoztatá-
nak. Végül azt hivém, mintha megcsillant volna előttem,
miszerint az, a mit fürkésztem, az örök ige megtestesülé­
sében található fel, a mely által minden, s mi is, teremte-
tónk. Hogy az örökkévaló, ama mélységekben, melyekben
mi tapogatódzunk, s melyeket ő általiét, felölel, egykor föl­
di lakósként szerepelt, állapotunkon fokról-fokra, a fogan­
tatástól s születéstől a sirig, keresztül ment, hogy ezen kü­
lönös kerülő-iif után ismét felszállott a világos magasságba,
a hol majd egykor nekünk élnünk kell, hogy boldogok le-
Az, hogy megtanitnak néhány é n e k e t , de
nem tanitnak é n e k e l n i , — az, hogy 4 — 6 hosz-
szu éven át bemagol a gyermek egy nehány zsol­
tárt és a mellett egy rakás ízléstelen világi dalt és
igy az a 4 — 6 évig tartó lelketlen nyaggatás épen
elégséges arra, hogy a szegény gyermek kebeléből
a zene és ének iránt való hajlamnak még csirája is
kiveszszen.
A zene már a mi rendszerünknél fogva sem
lévén kötelezett tárgy, csak az önként vállalko­
zóknak szokott taníttatni s e tekintetben már az
eredmény kedvezőbb, habár szakszerű vezetés hiányá­
ban, a legtöbb helyen nem kielégítő!
A zene- és ének-müvészet iránt való hajlam
magas tökélyre fejleszthető, ha az ahoz való körül­
mények és eszközök nem hiányoznak.
Nyújtsunk tehát alkalmat minden növendéknek
arra, hogy vele született hajlamait fejleszthesse.
Lehet, hogy a legszegényebb szülők gyermeke
kiváló zene talentummal született, de mit ér, ha
ezen tehetséget uem volt alkalma müvelui, helyes
irányban fejleszteni ?!
A reformált kollégiumokon kívül levő többi
középiskolákban az ének mint kötelezett tárgy, mel-
gyünk; ez nekem mint egy szürkületi homály mellett, ki
lön jelentve
Oh miért kell olyan dolgokról beszélnünk s képeket
használnunk, a melyek csak külső állapotokat jeleznek ?
Hol létezik rá nézve valami magas, vagy mely. valami
sötét, vagy világos? Csak nekünk van: fennt s alant, nappal
s éjjel. S épen azért öltött ő ember-alakot, mert különben
nem részesülhetnénk benne.
Do hogyan nyerhetünk részt e megbecsülhetetlen jó­
téteményből? Egy esemény elbeszélését elhinni, mit hasz­
nálhat nekem? Annak hatását, következményét keli hogy
magamévá tegyem. S igy magamévá téve e hit egy sajátos,
az emberi természetre nézve szokatlan állapotot kell, hogy
támaszszon a kedélyben.
TJgy hát oh Mindenható! ajándékozz meg a h itte l;
igy esdeklőm egykor szivemnek nagy szorongásában. Egy
kis asztalra borultam, a mely mellett ülék, s könnyes ar-
ezomat kezeimbe rejtettem. Ekkor olyan helyzetben valék;
a minőben lennünk kell, midőn azt akarjuk, hogy Isten
imánkat hallgassa meg; s a milyenben ritkán vagyunk.
De ki tudná ecsetelni azt, mit akkor éreztem! Vala­
mi ellenállhatatlan vonzalom ragadta lelkemet a feszülethez,
a melyen Jézus kiszenvedett; egy vonzalom volt az, más­
kép nem nevezhetem, teljesen hasonló ahoz, a melylyel lel­
künk egy távollevő kedveshez száll, egy közeledés, a mely
hihetőleg sokkal inkább létező s való, mint a hogy mi gya­
nítjuk. így közeledett lelkem ahoz, ki emberré lett s ke­
resztfán halt meg, s abban a pillanatban tudtam, mi a hit.

lőizve van s a zene sincs fölvéve a tananyag körébe.
É s ha mégis az illető intézetek tanitó és kormány­
zó testületéi nem kiméinek anyagi és szellemi áldo­
zatot, csakhogy a hézagot valamiképen pótolják s
az ügyet megmentsék: vájjon ezen tény nem elég
hangosan beszól-e a mellett, hogy ének és zene a
lélek összhahgzatos kiképeztetésének kimaradhatatlan
eszközei és hogy azok elhanyagolása vagy teljes mel­
lőzése mulhatlanul a nevelés rovására történik.
Általános a panasz % tanórák nagy száma s
általában a tanulók tulterheltetése miatt. Mondhatná
azért valaki, minek való még zene és éneklés taní­
tással is szaporítani a tanórák szám át? bárcsak a bő­
kezűen kimért tananyagot győzze a növendék feldol­
gozni és megemészteni s ha ezt elvégezte, hadd pi­
henjen vagy szórakozzék!
Hogy az egyes középtanodai osztályokban fel­
dolgozandó tananyag mennyiségének meghatározásá­
nál nem vagyunk fukarok s nem mérünk az áj
mértékkel, az kétségtelen. Úgy de, nézetünk szerint,
a zene és ének tanulása által,- a mennyiben itt nem
annyira az i s m e r ő , mint inkább az é r z ő tevé­
kenység jő működésbe — pihen a lélek és ez a pi­
henés jótékony hatást gyakorol reá.
Ez a hit ! mondám, s félig ijedten ugortam fel. Erre
fürkészni kezdem vala lelki állapotomat, hogy bizonyossá
legyék szemléletem valósága felől, s csakhamar meggyőződ­
tem, hogy szellemem megnyerte a képesseget magasra szái-
lani, a mit eddig nem ismerők.
Ilyen érzelmekre nem találni szavakat* Egészen vilá­
gosan megtudám különböztetni azokat mindennemű képze-
lemtől; képzelem és kép nélkül is épen oly szemlélhetőség-
gel bizonyítanak egy tárgyról, melyre vonatkoznak vala, mi­
ként a képzelet ereje, midőn távollovő kedvesünk vonásait
festi élőnkbe.
A mint első elragadtatásom elmúlt, észrevevóm, hogy
e lelki állapotot előbb is ösmOrőm; de soha sem éreztem
ilyen hatályban. Soha sem tudtam emlékezetemben megtar­
tani, sem magamévá tenni. Azt hiszem mindenekfelett, hogy
minden emberi lélek egyszer vagy máskor abból valamit
érzett. Kétségkívül ez az, a mi mindenkinek tudtára adja,
hogy van Isten.
Ezen erővel, mely csak koronként szállá meg előbb,
mostaníg nagyon is megelégedtem, s ha különös végzet ál-
al a váratlan csapás nem ért volna engem, s a mellett sa­
j á t képességem iránt is minden bizalmam nem veszítettem
volna ol, akkor talán azzal az állapottal mindig meg lettem
volna elégedve.
Most azonban ama nagyfontosságu pillanat óta szár­
nyakat nyertem. Képes valék felülemelkedni azokon, melyek
-előbb fenyegetőnek, mint egy madár, mely könnyedén repül
53
Mi ezekből folyólag óhajtanék, hogy a z e n e
a középiskola első, második és harmadik osztályai­
ban — az é n e k pedig mind a 6 vagy akár 8
osztályban vétessék föl a kötelezett tárgyak sorába
s tanittassék rendszeresen. Lehet, hogy ezáltal sok
parlagon hagyott tehetség emelkednék ki oly ma­
gaslatra, honnan fényt áraszthatna, a család örömé­
re s talán a nemzet javára, dicsőségére.
B ő d K á r o ly .
Socialismus és a jelenkor.
ii.
Louis Blanc volt az, ki a februári örök emlékezetű
forradalom által egy országos munka-bizottság élére állít­
va, classicus gnomába fogta össze s minden socialis törek­
vések sarkelvévó emelte azon felfogást, melyet eddigi fej­
tegetéseinkben szándékosan kerülgettünk. Az ember bizo­
nyos képességeket nyert Istentől, melyek korlátlan kifej­
tése a társadalomnak nevezett közeg utján történhetik csak.
Minél többre k é p e s valaki, annál többet k e l l tennie. Ki
másnál kétszerte erősebb, méltányos, hogy kétszerte n a­
gyobb terhet viseljen el; ki pedig értelmesebb, annak vi­
lágosságot kell terjeszteni a nálánál csekélyebb érteimessé-
gekre is. Innen ez elv: m i n d e n k i t ő l k é p e s s é g e i ­
h e z m é r t e n , az, a mit k ö t e l e s s é g n e k nevezünk.
el a leggyorsabb áradat felett, a mely előtt a kis kutya
keservesen ugat s állva marad.
Örömem leírhatatlan vala, s habár senkivel sem kö­
zöltem azt, enyéimek mégis szokatlan derültséget vettek
észre rajtam a nélkül, hogy megtudták volna érteni, mi
okozta örömemet. Yajha örökre hallgattam volna, s töre­
kedtem volna lelkemnek tiszta összhangját megőrizni! Yaj­
ha ne hagytam volna magam a körülmények által félre ve­
zettetni, hogy titkaimat eláruljam! Oh akkor egy nagy ke-
rülőúttól kíméltem volna meg magam!
Ha előbbi tiz évi keresztyén pályafutásom alatt e
szükséges erő nem volt meg lelkemben, más becsületes em­
berek helyzetében éreztem én is magamat; azáltal segítettem
magamon, hogy képzeletemet mindig olyan képekkel fogla-
lám el, a melyek Istenre vonatkoztak, s valóban már ez is
haszon: mert az ártalmas képeket s azoknak rósz hatását
ezáltal visszatartjuk. Továbbá megragadja lelkünket egy s
más a szellemi képek közül és így egy kissé fölszárnyal a
magasba, a mint a kis madár röpkéd egyik ágról a másik­
ra. Jobbnak a híján ez eljárás nem egészen megvetendő.
(Folytatása következik.)

"Viszont, mindenikünk bizonyos szükségleteket hozott ma­
gával világra, melyek kielégítése nélkül föladatainkat, mint
emberek és polgárok nem teljesíthetjük. Ebből kifolyólag:
m i n d e n k i n e k , a k ö z s é g erejéhez képest, szük­
s é g l e t e i n e k m e g f e l e l ő i g — ez a j o g .
Már most ebből 6gy fontos állam-elméleti eredmény
vonhaté ki. Az álladalmak jogi eredete többé nem ama
tartalmatlan, merő nemleges irányú chablonra vezetendő
vissza, mely szerint ez már meglevő, vagy előlegesen föl­
tételezett bizonyos positiv viszonyok fenntartásának köl­
csönös biztosítása, hanem, mint egy általános, s az ember
összes érdekeit szem előtt tartó joguralom szükségszerű
megvalósítása, tényleges jelleget ölt. A doctrinarismus az
állampolgárt, még mielőtt államról szó lett volna, minden
sajátságaiban s minősítettségeiben dogmatiee létezőnek
tette fel; socialista theoreticusok ellenben szakitnak a
„laissez-faire“ elvével, s az államhatalom közrehatását oly
körökre hívják ki, melyek egy ily bypotheticus kiindulási
ponton túlesve, hogy úgy mondjuk, az emberiség közvet­
len, elsődleges jogait képviselik. Egyike ezeknek s első, me­
lyet az 1848 diki franczia munkás mozgalmak fölvetettek,
a munkajog.
Tanulságosabb, s egyszersmind a socialismusra néz­
ve kedvezőbb összehasonlítás alig tehető, m int a melyet a
februári forradalom s a provisorius kormány akkori számos
birálói közt (kik közül az angolok közbevetőleg szólva kis­
sé élesen jártak el) s az igy kifejlett tollharcz alkalmából
Stuart Mill tett, párhuzamot vonva a „droit au travail“ s
Erzsébet szegényi törvénye közt, mely utóbbit Angliában,
s méltán, nagy becsben tartják. Kitetszik ebből, hogy nem­
csak elvi előzményei voltak, m ár régtől fogva, makacsul
ostromolt socialis intézményeink legtöbbjének : de sőt eme­
zek inkább fokozatos fejlést, mint radic&lis reformokat kép­
viselnek azokkal szemben, a politikai s nemzetgazdaságtani
eszmék történetének szempontjából. így a munkajog nem*
csak hogy az erkölcsi igazságok egyik legnyilváuvalóbbja,
de mint politikai kötelezettség is lehető legimperativabb
jellegű, s az angol szegényi törvénynyel szemben kiváló
előnyökkel bir. Nagyobb szabású, m ár csak azért is, m ert
mig az angol gyakorlat a községi rendszeren alapszik s
minden egyes* szegénynek munkát, sőt munka nélkül is
egyéni támogatást adni van hivatva, a „droit au travail“-
bau nincs meg ez alamizsnaszerü vonás, mely különben
is megbízhatatlan, ellenben az általános munkapiacz igé­
nyei alapján szervezi a munkát, olyformán, hogy ha a l.
kalmazáshiány észlelhető, az állam meglevő alapja készen
áll a productiv egyensúly helyreállítására, s ugyanakkor,
mikor mindenki számára munkáról gondoskodik, egyszers­
mind senkit sem ment fel a felelősség alól, hogy alkalma­
zást keressen. A Irománynak ily beavatkozása a munká­
sok javára, collectiv értelemben, sokkal előnyösebb annál,
mikor a község vállalja magára a munkakeresést, minden
gyönge testalkatú egyén számára, ki nem elég szorgalmas
ős becsületes, hogy maga tegye azt.
Egyetlen ellenvetés tehető csak, Stuart Mill szerint szati viszonyok fejlesztésében munkál, a különleges érdé-
54
a forradalmi kormány ez alkotására, hogy tudniillik kife­
ledett számításából egy fontos tényezőt, a népesedés elvét.
M ert hiában hangsúlyozzuk, hogy a föld mindnyájunkkal:
közös, s hivatva van mindenki számára kellő subsistentiát
biztosítani, a nélkül, hogy komoly figyelembe vennénk más
oly törvényeket, melyek ellenhatása a legszebb terveket s
reményeket romba képes dönteni. Szóval a munkajog vé­
dői feledik azt, bogy habár mindenki, hasznos dolgon mun­
kás, joggal bir helyet foglalni a közös igyekezetnek fölte-
ritett asztalnál, de nincs joga oda idegeneket vinni, a töb­
biek beleegyezése nélkül. Vagy ba ez történik, úgy mél­
tányos, hogy az ezek által elfogyasztott mennyiség meghí­
vóik részéből levonassék. Mert ha elég készlet is létezik
azok számára, kik születtek, de nem elegendő azok szá­
mára, kik még születhetnének, s igy a munkajog meg­
adása épen azokra válnék első sorban végzetessé, kik azt
jelenben sürgetik, hacsak egyidejűleg alkalmas megszorítás
alá nem vettetik a gyermekszám szaporításának hajlama
is, a mit különben Stuart Mill épen nem tart lehetetlen­
nek a morális fejlés egy magasabb stádiumán.
Nehogy azok, kik egy ily nagy gondolkozót a soci-
alismustól elvitatni óhajtanának, alkalmat higyjenek talál­
hatni erre itt, ez ellenvetésben: sietünk kijelenteni, hogy
Stuart Mill csak az opportunités szempontjából emeli föl
itt szavát egy oly tény ellen, melyet kedvezőbb körülmé­
nyek között maga is habozás nélkül követendőnek tartana.
Mi több, aggodalmai, m int mindjárt látni fogjuk, tán fö­
löslegesek is. Látnivaló, hogy az egész ellenérvelés Mai-
thus ismeretes törvénye alapján áll, hogy tudniillik mig a
tápszerül szolgáló szervezetek % természetben a számtani
haladvány törvényeit követik, addig a fogyasztó emberiség
geometriai arányban szaporodik, s bekövetkezendő lesz azon
idő, hogy a gyér kinálat nem fog többé megfelelhetni a ro­
hamosan növekvő keresletnek. Döntővé az ellenvetés tehát csak
azon esetben válhatnék, ha e meglehetősen avult elmélet két-
ségbevonhatlan bizonyosság volna, a mi pedig nem áll,
mert több ízben sikeresen czáfoltatott meg. De különben
is, a tapasztalat épen azt tanítja, bogy bizonyos osztályok
növekvő jólléte, ha nem gátolja a népesedést, legalább is
állandp korlátok közé szorítja. Túlnépesedés csak általános
elszegényülés eredménye, s ugyanazon ország anyagilag
legvirágzóbb helyei népesedési tekintetben stationariusok,
ha csak az általános jólléthez erkölcsi s műveltségi raffi­
nement is nem járul, mely esetben épen visszaesés észlel­
hető. így Fraucziaországban, hol az anyagi állapotok je ­
lenlegi általánosan kedvező volta, többszeni gátló körül­
mények daczára is, példányszerünek mondható, a népese­
dési viszonyok, még az utóbbi háború által okozott jelen­
tékeny zavarásokat leszámítva is, újabban csaknem retro-
gressiv irányt vetlek. Bárki is képes lesz, e lényeknek
igen egyszerű lélektani jelenségekre való visszavivése utján
meggyőződni arról, hogy e tekintetben a munkajog gya­
korlati létesítésének épen semmi sem áll útjában.
Az az elv, melylyel a socialismus a nemzetgazdá-
 55
kék egységesítésének, öntudatos iráuyzásának elve, szem-
te tt a rendezetlen állapotokból folyó kereskedelmi- és ipar-
válságok szomorú következményeivel. Akár az úgyneve­
zett cooperativ társulatok, az egyenlő munkabér, vagy bár­
minemű más rendszabályok utján történjék ez, azon te­
kintet, melyre különös súlyt lektet: a munkásosztályok fel­
szabadítása a szegénységből, mely nem egyéb, mint rab­
szolgaság. Hogy a socialismus a szabad versenyt perhor-
rescálja, az könnyen érthető, tekintve azon végtelen igaz­
ságtalanságokat, melyeket káros befolyásával az iparvilág­
ban szentesített, mely alatta a fegyveres küzdelmek egy
csata-terévé vált, hol a vak esély alól senki sincs kivéve,
s pangás és tönkremenés közt hánykódik s vész el a leg­
becsületesebb szorgalom és törekvés, s mindez azért, mert
minden érdek a lehető legélesebben van egymással szem­
beállítva, a helyett, hogy kiegyenlitésökre közös támoga­
tással munkálnának, s a legfékezetlenebb termelésláz okos
előrelátás által nem iráuyoztatik. Ily társadalmi rendszer
hátrányai szembeötlők. A nevelés és önfenntartás eszközei,
•az értelmi és erkölcsi előmenetel utjai, a tőke, a földbir­
tok és a nyers anyagok, egy aránylag kicsiny töredék só­
vár kezeiben vannak letéve; ez a töredék rendelkezik a
'többi felett, nemcsak, de sőt azok minden jövendő mara­
dékai felett is, kik segélytelen helyzetűkben kénytelenek a
fölöttük állók könyörületére szorulni. Fájdalom azonban, a
m it munkásságokért cserében kapnak, az nem méltányos
egyensúlya fáradozásoknak, hanem csak az a harapás
kenyér, mely épen elég arra, hogy termelésük közepette el
no vesszenek, s a versengő nyerészkedés még ezt is haj­
landó az életszükségletek legcsekélyebb mértékére szállí­
tani le. Ily körülmények közt a munkás nem úgy él, mint
szeretne, de csak a m int tud.
Pedig ez m ár határozottan ellenkezik a természet­
nek sziveinkbe Írott törvényeivel, melyek értelmében min­
den ember már eredetileg azon hely betöltésére van h i­
vatva, melyre vágyai, képességei irányozzák, s melynek
ennélfogva a legnagyobb előszeretettel és sikerrel tudna
megfelelni. Társadalmunk jelen helyzetében ez igény nem
nyer kielégítést. A pályaválasztást ritkán az egyéni h a j­
lam, többnyire esetleges combinatiok, születési helyzet, vagy
a nyomorult kenyérkérdés döntik el. Csak ebből magya­
rázhatjuk ki azon ellenszenvet, melyet valaki foglalkozása
iránt táplál, s melyet .restség néven jelölünk, értvén ez
alatt oly valamit, mi a valóságnak legkevéshbé sem felel
meg. A restség fogalma merőben társadalmi flctio. Ilyet
a természet nem ismór, mert lehetetlen, hogy azért ülte­
tett volna belénk képességeket, hogy használatlanul ma­
radjanak, ellenben azoknak önkéntes gyakorlását valódi
gyönyörré emelte. Végtelen szép és üdvös tér nyílik itt a
jövő nevelése elé, melynek föladata leend mibennünk erő­
szakolás és egyéniségünk csonkítása nélkül fejleszteni ki
ép azon tényező elomeket, melyek individuális lényünk
alapját képezik, mig a társadalom másrészt utat és módot
desz nyitandó ezeknek lehető legszélesebbkörü érvényesíté­
sére. Pillanatig sem áltatjuk magunkat azon vérmes re-
ménynyel, hogy ily utón teljes congruentia lenne elérhető,
de hisz ez nem is szükséges; socialis törekvéseknek, mint
már többször hangsúlyoztuk, egyedüli czéljok a közérte­
lem irányzó meghatározásai alá vonni az emberiség ama
fontos érdekeit, melyek felett eddig korlátlan önkény s
vak véletlen döntött.
'Természetesen az emberek már természetileg egyen­
lőtlenek, erejök, lehetségök és szükségleteik tekintetében.
Ily különbözőségek nivellirozása túlmenne az észszeriiség
határain. Azonban nem lehet tagadni, hogy a társadalom
ép azért alakult meg, hogy megakadályozza azt, [hogy ez
egyenlőtlenség az elnyomás, vagy szenvedés forrásává vál­
jék, a mi pedig kikerülhetlen a szabad verseny rendszeré­
ben, legalább annak jelenlegi alakjában, hol a tudatlan­
ság és szegénység védetlenül van zsákmányául dobva az
értelem és pénz viszzaéléseinek. Gyökeres változásokat vol­
na hivatva e téien eszközölni egyfelől az ingyen-oskolázás
rendszere, a szabad pályaválasztás fennt kifejtett elveivel
kapcsolatban, mely megakadályozza azt, hogy 8— 12 éves
gyermekek m ár a nagyvárosi gyárak egésségtelon levegő­
jében tékozolják el ifjú erejökel, mig a fölserdült leányok
föltartóztathatlanúl űzetnek a prostitutio gyalázata felé:
másfelől pedig a kormány egyenes beavatkozása a munká­
sok javára nemcsak a munkajog passiv elösmerésében, de
tényleges államsegélyben. E pontnak taglalása m ár azon­
ban az újabban nagy hirre emelkedett productiv társula­
toknak előleges, rövid vázlatát teszi föl, miről a kővetkező
czikkben.
Bőim Sándor.
A z áll. igazgató-tanács r. gyűléséből.
Kolozsvárit, 1879. Január 26.
Jelen voltak : főt. Nagy Péter püspök, m int elnök;
b. Bánffy Dániel, Szász Béla, dr. Kolozsvári Sándor, Gyar-
mathy Miklós, dr. Jenéi Viktor, igazgató tanácsosok; pénz­
tárnok, számvevő, titkár.
Az időközben elnökileg elintézett ügyek bejelentése
és tudásúi vétele után, titkár útasittatott, hogy vegye
szám ba: kiktől nem jöttek még be az aláírással ellátott
gondnoki utasítások ; ezeknek megsürgetése elrendeltetik.
A főt. püspök úr előre bocsátva, hogy értesülése
szerint a romániai missio Szászkuti egyházközségében a
hívek huzamos idő óta vannak kellő gondozás nélkül: je­
lenti, hogy a missionariust felhívta a lehető rövid idő alatt
a helyszínére kiszállani s Istentisztelet tartása s az úrva­
csora kiszolgáltatás által a hívek lelki szükségeit kielégit-
ni. Szolgál tudásúi.
Szabó Pál esperes felterjeszti a zilahi egyhközség ké­
relmét s az újonnan szerkezteit és mellékelt d i j l e v é l meg­
erősítését kéri. A dijlevél megerősittetik. A lelkészre vo­
natkozó határozat addig felföggesztetetik, mig az ellene
emelt panasz rendes utón elintéztetik.
A n.-enyedi íőtanoda elöljárósága felterjeszti a jó­
szágigazgató vóleményes jelentését, az enyedi szőlőknek,.
 56
» kér. közgyűlés által elhatározott eladására vonatkozólag.
A felterjesztés, annak gazdasági részére véleményes jelen­
tés tétel végett, kiadatik b. Bánffy Dániel igazgatótanú'
csosnak.
Szász József esperes, az jg. tanács múlt évi rende­
leté következtében felterjeszti a k.-ajtai kepeváltságra be­
jö tt és kiadott négyezer forintról szóló kötvényeket, vala­
mint az egyhközség idevonatkozó határozatának másolatát.
A kötvények hiányosaknak találtatván s a kiadott pénzek
kellően biztosítva nem lévén, az esperesnek kötelességévé
tétetett, hogy haladéktalanul szálljon ki a nevezett egyh.-
községbe, a hiányos kötleveleket szabályszerűekkel cserél­
tesse ki, s az ig. tanács által adott részletes utasítások­
hoz képest a kepeváltsági alap biztosításáról gondoskodjék.
H a e rendeletnek kellő sikere nem leend: az ig. tanács
vizsgálatot fog elrendelni, melynek költségeit a hibásoknak
találandó egyének (esperes, pap, vagy egykközségi tagok)
fogják hordozni.
Szász József esperes felterjeszti a k.-ajtai egyház­
község kérelmét 1000 db. szálfa eladásának engedélyezése
iránt. Az engedély megadatik.
B artha Lajos esperes felterjesztést tesz a hrettyei és
kitidi egyházközségek egyesítése tárgyában. Kérdés intéz-
tetik az espereshez aziránt, hogy mivel indokolja a brety-
tyei e. község, előbbi papi fizetésének az egyesítés utánra
szándékolt leszállítását, valamint az iránt is, hogy mikép
szándékozik az egyesitett két község gyakorlatilag foga­
natba venni ama proportionált befolyást a papválasztás­
nál, melyet elvileg elhatároztak.
Solymosi István esperes felterjeszti a bözödi ev. ref.
és unitárius egyhközségeknek az iskolákra vonatkozó egyez­
ményét. Azou feltétel alatt, hogy az unit. egyh. közön­
ség képviselő tanácsa is helyben fogja hagyni, az egyez­
mény megerősittetik.
Sylvester Domokos esperes felteijeszti a m.-p é t e r ­
f a l v i papilak tervét és költségvetését. A balázsfalvi pa­
pilak tervének és költségvetésének alapján, az építés en­
gedélyeztetik.
Főt. püspök úr beadja a fogarasi egyhközség felter­
jesztését az új orgona fölállítása tárgyában, költségvetéssel
és tervrajzzal együtt. Felhivatik az e. község annak kimu­
tatására, hogy az előirányzott pénztármaradék valóban
megvan-e, egyszersmind utasittatik, hogy az orgona-készí­
tővel egyezzék úgy, hogy az orgona ára k é t év alatt le­
gyen kifizethető.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
(- z j A „Prot. egyházi és isk. L ap “ 4-ik szá­
mában Bieibrunner Gusztáv Predikáczio-e vagy mise? föl­
ira t alatt föltünteti azt az egy részről hangoztatott pa­
naszt, bogy a prot, pap txil van halmozva a pródikálással,
js hogy e tűlhalmozottság nemcsak a papra, hanem a hí­
vekre nézve is fárasztó; mihez képest némelyek a leendő
zsinat által megszorittatni kívánnák a prédikácziok számát
s inkább a könyörgéseket kívánnák szaporíthatni, a ha­
lotti beszédeket pedig egészen könyörgésekkel helyettesit-
tetni. Az irő evvel szemben, támaszkodva Hasé K. fejtege­
téseire, melyekben a kath. vallást, mint az érzékiség, a
protestánst pedig, mint a szellemiség vallását állítja szem­
be, arra adja szavazatát, hogy a prot. pap működésének tu-
lajdonkópeni sarkpontja a prédikálásban van s igy sehogy
sem kívánná a legnevezetesebb működési ág megszorítását,
mert „ubi nihil de Christo docetur, ibi neque ullus est
spiritus sanctus, nec ecclesia“. Egy hiányát azonban Bier-
brunner is elösmeri a prot. isteni tiszteletnek s ez a mű­
vészi ének hia. „Iparkodjunk tehát szép énekre szert tenni
s ne törekedjünk isteni tiszteletünk fősulyát átvinni a bő,
katholikus szinezetü imádkozásra. A prédikácziot pedig,
mint a protestáns vallás koronáját, tartsuk, miveljük!“
B. I. a prot. egyetem létesítésének mikéntjét fejte­
geti s a jogakadémiák összevonása utján már a jövő évben
megnyithatónak tartja a tbeol. és jogi facultásokat Debre-
czenben; a philosophiai facultás tanerőit rendre-rendre kel­
lene beállítani s számit az Apaffi-fóle cameraticum bene-
ficium megnyerésére, Debreczen város áldozatkészségére s a
többi egyhkerülettől nyerendő segélyre, az egyetem ügyeit
az érdekelt egyhkerületek választottjai, vezetvén. Intésképen
rámutat azokra az egyesülési törekvésekre, melyek a ma­
gyarországi és ausztriai katholikusok közt, mint „haza-men­
tő “ mód, ismét megindultak.
Több tanitó „Visszhangot“ ad a somogyi memoran­
dumra, Kálmán Farkas pedig folytatja énekszerzőink ösmer-
tetésót, ezúttal Balogh Ábrahámról és Balogh Mózesről (dr.
Balogh Pál atyjáról) szólván.
A „Synodalia" rovat idézi Szász Béla munkatársunk­
nak az országos egyház szervezéséről szóló czikksorozatából
a lényegesebb részleteket s mint látszik, helyesli is.
Dr. Ballagi Géza két számon át bírálja a népiskolai
alkotmányiam kézikönyveket s részletes utasítást ad egy ily
tankönyv szerkesztésére.
*
* *
A „P rotestáns H e tila p “ 4-ik számában s —s.
Gondolatok közlését kezdi meg domestikánkról, mint a mely­
nek megalapítása legfontosabb teendője lesz a zsinatnak.
A domestika czólja lehet s z ü k e b b , csak pótolva a belhi-
vatalnokok fizetését és segélyezve a szűkölködő egyházköz­
ségeket; s lehet t á g a b b körű, egészen fedezve az előbb
érintett kiadásokat. A közös domestika megalakítható volna
Ötfóleképen: iélekszám szerinti adóból; a belhivatalnokok
ingóbeli fizetésének pénzzé változtatása s befizetése által;
a can. portiok eladása, vagy haszonélvezetének a domestica
javára leendő megváltása által; önkéntes adakozás utján és
végül a domestika szükségleteinek az állam által leendő fe­
dezésével.
A Iélekszám szerinti adózást igazságtalannak tartja,
mert a szegénység sujtatnók leginkább ; a belhivatalnokok
ingóbeli fizetésének értékesítése s beküldése legkivihetcbb,
de csak részben volna elégséges; a can. portio eladását
Folytatás a mellékleten.
 57
Melléklet az „Erek Prêt. Közlöny“ 5. számához.
"kárhoztatja — ellenben legkeresztyéniebb T olna az önkéntes
adakozások gyűjtése — ám, mint a sorok közül kitetszik,
nem igen bizik benne, (s tegyük hozzá: nem alaptalanul)«
Eddig halad az első. közlemény.
Jóé István különböző szempontokból ajánlja a gym-
nasiumi tanárok kölcsönös leczkelátogatásának behozatalát;
dr. Bihari Péter folytatja szemléjét az erkölcsi és vallási
nevelés eszméinek történelmi fejlődése fölött a francziák-
nál; B. F. üdvözlő sorokkal kiséri a debreczeni egyhmegye
határozatát, melylyel az fölkéri superintendentialis közgyűlését,
hogy eszközölje ki a felsőbb polgári hatóság általános kö­
telező intézkedését a vasárnap megünneplése ügyében, (Hml)
Menyhárt János pedig védi az általa és Fiié Lajos által
átdolgozott Károli-féle biblia fordítást Ballagi, Nagy Gusz­
táv és Keresztes József bírálatai ellenében.
* ezelőtt is mennyi gúnyt és bántalmazást kellett a közügy
* *
Az „Egyházi és isk. Szemle“ 4-dik számában
megkezdi a 104 zsoltár fordítását; folytatja a bibliai-fordí­
tás parallel közlését; Sándor János fölkéri jegyző társait,
hogy az egyhkerületi tüzkármentés ügye véleményezésre ki­
küldetvén az egyhmegyékhez, közöljék vele áz utóbbi évek
e tárgyra vonatkozó tapasztalataikat; a gymn. tanterv közlé­
se véget ér; következik Beck T. J. tübingai theol. piof.
hecrologja s a számot bezárja a lapszemle és az ig, taná­
csi jelentés.
IR O D A LM I S Z E M L E .
U ' t m u t a t á s az e l e m i s z á m v e t é s t e r m é s z e t s z e ­
r ű t a n í t á s á b a n n é p i s k o l a i t a n í t ó k és képez-
dei t a n u l ó k s z á má r a . I r t a S z é n te J ó z s e f .
Nem kell pessimistikus gondolkozással saturálva len­
nünk, hogy hazai állapotainkat valami fényeseknek ne tá ­
laljuk. Még a békésebb gondolkozásu is, kinek természeté-
hez tartozik megnyugodni a tényekben, elégedetlenül rázza
fejét s azt mondja magában: bizony jobban is intézhettük
volna dolgainkat. Hazaszerte mindenütt panasz és elégedet­
lenség! Panaszol a földmivelő, kereskedő, iparos, perlekedő
stb. Senki sincs megelégedve állapotával, a mi annyival saj-
nosább, hogy ez az elégedetlenség nem képzelt, de valódi
okokban gyökerezik. Van azonban — és ez vigasztalásunk­
ra szolgál — egy mező» a honnan, mint a bárka galambja
a biztató remény olajágával tér meg elropitett tekintetünk,
a hol minden lópten-nyomon virulásnak indult élettel talál­
kozunk. Kell-e mondanunk, hogy ez a mező: a magyar ok­
tatásügy?! ügy vagyunk, mint az a mezei gazda, kinek
«zöldjét elpusztította a phylloxera, kukoricza-termésófc tönk -
letette a jégeső; de épen áll még buzavetése, melynek éros-
Té jutandó kalászai kárpótolni fogják veszteségeiért. Mi is
csak abban lelhetünk vigasztalást, hogy gyermekeink, uno­
káink (a jobbá, bölcsebbé válandó nemzedék) ki fogják pó­
tolni az apák hibáit. A hazai oktatásügy mezején mindenütt
tevékeny sürgést-forgást, örömre gerjesztő munkásságot ta­
pasztalhatunk, sőt a népnerelés terén valóságos vívmányo­
kat constatálhatunk; szaporodtak népiskoláink, javult a tan-
módszer, képezdéink egész raját bocsátván ki a képzett nép­
tanítóknak, válogathatunk a tanerőkben; nem vagyunk
kénytelenek falusi iskoláinkban egy-egy kiutasított tanulóra
bízni az oktatást, tanítást végeztetni azzal, kinek magának
nem volt kedve tanulni; vagy egy-eery elcsapott udvari
inasra, ki csak annyiban változtatta meg régi mesterségét,
hogy a kabátot nem szegre akasztva, hanem az ártatlan
növendékek hátán porozta ki. Ezen eredményeket első sor­
ban a halhatatlan emlékű báró Eötvösnek köszönhetjük, a
ki mély belátással örök időkre megalapította hazánkban a
cultura és értelmesedés föltételeit; de másodsorban erélyes
tanfelügyelőinket is megilleti az elismerés. Csak pár évvel
e napszámosainak kiállaniok, hanem ők mitsem törődve az
utjokba vetett tövisekkel, a legnagyobb kitartással folytatták
munkásságukat, minek eredménye az lön: hogy ma már el­
némult a gúny fullánkja, a leglángolóbb hazafinak is el
kell ismerni, hogy hazai hivatalnokaink között egy sincs, ki
fizetését jobban megérdemelné, mint a hivatását teljesen fel­
ismerő tanfelügyelő. Ez az oktatásügyünkben észlelhető ha­
ladás meglátszik tankönyv-irodalmunkban is. Nem kell na­
gyon messze visszamennünk az időben, a mikor iskolai
tankönyveink készítése abból állott, hogy lefordítottunk egy-
egy a németeknél elkiresedett iskolai kézi-könyvet, mely
azonban, mert nem a mi viszonyainkból nőtte ki magát s
nem a mi szükségleteinkhez volt alkalmazva: nem tehette
meg a kellő hatást. Ma már e tekintetben is örvendetes
változást tapasztalhatunk, ma már praktikus tanítók, saját
körülményeihez alkalmazott kézi-könyvek készítésére adják
magokat; az újabb időben sok jeles könyvvel gyarapodott
tankönyv-irodalmunk. Ezek sorába tartozik — bizton el­
mondhatjuk — az is, melynek czimét rövid ismertetésünk
homlokára jegyeztünk. A két jókora terjedelmű, csinosan
mondhatni elegáncziáyal kiállított részben szerző egész tan­
anyagát felöleli a népiskolai számtudománynak. „A felsőbb
helyről" kiadott tanteryhez alkalmazkodva, az első évben
nem megy tovább a számok és száminiveletek ismertetésé­
ben a 3(Lnál; a második évben a 100-ig, a harmadik az
1000-ig halad, az utolsó, yagy a negyedik évben sem lépi
túl a millió határát. Nem akarjuk vitatni, ha vájjon nin-
csenek-e szűkre szabva ezek a határok, ha vájjon az értel­
mesebb gyermekek, már az első évben Jnem unják-e meg a
30-ig terjedő korlát keskeny kalitkája pallóin elő-hátra ug­
rándozni, s miután a kis kalitka minden zege-zugát rövid
idő alatt teljesen megismerték, nem keletkezik vágy bennök:
kirepülni o szűk - kalitkából, hiszen az értelmes tanító nö­
vendékei fejlettségéhez képest szabadon tágíthat e korláto­
kon a nélkül, hogy a „felsőbbsóg“ neheztelését magára
vonná. Beá térünk egyenesen a dolgozat szellemére, az egész
művön elomló módszerre. Szerző előszavában felállítja a.

czélt, melyre a számtan elemi tanításában a tanítónak tö­
rekednie kell, melyet a következőkben formuláz: az emberi
tehetségek t e r m é s z e t s z e r ű f e j l e s z t é s e mellett a
gyakorlati közéletben szükséges k é p e s s é g e k m e g t e r -
m e s z t é s e . Figyelemmel áttekintvén szerzőnek nagy gond­
dal Írott dolgozatát, úgy találtuk, hogy egy perezre sem té­
veszti el szem elől az igen helyesen kitűzött czélt, termé­
szetszerűen, tárgyakon érzékeltetve tanítja meg növendé­
keinek a számokat, hogy mi az az 1, 2 stb. A tárgyakat
képezik: készletben levő pálezikák, palatáblára rajzolt kö­
rök, négyszögök, a gyerekek ujjai, a tanuló osztály növen­
dékei stb., ezeken a tárgyakon emeli föl növendékeit a
t i s z t a s z á m fogalmára; ezeken gyakoroltatja velők a
számvetés négy műveletét, mig képesekké válnak tiszta szá­
mokkal is számítani. Minden ugrás vagy hézag nélkül rend­
re veszi a számokat 30-ig. Mi megelégedtünk volna 10-ig
vinni ezt a kimutatást, további folytatását a tanítóra bíz­
ván, ez által a könyv terjedelme kisebbre szorult volna.
Szerző azonban semmit sem biz a tanítóra, lépésről-lépésre
halad előadásában, mi által könyve nemcsak biztos kala­
uzzá válik, hanem oly forma szolgálatot tesz a tanítónak,
mint az értelmes súgó a színésznek, meg az is, ki szere­
pét nem tudja eléggé biztosan : bátran reátámaszkodhatik ;
nem szükség eszét példák kigondolásában törnie, azokat bő­
ven megtalálja a könyvben ; pontosan megsúgja ez a könyv,
hogy rendre az órákon, mit tanítson s milyen modorban
vezesse tanítását. Tapasztalásból tudván, mily hézagosán
hozzák a növendékek a népiskolákból a felsőbb iskolákba
különösen az osztás mivelotet, a kik ha meckanice végre
is tudják azt hajtani, belátásában kevés vagy épen semmi
készséget sem tanúsítanak figyelemmel átnéztük, hogyan
viszi szerző keresztül az osztás miveletének tanítását. El­
mondhatjuk, hogy semmi kívánni valót sem hagy hátra;
igen értelmesen s nagy pretisioval van az könyvében ke­
resztül vive. Igen szépen van egy szabály alá sorozva a 7,
11 és 13-mal maradók nélkül való oszthatóság ismertető
jele. Lehetett volna a 11-gyel való oszthatóságnak más is­
mertető jeleit is a tanuló tudomására hozni. Nagyon tanul­
ságos s a megélhetésre különösen alkalmas a következő
szabály: a számot, melyről meg akarom tudni, hogy oszt­
ható-e maradék nélkül 11-el, jobbról balra kettős osztá­
lyokra osztom, ezeket összeadom, ha összegük osztható 11-
e l: az egész szám i s : osztható, például megakarván tudni,
hogy 124223 osztható-e 11-el maragék nélkül, kettős osz­
tályokra oszUm igy: 12,42,23 (az utolsó osztályban állhat
egy számjegy is) minthogy ezen kettős osztályok összege:
2 3 -f-4 2 + 12 = 77 s osztható 11-el tehát az egész szám
is osztható. Minden értelmesebb gyermekkel könnyen be le­
het láttatni a magyarázatot ; az első kettős osztály a 23
nem többese a 11-nek, tehát ezt megjegyezzük; a második
kettős osztály a 42 tulajdonképen százakot jelent, mint­
hogy pedig 1 0 0 = 9 9 + 1: látni vaió, hogy egyszázat 1-
ért nem lehet 11-el osztani; kétszázat 2-ért, háromszázat
3-ért, negyvenkétszázat 42-ért, tehát a 42-öt is külön meg­
jegyezzük ; a harmadik kettős osztály a 12, tulajdonképen
58
tizenkétezeret jelent, minthogy, pedig 10000 = 9999 + 1
látni való, hogy 1 tízezer 1-ért, 2 tízezer 2-ért, 12 tíz­
ezer 12-ért nem osztható 11-gyel. Már ha számunknak
ezen a 11-el nem osztható részeit egybegyűjtve, úgy talál­
juk, hogy összegök osztható 1 1 -el: akkor az egész szám
is osztható lesz. Egy dolognak több oldalról való megis­
merése szélesbiti a belátás láthatárát, igen jé gymnastikája
az értelemnek. E magyarázatot előnyösen fel lehetne hasz­
nálni a második kiadásnál. Elismeréssel kell szólanunk azon
módszerről is, melylyel szerző a törtszámok ismeretébe ve­
zeti be növendékeit.
És itt bevégezzük már előre is rövidre szánt ismer­
tetésünket fenn tartván magunknak, hogy szándékunk ap­
rólékosan keresztül tanulmányozni a jeles müvet, mert le­
hetnek benne olyan, inkább történetesen becsúszott hibákj
minő van a második rész 241 lapján, hol 2253 úgy van
feltüntetve, mint a mely egész számú factorokra fel nem
bontható; holott látni való, mikép 3-mal osztható lévén,
2 2 5 3 = 3 X751« Az ily hibákat összegyűjteni szándékszunk
nem azért, mintha ezek által a könyv érdeméből valamit le­
vonni akarnánk, hanem hogy tudomására juttatván szerző­
nek, a második kiadásnál felhasználhassa.
Nem marad egyéb bátra, minthogy melegen ajánljuk
Szente József hazánkfia jeles „Útmutatását" a szülők, az
elemi tanítással foglalkozók s mindenekfelett a néptanítók
figyelmébe; az utóbbi, ha megszerzi e könyvet, a hozzátar­
tozó „Számvetósi gyakorló könyvecskék"-kel, melyek egész
tárházát képezik a gondosan megválogatott példáknak és
feladatoknak; ha annaK modorában és léptei szerint vezeti
tanítását : az üdvös eredmény nem maradhat el, de meg is
könnyíti a tanítás munkáját, mert ez a könyv mindent a
tanító fülébe súg, megmondja: mit és hogyan kérdezzen
növendékeitől, hogyan haladjon fokrél-fokra a tanításban.
Midőn toliunkat letesszük, nem tehetjük, hogy ne üd­
vözöljük szerző hazánkfiát azon üdvös szolgálatért, melylyel
az elemi tanítás ügyét oly jelentékenyen előmozdította ; ki­
fejezést kell adnunk egyszersmind azon sajnálatunknak is,
hogy érdemes hazánkfia elhagyott bennünket. Ő ott is he­
lyén van, a hol jelenleg működik, de inkább szeretnék, ha
paedagogiai jeles tapintatát és tehetségét itt, köztünk érvé­
nyesítené.
Mentovích Ferencz.
V E G Y E S E K .
— A halottégetós Gotha városában a múlt hónap­
ban behozatott. E czólra építettek is egy valóságos u s t r i -
n u m o t (a bel- és külföldi lapok uni sono c o l o m b a r i -
u m n a k írták, elég hibásan, mert a rómaiak coluinbariuma
tulajdonkép csak az á fülke volt, hova az ustrinumban már
elégetett testek hamvait helyeztek el az u s t o r o k vagy ha­
lottégető szolgák, kiket Catullus „semirasus“ , Lucanus „sor-
didus“ moggyalázó kifejezéssel illet). Négy hét alatt három,
tüztemetés ment végbe Góthában, mi tekintve, hogy e né­
met városkának csak 20.000 lakosa van, oly magas szám,
 59
hogy A körülményből ottan a halottégetésnek nagy jövőt
jósolnak. Az első, a kit megsütöttek, az eszme szenvedé­
lyes ' agitátora, egy gazdag ember volt; második áldozat egy
szegény fiatal varróleány, harmadik pedig egy vén betűsze­
dő, ki csak nem régiben ülte meg munkássága 50-dik év­
fordulóját. Mindhárman végrendeletileg kivánták a tűzhalált.
Egy^egy holttest elégetésére átlag 40 mázsa barnaszén kell
s a tűz általi teljes fölemésztés harmadfél óráig tart.
— BiinÖS szekta nyomára jöttek Nevjanszicban Orosz­
országban. Többek közt azon barbár tannak hódol e szö­
vetkezet, hogy az ur vacsorájának kiosztásakor bor helyett
vért s pedig ártatlan gyermekek vérét nyújtja a hiveknek.
E czélből gyermekeket loptak s legyilkolták azokat. Hogy
mennyi lett már fanatizmusnak áldozatává : nem tudni. A
bűnt következőképen fedezték föl. A szekta egyik legidősebb
tagja, ki Krisztus Jézusnak nevezi magát, ajánlkozott egy
beteg asszony meggyógyitására. E végből megparancsolta az
asszonynak, hogy jelenjen meg egy dombon gyermekével,
azután egy közeli patakhoz küldte, mig ő a gyermekkel
visszamaradt. Midőn a nő visszajött, sem az Öreget, sem a
gyermeket nem találta, A rendőrséghez fordult, mely csak­
ugyan nyomára jött azöreg lakásának, hol meg is találták
az oltárt, hol a gyermekok feláldoztattak.
— Botrány a franczia clerus körében, Monsigno-
Ta Marét, praelatus, a pápa volt titkos kamarása, püspök
in partibus, bordeauxi tiszteletbeli kanonok, jelenleg pedig
a Páris és* Saint-Hérmain közt fekvő' Vesinet helység plé­
bánosa,’ múlt csütörtökön elfogatott és Yersaillesba vitetett.
Azzal vádolják, hogy egy 13 éves lány ellen nem a leg­
szebben viselte magát. A fiatal áldozat anyja először a ver-
saillesi püspöknél akqít panaszt emelni, de ez nem bocsá­
totta magához. Elment tehát a vesineti polgármesterhez, ki
nemcsak ezen eset miatt, hanem több, a püspöknél kate­
kizmust tanuló fiatal lány kihallgatása után fontos okokból
a versaillesi államügyészséghez fordult. Az ügyészség épen
azon pillanatban fogatta el a pátert, mikor futni akart. A
monsignorónak papi ruhájában gyalog kellett menni házától
a pályaudvarig két rendőr kíséretében. A nép talán szétté­
pi, ha- a rendőrök meg nem akadályozzák. Marét (ki azon­
ban nem tévesztendő össze a hasonnevű párisi egyetemi
dékánnal s surai in partibus püspökkel) 52 éves s már
régóta rósz hirben állt tettei miatt; nagy világfi volt, úgy
öltözködött, mint egy dandy, a különös fajta történeteknek
nagy barátja volt, s gazdag anyagot szolgáltatott a vidék
chronique scaudaleuséhez, Az „Evénement" szerint egyik
leány megbetegedett, a másikat pedig szégyene elűzte a
monsignorÓYal való ismertetésének következtében.
— A pestis rövid története. Kr. u. 543-ban tört
ki Európában az első pestis, (Konstantinápolyban) melyről
m e g b í z h a t ó a d a t a i n k vannak, s egy ezredéven túl lá­
togatta Európát kisebb-nagyobb mértékben. A középkori visz-
szás társadalmi és politikai állapotok, az orvosi tudomány
gyermekkora, a legegyszerűbb egészségi rendszabályok tel­
jes elhanyagolása, a keresztes-háborúk, a törkkáborúk na­
gyon előkészítették a pestis látogatásait. Már a hatodik
század második felében elterjedt a keletrómai birodalomban,
deli, nyugoti és északi Európában (Olaszországban 543-ban,
Gralileában 555-ben, Germániában 565- ben, Skandináviá­
ban 589-ben.) A hetedik századtól a tizenharmadikig, az
európai pestis epidémiák ijesztő módon gyakoriabbak lettek
A 14. század pusztító fekete halála pestis volt. A 17. szá­
zadban, daczára a karmincz éves háborúnak, a pestis ural­
ma megszűnt. A 18. század folyamán csak egyes, egészen
elszigetelt epidémiák fordultak elő (Bécsben 1713-ban, Mar-
seillóbenj 1720-ban, Mossinában 1743-ban, Dalmácz iában
1783-ban, Lengyelországban 1797-ben. jA 19. százádban,
Töiökországou kivtil ennek csak szomszédos tartományai­
ban, oz Aldunánál, a Fekete tenger mellekén, Oláhország-
bán és Erdélyben 1813, 1828. és 1829-ben, Szilisztriában
1834-ben, Odesszásan 1837-ben, Rúmiliában 1838-ban dúlt.
A konstinápolyi (1841) utolsó epidémiával a vész végre
megszűnt Európában. 1843-ban megszűnt ázsiai Törökor­
szágban is, Egyptonban azonban 1844-ben meg fordultak
elő egyes esetek. Az erre következő 20 évi időszak alatt
általánosan reményiették, hogy a ragály mindenkorra meg­
szűnt Európára nézve. Azonban most legújabban kitört az
asztrakháni kormányzóságban.
E G Y H Á Z I É S IS K O L A I H ÍR E K .
Kolozsvár, 1879 jan. 31.
n.-borosnyói ref. lelkész és a sepsi egyházmegyé nek
hosszú időn át főjegyzője, élete 87-ik, papsága 54-
dik évében jan. 24-én csöndesen kimúlt. Elliunytát
nemcsak a sepsi egyházmegye s annak n.-borosnyói
községe, melynek javára szentelte föl a földi lót vég-
határáig terjedett egész életét, hanem gyászolja egész
egyházkerületünk, mely benne lelkész! karának egyik
tiszteletreméltó Nesztorát, a protestáns vallásos élet­
nek egyik kipróbált s mindig hűnek talált bajno­
kát bírta s vesztette. A tisztes agg férfiú hamvai
jan. 27-ón adattak vissza az anyaföldnek. Legyen
csöndes a hű lelkész, jó atya és igaz barát síri
álma!
— A vallás- és közoktatási miniszter kiadta hete­
dik jelentését a közoktatás 187®/T— 1877/ s-ki állapotáról«
Vaskos, 878 lapra terjedő kötet, telve érdekes adatokkal és
jelentésekkel. Tértinkhöz képest ismertetni fogjuk közlemé­
nyeit. Most csak annyit említünk fel az előszóból, hogy e
kötetben a közép- és felsőbb iskoláknak jóval nagyobb tér
jutott mint a korábbi jelentésekben s a mi a közlés érde­
két és értékét növeli, azon körülmény, hogy nem csupán szá­
raz stalistikából áll, hanem adja az állami felügyelet alatt álló
 60
középtanodák rövid történelmi vázlatát, felszerelését, tane-
TŐit stb. Továbbá bennfoglaltatik a kötetben az ösztöndí­
jak kimutatása is.
— Kolozskalotai egyházmegyénk ugyancsak „ b o m­
l i k “ ! A zsoboki apostosiák után következnek a lótaiak. A
különbség csak az, hogy amott a papismus, emitt — Lé­
tén — az unitarismus ölébe hullanak az apostosiának (el­
hallgatjuk minő ?) gyümölcsei. Mint hiteles forrásból érte­
sülünk, pár nappal ezelőtt, Létán hat család tért át az uni­
tárius hitre s peldájokat többen szándékoznak követni. Az
apostosia egyik főindoka itt is a kepefizetés terhe alól való
menekülés, ez a modern kiadású „vallásos motívum“. Létai
egyházközségünk eddigi mivoltában is a gyöngébbek közé
tartozott. Vájjon mit nyer azzal a keresztyénség ügye, ha
ott a gyönge egész, még gyöngébb részekre bomlik föl? Az
egyházmegyei elöljáróságtól mindenesetre elvárjuk, hogy az
apostosia terjedésének a lehetőségig útját állja s megteszi
a kellő lépéseket még mielőtt — mint Zsobokon — a föl­
bomlás nagyobb mérveket ölt. Vájjon nem volna-e kivihető
a létai s szomszédos járai egyházközségeknek egyesítése s
a k é t gyöngének e g y életképessé átalakítása?
— öngyilkosság az iskolában. Bócs-Uj helyen egy
tizenhat éves fiú, mivel tanára bántalmazta, cyankalival ki­
végezte magát. A tehetséges Liegle József nevű fiú a vegy­
tani teremből szerezte meg magának a mérget.
— Elhunytak! K is J á n o s oltszemi ev. ref. lel­
kész 75 éves korában. Egyházi kötelmeinek buzgó teljesí­
tésén kivül a méhészetnek volt szorgalmas mivelője s „Mé­
hész könyveu, mint e szakmában kitűnő mű, szeles körben
el van terjedve. Nyugodjék békével 1 — N a g y s á n d o r , a
sz.-udvarhelyi egyházmegyében, a peteki egyházközség nyu­
galmazott tanitója, ki tanítói tisztét 58 évig folytatta, s
egyszersmind a községnek sokféle ügyeiben tanácsadója,
nem tője volt. Temetése jan. 9-én ment végbe. Béke po­
raival !
— V-ik közlemény a kolozsvári ev. ref. egyház ál­
tal fenntartott oskolák javára Szentpéteri Gábor és Békésy
Károly gyüjtőivén a kétvizközti negyedben a következő ado­
mányok tétettek: Varga Dániel 4 frt, Valaki 1 i r t , Szent­
péteri János 2 frt, Farkas Samu 1 frt, Molnár Benedek 1
frt, Kerekes József 1 frt, Varga Sándor 30 kr, Strocz
András 50 kr, Gál József 30 kr, Kovács Ábrahám 1 frt,
Bagaméri András 50 kr, Bagaméri István 1 frt, Hutflesz
György 1 frt Varsoczki Péterné 1 frt, Macskási Sámuel 5
frt, Simon Elek, iparos 1 frt, Benigni Samu 1 frt, Szeszák
Ferencz 1 frt, Szóky Miklós 2 frt, ifj. Lászloczky Péter 1
frt, Jórend Márton 20 kr, Bállá Istvánná 2 frt, Bagaméri
Károly 50 kr, Kerekes Márton 2 frt, Kocsis János 2 frt,
Veres Istvánná 50 kr, Máthé Imre 50 kr, Lakó János 20
kr, Fazakas János 20 kr, Jlyés József 10 kr, özv. Debre-
czeni Györgyné 1 frt, özv. Paizs Istvánná 20 kr, Dorogi
Simon 50 kr, Indali Péter 1 frt, Benedek Samu 1 frt,
lá z á r György 20 kr, Asztalos Márton 50 kr, Kocsis János­
i é 20 kr, Orosz János 1 frt, Orosz József 20 kr, Angyal
Józsefnó 50 kr, Demeter András 50 kr, Nagy István 50
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
kr, Farkas József 50 kr, Lászloczky Sámuel 30 kr, Szent­
péteri Gábor 1 frt 30 kr. Összesen 44 frt 20 kr. Szása
Lajos és Hajdú János gyűjtők ivén adakoztak: Bodolai Jó­
zsef iparos 1 frt, Bácz János ip. 1 frt, Szénás István ip.
1 frt, Vig György főldmives 1 frt. Mátyás Mihályné ip. 1
frt, Bitai János hivataln. 1 frt, Lengyel Sámuel ip. 1 frt,
Bucska Mihály ip. 40 kr, Bálint András ip. 20 kr, Szánté
Károly ip. 20 kr, Kugler Ferenczné ip. 50 kr, Gergely
Márton ip. 50 kr, Kaszó Lajos ip. 50 kr, Dűli István egyl.
szolga 50 kr, Borbély István földm. 10 kr, Józsa András
földm. 60 kr, Csalán Mihály ip. 20 kr, Balog Mihályné ip«
10 kr, Szathmári István ip. 40 kr, Nagy Sándor hivataln.
50 kr, Pataki Lajosné ip. 50 kr, Havadi Istvánné földm.
10 kr, Szász József földm. 20 kr, Nagy Károly ip. 50 kr.
Ferenczi András ip. 20 kr, özv. Török Györgyné föld. 50
kr, Szabó Gergely földm. 20 kr, Bartha Márton földm, 20
kr, Vig Ferencz földm. 9 kr. Máté János földm. 25 kr,
Havadi István földm. 10 kr, Incze István földm. 10 kr,.
Magyarosi György napszámos 10 kr, Bátz Károly v. szolga
19 kr, Dózsa József földm. 10 kr,Péli Lajosné napszámos 20
kr, Bátz József földm. 50 kr, Tordai László földm. 10 kr,
Molnár Károly földm. 10 kr, Ferenczi István iparos 20 kr„
id. Incze István földm. 20 kr, Balázs Márton napsz. 10 kr,
Varga Ferencz napsz. 10 kr, Turgyán Ferencz napsz. 6 kr,
Dali Mihály iparos 50 kr, özv. Egyed Györgyné ip. 20 kr,
Furu Józsefné lO kr,FüruÁ ron földm. 10 kr, Pál J. földm«,
10 kr, Kis Jánosné földm. 20 kr, Bányai Márton földm. 20 kr,
Szatmári Károly ipar. 50 kr, Tóth Károly ipar. 30 kr, Ba-
ga József földm. 10 kr, Tóth József ipar. 30 kr, Nagy
József ipar. 20 kr, Czvell János ipar. 50 kr, Török Mihály
földm. 20 kr, ifj. Mezei János földm. 20 kr. Összesen 20
frt, 39 kr. í g é r t e k * Kolcsár András napsz. 20 kr, Feren­
czi Lászlóné napsz. 20 kr, Máthé Ferencz földm. 30 kr, Székelj
Márton földm. 50 kr, Borbély György földm. 50 kr, Hat­
házi Zsigmond földm. 50 kr, Horváth Márton földm. 30 kr,
Török György földm. 50 kr, Angyal Sámuel földm, 40 kr,
Szigethi Mihály földm. 40 kr, id. Csóré Mihály földm. 30
kr, ifj. Csóré Mihály földm. 30 kr, Nagy György napsz. 25 kr,
Borbély József napsz, 50 kr, Györfi Ferencz napsz. 20 kr,
özv. Nagy Andrásné napsz. 20 kr, Bácz György napsz,
20 kr, Kovács János napsz. 20 kr, Barta János nap, 5Ö
kr, Gyulai József földm, 20 kr, Veress György [földm. 50
kr, Tordai Ferencz földm. 40 kr, Havadi •Gy. napsz. 20 kr,
Szász Jánosné napsz. 40 kr, Szöcs Mihály napsz, 20 kr,
Józsa Ferencz napsz, 20 kr, Összesen 8 frt 60 kr.
A szerkesztő postája.
D e m e s P o t e r n e k , S z e m e r ja. Intézkedtem. A fel­
terjesztésnek aligha lesz sikere.
B o r b á t h P á l n a k , D a l n o k . Közbejárását fölkértem«
A h á r o m s z é k i c o l l e g á k valamelyikétől néh. Be­
nedek Áron életrajzát köszönettel vennök.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, Februárira 9. 1879.
M egjelenik
minden vasárnap ERDÉLYI
PROTESTÁNS KÖZLŐÉ
<Szerkesztőségi szállás,
l>.-farkásutcza 16. sz. hova
a lap szellemi részét illető
közlemények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza.
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI H ETILAP.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S L A P T U L A JD O N O S :
Tartalom : A románnyelv és az erdélyi ref. 'egyházkerü­
let. Koós Ferencz. — Socialismus és a jelenkor. III. Bölim Sándor.
~ Az áll. ig. tanács nagy gyűléséből, r. t. — Egy érdekes esküdt­
széki tárgyalás. — Irodalmi szemle; — Külföldi szemle. — T á r -
őz*»: Egy szép lélek vallomásai. (Folyt.) — Egyházi és iskolai
hírek. — Szerkesztő postája.
A románnyelv
és az erdélyi ref. egyházkerület.
Brassó, február hó.
T. D ó z s a D é n e s , ev. ref. tanár, az enyedi
„Egyházi és iskolai Szemle“ f. évi 1 és 2-ik szá­
mában „Üss, csak hallgass meg-1“ czirnen azzal az
inditványnyal lepi meg az eV. ref. anyaszentegyhá-
zat, hogy az eloláhosodott ev. ref. hivek templomai­
ban legalább minden második vasárnap tartassák
oláhnyelven az isteni-tisztelet. A t. tanár űr úgy
mutatja he ezen indítványt, mint merőben újat, mely
rég forr agyában, de nem merte nyilvánosságra hoz­
ni. A t. tanár lírnak elkerülte e szerint figyelmét
az, hogy ezen eszmét épen az enyedi „Szemlé“-ben
t. D e á k Gr er ő ezelőtt talán, egy évvel már meg­
pendítette volt, s hogy én az ő indítványára azon­
nal megtettem Beszterczéről szerény észrevételemet.
Akkor sem pártoltam ezen indítványt s ma még ke-
vósbbó pártolhatom, midőn a magyar nyelv ma-hol­
nap az összes hazai elemi népiskolákban kötelezett
tantárgy leend és igy a „limba spurcata“-ról többé
szó sem lesz.
Én, valamint t. D e á k úr érveléseit, úgy a t.
D ó z s a űréit is figyelemmel megolvastám, de őszin­
tén ki kell mondanom, hogy közelebb a D ó z s a úr
érvei sem győztek meg engemet a félő], hogy a ro­
mánnyelvet be kellene vinni az erdólyrészi úgyne­
vezett eloláhosodott ev ref. magyar templomokba, s
hogy ha bevinnők, évtizedek múlva kevülő utakon
6. szám
Kiadó-hivatal:
Stein János könyvkereske­
dése, hová az előfizetési­
pénzek legczélszerübben poa-
tautalványnyal küldendők*
(Előfizetési á r:
Egész évre 6 frt., félévre 3
írt., évnegyedre 1 frt 50 kr.
S z á s z iD o z z io ls o s ,
eljuthatnánk oda, a hová a t. tanár úr eljutni óhajt,
t. i. a magyarnyelv teljes diadalára a szóban forgó
egyházak híveinél.
Hogy a t. tanár úr által kitűzött úton a czólt
elérhessük, igen helyesen jegyzi meg, miszerint az
enyedi tanitóképezdébeu és papnöveldében román ta ­
nárokat kellene haladók nélkül beállítanunk. Ezen
tanár, ha csak egyet veszünk is, évenként beleke­
rülne a ref. egyet, egyháznak legkevesebb 1000—
1200 forintjába. Mindenekelőtt tehát egy ilyen ref.
hitű, a románnyelvet teljesen biró és a romániroda­
lomban teljesen képzett tanárról kellene gondoskodni.
Igen, de honnan vegyük az ilyen tanárt? Erre csak
is ügy tehetnénk szert, ha valamelyik paptanárjelölt
vállalkoznék, hogy a románnyelvet stb. a balázs-
falvi, brassói román középiskolákban vagy épen a
bukuresti egyetemen teljesen elsajátítja és a román-
irodalomból megfelelő képességre teend szert. Ne gon­
doljuk ugyanis azt, hogy az a románnyelv és ro­
mán irodalom ma már olyan valami, hogy azt az
utczákon, a vásárokon is el lehetne sajátitni. A ro­
mánnyelv és irodalom 30 év éta hihetetlen sokat
haladott. Még 1850-ben egy gör. kath. román es­
peres keservesen panaszolta nekem T a n csőn, hogy
a magyar prédikácziókat nem használhatja, mert a
nyelv oly szegény, hogy lehetetlen arra a magyar
pródikácziót lefordítani. Ma ilyen panaszt nem fogunk
hallani.
Egy pap-tanárjelöltnek, feltéve, hogy a román-
nyelvben némileg járatos, legalább három évet kel­
lene a bukuresti egyetemen tölteni. Ez is beleke­
rülne óveuként 1500 írtba, mert Bukurest drága
város ám!
Most, azaz három év múlva hazajőne és elkez­
dené a tanító és papjelölteket N a g y - E n y e d e n t a ­
nítani a románnyelvre, irodalomtörténetre és román
 62

szónoklatra. A papjelölteket tanítaná álló négy évig, sajátitnák ós prédikálnának, mi lenne az eredménye?
a tanítójelölteket három évig. Tehát összesen 6 — 7 A ki a románt ismeri, annak erre nagyon könnyít
óv kellene, a költségeket nem is számítva arra, hogy a felelet. Mihelyt megtudják a Hunyadmegyei elolá-
Dózsa tanár eszméje testben megjelenhessék, azaz, liosodott ref. hitü hivek, hogy a magyar pópa pom­
hogy a ref. hitü magyar tanító oláhul magyarázzon pásan prédikál oláhul: azonnal: I s t e n v e l e d m a ­
az elemi iskolákban és a ref. hitü lelkész románül g y a r i s t e n i - t i s z t e l e t ! ! Egyszer, igaz, meg­
prédikáljon minden második vasárnapon. Ez épen ak­ történt R á k o s d o n , hogy a hivek mind kiszaladtak
kor fogna bekövetkezni, midón a magyar nyelv ta ­ a templomból, mikor a pap elkezdett oláhul beszól­
nítása az összes hazai elemi népiskolákban el fog ni ós rettenetes zajt ütöttek a czinteremben, ezt ki­
kezdődni. A bizony szép lesz, a ki megéri, meg­ abálva be a papnak a templomba: „Ciufulesce cu
fogja látni, hogy miként fog a Siculiából Hunyad- legea“ azaz hitünket gúnyolja. Ám, ez egyszer meg­
megyébe került fiatal lelkész egyik vasárnap ama történhetett, de nem történik meg akkor, ha az üj
s p u r k á t magyar nyelven, a másik vasárnap T r a - pap decretumot vinne a híveknek, talán ezt is ro­
j á n nyelvén prédikálni, a tanító pedig a Grönczy mánul Kolozsvárról a vladikától — püspöktől, [mely­
abc-jének román fordítása nyomán románul expli- ben ékes románnyelven meg lenne Írva, hogy ez­
kálni a magyar elemi iskolában után mindenik második vasárnapon románul fog a
Én hiszem, hogy D ó z s a tanár urat a legtisz­ p ó p a prédikálni. Szó sincs róla, hogy ha felsőbb
tább hazafiui érzet lelkesítette, midőn, mint fennebb helyről menne a parancs, elfogadnák. Hanem aztán
láttuk, nem eredeti eszméjét nyilvánosság elébe mer­ el is küldhetnek minden magyar bibliát ós énekes-
te bocsátani. De rettenetesen csalódik, ha azt hiszi, könyvet azokból a templomokból a siculus fiuk he­
hogy ilyen kerülő utakon oda fogna érni, a hová lyett az udvarhelyi, a m.-vásárhelyi és sepsi-szt.-
szándékozik, t. i. a magyar nyelvnek diadalára. Nem györgyi közóptanodák könyvtárába p r o m e m ó ­
is fejtegetve azt, hogy siculus papjelöltjeink 3— 4 r i a Nem lesz ott többé soha szükség magyar
óv alatt a román nyelvet, mint mellékes tantár­ könyvekre A moldvai csángó papok már régen
gyat, annyira el nem fogják sajátitni, hogy azon átestek ezen a keserű tapasztaláson. Ők épen a tem­
prédikálni képesek lehetnének, kérdem: ha mégis el- plomokba concentrálták minden erejűket a nemzeti
Most is tele vágygyal mentem az igét hallgatni; de
oh, mi történt velem! Nem találtam meg többé, mit más­

TARCZA. kor föllelék. E hitszónokoknak fogai elvástak a gyümölcs­

Egy szép lélek vallomásai.
(Folytatás.)
Istenre vonatkozó Jeepeket s benyomásokat keltenek
föl bennünk az egyházi szertartások, harangszó, orgona s
szent énekek, s kiválólag mestereink beszédei. Ezek után
kimondhatatlanul sóvárogtam; sem zivatar, sem testi gyön-
geség nem tartott vissza a templomba menéstől, s csak a
vasárnapi harangszó tudott egy kissé türelmetlenné tenni
betegségem alatt. Udvari főpásztorunkat, ki joles férfi vala,
nagy odaadással hallgattam; becsűiéin lelkésztársait is, s az
isteni ige aranyalmáit az agyag-tálon feladott közönséges
gyümölcs közül is ki tudtam választani. A nyilvános isteni
tiszteleteken kivül minden lehető magános ájtatosságot, — a
mint ezt nevezik — gyakoroltam, s ezáltal is csak kép­
zőimet s nemes gondolkodásmódot ápoltam. S ez annyira
szokásommá vált, annyira tiszteltem ez eljárásomat, hogy
most sem jútott eszembe valami magasztosabb. Mert lel­
kemnek csak tapintó szervei vannak, s nem szemei; csak
tapogat; de nem lát; ah, ha szemeket nyerne s láthatna!
héján, mialatt én a magot Ízleltem vala meg. Hamar meg
kellett őket elégelnem; de ahoz ragaszkodni, a kit mégis
fel tudtam találni; arra már nagyon el valék kényeztetve.
Képeket óhajték, külső benyomásokra volt szükségem, s azt
hivém, hogy egy tiszta szellemi szükségletet érezek.
Filó szülői a herrnhuti gyülekezettel Összeköttetésben
állottak; könyvtárában a gróftól sok iromány is vala. Azok­
ról velem egy néhányszor nagyon világosan s helyesen be­
szélgetett, s kért is engemet, hogy lapozzam azokat át, ha
nem is egyébért, minthogy azokból egy lélektani tüneményt
ismerjek meg. Én a grófot egy nagyon is konok eretnek­
nek tartám ; s ezért hagytam érintetlen az ebersdovfi énekes­
könyvet is, melyet a jó barát hasonló szándékkal erőszakolt
reám.
Minden külső szórakozás teljes híjában egyszer csak
úgy véletlenül kezembe vevőm az említett énekeskönyvet, s
nagy bámulatomra találtam abban olyan dalokat, a melyek
természetesen nagyon különös alakban, úgy tűntek fel előt­
tem, mint saját érzelmeim tolmácsai; a kifejezések eredeti­
sége s gyermetogsége meglepett. Úgy látszott, hogy sajátos
érzelmek sajátos módon nyertek abban kifejezést, iskolai
műnyelv egyáltalán nem juttatott eszünkbe mi feszest, vagy

nyelv megőrzése érdekében. Midőn ezelőtt husz év­
vel közöttük megfordultam, az egyik derék csángó
pap meghívott egy hétköznapi reggeli isteni-tisztelet­
re. A templom meglehetősen megtelt és a magyar
énekektől zengett az egyház, a pap magyarul kérte
Isten segedelmét híveire. Midőn kijöttünk, csodálko­
zásomat fejeztem ki, hogy milyen szépen énekelnek
hívei. A lelkes magyar pap ezt felelte: „Debreczen-
ben se lehetne jobban“ Náluk a nemzeti nyelv
az iskolákból kiszorittatván, a templomokba mene­
kült. Innen már csak ügy lehetett kiszorítani, hogy
magyar ajkú papok helyett olaszokat küldtek, a kik
a magyar nyelvről a templomokban egyáltalán nem
tudtak, nem akartak hallani. Ha a moldvai csángók
között a magyar nemzeti tudat szikrája még nem
aludt ki egészen: úgy ezt a kántoroknak lehet kö­
szönni, a kik magyarul énekelnek még a templo­
mokban.
Be talán messze mentem, hiszen Dózsa tanár
ür nem is akarja a magyar énekeket, a magyar
prédikácziót az eloláhosodott ref. templomokból ki­
szorítani, csak minden második vasárnap óhajtana
románnyelvü prédikácziót hallani A dd oda a
k i s u j j a d a t s az e g é s z k a r o d a t f o g j á k
k ö v e t e l n i . Csak az első lépés nehéz, a többi m a­
gától fog jöni, Most egyelőre elég lesz, ha a papok
köznapit se. Meg valék győződve, hogy az emberek érezték,
mit érzék vala, s felette boldognak érezém magam, hogy
egy ilyan kis verset beemlézhettem, s egy pár napig élénk
emlékezetben tarthattam.
Ama pillanat éta, melyben az igazi ajándékot meg­
nyerem, körülbelül három hónap folyt le ezen a módon.
Végre elhatároztam magam, hogy Fiié barátom előtt min­
dent napvilágra hozok, s felkérem ama iratok közlésére, a
melyekre ekkor szerfelett kiváncsi valék. Valóban meg is
tevém, jóllehet ezt valami szivemben komolyan ellenzé.
Elbeszéltem Fiiénak ezt az egész eseményt körülmé­
nyesen, s minthogy maga is főszereplő volt benne, mint­
hogy elbeszélésem számára is bűnbánati beszédekkel szol­
gálhatott, rendkívül érdekelt s meghatott vala. Megeredtek
könnyei is. Őrültöm s azt»hivém, hogy ez nála is teljes
lelki átváltozást okozott.
Elhozta számomra mindazon olvasmányokat, a melye­
ket óhajtók, s ekkor képzelő tehetségem bő táplálékban ré­
szesül vala. A zinzendorfi gondolkodás- s beszédmodorban
nagy előhaladást tevék. Nem kell azt hinni, hogy én a gróf
modorát s eljárását most is ne tudnám becsülni; szívesen
igazságot szolgáltatok neki, ő nem üres képzelgő, nagy
igazságokról s többnyire a képzelem merész szárnyán be­
szél, s a kik őt szidalmazták, nemes tulajdonait sem be­
csülni, sem megkülönböztetni nem tudták.
63
ós tanítók tudni fognak szépen beszólni románul s
ha a tanító románul magyaráz, a pap miuden má­
sodik vasárnap románul fog prédikálni. Ez kitűzött
határpont s ennél tovább menni nem szabad
A milyen csábitó ez elméletben, épen olyan veszé­
lyes a gyakorlatban. A hegyoldalán legördített kő
sebessége apad-e vagy növekedik? Az első engedély
elég lesz-e az eloláhosodott híveknek, kik D. ür sze­
rint a magyar nyelvet ma is s z p u r k á t - n a k ne­
vezik? En hiszem ós vallom, hogy nem lesz elég.
Mihelyt beszokik e nép az oláh pródikáczió hallga­
tásába, követelni fogja, hogy minden oláhul mon­
dassák a templomban: ének, ima és pródikáczió
alakjaiban. I tt sem fog megállapodni, hanem köve­
telni fogja, hogy az iskolában a tannyelv az legyen,
a melyiket a templomban használnak; a magyar
nyelv pedig csakis mint köteles tantárgy figuráljon . . .
Íme, hová jutandunk Dózsa tanár ür eszméjével. . .
Puszta, légből kapott állítás ez, mondja erre a ta ­
nár úr. Honnan merem én. ezt következtetni ily ha­
tározottsággal? A románnyelv szívósságából, mely
ha valahol gyökeret vert, még ha nem ápoljuk is,
terjed és gyarapodik; ha pedig még mi magunk
ápoljuk, mi nyitunk vitat neki iskoláinkba és tem­
plomainkba : csak nem kívánhatjuk józan észszel,
hogy ne gyarapodjék, ne viruljon szemeink lá ttá ra ..
Nagyon megszerettem őt. Ha szabadon rendelkezhetek
vala magammal, bizonyára elhagytam volna hazámat s ba­
rátaimat, s hozzámentem volna, bizonyosan megértettük vol­
na egymást, de nehezen tudtunk volna sokáig kijönni egy­
mással.
Hála legyen szellememnek, ki akkor engem oly szoro­
san házikörömhöz kötött. Nagy út volt nekem, ha csak a
kertben is sétálhaték. Gyöngélkedő öreg atyám gondozása
eléggé elfoglalt, 3 szabad óráimban a nemes képzelgés volt
szórakozásom. Fiié volt az egyetlen férfi, kit én látok vala,
őt atyám nagyon szerette, de irántam való nyilt viszonya
az utolsó nyilatkozata következtében némileg lazúlt. Nem
volt ő mélyen meghatva, s minthogy többször hasztalan kí­
sérlett nyelvemen beszélni, annyival is könnyebben háttér­
be szoritá e tárgyat, mert széleskörű ismeretei képesítek
őt mindig új dolgokat szőni a társalgásba.
így tehát a magam módja szerint herrnhuti gondol­
kozásé vá lóvék, s kedélyemnek s hajlamaimnak ez új átala­
kulását főleg a főpásztor előtt kell vala rejtegetnem, mert
nagy okom volt őt gyámatyámként becsülni, s az ő nagy
érdemeiből, a herrnhuti gyülekezet irántijnagy ellenszenve
sem vont le előttem semmit. Fájdalom ez érdemes ember
sok bánatot kellett, hogy megérjen miattam s mások miatt.
Több évvel ezelőtt külföldön megismerkedett egy lo­
vaggal, kit nagyon becsületes istenfélő férfiúnak talált, s
 64
Pedig a tanár űr még ezeknél is több engedélyre
hajlandó. Azt mondja ugyanis a tanár tír, hogy a
meglett embereket egyáltalán nem kényszerítené a
magyar beszédre. Igen — de meglett emberek mindig
lesznek s az iskola és templom folyvást nyújtja a
táplálékot a románnyelv gyökereinek. Mikor -fog el­
jönni az az idő, a midőn nem lesznek olyan meg­
lett emberek, a kik csakis románul fognak beszélni?
Felelet: soha.
Ha a tanár úr azt akarná elérni, hogy elolá-
hosodott hitsorsosaink maradjanak végképen a ro­
mánság hatalmában, de maradjanak meg protestán­
soknak: ezt az általa ajánlott módon néhány tized
alatt el lehet érni. Lesz akkor az erdélyirészekben
román reformált egyház román reform, püspökkel;
de magyar nyelv és magyar püspökről szó sem
leend.
A tanár úr az iskolákba veti minden bizodal­
m át s ez igen szép; de nem vnltak-n ezen. iskolák
eddig is kezeinkben ? Mit értünk el velük ? Távol
tartottuk tőlük, ép mint a templomokból a ro­
mánnyelvet és a hívek mégis eloláhosodtak. Most
felhúzzuk a zsilipeket, bebocsátjuk a románnyelv
életadó folyamát iskoláinkba és templomainkba azon
boldog hittel, hogy ezen az éltető nedven Á r p á d
vele, mint olyannal, ki Istent komolyan kereste, folyto­
nos levelezésben állott. Mekkora fájdalmat okozhatott e
lovag lelki pásztorának, midőn ez egyszer csak beavattatja
magát a herrnhuti községbe, s hosszú ideig annak tagja
marad; ellenben mily örömet érzett ő, midőn barátja a
herrnhútiakkal ellenkezésbe jön s elhatározza, hogy közelé­
ben vesz lakást magának, s úgy látszott, hogy újra teljesen
vezetése alá bízza magát.
Ekkor az újonnan jött mintegy diadallal Ion bemu~
tatva a főpásztor összes, különösen kedvelt báránykáinak.
Csak családunkba nem vezették be, mert atyánk nem szo­
kott többé senkit fogadni. A lovag nagy becsben részesült;
meg volt benne az udvar illedelmes és a gyülekezet meg­
nyerő modora, $ a mellett számos szép szellemi tulajdonnal
bírt, s nemsokára mindazok előtt, kik őt megismerók, a
nagy szent vala, a mi lelki pártfogójainak felette nagy örö­
met okozott. Fájdalom, az csak külsőségek miatt jött ösz-
sze a gyülekezettel, de szivében teljesen herrnhuti volt.
Ámbár igazában a dolog lényegét magáévá tette, de neki
is nagyon tetszett az a sok csillogó sallang, melyet arra
aggatott a gróf. Hozzá volt már szokva ama előadási s
beszédmodorhoz, s minthogy most már régi barátja előtt
gondosan kelle titkolódznia, annál szükségesebb volt rá
nézve, mihelyt bizalmas barátokat láta körében, kis verseivel,
litániáival, s képeivel előállani, s mint gondolható, nagy
tetszésben részét ült.
u n o k á i f o g n a k n ö v e k e d n i . Boldogok, a kik
hisznek
Megengedem, hogy az ottani magyar ref. ta ­
nítóknak és papoknak ezer kellemetlenséggel kell
küzdeniük. Megengedem, hogy néhol erőszakolják a
magyarul beszélést és e miatt közöttük és híveik
között súrlódás, összeütközés támad, de ez niégnem
ok arra, hogy olyan román villanyfolyamot bocsás­
sunk rájuk, mely őket a magyar nemzetre nézve
agyoncsapná Megengedem, hogy a nép nem
bírván a magyar nyelvet, kénytelen oláhul beszélni.
Mit is tehetne egyebet, mint azt, hogy oláhul he­
szól? Azonban fog-e e nép valaha magyarul beszél­
ni, ha mi is el kezdünk vele románul beszélni, künn
az életben és benn az iskolákban és templomokban?
Én ezt tagadom. A szászvárosi ref. gymnasiumban
is bizonyosan nem úgy tanulnak meg magyarul a
román fiuk, hogy a tanárok románul explikálnak s
a pap minden második vasárnap oláhul prédikál. I t t
p, hrpQgój szász olsnii és középiskclákb&ii ligy
tanulnak meg németül a magyar fiuk s leányok,
hogy az iskolában magyarul explicálnának, a fekete
templomban pedig minden második vasárnap magya­
rul prédikálnának
Igen, de az eloláhosodás szomoru tény, ezt nem
lehet tagadni és tenni kell róla minden áron. Ebben,
azt hiszem, mindnyájan egyetértünk.
Én az egészből mit sem tudék és továbbra is a magam
módja szerint éltem képzelgéseimben. Hosszúidéig maradtunk
egymásra nézve ismeretlenek.
Egyszer üres időmben meglátogatám egy beteg ba­
rátnőmet. Több ismerősömet találtam ott, s azonnal ész«
revevém, hogy ón őket társalgásukban megzavartam. Mire
sem ügyeltem, azonban nagy bámulatomra a faiou egy né­
hány herrnhuti képet pillantok meg, díszes rámákban. Tüs­
tént megértettem, hogy mi történhetett a szobában, belépé­
sem előtt, s ezen új jelenséget egy pár illő verssel üd­
vözöltem.
Elgondolható barátnőim mennyire bámultak. Felvilá*
gositottuk egymást, s azonnal bizalmasakká lettünk.
Most gyakrabban kerestem alkalmat, hazulról elmenni.
Fájdalom, csak alig három-négy héten egyszer tettem reá
szert, s a nemes apostollal s lassanként az egész gyüleke­
zettel megismerkedtem. Fölkerestem, mikor tehettem, gyü­
lekezetüket, s a társas együttlétre való hajlamom mellett
végtelenül kellemes volt előttem másoktól hallani, s mások­
kal közölni, a mit mostanig csak magamban hánytam s ve­
tettem meg.
Nem valók oly elfogult, hogy ne vegyem észre, hogy
csak mily kevesen érzik a gyöngéd szavaknak s kifejezé­
seknek értelmét, s az által sem nyernek több épületet,
mint előbb az egyházi jelképes beszéd által. Mindazáltal
 65

Menjünk vissza a baj kútfejéhez. Mi okozta a az a nap, a melyen románul valamit ne olvasnék.
magyar ref. hívek eloláhosodását nemcsak Hunyad- Szemeim láttára fejlődik e szép, zengzetes nyelv s
megyóben, hanem egyebütt is? Sok oka volt ennek, ón gyönyörködöm benne. Azonban mindenekelőtt ma­
de hitem szerint legfőbb oka volt az iskolák hiánya. gyar hazafi vagyok és valamint Romániában megkö­
Ezt belátta anyaszentegyházunk is valahára s én itt vetelik: (s ezt jól teszik, hogy a ki ott él, románul
látom kulcsát azon áldozatoknak, melyeket egy gr. beszéljen) úgy ón is megkövetelném, hogy a magyar
Kun Kocsárd Hunyadmegyében hozott a nemzeti ne­ haza mindenik fia saját nyelve mellett a magyar
velés oltárára. Olyan iskolák mellett és olyan sze­ nyelvet is beszélje. Ha ezt megkívánom a szásztól
gényesen dotált tanítókkal, minőkkel a vármegyéken és romántól, nem engedhetem el a ref. hitü egyház
mi bírtunk, a nagyobb számú román elem okvetlen tagjainak, mely egyház születése óta k i t ü n ő e n
el kellett hogy nyelje a kisebb számú magyar ele­ m a g y a r volt, s óhajtom, hogy az is maradjon
met. Miként szerezhetjük tehát vissza elvesztett hit- örök időkre.
és nyelvtestvéreinket? Felelet: jól szervezett, ponto­ Sokat mondhatnék még álláspontom védelmére
san látogatott felekezeti és állami népiskolákkal és de tekintettel kell lennem e lapok terére is. Azon­
magyarnyelvű isteni tisztelettel. Lám az a törvény, ban még egy megjegyzést nem hallgathatok el. A
mely az állam nyelvét minden népiskolába kötelező t. tanár úr ezeket Írja: „A magyar Protestantismus
tantárgyá teendi, még meg sincs hozva s a szebeni az általa igaznak vélt tudomány részére új híveket
„Tageblatt“ és brassói „Gazét’a* már is dörögnek gyűjteni nem akart soha.“ Én ezt másképen ta ­
ellene. A t. tanár úr pedig mit ajánl ? Nézetem sze­ nultam.
rint, olyan expedienst, a mely ha elfogadtatnék, te ­ I. Rákéczy György 1643 október 10-én Si­
remtene az erdélyi részekben idővel román reform, mon István, erdélyi gör. keleti püspöknek, rendeli:
hitű egyházat, de magyar ref, nitü egyházat semmi „Quod sacro sanctum Dei, verbum justa sacros bibliorum
esetben. codice tani Domiüicis quam aliis diebus festivis,
Nem a románnyelv elleni antipathia szól be­ cum in ecclesiis suis, tűm ad fanéra, tűm verő alibi,
lőlem. Megtanultam a rómánnyelvet saját jószántam- ubiquunque locorum desiderabitur, vernacula sua
ból, örömmé! tapasztalom, annak gyarapodását s ritk a- lingua praedicabit, praedicarique per quosvis alios
velők tartottam továbbra is, s nem engedőm magam félre- melyét felfogni nem tudák, s csak a felszínét hajhás ztak*
vezettetni. Azt hivém, én nem vagyok arra hivatva, hogy Must azonban az ellenfe’ekkel való czivakodás, a miben a
a lelkeket s sziveket vizsgáljam. Mégis egy néhány ártat­ barátok is alig értettek egyet, haszontalannak, sőt károsnak
lan gyakorlat után is jobbakra lettem előkészítve. Kivettem, tűnt föl előttem. Mért nemsokára észrevehettem, hogy sze­
a magam részé*', ha szóhoz juthaték, az értelem után ku­ retetreméltó nemes emberek, kik ez alkalommal szivöket a
tattam, a mely az annyira finom tárgyaknál a szavak által hosszúságtól s gyűlölettől tisztán nem óvhaták meg, rövid
inkább homályossá, mint világossá válik, s egyébiránt csen­ idő múlva igazságtalanságba csaptak át, és hogy egy külső
des békeszeretettel mindenkit a maga szabadjára hagytam. alakot megvédjenek, csaknem feldúlták belsőjüket.
A titkos társas élvezetnek eme napjaira csakhamar Bármennyire is nem volt igaza ez esetben a tisztes
a nyilvános vitatkozások s viszályok viharjai következtek, férfiúnak, s bármint igyekeztek engem ellene fölingerelni,
melyek az udvarban s a városon nagy felindulást keltének, mindazáltal iránta bizonyos szives kegyeletet soha sem ta-
s szinte mondhatnám, némi botrányt okoztak, Megjött az gadhaték meg. Jól ismertem őt, s tudtam iránta méltányos
az idő, midőn a mi udvari főlelkészünknek, a kerrnhuti gyű lenni, az ő szempontjából tekintve a dolgot. Soha sem lát­
lekezet eme nagy ellenfelének, fel kellett fedeznie, hogy az tam embert hiba nélkül, csakhogy az feltűnőbb jeles egyé­
ő legjobb, s különben legragaszkodóbb hallgatói mindnyájan neknél. Mi óhajtjuk s akarjuk egyszer mindenkorra, hogy
a gyülekezet részére hajolnak. Felette boszankodott; első azok, a kik annyira kiváltságosak, épen semmi adót, sem
pillanatra felede minden mérsékletet, s azután, ha mindjárt tartozást ne fizessenek. Tiszteiéin őt, mint egy kitűnő fér­
akarta volna is, nem tudta volna magát fékezni. Heves vi­ fit, s reméltem, hogy az ón hallgatag semlegességem meg­
tatkozások folytak, a melyek alkalmával én szerencsémre teszi hatását, s ha bókét nem is, de fegyverszünetet esz­
nem lettem megnevezve, minthogy éu az annyira gyűlölt közöl Nem tudom, mi tevő lettem volna; Isten ez ügynek
egybejöveteleknek csak esetleges mellékfcagja voltam, s a mi hamarább végét adá, és őt magához vette. Gyászkerevete
hüzgé vezetőnk atyámat s barátomat polgári ügyeiben nem előtt mindnyájan sírtak, kik csak kevéssel ezelőtt Yele az
nélkülözhető. Csöndes megelégedéssel tartám meg semleges­ ige felett vitatkoztak. Derék voltát, isteni félelmét soha
ségemet, mert már meguntam még jóakaró emberekkel is senki se vonta kétségbe.
ilyen érzelmekről s tárgyakról értekezni, ha a dolgok valódi Ez időre nekem is le kellett tennem kezeimből a báb-
 66
quoque paatores procurabit ac faciet“. Tehát anyai
nyelven hirdettessék az Isten szent igéje vasárnap,
Ünnepnapokon, az egyházban, temetéseknél, valamint
mindenütt, ahol kívántatik és hogy gondoskodjék az
érsek, miként ezt a többi papok is meg tartsák.
Azonban nem elégedett meg ezen rendelettel, hanem
a bibliát, zsoltárokat és káhinkátét saját költségén
románnyelvre fordittatta. M á t é havasalföldi vódának
is nemcsak m egküldött ezeket, hanem Gyulafehér-
ról nyomdászt küldött. így hozta be a m a g y a r
f e j e d e l e m a szláv nyelv helyett a románnyelvet a
gör. kel. templomokba, honnan az aztán átment a
gör. k. iskolákba is. Tehát: „az igaznak vélt tu ­
domány részére új híveket igyekezett gyűjteni.® Ez
neki nem sikerült, de örök érdeme az, hogy a ro­
mánnyelvet halottaiból feltámasztotta. íme, mondja
a tanár úr, Rákóczy is pártolta a román nyelvet,
ő is a nép nyelvén akarta prédikáltatni a papokat,
alkalmasint, hogy az új hitnek megnyerje és igy
tovább. Nincs bebizonyítva, hogy Rákóczy azért akar­
ta volna megnyerni az oláhokat a reformáczionak,
hogy elvégre magyarokká tegye őket, mint a tanár úr
akarja; de ha ezt akarta: két század áll tanúságot
mellettem, hogy terve meghiúsult, mint meghiúsul­
na a tanár űré is. Szép, nagyon szép az az angol
missio, van elég pénze, hogy a sárba is jusson be-
játékot, a mely e viták folytán egészen más szinben tűnt
föl előttem. Nagybátyám nővéremre vonatkozó terveit csend­
ben keresztülvitte. Egy előkelő vagyonos ifjút szerze szá­
mára vőlegényül, s gazdag kiházasitással Ígérkezett, mint
ezt tőle várni lehetett. Atyám örömest beleegyezett; nővé­
rem szabad volt s erre kész, s helyzetét örömmel változ-
tatá meg. A menyegző nagybátyám kastélyában folyt le, a
család s barátok hivatalosak voltak, s mi mindnyájan vi­
dám hangúlatban jöttünk össze.
Éltemben e házban fogott el először bámulat Sok­
szor hallottam ugyan beszélni nagybátyám ízléséről, olasz
épitő-mesteréről, gyűjteményéről s könyvtáráról, mindezt
összehasonlitám azzal, a mit láték, s ebből egy felette tarka
képet szőttem gondolataimban. Mennyire meg valélc lepetve
az első összhangzatos benyomás felett, melyet e házba lépé­
semkor találtam, a mely minden teremben s szobában csak
erősbtilt. Mig pompa s disz máskor csak szórakoztatott, itt
éreztem, hogy magamba szállók. Minden az ünnepélyre s
lakomára tartozó előkészületekben a disz s méltóság hall­
gatag tetszésemet nyerte meg, s ép oly megfoghatatlan volt
előttem, hogy egy férfi mindazt úgy tudá kitalálni s elren­
dezni, mintha többen egyesült erővel működtek volna közre,
hogy ily összhangzó szellemben, rendezzenek el mindent.
S mindamellett a gazda s övéi igen természeteseknek tűn­
tek fel; sem a feszességnek, sem üres szertartásoknak mi
nyomát sem lehetett észlelni.
(Folytatása következik.)
lőle; de nekünk nincs, ösmertem egy angol missio-
nariust, a kinek évi fizetése 300 arany volt s a ki
öt óv alatt az angol episcopalis egyház számára meg­
hódított e g y 70 é v e s v i l á g t a l a n z s i d ó n ö t .
Ilyen experimentumokra nekünk aligha ran pénzünk...
Pedig a tanár úr eszméjének megtestesítése is 6 — 7
óv alatt kelekerülne 7— 8 ezer forintba s akkor is
még csak a kezdetnél lennénk. Jobb lesz, ha ezen
összeggel szegény tanítóink és papjaink megélheté­
sét és gondtalan működését biztosítjuk.
Azt sem hiszem, hogy a tanár úr hallotta vol­
na, hogy megparancsolták volna ifjú papjainknak,
hogy ama g y ű l ö l t n y e l v e n e g y e t l e n s z ó t
ki n e e j t s e n e k . S ha megparancsolnák is, még
úgy sem lehetne megtartani. Ráragad abból a nyelv­
ből a legszükségesebb papra, tanítóra egyaránt. Ha
ragad, ragadjon; de templomi nyelvül maradjon ott,
a hol eddig használták, s mi maradjunk a m iénk
mellett. Annyi mindenesetre ragad mindenik tanító­
ra, hogy a született román gyermekkel is megkezd­
heti az irva-olvasást s ez aztán elég is. A többit
bízzuk a román nyelv ti népiskolákra. Vannak ők ele­
gen s gondoskodnak a maguk nyelvéről, csak mi
gondoskodjunk a magunkéról.
Száz szónak is egy a vége. Én Dózsa tanár
urat végighallgattam a nélkül, hogy ütni kedvem
lett volna, de indítványát, mely, ha életbe léptetnék,
egészen ellenkező eredményt szülne, mint a minőre czóloz,
nemcsak hogy nem pártolom, de veszedelmesnek is
tartom.
Koós Ferencz.
Socialismus és a jelenkor,
m.
Semmi sem volt, azon kényszereszközök közt, melyek
a munkások társulását kölcsönös segélyadás szempontjából
kihívták, parancsol óbb, s egyszersmind sürgősebb szüksé-
gességü, mint a gépek rohamos tökólyesitésének s nagy­
mérvű alkalmazásának körülménye. Jellemzi socialis álla­
potaink rendezetlenségét azon tény, hogy az emberi szel­
lem oly egy diadalának, minő a gépek föltalálása, minden
előnyeit azon osztály zsákmányolhatta ki, melynek kezé­
ben az átokká vala válandó s a munkás-osztályok fokoza­
tos erkölcsi s anyagi megsemmisítésére irányoztatott. Ily
kedvező körülményre támaszkodva, a tőke kiváltságosai, a
munkabér aránytalan csökkentésében, női munkaerők le-
alázólag csekély munkadij melletti alkalmazásában, mindent
megkísértettek arra nézve, hogy az ipari vívmányok ösz-
szes áldásait saját önző kezeikben összpontosítsák. Azon-

ta n épen ez adott okot „arra is, hogy a jelenkori socialis-
mus, jóllehet már természeténél fogva a nó-emancipatio
eszméjének, bizonyos határok között, hő pártolója, egy
•újabb pontot igtat még programmjába, azon igények so­
rába, melyeit teljesítését a jövőtől várja, s ez: a női mun­
kakörök pontos kiszabása és meghatározása, az állam által,
evidens pliysiologiai és erkölcsi tények alapján, a veszélyes
s természetellenes vetélkedések kikerülése végett.
Mint a hogy a középkorban alakultak a „burg“-ok,
a még fejletlen kereskedelmi s iparüző osztályok érdekei­
nek megvédése czéljából, ép oly szükségszerűen jöttek lét­
re s hasonló szerepet játsznak ma az újabban alakult tár­
sulások különféle nemei, az angol fogyasztó egyletektől és
anonyni részvénytársaságoktól, a német, szükebb körű, de
solidaris kötelezettségű hitel- és előleg-egyletekig s taka­
rékpénztárakig, ideértve a legkülönbözőbb szervezetű nép­
bankok, munkás-képző,- gép- és nyersanyag-egyletek, ipar­
iskolák, közraktárak stb. beláthatatlan számát is, melyek
gyakorlati eredményei, társadalmunkban, eltekintve attól,
hogy annak problémáit csak részlegesen oldják meg, valóban
megbecsülhetlenek. Németországban ezeknek, mint az úgy­
nevezett productiv társulatoknak, meghonosítására legtöbbet
á meleg népbarát, Schultze-Delitzsch tett. Rendkívül előse­
gítette azonban terjedésüket azon körülmény, hogy a 48-
adiki emlékezetes események következtében Európaszerte
bekövetkezett kabinet-reakczio ez intézményeket, üldözése
ál'al, csak annál népszerttebbekké tette, a mennyiben most
már hazafiui kötelességnek tekintetett ily egyletek támo­
gatása, szamben a rendőrség túlkapásaival — igy különö­
sön Poroszországban, s Hannoverában.
De ha el xs;, ismerjük egyrészről e modern intézmé­
nyek magas gyakorlati becsét, a mennyiben nagyobbára a
Sohultze-Delitzsch-féle önsegély elvén alapulnak; másfe­
lől Úpén ez okból tehető joggal azon kifogás ellenök, hogy
kedvezményeikben igen egyoldalúak. Előnyük : hogy az adott
viszonyok alapján állva, megvalósításuk semmi politi­
kai rázkódást nem tesz fö l; hátrányuk, ezzel szem­
ben, hogy a kisipar érdekeit tartván kiválólag szem előtt,
nincsenek tekintettel a sajábképeni munkásosztályra, azok­
ra, a kik előtt az önsegély értelmetlen szó, mert épen
azon eszközöknek vannak híjával, melyek utján magokat
jobb állapotokra segíteni képesek volnának. E nehézségek
eloszlatására több kísérlet történ ,* igySvájczban a kölcsön-
ü/iet összekötése takarékpénztárakkal, s az egésznek rész­
vénytőke általi biztosítása. Még fontosabbak ennél a hír­
neves luxembourgi experimentatiok, Párizsban, acooperativ
társulatok számára államsegély megnyerése végett, melyek
azonban, a viszonyok kedvezőtlen alakulása m iatt, hajótö­
rést szenvedtek. Itt, az állam, közreműködésében egyfelől
a munkapiicz megteremtésére, másfelől a munka biztosí­
táséra, s igy a termelés és fogyasztás bölcs egyensúlyozá­
sára, csak mint közvetítő szerepel, s e rendszernek általá­
ban semmi köze az újabb nemzetga/daságtani szempon­
tokból előnytelennek bizonyult állam-iparhoz, melyuek árny­
oldalait itt nem szükség fejtegetni. Ellenben könnyű be­
67
látni, hogy a lépés, a cooporativ társulatoktól az államse­
gélyre, nemcsak hogy teljesen correct és észszerű, de az
eszmék tisztázottságának bizonyos stádiumán kikerülhetlen.
is, s egy sértetlen, solid nemzeti tőke alapjának megve­
tése által, kellő administrationalis szervezet mellett, sike­
resen volna eszközölhető.
Angliában magánvállalatok közpénz által való segé­
lyezése nem ritkaság. így például, a titkos tanács pénzt
szavaz meg, iskolák alapítása czéljából összeállóit egyesek­
nek, bizonyos föltételek stipulatioja s kikötött ellenőrzési
jog mellett. Csakhogy ott eleinte e jogot a végrehajtó ha­
talom a parlamenttől függetlenül gyakorolta, s épen ez ké­
pezett incidenst Peel heves ellenzéseire, közpénzeknek a
parlament előleges jóváhagyása nélkül történő elköltése el­
len. Ettől eltekintve is, szükség, hogy a cooperativ elv ne
csak ugyanazon társulat tagjai közt érvényesüljön, de az
összes ipavtársulatokra is kiterjesztessók, m ert csak igy
történhetik az, hogy ha az egyik üzletág pillanatra meg­
akad, zavarából a többi által kisegittessék.
Fennebb tettünk már nehány megjegyzést, a tőkére
vonatkozólag; kimutattuk azon törekvések oktalanságát,
melyek a tőke eltörlésében látják jövőjük biztosítékát. Most
h a az államsegély elvét kötelezőnek ismerjük el, szükség­
kép a tőke jelentősége is növekedni fog szemeink előtt.
Azon segélyforrások, melyeket, az állam egy ily köztöke
növeléséro teljes méltányossággal vehet a maga részéről
igénybe, épen nem csekélyek. Fölszámithatlan azon esetek
száma, melyekben a közviszonyok független esélyei egye­
sek érdekeire kedvezően folynak be, vagy a népesség tö­
meges csoportosulása egyes pontokon értékemelkedést okoz
a magánbirtokokban; s ily hasznok élvezéséből ép azon
tényezők vannak mégis kizárva, melyek egy ily művelet­
nél döntő szerepet vittek. Másfelől nem szükség a com-
munismus gyanújába jőnünk, ha bizonyos határok közt el­
ismerjük az állam illetékességét az öröklési és hagyomá­
ny ozási jognak, nem mondjuk, teljes megszüntetésére, mint
a saint-simonisták tartják, de észszerű korlátozására, a
mint az elvben úgy is elfogadva van, a gyakorlatban levő
megadóztatás által. Hogy minő okból veszélyeztetné az
öröklési jog igy értelmezett megszorítása a családi életet,
s mért fenyegetné föloszlással, — azt, úgy hisszük, e nézet
legmakacsabb védői is aligha tudnák megmagyarázni.
Újabban nehány elsőrendű fontosságú socialis kérdés
megvitatása, Svájczban, az egyházi sajtó terére is átment.
És ez helyesen is van igy, mert a nyomor és megalázás
által ütött sebek bekötözósére első sorban épen azon fön-
séges intézmény van hivatva, melynek szeretető a népnek
és a népért van, melynek föladata a gyöngék védelme az
erősek visszaéléseivel szemben. Ily kérdések, különösen, a
vasárnap megszentelése, a normal munka-nap^megszabása,
gyármunkások egészségügye, lakásügy, az alcohohsmus és
prostitutio, a munkás-élet e Scyllája és Ckarybdise, és a
legjobb fizetésnap meghatározása. A vasárnap kérdése föl­
vetésével főleg azon munkásosztályok érdekeinek elősegíté­
se czéloztatik, melyek, foglalkozásaik természeténél fogva,
 68
ki vannak zárva a pihenés napja kedvezményeiből, m int a
postahivatalnokok, vasutasok stb. A mi már a fizetésnap­
nak szombatról való áttételét szükségessé teszi, az azon ál­
talános tapasztalat, hogy a munkásokat a vasárnapi mun­
kaszünet kikapott pénzeiknek eldözsölésére csábítja, a
megelőző éjjel, oly reményben, hogy másnap ügy is ki­
aludhat ják magokat, s a mitől nem ritkán a család szük­
ségletei szenvednek csorbát. E baj elkerülésére beható re­
formok hozattak Svájczban, Angliában és Németországban
is több helyütt. Legalkalmasabb fizetőnapnak péntek bizo­
nyult, mint a mely, a mellett hogy a fentemlitett vissza­
élésekre nem nyújt alkalmat, egyszersmind lehetővé teszi
azt is, hogy a munkások, a szükségesek beszerzése után
fönmaradt pénzecskéikkel, vasárnap valamely tisztességesebb
szórakozást szerezhessenek magoknak. Ily czélból jöttek
létre Angliái) an s Amerikában különböző mnnkásgyűldék
és összejövetelek, melyek a társas érintkezést tartván szem
előtt, a korcsmák és kávéházak pótlására vannak hivatva.
Nem kevésbbé méltányos a munkaórák reductioja
iránti kivánalom (8— 10 órára); nagyobb városokban, az
e tekintetben elkövetett visszaéléseknek igazán elszomo­
rító példái volnának főlhozhatók. A munkások tulterhel-
telése néha annyira megy, hogy leikök kimivelésére épen
semmi gondot sem fordíthatnak és sorsuk, az igavonóké­
hoz hasonlóan, kimért, lélekölő munkáknak gépszerü tel­
jesítésében áll, egy nap, mint más nap, egész a leros-
kadásig. Gsoda-e, h a aztán ily módon eldurvult sziveikbe
a családi örömök szelíd boldogsága nem talál bebocsátta-
tást, hanem az ittasság undorító karjaiban keresnek fe­
ledést nyomorult lételük lealázó érzete éllen ? Midőn a
socialisraus hangsúlyozta a munkásnép fölszabadításának
szükségességét, a rabszolgaság leglealázóbb faja, a nyomor
alól, igen helyesen érezte azt, hogy ez egyedüli módja az
emberiség egy nagy része megmentésének, a bűn és er­
kölcstelenség posványából; mert hogyan lehetne gondolni
a lélek szabad tevékenységére, ideális és humánus czélok
iránt való lelkesedésére, addig, a mig a test az anyagi vi­
szonyok súlya alatt görnyedez? Vannak, mert kellenek hogy
legyenek módok e nehézségek legyőzhetésóre, mint voltak
eszközök más, az emberi méltóságot mélyen sértő állapo­
tok megszüntetésére, korábbi századokban, m int azt a tör­
ténelem lapjai bizonyítják; csak legyenek,kik együtt élvez­
zenek, jó és balsors között, a szenvedő és diadalmaskodó
emberiséggel, s gyermekes félelemből ne tartóztassák visz-
sza magokat azon eszközök tényleges megragadásától, me­
lyeket komoly és férfias meggondolás után jóknak és czél-
hoz vezetőknek ismertek el. Hadd vesszen és múljon az,
a minek vesznie és múlnia k eli; az ember pedig igyekez­
zék lénye jobb részével, teljes erejéből érvényre juttatni
azt, a mi az időkben s az isteni szándékban megvalósu
lásra tör — az igazságot.
ím e, ez azon hírhedt tan, melynek puszta említése
is ideges rázkódásba hozza a megcsontosodott formák fa­
gyos híveinek múlthoz tapadó légióit. Abbanhagyhatuék itt
mát* e fejtegetéseket, mert ki e bár általáuosan vázolt vo­
násokból nem nyert meggyőződést a jelenkori socialismus
elvi jogosultsága s gyakorlati szüksége felől, arra nézve
meggyőzőbb érvek már aligha volnának főlhozhatók. De
mivel egy ép oly vonatkozás merül föl itt, mely e lap ol>g
vaséit különösebben érdekelheti, tudniillik a socialismus§
vallási vonatkozása: azért egy befejező czikkben e pontot!
kívánjuk még egy kissé részletesebben tárgyalni, megtudandó,
mennyire egyezhetnek ily törekvések a keresztyén vallás
szabad szellemével?
Böhm Sándor.
A z áll. igazgató-tanács nagy gyűléséből.
Eolozsvártt, 1879. febr. 2-án.
Jelen vannak: főt. Nagy Péter püspök, mint elnök;
b. Bánőy Albert főgondnok, b. Bánffy Dáuiel, Lószai Fe-
rencz, Szász Béla, dr. Kolozsvári Sándor, Gyarmathy Mik­
lós , dr. Jenei V ictor, Parádi Kálmán igaz. tanácsosok,
ügyvéd, pénztárnok, titkár.
Az ülésen kivül elnökileg ellátott ügydarabok beje*
lentése és tudásúi vétele után, főt. püspök úr jelenti, hogy!;
a konventi nagy bizottság munkálatát 50 példányban meg­
kapta. Ezeknek ára (egy példány 40 kr.) Tóth Sámuel*
jegyzőhöz beküldendő. Az egyes példányok szétküldetnek
és a begyülendő érték-összeg elküldetik.
Szász Béla igazg. tanácsos interpellálja a tanügyi
előadót, ha vájjon igaz-e, hogy a n.-enyedi tanoda 7-ik:
osztásában, az érvényben állé tanrend mellőzésével, a
magyar irodalomat nem tanítják? Ha igaz: miként véli e
bajt s az ebből támadó coatroversiakat orvosolni ? Ta­
nügyi előadó azon válasza, hogy a tény — értesülése szerint
— igaz, és a zártudésitás beérkezése után véleményét er­
re nézve előadandja, tudomását vétetik,
B. Bánffy Dániel ig. tanácsos jelentést tesz a n.-enye­
di szőlők eladása tárgyában kiküldött bizottság eljárásá­
ról. Az eladás módozataira nézve elfogadtatik az elöljáró­
ság tervezete.
A n.-enyedi főtanoda elöljárósága szabályszerűen kiállít­
va felterjeszti a jószág- és jogiigyigazgatói utasítást. A közgyű­
lés jóváhagyásának fenntartásával az utasitás megerősitte-
tik ; az évadék-ckmány felküldése elrendeltetik.
A n.-enyedi főtanoda elöljárósága felküldi a haszon­
béri szerződéseket. Áttéteinek a jogügyi bizottsághoz.
Főt. püspök úr beterjeszti a dr. Bartók György fegyelmi'
ügyében hozott s vádlottat elmarasztaló közfőtörvényszóki Ítélet
másolatát. Az ítélet másolatilag megküldetik Gyárfás Domo­
kos és Zeyk József gondnok úraknak, mint sérelmes feleknek.
Benedek Ferencz küküllői esperes felterjeszti az e g ­
r e s i é i iskolára vonatkozó adatokat. A nevezett felekezeti
iskola megszüntetése engedélyeztetik.
Tárgyaltatik a közokt. miniszter űr leirata a taní­
tói nyugdíjalapba fizetendő adó alól való felmentés tárgyá­
ban. Miután több egyházközségünknek ezen adó alól le­
endő felmentése iránt beadott felterjesztéseinkre még válasz
nem adatot, mig másfelől az oly unit. egyhközségek,
Folytatás a mellékleten.
 69

B|V Melléklet az „Érd. Prot. Közlöny“ 6 számához,

melyekben a pap végzi a tanítói kötelességeket, tettleg némely, napjainkban nem ritka lelkiatya typusokra, kiknek
már fel is mentettek, az igazgató tanács előbbi felterjesz­ basáskodó magavise létük méltán hívja fel az illető köze­
téseire választ, s az unit. aty afiknak nyújtott kedvezmény­ gek figyelmét. A tárgyalás a bozeni osküdszék előtt folyt
hez hasonlót kér. le s a következőkben Összegezhető.
A p a t a i egyhközségnek, a davvai alapból, templo­ Múlt év junius 14-én egy protestáns család, Semmler
ma számára segély adható nem lévén, az egybközség nevezetű, férj, nő és két gyermekből álló, jött Potsdambél
kérése áttétetik az állam segély-kiosztó bizotttágához aján­ Schnalserthalra, Tyrolban, s a „Mi asszonyunk" községében
lat mellett. az úgynevezett ,)tánczterem"-bon, hosszabb időre lakást bá­
A n y é n i egyházi és politikai községek között kö­ róit, mivel Seuunlerné e félreeső hely csöndjében és tiszta
tött egyezség az iskola iránt, némi módosításokkal, mege- levegőjében remélt gyógyulást találhatni, idegbántalmai el­
rösittetik. len. E reményt azonban csakhamar meghazudtolta az otta­
ni katholicus lelkiatya, Immerhofor Sebestyén, vallási türel­
Főt. püspök úr az ülést elhagyván, az elnöki széket
metlensége, mert annak daczára, hogy a Semmler család
b. Bánffy Albert főgondnok foglalja el.
csendesen és nyugodtan viselte magát s minden tekintet­
Olvastatik a főt. püspök úr következő átirata: Mélt. ben azon volt, hogy a község lakóinak s papjának vallá­
igazgató tanács t Épen f. évi jan. 5-ről kelt 1679 — 1878 sos érzelmeit meg ne sértse, már csupa jelenlétikből alkal­
meglatalálására akartam benyújtani válaszomat, mikor az mat meritett a nevezett lelkiatya arra, hogy vasárnapi pró-
»Egyházi és iskolai Szemle“ f. évi 2-ik számában olvastam dikáczioban ismételt kitöréseket engedjen meg magának az
a mltgos igazgató-tanácsnak hozzám intézett megtalálá­ idegenekkel szemben. Ugyanis, mint 'anuvallomások erősitik,
sát a következő toldalékkal: a szószékről az összegyűlt hallgatóság előtt több Ízben ki­
„Megjegyzi igazgató tanácsunk, hogy a főtiszt, püs­ jelentette, hogy „az idegeneket és protestánsokat nem keli
pök úr személye felett határozathozatalra magát jogosi- > megtűrni, hanem ki keli űzni a környékből, mert csak ront­
tottnak nem érzi és a gy.-fehérvári egyházközség 116 tag­ ják a népet". Más alkalommal igy nyilatkozott: „gyakran
ja által beadott felterjesztést, csak mint a papi állomás mondta már, s most talán utélszor mondja, hogy föltette
betöltését tárgyszó admi.nistrationalis kérvényt, tartja ellá­ volna a községbeliekről, hogy ez embereknek kiteszik a
tása alá tartozónak. " szűröket; de fájdalom, mi sem történt, ámbár igaz az, hogy
Miután a hozzám intézet megtalálásban e pótlék­ a ki máshitflekkel érintkezik s nekik szállást ad, a katho-
ról nincs emlékezet, miután amaz egyházi lapot, mely­ likus egyházból kizáratva excommunicáltatik“ A posta kül-
ből a fennebbí mondatot idéztem, m int nem hivata­ döncznek, Weithaler Jánosnak, megtiltá, utalva a katholikus
lost, hivatalos hitelességűnek nem tartom ; bátor vagyok vallás tanaira, hogy a Semmler családnak kenyeret vigyen
egyenesen a rnltgs igazgató-tanácshoz folyamodni annak a völgybe le, ily módon akarva őket a vidék elhagyására
m egtudásáért: benne foglaltatik-e az idézett részlet a kényszeríteni. Mi több, Gtamper Éliás és ftaffeiner József
m ltgs igazgató-tanács 1670— 1878 számú és folyó hó 5- szolgákat egyenesen fölhívta, adnák tudtára a Semmler csa­
én kelt határozatábau P S ha igen hiven van-e közölve? ládnak, hogy rövid idő alatt pusztuljanak a helységből, kü­
Tiszteletteljes kérésemre becses válaszát kérve, vár­ lönben „nem jól járnak" (!) mert az emberek föl vannak bő­
va teljes tisztelettel vagyok atyafi szolgája szülve ellenök. Özv. Santor Máriát is, kinek házában laktak,
Kolozsvár, 1879. január 13. fölszólította, hogy vesse ki őket házából, s vonakodására
Nagy Péter, kiátkozta, s fenyegette, hogy halálos ágyán nem fog pa-
érd. ev. ref. püspök. potkapni. Ily kellemetlenségek következtében a Semmler család
Az ig. tanácsnak erre adott válasza igy hang­ kénytelen volt, tizennégynapi ottléte után, elhagyni a vidéket
zik: Igazgatótanácsunk feltűnőnek találja azt, hogy a főt. s egy közeli fürdőbe menekülni, hová a pap hatalmas keze
püspök úr egy nem hivatalos lap közleménye és az ig. ta­ el nem ért. Ily körülmények között az államügyészség, a
nács hivatalos átirata között a hitelességet kérdésessé te­ hitgyülölet alapján, vádat emelt az 53 éves pap, Innerho-
szi; tudatja, hogy az 1670— 1878 sz. kiadvány hiven van fer Sebestyén ellen, hogy az osztrák birodalomban törvényes
kiadva, fölkéri a főt. püspök urat, hogy arra érdemleges oltalom alatt álló evangeíicus vallásfelekezetet megtámadta,
válaszát oly időben nyújtsa be, miként ezen annyira sür­ bántalmasta és üldözte s e szerint az osztrákbüntető tör­
gős ügyben 15 nap alatt ig. tanácsunk végleg hatá­ vénykönyv 302-dik §-a értelmében közcsend háboritást kö­
rozhasson. vetett kel. Ugyanakkor bepanaszoltatok hogyegy prédiká-
r. t. cziojában a „német és osztrák havasi egylet*1 ellen is
sértő kifejezésekre ragadtatta magát, ezeket mondva :
Eg y érdekes esküdtszék! tárgyalás. „van egy úgynevezett havasi egylet is, és ez egy rósz
A következő sensationalis por adatait az „Augsb. társaság, mert a legtöbb tag benne protestáns, kik a
Alig, Ztg.rt után közöljük, curiosum gyanánt, s jellemzésül népet csak rontják és károsítják". E szavakért becsület-
 70
biztonság elleni kihágás ügyében fogatott vád alá, a bünte­
tő törvénykönyv 491-dik § a ’'értelmében. Ez utóbbi támo-
dásra, a havasi egylet ellen, egy röpirat adott vádlottnak
okot, a pár óv óta Meranban időző törzsvendég, Borgfeldt,
szerkesztésében, melyben, a lelkiatya felfogása szerint, az is-
temnya és szent Márton ellen megvető nyilatkozatok fog­
laltattak. A röpirat „Schnalserthal“ czimet visel, s jövedel­
me az odavaló út- épitési pénztár javára fordittatott. Épen
e körülményt ragadta meg a vádlott lelkiatya arra nézve,
hogy eljárását igazolja. Állitá ugyanis, hogy a röpirat a
községben nagy felliáboiodást keltett, a mit csak növelt
az a körülmény, hogy egy vasárnap, templomból kijövet, a
nép a Semmler családot erdei sétából viszszatérni látta s meg-
botránkozott azon, hogy nem a templomban voltak. Tanúval­
lomások ellenben kideriték, hogy a röpirat nem csak hogy
fölindulást nem keltett, de az emberek nem is olvasták, az
idegenek iránt pedig teljes közönbösséggel viseltettek, sőt
papjok magaviseletét azokkal szemben egyenesen kárhoz­
tatták. Vádlott nem tagadta eljárását, de erre mint pap kény­
szerítve hitte magát, á mi pedig a Semmler családhoz kül­
dött cselédeket illeti, ő ezeket csak „szeretetteljes megin-
téssel“ küldötte, nehogy a felbőszült nép áldozatául essenek.
Épületes benyomást tett azon körülmény, hogy a pap, híve­
inek tanúvallomásait, kikről pedig pár perczczel előbb jegyez­
te meg, hogy „példányszerüekké nevelte“, mindegyre megha­
zudtolta. Az esküdtek egy órai tanácskozás után a következő
Ítéletet hozták : a máshitüek elleni vétség vadja alól 7 szó­
val 5 ellen felmentetik, de a kihágásban egyhangúlag elmarasz­
t a lta d , 50 frt pénzbírságra, esetleg 10 napi fogságra. Va­
lószínű azonban, hogy e botránypörnek utéjátéka is lesz
mert az elnök tárgyalás közepette jelentette ki,hogy Weithaller
tanú az államügyészség előtt azon uj vádat emelte, hogy ő
üldöztetéseket szenved Innerhofertől, sőt existentiáját lát­
ja fenyegetve, mivel hozzá és nővéréhez (Santer Mária ta ­
núhoz) névtelen, gyújtással fenyegető levelek érkeztek, A
vizsgálat ez ügyben is megfog indíttatni.
IR O D A L M I S Z E M L E .
Ha lot ti imádságok, háznál, templomban, s í r ­
n á l . M e l l é k l e t ü l r ö v i d gy á s z b e s z ó d ek. I r t a :
Cz e l d e r Má r t o n , él őbb h i t t é r í t ő , j e l e n l e g f e l ­
s ő- bányai l el kés z. B u d a p e s t e n Kókai L a j o s b i -
z o má n y a . 1879. Á r a ?
Czelder Márton e kötete harmadik részét képezi az
ugyancsak tőle kiadott imádságoknak. Huszonhárom éves lel­
kipásztori működésének — melyet a szerző részint Moldva-,
Oláh- és Törökországban, mint hittérítő, részint Losonczon
s Felsőbányán töltött — eredményei az itt összegyűjtött
könyörgések. A munkát Fördős Lajos revideálta, kinek ta ­
nácsára az 12 előfobászszal s 25 rövid gyászbeszéddel tol­
datott meg. Nagyobb része a dolgozatoknak, melyek gyer­
mekek, ifjak, közép- és hajlottkoruak felett tartandókra van­
nak fölosztva, oly vidékeken készült, hol a hosszabb halotti
beszédeket rövid ima helyettesíti és o gyakorlat, nemcsak a
protestáns egyszerűség s lélektani indokok szempontjából
helyeselhető, mint szerző előszavában igen helyesen jegyzi
meg, de egyszersmind lelkészeink hivatalos teendőkkel járó
tulhalmozottságát tekintve is, csak követendő például szol­
gálhat. Vannak e gyűjteményben különben speciális vonat­
kozások is, de ezek is oly általánosságban tartva, hogy át­
dolgozásuk, hason alkalmakra, nem sok fáradságba kerül. A
mi a kötet legtöbb darabját jellemzi, az az egyszerű, jó
magyaros, sőt népies nyelv, mely épen nem zárja ki a gon­
dolatok, érzések emelkedettségét, s a kifejezések költőisógót.
Szerző jól ismert neve fölment bennünket a további aján­
lás alól, s még csak azt jegyezzük meg, teljes elismeréssel,
hogy a kiállítás is megfelel a béltartalomnak s Molnár Já ­
nos nagybányai könyvnyomdájában csinosan, bár némely
helyt nem épen kifogástelan nyomással eszközöltetett.
k ü lfö ld i szem le.
Hogy a legfenköltebb érzés, a maga eszményi tiszta­
ságában, megtörik és elhervad a siralom e völgyének dur­
va légkörében, mit mi világnak nevezünk — ez az élet
igazi és mely tragicuina. Talán nem volt kérdés, mely fe­
lett több és szenvedélyesebb vita folyt volna, mint a halál­
büntetés kérdése felett. És ez méltán, mert valóban meg­
döbbentő azon erkölcsi felelősség, melylyel a társadalom áll
szemben akkor, mikor egy oly teremtmény lótele felett kö­
vetel jogot magának határozni, ki Isten képére teremtve s a
természettől magas életczólok megvalósítására tűzve ki, ön­
hibáján kívül, s talán ép azok által űzetve tévelygett a bűn
ösvényére, kik felette ítéletet mondani lesznek hivatva. Em­
ber, embert hogyan büntethet, oly hatalommal, muly egye­
dül Istené ? A megtorlás elve már önmagában lehetetlen;
de vájjon van joga-e az emberiségnek azt, kit magára néz­
ve veszélyesnek tart, oly módon tenni ártalmatlanná, hogy
azt vegye el tőle, mit nem adhat, és nem adhatna, ha gyar­
ló képességének minden erőjét összpontositná is? Az em­
beri élet sérthetlenségének elve fönsóges elv, bármit mond­
janak is azok, kik minden emelkedett gondolat rendszeres
lenézésében keresik az államférfiuság bizonyítékát. De még
ha ez nem állna is, egy oly büntetésnél, mely helyrehozhat­
om, a bíráknak is szükségképen csalhatatlanoknak kellene
lenniök, holott az ellenkező esetről oly sok szomorú példa
tanúskodik, mert az emberi igazságszolgáltatás, mint m in­
dig tévedett, úgy mindig tévedni is fog.
És mégis, bármily meggyőzőknek ismerjük is el ez
igazságokat önmagokban tagadhatatlan azon tény, hogy ed­
dig, a hol csak kísérletet tettek a halálbüntetés eltörlésével,
rövid próba után, még mindig siettek visszahozni azt. Par­
lamenti életünkben kiomelkedő mozzanatot képez az e kér­
désben fölineiült vita, a büntető törvényjavaslat tárgyalása­
kor, s e kitűnő törvényhozói alkotás díszére válik azon hu-

manus szellem, melylyel, ha már a rósz elkerülhetlennek bi­
zonyult, legalább az elvet megmenteni akarák s a kénysze­
rű szükségességeken mindenütt átcsillogtaták az eszme érin­
tetlen magasztosságát. Itt legalább a haladás fokozatossága
az, a mi vigasztald. Annál szomorúbb azonban látni azt,
ha a tények kérlelhetiensóge visszaesést parancsol, mint a
szabad S v á j c z b a n , hol épen most élénk viták folynak
a halálbüntetés visszaállitása iránt. Nem ismerjük Svájcz
bűnügyi statisticáját, de szeretjük hinni, hogy ha ily kér­
dés ott egyáltalában fölmerülhet, úgy arra a komoly okok
som hiányoznak, a mi csak annál loveró'bb.
Szerencsére azonban nincs "az a fájó komolyság, mely
mögött ne leskődnók a komikum tréfás arczu satyrja. Mér­
sékli a sötét gondolatokat ama derült benyomás, melyet né­
mely lapokból meríthetünk, a kivégzés módozatai iránt tett
eredetibbnól-eredetibb javaslatokban. így egy zürichi lap nem
rég azon classicus szinezetü iiiditványnyal lépett föl, hogy
á kivégzendő bűnösöknek ezentúl méregpohár nyujtassék. Saj­
nos, hogy e stoicus halálnem modern viszonyaink köze;
pette aligha arathatná a kívánt sikert. Jobban megfelel a
XIX. század koreszméinek egy katholikus pap azon fölszó
lalása, hogy a halálra ítéltek orvosok rendelkezésére bocsát­
tassanak, fölbonczolás végett. Azok tehát, kik a társadalom
Allén vétettek, bűneiket expiálhatják a tudomány szolgálatá­
ban. És ez inditvány egy katholikus paptól eredi Ki hinné
ezt? S a kik egy ily szokatlan, vagy tán épen embertelen­
nek vélt eljárástól visszariadnának, kedvező meggyőződést
.menthetnek magoknak azon kiválólag hangsúlyozott indok­
lásból, hogy ily úton a bakói hivatal fölöslegessé tétetve,
az igazságügyi budgetben is nem jelentéktelen megtakaritás
eszközöltetnék^
ügy látszik tehát> hogy Svájcz vetélkedni akar, kü-
lönczködés dolgában, az É s z a k a m e r i k a i E g y e s ü l t
Á l l a m o k k a l . Eog-e ez sikerülni neki? Alig hisszük
Am Ítélje meg az olvasó maga, a következő tényből. New-
Yorkban nem rég egy conferenţia tartatott, melyen nem­
csak Amerika minden részéből, de Angliából is voltak
résztvevők, hogy a Krisztus másodszori személyes eljövete­
léről értekezzenek. Egy élezés amerikai lap bonmot-ja sze­
xint, itt „egy csoport t u d a t l a n vitatkozott a t u d h a t -
I á n r 61." A nagyszámú fejtegetések között hangsúlyozta­
tok, hogy Krisztus másodszori eljövetelének dogmájára néz­
ve két főpárt létezik: a prae-millennariusokké és post-mil!en-
nariusoké; amazok szerint Krisztus eljövetele meg fogja
előzni a millennariumot, emezek szerint pedig követni fogja
azt. Mindenesetre azonban, e napon a szentek szemmel lát­
hatólag fognak a levegőben az Ur köré seregleni. A gyűlés,
mely magát prófétai gyűlésnek nevezi, helyesléssel fogadta
a tant, de Krisztus eljövetele napjának megállapítására néz­
ve nem intézkedett.
Amerika nem volna érdemes a „végletek hazája“ n e ­
vezetre, ha az orthodoxismus ily balgaságaival nem volna
mit szembeállitni, a megfelelő liberális árnyalatok tulfeloli
szélsőségeiből. Nem is sokat kell keresgélnünk, hogy ilyenre
bukkanjunk. Michigan államban, Berrien Springs-bon „a hu-
71
manitás szövetkezete" néven vallásos egyesület alakult,
melynek czélja, az egyenlőség, szeretet, barátság, jótékony­
ság, becsületesség, bizalom és igazságosság erényeinek elő­
mozdítása. Életelveit a következő aranyszabályokban össze­
gezi : „Légy őszinte. Tégy úgy másokkal, mint a hogy aka­
rod, hogy mások is tegyenek veled. Minden gondolatod, sza­
vad és cselekedeted oda legyen irányozva, hogy Isten or­
szágát közelebb hozd e földön. Békülj ki a múlttal, légy
hálás a jelenért, s remélj a jövőben. Szeresd az Istent-
mint atyádat, s az embereket, mint testvéreidet. Imádd a
jót, szépet és igazt." Legkülönösebb, hogy a fentebbi ta ­
nok szem előtt tartására a tagok ily szavakkal kötelezik
magokat: „Alólirottak, kötelezzük magunkat, a szövetkezet
szabályainak megtartására, legjobb ereinkhez képest" stb.
Yégül minden elvtárs tagsági okmányt kap.
Lehetetlen eltitkolni azon veszélyes áramlatokat, me­
lyek az amerikai vallási életet elnyeléssel fenyegetik. A pa­
pok világiassága, az istentisztelet határt nem ismerő érzé­
ki jellege, minden képzetet fölülmúlnak. Kimeritő vázlatot
nyújt erről, e lap múlt évi számainak egyikében, ily czim-
mel megjelent tárczaczikk: „Egyházi élet Amerikában",
miért is nem térve ezúttal vissza e tárgyra, csak annyit
constatálunk, hogy e profán üzelmek ma-holnap mulató he
lyekké fogják változtatni a vallás hajiokait, s az egyházi be­
szédek tömör styljót, könnyed „conferenoea-ok lesznek pót-
landók. Alig is lehet képzelni rózsásabb pályát, mint Ame­
rika gazdagon dotált papjaié, midőn kójutazásaikból vissza­
térve, viiágőzönnel borittatnak el. így, a mig Brooke Her-
fordnak a regi Egyptomról tartott felolvasásaira, például,
csak amúgy tolong a közönség, addig Collyer Anglia viszo­
nyairól értekezik, Applebee pedig a maga cyclusát a követ­
kező érdekes programúiban állítja össze: „Enoch A rden";
„Dickens Károly"; „Velenczei kalm ár"; „Tennyson király-
idylljei" ; „Goldsmith Olivér“ ; „Lear király"; „Szeget szeg­
gel" ; „Hamlet."
E G Y H Á Z I É S IS K O L A I H ÍR E K .
Kolozsvár, 1879 febr. 7.
— Kolozsvári főtanodánkban a téli közvizsgák ©
hó 1-en végződtek be s azoknak folyamából örömmel ta­
pasztaltuk újólag, hogy e főtanodánk szellemi vezetése ki­
fogástalan. Szembetűnően nyomós hatása észlelhető fő­
ként annak, hogy a gymnasialiö tantárgyak túlnyomó része,
a feles számú változó tanítók mellőzésével, állandó tanerők
s szakférfiúk kezébe van összpontosítva.
— Zsoboki egyházközségünkben — mint tudósí­
tónk értesit — a templom-építésre az előkészületek, a hi-
vek részéről, buzgón folynak s mihelyt az idő engedni fog­
ja, az építés kezdetét veendi, főleg ha a megindult adako­
zások az eddigi szép eredménynyel tovább haladnak. Az á t­
tértek közül újólag többen jelentkeztek visszatérésre s az
előmunkálatokban tényleg rójzt vesznek s igy a katholikus
 72

propaganda mind szükebb térré szorul. Az egész ügy olc-
mányszorü történetének közlését közelebbről megkezdjük.
— Megjelentek a „ Z s i n a t i e l ő m u n k á l a t o k .
A magyarországi^ reformált egyház egyetemes konventjéből
kiküldött bizottság által előterjesztve“. — Kiadta Tóth Sá­
muel a konventi bizottság jegyzője* s egyik előadója. Dobre*
ezen 1879 — I — VI ; 96 lap. Ezen munkálatok magukban
foglalják: I. A legközelebbi alkotmányozó zsinat alakításá­
nak és szervezetének szabályzatát. II A legközelebbi alkot-
mányozó zsinat tanácskozási szabályzatánák és ügyrendének
tervezetét. III A magyar ref. egyház alkotmányának terve­
zetét. IV. Egyházi biróság és törvénykezési rendtartás ter­
vezetet; és ezeknek indokolásait. V. A bizottság jegyzőköny­
véből kivonatot. Ezen munkálatok 40 krért kaphatók Tóth
Sámuelnél, Dcbreczen Nagypéterfia utcza 348 sz. alatt.
— Világtörténetet adnak ki Weiszmann testvérek,
s annak szerkesztésével Sebestyén Gyulát bizták meg, E
név ismeretlen ugyan, de mint a hozzánk beküldött első fü­
zetből észrevehető, szerző nem tehetség nélküli. A füzet kiállí­
tása díszes s finom metszésű ábrák is feles számmal van«
nak benne. Egyes füzet ára 30 kr. Nem tudjuk, hány fü­
zetre van tervezve e vállalat, de hogy 30—40 bizonyosan
lesz, az az 1-ső füzet tartalmának csekélységéből sejthető.
Ajánljuk az érdekelte« figyelmébe.
— A „Magyar Lexicon“ második kötetének utolsó
4 füzete beküldetett szerkesztőségünkhöz. A füzetek sza-
porodtával lígy a tartalom correctsége, mint a kiállítás ele-
gantiája növekszik. Bekötési táblák az I-ső és II-dik kö­
tethez megrendelhetők Stein János könyvkereskedésében, egy
drb. 50 krért.
A szerkesztő postája.
C s u l a k Z s i g m o n d n a k , Á r a p a t a k . Kérdésedre
magánlevélben válaszolok. Ajánlottad érdekében, a mit lehet,
megteszek s remélem eredménye lesz.
T . F a z e k a s L a j o s , k o l l é g á n a k , N y á r s z ó . A.
múltra a kiegyenlítést, jövőre az egyesseget elfogadom.

A PROTESTANS-EGYHAZI-IRODALOM M L Ö B B TERMEKÉINEK
K aphatók: ST E IN JÁNOS könyvkereskedésében Kolozsvárt.
A G EN D Á K és E G Y H Á ZI IM A K Ö N Y V E«. Gerok. E gyh ázi beszédek . . . . . 6 .—
Gyöllgyösy. E gyházi szónoklatok, ünnepi, közönséges,
Albert János. Imakönyv templomi használatra. Kötve 2.10 alkalmi és gyász esetekre 2 kötet. Egy-egy 1,80
Borsody. Vasárnapi imák. Kötve . . , . 2.— Herepei. Isten igéje a szószékről 1.40
Czelder. Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imák. Kötve 2,50 Heiszler. Egyházi beszédek 3. 1.20
Fábián D. Ünnepi, közönséges vasárnapi és alkalmi — Halotti egyházi beszédek . 1.60
imák. Kötve . . . 2.30 Illyés B. Temetési és emlókbeszédek . . . 1.40
Filep M. Köznapi imák. Kötve 2— Kiss Bálint Népszerű közönséges egyházi beszédek 1.25
FördöS L. Agenda 2 frt. Kötve . 2.80 Körösi F. Szabadelvű egyh. beszédek 1.30
Koronka A. Imádságos könyv, templomi szükségre 1.— Kovács G. Egyházi beszédek . 1.—
Medgyes L . Egyházi imakönyv. Kötve 2.— Kovács Samu. Egyházi beszédek — .8a
— Eredeti halotti imák . 1.— Kozma M. Temetési alap igék . . . 1.—
Szilády L . Köznapi imák . . . . 1.— Lailg H. Válogatott vallásos egyb. beszédei . . 1.20
Szoboszlay P, J. Egyh. szertartási beszédek Kötve 2.— Lakatos I. Vasárnapi és alkalmi egyh. beszédek —.90
Könyves Tóth K. Halotti imák. Kötve . 2.40 — Halotti beszédek . . . . . . . — .90
Vadas és Nagy P. Agenda (erdélyi) Kötve 2 50 Lukács ö. Egyházi beszédek templomi és temetési
Zagyva G. Köznapi és bünbánatheti imák. Kötve 2.— használatra . . . 1.80
— Közönséges egyházi beszédek . . 1.20
EGYHÁZI BESZÉDEK. Makláry Papp. Temetésibeszédvázlatok . . . 1.20
Apostol P. Egyházi beszédek 2 kötet . . 2.60 Margócsy. Prot. egyb. beszéd tár 5 füzet 1 —4-ig füzete 1.40
Bartók F. Népszerű egyházi beszédek I. füzet 1.40 5*ik füzet . . ....................... 1.50
II. 1.80 — Alkalmi beszédtár 3 füzet 1 — 2-ig füzete . 1.40
Beke Sámuel. Vasárnapi beszédek . 1.— 3-ik füzet . . . 1.50-
Édes A. Egyházi beszédei leszállított ár —.88 — Hazafias elmélkedések . . . 2 ,—
Fábián D. Egyházi beszédek egy egész évre 3.— Mitrovics Gy. Egyh. szert, beszédek . , . . 1,20
— Népszerű halotti beszédek I. . 1.40 Nagy László, Kis Albert és Viski Pál. Kö­
Fejes I. Egyházi beszédek 2 kötet.Egy-egy 2 .— zönséges egyházi beszédek , . 1,40
— Temetési beszédek 1. . . 1 .— Nemes B. Népszerű egyházi beszédek I. 1,20
Filó L. Ünnepi és alkalmi egyh. beszédek , . 1.50 Nikházy L. Huszonkét egyházi beszéd . . . 1.30
FördöS L. Kecskeméti lelkészitár (Egyházi beszedek) Pazar, Jézus péld. homiliákban 2köt. 1.20 II. 1.50
3 kötet. E g y - e g y .............................................. 1.— Papp Károly. Halotti beszédek ............................ 1.20
Gergely, Gönczy, és Rácz. Egyházi beszédek ün­ Péterffi S. Egyházi szent beszédek uj folyam 7 füzet
nepi követek részére 21.— Egy-egy 1.—
Nyomatott Stein János m. kiv. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
 IX. évfolyam. Kolozsvárt, Februárius 16. 1879. 7. szám

M egjelenik Kiadó-hivatal:
minden vasárnap ERDÉLYI Stein János könyvkereske-
, dése, hová az előfizetési­
(Szerkesztőségi szállás, pénzek legczélszerübben pos­
'b.-farkasutcza 1G. sz. hova tautalványnyal küldendők.
a lap szellemi részét illető
közlemények czimzendők. Előfizetési á r:
Egész évr9 6 frt., félévre 3
Kéziratok nem adatnak vissza. írt., évnegyedre 1 frt 50 kr.
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.
j^E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S L A P T U L A JD O N O S : S 2 5 S I S Z Z D O Z E lO lS lO S .

De a mily erősek és kitartók voltak elődeink

Tartalom: „Rés“- ütés a prot. egyház autonómiáján. K. a védelemben, épen akkora vigyázatot fejtettek ki az
S. — Socialismus és a jelenkor. IV. Böhm Sándor. — A negyedik
evangélium, összehasonlítva a más három evangéliummal. Újszövet­ iskolai szervezet és az egész tanrendszer megállapí­
ségi tanulmány.y — k. — Az áll. ig.tanács r. gyűléséből, r. t. — tása jogának gyakorlatában is. Soha sem tévesztet­
A kolozsvári ev. ref. egyházközség képviseleti közgyűléséből. Köz­
li: Herepei Gergely, r.t. — Egyházi lapok szemléje. — Külföldi ték szem elől annak szükségességét, hogy úgy al­
szemle ^ T á röza: Szász Károly »Szép élet“ czimü költeményé' sóbb, mint felsőbb iskoláink a tanulókra nézve meg­
bői. fTörédék;) ~ Egy szép lélek vallomásai. ("Folyt.) — Egyházi adják és a vizsgáknál megköveteljék a képzett­
és iskolai hírek, -r- Körözvények^ — Szerkesztő postája.
ségnek legalább is azon fokát, a melyet a fele­
kezetűnkön kívül állé más iskolák nyújtottak nö­
vendékeiknek. Ez alapította meg protestáns is­
Rés-Ütés a prot. egyház koláinknak jó hírnevét a múltban. E jó hírnevet
antomtáján. kötelességünk megőrizni a jelenben és öregbíteni
Kolozsvár, 1879. fehr. 18. a jövő számára, ha méltók akarunk lenni őseink­
őseink legszebb erényei kézé szoktak sorozni nek az iskolákban reánk hagyott szent örökségé­
— és méltán — azon kitartó küzdelmet és nem re és ha sikerrel akarjuk kiállani a nemes versenyt
lankadó buzgóságot, a melyet ők hazánkban, a pro- azon nagymérvű reform-mozgalmak közepette is, a
testantismusnak lcgszomornbb időszakaiban is, re­ melyek napjainkban a tanügy fejlesztése körül fel­
formált egyháznak autonómiájának oltalmazása és merültek.
védelme körül kifejtettek. Ilyen, a protestáns egyházi autonómiát és tan­
Az egyházi autonomia keretében kiválóan fél­ intézeteink jó hírnevét érintő gondolatok ébresztésé­
tették és őrizték, a hívek fillérein és a kegyes ada­ re szolgáltatott okot közelebbről azon eset, a melyet
kozók adományain, vagy hagyományain alapúit alsó először az ultramontán „ M a g y a r Á l l a m “ szórt
és felső iskoláinkat és ezeknek jó hírnevét, mert világgá, gúnyosan adván elő a sárospataki főiskolá­
tudták, érezték, hogy.az iskolák, reformált egyhá­ ról, hogy ottan olyan ifjak tettek le s i k e r r e l
zunk szabad vallás gyakorlatának jogával — mond­ érettségi vizsgát, a kik az előtt csak egy-kót hónap­
hatni — szerves kapcsolatban álló intézményeket pal más római cath. gymnasiumban 1— 4 tantárgy­
képeznek. Tudták, hogy az iskolák, nemcsak az egy­ ból voltak visszavetve, % minek folytán a vallás és
háznak éltető elemei, hanem a vizsgálódás szabad­ közoktatásügyi miniszter úr a sárospataki főiskolá­
sága birtokában a tudományoknak terjesztése mel­ tól kiállított ezen érettségi bizonyítványokat megsem­
lett, a magyar nemzetiség, a haza és szabadság hő misítette.
szereíetónek is ébresztői és istápolói. Ezen tudat Ha bár előre sejtettük, hogy a M. A. közlemé­
kölcsönzó az erő intensivitását a jogok védelmében nye, midőn egy protestáns főgymnasium jó hírnevét
mindannyiszor, a midőn a legfelsőbb felügyeleti jog­ hurczolja meg — szokása szerint — nem lehet ment
nak czége alatt, erőszakos beavatkozások és önhatal­ a nagyításoktól és ferdítésektől, mégis feszülten, vár­
mú rendelkezések intóztettek az egyház testéhez tar­ tuk a nevezett főiskola igazgatóságának ügyfelderitŐ
tozó iskoláink ellen. válaszát, a mely részben megnyugvásunkat eredmó-

nyezőleg, de részben nagy megütközésünket fölkel-
tőleg, a debreczeni „ P r o t e s t á n s H e t i l a p “ idei
4-ik számában meg is jelent.
A főlanodai igazgatóság kijelenti [ugyanis vála­
szában :
a) hogy a vizsgára bocsátott ifjak olyan bizo­
nyítványokat mutattak fel, a melyeknek, valamint
azon eltéréseknek alapján, a melyek egyfelől a pro­
testáns és másfelől a közoktatási kormány vezetése,
illetőleg felügyelete alatt levő gymnasiumok rendsza­
bályai között fennállanak, érettségi vizsgára bocsát-
tatásukat igényelhették;
b) hogy nevezett ifjak olyan körülményeket
hallgattak el az igazgatóság előtt, melyeket előze­
tesen tudva, nekik a vizsgálat semmiesetre sem en­
gedélyeztetett volna;
c) hogy a tanári kar ezen kellemetlen eset fel­
merülése alkalmából megtette intézkedéseit a vizs­
gálati rendszabályoknak oly módon való átalakításá­
ra, hogy azok az állami iskolákban divatozókkal meg­
egyezőkké legyenek.
Ennyi, de csakis ennyi van a válaszban a mi
m egnyugtathat, kitűnvén, hogy az igazgatóság jó­
hiszemű eljárását a jelentkezőkkel szemben s a j á t
f e n n á l l ó r e n d s z a b á l y a i h o z és a f e l m u t a ­
t o t t b i z o n y í t v á n y o k h o z mérte, és hogy ha
TARCZA.
Szász Károly
„Szép élet“ czimü költeményéből.*)
. — Oh, természet,
Szolid dajkám, jó angyalom,
Kék nefelejcs-szemedbe nézek,
Vagy harmat-könnyid’ csókolom,
Le-leborulok templomodban,
Csillagos kupolád alatt,
Hol illat-tömjénnél is jobban
Száll égbe érzés, gondolat;
Fecsegek bújó csermelyeddel,
Hallgatom fülmiléd dalát,
S mit lombod fátyla sohse* fed fel,
Lelkem rejtett titkodba lát.
A bükkös ágon rengő fószek,
*) Felolvastatott febr 9-én, a Kisfaludy-társaság 30-ik köz­
gyűlésén. A „Fővárosi Lapok“ az egészet közli s abból vesszük
át e néhány versszakot.
74
az illetők körülményeiknek ravasz elhallgatásával az
igazgatóságot félre nem vezetik, az érettségi vizs­
ga letételére föl nem bocsáttatnak vala.
Megütközést keltő azonban a válasznak az a
része, a melyben előadatik:
d) hogy „mihelyt az igazgatóság a közokt. mi­
nisztérium által órtesittetett arról, hogy a nevezett
ifjak más főgymnasiumnál már vizsgálatot kísérlet­
tek s visszavettettek, ezen leiratot a tanári kar elé
terjesztvén, az m a g a f e l i r t a p ü s p ö k űr k ö z ­
vetítésével a minisztériumhoz, a kiszol­
gáltatott bizonyitváuyok megsemmisí­
t é s é t k é r e l m e z v é n “, a minek folytán az a bizonyít­
ványokat érvényteleneknek jelentette ki.
H át a tiszamellóki superiutendentia autonómiája
türi-e az ilyen eljárást!?
Kétségtelen és nem is vitatható igazság az,
hogy ama ravaszul szerzett érettségi bizonyítványok­
nak meg kellett semmisittetniök. De meg nem fog­
hatjuk, mivel indokolhatná a sárosparaki főiskola
igazgatósága és az annyi érdemekben gazdag főt.
püspök ür a m e g s e m m i s í t é s é r t a m i n i s z ­
t e r h e z v a l ó kérelmezést és a kórvónyezés m ellett
is, mire alapíthatná a közokt. miniszter úr az egy­
házkerület autonóm hatalmi körébe való ezen beavatko­
zást? A fennforgó, valamint bármely más hasonló eset-
S % mit titkon sző fon kezed,
S vad orgonája teneer-vósznek,
Szivemen halié kéjjel rezeg.
Világodnak varázsa, blive
ügy fölemelt s magasba vont;
Szemléletében elmerülve
Szent ámulattal álltam ott.
Mert százszor boldog, ok, Teremtő,
Ki szent kapuidban megáll!
Legyen mosolygé, vagy rettentő,
Mind szép s dicső mit alkotált
Az ember-kéz remekjin is csak
Arczod vonásit keresem;
S hogy elzárt szentélyedbe nyissak :
Sarum’ leoldám szivesen.
Pbidiás köve, Rafael vászna,
Beethoven égi zengzete,
Mind csak szépségid’ magyarázza,
Te szólsz, te hatsz ránk mindbe’, T e !

tien, a bizonyítványok semmisségének kimondása: a z
e g y h á z k e r ü l e t n e k j o g a . Ezen jogot gyako*
rolni, sőt bárhonnan jöhető megtámadás ellen oltal­
mazni olyan, az egyházkerület autonómiájának vé­
delmi körébe tartozó kötelesség, a melynek, a többi
egyházkerületekre nézve is felette sajnos praecedenssó
válható elmulasztását, legalább részünkről, szó nél­
kül nem hagyhattuk.
Az állam által a legfelsőbb felügyeleti jog alapján,
meggyőződésünk és erdélyi egyházkerületünk gyakor­
lata szerint, azon egyházkerülettől a jelen esetben,
egyéb követelhető nem lett volna, mint a z , hogy
a, bizonyítványok m e g s e m m i s í t é s é n e k v é g ­
r e h a j t o t t tónyórŐl ó r t e s i t t e s s ó k a köz­
ö t t . k o r m á n y , hogy ez a megsemmisített bizo­
nyítványok esetleges használatával járó visszaélés
megelőzése czóljából szokott értesitvényeit megte­
hesse.
Annyi bizonyos, hogy a kérdéses bizonyítvá­
nyok semmiségének a közokt. kormány által való k i­
jelentése r é s t ü t ö t t a prot. autonómián, a mely
annál megdöbbentőbb, mert olyan factorok kérelmé­
re történt, a kik azt őseink példájára épen védel­
mezni vannak hivatva.| ' pezhet kivételt. És igy a kérdés: vájjon a socialis törek­
K . S.
Egy szép lélek vallomásai.
(Folytatás.)
Az esketés is megható módon folyó le ; kitűnő ének­
kar dallamai hangoztak föl, s a lelkész e szertartásnak meg
tadá adni az igazság teljes ünnepélyességét. Fiié mellett ál­
lék s a helyett, hogy ő nekem szerencsét kívánt volna mély
sóhajjal igy szólt hozzám: „Midőn láttam, hogy a nővére
kezét oda nyújtja, úgy tetszett nekem, mintha forró vízzel
öntöttek volna le." „Miért?" kérdezem tőle. „Mindig úgy
érzem, valahányszor esketést Iátok", felelte rá. Nevettem
rajta, s azután gyakran elég gondolkozni valóm volt erről.
A társaság derültsége, melyben sok ifjú is vala, sok­
kal fényesebbnek tetszett az által, hogy minden körülöttünk
tisztes és komoly vala. Minden házi bútor, asztali készlet,
teríték s asztali diszitmény összhangzó egészet képezett, s
ha máskülönben nekem úgy tetszett, hogy az épitő-mester
a czukrászokkal egy iskolából került ki: itt a czukrász s
asztalterítő az épitósztől vevék képeztetésöket.
Mivel több napig maradt együtt a társaság, a szelle­
mes és értelmes házi úr mindent elkövetett ennek mulatta-
tására. Itt nem ismételem ama gyászos tapasztalást, mely
már életemben oly gyakran megtörtént, mely szerint mily
rosszúl érzi magát egy vegyes társaság, hol a legközönsé-
75
Socialismus és a jelenkor.
(Befejező közlemény.)
A keresztyén vallás communistikus elemeiről szólva,
könnyű volna egyfelől az első keresztyén községek szerve­
zetére, másfelől azon nagyszámmal levő socialis tanokra
utalnunk, melyek az evangéliumokban, de különösen Máté
irataiban, m int egyenesen krisztusi eredetűek, foglaltatnak.
„A ki ti közöttetek legnagyobb, legyen a ti szolgátok"
ez egyszerű szavak nem-e épen azt fejezik ki, mit a mai
socialismus, száz meg száz módozaton át érvel, vitat és
fejteget? Azonban megengedjük, hogy e támasz nem egé­
szen megbízható, mert épen annyi esetben lenne fordítható
fegyverül ez új elméletek ellen, mint a hányszor azok mel­
lett védekezésül szolgálhatna. Bizonyos, hogy a keresztyón-
ség erkölcsi világnézlete, legalább a mint az az ős-katho-
likus egyház szigorúbb fogalmai szerint interpretáltatok,
sokkal inkább előtérbe helyezi az önkéntes szegénység, tü­
relem és lemondás passiv erényeit, semhogy gyakorlati ér­
dekű cultur-törekvésekkel szemben mindig kedvezően viszo­
nyulhatna. Szerencsére, a tények protestáns szempontból
eredő szabad kutatása és bírálata szavak által nem érez­
heti magát kötve ott, a hol nem isolált természetű, múló
jelenségek külső egymásutánjáról, de egymásból folyó szük­
ségességek szabad cnfejléséről van szó, mely általános sza­
bály alól a keresztyénség, mint történelmi tény, sem ké­
vések birnak-e jogosultsággal közvetlen evangéliumi ala­
pon? — oda kell hogy módosittassék: létezik-e erkölcsi
expediens, mely ilynemű mozgalmakat, társadalmi téren
gesebb s ízetlenebb időtöltésekben kell részt venni, csak
azért, hogy inkább a jók, mint a rosszak órezzenek hiányt
a mulatságban.
Nagybátyám ezt egészen máskép rendezte el. Ő két-
három udvarnagyot, ha szabad őket igy neveznem, állított
f e l; egyiknek kötelessége volt az ifjúság élvezeteiről gon­
doskodni; tánczok, kirándulások, kisebb játékok, mind az ő
találékonyságától függtek, s az ő rendezése alatt állottak,
s minthogy az ifjú nép szereti a szabadban mulatni, s nem
fél a lég behatásától, átadták nekik a kertet, s a nagy ker­
tilakot, a melyhoz még e czélból egy nehány képtár s pa-
Villon is volt építve, noha csak léczekböl s gyolcsból, do
oly csinos borandezéssel, hogy az ember azt hitte, az egész
kőből s márványból van.
Mily ritkán esik olyan lakoma, hol az, ki a vendége­
ket összehívja, még csak a kötelességet is érezze szükség­
leteikért s kényelmükért mindenkép gondoskodni.
Vadászat, játszótársak, rövid séták, s bizalmas ma­
gános társalgásra alkalmak az idősbek számára voltak fen-
tartva, s a ki legelőbb ment fekünni, bizonyos lehetett a
folől, hogy minden zajtól legtávolabb fogják elhelyezni.
E jó rend következtében a kör, melyben valánk, egy
kis világnak tűnt fel, s mindazáltal ha minket valaki kö­
zelebbről vett szemügyre, a kastély nem volt nagy, s ki azt
pontosan nem ismeri s nem bir a házi urunk szellemével,
*
 76
habár közvetve is, kapcsolatba bírjon hozni a keresztyén
igazságok közül azon főbbekkel, melyüknek örök érvénye
az emberiség változhatlan hajlamaiban s szükségleteiben
gyökerezik?
Hogy e kérdésre felelet legyen adható, először is a
keresztyén dogmát megtisztitottnak kell gondolnunk azon
zsidó befolyásoktól melyek, bár későbbi eredetűek, ma
m ár a lényeges elemekkel oly mértékben fonódtak ösz-
sze, hogy s;.étválasztatásuk, a közhiedelem előtt, csak­
nem lehetetlen föladat. A keresztyénség világmegváltó jel­
legét, szemben az ó-kor érzéki tűlteltségóvel, azon egyet­
len vonás képviselte, melyben Krisztus követendő például
állittatik elénk, a szeretettel párosult világmegvetésben
egyfelől, s egy földöntúli élet hitében s reményében más­
felől. Voltak ugyan már a buddhismus esotericus tanaiban
is nyomai a lélek fönnmaradásának s trauscendens életé­
nek, de az egyéni föltámadás eszméje, mely a keresztyén-
séget mindenekfelett megkülönbözteti, még nem létezett. S
igy a keresztyénség, mig egyfelől kétségkívül a buddhis-
ticus világfelfogás talajából lép ki, erkölcstani tekintetben,
másrészt tagadhatatlanul egy határozott s rendkívüli fon­
tosságú lépést is tesz előre, az eddigi eszmekörből ki, s ez
a jövő élet hite, ama naiv alakban, melyben azt Jézus ki­
nyilatkoztatta, mielőtt még János és Pál apostol elvontabb
bölcseleti értelmezésére került volna a sor.
Mindez ma máskép van; a keresztyén eszme, m int po­
sitiv világczól, rendkívül sokat vesztett hiteléből, s ép azon
épés következtében lesz kétségessé válandó, melylyel ma­
gának a buddhismus fölött praeferentiát követelhetett, ha
Ibajosan tudna oly sok embert ebben elhelyezni, s mindeni-
ket a maga tetszése szerint berendezni.
A mily kellemes benyomást tesz reánk egy jó terme­
tű férfiúnak tekintete, ép olyant tesz egy egész berende­
zés, a melyből egy értelmes eszes lénynek a jelenléte tű­
nik ki. Még tiszta házba menni is öröm, ha különben Ízet­
lenül van épitve s diszitve i s ; mert ez legalább egyoldaliból
képzett egyének jelenlétére mutat. Mily kétszeresen kelle­
mes tehát reánk nézve, ha egy emberi lakásból hozzánk
magasabb, noha csak érzéki miveltség szelleme szól!
Ez nagybátyám kastélyában nagyon élénken volt ész­
lelhető. Sokat hallottam s olvastam művészetről; Fiié is na­
gyon kedveié a festményeket, s szép gyűjteménye volt; ma­
gam is sokat rajzolók; de részint érzelmeimmel valék igen
elfoglalva s csak azt igyekeztem előbb tisztába hozni, a mi
szükség, részint úgy tetszett nekem, hogy mindazonáltal
mindaz, a mit láttam, mint a többi világi dolgok, csak el-
szorodottá tettek. Most valék először valami külső által ön­
magamba szállásra indíttatva, midőn a pacsirta természetes
kitűnő dala s egy érzelemteljes emberi torkukból hangoztatott
négy szólamu hallelujah közt, felette nagy bámulatomra, a
különbséget felismerém.
Ezen észrevétel feletti örömömet nem rejtém el nagy­
bátyám előtt, a ki, ha minden más kötelességeinek eleget
tett, kiválóan velem szokott mulatni. Nagy szerénységgel
csak a kor igényelte oly javításoknak alá nem adja m a­
gát, melyek fönnmaradását továbbra is létérdekké tegyék,
s biztosítsák. A jövő élet hitét a tudomány sok valószínű­
séggel, fictionak bélyegzi. Ha ez ítéletnek mi, csupa le­
hetőségét bár, elismerjük — s ez bizonyára nem túlságos
engedmény a liberális keresztyénség részéről a tudomány­
nyal szemben — úgy a keresztyénség egy oly probléma
előtt áll, melynek mielőbbi megoldása ép úgy a saját, mint
a haladó közművelődés, s polgárosulás érdekében kívána­
tos, ha csak nem óhajtjuk % keresztyénség visszaesését
a buddhismusnak már egyszer túlhaladott álláspontjára.
És épen ez az a pont, hová újabb pessimista böl­
cselők utalnak, m int az egyetlen helyre, hová a jövő élet
hitében illusioriussá vált keresztyén eszme menekülhet.
Könnyű azonban belátni, hogy mihelyt e lépést a keresz­
tyénség megteszi, nemcsak hogy visszaesést fog bizonyit-
ni, de azonnal meg fog szűnni, mint positiv világczél is.
Restituálására csak egy mód van tehát, s e z : a kétsége­
seknek bizonyult elemek elvetése, s újakkal pótlása, az ér­
telmi és tudományos haladás igényeihez mérten. És épen
itt történik az, hogy a socialismus nemcsak hogy igazo­
lását találja a keresztyén vallás irányt-jelölő kénysze­
rűségeiben, de sőt attól egyenesen kihiva látja m agát oly
irányban való működésre, melyben a társas törekvé­
sek s az emberiség örök czéljai, a magok szeplőtelen esz-
ményiségökben jussanak hű kifejezésre, s a lélek és ke­
dély minden kínos rejtélyei, a tevő és munkáló életszere­
tet alapján gondoltassanak megoldhatókn&k. Ha az exact
tudományok egy világontúli életet képtelennek nyilatkoz­
tatnak is, másfelől az anyag (vagy erő) örökkévalóságát
beszélt mindarról, a mivel rendelkezők, s a mit ő létesí­
tett, s nagy óvatossággal a műérzékről, a mely szerint
mindaz egybegyűjtve s elrendezve vala, s nagyon jól kive­
hetőm, hogy irántam kiméletességgel nyilatkozott, minthogy
úgy látszott, régi szokása szerint a jét, a melyről azt hi­
vő, hogy ő teljesen magáévá tévé, alárendeli annak, a mi
az én meggyőződésem szerint a helyes és legjobb vala.
Ha mi, mondá egyszer, lehetségesnek tartjuk azt,
hogy a világ teremtője a saját teremtményének alakját ma­
gára öltheté, s annak módja s szokása szerint éldelhetett
egy ideig a világon; végtelenül tökéletesnek kell, hogy fel­
tűnjék előttünk e teremtmény, minthogy a teremtő oly ben-
sőleg tudott ezzel egyesülni. Nem kell tehát, hogy az ember és
Isten fogalmában ellenmondás legyen, s ha mi gyakorta ér­
zünk is némi eltérést s távolságot vele szembe; mind­
azonáltal annál inkább a mi kötelességünk, nem mindig, miként a
rossz szellem szószólója csak természetünk gyöngeségeire
mutatni, hanem inkább minden vonását a tökéletességnek fel­
kutatni, hogy ezáltal saját istenhez való hasonlatosságunk igé­
nyeit bizonyíthassuk.
Mosolyogtam s mondám; kedves bátyám, ne szégye-
nitsen meg azon szivossége által, hogy nyelvemen beszél­
jen. Az, a mit ön nekem mondhat, rám nézve oly nagy
fontosságú, hogy én azt önnek saját nyelvezetén szoretném
hallani, s aztán azt, mit abbéi egészen magamévá tenni
nem fogok, igyekszem lefordítani.
 77
megdönthetien igazsággá emelték. Az ember nemcsak ön­ volválnak, a mennyiben föladatuk a szellemnek fölszaba-
magában, de embertársaiban, gyermekeiben, müveiben és baditása az anyag rabságából, hogy összes erejét, csak an­
jé cselekedeteiben is él, s hogy ezekkel magát egynek ér­ nál jobban, méltó tárgyakra tömörithesse. Oly egy állapot­
zi, ez nemcsak erkölcsi sarkelv, de physicai tény is. ban, melyben mindönkinek megadva vannak közvetlen szük­
A n y a g f o l y t o n o s s á g él és működik minden képzelhe­ ségei kielégítésére az eszközök, vájjon hánynak jutna eszé­
tő viszonyainkban; a legcsekélyebb egyéniség sem vész el be ez eszközök fölösleges mértéke által igyekezni kitűnni
nyomtalanul. Fichte legmélyebben behatolt e kérdés lé­ embertársai közül? Ép igy volna képes túlhaladni a so­
nyegébe. Az én őrök, változhatatlan, egy; a mi múló, az cialis elvek ésszerű kivitele is, például, a vagyonközösség
csak csoportosulás, pillanatnyi személyiség. Más szavakkal, communisticus theoríáját.
az absolut tudatom ugyanazonossága a legkülönbözőbb in- De nem rendelkezik több alappal a pessimisták azon
dividuatiokban sem szenved csorbulást, s egy porainkból aggálya sem, hogy az emberiségnek önrendeltetésébe ve­
netán előállandó áj szervezetben, énünknek concrét érzete tett ily mély tekintete, őnsorsa intézésére irányzott ily
teljesen össze fog vágni azzal, mit egy megelőző létformá­ hathatós beavatkozása, a gyarapvó ismeretek, s a tudás
ban egyéni öntudatunknak ismertünk. ím e, a lélekvándor­ fája gyümölcsének ily teljes mértékkel való élvezete szük­
lás tanának symbolicus jelentősége. ségkép maga után vonná az egyéni boldogság jelentékeny
Nincs hát ok arra, hogy a keresztyénségnek a jövő csökkenését, mig a világ érdekét kezdi veszteni az em­
életről szóló tanát megbukottDak tekintsük. Legföllebb mó­ ber előtt. Faust visszaborzad a felidézett szellem lángoló
dosítások válhatnak elöbb-utóbb szükségessé, de ezek is alakjától, nemez lesz-e sorsa a Prometheusi emberiségnek
úgy, hogy a hiteszme gyakorlatibb, gyümölcsözőbb alakot is ? E kérdés komolyan foglalkoztatja a jelenkori német
ölt, s az eredetileg pessimisticus színezet életteljes opti- ascetákat. Hogy azonban mi joggal, nehéz megmondani.
mismusba osap át. Hz egésséges fordulatot épen a socialis Mórt természetes az, hogy a gyarló emberi szem bizal­
tudományok vannak eszközölni hivatva. Azok ellenben, kik matlanul tekint a távol jövőbe, s a kétség káprázatában
ily irányzatokat materiális hajlamokkal vélnek vádolhatni, megvesztegettetni hagyja értékeit; De e kedélyi állapot
ágy látszik, vagy a materialismus és idealismus kölcsön- nem szolgálhat tudományos ítéletek mértékéül, annál ke-
vonatkozásairól nem- bírnak tiszta fogalommal, vagy pedig vésbbé, m ert nem reális benyomásokon, hanem a jövendő­
ez elvekét oly körökre is kiterjeszthetni hiszik, melyek beli átalakulások és jelen viszonyaink közt föltételezett
azoknak viszonyhatásain teljesen kivül állanak. Sőt még ha gyökeres és kizárólagos ellentét hamis fölfogásán alapul.
az alkalmazás helyén volna is, teljes bizonyossággal állít­ Hegel egy híres mondása szerint, a haladás mértékét a
hatnék, hogy a socialis törekvések, épen mert materiális gá­ szabadság köztudalma felé irányzott fokozatos fejlésünk
tók elhárításán munkálnak, szükségkép ideális czélokat in- adja meg. H a ez igy van, szabadság és boldogság egy-
Én, felelte rá, saját módom szerint is hangom vál­ rettel illettem. Tisztelem azt az embert, a ki világosan tud­
toztatása nélkül képes leszek ezt folytatni. Az embernek ja, mit akar, megszűnés nélkül halad előre, ismeri a czól-
legnagyobb érdeméül az marad, ba a körülményeket, a meny­ jához megkivántató eszközöket, s azokat órvónyestteni s fel­
nyire lehet, ő szabja meg, s oly kevéssé teszi magát azok­ használni tudja, hogy a czél, melyet kitűzött nagy vagy ki­
tól függővé, a mennyire lehet. Az egész világ lényege előt­ csiny, dicséretet vagy megrovást érdemel, az előttem csak
tünk van, miként- egy nagy kőbánya az ópitész előtt, ki azután jön tekintetbe. Higyje el ön nekem, kedvesem, hogy
csak akkor érdemli ki e nevet, ha ezen alkalmas természe­ a hajnak s mindannak, a mit rossznak neveznek a világon,
tes anyagból egy, az ő szellemében fogamző képet a legna­ csak az az oka, hogy az emberek igen hanyagok, czéljaik-
gyobb 'gazdálkodással, czélszerüséggel s tartóssággal hoz nak helyes felismerésében, ha azokat fel is ismerik, azok­
létre. Bájtunk kivül minden csak elem, sőt mondhatnám, nak komoly kivitelében. Úgy tűnnek fel előttem azok, mint
rajtunk is minden a z ; de mélyen rejlik bennünk ez a te­ a kik előtt világos, hogy egy tornyot lehet és kell építeni,
remtő erő, a mi azt akarja létesíteni, minek lennie kell, s s mégis az alapjára nem forditnak több követ s több mun­
nem enged pihennünk s nyugodnunk, a mig azt rajtunk ki­ kát, mintha csak mindenkóp egy kunyhónak vetnék meg az
vül, vagy rajtunk egy vagy más módon létre nem hozzuk. alapját. Ha ön barátnőm, kinek legnagyobb szükséglete volt,
Ön, kedves húgom, a legjobbat választá; Ön az ön erkölcsi saját benső erkölcsi természetével tisztába jönni, a nagy és me­
valóját s az ön szeretetroméltó mélységes természetét igyö- rész feláldozások helyett, családja közepette egy mátka vagy talán
kezett önmagával s a legfelsőbb lénynyel összhangzévá ten­ egy hitves által valahogy segitett volna magán, önönmagával örök
ni, miért azonban mi sem vagyunk megrővandék, ha mi az ellenmondásban, soha egyetlen megelégedelt pillanatot nem
erkölcsi embert a maga eredetiségében felismerni s egysze­ élvezett volna.
rűségére visszavinni tevékenyen iparkodunk. Ön, mondám erre neki, a föláldozás szét hasznája, s
Ilyen társalgások által lassanként mind bizalmasab­ én gondoltam néha arra, hogy mi egy magasabb czélnak,
bakká lettünk, s én azt kivántam tőle, hogy Ő velem enge­ miként egy istenségnek, mikóp áldozzuk fel a kisebbet,
dékenység nélkül, épen mint önmagával, ügy beszéljen. Ne mintha nekünk ez már szivünkön fekünne, ép a mint egy ked­
higyje ön, mondá nekem nagybátyám, hogy én önnek hízel­ velt báránykát a tisztelt atya egészségéért szivesen s kósz-
gőm, ha én az ön gondolkodási s eljárási modorát dicsé- akarva oltárra vinnénk.
 78
másban kell hogy gyökerezzenek, mert mi volna, ha nem
ez utóbbi, az erkölcsi fölmagasul ás igaz kritériuma?
Közönséges, de felette téves dolog is, m a m ár, úgy
fogni föl a socialis eszméket, m int a melyek mögött fe­
dezetül a clologtalan, szájas proletárok gyülevész rongy­
hada áll. Ki csak kevés figyelmet is szentel a dolognak,
s különösen átlapozza a londoni, bécsi, párizsi világkiállí­
tásokra kiküldött munkás-deputatiok jelentéseit: meg fog
győződni csakhamar, hogy nem a renyhe ólősdiség, de a
munka és szorgalom értékéből merített nemes önérzet te­
kinthető azon ideálok tápláló melegágyául, melyekben ma még
sok ugyan a megoldandó inlellectualis probléma is, a nél­
kül azonban, hogy ez feljogosítana gyakorlati érvényük
kétségbevonásáia. Mi sem hasonlítható azon férfias büsz­
keséghez, melyet a franczia munkások föladatuk és társa­
dalmi állásuk magas és fontos voltába helyeznek. De épen
ezért, méltányos volna, hogy valahára a társadalom is,
alaptalan gyanúsítások s közönyös vállvonogatás helyett,
számot vessen kötelességeivel s elismerje igényeiknek jo ­
gosultságát, megemlékezvén e szép chinai közmondásról
„Különbözők a vallások, de az értelem csak egy, s mi
mindnyájan testvérek vagyunk 1“
B őim Sándor.
A negyedik evangélium összehasonlítva a más
három evangéliummal.
Újszövetségi t ccnulmány.
A keresztyén történet hagyományaiban Jézus éle­
tének kétféle leírását találjuk. Az egyiket ezek közül a
Legyen bármi, folytatá ő, az értelem vagy érzelem, a
mely minket arra kiv fel, hogy egyiket a másikért odaad­
juk, egyiket a másik fölé becsüljük, az elhatározás és kö­
vetkeztetés, véleményem szerint, az emberben leginkább mél­
tó a tisztelésre. Árúval s pénzzel bírni egyszerre, nem le­
het; s az ép annyira sajnálandó, a ki mindig csak portéka
után eseng, a nélkül, hogy kedve volna pénzét azért oda­
adni, miként az, ki vásárját bánja, ha az áru már birtoká­
ban van. De én távol állok attól, hogy ezért az embereket
dorgáljam; mert dk nem okai, hanem a bonyolódott állapot,
a melyben vannak, s a melyben magokat kormányozni nem
tudják. így példáúl, általában kevesebb rossz gazdát fog ön
találni falún, mint városon, s ismét kevesebbet kis városok­
ban, mint nagyokban; és miért? Az ember születésénél fog­
va korlátozott helyre van utalva; egyszerű, közeli, határo­
zott czélokat beláthat, s hozzá szokik felhasználni azon eszkö­
zöket, melyok keze ügyében vannak, mihelyt azonban szeles
térre jut, sem azt nem tudja, mit akar, sem mit kell akar­
nia, s egészen egyre megy ki, akár a tárgyak halmaza kö­
vetkeztében lesz szórakozott, akár azoknak magasztossága s
méltósága teszi őt magánkivüli állapotba. Mindenesetre az 8
szerencsétlensége, ha arra indittatik, hogy valami után tö­
rekedjék, a mit mértékletes ténykedés folytán nem é r ­
het el.
Valóban, folytatá ő, komolyság nélkül a világon sem-
synoptikusoknak nevezett három első evangélium; a mási­
kat a János nevét viselő negyedik evangélium foglalja
magában. Jézus életének megismerésének mind a kétféle
leírás igen fontos s kérdés táigya itt csakis az lehet, hogy
vájjon a kétféle leírás értéke egyenlő-e ? Ezt eldönteni any-
nyit tesz, miut a kétféle leírást magában foglaló hagyo­
mányt m éltatni. Hogy pedig e hagyományok méltatása
helyes irány és szempontból történhessék: elkerülhetlen
azoknak ö s s z e h a s o n l í t á s a . Annyival fontosabb ezen
történeti okmányok összehasonlítása, mert egyedül ez nyújt
helyes alapot azon fontos kérdések eldöntésére, hogy váj­
jon a negyedik evang. írója szemtanú volt-e? hogy vájjon
ezen evang. szegletkő-e, melyet a három első evang. el­
beszéléseinek kiegészítésénél használni lehessen ? hogy váj­
jon az ezen evangéliumban rajzolt Jézus-kép a valódi-e,
vagy a három első evangelunié ?
Jelen értekezésnek ezen összehasonlítás megkisórtése
képezi czélját. Lehet, hogy lesznek olyanok, kiknek azon
eredmény, melyre összehasonlító vizsgálódásunkban jutunk,
nem lesz inyökre s mintegy fájdalommal eltelve kérdik t
van-e még keblünkben tisztelet a negyedik evangélium
iránt ? van-e kritikánknak joga azon evangélium szentélyé­
be lépni, melyet Ernesti Jézus szivének nevez, s melyről
Olaudius azt mondja: „ezen evangéliumban van valami cso­
dálatos: alkonyat és éj s az ezen gyakran átczikázó vil­
lám, szelíd esti felhő s a mellette ki-kibukkanó teli hold
a maga életnagyságában. Valami oly nagyszerű, magasz­
tos és elragadó, melylyel soha sem telhet el eléggé az
em ber?!w Mi erre azt feleljük: mi is szeretettel ragasz­
kodunk a jánosi Józuskóphez s a kritikával nem rombol-
mit sem lehet elérni, s azokban, kiket mi képzett embe­
reknek nevezünk, tulajdonkópen kevés komolyságot találhat­
ni, ők, mondhatnám, a munka, foglalkozás, művészet, sőt
még az élvezetek iránt is bizonyos önvédelmi modorral jár­
nak el; úgy élnek, mint a ki egy halmoz hírlapot elolvas
csak azért, hogy attól megszabaduljon, s e mellett megama
angol jut eszembe, ki Eómában léte alatt, egy este a tár­
saságban nagyon elégedetten beszélé el, hogy ő ma hat
templomot és két képcsornokot látogatott meg. Az ember
sokat akar tudni és ösmerni, s épen olyant, a mi legke-
vésbbé tartozik reá, s nem veszi észre, hogy az éhség az
által nem csillapúi, ha légbe kapkodunk. Ha egy embert
akarok megismerni, tüstént azt kérdezem tőle, mivel foglal­
kozik? miképen? s minő eredménynyel? s válaszával irán­
ta való érdeklődésem is élethossziglan eldől.
Ön kedves bátyám, mondám erre, talán igen szigorú,
s némely jó embertől, kiknek ön használhatna, megvonja
segédkezését.
Van-e annak, felelte ő, miért hálálkodni, a ki oly
hosszason hiába fáradozott mellettük s órettök ? Mennyit
nem szenved az ember ifjú korában olyanoktól, a kik azt
hiszik, hogy minket egy kellemes mulatságba hívnak meg,
ha ők azt ígérik nekünk, hogy a Danaidak vagy Sisyphus tár­
saságába vezetnek. Hála legyen Istennek, én megszabadi-
tám magam tőlök, s ha valamelyik szerencsétlenségére kö-

■ni szándékunk, hanem megadni azon méltóságot, mely ezen
evangéliumot megilleti. Szivesen engedjük eloszlani, sőt
segítünk azon mystikus fény eloszlatásában, mely ezen
evangéliumot környezte s gátolta a vizsgálódókat szembe­
nézni a valósággal, csakhogy az igazságot a maga objec-
•tivitásában szemlélhessük. Szépérzékünk bizonyára sokkal
inkább kielégittetik, ha a hold fényét semmitől sem aka­
dályozva a maga teljességében élvezzük, m intha a hold
-sugarai köd és felhőn átszürődve jutnak szemeinkhez.
Vizsgálódásainkban csakis az igazság felismerése utáni
vágy vezérel s legyen bármi az eredmény, nem irtózunk
azt elfogadni, mert tudjuk, hogy vizsgálódásunk a keblünk
mélyébe rejtett drága kincset nem megrabolni, hanem gya-
rapitni fogja.
* napon, a mely eseményekben keresztelő János bizonyságot
* *
Összehasonlító vizsgálódásunkban legelőbb is vessünk
egy pillantást azon különbségre, mely a két Jézus-kép le­
írásánál á l t a l á n o s t e k i n t e t b e n ötlik szemünk elé.
Mindenekelőtt nagy különbség létezik azon r e n d ­
s z e r közt, melyet egyfelől a synőpticusok —• igy fogjuk
nevezni a három első evangélium ivóit — másfelől a ne­
gyedik evangélium írója — kit ezentúl rövidség kedvéért
egyszerűen Jánosnak nevezünk — használ az általa elő •
adott elbeszélések egymásutáni előadásában, A synoptiku-
sok előadása kronikaszerünek nevezhető. Így például mi­
dőn Máthé Jézus nyilvános működésének kezdetét írja le,
egy osomó eseményt beszól el, mintha azok közvetlenül
egymásután történtek volna, pedig hát azon események
nagy számának okvetlen gyanút kell hennünk keltenie
azok ilyen egymásutáni következése iránt. Ezt különben
vömbe jön a legudvariasb módon igyekszem azt kiútasitani:
mórt épen az ilyen emberektől halljuk a világi ügyek ren­
detlen folyása, a tudomány felületessége stb. felett a legke­
serűbb panaszokat, ők legkevésbbé sem gondolják meg, hogy
épen ők s azok, a kik hozzájok hasonlók, nem olvasnák el
épen azt a könyvet, a melyet ügy írna meg valaki, mint a
hogy ők kívánják, hogy előttölc a valódi költemény ismeret­
len, s hogy egy jé remekmű is csak előítéletből nyerhetné
meg tetszésüket. De hagyjuk azonban abba, nincs helye itt
szitkolédzásnak és panasznak.
ö figyelmemet a különböző festményekre vonta, me­
lyek a falra valánák függesztve: szememet azokon jártatám,
melyeknek szemlélete bájos, vagy a melyeknek tárgyak je­
lentékeny vala; egy idő múlva így szél hozzám: most már
szenteljen egy kis figyelmet annak a szellemnek is, ki mind­
ezen müveket létre hozta. Jé lelkek oly örömest tekintik
Isten ujját a természetben; miért ne ajándékozhatnék meg
■utánzójának is kezét némi tekintettel? Ezennel színtelen
képekre tőn figyelmetessé, s megfoghatévá igyekezett tenni
előttem, hogy tulajdonképen csak a művészet története ad­
hatja meg nekünk egy műremek értékéről és minőségéről a
fogalmat, hogy először az erőműtan és kézműipar nehézkes
lépcsőit kell megismerni, a melyeken az arra alkalmas em­
ber, századok éta dolgozik, hogy azt fölfoghassuk, mikép
lehetséges az, hogy a teremtő szellem azon a magaslaton,
a melynek csak csupán látásától is szédülünk, szabadon s
vidáman mozoghat.
(Folytatása következik.)
79
maga az iró is elárulja azzal, hogy az eseméuyek folyama
közben egyszer csak közbeveti a 8 rész 16 versében, hogy
ez, meg ez az esemény késő este történt.
Ugyanezt az elbeszélési módszert használja Márk és
Lukács. Rendeson mindketten az előrebocsátott eseményeket
az utánuk következőkkel a következő kifejezésekkel kötik
össze: „és lön pár nappal ezután“ vagy „és e napok egyi­
kén történt, lio’y “ s több effélékkel. Azonkívül még, ha­
bár az eseményeket nem minden czól és terv nélkül cso­
portosítják is, mégis az események összeköttetése nagyon
is laza és művészieden.
Egészen más elbeszélési módozatot követ János az ö
evangéliumában. Mindjárt a munka elején három esemény
van elősorolva, még pedig három egymásután következő
tesz Jézusról (I. 1 5 —2 7 ; 29— 34; 35— 36). Ha ezt a
három eseményt egymással összehasonlítjuk, azt tapasztal­
juk, hogy azok folytonosan emelkedő sorban vannak elő­
adva s arra czéloznak, hogy hová-tovább nagyobb érde­
keltséget keltsenek az olvasókban. Erre aztán ismét egy
három napbél álló cyklus következik. E cyklus mindenik
napján Jézus a maga személyének fenséges voltát nyilvá­
nítja, még pedig hová-tovább mindig megrázóbb és meg-
ragadóbb alakban. így az első napon előadja iró, hogy
Jézus, ki az előtt Simont soha sem látta, az első látásra
fölismeri őt s azonnal „kőszikládnak nevezi (I. 43.) A má­
sodik napon elmondja azt a bámulatra ragadó eseményt,
hogy Jézust teljességgel nem akadályozta a távolság Na-
tkanaölben az álnokság nélküli izraelitát fedezni fel. (I.
48—50.) A harmadik napon pedig az által akarja iré fo­
kozni az eddig tett benyomást, hogy a Iíánai menyegzőn
véghez vitt csoda által Jézusnak az anyagi világ felett való tel­
jes hatalmát tünteti föl. Az események ilynemű csoporto­
sításában nem kevésbhé érdekes az is, hogy a két hármas
cyklusbél egy új hármas csoportot alakit az iró az által,
hogy az első három napból az utolsón és az utolsó három­
hói a két első napon választatja ki Jézus által a tanítvá­
nyokat. Ugyancsak figyelemre méltó jelenség itt az is
hogy ezen iró, szemben a más hárommal, Jézus nyilvános
működését három egymásutáni paschka ünnepre terjeszti
ki. (II. 13; YI. 4 ; XIII. 1.)
Ily módon csoportosíthatnék a példák számát, de úgy
hiszem, ennyiből is világosan kitűnik, hogy mennyire rend­
szeresen kezd iró müvéhez s mennyire különbözik a há­
rom első evangélistától már csak azon rendszer által is,
melyet az események előadásában használ.
Nem hagyható figyelmen kívül azon különbség sem,
mely magában az e l b e s z é l é s e k m ó d j á b a n létezik
egyfelől János, másfelől a synoptikusoknál.
A synoptikusok czólja ugyanis, az eseményeket úgy
adui elő, a m int ők azokat látták vagy hallották. Még ott
sem tesznek semmi megjegyzést, hol nem tisztán történeti
tényt adnak elő, kivéve azt, hogy néhol a tényekben egyik
vagy másik ó-szővetségi proíetia betelését látják. Sőt bá­
mulatuknak és csodálkozásuknak vagy elragadtatásuknak
 80

m ég akkor sem adják semmi jelét, mikor a legcsodálato­ az alsó-rákosi egyházközség énekvezóri dijlevele megerősit-
sabb és legszokatlanabb tényeket beszélik el és Írják le. tetett.
Megjegyzéseikkel teljességgel nem igyekeznek nevelni azt Solymosi István udvarhely m. esperes felterjeszti a
a benyomást, melyet az elbeszélt eseményeknek kell létve- hideg-kuti leányegyházközségünk belső telkének állami isko­
hozniok az. olvasók lelkében. lai használatra átbocsátására vonatkozólag a kir. tanfelügye­
Nem igy van ám ez a negyedik evangéliumban. Já­ lővel kötött bérleti szerzödvényt. Némi módosítással megerő-
nos távolról sem elégszik meg az események objectiv le­ sittetett.
írásával. Ő nem teheti, hogy elbeszélései közé mindunta­ Az első magyar általános biztositó társaság a mult
lan be ne szőjje saját figyelmeztetéseit és megjegyzéseit is. évben eszközölt tömeges egyházi tüzbiztositások folytán be­
Például a Kánai menyegzőt elbeszélő tudósítás végére oda vett dijakból engedményezett százalékokról egybeállitott
te sz i: „Ezt a csodát tette Jézus előszór Kanaban, Galilea kimutatást 178 frt 70 kr. jutalék összeggel. Áttétetik szám­
városában, és ezzel megmutatta az ö dicsőségét." (II. 11.) vevőhöz, a biztosító egházmegyéink esperesei, tanodánk elöl­
Az első paschka ünnepen m ár sokan hittek Jézusban, járóságai s a püspöki vizsgálat alatt álló egyházközségeink fel­
de Jézus nem bízta magát réájok, mondja az iró, de mindjárt hivatnak az eszközölt tüzbiztositásokért fizetett dijak kimutatá­
hozzáteszi azon meggyőződését is, hogy ez azért történt, sa felküldésére stb.
m ert Jézus ismerte őket, mert Jézusnak nem volt szüksé­ Titkár előterjesztésére az egyházkerületi házipénztár
ge senkire, ki bizonyságot tenne az emberekről, mivelhogy — domestica — megalapítására adakozások gyűjtésével meg­
jól tudja vala, hogy mi lakozik az emberben. (II, 2 4 — bízottak felkóretnek az 1878 és 1879-ik évre kibocsátott
25.) Midőn továbbá arról tudósit iró, hogy Jézus az őt és még vissza nem küldött gyüjtőivek beküldésére.
követő sokaságot látva, igy szólott Filephez: „honnan ve­ Benkő János görgenyi esperes felküldi a görgény szt-
szünk kenyeret, hogy ezek egyenek?“ — siet azonnal hoz­ imrei egyházközség 599 frt tőkéje elhelyezését tárgyazólag
zátenni, hogy Jézus csak azért kérdezte, „hogy őt próbára közölt panaszra tett jelentését. A tett intózkodósek jóváha­
tegye, mert ő tudja vala, hogy mit kelljen cselekednie". gyó tudomásul vétetnek, az egyhmegye elöljáróságának fi­
(VI. 6.) Hasonlólag gyakran ad kifejezést iró azon meg­ gyelmébe ajánltatik, hogy jövőre a kiadandó nagyobb köl­
győződésének, miszerint Jézus jól tudta, hogy kik azok, csön-tőkék zálogjogi biztosítását no tegye az adós köteles­
kik nem hisznek benne és ki lesz az, ki őt el fogja árulni. ségére, hanem adós költségére maga eszközöltesse.
(VI. 64. 71.) Eöviden szólva, nagyon is világos, hogy
Írónk nagy súlyt fektet arra, hogy olvasóit a téves követ­ r. t.
keztetésektől megóvja s őket azon benyomás elfogadására
segítse, melyet elbeszéléseinek kelteniök kell. Ebből kifo­
lyólag egyszersmind az is kétségtelen bizonyos — a mi
A kolozsvári ev. ref. egyházközség képviseleti
egyébként még sok máshonnan is kitűnik — hogy Írónk­ közgyűléséből.
nak határozott czélja saját meggyőződését az események Kolozsvár, 1879. febr. 9.
elbeszélései közé szőnni; saját eszméit ügy akarja adni, Egyházmegyoi algondnok dr. Szőcs Emil elnöklete alatt
mint megtörtént tényeket, a minek eredménye aztán az, jelen van 36 képviselő.
hogy müvében Jézus életének színpada a földről az égbe Elnöklő algondnok előadja, hogy szeretve tisztelt fő­
van költöztetve. (I. 1 s köv.) gondnokunk m. Incze Mihály nagy betegségéből Vmóg telje­
y+ k.
sen nem üdülvén fel, kötelességének ismerte az ezen év
(Folytatása következik.)
január 26-án tartott egyh. tan. gyűlésnek 21 sz. a. hatá­
rozata értelmében e mai napra (febr. 9) kitűzött képv. köz­
gyűlést megtartani.
A z áll. igazgató-tanács r. gyűléséből. A gyűlés meleg üdvözlése után, elnök a tanácskozást
Kolozsváriit, 1879. febr, 9-ón egyházközségi életünk a múlt 1878-ik évi következő főbb
Jelen voltuk: főt. Nagy Péter püspök mint elnök, br. Bánffy mozzanatainak elősorelásával nyitja meg.
Dániel, Szász Béla, dr. Kolozsvári Sándor, Parádi Kálmán 1, A mi egyhközsógünk múlt évi anyagi állását ille­
ig. tanácsosok, számvevő, ügyvéd és titkár. ti, eln. örömmel registrálhatja, hogy minden kiadásainknak
Az ülésen kívül ellátott ügydarabok bejelentetvén tu­ magunk megszorítása tnólkül, eleget tehettünk.
domásul vétettek. Kötelendi jószágunkon egy, a viz által elborított nagy
Sylvester Domokos szebeni esperes felküldi a m. Pé- rét lecsapolási muukálntaira 1000 irtot fordíthattunk.
terfalva és m. Becze községekben magyar tannyelvű állami Fejérdi jószágunkon 140 írtra menő épület- és kéri*
iskola felállítását tárgyazólag kötött tervezetre azon egyház­ tés-javitási munkálatot tehettünk.
községeink nyilatkozait. A tervezett állami iskolák felállítá­ Kolozsvárit a „nagylábosház* épületein tetemes javí­
sa helyesléssel vétetett tudomásul az állami iskolai tanitás meg­ tásokat eszközöltünk.
kezdésével felekezeti iskoláink megszüntetése engedélyeztetett. A külső templom kántori szállásán nagymérvű újjá-
Az udvarhelyi egyházmegye tanácsa felterjesztésére alakitási munkálatokat hajtottunk végre.
Folytatás a mellékleten.
 81

;B^TMelléklet az „Érd. Prot. Közlöny“ 7. számához.

Harangjainkat az újabb kor vívmánya szerinti rend­ lamint a választott tisztviselők buzgalmára, úgy az egyh.
szer alapján tartós állapotba és könnyen kezelhetőkké ala­ közélet élénkítésére egyaránt jótékonyan hatnak:
kíttattuk. mondja ki a közgyűlés, miszerint
2. Egyházunk különböző alapjai nevelésére nagy mér­ „az eddigi gyakorlattól eltérőleg mostantól kezdve
tékben befolyt két nemes keblű, de már csak néhai hívünk, egyhközségünkhen úgy a jegyzői, mint a számvevői tisztet
u. m, Kovács Márton az egyszerű sorsú, de munkássága és 3— 3 évi időtartamra tölti be, a volt tisztviselők azonban
önként érthetőleg újra megváiaszthatók. *
jótékonysága által általánosan tisztelt földmives, a ki a
A közgyűlés a tett indítványt egész terjedelmében el­
külső és belső templomunk alapjának gyarapítására 1000-
fogadván, a jegyzőt ás számvevőt 3-3 évre választani ha­
1000 (2000) frtot, az ápoldai aggnők számára 1000 frtot
tározza.
♦és a belső templomunkban felállítandó új orgonára 100 frtot ha- Esperes bejelenti, hogy ügybuzgó és áldozatra kész
mányozott s igy összesen 3100 frt jótékony hagyomá­ egyhmegyei algondnokunk dr. Szőcs Emil a belső templom­
nyával az érez koporsónál is maradandóbb emléket emelt ban felállítandó új orgonára a köztudomásúlag egész élete
nevének. tartamára ígért 1 drb magyar aranyat ez évre is beszol­
Boldogemlékü László József pedig, ki a magyar szí­ gáltatta.
nészet első úttörői között”nemzeti nyelvünk művelésében s Eln. előterjeszti, hogy a keb. egyh. tan. a külső
-az igaz hazaflság élesztősében egykor oly kitűnő szerepet . templomunkban az építkezés teljes bevégzése és ez által a
viselt, végrendeletében összes vagyonának egyházunkat tette rósz acustica helyre hozása indokából az előmunkálati ter­
általános örökösévé. veket és költségvetéseket a kolozsmegyei kir, építészeti hi­
3. Örvendetes mozzanatként jelzi elnök azt is, hogy vatal által felülvizsgáltatva és helyesbítve, a két ajánlkozott
egyházunkban az új egyhker. iskolai rendszabályok á m. építőmester, u. m. Kerekes Márton és Hottner Ferdinánd
évben életbe lettek léptetve, s azok értelmében megalakult közül ez utóbbit terjeszti a közgyűlés elé, mint a ki a
isk. szék működését megkezdette ős dicséretes szorgalommal műszaki kivitelre a terv és költségvetés correctségét tekintve
folytatja. ajánlhatóbb és kéri, hogy a közgyűlés ez utóbbinak adja át
Továbbá iskoláink alapja nevelésére az ajánlkozott a jelzett építési munkálatokat.
egyh. tagok fáradozásai nyomán a segélygyüjtés lankadat- A közgyűlés az indokok feletti discussio után Hott­
•buzgalommal most is javában foly. ner Ferdinándot bízza meg az építéssel, úgy azonban, hogy
4. A jelzett Örvendetes események mellett azonban a vele kötendő szerződésbe az építés garantiájára vonatkozó­
azon szomorú körülményt is kénytelen elnök registrálni, hogy lag a Hottner kellő biztosítékainak lekötési feltétele is fel­
ügybuzgó számvevőnk, a kinek megbecsülhetetlen érdemei vétessék.
vannak számadásos ügyeink tisztázásában, Sípos Sámuel el­ Az ezek után előterjesztett 1879-ik évi köitségolő-
halálozott. irányzatunkból kiemeljük a következőket:
Végül egyhközsőgűnk anyagi ős szellemi javának fel­ I. Bevételeink a közpénztárnál 11.299 frt 95 kr.
virágzása kívánásával elnök azon óhaját hozza kapcsolatba, Kiadásaink 10.995 frt 74 kr.
vajha szeretve tisztelt főgondnokunk, mi előbb visszanyerve Készpénz m arad: 303 frt 20 A kr.
erejét, ogőssőgét, elnöki széket elfoglalhatnál 11. Nevelésalap bevételei: 4542 frt 73 kr.
Kiadások . . . . 4566 frt 62 kr.
Ez elnöki előterjesztés után esperes Szász Gerő Írás­ Hiány 23 frt 89 kr.
ban jelenti, hogy mindkét templomunkban különböző egy­ III. Árvái alap bevételei 772 frt 72 kr.
házi és városi jótókonyczélokra a m. évben 78 frt 88 kr Kiadásai . 572 frt — kr.
,perselypénz gyűlt be. Készpénz maradék 200 frt 72 kr.
Egyházunk jogi gondnoka dr. Jenei Victor egy in­ Szenvedő lege s s é g e k :
dítványt nyújt be az egyházunkban megüresedett jegyzői és Közalapnál:
co
o

19. frt
számvevői állásokra vonatkozólag, mely a következő: Nevelésinél: 2000 frt.
„tekintve, hogy érd. ref. egyházkerületünkben fenn- Összeg: 21.440 frt.
4116 törvényeink szerint, kivéve az u. n. cardinalis hivatal­ Ezek után eln. előadja, hogy a kisegítőnél levő 15
nokokat, a legtöbb egyh. tisztviselő névszerinti esperesek, ezer frt adósságunk kifizetésire nézve egyhkerüloti köz-fő­
-egyhmegyei jegyzők, keb. gondnokok, consistorok stb. nem jegyző nagyt. Szász. D. utján a bécsi osztr. magyar bank­
életfogytiglan, hanem csak meghatározott időtartamra szok­ tól jutányosabb, azaz 7 % kamat mellett 15.000 frt törlesz­
tak választani; tési kölcsönt eszközöltünk.
tekintve, hogy prot. egyhalkotmányunk szellemével is A jegyzői állomásra Herepei Gergely, a számvevőire
inkább ősszhangzó a tisztviselőknek meghatározott időrejvá- Kertész György kolozmegyei számvevő választatott meg ál­
lasztása; talános szótöbbséggel. Közli : Herepei Gergely .
tekintve, hogy a koronként ismétlődő választások, va­ __________ r. t.
 82
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A „Prot. egyh. és isk. Lap“ 6-dik számában
Brózik Titus elmélkedik a Social-demokratiáról, mint a mi­
volt világ mind általánosabbá váló kórtünetéről s az ellene
használt óyó intézkedésekről. Ezek között rátér XIII. Leó
januariusi encyklikájára, mely szerint „a hitujitók, a kik
a XVI. század óta megindították a kath. egyház ellenében
az őrült háborút — — elhintették a nép köze egyszers­
mind a vallástalanságot s vele a Sooial-democratia magyát.“
Az iró e vád ellenében históriai adatokat hoz föl a refor­
matio e l ő t t i idők socialisticus és communisticus mozza­
natairól; idézi, hogy a reformatio idején feltűnt ily törek­
véseket épen a reformátorok folytották el s végül tagadja,
hogy egyáltalán összeköttetésbe is lehetne a vallással eten*
dentiákat hozni, — mert akkor Mózes, Jézus is social-de-
mokraták volnának, amaz a tized, a peah, a 7-ik év tör-
vényositése, emez a Máté ld . 21-beli nyilatkozatáért. Éhez
képest máshol kell a baj gyökerét keresni és pedig az „ál­
talános elnyomatásban“, a nagy-ipar és tőke túlhatalmaso-
dásában, mivel szemben nincs eléggé gondoskodva a kis
iparosok és vagyontalanok szükségeinek kielégítéséről. Az
iró azt reméli, hogy ha a „magasak is megfontolják a kor
igényeit s féket tudnak vetni korlátlan vágyaiknak“ , e te­
kintetben is javulás fog elkövetkezni. (Boldog, a kit meg­
tart az ő hite .)
Ugyané számban foglaltatik Radácsi György székfog­
lalójának kezdete, melylyel sárospataki exegesoos kathedrá-
ját elfoglald, s melyben figyelemre méltó adalékokkal járul
a magyar theologiai irodalomtörténethez.
A külföldi egyház és iskola rovatát egy igen érdekes
levél első fele tölti be Király Páltól, a ki az 1876. évi
praehistoricus congressus alkalmából Budapesten megjelent 5
franczia kálvinista látogatását most visszaadván, a francziaor-
szági ref. egyházi életet élénk képben tünteti elénk.
* mi alaponálló felekezet és árnyalat, mely a testvári közele­
* *
A „Prot. Hetilap“ 5-ik számában S— s. bevégzi
Gondolatait demestikánkról, melyekről egy múlt alkalommal
már megemlékezénk. Most, befejezésül, a domestika megál­
lapításának azt a lehetőségét veszi szemügyre, hogy a fe­
dezet az állam által szolgáltassák ki. Ehoz, azonban, sem­
mi fiduciája nincs s legkevésbbé addig, mig a clerlcalis ja­
vak nem secularisaltatnak — a névszerü vallási jog­
egyenlőség gunyjaként állítva oda azt a tényt, hogy „mig
az állam kegyéből egyetlen főpap saját személyére egy mil­
lió forint évi jövedelemmel rendelkezik, addig 3 millió pro­
testánsnak egyházi-iskolái czélokra 90 ezer frt kegyelem
morzsát ad évenként és még ebből is 5 % kincstári illeté­
ket levon s ez összegből egy lélekre esik 3, mond három
ltrajczárl“ — úgy hogy Olaszország, e majdnem tisztán
katholikus ország, szánalommal tekinthet reánk. A mi az
iró saját tervét illeti, czélszerünek tartaná a papi és ta ­
nítói fizetések szabályozását 1500— 1200— 1000 és 800
illetőleg 800— 700—6 0 0 —500 irtokban, s ez összegek ará­
nyosan kivetve, az állami adóval lennének, a polgári ha­
tóság segélye mellett, fölhajtandók és a domestica cassába1
beszolgáltatandók. Ez összegeket gyarapítaná a közadakozás
utján begyülendő pénz ; továbbá az egyházak sogóly-pénz-
tára (gyarapitva a kölcsönös tűzkár-biztositás jövedelméből);
az államsegély — mindé jövedelmek az egyházakra leven
fordítandók, mig a tanodák külön, helyi erőkkel volnának
fenntartandók, kivéve az egy közős egyetemet. A rendes-
gyámpénztárak egyházkerületenként volnának egyesitendők
— — s a többit az idő, a központi igazgató-tanács és a
kölcsönös türelem és szeretet fogja — ha küzdelmek árán
is — meghozni.
Ugyané lap 6-dik száma A magyar prot. egyetem
kérdését kezdi fejtegetni, de ismertetésünkkel be kell vár­
nunk a czikk befojeztét. Egy másik, de szintén bevégzetlen
czikkben B. J. XIII. Leó ő szentségéről és a socialisták-
ról elmélkedik, — Menyhárt J. pedig folytatja már emlí­
tett polemicus czikkót.
külföldi szemle .
Több mint harmincz éve, hogy Angliában, azon kisebb-
nagyobb vallásos egyesületek közt, melyek a protestáns á r­
nyalatok kosmopolitistikus törekvéseit a közös feladat gó-
czába tömöritni voltak hivatva, megalakult azok legnagyob­
bika, legáltalánosabbika, az e v a n g é l i u m i s z ö v e t s é g
is. Azon hat conferenţia, melyet eddigelő tartott, a követ­
kező volt: a londoni (1846), a párizsi (1855). a berlini
(1857), a genfi (1861), amsterdami (1867), és a new-yorki
(1873). Most, végül, az evangéliumi szövetség svájczi ága
B a s e l b e n készül megtartani a hetedik, s ez idő szerint
felette foutosnak ígérkező conferentiát, még pedig ez óv au­
gusztus 31-dikétől, szetember 7-ikéig. A találkozás nem bir
hivatalos jelleggel, s részt vehet benne minden evangéliu­
dés szükségét érzi, s a nehéz viszonyok közepette föl birja
fogni az érdekek, czélok és kötelmek közösségét, mely a kü­
lönböző fractiokat kölcsönös támogatására, tapasztalataik,
nézeteik kicserélésére utalja. Állani fog pedig a programm,
egyrészt felolvasásokból, délelőttiekből s délutániakból, melyek
közül amazok az elméleti tanulmányoknak, ezek pedig a gya­
korlati kérdések megbeszélésére lesznek szánva. Ezeken kívül
a hétfő napon jelentések fognak fölolvastatni, egyes protestáns
országok vallási állapotairól, továbbá egyházi beszédek tartatnak
különböző nyelven, magán-jellegii összejövetelekről lesz gon­
doskodva, épületes eszmecserék czóljából, sőt különleges ó-;
bajok meghallgatására is lehetőleg idő fog szakittatni. A
részt venni kívánók a központi bizottság által jelentkezésre
szólittatnak felv s egyszersmind azok is, kik magánházak­
ban kívánnának elszállásoltad. A mi a speciális jelentés-
tételeket illeti, erre nézve kilencz helyről történt már in­
tézkedés. Magát Svájczot dr. G ü d e r fogja képviselni (Bern«»
bői); továbbá Németországot dr. Cr emei * (Greifswaldból)
Erancziaországot B á b u t (Nimesből), Angliát B l i g h , Né­
 83
metalföldet dr. O o s t e r z e e (Utrechtből), Amerikát dr.
S c h a f f (New-Yorkból), Ausztriát dr. T a r d y (Bécsből)
Skandináviát dr. S c h e e 1e (Upsalaból) s Oroszországot
B ú s eb (Szt.-Pétervárról). Értekezőkül is többen ajánlkoz­
t a k; köztük P r e s s e n s ó „A sajtó befolyásáról*, S t e i n *
b e i l „A modern ipari munkások iránti kötelességeinkről“,
W a o h „A keresztyénség és modern társadalom“-ról, Őrei -
l i „Az apostolok evangéliumának változhatlanságáról“ stb.
fognak beszélni. Készünkről üdvözöljük az evangéliumi
szövetség nagy érdekű vállalkozását, hogy a protestantis-
must, melynek főjellemvonása az individuális függetlenség,
nem engedi szétforgácsolódni, de módot bir találni a szét­
futó irányzatok eompact egységesitésére, nemzetközi intéz­
mények s humánus eszmék alapján; másfelől azonban nem
titkolhatjuk el abbeli vágyunkat, hogy Magyarország, mely
erős protestantismussal rendelkezik, valahára független ál­
lamiságát megillető önállósággal vehessen részt e mozgal­
makban, s ne tárgyaltassék csak „en passant“ Ausztria
melleti, ha ugyan egészen ki nem feledtetik, mint a hogy
ezt az evangéliumi szövetség központi bizottságának fölhí­
vásában vagyunk kénytelenek tapasztalni, hol mi is Ausz­
triába vagyunk beleértve* Enyhíti különben e tény fölötti
megütközésünket azon körülmény, hogy mig egyfelől az idő,
rövidsége is megköveteli á legszigorúbb reductiot, másfelől
az intézkedő lépések mangán utón és jelentkezés által
történvén — magunkat séin épen méltatlanul érhet e rész­
ben a mulasztás és ignorálás vádja. Megjegyezzük egyéb­
ránt, hogy Tardy, ki Ausztriát képviselendő a monarchia
mindkét felét illető részletes jelentéstétel terhet vállalván
magára, hónátársaink közül többekkel, s köztük lapunk szer-
kééztőjével is érintkezésbe tette magát a szükséges adatok
beszerzése végett* az erdélyrészi protestáns egyházi Állapo­
tokat illetőleg, beleértve az Összes lélekszám, az egyházme­
gyék, egyházközségek, oskolák és áttérések statisticai ki* ’
mutatását is. Magától értetődik, hogy a conferontia tárgya­
lásaira, annak idején vissza fogunk térni.
Mig azonban Basel ily módon a protestáns eszme
universalis jelentőségének egy oly ünnepnapját készül meg­
ülni, mely évkönyveiben bizonyára feledhetetlen emlékként
lesz megőrizve, másfelől őszinte reszt vesz azon férfiú gyá­
szában is, ki áldásos élete egy részét falai között töltötte
s szentelte a tudományoknak. A meghalt hírneves tübin­
gai tanárt, dr. Beckét értjük, kiben a nemet protestantis-
mus, mint kiváló iheologusban, nagy veszteséget szenvedett.
Közlünk itt nehány adatot tanulságos életéből. Beck 1804
febr. 22-dikón született Balingenben, nem messze a festői
Hohenzollorn kastélytól. Már mint gyermek az egyházi pá­
lyára lön szüléitől szánva, s előbb az Urachi kis, s később
a Tübingai nagyobb papnöveldében szerezte meg széles tu­
dományának alapját, Betegessége miatt nem folytathatta az
akadémiai cursust, s megsokalván a tudományos könyvek
száraz értelmezését, a szentirás feletti közvetlen elmélke­
désekre adta m^gát. Ily körülmények közt választatott lel­
késszé 1827-ben Waldthann község által, melynek lakói oly
vadak voltak, hogy hivatalbéli elődjének szokása volt töltött
puskával fegyverkezve jelenni meg a szószéken. Képzelhető,
minő helyzete lehetett itt az ifjú lelkésznek, ki csupán lel­
ki fegyverekkel volt ellátva, melyeknek hatása azonban nem
volt sikertelen. 1829-ben Mergentheimba jővén át, itt újra
a fanaticus katholikus papokkal, s egy világias nagy úrral
gyűlt meg a baja. E militans jellegű szerepléseiből nyerte
azon függetlenségi érzetet, mely a későbbi tanárt megkü­
lönböztető. Irodalmi működését a rómaiakhoz irt újszövet­
ségi levél feletti tanulmányával kezdó meg, melyet 1833-ban
tett közzé. Különösen magára vonta a figyelmet a Strauss
„Jézus életének“ megjelenése után fölébredt tudományos
harezban való részvételével. Ennek következtében hivatott
meg 1836-ban a Baseli dogmaticai tanszékre, a híres de
Wette túlságosan negatív befolyásának ellensúlyozása czól-
jából. Itteni tartózkodásának gyümölcsei a „Bevezetés a ke­
resztyén tanrendszerbe“ (1838) czimü munka s Dogmati­
kájának („A keresztyén tan logicája“) első kötete (1841.)
Mint legtöbb autodidakta, Beck is sok makacssággal védte
különleges, s nem ritkán túlságosan exclusiv álláspontjait,
s ez volt oka, hogy nemsokára szakítva a Baseli missio-bi-
zsttsnggal, melynek rendszerét nem helyeselte, meghívást
fogadott el a Tübingai tanszékhez, melyre nézve épen com-
promissum jött létre az orthodox theologusok és dr. Baur
között. Amazok tudniillik a Baur által fölkeltett hyperkri-
tikai áramlatok visszanyomására kerestek alkalmas férfit,
mig Baur csak oly versenytársat óhajtott maga mellé, ki
Würtemberg pietista cotteriáitól független leend. Mondják,
hogy Baur az által vélte kijátszhatni ellenfeleit, hogy maga
irányozta figyelműket aion emberre, kit előtte mint közön­
séges dunai parasztot, mint egy keresztyén Alcestist fes­
tettek le. Nem sejtette az ólestollu kritikus, hogy egy na­
pon hallgatósága jelentékenyen meg fog apadni, a szerény
theósoph javára. Tübingai tartózkodása alatt, 1843 óta, él­
te Beck irodalmi tevékenységének fénykorát. Egymásután
adta ki „A bibliai psychologia alapvonalait“ (1843 és 1862)
„A. keresztyén tan vázlatát“ (1862 óta, népszerű kiadás),
továbbá „Kerosztyén beszédeit“, melyeket mint szolgálattevő
pap mondott, s melyek hangja inkább értekező. 1859-bon
összegyűjtött tapasztalatait levélalakban tette közzé, ily
czimmel: „írott gondolatok a keresztyén élet és evangéli­
umi papság körül.“ Előadásait kezdetben kevesen látogat­
ták, de lassanként száz meg száz idegen hallgatót vonzott
Tübingába. Egy porosz-ellenes beszédért nemeslevelet is
nyert végre, melyet azonban sohsem használt. A kis egye­
temi város büszke volt „prófétájára“, s tiszteletét annyira
vitte, hogy arczképét söröskancsókra, pipákra festette, s
1877-ben félszázados jubileumát nagy ünnepélyességgel tar­
totta fel Beck egessége azonban, mely sohsem állt igen jó
lábon, az utóbbi tiz-tizenöt óv alatt nagy rázkódásokat szen­
vedett s 1876 tavaszán a legveszedelmesebb válságponton
állott. Múlt ősszel végre bizonyos ünnepélyességgel jelenté
ki, hogy azon idegen tanulók, kik őt még hallgatni akar«
nák, jól teszik, ha nem halasztják el ebbeli szándékukat.
„A gyümölcs érett, mondogató, nem sokára le fog hullni.“
Lelke azonban erős volt, s még halála előtt tiz nappal is

praelegált, s előtte való napon ablakából üdvözlé elmenő
barátait. Deczember 28-án szólitá őt a Ur magához, s az
év utolsóelőtti napján teinettetett el nagy részvét mellett.
Olvasóink közül sokan lehetnek, kik hallgatták tudománytól
s szeretettől áradó előadásait, s azok bizonyára szívesen
fogják venni ez emlékeztető sorokat.
E C Y H Á Z I É S IS K O L A I H ÍR E K .
Kolozsvár, 1879 febr. 14.
— Papi üzérkedés kegyes czólra. Amerikában egy
katholikus pap, névszerint Purcell, Cincinnatii érsek, különös
módját találta fel az egyházi vagyonok növesztésének. Ban­
kárrá lett ugyanis egyháza javáia s híveitől pénzbeli leté-
teményeket fogadott el, igen csekély kamatra, melyeket az­
tán ő maga annál gyümölcsözőbben tudott elhelyezni, hogy
— s ez mentségére legyen mondva — iskolák, templomok,
s menhelyek alapítására használja fel. Ily módon mintegy
két millió dollárt (10 millió frank) gyűjtött, s talán még
tovább is folytatná gazdálkodását, ha a hitelezők nyugtalan­
kodni nem kezdenének pénzök liovaforditását illetőleg, a mi
nem is csoda, oly időben, a midőn minUnben, s még
talán egy érsekben is lehet kételkedni.
— A W olfenbütteli könyvtár egyike Németország
legszebb gyűjteményeinek, s a Braunschweigi herczegek ál­
tal alapittatott s tartatott fenn. Számos kéziratot, evange-
iumot, misét tartalmaz, továbbá töredékeket Ulfilas goth
biblia fordításából, a calochesis theobiscá-t, Otfried-től, Au­
gustinus, Jeromos, Orosius, Rábán Maur kéziratban maradt
munkáit, Tours-i Bérengar értekezését az úrvacsoráról, az
augsburgi Confessio apológiáját, Spalatintól sajátkezüieg Ír­
va s Melanchton jegyzeteitől kisérve. A gazdag választékú
nyomtatott könyvek közül emlitésre méltó azon biblia, me­
lyet Luther használt fordításában, s jegyzetekkel irt be
és több nagybecsű mii a XVI. és XVII-dik század tlieo-
logiai irodalmából. Mindé becses emlékek pedig egy roska­
tag faházban vannak elhelyezve, udvarán istállóval és ta ­
karmány-raktárral, úgy hogy egy véletlenül kiüthető tűz­
vésznek a roppant kincsek meníhetlen áldozatául esnének.
— E gy pap, ki hallgatóit őrültté teszi. Különös
eset adta elő magát Olaszország Verzeguis nevű kis falujá­
ban, a Tagliamento jobb partján, pár nap előtt. Nevezett
helyen ugyanis, egy hó óta, mintegy harmincz ifjú leányt
„szállott meg a gonosz", egy olasz lap elbeszélése szerint.
Ezek összegyűlnek, egyik a kakas kukorikolását utánozza,
a másik nyávog, a harmadik ugat, s mindannyian ordíta­
nak, hahotáznak, arczaikat fintorgatják s átkozzák a papo­
kat, kik nem képesek őket meggyógyitni, s testűkből az ör­
dögöt kiűzni. Hatósági nyomozás rendeltetvén el, kitűnt,
hogy az utolsó böjtön egy jezsuita atya prédikált Verze-
guisban, s szavai, melyekkel a pokol gyötrelmeit, s az ör­
dög félelmét festette, akkora benyomást tottek a szegény
tudatlan parasztokra, hogy fejők megzavarodott bele.
— Vll-ik közlemény a zsoboki templom építés ja ­
vára begyölt adományokról. M. L es z a i F e r e n c z űr mutatást a templom építéshez szükséges faanyagokról bemu­
ivén: Főt. Nagy Péter, ev. ref. püspök úr 20 írt. Ko­ tattam s megígérte, hogy veled consultálván rendelkezni fog*
lozsvárit, 1879. febr. 12. A templom épitő bizottság. i A pónzgyüjtést még nem végezte be.
Nyomatott Stein János m. kiv. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betüivelKoiozsvárt.
84
— Tanffer Ferencz úrnak, egyik legjobb hitelű,
kereskedőnknek, lapunk mai számához mellékelt M a g és
n ö v é n y á r j e g y z é k é t olvasóink figyelmébe ajánljuk.
A főtiszt, püspök úr a következő körözvé-
nyeket bocsátotta ki:
Tudásúi és megtartásúi.
103— 2879. Vallás és közok atásügyi m. kii\ minis-
ter úr o nagyméltósága 32889/1878. egy előfordult eset
indokából ezt rendeli: azon esetekben, melyekben a holt­
testet, eltemetée végett, más egyházközségbe szállítják, min­
denkor a halálozás történtének helyét kell irányadóul venni,
s ehez képest az anyakönyvvezetők az egyházaikban előfor­
duló halálozási eseteket még akkor is kötelességüknek tar t-
sák az anyakönyvbe bejegyezni, ha a holttest más egyhá z-
községbe szállittatik, eltemetés végett. Ezen utóbbi tény a z
anyakönyv „Jegyzet" rovatában megjegyzendő, s erről a
temetés teljesítésére hivatott lelkész eleve értesítendő; meg-
jegyeztetvén, hogy ugyanezen eljárási mód követendő a szü­
lét ési bejegyzéseket illetőleg is.
Köröztetnek.
82— 1879. M a r o s i egyházmegyénkben a
me z ő - k ö v e s d i iskolatanitói állomás. Javadalma: 177 véka
búza; 79 véka zab; 4V2 öl fa; 10 frt 50 kr. tandíj; egy
nógyvékás luezernásnak való föld; továbbá 52 vékás férő-
jü szántó, különböző határ részletekben, melyet a tanító magjává
az egyháztagok miveinek meg; 8 szekér szénára valói
kaszáló; három szekér szénára való helyet az egyháztagok
kaszálnak és hordanak be. Pályázati határnap márczius 15-
ike. Folyamodványok t. Vályi Pál, esperes aához Nyárád-Szt.-
Benedekre (u. p. Ákosfalva) küldendők.
130— 1879. K t i k ü l l ő i e g y h á z m e g y é n k b e n a
b o l d o g f a l v i lévita állomás. Javadalma: 300 o. ó. frt.
Pályázati határnap márczius 15-ike. Folyamodványok t. Be­
nedek Ferencz aához Haraglábra (u. p. D.-Szt-Márton) kül­
dendők.
137— 1879. D é s i egyházmegyénkben az egyesült
m . - m a c s k á s i és b u r j á n o s - ó - b u d a i lelkészi állomás.
Javadalma : M a c s k á s o n 64 kisvéka búza; 64 kisvéka zab;
34 szekér fa —• az egyháztagok viszik be — ; 6 frt 5 0
kr és az összes canonicuin jövedelme: 54 frt 85 kr. 2
holdat az egyházközség szánt; 8 szekér szénát termő szé­
nafüvet az egyhközseg mivel. Pénzre számítva az összes jöve­
delem : 271 frt 35 krt tesz. Tisztességes papi lakás és kert.
A mig a tervbe vett állami iskola létre jönne, köteles taníta­
ni 20—22 tanköteles gyermeket, kik a tanításért külön fizet*
nek. B u r j á n o s - Ó- Budá n: addig mig az 1706-ik számú
mltgs igazgatótanácsi rendeletnek eleget tesznek — pénz­
re számítva: — elegybúza, zab. pénz és fa 68 frt 30 kr;
a diósi nafcáron levő canonica portio jövedelme: 94 frt 42
kr ; tenyeres és marhás munka tétel: 7 frt 10 k r ; össze­
sen : 172 frt 72 kr. A két egyházban összesen: 443 frt
72 kr. Gazdáskodni szükséges. Egyik vasárnap egy, a má­
sikon más egyházközségben köteles a lelkész szolgálni. Az
egyházak egymástól fél órára vannak, Pályázati határnap
márczius 9-dike. Folyamodványok t. Nagy Lajos esperes
aához Dobokára (u. p. Válaszút) küldendők.
Kolozsvár, február 5. 1879.
A szerkesztő postája.
G y a r m a t h i Z s i g m o n d n a k , B . - H u n y a d . A ki­
IX. éyfolyam. Kolozsvárt, Februárius 28. 1879. 8. szám

M effjelenik Kiadó-hivatal:
minden vasárnap erdélyi Stein János könyvkereske­
dése, hová az előfizetési­
<§zerkesztVségl szállás. pénzek legczélsze rübben pos­
b.-farkasutcza 16» sz. hova tautalvány nyal küldendők.
a lap szellemi részét illető
közlemények czimzendők. Előfizetési á r:
Egész évre 6 f r t , félévre 3
Kéziratok nem adatnak vissza. írt., évnegyedre! frt 50 ki\
E G Y H Á Z I ÉS IS K O L A I H E T IL A P .

L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S L A P T U L A JD O N O S : S Z Í S Z I D O I T X lO lS O S .

Hangzik a panasz híveinknek a templom irán­

T a rta lo m : Böjtre. — A negyedik evangélium, összehason­ ti közönyössége fölött, mert ásitoznak az üres pa­
lítva a más három evangéliummal. Újszövetségi tanulmány, y — k.
Az áll. ig.tanács r. gyűléséből, r. t. — Egyházi lapok szemléje. —
dok mifelénk, mert az Urnák terített asztala hiá-
I r o d a l m i s z e m l e : (Religion. und Kunst. von dr. Gustav Portig ban vár vendégeire, mert a vallás-erkölcsi élet irán­
Erster Theil ; Iserlohn 1 8 79 / — T ó roza: Egy szép lélek vallomásai.
ti hidegség mind jobban terjed, mert a vadházassá­
(Folyt.) — Egy barát halálára. X. — Egyházi és iskolai hirek. —
Kiadó hirdetése. — gok, törvénytelen szülőitek száma egyre nő s az
egyháznak régi patriarchalis tekintélye fogyton fogy.
De vajon a gondunkra bízott hívek e lejtőre
térülésében s e miatt emelt panaszainkban nem
rejlik-e önmagunk ellen is a vád fullánkja, mert,
B ö j t r e .
avagy, ha a nyáj eltéved s szétszóródik, nem a pász­
tor-e a hibás ? A telt és hiterős szivből fakadó pre-
Bár a böjt vallásunk rendszerébe sehogy bele
dikáczió hallgatóit is megtalálja s a szeretettel osz­
nem illik: az a közösség, melyben mi, protestán­
tott agape vendégek nélkül nem szűkölködik. Vajon,
sokul, a társadalmi ólet minden mozzanatával foly­
ton érezzük magnnkat, bizonyos tekintetben szintén h a az erkölcsök iránti hidegség terjed, résen áll­
fontos időszakká teszi ránk nézve is a böjti napo­ tunk-e, a midőn az első megtántorodás alkalmával
nekünk kell vala értő szemekkel felfedezni a bajt és
kat s legalább is komoly elmélkedésre int bennün­
veszélyt csirájában, hogy intő, tanácsadó figyelmez­
ket is, a vigasság hetei után kővetkező időszakban.
tetéssel megelőzzük, a minek bekövetkeztét előre lát­
El is mondjuk szokásos praedikácziénkat, szi­
hatók s biztosra megjósolhaték! Vajon ismerjük-e
vére kötvén híveinknek, hogy, ha nem is külső ve­
minden hívünket gyerekkori fejlődésétől kezdve, meg­
zetéssel, testi sanyargatásokkal, de annál inkább ben­
figyelve jó és rósz hajlandóságait, hogy azokat se­
ső megigazulással, a magunkba szállás öntörvényű-
gítve, ezeket nyesegetve, ne csak útját Alijuk a be­
tásával tegyünk különbséget az egymásra következő
következhető szerencsétlenségeknek, hanem oly lelki
hetek között, mert hitünk nem tiltja ugyan a tisz­
viszonyt is teremthessünk magunk és egyházunk
ta, ártatlan örömöket, de megköveteli az élet ko­
leendő tagjai közt, a mely a szellemi és erkölcsi
molyságának megfelelő elmélkedést, az önhirálaton
fölény tekintélyének biztos alapja lehessen ?! Mert
alapuló Ítélethozatalt s as ebből következő javu­
hisz, mi pásztorok vagyunk curatorai az ecclesiának
lást is.
s a cura pastoralis nélkül hogyan válhatnánk való­
Ám, ha mi papokul annyi — ós annyiszor — ban azokká?
sokszor szószerinti ismételve — adjuk meg e taní­ Hangzik a panasz egyházaink vagyoni szűkös­
tást hallgatóinknak — egyszer talán magunk is sége fölött, mert terhes az adó és bátrálékban ma­
'meghallgathatunk egy böjti predikácziót, mely a rad, mert az egyház fekvői bitangjában kezeltetnek,
m i farsangunkra következő vezeklés tételeit tárja mert a tőkék apadnak s midőn jő az iskola vagy
szemünk elé. Azért nem szükség, hogy híveink is templom javításának vagy építésének ideje, sem a
meghallják e leczkót s elég, ha mi papokul, tudo­ fölgyült kamathátrálók, sem a tőke nem áll az ec*
mást veszünk felőle. clesia kész rendelkezésére, vagy viszályba, pörbe

kell az eg'yháznak keverednie saját híveivel, kik igen
könnyen vélnek az által segíthetni magukon, hogy
aversioval fenyegetnek, vagy legalább is föloldva óre-
zik magokat az egyház iránti hűség alól s hideg
közönyösökké, sőt ellenségeivé válnak saját nevelő-
anyjoknak. De hát rendben, de igazán rendben t a ­
lálta-e a visitatio mindig egyházunk vagyoni ügyeit,
számadásait ? Vitettük-e gondnokunkkal pontosan, de
igazán tételről-tételre a valóságnak megfelelően a
pénztári naplókat s nem azért maradt-e adónk hát-
rálékban, mert az egész számadás egy-két héttel
a visitatio előtt készült el? Volt-e gondunk, hogy
az egyház kiadott tőkéi szabályszerű (nyomtatott for­
mulare szerint) kötelezvények mellett helyeztessenek
el s a jelzálogi biztosítást azonnal és lelkiösmere-
tesen végrehajtottuk-e? Vagy pedig kieszeltük a
törvény kibúvó ajtaját, hogy száz forinton alóli köl­
csönök telekkönyvezés nélkül is adhatók-vehetők s
igy egy csomó egyháztag „fizető“ (?) kezessége mel­
lett kölcsönös haszonra és használatra engedtük szét­
osztatni a tőkéket, igy magunk készítve elő a biz­
tosra bekövetkezendő zavart, viszályt, aversiot s az
egyház anyagi romlását. Nézzünk csak bele — igy
a böjti vezeklés idején — mindenikünk az ecclesia
ládába, egész fenékig s Ítéljük meg benne a rendet
(rendetlenséget .) s ez által magunkat . . És
TARCZA.
Egy szép lélek vallomásai.
( F o ly t a t á s .)
Ő ennek feltüntetésére egy szép sort állított össze,
s ellenállhatatlanul úgy éreztem, midőn ezt előttem fejteget­
te, hogy itt mintegy hasonlatban az erkölcsi képzést lá­
tom magam előtt. Miután gondolataimat előtte nyilvánitám,
folytatá: önnek teljesen igaza van, s mi ebből átlátjuk, hogy
nem helyes azoknak eljárása, a kik csupán magánosán ön­
magokba zárkozottan az erkölcsi éjzésen csüngenek; s még
inkább úgy találjuk, hogy kinek szelleme az erkölcsi mű­
veltségre törekszik, igaz okkal fejleszti egyszersmind fino­
mabb érzéklő tehetségét is, nehogy azon veszélybe jusson,
hogy erkölcsi magaslatából lesikamoljek az által, hogy áten­
gedi magát a fegyelmezetlen képzelem ingoreinek és azon
helyzetbe jut, hogy izetlen sallangokon vagy még valami
rosszabban talált elvezet által lealacsonyítja a maga nemesb
természetét.
Nem gyanúsítani őt, hogy reám czéloz, de találva
ereztem magam, midőn arra visszagondolék, hogy azon da-
86
megalapítottuk“e magunk, a hívek és az egyház kö­
zött annyira a morális kötelékeket, hogy a bivek
dolga a papé s a pap dolga a híveké és az egyház
dolga mind a papé, mind a híveké gyanánt tekintes­
sék közösen és kölcsönösen, hogy öröme teljék a ta ­
goknak abban, hogy az egyházi fekvők legyenek a
legjobb k arb an ; gyümölcs-oskolája és gyümölcsöse
sérthetetlen, mert a pap és tanító minden ecclesia-
tag számára segédkezett a gyümölcs-kert berendezésé­
nél s mert ép6n ezeknek köszönhetik a hívek, hogy
magok is élvezeti és jövedelmi forráshoz ju to tta k !
Hogy elmondhassák a tagok, hogy papunk nemcsak
a templomban áll (a szószék magasságához mérve)
öt-liat lépcsőuyivel felettünk, hanem a gyakorlati
élet mezején is lássák, mint példány-gazdát, hiv sá­
fárt (magának és egyháznak), politikai és igazság­
ügyi kérdésekben bölcs és igazságos tanácsadót ma­
guk előtt, a kinek szavát aztán akkor is érdemes
meghallgatni, a midőn az egyház szükségeinek fe­
dezésére hivó szóval kór.
És, ha a mai generatio — mint a magunk
mentségére könnyen elhitetjük magunkkal — már
túl van azon, hogy ily szempontból czéltudatosau
alakíttassák, vezettessék: nincs-e kezünkben a jövő
generatio alakításának legbiztosabb fogantyúja: az
iskola?! íme, az új tanterv nemcsak a vallás-tani-
tást teszi az iskolában a pap kötelességévé, hanem
lók közt, a melyekben épülést találtam, néhány izetlen is
lehetett., hugy azok a kis képók, melyek az én szellemi kép­
zeteimhez tapadtak, aligha nagybátyám előtt tetszésben ré­
szesültek volna.
Fiié ez idő alatt gyakran időzött a könyvtárban, s
most már engem ebbe is bevezetett. Bámultuk a könyvek
választékát s ezen kívül azoknak nagy számát. Azok azzal
a kitűnő érzékkel voltak egybegyűjtve: mert csaknem csu­
pán olyanokat lehetett abban találni, a melyek minket yí-
iágos ismeretre vezetnek, vagy megmutatják előttünk a he­
lyes rendet, a melyek nekünk a legjobb tananyagot szol­
gáltatják, vagy minket szellemünk egységéről győznek meg.
Én életemben végtelenül sokat olvastam, s némely tu ­
domány-körökben csaknem egyetlen könyv sem volt előttem
ismeretlen, annál kellemesebb volt reám nézve itt az egész­
nek átnézetéről beszélni s észrevenni ott a hézagokat, a
hol eddig csak korlátolt bonyodalmat, vagy végnélktili terje­
delmet láttam.
Ugyanekkor ismerkedtünk meg egy igen érdekes hall­
gatag férfiúval. Orvos és természettudós volt s úgy látszott;,
hogy inkább a ház védisteneihez, mint lakóihoz tartozik.
Megmutatá nekünk a természettani gyűjteményt, a mely
miként a könyvtár zárt üvegszekrényekben egyszersmind a
szoba falait ékité s a tért szépité, a nélkül, hogy azt
szűkítette volna. Itt Örömmel emlékezem vissza ifjú korom-

az ismétlő iskolát különös gondozásába is ajánlja,
óhajtanáénak nyilvánítván, hogy itt „legalább“ egy
tantárgyat (többet is szabad) mi papokul tanítsunk,
ez úton úgy szólván teljesen kezünkbe adatván az
alkalom és mód a jövő egyházának tervszerű ido-
mitására. H át % községi és ifjúsági könyvtárak, a
hosszú téli esték rendszeres összejövetelei, közérdekű
és közhasznú tárgyak és kérdések megbeszélése, föl­
derítése, együttes olvasás és fölvilágositó vitázás, a
gyakorlati életnek szükségei megvilágositva az isme­
retek lámpájával s — ismét és ismét visszatérve
böjti praedikácziónk textusára: az erkölcsi és lel­
ki kötelékek ez utón való megszilárdítása pap és
hívei között — nem mind megannyi hathatós biz-
tositék-e a fölserdülő új öltőknek a Krisztus anya-
szentegyházába való bevezetésére, az élet, a templom
és. az iskola á ltal? !
Mert meg vagyon írv a : „Én vagyok ama jó
pásztor és esmérem az én juhaimat és esmértetem
én is azoktól. A mint esmér engem az Atya, én
is ésmérem az Atyát és az ón életemet adom a
juhokért“ —
Ámen.
ra, s több tárgyat mutatók meg atyámnak, melyeket ő előbb
az Ő még alig eszmélő beteg gyermekének ágyához vitt va-
la. Ez alkalommal az orvos ép oly kevéssé titkolta el, mint
ezutáni társalgásainkban, hogy ő vallásos érzelmek iránti
szándékkal közeledik hozzám, s felette dicsérte a mellett
nagybátyámat vallás-türelme s minden olyannak becslése
miatt, a mi az emberi természet becsét és egységét bizo­
nyítja és gyarapítja, csak természetesen minden más em­
bertől is ezt kívánja és semmit sem szokott ép annyira,
mint az egyéni balvéleményt és kizárólagos korlátoltságot
hibáztatni és kerülni.
Nővérem esküvője éta öröm sugárza nagybátyám sze­
meiből, és többször beszélt velem a felől, hogy mit fog ten-
.ni nővérem s gyermekei érdekében. Szép birtokai voltak,
melyekben maga gazdálkodott, s melyekről azt Ilivé, hogy
unokaöcsének a legjobb karban adhatja által. Azon kis
jószágot illetőleg, a melyen mi valánk, a mint látszott, kü­
lönös gondolatokat ápol: én azt — monda — csak egy
embernek fogom hagyni, a ki tudja azt fölismerni, becsül­
ni és élvezni, a mit az tartalmaz, s a ki belátja, hogy egy
gazdag és előkelő egyénnek mily nagy oka van, különösen
Némethonban valami mintaszerűt létesíteni.
Már lassanként a vendégek igen nagy része olvonúlt;
távozásra készülőnk, s azt hívők, hogy az ünnepélyességnek
utolsó jelenetét már megértük, midőn nagybátyám azon
87
A negyedik evangélium összehasonlítva a más
három evangéliummal.
Uj s zövet ségi t a n u l má n y .
( 'F o ly t a t á s ;.
A negyedik evangéliumban egész más légkörben érez­
zük magunkat, egészen más bölcsészeti fogalmakkal ta­
lálkozunk, mint a más három evangéliumban. Mig itt na­
gyobb részint z s i d ó s , addig ott határozottan z s i d ó -
e l l e n e s légkörben találjuk m agunkat; mig itt pa-
lesztinai gondolkozásmóddal, addig ott alexandriai görög
bölcsészeti fogalmakkal van dolgunk. A synoptikusok pél­
dául Jézust Dávid sarjának (Luk. I. 32) nevezik, kinek
egy pogány nő hódol (Mát. XV. 22) ; Jánosnál ellenben
nyoma sincs eunek, sőt nála nagyon is ingadozó véle­
ményben van a sokaság Jézus eredetét illetőleg (VII. 4 ).
A synoptikusok úgy írnak, mint zsidó Íróktól várni lehet,
János ellenben a zsidi szokásokról és ünnepekről úgy be­
szél, mint idegen nemzetéről (II. 6 .); nemcsak, haDem a
samaritánusoknak Jézusba vetett hitét egész megilletődés-
sel jegyzi fel és a pogány Pilátusokkal szelidebb világí­
tásban állítja szemeink elé, mint a synoptikusok. Nála
nemcsak kizárólag a farizeusok és Írástudók — mint ezek­
nél — hanem általában a zsidók azok, kik Jézus iránt
ellenséges indulattal viseltetnek (II. 18; V. 16). Nála al­
világról, halottak feltámadásáról, az erre következő ítélet­
ről egyetlen szó sincs, mig ugyanezen tárgyak a synopti-
kusoknál nagy tért foglalnak el (Luk. XVI. 22; XIV 14;
Máté XXV. 31 stb.) Szerinte a hívők már itt alant az
örök életbe mennek át (III. 36; VI. 47.) már itt e földi
figyelme, hogy számunkra élvezetet szerezzen, újra megle­
pett. Nem titkolhattuk el előtte az elragadtatást, melyet mi
akkor éreztünk, midőn nővérem esküvőjénél egy csupán em­
berhangokból álló kar, minden zenei hangszerrel való kísé­
ret nélkül, bámulattal tölte el minket. Mi eléggé kinyilat­
koztattuk volt előtte, hogy még egyszer részesítsen abban az
élvezetben, de úgy látszott, hogy rá sem ügyel. Mily nagy
vala meglepetésünk, midőn egy este igy szól hozzánk: a
zenészek eltávoztak, az ifjúi mulékony örömök idehagytak
m inket; a házaspár is komolyabbnak látszik, m int egy pár
nappal ezelőtt, s olyan időben, midőn egymástól elválunk,
minthogy talán egymást soha, vagy legalább másutt látjuk újra,
ünnepélyes hangulat támad keblünkben, a melyet én ne-
mesb módon éleszteni nem tudok, mint egy olyan zene ál­
tal, a melynek ismétlését, úgy látszott, önök már előbb
óhajtották.
Ezalatt az énekkart megerősbitette, s titokban még
jobban begyakorolta, s ezáltal négy s nyolcz szólamú dalo­
kat adatott elő, a melyek nekünk, igazán mondhatám, va­
lóban az üdvösség előizót adák meg. Mostanig csak ájtatos
éneket hallottam, a melyben jámbor lelkek gyakran rekedt
hanggal, miként az erdő madarai Istent magasztalni hiszik,
mert ez magukban kellemes érzést ébreszt; továbbá a hang­
versenyek üres zenéjét, melyekben mindig egy tehetség bá­
mulására, ritkán azonban csak egy mulékony élvezetre ra-
7 *

életben elítéltetnek (III. 18.) és a kegyesok haláluk után
azonnal az égbe mennek (XIV, 1.)
A synoptikusok szerint mindent isten terem tett, J á ­
nos szerint pedig minden a mi létezik a Logos által ho­
zatott létre (I. 1*); sőt mi több, az egész negyedik evan­
gélium az Ige — a Logos bölcsészeti eszme befolyása alatt
áll, inig a synoptikusok ezen eszméről mitsem tudnak. Hogy
e tekintetben a különbség evangéliumaink között annál
szembeötlőbb legyen, nem lesz fölösleges pár szóban kör-
vonalozni ezen, az alexandriai bölcsészeden nagy szerepet
játszó Logos eszmét. Valamint nálunk embereknél a szó,
a beszéd, az az eszköz, melylyel gondolatainkat nyilvánítjuk:
ép úgy a negyedik evang. tanítása szerint is, Isten gondo­
lata nem maradt Istenben, bánéin a szóban, az igében el­
vált Istentől. így állott elő egy önálló lény, mely kezdet­
ben volt, a világ teremtése előtt volt, mely Istennél volt
s maga Isten volt; igy hát Isten gondolatának kijelentése
annyi, mint önmagának visszatükröződése. Ez a közép lény,
ez az ige, mely által Isten a világgal összeköttetésbe jött,
működésben volt kezdettől fogva, mint Isten ónkijelentésé-
nek orgánuma. Ez az ige élet, mert az élő Istentől szár­
mazott, ki lényegének egész teljét kiöntötte. Ez az élet az
emberek világossága, mely kijelentette a láthatatlant és az
igazi életet. Ez a világosság jelent meg a sötétségben, de
a sötétség ellene szegült a világosságnak s nem akarta
magába ielvenni. Végre az ige t e s t t é lett, hogy minda­
zok, kiknek fogékonyságuk van iránta, bigyjeaek a világos­
ságban és az egyedül igaz Isten ismeretében, hogy örök
életet vegyenek attól, ki őt elküldött© (I. 1 — 14). Azt hi­
szem ennyiből elég világosan kitűnik, hogy az eszméknek
gadtatunk. Most olyan zenét hallottam, a mely a legjelesb
emberi természetek legmélyebb bensőjéből vevő eredetet,
mely viszont határozott és begyakorolt hangszervek által az
embernek legmélyebb s legjobb érzékéhez, egybeolvadó össz­
hangjával szólott, s e pillanatban vele élénken éreztető is­
tenhez való hasonlatosságát, Mindenik latin templomi ének
vala, a melyek egy erkölcsös világi társaság gyűrűjében
drágakövek gyanánt tűntek fel, s engemet épűletességre való
előleges felhívás nélkül, a legmagasabb szellemi élvezetre
emeltek s boldoggá tevének.
Elutazásunkkor mindnyájan igen szép ajándékokban
részesültünk. Nekem intézetemnek rendkeresztjét adá, a
mely művésziesebben s szebben volt kikészítve s román-
czolva, mint a minőt rendesen lát az ember. Egy nagy
csillámon csüngött, a mely által a szalaghoz volt erősítve,
s kért, hogy ezt egy természeti tárgyak gyűjteménye leg­
szebb kövének tekintsem. Nővérem férjével jószágaira ment;
mi a többiek mindnyájan haza mentünk, s úgy tetszett ne­
künk, a mi külső állapotunkat illető, hogy visszatértünk az
egészen közönséges élet folytatásához. Úgy találtuk, mintha
egy tündér palotából a mindennapi földre szállottunk volna
alá, s újra a magunk módja szerint kellett élnünk és len­
genünk.
Ama rendkívüli tapasztalatok, melyeket azon új kör­
ben szerzek, nálam szép benyomást hagytak hátra; még
88
egészen más légkörében érezzük magunkat akkor, ha a
synoptikusokaf és ha János művét olvassuk.
Végre vizsgáljuk meg azon utoljára fölmerülő külömb-
séget, mely általános tekintetben létezik. Úgy asynoptiku-
soknak, m int János művének megvan a maga sajátságos
t e n d e n t i á j a . A synoptikusok Jézus történetét akarják
adni. Es habár sajátságos vallásos szemlélődéseik azon terv­
re, melyet a történeti adatok szabtak meg, befolyás­
sal voltak is, és irataiknak sajátságos szint és árnyalatot
adtak mégis mindnyájan Jézus éleiét, a J megjelent mes­
siást igyekeznek vázolni. Nem igy van ez Jánosnál. Ő
maga kijelenti ezt művének kezdetén, a mennyiben czél-
jául tűzi, olvasóit meggyőzni a felől, hogy Jézus Krisztus
az ige, a testben megjelent Logos volt. Még inkább elárulja ezt
művének végén, midőn a 20-ik részben kijelenti, hogy azon
meggyőződéssel teszi le tollát, miszerint eleget mondott a
végre, hogy olvasói a kitűzött tárgyat megértsék,
Ezzel egyszersmind odajutunk, hogy a k ü l ö n ö s
k ü l ön b s é g r e is kiterjeszthetjük összehasonlító vizsgálódá­
sunkat. A dolog természetéből kifolyólag kényszerítve érez­
zük magunkat, hogy vizsgálódásunkat kát részre osztva,
először Jézus k ü l s ő é l e t é r ő l szóljunk, azután pedig
ezen életnek b e n s ő m e n e t é r e vessünk egy pillantást,
azaz, hogy megnézzük mit tanítanak egyfelől a synopti­
kusok, másf Jöl János először Jézus külső története, az­
után benső élete felől.
Itt mindenekelőtt azon kérdés merül fel, hogy mi­
ként gondolkoznak a synoptikusok és János, Jézus k ü l ső
é l e t é n e k k e z d e t e felől. Mig Márk e tárgyról mit sem
szól, addig Máthé és Lukács nagy tért szentelnek az Úr
sem maradt meg ez a maga teljes élénkségében, jóllehet
nagybátyáin igyekezett ezt föntartani s fölújitani az által,
hogy ide koronként küldött nekem az ő legjobb s legtet-
szetősb remekműveiből, s ha én azokat már elég hosszasan
élveztem, ismét másokkal cserélte föl.
Már sokkal inkább hozzá szoktam, hogy önmagámmal
foglalkozzam, s z ív - és kedólyügyeimet rendbe hozzam, s er­
ről hasonló gondolkodás móduakkal társalogjam, mint hogy
egy remekművet figyelmesen vizsgálat alá vehettem volna,
a nélkül, hogy azonnal ismét önmagamba ne szálljak. Meg­
szoktam, hoe:y egy festményt vagy rézmetszetet csak olybá
tekintsek, mint egy könyvnek a betűit. A szép nyomás
tetszhetik; de ki veszi a könyvet a nyomtatásért kezébe ?
így kívántam meg én is bármely kópleges mutatványtól,
hogy az valamit mondjon, oktasson, ihlessen, javítson; s
nagybátyám leveleiben, melyek által remekműveit magyaráz­
hatta, mondhatott, a mit ép akart, azért ón mégis mindig
a régi maradtam.
Mindazáltal inkább külső események, családomban esett
változások, mint saját természetem elvontak az ilyen vizs­
gálódásoktól, sőt egy időre önmagámtól is, többet kellett
tűrnöm s szenvednem, mint a mennyinek elviselésére gyen­
ge erőmet képesnek hittem.
Mindeddig hajadon nővérem volt az én jobb kezem;
6 egészségesen, erősen s leírhatatlan jósággal vivé a ház­

születése történetének. Az ők tudósításaik szerint Jézus
Máriától született, még pedig természetfeletti hatalom
következtében ugyan,, de ugyan oly. módon, mint a hogy
•nőtől gyermek' szokott születni. A Máriában fogantatott fiú
a meghatározott időben lát napvilágot s e tudósításokban
egyetlen szó sincs arról, hogy a fiú földi megjelenése előtt
existentiával bírt volna. Másként van ez Jánosnál. Nála
határozottan kitűnik, hogy Jézus már földi megjelenése
■előtt is létezett; itt Jézus az ige, a Logos, mely már kez­
detben Istennél volt (J. 14.). Ezen evangélista is szél ugyan
Jézus születéséről (XVIII. 37.) s osztja azon meggyőződést,
hogy Jézus a József és Mária gyermeke volt, (J. 46.) de
a születési történetet egészen elhallgatja, sőt mi több, Jézrs-
'ban egy oly lényt lát, ki a menyből szállt alá és csupán
-azért öltött emberi testet s lakott bizonyos ideig e földön,
hogy alkalma legyen isteni méltóságának kim utatására.
(J- 14.)
Jézus életének kétféle leírása közt nevezetes különb­
séget találunk akkor is, ha Jézus nyilvános m ű k ö d é s é ­
n e k k e z d e t é r e fordítjuk figyelmünket. A három első
evangélista szerint Jézus a keresztelő János fogságba vet-
tetése után, még pedig Galileában kezdett először prédi­
kálni (Mát. IV. 12; M árki. 14.)} működését ugyanitt foly­
tatta tovább s csak is életének vége felé utazott fel J e ­
ruzsálembe (Máthé XVI. 21; Mark X. 3 2 ; Luk. XVIII.
31), hogy meggyőződésének erőteljesebb hangon adjon ki­
fejezést, hogy magára vonja a papi osztály figyelmét s ez­
zel azon gyűlöletet, mely végre is a keresztfára vitte őt.
Egészen más meggyőződéssel ir e tárgyra vonatkozólag a
negyedik evangélista. Szerinte Jézus nem csak, hogy több
tartást, mig Ón öreg atyánk gondozásával valék elfoglalva.
Hurutot kapott, a miből mellbotegség fejlődött ki, s három
hót múlva a gyászpadon feküdt, halála oly seboket üte raj­
tam, a melyeknek helyeit még most sem szemlélőm örömest.
Agyba feküvém, mielőtt élkantolták volna, úgy lát­
szott, hogy a régi baj mellemben újra felújul, erősen kö­
högtem, és oly rekedt valék,. hogy nőm voltam képes egyet­
len tiszta hangot is adni.
Fórjhezment nővérem ijedtség s bánat következtében
idő előtt betegedett le. Öreg atyám attól tartott, hogy
gyermekeit s utódai iránt táplált reményét egyszerre elve­
szíti, méltán hullatott könyei növelték keservemet, Istenhez
fordúltam csak bár tűrhető egészségein visszaállításáéig s
•csak azt kertem tőle, hogy atyám haláláig tartson meg élet­
ben. Meggyógyulék, s a lehető jól valók, s kötelességeim,
habár nehezen, teljesíthettem.
Nővérem újból várandó állapotba jutott, Olyas gondok,
melyek az ilyen esetekben az anyára bízatnak, közöltettek
velem is; ő nem ólt egészen boldogul férjével, ennek ti­
tokban kelle maradnia atyánk előtt; köztök bíróvá levók, s
.annál inkább lehettem az, minthogy sógorom bizalommal vi­
seltetett irányomban, s valóban mindketten jé emberek vol­
tak, csakhogy mindketten, a helyett, hogy egymásnak en­
gedtek volna, egymással perlekedtek, csupa vágyból, hogy
'Ogymássol összhangzóan éljenek, soha sem tudtak megegyez-
89
alkalommal megfordult Jeruzsálemben, hanem működésé*
nek szinteréül épen Judeáó választotta. Itt Jézusnak nem
az a czélja, hogy azokat vonja magához, kik egyszerűsé­
gük és elfogulatlanságuknál fogva úgy is fogékonyak vol­
tak az ő prédikálása iránt, s a kik a Jéruzsálemtől távol
eső Galileában voltak központjai a zsidó vallás és isten
tiszteletnek; nem, hanem az, hogy reformatori lélekkel
a farizeusi előítéleteket és tévelygéseket támadja meg;
épen ezért megy fel már fellépésének első paschka ünne­
pén Jeruzsálembe, hol a templom megtisztítása miatt ösz-
szeütközésbe jön a főváros papjaival. Oly tónjr ez Jézus
működésének kezdetén, mely a synoptikusok szerint, csak
az ő halála előtt kevéssel történhetett meg.
Az id ő t a i t a m á t illetőleg, melyre Jézus nyilvá­
nos működése esik, sem egyezik meg János a más három
evangélistával. „Mig ezek Jézus működését egy, vagy leg-
föllebb másfél évi időtartamra szorítják, addig János há­
rom egymásután következő paschka ünnepről tesz említést
Jézus nyilvános működése alatt, a miből méltán következ­
tethetjük, hogy szerinte Jézus legalább három évig taní­
tott nyilvánosan.
Érdekes azon különbség is, mely a kétféle leírás közt azon
t a n m ó d s z e r b e n létezik, melyet Jézus használ. A há­
rom első evangéliumban Jézus többnyire hasonlatokban be­
szél tanítványaihoz és követőihez. Ugyan ki ne ismerné azon
egyszerűségűknél fogva szép, természetességüknél fogva
eleven, tartalmukban gazdag s általában elragadó elbeszé­
léseket, melyeket a mester a végett használt, hogy azon
magasztos gondolatokat, melyek keblét hevitették, felfogha-
tóvá és könnyen érthetővé tegye a kevésbé fejlettek és mi­
ni. Ekkor már inegtanúltam komolyan a világi dolgokba is
beavatkozni, s azt meg is tenni, a miről eddig csak zen-
gedeztem.
Nővérem egy fiat szült; atyámat gyöngesóge nem gá-
tolá meg abban, hogy hozzá utazzék. A gyermek látásakor
hihetetlenül derült és vidám vala, s a keresztelem alatt úgy
tűnt föl előttem, mint egy szellem két arczczal. Egyikkel
örömtoljesen tekintett ama jobb hazába, a hová nemsokára
eljutni remélte; a másikkal ama új reményteljes földi élet­
re, a mely a gyermekben szülemlett, a ki tőle vévé erede­
tét. Visszatértekor nem volt annyira fáradt, hogy a gyer­
mekről velem ne társalogjon, annak alakjáról, egészségéről,
s az óhajáról vajha ezen új világpolgár tehetségei szeren­
csés kiképzést nyernének. E feletti elmélkedései tovább
tartottak, midőn mi haza tértünk, s csak egy nehány nap
múlva lehetett észrevenni bizonyos nemét a láznak, a mely
ebéd után, vkidegség nélkül, lankasztó hőségben nyilvánult.
De ő még sem feküdt le, reggelenként elment, eligazitá
hivatalos kötelességeit, .mig végre tartós komoly kérjelek attól
vissza nem tartották.
Soha sem fogom elfelejteni azt a szellemi nyugodtsá­
got, a melylycl ő családja ügyeit, saját temetése körüli
gondoskodását, ép itgy, mint a más dolgát, legnagyobb rend­
del intézte.
Bizonyos derültséggel, a mi különben nem volt sa-

veitek előtt is, hogy a gyakorlatlanokat gondolkozni tanít*
sa, velők az igazságot kitaláltassa s a kitaláltakat sajá*
tukká tétesse? És ugyan ki ne látná Jézus egész tanmo*
dórán elömleni azon törekvést, melynél fogva ő hallgatóival
kitaláltatni igyekezett a keblében élő nemes oszméket?!
Gondoljunk csak arra, mennyire egyszerű alakban szem­
lélteti Jézus a három első evangéliumban isten gondosko­
dó előrelátását a mezők liliomainak s az ég madarai­
nak nagyszerű példáiban 1Egészen más modorban tanít J á ­
nos Krisztusa. Azokról a gyönyörű hasonlatokról szó sincs
itt. [Helyöket mély értelmű philosophálás foglalja el, s
oly szélesre kiterjeszettt okoskodás, hogy gyakran alig le­
het benne a gondolatmenetet fölfedezni. Elvont fogalmak,
bölcsészeti determ inálok mindenütt, s e mellett oly nyel­
vezet, melyet nemcsak hogy a közönséges zsidók nem ér­
tenek, de még a mivolt jjNikodemus se (III. 10). Bizony
lehetetlen nem látni a különbséget a synoptikusok egy­
szerű néptanítója közt, kinek az elragadtatott hallgatóság
úgy szólva ajkain csüng és a János prédikáczioja közt,
ki hallgatóit az eszmék oly magas régiójába viszi, hogy
azok nemcsak követni nem képesek, hanem a legtöbbször
kénytelenek ily tudománynyal szemben korlátozottságukat
bevallani.
Tovább menve, Jézus úgy a synoptikusoknál, mint a
negyedik evangéliumban lígy van föltfintetve, m int c s o ­
d a t e v ő . Azonban a végrehajtott csodák természete és
jellege között még a legfelületesebb vizsgálat mellett is,
szembeötlő különbséget tapasztalunk. Amott, a synoptiku-
sokban, a Jézus által végrehajtott testi gyógyitások úgy
tűntek fel, m int különös jótétemények. Az emberek iránti
átja, s a mely élénk övömre fokozódott, mondá nekem :
hová lett az a haláltól való félelem, a melyet eddig még
érezék? Én féljek a haláltól? Kegyelmes Istenem van, a
sir nem támaszt hennem iszonyt, nekem örök életem van.
Visszaidézni lelkemben halála körülményeit, mely nem­
sokára be is következett, magányomban legkellemesebb fog­
lalkozásaim közé tartozik, előttem nem is fogja soha sen­
ki is elvitatni egy fensőbb erő látható hatását.
Kedves atyámnak halála megváltoztató eddigi életmó­
domat, A legszigorúbb engedelmességből, a legnagyobb kor­
látozottságból egyszerre a legnagyobb szabadságra tettem
szert, s úgy élveztem ezt, a mint szoktunk olyan eledelt,
a melyet soká nélkülöztünk. Eddig ritkán valók két óra
hosszat házunkon kívül; most alig töltöttem egy egész na­
pot szobámban. Barátaim, a kiknél máskor csak rövid lá­
togatásokat teheték, azt akarták, hogy huzamosabban élvez­
zék az ón jelenlétemet, ép úgy, mint én az övéket; gyak­
ran hívtak meg ebédre, történtek kirándulások, kéjutazások,
és én sehonnan sem maradtam el. Miután azonban pályá­
mat megfutám, átláttam, hogy a szabadság megbecsülhe-
+etlen oldala nem abban áll, hogy mindent megteszünk, a
mit megtehetünk, s a mire a körülmények felhívnak, ha­
nem hogy akadály s visszatartóz tatás nélkül, közvetlen épen
azt tehetjük, a mit helyesnek és illőnek tartunk, és én már
elég idős valók, hogy erre a szép meggyőződésre tandíj nél­
kül jussak.
("Vége következik)
90
szeretet ösztönözte őt embertársainak nyomorán segíteni,
betegségeiket meggyógyítani és fogyatkozásaikban segítsé­
gükre jóni. (Máté XIV. 1 4 ; Márk. 1. 4 1 ; Luk. VII. 13).
A mester épen ezért meg is tiltja nekiek, hogy jótétemé­
nyeivel dicsekedjenek és azokat hireszteljék (Máté V IIj. 4;
Márk VIII. 26; II. 11). Más színben tűnnek fel a cso­
dák Jánosnál. I tt a csodák nem Jézus szeretetének jelei,
hanem nagysága és hatalma kimutatásának eszközei. Már
az első csoda is a kánai menyegzőn ily szempontból tö r­
ténik. A csodák ezen intentioja még szembeötlőbb ott,
hol az utolsó csodáról, a Lázár feltámasztásáról szól az
iró. Szerinte ugyanis, midőn hírül hozzák Jézusnak, hogy
barátja Lázár beteg, még két napig azon a helyen m a­
rad, hol e hirt tudomására adják, sót mi több, kijelenti,
hogy szándékosan s épen azért késedelmezett a Bethaniába.
utazással, hogy annál nagyobb legyen a csoda, melyet vég­
rehajtani szándékozott (XI. 6— 15). Továbbá, mig a sy­
noptikusok által előadott csodák olyan természetűek, mi­
lyeneket némelyek Jézus kortársai közül is megtettek,
(Márk IX. 38) addig a János által előadottak olyan jel­
legűek, milyeneket soha embernek hatalmában nem állott
végrehajtani (IX, 3 2 —33). Ezenkívül még egy más te r­
mészetét is meg kell jegyezzük a János által elbeszélt cso­
dáknak.. Ugyanis, a mig itt is a csodák nagyobb számát
beteggyógyitások es halott feltámasztások teszik, addig
ezek sokkal nagyobbszerüek, sokkal megragadóbbak, m int
a synoptikusok csoda elbeszélései. Például a bethesdai be­
teg gyógyítását az által tünteti fel János nagyobb csodá­
nak, hogy szerinte e beteg 38 évtől fogva feküdt nehéz
nyavalyában (V. 5.); a jeruzsalemi vak meggyógyitása pe-
Egy barát halálára.
Azt mondják, meghalt — de én nem hiszem,
Ott ültem ágya mellett, csendesen,
Haliám nehéz, fuló lélekzetét,
Mint hogy ha szivét tépte volna szét,
Mig ajka színtelen fehérre vált,
— De én nem láttam a halált.
Majd meg koporsó lett az ágy, hová
Pihenni hajtá volt fejét alá;
Kikisérték göröngy göröngyre szállt,.
S én még se, itt se láttam a halált.
Elköltözött, elment bizonnyal o,
Lakása most a néma temető, jj
Ott alszik lágyan, alszik boldogan,
Borongó füzek lríís árnyékiban.
Elköltözött. De ez még nem h alál;
Ki hullámverte biztos parton áll,
Tűnő hab annak el még nem veszett,
Csak elmerülve kezd ríj életet,
X
 91
■dig az által van bámulatra ragadóbbá téve, hogy o vak
vakon született volt (IX. 1). Mig a synoptikusoknál Jai-
,ru3 leánya (Márk V. 23— 35) csak pár pillanattal, a naini
ifjú pedig pár árával előbb halt meg Jézus megérkezése
előtt (Luk- VII, 12), addig a János Lázárja, kinek tör­
ténete itt a synoptikusok feltámasztási históriája helyett
áll, Jézus megjövetelekor már négy nap feküdt a sírbolt­
ban s teste már rothadásnak is indult (XI. 39). Ugyan­
csak e tárgynál méltó a megjegyzésre az is, hogy mig a
Synoptikusok ugyanazon természetű csodatények közül töb­
bét is említenek, addig János közülök csak egyet tart
megemlítésre méltónak, de azt aztán a legbámulatrara-
gadább színekkel rajzolja. És végre mig a synoptikusok
.a csodákat lehetőleg úgy és oly alakban közük, mint a
hogy azokat a szájhagyomány korukig fentartotta, addig
János Jézus hosszasan kivitt beszédeivel czifrázza fel azo­
kat, s melléjük, mintegy magyarázatképen, hozzáteszi azt
az igazságot is, mely az illető csodákkal szorosan egybe­
függ. Még pedig csaknem mindenütt a következő rendet
tartja meg iró: előrebocsát egy nagy gondolatot, mint
th em át; erre következik a tény, mely az illető eszmét ér­
zékelhető, szemlélhető alakban mutatja fel; 'és bezárja a
sort az ezeu ténynyel egybekötött igazság. Például: a be-
thesdai beteg saját bűne miatt 38 év óta fekszik nehéz
testi betegségben (V 14). Jézus meggyógyítja egyetlen
szavával (V. 8 —9). És ezzel kijelenti magát, mint F iú,
ki az atyához hasonlóan a szellemi élettel saját jó tetszé­
se szerint rendelkezik (V. 19 s köv.). V agy: Jézus a Ga-
lileai tenger túlsó oldalára menvén, égy sereg követőre
talál, kiknek nincs mit enniök; az úr megelégiti őket öt
kenyérrel és két hallal és daczára annak, hogy nőket és
gyermekekét nem számítva, ötezeren voltak, még fennma­
radt tizenkét kosár morzsalék (VI. 1 — 12). Ezen tényben
alkalom nyilik Jézusnak magát úgy tüntetni fel, m int az
atya által feljogosított fiú, kinek hatalmában áll adni
az életből, mely megmarad az örök életre (VI. 26 s köv.).
V agy : Jeruzsálemben találkozik Jézus egy vakon szülöttel.
A tanítványok kérdésére tudtul adja, hogy ez az ember
-azért született igy, hogy ő kimutathassa rajta Isten mű­
ködését, s magát a világ világosságának nyilváníthassa
(IX. 1— 5). A vak meggyógyitíatik (IX. 7); s az, ki a
szellemileg vak zsidók [által m egvettetett: hivővé lesz s
hiszen benne, az Isten fiában (IX. 13 s köv.). És végre
.Lázár megbetegszik és meghal; Jézus Bethaniába megy s
kijelenti a vele szembe jövő Mártának, hogy ő a feltáma­
dás és ítélet, és a ki benne hiszen, örök életet vészén (XI.
■23— 26). Es Lázár az ő parancsszavára elhagyja a sír­
boltot (XI. 43.).
y-\-lc.
(Folytatása következik.)
A z áll. igazgató-tanács r. gyűléséből.
Kolozsváriit, 1879. febr. 16-án
Jelen vannak: Zeyk Károly egyhk. fögondnok, mint
elnök, gr. Bánffy Miklés egyhk. főgondnok, b. Bánffy Dá­
niel, Gyarmathy Miklós, dr. Kolozsvári Sándor, Szász Bé­
la dr. Jenéi V idor, Parádi Kálmán igazg. tanácsosok,
Bodor Antal titkár, Balogh György ügyvéd, Szabó Ádám
számvevő, Deák József pénztárnok.
Az időközben ellátott ügyek előadása és tudomásul
vétele után, a j o g ü g y i bizottság jelentést tesz a m a r o s ­
v á s á r h e l y i egyházközség malmának haszonbérbeadása
iránt felterjesztett árverési feltételekről Csekély módosítás
mellett az árverési feltételek jóváhagyatnak.
A j o g ü g y i bizottság jelentést tesz a n . - e n y e d i
f ó t a n o d a toroczkó-szt.-györgyi, dócsei, és henningfalvi
birtokainak haszonbérletére vonatkozó biztosítékokról. A t.-
szengyörgyi jószág bérleti szerződése megersiőttetik. A
décsui és henningfalvi birtokok haszonbérlője által kijelölt
s a tanodái elöljáróság által elfogadásra ajánlott biztosí­
ték értékének megállapítására b í r ó i becsű rendeltetik.
Az ügyvéd jelentést tesz a T e l e k i k ö n y v t á r iránt
folyó perben hozott első birosági ítéletről. Véleményes je­
lentésre kiadatilr a jogügyi bizottságnak.
Olvastatik főt. H a g y P é t e r püspök úrnak az ig.
tanács f. hó 2-án kelt átiratára adott válasza, melyben
futó pillantást vetve a g y u l a - f e h é r v á r i p a p v á l a s z t á s
ügyének mozzanataira, kijelenti, hogy oly ügyben, a mely­
ben az ő eljárása elleni beadványok vele nem közöltetnek,
hanem azok alapján lehető felvilágosításai, vagy észrevé­
telei teljes mellőzésével „beható tárgyalás“ után egyol­
dalúkig megállapittatik az irányadó nézet, neki többé sza­
va nem lehet, ez ügyre vonatkozó minden felelőssége meg­
szűnt; cselekedjék a m. ig* tanács belátása szerint, és ne
vegye rósz névén, ha — használat végett — ő is m egtart­
ja magánál az előiratokat. Az igazg. tanács tekintettel az
ügy sürgős voltára, felhívja a gy.-fehérvári esperest, hogy
a dolog érdemleges elintézhetése czéljából haladéktalanul
küldje fel betekintés végett a gy.-fehórvári egyhközség
m últ évi aug. 11-én tartott gyűléséről vezetett jegyzőkönyvet, a
caDdidáló bizottság mindkét rendbeli üléséről felvett jegy­
zőkönyveket, főt. Nagy Péter püspök úrhoz intézett felter­
jesztéseket, a püspök úrnak ezekre adott válaszát is, és áfca-
lában minden ez ügyre vonatkazó előiratokat.
A j o g ü g y i bizottság jelentést tesz a b ü r k ö s i egy­
házközség korcsma jövedelme iránt támasztott kérdés tá r­
gyában. Apáthy Péter alispán úr megkerestetik, hogy a
politikai és egyházközségek között támadható per kikerü­
lése czéljából szíveskedjék megkísérteni a b é k é s kiegyen­
lítést és az egyházközség igazságos igényének békés elis­
mertetését.
A j o g ü g y i bizottság beadja a b. Szentkereszti Zsig-
mond által a s . - s z e n t g y ö r g y i egyhközség leányiskolája
javára tett 200 frtos alapítvány felvételére vonatkozó vé­
leményét. A bizottság véleménye, mely szerint a t ő k e az
egyhközség birtokában megtartandó, de a t é n y l e g be­
folyó kamatok a községi leányiskolának további intézkedés­
ig kiadandók, elfogadtatik.
Hegedűs Lajos n.-enyedi esperes felterjeszti az ar.
r á k o si egyhközségnek Pásk Juonnál kötött vasári szerző­
 92
dós némi megjegyzések mellett m egerősittetik; de egy­
idejűleg roszalás fejeztetik ki az egyhközség ama szabály­
talan eljárásáért, hogy a szerződést a maga idejében nem
küldötte fel megerősítés végett.
r. t.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A „Prot. egyh. és iskolai Lap“ 7-ik számában
Garzó Gyula, egy fölmerült eset nyomán, hozzászól „az
adiaphorák kérdéséhez.“ Egy katholikus pap, ugyanis, egy
vegyes hitü párt, a luth. férfi reversalist adni vonakodván,
az oltár előtt nem akart megesketni, mihez képest a közel
fekvő helység luth. papjához folyamodtak, ki meg egy ref.
pap filialis templomát kérte el az esketésre, de a ref. pap
megengedte bár a templomban a gyertyák gyújtását, de
nem a keresztnek az asztalra kitételét. A kérdés a neve­
zett lapban megvitatás végett fölemlittetvén, dr. Ballagi
Mór korábban odanyilatkozott, hogy a kereszt nálunk adia-
phoron s igy kár volt a ref. papnak a kereszt kitételét is
meg nem engedni, miután a vallás érzelmi ügy s igy mi­
után a kereszt engem nitemben nem bánt, de a katholikus
zárdában növekedett menyasszonynak szivéhez lehet nőve,
nem lett volna kedélye, e tilalom által, élte e fontos pilla­
natában sértendő. Garzó Gyula most ugyanez álláspontra
helyezkedvén, még bővebben indokolja e véleményt s külö­
nösen aval is czáfolja az illető ref. papot, ki aval is akar­
ta magát tilalmáért igazolni, hogy félt, nehogy hiveinek
az engedély által botránkozási okozzon, hogy miért nem
teijesztette az ügyet a presbyterium elé s miért nem igye­
kezett híveire hatni, hogy maguk engedjék meg a keresz­
tyén (kath.) testvér vallásos érzelmeinek ez ártatlan kiolé-
gittetésót. Bizony, aligha veszedelem származott volna ab­
ból, ha a kereszt egy félóráig a ref, urasztaion állott vol­
na is I
A szám többi részét a korább már fölemlített czikkek
folytatása tölti be.
* súlyt kölcsönöz. Metaphysicai kapcsolat szempontjából nem
* *
A „Protestáns Hetilap“ 7-ik számában W. foly­
tatja elmélkedéseit a magyar protestáns egyetem fölött —
kimondván, hogy mostani prot. theol. és jogi ákademiáink
csak csonka intézetek lesznek mindaddig, mig a teljes phi-
losophiai facultás által ki nem egészittetnek. Sajnosán lát­
ja, hogy nálunk is mindinkább lábra kap a felsőbb oktatás
körében is a gyakorlatiaskodás, hivatkozva egyszersmind az
egyetemek hazájára, Németországra, hol szintén hallható
már ez irányban a panasz. így Meyer „Deutsche Univer-
sitáts Entwickelung“ czimü értekezéséből idéz egy részle­
tet, ki igen élénken rajzolja az anomáliát, mely a szakok­
tatás egyoldalúságában rejlik, a különböző szakok növeltjei
egyáltalán ismeretlenek lóvén, a többi szakok tudományos
eredményeivel s az egyes tudományágak oiganicus össze­
függésevei. A dolog nálunk is épen igy áll van, W. ennek
orvosszerét abban látja, hogy egy teljes prot. philosopbiai
facultás rendeztessék be, mely mint az universitas scien-*
ti árum elveinek képviselője kipótolja nálunk a hiányokat.
Egy egyházkerület azonban nem bírván egymaga e föladat
tót megoldani, W. javasolja, hogy az egyházkerületek egye­
süljenek s a midőn 55 középtanodát és 13 tanitóképezdét
főn bírnak tartani, tartsanak fon együttesen legalább egy*
phil. facultást is. E végett meg volna szüntetendő a 4 egy­
házkerület mostani 5 jogakadémiája közül 3 s az egyik
egyhkerület jogi és theologiai akadémiája mellé a bölcsésze*
ti kar is fel volna közös erővel állítandó — hová? arról,
nyilatkozatát jövőre ígéri.
Az „Egyházi és isk. Szemle“ két utóbbi szá­
mát nem kapván, tartalmáról nem referálhatunk.
IR O D A L M I S Z E M L E .
(Religion und Kunst von dr. Gustav Portig. Erster Theil; Isor--
lohn 1879J
Bizonyos könyvek tulajdonsága, bár nem ritkán sze­
rencsétlensége is, hogy már tárgyuknál fogva annyi érdek,,
oly sok előszeretet, sőt kedvező vélemény előlegezésére csá-
bitnak, hogy alaptalanul fölvett igényeink félig som lévén
kielégíthetők, megérdemelt csalódásunkban igen gyakran
bosszús kifakadásokra hagyjuk magunkat ragadtatni, igaz­
ságtalanul a szerzőt okolváu saját vakságunkért és túlfe­
szített követelményeinkért. Midőn a fonnirt munkára ezé-
lunk nehány észrevételt tenni, először is egy ilynemű kö­
zönséges elfogultságtól kötelességünk óvni magunkat s ol­
vasóinkat. Mert kinek ne volnának sajátos álláspontjai,
rejtve ápolt véleményei, egy oly rendkívüli horderejű, s
csak a legújabb időkben méltányolt kérdés felett, minő a
vallás és művészet kölcsönös viszonya, melyre a hegelis-
mus vetett először intensivebb fényt? Portig műve sok te­
kintetben úttörőnek nevezhető, s a mi ily tárgyra őt kü­
lönösen alkalmassá teszi, az épen személyisége, egyéni
élményei, s kedélybölcseleti iránya, mely a művészet majd
minden ágában otthonosságot szerzett meg neki, s alapos
bölcselmi tanulmányokkal s nem mindennapi műélveze­
tek bő alkalmával párosulva, szavának e téren nem kis
sok uj volna mondható a vallás és művészet viszony os­
ságáról ma már; azonban más dolog, fogalmakat bon-
czolni tisztán speculativ szempontból, meg más dolog a val­
lásos kedély nyilatkozatait aestketicai tényezők gyanánt fog­
ni fel s tárgyalni, s végre ismét más dolog a gyakorlati
theologia szempontjából foglalni állást a művészetekkel
szemben. Ez utóbbi mozzanat az, melyet Portig könyve el­
ső sorban tár élőnkbe, a Straussi eszmékből kiindulóiag igy
téve föl a kérdést: vallás-e, vagy müvészet-e az, mely áz
emberi lélek mélyebb szükségletei kielégítésére van rendel­
tetve ? melyik közöttük az ősibb, elsödlegesebb ? s ha igaz­
nak tesszük föl, hogy a bölcselem és természettudományok
a keresztyénség, s általában a vallás bukását már csak idő'
kérdésévé tették: vájjon hihető-e, hogy helyébe az összmü-
vészetek cultusa van rendeltetve lépni, s pótolhatja-e ez
amazt? Mint látható, az egész nem egyéb, mint a kérész-
Folytatás a mellékleten.
 93
M P ’Melléklet az „Érd. Prot. Közlöny“ 8. számához.
tyénség s humanitás oly sokat vitatott ellentétének egy más
változata, melyet Portig, az extrem álláspontok gondos ki­
kerülésével, a közvetítő theologia alapján gondol megoldha­
tónak. Lenni kell, szerinte, egy oly vallásnak, mely meg­
adja a művészetnek azt, a mi illeti, s a nélkül, hogy ez­
által saját erejéből veszitene; mely épen universalitásá-
nál fogva a művészeteket is universalismusra segítse, s
saját absolut életét abban visszatükröztetni hagyja. A szem­
pontok ily rendezésénél fogva a munka súlypontja tu­
lajdonképen a második synthetical részbe fog esni, mely­
nek megjelenése közelebbről várható. Megjegyzéseink te­
hát, ez alkalommal, csak a tárgyalás módszerére s legföl-
lebb egyes részletekre vonatkozhatnak, addig is, mig a
czélbavett kiegészítés az érdemleges hozzászólásra képesít­
hetne, Ha ép ezért méltányos tartózkodás készt sok olyan
elhallgatására, miben tájékozásunk még nem biztos, a
vezérfonal nem leven kezünkben, úgy ez természetes. De ez
épen nem zárná ki, hogy a szerző határozott álláspontot
mutasson ki már ez első részben is, melyre nézve igy,
erőö a gyammk, nogy teljesen otiosus, s kapcsolata az
utána következendővei erőltetett, természetellenes. Hogy Por­
tig egy csomó világirodalmi s mütörténelmi anyagot hal­
moz itt egytje — de azt is minden magasabbrendü kate­
gorizálás nélkül — ez. érdekes compendium összeállítá­
sára ad alkalmat, különösen a mennyiben közvetlen tanul­
mányokon s a legújabb források fölhasználásán alapszik; de
ismételjük, szerves egészet nem képezhet, s különösen a
kérdés kilátásba helyezett rendszeres tárgyaltatására nézve
nem hiv jelentőséggel. Szükségesnek tartjuk ezt megjegyezni,
annyival inkább, mert azon classicus irályt, mely régibb
tudományos müvekben épen az egyöntetűség s rendszeres­
ség bizonyos plastikai bájában állott, sajnálattal vagyunk
nélkülözni kénytelenek újabb Íróknál, mint a kik minél na­
gyobb tárgyhalmaz felölelésében keresik; dicsőségöket, a nél­
kül, hogy solid irányelvek vezérlete alatt érvényesítői tud­
nák a rend és arányosság ama szellemét, melyen a kutató
lélek oly előszeretettel csüng. A tudományos eszmefejtés
különböző methodusait ösmérjük: az általánosból a külö­
nösre, szétszórt jelenségek külső egymásutánjától fokon­
k én t föl, az azokat összetartó elvekig; láttunk speculativ
eredményeket indúctiv utón hozni ki (Hartmann jelmondata)
stb., de a fejtegetésnek azon módja, melyet Portig követ,
az analytical s synthetical résznek oly merev szembeállí­
tása, még ha az eredmények tökéletesen összeesnek is, eről­
tetett, mesterkélt, s bántja egységérzetünket. A magasabb
egységben föl nem oldott szempontok különfélesege, csak
az átlátszóság rovására van. így, miután első sorban a mű­
vészetnek a társadalmi életre való befolyása tárgyaltatok,
történeti szempontból, a hellén, római és keresztyén kor­
szakokon át, legkisebb átmenet nélkül csap át a mű a szín­
pad mai jelentősége, s a művészeteknek az egyházhoz és
iskolához való viszonya vizsgálatába. Majd újra egyes ki­
emelkedő egyéniségek életrajzi és kritikai vázlata adatik,
a vallásos elemnek párhuzamos feltüntetésével, s végre azon
tényszerű kapcsolatra fék tettetik nagyobb súly, melyben a
művészet és vallás egyes népeknél (természeti népek, d u ­
naiak, indok, assyrok s babyloniak, phoenicziaiak, egyp^o-
miak stb. stb.) egymáshoz állott. Nem volna azonban iga­
zunk, ha tagadnék, hogy Portig mindé részleteket érdekfe­
szítően, bámulatos olvasottsággal s forrás kimutatással, sőt
itt-ott talpraesett egyéni fölfogással dolgozza ki. Sőt alig­
ha csalódunk, ha az ogész munka, vagy legalább annak
előttünk fekvő első része főbecsét abban véljük fölismerni,
hogy minden egyes kérdésnél az arra vonatkozó legújabb
véleményeket kivonatosan ismerteti. Idézi példáúl, s helye­
selni látszik, ifjú tudósunk Pulszki Károlynak amaz észre­
vételét, hogy Rafaelre az antik nem volt lényeges befolyás­
sal tanéveiben, s hogy II. Gyula korabeli festményeiben
csak az öltözékek s a staffage mutatnak antik motívumo­
kat. E kiváló előnye mellett azonban sok tapasztalatlan író
hibájában is osztozik, a kik elég fogékonyak, a tárgy csáb-
jai által magokat a kitűzött határokon túlragadtatni hagy­
ni, a mi felette rósz hatású, kétes ingadozást szül. Nem
jól teszi Portig, hogy Brendei kitűnő zenetörténetében a
hegeli kategóriák szigorú keresztülvitelét gáncsolja, mert ő
az ellenkező, s kétségkívül nagyobb hibába esik akkor, mi­
kor oly egyszerű kategorizálást sem tűr meg, minő pél­
dául az olasz és német festészet különböző irányzatainak
határozott oskolákká való csoportosítása elve, mely elvet
épen a műtörténelem mai módszere emeli nagy fontosságra,
azon physicai constituensek kedvéért, melyek, mint éghajlat,
vegetáczió, népélet, politikai s vallási viszonyok stb., a styl
módozataiban közvetlen kifejezésre jutnak. Ha Portig az
abstractio terén marad vizsgálataiban, vagy csupán a vallás
és művészet, jobban mondva, a hit és aesthesis kedélybeli
rokonságának lélektani fejtegetésére szorítkozik, ez ellenve­
téseket kikerülheti vala; de egy lépést tett a rendszeres
műtörténelem felé, a nélkül, hogy számot vetett volna az
itt felmerülő igényekkel. Igaz, hogy szerzőnek szándéka csak
a vallásos háttér föltüntetése volt, egyes kiemelkedő szel­
lemek remekeiben; de vájjon e vallásos háttér, még hacsak
negative mutatkozik is, kevésbbé van meg, s keyésbbé fon­
tos-e Cervantes, Moliére, Byron és Heinénél, kikről a mun­
kában1szó sincs, mint a shaksperi tragoediák erkölcsi világ­
nézetében, vagy Beethoven monumentális 9-ik symphoniá-
jában, a humanitás ez evangéliumában, mint nevezik, mely­
nek alapgondolata, hogy: „a kereszten át a koronára, har-
ezon át a békére, s sötétségen át a világosságra?" Vagy
tovább menve, a spanyol auto-kban nem-e a katholikus dogmák
közvetlen kifejezését szemlélhetjük, azon hitelvben, hogy a
külső cselekedetek üdvözitnek, s ha valahol, úgy itt bizo­
nyára alkalma nyílhatott volna Portignak a vallás befolyá­
sáról pertraktálni; ennek daczára azonban a spanyol nem­
zeti dráma fontos korszakát érintetlen hagyja, s helyébe
oly adatokat halmoz egybe, mint például, hogy Shakspere
müvei 15000-féle szót tartalmaznak, mig az ó-szövetség csak

6642-fólót ; vagy hogy Dóré Gusztáv a szontirás illustratioit
éjjeli 12 s 3 óra közt dolgozta s Dickcnsnek amerikai föl­
olvasásai egy milliót hoztak be stb., melyek magokban igen
érdekesek lehetnek, de itt épen fölöslegesek, sőt a lényeg
rovására emlittetnek föl. Hasonló aprólókosságokmég jobban
visszatetszenek ott, hol Portig sajátságos s ide nem illő
patriotismussal, a német ephemer irodalom s művészet egy
halom ismeretle nagyságát sorolja föl, helyet szentel Mengs
Eafael ekklektizíló irányának, Overbeck kicsinyes, erőltetett
modorának, sőt a nazarenus Schadowot s Max Gábor hír­
hedt „Effectstücktt-jeit sem feledi ki, de a magyar festészet­
nek diadalmas, s világjelentőségü átcsapását a történelem-
philosophiai fölfogásra, Zichy és Munkácsi újabb remekei­
ben, egy szóval sem emliti. Pedig ép ez a tér az, hol az
újabb koreszmék parancsoló szükségességgel öltenek alakot
a művészi kedély nyilatkozataiban. Hogy a német hiúság
Faustban úgy, mint Hamletben tükröt vél tartani látni sa­
ját „Germanenthumja“ elé s önmagával tetszeleg, ez ugyan
régi, de végre is ártatlan dolog; azonban az elvek és igaz­
ságok méltatásában van jogunk több részrehajlóban objec-
tivitást kívánni. Kimondjuk nyíltan: részünkről képzelhető­
nek, sőt lehetőnek tartjuk az összes müvészettörténelmi
anyag vallásos szempontból való tárgyalását, lépésről-lópés-
re, a nélkül, hogy a változó fölfogás a tényeknek, vagy azok
históriai kapcsolatának bárminemű inversioját, megcsonkítá­
sát s reductioját tenné szükségessé: azon tárgyalásmóddal
szemben azonban, melyet a szerző tervezett munkája ez el­
ső részében követ, nem vagyunk képesek megfelelő észka-
tegoriát s helyes bírálati kiinduló pontot állítani fel. Ez
észrevételektől eltekintve már, Portig több helyt találó Íté­
letet mond a viszonyokra. Korunk általános művészi ten-
dentiáját, igen helyesen, az universalismusra való törekvé­
sekben ismeri föl, csakhogy e törekvések jogosultságát nem
szükség azok jelenlegi leggenialisabb prófétájának, Wag­
nernek, aránylag még nagyon elégtelen kísérleteiből ítélni
meg, mint ő teszi. Wagner Eickardban a költészet és zene
még csak mennyiségleges compromissumot képvisel, a meny­
nyiben mindkettő vészit az egyesítés által, de lehetőnek
tartjuk az egyes ágaknak oly qualitativ, benső kapcsolatát,
hogy egymást szabadon hatva át, emeljék érvényre a mű­
vészi eszme tökélyes totalitását. Csak a különböző szemlé­
letek kölcsönös föltetelezettségének physiologiai tényére uta­
lunk ez ötletből; a z e n e i érdekre, mely Eomeo s Julia
„erkélyjelenetóben“ megragad; Bach zenéje objectiv tiszta­
ságának a r c h i t e c t o n i c u s elemeire; a s z i n és i d o m
magvára, a Beethoveni s Mozarti müvek conceptiojában;
azon nevezhetlen benyomásra, mely alatt Eafael madonnái
z e n é v é olvadnak lelkűnkben, stb. A jövő universalis drá­
mája feleletet fog adni e kérdésekre, de e felelet, azt
hisszük, nem a Wagneri körülírás és végtelen melódia lesz.
Más jellemző tulajdonságát napjainknak Portig azon tény­
ben emeli ki, hogy kritikai kiadások rendeztetnek kiválóbb
Írók müveiből, melyekben az egyén commentáltatik, jelleme
s életpályája kiválóbb momentumai után, s igy az eredeti­
leg aestheticai érdek erkölcsi s psychologiai irányban is
94
igénybe vétetik. Továbbá idevág, hogy a fokozott közlőké^
dési eszközök által előidézett terjesztése s közbasz no sitása
a szellemi termékeknek, mint a népélet kovásza, kiszámít­
hatatlan jótékony hatást gyakorol. Általában örülünk azon,
hogy Portig, sokat gáncsolt korunk intézményeivel s irány­
zataival szemben nem táplál oly előítéleteket, mint némely
pietista lélek. Kém leplezi hibáikat, de előnyeiket is őszin­
tén elösmeri. Ellentétben azokkal, kik az ókorhoz fordulnak
mértékért jelen viszonyok megítélésében, önállóan bírja- föl»
fogni a 19-dilc század nagy kultureszméit. Daczára ennek
azonban, nem épen ment néhol az orthodoxismus szelidebb
árnyalataitól. Ha például Shakspereben a személyes hívőt és
positiv keresztyént vitatja Elzével szemben, úgy itt buz­
galma tulragadja a helyes határokon. Mert mindenesetre
Shakspere s bárki más álláspontja a keresztyénséggel szem­
ben csak objective határozható meg, azon m érték útján,
melyet müvei képviselnek, s e tekintetben EIze sem tagad­
ja, hogy Shakspere a világot mint erkölcsi organismust fog­
ja föl, s a vallás súlypontját, igaz keresztyén értelemben,
a lelkiismeret erkölcsisógébe, az activ szeretet műveibe he­
lyezi, de e körülményekből tisztán személyes meggyőződésé­
re vonni következtetést, túlesik eszközeink hatalmán. Szé­
pen fejtegeti különben Portig egyéni nézeteit Shakspere er­
kölcsi eletnózletéről, bár nem sokban eltérőleg Ebrard, Ger-
vinus, Ulrici s mások felfogásaitól. Legtapintatosabb meg­
jegyzései: lu-gy nála az erkölcsi eszme diadala, a dráma
végén, magasb szükségesség gyanánt áll be. Vagy a bűn
semmisiti meg önmagát, a mennyiben tragicai vógzetszerü-
sóggel mind több-több roszat szül, mig az egyes bűnök sö­
tét felhővé gomolyganak össze s viharban törve ki tisztít­
ják meg a fülledt légkört (III. Eichard, Macbeth); vagy pe­
dig egy nem életképes nemzedék megy tönkre, s sírja fö­
lött az isteni bölcsesség uj kor s uj világrend szellemét
támasztja föl (Lear király s Hamlet), Mélyen keresztyéni
az, hogy Shaksperénél a rósz nem mértékhiányt, vagy szük­
séges átmeneti pontot jelöl a jóra, de szabad elhatározás^
ból eredő pártütés Isten ellen stb. Kern szándékunk tovább
részletezni Portig elméletét Shakspereről, még csak nehány
reflexióját közöljük, Michel Angelonak a sixtusi kápolnában
levő kolossalis „utolsó ítéletére“ vonatkozólag, melyet, mint
Portig magát kifejezi, a mester a reformatio hajótörése
miatti haragjában teremtett. Az óriási mű az oltárfalat ékí­
ti, 60 láb hosszú, 1541-ben kezdetett meg, s hót óv alatt
Ion befejezve. A festményen körülbelől 300 meztelen alak
Yan, melyek az erkölcsi tulajdonságok legváltozatosabb scá-
láját tárják a néző elé, a legmesteribb jellemzésben. Festői
szempontból e mű, a kitűnő műitesz, Burckhardt Ítélete sze­
rint, örök csodálat tárgya. Krisztus itt nem annyira mint
világmegváltó, de miut világbiró jelenik meg, s mind­
azonáltal a borzalmas fönségnek e remeke nem csak lesúj­
tó, de erkölcsileg tisztító is. Evangéliumi fölfogásra mutat
az, hogy a festmény központja a Krisztus, nem pedig Má­
ria, vagy a szentek. A világítóiét mintama nagy tragoedia
tetőpontja van fölmutatva, mely istenországának e világ
gazdagaival való küzdelmeként játszatik le. Szent komoly-

"3ag főnséges pátlios* lengi át ez óriás müvet« Michel-An-t
gelo a renaissance mestereinek leghatalmasabbika, titán
küzdeiémben forrva önmagával. Solisem jut teljes tisztulásra
s ezért hiányzik müveiben a kibékülés isteni szelleme. De
'eszméi gygasiak, majd hogy le nem roskad alattok. Genialis
gondolata volt a teremtést mint mozgást tüntetni föl. E
freskójában az a motívum, midőn Isten jobbkeze mutató
■ujjával érinti Ádárn ujját, mintegy az isteni villanyfolyam
közlése által symbolizálandó annak életre keltését, mysticus
hatásában egyike a legmegkapóbb conceptioknalc. Danteval
'rokon abban, hogy mindketten a kijelentésből merítik leg­
nagyobb tárgyaikat, mindketten felülről nyerik az inspirá­
ciót, mely őket ép oly egyetemes, mint lényegesen keresz­
ty én i magaslatra emeli. Mindkettő nehéz küzdelmet állott
ki az ideálért, hogy egy földfeletti magasb létet valósítson
•meg a földön, s mindkettő mélyen érezte azt, hogy csak a
ki gyermeki egyszerűséget hordoz szivében s Istennel szem­
ben magát szegénynek érzi, lehet valódi ihletett művész.
E mellett Michel-Angelo, bár Plató mély tisztelője volt, son-
nettjeiben valódi keresztyén eszméket penget, minő a hit
által váló mogigazulás, az átórzett bünbánat, Istennel való
egyesülésre vágyódás. Ő látta Savonarolát a máglyán égni,
kihez barátság vonzotta, s a reformátorok iratait a liires
leöltőnő, Vittoria Golonna körében tanulta ösmerni, kit 62
éves kora daczára, lelki tisztaságáért; bensőleg szeretett. Mi­
kor Vittoria meghalt, lelkét kétségbeesés marczangolta, de
a halottnak csak kezeit, nem homlokát, meré megcsókolni.
Platonismusának megható bizonysága ! S midőn IV. Pál pá­
pa megkezdé a protestánsok üldözését, e feletti mély bána­
tát az éjhez irt híres sonnettjében fejezi ki, melyben köz?
vetlenebbül hangzik mint valaha a megváltás utáni vágy.
így Portig, s mi hozzátesszük, hogy nagy szellemek élet-
S kedélytitkainak hasonló leleplezése s tanulmánya, bárcsak
vázlatosan tartva is, magas gyakorlati becsű részét képezi a
műnek. Ez óriás lángelmék evangéliuma az, melyből töb­
bet tanul s tanult az emberiség, mint a szobabölcselők
nagy sergének ridegen összehalmozott kongó v elméleteiből.
épen ezért, ha egy más fejezetben szerző a művészetnek
az iskolához való viszonyáról, valamint a színház, mint a
'társadalom s örök emberi tükre, magas jelentőségéről szól­
j a , ideális és magasröptű gondolkozásának adja tanúbizony­
ságát, ,csak helyeslő elismeréssel követhetjük eszmemenetét.
A zorigorátanitásban ne virtuózokat dressirozzanak tanító­
ink, de az ízlést fejtsék, ne öves hatás vadászat, de nemes
tartalmasság legyen törekvéseik czólja. Fensőbb tanodáink­
nál mi is sajnálattal tapasztaljuk a müveltségtörténelmi tan­
eszközök hiányát, holott már a középtanodai oktatásnál, a
régi classicusok magyarázata, a görög és [római világ mo-
*numentalis emlékeinek szemléltetése kíséretében kellene hogy
előadassék, hiszen jó fametszetek, fényképek, gypslenyoma-
tök, alig kerülnek többe, mint egy jó könyv. Viszont kí­
vánatos, hogy a színház is, mint oly mivelődési tényező,
mely fontosságban mindjárt a sajté és oskola után követ­
kezik, a maga ideális jelentőségében méltattassék. Fájdalom­
mal látjuk, hogy ma már kevés azoknak száma, kiket tisz­
95
ta művészi érdek vonz a színházba, a nagyobb rész csak
szokásból, unalomból, kíváncsiságból, szórakozásból látogat­
ja. Ha azonban a színház meg akarja őrizni méltóságát,
szükség, hogy kiragadtassók a korlátlan verseny és nye­
részkedés karmai közül, s a színészek, részrehajló, chablon-
szerű vagy tudatlan referádák helyett, kellő színvonalon
álló, öntudatos és lárgylagos kritika ellenőrzése alá he­
lyeztessenek. Csak igy érhető el az a czól, hogy a dráma­
irodalom elsőrendű termékei méltó és művészi becsű elő­
adásokban mutattassanak be a nép előtt, A merő látványos­
ságok, léha operettek s divatos feldolgozásu pikáns tárgyak
természetesen, örökre le kell hogy tűnjenek a nagyra hiva­
tott deszkákról. Csak két pont van, melyben nem érthetünk
ogyet Portiggal; felfogása a színházról túlságosan elvont, s
abban, bogy azt bizonyos kosmopolitismus hamis látszatá­
val kívánja fölruházni, teljességgel nincs igaza. Mert a
színház, mindig és mindenkor, első sorban nemzeti intéz­
mény gyanánt kell hogy tekintessék, mint a nemzeti élet
legérzékenyebb hőmérője, Ha a nemzeti nyelv és öntudattal
szemben tartozó szolgálatait föladja, feladatát téveszti, s
megszűnik gyakorlati, reális alappal birni. Másfelől Portig
aggályai túlzottak, midőn a nyílt színpadon való imádko­
zásban, vagy bármi más, ott végrehajtott vallásos cselek-
vényben s keresztyén szentségek scenikai alkalmazásában
szüksógkóp profanatiot lát. Utalunk Drásekére, ki e kérdést
elfogulatlanabbul tárgyalja (Die Darstellung des Heiligenauf
dér Bühne 1815). Erkölcsileg igen nagy tárgyak drámai
földolgozása kétségkívül nehézségekkel jár, sőt talán joggal
ki is záratik; de ennek oka aztán tisztán aestketicai ter­
mészetű, s a dráma lényegéből foly, nem pedig keresztyén
ethikai szempontból eredő postulatum. Természetesen ez, és
hasonló helyeken, Portigból is inkább a theologus, mint a
műbölcselő szél, s általában kimondhatjuk, hogy e kettős
szempontnak nehéz egyesítését, fentebbi kifogásainkat le­
számítva, jelen mű nem kevés sikerrel hajtja végre.
E G Y H Á Z I É S IS K O L A I H ÍR E K .
Kolozsvár, 1879 febr. 21.
az ágost. hitüek országos zsinatának elnöke, a legrégibb
magyar képviselő — nincs többé. E lapok olvasói előtt,
nem szükség fejtegetnünk, hogy ki volt Zsedónyi, hisz ne­
ve feledhetetlen a magyar protestansismusban, molyét nem­
csak mint nemzeti életünk vedbástyáját tekintett, de gaz­
dag alapítványai által, tényleg erősbitett is. Ő, a ki fukar­
ságáért a „sparmeister“ nevet nyerte, mely őt jellemezve
ép oly megtiszteltetéssé volt válandó, mint a protestáns név
az első reformátoroknál; ő, ki a magyar parlamentben a
magyar költekezés réme yolt, szigorú vétójával, — a magán­
életében is csaknem túlzóan takarékos férfiú, nem riadt vissza
 96

áldozatoktól ott, hol a közjó kívánta gyámoütását. — jainkat, hanem papnövendékeinket s ideiglenes alkalmazás­
Lőcsén 1875-ben született, s Deák Ferencznól előbb lett ban levő papjelöltjeinket is mentesittetni kérjük a katonai
képviselő s az is maradt mind máig. A megyei élet s a szolgálat a ló l; másikat, melyben ugyanezt a kezdeményt
diéták küzdelmeiből meritié ma már oly ritka államférfim kérjük tanitóképezdénk növendékei s illetőleg tanítóink sz á ­
feddhetetlenségét, s most, midőn a költségvetési vita újra mára is. Yajha sikere is lenne kérelmeinknek — bár alig
feltárja az ország nehéz sebeit, melyeknek gyógyítása leg­ hihető, hogy ez eredmény a védrendszer jövő évi érdem­
buzgóbb törekvései közé tartozott mindenha — szelleme s leges újjáalakítása előtt bekövetkezhetnék. De jó volna, hogy
példája hadd lebegjen azok előtt, kik e nemzet jövője s bár akkor bekövetkezzék.
sorsa fölött intézkedni vannak hivatva. Á magyar Protestan­ — Az ország fővárosa, a múló látványosságok mel­
tismus örökre őrizni fogja emlékében a nagylelkű adakozót, lett, örök időkre szóló módon is megünnepli a Felségek
a vallásügyi pátens elleni küzdelemben megtörhetetlen eré­ ezüst-lakodalmát, s z á z e z e r f o r i n t o s alapítványt téve
lyű, s rendithetlenségéért a börtön homályát is sinlett nagy egy gyermek-menhely felállítására s a belügyminiszter már
hazafit. Tetemei szombaton szállíttatnak Budapestről Lőcsé­ jóvá is hagyta e tervet. Hát egyházkerületünk nem keres-e
re, hol az örök nyugalomnak fognak adatni. Áldás emlékére! valamely módot, hogy szintén kifejezést adjon a Felségek,
— IjQ. Demeter Károly, marosvásárhelyi tanodánk­ iránti hódolatának és ragaszkodásának?
nál a természetrajz és vegytan fiatal tanára, múlt vasárnap — Sándor Domokos — ha jól tudjuk: dévai áll.
tartá diszes közönség jelenlétében székfoglalóját: A tudo­ reáliskolai tanár *— a „Család és Iskola“ legutóbbi szá­
mában Észrevételek közlését kezdi meg elemi oskoláink szá­
mányos vegytani buvárlatról. A talpraesett kerekdedséggel mára kiadott egyházkerületi tantervűnknek az é n e k t a ­
kidolgozott értekezés alaposan és közérthetően mutatá ki a n í t á s r a vonatkozó részére. Annak idején talán hozzászó­
vegytannak, mint tudománynak, mivoltát s nagy jelentőségét. lunk e kissé igen is polemicus hangon tartott észrevételek­
Az ünnepélyt, a választási okmány fölolvastatása után, az hez, de azért nem hallgathatjuk el örömünket, hogy tan­
tervűnk mind nagyobb figyelmet költ s nemcsak a közok­
érdemekben gazdag főgondnok: dr. Antal László tartalmas
tatási miniszter nyilvánította felőle, az ig. tanácshoz inté­
beszéde nyitá meg, rámutatva a természeti tudományok lé­ zett leiratában, elösmerését, hanem a szakemberek is föl-
nyegére és fontosságára; a beköszöntő után Bihari Sán­ hiva érzik magukat a hozzászólásra. Az elméleti vitából,
dor, igazgató tanár a tanári kar nevében, Bari Zsigmond tisztességgel folytatva, az ügy vonja a legtöbb hasznot.
ellenőr pedig az ifjúság nevében üdvözölte a kitűnő készült- — A Frőbel gyakorlati kézikönyve szerzője Ko-
ségü fiatal tanárt. A diszes közönség soraiban láthatók valá- bány M. az érkező tömeges kérdezősködésre tudatja, hogy
nak: dr. Antal L. Kabos L. gondnokok, Kovács Ferencz, a mű márczius közepén okvetlen megjelenik, s hogy 2 írt­
tal csak most lehet megrendelni B a u t m & n n F r i g y e s ­
r. kath. esperes, dr. Tolnai Lajos, Yass Tamás ref. papok, n é l koronaherczeg u. 3 sz., mig megjelenés után csak 3 ’
Demeter Károly, a beköszöntő édes atyja, Szabó Károly frt bolti áron kapható.
egyetemi tanár s mások. Szives jó kivánatunkat, részünkről — A madrasi hinduk aláírás utján 125,000 fran­
is, tanári karunk legfiatalabb tagjának. kot szedtek össze, hogy egyik bálványuknak ékköves koro­
nát vegyenek. Árából ítélve, úgy látszik, ez még szebb lesz
— Magyari Pál» n.-enyedi főlanodánk csak most be­ mint a melyet a franczia katholikusok ajánlottak Szt. Mi­
állott jószág- és jogügyigazgatója, Aranyosmegye egykori hálynak, s mely a párizsi világkiállításon is látható volt.
alispánja, a kitűnő hazafi, család-apa s fáradhatatlan egyhá­ — Renan nagy müvének, a „3;eresztyónség erede­
zi hivatalnok, f. hó 21-én jobb létre szenderült. A kiszen­ tének" hatodik kötete, mely „Egyház“ czimet visel, meg­
vedett férfiút osztatlan bizalom kisérte új állomására, mert jelent; a hetedik pedig, mely „Márk A urélét lesz tárgya­
landó, sajtó alatt van.
tőle lehetett várni, hogy az enyedi tanoda vagyoni és jogü­
— Vettük A tiszántúli ref. középiskolai tanáregye­
gyeit teljesen rendezendi s a várakozást rövid hivatalkodá­ sület évkönyvét, az 1878—9 évről, szerkesztette Gergely
sa is igazolta, de fájdalom, épen hivatali buzgalma lön vá­ Károly, egyesületi jegyző. A derék egylet múlt évben kez­
ratlan halála okozója, egy evdőügyi kirándulás alkalmával ko­ dett működésének s illetőleg szervezkedésének töiténetét
csija fölborulván, oly szerencsétlenül eseet le, hogy oldal­ nyújtja e 140 lapra teijedő füzet, közölve az egylet alap­
szabályait ; az egyesület tagjait (tiszteletbeli tagok Bévés'z
törést szenvedett s pár heti betegeskedés örökre elvitte azt,
Bálint püspök; Imre Sándor és Ladányi Gedeon egyetemi
ki a közügynek s családjának még sokáig élhet vala. Öz­ tanárok; alapitó tag 5 ; pártoló tag 29; rendes tag 72);
vegy és egy fiú s számos rokonok siratják, a közügy mel­ az állandó bizottság tagjait; az alakuló és a rendes köz­
lett, a 64 évet élt derék férfiút; temetése f.hó 23-án lesz : gyűlés jegyzőkönyvét; a közgyűlési beszédeket (Szegedi Sán­
Felvinczen, Nyugodjék bekében dor elnöki megnyitóját és Gergely Károly jegyzői előterjeszt
téset) végül pedig négy értekezést (Töredékes gondolatok a
— Tolnai Lajos» marosvásárhelyi egyházunk egyik magyar Írásbeli dolgozatokról, Futó Mihálytól; A magyar
papja, a szépirodalom körében ismert iró, a múlt héten ál­ nyelv tanításáról, különösen a gymnasium alsóbb osztályai­
lott a kolozsvári egyetem bölcsészeti kara előtt „cum lan­ ban, Vozári Gyulától; A gymnasiumi vallástanitásról, Ger­
de“ tudori szigorlatot. gely Károlytól és A latin nyelv elemi tanításáról, Békési
— A magyar kópviselőház elnöke a febr. 17-iki Gyulától). A csinos kiállítású füzetet (nyomatott Debreczen-*
ben a város nyomdájában, ára 80 kr), Gergely Károly szer­
ülésben mutatá be a háznak, egyházkerületünk határozatá­
kesztő rövid végszavai zárják be, némely utólag történt moz­
ból az ig. tanács által föl terjesztett két rendbeli kérvé­ zanatról értesítvén az olvasókat — kik vajha minél na­
nyünket, egyiket, a melylyel nemcsak állomáshoz jutott pap­ gyobb számban lennének!
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
IX. évfolyam. Kolozsvárt,
M egjelen ik
minden vasárnap ERDÉLYI
PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
<$zerkeszt<fségi sziliéi
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi részét illető
közlemények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza.
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.
J^E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S L A P T U L A JD O N O S :
Tartalom: Czelder M. reto-ja ("Sí .—s.) — A negyedik
evangélium, összehasonlítva a más három evangéliummal. Újszövet­
ségi tanulmány, y — k. ('FolytJ — A bibliafordítások történeté'
hez. — Egyházi lapok szemléje. — Irodalmi szemle. — Tá r c z a :
Egy szép lélek vallomásai (Vége.) Ford. Nagy Károly. — Egyházi és
iskolai hirek. —
Czelder M. veto-ja.
Kolozsvárt, 1879. febr. 26.
(Sz— s.) A »Magyar Protestáns Egyházi s Is­
kolai Figyelő“ f. évi Il-ik füzetében Czelder Márton
is hozzá szól a hazai reformált egyház szervezkedé­
se kérdéséhez.
Czikkéből úgy látszik, hogy az immár megje­
lent s közkézen forgó előmunkálatokkal, általában
véve, meg van elégedve s kimondja, hogy azok „né­
melyekkel pótolva (hogy m ikkel? arról hallgat) s
helyijei-hely 1yel rövidítve (?) hasznos szolgálatot
tesznek a zsinattartás czóljainak.
Czéldernek e megelégedését részünkről is meg­
nyugvással registráljuk, mint biztos kritériumát an­
nak, hogy azok csakugyan megütik a mértéket. Ha
egy Czelder is meg van velők elégedve, avagy kell-e
ennél még több?
Van azonban az előmunkálatoknak egy pontja,
melyre az anathemát kérlelhetetlenül kimondja. Elö-
rebocsátva, hogy az egész szervezkedés egyetlen czól-
ja a zsinattartás, a gyöngébb idegzetüeket a követ­
kező hangzatos frázisokkal igyekszik megfélemlíte­
ni: »Ez akarat (t. i. a zsinattartás) fénye elé újab­
ban talán a magyar nemzet és protestantismus sza­
badságát és függetlenségét eltörölni próbált absolu-
tismus méhóböl maradt kísértő árnyként tűnik fel,
egy országos egyházi főtanács felállításának javasla­
ta , mely mint legfőbb szükségesség, a szervezés ko­
1879. Martius 2. 9. szám.
Kiadó-hivatal:
Stein János könyvkeresko-
dése, hová az előfizetési-
pénzek legczélszerübben pos­
tautalványnyal küldendők.
<Előfizetési á r :
Egész évre 6 frt., félévre 3
frt,, évnegyedre 1 frt 60 kr.
S z i d s z ; JD o rrxo ü s zo s .
ronájául kiván tekintetni annyira, mintha az egész
szervezkedésnek s magának a zsinatnak is azért kel­
lene tartatni, hogy ezt az eddig nélkülözött s hála
Istennek, hogy nélkülözött közeget megalkossa; s
mig a nélkül is szűk anyagi erőnk egyrószót, me­
lyet inkább az omladozó beteg tagok ápolására for­
dítsanak, ide kell majd adnunk; addig az egyh. főta­
nács felállítása azon következetlenség szégyenét is
vonná ránk, hogy a mit a pátens idejében csak so­
kunk élete és vére árán vihetett volna ki a zsar­
nok önkénye, az egyházi főtanács (cs. k.) felállítá­
sát, m o s t m á r magunk óhajtjuk s arról teszünk szo­
morú bizonyságot, hogy a nemzet és ország szeren­
csésnek nem mondható viszonyai közt a magyar pro­
testantismus is, még csak imént a szabadság és füg­
getlenség védelmezője, annyira jutott, hogy neki is
U r k e l l , a ki parancsoljon, kényszerrel öntsön lei­
kébe buzgalmat, melyet eddig szabadsága növelt s
hevített nemes áldozattótelre.“
Végül lakonikus rövidséggel ki is jelenti, hogy
az országos „egyházi tanácsról való (talán szóló)
részt egészen ki kell hagyni.“
Nem czólunk Czelderrel polémiába bocsátkoz­
ni. Meggyőződésünk e kérdésben az övével annyi­
ra homlokegyenest ellenkező, hogy a közeledésnek,
annál kevósbbó a kölcsönös meggyőzésnek, még csak
lehetősége sem- forog fönn.
A magyar ref. egyházban — mint a kiküldött
bizottság e kérdésre vonatkozó javaslata indokolásá­
ban helyesen jegyzi meg — egy országos egyházi
hatóság felállítása, viszonyaink és körülményeink­
nél fogva, rég idő óta a közóhajtás tárgyát ké­
pezi. Az a szétszakadozottság, sokszor egymással el­
lentétes eljárások, melyek jellemzik igen gyakran egy­
házkerületeink közgyűléseinek intézkedéseit s a me­
lyek mintegy az egyházkerületeknek egymástól iso-
lált helyzetéből természetszerűleg következtek, csakis

országos egyházi hatóság felállítása, egy valódi köz­
pont megteremtése által szüntethetők meg. Ha lesz
a ref. egyház kebelében egy oly közeg, mely az egye­
temes egyház érdekeit, annak általános jólétét ta rt­
va szem előtt, a közszükségeket és bajokat fölismer­
ve, biztos irányt jelöl a teendőkre és együttható
működésre: az teremtheti meg az összhangzatot s
hozza létre a valódi egységet.
Ez6n szükség érzetének adtak kifejezést a7 egy­
házkerületek, midőn 1873 dik évben az egyetemes
értekezlet által indítványozott határozatképes konvént
eszméjét elfogadták s azt életbe léptetni óhajtották,
négy egyházkerület azonnal, egy p ed ig ---a tiszántúli—
zsinat utján, az országos zsinatot ismervén csak egye­
dül jogosítottnak arra, hogy ily országos egyházi ha­
tóságot az egyházkerületek fölé állíthasson.
Ezen országos egyházi tanács, m int a terve­
zetből kitűnik, ügy lenne szervezve, hogy az sem
centralizáló, az egyházkerületek jogkörét csorbító,
sem pedig absolut hatalommá nem nőheti ki magát.
Mert csak oly közös ügyekben van hivatva intézked­
ni, melyeket az egyhkerületek hozzá, együttesen vagy
külön felterjesztenek; vagy a melyekre nézve az á l­
lamkormány részéről tett intézkedések következtében
rendelkeznie kell; vagy a melyekben való intézkedés­
re a zsinat utasítja. Absolut hatalommal sem ural-
TÁRCZA.
Egy szép lélek vallomásai.
(Vége.)
Kern tagadhatám meg magamtól, mihelyt tehettem,
hogy a herrnhuti gyülekezet tagjaival való összeköttetésem
tovább szőjem, s még szorosabbá fűzzem, és siettem a leg­
közelebbi gyülekezet beiendezését megszemlélni; de épen
nem találtam fel itt sem azt, a mit képzeltem. Volt annyi
becsületem, hogy véleményemet nyilvánítsam, s igyekeztek
velem elhitetni, hogy egészen máskép néz ki egy teljesen
berendezett ogyházközség. Nem tettem ugyan kifogást, de
meggyőződésem szerint, az igazi szellemnek egy kis szerke­
zetből épen úgy ki kellene sugároznia, mint a nagyból.
Egyik püspökük, ki jelen vala, a grófnak közvetlen
tanitványa, sokat foglalkozott velem; tökéletesen beszélt an­
golul, s minthogy egy kissé én is értettem, azt hivé, hogy
ez égi intés arra, hogy mi együvé tartozunk, én azonban
egyáltalában ezt nem gondoltam; magaviseleté nekem leg-
98
kodhatik és intézkedhetik, mert eljárásáról és mű­
ködéséről a zsinatnak felelős, a mely elé köteles in­
tézkedéseiről vezetett jegyzőkönyvét fölterjeszteni és
kimerítő jelentést tenni.
De vegyük fel a jog- és hatáskörét m eghatá­
rozó pontokat, vájjon nem mindenik oly tartalmu-e,
hogy abban a tárgyban vagy tárgyakban intézkedni,
ha az egyház jól felfogott érdekeit tartjuk szemünk
előtt, országos hatóság van hivatva?
„Képviseli az egyházat mind az állam, mind
a többi hitfelekezetek irányában. “ Valójában a ma­
gyar ref. egyháznak ily képviseltetósóre múlhatatlan
szükség van. Az egyes egyhkerületek — mindenik
önmagában — megtettek ugyan mindent egyházunk
jogainak védelmére, ügy az állam, mint a többi hit-
felekezetekkel szemben; de vájjon volt-e és lehetett-e
az ily egyes egyházkerületek felszólalásainak vagy
óvástételének oly súlya, mintha azok az 5 egyház-
kerület — az egyetomes ref. egyház — nevében
történtek volna? Nem óreztók-e ezt maguk az egy­
házkerületek is; a honnan rendszerint felirataikat
egymással közölték s hasonló évástótelek megtételé­
re hívták fel a többi testvérkerületeket i s ; vagy pe­
dig az ily ügyeket a konventre utasították ? Hátha
valamelyik külföldi testvóregyház akar érintkezni a
magyar ref. egyházzal, mit tegyen és hová forduljon?
kevésbe sem tetszhetett. Ő morva születésű késcsináló vala,
gondolkodásmódjából nem is hiányzott a kézműves-szellem.
Inkább egyetértettem L* úrral, a ki franczia szolgálatban
őrnagy vo lt; de arra az alázatosságra, melyet ő fentebb­
valói iránt tanúsított, soha sem éreztem magam képesnek;
úgy éreztem, mintha arczúl ütöttek volna, midőn láttam, hogy
az őrnagyné vagy más előkelőbb, vagy kevésbé előkelő nők
a püspöknek kezet csókoltak. Ez alatt mégis megállapod­
tunk egy hollandi utazásban is, a mely azonban, bizonyára
az én nagy javamra, soha sem történt meg.
Nővérem egy leánynyal lebetegedett, s most már raj­
tunk nőkön volt a sor megelégednünk, s azt gondolnunk,
hogy egykor ő is mint mi, oly nevelésben fog részesülni. Só­
gorom ellenben nagyon elégedetlen volt, midőn egy év múl­
va ismét egy leánya lett; azt kivánta, hogy nagy jószágai
mellett fiakat lásson maga körűi, kik egykor neki segítsé­
gére lehessenek.
Gyöngélkedő egészségem leven, csöndesen viseltem
magam, s nyugodt életmód mellett meglehetős mérvben meg
vala súlyegyenem ; nem féltem a haláltól, sőt óhajtottam
meghalni, de titkon éreztem, hogy az Isten erőt ad nekem,
hogy lelkemet megvizsgáljam, s hozzá mind inkább köze­
ledjem. A sok álmatlan éj alatt különösen éreztem valami
olyan*, a mit épen nem tudok világosan leírni.
 99
eddigeló mindmegannyi különálló 5 egyházhoz kellett
felhívását vagy megkeresését intézni; a magyar ref.
egyház csak névben ól, de oly orgánuma nem léte­
zik, a mely személyében szólhatna és intézkedhetnék.
Az 1877-dik évben Edinburghban tartott egyetemes
prósbyteri nagy gyűlésen a mi egyházunk is képvi­
seltette magát, s belépett azon szövetségbe, melyet
a föld különböző részein és pontjain élő, a ref. egy­
ház kebelébe tartozó s presbyteri rendszert követő
népek és nemzetek alk o tn ak ; s ha már ezen szö­
vetségnek tagjává lett, tartsa fenn az élő egybeköt-
tetóst, a mi csak úgy lesz czélszerüen és biztosan
kivihető, ha lesz orgánuma, mely a külföldi testvé­
rekkel is árintkezhetik s ha a körülmények vagy a
szükség úgy kívánják, gyorsan tehet és működhetik;
nem kell előbb az ügyet az 5 egyhkerület elé ter­
jeszteni s azoknak jóváhagyását kikérni, mert míg az
megtörténhetnék, talán már elkésett az ügy, s a leg­
nemesebb és buzgóbb szándék mellett is kim aradtunk
a működésből, pedig jelenlegi nehézkes alkotmány-
rendszerünk a könnyű és szabad mozgást és tevé­
kenységet is lehetetlenné teszi, holott gyorsan halad %
világ és gyors tettekre van szükség. Egy országos
egyházi orgánum vagy hatóság hiánya még kelle­
metlen félreértésekre is adhat, a mint hogy nyújtott
is már alkalmat az egyhkerületek között, a külföldi
egyházakkal szemben.
Olyan állapotban valók, mintha telkemet a test társa­
sága nélkül gondoltam volna; úgy tekinté lelkem a testet,
mint egy rá nézve idegen lényt, ép a mint az ember a ru­
hát tekinti. Rendkívüli élénkséggel maga elé képzelte az el­
múlt időket s eseményeket, s ebből érezte, hogy mi fog kö­
vetkezni. Mindezek az idők oda vannak, a mi ezután jön,
az is elmúlik: a test, miként a ruha, szét fog szakadozni,
de én, a jól ismert én, én létezem.
E nagy, fölemelő és vigasztaló érzelmen a lehető leg­
kevésbé csüngeni, egy nemes barátom tanita meg, a kihez
mind jobban vonzódtam; ez azon orvos volt, a kivel nagy­
bátyám házában ismerkedtem meg, s a ki nagyon jól is­
merő testi és szellemi szerkezetemet; fölmutató előttem,
hogy ezek az érzelmek, ha mi ezeket külső tágyaktól füg­
getlenül tápláljuk bensőnkben, bizonyos mértékben kimerí­
tenek és saját létünknek alapját aláássák. Munkásnak Ion­
ul, mondá ő, az embernek legfőbb hivatása, s mindazon idő­
közöket, a melyek pihenésre megkivántatnak, arra kell, hogy
fölhasználja, hogy a külső dolgokról magának világos isme­
retet szerezzen, a mely azután munkásságát megkönnyeb-
biti.
Minthogy barátom ismerte azon szokásomat, hogy sa­
ját testemet csak külső tárgynak tekintem, s minthogy tud­
ta, hogy én testalkatomat, bajomat s az orvosi segédszere­
ket meglehetősen ismerem, s valóban a saját huzamos be-
Ha lesz ily országos egyházi hatóság felállítva,
az kísérheti továbbá éber figyelemmel a netalán egy­
házunk ellen intézett támadásokat, veheti számba a
sórelmi eseteket s teheti meg azok elhárítására néz­
ve a szükséges intézkedéseket.
Föl van jogosítva az országos egyházi tanács,
hogy törvényalkotás kivételével intézkedjék, a zsinat
utólagos jóváhagyásának fentartásával, oly ügyek­
ben is, melyek a zsinat jog- és hatáskörébe tartoz­
nának szorosan, de elintézésük szükséges és halasz­
tást nem szenvedhet.“ Ily ügyek is számosán merül­
hetnek fel, melyeknek elodázása vagy csak kevés­
időre elhalasztása is az egyetemes magyar ref. egyház
nagy hátrányával történhetik.
„Intézi a missiói ügyeket, a domestica fentar-
tásáról gondoskodik.“ Oly czélok és ügyek, melyek­
nek érdekében közreműködni és tenni erkölcsileg hi­
vatva van az egyetemes ref. egyház, melyek hogy
eddig a megkivántató pártolásban és gondozásban
nem részesültek, talán főleg ép az az oka, mert nem
létezett országos egyházi hatóság, mely azokat sür­
gette és kiválólag gondozta volna. Hazánkban több
ponton végveszély fenyegeti a kisded ref. egyházakat,
a szegénység nyomasztó terhe, az idegen nemzetiség
és felekezetek rideg karjai nehezülvén reájok, ha
megmentésükre és kiszabadításukra nem történik rend-
tegségem s másoké következtében félig orvossá is lettem;
az embori testről s a gyógyszereket alkotó vegyi részekről
figyelmemet a teremtésnek többi rokon tárgyaira vonta,
s úgy vezetett engem körül, mint a paradicsomban, s csak
utoljára, ba szapad hasonlatomat folytatnom, sejtető velem
távolról a kertben, az esti hűs szellőben, fuvalló teremtőt.
Mily örömest szemléltem most már Istent a termé­
szetben, minthogy őt ily ismerettel hordozám szivemben;
mily érdekes volt előttem kezeinek műve, s mily hálaérzet
tölte el azáltal, hogy ő szájának lehelletével életre keltett
engemet !
Nővéremmel együtt újra reméltünk egy figyelmeket,
a kit oly sovárgva várt sógorom; de fájdalom, nem érte
meg születését. Az erőteljes férfi egy lóról való szeren­
csétlen leesés következtében halt meg, s nővérem is kö­
veté őt, miután egy szép fiú gyermeket hozott a világra.
Csak fájdalommal tekinthettem hátrahagyott négy gyerme­
kére. Oly sok egészséges ember halt meg előttem, a beteg
elő tt; nem kell-e vájjon ezen reményteljes virágok közűi is
nehánynak lehúllását látnom? Eléggé ismertem a világot
arra, hogy tudjam, mennyi veszély közt nő fel egy gyer­
mek, különösen a magas társadalmi osztályban, s úgy tet­
szett nekem, m intha ifjú korom óta jelenleg még szaporo­
dott volna azoknak száma. Éreztem, hogy gyöngeségem mellett,
keveset vagy épen semmit sem vagyok képes a gyerme-
 100
szeres intézkedés, okvetlenül elpusztulnak és elenyész­
nek. H át azon kisebb egyházaknak mennyi a szá­
muk, melyekben a lelkipásztoroknak és tanítóknak
oly csekély jövedelmük van, hogy mindennapi szük­
ségeiket is alig fedezhetik, a holnapról, a jövendő­
ről, családtagjaikról pedig nem is gondoskodhatnak;
mindezek sorsán javítani, jövendőjüket biztosítani az
országos domestica lenne hivatva. Rendezzük az egy­
házak anyagi ügyeit, a lelkipásztori s általában a
belhivatalnoki pálya legyen mind erkölcsi tekintet­
ben tiszteletes és fölemelő, mind anyagi tekintetben
biztos és megnyugtató: akkor fognak arra ifjaink
kész szivvel és nemes akarattal vállalkozni, s mind­
ezek tekintetében igen sokat tehet a domestica.
„Az összes tanügy összhangzatos [fejlődését ve­
zeti és irányozza s e czélból saját közege gyanánt
egyetemes tanügyi bizottságot alkot.“ Egy ily orgá­
num felállítását és szervezését nagy mértékben igény­
lik azon különböző eltérések s eljárások, melyek a
magyar ref. egyház tanintézeteiben a tanügy keze­
lését általában jellemzik. Az összhangzatot s egysé­
get egy ily közeg lenne hivatva létre hozni s meg­
teremteni.
A lelkészképességi vizsgálatokra nézve egyénlő
rendszabályok meghatározását is nagy mértékben kö­
vetelik azon különböző eljárások, melyekkel az 5
kékért tenni; annál kívánatos!) volt előttem nagybátyámnak
azon elhatározása, mely természetesen az ő gondolkodás­
módja szerint támadt, hogy egész figyelmét ezen szeretet­
reméltó teremtmények nevelésére fordítja. S bizonyára ők
ezt teljesen megérdemelték, szép termetűek voltak, s egy­
másközti nagy különbözőségük mellett ígérkeztek, hogy mind­
nyájan jóravaló s értelmes emberekké válnak.
Mióta jó orvosom figyelmessé tett, szivesen vizsgál-
gatám a családi hasonlóságot a gyermekekben s rokonok­
ban. Atyám gondosan megőriző elődeinek képeit, magát s
gyermekeit meglehetős festők által lefestette, s anyám is ro •
konaival együtt szintén nem lön elfeledve. Mi pontosan
ismertük az egész család jellemvonásait, s minthogy azokat
gyakran egymás közt összehasonlitók, a gyermekekben is
a külső s belső hasonlatosságokat kifürkésztük. Nővérem­
nek idősebbik fia, úgy látszott, atyai részről való nagyaty-
jához hasonlít, a kinek egy igen jól festett ifjúkori képe
nagybátyám gyűjteményében volt felállítva; ő is, épen mint
emez, ki mindig bátor tisztnek bizonyéit be, semmit sem
szeretett annyira, mint a fegyvert, s mindig ezzel foglal­
kozott, valahányszor meglátogatott. Mert atyám igen szép
fegyverszekrényt hagyott hátra, s a kicsinek addig nem
volt nyugta, mig én neki egy pár pisztolyt s egy vadász­
puskát nem ajándékoztam, s mig nyitját nem találta, hogy
a ravaszát mint kell felhúzni. Egyébiránt fényeiben s egész
egyhkerületbeu találkozunk, s melyek miatt többféle
visszaélés állhat elő és rendellenességek következ­
hetnek be.
íme, mily fontos és halaszthatlan ügyek köve­
telik az országos egyházi tanács felállítását, t. i.
hogy legyen egyházunknak képviselő orgánuma mind
az állammal, mind más hitfelekezetekkel szemben;
ez intézkedjék az 5 egyhkerületet illető minden kö­
zös ügyben, vezesse a missiói ügyeket, domestica fen-
tartásáról gondoskodjék, őrködjék az összes egyházi
és iskolai alapítványok jól kezeltetése felett; a tan­
ügyet rendezze, a lelkészképességi vizsgálatokat sza­
bályozza. Vájjon nem mind oly lényeges ügyek-e
ezek, melyeknek helyes irányban vezetésétől sok te ­
kintetben föltóteleztetik egyházunknak úgy szellemi,
mint anyagi jólléte s a melyek méltán megérdem­
lik, hogy elláttatásuk és intézésökre országos egy­
házi hatóság áliittassék fel?
Ugyanezen országos egyházi hatóság van még
hivatva arra is, hogy a zsinat határozatait végre­
hajtsa, a zsinatra az előmunkálatokat elkészítse. Bi­
zonyára ha zsinat egyházalkotmányunk keretébe
mint törvényhozó és legfőbb intézkedési joggal biró
orgánum be lesz illesztve, akkor annak ismét lennie
kell oly közegének, mely az általa hozott határoza­
tokat vagy intézkedéseket végrehajtassa, a rendes és
valójában legkevésbé sem volt durva, inkább gyöngéd és
értelmes.
Az idősb leány egészen megnyeré vonzalmamat, s ezt
az okozliatá, mivel hasonlított s a négy gyerek közül leg­
inkább vonzódott hozzám. Be méltán mondhatom, minél
jobban vizsgáltam őt, a mint fejlődött, annál inkább szé­
gyenérzettel tölte el, s a gyermeket csak bámulattal, sőt
mondhatnám, tisztelettel tekinthetőm. Nem könnyen lehe­
tett látni nemesb alakot, nyugodtabb kedélyt, s mindig olyan
egyforma, soha sem egyoldalú munkásságot. Életének egyet­
len pillanatát sem tölté foglalkozás nélkül, s minden cse­
lekvés keze alatt megnemesűlt. Előtte minden becses volty
a mit csak elvégezhetett, a mire épen idő és alkalom kí­
nálkozott, s ép oly nyugodtan tudott türelmetlenség nélkül
maradni, ha magának semmi dolgot nem talált. E kiszabott
foglalkozás kényszerétől ment tevékenységet életemben nem
láttam mostanig. Ifjúkorától kezdve a szegények, szüköl-
ködők iránt tanúsított magaviseleté utánozhatatlan. Szive­
sen megvallom, hogy soha sem voltam képes a jótékonyság­
ból foglalkozást csinálni ; nem valék fösvény a szegények*
kel szemben, sőt gyakran helyzetemhez képest igen sokat
áldoztam, de némileg csak megváltottam magam, s arra né-
mikép nekem valónak kellett valakinek teremnie, hogy ki*
nyerje gondoskodásomat.
Épen az ellenkezőt dicsérem unokahugomban. Soha
 101
Tendkivüli körülményeket figyelembe véve, a zsinat­
nak úgy rendes mint rendkívüli összehívásáról és
'megtartásáról gondoskodjék, az arra szükséges javas­
latokat és tervezeteket előállítsa. E tekintetben is
tehát nélkülözhetetlen egy ily országos egyházi ha­
tóság felállítása.
Ez indokok alapján részünkről is az országos
egyházi tanács intézményének közös alkotmányunk­
ba való beékelését oly első rendű szükségnek tekint­
jü k , hogy ha az első zsinat nem többet, csak ezen
egyetlen jó munkát elvégzi, a magyar Protestantis­
mus történetében — meggyőződésünk szerint •—
egy új korszakot fog nyitni.
Mi, kik Czelder romániai hírhedt működését
annak idején beható tanulmányunk tárgyává tettük
vala, teljességgel nem csodálkozunk, hogy ő egy
központi hatalom létrejöttének még csak gondolatá­
tó l is visszadöbben. Hiszen ö annak idejében füg-
getlenkedési veíleitásaiiiak oly túlcsapongást enge­
dett, hogy az erdélyi ref. egyházkerülettel, törvényes
felsőbb hatóságával szemben is, a függést nyiltan
megtagadta s készebb vala önmagát s a missió egy­
házait az oláh kormány karjaiba vetni, hogy sem
az erdélyi egyházkerület központi hatalm át tiszte­
letben tartsa.
sem láttam, hogy cl pénzt adjon valamely szegénynek, s a
mit tőlem a végett nyert, mindig a legközelebbi szükség­
letére fordította, Soha sem tűnt fel ő előttem szeretetre­
méltóbbnak, mint a mikor ruháimat s fehérneművel telt
szekrényeimet tollázta meg; mindig talált valamit, a mit
nem viseltem s nőm használtam, s legnagyobb boldogsága
abból állott, ha ezen ócska ruhadarabokat összemetélhotte s
ezekből valamely rongyos gyermek számára viselőt ké­
szíthetett.
Nővére egészen más gondolkozásmódú volt; sok volt
benne meg anyjából, már korán elárúlta, hogy csinos és
bájos nő lesz, s úgy látszik, hogy e reményt teljesiteni
akarja; sokat foglalkozott külsejével s gyerekkorától fogva
értett ahoz, hogy magaviseleté s csinos öltözködése által
magát feltűnővé tegye. Még most is emlékszem, minő elra­
gadtatással nézte magát, mint gyermek, a tükörben, midőn
ráunszolt, hogy a szép gyöngyöket, még anyám hagyatékát,
melyet véletlenül nálam föltalált, nyakára aggassam.
Ha eme különböző hajlamokat vizsgáltam, oly kelle­
mes volt elgondolnom, hogy mint fognak birtokaim részek­
re oszolni köztük halálom után és áltatok újra föleleve­
nedni, Már újra láttam atyámnak vadász puskáit unokaöcsém
vállán, a mint a mezőn kóborolt, s vadász-táskájából a mint
hullanak ki a vadak; láttam összes ruhatáromat a húsvéti
confirmatio alkalmával tiszta kis leányokon, a mint ezek a
Hogyan kellene tehát neki most egy oly köz­
ponti hatalom, melyben nemcsak egy, hanem öt egy­
házkerület közakarata fogna nyilvánulni? Igaza van,
m últját nem tagadhatja meg.
A negyedik evangélium összehasonlítva a más
három evangéliummal.
Újszövetségi t a n u l m á n y .
( 'F o ly t a t á s ;.
A különbségeknek ezzel még korántsem értük végét.
Nézzük csak tovább, A synoptikusok szerint a k e r é s z t-
s é g e t és ú r v a c s o r á t Jézus alapította (Mát. XXVIII.
19; XXVI. 26 s köv,). Jánosnál erről szó sincs. Mondja
ugyan, hogy Jézus tanítványai kereszteltek, ép úgy m int
Keresztelő János, de határozottan tagadja, hogy Jézus ma­
ga keresztelt volna (IV. 1— 2). Szerinte János vízzel ke­
resztelt, hogy ezáltal kijelentessók az, ki szentielekkel fog
keresztelni (I. 26— 33). Az urvacsooa szereztetéséről is hall­
gat János. A VI. fejezetben fordulnak ugyan elő olyan ki­
fejezések, melyek a synoptikusok azon helyeire emlékez­
tetnek, melyekben az úrvacsora szereztetéséről van szó,
mint például, midőn az élet kenyerének helyes fogalmát ad­
va, igy folytatja: a k e n y é r , m e l y e t ón f o g o k a d ­
ni , az é n t e s t e m , m e l y e t é n a v i l á g é l e t é é r t
a d o k (VI. 51). A k i e s z i az é n t e s t e m e t és i s z -
s z a az ón v é r e m e t , ö r ö k é l e t v a n a n n a k , és a z
l a k o z i k é n b e n n e m és é n l a k o z o m a b b a n (VI.
54— 56) — de látni való, hogy ennyiből még csak az kő­
templomból kijönnek, s az én legjobb szövetemmel egy jó
erkölcsű polgárleányt menyegzője napján felókesitve; mert
Natkaliának különös hajlama volt olyan gyermekek és be­
csületes szegény leányok kiöltöztetésére, noha, a mint itt
meg kell jegyeznem, egyáltalán nem lehetett észlelni nála
semminemű szeretetet, s ha szabad igy fejeznem ki maga­
mat, semmi szükségletét égy látható vagy láthatatlan lény
iránti ragaszkodásnak, a mint ez nálam ifjú koromban oly
élénken nyilatkozott.
Midőn most elgondolám, hogy a legifjabbik leány
gyöngyeimet és drágaköveimet ugyanazon a napon fogja
haza vinni, egész nyugodtsággal úgy tekintóm birtokaimat,
mint testemet, visszaadva az elemeknek.
A gyermekek fölserdültek s nagy megelégedésemre,
egészséges, szép, derék teremtmények. Türelemmel nézem,
el, hogy nagybátyám őket tőlem távol tartja, s csak ritkán,
látom, ha a közelben vagy épen a városban is vannak.
Egy bámulatos ember, a kit franczia lelkésznek tar­
tanak, a nélkül, hogy honnan jöveteléről biztos tudomásuk
volna, ügyel fel mindenik gyermekre, a kik különböző he­
lyen neveltetnek, s majd itt, majd ott nyerik élelmöket.
Eleinte semmi tervet sem láttam ebben a nevelésben,
mig utoljára orvosom kinyilatkoztatá, hogy nagybátyámat a
lelkész arra a meggyőződésre bírta, mely szerint, ha vala­
mit akarunk a neyeléssol elérői, arra kell figyelnünk, hogy
 102
vetkezik, hogy János is elfogadja az úrvacsorát, legalább
annak szellemi tartalm át, a legbensöbb egyesülést Jézus­
sal , nem pedig az, hogy ragaszkodna azon zsidó ünnep­
h ez, mely a synoptikusoknál az úrvacsora szereztetésóvel
elválhatlan kapcsolatban van.
Az úrvacsoráról szólva, nem lesz érdektelen egy pil­
lantást vetni azon paschka ünnepre, melyet Jézus a ha­
lála előtti estén ült meg tanítványaival. A synoptikusok,
híven azon előadásukhoz, hogy Jézus teljes mértékben zsi­
dó volt, ki népének többi fiaival azok ünnepeit pontosan
megülte, tudósítanak, hogy a mester nizan hó 14-ik nap­
ján a szokásos paschka ünnepre tanítványaival egybegyült
s ezen ünnep végen aztán szerezte az úrvacsorái. A ne­
gyedik evangélista szerint is tartott Jézus tanítványaival a
halála előtti estén egy lakomát, de ez — a mint a XIIL
1-ben határozottan kifejeztetik — nem egyéb volt, m int
azon lakoma, mely a paschka ünnepet rendesen meg szok­
ta előzni. Kitetszik ez onnan is, hogy midőn elbeszéli
írónk, hogy a következő napon Jézust a zsidók Pilátushoz
vitték, azt mondja, hogy a tanítványok nem mentek be a
törvény házába, mert féltek, hogy a pogányok házába va­
ló menettel megtisztáfcalanitják magokat, s igy méltatla­
nokká lesznek a paschka bárány megevésére (XVIII. 28).
Következőleg a paschka bárány elköltése azon este kellett
hogy történjék, melyen Jézust kivégezték és eltemettek,
így hát azon előadás szerint Jézus nem ülhette volna meg
a paschka ünnepet tanítványaival, vagy ha megülte, akkor
a törvényes szokás daczára, a törvény által meghatáro­
zott nap előtt való este kellett azt megülnie — a miről
azonban a negyedik evangéliumban semmi említés sincs.
az illetőnek mire irányúinak a hajlamai s vágyai. Azután al­
kalmat kell nyújtani neki arra, hogy amazokat kielégítse,
emezeket pedig elérje, hogy ezáltal, ha tévedett, elég ko­
rán belássa tévedését, s midőn föltalálta azt, a mire hivat­
va van, annál buzgóbban ragaszkodjék ahoz, s magát an­
nál serényebben képezze. Óhajtom, hogy ez a különös kí­
sérlet sikerüljön, olyan jó természeti hajlamok mellett ta­
lán lehetséges lesz.
De azt nem tudom én ezen nevelőkben helyeselni,
hogy mindazt eltávolítani igyekeznek a gyermekektől, a mi
őket az önmagokkal s a láthatatlan egyetlen hű baráttal
való szellemi közlekedésre vezethetné. Igen gyakran boszan-
kodom nagybátyámra, hogy ezért engem a gyermekekre
nézve veszélyesnek tart. Mégis a gyakorlati életben senki
sem türelmes! Mert akárki is állítja, hogy mindönkinek az
eljárásmódjában, magatartásában megnyugszik, mindazáltal
mindig arra törekszik, hogy azokat a munkásság teréről
leszorítsa, a kik nem úgy gondolkoznak, mint ő,
Ez a mód, a mint a gyermekeket tőlem távol tartja,
annál inkább aggaszt engem, minél inkább meggyőződhe­
tem hitem valósága felől. Miért ne volna neki isteni sze­
retet©, való tárgya, midőn a gyakorlatban oly tevékenynek
mutatkozik? Hisz csak a gyakorlat által leszünk bizonyo­
sokká saját létünk felől is, miért ne tudnánk ezen az úton
Ezen iró szerint tehát Jézus egy nappal előbb öletettmeg,.
mint a hogy a synoptikusok mondják. A synoptikusok sze­
rint a paschka bárány megünneplése után való napon,
írónk szerint pedig magán azon a napon feszittetett ke­
resztre Jézus, mint bárány, ki a világ bűnét elveszi, mely­
re a paschka bárány ünnepélyes elköltése esik. És evan­
gélistánk csakugyan a legünnepélyesebben nyilvánítja ki,
hogy hasonlóan a paschka bárányhoz, a megfeszitott mes­
ter csontjai sem törettek meg és hogy a sebből, melyet
egy katona ütött Jézus oldalán, vér és viz folyt. (XIX.
33 s köv).
Jézus külső élete azon kétféle leírásának, melyet ösz-
szehasonlitni volt szándékunk, még van egy pontja, mely­
re figyelműnket ki kell terjesztenünk. A synoptikusoknál
fordulnak elő elbeszélések, melyekben Jézus leltámadásáról
van szó, valamint több helyen emlittetik, hogy a feltá­
madott messiás barátai és barátnői közül többeknek itt
vagy amott megjelent ('Mát. XXVIII; Márk XVI; Luk.
XXIV.) Ezenkívül Lukács, nem tekintve a Márk evangéliuma
végét, mivel az valószínűleg nem tartozott az illető műhöz,
még egy más tényről is szól. A János evangéliumában is van
említés téve Jézus ilynemű megjelenéseiről. A synoptikusok e
tárgyra vonatkozó elbeszéléseikben teljesen a hagyományt
követik, mely szerint Jézus ugyanazon testtel támadt fel,
melylyel elteruettetett; kasonlólag találjuk e tényt előad­
va Jánosnál is. Valamint Lukácsnál Jézus tanítványait
meggyőzi, hogy ő a feltámadás után hússal és csonttal b ir:
ép úgy a János feltámadott mestere is felhívja Tamást,
hogy tapogassa őt meg s érzékeivel szerezzen bizonyságot
ottlétéről (XX. 27). Sajátságos az, hogy a negyedik evan-
arrél a lényről is meggyőződni, á ki nekünk minden jóra
segédkezét nyújtja?
Hogy ón mindig előre és soha hátra ne menjek,
hogy tényeim mindig inkább hasonlítsanak ahoz az eszmény­
hez, melyet magamnak a tökéletességről alkottam, hogy
napról-napra nagyobb könnyűséget erezzek azt tenni, a mit
helyesnek tartok, még testem gyengesége daczára is, a mely
oly sok szolgálatot megtagad; mindez kimagyarázható-e az
emberi természetből, a melynek múlandósága annyira vilá­
gos ? Nézetem szerint, soha sem !
Alig ju t eszembe parancs ; mi sem tűnik fel előttem
törvény alakjában; vonzalom vezet engem és mindig he­
lyesen; szabadon követem indulataimat, s oly kevés tudo­
másom van a korlátozottságról, mint a bünbánásról. Hála
legyen Istennek, hogy beismerem, kinek köszönhetem e bol­
dogságot, s hogy ezen előnyeimre csak alázattal szabad
gondolnom. Mert soha sem jutok azon veszélybe, hogy sa­
ját képességem és tehetségem Önhitté tegyen, mert oly vi­
lágosan beláttam, mily szörnyeteg támadhat és élhet minden
emberi kebelben, ha egy fensőbb erő nem óv meg ben­
nünket.
Ford. Nagy Károly .

gélista elbeszélése szerint, Jézus feltámadásának estéjén,
daczára annak, hogy azon szoba ajtói, melyben a tanítvá­
nyok voltak, teljesen el voltak zárva, megjelenik tanítvá­
nyai elő tt;'eg y oly tény, mely bármely magyarázati mód
m ellett is ellene szól annak, hogy a feltámadás testben
történhetett volna. Egyébiránt meg kell jegyeznünk, hogy
az evangélista nem is mondja aztán, hogy Tamás megta­
pogatta az urat, hanem csak annyit, hogy ezt látva és
hallva a feltámadott előtt a legtiszteletteljesebben fejezte
ki hódolatát. (XX. 28). Továbbá az is különös, hogy azon
beszédben, melyben Jézus a tanítványokat bátorítja és vi­
gasztalja, biztosításai erősbitése végett nem hozza fel azt,
hogy ő a sírból történő feltámadása után meg fog nekik
jelenni. Kijelenti ugyan nekiek, hogy „még csak egy ke­
vés idő s aztán nem fogtok engem látni, és ismét egy ke­
vés idő s újra fogtok látni“ ; de e szavak mellett aztán
az is ott áll: „mert én az atyához megyek“. Ha már ezt
a tényt kapcsolatba hozzuk az előbb felhozott azon ese­
ménynyel, hogy Jézust a legkevésbé sem akadályozták a
Zárt ajtók tanítványaihoz bemenni: akkor világosan kitű­
nik, hogy a negyedik evangélista szerint, az úr, feltáma­
dása után közvetlenül, az égbe m ent és hogy megdicsőült
egészen nj, anyagtalan testtel jelent meg a tanítványok
előtt. H a már most Jézus különböző megjelenéseit hason­
ltju k össze egymással ugyanezen írónál, kitűnik, hogy mi­
nő czél vezethette őt az események ilynemű csoportosítá­
sában. Lehetetlen ugyanis nem látnunk, hogy ezen meg­
jelenésekben Jézus megdicsőülése különböző, de folyton
emelkedő árbán van ábrázolva. Először csak annyit m onl
irÓ, hogy Péter és a sirhoz vele menő tanítvány nem tu d ­
ta, hogy Jézusnak az írás szerint fel kell támadni, de ez
az itt meg nem nevezett tanítvány azonnal hitt a feltáma­
dásban, mihelyt meglátta az üres sírboltban fekvő halotti
lepleket (XX. 3— 9), Egy más tudósításban már fokozva
van a megjelenés. Jelesen Mária Magdaléna csak akkor
ismert Jézusra, midőn Jézus őt nevén szólította. (XX.
14— 16). A feltámadás estéjén megjelenő mester a tanít­
ványoknak már átlyukasztott kezeit és behasitott oldalát
m u tatta; és ők hittek és örültek, midőn őt látták (XX.
20). Az ezen megjelenésnél ott nem levő Tamás nem hitt
társai szavának s kinyilatkoztatta, hogy addig nem is fog
hinni, mig a mester átlyukasztott kezeit nem látja és ke­
zeit nem bocsátandja az ő oldalába. Ezután nyolczadnap-
ra, mely időszak azt gyanittatja, hogy e megjelenés az
ágbői történt, (XX. 26) — újra zárt ajtók mellett megjele­
nik Jézus. Ekkor Tamás is hiszen, saját szemeivel látván
az urat (XX. 24— 28); de Jézus kijelenti, mintegy az
igaz és egyedül üdvözítő hit magyarázataként, hogy:
„azért hittél Tamás, mert láttál; boldogok, kik nem lá t­
nak s mégis hiszuek (XX. 29).
A negyedik evangéliumban Jézus látható megjelené­
séről sincs szó. Ez pedig arról tesz bizonyságot, hogy irónk,
szemben a synoptikusokkal, Jézus megdicsőüléséről azt kép­
zelte, hogy az a feltámadás után azonnal bekövetkezett.
Ha az eddig mondottakat tekintetbe vesszük, lehe­
103
tetlen nem látnunk azt az éles különbséget, mely Jézus
életének említett forrásai közt létezik.
Ezzel át is mehetünk evangéliumaink azon tudósítá­
sainak összehasonlítására, melyek Jézus b e 1é 1e t é t tár­
gyalják.
Itt mindenesetre első helyet kell elfoglalnia azon
kérdésnek, hogy m i k é n t l e t t J é z u s a z z á , a m i
v o l t ? E kérdésre Lukács azt feleli, hogy a gyermek
Jézus növekedett és erősödött lélekben és megtelt bölcse-
séggel és Istennek kegyelme volt rajta (I. 40). Máté és
Márk hallgatnak ugyan Jézus életének ezen első korsza­
káról, de abban egyetértenek Lukács tudósításával, hogy
Jézusra a szentlélek akkor szállt alá a maga teljességében
(Mát. III. 1 6 ; Márk I. 10; Luk. III. 21. 22), mikor
János állal m egkereszteltetett; ezenkívül aztán m indhár­
man említik, Márk csak pár szóban, Lukács és Máté pe­
dig hosszasan kivitt elbeszélésekben, hogy a keresztség
után Jézus a pusztában kisértéseknek volt kitéve és hogy
ő azok felett diadalmaskodott (Máté IV. 1. s köv.; Márk
I. 12— 1 3 ; Luk. IV. 1. s köv.). Ezek szerint, tehát a
synoptikusok általában megegyeznek abban, hogy Jézus
nagyon gyorsan, de emberi módon fejlődött és hogy nem
minden küzdelem nélkül emelkedett a bölcsesség és vallás­
erkölcsi nagyság azon magaslatára, melyen nyilvános fel-
lépéséuek kezdetén állott. E küzdelem a keresztséggel sem
ért véget, sőt a megújult erőnek még nagyobb kísértések
állottak útjában. É s nemcsak Lukács azon helyéből, mely
azt mondja, hogy háromszor ismétlődő kisértés után a
sátán bizonyos időre bókét hagyott Jézusnak (IV. 13),
hanem a synoptikusok többi elbeszéléseiből is határozottan
kitűnik, hogy Jézus az említett kísértéseken kívül még
azután is többször volt kísértéseknek kitéve. Sőt a három
evangélista a legmeghatébban tudósit Jézusnak azon iga­
zán szomorú lelki állapotáról, melyben halála előtt a
Getsemane kertben volt, a mely oly sok küzdelmet oko­
zott neki, de a melyet aztán ő imája által teljesen le is
győzött.
E kérdés megoldásánál is egészen különbözik a ne­
gyedik evangélista a más háromtól. Egyetlen szó sincs itt
Jézus azon fejlődéséről, mely a synoptikusok szerint az ő
nyilvános fellépése előtt ment véghez benne. írónknál Jé­
zus úgy jelenik meg, m int testté lett ige, megtelve ke­
gyelemmel és igazsággal. Már a Simonnal történő első
találkozáskor is kétségbevonhatlan jelét adja, hogy ő is­
teni mindenhatósággal bir, mely képessé teszi bepillantani
az emberek szivébe s felruházza hatalommnal látni azt,
mi tőle távol történik s tudni egész életét azoknak, kik­
kel,,életében először találkozik (I. 43. 51). Arról, hogy a
szentlélek, az Isten lelke, reá csak a férfikorban szállott
volna, távolról sincs itt említés. Az igazság teljes ismere­
tevei lép fel s oly dolgokat hirdet, melyeket az atyától
hallott, kivel az égben együtt volt (III. 13; VI. 46). Hogy
mi fog vele történni, azt már eleitől fogva tudja (XIV.
4). És mikor a szenvedés órái elközelgetnek, korántsem
imádkozik, hogy ha csak lehetséges múljék el tőle a ke-
 104
Serü p o h á r;. nem, hanem egész önérzettel igy kiált f e l :
„ avagy nem kell-e meginnom a pohárt, melyet az atya
adott nekem ? (XVIII. 11). Neki nincs szüksége megke-
reszteltetésre; ő nem küzd; előtte nem állanak kisértések;
őt nem lepi meg a szomorúság a Gretsemane kertben. A
szavak: „e világnak nincs hatalm a rajtam, én azt cselek*
szem, a mi az atya előtt kedvező, teljesen kifejezik a já-
nosi Jézus-öntudatot, ki úgy pályájának kezdetén, mint
annak végén lényegében változhatlan, az ismeretben tö-
kélyes.
Az imént tárgyalt kérdéssel szoros kapcsolatban van
ama másik, hogy tudniillik, vájjon az evangéliumokban
rajzolt Jézus valósággal e m b e r - e ? Minda kétnemű tudó­
sítás ú 'y rajzolja Jézust, mint a ki emberi testtel birt és
alá volt vetve mindazon szükségleteknek, melyeknek a mi
érzéki természetünk alá van vetve. Azonban, ha e kér­
dést módosítjuk s igy tesszük fe l: vájjon lelkületét tekint­
ve is ember volt-e Jézus ? akkor e kérdésre a kétféle tu­
dósítás alapján egymással ellentétben álló feleletet nye­
rünk. A synoptikusoknál ugyanis Jézus ugyanazon emberi
érzelmi mozzanatok befolyása alatt áll, melyek a mi ke­
délyünket is megindítják. Nem egyszer látjuk őt itt jó
hangulatban s örömmel eltelve az események szerencsés
kimenetele felett, valamint nem egyszer lehetünk tanúi
szomorkodásának s az ezzel együtt járó fájdalomnak, mely
gyakran könnyekre fakasztja (Luk. X. 21 s XIX. 41).
E tudósításokban gyakran tapasztaljuk, hogy erős indulat­
rohamok támadják meg, aggodalom fogja el szivét, szük­
sége van a barátság vigasztaló szavaira és panaszkodik,
midőn övéi nem tudnak vele együtt virasztani a reá néz­
ve annyira szomorú órában (Mát. XXVI. 38 s köv.).Azon
kemény szavakban, „ t á v o z z t ő l e m S á t á n ! “ melyet ak­
kor mondott Péternek, midőn ez azt tanácsolta, hogy a
fenyegető vészt igyekezzék kikerülni, Jézusnak kétségtelenül
azon meggyőződése nyilatkozik, mely szerint barátjának
vigasztalását és tanácsadását veszélyesnek tartja a maga
elébe tűzött magasztos czélra nézve. S bizony lehetetlen
nem venni észre, hogy a keresztről hallatszó ama szavak
i s : „Istenem, Istenem, mért hagytál el engem?Aazt mutat­
ják, hogy a mester emberi érzelmekkel volt felruházva.
(Folytatása következik.)
A bibliafordítások történetéhez.
Ki figyelemmel kiséri azon nagy hullámot vető moz­
galmakat, melyek újabb időben egyházi téren fölmerültek,
e mozgalmaknak épen legerősebb, legfontosabb áramlatait a
bibliafordítás, átdolgozás és revideálás ügye felé irányo-
aottaknak találandja, mint a hol az evangéliumi keresztyón-
ség elve leghatározottabban s legközvetlenebbül jut kifejezésre.
Nem csak a hazai egyházi sajtót foglalkoztatja már darab
idő éta e felette érdekes kérdés, de hogy többet ne említ­
sünk, Francziaországban is csak a legközelebbi időben lépett
az Osterwald és Perret-Gentilféle hiányos fordítások helyére
Segond é- és Oltremare uj-szövetsóge; Angliában pedig
épen a megelőző óv utolsó napjaiban lön befejezve az u ji
szövetség hiteles fordításának második és utolsó felülvizsgál
lata, az e föladattal megbízott theologiai és nyelvészeti ki­
tűnőségek által. A munkálat 1870 júniusában kezdetett
meg, 337 napot vett igénybe, s 24 bizottsági tag által.
85 ülésen át tárgyaltatott, a mely üléseken résztvett hall­
gatóság száma átlag 15 volt. Itt tehát, mint látjuk, a fe-;
lülvizsgálat, a tárgyhoz mért gonddal s szervezettel eszkö«
zöltetett. S ez helyesen, mert könnyebb egyetlen embernek
adni véleményt, mint huszonnégynek egyezni meg egymás­
közt, kik közül egyiknek helyreigazítása a kérdéses passus-
ra vonatkozólag talán elég világos, de nem stylszerü, a
másiké pontos tán, de nem elég csinos vagy népszerű. Hát
még azon végtelen finom árnyalatok a kifejezésben, melyek­
ben a görög nyelv oly gazdag ! Mindezek, s még végre a
népiesseg kívánalma is, aligha nehezebbé nem teszik előt­
tünk az uj-szövetségi iratok lefordítását s átdolgozását as
ószövetségieknél, nem is tekintve azt, hogy, ránk keresztyé­
nekre nézve, mennyire fontosabbak azok emezeknél, s igy
igényeink is mennyire fokozottabbak ott, mint itt*
Tudjuk, hogy a reformatio előtti időkben a görög-
testamentom erotnekinek tartatott, csak azért, mert nem­
mindenben egyezett a latinnal. Erasmus sokat mert, midőn
kiadni bátorkodott a görög testamentumot. Daczára annak
hogy ő e föladatát tisztán tudományos szempontból fogta,
fel, a papok nem kevésbbé voltak ingerültek ellene, veszé­
lyeztetve látván ezáltal a Vulgata latin fordítását, honnan
minden bölcsességüket s hatalmokat meriték. Most a földei
érzék inogni lábaik alatt; tudatlanoknak bizonyultak be, s ha­
talmuk okmánya oly nyelvre lön átteve, melyből nem okos­
kodhattak kedvök szerint, mert járatlanok voltak benne. Ta­
lálóan mondja Cornelius Agrippa, hogy hasonlók voltak ama
tisztelendő atyákhoz, kik Ádám nevét négy zsidó szó kéz-*
dőbetüjéből hitték levezethetni, melyekkel az mi összefüg­
gésben sem állott; s nem tudták, hogy Ádámnak héber ne­
vében csak három betű v a n . „Nem szegyen ez azon atyák­
ra, teszi hozzá sok cynismussal a bölcs mágus/, mert hi-
szón hány derék magyarázó, s jámbor életű egyén van kö­
zöttük, ki semmit sem tud zsidó ül 1(C De nem is csoda,
ha meggondoljuk, hogy még napjainkban is, a genesis leg­
régibb kéziratának Oppert és Sayce tanárok által eszközölt
fölfedeztetése mily sok keserű érát szerzett némelyeknek,
kik a sötétség és tudatlanság körében előítéletekkel harczol-
nak az igazság ellen.
A középkori dogmatismust, valamint a papok tudatlan­
ságát élesen jellemzi a következő anekdota, melyet egy ré­
gibb könyvből olvastunk, s igy hitelességéért nem kezeske­
dünk ugyan, de annál kevésbé vonhatjuk kétségbe az akko­
ri viszonyokra találó voltát. Azon időben történt, midőn Jo ­
hannes Scotus forgalomba hozta Francziaországban Aristote­
les bölcseletét s a lelkesedés iránta oly fokra hágott, hogy
müvei második kijelentés ékké lőnek, s mint Göthe mondja:
„esküdtek a mester szavára“. Egy jámbor barát, a Sorbonne
hive, mondják, csak rábukkan Aristoteles e helyére: „o
vovg I q%iv Uvloglt (a lélek halhatatlan). Mi könnyebb azon-
Folytatás a mellékleten.
 105
Melléklet az „Erd. Prot. Közlöny“ ». számához.
tan , mint az ékezetek fölcserélése, a szent szórakozottság
ily állapotában? így történt aztán, hogy Aristoteles buzgó
commentatora, véletlenül a szótárban áthág (fuvola) jelenté­
sét kereste ki s ennek alapján egy akadémiai értekezést
dolgozva ki, legalább tizenöt argumentummal mutatta meg,
hogy a lélek tulajdonképpen flóta.
Egész regénykor fejlett ki időfolytán a bibliafordí­
tások és különböző kiadások irodalma körül. Szokásos ba­
bonája volt a középkori másolóknak azt hinni, hogy az
apocalypsis leírásában hibát követni el, megbocsáthatatlan
halálos bűn. Nem vették ily szigorúan a dolgot már ,,az
alexandriai másolók; kik bizonyos kereskedői vállalat szelle­
mében dolgoztak. Papyrusra irt homeri töredékeikből Ítélve,
ép oly hanyagok lehettek, mint némely mai szedő. Szava­
kat találtak ki s szúrtak be lelkiismeretlenségökben, s a
későbbi commentátorokra fejtörő s őszitő hálátlan feladatot
hagytak. A Septuaginta hetven fordítójának csodálatos ese­
ménye, hogy tudniillik külön dolgozva is a legapróbb rész­
letekig összevágó fordítást ]adtak, Yalószinüleg zsidó erede­
tű. Általában a „fata libellorum“ , azaz a világ minden köny­
vének regényes viszontagságai só érhetnének föl a bibliai
munkák kalandos sorsával. S még ezzel koránt sincs kime­
rítve a tárgy. Ki tudja, nem fognak-e egy Atlios hegyi czel-
lában, a Vatikán egy félreeső szögletében, vagy valamely
örmény vagy kopt zárdában az eddigieknél régibb és jobb
códexekre akadni? Fájdalom, a bibliai MSS. kora nem volt
kedvező a classica- philologiai kutatásokra is. Sappho és Si-
monides félreértettek, s a gonosz szolgáiként tekintettek.
Épen ezért irataikra nem is fektettek súlyt, s nem igye­
keztek azokat megmenteni az enyészettől, míg ellenben a
bibliának még ápocrypk könyveit is ezüstös kötésbe tették,
s becses kövekkel ékítették, mint Nagy Sándor az Iliasnak
aristotelesi recensioját, a perzsáktól nyert nagyszerű disz-
szekrényben.
Fölötte érdekes rész a tanulmányozásra a bibliai il-
luştratiok története is. E tekintetben azonban az ó-testa-
mentom sokkal hálásabb tárgyakat nyújt a művésznek, az
anyag vaskosabb, életteljesebb, s erkölcsileg kevésbbe elvont
és subtilis tulajdonságainál fogva. Dóré, a teljes mértékben
művészi conceptioval párosítva, széleskörű néprajzi és tör­
ténelmi tanulmányokat is érvényesít. Mindenesetre a műkö­
dési kör itt sokkal megkötöttebb és korlátoltabb, mint bib­
liai tárgyaknak a képzőművészetek szellemében eszközölt
független feldolgozásánál,deez azért e termékeknek sem aost-
heticai becsét, sem műfaji jogosultságát kétségessé nem te­
heti. Fametszéssel már Dürer foglalkozott, s Mária életéből
vett húsz képe mindenikén csöndes, szelíd háziasság ömlik
eh Rendszeresebben azonban csak az ifjabb Holbein kez­
dett foglalkozni a biblia illustrálásával. így 1635-bón az
első teljes Coverdale-féle angol bibliához rajzolt czimlapot,
melyben az evangéliumi tan magvát, a bűnbeesés és kegye­
lem viszonyát, s a hitben foglalt megváltást gyönyörűen
adta vissza. Ezenkívül az újszövetség több kiadását látta el
fametszetekkel, melyek közül 21 János jelenéseire vonatko­
zik, s ebben alakjait modern fölfogással tünteti föl. Luther
s barátjai bibliakiadványainak czimképein Kranacbtól talá­
lunk díszítéseket. Több más, többé- kevésbé fontos ilynemű
vállalatok mellett, még csak a Schnorrét emeljük ki, az újabb
időből, „Biblia képekben" czimmel, melynek szövege Mertz-
től van s 240 képes lapot tartalmaz. Ez óriási mű ép oly
díszére válik a német nemzetnek, mint a francziának Dóré
illustráczioi. Nemes egyszerűség, mély bensőség, kitűnő com*
positio és formérzék jellemzik. Ha Dóré itt- ott technikailag
bevégzettebb is, de Schnorr kevésbé regényszerü, s bizonyos
szűzies tisztaságra s ihletett méltóságra fektet nagyobb súlyt
Különös azonban, hogy az ó- szövetségi jelenetek nála is
jobban sikerültek, a mi igazolni látszik fönnebbi föltevé­
seinket.
Ha a bibliaforditásoic történetét, a nevezetesebb fá­
zisokon át, nyomról- nyomra akarjuk követni, úgy arra
az angol „bibliatársaság* gyűjteménye biztos vezérfonalat
nyújt. Az e napokig legrégibbnek tartott s ezüst codex
néven ismeretes Ulfilás-féle góth bibliafordításon ki-
vül, mely Upsalában őriztetik, e könyvtár birtokában van
minden idők legnevezetesebb példányainak. Ott van Wyclif-
fe hires és sok polémiára okot szolgáltatott újszövetségi for­
dítása*; a VlII-ik Henriknek ajánlott s már emlitett Coverdale-
féle, melyről a szeszélyes uralkodó monda egyszer: „hadd ter­
jedjen cl népem között*, s nem sokkal azután eltiltotta a
köznépnek, s csak a nemeseket és előkelő udvari hölgye­
ket részeltető kivételes kedvezményben e tekintetben. A ha­
lála után bekövetkezett heves theologiai viták, a protestán­
sok és catholicusok közt, alkalmat adtak arra, hogy minden
felekezot és árnyalat kivegye a maga részét a biblia fordí­
tásából. Ez volt oka, hogy húsz óv alatt, 1526-tól 1546-ig
Angliában 31 különböző biblia került ki sajtó alól, nem is
számitva a szentirás egyes részeinek külön kiadványait. Az
úgynevezett genfi angol biblia a Mária uralkodása alatt Genf-
be menekült protestánsoktól eredt, de nem egyéb mint Tyn-
dall remek fordításának revisiója, a héber és görög szöveg­
gel való egybevetése nyomán. Közzététele Erzsébet korában,
1560-ban, következett be. A „püspöki biblia“ szinten lát­
ható itt, mely ugyanez időtájt adatott ki, folio alakban. Par­
ker érsek igazgatása alatt nyolez püspök három évig dol­
gozott rajta, s hogy elkészült, az agg érsek igy kiáltott fe l:
„Uram, elbocsáthatod szolgádat, mert látták az én szemeim
az üdvözítőt!“ Szerencsés alakulása a körűimé nyéknek, hogy
e különböző munkálatok mind szervesen fejlődtek ki egy­
másból, s a jelenleg is használatban levő hiteles angol fordí­
tás, Jakab idejéből, az addig elérts földerített eredményeknek
együttes felöleléséből kelt ki, úgy annyira, hogy ma már őzen
kivül csak a Tyndall és Wycliffe bibliái bírnak még önálló
beccsel, mint a melyekhez ép oly haszonnal fordulhat a nyo­
mozó tudós, mint a philolog Boccaccio latin Homerjéhez.
Tyndall szomorú végét csak röviden említjük. Ugyan­
az a Morus Tamás kanczellár; ki ellene hét vastag köte-
 106

tét irt, bizonyítgatván, hogy, mint a régi farizeusok álliták, egymásta hasonló vállalatok: a franczia Le-Févreféle (1530),
a bitlia nem tartalmazza Istennek egész fölfedett akaratát, a svéd Laurentius (1541), a III. Keresztély által rendelt-
s a hagyományok is ép oly tekintéllyel bírnak: mondta ki dán (1550), a krakoviai lengyel (1561), a Reyna-fóle spa­
rá az ítéletet, hogy lóhoz köttessék, arczávai annak farka nyol (1569) a Károlyi-féle magyar (1589), a holland, oláh,
fele, s ruhája közé az újszövetség egyes levelei szúrássá- szerb, észt, orosz, portugál, finn stb. Lehetetlen, de nem
nak, s igy meghurczoltatva a máglyán végezze életét. 1536 is czélunk kimerítő képét adni mindé vállalatoknak és moz­
okt. 6-ikán vitetett halálra, s utolsó szavai ezek voltak : galmaknak, melyek a biblia terjesztését lépésről-lépésre kí­
„Uram, nyisd meg Anglia királyának szemeit l" mire rög­ sérők, áldásos Htjában; ama katasztrófáknak, melyeken ma­
tön megfojtották s testét a tűznek adták. Barátai fárado­ gát átküzdötte, a keresztyensóg első három századának ül­
zásai, megmentésére, nem voltak sikeresek. Mennyire ellen­ döztetései alatt, a hetedik, nyolczadik és kilenczedik század
tétben állottak e fölemelő szavak a Wolsey bibornokéival, hamis és felszeg cultusában, a tizedik század általános tu­
ki hat évvel azelőtt végső pillanatában is igy kiálta föl: datlansága közepett, midőn még fejedelmek között is ke­
„Ajánljatok ő királyi felségének, s Isten nevében kérjétek vesen tudtak olvasni, egész a következő századok türelmet­
őt, hogy ne kímélje a lutheránusokat.“ lenségéig, a zsinatokig és inquisitiokig. Tudva ezt pedig, ki
Ugyancsak az angol biblia-társaság gyűjteményei közt ne adna igazat azon lelkes tudósnak, ki a biblia fordítá­
őrzik az egyik legrégibb franczia bibliát, mely 1588-ban sában ez időben nagyobb érdemet látott, mint egy új király­
góth betűkkel nyomatott. Fordítója Morgan volt, később ság megalapításában ?
Saint-Asaphi püspök. Nevezetesek még, egy hollandi poly- Most a viszonyok előnyösen változtak ; az angol, hol­
glott biblia, mely 40 fontot nyom, bronz sarkaival s tömött land, német s más bibliatársaságok ép úgy nagy hatalmas­
fatáblájával; Luther híres példánya; a zsoltároknak steno- ságot képeznek, mint például a sajtó, világszerte. Nagysze­
graphiai kiadása; több rendkívüli picziny zsebkiadás, melyek rű nyomdai szervezettel működnek, s a nyomdászoktól, ja-
némelyike nem nyom 8 —9 uncziánál többet, stb. stb. Mind­ vitnokoktól s gépészektől kezdve, az aranyozókig s könyv­
ezeknél még sokkal érdekesebbek a kéziratok, például: egy kötőkig sok ezer munkásnak adnak foglalkozást. S ezeknek
nestorianus biblia, bőrtokban, melyet a nyakba akasztva szorgalma igazán példányszerü; egy-egy szedő 50.000 be­
hordoztak száz meg száz mórtföldnyire; egy syriai penta- tűt képes egy nap szétosztani (negyszerte gyorsabban oszt,
teuch, velin papiron, vörös, fekete és aranyozott perzsa be­ mint szed); gondolhatni ebből, minő óriási forgalom eszkö­
tűkkel, rendkívüli szépségű; újra egy más, aethiopiai nyel­ zölhető ily erők és eszközök mellett. És ennek daczára még
ven, gyönyörű betűkkel, arabeszkszerü alakokkal díszítve. sok teendő van hátra; lehető legpontosabb becslés szerint
E példányok természetesen nem kevesebb mürégószeti, mint még mintegy 130.000,000 család van biblia nélkül, ideért­
vallástörténelmi becscsel bírnak. Az abyssiniai biblia kez- ve az újonnan fölfedezett helységeket, s Afrikának még
irati példánya is itt van, mely érdekes történettel áll kap­ kevéssé ismert bensőjét. Mindez ösztönzőül szolgálhat a fá-
csolatban. Asselin, Kairói franczia konzul, hatvan év előtt radhatlan, csüggedetlen munkára, addig, a mig nem jön el a
egy tudós, vén abyssiniainak mentette meg éltet, ki aztán hosszú éj, melyen már senki sem dolgozhatik.
hála fejében a szentirás áttevéséhez fogott, a régi abys­
siniai nyelvből, melyre Frumentius 330-ban Kr. u. fordí­
totta, az újabba. Midőn a munka befejezve lön, Asselin több [
ízben felajánlotta a franczia királynak, orosz czárnak, sőt EGYHÁZÍ LAPOK SZEMLÉJE.
a pápának is, de mindannyiszor visszautasittatott. Végre
A „Prot. e g y h á z i é s i s k . L a p “ 8. száma gyász
egy gazdag angol vette meg, 31,250 frankon, ki aztán a
keretben emlékezik meg a magyar protestantismus nagy
fentnevezett társaságnak ajándékozta. Ez átdolgozás forog
halottjáról, Zsedényi Edéről, kinek a patens-kori üldözések
most az abyssiniaiak közt közkézen.
idejéből egy órdekes mondását is idézi. Zsedényi ugyanis,
Hazánknak s nemzetünknek nem csekély dicsőségére köztudomásúlag, [törvényszék elé állíttatott a pátenssel
szolgál, hogy a biblia átültetésében kevés modern nemzet szemben tanúsított magatartásáért s a kassai Landesge-
által elŐztetett meg. Legrégibb töredékeinkre nézve épen richt előtt, többek közt, ezeket mendá: „Az államügyész
nincs megdöntvo a lehetőség, hogy azok egy teljes fordí­ úr már arra emlékeztet, hogy „tempóra m utantur, et nos
tásnak széthullt részei. Fölemlítjük itt a kiválóbb fordítások mutamur in illis“. Szent ig az; az idők csakugyan megvál­
történetének némely adatait. Az első század végén a biblia toztak. Mind a mi kedves, drága volt előttünk, megválto­
még csak héber, cháld, syr, görög és latin nyelven léte­ zott ez édes hazánkban: alkotmány és közigazgatás, tör­
zett. Már a tizenhatodik század végén jelentékeny gazdagu- vény és törvénykezés, nyelv és hivatalnokok, kik jelenleg
lást mutat a biblia-irodalom. Ez idő lefolyása alatt jöttek a kor bű fiait idézgetik törvényszékeik elébe és azokkal
létre: a kopt fordítás (2-dik század); a góth, perzsa és , saját hazájukban úgy bánnak, mint ha bujdosó idegenek
abyssiniai (4-dik század); a régi örmény (5 dik század); az volnának. De a mondat második felét „et nos mutamur
arab (7-dik század); a szláv (9-dik század); az ir, lengyel, in illis“ államügyész urra kell hagynom, mert a mi en­
gem illet, büszkén mondhatom: nos non mutamur in illis !
angol; magyar és islandi fordítások a 13-dik, 14-dik, 16-
én ugyanaz maradtam elveimben, jellememben, király és
dik században stb. Majd később még rohamosabban követik ország iránti hűségemben s épen ebben fekszik a mai hatalom-

kézelőknek főbosszuságok!“ A szónoklat eredménye az lett.,
'hogy a tántoritathatlan protestáns 8 hónapi börtönre itól-
■tetett.
S e h ne 11 K á r o l y „evang. ágost. vallásu lelkész" az
ágostai vallástételt követő evangelicusok ügyei körül szel­
lőztet, elmefuttatásképen, némelyeket. így tiltakozik az
ellen, hogy őket „lutheránusoknak“ nevezzék— bár mint
idézett aláírásából kitetszik, fellebbezésének maga sem
a helyes nevet adja. Óhaját fejezi ki továbbá az iránt, hogy
a protestáns felekezetek egyesüljenek hazánkban (s elég
különös, a porosz egyesülési példára hivatkozik—ma. . .!)
históriai vissszapillantást vetve az ez irányú egykori
kísérletekre — remélve, hogy a ref. egyházkerületek egyesü­
lési törekvései nem fogják gátolni ezt a tágabb körű egye­
sülést. Reflectál az (általunk is említett) adiaphoron kér­
désre s végül ajánlja az u. n. Luther- palástot, mint leg-
czélszerübb papi ruhát. Bizony e nélkül is elölhetünk.
A Protestáns hetilap folytatja hozzászólását a
prot. egyetem kérdéséhez és pedig, mint ígérte, a helyre
nézve nyilatkozik. Budapesten, szerinte, mint a hol már
égy országos (rém. kath.?) egyetem létezik, egy másik
egyetemféle főtanodának szervezése nagyon fölösleges vol­
na, — de még a prot. egyh. élet jelleme és szelleme sem
nyer ott elég hü kinyomatot; ugyanezért sem Patak sem
Pápa sem Kecskemét nem volna erre alkalmas, hanem igen
Debreczén, hol 46111 lélekszámból 38747 a református. A vá­
ros egyházi és iskolai czélokra sajátjából többet ad évenként
50000 írtnál, az egyház költ évenként 34000 frtot, a fő­
oskola pedig 78000 frtot. Ott van ezenkívül az új főtano-
dai épület (került 280000 frtbá) mely elég tágas a három,
facultás befogadására is; van 52000 drböl álló könyvtára,
gyűjteményei kitűnő gazdagságnak és igy a hely más nem
lehet, mint Debreczen. Kérdés m it bocsáthatnának a többi
Súperendentiák e közös egyetem rendelkezésére? Erről jö­
vőre szól.
IR O D A L M I S Z E M L E .
M a g y a r L e x i c o n . A 3-ik kötet két első füzete meg­
jelent, szokott gondosan szerkesztett dús tartalommal. Mellék­
leteik: Erőmütani ábrák, Magyarország vízrajzi és magassági
térképe*
K é p e s V i l á g t ö r t é n e t . Megjelent a Mehner fé­
le világtörténeti füzetes vállalat két első füzete is. Czime
\ez: Világtörténelem a müveit magyar közönség számára, I r ­
ta dr. R i b á r i Ferencz. Földabroszokkal, arcz- ás művelő­
dés-történeti képekkel diszitett kiadás. Az egész munka
nyolcz, 15— 18 füzetből álló kötetre van tervezve, s ha­
vonként két-három füzet adatik ki. Egy füzet ára 30 kr.
.A két első füzet kiállítása és képei csinosak.
A magyar ko ro n a o r s z á g a i n a k t érké pei
czim alatt nagy hézagot pótló vállalatot indított meg R a-
u t m a n n F r i g y e s . E speciális térképeket a legkitűnőbb
magyar kartograph Hj á t s e k Ignácz rajzolta, s neve elég
biztosítékot nyújt a mű sikeréért, Az első füzet most jelent
meg; Pest, Temos, Krassó és Kolozsmogyéket tartalmazza s
a leghitelesebb forások után kidolgozva, teljes áttekintést
nyújt minden egyes megye fekvése, beosztása, hivatalainak
székhelye, vasúti, posta és távirda állomásai fölött, szóval
kiterjed a megye minden figyelemre méltó mozzanatára. A
vállalat szerint havonként 3—5 megye térképe jelenik meg, Szilágyi Sándornak,
dgy hogy egy év alatt egész Magyarország térképe készen lótem miatt másodszor nem kereshettelek föl, hogy a köz­
lesz. Az egész atlasz ára a bekötési táblával együtt 20 fo­ leményt átvehessen!.
107
rint, de a megyék 15 frtért is megszerezhetők. Ajánljuk ol­
vasóink különös figyelmébe e vállalatot, annál inkább, mert
a kiadó részletfizetéseket is elfogad. Havonként 1 frtot.
E G Y H Á Z I É S IS K O L A I H ÍR E K .
Kolozsvár, 1879 febr. 28.‘
— Zsedónyi Ede, a „nagy adakozó1*\ végrendelete
áltál ereznél maradandóbb emlékoszlopot emelt magának. A
„Pester Lloyd“ szerint 300,000 frt értékű vagyonából as
egyetemes ev. lutb. egyház javára 40,000 frtot, s ezen ki-*
vüi az egyes luth. egybkerületek mindenikének 20.000 frtot
s igy összesen 100.000 frtot hagyományozott egyházi köz-
ezéiokra. Végrendeleti végrehajtójául főt. Czékus István, su-
perintendenst nevezte k is róla is 6000 frt hagyománynyal
emlékezett meg. Tetemei Budapostrői Lőcsére szálittattak,
hogy végakarata szerint anyja hamvai mellé helyeztessenek
el. Lőcsén a temetés febr. 24-ón ment végbe, a képviselő­
ház, a luth. egyházkerületek, feles számú egyházközségek,
hatóságok küldöttségeinek s résztvevő nagy közönségnek je­
lenlétében. Az emlékbeszédet főt. Czékus ur tartotta. L e­
gyen áldott a „nagy adakozó,, emlékezete mindörökké !
— Változnak a pápák is* IX. Piu$ ha vaticani kert­
jeit meglátogatta, soksern mulasztotta el egyszersmind megnézni
a Lourdes-i csoda-barlangnak ott ábrázolt utánzatát, mely
egy gazdag és buzgó katholikus ajándéka volt. XIII. Leó
már csak ogyszer látta s akkor is véletlenül, s e látvány
csak ez egy szóra ragadta: ^különös!*4
— A holt tenger átkutatásával komolyan foglalkoz­
nak, és ezt egy nagy létra segélyével akarják eszközölni.
Tudjuk, hogy a vize sok oly elemet tartalmaz, moly salét­
rom, s következőleg lőpor készítésére is használható, és
épen ez irányban leendő kizsákmányolására alakult most
egy részvénytársaság.
— A párizsi Ügyvédek közelebbről értekezletet ta r­
tottak a következő jogi kérdés eldöntése ötletéből: Közis­
tentiszteleti gyakorlat ózdijából alakult több mint busz sze­
mélyből álló összejövetelnek, van-e szüksóge előleges ható­
sági engedélyre? A válasz igenlő volt, s ez természetes,
miután a franczia törvények e tekintetben világosan intéz­
kednek; de inas kérdés az, vájjon megegyezik-e e törvény
a lelkiismereti szabadság követelményeivel? E részben alig
hisszük, hogy ily határozott legyen válaszuk. Megjegyzendő,
hogy a kamarák is több rendben tettek már javaslatokat a
jelen gyakorlat beszüntetése érdekében, s remélhető is, hogy
előbb-utóbb czélt fognak érni.
— Figyelmeztetésül. A n.-enyedi ref, Bethlen fő­
tanodában, a folyó iskolai óv végén a J a b l o n c z a y fele
alapítványból bárom üresedésbe jött hely fog betöltetni, és
pedig kettő az I,, egy pedig a II. gymn. osztályban. Ezen
alapítvány elnyerbetésére csakis a Is ó-f eb érmegyei nemesi
rendből („equestris ordow) származott tanulók jogosultak*
Ennélfogva azon t. szülők, kiknek a n.-enyedi főtanoda jel­
zett osztályaiban tanuló fiaik vannak, felbivatnak, hogy fi­
aik a l s ó i é b ó l * m e g y e i n e m e s i s z á r m a z á s á t iga­
zoló okmányaikat folyó évi junius hó 1-ig a n.-enyedi ref*
Bethlen főtanoda igazgatóságához küldjék be. N.-Enyed!
1879. február 19. S z é k e l y F e r e n c z , tanvezető tanár.
Aszerkesztö postája.
B u d a p e s t e n . Rosszul-
 108

U j e g y h á z i m ö y e k.

KÓKA1 LA J OS N ÁL
(Budapest, IV. kerület Károly-utcza 25. sz.)
m e g je le n t é s Stem János könyvkereskedése által Kolozsvárt megszerezhető:

Czelder Márton. H alotti im ádságok. házm egye története. N agy 8-ad

H áznál, templomban, su n á l. M el­
rét 9 0 4 lap. Ára 5 írt — kr.
lékletül rövid gyászbeszédek. N agy
8. r. 4 9 6 lap, K em ény kötésben 3 fit — kr. Fábián Dániel. Népszerű halotti be­
szédek I. k ötet 1 6 6 lap 1 írt.,
Mitrovics Gyula. Egyházi szónoklat­ II. kötet 2 0 0 lap . 1 frt 2 0 kr.
tan. Tekintettel a magyar egyházi
beszéd irodalomra, N a g y 8. r. Vasádi Balogh Lajos. Gyakorlati lel­
2 5 2 lap ára . . 2 irt — kr. k észet III. fü z e t: alkalmi egyházi
beszédek. 8-ad rét 2 0 6 lap 1 frt 6 0 kr.
KÍSS Kálmán. A szatmári reform, egy­

S T E I N A. TS O &
3söaa.3rv- és zeneaavü.lcereslrea.ésé'ben K o lo z s v á rt
következő legújabban megjelent egyházi müvek ká p h a tó k:

A SZATMÁRI REFORM. EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNET {

Irta: K I S S K l L M l N .

Nagy 8-ad rét 904 lap. Ara 5 forint.

Háznál, templomban, sírnál. Mellékletül rövid gyászbeszédek. Irta: C Z E I jD jE R MJLRTON.

Kemény kötésben, ára 3 frt.

EGYHÁZI SZONOKLATTAN.
Tekintettel a magyar egyházi-beszéd irodalomra. Tanítványai számára váló olvasmányűl

irta: M I T R O T I C S G Y F l i A .

Kiadták a sáros-pataki vallás- és egyháztndományi szak hallgatói. Ára 2 frt.

Nyomatott Stem Janón m. kiv. egyetemi nyomdásznál az ev. ref, főtanoda betűivel Kolozsvárt.
 IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Martius 9 . 10. szám.
« * * " . ' " - f i í - ---------

ERDÉLYI
M egjelen ik Kiadd-hivatal:
minden vasárnap Stein János könyvkereske­
dése, hová az előfizetési­
<§zerkészt<fségi szállás» pénzek legczélszerübhen pos­
b.-farkasutcza Í6. sz. hova tautalványnyal küldendők.
a lap szellemi részét illető <Előfizetési á r :
közlemények czimzendők.
Egész évre 6 f r t, félévre 3
Kéziratok nem adatnak vissza. frt., évnegyedre 1 frt 50 kr.
EGYHÁZI É S IS K O L A I H E T IL A P .

F elelős szerkesztő és laptulajdonos : S z á s z Z D o zzio ls o s .

§ e mindhárom prot. felekezetre nézve kimondotta,

T a r t a l o m : Áz osztrák legfőbb törvényszéknek egy dönt­ hogy: „Házassági ügyekben, a kötelék
vénye. (Sz.—d.) A negyedik evangélium, összehasonlítva a más
három evangéliummal. Újszövetségi tanulmány y — k. (Folyt.) — érv ó n y e s s é g é ne k k é r dé s ében, az e r d é l y i
Az áll. ig. tanács nagy gyűléséből! r. t. — Egyházi lapok szemlé­ két evangélikus egyház híveire és az
je. — Külföldi szelnie. — T á r ez a: Vezórczikk elbeszélésben. A
u n itá riu s o k r a nézve, a j e len leg fenállé
kökényesi apostasia) Irta: Bányai Géza. — Egyházi és iskolai bi-
rek. — Körözvények. — Szerkesztő pdstája. egyházi törvényszékek az illetékes
birák.“
Az állami törvényhozás által szentesített e jog
A z osztrák legfőbb törvényszéknek gyakorlatának m ikéntjét az egyes felekezetek auto­
nóm törvényhozási utón szabályozták kezdettől fogva.
egy döntvénye.
A mi különösen azon gyakran fölmerülő ese­
Kolozsvár, 1879. mart. 6.
teket illeti, midőn vegyes házasságban élő házasfe­
(S z— s ) Általános föltünóst kelt az osztrák
lek közül a katholikus félre nézve illetékes bírósága
legfőbb törvényszéknek egy közelebbi ténye, mely
Ítéletet mond s a protestáns fél saját bírósága előtt
első sorban ugyan az erdólyrészi protestáns feleke­
keresi a maga igazát, valam int oly esetekben is (a
zeteknek a magy, állami törvényhozás által szentesí­
kérdés alatti ez utóbbiak közé tartozik), midőu a
tett autonoinikus jogkörét s annak keretében az ál­
katholikus itólőszék, hitelvei értelmében, a feleket
taluk századok óta gyakorlott ítélő hatalom érvé­
ágy és asztaltól élethossziglan, vagy ideiglenesen
nyességét, — de közvetve magának az állami törvóny-
különveti s az egyik fél a prot. hitre lérve, bírói
hozásnak souverainitását is sérelmesen érintő s kö­
székünk illetékessége alá ju t s mint ilyen, prot.
vetkezményeiben beláthatlan bonyodalmakat magában
törvényeink értelmében, végei válást keres: az idézett
rejtő.
állam i törvények keretén belül autonóm törvényho­
Köztudomású dolog ugyanis, hogy kivóvónazon z á s i úton m egállapított eljárást követtünk mindig.
rövid időt' ( 1 7 8 6 —-1 7 9 1 -ig ), mélynek tartama alatt É s pedig az utóbbi esetekre nézve az 1870-
a házassági ügyek a Josefina resolutio önhatalmú ik i közzsinat 13-ik j. k. sz. alatt a supremum cou-
intézkedései alapján a világi törvényszékek előtt tár­ sistorium által m egerősített, tehát alkotmányunk ér­
gyaltattak, a válóperek ellátása minden kétséget ki­ telmében egyházi törvény erejére emelkedett követ­
zárólag egyházi törvényszékeink jogkörébe tartozott. kező végzés szolgált sinorm értékül:
Áz 1 7 9 1 -ik i X X X II-ik és X X X tV -ik erdélyi tör- a) azon esetben, midőn a vegyes házasok kö­
vónyezikkek" ugyanis, m int alaptörvények, biztosít­ zött é l e t h o s s z i g l a n tartó elkülönítés Ítéltetett,
ják az erdélyi prot. felekezeteknek azon jogát, hogy házassági törvényszékeink, törvényeink értőimében,
az egyházi intézményt képező házasságok felbontása mondják' ki a ref. hitü félre nézve az örökös elv á ­
tárgyában mindenik saját törvényszékei által — au­ lasztást ;
tonóm törvényei értelmében — ítélhessen. Az 1 8 4 8 - b) azon esetben, midőn a vegyes házasok azon
ik i törvényhozás a többi prot. felekezetekkel egyen- okokból ítéltettek ágytól és asztaltól i d e i g l e n e s
joguvá emelte a z s unitáriusok felékezetót is, s leg­ elkülönítésre, mely okokból házassági törvényeink
újabban az 1 8 6 8 -ik i X L V III-ik törvényezikk 2-ik elválasztást — divortium — mondanak ki, házas-
 110

sági törvényszékeink % ref. liitü félre nézve szintén rótt s ez által törvényen kívül álló szánalomra m él­
mondják ki az örökös elválasztást ; tó nemzedékek produkálására kényszeritett.
c) azon esetbón, ha az elkülönítő Ítélet alap­
Nem csodálkozunk, ha ez emberies eljárás az
okai egyházi törvényeink értelmében is hat hónapig
ultramontan körökben visszatetszést szült s a reac-
tartó s itéletesen kimondandó separatiót igényelnek,
tio hatalmas gépezete mozgásba hozatott. Pár év
ház. törvényszékeink a hat hónapi separatióra nézve
óta ism ételt Ízben följelentések történtek, bigamia
törvénykezésünk azon m eghagyását tartsák szemük
czimén bűnvádi keresetek indíttattak, de siker n él­
előtt, hogy a különvetési ítélet keltésétől kezdve csak
kül. Még a bécsi [legfőbb törvényszék is, daczára
hat hónap beálltával mondják ki a ref.
az ultramontan áramlatoknak, 1 8 7 7 . 1 3 ,4 1 6 sz. a.
hitü félre nézve az örökös elválasztást.
k elt döntvényével ítéleteink érvényességét constatálta.
E törvényeket szem előtt tartva, ha bárki is
constatálta előttünk azt, hogy a magyar állam pol­ S ime, legközelebbről ugyanazon legfőbb tör­
gára, az illető egyházi első foku törvényszék terü­ vényszék egy újabban felm erült kereset alkalmából
letén fekvő valamelyik politikai községnek esküdt kimondotta, hogy az erdélyi prot. egyházi
tagja s m int ilyen egyszersmind az illető ref. egy­ törvényszékek Ítéleteinek joghatályát
házközség bejegyzett h iv e: illetékesnek tartottuk s n e m ö s r n e r i el , m é g a z o n e s e t b e n s e m , h a
tartjuk ma is házassági főtörvényszékünket arra, hogy az i l l e t ő m e g s z ű n t osztrák állampolgár
a fölmerülő esetekben, az alszókektől appellatio u t­ lenni s a magyar állampolgári kötelék­
ján, végérvényesen Ítéletet hozzon.
be b e l é p e t t s m i n t i l y e n ^ n y e r t e l ő b b i h á ­
Mindezideig háboritatlanúl gyakoroltuk e sou­
zasságát törvényesen felbontó ítéletet.
verain jogot s ennek révén ütat nyitottunk a sze­
rencsétlen házasságok nyűgéből menekülésre azoknak M ielőtt egy második czikkünkben körvonaloz-

is, kiket a katholikus egyház, a házassági
felbonthatatlanságának természetellenes
klamálva, örök ligába vetett, szám talan esetekben az
erkölcstelen egybeköttetések kényszerű helyzetébe sód-
TARCZA.
VEZÉRCSIKK ELBESZÉLÉSBEN.
(A kőkényesi apostasia.)
Irta:
J3ÁNYAI p &Z A .
I. De c a p i i e f o e t e t p i s c i s .
Szegény jó kökényesiek, milyen jó kálvinisták volná­
nak, ha a papbért fizetni tudnák.
S ok még szegényebb kökényesiek, milyen könnyen
tudnák fizetni a papbért, ka jobb kálvinisták volnának.
Pedig annyit egy jól kiterjedt veréb-família is ősz-
sze tud szerezni évenként, a mennyi Kökényesen a papbér­
nek megehető része. A hitelesített conventio irn ez: két
kalangya rozs, ugyanannyi zab; két szekér fa (koldusbot­
nak is leket használni mindenik darabot); m á s f é l v e ­
d e r b o r s k i n e k bor a nem t er em, e n n e k á r á b a
10 kr (megjegyzendő, hogy a faluban ’senkinek sem terem
bora); 3-3 sing vászon az özvegy asszonyoktól (vágyakoz­
nak is az özvegyi állapot után elegen); egy-egy napszám
kötelék nók igénytelen nézetünket, azon eljárásra nézve, me­
elvét pro- lyet e rendkívüli fontosságú, mert az erdélyrészi
prot. felekezetéknek országos törvények által sanc-
tionált s eddig kétségbe sem vont autonomikus jo-
megváltásábau 20 egész krajczár (nóta bene: M u r v a i
L á s z l ó tiszteletes 60 krajczárt fizet napszámosának, mi­
kor tavaszszal felszántana az „u d v aritó l használatra adott
földecskcjét). S végül a stola — no ez is fölmegy éven­
ként 12 — 14 frtra, a keresztelést nem számitva ide, mert
ezért cserekereskedés divatozik még most is ; egy keresz­
telés á r a : egy csirke, meg egy kenyér. Ezt a papbért pe­
dig 52 á g y t ó l fizetik (az a 378 kőkényesi kálvinista te­
hát 52 ágyba szokott bújni esténként).
És a bivek ennyi bért sem tudnak egybehorrlani.
Vagy talán nem akarnak ? Mert Murvait meg sem unhatták
még, hisz a 28 éves fiatal ember alig két éve, hogy pap-
jókká lön. Vájjon mi ennek oka?
Azt kérdó egyszer szóbeszéd közben az urasági tiszt­
től, hogy mennyi fizetése van az udvarból?
— Felmegy a’ kétszáz forintra is tiszteletes uram l
— Bizony elég szamárság ennyiért szolgálni, ér­
ti kend?
— Értem istálom.
— De mivelhogy nekem se jár ki több fizetésem, én
is olyan szamár volnék, mint Szilvás uram, ha én nem a
K r i s z t u s t szolgálnám! — Hordozza Isten!
— Dicsértessék! tiszteles uram!
Szilvási uram aztán mindenképen el akarta hitetni az
ő urával^ mlfcgs K e r e s z t e s P é t e r úrral, hogy ő szamár
 111

gaira nézve felette sérelmes ügyben követendőnek a vizsgálatot. Vádlottak panasza folytán a törvényszéki
tartunk, előre bocsátjuk az ügy egész folyamára vo­ tanács beszüntette a vizsgálatot , a prágai törvényszék azon­
ban a kir. ügyész fellebbezése folytán ismét vizsgálatot
natkozó következő adatokat:
rendelt. A vádlott által emelt további panasz a legfőbb ite-
lőszék által hivatalból viszszautasittatott.
A vizsgáló biró ennek folytán szükségesnek látta min-
denekelőttt a polgári bíróság által megállapítani, vájjon é r­
v é n y t e l e n - e a G. Mária is N. Antal közt létrejött há­
H. Károly 1870-ben házasságra lépett G. Máriával. Mind­
zasság vagy sem.
ketten római katholikusok voltak s a kötés ugyanazon vallás
Nevezett polgári bíróság átkérve a kolozsvári egyhá­
rítusa szerint történt. Már 1873-ban azonban kölcsönös
zi bíróságtól a vonatkozó iratokat, következő határozatot
megegyezés folytán ágy- és asztaltól elváltak. A házasság­
hozott:
ból egy figyermek maradt. A G. Mária és H. Károly közt 1870-ben katholikus
Minthogy Gr. Mária szintén róm. kath. vallásu N. rítus szerint kötött házasság jelenleg is é r v é n y e s es
Antallal újabb házasságra akart lépni: mindenekelőtt n a g y ­ fennáll s ennek folytán H. Károly azon kérelme, hogy mon­
kő r u s i t o t t a magát, azután pedig N. Antallal együtt be­ dassák ki ezen kötelék reá nézve js megszűntnek s enged­
jelentette k i l é p é s é t a kath. e g y h á z b ó l és azt, hogy tessék meg neki az újabb házasságralépés, elutasittatik;
felekezetnélkülieknek kívánnak mindketten tekintetni. Ki­ a G. Mária és N. Antal között 1875-ben ágostai rítus sze­
eszközölte ezenkívül el b o o s á t t a t á s á t az o s z t r á k rint létrejött házasság azonban é r v é n y t e len azon orszá­
á l l a m p o l g á r i kötelékből.. Kolozsvárra ment, ott megsze­ gokban, hol az osztr. polg. törvénykönyv van alkalmazás­
rezte a m a g y a r á l l a m p o l g á r s á g o t sl8 7 5 -b en az es­ ban; ezen második házasság megkötése tekintetében G. Má­
küt lé is tetté; Ékkor az u n i t á r i u s h i t r e tőrt át s r i a b ű n ö s n e k t a r t a n d ó , N. A n t a l h a s o n l ó k é p .
mint ilyen pert indított a végelválasztás iránt az egyház- G, Mária és N. Antal f e l e b b e z é s e folytán a prá­
hatóság előtt. Utóbbi H. Károlylyal kötött házasságát vég­ gai főtörvényszék 1878 évi 19961. sz. határozatában, az
leg feloldotta, minek következtében Gr. Mária az időközben e l s ő b í r ó s á g i í t é l e t m e g v á l t ó z t a t á s á v a l é r v é ­
ágóst. hitvallásra tért N. Antallal B ő c s b e n az á g o s t a - n y e s n e k j e l e n t e t t e ki a G. Mária és N. Antal kö­
i a k r i t ü s a s z e r i n t . u j h á z a s s á g r a lepett. zött 1875-ben kötött házasságot. Az indokok következők :
Kettős házasság miatt feljelentés tétetvén N. Antal Az unitárius egyház, melybe G. Mária belépett, tör­
s Ct. Mári ellen, a c-i kerületi törvényszék, mely az illeté­ vényesen bevett vallásfelekezet Magyarországon s ilyennek
kes bécsi fenyitő bíróság helyett delegáltatok, megindított*S az 1868. 43. t. ez. által is elismertetik. Ez az egyház en-
S ezt a tiszteletes úr szavai után erősen bizonyítgatta is, Isten nem fog minket onnan kiomelni — miattatok, ti
de erős elhatározása is lévén, hogy ő nem fog ezentúl sza­ k i s e b b -n a g y ó b b m é r t é k b e n m i n d n y á j a n Ke­
már maradni: a méltéságos urnák 50 font tűrő pót­ r e s z t e s P é t e r e k, kik közönyösen nézitek egyházt ok
lékkal kellett őt kiemelnie a uagyfülüek osztályából. falainak repedéseit, miken nemzetellenes orkán is akar utat
Bezzeg nem adott a papnak senki sem pótlékot, leg­ találni.
kivált a méltéságos úr nem, kitől különben Murvai még De vájjon csak közönyös vagy-e te méltóságos ú r?
egy tűt se fogadna el ajándékba. Úgy nem tetszik neki ez Nézd: egyetlen lánykád arcza miért oly hideg, ha
az ember: templomba soha sem jár, e helyett az „ördög rád tekint? Két szemöldöke mért húzódik úgy össze esnem
bibliáját" forgatja nagy szorgalmasan a lászlótelki plébá­ felel, ha a harangszó után kérdezed: „Már megint a fator­
nos úrral, az ő testi-lelki barátjával; egyházi gyűléseken nyot látogatod te kis s z e n t e s k e d ő ? "
sem látható soha; végezzék nélküle a mit akarnak; sza­ Semmi sem fájhat talán oly méltán, mintlia hitünk­
vazzanak meg a papnak hat lovas hintét, vagy tartsák ku- ből gúnyt űznek. Szegény Mariska mindig könnyes szemek­
kuriczacsutkával: mi köze hozzá ? kel megy a templomba ; de elmegy m indig: lelke csak ott
Pedig csupán nemzetiségi szempontból is felkarolhat­ van igazán otthon, hol, ha buzgón imádkozik, úgy érzi,
ná szegény egyháza ügyét: a nép észrevehetőig oláhoso- mintha sokat szenvedett édes anyja szállna le hozzá az
dik; a családokban egymás között oláhul beszélnek; a gyer­ égből, hogy meghallgassa imáját s rámondja az ament. De
mek ajkán oláh az első szó s a suhancznak erkölcstana a buzgón jár a templomba azért is, hogy szóljon tekinteté­
czine mintyóbe fül. Dűlőiéiben vannak a magyar szokások, vel ahoz a szigorú alakhoz ott a szószéken; hogy meg­
erkölcsök; dűlőiéiben a kicsi fatorony is, hová a harangozó mondja neki: nézd, én l é l é k b ő l imádkozom, mint te, én
mindig azon szent meggyőződéssel mászik fel, hogy: „No hiszek, mint te, remélek, mint — hiszem, hogy te tudsz
uram Isten, ha egy kicsi szelet adsz, a két csengettyűvel remélni; és — -------- tovább nem meite önvallomását foly­
a tornyot is leharangözom a földre, magammal együtt“ . tatni; azután csak kérdezett, kérdezett tekintetével: „Mert
Oh, mi nagyon sülyedünk! Most ugyan még csak a nézesz rám oly megölő szemekkel ? mintha azt akarnád mon­
fekete földig vagyunk i t t megalázódva, de majd eljön az dani, hogy neked nincs jogod imádkozni; mért beszélsz a
idő, midőn a tehetetlenség sorában fogunk heverni es az könyörülő Istenről, ha magad a hetediziglen büntető Jeho-
 112
pélfogva teljesen egyenjogú a rom. kath. egyházzal. A ko-
lozs-dobokai egyházi bíróság G. Máriát végleg elválasztotta
sőt uj házasságkötésre is feljogosította; a felső fórum ezt
az Ítéletet helyben hagyta. S ezzel H. Károlylyal kötött há­
zassága egészen fel lett oldva, mivel az 1Ő6Ő. 53. t. ez.
ő. §. értelmében az áttértnek minden tettei azon vallás
dogmái szerint itélcndők meg, a melybe az áttérés történt
s az elhagyott egyház elvei reá nézve semmiben sem köte­
lezők. Azt pedig, hogy az egyházi bíróságnak joga volt a
kérdéses Ítélet meghozatalához, igazolják a cs. k. igazság-
ügyminiszteriumtól 7063/78 és 9020/78 sz. a átküldött
iratok. Ezenkívül a magy. kir. igazságügyminiszter egyik
átiratában határozottan kijelentette azt is, hogy az egyházi
hatóságoknak a végelválást kimondó ítélete Magyarországon
megtámadhatatlan.
G, Mária 1875-ben ekként az ágost. hitvallásra
a második házasság megkötésére jogosító személyes képes­
séggel tért át. Minthogy pedig a házasság kötése Becsben
csak delegaczió utján történt, a h á z a s s á g M a g y a r o r ­
s z á g o n k ö t ö t t n e k t e k i n t e n d ő . S ily körülménj'ek
közt az által. polg. törvk, 37. §. alkalmazásának van he­
lye. B e l f ö l d i a l a t t v a l ó k ü l f ö l d ö n k ö t ö t t k ü l ­
f ö l d i a l a t t v a l ó v a l j o g ü g y le t ét , i l l e t v e h á z a s ­
s á g o t ; ennek érvénye tehát csakis a magyar törvények
szerint ítélendő s ítélhető meg. S a midőn minden erre hi­
vatott közeg, első sorban maga a magy. kir. igazságügymi­
niszter is érvényesnek jelentette ki a kérdéses házasságot,
ezen kijelentés helyességét az osztrák bíróságoknak kétség­
bevonni nem lehet.
Nem alkalmazhatók ennélfogva jelen esetben sem az*S
válioz akarsz hasonlítani? mért gyűlölöd azt, a kit te foly­
tonosan arra tanítasz szószékedről, hogy: „szeresd ellen­
ségedet is!“
Oh! nem te rád néz oly sötéten a lelkész aggó kis
leány, hanem arra a czifra székre, melyen ülsz, melyet
apád már régen azért csináltatott, hogy legyen helye az Isten
házában, honnan gúnyt űzhessen a hitből, hisz apád — de
hogy érthetné ezt a. te szelíd vallásos lelked? — — apád
— istentagadó!
S most eredj haza és he tudd, hogy a lelkészre minő
meglepetés vár Szilvás uram személyében.
— Tiszteli a méltóságos úr a tiszteletes urat s azt
izeni, hogy a „Füzes“ melletti szántóföldet elveszi a tisz­
teletes úrtól s helyébe — ha kell — a Tyifor Onuczé mel­
lett ad egy darabot.
— A hol csak bogáncs terem ?
— Biz' ott nem terem egyéb tiszteletes uram.
— Mondja meg a méltóságos uruak, hogy köszönet­
tel fogadom el a cserét, hisz mikép maradnék tovább is e
helyen, ha nem szeretném a tövises helyet is. Köszönöm,
nagyon köszönöm.
— Megmondom instálom!
S meg is mondta eképen:
— Alássan köszöni a tiszteletes úr a méltóságos úr
szívességét, s elfogadja a cserét, mert nagyon szeri a bo­
gáncsot.
ált. polgári törvénykönyv 111. §-a, som az 1814 aug. 16
és 1835 julius 17-iki udvari rendeletek, az ált. polgári tör­
vénykönyv 4. 34. és 37. §§. megsértése nélkül. Ezek a
törvények G. Máriára nézve nem léteztek már akkor, mi­
dőn ő N. Antallal második házasságra lépett. Újabb házas­
ság kötésében yaló személyes képességére ezek a törvények
semmi befolyással sem voltak s lehettek. Megegyezik egyéb­
ként ez a felfogás a különösen Erdély számára kibocsátott
1853. május 29-ilci pátens V. czikkóvel is. Ezen pátens
értelmében ugyanis G. Máriának személyes képessége, há­
zasság kötésében, bárhol köttessék is ez meg, azon törvé­
nyek szerint Ítélendő meg, melyek az ő hitvallására nézve
irányadók. N. Antal pedig annál inkább jogosítva volt ezen
házasságot megkötni, minthogy neki, mint nem római kat­
olikusnak, egyáltalán nincs tiltva római katholikus férjtől
elválasztott nőt nőül venni.
már
H. Károlynak és a házasságvédőnek felülvizsgálati
kérelme folytán a l e g f ő b b Í t é l ő s z é k 1878. évi 12701
sz. a. m e g v á l t o z t a t t a a m á s o d b i r ó s á g i h a t á r o ­
z a t o t s érvénytelennek mondta ki a G. Mária és N. An­
tal között kötött házasságot. Megállapította azonban egy­
úttal azt, hogy bűnösnek egyik fél sem tekinthető. Indokai
következők:
Felesleges bizonyítgatni azt, mikép a kérdéses há­
zasság Magyarországon érvényesnek ismertetik el ,• ennek a
kérdésnek azonban ép oly kevés befolyása lehet az ügy el­
döntésénél, mint annak a körülménynek, hogy a házasság
Bécsben csak delegáczió utján köttetett. Mert még ha va­
lóban Magyarországban köttetett volna is meg a házasság :
N. Antal, ki osztrák alattvaló, személyes képessége tekin-
— ügy hát jó étvágyot hozzá — szólt Keresztes
félig bosszúsan, mert talán egy kis kommócziot akart ma­
gának csinálni azzal, hogy majd a pap nem fogadja el az
új adományt, hanem irkálni fog az esperesnek, a mért a
conventioban megállapított jövedelem megcsorbittaték; az
esperes meg a szolgalminak, hogy a papnak elégtétel adas­
sák, commissio jön ki stb. stb., s ő aztán legvégül azzal
főz le papot, esperest, commissiot, hogy áttérését jelenti ki
valamely más vallásra s kaczagni íog egy jóizlit. Talán ezt
akarta, hogy még csak nem is mosolygott az izenet-ferdi-
tés comicumán.
De ne értsük mi még most ezt egészen.
Mikor a kivek meghallották, hogy a méltóságos úr
elvette a paptól a jó földet, gondolkodóba estek és véleke­
dőnek vala némelyek ilyeténkepen:
— Vájjon mórt adok éu a papnak két kalangya ro­
zsot, mikor egy kalangyát könnyebb volna adni??
És oh nép — neked tökéletes igazad van l
II.
Mi t ö r t ó n i k i t t ? a
— Éhen hal a papjok maholnap kurátor u ram ! —
szólt Murvai az ő érdemes kurátorához, ki is feljött a pap­
hoz, megnézni a „listából“, hogy kik vannak még restan-
tiában. Biz' ott nagyon sokan vannak, nagyon helyén volt
tehát tehát szegény papunknak fennebbi vélekedése.
 113
tétében t*z ált. polgári törvénykönyv 4 §-a szerint az osz­
trák törvényekhez van kötve« Annál inkább áll ez pedig
$zért, mert a házasság t é n y l e g azon területen jött létre ,
hol az osztr. polgári törvénykönyv van hatályban.
S épen az ált. polgári törvkv. 636 §-ának is figye­
lembevételével, hogy a házasság külföldi és belföldi alatt­
valók közt belföldön köttetett, kétségkívül arra a következ­
tetésre kell jutni, hogy jelen esetben az osztrák törvények
alkalmazandók. A másodbiróság által hivatolt 37 §. irány­
adónak még akkor sem vehető, ha elfogadjuk azt a fúziót,
mikép a házasság Magyarországon kötöttnek tekintendő. Mert
egészen figyelmen kívül hagyatott N. Antalra vonatko zólag
eme szakasz hivatkozása a 4-§-ra, a mit annál kevésbé le­
het tenni, mert tekintettel a házassági szerződés fogalmá­
ra, osztrák törvények szerint nem lehet azt kimondani, mi­
kép a házasság egyik félre nézve megszűnt, a másikra néz­
őre ellenben fennáll.
Ezek figyelembevételével tévesnek bizonyul a másodbi­
róság azon felfogása, hogy G. Máriára az osztr. polg. törvkv
l l l . § . nem alkalmazható, mert nem arról van szó, hogy ma­
gyar törvények szerint, hanem épen arról, hogy osztrák tör­
vények szerint érvényes-e a kérdéses házasság. És erre az
ált. polg. törvkv. 62 és 111 §-ai alapján tagadólag kell fe­
lelni, minthogy G. Mária, mint katholikus lépett H. Ká-
rolylyál házasságra, az erdélyi egyházi bíróságok pedig ezen
házasságot az osztr. polg. törvkvet követő országokra néz­
ve fel nem bonthatták, sőt teljesen ói hitetlenül hagyták a
köteléket H. Károlyra nézve. S ekként a H. Károly és G.
Mária között kötött házasság az oszrák tartományokban
mindig fénn&llónák tekintendő. G. Máriának s N. Antalnak
—* Éhen hal az á ld á s* ) — volt a biztató, de az el­
lenkezőt legkévésbbé som bizonyító felelet.
— No nézze hát kurátor ur — hátrálókban van elő­
ször is Kis P ista; ezt 50 krig büntettetém egyszer, a fia
iskolai mulasztásáért; hátrálókban van Törő Mihály; no ezen
nem csodálkozom; ha nem volna hátrálókban: csodálkoz­
nám; Nagy Istvánnak is sejtem a haját, mert valami dom-
nezeut emleget, mikor ajelkére akartam beszélni kocsmá-
zása ellen. Azután —- ™ — no Pistuka Pistók Istvánt ne
bántsuk, ez megadná, ha telnék, hanem ez itt ni, ez a
Bartha F e rk ó --------—
— Oh, hogy verje meg az á 1 d á sí vágott közbe a
kurátor.
— Meg is verte ezt az áldás és még sem teljesiti
kötelességét; sőt még a múlt esztendeivel is hátrálók­
ban van.
— De hát mórt nem adja he őket a tiszteletes úr az
esperes urnák? majd felhajtatná a jegyzővel.
— É n ? őket? Feladjam? — kérdő a pap, minden
szót külön hangsúlyozva. Igen is feladom őket, a mint fel
is adtam már némelyeket, kik a szegény rektort akarják
éhen halatni; igen is, feladtam, s ez eléggé meggyőzheti
♦) K.-kalotai tájszólás; különben káromkodás.
vallásváltoztatása semmi befolyást sem gyakorolhat, mint­
hogy a polg. törvkv. 62. és 111. §§. hatályon kívül he­
lyezve nincsenek.
Alapját veszti ez által a másodbiróságnak az a néze­
te is, hogy a polg. törvkv. 111. §. a G. Mária és N.
Antal között kötött házasságra nem alkalmazható. G. Má­
ria ugyanis, mint katholikus lépett H. Károlylyal házasság­
ra s minthogy az ily házasság az itteni törvényszék szerint
feloldhatatlan, N. Antalra, mint osztrák alattvalóra nézve, a
fennálló házasság akadálfa létezik.
Mindezek folytán teljesen felesleges az 1853. május
29-iki, a magyar törvényhozás által különben is hatályon
kívül helyezett pátens s egyéb rendeletek vizsgálata.
Bűnösség kérdésében eléggé indokolja az Ítéletet már
csak az is, hogy még a bíróságok közt is nézeteltérés fo­
rog fenn. S minthogy tény, hogy G. Mária és N. Antal
jóhiszemüleg jártak el, s hogy számos hasonló házasság
nem támadtatott meg, nem lehet őket büntetendőknek tar­
tani.
A negyedik evangélium összehasonlítva a más
három evangéliummal.
Újszövetségi t a n u lm á n y •
(Folytatás./
Mennyire különbözik a jánosi Krisztus az imént raj­
zo ltál! Emberi érzelmi mozzanatok, s azok nyilatkozatai
merőben ismeretlenek a negyedik evangélium Krisztusa
előtt. Hogyan? — mondhatják némelyek — hiszen ugyan­
csak ezen evangéliumban olvassuk, hogy Jézus a Lázár
ktgyelmeteket a felől, hogy nem félelemből nem árulkodom,
hanem valami egyébért — találják ki mi az ?
A kurátor megadta magát a nemes büszkeség előtt,
hanem azt még sem állhatta meg, hogy valami ilyesmit ne
mormogjon magában: „Kár a szegénynek büszkének lenni,
még ha pap is.w Fennhangon pedig igy vélekedők:
— Nem volt ez igy tiszteletes uram, még csak egy
esztendővel ezelőtt sem. Tudja az áldás, hogy most mi
ütött hozzájok; mióta a méltóságos úr kihúzta a földet a
tiszteletes úr lába alól, még rám is olyan görbe szemmel
néznek, mintha a faluból akarnának kinézni; meg azt is
mondják, ha a fizetésre tuszkolom őket, hogy: „nem
sokáig vexálsz már minket“ — s azzal nehány nap éta,
esténként seregestül mennek az udvarba; persze, ott most
folyik a tengeri hántás; hanem a hántás közben valami na­
gyon furcsát is csinálhatnak, mert a mint haza felé menék,
éneket is hallék a nagy szobából két nap óta, s ha nem
csal a fülem: Bariba Ferkó ugyancsak fújja a magáét.
— Mi az Isten csudáját csinálnak ott? — riad fel
Murvai s arcza lángvörös Ion valami iszonyú dühtől, mihez
foghatót nem érzett meg soha.
A kurátor megrémült a szemek villámaitól, de páni
félelem tölté el, midőn a lelkészt botja után látá nyúlni:
„Jaj Istenem, mi lesz velem" rebegé, s igyekezett lát-
hatlanná tenni magát, nyitogatva az ajtót —» sarkánál.
 114
sírjánál sirt és hogy egészen meg volt indulva, midén
megpillantotta Máriát s a vele együtt síró zsidókat! (XI.
33). Ez igaz; de nem szabad felednünk, hogy a fennebbi
tudósításban Jézusnak tulajdonított érzelmi nyilatkozat ko­
rántsem egy a fájdalom feletti megindulással. Az itt hasz­
n ált szavak valódi értelmükben inkább lealacsonyitást, ha­
ragot jelentenek, tehát oly érzelmi nyilatkozatokat fejez­
nek ki, melyektől, ezen evangélium szerint, magok az Is­
tenek sem mentek. Jézus itt nem együtt sir a sírokkal,
hanem inkább boszankodik azon kishitűségen, melylyel meg­
sértetett azon isteni hatalom, mely mindig képes a gyászt
és a bánatot örömre és vigságra változtatni. A most em­
lítetten kivlil még egy más helyet is találunk evangéliu­
munkban, hol állítólag a Jézusban véghezment érzelmi
mozgalomról van szó; legalább látszólag ezen állítás mel­
lett tesznek bizonyságot a szájába adott következő szavak:
„Lelkem meg van indulva m o st; m it m ondjak; Atyám
ments meg engem ezen órától? de hiszen e m iatt jutot­
tam ezen órába (ily körülmények közé). Dicsőítsd meg
atyám! a te nevedet!" (XII. 2 7 —28). Ez is igaz; csak­
hogy nem lehat nem látni, hogy a lélek szó itt nem az
érzelmet, nem a tulaj donképeni lelket jelenti, hanem az
életet, a physikai élethez való ragaszkodást. Ilyen értelem­
ben fordul elő a lélek szó a kővetkező kifejezésekben i s :
„a jó pásztor adja a maga — nem lelkét, hanem m int a
Károli fordítás is mondja — életét a iuhokórt“ (X. 11),
vagy: „az embernek fia azért jött, hogy adja a maga
é l e t é t sokaknak váltságára“ (Mát. XX. 20J. Hogy érzel­
m i nyilatkozatról, s általában Jézus lelkében véghezmenő
emberi kedély hangulatról mily kevéssé lehet szó ezen evan-*S
— Megálljon! Megállt. Együtt megyünk! Szegény,
nem merte megkérdezni: hová?
S a lelkész elrohant. Útközben majd feldönté az ud­
varbeli kocsist, ki egy levélkével botlott bele.
„Édes tiszteletes úri — szólt a levél — Vigyázzon
híveire, ha még nem késő! Többet nem mondhatok, mert
apám eben kellene szólnom. Bocsásson meg, hogy soraim­
mal háborgatom, de az ügy szentsége parancsoló.
Tisztelője Keresztes Mari.“
— Tehát igaz, a mit sejtem is borzadék — suttog
a lelkész. A nyomort teherbe ejté a roszakarat s megszü­
letett a szörny,
— Hallja kurátor, alig született s hogyan bőg már
i s ; most keresztelik — folytató hangosan, a mint a Ke­
resztes háza elé értek. Szegény Máté uram pedig soha sem
tudta elképzelni, hogy Bartha Ferkét most keresztelnék,
mert hisz őt hallja úgy bőgni oda benn.
Murvai berohant a kapun; botjával félreütött egy fel-
dühött ebet s azzal keresztül a konyhán, a nagy szoba aj­
tajához toppant, dühösen felszakitva azt. Odabenn még
egyre tartott az a furcsa énok ; de a mint a lelkészt be­
lépni látták, mindenkinek a torkán akadt az, s reszketve
nézték a lelkésznek haragtól halálsápadt arczát, olyanok let­
tek egyszerre, egyenként, mint a bibliai Balthazár, mikor
a falból kijövő kéz i r á ; „Menő, Tekel, Ufarsin.“
A lelkész végignézett a jelenvoltakon s aztán rekedt,
dörgő hangon kiáltó:
— Mi történik itt?
(Folytatása következik.)
geliumban, legfényesebben akkor tűnik ki, ha őt magát
hallgatjuk meg, mikor a fennebb említett helyen azt
mondja, hogy ő nem akarja Istentől ezen órától való meg-
szabadittatását kérni. Különben tán semmi sem vezet in­
kább azon szavak helyes értelmezésére, melyeket János a
szenvedés történetének leírásánál használ s a melyek h i­
bás értelmezés és magyar ázás mellett Jézusban lelki meg­
indulást tételeznek föl, mint az ő „dicsőítsd meg uram !
magad rajtam “, imájára az égből hallatszó ezen szavak:
„és én felmagasztaltam őt és én fel fogom újra magasz­
ta ln i' ; és Jézusnak ezen jelenet után a tömeghez intézett
ezen szavai: „nem érettem történt a szó, hanem érette­
tek“ (XII. 28— 30). Igen, a János Krisztusa feljül áll min­
den emberi érzelmi nyilatkozaton!
Jézus életének mindkét leírása úgy mu t a t j a öt fel
mi n t a ki teljesen meg volt a f e l ő l g y ő z ő d v e , h o g y
ő n i e s s i á s . Igaz ugyan, hogy a synoptikusok Jézusa
nem mondja ki e meggyőződését azonnal fellépése kezde­
tén, sőt midőn tanítványainak tudtára adja is, határozot­
tan megtiltja nekik, hogy ezt hireszleljék (Máté XVI. 20);
de azért 8 maga — legalább pályájának végén — nem
volt ké1ségben messiási volta felett, s midőn a zsidó san-
hedriu előtt állt, nyíltan ki is jelentette, hogy ó meg van
győződve, miszerint ő az Istennek Krisztusa (Mát. XXVI.
63. 64). Sajátságos az, hogy a három első evangélistánál
Jézusban a Messiás tudat párosulva van a legnagyobb
gyöngeség érzetével. Itt Jézus nem magát, m int Krisztust
tanítja, hanem Isten országa dolgait hirdeti. Ő itt a sze­
rény Messiás, ki nem örvend azon dicséretnek, melyben
egy nő az által akarja őt részesíteni, hogy boldognak
mondja az anyát, kinek hozzá hasonló gyermeke van. Nem
csak hogy nem örvend e megtiszteltetésnek, hanem telje­
sen visszautasítja azt ezen szavakkal: „boldog csak az, k i
Isten szavára hallgat és megtartja azt“ (Luk. 27. 28).
Sőt mi több, azt mondja, hogy nem az vétkezik, ki az
ember fiát káromolja, hanem az, ki a szent lelket. (Mát.
XII. 3 1 —32). É s habár nem utasítja is vissza az Isten
fia czimet (Mát. XVI. 16), de határozottan kijelenti, hogy
ez alatt a kifejezés alatt azon viszonyt érti, mely az őt
hallgatók és az égi atya közt van. És végre, a három el­
ső evangélium komoly átvizsgálása a felöl is meggyőzhet,
hogy Jézus csupán vallás-erkölcsi értelemben nevezte ma­
gát Messiásnak.
Jánosnál is Krisztusnak nevezi magát Jézus, de ha
e müvet figyelmesen átlapozzuk, szemünkbe tűnik, hogy
ez a Krisztus eszme itt egy a testté lett ige eszméjévol.
Mindenütt a Logos eszme áll előtérben (V ili. 24). Az itt
rajzolt Messiás, saját kijelentése szerint, az égből szállt
alá és jött a földre, hogy nemsokára visszatérjen oda, hol
előbb volt (VI. 62). Az itt rajzolt hosszú beszédeknek ma­
ga a Messiás képezi tárgyát, s prédikáczioinak saját sze­
mélyének dicsőitése alkotja legfőbb tartalm át. É n vagyok,
a világ világossága (IX. 5 ); én vagyok az életnek kenye­
re (VI. 36); ón vagyok a jó pásztor (X. 11); én vagyok
az út, igazság és élet (XIV. 6) — ezen s ehez hasonló
kifejezésekben szól magáról. Felette érzi magát mindenek­
 115

nek s istent különös értelemben nevezi atyjának (II. 16; | Bánffy Dániel, Incze Mihály, dr. Kolozsvári Sándor, Szász
ţ i i . 35. V. 17). A ki őt látta, az atyát látta — mondja Béla, dr. Jenei Yictor, Parádi Kálmán ig. tanácsosok; ügy­
XIV. 9 ben. Őt ugyanazon tisztelet illeti, n'int az atyát véd, pénztárnok, számvevő és titkár.
(V, 23). Elismeri ugyan, hogy ő az atyának alá van ren­ Az ülésen kivül ellátott ügydarabok előadása és tudá­
delve és az atya nagyobb nála (XIV. 2 k) ; de ezen be­ súi vétele után
vallásnak alapja csupán annyi, hogy ő nem maga az Is­
S z á s z B é l a kérdést intéz a főt. püspök úrhoz az­
ten, hauem az ige, mely Istentől származott; ez jogosítja
iránt, hogy a felséges királyi pár közeledő ezüst menyegző­
őt fel magát az Istennel egynek tartani, s azt állitni, hogy
jének megünneplésére és egykkerületünk hódolati nyilatko­
benne Isten saját lényegének dicsőségét tükrözte vissza.
zatának ő felségeikhez juttatására tétetett-e már valamely
Még imájában is — melyet a 17-ik fejezet foglal magá­
lépés vagy intézkedés? Főt. püspök úr kinyilvánítja, hogy
ban — Istent saját magával egyenlőnek tartja; Istenhez
már megtette a szükséges előzetes lépéseket ez irányban ;
váló viszonyát „mi“ és „ti“-vei fejezi ki (XVII. 21. 22)
a királyhágóntúli ref. egyházkerületekkel együttes intézke­
s igy kiált föl: „atyám 1 akarom, hogy a hol én vagyok:
dés mutatkozik czélszerünek; mihelyt e tárgyban Írott fel­
ott legyenek azok is, kiket nekem adtál (XVII. 24).“ Im á­
hívásaira választ nyer, értesitni fogja az igazg. tanácsot.
ját soha sem önmagáért bocsátja az egek urához, a mint
A főt, püspök úr válasza tudomásul vétetett.
világosan kitűnik ez a Lázár sírjánál (öltént jelenetből, a
hol, miután igy szélt: „atyám köszönöm, hogy meghall­ Főt püspök úr átiratilag tudatja, hogy a kórodi le­
gattál engem“ , nehogy a közönség az ebből folyé, saját ányegyház tagjai az orsz. tanitói nyugdij alapba fizetendő
személyére vonatkozó következtetést megtegye, azonnal 12 frt adóért végrehajtás alá vonatták, holott a 68 leiek­
hozzáteszi: „tudom Atyám, hogy te mindig meghallgattál ből állé egyhközség alig képes nyomorúságosán eltartani egy
engem s nem is magamért tettem ezt, hanem a körülöt­ levitát; ezt is főleg azért tartja, hogy a 12 tanköteles ref.
tem álló seregért, hogy higyjék el, miszerint te küldöttéi gyermek az oláh faluban ne feledje el merőben a magyar
el engem (XI. 41. 42). nyelvet; az egyhközség oly szegény, hogy deszkával fedett
A mit az imént említettek kétségbevonhatatlanul bi­ fa-imaházát könyöradományokból tudta összetákolni, s ha a
zonyítanak, s a fenebbiekben nem egyszer látánk: azt miniszter ő nmlga nem engedi el a tanítói nyugdij-adót,
megerősítve találjuk még a következő összehasonlítás által is. kénytelen lesz megszüntetni szegény iskoláját, s akkor Kó­
A synoptikusok és János Krisztusának t ö r e k v é s e és c z é l - rodon mind a magyar elem, mind a ref. egyhközség elenyé­
j a k ö z t i s i g e n n a g y k ü l ö n b s é g l é t e z i k . Az el­ szik. A főt. püspök úr átirt Kolozsmegye alispánjához a
ső Isten országa prédikálását tűzi czél gyanánt maga elé­ végrehajtás felfüggesztéséért, ki is ezt ápr. 1-ig felfüggesz­
be. Az igaz vallást akarja terjeszteni, melyről korlársainak tő. Kéri a további intézkedések megtételét. Az igazg. tanács
még fogalmuk sincs, de a melynek áldása alatt ö magát felterjesztést intéz a közokt. miniszter úrhoz, felfejtve az
oly boldognak érzi. Ha látja a nyájat, mely pásztor nél­ egyhközség nyomorúságos helyzetét, a vallási és nemzetisé­
kül tévelyeg: mély megindulás fogja el szivét (Mát. IX. gi beolvadás veszélyét és kérelmezni fogja az iskolatanitói
36). Barátságosan hivja mindazokat magához, kik el van­ adó elengedését.
nak lankadva és meg vannak terhelve, hogy az önkény A tanügyi előadó jelenti, hogy a megrendelt tauesz-
és természetietlenségtől teljesen megszabadított vallás-er­ közök megérkeztek; az összes költségek — szállítási díjjal
kölcsi elvek könnyű igája alatt nyugalmat és megelége­ együtt — 132 frt 80 krra mennek. Ez összeg utalványoz­
dést szerezzenek sziveiknek. (Mát, XI. 28 s köv.). Azért t a d az egykkerületi pénztárból oly módon, hogy a kiutalt
jött, hogy fölkeresse és boldoggá tegye azt, mi el volt összeg a krajczáros alap kamataiból később visszafordit-
veszve (XXVIII. 11). Kortársai legnagyobb részét annak tassék.
föltalálására tanítja, mii aodig kerestek, de nem találtak A kolozsvári ref. egyhközség felterjeszti jóváhagyás
fel (Luk. X. 38). Csoda-hatalmát a szerencsétlenek iránti végett a külső templomnál szükséges építkezések tervezetét
szánalomból használja, hogy őket bajaiktól és nyomorúsá­ és költségvetését. A tervezet és költségvetés jóváhagyatik;
gaiktól megszabadítsa (Mát. XIV. 14). Egy szóval a há­ de egyúttal m egsürgetted az 1877-ki számadás és 1879-ki
rom első evangéliumban Jézus egy könyörületes, nemes költségvetés felküldése.
szivü ember-barát jellegével bír, ki néha ugyan testi, de A fogarasi egyhközség orgonaépitési tervrajza és költ­
legtöbbször szellemi javakkal árasztja el környezetét; ez ségvetése jóváhagyatik.
képezi életének föladatát s ez azon önkénytes halálnak Nt. Szász Domokos gon. nótárius úr, mint a z s o -
ozólját,. melylyel életét betetőzte, b ö k i egyhközség templom-épittető bizottságának elnöke, je­
(Vége következik) lentést tesz a zsoboki templom javára tett újabb ajánlatok­
ról és adományokról; beterjeszti a vállalkozók építési terv­
A z áll. igazgató-tanács nagy gyűléséből. rajzait és költségvetéseit, s kéri ezek valamelyikének elfo­
Kolozsvárit, 1879. márcz. 2-án gadását és jóváhagyását, valamint az építés tettleges meg­
Jelen vannak: főt. Nagy Péter elnök; gr. Báuffy Milc- kezdésének engedélyezését. A jutányosabb költségvetéssel
'16$, Zeyk Károly egykker. főgondnokok; Lószay Ferencz, 1u\ kapcsolatos tervrajz jóváhagyatik.
 116
A bágyoni templom-építési tervrajz és költségvetés
jóváhagyatik.
* tartatott érvényben.
*
Ezután főt. püspök úr az ülést elhagyván, az elnöki
széket Zeyk Károly, hivatalára idősebb egyhkerületi főgond­
nok úr foglalja el.
Tárgyalás alá vétetik a g y .-f e h é r v á r i p a p v á ­
l a s z t á s ügye, melyre vonatkozólog Elekes György espe­
res, a febi\ 16-ki ülésből felrendelt Összes ügyiratokat 45
darabban felterjeszti. E tárgyban az ig. tanács határoza­
ta, sző szerint igy hangzik:
„Igazgató tanácsunk a gynla-fehérvári pap választás ügyé­
ben, illetékes hatásköre elé jutásának perczétől kezdve
folyton szeme előtt kivánta tartani egyfelől azt, hogy ama
felekezetközileg oly fontos pont jogos igénye mielőbb kie-
légittethessék, sez által anyaszentegyházunk tekintélye kocz-
kára ne tétessék; másfelől azt, hogy a hosszú időre nyúlt és
bonyolulté vált ügyfolyam lehető méltányossággal, s az ősz-
szoütközések elkerülésével bonyolittassók le. Ezért igyekezett
az összes acták érdemleges tárgyalás alá vétele előtt is egy
nézetre jutni a főt. püspök úrral, ki régebbi gyakorlat sze­
rint az ügy korábbi stádiumaiban intézkedéseket tőn ; nem
adhatja föl azonban azt a törvényes jogát és kötelességét,
hogy mint a törvények végrehajtására, végrehajtatására hi­
vatott és kötelezett, legfőbb hatóság, e jogának és köteles­
ségének minden irányban és mindenha érvényt szerezzen.
Ezévt tűzött ki februári nagy gyűlésében saját magának és
nem a főt. püspök úrnak, kinek pontos és gyors köteles-
ségteljesitéséről állandólag módja volt és van meggyőződ­
ni — zárhatáridőt, s ezért használt föl minden kinálkozó
alkalmat, még mielőtt valamennyi acta érdemleges tárgyalá­
sába bocsátkozott volna, hogy a már-már élessé váló ügyet
lehető simán juttassa megoldásra, mihez képest ez idő sze­
rint sem látja szükségét, hogy a múlt mozzanatok minden
egyes ágazatát részletesen megvilágositsa, és csak épen
annak általánosságban való kifejezésére szorítkozik, hogy
mint administralionalis testület senki fölött Ítélő hatalmat
nem gyakorolhat, de mint legfőbb administrationalis testü­
let, minden törvény végrehajtására, végrehajtatására magát
tartja illetékesnek — egyes intézkedései megbirálására, il-
etőleg megváltoztatására csak is az egyházkerületi közgyű­
lés lévén törvény szerint jogosult.
Igazgató tanácsunk az összes idevonatkozó fölterjesz­
tések, beadványok, fel- és leiratok, püspöki, esperesi, egy­
házközségi intézkedések összes actáinak alapján kimond­
ja, hogy:
a) miután a gyula-fehérvári egyhközség papválasztói­
nak névsorát nem az arra illetékes és nem törvényes
elnöklet alatt folyt presbiterialis gyűlés állította Össze;
b) miután a papválasztók közgyülésileg megállapított
névsora ellen történt fölszólalások elintézését «illetéktelenül
az esperes és egy papi biztos hajtotta végre;
c) miután a candidáló bizottság egyhközségi tagjai
azon választási névsor alapján összehívott egyhközségi gyű*
lésben választattak meg, a mely névsor utóbb kiigazittatott
s az előbb hibásnak tartott névsor alapján történt választás
d) miután a megejtett első candidálás alkalmával a
papválasztási szabályok ellenére az egyházmegyei jegyzőnek
is szavazati jog ad a to tt;
e.) miután a candidálás alkalmával egyhközségi cand.
biztos T. Henter Gábor úr beadta lemondását s mégis az
egyhközségnek alkalom nem nyujtatott, hogy magát — pót­
választás megejtése által — a candidáló bizottságban törvény
adta jogának megfelelő számban képviseltesse;
mindez indokok alapján megsemmisíti ig. tanácsunk a
gyula-fehérvári papválasztás ügyében, a választók összeírá­
sán kezdőleg eddig történt összes intézkedéseket, mihez ké­
pest az esperes utján elrendelendő, hogy az előbb kijelölt
szabályellenességek mellőzésével, a papválasztók összeírásán
és egyhközségi candidáló biztosok újra választásán kezdve, a
papválasztási szabályok értelmében szükséges teendők azon­
nal foganatba indíttassanak, minél előbb és gyorsabban vég­
rehajtassanak, s a papválasztás lehető rövid idő alatt meg-
ejtessék.
Igazgató tanácsunk ehez képest, mintán ez ügyben
megelőzőleg a főt. püspök úr is tett intézkedéseket, fölké­
ri a főt. püspök urat, hogy a hozott határozat értelmében
eljárni és intézkedni szíveskedjék, mit annál biztosabban
remél, mert meg van győződve, hogy a főt. püspök úr ve­
lünk együtt szivén hordja, hogy e felekezetközi szempont­
ból oly komoly figyelemre méltó egyhközségünk mielőbb pap­
hoz juthasson, s azon legutóbbi kijelentése, mely szerint
ez ügyben ig. tanácsunkkal többé érintkezni nem kíván, s
az actákat, melyek az egyházkerület kétségbevonhatatlan
tulajdonai — használatra sem bocsátja át igazgató taná­
csunknak, nem tekinthető egyébnek, mint oly félreértés ki­
folyásának, melynek fönn nem forgása esetén e kijelentés
sem következhetett volna be, miután ig, tanácsunk egyház -
kerületi főgondnokainkkal és igy a főt. püspök úrral is,
együttesen alkotja anyaszoutegyházunk: legfőbb kormányzó
testületét, s az elnök a vezetése alatt álló testülettől sem
az érintkezést, sem az actákat meg nem tagadhatja. És re­
méli ig. tanácsunk, hogy az imént körvonalozott határozat
értelmében teendő intézkedés az egyhközség szabad és min­
den befolyásolástól ment papválasztási jogát is biztositand-
ja, miután kétségbevonhatlan, hogy ha a papválasztási sza­
bályok határozmányai minden pontban szigorúan keresztül­
vitetnek, azontúl senkinek, sem a candidáló bizottságra, sem
a papválasztókra hivatalos befolyást gyakorolnia nem lehet.
Épen azért fölkéri ig. tanácsunk teljes bizalommal a főt.
püspök urat, hogy a hozott határozat mielőbbi foganatosí­
tásáról gondoskodni, s az elért eredményről ig. tanácsunkat
tudósítani szíveskedjék.6
Folytatás a mellékleten'.
 117

B^TMelléklet az „Erd. Prot. Közlöny“ ÍO zsámához.'^gg

EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE. hoz 4, a jogihoz 6 s a bölcsészetihez 6 tanári székkel,

azonfelül pedig jelenleg a keleti és összehasonlító nyelvé­
A „Prot. egyházi és isk. Lap“ 9-ik száma élén szetre egy kitűnő tanerővel. Kellene még a hittani szak­
közli Geduly L. ág. h. ev. superintendens gyászbeszédét, hoz 3 rendes és 2 segédtanár; a jogi és államtodományi
melylyel Zsedényi Edét az örök nyugalomnak átadá. facultashoz 3 rendes és 2 segédtanár (docens), mig a böl­
B i e r b r u n n e r G u s z t á v „Remények és csalódá­ csészeti facultáshoz csak annyi erőt csoportosítanának a
sok“ felirat alatt összehasonlításokat lesz a német szabadelvű többi egyhkerületek, a mennyi egy tanárképezde igényei­
Protestantismus egykori kilátásai s mai keserű tapasztala-* nek megfelel, s igy 3— 4 rendes és 2— 3 segédtanárt.
tai között. Idézi dr. Schenkel zárszavait „Die prot. F rei­ Indokolja a segéd- vagy magántanári intézmény megálla­
heit“ czimü 1865-ben megjelent művéből s dr. Schwartz pításának szükségét s áttér a kérdés pénzügyi oldalára.
Károlyéit a „Legújabb theologia történelméhez“ czimü A tiszántúli egyhker. jelenleg fizet debreczeni főiskolai ta ­
könyvéből, akkor mindkettő azt hívén, hogy a német prot. nárainak 30,730 frtot, az egyetemi felemelt tanári fizeté­
egyház szabad fejlődése biztosítva van, mig evvel szemben sek idején viselnie kellene 40,330 frtnyi terhet s ezenfe­
rámutat a porosz consistoriumok ujabbkori erőszakoskodá­ lül (könyvtári segédnek felszolgálónak, természetrajzi szer­
saira (Hossbach, Schramm esete), Bismarck reactionarius tárnoknak és szolgának s a pedellusnak) ^900 frto t; jö­
törvényjavaslatára, mely XIII. Leo encyklikájával majdnem vőre ígéri a czikk befejezését.
egyazon pillanatban jelent meg s igazat ad ama lap nyi­ A z „ E g y h á z i é s i s k o la i S z e m le “ 9. száma ne­
latkozatának, mely szerint „ha a pápai nuntius a via tri- krológot közöl Zsedényi Edéről s lenyomatja a „Prot.
umphalison Berlinbe a brandenburgi kapun bevonul, egy egyh. és isk. Lap“bél jó részét Király Pál „Látogatásának
halotti menettel fog találkozni, mely Németországnak meg­ a franczia kálvinistáknál", végül pár apróbb közleményt
fojtott szabadságát —s hozzátehetni: a német Protestantismus ad olvasóinak.
megfojtott szabadságát is — síri nyugalomra kiséri.“ Igaz,
folytatja a czikk írója, pár örvendetes jelenségre is rám u­
tathatni, igy dr. Baumgarten derék és bátor müvére „Lut-
herus redivivus oder die Kirchliche Reaction, ihre Gefahr
KÜLFÖLDI SZEMLE.
und ihre Ueberwindung“ — a mai kort az „Unam sanc- Azon számos felekezeti árnyalat közt, melynek a budd-
tam “ bulla idejével hasonlítva össze — de azért még sem hismus adott léteit, kétségkívül legtisztább és legfigyelem­
nyomhat el minden aggodalm aim ért m int a Nobiling-féle reméltóbb az úgynevezett S h i n s h i u vagy „igaz secta“,
merényletekben a hatalmasok a „vallás veszedelemben létét" úgy számát és befolyását, mint tanainak egyszerű és elő­
látják, Leo is a protestantismust teszi a socialismus űzői­ ítéletektől mentes voltát tekintve, Keletkezése fontos fej-
méiért felelőssé. Végül örvendetes ellentétképen a magyar lési mozzanatokkal áll kapcsolatban. Már S h a k a , ki In-
Protestantismus helyzetét tünteti föl az író — nálunk az ij diában Kr. é. 1027-ben született, vagy mások szerint 612-
egyház szabadsága semmi veszélynek kitéve nem lévén s ben, azon tan terjedésével tett nagy hírre szert, hogy min­
csak tőlünk függvén, hogy munkával, buzgósággal előbbre den dolog rokonság és oklánczolat alapján jő létre s sza­
haladhassunk. A zért: előre! bályokat vezetett le a rósz elkerülésére s a jó gyakorlásá­
S i m o n S á m u e l pap, a szutori nép:skola örömün­ ra. Tanfejtegetósei számosak, s több kanonikus könyvben
nepéről ad hirt, jelentve, hogy e népiskola minden növen­ emlittetnek, azon útmutatások közt, melyek a paradicsomba
déke ingyen kapja használatra a tankönyveket, a tanité és ju tás s az örök vándorlás büntetése kikerülésének könnyí­
pap folytonosan felügyelvén (két hetenként tartott vizsgá­ tését tűzik ki föladatokul. Utána sokan hirdették s magya­
lat utján), hogy a könyveket a gyerekek az utánuk követ­ rázták a hálom kanonikus könyvet Indiában, Chinában Ja­
kezők számára lehető épen tartsák meg. Ez által nemcsak pánban, de ezek Buddha rendszerét sok egyéni megoldás­
segítve van a szegény tanulókon, hanem valamennyi rend­ sal s személyes véleményük vegyitésévol adták elő. Csak
hez, takarékossághoz szokik s a mi fő : a pap minden két hét később állott elő a férfiú, ki ez irányzatok ellensúlyozására
ben köteles lévén az iskolában megjelenni, üdvös befolyást volt hivatva: S h i n r a n , a Shinshiu szekta alapítója, ki
gyakorol jelenléte által a tanításra, nevelésre. Valóban fi­ S h o - n i n , vagy „szent ember“ néven is ismeretes. Ki-
gyelemre s utánzásra méltó kezdemény! lenczven éves korában halt meg, 1262-ben Kr. u. Ő fejtette
A „Prot. H e tila p “-b á n W. folytatja tervezgeté- ki először a három kanonikus könyv valódi értelmét s életre
seit a magyar prot. egyetemről, ismételvén múltkor emlí­ hivta 1224-ben a Z h o-do-S i n s h i u vagy azon felekezetet
tett nézetét, hogy az egyetem helyéül Debreczen választan­ mely az igaz útmutatást követi a paradicsom, a „szent
dó, e mellett szólván a város áldozatkészsége, nagyvárosi­ föld“ kapuja elérésére. Ennek hívei csak B u d d h a Ami -
as társadalma, egészséges éghajlata s főként a tanoda da tiszteletét Ösmerik el s rajta kívül más istenségre nin­
jómódusága is, mint a mely legtöbbet adhat az egyetem­ csenek tekintettel, holott a többi felekezetek más K a m i ­
re. Járulna ugyanis a debreczeni főtanoda a hittani szak­ k a t vagy isteneket is imádnak, s ezek közt a japániakat
 118
ás indiaiakat» Tulajdonképen a tiszta buddkai tan nem is
tanitja hogy volna Isten, sót több helyt egyenesen eltiltja
tiszteletét. De a brahminok a régibb eredetű hagyományo­
kat mythusokat is belevonták az erkölcsi szabályok közé,
s ez adott okot ama különös hiedelemre, hogy az ind is­
tenségek nem egyebek mint Buddha átváltozásai. E nézetek
később Japánba is utat találtak, s mindkét ország lakói
kölcsönösen kezdték imádni egymás isteneit. így romlott és
vegyült a tiszta tan egészen a Shinshiu felekezet megala-
kultáig, mely aztán e nem eredeti elemeket ellökte, s a
használatban levő szent könyvek közül csak hármat tartott
meg, Shakától eredőket. Egyébiránt a Shinshiu kilencz osz­
tályra oszlik, melyek két legnagyobbika 10— 10,000 egy­
házat s egy-egy millió családot foglal magában, összes szá­
ma a kiveknek 10,000,000. Azonban nem csak számáért
érdemli meg e felekezet a ügyeimet, de azért is, mert az
egyedüli szekta, melyben élő szellem lakozik s haladáské­
pes, s egyedül van hivatva megtisztitani ez erkölcsileg szép
és magas tanokat a babona rombolásaitól, a nélkül, hogy
eltérne az orthodox buddhismustél egyébben mint értelme­
zéseiben s szertartásaiban. Megveti a képtelen csodahagyo­
mányokat, mikben a többi árnyalatok oly gazdagok, s csak
A m i d á t vagy A m i t a b k a B u d d h á t (a megmérlietlen
élet Buddháját) ismeri el, nem mint a többiek, a sok más
B u d d h á t , B o d h i - s a t w á t s más égi lényeket is. Pap­
jai nincsenek nőtlen életre szoritva mint a többiekben, el­
lenkezőleg, szükséges megkázasodniok, mivel a papi pálya,
sőt a hivatal is, öröklő. így, a jelenlegi főpap O t a n i -
K o s h o egyenes ágon való utóda az alapitó Skinrannak, s
fia O t a n i - K o y e i , ki most Francziaországban tanul, visz-
szatértekor öröklendi e méltóságot. Ételt is bárminőt szabad
enniök, mig a többi felekezetbeliek vegetáriánusok. Tóritői
munkálataik messzehatók, s az utóbbi években Shanghaiban
(Khina) egy missioképzőt alapítottak a romlott buddhista
khinaiak számára. Lapot is tartanak fenn N o r i n o - T o -
m a s h i b i , vagy a „tudomány lámpája* czimen, mely To-
k i y o b a n (Jeddo) jelenik meg, havonként hatszor. Ezen­
kívül a Shinshiu minden alosztálya havonként jelentéseket
tesz közzé. Két legnagyobb temploma a keleti és nyugati
H o n g u w a n z i , Japan régi fővárosában, K i y o t o b a n , Az
egyházak kormányzata a főpap által kijelölt papok gyűlése
által történik. Beszédeiket S e k k i y o k n a k (tanfejtegetés)
nevezik, s textus gyanánt előbb két-károm mondatot olvas­
nak fel a szent könyvekből. A fölolvasott szöveg S a n d a i
(dicsóretszöVeg) nevet visel, a mi viszont nem egyéb, mint
összevonása e szavaknak, B ú t to k u-S a n d a n-n o-D a i, az ­
az Buddha erényei dicséretének szövege, mert megjegyzen­
dő, hogy régebb magok a beszédek S a n d a n o k n a k , vagy
dicséreteknek neveztettek. íme egy ily textus példája:
„Mindazok, kik e felekezet tanait követik, akár azok,
kik vagy hittek már Amidha Buddha bölcsességében és ha­
talmában, vagy pedig eddig nem hívón, most hitet akarnak
nyerni, egyaránt eszökben kell hogy tartsák a következő két
elvet. El ő s z ö r , hogy az embereknek, a mi jelen állapo­
taikat illeti, engödélmeskedniök kell a törvényeknek, s nem
szabad megyetniök Sho- Zi n- t , vagy a japáni Shinto vallás
különböző Kardjait (kik Y a o y o r o d z u , vagy nyolcz millión
vannak, köztük az istenített hősökkel, s a régi japáni fő­
nökök eleivel), sem S h o - B u t s u t , vagy „sok Buddhát (kik
a Buddhismus más felekezeteiben tiszteletben részesülnek),
sem S h o - B o s á t s ü t , vagy a számos Bodhisatwát, bölcs
lényeket (kik Buddha után következnek, s más szektákban
szentek gyanánt tiszteletnek, mig itt csak Amida Buddhát
ismerik el, és senki mást). Mindezeket nem szabad meg­
vetnetek, de tisztelnetek sem. A többi tanokat s felekezé-
telcet sem szabad lenézni, s pontosan meg kell fizetni a
kormányt illető adókat, mindenekfelett pedig engedelmes­
kedni kell az emberiesség s igazságosság törvényeinek. M á­
s o d i k elv, már most, hogy az embernek, jövő élete érde­
kében teljes szívvel s renditlietlen akarattal kell elősegitni
Amida Buddha akaratát. S épen ezéit nem kell bizonyos
vallásos gyakorlatokhoz, s külső szigorokhoz ragaszkodnia,
mert azokat a köznép, napi elfoglaltatása okáért, nehezen
töltheti be. E két elvet szem előtt tartva, kétségkívül al­
kalmasak lehetünk arra, hogy a S h i n z i t s a - n o - Go k u r a -
k u - Z h o d o b a jussunk, vagy a „legmagasabb boldogság iga­
zi tiszta országába*, mely Amidha Buddha paradicsoma;.
Azok, kik e tanításokat most és jövőre megőrzik leikeikben,
Mid a - Ni y o r a i - n o - S h i n z i u- wo- Ye t a r u - N e n b u t s u -
G i y o z h a néven neveztetnek, azaz „ájtatos hívők, kik hi-
töket Amidha Buddha érdeme s hatalma által nyerték meg.*
Eddig a beszédszöveg, melyben lehetetlen nem látni
a magas erkölcsi fölemelkedettséget, mely e sorokat inspi­
rálta. Sok keresztyen felekezetuek szolgálhatnának példá­
nyúi a felebaráti szeretetnek és türelmességnek itt foglalt
vonásai. Épen azért még részletesebben szándékunk beha­
tolni az itt körvonalozott tan belső szerkezetébe, s köze­
lebbi számunkban a fent irt textusra mondott egyházi be­
szedet is közlendjük, melyben a Shinshiu^felekezet legszebb
igazságai, legmagasztosabb tanelvei öltnek ihletett kife­
jezést.
E G Y H Á Z I É S IS K O L A I H ÍR E K .
Kolozsvár, 1879 márcz. 8.
— A sepsi egyházmegye 'egyik választókerülete,
mint lapunkat értesítik, a Nagy Sándor, hídvégi ref, pap
lemondása által megürült helyre (két kerületben volt meg­
választatva) S z á s z K á r o l y miniszteri tanácsost s lapunk
munkatársát választotta meg egyházkerületi képviselőjévé.
— A budapesti tudomány-egyetem bölcsészeti ka­
ra — mint a M. Tanügybői olvassuk — az ottani tanár­
képző átalakítása érdekében föliratot terjesztett a közokta­
tási miniszter elé, melyben kifejti, hogy a tervszerű össze-
müködéssel munkálkodó tanárképző megannyi külön s egy­
mástól teljesen független seminariumra volna szakítandó, az
egyes seminariumokban korláttalan joggal és felelősséggel a
vezető tanárok bírván, az igy felszaporodott tanár-képzői
költségek fedezésére pedig indítványozza, hogy a kolozsvá-
 119

ri t. egyetem tanár-képzője töröltessék el s az igy megtaka­ nyokat és gyűjtéseket. 1.) Tekintetes t.Róth Pál úrnak kész­
rított'összeg egy részé fordittassék a budapesti extravurs- pénzben tett 200 — kétszáz — o. é. frtos alapítványát.
tok tömésére. A styl, logika és argumentumok tekintetében 2.) Méltéságos Simó Lajos úrnak készpénzben tett 125 —
fölöttébb gyárié és nem sok szakismeretet eláruló fölter­ egyszáz huszonöt — o. ó. frtos alapítványát. 3.) Méltósá-
jesztés (melyből különben az is nyíltan kitetszik, hogy a gos és főtiszteletü Nagy Péter püspök úrnak, két darab
zseb és néhány tanár között fenforgó viszály sugalmazta) kötvényben tett 200 — kétszáz — o. é. frt. névértékű
a közoktatási tanács élé kerülvén, a tanács alapos és min* alapítványát. 4.) A deózsi ev. ref. egyházközség 14 frt 10
(fen pontra kiterjedő bírálat alá vette, egyfelől kimutatva, krnyi gyűjtését. 5.) Deózs város 29 frt adományát. 6.) A
hogy a’separatisticus törekvések csak kárára válnának a ta­ deózsi takarék pénztár 40 frt adományát. 7.) A czeglédi
nárképzésnek, másfelől pedig adatokkal bizonyítva, hogy a ev. ref. egyház 28 frt 50 krnyi gyűjtését. 8,) Méltéságos
tanár-képző hiányait legnagyobb részt ama facultás tanára­ Lieber József úr 12 frtnyi gyűjtését. 9.) Vojth János úr
inak tervszerűtlen és összevissza előadásai okozzák, rámu­ 5 frt. gyűjtését. Egyházmegyei tanácsunk, midőn a fennebb
tatva egyszersmind a fölirat leplezett indító okaira iss visz- elősorolt alapítványoknak és adományoknak, az illető czélra
szautasitva azt az attentatumot is, melyet a budapesti kar lett átadását nyilvánosan nyugtázza, egyszersmind úgy az
a kolozsvári ellen — oly szép testvéri érzülettel — elkö­ alapitó, mint az adományokat adó és gyűjtő egyéneknek és
vetett. A kolozsvári tanárképző nehány évi fenállása óta oly testületeknek, meleg köszönetét fejezi ki. A deózsi ev„ ref.
derék eredményeket mutatott fel, hogy az esztelen támadás egyházmegye tanácsának 1879. január 19-én tartott ülésé­
élete ellen maga magát czáfolja meg s igy reméljük, hogy ből kiadta Kónya László, jegyző.
a közoktatási miniszter méltó leczkében részesitendi a bu­ ~ Vl-ik közlemény a zsoboki templom-ópités ja ­
dapestieket, midőn egy szentesített törvény intézkedését ily vára begyült adományokról. Gr, Bánffy Miklós ő nagy-
orozva maré támadással próbálják megsemmisíteni. E helyett méltósága 100 forint. Egy fejedelmi mentvény dijjában 30
jobb lett volna, ha alkalmat nem nyújtanak vala saját gyar­ forint. Tiszteletes Bányai L. Gózáné 1 frt. Tiszt. Ti már
lóságaik felderítésére.' Lajos úr ivén: Mórái ref. egyház 1 frt, Tiszt. Timár La­
A patriarcliák életkoráról olvassuk egy német jos 1 frt. Timár István 50 kr. Régeni Ferencz 1 frt. Czi-
néplapban azon naiv felvilágosítást, hogy Methusalem az riák Dénes 10 kr. Tiszt. Bité András 50 kr. Tiszt. Mik­
özönvíz kezdetén halt meg, Ádám még 56 évet élt Lame- lósi József 50 kr. Tiszt. Benedek Pál 60 kr. Csorna Péter
chchel, Née atyjával együtt. Nemkülönben az özönvíz után 50 kr. Tiszt. Sebestyén Ferencz 40 kr. Hory Béla 1 frt.
Sem, Noé fia, ki az özönvizelőtti időkben- is 97 évig isme­ Tiszt. Antal Domokos 1 frt. Bölöni László 1 frt. Tiszt.
retes volt, még 149 évig lakta a földet Ábrahámmal együtt, Ágoston György 40 kr. Vájná Miklós 1 frt. Sanda György
s 49 évig Izsákkal. Rebekka, Izsák neje tehát láthatta őt 50 kr. Drágám László 50 kr. Tiszt. Bodola Dénes 71 kr
még Mezopotámiában. Ily módon csakugyan nem volna ne­ Visai ref. egyház 20 kr. Türei ref. egyház 1 frt. Nagy-
héz a hagyományok szájról-szájra adását megmagyarázni. Petrii ref. egyház 40 kr. Középlaki ref. egyház 31 kr.
— Az olasz közoktatási minisztérium államtitkára, Bányai Mihály 50 kr. N.-Almási ref. egyház. 2 frt 21 kr
múlt év végén körrendeletét intézett az elemi iskolák igaz­ Kabos Sándor 47 kr. E közlemény összege 148 frt o. éa
gatóihoz, melyben meghagyja, hogy ezután 'a vallásoktatás­ Fogadják a t. adakozók szives köszönetünket. Kérjük to­
ban csak oly gyermekek részesüljenek, kiknek szülői azt ha­ vábbra is a kegyes támogatást, annyival is inkább, mert a
tározottan kívánják. A káté tanítása csak szerdán, és szom­ templom építés a jövő hóban — ha Isten is úgy akarja —
baton történhetik az e. végre kiszabott órákon. Továbbá a megkezdődik. Kolozsvárt, 1879 márcz. 5-én. A templom-
káté szövegét szérél-széra kell tanitni, minden megjegyzés építő bizottság.
vagy magyarázás nélkül. Más napokon, a leczkék folyamán,
a tanité taníthat és magyarázhat ugyan vallásos igazságo­
kat; de csak oly módon, hogy a in’ofcestáns és zsidó gyer­ A főtiszt, püspök úr a következő kör ösvé­
mekek lelkiismeretót ne sértse. Egy római hírlap e kör­ ny eket bocsátotta ki:
rendelet következtében elhatározta, hogy közzé teszi ama Tudásúi és megtartásúi.
szülők névsorát, kik gyermekeik számára vallás-tanitást kér­ 2 5 5 — 1879. Vallás és közoktatásügyi m. kir. minisz­
nék, E lap, túlbuzgóságból, az említett szülőket k l e r i k á ­ ter úr ő nagy méltósága 30,625—1878 szám alatt szoros
l i s o k n a k és a p ol g á r o s odás e l l e n s é g e i n e k nevezi. megtartás és ahoz alkalmazkodás végett közli, a m. kir.
— A züriohi egyetemen közelebbről Hűgonai Vilma pénzügyminiszter úr ő nmlga, múlt évi 58,773 és 1877.
grófné sikeres orvostudori szigorlatot tett s ugyanazon alka­ évi 65,760, sz. a. körrendeletéit, az anyakönyvi kivonatok
lommal tudori értekezését kitűnő sikerűnek nyilvánította az és családi értesítők bélyegelése tárgyában, melyeket azzal a
illető tudomány-kar. figyelmeztetéssel köröztetek, hogy t. lelkésztársaim a körle­
velek jegyzőkönyvébe biven beiktatva, saját érdekökben szo­
— Nyilvános nyugta. Sz. 4 —1879 egyhm. tanács.
rosan megtartani ismerjek kötelességöknek, annyival is in­
A deózsi ev.ref. egyházmegye tanácsa nyilvánosan nyugtázza kább, mivel e két szabályrendelet mindazokat az eseteket
a K a c k ó v i d é k i vá n d o r l e i k é s z e k javadalma nö­ magában foglalja, melyekben az anyakönyvi kivonatok és csa­
velésére, az 1878-ik évben tett következő alapítványokat, adomá­ ládi értesítők rendes bólyegelésótől eltérésnek van helye.
 120

Megjegyzi még a miniszter úr ő nmlga, hogy anya- . hadi szolgálatban álló egyének állandó szabadságoltatási
lönyvi kivonatokat bélyeg nélkül kiadni csak akkor szabad, kérvényeihez; 3.) a nem törvényben gyökerező ok alapján
ha valaki szegénységét igazolja és peres eljárásban szűk- támasztott, elbocsátási kérvényekhez csatoitatnak; és vég­
ség li; a szegénységi bizonyítványnak a községi elöljáró­ re a hadkötelesek hagyatéki tárgyalásainál, a katonai ható­
ságtól kell kiállítva lenni, melyben világosan ki legyen fejez­ ság által kivántatnak hé; ezekre ugyanis a bennök igazolt
ve, hogy az illető összes keresete, s bármely forrásból ere­ születési, esketési, halálozási esetekre nem tekintve, iven­
dő jövedelme nem több, mint a mennyit a lakhelyén szo­ ként 50 kr. bélyeg teendő. Sem teljes, sem részletes bé­
kásos közönséges napszám tesz. Továbbá, úgy az ily sze­ lyegmentességben nem részesülnek: Az itt felnem sorolt
génységi bizonyítvány mellett, mint az alább megjelölendő esetekben, az anyakönyvi kivonatok és családi értesítők;
esetekben kiadott bélyegnelküli, vagy a rendes bélyegelés­ iigyszintón a törvényben nem gyökerező ok alapján be­
től eltérőleg kiállított anyakönyvi kivonatokra, családi ér­ nyújtandó elbocsátási kérvények, valamint az oly folyamod­
tesítőkre, a m e n t e s s é g o k á t , a c z é l t és az e s e t e ­ ványok és mellékleteik, melyekben oly határozatok megváltoz­
k e t , m e ly e k re , az t, v a g y a z o k a t k i s z o l g á l t a t t a , az tatása, vagy megsemmisítése kéretik, melyek ellen a törvé­
anyakönyvvezető mindig köteles feljegyezni. nyes utasítások értelmében, további folyamodásnak nincs
B é l y e g m e n t e s e k : 1.) A kir. törvényszék és bí­ helye; ez esetben az anyakönyvi kivonat ive 50 krral, a
róságok által hivatalból bekivánt anyakönyvi kivonatok. 2.) családi kimutatás pedig annyi 50 krral bélyegezendő, a
A gyámhatóságok által bekivántak. 3.) A községi jegyzők hány születési, esketési, halálozási esetet foglal magában.
által a leltárak kiegészítéséül, a kiskorúak születéséről kért Kolozsvárit, február 25. 1879.
anyakönyvi kivonatok. A közjegyzők csak a mondott czél-
ra és csakis a kiskorúak anyakönyvi kivonatát kérhetik bélyeg A szerkesztő postája.
mentesen. 5.) A rendes katona állítás, vagy a tényleges Czelder Mártont ól a k ö v e t k e z ő sorokat
szolgálati kötelezettség alóli ideiglenes felmentés, valamint v e t t ü k : Szász Domokosnak! Tisztelt atyámfia! Az „Erdé­
a hadseregből való elbocsátás iránti kérvényekhez szüksé­ lyi piot. Közlöny“ 9-ik számában Sz. s. Czelder vétója czw
geltető anyakönyvi kivonatok, vagy családi értesítők, ha a mü czikk végén tett azon kitételre, hogy készebb volt ma*
kérelem a törvényben gyökerező igény alapján támasztatik. gát s a missió egyházait az oláh kormány karjaiba vetni:
6.) Az egy éves önkéntessé leendő felvétel, úgy szintén az egy magyarázatot kérek. Tudva van, hogy én künnlétem ideje
éves önkéntosi szolgálatra megkívánt magasabb fokú képzettség alatt egy perczig sem szűntem meg magyar állampolgár
igazolásához szükséges, vizsgát szorgalmazó folyamodványok és lenni, a missio egyházak pedig, a Szász Domokos bünré-
mellékleteik. 7.) A hadi tengerószetbe hajós-inas minőségben szessége folytán nem az oláh kormány, de a Szász Domokos
leendő felvételt kérő beadványok. 8.) Az 5. 6. és 7. pont­ urék ölébe, fájdalom, a pusztulás karjaiba vettettek. Egye­
ban érintett beadványokra hozott határozatok elleni folya­ bekről más alkalommal. F.-Bánya, már ez. 3. 1879. Czelder
modványok. 9) Az ellenőrzési szemléknél felmutatandó es­ Márton. — Czelder úrnak e curiosus interpellatiójára ré­
kető si bizonyítványok. 10) A tényleges szolgálatban levő, szünkről megjegyezzük, hogy a kívánt magyarázatot kész­
vagy rövid időre szabadságolt katonák, tengerészek és hon­ séggel megadjuk, mihelyt az erdélyi ev. ref. egyház i főtanács
védek nősülési kérvényeihez szükségelt anyakönyvi kivo­ megbízásából, hivatalos okmányok alapján, általunk még
natok. 1870-ben szerkesztett s kibocsátott Emlékiratra válaszol
K é s z l e t e s b é l y e g m e n t e s s e g engedtetik azon s az abban foglalt s őt súlyosan terhelő hivatalos adatokat
családi értesítők számára: 1.) Melyek hadköteles, de még megczáfolja. Az adós fizessen, mielőtt újabb követeléssel
be nem sorozott egyének nősülési kérvényeihez; 2.) a már lép föl.

U j e g y h á z i m ü y e k.

KÓEAI LAJOSNÁL
(Budapest, IV. kerület Károly-utcza 25. sz.)
m e g je le n t é s Stein János könyvkereskedése által Kolozsvárt megszerezhető:

Czelder Márton. Halotti imádságok. házmegye története. Nagy 8-ad

Háznál, templomban, siónál. Mel­ rét 904 lap. Ára 5 frt — kr.
lékletül rövid gyászbeszédek. Nagy
8. r. 496 lap, Keménykötésben 3 frt — kr. Fábián Dániel. Népszerű halotti be­
szédek I. kötet 166 lap 1 frt.,
MitrOViCS Gyula. Egyházi szónoklat­ II. kötet 200 lap 1 frt 20 kr.
tan. Tekintettel a magyar egyházi
beszéd irodalomra. N agy 8. r. Vasadi Balogh Lajos. Gyakorlati lel­
252 lap ára . 2 frt — kr. készet. III. fü zet: a lk a lm i e g y h á zi
beszédek. 8-ad rét 206 lap 1 frt 60 kr.
Kiss Kálmán. A szatmári reform, egy­
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt*
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Martius 16. 11. szám.

M egjelen ik
Kiadó-hivatal:
minden vasárnap ERDÉLYI Stein János könyvkereske­
dése, hová az előfizetési-

PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Szerkesztőségi szállás, pénzek legczélszerübben pos­
b.-farkasutcza 16. sz. hova tautalványnyal küldendők.
a lap szellemi részét illető (Előfizetési á r:
közlemények czimzendők.
Egész évre 6 frt., félévre 3
Kéziratok nem adatnak vissza# írt., évnegyedre 1 frt 50 kr.
EGYHÁZI É S IS K O L A I H E T IL A P .

j^ E L E L Ö S S Z E R K E S Z T Ő É S L A P T U L A JD O N O S : S z á i S Z ID O K lO lS O S .

T a r t a l o m : Hazai népiskolázás. Felméri Lajos. — A ne­ | mi sem állt rendelkezésére. De a lelkesedés gyújtott,
gyedik evangélium, összehasonlítva a más három evangéliummal. a nemes város egyszerre 170 ezer frankot és a ben-
Újszövetségi tanulmány y—k. (Vége.) — A Maorik költéséről. I.
— Az áll. ig. tanács r* gyűléséből, r. t. — Egyházi lapok szem­ czések terjedelmes kolostorát ajánlotta fel e czélra.
léje. — Irodalmi szemle. — Külföldi szemle. — Necrolog. Kisantal Majd a megyék hozták meg nagyszerű alapítványai­
Sámuel. — Tár cza: Vezórczikk elbeszélésben, (kökényesi apostasia.) kat, s a közlelkesedés megteremtő azt az intézetet,
Irta: Bányai Géza. (FolytJ — Egyházi és iskolai hirek. —
A Szerkesztő postája. mely a kitűnő miniszter szemefónye volt, s mely­
nek a megnyitás évében (1866-ban) csak 17, de
már 1869-ben több mint 50 0 növendéke volt.
Midőn a kiegyezés után Eötvösünk, a mi fe-
Hazai népiskolázás. lejthetlen emlékű Duruynk, a népoktatásügy szerve­
Kolozsvár, 1879. márcz. 13. zéséhez fogott: neki is alig volt egyebe, mint ren-
Nemcsak a politikában, hanem a közmivelődósi dithetlen bizalma nemzetünk életerejében és h atár­
mozgalmakban is sajátszerüen találkoznak néha az talan lelkesedése hazai oktatásügyünk és közműve­
események. Eötvös és közoktatási működése hazánk­ lődésünk iránt. A mint reform-eszméi elhangzottak,
ban, s Duruyé, a volt közokt. [miniszteré Franczia- nemcsak az országgyűlésnek, hanem a társadalomnak
országban, a 60-as éveknek csaknem egyazon köré' is megnyílt szive, keze és zsebe a nagy munka meg­
re esik. Mindkettő az új és merész alkotások embe­ kezdésére, a talaj megtisztítására, s az alapfalak le­
re, mindketten egyöntetű programmal fogtak az alap­ rakására. Az országgyűlés által megszavazott összeg
vető reform-munkához. És az általok megvetett ala­ gyarapítására egymásután sorakoztak lassanként a
pon épitnek tovább ma is Francziaországban s ha­ községek, megyék s a társadalom különböző rétegei.
ladunk tovább hazánkban. A szerény, de buzgó kezdeményezésnek már is [érez­
Voltak, kik mindkét minisztert idealizmussal zük, látjuk áldásos következményeit. Ha Francziaor-
vádolták; bizonyosan azért, hogy magot vetettek é s szág közoktatási budgetje 6 év alatt (7 0 — 76-ig)
nem terebélyes fákat szórtak az általok izzadtságo- megkétszereződött (49 millió frank) a miénk 8 év alatt
san fölszegett talajba; vagy talán azért, mert re ­ (6 9 — 77) karmadfólszer akkorára (3 s fél millióról
pülve jutottak arra a magaslatra, melyre akkor még 8 s fél millióra) nőtt. A buzgó alapvető munka
ösvény sem vezetett, de a hová ma egyrészt kó3 egyik kézzelfogható eredménye az a 878 lapra ter­
nyelmesen kövezett, másrészt nagyjában kivágott, jedő termetes kötet is, mely a „Vallás és közokta­
vagy hancsikolt, traszirozott ú t vezet. tási m. k . miniszternek a közoktatás állapotáról szó­
A történelem Eötvösöknek adott igazat. Az erős ló hetedik jelentése az 1 8 7 6 — 7 7 — 7 8 -ik évről“
h it csudákat mivel; a szilárd meggyőződés hegyeket czimmel ezelőtt nehány héttel jelent meg.
mozdít ki helyökből. Példával szolgálok. A 70-es évek elején (7 2 — 73-ban) alig 140—
Midőn Duruy, a 60-as évek elején, egy Clu- 150 lapnyi szerény füzetekből álltak e jelentések,
myben (Bourgogne) felállítandó (felsőbb nópisk.) ta­ melyeknél ma egyetlen tudományos intézetről pl. a
nítóképző-intézet tervózéséhez fogott: e czélra az kolozsvári egyetemről szóló jelentés (6 0 9 — 770 lap)
őszinte lelkesedésen és erős elhatározáson kívül sem- is terjedelmesebb.
 122
Nem. foglalkozván ezúttal sem a felsőbb tanin­
tézetekkel, sem az emberbaráti és közművelődési in­
tézetekkel, a jelentésnek a nép- és középoktatásról
szóló részleteit ismertetjük.
A társadalom közreműködését eléggé m utatja
az a tény, hogy 1877-ben volt 15,486 népiskolánk,
köztük 1600 községi, 13.755 felekezeti és 131 áll.
népiskola. A tankötelesek száma 1877-ben 2 .1 2 7 .9 5 0 -
re rúgott. Ebből 870 lakosra, vagy terület szerint
3.16 □ mórtföldre esik egy iskola. Ezekből isko­
lába já rt 73.1 százalék (1859-ben csak 48% ), mely
szám 3% -nyi gyarapodást mutat az 1 876-iki évhez
képest.
A tankötelesek közül 9 7 — 9 0 .4 % iskolába já ­
ró volt 9 megyében, 8 9 — 8 0 % 22 megyében, 7 9 —
76% 15 megyében, 68 — 60% 9 megyében, 5 6 .5 —
5 2 .1 % 8 megyében és 4 5 .3 — 40.6% 3 megyében
és 36.3% Szolnok-Doboka megyében.
Az iskolába járó gyermekek közt volt helv*
hitv. 230.815 , ág. hitv. 1 53.122 és unit. 6 .4 4 3 ;
ellenben r. kath. 8 1 5 .8 5 0 ; közöttük magyar volt
7 5 8 .4 7 3 ; román 186.001. Legtetemesebben szapo­
rodott a helv. hitv. iskolába járók száma 1 év alatt
10.704-el.
A tanítók száma 1877-ben 20.717-re ment
(köztük 15.807 okleveles), mig 1869-ben csak 17
TÁRCZA.
VEZÉRCZIKK ELBESZÉLÉSBEN.
(A kökényesi apostasia.)
Irta:
j3ÁNYAI pÉZA.
("Folytatás,;
III.
Az i s t e n t i s z t e l e t p a r ó d i á j a .
Mig a megrémültek magukhoz térnek, a nagyon meg­
rémültek közül pedig vagy hárman elosonnak ős a pap
szólni b ir: ismerkedjünk meg M a k i á r i V i n c z e lászló-
telki plébános úrral: szükségünk van becses ismeretségére.
A plébános úr egyike ama papoknak, kiknek valami
csinjok miatt aféle lászlótelki plébániácskába kell lélépniök
— v e z e k e l n i . Az ilyenek aztán vezeklős közben minden
eszközt felhasználnak (ânis sanctificat media) hogy előbbi
jövedelmükhöz juthassanak.
ezer 972 működött; tehát azóta a háromezerét meg­
közelíti a szaporodás. Az 1877-ik évben egy-egy
tanítóra átlag 60 tanuló gyermek esett. Az isko­
lák évi jövedelme ma 8 .46 0 ,7 7 8 [frt, tehát 9-ed
félmillióra tehető, holott 1869-ben e tétel csak
3 .7 6 0 ,1 2 2 frt, tehát felényi sem volt. A fennebbi
összegből egy-egy népiskolára átlag 546 frt 34 kr
jutott.
Faiskola volt 7 .7 0 8 , mely szám a megelőző
(1876) évit 7 9 1 -el haladta meg. Iskolakert volt
4 .4 6 9 , az 1876-dikinál 177-el kevesebb. Tehát a
faiskolák az isk. kertek rovására gyarapodtak.
Természetrajzi gyűjtemény bejelentetett 10.232,
azaz 432-vel több, m int 1876-ban. A jelentés e
tételre azt jegyzi meg, hogy a termószetrajzi esz­
közöket darab számra jelentették be, a mi miatt e
tétel nem hiteles.
T a n itó k é p ez de 1877-ben volt 6 5 (5 1 férfi
és 14 nőkóp.), mely összegből a helvét hitvallásu-
akra 4 s az ágostaiakra 9 jut. Valamennyi képez-
dében tanított 636 tanító, a protestánsokéiban 117
(helv. hitv. 4 1 ; ág. hitv. 7 6, beleértve ez utóbbi
számba a középiskolákból bejáró tanárokat is). A ké-
pezdék népessége 3991 tanulóból állt, köztük k. és
ág. hitv. kópezdókben volt 1 8 9 + 2 4 0 = 4 2 9 . A ké-
pezdei növendékek összes számát a kópezdei összes
Makiári térítés által remélte szabadulását Lászlótel-
kéről. Talán Kökényesre is azért járt oly gyakran, hogy
méltóságos barátjából is apostatát faragjon.
— Engem bizony ne téritgess Yinczi — mondá ne­
ki egyszer Keresztes, midőn a térítésre czélzott. Terítsd
hitedre azt, a kinek valami vallása van s ne engem, a meg­
rögzött istentagadót.
— Per deum immortalem ! — szörnyüködék a pap.
— Sohse diákizálj itt nekem olyanról, a mit magad
sem hiszesz; hiszen te, tudd meg, hogy azóta aludt ki tel­
jesen belőlem az utolsó szikrája is a hitnek, mióta a te
szent pofádat látom, te — Loyola maradék !
— No hát ha magadat nem adod, tartván talán a
lányodtól, hogy elver, add nekem akkor a faludat; azaz adj
egy kis helyet házadban, hogy működhessek ad majorom dei
glóriám.
— Lásd igy már jól beszélsz s ez elég is lesz, hogy
faludtól menekülhess. Parancsolj velem, bánom is én, akár­
mit csinálsz a csőcselékkel. ígérj nekik czifra templomot,
10 mázsás harangokkal, czifra oltárokkal; szagoltasd meg
velők a tömjén füstöt: ne félj, elbódulnak tőle, s kitekerik
a kálvinista kakas nyakát; csinálj aztán elő ttok sok hókusz­
pókuszt, hisz értetek ti ehez nagyon s biztositlek drága
barátom, hogy elcsavarod a fejőket. Hjah! mert ezek az én
 123
osztályok (191) közt felosztva, egy osztályra átlag
20 növendék jut.
Tani tói oklevelet 1877-tien 1105 tanító nyert:
áll. kópezdében 271 férfi és 185 nö; prot. képez-
dében 74 h. b. és 51 ág. h. Az áll. képezdékben
növendék tartása 123 írt 49 kr, js teljes nevelte­
tése 253 frt 97 krba; a növendékek hasonló ellá­
tása 129 frt 16 kr, illetőleg 258 írt 39 krba ke­
rü lt az államnak. Nagyon érdekes lenne, ha a fe­
lekezeti képezdókről is volnának ilyes adataink.
A z i p a r i s z a k o k t a t á s t egységes terv sze­
rint kívánja a miniszter szervezni; a h á z i i p a r
különböző ágaiban egyfelől a tanító és tanitónö-ké-
pezdék, másfelől az állami nép-, a községi felső nép-
és polg. iskolákba járó növendékeket, különösen a
leányokat gyakorolták. E tekintetben — nézetünk
szerint — a tanitóképezdék csak félszeg és fóleges
munkát végezhetnek; ellenben % vidékenként m eg­
nyitott vagy megnyitandó szakiskolák annál jobb
szolgálatot tehetnek e téren elmaradott társadal­
munknak.
K i s d e d ó v ó intézetünk volt 2 11, melyekben
9.418 fiú és 9.571, összesen 18.999 leánygyerme­
ket ápoltak.
Általában érdekes az iskolákra megyénként tör­
tént bevételek és kiadások stb. kimutatása. Ebből
atyámfiai nem olyan okosak mint ti, de nem is tudnak ám
ágy meghízni papjaik, mint ti. Nézz végig soraikon, kevés
kivételle], mindannyia nyomorult, földhöz ragadt. Templo­
maik! viskók s néhol — mint itt is — rongyos fatorony
támaszkodik a repedezett falakhoz. No már hogy lakéznék
jé kedvvel ilyen viskóban egy olyan, büszke nagy úr, mint
az Isten. S aztán semmi hely e viskókban, a hol rejtőkben
tarthatnák Istent a papok, mint ti abban a ki meg befelé
forgatható valamiben, hogy ijeszthetnék a .népet mint gyer­
meket szokás a mumussal; hanem a helyett azt papolják,
hogy: „Bennetek lakozik az atyámfiai!“ Hát hisz jól van ;
el is hiszi ezt az, a ki nem érti, meg, a ki könnyen meg
tudja adni a papbért. Igaz, ad vooern papbér, azt el ne
folefld megemlíteni leendő híveidnek, hogy p a p b é r t n e m
fognak fizetni; i n g y e n i s k o l á t is ígérj!
Makiári elegélten dörzsplgeté kezeit, s gondola ma­
gában: milyen jó, ha egy katholikus papnak atheista lelki-
barátja van.
Másnap citálva volt már az „udvarba“ Bartha Ferké,
a falu szája, ki meg is lön nyerve csakhamar, mert a tisz­
télendő úr azt az argumentumot vette elő legelőször is,
mit a méltóságos úr csak emlitett, t. i. hogy n e m f o g ­
n a k p a p b é r t f i z e t n i . S ez valóban erős argumentum
is. És hogy a jé példa se hiányozzék : a méltóságos úr
ime kihúzza a jó földet papja lába alól.
tanuljuk meg, hogy még Ugocsa megye semmit sem
költött tanszerekre, addig Yasmegye 481 iskolájá­
ban 4 562 frtot adott ki e czólra; Udvarhelyme­
gye 552 frtot, miből átlag egy iskolára 3 frt 64
kr esik; Kolozsmegye 814 frtot, miből 2 frt 55 kr
ju t egy iskolára; Maros-Tordamegye 165 frtot, mi­
ből csak 60 kr esik egy iskolára.
A tanítók fizetése is oly nagyon változó, mint
az iskolai költségek összege. Mig az áll. népisko­
lákban átlag 150 írtra tehető a tanítói fizetés, ad­
dig pl. Fogarasmegyében az átlagos fizetés 161 frt,
sőt Beregmegyében, a hol 100, 80, 'sőt 60 frtos
tanítói állomások is vannak, még elszomorítóbb e
rovat.
A k ö z é p t a n o d á k 9 tankerületéről nincs oly
áttekintő táblázat, mint a népiskolákról. A gymna-
siumokban 1 8 7 7 — 78-ban volt 19.329 tanuló; a
reáliskolákban 5 6 4 7 ; amott a szaporodás 1181,
emitt az apadás 331. A helv. hitv. 15 főgymnasiu-
mában volt 447 7 tanuló, köztük 4338 m agyar;
az ág. hitvallásnak 14 főgymnasiumban 4 0 4 4 ; az
unitáriusok egyetlen főgymnasiumban 216 volt a ta ­
nulók száma.
A főgymnasiumok közt legnépesebb a s z e g e ­
d i kegyesrendi 696 tanulóval, azután jő a debre-
czeni ref. 661 tanulóval. A nem teljes gymnasiumok
Azonban csakhamar tapasztalható Makiári uram, hogy
még e súlyos argumentummal se nagyon könnyű a hóditás.
Makiári csak a Bartha-féléket tudta meghódítani s még
ezekkel is oly gyorsan s titokban kellett bánnia, hogy a
bevógzett tényig még csak sejtelme se lehessen Murvai­
nak. Még elronthatna mindent. Aztán annyi diploma-
tiával (furfang) is tudott élni Makiári, hogy mintegy
a nép erős kivánatának, pressiojának engedve veszi át
őket.
Csakhamar készen volt velők, kik tengeri-hántás ürü­
gye alatt az udvarba jártak két nap óta s a mennyire szük-
sógök volt, beavattatának már a pápista vallás mysteriuma-
ib a ; még csak az volt hátra, hogy a kálvinista paphoz át­
írjon Makiári, hogy ime: ezek s ezek jelentkeztek nála át­
térés végett: adja ki hát számukra az elbocsátó levelet.
De hátra volt még addig a méltóságos úr privát mulatsága
végett a harmadik estére ígért komédia: egy mise a mél­
tóságos urnái, hogy e z z e l m i n t e g y m e g p e c s é t e l ­
t e s s é k az áttérés. Mi alapon büntethetnék ezért Keresz­
test ? hisz Istent mindenütt szabad imádni a bevett vallás­
felekezetek kultusa szerint.
Az nap Makiári sekrestyésével kocsizott le az udvar­
ba, hozván magukkal egy nagy pakkot is, meg a fennebb
emlitett iratot.
*
 124
közt legnépesebb a rimaszombati egyesült prot (6
oszt.) 196 tanulóval, legkevósbbó népes a sajó-gö-
möri (3 oszt.) 37 tanulóval.
A közóptanodák fölszerelése is sok helyt kép­
mása a népiskolainak. Pl. a bártfai r. kath. gymn.
igazgatósága elmondja, hogy az iskola tanszerekben
szegény, mert a védnökség Ígért ugyan a fölszere­
lésre évenként 100 frtot, de nem mindig (?) ad ta
meg. A miskolczi minorita r. r. k. gymnasium igaz­
gatója pedig azt a vallomást teszi, hogy csupán 210
írtra megy nálok az évi tanári fizetés. Bizony ez
összegből nem sokat lehet a tanárnak önművelésére
fordítani.
Nagyon helyes dolog, hogy a közokt. kormány
ezúttal megkezdette azt is, hogy leíratta a középis­
kolák igazgatóságaival azokat a jellemzőbb adatokat,
melyek az illető intézetek és a társadalom közti vi­
szonyokat, mondhatnám a tanintézetek élet feltéte­
leit alkotják. Ez nemcsak helyes, hanem valóban ta ­
nulságos is, mert a mint Buisson szépen mondja :
„Az iskolákat nem lehet csak magokra különvá­
lasztva ügy tanulmányozni, mint a vasút vagy táv­
írda rendszereket. Az iskolák magokban semmik;
azok csak ama népért léteznek és általa lesznek,
mely őket a maga képére alkotá s beléjök a maga
S este együtt Tatának a meghódítottak s a hevenyé­
szett, de a mennyire lehetett díszes oltár körül felszálló töm­
jénfüst, most az egyszer nem juttatá eszébe a kálvinisták­
nak (mert hisz még azok voltak) hogy az a széntartó az
ördög serpenyője; hanem elbűvölő titkos borongással néz­
ték az égő csudát s hallgatták a sekrestyés szép orgona-
átékát. Maklári először is, díszes papi ornatusban, végig-
csókoltatá a feszületet (csókolták már azok nagyon) azután
az oltárhoz lépest, teendőit végzendő; a gyertyák égtek, a
csengettyű csillingelt; az ekkor beállott csendben verték a
mellüket — a decorum kedvéért még az atheista is ; a
buzgóságtól neki vadult Bartha Ferkó még antiphoniázott
is, midőn — — egyszerre csak felrántatik az ajtó, s mint
egy tünemény, mint egy rém, belép Murvai László s mint
egy rém, oly sápadtan is.
— Mi történik itt? — dörgé rettegtetŐ hangon.
De íme a másik pillanatban a mellékszoba ajtaja is
nyílik, s az ajtóban szintén egy tüneményszerü alak jele­
nik meg: az atheista leánya.
Olyan szép, olyan szomorú, s e szomorúság arczán
olyan földfeletti. Szemeivel mintha most is szólna, kérdez­
ne és felelne egyszerre, úgy néz, olyan merőn arra a re t­
tenetes alakra ott a küszöbön. Mintha mondaná: Hívtalak,
eljöttél, így vártam ezt a te nemes telkedtől; de é n hív­
talak: gyűlölsz*e még engem? Ezután is oly megölő sze-
szellenxót lehelé; azok a nép életét élik minden tu ­
lajdonságaival, annak geniussával és fogyatkozásaival
egyetemben.“
Felméri Lajos.
A negyedik evangélium összehasonlítva a más
három evangéliummal.
Új s z öv e t s é gi t a n u l m á n y ♦
(Vége.)
E g észen m ás b en yem ást tesz a Já n os K r isz tu sa !
Ig a z ugyan, h o g y Jézu s it t is az em beri b o ld ogság e lő ­
m o zd ítá sa v ég e tt lép fel, de e z t k orántsem azon egyszerű
és term észetes utón v éli elérh etőn ek , m int az evan géliu m ok
J é z u s a ; n em , ő i t t e czélra tudom ányos utón törekszik és
földi élete legfőb b felad atán ak isten i m éltósgáának m e g is ­
m ertetését tartja. S zerin te az ü dvösségre törekvő em berek
eléb e Isten a leg fő b b k övetelm én y ü l azt szabta, h o g y h ig y -
jen ek abban, k it ő k üld ött el (V I . 29). Ha n em teszik
ezt t a h ite tlen ség bűnébe esnek, m ely kérlelh etetlenül von­
ja m aga u tán Isten íté le té t (III. 18. 3 6 ). A h itetlen ek
bűneikben veszn ek el (V III. 2 4 .) Jézu s a h ite tlen világért
n em im ádkozik (X V II. 9 ). A J á n o s K risztu sa bárm it b e­
szél és tesz, m indaz csak arra szolg ál, h o g y azáltal is ­
ten i m éltó sá g á t k ijelen tse. T örek vésein ek közp ontja, hogy
az atya őt, a fiút, m egd icsflitse. (II. 1 1 ; X II. 2 3 ). H ogy
m inő czél leb eg ett eiő tte föld i életéb en , világosan k itű n ik ,
m időn h a lá la k özeled tének érzetében ig y k iá lt f ö l : „m ost
m eg d icső ü lt az em b ernek fia és Isten m egd icsőitette m a-
mekkel nézesz-e rám a szószékről, honnan oly közel tudsz
Istenünkhöz emelkedni, hogy én alig tudlak követni. És
most itt vagy; de nézd, oh lásd: mi történik itt 1 Iste­
nünk meggyalázva — itt, az én atyám házában. Jaj, se­
gíts mi rajtunk, te, és csak te tudsz segíteni.
Murvainak reszketnek ajkai; szólni akar, nem bir;
öklét tettre emeli, tenni még nem tud. Szent Isten, mi tör­
ténik itt, ha az ajk szólni kezd és a kéz tenni fog?
Ur Isten, mi fog történni itt ?
Keresztes Péter is fölemelkedők karszékéből, de csak­
hamar visszaereszkedék, gondola: No lássuk hát mi is,
hogy mi történik itt? Utána Makiári tért legelőbb magá­
hoz, s hirtelen föltalálva magát, finom mosolylyal szó lt:
— Épen holnap akartam tiszteletednél látogatást ten­
ni, hogy nehány kálvinista családnak hitünkre való hogy
saját lelki üdvösségéről is gondoskadjék áttérését kije­
lentsem, s számukra az elbocsátó levelet kieszközöljem,
meg hogy tiszteletednek is lelkére beszéljek, áttérvén a mi
egyedül idvezitő egyházunk szent kebelébe. De mivel
tiszteleted itt megjelent, itt adom át híveim írásbeli óhaj­
tását.
Murvai dühösen ragadta ki az iratot Makiári kezéből,
hogy szerteszakitva azt, lábaihoz vágja s aztán sz ó lt:
— Méltóságos úr, mindezekért felelőssé teszem önt
a büntető erős Isten előtt, kinek nevéből játékot enged
 125

gát benne. Hét Isten benne raegdicsőült, akkor az Isten is
meg fogja diesöiteni őt magában és azonnal megdicsőiti
őt“ XIII. 31. 82). És midőn a keserű pohár kiürítésére
kerül a sor, melyet az atya adott neki: akkor is igy szá­
lai m eg: „Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg fiadat, hogy
Had is megdicsőitsen tégedet. Dicsőíts meg Atyám, azon
dicsőséggel, melylyel a világ létele előtt bírtam “ (XVII.
1— 5). így, mig a synoptikusok Jézusa saját személyének
tekintetbevétele nélkül akarja az üdvöt az emberiség szá­
mára m egszerezd: addig a János Krisztusa személyisége
méltóságának megismertetésében látja az emberiség boldog­
ságát.
És végre, valamint a kétféle tudósítás messiása ál­
talában más meg más érzelmet táplál keblében a zsidók
irán t: úgy más képzete van a synoptikusok Jézusának s
más a negyedik evangélium Krisztusának a j ö v ő r ő l . A
három első evangéliumban Jézusnak számos oly beszédére
találunk, melyeknek tárgya: istenors.zágának jevendő sorsa.
Hogy e beszédek a tanítványok által helyes értelemben fo­
gattak-e fel, vagy azok kiszinezésóben minő szerepet já t­
szottak saját várakozásaik Isten országa felől, az ezen alka­
lommal nem képezheti vizsgálódásunk tárgyát. Valamint
annak megoldását sem tarthatjuk jelen alkalommal felada­
tunknak, hogy mi az e beszédekben, m it Jézus képes ér­
telemben mondott s mi az, mit szó szerinti értelemben
kíván tanítványai által felfogatni. Nekünk ez alkalommal
pusztán az általok rajzolt Jézus képpel van dolgunk. Kóla
pedig az említett forrásokban azt olvassuk, hogy egészen
váratlanul fog megjelenni (Mát. XXIV, 44), hogy mások
megítélése végett fog megjelenni (Mát. XVI. 2 7 ); hogy
fizetni saját hajlékában, Isten előtt, ki — az önök lelket— a mit mentségül hozhatna fel ön, hogy istentiszteletünket
lenségo miatt — a csak fatornyu templomban szívesebben háborítani merészlé ?
vesz lakást, mint a vakhit czifra dómjaiban.
Makiári úr ajkáról egy sarcastikus mosoly azt jelzé, dühösen szólt:
hogy neki roppantul tetszik ez a mulatságos ember.
— De eljön az idő — folytatá látnoki ihlottséggel
Murvai, fenyegetőleg magasodva fel Keresztes felé — mi­
dőn az istentelenek olyanok lesznek, mint a tövestől kiszag­
gatott tövis, melyhez kézzel nem nyúlnak, hanem a ki hoz­
zá akar nyúlni, fejszét és rudat vészén hozzá.
igazságos ítéletet fog tartani, megvizsgálván mindenkinek
vallás-erkölcsi életét s nem tekintve a személyiségre, mely
ítélő széke előtt áll; az ítélet különbözőleg fog kiütni; az
igazak a boldogság országának erényeiben fognak része­
sülni, az istentelenek pedig száműzetnek onnan s azon nyo­
morra fognak kényszerittetni, melyre méltóvá tették ma­
gokat (M át. XXV. 14). Mindez pedig a világ végén fog
megtörténni.
Egész más értelemben beszél a jövőről a jánosi Krisz­
tus. Ő is elmegy és visszajön szellemben (XIV. 18. 1 9 ;
összehasonlítva 16. 17 verssel). Az atyától majd el fogja
küldeni a vigasztalót, vágyaiknak ezen másik kielégítőjét
(XV. 29). Az igazságnak lelkét fogják megnyerni, mely
örökre velők marad (XIV. 17). Nem fogja őket árván
hagyni (XIV. 18). Kik őt szeretik és szavát m egtartják,
azokhoz fog ő és az atya eljőni és azoknál fognak állan­
dóan mindketten lakni (XIV. 23). A szellemnek élete,
m ely osztályrészükké lesz, egyformán származik tőle és az
atyától, ő, ki közöttük testben élt, épen azért megy el,
hogy fölle bbentse a fátylat, mely eddig személyét körül­
vette és láthatóvá tegye személyének azon fenséges minő­
ségét, melyet hivei eddig csak homályosan láttak. Ha ez
megtörtént, követői a legszorosabban egyesülni fognak ve­
le. A szellem meg fogja őket mindenre tanítani és meg
fogja velők értetni mindazt, mit egykor nekiek mondott
(XIV. 26). A szellem meg fogja győzni a világot a bűn,
igazság és ítélet felől (XVI. 8 — 10). És miután a meg-
dicsőült Krisztus atyjának házában elkészítette a lakáso­
k a t: ismét visszajön és őket magához veszi, hogy Ők is
ott legyenek, a hol ő van (XIV. 1— 3). Mindaddig elnyo-
Murvait kihozá türelméből ellenfele kihívó modora s
— Szavam nincs többé önökhöz, de most már teszek
s azzal botjával, melylyel imént ebet ütött, az oltáron égő
gyertyákat söpré le.
— így fog összetörni titeket az Ur — t é g e d is,
méltóságos!

A sarcasticus mosoly a méltóságos úr ajkán ismét meg­
jelent, de egy komoly redő a lányka homlokán is támadt s
a gyönyörű szempár egy pillanatig sötéten villogott az aty­
já t fenyegető szörnyű ember felé.
— Önöket pedig — folytatá Makiári felé fordulva —
a kik elég lelketlenek híveinket o r o z v a támadni meg lei­
kökön: eltántorítva őket hitvány v i l á g i é r d e k e k é r t
atyáik megtartó Istenétől; kik rákfene módjára befurakod­
nak egyházunk testébe, hogy ott rothaszszanak, s kik elég
istentelenek, decorált színpadot állítva az istentelen házánál»
gúnyt űzni az Istennel — megvetem!
— Van-e még valami? — kérdé gúnyosan Makiári,
— Hah! — ugrott fel székéről a tegezésre Keresz­
tes s kezét a lelkészre emelé.
— Atyám! ne bántsd őt! — sikolta fel a lány s
testével védelmezé Murvait, mire a felbőszült atheista karja
aláhanyatlék s elkezdett féktelenül kaczagni.
— Haha! Hát igy állunk? No lám! Most már ér­
tem, hogy mért vagyunk oly buzgó istenesek. Eljárunk
minden vasárnap a templomba, oh, csak azért, hogy az Is­
tent tiszteljük; de előbb a papját ugy-e ? Itthon orgoná-
zunk s csupa istentiszteletből zsoltárokat is éneklünk hoz­
zá, mert a pap is szépen tudja azokat dalolni ugy-e? Te­
hát szerelmesek vagyunk ebbe az éhenkórászba s tán még
 126
xoatást fognak e világon szenvedni, de legyenek nyugod­
tak, mert ő a világot meggyőzte (XVI. 38). ím e ! igy be­
szél a jánosi Krisztus a jövő életről. Hogy ezen fogalmak
s az imént felsoroltak közt mi őriási a különbség: ágy
hiszem nem nehéz belátni.
Összehasonlitő vizsgálódásunknak ezzel végére jutot­
tunk s még csak — mintegy az elmondottak summája-
képen — a következő kérdésre kívánok feleletet adni: a
synoptikusok vagy a negyedik evangélium
b i r - e n a g y o b b t ö r t é n e t i v a l ó s z í n ü s é g g e 1? Azt
hiszem, e kérdésre nem nehéz a felelet, m ert látni valé,
hogy habár a synoptikusok sok helyt Jézus történetét köl­
tőit eseményekkel czifrázzák is föl és megadott tényéknél
is a tisztán történeti eseményt összezavarják a symbolikus
képpel, mégis azon sajátságuknál fogva, mely képessé tesz
az általok rajzolt Jézuskép úgy külső, mint belső életé­
be egy beható pillantást vetni: feljogosítottnak érezhetjük
magunkat a Jézus élettörténete megírásának ttsztelet ko­
szorúját nekiek nyújtani és nem a negyedik evangélium
írójának, ők Jézust egészen azon kor keretében tárgyal­
ják, melyben élt; oly nyelven beszéltetik, mely hallgatói­
hoz teljesen Illik; működését, munkásságának kezdetét és
folytatását úgy rajzolják, mint a hogy azt népének álla­
pota követeli s a valódi bölcsesség kívánja. Nem hallgat­
ják el a tetszést, mely fellépését követte, s híven leírják
szomorú bukását, mely a megadott körülmények közt előre
látható volt. Képződését, nézeteinek fejlődését, az önma­
gával folytatott küzdelmet s meggyőződésének diadalra
jutását úgy festik le, hogy az általok rajzolt képben azon­
nal felismerjük az Istentől rendkivüii adományokkal meg­
áldott e m b e r t , ki saját munkássága és megfeszített ere-
a felől is álmodozunk, hogy a kökényesi parochiában pap­
nők lessünk, csupa istenességből. Hanem a felől — Luci­
ferre mondom — oknélkül álmodozánk: mert — nézd
— «— — Vinczikém, halld: e perczben immár a te
híved vagyok; megtérítettél; igaz, keresztény pápista let­
tem, az éD aranyos lányommal együtt. Kálvinista pap úr,
holnap ki fogja adni az elbocsátó levelet. Leány, pápis­
ta vagyl
— Én, soha! Soha! Hitemet, Istenemet soha, soha
el nem hagyom, szólt a leány, két kezét keblére téve. De
ime atyám te is nézd és lásd: én szeretem Murvait, be­
vallom ezt itt ő előtte, szerelmem kínzó jajszavával ; szere­
tem telkemből; de övé nem leszek soha, soha s még szól­
ni sem fogok soha, hogy hitem szentségéhez a gyanúnak
még árnyéka se férhessen.
Hogy Murvai mit érzett e pillanatban, azt ne kisért­
sük meg elmondani.
— Ámen! — rebegé tompa, fuldokló hangon, hom­
lokon csókolva a tiszta szüzet. Most már lehet az öné a
győzelem tisztelendő úr.
(Folytatása következik.)
je által a vallás-erkölcsiség azon magaslatára jutott el,
melyet mindez ideig ember gyermekének lehetetlen volt
elérni. Ig e n ! ő maga sem szégyenli bevallani, hogy ő vé­
rünkből való vér, testünkből való test, szelleműnkből való
szellem, szóval e m b e r a szó legmagasabb és legszentebb
értelmében.
A negyedik evángeliumban ezt az alakot teljesség­
gel nem találjuk fel. Az itt működő írói kéz elszakítja
Jézust népétől, felülhelyezi korán, kívül az emberiségen.
Az itt rajzolt Krisztus oly nyelvet használ, mely kortár­
sai előtt teljesen érthetetlen. Jóllehet m int zsidó Messiás
lép itt is föl, mégis úgy beszél mint egy görög alexan­
driai bölcsész s kevésre becsüli mindazt, mi népe előtt
becses. Ennek a Krisztusnak csupán teste, külső physikai
élete egyezik meg más emberekével. Embernek születik,
de mint égből alászállt Logosz kívül és feljül áll az em­
beriségen. Azon szellemi nagysággá, mely egész életén át-
sugárzik, nem fejlődik, m int ember, hanem az tulajdonát
képezi, eredetileg bir vele.
Mindezeket tekintetbe véve, kételkedhetik-e valaki
azon kérdés eldöntése felett, hogy vájjon történeti tekin­
tetben a synoptikusok Jézusképe egyszerűbb, természete­
sebb és valószínűbb-e, vagy a Jánosé?!
y+k.
A Maorik költéséről.
i.
Ismeretes, hogy az ember eredetére, leszármazására,
legősibb viszonyaira vonatkozó tudományos buvárlatok újab­
ban mily nagy támaszt leltek bizonyos föld- és néprajzi
eredmények alapos földerítésében, s főként a ma már nagy­
részt kihalóban levő természeti népek tulajdonságainak,
hajlamainak rendszeres tanulmányozásában. Ha m ár egy
ily eljárás előnyei itt, az exact tudománytárgyak terén, ki-
számithatlanoknak bizonyultak be, úgy hisszük nem lehet
eléggé ajánlani hasonló szempontok minél szélesebb körű
érvényesítését ott is, hol azokra eddigelő, egy vagy más
okból, a kellőnél kevesebb súly volt fektetve. így, hogy
egyebeket ne említsünk, általános (irodalomtörténeti stú­
diumoknak dogmaticus vonását képezi jelenben az, hogy
a sajátképeni müveltségtörténelmi elem háttérbe szorításá­
val, bizonyos merev kritikai nézletnek ad helyet, mely az
aesthesis fejlő életét m integy kívülről jelzi inkább, sem­
hogy annak benső természetéből indulva ki, eredményében
és hatásában, helyzetében és viszonyaiban tüntetné föl és
mérlegelné az egyes tényeket. Nómiképeni magyarázatára
szolgál ennek az az általánosan észlelt rendellenes jelen­
ség is, hogy irodalomtörténeti tanulmányokra a legtöbbe­
bet tévesen magyarázott tisztán aestheticai érdek vonz,
mig másrészt közönséges emberi előítélet, megadott cul-
turállapotokat bizonyos elszigeteltséggel fogni föl, mintha
azok magasabb rendű históriai kijelentések volnának, s
nem fokonként állottak volna elő még fejletlen s kezdet­
leges előzményekből. így a mai müveltségtörténész már
tisztában van azzal, hogy a keresztyén cultura csiráit a
 127
helléneknél s rómaiaknál kell hogy keresse, ezeket viszont
egy megelőző fázisra képes visszavinni, midőn a helle-
nismus alapelemeit már az ó-egypt symbolismusban léte­
zőknek fogja föl, s igy tovább, a nyelv- és hitregeképzés
hypothétice fölvett kiindulási pontjaiig; itt azonban már
módszert cserél, s e kényszerű fordulat következtében egy­
szersmind nagy hézagót fed föl eszmemenetében, melynek
betolthetetlensége nem egyszer mélyen éreztetett. Mig
igy az emberi szellem fejlődésének története merő­
ben alakivá sülyed, másfelől van egy mentőpont, ho­
vá megnyugvással tekinthetünk a tudomáuy jövője érde­
kében, s ez nem egyéb, m int a természeti népek beléle-
tének beható vizsgálata; oly czélból, hogy az emberiség­
nek egy minden történelmi időket megelőző ösmiveltsége,
ősbölcselete és költészete, mint a történelem és tudomány
föltételeiben gyökerező szttkségképeni követelmény, analóg
kapcsolat nyomán, legalább megközelítőleg hű vonásokban
nyujtassók elénk. De épen ezért nem lehet sürgősebb, el-
odázhatlanabb kötelessége az európai czivilizáczionak, m int
buzgón hatni e rohamosan pusztuló törzsek megmentésére,
melyek egykor létünket, eredetünket s rendeltetésünket il­
lető fontos leleplezéseknek fognak szolgálhatni kulcsaiúl.
Sok a lehetőség arra nézve, hogy az eddig ismert
összes müveltség-periodusok, melyek a világ történeti fej­
lés kiválóbb mozzanatait a magok szellemi individualitá­
sokban s kidomboruló jellegzetességükben hagyták kifeje­
zésre jutni, csak szétszórt sugarai egy korábbi s általunk
csak sejthető, egyetemesebb czivilizáczionak, melynek szék­
helye Ázsia dús és termőképes fenlapályaira, vagy épen
Indiába Volna nagy valószínűséggel tehető. Minden, egye­
bek felett, első, sorban, e körülmény teszi kiváló érdekűvé
a Maoriknak, Uj-Seelaod ez őslakóinak tanulmányozását is,
m int a kikről ma m ár földerítve van, hogy azon népáram-
latok töredékét képezik, melyek Délindiából kiindulva ter­
jedtek el a szigeteken, folytonosan délnek véve utjokat,
egész Oczeauiáig, a hol, bár az ott talált pápuákkal ve­
gyültek, őseredeti sajátságaik nagy részét máig fönntar­
tották. Maga Müller Miksa nem csekély fontosság érzeté­
vel hivatkozik rájok, de e hivatkozásnál többel alig mond,
s ez nem is oly feltűnő, ha meggondoljuk; hogy a tárgy
csak a legújabb időben tudott maga iránt megillető fi­
gyelmet gerjeszteni, s összes irodalma még eddigelő ke­
vés számú, felületes útirajzon is alig terjed túl. Ha még
hozzávesszük, hogy a hely- és személyneveknek minden
kritikát nélkülöző följegyzései is mennyire nehezítik, sőt
kétségessé teszik a vizsgálódás sikerét, úgy ezzel egyszer­
smind körvonaloztuk azon határokat, melyek közé, e czikk-
ben, legyőzhetlen kényszerűséggel vagyunk utalva.
A z áll. igazgató-tanács r. gyűléséből.
Kolozsvárit, 1879. márcz. 2-án
Jelen vannak: Incze Mihály, mint legidősebb ig. ta­
nácsos, elnök ; br. Bánffy Dániel, dr. Kolozsvári Sándor,
Szász Béla, dr, Jenei Victor, Parádi Kálmán ig. tanácso­
sok ; számvevő, pónztárnok, titkár, ügyvéd.
Az ülésen kívül ellátott ügydarabok előadatván, tudo­
másul vétetnek.
Szász József esperes felküldi a f ü l e i e g y b k ö z ­
s é g fölterjesztését, melyben tudatja, hogy felekezeti isko­
láját fenn kívánja ta rta n i; készséggel épit új iskolabázat;
de az erre fordítható fedezet nem lévén elég, kéri, hogy en­
gedtessék meg a templom-alap kamatainak részben való fel­
használása; egyszersmind felküldi az iskolaház tervrajzát
és költségvetését. Az ig. tanács elismerését nyilvánítja az
egyhközség buzgósága iránt; a templom-alap kamatainak
felhasználását feltételesen megengedi; loküldi és ajánlja a
Gönczi-féle iervrajzot.
Szász József esp. felterjeszti a k . - a j t a i e g y h k ö z -
s ó g és Zatbureczky Gyula között kötött szerződést, 1000
darab szálfának az egyhközség erdejéből engedélyezett el-
árusitása iránt. A szerződés némi módosításokkal helyben-
hagyatott.
Szász József esperes felküldi a k . - a j t a i e g y l i k ö z ­
s é g k e p e v á l t s á g i alapjából 2000 frt összegnek taka­
rékpénztári elhelyezését igazoló betéti könyvet. A betéti könyv
leküldetik az espereshez felügyelet alá vétel végett ; az
egyhközség órtesittetik, hogy elhelyezett tőkéjét csakis az
egyhmegyei tanács engedélyével veheti fel.
A n.-enyedi főtanoda elöljárósága tudatja, hogy a t a ­
n o d a j ó s z á g i g a z g a t ó j a , M a g y a r i P ál, a hű és
önfeláldozó hivatalnok, épen hivatali kötelessége teljesítésé­
ben kapott testi sérülés miatt, f. évi febr. 21-én meghalt.
A halaszthatlan gazdasági folyó ügyek intézésével ideigle­
nesen Lőthe Lajos tanárt bizta meg az elöljáróság addig
is, mig a megüresült józzágigazgatói állomás rendes úton
betöltethetnék. Az ig. tanács sajnálattal veszi tudomásul a
tanoda tevékeny és buzgó jószágigazgatójának elhunytát;
az elöljáróság ideiglenes intézkedése jóváhagyó tudomásul
vétetik, egyidejűleg az állomás lehető rövid idő alatti be­
töltése végett az intézkedések megtétele ajánltatik.
N a g y L a j o s esperes fölküldi a b .-ó -b u d a i egyli.-
közsóg papi dijlevelót megerősítés vegett. A dijlevél az
egyhker. közgyűlés helybenhagyásának fenntartásával mog-
erősittetik.
B á t h o r i D á n i e l esp. felküldi a malomi egyhköz­
ség felterjesztését felekezeti iskolája tárgyában. Az ig. ta­
nács a megszüntetést utólagosan jóváhagyja; de roszalását
fejezi ki a fölött, hogy a megszüntetést maga idején nem
jelentette be ; utasittatik az egyhközség, hogy énekvezéró-
vel kössön új dijlevelet és rendes utón terjeszsze fel meg­
erősítés végett; az országos tanítói nyugdíjalapba fizetett
dijakról kiállított nyugtákat küldje fel.
A s.-s z e n t - g y ö r g y i tanoda elöljárósága tudatja,
hogy azon tanoda volt ig. tanára V á j n á S á n d o r tan­
felügyelő a reábizott pénzekről szóló számadását mindeddig
nem adta be. Az ig. tanács fölterjesztést intéz a közokt.
miniszter úrhoz, melyben a tényállás fölfejtósével fölkéri &
miniszter úr ő nmlgát, hogy utasítsa Vajua S. tanfelügyelcí
urat, további kellemetlenségek kikerülése végett, számadá­
sának beadására.

A m.-vásárhelyi tanoda elöljárósága felterjesztést tesz
a német nyelv s. tanára fizetésének 600 frtvól 800 írtra
leendő felemelése iránt. Az ig. tanács, tekintve a tanoda
jelenlegi pénzviszonyait, a kórt fizetésfelemelés rendszere­
sítését nem engedélyezheti; azonban az óv végével mutat­
kozandó pénztár-maradék mennyiségéhez képest a többlet­
ből 200 írtig terjedhető rendkívüli jutalom utalványozhatá-
sát megengedi.
Tárgyaltatok számvevő jelentése a e z e g e i egyhköz-
ség 1876— 77 évi számadásainak felülvizsgálatáról. Az ig.
tanács, tekintve, hogy számadó gondnok gr. V a s Á d á m
az egyhközségnek 2000 frtnyi tőkéjét elköltötte s ezt, mint
kölcsöntartozást kívánja magánál tartani, de zálogjogi biz­
tosítást nem nyújtott; tekintve, hogy az 1877-ki pénztár­
maradvány elköltésével újabb szabálytalanságot követett el:
felhivja a számadó gondnok urat, hogy e leirat vételétől
számítandó 8 nap alatt szabályszerű nyilatkozatot állítson
ki a terhére kitett összegek zálogjogi biztositása iránt, el­
lenkező esetben mint a reátizott közvagyon elköltője el­
len, a töryény teljes szigora fog alkalmaztatni; egyszer­
smind felkéretik a gróf űr, hogy további kellemetlenségek
megelőzése végett, számadó gondnoki állomásáról haladékta­
lanul mondjon le.
Tanügyi előadó jelentést tesz a B r a s s a i - B u z o -
g á n y - f é l e földrajz 3-ik kiadásának a használható tan­
könyvek közé leendő felvétele tárgyában. Miután J a n c s ó
L a j o s , dr. T ö r ö k I s t v á n és G e r g e l y S a m u bírá­
lók egyező nézete, a nevezett tankönyvet alkalmas kézi­
könyvnek jelenti ki, felvétetik az a használható tanköny­
vek sorába, s erről a tanodái elöljáróságok értesittetnek.
r.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A Prot. egyh. és isk. lap 10-ik számában Pereszlényi
János Az újkor réme czim alatt a sociáldemokratiáról, mint
társadalmi bajról elmélkedik, melyet a munkások felvilágo­
sítása s az erkölcsi világnézlet általánosításával, nem pedig
Bismarck törvényeivel és XIII Leó encyklikájával lehet és
kell megorvosolni. Uj nézet vagy gondolat nem kínálkozik
a czikkben a tüzetes fölemlitesre.
Sokkal fontosabb e szám egy másik czikke, a synoda-
lia rovatában. Török Pál a dunamelléki egyhkerület nagyte­
kintélyű superindense „A m a g y a r h o n i ev. ref . e g y ­
h á z z s i n a t j á r ó l és a z s i n a t i e l ő m u n k á l a t o k ­
r ó l , “ kezdte meg nézetei előadását.
A magyar ref. egyház érdemes bajnoka érdekes visz-
sza emlékezéssel kezdi fiatal korából, midőn szegény fiú lé­
tére is talált modot és szerzett költséget magánalt, hogy
a pozsonyi ország gyűlésekre föl ránduljon, a minek kárát
is vallotta, hasznát is vette. Kárát, mert megtanulva becsül­
ni az akkori követeket, a mostani országházbeli „léhaság,
pajzánság, személyeskedés, szenvedólyesség, irigység, gyü-
lölség, gunymosoly, kaczsj és viharos derültség“ szemlélósé-
128
re nincs kedve országgyűlésekre járni s kesereg „édes hazánk
kedves nemzetünk hanyatlásán. “ Be hasznát is, mert az
öreg Pázmándi Dénestől, ki minden kérdésnél előbb azt vizs~
gálta , lássuk, hova vág ez?M, megtanulta, hogy quid quid
agis, prudenter agas, et respice finem! így tekintve maga
is az ügyeket, kérdéseket, sok nagyhangú indítványt foga-
gadott skepticismussal. így történt a 40-es évek kezdetén,,
midőn „gr. Zay Károly elsütötte indítványát a két prot. fe­
lekezet uniója iránt“, melynek tárgyilag örvendett, de mely­
hez reményt nem fűzhetett, midőn még a jeles esperes Ősz-
trolucky Mihály is akép nyilatkozott a nyílt gyűlésben, hogy
„ő pártolja az uniót, de a Mózes táblától meg nem válik,
mert az lényeges dolog.“ Ilyen forma skepticismussal fogad­
ja a protestáns egyetem tervét — melynek akkor lett vol­
na ideje midőn gróf Dessewffy az akadémiára, Deák Ferencz
a Vörösmarty árváknak (s tegyük hozzá mi: Török Pál a
budapesti és főtanodájának) akkora összeget gyüjthentek —
de most csak épen jő szerencsét tud kívánni a vezérczik-
kezőknek, fürjeket és mannát a pusztázó vándoroknnk, kik
Kanaanba igyekeznek, hová ő is szeretne eljutni, de csak
Nebo hegyéről láthatja. „Tempora Tempore Tempore.“
Ilyen szép reménykedésnek, de ez idő szerint elérhet-
len és kivihetlen tervezgetésnek tartja a zsinatot is, ma
is fönn tartva 1877 évi közgyűlési beszédében kifejezett né­
zetét s illetőleg kifogásait az indítványozott zsinattartásra
nézve. „Időelőtti a zsinattartás mindaddig, mig az ország-
gyűlés megnem alkotta a vallásszabadságról, az egyháznak
államhoz s a hitfelekezeteknek egymáshozi viszonyáról szo­
ló törvényeket“, melyek „a zsinatnak egyik szükséges ka­
lauza“.
t I tt vázolja részletesen a királyhágón túli prot. egy­
háznak 17. 18. évszázbeli üldöztetését, az 1715, XXXI t.
ez. zsarnokságát s az 1790. XXVI. t. ez. felemás enged­
ményét, elnyomással vegyitett szabadság-forgácsait, különö­
sen 4 §-t, mely a mennyi szabadságot ad a felekezetnek,
ugyananyi jogot vesz vissza a Felségnek, a suprema inspec­
t s czimen. Nyereség volt ez is akkor, de ma már „ócska
viselet és korlátok, melyek közé (a királyhágón túli Protes­
tantismus) szorittatott,,. Innen van, hogy „a zsinati ügy-
kérdés tárgyalása végett egybehívott convent tagjainak egy-
harmada egyenesen ellene nyilatkozott a 4-ik §-ben megsza­
bott formalitások szerinti zsinatnak, más harmada ezeket
a helyeket kényszerűséggel mentegette, egykarmada pedig
tubákolt, hogy a zsinat kellemetlan előizét és bűzét elnyom­
ja. De Török Pál szerint, van ennél nagyobb baj is — és
itt már álljon czikke idevonatkozó része szószerint
„A tartandó zsinatra hivatalos az erdélyi e, kerület
is. Királyhágóntuli hitrokonainkkal conventileg két ízben
is egyesültünk kölcsönös fogadalmak által, jegyzőkönyvileg
örökítve a szövetségkötés emlékét, örvendező üdvözletek kí­
séretében. Őszinte barátsággal viseltetünk egymáshoz s nem
is volt köztünk differentia. Őket is, mint a kik az unióhoz
tartoznak, meg kellett hívni a zsinatra. Lássuk, hová vág ez?
Erdélyben a reformatio kezdete óta az egyház önál­
lóság, szabadság, jogosultság tekintetében, hasonlithatlanul
Folytatás a mellékleten.
 129
B ^ M ellék let az „Érd. Prot. Közlöny“ 11 számához.'^O
magasan állott a magyarországi fölött minden korban. Te­
kintve zsinatait, tarthatja azokat előleges bejolentés nélkül,
ott a hol, akkor a mikor neki tetszik — a tárgyakat s
gyűlési személyek számát nem jelenti be felsőbb helyen,
királyi biztost nem ismor, határozatokat hoz, törvényeket
alkot, melyek érvényesek s kötelezők a zsinat hatalmánál
fogva,. a nélkül, hogy a felség helybenhagyása s sanctioja
megkivántatnék.
Ellent nem állván ez, erdélyi hitrokonaink, mint nnio-
nisták, leszállanák a tetőről, melyen váruk áll, hozzánk a
mocsárba, hogy velünk együtt küzdjenek az akadékos hín­
árban. De vájjon feladhatják-e, elhagyják-e biztos várukat?
lemondjanak-e autonomiájok s kiváló jogaikról, cserében a
mi horlátozott autonómiánkért s nyűgbe vetett szabadsá*
gunkért? Nem — ezt ök nem tehették. És szerintem tel­
jes tökéletes igazuk van.]
Ha ők nem akarhattak érdemetlen örökösei lenni az
elődök által szerzett becses szabadság és jogoknak, önma­
guk iránt hűtlenok és mostohák, az utódok ügye s érdeké­
nek elárulói: gondoskodniok kellett jogaik biztosítékairól és
megspékelték a zsinati előmunkálatokat jogfentartásokkal.
Hjaht nem vagyunk egyenjogúak. Őlc-e már okai, vagy mi,
a differentiának ? Mi, a kik idő előtt akarunk zsinatot tar­
tani. Előbb használjuk- fel az alkalmas eszközöket, hogy
megteremjen a Vallásszabadságról szóló törvény, melyrenóz-
ve annyiszor interpelláltatok s annyiszor ígéretet tett a
minisztérium. A vallásszabadságtól elválbatlan az autonó­
mia s gyüléstartási szabadság; jgy az erdélyiekkel egyen­
jogúak leszünk. "
A dolog igy állván, a zsinat czélja, hogy minden egy­
házkerület ogysóges szervezetet nyerjen, nem lesz elérve s
valószínű, „hogy a többi egyhkerületek is, Erdély példáját
követve, ragaszkodni fognak autonómiájukhoz,"*).
Keserű gunynyal emlékeztet továbbá a czikk arra az
épre, a midőn nem kellett convént, mert megsemmisítene
az egyhkerületek autonómiáját, most pedig kell zsinat s an­
nak odaadjuk autonómiánkat. Kámutat továbbá a i 1790.
XXVI. t. ez. ,5 §-ére, mely oktatásügyünkre nézve ad ugyan
szabadságot, de csak a felségi jogföntartásával s kérdi, mi
lesz, ha a zsinat megállapítja iskoláink rendjét s rá két
hétre megterem az országos törvény, mely minket is köte­
lez? A felső tanintézetek szabályzatát is oly idején kell va-
la elkészítenünk, mint népiskoláinkét, hogy az is oly ha­
tást gyakoroljon az országos törvényre, mint ez gyakorolt
az 1868 XXXVIII. t. cz.-re. Az indítvány meg is tétetett
a dunamelléki superintendentia részéről az egyetemes tan­
ügyi bizottság felállítása iránt, a két tiszai egyhker. el is
*) E rovat vezetője talán megengedhet magának annyi iga-
iándiságot (Rechthabevei), hogy emlékeztesse az olvasót Szász Béla
óz évfolyamúnk 3 első számában közreadott czikksorozatára, mely­
ben annak a nézetének adott kifejezést, hogy n em az erdélyrésziek
séparatismusáh fog a zsinat ügye megbukni A szerk. úr azért
megtarthatja a maga elvi álláspontját.
Ro va t v e z e t ö.
fogadta, de a dunántúli nem, mert a zsinat küszöbén állunk
— pedig „ez magának a zsinatnak is hasznos szolgálatot
tehetett volna."
Nagyfontosságu czikke befejezését jövőre Ígéri.
A „Prot. Hetilap" 10-ik száma befejezi czikkso-
rozatát a prot. egyetem kérdéséről.
A tiszántúli egyhker. tehát, mint látók, járulna az
egyetem költségeihez a 40330 frt mostani tanári díjazáso­
kon felül 2900 frtnyi uj kiadással s ezenfelül gondoskod­
nék a tanhelyisógekről, minek következtében a mostani bent­
lakás helyiségei vétetvén igénybe, ugyan e superintendentia
kötelessége volna a tanulók másként való elhelyezéséről gon­
doskodni. A többi (3) cgyhkerület adna minden fakultásba
1— 1 r. tanári, 2 s. tanári fizetést és lakbért, s a könyv­
tárra 500 frtot, egyen-egyen tehát 8900 frtot. Indokolja
továbbá, a czikk, miért kell nálunk, most még, a segéd ta­
nárokat (docens) dotálni s a tandijakat egyetértve Du Bois
Reymond idevágó nézetével — legalább részben a taná­
roknak kívánja adatni. Rendezendőnek tartja a tanári nyug
és gyámintézetet (a tiszántúli meglevő alaphoz a többi super-
endentiák is járulván megfelelő töke Összeggel) s mind e
tervezgessek összefoglalásául hisztoriai adatokkal igazolja
a magyar prot. egyház korábbi törekvéseit egy prot. egye­
tem alapítására (Bocskay J . Bethlen Gábor) s azt a re­
ményét fejezi ki, hogy a philosophiai facultashoz még szük­
séges tanárok számát (hogy 17— 19 tanerő legyen) egye­
sek és nagyobb egyházközségek áldozat készsége fogja ki­
egészíteni, a mint hogy egy kathedra alapítására már is
tétetett ígéret — kilátást nyújtva czikkiró arra is, hogy
mikor az egyes superintendentiák az egyetem ügyében nyilat­
kozni fogtak, az egyetem igazgatásáról, az egyház kerüle­
tek befolyási jogköréről is szólani fog.
Mikor öltenek e ragyogó fellegvárak testet: majd a
jövő mutatja meg.
IR O D A L M I S Z E M L E .
i.*)
„A f ö l d e g y e s r é s z e i n e k f öl d i r a t i i s m é r t e-
tése. B r a s s a i Sámuel k é z i r a t a i b ó l újabb ada­
t o k s z e r i n t k i a d t a K o v á c s i A n t a l . 3-ik j av.
ki a d. K o l o z s v á r , 1 8 7 0 .
Bírálatunkban a „Szervezeti javaslat" alapján abból indultunk
ki, hogy a középtanoda I. II.osztályában az é g é s z föld leírá­
sát kell tanítanunk, más szóval az e g é s z föld t e r m é s z e ­
ti és p o l i t i k a i képet kell tanítványaink leikébe vésnünk.
Ennélfogva oly tankönyvet óhajtunk, melyben a földrajz be­
vezető, elemi részei is meglegyenek s igy a könyv teljesen
kerek egészet alkosson. Óhajtjuk pedig ezt azért, mert fel­
*) Az. ig. tanácsi tankönyvbiráló bizottság jelentése.
Szerk.
 130
fogásunk szerint a középtanodai oktatásnak minden tárgyat
keiekded egészben kell a tanulók szeme elé tárni. Vannak
ugyan előismeretek, melyekről már az elemi osztályokban
szerzett magának fogalmakat a gyermek, de ezeket ismétel­
ni nem árt, líj oldalról mutatni föl hasznos és igen
tanulságos.
Ezekből indulva ki, úgy találjuk, hogy a földirat el­
ső része sem a szervezeti javaslatnak, sem fölfogásunknak
nem felel meg egészen, mert hiányzanak belőle a földrajzi
fogalmak. A szerző szándékosan hagyta ki ezeket, mert sze­
rinte, a mint előszavában mondja — az elemi osztályok*
bán már tanulták Magyarország földrajza kapcsolatában. De
tovább menve az előszóban szükségesnek tartja, hogy a ta­
nító ismertesse meg a „gyermekeket a szárazföld felszíné­
nek különböző alakzataival, meg kell tanitni, mit nevezünk
hegységnek, hegyvonalnak, hegyágnak, hegyéinek, csúcsnak,
lapálynak; továbbá a szárazföld és tenger közti viszonyból
kifejlődő alakzatokra, milyenek például: sziget, félsziget, fok
földszoros, könyök v. földnyelv, s viszont tudnia kell, mit
hívnak tengeröbölnek, tengorszorosnak, tónak, m ocsárnak.
Mindezekre némi segédeszközül szolgálhat az az ábra, melyet
a füzet boritékán láthatni.“ Erre két megjegyzésünk van.
Az egyik az, hogy helytelen dolog szabad előadásra, sőt mond­
hatni a tanitó személyére bízni azon m e g h a t á r o z á s o ­
k a t , melyeknek mindig állandóknak, mindig ugyanazoknak
kell lenniők. Föl kell tehát venni a tankönyvbe röviden,
szabatosan, már csak azért is, hogy valahányszor elfelejti
a tanuló, mindannyiszor biztosan megtalálhassa. Másik meg­
jegyzésünk az, hogy ha már szemléltetni akarjuk a száraz­
föld és tenger közti viszonyból fejlődő alakzatokat, jobb,
helyesebb lesz talán fali térképen szemléltetni, mint könyv
tábláján lévő silány rajzon.
Az újabb földrajzi tudomány azt a könnyítést vagy
tudományos fogást alkotta meg, hogy a világegyetemet al­
kotó elemeket csoportosan távja a tanulók szeme elé; a hason­
lóságokat egy csoportban tünteti föl. Ezt nem látjuk a bí­
rálat alatt- levő könyvben, vagy legalább is igen keveset lá­
tunk belőle. P. o. Európát veszi először s ez helyes is. De
sem tengereiről, sem folyóvizeiről, sem hegyrendszereiről
nem nyújt oly képet, mely megragadjon képzeletünkben.
A tengerekre nézve azt tartjuk, hogy egy külön czikkben
kellene feltüntetni a világ minden tengereit. A folyóvizekre
nézve pedig azt, hogy v í z r e n d s z e r czim alatt egyszer­
re kellene szólani Európa folyóiról, mert csak igy lehet ér­
zékeltetni a folyók eloszlását e földrészen, nagyságuk ará­
nyát, természeti és kereskedelmi előnyeit azon vidékekre
nézve melyeken keresztül folynak, Hibának tatjuk továbbá,
hogy egyetlenegy folyót sem tüntet föl forrásától torkolatá­
ig. Ha ezt nem teszi hol és mikor tanulja meg a gyermek,
mi a folyam f e l s ő , - k ö z é p és a l s ó folyása? Vagy talán
erre nincs szükség?
A hegyrengszerekre nézve is a csoportosítást tartjuk
czélszerübbnek s. ezzel kapcsolatban óhajtanék, hogy ismer
kedjék meg a v i z - v á l a s z t ó k fogalmával, habár ezeket
nem is mindig hegyek alkotják.
Ezen csoportos áttekintés hiányát érezzük továbbá a
föld összes népeire, az egyes földrészek állat- és növényvi­
lágára, valamint az éghajlati viszonyokra nézve is. Mem lesz
talán érdektelen megjegyezni, hogy könyvünk körülbelől 58
kérdésben és feleletben mutatja be az egész föld éghajlati
viszonyait, de f o r r ó , m é r s é k e l t és h i d e g é g ö v i 1 ő l
semmit sem tanulhatunk belőle, Hányat tart meg ebből az
a gyermek a ki 6 —7 tantárgyat tanul egyszerre?! így áll
a dolog a növény és állatvilágra nézve is. Azt hisszük,
hogy ezek mindenkit megnyernek a csoportosítás eszmé­
jének.
Természeti földrajzban szükségtelen a városok felso­
rolása, a lakosok foglalkozása, mert mindkettő a politikai
földrajzba tartozik.
Könyvünk nem áll a tudomány mai színvonalán, mert
nem lép ereszen az ö s s z e h a s o n l í t ó f ö l d i r a t terére.
Félig uj, félig ó. E miatt nem szól függőleges és vízszin­
tes tagosulásről, partfejlődósről és vízválasztókról.
Legtöbb figyelmet érdemel irálya. Alig van tankönyv,
mely a tekintetben versenyezni bírna vele. A természetes
beszéd korlátáit sohasem lépi át.
Mindent összevéve, mivel a könyv igen terjedelmes,
didaktikai alakja egyhangú és fárasztó, tárgyalásmód te­
kintetében pedig nem lép egészen a már általánosan elfo­
gadott és sikeres összehasonlító és csoportosító módszer
terére, indítványozzuk a könyv fólrotevesét addig, mig kí­
vánatos változtatásokkal uj kiadást nem ér.
KÜLFÖLDI SZEMLE.
Francziaország.
Említve volt már lapunkban a párizsi ügyvédi kar
legújabb congressusa, s annak egyik vitatárgyára adott, va­
lóban igen szűkkeblű véleménye, melyn elfogva több mint
húsz tagból álló s vallásos gyakorlat czéljábó) megalakult
egyesület összejövetelei, mint olyanok, hatósági engedélyt tesz­
nek szükségessé. Akkor érintettük, hogy ez ügyben többen a
kamrákban is lépéseket szándékoznak tenni, hogy a szabad
vallásgyakorlatnak a franczia alkotmányban 1789 óta foglalt
alapjogát törvényhozási utón is biztosítsák. Most a képvi­
selőtestület egy tagja, Seignobos vállalta magára a teendőt,
s előterjesztést, ,illetőleg törvényjavaslatot nyújtott be a
kamráknak, mely valószínűleg el is leend fogadva. Erre most
tagadhatatlanul égető szükség van, mert az a gyakorlat,
mely szerint eddigeló ilynemű összejövetelek egyedül a pré-
fet-k kénye -kedvétől tétettek függővé, bár a köztársaság
napjaiban sokat szelídült, mindazonáltal többé fönn nem
tartható, annál inkább nem, meri ily gyökeres polgárjogok
nem függhetnek csupán a , kormány jó szándékától, de a
törvény elő szavában kell hogy megtestesüljenek. S ma kü­
lönösen, hogy a közhatóságok közti egyetértés újra helyre­
állott, s a senatus arcza is szabadelvűbb szint öltött, elér­
kezett a pillanat e rég ápolt tervek megvalósítására. Pres-
sensé már nehány óv előtt adott be e tárgyban javaslatot,
mely azonban, sok viszontagság után, midón ép azon a
 131
-ponton állott! hogy elfogadtassák, a nemzetgyűlés megsza­
kítván munkálatait, abban maradt. Hasonló sors érte a Bar-
doux által 1877. jan, 23-án tett javaslatot, mely bizottsá­
gi tárgyaltatása után épen szavazás alá lett volna bocsát-
tatandó, midőn a kamara feloszlott. A jogfolytonosság alap­
ján e kérdés már elókészitettnek tekinthető tehát, s Sei-
gnobos formulázásának érdeme, hogy az államhatalom meg­
rövidítése nélkül, magasb rendű bölcseleti szempontra bír
emelkedni, s ebből kifolyólag kiválóan hangsúlyozza a val­
lásgyakorlati jog elvi elkülönítését a társulás és gyülekezés
Jogfogalmaitól, s hogy épen ezért amaz nem ítélhető meg
emennek mértéke szerint, bárminő irányt vennének is a
politikai áramlatok. Fősulyt helyez ennélfogva a hatósági
-engedélyezési jognak szabályszerű bejelentéssel való helyet-
tesitéséie, eltérőleg az eddigi praxistól. Miután nincs okunk
kétségbevonni, hogy a Seignobos által beterjesztett javas­
lat változtatás nélkül elfogadtatni fog, azért közöljük itt
szészerint az abban foglalt szakaszokat, ha egyébért nem,
már csak az érdekesnek ígérkező összehasonlítás kedvéért
is. El s ő c z i k k : . Az o n összejövetele^ melyeknek kizáró­
lagos tárgya valamely istentisztelet gyakorlása, szabadalma­
zottak, föltéve, hogy nyilvánosak, s az illető helyhatóság­
nál előzetesen bejelentettek. M á s o d i k czi l ck: A beje­
lentésnek az első összejövetel előtt nyolcz nappal kell meg­
történnie, még pedig az 1868 jun. 6-iki 1 ső és 2'dik
szakaszokban kijelölt föltételek alatt, úgy a nyilatkozók szá­
mát és állását, mint az összejövetelek helyiségét, napját,
éráját és általános tárgyát tekintve, melyek megtörténte
után közvetlenül tudomásul vétetik. Minden véletlen és ide­
iglenes összejövetelt külön bejelentés kell hogy megelőzzön.
Ha ellenben az összejövetel állandó vagy időszaki, úgy új
'^bejelentés csak akkor váland szükségessé, ha a helyiség
kijelölésében, vagy a napok és órák kitűzésében változás
állott netalán be. H a r m a d i k c z i l c k : Jeien törvény min­
dennemű megsértése 100 franktól 3Q00 frankig terjedhető
birsaggal, esetleg 6 naptól 6 hónapig terjedhető fogsággal
büntethető, fenntartásával a büntető törvénykönyv által a
közhatóságok iránti ellenszegülés és engedetlenségre rótt
büntetéseknek. Kiterjesztendők az e törvényben megjelölt
Tjüntetésnemek még olyanokra is, kik a bejelentést nem az
előszabott föltételek mellett tették meg, valahányszor ily
bejelentést összejövetel követett. Ugyané btintetésnemek ter-
jesztendők ki azokra is, kik az összejövetelekre helyiséget
kölcsönöztek vagy béreltek ki, a nélkül, hogy a szabálysze­
rű bejelentést megtették volna. A büntető törvénykönyv
463-ik czikkelye minden esetben alkalmazható. N e g y e d i k
c z i k k : Hatályon kívül helyeztetnek mindazon intézkedések,
melyek jelen törvénynyel ellentétben állanak, a büntető tör­
vénykönyv 291, 292, 294-dik, az 1834 ápr. 10-diki tör­
vény 1, 2, 3'dik czikkelyeiben s az 1852 márczius 25-ki
rendeletben
Szeged!!
Nincs szavunk kifejezni a keservet, nincs:
erőnk mérlegelni a veszteséget, mely villámcsa­
pásként érte a m agyar haza szivét, a szép Alföl­
det. Vagy talán h ű reporteri buzgalommal adato­
k a t szedjünk s halmozzunk össze az olvasó szá­
m á ra , ki bizonyára m ár napok óta a felcsillanó
rem ény s lesújtó csalódás közt hányattatva, rem e­
gő szivvel perczről- perezre leste a sodrony titok­
zatos élet-halál híreit ? Hiszen a term észet és az em­
beri szív közel rokonok, és eljöttek láth atáru n k ra
is a tornyosuló fellegek és az örvényt kavaró
szélvész, hogy eltöltsék lelkünket gyászos sejtelem­
mel, s hogy a sejtelm et m ajdan fájdalmas bizonyos­
sággá változtatva, remegve emeljük szemeinket az
ég felé, keresni azt, kit a m agyarok népe védel­
mezőjének, öröksége fenntartójának hittünk és tud­
tunk, s aztán csüggedten fordulva el, könnyek kö­
zött zokogjuk a költő szavát: „M últadban nincs
öröm, jövődben nincs rem ény !“
Avagy nincs-e elég okunk a csüggedésre ? Hisz a
sors, nevezzük azt b ár saját tudatlanságunk, gyámol­
talanságunk, vagy a külső kényszerűség nevén, oly
dermesztő következetességgel üldözött mindeddig,
hogy nem csoda, ha fásultság nyügzi le a nem zet
idegeit, m iként a tetszhalottnak, mely hallja és
tu d ja az életet m aga körül s végső próbálkozás­
ra gyűjti össze életereit, de nem lehet urává a
legparányibb mozdulatnak is, melyhez kitörő öröm­
m el kötni tudná m egszakadt élte fonalát. H ány
ízben hányták szemünkre, hogy tespedő fatalisták
vagyunk, de nem megérdemeljük-e ez elnevezést,
ma, midőn a nyugat nyüzsgő raja az em beri szel­
lem ú rrá létét hirdeti a föld, ég, tenger és levegő
fölött, mig mi remegve kell hogy földre roskad-
ju n k a kelő nap és a dörgő égbolt előtt, nehogy
ellenünk lázitsák az összeesküdt elemeket, hazánk
s fajunk végpusztulására; azon hazáéra s fajéra,
mely mindig csak a m aga k árán tud és a k a r
okulni.
H a ébredhet még e nem zet: ébredjen, a rra
itt van most az idő! Nézzen leikébe, s ism erje
meg, hogy saját könnyelműsége az a Tisza, mely minfc
az alföld szép szőke lánya, oly ingerlő s szeszé­
lyes, kaczér lebbenésében oly vidám, de vég­
zetes boszut áll a neki töm jénezőn s lépésről-
lépésre, örvényből-örvénybe vezeti lassan, ele biz­
tosan a kikerülhetlen romlás felé. Lelkiism eretlen­
ség volna titkolni vagy leplezni, hogy társadalm i
úgy m int politikai viszonyaink a corruptio h a lá ­
los m agvát viselik m agokban, f á jjo n lesz-e elég-
regeneráló erő a nemzetben gyökeres átalakuló-

so k at kozni létre, érzelmeiben, gondolkodásm ód­
já b an alapos rendszerváltozást eszközölni? Kilép­
n i az ázsiai hajlam ok s hagyományok fogva tartó
■bűvköréből, s az eszme világitó fáklyáját gyújtva
meg, rendithetlenül haladni egy kitűzött czél, egy
elösmert hivatás felé? A mi időnk politikai főel­
v ét épen az képezi, hogy azon nem zetnek,m ely k i­
csinyes, önös érdekeinek lánczát le nem tu d ja
rázni m agáról, pusztulnia kell, s világtörténelm i
hivatást csak úgy valósíthat meg, h a term észetes
és nem forcirozott kapcsolatba bírja m agát hozni
a haladás azon általános vezérelveivel, melyekben
m agát az emberiség nagy családjával egynek érzi,
s melyen belől separative haladnia s nemzeti k ér­
déseket vetnie föl, nem szabad.
Jó l tudjuk azt mindnyájan, hogy nincs ma­
gyar, ki meg ne tudná kenyerét osztani az éhe­
zővel, s le ne törülné résztvevő szívvel a szen­
vedő honfitárs könnyeit. Épen azért, e kérdés, b á r­
mily aggályossá tegye is a jelen pillanat, csak m á­
sodrendű. Ellenben méltó bátortalansággal tek in t­
hetünk a közel jövő közgazdasági és financiális
nyomorai elé, m ert e részben csak úgy segíthe­
tünk magunkon, ha nem lesz szív a hazában, mely
táv ol ta rts a dobbanását a közös feladat szent k ö ­
telm eitől, s ha nem lesz, ki egyet ne értene ab­
ban, hogy minden meddő szóvitának, a doctrina-
rism us nálu nk oly honos ál-jogérzetével együtt, le
kell hogy tűnjenek a napirendről hogy helyet ad­
ja n a k a tettek földerülő korszakának. M agyar-
ország ném a gyásza m egadta m ár a jelszót:
Szeged, V ásárhely, Csongrád, Szentes!
É b r e d j ü n k föl s v e g y ü k kezünkbe
a munka evangeliomát!
E G Y H Á Z I É S IS K O L A I H ÍR E K .
Kolozsvár, 1879 márcz. 8.
— A székely-udvarhelyi ev. ref, collegium elöl­
járósága a tanulók közt, a -legszigorúbb és legpontosabb
orvosi felügyelet daczára Is nagy mértékben elterjedt ke­
leti szemfájás miatt = mely a helyi más két középtano­
dában is hasonló mérvben dühöng — a tanuló ifjúságot f.
hó 8-án hazabocsátotta, illetőleg a tanitást f. évi ápril 20-
áig beszüntette, hogy ez által a kór terjedésének gátat ves­
sen. Ugyanis ezen alig 300 tanulót számláló iskolában pár
hét alatt 110 szembeteg lett; ezek közül ugyancsak m int­
egy 50 nem járhatta a tanórákat, de a többi sem lévén
biztosítva a bekövetkezhető nagyobb baj ellen : az elővi­
gyázat a szétbocsátást javasolta. A nehezebb szembetegek
henmaradhatnak az iskolában, hol szükséges orvosi ápolás- )
Nyomatott Stero János m. kiv. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
132
bán részesülnek. Az ápril 20-án kezdődő szorgalomidő ele­
jén a tanulók csakis az iskolai orvos által eszközlendő meg­
vizsgálás után költözhetnek| be a tanodába. Sz.-Udvarhely, 1879
márcz. 8. G ö n c z i L a j o s , előljárósági jegyző.
— Pórul já rt ajándék. Furcsa eset történt Hagen-
ben. A m últ hónapban a fenyitő törvényszék előtt tanárok
állottak vádlottakként, ajándék elfogadása miatt. A m. év
júliusában egy hageni lap azt irta, hogy egy odavaló jómó­
dú polgár, a feletti örömében, hogy fia a reáliskolai éret-
ségi vizsgálatot jól kiállotta, a tanároknak elismerése és
hálája jeléül ajándékot adott. Az intézet igazgatója ugyan­
azon s még két más lapban kétségbe vonta a közlemény
igazságát s kijelentette, hogy a szerkesztő ellen bünfenyitő
eljárást fog indítani. Meg is tette. Az elővizsgálat alatt
azonban kiderült, hogy valóban, ha nem is valameny-
nyi reáliskolai tanár, de ötön közülök, élükön e prorectorral
összesen 1000 márkot kaptak. A szerkesztő ellen inditott
elővizsgálatot tohát megszüntették, s a királyi államügyész­
ség most már a büntető törvény 331. §-a alapján a reál­
iskolai tanárok ellen emelt vádat. Mind az öt vádlott meg­
jelent a tárgyaláson, három védővel. Az államügyész min-
denik vádlott ellen principialiter nyolcz napi fogságot, má­
sodsorban 300 márk pénzbüntetést, az ajándék confiscálá-
sát és a költségek viselését indítványozta. A védők mindent
elkövettek a fölmentésért. Hosszú tanácskozás után azon­
ban a törvényszék mindenik vádlottat 150 márk pénzbír­
ságra, az ajándék confiskálására és a költségeknek egyenlő
részben való viselésére Ítélte. A vádlottak fellebbeztek
— A pápa megidóztetóse. A solotkurni bíróság
XIII. Leó pápát tárgyalásra idézte meg. Egy solotkurni
katholikns polgár ugyanis a pápát, Ferencz József ő Fel­
ségét és a brazíliai császárt nevezte meg örökösévé vég­
rendeletében, melyet az örökhagyó rokonai semmisnek nyil­
vánítottak. Minthogy a hatóság értesítése következtében a
két uralkodó lemondott örökségéről, a pápa azonban nem
nyilatkozott, a bíróság nyilvánosan idéztető meg a katho-
likus egyház fejet.
— Csődbe jutott kolostor. A Dames duBon Pasteur
rend egyik kolostora csődbe került. E rend a maga fölada­
tául tűzte vétkes, de bűnbánó nőket fölvenni keblébe s ró­
luk gondoskodni. A föntebbi kolostor Meulinsban fekszik és
a főnöknő az ily befogadottakat mindenféle durva munkára
alkalmazta. A dolog jól is ment egy ideig, de a napokban
hire jött, hogy a vállalkozó főnöknő félmillió adósság hátra­
hagyásával megszökött. A liquidátiót a kereskedelmi tör­
vényszék már elrendelte. A hitelezők közt van egy szivar­
kereskedő is, ki a kolostorba 600 s z i v a r t szállított.
A szerkesztő postája.
S z e g e d i Mi k l ó s n a k , K ö r ö s B á n y a . Lapunk
szűk tere régi adakozások hosszú lajstromainak közlését
nem engedi. Az újabbakat s a felhívást közölni fogjuk,
R é v a i L a j o s n a k , S .-S zt.-G y őrgy. Beküldötte s
legközelebbről közlöm. A másikat várom. Csak ne legyen
nagyon hosszú.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Martins 28.
3Iegjelen ik
minden vasárnap ERDEL. YI
§zerkeszUfségi szállás,
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi vészét illető
közlemények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza,
EGYHÁZI ES ISK OLAI HETILAP.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S L A P T U L A JD O N O S : S Z E L S Z
Tartatom: Négy fal között. Horváth István. — A Ma­
orik költéséről. II. — Egyházi lapok szemjóje. — Irodalmi szemle.
— Külföldi szemle. — Necrolog. Kisantal Sámuel. — T á r c z a : Vo-
zérczikk elbeszélésben. (kökényesi aposfcasia.) Irta: Bányai Géza
(Folyt.; — Egyházi és iskolai hírek. — Körözvények — A Szer­
kesztő postája.
N é g y fal k ö zö tt.
Bürkös, 1879. márcz. 8.
Mai napság sokat Írnak és beszélnek a m o-
d e m v i l á g n ó z l e t r ő 1, m o d e r n m i v e l t s ó g -
r ő l , ellenségeink tetszelgő kárörömmel beszélnek a
. p r o t e s t á n s e g y h á z s z é t h u l l á s á r ó l s en­
nek egyik okát épen abban vélik rojleni, hogy a
protestantismus a modern világnézletet mohó ét-
vágygyal veszi fel, a nélkül, hogy azt a keresztyén-
séggel teljes összhangba hozva életerős egyház ala­
kítására képes volna; ront, de nem épit; ügy te-
Szen a lceresztyöiíséggel és az egyházzal, mint a
boneztanár a bullával, szétdarabolja, tanítványainak
érdekes előadást tart, a nélkül, hogy bár egy egy­
szerű életszervet elő tudna állítani, és így tovább.
Valljuk meg az igazat, sok igaz van az ilyen és
hasonló szemrehányásokban; igaz, hogy a modern
világnózlet iránt fogékony; a tudomány élesen met­
sző kés kezében, de a legtöbb esetben azzal kibé­
külni vagy összhangba kíván jőni, a helyett, hogy
lényegének megfelelő életszervvó alak ítan á; az egy­
h áz— mint külalak— terén a modern állam utánzása
kedves foglalkozása; az óles kés segélyével önmagán
is kényes experimentatiokat teszen, figyelmen kívül
hagyva, hogy vájjon az illető kiállja-e vagy nem.
Másfelől azonban nagyon szeretném, ha valaki világo­
san definiálná, hogy mi az a „ m o d e r n v i l á g -
n é z l e t ? “ „ m o d e r n m i v e l t s é g ? “ mi viszony­
ban van azzal a k e r e s z t y é n , közelebbről a p r o ­
12. szám.
Kiadó-hivatal:
Sfcein János könyvkereske­
dése, hová az előfizetési­
pénzek legczélszerübben pos-
tautalvánjnyal küldendők.
Előfizetési á r:
Egész évre 6 í r t , félévre 3
frfc., évnegyedre 1 Irt 50 kr.
ID O X Ä O lC O S .
t e s t á n s e l v ? mert éu nem szégyenlem bevallani
e téren teljes tudatlanságomat, nem szégyenlem el­
ismerni, hogy a sok negatív és positiv tételek és
állítások közt eligazodni nem tudok, daczára annak,
hogy a modern világnézetnek egy pár élesebb ki-
domborodása nem kerülte ki figyelmemet. Azt ve­
szem ugyanis észre, hogy a modern világnózlet eri-
teriumaihoz tartoznak a keresztyénsóg tarthatatlan­
ságának bizonyitgatása; a Darwin „ e g o p r í m á m
t o l l o , q u i a n o m i n o r l e o “-féle elvhóditásai; a
jezsuita morálnak, mint igen hasznos világi bölcse-
sógnek, a szelídséggel, ártatlansággal, becsületesség­
gel folytatott gúnyolódásai; korunk uagy eszméinek
— a szabadságnak, egyenlőségnek, testvériségnek
csak a nagyliangzásu kortes-beszédek keretén belől
méltányolt jelentősége és így tovább. Ezek mellett
félve, tartózkodva itt vagy amott szeliden félrevo­
nulva titkon sóhajtozik a Krisztus szelleme; a jók­
nak, nemeseknek, felemelkedett gondolkozásaiknak
szellemi, láthatatlan egyházéá olvadt egyesülete me­
nyei tisztaságából nem hajlandó a föld gőzköróbe
alászáilaui, hogy látható alakot vegyen magára.
Én a modern világnézetnek ilyen és ezekhez hasonló
jelenségeit látom előtérbe nyomulni.
.Lehet, hogy mint egy félreeső helyen levő, a
világ zajától elzárt, szemlélő csalódom. Vajha igy
lenne, vajha tények hazudtolnák meg azon állításo­
mat is, hogy az erdélyi ev. ref. egyházkerület a
modern állam szervezet utánzásában tulságig ment.
Az utolsó évtized alatt felszínre látjuk kerülni, —-
habár más alakban és alkalmazással — mind azon
emberi indulatokat, szenvedélyeket, politikai fogáso­
kat, melyek a modern államóletben napirenden van­
nak; még csak egy lépés választ el a teljes bürö-
kracziától, a papok ma-holnap gépies administrato-
rokká törpülnek. íme az aggodalom, tartózkodás, bi­
zonytalanság forrása.
 134

Épen ezért, ha szabad, nyílt, őszinte és m in­ szerepelnek. Vájjon ama kimagasló elvnek természe­
den utógondolat nélkül való vallom ást tenni, maga tes következménye-e a megkülönböztetés vagy az, hogy
a protestáns pap is a legnagyobb óvatossággal, nem n i n c s e n sem zsidó, sem görög, sem szol­
kis aggodalmak között küzd azon valóban puritán ga, s e m s z a b a d o s k ö z ö t t v á l o g a t á s , mert
protestáns elv m ellett, hogy „a l e i k é s z i rend a t i m i n d n y á j a n e g y v a g y t o k a J é z u s K r isz ­
k özség k e b e léb ő l eredő hivatal, mely a t u s b a n (Gál. 3. 2 8 ) ; vájjon az következik-e, hogy,
K r i s z t u s p é l d á j a s z e r i n t és a p o s t o l i á l ­ a képviseltetés kérdésénél, a numerust véve alapul
dással ellátva, á l l i t t a t i k b é a jó rend fóltókenykedjünk egymásra, vagy pedig az, hogy
t e k i n t e t é b ő l a ta n ít á sra , sacramenjtumok minden mellékes tekintet nélkül, azok legyenek kép­
k i s z o l g á l t a t á s á r a s l e l k i p á s z t o ri g o n d v i ­ viselőknek választva, kikben legmunkásabb a Jézus
selésre." Krisztusba vetett h it; vájjon az következik-e, hogy
E szerint az egyházat alkotó elemeknek papi azt feszegessük, ki a hibás? vagy az, hogy egyet­
és v i l á g i a k r a való éles szétválasztása nem tar­ értve, vállat vetve munkáljuk a K risztusi szellem ter­
tozik a Protestantismus lényegéhez. Én részemről jedését s az egyház gyarapodását. ím e, itt állunk
nem tudom megmagyarázni, hogy miért lőnek egyhá­ a nagy probléma előtt, jól tudjuk, érezzük, hogy
zi életünkben a p a p s á g és v i l á g i a k , mint egy­ annak teljes megfejtésétől fü gg jövő életünk, nem ­
mással ellentétes s talán eltérő czélra törekvő té ­ csak az egyház, hanem a magyar nem zeti szellem
nyezők, egym ással szembe állítva, sőt azt sem tu­ feléledése is és mi habozunk és mi fé ­
dom elképzelni, hogy e két tényezőnek egy szem­ lünk és mi papok és világiak egyforma bizal­
pont alá vonása az egyház léte ié t veszélyeztetné. m atlansággal viseltetünk egym ás iránt és mi
Szeretjük hangoztatni azon magosán kiemelkedő pro­ egyforma gyauusitással kisérjük egym ás lépteit
testáns elvet, hogy m i m i n d n y á j a n s z e n t nép, és mi előkószitjük — talán látványosságnak okáért
királyi p a p s á g vagyunk és mégis a p a p o k — a gyula-fehérvári papválasztásnál felmerült m eg-
és v i l á g i a k , m int egymásnak ellenlábasai, úgy hasonlást . . ugyan ki vállalkozik világosan fel-
A dühös pápistává lett családfő eldöngeté az asszonyt,
mi közben tanácsolta neki, hogy hívja segítségül a kálvi­

TARCZA. nista Istent. A még dühösebb pápista némber pedig kizár­

ta esténként kálvinista urát, mert ő — ngymond <— po­
gánynyal nem él egy házfedél alatt. A pápista iskolások
( me r t h á t i n g y e n e s p á p i s t a i s k o l á t is t e r e m*
VEZÉRCZIKK ELBESZÉLÉSBEN. t é n e k l á t h a t a t l a n u l m ű k ö d ő k e z e k ) nyelvöket öl-
tögették a kálvinista pultosokra; a kicsi*hitökben önhitt
(A kökényes! apostasia.) kálvinisták pedig jól elrakták őket ezért. Pistuka Pistók
Irta: István uramnak kereken kijelentette a felesége, hogy ha nem
j3ÁNYAI jaÉ Z A . tér vissza hitéhez, hát ő hozzá se térjen vissza többet,
(■Folytatás.; vagyis válóperrel fenyegető (no erre fogadhatunk, hogy
visszatér, mert nagyon szereti pattogó kis feleségét). Szó­
ív .
val olyan állapotok támadának, a mikbe senkinek sem telt
V ae v i o t i s !
nagy kedve.
Kökényes fenekestül felfordult, ad majorem dei glóriám. Csak egyedül Bartha Ferkó volt megelégedve a dol­
Az áttértek, természetesen mindnyájan megkapták az gok folyásával. „Nem adunk a papnak, nem adózunk“ jel­
elbocsátó levelet. Hanem az egyes családokban nem miude- szóval buzgón pörgető nagy kegyesen olvasóját, mormog­
nik tag lön apostatává. Némelyik családból csak két fő tért ván a sok „üdvözlógy“ közé egy-egy czifra miatyánkot is,
át, némelyikből pedig csak az asszony; egyikből a gyerme­ a miért az a sok golyóbis olyan lassan foly a madzagon.
kek is, másikból csak a szülők, a kik csak megpróbálni Legelőször Pistuka Pistók István uram kopogtatott bo
mentek a pápisták istenét is, vagyis a kik esak színből Murvaihoz egy szóra. Nézzétek, mily félénken közeledik a
tértek át, hogy papbért ne fizessenek, kik azonban szentül parochiához; meg-megáll, gondolkozik; hátát majd lehúzza
elhatározták, hogy a hatodik faluba is készek elmenni, föl. egy jól megtömött zsák; menne is, de fél; vissza is térne»
venni az úri szent vacsorát. de visszatérni még inkább fé l; mit tegyen ? Habozása köz­
Támadtak aztán mindebből szörnyű szomorúan m ulat­ ben észre sem veszi, hogy már be is tette a papi utcza-
ságos állapotok. ajtót, hanem ijedtében majd elejti a zsákot, a mint a szó'
 135
mutatni, hogy mindezek a K risztus szeretető iránt
való versengésből, vagy valami más érdekből szár­
m aznak-e? Vájjon azért vaDnak-e mindezek, hogy az
egyház a Krisztus szellemének mentői teljesebben lát­
ható kinyomata legyen, vagy pedig, hogy a földi
hiúság itt is kielégítést találjon ?
Engedőimet kérek, de itt hiányzik a n yíltság
s őszinteség és aligha nem valami utógondolat lap­
pang alatta. Mire való egyfelől azt a gyanút köl­
teni föl, mintha a mi felfogásunk szerint is, a la i­
kus a pap közvetítése nélkül nem juthatna K risz­
tussal összeköttetésbe; másfelől azon látszatnak h i-
zelegni, m intha a laikus nem akarná azt a K risz­
tu st ismerni fejének, kit a pap prédikál. Csak egy
kis, alig észrevehető logikai botlás is elégséges ar­
ra, hogy az egyházat alkotóelem eknek p a p i és v i ­
l á g i a k r a váló éles szétbontása által a legm aga­
sabban kiemelkedő protestáns elvet „ ti mind­
n y á j a n s z e n t n é p és k i r á l y i p a p s á g v a g y ­
tok“ — meghazudtolja; elégséges arra, hogy rém­
képeket állítson, mintha ama szabadelvű protestáns
fogalomnak, hogy „a l e l k ó s z i h i v a t a l a köz­
s é g k e b e l é b ő l e r e d ő h i v a t a l “ , m eg van az
a veszélyes árnyoldala, hogy a szerint a pap azon
l)áböl kilépő Murvai im előtte áll — fejszével kezében. Ne
ijedj meg szegény ember, az a szegény ' ember csak fát
akar vágni, hogy befttthesse valahogy szobácskáját, melyet
ti oly hideggé tettetek.
No mi baj atyafi?
— Hát instálom tiszteletes uram, meghoztam a hát­
ralévő papbért — hebegé akadozva Pistuka uram s most
már le is csapta a zsákot, nagyobb nyomaték okáért, vagy
talán, hogy ha ütni találják, jobban futhasson.
— Eltévesztette a házat atyámfia 1 itt kálvinista pap
lakik.
Látva emberünk, hogy tiszteletos ura nem akarja
agyonütni, egy kicsit megemberelte magát a válaszra.
— Jaj tisztéletés uram, akkor tévesztettem el a há­
zat, mikor az „udvarba“ mentem — válaszolt erős bűn­
bánó képpel a mi „ h á r o m s z o r I s t v á n u n k “. Már én
nem bánom tiszteletes úram, akármit is csinál velem, ha
pofon üt sem bánom, a másik pofámat is odatartom; üssön,
megérdemlőm, de én nem maradok tovább is pápista.
E zt ugyancsak kapacitálta pattogó kis felesége.
— De hát mért nem, kórdé a pap, mikor olyan szí­
vesen látják, oda át s aztán lássa, oda még ezt a duzzadt
zsákot sem kell czipelni.
— Már én nem bánom tiszteletes uram, de jó, hogy
egyszer már háttal lehetek amoda, vissza se is fordulok
többet azokhoz, a kik olyan csuful elcsábítottak a nem fi­
zetéssel, mert lássa tiszteletes uram — verje meg őket az
K risztust prédikálja, kell prédikálnia, a kit a köz­
ség követel; igy megtörténhetik, hogy a történeti
K risztus helyett egy költött, talán képzeleti szemé­
lyiség lesz az egyházi — de aligha a keresztyén—
élet központja; háttérbe szorulván, vagy egészen ella­
posodván azon életelvek, melyek a keresztyén m ivelt-
ség alapjául szolgálnak. Hogy mennyire jogosult ezen
feltevés — azt hiszem — minden pap-társam ta­
pasztalhatta, ki figyelemmel kísérte s kiséri, hogy
egy Renán, Strauss munkáiból mily felfogás és néz-
let szivárgott ki a nép közé. A nép nagy része már
nem a Jézus vallás-erkölcsi elveivel foglalkozik —
ez csak a vaskalapos, obscurus papok és theologu-
sok kedvencz tárgya lehet, gúnykaczajjául a felvilá­
gosodott korszellemnek — hanem a Jézus foganta­
tása, sebhelyei, testi feltámadása, a papok m egcsök-
könyösödése, hierarchicus tendentiái s más ezekhez
hasonlók, ezek is csak azért, hogy a magát fitogtat­
ni szerető ész az ilyen apróságoknak vélt tárgya­
kon könnyen átsikulna, napirendre — azaz a gya­
korlati életre — áttérhessen. Innen már száműzve
van az eszményi világnézlet és a vallás-erkölcs élet,
itt már megszűnt a szeretet vallása utáni epedés,
itt már ellentmondás „ é l e k t ö b b e n e m é n , h a -
áldás — nehányunknál c s a k i s ez v o l t az ok, hogy
hitünktől eltántorodtunk; hanem az Isten megvilágositotta
az én elmémet <s most már feltettem magamban, hogy ha
csak egy falatom lesz is, felét annak is idehozom, mert
jobban szeretem én — folytatá mindinkább belemelegedve
— a tiszteletes uram szép magyar tanítását hallgatni, mint
azt az érthetetlen diák kántáíást. Aztán meg hogy én az
úri szent vacsorát se vehessem fel, higyje meg édes tisz-
letes uram, hogy úgy érzem magamat, olyan semmire va­
lónak, mint Judás, mikor felkötötte magát a csúnya áru­
lásért; szeretném felkapni ezt a zsákot s a pápista pap
elé vágni, mint Judás a 30 ezüst pénzt a papok elébe,
hogy itt van, edd meg a bűnöm diját.
így szónokolt a mi atyánkfia nagy lelkesülten s az*
zal erővel kicsavarta papja kezéből a fejszét, mert ő nem
engedi tiszteletes urát paraszt munkát végezni. Lesz ő
majd a tiszteletes úr favágója, mindenese, szolgál ingyen,
csak fogadja vissza az egyház kebelébe.
— Tudja mit mondott Megváltónk a bélpoklosnak
Pistuka uram? „Kelj fel és menj el, a te hited téged
m egtartott.“
Oh be jóleső érzés melengette a szegény Murvai lel­
két; im egy már visszatért s talán érte is, miért ne, hisz
ő úgy érzi, hogy nem épen méltatlan munkás az Ur sző­
lőjében ; soha sem bántotta meg egyiket sem, sőt tűrt ne­
kik mindig, hátralékért senkinek sem húzta le hátáról a
czondrát. Oh de lásd — suttegá egy álomképhez, meg-
 136

nem a Krisztus én bennem“ itt már nem hódol a franczia meglepetéseknek, nem sajátja
erre nincs szükség sőt minden lépten-nyomon a germán nehézkes G ründlichkeit; neki határozott,
botránkozás köve; itt már az egyháznak, mint val­ világos, minden kétértelműségtől ment vezérelvekre
lás-erkölcsi testületnek többé nincs jelentősége, en­ van szüksége; kitisztázott fogalmak, tantételek szol­
nek helyébe a társulási ösztön demokratiát, respub­ gálnak az életerős törekvések alapjául. H ogy meny­
likát vagy más államformát vél alapítani a maga nyire sikerült ezt nálunk, bár az egyházi téren va­
legfelsőbb, felső és alsó hivatalnokaival. lósítani, legyen elég a sok közül a p a p i és vilá­
Nem mondom én, hogy nálunk épen igy van, g i eJem közti viszony határozatlanságára hivatkoz­
de azt csakugyan tagadni nem lehet, hogy az i l y­ ni; legyen elég átgondolni azt a bizonytalan, tartha­
nemű logikai botlásokra s végkövetkeztetésekre elég tatlan helyzetet, mely a határozattauságból szárma­
anyag van rendelkezés alatt, sőt azt sem lehet k é t­ zik. Egyházi lapjaink panaszkodnak az egyházi kö­
ségbevonni, hogy ezek a botlások a meggyőződés zönyről; vannak, kik úgy vélekednek, hogy ennek a
szívósságával lépnek ki a küzdtéren. Ezt a jelen sé­ papok ok ai; a papok a kapa, kasza m ellett kesereg­
g et kicsinyleni, vagy számításon kívül hagyni, any- nek kicserélt munkaterük felett s minden remény
nyi, mint a közügyek iránt való érdekeltséget á lta ­ nélkül, teljes resiguatioval hurczolják hátukon a k e ­
lában csökkenteni, annyi, mint táplálni a közönyt, resztet Betblehem től Glalgotháig. H ja ! de a m int
m ely kicsinyes mosolylyal, összetett kézzel nézi a Tacitus m ondja: „rara temporum felicitas, ubi quae
kevés harczos óriási küzdelmeit, a nélkül hogy ó is velis sentire, et quae sentias dicere licet. “
% munkások közé állana. H o r v á th I s tv á n ,
A magyar nemzet már természeti sajátságánál reí. pap.
fogva is, mint mindenütt, ügy a szellem i és köz*
mivelődési téren is a lassan, de biztosan haladó con-
servativismus barátja; nem lelkesedik, sőt szigorúan A Maorik költéséről.
elitéli az éles ellentéteket, rohamos változásokat; ii.

Kétségtelen, hogy a műtörténelem mai módszere v i ­

próbáltatás keserű napjaiban, — tehozzád is méltó vagyok;
a viharban szilárdul állok én, m int te, tűrök m int te, sz e n ­
lágért sem méltatja kellő figyelemre a szépérző kedély
azon elad mozzanatait, a művészi eszme fejlődésének azon
vedek ép úgy iniut te s nem roskadok le, m in t nem ros-
kiindulási pontjait, melyek felvilágosításul szolgálhatnának
kadsz le te.
Oh m ilyen szép, m ilyen tökéletes elegiák szálltak ég
azon kérdésre : honnan jő, és mi rendeltetése az emberi
felé a szószékről; hanem ezeket már nem csak P istuka
aesthesisnek, minő lélektani processusok utján ju t oda,
hogy magának korlátlan érvényt követeljen, mily körül­
uram h allgatta az apostat.ák közül; helyeiken ültek már a
mények közt tökélyesült az Ízlés a történelem azon nagy
domnezeut emlegető N agy István , a rector vég ett m egb ü n ­
periódusain át, a mig az ember hnrczban állott a természet­
te tett K is P ista s kevés kivétellel mindazok, kik a köny-
tel, embertársaival és önmagával? E nagy periodusokat
nyenhivo Makiári uramnak annyira rendkívüli fényes győ­
zelm et ígértek, hogy immár csak építőre várnak az egyb e­
körülbelül a következőkben lehetne összegezni 1) Küzdelem
a természettel, a természeti erők leküzdése munka és szor­
hordott kövek, mik hivatva valának, hogy felettük a vak ­
hit összeboruljon s az alatta levők lelkét m egfulaszsza töm ­
galom által. 2) Töiekvés az összélet kifejtésére, kisebb-
jénfüstös levegőjével.
nagyobb socialis és politikai kapcsolatok képzése által. 3)
M egváltónk szü letése napján ism ét együ tt találjuk
Az e törekvésből kivált egyes csoportok kölcsönvonatkozá-
már híveinket, Bartha Ferkő kivételével, — kiknek ajkáról
sai és küzdelmei. 4) Az ember küzdése az eszményért.
buzgón zeng az én ek : „K risztus urunknak áldott s z ü le té ­
Ily irányelvek helyett azonban ma napság összes cul-
sén, A ngyali verset mondjunk szen t innepén,"
turhistoriánk elmélete indokolatlan kypothesiseken alap­
Oh nem csodálatos dolgok téritek v issza hitökre őket,
szik, melyeket a legújabb régészeti leletek egymásután
nem rábeszélések h a to tta k ; nem fen yegetések rém itgettek , döntenek balomba. Mióta oly hangokat tanultunk is­
hanem — hogy m icsoda t.érité okot ism ét a fatornyu eg y ­
merni a görög költők és bölcselők ész- és kedélyvilágá­
házhoz: találja ki tisztelendő Makiári plébános úr. ból, melyek egy későbbi kort látszanak anticipálni. azóta
Ha ezt ki nem találja, úgy azt sem fogja soha sem nagy csorbát szenvedett a keresztyénség kijelentésszerü.
m egfejteni, a mi az udvarban történik. érinthetlensége s a rationalismus utat tört magának a sza­
(Vége következik) bad nyomozás elől elszigetelt eme tilos helyre is. Viszont
a belien művészeti felfogás hirhedt s kikiáltott plasticitása
is, hová menekülhetett volna az antik decorativ építészet
 137
S szobor-festészet beb izon yult tén yei elől, m ik et az ujabb n y a i közt az ö n fen n tartás ösztön e v eszi eg észen i gón yb e s
k u tatá sok k érlellietleuü l h oztak n apvilágra ? A z em ber sz in te meríti, ki.
x e s te ln i hajlandó a v ilá g szellem em e titok b an elk övetett In n en van az, h ogy a m ivelődós nagy fázisainak
bű n eit, m elyek létezn i m erészeln ek az em beri tu d om án yos­ szín h ely ét, a történelm i fejlődés h atalm as g óczait m in d ig
sá g daczára is, sőt annak eg y e n e s kijátszására. a m érsék elt ég ő v a la tt s főkép Európa dús és en yh e part­
Á m d e k inek jutna eszébe m a az építészeti szép fo­ vid ék ein kell k eresn ün k, hol a benyom ások ólénkebbek,
galom elem eit a fonás és szövés k ezd etleg eseb b form áira, változatosabbak s gyorsabban követik eg y m á st. A z észak ­
v a g y épen a S vá jcib a n nem rég fölfedezett kő és bronz kor­ a m er ik a i in d ián ok szerelm i és b arczi dalaiban az évsza­
beli czölöpépitkezésekre n em csa k elvben v issza v in n i, de kok szo k á so s változása éleseb b időfogalm at fejt ki, m in t a
té n y le g azokkal k ap csolatb a hozva b on czoln i s részletezn i? d éliek n él, v agy épen a m aorik nál, h ol a term észet szem ­
H iszen m ég a leg silá n y ab b visk ó összeták olásáb an is, m i­ lé le te ig e n g yak ran h áttérbe szorítja az erkölcsi em bert,
nőket félv a d nép ek n él ta lá lh a tu n k , n em csak jelleg zetessé­ m ire n ézve az alább közlendő k öltem énydarabok érdekes
g e k lepnek m eg, de az em b eri lé lek legősib b d ialektikája, p éld á t fognak sz o lgálta tn i. S ajátságos v eg y ü lék ét látjuk
m in t idom fogalom , ö lt k ifejezést, a tá rg y ila g o s sz ép azon itt a z akarat eréiye által n e m irányzott, s az erkölcsi esz­
-értelm ében, m ely m ég m en t a k ép zelet individualizáló b e­ m e fén y su g a ra i által m e g n em n em esített, e g y m á st rom ­
fo lyá saitól, s csupán a viszonyosságok örök lo g ik á já n a k boló sz en v ed ély e k elem en táris nyilatkozatainak, bizon yos
általán os szám tani tö rvén y eit k öveti. U g y a n a z a d ia lek ­ tesp ed ő se n tim en ta lism u sn ak , ső t a k ülalakban is a m ajd
tik a , m ely később lyrává m agasu l a b elszem léletb en . N em se m m i m odulatiora n em képes, eg yh a n g ú m erevségn ek ,
kevesebb jogunk van a p lastik ai m űvészetek k ezd eté t a szem ben azok jól k ife jlett ryth m u s- és nyelvérzékóvel, m e­
te s t állandó v a g y id e ig le n e s fölék itésére irányzott tö r e k ­ ly e k első m o zza n a ta ik én t az ellen tétek és parallelism usok
vésekben, a tatow irozásb au v a g y öltözk ödésb en lá tn i m eg. k ezd etleg es ir á ly n em eit széltib en m űvelik.
A iátow irozás, jegyezzü k m eg , n em e g y törzs k iv á ltsá g o s M ielő tt azonban a kérd és ez old alával foglalk ozh at­
tulajdona. Osztozik ab b an , az észak -am erik ai in d ián tól az n ánk : n ém i előism eretekre van szü k ségü n k a m aorik val­
új-seelandi m aoriig, a ter m é sze ti n épek egész sora. H a h a ­ lá s i, p o litik a i, társad alm i viszon yain a k k öréből. F öltűnő,
talm unkban állan a a d o lo g ez oldalának tanulm ányozása, h o g y ez in tézm én y ek legtöb b je b izon yos elő reh a la d o ttsá g
a z t h isszü k lé n y e g e s eltérések et észlelh etn én k köztük a b ély e g ét h ord ja m agán , s félreism erh etlen n yom ok m u ta t­
fölfogásb an és k iv itelb en . íg y , csak épen tárgyu n k ra szo - n ak b en nök vissza eg y letű nt fén yesob b korszakra. E zt
ritk o z ó la g , m eg jeg y ezzü k , h o g y a m o k ó k , a m in ta m ao­ n em csa k a r á n y la g tisztu lt, s a görögök ére em lékeztető v a l­
rik az em beri arcznak idom okkal, alakokkal való b ek ar- lásu k s h itreg eta n jo k bizon yítja, de jogviszon yaik s társa­
czolását n evezik, n em eg y szer valódi k is rem ek m ű v ek , s d a lm i fo g a lm .u k sajátságossága is, m ely é les ellen tétb e n
tulajdonosaik által, kik ren d esen csak az érd em eseb b ek , á ll európai á lla p o tain k k a l. U jab b időben az an golokk al
oly b ü szkeséggel k ord oztatn ak, m int a m ily b ü sz k e sé g g e l fo ly ta to tt, s k ih a lá su k at n a g y m értékb en e lő se g ítő ism é­
e g y -e g y előkelő m ű -m aecen á s fitogtatn a képtárában egy t e lt h áborúskodásaiknak is eg y etlen szü lő oka a birtokjog­
valódi, h ite le síte tt Van O stadet. E g y ritk a észlelett! u ta zó i é i v aló sajátos nézetük v o lt; m ert szerintük ha e g y tar­
szerin t, az em b er ez arczok h uzam osab b h atása alatt fe ­ tom án y v a lam ely törzs által elfoglaltatott, ú g y az m a g á ra
led i azou ria sztó b en yom ást, m e ly e t b en n e elein te k ö ltö t­ a törzsre n ézve annyira elid eg en ith etlen n é le tt, h o g y azon
tek , ső t későb b oly g y ö n y ö rű ség et ta lá l bennök, h o g y eg y belü l sem m i m agántulajd ont el n em ism ertek , s ig y e g y e ­
közön séges európai arcz látása már lsh ü tn é, tú lsá g o s jó ­ sekn ek , földbirtokra nézve, az európaiakkal k ö tö tt szerző­
zanságával. dései rendesen érvén ytelenekk é v á lta k , m iután k ártalaní­
V alam ely nép sz ellem i élete e g y e s tén yezőin ek o ly tá sra az eg ész törzs igén yt tartott. Ily határtalan solid a-
■összhangzatos, eg y sé g e s fejlése. m ely a tök ély általán os ritas p olgárosu ltabb állapotokra en g ed k övetkeztetnünk,
eszm éjén ek eg y konkrét viszonylatáb an, a h istóriai v o n a t­ m in t elein te h innők, habár a kirívó ellen tét, m ely b en m ás
k ozások s íajsajátságok m agáb a olv a sztá sá v a l, teljes kor­ in tézm én y eik k el, szokásaikkal áll, n a gy vissza esésről ta n ú s­
sz er ű ség g el ölt alakot, az, a m i a cla ssica i élet oly m agas, kodik. Jellem ző , hogy a m aori nők, a m ig hajadonok,
b ev ég z ett áram latára em el, a m in őt a h ellen ism u s letű n t se m m i korlátozás alá n em esn ek , ellen b en , m in t férjezet­
em lékiben csodálunk. I ly fén ykorszakok elő id ézésén él azon - , tek , a legszigorú bb erkölcsöket veszik föl s a szó szoros
.bán m ár szükség van b izo n y o s k ü lb efolyások szeren csés értelm éb en tántoritbatlanok. A m i nőink épen az e lle n ­
csoportosulására is, a m i n élk ül a kedély és k ép zelet utjai kező ú ta t k övetik , h olott az erk ölcsileg ú g y m in t lo g ic a i-
n em szabadok. Csak h a az em ber szellem iség e eg é sz er e­ la g a kárh oztatásra m éltóbb.
jé v e l diadalm askodni tudott már a k ü lviszo n y o k g á tló h a ­ A z it t fö ltü n tetett von ások term észetesen b izo n y o s
talm án , lesz képes akaratának, fig y elm én ek o ly irá n y t ab stractioval vannak kiragad va a m aorik n ép élete köré­
szab n i, m e ly benső életén ek k özvetetteb b , de m agasabb ből, m ert n em szabad feledn ü n k, h ogy az európai cu ltu ra
sz férá it n y issa m eg előtte. A n y om a sztó tropieus ég ő v , a m in d nagyobb tért hódit köztük s la ssa n k én t kiszorítja a
b uja v eg etáczio len y ü g ző h a tá sa eltom pitja a lelk et, m eg ­ h a gyom án yok at. D e azért nem fo n to ssá g n élk ü li, tudnunk
b én ítja a m u n k a erő t, in ig a sarkvidékek szűk ös életv iszo ­ azt, hogy valam ely nép h ogyan és m ily iránybau fogadja
 138
e l az eléje n y ú jtott czivilizácziot, m ikép h at arra v is s z a , nulékonyabbak s az európai cultura jó és rósz oldalának
v a g y assim ilálja s term ék en yíti m a g á t v e le . Csak e g y p él­ elsajátítására eg y a rá n t és k iv á ló la g a lk a lm a so k : h anem
dát hozunk f e l ; az evan géliu m terjesztéséb en az a saját­ ig en is hiányzik bennök a sz ellem i élet azon ru gék on ysá-
sá g o s k örü lm én y a d ta m a g á t elő, h o gy az u j-szövetségi g a a k ép ességek, a k ed ély ős az ak arat azon eg y e n sú ly a ,
eszm ék h id egen h a gy ták a b en szü löttek et, m ig az ó -te sta - azon benső ön ható erő, m ely n élk ü l a jó példák le g k é sz ­
m en tu m o t lelk esed éssel karolták fö l. S b ár k ereszty én i ség eseb b követése, le g sik er eseb b u tán zása is h olt és ü res
erényeknek n in csen ek h íjával, de isten fogalm u k , m in t ezt m arad, de a m ely m inden önálló sz ellem i m űk ödésnek
e g y közlendő versb en lá tn i is fogju k, n em m á s, m in t a term ő talaja, oly m ódon, h o g y a k ü lső leg elsajátitottak at
haragos és boszuálló Jeh ov ah s m ég saját h ittér ítő ik k e l e g y id eá lis érvényű s egyszersm in d k ö zv etle n g y a k o rla ti
szem b en is gyakran foglaln ak á llá st, eg y v a g y m ás k ér­ sú lyú egészszó tud ja alk otn i m a g á b a n : tudniillik az er­
désb en , az ó -szö v e tsé g alapján, m ely h ez sok m in u tiositás- k ö lcsi ön- és faj tu d a t.
sa l ragaszkodnak. Oka ennek azon körü lm ényb en k eresen ­
dő, h o g y a m aorik k iv á ló la g h arezias nép le ié n , s m ár
h a g y o m á n y a ik n á l
u ta lv a , sok kal in káb b
fo g v a is p atriarchalis életviszonyok ra
rokonszenveztek az ó -szöv etség sza­
EGYHÁZr LAPOK SZEMLÉJE.
badabb m oráljával, s az antropom orphism us á lta l n em is A Prot. egyh. és isk. lap még egyszer h ozzá­
o ly m eg k ö ze lith e tle n zsidó isten eszm én yn y el, m e ly legaláb b szól a pápa allocutrojához s illetőleg P rotestantism us ellen b en ­
b izo n y o s h a tá r ig és b izon yos eszm én y itettsé g állap otában ne foglalt vádat eg y egész sor nyomós h istóriai adattal czá-
k ö zö s em b eri von ások at tárt elib ök , m in t a K risz tu si t a ­ folja meg.
n ok reflexivebb elem eiv e l, m elyek , m eg k özelith etlen ség ö k - T ö r ö k P á l nagyfontosságu czik kének folytatását
n é l fogva, soh sem vetk ezh eték le id eg en sz erü ség ö k e t sa já t adja, melyet, hogy egész terjedelmében nem közölhetünk,
te r m é sz e tie s h ajlam aik k al szem b en . A következő va llá so s azokra az olvasóinkra nézve, kiknek e lapot olvasni nem áll
d al, m ely ered etileg e g y b en n szü lö tt á lta l rok on a h a lá la módjukban, valódi veszteségnek tartjuk — de lapunk szűk
alk alm ával k ész ítte te tt, élesen visszatükrözi a k ereszty én ten - tere nekünk is parancsol.
d en tiák sa já to s v eg y ü lé k ét ó -testa m en to m i b en yom ások k al, A múltkor vázolt kifogások mellett is azonban, mond­
m ily e k e t a m aori k ed élye s o h s e m n élk ü lözh et: ja T. P., ám menjünk zsinatba, „hiszen zsinatot tartani
A nap ha n yu g o v ó ra sz á ll érdemes már csak a hirréórt is, hogy Klio aczól vósüvel
S h a llg a tv a csendben ül a táj, vágja az arany emléktáblára: A magyarországi reform, egy­
— F elén k az ég b ő l a n g y a l in t ház zsinatot tartott 19-ik század 8-ik tizedében, hol jelen
S im ára n y íln ak ajkaink. voltak én, te, ő, stb. a matadorok N. N. N. N. stb.
Csakhogy e zsinatnak legyen kellő oka, méltó tárgya,
A m o tt az U rn ák városa
magasztos feladata, holott, mig a mostani i n d í t v á n y s z e ­
H o l Jézus é lt — eredj od a —
r i n t „alkotmányozó zsinatra“ megyünk, a m u n k á l a t o k
S a hol szerette nép itől
szerint nem fogunk alkotmányozni, hanem „a zsinat kész
Siratva szállt a m en yb e föl.
alkotmányunknak, szervezetünknek elkészíti graphiáját s azt
A m ézzel folyó K án aán — §§ ra osztva codificálja.“ A mit ezek a munkálatok adnak, azt
O tt fájdalom n em érhet ám. »egy jóra való káplán expositiojából is “ megtudhatni. Tö­
A z U rnák arczulatja o tt rök Pál nem fogadhatja el azt a mentséget sem, hogy azért
T ünd ök lő fén yben ég , r a g y o g . „alkotmányozó“ ez a zsinat, mivel az egész ref, egyháznak
e g é s s é g e s s z e r v e z e t e t ad. A bizottság ugyan az
U ra m ! k itá rt karod se g é l,
unificatio Prokrustes nyoszolyáját akarta elkészíteni, de ezt
H a lelk ü n k b ízik és rem él,
keresztül vinni nem szabad, s erőszak nélkül nem lehet, mert
H e k it n eh éz b ü n su ly n yo m aszt,
ez természetellenes, p r ot e s t a n ti s mu s - e l l e n e s s ké­
H aragvó boszud sú jtja azt.
ri az illetőket, ne feledjék Ágoston, egyházi atya, mondását:
H a so n ló m ódon n em eg y szer találjuk az ev an g éliu m i bé- In necessariis unitas, in dubiis libertás stb. mert ez az egy­
k ü lé k e n y sé g szellem ét ó-h éb er sz en v ed é ly e ssé g g el p árosu l­ séges szervezés „megsemmisíti az individuális szabadság jo­
v a nálok, s általáb an épen a sarkalatos ellen tétek e sajá­ gát, az egyházak, egyhmegyók, kerületek autonómiáját“ s
tos k ülső m ixtu m a az, m ely nem csak a m aorikat, de b i­ ha még a liturgiái formularók külömbsége miatt sem kár­
zo n y o s fokú czivilizácziót m ár m aga m ö g ö tt h agyott s m o s t hozott el egyik egyház is, hogyan lehessen egységes szer­
a v ég k ih a lá s folyam atáb an leledző m in d en ter m é sze ti n é­ vezetet adni a Királyhágón innen és túl települt lakóknak,
p e t (M exikó őslakóit is p éld á u l) lén y eg esen je lle m e z . M a­ kik nem egyen joguak? Nem lehet egy kaptára vonni a
gy a rá za tá u l szo lgá l en n ek azon tén y , h o g y ép en n em a népes és csekély népességű, a gazdag és szegény, a müveit
rep rod u ctiv k ép esség ek h iánya az, a m it ily en ek n él tapasz­ és műveletlen egyházakat s ha a 40— 80 választóval birő
ta ln a k , ső t ellen k ezőleg, m eg le h ető sen összh a n gzó tan ú sá­ egyházak könnyen választhatnak zsinati képviselőt, hogyan
g o k sz er in t az általunk legvad ab b n ak ta rto tt n épek le g ta - választ; a 30000 lélekkel birő H.-m.-Vásárhely, 37000 lé-
 139
lekből álló Debreczen? Nem tanácsos a magyar, német,
szláv, szerb egyházközségi tagokat uniformisba bujtatni
s a ténylegesen most fenn álló szervezeti külömbségek épen
semmi bajt sem okoznak. Elég, hogy szervezetünk alapvo­
nása (presbyteriális rendszer) mindenütt egyenlő, monumen­
tális eltérések semmi bajt nem okoznak, de okozna erőszak­
kal való egyformásitásuk.
Azonban nem Kíván kötekedni s elfogadja e kérdés­
re, hogy miért alkotmányozó e zsinat, a feleletet: azért,
mert conventet készül alkotni. De „e tárgy gyászos théma,
bús melódiával s változatokkal“—mert hiszen a budai zsinat
kánonainak 1-ső szakaszában a conventet m á r m e g a l k o t t a
s ennek alapján a 4 egyházkerület m á r mi n t é g y n e g y ­
v e n s z e r g y ű l t c o n v e n t b e , fölterjesztéseket téve a
helyt, tanácshoz, ettől intézményeket véve s a k i r . F e l ­
s é g á l t a l is e l i s m e r t e t e t t egyh. f ő h a t ó s á g n a k .
Idézi aztán Révész Imre 1862-ben kiadott munkájából („A
magyar protestáns egyház szabadságának védelme“) a 90.
91. lapokról azokat a passzusokat, melyekben Révész a k k o r
m é g a Jronventot, mint „egészen autunomice megalakult és
működött“ szervét tüntette föl a 4 superendentiának, mely­
nek határozatait a felség 1822. jul. 31-dikén (10263 RT.
sz. a.) helyben hagyta, sanctionálta. „Ezek szerint, mond­
ja Révész i. in., voltaképen az 1821-ik ’évi general-convent
oldotta meg az 1791-ik 26 t. ez. 4 §-ban foglalt feladatot,
ez állapította meg az egyházi fokozatos felsőséget s a hely­
telenül ugynevezettt egyh. és világi elemek egymáshozi jog­
viszonyát és egyensúlyát az egyházalkotmányban ; ezen convent
szüntette meg a papok és világi férfiak között év­
tizedek folytán dúlt viszálkodást.“ És, végzi az idé­
zet : „1822 óta 1849-ig volt a magyar prot. egyhnak s
törvényesen még ma is van olyan alkotmánya, mely az egy­
ház által a communis concensio szerint maximé congruus-
nak s viszonyaink és vallásos elveinkhez alkalmazottnak
ítéltetik.
A convent tehát Török P. szerint is és az 1862-beli
Révész szerint is megvan és törvényes szerv — de 1869
táján a conventre nézve katastropha következett be. Fiatal
ériások támadtak, urfiak, kik conventen előbb nem voltak,
azt nem ismerték, a volt conventek jkönyveit, actáit, mai
napiglan sem olvasták, annál kevósbbé tanulmányozták.
Ezek egy búvárral szövetkezve, a tudomány tengerének
mélyéből hamis gyöngyöket hoztak elő, vadonat új tanokat
kezdettek hirdetni a convent felől; hogy a budai zsinat
nem alkotott conventet s ha alkotott volna is az semmis,
mert a kir. Felség a budai zsinat kánonait nem sanctionálta
hogy nekünk nem voltak jogosult határozó conventeink s
a mintegy 40 konvent is, mely megtartatott, csak amolyan
casino -féle összajövetelek voltak, hova a superendentiák el-
iüldötték úti költséggel s napi dijakkal ellátott követeiket,
hogy azok ott komázzanak, pipát cseréljenek, legfőlebb is
causerieket tartsanak“. így esett aztán, hogy a conventek
tekintélye lehanyatlott s utóbb e hamis tanok terjesztői is
belátván, hogy itt baj van: fölmerült a kérdés : hogyan se­
gítsünk ? A legegyszerűbb és egyenesebb út itt az lett vol­
na, hogy „a tiszántúli kerület is mondja ki e három szócs­
kát: Határozatképes conventet akarunk“ s igy, küldötteit
kellőleg fölhatalmazva, lehetett volna „restaurálni, recon-
struálni, organisálni a conventet közakarattal.“ „Ámde ez.
az út rövid volt, a mód egyszerű, az eszköz biztos, tehát
nem tetszett.“ Kellett tehát hosszú tekervényes, zákányos
utat választani, a melyen „nagy apparátussal, zajjal, tünte­
téssel, parádéval járhatni.“ E végett tehát, mint előbb a
convent tekintélyét, most devalválni kellett a superintendentiák
autonómiáját, szólván aztán ilyetónkép : „Az öszes superinten­
dentiák egyetemes egyező akarattal sem alkothatnak conven­
tet, ezt egyedül a zsinat teheti meg, tehát menjünk zsinat­
ba, hogy ez megalkossa a conventet“. Megtagadjuk tehát a
superintendentiák autonomicus jogát s megyünk zsinatra, a
melynek noraáját nem mi, hanem a felség gyakorolja, A
régi conventek egészen törvényhozási szerepet viseltek s
most zsinatra aspirálunk, holott semmi biztosítékunk, hogy
a zsinat határozatait fogja e a felség sanotionalni s úgy ja •
runk mint Phedrus kutyája: „et quem tenebat őre dimisit
cibum, Nec quem petebat adeo potuit attingere“.
Török Pál tehát most sem tud okosabbat, czélosabbat
javasolni, mint hogy alkossuk meg a conventet, akár az
1873-évi conventi terv, akár a mostani munkálatok javasla­
ta szerint s ha félünk a franczia fonadalomra emlékez­
tető „ conventu szótól, nevezzük „országos ogyházi tanács­
nak“. T. P. Ígéri, vogy többé ki sem ejti a convent szót.
Itt — közbeszúrva —■keserűen gúnyos képét rajzolja
az egyházi közigazgatás mostani terhes, költséges sőt majd­
nem lehetetlenné vált állapotának, a midőn az egyhmogyék
aránytalan területüek, 2— 3 politikai törvényhatóságra te r­
jednek stb.
Visszatérve a zsinati tefvezgetésekben követett eljá­
rásra, már 1877-iki közgyűlési beszédében megmondta: —
„Elindultunk a zsinatba terv és programm nélkül. A kegyes
papoknak volt ugyan sibolethje: Deus providebit! a világi
uraknak pedig devise: Mundus se expediet! a mi magyarra
fordítva azt jelenti: Hti bele Balázs, lovat ad az Isten.“
1878-diki elnöki beszédében is elhamarkodottnak bélyegző
a munkálatokat — s nem is alaptalanul, mert íme a bizot-
ság kiküldte Tóth Sámuelt, Molnár Aladárt és Beöthy Zsig-
mondot a különböző munkálatok elkészítésére, a többi tagok
pedig „dolce far niente-t“ tartottak főn magoknak s min­
den mnnkájok csak abból állt, hogy a felolvasott §§-ra ész­
revételeiket ötletek szerint ex tempore megtették“ — s ké­
szült igy egy félbe-szerbe való munka, minden terv és
rendszer nélkül. Alig készült meg a munkálatból 2 szakasz,
már tárgyalásra hivták föl a superintendentiákat, de nem
mentek jégre, hanem utóbb mégis csak áprilisbe küldettek,
mert az idei máj. 10-dikére ki vau tűzve a convent ősz-
szejövetele; úgy de a két dunai superintondentia, ehez ké­
pest, kénytelen rendkívüli közgyűléseket tartani ez idén s
ezért az egyházmegyei és visitationalis ügyek a szokott idő
előtt végzendők. „Most már Fördős esperes úr bejárhatja
egyhmegyéjét Gyöngyöstől Halasi ag feneketlen útakon s
lebeghet, ha tud, Noé hollójaként a Tápió, Tárná, Zagyva
 140

s Tisza összefolyt árjai felett; Baksai esperes úr bejárhat­ | zsinati tervezetekkel foglalkozik (több módosítást is ajánl­
ja a solti egyházmeg'yet Laczliá/.ától D.-Patajig talán lóhá­ va) s arra mindenesetre visszatérünk. Az enyedi „Szemle*
ton, onnan a Sárközön át Bajáig csolnakon ; Kálmán espe­ utóbbi számát ismét nem kaptuk.
res úr alkalmas léghajón repülhet Szabadkától Bezdánig,
onnan felszállhat Mohácsig s le Eszékig, a Dráván át Sla-
voniába a kologyvári s Palacsa mocsárokhoz és a Szerény­ IR O D A L M I S Z E M L E .
ségbe.“ De ezt is megteszik, nehogy azt mondják, hogy
minden jónak „mi, úgynevezett pestiek" vagyunk a meg- II.
rontói s a munkátatokat letárgyalják „nyakra-főre, hányd
el, vesd elu, de mi lesz az életszabályból: Pestina lente!? A f öl d e g y e s n é p e i n e k é s o r s z á g a i n a k i s ­
„Avagy az is programm — és tervszerű, hogy a convont m e r t e t é s e , B r a s s a i S á m u e l t e r m é s z e t i f öl di -
májusban tartassák, mikor az országházában forr a munka“ r á t á n a k m á s o d i k v, p o l g á r i r é s z e . I r t a : B u z o ­
s igy azok a conventi küldöttek, kik képviselők is, vagy g á n y Ár o n . 3-ik j a v . ki a d. K o l o z s v á r 1 8 7 8,
nem mennek a gyűlésekbe (Debreczenbo) vagy ha a con- A második könyv, t. i. a p o l g á r i rész már inkább
venf Pesten tartatik: „akkor azon derék kedves urak ket­ megfelel czéljának s tanrendszerünknek. Didactikai alakja
tészakadnak országgyűlés s convent között“, futkosva egyik­ azonban ennek is fárasztó, a tárgyat nem könnyíti. Hasz­
ből a másikba, „Vagy tán az is programra — és tervsze­ nálatkor úgy lehet ezen segíteni, ha egyszerűen kihagyjuk
rű, hogy világi urainkat vagy kiküszöböljük, vagy megug­ s a kérdés tárgyát beleszőjük a feleletbe. Egyébiránt ma­
rassuk ?u gában foglalja mindazt, a mit egy politikai földrajznak ma­
gában kell foglalnia; sőt több is van benne s ez gyengéje.
De hisz nincsen is kész minden munkálat, mert hisz
Ilyen például az egész könyven végig vonuló történelmi vo­
az iskolaügy rendezéséről szóló tervezet (Molnár Aladártól)
natkozás; sok város megemlítése jellemzés nélkül, A mi a
meg nem készült el s ha föltesszük is, hogy a már kész
történelmi vonatkozást illeti, azt tartjuk, hogy a hazai föld­
munkálatokat minden egyhkerület letárgyalja és elfogadja is
rajz tárgyalásánál megengedhető, mert Magyarország törté­
májusig: az iskolaügyi tervezetet, a convent előtt egy nap­
netéről már van fogalma a gyermeknek, sőt világtörténelmi
pal, megszellőztetheti ugyan a bizottság, de a küldöttek
dolog is megengedhető, ha vagy összefügg a magyar törté­
egyhkerületök nevében el nem fogadhatják, mert az auto­
nelemmel, vagy fontossága könnyen érzékelhető. Mert p. o.
nóm testületek még színét sem látták az egésznek s igy
mi érdekből tartsa meg a gyermek azt, hogy Brüg^
vissza kell tenni ezt is a kerületekhez, megyékhez s tar­
gébén alapították az aranygyapjas érdemrendet 1429-
tatni fognak ujfent egyhmegyei, kerületi s conventi gyűlé­
ben; vagy ezt a mondatot: „Az északi határ felé T i l s i t ;
sek, „Majd, ha ezen tragikomédia el lesz játszva s a füg­
soha Poroszország úg’y meg nem volt alázva, mint az itt
göny legördül, bátor leszek kérdeni, a színjáték s díszít­
kötött békében 1807-ben“ , vagy azt, hogy a pápák 70
mény hány száz és ezer forintjába kerültek az alainizsnás évig laktak Avignonban stb. Ezzel szemben vannak a föld­
pénztáraknak?“ --------„Zsedényi szelleme telephonon azt rajzban olyan helyek, hol a történelem, földrajz, kereskede­
iz e n i: nagyobb az ár és költség, mint a nyeremény és lem, politikai alakulások elválaszthatlanolc egymástól s akár­
haszon“ s a szegény egyhközségek, melyek alig bírják költ­ melyik tudományágban fordulnak elő, csak együttesen lehet
ségeiket, e luxus kiadásokra azt fogják kérdezni, mint a hatással és ered meny nyel tárgyalni. Ilyen hely p. o. az, a
felsőbükki néhai Nagy P á l : „Nt. esperes úr, ft. superin- hol Amerika fölfedezéséről van szó, A földrajzra nézve új
tendens űr! Nem lehetne-e olcsóbban üdvozülni?!“ „Legil- világ, új föld és vizek állanak elé ; a történelemre nézve
lőbb volna, hogy a költségeket fizessék a részvényesek, a Európában az Atlanti tenger partjain állanak elé hatalma­
kik zsinatolnak.“ sabb államok s a déliek elhanyatlanak, a világkereskedelem
iránya megváltozik, az egész világ szeme nyugat felé for­
Denique : indítvány, ügy, idő, eljárás, mind praecipi-
dul. Azt hisszük, hogy ilyenszerü bevezetés érdeklődést éb­
tálva van; lám a lutheránus atyafiaknak kész zsinati ter-
reszt a gyermekben az illető földrész iránt, s ha az ér­
vök van 1870 óta s máig sem tárták czélszerüuek életbe­
deklődést fölét resztettük, tanításunk czéljához nagyot léptünk
léptetéséhez fogni — de conventjük megvan s működik ál­
A könyv statistikai része gyenge. Az újabb államala­
dásosán, Vegyünk hát időt a tervezgetésre, irodalmi meg­
kulásokat tekintetbe veszi ugyan s meg is jelöli, de az or­
vitatásra s még a bizottság is jobban járna igy, mert „az
szágok területét, az országok és városok népességét kerek­
én savanyu czikkem mellett, sok édeskés és lágy melodiáju
számokban adja, pedig nézetünk szerint, mindenütt a való­
dicsénekeket js nyerne.“
di számot kellene adni, s a kerekszám alkotását a tanítóra
Az ősz iró bámulatos szellem-erővel tanúskodó czik- bízni.
kének vége a jövő számra van ígérve — s mi is vettük A területi és népességi viszonyokra nézve B e hm és
magunknak a szabadságot, hogy egész lapszemlénket ez egy W a g n e r „Die Bevölkerung dér Erde“ czimü, mondhatni
czikk bőv kivonatozásával töltsük be, a többi egyházi lapok leghitelesebb statistikai munkáját követjük s ennek adatait
ismertetését jövőre halasztván. Pedig a debreczeni lap is állítjuk szembe könyvünk adataival.
Folytatás a mellékleten.
 141

B 9*M elléklet az Prot- közlönyt 13 számához.

P. o. Európa lakosságát könyvünk 250 millióra teszi, meg, holott már azért is megérdemlenék, mivel majd min­
holott már Í874-ten 300.530,000; 1875-ben 302.973,000; denütt tanintézetek is vannak s ennélfogva a műveltség
1876'ban 309.178,300; 1878-ban pedig 313.398,480-ra központjai is.
van számítva. J Vannak azonban a könyvnek jó oldalai is. Az egyes
Eúropa, Afrika és Amerika területe nincs kifejezve nemzeteket, habár nem is mindeniket, elég röviden és ve­
isem számmal, sem valamelyik földrészhez hasonlítva. Erre lősen jellemzi. Irálya egyszerű, világos, könnyen érthető.
.nézve azt tartjuk, hogy az 5 földrész területét egy cso­ Helyesen tette szerző, hogy Magyarország megyéinek terü­
portban kell feltüntetni, hogy egymáshoz való arányuk szem­ leti nagyságát külön táblázatban állította össze.
betűnőbb legyen. Végre kinyilatkoztatjuk, hogy e 'könyvet használható­
Az európai városokra nézve nem használta fel a szer­ nak tartjuk. A statistikai részre nagyon természetesen azt
ző az 1874, 1875 és 1876-iki számításokat. Ennek bizo­ mondjuk, hogy a tanító járjon utána lelkiismeretesen az
nyítására közöljük az alábbi összehasonlító táblázatot újabb adatoknak a ezekkel fölfogyverkezve bátran taníthat.
Kolozsvár, 1879 jan. 5.
N é m e t o r s z á g 1875.
Dr, Török István.
Beim és Wagner szrt. Könyvünk szrt.
Gergely Samu .
Berlinnek van 966,672 1. 800,000
Od. Franki. „ 47.176 1. 85,000
Boroszlónak 239,050 1. 170,000
Erfurtnak „ 48,000 1. 40,000 KÜLFÖLDI SZEMLE.
Hannovernek 106,000 1. 70,000
Magyarország gyászos napokat él, s a mi egyedüli
Altonának „ 84.000 1. 50,000
vigaszunk lehet az általános lesujtódás közepette, az a kül­
Düsseldorf. 80,695 1. 50,000
földnek nemes példája, melylyel tulteve magát a külpoliti­
Kölnnek 135,371 1. 120,000
kai viszonyok alakulása folytán létrejött egyenetlenségeken,
Majn. Franki. „ 103,315 1. 70,000
részt vesz fájdalmunkban s enyhitni igyekszik veszteségün­
Dresdának 197,295 1. 160,000
ket. Tehát nem röpke szó, nem üres képzelet a humanitás
Jjiposónek „ 127,387 1. 80,000
nagy eszméje; létezik közérdek, vezérel magasbb czél, mely
Magdeburgnak „ 122,789 1. 100,000
kiemelni képes egyeseket és népeket a kicsinyes összeütkö­
S y é d o r s z á g 1875. zések mindennapi zsivajából. Hallgassanak el azok, kik kis­
Stockholmnak van 152,582 1, 120,000 hitű elfogultságokban tespedő kételylyel fogadnak minden
Göteborgnak' 65,858 1. 35,000 magasztos gondolatot s reményt vesztett bizalmatlansággal
§ tekintenek az emberiség derengő jövőjébe. Előttünk a pél­
A p j j l i a 1876.
da, mely bizonyítja, hogy az erkölcsi haladás s a társadal­
Portsmouthriak 124,867 1. 100,000 mi összfejlés ketsógbevonliatlan té n y , hogy az isteni elv
Bristolnak 199,539 1. 150,000 nem szün meg munkálni a nagyban, az egészben, bárminő
Birminghamnak „ 371,839 1. 300,000 látszólagos hódításokat tőgyen is másfelől a rósz, kicsiny­
Sheffieldnek „ 274,914 1. 200,000 ben és a részletekben ; hogy épen e körülmény biztosítja
Leedsnek „ 291,580 1. 260,000 a jónak és igaznak örök erkölcsi túlsúlyát, s emol föl ben­
B e l g i u m 1874. nünket egy, a viszonyok felett álló változhatlan világrend
meggyőződésszerü hitére. Ebben áll az ideális lélek mély
Brüsselnek 1 „ 358,700 1. 300,000
optimismusa. Hogy ne tűnnének és foszlanának szerte év­
Antwerpennek 145,101 1. 110,000
százados keserűségek az együttérzés, a szivek közös feldob­
Gentnek 130,092 1. 120,000
banása első pillanatában? Higyjük el, oly kevésro van szük­
H o l l a n d i a 1875. ség, hogy ember az embert felismerje s szeretettel ölelje
Amsterdamnak van 289.982 1. 260,000 magához azt, kitől egy megrögzött tévhit, egy ferde jog-
Haagnak 100,254 1. 90,000 nezlet, vagy szenvelgett életelméletek hamis praxisa oly
[Rotterdamnak f, 132,054 1. 110,000 sok időre messzevetették. Higyjük, hogy van egy láthatat­
Ennyi és még ennél is több statistikai tévedés igen lan lény a felhők felett, ki jóakaró mosolylyal nézi erő­
sokat levon a könyv becséből és hiteléből. feszítéseinket, hangya-küzdelmeinket, ki tévedéseinket ap­
Hibául rójuk még fel, hogy szerző ritkán alkalmaz­ róknak, erényeinket nagyoknak fogja föl, s ha vakoskodó
za az égtáji tájékozást, hogy nem követ bizonyos rendszert buzgalmunkban véletlenül a helyes útra bukkantunk, báto»
az egymáshoz közel fekvő városok előszámlálásában ; hogy ritó elégtiltsóggel tekint le rá n k :
Magyarországon sehol sem említi meg a főreáltanodákat, s „Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!“
a püspöki székhelyeket is csak az erdélyi részben jelöli És mi kell, a mi bennünket ily ntra kalauzoljon, hogy ér­
 142
demeseknek Erezhessük magunkat a kegyelem eme biztató
szavaira? Semmi egyéb, mint egy sugár onnan fénről, egy
röpke fény-atom az isteni arczulatról, mely magához csó­
kolja a föld porát. S ily isteni sugár a részvét és könyö-
rület az emberek között, mely e pillanatban is arany-szár­
nyakon járja be a continenst, a háborította alpesektől, Ál­
bion ködös partjaiig, s a szajnai Bábelig, meg-megzörgetve
piczi perselyét, de a mely kifogyhatlan és bétőlthetlen egy­
szersmind, mert a kőnyörület rak bele, s csak a szeretet
nyithatja meg újból lakatját. 3 a rideg keblű angol tözsér
piszkos bankjegye megtisztulva Jiel ki a sóvár erszény sö­
tét poklából, hogy szaporítsa a szeretet áldásait. Megérzi
nemes czólját a gondatlan bonvivant csengő aranya is s ujult
fényben tündököl. A Mainmon meghódol a jótétemény ke­
resztyén istene előtt.
S ez, hál’ Istennek nem is az egyedüli példa, mely
följogosithat azon érintett meggyőződésünk ismételt kinyi­
latkoztatására, hogy még a legátalkodottabb pessimista sem
tagadhatja az emberiségi eszmék óriási haladását az utóbbi
időktől napjainkig. A közkönyörület számtalan intézményei
még csak az anyagi helyzet javitásának nagy munkáján fá­
radoznak, de fontosabb még ennél is a közerkölcsiség elő-
fejlesztésére irányzott általános törekvés. N ó m e t o r s z á -
on e . tekintetben a reactio elvétve egy-egy üdvös ered­
ményt is szül. Ilyen a munkásság, takarékosság, kötelesség­
érzet polgári és keresztyéni erényeinek ébrentartására for­
dított gond a népnél, óvatos ellenrendszabályok a kártya­
játékok különféle nemeinek kiküszöbölésére, „qui diversis
ac barbaris nominibus Jass, Pandúr, Binocul etc. apellan-
tu r“ ; erélyes intézkedések a ponyvairodalmi termékek szi­
gorú elnyomására; a családias érzelmek erősbitése és foko­
zása, mint a melyeken minden magasabb cultura s társa­
dalmi összhatás szükségképen nyugszik stb. Ellenben nem
rég hallottuk azt is, hogy Bismarck herczeg, egyik köze­
lebbi parlamenti ülésen a pálinkáról szólva, azt a szüksé­
ges élelmiszerek közé számította, melyeket az ember nem
nélkülözhet, s igy az arra kivetett adó nyomasztólag hat
a szegény osztályra. Jellemzik a birodalmi kanczellár na-
ivságát vagy bakahumorát a következő, bizonyára történel­
mi nevezetességüekké válandó szavak : „Sok olyant isme­
rek, kinek nincs szüksége dohányra, ilyenek a nők; de
s n a p s z r a mindenkinek van szüksége/4 Ily enunciatiok
csak a „Junkerthum" kellős közepéből eredhetnek, s bizo­
nyára aligha fogták kikerülni megórdemlett sorsukat, a
gúnykaczajt, azok részéről, kik elgondolják magokban,
minők lehetnek az államminiszter női ideáljai, ha már ben­
nük a német költő-fejedelem által dicsőített „Ewig-Weib-
liche“ is ily értékre devalválódott. Nó de a bureaukrata ál­
lamtól a katona-államig sem kicsi az út.
Komolyabb reformokat hallunk megpendíteni az utol-
érhetlen S v á j c z b a n , mely e pillanatban is gyúpontja,
Mekkája azon áramlatoknak, melyek egykor az európai pol-
gárosulást uralni lesznek hivatva, s hol Kochefort és tár­
sai köré csoportosulnak az eszme letiprott harczosi, várva
valamit, miről még magoknak is csak homályos sejtelmük
van. Tudjuk, hogy a svájczi oskolázás ingyenes; ez ügy
legújabb lendülete most már az, hogy belátták, miszerint
az oskola csak kisegítője, irányzója lehet a házi nevelés­
nek s ez okból épen a családélet helyes felfogására óhaj­
tanak hülönös súlyt fektetni, hangsúlyozva, hogy a síülők
jobban gondoskodjanak gyermekeik erkölcsi neveltetéséről)
hassanak oda, hogy a gyermekek otthon legyenek az éj be­
álltával s felnőtteknek való szórakozásokba, tánczmulátsá-
gokba, színházi előadásokba csak kellő óvatosság mellett
bocsáttassanak stb. Ily irányban működik Szent-Gálién kan­
tonban az Uzwyli iskola-egylet is, mely e tárgyban fölhí­
vást is bocsátott közre. Különben Svájczban, épen hol a
házi tanítás rendszere annyira kifejlődve van, oly ellenőr­
zés gyakoroltatik, hogy az iskolától kissé távolabb lakó nö­
vendékek, ingyen vonaton teljes comforttal utazhatnak na­
ponta leczkóre meg vissza, hol a hetenkénti egy délután
kivételével a hosszas szünidők csábjai csaknem ismeretle­
nek — Svájczban, mondjuk, talán az ily rendszabályok kis­
sé túlságosan aggályosak is. Indokoltabb Bázel és Zürich
eljárása, amott, hogy a vendéglői kiszolgálás ideje rendőri­
leg szabályoztassek, s e kérdés beható vizsgálatára pálya-
dij tűzessék ki, — itt, hogy egy erkölcsrendészeti codex
kidolgozása szorgalmaztassék a kanton-tanácsnál, s módok
találtassanak a prostitutio túlkapásai meggátlására.
Szóval tagadhatatlan, hogy némely mai reactionista
üzelmek, alkotmányjogi szempontból bármennyire gáncsolan­
dó^ legyenek is, közerkölcsiség tekintetében sok üdvöst
tartalmaznak. A Hannoverben, Stettinben s Németország
több helyén eszközölt hatósági betiltatások, bár, a mi kü­
lönösen a színházakat illeti, megbocsáthatlan pedánsságu-
altnak bélyegezhetők, de hálát érdemlő csapással sujták a
„sangertruppok* s más botrányos látványosságok lasciv él­
vezeteit is. Ez nagy előnyük. Ugyané sors éri az erkölcs-
rontó olvasmányokkal való üzérkedést is. Egy berlini könyv­
árusnál a legszemérmetlenebb könyvek és képekből egy
egész halom foglaltatott a napokban le. A könyvárus, ki
Levysohn névre hallgat, másfél évre, két segéde pedig 5 —5
hóra ítéltetett el. Megjegyzendő, hogy hasonfaju üzlet csak
Berlinben 8— 10 van, s e tekintetben persze Hamburg s
Lipcse sem maradnak hátra. Némely napilapnak szemér­
metlen hirdetéseivel és levelezéseivel szemben, miiyeket ná­
lunk a német zuglapok s utánok vagy három hasonló ni-
veaun álló magyar lap is, cultiválnak, dicsérettel említjük fel
az „Augsb. Alig. Z e i t u n g a z o n követésreméltó lépését)
melyhez képest kijelenti, hogy a nyilvános illemet sértő
ilyen annonceokat jövőre semmi áron sem vesz föl, úgy
hogy minden tisztességes családapa bátran nője és leányai
kezébe adhatja a lapot, a nélkül, hogy veszélytől kellene
tartania. Hasonló példa nálunk sem volna felesleges, mert
mi is meglehetősen uszunk ez obscoenitásokban, s a mel­
lett tudjuk, hogy sok hasonló rovatba tartozó czikk nem
egyéb a kiadó idétlen fictiojánál, ki ily módon spekulál a
felkőltött érdekeltségre s utánzási vágyra.
Nem mulaszthatjuk el végre a prostitutio leküzdésé­
re alakult egyletek növekvő sikereit is fölemlíteni, melyek
 143
nagyobb világforgalmi helyeken sok elvtársat szereztek
magoknak. Móéi Aimé Humbert e működések orgánumául
egy lapot is indított még, philantrop czélból, ily czimmel
„Bulletin Continental“ ; mellóklapla a „Journal de bien pub-
lic“, Párizsban, van tudomásunk róla, e munkálat már rég
sikeresen folyik, s különös dicsérettel emlitik a megtérített
nők példátlanul szolid, becsületes magaviseletét. Valóban, e
tényeket fontolóra véve, nincs okunk kétkedni abban, hogy
a társadalmi fejlés ha meg is akad néha pillanatra, de so­
ha hátra nőm mégy, s biztos léptekkel közelgett ama czél
felé, hol az igaz emberiség eszményi tökélye sértetlenül
áll fenn.
E G Y H Á Z I É S IS K O L A I H ÍR E K .
Kolozsvár, 1879 márcz. 21.
*— Szeged és a bibliai özvegy adakozása. A „Nép­
tanítók Lapja“ közelebbi számában e lap derék szerkesztő­
je G - y e r t y á n f f y I s t v á n , ki egyszersmind a budapesti
I. kér. áll. tanitóképezde igazgatója, gyűjtésre és adako­
zásra szólítván fel a néptanítókat, közli a vezetése alatt
álló intézet tanárainak és n ö v e n d é k e i n e k adakozását
áz árvízkárosultak javára. Ez adakozásban a bibliai özvegy
megható képe áll előttünk. Ugyanis tudvalevőleg a tanitóképez-
•dék növendékei legnagyobb részben annyira szegénysornak,
hogy a népoktatási törvény 92 §. értelmében nyújtott in ­
gyenes ellátás (köztartás) nőikül tanulmányaikat sem foly­
tathatnák. Ilyenek levőn a budai tanitóképezde növendékei
is, készpénzt bem adhattak; ám a jó szív leleményes —
-s az ifjak elhatározták, h o g y k o p l a l á s á l t a l f o g j á k
s z e s z e r e z n i a s z e g e d i e k n e k a da ndó segélyt.
Felajánlották az intézetből nyerendő köztartásuk egy részét
oly módon, hogy b i z o n y o s s z á m ú e b é d j ü k r ő l vagy
v a c s o r á j u k r ó l l emondvá n, e n n e k p é n z é r t é k e
a d i n t é z e t p é n z t á r á b ó l az á r v í z k á r o s u l t a k j a­
v á r a f or d i t t a sséfc.’Bgy ebéd vagy vucsora ott, ez idősze-
rint, átlag 25 krba kerül s igy a ki p. o. négy napi ebéd­
jét vagy vacsoráját foláldozá, képes volt égy egész forintot
adni az árvízkárosultaknak. Megható, a mint a jó fiuk név­
sorát olvasva látju k : 4 ebéd 1 frt, 8 vacsora 2 frt, 10 egyetem felállításának eszmjóót penditó meg s az adakozá­
vébéd 2 frt 50 kr stb.; számosán félhónapi vacsorájukról sok e czélra meg is kezdődtek. Mig mi vezérczikkezünk s
Mondtak le, hogy 8 frt 75 krt adhassanak. És ily módon veszekedünk a fölött, hogy hol legyen a prot. egyetem szék­
ez az egyetlen intézet k é t s z á z t i z e n k é t f r t és 9 kr t helye, addig a katholikus atyafiak adakoznak s cselekesznek
g y ű j t ö t t össze. Kell-e ide még valamit hozzátennünk? s valószínűleg e kérdésben is hamarább czélhoz jutnak,
Üljenek a nemeslelkü fiuk és éljen az a derék tanári kar,
.melynek vezetése alatt ilyen ifjak növekednek!
— A képviselőház a költségvetés tárgyalásának ren­
dén immár eljutott a vall. és közoktatási tárcza budgetjé-
hez is. Az általános vita folyamán legérdekesebb momen­
tumot szolgáltatott Irányi évek éta ismétlődni szokott ha­
tározati javaslata a teljes vallásszabadság és egyenlőség
s A polgári házasság törvény által leendő biztosításáról, az
indítvány értelmében a vallásügyi, meg az igazságügyi mi­
niszterek lóvén utasítandó^ hogy a két kérdésre nézve mi­
nél előbb törvényjavaslatot terjeszszonek a ház elé. A tel­
jes vallászzabadságra nézve a többek közt Trefort nyilatko­
zott, hgngsulyozván, hogy mi közöttünk, a ténylegos viszo­
nyokat tekintve, épen semmi szüksége sem látszik, hogy
törvény által biztositassék az, a mi az élet által teljesen
biztosítva van s ellenben a mi sok bonyodalmakra adhatna
okot. Pauler miniszter pedig — a polgári házasságra néz­
ve — figyelmeztette a házat, hogy nálunk minden feleke-
zetnelc más és más formában törvény által van biztosítva
házassági joga, mielőtt tehát a polgári házasság törvénybe
igtatásához foghatnánk, a magánjog idevonatkozó részét
előbb egészen át kellene alakítani. A nem terjedelmes és
ahoz képest elég tárgyilagos vita végén szavazás lcövetke­
zett és pedig az indítványnak a teljes vallásszabadságra vo­
natkozó ága 4 szónyi többséggel elvettetett, a polgári h á ­
zasságról szóló tjavaslat benyújtását elrendelő ága pedig
nagy többséggel elfogadtatott. Mi protestánsok egyként
örömmel üdvözöljük vala mindkét indítvány elfogadását s
hisszük, a mi a teljes vallásszabadságra nézve most még
nem sikerült, idővel szintén érvényre jutand. Az általános
vita rendén az iránt is indítvány nyujtatott be, hogy a
közoktatásügyi miniszter a közalapítványi és tanulmányi
alapok bevételeiről és kiadásairól szóló előirányzatot is ve­
gye föl tárezája költségvetésébe, hogy a képviselőház el­
lenőrző jogát ez oldalról is érvényesíthesse ; ez indítvány
azonban a költségvetés letárgyaltatása utánra tűzetett na­
pirendre. A cultusminiszier budgetje fölött különben még
foly a vita.
— Polgári házasság polgármester, illetőleg falusbiró
nélkül. Kolozsmegye Yista községében a lovagkori leány­
rablás nagy mérvben dívik. Ez újkori leány-rablók még
vódkötelesek, az elszöktetett arák alig kerülnek ki az is­
métlő iskolából. Leány-rablásnak általában azért nevezik,
mert a czeremonialis elszöktetós: „g y e r e, r 6 z s ám, g y öngy-
ó l e t r e ! “ rendesen éjjel tárténik. E gyöngyélet kezdete
elég regényes, a vége a legtöbb esetben siralmas. Felette
szomorú, midőn valamelyik községben a közerkölcsiség gyö­
kérszálai ilyszabadon nyirbáltalak és az e. m. visitatio egy­
szerre 10 — tiz — párt örökít meg jegyzőkönyvében.
— A „Magyar Állam“ közelobbről egy katholikus
mint mi.
— A franczia törvényhozás előtt javaslatba hozatott a
theologiai facultások eltörlése, s e helyett egy vallástörté-
nelmi tanszék felállítása, melyen az emberi lélek vallásos
fejlődése históriai szempontból adassék elő. Nem tudjuk mi
sorsa lett e mindenesetre l i b e r á l i s javaslatnak, annyi
áll azonban, hogy mint törvényhozói javaslat a logikai non-
sensnek csattanó példája.
— A hullaégetÓS eszméje iránt már hazánkban sem
csekély az érdeklődők száma. Újabban, mint halljuk, élénk

Jiollu tárczairónk Balázs Sándor szándékszik közelebbről
tartandó felolvasásával propagandát csinálni az ügynek,
— Az ilyefalvi papi állomásra f. bó 4-6n kandi­
dáltalak: Benkő Gyula, Farkas Károly, Gyárfás Albert, Ka-
Tácsony István, Kis Albert, László Lukács, Molnár Albert
4a Zajzon Farkas.
— A „Századok“ f. évi 3-ik füzete megjelent. Ér­
dekes tartalma következő: A pragmatica sancfció története
Erdélyben, i, i r t a : J a k a b Elek. Nápolyi anjoukori kutatá­
sok. Ó v á r y Lipot. T ö r t é n e l m i i r o d a l o m: Legújabb
oklevél gyűjteményeink és az oklevelek publicaţi ója, (Az An­
joukori okmánytár, s a Zichy-Codex isin.) K ü l ö n f é l é k ,
Hunyadi Mátyás magyar király diplomatiai összeköttetései
HI-ik Iván Vasziljevics orosz czárral; közli: G ó r e s i Kál­
mán, Még egyszer Anonymus; közli: dr. F e j ó r p a t a k y
László, T á r c z a : Magyar Történelmi Társulat. — Vidéki
társulatok. — Irodalmi szemle. — Folyóiratok szemléje —•
Vegyes közlések. — Történelmi könyvtár.
— A Magyar Lexicon XXlII-ik, és XXlV-ik füzetei
beküldettek szerkesztőségünkhöz. Mellékletek: az európai
pénznemek második táblázata s a nevezetesebb külföldi tyuk-
fajok. A tartalmas füzetek egyenként is 30 kréit kapha­
tók Kautmann Frigyes kiadónál, Budapesten.
A főtiszt, püspök úr a következő köröz v é ­
ny eket bocsátotta ki:
Tudásúi és megtartásúi.
261 — 1879. Vallás- és közoktatásügyi m. kiv. minisz­
ter úr ő nagy méltósága febr. 9-ről 1280 szám alatt tudat­
ja, hogy a halotti szemléről kiállítandó bizonyítványban, a
halotti kémek kötelesek az elhunyt egyénnek vódkötele-
zetségi viszonyait is kitüntetni, az anyakönyv vezetők pe­
dig az ily halotti bizonyítványokat tartoznak hivatalból, köz­
vetlenül azon helység elöljárójához át küldeni, a hol az ille
tő katona, vagy honvéd elhunyt.
Erre nézve az anyakönyvvezetők feladata e követke­
zőkben foglaltatik.
1. A halottkém által kiállított lelet alapján, az elhunyt zab. A vékásoktól 6— 8 véka szemes törökbűza és ugyananyi
egyén vedkötelezettsógi minőségét az anyakönyv megfelelő zab, 800 o. é. forint 8°/0 kamatja. Canonica portio 2 és
rovatába bevezeti.
2. Az illető egyénről szoló halotti bizonyítványt hi­
vatalból díjmentesen kiállítja, a halál napjától számítandó,
8 napon belől,
3, E halotti bizonyitványt, a fenn kitett határidő alatt (u. p. Ákosfalva) küldendők.
átküldi azon község elöljáróságához, melyben az illető
elhunyt-
4, Oly esetekben, midőn a felmutatott halott-kémi bi­
zonylatban nincsen feljegyezve az elhunyt vódkötelezettsé-
gi minősége, de az anyakönyvvezető lelkész, az elhunyt
életkorából, előtte kétségtelen adatokból, vagy más körül­
ményekből valószínűnek tartja, hogy illető védkötelezett volt,
utasítsa a községi elöljárót, hogy a halottkémmel ezt utóla­
gosan nyomoztassa kj.
Nyomatott Stein János m. kiv. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
144
Végül megjegyzendő, hogy az anyakönyvvezető nem
tartozik az elhunyt védkö telezettnél található igazolmány-
könyvet, felavatási, vagy szabadságolási okmányt átvenni.
Köröztetnek.
259 —1879. S z é k i egyházmegyénkben, a k é k e s i
Ill-ad osztályú lelkészi állomás. Javadalma 539 frt 37 kr.
Tisztességes lakás.
Ugyanezen egyházmegyénkben,az á r p á s t é i IV. oszt.
lelkészi állomás. Javadalma 352 frt 15 kr. Pályázati határ­
nap mindkettőre ápril. 15-ike. Folyamodványok mindkettőre
t. Báthori Dániel, esperes aához Székre küldendők.
Ugyanezen egyhmegyénkben, a v á j d a-k a m a r á s i
és k e s z ü i kántor-tanitéi állomás. Javadalma az elsőnek
200 frt, a másodiknak 130 frt. Mindkettőben tisztességes
lakás gazdasági épületekkel, gyümölcsös és veteményes kert­
tel. Pályázati határnap mindkettőre: ápril. 15-ike. Folya­
modványok mindkettőre t. Báthori Dániel, esperes aához
Székre küldendők.
327 — 1879. K ük ül l ői egyhmegyénkban az e r z s ó -
b e t v á r ő s i papi állomás. Javadalma 600 o. ó. frt. Tisz­
tességes lakás, kert, pincze, istálló. Pályázati határnap áp­
ril 24-ike. Folyamodványok t. Benedek Ferencz, esperes aá­
hoz Haranglábra (u. p. Dicső-Szent-Márton) küldendők.
Ugyanezen egyházmegyénkben: 1. a h e r e p e i iskola
tanitói állomás. Javadalma 100 o. e. frt és tisztességes la­
kás; 2. a k ü k ü l i ó v á r i isk. tanitói állomás. Javadalma
300 o. é. frt — az öregkoru tanító haláláig félfizetéssel;
3. a s z é p l a k i kántor-ianitó állomás. Javadalma 100 o. é,
frt; 4. c s a p ó i kántor-tanitó állomás. Javadalma 100 o. é.
frt. Tisztességes lakás és jó kert; 5. a s z .-a lm á s i kán­
tor-tanítói állomás. Javadalma 100 o. é. frt. Tisztességes
lakás. Pályázati határnap mind az ötre ápril vége. Folya­
modványok mind az ötre t. Benedek Ferencz, esperes aához
Haranglábra (á. p. Dicső-Szent-Márton) küldendők.
291— 1879. M a r o s i egyhmegyénkben, a májai ta­
téi állomás. Javadalma 7 0 —80 kai. búza ; 35— 40 kai.
V* hold szántó; 1 hold 100[]öl kaszáló; l l l [ ] ö l szőlő:
bárom öl tűzifa. Pályázati határnap ápril 24-ike. Folyamod­
ványok t. Vályi Pál, esperes aához Nyárád-Szt.-Benedekre
A szerkesztő postái a.
M i k e L a j o s n a k , Z s o b o k . A tervrajzot s költség
számítást megtekintés végett ki küldöttem Gy.-nak. Az árlej­
tés megejtése után azonnal hozzá kezdhetünk, Isten nevében.
 IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Martius BO.
Megj e len ik
minden vasárnap ERDÉLYI
<$zeikesztítségi szállót.
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi részét illető
közlemények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza.
E G Y H Á Z I
jpE L E L Ö S S Z E R K E S Z T Ő É S L A P T U L A JD O N O S : S 2 á S Z
T a r t a l o m : Pro domo! — A Maorik költéséről. III. —
Bénán Ernő. — Az áll. ig. tanács r. gyűléséből r. t. =~ Egyházi
lapok szemléje. — Helyreigazitásúl. Gyarmatin Miklós, Kolozsvárme-
gye alispánja. — T á r c z a : Yezórczikk elbeszélésben, (kökényesi
apostasia.) Irta: Bányai Géza (Vége.) — Egyházi és iskolai hírek*
— Necrolog. Kisantal Sámuel. Körözvéuyek — A Szerkesztő postája.
Pro domo!
Kolozsvár, 1879, marcz. 58.
Lapunk eddigi áldozatkész kiadója visszalépvén,
ápril hó 1-jótól kezdődőleg az „Erdélyi Protestáns
Közlöny" a mi kiadásunkban fog megjelenni.
Nem első eset ez, hogy szives előfizetőinket s
élvbáimaííikat a lap szellemi s anyagi berendezését
illető kisebb-nagyobb változtatásokról, módosulások­
ról kell értesítenünk; de nem szabad felednünk, hogy
egy lap életében épen e forrongó mozzanatok jelölik
a fejlődés azon mozzanatait, melyeken átküzdve ma­
gát, képessé leend előbb-utóbb megközelíteni ama
hivatásszerű eszményt, mely törekvései előtt czól
gyanánt lebegett. Ép ezért följogosítva érezzük ma­
gunkat eddigi működésünkből s a vezetésünk alatt
álló lap múltjából reményt s bizalmat merítenünk a
jövőre is, mely reményben s bizalomban hogy ne
csalatkozzunk, az egyedül a tapasztalandó pártfogás­
tól fog függhetni.
Ki figyelemmel kísérte, bizonyára be fogja ös-
merni, hogy e lap nem áll pillanatnyi érdekek szol­
gálatában; sőt ha van hirlapirodalmi eszmény, mely
a mellett, hogy a napi kérdésekre kellő súlyt fek­
tet, magosán áll a mindennapiság áramlatai felett:
ágy jó lelkiismerettel állíthatjuk: ez az eszmény a
mienk. Mennyire vagyunk távol attól? Elérhetjük-e
valaha? annak megítélésére nem mi vagyunk illeté­
kesek; de annak kijelentésére igen, hogy egy ily
programmhoz híven, tántoríthatlanul ragaszkodunk és
pedig ma jobban mint valaha.
13. szám.
t w
Kiadó-hivatal:
Stein János könyvkereske-
, dósé, hová az előfizetési­
pénzek legczélszerübben pos-
tautalványnyal küldendők.
Előfizetési á r :
Egész évre G frt., félévre 3
írt., évnegyedre 1 frt 60 kv.
ÉS IS K O LA I H E T IL A P .
D O H lO lS O S .
A boldog Francziaország, hol pedig a protestau-
tismus távolról sem oly életerős, mint mi nálunk,
ma már azon a ponton áll, hogy megvalósítson egy
oly eszmét, melyet mi régóta táplálunk s a nehéz­
ségek daczára szemünk elől pillanatra sem veszítet­
tünk el: egy, a k ö z v é l e m é n y i r á n y z á s á r a
k ö z v e t l e n ü l befolyó, f ü g g e t l e n protes­
t á n s n a p i l a p a l a p í t á s á t , melynek létjoga ne
a kapzsi ujságvágy s felületes olvasási viszketeg
legyezgetósóben gyökerezzék, de a mely fáradhatat­
lanul hasson az olvasó közönség értelmi és erkölcsi
neveltetésére, a fölvilágosodás és humanismus szel­
lemében. Ily szempontból hisszük ós valljuk, hogy egy
komoly jelszó alatt harczoló, igaz protestáns jour-
nalistika önmagában igazolt, korszerű követelmény.
Eszméket adni, melyek eszméket költenek, s
termékennyé teszik a közgondolkozást; eszméket, mi­
lyeneket a század forrongó vulkánja halommal vet
fel a társadalmi ós tudományos reformok terén —
ez kétsógenkivül protestáns föladat, melyet ennélfog­
va magunkénak is készséggel ismerünk el. Jól tud­
juk azt is, hogy e lépés szüksógkóp harczot, ké­
telyt, tiltakozást, sőt tagadást von maga után: ós
mi fogunk is harczolni, kételkedni, tiltakozni ós ta­
gadni. Mert e mephistoi szellemnek sem szabad hiányoz­
nia az egyetemes emberiség óletel emóvó lenni törekvő
protestantismusból. Bármely erkölcsi fogalom csak ak­
kor birbat valódi jelentőséggel a mozgó s haladó
életre nézve, ha annak elvont egyoldalúságát az egy­
mást lekötő ellentétek élő dialektikája pótolja. Eb­
ben nyilatkozik az erkölcsi tartalmasság ereje, mely
önmagát képes cselekvő mozgásba hozni, s nem vár­
ja kívülről a benyomásokat.
De az eszmék eltávolitanak, a helyett hogy
közelebb hoznának. Itt hát nem állapodhatunk meg,
mert csak érző szív és kedély, önzetlen ember­
szeretet ós önmegtagadás az, mi mindnyájunkat egye-
 146
sithet. A gondolat sugárként siklik végig a dolgok
különböző szivárvány-színein, s csak a munkáló sze­
retet az, mely mindennek mélyére hatol s mindenütt
fölfedezi a lényegben az azonosságot s az érintkezési
pontokat úgy a társadalmi, mint az egyházi élet
terén.
Örömünkre szolgál constatálhatnunk, hogy ez
utóbbi téren kedvező fordulat észlelhető egyházkerü­
letünk belvilágában. Az egyházpolitikai harczok zsi­
vaja elcsöndesült s már-már itt a pillanat, midőn
az eddig egymás ellen tusakodó elemek egy maga­
sabb egységben hatják át egymást s a közös ezól-
ra egy úton való törekvés vágyának magaslatára
emelkednek föl.
A békülékenység ez áldásdús szellemének tel­
jes és maradandó diadalát előkészitni s biztositni:
ez második vezéreszménk, melynek érdekében erőnk
legjobb részét, buzgalmunk hevének egész teljessé­
gét áldozatul hozni: ez képezendi keresztyén óha­
junk, vágyunk, meggyőződésünk főelemét s lapunkat
ennek érvényesitósére szenteljük föl.
íme, programmunk. Hisszük és valljuk, hogy
a X IX -ik század protestantismusa oly általános ér­
tékű világnézlet, mely az emberi viszonyok minden
adott alakulásában közvetlen alkalmaztatást köve­
telhet s cselekvéseinkben biztos gyakortati szempon-
TARCZA.
VEZÉRCMK ELBESZÉLÉSBEN.
(A kökényesi apostasia.)
Irka:
jBÁNYAI pÉZA .
(Vége.)
V.
Immaculata.
„Titokét is össze fog törni az Ur, téged is méltó**
ságos !" így mondta az a rettenetes ember, s ama íettene-
tes ember szavának nagy erőt kölcsönzött az Ur.
Mariska régóta nem jár a templomba; atyját kiméli-e,
vagy a megronditő szerelmi vallomás után nem akar többé
találkozni a lelkészszel? vagy pedig hogy szeplőtlen sze­
relme maradhasson ép olyannak, a milyennek ő a k a r j a ?
Nem ! A szegény lányka beteg, nagyon beteg; teste
ép úgy mint lelke, s nincs a földnek az a gyógyírja, mi
az 8 betegségét meggyógyíthatná.
túl szolgálhat. Ne legyen hát ez kizárólagos feleke­
zeti hitvallás; legyen egyetemes hit, valódi tudomány^
erkölcsi vezérelv, gyakorlati óletbölcseség, társadalmi
s családi evangeliom!
A Maorik költéséről,
n i.
Egy másik szempont,, melyhez magunkat tartanunk
kell a természeti népek aesthetizáló hajlamainak föltűn te­
tősében, az a fölfogás, hogy a művészi kedély nyilatko­
zatai, a polgárosultság ily kezdetleges fokán még nincse­
nek a kifejezés egy meghatározott módjához kötve, jninő a
nyelv,- sem egy általánosan elvont eszmei irány fefe terel­
ve, a hol tényleg elismert s öntudatosan tovább fejlesz­
tett nemzeti irodalom s művészet nevén volnának jelölhe­
tők ; hanem esetleges szétszórtsággal öltenek alakot a
társas érintkezések, népszokások, babonás hiedelmek, a
kül- és belélet cselekményei, s egyes véletlenül fölmerült
incidensek végtelen változataiban. Ez az a tér, hol a faj­
szellem ideális ösztöne tudalmatlanul bár, de annál termé­
kenyebben működik, s mint már előbb is hangsúlyoztuk,
kívánatos, hogy az aesthesis emez ős viszonylatainak tárgy-
lagos mivolta nem kevésbbe rendszeres vizsgálatnak szol­
gáljon tárgyáúl, mint az irodalomtörténeti tanulmányoknak
ma divó dogmaticai iránya.
Első sorban a tulajdonnevek metaphoricus használa­
tára kell fölhívnunk a figyelmet, s itt azonnal meg ié kell
jegyeznünk, hogy mig a keleti népek nem elégednek meg
Nincs? Várd, oh várd a tavaszt, illatos mezőkön
mind neked hozza meg virágát. Jaj, a sírra hozza meg azt.
— Várd, oh várd a tavaszt, költöző madarak neked csi­
cseregnek édes dalt. Igen, a sir felett.
Vasárnaponként be-becsendül a szobába a két kis
harang; a lányka összefogja imára két kezét s azután mint­
ha liliomillat suttogna az éggel, oly édes lágyan zeng aj­
káról a koronás próféta dala: „Az Ur énnékem őriző pász­
torom.
Keresztes Péter 1 Hát neked nincs-e szükséged a lány­
kád őriző pásztorára ?
*
*
Télutói biboralkony tör át az ablakon a beteg lány­
kára; atyja az ágy szélén ül s mereven néz maga elé.
— Atyám, édes atyám, szerefcsz-e te engem? Hi­
szed-e, hogy ón megórdemlem azt? Ugy-9 én nem voltam-
rósz leányod? Ha rósz voltam valaha, ugy-e a könyörülő
Isten megbocsát nekem ? S te is jó atyám ?
Ne, ne tovább ama kérdésekkel, miket a megfeszített
Megváltó lehel ajkadra; nézd, nézd, hogyan görnyed ősz-
szébb-összébb e kérdésekre, s hogyan öregszik szemláto­
mást atyád — az istentagadó. Vájjon m iért?
— Atyám, az esthajnal bíborában a. halált látom
 147
A természeti tárgyaknak közvetlen szemlélet utján a meg­
jelölendő személyre való átvitelével, hanem több tárgyfo­
galom phantastlcus kapcsolatából képezik a hely- és tu­
lajdonneveket, s igy mintegy metaphorát halmoznak me-
taphorára: addig a déliek, s itt épen a maorik, józanab­
bak, vagy inkább képzeletükben a külvilág által korlátol­
tabbak, semhogy egyszerű analógiákon túlterjeszkedhetné­
nek. Innen elnevezéseikben nem látjuk a képzelet szöve­
vényesebb játékait, csak az értelem reflexív munkásságát,
á mint hasonlatosságokat állít egymással szembe, melyek
bárki előtt is felötlők. Például: T a w a (fa), l k a (hal),
M a n u (madár), W e (hernyó), T e p a h i (hajó). Fölem­
lítjük itt, hogy a h i vagy h e gyök a maori nyelvnek
egy oly őseleme, mely az összes létező szóknak legalább
egynegyedében, különböző alakban előfordúl, majd suga­
rat, majd esést, születést, kiválást, levést, de mindig ki­
félé ható munkásságot jelölve. Gyakoriságban csak még
egy gyök versenyezhet vele, s ez egyenes ellentéte: a p i
vagy p a, mely tapadást, kapcsolatot, bennmaradást, s át­
vitt értelemben kerített helyet jelent. Igen jellemző e két
gyökben az elsőnek hehezetes, az utóbbinak ajakbetüs
volta.
MysticUs kapcsolatba jő e két fogalmilag ellentett
gyök a p i h e szóban, mely a maori mysfceriumok titok­
zatos világához is kulcsúi szolgák Á p i h e egy neme a
hy tanúsnak, melyet a harczosok csata előtt és után, teme­
tései]: és!( áldozatok alkalmával, a tűz köré csoportosulva
énekelnek. Nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy e dal
egész vallásos hitöknek alapját képezi. P i - h é : elválasztá­
sa annak, a mi összekötve volt; az élet megszakadása, a
jönni : engedd oh atyáin, hogy elhozzák nekem az úri szent
vacsorát — még egyszer-------- utoljára.
— Leányom! Aranyom! — riadt fel megrendülve az
összóroskadt férfi.
Oh jaj, hogy arról, a minek elvesztése iihmár fenye­
get, oly későn tudjuk meg, hogy kincsünk, mindenünk az.
Oh jaj, hogy Istennek jelenlétét sokszor csak akkor
érezzük, mikor büntető ostorát emeli ránk.
Egy rövid félóra alatt Murvai már a haldokló szűz
ágya mellett állott és könyörgött. Könyörgése a haldokló
tiszta szerelem imája volt; az atheista is suttogá önkénte­
lenül a könyörgés ihletett szavait (vagy talán már nem is
atheista többé). S azután a lelkész föladta az úrvacsorát.
— Köszönöm — rebegé a lányka megszorítva a lel­
kész kezét, s idvezültnek tudta magát, hisz az a rettene­
tes ember is most oly szelíden nézett rá. S azután köny-
nyebtilten érző magát, derült lön és a lelkész nyugodtan
távozott. De nehány perez múlva heves zokogásba tört ki
8 azután egy suttogó s z ó ------- egy megtört sóhaj é s --------
vége mindennqk; a testből kiköltöző lélek még útban ta­
lálhatta a hazatérő lelkészt s azután felszállt oda, hová in ­
nét imáját küldte fel,
Szegény Keresztes ?z ágy elé térdelve zokogott, csó­
kolgatva lánya hülő kis kezét s az Istent hívta segítségül
•— az istentagadó.
halál, egyfelől; de másfelől a lét immanentiája, az élet s
halál, születés és enyészet substantialis egysége, hit a lét­
folytonosságban, a lélek megsemmisithetlenségében, mely hi­
tet a maori tényleg vall is. Ma már a bennszülöttek kö­
zött is kevesen vannak, kik e jelképes cselekvénynek va­
lódi értelmét, magyarázatát tudnák adni, sőt a költemény­
nek is csak töredékeit tartották máig fenn. Ezek nyomán
azonban annyi megállapítható, hogy az óda öt klilön álló
részre oszlik. Az első rész azt adja elő, hogy At u a , a
legfőbb lény miként semmisité meg az embert, ki ennek
következtében Istennel egyesül. Erre panaszkitörések kö­
vetkeznek, elmélkedések a múlandóság felől, végre a vi­
gasztalás s áldozatra való fölhívás rekesztik be az éneket.
Hasonló panaszdal töredéke lehet az itt következő, mely­
nek tárgya a hős főnök, Tu Yino te Heuheu:
A nap sugára nyugovóra száll,
Ragyogva rózsás fényben ég T h a u k a r a 1*) csúcsa.
O h ! mond, barátom visszatért-e már ?
Vagy sírnunk kell az elveszett derékért?
Örökre távozál!
Te büszke hős, te főnökünk, vezérünk,
Hatalmas oltalmunk a vész s vihartól!
Mily rámitő erő az, mely lesujtni mert
S hideg föld bús ölébe fektetett ?
Élőmbe tűnnek íönsóges vonásid,
M a t a r u s*) vésőjével irt M o k ó d.8)
Árván bolyg népünk, s gyászba’ fuldokol
Megfosztva hős vezérétől, tanácstalan.
A csillagok fönn halványulva hullnak
És többé nem kiált T u ta h i* ) s R e h u a6*).
Jó öreg, az Isten mindig és mindenütt jelen van, de
nóha az is mégjólen, a kit épen nem hívunk s várunk.
íme most is nyílik az ajtó, s azon belép tisztelendő
Makiári Vincze úr, Épen jókor.
Keresztes meglátva őt, megszűnt sírni, s arczán „az
idegek mind kővé jegedtek.“ És szólt erőteljes hangon.
— Tisztelendő úr! Tudja-e mit tesz e szó: imina-
culata? Ugy-e, hogy nem? Tehát akkor-tessék innen tá­
vozni !
Miért nem előbb jó öreg?
A temetés után nehány napra Murvait egy öreg-öreg,
botra támaszkodó agg kereste fe l; Murvai alig tudta megis-
mornt látogatójában a hajdan oly büszke, délezeg Keresz­
tes Pétert.
— Ide jöttem — szóit könnyes szemekkel — ide
uramöcsémhez; otthon olyan rósz nekem, mióta az a ma-
gasságos Isten oly kemény büntetést mért reám az ón lelki
vakságomért. És oh meg se kegyetlen az az Isten, csupán
szörnyen igazságos. Megpróbál minket; meg a jóval, ha
nem tesz-e az dölyfössé ; s meg a rosszai, ha nem káro­
moljuk *e őt azért ? Én elbuktam: legkedvesebbemet vette
vissza tőlem. Hanem jól van ez igy.
A lelkész nem tudott szólni e szavakra. Némasága a
behantolt sir némasága volt.
*
 148
Oh Ma n g a r o a ®) őrző csillagod
Lehunyva már honunkra roskadott.
Szomorgva áll a délen T o n g a r i r o 7)
A r a w a8) tolldiszét habok lebegtetik.
Eöl ! ébredezz elsőszülötte H a n g i n a k ! 0)
Kelj, s m int előbb, forgasd meg fegyverid;
Hadd halljon a világ a bölcs s erősről
Ki szirtkéut állasz tengervész közölt,
S habár lebuktál is magaslatodról,
Dicső nagyságod dörgés szózata
S neved bevésve áll az égnek boltozatján.
A maorik legősibb hagyományai közé tartozik még azon
szertartás, melyet az újszülött keresztelésénél alkalmaznak,
a legsajátságosabb szólamok kíséretében. Ez ünnepélyes­
ség a születés után öt nappal történik, s ekkor minden
jelenlevő nő egy ágat márt egy vízzel telt edénybe s az­
zal a gyermek homlokára fecscsent, ki akkor nevet is
1) Hegy név. 2) Matarus valószínül eg a tátowirozók egyik ki-
tünőbbike, kire hivatkozás történik. 3) Mokó, mint már említettük, az
arcznak vésővel eszközölt cziírázatai, melyek nagy műgonddal történ­
nek, s a nemesi czimerek helyét pótolják, á ) 5) Tutahi és Rehua
az Eg fiai, kik az ég tizedik rétegében laktak. Az istenek genesisó-
TŐl szóló mythust lásd «Érd. Prot. Közlöny« 1877-ik évi folyam
46-ik szám. 6) Mangavoa, vagy más leírás szerint Wangaroa, regé­
nyes szépségű tartomány Uj- Seeland szigeten. 7) Tongariro egyik
nagyobb helység neve, 8) Arawa, a maorik előtt nagy kegyeletben
levő heros, hasonló Theseus vagy Herkuleshez. 9) Rangi, Rangé,
Rangúi, Ranglii: az É g , a maori mythologia Zeüse, a legfőbb isten,
kitől minden élet ered (hi), nem valószínűtlen vonatkozással a nap­
sugarak áldást gerjesztő melegére.
— Végrendeletemet is elhoztam — folytatá az öreg.
Mindenemet a kökényesi egyházra hagyom, s hogy a hí­
veknek ezentúl még eszök ágában se lehessen elpártolni
Istenöktöl: összes jövedelmem kamatja papiberbe essék.
Engem pedig úgy temessen el édes uramöcsém — nem sok
van már odáig — mintha szerető édes atyját temetné.
H i s z -------- de hagyjuk!
Szegény öreg, nem is sokáig váratott magára, hanem
elment megpihenni oda, hol boldogan álmodik az imma-
culata*
Es a lelkész eltemeté őt úgy, mintha szerető édes-
atyját temette volna.
VI.
A vezérczikk.
Es a parochia lakója marad továbbra is az, a ki
volt: remete a f ö l d e s szobácskábán; de langlelkü apos­
tola hitének, de lángpallosu büntetője a hitetleneknek. Szo­
bájában fel s alá járkál naphosszat; még lépteinek kopo­
gása sem zavavja gondolatiban, hisz a szoba padlója nem
kopog: földből van az, mint am a koporsó boritója.
Egyedül van s mondjuk ki, hogy egyedül fog marad­
ni örökké.
Csak néha-néha hagyja oda remetelakát, mikor övéit
látogatni megy oda ki, s mikor pastoralis látogatásait veg-
nyer. Az ez alkalommal mondatni szokott rigmus, d’Ur--
ville hiányos főijegyzései szerint a következő:
Légy megkeresztelve gyermekem !
Mint a czethal, légy oly hatalmas,
Atua adja meg, a mit kívánsz,
Boldog légy és elégedett,
Nyugodjanak poraid majd csendesen,
íme itt is a halál és élet párhuzamossága van feltüntet­
ve, a mi a gondolkodásnak ritka érettségére mutat, kfc
lönösen ha fontolóra vesszük, hogy a maorik vallásos esz­
mekörében a lélek halhatatlanságának hite a maga tiszta
szellemiségében van megőrizve. Kegyeletük a meghaltak,
iránt határtalan, s van eset rá, hogy egész törzsek keve­
redtek véres háborúba egymással egy sir vagy hulla meg­
sértése miatt. Ez az úgynevezett t a b u szentsége. A tabu
tiltottat jelent, melynek kijátszása halálos bűn. W a h i n e
a n s t a b u , mondja a maori, s ezzel a férjezett nők sért-?
hetetlenségét fejezi ki. Hasonló ez intézmény ahhoz, mely
a 10 dik században Angliában s Erancziaországban di-
vott, a feudal viszonyok azon különös jelenségében, hogy
kisebb hübérurak, hatalmas szomszédaik nyomása alól me­
nekülendő, az egyház hűbéreseivé szegődtek s igy javai­
kat mintegy az Isten pártfogása alá bocsátották. így óvja
a tabu a maorik szántóföldéit, vetéseit az ellenséges du-
lásoktól, azáltal, hogy azokat Atua védnöksége alá helyezi.
Bármennyire tisztult fogalmakkal álljunk is már itt
e tényekben, szemközt,- mindez még semmi azon csodála-
los megegyezésekhez képest, melyeket némely maori * ha­
gyományok az ó-szövetségi adatokkal szemben mutatnak.
Ha fennebb a maorik előszeretetét a térítők utján meg-
zi, meg mikor ki-kitekint az épülőfélben leyő kőtornyot
megnézni. Ilyenkor egy mosoly lebben el ajkáról, de oly
szelíd, mintha hálaadó imádság volna, hogy alant az az egy­
behordott kőhalmaz hiába vár az építőre.
S mikor aztán a hívektől járó papi-fizetés az ő h a ­
tározott akaratára s az illető fórum beleegyezése következ­
ében félannyira szállíttatott alá, mint a mennyi azelőtt
volt (a pap megélhetése biztosítva leven a megboldogult
Keresztes végrendelete által) ás nem kellett Murvainak a t­
tól tartania, hogy ráfoghassák a „Cicero pro domo suaw-t,
leült asztalához és megírta a következő vezerczikket:
„Yideant consulcs!
Vallásos életünk napról-napra hanyatlik; a Protestan­
tismus háromszázados bástyáján rések törettek kis hazánk­
ban. Összedugott kézzel nézzük-e, hogy a réseken miként
tolakodik he a vakhit, hogy kitűzze fenn az ámítás zász­
lóját ?
Híveim közül is közelebbről tekintélyes számmal tér*
t é k á t az „ e g y e d ü l i d v e z i t ő e g y h á z “ kebelébe.
Megvetéssel hallgatnék ez emberekről, ha leikök nemesebb
sugallatát nem követve, nem tértek volna vissza hitökre,
ha elpártolásuknak nem volna nagyon mély indoka. oh. nem
a hitvány csábítást értem ; erről már megvetéssel hallgat
tox; hanem az a kőkeménnyé száradt árva rozskenyér,
melylyel a hívek papjokat tartják : ez az ok. Száz pap kö-
 149
nyert ó-testamentomi iratok iránt, egyszerű lélektani okok­
ra igyekeztünk visszavezetni, úgy ezzel nincs kizárva még
a lehetőség, hogy ily közeledések okát s alapját mélyebb
históriai rokonságban keressük, melyhez az eszmék súr­
lódása, kölcsönhatása szolgáltatott volna kapcsot. Mert azon
maori traditiók, hogy az első embert három istenfivér al­
kotta, s ez alkotásban az idősbiknek volt legnagyobb ré­
sze; vagy hogy az asszony a férfi oldalbordájából vétetett
ki, stb. olyannyira egyeznek a genesis adataival, hogy lé­
tezésük teljességgel nem tulajdonítható a csupa véletlen­
nek, bár viszont be kell vallanunk, hogy ez idők szerint hí­
jával vagyunk még azon eszközöknek, melyek alapján mesz-
szebb menő, de legalább is némi valószínűséggel biró hy-
pothesiseket lehetne e részben felállítanunk.
Renan Ernő.
Feltűnő, hogy Franeziaországnak a clericalis párt
gyűlöletét leginkább magára vont négy nagy szelleme egy­
aránt egyházi befolyások alatt kelt ki s kezdé életét. Hu­
gó Victor, ki ne tudná, jezsuita nevelésben részesült, s X-
dik Károlyhoz intézett első versezete mély vallásos eret
tár föl; Rochefort Henrik is első akadémiai babérait a
szűz Máriához irt sonnetjével szerezte; Gambetta papnak
volt szánva, a szentirás tanulmányában nagy haladást tett,
s csak véletlenségből lön politikussá; s Renan végre nem
más, mint Dupanloupnak volt engedelmes tanítványa a
saint Sulpicei seminariumban, hol bizonyára aligha gon­
dolta, hogy ő majd a jelenkor leghatalmasabb ellenpápá-
zül hány van, ki e száraz kenyér mellett meg tudja Őriz­
ni lo1kesülte ég ét az ügy iránt, melyre fölesküdött? S ha a
papban nincs meg a lelkesültség, mit várjunk a hívektől
akkor?
Pedig még ez a nyomorult papi-fizetés is sok (a hí­
vek legalább soknak tartják s az arányt tekintve mi i s ) ;
mert nézzünk egy kis arithmetikát, Vegyük, hogy egy 200
lélekkel biró egyházközségben 400 forint a papi-fizetés, s
ha ez áll, pedig áll: akkor egy 9000 lélekkel biró egyház
papjának 1800 frtja kellene hogy legyen; de mivel a 9000
lelkű (nem l e l k e s t mondtam) egyházban sincs a papnak
még 2000 forintja sem : világos, hogy kis községeink igen
nagy papbért fizetnek. Q. e. d. Pedig 400 forint talán nem
sok egy lelkésznek. S történnek ily aránytalan viszonyok
között olyan dolgok, hogy financiális okokból elhagyják Is-
tenöket, a rectort agyon éheztetik s az illető helyeken Is­
tenéit kel együtt nemzetiségöket is megtagadják és lesznek
— oláhok.
S ha még aztán e nagy (?) fizetés a papban is még
tudná tartani a lelkosültséget missioja irá n t; s lehetne iga­
zán pap és nem egyéb! De mikor a papnak e 400 forint
mellett egész nap az eke szarvát kell tartania, hogy csa­
ládjának kenyeret adhasson; otthon meg az esperesi kör­
levél vár reá, hogy a restansok neveit adja be és ő végig
nézve a listán, látja, hogy sokat adhatna be s aztán —
javá leend, s Saint-Guillaume utczai második emeleti szo­
bácskájábái, mint várból, fogja sakkban tartani a Va-
ticánt.
Kevés ember van, kiről annyit beszélnének, s egy­
szersmind oly keveset tudnának, mint a ^Jézus élete“
hírneves szerzőjéről. E könyvvel m utatta ő be magát a
mindenségnek — urbi et orbi, s e könyvnek hatásban
nem is volt több párja. Strauss kritikai common sensének
durvaságát elsimította, eszmejárását költőileg emelte. így,
mig Strauss az evangéliumi történetekben csupán keleti
legendát látott, ad lig Renan állitá, hogy azok eredete
tényleges valóságu s emberi értelemben a legszebb, leg-
magasztosabb. S bárha visszavetette a természetfölötti hi-
vését, de ezt gyöngéden és szeretetteljesen tette, s inkább
azért, hogy szilárdítsa ragaszkodásunkat ahoz, a mi meg­
maradt. Szomorú volt hallani Strausstól: „Hiábavalóság
mindez!“ s annál vigasztalóbb megtudni Renantól, hogy
valami végre is kellett hogy legyen. Renan felette tudo­
mányosan képzett; a héber, aráb, syr nyelveket ujjábán
hordja, s II I Napóleon megbízásából, tudományos ügyben,
a szentföldet is beutazta. Papi körökben természetesen hi-
tehagyottnak tartják s nagy fájdalommal tapasztalják,
hogy theologiai tanulmányait csak kételyei megrőgzesére
használta föl. Ennek daczára azonban határozott idealista,
s mint ilyen, korunk piszkos realismusával ellentétben, ha
nem is vérmérsékileg, de bizonyára születésiig szerencsét­
len. Tősgyökeres bretagnei létére a celtánál is coltább.
Tud extasisba jőni, vannak mely emotioi, de mint a szá-
j zad méltó szülötte, keserűen érzi azoknak összeegyez tet-
I hetlenségéfc. 'Egy jó ismerőse következőleg jellemezte :
nem ad be senkit, mert pap és nem sz a tó c s--------—
mondjátok meg, honnan merítse lelkesültségét ?
Vidoant consules !
Egyházcsoportositást minden áronl
Murvai László.“
Úgy hisszük, hogy e vezérczikket majd ki is fogja
adni.
Kökényesen pedig immár egy év múltával csinos bá-
dogfedelü kőtoronyból hívogatja a híveket a két kis harang;
s a mindegyre jobb módú hívek szegyeinek, ha valaki azt
emlegetné, hogy ők pápisták is voltak valaha. No de nem
is emlegeti ezt senki, csak Bartha Ferkét, a ki miután
megtudta, hogy ezentúl félannyi papbért sem kellend fizet­
nie, ő is vissza akart té rn i; de a lelkész ismerve embe­
rét — elutasította (várva erősebb szándékát); ki is aztán
felcsapván kalapját — s mert a faluban sem igen szen­
vedhettek — elkocsmázta mindenét s aztán elment Lász-
lótelkére pápista karangozónak.
Makiári Vincze tisztelendő urunk pedig — miután
az illetők nem találták elegendőnek téritői buzgalmát, a
miért csak Bartha Ferkó uramat tudta az egyedül idvezitő
hitre téríteni — mai napig is, még mindig csak Lászlótel­
kén van és — vezekel.
 150
„gondolkodásában férfi, érzésében nő, telteibeu gyerm ek.“
Ész és kedély benne örökös küzdelemben áll egymással
és a körülményekkel. Magas állása, irodalmi sikerei econ-
flictust nem tudák enyhiteni, s bizalmas beszélgetés kö­
zepette mosolygva gyakran jegyzi m»g, hogy egyetlen
biztos út, jőt tenni a világ ítéletéhez képest, az, ha saját
felfogásunkhoz képest roszat cselekszünk.
Ezért fordul Renan őszinte lelkesedéssel a görög
élet eszmónyiségéhez, melyet egyedüli mentő sugárnak tart
a chaoticus áramlatok közepette. „Hozzád járulok o h !
kékszemü istennő, te egyedül mentheted meg a világot.“
S egyszersmind átkot mond a barbárokra, kik kalapácsa­
ikkal összetördelék annak templomát, s romjait elhurczo-
lák. „Oly Dagy enthusiasta vagyok, Írja egy helyt, m int
bárki más; de úgy hiszem, hogy a valóság ellentétes á l ­
lást foglal el ez euthusiasmussal szemben, s hogy az üz­
letemberek, gyárosok, munkások, z-idók, a régi oskolabeli
angolok, s új oskolabeli németek, egy oly anyagias kort
inauguráltak, melyben ép oly nehéz egy nagy gondolat
diadalát biztosítani, m int a notre-darne-i torony ezüsthang­
ját utánozni, ón vagy ólom haranggal.“
Renan magánélete sokkal enyhébb, kibékitóbb, m int
elvei. Nyugodtan szeret élni, hiszen hason kaliberű em .
berekre a nyugalom a boldogság főeleme. Rue saint Guil~
laumei lakása, melyet Richelieu építtetett, s jelenleg a
monacói herczeg tulajdona, mintájául szolgálhatna a régi
korbeli ódon és előkelő franczia épületeknek. A p p á r t e ­
m e n t j a, sőt előszobája falait is könyvek borítják; ő csak
ezek közt érzi magát otthon — chez lui. Legkedvesebb
olvasmánya a Revue des deux mondes, századunk politikai
s intellectualis történetének e valódi encyclopecliája, ép
úgy, m int a hogy a festőScheffer családjából származó pro­
testáns hitü Renan asszonyé az angol regények Tauchnitz-
féle kiadása, melyeket nagy gonddal gyűjt.
De mindez kevéssé érdekel, ha egyszer a szentély­
ben vagyunk, a háziúr jelenlétében, ki élettörténetét épen
nem hordja arczáu. Termete, arcza kerekded, csaknem
joviális s ö maga valödi franczia módra előzékeny. Maga­
tartása felette szerény és egyszerű, csak a becsületrend
vörös szalagja gyauittatja benne az európai hirtt tudóst.
Széles, magos homloka csak később lep meg; az értelem
külső kinyomatát háttérbe szorítja egyelőre az udvarias
bonkommia megnyerő hatása. Ez ad kulcsot irálya külö­
nösségéhez is. Ő egy oly iconoclasta, ki hegöngyölt ka­
lapácscsal sújt, a nélkül, hogy az erejét kisebbítené, mi­
nek több ízben adta már jelét régibb müveiben s az új­
ban, „A keresztyénség történetében“ . Ez utóbbi munka
közzététele, mint tudjuk, most folyik; ez életének végső,
nagy czélja, irodalmi végbagyakozása, melyre nagy súlyt fek­
tet. Öt kötete már megjelent, még kettő van hátra, s ebez
a jegyzetek oly reudben vannak, hogy azok alapján a
munkát bárki is befejezhetné, ha ugyan el tndna igazod­
ni, a zsidó és keleti, az angol, német és franczia iroda­
lom idevágó termékeinek azon óriás halmaza közt, mely a
háló-, öltöző- és dolgozó-szobákat betölti.
Mondhatnék, talán kissé túlzóan is szereti Renan a
könyveket, de be kell ismernünk, hogy azért e bajiam nem
tette őt a szürke elméletek lekötött rabjává, s nem tett
kárt életérzékén s gyakorlati felfogásán. É s ez leginkább
Syriában tett utjának köszönhető. Tartózkodása Athénben
egész váiatlanul revelatiot költött benne a való élet szép­
ségei iránt. Oki összefüggésben állhat e ténynyel azon
experimentatioja is, melyet pár év előtt a politikai téren
tett, s a mely szerencsére balul ütött ki, mert Seine-et-
Mame választói nem nyújtottak neki alkalmat eltérnie az
igaz úttól. Most azonban újra nyugtalanítja a kiváló egyé­
niségeknél nem ritka, félrevezetett ambitio, s mint Mar­
seille senatusi jelöltje lépett föl. Pedig ő nem érti a nagy
tömeg szükségleteit, sem a forradalmat, sem a köztársa­
ságot legkevésbbó sem bálványozza. Nem mintha ellensé­
ge volna a demokratának, de álláspontja azzal szemben az
aggály és remény sajátságos keveréke. S lehet-e nagyobb
csapás a népre, mint egy oly gyakorlati politikus, s an­
nál inkább az ügyek élén álló államférfi, ki gyakorlati
meggyőződéssel nem bírván, a. skepsis életölő elveit h an­
goztatja, vagy philosoph megnyugvással utal a körülmé­
nyek kényszerűségeire ?
Újabban egy kis polémia fejlett ki Renan és egy
csatornántuli kritikus közt. melyre okot az előbbinek a
„Temps“-bau közreadott „Raliban" czimü tárczaczikke ké­
pezett. Eenan itt azt bizonyítgatja, hogy eljött már az idő
Shakspere „Viharának“ kiegészítésére, mig ellenfele sok
malitiával jegyzi meg ezzel szemben, hogy Shakspere mü­
ve ilgy is jó, a m int van. Igazában Renan nem is Shaks­
pere babérjain akart osztakozni, neki csak egy oly typus-
ra volt szüksége, ki az állati vágyaknak személyese le­
gyen, s ezt találta meg Ealibánban. Szemben ezzel, Pros-
pero az önmagát uraló lélek megtestesülése. Képzeljük már
most e két alaknak Shakspere által kifejezett viszonyát
megfordítva; Prospero az, a ki bukik, s helyébe Kalibán
lép. Ez Renan eszmemenete, a darab d o n n é e - j a . Csak­
hogy a végkifejlés korántsem az, a m it sokan gondol­
nánk, hogy Káliban újra legyőzetve szolgaságba taszitta-
tik; de hogy ö maga, a hatalom erkölcsi felelősségének
érzetére ébredve, megnemesülve kél ki, s bocsánatot h ir­
det. Nos ebben semmi olyan nincs, mi a demokraták gya­
núját magára vonhatná. Hanem a franczia sajtó sajátsá­
ga, hogy minden bokorban politikai tendentiákat sejt lap-
pangani. így azonosította Renan Kalibánját is — Gam-
bettával, s a hol az angol kritikus Skaksperet, ott a fran-
cziák Gambettát látták kigunyolva. Renannak vissza kel­
lett utasitnia a méltatlan vádat, bizonyitgatuia, hogy Gain-
betta müveit s nagy tehetségű ember s igy távol áll Ka-
libántól, sőt hogy ez nem is egyént, de egész osztályt je­
löl, melyből egy kis részt mindnyájan mag unkban hor­
dunk stb. stb. A ki tudja, hogy a francziák közt mai
napság Gambetta mennyire „en vogue" v an ; felléptéi mily
viharos lelkesedést idéznek elő, s hogy a franczia genius
mennyire szereti még a szabadságban is azt, a mi csil-
 151
lpg, a mi imponál érzékeinek: igazat fog adni Benannak
atban, hogy — B r u t u s m é g i s c s a k d e r é k , b e ­
csületes ember!
A z áll. igazgató-tanács r. gyűléséből.
Kolozsvárit, 1879. márcz. 23-án
Jelen vannak: főt, püspök Nagy Péter elnök ; Incze
Mihály, b. Bánffy Dániel, dr. Kolozsvári Sándor, dr. Jenei
Victor igazg. tanácsosok; pénztárnok, számvevő, ügyvéd és
titkár.
Ülésen kivül elláttatott 31 darab ; ezeknek előadása
és tudomásul vétele után,
Főt. püspök úr előterjeszti, hogy a f e l s é g e s u r a l ­
k o d ó p á r e z ü s t m e n y e g z ő j é n e k megünneplésére el­
rendelő, hogy egyhkerületünk összes egyházaiban f. évi ápr.
24-én hála istenitiszteletek tartassanak. Az ig. tanács ez
intézkedést tudomásul veszi; egyszersmind fölkéri a főt.
püspök úr elnöklete alatt Szász Domokos egyhker. főjegyző
és dr. Kolozsvári Sándor urat, mint bizottságot, az egy­
házkerületünk nevében felküldendő hódolati felirat szerkesz­
tésére. Azon esetre, ha a felséges uralkodó pár a jubileum
alkalmával Budapestre is lejőne; .felkéretnek egyhkerületi
főgondnokaink a főt. püspök úrral együtt, hogy küldöttség-
képen juttassák egyhkerületünk hódoló feliratát a trón zsá­
molyához.
Bőt. püspök úr beterjeszti a b . B áld á c si -al ap i t-
v á n y felett őrködő bizottságtól érkezett átiratot, mely sze­
rint az alapítványi javak a Hunyady-örökösök által perrel
támadtatván meg, ennek kiegyenlítésére 150 ezer frtnyi
kölcsön felvétele vált szükségessé. A kölcsönző földhitelin­
tézet azt kívánja, hogy a felügyelő bizottság a kölcsönügy­
let megkötésére k ö z v e t l e n ü l az egyhkerületi közgyűlé­
sek által hatalmáztassék föl. E végett tehát rendkívüli köz­
gyűlés lenne tartandó. Bőt, püspök úr indítványára azon­
ban az ig. tanács többsége költség és idő kímélés ózdijá­
ból javaslatba hozza, hogy f. évi j u n i u s 8-án t a r t a s ­
s á k me g az ez évi r e n d e s k ö z g y ű l é s , Ez iránt
utasltólag ki fog kéretni az egyhkerületi főgondnok urak
véleménye.
Az államsegély-bizottság beterjeszti jelentését az ál­
lamsegély kiosztása tárgyában, Az ig. tanács a bizottsági
javaslatok alapján a következő segélyadományokat osztja ki:*)
Egyidejűleg ismételten közhírré tétetik, hogy a
k e l l ő f e l s z e r e l é s n é l k ü l beadott folyamodványok jö­
vőben sem fognak figyelembe vétetni.
A jogügyi bizottság jelentést tesz a n.-enyedi főta­
noda m i r i s z l ó i s z ő l ő i n e k részben mivelése iránt, va­
lamint a d é c s e i , m i k l ó s l a k i és b e n n i n g f a l v i bir-
tokrészek haszonbérlete iránt kötött szerződések, némi ész­
revételek mellett, megerősittetnek.
A vallás és közokt. miniszter urnák a s z e g e d i ta­
n u l ó k r a v o n a t k o z ó k ö r i r a t a nyomán, az ig. tanács
felhívja valamennyi tanodánk elöljáróságait, hogy a Szeged­
ről netalán valamelyik tanodánkhoz átjőni szándékozó tanu­
*) A kimutatást közelebbi számunkban fogjuk közölni.
Szerk.
lókat bizonyítvány nélkül is vegyék fel az utólagos igazo­
lás elvárása mellett. Egyszersmind felhivatnak a fcanodai
elöljáróságok nyilatkozatra az iránt is, hogy mennyiben lenné­
nek képesek esetleg nehány szegedi tanuló ingyen befoga*
dására és ellátására.
Sylvester D. esperes felterjeszti a m. - p é t e r f a l vi
e g y h k ö z s é g p a p i l a k j á n a k építési tervrajzát és
költségvetését, Jóváhagyatik,
Solymosi I, esperes fölterjeszti a n.-h u n i énekvezér
tanitói dijlevelét megerősítés végett. A dijlevál, az egyhker.
közgyűlés jóváhagyásának fönntartásával, megerősittetik; az
esperes utasittatik, hogy a magasnak látszó becsárak meg­
állapítása végett a dijlevelot mutassa be az egyhmegye ta­
nácsának rektifikálás végett.
Szabó Pál esperes fölterjesztést tesz a s z . - k ö v e s d i
e. község javára kiutalandó 200 frtnyi államsegély tárgyá­
ban. A kért összeg és kamatai kiutaltatnak.
Nagy L. esperes fölterjesztést tes 2 a m. - l á p o s i i s ­
k o l a i e l e k n e k állami iskolai használatra leendő bérbe­
adása iránt. A bérbeadás megengegtetik; ellenben a kért
kölcsönösszeg az egyhkerületi pénztárból nem utalvá­
nyozható.
*
* *
Az áll. ig. tanácsnak f. évi marcz. 24-én folytatólag
tartott gyűlésében jelen voltak: főt. Nagy Péter püspök,
mint elnök; Incze Mihály, dr. Kolozsvári Sándor, dr. Jenei
Yictor, Parádi Kálmán; pénztárnok, számvevő és titkár.
Főt. püspök indítványára felhivatik a n.-e n y e d i fő-
t a n o d a elöljárósága ismételten, hogy a Bogdán L. pénz­
kezelését jegyzőkönyvileg igazolja; Elekes Gy. esperes pe­
dig, hogy a kocsárdi adóról kimutatást terjesszen fel.
A sz.-ud v a r h e l y i e. községnek az u. n. „király
szabadjában“ levő fekvőségei eladása iránt kötött szerződé­
sek megerősittetnek. A vételár kamat-többleteinek tőkésíté­
se a papi fizetés megváltási alapjául elrendeltetik.
Yályi P. esperes fölterjeszti a z o n e g y h á z k ö z s é ­
g e k r ő l s z ó l ó k i m u t a t á s á t , melyek a t a n i t ó i
n y u g d i j - a d ó f i z e t é s é r e képtelenek. Az ig. tanács fel­
hívja az esperes urat arra, hogy kizárólag csakis oly egy­
házközségeket terjcszszen fel a nyugdíj-illeték alól leendő
mentesítésre, melyek a fizetésre valóban képtelenek, s me­
lyek elutasításuk esetén, <kénytelenek lennének iskolájukat
teljesen megszüntetni.
A n.-enyedi főtanoda elöljárósága az íg. tanács föl­
hívására felterjesztést tesz a tanoda régiség tárában volt ta-
b u 1a c e r a t á k r ó 1, melyeknek egyike illetéktelen utón és
minden felső jóváhagyás nélkül elidegenittetett. Az ig. ta ­
nács felhívja a tanodái elöljáróságot, hogy minden e tárgy­
ra vonatkozó iratait, leveleit s általában minden ide vonat­
kozó adatait terjoszsze fel, hogy az ig. tanács azok alapján
tehesse meg a további intézkedéseket.
Elláttatott még 19 tárgy.
r. t .
 152
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A Prot. egyh. és isk. Lap 1 2 . száma bevógzi
Török Pál nevezetes czikkét s ez úttal legelőbb is a zsina­
ti előmunkálatokra tesz nehány megjegyzést. A munkálatok
szerinte elóg jók, csak némelyekben igen sokat is adnák;
fölöslegesnek tartja p. 0. a tanácskozási szabályokat és ügy­
rendet ; fölöslegesnek az olynómü kanonokát, hogy „a lel­
kipásztorok hallgatóikhoz szelídséggel és szeretettel visel­
tessenek", és a többi, mert az ilyenek aranyrógulák, de
nem positiv törvények. Több megjegyzés után nem helyes­
li. az egyházi bíróságokról szoló nagyon is világias, proká-
toros és épen nem egyházi patriarchális szakaszokat, me­
lyek szerint az eljárás oly trikás, hogy állandó törvényszé­
kekre lenne szükségünk Hát még a majdan elkészülendő ok­
tatásügyi szervezet, A ki ezt megcsinálja, igazán Ehodusba
megy, mert Hic Rhodus, hic salta. Annak, ugyanis is, nem
csak állam-bölcsnek, hanem jósnak is kell lennie, mert el
kell döntenie: kit illet a tanügy: államot ? egyházat ? s ha
tán midkettet, menyiben azt s menyiben ezt? megszabva
mindkettő munkakörét, külön s még is őszhangzóan, mi az
autonómia, meddig terjed, mily iskolákat tarthatunk fönn
s mily viszonyban a másfelekezetüek iskoláihoz ? ki lesz köz­
tök, alkalom adtán, hékebirő, vagy épen biró? Milyen lesz
az országos közoktatási rendszer s hogyan alkalmazkodunk
ehez már előre ? Hány tanintézetet társunk fenn hol és mi
féléket? legyen-e egyetem ? és mégha megtudna is Molnár
Aladár mind-e kérdésekre felelni, készítendő munkálatában
még akkor sem sokra mennénk vele, mert mi egyoldalúkig
zsinaton sem állapíthatjuk meg az egyház és állam, az egyhá­
zunk és más felekezetű egyházak közötti viszonyt az állam
nélkül, más hitfelekezetek nélkül." S ha holnap megnyílik a
zsinat, a képviselők mit fognak mondhatni e még meg nem
beszélt kérdésekről, pedig csak magunknak kell ott dönte­
nünk, mert „magunk helyett nem szállíthatnak oda bölcse­
ket napkeletről." Ha pedig Molnár Aladár csak félig meg
tudja ez ügykérdéseket oldani: „érit mihi magnus Apollo."
Az előmunkálatok további fejtegetését másokra bizván,
ő csak azt kérdi a heidelbergi kátéval: „Immár, mikor eze­
ket elolvastad és tudod, mi hasznát veszed?" Felelőt tudja,
a miket addig is tudott egyházalkotmányunkról, a különböző
egyházi egyének és testületek hatásköréről, magaviseletről, kö­
telességről, ruházatról, pörlekedésekről stb. stb,, de kényte­
len Phaedrussal tartani: nisi utile est, quodfacimus, stul-
ta est glória s elmondani Schillerrel, az idealistával: Da­
niit lock’ ich, ihr Herrn, noch keinem Hund aus dem Ofen!
s ezért kérdheti bátran: immár, mikor ezeket tudod, mi
hasznát veszed ? Ha a vihar egy redves zsindelyt leszakasz-
tana a templomról, az összes munkálatok valamennyi 362
§-ával sem lehetne azt visszatenni s az egész erőlködés
meddő bölcseség is marad, mert el van tévesztve maga a
kiinduló pont, mintha a zsinatnak az volna az e g y e d ü l i
t e e n d ő j e és v é g c z ó l j a , hogy a ref. egyháznak egy­
séges szervezetét állápitsa megl Pedig, ha van egyház, a
melyik a zsinattartást sürgette, nem egyébért tette, mint
hogy az egyik az idegen nemzetiségek közé éaelt diasporákat
akarta megmenteni, a másik a kiköltözés által leapadt egy­
házak támogatásáért, a harmadik temploma építésére adan­
dó segélyért; az egyik pap azért, hogy alamizsnás fizetése
pótoltassák, a másik, hogy nyugdijat nyerhessen, a harma­
dik, hogy özvegye, árvái majdan koldus-botra ne szorulja­
nak Ezekért és az ilyenekért volt a zsinat kívánatos, nem
pedig a codiflcátioért; gondoskodjunk, igen is, a lelkiekről
is: jó magyar bibliáról, új énekes-könyvről, vallás-erkölcsi
olvasmányokról (mint egykor Debreczenben gondoskodtak),
a bei- és külmissiorél, a vasárnap megünnepléséről, a ká­
romkodás megszüntetéséről (mint H.-Mezővásárbely tette),
mórtekletességi, takarékossági egyletekről — de mindeze­
ket nem §§-okkal, hanem intézményekkel és életpéldákkal
lehet elérni. Gondoskodni kell az anyagi erő forrásáról, mi­
lyen a közpénztár (menthetetlenül vétkes, a ki az 50-es
evekben szépen megindult ily irányú mozgalomnak útját áll­
ta), a G-usztav-Adolf egylethez való csatlakozás, a Baldácsy-
alapitvány, a gyámpénztárak, a nyugdíj- és segély egyletek
stb. — s meg ezekhez ráadásul fölkéri T. P. az egyhkerti-
leti jegyzőket, hogy illető jiiönyyeikbői jegyezzék össze azo­
kat a kérdéseket, melyek 1860*éta a conventre relegáltat-
tak, hogy a bizottság elnökével főt. és ngs. Nagy Péter püspök
úrral közölve azokat, a bizottság meg idején tárgyalhassa,
mely kérdésekből egy-egy § készíttetvén, az igy létesülen­
dő 20 új § tartalmasabb és érdekesebb lesz a már fogal­
mazott 362 §-néI. És azért is szükséges e tárgyak össze-
jegyezése, mert a zsinat előtt a tárgyak ő Felségének tör­
vény szerint bejelentendők s hogy aztán a zsinat tudhassa
is, miket hízzon az országos egyh. tanácsra, miket a fo-
törvényszékre.
I tt megállapodva s az egész kérdés múltjára visszate­
kintve, úgy látja, hogy a tiszántúli egyskerület pályaudva­
rából indultunk ki — gőzerővel, ara az egyetlen czólra, hogy
az egész egyházat e g y s é g e s e n s z e r v e z z ü k . Baj volt
(bár jogos) hogy a tiszántúli egyhker. az indítványt újab­
ban csak egy maga tette, pedig előbb megkeilett volna az
egyes egybkerületeknek egyezniők s egy közös conventi ta ­
nácskozásban megalapitniok, ha időszerü-e most már a zsi­
natolás? A tiszántúliak azt mondták, hogy az, Török s ve­
le többen azt, hogy még nem s főként nem egyedüli teen­
dő a codificatio, az egyóséges szervezet, az előbb kifejtett
okoknál fogva —*> s e nézeten sokan vannak, a többiek közt
az egész ág, hitv. felekezet, mely pedig szintén fölszolitatott,
hogy velünk zsinatoljon.
Szóval aThezeusok a labyrintusba vezettek— Ariadne
fonál nélkül s Török Pál ma is azt mondja, mint most két
éve: jelszavunk ne az legyen: menjünk zsinatba, hanem :
készüljünk zsinatra — a midőn, igaz, 1879-ben nem lesz
zsinatunk, de vigasztalhat az a tétel: Sat cito, si sat
bene.
Elől kell tebát kezdenünk: conventet tartanunk, hogy
20 óv óta elakadt ügyek fölött tanácskozzunk, intézkedjünk
— különben a chaosba fülünk. így komoly a vész a
tanügyre nézve: a minisztérium nem törvény, hanem ren-
Folytatás a mellékleten.
 153
M T Melléklet az „Erd. Prot Közlöny" 13 számához.
deletek alapján intézi a fensőbb oktatást s autonómiánk e
tekintetben veszélyben forog — még pedig a minisztérium
kebelében működd saját bitfeleink részéről. Ezt a gazdálko­
dást (vagy épen garázdálkodást) tovább szájtatva Mimi nem
lehet, s reméli is, hogy a tiszántúli superendentia épen ez
ügyre nézve ad is küldöttjeinek ad hoc katározatképességi
fölhatalmazást, mert: principiis obsta. De neki convent kell,
mely intézkedkedhessék s nem casinoi találkozás, léka cse­
vegés végett. „Ha megint csak szoszátyárságot akarunk
tizni: akkor legelsőbben is engedőimet kérek az elnöktől
szivarra gyújtanom s elővennem a consersations lexicont.“
És folytatja (ránk vonatkozván, szószerint közlöm)
„azért is óhajtom a conventi találkozást, hogy a hi­
vatalos tárgyalások után, barátságosan megkérjem erdélyi,
velünk már uniált, hitrokonainkat, szűnjenek meg valahára
egymás ellen torzsalkodni. Undoritó Iá vány az az örökös
fenekedés, tusakodás. Szerencsétlenek! ha nincs enyedi ha­
juk, csinálnak maguknak fehérvárit. Kechtkaberei, hiúság,
nagyravágyás, bosszuszomj, soha nem voltak sem egyesek­
nek, sem testületeknek bölcs vezérei. Hát még ha a kitűzött
czél is nemtelen! s a czéltábla iszonyúan vigyorog, mint a
Medusa feje, melynek láttára minden jó lélek megkövüli
Vagy önök, uraim ! azt semmibe sem veszik, hogy az er­
délyi római kath. püspök tettleg tagadja érvényét házassá­
gi törvényszékeik ítéleteinek? hogy önök házasságot felol­
dó ítéleteik alapján köttetett uj házasságokat C is-Lajthá-
niában semmiseknek nyilatkoztatták ki? Báró Kemény Fe-
rencz ubi e s ! Nemde ez fontosabb s érdekesebb thema
mint a fehérvári papválasztás ! ? Hát a cameraticumra nézve
nincs már önöknek teendőjök ? Elejét vették-e már az egyházak
további desolatiojának? Vagy csekélységek ezek? mivel mi-
attok nem lebet a gyülesteremben felborogatni a székeket,
künn pedig feldúlni az egyházat és országot ?*)
Conventi találkozást óhajt azért is, hogy a tanácsko­
zás után bizalmasan megmondhassa a debreczenielmok, hogy
ő is óhajtja a prot. egyetemet, de xigy, mint W. a debre-
czeni prot. heti lapban előadta, kivihetetlennek tartja, mert
.a más 3 egyhkerület nem bir 27000 frt contribuálni, mi­
kor p. o. a dunamelléki tisztán egyhkerületi adóban éven­
ként 7500 frtot fizet. Más alap kell arra, p. o. ő az or­
szágos fundus studiorum igazság szerint ránk eső részét
szánta a prot. egyetemre s hiszi, hogy az országgyűlés
igazságérzete olőbb-utóbb rendelkezésünkre bocsátja a min­
ket illető jövedelmi részt. Más találjon más alapot az egye­
temnek.
*) Ha a nagyérdemű ivó ismeri az ügyet: nyilt és határo­
zott ítéletet, vagy legalább véleményt szerétnónk tőle hallani; ha
pedig nem ösmeri: a hivatalos ügyek fölötti összeütközést legke-
vésbbé az Ítélheti el ily módon, a ki most Ösmertetett ozikkével
majdnem az egész magyar ref. egyház hivatalos fölfogásával jön
ilyen összeütközésbe s folytat ily általános harczot az egész csatár­
vonalon. A Protestantismus nem fél a harcától, egyik főjellemvona*
sátél. Rovatvezető,
Végül megmondja miért irta ez iromba (mondhatják,
cadentiául: goromba) czikket? Nem azért, a mit A vél, B
gondol, C gyanít, D ráfog, hanem azért, mert buzgón sze­
reti egyházát, óhajtja jó hírét, tekintélyét s ezeket most
koczkáztatva látja. Az ország szeme ránk néz nagyhangú
kezdeményünk folytán s fél, hogy készületlensógünk okán
fegyverünk csütörtököt mond. Monumentális alkotás helyett,
sütünk és főzünk és feltálalunk schmrirnt és kóficot, ellen­
feleink kárörömére s épen ezért — mert jobb a kár, mint
a szégyen — ismét meg ismét kéri a zsinatszerelmeseket,
készüljünk jobban a zsinathoz, ne hogy ráüljek az ösmere-
tes distichon:
Quid synodus? nodus — patrum chorus integer? aeger,
Conventus ? ventus — glória ? strameu. Ámen.
lm a nagy fontosságú czikk bőv kivonatban, mely —
a rovatvezető egyéni óhaját fejezi ki — vajha üdvös for­
dulatot jelezhetne az egész missio ügyben ? Már most az­
tán, valószínűen, következnek a nehéz lövegek és roham­
támadások, mi pedig egyelőre térünk békés föladatunkra
s jövőre remélhetőleg utánpétoljuk a lapszemle mulasztásait.
De egy ilyen czikkel szemben, azt hisszük, szabadott egy
kis kivételes kivételt tennünk.
H e l y r é i g azitásúl.
A „Protestáns egyházi és iskolai Lapu folyó évimár-
czius 23-án megjelent 12-ik számában a következő felszó­
lalás foglaltatik:
Egy sér el mes k ö r r e n d e l e t .
„Aligmult él egy éve, hogy a vallás és közoktatásügyi
m. kir. [minister az egyházi főhatóságokhoz megküldte
hírhedt rendeletét: „ha a lakosság kívánja — Sz. István
ünnepén — a lelkész isteni tiszteletet tartson“. Most Ko-
lozsvármegye alispánja lepi meg eg*y körrendelettel a me­
gyéjében levő lelkészeket. De lássuk a rendeletet szóról-
szóra, a mint az napvilágot látott „Kolozsvármegye hivata­
los közlönye" 1878. évi 3-ik számában:
Sz?. 13716— 878.
Valamenynyi jár. szbiró úrnak és ren. tan. városok
tanácsának.
A tkts közigazgatási bizottságnak hozzám intézett
átirata folytán felhívom címet, hogy az oly nagy mérv­
ben elterjedt roncsoló toroklob meggátlása céljából az
illető községek lelkészeit, melyben (tán melyekben,) ezen
betegség uralkodik, szólítsa fel, hogy a néppel a szó­
székről értessék meg e kór veszélyességét s világosítsák
fel, menynyire kell őrizkedniük e ragályos betegségtől.
Kolozsvármegye alispánjától.
Kolozsvárt, 1878. deccember 13.
Gyarmathy Miklós.“
Miután országszerte hallatszik a jajszó: pusztulunk-ve-
szünk, a t. alispán úr igaz ügy érdekében — detévesztet
 154
utón — mozog’. A t. alispán úr aggodalmát osztjuk, jó szán­
dékát nem vonjuk kétségbe, mi is segédkezet nyújtunk és
Ígérjük hogy községünkben, ha roncsoló torokiob elé
fordul az egyházfi utján házanként tud túl adjuk a t.
alispán ur körrendeleté tartalmát és ennél meg többet is
teszünk. De a szószéket ne bántsuk oly könnyedén. Minden
tiszteletünk mellett is se a t. alispán, se a szolgabivó úr­
nak nem ismerhetjük el azon jogát, hogy közvetlenül ren­
delkezzék valamelyik lelkésznek és épen a szószéket illetőleg.
Az a szent hely egyikünkké se, az az anyaszentogyházé ;
és ezt a t. alispán úr, a ki a kolozsvári ref. tanoda gond­
noka, igazgató tanácsos, egyházmegyei s egyházkerületi kép­
viselő, jobban tudja mint mi. Ennyi kitüntetés után jog­
gal várhatjuk a t. alispán úrtól, hogy legyen autonómiánk
barátja és őre, a mire kérjük is.
Ha a t. alispán úr parancsolni akar velünk, szivesen és
készséggel szolgálunk, de maga rendjén j van nekünk espe­
resünk, igazgató tanácsunk, püspökünk, ezek közvetitésé-
vel várjuk és kérjük a t. alispán úr üdvös intézkedéseit.
Bocsásson meg a t. alispán úr, ha Őseink által szer­
zett jogunkat tiszteletben akarjuk tartani és tartatni. Erre
papi eskünk kötelez.
Gö rg enyi .
A felszólaló tíszteletes úr ideges érzékenysége, de
még inkább a tér, a melyen felelek, azt a kötelességet szab­
ták előmbe, hogy „kesztyűs kézzel“ fogjam a tollat*
Igénytelen körrendeletéin távolról sem hasonlitható
össze a szent István ünnepre vonatkozó miniszteri rende­
lettel. Mert mig ez r e n d e l k e z i k , addig az csak arra
szorítkozik, hogy alárendelt közegeim s z ó l í t s á k f e l az
illető községbeli lelkész urat, hogy — stb. Ezen f e l s z ó ­
l í t á s nem kötelező s ebben tán van egy kis különbség.
Ezért indokolatlannak tartom a jajgató tíszteletes úr kö­
vetkező „erélyes“ kifakadását: „Minden tiszteletünk mellett
is se a t. alispán, se a szolgabiró urnák nem ismerhetjük
el azon jogát, hogy közvetlenül r e n d e l k e z z é k (?) vala­
melyik lelkésznek.“ Ezt soha meg sem kisértettem.
A mi a szószék iránti tulajdonjogot illeti, helyesen
teszi fel rólam, hogy azt ismerem s tudom, hogy az az
anyaszentegyházé. De azt bajos lesz a t. t. urnák bebizo­
nyítani, hogy igénytelen körrendeletéin ezt megtámadta vol­
na. A szószék szentsége iránt szinten birok érzékkel s épen
azért azt a tíszteletes úr „illetékes“ figyelmeztetése után
sem tudom felfogni, hogy ha a szószéket különféle adako­
zásokra való felhívás és hirdetés nem fertőzteti meg, mit
árthat szentségének, ha onnan a hívek azon veszélyre fi­
gyelmeztetnek, a mely gyermekeit százankint ragadja el?
Nem tudom, ha protestáns szelleme és mély vallásossága
megengedte-e a megbotránkozott tíszteletes urnák, hogy
közvetve tett felszólalásomnak eleget tegyen, de ha (a mi­
re felszólalása következtetnem enged) meg nem tette, alig
hiszem, hogy arra kényszerítve lett volna az illető járási
szolgabiró által. S ha azt hiszi, hogy a protestáns autonó­
miát és lelkiismorete nyugalmát megmentette az által, hogy
a felszólításnak eleget nem tett, legyen hite szerint s lelje
jutalmát azon öntudatban, hogy kötelességét jól végezte.
Kolozsvárit, 1879. márcz. 26.
Gyarmatin Miklós
Kolozsvármegye alispánja.
E G Y H Á Z I É S IS K O L A I H ÍR E K .
Kolozsvár, 1879 márcz. 29.
— E lőfizetési felhívás. Mint mai
számunk élén jeleztük, ápril hó 1-től kezdve az
„Erdélyi prot. K özlöny“ kiadásától Stein János
úr. visszalép s a szerkesztés gondjai m ellett a la p
kiadásának terhe is rán k nehezül. Őszintén kije­
lentjük, hogy időnket s parányi erőnket szives
örömmel szenteljük föl azon m agasrendü érdekek­
nek, melyeket képviselni e lap hivatva van, —
de anyagi áldozatra képesek nem vagyunk s igy
az előfizetők részéről az eddiginél fokozottabb tá ­
mogatás lapunkra nézve, a szó legridegebb érte l­
mében, életkérdéssé lett. Fölkérjük hát ügyünk
minden igaz barátját, lapunk tám ogatására s ille­
tőleg arra, hogy körükben szerezzenek új előfize­
tőket. Részünkről m indent elkövetünk, hogy la­
punk a méltányos igények színvonalán jövőre is
m egm aradjon; fényes ígéretek helyett tettekkel
igyekszünk ennek bizonyságát adni.
Előfizetési árak a következők:
Á p ril—junius 1 frt 50 lcr.
Á pril— septem ber 3 frt — kr.
Á p ril—deczember 4 frt 50 kr.
H arm ad és negyed osztályú egyházközségeinknek
s lelkészeiknek a következő kedvezm ényeket
n y ú jtju k :
H arm ad osztályualm ak á p ril—deczemb. 4 f r t — kr.
Negyed osztályualcnak ápril— deczemb. 3 frt 50 kr.
H a t új előfizető beküldőjének i n g y e n pél­
dánynyal szolgálunk.
Á n. t. esperes uraknak is egyházmegyéjükből
minden h at új előfizető után egy példányt — álta­
luk megjelölendő valam ely szegény egyházközség
részére — rendelkezésükre bocsátunk.
Az előfizetési összegek postautalványnyal czi-
niem alatt küldendők
Kolozsvár, 1879. márcz. 27.
Szász Domokos,
szerkesztő s kiadó.
— B. Vay Miklós ő nagymlsga a conventet — a
mint értesülünk — nem május, hanem julius havára szán­
dékszik összehívni Debreczenbe.
 155
— Á magyarnyelv tanításának — a népoktatási
tanintézetekben — kötelező voltara vonatkozó törvényjavas­
latát >a képviselőház közoktatási bizottsága tárgyalás alá
vette s legközelebbről a törvényhozás elé terjeszti. A tör­
vényjavaslat 2-dik §-ét a bizottság következőleg szövegez-
te : „A jelen törvény hatályba léptét kövotő tanévtől kezd­
ve, három év (vagyis egy tanítóképző intézeti tanfolyam)
eltelte után, tanítói oklevelet senki sem nyerhet, és tani-
tóúl vagy segédtanitóúl sem alkalmazható, a ki a magyar
nyelvet beszédben és írásban annyira el nem sajátította, hogy
>azt a népiskolákban taníthassa.“
— Lonkay Antal, a „M. Állam“ szerkesztője mód-
ját találta annak, hogy Magyarország örökre megszabadul­
hat minden árvízveszélytől s erre vonatkozólag javaslatot
tesz a kormánynak a követke vő hat kemény pontokban: A
szegedi csapás, mondja a szerkesztő úr, mindenesetre or­
szágos csapás, a mennyiben annak előidézésében bűnrészes
az egész ország. Nem elég tehát országszerte adakozni,
sem Szeged új felépítését elhatározni; mert utóvógre az úr
h a r a g j a e l l e n n i n c s v é d e l e m . Itt az egyedüli gyógy­
szer csak az leh et: 1) az államot az egyháztól elválasztó
S az iskolákat elközösitő l i b e r á l i s e l v n e k kiküszöbölé­
se; 2) szigorú törvény az u z s o r a , sikkasztás, szédelgés»
lopás, s az állami hűtlen gazdálkodás ellen; S) az átkos
sz a h a d k őmi Yes i p á h o l y o k Kegyelem nélküli bezárá­
sa; 4) gyors igazságszolgáltatás ; 5) a destructiv iránya
n a p i s a j t ó m e g f é k e z é s e s a ledér, k i c s a p o n g ó
s z í n p a d derekas megrendszabályozása; 6) Budapesten a
vallás és erkölcsös szellem előmozdítása szompontjából egy
püspöki szék felállítása, vagyis hogy az eszme kivitele pénz­
be ne kerüljön, az esztergomi éiseki szék lenne Budapest­
re áthelyezendő a káptalan egy részével együtt. így aztán
ki lennének békitve a harag vő istenek, s mi biztosítva len­
nénk örökre az áradások ellen.
— Hyacinth atya Írt a canterbury-i érsekhez, kér­
vén a franczia ó-katholikusoknak hivatalos elismertetését az
anglican egyház részéről, hivatkozván arra, hogy ők széle­
sebb és régibb alapra kívánják helyezni a gallikán egyhá­
zat, mint a irienti zsinat. E kóróst egy bizottság tárgyal­
ta, mely kijelenté, hogy mindaddig határozott feleletet nem
adhat, mig közelebbről meg nem ismerkedik az ilj egyház
elveivel, szertartásaival s egész szervezetével. Ennek foly­
tán most Hyacinth atyának egy új nyilatkozata van soron.
— Az isten házában született. A „Szegedi Híradó“
beszéli: Menekültjeink az első vizroham következtében be­
futottak a templomba, igy a belvárosiba is jutott elég nép;
azonban a viz e helyre is benyomult, s a menekülők egy
része tovább futott, némelyek pedig a chorusba menekültek
föl; ezek közt volt egy jóreménységben levő asszony, ki e
helyen — Istenhez legközelebb — pár napra egy egóssé-
ges gyermeket hozott a világra.
— A skót presbyteri egyházban jelenleg vita tár­
gyául szolgál a kérdés: megengedhető-e a házasságra lé­
pés egy meghalt feleség nővérével. A májusi zsinat fog e
.részben határozatot hozni. Az eset ugyanis az, hogy a fe­
lekezet egy tagja ily nemű házasságot kötvén, bár az egyéb­
ként törvényes volt, egyházi előjogaitól megúsztatott, miért
most orvoslást keres. Megjegyzendő, hogy e lépést Skóczi-
ában a polgári hatóság nem tiltja, tehát a rendelkezés az
egyházi törvényhozásra van hagyva, mely tetszése szerint
intézkedhetik; megengedi vagy megtilthatja. A szabad egy­
ház nem is barátja az ily házasságnak, sőt nem egyszer
folyamodott a törvényhozáshoz annak törvényes betiltásáért,
hivatkozván álláspontja igazolásául a Leviticus egy helyére.
Kiváló egyházi jogtudósok közt különben sok polémia is
folyt már ez érdekes tárgyban.
— A mórtékletessógi egyesületek. Amerika nyuga­
ti részében úgy látszik maradandó hatást gyakorolnak a vi­
dék több részére. így „Edwards-Counti“-ban, közel Chica-
góhoz, hol a „mértékletesség fiainak“ egy csapata megtele­
pedett, az utólsó huszonöt éven át, a börtönnek nem volt
evenként átlag egy lakója s a tartománynak évenként átlag
csak három vagy négy szegényt kellett eltartania, kevés
vagy épen semmi pere nem volt és az adó 32 perczentte
kisebb, mint a szomszéd tartományokban. Evanston városá­
ban (Illinois) a hol négy mérfcfölden helül nem szabad grog-bol­
tokat nyitni, csak két rendőrre van szükség, hogy 6000 la­
kost védelmezzenek s ezeknek főteendője is az, hogy Chica­
góból jött csavargókat és tolvajokat csípjenek el, mig ma­
ga Chicagó 134.000 fontot költ rendőrségbe évenként. Min­
dazonáltal Chicagóban is nagyon észre lehet venni a mer-
tékletességi mozgalom befolyását, mert mig a város 1874-
hen, az asszonyok c r u s a d e-jának első evében 118,228
hordó bort szálitott a vidékre, az utólsó évben a szállítás
14,492 hordóra csökkent. A mily arányban az ivás keves-
bedik, oly arányban virágzik az irodalom s a chicagói köz­
könyvtárnak, mely csak öt éves, most 60,000 kötetje van s
hetenként mint egy 7000 személynek ad olvasmányt, mely
60 százalékban angol költeményből és ifjúsági iratokból áll.
— Beküldeteti szerkesztőségünkhöz a Weiszmann
testvérek kiadásában Budapesten megjelenő és Sebestyén
Gyula által irt V i l á g t ö r t é n e t I-ső kötetének 3-ik fü­
zete. A szövegbe nyomott ábrákon kívül a füzet — mely
Egyptom történetét tárgyalja tanulságos és vonzó modor­
ban — mellékletül Horus temploma romjainak sikerűit raj­
zát hozza. Ára egy füzetnek 30 kr.
HECBOLOG.
Eéty, márcz. 6. 1879.
Mint e lapok t. olvasói már értesültek, erdélyi refor­
mált anyaszentegyházunk egyik veterán bajnoka, B e n e ­
d e k Ár o n , a sepsi egyházmegyében n.-borosnyói pap,
nincs többé.
Életrajzát, íme, közölni sietek, melyhez az adatokat
biztos kútfőből, rokonaitól, szereztem meg.
Benedek Áron született az erdővidekj egyházmegyé­
ben K.-Baczonban, a régi felosztás szerint, Székely-Katona
primipillus családból 1792-ben január 14-én. Első képezte-
 156
tését nyerte a k.-baczoni népiskolában, honnan szülői a
székely-udvarhelyi ev. ref. főiskolába vitték» I tt az alsó osz­
tályokban tanulását végezvén, mint deák a n.-enyedi Beth-
len-főtanodába ment, hol a „tudós Benedek** czimét csak­
hamar megnyerte.
A n.-enyedi főtanodában az 1822— 23 iskolai idény
alatt, az akkori felosztás szerint, a logica nevű classis ta­
nítója volt, a hol valami apró csínyért többeket, s azok kö­
zött néhai nagy hazánkfiát gróf Mikó Imrét is, mint logi-
cust, megcsapatott, mely esetet a néhai gróf soha som fe­
ledte el, hanem mindig élénken és kedélyesen emlékezett
arra, p. o. midőn 1861-ben, mint erdélyi kormányzó itt
nálunk is megfordult, S.-Szt.-Györgyön, a mint a ref. papság
tisztelgett ő nagymeltóságának, a többi papok között, Be­
nedeken akadtak meg szemei, s rögtön hozzáment és bizal­
masan kérdezte: hogy van, praeceptor űr? és kedélyesen
előhozta, hogy a logicában megcsapatta, s azt is hozzátette:
hogy ezt miért tette praeceptor ? Benedek nem késett a fe­
lelettel, hanem rögtön mondotta: azért, hogy gubernátor
lehessen. Mikó nyilatkozata erre az volt, hogy ez az eset
nagy befolyással volt ezutáni pályájára, mert ekkor átlátta,
hogy szorgalom és jó magaviselet szerezhet az embernek
érdemet.
Enyedről 1823 nyarán Bécsbe ment académiára. Azon
időben Becsen túl menni nem adatván szabadság, Bócsben
2 évig volt és az akkor megindulni kezdett Magyar Ku­
rírban több dolgozatot, részint eredetik, részint francziából
való fordítást adott ki.
Bécsbői 1825 tavaszán hazajővén, meghivatott N.-
Borosnyóra papnak, mint híres academita és tudós ember,
s beköszöntött 1825 áprilisében. Jellemző, hogy mikor próba-
prédikácziót tartott, a miatyánkba belesült és a választás­
kor az egyháztagok az urnánál mind azzal jelentek meg,
hogy azt választják, a ki a miatyánkba bélésűit.
Beköszöntő-beszédének főtétele v o lt: nem vagyok ékes-
szóló, mint Áron.
33 éves volt; miden pap lett, mert szülői az 6 mon­
dása szerint 11 éves korában vitték tanodába. 1825-ben
megházasodott, nőül vevén akkori egerpataki ref. pap, Csi­
szár Gábor, Ágnes nevű leányát, kivel néhai veterán bará­
tunk boldog házassági életet élt 53 évig, mert nője meg­
halt 1878 január 10-én.
Egyházmegyénkben a kitünőbb papok közé tartozott,
részint mint ülnök, részint mint ügyvéd, egészen 1851-ig
szolgált, 1851 főjegyzőnek választatván, e minőségben szol­
gálta egyházmegyénket 1871-ig, akkor lemondván, mint ül­
nök megmaradott 1878-ig.
Munkás élete után, mely 87 évre terjedett, 54 éves
papságát bevógezte január 12-ón 1879, mert akkor még
templomban volt s végezte hivatalát ; haláláig a betegség
jcsak egy vasárnap, a halála előtti vasárnap, nem engedte
templomba menni — meghalt 1879 január 25*én, elte-
mettetett 27-ón.
Jó nője mellett könnyű eletet ólt, ha nem volt is
ékesszóló, de tartalmas szónok volt; mindvégig látszott
Nyomatott Stein János m. kh\ egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
rajta az ifjú korában való tudományos készület; kedélyes
társalgó volt, roszul esik, hogy nem látjuk sorainkban; mert
erősen megszoktuk volt. Hosszú élete után, legyen könnyű
a sirhant felette Kisantal Sámuel.
A főtiszt, püspök úr a következő körözvé-
nyeket bocsátotta ki:
Köröztetnek.
359 — 1879. U d v a r h e l y iegyhmegyénkben, a n a g y-
b ú n i kántor-tanitói állomás. Javadalma 90 régi véka esős
és 50 régi véka szemes törökbúza; tandíjban minden tanu­
lótól 40 kr — tanulók száma közópszámitás szerint 40 — ;
minden évben használható 3 h. 463 Q öl I. oszt. törökbú­
za föld és 800[]öl kaszáló haszonélvezete — mindkettőért
az adót az egyház fizeti. Kényelmes lakás — 4 00Q öl ve­
teményes kerttel. Pályázatihatárnap ápril vége.
368 — 1879. Ugyanezen egyhmegyénkben, a d o b 6 i
lévitai állomás. Javadalma az államsegélyből 20 o. é. írt
mindaddig, mig egyhkerületünk államsegélyben részesül.
Kegyalapitványi tőke 2 o. e. fvt 80 kvt tevő kamatja; 40
kai. búz i ugyanannyi zab: gyalogszeresektől 10 o. é. frfc
ospora; 10 szekér fa; 3 h. 193Q öl I. oszt. szántó és 1
h. 1567Q öl szintén I. oszt. kaszáló haszonélvezete — az
adót az egyh. község fizeti, és a szántét az egyhközség
szántja. Szép lakás gazdag gyümölcsös kerttel, melynek,
évenkénti jővedeime gyümölcstermelés idején 40 o. é. ír t­
ra tehető. Pályázati határnap ápril vége.
302 — 18791 Ugyanezen egyhmegyóben, a h é v í z i
lelkészi állomás. Javadalma 55 ka), ősz és 29 kalangya ta­
vasz gabona, 84 kis véka szemes török búza.; gróf Hallév
János úr ő nsgyságától 15 öl, a hallgatóktól 30 szekér fa
62 o. é. frt kamat; 28 o. é. frt consistorialé beneficnm;
10 o. é. frt ospora, a vidéken lakó hallgatóktól ; 600Q öl
szántó haszonélvezete, 10 drb marhára legeltósi jog; ke­
resztelésért 20 kr. Pályázati határnap ápril vege.
363 —1879. Ugyanezen egyhmegyénkben a h é v í z i
kántori állomás. Javadalma 57 kai. ősz; 14 kai tavasz g a­
bona; 42 véka szemes törökbúza ; 30 o. ó. frt 40 kr ka­
mat; gróf Haller Jönos ő ngtól 6 öl, a hallgatóktól pedig 15
szekérfa; 200Q öl szántó haszonélvezete; 5 drb marha legelte­
tési jog. Ha okleveles tanítók folyamodnak, kilátásuk lehet
a községi iskolánál segédtanitóságra. mely esetben a jöve­
delem 200 o. é. írttal fog növekedni. Pályázati határnap
ápril vége.
364 — 1879. Ugyanezen egyhmegyénkben a b ö z ő d i
lelkészt állomás. Javadalma 94 kai. búza ugynnannyi zab ;
30 kis véka szemes törökbúza; 40 gyalogszeres napszám
81 szekér fa; 2 h. 4 4 0 []ü l I. 1 5 78[jöl IL-od, 1418[]ül
III.-ad oszt. szántó, és 1 h 1304Q öl I. 1 k. 197Q 01II-
od 501 Q öl III ad oszt. kaszáló haszonélvezete. A szántó­
kat az egyhk. szántja és adózza. Szép lakás gyümölcsös és
veteményes kerttel. Az első évi jövedelem felét az Özvegy
élvezi. Pályázati határnap ápril vege.
Folyamodványok mind az ötre t. Solymosi István es­
peres aához Bögözbe (u. p. Sz.-Udvarhely) küldendők.
Kolozsvártt, márcz. 18 .1879.
A s z e r k e s z tő p o stá ja .
T ó t h S a m u n a k , D e b r e c z e n . Az egésznek köz­
lésére nincs tér, de a lapszemle tüzetesen ösmertetni fog­
ja. Hozzá szólok én is.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Április 0. 14. szám.
MegJ elértik hirdetési dijak:
minden vasárnap.

Szorkttzttfségi s kiadói szállá 8:

ERDÉLYI Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás

PROTESTÁNS KÖZLÖNY
után 30 kr.
b.-farkasutcza 16. sz. hova Nagyobb és többször megje­
a lap szellemi s anyagi lenő hirdetéseknél külön ked­
ügyeit illető miuden külde­ vezményt nyújt a kiadóhivatal
mények czimzendők.
t * Előfizetési á r :
Egész évre 6 f r t , félévre 3
Kéziratok nem adatnak vissza« EGYHÁZI E S IS K O L A I H E T IL A P . frt., évnegyedre 1 frt 60 kr

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S : S Z í á i S Z D O X X IO ifc O © .

T a r ta lo m : Egyházkerületünk ítélő hatalma, főtekintettel C. I. R. 1 Tit. 2 art. tanúsága szerint, mint kez­
a házassági perek ellátására« — A Maorik költéséről IV. — Kimu­
tatás az 1878 évi államsegélyből részesített egyházközségekről és dettől fogva egyik törvényesen „ r e c i p i á l t “ egy­
egyházi tisztviselőkről. — V i d é k i é l e t : A sepsi egyházmegyéből. ház, az országos törvények korlátái között és a fe­
Egyházmegyei vizsgálat. — Egyházi lapok szemléje. — Irodalmi
jedelmi legfelsőbb felügyeleti jog mellett, t e l j e s
szemle. T á r c z a : A Beecbingtonikilenczifjú hölgy. (Angol beszóly.)
— Különfélék. — Hivatalos rósz. Körlevél az esperesekhez. A Szer­ és f ü g g e t l e n a u t o n ó m i á v a l bírt ósbir m ais.
kesztő postája. Autonómiája körében már a nemzeti választott
fejedelmek alatt, másfél száz évnél hosszasabban
gyakorolta: a z e g y h á z i t ö r v é n y a l k o t á s , egy­
Egyházkerületünk ítélő hatalma h á z i b í r á s k o d á s és v é g r e h a j t á s h a t a l m á t .
főtelíintettel a házassági pereli ellátására. (L. a X II. kanont és az A. C. I. R. 1 Tit. 3-
Kolozsvár, 1879. ápril 4. ik art.)
Lapunk f. évi 11-dik számában fölem lítettük, Az egyházi törvényalkotási hatalom — mel­
hogy a bécsi cs. k. legfőbb itélőszák egy fölm erült lőzve itt az egyházi törvényhozás egyéb tárgyait <—
kereset alkalmából-.kirüondotta, hogy a z e r d é l y i kiterjedt és kiterjed ma is mindazon szabályoknak
p r o t . e g y h á z i t ö r v é n y s z é k e k í t é l e t e i n e k alkotására, a melyek a r e f o r m á t u s házosulandó
j o g h a t á l y á t n e m ö s m e r i el, m é g a z o n feleknek személyére, a házasság előzményeire és a
e s e t b e n s e m, h a az i l l e t ő m e g s z ű n t o s z ­ házasság megkötésének módjára vonatkoznak; továb­
t r á k á l l a m p o l g á r l e n n i s a m a g y a r á l ­ bá azokra, a melyek a házasság kellékeit, a házas­
l a m p o l g á r i k ö t e l é k b e b e l é p e t t s m i n t ságnak emberi jogon alapuló akadályait (impedimen-
i l y e n n y e r t e l ő b b i h á z a s s á g á t t ö r v é n y e ­ ta matrimonii), ezen akadályok alól a fejedelemnek
sen felbontó ítéletet. fenn nem tartott esetekben való felmentést (dispen-
Már akkor jeleztük, hogy e nagy fontosságú kér­ satio), a házasság semmisségének (nullitas) kinyil­
désre még visszatérünk s ime, ígéretünket bevált­ vánítását, a házas felek megkülönzését (separatio),
juk, tüzetesebben körvonalozván az állami s egyházi a végleges elválást (divortium) és ennek okait, vala­
törvények világánál Ítélő hatalmunk jogkörét, törvény­ mint a válóperek lefolytatását meghatározzák.
Bírói hatalmának gyakorlásában az egyház el­
székeink eljárása módját, kiterjeszkedve végül —
ső és másodfokú fórumain az egyházi canonellenes
legközelebbről felmerült eset alkalmából — egy ma­
vétségek és fegyelmi eseteken kivül: v é g é r v é n y e ­
gyar állampolgárrá lett külföldinek nálunk lefolyt
válókeresetóre s azon tényleg felmerült kérdésekre, s e n e l l á t t a és ellátja ma is, a h á z a s s á g i pe­
melyeket egy külföldi polgári hatóság vetett föl, ki­ r e k e t , még pedig ügy a semmiség, mint a meg-
fogásolván törvényszékeink eljárásainak illetékességét különzós és a végleges elválás eseteiben.
s törvényszerűségét. A törvényesen hozott határozatoknak és ítéle­
I. teknek végrehajtása tekintetében, a nemzeti fejedel­
í t é l ő h a t a l m u n k j o g k ö r e a z á l l a m i a l a p ­ mek alatt keletkezett és az A. C. valamint Comp. C-
törvények s szerződések világával. ba foglalt országos törvények, az egyház számára —
szükség esetén — az államhatalom segélyét és tá ­
Erdélyben a r e f o r m á t u s e g y h á z , az A. mogatását biztosították.
 158
Hogy az erdélyi ev. ref. egyháznak autonómiá­
ja s ilyen közjogi helyzete és az államhoz való v i­
szonya, a nemzeti fejedelemségnek megszűntével,
s Erdélynek a Habsburg-ház uralma alá jutásával
sem változott meg, azt kétségkívül bizonyítja:
a)az 1691-ik évben kiadott Leopoldinum Diplomá­
nak 1— 3 pontja, a melyekben biztosítás foglaltatik arra
nézve, hogy a bevett egyházakra nézve semmi vál­
tozások nem tétethetnek; hogy az egyházak, úgy a
régi m. királyoktól, mint Erdély nemzeti fejedel­
meitől nyert mindennemű jogaikat és kiváltságaikat
stb. jövőre is háborítatlanul fogják bírni és hogy
a többi között azon fejedelmi korszakban keletkezett
törvények, a melyek az 1653-ban keletkezett „Ap-
p r o b a t a e C o n s t i t ű t i o n e s “ és az 1669-ben
szerkesztett „ C o m p í l l a t a e C o n s t i t ű t i o n é s “
czimü törvénykönyvekben foglaltatnak: jövőre is sér­
tetlenül megtartandók lesznek. Ha pedig ezen itt
jelzett törvények, a Leop. dipl. által minden meg­
szorítás nélkül érvényben tartattak: a k k o r s é r t e t ­
l e n ü l f e n m a r a d t a k a z o n j o g o k is, a me­
lyeket ezen törvények a recipiált egyházak számára
biztosítottak;
b) az 1693-ban keletkezett Suppl. dipl. Leop.
első pontja, a mely szerint „Quatuor religiones in
Transilvania receptas in liberó exercitio, j u r i b u s ,
bonis et possessionibus úti iis nunc fruuntur, sine
turbatione qualicumque, quiete et patifice in poste-
rum relinquendas esse“ biztosítja;
c) az 1791. 2 t. ez., a mely ezen kezdő sza­
vaiban: „ B e n i g n u m D i p l o m a L e o p o l d i n u m
a n n i 1691 t a n q n a m r a d i c a l e C o n v e n t i o -
nis, i n t e r D i v u m q u o n d a m L e o p o l d u m
I - m et P r i n c i p a t u m T r a n s i l v a n i a e spon-
t e i n i t a e , I n s t r u m e n t u m “ , egy évszázad
múlva is azon alaptörvényt, mint I. Lipót császár
és Erdély között létrejött kétoldalú szerződést tekin­
ti és tartja fenn tartalm át.
Hogy az érd. ref. egyháznak nem változott köz­
jogi helyzetében, specialiter a házassági ügyeknek
ellátása egyházi fórumai elébe tartozik, ezt bizonyít­
ja az 1791. 84. t. ez., a mely kimondja, hogy a
házassági ügyek ellátásának joga, mely II. József
császár által egyoldalú rendeleti utón a polgári tör­
vényszékekre ruháztatott volt, a bevett vallásfeleke­
zetek egyházi házassági törvényszékeinek visszaadas-
sék; valamint legújabban az 1868. 48. t. ez., a
mely 2-ik §-ban és az 1868. 54. t. ez. 22 és
§§-ban világosan mutatják, hogy a házassági ügyek
ez idő szerint is Magyarország erdélyi részében az
egyházi házassági bíróságok elibe tartoznak.
A Maorik költéséről.
ív .
P ár szót a maorik mythologiájáról s isteneik eredeté­
ről van szándékunkban szólam, am ennyiben földerítve van
a hitelesebb úti följegyzések nyomán. Megjegyzendő, hogy
soha sem voltak fétis-imádók, s bár különböző jelvényes
képeket tesznek ajtaikra s hordoznak magukkal, de ezek
csak emblémákul tekinthetők. Némelyek szerint eredetileg
két főistenük volt, Mani-Mua és Maní-Potiki, kik testvé­
rek voltak, de az ifjúbbikat az előbbi megölte s fölfalta és
innen eredt a kannibalismus véres szokása. Mások szerint
első isten, Jupiterhez hasonló, volt Rangúi (églakó). Utá­
na jön Tipoko, a harag és halál istetene, Tan-Wati, az
elemek ura, s csak ezután az elől nevezett kettő, kik a
földet kihúzták a viz alól s az életnek és sorsnak urai.
Bármint legyen is, a Man'ik nagy szerepet visznek a ma­
ori mythologiábau, a mennyiben Rangival együtt néha egy
személyiséggé csoportosíttatnak. Állítják különben, hogy
Man'i nem más volt, mint egy próféta, még pedig Atlas-
hoz hasonló lény, ki a földet tartja s mozgásai földren­
gést okoznak. Heko-Toro, a báj és varázslat istene el­
vesztő egyszer nejét. Több helyütt hiában kereste, oaig
végre Uj-Seelandban találta meg, honnan egy, az ég két
végére függesztett csónak segélyével jutottak újra mennyei
hazájukba, hol ma is, m int csillagok tündökölnek. Nem
oly ismeretlen bár Róna története, ki a kútba esett, egy
fára mászott, s azután a holdba szállíttatott, hol ma is
látható — de érdekes azon rokonságnál fogva, melylyel
általunk is Ismert dajkamesékkel bir. Vannak az említet­
ten kívül, és pedig nagy számmal, helyi isteneik is, de
mindenikök közt oly rangfokozat létezik, hogy a legfőbb
nek mindnyájan alá vannak rendelve, oly formán, m int a
hogy ezt Müller Miksa újabb henotheisticus elméletei nap­
világra hozták.
Csalódnánk azonban, ha azt hinnők, hogy a maoriknak
az a véres isteneszménye, ki maga kívánja az ember-ál­
dozatokat, példát ad a kannibalismusra stb. kedvezőtlen
visszahatással lenne tulajdonképeni erkölcsi nézleteikre is,
mint ez rendesen az eset. Ellenkezőleg, hogy mily egés-
séges és józan gondolkozással bírnak e tekintetben, annak
bizonyságául elég leend közmondásaik közül egy nehányat
idéznünk, a mint azok sir George Grey, Uj-Seeland egy­
kori kormányzójának, s a maorik történelmi és culturalis
viszonyainak tanulmányozása körül magának nagy érde­
meket szerzett tudósnak idevágó munkájában foglal­
tatnak. Egész vagyonjogi nézetűk kifejezést nyer például
e példabeszédben: „Táplálék adja az embernek a vért, s
a táplálékot a föld adja." (Tanulság: sohse add el földe­
det) vagy kissé pikánsabbak, de nem kevésbé bölcsek a
következők: „Asszony és háború a férfi legfőbb két ve­
 159

szélye.“ „Megeshetik, hogy az asszony énekelni hillja az K i m u t a t á s

ellenséget, midőn az legyőzött rokonainak testét áldozza az az 1878 évi államsegélyből részesített egyházközségek­
isteneknek/* Mintha Salamon mély pessimismusát látnék ről és egyházi tisztviselőkről.
föltámadva e szavakban. Méltóan sorakozik ezekhez meg ;
I) V á j d a h u n j a d - z a r á n d i egyházmegyéből.
.^Vetéskor ritka barát akar segíteni, de ha aratás van,
o. é. frt.
csordával jŐnektt s végre mint legfőbb életbölcseleti elvök :
Fábri József, ö. a. boldogfalvi lelkész, a zsil-potrozsényi
„Szilárdan állj, mint hullámverte szírt az Oczeánban 1“
egyházközségbe beszolgálásért; kötelessége pontos tel­
Az eddig bemutatott költeménydarabokban még nem
jesítéséről felmutatandó bizonyítvány mellett utólago­
sok oly jellemzetest találhatánk, mely épen a maori szel­
san kiadandó 50
lem sajátosságaiból kifolyó szükségképeni határozmánynak
A n.-rápolti isk. tanító. A tanítói állomás betöltéséig ta-
volna mondható. Az első, a vallásos dal, szemmel látható­
karékpénztárilag kezelendő állandósított segéiy 40
lag idegen befolyások alól kelt ki, a mi már a másodi ‘
M.-Ilye e. k. temploma kijavítására, takarékpénztárilag
kát illeti, az a legkevesebb történeti m últtal dicsekvő né­
kezelendő • 100
peknél sem hiányzó ama fajbüszkeségnek s nemzeties ér­
V.-hunyadi egyhközseg. Az iskolaház és kántori lak fe­
zéseknek, formába öntése, mely az egyéniség érvényesíté­
dele kiujitására 150
sére lehető szűk tért nyit, s általános és nem közvetlen
Kákosdi egyhközsóg. A felépített kántor-tanitói lak és
impressioktól ered, S minthogy minden haladás, legalább
gyermekmenkely belsője felszerelésére 100
positiv oldaláról az osztódás és tovább egyénülós tényében
Sármási Áron, kosdáti pap. Csekély fizetése, öregsége és
gyökerezik, iigy ebből azt következtethetjük, hogy a szel­
gyakori betegeskedése tekintetéből ..................................40
lemi lót zsengébb fejlési fokain az impressiok általánossá­
összesen 480
ga föltétien erkölcsi s physicai követelmény. Innen van
2) G y u l a f e h é r v á r i egyhmegyóből:
az, hogy mig bevégzett, vagy legalább töredékeiben fön-
Gruzda Domokos, tövisi pap, rendszeresített segély 70
m aradott ős-eposszal majd minden nemzet irodalmában
Székely László, tövisi tanító, renszeresitett segély . 30
találkozunk, addig egy ős-drámáról szólni valódi képte­
összesen o 100
lenség volna.
3) N. - E n y e d i egyhmegyéből:
Legnyilvánvalóbban kimutatható azonban már az ed­ M.-décsi egyhksóg. A m. ig. tanács által előlegesen ki­
digi példákból is«, a kíilszemléletnek benső kapcsolata a utalványozott 100 frt törlésére 100
kedély lyrai állapotával, az a momentum, mely az authro- Bágyoni egyhkség. Temploma építésére; ugyanennyivel
pomorphismussal ugyanegy ágból veszi eredetét, s ugyan­ előjogyeztetik 1879-re és 80-ra 200
azon folyamatokon megy át. Népdalainkban majd minden Nagy-laki egyhkség, múlt nyári vihar okozta romlásai
alkalommal előfordul ez, oly módon, hogy a dal, első kiigazítására 100
szemléltető sora után, látszólagos logicátlansággal, de va­ M.-újvári egyhkség, új temploma belső felszerelésére 100
lójában jól indokolt lyrai szökkenéssel csap át a kedély M.-csucsi egyhkség, építéseire elköltött tőkéje visszahe­
reflexióinak kellős közepébe. Ez adott okot Erdélyi János lyezésére . . . , . . 100
helytelen magyarázatára is, hogy ez összefíiggetleneknek összesen . 600
tetsző sorok tulajdonképen különböző vidékbeli dalok eset­ 4) K o 1o z s-K a 1 o t a i egyhmegyéből:
legesen egymás mellé került töredékei, melyeket a nép Györgyfalvi egyhközség, temploma építésére, takarékpénz­
tréfás kedvében vagy szükségből halmoz egybe. Szükség­ tárilag kezelendő, 1879-re és 80-ra 200— 200 írttal
telen ma már ez állitás téves voltát bizonyitgatni, m ert olőjegyeztetik 100
hiszen a maori dalokban is ugyanezt tapasztalják, s ez Patai egyhksóg, parochialis épületei kijavítására 150
voltakápen igen természetes is, ha meggondoljuk, hogy Magyarókereki egyhksóg, temploma kijavítására 100
egyeseknek úgy, mint népeknek naturalismusa bizonyos Balázs István, járai pap, rendszeresített segély 50
ideig nagy előszeretettel foglalkozik úgynevezett hangulat Dómján János, kajántói pap, csekély fizetésű régi szolga 30
keltéssel — s ez itt az egyedüli czól — a mi egyébként Tulogdi Isfvan, m.-bikali tanító, végi szolga csekély fi­
is az éledező aesthesisuek iegkezdetlegesebb álláspontja. zetéssel 15
Sajátságos itt csak az, hogy a maori dalok e bevezető Dévai Mihály, bakonyi levita, öreg és szegény 15
képet is szőkébb természeti körből tudják kölcsönözni, Dézsi Domokos, farnosi lévita, a tagosítás miatt okozott
mint a többiek; a felkelő és lemenő nap, a szellő, hold hátramaradása pótlásául egyszer mindenkorra 15
és csillagok: ennyi a készlet, melyből meritnek. Fölfogá­ Viski József, jákótelki lévita, csekély flzotésü, terhes
suk a természet nyugvó, mozdulatlan jeleneteire vonatko­ családdal 15
zik, inkább, mint a változások és átmenetek mozgó életé­ Kálmán István, egeresi kántor-tani tó, öreg és szegény 15
re — csöndes tespedő, m int életmódjuk. összesen 505
5) S z i l á g y s z o l n o k i egyhmegyéből:
Kraszna-czógónyi egyhkség, múlhatatlanul szükségelt
építkezése költségei pótlásáúi • 50
 160

Sülelmedi egyhkség, temploma és tornya kiigazítására ; Gyalakűti egyhkség, tanítói lak építésére; takarékpénz­
jövőig takarékpénztárilag kezelendő 80 tá r iig kezelendő 50
Sülelmed czikói pap és tanitő, rendszeresített segély 100 Seprődi egyhkség, ideiglenes tanító fizetéséül; takarék­
frt a papnak, 40 frt a tanítónak 140 pénztáriig kezelendő, mig esperesi bizonyitványnya 1
Juhász Mihály bőősházi pap, több egyhkségben szolgá­ nem tanúsítja a tanító működésesikerességet 30
latáért egyszer-mindenkorrá 30 Ny.-szt.-annai egyhkség, égés által szemedett kárai pót­
Molnár Miklós, éger háti tanitő, csekély fizetéssel és ter­ lásáúl 100
hes családdal 20 Kis Pál, h,‘bodoni pap,csekély fizetésű régiszolga 30
összesen 320 Veres Mózes, csikfalvi pap, 7 leány egyhkségben szol­
6) D e é s i egyhmegyéből: gál csekély fizetéssel 30
Kidéi papi fizetés, rendszeresített segély 50 Bordi Károly, n.-adorjáni tanító, csekély fizetésű régi
Kaczkói papi fizetés, az Ujfalvi-alapitvány kamatai ^3 szolga 15
része pótlásáúl, jelenleg pap nem leven, takarékpénz­ Kis Dániel, kebele-sziváni tanító, ötvenegy éves szolga
tári lag kezelendő 60 csekély fizetéssel .................................... 15
Deésaknai egyhkség, megkezdett építkezése bevégzésére 80 összesen 8 £ . 470
Bántó Mihály, esztényi pap, öreg szolga, csekély fize­ 11) K ü k ü l l ői egyhmegyéből
téssel 50 Abosfalvi 1. egyhkség, adósságai törlesztésére 50
Balázs János, válaszúti pap, elbetegedesett régi szolga, Mikefalvi egyhkség, papiak bevégzésére 50
csekély fizetéssel 30 Haranglábi egyhkség, a múlt évi vihar által megrongált
Czinege Mihály, alsó-tőőki tanító, csekély fizetése pót­ templom fedél kijavítására 50
lásáúl 20 Gocs Zsigmond, herepei lelkész, csekély fizetésű régi
Farkas Sámuel némái tanító, csekély fizetése pótlásáúl 15 szolga ' 30
összesen 505 Vas Ferencz, sülyei pap, csekély fizetésepótlásáúl 20
7) S z é k i egyhmegyéből: Mihály József, d.-szt.-inártoni lévita, terhes családdal,
Apanagyujfalusi pap és tanító, rendszeresített segély 150 csekély fizetéssel . ............................. 20
Viczei pap és tanító, rendszeresített segély 150 összesen 220
Szatm ári Sándor, budai pap, csekély fizetése, terhes 12) S z e b e n i egyhmegyéből
családja és nejének 5 évi betegeskedése tekintetéből 40
Esperesi fizetésben, rendszeresített segély 100
Szabó József, légeni pap, csekély fizetése pótlásáúl 20
Balásfalvi egyhkség, papiak építésére; takarekpónztári-
Székely József, feketelaki pap, csekély fizetése pótlásáúl 20
lag kezelendő . 100
Horváth Dániel, keszüi kántor-tanitó, csekály fizetése
N.-szebeni egyhkség a pap számára, különböző intéze­
pótlásáúl 20
tekben a vallás tanításáért 50
Balázs István, feketelaki tanító, csekély fizetése pót­
Lukács Ferencz, mihályfalvi pap, szegénysége és buzgó-
lásáúl 15 sága tekintetéből 50
Nagy Elek, katonai pap, csekély fizetése pótlásáúl 40
Muzsnai József, mihályfalvi tanító, csekély fizetésű ré­
Alsó Ilosva. Takarékpénztárilag kezelendő, jövőre ugyan­
gi szolga . 20
ennyivel előjegyez 100
Jákó Mózes, ót-ujfalusi pap, papi és tanítói hivatalában
összesen 555 kifejtett buzgalmáért 30
8) N a g y s a j ó i káptalanból:
összesen 350
N.-sajói egyhkség, adósságai törlesztésére 150
13) U d v a r h e l y s z é k i egyhmegyéből:
9) G ö r g é n y i egyhmegyéből:
Égéi egyhkség, kiutalt és kezéhez vett 200 frt törlesz­
Komlód Oroszfája, rendszeresített segély 130
tésére 200
Görgeny-üvegcsüri lévita, rendszeresített segély 150
H.-szt.-páli egyhkség, papi fizetés alapjáúl; takarókpénz-
Garda Márton, nyugalmazott pap, rendszeresített 210
tárilag kezelendő 50
Holt-marosi egyhkség, a múlt évi előjegyzés nyomán 100
Dobófalvi egyhkség, lévitai alapra és administráns leik,
Biró József, abafái tanító, csekély fizetése pótlásáúl 30
fizetéséül; takarékpénztárilag kozelondő 40
Érsek Sándor köbölkúti tanító, csekély fizetése pótlásául 30
H.-szt,-mártoni egyhkség, papi fizetésül állandósított
Sípos József, K,-ilyei levita, csekély fizetése pótlásáúl 30
segély 100
összesen 680
Sándor József, csekofalvi pap, folyósította a mits ig. ta ­
10) Ma r o s i egyhmegyéből:
nács 551— 1878 sz. alatt 40
Havadi egyhkség, temploma kijavítására 100 Székely István, bözödujfalusi ny. tan., szegénysége okán 20
M.-paniti egyhkség, a másod tanítói állomás alapjául Maksai Áron, patpkfalvi pap, betegeskedése miatti költ­
1879-re és 80-ra ugyanennyivel eiőjegyeztetik ; taka- ségei fedezésére egyszer-mindenkorra 30
rókpénztárilag kezelendő 100 Boncz József, hodjai tanító, régi szolga, csekély fizetéssel 15
 161

Gábos Ferencz, oczfalvi tanító, terhes családja, csekély meg és végzem be tudósításomat, de előre jelezni kívánom,
fizetése 15 hogy minden kérdésnél minden egyházközségre nem terjesz­
.Nagy Mézes, n.-buni pap, csekély fizetése pótlásáúl . 40 kedem ki, csak a kérdések alatt az oly egyhKözsége­
összesen 550 ket említem fel, hol valami baj, t. i. haladás vagy esés ész­
14) E r d ő v i d é k i egyhmegyéből: leltetek, ily szempontból indulva ki, kezdjük el a vizsgálat
Bardoczi egyhkség, templomépitésre; takarékpénztárba; észleletéit, tapasztalatait, utasításait vagy rendeletéit pon­
elő van jegyezve 1879-re és 1880-ra 100 tonként:
Kis-baczoni egyhkség, kántor-tanítói lak építésére; ta­ 1) Van egyhmegyénkben jelenleg 33 rendes, és két
karékpénztárba 50 nyugalmazott lelkész, a lelkészi hivatal jelenleg ürességben
Baróthi áll. islc. vallás-tanító, a vizsgákról bemutatott van, N.-Borosnyón Benedek Áron és Oltszemén Kis János
hív. biz. után kiadandó 50 veterán bajnokaink halála miatt, kik a vizsgálat első folya­
összesen 200 ma alatt január 2 0 —28 között haltak el. Az ersztevényi
15) S e p s i i egyhmegyéből: papi állomást a vizsgálat alatt még nem foglalta volt el
-Erősdi egyhkség, adósságai törlesztésére 100 megválasztott és meghívott Pál Károly ifjú aa, de jelenleg
Albu Endre, k.-borosnyói pap. szembetogsége és csekély
be van állva, azért a fentebbi számba bevétetett. Nyéni pap
fizetése okán 40 Kovács János meg leven választva Harasztosra, még nem
Benkó János, málnási pap, szenvedett tűzkári pótlásáúl 40
ment volt el, azért a 33 számba be van véve; a két nyu­
Ágoston Pál, s.-szt.királyi pap, csekély fizetésű 20
galmazott lelkész van Uzonban és Szacsván. Van 35 ének­
Puskás Lajos, szacsvai pap, fél fizetéssel szolgál . . 20
vezető, kik közül 24 egyszersmind tanitó i s , a többi is
összesen 220
segédkezik énektanítással; ezeken kívül van 27 tanitó, te­
16) kj v b a i egyhmegyéből:
hát egyházmegyénkben a tanítók száma 62. Nyugalmazott
Barátosi egyhkség, temploma fedelének kijavítására 100
ének vezető van 5, Bikkfalván, F.-Dobolyban, Málnáson, Sze-
Papolczi egyhkség, templomépitésre ; takarékpénztárba ;
merján és Uzonban. A közoktatási törvény letrejövetele után
jövő évre ugyanennyi 100 szaporadtak meg a tanítók, mi a nevelés nagy előnyét tün­
Havadtői Gerő, körösi pap, fél fizetéssel szolgál 30
teti ki, az azelőtti rendszeihez képest, midőn minden egy­
Zajzon András, nyug. pap, semmi biztos jövedelme 25
házban csak ogy énekvezatő vitte a tanítói tisztet egyház­
Molnár Dániel, nyug. tanitó, szegénysége okán 20
megyénkben, egy*két egyházat kivéve.
Tamó Károly, kovásznai kántor, csekély fizetésű . . 20"
összesen 295 Megjegyzendő, hogy egyhmegyenk területén fekvő két
18) K é z d i egyhmegyéből püspöki vizsgálat alatti egybközségnek, S.-Szl.-Györgynek és
Markusfalvi egyhkség, új temploma belsőjének felsze­ Uyetalvának papi és tanítói személyzete nincs bevóve a fen-
relésére 100 nebbi számokba.
Maksai egyhkség, előjegyzés következtében templom épí­ 2) Képviseleti rendszer egy egyhközségben sincs, mi­
tésre 3-ik részlet 100 vel a kétszáz családot egy egyházközség sem üti m eg; tisz­
Bodola Sámuel, markosfalvi pap, vizár miatt károsult 30 teletbeli egybközségi főgondnok van Retyen és Árapatakán;
összesen 230 a megyebirók rendszerint 3 évre választatnak, megyebiró
19) P ü s p ö k i e. k ö z s é g e k és e g y e s e k : változás volt Bikkfalván. A körispataki leányegyházban is
Oroszfalui 1. egyhkség. temploma belső felszerelésére 100 czélba volt véve, minthogy eddigi mbiró Sípos Lajos némi
M.-Yhelyi egyhkség, a domestikából kölcsönözött 2000 hűtlenségben találtato tt; a mbirák mindenütt elég lelkiis­
frt 6% kamatjába 120 meretesen kezelik az egyhközségek vagyonát, de mégis nem
Űzv. Hiri Ferenczné, egyhkerületi közgyűlési határozat lesz érdektelen némelyeket megemlíteni, például: lelkiisme­
következtében 150 retességéről, buzgóságáról lisznyai mbiró Csia Sándort, pon­
ö s s z e s e n ............................ 370 tosságáról n.-borosnyói mbiió Szabó Lászlót, lelkiismeretes
F ő ö s s z eg 6800 frt. buzgóságáról bikkfalvi mbiró Harkó Józsefet, ki helyett Pál
István lévén választva, nem kételkedünk, hogy benne egy
buzgó mbirót fogunk észlelni; megemlítendő brassói mbiró
V I D É K I É L E T . Szabó György, szemerjai mbiró Serestely János, szt.-királyi
A sepsi egyházmegyéből. Kerekes Sándor, ki 6— 7 ezer frtot kezel; dicséretesen
Róty, 1879. marcz, 28. emeltetnek k i : uzoni mbiró Szőcs Dénes és pénztárnok Ba­
Egyházmegyei vizsgálat. bos Mihály, kik egy nagyszerű és szép iskola felépítésére
Sepsi ref. egyhmegyénkben a vizsgálat ez évben is lelkiismeretesen befolytak. Angyalosi mbiró Férné János
megtartatott, mégpedig január 20— 28 és február 1 0 —21 meghalt az ottani vizsgálat előtt 3 nappal, ez is egy jóra
napjain, tehát 21 nap alatt megvizsgáltatott 35 egyhközség. való ember volt, s mint közvagyon kezelő, lelkiisméretes.
Hogy tehát egyhmegyenk jelen állásáról valódi képet adhas­ Külön iskolai pénztár van Uzonban, Angyaloson, Etfalván;
sak a még fennálló vizsgálati kérdőpontok szerint indítom Uzonban és Etfalván külön pénz tárnoka is van ezen isko-
 162
lai vagyonnak, s érről külön számadás is v itetik; Angya­
loson a mbiró kezeli, külön számadás mellett, a tőkét is.
A presbyteriumok 7— 16 személyből állanak, legtöbb
helyen 9 tagja van, mindenütt rendesen be vannak állítva,
18 egyhközségben jelenleg T/a*dában njittattak, 17 egyház-
községben nem volt változás; inkább azon helyeken nem
történik változás, hol az egyház népessége kevés s nincs
kiből válogatni, m int: Eresztevényen, Erősdön, Árkoson stb.
(Folytatása következik.^)
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A prot. egyh. és i s k . Lap 13. számában Viski
K. B. a hazai vallásszabadság és polgári házasság ügyé­
ről elmélkedik s míg amannak törvényes biztosítása elejté­
sét fájlalja, az ennek behozatala iránt hozott országgyűlési
határozatot melegen üdvözli s legalább is facultativ forma
behozatalát annyival inkább reméli, a mivel Magyarország
több vidékén tényleg fennáll bizonyos formája, az álta­
lános hadkötelezettségi törvény kijátszására az illetik for­
m ális szerződést kötvén egymással. Jobb tehát idején tör­
vényes fölszabadítást adni, mintsem a népet a törvény
erkölcstelen kijátszására kényszeríteni.
A p rot. H etilap, mint ismételve említők, 11. és
12. számában megjegyzéseket közölt a zsinati előmunká­
latokra, több igen gyakorlatias moclositványt is ajánlva a
szabályzatokhoz, melyeknek ismertetését meg is Ígértük
Ugyané lap 16. száma azonban Tóth Samu tollából czikk-
sorozatot kezdvén meg Török Pál részletesen kivonató zott
nyilatkozata ellenében: a zsinati előmunkálatok nagy ré­
szének Írójával szemben a méltányosság kötelez, hogy az
ő czikket is hasonló terjedelemben ismertessük s igy a
rendelkezésünkre adott szűk tér határait át nem léphetvén
korább tett Ígéretünk alól való fölmentésüuket kérjük szer­
kesztőtől, olvasóktól egyaránt.
Tóth Sámuel „Tűnődéseit“ adja elő Török Pá 1 czik-
ke fölött. Rajzolja az örömet, midőn egy oly tapasztalt, és
bölcs férfiú czikkét kezébe vette, mint Török Pál, mert
számított rá, hogy „mindebből csak tanulhat irányt, elvet,
hűséget, az igaz munkásságra nemes ösztönt nyerhet az
ifjabb nemzedék.“
De csalódott, mert bár tudja és hiszi, hogy T. P.
legjobb meggyőződését adta elő, mégis sokféle tűnődést és
aggodalmat keltett a czikk, melyben sokszor gunyoros
csipkedés, oldalszurások, ingerültség s gyanúsítás érdes
szavai foglalnak helyet. Bár ügyesen és bátrau, de mégis
csak vivómesteri karddal sok a vagdalozás s m indenki:
Tiszántúl, Erdély, conventi bizottság, a fiatal óriások és
a tudománybuvár Révész) kikapja a magáét.
De mindez megjárná, mert bírálni lehet is, kell is, csak
bár új irányt jelezne T. P .a helyett, hogy m int te zi, vis za
tér régi kedvencz eszméjéhez : a hatázozatképes convent-
hez s igy a már-már beheggedt sebeket fölszaggatja,
minden más haszonélkül, mimhogy ellentétbe helyezi ma­
gát az egész egyház már elfogadott állópontjával, koczkáz-
tatva igy a remélhető sikert s ennélfogva egyházunk or-
ganismusának aligha használva.
Tóth Sámuel föltehetné magának, tűnődései közben, a
kérdési, ha vájjon ideje van-e most félbehagyni a megkez­
dett munkát s hátrálót fújva, most meg a convent megal­
kotására térni? De ezt hagyja sorjára s rendreveszi T. P.
tételeit.
T. P. az uniót mint puszta elméletet, hangzatos szót, de
meg nem valósítható problémát tünteti föl. Evei szemben
T. Sámuel hivatkozik épen Török Pál példájára, a ki épen
egy ilyen elméletet, szót és problémát valósított meg a
pesti ref. egyház fölvirágoztatásával, a pesti prot. főisko­
la megvalósításával. Az eszmék hatalma nagy s azok meg­
teremtik a maguk emberüket —■ mint Török P ált a pes­
ti muukához. A prot. egyetem, az unió S9mlehetetlenebb­
nek látszó vállalat, mint volt elején Török P. munkája,
s ezeknek is megszülethetik eraberök, mint amannak meg-,
született. Éljünk tehát mi is ebben a hitben és ne tépjük
szét önmagunk a reménység e szép fátyolát. De meg
nem olyan egyetemről van nálunk szó, mint a berlini
vagy lipcsei, hanem egy szerény protestáns főiskoláról,
önálló bölcsészeti szakkal és tanárképezdóvel, melynek ége­
tő szükségét már ezelőtt karmiecznyo'cz évvel hangsúlyoz­
ta b. Yay Miklós, a tiszántúli egyházkerület ifjú főgond­
noka, az egyhkerüleli küldöttség előtt kijelentvén, hogy a,
paedagogicum és a philologikum seminarium felállítása im­
már halaszthatatlan mert „milesz igy hazánkban hitünk
sorsosai közt a tudományos miveltségből?!" S i me e z 1841-
beli óhaj ma is csak óhaj; vajha az ágostai hitű testvé­
rekkel egyetértve tetté valósíthatnék !
A zsinattartásra nézve hibáztatja Török Pált, hogy
ma is csak 1877-beli ellenérveit hangoztatja. Elösmer i,
hogy csakugyan jó volna, ha az állam a vallásszabadság
felekezetközi ás államköz1 viszonyokat már törvényesen
megállapította volna; de a legutóbbi pé'da is bizonyítja
hogy erre még jó sokáig kelleud a magyar reformált egy­
háznak várakoznia. Nem jobb volna e, tehát, a szerves­
kedéshez addig is hozza kezdeni, hogy a majdani törvény­
hozási alkotások egyházunkat már mint szerves egészet
találják, mert akkor egyházunk befolyása és súlya is na­
gyobb lesz, mig igy a szátszakudozott egyes kerületek,
szava csak kiáltó szó a pusztában! Országos törvények biz­
tosítják a íef egyháznak azt a jogot, hogy zsinat aujáa
rendezhesse a maga ügyeit, annak megtartása engedélyez­
tetni is fog, bizton remélhetjük azt apostoli királyunk igaz­
ság szer‘-tététől !a
Eddig az első közlemény.
Az Egyh. és isk Szemle 13-ik száma folytató­
lag közli Lessiog Bölcs Náthánjáuak meséjét; Láng La­
jos moldva-oláhországi missionarius jelentését az ig. tanács
actái közül; az 1978 évi államsegély kiostásáuak kimu­
tatását s megkezdi az ig tanács márcz. 23— 24-iki gyű­
léseinek ismertetésé?.
 163

IR O D A L M I S Z E M L E . Mikéntha mondaná: Szeretlek, élj, szeress!

ö benne minden még boldogságtól repes.
És bár még mitse tud, de láng tekintete
Hugó Vi c t or l e g ú j a b b kö t e t e.
A szürkület s a fény élő vegyülete.
Alig egy pár hete, hogy napjaink legkiválóbb egyé­ Oly édes - szép miként ha vallás és mithosz
nisége, az ősz költő, Hugó Victor, szelleme egy újabb, Egyszerre adtak voln’ vonást, szint arczihoz.
nagybecsű termékével ajándékozta meg az emberiséget. A gyermek Jézus és a gyermek Oupidó,
„La Pitié supréme" a legfőbb részvét: ez mysticus czime a Mosolygva vigaszt és kegyelmet hordozó.
kötetnek, melyről szólunk s részünkről nem hisszük, hogy A leghatalmasabb s kegyetlenebb, erőt
költőibb pár szóba lehetett volna foglalni egy nagy s z ív és Vészit ez ógien sugárzó arcz előtt.
nagy elme ama végtelen világát, mely e kis füzetben az Öt éves. Szent Lajos ünnepén a Tuileriákba viszik, a tűz-
olvasó elé tárul. Jellemző pedig e czira, nemcsak alakilag, játékot megtekinteni.
a külső vonatkozás okáért, de jellemző bensőleg, a költő ál „Az ablakok, írja Saint Simon, telve valának, s a
Jáspontja s eszmefejlődese tekintetében is. Kolosszális ha­ Carrousel minden fedele, valamint a tér is rakva emberekkel,
tármutatója azon hosszú iitnak, melyet ez „enfant sublima“ , a ki csak elfért, mind ott volt. Villeroy maróchal fürdött
mint Ckateaubriand nevezte volt, érdemekben gazdag pályá­ ez emberáradatban, mely a királynak alkalmatlan volt, úgy
ján, maga mögött hagyott már, mig elérte azon delelő pon­ hogy minden pillanatban a szögletbe húzódott. A maróchal
tot, hol mint már „vieillard sublime" az ifjú romantika karjánál fogva vonszolta elő, s majd azon ablakokhoz ve­
félszeg sallangjait lerázva, a modem világeszmék ama mély zette, melyekből látható volt az udvar és a megrakott Car­
felfogásáig emelkedett, mely megveti a különcz érdekesség rousel tér, majd pedig azokhoz, melyek a kertre s az ün­
méltatlan fegyvereit, de az örök emberi alapján, s a ma- n e p é it váró megszámithatatlan sokaságra szolgáltak. Éljen
gasb erkölcsi rendeltetés tudatából m entett hit fegyveré­ a király: hangzott mindenütt, a hol csak kibukkant, mig a
vel, küzd a jövő föltétlen birtokáért. Leginkább hasonlíthat­ maróchal, visszatartva a minden áron rejtőzni akaró ki­
nék e könyvet Beethoven 9-dik sympkoniájához, a „Seid rályt, ezeket mondá: „Nézze uram e sokaságot és e népet.
nmscblunger Millionen" kara hatalmas pathosához; ugyan­ Mindez az öné, öntől függ, Ön mindennek ura. Tekintsen
azon nagy eszmék, a jóság, béke, szeretet, részvét dicső hát rajok egy kissé, hadd teljék benne örömük, mert ezek
erényei lelnek benne ihletett kifejezést. E hangok ugyan mÍQd önt vallják uroknak : ön rendelkezik felőlük"
nem volnának újaknak mondhatók Hugó Victor költészeté­ Hugó Victor e mozzanatot úgy dolgozta át, mint a
ben, de új az a hatalmas fordulat, melynólfogva hasonló hogy Dante dolgozhatná át Tacitust. Kórjelről kórjelre von­
érzéseket, minőket eddig csak a szenvedőkkel s nyomorul­ ja ki a gyermeki lélekbe öltött erkölcsi méreg rettentő di-
takkal szemben vett föl, most egy fönsóges crescendoval agnosisát; a megpuhult lelkiismeretet, a megkeményedett
fokoz egész a trónig, a zsarnokokig és elnyomókig. Ez a szivet, a jó ós rósz világos belátására képtelen szemeket,
„Pitié suprémea alapeszméje; maga a könyv csak egy ré­ a pislogó elmet végleg kioltó gőgöt, a jé ösztönöket kiirtó
szét képezi a jelenleg épen munkában levő „Toute la lyre“- önzés pusztító rákfenéjét.
n e k ; egy szividegekből font, lefejtett húrja ennek, melyet a
„S teremtve lön Lajos!
költő előbb külön akar megzenditeni, mint egyénisége tol
És minden emberietlen bíborban rengetett, bálványként föl­
mácsát is. S ezt nem csodáljuk. Mert igaz az, hogy a rész­
mutatott gyermek azzá lett volna a mi ő, ha egy ViUeroy
vét nagy szellemek különleges erénye, de Hugó Victor
állott volna háta mögött.
még e különlegesógben is különlegesség. S ha következő so
De ez csak első eset: a költő bebarangolja a törté­
iáit olvassuk, kénytelenek vagyuk elösmerni, hogy Krisztus
nelemnek minden erdeit, századokon át megjelöli nagy ban­
után igy csak Hugó Victor szólhat:
ditáit: Nérót ós Commodust, III Richardot és V III Henri­
„Ember, te bántva vagy; hogy megtoroljad ezt
ket, Ivánt és Dsingiskánt, IX Károlyt ós II. Fülöpöt. Rá-
Felelj rá azzal, hogy ki gyűlöl, azt szeresd.“ jok emeli hatalmas kezeit, foglyul ejti, s halomra hányja
Honnan ered a zsarnok, mi hozza létre ? A z általános rom­ e szörnycsoportot; aztán egymásra űzi, hajtja, dantei kör­
lottság, melynek közepette képződött; az anyatejjel beszitt forgással, homályos tekervenyeken, sikamlós útakon át, hol
hizelkedós; a csalárd kezek által kicsavart agy; a szolgai . a bűn új bűnt szül, épen az összefüggés végzetes voltánál
környezet ösztökélő szava; a koriéi lan mindenhatóság csúcs­ fogva. Mi sem oly borzasztó, mint a Pokolnak e rövidítése,
pontja. Könyvének elején már a költő borzasztó színekben melyben minden verssor egy démont idéz föl. De a költő
mutatja be a hízelgés által megrontott koronás gyermekség még e ráboruló homályban is fölfedezni képes a kegyelem
képmását. XV Lajos szépnek és tisztának született, mint a egy sugarát Mindezen szörnyű büntettek az éj oltalma alatt
liliomok, melyek bölcsőjére valának hintve. Megkapó vers­ lőnek elkövetve; mindezen kardos vakok ós baltás bo­
sorok festik e királyi bimbó fakadó nyílását: londok tapogatózva öltok és gyilkoltak. Az erkölcsi tudat­
Oh ! nézd e gyermeket, lomb rejtőkén nem ül lanság ép oly természetszerűen képződik a zsarnok magas­
Csicsergve fényesebb, tisztább és szebb madár, lata körül, mint a felhő a kopasz hegycsúcson, melyet ma­
Áldás és irgalom e földre tőle jár, gassága tesz terméketlenné. Ez végzetessége, s egyszers­
 164
mind enyhítő körülménye. Ez óvja s szentesíti, s nincs az
a pecsét, mely a világosság föltartóztatásának kötelmét hí­
vekben s sikeresebben teljesítse, mint egy hamis isten kö­
rül térdelő rabszolgák csoportozata.
„Mindent, mi díszíthet királyi homlokot
Drága fátyol gyanánt fejére aggatott
S az udvaroncz sereg, mely híven őrizi,
A fátyol sürü-e? fürkészve nézdeli.“
így foly tovább a plaidoyer, gyorsan, rohamosan, felölelve
a vitaérv minden alakját, a lyra és ékesszólás minden
hangját, a bocsánat és irgalmasság paradoxaiig magasulva
gyakran. A „Jó törvény lotus“-ának parabolái arról érte­
sítenek, hogy egy nap Buddha szemeit egy vaknak ajándó
kozta, máskor pedig egy éhező tigrist látva, karját adta oda,
hogy megegye. Hugó Victor, ki a gonoszokat annyi elné­
zésben, annyi nagylelkű feloldásban részesíti, épen a hindu
messiás ez ajándékaira emlékeztet. Mert ha az értelem ta­
gad is néha, s ha a szabad elhatározás ellenvetése Össze
nem egyeztethető a bünóldozó végzetességgel, de a szív a
jóság, nyugodtság és szeretet azon áramában úszik, mely
fölfed és tisztára mos mindent, mint a szent folyó tisztitó
vize.
„Arábia minden balzsama sem moshatná le e foltot
e kicsiny kézről* — mondja lady Macbeth, Dunsinane csar­
nokaiban bolyongva. Hanem az illatnak s könynek e cso­
dás költészete megtisztitni látszik minden véres kezet, és
Shakspere gyilkosnőjének őrjöngő álmatlansága, mely a
bűn embereivel közös, épen egyike azon okoknak, melyekre
hivatkozik, hogy ki nem zárja az irgalmasság jótéteményei­
ből. A költő autopsiát tart e halálra roncsolt lelkek felett,
s fáklyával hatol be kisértetek által látogatott sötét éjeikbe,
melyeket gyászosan világitnak a végzetes kéz által ágyaik
falára irt tűzszavak. Az a szem, a mely a „Századok le­
gendáiban“ Kainra mered, mo«t óriásilag megnagyobbodva
balcsillaggá válik, mely fenyegetőleg villan mog minden idők lát­
határán, a történelem minden irtó személyisegére.
Vége a könyvnek maga a ozim A l e g f ő b b ré sz­
vét , melyet a költő Huss János megkapó legendájában fe­
jez ki. Kissé eltér ugyan a történeti hagyománytól. „0
sancta simplicitas !“ kiáltá a konstanczi martyr, midőn egy
lelkendező vénasszonyt pillantott meg, ki már lángoló mág­
lyájára sietve tett meg egy pár hasáb fát. S egyike ez a
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
A Beechingtoni kilencs ifjú hölgy,
(Angol beszély.)
Kilencz kedves leányka, minőkkel csak Anglia vidám
falvacskái dicsekedhetnek, csoportosult a tűz köre a papilak­
ban, oly tárgy felől társalogva, mely o perczben Beeching-
ton egész községét foglalkodtatá, tudnillik, a régi uradalom
legszebb szavaknak, melyeket emberi száj valaha kiejtett.
Mindent érteni, mondják, annyi mint mindent megbocsá­
tani ; hanem egy szörnyű halál irtózatai közepett érteni,
tisztán látni a fojtó füstön, az égető lángon keresztül, egy
szegény öreg szivébe, ki kegyességből saját hóhérunk cse­
lédjévé szegődik; kimenteni magunk előtt naiv szívtelensé­
gét, sőt ily résztvevő iróniával dicsérni a z t : ez a lélek«
nagyság legmagasabb eszménye.
Hugó Victor variansa, lehet mondani, még megha-
tóbb volna, ha lehetne, ö épen a hóhérra, a bünhödós ez
utálatos eszközére vonatkoztatja a vértanú n o v i s s i m a
v e r b á j át.
„Ekként Huss János a máglyához köttetett,
— Alant a rőzsetűz pattogva terjedett
És ime látja Huss közelgni a bakót
Hajlott fővel közéig, álnokúl, piszkosan,
Hol a vérpad szörnyű cariatydje van ;
Görnyedt hátán nehéz nyaláb tuskót czipel
S a máglya hamvasztó tüzét élesztni fel
Mig a teher alatt izzadva nyög, liheg,
A kályha tűz öblét szurokkal tölti meg.
Megvetve fárad, fut, szid s szidalmaztatik
— Eent állva csapkodó lángok közt Huss pedig
Szemét az ég felé emelve sz é l: Szegény!“
A „Toute la Lyre“ már benne van e nagyszabású előjáték­
ban, hol az ihlet minden hangja a fönséges bocsánat kar­
énekében harmóniái, hol a hymnus küzd az anathema el­
len, s a történelem és az emberiség bűneinek kiengesztelé­
sére gyujtatik meg az áldozat tüze.
„Vannak megdöbbentő templora-épitmények, ívja Hu­
gó Victor egy helyt, például a sevillai Giralda, melyoknek
tekervényei, lópcsőzetei, szobrai, üregei, fülkéi, visszhang­
jai, harangjai, ivezetei s eg'sz kolosszális volta arra látszik
alkotva lenni, hogy egy angyalt hordozzon, csúcsa felett
kiterjesztett aranyos szárnyaival.“ A „Pitié supréme“, mely
igy a munka betetőzéséül szolgál, hasonló egy ily angyal-«
hoz, ki a fellegekig tárja ki szárnyait. S teljes lenne a
kép, ha égi könyövülettŐl áradó szemeivel inteni képzelnőltí
azon ordító szörnyek felé, kik az épület oszlopzatai alatt
letiporva hevernek.
ifjú örökösének megérkeztéről. Kiváncsiak voltak — s az
egész falu kiváncsi volt — hogy miféle fajtájú ember lehet
az tulajdonkepen.
Nagybátyja, kitől a jószágot örökölte, oly furcsa és
különös volt; nem természetes dolog-e föltételezni, hogy
unokaöcscso is az?
Emberemlékezet óta sohsern látogatta meg e helyet, s
Folytatás a mellékleten.
 165
M T Melléklet az „Érd, Prot. Közlöny“ 14« számához« "3k(l
anost mindenkinek ajkán lebegett a kérdés : hol volt, vagy
mit akar ?
A jelenlevő ifjú hölgyek ketteje unokahuga volt j mint
ő, a Hungerford nevet viselték, s igy természetesen várha­
tó volt, hogy némi felvilágosítással tudnak szolgálni felő­
le. Azon pillanat óta, hogy a papilakba érkeztek, ki is let­
tek vallatva irgalom nélkül a más hét lány által. Hanem ök
biztosították barátnőiket a felől, hogy unokafivóröket soh-
sem látták, s mindaz, mit róla tudnak annyi, hogy m ér­
nökkari tiszt volt, sokáig élt külföldön, s mamájok véle­
kedése szerint úgyharroinczöt éves lehet,
„Ha annyit utazott“, jegyzé meg az ifjabb Mildmay
kisasszony, „úgy, képzelem, nagyon mulattató kell hogy
legyen" ; nővére pedig azon véleményének adott kifejezést,
hogy, „mint hallá, nagyon vallásos*4. Lefestették még rend­
kívüli szépnek, kiállhatatlan gőgösnek, borhelynek, köteke­
dőnek, fösvénynek, mint nagybátyja, jó lövőnek, kitűnő mű­
vésznek, valódi hősnek a csatában. Ily hírek kerengtek a
faluban, miket a kilencz ifju hölgy nevetgélve adott
most elő.
Hungerford kisasszony hozzá teve: „Mamaazt mond­
ja, nagyon gazdag, s jó parthie lesz valamelyikünknek!"
„Szógyeid magad Eugénia", válaszoló Angelina p i­
rulva.
Wentworth asszony, a pap neje, férjére nézett s m o-
solygctt. Mindketten az asztalnál ültek, dolgozgatva, de
figyeltek a lányok csevegéseire is, a nélkül, hogy részt vet­
tek volna abban.
A pap viszonozó neje mosolyát, melynek kitaláló ér­
telmét. Saját négy szép leányát is, kedvességekért, méltó­
nak találta volna anyjok, hogy majdon előkelő helyet foglaljanak
el a társaságban, de a két gödrös arczu, vidám MiJdmay kis­
asszony, a járási orvos csinos leányai, voltak a falu elös-
mert szépei, kik ennélfogva sokkal nagyobb népszerűségnek
is örvendettek, mint ez aristokratikus ifju hölgyek.
Kilenczedik volt a csoportozatban dl* Buchanan, Bee-
chington urasági haszonbérlőjének leánya, ki bár sem szép, sem
vonzó nem, mindazonáltal általános kedvencze volt a többi­
eknek. Wentworth Amália, a pap legidősb leánya, vévé föl
a társalgás fonalát e fölkiáltással: „Nem adnám a világért,
ha láthatnám!" míg a legifjabb, a kis Róza, nővéréhez lép­
ve s őt átölelve szóla: „Mibe fogadjunk, Janié, hogy bál
lesz az urasági udvarban?“ E pillanatban az ajtó nyílt, s
Hungerford kapitány lön bejelentve.
Láttam megrettent nyájat szertefutni a mezőn, ide­
gen eb csaholását hallva; igy rebbentek volna szét tán ez
ifju lányok, ha a visszavonulás lehető lett volna. De Amá­
lia méltónak bizonyult a helyzethez. Megállotta helyét; a
többiek csaknem elmerültek székeikbe s pamlagaikba, mig
a pap teljes illemmel fogadá vendegét s bemutató nejének
s legidősb leányának.
Hungerford kapitány sokkal többször állott ellenség­
gel szemközt, semhogy zavarba jött volna egy sereg szok­
nya láttára. Mindamellett rövidre szabta látogatását, s azon
reményének adott kifejezést, hogy még jobb ismerős lehet
a papilakban, ha egyszer dolgait rendbe hozta.
A kilencz fiatal leány egyszerre ugrott föl helyéből,
s rohant a kertbe, a mint a pap kikisérte vendégét, s szo­
bájába vonult. A bosszúság, meglepetés, borzalom és ka-
czaj kiáltásaiba törtek ki, s a vén tölgy alatt, zöld pázsi~
tón, a szép Amália köré seregelve, összedugdosák fejeiket s
következő felkiáltásokra ragadtaták magokat: „Beh különös 1"
„Olyan ügyetlen!“ „Furcsa! „Hanem igen szép! nem
gondolod, hogy több harmincs évesnél ?“ „Vájjon kedves-e ?w
„Vagy inkább bolondos!" „Tán csak különczködik!" „S egy
szava sincs hozzánk, rokonaihoz", teve hozzá Hungerford
Angelina.
Hanem utoljára is azzal végzek, a mivel kezdették:
„határozottan szép!" s Amália mindnyájoknak szivére kö­
tő, hogy „várjanak kissé, mig jobban megismerendik," „ügy
van! És a legközelebbi héten jöjjetek itt mind össze, mon*
dá Róza, hogy kicseréljük gondolatainkat. Ez jó tré­
fa lesz."
Alig* telt el nehány nap, mialatt a régi házbeli új
ember minden papától látogatást kapott, mit aztán az il­
lető mamáknak ő is pontosan visszaadott, s meghívás foly-'
tán majd Hungerfordnééknál, majd a papilakban, a bérlő­
nél s Mildmay uréknál ebédelt.
Következő csütörtökön a kilencz ifju lány újra talál­
kozott a papilakban ; valami eligazítani valójok volt, a mit
rendesen sobsem igazították el, hanem az egész estét a tűz
köré csoportosulva töltők, sziveik kedvére fecsegve és ne­
vetgélve, mely fecsegésnek ős nevetgólósnek főtárgya, mint
előbb, az új ember volt, s az új ember modora, és az
egyes házaknál tett nyilatkozata.
A kis Róza, tréfától égve, nővére Amália lábaihoz
ült s fölkiáltott: „Rajta hát, kezdjük e l! Beszélje el min-
degyitek, mi történt azokon a napokon, hogy e titokteljes
idegen titeket meglátogatott. Amália te kezded."
Amália fölállott ragyogó szépségében, arczát a bosz-
szuság könnyed pirja színező.
„Hogy találjak szavakat, leányok, kifejeznem azt, mi
a múlt kedden történt? Tudom, hogy meg lesztek lepetve,,
s különösen mama, ki róla oly sokat föltételezett, mert
tudjátok, mily sokat tart a jó modorra, lányoknál és fiatal
embereknél. Hanem biztositlak, hogy a durvaságig félszeg
és ügyetlen volt."
„A parasztságig!" kiáltó Róza.
„Sőt a szemtelenségig; hallgatott, mint egy ostoba,
Még a papa is csodálkozott, pedig oly elnéző.“
„Azt hiszem, féleszű kell hogy legyen!" kiáltó Róza
harsány kaczajjal.
„Kedvesem, vága közbe Buchanan Anna, hiszen ti a
szegény embert halálra szóljátok. Angelina, neked unoka­
fivéred, hát nincs szavad védelmére? Észre vetted-e sze­
m ét? 6 nem féleszű."
**
 166
„Féleszű!* erősítő Angolina. „De némi Még rosszabb
annál, nem lovaglás férfi. Egyébről so tud beszólni, mint
faültetésről, nyesésről, hernyózásról, s ezt is csak mamá­
val. Nem szereti Byron és Tennyson költeményeit, gyűlöli
a zenét. Neki a katonaélet is csak pénzszerzési mód. Nincs
benne semmi regényes. Hát nem botrányos-e ez?"
„Utálatos" jegyzé meg nővére „mamám eléggé saj­
nálja, a mi pedig engem illet, bizonyos, hogy rá sem néz­
hetek."
„Úgy van, teve hozzá Angelina, és mi még azt hit­
tük, hogy bátyánkat pótolandja.*
A vidám Mildmay Zsuzsánna alig tudott felócsudni
bámulatából Angelina szavai hallattára, mert, mint meg-
jegyzé: „Nálunk csütörtökön egész más volt, mép papával
szemben is, ki pedig nem szereti a „csólcsapságot", mint
ő nevezi a finom kisasszonyi és gavalléros modort."
„Igen, teve hozzá nővére, a népről, a „csőcselékről"
beszélt, mint ő nevezé, mintha igen finom, igen érzékeny
volna ahoz. Mondá, hogy a reális életet gyűlöli, s ölökké
ésak verseket, meg regényeket olvas."
„Különös, szólt Buchanan Anna, mert minálunk, pén­
teken, csak kutyáival, lovaival, borral és szivarral bajló­
dott. Még tőlem is kérdezte, szoktam-e szivarozni ? No csak
képzeld ltt
„Azt gondolám, hogy csők szenvedélyes lovas, de
gyanítom, hogy még egyébről is beszólt papával, miután
elhagytam a szobát. Mert a mint a nappaliba feljött, any-
nyi udvariatlan kérdést intézett hozzám, hogy mit szeretek
és mivel foglalkozom." — „Épen mint hozzánk, szakitá
félbe Róza, hogy alig tudtam neki illendően felelni. Ked­
vetlennek látszott, hogy a papa véletlenül kiejtette, hogy la ­
tinul olvasok. Igazán haragudtam papára, hogy ezt is el­
árulta, ámbár nem látom át, mért törődnénk mi az ő véle­
ményével, nemde Amália?"
így fecsegtek a lányok új ismeretségük rovására, s
nevetgélve az arra vonatkozó különböző megjegyzéseken.
Ekkor toppant be a tiszteletes űr, mosolygva s pa­
pirt tartva kezeiben. „Ifjú hölgyeim, mondá, jó újságot ho­
zok kogyoteknek. Egy meghívás ebédre, az uradalmi kas-
t élyba. Ki akar elmenni? Mindnyájan meg vannak hiva.
Tudtomra adták, hogy mindegyikök kapni fog meghívót.
Egyszerű lesz, minden teketória nélkül. Jövő hétfőn Öt
órakor."
Persze, hogy nagy felindulást keltett a szoknya-par­
lamentben, a kíváncsiság és enyelgő kedv mindannyiát ha­
za röpítette, megtekinteni a meghívót. „Isten veletok, hét­
főig", kiáltotta a négy Wentworth kisasszony, a papilak ka­
pujában állva.
Róza egész kis tündér volt; Lavinia és Emma pedig
amaz barna, ez szőke szépség, soknak véleményében ne­
mes, királynői nővérök, Amáliának is elébe lőnek he­
lyezve.
„Jói kell férjhez menniök", mondá Wentworth asszony
férjének, az ablakból nézdegélve utánok.
„Ah ! sóhajtott a lelkész, nem gondolod meg, hogy
nincs pónzők?"
(Folytatása következik.)
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879 ápr. 6..
— JEE «fiz e té si felh ívás. M int m últ
szám unk élén jeleztük, ápril hó 1-től kezdve az
„E rdélyi prot. K ö zlö n y “ k iadásától Stein János
úr visszalép ett s a szerkesztés gondjai m ellett a lap
kiadásának terhe is ránk nehezült. Ő szintén k ije ­
lentjük, hogy időnket s parányi erőnket sziv es
öröm m el szenteljük fel azon m agasrendü érdekek­
nek, m elyeket k ép v iseln i e lap hivatva van, —
de anyagi áldozatra k ép esek nem vagyunk s ig y
az előfizetők részéről az ed d igin él fokozottabb tá ­
m ogatás lapunkra n ézve, a szó legridegebb értel­
m ében, életkérd éssé lett. F ölkérjük hát ügyünk
m inden igaz barátját, lapunk tám ogatására s ille ­
tőleg arra, h ogy körükben szerezzen ek új előfize­
tőket. R észünkről m indent elkövetünk, h o g y la ­
punk a m éltányos ig én y ek szín von alán jövőre is
m egm aradjon; fén yes Ígéretek h ely ett tettek k el
igyek szün k ennek bizonyságát adni.
E lőfizetési árak a következők:
Á p r il—junius 1 frt 5 0 kr.
Á p ril— septem ber 3 frt — kr.
Á p ril— deczem ber 4 frt 5 0 kr.
H arm ad és negyed osztályú egyházközségeinknek
s lelk észeik n ek a követk ező kedvezm ényeket
n y ú jtju k :
H arm ad osztályuaknak áp ril— deczem b. 4 frt — kr.
N eg y ed osztályuaknak ápril— deczem b. 3 frt 50 kr_
H a t új előfizető beküldőjének i n g y e n p él­
dánynyal szolgálunk.
Á n. t. esperes uraknak is egyházm egyéjükből
m inden hat új előfizető után egy példányt — á lta ­
luk m egjelölendő valam ely szeg én y eg y h á zk ö zség
részére — rendelkezésükre bocsátunk.
Á z előfizetési összegek p ostautalványn yal czi-
mem alatt küldendők
Kolozsvár, 1879. ápr. 2.
Szász Domokos ,
szerkesztő s kiadó.
— Főt. Révész Bálint, tiszántúli superintendens úr
indítványára a hazai őt ref. egyházkerület részéről, a fő -
gondnokok s püspökök által aláírva együttes felirat fog in-
téztetni, Király és Királyné ő Felségükhöz, 25 éves jubileu­
mok alkalmából. Az üdvözlő felirat szövegének szerkeszté­
sére Szász Károly kéretett föl.

— A „Prot. Egyli. és Iskolai Lap“ ír ja ; A leiké-
szelmek egyik szép tiszte az, hogy a nyugdíjasok nyugtá­
it, mielőtt az adóhivatal azokra fizetne, aláírják, bizonyít­
ván ezzel azok életben létét. S. A. Ujbelyben volt egy adó­
hivatali szolga, a ki eljárt ezekkel a nyugtákkal az illető
lelkészekhez, mig a nyugdíjasok éltek. De megkísértette a
nyugták kiállítását és lelkész általi láttainozását egy pár
nyugdíjas halála után is. Ez sikerült és így több mint két
évig szedte a szolga a halottak nyugdiját. Hanem végre is
kisült a gonoszság s most a lelkész is nagy bajban van
a fenyitő biróság előtt, a nyugták aláirása miatt. Jó lesz
tehát a lelkészeknek pontos lelkiismeretességgel járni el az
ilyen aláírásoknál.
— A franczia ref. egyházak közlönye: „La Renais-
sancew (Újjászületés) márcz. 28-iki száma a következő ér­
dekes újdonságot közli: A lapokat közelebbről az a bir jár­
ta be, hogy Luther végrendeletének eredeti példányát fölfe­
dezték Budapesten. A végrendelet 1542-ből kél s a Cap-
eow (?) család birtokában volt 1854-ig, a midőn egy Jan-
kovich nevű régiség kedvelő vásárolta meg s később a luth.
egyháznak ajándékozta. Ugyancsak Budapesten van eredeti
kézirata annak fa beszédnek, melyet Luther „A keresztyén
szabadságról“ irt s ezenkívül még egy HesseniEiiephez in­
tézett levele is.
— Az angol unitáriusoknak egyik közlönye: „The
Chiistian Lifea („Keresztyén élet“) közelebbi számában alá­
írást nyitott 6000 márkáig, a végett, hogy 1879-ben és
1880-ban a lapból 500 példány ingyen szétosztható legyen.
Az aláíróknak — ha adományuk meghaladja az előfizetési
árt — jogukban áll megjelölői az egyént, kinek a lap in­
gyen küldendő. Szépen jellemző vonása annak az ügybuz­
galomnak, melyet az angol unitáriusok hírlapjaiknak s azok
utján eszméiknek terjesztésében kifejtenek I
— A patri rkák sírboltja Hebronban. Már 1877
év tavaszán figyelmeztette a jeruzsalemi török pasa a török
kormányt, hogy a bibliai ősatyák sírjait fedő nehány zöld
selyem terítő, valamint több perzsa szőnyeg mérges s eltá­
vozandó. Az épen kitört orosz-török háború a porta figyel­
mét másfelé terelte. Pár héttel ezelőtt azonban az a hir
terjedt el Hebronban, hogy a mekkai nagyserif elhatározta,
miszerint a kártékony szőnyegeket eltávolítja s újakkal he­
lyettesíti, melyeket egy Lloyd-gőzös fog odaszállítani. Csak
azt kötötte ki magának, hogy a mindenféle arabeszkekkel s
feliratokkal díszített térítőkét engedjék át neki, mert dara­
bokra akarja vágatni, s a hívők közt amulettek gyanánt
kiosztani. Megemlítendő, hogy az említett sírboltban csak
Ábrahám, Szarah, Izsák és Rebeka sarcophagja áll, mig
Jákobé és Leáe egy átelieni épületben van elhelyezve,
— A baptista egyházban Angliában jelenleg 200
pap van — állomás nélkül. Nálunk épen megfordítva áll a
dolog, lévén feles számú egyházunk — pap nélkül.
— Kivándorlás Amerikába. A new-yorki statiszti­
kai hivatal kimutatása szerint 1878-ban 153,207 egyén
vándorolt Amerikába Európából, az 1877-iki 130,503 ki­
vándorlóval szemben. Angliából 19,581, Irlandból 17,113,
167
Skóthonból 3700, Walesből 311, Németországból 31,958,
Ausztriából 4881, Svédországból 6175, Norvégiából 5216t
Dániából 2688, Schweiczból 2051, Francziaországból 4668,
Olaszországból 5153, Oroszországból 4216, s Kanadából
24,533 egyén vándorolt ki.
— Értesítés. 8 4 — 1879. A nagy-enyedi Bethlen-fő-
tanodánál a papi szigorlati vizsgáló bizottság á lta li, évi hus-
vét utánra határozott rendkívüli papi szigorlat idejét a mólt-
és főtiszteletü püspök ur — 430— 1879. sz. leiratában—■
f. é. ápril 22 és 23-ik napjaira méltóztatott kitűzni, mi­
ről az illetők tudomásvótel és ahoz tartás végett ertesittet-
nek. Nagy-Enyed, april 4. 1879. A n.-enyedi ev. ref. Betli-
len-főtanoda igazgatósága.
H E C B O L O G.*)
A múlt időkből egy régi munkással ismét keve­
sebb : Iklód szentiványi S z e n t i v á n y i E e r e n c z hi­
tes ügyvéd, a kolozs-kalotai ref. egyházmegye gondnoka,
72 éves korában, március 8-án hunyt el Türében. A teme­
tés ll- é n ment végbe ; „a szeretett férj, testvér, gondos
jó atya, nagyatya, após, ipa, rokon, barát“ koporsóját nagy
közönség, számos tagú rokonság vette körül, de a gyásznak,
bánatnak bizonyára legnagyobb részese az elmaradt özvegy :
Gaszner Anna és gyermekei: S z e n t i v á n y i K á l m á n M a -
ros-Tordamegye alispánja, S z e n t i v á n y i Hona és Szenfc-
i v á n y i Blanka. — A háznál az igaz ember felett Tímár
Lajos egyházmegyei aljegyző beszólt, a sirkertben Szakács
István esperes, a megboldogult barátja, tiszttársa egyház­
megyéje nevében mondott utolsó Isten hozzád-ot. Szentivá­
nyi Ferenc született Dézsen, 1807-ben tanult Kolozsvárt és
M.-Vásárhelyt, itt végezve a jogot a királyi táblán szolgált.
Az ügyvédi pályára lépve, széles jogismerete a keresett ügy­
védek sorába emelte és Kolozsvárt tág mezeje is nyílt, hogy
mint a közügy embere ismeroteit hasznosítsa. — A Kolozs-
Kalotai egyházmegye 1866-ban választá meg gondnoknak a
buzgó munkást, a ki — kivált jogi kérdésekben — fárad-
hatlanul munkált egyházmegyéje javára.
HIVATALOS RÉSZ.
Körlevél az esperesekhez.
365— 1889.
Az 1878-ik évi államsegélyből részeltetés végett fel­
küldött kérvények közt oly folyamodványok is terjesztettek
föl, melyeknek mellékletei ezelőtt évekkel beadott államsegélyi
kérvények felszereléseihez állitattak k i ; másfelől több kérvény­
hez az 1869 évi 276 sz. a. kelt körrendeletben jelzett iga­
*) A „Prot. egyli. és iskolai Lapw-ból vesszük át e sorokat,
miután a kolozs-kalotai egykmegyében senki sem vette magának a
fáradságot, értesíteni lapunkat annak elhuny tárói, ki évek h ossza
során át az egyházmegyének buzgó gondnoka volt.
zolványok nem mellékeltettek, mindamellett az illető egyh-
megyék m. tt. közgyűlései állal, úgy az érvényt vesztett ok­
mányokkal felszerelt, mint,a kellőleg vagy egyáltalában fel nem
szerelt kérvények segélyzésre felajánló vélemény kíséretében
küldettek fel, holott az ily kérvények, már az egyhmegye m.
tt. közgyűlése által visszautasitandók lettek volna: igazgató
tanácsunk az egyhközségekkel közlés- és a kérvények véleménye­
zésénél ahoz alkalmazkodás végett újólag közzé teszi az
1869-évi 476 sz. a. kelt következő körrendeletét:
A,) A s e g é l y é r t f o l y a m o d ó e g y h á z a k r a n é z v e :
1. Legyen kimutatva a folyamodó egyház tagjainak
létszáma.
2. A folyamodó egyház vagyona, hitelesen kiállított
birtok iv, vagy telekjegyzőkönyvi kivonat melléklésével.
3. Tőkéi, évi jövedelmei s kiadásai.
4. Adóssága.
5. Építkezési költségvetése, még pedig : mellékelve az
emelendő vagy kiigazitandó épület tervrajza költségvetése
szakértő által.
6. Kimutatatandó, hogy maga a folyamodó egyház
mennyi áldozatot tett már azon czólra, melynek érdekében
segélyt kér? mikor és miből fedezi a még hiányzó épitési
költségeket ?
7. Bemutandó, hogy épületei biztosítva voltak és
vannak; ellenkező esetben melléklendő egy kötelezvény, hogy
biztositni fog s miután megtörtént a biztosítás, esperesi
utón utólagosan bejelenti.
8. Mindezen bizonyítványok beadandók az e g y h á z -
m e g y e i t a n á c s h o z , mely megvizsgálja az indokokat,
megállítja a segélyért folyamodó egyházak sorozatát, véleményt
ad a segélyre felajánlás és a segélyösszeg mennyiségéről,
vagy a kérvény visszautasitásáról s évenként a maga ide­
jében benyújtja az egyházmegyei közgyűlés elébe, melynek
helybenhagyása után terjesztetnek fel igazg. tanácsunk elébe.
B) A s e g é l y é r t f o l y a m o d ó egyénekre nézve:
1. A folyamodó egyén egyháza tagjainak száma,
2. A dijlevél hitelesen kiállítva, a fizetés mennyisé­
gének pénzértékben feltüntetésével.
3. Az egyházmegyei elöljáróság által lelkiismeretesen
kiállítandó bizonyítvány, a folyamodó egyen munkál­
kodásáról, buzgóságáról, képességéről, vagyoni állásáról, szó­
val: anyagi és szellemi körülményeiről.
4. A folyamodó magánvagyonának hiteles kimutatása.
5. A folyamodó családkönyvi kivonata.
6. Szolgálati ideje.
7. Ha valamely elemi csapás következtében kéretik a
segély, ez, valamint a csapás mérve tanúsítandó.
Nyomatott Stein János m* kir. egyetemi nyomdásznál az (ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
Megjegyzendő, hogy minden bizonyitványnak azon év­
ről keltezettnek kell lennie, a melyről a kérvény beadatik;
előző, időről keltezett bizonyítványok tekintetbe nem vé­
tetnek.
E fenn elősorolt bizonyítványokkal ellátott folyamo­
dások beküldésének határnapjául december 1-je tűzetik ki,
azon határozott figyelmeztetéssel, hogy a netalán elkésetten
beadandó vagy hiányosan felszerelendő kérvények figyelembe
nem fognak vétetni és semmi igényt se tarthatnak a se­
gélyezésre.
Tekintve, hogy némely egyhmegyéből a kei vények nagy­
részt elsősorban és aránytalanul magas összegű segélyezés­
re lettek felajánlva, miáltal nemcsak a segély kiosztása nagy­
ban nehezítetett, hanem az egyhközségek helyzetei s viszo­
nyai felől kellő tájékozás hiányában, a segély sürgőssége
nehezebbon ítélhető mesr: ajánlja ig. tanácsunk tiszteletednek,
hogy jövőre az államsegélyben részesülésért beadandó kér­
vények nagy szigorral biráltassanak meg, és mindenekfe-
lett ajánlatukkal legyenek tekintettel akiosztandó segélyösz-
szegre és abból aránylagosan eshető jutalékra.
Az államsególyi kérvények tárgyalása folytán ig. ta­
nácsunk azon egyhmegyéből beküldött kérvényeket •/. alatt
hátirati határozatokkal ellátva azon felhívással küldi le tisz­
teletednek — kóvelmesekkei leendő közlés végett —■ hogy
a sególyzettok részére megállapított Összegek, a mennyiben
takarékpénztári kezelése nem mondatott ki, javadalmazott
tak által fólivre kiállítandó, aláírandó és pocsétviaszos pe­
cséttel ellátandó nyugtákra t. Deák József pénztárunk aá-
tól felvehető, s felhívja tiszteletedet a szabályszerű nyug­
táknak lehető legrövidebb idő alatti felküldésére. Az egyház-
községek részére utalványozott segélyösszegek felhasználá­
sát igazoló és tiszteleted által hitelesítendő kimutatás t.
évi december hó végéig felküldendő igazgató tanácsunkhoz.
Az állandó ig. tanácsnak 1879 márcz. 24-ón tartott
üléséből
Bodor Antal} N agy Péter,
titkár. elnök.
A szerkesztő postája.
N a g y L a j o s e s p e r e s n e k , Do b o k a , Buzgolko-
dásodat köszönöm, s ha a reménykedés mind beválik, jó
dolog lesz.
x.— y.-nak, G y u l a f e h é r v á r r a . (Jgy tudjuk, hogy
a főt. püspök úr az új candidatio előkészítésére megtette
a kellő lépéseket.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Április 13. 15. szám
M e g je le n ik hirdetési dijak:
minden vasárnap.

SserkMstffflági a kiadói szállá s :

ERDÉLYI f “
Kétszer h&sábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
b'-farkasutcza 16. sz. Lova Nagyobb és többször megje­
a lap szellemi s anyagi lenő hirdetéseknél külön ked­
ügyeit illető minden külde­ vezményt nyújt a kiadóhivatal
mények czimzendők. a E lőfizetési á r:
E G Y H Á Z I ÉS IS K O LA I H E T IL A P . Egész évre 0 frt., félévre 3
Kéziratok nem adatnak vissza. írt., évnegyedre 1 frt 60 kr.

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S I S Z Í S Z ID O K C lO lC O S .

T artalom : Besurrexit • . I — Egyházkerületünk ítélő hatalma, főtekintettel a házassági perek ellátására. — A Maorik
költéséről V. — Az áll. igazg. tanácsnagygyűléséből r. t. — Egy elvi fontosságú kérdés. — Vi déki é le t: A sepsi egyházmegyéből. Egy­
házmegyei vizsgálat. (Folytatás.) — Egyházi lapok szemléje. — T árcza : A Beecbingtonikilencz ifjú hölgy. (Angol beszély.) (Folytatás.)
— Különfélék. — A Szerkesztő postája.

Ksfiuytftsxx*...I
Az ég borutlan; tenger sima tükrét Feltámadott! susogja könnyes arczczal
Nem háborítja dagály, zivatar, A rejtve, félve nyíló kis v irá g ;
Hüs lombu erdő anya-lágy ölében Feltám adott! bólintja rá mosolygva
Még enyhe, üde fészkeket takar. S remegve ing a zöldelő fa-ág
Nyugodt a lóg is, halk zizegve röpdes, Igen! feltámadott! ő itt, mi köztünk,
Ing, száll, csapong, hull milljtí kis rovar Viszi a h irt a gyors szellő odább —
— Ormán a távol kóklő fenyveseknek És négy világtáj ím egyszerre zúgja
Búgó pásztorsip remegve törik meg. A lót örök hym nuszát: hallelujah!

Merengve nézek, illat s fény köríti Te tündöklő nap, ott a láthatáron

Szent buzdulásban égő homlokom, Ragyogva fényben, fennen oly dicső;
Majd kósza felhők társáúl szegődöm Jó föld anyám, áldott, szelíd karoddal
S velők bolyongok völgyen s halmokon. E nagy világot általölelő;
S mig önfeledten köny lopoz’ szemembe, S mi él, munkál, szétszórva végtelenbe,
— A természet szivünkkel oly rokon, — Homályos ösztön, titkos őserő —
Csak űz, csak hajt egy titkos ösztön engem Szememről ab! a földi fátyol rebben,
Aláomolva kehién megpihennem. Ragadjatok íöl lényetekhez engem !

Porszem vagyunk; vész és vihar felettünk,

Kaczagva kap föl, semmiségbe szúr.
K itett bölcsőnkben bűnök árja ringat,
Tőiül a hullám s mind belebb sodor,
— De tullebegve téren és időkön,
E földrögön, hol jó s rósz küzdve forr,
Tisztult szemeink szinről-szinre lássák
Mi l á t h a t l a n , e g y és ö r ö k I g a z s á g !
B öhm S á n dor.
 170
Egyházkerületünk ítélő hatalma
főtekintettel a házassági perek ellátására.
Kolozsvár, 1879. ápril 4.
ii .
A működö házassági t r s z ó k e k ; eze k illető­
s é g e és a h á z a s s á g i p e r e k .
A közelebbi számban idézett alaptörvények és szer­
ződések kétséget kizárólag tanúsítván, hogy az erdélyi
református egyháznak bírói hatalma a házassági ügyek­
re kiterjed, ezen hatalomnak ez idő szerint mi mó­
don gyakorlása földerítésére
a) a m ű k ö d ő h á z a s s á g i t ö r v é n y s z é ­
ke k r e és
b) ezeknek i l l e t ő s é g é r e keilnéhány megjegy­
zést tennünk.
Van az erdélyi református egyháznak 18 egy­
házmegyéje (tractus), a melynek mindenike az egy­
házi alkotmányban meghatározott szervezetű e l s ő -
folyamodásu házassági törvényszékkel
b i r , és i g y ö s s z e s e n l é t e z i k E r d é l y b e n 18
r e f o r m á t u s e g y h á z m e g y e i vagy is e l s ő f o ­
kú h á z a s s á g i t ör v é n y s z é k .
Ezen egyházmegyei elsőfokú házassági törvény­
székek fölött áll, m i n t v é g é r v é n y e s e n í t é l ő
f e l e b b v i t e l i f ó r u m , az e g y h á z k e r ü l e t i
vagy h á z a s s á g i f ő t ö r v ó n y s z é k , am elyhez az
alsó fórumoknak minden elválást kimondó ítélete, a
házasságvédő director által, hivatalból fellebbeztetik.
A megnevezett házassági alsó- és főtörvónyszó-
keknek i l l e t ő s é g e (Oompetentia) részint állami
felekezetközi törvények által, részint pedig az egy­
háznak saját autonóm szabályai által van meghatá­
rozva.
Az állami törvények szerint, a mint ezt az 1868.
48. t. ez. tanúsítja, a református házassági törvény­
székek általában véve, e g y e d ü l és k i z á r ó l a g
c s a k a r e f o r m á t u s v a l l á s u felek, i l l e t ő l e g
vegyes házasságoknál csak a reform átus
f é l és a z e r d é l y i r e f o r m á t u s e g y h á z t a g ­
jai f e l e t t í t é l h e t n e k , i l l e t ő s é g ü k a m á s
v a l l á s u n k r a ki n e m t e r j e d v é n .
Az egyház saját törvénykezési szabványai sze­
rint pedig a z i l l e t ő s é g e t , a mint azt az 1757-
ben keletkezett és több, mint egy század trszéki gya­
korlata által szentesített „ J u d i c i a r i a f o r i ec-
c l e s i a s t i c i p r a x i s “ 7 §-a és 8-ik §-ának 2-ik
pontja tanúsítja, a l a k h e l y állapítja meg.
Valame'y községbon pedig a lakás tartamának
minimumául az emberi emlékezetet meghaladó szokás
h a t h e t i i d ő t határozott, a melyet az érd, refor­
mátus házassági törvényszékeknek soha senki által,
még az absolut uralom tartam a alatt is, kétségbe
nőm vont és ma sem vonható több százados gyakor­
lata bizonyít. Régi szokásról és trszéki gyakorlatról
van itt szó, a melyet, mint általában minden régi
szokást, az előfordult eseteknek sokaságával (frequentia
actuum) a legkönnyebben bizonyíthatunk. De ezen bi­
zonyításra még szükség sincsen, ha megtekintjük II.
József császárnak 1786-ban kiadott s „Benigna Con-
s t i t u t i o J o s e p h i n a de c a u s i s m a t r i m o n i a -
l i b u s “ czimen (az 1. és 38 §. kivételével) ma is
érvényben levő rendeletének 32 §-át, a mely követ­
kező szavaival: „Si p e r s o n a e d e s p o n s a t a e s u b
d i v e r s a s p a r o c h i a s p e r t i n e a u t , t r i n a pro-
m u l g a t i o in u t r i u s q u e p a r o c h i a p r a e m i t -
t e n d a es t , q u i n i m o si a l t é r ú t r a p a r s i n
a c t u a l i P a r o c h i a sua nondurn sex hebdo-
ma dos e x i g i s s e t , p r o m u l g a t i o i n i l l a q u o -
q u e P a r o c h i a s u b qt i a p a r s t a l i s a n t e a c on-
s t i t u e b a t u r f i ő r i d e b e b i t “ a házasság kihir­
detésére és ennek megkötésére valamelyik községünkben
h a t h e t i l a k á s t elégségesnek jelent ki. Ha pedig
a házasság megkötésére hat heti lakás elégséges:
akkor a józan logika szerint, a házasságnak felbont-
hatására is hat heti lakás valamely községben meg
kell hogy állapítsa annak az egyházmegyei házassági
trszóknek competentiáját, a melynek területén a laká-
sül választott község fekszik. Fennálló trszéki gya­
korlatunknak ebben a logikai következtetésben rejlik
ratiója. Ezen gyakorlatot pedig annál inkább tarto­
zunk követni, mert az 1853, óv május 29-én kelt
pátens I I I . czikke alapján rendeli hogy „a h á z a s s á g
é r v é n y t e l e n s é g e i r á n t i t á r g y a l á s t , az á g y
és a s z t a l t ó l e l v á l á s t s a h á z a s f e l e k v é g -
elválasztását illető kérdések a hitvallá­
sok k ü l ö n b s é g é h e z k é p e s t é r v é n y e s e g y ­
h á z i s z a b á l y o k s z e r i n t i n t ó z e n d ő k e l.“
A mi a házassági per folyamát illeti, arra nézve
— czólunkhoz képest — a következőket jegyezzük meg:
A házassági per vagy r e n d e s , vagy pedig úgy­
nevezett i n s t a n t i á s-p e r.
R e n d os per útjára tartozik: a semmiségi aka­
dályok ellenére kötött házasságok annullatiója, továbbá:
a házas feleknek hat hónapra separatiója és a v é g -
 171
e l v á l á s , ha ennek a törvényben t a x a t í v e meg­
határozott okai fenforognak. A mi különösen a v é g-
leges elv álás t i l l e t i :
Azon eset, a midőn mind a két házasfél már
eredetileg református vallásu, ezúttal nem képezi kérdés
tárgyát; valamint az sem, ha az 1 8 6 8 ; 53. t. ez.
értelmében más egyház kebeléből mindketten a há­
zasság megkötése előtt térve át a református vallás­
ra, a felbontandó házasságot ezen egyháznak törvényei
szerint kötötték volt.
Ha a házasság vegyes, az 1763-ban szerkesz­
te tt és most is érvényben levő Synopsis juris Connu-
bialís 220. §-ának következő szavai szerint „ S i c o n -
juges litiga ntes dive rsae suntR eligionis
t u n e A c t o r d e b e s s e q u i f ó r u m R e i , v. g.
Maritus Református U x o r e m Pontifici-
á m in C o n s i s t o r i o R. C a t h o l i c o r u m . U x o r
Catholica R e u m M a r i t u m in Consistorio
R e f o r m a t o r u m p r o s e q u e t u r “, a felperes a
válópert az alperes illetékes fóruma előtt kell hogy
megindítsa és lefolytassa. Az 1 8 6 8 : 48. t. ez. kö­
vetkező szavai : „A v e g y e s h á z a s s á g i v á l ó ­
perek, a m e n n y i b e n a h á z a s s á g i k ö t e l é k
é r v é n y e s s é g é t és az i d e i g l e n e s e l v á l á s t ,
vagy a vógkópi fö lb o n tást t á r g y a z z á k
az a l p e r e s i l l e t é k e s b i r ó s á g a e l ő t t i n d i -
t a n d ó k m e g “ , ugyanazt rendelik, a mit a saját egy­
házi törvényünk.
Ha a házasság vegyessé válik az által, hogy
a tiszta cath. házasfelek egyike reformátussá lessz,
a catholicusnak maradt felperes reformátussá lett al­
peresét csak is az illetékes ref. házassági törvény­
szék előtt perelheti, miután az 1 8 6 8 : 58. orsz. t.
czikk 8. §-a rendelése szerint: „Az á t t é r t n e k , át ­
térése utáni minden csele kvényei a z o n
e g y h á z t a n a i s z e r i n t i t ó l e n d ő k meg, me l y ­
b e á t t é r t , s az á l t a l a e l h a g y o t t e g y h á z
elvei reá nézve s e m m i b e n sem kötelezők.“
Akár az eleitől fogva vegyes, akár a később ve­
gyessé vált házasság végleges feloldása iránt rende­
sen lefolytatott válóperekben, erdélyi református házas­
sági törvényszékeink egyedül csalt a református
félre hozhatnak véglegesen elválasztó ité-
lctet, „ S e n t e n t i a a u t e m f e r e n d a v i d e t u r
secundum Principia utriusque religionis
in P a t r i a non s o l u m t o l e r a t a e séd funda-
m e n t a l i b u s unionis legibus e t ia m stabi-
l i t a e : i t a u t s i dlvortlum totálé o b t i n e r e t
M a r i t u s ex P r i n c i p i i s R e f o r m a t a e R e l i ­
g i o n i s ; U x o r C a t h o l i c a ex P r i n c i p i i s R e ­
l i g i o n i s C a t h o l i c a e t a n t ű m Partiale, i d
es t , q u o a d v i n c u l u m m a n e r e t o b l i g a t a ,
seu in s e p a r a t i o n e T o r i e t M e n s a e p e r p e -
t u a “, mondja a fönnebb idézett Syn. jur. connub. 220.
§-a. „és m i u t á n az alperes felett k i m o n d o t t
í t é le t jo g e rő r e em elkedett, a per légfö-
l e b b 30 n a p a l a t t , h i v a t a l b ó l á t t e e n d ő a
f e l p e r e s i l l e t é k e s b í r ó s á g á h o z , m e l y vi­
s z o n t a f e l p e r e s f e l e t t h o z í t é l e t e t . Mi n d e -
n i k félre, nézve e g y e d ü l s a j á t h i t e l v e i a l a p ­
j á n h o z o t t j o g e r e j ü í t é l e t e k ö t e l e z ő “ , ezt
rendelvén a többször idézett 1 8 6 8 : 48. országos tör-
vónyezikk.
A folyamodásos — instantiás — pe­
r e k esetei közül csak két, a mi házassági törvény­
székeink előtt leggyakrabban előforduló esetet hozunk
föl, t. i. midőn jogerőre emelkedett ítélettel olyan ve­
gyes házassági kötelék separáltatott az 1 8 6 8 : 48.
t. ez. alapján, az alperes catholicus voltánál fogva
illetékes r. cath. fórumok által, a melynél — a há­
zasságnak a cath. egyh. tanai szerinti felbonthatlan-
sága miatt — kötelékben hagyott református és volt
felperes fél folyamodik; vagy pedig a midőn egy tiszta
catholicus házassági kötelékben élt, de az illetékes r.
cath. vagy polgári fórumokon hozott jogerejü Ítélet­
tel a t h o r o e t m e n s a m á r s e p a r á l t h á z a s ­
f e l e k e g y i k e , a törvények által előirt kellékek meg­
tartásával a református vallásra áttérvén, és erdélyi
ref. egyházunknak kebelébe lépvén: folyamodással
(instantia, honnan az instantiás-per elnevezés) kéri il­
letékes házassági törvényszékét, hogy s e p a r a t i ó s
j o g e r e j ü í t é l e t e a l a p j á n reá nézve, mint ere­
detileg református, vagy azzá lett félre a s e p a r a t i o
d i v o r t i u m m á v á l t o z t a t t a s s é k , miután a prot.
elvek és jogszabályok szerint, hat hónapon túl terje­
dő, s még annál kevósbbé végleges separatio nem lé­
tezik és miután azon okok, a melyek catholicusoknál
a házasságnak separatióját eredményezték, a ref. egy-
háznak törvényei szerint — a v é g e l v á l á s n a k
képezik alapját.
Az ilyen kérvényeknek elsőfokú egyházi házas­
sági törvényszékeink helyet adhatnak, sőt tartoznak
helyet adni, ha a folyamodó tanúsítja:
a) hogy református vallásu, a melyre nézve szük­
séges hiteles alakban kiállított k e r e s z t - l e v e l é t ,
 172

vagy á t t é r é s i b i z o n y í t v á n y á t , a házassági tör­ ítélésén kimondandó separatiót igényelnek, házassági

vényszéknek bem utatni; törvényszékeink a hat hónapi separatiora nézve, tör­
b) hogy az illető házassági törvényszék illetősé­ vénykezésünk azon meghagyását tartsák szemük előtt,
ge alá tartozó valamelyik egyházközségnek tagja, a hogy a különvetósi Ítélet kelésétől kezdve csak hat
mire nézve szükséges a lakásául szolgáié egyházköz­ hónap leteltével s akkor is külhatósági kényszerítés
ségnek pénztárnokátél, vagy számadó gondnokától ki­ próbája után mondják ki a ref. hitü félre nézve az
veendő hiteles bizonyítványnak beadása, arról, hogy örökös elválasztást.“ Megjegyezzük: hogy az itt em­
f o l y a m o d ó e g y h á z k ö z s é g e p é n z t á r á b a eg y ­ lített külhatósági kényszerítést, most érvényben levő
h á z i a d ó j á t l e f i z e t t e , és szükséges továbbá az egyh. alkotmányunk szerint, a törvényalkotási hatalmat
illetékes politikai hatóságnak (vármegyéken az alis­ gyakorló egyházkerületi közgyűlés az 1875. egyhkerü-
pánnak vagy szolgabirói hivatalnak) hiteles pecsétével leti közgyűlési jkv 18-ik pontjának tanúsítása szerint
megerősített bizonyítványát beadni arról, h o g y f o­ a presbyterek általi figyelmeztetéssel helyettesítve,
l yamodó azon k özs égb en már legkevesebb megszüntette.
hat hét éta á l l a n d ó a n o t t l a k i k ; miután a íme a fentebbiekben jeleztük a folyamodásos, szo­
mint fölfejtetett, az illetőségnek meg állapítására tör­ kásból úgynevezett per lefolyását és azon egyházi érvény­
vényeink szerint hat heti lakás van előírva. ben levő törvényeinket, a melyeknek szem előtt tartásá­
c) Hogy, ha netalán idegen államból származott val az instantiás házassági váló-ügyek házassági tör­
volna, m e g s z e r e z t e a m a g y a r á l l a m p o l ­ vényszékeinken ez idő szerint tárgyaltatnak.
g á r i v a g y p o l g á r n ö i j o g o t ; a mire nézve szük­ A szakértőnek elég egy tekintetre meggyőződést
séges a polit. hatóságnak bizonyítványát bemutatni meríteni arról, hogy i t t p e r r ő l t u 1aj d o n k é p p e-
arról, hogy annak idején a magyar állampolgári esküt p e n i é r t e l e m b e n s z ó s i n c s , mert per fel-
letette. Végül szükséges és alperes nélkül nem létezik. De szükség sincsen a
d ) hogy e r e d e t i b e n vagy k ö z h i t e l e s s é - perre, mert a folyamodónak kérdésben forgó házas­
g ü másolatban beadja azon j o g e r e j ü í t é l e t e t a sági válóperok, már az illetékes catholicus fórumok,
melylyel az illetékes r. catholicus vagy polgári házas­ vagy a cath. egyház tanai szerint eljárt polgári bí­
sági trszék által á g y és a s z t a l t ó l örökre vagy róságok j o g e r e j ü í t é l e t é v e l , megelőzőleg már
usque ad tempus separáltatott. véget ért. Ennélfogva, a mi házassági törvényszéke­
Megvizsgálván a házassági törvényszék az elébb inknek ítélete, az ilyen esetekben, nem egyéb mint
fölemlített adatokat, megbírálván azoknak hitelessé­ egy, a református fél részére hozott olyan d éli b é r a-
gét, és megállapítván a maga competentiáját, ítéle­ tu m d e c l a r a t i v u m , a mely ő t m i n t r e f o r ­
tére nézve a fentebb idézett fundamentális országos m á t u s t a separatiós Ítélet alapján és a fentebb
törvények értelmében az egyházi törvényhozás által felsorolt feltételek mellett, a prot. elvek és az er­
alkotott és az 1870-ik generális synodus 13. jkvi délyi ref. egyházi törvények értelmében, a h á z a s ­
szám alatt foglalt következő egyházi törvény kell hogy s á g i k ö t e l é k b ő l k i s z a b a d u l t n a k t e k i n t i
zsinórmértékül szolgáljon, u. m. és n y i l v á n í t j a ; minden tekintetben érintetlenül
a) „Azon esetben, midőn a vegyes házasok kö­ hagyván catholicusnak maradt volt házas-társát és
zött élethossziglan tartó elkülönítés ítéltetett, házassá­ annak azon jogi állapotát, a melybe őt a separatiós
gi törvényszékeink értelmében m o n d j á k k i a. ref. ítélet a cath. egyház tanai és törvényei szerint he-
hitű félre n é z v e a z ö r ö k ö s e l v á l a s z t á s t . lyezé; annál is inkább, mert az idézett országos
és egyházi törvények szerint ref. házassági törvény­
5) Azon esetben, midőn a házasok azon okok­
székeink a nem református házasfél felett nem is
ból ítéltettek ágytól és asztaltól ideiglenes el­
Ítélhetnek. _________
különítésre, mely okokból házassági törvényeink el­
választást — divortium — mondanak ki, házassá­ A Maorik költéséről,
gi törvényszékeink a r e f. h i t ü f é l r e n é z v e s z i n ­ v.
t é n m o n d j á k k i az ö r ö k ö s e l v á l a s z t á s t . “
Eátérünk már most ez utolsó czikkben azon lélektani
c) Azon esetben, ha az elkülönítő ítélet alapokai körülmények taglalására, melyek nyomán a maorik művé­
egyházi törvényeink értelmében is hat hónapig tartó s szi ösztönének útja egyengetve, irányozva lön, ugyannyira,

hogy önálló s különleges vonásokban bövölködő irodalom,
vagy inkább irodalmi eszmekor megteremtésére lekete ké­
pesítve. Szükségtelen fejtegetnünk itt azt a föltételezettségi
viszonyt, melyben általában az aestheticai műképesség va­
lamely népnek erkölcsi fölfogásához á ll; de tudva van, hogy
a classicilás fogalma ki nem zárhatja semmiesetre magából
a nemzeti genius erkölcsi mozzanatainak legszigorúbban vett
egyensúlyát, melynek alapján eszméivel közvetitőleg hasson
a megtermékenyítendő korszellemre, s a történelmi fejlés
abstract elveit a szép érzéki formájában juttassa kifejezésre
és tudatomra. Tannak érzések, gondolatok, melyek életkép­
telenek, s az ilyenekre már szülemlésök pillanatébau ki van
mondva a kárhoztató Ítélet. Előbbi czikkünkben érintettük
m ár a szépérző kedély állását a külvilág jeleneteivel szem­
ben, s egyenes alkalmazást hoztuuk ki ebből a maorikra.
Epén ez okból nem lehet csodálni, ha a szemléletek e
kényelmes lassúsága s monoton egykedvűsége bizonyos lágy
sentimentalismust von maga után az erkölcsi emotiokban is,
mint azt a következő s egy távozó európaihoz intézett sorok
tan úsítják :
lm északról lágy fuvalmak
Erdőn, berken átsuhannak,
Felhő ül a tengeren;
Messze síkok távolába,
Vágyva nézlek, ah ! hiába.
Nem tér vissza csolnakod hát?
Jöjj s maradj i t t ; arczomat, ládd,
Köny, patakként, öntözi.
Fájó keblemből a bánat
Mély sóhajban kél utánad.
Majd felém ha felhők szállnak,
Úgy jő, hogy tán Augliáuak
Partjról bolyongtak el
S rajt’ sötéten elmerengve
Újra csak te tűnsz eszembe.
Sorstól elszakítva messze
Végzetünk ha nem hoz össze
S hü barátid képei
Emlékedből szétoszolnak, —
Hidd, feledni én nem foglak.
Hiányzik itt a pathosnak azon ereje, mely a morá­
lis akarat fölényében áll. Érezzük, hogy e hang nem ter­
mészetes ; bizonyos érzéki tulcsigázottság, passiv szétfolyás
észlelhető benne. Czivilizált ourópai nemzeteknél a barátság
érzését nem festik ily férflatlauul; pedig meg vagyunk győ­
ződve, hogy a kedélynek épen e húrja az, mely biztos mér­
tékéül szolgálhat a nemzeti érzület erkölcsi magaslatának.
Tény, hogy a maóri, bár tartózkodó tisztelettel vegyes, de
sokkal rajongóbb szeretettel viseltetik az általa, felsőbb lény­
nek tarto tt európai iránt, semhogy az igaz barátság mago­
sabb, tisztább légkörébe bírna fölemelkedni. Ugyanily je­
lenséget okoz azonban másfelől a miveltségi raffinement is,
mint azt a késő hellen és római nemzedékek életéből is­
173
merni tanulhatjuk. A kedély lágysága, érzékies felpuhult-
sága csak romlott czivilizaczio folyománya lehet, mely előbb •
utóbb megdönti önmagát. Jól esik ezzel szemben oly igaz,
mély tragicai erű terméket is olvashatnunk, minő egy, a
szikláról magát levetett nőnek, szerelmi kétségbeesésre utalói
eme pár sora;
Egy perezre még, te fényes napsugár,
Világosítsd meg végső utam. A h l
Hatalmas isten irgalmas keze
Kora halálba mért nem vezetett?
Keblem zajong, e csőcseléket megvetem
Mely szivem titkát sértőn lopta meg.
Parihinál, kit messze délen ünnepelnek,
Beszéljetek, hát nem vagyok-e szebb?
Mondják, mi báj ül Tahetahe arczán
S Pokais ifjú lénye mily kecses,
Hirök terjed kénkö gyulásaként
Mit el nem olthat, fojthat senki sem;
S Mortara is, ah! ott leseng a délen,
Kélségb’esés fog el, szemem homályosul,
Eldöntve van — halálba sülyedek 1
M intha Sapphot magát hallanék zengeni, örjöngő két­
ségbeesése vad húrjain. A lélek nehéz problémája a maga
egész érzéki teljességében tárul e költeményben elénk. P át-
hoszamegragad,lesújt. Tizenegyedik sorában e meglepőkép:
H i r ö k t e r j e d k é n k ő g y u l á s a k é n t , oly sajátságos
természeti környezetből látszik merítve lenni, mely kapcsolat­
ban áll e déli vidékek földtani viszonyaival, a mennyiben
vulkanikus képződményekben, kialudt tűzhányókban, gey-
serekben, kénbarlangokban, stb. bövölködnek. Emlékeztet
némely délamerikai tartomány azon irtóztató katasztrófáira,
midőn egész hegylánczolatok kén-állománya tüzbe borul s
a fojtó, halálos füst elől emberek, állatok mértföldekre kény­
szerülnek menekülni.
Bármennyire imposaüs is azonban itt a halállal ví­
vódó lélek tépelődéseinek bensőleg igaz kifejezése, mind­
azonáltal tagadhatlan, hogy a betegességnek nem kevesebb
nyomait látjuk e költeményben, m int az előbbiben. A psy-
cbicai indok itt nem annyira a kétségbeesett szerelemnek
erkölcsi hatálya, mint inkább a megsértett női hiúság ki­
csinyes bántódása, mi a szenvedély ily magas hullámvetó-
sével szemben kissé groteszk ellentétet mutat. Jobban meg­
értjük újra e stereotyp kedély-vonást, ha azon viszonyokat
tekintjük, melyek a maori nőknek életköréül szolgálnak,
úgy a nemi vonatkozásokat, mint a társadalmi és politikai
intézményeket tekintve. Itt, a nőknek féltékenység következ­
tében fölidézett önkéntes halála, nem 'csak hogy nem kivé­
teles eset, de igen gyakran előforduló, s már bizonyos megszo-
kottság bélyegével bíró társadalmi állapot. Ez a nők általános
rútságában gyökerezik. Volt eset reá, hogy egy Turkuma
nevű főnök neje, férje hűtlensége felől megbizonyosodván,
megleste azt, a m int egy este kedvese kunyhójába belopó-
zott, s annakutána vetélytársnője ajtajára akasztotta föl
magát. A rra pedig, hogy egy nő férje sírján áldozza föl
magát, számtalan példa van. E költemény-darabban Tahe-
 174
tahe, Parihi, Pokais, Mortara, személynevek, s valószínű­
leg messze földön hírhedt szépségekre vonatkoznak, kik a
nem kevéssé hiú maori nőknek nagy nyugta'anságokat okoz­
hattak. Mindenesetre érdekes dolog így szembeállítva látni
egyfelől a maori férfi beteges sentimentalismusát, másfelől
a szerető nő activ erőteljességét s rohamos vehementiáját.
Látnivaló, hogy a viszony itt természetellenesen fordított,
s ez az erkölcsi és physicaí decadentiáaak elégséges bi­
zonyítéka.
Fűzhetnék még tovább is ez elmélkedéseket, a ter­
mészeti népek, in spécié a maorik köl esének az eddiginél
szélesebb s reálisabb alapokra való fektetése lehetőségéről.
De a szempontok tudományos rendezése nem az időszaki iro­
dalom hatalmában áll, annál kevósbbé a feldolgozható anyag-
készlet oly csekély volta mellett, mennyi ez idő szerint rendel­
kezésünk alatt van. Szoros kapcsolatban áll a kérdés az ösz-
szehasonlitó vallástudományok buvárlat-ával is, bizonyos foki<,
s azok lendületével itt e téren is nevezetes eredmények
földerítése várható. A történeti ember e népcsoportokon ta
nulmányozhatja saját életének előzményeit, s a cultura min­
denesetre csak nyer azáltal, ha föl frissít «elés végett a
természethez fordul, úgy, hogy a passiv népe* tápot szol­
gáltassanak az activ haladó népeknek, s viszout magok is
ezekkel érintkezve, az emberiség fejtésének processusába uj
tetterővel lépjenek be.
A z áll. igazgató-tanács nagygyűléséből.
Kolozsvárit, 1879. ápiil 6-án.
Jelen vannak: ft. Nagy Péter elnök; b. Bánffy Albert
főgondnok, b. Bánffy Dániel, Lér.zai Ferincz, Gyarmatby Mik­
lós, dr. Kolozsvári Sándor, Szász Béla, dr. Jenei Viktor igaz­
gató-tanácsosok; Bodor Antal titkár, Szabó Ádám számvevő,
Balogh György ügyvéd,
Az időközben elnökileg elintézett ügyek bejelentetnek
ős tudomásul vétetnek.
Ft. elnök ur jelenti, hogy az u r a l k o d ó - p á r e z ü s t
m e n y e g z ő j é r e küldendő hódolati feliratot a kiküldött bi­
zottság nem készité el, mert Tőrök Pál suporintendenstől
felhívást vett a püspök, mely szerint az öt egyházkerület
e g y ü t t e s hódolati feliratot küldene fel. A Királyhágón*
túli superintendentiák e javaslatot elfogadván, Szász Károlyt
bízták meg a felirat szövegezésével. Ft. elnök indítványozza,
hogy e megállapodáshoz csatlakozzunk mi is. Az indítvány
elfogadtatik s a legidősebb főgondnok és a püspök fölkéret­
nek a közös felirat aláírására.
A f o g a r a s i egyli. község tanácsa felterjeszti Hör-
tig er Vilmossal kötött szerződését az o r g o n a elkészítése
iránt, megerősítés végett. Felkivatik az egyh. község tana ‘sa,
hogy vegyen a vállalkozótól biztosítékot avagy kezeseket h z
előlegképpen kiadandó 1000 frt iránt.
Ft, püspök ur a V í z i Gy ö r g y által beadott s o m ­
m i s é g i p a n a s z alkalmából kéri az igazgató tanácsot, hogy
. yilvánitsa ki, ha vájjon a legfőbb törvényszéki Ítélet vég­
rehajtása a beadott semmiségi panasz eldöntéséig felfüggeszt­
hető-e, vagy nem? Az igazg. tanács kijelenti, hogy a s em-
misógi panaszok a legfőbb tszki ítéletek vég­
r e h a j t á s á t nem g á t o l h a t j á k .
B e n e d e k F. esperes fölterjeszti a k u t y f a l v i egyh.
községnek egy rét vásárlása iránt kötött szerződését meg­
erősítés végett. A szerződés jóváhagyatik.
B e n e d e k F. esperes fölterjeszti a r a d n ó t i . egyh,
községnek az iránti kérelmét, hogy egy rozzant házas telkét
eladhassa o árát az iskola felópithetósóre fordíthassa; egy­
idejűleg kéri a tanitói-lak építésére a tak. pénztárban kezelt
100 frtnyi államsegélynek kiutalását. A telek eladása elvileg
engedélyeztetik oly feltétel alatt, hogy annak ára k ö l c s ö n *
képpen fordittasséle az iskola felépítésére ; az egyház törzs­
vagyona nem lóvén más czélra fordítható, tiz óv alatt a 190
frtnyi vételár az egyház pénztárába visszatérítendő; a 100
frt akkor fog kiutaltatni, ha az építési költségek fedezése
ki lesz mutatva.
C s í k i G y ö r g y lelkész panaszos főiterjesztést tesz
s z ő k e f a l v i papi illetősége elvonása tárgyában, A föl­
terjesztés leküldetik az espereshez azon utasítással, hogy
küldjön ki az egyh. megye részéről egy bizottságot, mely a
panaszlónak vagy megbízottjának jelenlétében derítse ki a
tényállást; a bizottsági jegyzőkönyvet azután az egyh. megye
határozatával terjessze az egyh. megyei közgyűlés elébe a
panaszlé pap illetőségének számszerű meghatározása végett,
Dr. J e n e i V i k t o r igazg. tanácsosnak egyh. kerü­
leti k é p v i s e l ő i m a n d á t u m á r ó l val ó l e m o n d á s á t
az igazg. tanács első alkalommal nem fogadván el, fölkérte
nevezett ig tanácsost, hogy miután a l k o t m á n y o s szem­
pontból óhajtandó, hogy az igazg. tanácsosok egyszersmind
egyh, kerületi képviselők is legyenek, lemondását vegye visz-
sza s mandátumát továbbra is tartsa meg. Ez e l v i jelen­
tőségű felhívásra dr. Jenei V. annak idején részletesen in ­
dokolt beadványban felelt (alább közöljük egész terje-
j) delmóben), kérve lemondásának elfogadását. Az igazg. tanács
most a beadott lemondást tudomásul veszi és felhivja a ko
lozsvóri egyházmegye esperesét az üresedésbe jött képviselői
hely betöltése iránt szükséges intézkedések elrendelésén.
S z á s z J. esperes fölterjeszti a b ö l ö n i egyhközség
tőkéinek — úgy a papi és tanítói kepeváltságra alapított
jövedelmeknek kimutatását a papi és tanítói dijlevelekkel együtt.
A pénztári kimutatások nem lévén esperesileg hitelesítve,
sem a d jlevelek az egyhmegyei közgyűlés által helyben­
hagyva, sem a kepe megváltása engedélyezve, az esperes
utasitt-atik, hogy a kimutatásokra vezettesse reá, hogy mely
időről szólnak, hívja fel az egyhközsóget annak kimutatásá­
ra, hogy a kepe-váltsági alap tényleg bevett jövedelme meny­
nyi volt az 1876/7 és 8-ik evekben, abból kinek, mennyit
adott ki, stb. stb. Megjegyeztetik, hogy ha a kepe-váltsági
alap teljesen biztos jövedelme által a papi és tanítói fizetés
fedezlietóse kimutattatik, a kepe megváltása ideiglenesen még
a kér, közgyűlés határozata előtt is engedélyezhető. Felhiva-
tik egyszersmind az esperes, hogy a B a r t h a J á n o s t a r ­
t o z á s a i n a k és kamatainak bekebelezését igazolja.
 175
A s z ♦- udvar h e l y i t a n o d a elöljárósága tudatja,
hogy T o l v a l y Z s i g m o n d pap és szaktanító a dijle\e-
le — valamint a legfőbb törvényszék ítélete által megállapí­
tott tanítói kötelességének eleget tenni nem akar. Az ig.
tanácsos T o l v a l y Zs. e l l e n m e g i n d í t a n d ó k ö z k e ­
r e s e t elrendelése végett átteszi az ügyet főt. püspök úrhoz.
L á n g K á r o l y missionarius a pitesti és plojesti e.
községek segélyezése végett a Gusztáv Adolf egyletnez folya­
modást intézvén, kéri e folyamodványának a nevezett egy­
lethez az igazg. tanács utján Yaló elküldését. Elküldétik.
Elláttatott még ezenkívül 4 ügydarab.
r. t.
Eg y elvi fontosságú kérdés.*)
Meg vagyok győződve arról, hogy az egyházi közügyek
iránti é r d e k l ő dós terjedése üdvös és jótékony hatást gya­
korol úgy az egyházi közélet fejlődésére, mint a vallásos buz-
góság emelésére. Ez üdvös érdeklődés terjesztésének egyik
módjául tekintem azt, ha egyházunk alkalmas és buzgó tag­
jainak — az egyházi szervezetünk által megszabott határok
között — lehető legnagyobb számát vonjuk be az egyházi
közügyek intézésébe. Nem habozom kimondani, hogy csupán
ebből a szempontból, ha a munkafelosztás követelményeitől
eltekintünk is, anyaszentegyházunkra nézve, a mostani álla­
potoknál üdvösebbnek vélném, ha egyházi és iskolai gond­
nokaink is, a m e n n y i b e n a v i s z o n y o k m e g e n g e ­
di k, csak egy-egy gondnoki helyet tartanának elfoglalva.
Hangsúlyozom, hogy a m e n n y i b e n a v i s z o n y o k me g ­
e n g e d i k ; mert tudom, hogy — fájdalom — nem mindig
és nem mindenütt bŐYölködünk az annyira fontos gondno­
ki hivatal betöltésére alkalmas férfiakban. De a hol, és meny­
nyiben akár gondnoki — akár képviselői állásra alkalmas
egyének találhatók, az ilyeneknek cumulatiok miatti kirekesz­
tése az egyhközügyeket vezető testületekből — meggyőződé­
sem szerint — auyaszentegyházunk jól felfogott érdekei ellen
elkövetett hiba.
Felesleges mondanom, hogy kolozsvári egyházmegyénk
nem szűkölködik az én csekélységemet érdemekben meszsze
túlhaladó oly férfiakban, a kiknek közgyűlésünkbe való bevá­
lasztása: anyaszentegyházunkra nézve csak nyereség lenne.
Lemondásomnak főindoka az, hogy egy ily választás
lehetőségének útját állani nem kívánt m .
Lemondásom iránti elhatározásomba nem ingathat meg a
mlts igazgató-tanács tisztelt leiratában jelzett azon alkot­
mányos szempont, mely szerint kívánatos lenne, hogy „egy­
házi kormányzó testületünk választott tagjai az egyházkerü­
leti közgyűlésnek külön is tagjai legyenek“.
Igénytelen felfogásom szerint ugyanis, az a l k o t m á ­
n y o s kormányzat követelményei teljesen ki vannak elégít­
ve ott, a hol a kormányzó-testület a népképviseleti alapo­
*) Dr. Jenői Viktornak e nyilatkozatát, mely válaszul szolgál
az ig. tanácsnak hozzá intézett ama fölhívására, hogy egyhkerületi
képviselői állásáról beadott lemondását vegye vissza .* indokoltnak
tartjuk egész terjedelmében közrebocsátni, mert alkotmányos szerve­
zetünknek egy elvi jelentőségű kérdését világítja meg. Szerk.
kon nyugvó törvényhozó testület b i z a l m á n a k k i f o l y á ­
sa, s mint ilyen, a kormányzatot nem „egyesek“, hanem
az „egész" érdekeinek szem előtt tartásával, a törvényhozó
testület ellenőrzése mellett és felelősség terhe alatt vezeti.
Ilyen alkotmányos kormányzó-testületet alkotott a mi szer­
vezeti alaptörvényünk, midőn ez egyhkerületi igazgató-ta­
nácsot létesítette. És ezen igazgató-tanács t a g j a i r a nézve,
midőn az egyhkerületet képviselő közgyűlés többségének bi­
zalma alapján foglalják el helyeiket, alkotmányos szempont­
ból teljesen alárendelt jelentőségű körülménynek tekintem azt,
ha vájjon egyszersmind valamely egyhmegyónek is megbi-
zottjai-e, avagy nem? Megbízottjai ők magának a képviseleti
alapokon nyugvó egyhkerületi közgyűlésnek ; és alkotmányos
szempontok nem követelik, hogy ezenkívül még valamely egyh-
raegyének is megbizottjai legyenek.
Annak, hogy a kormányzó-testület tagjai vájjon egy­
szersmind képviselők-e vagy sem: az állami modern alkot­
mányos életben sincs valamely kiváló jelentősége. A fődo­
log az, hogy a parliament többségének bizalmát birják-e a
kormány férfiai vagy sem ? Ha igen: ez esetben nem tagad­
ható meg az alkotmányos jelleg a kormány azon tagjaitól
sem, kik — mint ez nem ritkán elő is fordul — történe­
tesen nem képviselők. Holott pedig a kormány tagjait az
államfő nevezi ki és nem a képviselő-testület választja. Nem
úgy a mi egyházi alkotmányunk szerint. Itt a közgyűlés vá­
lasztja az igazgató-tanácsosokat — meghatározott időre. Amott
a kormány tagjai csak úgy bírhatnak szavazattal a képvi­
selőházban, ha egyszersmind képviselők is; itt az igazgató­
tanácsosok hivataluknál fogva constituons tagjai a közgyű­
lésnek; tehát törvényeink utat nyitnak arra, hogy a meg­
választott igazgató-tanácsosok, m i n t i l y e n e k , decisivum
votummal vehessenek részt a közgyűlésekben.
Hogy közgyűlésünk maga sem táplál semminemű ag­
godalmakat a n em k é p v i s e l ő igazgató-tanácsosok irányá­
ban : eléggé bizonyítják a praecedens esetek. Dr. Kolozsvári
Sándor kétszer lett megválasztva igazg. tanácsosnak, anél­
kül, hogy képviselő lett volna ; Szász Béla igazg.-tanácsos
lemondott képviselői mandátumáról és a közgyűlés legkisebb
megjegyzés nélkül elfogadta azt, stb.
Ily előzmények után, a mlgs állandó igazgató-tanács
mostani enuntiatiója, mely szerint alkotmányos szempontból
óhajtja, hog’y képviselői mandátumomat tartsam meg, annyi­
val inkább feltűnő, mert ezen elvi jelentőségű határozat tör­
ténetesen oly igazgató-tanácstól jött, melynek kebelében ez
időszerűit, kívülem, egyetlen tagja sincs, kinek képviselői
mandátuma lenne. És ha a mlgs igazgató-tanács előbbi nézete
mellett következetesen meg kívánna maradni, igénytelen fel­
fogásom szerint, vagy utólag kellene az igazgató-tanácsos
uraknak magukat képviselőkké választatniok, vagy pedig az
igazgató-tanácsból kellene kilépniük. Bőszemről egyiket úgy,
mint a másikat, jelenleg legalább is inopportunusnak tar­
tanám.
Ezek igy lóvén, miután meggyőződésem szerint sem
általános elvei az alkotmányosságnak, sem speciális törvé­
nyeink, sem opportunitási tekintetek nem követelik, hogy 4
fennforgó esetben képviselői megbízatásomat továbbra is meg­
tartsam \ dé másfelől igen is nyomós okok vannak arra, hogy
beadott lemondásomhoz ragaszkodjam: bátor vagyok mély
tisztelettel kérni a mlgs állandó Igazgató-Tanácsot:
Méltóztassék a kolozsvári egyházmegyénkben leendő új
választás elrendelése és megejtése iránt szükséges intézke­
déseket megtenni.
V I D É 3E X Í 3 L E T .
A sepsi egyházmegyéből.
Réty, 1879. marcz. 28.
Egyházmegyei vizsgálat.
(Folytatás.)
3) Egyházmegyénk népessége 22,764 lélek; a múlt
1878-ik évben a születtek száma 799, haláleset, 787, átál­
lás 13 egyén, tehát szaporodás 25, házasság 219 pár, te­
hát ama statistikai észlelet jön ki, hogy 2 8 —29 egyénre
jő egy születés; 29 élő közül egy haláleset, s minden 104
egyénre egy pár házasság És ezen statistikai észlelet a múlt
évről egy kevéssé elcsüggesztőleg hat, mert régebbi statis­
tikai felszámítások szerint 26 élőre esik egy születés, de
hasonlatba^ téve a halálesetekkel, csaknem helyreáll az arány,
mert régebbi statistikai adatok szerint 27 élő közül törté­
nik egy haláleset.
Megjegyzendő itt is, hogy a két püspöki vizsgálat
alatti egyhközsóg m. e. 3000 lólekszáma nincs hévévé a
népesség fenn kitett számába.
Nagy apadás van Hidvégen, Gidófalván, Bodokon, Be­
senyőn, N.-Borosnyón a torok lob miatt, Zalánban a him­
lő miatt.
4) Az istonitisztelet mindenütt rendesen folytattatok
és a hívek is mindenütt elég buzgón gyakorolják a tem­
plomot; örvendetes haladás jelentetett Kilyónben a hívek
templomgyakorlati buzgóságáról, Málnáson, hol a hívek az
énekvezetővel teljesen kibékültek. Némi hiány volt az isto-
nitisztelet tartásában Kökösben, az isk. tanító felfüggeszté­
se miatt, Eresztevényen pap nem Jéte miatt Kőrispatakon
mbiró Sípos Lajos azzal adatott fel, hogy Szabó Béniámot
az egyhközségi gyűlésben templomi üléséből kiutasította,
ezen feladás visszatétetett a presbyteriumhoz, mint első fó­
rumhoz. Besenyőn még jelenleg is az iskolában tartatok az
istenitisztelet, be lóvén a templom zárva a romladozás miatt
s a templomépitési tőke még nem lévén elég a templom
építésre.
5) Bibliai magyarázat rendesen tartatok. Eresztevényen
nem volt pap nem léte miatt, K,-Borosnyón a pap szem-
fájdalma miatt nem mindig tartatok.
6. Ismétlő-iskola többnyire mindenütt van. Ismétlő-
iskola kötelesek száma 1017, feljár 743, tehát nem jár fel
273, mely m. e. 27 perczentet tesz ki, akkor mikor a fel­
járók a 73 perczentet ütik meg. Szotyorhan 21 köteles kö­
zül csak 2 járván fel, kötelességévé tétetett az egyházköz­
ségi elöljáróságnak, hogy a községi elöljáróság utján rendel­
tesse fe l; Hidvégen is 80 köteles közül 5 jár fel, átírás
tétetett a községi elöljárósághoz, Káinokon nem járván egy
is, hibául tétetett ki, hogy jelentés nem adatott e tárgyban,
s szoros kötelességévé tétetik a presbitériumnak, hogy min­
dent kisértsen meg előbb a községi elöljáróság utján az is­
métlő-iskola beállítására; Besenyőn sem lévén beállítva —
jelentés szerint, a presbitérium ebbeli kötelességében eljárt,
de a községi elöljáróság nem rendelte fel — meghagyatott,
hogy még egyszer szólítsa fel a községi elöljáróságot, s ha
felszólításának eredménye nem lenne, 8 nap alatt jelentse be
esperes aaüának; Komollón sem lévén beállítva, a kellő lépések
megtétettek. Brassóban az állami iskolában tart a vasárnapi­
iskola, ezenkívül a paphusvét és pünkösd közti időben minden
évben tanítja a vallást.
7. Konfirmátió a múlt évben volt Kilyénben, Szotyor-
ban, Al-Dobolyban, Kökösbon, Nyénben, Brassóban, Gidófal-
ván, Zalánban, Etfalván, Angyaloson, Magyaroson, K.-Boros-
nyon, Szatsván, tehát 13 egyhközségben, a konfirmáltak száma
324. Ebből Írni, olvasni nem tudott 21, mely m. e. 6 per-
czentje az egész számnak. A konfirmatio rendesen minden
két évben tartatok, kivéve Brassót, hol szükség van, hogy
minden évben tartassák.
8. Himlő-oltás rendesen foly, a rendesen anyakönyvbe
irt és feladott száma a beoltottaknak a múlt évben 521. De
a szám nem adatott fel azon indokból, hogy az eredményt
lelkésztársainkkal nem közölte a községi elöljáróság, s kö­
vetkezőleg anyakönyvbe sem irathatott be Szotyorhan, Kö-
kösben, Nyénben, Mártonoson, Magyaroson, N.'Borosnyon ;
csupán Besenyőről jelentetett, hogy nem volt himlő-oltás, Bras­
sóban pedig, mint nagy városban a rendőtség dolga lévén, ren­
desen foly a beoltás, még pedig papok hire nélkül is, min­
den évben hetekig, azért a lelkészek nem lehetvén jelen,
anyakönyvbe nem iratnak be.
9. Botrányos vagy törvénytelenül együttólők vannak:
Káinokon egy pár, Körispatakou egy pár, minthogy ez utolsó
helyen a férfi azt állítja, hogy a nő, a kit tart, conventio-
natus cselédje, visszatétetett a presbitériumhoz tisztázás vé­
gett; Zalánban 2 pár, Málnáson két pár, kik közül egyik
párnak közelebbről 3 gyermeke lett, 2 fiú és 1 leány s mind
egészségesek, minthogy pedig a szülők szegény napszámosok
s a férfinak törvényes felesége van, kit már rég elhagyott,
oda utasittatott, hogy kérelmezzen a ház. tör. széknél s min­
den fizetés nélkül olválasztatik, s mint szegénynek, házassági
tör. székünk kieszközli felsőbb helyen is fizetés nélkül a vá­
lást, hogy ezen együtt született 3 gyermek anyjával össze-
házasodhaesók. Rétyen egy pár, Lisznyóban egy pár, össze­
sen 8 pár. Mindenütt intézkedés történt az elkülönítésre;
Bodolán 2 férfi törvényes nőjeiket elhagyván, elkülönözve
élnek, meghagyatott a presbitériumnak jelentést tenni a j.
szolgabirói hivatalhoz, hogy kónyszerittessenek nőjeiket ma­
gok melle visszavenni. Nem megdöbbentő a botrányos életűek
száma egyházmegyénkben, midőn 1423 személyre esik egy
törvénytelen házasságban elő egyén.
(Folytatása következik.)
Folytatás a m ellékleten.
 177
SW* Melléklet az „Érd. Prot. Közlöny“ 15. számához.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉLTE.
A „Prot. egyh. és isk. Lap* 14. számában Bier-
bruner Gusztáv „Consvetudo est altéra natura“ felirat alatt
az istenitisztelet látogatásának elhanyagolását annak tulaj«
donitja, hogy papjaink nem szoktatják hiveiket idején, már
iskoláskorukban, a templomba-járásra. Nem az orthodoxia
jelszava: „Vissza a feltétlen hithez!“, sem a modernek Íté­
lete: „Szakítás az eddigi dogmákkal; berendezés az újvilág *
nezlet elvei szerint!“ — hanem a pap buzgalma lehet orvos­
ság, — hivatkozván dr. Szeberényi Gusztáv superintendens
úr 1874. évi körlevelére, melyben roszalólag említi föl, hogy a
bán-szerémi esperességben hétköznapi istenitisztelet nem
tartatik. Czikkiró ettől fogva hétköznap is tart templomozást,
legkivált biblia-magyarázatból s rendesen az iskolások jelen­
létében, minek igen jó eredményét tapasztalta. Inti paptár­
sait, hogy beszédeikre való odaadó előkészület által is igye­
kezzenek hiveiket a templomba édesgetni; idézi erre nézve
Dinter több nyilatkozatát is.
A Prot. Hetilap folytatja Tóth Sámuel „Tűnődéseit.“
Tagadja, hogy az egységes szervezet az egyes kerületek au­
tonómiáját fogná gyöngíteni, sőt inkább erősbitésük czélozta-
tik. De meg, ha igazi alkotmányos testületeket óhajtunk, jog-
és hatáskörüket szabatosan körül kell írnunk s az ily sza­
batos körülírás nélküli autonómia nem is volt az egyháznak
a múltban semmi hasznára, mert ez csak távolította az
egyes kerületeket egymástól s útját állta a közösügyek el­
intézésének. — Az egységes szervezet e visszaéléseket meg
fogná gátolni s a külföldi szervezett egyházak példája is a
mellett szól, hogy a szervbzet nem semmisiti meg az auto­
nómiát. Sőt inkább, az egységes szervezet adná meg a tel­
jes fejlődés módját, mert alkotmány most is van, de a hatás
körök meg nem szabott volta okán hiányzik az erő, s ille­
tőleg néha az egész sinli meg az egyes önjogának érvénye­
sítését.
A mostani alkotmányozási munkálatokat nem tartja oly
semmitérőknek, mint T. P., mert ezek készítik elő az egy
czélra törekvő közös munkálkodást. S aztán, ha nem tartá
T. P. az egységesítés munkáját most időszerűnek, miért nem
fejté ki okait 1877. nov. 15-ón az egyetemes értekezleten ?
Miért fogadta el ama convent határozatait, gr. Lónyay Meny­
hért javaslatát (1. konventi jkönyv 1877. 5. és 6. szám.)
Akkor kellett volna most hangoztatott kifogásait és fejtege­
téseit előadni; akkor kellett volna „hatalmasan, megrenditő-
leg és prófétai lélekkel" ellene szegülni a tiszántúliak és gr.
Lónyai indítványának! Mert az 1877. évi konvent épen
az időszerűség kérdésének eldöntése végett ült össze.
Az sem áll, hogy a tiszántúli kerület labyrinthusba
vezette volna az egyházat, Ariadne-fonal nélkül, mert hisz
ki volt tűzve a czél: legelőbb alkotmányozó-zsinat, hogy
aztán a további teendők intézhetők legyenek; az egyes zsi­
nati tárgyak amúgy is az egyházkerületek s illetőleg egyház­
megyék által lévén a szervezkedés után moghatározandók.
Idézi T. P. mostani gúnyolódásával szemben, a dunamelleki
egyhkerület 1876. évi közgyűlésén mondott szavait, a midőn
T. P * följajdult, hogy látja ugyan honunk térképén a fo­
lyamokat, Királyhágót, melyek s mely egy hazává forasztják
az egész területet, de nem látja e térképen sehol a magyar
ref. egyházat. Nos, az alkotmányozás ép láthatóvá akarja
tenni az egységes ref. egyházat, s mivel a tapasztalat sze­
rint a konventek nem birták ez egységes magyar ref. egy­
házat megteremteni: kell a „zsinatot, mint egyházszerveze­
tünk betetőző orgánumát, megteremteni.“ Czikke végét jö­
vőre ígéri.
Az Egyh. és iks. Szemle 14. száma megint kezdi
kedélyes évődóseit. Első czikkében megpróbálja kifigurázni az
ig. tanács múltkori megállapodását, mely szerint óhajtja,
hogy az idei szükségessé vált rendkívüli közgyűlés oknélküli
költséget és fáradságot ne okozzon a közgyűlési tagoknak;
elnevezi a júniusban okvetetlen tartatni kellető közgyűlést
rendkívüli rendesnek,“ „fa-vaskarikának“, „csodabogárnak.“
A czikkiró buzgalmában csak azt a csekélységet feledte, hogy
megnézte volna az ig. tanács illető határozatát, mort ez
esetben látta volna, hogy az ig. tanács mielőtt érdemlege­
sen határozni kívánt volna a főt. Püspök ur ez indítványa
fölött, előbb kikérte a főgondnok urak véleményét is. Várja
be tehát a Szemle a főgondnok urak nyilatkozatát s hogy
mit fog aztán az ig. tanács a főt. Püspök ur indítványa fö­
lött határozni, majd csak akkor kritizáljon.
Második czikkében „A magyarországi reform, egyház
szervezkedéséről" fölirat alatt, azt a nehéz problémát oldja
meg, hogy miként lehet valakit úgy elegyebugyálni, hogy
mégis elfogadja nézetét. Refiectál ugyanis Czelder Márton
mindjárt ismertetendő czikkóre s a mikből Czelder argumen­
tumot farag a létesítendő „országos egyházi-tanács“ ellen:
t. i. a mi ig. tanácsunk ellen fölhozott vádakat mind ^alá­
írja, sőt tóditja, de aztán mégis az „országos egyházi-ta­
nács“ (vagy ha tetszik: „zsinati bizottság“) mellett tör lánd­
zsát. Hogy a „Szemle“ a mi egyházi ügyeink, kormányzó
testületünk s szereplő személyeink megítélésében aval a Czel-
dór Mártonnal fúj egy követ, a ki ugyanennek az egyházke­
rületnek törvényes ítélő hatalma által, mostani püspökünk
vezetése alatt, papi állomásáról kicsapatoU. ; aval a Czelder
Mártonnal, a ki a romániai missio pénzeiről szabályszerüleg
máig sem számolt; aval a Czelder Mártonnal, a ki a missioi
egyházakat a román kormánynak fölajánlotta, romániai magyar
honfitársait az oláh kormánynál, mint kémeket, denuncial­
ta ; embereinket, elkezdve báró Kemény Ferenczen és Nagy
Péteren, gáládul megsértette, s minden törvényes egy­
házi hatóságnak fitytyet hányt, mig Komániából ki nem
tiltatott stb. stb. — mondjuk, hogy a Szemle evei a Czel­
der Mártonnal fog kezet, nem csodáljuk: csak azt lessük,
hogy mikor fog már Baczoni Ádámtól is adatokat kérni,
melyek alapján mostani szervezetünket, kormányzatunkat és
embereinket halálra ítélhesse.
Bölcs Náthán ismertetését folytatván s Menyhárd Ja«
 178

nossal, a biblia-forditás ügyében, polemizálván, Lapszemléd házi tanács lassanként magához hódítaná a zsinat jogait is.
jében lapunk szerkesztőjét mutatja be, mint olyat, a ki Me- Intéző szervet állítunk föl, mikor nincs m i r ő l intézkedni.
phistoval szövetséget kötött, a miért egyik czikkóben a Pro­ „A születhető csecsemőnek előre ruhát szab és meg is varrja."
testantismus alkotó elemei közt a negatio elvét is hangoz- Egyetért azonban Szász Domokossal arra nézve, hogy, ha a
tatá. Eásüti eliez képest, lapunk szerkesztőjére, hogy „a zsinat bár a domesticát megalapítja, nagy és jó munkát vé-
r ó s z tulajdonképeni eleme", hogy „Ígér, amit, hazudik, ront, gezend s „ez fakasztana és növelne új lombokat a magyar
pusztít, és mindent csak azért, mert ez az eleme", stb. ref. egyház életfáján, mely eltakarná azon nagy pusztulást,
Azt hisszük, hogy lapunk szerkesztője csak hálás lehet a mely Erdélyben száz év alatt, az egyházfőtanács szemelát-
Szemle iránt hogy igy — dicséri. tára, anyagilag és erkölcsileg omlasztja erdélyi anyaszent-
A „Magyar prot. egyh. és isk. Figyelő“ 3-ik füzeté­ egyházunkat." A mi régi egyházfőtanácsunk gyarlóságait,
ben a szerkesztő, meglehetősen hosszadalmas és frázisokkal szerinte, magunk is belátva: alkottuk az ig. tanácsot, de
telt tirádákban kel ki a zsinati előmunkálatok ama pontja „úgy látszik, ez sem fogja virágzásnak indítani az erdélyi
ellen, hogy a pap a kathédrán gondosan kerülje a politikai anyaszentogyházat." „A régi főconsistorium alatt az elpusz­
párttusát, színezetet, — a protestáns szólás-szabadság ne­ tult egyházak vagyonát eladták, a pénzt pénztárba tették,
vében kívánva e pont kihagyását. Készünkről azt hisszük, onnan a tagók kiszedegették s aztán sokan örökre maguk­
hogy a „párttusát“ minden értelmes pap mellőzni fogja a nál hagyták". „Most már ilyenek nem történnek", de az
kathédrán s ha vannak értelmetlen papok, azok ePen sem­ onyedi tanoda tőke-apadása, a dr. Bartók elleni köz kereset
mit sem árt az óvakodás. A csendőröktől csak a tolvajok fél­ s „a hogy a püspökkel elbánnak" — a mostani ig. tanács
nek, de a tisztességes ember még örvend, ha van csendőr is. ellen szól.*) „Azért nemcsak mindnyájunk felé egy ogyház
Dr. Heiszler József bevégzi Nagy Constantinról szóló főtanács felállítását nem helyeselhetjük, de azt szeretnök,
tanulmányát, Gulyás Lajos Engelhardt után Az evangéliumi ha az erdélyi is m egszüntettetek." Az ügyeket pedig
egyházi beszéd alapelveiről értekezik. A szerkesztő felel lapunk intézze jövőre a püspök. A czikkiró szerint, tehát, egy köz­
szerkesztőjének ama reflexióira, melyekkel Czeldernek „A ma­ gyűlés előtt felelősségre vonható s 6 évenként újra válasz­
gyarországi reformált egyház szervezkedéséről“ szóló első czik- tandó testület veszedelmesebb a közszabadságra nézve, mint
két lapunkban kisérte. egy élethosszig választott* egyén, ki a mellett egyházi digni-
Czelder Szász Domokos megjegyzéseit nem helyesli,
tarius is és csak kánon-ellenes tettért elmozdítható.)
mert „az egyházi főtanács eszméjének és gyakorlásának hí­
Czelder szerint tehát a ref. egyház főhibája nem a
ve“, s annyira szeretné vinni a dolgot, hogy nálunk „csak
rendszer hiányában, hanem szegénységünkben rejlik s fél,
annyi szabadsága lenne az egyes egyházaknak és egyhme-
hogy az országos egyházi-tanács 2 0 —30 ezer frtnyi (??)
gyóknek, a mennyit a központon megengedni méltoztatnak."
költségeit meg nem bírjuk, vagy talán exequáltatjuk hívein­
(Kectius: a mennyit a t ö r v é n y megengedj
Czelder szerint egyhkerülotünk tendentiája ez s bár a ket, avagy az állam-kormánytól kérjük majd a szükséges
pénzt?! Ha pedig már épen nem tudunk „eddig nem léte­
Kiráiyhágón-tuliak ügyeinkbe nem szóltak, azért mégis van
„az összponttal nem biró magyar prot. egyháznak is" egy zett" fensőbb testület nélkül elienni, a zsinati végzéseket
hajtsa végre „az ágostai és unitárius superintendens(ekkol)
közös főérdeke: „a Protestantismus főelvének, az egyéni és
és főgondnokokkal egyetértve" az 5 superintendens és 5 fő­
testületi szabadságnak föntartása s annak minden ártalmas
gondnokból álló „zsinati-bizottság.“ (Hát az agostaiak és az
Összpontosítás ellen védelmezése!“
Ismétli, hogy az országos egyházi tanács terve, sza­ unitáriusok mit mondanak ehez ?) És végzi: gondoljuk meg
kasztott a pátens Kirchenrathja; polemisál Szász Domokos­ szegénységünket és főként becsüljük meg szabadságunkat!
sal, hogy noki nem kell „központ", mert ez = contralisatio. A füzet többi közleményei több érdekes bel- és kül­
földi ügyet érintenek.
Készletezi az országos egyh. tanács tervezett hatáskörét s
azt tartja, hogy teendőit az 5 superintendens és 5 főgond- *) A mi püspökünk, azt hisszük, nem hagy magával csak
nok is elvégezheti, a szabadság koczkáztatása nélkül. Ne ha­ amúgy „elbánni“ j de különösnek tetszik előttünk, hogy épen Czol-
der M. veszi pártfogásába Nagy Pétert, az a Czelder M. a ki ugyané
joljunk ol a szépen fejlődésnek indult presbyteri elvtől; te­ püspök ellen bujtogatott Udvarhelytt, s ugyané Nagy Pétertől, mint
gyünk mi magunk (egyház és egyházmegye) s ne bízzuk sza­ püspöktől, megtagadta a köteles engedelmességet.
badságunkat az „egyházfőtanácsra 1" mert az országos egy­ Rovatvezető.

AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.

A Beechingtoni kilencz ifjú hölgy.
(Angol beszóly.)
(folytatás.)
A mondott érában az egész társaság találkozott a régi
urasági lakban. Nem messze esett a falucskától, s gyönyörű,
hosszú hársfa-sétányon át lehetett odáig jutni, mely most
épen teljes virágjában állott s pompás illatot terjesztett a
levegőben maga körül. Több mint ötven éve már, hogy lá-
togatófóie nem tapodta a sétány homokját s nem érinté az
udvar küszöbét. És talán a hely kinézese nem is kedvezett
 179
az ünnepélyességnek, A tornyok, lépcsők, folyosók az időtől
mocskosak s mohával benőve valának. De a kapuk tárva
állottak, s az ebédlő ajtaja szintén. Nem volt szükség inasra,
mert a házigazda maga állott az ajtónál, kutyáitól környez­
ve 8 udvariasan segité föl vendégeit. Az enyhe tavaszi idő
daczára, az ebédlő terjedelmes kandallójában vidám tűz pat­
togott, egy más pedig kellemesen terjesztő ki melegét a szé­
les, ó-divatu társalgóban, hová a vendégek bevezetve lőnek.
Butoizata régi, de mindenesetre felette értékes volt.
Ódon ezüst-lámpák függtek a gazdagon diszitett menyezetről,
mig a falak szőnyegzettel valának bevonva, melynek sötét
alapja előnyösen emelé ki a kilencz ifjú lányt, kik, mintha
összebeszéltek volna, mindnyájan fehér mousselinebo voltak
öltözve, kiki ízlésének s arczszinének megfelelő szalagokkal
Magaviseletökben házigazdájok iránt, volt valami félénkség és
tartózkodás, miről amaz mit sem sejtett, de némelyikénél
hamis mosoly is volt észlelhető. Mildmay kisaszszony meg
épen nevetett anyjának terjedelmes vállai mögött.
Házigazdánk a férfivendégek szerencsekivánatára, kik
dicsérték házát, régi festményeit, nagyterjedelmü szántóföld­
jeit, azzal felelt, hogy pókhálóval s patkányokkal telt, ha­
szontalan, roskatag ócskaságnak nyilvánította azokat. És
hozzátevé : „Talán jobb lett volna egy kényelmes kis birtok­
rész Meltonban. Régi elődök és régi festmények alkalmatla­
nok — nemde Mildmay kisasszony ?tt Ezzel egy mosolygó
tekintetet vetett a rózsás arczu leánykára, ki érzó az os­
tromló szemek ólét.
Egy hosszú őszhaju, tipegő vén kulcsár jelenté, hogy
tálalva van, mire a kapitány rögtön karját ajánlá a papné-
nak s az ebédlő felé indult, minden czeremonia nélkül ismé­
telve: „Kövessenek barátaim, a mily rendben tetszik 1
A mint a hosszú, ó-divatu, tömör ezüst és porczollán-
nal bontott asztalnál helyet foglaltak, egy hajlott korú nő
behozta a levest.
„Kérem, Amy, foglalja el az asztalfőt,“ nyilvánitá a
házigazda a tekintély hangján. „Kernelem, kedveseim, tévé
hozzá, hogy nem veszik rósz névén.M Ezzel belemerült a hus-
darabolásba, úgy, hogy nem vehető észre som a futó-pirt
Hungorford asszony arczán, sem Wentworth kisasszony ráncz-
ba vont homlokát.
A felszolgálás oly lekötelező módon ment végbe, s a
házigazda vendégszeretete oly elbájolóan nyilvánult, hogy a
meglepetés én kellemes szórakozás csakhamar száműzök a
formaiságokat, s az ó-divatu ebéd az ó-divatu teremben, tel­
jes fesztelenséggel s vidáman végződött.
Miután a jó borok s finom gyümölcsök kellőleg meg
lőnek vitatva, a házigazda hirtelen fölállt, s a mint az ajtót
megnyitá a nők előtt, folejök fordulva meghajolt és monda :
„Hölgyeim, kártyák állanak készen azok számára, kik ját­
szani akarnak, festmények a képtárban Amália kisasszony
•számára, orgona Lujza kisasszonynak, Tennyson ábrándos
unokahugainak, Horáczot egyenesen Buchanan kisasszonyra
váló tekintetből vettem elő, a mi pedig Mildmay kisasszonyt
illeti, remélem, hogy kegyed ős nővérei magokkal hozták
zsebeikben kapó-csontjaikat 1“ Ezeket szólva, betette az aj­
tót a megrettent lánykák mögött s visszatért borához és
ivótársaihoz.
„Mily gorombái“ „Mily kiállhatatlan!“ „Mily illedel-
metlenltt „Milyen unalmas!“ s a három mama köré csopor­
tosultak, hogy lássák, mit szólnak ők is a dologhoz. De
Amy belépett] s alázatos meghajlással kérdező, „hogy nem
akarnának-e az asszonyságok körültekinteni a házban? A
gazda őt bizta meg, hogy kalauzok legyen.“
Ez egy oly ajánlat volt, melyet természetesen nem
lehetett visszautasítani, mert a faluban soha senki som volt
e falakon belől, s a hölgyek kíváncsisága kielégittetés után
után sóvárgott. A nagy képtár telve volt légi arczkőpekkol,
faragváuyokkal és festményekkel, mig a hálószobák érdekes
példányai voltak az elmúlt időknek, régiségük és kopottsá­
guk daczára kitűnő rondben állottak, sőt némelyikben tűz
is égett.
Amy szép bókot kapott a mamáktól mindenre kiter­
jedő gondjáért.
„Gyermekkorom óta vagyok itt, s az ur oly szives,
hogy nem óhajtja távozásomat/ válaszolá nyugodtan s fejőt
meghajtva odább ment.
Midőn a hölgyek a társalgóba visszatértek, azt viasz­
gyertyákkal ragyogón kivilágítva találták, középen egy kihú­
zott asztallal, melyen kártyák voltak kitéve. A három öreg
kényelmesen melléje ült, mig a leányok a szófákan foglaltak
helyet.
, Soha át nem lépem e küszöböt többől“ sugá Lujza.
„Mikóp sejthette, hogy a templom orgonáján szoktam gya­
korolni magamat?“
„Kapó-csontok a mi zsebeinkben; mily borzasztó!“
kiálta föl a csinos Mildmay kisasszony.
„Honnan tudja, hogy olajba festek?“ kérdezgető Went­
worth kisasszony.
„Mindnyájunkatmegvet, egytől-egyig!“ jogyzómog Róza.
A kávé újra összehozta hölgyeinket a férfiakkal. Mi­
dőn a házigazda belépett;, a lány-csoport összerezzent, mint
midőn az éjszakiszél hirtelen hullámot ver föl a tavan,
A Wentworth leányok ösztönszerüleg hideg és kimért
tekintettel közeledtek a kártyaasztal fölé. A Mildmay kis­
asszonyok színlelték, hogy egy képes-könyvön nevetnok. A
Hungerford-testvórek gondolatokba merülve vonultak vissza
egy szögeletbe, s nem sok kísérletet tettek részt venni a
társalgásban, az est többi részén át.
Huchanan Anna fölkelt s atyjához lépett, karját kar­
jára fűzte s a tűzhez vezette, oly tokintettol, mely azt lát­
szott mondani: „te vagy mindenem a világon.“ Atyja, a
szülői büszkeség és bizalom hevével vonta őt közelebb ma­
gához.
Eközben a házigazda szerepék szokott módja szerint
vitte. Kávéval szolgált mindenkinek, volt egy mognyerő szava
mindenkihez, s mint Amália hazatértökben megjogyzé: „tel«
jesen otthon látszott lenni.“ Sokan mondták rá, hogy bár-
dolatlan, vagy különös, vagy hogy sohsem tudnák szeretni.
Egy-kettő azt is rebesgette, hogy sohsem tér vissza többé
az urasági kastélyba. Hanem általában kimondták, hogy Oz
egy különös, de mulatságos estély volt.
 180
Telt az idő s Hungerford kapitány igen szorgalmasan
nyesegetett, ültetgetett s lovagolgatott a szomszédságban.
Nagyon hanyagul öltözködött s megvetni látszott minden kül-
szint. De észrevették, hogy sűrűén látogatja a falut s kü­
lönösen a papilakot.
Az ifjú lányoknak, bár kinyilatkoztatták, hogy nem áll­
hatják, kedvök telt abban, hogy róla beszéljenek, s a szoknya­
parlamentben minden ténye följegyezteték. Ennek daczára
azonban továbbra is „bűnbak“, „unalmas medve“ maradt.
Ismertek minden szál fát, a mit lehasitott, minden
kaput és lépcsőt, a mit kiigazittatott, minden adományt, mit
a szegényeknek tett s minden jő szét, a mit lakói s mun­
kásai csak mondhattak felőle. Azt végre is kényszerültek
bevallani, hogy jól lovagol, ügyesen mozog, rendkívüli szép
8 úgy látszik, valóban jó szive van.
Bármilyen durva és boszantó volt is, bávmonnyiro szín­
leltek az ifjú leányok, hogy nem szeretik s mondtak róla el
minden roszat, de folytonosan tanulmányozták és csak róla
beszéltek.
„De ki ne fecsegje mama, a miket mondtunk“, szok­
ták volt hozzátenni.
A mamák meg magok közt kezdték mondogatni, hogy:
„Nem házasulandó 1“ Sőt egyikök arra is czélzott, hogy „meg­
lehet, házasságban él már valamely indiai begttmmal.“ Went-
worth asszony matronai szép arcza a szokottnál nagyobb
aggodalmat fejezett ki, mig Hungerford asszony csipősen nyi­
latkozott rokonáról. Az atyák nevettek, mitse szóltak s a
legbarátságosabb viszonyt tartották fenn tovább is új szóin*
szádjukkal. így múlt el a nyár s következett a rügyzés év­
szaka újra. Más ebédek lőnek rendezve a faluban s a vén
kastély is új ünnepet ért meg. Amy még mindig az asztal­
főn ült, maga előtt az ezüst-tányérral.
„Nagy sértés anyámon“, monda Angelina.
„Szörnyű udvariatlanság“ válaszolá Eugénia, „hanem
bizonyosan tudom kedvesem, hogy földsüket.“
(Folytatása következik.)
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879 ápr. 12.
Lapunk t. megrendelőit tisztelettel kér­
jük az előfizetési pénzek mielőbbi bekül­
désére. A kiadóhivatal.
B. Kemény Gábor ő nagy méltósága, mint logidő-
sebb főgondnokunk — lapunk lezártakor vett értesülésünk
szerint — kijelentette, hogy hajlandó junius 8-ára rendkí­
vüli közgyűlést hivni össze, de nem érzi magát följogosít­
va a novemberre kitűzött rendes közgyűlést máskorra tenni
át. E nézetét gr. Bánffy Miklós és Tisza László főgondnok
társai is helyeslik. E szerint a rendes közgyűlés november­
be fog megtartatni s ha júniusban lesz is közgyűlés, de
csak rendnkivüli,
— A honi öt ref. egyházkerület idvezlő felirata ő
Pelségük jubileumára, Szász Károly által fogalmazva, egyház-
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
kerületeink legidősbb főgondnokai s a püspökök kezén forog,
aláirás végett. Közölni fogjuk mi is.
— Révész Imrétől pár nap alatt, nagy érdekű röpirat
kerül ki a sajtó alól, a zsinati előmunkálatok kérdésében. Ki­
váló érdeklődéssel várjuk s tüzetesen ösmertetni fogjuk.
— Papválasztás* M.-Macskás és B.-Ó-Buda egyesült
egyházakban f. hó 4-én ment végbo a papválasztás. Megvá­
lasztatott : B i g ó G y ö r g y, babuczi pap.
— Megjelent ? Aigner Lajos kiadványában a Nemzeti
könyvtár XVI-ik és XYII-ik füzete. Tartalma: Kazinczy Fe-
rencz, Pályám emlékezete (IV-ik füzet), Költeményei (Vl-ik
füzet). Ismételten ajánljuk olvasóink figyelmébe e derék s
olcsó vállalatot. — Egy kötet ára 30 kr.
— Megjelent: A tiszántúli református középisko­
lai tanáregyesület első évkönyve 1878/9-ről Szerkesztet­
te Gergely Károly, ogyesületi jegyző. Ára 80 kr. A 140 lap­
ra terjedő, diszcsen kiállított kötet tartalmát az alapszabályok,
a tagok névsora, az állandó bizottság, jegyzőkönyv, közgyű­
lési beszedek és értekezózek teszik. Az egyesületnek jelen­
leg 3 tiszteletbeli, 6 alapító, 30 pártoló, 75 rendes, össze­
sen 114 tagja van. Az egyesület czélja: általában ugyan az
összes hazai, de különösen a prot. felekezeti középiskolai
tanügy előmozdítására törekedni, az egyházkerületbeli fele­
kezeti középiskolákat egymással lehető összhangzásba hozni,
odamtiködni, hogy a kerületi középiskolák, fenntartván a
prot. szellemet s megőrizvén önkormányzati jogaikat, min­
den tekintetben a kor színvonalára emelkedjenek. Ezen czél-
ból az egyesület felváltva más-más középiskola székhelyén
vándorgyűléseket tart, azokon az iskolák állapotát bizalmas
közlések által megismerni igyekszik, a tapasztalt hiányok s
bajok orvoslásáról tanácskozik, határozatait minden egyes
tanári kar a maga kebelében életbe lépteti, az iskolákat
érdeklő ügyekben az egyház-kerülethez indítványokat terjeszt
elő. — Most midőn középiskolai tanügyünk rendezése t á r ­
gyában mindenfelől ország boldogító tervek merülnek fel,
mindenesetre örömmol keli üdvözölnünk egy oly egyesületet,
mely szakértőkből alakulva a javuláshoz vezető módokat meg­
vitatja. a nézeteket tisztázza s ez egyesület alakulását an­
nak jeléül is tekinthetjük, hogy a protestáns intézetek ta­
nárai ;s felismerték, hogy a korral kell haladniok ha azt nem
akarják, hogy el maradjanak. Mindenkinek, ki iskoláink
felvirágoztatását szivén viseli, melegen ajánljuk az egyesü
Jet támogatását, különösen pedig a protestánsoknak, mint
a kiket az ügy első sorban illet.
— A zsoboki templom építése javára adakoztak:
M. Lószai Ferencz ivén: Szentiványi Ferencz, gondnok 5 frt.
Szerkesztőségünknél: Sárkány Ferencz, tanár 1 frt. A szt.-
lászléi ref. egyház 2 frt. A Szász D. által Zsobokon tartott
egyházi beszéd eladott példányainak árából tiszt Tímár La­
jos ur, mint a vizsgáló-bizottság jegyzője, beszolgáltatott 3
forintot.
A szerkesztő postája
Na g y La j o s, o s p e r e s n e k , D^oboka. Az államse­
gélyből Dózsakna 200, Fodorháza 80 frtot kapott. A saj­
tóhiba e szerint helyre igazítandó. A miskoleziak javára
gyűlt adomány összegét elküldöitcm.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Április 20. 10. szám.
M e g je le n ik g ir d e té s i d ija k :

minden vasárnap.
ERDÉLYI Kétszer hasa hozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigfcatás
Ssertouttfségi s kiadói szállá s :

PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje*
b.-farkasutcza 16. sz. hova lenő hirdetéseknél külön ked­
a lap szellemi s anyagi vezményt nyújt akiadóhivatal
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők. Előfizetési á r:
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI É'S ISK OLAI HETILAP. Egész évre 6 írt., félévre 3
irt., évnegyedre I írt 50 kv.

j^ E L É L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S ! S S S S I S Z i X D O Z E l O l S O S .

T a r t a l o m : H ódoló felira ta a h azai ref. egyházkerületeknek <5 F e lség eik ezüst-raenuyegzőjére. — Ü dvözlő hangok 187<J. ápril 24-ére. — A kis
pád a parochia e lő tt. — V idéki é l e t : A sepsi egyh ázm egyéből. Egyházm egyei v iz sg á la t. (F o ly ta tá s.) A kolozB-kolot.ii egyházm egyéből. — Egyházi lapok szem léje. —
Irodalm i szem le. — K ülföldi szem le. — T á r c z a A Beechingtoni kilencz ifjú h ölgy. (A ngol hoszely.) (F o ly ta tá s.) — K ülönfélék. — A szerk esztő portája. — Stein
János h ird eté se .

HODOLÓ FELIRATA
a. iia.zai réf. eg'yla.á.zlcer'ü.letelsn.els: Ö E1©lség,©ils ezTj.st-aaQ.esan.yeg'ző.jére..
Felséges Császár és Apostoli K irály!
Felséges Császárné és K irályné!
Legkegyelmesebb U runk és A sszonyunk!
Midőn felségtek boldog s népeiket is boldogító házasságának 25-ik évfordulata alkalmából
az uralkodásuk alatt álló összes népek és nem zetek hódoló szerencse-kivánatokkal sereglenek F el­
ségtek legmagasabb trónja köré: ezüst-menyegzőjük e szép napján, hű M agyarországuk h. h. ev. egy­
háza is együtt örvend az örvendezőkkel; ez egyház, mely egyes tagjaiban úgy, m int egyetemében, a
Felségtek és legmagasb trónjuk s dicső uralkodóházuk irán ti törhetetlen hűségben mindig az elsők
közt lenni igyekezett.
Fogadják azért Felségtek most is m indenkori királyi kegyelmükkel, kedvelt M agyarországuk
hű h. h. ev. egyházának mély és őszinte hódolatát, melylyel a királyi trón zsámolyához járulni s ie t;
mig az egek U rának tró nja előtt buzgó im ákat emel, h álákat adva, hogy e napot Felségtek boldogan
s népeiket boldogítva m egérhették és esdekelvé, hogy a M indenható, a királyok K irály a, napjaikhoz
napokat, esztendeikhez esztendőket adjon; hogy e boldogító boldogságban érhessék’ el dicső arany­
menny egzőj őket is, s akkor összes népeiket és országaikat jólétben és hatalomban, hű Magyországu-
k at s abban a h. h. ev. egyházat is virágzásban láthassák, atyai és anyai szivők legfőbb örömére.
Felséges királyi házuk pedig, gyermekeikben, unokáikban s késő utódaikban, mind az idők végéig fen-
nállva, boldogítsa szelíd hatalm ával népeiket s országaikat, virágoztassa hű M agyarországukat s védje
és oltalmazza annak h. h. ev. egyházát!
Ez őszinte szerencse kívánattal, e buzgó im ával tesszük le jelen hódoló feliratunkat felség­
tek legmagasb trónjának lépcsőjére; esedezve annak legkegyelmesebb elfogadásáért.
A kik legalázatosabb jobbágyi hódolattal s törhetetlen hűséggel m aradunk és öröklünk
Császári és Apostoli K irályi Felségednek
legkegyelmesebb U runknak
és Császári és K irályi Felségednek
legkegyelmesebb A sszonyun knak
leghívebb alattvalói
a magyarországi h. h. egyház képviseletében:
lel. báró Vay Miklós T ö r ö k P á l,
íŐgondnok. dunamelléki lielY. bitv. superintendens.
Báró Kemény Gábor Nagy Péter,
főgondnok. erdélyi ev. ref. püspök.
G r ó f D e g e n fe ld I m r e Révész Bálint,
főgondnok. tiszántúli helv. bitv. superintendens.
Gróf Lányai Menyhért K án Bertalan,
főgondnok. tiszamelléki helv. bitv. superintendens.
Tisza Kálmán
főgondnok.
Pap Gábor ,
dunántúli hely. bitv. superintendens
 182
Üdvözlő h angok
1879. april 24-ére.
(— Sz— s.) A h e g y e k é s h a l m o k d i ­
cséretet énekelnek s a m ezőknek m in­
d e n f á i k é z z e l t a p s o l n a k , — a prófétának
e szavai csöndülnek lelkűnkbe, m időn koronás K i­
rályunk és királyi Asszonyunk ezüst-m enyegzője
szép napjára gondolunk s annak közelgését előre
ídvezeljük.
Mert méltó az a nap, hogy örüljenek akkor ég,
föld s K árpátoktól A driáig népek m illió i. . . H add
zendüljön dicsének a term észet dalnokainak aja-
kán s az ébredő tavasz virágaival behintett p ást­
ról, m int élő oltárról, szálljon föl a d rág a illat
— hála áldozattíl — a m agosba. H add dobban­
janak. szokatlan hévvel, az örvendő szivek; szó­
laljanak meg m ég a ném a ajkak is ; ragyogjon
föl öröm -tüzként a bágyadt szem eknek fénye
s pezsdüljön új életnek vére az erőtlen tagok­
ban is
A Felséges m agyar K irályi P á r öröm -ünne­
pet ül!
S midőn am a napon zendül az ég, zsibong a
föld s népek milliói adnak h a n g o t: avagy hallgat­
hatnánk-e mi, m a g y a r p r o t e s t á n s o k ? Bi­
zonynyal, nem ! A term észet s em berek dicséne­
kébe a m i dicséret-m ondásunk buzgó hangja is
belevegyül s a feldobogó szivekkel e g y ü t t érez,
e g y ü t t dobog a m i szivünk is.
És m ondjuk m eg nyíltan, m iért?
Mi, m ag yar protestánsok, a haza h atárain k í­
vül. nem ism erünk semmiféle h atalm at, m elytől
függőknek éreznök m agunkat, m elyet lelki idves-
ségünk m unkálásában vezérünk, közbenjárónk g y a­
nánt elfogadhatnánk. Szám unkra, vallásos hitünk
s életünk világában is, Isten után, az első és utol­
só, a kezdet és vég, a bölcső és s ir a haza szent
földje, melynek virágzása a mi virágzásunk, rom ­
lása a mi ro m lá su n k ! É s a haza földje iránti sze­
retetünk elválhatatlanul van egybeforrva a szent
István trónján ülő koronás K irály felséges személye
iránti alattvalói hódolatunk s törhetlen hűségünk
m ély érzetével, m elyet am a setét idők sem valá-
n ak képesek szivünkből kiirtani, m időn a hitüldö­
zések viharában elném ult az igazság és szeretet
szava, s dúló harczok m ezején annyi nem es s z í v
vére vegyült össze az -anyaföld porával.
É s ki tag ad h atn á? a hazai história lapjai ta ­
núsítják, hogy a m agyar protestánsoknak e nagy
vívódásai s a hit és lelkiism eret szabadságáért
átélt nehéz küzdelmei nyom án vert mélyebb és
mélyebb gyökereket az egész m agy ar nem zet szi­
vében az alkotm ányos eszm ék s a polgári szabad­
ság féltékeny szeretető s ennek következm énye
lön, hogy a m agyar alkotm ány és a m agyar pro-
testántism us élete között oly benső érdekközösség
s kölcsönös egym ásra hatás fejlett ki, hogy az al­
kotm ány felfüggesztése, vagy csak részben mel­
lőzése is, szükségképen m indig m aga u tán vonta
a m agyar protestantism us egének elborulását s va­
lahányszor fönt és alant tiszteletben tartatott az
alkotm ány, m indannyiszor az is új életre kelt s
a kettő olyanná leve, m int iker-testvérpár, kik­
nek szám ára az öröm m indig közös s ha az egyik
sírb a száll, a bánat súlya alatt után hanyatlik a
m ásik is
É s az elévülhetlen hála érzelmével kell elös-
m ernünk, hogy azon idők óta, m időn E rdély fe ­
jedelm i tró n ján a mi hitünket valló uralkodók ül­
tek, kik vallásos jogaink s szabadságunk m egala­
pítói s őrei valának, e drága kincseink m ég egy­
szer sem valának an n yira tiszteletben tartva, a
m agas trón által is an nyira védve, m int m ost, m i­
dőn I. F erencz József felséges halántékait köríti
az első m agyar k irály szent koronája s a m ióta
Ő leve a m ag y ar alkotm ánynak s az annak vé­
delme alatt élő keresztyén felekezetek jogainak s
szabadságainak első őre, m e g e r ő s í t v é n k i ­
r á l y i s z é k é t i g a z s á g g a l és i r g a l m a s ­
sággal.
E zért viszhangozzuk m i is a próféta szavait :
M i k o r a z i g a z u r a l k o d i k , ö r ü l a n ép. E
boldogító tu d at éleszti és sokszorozza a mi örö­
m ünket is am a közelgő napon, m időn ő Felsége,
egy negyedszázad em lékei által m egszentelt szere­
te t frigyének, a szülői öröm eknek s rem ények­
nek, a családi erényeknek fönséges ünnepét üli am a
F elséges nővel, kiről m éltán elm ondhatja, a m it
hajdan A h asv éru s király E szterről m ondott vala :
M i n d e n k i r á l y i a s s z o n y o k k ö z ö t t a le g ­
k e d v e s e b b ; s a ki m ost huszonöt év m últán
viszont joggal intézheti felséges férjéhez am a
szavakat, m elyekkel hajdan S ába királynéja Sala­
mon király t eképen d icséré: I g a z v o l t a b e s z é d ,
 183
m e l y e t h a l l o t t a m az é n f ö l d e m e n a te d o l­
g a i d f e lő l: ím e , e l j ö t t e m és s z e m e im m e l
lá tta m , h o g y m é g f e l é t s e m m o n d o t t á k m e g
n e k e m ; m e g h a l a d o d b ö lc s e s s é g g e l é s jó ­
s á g g a l a h i r t , m e l y e t h a l l o t t a m v a l a fe lő le d !
S m ert m élyen érezzük m indnyájan, hogy m i­
kén t hajdan kelet bölcs és jó k irályára, ép ngy
a m i királyu n kra is illenek ez idvezlő szavak
L e g y e n a te U r a d i s t e n e d á ld o tt, k i a n y -
n y i r a k e d v e l t té g e d , h o g y k i r á l y i s z é k b e
ü l t e t e t t , m e r t s z e r e t t e az U r az ő n é p é t é s
k i r á l y l y á t e t t té g e d , h o g y Í t é l e t e t é s ig a z ­
s á g o t s z o l g á l t a t n á l : leborulunk m i is a M in­
denható örök szeretetének szine előtt s szivünk m é­
lyéből száll föll Hozzá az esdeklő fohász „U r a m !
a k i r á l y é l e t é n e k e s z t e n d e i t szaporítsd
m e g ! Áldd m eg őt a földilét v ég h atáráig ; áldd
m eg erővel testét, világossággal elméjét, szeretet­
tel s z iv é t; áldd m eg benne a bölcs s jó királyt,
ki népével együtt örül s szenved, ki leszáll tró n já­
nak m agasságáról a m egpróbáltatások m élységeibe
s a keserűségek m egáradott vizeinek hullám ai fö­
lött, m int Jeruzsálam lá ttára hajdan a Megváltó,
népe rom lásán könyet ejt, s vigaszt vive a csüg­
gedő szivekbe, a hullám sir fölött új élet rem én y sé­
gét kelti f ö l ! Á ld m eg királyi hitvesét, az első ke­
resztyén m agyar királynő méltó utódát, kit az
ég nem es örömül, d rág a ékességül s édes viga­
szul adott a házánál;:, nem zetnek! Áldd m eg Ő
Felségök m agzatjait, a királyi törzs eme fön-
séges sarjait, hogy azoknak elsejében idvezelhesse
m ajd a távol jövendő a Felséges aty a méltó u tó ­
dát, s az utolsóban is, ki m ag y ar emlőből szívta
az élet nedvét s kinek ajkán m agyar szó zendült
először, élvezhessék ő Felségeik m ég sokáig, sze­
rető népeiktől környezve, a földi lét legszebb, le g ­
tisztább ö rö m eit!!
A kis pad a parochia előtt.
Az újabb kor építkezési modora, s az újabb papi nem­
zedék gondolkozásmódja csaknem egészen száműzte azokat
a kisded ereszeket a falusi papi-lakok utczaajtója mellől, me­
lyek alatt, az egyszerű deszkapadon, vasárnap estvónként a
pap pipázgatva társalkodott alá s fel járó hallgatóival; el­
kezdve az időjáráson, folytatva a napi eseményeken s vé­
gezve Isten tudja minő tárgyon.
Ezelőtt huszonkét évvel én is örököltem elődömről egy
ilyen kis padot a parochia előtt, de, mert nem illett az új
kő-kerités mellé, elrontattam onnan
Huszonkét év múlva azonban reá. jöttem arra, hogy
nem ok nélkül állott ott az a r o z z a n t ki s p a J, hogy
megvolt annak a maga jelentősége, hogy kár volt azt on­
nan elrontani
Hem is késtem azonnal visszaállítani régi helyére
Már most ismét ott van a parochia előtt, ismét gyülpontja
az ott eljáró egyháztagoknak, ismét foly a beszéd rajta a
napi eseményekről.
Nehogy azonban ifjú paptársaim kinevessenek osdisá-
gomért, sietek elmondani „miért állítottam én vissza hu­
szonkét év múlva azt a padot n parochia elébe?*
Azért állítottam vissza, mert a hosszas tapasztalás
airól győzött meg, hogy az a k is p a d l e g a l á b b is ol y
f o n t o s h e l y e t f o g l a l el a p a r o c h i a e l ő t t , m i n t
a szószék a templomban, m e r t a nélkül a kis
p a d n é l k ü l c s a k f é l s i k e r e v a n az e g y h á z i t a ­
n í t á s o k n a k . Nagyon komolyan állitom, hogy abban a
kis padban oly varázserő van, mely a népet papjával bizal­
masan hozván össze, lehetővé teszi a templomban elhintett
eszméket megérlelni, gyümölcsözővé tenni.
Nagy baj az, hogy mint ón — hihetőleg — még má­
sok is, csak későn ismerik fel a n n a k a k i s p a d n a k
nagy fontosságát
A papi-szigorlatot letéve, azon meggyőződéssel foglal­
juk el hivatalunkat, hogy már kellő képzettséggel vagyunk
felruházva pályánk folytatására C s a k m i k o r a vi ­
lágba kilépünk, vesszük észre g y á s z o s ébre­
d é s ü n k e t ! Csak akkor látjuk, minő keveset tanultunk az
oskolában, mikor hallgatóink lelkét kezdjük tanulmányozni.
Hivatali pályánk gyakorlati ismerete nélkül, nagy tűz­
zel fogunk hozzá az ifjúkor lelkcsültségével tervezett nóp-
boldogitó eszméink keresztülviteléhez.
Apostoli buzgósággal hirdetjük a szószékből az igét
híveinknek, egyengetve nékiek az utat, az idvesség k if o r ­
rásához Lelkesülten karoljuk fel az ifjúság fejlesztését,
a gyermekek nevelését Elkábittatva a színpadon látott,
s regényekben olvasott buzgó és tevékeny papok könnyű
győzelmei által, teljes lélekkel törekszünk a csábítva buz­
dító példa követésére, az édes álomnak megvalósítására. . .
De mekkora lesz meglepetésünk, megbotránkozásunk,
midőn azt vesszük észre, hogy az a nép, melynek jobblétén
munkálkodunk, visszavonul tőlünk, jó szándékunkat félrema­
gyarázza, törekvéseinket gátolni igyekszik, s végre nyílt el­
lenségünkké válik. És minden jut eszünkbe, csak az nem,
hogy mind e nyomorúságoknak oka az, h o g y a z t a r o z ­
z a n t p a d o t o n n a n a p ar o c hi a e l ő l f é l r e d o b t u k ,
azl a padot, a melyen üldögélve, oly közel voltunk egymás­
hoz, oly könnyen megérthettük egymást; a melyen bizony-
nyára, legalább is oly mesteri feladat várt volna reánk, mint
a szószéken: megnyerni hallgatóink bizalmát, a kölcsönös
eszme-csere utján legyőzni kételyeit, előítéleteit, tisztázni
fogalmait, kiismerni gondolkozásmódját, melyeket elérni sem
a templomban, sem a papi hivatalos szobában nem lehet,
 184
c s a k i s a z o n a r o z z a n t ki s p á d o n , o t t a p á r o-
chi a e l ő t t
Sokan mondják: „nem kell a papnak a néphez leeresz­
kedni, hanem a népet kell magához felemelni«“
De miként emeljük fel magunkhoz a népet, ha le nem
nyújtjuk kezünket munkától feltört tenyerük után ? Miként
ismerhetjük fel szükségeit, miként orvosolhatjuk hajait, ha
ckinai-falat állitva közinkbe, nem szólhatunk velük a biza­
lomnak szivet, lelket megnyerő varázs-hangján?!!
Bizony mondom, hogy a papi pálya töviseinek nagyré­
sze elvesztené szúrósságát, ha nagyobb súlyt fektetnénk a
hallgatóinkkal való hivatalos feszesség nélküli érintkezésre s
ezáltal a kölcsönös bizalom fejlesztésére.
Ha melyebben tanulmányoznok Jézusnak tanítási mo­
dorát, a ki a népnek nemcsak tanitója, hanem barátja is
Yolt, közöttük ólt, velük társalkodóit és igy élete példájával
is tanitott.
Ha nem hitetnek el magunkkal, hogy eleget tettünk
papi kötelességünknek, ha a rendes hivatalos szolgálatot el­
végezve, bevonulunk dolgozó szobánkba tudományos köny­
veink társaságába.
Szóval, ha kován belátnék azt, hogy minél inkább el­
különítjük magunkat hallgatóinktól, annál kevésbé felelhe­
tünk meg hivatásunknak
Megengedem, hogy a hívekkel való ritka érintkezés
által személyünk tekintélye növekszik, de ezt igen drá­
gán, népszerűségünk árán vásároljuk meg, elvágva ma­
gunk mögött azt a hidat, melynek neve b i z a l o m s amely­
nek megnyerésével igen sok jót érhettünk volna el.
íme, ezért állítottam én vissza huszonkét évi szám­
űzetése után azt a k is p a d o t régi helyére.
Tartsd meg tehát továbbra is illő helyedet a parochia
előtt, te e g y s z e r ű p a d o c s ka!
Légy továbbra is központja a pap és a hívek talál­
kozásának, közvetítője a nép és a pap bizalmának 1
Valahányszor rajtad pihenek, mindig eszembe fog jut­
ni, h o g y a p a p c s a k a k k o r e g é s z p a p , h a ú g y a
s z ó s z é k e n , m i n t e p a d o c s k á n m e g t ud f e l e l n i
hivatásának. Mike L t
V I ZD ± ! 2 C I ±3 X j E T .
A sepsi egyházmegyéből.
Réty, 1879. marcz. 28.
Egyházmegyei vizsgálat.
(Folytatás.)
10. Iskola-köteles van 2407, iskolába jár 2025,
nem jár 3Ő2, eszerint a népesség számához képest, minden
11 személyre esik egy iskolába-járó, leszámitya a 382 szám­
ból a felsőbb iskolábajáró 78 tanulót; felekezeti iskoláink­
ban tanulnak másfelekezetüek 90, még pedig nagyszámban
TTzonban, Koinollón, Al-Dobolyban. Nem volt teljesen beál­
lítva az iskola Szotyorban, hol 59 tankötelesből csak 30,
Málnáson, hol 81 tankötelesből csak 49, Etfalván, hol 64
tankötelesből csak 42 jár fe l; mindezen egyházközségekben
az intézkedés megtétetett az iskola teljes beállítására. Olt-
szemen a himlő miatt fel yolt oszlatva január 21-től foffva,
hivatalosan meghagyatott, hogy az iskolaszék tartsa magát
a külhatóság rendeletéhez e tekintetben. N.-Borosnyén is a
toroklob miatt fel volt oszlatva, csak február 13-án gyűlt
he. Itökösben az isk. tanító felfüggesztése miatt a múlt év­
ben nem volt Közvizsga; a jelen iskola-idény alatt* esperes
aának jelentetett, hogy 15 gyermek fel kezdett járni, esperes
aa. az egyházmegyei tanács jóüáhagyásának reményében meg­
engedte a felfüggesztett isk.-tanitőnak a tanítást, melyet ké­
sőbb az egyli. m. tanács helyeslő tudomásul vett azon indok­
ból, hogy a tanulók más iskolába ne járjanak és ezen intéz­
kedést a vizsgálat a presbitérium tudomására hozván, semmi
ellentmondás nem jelentetett be. Erősdön még szabályszerü-
leg nem leven az iskola községivé változtatva, megrendelte­
tett, hogy a kérést a szükséges okmányokkal felszerelve ad­
ják be 30 nap alatt esperes aának.
Közyizsga nem volt a múlt évben Szeniorján, a taní­
tói állomás ürességben léte m iatt; Kököaben a tanító fel­
függesztése m iatt; vizsgát állott összesen 1775 tanuló. Egy­
házmegyénkben van 20 községi iskola és 15 felekezeti, a
tanítás mindenütt elég jól folytattatik, de legkitűnőbb isko­
lák vannak Uzonban, Bodolán, Hidvégen, Málnáson, Angya­
loson, Eétyen, Iíomollón, N.-Borosnyón.
Itt az iskolai rovat alatt nem tehetjük, hogy köszöne­
tét ne szavazzunk brassói állam-iskola igazgató tek. Orbán
Ferencz urnák, ki az állami-iskola minden tantermében elhor­
dozott, mindeneket megmutatott, s azon édes érzettel vál­
tunk meg ez iskolától és szakértő igazgatójától, hogy a hol
az iskola vezetése egy ily szelíd, és magát az iskolaügynek
szentelő igazgatótól függ, ott a haladás, a mivelődés kimarad
hatatlan.
Meg kell még említenünk azt, hogy brassói lelkiisme­
retes és hivatalának élő lelkésztársunk Molnár János, a kü­
lönböző felsőbb iskolákban tanulóknak, t. i. felekezetűnk tag­
jainak s még sok idegen tanulónak hetenként 3 órán, hét­
főn, kedden, szerdán d. e. 11 — 12 óra között vallást tanít,
a tanulók m. e. 45 s feljárnak ezek felekezetűnk régi tan­
termébe.
Megjegyzendő, hogy a községi iskolákban rendesen a
papok vallást, az ónelc-vezetők éneket tanitnak.
11. Anya- és jkönyvek mindenütt rendesen vitetnek,
új anyakönyvek álittattak Kilyénben, Erősdön, Angyaloson ;
új jkönyv Erősdön, Eresztevényen lij anyakönyv igenyelteik.
12. Kepehátrálék: Kilyénben egy egyháztagnál, kinek
irányában a presbitérium nem já rt el törvényesen, mert 60
tehát
kalangya termés után sem ítélte meg, hibául tétetett a pres­
bitériumnak s megrendeltetett utólagosan a megítélés és fel­
hajtás. Vas Dénes lelkész aaazon feladást teszi, hogy 1876-
ra a fakepe nem fizettetett be, minek oka az volt, hogy a
fakepét az egyház erdejéből fizették s hogy az egyház erdeje
ezáltal ne pusztuljon, valami más jövedelem-forrást akart az
egyházközség e czelra felfakasztani, de csak a jó szándokkal
maradott s a fakepé még is fizetetlen. Egyházvizsg. székünk
komolyan megrendelte, hogy az egyhközség béküljön ki az
 185

1876, évi fa-kepére nézve méltányosan a belső emberekkel s takarót (m. e. 15 frt érték), eszerint a múlt évben is m.
fizettessék meg. Aí-Dobolyban egy egyháztag kepeliátrálókáért e. 50— 60 forint értékű álduzat tétetett egyhmegyénkben a
átírás tétetett a j.szolgabirői hivatalhoz. Kökösben az isk. clenodiumok szaporítására,
m esteri-kepe a felfüggesztés éta a mbiré Kezelése alatt 14. Az ingóságok szaporodtak a 11 pontban említett
lévén, 124 frt 76 kr takarékpénztárban yan elhelyezve meg­ lij anya- és jegyzőkönyvekkel, Szeniorján is új anyakönyv­
hagyatott, hogy 6 hectolit. búza és annyi zab természetben vel, Szotyorban 3 iskolai paddal, 1 asztallal és 2 székkel.
mint jeleni készlet junius 24-ig tartassák meg; sarju, szé­ Uzonban sok iskolai felszerelvényekkel, Brassóban a gyűlés -
na, tönk elárveroztetvón újra tétessék takarékpénztárba. terem számára 12 székkel, Erősdön a papiháznál füttővel,
Árapatakán az egyhtagok nem fizetvén semmi kepét a múlt K.-Borosnyon új ládával. Komollón egyh. vizsg. székünk a
évben, azt határozta az egyházközség, hogy bizonyos cate- pap változás indokából, új leltár készítését határozta el, N.-
goriák szerint fizessenek az egyház fennállására 1 frt 40 kr, Borosnyón az egyház ládája a mbiróhoz, Oltszemén az isk.-
30 kr, 20 kr, 10 krt, de még nem lévén teljesedésbe, egy­ tanitóhoz helyeztetett el, minthogy pap nincsen egyik egy­
ház vizsg. székünk ajánlotta ezen határozat teljesedésbe vé­ házban is.
telét, minthogy a templom és papi-ház múlhatatlanul javí­ (Folytatása következik.)
tást igényel. Ezenkívül az egyhközség közelebbi határoza­
ta szerint minden gazdaságot folytató uj házas fizet 2 véka
A kolozs-kalotai egyházmegyéből.
törökbúzát, a zsellér 1 vékát a magtárhoz, hogy egyhtag-
Alsó-Jáva, april 6*án, 1879.
nak tekintessék, egyh. vizsg. székünk ezen intézkedést di­
Alsó-járai ev. ref. egyházunk, mely a szomorú 1848
csérettel helybenhagyta. Káinokon is átírás tétetett, ott a,
— 49-iki forradalomnak egyik szerencsétlen áldozata volt, s
mesteri-kepéből az üressógi idő alatt m egtakarhatott 40 frt
mely sebeit még mindeddig kigyógyulni nem tudta, a jó lel­
melynek kamatja adatik az isk mesternek. Málnáson Juri
kek áldozatkészségéből a folyó évben két Ízben jótékonyság­
Györgynő asszony régi kepe hátraléka iránt átírás volt téve
ban részesült.
az alispáni hivatalhoz, ez megsürgetendőnelc határoztatok,
Ugyanis, folyó év február 1-en az alsójárai nemes szi-
az 1878 évi hátralékért pedig átíratott a j.szolgabirói hiva­
vü polgárság, vallásKülönbség nélkül, azon indoktól vezettetve:
talhoz. Ez az asszonyság elhatározta, hogy soha semmit sem
„hogy egyházunk anyagilag a legszegényebb/4 jótékonyczelu
fizet, mert a hivatalok is csak könnyedén veszik, körülbelől
tánczvigalmat rendezett, melynek 40 frt tiszta jövedelmét
a j.szolgabirói hivatal az 1878 évi kepéért foglalást foga­
Váradi István, Váradi Sándor, Váradi Ferencz és Kovács
natosított, de az illető asszonyság azt felelte, hogy azért
Mihály uraktól, kik önzéstelen fáradozásaik által dicséretes
nem fizet kepét, mivel a papnő és mosternő a templomban
példát nyújtottak, egyházam nevében, szives köszönetem mel­
az ő székébe kezdettek ülni. Etfdlván az isk. mester részé­
lett, át is vettem.
re volt hátralék; kérdés tétetik a községi biróhoz, hogy mi­
Ezenkívül, több kegyes szivti pártoló buzdítása követ­
ért nincs kielégítve, a j.szolgabirói megrendelés daczára An­
keztében, kik minden nemes ügynek barátjai, egyházunk sze­
gyaloson a kepe-hátralékosok névsora bóadatni határoztatok
génységén segíteni kívánván, a már rég tervezett tombola-
esperes aafiához. Eresztevényen az 1877 évi jégverés miatt
játékkal egybekötött jótékony tánczvigalmat f. év február
még hátrálókban lévén a kepe (nem lévén pap is) á t­
22-ón, csakugyan egyházunk javára, mi is megtartottuk.
írás tétetik a j.szolgabirói hivatalhoz. Lisnyőban, Magyaro­
son, N.-Borosnyón átírás tétetett végrehajtás végett a j.- Nagy eredményt nem tudunk kimutatni, de ily szűk
szolgabirói hivatalhoz. körben s a mostani pénzszükséget tekintetbe véve, az alább
Mindezeket megtekintve azon következtetést hozhatjuk kiirt jövedelem még is csak tesz valamit.
ki, hogy egyhmegyénkben a kepe-hátrálék nem hajmeresz­ Elkölt összesen 47 belépti-jegy, mely egy írtjával tesz
tő nagyságban tűnik fel, sőt oly csekélység, hogy még szót 47 frtot. Felülfizettek: Mlgs gr. Teleky Gusztáv ur 5 frt,
sem érdemel, a mi székely miveit népünk egyház iránti ra­ mlgs br. Józsika Andor ur 3 frt, mlgs br. Kemény Ödön
gaszkodásáról es vallásos buvgóságáról tanúskodik, de ez ta­ur 1 frt, Gidrai Demeter 1 frt, özv. Orbán Antalné urasz-
lán nem is lehet másképen ily kompakt és tömör nép között, szony 2 frt, Nagy Mihály 1 frt, Biderman Alajos 1 frt, Ha-
hol még az egymásiránti jó szomszédság is sokat teszen. raga János 1 frt, Szabó Ferencz 1 frt, Czigerean János 1
frt, Tarsaly Gábor 50 k r t ; tehát a felőfizetésből bejött 17
13. Klenodiumok szaporodtak Nyénben egy fehér kesz­
frt frt 50 kr. Végre a tombola-játékból begyült 23 frt 10 kr.
kenővel, Bodolán egy 9 frt értékű catédra-takaróval, melyet
Eszerint az egész bevétel 87 frt 60 kr,
ajándékozott Gödri József György és nője Czirmes Mária |
melyből levonva a költséget 38 „ 29 „
Árapatakán egy urasztali kanna és pohár csinosan kijavít­
tattak, aranyoztattak 15 frt költséggel, Gidófalván Jurson marad tiszta jövedelem 49 frt 31 kr.
Jánosnő asszony egy 10 frt értékű catedra-takarót ajándé­ Elismeréssel és hálával tartozunk ezen jótékony őzéi­
kozott; Komollon özvegy Kerestely Zsigmondnő egy 5 frt. ért áldozóknak, úgy a vidékieknek, mint a helybelieknek;
értékű papi szék takarót ajándékozott. Szacsván 14 éves de különösön mltgs br. Kemény Ödönné ő nagysága, ki min­
Budai Rozália a Budai Ferencz ur leánya konfirmatiója,em­ den szépnek, jónak és nemesnek kifogyhatatlan pártolója s
lékéül ajándékozott egy urasztali térítőt és egy catédra- ki szép lelkét ez alkalommal is jó tettekben tündökölteté, fo*
 186
.gadja mindnyájunknak azon buzgó óhajtását, hogy sok éven
keresztül, kedveseivel együtt, élvezhesse azon boldogító örö­
met, mely a jó lelkek kiváltsága.
Balázs István,*)
alsójárai ev. ref. pap.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A P ro t. egyh. és isk. lap 15 száma husvétről el­
mélkedő főczikke mellett öt egyhmegye véleményét közli a
zsinati előmunkálatokról. Van köztök olyan, a mely most nem
tartja időszerűnek a zsinatot; több ellene nyilatkozik az or­
szágos egyházi-tanács fölállításának s egyátalán mindenik
nagyon sok kivetni valót talál a tervezetekben s valamennyi
nagyon félti eddig élvezett autonómiáját, melyről lemondani
nem igen hajlandók az unió kedvéért.
A P ro t. H etilap b an Tóth Sámuel bevégzi Tűnődé­
seit. Török Pálnak az elhamarkodás ellen emelt vádjára avval
felel, hogy idézi az idevonatkozó történeti adatokat, melyek
szerint a zsinattartás sürgettetett 1838-ban (1. konventi
jkönyv 4. sz.), 1846-ban (tiszáninneni egyhkerj, 1848-ban
(b. Eötvös József miniszter fölhivására); 1857. és 1860-
ban (egyházi küldöttségek ő Felségénél) — a tiszántúli su-
perintendentia 1877. évi indítványa tehát nem „elhamarko­
dott.“ Arra, hogy a munkálatok, konvent- és zsinattartás
szintén praecitálva volna, azt feleli Tóth Sámuel, hogy az
egyesülés vágya, a sok égető és fontos kérdés, igaz, siettető
a bizottságot a munkával, de lehetett remélni, hogy az egyh-
kerületek majd pótolják a hiányokét; igaz, továbbá, hogy az is-
kolatígyi munkálat máig sincs kész, de e kérdés, szorosan
véve, nem is tartozik az egyházalkotmányhoz, a mint, hogy
a bizottság utasításában nincs is benne ez a föladvány s
csak a kérdés fontossága érzetében és buzgó,ságból ölelte a
bizottság ezt a kérdést is munkálkodása körébe. Az elké­
szülendő munkálat előterjesztését azért tűzték a konvent Ösz-
szeülte előtti napra, hogy ne legyen több költséges összejö­
vetelre szükség s aztán most csak a főelvek megállapitandók,
a részletek kidolgozása az országos egyházi tanács feladata
lesz majd.
Visszautasítja az „unificatio* balcsengésü vádját is,
mert hát az egyhközségek, megyék és kerületek önjogát meg­
hagyják a 17. 23. 25. 39. b) 50. b) 50. c) pontok s a
zsinati képviselők választására is majd megtalálják, a helyi
viszonyokhoz képest, az alkalmas formát.
Török Pál több részletre vonatkozó megjegyzését ez
úttal mellőzhetőnek tartja Tóth Sámuel, mert, hiszen „a kon­
venti bizottság a legnagyobb készséggel elfogadja, ha job­
bakra tanittatik“ —■ — „kő kővön ne maradjon abból az
egész javaslatból, csak haladhassunk és mehessünk tovább,
jelszavunk lévén: győzzön a mi jobbl“
Summa summarum: történeti tény, hogy a szükségből
tartatni kelletett konventek az egyházkerületek országos egy­
ségét nem tudták megteremteni; kísértsük meg, tehát, czé-
*) A «Kelet» t. szerkesztője tisztelettel .kéretik ezen közle­
mény legalább részbeni kiadására, B. I.
lünk elérését e másik úton; azért nincs miért sietnünk, ha­
nem kölcsönösen felvilágosítva, megértve egymást, egyesség
és szeretet által idézzük elő a biztos eredményt.
Ugyané szám közli Bitók Zsigmond megjegyzéseit a
fegyelmi eljárás és bírósági ügy felöli bizottsági munkála­
tokra, ki fölös számú kifogásokat ajánlván a bihari egyh­
megye figyelmébe, az egyhmegye kívánságára közre is adja
e bírálatát. Ugyancsak Bitók Zs. módosítást is ajánl az or­
szágos egyházi tanácsról szóló pontokhoz is.
IR O D A L M I S Z E M L E .
Révész Imre a zsinat kérdéséhez.
Eévész Imre még Figyelője utolsó füzetében Ígére­
tet tett volt, hogy a zsinatkérdéséhez tüzetesen hozza szól?
legutóbb pedig e lap is emlité, hogy munkája megjele­
nése legközelebbre várható. Most előttünk fekszik egy 24
lapra terjedő füzetecske: „Nehány előleges szó a magyar
reformált egyház zsinati előkészületei ügyében", irta Ré­
vész Imre, ki e füzet hátlapján előfizetésre hivja föl a
közönséget 1 írtjával, a tulajdonképeni munkára, mely „ész­
revételek a magyar ref. egyház konventi bizottságának
zsinati előmunkálataira“ czim alatt két füzetre van te r­
vezve: „az első a hibák és hiányok részletes és indokolt
kimutatását tartalmazná s bizonyos támadásokra s megro­
vásokra fogna hozni tőle feleleteket s fölvilágositást. A
második füzet, mely az elsőt bizonyos idő múlva követné, az
időközben fölmerült körülményeket venné figyelembe s ha
a szükség úgy hozná magával, részletes javaslatokat s for-
m ulázott törvény terveket is hozna.“ (Az előfizetések má­
jas végéig R. I.-hez küldendők).
Várva vártuk, hogy a zsinati ügyek oly alapos is­
merője, a konvent contra-zsinat-harcz egyik nagy viado­
ra, a kérdés újabb felszínre hozója a magyar egyháztörténe­
lem legkiválóbb munkássá szintén hallassa nagy nyoma-
léku szavát a zsinat kérdésében. Révésztől, ha más véle­
ményen vagyunk is, mindig tanulhatunk s neki épen ezért
kötelessége tanítói szerepét be is töltenie.
De ha vártuk nyilatkozatát eddig, még inkább kell
várnunk most e „Nehány előleges szó“ elolvasása után,
érdemleges munkáját, — mert, ha eddig táplálhattuk azt a
meggyőződést, hogy az öt ref. egyhkerület alkotmánya
egyetlen kaptafára nem vonható s nem vonandó; mert ha
eddig hangot adhattunk annak a. meggyőződésünknek, hogy
az erdélyrészi egyhkerület sokat hánytorgatott „seeessiona-
lismusánál“ sokkal nagyobb akadályt fognak a királyhá­
gón túli négy superentendentia autonomicus törekvései az
uniónak vetni: még erősebbé teszi e meggyőződésünket,
még inkább támogatja e nézetünket Török PáJ, Czelder
Márton és Révész Imre azóta közreadott nyilatkozatainak
egymásmellé helyezése s különösen e nehány előleges szó
okszerű radicalisinusa, melyre előre kimondhatjuk, hogy
ha ki az itt kifejtett nézetek teljes keresztülvitelét premál-
ja, evei nem is ad graecas calendas, hanem örökre elhalasz-
 187
tóttá az unió, avagy C6ak bizonyos közös érdekű ügyek in­
tézésére szervezendő közeg megteremtését is.
De lássak Révész előleges szavait.
A tiszántúli superintendentia 1877. évi indítványakor
— kezdi Révész — sokan azt hitték, hogy eljött az idő
ha nem is a zsinatba nyakra-főre való beleugrásra, de leg­
alább az egyetértésre, kibékülésre s a zsinatba való közös
belépésre. Révész azonban csakhamar kiábrándult, látva a
lázas sietséget, melylyel némelyek a munkának fogtak, azt
hivén, hogy „hopp hopp! ott legyek, a hol akarok!“ szó­
val, el lehet intézni mindent könnyű szerrel.
Nem csoda, tehát, hogy e tulhajtás a másik végle­
tet is megszólaltatta „s az egész török muzsika különféle
szenvedélyes változatokban hirdeti a jelszót: hátrább azok­
kal a zsinati-agarakkal! le vele! éljen a konvent!“ stb.D e
mellőzve is a tréfát, őszintén s komolyan mondja Révész,
„hogy jelenleg sem hazánknak sok tekintetben szomorú
helyzete, sem magoknak a már kezünkben levő zsinati elő­
munkálatoknak t ö b b r e n d b e l i h i á n y ai , t é v e d é s e
és f e r d ő s é g e i (tisztelet a kivételeknek!) egyáltalában
nem javallják azt, hogy most hamarjában, sőt bármikor is,
i l y e n v i s z o n y o k k ö z t s i l y e n k é s z ü l e t t e l be­
menjünk abba a zsinatba.“
A politikai pártok, a külpolitikai bizonytalanság, a
nép nyomorúságai — pedig a patronusok kora le já rt! —
ellene szólnak a mostani zsinatnak, a mi pedig legalább is
20 ezer frtba kerülne, s ennyit sárba dobni nem szabad.
De ellene szólnak a mostani zsinatnak a mostani
e l ő m u n k á l a t o k , melyeknek „ n e m k e v é s r é s z e
olyan, hogy ha azt a zsinaton valami többségre vergődött
vastag arczbörü clique-nek, vagy a legjámborabb quasi egyet­
értésnek vagy más effélének sikerülne is rövid idő alatt
keresztül erőszakolni, vagy ügyesen átcsúsztak!:“ vissza­
esnénk a XVI. évszázra, vagy még hátrább s beláthatat­
lan zavarokba jutna közszabadságunk, békességünk, rend­
tartásunk.
Ne siessük hát el a dolgot, mert, „ha folyvást a ro­
hamos sietség és könnyelmű működés eddigi utján hala­
dunk“ még törvényeink is a legkeményebb támadásoknak
lesznek kitéve. lm , az előmunkálatokat már ő is kénytelen
m egtám adni; melyek, ha törvényerőre emelkednének, lehet­
nének majd egyhkerületek és megyék, melyek végre nem
hajtanák s maga Révész is azt mondja, hogy „synodusnon
habét potestatem, aliquid contra scripturam sacram statu-
endi“ — és „protestáns elvek szerint valóban lehetnek ese­
tek, a midőn nem csak egyhraegyó k vagy kerületek, hanem
«gyes gyülekezetek, sőt é p e n e g y é n e k is“ meg fognák
a zsinati törvények iránti engedelmességet tagadni.
Mindezekből immár — t. i. Révész Imre szerint —
nem az következik, hogy hagyjunk föl a zsinattal s men­
jünk konventbe „a milyen Pestről ezelőtt nehány évvel ter­
veztetett,“ m ert az a centralisatióba vezetne; de azért abba
a túlzásba se essünk, hogy semmi országos hatóságot se
fogadjunk el, mert vannak már is oly ügyeink, a melyek
valóban közösek, a melyeket együttesen kell végezni; kell
teh át az országos zsinat mellé o r s z á g o s e g y h. k o r ­
m á n y z ó h a t ó s á g (már akár kon ventnek, akár főtanács­
nak, akár zsinati bizottságnak neveztessék) s a kérdés mag­
va csak az, m i k é p e n szerveztessék e hatóság, hogy se
a rendet, se a szabadságot ne veszélyeztesse, hanem inkább
fejlessze, szilárdítsa, sőt Révész tovább megy: a k o r m á n y -
zó-t a n á c s o l a z e g y h á z m e g y e i é s e g y h á z k e r ü ­
l e t i g y ű l é s e k m e l l é i s f ö l á l l í t a n á (lásd az er-
délyrészi alkotmány fejezeteit az egyházmegyei tanácsról és
az egyhkerületi áll. ig. tanácsról!)
Az alkotandó új szervezet elvére térve át, Révész k i­
jelenti, hogy e tekintetben az új-szövetségi szentiratoknak az
egyházalkotmányra vonatkozó alap elvei és tételei; aztán az
őskeresztyén-kor emlékei; a reformatió szelleme; a tiszta
r e f o r m á t u s t y p u s lényeges jellemvonásai s a mai tisz­
tult társadalmi fogalmak az egyetlen biztos alap. Vagy más
szókkal: a lehető legtisztább népképviselet, a demokratia
elvei szerint keresztülvive — más nem lehet az új alkot­
mány. Még Geleji Katona sem zárta ki a plebs ch ristian á t;
Mártonfalvi aristocratico-demoevatiát kö vetelt; s ma, az
általános haladás folytán, „a Kálvin-féle aristocratico-democ-
raticus presbyteri rendszer túl van szárnyalva“ — Révész
tehát követeli a teljes tiszta népképviseletet, a tökéletes
demokratia keresztülvitelét. Lehetnek fokozatok, módosula­
tok, de nem lehet p. o. „ h o g y b á r m e l y e g y h á z i
tisztviselő, m á r m in t ilyen, m inden v álasztás
nélkül, tagja, vagy épen elnöke is l e g y e n a
törvényhozó, sőt épen alkotm ányozó z s i n a t ­
n a k . “ E z nálunk meg nem engedhető.
El kell, továbbá, esni „a l e l k ó s z i é s v i l á g i e l e m
közötti paritás, a kettős elnökség, s a t a n í t ó k
és t a n á r o k k ü l ö n l e g e s k é p v i s e l t e t é s e k é n y ­
s z e r é n e k , “ ilyesmire, a minek sem a bibliában, sem az
őskeresztyénségben nyom a nincs, nem szabad kényszeríteni
a szabad választókat. A zsinati képviselők veriűcalását sem
lehet a törvényhozó testület hivatalnok-tagjaira bízni —
ezeket s az ilyeneket nem tűrheti el az evangéliumi szel­
lemű protestantismus s midőn a magyar nép meg van érve
a szabadságra, a m agyar reformátusok sem fognak e sza­
badsággal visszaélni.
Nem fogadhatja tehát el az előmunkálatokat, melyek­
nél az izraeliták 1868. évi congressusa is szabadelvűbb szer­
vezettel birt. H át még a hatóságokról s tisztviselőkről
szóló pontok! „Episcopalismus, hyerarchia, bureaucratia,
ceremonialismus, ritualismus s több más effélék mutatkoz­
nak itten ,“ — a liturgialekről szóló pontok láttára, pedig,
„a vallását szerető magyar református ember szive elke­
seredik.“
„íme, mondja Révész, hova vezet az a rohamos sietség !“
Bezzeg külföldön a legkitűnőbb elmék ápolják a re ­
formált jellemet; a szabadság marfyrjai nálunk is legna­
gyobb részt reformátusok voltak; de most kiveszőnek indult
e jellem s már csak a szegény n é p őrzi — meddig ? ki
tu d ja !
Mi legalább ne ássuk még mélyebbre sírunkat, ha-<
 188
nem fokozzuk a református jellemet az istenitiszteletben,
szertartásokban, egyházalkotmányunkban, mert a mi zsi­
nati előmunkálatainkban, „a melyek a „haladás“ föllelke-
siilt baratai által meglehet, hogy nagyon rövid idő alatt s
államcsinyszerüleg csakugyan epochalisokká octroyáltatnak,
még csak heűeritést sem sajdithat az ember a tiszta refor­
mátus felekezeti jellem felé.“
Mindezekre tehát azt mondja Révész a debreczeni
T. urammal, hogy „Nem állunk rá nagyságos uram !“
Az egyházi bíróságról és fegyelmi eljárásról szóló fe­
jezeteket még nem ért rá tüzetesen átvizsgálni, de azok is,
úgy látja, nagyon hibásak s fölöttébb compiicáltak, másfe­
lől hiányosak is, úgy, hogy „az egész tervezet nagyon ke­
véssé mozdítja elő Augias istállójának tisztogatását.“
Eddig terjed Révész Nehány előleges szava — melyek­
ből sejthetjük, hogy érdemleges müvében mily óriási diver-
gentiák fognak még kitűnni közte és a többi szereplő és
tervező közötti
A mi alólirottat illeti, csak örömmel constatálhatjuk,
hogy egy Révész, úgyszólván, egészen az erdélyrószi állás­
pontra helyezkedett, m ert Rév.ész ama reménykedését, hogy
i l y e n gyökeres átalakításokat a királyhágontuli superin-
tendentiákban nem ma, hanem évszázak alatt is érvény­
re tudjon juttatni, nem tekintjük egyébnek, m int olyan
lógvár-épitósnek, a milyenekbe a nagy elmélkedők szoktak,
muzeumuk négy fala között mólyedni.
Érdemleges müvének megjelenését, természetesen, nagy
érdeklődéssel várjuk s most épen csak arra az egy meg­
jegyzésre szorítkozunk, hogy mily sajátságosak az eszmék
és elvek fölött folyó küzdelmek czikázásai! ím e a conven-
tista Török Pál és a synodalista Révész Im re majdnem
ugyanarra a végconsequenliára jutnak, csakhogy, mig
Török P ál az autonómiát a hatalmas convent által akarja
biztosítani, addig Révész Imre az universalis zsinat mellett
egész nyugodtan hangoztatja a presbyterianismus, sőt con-
gregationalismus elveit i s .
Lehet-e ebből valaha a tervezett egyesülés? S nem
az-e a logicai következés e szemmel látott tényekből, hogy
nem kell a lehetetlent erőszakolni, mert az individuális-
mus protestantismusából soha sem vál hátik az universalis-
mus catholicismusa ?
Szása Béla.
KÜLFÖLDI SZEMLE.
Comt e Á g o s t n a g y é s C o n g r e v e R i c h a r d a z
o p r ó f é t á j a . így van ez megírva a humanisták koránjá­
ban. A pátens vallások gombaként teremnek s merülnek njra
a feledés homályába, de a positiv humanismus él és hódit,
mint egyetemes hit, mely idővel minden más árnyalatot ma­
gába nyelni fog. Péter megtagadta Krisztust, midőn a kakas
háromszor kiáltott, de Congrove Richard nőm fogja megta­
gadni Comte-ot, a dogmatisták minden kukorikolására sem,
s a „szent és dicső humanitás állani fog, mint nagyhata­
lom, mint az emberiség hite, reménye és szeretető.* E meg-
macskakörmözött apotheizáló szavak azon közelebbi ünnepé­
lyesség alkalmával mondattak el, mely a hű tanítvány által
a nagy mester emlékezetére tartatott, „ki, mint bölcsész,
nagyobb Aristo telesnél, mint apóstól Pálnál, s mint az em­
beriesség piopagatora érdemesebb Dantenál és Miltonnál is. *
Valóban, csak az americanismus modern betegségének
lehet fölróni azon túlzó dicséret-dagályt, mely ily émelyitő-
leg áradoz a pontifex maximus hamis-ihletü ajkairól. L’hom-
me est un méchant animal," az ember egy rósz állat, mondja
a legegósségesebb költő, Molière; s ha ez igy van, nem
vakmerő koczkáztatás-e positiv hitvallást állítani föl az úgy­
nevezett humanitás (nem h u m a n i s m u s ) eszméinek láttat-
lan, bizonytalan alapjára? Ilyes álmokkal szemben tanácsos
egy Shakspere, Molière vagy Göthe józanabb emberismereté­
hez fordulni antidosisérfc. Hem mintha a keresztyen szellem
Összeegyeztethetleuül s kizárólag viszonyulna ez elvekhez.
Mert e szempontból egy minden felekezeti elnevezéstől ment
oly vallás, mely az ember számára s az emberi természet
alapján terem tetett meg, s magába öleli annak egész múlt­
ját, jelenét s jövőjét, minden módozatában és alakjában —
csak nemes és szép eszménynek, sőt sikerre méltó törekvés­
nek volna nevezhető. Melyik igaz, szabadelvű keresztyén ne
csatlakoznék kész szívvel a kibontott zászló alá ? De az uni­
versalis jövő e buzgó apostolainak a derengő távolba szegzett
szemei nem látják az individuum porszemét, melyet „az éh­
ség és szerelem hajt,“ s melynek önzésétől a legczifrább
frázisok sem képesek kicsikarni különleges — s legyen bár ki­
csinyes — érdekeinek feladását. A dolgok ily állásábana Protes­
tantismus is kénytelen felöltem azon bizonyos mefisztói ál-
arczot, melyen a tagadás, kétely és bírálat szelleme néz át.
Ha a vallás a gyöngék számára való, úgy első sorban ter­
mészetesen a különvált egyén szükségleteit kell kielégítenie.
Mózes, Buddha, Krisztus és Mohammed föl bírák fogni ez
igazságot, s épen ez tanúsítja, hogy nagyobb emberismerők
voltak Comte Ágostnál, kinek „positivismusát'* különben sa­
játságos szinben tünteti föl azon ténye, hogy egy elkesere­
dett perczében a Szajna hullámai közé vetette magát.
Azt hisszük, hogy úgy a humanitás vallása, mint
akármely más újabb, hasonló vallás-erkölcsi irányzat bizo­
nyos hystericus szédelgés kifolyása, s nincs oka tartósabb
jövővel kecsegtetnie magát, mint akár a mormonismusnak,
akár a sandemanianismusnak. Hogy általában a vallást meg­
döntheti-e valami, nem vitatjuk. Mindenesetre a hitet csak
a teljes, bevégzett tudás teheti fölöslegessé. De akkor nem
tudjuk mivel tarthatna több igényt a humanitás vallása a
fönnmaradásra, mint bármelyik más vallás. Sőt tovább men­
ve kimondhatjuk, hogy a Comte-féle gyakorlati bölcselők egy­
általában tévesen fogják föl a vallás lényegét is, mint a
melynek alapját nem a receptív hitben, de bizonyos közös
emberi czél fölismerésében s az annak elérésére irányzott
együttes törekvésben, tehát az a k a r á s mozzanatában lát­
ják gyökerezni. Hogy azonban az érző kedély szükségleteit
mikép pótolhatják az akaró lélek javára tett még oly nagy
kedvezmények is, ez egy oly lélektani talány, melynek nyit­
jára aligha jött volna maga Comte Ágost is.
Folytatás a mellékleten.
 189
M t* Melléklet az „Érd. Prot. Közlöny“ 16. számához.
Álljon itt befejezésül e sokszor és sokfélekép megítélt
férfi életrajza is, a főbb vonásokban sokkal szárazabban, sok­
kal tárgyilagosabban előadva, mint a hogy az elragadott ta­
nítvány szokta ecsetelni, kit a személyes vonzalom nem egy­
szer tesz elfogulttá mestere iránt. Montpellierben született
1798-ban, s legelső oktatást is ott kapott, mielőtt Párisba
került volna a politechnicumra. I tt elfoglalt állását meggyő­
ződései következtében elvesztve, tanítványainak önkéntes ada­
kozása képezte egyetlen jövedelmi forrását, melylyel életét
nyomorúságosán tengette valahogy. Ily körülmények közt irta
müveit, melyek közül a Bölcselem 1842-ben, a Politika 1855-
ben lön befejezve. Utolsó kötetét 1856-ban irta meg, s a
következő évben már meghalt. Fölemlítendő még, hogy sze­
rencsétlen házasságkötés következtében neje őt 1842-ben
elhagyta ; egy évig boldog viszonyban élt de Vaux Clotild
asszonnyal, s utolsó napjaiban cselédje, kit leányává foga­
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZAJA.
A Beechingtoni kilencz ifju hölgy,
(Angol beszóly.)
( F o ly t a t á s ,)
Ez alkalommal már a megjegyzések nem ilyenek vol­
tak: „minő különös ódon hely ez!“ hanem; „beh kár, hogy
ki nem tataroztatja s nem tart alkalmasabb cselédeket. Csú­
nya dolog, hogy maga szolgál nekünk. Rosszabb mint vén
nagybátyja voL“ .
Azután kezdtek találgatni, vájjon elmegy-e az éven­
ként tartatni szokott jótékony czélu bálra ? vájjon fog-e tán-
czolni.
„Talán nem is tudw jegyzé meg Róza nevetve.
Wentworthók lőnek kiküldve meghívására. Igen ked­
ves, finom és müveit család volt ez, társasághoz szokott és
idegenek iránt fölöttébb szives. Mindegyik tagja énekelt,
játszott, vagy festett. A lelkész ur szerette a whistet s
rendesen minden héten egy estve a szomszédokból álló tár­
saság gyűlt össze Wentworth asszony termeiben. Hungerford
kapitány mindenkor pontosan megjelent ez estélyeken.
„Az én leányaimnak“ intéző szavait hozzá a lelkész,
„bár itt a jó társaság előnyeiben kevéssé részesülünk, tö­
kéletes és finom módoruk van. E tekintetben anyjokhoz ha­
sonlítanak. De vágyuk Londonba huzza, itt a vidéken elvesz­
nek, holott rendeltetésük, hogy a világban ragyogjanak. Sür­
getni fogom a püspököt, a mennyire csak tőlem telik, begy
Londonba tegyen á t.“
„Oh! a boldog nap, papai“ kiáita fel Róza.
„A vidéki nép olyan ügyetlen,“ jegyzé meg Hunger­
ford kapitány, „olyan félszeg, annyira hátra van mindenben,
oly unalmas.“
„Csodálkozom kapitány ur,“ viszonzá Amália, »hogy
dott nagy odaadással s hű ragaszkodással ápolta, Tanítvá­
nyai közül legnagyobb hírre tett szert Litré, ki a mestere
által megkezdett nagy mű befejezését számos munkája által
sikeresen eszközölte. A positiv philosopkiának kétségkívül
leggenialisabb eszméje a tudományok közötti viszony tisztá­
zása s azon szerves Összefüggés megallapitása, mely a leg­
különbözőbb tudományok-ágokat egy szempout alá vonja s
egyszersmind az emberi megismerés felett positiv kritikát
gyakorol. Az érvelésnek azonban gyönge oldala az, hogy sok
előszeretettel fordul históriai fölvételekhez, s nem egyszer
téveleg a hiányos inoluctiok csalképei közt. Bármint legyen
is, annyi áll, hogy Comte, a bölcsész hasonlithatíanul több,
mint Comte a vallásalapitó s az „új catholicismus“, mint
Congreve a humanitás vallását nevezi, aligha fog valaha az
emberiség ősibb vallásainak örökébe lépni.
ön, bár módjában állott, saját magának választania életmód­
ját, a mi csöndes vidékünkre jött megtelepedni.41
„Az emberek oly balgák, tudatlanok“ folytatá a lelkész.
„Oly tökkel ütöttek“ egészité ki Róza.
„Buchanan nem osztja nézetomet,“ tévé hozzá a lel­
kész, „ő sokkal könnyebben ki tud jönni velők, mint ón.“
„És leánya is“ vága közbe Amália, gúnyosan nevetve.
„Papa, hát feleded a kis i r g a l m a s n é n i k e t ? “
„Ah! kedvesem" felelt a lelkész sóhajtva „én és ti,
talán nem is épen tesszük meg e részben a magunkét.“
„Én, papa, a tubákos öreg asszonyokat s pipás vén
embereket látogatom meg.“
„Nekünk pedig“, kiáita Lujza, „elég dolgot ád a szap-
panyos-viz e piszkos, rongyos gyerekek között/4
„Hát magadat feleded-e, férjem“? vévé át a szót a tisz­
tes házurnő. „Feleded a foirólázat, és a járványos himlőt;
holott nem kellene tenned, ha leányidat tekinted,“
„Igaz, igaz kedvesem“, válaszolt a lelkész.
„Hanem el fog jőni a bálba, ugy-e kapitány?" unszolá
Amália, kinyújtván kezeit, a mint ás jó éjt kívánt.
„Ha meg kell lenni, meglesz Wentworth kisasszony,“
felele az.
„Eljő, eljő !a tört ki Róza, körülugrándozva a szobát,
„és el fog kisérni Amália, majd meglátod csak.“
„Bizonyára Hungerford kapitány barátjai közül is meg-
hivand nehányat s e pártfogó magatartásával a bállal szem­
ben, mely idejövetele óta az első, tekintélyét is fogjo emel­
ni,“ vélekedők Wentworth asszony.
Hanem nem igy történt. Az ifjú hölgyek megvallottak
egymásnak, hogy kiváncsiak rá, mikép fogja magát viselni
a bálban. De már nem tapasztalták többé ama türelmetlen
várakozást, mely pár hó előtt háborgatta volna őket.
3#
 190
A kerületi nemességből többen voltak jelen, s néhány
magasrangu egyén is, kik HungerforJ kapitányt szünet nél­
kül körülözönlöttók s ostromolták, úgy, hogy ő is az élite-
liez látszott tartozni. Hanem ezzel cseppet sem törődött. Egy
szófába vetette magát, lábát, székre támasztva; nem tánczolt,
s a kártyaasztaltól is félrevonult.
„Csak néző vagyok" mondogatá neui egyszer, feleletül
különböző helyről jövő kórdezősködesekre.
Wentwortli kisasszonyt általánosan a bál királynőjének
ismerték e l; minden tánezra már jó előre eligérkezve volt.
Udvariéi egyike a többek közt igy szóla hozzá: „Kisasszony,
ínért- néz kegyed ma oly sötéten? Grey Johannához hason­
lít. Talán haza kívánkozik?"
"Wentworth kisasszony erőltetett inosolylyal felelt. Tu­
laj donképen ama különös szavakra gondolt, melyeket ez este
Hungerford kapitány intézett hozzá. Ugyanis következőképen
nyilatkozott: „Tudom, hogy kegyed megvárja tőlem, hogy
tánezra hívjam, de igazán nem tudok, Tánczolni teher rám
nézve." Ő pedig büszkén és élesen felelt, mire a kapitány
arczán oly kifejezést vett észre, hogy inkább kezdett bo-
szankodni magára, mint rá, főkép miután megtudta s barát­
női ingerkedtek vele, hogy a kapitányt már előbb fogolylyá
tette szépsége.
A Mildmay kisasszonyok ez este a lehető legszebben
néztek lei s vidámabban enyelegtelc, mint valaha, a fiatal ga­
vallérokkal, azon reményben, hogy ezáltal kihívják a kapi­
tány figyelmét, azonban hiába. Ellenben kegyes volt ez Hun­
gerford asszonyt és leányait a tliea-szobába kísérni, s igy
pecsételni meg hálára kötelezően az összegyűlt társaság előtt
a köztük való rokonságot. De csakhamar ott hagyá őket s
visszatért a tán ez terembe, hol Buchanan Annát még ülve
és egyedül találta, miután senki sem hívta tánezra, Melléje
ült tehát s társalgást kezdett.
„Nemde kisasszony, kellemes esténk volt?
„Meglehetős", válaszolt az s könnyedén sóhajtott.
„Meglehetős“ ismétlé a kapitány, Buchanan Anna mé­
lázó módorát utánozva. „A hol ennyi szépség van, kegyed azt
mondja, meglehetős? És annyi barátja s mégis meglehetős?“
Anna nem állhatta meg, hogy jóízűen föl ne nevessen.
Aztán folytatá: „Nem akarok roszkedvünek látszani, de pa­
pa nincs itt, s talán ez oka, hogy csak meglehetőst mondok“.
„Kedvesem,“ kiálta föl a kapitány magába fojtva mo-
solyát, „mi szüksége van itt atyjára, a komoly öreg urra?"
„Ő nem komoly uram,“ válaszolá Anna, „ő mindenütt
jól találja magát, s föléi* ezer olyannal mint
„Mint magam, akará mondani, tudom,“ szakitá félbe
a kapitány.
„Előttem legalább igen,0 folytatá Anna szelíd komoly­
sággal, s tekintetében annyi rábeszéléssel, hogy a kapitányt
észrevehetőig elbájolta, minek következtében zavarba is jött.
De a kapitány eltűnt már s helyette az öreg asszonyt, látá
közeledni.
„Jöjjön theára kedvesem“ szólitá meg ez, s gyöngé­
den maga után vonta a másik szobába.
Hazatértekor Anna atyját ülve találta. írásába volt
elmélyedve csak fejét euielé föl. De Anna vidáman köze­
ledett feléje, megcsókolá s elragadva kiálta fö l: „Kedves
papácskám ! Valami fölfedezést tettem ; azon embernek szi­
ve van!“
„Melyiknek, gyermekem? Sejtelmem sincs róla kit
értesz.“
De Anna, anélkül hogy felelne atyja kérdésére, folytatá:
„Vájjon papa, azon módor, melylyel mindenkit megsért, ter­
mészetes-e, vagy csak szinlett?“
„Hogyan tudhatnám én azt édesein?“
„Mert papácskám ösmeri a világot, Ösmeri az embe­
reket, mondja meg tehát!
„Azt nem gondolnám. Gyakran csalatkoztam az embe­
rekben tt; jogyzé meg az atya.
„Pedig tudom, hogy szereti Hungerford kapitányt ! S
ón sem csalódtam,“ tévé hozzá midőn atyjának jó éjt kívánt.
Első dolga volt, ártatlanságában, elbeszélni ezt ifjú
barátnőinek. De ők csak nevettek rajta.
„Ugyan hogy változtathattad meg ennyire véleménye­
det,“ ingerkedék a hamis Mildmay kisasszony, „csak azért,
mert a bálban öt perczig melletted ü lt?“
„Ezentúl magamnak fogom tartani észrevételeimetu,
gondolá Anna s ez elhatározásának eredménye teljes nyuga­
lom és elégedettség lön, Hungerford kapitány társaságában.
Többé nem akarta kihívni hidegségét, sem fólremagyarázni
tetteit, vagy föltüzelni haragját. Magában mondogatá, hogy
ezek csak külső burkát teszik egy szép jellemnek, melyet az
idő eltüntetni fog, s az ő társaságában már is eltűnni látott.
Másnap Hungerford bérlői egyikének beteg gyermekét
ment meglátogatni, ki himlőben halt meg. Ett „szappanle­
vet,“ „dohányt“ és Buchanan Annát találta. Látása nem.
lepte meg őt, sem az övé azt. Tudták mindketten egymás­
ról, hogy a szegény népnek jólfcovői. Együtt mentek haza,
sőt a kapitány karját ajánlá.
„Nem fél a himlőtől?“ kórdezó.
„Hát nem látta, hogy az öreg Betty pipázott? De kü­
lönben sem féltem soha, hogy rám vLgad,"
„Hogy törheti magát ennyire ? Hogy szenvedheti a szap-
panleyet, dohányt és piszkos gyermekeket?"
Anna ránézett s nevetett, Hungerford is nevetett, s
e nevetés bizalmasabbá tette őket egymással, mint akár fél­
évi komoly értekezés.
A fordulóhoz érve, hol útjaik elváltak, Anna csattanó
kedvvel szaladt haza.
„Több jó van Hungerford kapitányban, mint a meny­
nyit mutatni akar“ mondogatá a mint hazaért.
(Folytatása következik.)
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879 ápr. 18.
Lapunk t. megrendelőit tisztelettel kér­
jük az előfizetési pénzek mielőbbi bekül­
désére. A kiadóhivatal.
 — Plaudite amici I Az oroszek, meg kell adni, mes­
terek a látványosságok inscenirozásában. Potemkin festett
faluja óta a népámitás nem vitt még véghez oly „geniestreich“-
ot, mint a Sándor minden oroszok czárján elkövetett leg­
újabb merénylet ténye (?). Persze az orosz-török báboru
trágoediáját, ini sem fejezhette volna be méltóbban, mint
záradékul egy felsőbb helyről remdezett allegóriái kép­
let, görögtűz világitás mellett, hol a czár alakja dicsőülten
magaslik ki a népszeretet demonstratív nyilatkozásai köze-
pett, s az ellentétek tvagicai fenköltséggel oszlanak fel a
despota kancsukájának emblémája alatt. Egy kis reggeli séta,
egy ártatlan lövés a kiszámított helyen és érában, mire a
czávnő kényelmes ájulásba esik, bár fülei már olőre el vol­
tak látva pamuttal ; két szál készen tartott rendőr a szom­
széd ház kapuja alatt, egy kis népcsödület, pár históriai ne­
vezetességű szé a felséges ajkakról s végül még egy halom
vezérczikk, és oh Napóleoni eszme! a csel sikerült, Európa
fellármázva, a merényletnek híre fut, szidják a gyilkost és
következnek a gratulatiok, s a repressinendszabályok, hogy
—- mint diplomatiai stylben magokat kifejezni szeretik —
„megmentsék a vallást a nép számára .u De hát a merény­
lő? . . Kéz alatt, akarjuk mondani, v é l e t l e n ü l meg­
menekül, (lásd a legújabb orv-merényletek históriáját 1) ha
cs.ak már annyira fanatizálva nincs a jezsuitismus legfino­
mabb mérgei által, hogy a compromissio veszélye nélkül te­
hető el láb alól; vagy végre — hiszen mért ne lehetne egy
rókáról két bőrt huzni «— egy itj kegyelmi tény szaporítja
a patriarchális uralkodó babérait:
Verklungen,ist sokon die Legenda,
Die Leute schlagen in die H&nde
Und rufen „bravó“ okne Eade.
Európa pedig vakúl.
— A szegedi vész kire, mint -a „Prot. Hetilapéban
olvassuk, New-Yorkban is viszhangot keltett, Aloxi' Gusztáv
az első new-yorki cseh presbyterianus egyház papja, ki ha­
zánkfia, marcz, 17-dikén a presbyterium gyűlésében fölem­
lítvén a szörnyű csapást, indítványt tőn s a gyűlés azonnal
három tagú segélyző bizottságot nevezett ki, dr. H. Crosby,
egyetemi elnök, dr. S. M. Hamilton, hittanár és nevezett
hazánkfia személyében; e bizottság pedig fölszolitá Balogh
Ferencz, debreczeni theol. tanárt, hogy az ottani presbyte­
rium szntén három tagú bizottságot alakítson, hogy így a
gyűjtendő segély-pénzek átvétele és czélszerü fölhasználása
forma szerint történhessék. Alexi G. reméli, hogy m. e. 1000
dollárt fognak a szegedieknek küldeni. Adja isteni
— A pápa a bibornok-vikárushoz egy levelet
intézett, melyben Rómában protestáns iskolák alapítása és
azoknak évenkénti szaporítása sajnálattal van felemlítve.
A pápa azt mondja: azon iskolák külföldi pénzzel szaporít
tattak, és a fiatalságot pénzsegélyezéssel csalják azokba
mindenféle, ígéretekkel kecsegtetve. Ezen baj orvoslásául a
pápa bizottságot nevezett ki főpapokból s római nemesek­
ből, kiknek kötelességük a Vatikán hatóságához tartozó is­
kolák megvizsgálása, hogy ott a szükségletről és a nevelés
állapotáról tudomást szerezzenek. A pápa hozzá teszi, hogy
ez h a r c z a t é v e s t a n o k és a z i g a z s á g k ö z t , az­
ért is elhatározta a vatikáni iskolák emelése és az összes
katholikus egyház érdekében, hogy a péterfillórrel hozzájá-
ruland a szükségletek fedezéséhez, s felszólítja a papságot
ős nemességei;, hogy adózzanak ők is. Imo, maga a pápa
nyíltan elösmeri, hogy a kath. iskolák támogatását a kath. egy­
ház a protestantismusnak köszöni I
— Nagyszerű alapítvány. A „P. N .“ szerint Rei-
schel Károly nagyszombati polgár s a helyi evang. egyház
felügyelője végrendeleti lég százezer forintot meghaladó ala­
pítványt tett le a dunáninneni kerületben hivatalkóptelenné
vált lelkészek, tanítók, ezek özvegyei s a felálitandó theol.
akadémia javára. A szerény, életében tágabb körben alig is­
mert férfiú mily fejedelmi emlékkel örökítette meg nevét t
— A zsoboki templom-építés e hó 21-én tényleg
megkezdődik s a szegeletkő ünnepélyes letétele e hó 27-én
megy végbe. Az építtető bizottság a szerződést Kerekes Már­
ton, kolozsvári derék epitő-mesterrel kötötte meg, mint az ár­
lejtés utján legolcsóbban vállalkozóval. Az építésnek öt hó alatt
— a szerződés szerint — be kell fejeztetni, ha ugyan a
szives adakozók támogatása a szerződés e pontjának telje-
sülhetóset lehetővé teendi.
— „A királyi ünnep emléke“ czimű füzetke e napok-
bun hagyja el a sajtét, ára 10 kr. lesz. A füzetet az „Eöt-
vös-alap“ gyűjtő bizottság tiszti [kara már áttekintette s
ennélfogva azt a néptanítóknak terjesztés végett melegen
ajánlhatja; a füzótko becses nem csak azért, mivel anya­
got szolgáltat a királyi ezüstmenyegző alkalmával tartandó^
s nemzeti érzületet fejlesztő ünnepélyes tanítások számára,
hanem azért is, mivel mint történeti olvasmány később is>
mindig felhasználható leend. Azon tanító uraknak, a kik a
könyvecskét a „Népnevelők L apjáénak szerkesztősége avagy
az „Eötvös-alapa titkáránál (Luttenberger Ágost. ev. taní­
tó, Dóáktér 3) nagyobb mennyiségben rendelik meg posta-
utánvéttel, 25 százalék, kisebbnél 15 százalék elengedtetik.
A munka szép képekkel lesz díszítve, s később Kékay L a­
jos könyvkereskedő (Károly-utcza IV. kei*.) bizományába ke­
rül. Kiadója a budapesti tantestület, nyomtatja a Franki in-
Társulat. A füzetekből befolyó tiszta jövedelem felerészben
az á r v í z k á r o s u l t t a n í t ó k é ,felerészben pedig a n ép ­
t a n í t ó k E ö t v ö s - a l a p j á é leend.
~ IV. Don Juan, Portugallia királya 1807-ben bo­
csátotta ki az alábbi okmányt, melyben szent Antalt alez­
redessé tette. Az okmány igy hangzik: „Don Juan, isten
kegyelméből Portugallia és Algerve regensse stb. stb, adom
tudtára mindenkinek, hogy mivel s z e n t A n t a l t különö­
sen tisztelem, kihez népem a legnagyobb jámborsággal imád­
kozik s mivel az ég seregeim törekvését sikerrel koronáz­
ta, a mennyiben a portugáll monarkhiának békét nyújtott, a
mint hiszem, leginkább az említett szent közbenjárása által,
— azért elhatároztam, hogy őt g y a l o g s á g i a l e z r e d e s ­
sé teszem, a megfelelő zsoldot engedélyezem számára, mely
királyi parancsom szerint ki fog fizettetni. E rendeletem
foganositásával megbízom Ricardo Xavier Cabral da Cunha
tábornagyot a ki arról is gondoskodni fog, hogy a zsold az
illető könyvekbe beirattassék, s kifizettessék. Kiadatott ere­
 192
deti pecsétünk a l a t t . Ó o g y az áldott Portugalliában a jelen
század elején ilyen történt, az még hagyjén, de mit szól
hozzá az olvasó, hogy szt .-Antal mai napság is alezredes a
portugall gyalogságnál, és zsoldját, mely a papok kezébe
jut, mai napig is húzza?
— A pióczás szektái A szt.-pétervári szent zsinat
hivatalos kimutatása szerint Oroszországban a múlt évben
nőm kevesebb mint tizennégy uj szekta keletkezett. A legfui-
csáb köztük a „pjavocsnaja“, melyhez a grjazovszki kerü­
let összes parasztlakossága tartozik. E szekta tanai szerint
az újon szülött gyermekeket és a felnőtteket, kik a szek­
tába be akarnak lépni, nem vízzel keresztelik, hanem olyan
vérrel, melyet a nők emlőiből pióczák (pjavki) felrakása ál­
tal nyernek. Ezen ocsmány szertartás következtében e szektá­
ban hajmeresztő a halandóság, kivált a nők közt. A csecse­
mőknek anyatej helyett meleg vért adnak. Az orosz kormány­
nak még nem sikerült ezen szektát kiirtani.
— Az „emberi mivelödós története“ P. Szatmári Ká­
roly, jó nevű írónk, tollából telyesen átdolgozott második ki­
adásban jelenik meg Budapesten, Tettey Nándor és társánál.
Az egész mü 25— 30 füzotbői fog állani, 1000— 1200 ol­
dallal. Egy füzet ára 30 kr* A mü érdekes képekkel lesz
illusztrálva. Ajánljuk olvasóink figyelmébe.
— A „Magyar Lexicon“ 25-ik és 2 6 -ik füzete meg­
jelent, érdekes tartalommal. Mellékletek : Magyarország syn-
cronistikai [térképe és egy gözraozdony hossznézete. Egy fü-
ára 30 kr.
— A miskolczi árvízkárosultak javára a dózsi egy­
házmegyéből t. Nagy Lajos esperes űr a következő adományo­
kat küldötte be szorkesztőségünkhez: Válaszuti egyházközség­
ből 2 frt 13 kr, esztényi, f.-tőki egyhközségből 3 frt 75
kr, dobokaiból 1 frt, költőiből 9 frt 8 kr, domokosiból 2
frt 10 kr, m.-macskásiból 3 frt 30 kr. Összesen 22 frt 36
kr, mely összeget a miskolczi polgármesteri hivatalhoz továb­
bítottuk.
A iötisat. püspök úr a következő kör ösvé­
ny eket bocsátotta ki:
T u d á s ú i.
4 6 0 —1679. Vallás- és közoktatásügyi nu kir, minisz­
ter úr ő nagy méltósága 6740— 1079. sz. alatt tudatja,
hogy Herendi József, n.-kozári községi iskola tanító lopás
bűnténye miatt a tanítói pályától végleg eltiltatott.
Köröztetnek.
4 5 2 — 1879. S e p s i i egyhmegyénkben az o l t s z é ­
ni i lelkészi állomás. Javadalma: 72 kepefizető gazdától két-
két kai. őszgabona, mely fele részben elegy, fele részben
tisztabúzát foglal magában; 144 kai. zab; kepe fa illetmény­
be a kepéző gazdák 2/a-dától 28 frt 80 kr ; osporából mintegy
2 0 frt; stólából 15 frt ; 21 véka férőjü szántó és 5 szókéi
szénát termő kaszáló haszonélvezete. Tisztességes lakás gaz­
dasági épületekkel, s veteményes kerttel az egész fizetés
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
pénzértéke 444 frt. o. é. Pályázati határnap május 15-dike.
Folyamodványok t. Csiszér Gábor, esperes aához Egerpatak-
ra (u. p. N.-Borosnyó) küldendők.
4 2 0 .— 1879. Ko lo zs-k a lo t a i egyházmegyénkben
a n y á r s z ó i kántor-tanítói állomás. Javadalma: 35 kis véka
búza és ugyanannyi zab; 4 hurubástól egyenként £ kis véka
búza, ugyanannyi zab; minden iskolás gyermektől \ kis véka
búza, \ kis véka zab és £ szekér fa; 6 szekér fa; canon
portia egy vékás kenderföld ; egy pityókásföld, mindkettőt az
egyházközség szántja és ugarolja; egy darab fuszulykaföld,
melyet a kántor mivel; ezenkívül az egyházközség elvet a
kántor magvából 4 kis véka őszgabonát és a termést be­
hordja ; hasonlólag elvet ugyancsak a kántor magvából 3 kis
véka tavasz-gabonát; 2 szekérre való szénafű, a termést a
kántor miveli és az egyhközség takarítja be; a lakás mel­
lett egy kis veteményes-kert és a templom alatt egy kis
szilvás haszonélvezete. Temetésért ének szóval 20 k r; bu-
csuztatóval, a hogy megegyezhetnek. Pályázati határnap május
15-ike, Folyamodványok t. Szakács István, esperes aához
Sz.-Lónára (u. p. Gyalu) küldendők.
381.—4879. U d v a r h e l y i egyházmegyénkben a h é ­
j a s f a l v i lelkészi állomás. Javadalma: 74 kai. búza; 729
véka csős-törökbúza; 52 szekér fa. 1064 Q öl első; 2.
245 [ ] öl másod és 112 Q] öl harmad oszt. szántó; 112
□ öl első, 7 hold 670 Q öl másod oszt. kaszáló haszon-
élvezete ; a fekvőket az egyhközség szántja és adózza. Tisz­
tességes lakás gazdasági épületekkel. Pályázati határnap má­
jus 15-ike. Folyamodványok t. Solymosi István, esperes aához
Bögözbe (u. p. Sz.-Udvarhely) küldendők.
3 87— 1879. S zi 1.-s z o l no k i egyházmegyénkben a
k u s a l y i kántor-tanitói állomás. Javadalma: 38 egész bé­
res mindenikétől 1 véka megrostált kétszeres búza, ha az
illetőnek búzája nincs 1 véka 5 kupa törökbúza, vagy a bú­
zának folyó á ra ; és egy veder m ust; 6 fél bérestől ezeknek
fele; 10 o. é. forint tűzifára; 10 o. é. frt tandíj; 3 hold
270 öl kaszáló haszonélvezete; temetésért énekszóval 20
kr, búcsúztatóval 40 kr; köteles a kántor minden csütörtök
kön és minden harmadik vasárnap délelőtt az istentisztele­
tet is végezni, a melyért kap a paptól 6 veder mustot, 8
véka búzát és 1 szekér fát. Pályázati határnap május 15-
ike. Folyamodványok t, Szabó Pál, esperes aához Diósadra
küldendők.
Kolozsvárt, április 8. 1879,
A szerkesztő postája.
K a l á c s o n Mó z e s , és B a l á z s J ó z s e f k o l l é g a
u r a k n a k . Szívélyesen buzdító soraikat köszönettel vettem.
Ha oly buzgón karolja íöl a lelkészi kar a lap ügyét, mint
önök, akkor külön anyagi segélyre nem szőrűi. Szép ajánla­
tukat különben hálás szívvel jegyzem föl emlékezetem táb­
lájára.
Székely Sándor kol l egának, Kükül l ővá r .
A kérdéses egyház állapotáról részletesebb fölvilágositást
kérek.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Á prilis 27.
M egjelen ik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
Sierkégsttfeégi ß kiadói sitiid b;
b.-f&rkasutcza 16. sz hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendök.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYH ÁZI ÉS ISK O LAI HETILAP.
j^ELELÖS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOS: S Z i á / S Z I D O Ä l O f e O S .
T a rta lo m : A töredelmessóg órái. — Még egyszer aromán
nyelv és az erdélyi ev. ref. egyhkerület. Válasz Dósa Dénes ig. ta­
nár urnák. — Az áll. igazg. tanács r. gyűléséből, r. t. — V i d é k i
é l é t : A sepsi egyhámegyéből. Egyliázmegyei vizsgálat. (Folytatás.)
— A marosi egyházmegyéből. Nyilt kérdés a marosi ev. ref. egyház­
megye esperese nagy tiszteletű t. Vályi Pál úrhoz. — Egyházi lapok
szemléje. — T ár ez a: A Beechingtoni kilencz ifjú hölgy. (Angol
beszély.) (Folytatás.) — Különfélék. — Hivatalos rész.J— A Szerkesztő
postája
A töredelmesség órái.
1 8 7 9 . á p r il 2 4 .
(— ) Ha Hafiz, Szádi vagy Firduzi szindus nyelvé­
vel bírnánk, a töredelmességet oly virághoz hason­
líthatnék leginkább, mely a bánat késó éjjelében bar-
matozva nyílik,
Mint egyszerű, józan hívei a protestáns szabad-
elvüsógnek, megelégszünk azzal is, ha a vezeklés külső
kényszerétől eltekintve, csak az erkölcsi fogalom, a
lélektani hatály szempontjából mérlegeljük az önbe­
vallás tényét.
Épen ezért távol áll tőlünk, visszaható vagy
egyensúlyozó erőttulajdonitnunkem ozzanatnak; mind­
össze is csak a javulás biztos zálogául tekintjük azt,
támogatva egyfelől a józan belátás s ebből kifolyó­
lag a közvetlen meggyőződés, másfelől pedig a tisz­
tult értelem irányozta akarat hatalmas és bensőleges
két tényezője által.
Olvastuk e lapokban, hogy a pápa, bibornok-
vicariusához intézett egyik magánlevelében megütkö­
zéssel vegyes sajnálatát fejezi ki azon tény fölött,
hogy Rómában a protestáns iskolák mindegyre sza­
porodnak a katolikusokéi rovására s egyszersmind
szilárd elhatározásául jelenti ki, ez ügyben mielőbb
értekezletet hívni össze, sőt a póterfillórekből is na­
gyobb összeget szánt részint uj iskolák alapítására,
részint a meglevők jobb karba hozására.
Mi, kik tudjuk, hogy a katholicismus már alap-
«lveinél fogva, mily kedvezőtlen viszonyállást foglal
17. szám.
§ i:d d ési dija k :
f ”
Kétszer hisábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Eélyegdij minden beigtatás
után 30 kv.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
Előfizetési á r :
Egész évre 6 frt., félévre 3
írt., évnegyedre 1 frt 60 kr.
el a szoros értelemben vett népnevelóssel szemben;
a fentebbi nyilatkozatban a pápa személyében az egész
katholicismust látjuk, mellét verdesve „mea culpát“
rebegni azon óriási mulasztásokért, melyeket a köz­
művelődés egyenes kárára, koczkáztatva az emberiség­
nek önmagába, saját erkölcsi rendeltetésébe vetett bi­
tét és bizalmát, századok folytán egymásra halmozott.
És ennek épen legfőbb ideje van ma; a magá-
baszállásnak tizenkettedik órája ütött már. E gyillu-
sio keltette csalódástól kell megmenteni az emberi­
séget, melynek ébredése rombolás; egy gonosz álom
és a valóság közt ásitozó betöltetlen ű rt kell áthidal­
ni, ha nem akarjuk, bogy örvénybe sodorjon az a
szédület, melynek atheismus a neve, de melynek épen
legveszedelmesebb fajtája az, a mely katholikus ha­
gyományokból kelt ki, s tévedések helyett jezsuitis-
mussá, férfias meggyőződés helyett kínos kétséggé s
közöny helyett bysteriává fajul.
Nem igaz az, hogy napjainkat, mint némelyek
állítják, a vallásbeli közönyösség lényegesen jellemezné.
Sőt ellenkezőleg, a legmiveltebb országokban e rész­
ben a múlt század általános és túlzott kételygése
óta nemcsak jelentékeny, de határozottan kedvező for­
dulat észlelhető. A Vállás nagy tárgyaival hivatás­
szerűen foglalkozók, ma már csak parányi részét teszik
azoknak, kiket általában az istenség, az erkölcsi öd -
czól és öröklót kérdései, akár bölcselmi és tudomá­
nyos, akár egyéni vagy társadalmi oldalukról, de ér­
dekelnek. Hogy e nevezetes változást legelső sorban
és mindenekfelett a Protestantismus eszközölte, azt
felesleges bizonyítgatni.
De szembeötlő az is, hogy épen a koreszmék eme
sajátságos alakulásai következtében, újra fölülkerültek
ama hierarchicus hatalm ak, melyek egy ideig szét­
robbantva látszottak lenni, s kivált Németországon nem
egyszer voltak tapasztalhatók, még a protestantismus
kellős közepében is, oly áramlatok, melyek, az, evan-
 194
geliumi szabadelvűsé^ gúnyára, noha bizonyos ál-legi­
timitás tág köpenyébe burkolózva, vitték kétes sze­
repeiket.
A consistorialis hatalom férges gyümölcsei rot­
hadnak körös-körül a porosz fennhatóság köny- s vér­
téi ázott talaján ; tanúság arra nézve, hogy mit ered­
ményezhet egy oly természetellenes szövetség, minő a
szabadság vallásáé és a szuronyé, melyről kimonda­
tott, h o g y : „on peut tout faire avec des bayonnets,
excepté s’asseoir dessus“ — mindent ki lehet vinni
azzal, csak ráülni nem lehet. Tekintélyi vallás össze
nem férhet szabad kormányzattal, előbb-utóbb egyik
meg fogja ölni a másikat s hogy a túlélő melyik lesz,
arra feleletet ad az emberi természet ősszükséglete,
a kitörülhetlen, meghamisithatlan szabadságösztön.
Nem állitjuk föltétlenül a katholicismus kíiszö
bőn álló buktát. Ámbár ma napság már nem gyéren
merülnek föl oly protestáns hangok is, melyek a katho-
likus vallás egyenes aláásására czélzó elszánt, nyilt
és bevallott igényekkel lépnek fel. Igazán megvall­
va, nekünk sem sok bizodalmunk van a békés pár­
huzamosság, a föltétien türelmessóg sokat emlegetett
csábképei iránt, legalább azon a téren, hol nem az
egyéni meggyőződés, hanem az osztatlan egy igazság
kérdése forog fenn. Pedig az tagadhatatlan, hogy úgy
a katholicismus, mint a Protestantismus, napról-napra
jobban levetkezve dogmaticai jellegöket, hova-tovább
gyarapodnak bölcselmi súlyban, társadalmi fontosság-
b n. Ma már mint két oly világtény, állanak egy­
mással szemben, melyek mindegyike egyetemes lótelv-
vé magasulni tör, s e ponton aztán kikerülhetlennó
lesz az élet-halál harcz, melynek rendén egyik örök
időre ki fogja zárni a másikat. Hiszen a szabadság
diját épen azok a Szükségszerűségek képezik, melye­
ket mindig és mindenütt magával hoz. S ha igaz az,
a mint a politikusok állítják, hogy az európai helyzet
szükségszerűsége követelte meg egy oly nép jogainak
confiscálását, mely a mai polgárosultság keretébe se­
hogy be nem illő,sőt annak folyamát tényleg hátrál­
tató volt: úgy ez alapjában véve csak a szabadság
szükségszerűsége s meglehet, hogy egykor a katho­
licismus bukását is a lelkiismereti szabadság diadal-
ténye gyanánt fogjuk üdvözölhetni.
Véráldozat a szeretet is t e n é n e k —
csodás paradoxon!
Szerencsére mindez kevéssé valószínű ; élére állí­
tott dolgok rendesen lapjokra esnek vissza. Aligha
fogunk valaha a bölcs látók amaz apocalypticus kóp-
zelgéseiben gyönyörködni, melyek a protestantismust
és katholicismust végküzdelemben tüntetik elő; ész­
szerűbb dolog hinni azt, hogy az érintkezési pont, hol
a tulfeszüit ellentétek egymást áthatva simulnak ösz-
sze, előbb-utóbb egy, az eddigi hagyományokkal leg­
alább részben szakító, s z a b a d e l v ű k a t h o l i k u s
á r n y a l a t lesz. E czél félé az első elhatározó lépés
épen a népnevelés felszabadítása, melyre a pápa ko­
molyan és erélyesen törni látszik.
Azért mondjuk, hogy a katholicismus a töredel-
messég remény telt állapotában él jelenleg. Azon erő­
nek, melynek ihletésétől nyerte a sugallatot a szem­
lélődés ez üdvös gyakorlására, nincs oka azzal di­
csekedni.
Csöndesség tehát, ne háborgassuk a magába me­
rülő lélek megszentelt pillanatait!
Még egyszer a románnyelv és az erdélyi ev. ref,
egyházkerület.
(Válasz Dósa Dénes tanár urnák.)
I.
E lapok f. évi 6-ik számában Dósa úr ismeretes indítvá­
nyára, tekintettel e lap szűk körére, megtettem szerény
észrevételemet s kijelentottemvolt, hogy m é g s o k a t h o z -
h a t n é k f e l á l l á s p o n t o m v é d e l m é r e . Czikkemet
ezzel végeztem v o lt: „Indítványát, mely, ha életbe léptetnék,
egészen ellenkező eredményt szülne, m int a mire czéloz,
nemcsak hogy nem pártolom, de veszedelmesnek is tartom .“
Nem hízelegtem azzal magamnak, hogy sikerült Dósa
urat meggyőznem, de kijelentettem, hogy ütni, azaz személy-
lyeskedni nem kívántam s valóban úgy vau, hogy ez távol
volt és van ma is tőlem. Dósa ur az „Egyházi és iskolai szem­
le“ idei 11 és 12-ik számaiban jónak látta ráduplázni sze­
rény észrevételeimre s azt állítja, hogy de bizony „ ü t ö t ­
t e m , a h o g y e r ő m t ő l k i t e l t és igy l e g y e n s z a ­
b a d v é d e l m e z n i e s z e g é n y h á t á t “. Azt hiszem te­
hát, hogy Dósa ur is ép úgy védelmezte hátát a m i n t
e r e j é t ő l k i t e l t s most már rajtam a sor, hogy én is
védelmezzem továbbra is álláspontomat.
D ó s a ur most már elengedi az eredetiséget s Deák
GerŐnek adja át az elsőséget s aztán kijelenti, hogy meg­
győződése az én ellenvetéseim súlya alatt legkevésbé sem
ingott meg, mert azok a kérdést csupán f e l ü l e t e s p o ­
l i t i k a i s z e m p o n t b ó l ítélik meg, pedig szólhattam
volna közmivelődési és egyházi szempontból is, mert v a l a ­
ha pap is voltam.
Hogy czikkem f e l ü l e t e s v o l t - e a v a g y n e m :
ítéljék meg e lapok t. olvasói. Részemről csak is annyi
megjegyzést teszek rá, miszeriut a p o l i t i k a eszem ágá­
ban sem volt, midőn ellenvetéseimet megírtam. Azonban
Dósa ur p o l i t i k á t szúrt a n y e l v k é r d é s helyébe,
 195

h o lo tt ez a kettő b izonyos, h o g y n em egy. E z ér t kérdi A z t m ondja a tan ár ur, h o g y a h u n ya d m egyei elolá-

m aga D ó sa ur i s : „E gyh ázu nk ra és n e m z e t ü n k r e n ézt h o so d o tt m agyarok, m é g az oláhok e lő tt is m egvetés tár­
ü d vö s-e v ag y nem ? E n azt á llítom h o g y n em üdvös s alább g y a i s ezt k é r d e z i: vájjon a m a g y a r prédikácziő nem oka-e
talán sik erül b ebizon yítanom . e sira lm a s állapotnak ? V alószínű, h o g y oka, m ert a rom á­
A m i p edig azt ille ti, h o g y v a l a h a p a p is vol­ nok a h u n y a d m eg y ei k álv in istá k a t n em tek in tik , m in t m i,
tam, ki k ell jelenten em , h o g y nem csak valaha, de ma eloláliosodott m a g y a r o k n a k , h anem elég h e ly t e ­
i s p a p v a g y o k ; ig a z , h o g y szó szé k em m a m ár csa k e le n ü l, olyan ős-rom ánoknak , kik a gr. k eleti egyh ázb ól a
tisz te lt lapok hasábja, de m in t a n .-sa jó i k áp talan e g y ik reform , egyh ázb a, a rom án elem tő l a m agyar nem zethez
k ép v iselője s m int a b rassói ref. eg y h á z tisz te letb e li pres- p á rto lta k , teh á t ú g y n e v eze tt d u p l a ren-e g a t o k , m ert
bytere b ü szk eségem n ek tartom szo lg áln i an yaszen tegyh áza- elszak adtak h i t ö k t ő l és n e m z e t i s é g ü k t ő l is. P réd i­
m at, ső t olyk or-olyk or m ég a p a lá stot is elő veszem . í g y k á lh a t azért a ref. h itü pap ezeknek rom ánul akárm ennyit,
te tte m M .-V ásá rh ely t, D évá n , B e szterczén s ig y te sz e k , h a de azért m e g v e té s tá rg y a i lenn én ek ők az ó-hitü és gör.
a k örülm ények k ívánják B rassób an is. E zt eg y szer m in ­ kath. rom ánok egy része elő tt azután is, m int eddig, m ig
denkorra. a gör. kel. vag y gör. kath. eg y h á zb a s ezzel a rom ánság­
M o st m ár dologra. ba v issza n em térnek. ím e , m i az oka annak, h ogy a h u ­
N em ezólom soron k én t venni D ósa ur v á la szá t és n y a d m e g y e i elo lá h oso d o tt m agy a rok m egvetés tárgyai m ég
ú g y czáfolgatn i. N ag y o b b sú ly t fogok fek tetn i azokra, a az oláhok előtt is
m e ly e k e t első czikkem ben el n em m on d h attam . M a g a D ó ­ É n a zth iszem , h o g y c s a k i s a z o k eg y része előtt,
s a , úr is ezt m ondja: „K oós ur czikkében n em v ette fi­ m ert mi bizony m eg nem vetjük őket.
g y elem b e , m inő horderővel bírna az oláhok körébe vezetett A z ev. ref. hitü rom áu m issió teh át nem egyéb , m int
reform áezié, m elyn ek az általa in d ítv á n y o zo tt ú jítás ko­ ábránd, k á r t y a v á r , m ely e t a v a ló sá g azonnal feldönt.
vásza lehetne. I. E ák óczy h a ta lm a s eszközökkel ren d elkezett s m ég sem
F ig y e lem b e v ettem akkor is, de nem akartam a t. b írt eg y e tlen rom ánajku ev. ref. hitü egyh ázat létrehozni,
tan á r u ra t m ég e g y m á s éd es ábrándjától m eg fo szta n i. A z t és m i azzal ábrándozunk, h o gy a m i m ission ariu sain k ké­
gon d olta m e lé g lesz, ha I. B á k o czy tettére h iv a tk o zo m . p esek len n én ek a rom ánok k özött propagand át c s i n á l n i ! . . .
A zon ban látom , h o g y n em volt e lég s m ost szólanom k ell T ek in tsü n k szét a v olt S zék elyföld ön . Szám talan gör. k el.
erről a k én y es tárgyról is, p ed ig bizony n em ö rö m est eg y h á za t találu nk , m elyn ek h ivei tő sg y ö k ere s szék elyekk é
tesz em . le tte k , de n em ám egyszersm in d r e f . h i t ü e k k é is. V o lt
N em tulajdonítok m agam nak sem m i érdem et azért, a lk alm u k m eg ö sm erk ed n i a ref. eg y h á zz a l, m eg is h a ll­
h o g y a rom án irod alm at jó k ét tized óta fig y elem m el k i­ gatják a jó prot. p red ik áczió t, de azért az ó - h i t e t el n e m
sérh etem , de m ost k i k ell m on d an om , h o g y a k álvin ism u s hagyják a világ m inden kincséért. T egnap eg y
a rom án irodalom ban s a rom án tudósok u tján a rom án nép öreg pap barátom e tárgyban ig y n y ila tk o z o tt: „Én 3 2 év
n é l is nem a leg jo b b h irb en á ll. M i le h e t an nak az o k a ? ó ta p aposk odom u gyanazon v eg y e s székely-rom án k ö zség ­
M i ú g y tudjuk, h o g y I . B á k ó cz y a le g fő b b , jó t te tte a ro ­ ben, de 3 2 év a la tt nem fordult elő eg y etlen e g y e s e t, h o g y
m ánokkal, m időn n e m z e ti n yelvü k re fo rd íto tta a b ib liá t; az óh itű á tá llo tt volna a m i reí. hitünkre, p ed ig a rom ánok
d e ők m ás vélem én yben vannak. N e m csak a 1 7 -ik szá za d ­ m ind nyájan jól beszélnek m a gyaru l. A 1 6 -ik században B e n k-
b an átkozták el zsin a tila g a K á r ó l i n - k á t é t , de 1878- n er János és H ir sc h e r Lukács brassói, polgárm es­
b an is ig y im á k , az „ Isto ria U n g a r ie i“ czim ü B a lá zsfa lv á n terek is, h o g y m i m indent elk övettek arra n ézve, h o g y az
k iadott n ép isk olai ta n k ö n y v b en : „In anulu 1 7 0 0 ro m a n ii oláh okat a reform ációnak m eg n y er jék : e tekintetben felette
asupriti m últú de ca lv in i o ’au unitu cn briscrica catolica. “ érdekes adatok at találh atn i „B eiträg e und A k ten stü ck e zur
A z a z : „a k álv in isták á lta l erősen elnyom ott rom ánok 1 7 0 0 - K efo rm a tio n sg esch ick te von K ro n stad t“ czim ü 1 8 6 5 -b e n kia­
ban a k ath . egyh ázzal eg y esü ltek ." Sőt m ég k özeleb b j ö ­ d o tt m unkácskában. A zonban a szászok is elm o n d h atják : Oleum
vök. A brassói „G azeta“ id ei 23-ifc szám áb an april 3 -á n et operám p e r d ilim u s. A rom án vag y oláh elem a le g m a -
ez ek et í r j a : „ S erín a chiaru s í an ticristu sí se predice a ce s- k acsabbnl ragaszk odik h itéh ez. A m onda szerin t m é g sz t
t a ’ in fr a lir e ; pace s í in fratire nu se va re alisa in védi P á l is m eg n eh eztelt ezért reájuk és ott h a g y ta ők et a f a ­
veoiloru“ ; a za z : „jöjjön bár m a g a az a n tik ristu s és p red ical- kép nél. B ig o ttsá g -e , avagy m i ezen m akacs ragaszkodásnak
calja a ^testvériséget; b ék e és testv ériség so h a , de soha az oka ? É n ezt n em k eresem , de rá m utatók, m int tén yre
n e m leend (t. i. a rom ánok és m agyarok k özött. .)“ s a zt m on d om , h o g y n e ábrándozzunk m i a rom ánok m eg ­
Ily e n s ezekhez h ason ló n yilatk ozatok at hirdetnek a té r íté sér ő l. T udjuk a két kaluger tö rtén etéb ől, h ogy
rom án tud ósok a rom án népnek. K ö ltsö n m o st m ár a m i h án yszor k ellett m agán ak a m in d en h a tó Buquoinak is á g y ú -
sz eg én y ref. egyh ázu n k e g y ra k á s p én zt a rom án n y e lv ü te g e it az országb an le és fel m egh o rd o zta tn i a m ú lt szá ­
tanítására s;k ü ld je ki a rom ánul is tudó m issio n a riu so k a t zadban, h o g y a leg irtózatosb polgárháború ki ne törjön,
pred icalni s m i le sz er e d m é n y e? A ú t i k r i s z t u s o k n a k m id ő n a rom án ság e g y r é s z e k a th olizáltatván , az ellen ­
fe g n á k őket k ik iá lta n i s b izon y leh e tn e részük a vérta n ú i h atás is m eg in d u lt. T udjuk, h ogy e m ia tt m ég m a sin cs
koszorúkban is, h a ked vük teln ék azokban. k öztü k teljes b ék e é s te stv é r i szeretet. A z ó-hitüek nem

bírják m egbocsátani a g ör. k ath .-nak , h o g y a n em ze t zöm ét
ezá lta l k etté sza k íto ttá k , s elkesered ésében m ind a
lek ezet az ev. ref. e g y h á z a t vádolja s azt m ondja,
ennek ü ld ö z é se i elől m enekült a rom ánság
egy része a gör. k a t h . e g y h á z k e b e l é b e . . . Én
azonban, közbe le g y e n m ondva, m eg n em fo g h ato m , h o g y
m ik én t üldözhették volna épen 1 7 0 0 -b a n a k álv in istá k
gör. keleti oláh ok at, h o lo tt abban a korban m a gá n a k a ref.
egyh ázn ak is e lé g oka v o lt saját ló te le felől ag gó d n i. Ily e n
előzm én yek után azt h iszem , van a m i ref. eg y h á zu n k n a k
akárhány égetőbb szü k sége a n n á l, h o g y a rom án nyelv ta ­
n ítására költvén, papjait rom án p redikácziók ta rtá sá ra u ta ­
sítsa azon b o ld o g h itb en , h o g y a gör. kel. é s g ö r. kath.
rom ánokat is sikerülen d az ev. ref. egyh áz szám ára m e g ­
n yern i.
A reform atió n y ito tt k önyv, több m int h áro m szá z év
óta olvash atják a rom ánok a m eg tisztíto tt eva n g . tu d om án yt.
H a v ala h a saját k eb elü kb en tám adand eg y L u t h e r ,
K á l v i n , egy B l a n d r a t a , egy H o n t e r u s és
m e g n em kövezik, h an em tö m eg esen k öv etn i f o g já k :
öröm m el fogjuk őket e téren üdvözölni, d e h ogy m i áld oz­
zunk érettük akkor, midőn a saját terh ein k sú ly a
m á r-m á r roskadozunk, ezt n em k íván h atja tő lü n k
G on dolom , h o gy rosszul esik a t. ta n á r urnák, h ogy egy
édes ábráudját e lo sz la tta m ; de ki k e lle tt m ondanom , a m ire
fe lh ív o tt. E b ben az áb ráu d-világb au eg y k or én is g y ö n y ö r­
k öd tem . M időn m ár tud tam annyira a rom án n y elv et, h o g y
n yilv án o san szón ok olh attam , szív esen tettem , fő leg te m e té ­
sekn él. A n n y it sik erü lt k ivívn om , h o g y elism erte az 6 -h itü
nép is , h o gy m i is talán még keresztyének
g y u n k , ’ de ennél többet soha. H ag y ju n k fel teh á t ezzel a
a rom án n yelvü m ission ariu si tervvel s lássuk a fe lv e tt tá r­
g yat eg y h ázi és aztán k özm ivelődési szem p on tb ól.
__________ Koós Ferencz.
A z áll. igazgató-tanács r. gyűléséből.
Kolozsvárit, 1879. ápril 20-án.
Jeienvoltak: főt. Nagy Péter püspök, mint elnök; br.
Bánffy Albert, br, Bánffy Dániel, Szász Béla, dr. Jenei Vik­
tor; Parádi Kálmán, titkár, pénztárnok, számvevő, ügyvéd.
Az időközben elnökileg elintézett ügyek bejelentése és
tudomásvétele után, Balogh György ügyvéd jelentése folytán
utasittatott, hogy a Biró László-fóle követelés tárgyában zá­
rolja le a m.-kódki birtok jövedelmét.
A szászvárosi egyházközség részére egy leányiskolának
való birtokrész árverezés útján leendő megvásárlása enge­
délyeztetett.
A m.-kályáni egyhközség temploma és papilakja fel­
építésére 1160 frt 77 kr utalványoztatik.
A m.-bándi ref. felekezeti népiskola megszüntetése
tudomásul vétetett s az egyhközség, espevesi közvetítéssel,
utasittatott a tanitói állomás megszüntetésére, az énekve-
zóri dijlevél módosítására s annak kimutatására, hogy az is-
kolatelek s épület jövedelmét mi czélra tőkésiti ?
A galaczi levitának a ploesti egyhközségbe kántor«
196
tanitói minőségben való áthelyezése az illető egyhközség be­
k ét f e ­ leegyezésével engedélyezteteft.
hogy A woldorfi lelkész részére az 1878. évi államsegélyből
utólagosan 50 frt utalványoztatok.
A kérneri egyhközségbon történt iskolarendezés követ­
keztében felrendeltetett az egyház és politikai község között
a kötött iskolaügyi szerződés, a régi tanitói dijlevél és a mos­
tani papifizetésről való conventio.
A bágyi egyhközség esperesi utón értesittetett, hogy
a még hátrálékban levő összeg befizetésére már lejárt határ­
idő az 1880-ik év végéig meghosszabbittatott. r. t.
VI DÉ KI ÉLET,
A sepsi egyházmegyéből.
Róty, 1879. marcz. 28.
Egyházmegyei vizsgálat.
egy (Folytatás.)
ők a zt 15. A fekvőségekben nincs változás. A temetők több­
mi nyire bekerítve vannak. Ezen rovat alatt Kilyénből az ada­
tik fel, hogy az isk. mesteri lak körül a kerítés nagyobb
alatt is részét az isk. mester állította, minthogy az egyháztagok,
se n k i. kikre fel volt vetve, kötelességüknek nem tettek eleget, meg­
hagyatott a m.-birónak, hogy a mester által feltett körtek
becsárát fizettesse meg a hanyag egYhtagokkal. Al-Doboly-
han a Kása nevű helyeni papi és mesteri canoniát a múlt
évi nagy árvizek megtámadták, de gátlás által a támadás
meg van akadályozva; egyházvizsg. székünk az egyház fek-
vőségeire ezennel a nyilvános árverezés létrehozását kimondja,
va­ ez ellen az egyháztagok folyamodtak az egyházm. tanácshoz.
Nyénben a Varasgoromb nevű kaszáló pere még nincs eliga­
zítva, a múlt évben kaszálta lelkész Kovács János, a ka-
tasteri birtok-ivben fele, 4 hold 805 Q öl, az egyházra van
felvéve, fele pedig a Soós családra, a telekjkönyvben pedig
az egész néhai Soós Ferencz lelkész özvegyére van írva, e
szerint az özvegy adósságában az egész be van táblázva s
most már szinte lehetetlen kiigazítani. Bodolán egy 10 vé­
kás szántó a Pap-pataka előtti helyen a patak által megtá-
madtatván, meghagyatott, hogy jászolkerttel védelem állit-
tassék, hibául tétetvén ki a mbirónak, hogy eddig is az esperesi
rendeletnek nem tett eleget. Brassóban jelentetik, hogy az
egyházközségnek egy 1466 Q öl szántója a Romániába menő
vasút számára kisajátittatván, kapott az egyhközség előlegül
37 frt 28 krt s a fekvőségből megmaradott kétfelé szakit-
tatott a Yasut á lta l; utasittatott az egyhközsegi elöljáróság,
hogy figyelmezzen a végleges kielégítésnél az egyház érde­
kére s a kapandó összeget kezelje az ig. tanács rendelet©
szerint. Erősdön az erdőre nézve jelentik, hogy az oláh
egyházzal lehetetlen megosztani, mert árkos-bokros hely s
nem lehet egyarányosságot létrehozni. Árapatakán a temető-
bekerítés körüli buzgalmát az egyhtagoknak dicsérettel emeli
ki egyhvizsg. székünk. Árkoson a papi telek mellett, annak
nagyobbitására, vásárolt az egyház egy 126 Q] öles belső­
séget 120 frt 50 krral. Az erdőre nézve itt is az a felvi­
lágosítás adatik, hogy a talaj és fa minősége lehetetlenné
 197
teszi a megosztást az unitar. egyházzal. Körispatakon a De-
fesnyei erdő vágás ügye az egyházm. tanácshoz tétetett, mint­
hogy a mbiró hűtlenségben találtatott. Málnáson az erdő-
oáztály meg van, az egyház kapott 50 hold jéminőségü er­
dőt, az egyház részéről való biztosok, t. Sylvester Dávid ur
Ős Keresztes Ferencz kéretnek, hogy a ki határ olásnál is le-
gyenok jelen. Besenyőn az egyháznak van az angyaiosi kő­
bánya mellett egy terméketlen papi canonica szántója egy
hold, kérelmezett az egyházm. tanácsnál annak eladhatásáért,
de azt a választ nyerte, hogy adja ki kőbányának haszon­
bérbe. Az egyház előnyösebbnek látja az örök eladást, s
egyhvizsg. székünk meggyőződvén a felvilágositás után az
egyház szándékáról, utasítja, hogy folyamodjék az egyhm.
-tanácshoz újból, az egyhvizsg. szék ajánlatával.
16. A középületek többnyire jók. Kilyénben a
lom javitást igényel s a javitást 1880 évre halasztották,
hogy addig a templomjavitási összeg növekedjék. Szotyorban
a papicsür a múlt évben elégett, de a tüzkár-biztositó tár­
sulattól a kárpótlást megkapván, jó csűrt építettek. Szfc.-
Királyban a tempiomépités még mind csak vajúdásban van.
Kökösben a papicsürön némi javítás igényeltetik. Kyénben
csaknem minden épület rósz. Bodolán hasonlólag. Brassóban
uj halottasház ép íttetett; Erősdön a papiház újra építtetvén
lakályossá tétetett. Árapatakán a papiház alja rothadni kez­
dett, a templom hasadozott. G-idófalván a papi- és mesteri­
házak újra födettek, sok javítás van mindenütt. Káinokon a
templom hasadozott. Oltszemén a templom födele megjavít­
hatott. Zalánban a papitolekre új istáló építtetett, még a
papi- és mesteriház födelén is javítás kell. Málnáson a csű­
rök elégvén, a tűzkárbiztositó-társulattól kapott kárpótlásból
a község áldozatkészsége mellett egy födél alá építtettek a
Csűrök cserépfődéllel. Besenyőn a templom még mind bezárva
van a romladozás miatt. Komollón a papiház alja észak felől
rothadni kezdett, egyhvizsg. széxtink megrendelte, hogy kő­
vel rakassák ki. Magyaróson a papiház gyenge. JF.-Doboly-
ban a papitelken sok javitás kell hogy lakályos lehessen.
N.-Borosnyón a papi és mesteri telekre új csűrök építtettek,
a házak is javítást igényelnek. Szacsván a papiház födelén
javitás kell. Uzonban az iskola felépült, a mesteriházon ja ­
vitás tétetett s mindez 7000 frtba került, oka ezen csekély
összeg kiadásának a nagyszerű épületekre az, hogy a köz­
ség 1500 frttal segítette.
Ezek szerint az apró építkezéseket, kisebb javíttatá­
sokat nem számítva ide, a nagyobb javításokra, építkezések­
re kiadatott a múlt évben mintegy 9150 frt, mely haladást
mutat e téren is egyházmegyénk részéről. Árapatakán temp­
lom és toronyépittetósi tervrajz mutattatván be, egyhvizsg.
székünk ajánlotta, hogy a templom-javítást múlhatatlanul
kezdje meg az egyházközség.
Tűzkár elleni biztosítás van 25,730 írtig ; egy egyh-
községben, Kökösben a Dunánál, Brassóban a Főnixnél, Gi-
dófalván, Oltszemén, Málnáson, Bodokon a Britishnél, Za­
lánban a t Tiszánál; egyebütt mindenütt az első magyar ál­
talánosnál. Kincs biztosítás Káinokon, Eresztevónyen, Bese­
nyőn, Komollón, mely egyhközségekben felelősség terhe a la tt
meghagyatott a biztosítás 3 —8 nap alatt,
17. Gyümölcsfa iskola van 26 egyhközsegben, m. e.
15 egyhközségben nagy gyümölcstenyésztés dívik. Gidófalván
a község egy iskola helyiséget vásárolt, hol a gyümölcsfa-
iskola meg is kezdetett volt, de kerítés hiányában elpusz­
tult, a helyiség átadásáért s jókarban tartásáért a múlt év­
ben is átírás tétetett a tanfelügyelőséghez, melynek anyagi
eredménye lett, hogy némileg bekerittetett, de a község még
nem adta által s az abból húzható jövedelmet a község pénz­
tárába veszik be. Jelenleg újból átírás tétetett a tanfelügye­
lőséghez az iránt, hogy vagy adja által a helyiséget az is­
kolaszéknek a község, vagy az abból bejövő jövedelmet külön
iskolai czélra kezelje.
18. Az oklevelek leltározva vannak. Komollón találta­
temp­
to tt egy régi leltár az oklevelek között, folyó szám nélkül,
megrendeltetett, hogy ujittassék meg a leltár, s az új lel­
tárba vitessenek be a régi jkönyvek, zsinati, egyhkerületi
jkönyvek és nóvkönyvek is.
19. Szorgalmi jövedelem Összege 4287 frt 62 kr, mely
van Al-Dobolyban, Nyénben, Brassóban, Martonoson, K.-Bo-
rosnyón. Etfalván van szorgalmi mivelés után 55 véka zab.
20. Kegyhagyomány összege 8357 frt 14 kr, tetemes
összeg van Kilyénben, Uzonban, Brassóban, Etfalván, N.-
Borosnyón. Csupán 8 egyházközségben nincs kegyadomány.
Gidófalván van két köböl rozs írószerekre a fiúiskolában.
Martonoson 6 véka búza urasztali kenyérre. Fel-Dobolyban
3 köböl rozs és 5 véka törőkbuza urasztali borra.
Kilyénben a feladás szerinti 43 frt a kegyhagyomány­
ból veszélyben lévén, mivel az adós elszegényedett, megha­
gyatott, hogy minden mód elkövettessek ezen összeg felvé­
telére s jelentessék be az egyhm. tanácsnak. Szotyorban 100
forint be lévén fizetve, meghagyatott, hogy betáblázásra adas­
sák ki, Komollón a Benkőféle kegyhagyomány egy része per
alatt van. Felolvastatott Lisnyóban kózdivásárhelyi körjegyző
t. Dénes Lajos ur alapitó-levele, melyben édes szülői ref.
pap Dénes Antal és Csin Zsuzsánna emlékére a zsengéi űr-
vacsorái bor és kenyér beszerzésére adományozott 20 frtot,
Dénes Antal lelkész aa. pedig azon ünnepélyes nyilatkoza­
tot teszi, hogy az említett czélra maga fogja hordozni a költ­
séget életéig, hogy az adományozott összeg kamatja is töké-
sittessélc, egyhvizsg. székünk mindkét adakozó lelkes buzgal­
máért meleg köszönetét szavazott. Szacsván 40 frt kegyha­
gyomány Bodó Lászlónál lévén, minthogy kezest nem állított,
meghagyatott, hogy 3 hónapi felmondás után vétessék fel.
F.-Dotolyban Kovács Mózes az urasztalára adventkor bort ád
életéig, Henter György pedig 2 frtot tőkésítésre a Kovács
Mózes haláláig.
(Folytatása következik.)
(A marosi egyházmegyéből)
Nyílt kérdés a marosi ev. ref . egyházmegye esperese
nagytiszteletii t. Vályi Pál úrhoz.
April. 25. 1879.
Marosi ev. ref. egyházmegyénk özvegy- árva gyámin­
tézeti ügyei felett — t. Vas Tamás aa. kezdeményezése
 198
alapján — © tisztelt lapok 1877. évi 3, 5. 6. 7. stb, valamint
az „Egyházi és isk. Szemle44, ugyanazon évi 9. stb szánjai­
ban, élénk eszmecsere folyt. Ezen eszmecsere eredménye
lett, hogy az intézet módositott alapszabályai, a részvénye­
sek ugyanazon év deczember havában tartatott közgyűlésén
megállapittattak, és a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlésre,,
megerősítés végett, felterjesztetni határoztalak.
Miután ez ilyen fontos ügy ezen idő óta tejes hall­
gatásban van— állásáról valamit tudhatni, sem gyűlés nem hi­
vatott egybe, sem körlevélileg legkisebb értosités nem tö rtén t:
Bátorkodom e tisztelt lapok terén, ismét „nyílt kér­
dést44 intézni nagytiszteletü esperes úrhoz:
1) Igaz-e, mi az 1878 junius 16— 22-ik napjain tar­
tatott főtiszteletü egyházkerűleti közgyűlés jegyzőkönyvében
94., j. k. sz. alatt olvasható: „Közgyűlésünk a marosi
„egyházmegye özvegy-árvái gyámintézete módositott alapsza­
b á ly a it megerősíti?“ Igaz-e, hogy ezen megerősített sza­
bályok V. Fejezet 27. 38-dik §§-ai igy hangzanak: 37-§
„Rendes gyűlés tartatik minden évben egyszer, május ha-
„va 1-ső napján, ha az ünnepnapon esnék, az ünnep után
„következő napon. 38 §. A közgyűlésre az esperes minden
„részvényes tagot, esperesi körlevél utján meghív, legalább
15 nappal a gyűlés napja elő tt?“ Ha igaz, mi az oka,
hogy nagytiszteleted a részvényesek közgyűlését, a „módosi­
to tt szabályok“ megerősítésétől már szinte egy óv óta, s
a szabályok értelmében f, é. május 1-ső napjára is, egybe
nem hívta?
2) Igaz-e, hogy az intézeti veszélyezett tőkék, kamat
s egyéb nemű hátralékok az utolsó két óv alatt is, nem hogy
apadtak volna, sőt tetemesen szaporodtak ?
3) Igaz-e, hogy az egyes egyházi községeknél, az
egyházmegyei özvegy-árva gyámintézetet illető, úgy nevezett
„időközi jövedelmek44 majd mind hátralékban vannak?
4) Igaz-e, hogy azon t. pap aak közül, kik olyan egyház-
községbe léptek, hol nem volt ki a kegyévet igénybe ve­
gye, egyetlen egy is még csak fel sem szólittatott az egy­
házmegyei özvegy-árva alap részére eső fólfizetés beadására ?
5) Igaz-ö, hogy egyházmegyei özvegy- árva- gyám-in­
tézetünknek, nem csak hátralékai nevekedtek, sőt törzsva­
gyona is apadt és jelenben vagyona tetemes része esak pa­
píron áll?
Felvilágosító, a felmerült kételyeket eloszlatható fele­
letét teljes tisztelettel kéri.
Egy már nem ifjú marosi pap.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A P ro t. egyh. és is k . lap 16. számában dr. Ballagi
Mór Q u i d n u n c ? felirat alatt az unió kérdésével foglal­
kozik s feltüntetve az éles ellentéteket, melyek minél jobban
közeledik a positiv alkotás ideje, annál határozottabb alakot
öltenek, egyeztető javaslattal lép föl, egyfelől a kedélyek el­
mérgesedésének meggátlásaért, másrészt nehány felettébb ége­
tővé vált kérdés ellátásának érdekében — mert „consilia
magis rés dánt hominibus, quam homines rebus.“
Ballagi már a harmadéve tartott konvent után meg*
mondta, hogy mihelyt az egyesülésnek csak nevet emlegető
lelkesülés helyébe a dolog elintézése következik, azonnal meg
lesz a quot capita, tot sensus. Könnyű volt ezt előre látni,
mert a tiszáninneni és dunamelléki superintendentiák idegen
nemzetiségűek és felekezettiek közé ékelve vágynak az erőt
adó egyesítésre, ellenben a tiszántúliak tömött népességűk s
evei járó erejök tudatában kevésbbé érzik szükségéi, ők a
franczia nagy király mondásához képest azt hiszik : „a kál-
vinistaság mi vagyunk“ — a mi nem is volna baj, ha nem
csak erőben, hanem szellemben és működésben is legelői ál­
lanának. De ez nem mindig történt, mutatta a budai zsinat
kánonainak késedelmes érvónyesitése, a Sinai-féle mozgalom,
az 1818-beli mozgalmak s az 1821-beli bizonyos mérvű ki­
bontakozás a zavarokból.
Újabban — bár bierarchicus törekvésekkel csakugyan
nem vádolbatók a tiszántúliak — szintén a tiszántxilról me­
rült föl az akadály az egyházi ügyek átalakításával szemben
s bár 1867. óta mindenki látja, minő nagy lendületet adna
a nemzet fejlődésének is, ha a magyar Protestantismus, mint
egységes tényező szerepelhetne, amaz év végén összeült kon­
vent — most már az erdélyrósziekkel is kiegószitve — a
tiszántúli küldöttek magukkal hozott utasitásuk nyomán —
csakis tanácskozó testületté vált, 1873-ban ismét öt napi
tanácskozás után re infecta oszolván szót a konvent.
Eközben mind több és több nagy fontosságú ügy rele-
galtatott az egyhkertiletek által a konventre s végre négy
superintendentia ki is mondta, hogy határozatképes konven-
tét kíván — de ekkor, a legkecsegtetőbb remények közepett
előállt a tiszántúli superintendentia s azonnali zsinattartást
indítványozott.
Ballagiék, kik a konventnek voltak hívei, bár be nem
tudták látni, miért bírjon több joggal ugyanaz a testület,
ha zsinatnak hívják, mint ha konvent a neve; bár el nem
tudták képzelni, hogy miért jobb a zsinat, mely jogainkat
lényegileg korlátozza s kénytelenek voltak megemlékezni Mi­
rabeau szavára: „tudjuk, hogy a szó nem teszi a dolgot,
valamint a ruha nem teszi az embert; tudjuk és mégis bo­
londjai vagyunk szónak és ruhának“ — „mindezek daczá­
ra ráállottak erre is, csakhogy a kerületek oly fájdalmasan
nélkülözött egységét valahára megszületni lássák.44
Hozzáfogtunk tehát a tervkészítéshez, de ma, másfél­
évi munka után, kitűnt, hogy e legalkalmatlanabb időben
kezdett zsinat nem egységet, hanem különködést szül ; mert
„ha az erdélyi superintendentia fentartásai, melyektől pedig
jó lélekkel el nem állhatnak, a törvénybe fölvétetnek: kép­
zelhető-e, hogy a többi superintendentiáknak is helyzetük
különfóleségóhől folyó, hasonló fentartandóik ne legyenek?“
Idézi továbbá s aláírja Ballagi is Révész már ismer­
tetett xxj röpiratának szavait, hogy most és ily előkészüle­
tekkel nem lehet a zsinatba bemenni. íme az egyhmegyék
nagy része is ellene szól — s bár a zsinattartást általában
véve senki sem ellenzi, hogy hamarjában meg is tartassák,
kevés a ki kívánja ; úgy hogy : „a mit az egyik rósz akar,
 199
az ez idő szerint nem lehető; a mi pedig lehető; azt meg
a másik rész nőm akarja.“
Qiiid nunc? tehát mikor annyira felhalmozódtak a
közösen elintézendő ügyek s újabban a vallásszabadság kér­
dése és a fájdalom, miniszteri rendeletekkel szabályozandó
kőzéptanodai ügy, mely utóbbi különösen autonómiánkat fe­
nyegető formában lép előtérbe, már ante portás!
Ballagi tehát azt indítványozza, hogy a convent foly­
tatván az előmunkálatok felülvizsgálásának megkezdett mun­
káját, hatalmaztassék föl ezúttal rendkívüli joggal, hogy a
Vallásszabadság s főként a középtanodai ügy kérdésében azon­
nal felléphessen, mert ez utóbbira nézve megbízható tudo­
m ása van Ballaginak, hogy a miniszter rendeletileg akarja
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
A Beechingtoni kilencz ifjú hölgy,
(Angol beszély.)
(folytatás.)
Szeptember elsője közeledett s njra nagy ebéd Ion ren­
dezve az urasági kastélyban, de a házigazda helyett most
már két cseléd fogadá a vendégeket a lépcsőn.
Hall ezredes az egész társaságnak úgy lön bemutatva,
mint tiszttárs és ámbár elösmert tény, hogy a kapitány ma
nyájasabbnak mutatkozott, mint máskor , de az ezredes még
is túlragyogta őt a nők szemeiben. Annyi udvariasságot és
finom előkelőséget terjesztett maga körül, hogy csaknem el-
lenállhatlan lett. A kellemesen töltött est után, s hogy a
nők kocsiba ültek, Hungorford e szavakat intéző barátjához:
„Nos, Hall, hogy tetszenek neked beechingtoni szépeink?“
„Pompás leányok! Ama négy testvér és unokahugaid
valódi virágszálak s ama nevetgélő hölgyek jól fel tudják
villanyozni az elborult láthatárt.“
„De van egy más is“, jegyzé meg Hungerford.
„Egy más?“ kérdő barátja.
„Igen, Hall, egy más a kilencz közül! Te feledékeny
vagy!“
„Oh! már emlékszem. A bérlő kis leánya — persze!
Jól érthet az egres-befőzéshez és a harisnya-foldozáshoz.“
„Igazad van“, felele Hungerford, „de jöjj barátom az
istállóba, hadd nézzem meg azt a szép lovadat. Holnap elseje
van s korán kell fölkelnünk.“
Következő este Hungerford kapitány igy szóla:
„Hall! Egy kis dolgom van ma az öreg bérlővel, a
mint te nevezed; jöjj velem, tegyünk ott látogatást.“
Szerencse volt — legalább az ifjú lányokra nézve —
hogy mind a kilenczen együtt voltak. Nagyon furcsán tűnt
föl, hogy az a Hungerford által említett kis dolog egészen
feledésbe merült, s az öreg bérlő, a mint őt bizalmasan ne­
vezték, bevezető a két ifjút a társalgó-terembe.
A kapitány boszusan tapasztalhatá vala, hogy barátja
reformálni a tantervet, de törvényileg megállapitaui az ál­
lam felügyeleti jogát. A zsinati előmunkálatok tovább ké­
szítése kielégítené a zsinatistákat; a rendkívüli fölhatalma­
zás ki a konventistákat — s Ballagi reméli, hogy e com-
promissum nem fog ellenzésre találni, a midőn az egyház
érdekeinek fog javára válni.
A Prot. Hetilapban czikksorozat kezdődik a vallás-
szabadságról és polgári házasságról. Ez első czikk még egé­
szen csak általánosságban mozog s Irányi ez irányban való
ösmeretes működéséből indulva ki, Ígéri hogy magának a
vallásszabadság eszméjének meghatározását próbálja meg, a
polgári házasság kérdését is megvilágositván minden oldalról.
elragadá előle mindenik hölgy szivét. Annyi bizonyos, hogy
mulattatóbbnak találták, mint őt. Szerencsére azonban nem
vette észre, vagy legalább nem haragudott érte, egész figyel­
mét dv. Buchanan vette igénybe.
Nemsokára zenét óhajtottak hallani.
„Szeretném, ha itt hallhatnék, Wentworfch kisasszony !c
koozkáztatá Hungerford kapitány,
„Hogyan, itt? Hát nem ösmeri Anna salonját, sohsem
hallotta őt énekelni ?“ vágott vissza Amália.
„Nem vult ön még az én rejtekemben ?“ teve hozzá
Anna. „De hagyjuk, hisz ön és papa annyira el vannak fog­
lalva egymással.“ E szavak után vidáman lebegett az ó»di-
vatu, de felette kényelmes] öltözőbe, hol a zongora és a har­
monium voltak elhelyezve.
Kóza elmésen kezdő magyarázgatni a szobát az idege­
neknek.
„Uraim, ezek az ő rajzai ; itt dolgozó-kosara, itt ka­
litkája s drága perzsa macskája selyempárnán, ez gépe,
melyen szegény öreg pártfogoltnői számára varr ; ez itt a
fülű beteg kutyáinak s macskáinak gyógyszertára. Itt ő min­
denek felett s egyedül uralkodik. Nós hát nem-e valódi ezer­
mester ?“
„Ne nevettess, mert nem tudok énekelni“, monda An­
na, kinyitva zenekönyvót s azon egyszerű, édes dallamok
egyikébe kezdett, melyekben remekelni szokott.
Midőn bevégezte, Angelina Hungerford kapitányhoz for­
dult s igy szóla: „Cousin, tudom, hogy ön nem szereti a
zenét.“
„Bizonyos értelemben igen, szép cousine. Például a ko-
pókét. Hanem ennek daczára, orgonát szándékszom építtetni
a kastélyban.“
„Őn fog játszani az orgonán? Be furcsa!“ nevetett fel
Róza. „De ki lesz aztán az orgona-húzó ?“
„Becsületemre! erre nem gondoltam. De úgy hiszem,
Amy lesz. Hanem Amy igen öreg. Tehát nőm,“
E szó, mint villám csapott le a társaság közé. Barátja,
Hall, hangos kaczajba tőrt ki.
 200
„Nőd-e? Az égre kapitány, az egy különös istente­
remtése lehet,“
„Igen !“ szóla közbe Róza, ki most valóban felindu­
lásba jött, „ón tiz ujjamon fogom előszámlálni megkivántató
előnyeit. Nagyon ó-diyatu kell legyen, hogy találjanak a bú­
torok ; nagyon, nagyon hallgatag, különben szóval s tettel sért.
Festenie nem szabad, Amália, se Tennysont ne olvassa,
Angelina, s különösen latinul ne értsen, Anna, s végre igen
erős karokkal birjon, hogy győzze az orgonát húzogatni hi­
deg téli esteienként.“
E beszéd, mely nagy nevetést s nehány piruló arcz.ot
okozott, Amália részéről e szavakkal lön fogadva: „Szegyeid
magad Róza!*4
De Mr. Hall legjobbnak tartá folytatni a tréfát, s ek­
ként vévé át a szót: „Egrest tudjon befőzni s ruhákat osz-
szon ki a faluban, nemde kapitány? Nós, az én nőmnek
egészen másnak kell lennie. Rendkívüli szép legyen: ez a
sine qua non j angyali szépségű, Cindorella lábával, Camilla
röpkeségével s Júlia kezének csodás fehérjével.“
„Te követelő ficzkó!“ kiálta a kapitány. „Én sokkal
kevesebbel megelégszem. Csupán azt kívánom, hogy nőm úgy
gondolkodjék, mint én gondolkodom, úgy érezzen, mint én
érezek, úgy tegyen, mint ón teszek és engem szeressen.“
„S hogy találhat egy ily ritk a madárra egy oly különcz,
mint te ?rt kérdő Hall nevetve.
„Azt az ég tudja!“ felelt a kapitány szomorúan.
Újra zonéhez fogtak s aztán társas-játékot terveztek.
Úgy találták, hogy Mr. Halinak szép hangja van s kiválóan
érti a zenét. így aztán nehány kettősdal, pár játék és hók
után, az estóly a késő éji órákban ért véget.
Hanem ez csak bevezetéskópen szolgált más zenei es­
télyekre; tulajdonképen minden két héten egyszer összejöt­
tek egyiköknól vagy a másikánál s mindannyiának igen jól
telt az idő, de főképen Amáliának, kit Hall ezredes különö­
sen kitüntetett s ki ezért nem is maradt közönyös iránta,
mit Hungerford nem késett észrevenni.
A bájoló ezredes táyoztával, az élet Beechingtonban,
természetesen, korábbi helyzetére hanyatlott vissza, csak
nehány véletlen látogatás élénkité az urasági kastélybeli ifjú
legény napjait.
Saját bevallásuk szerint is, Wentworth Amália és Hun-
geiford Amália voltak azok, kik legkevésbbé mutattak haj­
landóságot az uradalmi kastély birtokosnőivó lenniök. Benső
barátság kötötte őket egymáshoz, s egy este épen felőle cse­
vegtek együtt.
„Oly titokteljes, de meg vagyok győződve, hogy téged
imád. Újabban nagy változást tapasztalok rajta. Kár, hogy
oly tapintatlan; semmi foglalkozásunk sem talál az övével.
Mondja, hogy foga vaczog bele, ha Ewy verset szaval előtte,
pedig tudod, mily szépen tud, s örökösen lovagolni hiv. Vett
egy szép, nőknek való lovat, de tudod mily félénkek vagyunk,
nem merünk felülni rá ; szeretné ha korán kelnénk s egészen
megütödik, ha tiz óra után lát reggelizni. Mert hát tudod,
katonatiszteknek mindig korán van dolguk s különösen In­
diában. A kertbe hivogat és sok dologban roppant önkénye­
sen jár el. De meg kell adni, igen szívélyes és lekötelező
a szegény mama iránt, ki még valóban reméli — hanem az
most nem kérdés, hogy mit reméL Minő zsarnok férj lenne
belőle, Amália!“
„Oh! zsarnok, azt hiszem“, hagyá helyben Wentworth
kisasszony. „Szemei semmire sem szikráznak. Tudod Angeli­
na, én azt hiszem, hogy az a balga lány, Mildmay |Lujza,
tetszeni akar neki. Csakhogy, úgy látom, minden fáradsága
kárba megy.“
„Nó perszel Hisz oly hajlithatlan, mint a kő. Neki az.
efféle nem hízeleg. Azzal ugyan nem hóditja meg. Sajnálom
kimondani, de anyám nem épen okosan járt el.“
„Megvallom, az enyém sem, Angelina; de ne szólj egy
szót se erről. Szinte azt kívánnám, hogy sohse jött volna ide.“
Ugyanazon pillanatban, hogy e leánykák igy csevegtek
a kapitány felől, amaz épen ebéd idején a bérlői lakba te ­
kintett be, tréfásan szólva: „Jó uram! A könyörület egy
morzsáját nyújtsa nekem. Barátom és társam elutazván, egye­
düllétemben annyira untam magam, hogy már vágytam egy
emberi arczot látn i; mint Selkirk Sándor —
„Sohsem hallom a beszéd édes zenéjét
S az enyémnek hallatára megdöbbenek/*
Dr. Buchanannak mi sem Ltetszett annyira, mint egy
jó barát, igy, épen az alkalmas időben előteremve, midőn
egy kis csöndes beszélgetést óhajtott. Hungerford kapitány
pedig jól fogadta azt, a mit elébe tettek és sohsem szabad­
kozott. Ebéd végeztével mindhárman rögtön a társalgó te­
rembe vonultak.
A „Chilloni fogolyénak egy példánya véletlenül épen
az asztalon hevert.
„Olvassak kegyednek?“ kérdé a kapitány s rögtön erre
fel is olvasott, még pedig oly módon, hogy Annát egészen
bámulatba ejtette. Nagy szemeket meresztett rá.
„Ez új fénysugár!“ gondola.
A kapitány egyszerre letette a könyvet s a bériéhez,
fordulva m ondá:
„Uram ! épen most kaptam egy könyvgyűjteményt Lón»,
donból, melyet ügynököm volt szives számomra megvásárolni.
Ne beszélje el senkinek, Anna kisasszony. Hanem jöjjenek
fel holnap hozzám mindketten ebédre, megtekinteni haladá­
somat s árasszák el fenyőkkel könyveimet.“
Másnap már várt rájok a sétány végén. Rendkívüli
nyájas volt, körülvezette őket a kertekben s kérte, hogy he­
lyezzék magokat kényelembe. Szerény ebéd melle ültek az­
tán lakószobájában.
Amy nem volt jelen s az öreg kulcsár szolgálata alig
lön igénybe vévo. Ebéd után megmutogatta vendégeinek
gyűjteményét, mely Indiában egyedüli vigaszául szolgált s a
falon függő fegyverzeteit. Kevés idő múlva egy tokból fu­
volát vett elő, s a legszebb zenében szólaltatta meg azt.
„El ne árulják valakinek“, mondá nevetve a mint a
hangszert helyére visszatette.
„Idegen földön,“ folytatá, „sok kedves órát szerzett
egykor nekem, de már többé nem játszom. Hiszen annyi
dolog van a világon, a mi fontosabb, legalább ha némi ha­
szonnal akarunk élni, nemde uram ?“
Folytatás a mellékleten.
 201
B Q T M elléklet az „Érd. F ro t. K özlöny“ 17* szám ához.
így beszélgetve haladtak végig a sétányon, csillag
fény mellett. Bitka világos este volt és Anna emlékezetéből
nehány versszakot idézet különböző költőktől. „Hanem,
bocsánatot kérek,“ tévé hozzá tréfás enyelgéssel „most jut
eszembe, hiszen ön nem barátja a szépnek és fönségesnek.“
„Kisasszony!“ szakitá félbe a kapitány, hirtelen meg­
állva; „különben hagyjuk ezt, úgy sincs egyéb teendő,
mint tűrni a félrd magyaráztatást. Jó éjt kedveseim. Jöszte
szegény ficzkó!“ ezzel füttyentett kutyájának s egy ugrás­
sal odább termett.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879 ápr. 25.
— ö Felségeik, a király és királynő ezüstmenyeg-
zője ünnepélyének színhelye, első sorban, Bécs vala. Magyar-
ország csak néma gyászán átcsillogó könnyeivel, de azért
nem kevésbé őszinte és hódoló szívvel vett abban részt.
Mondják különben, hogy május havában a királyi pár Bu­
dapestre rándul le s o tt, mintegy kárpótlásul, estélyeket
fog adni. Az ünnepélyességek előidézte forgalmi hasznot
Becsben egy millió körül becsülik, s ez nem túlzó számítás,
tekintve azon óriási neptömeget, melyet a birodalmi ünnep
varázsa vonzott e pár nap alatt a fényben úszó császári
székvárosba. Az uralkodó család tagjain kivül idegen udva­
rok is képviselve voltak, úgy, hogy a küldötségek fogadá­
sát már e hó 21 én meg kelle kezdeni. Ekkor fogadta az
uralkodópár legelőször is a közös kormány tagjait, a ma­
gyar és osztrák minisztereket és a magyar katholikus püs­
pöki k a rt; a m a g y a r f ő r e n d i h á z küldöttségét; a m a-
g y a r k é p v i s e l ő h á z küldöttségét; Budapest fővárosa
küldöttségét; a gör. kel. szerb püspöki k a r t ; a liorvát-szla-
von országgyűlés küldöttségét; a horvát-szlavon határőrvi­
dék küldöttségét; Zágráb városa küldöttségét; Fiume városa
és kerülete küldöttségét. April 22-ón fogadtattak: az osztrák
főrendiház, osztrák kópviselőház küldöttségei, a tartományok
és városok küldöttségei, és pedig : Csehországé, Prágáé, a
lövészeké, Dalmátországé, Záráé, Gácsországé, Lembergó,
Krakóé, Alsó-Ausztriáó, Bécsé és az ünnepély bizottságé;
Felső-Ausztria, Linz, Salzburg, Stájerország, Grácz, Karin-
thia, Klagenfurt, Bukovina, Czernovitz, Morvaország, Brünn,
Olmütz, Szilézia, Troppau, Tirol, Innsbruck, Görz, Gradiska,
Istria, Parenzo, Oerurlban és Trieszt küldöttségei. A p r i l
23-án fogadta az uralkodó pár a máltai-rend, Csehország,
Gácsország, Alsó-Ausztria, Stájerország, Krajna, Morvaország,
Szilézia, Tirol nemessegi küldöttségeit; a lutheránus összegy-
ház, a kereskedelmi kamara küldöttségeit, azután a szera-
jevói küldöttséget. A p r i l 24-ikén történt a fogadalmi temp­
lom fölszentelése; az uralkodó-pár megáldása, és a nagy dísz-
menet* Este ünnepi előadás az operaszínházban, hol a mo­
narchia népdalait es tánczait mutatták be. A magyar dalokat
Soldosné, a budapesti népszínház kitűnő művésznője éneklé,
a magyar tánczot pedig a nemzeti színház hat tánczosnője
járta Bácz Pál zenekisórete mollett. A mi az első nap ünne­
pélyességeit illeti, daczára hogy a fogadások 11 órára voltak
kitűzve, a küldöttségek már tiz órakor kezdtek a palotába
vonulni s nagy néptömeg várt a svájczi udvar körül Az or­
szággyűlési és budapesti városi küldöttség diszmagyar ruhája
nagy feltűnést keltett. A főpapság is teljes díszben jelent
meg. Simor bibornokprimás azonban hiányzott, mert Buda­
pesten kellett maradnia, hol e hó 24-ikén a ferenczvárosi
templomot szentelte fel. A magyar főpapságot, a pár nap
alatt bibornokká leendő Haynald kalocsai érsek vezette, s ő
is üdvözölte az uralkodó-párt. A három minisztérium foga­
dása bizalmas jellegű volt s hivatalos beszédek ez alkalom­
mal nem váltattak. Legelőbb gróf Andrássy Gyula és báró
Hoffmann közös miniszterek, azután Tisza Kálmán minisz­
terelnök vezetése alatt a magyar ministerium, majd Stremayr
miniszterelnök vezetése mellett az osztrák minisztérium, végre
élükön Auersperg herczeggel a központi hatóságok főnökei
fogadtattak. Az osztrák miniszterek ezüst zsinóros zöld ka­
bátba s fehér nadrágba voltak öltözve; a horvátok frakba. A
küldöttségeket gróf Hunyady főszertartásmester vezette be az
elfogadó terembe, melynek ajtajánál hat magyar gárdista es
ugyanannyi császári testőr állt. Ő felsége huszár tábornoki
ruhában fogadta a küldöttségeket. Mellette a királyné állt,
galambszinü selyem ruhában. Két fölirat ment föl a magyar
országgyűlés részéről is ; az alsóházet, mely rövidebb, Jókai
szerkesztette, a felsőházét pedig Haynald és Majláth. A ki­
rály minden üdvözletre rövid választ olvasett fel, minden
jelentősebb politikai színezet nélkül, csak a horvát küldöt­
tekkel szemben, kiknek elnöke Kresztics, tán timtetóskép, a
hivatalos magyar czimezet helyott, egyszerűen „felségek"
megszólítást használt, hangsúlyozta a magyar koronához é9
az uralkodóházhoz való viszonyuk minél szorosabbra füzesét.
És itt sajnálattal említjük föl azon mulasztást, hogy a m a­
gyar ref. egyházkerületek küldöitségileg nem képviseltet­
ték magokat; ennek hiányában Tisza és báré Kemény mi­
niszterek, mint egyszersmind kerületi főgondnokök, nyújtották
át a helvét hitv. egyházkerületeknek, általunk már köz-
lött, üdvözlő feliratát, mire ő Felsége következőleg válaszolt:
„Szívesen veszem önöktől a magyar- és erdélyországi ref.
vallásuak nevében átnyújtott üdvözlő feliratot és meleg kö­
szönettel viszonzom azt a Királyné nevében is. Bizom hit-
sorsosaik őszinte hűségében s azért biztosítsák őket min­
denkori hajlandóságomról és változatlan kegyelmemről.“ Ed­
dig tart az ezüst-menyegző ünnepélyének hivatalos része, az
ezután következő mozzanatokat meg sem kísértjük leírni,
mert azokat a nemzeti lelkesedés hatotta át, s a leghihetet­
lenebb fény és pompa jellemezte minden kis részletében.
Mindazonáltal kétségkívül messze kimagasló két momentumot
képez a Makart által tervezett ünnepi diszmenet, középkori
stylben, az iparczéhek s különféle testületekkel és a Lajos
Károly főherczegnél előadott s Weilen tanár által irt törté­
nelmi képlet hat képben, az uralkodóház tagjai által előadva.
.1*
 202
Az első kép ábrázolta I. Rudolf kifályt az augsburgi gyűlé­
sen, midőn Rudolf és Albert fiainak ajándékozza Ausztriát,
Krajnát, a Vénél őrgrófságot és Purtenaut. A második kép
tárgya volt bölcs Albert Becsben. A harmadiké Miksa talál­
kozása menyasszonya burgundi Máriával Genfben 1477. aug.
17 én. A negyedik V. Károlyt mutatta be awormsi ország­
gyűlésen. Az ötödik Leopold császárt, midőn a Buda meg­
vételétől viszatérő Károly főherczeget üdvözli, s végre a ha­
todikban, mely a legsikerültebb volt s melyben 18 játszó vett
részt, Párrnai Izabella infans nőt, József koronaherczeg meny­
asszonyát fogadja Mária Terézia császárnő. Jelenvoltak az elő­
adáson 23-an. Az előadást souper követte, melyen minden részt­
vevő jelmezben jelent meg. Az asztal körül Parmai Izabella, Má­
ria. MáriaTerézia s Lotringeni Ferencz Károly, I. Leopold csá­
szár, Eugen herczeg, I. Miksa császár, V. Károly stb. ültek. A
pezsgőnél Rudolf trónörökös, ki a 21 éves V. Károly jelme­
zét viselte, emelkedett fel s köszönetét fejezte ki szeretett
nag’ybátyja Károly Lajos főherczegnek, ki oly fényes,
tollal le sem irható ünnepélyt rendezett házában. Sza­
vait a jelenlevők általános élj önzése zárta be ; utána a fő-
herczeg köszönte meg a trónörökösnek s a többi közremű­
ködőknek, hogy lehetségessé tették egy valóban nemzeties
ünnepélyt rendezni; toasztját a király és királyné éltetésé­
vel zárta be. 10 óra után Hellmesberger zongorához ült s
bécsi tánczdarabolcat játszott, mely mellett a jelenlevők
tánczra keltek. A rögtönzött bál ejfélután is tartott s ab­
ban a trónörökös, Gizella főherczegnő, Lajos Viktor főker-
czeg s a legtöbb főherczegnő részt vett.
— Kolozsvár városa s különböző felekezetei is az
alkalomhoz méltóan ünnepelték meg ápril 24-ét. Az ezüst
mennyegző előestélyén nemzeti színházban tartatott
díszelőadás (tkeátre pora), mely alkalommal Szász Bé­
lának alkalmi költeménye s a trón előtt hodoló erdélyi nép­
fajokat jellemző vonásokban föltüntető allegóriája s Tóth
Kálmánnak „A király házasodik“ czimü vigjátéka adatott
elő. A menyegző reggelén 8 órakor a b.-farkasutczai ref.
templomban, egyházi s világi hatóságok részvétele mellett,
ünnepélyes Istentisztelet tartatott, melynek emelkedett han­
gulatát a Dalkör szép énekei nem csekély mérvben fokozták.
Az alkalmi imát s beszédet Hevepei Gergely ref. lelkész vé­
gezte. Az Istentisztelet végeztével a meghívottak a városház
nagy termébe gyűltek össze, hol a hyrnnus elzengése, gróf
Eszterházi Kálmán főispán megnyitó és Simon Elek polgár-
mester urak ünnepi beszéde után ő Felsége életnagyságu
arczképének ünnepélyes leleplezése ment végbe. 10 órakor a
főtéri rom. kath. templomban tartatott hálaadó Istentiszte­
let. Délben, a hivatalos bankett mellőzésével, a polgárság
tekintélyes része barátságos lakomára gyűlt össze. Délután
a sétatéren emlókfákat ültettek a főispán s polgármester, estve
pedig újra díszelőadás tartatott Jókainak „Hős Pálffiw czimü
alkalmi darabjával.
— A királyi ünnep emléke, melyet a budapesti
tantestület az árvízkárosult tanítók és az Eötvös alapjára
kiadott, mái második kiadást ért rövid 24 óra alatt. A tíz
krajezáros füzetke a Franklin-nyomdának becsületére válik;
szép képei biztos keletet szereznek a munkának, a melyét
a fővárosi tanács f. é. apr. 19-én 16224, sz. a. kelt ha­
tározata szerint a budapesti iskolák számára ajánlott is s
azok árusítását az iskolákban megengedte. A füzetke a ki*
rályi ezüstmennyegző után is becses olvasmánya lesz a nép­
nek s az ifjúságnak. Megrendelhető Kókai Lajos könyvkereső
kedésében Budapesten, Károly-üteza.
— Szegény püspökök. A kereszténység legszegényebb
püspökei a nestorianus szekta püspökei, (Mesopótamia hegy­
ségeiben), kiknek évi jövedelme csak 15P— 180 frtra rúg,
mely összegből bizonyos részletet még a pátriárchának
kell adniok, kinek évi jövedelmét 700 frtra becsülik. A pat-
riarcha jelenleg nagy püspöki consiliumot hitt össze, hogy
tanácskozzanak a nyomasztó anyagi helyzet lehető javítá­
sáról.
— Meghívás közgyűlésre. A Rikánbelőli, papi- ta­
nítói- özvegy-árva-gyámintézet közgyűlése május 2-dikán
Maksán az ismeretes szálláson fog megtartatni délelőtt 10
órakor. A közgyűlés tárgyai i 1) Elnöki Jmegnyitó beszéd.
2) Az igazgató (választmány jelentése az évi eredményről.
3) Számvizsgáló bizottság jelentése az ügy rendezéséről. 4)
Az osztalékjogosultak számba vétele. |6) Kebli ügyek, in­
dítványok. Tisztelettel kérem a gyámintézet t. tagjait szíves­
kedjenek pontosan és minél számosabban megjelenni, hogy
intézetünk iránti érdekeltségünket tanúsítsuk és annak
minden ügyeit szigorú számadás alá vehessük. Ha magunk
ügyét mi sem támogatjuk mély érdeklődéssel, miként vár­
hatnak annak felvirágzását. Feltorja, ápril 16 1879 . Z a j z o n
I s t v á n , s. k. gyámintézeti elnök.
HIVATALOS RÉSZ.
A z állandó tg. tanács által a moldva-oláhországi missio
állásáról az egyetemes konventhez intézett
J elentés.
2 6 6 .-1 8 7 9 .
1873. évi julius 1-ső és következő napjain Budapes­
ten tartott egyetemes convent jegyzőkönyvének 7-ik szám
alatt kelt határozatával, az egyhkerületünk közvetlen hatósága
alá rendelt Moldova-oláhországi missiő állásáról ig. tanácsunk
időnként kimerítő jelentéstételre köteleztetvén, megbízása
vételétől előfordult fontosabb esemén3rekről és kormányzati
intézkedéseiről ig. tanácsunk tiszteletteljesen értesíti az egye­
temes conventet.
Egyházkerületünk az egyetemes convent határozata ér­
telmében 1873. évi october hó 5-éről keltezve, nyilatkozat-
tételre hívta fel a missióban levő egyhközsógeinlcet az iránt,
hogy „ a k a r n a k - e t o v á b b r a i s a m a g y a r o r s z á g i
r e f o r m, egyházzal , mi nt an n a k k i e g é s z í t ő r é ­
szei, ö s s z e f ü g g é s b e n s e g y e s ü l e t b e n ma r a d n i ,
vagy pedi g t e l j e s e n f ü g g e t l e n , ön á l l ó t art omá­
n y i e g y h á z a t a l k o t n i ? * 1 E felhívásra, sürgetések foly­
tán, a galaczi, brailai és pitesti egyhközségek is beküldvén
az egyesülés elfogadása mellett nyilatkozó határozataik jegy­
zőkönyvi kivonatait, ig. tanácsunk az 1874. évi juniüs 4-
 203

én kelt határozatával két tagból álló bizottságot küldött ki, dők vitelével, s’ezen fáradozataiért és útiköltsége fedezésére
azon' utasítással, hogy a bukuresti, galaczi, brailai, krajo- évenként 100 frt javadalmat utalványozott a missiói pénz­
Tai, piteşti, ploesti és szászkuti egyhközségeink szellemi és tárból. Tekintve azt, hogy a missionarius pap dijlevele ér­
•anyagi ügyeit a helyszínén megösmerve rendezzék; és eljár telmében köteleztetek a missiéi egyházaknak évenként leg­
tásükról tegyenek részletes jelentést. alább négyszeri meglátogatására, hogy heteket igénybe vevő
A bizottság által beadott részletes jelentésből, a kor­ kőrútjai alatt az istenittsztelet fennakadást ne szenvedjen,
mányzás kifolyásával tett felterjesztésekből és arra hozott másfelől, hogy a tanköteles gyermekek rendszeres oktatás­
határozatokból, a missiói felügyelet alatt álló egyházközsé­ ban részesüljenek, ig. tanácsunk a missió pénztárból meg­
geinkről a következő ismertetést nyújtja ig. tanácsunk: állapított évi 250 frt segélyezéssel énekvezér, tanító állomást
A bukuresti közel 1000 lelket számláló egyhközség rendszeresített, melyre Németh Gábor Bukuresti ónekvezór-
újólag az egyesülés mellett nyilatkozott, elfogadta némi mó­ tanító hivatott meg, ki jelenleg is azon állomásán van.
dosítással presbyteri szabályainkat és egyhkerületünk törvé­ Az újonnan alakított presbyterium vezetése alatt alig
nyeit. Az egyhközség tagjai az éles meghasonlásbán álló pap- nyertek az egyház ügyei rendes folyamatot, az egyhközség
.jókkal Tomka Károlylyal és tanitójokkal Német Gáborral szem­ hívei és Tomka Károly pap, később Tomka Károly pap és
ben, a kiküldött bizottság közreműködése folytán, annyira Németh Gábor tanító között mind élesebbé váló viszály fej­
lecsendesittettek, hogy a parochiáról szándékolt tettleges el­ lődött ki, mely oly mérvet öltött, hogy az egyktagok nem
űzésüket nem foganatosították, azonban a viszály és kölcsö­ csak a papifizetést képező javadalmak kiadását megtagadták,
nös ellenszenv a hitek és nevezett egyházi hivatalnokok kö­ hanem az istenitiszteletre sem jártak el és a papiszolgálatot
zött csak azután szűnt meg, hogy a pitosti egyhközség 1875. sem vették igénybe. Miután a viszály elenyésztetése a con-
évi april 19-én tartott közgyűlésében Tomka Károlyt pap­ sul kiszállása folytán sem sikerült, Tomka Károly papot, ki
jául, Németh Gábort pedig énekvezér-tanitójául megválasztva, mint missionarius sem felel meg a várakozásnak, különösen
nevezettek Bukarestből- eltávoztak. a dijlevélileg megállapított kőrútjai egy részét nem tette meg,
A bukuresti egyhközség, mielőtt üresedésbe jött papi ig. tanácsunk 1878-ik év január 1-vel a missionarius papi
állomását betöltötte, kérte, hogy a missionarius pap főható­ teendők vitelétől felmentette, ennek folytán nevezett pap
sága alól vétessék ki és soroztassók a többi ily egyhkőzsé- egyhközségét és a missiét elhagyta.
geinket illető jogok biztósitásával, a püspöki vizsgálat alatt Jelenleg a pitesti egyhközség papi állomása betöltet­
álló egyhközségék közé — tehát püspök aa. főhatósága alá. len, parackialis épületei elhanyagolt állapotban vannak, A fe­
Tekintve ig. tanácsunk azt, hogy a moldova-olákországi mis- délzet halasztást nem szenvedő kijavítására a missiói pénztár­
siói egyházak csekély lélekszámúk, az egyháztagok szegény­ ból 100 frt utalványoztatott és az intézkedések megtétettek,
sége és a lelkészi állomások kevés volta miatt, nem képesek az épületek kijavítására a költség-előirányzat és a vállalkozó
külön egyházmegye alkotásra, tekintve, hogy a missionarius épitószszel a szerződvény megkötése iránt. Ezen egyhközség-
papi állomásra, azon egyhközséggel szemben személyes ellen­ bon bár előnyösnek látszik a papi és énekvezér-tanitói ál­
szenvvel viseltető Tomka Károly piteşti pap alkalmaztatott s lomás fenntartása, a missiői-alap elégtelen volta miatt ig.
feltehető volt az, hogy közötte, mint missionarius pap és a bu­ tanácsunk a tanítói teendők vitelére kötelezendő papi állomást
karesti egyházközség között a viszályok ismételten megújul­ kíván rendszeresittetni a missio-alapbél adandó segélyezés­
nak: a bukaresti egyhközség, egyhkerületünk püspöki vizs­ sel és a külön ének vezér-tanítói állomás megszüntetésével.
gálat alatt1álló. egyhközségeivel ugyanazonos kapcsolatba ho­ 3. Ploesti egyházközség népessége mintegy 70 lélek,
zatott. A bukuresti papi állomásra 1876. évi april 17-én egy fedél alatt csinos kis templommal, iskolaházzal, három szo­
megválasztatott Gyárfás Albert fiatal pap, tapintatos eljárása bából álló papi lakkal ellátva, azon körülménynél fogva, hogy
következtében szellemileg, anyagilag mindinkább erősbödik, egylikerületünkből kivándorló híveinknek rendesen első meg­
s jelenleg képes, a papi állomáson kivül, jól berendezett elemi állapodási helyük nagy fontossággal bir. Kántor Laj os vitte a
iskolát tartani fenn két tanítóval ; jövője pedig, dr. Antalfi papi teendőket 1874. óv végéig, gyámolitva á missiói alapból.
Alajos ur által tett végrendelet folytán az egyhközség tu­ Nevezett pap eltávoztával csak a tanítói állomás volt betölt­
lajdonába jutandó 35,400 frank — alapítványi tőke és ve és az is csak rövid ideig.
járulékai hagyományozások által biztosítottnak mondható. Tekintve ig. tanácsunk, hogy fekvésénél fogva nagy
2. A piteşti egyhközség, melynek létszáma 120— 140 jelentőségű
kö­ ezen egyhközsógünkben az oly hosszason ürese­
rül váltakozik diszes templommal a piaczon, szép parochialis désben volt papi hivatal csak, a missió alapból eszközlendő,
belső telekkel, papi állomás fentartására van hivatva. Azon­ nagyobb segélyezés mellett tölthető be, a tanitói teendők vi­
ban a Székely Károly orvos által hagyományozott mintegy telére és kötelezett papi állomás javadalmazására évi 250 frt
12 hold területű gyümölcsös és szőlő a/a rész jövedelmén ki­ sególyösezeget rendszeresített, és sikerült is 1878, évi apriL
vül, mi évenként 16—20 drb aranynál többre nem becsül­ 4-én ezen állomás betöltése Láng Károly pap meghívásával.
hető, a papi állöjüás fentitartásához az egyháztagok, szegény­ Azonban a nagy drágaság és a hívek szegénysége miatt, &
ségük miatt, majd mivel sem járulhatván, ig. tanácsunk a rendszeresített évi 250 frt segély mellett sem lévén a papi
piteşti egyhközség papját t. Tomka Károlyt bízta meg 1875. állomás fenntartható, 1878. évi augusztus havában, egy évre
évi június 6-an kelt jiatározásává! missionarius papi teen­ ideiglenes minőségben kinevezett ploesti pap bízatott meg a
 204

jnissionárius papi teendők vitelével) mely fáradozásaiért a mis­
siói alapból egy évre 400 frt rendszeresittetett.
Nevezett Láng Károly aa. működéséről, buzgóságáról
lg. tanácsunk elismeréssel nyilatkozik és szándékszik őt mis-
sionarius lolkészi állomásán állandósitni) munkásságától re­
mélve, a szórványosan lakó és kissebb egyhközségekben ren­
des lelkész nélkül élő bitsorsosainkban az egybáziasságot és
vallásuk, nemzetiségük iránti buzgalmat fenntartani, éleszteni.
4. Brailai egyhközségünk hívei száma 80 körül van,
kik közül mintegy 24 bérfizető. Egyházi épülete, fekvő va­
gyona nincsen, a papi és tanitói állomás betöltetlen. A tan­
kötelesek száma megközelítve a 10-et, főleg a missiói alap­
ból adandó segélyezéssel czélszerü volna a tanitói állomás
betöltése'.
5. Galaczi egyhközségünk népessége mintegy 15 lel­
ket számlál. 375 Q öl területű belső telken egy födél alatt
csinos temploma van és 3 szobából álló papilakja. Csekély
népességénél fogva, a papiállomás rég időtől fogva betöltet­
len, a tanítói állomásra előbb Teleki Mózes, 1877. év köze­
pétől a jelenleg is állomásán levő Kelemen Ferencz levita
alkalmaztatott, a missiói alapból rendszeresített évi 150 frt
segélyezéssel.
A galaczi egybközségtől Braila, vasúton 1 óra és gőz­
hajón 172 őrá járásnyira fekszik, a Galaczra viendő pap a
brailai leányegyház községbe a beszolgálást minden fenn­
akadás nélkül teljesíthetne. Tekintve azonban az egyházta-
gob csekély számát és szegénységüket, a papiflzetés majd­
nem kizárólag a missiói pénztárból lenne utalványozandó*
mi a missió pénztár jelenlegi állása mellett nem eszközölhetŐd
6, A krajovai egyházközségünk lélek száma mintegy
50, fekvő vagyona, egyházi épülete nincsen összes vagyona
az egzhávl szertartásokhoz tarsozó készletekből nehány bú­
tor darabból áll. Bérben fogadott helyiségben ezelőtt m int­
egy 10— 12 évvel a tanitói állomás bovolt töltve, de a hi-
vev az anysgi erejeket felül múló áldozatókba belefáradva
azóta pap ás tanító nélkül vannak s híveinknél a papi teen­
dőket az ottani ágostai hitvallösu pap végzi.
7. A szászkúti egyházközség lélekszáma megközelí­
ti a 100-at, kik kivétel nélkül szegényföldmivesek. Kisded tem­
ploma, papilakja és iskolaháza fenntartására a község (saját
pénztárából évenként 40 frankot szavazott meg. Elaggot
papjok, ki legfőképen könyör-adományokból tengette sanya­
rú életét, 1876. év elején elhalászván, 1877. óv elején a
missio-alap pénzerejéhez képest évi 50 frt segélyezéssel
tanitói állomás rendszeresittetett, az egyhközseg szükségei
fedezésére évi 100 frt utalványoztatott. A tanitói állomás­
ra Dobai György hivatott meg, ki jelenleg is állomásán van.
Az egyház tagok szegénysége és a missio segély csekély vol­
ta miatt kénytelen a tanító gyakran napszámmal keresni
meg élelmét s a rendszeresített segély felemelése szükséges.
("Vége következik)
A szerkesztő postája.
Dé z s i Gyul ának, G y a l u b a n — ???

S T E I ]N A. TS <y &
1SÖH37-V- é s zexxeaacvü.lsrereslsea.ésé'bem. ZKIolozsTrárt
következő legújabban megjelent egyházi müvek ká p h a tó k:

A I REFORM. EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETE.

Ir ta : K I S S K Á O lA V .

N a g y 8-ad rét 9 0 4 lap. A ra 5 forint.

H áznál, tem plom ban, sírn ál. M ellékletül rövid gyászb eszéd ek . Irta: C Z lS ljlb lS R M ARTOM ,
K em én y k ötésb en , ára 3 frt.

EGYHÁZI SZONOKLATTAN.
T ekintettel a m agyar eg y h á zi-b eszéd irodalom ra. T an ítván yai szám ára való o lv a sm á n y éi
ir ta : M IT R O V IC S O Y U L A .
K iadták a sáros-p atak i v a llá s- é s egyh áztu d om ányi szak h allgatói. Á ra 2 frt.

Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref, főtanod a betűivel Kolozsvárt.
IX . évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Május 4.
M e g je le n ik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
Szerkesztőégi s kiadói szilli s :
b.-fai'kasutcza 16. sz. hova
a lap szejlemi s anyagi
■ügyeit illető miuden külde­
mények czimzendők.
E G Y H Á Z I ÉS
Kéziratok nem adatnak vissza.
j^ELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOSI S Z i á i S Z D O H l O k O S .
Tartalom : A protestáns egyetem kérdéséhez. — Még egy­
szer a román nyelv és az erdélyi ev. ref. egyhkerület. II. Válasz Dósa
Dénes tanár urnák. — Az áll. igazg. tanács r. gyűléséből, r. t. —
V i d é k i é l e t : A sepsi egyházmegyéből. Egyházmegyei vizsgálat.
(Folytatás.) A hunyad-zarándi egyhmegyóből. Kérelem és nyílt szá­
madás. — Egyházi lapok szemléje. — Külföldi szemle. — T á r c z a * ’
A Beechingtoni kilencz ifjú hölgy. (Angol beszóly.) (Vége.) — Külön­
félék. — H i v a t a l o s r é s z . Az állandó ig. tanács által a moldva-
oláhországi rnissió állásáról az egyetemes conventhez intézett jelen­
tés. Az erdélyi prot. közi. szerkesztőségének. —■A szerkesztő postája.
A protestáns egyetem kérdéséhez.
Kolozsvár, 1879. máj. 1.
Mai számunk hírrovatából értesül az olvasó azon
jelentős mozzanatról, mely a rég* tervezett protestáns
egyetem ügyót ríj csapásba tereli, melyen a vitaár
fölvont zsilipjei aligha, fognak többé gátat vetni a
megindult érvek s ellenérvek egymást romboló hul­
lámainak. A tiszántúli egyházkerület, midőn a függő­
ben levő közös ügyek elintézésére egy határozatképes
convent megtartása érdekében hozott határozatot, alig ­
ha utógondolat nélkül járt el. Nekünk ez utógondolatot
nem tisztünk fürkészni. Ha egyszerűen rámutatunk a
lehető kapcsolatra a convent javára hozott határozat,
s a protestáns egyetem Debreczenben fölállításának
óhaja közt, ezért senki sem foghat túlzó roszhisze-
müséggel vádolhatni. Mi mindenesetre csak örvendeni
tudunk az áldozatkészség nemes nyilatkozatainak s a
tettre ébredés jeleinek, mindazonáltal kötelességünk­
nek ismerjük, komolyan fölhívni a figyelmet a fenn­
forgó kórdós azon tisztán tárgyias vonásainak meg­
figyelésére ós szem előtt tartására, melyek egy, az
összes magyar protéstántismust oly osztatlanul érintő
ügyben, egyedül lehetnek méltók meggyőződésünknek,
pártállásunknak irányt ós utat szabni.
Részünkről, nem hangsúlyozhatjuk eléggé, erős
kételyeket táplálunk mindjárt első sorban a kérdés
fölvetésének alaki szabatossága s nemkülönben tervi
czólszerüsóge iránt.
18. szám.
h ir d e té s i d i j a k :
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és töbször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezmény t nyújt a kiadóhivatal
Előfizetési i r :
IS K O LA I H E T ILA P . Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1frt 5 0kr.
Egy teljes, azaz nem csak filosofiai s theologiai,
hanem természettudományi, orvosi s jogi fakultásokkal
beállítandó protestáns egyetem eszméjét, őszintén
szólva, nem csak hogy időszerűtlennek, anyagi tehet­
ségünket meghaladónak, de a kor által határozottan
túlszárnyalt oly álláspontnak tartjuk, melynek megva­
lósítása közmivelődósi viszonyainkat óp úgy veszé­
lyeztetné, mint hogy bikerülhetlenül vezetne, más­
felől, folekezetközi jogállapotaiuk gyökeres felforgatá­
sára. Azt hisszük, senki sem tagadhatja ma már,
hogy bármely modern jogállamban az egyetem többé
nem egyházi, de lényegesen állami intózmónykópen te­
kintetik, s ha száz, kétszáz óv előtt az egyetemi tanítás­
nak orthodox katkolikus vagy szigorú kalvinistikus
jellegéről lehete szólam teljes megkülönböztetéssel, úgy
ma már ez ellentétek, nagyrészben, nem léteznek többé,
egy semleges egységbe olvadtak föl, hol csupán %
tudományos módszerek különfélesóge képezi m ógleg-
fölebb az egyetlen dissolváló elemet. A 19-ik század
tudományossága ma oly önbató elv, mely nem szőrül
többé idegen szempontok s annál kevésbbó felekezetiek
előtérbe állítására, sőt világjelentősóge teljes önérze­
tével zár ki köréből minden olyat. Ehhez képest, ha
épen a netán egymással szemben álló tudomány-elvek
metkodicai egyensúlyozását akarnók elérni, erre nézve
csak a tanerők, részben már is kivitt, párhuzamos­
sága kivántátó meg. De mivel a módszerbeli külön­
bözőségek úgy is nem annyira a tudomány anyagára,
mint inkább alakjára vonatkoznak, holott az egyete­
mi tanulás czólja nem az ismeretek, de az abstract
megismerés, a mint már Fichte is az egyetemeket
csak a „tudományos észhasználatmüoskoláinak“ tartja:
tehát egyfelől a maga eszményi fontosságában fölfo­
gott és méltatott tanszabadságot, másfelől a közép­
iskolai alapok remélhető és kilátásba helyezett kiszó-
lesbitését véljük mi azon két expediensnek, melyek
idővel a tanmódszerek és irányzatok elve szerint ke­
 206
resztül vitt párhuzamosság átmenetinek nevezheti
intézményét is feleslegessé teendik. Ily értelemben
hisszük, hogy ma már a teljes tanszabadság van h i­
vatva egyedül és egyenesen a felekezeti elv helyére
lépni.
Teljes négy, illetőleg öt facultással ellátott
protestáns egyetem tervezete — nézetünk sze­
rint — csak a felekezeti szédelgés sugallata lehet.
Elhisszük, hogy a „protestáns“ jelző itt a szabadelvü-
ség bizonyitékaképen szerepel; de e tekintetben tán
még is több reális biztosítékot nyújthat a közokta­
tásügy állami kezelése, mint bár a legliberalisabb. egy­
házi árnyalat, mely a dogmatismustól teljesen ment
sohsem lehet, már csak saját fönnállhatási érdekének
szempontjából sem. Szédelgésnek nevezzük a protes­
táns elvnek az u. n. exact tudományokra, sőt, nagy
részben még a jogi tudományokra (perrendtartás, váltó­
eljárás, stb.) való kiterjesztését is, mert ezáltal oly mű­
ködési térre lép, hol mit sem produkálhat, a mi köz­
benjárása nélkül ne lett volna ép oly jól produkálható:
tehát oly kétes értékű, sőt ellenszenvet keltő, szerepet vál­
lalna, mely a protestáns elv fönségességének ártalm ára
válnék. Sőt eltekintve ettől, vájjon volna-e bármi kis
észsszerüség abban, hogy a protestáns egyhkerületek, ál­
lamjogi viszonyaik mai állapotához képest, sajat pénzü­
kön állami közegeket (közigazgatás is bírósági hivatal­
nokokat) növeljenek, holott a magok szükségleteinek se
képesek eleget tenni, s a lelkész-, tanár- és tanítóképzés
terén oly nagy fontosságú teendők várnak még rájuk ?
Mindezekből kifolyólag, egy teljes öt karú külön
protestáns egyetem felállításának szükségtelen volta
kétségen kívül állván, aligha csalódunk, ha azon né­
zetünket koczkáztatjuk, hogy protestáns egyh kerüle­
teink anyagi képességének úgy, mint szellemi szük­
ségletének egyedül megfelelő föladatűl a lelkész-képzés
és a theologiai facultás szervezése tekintendő. Kap­
csolatban ezzel, az állami tanárképzésnek protestáns
szellemben való kiegészítése is elodázhatlan szükség.*)
Nem csak szorosan v ett bölcseleti tantárgyak, de a tör­
ténelem, sőt a nyelvtudományok (összehasonlító vallás-
történelem) is szükséges kiegészítő részét képezik a prot.
tanárképzésnek. Egy ily kapcsolata a lelkész- és tanár-
képezdének, a tudomány mai magaslatának megfelelő
színvonalon tartva, nemcsak hogy fájdalmasan érzett
hiányt volna pótolni hivatva, de szűkösön tengődő
*) A protestántismus a tanszabadságot nem csakhogy
ki mén zárja, sőt sürgeti. Szerk.
theologiai irodalmunknak is oly rOptet adna, mely
műveltebb nemzeteknél, ez idők szerint, a magasabb
értelemben vett humanisticus képzésnek elengedh otlen
kritériuma. Itt, és csakis itt nyilatkozik a Protestan­
tismus igazi, mélyreható föladata, mig ott, hol a
kivont határokon túllépve kicsinyes és praetendált
szempontok szolgálatába lép, hogy nyiltan be nem
vallott czélokat érjen el: saját világtekintélyét és
hitelét ássa mentheti énül alá.
Az erdélyi egyhkerület belélete vívódásainak a
közelmúltban egyik főmozzanatát épen e kérdés ké­
pezte s elég ráutalnunk az e tárgyban lefolyt hírlapi
és röpirati küzdelmekre, melyek a kolozsvári egyetem
kiegészítésének ügyét úgy elvi, mint gyakorlati
oldaláról feles mértékben megvilágították, hogy
azok alapján, a dolog iránt érdeket tápláló bárki is
meggyőződését tisztázni s határozott állást foglalni
képesítve legyen. Épen a bölcselmi kar itt működő
kiváló erőinek túlnyomókig protestáns volta s az egy­
ház ügyeivel szemben tanusitni szokott dicséretes érde­
keltsége adnak oly kedvező szint egy itt felállítandó
prot. theologiai facultás s a tanárképzést a kolozsvári
ref. főtanodával — mint leendő tanáraink számára
gyakorló iskolával — kapcsolatban kiegészítő intézet
felállítása lehetőségének. Kolozsvár, úgy egyházirodal­
mi viszonyait, mint vallási közállapotait tekintve, a
szabadelvű Protestantismus góczáúl tekinthető; itt
biztos melegágyat találhatnának azon eszmék, melyek
a létrejövendő prot. theologiai facultás nyilvános mű­
ködését szükségképen kisérnék. Mindenki tudja, hogy e
czélra már is jelentékeny összegek gyűltek be köz­
adakozás utján s a többek között egy gr. Mikó Imre
is letett alapítványa által szentesítette e törekvést.
Ha a testvér prot. egyhkerületek fölfognák ez ügyet,
úgy mint azt komoly megfontolás után valóban érez­
niük s fölfogniok k e ll: az eszme csakhamar ténnyé
lenne válandó.
Még egyszer a románnyelv és az erdélyi ev, ref.
egyházkerület.
(Válasz Dósa Dénes tanár urnák.)
II.
D ó s a ur hosszasan fejtegeti azt, hogy minden nép­
nek saját nyelvén kell hirdetni az evangéliumot s igy a
hunyadmegyei elrománosodott ref. hirek számára rom ánul
vagy oláhul kellene ezntán praedicalni. S ezt az indítványt
fenntartja ezutánra is.
 207
A világért sem felejtettem én el t. tanár ur azt, a
m it sz. Pál mond a rómaiaknak: „Minden nyelv istennek
tesz vallási" 14 r. 11 v. s a m it ugyan ő mond a korin-
tusiaknak: „Hálákat adok az én | Istenemnek, hogy mind­
nyájatoknál inkább tudnék én i d e g e n nyelven szólani.
De a gyülekezetben inkább akarok ö t s z ó t szólni érte­
lemmel, hogy egyebeket is tanitsak, hogy nem m int t i z ez er
s z ó t szólni idegen nyelven.“ I. Kor. 14, 18, 19.
Azt hiszem, hogy ezt tudja minden prot. lelkész, e
felett tehát napirendre térhetnénk. Hanem a köztünk fel­
merült polémiában igen-igen fontos kérdés, hogy vájjon a
hrnyadmegyeiref. keresztények i d e g e n n y e l v n e k t a r t ­
j á k - e a m a g y a r n y e l v e t , avagy épon azt tartják h i-
t ö k ő s n y e l v é n e k , melyen inkább akarnak hallani ö t
s z ó t é r t e l e m m e l , m int tízezer szót román nyelven?
Én legalább eddig soha sem hallottam, hogy valamelyik
hunyadmegyei ref. egyházunk hivei kérelmeztek volna a
néhai főconsistoriumnál és közzsinatnál az iránt, hogy ez­
után az istentisztelet nyelve ne a m a g y a r , hanem a r o ­
m á n l e g y e n . Vigyázzunk azért magunkra s gondoljuk
meg jól mit teszünk. Ez a nyelv-kérdés nem az illető nép
kebeléből indult ki. T. Dósa és t. Deák urak akarják be­
vinni a román nyelvet a hunyadmegyei magyar ref. temp­
lomokba a n é p h i r e - t u d t a nélkül.
Megengedem, hogy lenne olyan egyhközség, mely azt
elfogadná, de lehetnek olyanok is, a melyek ezt mondanák :
„H a az urak azt akarják, hogy mi oláhok legyünk, nó hát
azok leszünk egészen," és elmennek tömegesen az oláh pap­
hoz . É n azért most és mindig azt állítom, hogy a ta ­
nár ur indítványa olyan tűz, a mélylyel napjainkban nem
eszélyes játszani.
Még abban az esetben is, ha a hunyadmegyei ref.
hittestvérek maguk tömegesen folyamodnának az egyhke-
rületi közgyűléshez az istentisztelet nyelvének megváltoz­
tatásáért, még ezen esetben sem lesz szabad a dolgot úgy
elhirtelenkedui, hogy egy 300— 400 forintos román nyelv­
mestert már a folyó év szeptember hóban beállítsunk,
m int Dósa ur indítványozza, a nagy-enyedi theologusok ré­
szére. Sokkal fontosabb elvi kérdés ez, hogy sem H ü b e l e
B a l á z s módjára neki rontsunk Az, hogy a tordosi ref.
hívek azzal fenyegetődztek, hogy ők inkább oláhokká lesz­
nek, mintsem a földadót is őkmagok fizessék, még legtá­
volabbról sem adhat okot a nyelvcserére. Megtették ezt a
convertálást tősgyökeres magyarajku egyházak is, mihelyt
tartozásaik teljesítésére szorították, vagy túlfelől fényes ígé­
retekkel csábították .
Azonban most veszem észre, hogy mi, t. i. a tanár
ur, t. Deák Gerö ur és ón olyan kérdés felett vitatkozunk,
melyhez van ugyan jogunk szólani, de, talán, még is van­
nak competensebb egyének is, m int mi vagyunk. Hol van­
nak a hunyadmegyei ref. lelkészek, hol vannak az egyházak
presbyterei, gondnokai és höl van azon egyh megye derék
esperese, t. B a r t h a L a j o s ur. Hol van Hunyadmegyek.
tanfelügyelője, Béthy Lajos ur. Szóljanak ők a tárgyhoz,
hisz ők élnek a nép között, ók tudják annak lelki szüksé­
g eit, bizonyára sokkal jobban, mint én innen Brassóból tud­
hatom. Részemről csak is annyit óhajtottam itt kifejezni,
miszerint a magyar nyelvet a hunyadmegyei ref. hivek,
tudtomra, eddig nem tekintették a templomban i d e g e n
n y e l v n e k , sőt épen h i t ö k n y e l v é n e k s mint ilyen
ellen soha sem kérelmeztek az illető helyeken. A magyar
nemzetiség és ref. egyház náluk a legszorosabban össze
vannak nőve, ha az egyiket mi vesszük el a néptől, a má­
sikat ő fogja önként odahagyni.
Hátra van még, hogy közmivelődési szempontból is
szóljak egy pár szót a felvetett tárgyhoz.
Ebben a pontban nem ágaznak el annyira nézeteink,
már t. i. a mi az iskola által eszközlendő culturát illeti,
mert Dósa ur is azt óhajtja, hogy a tanításnak tisztán ma­
gyar nyelven kell történni, s még az iskola udvarán kivül
is magyarul beszéljenek a növendékek. Én is azt mondom,
hogy nem árt, ha a tanító románul, a tanár ur szerint olá-
hul is tnd, s nem veri meg a magyarok Istene, ha egyes
szavakat oláhul is kiejt a száján. A különbség közöttük
csak az, hogy én az iskolát a templomtól, nyelvkérdésben,
egyátalán nem óhajtom elválasztani. Ha a tanuló az isko­
lában magyarul tanul, ha 13— 14 éves korában magyarul
konfirmál, magyarul énekel, magyarul imádkozik, tehát
halljon magyar szót, magyar prédikácziót teljes életében a
templomában is, mert ha oláhul prédikálnak neki: akkor
lehetetlen, hogy oláhnak ne tartsa magát. „Nálunk a nem­
zeti nevelés nem csak főerény, de egyúttal fóéletszükséglet
is ; azért ennek nálunk az erkölcsi nevelésnek egyik főpont­
ját kell képeznie“, mondja Zsengeri Sóma a Pestalozzi mü­
veinek fordítója. Én hozzá teszem, hogy az erkölcs-vallási
nevelésnek is főpontját a nemzeti nevelés kell hogy képezzi.
A tanár ur felette sokat vár az iskolától, ba azt hiszi, hogy
a 6— 12 éves korban a nemzeti nevelést befejezheti. Ellen­
kezőleg, ha tudja a tanúié, hogy a confirmátié után oláh­
nyelven fog neki az istentisztelet tartatni, bizonyos, hogy
nem fog a magyar nyelvvel sem az iskolában, sem azon
kivül sokat vesződni
Olyanformán is veszi ki magát a tanár ur indítványa,
mintha valakinek szemei elgyengülvén, hogy jobban láthas­
son, tehát az egyik szemét G a m b e t t a m ó d j á r a kiszúr­
ná. Még csak akkor esnék az igazi circulus vitiosusba, ha
a tanár ur indítványa életbe fogna léptetni. Iskola, temp­
lom sem volt eddig elegendő a magyar nyelv és hit erkölcsi
élet megvédésére és ezután legyen elég egymaga az !skola?!
Két szem helyett egy szem ! Annak a mivel tsógnek, a me­
lyet mi iskoláink és templomaink által terjesztünk m a g y a r
n e m z e t i m i v e l t s é g n e k k e l l l e n n i és épen ezért
nem osztom a tanar ur nézetét, hogy a magyar prot. pap
ne lehetne egy-zersmind m a g y a r n y e l v m e s t e r is.
Bár azok lettek volna, nem lenne ma annyi desolált egy­
házunk hazaszerte. Éppen m ert nem voltak n y e l v m e s ­
t e r e k , épen ezért nem gondoltak híveik hit-erkölcsi és
közmivelédésóvel s ezért jutottunk oda, a hol már azt hisz-
szük rémülésünk peremeiben, hogy csak is az o l á h n y e l v
l e h e t u t o l s ó m e n e d é k ü n k . Mentsen Istent
Egy kászoni román tudósítást olvasok a balázsfalvi
*
 208
„Foia Scolaslica“ legújabb számában, melyben egyebek
között ez á ll: „Tövises a román tanítók pályája mindenütt
hazánkban, de legtövisesebb itt a székelyföldön, a hol a
románok nyelvét a magyarok között végpusztulás fenyegeti.
A z o n b a n az U r n á k v a l ó d i s z o l g á i n e m ismer*
n e k a k a d á l y o k a t . “ (Dar sierbitori celi a deverati ai
Domnului nu cunoscu obstacule.)
Azt szeretném ón, ha Hunyadmegyéből is ezt olvas­
hatnám az „Erdélyi Prot. Közlöny“ és „Szemle" hasáb­
jain, hogy: az Ur ref. hitü szolgái ott sem ösmernek aka­
dályokat a hit-erkölcsi és nemzeti mivelődés terjesztése kö­
rül. Ha K á s z o n b a n állhat és virulhat a román nyelv
és román miveltség, azt hiszem, hogy Hunyadmegyében is
állhat és virulhat a magyar nyelv, a magyar miveltség és
a Hit-erkölcsi élet. Bizonyos, hogy Budapest magyarosítása
is sok áldozatba és fáradságba került és ez Hunyadmegyé­
ben sem lehet másképen. Áldozzunk e czélra s ezt értem,
de nem élek a tanár ur eszközével mert épen azzal fognék
ott a vallási és erkölcsi életet ás nemzeti közmivelődésün-
ket megsemmisitni. A magyar közmivelődésnek ki kell vív­
nia magát Hunyadmegyében is. Az absolutismus alatt nö­
vekedett generatio hulljon el, mint M é z e s s z o l g a n é p e
a p u s z t á b a n , de a szabadság levegőjében született nem ­
zedékeknek vallásos és erkölcsös magyaroknak kell len n i;
csak akarják ezt a nép vezérei s ne i s m e r j e n e k a k a ­
d á l y t az U r s z o l g á i . Mit féltek ti kicsinyhitüek? kér­
dezem a Megváltóval.
Egészen más dolog az, ha egyházkerületünket töme­
ges petitiékkal rohannák meg a hunyadmegyei ref. hívek
melyekben határozottan követelnék, hogy ezután az iskola
és templom nyelve a román nyelv legyen, ellenesetben
mindnyájan convertálnak. Ekkor már nem maradna egyéb
hátra mint az, hogy vagy bocsássuk őket az óhit és ro ­
mánság kebelébe vagy pedig, fordítsuk le számukra oláh
nyelvre a bibliát, kátékat, zsoltáros könyveket és iskolai
könyveket s kövessünk el mindent, hogy mint román ref.
hitü testvérek élőtagjai legyenek a protestantismusnak. Ezt
értem s példát is látok rá a szász atyafiaknál, kiknek úgy
tudom van két oláh eváng. eklézsiájok Szeben körül, kik
valaha szászok voltak s ma oláhevángelikusok. Azonban
valamint e szász eváng. testvéreinknek n e m s i k e r ü l t ,
bizonyos, hogy nékünk sem fog sikerülni a gör. kel. és
gör. kath. románok között proselitákat szerezni. Ne is tö­
rekedjünk mi erre, ha az a nép nem követeli az oláh nyel­
vű istentiszteletet, hanem fogjanak kezet az iskola, a temp­
lom és állam s lehetetlen, hogy ne sikerüljön a r e g e n e -
r a t i o, ha csak abban a népben egy szikrája van is még
annak a tudatnak, hogy ő m a g y a r .
Hogy a tanár ur a románnyelv megtanulását olyan
könnyű dolognak ta rtja : ezen mosolyognom kellett. Igen
is úgy van, hogy Bukurestben franczia, olasz szavakkal töm­
ték meg a román nyelvet. H át nálunk mivel tömték meg ?
F elelet: latinnal is a franczia mellett. Azon nyelven, a
melyen a hunyadmegyei magyarság beszél, nem írunk ám
predicatiót. Nem oláh, nem uj rómáonyelv az, hanem
olyan zagyvalék, melynek irodalma nincs, nem lesz soha
s melyet literatns ember csak ott élve tanulhat meg. Olyan
oláh vagy román nyelvtan nincs a világon a melyből ezt
meglehetne tanulni. De ismétlem, hogy azon predicatiót
írni nem lehet, mert erre végtelen szegény. Nincs válasz­
tás, meg kell kezdeni ennek tanítását már az iskolában,
mert a templomban is igy fogják megérteni a predicatiót
Akkora munka ez uraim, hogy ennél szászor könnyebb
visszaszerezni, az e l v e s z e t t a n y a n y e l ve t: a m agyart.
Ezek után kijelentem, hogy én e tárgyhoz egyhamar
többé hozzá nem szólok, hanem ismételve felhívom a hu­
nyadmegyei illetékeseket, hogy szóljanak ők; de okvetet-
lenül szóljanak, mert e felvetett kérdés egyházkerületünk­
nek egyik legégetőbb kérdése. Szóljanak pedig nocsak sa­
ját nevükben, hanem híveik valódi óhajtásai szerint is.
Brassó, 1879. ápril havában.
Koós Ferencz,
tanfelügyelő.
A z áll. igazgató-tanács r. gyűléséből.
Kolozsvárit, 1879. ápril 27-én.
Jelenvoltak: főt. Nagy Péter püspök, mint elnök;
Gyarmat by Miklós, Szász Béla, dr. Kolozsvári Sándor, dr.
Jenei Viktor, Parádi Kálmán, számvevő, ügyvéd és titkár.
Főt. püspök ur jelenti, hogy a m últ ülésből vett meg­
bízás folytán, főt. Török P ál dunamelléki superintendens
társához intézett megkeresésre azon felvilágosítást nyerte,
hogy a br. B áld ácsi alapítvány részére megállapított 100
ezer frt kölcsön felvétele iránt az igazgató-tanács felhatal­
mazását kész elfogadni az általános biztositó-társaság igaz­
gatósága, ha az ig. tanács által kiállítandó meghatalmaz-
ványt a közjegyző aláírja és bizonyítványt állít ki, hogy a
szervezeti törvény 7-ik fejezetének 6. pontja szerint az ig.
tanács erre fel van jogosítva. Dr. Jenei Viktor megbiza-
to tt a meghatalmazrány és bizonyítvány kiállítása végett
a közjegyzőnél a szükséges lépések megtételére.
Titkár jelentest tévén arról, hogy b.e.A lsó Zsigmondné,
szül. Jánosi Rozália által tett végrendeleti függelékében a
m.-palatkai egyhközségünk részére tett hagyomány felvevé-
séről jelentés még nem tétetett, holott tudomása szerint,
a hagyatékot képező fekvőségek majdnem mind eladat'.ak,
széki egyhmegyei esperes felhivatik a hagyomány birtokba­
vétele végett te tt intézkedésekről és az ügy jelen állásáról
részletes jelentéstételre és az iránt felvilágositás-nyujtásra,
hogy a pagocsai és szavai egyhközségünkoek tett hagyo­
mányok tulajdonjogilag át vannak-e telekkönyvezve az illető
egyhközségeinkre ?
A kutyfalvi egyhközség fekvőségeiből a m. keleti
vasut-társaság által kisajátított fekvők kártérítési összegei
elhelyezése igazolásául felküldött kötelezvények azon utasí­
tássá] küldettek vissza kiegészítés végett, hogy a kötelez­
vényekbe irassék bele, miszerint a kikölcsönzött tőke, mely
alaphoz tartozik, t. i. papi-, tanitói-fizetés vagy egyhköz-
ségi alaphoz? a zálogjogilag nem biztosított követelések
 209

kikölcsönzői még egy, tehát két készfizető kezessel, íras­ Magyaroson jelentetik, hogy a község papiház építési alapul
sák alá a kötelezvényt. ajándékozott 318 frt 91 kit, melyért egyhvizsg. székünk
A vallás- és közoktatási miniszter ő nmlga a sz. udvar­ köszönetét szavazott. Fel-Dobolyban legátus-alap 615 frt 40
helyi és sepsi-szentgyörgyi tanodáink ifjúságának a szem- k r ; olvastatik az egyhközség határozata, mely szerint községi
betegség, himlő- és torokbajok miatti szétbocsátásáról tanító Bodola Antal 1879. évre tekintessék legátusnak s
tett feljelentésre tudatja s illetőleg közli a nmlgu belügy­ fizetése legyen 30 frt. De ezen határozatnak ellene mondott
miniszter ur közegészségügyi rendeletét, mely szerint a egyik véghagyomanyozó örököse azon az okon, hogy mindkét
,járvány széthurczolásának meggátlása végett szükséges, hogy véghagyomány csak tanodából jövő legátusnak rendeli a fize­
a tanodái elöljáróságok jövőre a tanuló ifjúság között ter­ tést, ezért egyhvizsg. székünk az egyhközség határozatát
jedő járvány esetében, mielőtt az ifjúságot szétbocsátanák, megsemmisíti, s megrendeli, hogy az udvarhelyi rof. tanodá­
a közigazgatási bizottságot arról hivatalosan értesítsék. A ból hívjanak legátust ünnepenként, 12 írtra.
tanodák elöljáróságai felhivatnak a leirat értelmében leendő 22. Iskola-tőke összesen 14,123 frt 34 kr, nagy ösz-
eljárásra. szegek vannak Al-Dobolyban, Uzonban, Brassóban, Marto-
Marosi egyhmegye esperese felkivatik m.-madarasi noson épitési-alap, Angyaloson, Bikfalván. Brassóban az
birtokos b. e. Pataki Miklós végrendeletének hiteles máso­ iskola-tőke kamatjából szegény tanulók segélyeztetek könyv­
latban felküldésére és az m.-madarasi egyhközségünk ré­ vel és ruhával, a jelen iskolai idény alatt is 90 frt fordit-
szére tett hagyomány ügyállásáról felvilágosítás nyújtásra. tatott e czélra. Hidvógen iskolaitőke nincs, de a magtárból
Enyedi egyházmegyénk esperese felvilágosítás nyúj­ evenként 50 frt adatik az iskola fenntartására. Martonoson
tásra hivatik fel az iránt, hogy az egerbegyi gróf Tho- iskolaépítésre kapott az egyház 100 frt állam-segélyt és a
Toczkai-féle malomból az egerbegyi egyhközségünk egyházi Borza-alapitványból 50 frtot minthogy pedig az iskola köz­
^személyeit illető évi 80 véka búza javadalom zálogjogiig ségivé van változtatva, megrendeltetett, hogy e két összeg a
van-e biztosítva s mivel a gr. Thoroczkay jószág egy része községi alapítványtól elkülönítessék s külön kezeltessék. Az
m á r eladatott, ha nem volna biztosítva, biztosítása iránt egyhközség továbbá kéri, hogy engedtessék meg az állam­
haladéktalanul intézkedjék. segélynek a templomfödele kijavíttatására fordithatása, aján­
A dr. Gecse emberszereteti intézet ig. bizottsága be­ lattal egyhvizsg. székünk beterjeszti az egyházm. tanácshoz.
jelentvén mltgos Gyarmathy Sámuel bizottsági tagnak Bu­ Magyaroson dicsérettel emlittetik meg, hogy a gyümölcsfa-
dapestre költözésével állomásáról beadott lemondását, he­ iskolából 69 frt 85 kr van tőkésítve. K.-Borosnyón nincs
lyette dr. Dósa Miklós kir. táblai pítbiró neveztetett ki a iskola-tőke, de évenként a magtárból 10 frt fordittatik a
bizottság tagjául. r. t. tanítók fizetése pótlására. Megemlítendő továbbá az is, hogy
Uzonban és Bikfalván a tanítókat az iskola-tőke kamatjából
fizetik.
VI DÉKI ÉLET. Végül a tőkék leírása után megjegyeztetik, hogy min­
A sepsi egyházmegyéből. denütt kihirdethetett a tőkék kezelésére és kamat-lábra nézve
Réty, 1879. marcz. 28. az igazg. tanács 1782 —1878. számú rendelet«.
Egyházmegyei vizsgálat. 23. Magtár. Rozs összesen 1733 hectoliter 82 liter,
(Folytatás.) törökbuza 1125 hectl. 86 liter, zab 379 hect. 13 liter, búza
21. Alaptőke összege 32,305 frt 89 kr. Alaptőke2 10 hect. 16 liter; pénz 1513 frt 42 kr, melyben benne van
•egyhközségben nincs, tetemes összegek vannak Szemerján, a Bodolán papi fizetésre a magtárból alapított 1043 frt 21
Szt.-Iürályban, Brassóban, Oltszemén, Zalánban, Angya­ kr. Nagy magtárok vannak Uzonban, Nyénben, Bodolán,
loson, Besenyőn, Lisznyóban, K.-Borosnyón, F.-Dobolyban. Hidvógen, Gidéfalván, Árkoson, Bodokon, Magyaroson, Kis-
— Kiiyónben a templom javítására az állam-segélyből kapott Borosnyón, Nagy-Borosnyón, Egerpatakon. Nincs magtár
300 frt helyben osztatott ki kölcsön, jelenleg 388 frt 12 Brassóban, Angyaloson, Bikfalván; Szemeljen a magtár a
ki'ra emelkedett a kamattal; egyhvizsg. székünk megren­ község kezelése alatt van, a tisztség őrködése alatt a m. k.
delte, hogy hajtassék fel 15 nap alatt s az egyhm. tanács minisztérium által megerősített alapszabályok szerint, egyh.
engedélyével, betáblázásra adassék ki. Szt.-Királyban jelen­ vizsg. székünk átírást határoz a tisztséghez, hogy pontosan
hetik, hogy 5 adós be van perelve, egyhvizsg. székünk meg­ számadoltassa a magtár kezelését, s értesítse erről egyhm.
hagyta, hogy minden adósságok hajtassanak fel, minthogy az elöljáróságunkat, minthogy ezen nagy magtár nevelési czélra
idén templomot kell építeni. Templom-építési tőke 6707 frt, van alapítva. Kilyénben jelentetik, hogy egy adósnál 72
ebből 2300 takarékpénztárban van, kepeváltási-alap 2276 frt, véka 10 kupa rozs veszélyezve van, komolyan megrendelte-
ebből is 350 frt takarékpénztárba van elhelyezve. Oltszemén tett, hogy minden áron hajtassék be; a kezelésre nézve az
is meghagyatott, hogy a 100 írton felüli összegek betábláz- eddigi mellé még egy egyén választassák s záros hely állít­
tassanak, Zalánban kepeváltási tőke 477 frt, ebből 400 frt tassák. Szotyorban dicsérettel emlittetik fel, hogy a múlt
takarékpénztárban van, a takarékpénztári könyvecske, mely évben a magtár ő hectoliter 66 liter rozs volt, jelenleg 19
665. számú, az egyház ládájába a vizsgálat előtt betétetett. hectol. 55 lit., melyet a hívek adakozása s áldozatkészsége
Besenyőn is a templomtőkére nézve betábUzás rendeltetett. szaporított fel. Al-Dobolyban a magtárt egyesek alapították
 210
S Vl6 részét átengedték az iskolának; mely jelenleg teszen
21 hect. 55 üt. és 10 frt 30 kr, de meg nincs semmi be­
gyülve, következőleg nincs semmi tényleg átadva. Uzonban
a magtár kezelését dicsérettel kell kiemelni, minden be van
gyűlve, szép látni egy oly nagy tömeg gabonát hombárok­
ban. Erősdön a kamatoknak az adósoknál való tőkésítése
betiltatik. Árapatakán megrendeltetett, hogy a magtári sza­
bályok jkönyvbe írassanak be. Hidvégón múlhatatlanul egy
magtár építése igényeltetik. Gidófalván a múlt évi mennyi­
séghez képest apadás leven, oka az, hogy az egyház köz-
szükségeire van alapítva s a múlt évben 45 hectoliter az
épületek javítására fordittatott. Árkoson a tiszta és hű szá­
madás dicsérettel emlittetik. Káinokon a számadás nem lévén
beadva, mártius 31-én tiszta és pontos számadás beadása
rendeltetett el. Málnáson a pontos kezelésért elismerés sza­
vaztatott. Etfalván megrendeltetett, hogy az alapszabályok
30 nap alatt adassanak be megerősítés végett. Besenyőn is
megrendeltetett, hogy a magtárkezelő számadását Ő nap alatt
adja be. Komollón megrendeltetek, hogy a nagy összegek
vétessenek fel s egy egyénnek 3 hectoliternól több ne adas­
sák, továbbá, hogy ne egyedül a mbiró kezelje, hanem a
presbyteriummal egyetértve adassanak ki a kölcsönök, végre
állíttassák felelősség terhe alatt tőke- és jegyzőkönyv Lisz-
nyóban megrendeltetett, hogy a presbyterium mindig vegyen
számot a magtárról s Írassa jkönyvbe. K.-Borosnyón a mag­
tárból evenként 10 frt fordittatik az egyházközségi könyv­
tárra. Egerpatakon a magtár tűzkár ellen biztosítva van
400 írtig.
(Vége következik)
A hunyad-zarándi egyházmegyéből.
Kérelem és nyílt számadás.
Körösbánya 1879 apríl hava.
A volt Zarándmegye székvárosában, Körösbányán, a
reformátusoknak hosszú időkön át templomuk volt, s pap­
jaik csekély fizetését az 1848/9 idő szakig a vidéken lakó
hivek, főleg néhai áldott emlékű gróf Gyulai Lajos s még
előbb a Nalácziak segedelmével fedezhették.
Az 1848/9-ik év súlya alatt azonban a templom rom­
ba d ő lt; gyászos események hatalma meggyérité lelkesebb
hazánkfiait s vallásos buzgóbb és tehetősebb pártolóit annyi­
ra, hogy csak a vallásos erős hit előtt derenghetett egy­
házunk jövő újjászületése — s ez is tcsak a messze tá ­
volban.
Az egyház megfogyott erejéhez képest hangya szor­
galommal gyűjthetett annyit, hogy egy szerény papi lakot
és egy szép harangot készíttethessen s néhai boldog em­
lékű Bálint Sámuel kegyes hagyományából szűkön fizetheti
lelkészét.
A k.-bányai rof. egyháznak tehát nincs temploma. Is­
tenitiszteletet a papi lakban levő iskola szobában kény­
telen tartani s reménye sincs a közel-jövőben saját erején ma­
gának templomot építeni — mióta Zarándmegye s vele együtt
Körösbánya annak székhelye lenni megszűnt, nincsen annyi
jövedelme, hogy a lelkész szerény fizetését s épületei fenn­
tartására szükséges kiadásait fedezhesse.
A k.-bányai [ref. templom fölépithetésére 3000 frt
készpénz kell; mert kézi munkát az egyház hívei ígérteks
kötelezték magokat hordozni.
Romban áUó templomunk fölépítése czőljáből folyamo­
dunk egész alázatos tisztelettel a prot. hívekhez segedele­
mért. Kérésünket a következőkkel [indokoljuk:
1- ször. A volt Zaránd megye mintegy 60 ezer román
népesség közepette alig van 500 magyar nemzetiségű '.lélek
s ezekből 162 lélek a k.-bányai ref. egyházra esik, ide nem
számítva a hozzá tartozó leányegyházakat, a legnagyobb
szám, mely ezen volt megyében egy helységben együtt van.
2- or. A fennálló három ref. egyházak közül (kristyori,
brádi és körösbányai) az egyetlen egy brádi áll meg fenn
önerején s az is nem híveinek csekély száma s még cseké­
lyebb segélye— hanem a buzgó [hitfeíekezetü elődök anya­
gi alapítványi áldozata alapján.
3- or Mindhárom ref. egyházat — kizárólag oázként
lehet és kell jövőre megjelölni, mert ezek fogják fönntarta­
ni nemzetiségünket s Isten után megóvni vallásunkat. A na­
gyobb feladat a k.-bányai ref. egyházra esik, mint a mely­
nek missioja a hozzá tartozó számos leányegyházakra is
kiterjed. A loányogykázak tagjai a körösbányai ref. egyhá­
zat veszik igénybe, vallásos szükségeik kielégítése végett
főleg úrvacsora osztás idején s igy a három [sátoros ünne­
pen, zsúfolásig telik meg az istenitisztelot tartására felhasz­
nált helyiség s ilyenkor mindannyiszor föléled a templom föl­
építésének vágya.
E czólra 1877-ik óv tavaszán egyházunk majálist ren­
dezett és gyűjtő-ivet bocsátott ki a volt megye területén,
f. é. fobr. 4-én pedig az állami iskola könyvtára javára, az iskola
helyiségében bált rendezett. A bálra meg lett hiva S. Ké­
mes Ödön ur is, az „Erdélyi Híradó" szerkesztője, s az ő
kezdeményezése folytán, az epités javára, csaknem 100 frt
gyűlt össze, s ugyanekkor megszületett azon eszme, hogy e
czélra február hó folytán egy bál rendezendő, mely 120 frt
tiszta jövedelmet hozott.
Az adakozók következők:
1) Nagy-Halmágyről. Dr. L e n g y e l I s t v á n által.
(Kagy-halmágyi gyüjtő-iv szerint 1877-ben.)
Kovács Kálay 2 frt, Zubor Gyula 1 frt, Lengyel Is t­
ván 2 frt, Csorba István 1 frt, Kádár György 1 frt, Szabó
Dénes 2 frt, Gábor Dániel 1 frt, Pap K. 1 frt, Cirkus
Arszener 50 kr, Vanku György 1 frt, Pap Graczian 1 frt,
Vékony Gábor 2 frt, Pufcics András 1 frt, Joneskú Juon
1 frt, Rácz Guszti í frt, Horváth Géza 2 frt, Brády Lipofc
1 frt, Deisck Eduárd 2 frt.
2) S z a b ó J ó z s e f bányajáró által.
(Ruda-bányai gyüjtő-iv szerint 1877 ben.)
Szabó József 1 frt, Kiss Ákos 1 frt, Csutak Lajos 1
frt, Berey Gyula 2 frt, Szabó Sándor 1 frt, Weuer József
1 frt, D. Janend 1 frt, Nagyszögi Gábor Márton 1 frt, Bocz
Elek 1 frt;.
3) Boiczáról L e r l i m a n n G y u l a birtokos által.
(Boiczai gyüjtődv szerint 1877-ben.)
Bárdossy György 2 frt^Moldován György 1 frt, Lerh-
mann Gyula 1 frt.
 211
4) Kristyorról, K r a c z e g k G y u l a által.
(Kristyori gyüjtő-iv szerint 1877-ben.)
Kónya Dénes ref. pap 2 frt, Piczek Jánosné 1 frt,
Baternai Atilla 1 frt, Kristyori Férencz 3 frt, Papp László
1 frt, Kristyori Árpád 1 frt, Gál Márton 1 frt, Bella Ká­
roly 1 frt.
5) Brádról, B r á d y A l b e r t birtokos által.
(Brádi gyüjtő-iv szerint 1877.)
Brády Albert 2 frt, Mendel Izidor 1 frt, Kirinyi Lajos
•5 frt, Szakács István 1 frt.
(Vége következik.)
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A „Prot. egyh. és isii. L a p “ 17. számában Sas
•János aval az indít ványnyal lép föl, hogy a romba dőlt, de
mindenesetre fölépítendő Szeged két prot. felekezete s a re­
formált és az ágostai hitü egyház egyesüljön, hogy a nagy
pusztulás helyén ne csak az egyesült erővel könnyebben lé­
tesíthető újabb virágzás keletkeztessék, hanem a valódi pro-
testantismus egyesülés által tisztult formája is megvalósít­
tassák. Mert, mond Sas János, „van valami a világon, mi
az erőtlenséget erővé, a gyöngeséget hatalommá változtat­
ja. És ez : a kölcsönös szeretet alapján kötött bizalmas szö­
vetség, egyesülés." Ez egyesülésre épen most van a legjóbb
alkalom, s ha lehetnek is helyi akadályok, de sem azok, sem
a jelvények, vagy hitczikkek kérdése nem elégséges ok az
egyesülés meghiúsítására. A hplyi akadályok, \okkal- móddal,
elhárithatók; a jelvények fölött: ha kereszt, ha csillag?
nincs miért vitázni, ott a közös jelvény: a biblia. A hit­
czikkek differentiáit csak a tudósok s a mesterkedés oko-
zák, holott a nép maga nem tud azokról semmit. Hazánk­
ban eléintén csak egy egységes protestáns egyház volt s
a lényeg ma is egy. Nyújtson tehát a szegedi két prot. fe­
lekezet a romok fölött egymásnak kezet, hogy az egyesülés­
nek eredményei láttára majd el lehessen mondani: a képze­
letet feljülmuló csapás e férfiakat nem lesújtotta, hanem
fölemelte 1
Ballagi Mór [melegen ajánlja ez életre való eszmét,
néhány gyakorlati megjegyzéssel kiséri azonban, nehogy az
elmélet túlhajtott reménykedései magát az ügyet megbuktas­
sák. Az eredetileg |is szegény egyházak most még szegé­
nyebbek, pedig a Két papnak élnie kell. Az egyik papnak
tehát más állomást kell szerezni s a ki marad Szegeden,
ha a ref. pap lösz, tartson lutheránus, ha a lutheránus : re­
formátus káplánt, az egy közös pap változtaval mindig cse­
rélgetve kell uj papot választani : a református után luthe­
ránust s viszont. így az egyesült két egyház 'papját jól el
tudná látni s a gazdag kaiholikusság] közt a protestáns pap
méltóságát föntarthatná. így van ez Temesvárott s igy le­
het Szegeden is. De, hogy a terv sikerüljön: nem kell boj-
gatni sem a jelvények, sem a hitczikkek kérdését, mert a
nép mindig traditiók s nem a logika útját járja. Számolni
kell a valósággal és nem az elméletekkel, ha czélt aka­
runk érni.
A P ro t. H etilap folytatja a vallásszabadságról meg­
kezdett elmélkedéseit. Legelőbb a szabadság fogalmát illetőleg
eszméjét próbálja meghatározni, mint amely nalélek szem­
léletén alapszik, nem pedig a gondolkodás által bizonyos
ismertető jegyekből, mint elemekből összealkotott, összetett
úgynevezett abstractum, azért helyesebben eszmének (idea)
nevezhető az.“ így hát valami „végetlent, feltétlent fejez
ki“ s az emberi akarat és elhatározás „legnagyobb tényei
által sem valósítható egy bizonyos pillanatban, sőt valódi
adaequaltsággal soha.“ E befejezhetétlenseg biztosítja töké­
letesedésünket s igy „az isten végtelen bölcseségénok intéz­
kedése ismerhető föl ebben,“ A szabadság eszméje, e mel­
lett, „olyan valami, a melynek korlátja, határa nincs." így
megfejtve az író a szabadság mivoltát, fölöslegesnek tartja
még a t e l j e s jelző alkalmazását „a kellőnél sokkal többet
kifejező vallásszabadság szó előtt." A vallásszabadság: is tehát
teljesen soha el nem érhető s Deák Ferencz sem egyébről
szólt 1873-iki nagy beszédében, mint a fokonként érvénye­
sítendő vallásszabadságról. De nem is óhajtandó a t e l j e s
vallásszabadság, mert hivatalosan proclamálná az a t h e i s-
m u s t . Azért — bár az egyón szabadsága szent, de az államé
annak is fölötte á ll: a korláttalanságot a vallásszabadságban
az jró nem pártolja. Áttér evei azokra a kérdésekre, melyek
megoldása a vallásszabadsággal összefügg s az előbbi „böl-
cselmi szempont“ helyett most már a gyakorlatira tér.
A vallásszabadságot, mint társadalmi elvet, tekintve
hozzá tartozik 1. a j u s c o n f e s s i o n i s , azaz, a szabad,
akadálytalan áttérés — az államnak csak az állván érdeké­
ben, hogy a confessiók állam- és vallás-ellenesek ne legye­
nek. Éhez képest az államnak joga magának meggyőződést
szereznie a confessiok felől. S ez nem obseurus, vagy bor-
nirt fölfogás, mert nem a korláttalan, hanem az okos sza­
badságban van üdve az államnak, a nemzetnek, az emberi­
ségnek. Az igy fölállított probléma megfejtése, úgy látszik,
egy következő czikkben lesz megadva.
Az E gyh. és isk. Szemle V. közleményét adja
Lessing Náthánja ismertetésének; folytatja polémiáját Jíeny-
hárd Jánossal az Uj biblia fordítás fölött; az ig. tanács
apv. 20-difei üléséről referál s nehány újdonság mellett meg­
hívja a közönséget a Kikán-belőli papi-tanitói-özvegy-árvai
gyámintézet közgyűlésére, máj. 2-ikára, Maksára, az ismert
szállásra.
KÜLFÖLDI SZEMLE.
Magyar embernek, ha csak lepésről-lépésre figyelemmel
nem kiséri a műveltebb államok belpolitikái életét, alig lehet
még csak fogalma is a társadalmi és humánus eszmék azon
hasonlithatlan magas fokú pezsdületóről, mely főkép az angol
és a reconstruált franczia parlament újabb debatte-jait élesen
jellemzi. Eszmeiség mértékében a mily hátra vagyunk, csak
irigyléssel tekinthetünk e virágzó, gazdag államok ragyogó
szerepléseire, melyek a közel jövő történetében irányt s utat
lesznek Kijelőlendők. Francziaország az ifjúi nemes lelkese­
désnek s férfias törhetlen erólynek körülbelől ép oly ihletett
 212
perozeii éli most, minőket az emberi jogok ünnepélyes prok-
lamálása éta még csak a 48-iki forradalom mámoros napjai­
ban élvezett. Csakhogy ugyanazon reformokat, melyeket akkor
az aliíotmánykivüliség kényszerhelyzetében, minden fennálló
történeti alap mellőzésével csak a legegyszerűbb, józan pol­
gári jogérzet és politikai belátás sarkalatos igazságaira hi­
vatkozva készült kivinni, ma már egy egységes, kétsógbe-
vonbatlan tekintélyű köztársaság hatalmas védpajzsa alatt
lépteti életbe. És épen e [körülmény az, a mi biztositani
fogja diadalukat. Legnevezetesebbek és legszabadelvübbek
egyszersmind az úgynevezett Ferry-fóle törvények, melyek
nagyobbára vallás- és közoktatásügyi reformokra czéloznak.
E tekintetben a köztársaság napról-napra igyekszik lerázni
magáról a katholicismus kötelékeit, megfosztván azt eddig
élvezett előjogaitól. Legújabban épen két oly javaslat ter­
jesztetett elő a kamaráknak, melyek a derűs [részéről élénk
tiltakozást hívtak ki. Az egyik czélja az egyházi személye­
ket kizárni a közoktatásügyi főtanácsból (törvény szerint 4
praelatus s a reformált, lutheránus és izraelita egyházak
részéről egy-egy képviselő vesz abban részt); a másik az
államra kívánja ruházni a fokozatok odaítélésének jogát s
eltörölni a vegyes juryket. Paul Bért javaslata is említve
volt már lapunkban, ki a költségvetési vitában az öt katho-
licus theologiai fakultás felfüggesztését tanácsolta. Mindé
javaslatokban csak mellékes kérdés ,az, hogy elfogadtattak-e
vagy nem ? a fődolog, hogy ily kérdések egyáltalában fölme­
rülhetnek s komoly vita tárgyául szolgálhatnak, a mi már
magában nagy nyereség a szabadelvüsóg ügyére nézve s
főkép egy oly erősen centrálisáló államban, mint Franczia-
ország, egyszersmind politikai szükségszerűség is. JjVeszély
csak abban lappangana, ha Francziaország a reformok eme
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
A Beechingtom kilencz ifjú hölgy,
(Angol beszely.)
(Vége.)
Közelebbi heten Hungorford kapitány Annát véletle­
nül egy gyalog ösvényen lepte meg, mely a szántóföldeken
át egy távoli kunyhóba vezetett. Örömmel csatlakozott hoz­
zá s kalapját megemelve, oly udvariasan, mint csak Hall
ezredes teheté vala, kercleze: „Hová szép kisasszony ?“
„Valóban, kapitány, szomorú kötelességet teljesítek;
segedelmet ígértem azon szegény gyermeknek, kinek ma lá­
bát fogják amputálni. Egyike kedvencz tanítványaimnak s
engem nagyon szeret. Megvallom, óhajtanám, hogy már túl
lennénk rajta, hanem ő természetesen altatót akar.“
Hungerford kapitány egy ideig szótlanul haladott.
„Ha meg kell lenni — “ suttogá végre.
Anna folytatá: „Szigorú neveltetésem volt, kapitány.
Kedves anyámat nagy betegségben ápolám; fájdalom, a be­
tegágy előttem nőm idegen.“
sikamlós lejtőjen nem maradna önmagának ura, s nem tudná
a kellő mérsékletet tanúsítani, hogy a méltányosság határaik
át ne lépje. Igaza van, ha a püspökök jogait megszólítja
a tanszékek betöltésében, ha a közoktatás lényegesen vilá­
gias voltát hangsúlyozza, stb. de már például, ha engedne
azon szintén protestáns részről jövő fölszólalásnak, mely nem
rég a szenttörténetek tanításának szokos vallási szempontját
is világias módszerrel kívánta volna helyettesíteni, úgy e
részben a czelon lőtt volna túl. Kevósbbó lehet hasonló el-
kamarkodásoktól tartani az angol parlamentben, hol pár nap
előtt ismételten szőnyegre kerülvén a nők szavazatjogának
kérdése, 103 szóval 207 ellen megbukott. Sok lap ezért
reactiouarius hajlamokkal vádolja a házat. Az igazság tulaj-
donképen abban áll, hogy miután angol gyakorlat élteimé­
ben a nők kellő minősítettség mellett municipalis és községi
oskolai választásokra jogositvák, elvben aligha van elegendő
alapja a parlamenti választásokból való kizáratásuknak. Az
egyetlen ellenvetés, melyet az öreges hajlamú tory gentle­
manek tehettek a reform-bili ellen, az volt, hogy ily enged­
mények sztikségfcép suffrago universelre vezetnek, a mi azon­
ban teljesen alaptalan aggodalom még angol szempontból is,
mert a nők választói jogának elvben való kimondása még
épen nem involválja azt is, hogy e jog kivétel nélkül bár­
kire is kiterjesztessék, hanem csak bizonyos fokú és iránya
képesítettség mellett, a mire nézve helyes kulcsot találni
egyátaláu nem nehéz, oiy államban, hol, mint Angliában, a
megfelelő társadalmi s politikai miveltséggei biró nők oly
nagy számmal vannak. Maga a Times, e valódi politikai
időjós, mely az általános közvéleménynek hű kinyomatáuj
bátran tekinthető, nyíltan bevallja, hogy a nők választóké­
pessegének megadása már csak idő kérdése.
„Jó “, mondá a kapitány végre „ha mennie kell, men­
jen, de szivemből óhajtanám, hogy én tehetném meg őn
helyett.“
A kert ajtónál komolyan megszoritá kezét s a sövény
mögött az orvos kocsiját pilantva meg, gyorsan visszavonult.
Látogatást kellő tennie Hungerford asszonynál. Annyira át;
volt hatva a béna gyermek gondolatától, hogy ezeknok is
fölemlítette a körülményt.
„Az üvegemet., az üvegemet, kedvesem!“ kiáltá mrs.
Hungerford, mihelyt czelzás történt a műtétre.
„Mily meggondolatlan, cousinl“ kiálta föl Angelina ájul-
dozó anyját támogatva. „Szegény mama már az ilyenek
hallatára is beteg lesz s a mi idegeink is gyöngék. Midőn
szegény atyánk meghalt, egyikünk sem tudott mellette len­
ni végperczeiben, bármily kínos volt ránk nézve, bérelt ápo­
lónőre bizni“ .
„Ab kedvesem“ sopánkodék Hungerford asszony, las­
sanként fölócsudva „jegyezze meg, hogy soha ne említsen
többé ily tárgyat i t t ! “
Folytatás a mellékleten.
 213
{föT* M elléklet az „Érd. P ro t. K özlöny" 18. szám ához,
Másnap csak helyes és illő volt a kapitánytól látoga­
tást tennie a bérlői lakban, tudakozandó a beteg gyermek,
hogyléte felöl, s megbizonyosandó arról, hogy Buchanan
kisasszonyra nem hozott káros következményt jószívűsége.
Ez utóbbi őt nyugodtan fogadta s csak oly virágzón nézett
ki, mint bármikor. Bögtön rátért a tárgyra, mihelyt a ka­
pitányt belépni látta. Sőt fölkelve helyéből elébe ment.
„Bizonyosan tudom, Hungerford kapitány, hogy örül­
ni fog, ha megmondom, hogy a szegény leányka jobban van.
Az orvosok megengedték, hogy mellette Jegyek, mig az al­
tató megteszi hatását; de mihelyt elvesztette eszméletét, en­
gem kiküldtek a kertbe, s csak akkor láthattam újra, mikor
már kényelmesen az ágyba lett fektetve, Egyebet mitse mond­
hatok, mint hogy élete mentve van, s szülői'megvannak elé­
gedve. Igen köszönöm önnek, uram, szives érdeklődését. Pa­
pa egy perez alatt itthon lesz; foglaljon kérem helyet 1“
Hungerford kapitány mitsem szólt, csak leült s játsza­
ni kezdett a porsa macskával, mely csakhamar térdein he­
lyezkedett el. Kevés idő múlva kihuzá erszényét.
„Tudom, kisasszony, hogy pénzadomány kevéssé pótol
oly tényeket, minők a kegyedéi, de lesz szives tőlem átal-
adni e csekély összeget a szülők számára. Nem volnék képes
nyugodtan aludni, valóban nem volnék, ha kegyed visszau­
tasítaná e gyönge elégtételt“ s ezzel Öt aranyat számlált
lo az asztalra.
„Leghálásabb köszönettel fogadom", mondá Anna, „ez
igazán nagy vigasztalásul fog szolgálni a szülőknek, ily csa­
pás közepette. Még egyszer, köszönet 1“
Ez volt felelete egyszerűen, mire a pénzt tárczájába
téve el, a társalgást más tárgyra fordította.
A történtek után több héten át a kapitány mindig a
bérlői lakot választotta pihenőül sétái után. Észrevehették,
hogy ott több látogatást tesz, mint többi ismerőseinél; de a
Beechingtoni ifjú hölgyek nem sejthették, hogy a bérlő s
leánya mily gyakran lőnek fölhiva az urasági kastélyba, kü­
lönböző ürügyek alatt; sem azt, hogy a kapitány mily so­
káig időzött gyakran a bérlő szobájában. Szerette az atyá­
val társalogni, s igen jól töltötte az időt leányával, kinek
tanácsát is kikérte kisebb dolgokban s csekély titkai bizal­
masává avatta. Az ősz télbe csapott át, s úgy látszott, hogy
mi sem fog történni, mi fölzavarja a kis falucskát csöndes
nyugalmából.
Kétségtelen, hogy eszeágában sincs szerelmes lenni
abba a kis semmirekellőbe", jegyzé meg Wentworth asz-
szony. „Lehetetlen", viszonzá Angelina; de Amália e perez
óta kevésbé rokonszenvezett Annával. Amáliának hibái vol­
tak. De kinek nincsenek ? Mik voltak Buchanan Anna hi­
bái ? Nem tudok mást, mint hogy nagyon unalmas fársnő lett
több hétig, karácsony előtt és után, mig Hungerford kapi­
tány Londonban járt bizonyos ügyben. Ápril közepe volt,
mire visszatért.
Egy hideg, unalmas este Anna épen a kandalló tüzét
éleszté 3 munkája közben sóhajtott.
„Papa !" kezdé, de nem nyert feleletet. A jó ember a
kandalló másik felén ült, mélyen elmorülve egy könyv olva­
sásába. „Kedves papa!“ folytatá újra, kissé hangosabban.
„Nós, kedvesem" válaszolt ez, bővebb mondandókra
várva.
„Nem óhajtja-e magában, hogy Hungarfovd kapitány
visszatérne ?"
„De igen, kedvesem; bizonyára!"
„Nem gondolja, hogy nagyon unalmas nélküle?"
„Hát nem voltunk-e elég boldogok, még mielőtt ismer­
tük is, kicsikém?“
„Mindenesetre papa; de lássa, akkor még nem ismer­
tük. Én igazán szeretném, ha haza jőne." E szavak kissé
emeltebb hangon voltak mondva, hogy épen meghallhatta
egy utas, ki e pillanatban üte be fejét, úti-sapkába és katona
köpenybe burkolózva.
r Hisz ez épen őt" kiálta fel Anna, hozzá ugorva.
„Papa, nézd, megjött 1“
Ez este örömtelt szivek és boldogságtól sugárzó arezok
ülték körül a bérlői lak vacsorázó asztalát.
„Üdvözöljük önt itthon !", kezdé a szót a bérlő.
„Itthon ? Ne nevezze annak, uram I En addig nem
hívhatom e helyet úgy, mig nem lesz egy, ki engem itt fo­
gadjon. Szükségem van még valakire, hogy otthonommá
tehessem. Szükségem van valakire, kivel együtt daloljak,
együtt nevessek; valakire, ki velem együtt lovagoljon és
sétáljon, dolgozzék és henyéljen. Szükségem van valakire,
ki segítsen nekem ablakon dobni ki azon szúette régi bú­
torokat, kinek Ízlését előbbre tegyem a magaménál s ki
Virág-koszorút fonjon e köré az én halálfő-lakásom köré.
Erre gondoltam, ezt óhajtottam ón távolietem teljes ideje
alatt", mondá, s a mint észrevétlenül a tréfából a komolyra
ment át, hozzátevé „Egy barátra van szükségem, ki részt
vegyen örömeimban, megaranyozza napjaimat, be tudjon ha­
tolni érzéseimbe, s viszonozza odaadó szerelmemet. Mondja
csak, kedves dr. Buchanan, ön tudja, önnek tudnia kell,
találhatok-e, hol találhatok ily áldásra?"
Mélyen meg volt hatva, s a jó öreg nem kevésbe.
„Hál* Istennek, tudom I" feleié, s könyezve tévé egy­
máséiba közeiket.
A következő levél kevéssel ezután íratott, s záradé-
káúl szolgálhat egy nem regényes házasság iménti vázla­
tának.
B e e c h i n g t o n , april 21-ikén.
„Kedves Hall I Kívánj szerencsét nekem ! Tudod, hogy
«itteni örökségem bivtokba vétele óta föltettem magamban,
„hogy itt fogok élni. Gyerekkoromtól éta szerettem a falusi
„életet, s bár oly sokat hányódtam a világban, korán meg­
fosztva a háziasság örömeitől, erős reményem volt, egykor
„abba visszatérhetni. Hiszem, hogy találtam egyet, ki min-
„den tekintetben méltó lesz azon anyához, kit én sohasem
«fogok megszűnni siratni. Idejőve, teljesen ismeretlen még
„szomszédaim előtt, halálosan érzem magam fenyegetve a
 214

„házasság-kovácsoló mamák s bájoló leányaik által» Hisz a milliók csak köveseinek köszön hett ünk, hirdesse tehát ön
„tudod, mily könnyelmű, mily hamar befonható íiczkó vagyok még mindenütt és mindenkinek legbensőbb és legszivélyesebb
„én. Egy cselhez kelle folyamodnom, de hiszen kitaláltad köszönetünket. Kelt Bócsben, 1879. évi április hó 27-ikén.
„már, te kópé! Ha nem lettem volna ama londoni ügy miatt F e r e n c z J ó z s e f , s. k.
„távol tartva, úgy már rég nyilatkoztam volna. Nem keli — A tiszántúli egyházkerület apr. 19— 22. napjain
„mondanom neked, hogy ki az a n ő ; sem pedig azt, hogy tartá idei tavaszi közgyűlését. -Az általános érdekű ügyek
„a legboldogabb embernek tekintem magam a világon. közül megemlítjük a prot. egyetem kérdését. Az egyetem
„De nem azért fogtam Íráshoz, hogy neked ezt elbe­ fölálitását a közgyűlés helyeselvén, székhelyül Debreczen
széljem , hanem, hogy megmondjam, hogy szabadságidőt kell mondatott ki s a testvér ev. ág. egyhkerülctek is fölszólit-
„kérned s engem megörvendeztetned. Fel akarom tartani a tatnak az egyesülésre s az eszme kivitelének gyámolitására.
„lakodalmamat, s mindenkit meghívok rá a vidékről, ki csak Kineveztetett egy öt tagú végrehajtó bizottság: Révész Bá­
„eszembe j u t ; a falusiak számára is ünnepélyességeket ren- lint, gr. Degenfeld Imre, Tóth Sámuel, Kiss Áron és Körö-
„dezendek majd a parkban. Guntert fogom megbízni, hogy sy Sándor személyében, e bizottság lépvén érintkezésbe a
„az élelemről gondoskodjék, de te pedig légy főkulcsárom ; te többi egyhkerületekkel s készítvén tervet a gyakorlati meg­
„ismered öreg nagybátyám pinczéit, és én szertartás-mes­ valósítása, Az alapra való gyűjtés mindjárt meg is kezde­
t e r r é nevezlek ki, kincstári kanezellárommá. A sétány cbinai te tt s aláíratott 3100 frt, ehez járul még Soós Gábor, or­
«lámpákkal lesz kivilágítva, sőt örömtüzek is lesznek a hal- szággyűlési képviselő adománya, ki halála esetére fölajánlot­
„mokon, ha igy méltóztatol parancsolni. Cousine aim és ta egyetemi kathedra alapjára évi 2000— 2500 frtot jöve­
„anyjok, mrs. Hungevford, házamnál fognak lenni, s ott tisz­ delmező összes vagyonát. Yógrendeletileg intézkedett Papp
telő tök et tenni; és én is a „miéink“ közül többeket föl Gábor érmellóki esperes is az egyetem javára. — A zsinat
„fogok hivni, hogy részt vegyenek a bálban, melyet termé­ ügye is fölmerült a közgyűlésen; 11 egyhmegye egyhangú­
szetesen, te fogsz rendezni azon este. Egészen rád bízom. lag pártolja a zsinat megtartását s a közgyűlés is kimond­
„Jogigazgatom és fia szintén meg lesznek hiva s te az ifjú ta, hogy „a már megkezdett s egyengetett utón kivan halad­
„Thomsont pompás pajtásnak fogod találni. n i“ — de részletek tárgyalására ezúttal elég [idő nem le*
nXrj egy sort, annak bizonyítására, hogy szilárd vagy vén, a zsinati munkálatok megvitatásásra rendkívüli közgyű­
„mint az aczél, és hu léssz azon naphoz, welyjunius 1-jón lés tartása mondatott ki, junius közepe táján. Fontos hatá­
„lesz bekövetkezendő. Hived rozat, továbbá, hogy az el nem halasztható egyetemes ér­
Hungevford dekű ügyekre nézve Debreczenben couvent tartassák oly
időben, mikor az országgyűlés szünetel, hogy a convent
minden tagja megjelenhessék. A vasárnap megszentelésének
az egész anyaszentegyház által megoldandó kérdése szintén
KÜLÖNFÉLÉK. a convent elé terjesztetik. Üdvözöljük a tiszántúli egyház-
Kolozsvár, 1879 május 2. kerületet a convent megtartása ügyében hozott üdvös hatá­
— Ő császári és Apostoli királyi felsége a követ­ rozatáért.
kező legfelsőbb kéziratot méltóztatott legk. kibocsátani: — A vallás- ós közoktatásügyi miniszter ur —
Kedves T i s z a i mint hiteles helyről értesülünk — a felső és közép oskolák
Több mint harmincz évi uralkodásom alatt, komoly pil­ állami főfelügyeletének törvény által leendő szabályozása kér­
lanatok mellett sok örömben is osztoztam népeimmel, de désében bizalmi férfiak kihallgatása utján szándékszik ma­
tisztább és bensőbb örömet alig élvezhettem, mint a legkö­ gának a protestáns egyházkerületek véleményéről tájékozást
zelebb múlt napokban. Népeim szeretőiének köszönhetem ez szerezni. Bizalmi férfiakul az egyhkerületek világi főgond­
örömet 1 Én és a Királyné mélyen meg vagyunk hatva az nokait választotta ki s azokkal javaslatának kövonalait már
őszinte szeretet és hű ragaszkodás ezou önzéstelen nyilvá- közölte is. Részünkről ösmerve saját egyházkerületünk főgond­
nulása által. Egyesek és egyletek, testületek, községek és nokainak alkotmányos érzületét s autonomikus jogainkhoz
hatóságok, minden ország képviselői részéről, a lakosság min­ buzgó ragaszkodását, még csak föltételezni sem merjük felő­
den rendű rétegeiből, az őszinte öröm megható bizonyítékai lük, hogy egyhkerületünk illetékes utón való kihallgatása
s a legszivélyesebb üdvkivánatok lettek Élénkbe tárva. Büszke nélkül egy ily nagy fontosságú életkérdésben, egyházkerületünk
vagyok és boldog egyszersmind, ezen birodalom népeit saját nevében nyilatkoznának. Legközelebbről alkalmunk lesz e
nagy családomul tekinthetni, melynek e napokban Minket javaslatnak főbb pontjait közölni s egyelőre csak annyit
környező szeretetében is hatását látjuk ama mennyei áldás­ jegyzünk meg, hogy azok közül nem egy autonomikus jogain­
nak, melyért huszonöt év előtt egybekelésünk alkalmával kat gyökerében támadja meg s a Thun-féle pátenst is mesz-
frigyünkre az oltárnál esdettünk, s melyet a Mindenható ke szire túlszárnyalja. Az egész javaslaton a legmetevebb cent-
gyeimétől eddigi családi boldogságunk és szeretett gyerme­ ralistikus szellem vonul végig, meg pedig egészen katholikus
keink javára, valamint a haza üdvére tovább is remélünk. színezettel, a mennyiben a mi tanodáinkat is a studiorum
A zajos ünnepélyek elmúltak, de ezen napok hálás emléke fundusbél s az állami vagyonból gazdagon dotált katholikus
soha sem fog sziveinkben elhalni. Személyesen és élő szóval 1 tanintézetek kaptájára akarja vonni s az állami főfelügyelő-
 215
"tét a legapróbb részletekig terjedő rendőri ellenőrködés s
intézkedés önkényével zavarja össze. Et alios nos vidimus
ventos!
— Le R eform ateur czimen Párizsban megindult már
az a napilap, melyet lapunkban jeleztünk volt. Tartalma,
bár a politikai, társadalmi és napi kérdésekre egyaránt te­
kintettel van, gonddal szerkesztett és változatossága mel­
lett a protestáns vezérelvek párhuzamos föltüntetésében
kiválóan egyöntetű. Mint egyházi párlorganumnak álláspont­
ja anticlericalis, mint politikai lapé pedig föltétien köztár­
sasági. Hangsúlyozza programmjában az ingyenes, kötelező
'és világi oktatás szükségességét, kifejti, hogy fölfogása
szerint a clericalismus nemcsak az államnak, de az ember­
nek is ellensége, s épen azért döntő karczot kiván folytat­
ni ellene. Nagy sikert jósolni e radikal irányú lapnak nem
nohóz föladat, Francziaország mai forrongó viszonyai köze­
pette.
— A »Kelet"-bői vesszük át a következő tudósítást:
Ápril 27 én ünnepélyes szertartások között tétetett le a zso-
boki ref. egyház templomának alapköve. Délelőtt 9 órakor
a harangok zúgása hirdette az oly reg várt óra elerkezését.
Méltóságos Barcsai Domokos ur díszes fogatán érkeztek meg
éz időre gener. nőt. főt. Szász Domokos, esperes nt. Sza­
kács István urak, több egyházi és világi egyének kíséreté­
ben, valamint építész Kerekes Marton s kezdetét vette a
lélekemelő istenitisztelet az Ur nagy templomában, a sza­
bad ég alatt,a régi templom romjai felett. A nagy számmal
összegyűlt hívek letelepedvén részint a rögtönzött ülőhelyek­
be, részint a romokra, főt. Szász Domokos ur vallásos buz-
géságot keltő könyörgésben esedezett a mindenek urához,
kérve áldását a megkezdendő munkára. E7.t követte nt, Sza­
kács István esperes úr alkalomszerű egyházi beszéde, mely­
ben felhívta a híveket, hogy ez alkalommal nemcsak a kő­
ből épült templomnak, hanem a lelki templomnak is tegyék
le alapkövét. Végre intette a híveket az Istenbe vetett b i­
zalomra, a mely erőt fog nekiek adni Isten házának felé­
pítésére. Úgy a könyörgés, mint az egyházi beszéd hatása
elevenen tükröződött vissza a gyülekezet tagjainak megindu­
lástól könyező szemeiből. Ezután következett az alapkő letéte­
le, molyre az első kalapács ütést főt. gener. uot. ur, má­
sodikat nt. esperes ur, a harmadikat a helybeli lelkész, a ne­
gyedikét pedig az egyházgondnok tette meg Istennek segít­
ségül hívása mellett. Az ünnepélyes szertartás végeztével
nt. Szakács István ur egyházi közgyűlést tartott, melynek
elnökéül felkérte a gén. nőt. urat, 'ki is számba vette az
egyhtagoknak eddigi munkálkodását s további kitartásra buz­
dította őket. Tudomásul vette egyszersmind több egyének­
nek azon nyilatkozatát, miszerint őket tudtokon kívül írat­
ták át a kath. hitre, holott ők holtig felekezetűnk tagjai
.kívánnak lenni. A gyűlés folyama alatt mlgs Barcsai Do­
mokos ur, ki e vidékünkén töltött pár év alatt már több
jeleit adta vallásos ügyeink iránti erdokeltségének és áldo­
zatkészségének, ezúttal is bebizonyította, hogy nemcsak
érezni, de fenni is kész ott, a hol arra szükeég van, 50
irto t adományozván az építés költségeinek pótlására. E ne­
mes tett követőre talált körjegyző t. Röszler Sámuel urbanf
ki ismert áldozatkészségével 30 frtot ajánlott a szent czél-
ra, közlakós Kis János pedig ugyané ‘[végre 5 frtot adott
át főt. Szász Domokos ur kezébe. Fogadják a mélyen tisz­
telt adakozók hálás köszönetünket, nem azért, hogy tény­
leg segítettek rajtunk, hanem azért is, hogy áldozatkészsé­
gük által megerősítettek azon hitünkben,’ hogy a vallásos
buzgóság forrása nincs kivesző felben, a hívek kebeléből,
s hogy e forrás mindannyiszor megnyílik a szükölködők szá­
mára, valahányszor buzgóságtól vezérelt kezek nyúlnak élet­
adó cseppjei után. Gyűlés végével a papi lak volt szerencsés
falai közé fogadni a kedves vendégeket, kiktől az egyszerű
ebéd után, azon óhajtással váltuk meg, hogy kisérje őket
áldás és szerencse, s hogy érjük meg azt az örömet, mi­
szerint ez óv őszén templomunk felszentelési ünnepén ismét
találkozhassunk. Zsobok, 1879. april 28. Mi k e L a j o s ,
ref pap.
— Gyászhir. Makkai Domokost, nagy-enyedi főtano­
dánknál a történelem tanárát, súlyos veszteség érte : ifjú hit­
vesét s gyermekeinek édes anyját elveszte, A családi gyász-
jelentés igy hangzik: Makkai Domokos, nagy-enyedi ev. ref.
főtanodai tanár, a maga és gyermekei: Margit, Jenő, Nelli
és László, az elhunytnak atyja, Nagy Antal maros-vásárhelyi
ref. tanító, testvérei! Lilla, Szentkirályi Lajosné, Mária, Ko-
lutubán Antalné és Róza,- továbbá számos közeli és távéli
rokonok nevében mély fájdalommal jelenti, hogy szeretett
neje Na g y E s z t e r életónók 35-ilr, boldog házasságuk 8-ik
évében (folyó hó 24* én hosszas szenvedés után bevégezte
rövid, de keresztényi ártatlanságban, gyermeki, házastársi
és anyai önfeláldozó szeretekben gazdag, örökre áldott és
feledhetlen emlékű földi életét 1 Hült tetemei ápril hó 26-án
d. u. 3 órakor a háznál tartott rövid ima után, az ev. ref.
főtanoda temetőjébe tétettek nyugalomra. Béke velők!
HIVATALOS RÉSZ.
A z állandó ig. tanács által a moldva-oláhországi missio
állásáról az egyetemes Jconventhez intézett
J elentés.
("Folytatása és vége.)
Általában a missié felügyelet alatt álló egyhközségek-
nek és azokban az egyház tagjainak ösmertetésóül megjegyzi
ig. tanácsunk, hogy ez egyházközségeinket alkotó hitsorso-
sainit, majdnem kivétel nélkül egyhkerületünkbő) származtak
ki, egyrószben még szülőik települtek le és ezek némileg ál­
landó lakosoknak tekinthetők; másrészben munkakeresés vé­
gett kiköltözöttek, kik a könnyebb megélhetés reményében
tartózkodási helyüket gyakran váltóztatják és igy állandó la­
kosoknak nem is tekinthetők.
A beköltözött, vugy a tartózkodási helyüket gyakran vál­
toztató egyháztagok, egymástól eltérő egyházi szokások kö­
zött nőve föl, az egyház-község ügyei vezetése körül gyakran
fordulnak elő nézeteltérések és egy pár egyházközség kivé­
telével, nem lévén hitsorsosaink között oly befolvásos egy­
háztagok, kik képesek legyenek a felmerülő vitákat m érsé-
 216
kelni és a szenvedélyeket lecsendesiteni, ezen körülménynek
tulajdonítható, a missiói egyhközsegségekben az egyházi élet
fejlődésére oly bénilólag ható viszályok gyakori felmerülése.
Az egy bukuresti egyhközség kivételével, a többi egyh-
közsegeink tagjai oly szegények, hogy egjdiázi hivatalnokaik
megélhetésére szükséges fizetést, segélyezés nélkül, nem ké­
pesek biztosítani; sőt egyházi épületeik fenntartása költsé­
geit hordozni sem bírják, a pap vagy tanító számára dij-
levélileg biztosított fizetés egy részo is teljesleg felhajthat­
la k az egyháztagok elköltözése vagy elszegényedése m iatt;
s így csak azon egyházi hivatalnoki állomás tekinthető biz­
tosítottnak, a mely oly mérvben segélyezhetik a missiói alap­
ból, hogy az illető bár szűkös megélhetését biztosítja. Úgy
de a missiói-alap évi átlagos bevétele 1700 írtnál többre
nem lévén tehető, az egyházi hivatalnokok fizetései rendsze­
resítésében nagyon szűk határok között mozoghatott.
Kötelességének érezte ig. tanácsunk az egyetemes con-
vent 1873. évi 7 jkönyvi szám alatt kelt ha ározata értel­
mében, a moldova-oláhországi gyülekezetből együttesen egy
egyhmegye alkotásának megkísérlését, de meggyőződvén arról,
hogy a hukurestin kívül, még három papi állomás rendsze-
resitetesére és az esperesi teendők díjazására sem rendel­
kezőik elégséges segély-alappal és még ez esetben sem volna
megalkotható egyhkerületünk törvényei értelmében határozat-
hozatalra szükséges számban sem az egyhmegyei közgyűlés,
sem házassági, sem köztörvényszék; ezen logyőzhetlen aka­
dályok gátolták a hozott határozat végrehajtásában.
A moldva-oláhországi egyházközségeink és híveink val­
lásos életük közvetlen felügyelésóre és ügyeik vezetésére ig.
tanácsunk, a misoiói alapból megállapított évi 600 frt segé­
lyezés mellett a missionáriusi papi állomást rendszeresítette,
kötelességévé tévén a missiónavius papnak, hogy mindenik
anya- és leány-egyhközségot évenként legalább négy Ízben,
azon vidékeket, hol híveink tömegesebben laknak, alkalom-
szerüleg látogassa meg, kőrútjaiból előforduló fontosabb ese­
ményekről tegyen részletes jelentéseket. Az egyhközségek és
egyházi személyek kérvényei, panaszai e missionarius lelkész
véleménye meghallgatásával láttatnak el, a határozatik az ő
közvetítésével küldetnek le. Ig. tanácsunk mindadu.g ez^n
közigazgatási mód megtartását ajánlja, mig a missiói anya­
egyházak és egyházi hivatalnokok száma annyira nem emel­
kedik, hogy az egyházmegyei igazgatás és igazság szolgálta­
tás gyakorlására hivatott hatóságok megalakíthatok lesznek.
Addig is, mig a moldova-oláhországi gyülekezetek egy egy­
házmegyévé szereztetnének, óhajtanáénak, sőt szükségesnek
látja ig. tanácsunk Pitesten és Ploesten a tanítói teendők
vitelére is kötelezendő papi állomások rendszeresítését, a mis-
siói-alapból megélhetésük biztosítására legkevesebb 200 —
250 frt segély rendszeresítésével. A missiónarius pap szék­
helye a galacz-brailai társegyházközségekbe teendő á t ; hol
híveink száma jóval csekélyebb lévén, mint az előbb emlí­
tett egyhküzsegeinkben a hetekig tartó körutak alkalmával
az egyhközség nem érezné annyira papja távollétét és a ta ­
nítás fennakadást nem szenvedne. A missionarius pap a ga-
lacz-brailai egyházközségben csaknem kizárólag a missiói
Nyomatott Stei. János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. íőtanoda betűivel Kolozsvárt.
segélyre lóvén utalva, az évi 600 frt segély-összeget 700 M ra
felem ele ndőnek tartja ig. tanácsunk. A krajovai és szászkuti
egybközsógünkben az énekvezér tanítói állomások a missiói
alapból 150— 150 frt segélyezéssel biztositandók. Ezen rend­
szeresítendő fizetéseken kívül, az egyhközségek épületei fenntar­
tása költségei fedezésere fenntartandó rendelkezés alatt éven­
ként legalább 200 frt és csak is ily segélyezés mellett ren­
dezhetők a moldova-oláhországi missiói egyházaink, ügy de
a missió-alap évi jövedelme a tapasztalat tanúsítása szerint
évenként átlagosan 1500 frtnál többre nem tehető, mely
segély-összeg elégtelen volta missiói egyházközségeink
hivoi apadásáról, és azon községekben a megélhetés nehéz­
ségei szaporultával, hovatovább mind érezhetőbbé válik és
káros következményei mind nehezebben előzhetők meg.
A moldova-oláhországi missió pénz-alapjáról vezetett
és egyházkerületünk közgyűlése által felülvizsgálat után
helybenhagyott számadásokat ig. tanácsunk — — ? sz, alatt
mellékelve, a számadás terhe alól feloldoztatása végett azon
felvilágositás mellett küldi fel az egyetemes convontnek, hogy
ig. tanácsunk azon okból tartói* fenn 2000 frtot meghaladó
pénztármaradékot; mivel a b. e. Horváth Mária által tett
alapítvány után 1010 frt átruházási illeték rovatott ki, mely
összegnek és járulekaim, fedezéséről gondoskodni kellett,
másfelől a piteşti egyhközségünk parochiális épületei helyre-
állitájára megállapított 300 frt sególy-összog még nőm utol-
tatott ki.
Mely tisztelettel kérve a tett intézkedések jóváhagyását
Kolozsvárit, 1879. rnárcz. 6.
Nagy Péter Bodor Antal
elnök. ____________ titkár.
Az I3rd. Frot. Közlöny szerkesztőségének.
4 7 8 -1879.
Igazgató tanácsunk a m. kir. vallás és közokt. minis­
ter ur ő nagymóltósága f. évi 9109 sz, a. kelt leirata foly­
tán közlés végett értesíti a nt. szerkesztő urat, hogy:
A fehertomplomi állami gymnasiumnál a jövő 1879/80-
ik tanév elején a YlII-ik osztály megnyitandó lévén, két
classicai philologiai rendes tanári állomás nyittatik.
Ezen állomások mindenikével évi 1200 frt fizetés,
200 frt szálláspénz és 100 frt ötödéves pótlók jár.
Pályázók a vallás es közoktatásügyi m. kir. ministe-
riumhoz czimzett kérvényüket, melyben [koruk, vallásuk,
állapotuk, végzett tanulmányaik, tankópesitósük, nyelvisme­
reteik, eddigi netaláni szolgálatuk s a hadkötelezettségtől
való mentességük okmányokkal igazolandók; ha szolgálatban
vannak elöljáróságuk utján minősitvényi táblázattal, külön­
ben pedig közvetlenül a szegedi tankerület kir. főigazgatód
ságánál Szabadkán folyó évi május hó 25-ig nyújtsák be.
Az erdélyi ev. raf. áU. ig. tanácstól, Kolozsvártt, 1879*
ápril hó 18-án.
Nagy Péter . Bodor Antal ,
titkár.
A sz e r k e s z tő p o stá ja .
Ho r v á t h I s t v á n , kol l égának, Bü r k ö s . Kívánsága
szerint cselekszem.
IX . évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Májas 11.
M e g je le n n e
minden vasárnap.
ERDÉLYI f «»
SiertMKtfttógl b kiadói s iá llis :
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
figyelt illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI É S IS K O L A I H E T IL A P .
j^ELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOS: S Z Ó S Z E O X Z lO lC O S .
Tartalom: A suprema inspectio. (?) — Pontozatok a fele­
kezeti közép- és felső iskolák feletti legfőbb felügyeleti jog gyakor­
lásának módjáról. — Az áll. igazg. tanács nagy gyűléséből, r. t. —
A Királyhágón-túli egylikőrületek köréből. A dunamelléki ref. egyli-
ker. közgyűlése, ápril 26—29. — V i d é k i é l e t : A sepsi egyház­
megyéből. Egyházmegyei vizsgálat. (Vége.) A hunyad-zarándi egyh-
megyéből. Kérelem és nyílt számadás. (Vége.) — Egyházi lapok szem­
léje. — Külföldi szemle. — T á r c z a : Győzelem. (RajzJ Endrődi
Sándortól. — Különfélék. — A szerkesztő postája.
A suprema inspectio.
i.
(?) Azok a dicsőséges küzdelmek, melyek sok
szenvedés által kihiva, a zsarnoki önkény által fo­
kozva s az emberi jogok lábbal tapodása ismételt
tényeivel a végletekig vive elvégre nyílt hadviseléssé
váltak — valamint a magyar történelem könyvének
legszebb lapjai közt vannak följegyezve: a magyar
protestáns egyháznak is vérszerződósót, arany-bulláját
alkotják. Nem mondhatni tehát, hogy a protestáns
egyház állami törvények által biztosított jogai és sza­
badságai közül csak egy betücskót is ingyen, kegye­
lemképen kapott volna, sőt inkább vérrel van meg­
fizetve minden egy szakasz, minden egy tétel ama
törvényekből. S a késő utódok, kik a küzdelemből
nem, hanem csak az áldásból: a lelkiismereti szabad­
ság áldásaiból részesedőnk, nem csak arra vagyunk
kötelezve, hitünkkel, becsületünkkel s minden morális
kötelezettségünkkel, hogy e jogokat és szabadságokat
Írott törvényeinknek és saját egyéni méltóságunknak
megfelelőleg élvezzük és használjuk, hanem arra is,
hogy az atyai örököt, mely munkánk, áldozataink nél­
kül vált tulajdonunkká, sértetlen épségben s legalább
is nem csökkent mértékben származtassuk tovább,
gyermekeink öröksége, jobban mondva, fidei commis-
sumaképen.
De a midőn magunkat a protestáns anyaszent-
egybáz morális személyiségének ily jogosult és köte­
lezett kiegészítő részeiül tudjuk és érezzük — egy
perczig sem feledkezhetünk meg ama szélesebb körű
19. szám.
hirdetési dijak:
*»
Kétszer hasabozott garmond
sor vagy annak tere Ő kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és töbször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezmény t nyújt a kiadóhivatal
Egész évre 6 írt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr.'
— s a mi a többi viszonylatokat illeti: magasabb
rendű szervezetről, melynek a más felekezetek morá­
lis személyiségével egy sorban a miénkké is csak
alárendelt tagja, kiegészítő része, hogy a miként min­
den egyes individuum kötelezve "érzi magát a saját
felekezetének érdekei által, azonképen minden feleke­
zet kötelezettségi viszonyban van a neki magasabb
egység: az állam, a haza érdeke irányában.
A protestántismusnak, ehéz képest, kezdettől
fogva az vala, e tekintetben, alapelve s a különböző
földtájak sajátságos viszonyaihoz képest sajátosan léte­
sült protestáns egyházak s igy a magyar protestáns
egyház törekvése sem volt soha mfcs, mint, hogy fel­
téttélén lelkiösmereti szabadságot biztosítson magának,
a nélkül azonban, hogy az államban állam-hatal­
mat is követeljen. Tisztán erkölcs-vallási insti-
tutio lévén — működését csakis az erkölcs-vallási
körre terjesztette, az állam-politikára csak is annyi
befolyást gyakorolván, a mennyi a kebelében ural­
kodó szabad szellem morális hatásából önkényt és ter­
mészetszerűen származott.
Elismertük s elismerjük, tehát, az állam fönha-
fcóságát, a s z a b a d v a l l á s - g y a k o r l a t k ö r é n
t ú l , mindig és mindenekben, vallásos meggyőződésünk
mivoltához képest soha az állam-vallás hatalmára
(s ig y : hatalmaskodására) nem törekedvén.
Joga van tehát az államnak: Feje, ennek tör­
vényes közegei által figyelemmel kísérni összes egy­
házi működésűnket, hogy láthassa, ha megmaradunk-e
a mi jogunknak: a szabad vallásgyakorlatnak körén
belől, de itt, e határvonalon innen, az ellenőrzés ejogán
túl egy vonalnyira sem hatolhat s az i n t é z k e d é s
egy lépését sem teheti.
Idáig, talán, nincs ember, a ki e fejtegetés
minden betűjét alá ne irná, de mihelyt annak meg­
határozásához fogunk, hogy mi légyen a s z a b a d
vallás-gyakorlat e körének tartalm a: a
 218
kisebb nagyobb mérvű nézeteltérés aligha nem ter ­
mészetesen és sokszorosan fog fölmerülni.
Azt ni ég mindenki megengedi, hogy a templom-
épités, istenitisztelet-tartás, hitczikkek és szertartás
megállapítása, a vallás-tanitás, papnevelés, egyházi
szervezet kormányzati berendezése, e szervezet meg­
tartása fölötti ítélő hatalom, az autonom egyház kor-
láttalan .jogkörébe esik; bár, a mi illeti a legutóbbi
pontot: hazánk Királyhágón-tuli és inneni részében
az itélö hatalom egy pontocskájában: a házassági jog
fölötti Ítéletben, eltérő formák fejlődtek ki, s az újabb
kornak a házasság jellegére vonatkozó nézetei át-
alakulása következtében, látni való, hogy e pont egé­
szen ki fog, legalább a házasságnak államjogi hatá­
lyára nézve, a szabad vallásgyakorlat jogkörének
tartalmából esni. De ez eltérés egészen az ellenté­
tességig fokozódik a nézetekben, mihelyt újabb ádók
(szolgálmányok, rovatalok) kiszabásának s kényszerű
fölhajtásának kérdése merül föl s főbbként mihelytt
annak a jogosultságnak határvonalait kell kijelölni,
a meddig a közoktatás ügyében az állam és a fele­
kezetek terjeszkedhetnek.
Mostani czélzatunkltoz képest e legutóbbi pont
megvilágositását tűztük ki föladatunkul, alkalmat
adván erre nem csak azok az ismételve fölmerült, mond­
hatjuk, sajnos esetek, a melyekben egyhkerületeink
és az állam-kormány ellentétes nézetei e tekintetben
napvilágra kerültek, hanem és fökép azok a „ P o n -
t o z a t o k “, melyeket a m. kir. vallás és közoktatási
miniszter „a f e l e k e z e t i k ö z é p - é s f e l s ő - i s k o *
Iák f el e t t i l e g f ő b b f e l ü g y e l e t i j o g g y a ­
k o r l á s á n a k m ó d j á r ó l “ dolgozott ki s a protes­
táns egyházkerületek főgondnokaival (egyrészökkel talán
előleges tanácskozás és állítólag megállapodás után
is) közölt a végett, hogy nézeteik nyilvánítása után
quasi a magyar protestáns egyhkerületek véleményét
ösmerve, a törvényhozásnál kezdeményezhesse a fel­
ügyeleti módok törvénybe igtatását. Lapunknak sikerült
e rendkívüli fontosságú „pontozatok“ hivatalosan szét­
küldött példányainak egyikébe betekinteni, s egy­
szersmind kötelességünknek is tartjuk — talán
a hivatalos körök kedve és akarata ellenére, de min­
denesetre az ügy, jog, igazság és a protestantismus
érdekében, e munkálatot a nyilvános discussiónak át­
adni. Másfelől alkalmat és bátorságot veszünk ma­
gunknak arra is, hogy mind az igy fölmeritett elvi
kérdésre, mind pedig a „pontozatok“ egyes batároz-
mányaira nézve elmondjuk igénytelen nézeteinket.
Talán vádoltathatunk ez eljárásunkért iadiscretióról,
mert az erdélyi ref. egyhkerületnek sem igazgató-
tanácsa, sem püspöke hivatalos tudomással e „pon­
tozatok“ felöl nem b ir; de mi magasabbnak tekintjük
minden illem-szabálynál azt a kötelességet, hogy a
rólunk-nélkülünk antiprotestáns eljárásnak minden
erőnkből ú tját álljuk s ehez képest szolgáljunk annak
a testületnek, melynek hogy tagjai lehetünk, egyik
legfőbb büszkeségünket teszi.
Amodább olvashatók a „pontozatok,“ mi pedig
a következő alkalmakra hagyjuk, hogy kifejtsük állás­
pontunkat a felekezetek tanítási hatalmára és az állam
ellenőrzési jogára nézve s az igy előadott és előadandó
elvi meggyőződéshez képest bírálat alá veendjük ma­
goknak e „pontozatoknak“ egyes határozmányait.
jP oiatoB atok
a felekezeti közép- és felső iskolák feletti legfőbb felügyeleti
jog gyakorlásának módjáról.
I.
Ki i ndul ás.
Az 1790/1. XXVI. t. ez. azon rendelete, mely szerint
a mindkét hitvallású evangelicusoknak,
„jövendőre mindenkor szabad legyen alsó- és közép
iskoláikat fentartani vagy újakat állítani, valamint királyi
engedéllyel felsőbbeket is;
„mindezekbe tanítókat, tanárokat, igazgatókat és gond­
nokokat meghívni és elbocsátani, számukat szaporítani vagy
kevesbíteni;
„a tanítás és tanulás módját, szabályát és rendét
(Ő Felsége felügyeleti jogának az ország törvényes kor­
mánya útján gyakorlandó hatalma épségben tartásával) meg­
állapítani és rendezni“ — azon ugyanott kimondott fen-
tartással, hogy:
„a törvényhozás utján Ő Felsége által meghatározandó
közoktatási rendszer (a vallás tárgyait ide nem értve) ezen
iskolákra is ki lesz terjesztendő — “ fentartandó továbbra is,
sőt az országban levő többi bevett vallásu felekezetekre is
kiterjesztendő.
Mivel ezen törvényben a mindkét felekezetű evangé­
likusok jogai (iskolaügyeikben) eléggé részletezve vannak;
e jogok továbbá az 1848. XX. t. ez. által Magyarországon
is bevett unitárius felekezetekre már is kiterjesztetteknek
tekintendők, mivel ezek Erdélyben a két evangélikus fele-
kezetbeliekkel teljesen egyenlő jogalapon állottak, de kiter­
jesztendő a görög-keletiekre, kiknek szintén autonóm alsó-
és közép-iskoláik vannak. (A rom. kath. középtanodák
„ k irá ly ia k n a k neveztetnek s a kormánynak nem csak fel­
ügyelete, de közvetlen igazgatása alatt is állanak,)
A törvény által részint már szabályozva, részint ki-
terjesztondők lévén a j o g o k , a feladat: a légi. felügyelet
 219
g y a k o r l á s á n a k a m ó d j á t körülírni úgy, hogy egy­
felől az önkormányzat jogai azáltal meg ne szorittassanak,
másfelől az állam közoktatási és esetleg közszolgálati ér­
dekei kellőleg biztosítva legyenek.
S e végből a legfelsőbb felügyelet fogalmában rejlő
e l l e n ő r z é s t csakis ezen szükség határáig kell és szabad
kiterjeszteni.
II.
A felekezeti középiskolák (gymnasiumok, reáliskolák)
valamint a felső iskolák (bölcsészeti és jogi karok s lelkész-
képző intézetek) fölött az állami főfelügyeletet Ö Felsége
nevében a vallás- és közoktatásügyi miniszter, törvényes
közegei utján is, gyakorolja.
A főfelügyelet gyakorlása részint folytonos, részint
eseténkénti lehet.
III.
1) A folytonos főfelügyelet a közép- és felsőiskolai
élet folyamának és fényeinek rendszeres nyilvántartásá­
ban áll.
Ez a protestánsok irányában eddig is akadálytalanul
és ellenmondás nélkül gyakoroltatott.
E szerint jogában áll a miniszternek a felekezeti
közép- és felső iskolákról illető hitfelekezeti főhatóságaik
írtján,
a) statistikai adatokat szerezni be;
b) tanévenként (vagy félévenként) jelentéseket kívánni,
melyekben a tanrend és felosztás (a hittani tárgyakat ki­
véve), a tanárok létszáma, képesítése és működési köre, az
osztályonkénti népesség, óraszám s az oktatás eredményei,
— az osztálykönyvek bemutatása, valamint az érettségi
vizsgálatokról szóló kimutatások által — feltüntetve legyenek ;
c) az önhatóságiiag megállapított tanrendszerben (a
hittani tárgyakat kivéve) minden- lényegesebb változásnak,
valamint az iskola előbbi jellegében s tanfolyama körében
történt minden változásnak bejelentését kívánni;
d) az iskolai alapítványokról (az eddig is gyakorlat­
ban volt a) b) c) pontokhoz hozzá teendő volna) s azok
netáláni gyarapodásáról vagy csonkulásáról évenként kimu­
tatást kívánni be.
IY.
2) A főfelügyeletnek e s e t e n k é n t i gyakorlása, az
állam érdekeinek megóvására irányul. Es pedig:
a) a t a n u l m á n y i r e n d s z e r t e k i n t e t é b e n .
A hitfelekezetek illetékes hatóságai, mint iskoláiknak
is főhatóságai által a tanulmányi rendszerre, a köteles tan­
tárgyakra, az osztályok egymásutáni következésére s átalá-
bau a tanitás és tanulás módjára és rendjére nézve meg­
állapított szabályok (addig, mig erre nézve az 1790/1. XXVI.
t. cz.-ben kimondott fentartás szerint országos törvény nem
jő létre) a közoktatási kormány által t u d o m á s u l v é ­
t e t n e k ; de ezen önhatóságilag megállapított szabályok
szoros megtartását ellenőrzeni; az állami főfelügyelet joga
és kötelessége.
Minélfogva *.
a) valamely köteles tantárgy hallgatása alóli latára
mentésre;
b) tanfolyam nyilvános hallgatása nélküli vizsgatételre;
c) egy év alatt több tanév végzésére (úgynevezett
osztály-ugrásra vagy összevonásra) —
általában minden, a m e g á l l a p í t o t t t a n r e n d ­
s z e r a l ó l i k i v é t e l r e vonatkozó különös engedélyek
megadására, úgy a középiskolai, m int a bölcsészeti s jogi
felsőbb tanfolyamokon is, az illdtő felekezeti főhatóságok
meghallgatása mellett, kizárólag a vallás- és közoktatás-
ügyi miniszter van jogositva.
Állatni vagy más felekezetű, hasonló vagy felsőbb
iskolába való átlépésnél csak az ekép nyert engedélyek te­
kintetnek érvényesnek.
(E rendelkezést az a tekintet teszi szükségessé, hogy
a felekezeti autonómia csak is saját körében bírhat rendel­
kezési joggal; ha pedig a felekezeti iskolákban, a feleke­
zeti hatóság által adott' kivételes engedélyek érvénye az
allami és más felekezeti, különösen a felsőbb (egyetemi)
tanfolyamokra lépésnél is érvényesek volnának, ezzel az
egyházi autonómia szabályzóig hatna saját körén kívül is.
Y.
b) Felekezeti közép és felső jskolák j a v í t ó , - p 6 1-
és m a g á n v i z s g á l a t o k a t rendszerint csak is saját hall­
gatóiktól vehetnek fel.
Más .iskolák növendékeitől csak azon másik iskola
törvényes hatóságának, illetőleg a vallás- és közoktatásügyi
nrnisternek engedélyével.
(E rendelkezést egyfelől az előbbi indok, az autonó­
miák egymás körébe vágásának a kikerülése ,teszi szüksé­
gessé ; de másfelöl magok az autonóm iskolák jó hírneve
s reputatioja is ohajtandóvá, nehogy — mint történt —
bizonyos iskolák a „refugium asinorum“ rossz hírébe jöj­
jenek.)
V I.
Az esetenkénti főfelügyelet gyakorlatára, valam int a
népiskoláknál az 1876 XXVIII. t. ez. értelmében, úgy a
közép és főbb iskoláknál is, alkalmazhatja a minister azon
közegeket, a melyek a saját intézkedése alatti hasonfoku
iskolák felügyeletére hivatvák. Jelesen:
1) az állami (és úgynevezet királyi) középiskolák
felügyeletére alkalmazott közegek (a tankerületi főigazga­
tók) által ineglátogattathatja a felekezeti középiskolákat;
s azoknak nyilvános, osztály- vagy érettségi vizsgálatain,
akár említet rendes közegei, akár más általa kiküldendő
szakférfiak által megjelenhet s magának ezek által azon is­
kolák szervezetéről, rendtartásáról, s a tanítás eredményé­
ről, egyenes tudomást szerezhet.
2) a felekezeti jogakadémiák ilyetén felügyelete,
mig az állami és kir. jogakadémiákra nézve szintén felü­
gyelő közegek nem állíttatnak fel, egyedül a felekezeti
főhatóságok utján történhetik ugyan, de a jogi alap- és
államvizsgálati bizottságok tagjait, az illető főhatóság aján­
föl­ a vallás és közoktatásügyi minister bízza meg min­
dig egy évi időtartamra (mint ez jelenleg isigy történik),
 220
VII.
A t a n á r i k é p e s í t é s t i l l e t ő l e g : az állam leg­
főbb érdeke, biztosítékot nyerni az iránt, hogy a feleke­
zeti közép- és felső iskolákon is kellőleg képzett és képe­
sített tanárok vezetik azon ifjúság képzését, melyből egy­
felől az állam polgárainak egy tetemes része kerül ki, s
mely másfelől — a különböző felekezeti s állami iskolák
sokszoros érintkezése folytán — állami, jelesen a felsőbb
(egyetemi) iskolák hallgatóságának egy nagy részét teszi
s teendi.,
A felekezeteknel eddigelő a tanárképzés és tanárké-
pesités médja intezményíleg szervezve s megállapítva nem
lévén: ha a jelenleg már tényleg alkalmazásban levő taná­
rok kópesittetósótől eltekintünk is, jövőre követelnünk kell
v a g y a z t : hogy a felekezetek rendes tanárképzésről gon­
doskodjanak és a tanárképesités szabályait az állam köve­
telményeinek is megfelelőig állapítsák meg, mely esetben
tanárképző intézeteik s tanárképesig szigorlataik és eljá­
rásuk egyéb felső iskoláikhoz hasonlóan lesznek a föfel-
ügyeleti eljárás alá vonandók;
v a g y a z t : (s addig, inig amaz megtörténnék, min­
denesetre ezt) hogy jcvőre rendes tanárul a felekezeti közép­
iskolákon csak (az állami tanárvizsgáló bizottságok előtt)
megvizsgált és okleveles tanárok, akadémiai tanfolyamokon
pedig csak tudori oklevéllel biró egyének alkalmaztassanak.
VIII.
A tankönyvek irányában gyakorlandó főfelügyeletre
nézve, az 1876. XXVIII. t. cz.-ben a népiskolai tanköny­
vekéhez hasonló intézkedések állapitandók meg.
Kimondandó jelesen, hogy joga van a vallás- és
közoktatásügyi miniszternek a felekezeti közép- és felső­
iskolákban, — vált. tan- és vezérkönyvöket (legyenek
azok kéziratban vagy nyomtatásban — a hittaniakat mind-
azáltal kivéve — ) a felekezeti főhatóságok utján beköve­
telni s azokat oly szempontból: nem foglalnak-e magok­
ban állam-, alkotmány- vagy törvényellenes tanokat, meg-
b iráltatn i; ha ilyeneket foglalnának magokban, azok hasz­
nálatát eltiltani, szükség esetén az állami hatóság illető
közegei által azok összes példányait elkoboztatni; súlyosabb
esetben azok szerzői és használói ellen a törvéuy rendes
utján a bünfenyitő vizsgálatot megindittatni.
IX.
Ha valamely felekezeti közép- vagy felső-iskola ta­
nárai általában állam-, alkotmány- és törvényellenes szel­
lemben működnek s ez ellenében az illető felekezeti főha­
tóság utján orvoslás nem szerezhető, joga és kötelessége
a vallás és közoktatásügyi miniszternek, saját rendes vagy
kiküldött közegei által, az illetékes törvényszék s kir. ügyész­
ség közbejöttével megejtendő vizsgálat után, azon iskolától
a vétkeseknek bizonyult tanárok eltávolítását követelni a
felekezeti főhatóságtól, sőt ha a baj egyes tanárok .eltávo­
lítása által nem orvosolható, magáuak az iskolának egy
időre vagy végleges bezáratása irá n t Ő Felségéhez előter­
jesztést tenni..
Az e g y i d ő r e bezáratni rendelt iskola vagyonai és
alapítványai az illető felekezeti hatóság kezelése alatt ma­
radnak s a jövedelmek is tőkésittetnek, mig az iskola újra
megnyitása Ő Felségéhez teendő előterjesztésre megen­
gedtetik.
V é g l e g e s e n bezáratni rendelt iskola vagyonáról
és alapítványairól, a mennyiben az alapítók vagy joguto­
daik azokról az iskola megszűnése esetére nem rendelkez­
tek, az illető felekezeti hatóság meghallgatása mellett a
a vallás és közoktatásügyi minister előterjesztésére és az
179% XXVI t. ez. szem előtt tartásával, ugyan azon fe ­
lekezet közoktatási czéljaira, Ő Felsége rendelkezik.
X.
Ha az iskolai alapítványokról szóló (III. d) alatt em­
lített) évenkénti kimutatásokból az tüuuók ki, hogy vala­
mely alapítvány hanyag vagy hibás kezelés* vagy a fele­
kezeti felügyelet hiányos volta miatt, c?onkulást szenved
vagy veszélyben forog, joga és kötelessége a vallás- és
közoktatásügyi ministernek az iránt az illetékes felekezeti
főhatóságtól felvilágosító nyilatkozatot kívánni be, s a baj
elhárítására önkormányzatilag tett intézkedésekről jelentést
tétetni magának; szükség esetében az ügyiratokat és szá­
madásokat is bekövetelni s ha a bajon a felekezeti főha­
tóság utján segitni nem lehet, az ügy állásáról Ő Felsé­
géhez előterjesztést és az orvoslás módja iránt javaslatot
tenni.
A z áll. igazgató-tanács nagy gyűléséből.
Kolozsvárit, 1879. máj. 4-én.
Jelen vannak: főt. püspök Nagy Péter, m int elnök;
Incze Mihály, Lészai Ferencz, dr. Kolozsvári Nándor, Szász
Béla, Gyarmathy Miklós, dr. Jenei Viktor, Szabó Pál, Pa-
rádi Kálmán igazgató tanácsosok; számvevő, pénztárnok,
ügyvéd és titkár; a Baldácsi-alapitó-ügy tárgyalása alatt
S c h i l l i n g Rudolf kir. közjegyző.
Az ülésen kívül elnökileg ellátott ügydarabok előadat­
ván, tudomásul vétetnek.
A ft. püspök ur jelenti, hogy gróf B e t h l e n I s t ­
v á n n á sz. g r ó f T e l e k i I l o n a őnagysága a m .-sám -
s o n d i ev. ref. lelkész fizetésének emelésére, magát és utó­
dait kötelezőleg, évenként 100 (száz) o. é. forintot ajánlott
fel. A nagylelkű alapitónak köszönő-irat küldetik s az
alapítványi levél áttétetik a jogügyi bizottsághoz.
A B a l d á c s i - a l a p i t v á n y felügyelő bizottsága, az
alapítványi javak ellenében a gróf Hunyadi örökösök által
indított pör megszüntetése s mindennemű követeléseik el-
enyésztetése czóljából s z á z e z e r forintnyi kölcsön felvé­
telét látván szükségesnek, a kölcsönösszegnek hét évi tör­
lesztésre leendő felvételére s az alapítványi javaknak lekö­
tésére, egyházkerületünk részéről, mint egyik társtulajdonos
részéről, felhatalmazványt kór. Az igazg. tanács, a kölcsönző
első magyar átalános bizt. társaság igazgatóságának kivá-
natához képest, a kir. közjegyző személyes jelenlétében egy­
hangúlag kimondja, hogy a kért felhatalmazványt, m iut
 221
ennek kiállítására szervezeti törvényünk 7-ik fejezete b) és
•c) pontjai értelmében illetékes kormányzó testület, ezennel
m egadja; a felhatalmazvány aláírásával megbízza ft. püspök
Nagy Pétert, mint elnököt, és Bodor Antal titkárt.
A jogügyi bizottság jelenti, hogy a Koch Francziska,
F e r r á r i A n t a l n á v é g e l v á l a s z t á s a és ú j a b b
^ h á z a s s á g i f r i g y e é r v é n y é r e vonatkozólag összeállí­
to tt ama munkálat, mely hazai országos és egyházi törvé­
nyeinkből igazolja, hogy a megnevezett nőnek végelválasz­
tása és újabb házassága fennálló törvényeinknek teljesen
megfelelőiig történt, szabatosan és a tényálláshoz híven
van szerkesztve. Miután Ferrári Antalné házassági frigyé­
nek érvénye az olasz királyságban (Velenczébeu) kétségbe­
vonatott, kérelme folytán, és hogy egyhkerületi főtörvény­
székünk Ítéleteinek külföldön is érvény szereztessék, az
igazgitó-tauács felterjesztést intéz a vallás- és közoktatás-
ügyi, valamint az igazságügyminiszter úrhoz a végett, hogy
a kérdéses ügyben követett eljárás törvényszerűségét igazolni
s egyhker. törvényszékeink Ítéleteinek külföldön is érvényt
szerezni méltóztassauak.
A n . - e n y e d i f ő t a n o d a e l ö l j á r ó s á g a jelenti,
hogy a néhai M agyariPál helyére j ó s z á g - é s j o g ü g y -
i g a z g a t ó n a k megválasztó b. S p l é n y i H e n r i k e t .
Ezzel kapcsolatosan Zeyk Károly főgondnok jelenti, hogy
a megválasztott 2408 frt 75 kr értékű úrbéri papirt, biz­
tosíték gyanánt, a tanoda pénztárába letett. Az igazg.-
tanács, mielőtt a közgyűlés által reárubázott jóváhagyás
jogával élne, felhívja a tanoda elöljáróságát, hogy a Ma­
gyari Pál számára kiállított utasításban foglalt feltételeket
a megválasztottal írassa alá és terjessze fel, továbbá, tekin­
tettel az úrbéri papírok érték-ingadozására, biztosítékképpen
a megválasztottól még 240 frt értékű (10% ) papirt ve­
gyen be.
G r ó f W a s s Á d á m czegei számadó-gondnok jószágai
közelebbről árverés .utján eladandók lévén, az igazg. tanács
megbízza Balogh György, ügyvédei és Deák József pénz­
tárnokot, hogy az árverésen jelenjenek meg s a mennyire
a czegei egyhközség követelésének kielégítése igényli —
árverezzenek.
A p i t e s t i e g y h á z k ö z s é g parochialisépületeinek
ihelyreállitására, Láng Károly missionarius pap kezeihez
200 f r t u t a l v á n y o z t a t i k . r. t.
A Királyhágon-tuli egyházkerületek köréből.
A dunamelléki ref. egyházkor, közgyűlése.
ápril 26—29.
A közgyűlés április 26-áa vette kezdetét, a miden Tö­
rök Pál püspök úr az ülést imával megnyitván, a gyűlési
tagok igazoltattak. Erre a püspök jelentést tett arról, hogy
a dicsőén uralkodó királyi párnak ezüst lakodalma alkalmá­
tó l a magyar református egyház is egyetem lég óhajtván
hódolatát kifejezni, e végre egy a czélnak megfelelő s az
őt püspök és az öt főgondnok aláírásával ellátott feliratot az
egyetemes magyar roformátus egyház nevében Tisza Kál­
mán és Kemény Gábor főgondnok urak nyújtották át ő Fel­
ségeiknek.
A felirat fölolvastatván és helyesléssel fogadtatván,
a közgyűlés jegyzőkönyvileg is kifejezte örömét és szeren-
csekivánatait a jubilaeum alkalmából.
Másnap, vagyis vasárnap öt újonnan választatott lel­
kész avathatott fel, megelőzvén a felavatást az ez alkalom­
ra fölkért B o r z s á k Endre szekszárdi lelkésznek sok szó­
noki hévvel tartott szép beszéde a református lelkész fela­
datáról és pályája kellékeiről.
A hétfői ülést püspök úr szokott nagyérdekű é v i j e ­
l e n t é s e nyitotta meg. Kiemeljük a jelentésből azt, hogy az
elmúlt év folytán egyhkerületünkben egyházi és iskolai czél-
lokra egyesek 10 ezer, egyhközségek és megyék 100 ezer
fortot áldoztak.
A püspöki jelentés után a m i n i s z t e r i i n t é z -
vények tárgyaltattak és többnyire egyszerűen tudomásul vé­
tettek. Élénkebb vitát támasztott a községek által niállitott,
de anyakönyvi kivonatot szükseglő bizonyítványok ügyében
kelt rendelet, mely szerint azok a lelkész által aláirva a ren­
des anyakönyvi kivonatot pótolják. Tekintettel e körülményre,
kimondatott, hogy a lelkészek ily aláírások, illetőleg hitele­
sítésekért a megállapított dijak szedésére jogositvák.
A testvéi egyhkerületek átiratai közűi első belyon em­
lítendő a tiszántúli egyhkerületnek a Debreczenben felállí­
tandó p r o t e s t á n s o g y e t e m ügyében a többi kerüle­
tekhez intézett lelkes felszólítása. Közgyűlésünk örömét
fejezvén ki a hathatós kezdeményezés/ felett, melegen pár­
tolja az eszmét s ígéri, hogy a mint a tiszántúli superin-
tendentia kebelében kinevezett bizottság a teendők program­
ját megállapítja, mi sem fogunk késni úgy anyagi, mint
erkölcsi támogatással járulni az ügy létesítéséhez.
Ugyancsak a tiszántúli egyhkerület részéről inditvá-
nyoztatik, hogy a prot. egyház szabadságát többfelől fenye­
gető körülményeknél fogva sürgető szükségüvé válván, hogy
több kérdésre a magyar ref. egyház egyeteme hallassa sza­
vát és fejezze ki kívánalmait: kéressék fel és bizassók meg
a legközelebb e g y b e h í v a n d ó c o n v e n t az autonomi-
kus egyházkormányzatunk érdekében szükségelt teendők vég­
zésére, s magyar reformált egyházunknak úgy az alkot­
mánnyal, mint az ország törvényhozó testületével szemben
való képviselésére. — Közgyűlésünk is felettébb szükségesnek
látván, hogy némely elhalaszthatlan, az összes magyarországi
reform, egyházat közösen érdeklő ügyekben mielőbb egyön­
tetű intézkedés történjék, s hogy az egyház őt törvényesen
megillető jogai védelmére egyesített erővel keljen: a tiszán­
túli testvóregyházkei'ület indítványát elfogadja és a conventi
képviselőt annak értelmében utasítja.
Ezután a z s i n a t i e l ő m u n k á l a t o k ügye vétetett
föl, soron kívül, azon oknál fogva, hogy másnap, mikor a
skontro szerint az sorba kerülendő volt, a gyűlés tagjai
közül többen, mint országos képviselők ülésünkben megje-
ni gátolva lettek volna. Felolvastatván tohát az egyházme­
gyék ez ügyre vonatkozó jegyzőkönyvi határozatai, kitűnt,
 222
hogy az egyházmegyék [többsége a zsinati előmunkálatokat
érdemileg még nem tárgyalta, még pedig legtöbben azon
okbél nem, hogy az előmunkálatoknak az iskolaügyre vonat­
kozó része még kidolgozva nem lóvén, mig ez is el nem
készül, az 'egésznek tárgyalásába bocsátkozni czólszerünek
nem látták: — ennélfogva az egyház kerületi közgyűlés nem
volt oly helyzetben, hogy az ügyet részletes tárgyalás alá
vehesse, s az iránt érdemleg [nyilatkozni tudjon. Elvárja
azért, hogy a conventi bizottságok a még hátralevő munká­
latokat elkészítvén, azokat hova hamarább egyhkerületünkkel
közölni fogják, Fölkéretett egyszersmind az elnökség, hogy
ezen utólag megküldendő munkálatokat is az egyházmegyék­
kel azonnal közölje a végett, hogy azokat kellő időben tár -
gyalván, a közelebb összeülendő egyházkerületi közgyűlésre
megállapodásaikat terjesszék be, hogy igy azok alapján maga
az egyházkerület is a munkálatokat tárgyalhassa s azokra
vonatkozólag határozhasson.
A keddi ülés nagy részét elfoglalta a „Baldácsi-ala-
pitványa bizottságának kimerítő jelentése. E jelentés sze­
rint sikerült a bizottságnak a Hunyadi József gr. és ór-
dektársai részéről a Baldácsi alapítványi birtokból 2700—
3000 holdra menő birtok-részletek iránt megkezdett és első
hiróságilag már megítélt zálogváltópert hosszas alkudozás
folytán egyezség utján kiegyenlíteni olyformán, hogy a 220
ezer írtra becsült Hunj'adi birtokrészt a bizottság {150 ezer
írtért megvette, s miután e vételár egy harmadát az ala­
pítvány eddigi jövedelmeiből kifizetheti, a [vételár hátralévő
100 ezer írtjára nézve az általános biztositó társaságnál köl­
csönt eszközölt olymódon, hogy az alapítvány összes évi
jövedelméből évenként 20 ezer irto t kamat és törlesztés
fejében 7 évig fizetvén, hét év múlva a kölcsön törlesztve
lesz. Addig pedig, mig a bizottság az egyes egyházkerüle­
tektől a felhatalmazást megnyerné a kölcsönüzlet megköté­
sére, az adósságért jótállást vállaltak gr. Degenfeld Imre,
gr. Lónyay Menyhért es b. Kochmeister Frigyes urak.
A közgyűlés zajos öröm és tetszés nyilvánítással fo­
gadja a bizottság eljárását, helyesli a Hunyady-birtokrósz
megvásárlását és a kedvező kölcsön fölvételét, kiállítja az
üzlet végleges megkötéséhez a felhatalmazást; végül köszö­
netét szavaz a bizottságnak buzgó és sikerdús működéséért,
az általános biztosító-társaságnak a kölcsönadásban tanúsí­
tott lojalitásáért, mindenek felett pedig gróf Lőnyainak, ki
a Hunyadj grófokkal az egyessóget, a biztosító-társulatnál
a kölcsönüzletet, az ő ismert ügyességével és tapintatossá­
gával megkötötte.
Megjegyzendő még, hogy e fpör lebonyolításával az ala­
pítvány jogviszonyai annyira szabályozva vannak, hogy a
most fölvett kölcsönt leszámítva egészen tisztán áll a 10
ezer holdas hirtok, s igy miután a fölvett kölcsön törlesz­
tésére évenként húszezer írt fordittatik, a jószág jövedelméből
befolyó másik húszezer jövő éven kezdve már az alapítvá­
nyi czélokia lesz fordítható.
A gyűlés további folyamában nagyobbára csak a szo­
kásos közigazgatási dolgok intéztettek el. A népiskolákról
és felsőbb tanintézetekről szóló terjedelmes és részletes kimu­
tatásokat örvendetes tudomásul vettek, kivéve a k e c s k e ­
m é t i j o g a k a d é m i a ügyét, melyre nézve, miután az in­
tézet fentartására szövetkezett 3 testület, u. m. Kecskemét
vtrosa, Kecskemét ref. egyháza és az egyházkerület közül a
kecskeméti ref. egyház vállalt kötelezettsége alul magát
kivonni akarja, intézkedés történt e jogtalan eljárás megaka­
dályozására s az akadémia fennállásának megmentésére. Atheo-
logiai tanintézet tanári karában 'is az a változás tétetett,
h o g y P e t r i E l e k e t és S z ő c s F a r k a s t , kik eddig mint
segédtanárok működtek, eg’yhangulag rendes tanárokká vá­
lasztották.
P. E. P L .
V I D É KI ÉLET.
A sopsi egyházmegyéből.
Rót y, 1879. márcz. 28.
Egyházmegyei vizsgálat.
(Vége.)
24. A kötlevelek többnyire rendesen vannak kiállitya,
a hol 8% félj öl vannak kiállítva, ^mindenütt figyelmeztette
egyhvizsg. székünk 1782—1878. sz. leirata az egyhköz-
segeket. K.-Királyban nagy lévén a kepe-váltási alap, arra is
figyelmeztette az egyhközsóget, hogy ha az egyhkerüle ti köz­
gyűlés az ily alapokat központi kezelés alá határozná, legyen
készen ezen jövendőbeli intézkedésnek megfelelni. Al-Doboly-
ban a kötlevelek megújítása rendeltetett. Nyénben megha­
gyatott, hogy az apróbb tőkék szedessenek fel s nagyobb
összegekben s biztos alapra adassanak ki. Brassóban egy 20
frtos adósság van veszólyben, a többi kötlevelek mind be­
táblázva vannak és semmi veszély sincs. Káinokon a köt­
levelek hiányosak, megrendeltetek, hogy 30 nap alatt tör­
vény szerint állíttassanak ki. Bodokon Barabás József mind.
a pénztárhoz, mind a magtárhoz sokkal tartozván, fizetett
70 forintot, de betegsége miatt végelszámolás nem történt;
megrendeltetett, hogy 3 hónap alatt tisztáztassék ezen adós­
ság s ha fizetni nem akar, pereltessók he s ezen. ügy jelen­
tessék be az egyhm. tanácsnak.
25. Adósság. Egyhmegyénkben az összes adósság 6318
frt 56 kr, melynek nagyobb része alapítvány a s.-szt.-györgyi
tanodához, egy része az udvarhelyi iskola felsegélésére ígér­
tetek. A s.-szt.-györgyi tanodához tett alapítvány Al-Doboly-
ból 945 frt. Bikfalváról 1080 frt. N.-Borosnyóról 700 frt
Terhelő adósság van: Szotyorban 500 frt. Erősdön 400 frt.
Bodokon 175 frt. Etfalván 181 frt. Eresztevényen 160 frt.
N.-Borosnyón a 700 írton kívül 1500 írt. Egerpatakon 240
f r t ; tehát leszámítva a leszámitandókat, t. i. az alapítvá­
nyokat, egyhmegyénk összes adóssága m. e. 3600 frt, mi
egy ily népes és compact egyhmegyóre nézve nagyon kevés.
26. Per. Az egyhközségek ellen por egy sincs, hanem
az egyhközségeknek van pere adósok ellen, még pedig Sze-
merján 3 adós ellen 149 frtig. Kilyénben egy adós ellen,
melyet néhai Tóth Mihály ügyvéd meg is nyert, s a Tóth
Mihály hagyatékából fizettetik meg, Sz.-Királyban 5 adós
ellen 976 írtért, (lásd az intézkedést 21 sz. alatt). Kőkös-
 223

ben a mester ellen fiscalis per van. Nyónben a per tárgya A hunyad-zarándi 'egyházmegyéből.
a Varas-goromb. Bodolán mltgos Béldi Tivadar ellen, fenyő­ Kérelem és nyiU számadás .
csemeték kiásatásáért, mely azon stádiumban van, hogy szak­ Körösbáuya 1879 apríl hava.
értőknek kell kiszállni a csemeték és hely megszemlélésére, (Vége.)
az, egyhkőzség képviselője utasittatott, hogy sürgesse a szak­ 6) Kőrösbányávól, V e r e s s G y u l a által.
értő mérnökök kiszállását. Brassóban 2 adós ellen van per (Körösbányai gyüjtő-iv szerint 1877.)
300 frtig, veszély nincs. Kőrispatakon egy adós ellen 6 Szegedi Miklós 5 frt, Veress Zoltán 5 frt, Veress
köböl 1 véka rozsért, meg van ítélve. Bodokon 5 adás ellen Gyula 5 frt, Ribiczey Ferencz 2 frt, Zomor Antal 6 frt,
részint pénz, részint magtári tartozásért, meghagyatott, hogy Sckiszer Aurél rom. kath. lelkész 1 frt, Kraczegh Gyula
2 frt, Tóth Mihály 2 frt, Albascu Péter 1 frt, Schiessel
a perek lejárását sürgesse a presbyterium s tegyen jelentést
Károly 2 frt, Alajos Ádám 1 frt, Gligor Péter 2 fr„ Beo-
az egyhm, tanácshoz. Komollón a néhai Benkő József hagyo­ vics György 1 frt, Bolfa Szilveszter 1 frt, Mány Mihály
mánya egy részéért egy adós ellen. E pont alatt kitűnik az, 50 kr, Viedermann József 50 kr, dr. Erdélyi István 1 frt,
hogy az egyházakat nem fenyegeti nagy veszteség, mert csak Edor Gyula 1 frt, Srupniczuy Péter 2 frt, Kercz.0 István 2
is 7 egyhközségben vannak adósságos perek s azok is ne m frt, Torna Juon 20 kr, Szalcz Gáspár 2 frt, Veisz Samu
1 frt, Pág Észtemé 2 frt, Thomu Bazil 1 frt, Rubenik
igen tetemesek.
János 2 frt, Milvius Adolf 2 frt, Veress Albert 1 frt, Papp
27. A számadások mindenütt rendben találtattak, Tivadar
ki­ 1 frt, Paduream György 1 frt, Ács József 2 frt,
véve Oltszemét, hol az a pap betegsége és halála miatt teljesen Mohácsi Czeczilia 1 frt, Mihály Florenusio 1 frt, Malisai
János 1 frt, Tóth Ede 1 frt, Jank Livin 1 frt, Bunik Ká-
be nem végeztetvén, visszautasittatott azon meghagyással,
rolyne 1 frt, Székely Albert 1 frt, Soós János 1 frt, Inko
hogy mártius 31-én adassák be. Kőrispatakon pedig 5 egy­ János 1 frt, Szálé Igoácz 2 frt, Vilmos Sándor 1 frt, Ne­
háztag panaszt teszen mbiró Sipós Lajos ellen hűtlen kezelés mes Ákos 2 frt, Komsa Lázár 1 frt, Bálint Lilla k. a, 1
indokából. Yisszavettetott azon rendelettel, hogy márcz. 21- frt, Kozma Eleonóra k a. 1 frt, Bora Johanna k. a. 1 frt,
ére adjon be tiszta számadást. Többnyire mindenütt pénztár- ifj Porsch József 2 frt, Gyárfás Ferencz 2 frt, Piscb An­
tal 2 frt, Béréi Albert 1 frt, Karácsonyi Sándor 1 frt,
maradék van, az összes pénztármaradók 6242 frt 25£ kr.
Sulucz Sándornó 1 frt, Kristyori Bálint 2 frt, Alajos Is t­
Túlköltés van Árapatakán, [Zalánban, Málnáson, Szacsván: ván 2 frt, Barschu Győző 5 frt, Bogdán lm ján 50 kr, Vük
az összes túlköltés 88 frt 68^ kr. János 1 frt, Gartner Károly 1 frt, Czedik Ede 1 frt, Cseh
János 1 frt, Hubrich Jeobald 1 frt, Botár Simon 1 frt,
Az adó is be van mindenütt fizetve, némi hátrálék
Szegedi Lászlón© 2 frt, ifj. Szegedi Miklós 1 frt, Szegedi
van Erősdön és Ereszievónyen ; Besenyőn az egyenértékű Eszter 1 frt, Szegedi László 1 frt, Aschner Rezső 2 frt,
adó nincs befizetve, az összes állami adó 1336 frt 79£ kr, Dózsa Gergely 2 frt, Pataky János 2 frt 40 kr Éhez járul
az egyenértékű adó 270 frt 83 kr, tehát egyházmegyénk még az elárusítót1: sátorfából bejött 2 frt 51 kr.
fiiét összes adót 1607 frt 6 2 | krt. 7) Déváról, R i b i c z e y F e r e n c z birtokos által.
(Dévai gyüjtő-iv szerint 1877-ben.)
És már összesítve egyhmegyénk vagyoni értékét, a
Pogány György főispán 5 frt, egy valaki 1 frt, Lu­
következő eredményt jelezhetjük:
kács Béla 5 frt, Jordán Domokos 1 frt, Várady Bertalan
Szorgalmi jövedelem 4287 frt 62 kr. 1 fit, Barcsai Kálmán 1 frt, Mara György 1 frt, dr. Petkó
Szorgalmilag termesztett zab 27 50 Lázár 2 frt, K. Farkas 1 frt, Puj Sigraond 2 frt, Pogány
Kegyhagyomány 8357 14 Ádátn 1 frt, egy ó testamentum beli 1 frt; Lázár György 1
frt, dr. Nagy 1 frt, Weisz Ignácz 1 frt, Bárdossy György
Alaptőke 32305 89
1 frt, Pogány Albert 1 frt, Sándor József 1 frt, Álló Ig ­
Iskolai-tőke 14123 » 34 nácz 2 frt, Álló Rózalia 1 frt. Komáromi György 1 frt,
Magtár-pénz 1513 n 42 » Borbács Antal 1 frt, Szercday 1 frt, Csaklány György 2 frt,
Barcsay Béla 1 frt, Dengyel Dániel 1 frt, br. Bornemisza
összesen 60614 frt 91 kr,
Tivadar 2 frt.
azaz, hatvanezer hatszáztizennégy frt kilenczvenegy kr, mely­ Összesítve a bevételt:
hez téve a magtárok éltékét, mostani gabonaárban, mely Nagy-Halmágyrói 23 frt 50 kr.
teszen 10075 forintot, összes értékünk, a földbirtokon kívül, Ruda-Bányáról 10 n —
70,689 frt 91 kr. Boiczáról 4 —

Kristyorról 11 —

És már bevégzem, talán hosszúra is nyúlt tudósításo­ Brádról 9 M —

mat, de hű képét akarván adni ogyhmegyénknek, rövidebben Köröshányáról 112 » 10 ,
nem lehetett, igy is csak szinte dióhéjban van összeszoritva Déváról . 19 r« f!
a tényleges állás. A vizsgálati személyzet állott esperes Csi­ összesen 209 frt 60 kr.
szár Gábor, director Nagy Sándor és alólirt mint jegyző sze­ A kiadás . 34 t) 29 „
mélyéből, a mltgos és tks. főgondnok urak is részt vettek a vizs­ Marad 175 frt 31 kr.
gálatban, de csak saját egyházokban. 1879, febr. 4-én t. Nemes Ödön kezdeményezése foly­
tán, az állami iskola könyvtára javára rendezett bál alkal­
Kisautói Sámuel. mával, adakoztak a helyeli romban álló templom fölépítésére:
Nemes Ödön 1 db. cs. le. arany, 5 frt 35 kr, Nemes
Ödön neje, Kis Vilma részéről 5 frt, Brády Albert 25 frt,
 224
Brády Albertné, Kozma Elmira 25 írt, Nemes Ákos Ö írt,
dr. Erdélyi István 2 frt, Szálé Ignácz 2 frt, Kraczegh Gyula
5 frt, Eibiozey Ferencz 5 frt, Edér Gyula 2 frt, Mihálovics
Tóbiás 1 frt, Gligor Péter 1 frt, ifj. Kádár György 1 frt,
N. N. 1 frt, Csorba István 2 frt, Schieszl Károly 2 frt,
Bartka Győzd 5 frt, Szőke Károly 2 frt, összesen 96 frt
35 krajczár.
A folyó év február 22-én tartott bál alkalmával ada­
koztak :
K ö r ö s b á n y á n : Schiszl Károlynó 3 frt, Ribiczey
Ferencz 3 frt, Ülei Perencz 5 frt, Mihrics Adolf 2 frt, Bu-
benik János 2 frt 50 kr, Komzsa Lázár 2 frt 50 kr, Sze-
gedy Miklós 5 frt, Klein Péter 1 frt 50 kr, Tóth Ede 1 frt
50 kr, Dósa Gergely 10 frt, Ank János 1 frt 50 kr, Alajos
István 1 frt 50 kr, Szabó István 2 frt, Veress István 2 frt,
Kraczegh Gyula 3 frt, Bartha Győző 2 frt, Papp Tivadar
2 frt, Lóz János 2 frt,
B r á d o n : Bledi Dénes 1 frt 50 kr, Vilmos Sándor
1 frt, Brady Leopold 1 db. 10 francos arany 4 frt 20 kr,
Bogdán György 1 frt, Brády Árpád 1 frt 50 kr, Pisó Simon
2 frt, Gavrilla György 1 frt, Karácsonyi Sándor 2 frt, Men-
del Izidor 5 frt, Lázár László 2 frt, Pataki Victor 1 frt
50 kr, Withmajer Antal 1 frt 50 kr, egy valaki 1 frt 50
kr, Kristyori András 1 frt 50 kr, Busz János 1 frt, Pán­
kel József 1 frt 50 kr, Námosig László 1 frt, Mihelczán
g. k. esperes 3 frt, Stefán Albu 1 frt, Kormendy Gyula 3
frt, Paró György 1 frt, Szakács István 2 frt 50 kr, Porsch
József 2 frt, Sekerián 2 frt 50 kr, Kugel Salamon 2 frt
50 kr, Szakai* János 1 frt 50 kr, Zakariás Dani 5 frt,
Nicola Áron 1 frt 50 kr, Piescli Anna 3 frt, özv. Kovács
Istvánná 3 fit, Kozma Eleonóra 2 frt, Béllé István 3 frt.
K r i s t y o r r ó l : Baleznay Atilla 1 frt 50 kr, Béllé
Károly 2 frt, Kristyori Bálint 2 frt, Gáli Luiza 1 frt, Gáli
Márton 1 frt, Piczek Jánosné 1 frt, Kónya Dénes 1 frt,
Kristyori Lajos 1 frt, Kristyori Árpád 2 frt.
B o i c z á r ó l : Bardossi György 3 f r t , Moldován
György 2 frt.
N .-H a l m á g y r ó l : Lengyel István 3 frt, Rob Miklós
1 frt, Papp Graczan 2 frt, Moldován Simon 1 frt, Popovics
Juon 1 frt, Hanzéros Ádám 2 frt 50 kr, Mészáros 1 frt,
Szabó Dénes 2 frt, Groza Juon g. k. esperes 2 frt, Zsula
fános 1 frt, Zsoldeu Juon 50 kr, Vékony Gábor 3 frt,
Skopoor József 2 frt.
A pénztárnál Szogedi Miklósnak fizettek: Özv. Mé­
száros Alajosne 2 frt, Stupniczky Péterne 3 fit, Burecz
Károly 1 frt 50 kr, Szálé Ignácz 2 frt 50 kr, Csorba Ist­
ván 2 frt, Kádár György 2 frt, Szőke Károly 2 frt, Desch-
kovics őrnagy 2 frt, Bálint főkaduagy 1 frt 50 kr,Mikbóó
kapitány 1 frt 50 kr, Tursai hadnagy 1 frt 50 kr, Vido-
vics hadnagy 1 frt 50 kr, N. N. katona-orvos 1 frt 50 kr,
Klein Péter 1 frt 50, Herschkovics 3 frt, Nemes Ákos 2
frt 50 kr, Adamovics Juszt 2 frt 50 kr, özv. Pag Eszter
2 frt 50 kr, Bolfa Silveszter 2 frt, dr. Erdélyi István 3
frt, Gligor Péter 2 frt 50 kr, Koszszerda Emil 2 frt 50 kr.
Tehát a bevétel tesz 225 frt 20 kr.
Kiadás . . . 41 frt 69 kr.
Marad 183 frt 54 krT
Fogadják a nemes szivü összes adakozók hálás köszö-
netemet a körösbányai ref. egyház nevében.
Szegedi Miklós
ref, pap.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A Prot. egyh. és isk. Lap a tiszáninneni egyh-
kerület agg főgondnokának, br. Vay Miklósnak ez egyhke-
rület idei ápril 29-iki közgyűlésén mondott jeles beszédét
közli első helyen. Az érdemes főgondnok, kinek leendő visz-
szavonulása az egyházi ügyektől — mint hallomásból érte­
sülünk — ha bekövetkeznék, nehezen betölthető űrt fogna
maga után hagyni; szintén a zsinat ügyére, mint ez idők
szerint, a hazai Protestantismus sarkalatos létkérdésére hívja
föl kiváltképen a figyelmet. Felette elszomorító lenne, —
úgymond — ha akkor, mikor kivétel nélkül egy czél felé
törekszünk, a módozatok megválasztása feletti viták okozná­
nak szakadást közöttünk. Vay br. meg van arról győződve,
hogy nincs messze az idő, melyben vallás- és közoktatási
életbe vágó ügyeink a törvényhozás elébe kerülendnek, s ez
teszi épen szükségessé egy minden idegen befolyástól ment,
bármi néven nevezendő, olyatén egyetemes ref. egyházunkat
képviselő testület megteremtését, melynek magunkra nézve ia
kötelező végzéseit s határozatait akkép tüntethessük föl a
kormány s parlament előtt, mint vallástársadalmunk óhajai­
nak, kivánatainak, esetleg követeléseinek senki által többé
kétségbe nem vonható együttes és hu kifejezését, Hangsú­
lyozza egy ily kilátásba helyezett együttes és önzetlen mű­
ködésnek remélhető nagy politikai súlyát, szemben azon
keserű tapasztalatokkal, hogy eddigelő, sőt még legközelebb­
ről is, a vallás- és közoktatási minisztérium költségvetésé­
nek tárgyalása alkalmával az egyes egyhkerületeknek a kep-
viselőházhoz elszigetelten benyújtott kérelmezései s kifejezett
igényei mily eredménytelenül hangzottak el. Nem is csodálja
ép ezért, hál* mint állampolitikus kissé ironice érinti az
állammal szemben fölvett, tulmerevnek is nevezhető maga­
tartásunkat, a mint autonom jogaink köré oly féltett sán*
czot vonunk. Innen véli magyarázandónak a kormánnyal
való azon számos összeütközéseket, melyeknek gyökeres or*
voslása — helyesen jegyzi meg — miniszteri szabályrende­
letek utján soha sem fog elérhető lenni. Csak vallási ügyeink
végleges törvény előtti rendezése nyithat előttünk ilj aerát.
Emelkedett szavakkal zárja be megnyitóját : a hazai Protes­
tantismus jövője felett csak akkor lehetne kétségbeesni, ha
vagy az egészben ferde iltra tévedne — a mitől megóvja
geniusa — vagy pedig saját kebelében tűrné meg a szaka­
dást s ez a gyávaságnak és önmegsemmisítésre való törek­
vésnek lenne megyalázó bélyege.
Ballagi Géza Zsedónyi életéhez sorol föl egy pár tanul­
ságos adatot. Röpirat-gyűjteménye nyomán ismerteti azon
védbeszedet, melyet Zsedónyi a Kassán tartott végtárgyalá­
son maga mondott el s később (1860.) német nyelven is
közrebocsátott Londonban, Williams és Norgate kiadásában.
A rendkívüli érdekes történeti okmány csak egy részében
van még közölve, azért csak jövő számunkban szólhatunk
részletesebben felőle. Most csak annyit jegyzőnk meg, az
ismertető után, hogy Zsedénji mig abban Önéletrajzát is meg­
kapó, szeles vonásokban adja elő, addig másfelől, mint eles-
eszü jurista szedi darabokra az államügyész vádbeszódét,
Folytatás a mellékleten.
 225
||9 Melléldet az „Érd. Prot. Közlöny“ 19 számához,
mutatja ki annak tarthatatlanságát. A legnemesebb conser-
vativ királypártiság szelleme lengi át minden sorát.
Végül fölemlítjük P. Nagy Gusztávnak az előbbieknél
nem kevésbé érdekes czikkót, melyben az új szövetség új
magyar fordítása tárgyában Menyhárt Jánossal polemizál.
Sok szakismerettel és alapossággal szól a dologhoz, s a ma­
gyar nyelv szellemére is egy pár találó megjegyzést tesz.
A Prot. Hetilapban szintén megnyitót találunk az
első helyen. Révész Bálinté ez, melylyel a tiszántúli egyh-
keröletnek általunk már jelzett fontos gyűlését inaugurálta.
Hozzá szól a protestáns egyetem kérdéséhez, előadva annak
genesisét, egész fejlési folyamatát, azon „lucidum interval­
lum “-okkal, melyek alatt a l e á n y z ó , — mint magát ki­
fejezi — ha nem is halt épen meg, de legalább aludott,
Révész simeohi jósérzettel bir arra nézve, hogy a protestáns
egyetem Debreczenben fölállításának eszméje mielőbb meg­
valósulni fog. Különben az előzetes teendőkre nézve nem
igen tér el azon felfogásunktól, melynek lapunk múlt szá­
mában kifejezést adtunk. Csak a sorok közül olvasható ki,
hogy ennek daczára a prot. lelkész-és tanárképezdének maj­
dan teljes egyetemmé yaló kiszélesítésének eszméjét nem
egészen ejti el, mihelyt az opportunusnak fog látszani. Sze­
rinte egyetlen expediens a czól elérésére a volna, hogy a
testvérkerületek 4 jogakadémiájokat a debreczeni közczél
iránti tekintetből feladják.
Megragadja az alkalmat Révész egyszersmind, bár érzi,
hogy nem épen helyén valólag, néhány megjegyzést tenni
Török Pál ismert czikksorozatára, melylyel a zsinattartás
ügyének közösen fölfogott hármoniájába dissonans hangot
vegyitett. Egyáltalában nem tartja semmi szin alatt helyes­
nek, a dolog ily előrehaladott stádiumában már, oly mederbe
terelni vissza azt, melyet elhagyni nagy ideje volt. Ha a
konventi bizottság munkálata ellen kifogások emelhetők, úgy
az egyhkerületek, egyhmegyék és egyesek feladata e részben
nyilatkozni s megjegyzéseik annyival inkább tekintetbe fog­
nak vétetni, mivel tökéletes és örökidőkre czélzó művet nem
ember alkothat. A fődolog, felfogása szerint az, hogy egyszer
már kezdve legyen, minden egyéb könnyebb. Illő, hogy legyen
már egy egységes és legalább magyar nyelven Írott szerve­
zeti és törvénykönyvünk.
Záradékul aggályát fejezi ki annak kire fölött, hogy
a kormány a suprema inspeetio tekintetében hatáskörének
‘lényeges kitásitására készül, (sőt e tárgyban törvényjavas­
latot lesz beterjesztendő a képviselőházhoz. Inti a szetzül-
lött felekezeteket s kerületeket az egyúttartásra.
Az Egyh. és isk. Szemle hatodik közleményét adja
Lessing „Nathánja“ ismertetésének s folytatja polémiáját
Menyhért Jánossal az új bibliafordítás fölött. Az ig. tanács
ápr. 29-diki üléséről referál s nehány újdonság után B. J.
urnák szerkesztői üzenetet küld.
KÜLFÖLDI SZEMLE.
Szomorú idők jele bármely állam történetében az, a
midőn a népesség túlnyomó többségében az a felfogás válik
uralkodóvá, hogy papjaik renyhe, dologtalan emberek ; de
még sokkal leveröbb jelenség az, midőn a vallás legszentebb
tanításai gúny tárgyává válnak s mindaz, a mi magas és
fenkölt, a hótköznapiság sarában hurczoltatik meg. A nép­
szerű olasz irodalom egész köre, Boccacciotól napjainkig, a
papi állás iránt táplált ily tiszteletlenség nyavalyájában szen­
ved, s botrányhajhászatában mindenből tőkét* farag magának,
mi csak a szerzetesi és zárdái élet lerántására, egyenes
blamirozására vezethet. így a köztisztesség mértéke Olasz­
országban s főkóp egyházi dolgokban, lehető legcsekélyebb
fokára hanyatlott alá. Képes élczlapok telvék a papi pecca-
dillo-k groteszk feltüntetésével, s piszkolódásaikkal nem csak
a fekete ruhás abbék s a szandálos barátok ellen fordulnak,
de nem kímélik meg a bibornokokat s magát a szent atyát
sem. Utczákon, boltokban ennek»mi nyoma sem látható ugyan
s ebben közelednek az álszenteskedés muszka jellemvonásá­
hoz ; de a külső udvariasság máza alól kirí égy-egy meg­
vető mosoly, közönyös vállvonás, vagy álnok szempillantás,
mely nem a legmegtisztelőbb érzések kifejezője gyanánt szo­
kott szerepelni, Az olasz Gallenga „Olaszországi utazás
ában sötét képét festi a papság jelenlegi helyzetének. Sok
tekintetben megvetettebb osztálynak tünteti föl, mint fran-
czia, belga, angol vagy ir testvéreik. Henyélők, önzőké hiúk
minden magasabb gondolat nélkül; szellemi foglalkozásuk a
misekönyvre és breviáriumra szoritkozik, mig estéiket a legfri-
volabb mulatozásokban töltik dugóhuzás, s pohárürités közt.
Egyetlen kötelességük abban áll, hogy valamely félreeső temp­
lomban egy-vagy két szál hallgató jelenlétében negyedóráig
beszolgáljanak s azután — terhei önmaguknak. Nem [lévén
élő hitök, olyat másra sem ruházhatna* át, úgy hogy val­
lásos őszinteség tekintetében egész Olaszország halottul tekint­
hető. Ritkán prédikálnak, s ha igen, úgy szónoklásuk nem
egyéb a szentek üres dicsőítésénél, vagy a kárhozat borzal­
mainak érzékcsigázó ecsetelésénél: érvelés nem az ő felada­
tuk. Meg kell különben adni, hogy a jótékonyságot széltiben
gyakorolják, a szegény alamizsnakérese nem talál nálok süket
fülekre ; de mindennek semmi tartalma, az öntudatos gon«
dolkozás, az eszményi lelkesülés teljesen hiányzik bennök.
Mikep tudtak ennek daczára a tömeg előtt oly nagy befo­
lyásra, s emberfölötti tekintélyre szert tenni, hogy még a
kik nem hisznek is közülök, mondani nem merik s bár elis­
merik ugyanazon egyénről, hogy mint ember alávaló, mint
papot istenként imádják?“
így ir körülbelől Gallenga, bár megengedi viszont, hogy
vannak tiszteletreméltó kivételek itt. is, mint mindenütt.
Valójában nem kevés számmal találhatók közöttük olyanok,
kik, bár éltök nagy részét jóllétben s kényelemben töl­
tötték el, igazi ős-keresztyén buzgalommal mondottak le a
világi javakról, hogy zárdába vonulva önkéntes szegénység­
ben komoly tanulmányoknak éljenek, vagy a népnevelós szent
ügyének oltárán áldozzanak. Ezek, megfosztva a háziasság
minden kényelmétől, s a családi szeretet enyhe sugaraitól;
megvetve, lenézve a gazdag és felvilágosult világiak dölyfös
kasztja által, csupán a tudomány ügye iránti őszinte s ifjú
lelkesültsógökből meríthetik a vigaszt s a tápláló rugékony*
ságot, mely sanyargatott lelkűket még a léthez lánczolja.
 226
Tudjuk mit köszönhet a tudomány, s főkep annak tör­
téneti, régészeti s nyelvészeti ága e görnyedt, de fáradha­
tatlan kutatóknak, kik sötét czellájokbau ülve, pislogó mécs
mellett Faustként társalognak a letűnt idők újra fölidézett
szellemeivel, vagy mint huvár mélyednek bele ama pórten­
gerbe, melyet hosszú századok szemfedőül vontak a zárdák
ivezetea, komor archívumaiba eltemetett kincsek és emlékek
fölébe. Azért tisztelet a kalkolitus papság e vonása iránt,
mely igaz és örök értelemben halhatatlan. Monté*Casino, az
Athos-hegyi zárda, San-Remo, stb., mint ily szellemi gyú-
pojitjai a tudománynak és irodalomnak, nem kevósbbé tün­
döklő betűkkel lesznek följegyezve az emberiség művelődési
törekvéseinek nagy epopoeá-jába, mint a perifclesi Athéné,
Flórencz a Mediciek fényes korában, a 18-ik század franczia
salonjai, a két nagy költő-genius által feledhetlenné tett
Weimár, s e század messze kiható tudományos institutumai.
A száraz codexek élettelen irathalmazán kivül a mű­
vészet örökbecsű kincseinek ápolása is nem egy kolostor kéfc-
ségbevonhatlan érdeme. így a földközi tenger partján, San-
Reinotól négy mértföldnyire fekvő Collá nevű falucska is,
alig kétezer lakossal bíró falai közt nevezetes műremekeket
rejteget. E regényes környezetű helyiség századok előtt nagy
olajkereskedést űzött, holott most csaknem megközelithetlen
hegyi utjai miatt. Ennek daczára három-négy templom van
benno, nagyobbára vörösre, zöldre és sárgára festett hom­
lokzattal, mig egyéb épületei romladozóban vannak, s abla­
kaikon szél sivit be. Általában az olasz hanyagságnak typicus
kinyomatát mutatják. A legnagyobbik, a oatedral gazdag gyűj­
teményeit, képtárát, melyet egy milliomos irigyelhetne, könyv­
tárát, melynek nincs párja a Riviéra mentén, nem rég elhalt
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
(Raj*.)
^ ndhödi ^Sá n d o r t ó l .
------------- Sápadtan, fáradtan lépett szobájába, mintha
messze, messze útról érkezett volna meg. Pedig csak alig
néhány Ölnyiről: a szomszédos egyházból jött haza. Ledobta
magáról hoszszu, fekete palástját, karszékét a kandalló elé
vonva, helyet foglalt a zizegő tűz mellett. Yalami mely,
végtelen, bánat tükröződött arczáréi, homlokáról, szemeiből.
Bágyadt tekintetével a tűz játékait szemlélte s eltörődött,
elgondolkodott hosszasan, ahogy egy kiégett vulkán boron-
gana, rideg homlokát a nedves, őszi felhők sűrűjéhez értet­
ve. Az égő hasábok egy-egy sugara felvillant, fellebbent
arczára: talán egy mosolygó óra emléke a múltból, vagy
egy visszatérő álom ölelése ? A fény ingerkedott vele, de nem
deritetto fel.
Odakünn sűrű felhők zajlottak, nyirkos szárnyaikkal
végigseperték a letarolt mezőket s a hideg szál árján tova-
lebegtek, tovasuhantak ssomorán. A fák lombtalan koronája
papja, Rambaldi buzgó fáradozásainak köszönheti, ki á világi
üldözések és ármánykodások elől visszavonulva, e csöndes
magányban mentett magának vigaszt ős enyhülést az örök
szép kiapadhatlan forrásából.
E gyűjtemény keletkezése érdokes történettel áll kap­
csolatban. A mondott alapitó, Stefano Paolo Rambaldi ugyanis
e helységben született (1803.) Egy ideig a florenczi kath.
papnöveldében volt az egyháztörténelem és a szépirodalmak
mindenki által becsült tanára, s népszerűsége csak azóta
kezdett hanyatlani, hogy az 1818-iki mozgalmas időkben a
jezsuita ukezió erélyes ellenzésére adta magát. E szereplése
következtében fölebbvalóitól elbocsáttatott, de a megalázást
nemesen tűrte, s szülőfalujába vonulva, lelke keserűségei
elől a papi kötelmek hű teljesítésében s a tudományos és
szépművészeti foglalkozásban keresett s talált vigaszt» Rop­
pant nélkülözéssel és mogtakaritással végre oda jutott, hogy
letehesse első alapjait e gyűjteménynek, melyet halála ese­
tére községének hagyományozott, hol az olajfák ünnepélyes
környezetében tizenegy evet csöndes magányban élt át. Meg­
jegyezzük azonban, hogy 1859-ben a toskánai kormány visz-
szahivta újra tanári székére, melyet oly diszszel töltött be.
Csak hat évig élhetett még ezután hivatásának, halála 62
éves korában következett he. Arczképe most is a falon függ
a többi festmények sorában: értelmes négyszögletes vágású
arcz, szája körül határozott vonásokkal, homloka nyugodt,
szemei tiszták, őszinték.
Mi, kiknek oly gyakran van alkalmunk kíméletlenül
nyilatkozni a katholicismus ferdeségeiről, örömmel jegyezzük
fel ez adatokat egy oly vonással kapcsolatban, moly a katho-
likus papságnak ép oly díszére s becsületére vált a múltban,
mint diszére s becsületére válik még ma is.
zörgött, csörömpölt s a homályos levegőt nyugtalan varju-
serog kóvályogta be. Rideg, barátságtalan, komor volt az
egész világ s oh! mennyivel komorabb idebenn! Ez az ódon
szoba, nyomott, bolthajtásos falaival, sötét bútorzatával, könyv­
tárával, roccoco-emlókeivel, rendetlenségével — és köztök ez
a sötét ember, vigasztalan tekintetével a gyéren lobogó,
halkan zizegő kandalló előtti
Álmodott, de ebien. Gondolataival elbolyongva emléke­
inek gyászos birodalmában, mint egy kisértet bolyongana
éjféli időn, csüggedt holdfénynél, a temető fehér sirszobrai
közt. Lelke egy jelenet izgalmától, egy érzés kínos, édes
gyönyörétől reszketett — látományok, képek lebegtek előt­
te s oly élénken álmodta vissza múltját, hogy, mint akkor
— ama válságos pillanatban, most is egyszerre, akaratlanul
és önkény télén ül kiáltott
— Ágnes! Mit tesz őn? Megőrült?
Egy grófleányka szenvedélyes, igéző, kaczér alakja
leng előtte, ahogy hév, ragyogó nyári délután vele jár a
sziklás, szakadékos, erdei magányban s ahogy haladnak a
meredek szélen s ő isten végtelen jóságáról és a természet
fenséges jelenségeiről beszél: Ágnes hirtelen a szakadék
 227
párkányára szökken s egy vékony nyirfagaiyba fogozva, a
tátongó mélység fölé hajol. Egy percznyi szédülés — az ág
egy reccsenése — s mindörökre alábukott, lezuhant ! Szilaj
szeme lecsillámlik áz ismeretlen homályba; csengő, tiszta
-bevetése túlcsattogja a csalogányok dalát. Egy daemon, a
ki az istent kísérti.
— Ágnes! Mit tesz fin ? Megőrült ?
Hirtelen ott terem a leány mellett, megragadja kar­
ját s levonszolja a szédületes helyről.
— Oh, mért nincs önben könyörület, irgalom! kiált
fel az szenvedélyesen, s tündöklő könnyekkel telnek meg gyö­
nyörű szemei. Csak az ön számára vagyok őrült, s érthe­
tetlen, mert nem akar megérteni. Konrád 1 Nem viselhetem
tovább szivemen a szörnyű tehert, — be kell vallanom,
hogy végtelenül szeretem ont
S Konrád nem tud örülni ez édes vallomásnak, e szen­
vedélyes szavaknak, melyek a legszebb, legkedvesebb női
ajkakról hangoznak el. Inkább megrémül tőlük s elhalvá­
nyodik, de csakhamar leküzdi felindulását s nyugodt, mint
'előbb volt. Szép, férfias arczát csüggedt mosoly lengi be,
nyilt homlokán egy gondolat árnya száll át szomorún —
ennyi mindaz, mit lelke elárul, fölfed a küzdelemből. Aztáu
gyengéden, szeliden megfogja Ágnes kis kezét s nyugodt,
tiszta hangon beszél hozzá, mintha egy gyermekhez, egy
beteghez beszélne:
— Hát hiszen ez igy nagyon jól van, kedves Ágnes!
Nevelőnek s tanítványnak benső viszonyban kell egymással
lenniök. Ki boldogabb mint én, ha becsülósót és szeretetét
megnyertem ? De viszont nagyon kérem, hogy azt az Őszinte
becsülóst s szeretetet, melylyel én viseltetem ön iránt, ne
keserítse meg ezentúl hasonló jelenettel, som ily rogényes
Jritörésekicel, melyek a valódi érzésnek félreismeréséből támad­
j a k s nem egyebek, mint tévedések. Megígéri ezt nekem ?
A lány izzó piros arcza koltbalaványra vált. Sötét,
mély tüzű szemeit kétségbeesett tekintettel emeli fel Konrád
arüzára s a vivódó fájdalom és büszkeség hangján válaszol:
— Meg.
És ezzel vége van ama jelenetnek a magányban. A
-közeli cserjésből előbukkan Adelin, a nevelőnő, kezében egész
bokréta gyöngyvirággal, más jellegű társalgás kezdődik s
•pár perez múlva kiérnek az erdőből, felülnek kocsijokra és
hazahajtatnak.
Pár nap múlva az öreg grófnő magához hivatja Kon-
rádot s megkérdezi tőle, hogy hajlandó lenne-e elfogadni a
községi papi hivatalt, melyet a grófi patronatus számos
előnye tesz kellemetessé és kényelmessé ? így óhajtanák meg­
jutalmazni nevelői fáradozásait, mert Ágnesnek most már be
kell lépnie a nagyvilágba. Konrád megköszöni a kegyet és
elfogadja.
— De feltételhez kötöm ! szól a grófnő s nyájas tekin­
tetét esengőn emeli Konrádra.
— Parancsoljon velem a^grófnő.
— Csak kérem, kedves Konrád. N ő s ü l j ö n m e g
minél előbb!
— Asszonyom, rajta leszek, hogy ez minél hamarább
megtörténjék.
S pár hónap múlva Konrád pap és férj. Neje egyszerű,
szelíd, házias teremtés, magasabb érzések és gondolatok nél­
kül ; őszinte, hű szeretettel csüng férjén s az „otthon“ sem­
miben sem szenved hiányt. Derült és nyájas a világ köröt­
tük. Csöndes boldogságukat nem zavarja semmi. A béke an­
gyala betakarja szárnyával sziveiket. Ágnes grófnő pedig
messze jár a kis községtől s élvezi a nagyvilág gyönyöreit.
Senki sem tudja, csak isten hallotta, mi történt közöttük.
Konrádnak nincs miért szégyenkeznie. Bármily erejébe került
is nyugalma, lemondása: az nemes, férfiúhoz illő tett volt.
Titokban szenvedett fájdalmainak történetét aranybe tűkkel
jegyezték fel oda fenn a jó angyalok. Neje iránt figyelmes
és gyengéd volt s midőn ez, egy lánykának adva létet, örök
álomra zárta szemeit: keservesen megsiratta, meggyászolta
őt. Azután istenben, gőgicsélő kis lánykájában és a mun­
kában keresett vigasztalást. A napok, az évek egyhangúan
vonultak el fölötte, de nem áldatlanúl. Férfi volt és hiva­
tása, kötelességei megmentették az esélyektől, melyek a
gyenge jellemet kényökre idomítják s hányják jobbra-balra
tetszésök szerint. Megállt a szenvedély viharában, mint a
szírt háborgó, haragvó tenger közepett. Bár szomorúan,
mégis büszkén gondolhatott a múltra. Jött ugyan egy-egy
pillanat, midőn magányában újra vívódnia kellett az emlé­
kekkel s az életet követelő érzések egész rajával, de min­
dig győztesen emelte fel homlokát a küzdelem fevgetegéből.
Évek múlva, egyik novemberi napon hirtelen, váratlan
nagy forrongás s mozgalom támadt a kastélyban — megér­
kezett Ágnes és nemsokára vőlegénye is. Ágnes itt akart
megesküdni, hova gyermekkori emlékei s ifjúkori álmai kö­
töttek. Az ünnepélyes egyházi szertartást Konrádnak kellett
elvégeznie. Nagy megpróbáltatás volt, de nem vonhatta ki
magát alóla. Meg kellett történnie.
Oh mily jelenet volt az 1 Lehet-e visszásabbat és ke­
gyetlenebbet még csak képzelni i s ! Ágnes igy akart magá­
nak elégtételt szerezni. Szebb volt, mint valaha; elragadóbb,
egibb jelenés, mint bármikor s Konrád a poklok összes fáj­
dalmát végig szenvedte, mig — iszonyú küzdelem árán —
a szertartást bevegezte. Ott állott előtte az a ragyogó tü­
nemény, egy más embernek esküdve örök szerelmet s nagy
szemei nagy könyektől ragyogtak, ahogy a „holtomiglan “-t
reszkető hangon kimondta. Konrád majdnem rájok roskadt s
az ünnepély vegével rohant ki a templomból, rohant haza,
komor szobájába iszonyú gondolatai és érzései közé temet­
kezni.
így élte végig pár pillanat alatt egész múltját s nyo­
morultabbnak érezte magát, mint valaha. Most, most enge­
dett fel egészen az az elnyomott szív, most szakgatták szét
lánczaikat azok a bilincsen tartott érzések s ömlött ki lelke
gyásza sürü könyben ott a gyéren lobogó, halkan zizegő
kandalló előtt 1 Oh hát élet-e ez, jutalom-e ez, áldás-e ez ?
Mily sivár, vigasztalan, őrömtelen volt körötte minden 1 Mily
irtózatos mélységek előtt állt s mennyit kellett szenvednie.
Immár nem hazudhatott magának, sem istennek. Heves fel­
indulása közben kezébe kapta gyakori vigasztalóját, a szent-
Írást, s feltárva, mohó vágygyal olvasni kezdett belőle hangosan t
 2*8
— „A te hozzád való buzgó szerelem megemészt en-
gemet ,a
— „ Az ón lelkem elolvadott a keserűség miatt, vigasz­
talj meg engemet a te beszéded szerint . .
— „De az ellenség kergeti az én lelkemet, sötétségbe
helyeztetett ongem, mint a kik régen megholtak! .
Oh minő baljós igék l Csak fájdalmait, csak szenve­
dését fokozzák, csak sebeit égetik még jobban I Szakadó
könye elbontotta a lapot, hangos zokogás közt új lapra for­
dított s mintha szive akart volna szétszakadni, majdnem két­
ségbeesetten, lázasan olvasta a következő sorokat:
— „Uram l Tehozzád kiáltok! Siess én hozzám 1 Fi-
gyelmezzél az én szómra, mikor tehozzád kiáltok ltt
E pillanatban feltárult az ajtó s egy angyal-fejecske
jelent meg a küszöbön.
— Atyuska, itthon vagy ? Hallottam hangodat. Isten­
nel beszeltél? Nós, engem most ő küldött be hozzád, hogy
csókoljalak meg. Megengeded, hogy az öledbe repüljek ?
— Oh gyermekem, jó angyalom l kiáltott fel az apa.
Jer te édes gyönyörűségem, Margitkám 1 Ide hamar az ölembe !
a keblemre! a szivemre!
S felkapta gyermekét, — aranyszőke hajára hullatta
könyeit, melyek már az enyhülés s nem a fájdalom könyei
voltak, s szép piros gömbölyű kis arczára ragyogtatta könyein
áttörő mosolyát, mely immár a diadal és a béke üdvözitő
fénye volt
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879 május 9.
— Nemeslelkü adományozó. Németujvári gróf Bat­
thyány József ő méltósága a következő sorokat intézte hoz­
zánk : N t. Szász Domokos urnáké az erdélyi ev. ref. supe-
rintendentia főjegyzőjének. Kolozsvárit Azon alkalomból,
hogy az erdélyi ev. ref. egyházkerület kebelébe léptem,
mint az ev. ref. egyház hive, jelét kívánom adni ez egy­
házkerület vallásos, közmivelődési s humanisticus törekvései
iránt táplált áldozatkész rokonszenvemnek. E czélból 3000
forintot, azaz háromezer forintot o. ért. oly kéréssel csa­
tolok ide , kegyeskedjék ezen összeget az alább megjelölendő
czélokra, a főtisztelendő püspök úrhoz, mint az állandó
ig. tanács elnökéhez beszolgáltatni. A 3000 frtból kérek:
1-ször, 1000 fr to t (ezer fr t) az egyhkerületi központi papi
özvegyek s árvák gyámintézete javára; 2-szor, 500 frtot
(ötszáz fr t), a Kolozsvárit felállítandó egyhkerületi le lk iz ­
és tanárképezde javára; 3-szór, 500 frto t (ötszáz frtot) a
zsoboki templom építésre; 4-szer, 300 (háromszáz fr t) az
egyhkerület központi házi-pénztára (Domestica) ja vá ra ;
5-ször, 300 frtot (háromszáz frt) a kolozsvári belfarkas-
utczai ref. templomban készítendő új orgonára; 6-szor,
200 frtot (kétszáz fr t) , a kolozsvári ref. főtanoda tanári
özvegy-árvái gyámintézete javára; 7-szer, 200 frto t (két­
száz frt) a györgyfalvi ev. ref. templom fölépítésére fo r-
dittatni. Isten áldását kérve egyházainkra s azon nemes
ezélolcra, melyek a főtiszteletü egyhkerület gondozásának
szerencséjében részesülnek, kiváló tiszteletem nyilvánítása
mellett maradtam, N a g y v á r a d , 1879. május 7-én, alá­
zatos szolgája gróf B a t t h y á n i J ó z s e f . A nemes gróf­
nak e nemes tette dicséretre sem szorul. Az erdélyi ref.
egyházkerület szerencsésnek érezheti magát, hogy soraiban
tisztelhet egy oly férfiút, ki első belépésével fenkölt szelle­
mének s áldozatkész buzgalmának ily fényes jelét adja. Azon
Battbyániaknak egyike támadott föl benne, kik a XVI-ik szá­
zadban a piotestantismus elöharczosai sorában oly dicsőén
küzdöttek erős hittel, nemes szívvel
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
— Jubileum. Czeglédről írják nekünk: Május 6-ikáa
ülte 50 éves papságának jubileumát a magyar protestáns
lelkészi kar és egyházirodalom egyik kimagasló alakja, az
ősz Dobos János, czeglédi pap, a dunamelleki egyhkeiület érde­
mekben gazdag főjegyzője, a Kossuth tiszteletére küldött
100-as bizottság egyik vezértagja. Már kora reggel 15
ágyulövós jelezte az ünnepély napjának fölvirradtát, s mire
az istentisztelet ideje bekövetkezett már 2— 3000 ember tartá
elfoglalva a templomban a helyeket, meghallgatandó a tisztes
agg beszédét, ki midőn meghatólag szép szónoklatát befejezte,
a jelenlevők közt egy szem sem maradt szárazon. Felesleges
volna elősorolnunk egyenként a mintegy 12-re menő disz-
küldötfcségek tisztelgéseit, valamint az üdvözlő-sürgönyök
nagy számát, de nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy tisz­
telői egy 150 frtos ezüst kehellyel leptek meg, melyet meg-
illetődye köszöut meg. Fáklyás-menet és ágyulövesek zárták
be a lélekemelő ünnepélyt, mely ép úgy méltó volt a 25 éves
czeglédi papságát is csak a múlt hónapban betöltött érdemes
agg férfiúhoz, mint szép és elismerést érdemlő Czeglód ref.
községének hálás híveitől Dobos különben ugyancsak pár nap
előtt töltötte be 7 5 -ik évét. Kívánjuk, hogy még sokáig
élvezhesse ily hosszas közhasznú munkásságának méltó gyü­
mölcseit !
— Hyaczinth atya uj k&fcliolikus egyházának a római
katholikus egyháztól eltérő alapelveit a következőkben álla­
pította meg: 1) a pápai csalhatatlanság tanának elvetése 2)
a püspököknek a gyülekezet általi választatása, 3) az isten­
tiszteleti szertartás és a biblia magyarázás nemzeti nyelv­
re való áttétele, 4) a papi coelibatus eltörlése, 5) teljes
szabadság a hitvallásokban.
— A zilahi ev. ref. egyházban megürült első osz­
tályú papi állomásra pályázók közül kijelöltettek: Molnár
Albert papjelölt, Somkereki Miklós széki pap, Nagy József
zilahi ev. ref. iskolai tanár, Benkő Gyula sz.-udvarhelyi s. tanár,
Kónya László hidalmási pap, Surányi Gyula peeri pap és
Kis Albert kémeri pap.
— VH-ik közlemény a zsoboki ref, templom épí­
tés javára begyült adományokról. Gróf Batthyány József
ő méltósága 500 frt. A zsoboki község a korcsmaregále
egy évi haszonbérében 400 forint, mélt. Barcsai Domokos
50 frt, Röszler Sámuel 30 frt, Kis János 5 frt, GotbárcL
Zsigmond 5 Irt, Rúzsa János 2 frt, Ferenczi Samu 5 frt,
Újvári István 50 k J . Gyarmathy Mihály 1 frt, Ibrányi Ká­
roly 1 frt, tiszt. Mihálcz Elek 3 frt, melt. Szabó G.yulaj úr
100 szál deszka. A m. valkói ref. egyház 40 szál deszka,
Ugyanonnan egyesak 46 szál, nagy-sebesi r o m a n a t y a f i á k
40 szál deszka, m.-valkói közbirtokosok 30 szál gerenda.
Jelen közleményünk összege 998 frt 50 kr, 226 szál desz­
ka s 30 szál gerenda. Fogadják a nemes szivű adakozók
hálás köszönetünket. Kolozsvárt, 1879. május ő. A templom
építő bizottság.
— Miskolcz város polgármesterétől a következő
sorokat vettük: Az „Erdélyi Prot. Közlöny" tkts szerkesz­
tőségének, Kolozsvárt. Nagy tiszteletű Nagy Lajos esperes
úr egyházmegyéje területén, a miskolezi árvízkárosultak ré­
szére gyűjtött. 22 frt 36 krt. véve, azt köszönetem kife­
jezése mellett ezennel nyugtázom. Miskolcz Apr. 26. 1879.
Mély tisztelettel S o l t é s z N a g y K á l m á n , polgármester.
A s z e r k e s z tő p o stá ja .
Csi szár Gábor, esperesnek, E g e r p a t a k .
Fáradozásodat köszönöm s jobb egésséget kívánok.
IX . évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Májas 18.
M e g je le n n e
minden vasárnap.
ERDÉLYI
SzorbesztM gi. s feladói szállá s :
bi-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendok.
Kéziratok nem adatnak vissza, EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.
jp E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S I S Z í á / S Z
Tartalom: A suprema inspectio.(?) II. — A növényvilág
mythologiája. — Az áll. igazg. tanács r- gyűléséből, r. t. — Y i dó k i
é l e t : Emlékirat. A szebeni egyházmegyéből. A szilágyszolnoki egy­
házmegyéből, — Egyházi lapok szemléje. — T á r c z a : Az úrvacso­
rái növendékek. (Nattvardsbarden.J Tegnór Izaias idyllje; svédből
fbrditá Győry Vilmos. — Különfélék. — Körözvónyek. — A szerkesztő
postája.
A suprema inspectio.
ii.
(?) „Házam az én váram“ — mondja az angol
polgár, illetőleg ma már az egész miveit világ s ehez
képest határozott jogot követelünk ahoz, hogy a csa­
lád fejei családjuk körének minden irányban való
berendezését szabad belátásuk szerint határozhassák
meg s — a mi ezúttal bennünket érdekel — a csa­
lád sarjainak nevelését, ennek irányát, módját, esz­
közeit maguk választhassák meg. A mennyiben, tehát,
az egyház ilyen család-fők egyesülete i s : representans
közegei által a nevelés-oktatás szabályozására vonat­
kozólag te tt intézkedései ugyané forrásból merítik jog-
czimüket. Hozzájárulván ehez, hogy a protestantismus
egyik dogmatikus alápjellemvonásánál fogva egyház­
tagjainak a vallásiakban Í9 megadja az önitélet-alkotás
jogát és kötelességét s a hivek egyetemétől megvárja,
hogy kizárólag saját működésűk által valósítsák meg
e földön isten országát : ehez képest a protestáns
egyháznak épen mivoltából folyó egyik föladata, hogy
tagjainak, mint család-főknek, jogát a nevelés-okta­
tásra nézve, hivatásszerüleg gyakorolja.
íme jogalapja és elvi magyarázata annak a fon­
tosságnak, melyet a protestautismus kezdettől fogva
a maga által vezetett nevelós-oktatásnak tulajdonított
— nálunk, magyar protestánsoknál, e helyzetet még
fokozván ama históriai tény, mely szerint a katholi-
cismussal, mint per fás etnofas állam-vallással, szem­
ben, a legerősebb vódbástyáúl épen e személyi jogon
alapuló szabadság szolgálván: a magyar protestáns
20. szám.
hirdetési dijak:
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak teve 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és töbszöv megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
Előfizetési á r :
Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1frt 50kr.
D o m O k O S .
egyház még több súlyt fektetett iskoláira, ezeknek
falain belül nem csak vallásos hitét, meggyőződését,
hanem tagjai politikai szabadságát is védelmezvén,
s az oktatás által nem csak vallásos ismereteiket gya­
rapítván, h í nem oly fegyvereket is adván kezökbe,
melyekkel aztán az élet küzdterén is sikerrel állhat­
ták helyt a reactio, az alkotmánysértő erőszakosko­
dások ellenében.
É s h a ez az utóbbi tekintet ma nem forog is,
vagy legalább nem oly mértékben forog is főn: ez
az elv nem ejthető el, azért, hogy ne is foroghasson
főn soha. Ez elv föladása egyjelentésü volna föl­
adásával protestáns, alkotmányos állam-polgár, ember­
voltunknak. Amerika függetlenségi barczának diadalmas
kiküzdése u t á n , teljes önrendelkezésének szabad gya­
korlata k ö z b e n , minden kívülről jöhető fenyegető
vész elvonulása u t á n igtatta alkotmánya czikkelyei
közé az autono mia legszahadahh hatarozmányait — a
mikor a bölcsek hivatkozhattak volna ez eljárás fö­
lösleges voltára, mert, hisz, semmi veszély nem fenye­
get, nincs mitől és kitől félni; de az alkotmányoző
testület lehetetlenné akarta tenni, hogy a nemzet
maga-magának ellenségévé, zsarnokává válbassék s a
nép-, vallás-, sajtó-, gyülekezési-, kórelmezési- sat.
szabadság legmesszibbre menő biztosítását foglalta
alap-törvényébe.
Ide, tehát, a nevelés-oktatás irányának, módjá­
nak, eszközeinek meghatározási jogkörébe, ép oly ke­
véssé bocsátunk be bárkit is — és igy az államot
is, mint nem engedjük senkinek is, hogy beleszólhas­
son vallásos hitezikkeink, szertartásaink, sat. megál­
lapításába.
De, ha föltóttelen a jogom házam belsejéhez:
házam az állam területén s a mások háza között áll-
ván: az állam jogát sem vitathatom el attól, hogy
mindazokban, a mikre nézve, házamból az államra s
 230
a mások házára kihatok, oly ellenőrködést gyakorol­
jon, hogy biztosítsa magát s másokat minden részem­
ről okozható károk, sérelmek ellenében. S aztán a
család új sarjadékait magénak, de az államnak is
fejleszti s valamint megszámlálhatatlanok az állam
által nyújtott előnyök, melyek nélkül az új nemzedék
nem is léphetne méltóan a megelőző öltő nyomaiba:
azonképen mindez előnyök kötelezettségeket is rónak
az új öltőkre, hogy ez előlegesen nyújtott nagymérvű
kölcsönt tőkéstől, kamatostól fizessék vissza, szolgá­
lataikkal, annak, a kitől vették: az államnak. Épen
ezért nem lehet közönyös az államra nézve, hogy az
autonóm testületek által föntartott iskolák minő mér­
tékét adják annak a nevelésnek, a mely biztosítékát
szolgáltatja ez adósság-törlesztés megtörténtének.
De a kérdés nehéz vége ott kezdődik, a hol annak
megállapitásához érünk, hogy az állam ez ellenőrzési
joga m i l y m ó d o n gyakoroltassák?
Protestáns elveinket magunk kívánjuk és pedig
föl tét télén ül, megállapitni — de nem tagadhatjuk el
az államtól azt a jogot, hogy meggyőződhessék, ha
vájjon ez elvek nem államellenesek-e ? Tanításunk
irányát, formáját és tartalm át mi határozzuk meg, de
hát az állam ne szerezhessen-e magának tudomást
arról, ha vájjon ez irány, forma és tartalom nem ve­
szélyes-e rája nézve s betöltik-e azt a mértéket, a melyen
alul már csak tőke-fogyasztó s nem adósságtörlesztö
az új nemzedék?
SŐt inkább — részünkről készséggel elösmerjük
az államnak ezt a jogát, s valamint a népiskolai ügy
törvény által való szabályozásánál helyesen cselekedett
az állam, hogy megszabta azt a minimumot, a meny­
nyit minden népiskolától megkövetel: a közép- és
felső oktatásra nézve is tőle kell várnunk azoknak a
határoknak kijelölését, a melyekig minden leendő állam­
polgárnak el k e l l vezettetnie, az autonóm testüle­
tekre bízván aztán, hogy e határokig miként vezér­
lik el növendékeiket s ha akarják és birják-e jó
szerencsével talán tovább is vezetni? íme, az 1 7 9 0 — 1
X X V I. tcz. is, a melyből a „Pontozatok“ kiindul­
nak, oly kikötéssel adja meg a prot. felekezeteknek az
iskoláikra vonatkozó autonómiát, hogy a törvényhozási-
lag meghatározandó „Közoktatási rendszer" ez isko­
lákra is ki lesz terjesztendő. Maga e törvény, tehát,
megszabja az útat, és pedig a helyes útat, arra, hogy
az állam ellenőrködése m i l y m ó d o n történjék —
felelet, megszabásával a minimumnak s annak fel-
ügyelésével, hogy e minimum be is töltessék.
A „pontozatok" n e m ezt az útat követik — előbb
szabják meg a felügyelet mikéntjét, mielőtt az állam
meghatározta volna a felügyelendő minimumot. Garta
biancát hagy a közoktatási rendszerre nézve a fele-
kezetek kezében s a superinspectio formái által kí­
vánja a maga biztosítékait megszerezni, holott a dolog
természete s az Írott törvény is azt követelnék, hogy
a formális intézkedés helyett materiális megállapodásra
jusson, az ellenőrzés formái aztán sokkal kevesebb
nehézséget okozván.
De nem csak hogy kevesebb nehézséget okozna,
hanem több biztosítékot is nyújtana a megfordított
eljárás a jog és igazság megvédésére nézve is. Mert
igy a formák keretén belől a közegek bölcs belátására
lesz bízva minden, mig amúgy az Írott törvény egy­
szerű alkalmazása minden kedvezés vagy ellenszenv
közbejátszását, emberileg szólva, kizárná s az auto­
nóm testületeknek nem folyton változó — s bizony töb­
bé kevésbbé mindig gyarló — e m b e r e k észjárásához,
kedvteléseihez, szeszélyeihez, hanem tiszta, világos
törvényhez kelleue alkalmazkodniok.
Bizonyos, hogy a „Pontozatok“ e fordított rendű
eljárása kevesebb nehézséget okoz a kormánynak,
mint, ha magát a materiális törvényt: a „közokta­
tási rendszert“ kellene megalkotnia s némi plausi-
bilitással látszik birnl az a fölhozható mentegetőzés
is, hogy a minimum azért nem határozható meg, mivel
abban az esetben a felekezetek kénytelenek volnának
középtanodáik egy részét bezárni, mivel az állam a
minimumot a mai kor követelményei szerint állapítaná
meg, a felekezetek pedig nem bírnák meg az igy
követelt minimum anyagi terheit. De mi azt hisszük,
hogy a mennyit ma Magyarország nagyban megbir:
legalább annyit, a magok szükebb körükben a fele­
kezetek is megbirnak, aránylag a legszegényebb prot. fc-
ekezetnek is van annyi vagyoni ereje, mint cultu-
ralis czélokra a magyar államnak. Meg aztán hol van
az megírva, hogy p. o. egyhkerületüuknek épen 6 — 7
t e l j e s gymnasiumot kelljen föntartania, vagy, hogy
ha egyik-másik vidék minden áron főn kívánja most
meglevő gymnasiumát tartani, ne hozhatna ismételve
olyan áldozatot, a melynek segélyével, mint már tör­
tént, csakugyan eleget tehessünk az állam törvényes,
méltányos követeléseinek ?
Az államnak s kormányának, tehát, nincs miért,
hogy a mi fejünk fájjon, hanem alkossa csak meg,
az 1790— 1. XXVI. tcz. föntartásához képest a „köz-
 231
öitatási ren d szerirő l szóló törvényt, majd aztán mi
protestánsok fogjuk módját találni, hogy hol, miből
és hány olyan gymnasiumot tartsunk főn, a minőt
minimális határozmányokban az állam szentesitett tör­
vénye követel.
De a protestánsok nem adhatják föl írott tör­
vényeik által biztosított jogaikat csakis formai körül­
írások alakjában kiszabott olyan batározmányok ked­
véért, a melyek nem csak a mai miniszternek, hanem
egy utána esetleg következő reactionarius avagy fele-
kezetieskedő urnák is jogot adjanak arra, hogy tetszése
szerint megválasztandó ellenőrző közegek bölcs belátása
és referadája szerint tankönyveinket az indexre tehesse,
tanárainkat fölfüggeszthesse, iskoláinkat ideiglenesen
vagy épen véglegesen bezárhassa.
Mi olyan törvényt követelünk, a mely megszabja
kötelességeinket s ezeket majd be is töltjük, de nem
olyan törvényt, a mely kezébe adja házunk kulcsát
akármely rendőrnek, a ki aztán épen azt a fiókunkat
forgatja föl s épen azt a portékánkat viszi el —
sub titulo: veszélyes — a melyiket neki tetszik. Bün­
tető törvénykönyvünk kész, de az igazságügyminiszter
nem indítványozza életbeléptetését mindaddig, mig a
büntető-eljárás codexe is meg nem lesz. Közoktatási
miniszterünktől is azt vártuk volna, hogy a materiá­
lis ne pedig a formális törvény-alkotáson kezdje.
De azért hozzászólunk a procedúra e tervéhez
is — a következő alkalommal.
A növényvilág mythologiája.
i.
Minden mythus lényegesen igazság; a mily megingat­
hatatlanul áll e tétel a tudományos szemlélő előtt ma, ép oly
képtelenség volna megfordítva is igaznak erősíteni. A mythus
egy történetté formált érzés, tárgy vagy eszme, de a törté­
netet nem szabad mythusonká oldani föl, S pedig ily irány
nem ösmeretlen a történelem előtti népek psychologiájának
buvárlói előtt. Voltak, kik az egész ó- és újszövetség kép-
leges ki magyarázását vállalták magokra. Ábrahám a nap,
Sára a hold; a tizenkét patriarcha és tizenkét apostol az állat­
kör tizenkét jegye. Dávid a kelő nap, mely megöli Goliathot,
a homályt, s igy tovább. Hasonló elméletekben több az elmés-
ség, mint az alaposság.
Hóm kevésbé egyoldalú és félszeg ama másik oskola,
mely minden mythious jelenség magyarázatát föltétlenül a
napra vagy holdra akarja visszavinni, s mely előtt Hercules,
Theseus, Perseus, Achilles, Odyssous, Bollerophon ugyanazon
egy alak, a trójai harcz csak a szürkület és hajnal küzdel­
mét jelképező mese, a myrmidonok a sugarak, Athéné nem
a bölcsesség, de az alkony, Hercules munkája az év űzőn­
két szaka, stb. Gladstonenak a homeri eposok fölötti újabb
színtani nyomozásai alapján kideritettnek akarják tudni, hogy
á görögök voltaképen felettébb korlátolt érzékletü, fogékony-
talan nép voltak, kiknek egész szemleletük alig terjedt túl a
nap és a hold s azoknak egymás közötti viszonyai és vál­
tozásai körén. Szinérzékök még igen fejletlen volt, mint ezt
a homeri jelzők tanúsítják, melyek nem egyszer a legelütőbb
tárgyak gyökeresen különböző tulajdonságaira is ugyanazon
kétes értékű meghatározást alkalmazzák. Egész gazdagságu­
kat nyelvük, illetőleg szókincsük képezte, melyeknek félre­
értéséből keletkeztek aztán egyes mondarészek, ezeknek ösz-
szekapcsolásából a szorosan vett mondák. És ez igy volt nem
csak Görögországban, de Egyptomban, sőt Indiában is.
Csakhogy kérdés: honnan vehették már most ez ős­
eredetieknek föltételezett szavak a hellénben, sőt a latinban
is oly gyakori átvitt jelentésüket ? Hiszen mielőtt még a
szóképzésre juthatnánk, az értelem reflexív tevékenységét
kell szükségkőp előrebocsátanunk. A gondolkodás az, a mi
Összehasonlít, s ez okvetlen megelőzi ama hasonlatnak a ki­
fejezésben történő megszilárdítását. Ha pedig ez már meg­
történt, ezzel egyszersmind a mythologia is lényegesen meg
lön teremtve. A mi ezután járulhat még netán hozzá, az
csak pótlása, kiszélesítése, kiárnyékolása a már megadott
fővonaloknak. Inkább hisszük e szerint, hogy magában a
nyelvben tartalmazódik sok oly elmosódott mythicus elem,
mely korábbi, s általunk már nem ismert mondák vagy mon­
dakörök létezhetésére utal, semhogy a nyelvmivelós későbbi
szakaiban s épen a nyelvvel párhuzamosan, sőt abban visz-
szatükröződőleg fejlettek volna ki oly mythosok, melyekről
a nyelvalkotás periódusa mit sem tudott. A két álláspont
közti különbség, hogy szerintünk a költészet az, a mi gyak­
ran üres szavakká fajul, amazok szerint pedig csupán csak
szavak összehalmozása még a legragyogóbb költészet is, az Ilias
úgy, mint az Odysseia.
A híres tudós és florenczi tanár, Angol o de Gubernatis,
kinek a növények mythologiájárói irt s e lapokban már egy
alkalommal fölemlített munkáját szándékunk itt kivonatosan
ösmertetui, a mennyire távol áll az első irányzat félszegségeitől,
annyival inkább osztozik az utóbb emlitett oskola minden
sajátságaiban. S hogy ezzel járó túlzásai mégis kevésbé tűn­
nek föl, annak oka, hogy kutatásaiban főkép azon hiedel­
mek köre felé fordul, melyek, mint egy szellemdus ismer­
tetője, az általunk főbb vonásokban kalauzúl vett Dóra
d’Istria magát kifejezi, a magok alsóbb szférájoknál
fogva, s homályos voltuk által védetve, megkímélve lettek
azon erőszakos válságoktól, melyek a fejletlen hitnek egyéb
tárgyait rég lesodorták sugárzó oltáraikról. Ez tehát nem
annyira a történeti mythos, mint inkább a babonák és nép­
szokások mezeje, és itt is főtekintettel az állat- és növény­
ország jelenségeire. Ily vizsgálatok érdekét főlog a neolatin
származású tudósok kezdték belátni első sorban, már hely­
zetük s a rendelkezésük alatt álló anyag előnyeinél fogva is
s köztük de Gubernatis, bár a kérdés csábjai által szintén
nem egyszer tulragadtatva a helyes határokon, általában véve
mégis legterjedelmesebb s egyszersmind legalaposabb adato­
kat nyújt.
 232
Az erdők titokzatos homálya, néma csendje, útvesztő
iekervónyei ép oly benyomást gyakorolhattak a már gyerme-
tegségénól fogva ábrándozásra hajló emberi kedélyre, mint
az égbolt beláthatlan csillag-miriadjai, vagy a végtelenbe
elterülő tenger. Ez adja meg az első lépést, hogy a képze­
let szabad irányra kelve, benépesítse látásával a lakatlan
helyeket; csakhogy a hiedelmek, melyeket igy az erdőkhöz
köt a sejtelmes kedély, még sokkal mysticusabbak s szin-
terök inkább a rósz, mint a jó, inkább a borzadalmas, meg­
foghatatlan, mint a fölemelő s természetszerű Ha a lombok
susognak, nem a szellő ringatja az ágakat, de baljóslatú
szellemek láthatlan gyülekezete beszel egymáshoz érthetet­
len nyelven, vagy febérhaju kisértetek száguldanak aranyko­
csiban ülő nőikkel, s arany bölcsőben fekvő gyermekeikkel.
Sto'ian, ki nem hallgat anyja jóakaratu tanácsára, s nyáját
az erdőbe tereli, megtámadtatva három napig küzd ott egy
borzashaju ifjúval s végül a fa tetejére hurczoltatva dara­
bokra szaggattatik. Korhadó vén fák mindig gonosz szelle­
meknek szolgálnak lakhelyül, még árnyékuk is veszedelmes.
Orosz közmondás szerint minden vén fából bagoly vagy ör­
dög jön ki. Ha egy pásztor üreges fa előtt vezeti el nyá­
ját, menthetetlenül a gonosz lélek hatalmába kerül; igy hit­
ték ezt a VH-ik században Francziaországban. Fönmaradt
egy pakulár búcsújából a következő töredék: „Isten veled,
búcsút veszünk tőled oh Rila hegyi erdő 1 Bocsáss meg,
hogy vizedet ittuk s füvedet tépdestük.u Mire az erdő igy
válaszol: „Ég vezéreljen, pakulár 1 Mindent megbocsátok, a
vizet úgy mint a iüvetj viz más fog csorogni, fű más fog
nőni. Csak egyet nem bocsátók meg, hogy kitördelted fenyő­
fáimat, s orsókat csináltál belőlök, melyeket esténként szót-
osztogattál a leányok között.“
Mint mindennek, úgy e babonás hiedelmeknek is en­
gedniük kellett végre a czivilizáczió hódító áramlata előtt.
Normandiában még beszelnek ugyan szent Patriczius üregéről,
mely a pokollal áll egyenes összeköttetésben, de a benyo­
mások már korántsem oly mélyek, oly igazak, mint a hogy
például a bolgároknál tartották fenn magokat. Annál több
anyagot lelünk ily tanulmányokra Európán kívül s ftképen
Afrikában, miről Stanley, Livingstone, Baker s mások útleí­
rásai tanúskodnak. Néger felfogás szerint mindazon állatok,
melyek kerülik a napfényt, gonosz szellemek, úgynevezett
r a n g a - k ; ez osztályba sorozzák tehát a baglyát, vakondo­
kat s egy nagy vörös szemű, egyenes fülű fólmajom-fólét,
mely a fák hasadékaiban tartózkodik. A mily felette borzal­
masok rajok nézve e lények, másfelől ép oly vigasztaló, hogy
hisznek bizonyos bűvös gyökerekben, melyek láttára a rósz
szeltem i§ meghódolni kényszerül.
Ugyancsak az erdők természetfölötti hitének kiegészí­
téséül szolgál a némely madárfajoknak tulajdonítani szokott
divináló erő. De Gubernatis szerint e hiedelem, mig közvet­
lenül az erdők kultuszával áll kapcsolatban, közvetve a föld-
anya (Demeter) tiszteletére vezethető vissza. És csakugyan
a dodonai híres tölgyfák suttogó hajlongásainak magyarázata,
alapjában ugyanaz az átvitel, melyet az augurok előtt a ma­
darak repülésének titokzatos értelme pótol; ott, mint itt, a
fa és madár csak eszköz, melyen át maga a föld beszél. Hű
maradt e hagyományokhoz Buddha vallása is, s a R a s a -
w&ni szerint az istenek istene Buddhának egy ily erdőben
adta értésére a négy nagy alapigazságot. B o d d h i s a t v a (a
bölcsosseg lényege) születése perczeben pedig, a thibetiek
szerint, az „erény fája" is megszületett, s oly rohamos gyor­
sasággal nőtt, hogy reggel még körömmel lehetett hasítani,
estve már a tűznek is ellenállt. Buddha fája is, mely alatt
hét évet töltött szemlélődésbe merülve, b o d d h i, vagy bölcses­
ség neve alatt ismeretes, s alatta a legfőbb tudományt lehet
elsajátítani. Indiában a fatisztelet különös magas fokot ért
el, de az erdőszemólyitósnek újabb népeknél is kétségtelen
jeleit látjuk. A középkor hitte, hogy: au r é s s u n t n e m o -
r i s , o c u l i c a m p e s t r i b u s o r i s ; az olasz közmondás
pedig még ma is azt tartja, hogy: a n c h e b o s c h i h a n n o
o r e c c l i i e , mi megfelel a következő németnek: d a s F e l d
/
h a t Au g e n , dér Wa l d h a t Ohr e n.
Bölcselmi oldaláról véve a dolgot, a mi az erdőnek,
fának, s általában a növényvilágnak a nép előtt ily tekin­
télyt kölcsönöz, az ama rejtélyes erő, mely magával az élet
legbensőbb forrásával állván kapcsolatban, solisem merül ki,
s az élet minden elemet folyvást újjá szüli önmagából ; le­
velet hajt, virágot ápol, gyümölcsöt hoz, oly ellentétben az
emberi élet törékenységével. Nem csoda tehát, ha bizonyos
rokonságot véltek benne föltételezni az ember eredetével. A
zsidók hitték, hogy Isten az embert is földből formálta, s a
minden dolgot megelőzőleg létező életfájának vélelme egy­
aránt kifejezésre jut a Genesisben, az Ormuzd Gaokeremájá-
ban, vagy a hinduk Ilpájában. Sőt nálunk Európában is,
bár távol vagyunk a tropicus égövek nagyszerű vcgetáczió-
jától, a német és piemonti gyermekek kíváncsiságát az anyák
hasonló czólzásokkal szokták kielégíteni, A skandinávok Ed­
dája beszól az Yggdrasil fáról, melynek gyümölcsei az embe­
rek, moly az ég boltozatáig nyúlik, s három óriási gyökere
van, egyik a múlt, másik a jelen, harmadik a jövő. Ez örök­
zöld fa alatt három ifjú szűz Ítél az idő fiainak sorsa felett.
Hasonlót jelképeztek a germánok I r m i n s u l - j a s a védák
S k a mb h ó - j a is, stb. A Bakavali-i rózsáról szólóhindosztán
eredetű regében egy kert van leírva, melynek fái emberfő­
höz hasonló gyümölcsöket teremnek. Ily hagyományok élnek
ma is különböző aráb törzseknél. Egy szibériai török faj
szájhagyománya szerint, kezdetben volt egy ágnólküli fa,
melyből az isten hét ágat hajtatott ki, ezek alatt született
az emberiség kilencz törzsatyja. Más orosz változat szerint,
egy gyermektelen idős apa kimegy az erdőre, levág egy tüs­
két, hazaviszi. Felesége rengetni kezdi s dajkadalt énekel
mellé, és ime! egyszerre csak lábak ütnek ki rajta s kevés idő
múlva az, egész tuskó gyermekké válik.
Van azonban még egy más faja az életfáknak, mely­
ben nem ugyan a származtató, de az életfenntartó erő kép­
zelteik megtestesülve. Az indiai K a l p a d r u m a például
minden vágyat kielégít. Ilyen még a t u b a , a „boldogság
fája“ is, a muzulmánoknál, melynek minden ága a legizle-
tesebb étkekkel szolgál, a legfinomabb, ruhának való sely­
met adja s törzsökéből a legszebb lovak lépdelnek elő, drá­
 233
gán fölszerszámozva. jfgai oly nagy területet foglalnak be,
hogy száz'év alatt sem juthatni ki árnyéka alól. A keleti
császárság székhelyén, Byzanozban meg azt hitték, hogy a
paradicsomban egy óriási aranyként tündöklő fa áll, mely
minden földi fa leveleit és gyümölcseit magán egyesíti.
Xombozata a legjobb illatot leheli, s gyökereiből tizenkét
tej- és mézforrás folym inta skandinávok Yggdrasiljából a
h ű m á n g f a l i (méz-csepegés), vagy a perzsák Gaokerene-
nájából az ambra. Sokkal egyszerűbb az orosz hagyományok
vas-fája, melynek gyökere maga az isteni erő, s koronáján
három világot hordoz, az eget, földet és poklot.
Varázsvesszőket csaknem minden nép szerepeltet mon­
dáiban ; érdekes azonban megtudni, minő körülményeknek
tulajdonitható s honnan veszi eredetét az ezekre ruházott
bűvhatalom, melynél fogva soha nem látott dolgokat képe­
sek előidézni, s ugyanazon tárgyán meglepő változásokat
visznek véghez. A legősibb időktől fogva ug’yanis, és a p ri­
mitív népek természetbölcselete szerint a tűz tartatott az élet
azon őselemének, mely a világegyetemben iétfenntartó elvként
munkál s magát a teremtést is eszközölte. Épen ebből kifolyó­
lag nem csak a házi tűzhely szentsége lön örök időkre
megállapítva, de általában az emberiség magán- és közéle­
tében gyakorlati czélokra alkalmazott tűz megbecsülhetetlen
kincsesé vált ereje is majd minden erre vonatkozó ismert
hitregében oly felfogással magyarázfcatott mintha az az em­
berek által felsőbb hatalmaktól kicsikart hóditmány lett volna.
Most azonban nagyon valószínű, hogy a tüzet ébresztés leg­
hamarabb megismert módja ugyanaz az eljárás volt, melyet
némely vadtörzsek máig fönntartottak s mely abban áll,
hogy egy fadarabba fúrt likban addig és oly erősen forgat­
nak egy fapálezikát, mig az tüzet fog. Ily eredmények kö­
vetkeztében fogták rá aztán a botra, pálezára és vesszőre
azon bű ver őt, mely a rege szerint annyi csodát tett. Mózes
vesszeje szabaditá meg a zsidókat az elveszéstől; szent Pat-
riczius Krisztus botjával űzte el az ördögöket. A Novgorodi
epicai cyclus ogy hagyománya arról tesz említést, hogyPe-
roun, a villám orosz istene, vesszővel kezében űzi el a tél
homályát s tár kaput a tavasznak. Hermes botja aranytól
ragyogott, úgyszintén Indráó, ki azzal nyitja meg a felhők
sötét üregeit, hová a tolvaj szellemek rejtették a lopott te­
heneket. Francziaországban a Xl-dik századtól fogva jósvesz-
szőket is ismernek, mogyoró-, bikk-, jegenye-, vagy almafa
Villás ágából, melyek fölfedik a rejtett kincseket. Ferrarit,
ki annyi hagyományt származtatott át az utókorra, egy alka­
lommal ezeket mondatja Szamárbőr tündérrel:
Itt a vessző, fogdsza hát nó !
És a merre méssz, csak ints,
S föld alatt a láda kincs
Mind utánad mén legottan.
Majd ha látni kedved szottyan.
Ügy tégy mint tanítalak,
Üsd a vesszőt földre csak,
S iml a szekrény zára pattan.
A máguszok, az antik rituszok átvételével, természe­
tesen a varázsvesszőt sem nélkülözhették. A szellemidézők,
(nocromanták) pálczájával kivont bűvös kör mindazokat hataí-
mokba kerítette, kik e körbe leptek. Népmesékben szó van
oly csodavesszőkről is, melyek önmaguktól vernek meg min­
denkit, ki az elásott kincs közelébe jő. Kétségtelen egyéb­
iránt, hogy a ma is dívó királyi, kadvezóri, püspöki, mar­
sain, stb. botok is hasonló termószetfölöttiséget akarnak sym-
bolizálni.
Megjegyezzük azonban, hogy a varázsbotok csodatevő
hatalmának eredetét, a de Gubernatis által olfogadott, de va­
lójában Kubn Adalbert német tudóstól származó fentebbi
hypothesisen kívül, azon egyszerűbb megfejtésre som keve­
sebb valószínűséggel vezethetjük vissza, hogy csupán a nö­
vényi szervezet csodás szívósságának és rugalmas életerejé­
nek tapasztalata is eléggé megragadhatta a képzeletet arra
nézve, hogy inegmagyarázhatlan működését magasabb irány­
adásnak vélje. Hiszen nem csak a népiessóg adott az ily
megfoghatlan természeti tünemények körül keletkező mondák­
nak oly nagymérvű kiterjedést, de a romantikusok is min­
denha szívesen megpróbálkoztak rajtok. Loccenius XYI-dik
századbeli irő beszél égy bodzafáról, mely panaszkodik s kiált
a hogy ki akarják tépni* Schiller „Teli‘fjében szó van egy
hegyről, melyen a fák vérzenek a fejszeütós alatt. Hasonlót
említ Tasso a „Megszabadított Jeruzsálem ében. Calderon
egy autó sacramental-jában pedig Candaces, midőn Salamon
kívánságára a Libanuson egy hármas fát levág, abból vér­
patak folyik. Virgil is beszélteti Polydor somfáját, s Toská-
nában a somfa adja fel a gyilkost. Egy andaluziai legenda
szerint Jézus nyomaiban, Golgothára menve, a fű mind ol-
hervadt. Ádám és Évának egy tizenötödik századbeli legen­
dájában, midőn a paradicsomból kiüzetnek, ugyancsak e mo­
tívum van kifejtve, persze más erkölcsi vonatkozással. Sávitri
hindu legendájában az ifjú Satyavant, kiakarván vágni egy
fát, aláhanyatük és meghal. Sokan olvashatták azt a német
népmesét is, hol egy pórnő egy tüsköt akart kiszakgatni, de
úgy elgyengült egyszerre, hogy alig ment pár lépest s áju­
lásba esett. Ezért szokás Orosz- s Németországon több helyütt
csak gyökéren felül vágni el a fát. S e balhiedelmeknck min­
denesetre volt valami hasznok ; bizonyos benső kötelék s
érdekegyseg éreztetett az ember és a külvilág közt, titkos
rokonszenv s kegyelet csatolt a természethez, s nem volt
még megkezdve ama pusztító és oktalan harcz ellene, mely
legérezhetőbben a támadót fogja elflbb-utóbb sújtani — az
erdőirtás.
A z áll. igazgató-tanács r. gyűléséből.
Kolozsváriit, 1879. máj. li-é n .
J elen van n ak : ft. püspök N a g y P éter eln ök , In cz e
M ih á ly , Szász B éla, dr. K olozsvári Sándor, dr. J en ei V ik to r
ig a z g . ta n á cso so k ; Szabó Á d á m szám vevő, B odor A n ta l
titk ár.
A z időközben ellá to tt folyó ü g yek b ejelen tetvén , t u ­
d om ásu l vétetn ek .
S zász D om okos egyhker. főjegyző benyújtja gr. B a t ­
thyányi József alapitvány-levelót, m elyb en a
n em es gróf, egyh ázu n k b a tö rtén t felv étele alkalm ából, ro-
 234
lonazenvének jeléül, 3000 frtot adományoz különböző egy­
házi és iskolai czélokra. Az igazgató-tanács örömmel fogadja
a nagylelkű alapítványt és meleg köszönetét nyilvánít a
Luzgó áldozatkészségért; az alapítványi levelet az alapítvá­
nyok könyvébe ig ta tja ; végül az alapítványi összegek a ki­
jelölt czélokra kiutaltatnak,
Bartha Lajos esperes felterjeszti az ó - b r e t t y e i és
k i t i d i egyházak egyesítése tárgyában felvett jegyzőköny­
vet. Az igazg. tanács a nevezett egyházak egyesítését 500
frt papi fizetés mellett, az egybker. jjj közgyűlés utólagos jó­
váhagyásának fenntartásával, helybenhagyja és felhívja az
esperes urat, hogy a dijlevelet szabályszerűen kiállíttatván,
megerősítés végett küldje fel; megjegyeztetvén, hogy a
szavazatok számának kepe-forintok* szerinti arányosításába
az igazgató-tanács nem bocsátkozhatik.
Bartha Lajos esp. felküldi Z e j k J ó z s e f gondnok
nyilatkozatát, melyben felajánlja a z e j k f a l v i 1. e g y h á z -
k ö z s é g n e k azon határon levő fekvőségeiért a Sztrigy-
Szentkirály községében fekvő birtokából nagyobb és jöve­
delmezőbb fekvőjét c s e r é b e n . Az igazg. tanács elfogadja
az ajánlott cserét, utasítván az esperes urat, hogy az érde­
kelt egyházközség beleegyező nyilatkozatát küldje fel és az
átveendő fekvőséget az egyház nevére telekkönyveztesse.
Szász József esp. felterjeszti a k ö z é p aj t a i ke pe -
t ö r l e s z t é s i a l a p k i m u t a t á s á t . Az igazg. tanács
meghagyja az esperes urnák, hogy a kepeváltsági alapot
a többi jövedelmektől elkülönítve és külön számadás mellett
kezeltesse; a Zathureczky-féle 1300 frtnyi tartozást, h am ég
be nem fizettetett volna, haladéktalanul biztosíttassa vagy
hajtsa föl, és ugyanezen tartozásra nézve tegyen jelentést,
hogy annak kamatai mennyire mennek, s miért nincsenek
a kimutatásba felvéve. Egyidejűleg megjegyeztetik, hogy a
kepe részleges megváltásába vagy leszállításába az igazgató-
tanács beleegyezni nem fog.
Sylvester D. esperes felterjeszti a n . - s z e b e n i e g y h .
k ö z s é g kérvényét az iránt, hogy az államsegélyből u tal­
ványozott évi 50 frtot az újból kiállítandó papi dijlevélbe
felvehesse. Az igazg. tanács, miután az évi 50 frt csakis
a jelenlegi pap részére utalványoztatok, nem engedheti meg
annak a dijlevélbe leendő felvételét.
A k ö z o k t . m i n i s z t e r ur értesíti az igazg. taná­
csot, hogy a k o l o z s v á r i egyh. község által alkalmazott
tanítók az országos nyugdíj-alaphoz való hozzájárulás alól
nem menthetők fel; ellenben a p a t a i egyhköz-égnek, va­
lam int a többi kijelölt és állandóan pap-tanítókkal élő egy­
házközségeknek felmentése iránt a szükséges intézkedések
xnegtétetcek. E rről az illető egyházközségek értesittetnek
Solymosi J. esperes felterjeszti a s z . - k e r e s z t u r i
l e á n y i s k o l á i a l a p r a vonatkozólag a kir. tanfelügyelő
átiratát, melyben az alap jövedelmét a községi leányiskola
javára kiadatni k é ri; úgyszintén a sz.-kereszturi pap e tá r­
gyú jelentősét és kéri, hogy a k ir. tanfelügyelőnek ily köz­
vetlen rendelkezése, valamint a községi iskolaszék túlkapá­
sai ellenében védje meg az igazg. tanács az egyhközséget.
Az igazg. tanács, mielőtt érdemleges határozatot hozna,
felrendeli a leányiskolái alapot illető összes előző iratokat.
Csiszér Gábor esp. jelenti, hogy a s e p s i egyház­
megye első választó kerülete e g y h á z k e r ü l e t i k é p ­
v i s e l ő ü l S z á s z K á r o l y miniszteri tanácsost válasz­
totta meg. A választás igazoltatok.
M a g y a r ó s i P . esperes jelenti, hogy a Demeter S.
képviselő lemondásával üresedésbe jött egyhkerületi képvi­
selői helyre F ö l d e s B á l i n t választatott meg. Igazoltatik.
Elláttatott még 14 ügydarab.
r. t.
■ V I HZ) ± ! k : T E L E T .
A szebeni egyházmegyéből.
E m l é k i r a t .*)
Midőn a bdrkösi állami elemi népiskola gondnoki
kara folyó ápril hó 20-án tartott gyűlésében e megtisztelő'
állásáról testületileg lemondott, nem csak önmagunk iránt
tartozó kötelességet teljesítünk, hanem a közügynek is szol­
gálatot vélünk tenni, ha e lépésünk indokait egy emlékirat­
ban részletesen előterjesztjük.
Legkevésbbé sem ringatjuk ugyan m agunkat azon
reményben, hogy szerény nézeteink, szavunk gyenge hangja
ez iskola nagy fontosságára, mély jelentőségére, államér-
dekü missiójára, de e mellett annak nyomorult állapotára
terelhesse a közfigyelmet és érdekeltséget; érről évek szo­
morú tapasztalatai tettek bizonyosokká; évek óta hallottunk
oly biztatásokat, melyek szivünk legszentebb vágyait, aka­
ratunk legerősebb irányzatait táplálták, erősítették, hogy
annál lesujtóbft legyen csalódásunk, kétségbeejtőbb csüg-
gedésüuk; évek óta vagyunk tanúi a nevelésügy nagyhangú
emlegetésének, talán csak azért, hogy maga az ügy szent­
sége a szavak és ígéretek árjában elmerüljenek; évek éta
lön a közvélemény és magyar nemzeti aspiratio — melyek
jogosultsága való tényeken és kétségbevonhatatlan igazsá­
gon alapszik — oda érlelve, hogy Bürkösön egy tisztán
magyar ajkú és szellemű központi állami iskola berendezését
az állam érdeke, az itt és a vidéken vegyesen lakó nem­
zetiségek életszükségei követelik, talán csak azért, hogy a
közvélemény, nemzeti aspiratiók és törekvések kigúnyolása
annál szembetűnőbb legyen.
Ily viszonyok között kicsinységünk sokkal kevesebb
fontosságot tulajdonit szerény emlékiratának, mint hogy az
ily irányba terelt iskolaügynek más, üdvösebb lendiletet
adhasson, legfölebb igénytelen nézeteit fejezheti ki álláspontja
felől.
Véleményünk szerint, ugyanis, az iskolai gonduokság
létesítésére az szolgált indokul, hogy egyfelől mentői többen
legyenek megnyerve, kik a helyi speciális viszonyokon ala­
pult nézeteiket, tapasztalataikat az iskolaügy érdé «ében ér­
tékesíthessék ; másfelől legyen egy oly hatósági közeg, mely
az iskolaügy magasabb intézői és a tár-adalom közt köz­
vetítőül szolgálván, lehetővé tétessék a legszükségesebb és
*) Felterjesztetett a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz-
ie r ő nagyméltósa'gának.
 285
a még elodázható-intézkedések közti különbségek feltün­
tetése, hogy nagy Eötvösünk szavai szerint „kevés idő alatt
sokat lehessünk.“
Nem lépett tehát hatáskörén túl a gondnoki kar, sőt
'legszentebb kötelességét vélte teljesíteni, midőn a bürkösi
állami elemi, népiskola érdekében épen akkor emelte fel
Hangosabban szavát, midőn Felsőfehérmegye feloszlatása után
a hatalmas szász nemzetiségű Nagyküküllőmegyébe kebe­
lezett Bürkös — aligha nem számításból s a magyar elem
elnyomása érdekében — oly igénytelen községgé törpitte-
tett, mely figyelemre, pártfogásra alig tarthat igényt, mi­
dőn iskolaügyünk s az itt levő magyar elem — legalább
a látszat után ítélve, — magánérdekeknek lön zsákmányul
dobva; nem feltűnni akarás, hazugság vagy daczoló visz-
Keteg vezette a gondnoki kart, midőn egy czélszerü iskola
épület emelését sürgette; nem követett el hibát, ha kife­
jezést adott azon nézetének, hogy czélszerü iskola helyiség
és épület nélkül a szász testvér-nemzetiség közt az állam­
iskola nem fejlődhetik oly tanintézetté, mely hivatásának
megfelelhessen; ha többször hangsúlyozta, hogy lehetetlen
a legszerényebb igényeket is kielégítő iskola-helyiséget bé­
relni ; ha nem maradt érzéketlen a szülők azon hangos kifa*
kadásaival szemben, hogy a bérben tartott tanhelyiség egész­
ségtelen, egészen ép érzékkel bíró gyermekek rövidlátókká
kezdenek lenni; nem vétkezett, midőn feljajdult, hogy a
feloszlatott Felsőfejérmegye külső kerületéhez tartozó köz­
ségek magyaijai, kik legszámosabban Bürkösön vannak,
anyagilag és szellemileg hanyatlásnak indulva, a román
nemzetiség szokásait, nyelvét és érzelmeit kezdik felvenni s
ezen csak egy egészséges, tisztán magyar ajkú és szellemű
központi iskolával segíthetni.
Igénytelen nézetünk szerint oly törekvések voltak ezek,
melyek meghallgatásra, pártfogásra méltán számíthattak s
jogosultnak ítéljük feljajdulásunkat, midőn azt tapasztaltuk,
hogy a mig más iskolai gondnokságok felterjesztései mél-
fánylatban részesültek, ezen iskolai gondnokságnak jóravaló
törekvései szamba sem vétetnek s velünk szemben a fele-
dókenység fátyla borul boldogult Eötvös ezen mondására,
Hogy „csak szellemi fensőség és anyagi jóllét biztosíthatja
fönhatóságunkat.“ Nem akarunk senkit vádolni, sem fele­
lőssé tenni e tényékért, csak jelezni kivántuii azon eljárá­
sunkat is, hogy midőn a múlt 1878-ik óv október 3-án az
akkori gondnoki kar ily irányú törekvései, erőfeszítései, fel-
terjesztései sikertelensége feletti bánatában, a közvélemény
nyomasztó hatása alatt, benső meggyőződését követve, állá­
sáról lemondott, mivel az iskolaügy rovására még látszólag
sem akart magánérdekek szolgálatjába szegődni: mi a
gondnoki tagságot Nagyküküllőmegye tanfelügyelője, nagy­
ságos Dániel Márton urnák azon szóbeli és becsületjére foga­
dott biztosítására vállaltuk el, hogy mindazon akadályok és
hátrányok, melyek oly zsibbasztólag, leverőleg, megmótely-
zőleg hatnak a közvéleményre és egészséges fejlésre, el fog­
nak enyészni, vagy ő nagysága nem lesz többé tanfelügyelő.
A mai nap tartott gyűlésben azonban fájdalommal
■vette tudomásul a gondnoki kar, hogy a m. kir. vallás- és
közoktatásügyi miniszter ő nagyméltósága 7285. sz. ^Iatt
Nagyküküllőmegye tekintetes közigazgatási bizottságát arról
értesíti, hogy az ország szorult pénzügyei m iatt a bürkösi
állami elemi népiskolai épület felépítésére a szükséges költ­
séget nem utalványozhatja. Az ország szomorú pénzügyeit
s ennek nyomasztó hatását mi is jól érezzük s bár a jelen
viszonyok közt is az építkezési költségeknek egy ily nagy
horderejű iskolára való ki nem utalványozását nem vehet­
jük megnyugtató tudomásul, de kifejezni kívánjuk azt, hogy
nem is annyira ez okozta a mi felháborodásunkat, meg­
botránkozásunkat s érlelte meg elhatározásunkat, hanem a
sok puszta, tettnélküli Ígéret; elszalasztása és fecsérlése
azon kedvező időnek, midőn az ország kedvezőbb anyagi
viszonyai megengedték az építést; a legszentebb ügygyei
való üzérkedés; azon látszat táplálása, mintha az iskolaügy
csak a papiroson való létezésre tarthatna igényi, mig az
életerős fejlésnek útja örökre be van zárva előtte; azon
törekvés, mely honfiúi aspiratioinkat is a hiúság, öntet-
szelgés Molochjának hozza áldozatul.
Ily viszonyok közt az iskolaügy felvirágzását még csak
reményleni sem tudjuk, gyönge erőnk és tehetségünk a siker­
nélküli munkában kifáradva lankad el, a felelősséget ma­
gunkra tovább nem vehetjük, miért meggyőződésünk szavát
követtük akkor, midőn a m agas megbízást mély tisztelettel
megköszönve, gondnoki állásunkról lemondottunk.
B ü r k ö s , 1879. apr. 25.
S íp o s F e r e n c z s . k . G a l a m b f a l v i Gy ö r g y s . k .
B o r o sn y a i I s t v á n s . k . h. elnök.
B oros J á n o s s . k . Gil y é n I st v á n s . k .
gondnoksági tagok. pénztárnok.
R é t y i B á l in t s . k .
A szilágy-szolnoki egyházmegyéből.
A „szilágymegyei tanító testület“ zilahi járáskörének
Zsihón 1879 évi ápril hó 30-án tartott tavaszi rendes
közgyűlése'
Zilali, 1879. május hó.
A „Szilágymegyei tanító testület zilahi járáskör“«e
tavaszi rendes közgyűlését f. évi ápril hónap 30-án Zsibón
az ev. ref. iskola nagytermében tartotta meg.
A kér rendes tagjai az idő kedvezőtlen volta miatt,
csak kevés számmal jelenhettek meg, de annál több helybeli
tanügybarát szerencséltette gyűlésünket becses megjelenése
által.
A gyűlés délelőtt fél tízkor vette kezdetét, a mikor is
érdemes elnökünk Faluvégi Albert képezdei igazgató, igen
szép megnyitó beszédet mondott; eme köztetszésben része­
sült beszédében élénken fejtegette a tanítói pálya magasz­
tos hivatását, egyszersmind Zsibó egykori földesurának, a
halhatatlan emlékű br. Weselényi Miklósnak a népnevelés.'
ügyében kifejtett buzgalmáról is megemlékezett.
A megnyitó beszéd után több aprólékos kebli ügy lett
elintézve; ezeknek elintézésével a gyakorlati tanítás vette
kezdetét. Gyakorlati tanítást tartott Kispál Miklós, helybeli
ev. ref. tanító Magyarország földrajzából. A kiküldött bízott-
 236
ság a gyakorlati tanítást úgy alaki, mint tárgyi sikerére
nézve, általánosan jól sikerültnek nyilvánította.
Ezután Juhos Béla zilahi községi népiskolai igazgató
olvasta fel „Az e g y h á z i é n e k v e z e t é s e o r g o n á v a l “
czimű értekezését. A gyűlés e valódi szakértelemmel készített
értekezést köztetszéssel fogadta s a felolvasónak köszöne­
tét szavazott. A felolvasó említett értekezésében a követke­
zőkre terjedt ki; I. Az e l ő j á t é k ; a) A tulajdonképeni elő­
játék előadása; b) az egyszerű és figuráit chorál mint elő­
játék; c) a többszörös contrapunct mint előjáték; d) a jele­
sebb szerzŐK megemlítése. II. A Ók o r a i : a) A szöveghez
alkalmas Choral keresése; 6) a Choral előadásának kellékei;
c) rhytmicai és új Choral; d) a változatok kellő alkalma­
zása és a szerzők megemlítése. III. Az i n t e r l u di ur n: a)
Az interludium czélja, fajai, szükséges-e vagy nem ? az elő­
adás módja és a szerzők megemlítése. IY. Az u tó j á t é k :
Az utójáteK lényege és terjedelme.
Ennek végeztével Fodor Dániel polg. isk. tanár, a
vegyes iskoláztatás érdekében a következő vitakérdést ter­
jesztette elő: L e h e t - e az e l e mi n é p i s k o l á b a j á r ó
f i ú- és l e á n y g y e r m e k e k e t e g y t a n t e r e m b e n t a n í ­
t a n i ? Ezen fontos s mondhatni nagy korderővel biró pae-
dagogiai tétel, mely jelenleg az osztrák- és bajorországi
paedagogokat is élénken foglalkoztatja, ilgy anthropologiai,
mint didaktikai és erkölcsi szempontból véve, igen érdekes
és tanulságos vitára adott alkalmat.
A z előadó ezen fontos paedagogiai tételt a hazai viszo­
nyok tekintetbe vétele mellett igen élénken fejtegette, s
egyszersmind röviden megemlékezett a külföldi és az ame­
rikai iskoláztatásról is. Az előadó szerint a tanférfiak a
vegyes iskoláztatás kérdését illetőleg három csoportra oszt­
hatók, úgymint:
1, Vannak oly [tanférfiak, kik a vegyes iskoláztatást
egyáltalában nem helyeslik, s ellene a következőkép érvel­
nek: Minthogy mind a két nemnek más-más sajátsága és
rendeltetése van, ebből kifolyólag a tanitás alkalmával a fiuk­
nál az é r t e l m i , a leányoknál pedig a k e d é l y k é p z é s r e
kell inkább törekedni, s eszerint kell a tananyag kiválasz
tását is irányozni: a leányoknál mindent konkrété kell elő­
adni és a s z i v h e z szólani, a fiuknál inkább a fogalom-
szerű megismerésre s az é r t e l e m kiképzéséle szorítkoz­
n i.“ A leányokban a f i n o m m o d o r t és a n ő i é r z é s t ,
a fiukban pedig a f é r f i a s e r é l y t kell ápolni. A fegyel­
mezést illetőleg a leányokkal szelidebben és barátságosabban,
a fiukkal szigorúbban és katonásabban kell elbánnunk. A
fiú* és leánygyermeknek ilyetén szellemben való nevelése
csak a nem szerint való elkülönített iskolákban érhető el,
nem pedig a vegyes iskolákban.
2 . Ellenben vannak oly tanférfiak is, kik a vegyes is­
koláztatást úgy paedegogiai mint nemzetgazdászati szempont­
ból véve igen melegen ajánlják, s azt mondják, hogy a fiú
és leány gyermekeknek külön-külön irányban fejlesztése és
kiképzése a jó tanitó vezetése mellett a vegyes iskolákban
is ép úgy elérhető, mint a nem szerint való elkülönített isko­
lákban. Sőt a vegyes iskolákban a fiú- és leánygyermekek
egymással szemben sokkal illedelmesebbek, komolyabbak és
a versenyzésben szorgalmasabbak, mint a nem szerint valú
elkülönített iskolákban.
3. Végül vannak oly tanférfiak is, kik ezen kérdéssel
szemben odanyilatkoznak, miszerint fölösleges mind a két nem
részére külön-külön iskolákat felállítani, minthogy a leány
gyermekek együtt járhatnak a fiukkal s tanulnak a mint tanul­
nak, mert hiszen nekik úgy sem kell annyit tudni, mint a
fiuknak.
Nagyon természetes, a 3-ik csoportba tartozó tanfér­
fiak nézetei ezen kérdésre vonatkozólag egyáltalában nem
fogadhatók el; mert hiszen maga a gyakorlati élet kívánja
azt: hogy a leánygyermekek a fődolgokra nézve ‘épen any-
nyit tanuljanak, mint a fiuk.
Az előadó a fentebbiek rövid motiválása után, saját
nézeteinek és tapasztalatainak is kifejezést ado tt; egyszers­
mind fölhívta a kartárs akat, miszerint az említett tétel meg­
vitatásában szíveskedjenek reszt venni.
Az illető tétel valódi szakértelemmel lett megvitatva;
a vitában a következő tagtársak vettek részt:
Faluvégi Albert, Trif j^Gábor és Borbély Sámuel ké-
pezdei tanárok, Kún Károly helybeli ev. ref. pap, Kis Ká­
roly zilahi községi és Kispál Miklós helybeli ev. ref. tanítók*
A tétel megvitatása után a kör oda nyilatkozott, mi­
szerint helyesli a fiú- és leánygyermekeknek nem szerint
való elkülönített iskolákban való oktatását ;Jde semmi veszélyt
sem lát abban, hogy az egy tanítóval biró községek iskolái­
ban a leánygyermekek a fiukkal együttesen tanuljanak. Mert
azon szokás, a mi igen sok községben megvan, hogy t. i*
a fiuk délelőtt, a leányok pedig délután járjanak fel isko­
lába, csak a rendszeres tanitás hátrányára történik.
A gyűlés délután fel 2 órakor ért veget, a mikor is
a tagok Kún Károly ev. ref. pap, Tömösvári Károly gazda­
tiszt és Kispál Miklós, tanitó urak vendégszerető asztalaik­
hoz lettek meghiva. Ebéd után a (községi faiskola tekinte­
tett meg; a faiskola igen szép helyen fekszik, jól bekerítve
és csinosan, mi kétségkívül az elöljárók és a tanitó ügy-
buzgalmáról tesz tanúságot. Mindezek végeztével egymásnak
„Isten hozzád“-ot mondva, azon óhajtással keltünk ú t r a :
vajha a közelebb megtartandó megyei tanitó-fcestületi gyű­
lésünk is oly kedélyesen és tanulságosan folyna le, mint a
mai gyűlésünk.
r . —1.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A Prot. egyh. és isk. L ap első czikkében Bier-
brunner Gusztáv ily czim alatt „Dogma nélkül,“ a szegedi
vizkárosultak részére külföldön megindult nagymérvű segély­
adakozások ötletéből egy kis elmefuttatást tart, s nehány
helyes megjegyzést tesz a kor azon uvalgó jellemvonására,
mely a népek közti nemzetközi solidaritásban nyilvánul. Ő
a tiszta, önzetlen emberiességben látja azon semleges pontot,
hol a felekezetek és hitvallások kölcsönösen kiegyenülnek, s
a dogmanélküliség aetbertiszta elemében oldódnak föl. Ki-
Folytatás a mellékleten.
 237

M elléklet az „Érd. Frot. Közlöny“ 19. számához.

mondja, hogy a dogmákból való kibontakozás törekvése ko­ intézett mérges nyilak visszapattantak. 1830-tól kezdve, mi­
rántsem mindig közönbösségbó'l vagy érzéki féktelenségből dőn mint Szepesmegyónek ügyésze a cholera-mérgezés őrült
indul ki, mint ezt a dogmaimádók gyakran állítani szeretik. gondolatától felizgatott, felfegyverkezett parasztság lecsen-
desitésére kiküldetvén, életem [világos veszélyeztetésével a
Ellenkezőleg : ama forrás, a melyből a vallásosság ez idők s.ze •
rin t táplálékát szivja, a mindenség, melynek titkai az előre- közbiztonságot helyreállítottam, egészen 1848-ig, midőn fe­
t örekvő komoly és lelkiismeretes tudomány fáradozásai foly­ jedelmem iránti hűségem miatt, nehány szenvedélyes követ
tán mindinkább megnyílnak az emberiség lelki szemei előtt. által hazaárulónak kiáltattam ki, midőn a nemzetőrség
Az egyes lény, teszi hozzá, nem önnönmagáért van, hanem és a fiatalság Pozsonyban halálra üldözött s távollétemben
az egésznek egy része, és a korlátolt dolog nem valami arczképem nyilvánosan elégettetek, — ezen egész idő alatt
másnak ellentéte, de a mindenség kinyilatkoztatásának egy három országgyűlésen úgy szerepeltem, mint a legloyalisabb
mozzanata. Álláspontja tehát lényegesen a humanismus, me­ párt egyik vezére, a megyegyűlóseken s egyéb nyilvános
lyet azonban, helyes tapintattal, nem a keresztyénséggel el­ összejöveteleken heves küzdelmet folytattam királyom és a
lentétben állónak fog föl, de mint annak szükséges folyományát,törvények mellett; hivatalos pályáml836-tóU amidőn az ud­
Krisztus tanainak essentialiter elvont végeredményét ma­ vari kanczelláriánál mint udvari titkár királyi szolgálatba
gyaráz. Valóban, a dogmákból való kibontakozásnak — me­ léptem, 1848-ig, midőn mint udvari tanácsos a közhivatali
lyeket már Schleiermacher is a vallás czafrangjainak tart — pályáról leléptem, egész hivatalos életem munkából és köte-
mi sem látjuk más módját, mint hogy a vallás súlypontja lességteljesitesből állott királyom és hazám érdekében; a for­
az ember érző és részben megismerő köréből a közös és radalom alatt távol lévén hazámtól, midőn hazajöttem, nő­
együttes akarás mozzanatába helyeztessék át. Itt és e szem­ vérem tébolydában találtam, mogtébolyodott, mivel Benedek
pontból igaza van czikkirónak, hogy dogmaellenes álláspontot tábornoknak, a protestáns Benedeknek, a kit én kora ifjú­
foglal el; — máshói nincs. ságom óta ismerek s a ki a Szepesmegyében volt nagyszá­
„Zsedényi életéhez“ czim alatt Ballagi Géza folytatja mú felkelőket csekély számú császári hadcsapattal támadta
adatait ama hires pörhöz, melyben közéletünk emez elhunyt meg, a felkelők hadállása felől értesítést adott s e miatt a
nagy alakja a magyar protestantismus hervadbatlan martyr- felkelők egyik haditörvényszékétől a másikhoz hurczoltatott;
koszovuját tette fejére, oly nemesen védvén a meggyőződés anyámat pedig a bánat megölte, (immár a sírban nyugszik.
szabadságának szent ügyét, a magyar alkotmány jogait gyö­ És én itt állok e törvényszék előtt, mint közcsendhá-
kerében eltiporni akaró önkény ellen. Beszédéből, Ígéretünk­ b o rité! Azt hivém, hogy álmodok; szemeim azonban a bí­
höz képest, közöljük az alábbi bevezető részt, mely általáno­ rókat látják, kiket különben nincs alkalmam láthatni. Honnan
sabb érdeket lesz keltendő, mint az utána következő, s inkább e változás? Az államügyész ur meg akarja ezt magyarázni,
a magyar jogtörténet szempontjából becsesnek mondható hi- midőn azt mondja nekem : tempóra mutantur et nos muta-
vatolások. Az egyébként ismeretes történeti előzményekre mur in illis! Hős, hogy tempóra mutantur, ezt nem lehet
nézve csak annyit jegyzünk meg, hogy Zsedényi a tiszai ág. kétségbe vonni. Minden, de minden, ami e kedves hazában
egyhkeiületnak 1859. szept. 27-ón Késmárkon tartott gyű­ becses és drága volt, megváltozott: alkotmány és kormány­
zat, törvény és bíróságok, nyelv ós hivatalnokok, mely utób­
lésében hozott oly határozatáért fogatott perbe, mely a pá­
tensnek való engedelmeskedést nyíltan megtagadta. A négy , biak most az ország hű fiait bíróság elé hurczolják s velünk
havi börtönbüntetés kimondísa előtt tartá Zsodónyi azután saját hazánkban mint kóborló idegenekkel bánnak. Mindamel­
lett azonban a második té telt: et nos mutamur in illis, tartsa
beszédét, mely igy hangzik:
meg magának az államügyész u r ; mert én büszkeséggel mond­
„Ha tapintatlan kezekkel az ember érzelmeibe nyúlnak,
hatom, hogy nos non mutamur in illis, én maradtam a légi,
egy hang tör ki az emberből, mely — jobban és bivebbén
mind elveimre, mind jellememre, mind pedig királyom és
Önöknél senki sem tudhatja — az igazságot mondja ki. Ez
hazám iránt való hűségemre nézve s épen ez az, ami leg­
a hang ártatlannak nyilvánítja az én lelkiismeretemet, melyet
inkább boszantja a hatalom jelenlegi kezelőit. TJgy de az
követvén, midőn egyházam jogait egy fejedelmem elé ter­
államügyész ur azt mondja, hogy ez a hűség immár nem arany­
jesztett kérvény által megvédeni s a felelősséget a követ­
ból való, hogy én ellcnzékeskedem a kormánnnyal szemben!
kezményekért, melyek a dolog újabb fordulatából egyházunk­
Persze, nekem és az államügyész urnák különböző fogalmaink
ra háramlanak vala, superintendentiánkról elhárítani akartam :
vannak a dynastikus hűség felől, ő e hűséget szolgai érzel­
nem volt szándékomban az államhatalommal confliktusba ke­
mekkel véli összefűzhetni, én ellenben meggyőződésem bátor­
veredni. A bíróság előtt állok, vádoltatva a közbiztonság
ságával kapcsolom azt össze, meggyőződésemmel, melyet mint
megzavarásának bűntényével, s közpályámnak több mint
uralkodómnak hű alattvalója nem hallgatok el. Ez a szerep
havmincz éve, ezer meg ezer bizonyságát nyújtja odaadá­
nehéz, de nem lehetetlen. Ama hűségemből kifolyólag ón soha
somnak, áldozataimnak, életem koczkáztatásának, a köz-
sem tanácsoltam volna a kormánynak, hogy vallásháborúkba
biztonság megzavarása ellen kifejtett küzdelmeim s kirá ereszkedjék, sohase lennék azon véleményen, hogy a. kor­
lyom és hazám jogainak védelme körül; paizs voltam, mely­ mány erősbödésére szolgál, ha hatalmát mindenre, még az
ről a legkegyelmosobb uram és az országom, törvényeim ellen egyházi ügyekre is kiterjeszti; mert a túlságos nehézfegy­
verzet mindig tehetetlenné teszi azt, aki e fegyverzetetet
magára ölti; s szerint a kormánynak árt, a ki ajánlja neki,
hogy a magyarországi protestáns egyház autonómiája helyébe a
osász. kir. kultuszminisztériumnak, minden mértéket felül­
múló gyámkodását hozza be. Az államügyész ur ellenem
intézett támadása által feljogosított ugyan engem arra, hogy
a sajgó sebeket, melyek a mi magyar szivünkből folyvást
vérzenek, felszakgassam, — uram királyom azonban az új
rendet behozta, tisztelettel meghajlok tehát az ő akarata előtt
s keserű érzelmeimet elhallgattatom, nem érezvén feladatom •
nak a jelen napok izgalmainak hódolni/
A P ro t. H e tila p is folytatja a vallásszabadságról
és polgári házasságról megkezdett fejtegetéseit, melyekben
most már annyira megy, hogy kategorice kimondja azok
jelen viszonyaink közötti megvalósításának lehetetlenségét.
Bizony egy kissé sötét szemüveg l bár mi sem osztottuk
egészen a szélsőbaloldali elleuzéknek e kérdés fölmerülése
alkalmával kimutatott túlzó vehementiáját és vérmes remény*
kedéseit, de tisztelettel voltunk azon nemes sugallat iránt,
mely a pártéletnek és kicsinyes intrigue-eknek zűrzavaros
iszapjából kimosakodva, olykor-olykor magasabb eszmék s
fenköltebb elvek fáklyáját gyújtja meg. Ilyes interludiumok
nálunk épen nem jelentősógnélküliek s még kevésbé felesle­
gesek. Azért egyáltalában nem tartunk ily kérdéseket a
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Az umcsorai növendékek.*)
(N A T T V A B D S B A B N E N .)
TEGNÉR IZAIAS IDYLLJE : SVÉDBŐL FORDITÁ GYŐRY VILMOS.
Pünkösd volt, a gyönyörnek napja. A falusi templom
Álla fehéren a regg fényében. Az órczkakasával
Pompázó torony-ormon a nap nyájas tüze égett,
Mint az apostolokon régente a lángszinü nyelvek.
Kék volt s tiszta az ég; május — rózsás fövegóvel —
Ünnepi díszbe1 jelent meg a földön, hol patak és szél
Enyhületet s örömet susogónak. Mennyei békét!
*) A Bodnár Zsigmond által gonddal szerkesztett és Ráth
Mór áltál kiadott „Havi Szemle" májusi füzetéből vesszük át eszép
költeményt, melyet Győry Vilmos, a jeles fordító a következő ma­
gyarázó jegyzettel vezet be: E költemény Tegnér egyik szép idyllje. A
költészetnek ezen ága nem egy művelőre talált a svédek közt, csakhogy
igen gyakran, mint például Runeberguél, az idyll egész költői elbe­
széléssé domborodik, mint azt a „H. Sz." t. olvasói „A karácsony-
eatM ozimü költeménynél látták, cselekvény támad, fejlődik, bonyo­
lódik benne, s igy ki lesz vetkőztetve az idyll valóságos természe­
téből. Tegnér e müve sokkal tisztábban megtartja a költészet e fajá­
nak jellegét, a mennyiben minden bonyolúlást mellőzve, nem nyújt
egyebet, mint mély ihlettséggel rajzolt kópét azon vallásos szertar­
tásnak, melyet a protestáns egyház a confirmatio neve alatt ismer,
s mely a svédeknél kiválólag fényesen ünnepeltetik. A svéd falusi
templom rendesen a temető közepén áll, körülvéve a mohosait sírok­
tól. Tegnér költeményének is ez a színhelye, hol az ünnepélyesség
végbe megy. Tagadhatatlan azonban, hogy ezen idyllbe didacticus
napi politika szempontjából megítélendőknek, ismeretlen czikfc-
iró megmagyarázza ugyan, hogy mig az egyén számára
oly jogok kell hogy legyenek fenntartva, melyek oltalma alatt,
meggyőződése irányának szabad követése semmi csorbulást
ne szenvedjen, addig az egyének társulattá alakulva, már az.
állam szabályozó befolyásának kell bogy alá essenek: de nem.
veszi észre, hogy e körülmény még cseppet sem gyöngíti a
vallásszabadság jogerejét, A franczia törvényhozás igen helyes
tapintattal és judiciummal megkülönbözteti a lelkiismeret sza­
badságának bensőleges tényét a társulás és gyülekezés, mint
vallásgyakorlat, külcselekvési fogalmaitól, s ebben sohasem
sújtja amazt. Épen azért teljes vallásszabadságról szólni alig
is lehet, de viszont képtelenség volna azt hinni, hogy a por
litikai fennhatóság kérdése oly elválhatlan kapcsolatban álla­
na a vallásszabadság korlátolásának szükségességével, hogy
vallási közállapotaink szellemi függősége nélkül félni
lehessen az egyház és állam egyensúlyának fólrebillenésótőL
Mi több, valóban szabad vallásformák mellett az igaz, er­
kölcsös vallásosság ügye is csak új lendületet nyer.
Ugyané lap „Szemle" rovatában W. szól hozzá lapunk
múlt számának „A protestáns egyetem kérdéséhez" feliratú
főczikkéhez, és pedig több pietisfa szenvelgéssel, mint ar-
gumentáczióval. Nem lévén különben a támadó czikk még
egészen közreadva, reflexióinkat mi is a jövő számra hagyjuk.
Suttog a rózsás ajkú virágnóp; s ringatag ágon
Szólt a madár s dala harsány hymnus a Legmagasabbnak.
A temetőt tisztára seperték. Mint lugas, ékes
Regi kapúja, belől minden vas siri kereszten
Illatozó koszorú — szerető kezek új müve — függött.
Még a napóra is, ott egy halmon a holt lakosok közt,
(Van száz éve hogy áll) fel lön diszesitve virággal,
Mint a koros nagyapó, a rokonság s a falu bölcse
Kit születésnapján fiák és unokák koszorúznak:
Úgy állt a vén jós s némán mutatott le vas-újjal
A kőlapra, idők forgását mérve ki rajta,
elem is vegyül, az öreg lelkésznek azon nemes vallás-eikölcsös szavai­
ban, melyeket az Urvacsorai növendékekhez intéz, s melyek magasz­
tossága egyik legfényesebb tanúbizonysága Tegnér ihlett s magas
rőptü múzsájának. S valóban, e költemény, a változatossággal gyö­
nyörködtető oselekvény hiányának daczára, igen nagy érdekeltséget
költött mindenfelé, különféle müveit nyelvre lefordittatők, igy a spa­
nyol irodalom Prevost do Páradol volt amerikai franczia követ for­
dításában, a német, Lobedanz kezéből, az angol pedig magának Long-
fellownak remek tollából biija, kinek fordításáról meg kell e helyen
jegyeznem, hogy ez a legtökéletesebb költészeti átültetések egyike*
melyeket valaha'olvastam.
Tegnér hexamóterékben irta ezen idylljót. S bár e metrum —
úgy látszik — ma már jóformán kiment a szokásból, de ha még az
angol is, rhytbmusának minden akaratossága daczára ebben adja
vissza a költeményt; nekem, mint magyarnak, még csak gondolnom
sem volt szabad arra, hogy az eredetinek mértékét bármi egyébre
alakosam át.
 239
Íjig körülötte $lant, egy öröklét szunnyada nyugton.
-;A templom. belül is díszes, mert e nap azon nap,
Jfellyen az ifjüö£gj a szülék s a menny szeretetti
Jjsten előtt a keresztyén hitfogadást megújítják.
í&ögle.tek és sarkok lesöpörve, súrolva, lefújva
]g0E fglak- és boltról s az olaj festésű padokról.
í!gy kert a tem plom : vélnéd hogy a „sátoros ünnep*
jjllő képe van itt. A nemes-czimerekbül a falnál
lipmb nőtt s a szószék — a mely faragott vala tölgyből —
Újra kizöldule most, mint Áron vesszeje hajdan.
•Lombkoronás a biblia rajt, s tetejének ezüstös
Színű galambja nyakán lánczot hordott ibolyából.
Á kar élőit, Hörberg1) oltárképét bekerítő
Roppant nagy koszorú, melynek dús lombozatából
Angyalfők mosolyogtak mint felhők közül a nap.
Űjultan ragyogott le a réz-csillár is a boltról,
Csakhogy gyertya helyett, tartóiba’ liljomok álltak.
Már kondúlt a harang, a nép már egybesereglett
Messze hegy- és völgyről hallgatni az Úrnak igéjét.
S halld! egyszerre kitör hatalommal az orgona hangja,
'■S a boltívek alatt Isten szavaképen elárad.
Mint az egekbe’ midőn Illés ellökte p alástját:
Úgy veti most el a lélek a földi tekert s egy ajakkal
Kezdi reá a sereg, s örökéletű ének ered meg,
...Mit Wallín*3), éjszak Dávid hárfája teremtett
Luther hangjaihoz. Zengése hatalmas erővel
Megragadott minden lelket, fel az éghez emelte
>& mindenik arcz ragyogott mint Tháboron egykor a Szentó.
A tisztes lelkész most a templomba belépett;
Népe atyának hívja s az is ; kegyes egyszerűség volt
.Ékessége tetőtől talpig a hetvenes aggnak.
Képe szelíd s mint a kijelentés angyala, vígan
Lép seregéhez, azonba’ komolyság is vala arczán,
í g y ragyogó mint a mohoséit sirhalmon a napfény.
Ihlete perczében (mely halvány alkonyi pírja
Még a teremtés nagy napjának az emberi szivben)
.A művész, ez az égi kegyelt, igy képzeli Jánost
Patmoson, ősznek, az égre tekintve; ez agg is olyan volt,
Olyan volt szeme fénye, s olyan fürtjének ezüstje.
Mind fölkeltek most a sorzott számú padokban
Ámde az agg szívesen jobb és bal kézre köszöntést
S üdvözlést intvén, a kar bensőjiben eltűnt.
Folyt a keresztyén isteni tisztelet egyszerű-szépen;
Éneklés, ima, lángszónoklata végre az aggnak,
Számos szivreható szó s intés — véve a szívből —
H ullt regharmatként s mint pusztai manna, a népre.
Majdan ezek múltán a közre kilépő a lelkész
S a fiatalság is vele ; jobbra fel a fiuk álltak,
Karcsú nyúlánk alakok, fürtös haj — s rózsaszín arczczal,
Balja felől pedig a sok szép remegő liliomszál,
Hajnali bíbortól pirulók, a szende leánykák,
Mind kulcsolt kézzel, szeme mindnek a földre lesütve.
Kérdés és felelet kezdődött most. Eleinte
*) Oltárkép-festő, kivált falusi templomok számára.
3) Híres egyházi szónok és költő.
Halk-remegőn feleiének a gyermekek, ámde az aggnak
Nyájassága hamar bátrakká tette s a szent tan
Bűntelen ajkakról forrás vizeként folya tisztán.
A felelet végén s há a Megváltó nevit ejtók,
Meghajták a fiúk f jöket s leborúltak a lánykák.
Mint a világosság egyik angyala, úgy vala köztök
A nyájas lelkész s a szentet, a logmagasabbat
Nem sok szóval ugyan, de alapjából magyarázta,
Egyszerűn és tisztán — a fenség egyszerű mindig —
Énekben s tanban, hogy gyermek is értheti mit tesz,
Mint a zöld bimbó fejük mikcr a tavasz eljött,
Hajt a levélre levél, mig végre virág lesz egészen,
Illatozó kelyhet nyit s leng koronásán a szélben
így fejlett ki az üdvtudomány itt is szakaszonként
Ifjú lelkűkből. Minden szüle — a ki csak ott állt —
Könnyeket ejte s örült a találó feleleteknek.
Oltárhoz mene most be az agg, — s ím nyájas alakja
(Én nekem úgy látszók) rögtön mássá lön egészen.
Mint próféta, magaslott; mint a halál s az Ítélet
Oly komolyan nézett; Isten küldöttje a földön
Számot kérni. Tekintete éles kard, s a keresztül —
Látott szívbe aláhat egészen, s hangja olyan mély
S oly tompán hangzó mint hangzik a távoli dörgés,
így elváltozván ott állt s megszólala kérdőn.
(Vége következik.)
KÜ LÖN FÉLÉK.
Kolozsvár, 1879 m£jus 17.
Lapunk mai számához a folyó évi összes hát­
ralékosok számára aláírás s a hézagok betöltése
végett elösmervényeket melléklünk, azon kérelem­
mel, hogy szíveskedjenek megjelölni azon határ­
időt, a meddig az előfizetési összeget beküldik. Ré­
szünkről készséggel engedünk idöhaladékot, de
másfelől kénytelenek vagyunk némi biztosítékot
szerezni. Az elösmervényeknek postafordultával
visszaküldését kéri — a kiadóhivatal.
— A kolozsvári tudomány-egyetemnek a héten j 6
napjai voltak, legalább, a mennyiben a jövőhez kötött ala­
pos remények már előlegezve, jó időket jeleznek. A közok­
tatásügyi ininister ugyanis Szász Károly, min. tanácsos, dr.
Markusovszky, oszt. tanácsos és Kolbenheyer ópitósz-mér-
nök urak személyében bizottságot küldött le, első sorban az
úján berendezendő egyetemi vegytani intézet számára épí­
tendő vagy vásárlandó s átalakítandó háznak ügyében, továbbá,
általán az egyetemi szükségletek tanulmányozására, hogy
aztán az ország anyagi erejéhez mérten a közelebbi idő
alatt tervszerű továbbfejlesztése legyen az egyetemnek
keresztülvihető. A biztosok itt mutatások napjai alatt a
legnagyobb odaadással gyújtok tanulmányaikat s az egyete­
mi hatóságokkal folytatott értekezletek nyomán remélhető,,
hogy teljes tájékozottsággal távoztak körünkből, mi pedig ép
oly bizalommal nézünk a jövő intézkedései elé, az erdély-
részi tudományos szakoktatás érdekében. A hivatalos mi^o«*
désnek megvolt a maga kedélyes párdarabja is az egyetem
 240
m i tanárok közlakomájában, melyet vendégeik tiszteletére
rendeztek. Mi pedig egyelőre is öröínmel várjuk a küldött-
flóg látogatásának mielőbbi s minél gazdagabb foganatát.
A küldöttség Kolozsvárról kétfelé vette útját: dr. Marku-
sovszky N.-Szebenbe, Szász Károly és Kolbenheyer Dévára s
onnan Aradra mentek, szintén tanügyet érdeklő hivatalos
teendők végzésére.
— Szeged szerencsétlenségének hire nagy részvé­
te t költött német egyházi körökben is. A „Deutsches Pro-
testantenblatt“ ez alkalomból az odavaló ágostai és reformá­
tus papnak esetét közli, kik vagyonukat és állásukat veszték
az áradatban. A református pap családját akarta megmen­
teni legelőbb is; s a midőn egyik gyermekével utoljára hagyta
el lakát, a viz már csipőjéig é r t ; mindazonáltal sikerült csa­
ládjával megmenekednie. Az ágost. pap nejét még a katasz­
trófa előtt biztonságba helyezte, de ő az utolsó perczig he­
lyén akart maradni, s csak a végveszély pillanatában gon­
dolt menekülésre. Hiába szállította ingóságait a biztos helynek
vélt, újon épült templomba; mindene odaveszett s ő maga
egy szomszédos falucskába lett kénytelen megvonulni. A két
szerencsétlenül járt családapa felsegéllósére nehány német
egyházi lap gyűjtést rendezett, s eddigelő a ref. pap részére
300, az ág. pap részére pedig 200 frt Íratott alá. Bizonyára
hálás szivvel fogják fogadni az illetek e szívből jövő ado­
mányt.
— A „Keresztyén Magvető“ legközelebbi füzete az
eddigieknél nagyobb terjedelemben jelent meg, s a béltarta­
lom is megfelel a megnagyobbított alaknak. A székely-keresz­
túri unitárius hitközség élénk tollú történeti rajzát a néhai
kitűnő tudós Nagyajtai Kovács István hátrahagyott irataiból
közli, mig Kővári László vonzóan értekezik az életbiztosítás
fontosságáról az államra, társadalomra, családra és egyénre
nézve. Ezután Péteri! József nyugalomba lépett lelkész papi
búcsúbeszéde következik, dr. Nagy János érdekes adatokat
mutat be Dávid Ferencz életére vonatkozólag, s Imro Sán­
dor a tiszántúli ref. középoskolai tanáregylet első évköny­
vére tesz hosszabb, de alapos észrevételeket. A rendes rova­
tok közűi kiemeljük a kitünően vezetett „Egyházi Szemlét“
s a terjedelmes „Levelezéseinkét, mely utóbbi e füzetben is
két levéltudósitást hoz, egyet Londonból, egyet Budapestről.
— Interpellatió a n . - e n y e d i e g y h á z m e g y e n.
fc. es p e r é he z. 1) Van-e tudomása a n. t. esperes urnák,
hogy a harasztosi népes ref. egyházközség iskoláját, a m.
áll. ig. tanács engedélye élmellőzésével, községivé választotta?
2) Van-e tudomása arról, hogy közvagyont is adott át vele
t. i. iskolai helyiséget ós berendezett épületet? 3) Nem tartja-e
képesnek a harasztosi egyházközség meglehetős vagyoni állá­
sát arra, hogy felekezeti iskoláját önerején fenntartsa? Fe­
leletét tiszteletteljesen elvárja — az interpelláló.
— Értesítés előfizetési ügyben. Egyházmegyei és
kerületi végzésekből s tekintélyes férfiak nyilatkozatából
folyvást úgy látom, hogy a mi sokat emlegetett zsinatunk
már nem fog egyhamar megtartatni, sőt nagyon hihető, hogy
bizonytalan időkre macad. Az én főczélom pedig „Észrevé­
telek“ stb. czimű munkámmal, amelyre folyó hó végéig elő­
fizetést hirdeték, különösen az lett volna, hogy a z s i n a ­
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. íótanoda betűivel Kolozsvárt.
t i k é p v i s e l ő k n e k tegyek némi tőlem telhető szolgála­
tot ; mert véleményem szerint a törvényhozás egészen az $ ;
feladatuk s részemről fel sem tehetem, hogy azok a néha
nagyon különös megyei, kerületi és konventi előmunkálatok,
kötelező utasításokká akarnák magokat kinőni. J— Ily kö­
rülmények között sem a tisztelt közönséget sem magamat
nem terhelem az émlitett műnek m o s t n á b a n való köz­
rebocsátásával, hanem halasztóm azt az alkalmas idő s a
tényleges szükség eljöttére. Az előfizetéseket tehát máltőz-
tassanak ezennel megszüntetni; az eddig hozzám küldött
összegeket postán, bérmentve, őszinte köszönettel vissza,
küldöm; — a n n a k i d e j é b e n p e d i g i s m é t h í r a d á s *
sál l eendek, D eb r e ezen, 1879. máj. 11. R é v é s z Imre«
Köröztetnek.
A főtiszt, püspök úr a következő körözvé­
nyeket bocsátotta ki:
4 8 4 — 1879. K ü k ü l l ő i egyházmegyénkben az e r ­
z s é b e t v á r o s i IV. oszt. lelkészi állomás. Javadalma 32&
o. é. forint 40 kr. Tisztességes lakás gazdasági épületekkel
és veteményes kerttel. Pályázati határnap junius 8-ika. Fo­
lyamodványok t. Benedek Ferencz, esperes aához Harang­
lábra (u. p. Dicső-Szent-Márton) küldendők.
6 1 8 — 1879. Ugyanezen egyházmegyénkben a b á l á ­
vá s á r i III*ad oszt. lelkészi állomás. Javadalma 120 kai.
búza; 150 veder — 16 kupás — m ust; 25 véka szemes
törökbúza ; 20 o. é. forint 50 kr dózmakárpótlás; can. portio
9 hold, 1466 nógysz. ől szántó; 1 hold 1476 nógysz. kaszáló;
110 negysz. öl szőlő; 25 szekér tűzifa; stola esketésért 1
o. e. frt; keresztelésért egy tyúk ós egy kenyér. Pénzre'
számítva 550 frt. Tisztességes lakás gazdasági épületekkel..
Első évi jövedelmének felét az özvegy papnó élvezi. Pályá­
zati határnap junius 8-ika. Folyamodványok t. Benedek Fe­
rencz, esperes aához Haranglábra (u. p. Dicső-Szent-Márton)
küldendők.
5 4 3 — 1879. M a r o s i egyházmegyénkben a m .-sá m -
s o n d i Ill-ad oszt. lelkészi állomás. Javadal na pénzre szá­
mítva 566 frt 77 kr. A csaknem 20 holdat tevő canon.
portio tagositva van. Pályázati határnap junius 20-ika. Folya­
modványok t. Vályi Pál, esperes aához Ny.-Szent-Benedekre
(u. p. Ákosfalva) küldendők.
5 6 2 - 1879. S z e b e n i egyházmegyénkben a m.-be-
c z e i kántor-tanitói állomás. Javadalma 17 kai. ós 17 véka
búza; 34 veder most; 70 fólbórfizetŐ mindenikótől \ véka
búza és £ veder m ust; a kis-solyuoosi leány egyházközség­
től 2£ kai. és 15 véka búza és 4 o. ó. frt., 8 o. ó. frt
fapénz; minden iskolába járó tanulótól egy-egy veder mus t ;
can. portio 6J- hold jó minőségű szántó; 6$ hold jó minő­
ségű kaszáló — a fekvőkért az adót az egyhközség fizeti.
Kötelessége a kántori teendőken kívül az állami iskolában
a másod tanitó teendőit is végezni. Pályázati határnap ju ­
nius 15-ike. Folyamodványok t. Sylvoster Domokos, esperes
aához Vízaknára küldendők.
Kolozsvárt május 6. 1879.
A szerkesztő postája.
R e n d e s l e v e l e z ő i n k t ő l az egyházmegyei közgyűlésekről
tudósításokat várunk.
IX . évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Májas 25.
M egjelenik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
i&iertaittfflÓgl s kiadói'fisáll& fl:
th-farkaputczá 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
agyéit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ TU L A JD O N O S :
Tartalom s A suprema inspectio, III. — A növényvilág
mythologiája. — Alapszabály-tervezete az erdélyi ev. ref. egyházke-
'lillet kölcsönös tüzkárbiztositásának. — Egyházi lapok szemléje. —
H á r o z a : Az urvacsorai növendékek. (NattvardsbaidenJ Tegnér
Jíz^ias idyllje ; svédből forditá Győry Vilmos. — Különfélék. — Hiva­
talos rész. — A szerkesztő postája,
A suprema inspectio.
m .
Föntartásával múlt czikkemben kifejtett elvi kifo­
gásomnak, áttérek most már a „Poutozatok" részle­
tezésére, a mi tulajdonképen nem fog egyébből állá­
s i, mint alkalmazásából az eddigiekben kifejtett elmé­
letnek.
Élőbb azonban két megjegyzést, egyiket a „Pon-
tozatok" készültének módjáról, másikat „kiindulásáról.“
A miniszter, minden jel arra mutat, törvóny-
jávaslatot szándékszik a közép- és felső-tanodák fö­
lött gyakorlandó suprema inspectio módjáról készí­
teni s e „Pontozatok" e törvényjavaslat tervezetéül
tekintendők. E végett nehány Budapesten mulató pro-
téstans fégondnokot meghallgatva készitó pontozatait,
közié valamennyi főgondnokkal, hogy azok a superin-
tendensekkel s belátásuk szerint más férfiakkal is
egyetértve megtehessék észrevételeiket. Mi belátjuk,
hogy a miniszter, a midőn törvényjavaslatot akar a
törvényhozás elé terjeszteni, arra nézve h i v a t a l o s a n
csak a Felséggel érintkezhetik elölegesen, a jóváha­
gyás kikérése formájában. De viszont, azt hisszük,
hogy ha egyik-másik miniszter szükségesnek látja a
tenyész-bikák mi utón való beszerzése, avagy a jogi­
állam vizsgálatok módosítása ügyében enquête-eket hívni
össze, a közoktatási miniszter is tarthatja vala a
suprema inspectiot oly fontosnak, hogy eíőbb a nyil­
vános discussio hangjait minden oldalról kihallgassa
s csak azután fogjon a kérdés javaslat formájában
való megoldásához. Mert mi, minden tiszteletünk mel-
21. szám.
ffir á e té s i d ija k :
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
1 után 30 kr,
Nagyobb és töbször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
B Előfizetést á r :
É S IS K O L Á I H E T IL A P . Egész évre 6 irt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr.
£32s á S Z
lett a Budapesten mulató főgondnokok iránt, a csu­
pán ezekből alakult euquéteket nem tekinthetjük az
egész protestáns anyaszentegyház illetékes vélemény-
adójának — most pedig, a midőn a „Pontozatok"
már meg vannak állapítva, vagy, ha. módosítások tör­
ténhetnek rajtok: sokkal nehezebben íog az menni;
vagy lesz a javaslatból a párt többsége által ugyan
készségesen megszavazott, de a protestánsokra nézve
még is c ak o c t r o y á l t , törvény. És politikában is
a miniszter ez eljárása, mert ime, az egész magyar
protestantísmus gyanakodással fogadja a, látszólag
legalább, titkolózás utján készült tervezetet s nevé­
ben rejlő jellemét követve talán még azokat a hatá-
rozmányokat is ellenzéssel fogja fogadni, % melyek
rationabilisak. Mert, hiában, az ellenségeskedés véré­
ben van a magyarnak s mindig hajlandó azt hinni,
hogy a fele igazságot elhallgatták előtte .
Második előzetes megjegyzésem a „pontozatok"
kiindulását illeti (1. „Érd. prot. Közi. 19. sz. 2 1 8 L).
A magyar protestáns egyház története a leg­
határozottabban mutatja, miszerint lehet azt, a mit
az ember balkezével adott, a jobbal tetézve vissza­
venni, — úgy, hogy az egyházi autonómiánkat az Ausz­
triával való szövetségkötés óta biztositó törvények
majdnem kivétel nélkül két részből állanak, az első­
ben egy csomó biztosítás, a másodikban pedig ren­
desen valamely oly fen tartás vagy kétértelmű kife­
jezés foglaltatik, a melyből aztán ki lehesseu magya­
rázni a későbbi jogsértéseket is. Bizonyos tekintet­
ben ilyennek tekinthető az 1 7 9 0 — 1. XXVI. t. ez.,
és a midőn % miniszter pontozatai kiindulásakép e
törvényre hivatkozik, majdnem úgy tűnik föl, mint
a ki a régi kétnyelvűség ususát továbbra is fönn
akarná tartani. De a végén, a miniszter sem hivatkoz-
hatik más törvényre, mint a mely megvan, — hanem
aztán meg is várnék, hogy az igy kiinduló pontéi
 242
Tett törvényt teljesen be is tö ltse : a fentartást ér­
vényesítse, a „közoktatási rendszert“ törvényhozásilag
meg is alkottassa ós még azt is, hogy ne csak egyol­
d a lú ig a Királyhágontuli rész idevonatkozó törvé­
nyét tekintse, hanem egyszersmind a Királyhágoninneui
rósz törvényeit is figyelmére méltassa, s p. o. az 1791.
II. tczikket, mint kétoldalú szerződés beczikkelyezósót
tisztelve, azt a törvényhozási kezdeményét, a melyből,
ha nem is alterálása, de legalább is értelmezése követ­
kezik, vagy következhetik e tcznek, ne egyoldalúig
inditsa meg. Ha ezt a méltán megkövetelhető eljá­
rást követi vala, még erősséget is nyerhetett volna pon-
tozatai egyike, másika számára. P. o. a pontozatok
III. 1. d. kikezdése igazolásául hivatkozhatott volna
a mi 1 7 9 1 . LIY. tczikkünkre, de természetesen ak­
kor meg a mi 1791. LV. tczikkünk sem kerülhette
volna ki figyelmét, mely szerint i„ per singulas quatuor
Keligiones actu possessorum ac in futurum etiam quovis
tempore libere extruendorum Tamplorum, turrium,
campanarum,Caemeteriorum, c o l l é g i o r u m e t g y m -
n a s i o r u m usu nunquam turbabuntur*.
Ám, mi a leopoldi diplomának, mint kétol­
dalú szerződésnek beczikkelyezósóből s igy tulajdon
képen csak mindkét rósz közmegegyezésével történhető
megváltoztathatásából végletekig consequentiákat az
ügy hátrányára vonni nem akarunk, s ha egyszer a
„közoktatási rendszer“ törvényhozásilag m eglesz álla­
pítva, e törvény végrehajtásának ellenőrzésére, a felü­
gyeleti jog körülírása által, alkalmat is kívánunk az
alkotmányos kormánynak nyújtani; de természetesnek
fogja minden elfogulatlan tartani, ha gyanakvással
fogadunk minden oly felügyelgetóst, a melyet nem
előz meg az egyházak részére nyújtott az a biztosí­
ték, hogy ne a felügyelők belátása, hanem az írott
törvény .alkossa tanintézeteink követendő zsinórmértékét.
így, hogy a pontozatok egyes határozmányaira
térjünk (megtartva a miniszter által megállapított egy­
másutánt) talán nem lenne a többségnek kifogása az
ellen, hogy a miniszter statisztikai adatokat szerez­
hessen be (III. 1. a.), a tanítás rendjéről, eredményéről,
a tanerőkről kimutatásokat követelhessen (b.) s a
tanrendszer változtatásairól jelentéstételt kívánjon (c.)
— de már a III. 1. d. pontja, mely az alapít­
ványok évi kimutatását szabja meg, sokfelé és sok­
féle kifogást támaszt s nem is alaptalanul. Nem
olyan rég az ideje, hogy alapítványainkat a meg­
adóztatásra s más veszélyekre is nézve, kénytele­
nek valánk az államkormány előtt rejtegetni, s ha
a mai törvényhozás kivette is az alapítványokat az
adó terhe alól, hol a biztosítók, hogy ez mindig igy
lesz ? Vagy elfelejtheti-e valaha az erdólyrószi pro­
testáns Maria Therózia 1762. jul. 3-dikán kelt lei­
ratát, melyben összes tanodái és oskolai vagyonink­
nak a cs. k. pénztárakban leendő kezeltetése iránt
előbb csak véleményt kór, de 1763. apr. 23-án már
„az összes collegiumok ós scholák alapítványainak*
a kincstárba való beszolgáltatását rendelte el; s ha
erre az a felelet, hogy az 1763-diki sérelem ism ét­
lését lehetetlenné tette az 1791-diki törvényhozás: min­
denki tudja, hogy 1811, 1 8 1 3 , 1 8 2 4 , 1 8 3 3 , 1 8 3 6
stb, mind 1791. u t á n következett s azért mégis
ez évekből egy egész sor sérelem van egyházunk
történetében följegyezve. Ha valamely alapítványunk­
nak nem az alapitó intentioja szerint való fölhaszná­
lása iránt gyanú támad, természetes, hogy a feleke­
zet köteles a tényállás feltüntetésével igazolni, hogy
az alapítólevél határozmányai megvannak tartva s ha
nincsenek: az állam-kormány kényszerítheti, hogy meg­
tartsa ; de rendszeres jelentéstétel csakhamar szá­
madássá nőheti ki magát s a számadás számbavételt
vonván maga után, a számoltatás beleavatkozó ren­
delkezéssé fajulhat, a mi írott törvény által nem sza-
bályoztatva: a rendelkező kényére ós jó tetszésétől füg­
gő belátására bizhatja a felekezet önrendelkezésében
bízó alapítók filléreiből gyűlt alapítványok jövedel­
meit. Igaz, az ellenőrzés nélkül folytatott autonomi-
cus gazdálkodás az alapítók intentioinak megmási-
tására, sőt egészben való eltörlésére is vezethet,
de viszont a rendszeresített számoltatás netaláni elfa­
julása még nagyobb mértékben alteralja az alapítók
czélzatait, mert az alapítók tudva adták a hatalmá­
val visszaélést is követhető felekezet intézkedése alá
alapítványaikat, épen azért, hogy kivonják a vissza­
élés esetén sokkal végzetesebb állami hatáskörből s
aztán, a felekezetek egymásra következő öltői megi­
gazíthatják az előző nemzedékek netaláni tévedéseit,
vagy túlkapásait, de ha az állam mindig s termé­
szetszerűen centralisatiora törő molochja egyszer elnyel­
te, nyilván az alapítók czélzáta ellenére, az intézkedés
látszólag legalább törvényesített jogát, a visszatérés,
az orvoslat majdnem lehetetlenné van téve.
S nálunk, erdélyrészi kálvinistáknál, még egy
másik ága is van a dolognak. Tanodáink, az idők
folytán oly széles körű autonómiával bíró testületekké
nőtték ki magukat, hogy — a legeslegujabban rend­
szerbe foglalt közigazgatás formái még alig-alig
 24á
ha némelyekben tulhatolhattak a puszta superin-
spection. Tanoflai alapítványaink összegező és rend­
szeres kimutatásai saját igazgató tanácsunk előtt is,
a számadás-vizsgálat rendén kívül, alig, hogy meg­
fordulnak s leginkább csak per incidens ha tárgya­
lás alá kerülnek, Lehetne, tehát, talán az állam most
tanúsított törekvése nyomán megkezdenünk az igaz­
gató tanács s illetőleg a közgyűlés elé való rendsze­
res kimutatások terjesztését s az igy készített kimu­
tatások, kapcsolatban a népiskolák és középtanodák
állapotairól szóló részletes kimutatásokkal, a közgyű­
lési jegyzőkönyvekbe fölvétetve, e jegyzőkönyvek egy
példánya rendszeresen az államkormány elé volna te r­
jeszthető tudomásvétel végett, illetőleg egyik-másik
pont, ba a kormány figyelmét magára vonná: a minisz­
ter annyiszor a menyiszer mindig ktilön-külőn felvi­
lágosítást kérhetne a kérdéses ügyre nézve.
Sőt ez eljárás a pontozatok III. 1. b. és c.
pontjaira nézve is könnyítést s munkakimélést nyújtana,
mert akkora az az adathalmaz, a mit e két pont követel,
hogy Vagy földolgozatlanul heverne a miniszter asztalán,
vagy oly mérvű munkaerőt venne igénybe, a mennyit
a magyar állam alig birna meg — míg a mi javas­
latunk szerint minden egyes egyházkerület már maga
földolgozván, összegező bemutatásaiban, a részletes
anyagokat, egyházkerületenként oly áttekintést nyer­
hetne a miniszter a jegyzőkönyvekből in spécié a tano­
dákra nézve is, hogy azok földolgozása aztán könnyebb
is, sikeresebb is volna s a suproma inspectio a nél­
kül volna érvé nyesi thetŐ, hogy a szabad Protestan­
tismus autonom testületéi az állami bureaukratia kény-
szerzubbonyába varratnának.
Reflexióim többi részét a következő alkalomra
kell hagynom.
A növényvilág mythologiája,
ii.
Említettük már, hogy a fák és növények kultusza, fő­
kép Indiában ért hasonlithatlan magas fokot el. A hindu
•hiedelem a füvek királyának a s o m á t tartja, mely az égre
való vonatkozásában nem más , mintLunus isten ; virága ezüs­
tös, gyökere az éjszaka. Sajátságos, hogy a hellének gyógy-
füvei is egy holdbéli istenség, Hecate kertjében termettek,
sőt a reggeli harmatot is Artemis, vagy Diana egyik kisérő
jiymphájátél hitték származni. Oka ennek, hogy ama déli
tartományokban a harmat üdítő hatása a kimerült növényi
szervezetre, ugyszólva pótolhatlan kiegészítő részét képe zé a
táplálkozásnak és növekedésnek.
A híres Albertus Magnusnak tulajdonított „Libellus
de virtutibus herbarum“ czimü könyvben sok adat bizonyítja,
hogy a középkor tulajdonképen, alapjában, az antik hagyo­
mányokat tartotta fenn vagy fűzte tovább. A gódirez (ascle-
pias acida) már a Rig Vódában, mint csodás gyógyerejü
növény, a füvek ura (oshadipati) szerepel. Albertus Magnus
is úgy írja le, mint melynek virága a holdnak megfoleloleg
fogy és telik, s igen hasznos szemfájás ellen, mert a látást
élessé teszi. Különben máig is hiszik a Majellai hegylakók
(az Abruzzokban), hogy a gódirez, a csillagok bizonyos ál­
lása alatt, az erezet arannyá változtatja. Sőt még czivilizái-
tabb helyeken is meg vannak győződve a kertészek, hogy a
hold és az általuk ápolt virágok közt titkos rokonság forog
fe n n ; a telő hold üdvös befolyást gyakorol, a fogyó pedig
méreggel tölti meg a növényeket. Érdekes, hogy a nép a
hajzatot is, mint felfogása szerint szintén növényi képletet,
hasonló törvények alatt állónak gondolja. Román nők, hogy
hajuk szépen nőjjön, minden holdtöltekor levágják a vegét.
Ugyanoly helyet, mint a hinduk somá-ja; foglal el a
perzsák kultuszában az úgynevezett H o a m a vagy HcMna.
Minden áldozati szer és imádat tárgya közt legnagyobb tisz­
teletben részesül a mozsárban megtört horna isteni itala,
mely „tökéletes,tt „a halált legyőzi,“ „minden bajt meggyó­
gyít,“ s „a lelek legbecsesebb kincse". A Y a ^ n a szerint
Homa, mielőtt mint varázsital ismeretes lett volna, maga is
isteni lény volt. Hajnal hasadtakor találkozott Homa Zoroas-
terrel, ki a tűz oltárát tisztogátá s a G a t h á s o k a t énokié«
Zoroaster megszólitá: „Ki vagy te, legtökéletesebb lény, kit
valaha láttam a testi világban?“ — «Én vagyok, oh Zo­
roaster! ama szent, ki a halált megbirja. Tisztelj meg en~
gém, lények legbölcsebbje! Párolj le engem, hogy megehes-
sól; zengd dicséretemet énekeddel, mint a törvénynek többi
prófétái ezelőtt.“ Erre Homa megnevezi ezeket a prófétákat,
Zoroaster pedig igy felel: „Dicsőség Homának, a szent Ho­
rnénak, ki tökéletesnek lön teremtve; ő igazságos, meggyé *
gyit minden szenvedést, ő ragyogó, ő jóltevő, ő győzelmes,
Ő aranyszínű. Ágai hajlékonyak és puhák, könnyen megehot-
jük. ö fönseges, és lelkünk legdrágább kincse. Oh to I ki
aranyszínű vagy; kérem tőled a bölcsességet, az erőt, a
győzelmet, az ogesseget, a gyógyulást, a tisztaságot, testem­
nek frissesóget és gyarapodását, egész személyemnek helyes
arányát !ü
Ha már a földi teremtmények feje igy beszél Homáréi,
nem lehet meglepő, a mazdeismus papjainak szenvedélyes
áradozásait hallanunk. így a V i s p é r e d nagy részét Homa
dicséretei töltik be. Ahoura-Mazdának áldozva, következőleg
imádkoznak a papok: „Neki áldozzuk eHomát, melyet feléje
emelünk, neki áldozzuk, a mindenhatónak, ki a világnak ha­
ladást és szépséget ád, jó és szent urunknak, a teremtmé­
nyek legfőbb urának. Áldozzuk e Homát az Am esl^penták-
nak, a szent vizeknek, saját lelkűnknek, az egész tiszta terem­
tésnek. Áldozzuk e Homát, ez edényeket, melyekben áll, ez
edényeket melyekben letéve van Kegyeletcsen áldozzuk
e szent tárgyakat, melyek országunkban a boldogság forrásai
s azt kiszélesítik, erősitik és nagyobbitják, Áldozzuk e szent
*
 244
tárgyakat, 'melyek távol tartják a szenfcségteienséget hajlé­
kunktól, megóvják házainkat minden csapástól, védik nyá­
jainkat, oltalmazzák a született és születendő embereket, meg­
mentik az igazakat, kik közé számitjuk a fényes és szent
cselekedetű mindkét nembeli igazakat
Be különös, hogy a mennyei italtól a halandókra á t­
származott mindezen jótétemények közt, egy sem volt oly
nagyrabecsült, s főkép a kéjelgő hindu előtt, mint a szivek
meghódításának ereje. A Rig-Véda úgy, m inta fekete Yadjour*
Véda megegyeznek abban, hogy mindketten azt tartják leg­
jobb fűfélének, mely a szerelmet biztosítja. „Azon számos
növények közt, — mondja a Rig-Véda, — melyeknek Soma
a királya, s melyek száz gyógyításnak titkát bírják, te vagy
á legfőbb, te, ki a szerelemnek parancsolsz, te, ki a szívnek
szolgálsz!“ Az Athaiva-Véda pedig: „Valamint a szél moz­
gásba hozza a füveket a földön, úgy hozom én mozgásba
lelkedet,, hogy szeress, hogy sohse távozz tőlem“.De még a
mai szlávok is őrzik e keleti hagyományok emlékét népda­
laikban. Egy szerb mese oly két növényfajt említ, melyekből
ellénállhatlan bájital készíthető. Lengyel népdalokban is nyoma
található egy kék levelű, piros virágú növénynek, mely nem
csak szerelmet költ, de egyszersmind azt, a ki használja, oda
szállítja el ahová kívánkozik. Ez átvitele a szerelemnek annak
mindenhatóságára is, nem közönséges költői vonás.
A szicziliaiak p iz zu n g u r du-ja teljesen megegyezik
a föntebb említettekkel. Gyökeresen semmivé teszi a szabad
akaratot, s ha nedvét egy férfi áldozatának ételébe csepegteti,
úgy az határtalan szerelemre fog gyűlni iránta. Hasonló,
de valamivel mégis enyhébb fogalmak kötvék az olasz oon-
c o r d i á h o z , melynek már neve elárulja tulajdonságát, Al-
bertus Magnus, említett munkájában a v a l e r i á n á k tulaj­
donítja azon s ucc u s a m a n t i l i s t , mely a haragvó feleketki-
békiti. A híres német domokosrendü hiszi, hogy a p r o v i n s a
a házastársakat jó egyetértésbe hozza. Siennai Saruim, a
15-dik században, szól a békéltető fűről. Mindezek csak a
concordiának változatai. Jegyezzük meg azonban, hogy a con-
cordia fokete magvai szivalakuak, s talán ebben áll e ba­
bonák kulcsa, Olaszországban, Majellában a jegyesek egy
kis zacskóban hordják magukon, hogy össze ne vesszenek.
Piemontban, a Lanzo völgyében pedig még jövendőmondás­
ban is hasznát veszik. Itt tenyészik az úgynevezett K r i s z ­
t u s t e n y e r e is, melynek gyökere, kétfelé hasítva két kózala-
kot mutat. Ha egyik jobbra, a másik balra van fordulva, a
házasság nem lesz szerencsés. Aosfcában újra más virághoz
fordulnak szerelemkeltés végett, de itt ügyelni kell az ital
készítésében; íérfinál csak a him, nőnél az anya tesz hatást.
Valamint szerelemfüvek feles számmal vannak, úgy
olyanok sem hiányoznak, melyek megfordítva egyenetlenke­
dést, czivódást okoznak. Például a p á s z t o r b ot, melynek nedve,
Albertus Magnus szerint, a mandragoráeval vegyítve azokat,
kik isszák, egymás ellen tüzeli. Egy bolgár népdal három
ilyenfajta növényt idéz, a kék és fehér t e n t a v á - t , s a
sárga v r a t i c á - t és k o u m a n i l l á t . Elka, egy sárkánynemü
női-szörny szerelmes lesz Stoianba. Ennek anyja, fiát a bor­
zasztó helyzetből kiszabadítandó, kényszeríti, hogy kővetke­
zőkép szóljon a szörnyhez: „Elka, sárkányok kedveit leánya,
mivelhogy annyit utazol, nem ismersz-e oly növényt, mely
meggyülőltet, elidegenít V mert van egy húgom, kibe egy
török beleszeretett, azt akarom meggyülöltetni, Elka, s el-
idegenitni!“ Elka kijelöli neki a mondott háromféle füvet,
melyeket éjfélben kell megfőzni agyag-edényben. Az ármányos
bolgárnő, mihelyt megtudja a titkot, fiát megöntözi az ösz-
szefőzőtt növények levével. Midőn Elka megérkezik, rémülve
kiált föl: „Stolan, kedves StoYan, mily könnyen megcsaltál
és elidegenítettél attól, kit szeretek!“ Más változatban egy
sárkány adja tudtára az ifjuRadának, hogy hazuk előtt elmenvo
látta az anyját, a mint a leánya ingeibe gyülőlést keltő füve­
ket szőtt be. „Továbbá — teszi hozzá — hogy meggyűlő!*
jelek, oh Rada! anyád a javas asszony elbüvölé az erdőt és
vizet. Fogoit egy élő kígyót, s uj fazékba téve, fehér sze-
nű tüzet gyújtott alája; a kígyó forgolódott a fazékban, for­
golódott és sziszegett, mig anyád rá olvasta a bűbájos sza­
vakat.“
Nagyobb része e hiedelmeknek keleti eredetű s^minden
árja népnél föltalálható. A Rig- Vedában egy féltékenységtől
gyötört nő egy „rendkívüli erősr hatalmas fűhöz“ fordul,
hogy vetélytársnőjétől megszabadítsa. Gyökerét kitépve a követ­
kező szavakat intézi hozzá: „Oh te! kinek levelei szélesek,
oh! boldog növény, oh! istenek küldötte, oh! hatalmas, távoz-
tasd el tőlem vetélytársamat, tedd, hogy férjem egyedül
enyém legyen. Adj nekem minden felsőbb nő felett erőt, erőt,
erőt; vetélytársaw ellenben legyen az utólsók utolsója. Nem
nevezem őt meg; ne örvendjen e férfiúnak; messze távolit-
juk el. Erős vagyok s te is erős vagy. Mindketten erősek
vagyunk; együtt legyőzzük vetélytársunkat.“ Aztán alvó fér­
jére téve a bűvös növényt, hozzáteszi: „Rád bocsátom a ha­
talmast, körülveszlek a hatalmassal; fusson felém szived,
mint tehén hornya felé, mint patak a meredély felé.“ E cso­
danövény tehát két erőt egyesilett magában, Albertus Mag­
nus pásztorbotjáét, mely a vetélytársat meggyülölteti^ s a
piemontiak concordiájáet, mely a házasfelet megszeretteti.
Vetekednek a keleties képzelet hasonló csodaszülöttei­
vel a mai Szent- János-füvek is. Azon évszak, melyre Zacha-
riás fiának ünnepe esik, hajlandóvá tette a keresztyéneket
neki tulajdonítani a napnak szentelt növényeket. A Szent-
János tüzei eléggé érthetővé teszik egy oly ünnep napregei
jellegét, mely, mint a messiási követé a nyári napéjegyenre
esik. Szent-János napja éjjelén azon szakadás, mely a nö­
vényeket a jó es rósz elv közt megosztja, csodálatos módon
megszűnik. Ekkor mindenütt Ahuura-Mazda, a sötétség, az
éj és a rósz meggyőzője diadalmaskodik. A kártékony füvek
elvesztik ördögi erejüket s rövid pillanatokig az isteni egyen­
súly helyreáll. De már napkeltével megint veszélyes füveket
szaggatni. Némely növény a Jordán tisztitó vizét jelképező
Szent-Jánosóji harmat hatása alatt különös tulajdonokra tesz
szert, s ezek az úgynevezett Szent-János-füvek, Idetartozik
a páfrány, a hypericum, az üröm. A ferrarai zsinat egy ren­
deleté, a XVII-ik századból, megtiltja e napon páfrányt szak-
gatni, szintúgy a ruháknak, a pusztító molyok elleni védelem
czéljából a harmatra való kitevését. Salaparutában, Szicziliában,
 245
valamint Flörencz körül, a bypericum perforatum, (orbáncfű)
•olajba áztatva a legjobb sebkezelő szer. Saregoban, Yelen-
•zóben, egy csősze harmattal szokták ellátni magokat, mely­
be bazsalikomot áztatnak. Francziaországban a Szent-János-
füvei a tehén tölgyet dörzsölik be, hogy jobban tejeljen ;
szokás küszöb alá tenni is.
Szerencset hoz a Szent-Jánosvére a német néphit sze­
rint, ha Szent-János éjjelén arany pénzzel ássák ki. A skan­
dinávok előtt e füvek meg épen a jövendőt is fölfedik, s ha
& lány kilencz különböző helyről szedett virágbél, melyek
között egy hypericum van, bokrétát köt s azt párnája alá
teszi, álma megvalósul. Shakspere korában az anglo-celták
meg Különösebb hiedelmeket kötöttek össze az épen Szent-
János születése perczében letépett páfrány magvával. Hitték,
'hogy az láthatlanná tesz s a jóltevő tündérek magától a
sátántól csikarták ki ennek titkát. Természetesen a szlávok
sem maradhattak hátra ilyes babonákban. Minthogy a páf­
rány virága csak egy pillanatra nyilik ki, tehát, hogy meg­
láthassák, előbb a sötétség fejodelmét kell meggyőzniük. Ki
elég bátorságot érez magában ily harczra, válassza ki a
leszakítandó füvet még az ünnepelőtti napon, tegye melléje
azt az asztalkendőt, melyet a szent husvétban használt, s
késsel vonjon ki egy kört a növény és maga körül. Kilencz
órától kezdve a sátán kővel, fával és más súlyos tárgygyal
fogja hajgálni, de mivel nem hatolhat be a húsvéti kés ál­
tal irt körbe, tehát az igaz keresztyén bátorsággal bevár­
hatja az éjfelet. Mihelyt az óra üt, a virág az asztalken­
dőbe hull, a boldog tulajdonos meg összegöngyöli s kebelébe
rejti. Szent-János virága meg fogja mondani neki a múltat
és jövőt, a kincses helyeket és az eltévelygett ökröket.
Ily alapokból kelt ki a következő kis-oroszországi le­
genda is. Szent-János ünnepe előtti nap egy paraszt elvo-
szité ökreit. Keresgélése közben véletlenül egy páfrány előtt
haladt el, mely ép akkor virágzott, s a virág ozipőibe esett.
Ennek következtében nem csak marháit találá meg, de kincsre
is bukkant. Hazatérve, elég esztelen volt, felesége szavára
hallgatni, kit az ördög használt fel eszközül, hogy rászedje
s leveté nedves czipőit. Rögtön rá, a virággal együtt, még
emlékezetét is elveszte a tett fölfedezésekre. Egy más variáns
szerint pedig a sátán maga lép közbe s ráveszi az együgyü
muzsikot, hogy rósz czipőit az ördög csizmáival fölcserélje,
s igy veszti el véletlen szerzeményét. Oroszországban külön­
ben több helyütt e fű csupán rósz szellemektől óvó szer­
ként tekintetik. S ez másutt is dívott, mert a picardiai pó­
rok például egy időben lakásaikban fölaggatva őrzek egész
éven át a Szent-János füvet. Néha ürmöt, más plántákat és
vadak mancsát is tettek hozzá, s igy koszorúba fűzve, mint
hathatós ördögűző szert nagy becsben tartották.
Nem kevesebb figyelmet érdemelnek a m a d o n n a f ü -
v e k . A gyalog fenyőről ismeretes a vege, hogy Egyptómban
a szűz és fia életét mentette meg. Saregoban (Veleucze) a
Mária menybemenetele napján leszakított madonnafű vet hatal­
mas gyógyerejünek hiszik. Ilyen volt az athénieknél is a p a r th e-
n io n , melyet Paliás jelölt ki Periclesnek, egy munkás
.meggyógyitására, ki a propylaeakban dolgozva megsebesült.
Toskánában madonnafűnek egy kis fali növényt neveznek
melyet Krisztus menybemenetele napján szakitnak s a szűz
születése napjáig őriznek. Az a tulajdonsága van, hogy a
szobában kinyílik ; de ha elhervad rósz jelnek veszik. Ugyan­
csak e körbe tartoznak: Francziaországban a .M a rie -B re g n e
(édestövű páfrány) mely a szűz tejéből keletkezett. Német­
országon a Má ria -tö v is , (tarkabogács.) Spanyolországban
a Mont é de N u e s t r a S eno ra, a skandinavoknál a Má r i a f ű ,
mely egyébiránt Freyára is vonatkozik h nálunk a bol dog-
a s s z o n y l evel e stb. Szent Józsefnek is nem egy virág
van szentelve, A l i l i om az ő jelvénye, de e mellett Bolog­
nában egy fehér c s e n g e t t y ű k é t is neki tulajdonítanak;
Toskanában pedig az o l e a n d e r eredetét úgy magyarázzák,
hogy mikor József egy angyal utján értesült, hogy ő lett
kiválasztva a szűz férjéül, örömében a kezében levő bot
kivirágzott.
Alapszabály-tervezete
az erdélyi ev. ref. egyházkerület kölcsönös tüzkárbiz -
tositásánalc.
Ily czimü javaslatot terjesztett föl a nagy-enyediev.
ref. egyházmegye, a múlt 1878-ik évi egyházkerületi főt.
közgyűléshez. A főt. közgyűlés, mielőtt az idézett j a v a s ­
l a t érdemleges tárgyalásába bocsátkozott volna: óhajtotta
tudni a többi egyházmegyéknek is e tárgyban adandó véle­
ményeit; utasította tehát a mélt. áll. igazgató-tanácsot, az
enyedi operatumnak az egyes egyházmegyékhez leendő szét­
küldésére, hogy az ezektől bevett véleményes jelentések alapján :
a tárgyat a folyó évi egyházk6iületi közgyűlésre előkészíthesse.
Miután a javaslat, a tavaszi egyházmegyei közgyűlé­
seken, részben már le is tárgyaltatott: nem tartom fölös­
legesnek, ha itt, az egyházmegyei gyüléstermeken kívül is,
— e lapok olvasói előtt — hozzá szólunk a tárgyhoz.
Minden javaslat, mely a „ t ö r v é n n y é * 4 avatás igé­
nyeivel jelenik meg, s „k ó t e 1e z ő 1e g K akar magához ölel­
ni e g y e s t és t e s t ü l e t e k e t : két szempontból bírálható
meg helyesen.
1. Minő elvi álláspontot foglal el? és
2. Hogyan értékesíthető ezen elvi álláspont a gyakor­
lati kivitelnél?
Ha az elvi álláspont téves ritkán sikerül az általa
kitűzött czélhozjutás; bárha megengedem is azt, hogy a
végrehajtó közegek erélye és buzgósága sokat holyreüt a
gyakorlati kivitelnél, mégis állítom, mert a mindennapi élet
keserű tapasztalatokkal igazolja, hogy egy bizonyos időn túl,
a végrehajtó közegek erélye és buzgóságára való hivatkozás
is pusztában elhangzó szóvá, s eiedmónytelen experimentáciok«
ká válik; a gyakorlati kivitel nehézségei napról-napra feltör -
nyosulnak és maguk alá temetik a téves álláspontról meg­
indított e l v e t . Végül is, ha valamely e l v e t gyakorlatilag
nem tudunk keresztülvinni, — álljon az helyes, vagy téves
alapon — mindkét esetben: értéktelen marad. Ezek előre­
bocsátása után, legyen szabad az enyedi operatumhoz hozzá
szótanom és annak úgy e l v i , mint g y a k o r l a t i — tár»
gyilagos — oldalát, bírálat alá vennem.
 246
A mi az elvi álláspontot illeti, s a mennyire azt az
„Alapszabály-tervezetből“ elvonhatjuk, én határozottan téves­
nek tartom. Az alapszabály-tervezet alkotói igy gondolkdz-
hattak: „Egyhkerületünk területén, minden ennek javát aka­
rók ajakán, általános a panasz egyházközségeink, ezek iskolái
és tanodáink anyagi állapota fölött. Indokát leli pedig ez a
panasz: néhol a kezelésnek sajnosán tapasztalt rosszaságá­
ban, mely miatt elpusztult, vagy pusztuló felben van egy­
házközségek, iskolák és tanodák anyagi vagyona; indokát
leli továbbá: a vallás-erkölcsi élet lazulásában, a mindinkább
tőrt foglaló közönyben és érdeklődés hiányában eme testületek
közjava iránt. Hogy egyházközségeink, iskoláink, tanodáink
anyagi emelkedése nem érte el még az óhajtott felvirágzás
állapotát, indokolható azzal is, hogy a jelen gyakorlat szerint,
az egyhkerületi törvényekből kifolyólag, bár minden egyházi,
iskolai és tanodái középületek biztosítása elrendel tetette de
nem minden egyhközség biztosítja azokat, sőt a tanodák
sem biztosítanak minden a tűz által elpusztítható vagyont,
s a mit és a hol biztositnak is, az ezekért fizetett dijak egy
nyerészkedő társulat zsebében maradnak, igen ritkán térül­
nek s csak részben vissza a mi zsebünkbe. Miután egy-
házkerületi törvényhozásunk a kezelési hibák ellen törveny-
hozásilag minden irányban megkezdte gyökeres orvoslatait,
a vallás-erkölcsi életnek a tanügy rendezésében igyekezett
új tápot szolgáltatni, melytől még a reszvetlen közöny ellen
is legbiztosabb jövőt remél, nem lehetne-e, avagy nem
lenne-e czélszerü, hogy az anyagi emelkedésre czólzó tüz-
kárbiztositásnak, a jelen gyakorlattól eltérőleg olyan m ó d o ­
zatát találnák ki, mely inig egyfelől az eshető károkat fe­
dezné, másfelől a nem gyakori tűzkárok után felmerült s a
befizetett biztosítási dijaknál jóval kevesebb kiadásokon felül
maradt többletet, az egyhkerület pénztárában marasztaná?
Ily biztosítási terv nem lehet más, mint a „ k ö l c s ö n ö s ­
s é g “ elvén nyugvó, s ha ezen e l v e t kimondottuk, önként
következik, hogy ebben a „ k ö l c s ö n ö s “ biztosításban része
legyen minden egyházközség és tanodának, azaz, az egyh-
községek templomai, tornyai, iskolái és ezek állandó belső
felszerelvényei, a tanodák minden épülete s ezek állandó
belső felszerelvénye; papi, tanítói és tanári lakok, tanodák
és egyhközségek gazdasági és melléképületei, mind-mind a
biztosítás tárgyát képezzek, meg pedig minden egyhközség
és tanodára nézve ,.köt e le z ö le g “ ; s ez a „ k ö t e l o z ő -
l c g “ szó ne csak azt tegye, hogy minden egyház és tanoda
köteles legyen biztosítani, de azt is, hogy épületeiket s ezek
között az iskolák és tanodák, nem különben a tornyok és
^templomok állandó belső felszerelvényeit „valódi becsértókök-
T)enw véve f el : legyenek kötelezve biztosítani, s az ezek
becsértéke után járó összeget óvről-évre pontosan és „ h i á n y ­
t a l a n u l 41 befizetni az egyházkerület pénztárába , mert eb­
ből olyan összeg jön ki idővel, mely mig egyfelől szegény
egyházuknak iskola és egyéb építkezésekre segélyt adhat,
másfelől az évi dij-illetményeket is meg fogja engedni, egész
50% -ra szállitni alá. Minthogy pedig a „ k ö l c s ö n ö s s é g “
elve és a „k ö t e le z Ő1 e g “ szó, az ügyet mindnyájunk üd­
vére óhajtja czéljához juttatni, mi természetesebb, mintha a
főtiszteletü püspök ur személyétől le az utolsó levitáig a
papi rendet, a tanodák, egyházmegyék és püspöki vizsgálat
alatti egyhközségek főgondnokaitól le az utolsó presbytérig
a világi rendet, hol mint személyt, hol ezen személyeket tes­
tületekben, szervezzük, alakitsuk át az „erdélyi ev. ref. egy­
házkerület kölcsönös tüzkárbiztositásának“ kezelő személy­
zetévé ; küldjük ki az egyházkerületi vizsgáló-bizottságot,
hogy ez minden 5-dik évben a tanodák összes tűz által elég­
hető épületeit, azok állandó belső folszerelvényeit valódi becs-
értékben leltározza az idősb főgondnok felelőssége mellett,
menjen jószágról-jószágra s a tiszti lakok, udvarházak, gaz­
dasági és melléképületekkel tegye ezt szintén, mint olyan
testület, melyet ez leginkább megillet (?). Az esperesek ugyan­
ezt fogják tenni saját egyházmegyéjük területén, a püspöki
vizsgálat alatti egyházközségekben pedig a püspök helyettese
az egyhközség főgondnokával.a
Úgy hiszem minden ferdítéstől menten és a lehető
hűséggel vontam el a mélyen tisztelt egyhmegye elfogadásra
ajánlott „Alapszabály-tervezeté“-hői az elvi á'láspontot, mely­
nek c z é 1j a : az egyhkerület területén és fenhatósága alatt
álló egyhközségek és tanodák anyagi javaiban eshető tűz­
károk ellen biztosítékot, kárpótlást nyújtani és ezáltal eme
testületek anyagi emelkedésének lehetőségét eszközölni.
A milyen ösziutén aláírom és nemesnek tartom a
ez él t , ép oly őszintén kijelentem azt is, miszerint e nemes
ez ól, nem tudja megszentelni a téves elvi álláspontot.
Nem, mert a „kö te le ző 1e g u szó agyon ölil Ebben
a szóban vész el, a „ k ö l c s ö n ö s s é g “ elve is, mert a köl­
csönösség elvet a „kötelezőleg“ szó, épen mint az orozva
támadó ellenfelét, akóp döfi át, azon esetben, hol az egyh­
község, a valódi becsórtékben felvett tornya, temploma, is­
kolája és ezek állandó belső felszerelvényei, papi, tanítói
lakok, gazdasági és melléképületei után az évi dijat fizetni
képtelen!
És itt maguktól az «alapszabály-tervezet» alkotóitól kér­
dezem: nincsen-ö saját egyházmegyéjük területén fekvő egy­
házközségeik között is olyan, mely még tűzkár ellen bizto­
sítandó épületeit sem képes jó karban fentartani? melynek
alig van annyi jövedelme, hogy bár az állami adót tudja fizetni
földbirtokai után, mely évről-évre hátrálékban marad az egy­
házmegyei vizsgálóbizottság nap- és fuvardíja, az „anya-
szentegybáz közszükségletei" czimen szedett dijakkal? Ha
van bár csak egy ilyen egyházközségük, hogyan lehet a tör­
vényt ezekre „ k ö t e l e z ő i e g “ alkalmazni? Vagy állítsuk
szembe a tanodákat ezzel a „kö t e l e z ő 1 e g “ szóval. Nem
köztudomású dolog-o mindnyájunk előtt, hogy egyetlen egy
tanodánk sincs „állandó belső felszerelvények:" — terme,szot-
tani, természetrajzi eszközök, ábrák, képek, növény- ós ás­
vány-gyűjtemények, ifjúsági s más könyvtárak, szóval a
szemléltetés és az önképzés eszközeivel úgy ellátva, hogy
azok a kivánalmaknak a nevelés valódi sikerülóséig megfe­
lelnének? Ha ez áll, s tudomásom szerint alig kétsógbevon-
ható: miért vonjuk be ezeket is a tüzkárbiztositásba akkor,
midőn egyéb nélkülözhetetlen s a nevelést ha nem is első,
de másodsorban biztosító eszközökben hiányt szenvednek?
 247
Bizonyára, jobb az évi rajok eső tüzkárbiztositási dijat ezek
fedezésére fordítani!
Elesik tehát az „alapszabály-tervezet“ a tanodák sok-
.rendbeli és elsőbb sorban álló szükségei, valamint az egyes
•egyházközségek legnagyobb részének fizetésképtelensége miatt,
már pedig ha csak egy egyházközség van is, vagy leend,
.mely épületei becsértéke után az évi dijat nem fizetheti,
hova lett akkor a tervezet egyedüli reális értékét képviselő
„ k ö l c s ö n ö s s é g “ elve?
De vegyük ezt a „ k ö t e l e z ő i e g w szót más szem­
pontból és lépjünk át vele a g y a k o r l a t i térre, igtassuk
törvénybe. Nós, és mi lesz az eredmény? Az lesz az ered­
mény, hogy az olyan templomok, tornyok, iskolák és tano­
dák s ezek állandó belső felszerelvényei, papi és tanitói lakok
is biztosítás tárgyát képezik, melyek egészen tűzmentes téren
feküsznek, vagy a belső felszerelvényekre vonatkozólag az
épület oly szilárd, hogy a fedélzeten kívül, egyebet nem lehet
félteni ama felszerelvényekből. Hogy pedig a „kötelezőlegtt
szó ide megy ki logikai következetességgel, világos ! Vilá­
gos pedig ezen szó m iatt: „ e l é g h e t ő . " Ugyanis akár
tüzmentos, akár nem tűzmentes téren álj anak a jelzett épüle­
tek s azok belső felszerelvényoi, mindenikben van „ e l é g ­
h e t ő “ rósz, már pedig ez azokra viszonylik épen oly egye­
nes vonatkozással, mint a „ k ö t e l e zől e g “ szó, minden
egyhközség és tanoda minden épületei „ e l é g h e t ő “ részeire.
('Vége következik.)
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A F r o t. H e tila p hetek óta közli m ár a vallássza­
badságról és polgári házasságiéi szóló terjedelmesebb ta­
nulmányt. Kissé makacs conservativ, de mindenesetre gon­
dolkozó fő müve, mely megérdemelné, hogy bővebben fog­
lalkozzunk vele. A közlés szaggatott folyamata azonban,
másrészt pedig a tárgyon mindegyre tulcsapongó gondolat­
menet lehetetlenné teszi ezt. Még eddigelő a czimül irt két
kérdés alig lön behatóbban megvilágítva; e helyett czikk-
iró e heti közleményében is inkább a dogmák mibenlétére,
korunk vallásbölcseleti álláspontjára, stb. terjeszti ki figyel­
mét, s igy a kérdés tisztán politikai szempontját, melyből
pedig eleve kiindult, minduntalan fölcseréli a theologiaival
és bölcseletivel, Ő a dogmátlanságban elvnélkülisóget lát,
holott ez nem áll, mert dogmatismus néven épen nem bi­
zonyos eszméknek az emberi viszonyok fölött gyakorolt
állandólagos uralmát jelöljük, hanem csak az azokkal szem­
bon álló alanynak a létező által lebilincselt kritikátlan vol­
tát, melylyel már tekintélynél és hagyománynál fogva igaz­
nak és helyesnek tesz föl valamit, mire nézve közvetlen
meggyőződése hiányzik. S ily értelemben nem fogadhatjuk
el azon nézetet, hogy tudományos és közéleti viszonyok
dogmák nélkül ne állhatnának fenn. Különben ép oly dók-
trinár-kicsinylőleg nyilatkozik magáról a haladás tény érői
is, mint a melyet elég ferde történeti fölfogással s még
laposabb stylizáczióval csupán „az emberi lélek nyugtalan
mozgékonyságának“ esetleges körülményéből magyaráz, a
nélkül, hogy az örök világfejlés mozgató, ólő elveit, a m a­
gok tiszta tárgyiasságokban is, számbavételre m éltatná.
„Un peu trop de nonchalance aristocratique !“ Hajdanában
a Kammonban egy sokat élczelt irótársunk következőkép
lelte meg a Hamlet jelleméhez szolgáló kulcsot: „Hamlet*
nek azt a sajátságos passiója van, hogy meg akarja tudni,
ki ölte meg az apját.“ Nós, vájjon mivel komikusabb e
meghatározás amannál ?
Férfias, erélyes hangon irt apostrophât olvasunk az
ezután következő czikkben ily czim alatt: „Trefort Ágos­
ton miniszter urnák!“ B. J.-től. Emlékezetbe hozza a mi­
niszternek évek előtt, az alföldön jártábin tett azon „hi­
vatalos“ nyilatkozatát, hogy a művelődést mindenütt a katho-
licismussal egyértelműnek találta. Tudjuk, minő inparla-
mentaris jelenetre adott e nyilatkozat kevéssel rá okot, a
képviselőház egyik ülésében, P . Szathmáry Károly interpel-
látiójában egyfelől, s Irányi következő szavaiban másfelől :
„Mi véleménynyel van Trefort ur egy ily kérdésben, az az
ő dolga, de viszont nem állhatja útját, hogy a képviselő­
háznak, az ország intelligens népének mi véleménye kép­
ződjék a miniszter ur felől !“ Azután jö tt a konfrátersóg ;
czikkiró nem helyesli, hogy a m iniszter e lépést, mint mi­
niszter, nyilvánosan, sőt hivatalos állásának előtérbe tolt
jellegével tette meg, bár a keresztyéni buzgalom mely erre
ösztönözte s az e minőségével járó k e g y e s g y a k o r l a ­
t o k iránti élénk érdeklődés csak elismerést és méltánylást
érdemelnek. De Trefort ur nem látszik tudni azt, hogy oly
állású egyéneknek, m int ő, még pohárköszóntői is a jour-
nalistika részéről fontos és mély horderejű enunciatiókkénb
mérlegeltetnek. E körülménynek lehet tulajdonítani, hogy
a ferenczvárosi templom felszentelési lakomáján mondott
egyik nevezetes toastjában felülemelkedve egykori, nem ke­
vésbé szellemdus olasz kollegája, Cavour semleges állás­
pontján, melyet a „szabad egyház, szabad államban“ elvé­
vel fejezett ki, ismételten az államegyház hiveként m u­
tatja he magát. Mindé tendentiák ellen az összes magyar
protestántismus élénk tiltakozását fejezi ki czikkiró, utalva
nagy állambölcsünk, Deák Ferencz, 1873. júniusában ta r­
tott monumentális beszédére, s kérve a minisztert, hogy a
magosabb s ennélfogva semleges cullur-politikai szempon­
tot ne rántsa le a felekezeti kicsinykedések színterére.
Jeleztük már előbbi számunkban, hogy az e lapok
állal a protestáns egyetem kérdésében annak idején kocz-
káztatott vélemény erős resensusra adott okot tiszántúli
részről, legalább a mennyiben ily közhangulat kifejezőjéül
tekinthetjük W . ur hasábokra menő replikázását. Erősen
fáj czikkező urnák első sorban az, hogy mi a „gyanúsítás
elméletéből“ indulva ki, utógondolatot véltünk fölfedezhetni
a tiszántúli kerületnek a konvent megtartása érdekében ho­
zott határozatában, még pedig a prot. egyetem Debreczenben
leendő felállítására vonatkozólag. Készünkről, kész örömest
valljuk be, ha tudtuk volna, hogy e föltevés oly sok keserű
órát szerez a czikkirónak, sőt hogy ennek következtében,
tépelődő kifejezést ád még reménye elvesztésének is, 0
bünbemerült emberiség jövője iránt: — világért sem nyúl-
 248
ta n k volna durva kézzel ily fájó sebekhez, annyival inkább,
mivel most épen a czikk Írótól tudjuk meg, hogy ártatlan
czélzásunk nélkülözte az alapot, mit mi ezennel tudomásul
véve, bocsánatért esdeklünk. — Ami a kérdésnek érdem*
legesebb oldalát illeti azonban, sajnálattal tapasztaljuk, hogy
maga a czikkiró sincs helyesen informálva a dolog részletei
felől. Ugyanis rectificálja bár azon állításunkat, hogy a
tervezetben 5 facultásrél volna szó s biztosit bennünket,
hogy orvosi karról p. o. nem is álmadoznak: hanem azért
maga is folyvást egyetem felállításáról beszél, holott két-
ségenkivül tudja, hogy minden egyetem eo ipso öt karból
áll. Hibás következtetés mi szerintünk az is, hogy csak
azért, mert ez idők szerint némely jogakadémiáink, állami
tanintézeteink katholikus cliquek-ek kezeiben vannak, tehát mi
ép oly merevséggel állítsunk azokkal szembe felekezetiem
jellegű egyetemeket. Hogy valamely közművelődési intézet
pillanatnyilag mily befolyások alatt áll, az csak épen idő
kérdése, mig elvben nincs fontossága. Egy közbejött párt­
alakulat, kormányválság, vagy törvényhozási intézkedés
gyökeresen megváltoztathatja a helyzetet, mig rendezett
közoktatási állapotok, párosulva az irodalmilag fejlesztett
és ápolt tudományossággal, már önmagokban elég biztosí­
tékot nyújthatnak a képzelt visszaélések ellen. Hiszen F ran-
cziaországnak lényegesen katholikus érzülete sem bírt ellene
hatni a tudományos búváratokban felülkerekedő ama realis-
ticus vélelmeknek, melyek a positiv világnézletet meg­
alkották. Azt meg igazán tulon-tulmenő naivság hiuni, hogy
az egyetemeken egy vagy más tanár vallásos meggyőződése,
bármily kapcsolatba lehessen is az hozható a tudomány­
tárgy előadásával, benső útmutatást gyakorolhasson egy oly
felsőbb tanodát hallgató ifjú tudományos érzületére, ki végre
is már gondolkozni megtanult, s kinek már a gymnasiumok-
ból — főkép ha középtanodáink végleg szervezve lesznek
— oly elvekkel és fogalmakkal kellett kilépnie, melyek
további előmenetéDél döntő mérvekül vannak szolgáim hi­
vatva. Épen ez okból csak helyeseljük, ha középtanodákban,
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Az urvacsorai növendékek.
(N A TTV A R D SB A R N E N .)
■•TEGNÉR IZAIAS IDYLLJE ■ SVÉDBŐL FORDITÁ GYORY VILMOS.
(Vége.)
„lm, az apák hite s ezt az Apostolok ajka tanitá,
S erre koreszteltettetek általam, ott pihenők meg
Édes anyátok ölón közelebb a menny kapujához.
Szunnyadozókul emelt akkor kebelére az egyház;
Ébren vagytok már,.teljes sugarával özönlik
Kátok az égbül a fény, s ifjúságtok küszöbén ma
Újra szabaddá tesz választani, vallani nyíltan;
Kényszert nem gyakorol, meggyőződést követel csak.
Most van a próbanap, életetek fordulati pontja,
mint még részben nevelő, s kiválólag erkölcsképző intézetek­
ben a felekezeti elv fel nem adatik, hanem tovább menni
s felekezetieskedni ott, hol annak sem értelme, sem szük­
sége nem forog fenn, a szabad egyetemeknél, ez — legyen
szabad még egyszer kimondanunk — szédelgés. Ám állítsa
fel Debreczen egyetemét privát passióból, mi nem akarjuk
circulusait háborgatni, de aztán ne kivánja, hogy példáján
az összes magyar prot. egyhkerületek elinduljanak, s Kolozs­
várra mindenekelőtt ne hivatkozzék, m ert Kolozsvárt a kér­
dés egész más alakban merült volt föl, t. i. mint csupán a
theologiai facultás felállításának s a fenállö tanárképezde
protestáns szellemben való kiegészítésének ügye. De czikkiró
azzal vádol még, hogy nem ismerjük a magyarprotestantismust
mint hazánk történetének nagyfontosságu közmi velődési ténye­
zőjét. De ösmerjük ám, hanem azt meg nem foghatjuk, hogy
az a protestantismus, mely a haladást életelemének tekinti, s
annak minden alakját szívesen veszi föl magába, politikai
tekintetben ép oly conservativ s a modern állameszme fej­
lődését teljesen figyelmen kívül hagyja. Mások voltak a
viszonyok akkor, mikor a protestáns egyház egymaga volt
a szírt, melyen az absolutismus hullámai megtörtek. Ma
már e szerepét lassanként leteh eti; hazánk szentesített al­
kotmánya képezi legerősebb biztositékát nemzetlétünknek,
melynek megszilárdításához a magyar protestantismus nagy
részben járulhat, más új utakon, hol, mint a népnevelésnél pél­
dául az állam is rászorulna támogatására. Akkor bizonyos
theokratikus elméletek is nagyban kedveztek %protestantismus
függetlenségi törekvéseinek, ma azok nagyobbára elavultak
s különösen a mi közoktatási állapotainkat illeti, azok —•
fájdalom — Európa minden modern államának méltó gúny-
jául, szolgálhatnak ma, s ebben, ismerjük el, nem kis része
van a felekezeti chauviuismusnak és autouomikus viszketeg-
uek. A magyar protestantismus kötelessége megóvni kivált­
ságait'; jól teszi ha gondoskodik a jogvédelem eszközeiről,
mint ezt első czikkünkben szakavatott toll fejtegeti épon;
de kötelessége másfelől mint állami testület is számot vetni
magával, mi megy, mi nem .
Magva jövendőknek ; most röppen el ajkaitokról
A lekötő szó: fontoljátok jól meg a választ!
Senki ne higyje: kijátsza csalárdul a lelki tanítót;
Éles az ő szeme most, — és átkot hord a hazugság!
Élete útját senki ne kezdje csalárd hazudással.
Hall e sereg; testvér, szüle, mind a mi szent s becses itt lenrí
Mind tanukópen vesz körül — és le — reátok a napból
Néz áz örök líró, mellette fen angyalok állnak
Lángbetüvel rovok fel örök lapokon fogadástok.
Hisztok-e hát Istenbe’, teremtő égi Atyában?
Megváltó Fiúban s Leiekben, mint kiben egy gyek?
Szentül igóritnk-ó, hogy hűn szeretenditek Istent,
Jobban e porföldnél, s testvérül az embereket mind?
Szentül igéritok-é, hogy e hitbe9 megálltok erősen,
Folytatás a mellékleten.
 249
i ^ T Melléklet az „Érd. Frot. Közlöny“ 31. számához.
A szeretetnek ez égi bitében, s érjen akár mi
Tűrni, remélni, bocsátani készek s járni az Úrban?
Isten s ember előtt megígéritek ezt? — Teli hanggal
Mondtak „ ig e n é t a fiúk, és súgva „igentt-t a leánykák. Van kulcsolva s imádja a jók egyedüli adóját.
Ekkor eloszlék a lelkész arczárul a felleg
Dörgésével együtt s nyájasb Ion hangja, oly enyhe
Mint fuvalom vagy a hárfák a babyléni vizeknél.
„így, üdvözlek hát, örökössel égi javaknak,
Már nem gyermekek, ámde fi- és nővérim a hitben;
S mégis, mért ne azok? Hisz1 gyermekeké a menyország.
Gyermekek itt mi a földön, atyánk pedig ott fen az égben,
Házát kormányzó, büntetve, bocsátva viszontag,
Emberi éltünk képe e z ; Isten igéje igy oktat.
Boldogok, a kik az Isten előtt tiszták, s ez a tiszta
Ártatlanság a hit alapja, ez égi szülötte;
Férfi-erő s ártatlan gyermeki bűntelen érzés,
Ez feje a tudománynak, a mellyet az isteni mester
Hirdető s a melyért szenvedt s meghalt a kereszten.
Ah 1 kik a gyermekkor szent menhelyiből ma az évek
Hűs völgyébe alászálltok, mélyebbre naponta:
Oh mi’ hamar, mi’ hamar vágytok majd vissza fel ú jra,
Fénykoronázott halmaihoz, hol mint atya, állott
A feddés, s a bocsánat — anyának hordva alakját —
Csókra kezét nyujtá s felmentve lön a szerető s z ív ,
Életetek játék s kezetek nyúlt égi virágért.
Túl vagyok ón immár a hetvenen; Istenem osztott
Bút s örömet, de az élet legszebb perezei még is
— Nézzek jól a szemökbe, felismerem őket azonnal
Régi barátokként — azok a gyermekkori évek!
Oh tartsátok azért vezetőül az életen által
Mely föl az égre tekint, az imát és véle a szívnek
Ártatlanságát, jegyesét gyermekkorotoknak.
Űdvösb országból jött vendég ez, szeretettim,
Jobbjában liliom; viharos hullámin a létnek
— Észté se véve a vészt — bizton leng s alszik a gályán. Hirtelen ekkor meghasadott, mely a földet a mennytől
Nyugton nézi az emberi sürgést; a sivatagban
Angyal száll hozzá s szolgál neki; ő maga nem tud
Semmit e fenségről; de a mig tűrik őt utitársúl
Hiven, alázatosan követ; óh el senki ne űzze,
Isteni küldött ő s az egeknek kulcsai nála.
Társa a hű ima, mely mindig kész a repülésre
A föld és ég közt, eme postagalamb az egekhez.
Számkiüzött s rab lön az öröklót gyermeke, lelkünk,
Csörgeti is lánczát s lángként a magasba ohajtoz.
.Atyjának számos hajléka busán jut eszébe
És a szülő haza a hol üdébb színe volt a virágnak,
Szebb fény tündöklött s angyal vala társa ha játszók.
Szűk lesz ilyenkor a föld s fojtó neki, mennyei honvágy
Kapja meg a vándort, — áhítat a lelök e vágya.
Ez neve legszebb perezónek, s szava ennek: imádság .
Ahl ha a lét végetlen terhei ránk nehezülnek
És a reményt le a földre s alább, le a sírba taszítják :
Mily szép ekkor az Istenhez föleseugni: nem űzi
Ő a panaszlót el, de ad írt, vigaszt, segedelmet.
És még szebb az imádság jó dolgunk idejében,
Hogyha őröm környez, mert legszebb sorsa a létnok
Isten trónja előtt térdel, keze hálaimára
Vagy van e, gyermekeim, jó mit ne az Úr kegye adna?
A mit az ember bir, a szegény, az mind csak ajándék.
Porba borúlj le azért s úgy imádd. Hat szárnyba borítják
Annak fénye előtt a szeráfok is arezukat, a ki
Semmire sem fűzé a nagy építéskor a mér-ént.
Föld tanúsítja hatalmát s szól erejéről a menybolt.
Népek után népek támadnak s halnak el újra,
Mint hervadt levelek hullnak le a csillagok égről,
És egy-egy évezred, kihaló éjféli ütéssel
Fekszik lába elé — s ő látja, de nem veszi számba.
Vajh ki merész, hogy előtte megálljon? Szörnyű a Bíró,
S a daczoló, ha csak int, — lerogyik, s ha beszél haragúban s
Domb — mint kecske — szökell, s a hegyek — mint őzek —
ugornak.
Ámde miért rettegnetek ti? A szörnyű boszúló
ö szerető Isten, szava nem kelt tűzbe’, viharban,
Sem földrengésben; hanem a susogó fuvalomban.
Lénye az Istennek szeretet, s ebben gyökeredzik
Még a teremtés is; gyermekként nyugszik ölében
Annyi ezernyi világ, s csak ezért alkotta meg őket.
Érzeni és viszonozni szerelmet, ezért lehelé csak
Lelkit az alvó porba; felébredt ez s kebelére
Tóve kezét órzé: szive hő a mennyei lángtól.
Éltünk lélekzése e láng, soha, oh so’se oltsd el!
A szeretés élet, de halál a gyűlölet. Isten
Hivebben szeretett minket mint földi szüléink,
Mert, hogy az üdv a miénk legyen, értünk adta egyetlen
Drága fiát. Ki, midőn a halálra fejét oda hajtá,
A szeretet vígan ünneple fényes diadalmát;
Bé volt töltve az áldozat. A templomban a kárpit
Eddigelé megválasztá. Kijövének a sírból
A holtak s halkan susogák halavány ajakokkal
Azt az elébb csak sejtett szót, a mely a teremtés
Nagy rejtélye, kibékülés! Oly mély ez, a miilyen
A szeretet, s a kibékülés maga is- szeretet már.
Földi halandók sarja, szeresd hát égi atyádat,
Tedd mit a szent rendel, s nem féléiéin, ám szeretőiből.
Szolgatulajdon a félelem, a szerető szív , az enged.
Légy te tökéletes Isten előtt s csak a szerotet ilyen.
Hogyha az Istent, a mint kell, szereted, szereted már
Embertársadat is. Csak egyetlen nap van az égen,
így szeretet sincs több. S nem hord-ó isteni jelvényt
Mindenik emberi lény arczán ? S nem Játod-o rajta,
Hogy veled egy eredetre ? Nem úgy tevelyg-e hajója
Mint a tiéd, idegen vizeken, s nem-e ép az a csillag
Hű vezetőd neked is ? S te gyűlölnéd mégis a testvért ?
ő ha gyűlöl: te bocsáss neki meg. Mily szép, az öröklét
Nyelvéből legalább egy szót eltudni rebegni,
Es e mennyei szót a föld igy mondja: bocsánat!
 250
Ismered őt* ki halántékán a tövis koronával
Kész vala adni bocsánatot és buzgón könyörögni
Ellenségei — és hóhéraiért? Ha előtted
Ismeretes, s ha nevét vallód; példája szerint tégy*
Bosszul a testvérről ne Ítélj; nézd el ha hibázott,
Mentsd meg a tévelygőt: ama jó, ama mennyei pásztor
Ő is az eltévedt bárányt fölvette ölébe
S visszavivé anyjához. A hű szerotet müve volt ez,
Drága gyümölcséről ismerhetjük meg ez érzést,
Égi atyánkban ez a szeretet mindenkire áldás,
A mig az emberi szíve egy végnélküli sóhaj,
Mely eped és tűr, és szenved s még akkor is örvend,
Érzi a fájdalmat s mosolyog, bár könny ragyog arczán.
Földi jutalma: remény. Ez a nyájas képű reménység
Megteszi a mit tud; fel az égre mutat szakadatlan,
Hívőn vágja belé a sir fenekébe a horgonyt,
S néma homályában költ egy szebb, drága világot,
Fénytelen árnyjátékot bár, de azért szeretettet.
Ingadozó ígérete támasza volt a mienknél
Sok jobb kornak is, a mely nem birt mást a reménynél.
Áldja tehát ajakunk híven Istent, a ki minékünk
Többet adott, mert fénynyé lön a remény szemeinkben,
Nem tapogat többé a setétbe*, hit az, bizonyosság.
A hit, e tisztább fényű remény, szeme a szeretetnek.
Á felvágyakozó szív álmait ez magyarázza
Es látásainak képet márványba kivési.
Éltünk napja a hit s ollyan fény tündököl arczán,
Mint Mózes képén, mikor Isten színe előtt állt.
A nagy egek várát hozzánk ide láncza levonja,
S mind a tizenkét drága kapával az új Jeruzsálem
Fényes aranyfelhőbe borítva a földre alá száll.
Elragadottan vándorol ebben a hit, szeme szétnéz
S nem remeg a szárnyas néptől: ő honn van azok közt.
Légyen azért szeretet s hit kebleitekben, igy önkényt
Jő a cselekvés is, mint nappali fény jön a nappal.
A helyes, a jó gyermeke; teste az a szeretetnek,
És valamint a virág élő tavasz: úgy a keresztyén
Jótett is nem egyéb élő hitnél s szeretetnél.
Isten színe ólé a tett mindenkivel elmegy,
S nem — minek itt látszik , — hanem arról tesz tanúságot
A mi valihan volt. Oh, boldog az a ki nyugodtan
Hallgathatja bizonyságát; ő néma e földön
S csak végű), a halálba* nyílik meg hallgatag ajka.
Féled-e, mond, a halált? Testvére az a szeretetnek;
Ikrek ezek s a halál csak a külsőt nézve mogorvább.
Egy csókot nyom ez a halavanyúlé ajakakra
És veszi a lelket s elszáll vele és szerettei
Bingatván karján az újabb életre szülöttet,
Megváltott sarját oda helyzi le atyja elejbe.
A közelítőnek már én hallom robogását,
Szárnyait is látom, feketék mint éji sötétség,
Ámde kicsillagozottak: nem bánt félelem engem.
Csak szabadulás s irgalom ő, mely néma, s ölében
Könnyebb lesz hidegült keblem lélekzete. Istent
Úgy látom meg miilyen, szinről színre, borútól
Megszabadult napként, s díszeit nem egy évezrednek
A kiket úgy szeretők, a hatalmas lelkeket, a kik
Nálamnál jobbak s nemesebbek; fényesen állnak
Isten trónja előtt ezek, öltözködve fehérbe,
Hárfa közökben, arany, s dicséneket énekel ajkoK,
Mely az egekben költ, nyelvén angyalseregeknek.
Felviszen ő majd titeket is, szeretetteim, egykor,
Nem feled el sen k it; mind legyetek üdvözek akkor !
Addig is eskütöket ne feledjétek s fogadástok,
Leljetek üdvöt alant s majd fen, nem csüggve a földön.
A föld por, — de a menny fény, — s nóktek a mennyet
ajánlani.
S most, szeretet forrása, világ örök Istene hallj meg,
Hallgasd meg szolgád, ki egedre bocsátja imáját.
Trónod elől egykor ne hiányozzék e seregből
Egy se, kiket rám bíztál; mint atya, hűn szeretőm mind.
Legyenek ők tanúim, hogy az élet utára vezérlőm
Híven, a mint értéin az Igét: ismerjenek ott is
Újra reám, s a tanítónak kebelére borulva
Ez, szent színed elé oda hadd állitsa fel őket
Mint ma, ilyen tisztákúl, bár több préba-kiálltan,
S ott is örömmel mondhassam majd: „íme, Atyám, nézd:
Itt vagyok én s itt gyermekeid, kiket énnekem adtál la
Sírva beszélt igy az agg; most, intésére az ifjak
Térdre borulva az oltárnál koszorúba fonódtak.
Térdre borúit maga is s olvasta a szent nap imáját,
Halkan a gyermekek is vele, — végűi reszketeg ajkkal
Mennyei békét hirdete, mind valamennyire áldást.
Ezzel a mái teendő bé lett volna fejezve;
Egy hét múlva, vasárnap kelle az ifjúságnak
A szent asztalhoz járulni az Úrvacsorához.
Kögtön azonban az agg —■mint égből sújtva — megállott,
Homlokon érintette magát s felnéző; magasztos
Gondolatok repülőnek agyán át és szeme fénylett.
„Egy hót múlva?" Ki tudja, — talán a sírba’ leszek már;
V agy vallamelyik időnek előtte letört liliomszál
Hajtja a földre fe jé t; mért késnénk ? Itt van az óra,
Meleg a szív , vetek én, ma kikelnek a mennyei magvak 1
Végzem a kezdetfcet, s ha hibáztam, az Isten előtt majd
S a főpásztor előtt felelős én, agg, leszek érte.
Mondjátok, szeretettim, a menny polgárai immár,
Készek vagytok-e most felvenni Urunk vacsoráját ?
Hogy mi ez, azt jól tudjátok, meg volt magyarázva:
Szent jelképe az új frigynek föld és a nagy é$c közt,
És a kibékülés jele. A bűnös ember az Úrtól
Elszakadott s el lényétől. Elején a napoknak
Ott történt a tudás fájánál bűnbe esése;
S az, koronájával ma is ott függ bűne fölött még.
Gondolatunkban a bűn, a kibékülés meg a szívben.
Végtelen a bűneset, de bocsánata végtelen ép úgy.
Mert, valameddig az agg ész visszarepülhet a múltba,
S lankadttá fáradt szárnyán a remény a jövőbe:
ügy látom, hogy e kettő bennünk mindig együtt jár.
Bűn ha megérett, megszületik: csendes csecsemőként
Szunnyad a szívben a megbőkűlés s álmodik égről.
 251
Öntudatára nem ébred; olyan mint hangok a húrban,
Zárt lelkek, szabaditó újjat várva szünetlen.
Földre ezért szállott a kibékülés fejedelme,
ö kelté fel az alvót; áll ez most, szeme fénylik
Mint a derült égbolt; és küzd s diadalt nyer a bűnön.
Jött, de dicsőülten felszállott újra a földről,
Ámde a szívből nem — lelkűnkben még ma is itt él,
S békít és szeret. A békűlés — mint az idő — tart.
így ma tehát jeleit, mélyen hódolva vegyétek!
Élte ha nincsen a tárgynak, a jel holt. Nézd ez örök fényt,
Nem vakokért ragyog ez, de a látó szembe’ fogamzik.
Nem a kenyérbe’ vagy a borban, de a tiszta kebelben
Sejlik benn a bocsánat; a megjavulás akarása,
Ez nemesíti a földi gyümölcsöt mennyei jóvá.
Abűnt ez veszi el s egyedül ez a bűn lakolását.
A szeretet táit karja, a megbánás mely eseng, sir,
És a megpróbált akarat, melynek szinaranyja
Tisztábban jön elő a lángból, szóval a megtért,
Ez nyeri a megbékűlés kenyeret s poharát ez.
Ámde a méltatlan ki szivében gyűlöletet hoz,
Embert és Istent ámít: az vétkes az Urnák
Teste s a Megváltó vérének szent kegye ellen.
Kárhozatot s veszedelmet eszik s iszik ajka magának,
A rnitüi égi Atyánk óvjon meg mindegyikünket.
Készek vagytok-e hát, szeretettim, a szent lakomára?“
Kérdte megindúltan s a sereg rámondta azonnal
Felzokogó „ ig e n jé t. Ima-elmondás követé ezt
S a szerzési Igék; rázúdul az orgona s ének:
„Isten szent Báránya, ki elvetted bűneinket,
Hallgass meg s áraszd ránk békéd s drága kegyelmed/*
Ekkor az agg remegem, s az egek gyöngyével a szemben,
Tölte kehelyt s tányért s osztá a titokszerü étket,
Óh, nekem úgy látszék most, mintha a dél sugarában
Isten még ragyogóbban nézne az ablakon át be,
Kívül a fák a zöld koronát mélyebbre lehajtak,
8 megzizzenne magátul a fű valamennyi sir ormán.
A tanulókon mog (jól láttam s ismerem) üdvnek
Szent borzalma futott át megjegesűlt ereikben.
A viruló föld oltárként állt díszben előttök,
És az eget nyíltnak láták mint egykoron István.
Fény sugarában az Úr ott van s ott szent fia, jobbján;
Hárfák zengnek alább s bíbor szárnyat lebegetve,
Fényes arany felhőn testvórileg angyalok intnek,
Ezzel a lelkész tiszte bevégződött; szemeikben
És sziveikben a menynyei, most felkeltek az ifjak,
Bírva hajoltak alá csókolni kezét az öregnek.
Ez pedig ellágyúlt szívére voná valamennyit,
8 áldva helyezte kezét majd üdvvel tölt kebelére,
Majd meg fürtkörözött ártatlan homlokaikra.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879 május 24.
— összes hátrálékosaink számára a lapunk
közelebbi számában jelzett elösmervények mai
számunkhoz mellékelve küldetnek szét* Hátrálé-
kosainkat Ismételve kérjük, szíveskedjenek posta-
fordultával visszaküldeni az elösmervényeket alá­
írva s megjelölve az időpontot, midőn hátrálékaikat
törlesztik. A kiadóhivatal.
— A főt. püspök ur a szombat reggeli vonattal M*-
Ujvárra utazott, ottani egyházközségünk új templomát föl­
szentelendő. Értesülésünk szerint a főt. püspök ur mond
fölszentelő könyörgést s áldást. Az ily alkalommal szokásos
többi vallásos actusokat (egyházi beszéd tartása, urvacsora-
osztás, esketés, keresztelés, berekesztő könyörgés), dr. Bartók
György, dr. Kovács Ödön, Barabás József, egerbegyi pap s
Földes György, a helybeli lelkész, végzendilc.
— A kolozsvári egyetem iránt nagy elősmeróst ta ­
núsított a m. kir. természettudományi társulat, a midőn
idei nagy-gyűlésén egyetemünk két növendékének adott tudo­
mányos megbízást: egyiket dr. Dezső Bélának, kire, 1500
frt tisztelotdij mellett, a magyar partvideki szivacsok élet­
tani leírását bízta, a másikat pedig Tömösvári Ödönnek,
kit, 600 frt tiszteletdij mellett, a magyarországi soklábuak
természetrajzának megírásával bízott meg. Dr. Dezső Béla,
az állattanári tanszék volt tanár-segéde, jelenleg állami ösz­
töndíjon külföldön útazik tudományos czőlokból, Tömösvári
Ödön pedig a kolozsvári tanár-kópezde másodéves növendéke
s ránk, erdélyrészi reformátusokra nézve, annál örvendete-
sebb e kitüntetés, mert dr. Dezső Béla marosvásárhelyi, Tömös­
vári Ödön pedig kolozsvári főtanodánknak volt kitűnő növen­
déke. A miniszter „pontozatai“ „némely“ protestáns tano­
dát, „asylum asinorum* névvel tisztelt meg; úgy látjuk e
nŐY nem a mi tanodáinkat illeti.
— A vallás és közoktatásügyi miniszter ur a zso-
boki törvénytelen áttérések tárgyában tett panaszos följelentés
nyomán egy vegyes nyomozó bizottság kiszállását rendelte
el. E bizottság háromtagú lesz, kik közül egyet Kolozsmegye
törvényhatósága, egyet a református s egyet a rom. kath.
püspök ur nevez ki. A bizottság föladata leend az áttérést
szabályzó országos törvény szabványainak szigorú szemmel
tartása mellett az Összes érdeklettek kihallgatásáról s álta­
lában az egész ügy állásáról részletes jegyzőkönyv fölvétele.
— Az áldozatkészség meglepő szép jelét tanusiták
egyházközségünk hívei. Népiskoláink fen tartására azon buz-
gósággal adakoztak, melyben vétó reményét a múlt óv julius 21-
én hozott határozata alkalmával helybeli egyházunk képviseleti
közgyűlése, midőn a városban az iskolák felsegélésóre gyűj­
tés megindítása mondatván ki, kebeléből húsz, erre nemes
ügybuzgóságból vállalkozott tagját küldötte ki. A gyűjtő-
bizottság gyűjtő-párokra oszolva a város tizedeit sorba járván,
a gyűjtést szorgalmasan végrehajtá és a gyűjtés eredmé­
nyéről folyó hó 18-án nyújtá be jelentését. A jelentés szerint,
melyet dr. Jonei Viktor, mint elnök, Hegedűs István, mink
jegyző Írtak alá, az eredmény a következő: Begy ült: 1) a
Tóth Tamás és Kilin Mihály ivén a k ü l k ö z é p t i z e d b ő l
készpénzben 21 frt 75 kr. 2) Békóssy Károly és Szentpe-
tery Gábor ivón a k ó t v i z k ö z t i t i z e d b ő l , készpénzben
40 frt, Ígéretben 4 frt 20 kr. 3) Szász Lajos és Hajdú
János ivén a h i d e l v e i t i z e d e g y i k f e l é b ő l készpénz­
ben 36 frt 96 kr, Ígéretben 16 frt 20 kr. 4) Herepei Ger-
 252
géíyés Bivó Mihály ivén a h i d e l v e i t i z e d m á s i k feí/é-
"b ő 1 készpénzben 46 frt 15 kr, Ígéretben 4 frt 10 kr. 5)
Szabó Sámuel és Kiss Sándor ivén a b e l m a g y a r u t c z a i
t i z e d b ő l készpénzben 78 frt. 6) Baló Sándor és ifj. Tár-
kányi György ivén a k ü l m a g y a r u t c z a i t i z e d b ő l kész­
pénzben 74 frt 60 kr. 7) Herepei Gergely és Bállá László
ivén a b e l s z é n é s k ü l s z é n t i z e d b ő l készpénzben 158
frt 82 kr, ígéretben 85 frt 70 kr. 8) Dr. Jenei Viktor és
Gotthard József ivén a k ü l m o n o s t o r t i z e d b ő l készpénz­
ben 103 frt 50 kr, Ígéretben 20 frt 50 kr. 9) Szász Béla
és Bónis István ivén a b e l m o n o s t o r t i z e d b ő l készpénz­
ben 53 frt 30 kr, ígéretben 8 frt. 10) Dávid Antal és Pa-
rádi Kálmán ivén az ó v á r i t i z e d b ő l készpénzben 21 frt.
11) Vasúti szolgálatnál alkalmazott hitsorsosaink a Herepei
Gergely és Biró Mihály ivén adakoztak 25 irtot. 12) Geréb
Márton és Hegedűs István ivón a b e l k ö z é p t i z e d b ő l
készpénzben 118 frt 60 kr és egy darab cs, k3 arany, ígére­
tekben 9 frt. Összesen 777 frt 68 kr és egy arany kész­
pénzben, 97 frt 70 kr ígéretben. A gyűjtés egy pár tized­
ben meg nincs teljesen bofejezve, tehát e tekintélyes szép
összeg még növekedni fog. A gyűjtő-bizottság jelentése me­
leg hangon ajánlta a kebli egyház-tanácsnak, hogy az adako-
kozók nevei kinyomatva az illetők közt osztassanak ki; a
gyűjtés jövőre is hasonló módon és lehető legnagyobb erély-
lyel folytatódjék, hogy ezáltal felekezeti népiskoláink a kor
színvonalára emeltessenek, az áldozatkészség a jövő építé­
sére, istenországa legféltettebb csemetéinek minél gondosabb
ápolására ébren tartassák, a protestáns önállóság megbecsü­
lése az áldozatok arányában fokoztassók. Az ígéretben tett
adakozások felhajtása az egyházfiakra lön bizva. A kebli
egyház-tanács a jelentést lelkesen fogadta, a gyűjtőknek
köszönetét fejezte ki. Mi, kik e jelenet tanúi valánk, azon
emelő tudattal távozánk, hogy mig az áldozatkészség ez élénk
forrása kiapadkatatlanul tovább buzog a mustármag tere-
pólyes fává fejlődése biztosítva van. Adja isten !
— Tabula cerata. A „Századok" legutóbbi ftizeto a
következőket ír ja : „A porosz királyi Akadémia által kiadott
Covpus Inscriptionum Latinarum III. kötet 2-ik részében
közölve vannak az eddig feltalált Tabulae Cerataek. A X III.:
Cautio Societatis a 9 5 0 . s 9 5 1 . lapon közölve. Mind
a többinél, ennél is előre van bocszátva, hogy az illető tárgy
hol őriztetik? a 167. d. Mart. 28. Extat Berolini. Triptichi,
quod fűit tabulae príma el secunda m.O. 162 ad 0. 0. 85.
Bepertae sunt Verespataki a 1855. in monte Letty in fodi-
nis S. Catharinae. Deinde a. 1858. vidi eas Nagy-Enyedi
in museo col légii reformati. Nuper easdem emit museum
Herolinense. — Hogyan korült ez a nagybecsű római régiség
Berlinbe? Tudakozódásunkra azt a választ nyertük, hogy
egy nagy-enyedi történet-tanár régi pénzekért cserélte el,
mellyel az enyedi numismatica collectio alapját vetette meg.
Valóban kiváncsiak volnánk tudni, hogy micsoda pónzgyüj-
temény lehet az, mely fölér a szégyennel, hogy Bethlen
Gábor híres iskolája egy ilyen nevezetes dolgot, mint a tabu­
lae cératae nem tudott megbecsülni. Ugyanezen munka 953-
ik lapja szerint egy másik tábla 1857-ben „fűit Nagy-Enyédi
in museo collegii reform ati/1 Kérdés ott van-e most? S
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
ha ott van, biztosítva van-e ott maradása? Erdélyben álta­
lánosan beszélik, hogy talán még e század elején az unit.
collegiumból egy hasonló tábla Angliába került, egy megvesztege­
tett tanuló vitte volna oda. Ha ez az eset igaz, ha a prot iskolák
gyűjteményei ilyen eshetőségeknek vannak kitéve, nem volna-e
helyesebb az ezen gyűjteményekben őrzött nagyobb ritkaságokat
az Erdélyi vagy a Nemzeti Múzeumban elhelyezni ? Mert minden
hasonló könyelmfl sáfárkodásért a bélyeget az egész nemzetre
szokták sütni — attól pedig jóvolna megkiméltetnünk. Akad­
hat m á s történot-tanár is, ki azt fogja gondolni, hogy annál a
piszkos viaszlapnál egy pár fényes aranyérem többet ér;
épen azért jó lesz az ilyon kincseket biztos helyre tenni.“
A mi e közlemény ránk, erdélyrészi reformátusokra, vonat­
kozó megjegyzéseit illeti: olvasóink tudják, hogy épen ig.
tanácsunk volt, hónapokkal ezelőtt, ez ügy földerifcője s ig.
tanácsi referedáink ismételve fóltüntették az ügy különböző
stádiumait. A tárgyalás még folyamatban van; a n.-enyedi
tanoda Elöljárósága a napokban felküidötte az erre vonatkozó
aditokat. Az ig. tanács bizonnyal megteendi a magáét,
hogy a „Századok" valóban méltó megrovása tárgytalanná
váljék.
— Papválasztások. K i s Al b e r t , kémeri lelkészt a
sz.-szolnoki egyházmegyéből az ilyofalvi. — P á l l L a j o s ,
pósalakai lelkészt, a bihari egyházmegyéből, a böződi egyház-
község papjává választotta.
H IV A T A L O S K É SZ .
A z „Érd. prot. K özi.“ t. szerkesztőségének»
600* — 1879.
Igazgató tanácsunk, a vallás- és közoktatási m. kir.
miniszter úr ő nagyinéltósága folyó évi 10453. sz. leirata
folytán az „Erdélyi protestáns Közlönyében közzététel végett
értesíti a t. szerkesztőséget, hogy a Vagnar Ede által szer­
kesztett és 1857-ben Prágában kiadott „Monarstoi Rakouske
„Osztráfc birodalom“ valamint „Europa“ czimű térképek nem
különben az Issleib Vilmos által szerkesztett „Neuester Schul­
atlas“ Gota 1875, s végre a Kozenn B. által szerkesztett
„Geografischer Schulatlas" Wien und Olinütz 1867 czimü.
müvek behatóan megvizsgáltatván olyanoknak találtattak,
melyeknek felosztása hazánk közjogi és ténylogos állapotá­
val merőn ellenkezik: miért is nevezett földrajzi tanesz­
közök az összes magyarországi iskolák használatából szigor­
úan kitiltattak.
Az erdélyi ev ref. áll. ig. tanácstól,
Kolozsvártt, 1879. május 13-án.
Nagy Péter, Bodor Antal,
elnök. titkár.
A sz e r k e sz tő p o stá ja .
E g y m ár n e m if j ú m a r o s i p a p n a k . Az igazolást vettük,
de csak jövő számunkban adhatjuk, az utólag kívánt változtatásokkal
E ö ld e s G y ö r g y , k o l l é g a u r n á k , M -U jvártfc. Szíves­
kedjék tomplomszentelés folyamáról tudosit&st küldeni a jövő
h ét első napjaiban Felette sajnálom, hogy hivatalos teendőim miatt
a szives meghívásnak nem tehetek eleget.
 XI. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Junins I.
Meg) élenik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
•SM
rteflfctífflégi bkiadói szállás:
b.-fárkasutcza 16. sz. kova
a lap szellemi s anyagi
ügyéit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. E G Y H Á Z I ES
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S : S Z c b S Z i X D o n C I O l S O Ö .
Tartalom s A suprema inspectio. IV. (Befejező közlemény.)
— A növényvilág mythologiája. — Alapszabály-tervezete az erdélyi
ev. ref. egyházkerület kölcsönös tüzkárbiztositásának. — V i d é k i
é l e t : A marosi egyházmegyéből. — Egyházi lapok szemléje. — Külföldi
szemle. — T á r c za : Adalékok az erdélyi ref. egyház történetéhez. —
Különfélék. — Körözvények. — A szerkesztő postája.
A suprema inspectio.
ív.
(Befejező közlemény.)
A főfelügyeletnek e s e t é n k ó n t való gyakorlására
nézve' a miniszter Fontozataiban azt kívánja kikötni
magának, hogy a m ig a közoktatási rendszer az 1 7 9 0 /1 .
X X V I. tcz. szerint törvényhozásilag m eg nem álla-
p ittatik, az egyház autonómiájának meghagyásával
felekezetileg megszabott tanulmányi rendszer csak tudo-
másvótel végett m utattassék ugyan he a kormány­
nak, de az igy megállapított rendszer határozmányai
alól csak is a miniszternek szabadjon bármely k ivételt
vagy fölmentést is engedélyezni, (IV . 2. ez. a. b.
c .) és, hogy a felekezeti intézetek más tanodák növen­
dékeitől javitó, pótló és m agán-vizsgálatokat csak az
illető tanoda hatóságának engedélyével fogadhassanak
el. (V. 2. b .)
Egyszerűen csak rámutatva arra a tényre, hogy,
ha a tanulmányi rendszer törvényben m eg volna á lla ­
pítva, semmi szükség nem lenne a kivételek fölött
törnünk fejünket — rátérünk e pontokra vonatkozó
megjegyzéseinkre.
A mi illeti, először, a köteles tantárgy h allg a­
tása alól való fölm entést: egyházkerületünk tanulm á­
nyi rendje régóta gondoskodott erre nézve a legbiz­
tosabb szabályról. Megkülönbözteti, ugyanis, a ren­
des és a rendkívüli hallgatókat s amazoknak csak is
azokat tekinti, a kik minden kötelezett tantárgyat
kellő előmenetellel hallgatnak. Az alkotmányos kor­
mány életbe lépte óta történt, ugyan, néhányszor —
22. szá m .
g ird e tc si d ijak;
Kétszer Insabozott garmond
sör vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden keigtatás
után 30 kr.
N agyobb és töbszöv m egje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezm ényt n y ú jt a kiadóhivatal
' (Előfizetési á r :
IS K O LA I H E T ILA P . Egész évre 6 frt., félévre 3
Irt., évnegyedre 1frt 50kr*
é p e n az o k t a t á s ü g y i m i n i s z t e r k e z d e m é ­
n y e f o l y t á n — nehány föl mentés, — de az ig.
tanács látva egyfelől azt, hogy a közoktatási minisz­
ter mind jobban beleártja magát a mi belügyeink
intézésébe; másfelöl azt, hogy ennek révén saját
megállapított rendszerétől téríttetik e l : külön hatá­
rozatban kimondá, hogy jövőre r e n d e s h a l l g a t ó t ,
sem m á s o k k ó r t é r é , s e m a m i n i s z t e r a j á n ­
latára, kötelezett tantárgy hallgatása
a l ó l s e m m i s z í n a l a t t f ö l n e m m e n t . A rend­
kívüli hallgatók intézménye épen arra való, hogy,
a kik bármi okból nem tudnak vagy nem akarnak
a megállapított tanrendszer követelményeinek eleget
te n n i: magukhoz mórt tanulmányaikat még is foly­
tathassák ; de az ily kivételes rend szerint tanulók
nem kívánhatják, hogy ugyanoly érvényű bizonyít­
ványt nyerjenek, mint azok, a kik a tanrend minden
követelményének eleget tesznek.
Mi, tehát, igen is, helyeseljük a miniszter kikö­
tését, hogy a felekezetek önhatalmúlag sem egyes
kötelezett tantárgy, sem egész osztály tantárgyai hall­
gatása alól fölmentést ne adhassanak, csak hogy mi
is kikötjük ám a miniszterrel szemben, hogy a mi
tanintézeteinkre nézve ő se adhasson ilyen főimen-
tóst s igy, valamint mi sem akarjuk, hogy „az egy­
házi autonomia szahályzólag hasson saját körén kívül
is “ — viszont a miniszter sem akarhatja, hogy az
„állami kormányhatalom szabályozólag hasson az egy­
házi autonomia körén belől is“ Clara pacta boni
amici.
Más kérdés aztán, hogy a felekezeti tanintézet
m iért ne fogadhatna el „tanfolyam nyilvános hallga­
tása nélkül is vizsgálatot“ , mint az állami tanin­
tézet. Ha az iránt meg lehet a felekezeti tanintézet­
ben bízni, hogy saját r. növendékeit kellő szigorral vizs­
g álja meg a kötelezett tantárgyakból (a mit az állam
 254
is kellőleg ellenőrizhet, (mint amodább látni fogjuk),
kellő állami ellenőrzés mellett miért ne lehetne épen
üy szigort várni tőle az u. n. magántanulók meg­
vizsgálásánál is? S annyival inkább, m ert a miként
nálunk most is dívik, hiában jelentkezik az érdély-
részi ref. tanodáknál valaki érettségi vizsgálatra: addig
nem is ajáltatik a felügyelő hatóságnak az engedély
megadására, a mig az egymásra következő osztály*
vizsgálatokat, föl a V lII-dikig, sikerrel ki nem állta.
Csak ekkor következik aztán az ig. tanács enge­
délye, az érettségi vizsgálathoz az ig. tanácsi biztos
kinevezése s igy — emberileg szólva — visszaélés
nem is történhetik, kivált ha az állam képviselője
is jelen ván <1 vizsgálaton, mint ellenőrző. (Erről mind­
já rt szólunk). Ellenben, ha, a mint a Pontozatok czé-
lozzák, az ily vizsgálatra való bocsátás az állam-kor­
mánytól függene: az állam-kormány túllépné csupán
az ellenőrzésig terjedő jogkörét és saját autonómiánk
határán belől nyerne i n t é z k e d é s i jogot, a mi
korábban kifejtett elvi álláspontunkhoz képest —
semmi szín alatt meg nem illeti. Mig, tulfelől, igazuk
van a Pontozatoknak, hogy tanodáink más intézetek
növendékeitől javitó, pótló és magán- vizsgálatokat
csak is ama más intézet hatóságának engedélyével
fogadhatnak el. Ha ez úgy lett volna eddig i s : nem
történhetett vola meg a sárospataki szégyenletes his­
tória. Ezt a kölcsönösségi viszonyt mi magunk, erdély-
részi reformátusok, is fönntartjuk testvér-intézeteink
között s csak méltányos és minden visszaélésnek ú t­
já t álló dolog volna, ha az egész állam területén levő
tanodák ily kölcsön-hatásba lépnének egymással.
Következnek a Pontozatok legterhesebb határoz-
mányai — először is a miniszter képviselőinek tano­
dáinkban, vizsgálatainkon való megjelenése (VI. 1. 2.).
Mint elején kifejték : semmi kifogásunk ez ellen nem
lehetne, ha állami törvény szabná meg a tanitás anya­
gának m i n i m u m á t , — mert ebben az esetben mi pro­
testánsok eleget tennénk a törvénynek s nem félnénk
attól, hogy akárki is meggyőződést szerezzen m agá­
nak, illetőleg minisztereinek az iránt, hogy a tör­
vényt csakugyan megtartottuk. De most ily fix norma-
tivum nem lévén, természetes, hogy félünk magunkat
a mostani és jövendőbeli miniszter jótetszésére s kedve
szerint választott közegeire bízni, a kiknek egyéni
rokon- vagy ellenszenve szerint bekövetkezhetnék, hogy
legjobb tanodánkat rosznak s a legrosszabat jónak
deciaráijá k — mig, Írott t ö r v é n y h i j á b a n , módunk­
ban nem állhatna az ellenkező bebizonyítása. íg y áll-
ván a dolog, mi ma csak olyan küldöttjét tudnók a
miniszternek tanodáinkban, vizsgálatainkon elfogadni,
a kinek megválasztására mi, felekezet, is befolyást
gyakorolhatnánk, — már akár azáltal, hogy az illető
hitrokonunk legyen, akár, hogy a felekezet s a mi­
niszter együttesen ejtse meg a választást, egyik
candidálván, a másik pedig választván, — s a me­
lyiknél a választás joga lenne, az csak részletes indo­
kolással utasíthatná vissza a másik által kijelöltteket.
Az igy megbízott ellenőrzők aztán értesittetnének a
felekezet által minden rendes, vagy rendkívüli, érett­
ségi, javitó, pótló vagy magán-vizsgálat tartási idejéről
s megjelenés esetén ■ —■ a f e l e k e z e t i h a t ó s á g
h a t á r o z a t a i b a semmi b e l e s z ó l á s u k nem
l é v é n — megtehetnék jelentésüket a miniszternek,
a ki aztán, szükség esetén, mindannyiszor külön tár-
gyalást indíthatna meg az illető felekezeti főhatóság­
nál, de e tárgyalás vég-eldöntése sem függhetne egy­
o ld alú ig a minisztertől, kinek lehető túlkapásaival
szemben m úlhatatlanul biztosítékra volna szükségünk
— már akár az annyiszor emlegetett de soha elég­
szer nem emlegethető törvényes tanulmányi rendszer­
ben, akár pedig a közigazgatá.si bíróság fölállításá­
ban, mely a pártkormányzattól függetlenül igazságot
szolgáltathasson a felekezetnek is % miniszter neta-
láni hatalmaskodásával szemben.
Mindjárt ide fogjuk, másodszor és harmadszor
a Pontozatok VIII. és IX . szakaszait is, melyek a
tankönyvek irányában gyakorlandó felügyeletről s a
tanárok netaláni állam-ellenes működésének ellenőr­
zéséről szólanak.
Tudjuk jól, hogy e szakaszok éle nem a magyar
Protestantismus ellen van ez idő szerint intézve ; tud­
juk, hogy a protestantismusnak nincs miért félnie
attól, hogy ha tanárainak működését bármely oldal­
ról figyelemmel kísérik s a jog és igazság fórumai
előtt tanárai bármikor nyugodtan megjelenhetnek:
elítéltetni nem fognak soha. De viszont, sokkal ke­
serűbb tapasztalatokat te tt a magyar prolestantisinus
a múltban, hogysem ne kellene aggodalommal gon­
dolnia csak a lehetőségére is annak, hogy egykor oly
kormány uralkodjék Magyarországon, a ki anti-protes-
táns értelemben hivatkozhatnék a kormánynak ily
széles körű felhatalmazást adó törvényre. Ez aggo­
dalom ez időszerint való alaptalan voltát nem bizo­
nyítja az az ellenvetés, hogy ama kormányok ily föl­
hatalmazó törvények nélkül s a 1 7 9 0 — 1-diki biz­
tositó törvények ellenére is követni fognák reactio-
 255

narius törekvéseiket. Mert, ha ily fölhatalmazó törvé­ é r t , a j o g o t , hogy más, alkalmas egyének alkal­
nyek nélkül fognák követni: eljárásuk törvénytelen mazásával se gyakorolhassa tanítói hivatását: sem
lenne s a föl nem adott jo g , m int mai állapotaink isteni sem emberi igazság szerint nem lehet, nem szabad!
bizonyítják, előbb-utébb csak kiküzdi m agát, ellen ­ A V II. szakasz íntentioját teljesen correctnek
ben ilyen törvények alapján épen az an ti- protestáns tartjuk s magunk is eljöttnek látjuk az időt, hogy
eljárás lehetősége is joggá válnék, a mely mindany- csak qualificalt tanárok szerepelhessenek tanintézeteink­
nyiszor ism ét és ism ét kiküzdené m agát, valahány­ nél s annyival inkább elfogadhatónak tartjuk azt a
szor olyan irányú férfiak kerülnének kormányra. Éhez kikötést, hogy jelenleg csak is az állami tanár .vizs­
képest erre nézve is biztosítékra van múlhatatlan gáló bizottságok előtt vizsgálatot állott egyének legye­
szükség : vagy a közigazgatási bíróság fölállítása nek felekezeti tanodáinknál alkalmazhatók, mert e
által, vagy s kivált m íg ez megtörténnék az által határozmány hatalmas ösztőkéül fog szolgálni arra,
szerezve meg, hogy a tankönyvek m egbirálása és a hogy a magyar protestáns egyház akár saját egyete­
tanárok működésének állam ügyi szempontból való meg­ mén, akár, a mi könnyebben s gyorsabban valósít­
birálása ne a párt-kormányok, hanem független bí­ ható : valamelyik állami tanárképezdével kapcsolatban,
róságok hatáskörébe osztassák be — a minek nagy gondoskodjék 1 — 2 tanár alkalmazása által, leendő
jelentősége épen a közép- s m ég inkább a felső­ felekezeti tanárainak, a felekezet szellemében kiegé­
oktatás terén tűnik ki, mert m ig a népiskolai tan­ szítendő képezéséről. Ez esetben valóban még hálával
könyvek s tanítók működése kevésbbé nyújthat, a is viseltethetnénk a Pontozatok iránt.
dolog term észeténél fogva, alkalmat a netalán reac- A X. szakaszra vonatkozó nézetemet már elmond­
tionarius párt-kormányok anti-protestáns beavatko­ ván a III. 1. d ) pontjánál, befejezem futólagos szem­
zására; addig a közép- és felső-oktatás körében, hol lémet, de hangsúlyozom ismételten, hogy a felügyelet
a Protestantismus egész szellem e ju t kifejlésre s a ilyszerü szabályozásának ideje csak akkor jön el, ha
szabad szó és szabad gondolat folyton zeng és czi- a tanítási rendszer már törvényhozásilag meg lesz
kázik: úgyszólván állandó alkalom volna a közbe­ állapítva s ha a Pontozatokra te tt megjegyzéseim
lépésre — s a törvény által áttört autonómia nem során fölemlített biztosítékok megadatnak. Lehet, egy
szolgálhatna többé védbástyáül sem az egyháznak, s más tekintetben apostasiával, mameluksággal vádol-
sem, jobb idők előkészítéséül, az alkotmányos sza­ tathatom s az is megeshetik, hogy a Pontozatokkal
badságnak. való részletesebb foglalkozás után még talán további
Nem szolgálhat e tekintetben enyhítő körülmény­ kikötéseim is lesznek — de általán véve hiszem, hogy
ként a IX. szakasz ama sora sem, mely a pártokon
sem állam-polgár, sem protestáns voltom ellen bűnt
feljül álló Felség intézkedését biztosítja, mert, egy­
nem követtem el ez elmélkedéseim — talán igen is
felől a Felség személyét nem szabad ily viszályok
hosszúra nyúlt — papírra tételével. A jobbra való
körébe belevonni s másfelől a Felség uralkodik, de oktattatást szívesen elfogadom akár a merevebb auto-
nem kormányoz, hanem teszi ezt mindig az idősze ­
nomisták, akár a hivebb kormány-pártiak részéről.
rinti kormány s épen ennek lehető túlkapásai ellené­ Szász Béla.
ben kell magunkat törvényileg biztosítanunk — mig
a Fontozatok ilyes fogalmazása épen ennek lehető
prédájául adná a magyar protestántis m ust. A növényvilág mythologiája.
Ugyané szakasz ama határozmányába pedig, hogy in .
egyik-másik tanintézet v é g l e g e s e n bezárattassák: Akár monotkeisinus, akár dualismus lett légjen a per­
sehogy semmi biztosítók mellett sem tudnánk bele­ zsák vallása — s pedig az előbbi felvétel a valószínűbb —
nyugodni. Ám, ha rendes törvényszéki kereset utján kétségtelen az, hogy növény-mytliologiájok tulnyomólag dualis-
bebizonyittatík, hogy valamely tanár állam-ellenes ticus elemeket képvisel. A n g r a - M a n y o u (Ahriman) ellene
irányban működik: ez a tanár ne működhessék s ha akarván munkálni A h o u r a-Ma z da (Ormuzd) törekvéseinek,
egy sereg tisztátlan, mérges, egóssóg télén növényt teremtett.
valamely intézet összes tanárai esnek e bűnbe: va­
A hindu pantkeismus már több támaszt nyújtott e fogalmak­
lamennyi elmozdítandó s amaz alapítványokból többé
nak, mikor fölvette, hogy a növényekben egyrészt jé, más­
fizetést ne húzhasson egyik s e ; de a f e l e k e z e t t ő l részt gonosz szellemek lappangnak. Germán legendákban is
m a g á t ó l ö r ö k r e elvenni, az e g y e s e k büne- fönnmaradtak ily árja eredetű néztetek nyomai; a többek
 256
közt a német ismer K a r t o f f e l w o l f o t (burgonya-farkas)
K o r n w o l f o t (gabna-farkas), K 1e e s a u-t (Jóher-diszné),
•stb. melyek mindannyian a növésekben rejtőznek, annak
megrontására törnek, s azon különféle betegségeket okoznak.
Általában úgy az újabb, mint a régi belien, hindu és
perzsa mythusokban az erkölcsi fogalom eme párhuzamossága
közvetlen kifejezésre jut. Medea és Circe kertjében ápolt
virágok ép oly gonosz hatásúak voltak, mint a hinduk a s ú r i ­
ja (ördöngösség), moly már nevében is magán viseli eredeti
bélyegét. A kis-oroszországi parasztok előtt a dohány is e
sorozatba tartozik. Nálok a sátán maga elegyedik bele, ffl
alakjában, egyik yagy másik házasságba. Ezért szokás például
Tver kormányzó kerületben, mikor egy leányt megkérnek,
egy pálinkás üvegbe bizonyos „ördög-füvet" tenni, s aztán
szalagokkal és viaszgyertyákkal fölékesiteni. A menyasszony
atyja ez ajándékkal jövendőbeli vejéhez megy, ki az ördögöt
öt kopekért megvenni ígéri; de a menyasszony atyja siet
kijelenteni, hogy : „A mi hercegnőnk többet ér ennelu, s
egy ezüst rubelt kér érte.
Természetesen, miután ily véleményekkel voltak e népek
a növények alaptulajdonságaira vonatkozólag ; önként követ­
kezett ebből, hogy azoknak megfelelőleg bizonyos külső ismer­
tetőjelekhez voltak hajlandók kapcsolni ez vagy ama növény
ártalmas vagy üdvös voltának eldöntését is, szóval általáno­
sabb vonásokban egy kis physiognomiát teremtettek meg.
így a hinduk előítéleteket tápláltak a tüskés növények iránt,
s világért sem emelték volna oly helyre házaikat és sírjai­
kat, hol ilyenek teremnek. A k a n t a k a szanszkrit szó egy­
értelmű lön az ellenséggel. A hinduk pokla tele van tüskés
növényekkel, ilyenekről van szó Dante Poklában is. s a
hellének Tartarusában az a s p h a l a t o s szaggatá a kárho­
zottakat. Hanem van mód, mely által a tüskés növények is
megváltásra juthatnak. A r h am n o s (vadszilvafaj részt veven
Pallas csatározásaiban levetküzé előbbi jellegét, s rósz szel­
lemek elleni védszerré lön. Hasonlóan a boróka is, miután
megmentette Mária és a gyermek Jézus életét, Egyptomba
szökésük alkalmával, megtisztult s hatalmat nyert az ördög
felett. A szent tövis azóta lön megszentelve, mióta Krisztus
töviskoronául viselte. A velenczei gyermekek gyakran hor­
doznak magokkal akácztövist, melyet a s p i n a s a n ó t á n a k
tartanak. Viszont az egyébként tiszta fák is megváltoztat­
hatják jellegüket. A fa, melyre Judás akasztotta magát, most
el yan átkozva. Fájdalom, a felől nincsenek egyetértésben,
hogy melyik volt ez a fa. Kis-Oroszországban a rezgő-nyárfát
tartják annak, melynek levelei örökös nyugtalansággal inognak;
Szicziliában pedig azt hiszik, hogy a azután v ag y v ru caa z (ta-
marix africana), melynek fája nem ádsem tüzetesem hamut. E fa
Krisztus kínszenvedése előtt szép és nagy volt, de azóta
elcsenevószedett. Az áruló lelke törzse körül kovályg, s testét
mindig az ágakon függni látja. Más szicziliai hagyomány
a spanyol bors(cercis siliquastrum) tartja Judás fájának, vagy '
sötét héjáért, vagy füge-alaku magváért, mely az árulás-dijat
tartalmazó erszényhez hasonlít.
Leggyakrabban már a szín is eldönti a fának jó vagy
rósz tulajdonságait, s rendszerint oly vonatkozással, hogy a
sötetebbek a sátánt, a világosabbak pedig a jobb szelleme­
ket szolgálják. Már a hinduk kerülték a sírokon növő virá­
gokat. Puskin, az indiai a n t c h a r t következőleg festi le.
„Sovány, sivatag pusztaságban, nap tél meszesült talajon,
mint fenyegető vószjol, egyedül áll az a n t c h a r . A termé­
szet haragjában helyezte oda, méreggel itatva gyökereit, s
ágainak halavány zöldjét. Déli naphév által megolvasztott
cseppekben hatja át kérgét a méreg, mig ha eljön az est,
sürü, átlátszó mézgavá tömörül. Láttára elfordul a madár,
a tigris kikerüli; szélroham görnyeszti lombjait, a szól el­
múlik, ő egyenesen áll. Zápor füröszti pillanatig álmos leve­
leit, s halálos cseppek hullnak rólok az égő földre." így
Puskin; a nópképzelem különben oly fákat is teremtett,
melyeknek csupa árnyékok is halált ad. A m a u c e n i l Iá ­
ról mondják, hogy ha az eső megáztatja, halálos cseppek
hullnak ágairól le. Nem jobb hírnek örvend ahinduknak a
szicziliaknál is ösmeretes sórthetlen t a m a r i n j a , melyet
ép ezért yamadüticá-nak, halál hírnökének (Yama, a ha­
lál istene) is neveznek, Atisza fa melynek lombja mér­
gesnek tartatik, s a diófa, melynek kiválasztásai állatra
és növényre egyaránt ártalmasak — Európában is gyanúsak.
Tudjuk, hogy a gyászcyprus a halált jelképezi, s különös
szerepet játszik a szláv és görög, de a magyar s székely
népköltészetnek is a halál utáni életre vonatkozó fölfogásai­
ban, hol oly sokszor kel ki rózsa, cyprus vagy liliom a meg­
halt hiv szeretők poraiból. Mily meghatólag költői a bolgár
népdal következő helye: „Belőlem zöld jávorfa lesz, belőled
zöld fenyő; és el fognak jőni a favágók, a kerek fejszés
favágók, le fogják vágni a zöld jávorfát, s aztán a kies
fenyőt; fejér deszkának faragják, ágyakat csinálnak belőlünk,
s egymás mellé tesznek és igy, angyalom, mindig együtt
leszünk.“ Egy toskánai mesében a megölt ifjúból somfa válik,
s egyik ága furulyává nőve, búsan zengi szomorú halálát.
Nincs a világon, mondja egy hindu közmondás, oly
baj, mely ellen ne lehetne sikerrel folyamodni egy vagy más
növényhez. Ha egy bűvész figyelmeztet, hogy gyermeked
életét veszély fenyegeti, s ha irigység okozza ezt, dörzsöld
he csak a beteget gyülöletfűvel s bizonyosan meggyógyul.
Rágalom zavarja házasságodat? Kis-Oroszországban a p r i k -
r i t e t fogják biztos óvszerül kijelölni. A Védák ismernek
oly növényt is, mely biztosit a monykőcsapástól, mint a
németeknél a d o n n e r k r a u t és d o n n e r r e b e . Sidrach
könyve leír egy fűvet, mely megsebezketlenne tesz, s egy
mást, melyet ha az ember szájába vesz, észrevétlenül halad­
hat át egész népcsoporton. A chinaiak állítják, hogy ifjitó
növónyszerekkel is bírnak. Apulejus maga ajánl egy fűne-
inet, mely biztosit a tolvajok ellen. A^aláyana meg arra
tanít; hogy ha házat építünk, ne mulasszuk el, a v a k á - t
tenni az alapkövekhez, égés ellen, vagy úgynevezett kU9á*t,
és pedig észak-nyugati irányban, vízzel, rizzsel és árpával
jól megöntözve. Végül Agait, a tűz istenét is nem árt se­
gítségül bivni.
Fájdalom azonban, mondtuk már, ártalmasak a növé­
nyek közt nem kevesebb számmái vannak, mint védők. Jól
tudják az orosz tolvajok, hogy a r a r i k - t r a t a ép oly há-
 257
iálmas, mint az ezeregyéjszakái zézám,— minden zárt meg«
-nyit. Tehát ép annyi kárt tesz, punt a mennyi szolgálatot
Apulejus kortársainak a Hercules-fűve tett. Ha emlékezet-fő
.létezik, másfelől olyanban sincs hiány, mely az értelmet el­
homályosítja, mint az odysseiabeli hősök leikéből hazájok
minden emlékét kitörlő lótusz. A franczia Baudury beszéli azon
adomát, hogy egykor Normandia egyik általa különben jól
ismert erdejében eltévolyedve, midőn ez esetet egy odavaló
parasztnak előadta, az igy felelt: „Nem csoda, bizonyosan
ívalami rósz fűre lépett. " Hasonló érdekes adatot különben
nem egyet hoz föl de Gubernatis, kinek egész munkája az
adatok rendezésében nem kevesebb, mint mintaszerűnek
.mondható.
Alapszabály-tervezete
az erdélyi ev. ref. egyházkériílet kölcsönös tüzkárbiz -
tositásának.
(Vége.)
A példa mindennél jobban világosit. A ki ismeri a Sepsi
egyházmegye területét, láthatott ott a mező közepében egy
.tornyot és egy templomot. Ez a templom és torony M á r ­
t ó n o s anya- és F o t o s leányegyházaké. Mindkét községtől
több, mint -J-ad mértföldre fekszik a mező közepén. Szük­
séges-e ezt biztosítani ? Hogy a sepsi egyházmegye területét
el ne hagyjam: 10, olvasd fciz egyházközséget tudok megne­
vezni a már jelzetten kívül, hol a torony és templom tuz-
mentos téren áll, ha nem is oly távol az egyházközségtől.
Az Oltmentén: Málnás, mert az 1877-ik évben a tanítói
és papi csűr mellék-épületeivel leégett közvetlenül mellette,
de a templom és torony áll m ais épen, Oltszem, Étfalva,
Gidófalva, Sepsiszentgyörgy, Szémerja, Kilyén; a Feketeügy
mellett: Nagy-Borosnyó, Róty, Uzon; még ezekhez vehető:
Szentkirály és Ilyefalva is. Ilyen építkezések pedig az egy­
házmegyék területén másutt is találhatók s miért ezek becs­
értéke után az évi adó? Miért főleg akkor, ha azok jókar­
ban tartására is alig jut a költség!? Kolozsvárt 1876-ban
«nagy tűzvész volt, közvetlen á külső-magyarutezai templom
szomszédságában. Hála istennek nem lett semmi b a j; pedig
.egy sajtár vizet sem öntöttek rá, mert egészen tűzmentes
téren áll. Fizesse-e kolozsvári egyházközségünk mégis e
díszes templomának becsértéke után az évi dijmentvényt ?
Szerintem helytelenség volna! De hát a villám nem ütheti
meg ? vagy a harangozó vigyázatlanságából, ki épen szivaro­
zott s eldobta a már körmire égett szivarvéget, nem támad­
hat-e gyulás ? A villám ellen rég föltalálták a villámhárítót,
a harangozó vigyázatlansága ellen is bizonyára van téve intéz­
kedés és lehet, hogy nem is dohányozik soha! Az ellenvetés,
hogy költséges a villámhárító, azt felelem: nem költségesebb,
jmintha az egyházközség 40— 50 ezer frt tőke után, 15 —
20 évig fizeti az évi biztosítási dijakat. Hogy pedig az ily
tűzmentes téren állé épületekért teljesített fizetés, a nem
tűzm ent^ tvóreu .fekvőkkel szemben, illusoriussá teszi a k ö l ­
c s ö n ö s s é g " elvet, az e feletti elmélkedést bizom az „alap­
szabály-tervezet" alkotóira.
Minthogy az „ a l a p s z a b á l y - t e r v e z e t " legnagyobb
hibája — szerintom — a gyakorlati kivihetetlenség, s ezt
első sorban is alig megdönthető azon érveléssel indokoltam,
hogy a legtöbb egyházközség fizetés-képtelenségével találko­
zunk: bizonyítsuk be ezt az 5-ik pont alatt foglalt épület­
osztályozás és dij-illetményekkel.
Őszintén beösmerem és megvallom, hogy én nagyon keve­
set foglalkoztam a tflzkárbiztositó intézetek úgy elvi, mint
gyakorlati oldalának tüzetesebb megfigyelésével. Az enyedi
operatumnak köszönhetem egyfelől; és n. t. Szász József,
esperes urnák, másfelől, hogy e kérdést tanulmányoznom
kellett s az erdővidóki ey. ref. egyházmegyének folyó hó
12-én tartott rendes tavaszi közgyűlésére vele beszámolnom.
A mint az eddig mondottakból látja az olvasó, csakugyan
foglalkoztam is vele és pedig legtöbb bajt adott a „terve­
zet" 5-ik pontja.
E pont alatt, a biztosítás tárgyát képező épületekre nézve
„minden tekintetnélkül az alépítményekre", három csoportot
állapit meg, s a dijilletményt is ezekhez képest méri ki;
még pedig mindenik csoportban 100 frt biztosított tőkét véve.
I- sŐ osztályban: „cserép-, pléh- és palafedelü épületek­
nél" 20 kr,
II- ik osztályban: „zsindely- és deszkafedelü épületek­
nél" 50 kr.
III- ik osztályban : „szalma-, nád- és kóréfedelüeknél
1 frt 50 kr.
Már most azt a kérdés e felosztásnál, mi a helyes elvi
álláspont ? Látszólag az, hogy a mely épületek fedélzete.: kevésbé
gyúlékony mint magasabb becsértéküek, aránylag kevésbé
dijáztassanak, és megfordítva, a melyeknek fedélzete tűzet*
fogóbb, azok kevesebb becsértéküek is lévén, magasabban
dijaztassanak. Úgy hiszem, hogy helyesen fogtam fel az alko*
tóknak az 5-ik pontban elfoglalt elvi álláspontját.
És én mégis azt mondhatom, hogy az csak „ l á t s z ó ­
l a g o s , " mert én láttam patics (sövény) alépítményű cserép­
pel fedett iskolákat, tanitói és papilakot s hogy ezek, azért,
mert cseréppel vannak fedve, olyan dij-osztály alá essenek,
mini a kolozsvári egyhközség első papi lakja, vasey az enyedi
„ B e t h l e n " és a sepsi-szentgyörgyi „ Mi k ó " tanoda épü­
lete: azt én józan ésszel felfogni nem bírom; vagy legalább
is helyesnek nem tartom. De nem is láttam ezen osztályo­
zást tenni egy tüzkárbiztositó intézetnél sem. Községemben
van pedig ügynöksége: a „Nor t h- Br i f ci s k" , a „ Du n a " ,
a „ Ma g y a r á l t a l á n o s " biztositó intézetnek. E zt a felosz­
tást nem találtam egyiknél sem ; de igenis valamenyinél az,
eltérőt ettől, ahol az „alépitményekra is" tekintet van for­
dítva. Elhagyom ezeknek, a biztosítás tárgyát képező osz­
tályozásait; de egyet mégis bemutatok s ez: á „ P e s t i i n ­
tézet". Azért mutatom be pedig épen kiválólag ezt, mert
ennek 1878, julius 24-én kelt s folyó 1879, január 1-étől
12 évi időtartamra kötött s z e r z ő d é s e van a tiszántúli
ev. ref. egyhkerülettel.
A „ s z e r z ő d é s " idevágó része igy hangzik:
2. A „Pesti biztositó intézet" által, fönnebbiek szerint
elvállalandó biztosítási tárgyak, minőségűkhez képest k é t
 258
osztályba soroztainak. Az e l s ő osztályba tartozik: minden
kőből, vagy égetett téglából épült templom, imaház, iskola
és lakház. Á m á s o d i k osztályba tartozik minden nem szilárd
falazatú épület, minden mellék- és mezei gazdasági épület­
falazata minőségére való minden tekintet nélkül.
Ezen két főosztály mindenike ismét három alosztályra
oszlik, úgy hogy :
a réz-, pala-, kő- és cserép-tetőzet az I-ső;
a deszka- vagy zsindely-tetőzet a I l - i k ;
a nád-, gyékény- vagy zsúp-tetőzet a Ill-ik osztályt
képczendik.
A „Pesti biztositó intézetnek“ adandó biztositási dijak,
100 frt biztositási tőke után, minden egyes évre következő­
leg állapíttatnak meg:
I. F ő o s z t á l y b a n : II. F ő o s z t á l y b a n :
1. alosztály 11J- kr. 1. alosztály 12^ kr.
2. 37£ kr. 2. 45 kr.
3. 85 kr. 3. „ 100 kr.“
3. A fönnebbi évdijon kivül, minden egyes kötvény
után, még a következő 12 egyenlő évi részletre osztandó
illeték fizetendő :
a) 5 frtot meg nem haladó dijösszeg után 40 kr,
b) 5 - 1 0 írtig „ » 50 kr,
c) 10— 25 írtig n i) 1 frt — kr,
cl) 2 5 —-50 írtig „ 1 frt 50 kr,
e) 50— 100 írtig „ „ „ 2 frt — kr,
f ) 100 forinton felüli díjösszegek után 3 frt — kr.
Ha most valaki veszi az enyedi operatum dijosztály-
zatának összegét 2 frt 2 0 k rt, és a jelzett szerződés idézett
dijszabványait (mindeniknól ugyanazon mennyiségű biztosí­
tott tőkére,) 86— 62 kr különbséget fog észrevenni. Azaz:
2 frt 20 kr helyett 300 frt tőke után, itt a díjfizetés 1 frt
333/ 4 kr és 1 frt 57 krajezárral van díjazva.
Az, a mit az idézett szerződés a dijakon felül 12
egyenlő évi részletben kíván, oly csekély, hogy az majdnem
számba sem vehető ; mert, felteszem, valamelyik egyházköz­
ség, becsértékben biztosított összes épületei után fizessen
100 frt évi d ijt; erre 12 évi egyenlő részletben a 3 írtból
jut 25 kr evenként; már pedig ez az egyes csoportokban jel­
zett díjösszegeket 1/4 krajezárral emeli, csak még a legma­
gosabb díjnál is.
A mi pedig a szerződésben a tiszántúli egyházkerület­
nek nyújtott egyéb előnyöket illeti, s a melyeket itt tér szűke
miatt nem idézhetek, megtekinthetők nevezett egyházkerület­
nek 1878-ik évi egyhkerületi jegyzőkönyve 175 száma alatt.
Az érdeklődőknek ajánlom figyelmébe, mint ajánlottam a tűz-
kárbiztositásnak sajat egyhkerületünkben is ily m ó d o z a ­
t á t , az erdővidéki ev. ref. egyházmegye közgyűlésén, mit el
is fogadott a közgyűlés, azon hozzáadással, hogy bármelyik
hazai jóhirben álló tflzkárbiztositó intézettel, ha ilyen előnyöket
s aránylag ily olcsó árban szerződésileg lehet biztosítani,
ezen módozatot jobbnak és elfogadhatóbbnak tartja, mint
az enyedi egyházmegye javaslatát; elfogadhatóbbnak pedig
azért, mert nincs „kötelezőlegtt kényszerítve minden egyh-
közsóg biztosítani s nőm is teheti azt, a melyiknek nincs
módjában, nem is kénytelen a dijakat az esperes, vagy fő­
gondnok által behajtatni; egyhkerület és egyhmegyék levél­
tárait okmányokkal felhalmozni, a papoknak nyilvántartási
jegyzőkönyvek vezetését írni elő ; mert ezt szerződósszerüleg
az „ellenőrzés" kevesebbet jelentő módjáig lehet leszállítani
s elvonni a felelősséget olyán dolgokért, az esperesek és
főgondnokokról, hol a becsléseknél szakértelem hiányában
tévedhetnek.
Nem ajánlhattam egyházmegyei közgyűlésünkén elfo­
gadásra az enyedi operatumot azért sem; mert ezáltal az
egyházkerület mindén egyházi és világi hivatalnoka, egy szö-
venyes tüzkárbiztositó intézet kezelő-személyzetébe vonatik be
működő tagul, hol mint magán személy, hol pedig, mint az
egyházkerületi és egyhmegyei vizsgáló-bizottság tagja, vagy
mint gondnoksági tag testületekben; pedig ezeknek akár
mint személyeknek, akár mint a jelzett testületi tagoknak
más üdvös téren is elég végezni valójuk van.
Nem ajánlhattam végül azért sem, mert nincs tarta­
léktőkéje semmi. Az államsegélynek eddig kiosztott részét
pedig jelenlegi czóljától elvonatni egy olyan experimentatióra,
mely a gyakori tüzesetek által nem védhető károk értekének
még percentjót sem fedezi; elvonni azoktól, kik azt most
élvezik s épen nem is nélkülözhetik-tanácsosnak sem, annál
kevésbé tartanám helyesnek.
Az az ideális őzéi, hogy a tartalék-tőke felszaporodá­
sával az államsegély eredeti czéljára visszafovdittatik, hogy
a szegény egyházak iskolai s más építkezésekre innen még
nagyobb segélyt nyerhetnek, s hogy végül a mostan meg­
állapított dijak egész 50% -ig le fognak szállíttatni — alig
érdemes figyelemre, mert ily alapon is ép úgy kiürülhet a
pénztár, vagy oly közel áll a bukhatáshoz, mint akármelyik
tüzkárbiztositó intézeté, mennyiben a befizetett dijak, az egy­
házkerületi pénztárnok által, olyan jóhirben álló takarék-
pénztárba helyezhetők el, melynek csőd-mondására ébredhe­
tünk fel egy szép reg g el!
És végül azt kérdem, hogy a világ legbecsületesebb
pónztárnoka is, pedig a miénknek, mint egyházkerületi pénz-
tárnoknak annak kell lenni, mondom, a legbecsületesebb
pénztárnoka is a világnak, egy kopogó feje, és pusztán a
maga személyében, minő biztosítékot nyújt az általa kezelt
százezerekről ? Kitől fogunk bevenni akkora hypothekát, mely
azzal arányba hozható ? Vagy nem fog a tartalék-tőke soha
100 ezer forintot elérni ? Igaz 1 Lehet a pénzzel értékpapí­
rokat venni; de hát a mig veszünk, addig nem kezelődik-e
takarékpénztárban? Vagy az értékpapírokon nem lehet-e ve*
sziteni ?
Az, a mit az idézett czimü javaslatra vonatkozólag
elmondtam, bár nem állítom minden oldalról helyesen felfo*
gott és megfigyelnek, úgy hiszem, mégis elégséges arra,
hogy mások figyelmét iá felhívjuk rá, kik a dologhoz több
szakismerettel szólhatnak. Nekem ez volt egyenes czélom,.
egyéni véleményem nyilvánításában.
Bémy Pál.
 259
•V“ir)±!2CI ÉLET.
A marosi egyházmegyéből.
lg azolás.
Máj. 21. 1879.
Folyó évi ápr. 25-ról, e tisztelt lapok 17. számában
* Nyílt kárdóst“ intéztem a nagytiszteletü esperes úrhoz,
egyházmegyénk özvegy-árvái gyámintézete ügyei felől.
A nt. esperes ur nem méltóztatofcfc felvilágosítást adni,
sőt; közhír szerint; úgy nyilatkozott, hogy nem is fog felelni.
Az ügy fontosabb és nagyobb mértékben közérdekű;
hogysem ellehetne nézni agyonhallgattatását; annak pedig a
ki érdekében felszólalt, erkölcsi kötelessége felszólalását iga­
zolni.
Bátorkodom ennélfogva, a tisztelt lapok terén ismét
kis tért kérni „Nyílt kérdésem“ igazolására :
1) Gyám-intézetünk módosított alapszabályai, a főt.
egyhkerületi közgyűlés 1878. jun, 22-iki ülésében 94. szám
alatt megerősítést nyertek. E megerősítés alapján Maros-
Vásárhelyt Imre Sándor által, az ev. ref. főtanoda gyors
sajtóján 1878-ban kinyomatva meg is jelentek, a mint ezt a
t. szerkesztő ur részére, ide mellékelt, magán úton kezeimhez
jutott példány igazolja.
A régibb szabályok szerint évenként, körlevél utján,
közzé kellett volna tenni az ellátott számadás kivonatát, ez
gyakoroltatott is régebb, de a nt. esperes ur egyszer sem tette.
Ezen „módosított alapszabályok“ főleg á 26. 27. §§-ok
1878. jan. 1-ső napját teszik az új időszak kezdő pontjául,
megvártuk volna azért a nt. esperes úrtól, miszerint a meg­
erősítés után azonnal az újonnan alakuló „első közgyűlést“
egybehívja, hogy a 19. 26. §§. értelmében minden paptár­
sunk intézetünk tagja lehessen. Ha ezt szinte egy egész éven
át nem tette — a megerősített szabályok a nt. esperes urat
is kötelező törvény lóvén >— kötelessége lett volna május 1-je
előtt 15 nappal legkésőbb megtenni a 38. §. értelmében.
2) A múlt télen, intézeti pénz tárnok t. Madaras János
ur az 1877-ik évről vágellátásra beadott számadása, a 1.1.
házassági törvényszéki bíró urak, mint intézeti bizottmány­
tagoknál, sorba köröztetett; egyik t. t. barátom szivessóge-
ből én is bele tekinthetvén, következő tételek ragadták meg
figyelmemet:
I. E l s ő r e n d ű t ő k e é s k a m a t o k :
1) Babletek Todor utódi, tőke 42 frt, hátralék kamat 12
frt 60 kr. 7) Ferenczi Pál utóda Pál, tőke 105 frt, hátrá­
lok kamat 59 frt 90 kr. 20) Medgyes Elek utódi, tőke 105 frt,
hátrálok kamat 33 frt 60 kr. 21) Medgyes Sándor utodi-
tőke 105 frt, hátrálek kamat 79 frt 80 kr. 23) Özv. Mol­
nár Józsefnő-tőke 155 frt 40 kr, hátralék kamat 71 frt 48
kr. 31) Néb. SiJvester Sámuel utóda, tőke 67 frt 20 kr,
hátralék kamat 59 frt 87 kr. 36) T. Pap Elek,Hőke 167 frt,
hátralék kamat 147 frt 46 kr. 37) Ny.-Szentbenedeki ev.
ref. egyház, tőke 138 frt, hátralék kamat 109 frt 36 kr.
40) Tamási Méses utódi, tőke 105 frt, hátralék kamat 48
írt 70 kr. 41) Tamási Ferencz és Albert, tőke 1 3 3 jfrt 46
ki’7^hátralék kamat 61 frt 38 kr. 44) Gr. Toldalagi Victor-
tőke 485 frt 10 kr, hátralék kamat 223 frt 10 kr. 45)
Tiszt. Vályi Pál, tőke 114 frt, hátralék kamat 44 frt 97 kr.
54) M.-Keresztúri egyház, tőke 110 frt, hátralék kamat 80
frt 10 kr. 61) Tiszt. Vályi Pál, tőke 130 frt, hátralék ka­
m at 48 frt 53 kr.
II. M á s o d r e n d ű a d ó s o k :
4) T. Kis János (szent-simoni pap), tőke 21 frt 94
kr, hátralék kamat 21 frt 97 kr. 7) T. Nemes Károly (m.-
csávási pap), tőke 51 frt 33 kr, hátralék kamat 26 frt 68
kr. 8) T. Orbán Károly (magyarosi pap), tőke 15 frt 86
kr, hátralék kamat 20 frt 73 kr. 15) T. Tolnay Lajos (m.-
vásárhelyi pap), tőke 35 frt, hátralék kamat 24 frt 50 kr.
III. R é s z v é n y e s e k :
1) T. Adorján János (kebelei pap), hátv. 38 frt 18
kr. 4) T. Kis János (szent-simoni pap), 25 frt 79 kr. 11)
T. Nemes Károly (m.-csávási pap), 27 frt 29 kr. 12) T.
Orbán Károly (magyarosi pap) 36 frt 09 kr, 13) T. Pap
Elek (lőrinezfalvi pap) 20 frt 58 kr, (a kamat 8 % , évi rész­
vény 2 frt 10 kr o. ó.)
IV. V a c a n t i a i d e j e a l a t t i j ö v e d e l e m :
1873— 76. évekről: Abod, M.-Bánd, Csoba, Kibéd,
Koronka, M.-Madaras, Csik-Szentivány, Torboszlo,Bedc-3zent-
Háromság, Kebele, Szent-Iván, Bocz, M.-Kölpény, M.-Sám-
sond, Bod-Keresztur, Havad, Erdő-Szent-György. Beveendő
853 frt 60 kr. Bevett 69 frt 19 krt (fizette Koronka és
Abod), hátralék 784 frt 41 kr.
Gyámi kijárandóság özvegyeknek és árváknak 485 frt
32 kr (ki van adva).
Pónztármaradék 699 frt 70 kr.
Tőke 11,161 frt 03 kr.
Hátralék 4026 frt 04 kr.
A nt. esperes ur, can. visitatio alkalmával, egyhköz-
ségemben, valamint a többi egyhközsógekben, megrendelte,
törvény értelmében, hogy minden olyan adós, ki egy évről
hátralékos, pereltessék be s vétessék fel rajta a tőke is.
Ugyan miért nem tette itt is, legelőbb az I. 45. 61. szám
alatti adóssal s azután a többiekkel ?!
3) Az egyes egyhközségek, az időközi jövedelmeket
kezelték, igen kevés kivétellel egyhközségük előmenetelére
használták fel — és meg is 1873—77-ig 863 írtból csak
69 frt 19 krt fizettetett be.
4) Ha jól emlékszem 1871. utolsó két hava valamelyik
napján volt Maros-Vásárhelyt, ns Marosszók kissebb teremé­
ben azon gyűlés, melyben nagytiszteleted, akkor főjegyző,
mint elnök, közzétette (enunciálta) az 1866-iki főt. közzsi­
nat jegyzőkönyv 91. alapján azon törvényt, „hogy minden,
pap, ki oly egyházba lép, hol előde özvegy-árvával osztoznia
kell, évi fizetése felerészét az egyházmegyei örvegy árva­
gy ámintézetnek befizetni köteles.“
Nagytiszteletü esperes ur volt az elnök, t. t. Szász
Károly a jegyző — mint emlékszem — éö nagytiszteleted
egyetlen egyet se szóllitott fel, sem előre nem figyelmezte­
tett e törvényszabta kötelezettség teljesítésére.
Ennyit ezúttal felszólalásom igazolásául.
Egy már nem ifjú marosi pap.
 260
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
Ballagi lapja, a „A Prot. egyh. és isk. Lap*
Török Pál superintendensnek a dunamelléki egyhkerület f.
évi közgyűlését megnyitó beszédét közli, már a második szá­
mon át. Nem annyira elvi jellegű nyilatkozatok, mint inkább
azon felfogásmód kölcsönöz érdeket e megnyitónak, melyet
az érdemes egyházi férfiú két jelentősebb mozzanatra, a
zsinattartás és a protestáns autonómia kérdésére nézve tanú­
sít. Amarra vonatkozólag ismételten kifejezést ad aggályai­
nak, melyeket, mint tudjuk, a bizottsági munkálatok túlsá­
gosan alaki jellege, kevés gyakorlati értéke, s általában a
zsinat ügyének időszerűtlensége iránt táplál; mig itt kese­
rűen kel ki a vallás- és közoktatási miniszternek a legfőbb
felügyeleti jog mikénti értelmezésére tett legutóbbi lépései
ellen. Hibáztatja, hogy nem fog hozzá a közoktatási rend­
szer megteremtéséhez, mely az 1790— 1. 26. tvez. szerint az
evangélikusokra is ki volna terjesztendő, hanem előbb akarja
meghatározni részletekig, miben áll az evangélikusok iskolai
autonómiája, miben a felség legfőbb felügyeleti joga? stb.
Ez elszomorító tényekkel szemben örömmel jegyzi föl azon
áldozatokat, melyek a lefolyt évben egyesek és egyházak
részéről vallási közczélokra hozattak, s általában könnyű és
kedvező áttekintést nyújt a vezetése alatt álló egyházak bel-
életéről s jelentősebb mozgalmairól. — Kecskeméti Fevencz-
nek „Pályám kezdetén“ czimü csinos alkalmi verses imája,
s egy pár kisebb érdekű czikk után, még S'/entkuty Károly
közöl becses irodalomtörténeti adalékokat régibb egyházi irók
élet- és jellemrajzához, milyenek Debreczeni Nagy István,
Hegymegi Kiss Áron, Hányoki Losonczy István, Haló Ko­
vács József és Kalmár József.
„A Prot. Hetilap“ egész terjedelmében közli a la­
punkból átvett s immár hírhedté vált „Pontozatokat,“ me­
lyekhez egyszersmind Körösi Sándor ir commentárt. Kisérő
szavaiból fölemlítjük részünkről is azon megjegyzését,
hogy mielőtt a sor e lépésre kerülhetne, előbb törvény útján
azt volna jó eldönteni, hogy minő viszonyban legyen a ma­
gyar állam a hazánkban levő törvényes vagy elismert bit-
felekezetekhez, s minő viszonyban legyenek e hitfelelcezetek
egymás közt. Csak ezek alapján dönthető el a legfőbb fel­
ügyeleti jog kérdése is. De mig ez nem történik, mig az
összes bitfelekezetek tényleg nem egyenjogosittatnak, mig
hazánkban lesz vallásfelekezet, melynek papjai törvényhozá­
sunk felső házában kizárólagos joggal ülnek; mig a magyar
állam egyik minisztere az állami egyházul szereplő kitfele-
kezet egyházi és iskolai ügyeit közvetlenül vezeti, s annak
mintegy ügyvivőjéül fungál; mig egyik hitfelekezetnek temp­
lomait az állam egyik minisztere építteti, s javíttatja; mig
a királyinak nevezett iskolákból a protestáns tanárok kizárva
lesznek; mig az államnak magának nem lesznek kellő számú
iskolái; mig a tanulmányi alap jogi természete eldöntve nem
lesz, s a róm. kath. javak azon egyház közvetlen kezelése
alá nem adatnak: addig hazánkban nincs vallásfelekezeti
egyenjogúság, s addig alkalmasint a protestáns egyház azon
szerződés védelme alatt marad, melyet apáink karddal kezük­
ben vívtak ki, s a melynek köszönhetjük, hogy a porba nem
tiportattunk.
Figyelmet érdemel dr. Kovács Ödönnek az „Az Egyh.
és isk. Szemlé“-ben közzétett közvetítő tervezete, a zsi­
nati szervezet módozatára nézve, raelylyel egyfelől az ultra-
synodalisták, másfelől pedig Török Pál óvatos magatartása
közt foglal állást s ajánlja, hogy a zsinatkérdésben oly sok
összeütközésre alkalmat adott aikotmány-tervezet egyszerűen
mellőztessék ezúttal, s az egyházkerületek szabad és érin­
tetlenül hagyott jogai és kiváltságai alapján szervezkedendő
zsinat csak halaszthatlan és a közmegállapodás lehetőségével
kecsegtető egyes nevezetesebb ügyekre nézve intézkedjék
egyelőre, milyenek : az állam és egyház, valamint a feleke­
zetek egyraásközti viszonya, az egyházi közpénztár és köz-
törvénykezés, továbbá a bibliafordítás, stb. ügye. Hiszi a
czikkiró, hogy ez ügyek több ülésszakra is elég teendőt,
nyújtanának a zsinatnak, addig pedig törvény nélkül is lehet,
hogy több egyöntetűséget szereznénk, több bizalmat nyernénk
arra nézve is, hogy a most elhalasztott ügyek közös és elv-
szerübb elintézéséhez fogjunk.
KÜLFÖLDI SZEMLE.
Odessától Pétervárig, Kiewtol az Uraiig egy hatalmas
összeesküvés titkos szálai fonják körül és kötözik le a nagy
orosz birodalom minden tagját s életerét. Megdöbbenéssel
olvashattuk a lapokból azon számos elfogatások hírét, melyek
a legutóbbi merénylet óta foganatba vetetve, gyökerében vél­
ték elölhetni a pusztítva harapodzó veszélyes kóranyagot.
Hogy azonban ez nem fog oly könnyen menni, abban a dol­
gok minden figyelmos szemlélője egyetért. A nihiiismusnak
bivei vannak a trón körül úgy, mint a vásártéreken, a ma­
gas hivatalos bureaukban és csapsz ékekben, a női öltözdék-
ben és az oltárok előtt, mindenütt, hol csak ember emberrel
érintkezik, hova a fertőzőt lege behatolni képes. Az egye­
temek a középosztályu proletariátus fészkei s innen indul ki
minden mozgalom a régi, az avult eltörlésére s a porba tiport
romok felett új társadalmi viszonyok megteremtésére. Szítja
a titokban lobogó lángot a nevelésügy elhanyagolt állapota
i s ; ferde, idegonszerü társalgási műveltség jellemzi a maga­
sabb köröket, holott minden oly cultura, mely nem a kedély
természetes mélyéből fakad, inkább átok, mint áldás a népre.
Hogy az orosz államegyház az üres formaiságot a vallásban
is szentesített alapokra helyezte, az a legrettentőbb katasz­
trófáknak válhatik még csirájává.
Mélyebben nézve a dolgot, Oroszország az államellenes
üzelmek, a politikai összeesküvések traditióját, már történeti
múltjával együtt magával hozta, s ama nagy rázkódások,
melyek szemeink előtt csak az imént folytak le, tulajdon-
képen csak szükséges átmeneti fokozatok. De egy bölcs kor­
mány módot bírna találni arra nézye, hogy a dolgok ily
erőszakos folyását lehetőleg elsimitsa, flagrans kérdések meg­
oldását kellő óvatossággal előkészítse, politikai intézményei
megjavítása, megszilárdítása, s az alkotmányos eszmék
szabad fejlésének biztosítása utján. így a nihilismust, még
Folytatás a mellékleten.
 261
H f * Melléklet az „Érd. Prot. Közlönyu 22. számához.
ha csakugyan programmszerüleg tűzné is maga elébe min­
den államszervezet végleges fölbontását, vagy egyáltalában
minden létezőnek alapjában való felforgatására czélzó irány­
zat lenne, positiv elvek nélkül, — mi részünkről, a mi törté­
netbölcseleti álláspontunkból kifolyólag, nem tekinthetjük,
egyébnek, mint a fennálló intézmények iránti, alapjában igen
egésséges bizalmatlanságnak s a népsanyargatásból követ­
kezhető veszedelmek egy óriási, fenyegető symptomájának.
Bizonyos ponton túl, ne feledjük, a zsarnokság és nyomor
rombolásra vezet, a helyett, hogy reformokra ösztönözne, s
Oroszország jelenlegi helyzete oly káros saját népére úgy,
mint szomszédaira nézve, hogy csakugyan jobbnak kell tar­
tanunk erőszakos bukását, mint további fennállását igy, és
a maihoz hasonló alakban. Helyesen tette a kormány, hogy
a rabszolgaságot eltörölte, de e lépést, megszakítás nélkül,
xijabb rendszabályoknak kellett volna követni. Czélszerübb
lett volna, tagadhatatlan, támadó hadjáratok s katonai elő­
készületek helyett az erre szükségelt pénzt a népnevelós, a
földmivelés fejlesztésére fordítani, gondoskodni a kereskedel­
mi és ipari forgalom emeléséről, hogy a jobb anyagi álla­
potba jutott nép képesítve legyen folytonos politikai hala
dásra. Bármilyen népszerűvé is tudták tenni, apró raffinement-
ok, s szemfényvesztő kormány-fogások egyideig az egyedül
dynasticus érdekből megindított török és középázsiai háborút,
azért az ország szellemileg és anyagilag még sokáig fogja
sin^ni brutális és jogtalan hatalmaskodása fájdalmas utó-
következményeit.
Oroszország történetén végig haladva, úgy találjuk,
hogy úgy a népnél, mint. a kormánynál, alkotmányos küz­
delmeik közepette, mindig és mindenütt hiányoztak azon
magasabb erkölcsi szempontok, melyek a politikai elvek és
történeti eszmék maradandóbb érvényét biztosíthatják vala.
A forradalmak terrorizálták a kormányokat, s a kormányok
terrorizálták a forradalmakat. Gyilok és rabbilincs, palota­
összeesküvés és deportáczió váltogatják egymást emberöltő­
kén keresztül. Talán nem volt az orosz történelemnek több
oly két typikus korszaka, s mely az orosz jelleget is annyira
befolyásolja volna, mint a Félelmes Iváné és Nagy Péteré.
Iván (1553) vad hajlamú, de jelentékeny tehetség volt, ki
nagy szolgálatot tett hazájának azzal, hogy a tatároktól meg­
mentette. Még mint gyermek, Helena kormányzósága alatt
jutott a trónra; öcscsónek börtönre vettetese, nagybátyja
András meggyilkoltatása s még egy sereg hasonló áldozat
képezte uralomra jutásának első tényét. Tizenhárom éves so­
rában Sckouisky befolyása alá került, ki mindenféle kegyet­
lenkedésre, állat- és emberkinzásra megtanította. Kedvencz
mulatságai közé tartozott barátaival lóra ülni s rohammal
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Adalékok
az erdélyi ref. egyház történetéhez.
VI.
I d ő s b Cs é c s i J á n o s s á r o s p a t a k i t a n á r f o l y a m o ­
d á s a a s .- p a ta k i i s k o l a ü g y é b e n A p a f i M i h á l y
e r dé l yi f e j e de l e mhe z .
S.-Patak, 1687. jul. 7.
Legyenek nyitva éjjel és nappal a hatalmas Isten szemei
a Nagyságod személye, egéö’Zházanépé s Országa védélmezésóre )
vágtatni végig az utczákon, nőket, gyermekeket, aggokat
letipnrva. Állati kedvtelései felülmúltak minden képzetet,
templomokat rontatott le, kolostorokat fosztott ki, s ennek
daczára, sajátságosán jellemző vonás az orosz népre nézve,
bár az egész nemze rettegett tőle, nagy tiszteletben t a r ­
tották, népszerűsége határt nem ismerő volt; sőt midőn egy
alkalommal neje halála után a kormányról lemondva, Moszk­
vába vonult, osztatlan tüntetéssel esdekeltek, hogy foglalja
vissza helyét. Hogy e kérésre hajolt, számos kivégzés nyo­
morult áldozata bánta újra meg. Jól Írja az orosz törté­
netíró, Karamsin : „Az oroszok, kik benne hatalmuk és fényök
szerzőjét tisztelték, fátyolt vetettek a zsarnok névre, melylyel
kortársai felruházták/4 Nagy Pétert már előnyösebben lön
szokássá fölfogni, holott nem egy ^tettében mivel sem volt
jobb fent említett elődjénél. Közönséges kegyetlenséggel nem
is elégedett meg, hanem nem kímélte a fáradságot, oly esz­
közöket lelni, melyek áldozata kínjait még hosszasabbakká s
fájdalmasabbakká tették. Előbb kinpadra vonatta őket, s
miután untig legelteté szemeit a borzasztó látványon, maga
is bakónak állott be, és serleggel kezében, egyetlen rövid
óra alatt, busz kortyra busz főt csapott le saját toiséges
kezeivel. Ettől fogva az orosz udvar erkölcstelensége minden
újabb uralkodó alatt csak iszonyúbb alakot öltöt*. A két
évig uralkodott I. Katalin nehány méltánylást érdemlő kez­
deménye után csak annál nagyobb kicsapongásokra adta
magát, s valószínűleg méreg által múlt ki. A lemészárolt
Ivánról a korona Erzsébetre szállt át. Uralkodása a botrá­
nyok, vérengzések és szemérmetlenségek szakadatlan sorozata
volt. Utóda HE. Péter szintén gyilkos kezek által veszett
ol. Neje, II. Katalin neve vérbetükkel van fölirva Lengyel-
ország történetének lapjain; ő ölette meg a trónjától meg­
fosztott Ivánt is, Az elmebeteg I. Pál merénylet áldozata
lett 1801-ben. Végre a szentszövetségről nevezetes I. Sán­
dort Miklós czár váltotta fel, ki méltónak igyekezett magát
mindenben mutatni családi hagyományaihoz.
Ily rómbetükből van összealkotva Oroszország törté­
nelme s pedig az orosz nép nem egy jó tulajdonsággal bir.
De a népet az uralkodók nevelték, s e nevelés nem is ké­
sett, nem is fog késni, meghozni számukra végzetes gyü­
mölcseit. A most uralkodó czár kezdetben sok jóakaratot
mutatott, s Különös érdeme, hogy a rabszolgák felszabadí­
tásának ügyét oly hatalmas ellenzés daczára is keresztülvitte.
De a megkezdett úton nem tudott tovább haladni; jogtalan
háborúskodásai s rettegett terjeszkedési politikája általános
elszegónyülést és elégedetlenséget szültek. így lön ma már
a nihilismus megfékezhetlen hatalommá, melynek halált hozó
aknái a trón alatt már meg vannak ásva, s csak a pillanat
kérdése, hogy mikor robbantsák azt fel.
Móltóságos fejedelem* kegyelmes uram 1 Mikor Isten
maga jó tetszéséből a sáros-pataki növendék scholának ideig-
való igazgatására ongemet méltoztatott volt*), akkor az itt
körül lévő nemesi rend ős Tiszt, prédikátorok adtak volt nekóitt'*20
* ) Ez 1686-ban történt, midőn aBáthöri Zsófia által 1671. oct.
20. elfoglalt s a jésuitáknak átadott, de Tököli Iinve diadalai korában
1682-ben a reformátusoknak visszaadott s némileg újra helyreállított
s.-pataki iskola egyetlenegy tanári állomására idősb Csécsi János
hivatott meg.
 262
auctoritást arra, hogy a fejérvárról esztendőnként kijövendő
deákokon kivül tagadhassak be másokat is a schola gyarapo­
dásira; azólta a régi bévott orthodoxa tudományt Istenem­
től vett ajándék szorint hűségesen tanítottam, a két sckolák
között a fraterna uniót megtartottam, magamat mindenekben
alkalmaztatván a Nagyságodtól kegyelmesen emanált instruc-
tiéhoz. Sokszor igyekeztek azon gyűlölőink, hogy az lábra
állam alig kezdett scholának előmenetelét meggátolják, vég­
hez is vitték: mert magyar generális és fő commissarius
Csáki Istyán uram, Zemlény vármegye vice-ispánjának Klo-
busiczki Ferencz uramnak demandált commissiója által, die
24. Április, a s.-pataki jesuita pátereknek számokra assig-
náltatott minden proventusival egybe ; ily szorult állapotunk­
ban nem volt sem politicus, sem ecclesiasticus emberink
közzül csak egy is, a ki merte volna c-ak nyelvét is moz­
dítani megmaradhatásunkra, mindenek nagy consternaţi óban
lévén az akkor erejében fenn tartó eperjesi laniena m ia tt;
magam egyedül voltam, a kitől kézhez kérték a scholát; ón
nem adtam, de ők erő-hatalommal vöfcték el, és igy szépen
virágzó scholánk tagjai ide s tova szóledtenek, kik közzül
némelyek a Nagyságod kegyelmes protecliója alá mentenek
a fejérvári seholába, bizYán magokat Isteneknek és a Nagy­
ságod kegyelwességóre. MindazáltaL hogy scholánk elvétele
miatt épülni kezdett ifjaink mi közöttünk tudomány nélkül
teljességgel ne maradjanak, a körülöttünk lévő emberek en-
gemet a gönczi scholába vittenek által, hogy ennek szine
alatt a pataki schola conserválódhatnók, úgy hogy a Fejér-
yárról ottan-ottan kijövendő deákoknak menedék helyek lenne,
honnan valami promotiócskát várhatnának, csak addig, mig
Isten visszahozna elhagyatott helyünkbe. Szegény scholánk
eleitől fogva ez ideig való állapot járói Nagyságodat serio
informálni sokszor igyekeztünk, de a hatalmasoktól Kitt nyo­
mor uságinkat öregbítő félelem tartóztatott. Mostan azért
alázatosan esedezünk Nagyságodnak, ha mit tehet Nagysá­
god kegyelmes királyunknál ő felségénél instantiájával, örökké
való emlékezetiért, Istenünk dicsőségéért, szokott kegyelmes-
sége szerint cselekedjen jót velünk, hogy elébbeni állapa-
tunkba állathassunk, és igy az egymástól két fele vált schola
legyen egygyé, melynek egyik része sok esztendőktől fogva
a Nagyságod kegyelmes gondviselése alatt csendességben
nyugodott- ez ideig; teljességgel megnyomorodtunk és nincsen
senki Istenünkön kivül, a ki igyunk mellett csak szólni is
merjen.
A hatalmas UR a Nagyságod életét szeresse bókesse-
ges uralkodással, és lelkét kösse az élőknek csomójokban.
Ainén 1
Sáros-Patakon die 7. Julii 1687.
Nagyságodnak alázatos szolgája.
T s ó t s i J á n o s , minap a
s.-pataki scholának mestere.
K i v ü l : Illustrissimo ac Celsissimo Principi, Domino,
Domino Michaeli Apafi, Dei Gratia Principi Transylvaniae,
Partium Eegni Hungáriáé Domino, et Siculorum Comiţi:
Domino Domino mihi Clementissimo.
Eredetije az ér d. Mu z e u m k é z i r a t t á r á b a n .
Közli :
Szabó Károly .
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879 május 31.
— A p ü sp ök i h iv a ta lo s köröz v é n y e k r e n é z v e
abba a k ed vező’ h e ly z e tb e jutottunk, h o g y a zo k a t
m e g je le n é sü k u tán azon n al, le g e ls ő szá m u n k b a n ,
k özölh etjü k , a m iről t. o lv a só in k a t e z e n n e l ö röm m el
értesítjü k .
— A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur az
összes prot. superintendenseket s a mi püspökünket is, a
supreme inspectio kérdésében, jun. 5-ére Budapestre bizal­
mas értekezletre hivta meg. A főt. püspök ur már 3-dilcán
elindul, hogy a Török Pálnál tartandó előleges tanácskozás­
ban részt vehessen. Miután főpásztoraink nem rom. kath.
püspökök, s igy nem a „de nobis sine nobis“ elvének val­
lói, az értekezleten, bizonnyal, tartózkodó állást fognak el­
foglalni s az egyéni véleménynyilvánítás korlátain túl nem
terjeszkednek.
— A zsoboki törvénytelen áttérések ügyében a
vallás- es közoktatásügyi miniszter ur által kirendelt s la­
punk közelebbi számában jelzett nyomozó-bizottság tagjaivá
Fogarasi Mihály püspök ur a rom. katli. felekezet részéről
dr. Éltes Károly urat, a kath. igazgató-tanács előadóját,— a
mi püspökünk, felekezetűnk érdeket képviselendő, Szász Do­
mokos közjegyzőt nevezte ki. A bizottság junius hó 5-ikén
n. Gyarmatliy Miklós, alispán ur vezetése alatt száll ki a
helyszínére.
— A kolozsvári egyetem tanári kara a múlt csütör­
tökön tartá a pályadij kiosztási ünnepélyt, mely méltán öröm­
mel tölté el a jelenvoltakat; mert élénk bizonyságot tett
arról, hogy egyetemünk ifjúsága a komoly tanulmányok, a
tudomány mivelése körül nem csak fogékonysággal, de ki­
tartó szorgalommal buzgólkodik. A pályázatok eredménye oly
sikerültnek mondható, mely egyetemünket előnyös világításba
helyezi e téren a budapesti egyetemmel szemben. A pálya­
művek száma és értéke túlhaladja a sokkal népesebb buda­
pesti egyetemnél beadottakot. KiosztaloU 27 ifjú között 1845
frt jutalom. Nyertesek voltak: J o g i k a r b a n : Kocsi Andor,
Jámbor Gyula, Yajna Gábor, Kari István. 0 r v o s i k a r b a n :
Veres József, Bikkfalvi K. és Nappendruck K. (együtt),
Löthe József, Szentkirályi Géza, Marsaiké T., Bikkfalvi, Hirs
József. B ö l c s é s z e t i k a r b a n : Imre Lajos, E n d r ö d i
S á n d o r , Csernátoni Gyula, Wisloczki H. M a t h e in a t i k ál­
lt a r b a n : Novak A., Fodor F., Olasz Gyula, Fodor F., Ko­
vács János (együtt), Mártonfi Lajos, Demeter Kálmán, Schaar-
schmidt Gy., Jákó János, Vida Károly, Tömösvári Ödön*
Nem csekély örömünkre és édes büszkeségünkre szolgált azon.
örvendetes körülmény, hogy a kiosztott jutalom-pénznek, mint­
egy 5 3 % -át (1010 forintot), protestáns tanodáinkból egy
pár éve kikerült növendékek nyerték el. A nemes versenyen,
növendékeink nem maradtak hátra, sőt előnyt vívtak k i : ez
rajok nézve kötelező az előbbhaladásra, ránk nézt emelő és
a protestáns tanügy terén kifejtett és kifejtendő buzgóságra
lelkesítő hatással van. Vajha ifjaink évről-évre szereznek
meg mindig fokozott mértékben egyházunknak e legéde­
sebb örömöt; szolgáltatnák bizonyítékát annak, hogy már
hitelveink szellemi haladásra sarkalnak.
 263
— Endrődí Sándor munkatársunk költői rajzát a
„Győzelmet“, a Fővárosi Lapok múlt szerdai számában á t­
vette lapunkból, aval a ránk nézve hizelgő nyilatkozattal,
hogy azért közli, a Királyhágón túl alig ismert lapunk után,
e rajzot, hogy hitbuzgó protestáns családok figyelmét föl­
keltse az „Érd, prot Közlöny“ iránt, „mely nem csupán er­
délyi egyházi és köznevelési czélokkal foglalkozik, hanem
tárczáját gyakran értékes szépirodalmi és tudományos köz­
lésekkel is gyarapítja.“ Endrődi Sándor müvéről lévén szó,
meg kell említenünk azt a kitüntetést, mely e derék mun­
kást a kolozsvári egyetem pálya-dij-kiosztási ünnepélyén érte.
A bölcsészeti kar pályatételei közül ugyanis a Dugonics
életéről és működéséről szóló dijat, szintén kitüntetett ver­
senytársával (Csernátony Gyulával) szemben, Endrődi Sándor
nyerte el, a bírálat, mely Imre Sándor tudósunk tollából
folyt, valóságos irodalomtörténelmi értékűnek mondván ki a
tanulmányt s a kar az eredetileg 50 frtnyi pályadijt a mun­
ka jelességére való tekintettel 100 írtra emelvén. Szerző f a
pályadijt már jeligés levelében előre az egyetem ifjúsági
körének ajánlá föl s igy saját koszorúja mellett egy derék
egyletnek s magának az irodalomnak is nyereséget szerzett
müvével. Isten segítse a jeles tehetségű s költői lelkű ifjút,
ki a napokban teendi le az egyetemen tanári vizsgálatát,
többről többre, nyereségről nyereségre.
— Maros-újvári ref. egyházközségünk — mint
levelezőnk értesit — f. hó 25-én örömtinnepet ült. Két évtize­
des reménye teljesült, midőn iljon épült egyszerű templomát
felszentelte e napon. Az ünnepély előtt pár nappal vette
kezdetét a templom feldiszitése, mely a nagy természet temp­
lomából kölcsönzött dísszel, zöld ágakkal s virágokkal, egy­
szerűen bár, de oly csínnal hajtatott végre, hogy mindenki
teljes elismerésével találkozott; különösen megragadta a figyel­
met a templom hátterében téli zölddel ékített betűkből álló
ezen félkörü felirat: „ D i c s é r ü n k t é g e d l s t e n l “ Vasár­
nap ő órakor az egyházközség képviselete más érdeklődőkkel
ünnepélyesen vonult ki a város szélén lévő hídfőhöz, hogy
az a végre készített s bányász jelvényekkel diszitettt dísz­
kapu alatt „hozsánnával“ fogadja az érd. ref. egyházkerü­
let első lelki pásztorát, a főt. Püspök urat. Nem sokáig kel­
lett várnia, mert V2^"re m*r m0ffJött az óhajtva várt főpász­
tor a n. t. esperes úr kíséretében. A hídfőnél egyszerű, de
szívből származó szavakkal fogadta az érkezőket az egyház-
község lelkésze, mely után a főpásztor — kocsijából kiszól­
va — meleg szavakban köszönte meg a szívélyes fogadta­
tást s főpásztori áldást kért a jelenlevőkre, valamint az egész
helységre. Nemsokára ezután taraczklövósek és a külön­
böző felekezetek együttes harangzúgása között mólt. Jucho Fe-
rencz, helybeli bányafőnök ur vendégszerető háza fogadta be
a főpásztort és kíséretét. Kilencz érakor megkondulfc, a temp­
lomba hivó harangnak első hangja s mire az utolsó elhang­
zott, megindult az e. megye papi és világi hivatalos kara —
élén püspökével — az Ur házába, hol már népes és díszes
közönség volt összegyűlve s nemsokára kezdetet vette az ün­
nepély a megállapított „sorrend“ szerint. — Az invo-
catió, a helybeli műkedvelői társaság zenéje és a n.-enyedi
ifjúság dalárdájának kitűnő éneke után nt. Hegedűs Lajos
esperes ur buzgósággat teljes „megnyitó imát“ mondott. Az;
erre következett zene után Dr, Bartók György lépett aszó­
székbe és a 26-ik zsoltár 8-ik versének alapján rövid, de
magvas beszédet mondott, teljes szónoki apparátussal, hang­
súlyozta különösen azt, hogy az emberi ész, tudomány, bár­
mily hatalmas hódításokat tesz is, de azt az erőt, mely
„hegyeket képes mozdítani“, nem adhatja meg az embernek az
élet különböző változásai között; erre csak a h i t képes.
Az egyházi beszéd és utána elhangzott karének után a ft.
püspök ur mlgos alakja tűnt fel a szószéken és a már álta­
lánosan ismert módon tartotta meg a szívből szivekhez szóló
„templomszentelő“ imát. A keresztelési ágendát— két gyer­
mek felett — Sándor János e. m. jegyző, és az esketésit
egy falusi özvegy pár felett (Barabás József e. m. direotor
meg nem jelenhetvén) Horváth Sándor, dócsei p ap , szép és
alkalomszerű beszédekkel hajtották végre. Az úrvacsora fe­
lett pedig Dr. Kovács Ödön tanár tartott oly ágendát, milyet
nem mindennap hallhatni. A kiosztásnál Pap Dávid n.-laki
pap segédkezett. A gyülekezet részesülése után a jelenlevő
papok állották körbe a szent asztalt és a ft. püspök ur
osztotta ki nekik a szent vacsorát, ő maga pedig a kenyér-
osztótól vette a kenyeret, a pohár-osztótól a bort. Ennek
végeztével tartatott a „zárbeszéd és ima.“ A zárbeszódben
t. Földes György, ottaui derék lelkészünk, rövid bevezetés
után előadta, hogy m i m ó d o n , m i n ő a n y a g i és e r ­
k ö l c s i támogatás utján épült fel a templom s egyszers­
mind hálás köszönet mondott a segélyekért. Hangsúlyozta
azt, hogy az ügy sikerében kiváló érdeme van Jucbó Ferencz
urnák, e nemes szellemű s buzgő férfinak, kit Maros-Ujvár-
nak áldásul adott az ég. Az erre következett karének és zene
után véget ért a templomi szertartások sora d, u. 1 óra
körül. Templomból kijövet után a helybeli g. kath. esperes
tisztelgett egyháza képviseletével ft. püspökünknél, mit
azonban megelőzött az egyházközség köszönetnyilvánítása
azért, hogy a ft. püspök ur személyes megjelenésével
örömünnepét emelni kegyeskedett. Két órakor a bányafő­
nök ur és szellemdús kedves neje fogadták vendégszerető
asztalukhoz az egész egyhmegyei hivatalosokat. A kitűnő
ebéd fűszerezve volt kedélyes felköszöntőkkel, melyeknek sorát
a ft püspök ur kezdette meg, felköszöntve a felséges királyi
párt és felséges családját, majd a házi-gazdát kedves csa­
ládjával, stb. Hat óra körül a társaság a „ligeti mulató­
helyre“ sétált ki, hol az új templom javára mulatság rendez-
tetvón, az élvezetesen töltött órák mellett, 70 frtot vétetett
be a nevezett czélra. A ft. püspök ur és a hivatalos vendégek
pár órai „ligetezés“ után szives búcsút véve, jó kivánatok
között eltávoztak. A szép nap emléke soká fog élni mind­
azok lelkében, kik az ünnepélyben részt vettek.
— Felelet egy interpellátiora. Az „Érd. Prot. Köz­
löny“ 19-ik számában interpelláltatik a n.-enyedi Egyház­
megye esperese az iránt: 1. Yan-e tudomása arról, hogy
harasztosi ref. egyházközség iskoláját a in. áll. igazgató-
tanács engedélye elmellőzésóvel — községivé változtatta ?
2. Hogy közvagyont is, i. i. jskolahelyiséggé, beren­
dezett épületet adott át? 3. Nem tartja-e képesnek a harasz-
 264
tosi egyhközség meglehetős vagyoni állását arra, hogy fele­
kezeti iskoláját önerején fenntartsa? — Alólirt, mint ez
idŐszerénti esperes mind a három kórdőpontra egy pont
alatt azt telelhetem, hogy n. b. e. hivatali elődömtől még
1877-ben hallottam, hogy a harasztosi ref. felekezeti isko­
la kedvező feltételek — czólszerü felszerelés, fi- s nőta-
nitó beállítása— mellett községivé alakíttatott á t; — magam
pedig esperességbe való lépesemmel már csak bevégzett
ténnyel találkoztam. Cfe r e n d e n , 1879. május 26-dián.
H e g e d ű s La j o s , n.-enyedi ref. egyhmegyei esperes.
— Előfizetési felhívás ily czimti munkára: „A
tűzoltás népszerű könyve“ kisebb mezővárosi, falusi.és pusz­
tai lakósok használatára; irta gróf Kreith Béla. A tűzoltást
népszerűén tárgyaló munkánk máig sincsen s igy szerző
hézagot akar pótolni e könyvvel. Tartalma: I. Kisebb köz­
ségekben és pusztákon Is szervezhető tűzóltásokiól, II. A
községi- és gazdasági viszonyainkhoz mórt tűzoltóságok ré­
szére alapszabály és gyakorlati szabályzat, tervek, egyéb
tudnivalókkal. III. Tűz elleni óvintézkedések községekben és
pusztákon. IV. Falun és pusztán is elkészíthető vagy be1
szerezhető tűzoltó eszközök használati útmutatással. V. Kisebb
községek és pusztákon is alkalmazható tűzoltási rendszer,
teendők tűzvész esetén és a tűz után. A nagy 8-adréfc ala­
kú, körülbelül száz lapra terjedő munka, tózol tó eszközöket,
a velők való bánásmódot és egyéb tűzóltási jeleneteket
ábrázoló számos képpel f. évi junius hóban jelenik meg.
Ára 1 foiint. Gyűjtők 5 példány után egyet ingyen kapnak.
Az előfizetési pénzek gróf Kreith Bélához intózendők, Buda­
pest, lövészutcza 5-ik szám, földszint.
— Jótekonyczélu 10 krajozáros füzetek a szegediek
javára* S á n d o r Kálmán „A csók és története,“ továbbá
nőkről a nőknek“ czimü jótekonyczélu füzeteinek harma­
dik kiadása és a sajtó alól épen most kiderült „A t i s z t e ­
l e t b e l i á l l a m h i v a t a l n o k “ czimü humorisztikus rajzá­
nak füzetes kiadása boküldetett lapunkhoz is. Szerző, a ki
a két első füzetének két első kiadásából nagy részben a
„Hölgyek Lapja“ előfizetőnőitől 5 kr^jczáros postautalványon
kapott tiszta jövedelméből (a s o k 12 k r a j o z á r o s m e g ­
r e n d e l é s f o r i n t o k r a s z a p o r o d v á n ) a m.-vásárhelyi
jótékony-nőegylet részére egy h a t v a n forintos és a székely-
leányárvaház javára egy ö t v en forintos alapítványt tett,
és igy az ezután begyülendő jövedelmet más jótékony czélra
fordítani is jogosult. Jótekonyczélu füzeteinek ez újabb k i­
adásából összesen ezer példányt, a költségek levonása nélkül
a s z e g e d i á r v í z k á r o s u l t a k j a v á r a ajánlott fel.
Egy-egy füzet ára postán b é r m e n t ve küldve tizenkét (12)
krajczár, a mi 5 krajczáros postautalványon S7erzőhöz Maros-
Vásárhelyre előre beküldendő, az utánvétel sokkal költsége­
sebb lévén. A három füzet e g y ü t t e s e n , 32 krajczár előleges
beküldése esetében, bérmentve küldetik meg. E jótékony-
czélu füzetek bevételéből a szegedi árvízkárosultak javára
befizettetett és elküldotett eddig 36 forint 80 kr. Melegen
ajánljuk e jótékonyczélu füzeteket a közönség figyelmébe és
pártfogasába.
— VII-ik közlemény a. zsoboki templom, épitós
javára gyűlt adományokról. Gróf B á n f f y M i k l ó s ő
nagyméltósága iyén adakoztak: özv. gr. Teleki Sándnrné.
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál as tv. ref. főtanod* betűivel Kolozsvárt.
sz. gr. Teleki Jósefa 50 frt j özv. Traun Forenczne, sz. gr.
Bethlen Borbára 20 írt, Özv. b. Wesselényi Józsefné, sz. gr.
Mikó Anna 20 frt, mélt. Lumnitzer Sándor, tanár 10 fr„
Összesen 100 frt o. é. Bihari Sándor, ref. tanár ivón: ifj.
Demeter Károly, ref, tanár 1 frt, Bihari Sándor 1 frt, Bi­
hari Sándorné 1 frt. Összesen 3 frt. Mai közleményünk
összege 103 frt. o. é. Fogadják az adakozók hálaköszőne-
tünket. A gyűjtés eredményét a bizottság pénztárnokákoz
továbbítottuk. Kolozsv. 1879, máj. 28. Az épitő-bizottság.
Küröztetnek.
A főtiszt, püspök ur a következő körözvé-
nyeket bocsátotta ki:
5 9 0 — 1879. K ü k ü l l ő i egyhmeg.yónkben a c s a p ó i
kántor-tanitói állomás. Javadalma: 20 hold csaknem mind
I-ső oszt. szántó ogy tagban ős 4 hold jó minőségű kaszáló.
E fokvősógeket a tanító mivelteti és adózza. 38 véka sze­
mes törökbuza. A tanításért minden gyermektől 1 véka sze­
mes törökbúza. Stóla temetésért 50 kr. Tisztességes lakás
veteményes kerttel. Pályázati határnap juuius vége. Folya­
modványok t. Benedek Ferencz esperes aához Haranglábra
(u. p. Dicső-Szentmárton) küldendők.
590 -1 8 7 9 . U g y a n e z e n eg y h áz m e gyé n k b e n
a s z ö k e f a l v i lelkeszi állomás, Javadalma: 20 hold szántó
egy tagban; 1 hold kaszáló; 1 hold szőlő. E fekvősógeket
a lelkész adózza. Dézma: 17 kalangya búza a 15-ödből. A
vékásoktól 78 véka szemes törökbúza. 17 o. ó. frt 37 kr
kamarai jövedelem. Azon hallgatók, kiknek marhájuk van
egy szekér íahozatallal tartoznak. Az ifjak nyári tanításért
egy, a czigányok két napszámot tesznek. Stóla: esketésórt
1 o. ó, frt, keresztelésórt 20 kr, temetésért 1 o. e. frt. A
d.-széntmártoni leányegyhközségtól 35 veder must, melyért
évenként 6-szor úrvacsorát oszt a lelkész. Pályázati határ­
nap junius vége. Folyamodványok t. Benedek Ferencz espe­
res aához Haranglábra (u. p. D.-Szentmárton) küldendők.
6 2 0 — 1879 U d v a r h e l y i egyházmegyénkben a h o -
mor üd-s z e n t m á r t ó ni lelkeszi állomás. Javadalma: 72
kalangya ősz- és 72 kai. tavaszgabona; 28 véka őszgabonu;
10 véka zab, 11 frt o. ó. forint 40 kr ospora ; 27 szekér
fa; 2 hold 755 Q öl szántó és 881 Q öl kaszáló haszon-
élvezete. Az államsegélyből, mig abból az egyhkerület is
részesül, 100 o. e. frt. Tisztessiges lakás veteményes és
gyümölcsös kerttel. Pályázati határnap junius vége. Folya­
modványok t. Solymosi István esperes aához Bögözbe (u. p,
Sz.-Udvarhely) küldendők.
Kolozsvárt, 1879. máj. 28.
A sz e r k e sz tő p o stá ja .
K a r á c s o n I s t v á n , k o l l e g a u r n á k , S z.-K ö -
r e s z t u r . Ha a kérdéses papválasztás érdekében csakugyan
követtettek el egyesek által törvénybe ütköző cselekvónyek,
a papválasztási szabályok XVI-ik fej, g) pontja értelmében
nem a választás folyama alatt, hanem a szavazás megkez­
dése előtt kellett volna panaszt emelni. A választási elnök
ennélfogva törvényszerűen cselekedett, midőn a választás
folyama alatt emelt panaszt elkésettnek jelentette ki. Ha
azonban a s z a v a z á s nem ment törvényesen végbe, akkor
még mindig van útja a felfolyamodásnak, a főt. püspök úrhoz«
B i h a r i S á n d o r n a k , M ' V á s á r h e l y t . Ha csekély,
is az összeg, a jó ügy nevében, köszönettel vettem. Az álta­
lam szétküldött adakozási ivek legnagyobb része még mind
künn van, pedig az építős folyamatban lévén, minden Alléi*
jól fogna.
 XI. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Jnnins 8.
M é g j e le iiik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
SzetkefizUségi bkiadói szÉliás:
«b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellomi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendok.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S KIADÓ T U L A JD O N O S I S Z S b © 2 5
T artalo m : Még egy szó az állam főfelügyelet kérdéséhez.
— A növényvilág mythologiája. ("Befejező közleményt — Az áll. ig.
tanács i \ gyűléséből r. t. — Egyházi lapok szemléje. — Irodalmi
szemle — T á r c z a : Adalékok az erdélyi ref. egyház történetéhez.“
Különfélék. — A szerkesztő postája.
M ég e g y sz ó
az állami főfelügyelet kérdéséhez.
Kolozsvár, 1879. jun. 5.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter csakugyan
jobbnak tartá szélesebb körből meghívott férfiak vé­
leménye meghallgatása útján szerezni magának tudo­
mást a protestánsok nézete felöl, melylyel Pontozatait
fogadják. Talán épen e perczben, midőn e sorokat
leírjuk, kezdik a protestáns főgondnokok és superin-
tendensek nézeteik nyilvánítását — ámbár, valószí­
nűleg első sorban visszautasitolag s legfölebb mint
egyének fogják megmondani, hogy mit tartanak a
miniszter ur szándéka felől.
De mi részünkről sokkal jobb szeretnök, ha ama
jeles protestáns férfiak, kiknek alkalom adatott a
miniszter előtt való közvetlen nyilatkozatra, nem elé­
gednének meg a negatív állás-foglalással, hanem agg-
ressiv eljárással győznék meg a minisztert a felől,
hogy megkezdett útját félben hagyva, mielőbb készít­
tesse el a közép- és felsőoktatás szabályozásáról szóié
materiális törvényjavaslatot. Szeretnék, hogy győzzék
meg ő Nagyméltóságát épen állami szempontból is,
a felől, hogy ez a formális törvény csak örökös huza­
vonára adna alkalmat s a protestánsok is, a helyett,
hogy e törvényhozási intézkedés nyomán tanodáik
javítására adnák magukat, folyton csak aval töltenék
idejűket, hogy védekezzenek itt, védekezzenek ott;
gravamenek halmozódnának gravamenekre; örökössé
válnék az elégedetlenség s a tanügy maga maradna
régi állapotában, melyen a minister, minden super-
inspectionalis joga mellett is, segíteni sehogy nem
28. szám.
hirdetési dijak:
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és töbször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
" (Előfizetési á r :
É S IS K O L A I H E T IL A P . Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr.
ID o n C IO lS O S .
tudna, még azon az áron sem, ha egy-egy tanodát
bezáratna, mert az állam vagyona meg nem engedi,
hogy ö maga újakat állítson ezek helyébe; létre jöne
a cbaos, melybe épen az a törvény bonyolítaná a
magyar középtanodai ügyet, a mely tisztázására lett
volna hivatva. Ellenben a materiális törvény megho­
zatala által a legeredményesebb versenyre nyílnék
alkalom. A protestánsok, kiknek mindig ambitiéjuk
vala a tanügy terén való előljárás, most sem tűrhet­
nék meg az állam által való megelőztetésöket sem,
hanem minden erejüket összeszedve azon igyekezné­
nek, hogy mind a törvény betöltéséért, mind eddig
kivívott jó nevük megtartása érdekében, eleget tegye­
nek a követelményeknek, tanodáikat javítsák s ver­
senyképesekké tegyék.
De — mondja a miniszter ur — a közép és
felső oktatásról szóló materiális törvény ez időszerint
nem megalkotható, mert tanügyünk ez ága f e j l ő ­
d é s b e n van s így még meg nem köthető határo­
zott formák törvénybe igtatása által. „Az országos
középtanodai tanáregylet közlönyé“-nek idei 18-dik
száma pedig szintén hozzászólván a suprema inspec-
tióról lapunk hasábjain imént közétett czikkeink elsejé­
hez, általában véve helyesli ugyan elfoglalt álláspon­
tunkat, de, mint látszik, osztozik a miniszter ur ama
nézetében is, mely szerint „a középiskolák fejlődés­
ben vannak s a törvény gátolná e fejlődést.“ Mi öröm­
mel látjuk, hogy egy a felekezet körén kívül álló
szakközlöny elfogadhatónak tartja a mi álláspontunkat,
pedig határozottan a felekezet hívének valljuk ma­
gunkat; szeretjük, hogy a magyar középtanodai ügy
lapja természetesnek tartja a sorrendet, melyet czik-
keinkben premáltunh, hogy előbb alkotandó meg a
materiális törvény s csak azután a formális — „fér­
fiasnyilatkozatnak“ nevezvén azt az állításunkat, hogy
a felekezetek majd gondoskodnak a materiális törvény
 266
szabványainak botöltésóröl s igy szól: „alig van a
felekezeteken kívül álló tanférfiu, a ki elvben ne helye­
selné e nézeteket s bizonyosan sokakat meglep a czikk-
iré nyilatkozata“; de tulfelől meglep ugyané közlöny­
nek az a mondása, hogy, ha a miniszter „a dolgo­
kat m e g f o r d í t o t t r e n d b e n akarja elintézni,
azt nem merjük csupán szeszélynek, önkénykedési
hajlamnak vagv a viszonyok nőm (ismerésének tulaj­
doniéi“ — s még inkább meglep a tanáregylet köz­
lönyének az a készsége, mellyel belenyugszik a dol­
gok „megfordított rendben“ való elintézésébe s egy
szót sem ejtvén a miniszter ur döntő(nek tekintett)
argumentumáról, moly szerint tanodáink fejlődésben
vannak s azért nem alkotható materiális törvény,
kijelenti, hogy a miniszter eljárását igy sem tartja
törvénytelennek s kéri a protestáns bizalmi férfiakat,
hogy ne csináljanak alkotmányi kérdést már e pon-
tozatolc magán megbeszéléséből, hanem éltessék a
miniszter urat jó tanácsaikkal.
Hiszen a kérdés főboga nem is az eljárás tör­
vénytelen, hanem irrationabilis voltában rejlik s ha
alkotmányi kérdést csinálnak a protestánsok az ügy­
ből, teszik épen azért, hogy a rationabilis eljárást
kierőszakolják, mert az alkotmányi garantiák nem
önczélok, hanem eszközök, formák a tartalomban rejlő
czólok megvédésére és biztosítására. A czél itt az,
hogy a magunk szellemében való oktatás szabadsága
koczkára ne vettessék s a materiális törvény helyes
megalkotása épen ilyen garantiát szolgáltatna, mig
a dolog „megfordított rendben“ való intézése épen e
czélt veszélyeztetné s ezért emeli a protestáns az
alkotmány paizsát e törekvés ellenében föl, hogy a
maga tanítási czélját s hozzá való igaz, törvények
által biztosított, jogát megvódhesse.
Ha tehát consequens akar a tanáregylet közlö­
nye lenni, a midőn elösmeri, hogy a miniszter ura
„megfordított rendet“ akarja követni, nem próbálja
az igazolhatatlant igazolni, hanem arra törekszik, hogy
a miniszter ur is belássa, hogy visszafelé indult el
s minden rábeszélő erejével azt kell magyarázgatnia,
hogy ne vissza, hanem eléfelé próbáljunk haladni.
Mert valamint múltkori czikksorozatunkban kimutat­
tuk, hogy a felekezetek vagyoni erőtelenségére való
hivatkozás nem szól a materiális törvény meghozatala
ellen, most viszont hangsúlyozunk kell, hogy a ta­
náregylet Közlönyének hallgatag való belenyugvása a
miniszter ur második argumentumába, mely a közép­
tanodák fejlődésben való létéről szól, csak oly tart­
hatatlan, vagy, ha egyáltalán áll az, hogy fejlődés­
ben levő intézményekre vonatkozólag veszélyes törvényt
hozni, akkor nem csak a középtanodákra, hanem egy­
általán mi n d e n emberi alkotásra, intézményre és
viszonylatra lehet és kell ez axiómát alkalmazni.
Hát népiskola-ügyünk nem volt 1868-ban fejlődés­
ben, vagy is jobban mondva nem csak épen azóta
indult-e fejlődésnek, a mióta a XXXVIII. tcz. meg­
alkottatott? Hát igazságszolgáltatási, közigazgatási,
kereskedelmi, ipari viszonyaink nincsenek-e fejlődés­
ben s nem épen azért szorgatjuk-e törvényhozásun­
kat, hogy e közügyek oly szabályozásáról gondoskod­
jék, a melynek nyomán a szükséges tényezők közre­
működése biztosíttassák s ez által a fejlődés folya­
matba útba indittassék?
Hiszen a miniszter ur minden évben benyújtja a
törvényhozáshoz évi jelentését az ország tanügyi ál­
lapotáról s e jelentésben maga mutatja ki népokta­
tási ügyünk előbbremenetelét s ennek során a fele­
kezetek mindig fokozottabb mértékben való működé­
sét, mert ö is látja, mi is tudjuk, mert magunk
intézzük — hogy a népnevelési törvény fokozottabb
következményeinek eleget teendők, miként igyekszünk,
gyűjtünk, koldulunk, adóztatjuk meg ecclésiáinkat s
épen a törvény parancsára végzett e fokozottabb
tevékenység örvendetes eredményeképen jelentheti
aztán ö a törvényhozásnak évröl-óvre, hogy ennyi
és ennyi százalékkal növekedett a tanulók száma;
ennyivel és ennyivel gyarapodott a tanintézetek, az
okleveles tanítók száma; tudja ő is, tudjuk mi is —
mert a mi kezeinken megy át s a mi intézkedésünk­
re történik, az iskolai megintósek eredményre jutta­
tása s viszont a mi jelentéseinkből látja, hogy ez
s ez megye területén ennyi s ennyi megintett iskola
hiányai kipótoltattak, ennyi s ennyi hiányainak pót­
lására nem vagyunk elég erősek, javasoljuk tehát a
községi- vagy állami-oskolák fölállítását és igy a mi­
niszter ur is, a felekezetek is szemmel látott tanúi,
hogy mily fejlesztő hatással volt és van a népiskolai
materiális törvény az ügyre, mig, ha csak formális tör­
vény lett volna, lett volna egycsomó vitatkozás, huza­
vona (a mint, hogy elején épen a formális határoz-
mányok értelmezése fölött folyt is a harcz és tisz­
ta örömmel) de iskoláink maradtak volna továbbra
is elernyedt, szánalmas állápotukban.
Nós, mi gátolja a minisztert, a törvényhozást,
hogy az ily szerencsésen megindult és bevált példát,
a népiskolai materiális törvényt, a középtanodákra is
 267
alkalmazzák s ugyanazt a fejlődési processust provo-
cálják a materiális törvény megalkotása nyomán itt
is, ez örökkön fejlődésben leendő (jaj, a mikor fej­
lődése megszűnik!) intézmény körében? S a tanár­
egylet Közlönye, melynek, természetesen, még inkább
szivén fekszik ez ügy, mint talán nekünk, hogyan
lehet oly következetlen, hogy belenyugszik a dolog
„megfordított rendben való“ megkezdésébe s evei
engedi, hogy a már ismételve megtett kísérlet megint
évekre elhalasztassék s a formális törvény meghoza­
tala mellett szólván, elejét vegye annak, hogy elvógre-
valahára valódi fejlődésnek indítsuk, népiskoláink mód­
jára, közép- és felső tanodáinkat is.
Valóban, mi nem képzeljük e mostani, nem életre­
való, törekvésnek más magyarázatát, mint, hogy oly
mumustól félnek az intézők, a mely azonnal szétosz­
lik, mihelyt keményen a szeme közé nézünk. Kefél­
jen hát a miniszter, csinálja meg az 1790/1. XXVII.
tcz. követelményéhez képest a materiális törvényt s
elejtvén mostani, tarthatatlan, argumentumát, okulván
a XXXVIII. tcz. tanulságán, kényszerítse az államot
s benne a felekezeteket, hogy ugyanazt a fejlődési
processust indítsák meg a közóptanodákra nézve is,
mint történt a népiskolák körében, mert különben
maholnap nem azt mondhatjuk középtanodáinkról,
hogy f e j l ő d n e k , hanem »zt, hogy megmerevedtek,
mint a chinai intézmények.
Vajha a protestáns bizalmi férfiak erről győznék
meg a miniszter urat Budapesten!
0
A növényvilág mythologiája.
ív .
('Befejező közlemény.)
Bizonyosan ama szokás is, hogy némely napokon le­
pényt, kalácsot, mákost szokás sütni, csak a növények kul­
tuszára vezethető alapjában vissza. A mák különösen nagy
szerepet játszik e hagyományokban. Háromkirály napján a
németek, francziák, hollandok egyaránt megválasztják a ma­
gok mák-királyokat (talán a görögök ov(.i7CoaiotQ%og-&). Fran-
cziaországban e czélbél egy lepényt osztanak ki, melyben
mák van elrejtve, s ki a maga darabjában a mákot megta­
lálja, az lesz a király, s szerepe a lakoma és az ivás veze­
tésében áll. Dowenak Becsben, ha jól tudjuk magánkézen
lövő festménye a legpompásabb, bár nem egy helyt kissé
vastag humorral tárgyal egy ily ünnepélyt, mely a római
eaturnaliákra emlékeztet. Egyébiránt Anglia északibb tarto­
mányaiban még a nagy hét vasárnapján is tisztelet tárgya
a mák (néha szürke borsóval pótolva) s ez kétségkívül ama
pogány szokás maradványa, hogy temetések alkalmával, talán
épen a halál álmát jelképezendő, mákokat osztottak ki. Az
ős-keresztyén egyház, öntudatlanul, vagy, meglehet, inkább
azért, hogy a régi intézményeikhez makacsul ragaszkodó
pogány elemek előtt magát kedvezőbb sziliben tüntesse föl,
sokat átvett és érintetlen hagyott szentesitett hagyományaik­
ból, melyeknek különben keresztyén szempontból nem volna
értelme. így kiválólag a hüvelyes vetemények kultuszának
keletkezését is eredetileg Flntarcbnál találhatjuk meg, ki
azokat az alvilági szellemek fölidézésére igen alkalmasoknak
tartja ,* mig, hogy keresztyén ünnepeink jó nagyr észe is a
régi római saturnáliák, bacchanáliák, ambarvaliák, floraliák,
stb. szertartásaiban gyökerezik, az azt hisszük senki előtt
sem iij dolog.
Összehasonlították a növények neveit az emberi test
egyes megfelelő részeivol is. így a hindu mythusokban, és
még később is, a virág a növény szemének tekintetik. Kos-
mogoniájokban a fényes lótusz, mely kék mint az ég azúrja,
az elet és világosság virágakéntszerepel. És viszontvájjon
nem az ég virágai-e magok a csillagok is ? Indiában a vi­
rág állandó typusává lett mindannak a mi sugárzik, a mi
ragyog és elbájolja a halandót. „Kedvesem, mondja a költő,
hogyan lehet, hogy az, a ki szemeidet kék lőtuszbél, arczo-
dat nymplieából, fogaidat jázminokból, ajkaidat rézsatimbok-
ból, tagjaidat c&mpaka ágából alkotta, neked oly kőszivet
adott?“ Nagyszerű alakot öltöttek e költői átvitelek a val­
lásban. Hitték, hogy az istenek hervadhatlan virágokat hor­
doznak fejőkön s midőn beszélnek vagy nevetnek virágok
hullanak ajkaikról. Meg később a már említett Perraultnál,
egy ifjú lányka, ki atündérnek itallal szolgált, ettől jutal­
mul azt nyerte, hogy megláthatá a szavakat, melyek ennek
virággá s gyöngygyó vált ajkairól hangzottak alá. A Pen-
tamerone-ban pedig szintén egy tündér kijelenti Marziellá»
nak, hogy mikor nevet rózsák és jázminok fognak hallani
ajkairól, ha pedig megindul, nyomában ibolyák és liliomok
fakadnak.
Hát még mikor maga a szerelem istene röpiti ki nyi­
lából virágját ? A hindu szinműirodalom gyöngyében, a
Sakountalában K ám a-nak nevezik azt, ki virágokkal lövöl­
döz. És e virágok igen kemények, rendkívül égetők, még ba
nem elintenek is. Ká h d á s a , a Sakountala szerzője, még
hozzáteszi, hogy hegyesek, s a sebzett szívben gyémánt-
tűkként éreztetnek. Önkénytelen Virgil „lotalis arundo“-ja
jut eszünkbe, mely törékeny nád létére oly halálos Venus
fiának kezeiben. Gyanítható, hogy K a ma isten nyílvesszői
a mango-fa illatos virágai voltak, melyek tavasszal szerelmet
költenek az ifjú szüzek szivében. Különben mindonik vesz-
sző a következő indulatok egyikónok felelt meg: mérsékelt
övöm, kicsapongó öröm, zavar, őrület, szórakozás. Végre is,
e hiedelmekben nincs semmi természetellenes túlzás, mert
hisz, tudjuk, hogy a szerelmeseknek lángját minden virág
szemlélete fokozza, s csak nagyon általános érzéseknek ad
kifejezést a Pendjab egyik legendájának szerelmese, midőn
a narcziszban is kedvese szemeit véli megpillantani, a ró-
*
 268
zsák eszébe hozzák ruházatának illatát s színét, s a tüske
az 6 szeműidéire emlékezteti,
Már a latin népek egy új vonással gazdagították a
virágok symbolismusát, tudniillik a termékenységével; Junó
egy virág érintésére fogantja Marsot. Ennek daczára azon­
ban a virágok szerelemre ébresztő tulajdonságába vetett hit
változatlanul tartja fenn magát korunkig. A középkorban,
ha a bűvészek egy leányt akartak elbájolni, virágillatot lehel­
tettek be vele. A Descartes korabeli Francziaország króni­
káiból hasonló esetet olvashatunk. Grandiéi’ Orbán, louduni
plébánost azzal vádolák be ellenségei, hogy elbűvölte s ha­
talmába kerítette az Orsolyaszűzeket, rózsákat dobván keresz­
tül a kolostor falain. E vád alapján öt az engesztelhetlen
Richelieu elevenen máglyán égettette meg.
Ki ne ismerné a májusfa-ültetós szokását, s azon má­
sikat, hogy a hű szerető május eksejón zöld ágat visz korán
reggel ajándékba kedvese lakába ? Emberemlékezet óta a zöld
lomb az öröm jelvényeként tekintetik, s már a görögök és
rómaiak szerepeltettek társas életükben. Ovid szerint a
május szó a m a j o r es-töl (ősök, elöljárók, öregek) szárma­
zik, s ez annál valószínűbb, mert azon olasz s kiváltképen
genuai szokás is, hogy magasrangu személyek lakása elé
tiszteletképen májusfát ültetnek, ily kapcsolatot sejtet. Az
6-szövétségből értesülünk, hogy e részben a zsidók felfogása
is egyezett a rómaiakéval. Nem lehetetlen, hogy hasonló fogal­
mak hozták létre s tették népszerűekké a ma is több helyütt
diYó virágünnepeket. Indiában, hol a vegetáczió pompája sohsem
csökken, ezek deczember hó három utolsó napjára esnek. Kis-
Ázsiában a virágünnep ápril 28-dikán kezdődik, s ekkor virágok­
kal díszítik a házakat; az asztalokat s koszorút hordanak
fejőkön. Tavasz kezdetén szokás yolt az athénieknél meg­
koszorúzni a három óvet elért gyermekeket. Rómában is april
28-dikán kezdődtek Flóra ünnepei és május calendásáig tar­
tottak, nyomai máig is fönnmaradtak a latin eredetű népek­
nél. Romániában május első vasárnapján a parasztok az
erdőre és mezőre mennek, honnan virágokkal s lombokkal
folcziczomázva s dalolva térnek vissza a faluba. Toskanában
ugyané népszokások eredete a XlII-ik századig vezethető
vissza. Ellenben a provence-iak május elsején egy kis lányt
(majo) választanak ki, s fehérbe öltöztetve megkoszorúzzák
s a város utczáin végig kordoztatják; a londoni kéményseprők
pedig e nap egyik társukat öltöztetik fel, kit aztán „Jack
in the green“ (zöld Jack) gúnynévvel illetnek. Mindkét eset­
ben azonban az élő személyek is csak a zöld lombra vagy
fehér virágra vannak vonatkozással. Skócziában rendkívüli
hatást tulajdonítanak a májusi harmatnak is, mely e hó
első napján szedetik.
Ilynemű ünnepélyességek nem csak a novo-latin népek­
nél találhatók, de a germán eredetűek már mégis egész más
színezettel birnak. Példa erre a karácsony, melynek éjjelén,
ó-német legendák szerint, egy torzonborz vadász gabnát és
érett gyümölcsöket hoz. Hiszik, hogy ilyenkor a dérrel bon­
tott földön illatos eprek mutatkoznak, s a gyümölcsfák vi­
rággal vannak födve. Innen a hozzájok intézett következő
invocatio:
Freie ju Böme,
Nűjar is kömén!
Dit Jár ne Káré vull
Up et Jár en Wagen vull.
A karácsonyfa a germánoknál ugyanaz, mi a májusfa
az újlatinoknál, tudniillik a vegetáczió képviselője, a termé­
szet örök ifjú életének megtestesült jelképe. Újabban a ger­
mán és latin szellem sokkal inkább vegyült, határozottabban
befolyásolta egymást, mindazonáltal a hagyományok ellenté­
tessége mégis érezhető, bár ma a skandinávoknak és angol­
szászoknak ép úgy megvan a maguk május-fájok, mint
viszont Toskanában is több helyt ismerik a karácsonyi-fenyőt
(coppo). Hanem érdekes még fölemlíteni a következő szerb
népszokást. Ki c napon látogatóba megy, egy meggyuladt
fát vasdarabbal ütögetve ezeket mondja: „a mennyi szikra,
annyi legyen az ökör, a ló, a kecske, a juh, a disznó ós a
méhkas!“ Ezek után a hamvadó tuslcót a gyümölcsösbe vi­
szik s termékenyítő erőt tulajdonitanak neki. Ugyanezen el­
járás jellemzi a nyugat-angliai parasztot, ki karácsonkor
üdvözlő szavakat intéz például az almafáho.z, ehhez egy kis
bűvös mondókat csatol, mire a fát musttal megöntözi, s e
cselekedete után gazdag termést remél.
Vannak mai növény-symbolikánkban, kétségkívül, oly
vonások, melyeknek tisztán keresztyéni eredete teljes hatá­
rozottsággal kimutatható. Ilyen a virágvasárnapi pálma-tisz­
telet is például, mely minden kételyt kizárólag egyenesen
Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére mutat.
Vagy az Írek védszentj ének, szent Patrioknak napjan
(márcz. VI.) viselt lóherbokréta magyarázatát találja azon
történeti tényben, hogy a szent, mikor az Íreknek az evan­
géliumot tanította, olykep vélte a neophyták előtt a szent-
háromság titkát kézzelfoghatóvá tenni, hogy e három levelű
növényt mutatta fel példaképen. Szemben ezzel nem kevésbe
sűrűén találkozunk oly fogalmakkal ós vallásos cselekvónyek-
kol, melyeknek eredetét e szempontból alig lehetne meg­
fejteni, s melyekkel szemben épen azért óvatos magatartásra
van szüksége a nyomozó tudósnak. Merev egységesítés, a
népies előítéletek és babonák eme bélátkatlan mezején, köny-
nyen vezet hamis és nevetséges elméletekre, annál inkább,
mert a nép gyakran egészen külső értelmezéssel is megelég­
szik s a symbolismus értelmi súlyát kóbor képzelődése ingo-
váuyaiba hajlandó sülyeszteni.
És már most, ha végül azt kérdjük, hogy a jelenkor
általános fölvilágosultsága minő utakon hatott e tóvhiedel-
mekből való kibontakozásra, úgy azt első sorban az ünnep­
körök fokozatos összevonásában, a rokon-kultuszok látható
egyszerűsítésében ismerhetjük fel. A jelvi alapgondolat mind­
inkább magába szívja a kapcsolatos mythuszok eltérő jiülső
elemeit, s maga a köznép mind jobban hatol be a mythicus
felfogásnak alapul fekvő rejtett lényegbe. így olvadtak csak­
nem teljesen össze ma az Urnapi, Szent-Jánosnapi és májusi
ünnepkörök, úgy a szokásokban, mint a hozzájok tapadó
hiedelmekben. Alapjában mindhárom egyjelentósü, a mennyi­
ben az életre ébredést, a fénynek a sötétségen nyert diadalát
jelképezik. így fognak, kétségenkivtil, szertetünedezni lassan­
ként mindé naiv benyomásai egy fejletlen kornak, a bíráló
ész és tapasztalat ébredező szelleme előtt.
 269
A z áll. igazgató-tanács r. gyűléséből.*)
Kolozsvárit, 1879. máj. 25-én.
Jelen vannak: gr. Bánffy Miklós ő exc. m int elnök,
Incze Mihály, Gyarraatby Miklós, Szász Béla, dr. Kolozs­
vári Sándor, dr. Jenei Viktor, Parádi Kálmán igazg. taná­
csosok; titkár, számvevő, pénztárnok, ügyvéd.
A időközben elnökileg elintézett ügyek bejelentése és
tudomásvétele után a titkár Indítványára el határ oztati k, hogy
a junius havi nagy gyűlés, a pünköstí ünnepek miatt, ün­
nep utáni vasárnapon tartatik meg, miről a vidéki igazg.
tanácsosok annak idején értesittessenek.
A czegei egyházközség követelésének felhajtása érde­
kében az árverésen való részvételre vonatkozólag f. é. 493
sz. alatt kelt határozattal megállapított feltételek a beadott
telekjegyzőkönyv és becsüjegyzőkönyv által nem lóvén kel­
lőleg igazolva, ig. ianácsunkaz árverezésben nem vészén részt,
miről az ügyvéd s pénztárnok értesittetnek. A 2000 frt
összegről szóló szerződvény megerősítése feletti határozat-
hozatal a jövő nagy gyűlésre halasztatik.
A kultuszminiszter ur 6951— 1879. sz. a. értesíti
igazgatótanácsunkat, hogy f. ó. 250 sz. felterjesztésben
megnevezett ev. ref. hitfelekezeti népiskolák felszerelésére
66 pld. Gönczy-féle fali olvasó táblát, 40 db. Magyaror­
szág fali abroszát, 40 db. a föld ötrésze fali térképét és a
Gönczy-féle A. B. C-hez tartozó vezérkönyveket 66 példány­
ban engedélyezvén, a m. kir, egyetemi nyomdaigazgatósá­
got egyidejűleg utasította, hogy a megnevezett taneszközö­
ket igazgató-tanácsunknak a szokásos módon küldje meg.
A miniszter ur egyidejűleg tudomására hozza igazgató-
tanácsunknak, hogy alap hiányában a többi taneszközöket
engedélyeznie nem lehetett.
Igazgató-tanácsunk örömmel és köszönettel fogadja a
m. kir. kultusminiszterium e becses ajándékát, feliiatilag
fejezvén ki köszönetét szives figyelme és erkölcsi támoga­
tásáért. A taneszközöknek az illető iskolákhoz leendő elkül­
dése elrendeltetik.
A székely „Mikó-tanoda“ elöljárósága felhivatik, hogy
V. S. volt igazgató-tanár ellen több rendbeli mulasztás
tárgyában a törvényes lépéseket haladéktalanul tegye meg ;
az alapítványi tőke adósai Gy. György és neje ellen a pert
indítsa meg; a 300 drb. arany alapítványi tőke kamataira
jogosított családok leszármazási táblázatát állítsa össze s
küldje fel.
Miután az 1875. évi november 6-án tartott rendkí­
vüli főtörvényszék 5 sz. alatt kelt ítéletében kimondotta,
hogy Kondor Endre hadadi volt pap hivatali fizetése s jöve­
delme annak lezároltatása idejétől az ítélet kézbesítéséig
felszámítandó, a nyomozás, felperesi költség lévonásával ki­
adandó, és a kézbesítő könyv szerint, valamint Szabó Pál
esperes nyilatkozata szerint, a jelzett ítélet alperesnek 1875.
évi decz. 7-én kézbesíthetett; esperes a számadás vissza­
küldésével felhivatik, hogy K. Endre fizetését 1875. évi
decz. hó 7-ig számítsa fel és újólag összeállítandó száma­
*) Térhiány miatt múlt számunkból kimaradt*
dását kellőleg felszerelve küldje fel; alperesnek végrehaj­
t á s i g lefoglalt illetőségéből a Paskuly hitelező követelését
elégítse ki a járásbirósági kiutalás alapján.
Ezeken kívül még több kisebb ügy intéztetett el.
r. t.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A Prot. egyh. é s i s k . Lap 22-dik száma pünkösdi
elmélkedést ad Pereszlényi János tollából, ki egésséges észjá­
rással fejtegeti „a pünkösdnek jeles napját“ s a domestica,
zsinat, convent stb. kérdésére DÓzve az igazi pünkösdi egy-
akaratot óhajtja, ünnepi köszöntésképen a magyar protestan-
tismusnak.
Ugyan e szám közli a lapunk által nyilvánosságra
hozott „Pontozatok“-at, melyeket Ballag! nehány megjegy­
zéssel kisér.
Ballagi különben, fölöslegesnek tartja a Pontozatok
érdemleges megbecsülését. Már elején azt jósolta volt, hogy
a miniszter nem fog oly bizalmi férfiakat kapni a magyar
protestánsok között, a kik „e Thun-féle eljáráshoz* segéd­
kezet nyújtsanak; a miniszter elkövette ugyanazt a fogást,
hogy az egyházi dignitariusokat hívta meg, a kik nem uta­
síthatták vissza a meghívást, de érdemleges tárgyalásba még
sem bocsátkozhatnak, mert alkotmányunk nem ad nekiek
több jogot, mint, hogy a közgyűlési határozatokat végre­
hajtsák, de azon túl, vagy fölött nem intézkedhetnek.
Lám, 1868-ban szólhattak s szólották is a kitfeleke-
zet szakférfiai, mert volt mihez szólaniok — s volt is ered­
mény, a felekezetek által föntartott népiskolákról szóló külön
fejezet az 1868. XXXVIII, tczikkben; de most hol van „a
közép- és felső tanintézetek rendezését tárgyaló munkálat ?“
kérdi Ballagi s igy nem látja lehetőségét, hogy a meghívot­
tak érdemleges nyilatkozatokat tehessenek. Nem elég, hogy
„a miniszternek tetszett „a főfelügyelet esetenként való gya­
korlása“ czime alatt pár esetet találomra kikapni“ — mert
az állam kezét megköti a más, előfordulható esetekre nézve
is, a felekezet pedig „önkormányzata megsemmisítésére
czólzó gyámkodási törekvést lát benne.“ S legsötétebb árny­
oldala az egésznek az, hogy aggressiv állást foglal oly fele-
kezettel szemben, a mely érdekeit soha sem választotta
külön a szabad-államtól. Az állam ne kormányozza a társas
erők szabad működését s a felekezet szűkkeblűén ne dolgoz­
zék az állam tágabb körű intentioi ellen.
A pontozatokat tehát nem bírálja, mert hiszi, hogy
„az enquette-beli kórság ez idétlenje csakhamar halva-szü­
löttnek fog bizonyulni.“
A Prot. Hetilap folytatja a vallásszabadság és pol­
gári házasság fejtegetését. Még mindig a vallásszabadság
tartozékainak fölsorolásában van. Most a jus sacrorumról szól,
s ezt nálunk teljesen érvényesülve látja; ugyanígy a hiva­
talnokok képességének megvizsgálására, fölavatásukra és beál­
lításukra vonatkozó jogot — csakhogy, mig e tekintetben
a katholikusokra nézve a Felség, mint főkegyúr bir befo­
lyással, nálunk protestánsoknál megvan a függetlenség —
 270
igaz annak az anomáliának az árán, hogy főpapjaink nem
részesei sem oly javadalmaknak, minők a kath. egyházi javak,
sem a törvényhozás hatalmának, mint a kath. főpapok. Ezen
változtatni kell, de nem az által, hogy a mi püspökeink
törvényhozókká promoveáltassanak, hanem az által, hogy „a
felsőházi szervezésének anachronismusa végképen és egé­
szen megszüntettessék.(< Mert sem mi protestánsok nem ér­
vényesíthetnék befolyásunkat a felsöházban úgy, mint a r,
és gör. katholikusok főpapjai, sem amazok nem kívánnák,
hogy kineveztetésökre nézve függetlenek legyenek a koro­
nától, de a mi szegénységünk színvonalára való leszállás
árán.
A vallás-szabadság és az egyenlőség elválaszthatatlan s a
mit az 1848. XX. t. ez. ki is mond, hogy a bevett feleke­
zetek minden egyházi és iskolai szükségeit az állam fedezze
— a teljes vallásszabadság érvényesítése esetén kivihetlen
volna, s aztán még az is kérdés: lehetne-e igazi szabadság
ha az állam fizetne minden egyházi szolgát?
A koronának tehát le kellene mondania főkegyúri jogá­
ról, de le kötelezettségeiről is. Ám hogyan? Ez az egyik
legnehezebb probléma. A katholikusoknak kezeiben vannak
az egyházi birtokok — de az állam adományozza a főpapi
javadalmakat; ott vannak a tanulmányi alapok, de az állam
kezeli s intézkedik felettök. De minő ez alapok jogi termé­
szete? Ha az állam tulajdonaihoz tartoznak, elvettossenek s
fölosztassanak a felekozetek közt? Hiszen ez nékünk hasz­
nunkra válnék, de az állam nem adná e vagyont ellenőr­
zési jogföntartások nélkül s akkor hol volna a szabadság?
Mert „a ki fizet, az parancsol.4* Vagy talán saecularisálja
az állam e javakat s ne segitse a katholikusokat se? De
akkor meg a katholikusok köszönnék meg szépen az ilyen
szabadságot in puris naturalibus!
Az igy felállított probléma megoldása talán a jövő
számban következik.
IR O D A L M I S Z E M L E .
(Das Ehehinderniss des bestehenden Ekebandes nach
österreichischem Beeilte und seine Umgehung. Von dr.
Wilhelm Fuchs. Wien, 1879.)
Fentebbi czim alatt érdekes kis füzet látott a napok­
ban napvilágot, a bécsi egyetem magántanára Fuchs tollából.
A ki tudja, hogy házasságjogi gyakorlatunk mily gyakori
összeütközésekre ad alkalmat felekezetközi és nemzetközi súr­
lódásainkban s hogy főleg e szempontból mennyire kívánatos
annak minél szélesebb körben ismertté (evese : az nem lehet
közönyös e munka ránk vonatkozó része iránt. Erdélyen kívül
még csak Németországon Ion párszor kísérlet téve, osztrák
jogi szempontból absolut feloldkatlanságu katholikus házas­
ságokat külföldön végbemenő lijabb házasságkötéssel helyet­
tesíteni. Beauffremont Bibesco herczegnő jogesete egész iro­
dalmi polémiát vont maga után. De mióta az 1875, febr.
6 iki birodalmi házassági törvény életbe lóptettetett, ilynemű
lehetőségeknek teljesen szárnya lett szegve, Fuchs érzi a
hátrányt, mely a dolgok ily állapotával Ausztria államisá­
gára háramlik, midőn egyedül Béesben több mint 200 oly'
házaspár él, kiknek viszonyuk törvényességéről a hány jogász
annyiképen vélekedik; hogy a házasfelek, talán, bármelyik
perezben bigamia czimen vád alá vonhatók, vagy a viszo­
nyukból eredő gyermekek törvényessége ellen kétség emelhető,
stb. Könyve hat részében előadja a házasságjogi eszmék
fejlődését Ausztriában, az 1875-iki felekezeti bizottság mun­
kálatáig; fejtegeti a katholikus házasság fölbonthatóságának
kérdését, az újabb osztrák törvényhozás szempontjából;
utasítást ád a katholikus házasságok fölbonthatlanságának
meghiúsítására nézve; bonczolgatja az osztrák törvények,
kikerülésével kötött házasságok érvényességét s a törvény­
székek magatartását az ilyekkel szemben; végül döntvénye­
ket is közöl egyes nevezetesebb fölmerült esetek megvilágí­
tására. Általában inkább egy vitairat, mint elméleti tanul­
mány jellegével bir, s érvelésében a közönségesebb fajtájú,
ügyvédi fogásokat sem veti meg. Tanulságul szolgálhat ránk
nézve az a méltó bizalmatlanság, melyet szerző házassági
törvénykezésünkkel szemben egy más protestáns felekezet
könnyelmű eljárásából, s többek közt egy enyedi botrányos
esetünkből merít. De messze megy következtetésében midőn
ilyes controversiákból kifolyólag egyoldalulag ellentétes állást
foglal el, az osztrák polgári törvénykönyv helytelenül értel­
mezett 34-dik §-a alapján, s tekintet nélkül felekezetűnknek
a kiegyezési törvényekben biztosított előjogaira, alkotmányo­
son gyakorolt egész ítélő hatalmunkkal szemben, házassági
perekben, bár bevallja, hogy ily értelemben keresztül vitt
házasságainkat maga a bécsi főtörvényszék is érvényeseknek
hajlandó elösmerni.
Az ausztriai törvények kikerülésével kötött házasságok
érvényének megítélésénél azon szempontból indul ki, hogy
minő jog alkalmazandó egy megbatározott jogviszonyra ?
Savigny nézeteinek szem előtt tartásával e kérdésre úgy felel
meg, hogy közjogi viszonyokban azon jogforma alkalmazandó
bizonyos jogviszonyra, melyben az épen székel, mig magán­
jogi kérdésben a bíró meghatározott törvényhez kell hogy
tartsa magát, még akkor is, ha tán az saját elméleti néze­
tével meg nem egyezne is. Minthogy pedig az ált. polgári
törvénykönyv 34 §-a az épen fönforgé kérdésre nézve meg­
határozásokat tartalmaz, tehát ezentúl épen csak a szöveg
mikénti értelmezése jöhet szóba. Az irányadó 34. §. igy
hangzik: „Idegeneknek személyi képessége valamely jogügy­
lethez általában azon hely törvényei szerint Ítélendő megp,
melyek alá az idegen lakásánál, vagy ha tulajdonképeni la­
kása nincs, születésénél fogva, mint a l a t t v a l ó tartozik,
a mennyiben egyes esetekben a törvény máskép nem intéz­
kedik." Ez utóbbi szavak már most kétfólekép értelmezhetők.
Tekintve ugyanis azt, hogy valakinek lakhelye központját
képezi egész jogi lényének, s egyedüli támpont, mely szerint
képessége valamely jogügylethez megítélendő: tehát az
a l a t t v a l ó kifejezést sokan csak a tulajdonképeni születés­
helyre kívánták vonatkoztatni, mint magánjogi alávetettsé­
get (s ezek közé tartozik épen szerzőnk is). Mások ellenben
(s köz tök Vesque von Püttlingen, Wachter, stb.) azon néző-
 271
tünk szerint is helyesebb kitétel liivei, hogy az alattvaló
megjelölés itt is, mint másutt közjogi értelemmel bii s ál­
lami köteléket jelent s }ezt igazolja azon analógia is, hogy
az általános polgári törvénykönyv 4-dik §>a ugyanez elvet
ausztriai alattvalókkal szemben is fenntartja, nincs hát ok
arra, hogy külföldiektől megvonja. Világos tehát, hogy ösz-
szes házassági törvénykezésünk érvényességi kérdése Ausz­
triával szemben csupán és egyedül e tétel körül forog, föl­
téve, hogy az eljárás egyébként kellő óvatossággal, minden
kétséges körülmény megszüntetésével (s itt fődolog, termé­
szetesen, mindkét felnek az osztrák állampolgári kötelékek­
ből való kilépése) megy végbe. Ezek daczára Fuchs nem
barátja fenálló házassági gyakorlatunknak, tekintve ennek több
más fontos kérdéssel (p. o. nyugdíj-jogosultság, örökösödési
jog, stb.) fennálló ingadozó kapcsolatát, s oda kivánja a
kérdést eldönteni, hogy vagy erélyesen lépjen fel a kormány
az ilynemű házasságkötések ellen, vagy pedig, ha már a
katholikus házasságok fölbontkatóságát ki nem akarja mon­
dani, legalább törölje el, e y visszaható erővel felruházott új
törvény életbe léptetése árán, az ominosus 111. §, második
tételét s ennek megfelelőleg az 1814. aug. 2 6 -íki, 1833.
jul, 17-diki, stb. udvari rendeleteket.
(Az ausztriai egyetemek haladása tiz óv alatt (1867
— 1877.) és egy pillantás a magyar egyetemekre. S z a m o s i
Jánostól.)
Szerző, ki közelről ismeri egyetemeink orvoslást igénylő
sebeit, az itt előadottakban tulajdonkepen csak a párhuzam
kedvéért vette az ausztriai egyetemek anyagi és szellemi
állapotait beható vizsgálata tárgyaiul. És e föladatát meg­
oldandó nemcsak az egyetemek, fő-, közép- és szaktanodák
viszonyaira terjeszti ki figyelmét, hanem a népiskolai ügye­
ket is alaposan ösmerteti, összehasonlító táblázatok segélyé­
vel. Valóban, irigység kell hogy elfogjon, midőn megtudjuk,
hogy tiz év alatt a bécsi egyetem tanárai 198-ról 288-ra,
■hallgatói pedig 3055-ről 4039-re emelkedtek; Prágában ugyan­
ennyi idő alatt a tanárok száma 63-mal, a hallgatóké 385-
tel gyarapodott, s Gráczban, Insbruckban, Krakkóban, Lem-
beigben, többé-kevóshé hasonlóan kedvező arány mutatható
ki. Mi a fölszerelést illeti, nem is említve a bécsi egyete-
met, mely talán a világ legjobban fölszerelt egyeteme, ha»
nem csak a kisebb gráczit véve fel középmértékül, a köze­
lebbi tiz óv alatt fejlődése következő adatokat m utat: Újon­
nan szereztettek tanszékek: a közjognak és statistikának,
az elmegyógyászatnakj a sypkilis- és dermatologiának, a szö­
vet- és fejlődéstannak (második), az egyetemes történelem­
nek (harmadik), az egyptomi régészetnek, a földrajznak, a
classica philologiának (harmadik), az összehasonlító nyelv-
tudománynak, a szláv philologiának, a román nyelvek tudo­
mányának, a classica-archaeologiának, kettő a bölcsészetnek,
az elméleti természettannak, a mennyiségtannak (második),
a föld- és őslénytannak (az ásvány- és kőzettantól elválasz­
tatván) végre a gyógyszertannak (elválasztatván az ált. kór­
ás gyógy tantól). Legszembetűnőbb a haladás az egyes inté­
setek felszerelésében és ellátásában. Uj épületeket kaptak:
a kórboncztan (140,000 írton), az élettan, kapcsolatban a
leiró- és tájboncztannai (140,000 frt, felszerelése 10,000),
a vegytan (300,000 frt, felszerelése 21,500 frt), a zoológiái
és zootomiai intézet (12,852 frt felszereléssel, 4000 frt kézi
könyvtárral), a természettan (250,000) s most épül az új
pompás egyetemi főépület. Egészen újra szereztettek a jog-
ós államtudományi seminariumok, az elmegyógyászati-, buja-
és bőrkórtaui klinikák és az orvos-vegytani intézet. Az évi
dotatiók felemelései közül megemlítjük a vegytanét (800
írtról 1500 írtra), a természettanét (210 írtról 1800 írtra
s azon kívül kapott a tiz óv alatt újabb eszközök beszerzé­
sére 5200 irtot), az élettanét (450 írtról 2000 írtra), a
törvényszéki orvostanet (50 írtról 400 írtra), az állattanét
(250 írtról 1500 írtra), mint a melyeknél jelentékenyebb
az emelkedés, jóllehet kivétel nélkül minden intézet dotatiója
emeltetett (igy péld. a kórboncztanó 350-ról 600-ra, a bel­
gyógyászaté 100-ról 200-ra, a sebészeté 100-ról 200-ra, stb.)
Szóval, a gráczi eg y e te m ei rendes költsége 101,509 forint­
ról (1867) 257,716 forintra (1877) emeltetett!
Attól az államtól, mely igy gondoskodik közoktatási
intézeteiről, nem lehet megtagadnunk a tisztelet és elisme­
rés adóját, s Szamosi nem is késik hévvel fejezni ki lelke-
sültségét ez eredmények iránt. Elösmeri hogy a német tu ­
dományosság felvirágzására a legnagyobb befolyással egyete­
meinek szabadsága volt. Az állam gyámsága alatt álló egye­
temeken a valódi tudomány sohasem virágzott s nem is
virágozhatik. Á tudomány éltető eleme a tanszabadság s
épen azért kell tartanunK azon iránytól, mely újabb időben
sajtóban úgy, mint különböző enquétekben az állami érdekek
megóvása czéljából, de — ha a határt túllépik — okvetle­
nül a tudományosság róvására, mutatkozni kezd. Óvakodni
kell attól, hogy egyetemeinkből csak orvosokat, papokat, ügy­
védeket, hivatalnokokat és tanárokat nevelő intézeteket csinál­
junk ! Mindezek daczára most már, saját magunkra kerülyén
a sor, úgy hiszi, senki sem hunyhat szemet azon haladás
előtt, mely közoktatásügyünk minden rétegében észlelhető
lett. A baj csak az, hogy mig a közoktatásügyi és közmű­
velődési dolgoknál is nemzetiségi, hitfelekezeti, községi és
mindenféle más érdekek állanak első sorban; mindaddig mig
a nagy közönség épen a tudományos, tanulmányi és művelt­
ségi kiadásokon akad fenn leginkább; mindaddig, mig maga
az intellige ntia is fennakad a közoktatási kiadások tételein,
mig maga sem érzi az egyetemek véghetlen nagy hordere-
jét s nem látja be e téren való hátramaradásunkat: mind­
addig szó sem lehet nálunk nagyobbmórvü haladásról a fő­
iskolák terén, sőt meg a közóptanodáknál is csak felszeg
haladást fogunk jelezhetni. Épen azért nem segitenik itt sem
tantervek, sem enquétek, sem a PesterLloyd H-jának minden
honfiúi érzelmet bántó s minden tanári testületet mólyen sértő
rodomontadejai; itt csupán és egyedül valódi ál] amb öles es­
ségre van szükség, megfelelő középtanodai törvénnyel kap­
csolatban.
Áttérve most már a kolozsvári egyetem sokszor fe­
szegetett szükségleteire, s azon elvből indulva ki, hogy a
szigorú tudományosság elve nem kedvez a tanszékek össze-
 272
halmozásának, legelőször is mindenik karnál, a tanszékek
tekintetében létesítendő munkamegosztást javasol. Ezek szerint
pedig kívánatos tehát még egy tanszék rendszeresítése a
rémai jogból, mit ezen tárgynak rendkívüli fontossága indo­
kol; továbbá a magyar polgári törvénykezés elválasztása a
kereskedelmi- és váltójogtól; végre a, közjog, közigazgatási
jog és pénzügyi jog rendkívül túlterhelt tanszékének olyatén
megosztása, hogy a közjog és közigazgatási jog maradjon a
mostani tanszéknek, a pénzügyi jogra és az államszámvi-
teltanra podig rendszeresittessék új tanszék. Az orvosi kar
tanszékeit illetőleg el kellene választani s külön egyénekkel
betölteni az élet- és szövettant, az általán, kór- és gyógy-
tant s a gyógyszerismét, a törvényszéki orvostant és a köz­
egészségtant, az elméleti és gyakorlati sebészetet, végre szer-,
vezni kellene az elmegyógyászati tanszéket és klinikát. A
bölcsészeti karnál kell még egy-egy tanszék a bölcsészetből
AZ „ERD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Adalékok
az erdélyi ev. ref. egyház történelméhez.
VII.
A M ó l t ó s á g o s E r d é l y i Re f o r . S u p r e m u m C o n s i s -
t o r i u m t u l ki adot t I n s t r u c t i o , mellyet a N e m e s
T e k s . N e m z e t e s N a g y E r e s e i T o l d a l a g i Mi h á l y
U r a m á l t a l a Ne me s M a r u s S z é k i Ref or . Cons i s -
t o r i u m b ó l p u b l i c a l t a t o t t , ő k g l me k e z é r e b í z ­
v á n T i s z t e l e t e s T u d ó s M u s n a i Mi k l ó s U r a m n a k
a Ne me s M a r u s Széki Ref or . E c c l e s i a k k E s p e r e ­
sei nek, hogy Vi s i t a t i o a l k a l m a t o s s á g á v a l ki
a d j o n ez s z e r i n t , é s E k l é s i á n k e n t p u b l i c a l l y o n .
I. Visitatio alkalmatosságával a Visitatoroknak asztal
tartások legyen determinative a Megye bizonyos pénzéből (ne
legyen az Egyházfia, sőt a Megye is absolutus expensator)
mennyi expensa légyen dietim, és arról quietaltassák mago­
kat a Visitatorokkal ő kglmekkel generaliter, hogy a deter­
minált expensán kivül, a mit erogalnak, comperta rei veri­
tate, a Sz. Egyházfiai azon expensákot fizesse meg, ha mit
pedig közönségesen az Megye erogalna, közönségesen cum
dupla azon erogatiot fizesse meg, nem az Eccla javaiból ha­
nem ex suis propriis, és azt közönséges jóra fordítsák.
II. Azon visitatio alkalmatosságával Parochialis és
Scolák, s Templomok környül a mi defectusok találtatnak,
azért nem a közönséges Megye pénzéből büntetődjenek az
Improvisus Emberek s kösség, hanem ex suis propriis, mi­
vel az magok negligentiájok miatt estek a defectusok.
III. A Megye pénzét miuden esztendőben interessóvel
edgyütt fel vegyék, és ujjolag jó ujj obligatoriaval jó residen-
tias tehetős, jó Lelkű embereknek adgyák ki, a Buzabéli
adóssággal is ekképpen kell cselekedni.
IV. A Szent egyházfiak Szent-Mihály napkor változ-
zanak^ ugyan akkor számot is adgyanak, nem változtatván
(aesthetica), a classica philologiából és az egyetemes világ-
történelemből, melynek három korával még ma is egy embert
terhelni, képtelenség; továbbá nagyon érezzük hiányát az
indoeurópai és altaji összehasonlitó nyelvészetnek. Megjegy­
zéseket tesz még könyvtáraink állapotára, melyek közül az
egyetemének dotatiója immár 5000 írtról 4000-re szállítta­
tott le, mig a múzeum-egyleté, bár 39,000 kötetből áll, nem
egyetemi ozélokra van berendezve, a minthogy már keletke­
zése sem utal ilyekre. Különben a rendszeresített tanszékek
számát véve, egyetemünk felülmúlja vagy eléri a baseli, berni,,
czernovitzi, dorpati, erlangeni, freiburgi, giesseni, kiéli, mar-
burgi, rostocki, würzburgi és zürichi egyetemeket, a hall­
gatók számára nézve pedig felülmúlja a baseli, czernovitzi,
erlangeni, freiburgi, giesseni, kiéli, marburgi, rostocki és
zürichi egyetemeket, természetesen, mindkét esetben atheo-
logiai karokat mellőzvén.
pedig minden esztendőben, hanem az Evangelicusok ususa
szerint, légyen egy bizonyos, értelmes, és a Megyében elsőbb
residentiaju ember, a ki az Megye pénzét procurálja, és
számot adjon róla (hogy ha nem ratiocinálhatna, lenne fun-
dusa az Eklesiának, honnan vehessen consentumot magának),
vagy ha az nem lehetne Curator légyen minden helyeken a
Megye pénze s bonumi Conservatiojára s erogatiojára. Vá­
lasztott emberek is állíttassanak fel az Eklesiában, ugyan
azok közül capax curatorok.
V. Az Eklésiában levő Curatoroknak és Választott
Embereknek s Szent Egyházfiaknak Tiszteletes Esperest
Uramók a következendő Visitatiokor Instructiot adjanak ki
in seriptio, mellyet a Curator könyvet csináltatván bele is
írasson, és az Ecclesiáknak adják ki e szerint:
1. Minthogy a Választott Emberek hittel köteleztetnek
az Isten Házára, Parochiára, Pap és Mester bérinek beszol­
gáltatására, az Ecclesia minden bonuminak gondviselésére,
ha kiket a Választott Emberek Megye dolgára el vetnek tar­
tozzék ezeknek parancsolatának minden Ember engedni, a
ki el nem menne, derék Megye birságán, az az 9 (kilencz)
magyar forintokon maradjon.
2. Ha mikor Praedikator marasztásnak ideje el jő, nem
csak a Választott Emberek, hanem az egész Megye egyben,
gyűlvén, maraszszon Papot, vagy botsásson el a Patronusok
Consensusával.
3. Az Egyházi Személyeknek tisztességeket minden
adja meg, és ha ki vagy szemtől szembe, vagy hátok megé
ő kglmeket gyalázná vagy szidalmazná (a Curator hírré ad­
ván a Megyének) tartozzék a Megye mellettek fel kelni, és
az ollyan embert a Nemes Szék Constitutiója szerint meg
büntetni, mellyet ha az Választott emberek el mulatnának,
az Esperest azokon tizenkét magyar forintokat exequaltatkas-
sou tempore visitationis cum Brackio.
4. A Curator a Megye bonumira jó gondot visellyen,
Folytatás a mellékleten.
 273

| V * Melléklet az „Érd. Prot. Közlönyt 23. számához.

magától se pénzét se Búzáját et cet. az Megyének ki ne ad­ loci, szabadságokban lészen, hírré tévén Pő Curator és Con-
hassa, hanem a több Választott embereknek consensusokbél, sistorialis személyeknek ő kglmeknek.
és tartozzék a Curator minden esztendőben a több Választott 15. Ha mi defectusokat, ruinakot recorrigál az Megye,
Embereknek Patronusoknak Praedikatoroknak praesentiajok- az Templom, Parochialis házok, és Cinteremek környül, az
ban mindenekről számot adni. renovationak rendihez képest rendeljenek az Curator és Vá­
5. Soha a Curator dél után gyűlést (kiváltképpen tör­ lasztott Emberek épitőt és dolgozot, juxta aequitatem, az
vényes dolgoknak eligazítására) ne hirdessen, hanem hogy Eklesiákk mivoltához s számához képest tizedeket csinálván,
boldogabbul folyhassanak a dolgok, légyen reggeli érákon ne töltesse egész Megyével az időt a Curator.
ezen Választott Embereknek egybegyülések. 16. Az melly Búzát az Megye az Praedikátor Búzájá­
6. Ha mit végeznek a Választott Emberek, és a mi- ból alkalom szerint a Praedikatorokk vét, arra szántanak,
némü törvényeket s rendeléseket tesznek, tartozzék minden tartozzanak bé is vetni, el is boronálni, annak idejében al«
Ember azoknak engedni, a ki pedig törvényeket háborgatná, kalmas időben béis takarítani, úgy szénájokot is, mellyot
az ollyan vakmerő és engedetlen Emberen, a Megye birsá­ bérekben adnak tartozzanak bé hordani.
gát a Választott Emberek extquállják. 17. A Visitationak idején pensitallyak Tiszteletes Es­
7. A Praedicator és Mester fa.bérit esztendőnként Sz,- perest Uraimek, mitől légyen az hogy az Praedikatoroknak
Győrgy s Pünköst között meg vigyék el vehető jé szekér elegendő tűzi fájok esztendőn által nintsen, és ha az Ecele-
fát, mellyre is kötelessége szerint visellyen gondot a Curator, ,sióknak tehetetlenségek miatt vagyon, hogy nintsen mivel
ha ki meg nem vinné, a meg irt mód szerint btintesse meg hordjauak, tehát inducállyák az Ecclésiákat, hogy ha vagyon
az Megye, a mint akarja. ollyan Ecclésia erdeje, melly nem épületre való, engedtetőd«
8. Külső Procatort törvényes dolgoknak el igazítására jék meg, hogy a Praedikátor maga tüzére élhesse azon erdőt,
az Eklésiákban senki bé ne vigyen, hanem magok közül ha Falu szabad erdeje nintsen, a melyből elegendő fával
légyen kinek kinek Prókátora s szészollója. élhessen a Praedikátor.
9. Ez rendeléseket m indéi/ esztendőben egyszer az Extradatae ex verő originaü sine diminutione, augmento
Praedikátor az egész Ecclésia előtt el olvasson, hogy senki et variatione aliquali, sigilloq. usuali authentico, subscrip-
magát ne menthesse azzal, hogy nem tudta s nem hallotta tionibusq roboratae per nos Visitatores Anno 1722. Die 17
az Megye rendelésit;'* \ Januarii.
Nicolaum Musrai Sedis S. Refor. Marus Seniorem.
10. Praedikátor és Mester bérinek bé szolgáltatásának
Mickáélem Galambodi juratum Notarium ejusdem Sedis.
idején a Curator és Választott Emberek igaz, jó, el vehető
Johannem Szent-Simoni juratum Assessorem.
törvény kévét vigyenek az Parochiális házhoz, a mellyhez is
Josephum Halmágyi p. t. deputatum Directorém.
limitaltassélc a Praedikátor s Mester bérinek bé szolgálta­
Et Johannen Hajdú Seculare Brachium juratum Asses-
tása; in casu Contrario, ha ki ollyat nem vinne, az Curator
sőrém Sedis Sic. Mar.
maga rojiciallya.*)
(P. H.)
11. Az kinek zabja nem terem az az Méltéságos Sup- A koronkai ref. egyház levéltárából
reinum Consistorium Commissioja szerint fizesse bé a zab bért.
közli:
12. A Curatort és Választott embereket minden két esz­ Gönczi János,
tendőben Szt.-Mihály napkor az Megye ha akarja, és ha
találtatnak mások olly alkalmatosok helyettek, választassa,
ha pediglen nem, amazok Megye fő birsága alatt tartozzanak
Continuálni hivataljokatt KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. junius 6.
13. Ha kiket Curatornak és Választott embereknek az
Megye illendőket deputal, sub poena flór. 12 tartozzanak fel — Kénytelen lévén, huzamos időre, külföldi
venni, s viselni előttök lévő officiumokot azon emberek. gyógyhelyekre távozni, köztndomásra hozom, hogy
14. Ha mi közönséges jót Isten ditsőssegere és Eklésia távollétem alatt lapom szellemi vezetésére Szász
javára valót a Megye fel találhat, ezekhez többet is adhat Béla és Hegedűs István, tanár urak voltak szí­
in justis et licitis, pro ratione moderni temporis, Status et vesek vállalkozni. Fölhívom ennélfogva t. munka­
társaimat, szíveskedjenek közleményeiket köziilök
*) Hihetőleg másfélszázaddal ezelőtt is volt olyan hiba a kepe bármelyikhez intézni. Az előfizetések, reclamatiók
körül, melyet a következő s megtörtént eset bizonyít napjainkban távollétem alatt is, az eddigi ezim alatt, a kiadó-
Szép holdvilágos este sétálgatott a pap végig a falu utczájáu s a hivatalhoz küldendők. Kolozsvárit, 1879. jun. 7-
mint egy csűr oldala mellett haladott el, sűrű csóp-kopogás ütődött
én. A s z e r k e s z t ő - k i a d ó .
fülébe „Mit csinálnak kendtek ilyenkor?", kérdé kíváncsian. „Készít­
jük a kepe-kalangyákat holnapra" liangzék az őszinte felelet a csűr­ — A zsoboki áttérések ügyében a vallás- és köz­
ből a gazda ajkairól, ki hirtelenében nem vette észre, hogy kivel oktatásügyi miniszter ur által khendelt nyomozó vegyes bi­
boezól. Kö z l ő. zottság — mint lapunk közelebbi számában jelezve volt —
 274

a kitűzött napon, f. hó 5-ón, a helyszínére kiszállott. Ko- b é l y e g m e n t e s b i z o n y i t v é n y t m u t a t el ő. A ki*

lozsmegye részéről megjelent m. Gyarmathy Miklós alispán hallgatások rendén ennélfogva kétségbevonhatatlanul consta-
ur, az érdekelt két felekezet részéről dr. Éltes Károly, ka* táltatott, hogy vagy kellő jártasság hiánya, vagy áz országos
nonok ur s Szász Domokos, közjegyző. A megidézettek ki­ törvény iránti tiszteletlenség okán, a b.-hunyadi anykönyvbe
hallgatása az iskola termében reggeli tiz órakor vette kez­ az összos bejegyzések a törvény követelményeinek mellőzé­
detét, de azt megelőzőleg az alispán ur, a felekezeti küldöt­ sével történtek s igy magokban véve semmisek. ím e &
tek véleményét is meghallgatva, körvonalozta a felteendő kihallgatás végeredménye. Dr. Éltes Károly, kanonok ur,
kérdéseket, szemelőtt tartván azt, hogy a miniszter ur ren­ kit a kihallgatás folyamán egész magatartása mint emel­
deleté értelmében, a kihallgatásnak k i z á r ó l a g annak ki­ kedett szellemű férfiút tüntetett föl, kijelentette, hogy az
derítésére kellett szorítkozni, hogy az áttéréseknél az 1868- eredmény dacára a fölvett jegyzőkönyvet (20 ivro terjedő,), mi­
iki 53-ik tcz. 1— 7 §-ei tiszteletben tartattak-é vagy sem? után az alispán ur a kihallgatást kifogástalanul végezte,
Az l'SŐ kérdés az illetőnek nationaléjára vonatkozott. A minden megjegyzés nélkül kész aláírni. A fárasztó munka
2-ik arra, hogy az illető áttérési szándékát bejelentett-é volt közben ottani ref. lelkészünk s kedves neje vendégszerető asz­
lelkésze előtt s e bejelentést mikor tette először s másod­ tala fogadta a bizottság tagjait, kik az esti 9 órakor be-
szor? A 3 *ik arra, hogy kik voltak tanúi, mindkét Ízben? végzett munka után barátságos kézszoritással vettek búcsút
A 4-ik arra, hogy a jelentkezésekről volt lelkészük külön- egymástól. A jegyzőköny föl fog terjesztetni a miniszter
külön adott-ó ki bizonyítván) t, vagy ha ő nem, adtak-ó a úrhoz, ki az eddigi gyakorlat szerint első fokú határozat-
tanuk? Az 5-ik arra, hogy tényleg át vannak-ó véve a rom. hozatal végett a törvényhatósághoz küldi le, magának ta rt­
katli. hitre? A kérdések megállapítása után, az alispán ur ván fon a másodfokú döntést, melynek mivolta felől, a jelJ
a megidézettek előtt kiküldetése ozélját fölfejtvén, a kihall­ zott eredmény mellett, többé kétség sem foroghat fönn.
gatások megkezdődtek. A t. Gál Áron, b.-hunyadi rom. kath. = A vallás és közoktatási miniszter [által, a sup-
lelkész által kiállított kimutatás, illetőleg anyakönyvi kivo­ rema inspectio kérdésében, egybehívott értekezleten, a „Hon“
nat szerint áttértek, a kiskorú gyermekeket nem számítva, szerint, megjelent a főgondnokok közül báró Vay Miklós, b.
összesen 76-on; a számbavételnél azonban kitűnt, hogy ezek Prónai Dezső, Tisza Kálmán, gr. Lónyai Menyhért, Péchy
közül távoliét s betegség miatt nem jelenhettek meg hárman, Tamás s Dániel Gábor; a superindensek, illetőleg püspö­
időközben ugyanennyien meghaltak s így kihallgattattak ösz- kök közül Török Pál, Révész Bálint, Kún Bertalan, Hagy
szesen 70-en, ezek közt 38 férfi s 32 nő. A kihallgatás, Péter, Perencz József, Szeberónyi Gusztáv és Teutscb. A
melyet az alispán ur kiváló tapintattal s kifogástalan rósz- protestánsok álláspontját Török Pál superintendens körvo­
rehajlatlansággal végzett, érdekes s jellemző részleteket de­ nalozta. Á közhangulat az értekezlet tárgya iránt nem volt
rített föl. Kitűnt ugyanis, hogy a kath. anyakönyvbo bejegy­ kedvező. A meghívottak csaknem mindannyian azon nézet­
zettek között. 18 -an vannak olyanok, kik áttérési szándoku- ben voltak, hogy a felügyeleti-jog szabályozása átalános el­
kat sem eddigi lelkészük, sem az átvételeknél szereplő rom. vekben csélszerütlen s inkább helyén lesz a középtanodai
kath. lelkészek előtt e g y e t l e n e g y s z e r s e m j e l e n t e t- törvényjavaslat tárgyalásánál. Különben is ők a protestáns
t é k k i s i g y az á t t é r t e k s o r á b a t u d t o k és b e ­ egyház szellemének megfelelőleg nem tekintik magukat az
l e e g y e z é s ü k n é l k ü l v é t e t t e k f ö l . Továbbá 11-en egyház oly fejeinek, kik az egyház nevében nyilatkozhatná­
vannak olyanok, kik részben csak egyszer jelentkeztek átté­ nak. Az egyházkerületek meghallgatása mindenesetre szük­
rési szándokok kijelentésére, s annak daczára fölvétettek a séges, nézetük szerint. — Megemlítjük e kérdéssel kap­
laistromba, néha tényleg soha se tértek á t; részben pedig csolatban, hogy az egybegyült egyházfők közt a konvent
olyanok, kik jelentkeztek ugyan kétszer, de további lépést kérdése is szóba jött s többek közt megállapodtak abban,
nem tettek. Vannak feles számmal olyanok, kik átvétettek hogy Molnár Aladár dolgozatát az iskola-ügyről, mely jú ­
ugyan a kath. hitre, de később tettökot megbánva, vissza­ lius végén lesz kész, kinyomatva szétküldik az egyes egy­
térésüket kijelentették. Sőt a mi több, olyan a ki az átté­ házkerületekhez, hogy a szeptemberben tartandó konventen
rés módját s formaságait szabályozó törvény §-ei szerint már legalább e tekintetben megállapodás lehessen.
vétetett volna át, egyetlenegy sincs. Az ö s s z e s k i h a l l — Gyéres egyházunk ev. ref. temploma kétszáza-
g a t o t t a k u g y a n i s a 4-ik k é r d é s r e e g y h a n g ú l a g dos fennállását ünneplő jubileumáról csak későn kaptunk
a z t v a l l o t t á k , h o g y á t t é r é s i s z á n d é k u k k i j e l e n ­ tudósítást, melyből a következőket közöljük. A templom
t é s é t i g a z o l ó b i z o n y í t v á n y t (a törvény 5 -ik czik- 1679-bon építtetett Réday Ferencz akkori kolozsvári főka­
kelye) sem e d d i g i l e l k é s z ü k t ő l , s e m az i l l e t ő pitány és székelyek főispánja vezetése alatt. E körülményt
tanuktól nem kaptak s e szerint törvényesen az ünnepi beszédet tartó ref. pap, Zathureczky Károly nem
á t t ö r t n e k e g y e t l e n e g y s e m t e k i n t h e t ő , m e r t a késett lelkesítő példaként tüntetni föl hallgatói előtt, intve
a t ö r v é n y világosan megszabj a, hogy b á r me l y őket az egyház ügye iránt tartós, fogyhatlan buzgalomra*
f e l e k e z e t l e l k é s z e c s a k a z o n e s e t b e n v a n f ö l ­ Istentiszteleten, melyen gr. Thoroczkai Miklós főgondnok és ked*
j o g o s í t va s a j á t e g y ha z a k e b e l é b e f o g a d n i az vés családja, Moldován Gergely kir. tanfelügyelő, Hegedűs
á t t é r ő t , h a a d d i g i l e l k é s z é t ő l v a g y t a n ú i t ó l a János n.-enyedi tanár, Szontpály Ignácz s mások — mind’*
k é t s z e r i j e l e n t k e z é s ről kül ön- kül ön k i á l i t o t t anyian a közel vidékekről — részt vettek — Hegedűs Lajoeo
 275
ref. esperes mondott érzéstől áthatott imát, s Szontgyörgyi
József egyhtanácsos vázolta érdekesen Gyóres községnek
és egyházának történetét. A Zatureczky Károlynál tartott
diszebóden, melyen a gróf Thoroczkay család is részt vett,
természetesen nem volt hiány a kedélyes és ünnepélyes to-
asztokban, melyeknek tárgyai a többek közt gróf Tho-
roczkay Miklós, a szives házigazda, Moldován Gergely,
a nők és a derék községi tagok voltak. A n.-enyedi legátus
versekben is megörökítette e ritka szép ünnepély feledhetet­
len mozzanatait, melyeknek méltó záradékát képezte a be­
rekben rendezett táncz és népmulatság. Megemlítjük, hogy
Paget János esq. maga is 10 veder borral s 10 forinttal
járult a kiadási költségekhez.
— A magyar nyelv tanítása* A közoktatási minisz­
ter N ó g r á d , A r a d , K o l o z s s U d v a r h e l y me g y e tan-
felügyelőihez intézett kibocsátványában elrendelte, hogy a
losonczi, aradi, kolozsvári, székely-keresztúri tanitóképezdé-
ben a tót, német és román ajkú, a magyar nyelvet nem
birő s hivatalban levő nép- és felső nép-, valamint polgári
iskolai tanitók számára, folyó évi julius 1-ső napjától augusz­
tus hó 25-ig tartó póttanfolyamot rendezzenek a magyar nyelv
tanulására és tanítására. E rendelet vételével intézkedjenek
azonnal, hogy mind a saját tankerületökben, mind a szom­
szédos tankerületekben, egyáltalában mindazon tankerületek­
ben, melyekben magyarul nem tudó tót, német és román
ajkú tanitók működnek, részint a saját, részint a tanfelü­
gyelő tiszttársai hiidetései utján juttassák az illető tanitók
tudomására, hogy a fent kitett időben a nevezett állami
tanitókepezdékben rendezendő póttanfolyamra jelenjenek meg,
a hol is kész alkalom nyujtatik számukra, a törvény által
követelt magyar nyelv tanulására és elsajátítására; az állam
pénztárból naponkint '80. krajozár napidijt fognak huzni,
egyszersmind törekedjék óda a tanfelügyelő, hogy részint a
tanitó képezde épületében, részint a városi hatóság utján
ingyen nyerendő szállásokban helyeztessenekk el. Atanitó-ké-
pezde ig. tanácsa közbejöttével s annak felügyelete alatt a
tanitó-képezde tanári karából válassza ki azon egyént, a
szükséghez képest egyéneket, ki vagy kik az itézetbe begyü­
lendő tanítókat a magyar nyelvre oktassák s mennyire csak
lehet, annyira belevezessék, hogy az igy nyert alapon öne­
rejükön magukat továbbá mivelhessék.
— Beküldetett az Abafi Lajos által szerkesztett nagy­
becsű Nemzeti könyvtár 19— 21-ik füzete, melyek folyta­
tólag Kármán József költői müveit, tovább Zrinyi Miklós
„Szigetvár veszedelmét“ s Vitkovich Mihály költeményeit tar­
talmazzák. Nemjajánlhatjuk eléggé e közérdekű s olcsó vál­
lalatot olvasóink pártfogásába.
— Az úristen leszavazva. Mulatságos jelenet folyt
le a képviselőház csötörtöki ülésén a katonaság beszállásá­
ról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. A tizedik
fiiban ugyanis arról van sző, hogy hova nem szabad kato*
nákat beszállásolni. A fölsorolt épületek között az istenháza
negyedik helyen emlittetik. Csanády Sándor ebben istenká­
romlást látott, s azt indítványozta, hogy az istenháza első
sorban emlittessék föl és ne ő felsége és az uralkodó csa­
lád tagjainak házai. A többség azonban meghagyta az ere­
deti szövegezést. A szélső baloldalról erre aztán Csatár el«
kiáltá: „Hiszen ezek a mamelukok még az úristent is le­
szavazzák!“ Persze volt aztán hosszan tartó derültség.
— A lelkiism eret szavai Az elsőmagyar biztósitó-
társaság legútóbbi igazgatósági ülésén két rendkívül érdekes
oset fordult elő. Az igazgatóság kapott Brünnből egy 1100
írttal terhelt névtelen levelet, melyben az illető jelenti, hogy
hamis adatokkal a társulatot évekkel ezelőtt megkárositá;
ne nyomozzák, csak fogadják el a pénzt; mert lelkiismerete
nyugodni 'nemhagyja. — A másik eset még érdekesebb.
Ezelőtt 8 évvel Eöflachban (Grácz mellett) leégett egy kis
ház; a biztosító-társaság 197 forint kárt kifizetőt. Később
a gyújtogatott elfogták, elitélték. Ez a fogházba munkájá­
val pénzt szerzett: kicsinált 200 fvtot, elküldötte az illető
ház birtokossának, hogy lelkén ne száradjon; ez jelenté a
hatóságnak, hogy már a biztositó társaságtól kárpótolva lön
igy a hatóság elküldte a pénzt a magyar biztósitó társaság­
nak, mely azt megkapta.
— Böjti pródikáczi miniszterek részére. A japáni
lapok a mikádó udvarából e következő kis történetkét beszé­
lik : A mikadó értesült arról, hogy miniszterei nagy fény­
űzést fejtenek ki s életmódjukban nem mindig tartják meg
a mértékletesség aranyszabályait. Meghívta tehát miniszte­
reit ebédre s annak bevégezte után vendégeihez a következő
épületes szavakat intézte: „Különböző helyről értesültem,
hogy a miniszterek egy idő óta nagyon fényűző életet foly­
tatnak, sőt, hogy n e h á n y a n mé g ú r i p a l o t á t is é p í t ­
t e t n e k , Az ilyes dolgok a kormányt népszerűtlenné teszik.
A birodalom jelenleg ugyan békét élvez, de a kiadások sokra
rúgnak, s azok épen nem állanak a bevételekkel arányban]
Ha önök uraim e luxust igy folytatják, a nép szive el fog
önöktől fordulni; jól fogják tenni tehát, ha megfontolják e
dolgokat s jövőben egy kissé több mérsékletet fognak ta­
núsítani.“
— Milyen volt szent Pál ? E kérdésre pontosan megfe­
lel Rónán, és pedig egy az apostol halála után száz évvel
keletkezett, de hagyományokra támaszkodó személyleirás
alapján, összevetve a Philopatrois dialóg egy hülyével és P ál­
nak magára vonatkozás számszerűit a korinthusiakhoz irt
levelekben lévő tizenhét, s a galatákhoz irt levélben fog­
laltató egy megjegyzésével. E szerint Pál apostol kicsiny
termetű volt, kopasz fejjel, halvány arcczal. Szakálla tömött,
orra sas, szemei szúrók voltak, sűrű szemöldjei homlokán
összeérték, s — köszvényben szenvedett.
— VHl-ik közlemény a zsoboki templomépités ja*
vára begyült adományokról. S z á s z D o m o k o s ivéni
Gál János, zsoboki községi bíró a szószék költségeire 20
frt o. é. Ugyancsak tőle az államkölcsön kamataiból, egyes
községi tagok adományából 31 frt o. é. C s i s z á r J ó z s e f ,
s z o l g a b i r ó u r i v é n : tiszt. Lázár Antal* jegenyei rom*
kath. plébános 1 frt o. é. Csiszár József 1 frt o. é. C s i ­
s z á r D á n i e l és R á c z A n d r á s i v é n Kózdivásárhelyről,
tiszt. Székely János, ref. lelkész szives kezdeményezése nyo­
mán: Id. Szotyori Dániel 1 frt, ifj. Szotyori Dániel 20 kr,
 276

Sükös Károly 20 kr, Dézsi Dániel 20 kr, Benő Károly 10
kr, Székely János lelkész 1 frt, Török Bálint 40 kr, Ko­
vács Kelemen 10 kr, Szőcs Jakab 10 kr, Balogh Sándor
40 kr, Kovács Áron 50 kr, Szőcs Mózes 20 kr, Szotyori
János 20 kr, N. N. 10 kr, Kantai 20 kr, N. Sz. S. 20
kr, Lévi József 30 kr, id. Szőcs János 50 kr, Páldeák
Pálné 20 kr, Nagy Lajos 50 kr, Szabó Mózes 50 kr, Ko­
vács Károly 50 kr, T. L. 20 kr, K. L. 20 kr, Csiszár
József 50 kr, Szőcs János 20 kr, Benkő Gyula 30 kr,
Turóczi Mózes 40 kr, Pongrácz János 20 kr, Szász István
20 kr, Szász Károly 10 kr, Jancsó Pál 10 kr, Dézsi Bá­
lint 40 kr, Dézsi Mihály 40 kr, Szabó Sámuel 10 kr, Nagy
Dániel ifj. 10 kr, Jancsó Dénes 20 kr, Benke Sándor 20
kr, Benke Samu 10 kr, Jancsó Mózes kereskedő 50 kr, Jancsó
Sándor 10 kr, Jancsó Mátyás 10 kr, Nagy Ferencz szesz­
gyáros 1 frt, Egy valaki 1 frt, Szőcs Dániel mészáros 20
kr, Jancsó Károly 20 kr, Csiszár József csizm. 20 kr, Egy
valaki 20 kr, Nagy Géza 10 kr, Kupán József 30 kr, Tö­
rök Ferencz 20 kr, Jancsó József 10 kr, Tóth Dani 30 kr,
Ambrus Albert 60 kr, Benkő László 30 kr, Benkő Sándor
50 Kr. Összeg 17 frt 40 kr. Fogadják a nemes szivü ada­
kozók hálás köszönetünket. Kolozsvártt, 1879. jun. 6. A
templomópitő bi zot tság.
A s z e r k e sz tő p o stá ja .
M a r o s i l e v e l e z ő i n k n e k . A marosi egyházmegye
közgyűléséről részletes tudositást kérünk.
T i m á r L a j o s u r n á k , Mé r a. Az elösmervóny ön­
nek tévedésből expediáltatott.

A PROTESTÁNS-EGYHÁZI-IRODALOM KIVÁLÓBB TERMETEINEK

tr ü f ^ ir K á K f l:.
Kaphatók: STEIN JÁNOS könyvkereskedésében. Kolozsvárt.

AGENDÁK és EG YH Á ZI IMAKÖNYVEK. Gerok. Egyházi beszédek . . . . . 6 .~

Gyöngyösy. Egyházi szónoklatok, ünnepi, közönséges,
Albert János. Imakönyv templomi használatra. Kötve 2.10 alkalmi és gyász esetekre 2 kötet. Egy-egy 1.80
Borsody. Vasárnapi imák, Kötve . . . , . 2.— Herepei. Isten igéje a szószékről . 1.40
Czelder. Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imák. Kötve 2,50 Heiszlei\ Egyházi beszédek 3. 1.20
Fábián D. Ünnepi, közönséges vasárnapi és alkalmi — Halotti egyházi beszédek . • 1.60
imák. Kötve . . 2.30 Illyés B. Temetési és emlékbeszédek • . . . 1.40
Filep M. Köznapi imák. Kötve . 2.— Kiss Bálint. Népszerű közönséges egyházi beszédek 1.25
F^rdös L. Ágenda 2 frt. Kötve . . 2.80 Körösi F . Szabadelvű egyh. beszédek 1,30
K o r o n k a A. Imádságos könyv, templomi szükségre 1.— Kovács G. Egyházi beszédek . 1.—
Medgyes L. Egyházi imakönyv. Kötve 2.— Kovács Samu. Egyházi beszédek — .88
— Eredeti halotti imák 1.— Kozma M. Temetési alap igék . . . 1.—
Szilády L. Köznapi imák . . . . . . 1.— L á n g H. Válogatott vallásos egyh. beszédei . . 1.20
Szoboszlay P. J. Egyh. szertartási beszédek Kötve 2.— Lakatos I. Vasárnapi és alkalmi egyh. beszédek — .90
Könyves Tóth K. Halotti imák. Kötve . 2.40 — Halotti beszédek . . . . . . . — .90
Vadas és Nagy P. Ágenda (erdélyi.) Kötve 2.50 Lukács ö. Egyházi beszédek templomi és temetési
Zagyva Gr. Köznapi és bünbánatheti imák. Kötve 2.— használatra . . . 1.80
— Közönséges egyházi beszédek . . 1.20
e g y h á z i b e s z é d e k . Makláry Papp. Temetési beszédvázlatok • . . 1.20
Apostol P . Egyházi beszédek 2 kötet . , 2.60 Margócsy. Prot. egyh. beszódtár 5 füzet 1—4-ig füzete 1.40
Bartók F. Népszerű egyházi beszédek I. füzet 1.40 5-ik füzet . . . ....................... 1.50
II. 1.80 — Alkalmi beszédtár 3 füzet 1—2-ig füzete . 1.40
35eke Sámuel. Vasárnapi beszédek . 1.— 3-ik füzet . . . 1.50
Édes A. Egyházi beszédei leszállított ár —.88 — Hazafias elmélkedések 2 .—
Fábián D. Egyházi beszédek egy egész évre 3.— Mitrovics Gy. Egyh. szert, beszédek .. , . 1.20
— Népszerű halotti beszédek I. . 1.40 Nagy László, Kis Albert és Viski Pál. Kö­
Fejes I. Egyházi beszédek 2 kötet. Egy-egy 2.— zönséges egyházi beszédek . . 1.40
— Temetési beszédek 1. . . 1.— Nemes B. Népszerű egyházi beszédek I. 1.20
Filó L. Ünnepi és alkalmi egyh. beszédek . . 1,50 Nikílázy L. Huszonkét egyházi beszéd . . 1.30
FördöS L. Kecskeméti lelkészitár (Egyházi beszédek) Pazar, Jézus péld. homiliákban 2 köt.1,20 II. 1.50
3 kötet. E g y - e g y ...................................... 1.— Papp Károly. Halotti beszédek ............................ 1.20
Gergely, Gönczy, és Rácz. Egyházi beszédek ün­ Péterffi S. Egyházi szent beszédek uj folyam 7 füzet
nepi követek részére 21.— Egy-egy 1.—

Nyomatott Stein János m. kír. egyetemi nyomdásznál az ev. [ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
 XI. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Junius 25. 24. szám.
M egjelen ik hirdetési dijak:
minden vasárnap.
ERDÉLYI Kétezer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 ki\
Bélyegdij minden beigtatás
Szorkeszttfsógi s*kiadói szállás:

PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
után 30 kr.
b.-farkasutcza 16. sz. hova Nagyobb és többször megje­
a lap szellemi s anyagi lenő hirdetéseknél külön ked­
ügyeit illető minden külde­ vezményt nyújt a kiadóhivatal
mények czimzendŐk. Előfizetési á r :
9 9

Kéziratok nem adatnak vissza. EGYH ÁZI ES ISK O LAI H ETILAP. Egész évre 6 frt„ félévre 3
f i t , évnegyedre 1 frt 5 0 kr.

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S Z í á , © Z Í D D O Z E l O l S O © .

T a r t a l o m * Harcz ? — Az áll. ig, tanács nagy gyű­

Bach-Tkun-fóle hatalmaskodásboz; hogy a protestán­
léséből r. t. — Egyházi lapok szemléje. — T á r c z a Kiszakított
levelek egy öngyilkos naplójából----- Különfélék. sok mindent el fognak követni a törvény megalkotá­
sának meggátlására, megalkottatása esetén pedig vagy
hatásának meghiúsítására, vagy, egy újabb törvény-
H arcz ? hozás által leendő, megváltoztatására, azaz, a mostani
A protestáns főgondnokok és superintendensek kormány megbuktatására; hangsúlyoztatok, hogy a
gyülekezete a miniszterelnöknek és közoktatásügyi tanulmányi rendszer törvényes megalkotása elvenné
miniszternek hallatára oly nyilatkozatokat tőn s a élét az egész kérdésnek, mert e materiális törvény
miniszterek evei szemben oly állást foglaltak el, rendén aztán czólszerüen lehetne az ellenőrzés módo­
hogy szinte bizonyosra elmondhatjuk: a suprema ins- zatairól is gondoskodni, a nélkül, hogy félni lehetne
pectio kérdése vagy ezúttal is megoldatlan marad, a kormány netaláni önkónykedő túlkapásaitól. Látszik,
vagy u, hatalom parancsszavárax megoldva, ország­ továbbá, hogy az értekezleten igen éles szóváltások
szerte nyilt vagy lappangó harezra hivja ki az álla­ is történtek, úgy, hogy a végén is, bár még voltak
mot és egyházat. El lehetünk készülve reá, hogy, ha szólásra följegyezve, a közoktatási miniszter — akár
csak egy megyei gyűlés megfékezésére kiküldött ki­
a minisztérium balirányban választott útjáról idején
át nem tér az egyedül helyes ösvényre s ha — talán rályi biztos, föltett süvegével — fölugrott és fólbe-
szakitá az értekezést — „majd fogja tudni a kormány,
jobb meggyőződése ellenére is — erőszakolja szeren­
csétlen módon megindított kezdeményét: az egész hogy mit tegyen!“ A miniszterelnök pedig különösen
a Bach-Thun-féle példára való hivatkozást vette zokon
vonalon kitör, ha más kiadásban is, a cultur-harcz.
s azt a nyilatkozatot tette, hogy „ha a valódi auto­
A mennyire, ugyanis, a kiszivárgott hírekből
nómia és miniszteri tárczája között kellene választania:
hozzávetni le h e t: úgy látszik, az értekezlet nem hogy
ez utóbbit áldozná föl amazért* — mire, valószínű­
tisztázta volna a helyzetet, hanem még bonyolultabbá
leg, megkapta azt a megjegyzést, hogy a hosszú időre
tette. A „Hon“, „Pesti Napló“, „Pester Lloyd“ és
alkotandó törvényre nézve nem az időszerinti kor­
„Prot. egyh. és isk. L ap“ idevonatkozó, bár felettébb
mányba vetett bizalom, hanem a hekövetkezhető vál­
hiányos, tudósításaiból (melyekben néhol szemmel lát­
tozások nyújtják az irányadó szempontot.
ható valótalanságok, vagy legalább is tévedések is
foglaltatnak) azt látjuk ugyanis, hogy Török Pál, Akárhogyan is, azonban, annyi bizonyos, hogy
b. Vay Miklós, b. Prónay, gr. Lónyay s mások, ki a meghívottak csak is m int magán-személyek nyilat­
finomabb, ki darabosabb módon értésére adta a kor­ koztak, a kormány pedig mereven ragaszkodott ahoz
mánynak, hogy a statáriumot ott kell kihirdetni, a a felfogáshoz, hogy a minisztérium az alkotandó tör­
hol a rablás, gyújtogatás elharapózott (az mondatott, vényekre nézve hivatalosan csak a koronával és a két
t. i., hogy a törvényt azért kell megalkotni, mivel kamarával érintkezhetik.
az autonpmia örve alatt nemzet-ellenes üzelmek foly­ Mi részünkről nem kívánjuk ez utóbbi tételt
ta tta l a k s % tanulmányi alapok ez üzelmekre fordit- mégtámadni, sőt akár csak helyes voltát is megta­
tatnak — ezélzás a szerb Omladina ismeretes sáfár­ gadni, de az irán t teljes tisztában vagyunk magunk­
kodására); hogy a minisztérium eljárása hasonlít a kal, hogy semmiféle kormánynak sem állhat érdeké­
 278
ben, hogy minden áron a népesség egy részének ellenére
szabályozzon valamely állami viszonylatot. Mert nem
csak az állam, hanem még sokkal inkább a kormá­
nyok alapja a nép s ennek számára és kedvéért van
minden állami intézmény, és igy maga a kormány is
szervezve és beállítva. S legkivált a parliamentaris
kormáuy-formával biró államokban, nyilván, mihelyt
az alap, a nép, ellene fordul — már akár okkal,
akár helytelenül — valamely állami institntiónak s
még inkább: a kormánynak — ezek csak erőszakkal
ha, bár ideig óráig, föntarthatják magukat.
így állván a dolog — s pedig, hogy igy all:
senki meg nem tagadhatja — vájjon eszélyes-e (a
kormány intentióját s választott irányát nem is bí­
rálva) csak e politikai szempontból is az a makacs
„csak azért is “ eljárás, a melybe, mint látszik, a
kormány magát beledisputálta ?
Mert a protestánsok, természetesen, magukévá
teszik azokat, a mik az értekezleten hit- és elvroko­
naik által mondattak s minden áron azon lesznek,
hogy a mondottak ténynyé is váljanak.
Erre nézve előzetesen, a törvény meghozatala
előtt, két mód közül lehet választani. Egyik a F el­
séghez való folyamodás, hogy ne adja sanctióját egy
oly törvényhozási áctusra, mely népei egyik, épen nem
legjelen féktelenebb részét annyira nem elégíti ki. Ám
e mód meglehetősen discreditált-forma menekvés lenne
— nem igen lévén óhajtandó, hogy Yay, Török, Nagy
Péter a Román Mironok nyomdokaiba lépjenek. Ellen­
ben alkotmányosság szempontjából minden kifogástól
ment eljárás volna az a másik mód, a melyet előze­
tesen meg lehet kísérteni: az egyházkerületek s a
convent egyhangú nyilatkozatai s fölfolyamodásai a
képviselőházhoz, hogy alkossa meg a tanulmányi rend­
szerről szóló törvényt, foglalja abba az ellenőrzés ha-
tározmányait s biztosítsa igy törvényesen a prot.
felekezetek autonómiáját oly mérvben, hogy se a lel-
kiősmereti szabadság s a mi evei jár, se az állami
érdekek s jogok sérelmet ne szenvedjenek.
Es mi azt hisszük, ez volna a protestánsokhoz
méltó, szabadelvű jellegünkhöz illő eljárás. Eleink
nem azért küzdöttek a halálos vésszel, hogy mi, az
utódok, most caprice-ok elölt megbátráljunk. A pro­
testánsoknak tehát minden törvényes eszközt föl kell
használniok önvédelmökre — mert hiában biztosit
bennünket a miniszter, hogy ő miniszteri tárczájánál
jobban szereti az autonómiát, ha olyan törvényt akar
ránk octroyaltatni, a melyből más kormány-férfiak,
a k ik a m i n i s z t e r i t á r c z á t t a l á l j á k j o b ­
ban s z e r e t n i a p ro te s t á n s autonómiánál,
fegyvert foghatnának kovácsolni ellenünk.
Épen ezért, csak természetesnek fogná találni
minden elfogulatlan, ha az előzetes ellenmüködós si­
kertelensége esetén törvényerőre emelendő e szabály­
zatok, mint törvény, tiszteletben fognának ugyan a
protestánsok által tartatni, de a kik nem csak arra
fognának törekedni, hogy — mint az értekezlet egyik
szónoka rnondá — minden törvényes eszközzel ártal­
matlanná tegyék magukra nézve, hanem arra is, hogy
egy másik törvényhozási többség a maga rendén meg­
változtassa a protestánsokra nézve végzetessé válható
e törvényt. A Királyhágóntuli részek tiszta magyar
s jórészt protestánsok által lakott vidékei amúgy is
oppositionális természetűek; ha aztán ezekkel, épen
ebből a szempontból, a vegyes vidékek protestáns
lakói is kezet fognak, nem valószínűtlen a jövő vá­
lasztásoknál egy oly többség lótesülóse, mely prog­
ra m ijá b a a protestánsok kielégítését is fel fogná venni
s ezért nem tekinthető puszta fenyegetésnek b. Yay
Miklósnak az értekezleten te tt ama megjegyzése, hogy
a protestánsok igyekezni fognak ha kell a jövőben
segíteni azon, a mitől a jelenben elüttetnének.
Fölösleges tehát, mindezek után, még külön
hangsúlyoznunk ama meggyőződésünket, hogy a dolog
érdemében rejlő okok melléit, a politikai tényezők
szempontjából is fölöttébb óhajtandónak tartjuk, hogy
a kormány rosszul választott útjáról önként és idején
térjen le s föladva igazolhatatlan tételét, mely sze­
rin t a tanulmányi rendszer törvény által leendő sza­
bályozása lehetetlen volna, alkossa meg előbb a közép-,
majd a felsőbb oktatásról szóló materiális törvényeket,
szabályozza e törvónyczikkek rendén az ellenőrzés mó­
dozatait s ez által inditsa meg az egészséges fej lést
ez oly nagyfontosságu állami műveletek mezején is.
Máskülönben oly harcz kitörését fogná saját
maga provocalni, a melyből mé g, ha diadalmasan
emelkednék is ki — a mi még nem bizonyos — töb­
bet ártana a közoktatás ügyének s evei a magyar
hazának, mint a mennyi képzelt hasznot most a sup­
rema inspectió paragraphusokba szedésétől vár és remél.
Nem eszélyes politikus az, a ki minden igaz ok
nélkül harczba megy, pedig azt sem tudja, ha fog-e
győzni ?

A z áll. igazgató-tanács nagy gyűléséből.
Kolozsvártt, 1879. junius 8-án.
Jelenvoltak nm. gr. Bánffy Miklós, mint elnök, Incze
Mihálj, Lószai Perencz, Gyarmathy Miklós, Szász Béla, dr.
Kolozsvári Sándor, dr. Jenei Viktor, Parádi Kálmán, szám­
vevő, ügyvéd és titkár.
Az ülésen kivül időközben ellátott darabok bejelentet­
vén, tudomásul vétettek. A jogügyi bizottság előterjesztésére
ügyvéd utasittatott a „Toleki-könyvtár*, mint jogi személyiség
tulajdon-joga elismerése végett gr. Teleki Sámuel ur ellen a
rendes kereset előmunkálatai megtételére.
A vallás- és közoktatási miniszter ur tudatván, hogy
Magyarország 1879. évi tiszti czim- és névtára f. junius
hóban megjelenik : ig. tanácsunk és három tagja részére,
összesen 4 példány megrendeltetik s egyházmegyéink és ta­
nodáink figyelmébe ajánltatik azon értesítéssel, hogy a 60
nyomatott ivre terjedő könyv 3 frt előfizetési ár beküldése
mellett, legczélszerübb en postautalvány utján rendelhető meg
az országos m. kir. statistikai irodavezetőségnél.
Az alsó-rákosi gr. Bethlen-féle jószágot terhelőleg az
ah-rákosi egyházközségünk papi állomását illető javadalom
biztosítása végett megindított per folytán az erdélyi keres­
kedelmi hitelbank, mint azon jószág tulajdonosa, késznek
nyilatkozván a kötelezettség elismerésére, azon kikötéssel,
ha a perköltségek kölcsönösön megszüntettetnek : a béke­
ajánlat közöltetett nyilatkozattétel végett nevezett egyház-
községgel azon megjegyzéssel, hogy a békeajánlat elfogadása
esetére a perköltség a közpénztárból előlegeztetik (20 óv
alatt egyenlő részletekben 6 % félévi előleges kamatokkal a
papi javadalomból visszatéritendőleg).
A gyulafehérvári egyházközség papválasztási ügyében
felolvastatott főt. Nagy Péter püspök urnák az áll. igazgató-
tanácshoz intézett következő átirata:
Az é r d é l y i ref . e g y h á z k e r ü l e t m é l t ó s á g o s i g a z ­
gató Tan ácsának.
Folyó hó 2-áról kelt 268— 1879. számú á tira tá tv e t­
tem 13-án, (ezt a körülményt azért jelzem, hogy ha a mltgos
ig. Tanács újból zárhatár időt tett volna magának, kellőleg
tájékozva legyen,) ebből látom, hogy eltérve a gy.-fehervári
candidáló-bizottság felterjesztésének alapján beható tárgyalás
után megállapított azon nézetétől, melyet elfogadásra ismé­
telve ajánlott nekem, meggyőződött arról, hogy a gy.-fehór-
vári papválasztás koránt sincs abban a stádiumban, hogy a
felfüggesztett próba-predikácziókat tovább lehessen folytatni,
sőt ellenkezőleg az általam is jelzett törvénytelen lépések
megsemmisítésével felhiv, hogy az egészet elől kezdessem és
tovább intézkedjem. E felhívást nevezett egyházközségünk
iránti tekintetből, elfogadom: a papválasztás ügyét újból
kezembe veszem ; egyfelől azon fontartással, hogy ez elfo­
gadás a püspök évszázas gyakorlattal szentesített jogának és
az egyházi fegyelemmel szoros kapcsolatban álló kötelességé­
nek nem praejudicalhat; másfelől abban a reményben, hogy
a m. ig. Tanács, gy.-fehérvári egyházközségünk sorsát szi­
vén hordozva, a folyamatba tett papválasztást, mely külön­
279
ben rég végbe ment volna, nem fogja belenyúlása által újból
feltartóztatni.
Az „acták“ közlésére vonatkozó állítást illetőleg meg­
jegyzem : a mltgs ig. Tanács figyelmét kikerülte az a cse­
kélység, hogy a szóban forgó acták nem a mltgs ig. Taná­
cséi, hanem a püspök önálló működésére vonatkozó „acták“,
melyeket tőle csak egy felette álló testület követelhet; mig
én jogosan megvárhattam a m. ig. Tanácstól, hogy a gy.-
fehérvári candidáló-bizottság tagjai által eljárásom ellen a
m. ig. Tanácshoz benyújtott felterjesztést velem közölje;
mert nem tudok arra példát egyházkerületünkben, hogy pa­
naszt fogadjanak el valaki ellen, azt behatóan tárgyalják a
nélkül, hogy az illetővel közöllek volna.
Sok minden van még a m. ig. Tanács átiratában, mely­
nek egy részét reflexió nélkül hagyom, más részét a m. ig.
Tanácstól püspökével és elnökével szemben el nem fogad­
hatom.
Kolozsvártt, 1879. márt. 14-én.
N a g y P é t e r s. k.
püspök.
Szász Béla és Lészay Ferencz ig. tanácsosok beadják
e következő határozati javaslatot:
Megnyugtató tudatában annak, hogy igazgató-tanácsun­
kat a gyulafehérvári pap választás ügyében követett eljárá­
sában a legtávolabbról sem vezérelte saját jogkörének kiter­
jesztési vágya, vagy másnak jogkörébe való illetéktelen be­
avatkozás, hanem az eljárásnak természetes oka egyedül az
volt, hogy a törvény világos szavai által elrendelt kötelességé-
nak, mint gyakran, úgy ezúttal is kellemetlen, de azért min­
dig teljesítendő terhe alól kitérni nem kívánt; miután áll.
igazgató-tanácsunknak elvégre sikerült a gyulafehérvári pap­
választás ügyét törvényes medrébe terelni s valamig abban
mozog, nem látja szükségét, hogy a törvények végrehajtása
fölött való őrködésének a szervezeti törvény által reá ruhá­
zott jogát és kötelességét érvényesítse s miután az igazgató -
tanács állásához és hivatásához, a komoly ügyintézés és nem
a szóvita méltó: állandó igazgató-tanácsunk a főtiszt, püs­
pök ur 331— 1879. sz. a. f. 6. márt. 14-én kelt átiratát
irattárba helyezve, napirendre tér. Kolozsvártt, 1879. jun.
18-dikán.
A beadott határozati javaslat, egész terjedelmében,
egyhangúlag elfogadtatott.
A tanügyi előadó előterjesztése folytán tárgyaltatik a
n.-enyedi néptanitó-kepezde ügye s illetőleg a képezdei terv-
javaslatra vonatkozó előljárósági véleményes nyilatkozat.
A n.-enyedi főtanoda m. tt. elöljárósága 135— 1879.
sz. a. tett felterjesztésében kijelenti, hogy a népiskolai bizott­
ság által a n.-enyedi tanitókópezde számára készített tanterv­
javaslat nem foganatosítható, mert felettébb magas igényű,
mert tekinteten kivül hagyja a kópezdo azon elutasithatlan
feladatát, miszerint a tanitóképezdének nem csak néptanító­
kat, hanem orgonistákat is kell nevelnie, mert tekinteten
kivül hagyja a tanitókópezde viszonyait magánál atulajdon-
képeni tanítóképzésnél is.
Igazgató-tanácsunk — bármennyire méltányolja is a
jelentésnek a tanterv-javaslat alábbszállitására s átalakítására
*
 280
vonatkozó egyes indokait — elvárta volna a m, tt. elöljá­
róságtól, hogy tekintettel az egyháznertileti közgyűlés által
már törvényerőre emelt népiskolai tantervre, melynek exe-
quálására tanitójelöltjeink hivatva lesznek — megszabja azt
a niveaut, melyre a képezde ügye adott körülmények közt
emelhető ; avagy, magas igényűnek találván a bizottság mun­
kálatát átalakítja azt, vagy egészen új javaslatot készít és
terjeszt föl ; mert az ének- és zeneoktatásra vonatkozó elől-
járósági véleményen kívül, mely kimeritő, a tanterv többi
részére tett észrevételei oly általánosságban vannak tartva,
hogy azokból a népiskolai bizottság, mint a terv készítője
8 esetleg módosítója, tájékozást nem m eríthet; sőt ellenke­
zőleg, magát a tulajdonképeni tanító-képzést érintő észrevé­
tel oly álláspontot jelez, mely az egész terv gyökeres átala­
kítását vonná maga után, ha ugyan amaz elméletileg vitat­
ható nézete a m. tt. főtanodai elöljáróságnak a gyakorlati
kivitelben, a tantárgyaknak más csoportosítása és más foko­
zatossága által, helyesebben érvényesíthető volna, mint a
miként a bizottsági tervben be van mutatva.
A bizottság előtt nem volt ismeretlen az az általános
igazság, hogy „előbb tudnunk kell, mielőtt magáról a tudás­
ról gondolkodhatnánk, előbb értelmesen kell kikópeztetnünk,
mielőtt az ismeretközlés módjával foglalkozhatnánk“ s meg is
van győződve arról, hogy tervjavaslatát a fennebbi didaktikai
igazságok tekintetbevételével állította össze.
Ugyanis, bizottság a tanítójelöltekül felveendő ifjak
iskolázottságára s illetőleg némi ismeretéie támaszkodva,
tantervében minden tantárgyat legeslegelől kezd, de olymód­
szerben sürgeti taníttatásukat, melyből a jelöltek jövő pályá­
jukra okulást meríthessenek; a másodéveseket elvezetteti a
gyakorló-iskolába tapasztalás-szerzés végett; tapasztalataik
Írásbeli kidolgozását megkívánja, a gyakorló-tanitó s az igaz­
gató jelentésében megvitattatja s csakis a harmadévesekkel
probáltatja meg magát a tanítást, a gyakorló iskolai tani-
tásfolyammal egyező s irásilag kidolgozott terv alapján, me­
lyet a gyakorló-tanitó revideált. Ily eljárás mellett van alkalma
a jelöltnek a szorosabb értelemben vett elemi népiskolai tan­
anyagot ismételni, kipótolni és tévedéseit helyreigazítani.
Különben is, egy néptanítótól, mai napság, nem a tudomány
Önálló kutatását, nem a módszeres tanítás kísérletezés útján
való hivatalos fejlesztését várja és kívánja a társadalom,
hanem biztos jártasságot az elemi népszerű ismeretek köz­
lésében. Azért kell egy néptanitó-kepezdónek, mint szakis­
kolának, már a kezdő tanítójelölteket is a pályaczeínak meg­
felelő concret alakban képeztetnie, azaz, az ismereteket nem
elvontan önmagukért, hanem a közlés módjaira való kiváló
tekintettel a principio tanítania.
Enyed a felvett tanítójelöltek iskolázottságára mitsem
adva, legelőbb az elemi iskolai tantárgyakra kívánná őket
megtanítani; véleménye szerint, ha jól sejtjük, a képezdei
cursus egy előkészítő, vagyis ismeretszerző és egy methodi-
kai, vagyis tulajdonképeni tanítóképző szakra oszlanék. Épen
ezért óhajtja a bizottság, hogy ha a főtanodai m. tt. elöljá­
róság e pontra vonatkozólag jobb és praoticusabb beosztást
tud, ne terheltessék annak részleteiben való közlésétől.
Azonban, előre és újra felhivatik a m. tt. főtanodai
elöljáróság figyelme a gyakorlati tanítás mikéntjének s ille­
tőleg a bizottsági tervjavaslatban körülirt módozatainak mél­
tatására, a mennyiben a múltkori előljárósági véleményes
jelentés arra nem is reflektált s igy a képezdei szervezet
egy lényeges tényezőjét tekintetén kívül hagyta. Az összes
kül- és belföldi jóhirü képezdók sok évi tapasztalata bizo­
nyítja, hogy egy, a képezdével szervesen Összefüggő, rend­
szeresen vezetett gyakorló-iskola és egy gyakorlati tanító a
szakértő igazgatóval együtt tulajdonképeni erőssége és biz-
tósitéka a tanítóképzés jó eredményének, még azoknál á
képezdéknél is, hol az összes tanité-személyzet szakértő egyé­
nekből ál l ; annyival nagyobb súlyt kell tennünk a gyakorlati
vezetésre minálunk, a hol a képezde betanító-személyzete,
— valljuk meg őszintén, hisz képezdénk közel-multja is bi­
zonyítja — a szakértelem s illetőleg módszeres gyakorlat
hiányában nem dolgozza és nem dolgozhatja fel, a tanfolya­
mok és tanórák összevontsága miatt, a tantárgyakat a tanító-
jelöltek értelmi fejlettségöknek és jövő hivatásuknak meg­
felelő módszerben.
A meltgs tt. elöljáróság alig meri remélni, hogy a
képezde egyhamar oly magas színvonalra emeltessék, mint
a javaslat tervezi, nem főleg addig, mig néptanítóink úgy
lesznek díjazva, a mint jelenleg vannak. Felhozza, hogy a
képezde növendékei csak a Ill-ik és Il-ik középosztályt vég­
zett gyenge közepes, sőt gyenge tanulók soraiból kerül­
nek ki.
Mindezek talán nem is akkora és oly természetű aka­
dályok, hogy egy kis búzgósággal és épen egy erősebb kó-
pezdei szervezet behozatala által elhárítani ne lehetne.
Jelenben 387 felekezeti népiskolánk 3/ 5-óben van a ref. ta­
nítónak akkora évi javadalma, mint akármelyik állami szol­
gálatban levőnek. Felekezeti érdekeink sürgetik, hogy a községi
alapon rendezett iskolákban lehetőleg saját neveltjeinket
helyezzük el tanítókul. Vájjon protestáns népnév elésünk jól
felfogott érdekében cselekszünk-e, ha a tanítójelölteket, mert
a szellemi fejlettség kis mértékével lépnek a képezdébe, a
lehető leggyarlóbb kópeztetésben részesítjük? Enyedi képez-
dénkben, tudvalevőleg, a tanfolyamok csaknem minden tan­
tárgyát mind a 3 osztálynak együtt tanítják és igy a tulaj­
donképeni tanitóképzésre mind a 3 osztálynak hetenként
összesen csak 14 órát szánnak.
Igen természetes, hogy az ily képezdébe a valamire­
való tehetség nem vágyik, s abban nem csak a szóban lévő
tantervjavaslat nem foganatosítható, de nem exequálható sem­
minemű rendszeres tanterv sem.
Ha a tanítójelöltek állása Enyeden tiszteltebbé tétet­
nék, ha egy oly képezdei szervezet lóptettetnók életbe, mely
a közkritika jtélőszéke előtt megállhatna és versenyképes
tanítványokat nevelne: kapna majd Enyed is magasabb osz­
tályú s jó igyekezotü növendékeket tanítójelöltekül.
A felvoendő tanítójelöltek qualificatiója az államnál is
minimumra lóvén szállítva (4 gymn. oszt.,) e tekintetben
Enyed nem engedhet s illetőleg nem fogadhat be képezdé-
jében csaknem egészen qualificálatlan növendékeket, nem
szoritkozhatik a bizottsági tervjavaslatnál kisebb igényű terv-
 281
re, a mely tervjavaslat különben is korlátoltabb már az álla­
mi szervezetnél: ha kápezdéjének létjogát fenntartani, állam­
érvényes okleveleket kiadni és neveltjeit elhelyezni akarja.
Annnyival inkább óhajtandó képezdénk jókarba állítása,
mert anyaazentegyházunk hazánk keleti részében a népneve­
lésügy terén eddig a vezérszerepet vitte, de ha tanitójelölt-
jeinket ezentúl nem bírjuk oly kiképeztetésben részesíteni;
mely szükséges ahoz, hogy a törvény által országosan el*
rendelt népiskolai tantervet exequálni tudják: azon szomorú
helyzetbe juthatunk, hogy tanitójelöltjeink nemcsak az állami
kópezdókből, de sőt a többi felekezetek képezdéiből kikerült
növendékek mögött is, minthogy ezek alaposabb készültséggel
bírnak, messze elmaradnak, s ennek természetes következménye
lesz, hogy népiskoláink is amazokéival szemben hanyatlani
fognak.
Ezeknek előrebocsátása és figyelembe ajánlása után
újra leküldi állandó igazgató-tanácsunk a bizottság képezdei
tervjavaslatát, felhiván a főtanodai móltsgs tt. elöljáróságot,
hogy méltóztassólc a tanári kar közbejöttével:
1) A leküldött tervjavaslatra vonatkozó 135— 1879.
elölj. sz. a feliratban jelzett s szükségesnek vélt módositán-
dókat részletesen kidolgoztatni, vagy, ha czélszerübbnek ta­
lálná, egy egészen új, de indokolt javaslatot készíttetni,
tekintettel egyfelől a már törvényerőre emelt népiskolai tan­
tervűnkre, másfelől arra is, hogy kántortanitóink egyszer­
smind az ismétlő iskolának is köteles tanítói.
2) Folyamatban Jővén a képezde-igazgatói állomás be­
töltése, méltóztassék nyilatkozni az iránt: ha vájjon képes-e
s akar-e egy gyakorlótanitói állomást rendszeresíteni ? azt
.egy kitűnő képzettségű gyakorló-tanítóval állandóan betöl­
teni? a képezdével szoros kapcsolatba hozandó gyakorló-iskola
számára egy tantermet felajánlani és felszerelni, melyben 6
korosztály (osztályonkint legalább, 6 gyermeket számítva =
36) kényelmesen elférjen?
3) A gymnasiumi rendes tanárok közül hányán és
hetenként hány órában tanítanának a képezdeben ? Általá­
ban lehetséges lesz-e egy-két változó tanító alkalmazása mel­
lett a képezdei 3 tanfolyam tárgyait minden osztálynak külön
tanítani ?
4) Nem lehetne-e a tanítójelöltek jelestjeit a bennla­
kás és czipó élvezetén kívül még egyéb segélyben is része­
síteni ?
Ez érdemben teendő szives felterjesztésre s illetőleg
Javaslattételre, az ügy halaszthatatlan volta miatt, ig. ta ­
nácsunk folyó évi september 1 -ét tűzi ki batáridőül.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A Prot. e g y h . é s is k . L a p 23-ik számában We-
ber Samu A papi állás mai nehézségeiről szól. Korunk
materiális irányzatát tényül tüntetve föl, idézi. Scherr mon­
dását, ki már 1860-ban megjóslá az emberiség mind inkább
való elanyagiasodását* így természetesnek találja, hogy a
papok állása mind nehezebbé válik, mert, hisz a materi­
alisták nagy tetszés közt hirdetik az aj evangéliumot:
„Templom és pap a világ haladó szekerén már csak az
ötödik kereket képezik“ (vájjon? s vájjon nem épen ez
provocalja-e, a reactio törvényéhez képest, az ellenkező irány­
zatot — lásd a katholicismusnak Angliában való terjedé­
sét — s provoealja a papság fokozottabb működését?).
E materialisticus iránynak tulajdonitja a vasárnap
elhanyagoltatását s innen van, hogy az 1868. L ili. t. oz.
19 §-ának ellenére is az innepek megszentelésére senki
sem gondol s a pap hiában készül legbuzgóbban beszédére,
ha nincs a ki hallgassa. Luther hiába hirdette, hogy az
u. n. világiak: felsőség, mesterség, család sat. „Isten szent
rende“ — ez ideálisticus fölfogásnak ma nem igen vannak
hívei — s igy nincs a papnak igaz elösmertetése.
De nem csak morális viszonyai, anyagi kilátásai sem
valami szerencsések a papnak. A földbirtok értékének csök­
kenése (Webet* concret adatokkal bizonyltja) szintén legin­
kább a papot terheli. Sem ő nem teheti tönkre biveit,
sem, ha mások tönkre tették, fizetésére nem számíthat. A
jelen terhes anyagi viszonyok leginkább a papot sújtják.
Iuneu dotálható a papi pályára lépők folyton apadása
— m ert mig régen a theologus állása a legtisztesebb volt,
most épen ellenkezőleg s nemhogy ösztöndíjakkal kecsegtetnék
az ifjakat a tudományos theologiai pályára, de még fölös­
legesnek is mondogatják, a theologusoknak külföldi egyete­
mekre való menetelét.
Ennek orvosszere, hogy az alapbaj — a mate­
rialisticus törekvések— el hárít tassék, m ert: Tollitnr causa,
tollitur et effectus. De az alapbaj elhárítását a papnak
nem hasonló eszközökkel kell munkálni, hanem Lukács
(VI. 27— 28.) szivai szerint kell eljárnia.
Támogassa a humán egyleteket, érintkezve igy még
elleneivel is, s bebizonyíthatja, hogy javára van az embe­
riségnek. Vegyüljön a nép közé, hogy megszerettesse m a­
gát. Oberlin tanította híveit még szalmafonásra, pamutszö­
vésre, szalagkészitésre is, tanítójuk, tanácsadójuk, orvosuk,
barátjuk volt. Legyon a pap Oberlinhez hasonló s akkor
remélhet a jövőben, mert a jelen csak krisis. „A sötét éj
után az emberiség fejlődésében is mindig következett a
hajnalhasadta."
A P r o t. H e tila p folytatja a vallásszabadság fejte­
getését — s a múltkor említett probléma megoldását azon
kezdi, hogy az állam ne segélyezze egyik felekezetet is,
ha pedig van kedvezményezett állású felekezet: helyre kell
állítani az egyenlőséget. Csakhogy ez ellen némely kér­
déseknél csaknem Iegyőzketlen akadályok küzdenek. E lő­
ször a felsőház reformja utján kizárandók a r. és g. kath.
főpapok s csak az érdemesebbek nevezendők ki tagokul,
úgy mint más érdemesek is. A közvélemény nyomása kierő­
szakolhatná a vallásszabadság és első követelményeinek
keresztülvitelét.
Második kérdés az egyházi vagyonok államivá tétele.
Ez m ár nagy rázkódásokkal járó föladat. Nehéz a vagyon
jogi természetének megállapítása — s ezt tudományosan,
nem a szavazatok numerusa által kell eldönteni. Itt a pusz­
ta óhaj, szabadelvűsóg, jogegyenlőség elvei nem lehetnek
kiindulási alapok, hanem csak a tények, elfogulatlanul bírál­
 282
va, mert különben a r. kath. papság harczot indítana a
törvén; meghozatala s a meghozott törvény ellen. Pedig
nekünk nincs szükségünk „cultur-harcz“-ra Itt csak a
teljes igazságosság segíthet s akkor elmondhatjuk: Fiat jus-
titia, pereat mundus 1
De ez sok bajjal jár. Lám a képviselőház évekkel
ezelőtt kiküldött bizottsága a tanulmányi és egyetemi ala­
pok jogi természetének vizsgálatába bele sem kezdett. Az
egyházi javak ily szempontbél való vizsgálata pedig ennél
sokkal nehezebb. Igaz, a protestánsok folyton panaszkod'
nak, hogy az ő főpapjaik, tanodáik koldusok a katolikusokéi­
hoz képest, s igy az osztó igazság eljöttét a czikkiró is várja,
de azért a vallásszabadság e második feltételének elkövetkezte
még is rendkívüli óvatosságot követel az eljárásban. Sőt,
ha a megoldás a hazára veszéllyel járna: inkább m arad­
jon minden, a hogy van, ámbár csak úgy könnyedén átad­
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Kiszakított levelek
e g ry ö n g rsriU so © oaaplójdTDói.
(O. le v e le A driánhoz.)
— jun. —
Sötét szobámban ülök; köröttem zajg az élet ezer
hullámban. Élv élvre hiv, agyamban emlék emlék után
ttinedez, de egyik sem tudja lekötni gondolataim, melyek
hús madárcsapatként koválygják be a végtelent. A kike­
let, mely mosolygó arczczal, ezernyi szinben ragyogva kan­
dikál be ablakomon, oly fájó ellentétet képez e borongó
szív hervadásra váló őszével. Hogyan? hát még nem
fáradt ki az ember e balga rögeszmék hajszolásában? még
tud hódolni e haszontalan sallangok hivó csábjainak, miket
a vénült [természet oly kaczőr-nyomorultan aggat fejére?
Silány kendőzés. El, el, gyűlölöm a napsugarat! S ti, kik vul­
kánon tánczoltok léha kedvvel, kik dalolva szivjátek a halált,
tavasz rózsája illatából, kiknek legfőbb erénytek, hogy köny-
nyen feledni tudtok: csak rajta még! a mig lehet. Csak ro­
hanjatok, csak száguldjatok, mámoros fővel, előre, előre!
Hiszen titeket boldognak nevez a világ, mert nem volt egy
magányos perczetek, melyet édes barát gyanánt ölelhettetek
volna kebletekre, ti nem ismeritek ama pillanat szentségét,
melyben a lélek önmagának van visszaadva és suttogva éb­
red valóságának tudatára. Ti az idő kerekeihez lánczolt rab­
szolgák, kiket a futó perez ragad magával; kik kínálkozva
áruljátok magatokat a pillanatnak, s önmagatokon kívül min­
dennek alávetve vagytok. Ah ! ha a föld most megingana
alattatok, ha a nap egyszerre elhomályosulna bágyadt sze­
meitek előtt, s villámczikázva, menydörögve, szédítő magas­
ban megjelenne az apocalypsis sújtó angyala . . . A h ! hogy
görnyednétek, hogy bujkálnátok, remegő kézzel tapogatózva
rokon-kéz után, mely egykor barátságot, becsülést oly olcsón
osztogatott; hogy torzulna el a nevetéshez szokott arcz, hogy
merednének a rémülettől kiülő szemek ama sötét kietlenbe,
ni minden most birtokolt vagyont a kath. felekezeteknek,
szintén nem volna helyes.
De, ha a kath. főpapok előjogaikat elvesztik, a koro­
nának is el kell vesztenie kinevezési jogát; de vájjon, ha
a szabad egyház a szabad államban teljesen létesül, nem
veszi-e az állam az egész tanügyet is mezébe, félre tolva
az autonómiát, mint lomot? És nem veszélyes-e a gör.
kath. egyházat is teljesen függetlenné tenni ?
A hány kérdés annyi nehézség s azért vizsgál­
junk meg mindeneket s a mi jó, azt megtartsuk, nehogy
a szabadság túlságos alkalmazása nyomán bekövetkezzék,
hogy pejor medicina morbo. A szabadság mellett az igaz­
ságról, az eszmék mellett a kivihetőségről, a jelszavak ked­
véért a haza nyugalmáról ne feledkezzünk meg. A foly­
tatás következik.
mely sziveitek helyét pótlá, keresve egy támpontot és nem
lelve sehol, sehol, sehol! De ón csókolnám ruhája szegélyét,
én rajongva csúsznám lábai elé, hogy szertetiporjon, s v i­
harrá magasulva ragadnám meg fegyverét, hogy ítéljek büsz­
kén, kérlolhetlenül: „így múljon el, a minek múlni kell, töl­
tessek be a végzet szent törvénye!"
Félórája már, hogy a gyászharang tompa zúgását hall­
gatom. Jól ismertem, kinek szól: gazdag, tekintélyes férfiú
volt, oh! hányszor irigyelve a kisebbektől sorsáért. És most
ki az, ki fölcserélni vágyna száraz kenyerét, a gazdagság és
tisztelet azon mérhetlenségeért, mely életében környékezte ?
A mint ott fekszik, kihűlt tagokkal, szótlanul, borzadva ke­
rüli a koldus, ki reszkető kezét annyiszor nyujtá ki feléje,
alamizsnáért esengve; borzadva kerüli a poharat, melyből
ivott s dús pamlagának süppeteg bársonyát, melyet meg-
merevülő ujjai érintettek. Mintha azokban volna halálának
borzadalmas titka elrejtve! A h ! mint áldja most foszló ron­
gyait, mily hálás szívvel kuezorg le kunyhója kemény pád*
latára; övének mondja a levegőt, melyet szí, a napsugarat,
mely szeretve öleli á t; király — mert él, s amaz kevesebb
a semminél. Részvét, te érzések legkoldusabbika, hol maradtál ?
Bohócz-mez, melyet az önzés ölt magára, rázd meg hát csör­
gőidet. Nézd, a szoba lassanként kiürül, az özvegy letörli
könyeit, az Önfeláldozó barát dolga után lát, csak a hyena-
arczu holdfény leskődik még a fagyos tetemre; s a szem­
közti korcsmából jövő vig zene hangjai rezegtetik meg időn­
ként a sürü fátyollal bevont ablak üvegeit.
De én elrepülök hozzád, képzeletemnek szárnyain, jó
barát! hogy melletted virrasszam át a hosszú éjt. Szeretem
a holtakat, önkénytelen vonzódom e sápadt, tulvilági alakokhoz 5
barátim ők egyenként, nevezhetetlen rokonórzet csatol hozzájok«
Már mint csak gyermek, hányszor merengtem érákig a
megmerevült vonásokon, lebegő ajkakkal betűzve a megfejt-
hetlen titkot, epedőn várva, ha nem leshetek-e el ez üvege­
sült szemeken át egy röppenő sugárt onnan túlról, ama rej-

télyes hazából, melynek határán töprengve áll meg a kutató
elme és nem nyer feleletet. Néha csodás sejtelmek leptek
meg, melyek az öntudatJolső mozdulatára riadva rebbennének
szét. De. a titok ujult varázszsal ingerelt. És megismerem
éket mind; a hőst, ki önkényt hunyta le szempilláit; az ifjú
szüzet, kit édes szóval, csalogató mosolylyal nyert meg a
sötét lovag; a büszke urat, ki el nem tudta hinni; hogy
annyi millió közt is ő reá, épen ő reá kerülhetett a sor, s
az utolsó perczig még mindig hitt és rem élt; s a vidor élet­
bölcset, kinek ez egyszer ajkára fagyott semmitmondó mo-*
solya. Mily fölséges tanulmányoki Ott hevernek most mind,
-keretbe foglalva szépen, egyik a más mellett,
S ha én is, én is, halni tudtam volna akkor, mikor a
menny előttem nyitva állott még, s múltamnak rózsás küszö­
bén mosolygvainte búcsút a béke angyala! Kétszer szeg*
zém magamra a gyilkos fegyvert, de egy láthatlan erő mind­
annyiszor kiragadá kezemből s visszadott az életnek. Oh!
bár ne tette volna. S mi haszna tette? Érzem a végzetes­
ség ragadó árját dúlni ereimben. Ha ma nem, hát holnap;
de meg kell lenni. Őrültnek tarttok ugyebár ? A h ! álljatok
csak mélység szélére, melynek fenekén torlódva zug a hegy­
patak. Kiséitsétek meg fölszállni büszkén, föl a magasba,
bol fény s illat dagasztja a kebelt 3 angyalszárnyak lebben-
nek hűsen, édesen. Én szívtam a kéjt, a részegülésig; e kol­
dus léttől nincs mit várjak tovább. Elő pohár, melynek hab­
zó szinaranyja halállal terhes minden^ oseppjibén! Elő, szi­
lárdan, rendithetlenül! H a h ! lelkem sirályként csüng a vészen
s riadva veri föl a végtelent. Fogadj be ágyadba fenyegető
Örvény! hadd vesszek ott el könuyezetlen, ezernyi cseppbe
folyjak ott szét, melyek mindenikén reszketve törjön meg
a nap sugára. Köszöntlek pusztulásnak félelmes angyala,
ölelve szőri tlak fókvesztett szivemre. Fel a pohárt
nékig ürítem I — — — — — — — — —
Kórházba vittek . Nehány órája fekszem itt már
e durva ágyon, fejemet nyomja a fűrészporos párna. Magam
elé gondolom mindazokat, kiknek ez ágy itt énelőttem végső
megállapodásul szolgált, mielőtt ama hosszú, magános útra
kelhettek volna, hova úgy vágyódom. Gondolataimba elmélyedve
alig veszem észre társaimnak rajtam függő kiváncsi tekinte­
tét. Csak most tekintek magam körül. Hatan vagyunk a szűk
szobában. Rajtam kívül mindannyia már régi vendég, kik
már megszokták otthonuknak tekinteni e helyet. XJgy hiszem,
nem is nagyon vágyódhatnak már ki. Különös gúnyja a sors­
nak, megszerettetni, nélkülözhetlenné tenni a szenvedések
színhelyét S pedig úgy van ; hallottam példát, hogy valaki,
midőn évek után felgyógyult, sírva búcsúzott el a sötét,
komor falaktól, melyek annyi gyötrelmes éjen át, a sápadt
mécs rezgő világa mellett, meghitt tanúi lőnek fájdalomverte
panaszainak. Most már nem is csodálom, oh! hisz a nyo­
mor közt oly búján tenyész a szeretet; csak itt ismerheti­
tek meg illatát, csak itt gyönyörködhettek színében igazán.
Hogy tréfálnak, hogy enyelegnek, s tréfáikba mindamellett
mennyi gyöngédség vegyül. Suttogva intik egymást hallga­
tásra, nehogy zavarják képzelt nyugodalmamat. Vigasztaló,
barátságos szavakat intéznek hozzám, siet mindenik előzé­
283
keny lenni. Egyik egy kopottas, régi könyvet ajánl fel szá­
momra szórakozásul, melyet már isten tudja hányadszor olvas
végig ; a másik lámpáját igazítja, hogy fénye ne sértse gyön­
gülő szemeimet. Egy virgoncz, nyomorék kis fiú, ki eddig a
többieket mulattatta, sóhajaimat hallva, az ápolónő után
szalad, megtudandó, ha nincs-e valamire szükségem. Ez egy
jóságos arczu, szolid nő, puha kezével megsimogatja lázas
homlokom; „mily fiatal még!“ sóhajt magában, s aztán de­
rült arczczal bátorit, biztat, hogy fölgyógyulok. Hanem ón
tudom, hogy maga sem hiszi a mit mond. És mégis, ha úgy
volna, ha igazat mondana! . Eh! késő. Hagyjuk ezt.
íme látogatóim jőnek, a régi barátok. Uram ! ments meg
ez óra unalmától; — abban kell hagynom, már itt vannak.
Elmentek, végre valahára. Ah! e pár perez elég volt,
hogy szivem mélyéből megutáltassák velem az eletet újra és
örökre. Forrni kezd vérem ha rájok gondolok, a szánó kife­
jezésre, melylyel elmondák silány mondókáikat, a gyáva bor-
zadályra, melyet a lét határit immár átlépőnek végső tekin­
tete költe fel bennök. Tartózkodó] feszélyességökben mily
nevétségosek voltak! De hát mi hozta őket hozzám? Rokon-
szenv, részvét, szeretet? Dehogy; egyik a másikat akarta
megelőzni abban, hogy a szájas tömegnek kedvét töltse, új
és meglepő hirt tálalván fel „végzetes lépésem indokairól.“
Nem is mulasztottak el egy alkalmat sem, mely által bárgyú
kíváncsiságokat kielégíthetni hitték. S aztán hogy fitogtat­
ták könyvből szitt bölcsességök undok kotyvalékát; egyikök
legott szerelemre gondolt, és saját szívügyeit hozta bele
tanulságképen; a másik és harmadik sértett becsületről, ron­
csolt anyagi viszonyokról s isten tudja miről hebegett, el­
vekkel dobálózván s kopott elméletekét foldozván egybe oku­
lásomra. Mit teheték ? Nevettem és bosszankodtam e köznapi
lelkeken, míg ők bután bámultak rám
Éjfélt ü t; a toli inog kezemben, a halványuló mécs­
világ ijedve küzd a homálylyal. Talán közéig már ama nagy
fe­ óra, talán nem is lesz időm e sorokat befejezni. Hazudtak
hát, kik még remenynyel biztatának? Pokoli kin marczan-
gol, de ez még semmi; fogaim szorítom össze s tűrök. Ha­
nem e hőség, ez iszonyú láz, mely verejtékben üt ki arezo-
mon . . fojt, nyom, megöl! Adrián! szeretném ha itt vol­
nál, kezed kezemben. Adrián! Légy hű, szeress, ne feledj.
Adrián! engedd hinnem, hogy te nem fogsz kárhoztatni, te
egyedül nem. Tudom, ismerted jóért, szépért hevülő ifjú szi­
vemnek minden dobbanását; ah! hány boldog órát tölténk
mi együtt, föltárva egymásnak még romlatlan, még őszinte
kebleinket. Hozzád repül utolsó gondolatom i s ; lehetetlen,
hogy a távolból meg ne órezd halállal küzdő sóhajom. Légy
jelen l Ölelje szellemed az én szegény, utrakészülő lelkemet.
Lásd, nehezebb meghalni, mint hittem. Halvány kísértő á r­
nyak tolulnak elém a múltból . fátyol borul szemeim­
re . . nem, nem lehet folytatnom. Zavart, értetlen hangokat
vélek hallani . . . úgy felek, oh! szorítsd meg kezem .
egy tenger zúdul felém, elbontással fenyeget . . . Ah vége,
vége már . . Isten veled, légy boldog! Adrián! látok,
látok ! ! B. S.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. juuiús 13.
— A nagyenyödi főtanoda külföldre vándorolt tabula
ceratája ügyében az ig. tanács utóbbi nagy-gyülóse ismét
tőn intézkedést. A főtanoda elöljárósága ugyanis fölterjeszt-
 28 4
vén az össze idevonatkozó előadatokat, köztük P. Szathmáry
Károly egy levelet is, az eddigi adatok azt tanúsítják, hogy
a viaszos táblát P. Sz. K. e l u l j á r ó s á g i e n g e d é l y
n é l k ü l adta el a pesti Eggernek 120— 150 írtért, s nem
mint o állítja levelében (s a Honban is), ily engedély nyo­
mán, P. Sz, K. továbbá azt is állítja, hogy az igy szerzett
vétel-áron Eggertől érmeket, és egy bronz-kori gyűjteményt
vásárolt a tanodának, míg az elöljáróság jegyzőkönyvei s az
akkori számadások azt tanúsítják, hogy a mi a tanoda ré­
szére ilynemű értékben beszereztetett: készpénzfizetés mel­
lett vásároltatott. Az ig. tanács tehát közölvén az elöljáróság
adatait P. Sz. K-lyal, fölszólította, hogy az eladásra való
fölhatalmaztatását mutassa be, valamint azokat az okmányait
is, melyek a vétel-ár mikénti fölhasználását igazolják, más­
különben kénytelen leendvón, felügyelői kötelességénél fogva,
a tanoda kárát törvény lítján is kiegyenlittetni. A hírlapok
olyas insinuatiói tehát, melyek a kellő lépések elmulasztásá­
ról vádolták igazgató-tanácsunkat, teljesen alaptalanok s mint
eddig, jövőre is értesitendjük olvasóinkat az ügy miként
állása felől.
— Érdekes jogesetet tárgyal a „Magyar igazságügy“
legújabb száma e czim a la tt: Büntetendő cselekvényt képez-e
a zsidó egyházi hatóság által teljesített elválás, ha a polgári
hatóság által az elválás itéletileg ki nem mondatott? Az
eset következő: Br. Henrik 1860. év junius 26-án Buda­
pesten egybekelt W. M. hajadonnal, kivol 13 évig együtt élt
és öt gyermeket nemzett. 1873-ban a házassági frigy ta rt­
hatatlanná válván: mindkét házasfél ugyanaz évi márczius
18-án .'megjelent Stern Albert líjpesti főrabbinál, a hol
tanuk jelenlétében az elválásra irányuló megmásíthatom szán­
dékukat kijelentették. A nevezett főrabbi oly körülményt lát­
ván fenforogni, mely a házassági frigy folytatását a zsidó
vallás törvényei szerint meg nem engedi: az elválást már­
czius 20-ára kitűzte, a mikor is a rabbinatus közbenjárása
mellett a váló-levél a férj által a nőnek átadatott és az el­
válás a zsidó szertartásokhoz képest szabályszerűen megej­
tetek. A főrabbi a szertartás befejeztével a felek kérdésére
kijelentette, hogy a férj azonnal, a nő pedig bárom hónap
múlva ismét házasságra léphet. Br. Henrik közvetlen az el­
válás után, ápril 20-án a budapesti zsinagógában új házas­
ságra lépett, miután első nejétől való elválását az újpesti
főrabbi egy bizonyítványával igazolta, mely szerint „házas­
sága az olváló-level szabályszerű átadása által felbontatott
és ennélfogva szabadon új házasságra l é p h e t . — W. M.
1876. junius 24-ón lépett új házasságra szintén az újpesti
főrabbinak az előbbivel megegyező bizonyítványa alapján. A
tényállás alapján a budapesti kir. trvszók büntető-osztálya
1878. január 28-án 1994. sz. a. kelt Ítéletével Brc Hen­
riket, Br. Henriknét, most Br. Sámuelnét a kettős házasság;
Stern Albertét a hivatalos hatalommali visszaélés vádja alól
tárgyi tónyálladók hiányában fölmentette, ellenben közintéz­
kedés elleni kihágásban mindhármat vétkesnek ítélte és e
m iatt Stern Albertét 300 frt pénzbírsággal, nem fizetés ese­
tében 60 napi fogsággal; Br. Henriket és W. M.-et pedig
100— 100 frt pénzbírsággal, nem fizetés esetében fejenkint
20 napi fogsággal fenyitette. A budapesti kir. ítélőtábla az
eljáró kir. törvényszék ítéletének megváltoztatásával Br. Hen­
riket a kettős házasság, Stern Albertét pedig a hivatalos
hatalommali visszaélés bűntényében bűnösöknek mondta ki,
és az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó egy (1) havi
börtönre Ítélte. A királyi Curia mint legfőbb itólőszók követ­
kező ítéletet h o zott: Br. Henrik, W. M. és Stern Albert
vádlottak részéről a vizsgálat és a tárgyalás során védeke­
zésként felhozott és adatokkal is támogatott körülményeket
a fennforgó viszonyok közt minden alap nélkülieknek tekinteni
Nyomatott Stcin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. [ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
egyáltalában nem lehetvén, és igy ellenükben azon előrfr
megfontolt öntudatos gonosz szándék, mely minden bűntett
megállapításához feltétlenül szükséges kellékként megkíván-*
tátik, minden kétséget kizáró módon, törvényszerűen beiga-
zoltnak vehető nem lévén: a budapesti m. kir. ítélőtábla
Ítéletének megváltoztatásával, az eljáró Kir. törvényszék Íté­
lete bagyatik az abban felhozott indokoknál fogva is hely­
ben. Ez ítéleteket bírálva az „Igazságügy“ igen érdekes, a
kérdést teljesen megvilágító fejtegetésbe bocsátkozik, melyből
átveszszük a következőket: „Ha bíróságaink mindenkópen
büntetendő cselekménynek vélték nyilvánitandónak az egyházi
elválást, a midőn az a polgári bíróság ítélete előtt te lje s í­
tetik, erre csak egy módjuk vala. Abból kiindulva, hogy a
gyakorlat szerint az elválásnak a polgári bíróság által iló-
letileg kell kimondatni, egy lépéssel tovább haladva azt kel­
lett volna mondani, hogy enne.fogva az előzetes egyházi
elválás tiltva van és még tovább menve, hogy ezen tilos
cselekmény ennélfogva büntetendő cselekmény. Nem tesszük
magunkévá e gondolatsort, mert a tilos cselekménynek bün­
tetendő cselekmenynyó való minősítésében logikai ugrás rej­
lik. De el kell ismernünk, hogy jogrendszerünk ezen gon­
dolatsort nem utasítja el magától „Gyakorlatunk“ nemcsak
jogszabványokat construál, nemcsak jogellenesnek, tilosnak
nyilvánítja az azzal ellenkező cselekményt, hanem azt bünte­
tendőnek is nyilvánítja. Mindenesetre plausibilisebb felfogás,
mint a ptrts 36 . §-áiu, az idei 1. trvk. szabályokra, az
osztr. polg. tkvre,a kanczelláriai rendeletekre való hiyságos hivat­
kozás.“
— Egy vicarius helyettesítése katonai hatalom-
mai. Majdau galicziai falu vicarius át, Burczyk Miklóst az
egyházi hatóság több kihágása miatt más helyre tette át.
Burczyk azonbau nemcsak a majdaui iskolásgyerekek, hanem
a szomszédos falvak kegyet is annyira meg tudta nyerni,
hogy mikor a vicarius áthelyezését megtudták, a vicarius
háza előtt nagy nóptömeg gyűlt össze, tábort alakítottak s
elhatározták, hogy a vicarius1: nem engedik elvinni. A ház
előtt az egyes községek felváltva őrködtek s egyszersmind
küldöttséget küldtek a przemysli consistoriumhoz, hogy a
vicariust hagyja meg eddigi helyén. A kóróst elutasították.
A kolbozovi kerületi kapitányság biztosokat küldött ki csend­
őrök kíséretében, kik azonban az időközben óriásivá nőtt
tömeggel szemben semmire sem mehettek. Május 29 dikón
a kapitányság Írásban utoljára szólította fel a vicariust,
hogy hagyja el a plébániát, mire ez azt felelte, hogy a fel­
bőszült nóptömeg nem engedi meg neki, hogy a falut elhagy­
ja, s hogyha erőszakhoz nyúlnak, véres jelenetek fognak
bekövetkezni. A hatóságnak nem volt más hátra, mint ka­
tonaságért küldeni. Rappel kerületi biztost, ki katonák kísé­
retében jelent meg, a falvak küldöttségei ismét kérték, hogy
álljon el a vicarius eltávolításától. Mikor kérelmüket a biztos
visszautasította, ezek a falvakba küldtek segítségért. Másnap
reggel több ezernyi néptömeg állta körül a vicarius házát,
senkit sem bocsátottak hozzá, a katonaságot és csendőröket
lármával és fütytyel fogadták, úgy, hogy egy szót sem le­
hetett a tömeghez intézni. Nem maradt más hátra, mint
az erőszak alkalmazása a lehető legkíméletesebb módon. A
lovasságnak végre nagy fáradság után sikerült a csendőröknek
utat egyengetni a lelkószi lakig. Itt kemény ellenállással talál­
koztak. Minden ajtó és ablak, minden kijárat el volt torla­
szolva. Az ajtókat rohammal kellett bevenni, s a nőket és
gyermekeket, kik a szobákat és ház tetejét foglalták el,
úgy kellett eltávolítani. Erre a vicarius késznek nyilatkozott,
hogy a csendőröket követni fogja. Rajkovszky kanonoknak
időközben sikerült a tömeget lecsendesiteni, s rávenni, hogy
a vicariust békében hagyja távozni.
XL évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Junius 22.
M e g J e le n lfe :
minden vasárnap.
Szerkos2to'oógi s kiadói szállá o:
ERDÉLYI
b.-farkasutcza 16. sz hova
a lap szellemi s anyagi
ügyéit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. E G Y H Á Z I
JFe l e l ő s s z e r k e s z t ő é s k i a d ó t u l a j d o n o s : S z á s á i
T a r t a l o m : Reklám és vezérczikk. — Dante. — A fel­
ügyeleti jog szabályozásáról. — Az áll. ig. tanács r. gyűléséből, r.
t. — A tanügyi előadó jelentéséből s az igazg. tanács intézkedései
tanodáinkat illetőleg. V i d é k i ó 1 e t : A marosi egyházmegye köré -
bői. — Egyházi lapok szemléje.— T á r c z a : Az ifjúkorból (Seemann.)
— Különfélék.
Reklám és vezérczikk.
i.
Az enyedi „ E g y h á z i és i s k o l a i S z e m l é ­
n e k “ f. évi 23-ik számában, a szerkesztő vezérczik-
kül nyomatja le K o v á c s A l b e r t egy házjog-tana
Il-ik füzetének azon részét, a melyben az iró, az er­
délyi ref. egyháznak az államhoz való viszonyát fejtegeti.
A alatt nyiíátftcteó szerkesztő szavai nem hagy­
nak kétségben az iránt, hogy ő az érintett tárgyú
fejtegetéseket, egyfelől azért díszelegheti lapja élén,
hogy mi erdélyi reformátusok fennforogván a zsi­
nattartás kérdése — tanuljuk meg K. A. ur mun­
kájából, hogy egyházunk minő viszonyban állott a
múltban és minő viszonyban áll ma az állammal
szemben? és a K. A. ur megjegyzéséből tanulja meg
a zsinati előmunkálatokkal foglalkozó conventi bizott­
ság is, hogy az erdélyi egyháznak az állammal szem -
ben a magyarországiakénál nagyobbnak vitatott jogai
tekintetében „a t á j é k o z o t t s á g n a k (értsd tájé­
kozatlanságnak1) éppen akkora mértékét tanúsította,
mint az államkormány 1871-ben; másfelől pedig az­
ért, hogy „a kiváló egyházi Írónak e jeles müvéből“
addig is, a mig az lapja által bővebb ismertetésben
részesittetnék, egy kiválóan minket erdélyi reformá­
tusokat érdeklő mutatvány nyal szolgáljon.
Mi elismerjük a „Szemle“ szerkesztőjének a jogát
arra nézve, hogy bárkinek müvében gyönyörködhessék,
8 bárminő tisztességes reklámokkal pártoló és olvasó
közönséget szerezni igyekezzék. Érdeméhez képest mi
is elismerésünkkel adózunk K. A. ur egyházi irodalmi
A (—) közötti szót mi szúrtuk közbe.
25. szám.
h ir d e té s i d i j a k ;
t
Kétezer basábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
ntán 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezmény t nyújt a kiadóhivatal
' (Előfizetési ár]:
ES IS K O L A I H E T ILA P . Egész évre 6írt., félévre 3
frt., évnegyedre 1frt 50kr.
ID o m o ite o s .
működése iránt, a kinek egyházjogi munkáját itt bí­
rálni annál kevésbbó lehet szándékunk, mert azt egész­
ben még megismerni sem volt alkalmunk igy a
reklámra nézve semmi szavunk.
De meggyőződésünk szerint nem lehet, sőt nem
szabad észrevétel nélkül hagynunk a vezérczikket. Ha
valamely közlemény —• legyen bármily kiváló egy­
házi iró müvének kiszakított része — a mely még
vezérlőül is van szánva, olyan tartalommal bir, a mely
egészben vagy részben a valóságnak meg nem felel,
a történeti adatoknak most nem ismerését, majd az
ismerteknek az eseményekkel való helytelen összeköt­
tetését, s általában úgy a múltból, mint a jelenből
némely tényeknek téves megítélését tünteti fe l: akkor
és az ellen felszólalni épen olyan kötelességnek is­
merjük, mint a milyen sajátságosán jellemzőnek ta rt­
juk azt, hogy a „Szemle“ , mint erdélyrészi prot.
egyházi lap, K. A. ur könyvének épen azon részét
mutatja be vezérczikképpeu olvasóinak, a melyre az
előbbi megjegyzések nagy ré^zbeu réáilleuek. *
Azonban, mielőtt ennek kimutatását, megkísér­
tenék, szükségesnek látszik, hogy a kérdéses czikket,
pontokra szedve rövid kivonatban, bár, de a kérdés
lényegét kimeritőleg olvasóinkkal megismertessük.
Ugyanis K. A. ur annak jelzése után, hogy az
érd. ref. egyház kezdettől fogva más, még pedig sok­
kal szorosabb viszonyban állott az állammal, mi nt a
magyarországi prot. egyházkerületek is, hogy az ál­
lammal való bensőbb kapcsolatából az egyháznak szá­
mos előnyei származtak, azt á llítja :
1) Hogy az egyház ezen helyzetét belső önál­
lósága árán vásárolta meg és ezen árt akkor is fizette,
mikor már megszűnt a hatalom előnyeit élvezni.
2) Hogy az erdélyi prot. fejedelmek a ref. egy­
házban a felségi, vagy reformatiói jogot ép oly ter­
jedelemben igényelték és gyakorolták, mint a német
prot. fejedelmek.
 28 G

3) Hogy az állam-felsőségi jogok az erdélyi höz képest azok értékének és valóságának m éltatá­
egyházzal szemben nemcsak a nemzeti fejedelmek alatt, sára ; egyedül a tárgyilagos igazság és hazánk ifjú­
hanem az osztrák ház uralma alatt is sokkal nagyobb ságának tóvtanok tanulásától való megóvása iránti
terjedelműek voltak, mint a magyarországi kerüle­ igyekezet vezetvén toliunkat, a melyet, a mi egyházi
tekben. alkotmányunkat ferde világításban feltüntetők ellen
4J Hogy az erdélyi ref. egyháznak ezen függő kézbe venni nem kevésbbé tartjuk kötelességünknek,
viszonya és az államfőnek és kormányának úgy az mint azok ellen, a kik azt megtámadni elég merészek
egyház kormányzatára, mint törvényhozására való be­ volnának.
*
folyása „csak igen kevéssé csökkent" az osztrákház * *
uralma alatt is egész a Magyarországgal való unió A mi a nemzeti választott fejedelmeknek közel
létrejöttéig; még pedig másfólszázados korszakát illeti, abban igaza van K.
a ) Az egyház kormányzatát illetőleg mondja K.
A. urnák, hogy az egyházi és állami élet olyan ér­
A. ur „ 1 1 Í Z — 1 7 9 1 - ig a r e f. e g y h á z a t , tén y le g a z telemben, a mint az újabb időben, külön választva és
a h so lu t b écsi k o r m á n y n e h á n y b ea m te re k o r m á n y o z ta
egymással szembe helyezve nem volt. A protestáns,
S zéb en b ö l , m á s elem ek m e llő zé sé ve l “ tovább pedig
maguk is önmagukat „o r t h o d o x u s “ -oknak neve­
mondja: zett fejedelmek, az egyháznak is első legkitűnőbb
„ A f o l y ó s z á z a d b a n p e d i g : m iu tá n a r e f. v a l ­ tagjai és a fejedelmi tanácsurak az egyházi kormány­
lá sit n ég y le g fő b b á lla m i h iv a ta ln o k n a k k e lle tt len n i zásnak is szervei voltak. E tényből azt vonja le E .
a z eg yh á z f ö c u r a to r a in a k , s m iu tá n a G u b e m iu m A. ur, hogy az erdélyi ref, egyháznak e korszakban
és k ir . tá b la ta n á c s o s a i , t itk á r a i és a f ő is p á n o k , a önállósága nem volt s igy önállósága feláldozásának
m e n n y ib e n r e fo r m á tu s o k v o lta k , ezen h iv a ta lu k n á l ára fejében élvezte az előnyöket. Nem volt-e önálló­
f o g v a a fö c o n s is to r iu m n a k is ta g ja i v o l t a k : a d o ­ sága ? ím e feleljenek helyettünk erre az A. 0. I. R .
log tén yle g ú g y á llo tt, h o g y a z e g y h á z leg fő b b k o r ­ 1. ez. 3. czikkének következő szavai: „ a z e k k lé z s ia i
m á n y zó h a tó s á g á n a k eln ö k eit és ta g ja in a k je le n té ­ d ire c tió k b a n és rítu s o k b a n p e d i g r e fo r m á ln iu k , v a g y
k e n y ré szé t, a fe je d e le m n evezte k i a z e g yh á z m eg ­ v á r iá ln io k , a z e k k lé zsiá k n a k e le itő l f o g v a s z a b a d o s
h a llg a tá s a n é lk ü l .“ d o lo g v o lt, m ely k e resztyé n s z a b a d s á g e zu tá n is e l
b) Az egyházi törvényhozásba is oly módon n em re k esztetik és tilta tik , d e ú g y, a m in t m á s k e ­
elegyedett az államkormány, a mint a magyarországi r e szty é n o rszá g b a n s ez m ién k b en is éltén ek és éln ek
egyhkerületekben soha sem, á mint ezt K. A. ur sze­ m o sta n i s ; t. i. h o g y in m in o rib u s, a m elyek c sa k
rint az 1833. szervezetnek visszavonása tanúsítja. a z e g y h á zi re n d e k e t ille tik , m a g u k a z e g y h á zi r e n ­
5) Hogy az erdélyi ref. egyház csak az unió d ek is c o n c lu d a lh a tn a k és c o n stitu tió k a t c sin á lh a t­
után ju to tt az államtól függetlenebb állásba s mind­ n a k , de a zo k a t is k özön séges g e n e r á lis g yű lések b en .
össze is csak 7 éves autonóm függetlenségét is csak A h a llg a tó k k a l és k ü lső r e n d e k k e l k ö z , a v a g y a z o k r a
annak köszönheti, hogy a magyar kormány vele szem­ is n ézen d ő d o lg o k b a n p e d ig nem k ü lö n b e n , h a n em
ben is a magyarországi egyház-politikai törvények a z o k k a l is k ö zértelem b ő l , u. m . k ik i m a g u k r e lig io -
szerint jár el, s kerületi gyűlésének határozatait nem j á n levő fő m a g is tr a tu s o k n a k és p á tro n u so k n a lc e g yen lő
tudja fontosabb tényezőknek tartani, mint a többiét. tetszéséből. K i n em re k esztetv én m in d a z o n á lta l a z is,
Yégül h a m ikov és m iben v a la k ik a z e k k lé zsiá k n a k é p ü ­
6) kisüti K. A. ur azt is, hog-y az erdélyi ref. letére n ézen d ő s z e n tir á s s z e r in t v a ló tetszések et com -
egyháznak a magyarországi 1791. 26. t. cz.-hez ha­ m u n ik a ln i a k a r já k , m e ly i l y m ó d d a l e n g e d te tik , h o g y
sonló s a kormányrendeletek ellen vódelmül szolgáló a közönséges egyh . g yü lek ezetb en ta r to z z a n a k p r o ­
törvénye nem volt, s igy az erdélyi egyháznak elő­ p o n á ln i és m in d m a g o k a t, m in t p e d ig o p in io ju k a t
nyösebb helyzete a magyarországi felett, — a múlt­ a közönséges g y ü lek e ze tn ek c e n su rá ja a lá su b m it-
ban nem az államhoz, hanem a cath. egyházhoz való tá ln i, m elyek et a zo k a sz e n tir á sn a k se rp e n y ő jé b e n
viszonyában állott. ig a zsá g o sa n m e g fo n to lv á n , m in d e n p r i v a t u s re sp e c -
üg y hisszük, hogy ezekben a poutokban kiven tu sokon k ív ü l, v a llá s o k o n levő k ü lső f ő , és titá n n á
kivonatoltuk K. A. urnák a „Szemle“ vezérczikkóvó lev ő m a g is tra tu s o k k a l s p a tr o n u s o k k a l c o m m u n ic a l-
iktatott elmefuttatását és most térjünk át ígéretünk­ v á n , h a m in d h a szn o sn a k , m in d p e d i g szü kségesn ek
 287
Ítéltetik, közönséges megegyezett végzésből vitessék
ususba i s ; és éképpen in extemis ritibus, directio-
neque ecclesiastica lehessen a reformatio, avagy
váriatio {semmiben meg nem illetvén a hitnek és
vallásnak pmdamentumiban s articulussiban való
dolgokat), ellenben pedig a dolog nem jóvaltatván,
sem acceptáltatván, afféle opiniok interdictumban
lé g y e n e k sat. Kitűnik ebből, hogy az egyháznak meg­
volt az önálló s az államitól független hatalma, a
mely kiterjedt, semmiben meg nem illetvén a hitnek
és vallásnak fundamentumiban s árticulussiban való
dolgokat, az egyházi törvényhozásra és az egyház di-
rectiójára. Mutatják az idézett szavak azt is, hogy
az egyháznak ezen hatalma mi módon gyakoroltas­
sák, úgy a kissebb, mint a nagyobb fontosságú ügyek­
nél. I tt az alkotó elemekben a határozott gyűlések­
ről van szó, nem a fejedelemről vagy a fejedelmi
tanácsról, a kik, mint a felsőbb magistratus fogalmai
alá eső individuumok, csak részét teszik az egyházi
hatalom gyakorlására hivatott testületeknek.
D a n t^ .
i.
Nagy ^emberek életéi és jellemét tanulmányozni, egyike
azon fáradalmaknak, melyek legdúsabban fizetik magokat
vissza. Nem egyedül a lélektani szempont az, mi itt bennün­
ket érdekel, hanem főkép és kiválólag az erkölcsi nagyság
tündöklő példája, mely gyakorlati életviszonyainkban irány­
adóul szolgálhat nekünk, kisebbeknek is. Hisz minden nagy­
ság valódi értekét azon önmegtagadási mozzanat adja meg,
melylyel a gyöngébbeket is szeretve öleli magához, s esz­
ményei leleplezésében termékenyitőleg hat a közmtpiságra.
A nemzet élete különös módon nyer visszattikrözest egyes
kiváló individuumok életében ; épen ez okból nagy jellemek,
nagy elmék példányul való föltüntetése az igaz nemzeti é r­
zület ápolására is hatalmas emeltyű. Shakspere szelleme ép
oly szünetion munkálólag és képzőleg foly bo az angol mű­
velődésre, mint Washingtoné az amerikaira, vagy Moliére -é
a francziára. És e hatás titka épen nem megfoghatlan, elta­
nulhatlak mint némely naturalisták hiszik, kik minden n a ­
gyot, minden fenköltet bizonyos mysticus szempontból szoktak
és szeretnek szemlélni. Meg vagyunk győződve, hogy eljön
az idő, midőn hasonló tanulmányok épen egyenesen a paeda-
gogiai szív- és elmeképzés szempontjából fognak ajánltatni,
tudományosan kifejtett és megállapított módszer vezérlete
mellett.
Ha a l á n g e l m é k n e k hamis elmélete állana, akkor
az értelmi és erkölcsi nagyság fogalma épen legközvetlenebb,
gyakorlati alkalmazhatósági; becsét vesztené ezzel, magára
az életre való vonatkozásában. Ellenben a ki művészeti és
tudományos nevezetességek pályájának egyes mozzanatait, a
maguk benső összefüggésökben, összehasonlitólag vizsgálja,
s az igy szerzett tényekből, következtetésről-köYetkeztetésre
jutva, végelveket von ki: nem fog szemet hunyhatni azon
kövotelő igazság előtt, hogy az ilyenek által kivivott mind­
azon fényes eredmények, melyek csodálattal töltenek el,
tulajdonképen csak az általános egyénnek a különös körül­
ményekre való viszonyhatásában gyökereznek. A siker nem
a természeti folyamatok áthágásában, de azok titkainak ki­
tanulásában,'{cllesésében rejlik. Tudjuk például, hogy az agy,
s igy az értelmi képességek is, az életkor harminczadik, sőt
nem ritkán negyvenedik évéig vaunak folytonos fejlődésben.
E physicai tényből követkozik, hogy ha azon időpontot keres­
sük, melyben a halhatatlanoknak nevezett legnagyobb mes­
terművek. mint Dante „Isteni szinjátéka", Shakspere „Ham­
l e t i je , Milton „Elvesztett paradicsoma", Beethoven „Kilen-
czedik symphoniája“, Händel „Messiása," Cervantes ^Don
Quichotte“-ja, Plato „Köztársasága", stb. létrejöttek: úgy
azt középszámitásban a negyven év körül s részben utána
találjuk meg, mint a mikor az ész és képzelet egyensúlyá­
val ismeretekben, csalódásokban gazdag élettapasztalatok
párosulnak, Ugyancsak e tündöklő vezerelmék élete fejlődé­
sében, s igy Shaksperenól és Göthénél is három jellemző
életszakot különböztethetni meg, melyek közül az első a
hatalmas physikai fejlettség, a második a befogadás és kife­
jezésbeli fokozott rugékonyság, s a harmadik és legmagasabb,
a teljes fényben ragyogó öntudat, érett gondolkozás, mely
felfogás és eszményi igazság bevégzettt szaka.
Ily felfogással kapcsolatban szükségesnek látszik még
egy nem kevésbbé fontos kérdésre terjeszkedni ki röviden,
hogy tudniillik, minő szempontból méltánylandó az aestheti-
cus-magyarázó helyzete valamely műremekkel szemben. Csep­
pet sem lehet csodálni, ha a gáncsolás is fölemeli szavát
olykor-olykor a méltányos határokon túllépő értelmező kritika
ellen; de viszont nem kevésbbé téves álláspontból foly azon
vád, hogy a mű-elemzés mai alakja teljesen önkényes, tehát
jogosulatlan alapokon áll, mert messzire menő eszmefuzésé-
ben oly utakra téved, oly kitételekre ragadtatja magát, me­
lyek a mű-alany eredeti intentioitól távol esnek, sőt azzal
nem egyszer egyenes ellentétben állanak. Igaz, hogy a com«
mentatorok eljárása alapjában azon modern műelvet fejezi
ki; hogy minden az élvező közönségért van*, mig a költő
egyéni jogosultsága csak azon mértékig tartandó fenn,
meddig maga is nélkülözhetlen alkotó részét képezi müve
tárgyilagosságának : hanem e föltétel logikai volta azért ép
oly kevéssé támadható meg, mint a mily megtámadhatlan
másfelől azoknak nézete, kik a kimondott szóhoz ragaszkodva,
attól hajszálnyira is el nem térnek, s első sorban mindig
a költő-alany realitását ismerik kötelességöknek, sértetlenül,
épségben fönntartani ; Minden magyarázat, ha csak nem
szorosan történeti czélu, a műélv fokozása irányában keli
hogy basson s ezért bővít, világosit, indokol, csoportosít és
tesz összehasonlítást. Ebben különbözik lényegesen a kritikai
eljárástól. Oly magyarázók, mint Lessing, Ulrici, Schlegel,
Tieck és mások, többé nem csupán elméleti nyomozók, de
rokon-geniusok, kik a költővel együtt teremtenek, együtt érez­

nek s az ösztön fölism erhetlen remekét a tudom ányos ö n tu ­
dat szem léltető világításába helyezik. Ha nem is épen a
commentatorok tették nagygyá Sliaksperet, de legalább is
m ég egy annyira emelék, m int a mily magasra maga h e­
lyezte magat. N apjaink m űvészeti szellem e az összbenyom ás
elvén épülvén, az aestketikai hatás egym ást k iegészítő e le ­
meinek minél teljesebb csoportosítására tör; nem e lég egy
hely, egy alak, egy jelenet elvont fajlagos jelen tésével t is z ­
tában lennie; ism erni akarja annak mindennemű vonatkozá­
sát. történeti, bölcselm i hátterét, többoldalú ö sszefü g g ését,
stb. és épen e művelet eszközlésére, ez érdeksokszoritásra
vannak hivatva nagy szellem ek szolgálatában az értelmezők.
Dantóra térve most, ő már épen az a költő, kinél kétszere­
sen fontos a magyarázó föladata. Nemcsak azért, mivel a nagy
közönség jóformán alig ismer belőle egyebet, mint nagy
müve három részének puszta czimét ; hanem azért, mert
maga is a középkor lelke, a katholicismus élő megtestesülése
lévén, csaknem minden szava és gondolata a világtörténelem
egy nagy korszakával függ össze, egy-egy nagy tényre mu­
tat vissza, mely az emberi ész és felvilágosodás történeté­
ben elenyészhetlen nyomokat hagyott hátra. Macaulay mondja
róla: fönségesebb mint Milton, bensőbb mint Hornéi* s egye­
dül Shakspere múlja felül. Azonban mig Homer és Shakspere
a természet költői, kik egészen eliünnek műveikben, addig
Dante a legimponálóbb egyéniség hangján szól hozzánk. Ta­
lán soha senkiben a nagy költő a nagy moralistával nem
egyesült oly magas fokon, mint ő benne. Eposa telve magas
röptű dialektikai részletekkel, minő a gondolatszabadság vé­
delme, a hitnek a kételyből eredő forrásában gyönyörűen
parabolázva, stb. Pathetious leírásai, mint például az alvilági
torony-ormok első fölcsillanása, a mint a sötéten át izzó­
vörösen látszanak; Paolo és Francesca viharüzött lelkei,
a haldokló havczos, stb. oly episodok, melyek Dantét egész
nagyságában tüntetik elő, mig a kicsinyes pártüzelmekre, a
katliolikus dogmákra, az olasz egységre tett czélzások csak
a korszerűség szempontjából bírnak becscsel.
Dante Alighieri, kinek életéről különben ép oly keve­
set tudunk, mint a Shaksperéről, Florenczben 1265 ben
született, nemes családból. Kilencz éves korában talál­
kozott az akkor alig nyolcz éves Bice (Beatrice) Portinari-
val, ennek atyja házában, egy májusi ünnepély alkalmával.
A költői lelkületű gyermek szerelmes lett lánykája „piros
ruhájába s gyermekes ékeibe“, mint maga beszéli el ("Vita
Nuova) s attól fogva „látta, hogy a szerelem ül diadalt
lelke felett, mely oly készséggel engedett neki.“ Valószínű,
hogy a Portinariak és Alighieriek ellenségeskedésben állot­
tak, mert különben alig volna kimagyavázható, a mit a költő
ugyancsak Vita Nuova-jában elbeszél, hogy egész tizennyolcz
éves koráig nem beszélt imádottjával. Első hozzá intézett
szavai a „mondbatlanul kedvesnek“, oly gyönyörrel árasztot­
ták el lelkét, hogy „mint ittas támolygott ki a társaságból,
melyben volt.“ Beatrice néhány év múlva, rövid ideig tartó
házasság után meghalt s Dante megtört szívvel vonult ma­
gányba. Jellemzi e nagy szív szerelmét, hogy sehol sem tesz
említést Beatrice férjhez meneteléről; az ő igazi platói érzése
288
nem engedte irigyelnie dei Bavdi szerencséjét, csak eszmé­
nye elvesztése csal ki panaszos hangokat kétségbeesett lei­
kéből. De még azt sem lehet tudni, ha bevallotta-e szerel­
mét Beatricének, Barátja, Boccaccio utján értesülünk, hogy
e csapás majd hogy megölte a szótlan, hallgatag emberi.
0 maga csak akkor lesz nyugodtabb, midőn egy alkalommal
látás tűnik fel előtte, mely arra indítja, hogy „ne Írjon
addig többet e drága szentről, mig képes nem lesz valami
érdemesebbet inai.“ Erre törekedik ezentúl minden erejével,
s „ha az Urnák tetszeni fog — teszi hozzá — néhány év­
vel megnyujtani életét, reméli, hogy úgy fog beszélhetni
róla, a mint még soha sem beszeltek nőről.“ Ezt az ígére­
tét tölti be a „Paradicsom“ Beatricejában.
Szülőhelyét, Florenczot 1300-ban hagyta el Dante, kö­
vetségbe küldetvén Rómába, segélyt keresendő Valois Károly
ellen. Károly elfoglalta Floronczet, s a költő élethossziglani
száműzetésre ítéltetett, azon fenntartással, hogy ha elfogják
elevenen égessék meg. 1304-ben barátaival egyesülve, kí­
sérletet koczkázfcatott a visszatérésre, a mi azonban balul
ütvén ki, elhagyá Olaszországot s franczia földre menekült.
Csak 1310-ben tért újra vissza, a midőn a német VII. Henrik,
kit az „Egyeduralomról“ szóló értekezésének hősévé tett, a
rég sóvárgott politikai váltság hivatott eszközlőjeként lépett
föl. Olaszország ez időben zavaros napokat élt, város város
ellen, párt párt ellen fogott fegyvert. A Montecchik és Cá-
pulettik, Biánchik és Nerik, Monaldik és [Filippesckik viszá­
lyai élték aranykorukat. Dante affelől panaszkodik Comme-
diájában, hogy Henrik megelőzte korát s korai halála, mely
valószínűleg méreg által következett be, az óriási feladatot
félbenszakitva hagyta. Tulajdonképen azonban öt századnak
kellett lefolynia, mig Dante politikai eszménye, az olasz
egység végre megvalósult.
Ennek daczára azonban az „Egyeduralom“ czimümüve
megérdemli, hogy kissé bővebben foglalkozzunk vele, annál
inkább, mivel e nélkül sem Dante, sem kora nem érthető
meg teljesen. Dante véleménye itt, hogy egy egyetemes mo­
narchia föltétlenül szükséges az emberiség jóllétéhez. „A
béke, irja, az általános béke az emberiség legfőbb áldása“.
Csupán a béke kormányozzon. De csoda-e, ha nála az álta­
lános béke iránti kivánalom összefügg az egj'eduralom, a
császárság követelményével ? Az ő idejében még a „si vis
pacem, para bellum“ elve állt, s kényszer nélkül a legüd-
vösebb reform sem lett volna kivihető. Hisz maga mondja,
hogy a hol egyenlőség van, ott érdekütközésnek is kell lennie,
a hol pedig érdekütközés forog fenn, ott egy harmadik sze­
mély, mint biró, legfőbb tekintélylyel felruházva kell hogy
közbelépjen. De Dante monarchája nem zsarnok, hanem al­
kotmányos uralkodó, egy oly uralkodó, ki minden olasz vá­
rost tartozik meghagyni jogainak s autonóm intézményeinek
birtokában. Egy oly uralkodó, ki az isteni egység képvise­
lője itt a földön. Látnivaló, hogy ez tisztán római állam­
eszme, némi természetbölcseleti s theokratiai elemekkel fel­
hígítva, s kevés változtatással tiszta republicanus elméletté
volna kifejthető. Dánte előtt egy jó pápában és jó császárban
testesül meg, minden erkölcsi és állami törvény.
 289
Mindez eszmék ma már meglehetősen avultak, de az
„Isteni színjáték“ megértésére nélkülözketlenek. Másképen
mire magyarázhatnék azt, hogy a legalsó pokolban, Lucifer
három .torkában örök kárhozatot szenvedő három főbünöse az
•emberiségnek nem más, mint Judáslschariotes, továbbá —
Brutus és Cassius ? így értjük, mert föl bírjuk fogni, hogy
az imperialista Dante előtt a nagy Julius Caesar meg-
gyilkolói nem kisebb bűnt követtek el, mint az emberiség
örök gyalázata, a Megváltó árulója és gyilkosa — Judás
Mielőtt tehát egy következő czikkben Dante főmüve rész­
letesebb elemzésére térnénk át, tartsunk emlékünkben ennnyit,
államtani nézeteiből.
A felügyeleti jog szabályozásáról.
E czim alatt magyarázatul és helyreigazitásul közli a
Prot. egyb, és isk. lap főbb pontjait a jun. 5-diki értekez­
let lefolyásának. A tárgy nagy fontosságához mérve köteles­
ségünknek tartjuk alább egész terjedelmében közleni a dv.
Ballagi Mór idevonatkozó tudósítását, ki megelőzőleg egy kis
bevezetést is vet tudósítása elé.
Polemizál a „Hon“ jun. lO^iki számában megjelent
czikkel, mely úgy szói, „mintha, tudja isten, mily vas kala­
pos doctrinák vallói és terjesztői“ volnának a protestánsok,
a miért a Pontozatokat fmegtámadják. A „Hon“ különösen
Török Pált ostorozza, a miért az értekezleten a pátenssel
tette a Pontozatokat párhuzamba. Pedig Ballagi szerint e
párhuzam találó, mert a pátens f e j e d e l m i , a Pontozatok
m i n i s z t e r i kegyelem alapjára akarják a mi egyházi ügyein­
ket átjátszani.
Idézve az 1790— 1. XXV’I. tcz. illető tételeit, azok­
ból mutatja ki, hogy a tanrendszert kellene a kormánynak
a törvényhozás ál al megalkottatnia s az előtt a protestán­
sok is meghajolnának. Ám Trefort miniszter a tanrendszert
r e n d e l e t i úton akarja szabályozni, s igy nem törvénytől,
hanem ember kegyelmétől fogunk iskoláinkra nézve függeni.
Hogy ezt nem akarjuk, ez nem vaskalaposság.
Itt nem segit a felelősség, mert nincs jelentősége annak
a felelősségnek, a mely a rendeleti úton való intézkedésre
fölszabadító törvény után következik. Tegye meg a kormány
kötelességét, alkottasson olyan törvényt, a milyen kell s nem
lesz ellenzékeskedés.
Ezután áttérve az enquête előzményeire, azokat elitéli
s a téves tudósítások helyreigazitásaul közli az értekezlet
valódi lefolyását előre bocsátva, hogy Trefort miniszter az
üdvözlet után, fölszólitá Szász Károly min. tanácsos urat a
Pontozatok felolvasására.
Ekkor b. Vay Miklós szólalt föl legelőször s megkö­
szönvén a miniszter urnák jószándókát, mindenek előtt azt
a kérdést kívánta eldönteni, ha vajon beleereszkedjenek-e
a felolvastatni szándékolt Pontozatok tárgyalásába ; mert, ha
nem, akkor kár volna a felolvasást megkísérteni; maga részé­
ről határozottan kimondván, hogy ő semmi tárgyalásba nem
kiván bocsátkozni, s bár mit határozzon is a többség, ő
véleményt mondani nem fog. Nem veszi ugyan kétségbe a
k u l t u s m i n i s z t e r jó szándékát — mert hiszen előttük
fekvő okirat nem az ö s s z e s m i n i s z t é r i u m nézetének
nyilvánítása még — sőt elismeri, hogy lehetnek abban jó
intézkedések; de nem ez az útja megtudni a protestánsok
óhajait, kivánatait, esetleg követeléseit. „Én — mondá —
ide mint f ő g o n d n o k lettem meghivatva, mint ilyen én
egyházkerületemnek mandatariusa vagyok — annak nevében
tehát nem szólhatok. Adja kezembe a minisztérium azt, a
mit kivitetni czélszerünek lát, s én azonnal egybehívom az
egyházkerületi közgyűlést s ennek határozatával kezemben
kész vagyok minden órán visszatérni Budára s érvényesíteni
megbízóim akaratát. Egyébiránt a pontozatok nem is olya­
nok, melyek avagy csak kiindulási pontjául szolgálhatnának is
a czélba vett tanácskozásnak; azoknak nincsen tárgyuk, —
s ily általános tkeoreticus elvek mellett bekövetkezhetnék,
hogy miniszteri rendeletek alá engednénk sodortatni autonóm
jogainkat.“
„Ha vannak kihágások egyes esetekben, korlátozza
azokat a kormány hatalmánál fogva; de azért, mert más
hitfelekezetek államollenes cselekvényeket követnek el, min­
ket ne helyeztessenek gyámság alá. Nincs széles e hazában
egy kálvinista sem, ki testestül-lelkestül magyar ne lenne
— kálvinistának és magyarnak lenni egyet teszen, innen
vallásunkat a nép magyar vallásnak nevezi“.
„Én tehát ismétlem, hogy a pontozatolmak még csak
felolvasását sem kívánom; hanem óhajtom, hogy o fontos
ügy, melyről elismerem, hogy törvény által kell rendeztetnie,
autonóm jogaink megőrzése mellett velünk a maga utján —>
a superintendentiákhoz utalva — közöltessók.“
Erre T i s z a K á l m á n szólalt fel, annak épen ellen­
kezőjét hangsúlyozván, mint a mit a lapok szájába adnak,
és nem csak hogy a Pontozatokat az egyházkerületi közgyű­
lésekhez utasittatni nem kívánta, inkább épen az ellen szó­
lott, kiemelvén, mily különös eljárás volna, ha a miniszté­
riumot, mikor törvényjavaslatot terjeszt a ház olibe, arra
köteleznék, hogy azt elöljáróban minden illetőkkel közölje s
azok hozzájárulását eszközölje. Egyébiránt kijelentette, hogy
a főfeltigyeleti jog szabályozásáról alkotandó törvény az ő
gondolata, mert csak úgy hiszi elejét vehetni azon államel­
lenes üzelmeknek, melyek pl. az ág. hitv. evangelicus fele­
kezeti középiskoláknál is nyilvánultak.
Tisza után T ö r ö k P á l ekkép szólott.
Nm. miniszter ur! Tanulmányoztam az ourópai államok
viszonyát egyházaikhoz s jogait a tantigyre nézve; tanulmá­
nyoztam az egyházak viszonyát a kebli tanintézetekhez; és
fölismertem, hogy egész Európában nincs az egyház és is­
kola között oly szoros viszony, mint a magyarhoni prot. egy­
házban. Itt az egyház édes anyja az iskolának, az iskola
édes gyermeke az egyháznak. Ezek összeforrtak, összenőttek.
A gyermek hálaérzettel függ édes anyja, az egyház, nyakán,
mert ez által ápoltatik, tápláltatik: az anya viszont szere­
tettel öleli keblére gyermekét, mert ebben él. A magyar­
honi prot. egyházak népiskolákra évenként milliókat fordit-
nak saját vagyonukból, a felső tanintézetekre évenként 800000
frtot áldoznak; mindezt az állam javára és segítségére,
mintegy az állam helyett. Az iskola a prot. szemefénye ló­
vén, a ki azt nem kíméletes kezekkel érin ti: a szerető, a
féltékeny édes anya gerjedelmével találkozik.
 29 0
Itt most a felső tanintézeteink fölött gyakorlandó
állami felügyelet meghatározásáról, részletezéséről, illetőleg
a szinte száz éves gyakorlat megmásitásáról van szó, s
okom van vélni — mivel ez enquetten egyedül superinten-
dens s főgondnok urakat látok — hogy a nm, minisztéri­
um a prot. egyházak részéről azok hozzájárulásával szán­
dékozik meghatározni az állami felügyeletet, annak részleteit
s gyakorlásának módját. Ha nm. miniszter úr a római kath.
püspököket hivná egybe, valamely egyházi ügyben intézke­
dés végett: azokkal érvényesen s véglegesen határozhatna;
mert ők az egyház fejei, a kik akaratának az alsóbb papi
rendek, az egyh. szervezet és kánonjognál fogva meghódolni
tartoznak; a községnek pedig semmi szólója a dologhoz.
Nálunk az egyh. intézmény ezzel merőben ellentétes, mi
nem nyilatkozhatunk az egyház képviseletében. Nálunk, a
Geleji K. 91-ik kánon szerint, a püspök nem valamely ha­
talom- vagy rangfokozattal, hanem egyedül a sorrendben elsőbb
másoknál; nálunk ugyanazon kánon megszabja, hogy a
püspök kivált a fontosabb ügyekben magán tetszéséből
semmit ne tegyen, hanem mindent az esperesek és az egész
gyülésssel folytatott tanácskozás u tján ; tiszte pedig az, hogy
az egyháznak ősi szabadságát és mentességét mindennemű
jogos módokkal és eszközöhkel védelmezze. Minthogy mi e káno-
nokmegtartására esküvel kötelezettek vagyunk : nem lehet, nem
szabad a fenforgó ügyre s elénk adott pontozatokra nézve
tárgyalásba bocsátkoznunk, hanem átvesszük ezeket a d r e f e ­
rendum.
Egyébiránt átalánosságban megjegyzem, hogy oly álla­
mokban, milyen a mienk is, a hol az állam és egyház kö­
zötti viszony nincs megállapítva; a hol nincs szabályozva
mennyiben a szüléket, az egyházakat, a tanintézetek ala­
pítóit s fenntartóit? a hol nincs meghatározva a hitfeleke-
zetek közti kölcsönös viszony, sem az egyházaknak iskolá­
ikhoz való viszonya: ott n e m l e h e t s é g e s szabatosan
meghatározni, mire terjed ki a felügyeleti jog ? miként ága­
zik az el? ki által s miképen gyakoroltassák? Ott, nálunk
is, az alap s irány elv csak a z : Felügyelni s őrködni a
kormánynak, hogy államellenes, az állam fennállását s jól­
létét veszélyeztető irányok s áramlatok meg ne induljanak, ily
tettek el ne követessenek! De hiszen ez ellen biztosítva
vagyunk szigorú törvényekkel, másokkal, mint a felsőbb
tanintézetekre vonatkozó felügyeleti terveit pontozatok. To­
vábbá, oly államokban, a hol a fent érintett viszonyok
nincsenek is formulázottan megállapítva, igy nálunk is, kifej­
lett s megalakult az állam és egyház között bizonyos gya­
korlat és szokás, miszerint állam és egyház egymással békésen,
hallgatagon megegyeznek illető jogaik gyakorlása felett, s
eme viszonyt az élet s gyakorlat hozta létre. Ez az élő
törvény, melyet a nemzet géniusza, a viszonyok, a szükség
alkottak; mely törvény értékest), érvényes!), mert életrevaló,
a holt betűkbe foglalandó, állami felügyeletre nézve terve­
zett pontozatoknál. Ez a viszony államunk s a prot. egyház
között szinte száz éves, melyet kár felbontani s megmá-
sitani! Legkülönösebben, visszásnak tartom a felekezeti közép
és felső iskolák feletti felügyeleti jog gyakorlásának módját
szabályozni, elébb hogysem a törvényhozás utján ő Felsége
által meghatározandó közoktatási rendszer megállapittatnék.
Hiszen e nélkül nincs alany, nincs tárgy, mire a felügyelet
alkalmaztassák; e nélkül a felügyelet ágait, többet- keveseb­
bet, csak abstracte, csak ötletek szerint, lehetne részben for-
mulázni. A népoktatási törvény, 1868., mely a tárgyak sze­
rint határozza meg az állam jogait s a hitfelekezet illeté­
keit s a szerint alkalmazza a felügyeletet, méltán szolgálhat
mintául s eljárásra kalauzul Ezen coordinatio megalkotásáig
az eddigi törvénynél s törvényes ususnál kell maradnunk,,
mert a törvényes alapokról nem tanácsos, sem szabados
leszállanunk.
Nemcsak lehetségesnek pedig, hanem s z ü k s é g e s n e k
s em tartom, legalább reánk nézve, a legfelső felügyelet gya­
korlásának módját szigorral megmásítani. Mert ha a kormány­
nak feladata az, hogy elejét vegye az államellenes mozgal­
maknak és czólzatoknak; ha a ministerium nem akarja korlá­
tozni a tanszabadságot s az üdvös versenyt; ha nem akar
rendelkezőig avatkozni tanügyünkbe: úgy biztos lehet a
felölj hogy hitfelekez etünknek soha sem voltak, nincsenek,
s nem lesznek államellenes törekvései. E tekintetben a gya­
núnak árnyéka sem vetődhetett reánk s maga a föltevés,
hogy mi képesek volnánk államellenes merényletre vetemedni
sértő fogna lenni hitfelekezetünkre nézve. Mi békés honpol­
gárok vagyunk s békében akarunk élni,“— háborúságot nem
kezdeményezünk. Minket nem vonz a hajlam avagy ábránd,
sem délre, sem délkeletre, sem északkeletre. Mindegyikünk
tudja, hogy e hazán kivül nincsen számunkra hely, s áld­
jon vagy verjen sors keze, itt élnünk halnunk kell.
Azt sem tartom szükségesnek, hogy mindegyik egyházra
nézve egye tömésén azonosok legyenek a felügyeleti törvények.
Mindegyik egyháznak más létalapja, más joga, más viszonya
van az államhoz. Eddigelé is különböző módon gyakorolta­
tott az állami felügyelet a római kath., a görög-keleti s a
protestáns egyház felett, sőt az utóbbi felett is különböző­
képen a szerint a mint a Királyhágón innen vagy túl tele­
pültek. Nem szükséges, hogy ezentúl a prot. egyháznak a
görögkeletiekkel egy s ugyanaz legyen felügyeleti törvónyök.
Hiszen ezeknek egészen a hittaniak, egyh. alkotmányuk
szerkezetük, kánonjoguk, sőt jogi lótalapjok is.
Ha pedig arra hivatnám föl, hogy ne mint superin-
tendens, hanem bizalmi egyén minőségében nyilatkozzam a
fenforgó tárgy irá n t; akkor is kénytelen volnék visszavonulni
mert, szerencse, hogy senki másnak közülünk, de nekem á
nemben gyászos tapasztalatom van, miszerint mind a tiz
ujjamat minden izében megégettem. Voltam ón, 1855-ben,
cultusminiszteri bizalmi férfiú; váltig hangoztattuk én s tár­
saim, hogy nem az egyház képviseletében, hanem mint ma­
gán emberek szólunk, — váltig elleneztük az elénk adatott
javaslatokat, s a vége az lett, hogy hitsorsosim kárhoztattak
s elítéltek azzal, hogy én s társaim készítettük a pátenst.
A fenforgó ügyet s erre vonatkozó pontokat átveszem
ad re f e r e n d u m.a
Török hivatkozására, hogy ő Thun alatt már egyszer
megjárta azzal a bizalmiférfisággal, T i s z a K á l m á n újó­
lag ripostirozott, tiltakozván az ellen, hogy őt, mint felelős
 291

mm gyár minisztert Thunnal hasonlítják össze, őt, kinek épen zásáról alkotandó k ü l ö n törvény eszméjét Tiszán kivüf
Thun elleni küzdelme eléggé ismeretes.
még csak Pőchy Tamás miniszter védelmezte, s alapos okunk
Tisza után R é v é s z B á l i n t vette át a szét, hogy van hinni, hogy Tisza is a törvényt nem abban az alakban
a református püspökök nevében szólott Török enuntiatiójá-
kívánja, melyben az a pontozatokban több féltékeny kicsiny-
nak igazi értelmét constatálja, és kifejtette, hogy abban a
kedéssel, mint állambölcsességgel fogalmazva van.
parlamenti kormányt, vagy ennek mostani elnökét sértő
czélzat nem foglaltatott.
Erre ismét Vay, ki, úgy látszik, minden határozott­
A z áll. igazgató-tanács r . gyűléséből.
sága mellett is arra ügyelt, hogy ingerültség ne vegyüljön
a higgadt hangulatú tanácskozásba, szólalt fel, és kimutat­ Kolozsvártt, 1879. junius 15-ón.

va azt, hogy a miniszterelnök Török szavait félreértette, Jelenvoltak: nm. gr. Bánffy Miklós, mint elnök; Szász
maga részéről is helyre igazította a felfogást, mintha mi a Béla, dr. Kolozsvári Sándor, dr. Jenei Viktor, Parádi Kál­
mostani időket, a Thunféle patentalis időkhez akarnék hason- mán, Bodor Antal titkár, Szabó Ádám számvevő, Deák Jó ­
litani, s e tekintetből utalt minden szavára, gyűléseken és zsef penztárnok és Balogh György ügyvéd.
•egyebütt tartott beszédeire, melyek tanúságot szolgáltathatnak Az ülésen kívül időközben elláttatott darabok bejelen­
arra, hogy ő és superintendentiája teljes' bizalommal visel­ tetvén, tudomásul vétettek.
tetnek az uj rendszer, a parlamentarismus iránt; de épen A tanügyi előadó előterjesztése folytán tárgyaltainak
azért nem kívánja, hogy ez összeütközésbejöjjön autonómi­ M é g a i József háztulajdonos tudatja, hogy az egyházke­
ánkkal, — pedig a ma czélba vett eljárásnak ez lenne követ­ rület királyutczai házával szomszédos házas telkét szándé­
kezménye ; „igen — folytatá — mi szeretjük a parlamon- kozik eladni; felajánlja azt az egyházkerületnek. Fölkéret­
• tarismust, elismerjük a korona felügyeleti jogát, de ha auto­ nek Incze Kálmán mérnök és Kerekes Márton építész a fe 1-
nómiánk szentélyébe kelletinél mélyebben akarna a kormány ajánlott telex megbecsülésére.
bele nyúlni: ez ellen magunkat megóvni kötelességünk.“ N a g y L a j o s esperes felterjeszti a kérői egyház-
T ay azzal fejezte be ismételt felszólalását, hogy bocsánatot községnek egy csereszerződését, megerősítés végett. A csere
kért Szeberényitől — ki előbb állt volt fel, de látva, hogy helyben hagyatik s a szerződés, megerősítési záradékkal
ő kivan beszélni, neki engedte át a szót. Most tehát dr. ellátva, leküldetik.
S z e b e r é n y i G u s z t á v ekkép nyilatkozott: H e g e d ű s Lajos esperes tudatja, hogy a h a r a s z t o s i
„Magam is aggódva hódoltam a miniszter űr felhívá­ egyh. község erdejéből a meg el nem adott fák elárverezé­
sának, attól tartva, hogy itteni megjelenésem hivatalosnak se, az erdő-törvény intézkedése folytán, jövő évre maradott;
fog tekintetni. De miután eziránt úgy a cultusminiszter úr, a papi lak építési költségeinek fedezéséről felvilágosítást
mint a miniszterelnök úr által meg vagyok nyugtatva s arról nyújtva, kéri a tervrajz és költség megerősítését. A költség
és tervrajz megerősittetik.
biztosítva, hogy a mi itteni nyilatkozataink egyedül magán
S y l v e s t e r D. esperes kéri a b a l á z s f a l v i egyh.
nyilatkozatoknak tekintetnek s mi itt nem mint kerületeink
község régi papi telkének 800 írton leendő eladása enge­
megbízottjai, de mint magános protestánsok hivattunk fel
délyezését ; továbbá az uj papi ház építési költségeinek
nyilatkozatra ; nem találom autonómia-ellenesnek felszólalni.
fedezésére 500 frtnyi kölcsönnek kiutalását. Az eladás en­
Mert hisz, ha minket egyonkint kérdezni talált volna a mi­
gedélyeztetik ; a kölcsön azonban, hiányozván a szabályszerű
niszter úr, hogy véleményeinket nyilvánítsuk a kérdéses pon-
biztosíték és nem is lóvén ez idő szerint rendelkezés alatt
tozat felől, alig ha megtagadtuk volna azt, csupán azért, álló pénz, nem adható meg.
mert hát az autonómia tiltja, hogy nyilatkozzunk! L á n g Károly missionarius papnak, a p i t e s t i és
Kénytelen vagyok különben megjegyezni, hogy az em­ p l o j e s t i egyházközségek parochialis építkezéseire segélyért
lített ág. h. evang. iskolák, melyekben államellenes üzelmek benyújtott folyamodványa, ajánlat mellett fölterjesztetik ő
felmerültek, nem is voltak „kerületiek, “ de úgy nevezett felségéhez.
^patronatusi“ intézetek s az ág. b. evang kerületek, mihelyt S y l v e s t e r D. esperes fölterjeszti, hogy az a s s z o n y ­
észre vettek a bajt, azonnal magok sürgették azoknak be­ n é p i egyházközség, szegényes viszonyai között, teljesen
szüntetését a kormánynál. Ezért kérem, hogy ne a kelvőt képtelen felekezeti iskoláját a törvónyszabta követelmények­
hitvallásuakra külön, de a protestáns iskolákra együttesen nek megfelelőig berendezni; ennélfogva kéri annak állami
alkalmaztassák a felügyelet, melytől mi nem félünk. In eadem iskolává átalakítását engedélyezni. Elvileg az átalakítás meg­
navi navigamus — eleitől fogva. Egyedül azt bátorkodom engedtetik és esperes utasittatik az e végre szükséges lépések
kérelmezni a minisztériumtól — s ezt már bátran mond­ megtételére.
hatom, akár mint kerületem megbízásából is — hogy azt A s z é k i egyhmegye közgyűlése, ajánlattal felter­
kívánjuk, ne r e n d e l ő t ö k á l t a l , de hozandó o r s z á g o s jeszti a n e m e g y o i egyhközség az iránti kérését, hogy a
t ö r v é n y e k á l t a l k o r m á n y o z t e s s u n k k ö z é p i s k o ­ b. Lőventhal Sámuelné által adományozott fekvősóget, állami
l á i n k r a v o n a t k o z ó l a g i s ! tf iskola fölállítása czéljából, évi 2 frt bérért a községnek
A többi felszólalók beszédeiről teljes biztonságú ada­ haszonbérbe adhassa. A bérbeadás megengedtetik.
taink nem lévén, azokat érintetlen hagyjuk. De annyit egész Id. B o d o n i István a h a vádi egyhközség volt szám­
•bizonyossággal mondhatunk, hogy a felügyeleti jog szabályo­ adó gondnoka, felfolyamodik az egyhmegye ama határozata
 292
ellen, mely szerint a kezelése alatt állott gabonatár hiányá­
nak felét tartozik megtóritni. A folyamodvány elutasításával,
egyhmegyei végzés jóváhagyatik; miután — szabályaink
értelmében — a számadó gondnok és pap közösen felelősek,
Ezek után P a r á d i Kálmán tanügyi előadó terjeszti
elő a t a n o d á k z á r - t u d ó si t á s a i i ól v é l e m é n y e s
j e l e n t é s é t . Lapunk más rovatában lévén ezekről tüzete­
sen szó, e helyütt a zártudositások adatait mellőzve, csak
is az igazg, tanács határozatainak közlésére szorítkozunk.
A s.-s z on tg y ö r g y i S z é k e l y - M i k é t a n o d a
zártudósitásának adatai helybenhagyó tudomásul vétetnek.
A s z á s zvá r o s i Kű n-t an o d a zártudósitásának statis-
tikai részét, s főleg a tanoda anyagi gyarapodását az igazg.
tanács örvendetes tudomásul veszi. A mennyiben a feldol­
gozott tananyag és tárgy-beosztás arra mutat, hogy a tanári
kar nem járt el mindenben szervezeti törvényük szerint:
közöltetnek az észlelt eltérések és hiányok az elöljárósággal,
hogy ufcasitsa az illető tanári kart ezek elenyesztetésére és
a szervezeti törvény pontos megtartására.
A z i l a h i tanoda tanügyi állapotai felett az igazg.
tanács megelégedését nyilvánítja, és a tantervtől történt
eltéréseket, a felhozott indokok alapján, helybenhagyó tudo­
másul veszi.
A sz.-ud v a r h el y i tanoda zártudósitását, a szellemi
és anyagi gyarapodását jelző adatokat, az igazgató-tanács
helybenhagyó tudomásul veszi. Figyelmessé tetetik azonban
az elöljáróság arra, hogy öt éves gyermekeket az első elemi
osztályba fölvenni úgy az országos törvény, mint paedago-
giai okok tiltják.
A m a r o s - v á s á r h e l y i tanoda zártudósitásának sta-
tistikai része helybenhagyó tudomásul vétetik. Az eltanitott
tananyag beosztására, terjedelmére stb. vonatkozó észrevé­
telei a tanügyi előadónak oly felhívással közöltetnek az elöl­
járósággal, hogy ezek figyelembevétele mellett, minden a
szervezeti javaslattól, mint törvényes tantervtől való eltérést
haladéktalanul szüntessen meg.
A k o l o z s v á r i tanoda népességének gyarapodása, a
a tanitásbeli szép siker, a szabályok szigorú megtartása, a
tanárok buzgó működése, s általában az intézet előbbmenetele
örvendetes tudomásul szolgál és az igazg. tanács megelége­
dését nyilvánítja ez eredmény fölött.
Megjegyezzük, hogy ez utóbbi tanoda zártudósitásáról
S z á s z B é l a igazgató tanácsos referált.
r. t.
A tanügyi előadó jelentéséből
s az ig. T a n á c s i n t é z k e d é s e i t a n o d á i n k a t
illetőleg.
1 . Nagy-Enyed.
Miután az 1861. évben közrebocsátott „ S z e r v e z e t i
j a v a s l a t és ennek toldelékául az 1864-ben törvényerőre
emelt „ R e n d s z a b á l y o k , T ö r v é n y e k és U t a s í t á ­
s o k “ ez ideig még mindig kötelező erejűek összes ref. fő-
és köz ép tanodáinkra nézve s különösen a két bölcselmi osz­
tály tantárgyainak beosztására vonatkozólag az egyházi főtanács
népes ülésében 256— 1864. sz. alatt hozott határozat tar­
tandó szem előtt (1. Rendsz Törv. s Utas. 1. és 2-ik lap ját):
sajnosán kellett meggyőződni álland. igazgató-tanácsunknak,
hogy összos fő- és közóptauodáink között épen a Bethlen-
fotanoda az, mely az idézett együázfŐtanácsi határozat elle­
nére korlátoltabb oktatásban részesíti az I. és a II. bölcsel­
mi osztályok növendékeit. Ugyanis:
1) Az I. és II. bölcselmi osztály négy tantárgyat hall­
gat együtt, u. m. egyháztörténelmet (a kópezdei növendékek
is együtt a deákokkal), latin és görög irodalmat meg böl­
csészetet.
2 ) A magyar irodalom a II-ik bölcselmi osztályban
tanittatik, holott az a fennebb idézett egyházfőtanácsi ha­
tározat szerint az I. bölcs, osztály tantárgya.
3) Az egyháztörtónelem hetenként 1 órán (3 helyett),
a történelem az- I. bölcs, osztályban hetenként 6 órán (8
helyett), a természettan a II. bölcs, osztályban hetenként
5 órán (6 helyett), a bölcsészet is hét. 3 órán (4 helyett)
adatik elő.
A főtanoda jó hire és a tanuló ifjúság érdekében fel­
hívja állandó igazgatótanácsunk a m, tt. főtanodai elöljáró­
ságot, hogy e kivételes állapotokat szüniettesse meg s uta­
sítsa a tanári kart, miszerint a fennebb idézett egyházfőta­
nácsi határozat értelmében a két évi bölcselmi osztály
tantárgyait mindenik osztály külön járja a törvényesen meg­
szabott tárgy- és időbeosztás szerint.
Megfejtetlenül maradtak ig. tan. előtt a zirtudósitás
következő indokolatlan ad atai:
a) hogy a főtanodában csaknem százzal kevesebb ta­
nuló íratta be magát, mint a megelőző évben, (az 1877—8
tanév elején volt 640, azelőtt 732.)
1) ) hogy az I. bölcselmi osztály 22 hallgatója közül
12 kapott elégtelen osztályzatot, s mindamellett, hogy az
illetők a javító- s illetőleg pótvizsgálaton is megbuktak, mégis
10 bukottnak megengedtetett, hogy a II-ik bölcselmi osztály
tantárgyait hallgathassák oly kötelezettség mellett, hogy év
folytán a mennyiségtanból vizsgálatot tenni tartoznak, mely­
nek sikerülte esetén bocsáttatnak érettségi vizsgálatra.
c) „Nőm csak a lefolyt év, hanem általán a közelebbi
évek tapasztalata bizonyítja, hogy a bölcselmi osztályok fenn­
tartása a tanításra káros befolyással van. A tanulók az I. böl­
cselmi osztályban a szorosabb fegyelem alól felszabadulva,
több szabadságot élveznek, mit pedig nem jóra használnak
fel“ — mondja a zártudósitás.
d) Hogy a büotetós-pónzek összege 143 frt 20 krra
ment.
Ig. tanácsunknak nincs oka ugyan kételkedni abban,
hogy a főtanodai mólt. elöljáróság előtt ismeretesek ezen
abnormis tények s hogy megtett minden1 hasonló esetek elő­
fordulásának meggátlására: mindazonáltal felelősséggel járó
főfelügyelői kötelességéből kifolyólag, melegen felkéri a mólt.
elöljáróságot, miszerint a főtanoda nevelés-oktatástani álla«
potait éber figyelemmel kísérni s azokat időközönként a ta­
nári karral együtt komoly tanácskozmánya s illetőleg bírálata
tárgyává tenni méltóztassók; a jövőie vonatkozólag pedig
utasítani az illető tanvezető tanárt, hogy a netán fenforgó
kivételes állapotokat és eseteket az adandó zártudósitásban
Folytatás a mellékleten
 293
B&~' Melléklet az „Érd. Prot. Közlöny“ 85. számához,
ne csak megemlítse, hanem — a mint azt a dolog termé­
szete hozza magával — érdemlegesen indokolja is.
A II. bölcselmi osztály tanulmányi előmenetelének ked­
vezőtlen és szokatlan arányára nézve jg. tan. nem formál­
hat magának más véleményt, mint azt, hogy a n.-enyedi
tanítótestület nem jár el elég szigorúan az alsóbb osztályom
növendékeinek m eg ro stálásáb an , á mint az már a tavalyi
hivatalos tanügyi jelentésben számadatokkal ki volt mutatva
s közvetlenül a fennfoigott buktatásra vonatkozólag: nem
kell-e lelkiismeretes részt venni mindenik tanárnak az u. n.
átviteli szigorlatban ? nem az-e intentiója e vizsgálati intéz­
ménynek, hogy általa a tanárok egyenként és összesen ala­
posan elbírálják a felviendok készültségét és képességét ?
De, ha már egyáltalában gyenge osztályt kénytelenittetnek
felvinni: tapintatosan és általában oktatástanilag helyesen
jár-e el a tanár, ha tantárgyához kézikönyvet, vagy legalább
írott cursust nem használ? A zártudósitás és a vizsgálat-
osztálykimutatások arra mutatnak, hogy Enyeden a mennyi­
ségtanhoz, melyből az a szokatlan arányú bukás történt, sem
kézikönyvet sem Írott cursust nem használtak.
A bukott tanulóknak magasabb osztályba való feltéte­
les átbocsátása, s illetőleg ama 10 bukott I. évesnek a
Il-ik bölcselmi osztályba vitele, oly szorultságszülte abnori-
mitás, mely a legrosszabb következményeket vonhatja maga
után. Igazgatótanácsunk erősen hiszi, hogy a melfcós. főtanodái
elöljáróság megtette már mind a két kivétel érdekében a
szükséges intézkedéseket és hogy jövőben nem fog helyet
adni a kollégiumi rendszabályoktól való oly fokú eltéréseknek.
Végül megjegyeztetik, hogy az 1877— 8 tanévben,
melyről a zártudósitás szól, kiosztatott segélyezés, jutalmak,
pálya- és ösztöndíjak czimón átlag véve: 15,184 frt 31 k r;
az azelőtti tanévben pedig 15,785 frt 09. Kívánatos, hogy
az ilynemű apadás is jövőre indokoltassék.
Az egészségügyre fordított összeget (1563 frt 68 kr,
az azelőtti évben 1743 frt 87 kr) igen soknak találja ig.
tan. annyival inkább, mert e czólra az 1879. évi költség­
előirányzatban csak 764 frt van felvéve, de meg a zártudó­
sitás is az egészségügyi állapotot a múlt tanévre vonatko­
zólag kedvezőnek mondja. Óhajtandó, hogy ezen ügyet is
szabályozza a mólt. főtanodai elöljáróság, a miért becses
figyelmébe ajánltatik.
(Vége következik.)
V I D É K I E L E T .
(A marosi egyházmegye köréből.)
Marosvidók junius közepe.
A marosi ref. egyházmegye tavaszi, rendes közgyűlé­
sét, a mint jó előre hirdetve volt/folyó hó 5 -ón tartotta
meg központi helyen, M.-Vásárhelytt. Nagy érdeklődéssel néz«
tünk e gyűlés elé, már csak azért is, mert egyéb fontos
tárgyak mellett, több rendbeli hivatalnokok választása ekkorra
volt kitűzve. Ha azt mondanám, hogy e választásokat meg­
előzőleg semminemű pártoskodás és mozgalom nem volt, nem
csak hogy igazat nem szólanék, hanem magunktól is meg­
tagadnám az elevenséget és a mérlegelő gondolkozást. Azon­
ban e mozgalomból, minden rejtélyes combinatiók és kortes­
fegyverből kilőtt interpellálok daczára, az esperes-válasz­
tásnál az egyházmegye csaknem egy testté tömörülve vált
ki, a mennyiben 107 szavazatból keiekszámban 100 esett
a majoritás jelöltjére, eddigi esperes Vályi Pálra. A többi
7 szavazat 3 személy között oszlott meg. A másnemű hiva­
talnokok, két jegyző és egy director választásánál már nem
volt ily nagy tömörülés. Jegyzőkké ismét Rákosi Lajos és
Pap Elek választattak, directorrá id. Erdélyi Sámuel eddigi
director. De, hogy egyszerre minden választás meg legyen
emlitve, ide irom, miszerint candidáló-biztosokká megválasztva
lettek Vas Tamás és Gönczi Lajos, továbbá rendes tan­
ügyi előadóvá megválasztva le t t : Gönczi János. Ennyi válasz­
tás egy gyűlésre csak elég lehetett.
A gyűlés folyama alatt több érdekes tárgy került dis-
cussió alá. Ezek közül az iskola-ügy, mely terjedelmes jelen«
tósben adatott elő, csaknem egy egész délutánt foglalt el.
Ennek tárgyalása közben örvendetesen győződtünk meg arról,
hogy a népnevelés iránt nem kismérvű érdeklődés mutatko­
zik, az egyházmegye jobbjainál. Azonban a választásokat kö­
vető közebed után, az addig népes gyűlés csekély számú
tagokra olvadt. A gondnoki karból hiányzókat, gróf Tolda-
lagi Victort és Bothos Kálmánt, betegség tartotta távol.
Vitatkozás alá került a vasárnap teljes megünneplé­
sének kérdése, melyet a vajai egyház terjesztett folyamodás-
szerüleg a gyűlés elé. Köztudomású dolog, hogy falun a
vasárnapokat is mezei dologra és kalákázásokra szokták for­
dítani. így szentelik meg sok helyütt az Urnák napját.
Gyakran történik, hogy a templomból kijövő ákitatos hívek
kalákázókkal találkoznak, kik vállukon kapát, vagy kaszát
emelve nem épen kenetes beszédekkel árulják el, hogy jól
belekóstoltak a kaláka levébe. Ezen csakugyan segíteni kell.
A gyűlés a maga hatalmához mérten intézkedett is e tárgy­
ban, szoros kötelességükké tévén a lelkészeknek odahatni,
hogy ezen elharapózott rósz szokásból kivetkőzzék a nép,
erős támaszt reménylvón a közigazgatási hatóság erélyes
támogatásából.
Nehány felsőbb rendelet leolvasása után tárgyaltatok
a canonica-visitatióról szóló jelentés, mely az egyházmegye
vagyoni állását elég kedvezőleg tüntette fel. Több papi és
tanítói dijlevél módosítása iránt is intézkedés tétetett. A
•módosítások jobbadán fizetésemelés indokából töiténtek. Ol­
vastatott az egyházmegyék kikerekitését tárgyazó terjedel­
mes javaslat, mely az eddigi 17 egyházmegyét 15 re kívánja
reducalni. E javaslat szerint, mely bátor kézzel szab és
toldoz, nehány egyházmegye jelentékeny területváltozást
szenvedne. A directori számadásokat felülvizsgáló bizottság
jelentéséből örömmel értettük ki, hogy az egyházmegyei köz­
pénzek pontos kezelés alatt állanak. Részünkről csak annyit
bátorkodunk figyelembe ajánlani, hogy az olvasó-egyleti dijak,
évről-évre, saját rendeltetési czóljokra használtassanak, mert
szerény könyvtárunkra nagyon ráférne a gyarapítás. A mit
az égető közszükség elykor elvon e pénzből, az idő múltán
 294
is visszapótlandó. Továbbá elhatározta a gyűlés egy liekto-
graph megszerzését a körlevelek és más hivatalos iratok
gyors sokszorosítására. Határozatba ment az is, hogy ezután a
canonica visitatio eredményét az illető jegyzők hírlapi utón
hozzák nyilvánosságra. Úgyszintén arra is utasítva lett a
gyűlés tolivivő jegyzője, hogy hivatalos tudósítást közöljön
a gyűlés határozatairól valamelyik egyházi lapban.
Gyülésezés közben a kebli özvegy-árvái gyámintézet is
a szervezkedés első lépését megtette s a teljes megalakulásra
és a pénztár állását kimerítőn tárgyazó jelentéstételre julius
hó első napja tűzetett ki. Addig is egy ideiglenes felügyelő­
bizottság vette kezébe az ügyek vezetését.
A két napig tartó gyűlést megelőző istenitiszteleten
Benedek Dénes makfalvi ifjú lelkész tartott emelkedett szel­
lemű egyházi beszédet. Excelsior!
Marosvicléki.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A P r o t. e g y h . é s is k . L a p 24. számában M. A.
A felügyeleti jog ügyében kiadott pontozatokról szól.
Ha. mond a czikk, a fatális pontosatokban nyilvá­
nított miniszteri szándok sikerülne, törvényhozásunk sza­
kítana az 1790/1. XXVI. fezben kijelölt s a népiskolai
törvényben megvalósított irányával, mely szerint az okta­
tás minden fokozatában a törvény által határozandó meg
s a kormány felügyelete csak e törvények végrehajtásának
ellenőrzésére szorítkozik — nem pedig arra, ha vájjon isko­
láink ,,az ö ízlése szerint jók-e?“
Ez útról most a miniszter eltért s ennek okát für­
készendő, a czikkiró visszatekint a középtanodai oktatás
törvényes szabályozásának eddigi fázisaira
Trefort miniszter 1 8 7 2 —75-ben Külön javaslatokat
terjesztett elő a felső* és a középtanodai oktatásról. A
középtanodai a ház tanügyi bizottságában letárgyaltatok
s tüzetesen átdolgoztatott, a tárgyalásban Tisza K. is részt
vevéa miniszterré léteiéig s Trefort is hozzájárulván a
módosításokhoz. E munkálat megjárta az osztályokat, a
közpouti bizottságot s már csak a plenumbau való tárgya­
lása volt hátra. B ár ekkor már vége felé járt az ország-
gyűlés, de, ha a kormány igazán akarta volna, letárgyal-
tathatta volna az egészet, s bár Zsedéuyi hevesen ellenez­
te, de a párt nagy többsége helyeselte s a kath. püspöki
kar is konferencziázott fölötte. Denique, az ügy elejtetett.
Az 1875— 78. országgyűlés elé Trefort megint ja­
vaslatot készített, kevés változtatással az előbbi munkála­
tot, a tanügyi bizottság megállapítása szerint. Az egyik
változtatás az volt, hogy az iskolákat „állami“ és „nem
állami“ intézetekre osztá, ezekhez sorozván a kir. közala­
pokból fentartolt intézeteket is, holott az alapok jogi ter­
mészete csak azután (s ezután) vala kitisztázandó s így
előre nem lehetett kimondani, hogy ez u. n. kir. tanodák
„nem államiak.“ Ez értelemben Molnár Aladár föl is szó­
lalt, módositványt is nyújtott be, hogy a törvényben csak
& statusquo nyerjen kifejezést. A bizottság többsége a M.
A. nézetét fogadta el, a miniszter azonban nem, hanem
kérte a szavazás elhalasztását; még egyszer conferalt a
tagokkal magánértekezleten, de ez heves vita után ered­
ménytelenül oszlott szét s többé az egész országgyűlés
alatt szó sem volt a javaslatról.
Ez az egyik oka, hogy miért irtózik a kormány a kö­
zéptanodai javaslat parliamenti tárgyalásától. Ide járul a
göreg nyelv kérdése s nehány szak-kérdés, minek követ­
keztében Trefoit arra az axiómájára jutott, hogy az ügy
fejlésben lévén, törvény által nem szabályozható.
Próbált ugyan rendeletekkel segitni magán, de igy
törvényes joggyakorlatot sértve s különösen a refor­
mátusokkal összeütközve, megszülte a mentő eszmét:
„csináljunk törvényt csupán a kormány által gyakor-
landó felügyeletről.“ így nein kell határozni a közalapok
jogi természetéről, a görög nyelvről, a túlterhelésről, a
reális és humanisticus irányokról, sa t; a katholicnsokkal
nem jön collisioba s legfölebb a gör. keletiekkel s külö­
nösen a protestánsokkal lesz egy kis vesződség, de eze­
ket el lehet hallgattatni azzal, hogy „állam-ellenes tenden-
tiák“ ellen foly a boroz s igy senkisem fogja kérdeni, ha
egyátalán van-e szükség ily törvényre?
Tulfelől mennyit nyer a kormány hatalom ban! Nem
lévén materiális törvény, a kormány csak arra fog fel­
ügyelni, ha megfelelnek-e iskoláink „az ő tetszésének, vagy
a miniszter — néha igen is gyakran változtatott — ren­
deletéinek."
Ezért veszélyes ránk nézve e törekvés, „mely kaput
nyit iskoláink irányában az államkormány esetleg merőben
önkényes eljárásának és indirecte rendelkezési jogot ad
egyházaink irányában ott is, a hol arra a nemzeti s ál­
lami közérdek szempontjából sincs szükség.“
Mi protestánsok tudjuk, kogy a középtanodai okta­
tást is emelni kell s igy nem ellene, hanem mellette le­
szünk a fejlesztés munkájában. Nem félünk mi a felügye­
lettől som, mert nálunk minden nyilvánosan megy. De jog­
gal kívánjuk, hogy 1. a kormány az állam jogait minden
irányban egyenlően érvényesítse; és 2. hogy kizárólag
saját pénzünkből fenlartott iskoláinkra ne nyerjen a kor­
mány, egy csupán a felügyeletre felhatalmazó törvénynyel,
tetszés szerinti eljárásra jogot.
Tessék tehát a tanrendszert megállapítani törvény­
nyel s ügyeljen arra föl, ha megtartjuk-e ezt a törvényt?
Ez nem csak nekünk jogos követelésünk, hanem az állam
érdeke is.
A P r o t. H e tila p a vallásszabadság negyedik ad-
tributumaként előadja az egyház szervezetének és kormány­
zásának legkisebb korlátozás nélkül való szabad gyakorla­
tát. E jogot nemcsak az evangeliomi keresztyének élvez­
ték; nem csak a reformátorok vitatták, hanem még egy
Stahl is elösmeri. S e jog gyakorlatával párhuzamosan
fejlett az egyházi élet tisztasága is, m int a skót ref, egy­
ház, vagy az amerikai presbyterianusok élete tanúsítja.
A katholikusok ellenkező jogelmélete a fényes hiva­
talok egész rangsorozatát teremte meg, tetőpontján az
„Isten helytartójával,“ a pápával. A katholikus egyház az
ó-szövetsógi hyerarchiát, a protestáns pedig az új szövetségi
demokratiát valósitá meg.
 295
Ám a katholikusok is élnek a maguk alapelvei szé­
riát e jogukkal s a protestánsok is a saját módjuk sze­
r in t — ebbe az állam csak tagadólag, azaz szükség ese­
tén gátlélag szólhat bele. Ily értelemben azonban teljes
vallásszabadság nálunk nincs. Mert bár autonómiánk nagy,
de p. o .c sa k az erdélyrésziek tarthatnak zsinatokat, mig
ha a mostani egyesületi törekvések sikerülnek: az alko­
tandó törvényekhez íelségi szentesítés lesz szükséges.
Ez anomalia — s pedig, ha jegyző- és törvényköny­
veink fölterjesztetnek, azokból tudomást nyerhet a kormány
tetteinkről s szükség esetén intézkedhetik óvólag. Politi­
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Az ifjúkorból.
( S e e m a n n .)
Mi szép volt kedves, mégis mi szép,
Midőn mindketten kisdedek valánk!
Yajh’ jönne vissza, egyszer vissza meg
Az ifjúkor s mosolygna újra ránk.
Midőn kebleink áltatástól menten
Tiszták valának földi szennytől, portól ;
E földi kincsre, múlandó gyönyörre
A zsengekorban oh, ugyan ki gondol?
Játszin futkosva’ a part körül,
Szedők a. tarka gyöngyeket;
Alatt a föld, az ég fölül
S csak én, csak én voltam veled,
Atyánk, ő künn a tengeren
Hömpölygeté a kis ladik;
Mig jó anyánk szép csendesen
Javitgatá bálójait.
Emlókszel-e, mily csendes-tisztán
Eezgetd a viz az alkonyatban?
Az esti fénytől lángot szítván
Mi szép, mi szűzi kéj volt abban!
S liogy estve lön — a sajka rengett,
Halászok jöttek örömdalolva,
Megtörve gyengén a néma csendet
S reá az ostliarangcsa csengett,
Egy édesbús öszszliangba folyva.
— Emlekszel-e, a kis vadonban —
Mit dúsan nőtt be káka, nád —
Kerestelek soká, azonban
Sohogysem lelhettem reád;
Futottam érted szomjan, éhen,
A kíntól égve homlokom;
S. te — szenderegtél, alvál mélyen,
A réti csermely közelében
Nyugodva tidezöld mohon.
És most, midőn hanyatlik éltem
És a nap is pihenni vágy,
kailag lehet helyes azoknak nézete, a kik a szerb és ro­
mán egyházakra való tekintetből hajlandók a protestán­
sokra nézve is elfogadni az autonómia körébe éaló nálunk
törvényes beleártódást, de a teljes vallás-szabadság szem­
pontjából nem helyes az.
A z E g y h . é s islc. S z e m le 24-ik száma a 23. zsol­
tár fordítását közli Keresztes Józseftől, Böhvinger után
paraphrasisát is adván, a boldogság és idvesség fogalmá­
nak fejtegetésével, e szép imadalnak.
A szám többi tartalm át könyvismertetés, külföld,
vidék, ig. tanácsi tudósítás és vegyesek teszik ki.
Elhunyt múltam kétes ködében
Egy-egy sugárka villan át.
Bár nyugodt lelkünk most is, bú nem költi
Se osüggedés nem szegte szárnyát,
Mégis szivem gyakorta fölsir,
Mert sejti, érzi: nincsen föld’ir
Mi visszahozza ifjú álmát.
m
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. juuius 21.
— A közvizsgálatok napjait éljük. Kolozsvári főta­
nodánk torna-, zene- és ének-próbáit e hó 12 -dikén s ille­
tőleg 15-én szép sikerrel bemutatván, érdemleges vizsgálatait
tógnap kezdémeg s folytatja f. h. 28-dikáig, a midőn dél­
után 3 órakor az iskolai óv ünnepélyesen berekesztetik. Sz.-
udvarhelyi tanodánk, mint a hozzánk beküldött sorozatból
látjuk, ez évben kivételesen, júliusban, 1 -sejótől 1 2 -dikéig,
tartja meg vizsgálatait, időközben hosszabb ideig kénytelen
lévén a tanitást, járványos betegség okán, félbeszakítani.
— Az »Ellenőr« két czikkben referál a juu. 5-diki
enquete-ről, helyreigazítván a lapok idevonatkozólag közzé
tett téves adatait s egy tételét a »Prot. egyh. és isk. L a p /C
ama tudósításának is, mely mai számunkban foglaltatik. A
nyilván félhivatalos közlemény előbb igazolni akarja a mi­
niszter kezdeményét, melylyel a suprema inspectiot szabályoz­
ni kívánja, feltüntotven a nagy különbséget, mely van a ré ­
gebben majdnem egészen elzárkózott s a ma minden más
felekezeti és állami tanintézettel élénk csereviszonyban levő
protestáns tanintézetek között. Ezért s némely felekezeti ta­
noda államellenes törekvéséért vált szükségessé a cziklc sze­
rint a törvényhozási intézkedés. Állítja, továbbá, hogy a
materiális törvény nem megalkotható, mert a felekezeti in­
tézetek egy része nem felelhetne meg a törvényben szük­
ségkép kifejtendő magas igényeknek (ugyanez mondatott a
népiskolai törvény megalkotásakor); mert Zsedónyi a koráb­
bi közóptanodai törvényjavaslatot »halálcsapásnak« nevezte
tanodáinkra nézve (vajon a Pontozatokat minek nevezné?);
mert a kormány maga sincs tisztában a humán- és real-
irány kérdéseivel (elég baj I) s mert a tanulmányi alapból
föntartott tanodák jellege még nincs megállapítva (hát eze­
ket külön czikkelybe kell foglalni, mint Molnár Aladár ja­
vasolta). Elbeszélvén aztán az enquete ismeretes előzménye­
it, röviden vázolja b. Vay beszédét (tagadván, hogy azokat
 296
a »kemény beszédeket« mondta volna, melyeket a Prot. Lap
szájába ad), a Tisza Kálmán, f o g o n d n o k é t , ki szüksé­
gesnek tartja a törvényt, a Török Pálét, kit megróv maga­
tartásáért s a sorok közt arról vádol, hogy más kormányok­
kal szemben nem volt ily bátor opponens (idézve Tisza K.
egy éles mondását Törökre, ez enqueten, mely igy hangzott:
»Meghunyászkodni, ha nehéz idők vannak; s recriminalni,
ha elmúlt a baj — ehhez értenek némely emberek , . ,«)
s még nehány szónokét, köztök Szeberényiét és Péchy Ta­
másét, kikről azt referálja, hogy készeknek njilatkoztak a
Pontozatok érdemleges tárgyalásába kezdeni. A miniszter,
aztán, látva a többség vonakodását, föloszlatta az értekez­
letet s a czikkiró szerint már most saját belátása szerint
terjeszti majd tjavaslatát a törvényhozás elé »az állam ér­
dekében s a felekezetek törvényes jogainak csorbítása nél­
kül« — (hát a közjóval nem ellenkező »megnyugvás« nem
volna-e szintén figyelembe veendő?) most már csan is a
kérvényezés menedéke állván az egyházkerületek rendelke­
zésére. A törvény, különben, mint a beavatott czikkiró mond­
ja, nem f e l e k e z e t i , hanem »az állam közvetlen vezetése
alatt nem álló« iskolákról fog szólani. — Ez főbbvonások­
ban a két czikk tartalma, melyek argumentatioja, a mate­
riális törvény meg nem alkotható volta mellett, fájdalom
nem meggyőző s így, a mennyire védni akarja a miniszter
eljárását, ép oly kevéssé bizonyítja be, hogy a kormány nem
tévedt zsák-utczába.
— Történelmi forgács. Lapunk egyik barátja a követ­
kező érdekes adatot jegyző ki az 1747. évi főconsistorialis
jkv. 259. lapjáról: «Tiszt.Püspök Uram proponallya *.Értette,
hogy némelyek kérdésbe tették, quo jure bírják s püspökök a
Boros Bocsárdi portiot ? Deolárállya azért, hogy Gillányi Ger-
gelyné, Apaffy Anna Asszony, nem akarván az Ura Testa­
mentumát tellyesiteni, sokat munkálodtak a néhai öreg Te­
leki Mihály Ur és Toffeus püspök ezen dologban; mely fá­
radságukért ennek és successorinak a Boros Bocsárdi portiot,
amannak pedig* kolozsvári Farkas-utczai Házát, in recogni-
tionem fatigiorum jure perpetuo adták az ecclesiák. A Fő-
várvidóki falukból pedig többre menvén annuatim száz fo­
rintnál a Proventus, az Gralis. Synodusok alkalmatosságá­
val szokott a szegény papok és mesterek között subdividal-
tatni « Azt hisszük rajtunk kívül még sokan vannak az egyházke
rületben, kik e sorokból tudják meg ab.-bocsárdi püspöki jószág
keletkeznének történetét. A farkas-utczai itt említett ház
szintén ma is a Teleki-család birtokában van s jelenleg a
kir. bánya* igazgatóság van benne elhelyezve.
— Kerekes József tanfelügyelő pályázatot hirdet a
szilágy-csehi községi oskola egy fi- és egy nő-tanitói állo­
mására. Mindenik tanító fizetése: készpénzben 300 frt az
iskolapénztárából; szállás természetben vagy e helyett 60
fitt lakbér, két öl tűzifa s végre minden ismétlő-iskolástól
évi 50 krnyi tandíj. Az állomásra csakis kepezdei tanfolya­
mot végzett és tanítói oklevéllel biró tanító, illetőleg tanítónő
fog megválasztatni. A megválasztandó tanító, illetőleg taní­
tónő, állomását folyó évi szeptember hó 1 -én múlhatatlanul
elfoglalni köteles. A pályázni kívánók a szilágy-csehi közs.
iskolaszékhez czimzendő folyamodványaikat keresztlevéllel,
tanképesitő okmánynyal s szolgálati bizonyítvánnyal felszerelve,
foiyó évi julius hó 23-ig bezárólag, küldjék Kerekes József
tanfelügyelőhöz, Zilahra.
— Az iskolai takarékpénztárak ügyében az egyete­
mes tanító gyűlés végrehajtó bizottsága elfogadta Weisz B.
J. urnák, az ügy lelkes szószólójának, egy indítványát, mely
szóról szóra igy hangzott: „Óhajtván ama tagjait a tantes­
tületnek, a kik életbe léptették és kezelik iskoláikban a taka­
rékpénztárt, némiképen fáradozásukért — ha nagyon szó­
renden is — megjutalmazni — de úgy állami, mint fővá­
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. Lref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
rosi pénzviszonyaink mellett lehetetlen leven mindegyik tagot
jutalmazni, s o r s h ú z á s által gondoltam azt pótolni. T. i.
tegyük fel, hogy ez idén talán 120 tanító és (tanítónő),
kezelte az iskolai takarékpénztárt. Betennenk tehát 120 nevet
egy urnába s kihúznánk abból mintegy 6— 10 nevet, melyekre
esnék nyeremény képen 5, 6, 10 arany, mennyi épen ren­
delkezésünkre van. Már 50 aranyom volna. T. i. 5 — ó ara­
nyat ígért Dótsi Albert és Keöck Szilárd, 10— 10 aranyat
Gschwindt Mihály és Gömöry Jenő, 20-al pedig magam
járulok hozzá. Még fogok és reményiem, hogy kapok is*
T ehát: mennél több aranyra tehetek szert, annál több nye­
reményt lehet osztani. És a mint többen nyilatkoznak; né­
mely szegény tanítónak jól esnék majd az 5 — 10 arany"’
Az indítványt az ülés elfogadta s a végrehajtás eszközlése
végett egy bizottságot küldött ki, mely áll az egylet tiszt­
viselőiből, az indítványozóból, és Tóth József pestmegyei
tanfelügyelőből, mint elnökből. Üdvözöljük az érdemes fér­
fiút, ki oly elismerésre méltó kitartással buzog ez eszme
mellett, melyben sokan anyagi felvirágzásunk egyik fontos
eszközét látjuk.
— Ozelder M. Figyelő-je befejezte első félévi pályá­
ját s újabb előfizetésre szólítja föl olvasóit. Mi nem vagyunk
ugyan hívei annak az iránynak, melyet e folyóirat követ,
alkalomszerüleg azonban mégis ajánljuk, mert minél több
közlöny áll egyházi ügyeink megvitatásának rendelkezésére,
annál nagyobb lesz a siker, mely az irodalmi működés nyo­
mán támad. A 12 havi füzetből álló folyóirat előfizetési ára
egész évre 4, félévre 2 forint, az összegek Felsőbányára a
szerkesztőhöz lóvén küldendők.
— üdvözítők felekezete. Ily ezimet visel egy Anglia
északi részein újabban megindult vallásos irányú mozgalom,
mely a népesség legaljasabb söpredékében hódit. Az egész
egy czirkusbeli trupp jellegét hordja magán; piros zászlói­
kon egy lángoló napot és egy csillagot hordoznak, ily föl­
ira tta l: „vér és tűz!" Szertartásuk a következő. Előlép egy
hegedűs, ki zenével kiséri a lányok és legények tánczait,
ezek pedig összefont kezekkel mozognak előre s hátra, da­
lolnak, kiabálnak, topognak, forgatják zsebkendőiket s kur-
jantgatják, hogy: „Áldott legyen az U r!" vagy „Amenl“
Yan „hallelujah-hegedüs'ök", vannak „ hallej ujah-leányaik" és
mindenik közül kiválik az úgynevezett „tóritő-óriás“ , ki 462
angol fontot nyom. Érdekes példány még köztük: az „egy
szemű kapitány", a „megtérített kéményseprő" és „Halle-
lujah-Jankó“. Yalódi rablóbandó typusot, kik igy vélik össze­
köthetni a vasárnapi mulatságot a vallásos istenitisztelettel.
— Megjelentek a „Nemzeti könyvtár“ 22. 23. 24-ik
füzetei. Yitkovics és Kármán müveivel az utóbbiak, Kazinczi
„Pályám emlékezete“-nek utolsó részével az első. Emeli ez
utóbbi mű értékét a hozzá készített névmutató, melyben azon
nevezetesebb emberek nevei vannak, kikre e műben vonat­
kozás van, azon lap számával, melyen említve vannak. Ha
tehát valaki meg akarja tudni, hogy eme, vagy ama neve-
zetesb férfiú mily befolyással volt Kazinczi életére, vagy tán
épen rövid jellemzését kívánja annak, úgy e névmutató se­
gélyével könnyen eléri czélját, a mi különben, e névmutató
hiában sok fáradságba kerülne. — Egy ily füzet ára 30 kr.
— A Keresztény Magvető idei harmadik füzete igen
érdekes tartalommal megjelent, részletesebb ismertetését
azonban kénytelenek vagyunk, terszüke okán, lapunk követ­
kező számára halasztani.
A s z e r k e s z tő p o s tá fa .
Nt. V á ly i P á lu r Önvédelme, terszüke okán, csak jövő sza­
munkban láthat napvilágot.
R a d e g u n d b a . Hát vógkép berekedtünk?!
T is z t . J á n ó A l b e r t ur érdekes tudósítását oly későn kap­
tuk, hogy közlését csak jövő számunkban kezdhetjük meg.
XI. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Junius 29.
M egjelen ik
minden vasárnap.
SfOtkOfftUMgi s kiadói szállá a :
ERDÉLYI
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI
^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S KIA DÓ T U L A JD O N O S : S Z i á l S S S
Tartalom : Reklám és vezórezikk. — Dante. — Az áll.
igazgató-tanács r. gyűléséből, r. t. — A tanügyi előadó jelentésé­
ből s az igazg. tanács intézkedései tanodáinkat illetőleg. ( V é g e . ) ~
V i d é k i é l e t : Önvédelem. A v.-Lunyadiev. ref. egyházmegyéből. —
Irodalmi szemle. — Egyházi lapok szemléje.— Különfélék.
Reklám és vezérczikk.
ii.
Az egyházi ólet viszonyainak szabályozására vo­
natkozó, bárkitói származó véleményeket és javasla­
tokat, vagyis a törvény szavaival élv e: az ecclesiáknak
épületére nézendő tetszéseket és opiniokat, a „ k ö zö n ­
séges e g y h á z i ’ g y ü le k e z e tn e k “ kellett, nem pedig a
fejedelemnek és a fejedelmi tanácsiunknak „ c e n su rá ja
a lá $ u b m itta ln iu még pedig ugy, hogy „ in m in o r i-
b u su és az egyházi rendet illető dolgokban, az egy­
házi rendek önmaguk kizárólagosan határozhattak és
szabályokat (constitutiókat) alkothattak. Csak a na­
gyobb fontosságú ügyeket volt szükséges a v a llá s u n ­
k o n levő külső fő és utánna levő magistratusokkal
s pátronusokkal közölni, (communicalván) hogy „ k ö ­
zönséges m eg eg y ezett v é g zé sb ő l “ történhessék az egy­
ház kormányzatában és az egyházi szertartásokban
bármely „r e fo r m a tio a v a g y v a r i a t i o n
Az egyházi törvényhozásnak és az egyházi kor­
mányzatnak hatalm át ezen alaptörvényünk kétségte­
lenül, az egyházi „közön séges g y ű lé s e k n e k “ kezébe
helyezte. A fejedelmi korszakban ezen közönséges
gyűléseknek, az egyházi rendhez tartozók mellett,
d e n em j e l e t t e , a fejedelem, mint az egyháznak leg­
kitűnőbb tagja, s bőkezűen osztogatott javadalmazásai
alapján első pátronnsa és főgondnoka, valamint a
fejedelmi tanácsurak, s utánna való magistrátusok és
pátronusok, mint világiak, tagjai voltak ugyan; d e
c s a k m in t r e f o r m á tu s o k ; vagyis a törvény szavaival
ólve: m in t v a llá s u n k o n le v ő k .
26. szám.
h ird etési d ija k :
f az »•
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kv.
Bélyegdíj minden beigfcatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
" Előfizetési á r :
É S IS K O L A I H E T IL A P . Egész évre 6 írt., félévre $
frtMévnegyedre 1 frt 5 0 kr;
I D O lÄ lO lS O S .
Sajnos, hogy K. A. ur nem rellectált Erdély
régi alkotmányára és az ennek alapjául szolgáló tör­
vényekre ; mert ez utóbbiak között nem csak, hogy
olyanokra nem akadt volna, a melyekkel a fejedel­
meknek, m in t olyanoJcnak egyházunkkal szemben az
általa vitatott jogait igazolhatta volna; hanem ellen­
kezőleg az AC. és CC.-ban beiktatva levő mindenik
fejedelmi conditionak megtalálta volna azon pontját,
a mely a törvényesen recipiált egyházaknak régi jogait
és szabadságait az előző fejedelmek példájára sér­
tetlenül tiszteletben tartani parancsolja.
Azonban ugy látszik, hogy K. A. ur szerint egy­
házunk „belső ö n á lló s á g á t “ e korszak alatt is csak
akkor tartotta volna fenn; ha sem a református feje­
delem, sem tanácsának református tagjai, sem a
felsőbb, vagy alsóbb magistraturával biró tagok az
egyházi élet vezetésére semmi beleszólás jogával nem
bírhattak volna. Ez még mai napság sem állhatna
meg. H át még a megelőző századok culturalis viszo­
nyai között és állapotában, a mikor a papokon és
professorokon kívül, % politikai jogosultságnak kizá­
rólag a nemességhez kötöttsége mellett, majd minden
miveltebb tagja egyházunknak most állami, majd tör­
vényhatósági alsóbb vagy felsőbb m agistraturát is
viselt. Ezeknek elrekesztése az egyház ügyeibe való
befolyástól eredményében a hangoztatott „közönséges
g y ű lé s e k n e k “ a p a p o k r e n d i g y ű lé s é v é v a ló válto­
zását vonta, volna maga u tá n ; még pedig, ugy a
protestantismusnak ellenére, mint bizonyára az egy­
ház és ügyei vezetésének megmérbetlen hátrányára.
Ugy de, K . A. ur állítása szerint a fejedelmek­
nek ref. egyházi törvényhozásunk irányában „ felség i
v a g y r e fo r m á tio i ig é n y ü k és j o g u k “ lett volna* a
mint ezt a »Szemle“ közleményéből tett kivonatunk
2-ik pontja alatt már fönnebb jeleztük.
Megfoghatatlan volna előttünk, hogy mi lehet
ezen ferde állításnak alapja, miután az AC. idézett
 298

szavai szerint, úgy a „variatio*, mi n t a „reformatio“ C o n s ilia r iis , a b o m n ib u s i i s , q u a e o b tre c ta to r u m

a gyűlésen és csak a közönségesen létrejött megegye­ ccd u m n iis o b n o x ia v id e b a n tu r , r e p u r g a ti s u n t.u
zésből történhetett, ha ő maga nem utalna a G é l é i „ Q u a rto d e n iq u e r e q v i d om n in o d e s id e r a r i
Kat ona- f él e canonok, állítólagos fejedelmi, megerő­ p o s s e v id e n e tu r , nunc recenter in Synodo nostra
sítésének tényére és az AC. és OC.-ban foglalt, orszá­ generáli Marusvásárhelyini ad 12 műm. Junii con-
gos, de az egyházakra vonatkozó törvényekre. gregata, praesentibus, ac audientibus etíam iis,
Nem egyedül K. A. ur az, a ki a most nevezett qui dissentire in quibusdam putabantur, ciare et
canonok fejedelmi megerősítését vitatja sebből hímet distincte praelecti ac iterato concordantibus om-
varrva, egyházi törvényhozásunk függetlenségét két­ nium Ecclesiasticorum sententiis, nemine eorum
ségbe vonva: annak a törvényekben kifejezett akarata contradicente, approbati ac acceptati sunt.“
érvényesítése feltételéül, a fejedelmi megerősítést állítja „ Q u o d ig itu r j a m su p e rest, C e lsitu d in e s u a
szükségesnek. Éppen azért lássuk közelebbről Géléi­ P r i n d p a l i clem en ter annuente, summi omnium nos-
nek a canonokhoz irt előszavából azt a részt, a mely­ trorum votis, q u o d f o é l i x f a u s s u m s ít, t y p i s d e s c r i-
ben ő mint szerkesztője a Canonoknak, a fejedelmi b u n tu r a c p u b lic a n t u r .“
beleegyezésről teszen em lítést; s azután fordítsuk Kérdjük már most, hogy minő judicium az, a
tekintetünket az AC. és CC. azon lapjaira, a melyek mely az itt szóról-szóra idézett szavakból akár gram­
az egyházakat érdeklő törvényeket tüntetik szemeink matikai, akár logikai magyarázat utján a fejedelmi
elibe. * megerősítés jogát és e jognak gyakorlása tényét egy­
*- *
házunkkal szemben állítani merészli és abból conse-
Géléi Katona István érd. püspök, annak e lb o ­
quentiát vonni elég lelkiismeretlen? Mely szavak
csátása után, hogy az I. R á k ó c z i G y ö r g y feje­
igazolják a kérdéses canonok fejedelmi megerősíté­
delem által Szathmár Németibe összehívott (1 6 4 6 .)
sének alakját (formula approbationis) ?
nationalis Synodus, úgy az erdélyi, mint a Tiszán
innen és túllévő ref. egyházakra kötelező közönséges Meggyőződésünk teljes erejével szólhatunk, hogy
canonoknak összeírását határozta el és bízta reá, ezek sehol sincsenek.
magára a 100 canouból álló gyűjteményre a követ­ Állítjuk pedig ezt, 1-ször, azért; mert maga
kezőket mondja el előszavában az elbeszélő G é lé i K a to n a is, a fejedelmet, n em m in t
„ E t p r im o q u id e m n u tu , a c a u th o r ita te C él- o ly a t, és a megerősítés felségjogával a Synodus
s is s im i P r in c ip is p r a e m e m o r a t i , n u n q u a m s a tis felett á lló t: hanem mint egyházunknak a potior Mág­
l a u d a ti , C la u d io p o li, a n n o 1 6 4 7 in J r e q u e n tis s im a nások mellett említett egyik pietissimus és pruden-
o m n iim /e re N o s tr a tiu m , q u a P o litic o r u m , q u a tissimus, a tanácskozásokban szem élyesen r é s z tv e v ő
E c c le s ia s tic o m m U n g a rie n siu m C is e t U ltr a T i - tagját említi föl.
b isc a n o ru m a c T r a n s ilv a n ie m in m p a n e g y r i : il Állítjuk 2-or azért, mert a kérdéses gyűjtemény­
„ S ecu n d o v e rő h ic A lb a e J td ia e , a n n o s u p - nek a fejedelemmel való k özlése (eshibiti) is nem a hozzá
e rio re , 164% sub J in e m p u b lic o r u m R e g n i C o m itio - való fölterjesztés, hanem a fejedelem-változás m iatt;
r u m , u b i et q u a n d o a p o tio r ib u s R e lig io n is N o s tr a e tehát nem a tanácskozásban részt vett s a szerkesz­
M a g n a tib u s d en u o ü d é m r e v e r s i , a c d ifjic id ta te s te tt gyűjteménnyel már ismerős I. R á k ó c z i , hanem
C la u d io p o li i n su spen so r e lic ta e , m a tu r io r i ju d ic io , trónutóda II. R á k ó c z i G y ö r g g y e l történt.
ac c o n silio , P ie tis s im o qu oqu e, a c P r u d e n tissim o Állítjuk 3-or azért, mert a gyűjtemény II. R á ­
P r i n d p e pen on aliter praeseníe, d isc u ss a e , a c co m p la - k ó c z i és némely tanácsosainak „ r e p u r g a tio "-ja
n a ta e s u n t , e x p u n c tis e x p u n g e n d is a d d itis , a d d e n d is , u tá n , lett újból a marosvásárhelyi gén. Synodus elébe
m u ta tisq u e m u ta n d is terjesztve, és nem megfordítva a Synodusnak végre
„ T e r tio d em u m hoc eodem anno 1 6 4 9 .e t l o c o létrejött egyh. megállapodása u tó la g r e p u r g á lv a .
p r a e f a to A lb a e n im ir u m ex s u p e r a b u n d a n ti Állítjuk 4-er azért, mert a gyűjteménynek el­
C el-
sissim o P r i n c ip i m o d e m o e ju sd e m n o m in is, e t n u - f o g a d á s a és m eg erő sítése (approbati ac acceptati) egye­
m in is , p á t r i á é v ir t u t is a c d ig n ita tis g e n u in o , leg i- nesen és határozottan a m.-vásárhelyi gén. Synodus­
tim o q u e su ccesso ri D o m in o N o s tr o C le m e n tissim o nak és nem a fejedelemnek van tulajdonítva; a mely
txhibiii, a c ab] eo, cum a d ju n c tis N o m vu M s eju s gyűlés, hogy az érvényesség tekintetében végleg esen
 299
döntött legyén, azt grammaticai magyarázat szerint
G é lé i K a to n a elbeszélésének interpunctatiéja is tanú­
sítja, a ki a „Primo,“ „Secundo“ , „Tertio“ alatt
elmondottak után a mig kettős pontot h aszn ál; a
„Quarto“ alatt közlöttek végére a hangsúlyozott „ a c c e p ­
t a ţ i a c a p p r o b a ti • után, p o n to t alkalmaz.
Állítjuk 5-ör logikai következtetéssel, azon föl­
tevésnek lehetetlenségéből, hogy felségi jógáinak tu ­
datában, ugyanazonII. R á k ó c z i G y ö r g y fejedelem,
ha öt az egyházi törvéuyek megerősítési joga meg­
illette volna; 1653-ban fenntartás nélkül megerősít­
hette volna az AC.-kat, és abban az I. R. I. Tit.
3-ib articulusat, a mely az egyháznak törvényhozási
és kormányzási jogát biztosítja.
Állítjuk 6-or azért, mert az idézet utolsó pont­
jában olvasható „p r i n c i p a l i a n n u e n te “ kifejezése G é lé i
K a to n á n a k , közjogi értelemben soha és senki előtt,
m e g e r ő s íté s t— a p p r o b a tio t nem jelenthet, hanem csak
h elye slést s h e lyeslő b e le e g y e z é s t; a mely különben
is nem az összegyűjtött canonok érvényességére, hanem
azoknak „ q u o d félv e fa u s tu m s i r u kinyomatására és
közzétételére (publicatio) vonatkozik.
Végül állítjuk azért, m ert tudjuk és ismerjük
a fejedelmi megerősítésnek szokott és lényegében ki­
vétel nélkül megtartani kötelezett form uláját: „ N o s
N . N . D e i g r a t i a P r in c e p s T r a n s ilv a n ia e
id e m e t o m n ia in eo c o n te n ta a d m itte r e e t a p p r o -
bare . p r o leg ib u s v a litv /r u m a u th o r ita te N o s tr a
P r i n c ip a li r o b o r a r e e t C o n fir m a r e d ig n a r e m u r u etc.
a mint ezt minden régi törvényeink példányain és
fejcdelmileg megerősített régi okleveleinken bárki ol­
vashatja.
Ezen megerősité3i záradékot hiába keresnék a
Géléi Katona canonok gyűjteményén. Alaptalan dolgot
Aliit és egyházunk alkotmányának egyik sarkpontját
támadja az, a ki mindezek daczára egyházunkban a
törvényhozás körül fejedelmi felségi vagy reformatioi
jogot vindikál.
D ante.
ii.
Mi volt Dante czélja nagy költeményével? E tekintet­
ben eltérnek a nézetek. Mindenesetre, hosszas száműzette-
tesének unalma szükségessé tett rá nézve valamely maradan­
dóbb irányúnak ígérkező működést. Talán sejtette, hogy
Olaszország folytonos belviszályái nem csupa múló felhők
voltak ezúttal a fenyegető láthatáron, s épen ezért politikai
czélzatoktól sem lehet egészen érintetlennek ta rta n i; nagy
és nevetséges ráfogás volna azonban úgy tüntetni föl, mint
a kinek csupán az lebegett szemei előtt, hogy pártboszuból
barátjait a ghibellineket a paradicsomban, ellenségeit agu-
elfeket pedig a kárhozatban mutassa föl. Tény, hogy egy
látomása, melyben a meny, a kárhozat és a tisztitó tűz jelent
meg előtte, nem volt befolyás nélkül kedélye hangnlatáray
lelkét megnemesitette és fölemelte. Daczára ennek, vagy
meglehet, épen ezért, nincs igazuk azoknak, kik a Divina
Commoediának lényegesen allegoricus értelmet tulajdonítanak.
Elösmerhetjtik, Dante legnagyobb magyarázójával Carlyle-lal,
hogy e mű az egész keresztyénseget jelképezi; jelképezi,
de teljesen Öntudatlanul. Maga Dante előtt nem emblémák,
de meggyőző erejű tények állanak s ebben áll költészetének
életvarázsa. Ö is csak annyiban symbolicus, a mennyiben.
Shaksperé, Eafael és Beethoven, s a mennyiben minden
művészet egy magasb rendű elméleti vonatkozás élő kifeje-
zéseképen tekinthető. Más kérdés aztán, hogy költői nyel­
vezete mily mértékben veszi magába a képleges elemeket,
s ebben Dante sajátságos középkorias zamatot bir adni
irályának, mikor már költeménye elején Italia letiport hely­
zetet egy sűrű, homályos erdő képében élénkíti meg, mely­
ből a mint üdébb, tisztultabb légkörbe igyekeznék kijutni,
visszahuzatik a Nagyravágyás Oroszlánya (Francziaország,)
a Gyönyör Párducza (Florencz) s a Sovárság Farkasa (a
pápa) által. Csak a bölcselem, melynek emberi ágát Virgil,
isteni ágát a szent Beatrice képviseli, képes kiszabaditni
őt, és benne a megszemélyesített Italiát is a „rabszolgaság
mocsárából.»
A «Divina Comoodia» cselekvónye 1300-ban nagypén­
teken indul meg, s husvét utáni első vasárnap fejeződik be,
azaz, a látomás tiz napig tart. Az 1300 évszámot Dante e
megnyitó sorokban adja meg :
„Az ember-élet útjának felén.“
Tudniillik 1265-ben születvén, a szentirásban meg­
adott canonicus életkor, hetven év felét, a harminezöt évet
ekkor tölthette be, bár a második fele betöltésében 1321-
bon közbejött halála meggátolta. Első körülmény, mi a költe­
mény belső szerkezetében szemünkbe ötlik, a hármas szám
uralkodó symbolicája; vonatkozással egyrészt, meglehet, a
szentháromságra, de másrészt kétségkívül Beatricera is, kivel
Dante titokteljes kapcsolatba hozza a hármas számot s an­
nak négyzetét a kilenczet, mint ez a „Vita Nuovau-ból ki­
tűnik. Itt ugyanis egészen jellemző középkorias eszmeme­
nettel hozza fel, hogy mindketten k i le n ez évesek voltak,
midőn először találkoztak, k i 1e n c z napig volt ő (Dante) betege
a rávaló emlékezésnek; ezerkótszáz k i l e n c z v e n , k i l e n -
czedi l c havának kilenczedik napján halt meg Beatrice, stb.
Ehhez képest van az „Isteni s z í n j á t é k i s h á r m a s rímek­
ben Írva, h á r o m részre felosztva (pokol, tisztitó-tűz, pa­
radicsom), minden részben h a r m i n c z h á r o m énekkel, ide
nem számítva a pokol bevezető énekét. Az egész költemény
100 énekből áll, száz lévén a tökélyes szám. A pokol há­
rom köre. melyek mindenike több alkört foglal magában, a
mértéktelenek, gonoszok és „esztelen állatiságuak“ vagy
szellemi és erkölcsi érzék nélkül valók számára van fentarU
*
 300
va, óz utóbbiakhoz számítva a hamisítók, és a mi legkülö­
nösebb, az árulók minden fajtáját is, kik a pokol legfene-
kére vaunak vetve. A tisztiló-tüz fel van osztva a kapun
kívüli tájékra, a IX-dik énekig, s a tisztitó-tíiz hét körére
a XXVIII-dik énekig, beleszámítva a földi paradicsomot is,
A paradicsom már nincs ily világosan felosztva, csali az
első kilencz és utolsó tizenegy ének különböztethető élesen
el a közbeeső részletektől. Azonban, ha még további részle­
tekig terjesztenék ki figyelmünket, e szám-mysticismusnak
újabb elemeit fedezhetnek fel a középkor szelleméhez képest.
Szerkezetileg érdekes a pokol területének Dante által
finom architechtonicai érzékkel eszközölt berendezése is ; nála
ez nem beláthatatlan pusztaság mint Miltonnál, de gondosan
kidolgozott tervrajz. Mig Milton abban igyekezik, hogy a
poklot határozatlanná tegye, addig Dante a legapróbb rész­
letekig pontosan meghatározni akarja. Körzőjével osztályoz,
fölvételt tesz és megállapít minden irányt, sánczokat és
töltéseket rendez be, lie.lyes mértani arányban a központtól^
melyeket sziklakidak kötnek össze. A töltések mögött pedig
két hatalmas vár van; egyik, mint Ecbatana hét fallal ke­
rítve s egy folyam által fogatva be ; itt laknak az ókor pogány
bölcsei és költői; a másik Dis városa, izzó vas-falakkal, mély
árkokkal környezve, s «bánatos lakókkal» telve. Dante vezetője
alvilági útjában Virgil, kit az üdvezült Beatrice küld hozzá
s ki útja számtalan nehézségeiben segíti. Épen a föld kö­
zéppontjában, körben kanyarodva le, lakozik a jéggel körül­
vett. háromfejü Lucifer, hatalmas hat szárnyával körülfogva
a pokolnak mind a kilencz körét. Keskeny hasadókon át,
mely a föld középpontjától az ellenkező földfeltiletig terjed,
mint a hol leszállottak, jutnak ki végre az antipodokhoz!
Teljesb, kimerítő vázlatát adni Dante költeményé­
nek lehetetlen dolog. Ama tömör festés, melyhez képest gyak­
ran pár sor végezi a legszebb részleteket, s egyetlen jelző
egész életet tetőz be, vissza sem adható, annál kevósbbé
szólítható összébb. Maga a költő, a veronai nemes, Can Grande
della Scalahoz irt latin élőbeszédében olykepen adja meg
művéhez a kulcsot, mint a melynek tárgya valójában maga
az ember, benső lényében, a szabad akaratát gyakorló ember,
ki harcz és tespedés közt választ s maga idézi elő végzetes
választása követicezményeit. Mily rövid e választás s mégis
mily végtelen, mutatják az örökös jégbe boritott háromfejü
szörny leírásával kapcsolatos gyötrelmei az elkárhozottaknak,
melyeknek borzalmas festése mégis nem annyira pkysikailag
ráz meg, mint inkább erkölcsileg hat be lelkületűnkre —
inkább a bűn riaszt vissza, mint a büntetés; a felfogás és
kifejezés eme mesteri volta Dante nagyságát egész fényében
leplezi le előttünk.
A büntetés alakja megfelel a bűn lényegének. Kik itt
e földön a hatalmasok előtt féregként csűsztak-másztak, örök
piszokra vannak vetve az alvilágban. Bertram, ki II. Henrik
angol királyt ármáuyos utón választotta el fiaitól, azzal bűn­
hődik, hogy feje szünetleuül újra vágatik el törzsétől, mi­
helyt sebe hegedni kezd. Igaz, hogy e kapcsolat tulajdon-
képen egyoldalú átvitele az orkölcsi roszuak a testi roszra
de mélyen a hagyományban gyökerezik, s Dán tét nem csalta
meg epicai érzéke, hogy azt követte.
Legalkalmasabb részlet, kihívni az értelmezők seregé?
nek vitáit, ama csodálatos gondolat, mely a pokol kapujának
feliratában ötlik szemünkbe. Kern a gyakran idézett: «Lasciate
ogni spcranza voi ch’intrate», (Ki itt belépsz, hagyj fel műi­
den reménnyel), hanem az ezt megelőző sokkal érdekesebb
következő szavak:
„Nagy alkotőm i g a z s á g b ó l teremte,
Boltom isten h a t a l m a emelé fel,
F ő - b ö l c s e s é g o és örök s z e r e l m e . “
(Szász K. ford.)
Hogyan ? — fogják kérdeni; hisz ez paradoxon ! Mi­
kép lehessen maga a kárhozat az isteni szeretet kifolyása l
Dante pokla örök, örök a bűn, örök a büntetés. De épen ez
eszme fedi föl a lappangó nagy moralistát., s mutat vissza
Dante szigorúan szerzetesies erkölcsi érzületére, mely a kö­
zépkor katholikus dogmáiból szív tápot magának. Századunk
humán gondolkozása talán kárhoztatóan dobná el e tételt
m agától; ott, a hol van azonban, ama keretben, melybe Dante
foglalta, nem kevésbé jellemzetes, mint korszerűen zamatos.
Virgilt, Hornért, Horáczot, Lucanust és Ovidiuöt a
pokol első, gyötrelmektől nem látogatott udvarában csoporto­
sulva találja Dante. Bűnök csak az, hogy nincsenek meg­
keresztelve s ezert btintetósök is csak reinényvesztettség.
Dante ép oly tisztelettel beszól velők, mint a bölcsek fejei­
vel, Plató és Sokratessel s a nagy epikusok eme fényes és
megtisztelő társaságában büszkén érzi, nevezi magát hato­
dik, kiegészítő tagnak, Virgilhez intézett azon kérdésére
azonban, hogy ily nagy szellemek miért nem üdvezülhettelc
— nem nyer feleletet.
Paolo és Francesca da Kimini, a bűnös lángjok által
örök kárhozatot szenvedő szerelmesek történetére, a szerelmi
tragoediák eme legszomoruabbikára vonatkozólag, föltéve, hogy
az az olvasó előtt már ősmeretes, megkell jegyeznünk, hogy
miután Dante Francesca atyjának barátja volt, s magát
Fráncescát, mint gyermeket, nem egyszer ringatta karjai közt,
tehát egyáltalában nem lehet alapja azon elterjedt vélemény­
nek, hogy itt személyes bosszú játszik közre a coinposilió-
ban. E két szerencsétlen elveszettnek egymást összekötő
szerelme oly nagy volt, hogy még a pokol sem választhatta
el őket, hanem örökre együtt bolyonganak a füstös légben
csak azért állapodva meg egy-egy pillanatra, hogy régi ba­
rátaiknak újra el-meg-elmondhassák szomorú vallomásaikat.
A mi e rövid, alig ötven sorból álló epizódot oly hírhedté
tette, az ama rendkivüli erő, melylyel egy ily véghetetlen
szerelemnek, mely a menyország díszére válhatott volna, s
a kárhozat emésztő átkává lön, minden mozzanata és szen­
vedélye festve van.
Éles betekintést nyújthat meg Dante erkölcsi érzékébe
Guido da Montefoltro magasztalt epizódja, Guido oly bűnért
szenved, mely alól a pápától feloldozást nyert. Hasonló rész­
letek, melyekben Dante a pápai hatalommal szemben látszik
ellenséges állást elfoglalni, könnyen nyújthattak és nyújtot­
tak is okot olyfonna következtetésre, mintha Danteban a
reformatio elősugara öltött volna testet; ne feledjük azonban
az igazság érdekében, hogy ha Dante kárhoztatólag emeli
 301
is föl néha szaVat az ogyházfő világi túlkapásai ellen, de
tiltakozásai mindig csak Olaszország államisága és politiaai
helyzete, nem pedig általa többé-kevésbbé szükségszerűnek
látott egyházi vagy vallási újítások javára történnek. Hisz
már magának a pokolnak meztelen, érzókies felfogása is,
hol nincs szin, nincs fény, nincsenek virágok és csillagok,
kizárja a rationalismusnak még csak gyanúját is Dante hit-
nézletében. A csillagok, az embeii reménykedés ez örök
emblémái, mysticus magaslatra vannak emelve Dante köl-
töményében, a mennyiben annak mindhárom részéhez befe­
jezésül szolgálnak. Kijutva az alvilágból, szintúgy magunk
is érezzük e végszavak üde érzókeltetősógét:
Elöl ő, ón nyomába hágva
S a sok szépségből, mit az égbolt hordoz
Láték egynemit egy kis karikába,
Miglen kiértünk újr’ a c s i l l a g o k h o z . "
(Szász K. ford.)
S a «Tisztitó tűz» végen nem különben:
„Tisztán, méltón fölszállni csillagokhoz.“
mig a «Paradicsom» következőleg fejeződik be:
Örök hatalmú Szerelem,
A mely parancsol napnak s csillagoknak."
A z áll. igazgató-tanács r . gyűléséből.
Kolozsvártt, 1879. junius 22-ón.
Jelenvannak: ft. püspök Nagy Péter, mint elnök;
Lészai Ferencz, Szász Béla, Incze Mihály, dr. Kolozsvári Sán­
dor, Parádi Kálmán igazgató-tanácsosok; titkár és pónztárnok.
Az időközben ellátott ügydarabok bejelentetvén, jóvá­
hagyó tudomásul vetettek
A számvevő beadja vólemenyes jelentését a múlt évi
á l l a m s e g é l y kiosztásáról szóló számadás fölött. A jelen­
tés helybenhagy atván, fölterjesztetik a vallas- és közokt.
miniszter ur őnmlgához.
Az e n y e d i t a n o d a elöljárósága fölterjeszti az el­
adott szőlők iránt kötött vásári szerződéseket. E szerint meg­
vette: a „körtefa“ nevű szöllőt Czel l Antal 460 f r t ; becs­
áron felyül 6 frt 56 krral; a „hosszú" szöllőt N á k Yaszi
135 írtért, becsára 134 frt 75 kr vala; a „herzta" szöllőt
K e r e s z t e s József s. tanár 127 frt 77 krórt, becsára
141 frt 77 kr volt; a „rétes" szöllőt K o v á c s G-yula és
dr. K o v á c s Ödön tanár 625 frt 14 krt, becsára 642 frt
62 kr vala. A szerződések jóváhagyattak, az cl nem adott
ssöllők iránt tett intézkedések helybenhagyó tudomásulvetettek.
A e n y e d i egyh. k ö z s é g kis-papi telkének 2995
írtért való eladása, valamint második papitelek gyanánt a
n.-önyedi tanodának a várkastély falain belül fekvő belső
telkének ezer írton való megvásárlása — engedélyeztetett,
Az e n y e d i e g y h m o g y e közgyűlése jelenti, hogy a
tordai választó-kerület, egyhkerületi képviselőjéül, K á l l a i
Sándort választotta meg. Igazoltatik.
A m . - b o g á t i egyhközség részére, torony-épitósi költ­
ségeinek fedezésére, az egyhközsógnek mintegy 200 frtnyi
úrbéri kárpótlási tőkéje kiutaltatott.
K ó z d i-M á r t ó n f a l v a egyhközsógónek több tagja
felfolyamodik az igazgató-tanácshoz, az egyhmegye ama ha­
tározata ellenében, melynélfogva az egyhközsógnek, a poli­
tikai község segélyezésével fenntartott népiskolájában egy
próbaévre már betöltött tanítónői állomásra új választást
rendelt el. Az igazgató-tanács, a pályázatot és választást
megelőzőleg teendő intézkedések iránt részletes utasításokat
adván az egyhmegyének, a felfolyamodók elutasításával az
egyhmogyei határozatot jóváhagyta.
A k o l o z s v á r i egyhközség a pénztári-átadási okmány
felterjesztésével igazolja, hogy volt penztárnoka Fi lep Sá­
muel átvette volt ama kérdéses kötelezvényt, melyet hivatala
megszűnése alkalmával visszaadni nem tudott. Az igazgató-
tanács, a kötvény vissza nem juttatása folytán támadható
károkért Filep Sámuelt felelősség terhe alatt hagyja, s egy­
idejűleg elrendeli, hogy az egyhközség az összes kár meny-
nyiségét számszerűleg megállapítván, közölje azt a számadóval.
A tanügyi előadó referádájáról, a közóptanodai oktatás re­
formjára nézve, jövő számunkban részletes tudósítást közlünk.
r. t.
A tanügyi előadó jelentéséből
s az ig. T a n á c s i n t é z k e d é s e i t a n o d á i n k a t
illetőleg.
(Vége.)
2. M a r o s v á s á r h e l y .
A m.-vásárhelyi főtanoda 1877— 8. tanévi hivatalos
zártudósitásának statistikai része, a főtanoda gyarapodását
jelző adatai helybenhagyó s örvendetes tudomásul vétetnek;
ellenben a feldolgozott tananyag beosztására s terjedelmére
vonatkozólag megjegyeztetik:
a) aránytalan beosztású és részben csonka volt a latin
nyelvi tananyag a I —IV. gymn. osztályokban. Az I-ső osz­
tálynak betonként 6 órán (8 helyett), csaknem az ogész
alaktan, a rendes és rendhagyó igék tana taníttatott, tehát
a Il-ilc osztályra szabott tananyag nagyrésze is, minek kö­
vetkeztében a Il-ik osztály hetenként 6 órán (7 helyett)
— úgy látszik, hogy állandósult szokás szerint — az I-ső
osztályban tanítottak ismétlésére volt és lesz utasitva. A
Jll-ik osztályban oly terjedelemben olvasták Cornelius Nepost,
hogy a mondattanra idő nem juthatott s nincs is megszabva
a mondattanból tárgyaltak köre. A IV-ik osztály tananyaga
sincs kimutatva, dz idők és módok használatáról szó sincs.
b) A földrajz beosztása egészen helytelen. Taníttatott
a polgári földrajz az I. osztálynak hetenként 3 órán, és a
Il-ik osztálynak hetenként 3 órán, ós a II-ik osztálynak
hetenként 3 órán (4 óra helyett), Brassai-Buzogánynak ak­
korában avult ós hasznavehetetlen (polgári része) könyve sze­
rint, holott szervezeti törvényünk szerint az I. osztálynak
az ö t f ö l d r é s z t e r m é s z e t i ós n é p r a j z i i s m e ­
r e t e , a Il-ik osztálynak pedig e g y e t e m e s p o l g á r i
f ö l d r a j z lett volna tanitandó (hetenként 4 órán.)
c) A mértan már az I, gymn, osztályon kezdve a iV-ig
bezárólag annyi órában és oly magaslaton tartva taníttatott,
mely nemcsak hogy az algymnasium czóljával ellenkezik, ha­
nem a növendékek felfogását is meghaladja, de meg számtani
ismereteikkel sincs arányban; ugyanis, mértan taníttatott
az I. osztálynak hetenként 3 órán, a II. osztnak hetenként
3 órán, a III. osztnak hetenként 3 órán, a IV. osztnak
 302
hetenként 2 órán egész éven át. A tananyag tömöttségét és
helytelen beosztását eléggé constatálja az a tény, hogy már
a II. osztály a tanév első felében a Fythagorási tantétel
m é r t a n i bevezetésére taníttatott, holott ezen félév végéig
a számtanból csak a törtek négy alapmiveletónek ismeretével
bírt, tehát a hatványmennyiségekről még fogalma sem volt,
pedig ezek a Pythagorási tantétel m é r t a n i bevezetésére
nélkülözhetetlenek. Megjegyzendő, hogy e mellett a számtan
mindonik osztályban, az I— IV. osztig bezárólag, egész éven
át taníttatott hetenként 3 órán (különben a szervezeti tör­
vény szerint, helyeselhető fokozatossággal) s igy az algym-
nasinmi osztályokban a mennyiségtani tárgyakra a szervezeti
törvényünkben megszabott 12 óra helyett 23 óra fordittatott
hetenként.
Igazgató-tanácsunk ezen észrevételeket oly felhívással
közli a fő tanoda m. tt elöljáróságával, hogy azok figyelembe­
vétele mellett minden a szervezeti javaslattól, mint ez ideig
még mindig törvényes tanfervtől való eltéréseket elenyesz-
tetni méltóztassék. S miután a megnevezett és tarthatatlan
eltéréseken kívül az alsóbb osztályok tananyaga általában
igen hiányosan van összeállítva, a minek az oka jórészt az,
hogy a változó tanítók törvényes tantervűnket kellőleg nem
ismerték s illetőleg sem az egyes ismeretek köve s fokoza­
tossága, sem a tanítás methodikája iránt tájékozást nem
nyertek: utasittatik az illető tanvezető tanár, hogy a rend­
szabályokban előirt vegyes tanítói értekezleteket minél gyak­
rabban tartsa meg, tüzetes tárgya lévén ezen értekezleteknek
— tekintettel a nem szakképzett tanítókra —• az alkalmas
tankönyvek ismertetése, az egyes szorgalmi idők pensumának
megszabása a* törv. tanterv szellemében, a felmerült didak­
tikai nehézségek közös megbeszélése, stb, A tanterv szelle­
mét meg kell értetni azokkal, kiknek szerinte tanitaniok
kell, különben a tananyag határozatlansága, a tanitás mene­
tének bizonytalansága miatt a legbuzgóbb tanító fáradozásá­
nak sincs sikere.
3. S z é k e l y - U d v a r h e l y .
A szó kelyudvarhelyi főtanoda zárfcudósitására vonat­
kozólag megjogyeztetik, hogy miután az életkor statistikai
kimutatásából nyilván látható, hogy az 1 -ső elemi osztály­
nak 5 növendéke csak öt éves volt a mikor felvétetett, hogy
a 4-ik elemi osztályba 8 és 9 éves növendékek is jártak;
figyelmessé tétetik a m. tt. elöljáróság által a tanári kar,
hogy a felvételnél legyen tekintettel az életkorra is, főleg
az 1-ső elemibe felveendő kezdők életkorára, mert az 5 éves
növendékek felvétele nem csak, mint az országos törvénybe
ütköző, meg nem engedhető, de paedagogiai és didaktikai
tekintetben károsnak mondandó, különösen kollégiumaink
elemi iskoláiban, hol átlag véve haladottabb korú az elemi
osztályok ifjúsága, a tanitás meg gyorsabb, tömőttebb me­
netű s nagyobb magaslaton is mozog, mint az úgynevezett
népiskolákban. A tankötelezettség a 6-ik életév betöltésével
•veszi kezdetét az országos törvény rendelete szerint is.
4. Z i l a h .
A zilahi főtanoda tanügyi állapotai felett, az előter­
je s z te tt zártudósitás alapján, megelégedés nyilvánittatik; a
törvényes tantervtől történt élté rés a felhozott indokok kö-
vetkeztében helybenhagyó tudomásul vétetik.
5. S z á s z v á r o s .
A szászvárosi Kún-tanoda zártudósitásából a statistikai
és a tanoda anyagi gyarapodását jelző adatok örvendetes
tudomásul vétetnek. Az egyes tantárgyak tanítására és be­
osztására vonatkozólag megjegyeztetik, hogy vallást az V .
ós YI. osztály együtt hallgatott; a tananyag mind a két
osztályban ugyanaz v olt; a latin mondattanra a gymnasium
III. és IV. osztályaiban nincs kellő súly tóve. Földrajz az
I. gymn. osztályban nem tan ítta to tt; e helyett a görögök
és romaiak története volt felvéve; a földrajz és pedig csu­
pán csak a politikai, a II. és a III. osztálynak volt tárgya,
mind a két osztályban hetenként összesen 5 órán, holott a
szervezeti törvény a földrajznak az I. és II. osztályban ta­
nítására összesen 7 órát szab. Ezen eltérések és részben
hiányok közöltetnek a tanoda m. tt. elöljáróságával, hogy
azok elenyésztetésére ós szervezeti törvényünknek — a nyert en­
gedményen kívül — pontos exequálására utasítsa a tanári kart..
6. S e p s i - S z e n t g y ö r g y .
A sz. Mikó-tanoda 1877— 8 . tanévi zártudósitása egész
terjedelmében helybenhagyó tudómásul vétetik.
7. K o l o z s v á r .
A kolozsvári főtanoda zártudósitása — kolozsvári ta­
nár lévén a tanügyi előadó, a teljes rószrehajlatlanság kedvéért
— S z á s z B é l a igazgatétanácsosnak adatott ki átvizsgálás
végett, kinek előterjesztése alapján örömmel győződött meg.
az ig. tanács, hogy a kolozsvári főtanodánál a megnevezett
tanévben a népesség gyarapodott; a tanitás szép sikert
mutatott fö l; a szervozeti szabályok mindenben és szigorúan
megtartattak s általában az intézet előbbremenetelt tanúsított«
Ezen örvendetes sikert, a midőn állandó ig. tanácsunk tudo­
másul venné, kedves kötelességének tartja e fölött megelé­
gedését nyilvánítania s reményét fejeznie ki, hogy é szépen
virágzó tanodánk a megkezdett úton továbbra is többről-
többre, nyereségről-nyeresógre fog haladni.
V I D É KI ÉLD T\
(Önvédelem.)
Nagy tiszteletű szerkesztő url Még a múlt hetekben
interpellált volt egy tiszteletes barátom, a marosi özvegy-
árva-intézet ügyében.
1) Azt kérdi, miért nem tartottam meg az új szabá­
lyok értelmében a társulati gyűlést május 1 -ső napján —*
feleletem ez:
Mert a sártenger és nehéz ut miatt az egyházvizsgá-
btot csak Szentgyörgynapkor végezhettem; mert még akkor
is járhatatlan utak voltak több helyen. Ezt a cardinális bű­
nömet a legközelebbi társulati gyűlés, méltányolva indokaimat,
jóba vette.
2) Kérdi, igaz-e, hogy vannak hátrálékok? pedig úgy
is tudta, mert mint látszik kezében az írás. Közelebbről az
egyházaktól több időközi jövedelmet hajtottam be, a tksr
 303
/
szolgabiró uraktól nyert végrehajtás utján, a laikusokat perli
a pénztárnok az ügyvéd által. Tiszteletes paptársaimnál van,
azokra az igaz nem kértem végrehajtót — vulgo bocskoros
vagy veressapkás katonát — eddig nem volt szokásban, de
megintve voltak mind általam, majd minden második körle­
vélben, és az egyháztanács által egyenként meg voltak szólítva.
A múltban szokás volt, a vallás szolgáinak tartozásaik­
ért lezárni a kepéiket. A mostani világban ez már nem járja.
A mostani modern törvények szexűnt, mint a társulattal
szembenlóvő adósságot, egyházi administratio utján felhajtani
kissé nehéznek tartom. Igaz, hogy van erre szabály, még
arra is yan, hogy az esperes a ki nem fizet azt függessze
fel hivatalából, sőt erre kötelezve is van — felelősség és kárté­
rítés terhe alatt az új szabályok szerint. Erre egy nagy
kérdésem van: kiállja-e ez a próbát? Vájjon olyan kicsi
dolog-e egy papot felfüggeszteni egy nehány forintért a nép
előtt úgy k u rtán ! A papot csak canonicus hibáért lehet fel­
függeszteni. Az igaz, hogy átvizsgálta az egyhmegyei gyűlés
megerősítette a főtiszt, egyházkerületi gyűlés i s ; de ez még
sem az anyaszentegyház törvénye, ez csak társulati szabály.
Kern merném felfüggeszteni sem a koronkai, sem a vajai,
sem a makfalvi, mind három egyház erősen szeretett papját
adósságért. Jaj, ha minden államhivatalnokot felfüggeszte­
nének adósságért, úgy kevés maradna meg* Nem elég elfog-
laltatása s szünést nem esmerő munkája van egy ilyen egy­
házmegye esperesének, hát még a társulatnak is legyen végre­
hajtója, fináncza? és hát a végrehajtási eszköz? Az állam­
nak minden van kezében s mégis nincsen-e hátraléka ? Én
ezt az ügyet az nt. egyházmegye és főtiszteletü egyházke­
rület elé fogom vinni komoly megvitatás és végeldöntés
végett. Egyébaránt nem fogom megvonni a társulattól sem­
minemű befolyásomat ós munkásságomat. Már csak azért is,
mert humán, nemes intézet és egyik alkotója boldog emlékű
atyám volt.
Csak ne kívánjanak lehetetlent, ós ne lovagoljon többé
a rágalom ezen a paripán, keressen m ást!
3) Közelebbi napokban bevádol a barátom isten s
előtt aval, hogy én is adósa vagyok az intézetnek. Ez ig az:
még esperességem előtt kértem bizonyos földvásárra, talán
kamathátrálékaim is vannak, pedig csak flzetgettem, ha egy-
szor nem, másszor igen sommásan. Ennek oka részint az ón
határt nem ismerő elfoglaltatásom, részint, talán nem bántom
meg, pénztárnok barátom tulszerónysége. Nagyhírű elődöm
is sokszor mondta: emlékeztessenek a fizetésre, mert sok
dolgom lévén elfelejtem. — Veszedelemben nincs az intézet,
egy kevés biztosíték nálam is van. Adósa másnak nem
vagyok. Én az igaz nem dicsekedhetem 100 meg 100 hol­
dakkal, mert nekem a szerencse sem régebb, sem azután
ingyen, könnyen nem adott; mindenemet veres verejtékkel
kerestem. Ha a tisztelt barátom gyönyörűséget találta abban,
hogy az intézet adósainak neveit közölje a világgal, s ha
beállott kiadónak, jó lett volna 9 6 forint hátralék kamatát
is ki nem felejteni, mert ezt legjobban tudja.
Hála istennek sem ezt, sem más intézetet soha meg
nem csaltam, semminemű közpénzt el nem sikkasztottam, sőt
némely özvegynek, árvának még a zsebemből is előre fizet­
tem mig lejön a pénze. Sem földet, sem marhát semmine­
mű közpénzből soha sem vettem. A felküldendő pénzeket,
pontosan felküldtem, hasonlóképen a kiküldendőket is, a ki
későn jött, annak utána írtam, tudattam.
Hogy miként viseltem hat évig esperesi hivatalomat,
arra felelt junius 5 -ón az a 100 (száz) szavazat, melylyel
107-ből kedves és önálló egyhmegyém engem szerencséltetett.
ügy látszik sem külső, sem belső alattomos betolyás által
nem engedi magát vezettetni. — Van még hat évem, ha
isten el nem veszi.
Hasztalan hangzott el a nagy proféczia, hogy esperesi
székem alá van aknázva, újra megválasztatásom fényesen meg­
hazudtolta. — Dixi.
Ny.-Szt,-Benedek, 1879, jun. közepén.
Vilyi Pál,
marosi esperes.
A v.-hunyadi ev. re f. egyházmegyéből
Idei egyházmegyei közgyűlésünk Hátszegen 1879 mart.
31. napján tartato tt meg, melyet megelőzőleg az istenitisz­
teleten Szőcs Sándor dévai lelkész aa mondott egyházi beszé­
det, a közgyűlés tagjain kívül szép számú gyülekezet jelen­
létében.
Az istenitisztelet végeztével a helybeli olvasó egylet
termébe ment kgyülésünk, hol esp. aa. a közgyűlést követ­
kező beszéddel nyitotta meg.
T. közgyűlés ! Bégen mondotta volt a költő: „H a a
n e m z e t e r k ö l c s e mo g v é s z , Ró ma l e d ü l s r a b ­
i g á b a g ö r n y e d “ s az egymás után folyó századok tör­
ténelme tanúskodik a költő mellett. S ha igen, s ha igy
van, lehet-e fontosabb teendőjük a népek vezetésére hivatott
egyéneknek ós testületeknek, mint a nép erkölcsére felügyelni, s
minden alkalmas eszközt felhasználni arra, hogy az állami
élet legerősebb s legbiztosab támoszlopa: a jó e r k ö l c s
legyen dísze az állam területén élő minden polgárnak. Kü­
lönösen figyelem tárgyát kellene, hogy képezze jelen korunk­
világ
ban, minden az állam és nemzetünk érdekeit szivén hordó
embernek az alsóbb néposztály, mely — kétségbe vonhat-
lan tény — napról-napra alább sülyed az erkölcstelenség
mocsárjába. — Sajátságos jelenség — pedig igaz — hogy
az iskolák emelkedésével az alsóbb néposztálytól várható
eredmény az erkölcsök nemesedósóben nem észlelhető. Talán
nem nagyon tévedünk, ha állitjuK, miszerint aligha volt
valaha idő, melyben a nép hajlandóbb lett volna a Tosz­
nak elkövetésére, mint mai napság. Tekintsünk csak szót
megyénkben. Nem is említem azon úgynevezett hegyháti fal­
vak szegény román lakóit, kik jó formán a jó isten kegyel­
mére vannak bizva, s kik az anyatermészet kebelen silányul
élve, ha roszat nem követnek el, nem az ő erényük, mert
bizony bármily csekély jutalomért, olykor egy deciliter pá­
linkáért is képesek a legnagyobb bűnök végrehajtására, ha­
nem vizsgáljuk azon falvainkat, melyek civilizált világunk,
a központ közelében feküsznek, ós sajog az embernek szive*
midőn ezeknél is helylyel-közzel a legmélyebb demoralisátiót
szemléli. Magzat- eihajtás, gyermekülés, lopás, csalás, károm­
 31)4
kodás, felsőbbek iránti engedetlenség , s tiszteletlenség liol
találni nagyobb mérvben, mint a Cserna vagy a Sztrigy
völgyeiben? Ki a hibás? kérdezi talán nem egy tagja a t.
közgyűlésnek, 6 bizonyára meg is felel rá önmagában ily
formán: a p a p o k és t a n i t ó k ! Miért nem világositják,
miért nem oktatják, tanítják a népet, hiszen hivatásuk ez,
s hazánk, nemzetünk és egyházunk érdekei parancsolják, hogy
szívvel, lélekkel ezen szép hivatásuknak éljenek. Igaz, csak­
hogy hol tanítsák ? kész a felelet: a templomban és az
iskolában. Igen, de miért mondjam tovább, hiszen min­
denki jól tudja, mit akarok mondani. Templomaink rendesen
üresek, iskoláinkbán sem tanfelügyelői, sem közigazgatási
bizottsági magos rendeletek nem képesek iskolaköteleseinket
a törvény kívánalma szerint beterelni. S ha betudná is, —
mit az iskola a gyermekben javit, elrontja az élet. Mert a
15 életéven túl nincsen korlát, mely a nép gyermekét ren­
des kerékvágásban tudja tartani. Mert azontúl népünknek
nagy előszeretettel támogatott egyetlen gyülhelye a korcsma
szokott lenni, melyben pedig mint egyebütt, úgy nálunk is
nem igen szokták u jó erkölcsöket árulni. De hiszen épen
itt következik a pap teendője ! Igen is, csakhogy nem volna
szabad elfeledni, hogy a nép olyan mint a gyermek. Miként
a gyermeknek hasztalan tartod az erkölcsi praedikacziékat,
mert meg nem értvén azokat, — meg is elromlik, ha meg
nem óvod azokat a reá nézve veszélyes helyektől, rósz tár­
saságtól : úgy az értelmi miveltség gyermekkorát élő néptől
lehetőleg el kellene zárni a roszra vezető utat. Itt van már
felfogásom szerint a haj fő- forrása, mely szerint a kellő
érettség elérésére igen nagy szabadságot nyert a gyermek
melylyel ő aztán saját romlására vissza ól. — Mi közigaz­
gatási, törvénykezési stb. szervezetünkkel úgy szólván egy­
szerre, egy ugrással léptünk he a czivilizált európai népek
sorába. Tegnap még nagyba járta a magyaró-pálcza s álta­
lán a súlyosabb testi büntetés, — ma már — istennek
hála nem ismerjük azokat. Csakhogy ennek meg van aztán,
az a következménye, hogy egy bosszú, hosszú átmene­
ti korszakot kell átélnünk, mig népünk oda emelkedik, hogy
csupán erkölcsi eszközökkel is kellőén vezetni s a helyes
úton megtartani lehessen. Fájdalom ezen korszak meg mind
nem érkezett meg. Egyre prédikáljuk mi most a templom­
ban, majd az iskolában a józan mértékletesség üdvös voltát,
a tiszta erkölcsök szentségét, a polgári erények gyakorlásának
felemelő s boldogító hatását stb. stb Mind hasztalan.
Miért ? Mert tanítványunk legtöbbször meg sem hallgat, egy
némelyik meg sem ért. És ha meghallgatna és megértene is ?
Tanítványaink egy jó része a néphez tartozván, értelmisé­
gét illetőleg gyermekkorát éli, — a gyermekre pedig — mint
mindnyájan tudjuk, a csiklándoztató külső, nagyobb vonzerővel
s hatással bir, mint a silány minden philosophiájának bölcs
rendbeszedett szatiója. Én elismerem, el kell ismernem t.
kgyülés! hogy az erkölcsiségnek. józan vallásosságnak, s
mind annak, a mi ezen két fogalom alá foglaltatik, mi lelké­
szek és tanitók első sorban vagyunk őrei; de azon meggyő­
ződésben élek másfelől, hogy ezeknek mindazon állami közegok,
melyeknek testüket épon az e g y e t e m e s j ó l é t lehető
felidézhetése szülte — mert ezek nélkül egyetemes jólétről
szó sem lehet — mindazon állami közegek mondom — épen
olyan mértékben kell, hogy őrei legyenek, mint mi vagyunk.
Mindaddig azonban, mig ezen hivatali közegek az által
vélik teljesen teljesíteni kötelességeiket, hogy egy terjedel­
mes irodai asztal mellé ékelve magokat, a legnagyobb szor­
galommal bár, eszközük a beadott kérvények folyamodványok
hátirattali ellátását, s nem az által, hogy a nép életet tanul­
mányozva, annak életén emésztő féregként vágó fekélyt onnan
eltávolítani törekedjenek, —* mindaddig mig a szolgabiró
ur pl. azt nem találja érezni, hogy neki nem a nép urának
hanem atyjának kellene lennie, s miképpen az atya tékozló hát
azonkepen ő önvesztükro rohanó gyermekeit, ha szükség —>
kemény fenyítékkel is, de minden esetre folyton tartó gon­
dozással visszatartja a meredély széléről, melyre az már-
már eljutott: mindaddig mig az illetékes külső hatóságok a
mi erkölcsi predikatioinkat realizálhatni segítségünkre nem
jőnek: népünk életében jobb fordulat beállását várni, nem
egyéb mint púim desiderium . . Pedig megyénk népének —
(nem a reformátusokat értem csupáu) élete vallás- erkölcsi
tekintetben valóban megdöbbentő t. közgyűlés! Men­
jenek végig önök egy vasárnap reggelen a Cserna völgyén,
s hallani fogják miként zúgnak, búgnak az ősök által emelt
tornyokban az ősök által hátrahagyott harangok ércznyelvei,
kih&llszik az utczára az orgona mólabús hangja, — nyis­
sanak be azokba a templomokba és látni fogják a 4 — 500
lélekből álló híveket 2 —3 öreg asszony által képviselni. De
hajtassanak csak nehány lépéssel tovább. Ott találják a
korcsmát, melyből már 100 torok tivornya éneke hangzik
ki, s künn az utczán 20— 30 részeg embei ordít, károm­
kodik, s nem egyszer verekedik ép az alatt az idő alatt,
mig a község lelkészei imájukat emelik az ég urához! A
lelkész, talán ez alkalommal 100 -adszor inti, óvja a részeg­
ség veszélyeitől híveit, — nem hallgatja senki. Kérelmez
az illető hatósághoz, hogy a a dolgok ilyetén állapotában leg­
alább vasárnap délelőtt zárassa el a korcsmát! Hja, az ipar
szabad, a szabad üzlet nem kormányozható! ki a
hibás ?
Nem mondom, hogy bennünk is t. i. a tanító osztály­
ban, melybe természetesen be foglaltatnak a papok is, nin­
csen hiba. És ez — kimondom őszintén — abban áll főleg,
hogy nincsen meg a tanítói osztályban is az a valódi ben-
sőies, igazán átérzett vallásosság, s szeretetteljes ragaszko­
dás egyházunkhoz, minek, ha azt akarjuk, hogy példánk has­
son és vonzzon okvetlenül meg keüene lenni. Hiába, a kor­
szellem, mely az anyag szeretetében, hogy ne mondjam
imádásában nyilvánul; befolyása alól nehéz mentesíteni ma­
gát bármely osztálynak is, annyival is inkább, mert ezen
osztály most élő tagjai, iskolai növeltetésük által nem igen
nyerhették és nyerhetik meg ama bennső vallásos irányt,
mely mind magát az egyházi és iskolai téren működő egyént
emeli, mind a társadalmi életben igen sok szépnek és üdvös­
nek lehet teremtője. Megyénk nem egy modorn pedagógusa,
ki a jövő nemzedék életútját kimutatni, irányát megterem­
teni van hivatva, bizonyos kicsinyléssel, mondhatnám lené-
Folytatás a mellékleten.
 Melléklet az „Erd. Prot. Közlöny" 36. számához.
zessel beszél a vallásról, s annak intézményeiről, sőt arra
is tudok példát innen a közelből, hogy az ifjú nemzedék
apostolai igy szólott a vallás-órára készülő 8— 10 éves nö­
vendékeihez: „ m e n j e t e k h a z a , m i t a k a r t o k a p a p ­
pal , m o s t m á r o k o s e m b e r v a l l á s s a l s á l t a l á n
a h i t t a n t á r g y a i v a l n em k í n o z z a a gyer meket ,
h i s z e n m o s t má r a b o l o n d is t u d j a , h o g y n i n ­
c s e n i s t e n . “ Tudva van, hogy korunknak ezen mélj böl-
csességü apostola felmentetett nemes hivatása folytatásától,
s az is ismeretes, hogy az ily magasra jutott néptanítók
száma csekély ugyan, de az ilyen, bár egyes felmerülő jelen­
ségek eléggé jelzik a feltünedező vallási irányt, s eléggé
megmagyarázzák azt az egyháziatlanságot, melynek jeleit
aligha más felekezeteknél oly mérvben feltaláljuk, mint mi
magunk, hunyadmegyei reformátusok között.
(Folytatása következik.)
IR O D A L M I S Z E M L E .
A „ K e r e s z t é n y M a g v e t ő “ ez évi harmadik füzete
is megjelent. Dr. Brassai Sámuel ir benne Renannak a fran-
czia akadémiában tartott székfoglalójáról. Bevett szokás a
franczia akadémiában, hogy az új tag elődje felett kell hogy
beköszöntőül emlékbeszódet tartson, így jutott Renan fel­
adatául a híres physiologus Claude Bemard érdemeinek mél­
tatása, kit ő úgy tüntet fel, mint a vitalismus elméletének
megdöntőjét, ki tapasztalati téren először vonta kétségbe
önálló vitai elv működését, hangsúlyozván, hogy a physio-
logia nem egyéb, mint alkalmazott physika és chemia. Dr.
Brassai tiltakozik e materialista nézeteknek, a Claude Ber-
nardéi gyanánt való kiadása ellen, sőt általában nem tartja
illetékednek Renant, természettudományi kérdésekben állást
foglalni el. Járatlannak nevezi a philosophia történetében is,
mivel nőm látszik tudni, hogy a scopticus nemcsak nem
állít, de nem is tagad semmit kereken. Tudniillik Magondie-
ról, Claude Bemard egykori tanáráról van szó, kiről Renan
mondja ugyan, hogy t a g a d t a az életprincipium létezését,
de azt, hogy s c e p t i k u s volt. sohol som állítja. Szinte a
sophisticába csap át dr. Brassai okoskodása ott, hol Renan
ellenében be akarja bizonyítani, hogy a természeti törvények
alól vannak kivételek. Például: ha egy ólomdarabot kibocsá­
tók újjaim közül, úgy az, a nehózkedés törvényénél fogva
a földro fog esni, de ha nem bocsátom ki az ólomdarabot
kezemből, úgy az nem fog a földre esni. Ezt Brassai kivé­
telnek tartja, holott szerény nézetünk szerint nem egyéb,
mint más törvényeknek való engedelmeskedés- Egyébiránt
érdekes itt még az a distinctio, a mit dr. Brassai — nyel­
vészkedve -— az »akadályozás» és «gátolás» fogalmai között
tesz. E szerint az akadályozás momentán meggátlást, a meg-
gátlás pedig végleges akadályozást jelentene. Nem látjuk
ugyan e megkülönböztetést etymologiailag indokolva, de dr.
Brassaitól, mint e téren tekintélytől, tudomásul vesszük
curiosum képen. Általában meglehetősen kicsinyléssel szól
Ronanról s tudományos működését jezsuitismusnak bélyegzi.
Ezek daczáia lehetetlen a szellemességet s kritikai élt
megtagadni a kis tanulmánytól. Hálátlan, meddő szerep a
skepszis és a szófeszegetés, de dr. Brassai legalább, meg
kell adni, mesterileg ért hozzá. — Gr. Kuun Géza, e ritka
tudományosságu főm* a mandeusokról, e régi keleti hitfeleke-
zetről értekezik, Vincén zó Maria di S. Catarina müvét ismer­
tetve. — Közölve van Kovács Jánosnak eszmegazdag és
igazán szép beszéde, melyet husvétkor az unitáriusok hely­
beli templomában mondott el. — Végre az alsó-siménfalvi
eklézsiának Űrmösi Kálmán tollából folyó történeti leírása
után Benczédi Gergely szól hozzá a hajdan az unitáriusok
tulajdonát képezett római viaszos táblák eltűnése kérdéséhez,
a „Századok“ ismert felszólalására válaszolólag. A Benczé­
di által okmányi hitelességgel adott eme felvilágosítás sze­
rint, kétségen kívül van helyezve, hogy a kolozsvári unitá­
rius főtanoda volt egy három táblából álló, Massmaun mücheni
tanár által 1841-ben latin nyelvű temető-társasági szerződés
nek nyilvánított viaszos könyv (fabula cerata) birtokában.
E becses kincs verespataki lelet volt, melyet a találó Ko­
vács Lörincz Pál 1788-ban ajándékozott a főtanodának. Az
is igaz, hogy később a főtanoda könyvtárából, a rósz gon­
dozás következtében megfoghatlan módon eltű n t; de néin
Angliába vitetett, mint általánosan hiszik, hanem az akkori
püspök Lázár Istvánnak hagyatékából, ennek utódjai utján
Literati Nemes Sámuel gyűjteményébe jutván, oz 100 írtért
adta el Pesten Jankovich Miklósnak, kitől aztán a nádor
2000 frtert vette meg a magyar nemzeti muzeum számára,
hol még máig is van. lm ez volt az unitáriusok tabula
ceratajának viszontagságos története, melyet épen nem ártott
kissé szellőztetni, a tényállás felderítésé kedvéért, lévén a
mi magyar társadalmunk sarkalatos hibája azon erkölcsi
közöny, melylyel inkább takargatni kívánja a közbotrányokat,
semhogy kíméletlenül rámutasson s ország-világ előtt föl­
fedje azok vétkes okozóit. Most már, miután a kérdésnek
ránk vonatkozó, nagy-enyedi ágában is érdemleges nyilatko­
zat tétetett közzé, reméljük, hogy mielőbb le fog tűnni ez
odiosue tárgy a reeriminátiok és ferdítések piaczáról. —
Elöüzetési felhívást vettünk három korszerű szakmun­
kára, borsédi Szilágyi Dezső segédmérnöktől. Az első „Zfté-
dapest h a n y a tlá s a czimü, s tekintettel kíván lenni az ál­
talános válalkozási szellem uj felébresztésére, m inta miben
a magyar államiság létérdekét is látja első sorban. A főváros
fokozatos hanyatlását eléggé tanusitják azon statistikai ada­
tok, melyek a jövedelem-apadásra, népesedési s közegészség-
ügyi viszonyokra stb. vonatkoznak. E bajok elhárítására fog
tanácsokat adni a hirdetett mű, tudományos szakbirálafc
alakjában. Különben egy térkép s két metszett ábra mel­
léklete is lesz, melyek a legújabban életbe léptetett házszá­
mozást, szabályozási, csatornázási s befásitási javaslatokat
fogják kiváló pontossággal föltüntetni. — Második mű: 0A
nyólez kétjegyű mássalhangzó egyszerűsítésének rendszeréi­
ről szól a magyar helyesírásban, s e kérdést uj alapokra
fektetve kivánja megoldani. Szerzőnek e tervezete magán­
 306

utón több suaktekintélylyel közölhetvén^ azok méltánylását is le." T erh ein k , az új id ők k övetelm én yeihez k ép est, m eg ö t­
szerencsés volt megnyerhetni. — Legérdekesebbnek Ígér­ szöröződtek, jo g a in k p e d ig — e P on tozatok szerin t — m ajd
kezik azonban á harmadik mű : „ Tanulságok Szeged sorsából*, m ind konfiscaltatnak. S ig y n eh á n y b űnös törekvésért, a
melyre immár másodszor kirdettetik előfizetés. Ha oly ko­ m i autonóm iánk ostrom m al vétetik be, a m itő l, p ed ig , „az
moly szaktanulmány lesz a munka, a milyennek szeretnék, a b so lu t korm ány is v issz a r e tte n t.“
úgy nem ajánlhatjuk elég melegen még a nem szakértő ol­ E l fog aztán következn i a felek ezetek m egern yed ése,
vasók figyelmébe is. Nálunk e tanulmány-ág kevés mivelőt, az áld ozatoktól való visszaretten é6, ap ath ia.
még kevesebb érdeklődőt számlál, s az a. sokat emlegetett Joggal k ö v etelh etjü k teh á t önrend elk ezési jogaink;
magyar nemzeti büszkeség pirulni kénytelen, ha meggon­ gyakorlatában való m eg h a g y a r a tá s u n k a t, h ogy ne hábor-
dolja, hogy most már a rémitő katasztrófa gyászos intelme g a tta ssu n k szőrszálhasogató in tézk ed ések álta l. „ V id ea n t
után, a kormány külföldiekkel kénytelen összeköttetésbe lép­ con su les, q u i d s i t f u t u r u m ! “
ni legközvetlenebb érdekeinket érintő közlekedés-ügyi és A Prot. Hetilap a va llá sszab ad ság 5 -ik k ellék ek én t
technikai kérdésekben. Szeged sorsa megérdemli, hogy egész az isk olatartás szabad jo g á t tü n te ti föl. A szélsősködök u g y a n
irodalmat teremtsen maga körül. Mindhárom mű előfizetési csak a v a llá s-ta n ítá s jo g á t akarják az egyh ázn ál m egh agy­
ára 3 frt., bolti-ára szinte kétannyi lesz. Megrendeléseket n i, de ez nem h ely e s ta n , v a la m in t az a túlzás sem , a
minden fővárosi és vidéki könyvkereskedés elfogad. m ely e tekintetb en is á lla m o t akar, a felekezetek tú lh ajtott
jogaival, az állam b an fön ta rta n i.
A m agyar p rotestánsok az au to n ó m ia h ivei e t e k in ­

EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE. tetb en is, s e z t n em csak a régib b prot. irék tartják ig a ­
zo ltn a k , h anem a legújabb időben is h a n g o z ta tta p. o. a
A P r o t . e g y h . é s i s k . L a p 2 5 -ik szám áb an K ú n
tiszá n tú li egyh k er. az 1 8 6 8 . X X X V III. tcz. és az ennek v é g ­
B ertalan, superin ten den s, a felü g y eleti jo g szabályozásáról
rehajtására von atk ozó m in . rend eletek ellen éb en (E g y h k er.
szól, m ert a m in iszteri en q ueleen a lak i okok tiltv á n , h o g y
k ö zg y . 1 8 6 9 . jk . 2 0 3 . sz .) E fölfogáson azonban m ár am a
a kérdéshez h ozzászóljanak , m ost sem m i sem á llja ú tját
tcz. s m ég in k áb b az 1 8 7 6 . X X V II . tcz. réBt ütött, s ez
nézeteik k ilejezésén ek .
ellen éb en a p ro testán so k , m in te g y kim erü lve, m ár n em is
Ó hajtotta voln a a h itfelek ezetek oly m ódú k ih a llg a tá sá t,
tiltak oztak .
m in t történ t 1 7 9 0 — 1-ben és 1 8 4 8 -b a n , e h e ly e tt m ost
H istóriai á tte k in tést ad va aztán a m a g y a r törvény-
csak a sajtó áll rendelkezésün kre. A főfelü gyelet jo g á t el- hozás isk o la ü g y i h atározatairól, a zt kívánja, h ogy m in i a
ösm ervén, azt ta rtja, hogy a h atárvonalok k ijelölése nem
n époktatásra n ézve 1 8 6 8 -b a n , úgy m o st az iskola töb b i
szerencsés a in iu iszteri P o n to z a to k b a n .
ág a in a k autonóm iájára n ézv e is törvény alkottassák, hogy
E lőször azért, m ert a m iniszter tú lterjeszk ed ik az
ig y a protestánsok „a m in iszter örökös ex p erim en tá lisá tó l
eddigi határokon s fö lem lítv e az ed d ig i g ya k o rla t m ódoza­
és sérelm es ren d eletéitől" m eg leg y en ek óva. E tö rv én y
tait, ezek et m ost m egtold va látja a „tan ren d szer alóli k i­
állap ítsa m eg a m inim u m ot, de az „ezerágu részletezéssel“
vételek" en ged ély ezési jogával, a változások b ejelentési kö­
ne ad jon oly in tézk ed ési jogk ört a m in iszter kezébe, h o g y
teleze ttség é v el, az a lap ítván yok évenk én t való k im u tatásával
„ ö n k én y év el és szű k k éb lőségével" vérig sé rth e sse a p rotes­
— a mi m ind az au ton óm ia m egb én ítására irán yzott tö ­
tán sok at. A P on lozatokra, k ülön ben m ég v issza fog térni.
rekvés. A z t h isz i p ed ig , hogy az 1 7 9 0 — 1. X X V I . tcz. 5 .
Az Egyh. és isk. Szemle, su b titu lo „ P ap válasz­
pontja n em ezért b iztosítá az au ton óm iát, h o gy az országos
tá sa in k “ , a feh érvári fam osu s tö rtén etek fö lö tt jajon g. F ö l­
tanren dszer kötelező voltának k im on dásával v issza v eg y e
h ozván , u gyan is, h o g y a papválasztások b él nálunk sokszor
azt, a m it m ár adott, S ha ez benne fo g la lt a tn é k : h ogyan
m en nyi erkölcsi rom lás szárm azik s á llítv a , h ogy az ily e -
kellett eg ész a m ostan i parliam on taris k orm ány elkövetkez-
fa lv i legu tób b i p a p választás se m tisztán fo ly t le, csakh am ar
té ig ez ú gy v élt jog o s m egszorításra az állam n ak vára­
rátér a fehérvári történ etek re, h ird etv én , h og y az ig . tanács
koznia ?
D e h isz e k iv ételek en g ed ély ez é se nem a lé n y e g , s o kérdésben «pártállást fo g la lt.»
„ E z újabb fölzavarása egyházkerületünk b ék éjén ek —
ha rábízható a felekezetekre a rendszeres ta n ítá s és a ren ­
m ond ja — an nál feltűnőb b v o lt, m ert b e le n y ú lt az ig . ta­
d es vizsgálatok m egtartása, e k iseb b je le n tő sé g ű en g ed é­
n ács a p üspöknek, a papválasztások in té zé se ü g y éb en m o s­
ly ezések an nál inkább rájok bízhatók. A felekezetek e vas-
tan áig senki által k étségb e n em vont jog-k örébe.
járom ba hajtása k iöln é belölök a b uzgó ö n te v é k e n y sé g e t!
E lő a d v a a d olog régib b s á ltalán osan ö sm ert m en e­
S értő is a P ontozatok ban n y ilv á n u ló bizalm at­
tén ek ném ely részleteit, ig y fo ly ta tja : „azt h ittük, hogy
lanság s a p rotestán sok nem ezt érdem elték . É s h a van
„folyton os" felü g yelet, mi sz ü k ség van „ eseten k én ti" -re ? m ost e g y év m úlva új pályázatot h ird etn ek , h ogy újabb s

A P ontozatokban rejlő „rendőri battériák" n em m e g n y u g ­ q u a lifica tio t azóta n y ert erők is p á ly á zh a ssa n a k ; é s azt h it­

v ást keltők, sem a „§-okba öntött tulszigor." te, h ogy E lek es G yörgy, az eg y ik pályázó k özeli rokona,

A z á llam ellen es ten d en tiák m eg fék ezése a rendőri és a cand, biz. eln ö k ség é rő l lem on d .
F á jla lja , h ogy e k é t h ite közül e g y ik sem vált be és h o g y
b ün tető-törvényk önyvb e való.
D e, harm adszor, e pontozatok az au ton óm iát n agy az újabb cand idatio csak n ég y p ályázót jelö lt ki, egyet
részben „az iskolák íen tartási terheinek v ise lé sé r e szá llítja o ly a t is k ih a g y v á n , k it a m últkor m ég can didált, p ed ig
 307
/
bftae csak az volt, h ogy m ár a m últk or p róba-praedicatiót is engedett. E kedvezményi árak maradnak jövőre
tartott b ig y m ár pártja volt. K érdi aztán E lek es G yörgy­ is a következők:
tő l, h ogy „E lekes V iktorral szem ben m iért h a g y a to tt ki III- ad oszt. lelkészeknek (apr.—decz.) 4 frt.
S z ilá g y i F ark as is ? „ (jul.—decz) 2 frt 70 kr.
R oszalja, h og y m ind a n ég y je lö lt a fehérvári egy* IV-ed (apr.—decz.) 3 frt 50 kr.
h ázm eg yéb e tartozik s ez eljárást szűk keblű n ek [nevezi és
(jul.—decz.) 2 frt 30 kr.
A kiadóhivatal.
h a m áshol is követnék e p éldát, od a v ezetn e, h o g y a lég*
— Lapunk szerkesztője, ki jelenleg a radogundi
jobb ecclésiák csak az illető e g y h m . papsága á lta l tartatná*
fürdőn időz, a Pesti Naplóban fölszólalt azon éretlen vádas­
n ák „árendában“ E z közön yt szü ln e, p ed ig nem kell a tá -
kodások ellen; melylyekkel némelyek, az „erdélyi házasságok
ta n gó örvénybe taszitn i az erőkben m egfogyatk ozott e g y ­
czime alatt házassági főtörvényszékünk eljárását pellengó-
h á za k a t.
rezni akarnák, kimutatva, hogy azok a válási esetek, melyek­
Óv a pártoskod ástól s kér, hogy az i g a z s á g n a k
kel némely lapok oly zajt ütnek, nem a mi, hanem az uni­
le lk e vezéreljen m inket.
tárius atyafiak főtörvényszéke előtt folytak; hogy nálunk ez
(P á rt á llá st fo g la lt-e el az lg . t a n á c s ; tú l terjesz­
utóbbi 2 év alatt rendkívüli főtörvényszéken összesen 4
k ed ett-e hatásk örén sa t. — n in cs m iért v itatn u n k , h isz,
válás tárgyaltatott; s igy a híres g'scheftből a sokszor napi
az ö sszes acták az olvasók e lő tt fek üsznek s m ind eu ki m a g a
járó főidről bejövő esperesek 35 frtot kapnak osztalékul és
alkothat íté le te t m agán ak az „ ig a z sá g “ fe lő l. A candidaló
hogy a dij leszállítása azért történt, mert kimondatott, hogy
b izo ttsá g eljárásának bírálatába sem bocsátkozunk, m ert
nem szükséges minden főtörvényszéki tag meghívása. íme
a törvények keretén b elől a lelk iösm eret Isten én kívül sen k i
a sok zaj, valódi alapjára reducálva!
e b izottság eljárásába jo g g a l b ele nem sz ó lh a t; s ha a
— A vizsgálatok hete a szó szoros értelmében min­
czik k írója S zilágy i F a rk a so n kívül m ég e g y m ásik jelölt
den perezét igénybe vette az érdeklődőknek. Főtanodánk, az
u tólagos kihagyása iránt is k érd ést akar in tézn i, nem
egyhközség uépiskolái és gyermekkertjei, a polgári oskola és
az espereshez kell v ala e kérdéssel fordulnia. Mi csak
kereskedelmi szakiskola, a város első községi oskolája, a
arra az e g y m eg jeg y zésre k iván u n k , ezúttal, szorítkozni,
belvárosi Fröbel-intózet s a többi felekezet hasonló taninté­
h o g y ig e n óhajtandó volna, h o g y azok a kik írott törvények
zetei igen Örvendetes sikereket mutattak fel a szülők és
á lta l bizonyos hatáskörre u ta lt te stü le te k fö lö tt biró-pálczát
tanügybarátok előtt, kik idejőket megosztva, igyekeztea min­
akarnak törni, az ille tő törvényeket is ösm erjék. E z e s e t­
den irányban részt venni e valódi szellemi élvezetekben.
b en nem csak az irán t n yert volna fő lv ilá g o sitá st a czikk
Különösen előnyös tapasztalatokat tehetőnk az egyhközség
írója, h o g y m ire jogosu lt és k ö te lez e tt az egy h á zk erü let
népiskolái körében, melyeknek köz vizsgálatai úgyszólván kéz­
adm inistratiojára n ézve az ig . tan ács, h a n em az irán t is,
zelfogható tanúságait szolgáltaták az új Rendszabályok es
h og y ez esetben új p ályázat h ird etése, bárki részéről, h a-
iskolaszéki felügyelet befolyásának és hatásának. Vajha egész
tározott t ö r v é n y s é r t é s le tt voln a. T an u ln i so h a sem
egyházkerületünk hasonló előmenetelt tanúsítana, ellenállha­
szégyen.,)
tatlan czáfolatául az állam indokolhatatlan és igaztalan tá­
madásainak tanügyünk autonómiájával szemben.

KÜLÖNFÉLÉK. — Kormányunk megint egy csekélynek látszó, de

hatásában káros intézkedéséről értesülünk az egyházi posta­
Kolozsvár, 1879. juuius 28.
forgalom körében. Ez új intézkedés szerint tanodáink hiva­
T. előfizetőinkhez! Szerkesztőségünk min­ talos levelezései, jövőre nem folyhatnának díjtalanul s a
dent megtesz, hogy az „Erdélyi Prot. Közlöny" „külső hatóságokkal“ is csak felhívás nyomán lehetne az
teljesen megfeleljen hivatásának. Mennyire érte egyházi hivatalos testületeknek leyelezniök. Elvárjuk igazgató-
el e czélját, megítélni az olvasóközönség dolga. tanácsunktól, hogy erélyes fölszólalása által el fogja hárítani
Tetemes anyagi áldozatok árán majd minden szám­ tőlünk a „jus advocatiae" ez újabb szép nyilatkozási for­
hoz féliv mellékletet csatol, a lap körül a mun­ máját.
katársak nagy számát csoportosítja, egyszóval, — „A magyar prot, egyh. történetének irodalma.*
igyekszik lapját azon színvonalra emelni, melyen Irta Balogh Ferencz, a debreczeni theol. facultas i\ tanára.
állani hivatása. A szerkesztőség e buzgó törek­ Debreczen 1879. — czimü 93 lapra terjedő főzet küldetett
vésével szemben sajnálattal kell kiemelnünk azt, be szerkesztőségünkhöz. A* munka, mely angol czimlappal is
hogy előfizetőink közül sokan nem tettek eleget el van látva s Lóriméi* Péternek, a londoni angol presbytori
kötelezettségöknek. Mi tehát, midőn lapunk bará­ kollegiom tanárának és az „Egyetemes presb. szövetség"
tait az űj félév kezdetével ismételve felhívjuk által kiküldött történelmi bizottság elnökének van ajánlva,
lapunk pártolására, ezennel kijelentjük, hogy e Balogh F. „Magyar prot, egyhtörténelem részletei“ czimtt
számon kezdve a lapot csupán azoknak küldjük korábbi munkája Bevezetésének (19 lap) megbövitett ki­
meg, a kik tartózásukat lerótták, vagy pár sor adása s tárgyát egész napjainkig vezeti le, 150 írót ismer­
írásban annak mikor való befizetését velünk tu­ tetvén, hosszabban-rövidebben, végül pedig indítványozza egy
datják. Kiadóhivatalunk még kedvezményi árakat „magyar prot. történelmi társaság“ szervezését. A sok érdé-
 308
kés és eddig még föl nem dolgozott adatot tartalmazó mű
ára 60 kr s kapható szerzőnél és a könykereskedésekben.
— Beküldetett szerkesztőségünkhöz a brassói ma­
gyar királyi állami felső leány- és elemi népiskolák IV. ér*
tesitője, kiadta Orbán Ferencz igazgató. Ha gáncsoskodni
akarnánk, kedvező alkalom nyilnék itt előttünk, egy kis fu­
tólagos összehasonlítást tenni egyfelől a felekezetűnk, más­
felől az állam által fentariott népiskoláink minősége és ok­
tatásügyi viszonyai között. A párhuzam, azt hisszük, nem
ütne ki szégyenünkre, legalább az előttünk fekvő értesítő
adataiból következtetve. Csaknem nehezünkre esik hinnünk,
hogy a Brassóban épen a magyarosodás szempontjából fel­
állított eme tanintézet a felső leányiskola egyetlen osztályá­
ban ne bírjon t í z n é l több növendéket felmutatni, mig a
belvárosi leányoskola Vl-ik osztálya épen ü r e s e n l é z e n g .
Az Öt iskola (felső leány-, belvárosi leány-, belvárosi fiú-,
bolonya- külvárosi fiú-, bolonya- külvárosi leányoskolák) s ösz-
szesen 19 osztály összes létszáma 406 (mondd: n é g y ­
s z á z h a t ) . Az év folytán kimaradottak száma 80 körül áll.
S mindez az erdélyirészek legnépesebb városában, melynek
magyarsága derék és hazafias érzületéről nincs ok föltételezni,
hogy nemzetellenes hajlamokból idegenkednék gyermekeinek
ez oskolákban történő taníttatásától, ellenben a nyilvánosság
terére kiszivárgott némi jelek félreismerhetlenül matatják,
hogy, úgy látszik itt is „rothad valami Dániában". A mi­
niszter urnák az állami főfelügyelet szabályozása gondjai
által túlságosan igénybe vett figyelme, nem ártana, ha erre
is fordulna egy kicsit, s jobb rendet teremtene e nemzeti­
ségileg oly fontos pont oktatásügyi viszonyaiban.
— Nyilvános köszönet. Alólírt főtanodai igazgatóság
mindazoknak, és pedig név szerint mélt. id. Zeyk Károly,
mólt. id. Gáspár János, t. Sándor Elek, Biró Miklós, dr.
Bocz József, dr. Nagy Albert, Miiller Mihály, Vokál János,
Vágó Ferencz, Szilágyi Farkas, Pávay V. Elek, dr. Bartók
György, Varró Gergely, Czirner József, Vinklor József, Fo-
lyóvits Sándor, Fodor Miklós, Khlayberg N. uraknak, illető­
leg tisztelt családjaiknak, t. özv. Donogán Jakabnó és özv.
Lengyel Károlynó úrnőknek, t. Binder Ágoston, Török Ber­
talan, Kovács Sándor uraknak, mint a kik, a tanári karon
kívül, a lefolyt 1878— 9-diki tanévben 30 szegény sorsú
tanulónak voltak kegyesek ingyen kosztot főzetni; nem kü­
lönben mélt. b. Kömény István urnák, ki a téli idény foly­
tán itt lakása alatt naponként 10 szegény tanulót látott el
ingyen koszttal — kedves kötelességének ismeri forró kö­
szönetét nyilvánitni. Nagy-Enyeden, junius 22 -én, 1879.
Az ey. ref. Bethlen-főtanoda igazgatósága.
— Az országos statistikai hivatal a párisi 1878-
évi egyetemes kiállításról érdekes tudósításokat tesz közzé.
Az első füzetben „Az elemi oktatás" van tárgyalva ,* az iró
Békey Imre oszt. tanácsos és fővárosi tanfelügyelő, s a pá­
risi kiállítási jury egyik tagja. Békey ur jelentése két rész­
re oszlik. Az első részben ismerteti 25 szakaszban azon
államok iskola ügyét, melyek a kiállításon egymásnak talál­
kozót adtak. Az ismertetés kezdődik az óvodákon, s magában
foglalja a képezdékig az összes népoktatási intézeteket.
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
Kiterjed az institutióknak, mint ilyeneknek, ismertetésén kivül
a tanszerek, isk. bútorzat stb, fölemlitésére és sok tekin-
tetben azok bemutatására is. A másik részben reflexióit
közli, azokat t, i., melyeket a kiállítás és hazai isk. ügyünk
meggondolása benne felköltött. Ezek az elmélődések felette
érdekesek. Az iskolai-épületeknél az ámerikai népisk. épüle­
teket ily formán irja le: ott az iskolák magában álló s
gyakran kerttel környezett gyönyörű épületek magas tornyok-^
kai, melyeknek várszerü fokairól kötéllel feszített erős pózná­
kon ünnep alkalmával Amerika zászlói lengenek. Az iskola
épületek alakzata azonban nem rendes vagy hoszszas négy-
szögű, hanem [fantastikus, néha villaszerű, toldalékokból
álló vagy csoportosított házaknak mondható, de mégis amely
összhangzatos egészet képez. Beosztási terve ezen épüle­
teknek oly gyakorlati, oly észszerű, a falak méretei oly gon­
dosan kissrámitvák és a mienkhez képest vékonyságuk daczára
hordképességtikben annyira elégségesek, — hogy szeretnék,
ha a magánosak, község, főváros, állam ezt a módot elfogad­
nák s amit a falak masszivságában megtakaritnak, a z t
inkább telkek s kertek vételére fordítanák,
Ezután felhoz egy két emeletes isk, [épületet, melyben 12
tanhelyiség ven, az egyes osztályokban 48 űlőhelylyel, a
termek magassága 4*26, hossza 11 mét, szélessége 8 m. a
2 -ik em. egy nagy terem énektermül szolgál, a fiuk a leá­
nyoktól lépcsőzetileg is el vannak különözve, ruhatári helyi­
ségeik is vannak stb. stb. Sok igazság van a fentebb
alá húzott sorokban. A reflexiók közt felhozatik továbbá a
szemléleti oktatás haladása, s ezzel összefüggőleg egy magyar
tanszergyár kérdése. A kormány e tekintetben az orsz. tan­
szer-raktár s a tanszermúzeum felállítása által már is tett
lépéseket. — Igen érdekes továbbá a nőnevelő intézeteink s
árvaházainkra tett megjegyzés. „Úgy tudjuk — úgymond —
hogy q. o. fővárosi árvahizainkban a gyermekek kissé urfi-
asan, kisasszonyosan neveltetnek / 1 Sürgeti a háziipar beho-
zását. Végül kiemeli a valláserkölcsi oktatás fontosságát.
— A „Szántó család története“ czimű ifjúsági műről
emlékezik meg a „N. L .u melyet Bánfi János tanító irt 9
ára 50 kr. Az ügyesen irt könyvben egy kis fiú fejlődési
története van leírva. Egy szorgalmas vagyonos család a csa­
ládfő perelési szenvedélye miatt vagyonát veszti, de a csa­
ládfő az ulolső dobszónál megtér, elmennek más helyre, s
szántó uram újra akarja kezdeni az életet, a cholera azon­
ban elragadja, a gyámoltalan család koldusbotra szorul, de
a gyermekek jó nevelése s az anya istenfélőimé őzt is tür-
hetővé teszi nekik. Végre anj'julc is meghal, s az idősebb
fiú Pali lesz a gyámola két kis testvérének. Alcsutra jutnak,
itt a nádorleány őket apja közibe juttatja, Pali azonban
hajba esik, ártatlanul tömlöczbe kerül, de ártatlansága kiderül
s a Nádor szenvedéseit azzal kárpótolja, hogy apja elárve­
rezett jószágát visszaszerzi neki, s ők ismét haza mehetnek,
hol aztán Pali az egész falut átalakítja. Ezt az átalakítást
szerettük volna bővebben. Nagyon ajánlhatjuk mindazoknak,
kik jó olvasmányt akarnak adni gyermekeik s átalában a nép
kezébe.
— Megjelentek a „Magyar Lexicon“ 30. és 31. fü­
zetei. Mellékletül hozzák a vasúti kocsik átmetszeti rajzát
s Magyarország .általános hőmérséki viszonyait. Különö­
sen ez utóbbi értékes rajz. A 31-ik fűzet tartalmából fel-
emlitondőnek véljük a bibliáról irt czikket. Ez teljesen ki­
meríti a biblia történelmét, bírálja szövegének helyességét,
stb. s igy érdekes azokra nézve, kik evei gyakrabban fog­
lalkoznak. — Egy füzet ára 30 kr.
XI. évfolyam.
aX egj e l e n ik
minden vasárnap.
9zerleB2tüfl6gi s kiadói szállás:
b .-f a r k a s u t c z a 16 . sz. ho va
a la p s z e lle m i s anyagi
ü g y e i t ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m é n y e k c z im z e n d ő k .
Kéziratok nem adatnak vissza.
j^ELELO S SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOS .* S 2 5 S t S 2 j ID O W C I O lS O © .
T aglalom : R e k lá m és v e z é r c z ik k .
Az á ll . ig a z g a t ó -t a n á c s r . g y ű lé s é b ő l,
d e n t iá k k ö r é b ő l. A t is z á n in n e n i s u p e r in t e n d e n t ia
ü g y e le t i jo g tá rg y á b a n . — V i d é k i
h á z m e g y é b ő l. ( F o ly t a t á s .) — Egyházi
A d a lé k o k az e r d é ly i e v . re f. e g y h á z tö rté n e té h e z.
fé lé k . — A sze rk e sztő p o s t á ja .
Reklám és vezérczikk.
m.
Az AC. és CC.-ban foglalt törvényekre való
utalással K. A. ur, az államfelségi és önvédelmi (?)
jognak erdélyi ref. egyházunkkal szemben nagyobb
terjedelemben történt gyakorlását akarja bizonyítani,
mint a minőben ezt a magyar törvényhozás gyako­
rolta a magyarországi prot. egyházkerületekkel szem­
ben, még az üldözés legszomorubb korszakaiban is
mondván: hogy azon korban az Országos törvényho­
zás nem csak „külegyházi, hanem valóságos belegy-
házi“ törvényeket is n a g y s z á m m a l alkotott.
Nem lehet tudni, hogy az iró, hol vonja meg
az egyház külső és belső életviszonyai között a de-
marcationalis vonalat, mert egy kalap alatt, a mig
egyfelől »az egyház legsajátságosabb belügyeit“ sza­
bályozó törvónykint ő is a G- el ei K a t o n a féle
Canonokal ismeri e l; másfelöl azt is állítja, hogy
az AC. és CC.-ban az egyház belóletóre tartozó nagy
számú törvény van. Kétségtelen, hogy Erdélyben az
országos törvényhozás az országban létező egyházak
életét is rendező hatalma alá vonta, de az iró állí­
tásával szemben éppen megfordítva áll a dolog. Az
AC. CC.-ban foglalt törvónyczikkek, vagy olyanok, a
melyek az államnak az egyházzal szemben fönnálló
fensösógi viszonyából természetesen folynak, vagy pedig
olyanok (egy nehány ki vételével), a melyek az egyháznak
nem belső, hanem külső publico politikai viszonyait
szabályozzák. Olyanoknak tekinthetjük az egyházak
receptiojára vonatkozókat (AC. I. R. 1. czim 2. a rt.);
továbbá, a melyek egyik, vagy másik egyháznak jo­
gait korlátozták (AC. I. R. 4. czim 1. art, III. R.
53. czim I. R. 2. czim 1. art. CC. I. R. 9. 10.
czim); a melyeket, a vallás és vallásos egyesületek
alkotása teljes szabadságának hiányában lehet a lel­
kiismereti szabadságba ütközőknek tekinteni; de nem
Kolozsvárt, 1879. Julius 6. 27. szám.
(Hirdetési d i j a k :
ERDÉLYI K é tsz e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
so r vagy annak
B é ly e g d ij m in d e n
te re 5 kr.
b e ig t a t á s
u tá n 30 kr.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y u jt a k ia d ó h iv a t a l
" Előfizetési ár :
EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. Eg ész
frt.,
évre 6
évn eg ye d re
f r t ., fé lé v r e $
1f r t 50k r . ‘
III. — D a n te . I I I . — a mi egyházunk szabadsága és önállósága ellen fel­
r. t. — A t e s t v é r s u p e r in t e n -
v é le m é n y e a f e l­
hozni. Magyarországon sem volt ez másképpen, hiszen
é le t: A v .-h u n y a d ie v . r e f e g y ­ pl. a görög nem egyesült egyház csak 1791-ben, s
la p o k s z e m lé je . — T á r c z a :
V III. — K ü lö n ­
az unitárius egyház pláne csak 1848. léphetett ki
az eltűrt egyházak állapotából; de specialiter a pro­
testánsokat tekintve, az 1606-iki bécsi és az 1645-
iki linczi inárticulált békekötésekig, sőt, úgy ezekuek
tartalmából, mint az ezen törvényeket több Ízben meg­
erősítő törvónyczikkek alkotásának szükségessége té-
nyóbő! következtetve; még a későbbi időkben is nem
képzeljük, hogy csak párhuzamba is miképpen he­
lyezhető a magyar prot. egyházkerületeknek állapotá
és az államhoz való viszonya, azzal az állapottal és
viszonnyal, a melyben a fejedelmek alatt erdélyi egy­
házunk állott az állammal.
De folytatva az AC. CC.-ban foglalt törvényeink
felsorolását, úgy hisszük, hogy azon törvónyczikkek,
a melyek annak idejében kolozsvári templomainknak
és collegium-helyünknek biztosításáról (AC. I. R. 1.
czim 6. 7. art); az ecclésiai jövedelmeknek és paro-
chialialis örökségeknek; valamint a papok és mes­
terek dézma és quarta illetményeinek biztosításáról
és állami védelméről (AC. I. R. 1. czim 10. art*
5. czim 1. art. 6. czim 2. art. CC. I. R. 1. czim
6. art.); az erőszakkal elfoglalt templomok vissza­
adásáról (CC. I. R. 1. a rt.); a papoknak és iskola-
mestereknek személyes biztonságáról s az őket bán-
talmazóknak büntetéséről (AC. I. R. 5. czim 5 a rt.);
a felekezet közötti viszonyokról, hogy egy pap is más
vallásuakat se ne copuláljon, se ne divortialjon s egyik
a másiknak hivatalába ne elegyedjék (AC. I. R. 5.
ez. 2, 3. art.); a lelkiismereti szabadságnak védel­
méről, hogy egy földes ur is más valláson levő jobbágyait
saját vallására térni ne erőszakolja (AC. I. R. 1.
ez. 8. a r t.) ; az állam érdekeinek és a jogbiztonságnak
védelméről szólnak, hogy se jobbágy, se szolga a diák­
ság, vagy iskolamesterség ál-czime alatt, a katonai
expeditiók alól magát ki ne vonhassa, és hogy a ká •
ros ellopott barmáért a lator által, az egyházi sze­
mélyek telkére vitt vagyonból is kártérítést nyerhes­
sen (AC. I. R. 6. czim 1. árt. CC. 1. R. 1. czim
4. a r t.) ; mind nem olyanok, a melyek az egyház
belső, hanem annak csa k k ü lső életére tartoznak.
 310
Tartalmuknál fogra kgtöbbnyire olyanok, a melyek
a „ ju s c ir c a s a c r a “ között, a nju s a d v o c a tia e “ gya­
korlásának bizonyítékai s a melyeknek alkotására! és
érrényban tartásával az állam csak kötelességét tel­
jesítette. Ha ilyen szellemű és irányú törvényekkel,
Magyarországon, a cath. vallás uralkodó volta miatt,
nem találkozunk azon E . A. urnák inkább sajnál­
kozni volna oka, mint sem azokra oly czélból utalni,
hogy általok egyházunknak az állammal szemben, az
üldözésnek legszomorubb korszakában is a magyar-
országi prot. egyházkerületekéinél hátrányosabb álla­
potát hiába bizonyítgassa.
Azonban kétségbe nem vonható, hogy a temp­
lomot nem gyakorló parasztok megbüntetéséről (CO.
I. R. 1. ez. 2. art,); a prédikátoroknak, a pátro-
nusak és a populus többsége követeléséről; a kissebb-
ség marasztása mellett is, máshova helyezéséről (CC.
I. R. 1. ez. 3. art.); a vasárnapok és ünnepek meg­
ünnepléséről (AC. I. R. 1. ez. 12. art.); a válasz­
tott püspökök fejedelmi megerősítéséről (AC. I. R.
1. ez. 9, a r t.) ; valamint a zavaros időkben külön
vált s más házasságra lépett felekkel való elbánásról
(CC. I, R. 1. ez. 8. art.) szóló törvényezikkek már
az egyház beléletére és autonómiája körébe tartoznak;
de ezek a többiekkel szemben aránylag igen csekély
számmal bírnak, s keletkezésük okát az akkori po­
litikai viszonyokban, körülményekben és felfogások­
ban bírják s azért az egyház külső és belső élete
közötti megkülönböztetésnek, nem a mai felfogásból
való kiindulással vehetők bírálat és megítélés alá.
D a n te .
m.
CJuinet Edgár, e jeles kritikai ész, elengedhetik köve­
telménynek jelenti ki, hogy Dantet, legalább egyszer életünk­
ben, egy lélegzetre, olvassuk végig. A m it e pár szóban
kifejez, az egy igen kasznavebető aesthetioai útmutatás arra
nézve, hogy a költőnek mindhárom világát egyszerre öleljük
át, egy pillantással tekintsünk végig a fényen és homályon,
kövessük őt a gyötrelmeknek üdvösségre vezető utján, osszuk
meg figyelmünket a dicsőültek hozsánnái s a letiportak ir­
galom-kiáltásai Közt. Mert épen ez ellentetekben rejlik a
Divina Comedia lekötő varázsa; ugyanakkor, mikor szeráfok
lebegnek röpke szárnnyal az isteni arcz körül, ugyanakkor
tombol a gonoszság démona tehetetlen dühében. Vóghetet-
len öröm felel meg itt véghetetlon bánatnak, dicsőség fényé­
ben vet árnyat a megalázás, hatalmas átok párosul hatalmas
áldással, s foly össze igy egy bámulandó művészi egeszszó.
Ekkép csillapul a kárhozatot betöltő átok a tisztitó-tűzben,
s hal el lassanként a paradicsomban; mig a dal, mely a
pokol sötét falai között nem csengett föl, újra megkezdi hó­
dítását a tisztitó-tűzben, s szférák örök zenéjévé magosul
régre a paradicsomban. A költő nem ismer élettelen abstrac-
tiokat, s ha a pokolban is mutatni tud nemest elénk, viszont
Megismertet a menyország szomorgásaival is.
E dantei egység parancsa lebegvén szemünk előtt,
átmegyünk a Tisztitó-tűz elemzésére, utólagósan megjegyez­
vén, hogy, miként a Pokol végén Virgil előadja, Lucifer
leesése az égből volt az ok, mely a földet megrázván a
pokol óriási üregét föltárta, s egyszersmind ugyané rázkó­
dás, vagy, meglehet, az érzéketlen földnek magának bor-
zadálya Lucifertől s igyekvése tőle megszab ad ülni, a föld
másik oldalán égre nyúló hegyet emelt föl, a „tisztitó-tűz
hegyót.“ E hegy körül már most hót emelvény fut, a hét
halálos bűnt jelképezendő, melyeket töredező pallók kötnek
össze. Tetején áll az Éden kertje, a földi paradicsom, hol
Dante kalauzolását Beatrice lesz majd átveendő, mig Virgil
visszatér a Limbo-ba, a pokol első, gyötrelemnélküli körébe.
Piastikusabb bekezdést már képzelni sem lehet, mint
a minő a Tisztitó-tiizó, mikor Dante és Virgil kimerülve és
könytől ázva emelkednek föl az alvilágból, a tengerparton,
nád és káka között lemossák könnyeiket s a hasadó hajnal
halvány szürkületében látja Dante a tenger nyugodt, halk
rezgését <— „tremolar della marina“. Olaszhon tavaszi reg­
gelének e bájló leírása mily meleg conctratot kepez az
előbbi jelenetek rideg komorságávpl. Vájjon mi oka annak,
hogy ezek daczára a „Purgatorio“ a felületes olvasóra sok­
kal kevesebb hatást tesz, mint bármelyik is a más két rész­
let közül ? Igaz, hogy itt nem látjuk magunk előtt a kép­
zeletnek csoda-szárnyalását, mely hihetetlen dolgokat érzékit
meg; itt csak a mindennapi élet jelenetei kötik le figyel­
münket, a természetesség ellenállhatlan varázsával, de épen
azért, mig a nagy tömeg a „P o k o lié rt rajong, a tanulmá­
nyozók egy szükebb köre pödig a „ParadiesomM-ot teszi cso­
dálatának tárgyává, addig ez összekötő részlet a valóság
kibókitő színében olvasztja föl az ellentétes árnyalatokat s
a szétcsapongó elmét újra közelebb hozza önmagához.
A büntetések megfelelősége az elkövetett bűnökhöz itt
is, mint a pokolban, mervadólag van föltüntetve, de a mel­
lett magasabb erkölcsiség és méltányosság szelleme lengi át
sorait. A lelkek itt Isten látásának vágyától vannak eltelve,
tehát épen a szeretet az a láng, mely a bűnnek pusztító
fenéjét gyökerében kiégetve bennük, képessé teszi majdan
megtisztulva Istenhez emelkedniük. Remény csillan biztató-
lag itt a szenvedők elé, s e reménnyel együtt megjön az
akarat és az erő is a megszabadulásra. Mikor Statius szabadu­
lást nyer, öröm rázza meg a tisztitő-tűz csarnokait. Statius
az az első századbeli latin költő, kinek munkáiban a közép­
kori magyarázók keresztyén eszméket és igazságokat véltek
fölfedezhetni; ez menti őt meg, mig mestere Virgil, ki nél­
kül, bevallja, hogy mit sem érne s kit a következő szavak­
ban dicsőit:
„Belém te oltád Istenünk tudalmát,
Te, mint ki éjjel bolygva egymagán
A lámpa fényét hát-mögéje tartja,
Vezetve mást, s maga segély télén,“
ez a Virgil, e nagy és jó ember, megkereszteletlenül, reményt
vesztve, bár panasz nélkül, eped.
Mondtuk már, hogy a tisztitó-tűzből, nincs száműzve
a dal mennyei, bűvös vigasza. Még a kapun kívül vagyunk,
s ime már megjelenik Casella, Dante kedvencz dalnoka, kit
 311
/
ép úgy halhatlanitott, mint Shakspere Dowland-ot ós Milton
Lawest. 5 ereimére Casella rögtön a költő egy dalába kezd,
oly édes hangon, hogy mint Dante mondja:
„A dal még most is visszarezg szivemben,"
mire az árnyak ámulva csoportosulnak, de szétüzetve, riadva
rebbennek njra szét, s Dante neki fog a hegy megmászá­
sának, Kezdetben oly fáradt, hogy majd elájul, de később,
Virgil Ígérete szerint, az út mind könnyebb lesz — a mi
természetesen az erényre vezető út, az ismeretekre törekvő
ész, az Isten felé vágyódó lélek allegóriája.
„Nézd, e hegy itt olyan természetű,
Hogy kezdetén bár fárasztó ugyan,
Tovább haladva ám fogy a nehézség.
S mikor az ut, oly könnyűvé leend mar,
Hogy fölfelé ép oly kényelmesen
Haladhatsz, mint az árral a ladik
— Nehéz utadnak végéhez közelgesz.“
Idézni méltó, hogyan bünteti Dante a gőgöt „Tisztitó-
tűzeben.“ Említve volt, hogy a büntetés itt is mindenütt
benső kapcsolatot tár föl a büntetendő bűnnel, de e kap­
csolat sehol sem oly kifejező, mint épen a gőg bünhödésé-
ben, a következő szavakban:
„S kosár helyett ép mintha háztetőt
S fedélzetet emelne — láttam én
Nehányát mellét érni térdivei.
Többé-kevósbó roskadozva álltak
ifiként a térkők több s kevesb vala.
Közöttük hajh! a legtürelmesebb is
Tekintetével szinte mondni látszek
Siralmasan: „nem, nem lehet tovább!"
íme a felfuvalkodottak megalázása! Dantenak lehajol­
nia kell azokhoz, kikkel beszélni akar, mert ezek képtelenek
arczaikat feléje emelni, szégyenteljes helyzetökben. így szi-
nezni Danten kivül valóban még csak a bibliai szerzők tudnak.
Figyelemreméltó lélektani csoportositását találjuk az
egyes bűnös szenvedélyeknek ott, hol azokat a költő a téves
irányt vett szeretet közös alapján igyekszik kimagyarázni,
így bünteti a tisztitó-tűz az önzést, büszkeséget, irigyke­
dést, haragot, melyek a három első körben foglalnak helyet;
a lustaságot, a negyedik körben; a földi javaknak túlzott
szeretető (fösvénység, tékozlás, kajtárság, bujálkodás) tetézi
be e bűnök sorozatát. A kéjelgők szennyes gerjedelmeit vad
láng égeti ki szivökből, az inyenczek éhséggel vannak bün­
tetve, a haragvónak a béke dicséretét kell zengenie, fojtó
s vakító fü‘t közepette, mig a tunyaság pihenést nem is­
merő sietésre van kárhoztatva, s mindannyian meghatóan
kérik Dantót, mondaná meg „G-iovannájóknak“, vagy „ked­
ves Nellájoknak", hogy imádkozzanak érettük. Mert tiszta ós
nemes lelkek engesztelő imája, minden időben sikeresnek
tartatott a kegyelem kieszközlésére.
A z áll. igazgató-tanács r. gyűléséből.
Kolozsvártt, 1879. június 29-ón.
Jelen vannak: Nagy Péter püspök, mint elnök; Incze
Mihály, Szász Béla, b. Bánffy Dániel, dr. Jenei Viktor,
Parádi Kálmán igazgató tanácsosok; számvevő, pénztárnok
és titkár.
Az időközben ellátott ügyek bejelentetvén, tudomásul
vétetnek.
Tárgyaltatik a számvevő jelentése a s z.-u d v a r h e 1y i
t a n o d a 1879. é v i k ö l t s é g v e t é s é r e vonatkozólag. A
tanoda elöljárósága a közalap deficitjét úgy óhajtja ele-
nyósztetni, hogy részben némely jövedelmi forrásait más
alapoknak a közalaphoz tétetné át, részben pedig az özvegy -
árvái alaptól venne át kamatnélküli kölcsönt. Az ig. tanács
nem engedheti meg az özvegy-árvái alap pénzeinek kamat •
tálán használatát; az áthelyezhető jövedelmi források átté­
tele megengedtetik; úgyszintén jóváhagyatnak a javas-
lőtt reductiok; mielőtt azonban minden irányban végleges
határozat hozatnék, az elöljáróság felhivatik, hogy mutas­
sa k i : miből támadott az újabb időben mutatkozó jelenté­
keny deficit?
A sz.-udvarhelyi tanoda elöljárósága kéri, hogy a
l a t i n és g ö r ö g n y e l v s e g é d t n á r á n a k f i z e t é s e
100 írt szálláspónzzel emeltessék föl. Az igazg. tanács,
tekintettel a tanoda deficitjére, a kérést elutasítja.
H e g e d ű s L. enyedi esperes ajánlattal felterjeszti
a k e r c s e d i e g y h k ö z s é g ama kérését, miszerint temp­
loma és tornya kijavítása czéljából felveendő 800 frt. köl­
csön iránti szerződése erősitessék meg és az építkezés en­
gedélyeztessék. Az igazg. tanács azon utasítással küldi
viszsza a kérvényt az espereshez, hogy a pongyola és rész­
ben értelmetlen szerződést fogalmazzák szabatosan; azután
tárgyaltassók az egyhközség felterjesztése az egyhmegye
tanácsában, s ennek hozandó határozatával terjeszsze fel
esperes azt az ig. tanácshoz.
A R ik á n -b e lő li özv. r á v a i g y á m i n t é z e t gyűlése
kéri, hogy rendeltessék meg az egyh. hatóságnak, mikép
egyházi személyeket új állomásokba addig be ne igtassa-
nak, mig gyámintézetük részére a szabályszerű illetéket le
nem fizetik. Az igazg. tanács, tekintve, hogy az esperesi
bizonyítvány megtagadásának elrendelésével a communitás
saját körében is intézkedhetik a gyámintézeti illetékek fel­
hajtása. iránt, átalánosabb intézkedés vagy felsőbb rendel­
kezés szükségességét nem látja.
Előadatott még 15 ügydarab. r. t.
A testvér superintendentiák köréből
A tiszáninneni superintendentia véleménye a felügyeleti jog
tárgyában .
Á nevezett superintendentia f. évi április hó végén
Miskolczon tartott közgyűlésében egy bizottságot küldött ki
a czólból, hogy állapítaná az meg a suprema inspectió jogá­
nak köret és terjedelmét. A bizottság megbízatásában eljár­
ván, az alábbi vélemónyes jelentést terjesztő a superinton-
denti&nak f. hó 23-án Sárospatakon tartott közgyűlése ele.
A közgyűlés pedig a jelentést megáévá tette s határozatiig
kimondta, miszerint az az egyházkerület részéről kinevezett
konventi tagoknak, a legközelebb tartandó konvontre utasi-
tásúl szolgáland.
A nagybecsű munkálatot az alábbiakban közöljük egész
terjedelmében.
Ft. e. kér. közgyűlés! F. e. ápril. 29, 30, május
l-ső napján az e. kerületnek Miskolczon tartott közgyűlésén
23 j. k. pont értelmében alólirottak a végből küldettek ki,
„hogy adjanak egy szabatosan körvonalozott véleményt arról,
 312
hogy miként értjük mi az állam kormánynak egyházi s köz­
oktatási ügyeinkkel szemben gyakorolható s hazai törvényeink­
ben sarkaló suprema inspoctió jogát, s hogy minő vi­
szony az, mely o tekintetben az államkormány s egyházunk
között létezik s mennyiben áll homlokegyenest összeütkö­
zésben a mi egyházi és közoktatási önkormányzati jogainkat
biztosító országos törvényekkel az államkormánynak utóbbi
időkben is számos sérelmi esetekben tanúsított magatartása“:
van szerencséje alólirott bizottságnak, a mennyire azt az
idő rövidsége megengedte, tiszteletteljesen a következőkben
válaszolni:
Protestáns önkormányzatunk az 1606-ik évi bécsi,
16 22 . évi nikolszburgi, 1645-ik évi linczi békekötésnek
articulusain, s az 179% . XXVI, t. ez. 1858. XX. t. ez. 1868.
L ili. tcz. alapszik. Tekintve azon körülményt, mely szerint
az 179%-iki tcz. kivatolt békekötéseket követő időkben több
sérelmet szüntetett meg, mely az államkormányok változó
politikája miatt sújtotta prot. önkormányzatunkat azon kor­
ban, kétségkívül közrehatott arra, hogy a koronként nyug­
talanított kedélyek lecsillapuljanak; azonban, ha a békeköté­
sek articulusait figyelembe vesszük, lehetetlen azon véleményt
ki nem fejeznünk, miszerint az 179% . tcz. a korábbi bé­
kekötések ránk vonatkozó avticulusaitól iö már sérelmes elté­
rést mutat, melyet tehát majd, ha a vallásszabadság fontos
kérdése országgyűlési tárgyalás alá kerül, alkotmányos viszo­
nyaink tekintetbe vétele mellett megváltoztattatni, illetőleg
a vallásügyben hozandó s a mai kor követelményének meg­
felelő törvény által biztosíttatni, éppen nekünk protestánsok­
nak lesz kötelességünk az ország törvényhozásától sürgetni.
Hogy e«en lépést tegyük, arra az 1606-iki bécsi békekötés
1 -ső articulusának záradéka: »ut Religionis exercitium, tam
Baronibus, Magnatibus, Nobilibus, quam etiam liberis Civi-
tatibus, ac universis statibus et ordinibus Regni, in suis ac
Fisci bonis item in confiniis quoque regni Hungáriáé, mili-
tibus ungaris, sua cujusqua Religio et confessio: nec non
oppidis et vilis, eam sponte acceptare volentibus, úbique
liberu'm reliquantur; nec quisquam omnium, in liberó ejus-
dew usu ac exercitio a quoquam impediatur. Quin imo ad
praecavenda inter Status et Ordines aliqua odia et dissen-
tiones ut quaelibet religio, suae professionis superiores, seu
superindentes habeat, statum est«, mely a következő béke­
kötések által megerősittetett, nem csak jogot ad, de azon
kötelességet is ránk rój ja, hogy zivataros időkben, őseink
által kard élén szerzett törvényes biztosítékainkat a mai
békésebb viszonyok között alkotmányos utón törvónyhozási-
lag igyekezünk újból ne csak biztosítani, hanem a mai fej­
lettebb viszonyok követelményei szerint oly módon átalakít­
tatni, hogy inig egyrészt régi biztosítékainkból ki ne forgat-
tasssunk, addig másrészt prot. önkormányzati alkotmányunk
szilárd alapon biztos fejlődésnek indulhasson. De mivel au­
tonómiánk egyenesen egyházunkra vonatkozó része, érdem­
legesen újabb időben meg nem támadtatott, s az államkor-
mány illetőleg egyéb felekezetek részéről keresztelési,
esketési, vegyes házassági és áttérési esetekben tapasztalt
súrlódások némi részben már eddig is úgy tekinthetők, mint
legtöbbéire rendőri utón elintézhetők, alólirott bizottság,
autonómiánk másik felének, t. i. iskoláink szabadságára vo­
natkozó részének, különösebb taglalását látja szükségesnek,
annyival inkább, mivel az állam főfelügyeleti jogát egyházi
ügyeinkben nem látja egyébben körvonalozhaténak, mint abban
a mit az 1858-ki erdélyrószi Szilágy-Somlyón tartott köz­
gyűlés is kimondott, mely szerint az állam kormánya statú­
tumainkat átvizsgálhatja, s minket bárhonnan jöhető megtá­
madások ellen tartozik védelmezni, mely felfogást a bizott­
ság annyival is inkább magáévá tehette, miután az igazi
szabadelvű törvényhozás, az állam kormányát, az egyházzal
szemben csakis a rendőri ellenőrzés jogával véli felruház-
hatónak, elvitázhatlan joga lévén az államnak arra, hogy
ellenőrizze a felekezetek egyházi életét annyiban, amenayi-
bek netalán alkotmány és haza-ellenes irányt vehet az, kü­
lönösen hazánk nemzetiségi vidékin. S az államhatalomnak
ily rendőri ellenőrzési jogába annyival inkább belenyugod­
hatunk, mivel minket, mint magyarországi reformált egyhá­
zat, mig a kormányzat magyar és alkotmányos lesz, haza és
alkotmányellenes üzelmekkel. mint eddig, úgy ezután sem
vádolhat senki, mivei a mi protestáns autonómiánk éppen a
magyar nemzet és magyar haza szabadsági törekvéseivel,
súlyos alkotmány küzdelmeivel, a legszorosabban egybe van
forrva.
A mi azonban autonómiánknak iskoláinkra vonatkozó
részét illeti, mint már kifejeztük, szigorúbb taglalás alá kell
vennünk, annyival inkább, mivel az alkotmányos korszak
megnyílta óta, éppen ezen a téren sok zaklatásnak vagyunk
kitéve, pedig még nem feledhettük el azon időszakot, midőn
prot. tanintézeteink élete felett az absolnt kormány intézke­
dett; mert noha igaz ugyan hogy felekezetűnk akkoriban az
absolut kormány ellen hatalmes erőt fejtett ki, mind az által
lehetetlen fájdalommal nem emlékeznünk arra, hogy a rende­
letek általi folytonos zaklattatás idejében, legjobb erőnket az
ellenök irányzott folytonos védekezés küzdelmeire kelle for­
dítanunk. A szomorú napok példáin okulva, ma már nem
tehetjük ki magunkat a miniszteri rendeletek eshetőleges
egyoldalúságának azért, mivel mi, ha közép- és főiskoláink
viszonya az államhoz az országgyűlés által törvényes utón
fog szabályoztatni, a szentesített törvénynek engedelmeskedni
fogunk, mivel föl nem tehetőnek gondoljuk azt, hogy a kö­
zép- és főiskolákról alkotandó törvény ránk nézve sérelmes
intézkedéseket tartalmazhasson.
(Folytatása következik.)
VIDÍ3KI ELET.
A v -hunyadi ev. re f. egyházmegyéből
(Folytatás.)
Pedig t. közgyűlés! ha megyénkben reformált egyhá­
zunknak csak azon viszonyaink között nem jelentéktelen
hivatását s érdemét tekintjük is, mely itt a nemzeti érzü­
let és nyelv fenntartásában nyilvánult, s nyilvánul ma is
minden nehézségek között, melyekkel egyhmegyénknek, s az
ennek kebelében nagy erőfeszítéssel fenntartott iskoláknak
megküzdeniök k e ll: csak ezen egyetlen szempont is meg­
érdemelné, hogy több szeretettel s ragaszkodással viseltes-
 313
/
síink ahoz az édes anyához! mely minden hűtlenségünk da­
czára, oly édes örömest fogad kebelére, s melynek hivatása
itt, megyénkben nemcsak az, hogy az igazi vallásosságnak
örök zöld virágait plántálja hívei keblében, hanem az is,
hogy megtartson nehány ezer embert azon nemzettest szá­
mára, melyről a költő azt mondá, hogy: a földön kivül szá­
mára más hely nem létezik, s melynek szerény, de folyton
.tartó lankadatlan működése eszközölte, hogy ezen megyében
azon 5000 s nehány lélek, melyből e megye ref. lakossága
áll szemben 253,584 más érzelmű, nyelvű s gyakran ellen­
séges indulatu honpolgárral, magtartá magyar érzületét, s
ha helylyel-közzel a nyomasztó viszonyok között nyelvét
V03zité is, de érzületét — mi pedig szerintem fődolog —
nem, s bár, talán, alig tud jói kiejteni ket-három magyar
szót, de inkább szétvágatná magát, hogysem magyar erede­
tét s létét megtagadja.
Ezen érdemét, bármennyi gáncs érje is egyházmegyén­
ket az ébredés ezen korszakában, a v.-hunyadi reform, egy­
háznak elvitatni nem lehet. Itt a ref. egyház a magyar nem­
zetiségnek őre volt oly időben, midőn minden segély nélkül
egyedül — ellenségek százezrei között — kellett hivatását
teljesíteni és ő teljesítette ugy a hogy szűkös anyagi viszo­
nyai között lehetett és teljesiti ma is. Csak rajta! most a
jobb időkben, ezzel együtt karöltve haladj inak mindazon
^intézmények, melyeknek hivatásuk, habár más eszközökkel,
de egy és ugyanazonos az egyházéval: az általános mivelt-
seg, humanism.us, egyetemes jólét és a magyar nemzeti elem
terjesztése, fejlesztése!
Nem tehetem, hogy itt ezen általánosságban tartott
elnöki jelentésemnek végén egy sajnos körülményre fel ne
hívjam a t. egyhm. közgyűlésének becses figyelmét. Azon
sajnos körülményre t. i. hogy statistikai adataink mutatása
szerint évről-óvre fogyunk. Mi lehet ezen körülménynek oka ?
s miként lehetne ezen a bajon segíteni? fontos kérdések.
Készemről nem abban vélem okát rejleni a felhozott bajnak,
mert felnőtt hiveink közül sokan nem bírván a magyar
nyelvet, ez okból — mint némelyek állitják — áttérnek
más oly egyházba, melynex kebelében nyelvismeretüknél fogva
jobban érzik magukat, mert 3 és fél évi esperességem ideje
alatt egyetlen eset som fordult elé, hogy lelkész társaim a
görög szertartásu, vagy mint itt a nép nevezi, oláh egyházba
való átlépést jelentottek volna be: hanem okát abban talá­
lom, mert szegénységünk miatt kénytelenek vagyunk egyes
.pontokat, hol pedig még évtizedek előtt nagy számmal éltek,
s ma is — bár kevesebben — élnek hiveink, minden őrizet,
vagy legalább nem kellő felügyelet alatt hagyni, hol is aztán
a szegényebb sorsuak szülöttjeiket ott, azon lelkésznél ke-
reszteltettók meg, kihez legkönnyebben juthattak, s azon
néphitből folyólag, hogy mindenki azon egyház kebelébe tar­
tozik, melyben megkereszte'.tetefct, ott is növelték fel, má­
sokra t. i. a módosabbakra nézve is nagy tehérrel járt és
jár minden egyes papot igénylő actusnál a 4— 5 órai tá ­
volságra lakó ref. lelkész után járni, s megtalálván helyben
rendesen a cath. felekezetnek lelkészét egy s más bajaiban
ahoz folyamodott, s igy úgyszólván, hallgatólagosan boolva-
dott azon egyházba, Ez utón olvadtak, s olvadnak ma is
sokan be, különösei] a görög szertartásu egyház kebelébe,
moly esetben aztán a mi viszonyaink között nemzetiségüket
is elveszítik.
Ezen bajnak én főleg három lehető gyorsan operálni
képes ellenszerét ismerem, melyeknek elseje: p é n z , máso-
dika i s : p é n z, s harmadika sem egyéb. — Ha módunk
lett volna benne, s volna, ma is némely pontokon legalább
levitái állomásokkal összekötött jó iskolákat tartani fenn —•
azt hiszem — sok minden tekintetben, s igy a népességet
illetőleg is más képet mutatna fel hunyadi ref. egyházme­
gyénk! Ép azért kötelességemnek tartom felhívni az egyh-
megye figyelmét, különösen egy egyhmegyei pénztár meg­
alapítására, melynek annak idejében hivatása lenne egyház-
községeket gyámolitani, iskolákat létrehozni, segélyezni.
Mert t. közgyűlés! ha mi magunk, kik itt elünk, s kiknek
vallasa s egyháza úgyszólván összeoivadott a századok folya­
mán a magyar nemzetiséggel, s kiknek ismernünk kell
helyzetünket, magunkon segíteni nem igyekezünk: a távol­
levők a legjobb akarat feltétele mellett is, aligha képesek
felfogni teljes mértékben ezen mi sajátságos viszonyainkat;
s mert magának a népnek magyarságát fenntartani, azt az
eloláhosodástól megóvni soha sem fogják a legkitűnőbben
berendezett középiskolák is itt Hunyadmegyében eszközöl­
hetni, hanem az államhatalom s annak hivatott közegei segé­
lyével megtehetik a rei0 egyház s a jó népiskolák.
(Folytatása következik.)
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A Prot. e g y h . és isk. L a p 26. számában arról a
Fegyverszünetről elmélkedik; mely a zsinattartásra megin­
dult hadjáratot időközben félbeszakította, kitűnvén a viszony­
lagos kószületlenség.
Előbb terjedelmes rajzát adja a lutheránus atyafiak
idevágó előmunkálatainak, de a melyek, mindazáltal ma is
csak előmunkálatok, mert előbb meg kell oldatnia a polgári
házasság s a vallás-szabadság állami kérdéseinek, majd csak
akkor következik el az ők zsinatjuk ideje, a mit annyival
könnyebben bevárhatnak mert van „egyetemes gyülésök.“
Rosszabbul áll a dolog a reformátusoknál, mert bár
1877-ben itt is nagy hévvel-lével indíttatott meg a zsina­
tolás, de — mikor még conventunk sincs — közben mind
több nohózség merült föl. így több ogybázmogye fél az
„orsz. egyházi tanácstól“ ; Török Pál hatalmas „megállj !a-t
kiáltott s b. Vay M, is f. évi elnöki beszédében már csak
azt hangoztatta: «Okvetetlenül meg kell haladéktalanul te­
remtenünk egy, minden idegen befolyástól ment, b á r m i
n é v e n n e v e z e n d ő , olyaten, egyetemes ref. egyházunkat
képviselendő testületet, melynek magunkra nézve is kötelező
határozatait akont tüntethessék föl kormány és parliament
előtt, mint vallástársadalmunk óhajai, kívánalmai, esetleg
követeléseinek senki által többé kétségbe nem vonható hu
és együttes kifejezését“ — Révész J . pedig visszamondta
„Észrevételei“ kiadását, mert, ugy látja, a zsinat bizonyta­
lan időre elkalasztatik.“
 314
Itt is tehát előállt az Ütközet előtti fegyverszünet. De
<3z ne legyen egy jelentésű a tétlenséggel. Eddig csak kicsi­
nyes ügyeket pertraktáltunk s a luth. és ref. testvérek sok­
szor széthúzva is, a helyett, hogy a vall. szabadságról szóló
törvényt sürgettek volna. Az ágostaiaknak van egyetemes
gyűlés Ik, nekünk lesz (?) conventünk: bírjuk minél előbb
arra a törvényhozást, hogy elvalahára alkossa meg a vallás-
szabadságról szoló törvényt. Erre használjuk föl a zsinati
fegyverszünetet!
A Prot. Hetilap, ígéretéhez képest a Pontozatokról
szól, a vallásszabadság és polgári házasság czime alatt. Tér*’
mészetesen elítéli a Pontozatok autonomia-ellenes törekvéseit,
melyek minden jogot elconfiscálva, csak a terheket akarják
meghagyni, s melyek a vallásszabadság létesülését teljesen
meg akarják hiúsítani, Túlterjeszkednek e Pontozatok s au­
tonómiánkat ad minimum szállítják, mert
1. a prot. iskolák autonómiáját egy szinvonalra állít­
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Adalékok
az erdélyi ev. ref. egyház történelméhez.
VII.
Ao 1718 20 Márty Claudipoli.
Observationes Projectae.
I l l u s t r i s s i m i s S u p r e m i s E c c l e s i a r u m Re-
f o r m a t o r u m C u r a t o r i b u s d e n i q u e S u p r e m o Ec-
c l e s i á s t i c o P o l i t i c o C o n s i s t o r i o Communi ca n-
d a e a S o o s S u p e r i n d e n t e , E c c 1e s i á r u m R e f o r-
matorum in Transilvania.
Nem kételkedem abban semmit is, hogy Isten Nsgy-
ságtokats kegyelmeteket e nehéz időben nekünk meghagyván;
mind gondviselőül, mind táplálóul, mind pedig a hol illik
Intercessorúl, mindennap felemelt fővel nem vigyázna
arra, mint állhasson meg tovább is közöttünk az Isten­
nek háza, mint terjedhessen abban legjobban az Istennek
Ditsősége, mint oltalmazhassa magát Impeditori ellen az
Ecclesia, mint kerülhesse legjobban hogy ellenségeinek okot
ne adjon a Calumniara; nem ellenkezik mindazáltal a Nagy­
ságtok és kegyelmetek serény vigyázásával, eddig is consve-
scalt buzgó munkásságával ha is tisztem s kötelességem
szerint fölemelt fővel vigyázok és Nagyságtokat s kegyel­
meteket mint Istennek nálamnál tovább látható eszközeit
serkentgetein aAagy csak alkalmatosságot szolgáltatok:
Melyhez képest a mikről én is s közönséges jóra (dio-
nitus conferaltatott hivatalomnak kezdettűi fogván) elmélked­
tem, igy bocsátom bizalmason Nagystok és kgytek eleiben.
Elsőben is az én gondolkozásim lévén a Collegiumok
és Scholák dolgairól, azokról adok ilyen projectumokat min­
den mások praejudiciuma és megsértődése nélkül.
1. A Collegiumok lévén és a Scholák olyan kútfejek
s ditséreies officinák a holott mind a politikai igazgatásra,
ják a szerb és román g. keletiekével, ugyanegy bánásmódban
kívánva valamennyit részeltetni, pedig „köztünk, Isten és
ember látja, nagy a különbség !“
2. még a lelkészképző intézeteket is superinspicialtat-
ni akarják — pedig ezekhez senkinek semmi köze mi raj­
tunk kívül,
3. az iskolai alapok gyarapodásáról vagy csonkulásáról
évi kimutatásokat követelnek — sőt esetleg miniszteri és
felségi orvoslatot ígérgetnek. „Ha így haladunk előre, még
megérjük, hogy a főfelügyeleti jog, mint valami újkori mo-
loch, elnyeli a felekezeti tulajdonjogot.“ S csakugyan a Pon­
tozatok, bizonyos esetekben, elveszik a felekezetektől a ren­
delkezési jogot a bezárt intézetek vagyona fölötti
Mi protestánsok eddig őriztük függetlenségünket, még
az állami segélyt is csak kivételesen vettük igénybe s íme
most „a vallásszabadsággal nézetünk szerint oly szoros kap­
csolatban álló ügyekre nézve jogaink megcsonkításától fél­
hetünk. Szép kilátások!“
értelmes, mind penig a szent Minisztérium dolgára, tudós
és bölcs Istenfélő személyeket kell készíttetni, azok megma­
radásokra, tápláltatásokra és a tudományban való előmene­
telekre kiváltképen való gondviselésnek kell lenni; mert ha
a kútfő elfogatik, nem folynak a folyamatok, ha még tesz­
nek is úgy is nem megyen ki belőle semmi jő.
2. A tudománt, azaz a szentirás szerint való egyezség
tudományát és az emberi józan okoskodás szerint való
bölcsességet azaz a Phillosophiat. a több professorok és
rectorok terjesztik a Collegiumokban és scholákban arra a
tekintetre nézve onnan függ a dolog ha a hivatalra a legaU
kalmatosabb, tudósabb, értelmesebb, serényebb személyek
applicaltatnak.
3. A mely is ezen két utón menne igen jól elő. E l s ő b e n
ha előre való gondviselés által készíttetnének azon hivatal­
ra érdemes személyek, mely is úgy menne véghez jól, ha a
tiszteletes Professorok magok tanítványait és ezek erre avagy
ama facultásra* való hajlandóságokat megtapasztalván reco-
mendálnák a Méltóságos Főcuratoroknak, vagy az egész Eccle-
siastico Politicum Consistoriumnak, és kiki úgy bocsáttatnék
el az Academiakra, hogy magát arra a facultasra adja kivált-
képen a melyre hajlandóbb és nagyobb perfectioja vagyon
benne, és a miben szolgalatjára nagyobb szükség van
a Collegiumoknak és Scholáknak. Mert megesik hogy ha
mindenekhez kap az ifjú tanuló semmiben sem perfectus, se
nem Theologus perfecte, sem nem jól elkészült Pkilosophus,
sem penig nem értelmes Philologus, és úgy esik gyakrab­
ban hogy a a ki papnak jobb volna Professorrá tétetik, a
ki penig Professor lehetne papságra szorittatik, melyre elég
példa volt a hazában. Szükség ezekre vigyázni a t. Profes­
sor uraiméknak.
És e szeiint M á s o d s z o r a kivántatnék, hogy a pro-
fessorságra ős Gymnariarchaságra nem egy-kőt ember tetsző-
 315
sébol tetetnék fpl valaki, kivált csak a külső renden, hanem
a (ubi magnas habent partes clarissimi professores) juditinma
is benne’ lenne ; mert a szent Ministoriumban edgyik a má­
sat jobban ismeri, egyik a másikkal együtt tanulván, jobban
tudgya kinek mire vagyon habilitása (si desint studia par­
tiam) mintsem a politicus ember (cum respectu omnium dic-
tum sit) a ki egy-két praedicatioját vagy actioját hallja a
promovendusnak. Méltó kívánság« Tudományáról a minister
tehet inkább judiciumot, ogyéb külső qualitasiról pedig az.
4. Legyen bár tudós professor vagy gymnasiarcha, de
a melleit ha szerénység nincs (lévén arra erő) ugyancsak
nem terjed a tudomány, azért közönséges exameneknek kel­
lene lenni a Collegiumokban és Sckolakban legalább is esz­
tendőnként kétszer minden facultásban ; holott is a főcura-
tor uraknak, avagy csak inspector curator uraknak, értelmes,
tudós papoknak szép számmal kellene megjelenni : a honnan
az a jó dolog is következnék, hogy a szerény, értelmes ta ­
nítók látván munkájoknak becsületit, tiszteletit, továbbra
való serénységre gerjednének; a késedelmesebbek is serlcen-
getnének, az ifjúság peniglen professorait inkább revereálná,
a disciplinât is inkább felvenné : egyszóval jobban depu-
dealna. Látom én, egy comediaval megelegyittetett Legrea
disputatis esik a Catholicusok Scholájában seregenként men­
nek reá a főrendek.
5. E mellett a püspöki szent generális visitatiót a
canon szerint annuatim, vagy a mint az idő engedi, minden
'Collegiumokban és Scholákban folytatni kívánom. Még lehet,
sine tamen praejudicio Statutoris et consvetudine Collegiorum
(még periig a curator urak jelenlétében.)
6. Ezekkel együtt azt is megkívánom, hogy nem csak
az Ecclesiaknak, hanem a Col’egiumoknak és Főcuratorainak
ismertessen az Approbata szerint, Tit. 20. Art. 3. de nem
csak azon a jusson, hanem a természetnek is jussán, hogy
az ecclesiai személynek, a ki Inspector, vagyon annnyi jussa,
mint akárkinek a közönséges vigyázásbanés administratioban.
7. A Collegiumoknak hasznára való dolog az is és a
tudománnak előmenetelit nézi, hogy a particulakban és mes­
terségeken sokáig beverő ifjak nagy cousiderátioval vétet-
tessenek be a Collegiumokban, mert a sokáig particulakban
és mesterségekben heverő szabadsághoz szokott ifjak sedeál-
ván a Collegiumokban (becsülöm azokat, a kik nem olyak)
Szabad szájokon járnak és több excessusoknak is okai.
8. Az TJrliaknak s nemeseknek Scholából való *hamar
kimenetelek és tudományon való hamar felhagyás okozza, hogy
a religiobau is meg sem fordulhatnak sokan és a politiaban
azon dologból elég fogyatkozás esketik, melyet a jó indulaté
•atyák és anyák költségeket nem salynálván megorvosolkatnak.
9. A deák nyelvnek jóbb tanulásának okáért és szeb­
ben való pronuntiáltatásáért tudom, hogy a mostani és sub-
stitualandó tiszteletes professorok és scholamesterek szokott
industriajuk szerint a Classisokra jobban reá vigyáznak és
a magyar nyelvnek folyását a scholákban impediálják.
10. Collegiumokban és scholákban nagy inpedimen-
tum az is a profectus dolgában, hogy mennyi collegium annnyi
féle, ha nem több Auctor tanittatik, theologiára, mind Phi-
losophiára mind nyelvekre nézve, sőt a classisokban is a
könyvek dolgából úgy várialnak, hogy azon classisokban is*
külömb-kölömbféle Authort tanulnak a gyermekek, melyet
ha correspondentor megorvoslanának a tiszteletes Professorok
ő kegyelmek velünk edgyütt, abból a következnék, hogy a
sok Authorok között az elmék nem tébolyganának; a Typog­
ra p h y és az urnalis könyveket jobban megbövithetné és
jobb harmónia is lenne a collegiumok és a scholák között
a tanulás dolgában. A szt. Generálisban diskurályanak ed
gyütt ő kegyelmük és aztán a Typographusnál is conferal-
ni kell.
11. A fehérvári bujdosó collegiumnak valamely helyben
való megfészkeltetését ha mostan ki nem munkálkodja a
Méltóságos Református statusnak ilyen közönséges edgyütt
léte, azért kegyesen provideáljon mostan.
12. Ha casuquo azon collegium alább nem mehet
Hunyad vármegye felé; arra a félre egy jó scholát szüksé­
ges eregalni, hogy az oda alávaló nemesség és lakosok
gyermekeiket taníttathassák különben nagy periculum vagyon
a dologban.
13. igen kivánják a Collegiumok szükségei, hogy a
szász városokon levő summáknak dolga eligazodgyék, mos­
tan a szász főemberek és urak is jelen lévén.
14. A méltóságos és nagy emlékezetű idvezült Bánffy
György Gubernátor urnák ő Nagysága, a mely nyolez ezer
forintból álló summát hagyott testamentum szerint Collegi­
umoknak és Ecclesiáknak, a mely is a méltóságos Famillia
között repartialtatott nem lehetne ő Nagyságoknak méltó-
gok ellen, ha azoknak a kiknek assignáltatott a repertitio
szerint egy-két szóból álló recognitiot tennének ő Nagysá­
gok mivel a testamentom is nincsen az Ecclesia köziben;
aztat értem arról is a mi a Méltóságos Teleki Família kö­
zött vagyon repartialtatva a Komáromi Legatumból.
15. Mélbóztassanak az urak mind az interventált
Hegyalyi Quartak, mind peniglén a Beneficium iránt a mél­
tóságos Generalist ő Excelentiaját mostan megtalálni és a
Beneficium kiadattatását kimunkálkodni.
ltí. A Püspöki elpusztult Kövárvidékj. kevés jószágból
a mi kevés proventus provenial a régi rend szerint jöjjön
a püspök kezében, hogy legyen miből az igye fogyott Prae-
dicatorokat segíteni úgy a szász-sebesi 2000 irtoknak az
interessa is azon végre.
17. Az Enyedi és Kolozsvári Collegiumok is a profes­
sorok vacantiajában consul taltassanak mert mindenütt nagy a
kár, effectualya azért a méltóságos Supremum Consistorium
ez iránt való jó gondolatit.
18. Vegyen annyi időt is magának a Méltóságos Con­
sistorium, hogy a mely Suplicatiok kezemhez jöttének, vagy
peniglen mások kézinél vannak az Ecclésiak dolgaiban vagy
magános személyek sérelmiben azok is olvastassanak el.
19. Néhai idvezült Tiszteletes Némethi Sámuel uram
az Ecclésia kebeliben szent Sziváralya után keresett acqui-
situmiból Collegiumoknak, Scholáknak, szegényeknek és atya­
fiainak segítségekre testamentum szerint disponált illendő
consolatiokat és némely nobileknek részitkezom és velem,
edgyütt becsületes Testamentarius uramek s kógyelmok úgy
mint Tiszteletes Professor Beczoni Máthé uram és a városi
 316

rendről két becsületes Assessori embereknek kezekben által amaz történeti, emez természettani értekezéssel. Általában,
adott még életében, azt ad debitas consulationes adminis- a lefolyt tanév eredményekben gazdag volt, minek őszintén:
örülünk. A tanoda két új alapítványhoz jutott. Egyik: néhai
traltuk síné omni impedimenti praevie facto temettetése gr. Bhédei Ádám által végrendeletig tett és a szintén né­
után harmad nappal, de a mely bonumi találtattak in Eegio hai br. Kadák Istvánná által 1868-ban teljesített 1000 fo­
undó mobilék és immobilek azonban impedimentumot tölt rint alapítvány, melynek kamatait a tanoda közbejött
a sogora Vicze Gáspár ; annak okáért a Méltóságos Supre- akadályok miatt csak most kapta ki; másik: a roncsoló to­
mum Consistorium annak a testamentumnak executioját promo- roklobban korán elhunyt jeles növendék Asztalos Béla szü­
lei által tett 100 forintos alapítvány, melynek kamatait azon
vealja, hogy az itt való Collegium és többek is megne
osztály jó tanulói élvezhetik, melyben a bimbójában lesza­
károsodjanak. kított kedves gyermek halálakor járt. (I. elemi osztály.)
20. A mi pedig a szt. Minisztériumnak dolgait nézi — Tanterv-mozgalom. Lapunk hasábjain közelebbről
arról is vadnak bizonyos elmélkedéseim; Isten azt az időt fog megjelenni a kolozsvári elöljáróság által kidolgozott tan-
adván érnem, hzgy a szt. Generálist convocalhatom, a melyek terv-javaslat; azután ismertetni fogjuk a dr. Kármán Mór
tartoznak e kétségek tisztaságára és javára a szt. Minisz­ által a közoktatási tanács megbízása folytán kidolgozott tan-
terv-javaslatot; lehet, hogy Molnár Aladár szintén kész lesz
tériumnak azokat is előadni el nem mulatom. a convent megbízásából készülő javaslatával. Nem fogjuk
Mindenekre kegyes resolutiot nagy bizodalommal a elmulasztani mindeniket vagy közzétenni, vagy ismertetni;
méltóságos Consistoriumtól. valamint párhuzamot vonni; de egyszersmind felhívjuk a szak­
Közli értő tanárok és a tanügy barátainak figyelmét e felette fon­
D i\ Kolozsvári Sándor. tos kérdésié és annak megvitatására lapunkban szives -
örömest nyitunk tért.
— A magyar tudományosság Ós tanügy érzékeny
veszteségére dr. S o m h e g y i P e r e n ez, egyetemi tanár s
KÜLÖNFÉLÉK. a magyarországi piaristák tartomány-főnöke meghalt. Dr.
Kolozsvár, 1879. julius 4 Somhegyi (családi nevén Schröck) Feroncz, született 1813.
Jelen szám u n kat még h á tra lék o sain k n ak is oct. 19-én Bándon (Veszprémin ) Tanulmányait Veszprém­
ben, Kanizsán, Nyitrán és Szentgyörgyön végezte. 1840-ben
m egküldjük, azonban, h a k ö telezettség ü k b en e szenteltetett föl áldozárnak. 1851— 58. a pesti főgymnasi-
szám v étele u tá n sem tesznek eleget, a lap k ü l­ umnál volt tanár. Ir ta : E g y e t e m e s v i l á g t ö r t é n e t e t
dését szám okra b eszünteti a kiadóhivatal. 3 kötetben. A rend magyar szelleme az akkori Kormánynak
nem tetszett. Ennek folytán kénytelen volt Budapostet el­
— Báró Vay Miklós ur ő nagyméltósága, mintcon-
venti elnök f. évi junius 29-ről Pesten költ levelében a fő- hagyni. Szegedre m ent; de 1864-ben újra pesti tanár lett.
tiszteletes püspök urat értesité, hogy az 1877, nov. 15— 1867-ben Furgstaller halála után választék a rend főnökévé.
17 napjain Pesten tartott egyetemes Convcntet, melyet az A tanár-vizsgáló bizottság tagja volt. Áldás poraira.
5 egyházkerület határozatképesnek ismert el, és a mely a — „A szűkölködő“ szent atya érdekében emeli föl
zsinati előmunkálatok elkészüléséig magát elnapolta volt f. hatalmas és kenetteljesség dolgában páratlan szózatát páter Lon-
évi szeptember 10-ere D e b r e c z e n v á r o s á b a h í v t a kay a „Magyar Állam1*-bán. Megható színekkel festi a szent
ö s s z e . A conventi tanácskozás első tárgya a zsinati elő­ atya ínségét, ki „ m a g a s z t o s s z e g é n y s é g t ő l “ zak­
munkálatok lesznek, továbbá azon elvek és kívánalmak közös lattatok. Fölhívja a kegyes híveket, hogy azt az 5000 lírát,
akarattal megállapítása, melyek az autonóm jogkörnek meg- melyet a szent atya a szegedieknek küldött, gyűjtsék össze
felelőleg reánk reformátusokra vonatkozólag alapul szolgál­ és adják vissza h a s o n l ó ö s s z e g b e n . Felhozza, (a mi
nak azon törvényjavaslatok körül, melyet a magas kormány szemrehányásnak is megjárja köztünk, protestánsok közt),
a felekezeti közép és felső iskolák feletti felügyeleti jog sza­ hogy a Pó kiáradása folytán ínségre jutott honfitársainak
bályozása czéljábél szándékszik a képviselőház elé terjeszteni. XIII. Leó már csak 2000 lírát tudott adni, bizonyára azért,
E két főtárgyon kivül szőnyegre jövendőnek még az egyh- mert ő szentsége szorultságban van. Úgy látszik, hogy al­
kerületek részéről Conventhez utasított fontosabb ügyek, kalmazzák a keresztyén morál helyett ama római form ulát:
melyeket ha határozathozatal végett nem is, de megállapo- cl o u t des.
dásrajutás végett tárgyalni kell. — A magyarnyelv tanulása végett megindított pót­
tanfolyamra oly nagy számmal jelenkeztek a néptanítók, hogy
— Kolozsvári főtanodánkban a tanévet a múlt hé a tanfelügyelő kénytelen volt kijelenteni, miszerint e hó 1-én
28-án zárta he ünnepélyesen Jancsó Lajos igazgató-tanár túl senkit sem fogadhat el. De jellemző tény az, hogy a
emelkedett hangon Írott beszéddel, melyet lesz szerencsénk dr. T e u t s c b befolyása alatt álló szebenmegyei néptanítók
lapunk hasábjain egész terjedelmében közölni. E beszédbon tüntetőleg távol tárták magokat. Az állam törvényei iránt
igen figyelemreméltó adat az, hogy e tanodában alapítványok, elkövetett e tiszteletlenség felette nagy bátorságra mutat a
czipó, priváttanitói-dij, tandijelengodós, jutalmak czimén a különben „gutgesinnt“ vórü szász atyafiak részéről.
tanuló ifjúság 8174 frt 77 kr kedvezménybe részesült. A
— A „Nemzeti könyvtár“ főzetei gyorsan követik
mely intézet ily gazdag forrásával rendelkezik a tanügy iránti egymást. E nagybecsű vállalatból ismét három főzetet vet­
áldozatkészségnek és azt ily nemes alakban gyakorolja is : tünk, (25. 26. 27.) E fűzetek közzül a 26-ik a Zrinyiást,
méltó helyet foglal el a legelső humánus intézetek sorában.
a más kettő Vitkovics müveit tartalmazza folytatólag. Egy
A tanév bezárása után közvetlenül megindultál^ az érettségi fűzet ára 30 kr.
vizsgálatok, melyek a legszebb sikerrel folytak l e ; mert az
érottségi vizsgálatra bocsátott 34 tanuló közül 9 nyilvánít­
tatott kitűnő és 3 dicséretes osztályzattal érettnek. A többi A s z e r k e s z tő p o stá ja .
Ma gya r os i J. urnák. Beküldött közleményét mindenesetre
részint jó, részint kielégítő osztályzatot nyert. A gr. Teleki­ közölni fogjuk; de e számból a közlendők tulhalmozódása miatt
féle dijat D e á k G á b o r és S á r k á n y L a j o s nyerték el, kénytelenek voltunk kihagyni,

Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
 X I. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Julius 18.
M egjelen ik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
Sztrkoaztifglgl b kiadd! szállás:
b*-favkasutcza 16. ez. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.
J^E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S : S 2 2 S b S Z
Tartalom: Reklám és vezérczikk. IV. — Igazgatói beszéd,
melylyel Jancsó Lajos kolozsvári ev. ref. főtanoda igazgatója az 1879.
tanévet folyó óv junius 28-án bezáf ta. — Dante. IV. — A tanügyi
előadó jelentéséből s az igazg. tanács intézkedése középtanodai szer­
vezetünk ujjáhlakitása érdekében. *— Az áll. igazgató-tanács r. gyű­
léséből. r. t. — A testvér superintendentiák köréből. A tiszáninneni
superintendentia véleménye a felügyeleti jog tárgyában, — V i d ó k i
é l e t : A v.-Lunyadi ev. ref egyházmegyéből. (Folytatás.) Önvédelem.
— Egyházi lapok szemléje. — Külföldi szemle. — Különfélék. —
Köröztetnek. — Hirdetés.
Reklám és vezérczikk.
IV.
Erdélynek az osztrákház uralnia alá jutása után,
egyházunknak, az államhoz való viszonya, a Lipót-
fóle, 1691-ben kelt fő és az 1693-ban kiadott supp-
letorium diploma alapján megbírálandó. Annak 1-ső
pontja nemcsak kifejezetten kizár minden, akár az
állam, akár az ennek föbatalmát képviselő, m ár úgy
is nem vallásunkon levő fejedelem részéről teendő,
újítást a bevett vallások ügyében; hanem Erdély
jövőre érvényben tartandó .törvényeiként, 3-ik pont­
jában megerősíti az AO. és CC.-ban foglalt nemz.
fejed, korszakbeli törvényeket, tehát : azok között az
egyház törvényhozási és kormányzási függetlenjogát,
tárgyszó AC. 1. R. 1. ez. 3-ik czikkét is; sőt a mi
Magyarországon soha sem történt, a nemzeti feje­
delmek inaugurait diplomáikban foglalt előzmények
szerint : f o r m a i la g is tö rv é n y k é n t e r ő s íti m eg V e r-
b ö czy H. K . - v é t , a mely (e. b. 9. ez. k. §.) érvény­
teleneknek jelenti ki, mindazokat a civilis törvénye­
ket, a melyek „contra libertatém ecclesiarum diutur-
nam, vei privilégia eis concessa“ lennének, s meg­
fordítva azokat az egyházi rendszabályokat, a melyek
polgári természetű ügyeket szabályoznának.*)
Ha K. A. ur ezen egyedül helyes szempontból
indul ki és még fáradságot vett volna magának meg­
ismerni az 1632-ben már megkezdett és 1 6 8 4 .1 6 8 5 .
1687. és 1690-ben folytatott egyezkedéseket, a me­
lyek a Lipot-féle hitlevél keletkezését megelőzőleg,
egyfelől a négy recipialt vallás és a bárom nemzet
*) Hogy ezen egykor csak a kath. egyházra dívott
szabály Erdélyben a négy recipiált egyház mindenikének kő­
zés törvényévé vált, azt a fennállott egyenlőség alapján
kétségtelennek tartja mindenki.
88. szám.
hirdetési dijak:
r a» n
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
" Előfizetési á r :
Egész évre 6 frt., félévre 3
fit., évnegyedre 1 frt 5 0 kr;
ID O M C lO lS O S .
uniója alapján alakult erdélyi RR., másfelől I. L i
pjo t császár között folytak; főképpen pedig figyel
mére méltatja a vallásügyi suppl. Dipl. keletkezésé
nek előadatait s ezek között, a magyarországi min
tára uralkodni törekvő s az udvar által is támogatót
katolikusokkal folytatott felekezetközi tárgyalásokat
akkor bizonyára más színben tűnt volna föl előtte
az érd. prot. egyházaknak az államhoz való viszonya
úgy a XYIII-ik században, mint a X lX -ik első fe­
lében is, s elődeinknek ezen viszonyok közt törvényre
alapított magatartása. Nem irt volna akkora valót­
lanságokat, a melyeknél csak % fontoskodás nagyobb
a melylyel azok elmondva vannak. Különbséget tu ­
dott volna tenui a törvényeken alapuló s igy tö r ­
v é n y sze rű ás a pusztán tén yle g es viszonyok között.
Nem ez utóbbiak szerint tüntette volna fel az álla­
potot törvényszerűnek, hanem az előbbiek alapján
m utathatta volna ki a szomorú emlékű későbbi ül­
dözésekben és törvényt nem tisztelő önhatalmú kor­
m á n ^ intézkedésekben, túl és innen a Királyhágón,
egyaránt gazdag, tényleges állapotnak törvénytelen­
ségét. Másképpen Ítélhette volna meg és hasonlíthatta
volna össze az 1791-iki törvényhozásnak irányát,
ennek rugóit és az alkotott törvényeket, Magyaror­
szágon úgy, mint Erdélyben. Erdélyi egyházkerüle­
tünknek bizonyára nem hátrányosabb, hanem a ma­
gyarországiakénál előnyösebb közjogi helyzete ered­
ményéül tekinthetjük a kétoldalú szerződésnek kifeje­
zetten elismert Leopoldi hitlevélnek az egyházra
vonatkozó pontjaiban is változtatás nélkül történt
újból megerősítését és kiadását (1791. 2. t. ez.);
valamint egyházunk autonómiájának és minden jogai­
nak a kormány-rendeletekkel szemben való biztosítá­
sát (1791. 53. t. ez.). Ezen közjogi helyzetnek kö­
szönhetjük, hogy az arra törekvés daczára 1791-iki
törvényeink között nem létezik az egyház élő alap­
elemét megtámadó olyan felekezetközi törvény, mint
a magyarországi 1791. 26. tcz. 15. §-a, a mely­
nek rendelése szerint vegyes házasságoknál, ha az
apa katholikus a született mindkétnemü gyermekek a
kath. vallásban nevelendők; mig megfordítva, ha az
atya protestáns: csakis a fiuk követhetik concessive
(sequi possint) az atyjuk vallását. Erdélyben kezdet­
 318
tói fogva a gyermekek nemük szerint követték szülőik
vallását, s igy mindenki átláthatja, hogy az egyen­
lőség és viszonyosság elvére fektetett 1868. 53. tez.
e tekintetben, nem reánk erdélyrésziekre, hanem a
magyarországi protestánsokra nézve foglal magában
az igazságnak megfelelő új intézkedést.
Részleteiben tekintve K. A. ur állításait egy­
házunk kormányzatára nézve, nem való, hogy „ 1 1 1 3
— 1 7 9 1 . e g y h á z u n k a t tén yleg a b écsi k o r m á n y n é­
h á n y b ea m te re k o r m á n y o z ta v o ln a S zeb e n b ö l, m in ­
d e n m á s elem ek m e llő z é s é v e l“ mert egyházkormány­
zatunknak élére már 1709-ben a f ö c o n s is to r iu m
állíttatott, azzal a minden állami megerősítést nél­
külöző szervezettel, a mély a nevezett óv jkvének 6.
száma alatt látható, és a mely szerint „pro supre-
mis Curatoribus Ecclesiarum, Collegiorum, Scholarum
et moderatoribus omnium Rerum Religiosarum Con-
stituti sunt: Illustrissimus B á r ó S te p h a n u s V ese-
le n y i d e H a d a d , S . R . I . C om es L a d is la u s T e le k i
d e S zék , C om es L a d is la u s B e th le n , d e e a d em , e t
V e n e r a b ilis D . S u p e r in te n d e n s q u ic n m q u e eo m u -
n ere f u n g e t u r a kiknek kötelessége fölsorolása után
a föconsistorium tagjai is megneveztetnek, „Com-
membra et Asseosores supremi hujus Politico-eccle-
siislici Consistorii emut, Universi: E politicis seu
secularibus 1 o Proceres, Praenobiles Reformatae Nos-
trae Religioni addicti, quin et Nobiles e Comitatibus
ac Sedibus Sicnlicalibus sincero erga Deum et reli-
gionem amore zelantes, specifice verő denominantur
(itt következnek a nevek, számszerint 24-en). „2-o.
E personis eeclesiastícis pariter omnes verbi divini
Ministri fidelissima pietate prudentia, rerum geren­
dámul activitate et morum integritate noti, Spe-
cialiter Celeberrimi Dni Collegiorum in Enycd, Clau-
diopoli et Álba Jú lia Professores, venerandorum Inac-
tuum Seuiores notarii, Ecclesiarum Claudiopolis, Al-
hensis, Saxopolis, Fogaras, Enyed, Vásárhely utriusque,
Torda, Vízakna, Hunyad, Déva, Kolos, Szák, Dees et
similium pastores dignissimi. Quibus propria Consci-
entia, fides erga Deum et Eeclesiam ejus Strictissicno
sub Consecrationis homagio adpromis&a Sufficiens Lex
esto.“ Mellőzve itt ezen szervezetnek részleteit és bí­
rálatát, egyedül annak száraz kimutatáséra fogunk
szorítkozni, hogy az tényleg sem nyilvánult épen
akkora abnormiláshan, a mint ezt különben a min­
den tiszteletét érdemlő Dósa állítja e’g yházjogában és
K. A. ur is tévedett a midőn azt lényegében nem
csak reprodukálta, hanem még túlozta, is.
Igazgatói beszéd,
melylyel Jancsó Lajos, a kolozsvári ev. ref. főtanoda igazgatója az
1878—9. tanévet folyó év junius 28-án bezárta.
Szeretett pályatársak! nemes ifjúság! Évi munkaidőnk,
a>* napok és hónapok kimért lépteivel, lejárt, és pedig, hála
a gondviselésnek, szerencsésen. Csendes munkálkodásainkat
nem háborgatták sem belső, sem külső zavaré okok, s igy
egészen feladatainkra fordíthattuk időnket és erőnket, De,
ha vájjon arra forditottuk-e és kellő mértékben ? (ha vájjon
elmondhatjuk-e a költő szavaival: „megtevők mind, a mivel
csak tartozónk“) : önként foly, hogy e kérdésre feleletet kell
adnunk. Igen, mert az év elején élőnkbe tűzött munka nem
jótetszésünktől függött, mint a mit kényünk-kedvünk szerint
végezhettünk, vagy épen el is mellőzhettünk volna; köteles­
ségképen volt az élőnkbe szabva, mely kötelességet legma­
gasabb viszonyaink és érdekeink (a szülők, a társadalom, a
haza és emberiség iránti tartozásaink) írtak élőnkbe. Önként
értendő tehát, hogy ily munkát lelkiismeretesen, minden
erőnkből kellett végeznünk, és hogy itt a beszámolás s an­
nak alapján a buzgó munkások jutalmazása és a hanyagok
büntetése, illetőleg komoly rosszalása: kimaradhatlan dolgok.
És, ez évi utolsó egybejövetelünknek — a nyugalomra osz­
lás előtti bucsu-vébel mellett — épen a beszámolás lesz
tárgya és feladata«
*
♦ *
Tudvalevőleg: tanodánk meglehetős számú szellemi és
anyagi erőknek, mint eszközöknek, egy közös czélra irány­
zott élő szövedéke, mondhatnám organismusa, lévén az el­
érendő czól: a közelet magasabbnemü követelményeinek hor­
dozására folyton új és jóravaló nemzedékek előállítása. —
A dolog természetéből foly tehát, hogy jelen beszámolásom­
nak e kérdésre kell feleletet adni ha vájjon tanodánk a
letűnt óv alatt megfjlelt-e hivatásának ? t. i. a tanárok, köz­
ős magántanitók, törvényeink és rendtartásunk alsóbb és
felsőbb fokú őrei: megtették-e a lehetőt arra, hogy tanodánk
ifjúsága úgy a hasznos ismeretekben és készségekben, mint
az erkölcsös magaviseletben kellő előhaladást tegyen?
Önként értendő, hogy mentői kimerítőbb lenne beszá­
molásom, annál alaposabb lehetne feleletem a jelzett kér*
désre, Azonban előre nyilvánitnom kell, hogy mindnyájunk
kifáradt állapota m iatt: a részletes számadás helyett szorít­
koznom kell csakis a főbb tételekkel való beszámolásra.
És itt legelőbb is a tanári személyzetnek, miut a ta­
noda organismusában a leglényegesebb szervnek év folytán
tanúsított magatartását kívánom pár szóval méltatni. Mely
méltatás, legjobb tudásom szerint, nem állhat egyébből, mint
örömteljes nyilvánításából annak, hogy e testületben az ed­
digi kölcsönös tisztelet- és szeretettel párosult buzgó köte-
1ességteljesités érzete a letűnt év alatt sem hanyatlott, sőt
fokozódott. E testvéri érzület megkönnyítette az egyesek
vállaira nehezült terheket és biztosította a közös czél eléré­
sét az ifjúsággal szemben.
„De hát szabad lett yolna ennek máskép is történni? “
— méltán kérdhetné akarki. Mire csak azt felelhetném:
„Szabad nem lett volna; de hogy máskép is történhetett
volna és pedig vajmi könnyen: az önként értendő, valamint
az is, hogy a mily nagy áldás egy tanodára nézve a tanári
testület testvéries egyetértése, épen oly nagy vereség annak
széthúzó, egymás hatását az ifjúságnál megsemmisítő viszál-
kodása.
Nem hivalkodni akartam tanodáink e drága kincsének
felmutatásával; csak rámutatni kívántam, hog-y mily nagy
szerencsétlenség lenne azt elveszitnünk.
 319
Azon köztís munkálkodásokat, miket tanári karunk ta-
jiodánk szellemi és anyagi ügyeinek elintézésére, részint a
gondnoksággal együttesen, részint különlegesen óv folytán
fordított: ez alkalommal — mint szoros kötelessógteljesitést
—. mellőzöm. Egy tárgy körül azonban, rendkivülileg, de
.annál lelkiismeretesebben tanúsított fáradozását tanári tes­
tületünknek : fölemlites nélkül nem hagyhatom. É rtem : azt
;a huzamos tanácskozását és munkálkodását, melynek tárgya
és czélja v o lt; erdélyrészi középtanodáink eddigi tantervének
;és rendtartásának az egyházkerületi közgyűlés által elrendelt
s a közelebbi egyetemes tanári értekezlet által remélhetőleg
befejezendő r e v i s i ó j á t , illetőleg a jelenkor igényeihez al­
kalmazását. E munkálkodásunk eredménye fölött Ítéletet
mondani, nem az én feladatom. Itt csakis azt kívántam je­
lezni, hogy tanári karunk e nem csekély munka-áldozatot
egész buzgósággal nyújtotta a közügynek.
A mi a tanári személyzetben különböző okokból tör­
ténhetett változásokat illeti: nem mellőzhetem el fölemlité-
sét azon mindnyájunkra nézve kedvetlen ténynek, hogy ta­
nodánk hittani tanára n; tiszteletű S z á s z D o m o k o s
ur, makacs torokbaja miatt, kötelessége teljesithetésében igen
huzamos időn át gátolva volt. Mely hajon, hogy az illető
(YlII-ik) osztálynál a nevezett tantárgyra nézve fennakadás
ne történjék: tanári karunk, gondnoksági jóváhagyás mellett
aként intézkedett, hogy nevezett lelkész atyfiát ez évben
Hegedűs István tanártársunk helyettesítse és a hittanból az
érettségi szigorlaton is ő legyen a kérdező, mint olyan, ki
philologus volta melleit, annak idején a theologiai tanfolya­
mot is végezte. — Ezzel kapcsolatban saját magam egész­
ségi gyengélkedését sem hagyhatqm érintetlenül, már csak
azért sem, hogy alkalmat vehessek : nyilvánosan is megkö­
szönhetni tanártársaimnak a szívesen nyújtott segédkedóst:
ngy tanóráim betöltése, mint igazgatói teendőim elintézése
körül.
Ezzel áttérek az ifjúság évi magatartásának méltatá­
sára: ngy az ismeretszerzés, mint az erkölcsös magaviselet
tekintetéből.
Ami az egyesek és osztályok tannlásbeli iparkodását
illeti: annak gyümölcseit a téli és közelebbről lefolyt köz­
vizsgálatok alkalmával osztályonként a nyilvánosság előtt
bemutattuk, s az eredményekről tanúskodó hivatalos kimu­
tatásokat, a maga idején legfennsőbb kormányzó testületünk­
höz fölterjeszteni, egyszersmind szokásos évi értesítőnkben
is nyilvánosság elé juttatni kötelességünk leend. Hogy az
egyes osztályokban, kik és hányán voltak minden tekintet­
ben dicséretesek, hányán közepesek és hányán oly gyengék,
hogy a felsőbb osztályba lépésre alkalmasoknak nem talál­
tattak: ezeknek felsorolását itt annyival inkább mellőzhe­
tem, mert a jutalmazásra méltók névsora úgyis rögtön fel
fog olvastatni, a lemarasztottak pedig, fel a Vl-ik osztályig,
már ugyancsak nyilvánosan értesültek a fölöttük hozott
Ítélet felől. Azt azonban — az illetők megnyugtatására —
el nem mellőzhetem nyilvánitni, hogy tanári karunk eljárá­
sát a jutalmazás és lemarasztás kényes kérdései körül, most
is, mint mindig, a legnagyobb lelkiismeretesség és részre-
hajiatlanság vezérelte; és azt sem, hogy1 az ifjúság tanulás­
beli igyekezetével s ezen igyekezet eredményeivel tanári
karunk általában meg van elégedve. Ha a kevés kitűnő .és
sok közepes tanuló mellett osztályonként egy nehány gyenge
is találtatott: úgynevezett iskola-kerülő és semmittevő bi­
zonynyal egy sem; mert az ilyenek vagy kötelességük tel­
jesítésére szorittattak, vagy a szülők közvetítésével más pá­
lyára utasittattak; nem indokolt óramulasztás a 2 felső
osztályban egész évben csak 15 történt. S miután tanító
testületünknek ezen eljárása már óvek óta gyakorlatban van:
bizton elmondhatom, hogy tanodánk jelenleg eléggé meg van
tisztítva a felsőbb tanulói pályára képességgel nem biró
növendékektől, a mi bizonnyal csak hasznára válik úgy az
ideje-korán más pályákra utasitottaknak, mint tanodánk többi
növendékeinek.
(Folytatása következik.)
B ante.
ív .
Joggal állítják Dante legbeavatottabb ösmerői, hogy
bár az «Inferno" úgy, mint a „Purgatorio" egyenként és
egyaránt halhatatlan részletek; do a „Paradicsom“ földön­
túli bájával egyik sem versenyezhet, Ne feledjük, hogy köl­
tőnkre nézve ez a legnagyobb dicséret is egyszersmind, mert
eltekintve attól, hogy ezáltal a költői hatás fokozása titká­
nak felülniulkatlan remekét éri el, itt egy' oly feladattal bir­
kózik meg, a melynek nehézsége mellett minden egyéb
jelentéktelenné törpül. Könnyebb nekünk az erkölcsi rosznak,
a lelki s testi szenvedéseknek egy miniatűr összképét nyúj­
tani, mint ez a kárhozat leírásában történik, mint hatal­
mas eszményítéssel, belevágni az isteni teremtés remekébe,
s az örök jóság és tisztaság apotheosisát kísérlem meg. Hisz
már földi létünk is inkább azoknak felel meg, mig ezeket
csak nagyon is tökéletlen alakban nyújtja. Maga a rósz te­
hát nem eszményiség, hanem az eszmónyiségnek tagadó elve
véges a végtelenben, innen sokkal emberibb, mint az örök
jónak transcendens harmóniája, melyet a képzelet csak sej­
tet, de korlátolt elménk elérni képtelen. Hatalmunkban áll egy
oly állapotot gondolni, melyben a szenvedések fokozott mértéke
kizárja a vigasztalásnak még csak reményét is, de nem képzel­
hetünk oly örökkévaló boldogságot emberi tulajdonaink lényeges
átváltozása nélkül, melyet legalább az u n a l o m ne keserí­
tene Bármiként vegyük is a dolgot, úgy találjuk, hogy
mig az örökkévalóság eszméje, a kárhozat gyötrelmeire nézve
hatványozó értékkel bir, addig az örömök világában lénye­
ges reductiót eszközöl és tudata súlylyal nehezedik lelkünkre.
Ezek, és más hasonló körülmények oly művészeti problé­
mává emelik a menyország érzéki megjelenítését, mely a
kifejézhetőség véghatárain áll. Általában annyira nehezebb
a tökélyt kifejezni a tökólytelennel, hogy Balzac, ki egyéb­
ként könnyen irt, maga vallja be, hogy egy régi jó franczia
plébános alakja őt tiz évig kellett hogy foglalkoztassa, mi­
előtt megteremthette volna, s pedig akkor sem sikerült
valami kitünően. Azért nem csodáljuk, ha a máskülönben
oly eletteljes Göthe is abstractiokba kénytelen itt tóvoíyegni
s előadása közvetettebbé válik mint valaha; megértjük, ha
 320
Milton szerényen biblicus marad, Dórét elhagyja ereje, Mi-
chel-Angelo meg épen kerüli e tárgyat- Dante genialis ösz­
töne ellenben ép azon utat választotta, mely a mellett hogy
költőileg a legjogosultabb, valódi morális tartalommal bir, s
mély elméleti bölcselemmel a tényleges élet igazságát köti
össze, ő nem hajhász üres kategóriákat; alakjai a menyor­
szágban sem szűnnek meg emberek lenni s midőn az üd­
vözöltek boldogságát festi, ezt, igen helyesen, nem érzel­
meik egyoldalúságába, de az ellentétes benyomások egymást
föltételező viszonyának ama magasabb egyensúlyába helyezi,
mely a tisztult léleknek benső, nem pillanatnyi, de általános
s lényegesen erkölcsi jellegű kibékültségét képezi.
Beatrice, ki a Lethe partjairól jön Dante elébe, kese­
rű szemrehányásokat tesz ennek, hogy ifjúkori Ígéretét annyi­
ra feledte, hogy most a pokol és tisztitó-tűz fölmutatott
példájával kell bűnbocsánatát biztositnia. A költő a szégyen
és lelkiismeret furdalásaitól gyötörve s Virgiltől, ki eddig
vezetője volt, elhagyatva, eszméletlenül rogy össze. Midőn
öntudatát visszanyeri, a vizen találja magát, útban Beatri-
oéhoz, Matild grófnő oltalma alatt. Ez a Matild, ki Danté
előtt mintegy két századdal élt, ép úgy a tényleges oldalát
képezi itt a szellemi életnek, mint Beatrice az érzelmi ol­
dalát. Tudományos tekintetben azonban a háttér Ptolemaeus
avult rendszerére mutat vissza, a földdel, mint a világegye­
tem központjával, s a holddal és nappal, mint bolygókkal.
Természetesen Galilei korszakalkotó fölfedezése még ekkor
csak a távol jövő szürkületében derengett. Itt minden boly­
gó még külön meny ország, tele üdvezültekkel, s minde.nik
az üdvözültség sajátos jellegével bírván, mint p. o. Merkúr
a hirvágy utján szerzett erényével, Mars a vitézségével,
Jupiter az igazságos kormányzáséval s a Nap a tipológiáé­
val. Hét ily menyországot látogat meg Dante sorban egy­
másután, fénytől káprázó szemekkel, s mig Beatricet a
menyország szent vágya, őt a Beatrice utáni sóvárgás vonzza
mind tovább. így győznek le ketfcen minden nehézséget tér­
ben és időben.
A bolygók hét. ege után jön az álló csillagok nyol-
czadik ege, hol a költőt szent Péter hite, szent Jakab remé­
nye, szent János pedig szeretető iránt vonja kérdőre. Kö­
vetkezik a kilenczedik óg; kristálytisztán, gyorsan forogva, a
Primuin Mobile, melynek szünetlen mozgása onnan ered,
hogy minden része legközelebbre kívánkozik az Empyreumlioz,
a mozdulatlan tflz-éghez, mely nem egyéb, mint a tizedik,
a legfőbb ég. Bámulatos, minő változatosan concipiál itt
Dante. A dicsőült szenteknek láng-alakjai oly vakitón hat­
nak látérzókeire, hogy miután szent Jánosra tekintett, jó
ideig nem képes látni imádott Beatriceját, jóllehet közvet­
len közelében áll. Fölötte művészi az is, mint írja le Dante,
a fokozások mestere, Beatrice növekvő szépségét, a mint
mind közelebb jutnak a Világ Fényéhez, mig végre a XXX-
ik énekben bevallja, hogy nem csak lefesteni, de még illőleg
méltányolni is képtelen.
Csodás szépségét
. . . . . élvezni is
Csak a teremtő tudná teljesen.
A diadalmi láng az égnek csarnokaiban, melyek mint
hófehér rózsa szirmai fognak át myriad fehér-ruhás üdvezül-
tet, mig angyalok szállnak felhők közepette az Ur színe elé,
s onnan új békét és szeretetet hintenek a menyország lakói­
nak szivébe ; a szentháromság katholikus eszméjének magasz«
talása s az egész befejeréi*, hozzávéve még a nyelvezet ma­
gasztos fönségét s ritka tökélyü harmóniáját is, oly bevégzést
szépségüek, hogy nem tudjuk, melyiket csodáljuk inkább, a
dantei conceptiok egyaránt magas fokon érvényesített elemei
közül: a plastikait, festőit, architechtonicait, vagy zeneit-e?
Vonatkozással Dantenak saját halhatatlanságába vetett
Hitére, egészen ellentétes magyarázatok tárgyául szolgálnak
a Paradicsom második énekének következő sorai:
„Ti, kik piczinyke csolnakon haladva
Hajóm mögött, figyelve hallgatótok
Feszült vitorlám zengő szózatát,
Forduljatok meg! int a part felétek.
Ne szánjatok a sik tengerre ki.
Ha elveszittek, — veszve vagytok ám mind,
Kívülem itt még nem járt senkisem.
S neliánya ti, kik kémlelődve már
Sovárgtok angyaloknak étkire,
Melylyel mi élünk, vágyat nem veszítve,
— Ügyeljetek e mély tenger felett.
Maradjatok nyomomban: im a hullám
Gyorsan simítja félre fodraim!11
Legegyszerűbben az tulajdonítható e szakasz értelmé­
nek, hogy a költő költeménye fontosságát emelendő, vissza«
űzi a tudatlanokat és méltatlanokat a szent küszöbtől, me­
lyen át nagy eszméktől forrongó lelke szentélyébe hatol­
hatni. Az „odi profánuma és a „favete lingvis* büszke mél­
tóságú tiltó szava elevenül itt újra fel, melylyel Horácz ad
nyomatékot a perez ihletéhez méltó mysticua hangulatának,
kivel különben Dante, nemes önérzetében és emelkedett ün­
nepélyességében nem egyszer találkozik. Tovább menve azon­
ban, nem lehetetlen, hogy némi homályos, gyötrő előérzet is
lappang e sorokban arra nézve, hogy csak kevesen lesznek,
a kik őt érteni fogják, vagy pedig, hogy egykor az idő
hullámai „gyorsan fogják elsimitni“ hajójának, — verseinek
— ringó fodrait. S ez, mint látjuk, be is teljesedett. Dante
ma az a remekíró, a kit legkevésbé olvasnak. Az igaz, hogy
idegenekre nézve csaknem megközelíti]etlen is. Mert hiába
ültetik át az ő költészetének mennyei virágát idegen talajba,
szirmainak szinpompája talán megmarad, de illata menthet-
lenül elvész arra nézve, ki nem élvezheti azt szülötte földén.
Egészen meghonosítani Dantet, erre csak egy második Dante
volna képes.
A tanügyi előadó jelentéséből.
s az ig. Tanács intézkedése leözéptanodai szervezetünk
újjáalkotása érdekében.
Miután az 1877 évi egyházkerület! közgyűlés 71 jk.
sz. alatt kimondotta, hogy a szorvezeti törvény alapelveinek
ez idő szerint még fenntartandó határain belől a közóp-
tanodai tananyag beosztása és terjedelme, a tanórák és
használatos tankönyveit tekintetében va'amenynyi tanodánk­
nál egyformásitás történjék: a fő- és középtanodák tanárai­
nak közös értekezlete az állandó ig. tanács 24 9 —1878. sz.
felhívására egymást kiegészítő két munkálatot terjesztett fel
az egyformásitás kérdésében, u. m. a) az 1878. évi április
 321
/
'havában Szászvároson tartott tanári közértekezlet jegyző­
könyvét, mint a melynek 15, és 17. sz. pontja alatt az
idevágó elvi megállapodás s illetőleg tantervjavaslat foglal­
tatik; b) a tanár-értekozleti elvi megállapodás kiegészítésül
„a gymnasiuini tantárgyak beosztása“ czimü dolgozatot az
enyedi tanári kartól.
Minbogy a nevezett munkálatok elsejében határozottan
Xllittatik, hogy az 1861, évi szervezeti javaslatot a mostani
tényleges viszonyok között teljesen fenntartani nem lehet
6 valóban nem is áll fenn úgy a mint tervezve volt;
minthogy a tanári értekezlet nem csak a tanórák szá­
mának tárgy és osztály szerint való megszabásán hanem
egyes tudományszakok beosztásában is sarkalatos változ­
tatásokat hoz javaslatba, nevezetesen: hogy a gymnasiu-
mi 4 alsó osztályban nem kellene külön történelmet tanit-
ni, hanem a történelem tudományos rendszerben való eléa-
<dúsát az 5-ik osztályban kellene kezdeni s megszakítás
nélkül folytatni a gymn. többi osztályában végig; hogy a
vegytant a 6-ik osztályban a csillagászatot pedig a 8-ikban
kellene tan itan i;
minthogy továbbá a subscriptionalis vizsgálat elha­
gyása, mint javasoltatik, a rendszabályok, törv. s utasítások
módosítását teszi szükségessé;
minthogy végül, a javasolt változtatások után ítélve, a
tanári értekezlet is eljöttnek látta az időt, hogy a szerve­
zeti javaslat ujjáalkottassék, mely fontosságú alkotás s ille­
tőleg reorganisatio érdekében a tanodái elöljáróságok véle­
ménye — az eddigi gyakorlat szerint — kikérendő:
a múlt évben tartottt egyházkerületi rendes közgyű­
lés 69 jk. sz. alatt megbízta az ig. Tanácsot, hogy közöl­
je a tanári értekezlet tantervjayaslatát a m. tt. tauodai Elöl­
járóságokkal, szervezeti törvényünk összes szakaszaira vonat­
kozó beható tárgyalás s veteményes jelentéstétel végett, tekin­
tetbe vételével az átmeneti intézkedéseknek.
Ezen közgyűlési határozat foganositása s illetőleg
gymnasiumi tantervűnk és rendszabályunk teljes egjröntetíí
reorganisatioja érdekében felbivattak a m. tt. Elöljáróságok,
hogy a tanári értekezlet fennebb idézett beadványaira reflec-
táJandó, tüzetes vizsgálatuk tárgyává tegyék:
1. Szervezeti javaslat az érd. ref. fő tanodák rendezé­
sére. Kolozsvártt, 1861.
2. Rendszabályok, Törv. és Utasítások az érd. e v ref.
fő- és közóptanodák számára. Toldalékul az 1861. évi szer­
vezeti javaslathoz. Kolozsvártt, 1864.
3. Bizottsági vélemény a közóptanodai törvényjavaslat
III. fejezetéről s a gymnasiumi tantervről és rendtartásról;
továbbá,
4. A m. kir. államkormány és a testvér-superinten-
dentiák közóptanodai szabályai figyelembevétel végett ajánl -
tattak.
E hivatalos felhívásra beérkezett előljárósági vélemé-
uyes javaslatok lényogót az alábbiakban foglaljuk össze.
1. E n y ed.
Nagy Örömmel és megnyugvással érti, hogy szerve­
zeti törvényünknek ujja alkotása vétetett czólba; de felette
inehéznek, másfelől czóltalannak ős feleslegesnek is tartja a
leiratban nevezett munkálatok egyes szakaszaihoz hozzászó-
lani, egyes részleteket vitatni a nélkül, hogy egyúttal új
szeivés munkálat készítését megkísértené.
A kiegészítendő új szervezetnek még csak alapvonalai,
irányelvei sincsenek határozottan megállapítva és kijelölve,
mert a tanári értekezlet tantervjavaslata nem egy állandóságra
igényt tárté minden részleteibeu kidolgozott szerves egész,
hanem némileg a szervezeti javaslat organismusát megbont­
ja. E szerint a javaslatban megnevezett munkálatok egyike
sem képezhetvén, mint szerves egész, a tanácskozás és
véleményezés tárgyát, egészen új szervezeti törvényjavaslat
alkotása vált szükségessé.
A beérkezendő vélemények alapján készítendő egyöntetű
javaslat kidolgozásával a főtiszt, közgyűlés a tanári értekezletet
bizta meg. És valóban Elöljáróság is a tanári értekezletet tartja
a legilletékesebb testületnek, mely tantervet készítsen, vagy
elébe terjesztetetkész tantervjavaslatot megvitasson és felette
véleményt mondhasson. Azonban tekintetbe véve azon körül­
ményt, hogy a tanári értekezlet ülésezése rendesen csak
pár napra terjed, és ezen rövid idejét is annyiféle tárgy
veszi igénybe, Elöljáróság véleménye szerint a tanári érte­
kezlet nem rendelkezik annyi erővel, hogy egy azon ülésszak
alatt ily nagy fontosságú és terjedelmes munkálatot elkészít­
sen. Máskor sem tehette.
Végül jónak látja a n.-enyedi elöljáróság a közel kilá­
tásba helyezett állami tanterv megjelenését bevárni, mind­
ezeknél fogva indítványozza;
hogy a mélt. áll. ig. tanács — az eddigi gyakorlat
szerint — móltóztassék egy tanügyi bizottságot nevezni ki,
oly utasítással, hogy a tanári értekezlet munkálatában jel­
zett főbb elvek szemelőtt tartásával, eddigi ilynemű tör­
vényeink és rendszabályaink felhasználásával, a magyaror­
szági testvór-superintendentiák ilynemű intézkedéseinek, és
a m. k. minisztérium által kiadandó gymnasiumi tanterv és
kiadott rendtartás tekintetbe vételével készítsen egy részlete­
sen kidolgozott új gymn. szervezeti és rendtartási javaslatot
és terjeszszo fel a mlts. áll. ig. tanácshoz.
Az állandó ig. tanács a javaslatot sajtó utján is nyil­
vánosság elé bocsátva, közölje a tanodái elöljáróságokkal,
oly utasítással, hogy kitűzött záros határidő alatt vélemé-
nyes jelentősöket az ig. tanácshoz küldjék be, s azután a
véleményes jelentésekkel együtt tegye át a tanári értekezlet­
hez, hogy az, ezen jelentések, valamint szakértők által saj­
tó útján netalán nyilvánított véleményeknek tekintetbevéte­
lével a javaslatot egészében, mint részleteiben érdemle­
ges tárgyalás alá véve véleményes jelentését az áll. igaz­
gató Tanácshoz terjessze fö l: az igazgató tanács pedig saját
javaslata kíséretében nyújtsa be a kerületi közgyűléshez.
(Vége következik.)
A z áll. igazgató-tanács n. gyűléséből.
Kolozsvártt, 1879. junlius 6-áu.
Jelen vaunak: ft. püspök Nagy Péter, elnök; Benkő
János, Szabó Pál, dr. Jenei Viktor, Gyarmathy Miklós,
Parádi Kálmán igazgató tanácsosok; Szabó Ádám szám-
 322
Tevő, Deák József pénztárnok, Bodor Antal titkár, Balogh
György ügyvéd.
Az ülésen kívül ellátott ügyek bejelentetvén, tudo­
másul vétetnek.
Szabó Ádám számvevő jelentést tesz a c z e g eí egyh.
község s z á m a d ó g o n d n o k a gr. V a s s Á d á m 1878-
ik évi számadásának felülvizsgálatáról, mely szerint 539
írt 34 kr. pénztármaradvány számadó terhére Írandó. Az
igazg. tanács, tekintve, hogy a számadó gondnok az egy­
ház vagyonát szabálytalanul kezeli; többszöri felhívások
daczára a pénzt jogosulatlanul kezén tartja: meghagyja
az esperesnek, hogy a számadó gondnokot e hivatalától
azonnal függessze fel, egy általa kinevezendő bizottság utján
az egyház vagyonát és okmányait haladéktalanul vétesse
át és eljárása eredményéről 15 nap alatt tegyen részletes
jelentést; egyidejűleg az esperes, netaláni késedelmezésé-
ből származható károkért, vagyonilag felelőssé tétetik.
A jogügyi bizottság jelentst tesz a b é r k e n y e s i
uradalom részéről a m.*f r á t a i e g y h á z a t i l l e t ő k e p é ­
n e k m e g v á l t á s a tárgyában. Az igazgató tanács felhív­
ja úgy a néhai pap Fintának örököseit, m int a jelenlegi
papot és tanítót, hogy követelésüket számszerűen mutas­
sák ki, a berkenyesi kepe megváltását jövőre kész elfő. adni
6000 írtban; az egyesség megkötésével a jogügyi bizott­
ság biz»tik meg.
S o l y m o s i I. esperes felterjeszi az a . - r á k o s i egyh.
község nyilatkozatát, mely szerint az uradalom k e p e v á 11-
s á g i b é k e a j á n l a t á t e l f o g a d j a . Az igazg. taDács
az ügyletet jóváhagyván, Ügyvédjét utasítja az egyezség
megkötésére; a perköltséget pedig, f- részben az egyház,
£ részben a pap által 5 év alatt megtérít-ndőleg, előlegezi.
S z a b ó Á d á m s z á m v e v ő jelentést tesz az e g y h .
k e r ü le t i p é n z t á r n ő k á l t a l v e z e t e t t 1877 é v i
s z á m a d á s o k r ó l , melyeket minden tekintetben rendben
talált. Az igazgató tanács átteszi a számadást az e. k. köz­
gyűlés által kinevezett felülvizsgáló bizottsághoz; a hátra­
lékos adósok felhivatnak tartozásaik befizetésére; a 274
frt 25 krnyi pénztári felelősségből, az 1878. 29. sz. a.
hozott közgyűlési határozat folytán, a tanügyi előadónak
1879. jul. 1-ig tett fáradozásai jutalmául, 200 Irt tiszte-
letdij ulalványoztatik; végül a tanügyi előadó honorariu-
máuak rendszeresítése czéljából, utasittatnak a pénztárnok
és számvevő, hogy a költségvetés készítése alkalmával egy­
idejűleg adjanak erre vonatkozólag is javaslatot.
B e n kő János a már régebben közcélokra felaján­
lott ig . t a n á c s o s i f i z e t é s é b ő l 200 irtot az e. k.
házi pénztár javára ajánl fel. Az ig, tanács köszönettel veszi
s a pénztárnokot ehhez képest utasítja.
L á n g Károly, moldva-oláhországi missiouarius beadja
a m i s s i o á l l á s á r ó l 1879 jan. jun. jelentését. A z
é rd e k e s j e l e n t é s t , l a p u n k ez i dő s z e r i n t i t u l b a l -
m o z o t t s á g a m i a t t , c s a k k é s ő b b f o g j u k kö z ö l n i .
Az ig. tanács, Láng Károly javaslatait, a mennyiben a
missiói pénztár megengedi, elfogadván, a szükséges intézke­
déseket megtette.
B o d o r Antal titkárnak három heti s z a b a d s á g i d ő
adatván, helyetteséül Parádi Kálmán kéretett föl. r. t
A testvér superintendentiák köréből.
A tiszáninneni superintendentia véleménye a felügyeleti jog
tárgyában .
(Folytatás)
Nem tehetjük ki magunkat miniszteri rendeletek által
való koronkénti zaklattatásnak azért, mivel szomorúan tapasz­
taljuk, hogy még alkotmányos miniszter is tévedhet olyan
útra, melyen elkerülve a törvényhozást, iskoláinkat törvényen
kivül oly torhek viselésére kényszeríti, melyeket éppen nem
gazdag felekezeti tanintézeteink meg nem bírhatnak.
Nem tehetjük ki magunkat a miniszteri rendeletek
szeszélyeinek azért, mivel épen napjainkban tapasztaljuk,
hogy azon rendeletek nehány év alatt oly módon változhat­
nak meg, hogy végre önmagoknak is ellene mondanak, a
mint ez a jogakadémiák szervezésével történt, melyeket e.
kerületeink — 1874-ben, midőn a közoktatási miniszter ur
rendeletileg meghagyta, hogy azok hét hónap alatt újra szer-
▼ezendők — a miniszteri rendelet értelmében szerveztek,
nagy költséggel uj tanszéket állítottak, s négy év elfolyta
után a közoktatási miniszter úr azokat újból szervezendők-
nek tervezte, mig végre belátván az örökös experimentatiok
veszélyes eredményeit, egy újabb rendeletével az uj szervez­
kedést megszüntette, beérvén a jogi vizsgálatok némi, az
eddigiektől eltérő rendezésével. Azonban sorami garantiánk
sincs az iránt, hogy néhány év múlva nem lesz-e tervbe
véve egy uj szervezkedés, a mikor meglehet hogy a most
létező állapotok ismét fel foguak forgattatni.
Nem tehetjük ki magunkat végre a miniszteri rende­
letik szeszélyeinek azért, mivel a törvény biztosítékait a
miniszteri kegy ingatag alapjával föl nem cserélhetjük, s
pedig annyival kevésbé, mivel az 1790/1 XXVI. t. ez, isko­
láinkra vonatkozólag félremagyarázhatlanul intézkedik a követ­
kezőkben: Seholas quoque tam triviales quam grammaticas
non solum quas habent, séd et novas, ubicunque iis necesse
visum fuerit, prout et altiores accedente tamen praevie
quoad hasce, adsensu Régió erigere, ibique ludi magistros,
professores, rectores, subreciores vocare et dlmittere, nu^
merum eorum augere vei diminuere neonon directores,
seu curatores scholarum quarumvis tam locales, quam su-
periores et supremos suae Confessionis kominibus eligere,
r a t i o n e m, n o r m á m et o r d i n e m doce ndi a t que
d i s c e n d i , salva Altefatae Suae majestatis quod seholas
etiam hasce Regiae supremae inspectionis úti praemissum
est, via legalium Regni Dicasterioruin exercenda potestate,
ordinare, futuris semper temporibus liceafc Evangelicus utri-
usque Confessionis. Coordinatione tamen literariae Instituti-
onis erga demissam statuum et ordinum pvopositionem per
Suam Majestatem determinanda ad has perinde seholas
extendenda“
Ily világos és félremagyarázbatlan lévén iskolai ügyeinkre
nézve éppen most idézett törvény, azon pontozatokra, melye­
ket a közoktatási minisztérium legközelebb egyházunk fő­
gondnokainak a felekezeti közép- és felső iskolák feletti leg-
felsőbbb felügyeleti jog gyakorlásának módjáról véleményezés
végett megküldött, válaszolnunk alig lehetné egyebet, mint
 323
hogy mi a legfőbb felügyeletnek azon módját, a melyet
~a miniszter, ni* czélba vesz, nem csak azért nem tartjuk elfo­
gadhatónak, mivel a pontozatok irányzata az 1790/1 XXVI.
tcz. .alkotása óta gyakorlott suprema inspectio természetétől
•eltérő folytonos beavatkozási intentiókat mutat, hanem
főképen az okon, mivel mi a legfőbb felügyelet gyakorlásá­
nak, módját azon közép- és főiskolai törvényben óhajtjuk
megállapítani, mely törvény életbe léptetését a miniszter úr
azon sajátságos érvelés mellett látja jónak mellőzni, mivel
■^középiskoláink épen most folytonos fejlődésben vannak s
ezen fejlődést a materiális törvény meghozatala csak gátol­
hatná“ — de melynek létrejöttét mi protestánsok gyakran
sürgottük s ezentúl is sürgetni szándékozunk«
Ezen álláspontunkból kifolyólag tehát a miniszteri
pontozatokra nem is kellene refloctalnunk: de reflektálunk
azért, mivel a suprema inspectio az 1790/1 XXVI. tcz. által
r é s z l e t e i b e n sem s z a b á l y o z t a t o t t s gyakorlatban az
állam részéről a most említett tcz. alapján intéztetett s az
általunk évenként v, félévenként felterjesztett alaprajzi ada­
lék, isk, táblázatok, évi írott v. nyomtatott jelentések át­
vizsgálásából, s ezen eljárás folytán szerzett tudomásvétel'
bői állott s mi ezentúl sem látjuk szükségét annak, hogy
©zen alaptól lényegesebb eltérés történjék.
Miután már a legfőbb felügyelet részletenként! szabá­
lyozását jéízeM pontozatok oly módon tüntetik fel a mily
módon azt a miniszter úr a maga részéről szabályoztatni
óhajtaná, legyen szabad a minisztérium pontozataira megtenni
észrevételeinket a következőkben:
Azminiszt. p o n t o z a t o k alapja a már többször idé­
zett 1779/1 XXVI. tcz. rendelkezésein alapszik azért s
mivel ezen törvényben a proTestansők jógái iskolai ügyeik­
ben eléggé részletezve vannak; e jogek továbbá az 1848,
XX. tcz. állal az unitáriusokra már is kiterjesztettnek tekin­
tendők, de kiterjesztendő le a görök-keletiekre is, mint kik­
nek autonom iskoláik vannak; az a feladat: a legfőbb fel­
ügyelet gyakorlásának módját körülírni úgy, hogy egyfelől az
önkormányzat jogai az által meg ne szorittassanak, másfelől
az állam közoktatási s esetleg közszolgálati érdekei kellőleg
biztosítva legyenek.
A pontozatok azon kiindulása, az 1790/1 XXVI. és
1848 XX. tcz. való hivatkozása mellett iskolai önkormány­
zatunkat egyáltalában nem sértené, ha a következő pontok
tényleg nem áz önkormányzat megszüntetését vennék czélba.
Ámde amint azt ki fogjuk mutatni, éppen ezt czélozzák s
Ugyanazért mi szemben a miniszteri pontozatokkal visszahi­
vatkozunk ismét áz 1790/1 XXVI. tcz.-re s újólag kijelent­
jük, hogy nem nyughatunk bele abba, hogy miniszt. rende-
leteknel kormányozzanak bennünket s a suprema inspectiot
illetőleg egyedül az alkotmányos törvényhozás által e részben
alkotandó szentesített törvénynek fogunk meghódolni. S pedig
annyival inkább, mivel a pont. II. c. már a f o l y t o n o s
és e s e t e n k é n t i főfelügyelet megkülönböztetésével elhagy­
ják azon törvényes alapot, melyre I. c.-ben oly körül­
ményesen történik hivatkozás s már ezen megkülönböztetés
által a suprema inspectio jogát a maga törvényes határin
túl igen messzire kiterjesztik.
A mi á pont. III. c.-nek azon követelését illeti, hogy
a miniszternek jogában álljon a felekezeti főhatóságok utján
a) statistikai adatokat szerezni be:
b) tanévenként (v. félévenként) jelentéseket kívánni,
melyekben a tanrend és beosztás, a tanárok létszáma, képe
sitése, munkaköre, az osztályonkénti népesség, óraszám s az
oktatás eredményei feltüntetve legyenek: miután egyátalában
nem uj rendelkezés, s olyan melynek iskoláink részint a
táblázatok felterjesztésével, részint az iskolai évi értesítő
kiadásával évenként eleget tettek eddig is, különös reflexióra
nem érdemes, valamint szintén a c. p. alatti azon kövotelés
hogy az évközben előforduló nevezetesebb változások beje-
lentendők s a d. p. alatti, mely az isk. vagyon gyarapodásá­
ról v. csonkulatáró! évenként jelentést kíván, szintén nem
olyan, melynek teljesítése nagyon beleütköznék autonó­
miánkba.
(Folytatása következik.)
VI DÉK I ÉLET.
A v.-hunyadi ev. re f. egyházmegyéből
(Folytatás.)
Meg csak egyet óhajtok itt felemlíteni a t. közgyűlés
engedőimével. Napjainkban gyakran halljuk és olvassuk azon
állítást, mintha a hunyadmogyei magyarság egy része nyel­
vével együtt magyar érzületét is elvesztette volna. Én t.
közgyűlés 1 kinek vajmi sok alkalma volt az ellenkezőről győ­
ződni meg, ezen nézetet tévesnek állítom. Igaz, szórványo­
san lordulhat elé ily eset, leginkább oly helyeken, hol 100
oláh közé 1— 2 elszegényedett magyar eredetű ember beszo­
rulva van, de a nagy tömegre nézve — ismétlem — azon
állítás téves. De még nagyobb tévedés azt hinni, hogy az
említett bajon t. i. a lassú elenyészés baján, akár az iskola,
akár áz egyház külön-külön, akár ezek együttesen a dolgok
jelen állásában gyökeresen segíthetnek. Nem, mert — mint
már mondottam — az élet künn elrontja mindazt, mit az
iskola épített, javított; a templom pedig a fennebb vázolt
körülmények miatt ivajmi keveset segíthet a felnőtteken!
Sőt az sem használhat, ha mint egyik igen t. barátom
véli, jóllehet ez és a fenntebbi tényezők nagy befolyásv
sál vannak és lehetnének az eloláhosodás processusának teljes
megállításában, k.i mi azonnal, hogy megértethessük magun­
kat, híveink mindenikóvel óla hűl kezdünk a templomban
praedikálni. Ez csak akkor használhatna, ha népünk, s ép
az az elolákosodott osztály a miveltsóg azon stádiumát elérte
volna, hol már az emberre a beszéd hatalma megkezdődik.
Igen de, hogy egy gyakorlati példával éljek, állítsuk csak
szembe hat heti erős készülés után, pl, az országház ez idő
szerint híres ellenzéki szónokát Szilágyi urat népünkkel,
hogy használja fel ő az ékesszólás minden mesterfogását;
vagy állítsunk miuden kathedrába egy-egy Nagy Pétert s
ugyanakkor ígérjen valaki annak valami testit, valami meg-
foghatót s annyival inkább megibatót: meltóztassanak ak­
kor megszámlálni a hallgatóságot. Épen úgy, mint a gyer­
mek, bizonyára odahagyná még az édes anyja által eléadot
 324
szép dajkamesét is valami csengő-pengő szép fényes tárgyért.
Hondjuk ki tehát már egyszer őszintén a nagy szét, mit
minden oldalról szeretnek kerülgetni, hogy mostanában a kér­
déses bajon az á l l a m h a t a l o m e r ő s s e g é l y é v e l s e ­
g í t h e t n e k c s a p á n a f e n n e b b i t é n y e z ő k . Igen, de,
mig Magyarországon hivatalokat viselhet oly egyén, ki nyel­
vünkén alig tud még köszönni is, mig a nép látja, hogy
ezen általa óhajtott hivatali fokra, mint jegyzőség, szolga-
bíróság, stb. — mert ő miniszterség után nem vágyik fiaival
— az államnyelv tudása nélkül is eljuthat gyermeke, mig
az igazságszolgáltatási hivatalos közegeknél jobban használ­
hatja az oláh, mint az államnyelvet, mert talán maga a hi­
vatalnok is jobban bírja a z t: beszélhetünk sokat, építhetünk
légvárakat, mennyit tetszik, tervezgethetünk, de magát az
eke mellett élő népünket jelenlegi számarányi viszonyában
magyarul beszélni meg nem taníthatjuk soha. Hol? mely
időkben öltött ugyanis legnagyobb mérvet az eloláhosodás ?
az úgynevezett absolut korszakban, midőn az államnyelv
német volt, s midőn a kormány csakugyan nem törődött
azzal, hogy vájjon ez ország területén élnek-e magyarok
vagy sem, a ref. egyház akkor is állott, papjai akkor is
prédikáltak, s azt hiszem, hogy azon korbeli magyar predi*
katióknak csakugyan nagy befolyása volt azon érzület fenn­
tartására, mely pl. a pestesi emberrel képes botot ragad­
tatni arra, a ki azt merészelné mondani neki, hogy oláh.
De mit észlelhetünk másfelől ugyanazon időből? Azt, hogy
a nép gyermekeit német iskolákba adta, sőt maga is lehe*
tőleg igyekezett a német szót elsajátítani, mert látta, hogy
e nélkül az igazságszolgáltatás, törvénykezés, stb. terén mily
nehezen boldogulhat. Ismét és utoljára kérdem: k i a h i b á s ?
(Vége következik.)
(Önvédelem.)
Magyarósi István, lelkész ur egy, lapunknak az igaz­
gató-tanácsi ülésről szóló tudósításában megjelent közlemény
által, mely az említett lelkész ellen felhozott vádat hozza
nyilvánosságra, becsületében megtámadva érezvén magát, be­
küldő másolatban a sz.-szolnoki egyházmegye közgyűlése jegy­
zőkönyvéből a rá vonatkozó végzést azon kérelemmel, hogy
azt tegyük, vagy egész terjedelmében, vagy kivonatos alak­
ban közzé. Az ügyről teljesen tiszta képet akarván adni s
egyszersmind a lelkész urnák ily kényes ügyben az önvéde­
lem gyakorlását minél teljesebb mérvben vélvén megadan-
dónak, álljon itt az illető végzés egész terjedelmében:
J e g y z ő k ö n y v i kivonat.
13— 1879. 1 1 —1879.
v. m. alj. sz. k. gy. sz.
Tárgyaltatik zilahi lakos Újvárosi Sándor és társainak
Magyarosi István zilahi lelkész aa ellen hivatali hanyagság
és zsarolás tárgyában beadott vádirata, s ennek igazolására
befektetett okmányok, Magyari István aának ezekre tett fe­
lelete, az esperesi hivatal 441— 1879. sz. alatti rendele te
folytán tanuk kihallgatására kiszállt bizottságnak tanúkihall­
gatási jegyzőkönyve s egyszersmind a bizottságnak vélemé-
ayes jolentóse.
Egyházmegyei közgyűlésünk a beterjesztett okmányok;
komoly figyelemre méltatása után teljesen meggyőződvén
arról; miszerint Újvárosi Sándor s társainak, és ezekhez
csatlakozott Balog Károly kir. közjegyző urnák Magyarósi
István lelkész aa. ellen emelt vádaskodása személyes ellen­
szenvből eredt, s teljesen alaptalan; mint lelkész aa. zak-
látására czólzó törekvést visszautasítja, s panaszlókat — kik
azon Magyarósi István aát támadták meg méltatlanul pa-
naszszal, ki a két év óta ürességben levő második papi
állomáshoz csatolt hivatali leendőket- is a legnagyobb bűz-
gósággal és lelkiismeretességgel, saját papi fizetése élvezete
mellett teljesiti; a közgyűlés által megállapított 70 frt'elő-
vizsgálati költségek és a 12 frt 50 kr aszfcaipénznek 15
nap alatti megfizetésében, különbeni végrehajtás tűibe mel­
lett egyetemlegesen elmarasztalja s ezeknek felhajtására
director aát utasítja.
Tekintve továbbá, hogy Balog Károly ur a vizsgálat
rendjén teljesen alaptalannak talált vádpontokkal éppen az
egyházi képviseleti gyűlésen, a hol nekio, mint presbyternek,
magát a XCIX. Canon értelmében illedelmesen s a gyűlés
méltósága szem előtt tartása szerint kellett volna viselni, a
lelkész ellen éppen annak távollétében lépett fel, presbyter-
hez nem illő modorban; tekintve, hogy panaszának Írásban
leendő beadására utasittatván, azt nem tette, hanem a zavar
előidézését megtevőn, további folytatását mások által tétette;
tekintve, hogy a csatolt bizonyítványok aláíróit legnagyobb
részint saját cselédje által különböző ürügyek alatt hivatta
a közjegyzői irodába, s ezáltal az egyház híveket lelkésze
ellen felbujtogatni s az egyház békéjét feldúlni igyekezett;
tekintve, hogy presbyteri esküje ellenére nem az egyház
érdeke, hanem a személyes ellenszenv adott irányt szavai
és cselekedeteinek, mindezeket tekintve, a XCIX. canon eme-
szavai : „a véneket falukon és városokon oly férfiakból
szokták választani és állítani, a kik némi szólástehetség­
gel, személyes hatálylyal és tekinlélylyel Urnák , mind­
azonáltal nem heveskedök és indulatosak , hanem higgad­
tak és mérsékelt elmüek és szellemi belátással felruházvák,
a kik mindent megválasztva és fontolva cselekesznek, kik
nem is fecseg ők s hasadt fa zé k módjára mindent szét-
folyni hagyók, hanem, kik nyélvöket hatalmukban tartják u
és a presbyteri szabályok II. fejezet 10 pontja alábbi sza­
vai s ifha valamelyik presbxjUr megválasztása íitán hiva­
talát valamely botrányos ténnyel beszennyezi, feljelentés
és esperes, itt tőleg püspök aa által elrendelt elővizsgálat
után csak is az illető egyházmegyei elöljáróság, vagy ille­
tőleg püspök által tétethetik le hivatalából* — értelmében
a presbyteri hivatal tisztes állásából ezennel leteszi, s annak
megválaszthatásától örökre elzárja, s ezen hátát ozatnak az
e tárgyban összehívandó kebli egyház- képviseleti gyűlésen
leendő felolvasását kimondja.
Jelen határozat jegyzőkönyvi kivonatban nem csak a
zilahi ev. ref. egyháznak, panaszlóknak és panaszlottnak, hanem-
a méltóságos áll. ig. tanácsnak s directori úton az összes
okmányok kapcsában, ezeknek visszaváltsa mellett a debre-
czeni kir. közjegyzői kamarának fegyelmi eljárás indítása^
végett, megküldetni határoztatik.
Folytatás a mellékleten.-
 325
Melléklet az „Érd. Prot. Közlöny“ 88. számához.
A sz.-szolnoki ev. ref. egyházmegye Tasnádon, 1879.
június 15. s következő napjain tartott közgyűlése jegyző­
könyvéből.
Nagy-Dobén, 1879. junius 19-én.
(P. H.) Botka Károly s. k.
egyhmegyei aljegyző.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A Prot. e g y h . és isk. Lftp 27-ik számában , Bal-
Jagi Mór a „Hon“-nal polemizál, melynek jun. 30 iki esti
lapjában, egy nagyszebeni leve), T e u t s c b szász superin-
tendens ellen ólesen kikelt a magyar nyelv magatartása miatt.
Ballagi régen tudja, hogy a szebeniek nem valami nagy
barátjai a magyarságnak ; de a „Hon“ túlzott hireinek még
,sem akart hinni, mert Teutschról tudja, hogy bár buzgó
germán, de egyszersmind buzgó protestáns és — okos ember.
A magyar nyelv ügyében hozott törvény nem olyan,
mely bármily ajkú gondolkodó hazafit ellentállásra izgathat­
na, miután abban nem annyira az állam, mint iokább a nem
magyar ajkú honpolgárok érdekei nyernek kifejezést, midőn
arról történik gondoskodás, hogy a magyar államban min­
denkinek útja nyíljék a közhivatalokra. Bizonyára Teutscb is
meggondolta, hogy a nyelvtörvény kijátszásával csak saját
híveinek érdekeit sújtaná.
A miniszter a nem magyar ajkú tanitók részére nyi­
tott póttanfolyam látogatására a tanitókat p o l i t i k a i h a ­
t ó s á g o k által hívta fel. Erre Teutsch az alatta álló egyh.
hatóságokhoz egy körleveléflTiatézet’t, melyben hivatkozással
arra, hogy az egész tartományi egyházat érintő kormány­
rendeleteknek az egyházi hatóságok kikerülésével való hibo-
csátása és foganatosítása, oly eljárás, mely a rend kötelékeit
meglazítja, zavart idéz elő, minden auctoritást aláás és az
egyház felelős vezetését lehetleniti; utasítja az alattas egyh-
közegeket, hogy az ily módon hozzájok küldött rendoleteket
„udvarias formában, azzal a kéréssel vezettessék vissza az
illető nem egyházi helyhez,u hogy azokat az illető egyh.
hatóságokhoz küldjék. E rendeletben a „Hon“ lovelezője vi­
lágosan látja, hogy Teutscb és csatlósai egyenes en megtilt •
ják a tanítóknak a póttanfolyamra való szabadságolását.
Ballagi a kemény támadást Teutsch ellen sem indo­
koltnak, sem ildomosnak nem tartja, a körrendeletben semmi
renitenskedést nem lát. Alkotmányos fogalmak szerint min­
denki tartozik a maga illetékes körében mozogni és egymás
jogait tisztelni; a körlevél is azt sürgeti. A polgári hatóság,
midőn a felekezeti iskola tanítójának k ö z v e t l e n ü l ren­
delkezik, sérti az alkotmányosan megállapított rendet, és ezt
visszautasitni az egyh. hatóságnak hivatalos kötelessége .
A „Hon“ levelezője a nem rég Budapesten egybegyült
magyar egyh. férfiakat is megleczkézteti, a kik „oppositio-
jukkal nem a maguk, hanem Teutsch superintendens és né­
zettársai részére kaparták ki a gesztenyét a tüzből.“
Ballagi nem tudja, mily nevet adjon az oly politikának,
mely a szabad intézmények embereit el akarja marasztalni
azért, mert nem hajlandók ama jogok felfüggesztésébe b e j ­
egyezni, melyek nélkül a szabadságnak nincs biztosítéka 8
az alkotmány üres betűvé válik.
A Prot. Hetilap folytatja a „Pontozatok“ bírálatát.
A pontozatok szerinti vagyoni felügyelet könnyen korlátol­
hatná a protestánsok önmegadóztatási jogát, s ezzel az egy­
ház autonómiája, szabadsága vettetnék igába. A prot. auto­
nómiának túlságos megszorítását látja eme részletezésben:
a) valamely köteles tantárgy hallgatása alóli felmentésre; b)
tanfolyam hallgatása nélküli vizsgatételre; c) egy év alatt
több tanév végzésére kizárólag a vall. és kőzokt. mi­
niszter van jogosítva. Czikkiró általában nem barátja az ily
daodagogia-és didaktikaellenes kedvezmények osztogatásának;
de ha kivételesen, főleg a c) alatti kedvezmény indokolható,
ily esetekben inkább hízná annak engedélyezését az egyb.
t e s t ü l e t e k r e , m int e g y e s főhivatalnokok akaratára.
A pontozatok 6. szakaszára nézve elismeri, hogy az
államnak főfe ü gyeleti joga v an ; de a kath. iskolák fölött,
kath. férfiak által mai nap gyakorolt felügyeletnek kiterjesz­
tését a prot. iskolákra nem helyeselhetné. Nálunk vannak is
a felü yeletre szervezett illetékes hatóságok. Legfőlebb ese­
tenként küldhetné ki a kormány valamely kitűnő protestáns
férfiút iskoláink látogatására.
A tanár-képzésre vonatkozó részeit a pontozatoknak
helyesli; ezért, óhajtotta s óhajtja ma is a prot. egyetemet.
Az Egyh. és isk. Szemle czikksorozatot kezd meg
„Az indítványozott kölcsönös tüzk&rbiztositá1* érdekében,“
feleletül Révai Pálnak lapunkban megjelent czikkeiro. Ism er­
tetni fogja majd —- Révai Pál. — i — r.
KÜLFÖLDI SZEMLE.
Uj prófétákat kürtöl a világ, moly soha sem szokott
kifogyni különcz ked.telósei faragott bábjaiból, igazolva sa-
tyricus véleményét annak, ki az embert „balgatag á lla tin a k ne­
vezte volt el. Lourdes és La Salette alig tűntek még le a
vallásos csodálat piedestáljairól, s ime már egész halom új
eszeveszettség igyekszik pótolni a hátrahagyott hézagot.
Miievaló a komoly cultus, mikor a szédelgők egy tekintete,
vagy gyógycseppje biztosíthat bennünket a szellemi és világi
javak minden áldásairól? A hiszékenység nem hagy magá­
val vitatkozni, meg kell várni, míg a divat elmúlik s a
szemek önként nyílnak fel. Értesült már az olvasó az üd­
vözítők újdonsült felekezetéről; most meg Angliában, Chiches-
terben, tűnt föl egy rajongó vagy nópvakitó, ki magát Eliás-
nak állítja s a merre jár, mindenfelé roppant furorét kelt.
E férfiú magas, izmos, báránybőr bundát és sipkát visel,
lábait magas bagaria-csizma fedi. Valamely kiváncsi repor-
ter, kit e kü'önös személyiség hire arra kósztett, hogy meg­
látogassa, következőleg adja elő veié való találkozását. «Hoz­
záléptem s beszélni kezdék, de ő lement a lépcsőn s engem
a faképnél hagyott. Nehány perez múlva azonban nagy
nehezen rá lehetett venni, hogy engem rövid időre elfogad­
sz*
 326
jón. Arcza megkapó volt; igazi ázsiai typus, határozott vo­
násokkal, kissé stereotyp mosolygással. Yiselete fehér ruha,
. nagy bottal s egy trombitával, melynek hangja mellett a
népkertben tartani szokott s rendesen számos hallgatóság­
nak örvendő összejöveteleit Uirdetgeti az utczákon, Elbeszélte,
hogy előbb falusi festő volt, de mintegy nyolcz hó óta több
rendbeli látomás jelent meg előtte, melyekben meghagyást
vön, hogy magát ezentúl Eliasnak nevezze, mert ő az az
igazi próféta, kinek eljövetele ígérve és megjósolva van Ma­
lachias IY. fejezete 5-ik versében. E vers képezi egész ta­
nításának alapját, mely nem egyéb, mint az anglo-izraelita
vallás egy neme, oly értelemben, hogy az angol nép Izrael­
nek amaz elveszett tíz törzse, s ha nem hallgat rá és vissza
nem tér Jeruzsálembe, úgy nagy éhség áll küszöbön. Feles­
leges mondani, hogy néha ellenzésre is talál, sőt többször
kövekkel hajgálták meg; e körülmény azonban csak annál
inkább hős színében tünteti fel. Jelenleg városról-varosra
vándoról, iparkodva híveket szerezni tanainak; utazásának
czélpontja London.» Látnivaló, hogy a szegény képzelődő,
vagy, moglehet, czélzatosan csaló iparlovag nem új dolgot
talált fel. Előtte már Smith József, a mormon secty alapitója
foglalkozott azzal, hogy Izrael tiz törzsét föllelje, melyről
hiszik, bogy 2500 ev óta, szétszórva ól a föld kerekségén.
Mint amerikai, Smith Amerikában vélte őket feltalálhatni, a
vörös-börüek közt, mig a chichesteri angol próféta az angol­
szászok között keresi. Nem elégszik meg már egyszerű pro­
dukálással az a másik hitrajougó, ki Syriában lépett föl, s
ahnak tengerparti vidékein nyitott magának működési kört.
Ez már csodákat tesz; betegeket gyógyit, halottakat támaszt,
jövendőt mond, s mindezt csak oly egyszerű, színtelen viz
segélyével, mint a hírhedt lourdosi csoda-forrás. Ezt osztja
ő ki ünnepélyes arczczal Ilivel s hallgatói közt, kiket aztán
természetesen megvesztegetett érzékeik segitnek a vélt cso­
dák létrehozásában, mindaddig, mig szájról-szájra jár a túl­
zott liir, s ily módon megalapul a csodatevő ország világra
6ZÓ1Ó hírneve s nem kevésbbé megvetendő kereset-forrása.
Szelidebb, de egyszersmind körmönfontabb példányokat
mutat fel az embereknek ugyané fajtájából Amerika. A híres
dr. Talmage brooklyni lelkész botránypöro eléggé beszéltet
magáról, és pedig a legpikánsabb módokon, hogy a yankeek
unalmát meglehetős időre elűzze. Végtárgyalása, New-York-
ban akkora közönséget csalt össze, hogy a hivatalos helyi­
séggé átalakított templom minden zego-zuga szorongásig
megtelt. Nehány pad összetörött, voltak, kik a szószék tete­
jére hágtak, vagy illetlen megjegyzéseket firkáltak az énokes
könyvek czim- és hátlapjaira. S a vége mi lön? hogy dr.
Talmage 25 szó\al 20 ellenében fölmentetett az ellene emelt
vád alól. De hát ki s mi volt ez a dr. Talmage? fogják
kérdeni, és joggal, miután ily egy példánya a szédelgő ame-
rikanismusnak, mely a tudományosság megtámadhatlan lá t­
szatába burkolózik s finom világias elméletekkel kendőzi
magát, nem oly könnyen található egyhamar. Egyike ő azon
népszerű egyházi szónokoknak, Kiket sikereik el-elragadnak
úgy, hogy hevökben nem egyszer, ha nem is épen igazság­
talanságot vagy helytelenséget, de mindenesetre időszerűtlen,
oktalan dolgot követnek el saját állásuk, valamint az ame­
rikai egyházak és az evangélium rovására. S bár Talmage
nem is mondható épen vallásos buzgóság nélkül valónak, de
beszédei, melyeket elsőrendű angol lapok közölnek, gyakran
hordják magokon a humbugszerüség bélyegét. Fegyelmi pőre
után üdülendő, Angliát kereste föl, hol népszerű felolvasá­
sokat tart. Újabban Manchesterben beszélt a „kellemes
emberekről.M E keresztyéni jótékony czelra rendezett felol­
vasásában foglalt nézete szerint, ő a zsebtolvajt jobb gent-
lemannak tartja mint azt, ki bármi okból felebarátja kedvét
elrontja. Mitsem tud oly megnyerőt, mint kellemes dolgokat
kellemes módon adni elő. Nem ilyen volt bezzeg az az egy­
szeri ember, ki valahányszor egy mással, kinek apját szeren­
csétlenségére felakasztották, találkozott, azzal mindannyiszor
a halálbüntetés jogosultsága felől eredt beszélgetésbe. Oly-
forma irányzatot sejtünk mi ezalatt, moly az erkölcstan és
a lelkiismeret sarkalatos szabályait a társasági illemfogalmak
sima külsőségeire hajlandó visszavezetni. Csodáljuk, hogy a
híres felolvasó, ki a kellemes módor felől oly vonzóan és
szakszerüleg tud pevtraktálni, nem tudja, vagy nem akarja
megérteni a társas érintkezések legelső arany-szabályát,hogy:
mindent a maga helyén Ó9 idején!
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. julius 1L
Több oldalról k iad óh ivatalu n k b a é r k e z e tt &
telje s e n in d ok olt fe lsz ó la lá sn a k é s k é r é sn e k en g ed ­
v e , lap u n k fo ly ta tó lá g o s sz á m a it m ég e g y id e ig k ü ld ­
jük h átrá lék o sá in k n a k is . T e s s z ü k e z t a zo n re m én y ­
ben, h o g y h átralék o sa in k n em m u la sztjá k e l tarto­
z á sa ik a t m ielőbb b efizetn i, m e g lé v é n g y ő z ő d v e a
felöl, h o g y k ia d á so k k a l tú lterh elt k ia d ó h iv a ta lu n k
e n n y it i s c sa k áld ozattal te h e t m eg. K érjük te h á t
o lv a só in k a t, h o g y a z o ly tartalm ú le v e le k e t, m e ly e k
a k iad óh ivatalt illetik (reclam atiókat, fe ls z ó la lá s o ­
k at, e lő fiz e té si p é n z k ü ld em é n y e k e t é s elö sm e rv é-
n yek et) e g y e n e s e n a k iad óh ivataln ak c z im e z v e
s z ív e sk e d je n e k küldeni. A k iad óh ivatal.
— A wReÜgÍOí<-nak. Mégis csak szép dolog az igaz
keresztyén áhítattól áthatott gondolkodás-mód. Még az elvi­
leg ellentétes állásponton lövők iránt is a meleg szeretőt
és vonzalom érzelmeit tartja ébren, a gyűlölet, viszály mag­
vait teljesen kiirtja a szívből, megisraerszik arról, hogy sze­
reti embertársait, ha azok az elkárhozás gyorsan lefelé szálló
útjára is tévedtek. íme a „ R e l i g i o “ kegyes tudósítója
nemes fölhevülóssel félté a protestáns consistoriumot a szé­
gyentől és gyalázattól, melyet rá hozand Fischor Lajos ügy­
védnek, ügyvédtársaihoz a diseretio reményében intézett,
de a hittérítő nyomozás (régebben inquisitiónak hívták és
nagyobb fény kedvéért autodafét használt világitó eszközül)
éles szemei által fölfedezett éa pilatusi kézmosással világgá
kihirdetett levele. Remélte a „Religio“ , hogy a protestáns
consistorium a becsületén elkövetett e botrányos sértést
megtorolja egy hivatalos czáfolattal és (Isten irgalmazz!)
a helyett Szász Domokos nyilatkozata jelenik meg, mely a
 327
R e l i g i o hívét megerősíti azon korábban soha sem táplált
hitében* hogy a Protestantismus a házasság magas erkölcsi
horderejét mibe sem veszi; könnyű szerrel köt és bont* csak
pénz kell hozzá 500 —50 forintig; a házasság felbontását
megkönnyíti; a bírák számát leszállítja, hogy az elválás di­
j a t is csekélyebbre szállíthassa le. Tehát ezennel hírül ada­
tik, hogy a legjobb üzlet: válni. A boldogtalan házastársak
megszabadulnak egymástól; de a papoknak is csak juf va­
lami. A R e l i g i o szent bovzadálylyal és haraggal eltelt
hívének a távollevő szerkesztő helyett, de magunk nevében,
van szerencsénk annyit figyelmébe ajanlani, hogy Fischer
discrót alakban tett* ügyvédi helyzetéből kimagyarázható, ei
járásához semmi köze a protestáns consistoriumnak; a kér­
dés lényegét nem változtatja meg az, hogy mogmondja-e
egy ügyvéd ügyvéd társának vagy nem, azon tényt, hogy a
protestáns egyház s a j á t híveire nézve a válást l e h e t ő ­
n e k * s z ü k s é g e s n e k , az emberi természet törvényeivel
Megegyezőnek tartja; nem vélvén bírni a csalhatatlanság
azon jellegével, a szentség azon mértékével, a hatalom az^n
keljével, hogy a mit megkötött a földön, az meg legyen kötve
az égben, és a mit megold, az meg legyen oldva; nem bir
’áztth szellemi Önhittséggel, hogy örök pecséttel lepecsételhe-
tőoek tartson oly viszonyt, mely részben jogi természetű és
épen azért a kötelező polgári házasságot nem perhorrescalja;
mert az a házasság erkölcsi súlyát nem érinti, sőt az egy­
ház *'áldásával is1megszentelhető emberi felfogás szerint, mert
teljes mértékben üöak az isten szentel meg; hiszen maga
az Idvezitő monda: N i n c s e n s e n k i j ó t ö b b az e g y
' I s t e n n é l . (Máté XIX. 17.) Jobb lesz, ha a „Religio“
hívei nem állnak elé oly követeléssel az emberi természet
és társadalmi élettel szemben, melynek betölthetetlen voltát
bizonyítja azon roppant mérvű bűnök lajstroma, melyeket épen
a házasság felbonthatatlan volta idéz elő, mint azt a töb­
bek közt B el im e (a dijoni jogi facultás professora), bebi­
zonyítja (Ph i l o s o p h i e de d r o i t ez. művében). Egy
franczia ir ekópen : „A v á l á s kétségtelenül baj, de egyike
azon szükségszerű rosszaknak, melyet magok után vonnak a
legnemesebb, legjótékonyabb intézmények, mert semmi sem
létezik mit meg nem ronthatna az emberi természet fogya­
tékos volta.“ Gyönyörűen fojezi ki B e l i m e a protestáns
felfogás helyességét idézett müvében, midőn a többek közt
Írja, hogy azt érti az ember, ha a házasság-kötés pillmatá-
ban a férj és nő azt mondják — és hiszik is — örök jel­
legű viszonyt kötünk, melyre érzelmeink szentsége nyom
pecsétet; de az már érthetetlen, hogy valaha merné azt
mondani valaki : oly viszonyba lépek, mely felbonthatatlan
lesz még akkor is, midőn mi egymás ellenségei leszünk, a
földi élet felfogása szerint; hogy midőn az egyik fél naponta
sérti meg a szent kötelékeket* a másik védtelenül hagyatva
nézze. Nem a legcsábitóbb kisértet-e ez a bűnre hajlandó
emberi természetnek ? A protestáns felfogás az életben a fe­
lelősséget egy pillanatban sem mondja fel: sem bűnbocsánat
vásárlása, sem oly viszony kötése által, in el} re nem köte­
lezhető, mert ad imposssibilia non datur obligatio. A mi pe­
dig azt az ominosus árleszállítást illeti: nem botránkozik-e
meg a „Religio* kegyes hive, ha a szent atya szintén tisz­
tességes díjért dispensatiót ad oly esetekben — de csak
titokban! — melyekben talán nem merné megadni a pro­
testáns consistorium minden venalis volta mellett. Sokat
lőhetne még mondani e kérdésről, de nem egy ily rövidke
válasz alakjában. Addig is fogadja a „Religio“ köszönetünk
nyilvánítását azért, hogy kegyes volt a protestáns consis­
torium becsületét oly elfogulatlan és utógondolat nélküli
buzgósággal védelmezni és magas pártfogása alá fogni. Ere-
ligiosus eljárás igazolja a „Religio“ emelkedett álláspontját.
— Az orsz. középtanodai tan ár-eg y let közgyűlése
f. hó 4-én reggel 9 órakor nyittatott meg Debreczenben,
nagy érdeklődő közönség jelenlétében B e r e c z A n t a l egy­
leti elnök által csinos beszéddel. Ezután a titkár Dr. Br ó -
z i k Károly olvasta föl jelentését, melyből örömmel jeg’yez-
hetjük föl azt az adatot, hogy az egyesület tagjainak száma
már 7 98-ra emelkedett. Érdekes vitára adott alkalmat dr.
K á r m á n Mór, a közoktatási tanács jegyzőjének szabad elő­
adása a „Magyar Tanügyben“ is fejtegetett tételek fölött,
melyek az e g y s é g e s k ö z é p i s k o l á t vitatják. Nézeteit
4 alaptételben vitatta meg, melyeknek alapeszméje oda megy
ki* hogy a középtanoda szervezetében a humanistikus és
realistikus irányok szerinti megosztása a tárgyaknak czólsze-
rtitlen; a klassziuus és nyugati irodalom képezi a gymna-
sialis tanítás középpontját; a reáliskola latinnyelv s iroda­
lom mellőzésével még a nemzeti élet és közműveltség igényei­
nek sem felelhet meg; a görög nyelv behatóbb tanulmányo­
zását kívánja. Ezután megindult a vita, melyben a r e a l i s ­
t á k álláspontján Bokor, dr. Erődi, Kun Pál a reál-ismeretek
szükségét hangsúlyozták; Torkos, Géresi Kálmán, Névy, dr.
Lucz* Scburina az irodalmi oktatás mellett szólaltak föl;
végre a gyűlés E r ő d i indítványát fogadta el, mely szerint
nem érett oda a kérdés, hogy véglegesen az egységes közép­
tanoda dr. Kármán felfogása szerint mondassék ki. Ezután
következett G é r e s i Kálmán értekezése a magyar protestáns
iskolák múltjáról, mely oly beható tanulmánnyal* óvett fel­
fogással és eleven irálylyal van dolgozva, hogy szeretnék
egész terjedelmében olvashatni. Kivált a wittenbergi egyetem­
nél alakult magyar coetusról beszélt igen érdekes adatokat,
úgy tüntetvén föl ezt* mint a régi protestáns főtanodák min­
táját, éltető forrását, Melanchtonvól szintén kellő méltány­
lással emlékezett meg. Az értekezés a tanáregyleti közlöny­
ben fog megjelenni. Ezután a távollevő dr. S a y M ór he­
lyett N é v y L á s z l ó adta elő ennek a szolgálati szabály­
zatról kidolgozott és egy bizottság által elfogadott nézeteit,
maga is szellemes modorban tört lándzsát a tanári tekintély
mellett, moly egy jól kidolgozott szabályzat által bárhonnan
támadható önkény ellen védelmeztetnék. Több indítvány közt
csak a dr. Kuncz Adolfét említjük* mely oda megy ki, hogy
felhívandó volna az ország minden középtanodája: legalább kép­
viselők által venne részt az egyesület gyűléseiben. A választ­
mányra lön bízva ez indítvány megvitatása és formulázása.
Közfelkiáltással tiszteletbeli tagokká választattak : R é v ó s z
B á l i n t ref, püspök, I p o l y i A r n o l d püspök és Tár nár -
ky Gedeon állam titkár. A tisztviselők választása m egej-
 328
tettén , elnökké ismét B e r e c z A n t a l (hatodszor), alelnök­
i é H o f e r Károly (szintén hatodszor) lettek* A debreczeni
tanoda gazdag fölszerelése, teljes mértékben s egy gymnasiutn-
nak mintaszerűen megfelelő volta az állami intézetek taná­
rait bámulattal tölték el. Hogy mulatság, lakoma volt elég,
köszöntei bővében : kell-ó mondanunk?
— KÓOS Ferencz urtol, brassó-fogarasmegyei tanfel­
ügyelőtől, a brassói állami elemi és felsőbb leányoskola ügyé­
ben lapunk múlt számának hírrovatátan hozott közleményünkre
vonatkozólag levelet vettünk, melyben szóval sem czáfolja
ugyan fölhozott adatainkat, mindazáltal megkísérli mente­
getni. Beismeri egyfelől, hogy a leányiskola Yl-ik osztálya
egész éven át Üresen állott, de e körülményt annak tulaj­
donítja, hogy az új intézetnek még nem volt alkalma bővebb
propagandát csinálni. Nós! A mi tudomásunk szerint azért
üres ez osztály, mert időközben ennek növendékeiből népe­
s íte te tt be az újonnan feláilott VII. osztály. S kérdjük már
most, honnan fogja növendékeit venni ez utóbbi ? Azt is
felhozza Koós ur, hogy a brassói magyarságnak több mint
egybarmada költözködő lakos, ősszel bejön s tavasszal újra
elszáled. Nem sajnáltuk a faradságot utánoa járni a dolog­
nak s meg lettünk győződve afelől, hogy a lefolyt évben ott
tanultak közül alig van egy, ki nem állandó lakos. Ellenben,
arról már positiv tudomásunk van, hogy az annak idején
épen felsőbb részről tanúsított számos hatalmi visszaélések
következtében, tömegesen hagyták volt oda az oskolát. Végül
biztosit Koós ur, hogy a fegyelmi vizsgálat jelenben épen
olyamatban van, s igy a jobb rend helyreállta mielőbb vár­
ható, Mi soh’sem kételkedtünk a tanfelügyelő ur ügybuzgó
lelkiismeietességében s e válasza egyelőre egészen megnyug­
tat a brassói áll. el. oskolák jövendő sorsa, iránt, addig is
tehát, mig provokáltatás esetén ismételten tiozzászólanánk e
delikát ügyhöz, bevárjuk a fegyelmi vizsgálat befejeztével
nyilvánságra jövendő eredmény eket.
— Az ágostai hitvallású evangélikus egyház egye­
temes felügyelőjére begyült szavazatokat felbontá a kiküldött
bizottság. Begyült mind a négy kerületből 553 érvényes
szavazat, melyből B. R a d v á n s z k y A n t a l eddig bánya­
kerületi felügyelő kapott 448 szavazatot, igy az egyházi
élet terén ő lett néhai Zsedényi Ede utóda. Kaptak még
szavazatokat P é c h y Tamás, S z e n t i v á n y i Márton, P r ó ­
n a y Dezső s még egy nehányan.
— A zilahi ref. egyház papválasztása nagy érdek­
lődéssel folyt le, a múlt vasárnapon. A pályázók mindany-
nyian derék, jól készült férfiak voltak, mindazáltal csak há­
rom nevet lehetett hallani, s legkiváltkep a Nagy Józsefét
Pályázat tanári állom ásra.
A b el-som og y i ev. ref. eg y h á zm eg y e csu rgó i m eg y .
g y m n asiu m á n ál két tanári állom ás lévén üresedésben.
A I-sö állomáshoz a magyar nyelvnek a III. IV. V.
V l-ik, a német nyelvnek a II. III. IV. V. és Vl-ik osz­
tályban való tanítása van kötve.
Fizetése 600 írt évi dij, tágas szabadlakás 1 hold
kert, hold rét.
A I I ik állomással a természetrajznak a I. II. V.
VI., a vegytannak a VI., a latin nyelv, számtan és föld­
rajznak az I-sö osztálybani tanítása kapcsolatos.
Ennek fizetése is 600 frt évi dij, s mig szabad lakása
nem lesz, 100 frt lakbér, a tápintézet felügyelete s keze­
léséért a köztartáson iDgyen étkezés, esetleg 80 írt tiszte-
letdij. S mindegyik állomáshoz mind a hat osztály növen­
dékeinek a tornászatbani tanításáért 50 frt fizetés csatoltatik.
Myematott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
és Kónya Lászlóét. A szavazás megtörténvén, Kónya LászI
nyert 42, Nagy József 24, Surányi Gyula 7 és Somkerekí
Miklós I szavazatot, s igy az előlamlitett, a választó és neca
választó közönség nagy örömére megválasztottnak jeloutetefctjki.
A főtiszt, püspök ur a következő körözvó-
nyeket bocsátotta ki:
Tudásúi.
G 6 3 — 1879. Vallás- és közoktatásügyi m. k. minis*
tér ur ő nagyméltósága 13875. sz. alatt tudatja, hogy Rump-
lesz József róm. kath. kis-szigethi tanító a tanítói pályától
végleg eltiltatott.
Köröztetnek.
0 5 4 — 1779. Ma r o s i e g y h me g y ó n k b e n a kaka s «
di lelkészi állomás. Javadalma: 480 frt 28 kr. P á l y á z a t i
h a t á r n a p julius vége. Folyamodványok t. Vályi Pál esperes
arához Ny.-Szt.-Benedekre (a. p. Ákosfalva) küldendők.
0 8 0 — 1879, S zil. s z o l n o k i egyházmegyénkben a
k e me r i lelkészi állomás. Javadalma: 400 véka búza; 400
veder bér; 90 o. é. frt fapénz és munkavált-ság. 23 hold
can. portio haszon élvezete. E birtok egy tagban van, adó­
ját az egyházközség fizeti. Stola. Kényelmes lakás 3 hold
gyümölcsös és veteményes kerttel. Végül; a temető fő és
gyümölcs termésének V3“da P á l y á z a t i h a t á r n a p julius vég©
Folyamodványok t. Szabó Pál esperes aához Diósadra kül-
dendők.
*720 — 1879. Seps i e g y h m e g y ó n k b e n az uzonü
Ill-ik tanítói állomás. Javadalma 400. o. é. frt — havon­
kénti előleges részletekbe fizetve — kedvező körülmények
között 5 évi sikeres működés után egyszer s mindenkorra 50
o. é. frt fizetés emeléssel. Tisztességes lakás. A tanító köte­
lességei: a rendes iskolai éven át, naponként 5 órán, a
kiszabandó tárgyakból pontosan ta n itn i; az egyhk. által
választandó „házi ipar“ nemet az egyhk. költségén betanul­
ni; s azt hetenként legalább két órán tanítani. A válasz­
tandó tanítónak a testgyakorlatban is jártasnak kell lenni.
P á l y á z a t i h a t á r n a p aug. 10-ike. Folyamodványok t.
Csiszár Gábor esperes aához Egerpatakra (u. p. Nagy Boros-
nyó) küldondők.
Kolozsvári, 1879. Jul. 4-ón.
A szerkesztő postái a
E l e k e s G y ö r g y , e s p e r e s u r n á k . Becses közleményét
e számra nézve későn kaptuk, de jövő' számban megkezdjük közlését.
A fizetések n egy ed éven k én t előre adatnak s 5 éven ­
ként 8 0 0 frt le g m a g a sb ö ssz e g ig 5 0 frttal ja v ítta tn a k .
A tan ári n y u g d íjin tézet, m ely 5 évi szo lg á la t után,
m in teg y felefizetést b iztosítaná, k e le tk e z ő b e n ; az eg y b m e-
g y e i lelk észi gyám oldának, m ely fejen k én t 5 0 frt osztalé­
k o t ad, 1 % -tó li év i díj m ellett k ö te lez ett ta g ja a tanár.
M ind egyik állom ásra k é t próba-év s három év a la tt
a tanári ok levél m eg szerzése k ö ttetik k i.
A p ályázati okm ányok, u. m . érettség i s isk olai b izo­
n yítván y, k eresztelési an yakönyvi-k ivon at, előélet, sz o lg á la ti
s erkölcsi ig a zo lv á n y , e g é sz sé g i állap otot tan asitó járás,
ille tő le g városi orvosi bizonyítvány alólirotthoz küldendők.
A pályázatok beküldési ideje jelen óv au g. hó 3 -ik a .
Kelt Hedrahelyt, u. p. Kadarkút.
Körmendy Sándor
esperes.
XI. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Julius 20.
= ==================-^=
M e g je le n ik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
Szertasttfoégi fl kiadói s z á llá s :
to.-farkasutcza 16. sz. hoyá
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kézirtok nem dtnk vissz. EGYH ÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.
J 'E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S :
T a r t a l o m : Egy felette kényes kérdés szerencsés megoldása,
li. i. — Igazgatói beszéd, melylyel Jancsó Lajos kolozsvári ev.
ref. főtanoda igazgatója az 1879.tanévet folyó év junius 28-án bezárta.
— pánté. V. —* A kolozsvári ev. főtanoda elöljáróságának tan-
tervjavaslata, az érd. ev. ref. egyhkerületi gymnnsiumok számára.
A testvér superintendentiák köréből. A tiszáninneni superinten-
dentia véleménye a felügyeleti jóg tárgyában. (Folyt.) — V i d é k i
é l e t : A gy.-fehérvári ev. ref egyházmegyéből. — Egyházi lapok
szemléje. — Különfélék. — Köröztetnek. — Hirdetés.
Egy felette kényes kérdés szerencsés
megoldása.
Az újabb kor irányát viszonyítva a megelőző
korszakok társadalmi^ politikai és erkölcsi irányához
világias jelleműnek tartjuk és van igen nagy kiter­
jedésben ható, számos kiváló tehetség és szellemi erő
által támogatott szabadelvtipárt európaszerte, mely az
emberiség magasb, szabadabb fejlődését, száz meg
százkópen összekuszált helyzetéből, a legkínosabb prob­
lémák útvesztőjéből való kibontakozást egyedül az
egyházzal létrehozandó teljes szakítás utján reméli
csupán elérhetni. Az államólet, a társadalmi szervezet
kizárólag a tudomány vezérletében találja a minden­
féle baj és nyomor, anyagi és erkölcsi szenvedések
gyógyszerét. Az exact tudás a minél kétségbevonha­
tatlanabb adatokra épített ismeret, a „was ibr nicht
tastet ist euch himmels weit“-fóle bölcseség megle­
hetősen ki is zsákmányolta e különben a helyes mér­
tékig és korlátok közt egyedül jogos irányt és ma­
gának csinált propagandát. Első hatása ennek nyil­
vánult nem csak az egyházpolitika terén, hol tekin­
tettel a különböző vallási secták szabad fejlődhetósóre
kellett a közszabadság érdekében nyilvánulnia, de
nyilvánult azon majdnem föltóttelen bizonyosságba
átment közmeggyőződásben, hogy tudás és hit két
külön világot alkotván, melyeknek egymással semmi
közük nincs, a tudományok egyetemén helye csak a
tudományoknak van, a theologiai képzés csupán az
egyes felekezetek papkópzósét czólozván, seminariumok
dolga, az egyetemeknek ehez semmi közük. Az egye­
tem mint állam által fentartott intézet egyik fele-
kezetnek sem állhat be apologetájává; a különböző
felekezethez tartozó polgárok filléreit nem lehet egy
egyház szolgálatában egyoldalúan kizsákmányolni;
29. szám.
h ird etési d ija k ;
Kétszer hasábozott garinond
sor vagy annak teve 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
Előfizetési ár:
Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 írt 5 0 kr.
S zéb& Z i I D O X E lO lS E O Ö .
vagy pedig minden felekezetnek joga van helyet kö­
vetelni az egyetemen, ü g y de, mi lesz akkor? A
tudománynak egységes czólja van: az igazság kuta­
tása; de a felekezet már előre az igazság birtokában
véli magát hite által, igy a verseny csak polémiára,
folytonos exasperatióra vezet. Nemde kényes kérdés?
Másfelől, ha ki van zárva az egyetemről, akkor része­
sül-e a pap egyetemi képzésben, mi tekintve fontos
hivatását, magas társadalmi jelentőségét: okvetetle-
nitl szükséges. Az egyoldalú, sokszor vallási fanatis-
mus és hazáukban még nemzetiségi velleitások terére
is sodrott semiuariumi képzés épen azért, mert szü-
kebb körű, nem vezet-e szükkeblüsógre ?
E kérdést oldá meg, véleményünk szerint, a
különben buzgó vallásosságáról ismert kálvinista Hol­
land. Föllállitá negyedik, a m s t é r d a m i egyetemét
es itt az 1846-ban a szabad egyház, szabad állam­
elvének hódoló törvényhozás által kizárt theologiai
facultást 1878-ban ismét az egyetembe befogadta.
De a G - e e r t s i n a holland kultusminiszter ur által
egyetemi rangra emelt theologiai képzés egészen más­
nemű, mint az eddigi seminariumokban adott apolo-
getikai és gyakorlati irányú pap-képzés. Ez utóbbi
Hollandban is seminarium dolga. Minden felekezet
jogosított, hivatott rá. Sőt czólja lehet minden pap*
képző intézetnek egyetemi színvonalra emelkedni; de
azért a hívek hitszíiksógeit, az egyház hagyományait
sem hagyhatja tekinteten kiviil; tehát e c c l e s i a
m i l i t a n s lenni nem szünhetik meg. De másfelől a
keresztyénség vallás-erkölcsi irányban tanúsított egye­
temessége, rangja és a keresztyén kultúra egyöntetű
volta megongedik, sőt követelik, hogy az egyetemen
a tudományok által a hypothezisek alakjában terjesz­
tett h i t n e k is legyen ellensúlya, tudniillik a hiva­
talos hitformákhoz nem kötött v a l l á s tudománya.
A mint a hythottesis tudásnak hit, épen úgy az
összehasonlító vallástau, ha hiteu is alapulna, tudás
fokáig emelkedik.
Megnyitották tehát az egyetemen a theologiai
kart. Tanúnak összehasonlító vallástudományt, mely­
nek az ókori népek mythologiái összehasonlító tudo­
mánya mintegy ókorát; a kijelentés kora, mintegy
 330
k özép k orát, az ö ss z e h a s o n lító v a llá sta n m in teg y ú j­
k orát a lk o tja . A z ö ssz e h a so n lító n y e lv é sz e t, a s z ö v e g -
k r itik a a v a llá so k tö r tén ete, az ö ssz e h a so n lító n ép -
p sy c h o lo g ia m in d b ecses m e lló k tu d o m á n y a i le h e tn e k
n é z e tü n k szerin t. M ig 1 3 6 8 - b a n a th e o lo g ia i kar
m e g sz ü n te té sé t k isé r ti m ég H e e in sk e r k ; e k ísé r le te
m e g h iú s u lta m e lle tt is újra m e g te tte a z t 1 8 7 4 - b e n .
1 8 7 6 - b a n a k érd és jó m e g o ld á st t a lá lt. É s ér d e k e s,
h o g y a külön böző fe le k e zetek részéről j ö t t n a g y sz á m ú
k érvén yek terelté k oda a d o lg o t, h o g y a k érd és ú g y
o ld a n é k m e g , m isz e r in t a tu d om án y o s je lló g íiv é v á lto z ta ­
t o t t v a llá stu d o m á n y n a k van h e ly e b á rm ely tu d o m á n y -
eg y e te m e n . A „M agyar T a n ü g y “ , m ely b ő l ez a d a to k a t
v e ttü k , m é lta tá sá t sziv es ö rö m est elfo g a d ju k , csa k
azon m e g je g y z é s é t tartju k tú lz o ttn a k , h o g y o ly fo rm a
v iszo n y b a n van az ö ssz e h a so n lító v a llá stu d o m á n y az
e g y e s th eo lo g iá k h o z, m in t az a str o u o m ia t a str o lo g iá h o z.
A p r o te stá n s szab ad abb irányú szö v e g -k r itik á r a a la p í­
t o t t, b ö lc s é s z e tié i k ezet fo g o t t th e o lo g iá m ég sem
ta r th a tó c s illa g j ó s lá s form a tu d om á n y n ak . H o lla n d o t
csa k ü dvözöljük e szép v ív m á n y ért, m e ly e t b á r m ielő b b
h a sz n o sitta tn ó k id eh a za. N e k ü n k , p r o te stá n so k n a k , ez
csak ja v u n k r a v á ln ék . h. i.
Igazgatói beszéd,
melylyel Jancsó Lajos, a kolozsvári ev. ref. főtanoda igazgatója az
1878— 9. tanévet folyó év június 28-án bezárta.
(Folytatás.)
Hogy érettebb korú ifjaink tanulásbeli kötelességükön
fölül is igyekeztek ismereteiket gazdagitni s azokat önállóan
fel is dolgozni s egyszersmind érzelmüket nemesitni: afelől
az ifjúsági önképző körnek a zene-ének próbatéten felolva­
sott évi jelentéséből is az ezen alkalommal jutalomban ré­
szesült pálya-művekből és szónoklatokból: örömteljes meg­
győződést szerezhettünk és szereztünk is, úgy mi tanárok,
mint az ünnepélyen szép számban megjelent közönség. A
felmutatott eredmények kellő méltatásául legyen elég csak
ennyit mondanom: Emberi természetünkben, van, hogy min­
den jóravaló egyestől s testülettől: többet, jobbat és szebbet
várunk, mint a mennyi az ő szoros kötelessége, annyira, hogy
valódi érdemül csakis ezen többletet szoktuk felszámitni.
Ez évi ifjúsági körünk érdemeket szerzett magának, mely
érdemekből, hogy nagy rész jut a buzgó elnöknek is, tán
mondanom sem kell.
A mi már az ifjúság erkölcsi magaviseletét ille ti: fáj­
dalommal kell nyilvánitnom, hogy a letűnt év gazdag volt
az egyesek által elkövetett törvénysértésekkel, úgy a személy-,
mint a vagyon-biztonság tekintetéből.
A babonás tengerészek úgy hiszik, hogy az Óceán,
mint egy szörnyeteg, évenként megköveteli az ő emberáldo-
zatait. A statisztikusok már számadatokkal igyekeznek meg­
győzni a felől, hogy a társadalmi élet szintén ily áldozato­
ka? követelő Óceán. Bizonyos százaléknak évenként el kell
merülni benne. Vajha ezen előloges észrevételem enyliitni
bírná az itt felsorolandó szomorú tények fájdalmát!
Szemólybiztonsági törvénysértést követett el év folytán
két, annyira élemedett korú növendékünk, ki már közel
állott azon időhez, midőn növendékeinket ünnepélyesen szok­
tuk éretteknek nyilvánitni. A tanodái törvényszéktől, annak
idején vett komoly megrovás m ellett: jövőnk érdekében itt
sem mellőzhettem hallgatással a fékezhetlen indulatból elkö­
vetett, noha kölcsönös kibéküléssel végződött botrányt.
A vagyonbiztonság ellen már több törvénysértés kö-
vettetett el. Három, alsóbb osztályú szolgatanulót már az
első félévben voltunk kénytelenek a tanodától elszakitni:
társaságban, a tanodán kivül folytatott és megrögzöttnek be­
bizonyult apró tolvajlásaik miatt. Két, szintén alsóbb osztályú
növendékünk, a rájok dekezült sikkasztási, több mint gyanú
következtében, a második félév folytán megvált a tanodától.
És, vajha ezzel végét értem volna e szomoru tények felszám­
olásának. De, fájdalom, a legelszomoritóbb még hátra van,
mit úgy tanodánk jövője, mint az egyenlően osztó igazság
érdekében szintén nem mellőzhetek hallgatással. T. i. egy
már annyira érettkoru növendékünk által is követtetett el
vagyonbiztonság elleni törvénysértés, ki már arra volt hi­
vatva, hogy más vagyonának sérthetlenségét gyerek-tanit-
ványai szivébe csepegtesse és a kitől elvártuk volna, hogy
osztálytársai testületi érzelmét és tanodánk jóhirnevét ily
botránytól megkímélje. Legyon elég erről itt ennyi, hogy
mihamarább végére juthassak számodásom e fekete rovatai­
nak, melyek közül a legfeketébb még hátra van. T. i. egy
szintén érettebb korú növendékünk, tanodái igazgatóságunk­
nak minden jóindulatú visszatartó erőlködése mellett is, a
tanulói pályát beszennyező rendetlen életbe s ezzel járó sok­
féle törvénysértésbe annyira sülyedt, hogy végre kénytele­
nek voltunk őt tanodánktól itéietesen elszakitni s az elsza-
kitás okát bizonyítványában is jelezni.
Ennyi és nem kevesebb erkölcsi botlás, sőt vétek kö­
vettetett el e g y e s e k által a letűnt tanodái év alatt. Hoz­
zak-e fel enyhítő körülményeket az illetők mentségére ?
a gyerek- és ifjúkor meggondolatlanságát, a körülmények
kisértését, a társadalmi élet csábításait s egyéb ilyeseket?
Nem teszem, tennem nem szabad! Nem, mert ha e fenyő*
gető gonosszal egyszer alkuba bocsátkoznánk: közvetlenül
tanodánk, közve tőleg a társadalom létalapját ingatnék meg.
Igaz, hogy messze túl vagyunk az időn, mikor még oktalan
állatokat is végeztek ki törvényes utón, úgynevezett morá­
lis vétkekért, pl. disznót, hogy a bölcsőből a csecsemőt fel­
falta, vagy lovat, hogy gazdáját agyon rúgta; de azt hiszem,
meg soitá nem érkezünk el odáig, midőn bele fogunk nyu­
godni a physiolog és phrenolog azon állításába, mely sze­
rint ilyen vagy olyan agyvelejű és vérmérsékü embernek
mulhatlanul lopni vagy verekedni kell.
Azonban, lia a felsorolt bukásokat nem védem, véde­
nem kell azokkal szemben összes ifjúságunk közerkölcsisé-
gének jóhirnevét. És védelmem csakis azon egyszerű figyel­
meztetésből áll, hogy a ki amaz egyesek bukásából az összes
ifjúság erkölcsi hanyatlását következtetné: nem kisebb hibába
esnék mint az, ki a tengerészet hanyatlására következtetne
abból, hogy például, az idén több hajó sülyedett el, mint a
 331
miílt évben. És ha e figyelmeztetés mellé azt a másodikat
is csatoljuk, hogy az év folytán nyilvánosságra jött rosszak
nem úgy nézendők, mint tanodánk légkörében fogamszott s
kifejlett, hanem mint kimutathatóan közelebbről importált
betegségek: akkor, úgy hiszem, a felszámlált szeny-foltok
ifjúságunk közerkölcsiségét nem érintik.
(Vége következik.)
D ante.
y.
»Mint a pacsirta zeng a tiszta légben,
Magasbra szállva mind, a mig gyönyörrel
Megtölti szivet s némán hallgat el,
Úgy tűnt előmbe mindenütt örök
Boldogság képe, melynek szándokából,
Minden mi létezik, az lett, mi ő «
így érti Dante a mennyei üdvösséget — bölcselmjleg.
De előtte, mint halandó előtt a malaszt különböző, viszony­
lagos fokozatai, hogy fölfoghatókká váljanak, külön szférák­
ban kell hogy megjelenjenek. Kezdetben a lelkek csak hal­
ványan csillogva tűnnek fel mint üveg, vagy viz fénye, majd
a magasabb egekben mind jobban ragyognak, mint különféle
színű drágakövek. Néha oly jelképekké tömörülnek, mint
Krisztus keresztje, a császárság sasa, az ég rózsája, majd
meg ismét lángoló betűk gyanánt alkotnak össze egy-egy
mondatot a latin Vulgatából. Mindez nem csak költői, de
halhatatlanul, felülmulhatlanu), utólérhetetlenül költői, nem
is említve ama nagyszerű gondolatokat, milyen Beatricenak
Istenhez való vágya, mely őt magától emeli mind fölebb,
mig a költőt viszont szereim^ vonzza utána, s mig ő imá-
dottja dicső szemeinek mélységébe merül el, addig az ama
pont felé tekint, hol az élet forrása nyugszik, s igyjutnak
mind közelebb-közelebb az isteni arczulathoz* Az eszmény,
a szerelem, az örök-nőies általi megváltatásunk, mely gondo­
lata ez, melyet Dante sokkal intuitívabb módon fejez ki,
mint Göthe, Faustjt második részében. De Göthenek nem
legkisebb érdeme, hogy e sajátlag közópkorias eszmét tel­
jesen modernizálta s azt bölcseimibb, universalisabb alapokra
fektette, mint Daniénál volt. Dante érzése még csak a kö­
zépkor szellemének bókol; Göthéből az örök igazság lelke szól.
Vádolják Dantét, s tán nem is ok nélkül, azon kosz-
szadalmas didaktikai részletekért, melyeket Aquinas vagy
Bonaventurából idéz s „Paradicsom“ ába belesző. S mig
benne a moralista és a költő öntudatosan van párosulva,
úgy, hogy nem egyszer igyekszik szemmel láthatólag, beszé­
dének bizonyos moralizáló irányt és scholastikai ólt adni ;
mint ellenlábasát Skakesperet tiintetik elő, ki, bár sohsem
prédikál és filozofál, alakjai mindazonáltal nem nélkülözik
sem az erkölcsi tartalmasságot, sem az igazság bélyegét.
Nézetünk szerint nincs egészen igazuk azoknak, kik e kö­
rülményben foltot akarnak látni Dante művészi hírnevén. Mert
nem szabad felednünk a kornak irányadó jellegzetességeit.
Dantenak úgy, mint a középkornak szemében a vallás nem
választható el a theologiától. Maga Beatrice, mint a vallá­
sosság ideálja, ez értelemben ismerős kell hogy legyen a
dogmákkal is. Nincs mért meglepjen tehát, ha vitatkozni
halljuk a ieghirnevesebb tudósokkal, az istenészet legelvon-
tabb kérdései felől, mindezek daczára megtartván lénye ked­
vességét, ragyogó szemeit, és ama szent mosolyt — s a n t o
r i s o , mely csaknem közmondásossá volt válandó.
Volt alkalmunk már érinteni és méltányolni a költő
művészies felfogását ott, hol a menyország érzéki föltünte­
tésének felettébb nehéz problémáját oldja meg. Meghajoltunk
ama genialis gondolat mély igazsága előtt, hogy Dante még
a mennyországot sem akarja apróbb szenvedések nélkül tudni.
Csakhogy itt a földi bánat az élők balgasága és roszasága
feletti sajnálkozásban, sőt bosszúságban nyilvánul. így Folco,
toulousei püspök, czélzással a ílorenczi liliomra, mely pénz­
darabokon is feltüntetve volt, Bonifácz pápa ismeretes
kapzsiságára, ezeket mondja Dantenak :
. e z átkozott virág
A gyönge nyájat tévútakra liajtá,
Farkassá téve annak pásztorát.“
Látszik ebből, mily kevés ullramontanismus lakozott
e nagy lélekben, s mily sok bátorság a rendithetlen hazafi­
ban. A pápa, a világ ura, a szent atya, nem egyéb, mint
báránybőrbe öltözött farkas e férfiú éles szemei előtt. Ismét
a nyolezadik égben, a szentek haragtól pirulnak, midőn szent
Péter fölkiált:
Ha színem változik
Nem nagy csoda; mert lásd, a mig beszélek
Itt mind esek kikelnek színeikből,
ő, ki a földön helyemet bitorlja,
Az én helyem! mely Megváltónk előtt,
Dicső szeme láttáia lett üressé —
Nagy Rómát im mészárszékké tévé,
Hogy rá a Sátán is ujongva tombol.“
Szent Péternek ez erélyes kitörése — különös contrast l
— épen a „Glória P atri“ elzengése után következik, mely­
ben az egész paradicsom részt vett volt, s melyet Dante
hasonlít)1atlan költőiséggel „világ mosolyának“ nevez. Álta­
lában a költő ismételten kifejezett méltatlankodása, Róma
sülyedése, a papság restsége és tudatlansága, az uralkodók
pártoskodása és a közönséges fejetlenség felett, mindannyi­
szor nagyon elüt miudmegannyi sötét folt, a háttér ragyogó
tisztaságától s a legmerészebb, de egyszersmind legsikerül­
tebb antithesisek közé tartozik, melyet valaha költő megirt.
A kolozsvári ev. ref, főtanoda elöljáróságának tan­
tervjavaslata az érd. ev. ref. egyházkerületi gym -
nasiumok számára.*)
Indokolás.
Elöljáróságunk a mólt. igazgató-tanács f. év. 287. sz,
leiratához képest mindazon munkálatoknak alapján, melyeket
e leirat figyelembevétel végett ajánl, valamint gywnasialis
szervezkedésünk újabb történetében lefolyt minden fontosabb
*) Lapunk múlt számában megkezdett tanügyi jelentés foly-
tatás&képen, idején valónak tartjuk a kolozsvári főtanoda elöljáró­
ságának tantervét koszétenui, fentartván magunknak a jogot, hogy
sorrendben a tanügyi jelentésnek a többi tauodai elöljáróságok mun­
kálataira vonatkozó részét is közzétegyük.
 332
mozzanatnak az állam által e téren kifejtett irányoknak és
törekvéseknek, úgyszintén hazai és sajátos felekezeti viszo­
nyainkból eredő közmivelődósi követelményeknek tekintetbe
vételével egyfelől elfogadja a nagy-enyedi Bethlen-főtanoda
tanári kara által a múlt évben Szászvároson tartott tanári
értekezlet elé terjesztett tan tervjavaslat azon álláspontját,
mely szerint „középtanodáink teljes egységes 8 osztályú tan­
folyammal biró középtanodáknak tekintessenek,“ de másfelől
ez álláspontot bővebben nem csak a körülmények mulólagos
követelményeivel, nem csak a régi bölcselmi tanfolyamnak
2 évre történt összevonásából eredt fenntarthatatlan voltával,
de mélyebben behatolva, maga a gymnasium feladatából és
ezen feladattal szoros oki összefüggésben álló, 8 osztályra
kiterjedő, magában véve kerek egészet tevő, de egyszersmind
a felső tudományos, vagy szakoktatásra előkészítő organisatio
természetéből kiindulva kivánja indokolni és igazolni. Ugyanis,
a szaporodó és remélhetőleg még fokozódó mérvben fejlődő
szakoktatás s illetőleg szakiskolák, valamint a Királyhágón
innen fekvő bérezés hazában fönállő egyetemben föltalálható
fensobb tudományos képzés tárgytalanná tette az 1861-iki
szervezeti javaslat azon nemes irányú buzgolkodásra mutató
álláspontját, mely szerint a gymnasiummal kapcsolatba hozott
bölcselmi tanfolyam, fölébe emelkedve az élet reális viszonyai
által követett szakszerűségre hajló igényeknek, általános
műveltség mellett, szakismeretet is ezélzott adni kivétel nél­
kül, minden fensőbb tudományokra készülő ifjúnak és épen
ezért előlegezte, mint egy az egyetemi és szakoktatás köré­
ben behatóbb, magasabb szellemben előadott tárgyalási mód­
ját az egyes tudományoknak, tehát némikép a fensőbb kiké-
peztetést megkezdő, mint ez az 1870-ben az egyházi főta­
nács által b. Eötvös féle tantervre véleményes jelentestétel
czéljából kiküldött bizottsági véleményből is kitűnik. Egy erős,
8 osztályra, a gymnasialis tantárgyak fejlettebb, szélesb köre
miatt terjedt gymnasium a szervezeti javaslat 6 osztályú
középtanodája és 3 évi, de tényleg két évre öszszevont böl­
cselmi tanfolyama által elérni remélt czélját az újabb tan­
ügyi viszonyokhoz mért illetőleg mérsékelt fokon betölti;
mert előkészít a felsőbb tudományos képzésre, de „az álta­
lános műveltség« szavakkal nem épen helyesen kifejezett
kifejtését az értelmi és erkölcsi erőknek szintén eszközölni
képes, még pedig egységes, fokozatos tanfolyamban, mely
azért a 4 alsó gymnasialis osztály külön bevégzett folyamát,
mely a különböző pályákra irányuló tehetsegek és hajlamok
miatt ukvetetlen szükségessé válik, épen nem teszi lehetet­
lenné ; másfelől a régibb bölcselmi tanfolyan tananyagát
majdnem teljesen felöleli és a gymnasialis paedagogia és
didaktika által kívánt szellemben és fokozatban valósítja. Az
értelmi és erkölcsi erők kifejtése, az öntudatnak a modern
világnézet álláspontjára helyezése oly eszményi ez el, mely
nem hogy ellentétbe volna helyezhető, mint ez az 1870-iki
Bizottsági vélemény álláspontjáról tekintve látszik, de sőt
épen kibékitésre mintegy föltétlenül utalva van az úgyneve­
zett realismeretekkel; melyeket beolvasztani és a gymnasia­
lis alaki képzés szempontjából fölhasználni a gymnasialis
paedagogiának szintén feladata, nemes törekvése. Épen azért,
mert az igy egységes tanfolyamot öltött gymnasium külön,
bevégzett egészet alkot és a régi középtanodánál wagasb
rendeltetést tűz maga elé, melyet elérni is képes; nem
arrogal magának, mint fensőbb képzést előkészítő intézet,
szoros!) értelemben vett, tudományos oktatást adó intézethez
kötött rangot, jogezimet, de szerényebb feladatát teljesebb
mérvben betölteni ígérkezik: elöljáróságunk a 8 osztályú
gymnasiuuiot, viszonyainkhoz képest, mint mivelődési köve­
telményt tekinti és tantervjavaslatát ez alakban egy külön
egészben készité el, nem hivatkozván még ott sem a szer­
vezeti Javaslatra, hol teljesen annak ductusáii halad; mert
a különböző elvi álláspontból kiindulva alkotott egymáshoz
közel rokon, de azért még sem egy azon czólt kitűzött két
terv menete oly szellemben és fokozatos menetben eltérő
egészet alkot, hogy csak zavarólag hatna a Szervezeti Ja ­
vaslatra hivatkozás. Ha a 8 évre terjedő gymnasialis képzés
czélja az említett „Bizottsági Vélemény“ által felállított czél
volna is, t. i. „a lelki tehetségek összhangzatos kiképzése,
az általános emberi műveltség kifejtése“ : más tanmenetet,
más fokozatok szerinti tárgybeosztást kívánna. Ebből folyó-
lag elöljáróságunk tisztábban áttekinthető tervet vélt adhatni,
midőn jelenleg a Szászvároson elfogadott elvnek megfelelő
tantervjavaslatot a maga mivoltának megfelelő alakban dol­
gozott ki. Nem hallgathatja el ugyan elöljáróságunk azon
aggodalmát, hogy a szőkébb körre szorult bölcselmi képzés
nem fog-e eszmótlen, a praktikus élet hasznossági elvének
túlontúl hódoló ifjabb nemzedéket képezni, annyival inkább ;
mert utilitarismus felé hajlik a kor egész iránya; de, mint
tantervéből is látható, a human tudományoknak oly mérvben
megadta tantervjavaslatában az őket megillető rangot, hogy
ez aggodalma iránt megnyugvást szerez, föltéve, hogy az
egész gymnasium tanító személyzetét a gymnasialis képzés
nagy fontosságú hivatása, eszményi czélja lelkesíti. Másfelől,
az egykori bölcselmi tanfolyamot hallgató ifjak érettebb vol­
tához képest, kivált a jellemképzós által föltétlenül megkí­
vánt szabadabb mozgást, nagyobb önállást nyújtó deáki
intézmény fenntartását a benlakás és magántanitói rendszer
körülményeink által/még ez ideig szükségelt alakjában: t. i.
csupán fegyelmi szempontból különlegessé tett helyzet és
állás megadása által véli eszközölhetőnek. Azonban, a gym­
nasium teljes egységének rovására, kivált az egy folyamot
alkotó tanterv koczkáztatására vezető bármely lépést indo­
kolatlannak, az újabb paedagogia szempontjából előre elfo­
gadhatatlannak tekint elöljáróságunk.
(Folytatása következik.)
A testvér superintendentiák köréből.
A tiszáninneni sup érint endentia véleménye a felügyeleti jog
tárgyában .
Csakhogy annál sérelmesebb a pont. IV. czikkének
azon követelése, minélfogva:
a) valamely köteles tantárgy hallgatása alóli főimen-
tésie ;
b) tanfolyam nyilvános hallgatása nélküli vizsgatételre;
c) egy év alatt több tanév végzésére, általában minden,
a megállapított tanrendszer alóli kivételre vonatkozó külö­
nös engedélyek megadására, úg-y a közép iskolai, mint a
bölcsészeti s jogi tanfolyamokra is, az illető felekezeti főha­
tóságok meghallgatása mellett, kizárólag a vallás- és közok­
tatási miniszter legyen jogosítva s állami s egyéb taninté­
zetekbe való átlépésnél csak a minisztériumtól nyert enge­
délyek tekintessenek érvényeseknek.
Miután mi protestánsok saját iskoláink körében az a)
b) c) alatt felsorolt esetekben is autonomice intézkedtünk, ezen
jogot jövőben is fenn akarjuk tartani a magunk számára, s
a végből intézkedni fogunk az iránt, hogy autonóm iskolá­
ink életére zavarólag hatni nem fog; a mennyiben pedig
az ellenkezőt fognánk tapasztalni, hajlandóbbak vagyunk in-
káb iskoláinkat ily kivételes esetek zaklató következményei
elől az által elvonni, hogy mi az a) b) c) p. alatt felsorolt
 333
/
•kedvezményekben iskoláink növendékeit nem részesítjük: mert
.nekünk, mint autonóm felekezetnek éppen annyi jogunk van
saját iskoláinkban, az 1790/1 XXI. t. o. rendeletem belől
intézkedünk, a mennyi van az államnak saját, vagy a kir.
kath. tanintézetek körén belől.
A mi pedig az ezen IV. c -bez csatolt indokolást illeti,
miszerint ezen a) b) c) alatt felsorolt intézkedést az a tekintet
teszi szükségessé, hogy a felekezeti autonómia csak is saját
körén belől bírjon rendelkezési joggal: ezen indokolás nem
állbat meg, a mennyiben el nem ismerhetjük, hogy a mi
autonómiánk csak az ilyen kivételes esetek gyakorlása által
hat be sajat körén kivül is, mivel a rendes iskolai élet
folyamán szerzett s általunk kiszolgáltatott bizonyítványok
érvénye is szabályzolag hat mindazon intézetekre, melyek az
autonóm életünk körén kivül esnek, mert hiszen azt, hogy
az autonómia a maga jogi következményeiben saját körén
túl is hasson szabályozókig, maga a nyilvánossági jog is
követeli.
A mi á pont. V. c. b) p.-ját illeti, mely szerint a
'felekezeti iskolába más iskolák növendékeiből csak azon másik
iskola törvényes hatóságának beleegyezésével vehessenek fel
javitó-, pót s magán vizsgálatokat, ezen nézetet elfogadjuk
annyival inkább, mivel ez utón oly kellemetlenségektől sza­
badulunk meg, esetleg oly zaklatásoktól a minisztérium részé­
ről, melyek iskoláink nyugalmát eddigelé időnként méghábo-
ritották, de a viszonyosság azt kívánja, hogy ezen rendel-
vkezést szemben egyéb tanintézetekkel ezentúl mi is gya­
korolni fogjuk.
Minthogy azonban, a mint a következőkből ki fog tűnni
a .miniszter a pont. VI. c.jgy legközvetlenebb folytonos bea­
vatkozást szándékozik meghonosítani áutonom iskoláinkban,
lehetetlen előre is nem tiltakoznunk a suprema inspectio,
jogának ilyetén magyarázata ellen.
Ugyanis itt nem kevesebbet követel a miniszter űr,
mint azt, hogy az állami (és u. n. királyi, voltaképen pedig
r. k.) középiskolák felügyeletére alkalmazott közegek, tanke­
rületi főigazgatók által iskoláinkat meglátogathassa, azok
vizsgálatain, saját közegei által megjelenhessen s ezen ál­
lami felügyelői által magának iskoláink ügyeiről e g y e n e s
t u d o m á s t szerezhessen.
A mi iskoláink nyilvánosak levéli, azok vizsgáin min­
den a tanügy s tudomány iránt érdeklődő egyént mindenkor
-szívesen látunk ugyan ; azonban a superinspectio ezen
vmagvarázatat el nem fogadhatjuk, mert ha az 1790/1 XXV.
t. ez szellemét vesszük figyelembe, abból egyáltalában nem
látjuk, hogy a legfőbb felügyelet joga egyszersmind a köz­
vetlen felügyelet gyakorlásában állana.
Nekünk vannak közvetlen felügyelő közegeink, s egy­
általában nem engedhetjük meg azt, hogy iskoláink életét
kétféle közvetlen felügyelet zavarja meg: s a mennyire
nem vonjuk kétségbe Ő Felsége legfőbb, mert törvényen
alapuló főfelügyelő jogát, melyet ez idő szerint a közokta­
tatási miniszter úr van hivatva gyakorolni, ép úgy tiltakoz­
nunk kell azon szándék ellen, hogy a mi iskoláink bármily
cziin alatt is a kir. tank. főigazgatók hatáskörébe bevonas­
sanak. Már a múltban, az absolut korszak alatt oly tapasz-
tolatokat tettünk e tekintetben, hogy ezen tapasztalatok
ismétlődését egyáltalában nem óhajtjuk. Nem enyhíti ezen
intézkedés sérelmes voltál a VI. c. bekezdésének az 1876,
XXVIII. t. c.-re való lucus a non lucendó hivatkozása som
mivel a középoktatásra való felügyelet lényegese n más ala­
pokon szervezendő, mint a népoktatási, mivel lényegesen
más feladat, a néptanítók működésének ellenőrzése s ismét
más a középiskolai tanároké. A mi pedig a VI. c. 2) alatt a
jogakadémiák mai szervezetére való hivatkozást illeti, mely
szerint az államvizsgálati bizottságok tagjait már jelenben
is a miniszter nevezi ki, ezen hivatkozás semmi jogi alap­
pal nem bir és csak tényleges állapot, melybe a jogakadé-
dómiák 1874-iki törvénytelen rendezése a nem eléggé óva­
tos superindentiákat belekényszeritette, s már ezen rende­
zés akkor is oly sereimet képezett autonómiánkkal szemben,
mely ellen az egyb. kerület felirt, az országgyűléshez is
folyamodott, noha mindeddig eredménytelenül, A mi pedig
az államvizsgálatokat illeti, az nem talál azért, mert habár
a tanárok ott alkalmaztatnak is, maga az államvizsgálati
bizottság az iskola körén kivül eső intézkedésnek tekinthető.
(Vége következik.)
"V-I3D±I22:X É L E T .
A gyulafehérvári re f. egyházmegyéből.
M.-Igen, juliús 5, 1879.
„Justuni ac tenacem etcet.“
A n.-enyedi „Szemle“ f. évi 25-ik számában, név­
aláírás nélkül megjelent epés „ ve z é r e z i l e k é r ew — fel­
hivatva lévén — a legnyugodtabb kedélylyel felelek. Mi sem
könnyebb, mint alaptalan interpellatióra felelni annak, ki
mellett a megnyugtató önérzet és a megdönthetien igazság
hangosan szólanak.
Igazat adok t. levelező urnák, hogy papválasztásaink
sok keserűséget, visszaélést szoktak előidézni; minek egyik
oka, kétségkívül: papválasztási szabályaink hiányos voltában
rejlik; másik — úti figura docet — hogy egy némely maié-
contentus elkeseredettségében sértett ambitiojával kigyót,
békát kiált a legtörvényesebb eljárásra, s a távolról néző
közönséget tévútra kívánja vezetni ; pedig igen természetes,
hogy bármily nagy legyen a folyamodók száma, s legyenek
bár azok — saját önző bitók szerint — elsőrendű csillagok$
mégis egy egyházközségben egyszerre csak egy lehet a
nyertes.
Sok minden hibáztatott körülmény merült fel papvá­
lasztásainknál ; de tudtomra a gyulafehérvári papválasztási
eljárásnál jött elé csak azon eset, hogy a miért valaki nem
candidáltalott, azért hírlapi téren feljajdulni ne szégyenlje.
Nekem úgy tetszik — ha emlékezetem nem csal — hogy
t. levelező ur kegyeltjét S z á s z v á r o s o n , T o r d o s o n sem
candidálták; miért nem tetszett akkor jajgatni? miért az;
elkeseredés épen a gyulafehérvári papi állomásnál ? Szilágyi.
Farkas uron kivül, még más érdemes pályázók is, kik velő
bármikor és bárhol méltó joggal versenyezhetnek, kimarad­
tak a candidátió alkalmával, s lám azon dorék emberek még
sem jajdultak fel; nem, mert tudták, hogy törvényes eljá-
 334
lássál szembe olyasmit tenni, szembeötlő szerénytelenség
lenne. Az ilyen önmagukat dicsőítő, magasztaló, másokat
kisebbítő jelenetek csak N.-Enyeden szoktak előfordulni.
T. levelező ur Elekes Viktort tette Szilágyi Farkas­
sal szembe. (Oh az az Elekes név!) Tessék csak valóságos
tényekkel bebizonyítani, hogy Elekes Viktor bármi tekintet­
ben hátrább áll Szilágyi Farkasnál, s elfogadható érvekkel
támogatott állításai előtt készséggel meghajlok; addig pedig
merem állítani, hogy Elekes Viktornak tudománya is van
annyi — ha nem több — mint Szilágyi urnák; szónok is
van olyan — ha nem jobb — mint Szilágyi ur. Aztán:
három évi zürichi egyetemi szorgalmas tanulás, búvárkodás,
annak következtében nyert tuclori oklevél, s két évi általá­
nos méltánylással folytatott tanári pálya, ezek is csak tesz­
nek valamit. S mit állit t. Szilágyi ur ezekkel szembe? Ta­
lán azon egyetlen érdemét, hogy tért akar nyílni Enyeden
másnak ; maga pedig szerzett babórain pihenni szeretne Gy.-
Fehérvártt? Oh a gyulafehérvári állomás, nem pihenő állomás!
Gúnyolódik nagy önhittségében t. levelező ur, hogy a
gyulafehérvári állomásra érdemetleneket jelöltek ki, s az ér­
demeseket kihagyták. Propria laus sordet.
Tessék megvizsgálni a tövisi ref. egyházat, hol Gruzda
Domokos kedves aa. alig hihető csekély fizetésből élve,
egyetlen fillér jövedelem nélkül, csupán lelkes buzgósága által,
templomot kijavíttatott, új orgonát készíttetett, papilakot,
iskolát építtetett. Tudakozódjék szépen virágzó abrudbányai
egyházunk szellemi, anyagi állapota után, hol Molnár Albert
teremtő lelke működik, s át fogja látni, hogy az érdeme­
seknek hireszteltek kénytelenek lesznek a szerintek érdemet-
lenek előtt meghajolni. Mutasson t. levelező ur és pártfo­
golná, amazokénál több érdemet.
(Folytatása következik,)
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A P r o t . e g y h . é s i s k . L a p „Apró papok1' czim
alatt papjaink magaviseletét bírálja. Nálunk a papokat nem
tisztelik, a templomok üresek, a nép elzüllik ; mert az egy­
házkormányzat meglazult; mindenki tesz, a mit neki tetszik.
Nincs egység és rend az igazgatásban. Minden superinten-
dens másként kormányoz, minden esperes másként igazgat.
Az egyháznak organikus egészet kellene alkotnia ; de nálunk
a divergens és independeiw élet kezd lábra kapni, és igy a
centralizált catholicismussal a versenyt ki nem álljuk.
Habár a protcstantismusban nincs is nagy jelentősége
a formaságoknak, de az meg sincs rendén, hogy az isteni-
tisztelet rendjében, predikálásban, urvacsoraosztásban, stb.
egymástól végkép különböző szokások támadjanak, Sokan el­
hagyták a hétköznapi iatenitiszteletet ; elakarják hagyni
„apró papjaink" a vasárnap délutánit is, sőt a halottak feletti
cultust is. Ezt nevezik nálunk haladásnak. Az ily hala**
dás mellett azonban elvesz papjainknak minden tekintélye.
És méltán. A mi papjaink nem akarnak fungálni a betegek
körül ; a pápista pap ellenben, hijják bár éjjel az utolsó
kunyhóba nehéz beteghez, megy és teljesíti kötelességét. Az
effélét látja a nép, következtetést von és következtetése reánk:
kedvezőtlen.
Ha nem is r. katholicus értelemben, de nálunk is
szükséges lenne a „papi rendefW megkülönböztetni. Ám a m i
papjaink egyike Kálvin-, a másika Kossuth-szakált visel ;
egyik Bathtyáni, másik Deák, a harmadik kanász-kalapot,
vagy éppen birkabőr-süveget tesz fel, ha parádézni akar.
Vallásunk positiv vallás volna. A helvetica confessioért
nagy papjaink gályára hurczoltatták magukat; mai tudatlan
apró papjaink megvetik azt; és pedig nem Hegel vagy Schleier-
maclier kedvéért, hisz* ezeket nem is ismerik, hanem —
divatból. Nekünk ma nincs megállapodásunk a dogmákban,
nincs normánk a rituálékban; mindenki maga csinál dogmát,
rítust, papi-köntöst, szóval teremti a vallást a maga kor­
látoltságához képest a maga képére. így aztán hol van a
mi positiv vallásunk? Es ha nincs: természetes, ha sokan
azt kérdik : mi ve is valók a mi papjaink és mirevalók a mi
templomaink ?
A mi modern mokra papjaink nagy hangú szavakkal
szabadelvűsednek, turkálnak a jók és kegyesek régi alkotá­
saiban; de maguk sem áldozni, sem gyűjteni nem tudnak,
a meglevő pártfogókat is elriasztják ; az anyagilag tehetős,
náluk miveltebb világi elemet az egyháztól elidegenítik; a
népet megnyerni nem tudják; de azért szeretnek mindenbe
belékalánkodni, igazitnak mindent, csak papi dolgaikat nem ;
felbontják a régi jó rendet, de alkotni valami maradandót —
nem tudnak. Ha ez igy megy : letelünk jogosultsága meg­
szűnik.
A P r o t . H e t i l a p folytatja a v a l l á s s z a b a d s á g
és p o l g . h á z a s s á g czime alatt megkezdett bírálatát a
Pontozatoknak.
Midőn a Pontozatok szerzője e g y e n l ő eljárás alá
akarja venni a protest. és úgynevezett kir. kath. középisko­
lákat, egyoldalúan és igazságtalanul intézkedik, mert nincs
figyelemmel e tanintézetek eredetére, javadalmaik és alapít­
ványaik természetére. A r. kath. közép es felső iskolák az
állam vagyonából létesültek; az úgynevezett tanulmányi alap
tulajdonosa az állam ; ennélfogva természetes, hogy a rom.
kath. iskolákban tanrendszert, módszert, fegyelmet, stb. az
államnak kell megszabnia; a tanárokat az állam nevezi ki
és fizeti, tehát ha kir. tanfelügyelők utján ellenőrzi ő k e t:
helyesen cselekszik ; ha nem gyakorolna ily felügyeletet, akkor
lehetne kárhoztatni az államkormányt. Ámde a mi iskoláink
alapjait és vagyonát részint protestáns őseink tették le, ré ­
szint az élő nemzedék vallásos buzgalma hordta és hordja
ma is egybe. Iskoláink valóban a mi tulajdonunk. Mi szab­
tuk meg azokban a tanrendszert, fegyelmet, mi választottuk
a tanárokat; a mi egyh. hatóságaink ügyeltek azokra; es a
haladásnak minden időben úttörői, nem gátlói valónk. Mind­
ezekért hálát és elismerést, nem háborgatást és rágalmazást
érdemelnénk. Csak igazságot követelünk, ha azt mondjuk,
hogy ne akarjon az állam úgy rendelkezni iskoláink felett,
mintha tulajdonosa volna azoknak ; ne bánjék úgy velünk,
mintha kiskorúak s a tudománynak gátjai, a hazának ellen­
ségei volnánk.
Igazság szerint a studiorum fundusból fenntartott
iskoláknak felekezetnelkülioknek kellene lenniök. Ha a kath.
 335
/
-atyafiak felekezeti autonóm iskolákat óhajtanak maguknak:
állítsanak önerejükön. Ekkor aztán mi is inkább belenyu­
godnánk a főfelügyelet egyenlőségébe.
Czikkiró óhajtja, hogy önsegély utján fedezzük szük­
ségleteinket ; mert fél, hogy a mily mérvben fogadjuk el az
államsegélyt, oly mérvben csonkul autonómiánk. De sokan
vannak közöttünk, a kik megunva a szegénység terheit, az
államsegélyben látják az egyedüli mentőszert. Annál kevésbé
helyeselheti czikkiró azt, hogy a Pontozatokkal szemben a
cpassiv resistentia álláspontját foglaltuk el. 0 azt tartja, hogy
néma gyermeknek anyja sem érti a szavát s jobb akkor
felelni, mikor kérdeznek, mint a bevégzett tényekkel szem­
ben akár hallgatni akár zúgolódni. — i —r.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. julius 18.
— Koos Ferencz, tanfelügyelő úr lapunk tisztelt
^munkatársa, egy nyilatkozatot tesz közzé a „Kelet“ julius
18-iki számában egy pár bevezető sor kíséretében, melyben
méltatlankodását fejezi ki az id. szerkesztőség azon eljárása
-ellen, hogy nyilatkozatát egész terjedelmében nem közölte.
Lapunk mindenkivel szemben szivesen tért nyitott és fog
nyitni a felvilágosító nyilatkozatokra vagy önvédelemre, de
ez esetben a tanfelügyelő úr nem fejezte ki ez óhajtását,
igy tehát az ujdonság-irója bátorkodott csak kivonatosan
emlékezni meg, különben is a lap túlterhelt volta által
is kényszerítve, az említett nyilatkozatról. Minthogy ujdon-
ság írója utolsó nyilatkozatában megnyugvását fejezte ki
az adott felvilágosítás lényegére nézve, nem tartók szükséges­
nek ez ügyet tovább folytatni különben lapunk meleg-barátja
volt és lesz ezentúl is a brassóHnagyar- intézeteknek és épen
ez érdeklődés és aggódása sugalta újdonság írónak azon
megjegyzést, hogy különösnek találja az iskolának részben
néptelenedését és uj osztály felállítását egy alsóbb osztály
teljes elnéptelenitése árán. Biztos lehet a t. tanfelügyelő úr,
hogy nem hogy neki, ki iránt kiváló tisztelettel viseltetünk,
de bárkinek a lapunk hasábjain megjelent bármely bírálati
megjegyzésre mi kötelességünk, a felvilágosító nyilatkozatra
készséggel nyitunk tért, mert minket úgy is kizárólag az igaz­
ság tárgyias szempontja vezérel.
— A tiszántúli reform átus középiskolai tanár egye­
sület nagy közrószvét mellett tartá meg közgyűlését Hód­
mezővásárhelyen. A gyűlés fénypontját kópezé egyetemünk
köztiszteletben álló tanára, I m r e S á n d o r értekezése „A
nyelvérzók élesztőséről s ez által a nyelvtisztaság megőrzé­
séről.“ Értekező kétségbovonliatlan tényekkel és példákkal
bizonyitá be, mily rohamos mérvben romlik a nyelvérzók. Mig
más népek nyelvük elveszett szépségeit is kutatva keresik
föl, nálunk az idegen formák utáni kapkodás mind nagyobb
közönyt fejt ki a valódi teljes nyelv-használat iránt. A nyelv-
érzék hasonlít a szép, a harmónia iránt egy nemzetnél bá­
mulatos egyforma szellemben kifejlődő érzésben. A nyelvér­
zést megzavarja a harmónia érzésének megzavarodása idegen
hangok és hangsorok által. De leginkább árthatnak az át­
vett szavak. Az iskolának kell meggátolni a romlás terje­
dését. Legyen az iskola az orthologia képző helye. A szók
szóelemzés alapján elsajátított eletíeljes érzését és felfogását,
a rokonértelmü szók egymáshoz viszonyultát, a szók béltar­
talma iránti tudatos elmélődés (reflexió) felébresztését, a
nyelvtörténet világánál a szó- és mondatfűzés, kivált a mon­
datbeli hangsúly helyes használatával, erejét kell a középis­
kolai növendéknek teljesen magáévá lennie úgy, hogy az, úgy­
szólván, vérévé váljék. A legjobb nyelv-tanitók Arany és
társai. Az ő szellemök által vesszenek el az idegen szellem
ártalmas tenyósz-férgei, izmosuljon a nyelvórzék, erősödjék
a pangó erő. Általuk mélyen és állandóan szereti meg a nö­
vendék azt, mi a nép nyelvében szép és igaz, mert azt
nemesítve látja és élvezi bennük. A táj-szólások gyűjtését
hathatósan ajánlja. Gyönyörű értekezése végén magasztalja
az ember-nevelés szépségét. „Legnemesebb, mert a legma-
gasztosabb földi valót: az embert, a leginagasztosabb tulaj­
donra: a beszédre, a nemzet és az emberiség legnagyobb
eszmei megértésére, ama nagy lelkekkel együtt gondolkodásra
és érzésre fejlesztik.“ Ez értekezést ki fogják nyomatni és a
tanár-egyesület ajánlani fogja különösen a magyar nyelv
tanárai figyelmébe. Délután G e r g e l y K á r o l y értekezett
a vallástanitásról, mely felett vita támadt a tanmenetre
vonatkozólag. E fontos kérdésben semmi meritalis határozat
nem volt hozható, mert e vélemények közt támadt két ellen­
tétes tábor csaknem egyenlő számú erőt mutatott. Egy tan-
ügybarát 100 frankot tűzött ki e kérdésre: Minő eszközökkel
lehet protestáns középiskoláink belső életének emelésére kelni,
szellemét fejleszteni és megerősíteni? Kimondották Gergely
Károly indítványára egy vidéki prot. tanárgyámolitó-egye-
sület alakítását. A módozatok kidolgozását a választmányra
ruházták. G ó r e s i Kálmán értekezett a jelen óv tanügyi moz­
galmairól. F u t ó Mi h á l y vásárhelyi főgymn. igazgató-tanár
e tanoda történetéből olvasott fel érdekes adatokat. Érdekes
epizód a tanoda történetéből azon mozzanat, mely az 50-es
években történt. Az absolnt kormány azon kérdésére: mely
alapítványból tartja fenn az intézet magát ? azt feleltek, abból,
mely a szivek buzgóságában rejlik, nem paphon van. A
választmány újra megalakult: elnök lett újra Szegedi Sándor,
jegyző Gergely Károly, pénztárnok Osterlamm Ernő. Tiszte­
letbeli tagoknak választattak: Révész Bálint püspök, Imre
Sándor és Ladányi Gedeon egyetemi tanárok.
— Uj tanterv. A kormány új tanteivet bocsátott közzé,
mely ugyanaz, melyet dr. Kármán Mór a közoktatási tanács
megbízatásából dolgozott ki. Alkalomszerűen visszatérünk rá.
E tantervvel kapcsolatosan a kormány a jövő 1879— 80-ik
évre vonatkozó átmeneti intézkedéseket és ugyancsak a jövő
tanévre való átmeneti tantervre vonatkozó rendeleteket bo­
csátott ki.
— A v.-hunyadi egyházmegyei közgyűlésről szóló
vidéki levelet jelen számban nem folytatván, megjegyezzük,
hogy esperes beszédének lapunkban közlött, általános része
után az egyes községekben tett látogatásairól tesz említést ;
e megye vallás-erkölcsi, valamint magyar nemzetiségi viszo­
nyairól nem a legvigasztalóbb képet nyújtja. Az esperes jeles
beszéde után, a közgyűlés további folyamát Írja le szives
levelezőnk, de már több helyi érdekkel bír becses tudósítá­
sának e része.
— Azon Évkönyv, melyet Balogh Ferencz debreczeni
akadémiai igazgató szerkesztett, részletes képet nyújt e
virágzó főintézet életéről. Az akadémiai tanulók összes
száma volt a tanév elején 249. Tanított 23 tanára 3 tan ­
szakban. Az alapítványok hosszú sorát találjuk felszámítva,,
melyek felmennek 14,000 frt és 267 arany tőkére csak pá­
lyadijakra ; az ösztöndij-alapok a 2000-et meghaladják ; ezen­
kívül tömérdek más alapítvány, különböző magasb és alsóbl>
rendű czélokra; igy csak tápintezeti alapítvány van 37, me­
lyek közül a T i s z a - a l a p i t v á n y 3150 frtra rúg jelenleg p
a Czövek-alapitvány 30 ezer forintot ért el; az alumnusok:
pénztára tőkéje 24,847 frt 70 k r ; a T i s z a J á n o s alapi
11,160 frt, a B á t h o r i G á b o r és B e t h l e n Gá b o r :
fejedelmek alapítványi tőkéjei 7500 forint. E gazdagság az
áldozatkészség és hitbuzgóság tündöklő bizonyítéka. Az aka­
 336
démiai ifjúságnál az egyleti élet világzó, a szellemi mun­
kásság tiszteletreméltó. Egyszóval, ez iskola a magyar Pro­
testantismus büszkesége.
— Értesítés. A n. enyedi ev. ref. tanitóképezdénél
az évi rendes elemi tanitóképesitési vizsgálat f. év szept.
hó 11-én és következő napjain fog megtartatni. Felvételért
folyamodni kivánók kérvényeiket okmányokkal (nÓYSzerint *
végzett tanulmányaikat s netaláni alkalmaztatásukat tanusitó
bizonyítványokkal és keresztlevéllel) kellőleg felszerelve, alól­
irt igazgatósághoz küldjék be augusztus hó 31-ikéig. Kitű­
zött határidőn túl órkező, vagy kellőleg fel nem szerelt kér­
vények figyelembe nem vétetnek. Kelt N.-Enyeden, 1878.
julius hó L5-iken. N a g y L a j o s , id. kép. igazgató.
— Hirdetés, a zilahi ref. főtanoda elöljárósága az
1879—80 ik tanévben is, a Balogh Pál-félo alapból 15—
20 növendéket, a felgymnasiumban 50, az algymnasiumot
pótló polgári iskolában 30 írttal segélyezni elhatározván,
folyamodhatnak: „magyar nemzetiségű, ev. ref. vallásu olyan
szegény növendékek, kiknek általános előmenti osztályzatuk
legalább jeles = 2 .“ A folyamodványok családi értesítővel,
szegénységi és tanodái bizonyítvánnyal felszerelve f. év aug.
20-ig alólirthoz beadandók. Zilah, 1879. julius 15. K e r e ­
k e s Sándor ig. tanár.
— Nem tehetjük, hogy az új félév kezdetével egy
nehány vállalatra föl ne hivjuk tehetősb egyházaink s lel­
készeink figyelmét. Ezek egyike a «Képes Néplap», melynek
népszerűségéről és helyes irányáról tanúskodik ama körül­
mény, hogy szinte a legelterjedtebb magyar közlöny. E kis
lap ára egész évre 2 ír t; bekopogtat e csekély árért min­
den héten, képekkel és érdekes, velős és rövid tudósításaival
mulattatva, oktatva s szórakoztatva olvasóit. Politikai ro­
vatában rövid áttekintést nyújt a fontosb heti események
felett. Előfizetést fogad reá a „Franklin társulat" Budapes­
ten (egyetem-tér 4. sz.). Társa ennek a Jókai Mór felügye­
lete alatt szerkesztett « M a g y a r n é p vi l ág. " Ez már na­
gyobb terjedelemben jelenik meg, s különösen olyanok számára
ajánlható, kik nem járathatnak n a g y képes lapot, de még
is nagyobbat akarnak járatni a «Képes Neplap»-nál. Erre
épen alkalmatossá teszi előfizetési ára: egész évre 4 f r t .;E
szintén képes hetilapra előfizetéseket az Athaeneum fogad el
Budapesten. Harmadik vállalat: Az „Erdélyi Gazda." E ki­
váló szakértelemmel szerkesztett heti közlöny mólkülözhet-
len mind a nagy, mind a kisbirtokosokra nézve. Egy hű
Pályázat tanári állomásra.
A bej-somogyi ev. ref. egyházmegye csurgói megy.
gymnasiumánál két tanári állomás lévén üresedésben.
A I'SŐ állomáshoz a magyar nyelvnek a III. IV. V.
Vl-ik, a német nyelvnek a II. III. IV. V. és Vl-ik osz­
tályban való tanítása van kötve.
Fizetése 600 frt évi dij, tágas szabadlakás 1 hold
kert, 1-j- hold rét.
A Il-ik állomással a természetrajznak a I. II. V.
V I., a vegytannak a VI., a latin nyelv, számtan és föld­
rajznak az I-sö osztálybani tanítása kapcsolatos.
Ennek fizetése is 600 frt évi dij, s mig szabad lakása
nem lesz, 100 frt lakbér, a tápintézet felügyelete s keze­
léséért a köztartáson ingyen étkezés, esetleg 80 frt tiszte-
letdij. S mindegyik állomáshoz mind a hat osztály növen­
dékeinek a tornászatbani tanításáért 50 frt fizetés csatoltatik.
Nyomatott Stein János m. kit. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
tanácsadója ez a gazdának s igen olcsó tanácsadója, mert
előfizetési ára egész évre 2 frt. E csekély költség százszo­
rosán megtérül, ha csak egy tanácsát is foganatosítjuk. Az
előfizetési összeg, mely 2 frt, Gamauf Vilmoshoz küldendők,
Kolozsvárra. Egész bizalommal ajánljuk e három derék vál­
lalatot olvasó-közönségünk figyelmébe, mert szeretjük látni,
ha népünk azon zászló alá seregük, melynek föíirata : Ha-
l a d á s és m ű v e l t s é g i
A főtiszt, püspök ur a következő körözvé-
nyeket bocsátotta ki:
K öröztetnek.
795 — 1879. U d v a r h e l y i egyhmegyénkben a h é v í z i
lelkószi állomás. Javadalma 55 kai. ősz, 29 kai. tavaszgabona,
84 kisvéka szeme3 törökbúza; a hallgatóktól 28 szekér,
gr. Haliéi* János úrtól 15 öl fa; 28. o. é. frt Telekianum;
G2 o. é. frt kamat; 10 o. é. frt ospora; 10 drb. marhára
legeltetési jóg. P á l y á z ti határnap augusztus 20-ika. Folya­
modványok t. Solymosi István esperes aához Bögözbe (u. p.
Sz.-Udvarhely) küldendők.
808 — 1879. D é é s i egyházmegyénkben a b a b u t á t ­
f e d ő r h á z i lelkészi állomás. Javadalma 255 o. é. frt 34
kr, dózma-kárpotlás, kétreszletbe fizetve; 12 o. é. frt kamat;*
20— 25 véka gabona; 20— 30 o. ó. frt; 25— 30 hold c a n /
portio; négy ől fa; lakás Babutzon, egy hold kerttel. P á l y á -
z a t i határnap augusztus 20-ika.
808 — 1879. U g y a n e z e n e g y h me g y é n k b e n a ko-
z á r v á r i kántor-tanítói állomás. Javadalma : az egyházközség
pénztárából 33 o. é. frt 60 k r; 2 öl fa az egyhk. vágatja;
29 kisvéka gabona; 8 szekér fa az egész bérfizetőktől;
13 fólbérfizető mindenikétői 8—*8 kupa török-búza; 4 fél
bérfizetőtől 4 fél szekórfa; tandíj: 10 hold can. portio.
P á l y á z a t i határnap aug. 15-ike. Folyamodványok a két utób­
bira t. Nagy Lajos esperes aához Dohokába (u. p. Válaszút)
küldendők.
Kolozsvárit, 1879. jul. 14-én.
A s z e r k e s z tő p o stá ja .
P á n c z é l K á r o l y , Fogaras. A pénzt átadtuk a tanügyi
előadó úrnak az illető helyre való beszolgáltatás végett. Kérjük azon­
ban, hogy ilyes küldemények rendeltetési helyökre cziineztessenek,
mert ezek kézhez szolgáltatása nem tartozik kötelességeink közzé.
A fizetések negyedévenként előre adatnak s 5 éven­
ként 800 frt legmagasb összegig 50 írttal javíttatnak.
A tanári nyugdíjintézet, mely 5 évi szolgálat után,
mintegy felefizetést biztosítaná, keletkezőben; az egyhme*
gyei lelkészi gyámoldának, mely fejenként 50 frt osztalé­
kot ad, 1% -tóli évi díj mellett kötelezett tagja a tanár.
Mindegyik állomásra két próba-év s három év alatt
a tanári oklevél megszerzése köttetik ki.
A pályázati okmányok, u. m. érettségi s iskolai bizo­
nyítvány, keresztelési anyakönyvi-kivonat, előélet, szolgálati
s erkölcsi igazolvány, egészségi állapotot tanusitó járás,
illetőleg városi orvosi bizonyítvány alólirotthoz küldendők.
A pályázatok beküldési ideje jelen év aug. hó 3-ika.
Kelt Hedrahelyt, u. p. Kadarkút.
Körmendy Sándor
esperes.
X í. évfolyaiq. Kolozsvárt, 1879. Julius 27.
M egjelen ik
minden vasárnap.
Szert^zttfségl 8 kiadói szállás:
ERDÉLYI
b.-farliasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
EGYHÁZI
Kéziratok nem adatnak vissza.
J^ELELŐS SZERK ESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOS : S 2 5 á l 3 Z i E O J Ä X O l C O S .
-----WT-5--- — ■ - i — - ~ ~ ■ - ............
T a r t a l o m ; Jó alkalom. — Igazgatói beszéd, melylyel
Jancsó Lajos kolozsvári ev. ref. főtanoda igazgatója az 1878—9. tan­
évet folyó óv junins 28-án bezárta. ( Vége.) — A kolozsvári ev. főta­
noda elöljáróságának tantervjaváslata, az érd. ev. ref. egyhkerületi
gymnasiumolc számára. (Folytatás.) — V i d é k i é l e t : A gy.-febór-
vári ev. ref egyházmegyéből. (Vége.) — Egyházi lapok szemléje. —
T á r ez a : Egybáztörténelmi levóltárcza. — Különfélék. — A szer­
kesztő postája. — Hirdetés.
Jó alkalom.
(L — t.) A lapok írják, hogy a közoktatásügyi
miniszter elrendelte, hogy jövőre ideiglenes tanárokká
is csak vizsgálatot állott és igy szakszerű oklevéllel
híré tanár-jelöltek alkalmazandók.
E rendelet legelső sorban, természetesen, magá-
nak a miniszternek szól, miután ez idő szerint s tör­
vényesen csak azokra a tanintézetekre nézve bir a
kormány rendelkezési joggal, a melyek vagy államiak,
vagy a tanulmányi a l a p i ) t a r t a t v a föu, a közokta­
tásügyi miniszter kormányzata alatt állanak. Ellenben
a tisztán felekezeti fönbatóság alatt álló tanintézetek,
tanáraik megválasztásában még törvény által bizto­
sított szabad rendelkezóásel bírnak s tanáraikat saját
legjobb belátásuk szerint választhatják, épen olyan
egyénekből, a milyenekből tetszik.
De ha igy, jogi szempontból, nem csak fenn­
állónak, de lehetőleg megvédendőnek is vitatjuk p. o.
felekezetűnk e szabadságát: ez nem azt teszi, hogy
magunk szabad akaratából ne szabhatnánk saját ma­
gunknak is épen olyan föltételeket, a minőket a mi­
niszter önmagának saját hatáskörében szabni jónak
látott. Ha valahol, ép itt volna nem csak nevet.-égés,
de bűnös is, a „csak azért isA politika folytatása s
épen azért — nem mivel a miniszter maga-magának
igy rendelkezett, hanem az ügy érdekében s a józan-
okosság javallása szerint, semmi ú tját nem állja annak,
hogy magunk is bizonyos formákat állapítsunk meg
magunknak, melyek szerint jövőre, e tekintetben, el­
járni kívánnánk.
Midőn egyházkerületünk a régi megállapodások
s ezeken alapuló szokás szerint tanár-választásaink
módozatait megszabta: az igy kijelölt qualificatio a
tényleges szükségnek s az adott körülményeknek tel­
jesen megfelelt. A közóp-tanodai, philosophiai, jogi
30. szám.
h ird etési d ija k :
f n at
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nynjt a kiadóhivatal
cElőfizetési á r:
É S IS K O L A I H E T IL A P . Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr
~ ’
és theologiai tanfolyamok absol válása után következett
a kiválóbbaknak osztály-tanitókkónt való alkalmazása;
rá, részint a maga ismertetéséért, részint segély-
gyűjtésért, a tanodák reudre-járása s ott vizsgálatok
állása; ezután valamely külföldi egyetem frequeutálása
s csak mindezek után aztán a tanárrá választatás.
Külön tanár-képző intézet hiányában s ily valóban ki­
merítő előkészületek utáu, emberileg szólva, minden
mód föl volt használva, hogy csakugyan a legkópe-
sebbek ós legképzettebbek jussanak a régi „collegiu-
mok" nagy diszü és tekintetű kathedráira.
Tanodáink a szabadságbarcz utáu nevezetes át­
alakulásokon mentek keresztül s lassan-lassan, az egy
enyedit kivéve, mindenik gymnasiummá vált a régi
collegiumból. A philosophiai. cursus beleolvadt a gym-
nasium ba; a jogi elesett egészen s a theologiai csak
is Enyedre ezorittatott. Az osztály-tanitók majdnem
kivétel nélkül a végzett theologusokbél teltek k i; a
különböző tanodák Elöljáróságai előtt letenni szokott
vizsgálatok megszűntek s a tulajdonképi tanári qua-
lificatio részint pár semester egyetemen töltésére,
részint megelőző segéd-tanárkodásra, részint pedig
irodalmi működésre, né meg egy kis pártfogoltatásra
szorittatott. Ismételve megkötetett ugyan az indítvány,
már a régi főconsistoriumban is, azután pedig az
egyházkerületi közgyűlésen, hogy a tanári qualificatio
az idők változtához képest módosítva körül irassék, de
e tekintetben is vártunk, mint tanrendszerünk átala­
kításával, az állam forrón óhajtott intézkedésére s igy,
bár a régi formák teljesen elszáradtak, ríjak létesí­
téséről egyátalán nem gondoskod ánk.
Most már ott állunk, hogy az államkormány s
némileg a közvélemény is, ha nem is ellenséges, de
legalább is gyanakvó tekintetekkel nézi felekezeti
tanintézeteinket, vagy legalább egy részöket s bár
még törvény szerint semmi beleártédást ez irányú
ügyeinkbe elszenvednünk jogilag nem kell, de int az
idő, hogy saját jószántunkbél oly idején siessünk a
magunk reformjaival, hogy szabadon tehessük azt, a
mit majd, talán, octroy után kellene akarva- nem
akarva megtennünk.
A hírhedt „Pontozatok“ nem egy szakaszát igaz­
ságtalannak, méltánytalannak, sőt eszólytelennek ta rt­
 338
hatjuk 3 tartjuk is; de kétséget nem szenved, hogy
a tanár-választásra és qualificatiora vonatkozó szaka­
szaik a való igazságon, az ügy helyes ismeretén s
jól felfogott érdeken alapulnak.
Nézetünk szerint, tehát, meg kell ragadnunk a
jó alkalmat s magunknak kell e helyesnek ismert ilton
megindulnunk, még mielőtt a hatalom újabb időkben
sokszor oly kíméletlen kényszere ránk parancsolna.
íme komoly igyekezettel, teljes odaadással indí­
tottuk meg azt, a mit a miniszter indokolatlan ki­
csiny hitüsége, avagy rejtett czólzatai nyomán megin­
dítani nem m er: középtanodai tanrendszerünk törvény­
hozási úton való reformálását s ha Isten segit, a jövő
évben kivételesen szeptember e l ő t t tartandó közgyű­
lés ráütheti pecsétjét a nagy körültekintéssel és ala­
pos előkészületek utján kidolgozandó tantervre, úgy,
hogy már az 1 8 8 0 — 1. tanév elején életbe léptethető
lesz az új rendszer.
És már semmi sem gátol bennünket ahban, hogy
egyidejűleg a tanár-választás új módozatait is kidol­
gozza igazgató-tanácsunk s a jövő évi közgyűlés e
tekintetben is törvényt alkothasson. A budapesti és
kolozsvári egyetem tanár-képzője bővében producálja
a felekezetünken levő tanár-jelölteket is, s e tekin­
tetben már szedtük is, nehány utóbbi tanár-választá­
sunknál, a kolozsvári tanár-képző gyümölcseit. Ez
irányban, tehát, hiányról egyátalán nem panaszkod­
hatunk.
Sőt részünkről egy lépéssel még tovább is men­
nénk. íme szászvárosi tanodánknál két r. tanári székre
van a candidatio k iim . A mit jónak látunk ma s
jövendőre készek vagyunk törvénybe ik ta tn i: fogana­
tosítsuk magunk jószántából már ez idén. J e l öl j ü n k
s válaszszunk a novemberi közgyűlésen
t a n á r i oklevéllel biró e g y é n e k e t Szász
T á r o s r a .
Soha jobb alkalom rendelkezésünkre nem állott
megmutatására annak, hogy mi a miniszteri beleár-
tódást autonómiánkba, nem azért repudealjuk, hogy
nyomorúságainkat leplezgethessük, hanem azért, hogy
a jót, protestáns férfiakhoz illően, szabad akaratból
valósíthassuk, nem parancs-szóra, hanem önelhatáro­
zásunkból.
A jó alkalmat áron is meg kell venni. í me : a
szászvárosi kettős választás ingyen kínálja! H asznál­
juk föl!!
Igazgatói beszéd,
inelylyel Jancsó Lajos, a kolozsvári ev. ref. főtanoda igazgatója az
1878— 9. tanévet, folyó óv jiuiius 28-án bezárta.
(Vége.)
Ezután szónok áttér a tanodái esküdtszék buzgó mű­
ködésének, kivált tanodái ellenőr Pop Domokos derék buz­
galmának méltatására, ki ez óv végén a tanodától meg fog
válni ; ezután megemlékezik a tanoda egéssógügyi viszonyai­
ról, melyek a városban dúlt roncsoló toroklob mellett is
annyiban kedvezők voltak, hogy halálozás nem történt, de
kiemeli, hogy bár gyászlobog') egy tanuló halálát sem jelenté,
azért az orvosi rendelvények és betegoskedósekkol indokolt
mulasztások mégis elég szomoritó képet mutattak ; ezután
előadja, hogy két Ízben járult az ifjúság jótékonyczéi előmoz­
dításához : Miskolcz részére 38 forintot, Szegedére 55 frt 6
krajczárt gyűjtött; a majálisi ünnepély költségeiből megta­
karított 21 frt 15 kr, szintén Szeged fölsegelósére küldetett.
A tanoda épületében történt több évi átalakító csinosításról
megemlékezvén, fölemlíti igazgató-tanár, hogy a tanoda nagy
termének, melyben egyházkernleti közgyűléseink tartatnak,
bútorzata teljesen kiigazittatott és kifestetett. Ezután beszé-
dót a következőképen folytatá:
Végül a hála és kegyelet szives adóját kívánom lefi­
zetni mindazon részint még élő, részint már csak néhai
nemes lelkű honfiak és honleányok iránt, kiknek közműve­
lődésünk iránti tettekben nyilvánult buzgalma tanári karunkat
évenként azon kedvező helyzetbe juttatja, hogy tanítványai­
nál a valódi érdemeket ne csak elismerésével méltányolja,
hanem nemileg jutalmazhassa is, s ezáltal bennölc a polgári
erények csiráit idejekorán fejlődésnek indíthassa. Értem mind­
azon kegyes alapítóinkat, kiknek tanodánknál letéteményezett
tóbb-kevesebb ajándékából: részint segélyezni, részint ju ­
talmazni tanári karunknak oly jói esik, s kiknek neve, a
jutalmazottakkal együtt, jegyző-tanár atyfia által fel fog
olvastatni, mely segélyek és jutalmak kiosztásánál el nem
mellőzhetem figyelmeztetni az illetőket, hogy a nyújtott kegy­
adományokat ahoz méltó érzülettel fogadják és úgy nézzék,
mint élj egyeztetésüket arra, hogy általuk és bennök az ala­
pítók nemes intentiója valósulni fog. Kapcsolatosan köztu­
domásra juttatom azt is, hogy ez év folytán alapitóink száma
kettővel szaporodott. E gyik: néhai gr. Rhedei Ádám, kinek
végakaratát leányo, már szintén néhai özv. Rhádák Istvánná,
1868-ban teljesítette, de az akkor letéteményezett 1000 frtos
alapítvány kamatai, közbejött akadályok miatt, csakis jelen
alkalommal tétetnek folyóvá. Második új alapitónk: tanodánk­
nak már csak volt egyik szépremónyü gyerek-növendéke —
illetőleg az ő nevében szülői — Asztalos Béla, ki másfél óv
előtt, mint elemi I-ső osztályos növendékünk, nemcsak szü­
lőinek legnagyobb keserűségére, hanem mindnyájunk nagy
fájdalmára: roncsoló toroklob következtében, szép remények­
kel kecsegtető rövid életét befejezte. — Legyen úgy az őf
mint mindenik alapitónk neve e tanoda falai közt a hálás
emlékezet tárgya, most és az idők és nemzedékek hosszú során*
És itt nemcsak beszámolás, hanem egyszersmind tanú­
ság okáért is szükségesnek tartom rövid kimutatását adni
azon javadalmak- és segélyzeseknek, melyekben tanodánk
jóremónyü és szegenysorsu növendékei a lefolyt év alatt ré­
szesültek :
1) Kiosztatott az első félév végén az alumniumokbói
összesen 351 frt 85 kr.
2) Jelen alkalommal, ugyanazon forrásból már részint
kiadatott, részint most ki fog osztatni, (jutalmak, pályadijak
és könyvjutalmakban) összesen 462 frt 86 kr.
3) Év folytán, havi részletekben, a helybeli ref. ogy-
 339
háznál letéteroényezett alapokból részesült 6 egyházi árva,
összesen 426 frt 26 kr.
4) A nmeit, oktatásügyi minisztérium utján, a néhai
Balassa Zsuzsánna-féle alapból sególyeztetett egy növendé­
künk 120 írttal.
5) Ugyancsak a közokt. ministeriumtól állami ösztön­
díjban részesült 4 növendékünk, összesen 240 frt.
6) A közelebbről lefolyt közvizsgálatok és pályázatok
alkalmára ajándékképpen nyújtott összegből részesült 16 nö­
vendékünk, Összesen 51 frt,
7) Az év folytán kiszolgáltatott napi 50 pár czipó
értéke (kiosztatott összesen 10,1441/ 2 pár) 542 frt 30 kr.
8) A tan-, ágyhely és közköltségi dijakban elenged­
tetett összesen 1980 frt 50 kr.
9) A három ünnepi legátióból, legalsó számítással, be­
folyt összesen 1500 frt.
10) A magántanitói dijakból, közép számítással, be»
folyt 2500 frt.
Mely tételek teljes összege 8174 frt 77 kr.
Ha már e jelentékeny segélyzési számadathoz vesszük,
hogy tanodánkban a rendes tan- és egyéb dijak is a lehető
legmérsékeltebbek, és azt sem hagyjuk tekinteten kívül, hogy
tanodánkban évenként 20— 25 jóreményü, de oly szegény-
s ó ^ egyetemi hallgató nyer lakást és több-kevesebb segélyt,
kik különben aligha képesek lennének fenntartani magukat
az egyetemi pályán: mindezek alapján bizton kimondhatjuk,
hogy tanodánk hasonlít ahoz az özvegy-anyához, ki maga
szükségeket lát és tűr, csakhogy számos gyerekei mellett még
örökbe-fogadottakat is fölnevelhessen.
Legvégül köztudomásra kell juttatnom a néhai gr. Te­
leki Sámuel fele pályázat eredményét. Az év elején kitűzött
3 pályakérdésre s az azokhoz kötött 3 pályadijra bónyujta-
to tt csak egy dolgozat és pedig a következő feladatra: „Bi-
zonyittassek meg a történelemből, hogy nagy eredmények
mindig csak nagy küzdelmek által valósíthatók.“ E kérdésre
benyújtott dolgozat jeligéje: „Minden esemény, az egyes
előforduló alkalmakhoz képest egy más eseményt vált föl és
így egy lánczolatot képez, melyben minden egyes gyűrű az
előbbin függ és az utóbbit tartja.“ (Draper.) — A dolgozat
tanári személyzetünkben bírálat végett köröztetvén: annak
kellő méltatásával Sámi László történelem tanára bízatott
meg, ki szives lesz birálatos véleményét előterjeszteni. —
E vélemény alapján a fennforgó dolgozatnak a 3 pályadijból
az egyik egészen, a másodiknak pedig egyharmadrésze s
tehát 28 frt 46 kr odaitéltetett, nem azért, hogy verseny­
társa nem volt, hanem, mert absolut becscsel bír. Szerzője
a nyertes pályaműnek, az ez alkalommal felbontandó jeligés
levélke tanúsítása szerint: Deák Gábor, bölcs. II. éves ta­
nítványunk.
A fennmaradt pályadijrészletekre nézve pedig tanári
karunk a következőleg intézkedett: minthogy az if. önkép­
zőkört pályaművek közt egy olyan is találtatott, mely mind
terjedelme, mind pedig szorosan tudományos tárgyainál fogva
az önképzőkör jutalmazó erejét fölülmúlta: tanári karunk
méltónak tartotta e jeles dolgozatot szintén a gr. Teleky
Sámuel-féle egyik pályadijnak kétharmadával, azaz, 14 frt
24 krral jutalmazni. E dolgozat jeligéje, mint az az önkép-
zőköri ünnepély alkalmával már felolvasva volt: „Lux agitafc
molem,“ szerzője pedig bölcs. II. e. tanítványunk, Sárkány
Lajos. Óhajtjuk, hogy a két pályanyertes még sokszor erez­
hesse azt az édes örömet, mely csakis a nemes czélhoz jutott
erőfeszítés érzetéből fakadhat. — A kitűzve volt harmadik
pályadij fennmarad a jövő évre.
Ezzel, fölkérve jegyző-tanár atyánkfiát, hogy a két böl-
cselmi osztály tanjegyeit és érdéin sorozatát, úgyszintén ösz-
szes jutalmazottjaink névsorát felolvassa; az 1878—9-iki
tanévet azon óhajtással zárom be: vajha a jelen óra benyo­
másai az ifjúság kebelében továbbra is munkások maradná­
nak: a magukról megfeledkezetteknél főiébresztőleg, a lanka -
dóknál biztatólag, a derekaknál még többre buzditólag. Óhaj­
tott és roméit viszontlátásunkig i s : Istennek hála és dicső­
ség, hazánkra, királyunkra, városunkra és tanodánk minden
tagjára áldás és béke!
A kolozsvári ev. ref. főtanoda elöljáróságának tan­
tervjavaslata az érd. ev. ref. egyházkerületi gym-
nasiumok számára.
I n d o k o lá s .
(Folytatás.)
Fentebbiekből kitűnik, hogy elöljáróságunk a n.-onyedi
Bethlen-főtanoda tanári karának elvi álláspontját fogadta el,
csak bővebben indokolni kívánta. Azonban mindamellett,
hogy elöljáróságunk teljes elismerését fejezi ki a Bethlen
főtanoda tanári kara által készített tantervnek majdnem egé­
szen a kitűzött czélnak megfelelő alakban való kidolgozá­
sáért ; de önálló alakban öntött tanterv készítését tartá szük­
ségesnek, a Szervezeti Javaslatra való hivatkozás kikerülésé­
vel, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy e javaslat jegyző-
könyvi alakban készített bizottsági munkálat, melyben tan­
terv, indokolás, módszertani .utasítás és tankönyvjegyzék
elegyesen összefoglalva lévén, az könnyen áttekinthetőnek
épen nem tartható. A benne letett nevelés-oktatástani elvek
nagy részét helyesli ugyan elöljáróságunk, mindamellett nem
tartja eléggé alkalmasoknak és kimerítőknek arra nézve, hogy
a ref. gymnasiumokhan alkalmazott és a rendes tanszékek
csekély száma miatt ezentúl is alkalmazandó változó tanító­
ságot kellőleg tájékoztassák, vezéreljék és a czélba vett ered­
ményt biztosítsák. Azért óhajtja, hogy a reorganisált tan­
tervnek törvényerőre emeltetése esetében elodázhatatlanúl
szükségesnek tartja elöljáróságunk, hogy egyházi főhatóságunk
a szentesitendett tanteivhez egy szakértő-bizottság által oly
részletes módszertani, s illetőleg neveles-oktatástani utasítást
dolgoztasson ki, moly a kevósbbó szakértő köz- és magán -
tanítóságra s általában összes ref. gymnasiumi tanerőnkre
nézve a tanterv exequalásában irányadó lehetne és legyen.
A tankönyvek jegyzékét szintén az állandóságra számitó tan­
tervtől külön jegyzékben összeállitandónak és függelékképen
munkálatához csatolandénak vélte elöljáróságunk, minthogy
e jegyzék a paedagogiai irodalom folytonos fejlődésének evi-
dentiában tartásával mindig pótlandó és kiegészítendő lesz»
 340
Ennyit kívánt elöljáróságunk általános indokul felhozni tan-
tervjavaslatához.
A felsorolt indokok után szükségesnek tartjuk megje­
lölni és indokolni azon eltéréseket melyek tantervjavasla-
tunkút jellemzik a vele egy elvi álláspontra helyezkedett
nagy-enyedi elaboratumuial szemben.
Ugyanis épen a közösen elfoglalt elvek helyes és kö­
vetkezetes keresztülvitele szükségessé tett nem egy eltérést.
Mert m íg h e l y e s n e k t a r t j u k e m l í t e t t e l a b o ­
rat i on) a z o u s z e m p o n t j á t , hogy a vallás a gymnasium
minden osztályában tanittassék, hogy a magyar nyelv és iro­
dalom a gyinn. összes osztályain végig tárgyaltassók, hogy
a philologiai órák a két felső osztályban szaporittassanak,
mint ezen inkább irodalmi jelleget magára öltő oktatás ter­
mészete vonja maga után, hogy a csillagászat a 8 osztályba
tétessék föl, mint ezt e tantárgy rendkívül képző, de sok
mathematikai előismeretet igénylő volta kívánja, hogy a meny-
nyiségtan a gymnasium minden osztályán végig fokozatos
menetben tanittassék, hogy a történelmi oktatás a felsőbb
osztályokban félbeszakítást ne szenvedjen, hogy a vegytan
egész évi tantárgygyá váljék, hogy a természetrajz a felsőbb
két osztályban második fokon újra a tanítás tárgyát képezze,
hogy a mértan már az első osztályba bevitessék: a felsorolt
változtatások és reformok logikai rendjéhez képest, épen az
elérni kívánt czól biztosabb és több sikert ígérő megköze­
lítése czóljából eltérünk a következőkben az alább felsorolt
indokok alapján:
1. A v a l l á s t a n í t á s á r a n é z v e :
Az I. osztályban: Jozus példabeszédeinek és párbeszé­
deinek olvasását tüztük ki tantárgyul eltérőleg a Szerv. Ja ­
vaslat és a vele egyetértő nagyenyedi elaboratumtól, melyek
a hittant jelölék ki. Ezt mellőzhetőnek tartjuk egyfelől, mert
a II. és III. osztálynak is tantárgya ugyanez és annak
ismétlése, habár kissé terjedelmesebben is, nem czélszerfi;
másfelől, mert a kér, hittan és erkölcstan rendszeresebb elő­
adását meg kell előznie egy oly tantárgynak, mely a nővén -
dókben. a kellő fogékonyságot felkölti s fejleszti. Erre kiváló
anyagul kínálkoznak a példa- és párbeszédek, melyek a ter­
mészetes ember életéből merített változatos történetek és
társalgások vonzó formájában a gyermeki értelemhez és ke­
délyhez alkalmazottan a vallásos és erkölcsi igazságokat mint­
egy órzókitilc, mi a fejlettség e fokán felette fontos körül­
mény. E tananyagot módszeresen feldolgozó tankönyvre vo­
natkozó megjegyzésünk a „Tanterv u folyamába van beszőve.
A II, osztály számára a „Szerv. Jav."*ban tantárgyul
kitűzött keresztyén erkölcstan, bár nem elvont rendszerben,
de épen az erkölcsi igazságok legelevenebb, mintegy concret
alakjában közöltetvén a növendékkel, az előbbi osztály szá­
mára fentebb ajánlott tananyag módszeres feldolgozása és
tárgyalása folytán ez évben csak ismételtetnék, mi fárasztó
volna, holott épen a vallás azon tárgy, melynél a kedélynek
mindig elevenen meghatva kell lennie; másfelől a „Szerv.
Javaslat“ által a III. osztály elé tantárgyul szabott biblia
(ismertetése időelőtti, mert azt az ó- és újszövetségi vallás
főbb igazságai ösmeretének, a konfirmácziói előkészítés czól­
jából meg kell előznie, s csak azután vehető fel az önálló
tantárgyak sorába, mert mi a bibliai könyvek ismertetését
a IV. osztály számára irtuk elé; a második és III. osztály
számára a konfirmácziói előkészítés czéljából a konfirmácziói
nagyobb kátét tevők tantárgyúi. Igaz ugyan, hogy a konfir-
maczióra előkészítés szorosabb értelemben a gyom. vallás -
oktatás körébe nem tartozik, minthogy a gymnasium a val­
lást első sorban nem mint felekezetet fentartó elemet, ha­
nem mint az általános human képzés egyik hatályos eszkö­
zét veszi föl a tantárgyak sorába. Mindaddig azonban, mig
az egyház a konfirmácziói alapos előkészítést, mely őt illeti,
nem veszi vállaira és csak mellékes, alig nehány nap alatt
végezhető feladatául tekinti, gymnasiumaink a velők sr
viszonyban levő felekezet érdekében s helyében nem m á r t ­
hatják el magoktól e kötelesség teljesítését.
(Vége következik.)
V I D É KI ÉLE l3
7.
A gyulafehérvári ref. egyházmegyéből.
M.-Igen, juliUs 5. 1879.
(Folytatás)
Hivatkozik t. levelező ur Szilágyi Farkas ur érdekében
arra is, hogy már próbált, s bízva a sikerben: távozott
megint; s minthogy már pártja is alakult, azért kihagy­
ták. A pártalakulásról — ha csakugyan volt — nem szólók;
a fáma sok mindent beszól; lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem
igaz; hanem annyit hallottam, hogy ha nem predicált volna,
pártja talán lehetett volna; igy pedig a megtörtént próba után,
legkisebb vágyat sem éreztek a hívek — s a mint kitűnik: a
candidaló bizottság világi tagjai — Szilágyiul* körül tömörülni.
Sic transit glória mundi.
Egyébiránt megjegyzem: hogy Gyula-Gyulafehérvártt
—* tudomásom szerint — párt még nem is alakult, mit
bizonyít az, hogy a junius 22-ik óta folyamatba indult próba-
beszédeket a fekérvá.ii hívek legnagyobb buzgósággal és figye­
lemmel kihallgatják. Nem hagyhatom azonban megemlítés nél­
kül a n.-enyedi „Szemlének" azon figyelmet érdemlő eljárását,
hogy mikor a két első candidátio alkalmával Szilágyi
Farkas úr candidalva volt, akkor a „Szemle“ Szilámji
Farkas urat is az érdemtelenek közé sorozta; s most miután
kimaradt : 6 is ugyancsak a „ Szemle“ által az érdeme-
sek közé van helyezve. Ily amphibiális érdem-fokozati
elrendezést csak a Szemlétől lehet várni. Nem volt itt a
candidáló bizottságnak semmi más előloges megállapodása,
mint a kijelőlendők számának meghatározása; s miután a
törvények értelmében, a folyamodók felett vitatkozni nem
szabad: a szavazás megtörtént titkoson s ha a már tud­
valevő eredmény került ki, én arról nem tehetek; de törvé­
nyességét bátran állitom.
Hogy az egyházmegyebeli érdemesnek talált papokat
jelölte ki a bizottság, az eléggé érdemes, de ismeretlen
idegenek felett, én abban semmi sérelmet nem látok;
sőt az egyházmegyei papok azt méltóbb joggal várhatták
meg, mint az ismeretlen idegenek; s bizonnyal hiszem,
hogy Tokos Sándor egyházmegyei jegyző úr sem maradt
volna ki — kinek mind egyházközsége szellemi, anyagi gya­
rapításában, mind egyházmegyei hivatálnodása terén, bokros
érdemei vannak, — ha administrátovsága ideje alatt, igen korán
nem fogott volna a pártalakitáshoz. Nó, de ő ez úttal, igen
eszélyesen, még sem jajdult fel.
Különösnek tűnik fel előttem, hogy t. levelező ur, a
legtörvényesebb eljárást hibáztatja. Jól tudhatja, hogy fölöt-
 341
tóm, mint ez időszex-inti gyulafehérvári ev. ref. egyházmegyei
esperes fölött — két főhatalom : a mélyen tisztelt főtisz-
teletű püspöki hivatal és a móltóságos igazgató tanács állott;
kétséget nem szenved, hogy lia legkisebb törvénytelenséget
követtem el, vagy valakinek érdekében, a fehérvári kivckre
pressiot kívántam volna gyakorolni: esperesi állásomtól azon­
nal el lettem volna mozdítva; igy pedig az egész fehérvári
ügy folyama alatti esperesi eljárásomat egyetlen dorgáló
szóval sem érinték. lm itt az öntudat megnyugtatása!
És itt a t. olvasó közönség előtti magam igazolása
végett bátran kimerem mondani: hogy a móltóságos igazgató
tanács által, az előbbi munkálatok megsemmisítése alkal­
mával felhozott okok is, némileg kierőszakoltak voltak; (lásd
„Érd prot. Közlöny“ 10-ik szám. 116 l apj
Hibáztat t. levelező ur azért is, hogy a választási
elnökségtől miért nem vonultam vissza, miután saját szavai
szerin t; sokan hajlandók hinni, hogy egyedüli vágyam, és
■törekvésem ebben az egész dologban csak az, hogy egyik
közeli rokonom a gyalafeliérvári lelkészt állomást elnyerhesse.
Ez t. levelező úr, rosszakaratú rágalom, s ezennel vissza is
utasítom; s ha egyetlen egyént tud felmutatni, kinek rokonom
érdekében egy szót szólottám, bármily elnevezést eltűrök;
hanem a visszavonulásra, miután a legnagyobb törvényesség
korlátái közt jártam el, nyugodt lelki ismeretem érzetében
okot nem találtam.
Hallottam oly véleményt is, hogy az elnöktől függ
minden. Szerintem nagyon téves felfogással bir, ki azt hiszi,
hogy bájtmely testület elnöke, az elnöklete alatti testület
tagjaira saját véleményét ráerőszakolhatja; mert akkor a ta­
ngók nem volnának egyebek, mint megannyi mamelukok,
szavazó-gépek; az ilyczimet pedig a gy.-fehérvári candidaló
.bizottság tagjai igen szépen megköszönnék.
Pap-választásainknál — a törvény szigora daczára —
rsok furcsaságok szoktak előfordulni. Egyet el nem halgatha-
t o k ; van a gyulafehérvári papi állomásra pályázott, de
szavazatok elégtelen volta miatt, ki nem jelöltek közt is olyan
— nevet most nem említek — ki a tordosi papságot szerette
volna magvásárolni; alkudni akart ugyanis egy valakivel oly
iformán: hogy ha az helyén marad, s kieszközlendi, hogy
alkut felajánló lehessen tordosi pappá, azon esetben, azon Ösz-
szeget, mennyivel a tordosi papi fizetés többre megyen az alkura
felhivott ogyón évi fizetésénél, évenként neki mindig után
pótolandja; hanem ezen tervbe vett, gyönyörűen kigondolt,
szép papi állomás fölötti alku, az alkura felhivott nemes
kehién megtört.
Lásd t* olvasó! ily farkas-tőrbe öltözöttt bárányok
azok, kiknek czélba vett vásárjuk nem sikerülvén, a legtör­
vényesebb eljárást hibáztatják. S vájjon nem ily formán
szerette volna valaki a gyulafehérvári papságot is elnyerni ?
Bizony, bizony, még is nagy baj lehet az, mikor valaki
szép állásától minden áron menekülni óhajt; az ilyenre bi­
zonyosan a hívek is ráfizetnének, csak hogy tőle menekül­
hessenek.
U toljára: a legnagyobb őszinteséggel kérdem levelező
nrtól, honnan vette azon csalfa tudományt, hogy itt a Hegy­
alján nagy az elárvult és bérbe bírt egyházak száma? Hi­
szen itt tiszteséges, szépen virágzó anya- és törvényesen
affiliált leány-egyházak vannak. Talán levelező ur szemében
is szálka az igeni anyaegyházhoz csatolt bocsárdi leány­
egyház ?
Mutasson erdélyi egyhkerületünkbon egyházmegyét, mely
a forradalom dulásai után, akkora előhaladást mutathat fel,
mint a gyulafehérvári. Ha őzen egyházmegye gyásznapjaival
^ nem ismeretes, olvassa meg legalább az 1866-ik évi név­
könyvet a 7rik lapon kezdve s elborzadva fog tudomására
..jutni annak, hogy az itteni egyházak fölött minő yósz és
vihar vonult keresztül, a nép legyilkolva, vagyona kirabolva,
rom és űszkök hevertek mindenfelé. Az egyházmegyében csu­
pán két lelkész maradt életben, az egyházak j jvai merőben
idegenek kezébe jutottak; s mégis, a levelező ur által ki -
csinylelkilleg gúnyolt egyházmegye, a gondviselés különös
működése utján, egyetlen férfiúnak missioszerü buzgalma
által — mint levelező ur is mondja, de nem ily értelemben
—* nagygyá nőtte ki magát. Ezen missionárius boldog em­
lékű elődöm néhai Elekem Károly esperes volt, kinek a hegy­
aljai egyházak körüli önfeláldozással határos fáradalmaiért
több versen szavazott a k. sz. zsinat elismerést; az 1876-
ik évi egyházkerületi kgyűlés jegyzőkönyve 22 ik száma alatt
megjelent püspöki jelentésben pedig, a gyulafehérvári egy­
házmegye megvizsgálásáról, a főtiszteletü móltóságos püspök
ur szóról-szóra ekkóp nyilatkozott: „ 4 gyulafehérvári egy­
házmegye az 1848Áld forradalom alatt kétségkívül leg­
többet szenvedett; ez volt véres színpadja a felbőszített nép
mészárlásainak , stb. kedves kötelességemnek ismerem azon­
ban nyilvámitani, hogy a romok újból felépítésében az
elidegenedett egyházi fekvők visszaszerzésében és az elpusz­
tult egyhközségek helyreállításában, az én tudomásom sze­
rint, kiváló érdeme van az illető t . esreres aa-nak , köz­
jegyző Elekes Károly hivataltársamnak, s ha nagy mun­
kája még nincs teljesen bevégezve, az nem az ő jóakara­
tán éz buzgó munkásságán múlt, .a mely mindenesetre
méltányló elismerésre érdemes
Íme t. levelező ur; eképpen nőtte ki magát a gyula-
fehérvári egyházmegye, néhai Elekes Károly lankadást
nem ismert buzgalma által nagygyá; az anyaszentegyház
azt elismerte, püspök ő méltósága tolmácsolta, s t. levelező
ur, törpe leikével, mégis kicsinykedik, néhai Elekes Károly
emlékét gyalázni kívánja ; hiszen ama dicső mű az öve, a
nemes örökség csak most szállott reánk.
A gyulafehérvári kirabolt, feldúlt egyházmegyében néhai
Elekes Károly esperessóge alatt 10 templom újult fé l rom­
jaiból, öt új iskola építtetett, három kijavíttatott, négy új
orgona készült, s e lcivül több, részint új papi-, iskola -
tanitói-lakolc, mellék- és gazdasági épületek jötték létre,
részint a régiek lettek kijavítva . Nincs hát miért a gyula-
fehérvári egyházmegyével gúnyolódni, mert ily előhaladást
bizonyosan — a sújtó viszonyokat tekintve — egyházkerü­
letünk egyetlen egyházmegyéje sem mutat fel.
Az érdem mindenesetre néhai Elekes Károly esperesé ;
a mostani egyházmegyei papságnak jutott a még teljesen be
nem végzett mű tovább folytatása, s mi teljes erőnkből igye­
kezni is fogunk az élőnkbe tűzött czélt megvalósitni. Nem
rettent attól minket vissza a kicsinylelküek gúnyja és epés
kifakadása, azok nemes törekvésünkről mindig vissza fognak
pattanni.
Meglehet, hogy sértett önérzetem — szent igazam tu­
datában — talán élesebben tört ki, mint kellett volna, de
azzal tartoztam magamnak, mélyen sértett hivataltársaimnak
és egyházmegyém tekintélyének.
T. levelező ui fog-e e sorokra felelni, nem tudom? ón
azonban annyit kinyilatkoztatok, hogy névtelen levelezőnek
többé válaszolni nem fogok. Tessék nyilt sisakkal föllépni,
mint ón; az álezáskodás tisztességes emberhez nem illő.
Végre, azon óhajjal zárom be soraimat: Vajha, t, le­
velező urat, a sértett ambitio által felkorbácsolt bősz indulat
helyett, az igazságnak lelke vezérelné!!
Elekes György
gy.-fehérvári ev. ref. esperes,
 342
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A Prot. egyh. és isk. Lap 29-ik svámában
P e r e s z l é n y i János válaszol „az apró papok“ czimü czikkre,
melyet lapunk múlt számában ismertetőnk.
Nem vonja meg a jó akaratot a czikkirótól; hiszi,
liogy egyháztársadalmi és valláserkölcsi állapotaink hanyat­
lásának sötét képe vezette a czikkiró pennáját, a vélemény­
szabadság elvénél fogva azon sem ütödik meg nagyon, ha a
baj okát kizárólag papjainkban keresik; de a modort, mely­
ben az „apró papok“ írója nekiront a papságnak, határo­
zottan elitéli. E czikk Írója csak abban tett szolgálatott a
közügynek, hogy föllépésével az eszmék és nézetek tisztá­
zására egy kis alkalmat szolgáltatott.
A létező bajokat ismeri, tudja Pereszlényi is ; de hogy
azoknak forrását a papokban és ezek magaviseletében kellene
keresni: tagadja. Nem akar az általa megtámadott czikk író­
jával egy utón járni, hogy mig amaz kizárólag a papokat
hibáztatja — ő viszont minden bajt a világiaknak tulajdo­
nítson; de azt még sem hallgathatja el, hogy midőn az egy­
ház kormányzatára a világi elem is befoly: dicsőségben és
gyalázatban a papokkal egyenlően kell osztoznia a világi
elemnek is.
A papok és híveik közötti viszonyokat szívélyesebb­
nek tartja Pereszlényi a protestánsoknál, mint a k a to lik u ­
soknál. „Tekintsen szét — úgy mond — czikkiró a hazá­
ban, s azok a számos templomok, paplakok, iskolák, mag­
tárak, gyámoldák, melyek legújabban épültek, keletkeztek,
meg fogják mondani, hogy a mi apró papjaink még sem olyan
m o k r á k , mint a minőknek czikkiró őket képzeli s hogy a
népet magok iránt megnyerni egyátalában nem képtelenek.“
A P ro t. H etilap ban S á t o r D á v i d a „ v a l l á s ­
v á l t o z t a t á s r ó l “ ir. Elmondja az esetet, mely a czikk
Írására alkalmat nyújtott. Egy zsidó férfiú nőül akarván venni
egy ref. özvegyet, áttért a ref. egyház kebelébe. Családi éle­
tében 16 év után oly zavarok állanak be, melyek válásra
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Egyháztörténelmi levéltárcsa.
Néhai gróf Kemény Sámuel hagyatékából, ki nagybecsű
könyvtárát és kézirat-gyűjteményét az erdélyi Múzeumnak
adományozta, került az érd. Muzeum kézirattárába egy „Cbar-
tophylacium Transylvanicum “ czimű, nagyobb, részint X V II.
századi eredeti levelekből álló gyűjtemény, melyet még az
adományozó gróf atyja rendeztetek és köttetett be, több mint
20 ivrétü vaskos kötetbe. A gerendi kastélyt 1849-ben ért
dúlás alkalmával, valamint a könyvtár számos darabja, úgy
ezen Chartophylacium néhány kötete is elpusztult, egy pár
kötete pedig fedél nélkül, megcsonkítva, megszaggatva, sárba
tapodtan került vissza a könyvtárba. Egyike e köteteknek,
(mely gyanithatólag a XH-dik kötet volt,), mint körülbelől
félig megmaradt töredékének tartalma bizonyitja; egészen oly
eredeti levelekből volt összeállítva, melyek I. és II. Apafi
Mihály korában keltek, s több magyarországi és erdélyi re­
formátus egyház és főiskola ügyeire vonatkoznak. A meny­
nyire sajnálhatjuk, hogy éppen e kötetnek mintegy fele meg­
kényszerítik. Hogy ezen minél könnyebben átcsússzék : el­
hagyja a ref. egyházat s visszatér Ősei hitére; remélvén,
hogy az 1786-iki józsefi rendelet 10. §-a értelmében a tör­
vényszék egyszerűen felbontja a házasságot. Az ügy most
van a másod-biróság előtt. Az eredmény nem tudható. Czikk-
iró óhajtaná ismerni e tárgyban egyh, fórfiaink avatottabb-
jainak véleményét. A kérdés az, hogy l e h e t - e M a g y a r -
o r s z á g o n eg y k é r é s z t y é n z s i d ó v á ? Az első bíró­
ság n e m-mel felelt. Czikkiró, megjegyezvén, hogy nem
dogmatikai, hanem e g y h á z j o g i szempontból vizsgálja a
kérdést, hivatkozással az 1867. 17. t. czikkre, mely a zsi­
dókat polgári és politikai tekintetben a keresztyénekkel egyen­
lőkké tévé és az 1868. 53. t. czikkre — i n d o k o l a t t a n ­
n a k t a r t j a a z e l s ő b í r ó s á g Í t é l e t é t . De egyúttal
kéri az avatottabbak hozzászólását.
Az Egyh. és isk. Szemlében dr. K o v á c s Ödön
ir „magyar prot. theologiai irodalmunkról." A „Theol. Könyv­
tá r“ vállalatának második három éves cyclusa lejáró félben
van; az első cyclusban volt 700 előfizető; most van 4 0 0 ;
a szerkesztői Jelentés «azon elszomorító sejtelmet ébreszti,
hogy jelen évvel maga a v á l l a l a t is megszünhetik.“ Czikk­
iró melegen kéri olvasóit: ne engedjék elesni az ügyet.
Tartozunk a Szemlének egy megjegyzéssel. Kovács
Ödön fonnebbi czikkeben, midőn Kovács Albert vállalatát
ajánlja, védekezik a reklám esi nálás gyanúja ellen; aztán
s z e r k e s z t ő i csillag alatt S l — 6 megjegyzi, hogy a gya­
núsító pedig — a Prot. Közlöny. Ha Sz—ó a „Reklám és
vezérczikk“ czim alatt megjelentekre czéloz: olvassa el ama
czikkeket jobban. Nem a „Theol. könyvtár“ vállalatáról van
ott szó, hanem egyszerűen a Kovács Albert egyházjogtaná-
r ó ly melyből a Szemle által adott „mutatvány“ azt mutatta,
hogy az egyházjogtan írója nem ismeri a mi egyházjogi vi­
szonyainkat. Czikkeink e z t demonstrálják. Erre pedig nem
kell érzékenykedni, hanem leülni és czáfolatot írni — ha
lehet; ha pedig nem lehet: leülni és — ülve maradni.
semmisült, éppen annyira tartozunk köszönettel az ismeret­
len gondos kéznek, mely a dúlás után a megtépett, kiszórt,,
esőben, sárban hevert töredékeket s azok közt e csonka
kötetet is fölszedte, a könyvtárba visszahelyezte s igy a jövő-
kor számára megmentette. Az erdélyi ref. püspöki levéltár­
nak és a nagy-enyedi főiskola könyv- és kézirattárának 1849-
ben történt teljes elpusztulása után, mely alkalommal az
erdélyi relormált egyház régi múltjára vonatkozó oklevelek
tömeges megsemmisülésével protestáns egyháztörtónelmünk
pótolhatatlan kárt vallott, a hajótörésből megmenekült cse­
kély töredékek is kétszeresen érdekessé váltak egyháztörté­
nelmünk búvárai és barátai előtt. E töredékek közzül muta­
tok he e lap olvasóinak néhány érdekesebb levelet, melyek
élethiven tüntetik föl azt az ápoló, üdítő hatást, molyét I.
Leopold gyászos emlékezetű korában az akkor már hanyat­
lásnak indult erdélyi fejedelemség a porba tiport, vérig ül­
dözött s kiirtással fenyegetett magyarországi protestáns egy­
ház ügyeire gyakorolt.
De hadd beszéljenek, hadd szóljanak szivünkhöz magok
az azon kort híven jellemző eredeti levelek.
 343
I.
-A k a s s a i r ef . e g y h á z f o l y a m o d á s a s e g é l y é r t
A p a f i M i h á l y é r d. f e j e d e l e m h e z .
K a s s a , 1666. jun. 24.
Kegyelmes urunk, méltóságos fejedelmünk!
A Nagyságod keresztyéni vallásához való kegye* buz-
gósága, s néhai méltóságos erdélyi birodalomnak Istenben
boldogiil kimúlt fejedelminek példabéli szép adakozások ezen
mi keresztyéni kassai helvetica ecclósiánkhoz, biztatván ez
alázatos supplicatiónkra, kényszerittetünk Nagyságodat, mint
kegyelmes urunkat s fejedelmünket, alázatosan megtalálnunk,
delegál,án Nagyságodnak, jóllehet ezen mi keresztyéni eccló-
siánknak gjülekezeti, mind számában, mind tagjaiban, mind
peniglen lelki tanétóinkban dicséretesen iloreál: mindazon­
által rajtunk lévén a mindennapi építés, templomunk fel­
építése után scholánknak erectióji, építése, és abban való
tanétóknak s tanulóknak is mindennapi sustentatiójok, és
más egyéb szükséges accominodatiók; melyeket (nem lóvén
még semmi derekas proventusunk) magánoson, mások seget-
ségek nélkül nem accommodálhatunk: ismervén azért Nagy­
ságodat az Isten anyaszentegyházának és keresztyén vallá­
sunknak egyik főoszlopának, alázatosan könyörgünk Nagy­
ságodnak, mint kegyelmes urunknak, mutassa kegyelmességót
hozzánk, kiüek kegyelmes patrociniumjában ajánljuk magun­
kat és ecclósiánkat; több keresztyén fejedelmek póldájok szerint
nléltóztassék hozzánk is kegyes beueficiumját mutatni, kiért
az Ur Isten Nagyságodat szerelmessel egyetemben boldogétsa
sokfé e áldásival 1
Emlótjük alázatosan ezt is Nagyságodnak., hogy néhai
Méltóságos Barcsai fejedelem ő Nagysága keresztyéni indu­
latjából conferált vala ezen mi keresztyén kassai ecclósiánk-
hoz annuatim praestalandó bizonyos pénzbeli benefíciumota
debreczeni barminczadról, kiről Való donatiója mái napon is
extál nállunk, mely donatiót Nagyságodnak is verissimis pa-
ribus alázatosan transmittáltunk cum accessoriis; kinek con-
testa* iójára bizonyos számú aranyokat is küldött vala ő
Nagysága kezünkhöz: az időknek mindazonáltal változásokkal
azon donatio tovább nem effectuáltatott, hanem ha ujjobban
a Nagyságod kegyelmessége járuland ahoz. Kérjük ebben is
Nagyságodat, mint kegyelmes urunkat, méltóztassék kegyel­
mesen azon donatiót maga méltóságos autoritásával revi-
viscálni és megujjetani, hogy mind ebben, mind egyébben
Nagyságod kegyelmessógét agnoscálván fejedelmi dicséretes
emlékezetit minden rendek előtt decántálhassuk, és közön­
ségesen maradhassunk életünk fogytáig
Nagyságodnak alázatos és engedelmes szolgái,
A Kassai Keresztyén Helvótica
Ecclésianak Lelki Pásztora,
Curátori, az egész Gyüleke­
zettel egyetemben.
Oassoviae, Bie Wigesimá Quarlá Mensis J u n is;
Anno Domini Millosimo Sexcentesimo Sexagesimo Sexto.
Következnek a másolatban mellékelt oklevelek:
á) B a r c s a i Á k o s é v e n k é n t i 500 í r t r ó l s z ó l ó
al ap i t v á n y l ev e l e a kassai ref. egyház részére.
Kelt Szászsebesen, 1659. május 31-dikón.
Paria Dónatiouis Celsissimi condam Principis, D. D,
infrascripti Principis Transylvaniae.
Achatias Barcsai Dei gratia Princeps Transylvaniae,
partium Eegni Hungáriáé Dominus et Siculorum Comes etc.
Fidelibus nostris Generosis, Egregiis et Nobilibus Pro-
ventuum nostrorum fiscalium Supremo et Vice-Perceptoribus,
nec non Tricesimatori nostro Debreczeniensi, moderno scilicet
et futuris quoque pro tomporé constituendis, cunctis etiaui
alijs, cujuscunque status, conditionis, gradus, honoris, ordi-
nis, offícis, dignitatis, praeeminentiaeque et functionis ho-
minibus, quorum videlicet interest seu intererit, praesentium
notitiam habituris nobis dilectis, Salutem et favorem nostrum.
Minden keresztyén fejedelmeknek (lia nem csak névvel,
valósággal akarnak megfelelni neveknek és hivataloknak)
igen méltán az szokott legfővebb kötelességek lenni, hogy
minden fejedelmek fejedelmének véllek totó jó tóteményét an­
nak ecclósiájához való hálaadással köszönjék meg; melyet mi
is mindenek felett szemünk előtt viselvén, rendeltünk a
kassai orthodoxa yagy helvótica confessión lévő ecclósiának
a debreczeni barminczadról örökösön öt-öt száz forintokat,
valamig azon vallás gyakoroltatik.
Parancsoljuk azért kegyelmesen és igen serio feljebb
megírt minden rendbeli híveinknek, mostaniaknak és követ-
kezendőknek, igy értvén e mi kegyelmes annuentiánkat, mos­
tantól fogva ennekutánna következendő időkben is örökösön
a feljebb emlétett kassai orthodoxa helvótica ecclésiához
(valamig azon vallás gyakoroltatik) az öt-öt száz forintokat
annuatim, egyszersmind ujjabb ujjabb parancsolatunk várása,
ide s tova halogatás, és fogyatkozás nélkül megadni el ne
mulassa. Sőt következendő fejedelmeket is Isten úgy boldo-
gétson, ha ezen jó indulatunkból származott collatiónkat
megtartják és tartatják. Praesentium paribus pro sui expe-
ditione reservatis, quietálván is tóla, ratiójokban acceptál-
tatik. Nec secus facturi. Praesentibus perlectis exhibenti
restitutis. Dátum in Civitate nostra Szasz-Sebesiensi die
ultima Mensis Maji. Anno Domini 1659.
(L. S.) A c h a t i u s B a r c h a j . m. p.
b) B a r c s a i Ák o s f e j e d e l e m l e v e l e a k a s s a i
ref. e gyhá z g o n d n o k a i h o z , a l a p í t v á n y a ü g y é ­
be n. Kelt Szászsebesen, 1659. május 31-dikén.
Paria literarum ejusdem Principis condam Barcsai ad
Curatores Ecclesiae Cassoviensis Reformatae scriptarum.
Isten sok jókkal áldja meg kegyelmeteket.
Kassáról az elmúlt napokban a kegyelmetek ecclésiá-
jához terjesztett belső jó indulatunknak külső mutató jelét,
köszönő levelét, és abban való áldását kegyelmesen vöttük, s
nem akarván csak abban megszüntetni Istennek kegyelmetek
között lévő ecclósiájához való gondviselésünket, ini ujjabban
örökösön a debreczeni barminczadról annuatim öt száz fo­
rintokat rendeltünk; melyről való annuentialis leveliinket his
inclusis kegyelmeteknek megküldöfctülc. Az ecclésianak egyéb
szükséges dolgairól ennekutánna is bátorságosan megtaláljon,
kegyelmességünkben meg nem fogyatkozik; Istennek törvénye
is azt kóvánván tőllünk, neve dicsőségére s ecclesiánknak
előmozdítására igyekezzünk. Istentől áldást kóvánunk kegyel«
 344
meteknek. Dátum in Civitate nostra Szasz-Sebesiensi die
31. Mensis Maji, Anno 1659.
A c h a t i u s B a r c s a j . m. p
Titulus erafc ta lis :
Reverendis, Clarissimis, Generosis, Egregiis, ct Nobi-
libus, Eeclesiae Cassoviensis Reformatae Curatoribus, Nobis
dilectis.
c) B a r c s a i Ák o s f e j e d e l e m p a r a n c s a B o r o s »
J e n e i T i s z a I s t v á n d e b r e c z e n i ha r mi n c z a d ó s ­
h o z k a s s a i a l a p í t v á n y a ü g y é b e n . Kelt Szászsebe­
sen, 1659. május 30-dikán.
Paria literaram dicti Principis condam Barcsai ad
Tricesimatorem tunc Debreczeniensem scriptarnm.
Achatius Barcsai Dói gratia Princeps Transylvaniae,
partium Regni Hungáriáé Domiüus et Siculorum Comes etc.
Generose fidelis nobis dilecte Salutem et gratiam
nostram.
A kas;ai orthodoxa ecclésiához rendeltünk annuatim
öt-öt száz forintokat a debreczeni harminczadról adatni. P a­
rancsoljuk azért igen sorio kegyelmednek, a modo deinceps
esztendőnként minden fogyatkozás nélkül adja meg. Erről
több parancsolatunkat sem várván. Cui secus non facturo
benigne propensi manemus. Dátum in Civitate nostra Szász-
Sebesiensi die 30. Mensis Maji. A. 1659.
A c h a t i u s B a r c s a i m. p.
Titulus fűit ta lis :
Generoso Stephano Tisza de Boros-Jenő Tricesimae
nostraeDebreczeniensis adininistratori etc. Pideli nobis dilecto.
K i v ü l ; Ad Celsissimum Principem Transylvaniae Do-
minum Dominum Clementissimum Humilima Supplicatio Intro-
scriptorum.
Eredetije 2 iv papíron az ér d. Mu z e u m k é z i r a t ­
t á r á b a n.
Közli Szabó Károly .
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. julius 25,
— Tárgyhalmaz miatt, a tiszáninneni superinten-
dentia véleményét a felügyeleti jog tárgyában, csak lapunk
jövő számában folytathatjuk.
Pályázat tanári állomásra.
A bel-somogyi ev. ref. egyházmegye csurgói megy.
gymnasiumánál két tanári állomás lévén üresedésben.
A Lső állomáshoz a magyar nyelvnek a III. IV. V.
Vl-ik, a német nyelvnek a II. III. IV. V. és Vl-ik osz­
tályban való tanitása van kötve.
Fizetése 600 írt évi dij, tágas szabadlakás 1 hold
kert, 1£ hold rét.
A I I ik állomással a természetrajznak a I. II. V.
VI., a vegytannak a VI., a latin nyelv, számtan és föld­
rajznak az I-ső osztálybani tanitása kapcsolatos.
Ennek fizetése is 600 frt évi dij, s mig szabad lakása
nem lesz, 100 frt lakbér, a tápintézet felügyelete s keze­
léséért a köztartáson ingyen étkezés, esetleg 80 frt tiszte -
letdij. S mindegyik állomáshoz mind a hat osztály növen­
dékeinek a tornászatbani tanításáért 50 frt fizetés csatoltatik.
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
— Pónztárvizsgálat. Ft. püspök U1‘ megbízásából, a
számvevő és egy igazgató-tanácsos az egyb. koreleti pénz­
tárt véletlen megvizsgálván: a pénztár rendben találtatott.
— A llójjasfalvi ref. egyház lelkészéül A d o r j á n
László, zilahi tanodánk egyik derék köztanitója, választa­
tott meg.
— Görög kath. rituális könyv magyarnyelven i«
meg fog jelenni, Trefort Ágoston cultus miniszter ur igen
helyes intézkedése folytán, a magyar ajkú gör. kath.-ok számára.
Ezeknek régi óhajtását teljesitó a kultus miniszter ur akkor,
midőn a k adás költségét utalványozta.
— Beküldetett szerkesztőségünkhöz Ribáry Ferencz-
nek Mehner Vilmos kiadásában megjelenő „Világtörténel^-ébŐI
az I. kötet 11. füzete. E becses vállalatot, melyről Hupfalvi
Pál jeles tudósunk is igen elösmerőleg ny Hathoz ajánljuk
olvasóink figyelmébe Egy füzet ára 30kr.
— Régi román biblia. Densusianu Miklós a „M a­
g y a r - k ö n y v S z e m l é b e n " érdekes csikket ir egy 1582-
ben Szászváioson nyomatott oláh bibliáról, mely cyrill betűk­
kel van nyomtatva. Ennek eddig két csonka példánya volt
ismeretes, teljes példánya a nemzeti múzeumban található, A
román nyelvre fordítást Michaiu Tordosiu román püspök
bízta 4 román tudósra. A költséget rá Geszty Ferencz zász­
lós úr adfa Báthory Zsigmond fejedelemsége idejében.
— Beküldetett. Szerkesztőségünkhöz beérkezett egy
templomi p á l y a b e s z é d , melyet K ó n y a L á s z l ó hidal-
mási pap tartott Zilabon pünköst harmad napján, és a me­
lyet zilahi tisztelői nyomattak ki, Az alap-ige (I. Kor. 12.
Gálát. 5. 1, I. Kor. 4. 20.) a szónokot a szentlélek hatá­
sának nyilvánulásai ecsetelósére vezette. Felfogása értelmes,
szabadelvű. Kivált a protestáns felvilágosultság és a Krisz­
tusban való szabadság fejtegetésével emelkedik magasb szín­
vonalra. Egy pár helyen Révillere is hivatkozik.
— Az eperjesi collegium jogakademiájában a jövő
1879—80 iskolai év elejétől fogva a szabályszerű előadások
mind a négy folyamhan meg fognak kezdetni. A szabályszerű
beiratások ideje 1879-ik évi szeptember 1-től 8-ig ta rt.
0. V é g h D á n i e l coll. jegyző.
A s z e r k e s z tő p o stá ja .
N a g y L á s z l ó n a k , Sz.-Somlyó. A szobán forgó ügyben t.
Magyarosi J. ur önvédelmét már közöltük; a „SzilAgy“ czikkófcmái
csak terjedelménél fogva sem adhatjuk. Béke veletek!
É g y m ár n e m i f j u m a r o s i p a p n a k . Tárgyhalmaz miatt
késik.
E JS S .
A fizetések negyedévenként előre adatnak s 5 éven­
ként 800 frt legmagasb összegig 50 írttal javíttatnak.
A tanári nyugdíjintézet, mely 5 évi szolgálat után,
mintegy felefizetést biztosítaná, keletkezőben; az egyhrae-
gyei lelkószi gyámoldának, mely fejenként 50 frt osztalé­
kot ad, 1% -tóli évi díj mellett kötelezett tagja a tanár.
Mindegyik állomásra két próba-év s három óv alatt
a tanári oklevél megszerzése köttetik ki.
A pályázati okmányok, u. m. érettségi s iskolai bizo­
nyítvány, keresztelési anyakönyvi-kivonat, előélet, szolgálati
s erkölcsi igazolvány, egészségi állapotot tanúsító járás,
illetőleg városi orvosi bizonyítvány alólirotthoz küldendők.
A pályázatok beküldési ideje jelen év aug. hó 3-jka.
Kelt Hedrahelyt, u. p. Kadarkút.
Körmendy Sándor
esperes.
IX . évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Augusztus 3.
M egjelen ik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
Surkoizttfeógi s kiadói axilUa:
lj.-farkasutcza 16. bz. hova
a lap Bzellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
EGYHÁZI E S IS K O L A I H E T IL A P .
Kéziratok nem adatnak vissza,
J 'E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S KIA DÓ T U L A JD O N O S : S s s á i S Z
T a r t a l o m ? A konventi tagok figyelmébe. I. — A kolozs­
vári ev. fotauoda elöljáróságának tan tervjavaslata, az érd. ev. ref.
egylikerületi gymnasiumok számára. (Folytatás.) — A testvér supe-
iintendentiák köréből. A tiszáninneni superintendentia véleménye a
felügyeleti jog tárgyában. ( Vége. ) — V i d é k i é l e t : Agy.-fehérvári
papválasztás. A sepsii egyházmegyéből. Az „Önvédelemére. — Egy­
házi lapok szemléje. — Különfélék. — A szerkesztő postája.
A konventi tagok figyelmébe.
i.
A magyar protestáns egyház jelentékenyebb ré­
szét, a reformátusok egyetemét, alig néhány bét vá­
lasztja el ama nagyfontosságu tanácskozásoktól, me­
lyekre az agg főgondnok, b. Vay Miklós ö nmlga, a
konventi tagokat Debreczenbe, szeptemberre, ha jól
tudjuk, már mégis hívta, s hogy e tanácskozás nem
csak az unió kérdésének még függőben maradt ama
nem legutolsó jelentőségű ágát: a tanügyet, hanem
az állam-kormánynyal szemben az autonómia kérdé­
sében elfoglalandó álláspontot és érdekelni fogja, arra
nem csak a beavatottaktól származó hirek, hanem az
a tény is utal, hogy például a debreczeni superin­
tendentia legutóbbi közgyűlése meglehetős általános­
ságban szóló külön felhatalmazást is adott konventi
küldötteinek, sokkal tál terjedőt azon, melylyel koráb­
ban, az egyesülés tervezetének előkészítésére nézve,
ellátta vala őket. S nincs semmi kétségünk továbbá,
a felől is, hogy valamennyi superintendentia kül­
döttei oly helyzetben lesznek ez alkalommal, hogy
ama túlkapással szemben, mely autonómiánkat, a
kormány legutóbbi ennutiatiója szerint, fenyegeti, bár
méltóíágosan mérsékelt, de ép oly hagyományosán
szilárd magatartás fog a legközelebbi konveut több­
sége részéről tanúsíttatni, a minőre már maga az az
örvendetes tény is vall, hogy Debreczen, a zsinat elő-
karczosa, nagy terjedelmű felhatalmazás adására érezte
m fgát, konventi küldöttei számára, indíttatva.
„ Bármily önbizakodással nézzünk azonban e kon­
venti működés elébe s bármennyire higyjünk is a jog,
móltány .d? eszély győzelmében a szilárd kitartás ered-
mónyekópen: az iránt, azt hiszem, mindnyájan tisz­
tában lehetünk, hogy a puszta elméleti védekezés,
31. szám.
hirdetési dijak:
Xófcszor haeábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kp.
Bélyegdij minden bcigfeatas
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezmény t nyújt a kiadóhivatal
" Előfizetési á r :
Egész évre 0 írt., félévre 3
frt, évnegyedre 1 frfc 5 0 kr.
D D O Z X lO lS O © .
m ég ha volna is sikere az állam-kormánynyal szem­
ben, ki nem elégítheti azt a fogalomszerinti lényeget,
mely a Protestantismus belterjes működésében áll s
mely nélkül az autonómia oly m agnélküli héjjá válik,
m int a spanyol hidalgo hosszú titulusa sine-vitulo.
Ezt az autonómiát, igenis, állam i törvények biztosít­
ják, m int jogot, de az állam-érdek javára tett ama
szolgálatok fejében, melyeket a felekezet mind vallás­
erkölcsi , mind nevelési hivatást teljesítő társulat
képében töltött ez ideig be, és a mely materiális jog-
czimek megszűntével maga a belőtök származó jog
tárgytalanná s a jogot biztositó törvények üres for­
mákká válnának. Már pedig mi, protestánsokul, ily
eshetőségre nem áhítozhatunk.
Igen is, vissza kell teh át az ál lám-kormány
illetéktelen beavatkozását ez autonómia köréből űtasi-
tanunk, de egyidejűleg oly belterjes működést kell,
e körön belül, indítanunk s illetőleg folytatnunk, hogy
ne csak elm életileg, hanem és főkép gyakorlatilag is
fölöslegesnek, igazságtalannak s jogtalannak tűnjék
ki e beavatkozás, m elylyel az állam rontaná meg azt
a működést, melyet az állam javára folytat a Protes­
tantismus. A kormányt a tulajdon saját fegyverével
k ell megvernünk.
A Molnár Aladár tanügyi munkálatát nem ös-
merjük s igy uem tudhatjuk, mily mértékben leszünk,
annak segélyével, abban a helyzetben, hogy a mi
illeti a középtanodai oktatás materiális szervezését,
érőt-érőbbet producáljunk az épen most közzétett m i­
niszteriális tantervnól; de azt látjuk, hogy az erdélyi
egyházkerület most muukában levő tanterve, már csak
mai előkészületeiben is, messzi túlszárnyalja a ma­
gyar közoktatási minisztérium negyedik vagy hánya­
dik kísérletét, mind psychologico-paedagogiai tekin­
tetben, iniud arra nézve, hogy a humán és real irány
állítólag kieegyenlilhetetlen harczát, szerencsés meg­
oldásra juttatja. E tekintetben tebát épen nem fé­
lünk, hogy az állam-kormány által tulszáruyaltassunk
s van okunk reményleni, hogy a convent épen ez ágra
nézve kedvező megoldást fog már ez évben létesíteni.
De, tagadhatatlanul, van egy positiéja a hazai
közoktatásnak, melyben az állam messze túlszárnyalja
felekezetűnket s ez a tanár-képzés s a mi evei együtt
 346
j á r : az alkalmazott tanárok qualificatioja — legalább,
a mi ennek külső igazoltságát illeti, — mert a ben*
Bőről s a jelenről egyátalán nem lehet ezúttal czólnnk
szólaui É s épen most a külső, formális qualificatio
tekintetéből, kétségbevonhatatlauul előnyben látjuk az
államot felekezetűnk fölött, hangoztatok, annak idején,
midőn a miniszteri „Pontosatok“ -hoz e helyen tüze­
tesen hozzá- szólánk, hogy a miniszternek azt a törek­
vését, mely szerint a felekezetek is csak oklevéllel
ellátott egyéneket alkalmazzanak tanodáikhoz, csak
helyeselhetjük s veszünk magunknak bátorságot ez
úttal s a konvent t. tagjaihoz fordulunk, fölhiván be­
cses figyelmüket arra a szükségre, hogy e téren is
elejébe vágjunk az autonómiánkat sértő beleártódásnak,
de úgy, hogy a materiális tartalom tekintetében fe-
lyülm ulni igyekezzünk az államot s ezáltal, mint m a­
gam kifejezéro, e téren is tulajdon saját fegyverével
verjük meg a kormányt.
Állapodjunk meg tehát abban s moudjuk ki
autonóm jogkörünkből folyólag, hogy rendes tanárul
csak okleveles egyéneket alkalmazunk s az ideigle­
nesen alkalmazott, de vizsgálatot nem állott egyének
rendes tanárokká csak akkor válhatnak, ha a tanári
vizsgálatot, szakjukból (szakjaikból) sikerrel kiállották.
Ám ez idő szerint (s valószínűleg még sok öltő
értére) csakis állami intézetekben történik hazánkban
a tanár-képzés, valamint szerezhető m eg a tanári ok­
levél. Bármily tisztelettel vagyunk, azonban, mind a
budapesti, mind a kolozsvári egyetem m ellett fönálló
tanár-képző iránt (s e tekintetben elfogultsággal nem
vádoltathatom, magam a tanár-képzőben nem működ­
vén) m égis, tagadhatatlan, a felekezetnek még azon
felyül, a m it a növendékek a szak-képzés tekinteté­
ben, ez állami intézetektől nyernek, valamivel többet
is van joga leendő tanáraitól követelni), hogy aztán
a maga felekezeti érdekeinek hft szolgáit remélhesse
azokban, a kik az államtól uem vehetőnek semmi
olyat, a mi akár az egyik, akár a másik felekezet
szempontjából egy felekezeti tanárban nélkülözhetet­
len qualificatio. Hogy tehát, egyfelől uem a „Ponto­
satok hanem a tauügy követelményének, de másfe­
lől a felekezeti érdeknek is eleget tegyü n k : a mikor
kimoDdandók vagyuuk, hogy csakis (ez idő szerint
állam i intézetben nyert) oklevéllel bíró egyéneket al­
kalmazunk kathedráinkra, egyszersmind gondoskodnunk
kell alkalomról is, hogy az állam i képzőben növe­
kedő leendő tanáraink a felekezet igényeinek szem ­
pontjából is megnyerjék azt, a m it az állam, fogal­
mánál fogva, sem egyik, sem másik felekezet számára
nem nyújthat tanár-képzőjében. Szóval, akár a buda­
pesti, akár a kolozsvári egyetem m ellett fönálló tanár­
képző mellett tartanunk kell, az öt superintendentia
közös erején, egy tanárt, kitől mindazok, kik vizsgá­
lataik kiállta után református tanodánál kívánnak
alkalmaztatást nyerni, nyerendik azt a kiegészítő kép­
zést, a mely pótolva azt, a m it az állam nem adhat
(s ne is adjon,) biztosítékát nyújthatja annak, hogy
állam ilag képzett tanáraink m égis teljes szívvel a
felekezetéi leendőnek.
Erre nézve m ég ném elyeket el leszek a jövő
alkalommal mond ndó. S z á s z Béla.
A kolozsvári ev. ref. főtanoda elöljáróságának tan­
tervjavaslata az érd. ev. ref. egyházkerületi g ym -
nasiumok számára.
I n d o k o l á s .
(Folytatás.)
A IV. osztályban egy félév alatt a biblia ismertetésé
a fentebb megjelölt előképzettség alapján eszközölhető és
azért a II. félévben az egyetemes egyháztörténelem főbb
vonalai adhatók.
Az V. és VI. osztály számára a vallásos oszmék tör­
ténetét tűztük ki tárgyúi. E tantárgy feladata általános tá -
jékozottságot nyújtani az összes vallási formák felől a tör­
ténelmi fejlődés szempontjából, főtekintettel az egyes vallási
formák egybehasonlitására és ennek alapján kijelölni azon
helyet és föladatot, melyet azok sorában a keresztyénségnek
el keli foglalnia és betöltenie.
A VII. osztály számára a »Szerv. Javaslat« népszerű
vallástant (populáris theologiát) tűzi ki tárgyul; de ez mel­
lőzendő, mert ennek előadása a végi formában tarthatatlan
és túlhaladott álláspont és a VIII, osztályban felveendő rend­
szeres hittan kellőleg pótolja helyét; különben is a hazai
prot, egyház történelmében való tájékozottság, a nevez etosb
mozzanatok részletesb ismerete nélkülözhetetlenül szükséges t
s e tantárgynak más osztályba való beleiliesztése alig volna
eszközölhető ; következésképen ez osztály tantárgyává tettük.
A VIII. osztály számára a tantervűnkben kijelölt Hit­
tan az egész gymnasialis vallás-oktatás betetőzéséül szolgál,
mint a vallásos eszmék történetének tanulmányozása alapján
főifejtése s rendszeres előadása a jelenkor keresztyen s ille­
tőleg protestáns vallásos tudománynak, moly felől a gymna-
siuraból kilépő ifjúnak teljes tájékozottsággal kell bírnia. E
tantárgy képezze az érettségi, vizsgálat tárgyát is.
2. A m a g y a r n y e l v és i r o d a l o m t a n í t á s á r a
n é z v e : A nagy-enyedi elaboratumtól eltérőleg, a Szerv. Javas­
lathoz hiven, a VI. osztályban 2 éra helyett 3 órát azért
tettünk, mert épen ez osztály tantárgyát a nagyobb költé­
szeti fajok, valamint szónoklattan képezvén: lehetetlenség a
fejtegetés concrot példányaiéi szolgáló müvek behatóbb elem­
zése oly rövid idő alatt; to\abba az általunk a magyar nyelv
és irodalomra nézve az egész gymnasialis tanfolyam alatt
eléggé nem ajánlható olvastatás nagyon sok időt vesz igénybe $
továbbá, épen az érettebb és fejlettebb felfogást kell lehe­
tőleg hasznosítani. *
3. A l a t i n n y e l v és i r o d a l o m t a n í t á s á r a
n é z v e : Ovidius „Metamorphoseona-ját azért tevők le a IV.
osztályba, hogy a klassikus irodalom tanításánál nélkülözho-
 347
tetten, de külön órán kellő sikerrel nem tanítható mythoiogia
ismertetése szempontjából mielőbb felhasználtassék. Az Ovi­
dius olvasásával egy időben a magyar irály-oktatásban nem
foglalkozott ugyan még a növendék metrikával, de a latin
prozódia s metrika elemeiből egy pár nélkülözhetetlen isme­
ret előlegezhető, behatóbban a következő év folyamában fog-
lalkozhatik azzal a növendék. Aztán nem is feltétlenül szük­
séges e fejlettségi fokon a metrikára bővebben reflektálni;
de főszempont előttünk az, hogy Livius olvasása megköny-
nyittessók az által, hogy Ovidius merészebb fordulatokban,
inverssiókban gazdag irálya mintegy előkészíti a növendéket
a bonyolultabb mondatszerkezetek felfogására.
Horatius olvastatását azért tettük a VII. oszt. tan­
tárgyává, a VI. osztályból kihagyván egészen, mert ezen az
Augustus korának oly kiváló, mondhatni typikus lantosát
érettebb ifjúságnak behatóbb, részletesebb és több oldalú
szempontból kivánnók bemutatni. A nyelvi nehézségek erre
intenek; a joles német gymnasiumok nagy részében a VIII.
osztályra tették fel. Az Ars poétikát a VIII. osztályba azért
tevők, hogy, mint a klassikus kor aesthetikai nézetei illustrá-
lására, az összes klassikus oktatás betetőzéséül szolgáljon.
4. A h e l l é n n y e l v és i r o d a l o m t a n í t á s á r a
n é z v e : A VI. osztályban a hat órát öt órára azon kényte-
lenségből szállítók le, hogy igy a magyar nyelv tanítására
fentebb indokolt óra kikerüljön, minthogy egyéb tantárgyból
nehéz volt azt elvenni.
5. A n é m e t n y e l v é s i r o d a l o m t a n í t á s á r a
n é z v e : A VIII. osztályra nézve is azért hagytuk mog az egy
órát, mert érettség-vizsgálati tárgy ezen osztályban nem
mellőzhető ; aztán a német irodalom némi ismertetése, a
klassikus szerzők müveinek olvastátása elengedhetetlenül
szükségessé tették ez éra felvételét, ha már többet nem lő­
hetett, mi épen nem volna felesleges, miután egy nyugot-
európai nyelv ismerete az egyetemen mintegy a fensőbb
képzettség' előfeltételéül tekintetik és hangsulyoztatik.
6. A t ö r t é n e l e m t a n í t á s á r a n é z v e : Elöljáró­
ságunk elfogadja ugyan a nagy-enyedi elaboratum azon eljá­
rását, mely szerint a történelem rendszeres egészben és
egymásutánban az V—VIII. osztályokban előadandó, de azt
paedagogiai szempontból elodázhatatlanul szükségesnek tartja,
hogy a rendszeres tanítást megelőzőleg nem csak olvasmá­
nyok által, de épen e hozzánk logközolobb fekvő honi törté­
nelemnek egyszerű, a történelmi mozzanatoknak főbb esemé­
nyek és egyének köré csoportosítása által szemléletessé vált
előadása alakjában a növendék a rendszeresebb történelmi
oktatásra előkészíttessék, benne a történeti érzék fe le lte s ­
sék, a nagy tették és nagy emberek iráüt lelkesedés ger­
jesztessék; mert a kedélyi mozzanatok iránt ome fogékony
korszakban mélyebb gyökerét ver; a jéllemfejlődésre haté­
konyabban fóly be az ember történelmi küzdelme. Aztán úgy
is, valamint a földrajzi oktatásnál, úgy a történelminél is
meg kell előznie az egyetemest a hazainak. A világesemé­
nyeket kapcsolatosan lehet és kell érinteni. Az olvasmányok
is sokkal több sikerrel oszthatók be, ha bizonyos chronölo-
giai ős törtónetfejlődési támpontokat nyert a növendék. Ezért
osztók be a IV. osztály tantárgyai közé a hazai történelmet.
Azért mert nem lehet pragmatikai történetet adni, az nem
zárja ki, sőt föltételezi, hogy adassék a történőt a gyermok-
kodély gyermeteg hangulatához közelebb fekvő szempontból
tárgyalva.
7. A f ö l d r a j z t a n i t á s á r a n é z v e : A földrajz
tanítását a III. osztályba is felviendőnek tartjuk, tekintettel
a feldolgozandó tananyag, kivált a politikai földrajz terje­
delmére, továbbá arra, hogy a mathemalikai földrajz elemei­
nek ás a felfedezések érdekes történetének a földrajzzal kap­
csolatos előadását szintén felvettük tanterv-javaslatunkba. S
azért a Ill-ik osztályban fölzrajzi oktatásra még 2 órát szab­
tunk. A csillagászati földrajznak a VIII. osztályba történt
felvitelére nézvo nagyon is egyetértünk a nagy-enyodi elabo-
ratummal, valamint nem csak megjegyzésképen, de mint
tantervűnk mellett toljesen elfogadható indokot véljük kimond­
hatni, hogy a természettani földrajz mellőzhető, mert tan­
anyaga, bár nem külön tantárgy alakjábau, de a természet-
rajzi oktatás folyamában okvetetlenül tárgyalt zoo-phyto-
graphia és geológia előadása által részben feldolgoztatik.
ő. A t e r m é s z e t r a j z t a n í t á s á r a n é z v e : A
VII. és VIII. osztályba kivételesen félévi tantárgyakká tet­
tük oly képen, hogy azért az egész évre szabott éiameny-
nyiséget megkapja, mert két annyi órát nyer. így a VII.
osztályban az I. félévben taníttatnék heti 4 éra alatt «ásvány­
tan, a II. félévben heti 4 órán növénytan; a VIII. osztály­
ban az I. félévben heti 4 éra alatt rendszeres zoologia,
elfoglalván e félévben a csillagászatra szánt heti 2 órát ; a
második félévben (kimaradna és) a csillagászat taníttatnék
heti 4 órán.
Indokaink :
a) e tantárgy úgy se lévőn érettség-vizsgálati tárgy,
az érettségi vizsgálatra készülő ifjak a tanév második felé­
ben kizárólag e vizsgálat tantárgyaira fordíthatnák időjüket.
b) Az igy félévesekké vált természotrajzi tárgyak lehe­
tővé tennék azt, hogy a két felső osztályban a túlterhelés
némileg elkerültessék, a mennyiben a nagyenyedi elaboratum
szerint egy félévre 11 tantárgy esnék, mi az ifjú ügyeimét
igen sokképen osztaná meg. A „Szerv. Jav aslatin ak ez épen
egyik — fájdalom a tantárgyaknak, a tanítási időnek 8 évre
történt leolvadása folytán beállott szaporodása és terjedelme
miatt nélkülöznünk kellett, — igen becses oldala, hogy több
óra alatt lehetett elvégezni egyes tantárgyakat, mi az éret­
tebb ifjú munkásságát beltorjosobb erőre fokozta. Tehát e
szempontból is igazolható eljárásunk.
c) Még azt sem kell felednünk, hogy azon esetben, ha
a természetrajzi oktatás félévvel előbb befejeztetik, az ifjú
önkénytes, netalán pályázatok alkalmával verseny munkás­
ságára szabadabb tér nyílnék, a mennyiben a természetiek­
ből legalább egy kört teljesen megfutott.
9. A t e r m é s z e t t a n t a n í t á s á r a n é z v e : A IV.
osztály számára kijelölt tananyag eltér a „szászvárosi tanári
értekezlet“ által — illetőleg „Szervezeti Jav aslatib an meg­
jelölt tananyagtól, mind mennyiségére, mind minőségére
nézve; mennyiségileg, mert a „Szerv. Jav." mind a vegy­
ül
 348
tanból, mind a lenn esze ttanból jóval többet ölel fel az
általunk ajánlottnál; minőségileg pedig helyesebbnek tirtjuk
a tanítás e fokán a természettanból mellőzni: a szilárd tes­
tek mechanikáját, a fény- és hangtant ; a vegytanból „az
egyszerű és a közéletben fontosabb összetett anyagok rövid
esmerfcetóse“ helyett,'mely nagyon határozatlan és különböző
értelmezésekre adhat alkalmat, szükségesnek tartók megha­
tározni, hogy mi a feldolgozandó anyag.
Ez eltérést igazolja azon kétsegbevonhatlan igazság,
hogy a czél nem az, moly szerint sokat és sokfélét tudja­
nak a növendékek a nevezett tanokból, hanem az, hogy, a
mit tudnak, arról tudják azt is, hogy hogyan jutottak hozzá’;
ehez képest óvatosan úgy kellett megválogatnunk a tananya­
got, hogy minden kísérletben legyen tárható a növendék elé
és úgy, hogy a tünemény-csoportok egymásutánja s az azok­
ban foglalt törvények meggyőződésükre fegyelmező hatással
legyenek. Különben is a szilárd testek mechanikája több
monnyisógtani előismeretet kivan, mintsem kellő sikerrel e
korban tanítható volna; a hang- és fénytanból pedig nem
lehet a szemléltetési olvet kellő mérvben érvényesíteni. A
vegytan — ha az ide vágó tankönyvekből következtetni lehet,
— nézetünk szeiint czéltvesztetten volt keresztül vivo; mert
nem volt szem előtt tartva a paedagogiu egyik sarkalatos
elve, mely szerint könnyebbről nehezobbre és csak a növen­
dékek esmeretkörére támaszkodva lehet csak helyesen haladni.
Az eleinek tanításával indult a vegytan tanítása; pedig az
összes természettudományok közül a vegytan tanulásához
fognak és foghatnak a növendékek a legkevesebb előesmc-
rettel, sokkal szövevényesebb a körükbe eső tünemények le­
folyása, hogyscm valami holyos tapasztalatot szerezhetnének
maguknak. Czélszeiübbnok tartjuk lassanként és fokozatosan
jutni cl az elemek bemutatásáig. Nagyobb körben felölolni a
rendelkezésre álló idő mellett, nem látjuk helyén valónak
som a természettant, sem a vegytant, még abban az esetben
som, ha felhozott nehézségek fenn nem forognának is.
10. A m e n n y i s é g t a n t a n í t á s á r a n é z v e : A
VII. osztály számára a n.-enyedi elaboraturaban szánt 3 óra
helyott 4-et tettünk ; azért nem bomlott fel az óraarány e
tudományra nézve, mert a VIII.-ban 3 helyett 2 órát tet­
tünk. E változtatásra azon szempont vezetett, hogy a VII.
osztályban a nagyobb órameunyiség lehetővé teszi, hogy be­
hatóbban, kevesebb félbeszakítással bofojoztessék majdnem az
egész mennyiségtani tananyag; a VIII. osztályban az érett­
ségi vizsgálatra mintegy előkészítve ismétlésre volna fordít­
ható a főfigyclem. Aztán o felosztás által a VIII. osztályba
járó ifjúra nézve — épen o fontos válponton — könnyeb-
httlés támadna.
11. A r a j z t a n í t á s r a n é z v e : Szükségesnek tar­
tók a tanmenetet részletesen kidolgozva a többi tantárgyak
tananyagához hasonló módon a tantervbe fölvenni.
12. Az é n e k a n é g y a l s ó os z t á l y b an két hang­
nem (alt és szoprán) szerént vezettett be gymnasiumunKnál
és ugyanezt ajánljuk minden gymnasium számára; a felső
négy osztályban pedig a teljes harmónia van életbeléptetve
•és nélkülözhetetlenül szükségesnek maradt — nézetünk sze­
rint jövőre is. Az zeneoktatás az önkényt vállalkozóknak
ingyen adandó, természetesen csak a zenekari tagoknak.
13. V é g r e a t o r n a t a n í t á s á r a : a VI. VII. és
VIII. osztályokban elegendőnek tartunk egy érát, a mennyi­
ben a torna folyam már előbb bevégezhető és e korban már
csak egészségi szempontból volna gyakorlandó; továbbá ez
osztályoknak így is a rendes tantárgyakra az általánosan
elfogadott 26 óra helyett 27 s illetőleg 28 jutott; a torna
kötelező lóvén, az időt ez is igénybe veszi és a már több
szabad időt igénylő fejlettebb ifjúra nézve terhes volna.
M e g j e g y zés.
Tanintézeteink közös nevéül ajánljuk, a hagyom;'» uyaink
által is megszentelt, a több-több intézet szövetségo fogal­
mát is kifejező, a bonlakás és a tanitó-nevelő intézet jel­
legét is híven és prognantor megőrző: „ C o l l e g i u m “ szét;
de azért tantérvjavaslatunkat „ g y m n a s i a l i s t a n t é r v - tf
nők neveztük, megjelölvén ezzel mintegy azon paodagogiai
szempontot, melyből azt dolgoztuk, azon tananyag mennyi­
ségét, melyet fokozatosan annak keretében felöleltünk. A
C o l l e g i u m szó az egész intézetet legtágabb keretében
felfogya fejezi ki; e név nemi fogalmat fejez ki, melynek
részben coordinált, részben subordinált tagjai a különböző
tanfolyamok, melyeknek szövetségét alkotja egy-egy intéze­
tünk. Például a nagyenyedi B e 11e n-c o 11 e g i u m alkatrészei:
a) elemi oskola,
b) tanítóképző intézet,
c) 8 osztályú gymnasium,
d) theologicum sominarium.
(Folytatása következik,)
A testvér superintendentiák köréből.
A tiszáninneni sup érint endentia véleménye a felügyeleti jog
tárgyában .
(Vége.)
A pont, VII. c.-e a tanári képesítés fontos ügyével fog­
lalkozik, azt rendeli, hogy az autonóm középiskoláinkban
ezentúl csak okleveles tanárok választhatók, s mindaddig,
mig a felekezetek nem gondoskodnak tanáikópző intézetről,
tehát egyetemről a maguk számára, jelöltjeik ezen oklevet
valamely állami egyetemen tartoznak megszerezni: az aka­
démiákra pedig csak doctori gradussal bíró tanárok alkal­
mazhatók. Mi a tanári képesítést szintén oly fontos ügynek
tekintjük ugyan, mint az állam ; azonban megjegyezzük*
üogy profc. iskoláinkba eddig is vagy oly egyéneket válasz­
tottunk tanszékeinkre, kik tanári képessógöknek elvitázha*
tatlan bizonyítékát szolgáltatták, s a kiket egyh. főhatósá­
gaink személyesen ismertek, vagy a kik a tudományos és
paodagogiai irodalom terén kitüntették magukat,vagy végre
kik magasabb kiképeztetéaüket valamely hazai és külföld
egyetemen nyerték.
Mi örömmel vesszük, ha tanáraink magoknak oklovelefc
szereznek s ha tudori szigorlatokat tesznek, mivel a tanári
oklevelet és tudori diplomát kétségkívül oly külső qualifica-
tionak tartjuk, a melyre mindazoknak szükségük van, kik
 34»

szakképzettségüknek jelét sem a gyakorlati tanítás, sem a Miután Ö Felségének suprema inspectionalisi joga az
tudományos irodalom terén nem adták, noha ely mereven 1790/1 XXVI. t. ez. által ez irányban is biztosítva van,
mint a „ P o n t o z a t o k a ezen követelést nem látjuk szűk* különös intézkedések szükségét nem látjuk. A mi az éven*
cégesnek fölállítani s fenn akarjuk tartani azon szabadságun« kénti általános számadások fölterjesztését illeti, az ellett
kát, hogy ne csak okleveles tanárokat és tudorokat, hanem oly kifogást nem tehetünk, azonban részletes számadások köve­
egyéneket is választhassunk, kik tudományos és paedagogiai telése szintén túlmegy azon jogon, melyet a suprema in*
képzettségöKuok az irodalom terén adták jelét. spectio jogának fogalma kiszab. Különben ez irányban maga
A. ptok V ili. c.-e azt követeli, hogy mint az 1876. az autonóm egyház saját érdekében intézkedni fog a lehető
XXVIIL t. c. a népiskolákra vonatkozólag meg van szab­ legczélszerubb orvoslatról a convent által.
va, a magasabb tanintézetekben (gymnásiumok, akadé­ Végül nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a
miák) használt tankönyveket, sőt kéziratokat is a miniszter mennyiben a pontozatok több helyütt részint nyíltan, részint
supeiT' visio végett bekérhesse s megvizsgálhassa, nem fog- leplezetten, ezen rendelkezések egy tetemes részét úgy tün­
lalnak-c magukban állam-, alkotmány- vagy törvényellenes tetik fel, mint a különféle nemzetiségek ellen alkotandóóvrend-
tanokat. Ezen kövelést, szemben a magasabb tanintézetekkel szabályokat, tiltakozunk azon felfogás ellen, mintha nekünk
igen tágkörünek látjuk, mivel a jelzett czél alatt nem mond­ ezen rendelkezéseket épen ezért kellene elfogadnunk, s til­
juk, hogy lappang, de lappanghat a tudományos törekvések takozunk az ellen is, hogy a nemzetiségekkel szemben mi
szabadságának megszoritási szándéka is, a mit pedig a tanítási képezzük az államfedezetét, s mi viseljük azon ódiumot, moly
szabadság elve meg nem tör, másrészt ránk vonatkozólag esotleg az állam rendelkezései folytán, egyik-másik nemze­
semmi értelme nincsen, mivel a gymn. tankönyvek ki vannak tiség részéről származhatnék.
nyomatva, s igy a miniszter azokat bárhol megszerezheti, Miután az, hogy a törvények tiszteletben tartassanak
évi nyomtatott tudósításainkban azok teljes czimei ki van­ a nemzetiségek részéről, egészen állami ügy, ne igyekezzék
nak téve, igy tehát azokat kényelmesen ellenőrizheti. A mi az állam a mi prot. felekezetűnket, mint a maga clőharczo-
azonban az akadémiai tanári kéziratokat illeti, azon meg­ sait ezen téren előretolni, hanem gondoskodjék arról, hogy
jegyzésünk van bekövetelésük ellen, hogy a kéziratok a a törvények áthágéi érdemlett büntetésben részesüljenek.
szerzők egyéni tulajdonát képezik, azokkal nagyon kérdéses,
Mindezek után nem hallgathatjuk el azon óhajtásun­
van-e joga bárkinek is rendelkezni ?
kat, hogy bárha már az állam és egyházközti viszonyok*
A mi a pntok iX-ik cz.-ét illeti, mely szerint a minisz­
a vallás szabadságról, kötelező polgári házasságról, közép és
ter oly felekezeti közép és felső iskolákat, melyeknek tanárai
államollenos üzelmekbe bonyolulnak, az illetékes törvényszék főiskolai ügyeinkről alkotmányos utón törvényhozásilag ron-
deztetnének: mivel azon controversiák, melyek jelenleg a
s kir. ügyészség közbejöttével megejtendő vizsgálat utján, a
vétkeseknek bizonyult tanárok elmozdítását a felekezeti főha­ félreértést növelik, csak ezen törvények megalkotása által
tóságtól követelheti, s ha ez által 'a baj nem orvosolható, enyésztethetők el, s a szabad egyház magas eszméje a szabad
államban csakis ez úton érvényesíthető.
illető iskolákat egy időre v, véglegesen bezárhatja ő Felsé­
géhez teendő előterjesztés után: miután ezen intézkedés Kelt S.-Patak, 1879. jun. 21.
H eg edű s LAszló, Kun PAl ,
minket mindaddig niem érinthet, míg magyar alkotmányos
egylikerületi küldő ttségi elnök. egyli. kér. küldöttségi jegyző.
kormányzat alatt élünk, a hazaellenes irányú iskolák ellen
pedig az államnak magát minden módon védenie kell, oz
oly intézkedés, melyet hevesiünk, s melyet a majdan alko­ V I D Í 3 K I E L E T .
tandó közép- és főiskolai törvénybe okvetlenül felveendőnek j
(A gyulafehérvári papválasztás.)
tartunk. Különben megjegyezzük, hogy meggyőződésünk sze- \
H e g y a lja , 1 8 7 9 . ju l, 2 3 .
riut hibásan jár el a kormány, midőn ama nem magyar tan- (
nyelvű főgymnasiumokat a magyar korona területén megtűri, Nagytiszteletu szerkesztő ur 1 Gyula-fehérvári egyhköz-
mivel ezek nemcsak a nemzetiségi bujtogatások fő és leg­ ségünknek e hó 27-én igen szép ünnepélye vol t ; ugyanis
veszedelmesebb fészkei, hanem paedagogiai szempontból is az olvasók előtt is ismeretes hosszú procossus után elvégre
képtelenségek, a menynyiben magyar tannyelvű főiskolánkra e napon betöltotett az évek óta üressedésben levő papi
növendékeiket nem képesítik, s igy egy nagy számú ifjúság­ állomás.
tól megvonják azon lehetőséget, hogy Magyarország torüle- Kora reggel a templom tornyán lengedező nemzoti zászló
tén esetleg mint államhivalalnokok alkalmazást nyerhessenek. figyelmeztető a közönséget a leendő ünnepélyre; féltizkor
A ptok X. p. arról szól, hogy joga legyen a minisz­ pedig a harangok zúgása gyiijté egybe a szép számú válasz­
ternek, ha szükségét látja, az iskolai alapítványokról éven­ tókat, Az invocatio megkezdése után nt. E l e k cs G y ö r g y
kénti kimutatást kérni, szükség esetén az ügyiratokat és esperes, t. Tankó József borbe.eki lelkész, mint helyettes jegyző,,
számodásokat bekövetelni, s ha az alapítványok csonkulást t. B o d o r L ő r i n c z krakkói lelkész és mlgs. br. Kei n é n y
szenvednének v. veszélyben forognának, s a bajon a fele­ I s t v á n főgondnok urak jöttek a ref. templomba. Az éneklés
kezeti főhatóság utján segíteni nem lehetne, az ügy állása« bevégzése után a nt. esperes ur nemes alakja magaslott ki
írói ő Felségéhez jelentést és az orvoslás módja iránt javas­ a szószékből s egy alkalomszerű megható ima után az alább
latot tenni. közlendő rövid szavakban szóllott a közönséghez.
 350
Minden törvényes intézkedések megtörténte végeztével
megkezdetett a szavazás. Feszült figyelemmel vártuk az
eredményt, Igen heves pártküzdelmet vártunk az eddig hal­
lottak után Ítélve; és ime mit l áttunk? p á r a t l a n s z é p
r e n d b e n l e f o l y t s z a v a z á s t . Szavazott 134 választó
s mind a 134-et kivétel nélkül: dr. E l e k e s Vi c t o r zilahi
tanár nyerte meg. A midőn a szavazás eredménye a nt.
esperes ur által közzé tétetett és dr. E l e k e s V i c t o r
G y . - F e h é r v á r ref. p a p j á n a k nyilváni.tatott szűnni
nem akaró éljen kiáltások közt távozott a választó közönség.
Gyulafehérvári egyhmegyónk esperese nt. E l e k e s
G y ö r g y ur az e napon tartott választás megkezdése előtt
így szólott a választó közönséghez:
»És most következik az egyhközségre nézve a legfon­
tosabb pillanatok egyike. Mielőtt azonban a választás kezde­
tét venné; gondolják meg a buzgó hívek még mindig szépen
virágzó egyhközségnek n e g y v e n é v e s m ú l t j á t , mely­
ben az fényes volt, mely alatt diszo volt hazánknak, nem­
zetünknek, büszkesége szent vallásunknak; gondolják meg:
mi tette azt nagyá a múltban ? Nem egyéb, mint az egyet­
értés, testvéri szeretet és vallásos buzgóság,
A múlt alapja a jelennek és jövőnek, a fényes múltat
megőrizni, a jelent és jövőt meg virágzóbbá tenni: a jelen
nemzedék hivatása; ezt pedig most is, nem a visszavonás
és egyenetlenség, hanem nemes ügybuzgóság és egyetértés
áltál eszközölhetni.
Hogy a jövő kor áldja vagy átkozza a jelen nemze­
déket, az buzgó hivekl önöktől függ; legyenek azért bölcs
helátásuak, — tegyenek szívok nemes sugallata szerint; csak
arra kérem: oknélküli, alaptalan kifogásokkal ne késleltessék
a választási bizottság munkálatát; fontolják meg, mekkora
kár és hátramaradás volt eddig is ezen egyházközség szel­
lemi és anyagi életében; fontolják meg, hogy az egyenetlen­
ség átkos fegyvere miatt egy óv raboltatott el annak val
lásos életéből , Okozói feleljenek Isten és emberek, felel­
jenek saját lelkiismeretűk itélőazéke előtt.
Én buzgó hivek, mint mindig, most is nyugodtan állok
e szószékben. Nincs a nagyontisztelt választó közönség tag
jai között egyetlen egyén, ki szememre lobbanbhatná, hogy
valaki érdekében bárkire pressiót kivántam volna gyakorolni,
vagy hogy valakinek megválasztását még csak tanácsoltam
is volna Én hivatalos állásomnál fogva mentem a törvény
rendes utján; $ mégis nekem kellett ások alaptalan gyanú
sitás miatt a legtöbb keserű cseppet elnyelnem; hanem én
mindazokat nyugodtan tűröm; csakhogy ezen egyházközség
boldog, megelégedett, és virágzó legyen ! Tőlem válassza a
nagyon tisztelt egyhközség a kijelöltek közül, a kit épen
szive óhajt, csakhogy a választás törvényesen menjen; meg­
ejtett választásukat nyugodt kebellel, áldó szívvel kisérendem 1 !“
íme, t. olvasó ! a nt. esperes urnák ajkáról, a szó­
székből, a nagy választó közönség előtt hangzott le nyilvá­
nos czáfolata annak: mennyire oknélkül vádolták szóval és
Írásban, pártszinezettel, rokona érdékében való korteskedós-
seh Azt hiszem már el fog némulni minden fégyvér ; pi­
henni fóg'a fel korbácsolt szenvedély s elfogják hagyni Az ifjú
'pápot téhhi hemés égybáza javáia. Isten adja!
Egy jehnvolt hallgató.
A sepsii egyházmegyéből.
Sepsii egyhmegye, 1879. jül. 26.
Az ilyefalvi új lelkész t. Kis Albert ur beköszöntése jul.
20 án történt meg. Beigtató volt s.-szt.-gyorgyi lelkész t.
Róvay Lajos ur, mint megbízottja a főtiszteletü püspök
urnák, mivel Ilyefalva püspöki egyházközség. Az idő kedvező
volt, s a helybeli és szomszéd községek népe nagy szám­
mal veH részt a szép ünnepélyen, úgy, hogy a tágas temp­
lom zsúfolásig telve volt. Az istenitisztelet kezdettől végig
a tudva lövő rend szerint összevágó pontosságai, él ínken,
és lankadatlan érdeklődés közt ment véghez, T. Révay Lajos
ur szívből kelt s szivhez szóló szép szavaiban megható meleg­
séggel ismertette a gyülekezettel, az új lelkészt, mint a
forradalom pusztításai alatt árván maradt, s nehéz életvi­
szonyok között is biztosan fejlődő gyermeket, mindig előre
törekvő, szorgalmas, tiszta jellemű ifjút, majd a külföldi aka­
démián kincset gyűjtő papjelöltet, s később szép hivatását
s kötelességeit helyesen felfogni tudó, az egyhkségnek, hol
szolgált, anyagi és szellemi elhaladásáért híven és becsü­
lettel munkálkodó, határtalan szerónységü lelkipásztorát, s az
új lelkésszel a derék egyházksóget, melynek jóravaló népe
lelkészeit gonddal megválasztja., s szeretettel és tisztelettel
elhalmozza, egyházias érzésű, vallását szerető, buzgó, minden
jóért, lelkesülni tudó, s az egyhközség elhaladásáért, gyara­
podásáéit munkára, áldozatra maga idejében előzékenyen kész ;
s mint ilyeneket egymásnak lelkesen ajánlva, együtt mun­
kálkodásukra Istentől minden áldást kért. — T. Kis Albert
ur ezen sz. ige alapján „mi pedig praedicáljuk a megfeszí­
tett Krisztust* arról taitotfc beszédet, hogy a megfeszített
Krisztusról való praedicálás a lelkésznek erőt s bátorságot, a
gyülekezet népének lelki békét idvességet ád az élet minden
körülményei között. — A beszéd erőteljes, világos, tiszta,
meggyőző, correct, szép nyelvű volt, s észrevehetőig igen
jó hatást tett az egész gyülekezetre, mely azt egész végéig
lankadatlan figyelemmel hallgatta. — Istenitisztelet után
megtörtént a hivatalos átadás; azután az egyhközség a hiva­
talos személyeket egyszerű, takarékos közebéden megvendé­
gelte, — később a lelkészi lakban összegyűlt férfiak és az
új lelkész között szives barátságos ismerkedés folyt le ; estve
pedig egy uj orgona alapja javára jókedvű s jól sikerült
bál, mely viradt g tartott, s ezzel vége lőtt az egész bekö­
szöntői ünnepélynek.
Idegen hallgatóra ez a nap kedves, jóloső benyomás­
sal volt Látni lőhetett egy életrevaló s virágzó egyház-
községet, hallani lelkes szép beszédeket, résztvenni egy
gyülekezőt vallásos egyházias örömében: mindez a mily ritka,
olyan jóltevő a léleknek. Bár sokszor, sokszor lehetne ilyen
napunk ! I I Vidéki.
A marosi egyházmegyéből.
Áz „Ö n v é d e le m é r e .
1879. jul. 21.
A ? . Váltji Pál éspérés urnák.
A nt. esperes-ur „Nyílt kérdés“ czíkkre (17. sz.) nem
méltóztatott felvilágosítást adni.
 351
A közérdekű ügy, erkölcsileg kötelességemmé tette fel­
szólalásom „igazolásw-át ( 22 . sz.)
Most, e tisztelt lapok, 26-ik számában olvasom nagy­
tiszteletednek „Önvédelem“ czim alatt, oly feleletét, mely
sem felvilágosítás a „Nyílt kérdésre“, sem czáfolat vagy
jnentség az „Igazolásira, hanem, igen gyarló kis védelem
után, nyílt támadása szabályok — alaptalan gyanusitás elle­
nem, kapkodás — mint a vizbefulladozóó —. néhai boldog
emlékű atya árnyékától, a szolgabirói hivatal, ügyvéd, bocs-
koros-katona, államhivatalnok, 100 (száz) szavazaton keresz­
tül — esperesi székéig — és öndicsőités.
Nagytiszteleted, a módosított alapszabályok megerŐsitte-
tése után, kevés hijján, egy egész évig (1878. jun. 22-től nem
hívta egybe az intézeti közgyűlést, sőt 37. 38. §§.-ek elle­
nére f. ó. május 1 -sőjóre sem.
Ekkor győződtem meg, hogy „ide haza szép csendesen
és úgy a hogy legjobb“ eligazítani nem tudjuk, s szólottám
fel e tisztelt lapok, egyházkerületünk minden közügyéit
képviselő terén, hol e közérdekű ügy legelőbb a nyilvános­
ság terére hozatott; szólottám még pedig oly elhatározással,
mint Jákob (1 Mos. 32. 26.) a férfiúval „nem bocsátlak
©1, mig
A marosi ogyhraegye papi-özvegy-árva gyám-intézetének
ügye annyira fontos és közérdekű, miszerint biztosan hiszem,
mindig nyerünk tért, e t. lapok hasábjain tárgyilagos meg­
beszélésére.
Ezen elhatározással és meggyőződéssel, bátorkodom
ismét kis tért kérni, hogy szóljak az ,,Önvédelem“-re
1 -ső és 2 -ik pontja első békezdője, egybevetve a
„Nyiltkérdós“ és „Igazolás“ illető1 pontjaival, tisztán átlát­
hatók „quantum valere possunt.“
Ismétlés kikerülése tekintetéből, légyen elég párhuza­
mosan kimutatni, a marosi ev. ref. egyházmegye papi-özvegy-
árva gyám-intézete és egy más hason jótékony pénzintézet
1878 iki vizsgálat alá beadott számadásainak — melyekbe
betekinthetni alkalmam volt — zártételeit.
A marosi ev. ref. egyházgye papi-özvegy*árva gyáminfcé-
zet pénztárnoka 1878 ik évről való számadásának zártételei:
1. Pénztár mai adék 723 frt 88 kr.
2 . Kamatozó tőke 12,272 55
3. Beveendő hátrálék 4360 07 „
A Gecse emberszereteti intézet pénztárnoka 1878-ik
évrőli pzámadásának zártótelei kerek számokban
1. Pénztármaradék 1 1 frt — kr.
2 . Kamatozó tőke 105,000 — vagyunk az állami felügyelet iránt. Fokozta most a kormány
3. Beveendő hátralék 3000 — „
Mindkét „humán“ intézet elnökeinek az „atyjok volt
az intézet egyik alkotója“, az utolsónak az unoka a pénztár­
noka, ezek is nagy tiszteleted szavaiként „túlszerénysegökről“
esmeretesek és általánosan tiszteltek és becsültek ; ugyanazon
^modern törvények szerint“, ugyanazon törvényszékek előtt
járnak el ügyeikben s mégis minő különbség!
Tisztelet a tuiszerény, lelkiismeretesen pontos közpénz-
felügyelők és kezelőknek!
Ugyancsak a 2 pont második bekezdőjében nagytisz­
teleted nyílt támadást intéz, a megerősített s még teljes lég
érvénybe sem léptetett szabályok ellen.
Úgy de ezen szabályokat, kevesebb mint két évvel ezelőtt,
egy bizottság nagytiszteleted elnöklete alatt szerkesztette, a
házassági törvényszék — mint intézeti bizottmány — ponton­
ként nted elnöklete alatt revideálta, az intézeti közgyűlés
nted elnöklete alatt állapította meg, az egyházmegyei köz­
gyűlés a mult évben, nted elnöklete alatt ajánlotta fel meg­
erősítésre; a főt. kerületi közgyűlés a nted jelenlétében,
részvételével, aláírása alatti kérésre erősítette meg, mint
aláírása alatt felterjesztetteket.
Ha „a mostani modern törvényekkel“ ellenkező van
benne, miért nem nyilvánította akkor? Nted elnöklete alatt
a »komoly megvitatáson« — résztvétével — a »vógeldön-
tós«-en átestek már ezek!
Azonban igazat adok annyiban ntednek, hogy a „mos­
tani modern törvények szerinti“, „a társulattal szemben levő
adósságot“, azaz kölcsönkért pénzt és járulékát „egyházi
administratio utján felhajtani“ nem csak „kissé nehéz“, sőt
nem is lehet. Ez a régi or^hodox törvény szerint is igy volt.
A „módosított alapszabályok“ 46. §. is tisztán mondja: „ki-
kölcsönzés, telekkönyvi betáblázás mellett történhetik *
következőleg az országos törvény szerint behajtható, az ille­
tékes törvényszék utján.
De, hogy a papi hivatallal egybekötött, annak jöve­
delmére fektetett és olyan tartozásokat, melyeknek teljesítése
feltétele alatt foglalta el valaki papi hivatalát, a polgári tör­
vényszékek útján kellene felvétetni és ezek pontos be nem
fizetése, nem lenne cnnonicus hiba, ez az ón protestáns kál­
vinista papi fejembe nem disputálható be, s azt hiszem, világi
aai közül is bajjal lehetne találni, ki elhinné.
(Vége következik.)
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A Prot. egyh. és isk. Lap 30-ik számában dr.
Ballagi Géza ir a miniszteri p o n t o s a t o k r ó l . Szerinte a
minisleri pontozatok nagyobb része autonómiánkat nem sérti.
És ha mégis zugolóduuk a pontozatokban kifejtett elvek
ellen: annak oka az, hogy nem bízunk államintézinényeink
szilárdságában ; nincsenek czéltudatos, erélyes, következetes,
eszközeiket és embereiket óvatosan megválogató kormányaink ;
a törvényhozás zavart okozó, drága és czéltalan experiraen-
tatiokat enged meg magának; mindezek m iatt bizalmatlanok
azzal is a bizalmatlanságot, hogy speciális felügyeleti tör­
vényjavaslat vázlatát adá a pontozatokban, a helyett, hogy
egy középiskolai törvényjavaslatot terjesztett volna elő.
Egyébiránt czikkiró a „pontozatok“ elveit legnagyobb
részben helyesli. így — igen kevés módosítás mellett
a 3. 5. 7. 8. 9. 10. pontok tartalmát, mint észszerű és
természetes határozmányokat, javallja, elfogadja. A 4. pont­
nak, mig közép és felső oktatásunk törvény által szabályozva
nincs, nincsen értelme. A 6. pontnak a közvetlen felügye­
letre vonatkozó része — czikkiró szerint som fogadható ol.
 352
Czikkiró nézete szerint) a sept. havában összeülő
k o n v e n t lenne hivatva a pontozatokból elfogadható alap-
elveknek codificálására; a hiányokat) melyek miatt apontoza-
tok világot láttak, mi érezzük legjobban; mutassuk meg
hogy sogiteni akarunk és tudunk is azokon. És ezzel ves­
sünk véget a pontozatok által felidézett kellemetlenségeknek.
A Prot. Hetilap folytatja „a vallásszabadság és
polgári házasság“ czim alatt megkezdett elmélkedéseit. A
konvent van hivatva férfias, móltóságos szavát felemelni a
»pontozatok« és az újabb meg újabb tantervek által autonó­
miánk ellen intézett támadások ellenében, Czikkiró óhajtja,
hogy a közokt. kormány illetéktelen térfoglalásának határ
vettessék; de nem barátja a passiva resistentia elvének. Nem
csak jogaink, hanem kötelességeink is vannak. Védjük meg
jogainkat; de egyidejűleg tegyük meg magunk jószántából
mindazt, mit a haladó világfejW óny követel. E g y e s ü l t
m u n k á r a f el ! Készítsünk tantervet olyant, hogy járjon
hozzánk tanulni az, a ki most tanitni a k a r; gondoskodjunk
tanáraink képzéséről; lássuk el iskoláinkat képzett tanárok­
kal és szereljük fel mintaszerüleg, A mely iskolákat igy
ellátni nem tudunk, zárjuk b e ; mert a zúgiskolák kora lejárt.
Ideje volna az egész egyház közös nagy érdekeinek magas
nózpontjából Ítélni meg a dolgokat és viszonyokat s hozni
határozatokat, létesitni nagy szabású terveket; ezt várja a
könventől a jelen, ezért áldja majd a jövő nemzedék.
Ezután áttér czikkiró a v a l l á s s z a b a d s á g tárgya­
lására. Mig azonban erre vonatkozó nézeteit összegezné,
előbb jövő csikkében a polgári házasságról kivan szólni.
A Magyar prot egyh. és isk. figyelő júliusi
füzete megjelent a következő tartalommal: Protestantismus
és socialismus (németből fordítva). A logika mint népszerű
tudomány, dr. Vellentszéytől. Szerény észrevételek gimnasiumi
tanügyünkot illetőleg, Keszi Hajdú Lajostól. Báthori Zsófia
életrajza, Kálmán Farkastól. A régiek (közlemények Katona
Lajostól és Rácz Károlytól.) Külföld. Belföld. Könyv és lap­
szemle.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. augusztus 1.
— Követésre méltó példa. Kolozsvári egyházunk is­
kolaszéke a tanév végével részletesen megvizsgálván a fel­
ügyelete alatti népiskolák szükségleteit, hiányait, a szükséges
javításokra és beszerzendő taneszközökre vonatkozólag indo­
kolt javaslatát közelebbről terjesztette be az egyház kebli
tanácsához. A múlt évben megindított buzgó gyűjtés és ada­
kozás lehetővé tette, hogy az egyháztanács f. hó 27-dikén
iskoláinak szükségleteire a begyült segélyadományokból ö t-
ss z á z frtot adhasson. Ez összeg utalványoztatott és a gaz­
dagondnok, egy szakbizottság felügyelete mellett, megbiza-
to tt a szükséges javítások haladéktalan foganatosításával.
Vajha minél több egyházközségünk kebeléből vehetnénk ha­
sonló tudósításokat! így aztán nem lenne annyi okunk —
az örökös panaszra. Segíts magadon s az isten is se g it!
— Beküldetett szerkesztőségünkhöz: Felhivás „az
©vangyéliomi lelkészi tá r“ pártolására. Kiadja Cz e 1 d é r
Nyomatott ötéin János m, kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
Márton. Előfizetési dij egy év re: a »Figyelő« előfizetőinek
1 frt 50 kr# másoknak 2 frt 50 kr.
— Megjelenti A k e r e s z t y é n an y a s z e n t e g y -
h á z t ö r t é n e t e , protestáns iskolák számára. Irta Pálfy
József. Negyedik javított kiadás. Ára 90 kr.
— Értesítés. A zilahi m. kir. állami tanitóképezdő-
ben az 1 8 7 0 —80. tanév folyó évi szeptember hé 1-én d.
e. 10 órakor fog megnyifctatni; a tanítás 2 -dikán reggel 1
órakor veendi kezdetét. A javitó- és pótvizsgálatok augusz­
tus 27-én d. e. 8 órán kozdődőleg ejtetnek meg. A beira­
tások és felvételi vizsgák a képozdóben aug. 28. és 30. a
gyakorló-iskolában pedig 29. napján fognak megtartatni. A
gyakorló-iskolába összesen csak 48 tanuló vétetik fel. A
képezdo első osztályába felvétetnek oly óptestü növendékek,
kik a 15-ik évet már meghaladták, a magyar nyelv, szám­
tan, földrajz és történelemben legalább annyi jártassággal
bírnak, a mennyid a gymnasium, reál- vagy polgári iskola
négy alsó osztályában tanítanak. A belépni kivánó növendő«
kék erről vagy nyilvános iskolai (bélyegmenbes) bizonyítványt
kötelesek előmutatni, vagy felvételi vizsgálatnak kell magu­
kat alávetniük. Több szegénysorsu növendék állami segélyben
(köztartás és szálláspénz, vagy pénz-segély) fog részesit-
tetni; részesülni óhajtók szabályszerüleg kiállított szegény­
ségi bizonyitványnyal felszerelt folyamodványaikat, a tek. ké-
pezdei igazgató-tanácshoz czimezve, legkésőbb augusztus h é
25-ig alulírotthoz adják be. Zilahon, 1879. julius 8-dikán*
F a l u v é g i A l b e r t , kép. igazgató.
— Pályázatii hirdetmény. A zsibói községi iskolánál
egy tanítói, s egy tanítónői állásra ezzennel pályázat nyifc-
tatik. Ezen állások 300—300 frt, évi pénzbeli fizetéssel s
szállás, valamint tűzifa illetményekkel járnak. Magasabb miveit-
ségü tanerőknek, magán tanórák adása esetén, szép mellék
jövedelemre van kilátások. A pályázni kívánok ezennel fel­
hivatnak, miszerint kérvényüket a szükséges képességig s
erkölcsi bizonyítványokkal ellátva folyó évi augusztus 15-ig,
iskolaszéki elnök Tömösvári Károlyhoz Zsibon czimezve, annál
bizonyosabban küldjék be, mert a választás már irt hó 17-én
megtörténvén, későbbi beadványok figyelmen kívül maradná­
nak. Zene s énekben, és háziipar ágakban jártasok, nemkü­
lönben olyanok, kik nyilvános iskolában már alkalmazva vol­
tak, előnyben részesülnek. A megválasztaniók kötelesek folyó
évi september l*én helyöket elfoglalni. Kelt, Zsibon, 1879.
jul. 27 ón. T ö i n ö s v á r y K á r o l y , isk. széki elnök. L á n g
Fü l ö p , isk. széki jegyző.
— Mike Lajos zsoboki lelkész aahoz újabban követ­
kező adományok folytak be a z s o b o k i templom javára:
gr, B a t t h y á n y József orgonára 25 frt; ugyanarra gr.
B a t t h y á n y Józsefné 5 frt, R Ősziéi* Samu körjegyző a
templom javára 20 frt, V a l l e r József mákói pap ugyan­
arra 7 frt 40 kr, M. S z a b ó Gyula 100 drb. deszka. Fo­
gadjak a kegyes adakozók szívből jövő köszönetünket!
A s z e r k e sz tő p o s tá ja .
T. R é v a y Pál urnák N .-B a c z o n . A czikkekel; vettük. Tárgy-
halmaz miatt csak a jövő számban kezdhetjük meg a közlést.
T. S z i l á g y i F a r k a s urnák. N.Enyed. Igen nagy terje­
delmű válasz; az ügy végre is csak s z e m é l y e s ügy; azonban, a
mennyire lapunk tere engedni fogja, helyet szorítunk. E számra már
későn érkezett.
T. dv. B a r t ó k G y ö r g y és S e b e s t y é n S á n d o r uraknak.
N.-Enyed. H i v a t a l o s iratokat az érdekelt lapok mindenikének egy­
idejűleg szokás beküldeni, hogy e g y i d ő b e n közölhetők legyenek.
Az Önök által beküldött nyilatkozat megjelent a „Szemle“ jul. 2 4 -iki
s/ámában; hozzánk beküldötték jul. 3U-án; holott in ind i<ót lapot
Kolozsvárit nyomhatják. íg y nem veszünk fel közleményeket.
E g y t h e o l o g u s n a k . Cs—n. Most nem közölhető.
E l e k e s Karily igazg. tanár urnák. N.Enyed. E számra már
későn érkezett.
IX . évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Augusztus 10.
M e g je le n ik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
é»»rtei,t#iég) i kiadós u i l l i t :
b.-farkftöutcza 16. sz. hova
a lap szellemi b anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
|(éziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.
JÓ ELELÖ S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : SSSéjSZ 3D0XX10l£0S.
T a r t a l o m ; A konventi tagok figyelmébe. II. Szász Béla.
- A kolozsvári ev. íötanoda elöljáróságának tantérvjavAslata, az érd.
ev. ref. egyhkerületi gynmasiumok számára. (Folytatás.) — Az áll.
igazgató-tanács r. gyűléséből, r. t. — V i d é k i é l e t : A brassói ál­
lami oskolák ügye. — A marosi egyházmegyéből. Az „Önvédelemé­
re. (Vége.) — A moldva-oláborszttgi missió köréből. — Válasz a fe­
leletre. Sándor Jánosnak. — A nagyenyedi egyházmegyéből. Feleletül
N t. Elekes György esperes urnák. — T á r c z a : Egyháztörténelmi
levél tár eza. — Különfélék. — Köröztetnek. A szerkesztő postája.
A konventi tagok figyelmébe.
ii.
A múlt czikkemben föltüntetett föladat — az
állami tanár-képzők egyike mellett felekezeti tanár
leendő alkalmazása — nem az ón gondolatom. An­
nak idején, midőn az erdélyréazí ref. egyházkerületet
a nagy-enyedi Theologianak Kolozsvárra való át, vagy
át nem költöztetése tartotta izgalomban, e lapok szer­
kesztője használta föl ismeretes törekvése egyik argu-
mentumaképen azt a tervet, hogy a Kolozsvárt fen-
tartandó theologiai intézet egyszersmind tanár-képző­
vel is egészittessék ki olyképen, hogy az állami
tanár-képző működéséhez járuljon felekezet paeda-
gogusa pótlólag; ezáltal még plausibi 1isebbó akarván
az általa is helyeselt főtervet tenni.
Kérek mindenkit, a kit érdekel s a ki igényte­
len soraimat figyelmére méltatja, ne hogy a gyerme­
ket a fürdő-vizzel együtt kiöntse s elvileg ellenzője
lévén a theologia áthelyezésének, csak azért Ítélje el
a tanár-képzés általam ismét fölvetett kérdését, mivel
e g y k o r a nagyenyedi theologiai intézet átköltözte­
tésével együttesen em littetett.
Akkor határozott pártolója voltam a theologiai
intézet áthelyezésének s alkotmányunk keretén belől
tőlem telhetőleg azon igyekeztem, hogy a terv való­
sággá váljék. Ám az alkotmányunk szerint illetékes
testület határozván, kötelességemnek ismerem a több­
ségi határozat előtt meghajlani s azt hiszem, azok
QirdtUsi dijak:
Kétszer liasábozott garmond
sor vagy annak tért; 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje*
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
* (Előfizetési i r :
Egész évre 6 Irt., félévre 3
írt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr.
ellen, a kik akkor a terv pártolói valának, azóta egy­
szer sem lehetett alaposan azt a Yádat emelni, hogy
akár nyíltan, akár rejtetten status-csinyt próbáltak
volna a többségi határozat kijátszására megkísérteni.
Éhez képest — a megczáfoltatástól való félelem nél­
kül elmondhatom, hogy a midőn a tanár-képzés ügyét
ily formában ismét előtérbe állitom, semmi kapcso­
latban nem kívánom hozni aval a kérdéssel, a mely­
nek egykor kiegószitöjeképen szerepelt, de a mely, a
megejtett szavazással, halottá vált s azóta is elégszer
és ismételten elparentaltatott.
Épen ezért nem is kardoskodom névszeriht akár
az egyik, akár a másik egyetem tanár-képzője mel­
lett. Természetesen, mint kolozsvári ember s az itteni
egyetem tagja szivem ezerint a kolozsvárira szavaz­
nék, a hol egy Szabó Károly, egy Imre Sándor, L a­
dányi Gedeon és Felméri Lajos állanának a prot. tanár­
képző növendékeinek rendelkezésére. De, nehogy né­
melyek előtt, a kik mindig % rosszabbat hajlandók
másokról föltenni s mindenütt rejtett ezélzatokat ke­
resnek, már eleve gyanússá és gyűlöletessé tegyem
az ügyet, mondám ki az alternatívát: a k á r Buda­
pesten, a k á r Kolozsvárit, csak valahol i g e u .
Nem lehet ezúttal föladatom a részletes terv­
készítés arra nézve, hogy az öt superintendentia által
közösen fizetendő protestáns tanár minő kiegészítő
oktatásban részesitse aztán az állami tanár-képzőnek
azokat a növendékeit, a kik majdan a protestáns ta ­
nodái kathedrákra kívánnak alkalmaztatni. Elég legyen
általánosságban csak annyit jelzenein, hogy a protes­
táns s különösen a m a g y a r protestáns egyháztörtó-
nelein, a protestáns és különösen a m a g y a r protes­
táns nevelés és oktatás történelme volnának a főtár­
gyak, a melyeket az ily növendékeknek m úlhatatla­
nul e tanárnak kellene nyújtania. Terjeszkedjék-e e
kiegészítő képzés még tovább s illetőleg még mé­
lyebbre, teszem a protestantizmus eszmekörónek phi-
 354
losopbiájára, vagy a protestáns egyházjogra (erre nézve
az egyetem i előadások íőlhasználtatása által) vagy ue ?
— e kérdések részletes m egvizsgálása, az elvi m eg­
állapodás u t á n kerülhet napirendre. De egy pontra
nézve m ég is már most határozottan föl kell m ég a
figyelmet, bivnom, legkivált, midőn az alternatíva a
kolozsvári tanár-képzőt is felöleli.
E pont az elméleti képzés elmaradhatatlan ki­
egészítőjét, a gyakorlati évfolyamot illeti, mely a
kolozsvári tanár-képzőnél ez idő szerint hiányzik, m ig
Budapesten a képző-intézettel kapcsolatban álló minta-
vagy gyakorló-tanoda által megoldást nyer.
Ám azért, mivel Budapesten már fönáll a ne­
gyedik, gyakorlati évfolyam is, ha kivihető, azt tar­
tanám helyesebbnek, ha akár Kolozsvártt, akár B u ­
dapesten kizárólag a protestáns paed&gogus vezetése
alatt töltenék a jelöltek a negyedik évet az illető prot.
tanodában, mint gyakorló intézetben, mind budapesti,
mind kolozsvári tanodánk olykép lévén berendezve,
hogy ott leendő tanáraink a prot. paedagogus segéd­
letével a gyakorlati készséget is magukévá tehetnék,
a már megnyert elm életi képzés után. Sőt, a m eny­
nyire az illető tanoda oeconomiája engedné, a benla-
kás és magán-tanitás rendszeresítése által nem csak
a növendékek nyernének ez által materiális segélyt,
hanem az illető tanodának is előnyére válnék e kap­
csolat.
Fölöslegesnek tartom ezúttal a kérdés további
részletezését. A konventi t. tagok bölcsesége és .szak­
ismerete teljesen fölold a részletezéssel együtt jár­
ható kontárkodástól. De azért, hogy a k ivitelt mások,
avatottabbak, helyesebben foghatják megoldani, mint
az éu csekélységem nem lehetetlen, hogy a kérdés
fölvetésével hasznos szolgálatot tettem protestáns tan-
ügyünknek, válságosnak látszó időben. Annyi bizo­
nyos. hogy akartam.
Szász Béla „
A kolozsvári ev. ref, főtanoda elöljáróságának tan-
tervjavaslata az érd, ev, ref, egyházkerületi gym -
nasiumok számára,
(Folytatás.)
1. V a l l á s .
A gymnasiuin feladatából folyólag a vallástan körébe
tartozó összes tantárgyak előadásainál, a szorosabb értelem­
ben vett szakoktatás mellőzésével, a felügyelem a vallásos
érzés művelésére, a vallásos kérdések iránti fogékonyság
fejlesztésére lévén fordítandó: a ezé! a biblia minden oldalú
megismerése, ennek alapján % keresztyén hit- és erkölcstan
és a felekezeti hitágazatok vázlatos ismerete; a vallásos esz«
rnék fejlődésének áttekintése, kiváló figyelemmel a magyar
protestáns egyház bel- es kíméletének minél behatóbb mél­
tatására, a protestáns öntudat minél élénkobb felébresztése ;
a jelenkori protestáns vallásos világnézet helyes megértése.
I. o s z t á l y . He te ü k é n t 2 óra.
Jézus példabeszédeinek s párbeszédeinek olvasása s
magyarázása. Kézikönyvül egyelőre használni lehetno : Nagy
Péter ííjszövetsógi történeteit, melyekben a példabeszédek
egy része föl van dolgozva; de óhajtandó, hogy pályázat
vagy megbízás utján szerkeztessék egy vezér-fonal, moly az
összes példabeszédeket és párbeszédeket felöleli.
II. o sz +ál y. H e t e n k é n t 2 óra.
Keresztyen hit- és erkölcstan a konfirmacziói előkészí­
tés czéJjából. Nagy Péter konfirmácziói nagyobb káté I-ső fele.
III. o s z t á l y . H e t e n k é n t 2 ór a.
A keresztyén hit- és erkölcstan bofejezése. (a fen*
többi kézikönyv 2 -ik föle )
IV. o s z t á l y . H e t e n k é n t 2 óra.
A biblia részletesebb ismertetése. Az egyetemes egy­
ház-történelem főbb vonalai.
V. o s z t á l y . H e t e n k é n t 2 ó r a .
A vallásos eszmék történeto; a Jézus előtti kor, Jézus
fellépése és tanítása; Pál küzdelme.
VI. o s z t á l y . H e t e n k é n t 2 óra.
A vallásos eszmék története folytatólag: a keresztyén-
ség története a legújabb időkig; nagyobb terjedelemben a
reformáczio kora.
V tí. o s z t á l y . H e t e n k é n t 1 ór a.
A magyar reformált egyház története.
V ili. o s z t á l y . H e t e n k é n t 1 ór a.
Kérésztyén hittan. A keresztyén, illetőlog protestáns
világnézet felől tájékozás.
2. Magyar nyelv és irodalom.
A magyar nyelv és irodalom tanításának czélja az 1.
—IV. osztályokban helyes beszélés és írá s ; az irály álta­
lános szabályainak és az előadás módjainak ism erete; a ta­
nuló ismeretkörébe tartozó tárgyakról a irály egyszorübb
formáiban logikai egybefüggéssel és hibátlan nyelven fogal­
mazási képesség. Az V. VI. osztályokban a szépirály külön­
böző formáinak a szép-tanba való bevezetés alapján tárgyalása ?
a főbb költészeti és szónoki műfajok álaki és tartalmi mél­
tatása; minél szélesebb körti olvastatás által az irodalmi
oktatásra előkészítés. A VII. V ili. osztályokban a nemzeti
irodalom ismerete, a nyelvtörténet főbb mozzanatinak feltün­
tetésével kapcsolatban, a korszakot alkotó írók életrajzára,
az egyes korszakok jellemzésére kiváló tekintettel; a neve­
zetesebb irodalmi termékek aesthotikai méltatása úgy szóbeli,
mint írásbeli előadás alakjában.
I. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a.
Magyar nyelyvtan mondattani alapon. A mondat: egy­
szerű mondat részei, bővített mondat részei. Hangtan: ma­
gán- és mássalhangzók, hangzó-egyezés törvénye, hangcsere,
hanghasonlitás, hangáttétel (metathesis), Szótan: gyökér-tő,
 355
származék; Bővek (fő-, mellék-, számnevek és névmások) al­
kotása képzőkkel, mondatbeli változásaik a ragok és név-
utók által. Olvasás; könyvnélkül tanult darabok szabatos
előadása. Házi vagy oskolai Írásbeli föladatok, fősúlylyal a
helyesírásra, hetenként egy órán.
II. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a.
Magyar nyelvtan mondattani alapon. Az I-ső oszt.-ban
tanultak rövid ismétlése. A szótan folytatása: igék nemei,
alkotása és ragozása (személy, szám, módok és idők szerint),
határozók, kötőszók, indulatszók. Mondattan folytatása: ősz-
szetett mondatok: egymás mellé és egymás alá rendelt mon­
datok (fő és mellék mondatok), a mellékmondatok nemei.
Olvasmányok élőszóval, szabatos előadás; Írásbeli feladatok
a helyesírás folytonos gyakorlásával, m int az I-ső osztálynál.
III. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a .
Magyar nyelvtan: az alaktan rövid ismétlése. A mon­
dattan részletes tárgyalása : szóegyezés, szóvonzat, össze­
tett mondatok kötése, fősúlylyal a helyes magyarság elveire.
Olvasmányok, éiőszóbeli előadás. Kéthetenként egy órán, házi
vagy iskolai Írásbeli dolgozatok.
IV. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a.
Olvasmányok alapján és kíséretében az irály általános
szabályai, az előadás módjai (leírás, elbeszélés, elmélkedés,)
a képzetek, fogalmak, ítéletek és következtetések szemlél­
tető magyarázata. Szépirály, a széptanba való bevezetés alap­
ján. Olvasmányok, szabad előadás, Írásbeli feladatok az elta­
nultak alkalmazásával s a közönségesebb ügyiratok szerkesz­
tése. Kéthetenként egy házi vagy iskolai írásbeli dolgozat.
V. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a.
Általános költészettan: költői anyag, tartalom és alak
(verstan); részletes költészettan: érzelmi költészet, értelmi
költészet fajai; leíró költészet, elbeszélő költészet részben
(t. i. románcz, ballada, mese, példabeszéd, regopéldázat, alle­
gória, rege, monda). Élőszóval szabad előadás, írásbeli fel­
adatok, költői olvasmányok s ezek olemzéso. Kéthetenként
egy házi írásbeli dolgozat.
VI. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a.
Költószettan befejezése. A nagyobb költői műfajok:
epos, regény, dráma elmélete olvasmányokkal, elemzésekkel
és házi foglalkozásképen elemeztető gyakorlatokkal egybe­
kötve. Az irodalmi művek minél széle,9b mérvű olvastatása.
Szónoklattan jelesb szónoki művek elemzése költői és szó­
noklat darabok emlézése, szabad előadása; a szavalás sza­
bályai. Kéthetenként egy házi írásbeli dolgozat.
VII. o s z t á l y . H e t e n k é n t 2 ó m ,
A nemzeti irodalom története Kazinczy koráig. A kor­
szakok jellemzésére, a kiválóbb írók életrajzára fősűly teendő.
A nyelv vázlatos története; a művelődési viszonyok rajza.
Egy szorgalom időben legalább egy házi irásbéli dolgozat.
VIII. o s z t á l y . H e t e n k é n t 2 ór a .
A nemzeti irodalom története a legújabb korig. Az
újabb remekírók műveinek aosthetikai méltatása, a nyelv­
újítás rövid töiténete. Tudományos, művészeti és szépirodal­
mi mozgalmak beható ismerete. írásbeli feladatok, mint
fentebb.
3. Latin nyelv és irodalom.
A latin nyelv s irodalom tanításának czéljft az algym-
nasiumban a nyelvtani s mondattani ismeret az irodalmi
oktatás előkészítésére. Készség és gyakorlottság egy pár
könnyebben érthető latin iró fordításában, mely czól eléré­
sére azonban a nyelvtani alakok begyakorlása és a szüksé­
ges mondattani szabályok fölfogása csak és kizárólag egy­
befüggő darabok szövegével kapcsolatosan történjék, sohasem
tévesztve szem elől a magyar mondattan ugyanezen idő alatt
elsajátított tényeit.
A felgymnasiumban a római irodalom főbb termékeinek
a római szellem minél több oldalú felfogását biztosító tár­
gyalása ; természetesen a római köz- és magánélet, valamint
a mythologia ismeretének világánál. A római élet concret fel­
fogása az irodalmi müvek olvástatásával kapcsolatosan sike­
resebben lóvén elérhető, kivaló súly teendő Livius, Cicero,
Sallustius és Vergilius müveiből azokra, illetőleg azon részekre,
melyek e czél elérésére biztos sikert ígérő eszközökül mint­
egy kínálkoznak. E kitűzött czél oly fokú megközelítése kí­
vántatik, hogy az érettségi vizsgálatra álló ifjú a gymna-
siumban olvasott írók Carnelius Nepos, Caesar, Cicero,
Ovidius, Livius, Sallustius, Vergilius, Horatius, Tacitus mű­
veik feldolgozott részeinek tartalmi és alaki méltatására,
egyes nem olvasott, könnyebb részeknek kevés utángondolás
mellett helyes fordítására és nyelvtani alapon értésére, &
költőknél előforduló metrikai és prosodiai jelenségek meg­
magyarázására képes legyen.
I. o s z t á l y . H e t e n k é n t 6 ór a.
A latin név- és igeragozás rendes alakjai; getms-
szabály, a mellék nevek rendes fokozása; névmások; szám­
szók (sark- és sorszámszók); elöljárók (praepositio.) Az olvas-
tatásnál gond fordítandó a szók időmértékére és hangsúlyára.
Hetenként ogy iskolai írásbeli dolgozat.
II. o s z t á l y . H e t e n k é n t 6 ór a ,
A latin név- és igeragozás rendhagyó alakjai; deponcns
igék; a genus-szabály kivételei; a melléknevek rendhagyó
fokozása, osztó- és szorzó számszók. Az alakok elsajátítása
a gyakorló könyv szövegével kapcsolatosan történvén, a szöveg
megértetése, a mondatok synthetikus egésze előzze meg az
elemzett részt. Hetenként egy iskolai írásbeli dolgozat.
Hl. o s z t á l y . H e t e n k é n t 5 óra.
A latin mondattan casustani része és az accnsativns
cum infinitivo, valamint az absolutus ablativus, feltüntetve
ezeknek a magyar kiegészítői és határozói bővítményekkel
való mondattani egyenértékűségét.
Olvasmány: Corn, Nepos életrajzai és Phaedrus meséi­
ből válogatott darabok. Egyes szebb részek emléztetése a
nyelv alaki felfogásának előmozdítása végett.
A mondattani tananyag szorosan az olvasmánynyal kap­
csolatosan tárgyalandó; a már megismert szabályok egybe­
függő áttekintése czóljából azonban hetenként 1 óra tüze­
tesen mondattanra fordítandó, hogy annál ólénkebben vésőd­
jék be a tanuló leikébe a nyelv logikája, a nélkül, hogy az
olvasott szerzőtől figyelme el vonatnék. Kéthetenként egy iskolai
és hetenként egy házi írásbeli dolgozat.
 356
ÍV. o s z t á l y . H e t e n kén .t 5 ór a.
A mondattannak az idők és módok használataid vonat»
kozó részé. Olvasmány: Jul. Caesar, De bello gallico; Ovi­
dius : Métám orphosisból válogatott darabok, kivált a mytho-
ífltgiai ismeret megszerzése czéljából. Einléztetes, mint a
III. osztályban. A mondattan tüzetesebb tárgyalása, a III.
osztálynál jelzett, mód szerint, hetenként 1 órán történik,
írásbeli dolgozatok mint a Ill-ik osztályban.
V o s z t á l y . H e t e n k é n t 5 ór a.
A mondattanból a kötőszók mellett a mellék- vagy
körmondatok olőszakaszaiban használt módok, az időkövetke-
*éa, a különböző természetű egyenes, vagy nem egyenes
beszédmódhoz idomult módhasználat, a bonyolultabb igenévi
és részesülői szerkezetek behatóbb ismertetése. A prosodia
és metrika alapelemei. Emlóztetés, mint fentebb.
Olvasmány: Ovidius: Libri fást. trist.-ből válogatott
darabok; Livíus: Libr. ab, űrbe conditaból főleg Róma val­
lási, politikai és társadalmi régiségeinek megismerésére ve­
zető részek. Kéthetenként felváltva egy iskolai és egy házi
Írásbeli dolgozat,
VI. o s z t á l y . H e t e n k é n t 5 ór a.
Az összes mondattani tananyag áttekintő ismétlése,
kibővítve nyelv azon szónoki és költői szépségeink érzé­
keltetésével, melyek a mondatszerkezetben, kivált a szórend
felforgatásában nyilvánulnak, Az igenévi és részesülői szer­
kezeteknek a görög mondatalkotás ugyanez időben már ósz-
leltethető sajátságaival egybehasonlitására is kellő figyelem
fordítandó.
Olvasmányok : Sallustius Bell. Cat. Jug.-ból váloga­
tott részek; Vergilius Aeneis; Cicero: kisebb beszédei.
Mindezek tárgyalásánál az irodalmi méltatás lép előtérbe.
Emlóztetés, mint fentebb. Irásboli dolgozatok, mint az V.
osztálynál.
VII. o s z t á l y H e t e n k é n t 4. óra.
Cicero bölcsészeti müvei. Bevezetésül: Cicoro irodalmi
működésének ismertetése, különösen, mint bölcsészeti írónak
Méltatása. Horatius ódái, Augustus korának rövid irodalmi
jellemzésével. Egyes ódák emléztetése. Havonként, vagy a
szükséghez képest gyakrabban is az olvasott szövegben elő­
fordult mondattani tények ismétlése. Kéthetenként ogy iskolai
Írásbeli dolgozat ; magán olvasmányul a fennirt szerzők mü­
veiből egyes nem olvasott darabok.
VIII. o s z t á l y . H e t e n k é n t 4 ór a.
Tacitus: „Agricola, G-ermania, AnnalesA czimü müvei­
ből egyes teéjedelmesebb részek, előrebocsátva a római tör­
ténetírás fejlődésének rövid jellemzését. Horatius: „Sátoráé,
Epistolae* kapcsolatosan a római satira rövid történetének
előadásával; „Ars poetica“ a klasszikus kor aesthetikai né­
zeteinek rövid jellemzésével egybekötve. Mondattani ismétlés,
írásbeli dolgozatok, valamint magán olvasmányok, mint a
VII. osztályban.
(Folytatása következik.)
A i áll. igazgató-tanács n. gyűléséből
Kolozsvártt, 1870. augustus 3-án,
Elnök Nagy Péter püspök; jelen vannak: Benkő János,
Efoyk Károly, Szász Béla, Qyarmathy Miklós, dr. Jenei
Viktor, Parádi Kálmán, Bodor Antal titkár, Deák József
pénztárnok és Szabó Ádám számvevő«
Az időközben elnőkileg ellátott ügyek bejelentetvén*,
tudomásul vétettek.
Bodor Antal titkár jelenti, hogy aug. 5-én kezdve
katonai szolgálattételro hivatott be. A szabadság megada­
tott s helyettesül Parádi Kálmán kéretett föl.
A n.-enyedi jószág- és jogügy igazgatói utasítás sza­
bályszerűnek találtatván, egész terjedelmében helybenhagyj­
ak és mogerősittetik.
A pitesti egyházközség paroohiális épületei kijavítta­
tása költségeinek fedezésére a miseiéi pénztárból 70 frt
utalványoztatok.
Gyárfás Albert bukuresti ref. lelkész részére saját
kérelme következtében bizonyítvány állittatik eddigi papi
szolgálatáról és a főtanodéi elöljáróságok figyelmébe párto­
ló ig ajánl tátik.
Egyházkerületi pénztárnok jelentésé, mely szerint az
1879. évre felvett 13,300 frt államsegélyösszeget a kolozs­
vári takarékpénztárban csak 5 % mellett tudta elhelyezni,
tudomásul vétetik.
Az ilyefalvi egyházházkőzsóg leányiskolái telkén levő
istálónak 205 frton eladása engedélyeztetik.
Kis-budaki felekezeti iskolánk állam i alapon történt
rendezése tárgyában kötött szerződés 5»ik pontja akultusm i-
niszterur kívánatéra akként módosíttatok, hogy „az 1878. évi
38. t. ez. 3 5 . 36. §§ ai értelmében esedékes iskolai adó,
továbbá a tan- és beiratási-dijak kivetésének és beszedésének
jogában az államkormáuy legkevésbbé sem fog korlátoltatok.“
A n.-borosnyói papválasztás tárgyában befolyt ügy­
iratok illetékes megvizsgálás és nelaldni eljárás megindítása
végett áttétetnek a főt. püspök úrhoz.
r. L
V I D É K I É L E T .
A brassói állami iskolák ügyében.*)
Brassó, 1879. juj. 29.
Nagyfciszteletíi szerkesztő u r !
Becses lapja u évi 29*ik számában a »Kélönfélék« rova­
tában a brassói állami iskolákra vonatkozó azon állítására,
hogy említett iskola részben elnéptelenedett s hogy ogy új
osztály felállítása ogy alsóbb osztály teljes elnéptelenifcése
árán történt volna: álljanak itt a következő adatok, melye­
két kétségbe nem vonható és bárki által megtekinthető nap­
lókból állítottam össze. Kérem a nt. szerkesztő urat, szives-
*) Koós Feroncz tanfelügyelő úr lapunkhoz az alább egész ter­
jedelmében közölt nyilatkozatot küldte be, mely a szerkesztőség aka­
ratán kívül, az egyik távollevő szerkesztőtárshoz czimeztetvén, előbb
a vidékre s később, augusztus 4-én, került vissza Kolozsvárra. Ez
szolgáljon annak megmagyarázásául, hogy csak most közöljük Koós
K. ur e felvilágosítását, mely eloszlatván aggodalmainkat, melyeket
lapunk a brassói iskolákra nézve fentartott, teljes megelégedéssel Óa
megnyugvással közöljük, kifejezvén a t. tanfelügyelő urnák lelkiis­
meretes készségéért és figyelméért szives köszönetünket. Ezzel az
ügyet mi is befejezettnek tekintjük. Szerk.
 857
ledjék az alábbi adatokat szóról-szóra közölni azon megjegyzés­
sel, hogy a részemről nőm keresett vitát ezennel befejeztem.
Mint a „Kelet“ idei 163-ik számában kimutattam, a
brassói állami iskolákban a növendékek létszámának gyara­
podása négy év alatt 140 volt; a mely Összegből az előző
évihez Képest az 1878/9-jk tanévre 48 esik. Tehát a négy
év alatti gyarapodásnak harmadánál nagyobb része az 1878/ 0-
ik, azaz azon tanévre jut, a melyre a „néptelenedést“ ráerő­
szakolni az „újdonság írója“ megkisórlefcte.
A mi pedig a kimaradásokat illeti, ezek semmivel sem ked­
vezőtlenebbek az előző évek enemü viszonyainál, mert 1875/6-ik
(első) évben volt a létszám 294, a miből betegség, szegény­
ség és évközben elköltözés miatt kimaradt 49, az 1876/7-ik
évben 409-ből kimaradt 5 6; az 1877/8-ik évben 435-ből
55 és az 1878/9-ik évben 483-ból kimaradt 67 és meghalt
10 növendék. Utóbbi évben nagyobb lóvén a létszám, a sze­
rint, emelkedett a kimaradottak száma is. A 67. kimavadott-
bél pedig 23, azaz egyharmad, a városról való eltávozás
miatt, 44 szegénység s azon helyi körülmény miatt, mert
a 12 évet az alsóbb osztályokban lételük alatt betöltötték,
s mert épen ezen szegény osztálynak az állami iskola szer­
vezése előtt nem lévén alkalma a rendes iskola látogatásra,
most előhaladott korukban egy pár osztály végeztével, mint
■az olőző években is történt, évközben kimaradtak.
Hogy a felsőbb osztály népesedése az alsóbb feláldo­
zása árán történt volna, valótlanság; mert ugyanis az
1877/8-ilc tanévről a V-ik osztálynak 12 növendékéből az
1878/9-ik tanév elején megjelent 7; a többiek 14— 16 óv
közöttiek lévén nem kivántak tovább tanulni. A jelentkezett
7 közül 5 növendék az 1868. évi 38. t. ez, 62, §-e alap­
ján felvételi vizsga letevése mellett annyival inkább felvehető
volt a felső leányiskola I-ső osztályába, miután azok közül
3 más intézetből jővén iskoláinkba, az V-ik osztályt a
m a g y a r n y e l v e l s a j á t í t á s a v é g e t t k é t é v e n át
l á t o g a t t a , azaz egy éven át az idegen és egy évig a m i
iskolánkban. Ezen felül mind az öt betöltötte volt az elemi
iskolai tankötelezettség korát, a 12 évet; a két növendék
pedig, a mely nem töltött 6 évet az elemi iskolában, mint
az előbbi három, a felső leányiskolára való képességét fel­
vételi vizsgáján és korán kivül (13 év.) azzal bizonyította
he, hogy évi tanulásával teljesen k i t ű n ő osztályzatot érde­
melt ki. A felsőbb osztálynak az „alsóbb árán való népese­
dése“ tehát ily módon történt, hogy a felsőbb osztály 1 1 növen­
dékéből 5 , a fennebbi igazolt körülmények alapján vétetett fel
a felső leányiskolába, mig másfelől a másik 6 növendék között
3 volt olyan, a melyik a Vl-ik osztályt a mi intézetünkben
két éven át látogatta, a melyek közül kettő, mellesleg legyen
mondva, nem érdemelt ki olyan osztályzatot, mint ama kifo­
gásolt derék tanulók. Hol annyi küzdelem közt kell egy új
intézetet szervezni, egy osztálynak a körülmények kényszere
folytán említett módon való beállítása természetesnek és
correctnek fog feltűnni az előtt, kinek újdonság irói tollát
nem a rosszakarat vagy félreértés vezérli, s hogy rendes
körülmények között, azaz a közeledő évtől kezdve ez sem fog
megtörténni, a felől az újdonság írója is nyugodt lehet.
Koós Ferencz ro. k.
tanfelügyelő*
A marosi egyházmegyéből.
As „ Ö n v é d e le m é r e
1879. jul. 21.
(Vége.)
Canon — úgy tanultam — egyházi törvény kifejezézff..
Mit erdélyi íef. egyházkerületünkben a főt. kerületi közgyű­
lés megerősít, az úgy tudom, az illetőkre nézve, kötelező
egyházi-törvény — canon — ki ezek bár melyikének nem
engedelmeskedik — canonicus hibát követ el.
Ne féljen Nted a koronkai, vajai, makfalvi, mindhárom
egyház szeretett papjai felfüggesztésétől; az első — mint
emlékszem — egészen vagy részben befizette papi hivatala
jövedelmére fektetett tartozását, biztosítom, a más kettő is
becsületesen és pontosan — ha be nem fizette — be fogja
fizetni. Ha képtelen lenne bármelyik befizetni, előlegezi egy­
házközsége vagy annak valamelyik tagja, mint történt több
helyt „nagyhiiü elődje“ idejében, ki consonsust a 6 -od, ille­
tőleg 12 -öd készpénzben befizetése előtt nem adott,
„Jaj, ha minden államhivatalnokot fölfüggesztenének
adósságáért, úgy kevés maradna meg“ — nem hiszem igaz
lenne ez állítása.
Azonban tisztán tudom, miszerint az állam, az állam­
mal szembe levő tartozásokat, hivatalnokaitól fizetéseikből
mindig levoDatja ; következőleg lehetlen oly helyzetbe jönnie,
hogy ezért felfüggessze. Ha pedig bármelyik, másnemű adós­
sággal, annyira túlterheli magát, hogy fizetésképtelenné válik,
csőd alá jut, akkor elbocsátja.
3. „Bevádol isten s világ előtt azzal, hogy én
is adósa vagyok az intézetnek.“
Én nem vádoltam ndet, hogy „adósa az intézetnek“ ,
hanem nóvszerint és körülményesen megneveztem ~ az 1877-
iki pónztárnoki számadás alapján — azon adósokat, kik
1877-iki óv végéig — azaz, nted esporessége kezdete óta
— készpénzben kölcsön vett adósságaik után kamatot nőm
fizettek. Hogy az L 45. 61. szám alatt Nted neve is ott áll,
lehet a „túlszeróny pénztárnok“ ur tévedése, de részemről
vád semmi esetre — száraz igazság.
Nted vádol ongemet „jó lett volna 96 frt hátralék ka­
matát is ki nem felejteni, mert ezt legjobban tudja.
Móltoztat átnézni az 1877-iki szám adatait, bizony
nincsen szerencsém a nted dől együtt ki irt díszes társaságba
tartozhatni. Igaztalanűl gyanúsít és nagyon téved.
„Kezében az irás“ még pedig az eredeti, miért nem
irta ki a vádolt adósnak nevét is nyíltan és tisztán. Ha
igaza van, megdöntötte volna vele „igazolásom“ ha nem is
hitelét, de igazságosságát.
Kiegészítem vádja hézagait, átnézve a „kezemben levő
írást“ egyetlen az I. adósok között, kinek kamat-tartozása
96 frt, ez pedig igy van bovezetve az 1877-iki számadás
I. 55. t. Rákosi Lajos, tőke 1200 frt, befizetett kamat 98
frt, hátralék-kamat 96 frt. Szóról-szóra igy áll az 1876-\kí
számadás 1 . 56. száma alatt, valamint igy áll az 1878-iki
számadás I. 54. alatt.
Ebből tisztán kitűnik, miszerint én „tisztelt Jbwátját"
sem ki nem felejtettem, sem számdékosan ki nem tyfrgytam.
 358
Én I. 11 . 111 . számok alatt csakis azon adósokat Ír­
tam k i, kik Nteddel egy úton haladva, esperességo kezdetétől
1877. végéig, öt év alatt, az ideig, semmit nem fizettek.
Ha Ntednek úgy tetszik, vagy eredményre vezetőbbnek
látja, „mint majd minden második körlevélben“ meginteni
mőltoztat, „kezében az irás eredetiben“, a 4. 3. 2, 1. éves
hátralékosokat is kiírni.
Általában mindenkire tartoznak az „Igazolás“ e szavai:
Ugyan miért nem tette legelőbb az I, 45. 61. szám alatti
adóssal s azután a többiekkel ?
Bizony előttem „tisztelt barátja“ sem kivétel, tessék
az elsőtől az utolsóig — mint szabályszerű kötlevolök tartja
— a kamatot félévenként előre fizetni 1 Ugyan
3. Nagytiszteleted azt mondja: „adósa másnak nem . . .
nem dicsekedhelem holdakkal . mert a szerencse .
ingyen, könnyen nem adott sem ezt, sem más intéze­
tet soha meg nem csaltam semminemű közpénzt el nem
sikkasztottam özvegynek, árvának még a zsebemből is
előre fizettem sem földet, sem marhát semminemű köz­
pénzből nem vásároltam
Én ezek egyikét is, a legtávolabbról sem mondtam,
sem mondom, ha ezek közül bármelyik tekintetben lelkiis­
mereti scrupulusai vannak, igazítsa önmagával, vagy az
illetőkkel!
Azonban bocsánat, ha egyik állításéra nézve szaván
fogom — saját szavai „én is adósa vagyok az intézetnek.
Ez igaz kértem bizonyos földvásárra“ — az 1877-iki
számadás 1. 45. szerint 114 frt tőke után 44 frt 97 kr,
61. szerint 170 frt után 48 frt 53 kr kamattal hátralékos
Nted; és igy esperességc kezdetétől 1877. év végéig a köz­
pénzből vásárolt föld hasznát ingyen kapta, illetőleg vette.
»Hogy miként viseltem osperesi hivatalomat
100 (száz) szavazat nagy prófécia
Ezeket hasonlóan legtávolabbról sem érintettem. Fel­
szólalásom egyedül özvegy-árva gyám-intézetünknek, Nted
kormányzata alatt elárvult ügyeiről szólt, szükségességét kót-
sógbevonhatlan adatokkal igazoltam, „igazolás“-om tételei
szavazatok számával meg nem dönthetők. Nagytiszteletedet
pedig kötelezik ama szavazatok egyetlen saját intézetünk
ügyében is úgy járni el, mint azon esperesi teendőjében,
melyekért a 100 szavazattal megtiszteltük, s mint jár el főt.
püspökünk — minden espereseknek példát adva — a köz­
ponti özvegy-árva gyám-intézet ügyeiben.
Egyébiránt Isten éltesse Nted, tartsa meg a közbiza­
lom karjain es sególje özvegy-árva gyám-intózetünk ügyei
rendbe hozására, hogy már a 6-ik év elején elmondhassam
ugyan e tisztelt lapok terén: „a leányzó nem halt meg, ha­
nem csak aludt“, ól és növekedik egyházmegyénk öröméve,
az özvegyek és árvák gyámolitására.
Faxit dens.
Egy már nem ifjú marosi pap .
A moldva-oláhországi missió köréből.
Plojest, 1879. aug. í,
Pitesten a templomot, paplakot kijavíttatván, hogy egy
[meghívandó lelkész-tanító dijlevelét kiállíttassam julius 27-
én megjelentem Pitesten, vendégül vivén magammal a búi-
kuresti papot t. Gyárfás Albert szolgatársamat. I tt megvizs­
gáltuk a parochialis épületeket s örömmel tapasztaltuk, hogy
piteşti egyházközségünk elöljárósága nem kiméit fáradságéit
és áldozatot, hogy egyházát azon helyzetbe hozza, hogy végre-
valahára annak papihivatala egy jóravaló lelkész által betölt­
hető legyen« Fájdalom, azonban a czéltól, daczáva az elis-
merésreméltő igyekezetnek, még mindig távol állunk. Én,
különösen pedig Gyárfás aa (hatalmasan buzditó egyházi be­
szédével) mindent elkövettünk, hogy a hiveket — addig is
mig félév múlva a ház-, egy év múlva pedig a szőlő-haszon­
bér fölszabadul — áldozatra serkentsük s a papi-dijlovelet
azonnal kiállíthassuk. Jó igyekezetünk megtörött a hívek
csekély számán és szegénységén. Álig van ugyanis Pitesten
hat adókópes ref. család (a többiek jobbára iparos segédek)
s ez is legtöbbet 120 frankot ajánlhat (nagy erőmegfeszi-
téssol) a lelkész évi fizetésének pótlására.
így lévén a dolog, azt hiszem nem lesz más mód, mint
meghajolni a hívek azon akarata és óhajtása előtt, hogy a
piteşti egyház papihivatala mindaddig ne töltessék be, mig
a szőlő haszonbére, (mely 3 évre bérlőnél hagyatott a végre,
hogy abból a szőlőt és a szőlőben levő épületet kijavíttassa
és jókarba helyezze) és a volt papiak félévi haszonbére,
(melyet az egyház elöljárósága előre fölvett, hogy abból a
parochialis épületek kijavítására és kiszélesítésére szükséges
kiadásokat pótolja) föl nem szabadúl, mert piteşti hiveink
oly kevesen vannak es oly szegények, hogy a fennebbi ha­
szonbér elköltése által a diólevélen ütött hézagot ki nem
pótolhatják.
Azon édes reményben ringattam magam, hogy a pi­
teşti egyház papi dijlevelét az első évre a hívek áldozat­
készségével es segítségével a fennebbi haszonbér nélkül is
kiállíttathatom, a tapasztalás azonban hamar megtanított
ennek lehetetlenségére. A mostani viszonyak között az első
évre 250 frt, missiói segély 120 frank, a hívok ajánlatából,
18£ arany a második félévi házberből s a tandíj és a stóla
képezhetnék alapját a piteşti egyház diólevelének.
Azt hiszem hasztalan kisórlenők meg ily dijlevóllcl
a piteşti lelkész-tanítói állomás köröztetését, ha azonban nő-
télén lelkesztársaim közül akad ember, ki elég ügyszeretettel
és lelkesedéssel bir arra nézve, hogy Pitesten a fennebbi
fizetéssel az első evet jobb jővő reményében átkinlódja, for­
duljon hozzám és én a meghívásához szükséges intézkedé­
seket meg teszem, úgy az igazgató-tanácsnál, mint a piteşti
egyházközségnél. Ha azonban Pitest még egy óv alatt nem
látható el lelkósz-tanitóval, ennek is meg lesz a maga jóol­
dala is, nevezetesen addig — miután a hívek valami kis
egyházi adót ez idő alatt is fizetni fognak s a második fél­
évi házbér is kezeik között marad — az egyház pénztára
gyarapodni fog s a mi még fontosabb, plojesti egyházközsé­
günk anyagi ügyei is jobb karba helyezhetők, nevezetesen a
Pitestről a missiói pénztárba visszamaradt 250. frtból a mis­
siói alap azon helyzetben lesz, hogy a plojésti egyház pin-
czéjének feltöltésére s romladozásnak indult parochialis épü-
 369
léteinek kijavítására ez egyházközségünket is segélyezheti s
bajától ezt is megszabadíthatja.
Egyébiránt a piteşti egyház egy óv leforgása alatt ha­
talmas lépést tett jövőjének megalapítása fe lé; mert mig
egy év előtt szeretetleneóg és egyenetlenkedés gátolták az
egyház előmenetelét, addig ma a legszebb béke és a legna­
gyobb egyetértés uralkodik a hívek között, s az egyház pa-
rochialis épületei is jó karba helyeztettek.
Vasárnap reggel istentiszteletet tartottunk s úrvacso­
rát osztottunk. Az egyházi beszéd tárgyát a megújított
istenháza képezte, melyről bukuresti lelkész társam tartott
egy jól kidolgozott és emelkedett hangú egyházi beszédet.
Ezután megvizsgáltuk a kiszélesített uj papilakot, a kijaví­
tott iskolát és a papi dijlevél tárgyában értekeztünk az egy­
ház elöljáróival s miután mindent jó rendben találtunk, örülve
azon, hogy a parochialis épületek szépen helyre állíttattak és
hogy a papihivatal betöltése csak időkérdésévé vált, mert a
nagyobb akadályok olbárittattak, teljes megelégedéssel távoz­
tunk vissza Bukurest felé.
Most a piteşti egyház üresen áll, mert volt tanítója
200 frank havi fizetéssel gazdatisztté lett. A lutheri a. f.
lelkésze azonban szívesen teljesít távollétemben bármely egy­
házi szolgálatot.
Láng Károly ,
ev. ref. missionarius.
Válasz a feleletre.
Sándor Jánosnak.
Az „Egyházi és isk. Szemle“ folyó évi 27-ik számá­
ban, vezérczikket hoz: „Az indítványozott kölcsönös tűzkár-
biztosi tás érdekében“ — „feleletül: Révai Pálnak,“ az
*Erd. prot. Közlöny“ idei 21. és 22-ik számaiban: „Alap­
szabály tervezete az erdélyi ev. ref. egyházkerület kölcsönös
tüzkárbiztositásának“ czim alatt megjelent közleményére.
Kapóra jött Sándor János paptársamnak az »Erdélyi
prot. Közlöny« 22-ik számában, a kérdéses „alapszabály-
tervezet“ fölött tett ezen nyilatkozatom „őszintén beisme­
rem és megvallom, hogy én nagyon hevesett foglalkoztam
a tüzkárbiztositó intézetek úgy elvi, mint gyakorlati olda­
lának t ü z e t e s e b b megfigyelésével.“ E nyilatkozatomból
ma sem vonok vissza edy betűt sem ; mert illendőbbnek tar­
tom e lapok fc. olvasói előtt szerényen bevallani erőtlensé­
gemet, mint nagyhangon kérdezni: <mi fogyatkozás vagyon
még bennem»? — „nem lévén egyebem, a mivol köztetek
dicsekedhetnél» : mint az én erőtlenségem 1“
Nem is reflectáltam volna S. J. paptársamnak ezen
észrevételére, ha nem ferdítve mutatja be a Szemle tisztelt
olvasó közönsége előtt ; de igy kényszerítve vagyok rá, s
azért idézőm e helyen — sine ira et stúdió“ — S. J . pap­
társamnak fonnebb jelzett nyilatkozatomra tett észrevételét,
a Szemle 2 l-ik számából, szóról-szóra: »Ennek következ­
tében történt, hogy Révay Pál — ki a d d i g saját beis­
merése szerint »nagyon hevesett foglalkozott a tüzkárbiz­
tositó intézetek úgy elvi, mint gyakorlati oldalának meg-
figyelésével,« stb.«
Ha most a t. olvasó veszi magának & fáradságot és
összehasonlítja az általam tett nyilatkozatot S, J. paptár-
samnak erre vonatkozó észrevételében történt idézetével:
úgy fogja találni, hogy S. J. paptársam szavaim idézetét s
megtoldotta az „addig* és megrövidítette: a „tüzetesebb"
szókkal. A mely iró igy idéz valakinek miivé, vagy hírlapi
czikkéből, azt az idézetet: ferdítésnek hívják irodalmi nyel­
ven. Én som mondhatom egyébnek; pedig vajmi fájón esik
e vádat azzal szemben állitnom föl, ki velem együtt hirdeti
— legbensőbb meggyőződéssel: „A Jézus Krisztus tegnap
és ma ugyanaz volt, mindörökké is ugyanaz lészen / “
S. J. paptársamnak mi szüksége sem yolt a „tüzete­
sebb* szóra, de annál több az „addig*-ra; mert amazzal
nem, de ezzel meglehet tánczoltatni B. P-t, s úgy lehet be­
mutatni őt a Szemle olvasó közönségének, mint „a ki
addig * azt sem tudta: miféle fán tormik a tüzkárbiztositó
intézetek elvi és gyakorlati kérdésének jelentősége V Van-e
valami befolyása a társadalmi élet és ebben az egyesek vagy
testületekre? Csak a „ tüzetesebb“ szó kihagyása és az
„addig“- nak becsempészése által lehetett R. P. blamirozni,
mint olyant, „ki addig“ a tüzkárbiztositással nem foglalko­
zott ; de most olyan dologra adta fejét, a mit ismerni el­
mulasztott !
S. J. pap társamnak őzen észrevételével nem foglalko­
zom tovább; mert úgy hiszem, hogy az „addig“ és „tüzete-
tobb“ szókban foglalt betűk: öt Ölték meg.
„Minthogy tehát — mondja tovább S. J. pap társam —
a miket ott elmond (R. P.) nem tekinthető(k) többé „egyéni
véleményi nyilvánításának“ — mint czikke zárszavaiban jelzi
— hanem egy tekintélyes egyházmegye közgyűlésében tör­
tént megállapodás indokolásának; minthogy továbbá nagy-
enyedi egyházmegyénk — melynek folyó (junius) hó 10 -éu
tartott közgyűlésén vétetett a biztosítás kérdése újabban tár­
gyalás alá — orré nézve az erdő vidéki tt. egyházmegyével
épen ellenkező álláspontot foglal el, mint egyházmegyém egyik
igénytelen tagja, felhiva érzem magamat Révai Pál czikkére
némi megjegyzéseket tonni.“
Állok elibe és sietek kijelenteni: miszerint nem tud­
tam, hogy „lószen sirás, rivás, jajgatás és fogaknak csikor-
gatása“ a m ia tt; mert „n.-enyodi egyházmegyénk av erdő­
vidéki tt. egyházmegyével épen ellenkező álláspontot foglal
el!“ „Oh, irgalom atyja ne hagyj e l !“ „Trója ledől s Róma
rabigába görbéd)“
Várj csak Párisi elraboltad Helénánkat, de esküszöm
a „Peleus“ menyegzőjére és „Júno“ kék szemére: lakohű
fogsz! — Azaz, úgy indokoltad az erdővidóki tt. egyházme­
gye közgyűlésén n.-cnyédi egyházmegyénk „alapszabály-ter­
vezetét,“ hogy „egyéni véleményed egy tekintélyes egyház­
megye közgyűlésében történt megállapodás indokolásának
tekinthetői“ „Vidcant consules!“ S. J . paptársamnak, idé­
zett sorai közül — sine ira et stúdió — kiolvasható hát­
gondolataiban lappangó aggodalom erdővidóki egyházmegyénk
„álláspontja “ felől, sajátságos világot vet S. J. paptársamra,,
ki R. P.-nak szemére dobja, hogy „sine ira et stúdió“ nem
tud olvasni I !
 360
Lógyen nyugodt t. paptársam 1 Az erdővidéki ev. ref.
egyházmegyének azért; mert o kérdésben az én egyéni vé­
leményem, közgyűlésiig történt megállapodása indokolásául
elfogadtatott — még pedig: »egyező akarattal“ — azért van
értelmes, önérzetes papi, gondnoki és egyházmegyei képvi­
seletikara, s épen azért, mert ilyen: nem engedte soha egyet­
lenegy ember által vezettetni magát, hanem volt rá elég
lelki ereje — és fog lenni jövőre is — hogy befolyásolat-
lan és teljes függetlenséggel — sine ira et stúdió — tudjon
nyilatkozni valamely kérdésben. Azon pedig nincs semmi
megbotránkozni való, hogy „nagyenyedi egyházmegyénk, az
erdővidéki tt. egyházmegyével épen ellenkező álláspontot fog­
lal cl ; “ mert ez megtörtént a múltban, így áll a jelen- s
lehet még a jövőben is, anélkül, hogy e miatt »felírna érez­
n i magát (S. J. paptársam kivételével, valaki) Révai Pál
ezikJcére némi megjegyzéseket tenni .«
Yégül, legyen meggyőződve t. pap társam, hogy a mily
bizonyos, miszerint a n.-enycdi tt. egyházmegyét sem ön,
som senki más nem vezette soha és nem vozetné egymaga
személyében: ép oly igaz és bizonyos, hogy én sem vezet­
tem erdővidéki egyházmegyénket — még ez egyetlen kér­
désben som — annál kevésbbé tűzök jövőre is hasonló czélt
magam elibe; de igenis, valahányszor valami kérdésben az
ín erőtlenségem is képvisel valami értéket, s ezt egyházme­
gyém tőlem kívánja: örömest hozom áldozatul — még az
önéhez hasonló támadások világos tudatával is 1 — tudván:
„hogy az erötleneJcnekben dicsőíti meg az Ur az ti hatal­
mát , erejét. “
„R. P. alaposan akar hozzá szólani a dologhoz —
mond S. J. paptársam — mert a javaslatot két szempontból
veszi bírálat alá.tt
Csak azért szólok alaposan; „mert " két szempontból
veszem bírálat alá? Egy tisztán „ alapszabálytervezeti“ ja­
vaslat megbirálásánál, a bírálóra nézve, nem múlhatatlanul
s csakis ez a „két szempont“ szükséges, honnan az „alap-
szabálytorvezet“ mezeje belátható ? Nem a kérdésre kell-e
feleletet adni először: „minő elvi álláspontot foglal el
a javaslat?“ és másodszor „hogyan értékesíthető ezen elvi
álláspont a gyakorlati kivitelnél ?“ Én legalább ezeket tar­
tom olyan szilárd alapnak, a melyre „ alaposan " lehet épí­
teni, hogy pedig alaposan ópitettem-e, yagy csak „ a k a r­
tam ?' azt megítélte már az ön által is „tekintély es*-nek
elismert ordővidéki egyházmegye; minthogy azonban a nagy-
enyedi ev. ref. egyházmegye június hó 10 -iki megállapodása
részben paralisal, a kérdés további eldöntését: ha vájjon
„alaposan “ vagy „ alaptalanul“ szóltam-e a dologhoz : híz­
zuk az erdélyi ev. ref. egyházkerület ft. közgyűlésének e
tárgyban hozandó végérvényes határozatára, hátha ez „ke­
gyelmesen“ részemre dönti el a kérdést? Azért bízom pedig
ide; mert önnek — t. paptársam! — előnyt akarok adni,
hogy ott is bebizonyíthassa, miszerint én csak akartam ; de
nem szóltam alaposan a kérdésben levő javaslathoz. Igaz,
hogy egy keserű dolog itt is van, s ez az; hogy az egyh-
kerületi főt. közgyűlésen nem lehet többé arról beszélni,
jnég »sine ira et stúdió" sem, hogy „k iu mondta, nkinek *
indokolására jött x —y egyházmegye ez, vagy amaz „állás­
p o n t r a hanem igenis arról; „mit* indokolt, s ennek alap­
ján, „minő* álláspontot foglalt el a kérdéseit javaslatban?
Ez az a keserű labdacs, a mit önnek, ott, le kell nyelni.
Köszönettel tartozom S. J. paptársomnak ama elisme­
résért, moly szerint mondja, észrevételeiben „Itt előre bocsátva
a javaslat valószínű indokait, terjedelmesen kivonatozva az
alapszabálytervezet egész tartalm át", stb.
S. J. paptársamnak ezen szives beismerésében, nem ke­
vesebb van mondva, minthogy : R. P. alaposon szólott a kér­
déshez; mert az alapszabálytervezet »egész tartalmát «, annak
„valószínű “ indokaival együtt „terjedelmesen kivonatozta
A bölcsészet, történelem és költészet tárgyalásánál,
az ezekben foglalt dolgok felett mondott véleményeink indo­
kai, ha bírják a „valószínűség“ kellékét {„Qntoxmm*-ki) —
azoknak „egész tartalma tt fölött — minő logikával lehet
ezt alaptalannak declarálni? Hogy pedig az alapszabály ter­
vezet mellett, a nagyenyedi tt. egyhmegyének, azt elfogadásra
ajánló indokolás „valódi ókai“ nem mellékeltettek s igy kezem­
ben meg sem fordult, és szorítkoznom kellett pusztán az
alapszabálytervezetből elvonásra : ezért csak nem hibáztat
t. pap társam engemet? Nem hibáztathat; mert „a szivek
és vesék titkainak* csak egy vizsgáló- és „tudója w van:
Isten . Ezért nem lehettek áz alapszabálytervezetből, az
elvi álláspontra elvont indokaim „valódiak“, s lettek való­
színűéig annak „egész“ tartalmára.
„S végül nevetséges képtelenség színében tünteti fel
az ajánlt kezelési módot ezen gúnyovos okoskodással--------
ily modorban folytatja, mustrálja tovább is, mi által eléggé
kitünteti, hogy ezt a pontot a javaslat különösen megsebez­
hető achillossarkának nézi.“
Mit tüntettem nevetséges képtelenség színében és gu-
nyoros okoskodással föl? A „módot“, mely a kezelésre vonat«
kozik. Igaza van önnek t. paptársam! Ott támadtam meg
az „alapszabály tervezetet, ahol Paris, a Peleus fia sarkát.
Igaza van önnek, hogy ez a pont a javaslat legsórthetőbb
része; mert „a jó t. püspök ur személyétől lefelé az utólsó
lévitáig ; a papi rendet ; a tanodák, egyházmegyék püspö­
ki vizsgálat alatti egyházközségek főgondnokaitól, le az
utolsó presbiterig : a v i l á g i r e n d e t vaz erdélyi ev. ref
egyházkerület kölcsönös tüzkárbiztositó4ntézetém ¥ '* kezelő
személyzetévé teszi“ — 10 °/0 perczent borravalótu ígér­
vén a nt. esperes uraknak.
A ki, az elfogadásra ajánlottt „alapszabálytervezet­
ből, u ezt — „sine ira et stúdió“ — ki nóm tudja olvasni:
annak lelki ereje „nevetséges képtelenség“ volna; de mert
ón is kiolvastam, Ön is tudja ós látja jól — ha „sine iraet
stúdió* olvasott volna czikkemből nem nézte volna „ne­
vetséges képtelenségnek gunyoros okoskodásomat“, hanem
egyszerűen a javaslat: valódi achűles sarkának, hogy pe­
dig e sorokkal szemben, a Paris szerepére válalkoztam: bo­
csássa meg nekem a „felleggyüjtő-#m$“, az ő leánya
mesis“ ostorát pedig fordítsa el rólam!
Sajnálom, de ki kell jelenteni S J. paptársam provo*
kalása folytán: hogy a ki ily fedetlen sarokkal megy az er-
Folytatás a mellékleten.
 361
Melléklet az »Érd. Prot. Közlöny“ S2. számához.
döbe, melynek fá já t is, erdejét is látja s azok szépségében
úgy elmerül: vigyázzon az apró tövisekre is, melyek néha,
láthatatlanok lóven, igen érzékenyen talpunkba, vagy pláné;
„achillos sarkunkba“ törnek.
Révay P ál
(Folytatása következik.)
A n.-enyedi egyházmegyéből
N.-Enyed, jul. 29. 1879.
Feleletül: Nt. Elekes György, esperes urnák,*)
M o ttó : „Nem az ellenség illetett engem
szidalommal, mert elszenvedném,
nem az ón gyűlölőm emelte fel
magát ellenem, elrejtettem volna
magamat az előtt, hanem az én
barátom, kivel én gyönyörűségesen
tanácskoztam vala,“ Zzolt. 55.
A n.-enyedi „Szemle“ 29. és az „Érd. prot. Közlöny“
29, 30-ik számaiban Elekes György gyulafehérvári rof. egy
házmegyei esperes a „Gyulafehérvári papválasztás kérdéséhez“
özim alatt egy czikket bocsátott közre.
Megvallom, nagyon elszomorított az a baug, melylyel
Elekes György a gyulafehérvári papválasztás kérdéséhez szól,
általában szól különösen rólam, az ő barátjáról, „kik régi
időktől fogva együtt gyönyörűségesen tanácskoztunk vala“.
Megvallom, soha sem tettem volna fel Elekes Györgyről,
mint a szeretett vallásának hirdetőjéről, mint egy egyház­
megye papi főivatainokáról, hogy midőn ügyonek védelmére
kél, ennyire megtudja tagadni a szerotetet egy rági bocsü-
lője, barátja, hivatal szerint atyafiával szemben ; ennyire meg­
tudjon feledkezni öamagáról, tisztes állásáról, a kölcsönös
méltányosságról és igazságról.
En sem az onyedi Szemlében, sem más lapban a gyű-
lafhórvári pap válaszra vonatkozólag soha egy betűt sem Írtam,
som arra, hogy írjon, senkit fel nem kértem; s még arról
sem volt olölogos tudomásom, hogy kérdésre vonatkozólag
fog-e írni valaki, sőt még* most som tudnám megnevezni a
Szemlében e famosus kérdésre vonatkozó felszólamlások min«
denikének íróját. Ezt én Elekes Györgynek c folyó évi jun.
29-én Veress Kálmán barátom jolelenlótében az Oberth*fóle
gyógyszertár előtt határozottan ki is jelentettem. Ezen ha­
tározott kijelentésem daczára is czkikkében elejétől végig azt
sejteti Elekes György, hogy a Szemle f. évi 2 5 -ik számá­
ban megjelent „Papválasztásaink“ czimü czikk az ón toliam­
ból folyt s ezen feltevés alapján engem úgy tüntet fel,
mint a ki elég szerénytelen vagyok saját érdekemben hírla­
pikig felszólalni s hozzá saját ügyemben intorpollatiot intéz­
ni. Elvártam volna Elekes Györgytől, hogy komoly kijelen­
tésemnek hitelt adjon, a tisztesség is azt hozta volna
magával egy paptársával szemben. Biztosítom Elekes
Györgyét, hogyha az én kijelentésemhez hasonló komolysággal
jelent ki valamit előttem, lovagias kötelmemnek ösmerem
*) A viszonyos méltányosság tekintetéből közöljük e nagyon is
hosszúra nyújtott védekezést, csak is két felettébb sértő s oly gyanú­
sító passust hagyva ki belőle, mely oknélkül mérgesítette volna a
személyeskedő vitát. S z e r k.
vala szavainak hitelt adni. Ennyi lovagiassággal véleményem
szerint mindig kellene, hogy viseltessünk egymás iránt. Na-
hanem mindönki cselekszik ügy, a mint jónak látja, vagy
a mint cselekedni egyéni hajlamai és a viszonyok által kény­
szerítve van. ügy látszik, Elekes György szemei olőtt azon
czól lebegett, hogy engem a közönség előtt a lehető legrosz-
szabb színben tüntessen fel, megalázzon, beszennyezzen,
talán mindenkorra lehetetlenné tegyon, s hogy eme czóljához
annál inkább közeledhessék, úgy látszik szükségesnek tartotta
rólam még azt is feltenni, minek ellenkezőjéről nyilatkoza­
tom után tiszta tudomása volt. ügy látszik nagyon érzette
a felelősség súlyát, mely a gyulafehérvári papválasztási ügyek­
ből folyólag őt terheli, s megnyugvást abban reméllefct találni,
ha engem, ki talán az Elekes család Fehérvárra vonatkozó
czóljainak, mig felre nem lökettem, talán némileg útjában,
állottam, összetör, porig aláz. Elég az, hogy Elekes György,
ki iránt megvallom sok rokonszenvet éreztem, az „én bará­
tom , kik régi idők óta együtt gyönyörűségesen tanácskoz­
tunk vala“, a nélkül, hogy logkissobb okot szolgáltattam
volna — nekem ront, a nyilvánosság előtt a vádlottak pad«*
jára lmrczol, szid és szennyezni törekszik oly koppén, olyan
hangon és olyan indulattal, melyet én Elekes Györgytől soha
nem vártam, fel nem tehettem, nem hittem, még akkor sem,
ha ellenségemnek vagy gyűlölőmnek tarthattam volna. Ez
ellen a támadás ellen vedekoznem kell. Nőm jő szivvel
teszem, de nem lőhet elkerülnöm.
*
* *
A Szemle Elekes urat felhívta a „p a p v á 1a s z t, a-
s a i n k “ czimü czikkben, hogy feleljen komolyan, elfogulat­
lanul, ha rendén levőnek találja-ó azt, hogy az elnökiéto
alatti candidáló bizottság Elekes Viktor kedvéért nem jelölte
Szilágyi Farkast, ki már jelölve volt és ki próba-szónoklatát
meg is tartotta? Ezen kérdésre Elekes György a helyett,
hogy feleljen tárgyilagosan, illendőnek tartja Elekes Viktort,
saját unoka öoscsót, íolmagasztalni, azon elvnél fogva, me­
lyet ő maga hangoztat, hogy „propria laus sordet.“ Bele
vonja a vitába, néhai Elekes Károlyt is, kinek érdemeiből a
Szemle soha sem igyekezett semmit is levonni, kit én mint
statusunk egyik tisztes papi főhivatalnokát nagyra becsül­
tem és tiszteltem. Megdicsér mindenkit, a kik a folyamodók
közül jelöltettek és nem jelöltettek. Ellenben engem és egye­
dül csak engem kissebbit, gyanúsít minden tőle kitelhető
módon. Teszi pedig ezt a mint mondja »a legnyugodtabb
kedólylycl.“
Hogy Elekes György rólam semmit sem tart, arról
nem tehetek. Egyéni nézete, úgy lehet, meggyőződése is, ám
legyen boldog vele, nincs ellene semmi kifogásom. Ám ma­
gasztalja egekig az en rovásomra Elekes Viktor urat, saját
unoka öcscsót, ha illendőnek találja és kedve telik benne,
eme kedvtelésében sem háborgatom. Sőt magam is örömmel
elismerem, hogy dr. Elekes Viktor egy jó reményű fiatal
ember. Ezen nézetemnek nem is vonakodtam kifejezést.adni
mindenütt és mindenkor, hol és mikor jelenlétemben Elekes
Viktor neve fólemlittetett. Van azonban Elekes György ur

czikkébeu sok olyan dolog, mit szó nélkül hagynom nem
lehet.
Azt mondja Elekes Győrgy ur, hogy rólam »a fa m a
sok mindent beszélj lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem igaz,
hanem annyit hallott, hogy ha Gyulafehérvárit nem pré­
dikáltam volna, pártom talán lehetett volna, igy pedig a
írnek s a candidaló bizottság világi tagjai legkisebb vá­
gyat sem éreztek körülöttem tömörülni.« Lehet igaza Ele­
kes Györgynek abban, hogy roszul prédikáltam. Rég tudom
én, hogy mi ketten Elekes Györgygyel valami kiváló szóno­
kok nem vagyunk. Lehet, hogy nem volt semmi partom. Én
nem tudom. Én próbám után sem nem beszéltem egy gyu­
lafehérvári calvinista emberrel, sem levelet nem irtául oda
senkinek, sem nem kaptam onnan senkitől egy betű értesí­
tést sem. tehát, nem tudhatom, volt-é pártom vagy nem ?
Egyedül E l e k e s György az. ki nekem néha a fehérvári
dolgokról egyet-mást beszólt, mikor szives volt hozzám be­
térni s mikov mi, mint „barátok ogyütt még gyönyörűsége­
sen tanácskoztunk vala.<{ Elekes György mondotta nekem
saját hivatalos szobámban, próbám után, »hogy bizony Szi­
lágyi Farkasnak és Molnár Albertnek is van Fehérvárt
pártja.« Azt is tudom, hogy próbám után másodszor is
jelöltettem, meg pedig egyhangúlag. Azt sem felejtettem el,
hogy a harmadszori jelölés után , midőn először találkoztam
Elekes Györgygycl Enyeden a »Két hattyú« vendéglő előtt
s értesített, a kellemetlen hívről, hogy t i. a jelöltek sorá­
ból kimaradtam, ezen kihagyás eszköz léjéül bi\ Kemény
István urat említette, a nélkül, hogy kérdeztem volna, (pedig
H>r. Kemény István nem hallotta próba-beszédemet.*)
*) Tudvalevőleg br. Kemény István ur a gyulafehérvári ref.
(ftgyházinegye főcuvátora és mind a három jelölés alkalmával jelen
volt; a kijelölő bizottság üléseiben.
AZ „ÉRD. PROT KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Egyh;aztörtőn
II.
A D e b r o c /. e n b e m e n e k ü l t s z á m k i v e t e t t p a-
p o k f ol yamodása A p a f i M i h á l y f e j e d e l e mh e z ,
B&t h o r n Z s ó f i a á l t a l t ö m l ő c s b e v e t t e t e t t né g y
papf cái s uf c é r d e k é b e n Kelt Debreczenbon, 1674., juh
24-di kén
ö e ls is s im e P r in c o p s D o m in e D o m in e ; u o b is
sm e . S e r v it io r u u i n o stro ru m h u m illim a o b la t io n e
Hogy az nagy kegyelmű Isten Nagyságodat fejedelmi
méltóságában kegyelmesen boldogítsa, urszáglását dicsősége­
sebbé tegye, egóssóges hoszszű élettel szerencsólfcosse, szi­
vünk szerénfc kévánjuk!
Kegyelmes urunk fejedelmünk! Az Istennek hajdani,
hú látott, s keserűség tüziben ugyan megepedett kedves
cselédje, az zsidó anyaszentogyház, nyomorúságának s kese-
[Miséginek örvónyiből a Jeremiás propheta által ilyen sira­
lomra fakad s azt kiáltja az útonjáróknak : Ne legyen nehéz
362
Tagadja el mindezeket Elekes György, ha férfias ön­
érzete megengedi.
Már ón nem tudom, mikor beszélt igazat Elekes György
nem jelöltotósem okáról, akkor-e, mikor velem beszélt, vagy
akkor, mikor czikkét megírta, de annyi bizonyos, hogy ez
ügyről kétfélekópen beszélt, s igy egyik alkalommal nem
beszélte, non; beszélhette a valóságot. Én esperes ur ! valami
egyébben keresem nem jelöltetésemnek okát. Ugyanis ön
1879. deczember 9*ón Gyulafehérvárt aPrekop-fele vendéglő
előtt jónak látta azt beszólni rólam, hogy én 4000 frtot
Ígértem fehérváriaknak kifizetni azon esetre, ha engemet
választanak papnak . Hogy Elekes György rólam ilyen hirt
terjesztett, ha parancsolja, bizonyítani fogom, mely beszé­
déért én Elekes Györgyöt, a gyulafehérvári egyházmegyees-
poresét ezennel rágalmazónak jelentem ki és tartom mind­
addig, meg ellenem a 4000 frt históriát elfogadhatólag be
nem bizonyítja.
Yajjon Elokos űrt ez az ön beszéde nem folyt-e be
arra, hogy a harmadszori jelölés alkalmával kibagyassam,
ne jelöltessem ? A dolog nagyon gyanús. Ön a kijelölő bizott­
ság elnöke volt, e mellett esperes, tehát olyan állásban levő
egyéniség, kinek szavára sokat szoktak adni az emberek.
Ariuyi bizonyos, hogy annak, hogy a harmadszori jelölés
alkalmával kihagyattam, oka aligha próbám gyarlóságában
rejlik, annak valami más okai vannak kell hogy legye­
nek, „a faina sok mindent beszel.M Én azt hiszem, hogy
egyik ezek közül az a rágalom, melyet Elekes György Fe­
hérvárt 1878. decz. 9-én nyilvános helyen rólam terjeszteni
nem átallott.
(Vége következik.)
ide térnetek s raogfcekántenetok, minómü bánattal és keserű­
sé g g e l illetett engemet az Ur az ő haragjának napján»
Azon jó Istennek az szegény magyar hazában az izzasztó
üldözéseknek serpenyőiben megfeketedett lelki Siona szintén
azon keserves panaszokra fokadhatna ki. Mely siralmas álla-
pofjának élő bizonsági s commentárusi ez becsületes, Nagy­
ságod móltőságos tekinteti előtt leborult rab praedikator
atyánkfiái, Tiszteles lllyésfalvi András és Kaposi Márton
C le m e n t is - uraim ék, az kiket az elmúlt napokban jó emlékezetű Rákóczi
p r a o m is s a . György fejedelem urunknak özvegye Báthori Sopliia negyod
magokkal megfogatván, minden igaz ok nélkül oly megfizet­
hetetlen sarezokat káván rajtok, melynek megfizetésire elég­
telenek. Nagyságodnak azért mint kegyelmes urunknak alá­
zatoson esedezünk, hogy fejedelmi kegyelmességébül, az
Istennek megpusztult házához forró nagy indulatja szerónta
találja fel útját és módját szegény atyánkfiainak szabadulá­
soknak. Mely Nagyságod kegyelmességiért mi is az mi jó
Istenünket könyörgésünkkel szorgalmaztatni meg nem szű­
nünk, hogy országában boldogítsa, életit megtartván min­
 363
den ellenségi ellen, kösse az életnek csomójában. Debreezeré­
ben, 24. July 1674.
Nagyságodnak mint kegyelmes Urunknak alázatos szolgái
A Chris tus Evangéliumáért számkivetésben
Debreczenben nyomorgó
Praedikator Atyafiak közönségesen.
Eredetije egy ivén, melynek fele a czimirattal együtt
elveszett, az ér d. Mú z e u m k é z i r a t t á r á b a n ,
III.
A D e b r e c z e n b e me n e k ü l t s z á m k i v e t e t t pa­
p o k f o l y a m o d á s a A p a f i Mi h á l y f e j e d o m h e z b ö r ­
tönben s a n y a r g a t o t t p a p t á r s a i k érdekében.
Kelt Debreczenben, 1674, sept. 24.
Illustrissime ac Celsissime Princeps, Domine Domine
Nobis Cieinontissime. Servitiorum nostrorum perpetuam eamque
humilimam somper oblationem.
Hogy az nagy kegyelmességü Ur Isten Nagyságodat
fényes fejedelmi székiben nyomóssá tegye, esztendeihez esz­
tendőket számláljon, egésséges élettel s jó szerencsékkel bol­
dogítsa, szivünk szerént kévánjuk.
Kegyelmes Urunk, ha az mi jó Istenünk reánk bízta
volna, úgy tetszik vala, avagy csak a mi romlott elmélke­
désünk szerónt mi nekünk jobbnak, hogy az Ur Istennek
drága vérin szerzett szép öröksége mindenkori virágzó be-
kességes állapotában tündöklik vala, amaz világoskodó nap­
hoz hasonló ragyogó Iámpá-ok soha meg nem sötétülnek vala,
hogy az nyájnak juhainak pásztori a szabadoson és erejiben
praedikállott Isten beszédinek mezein az nyájat legeltették
volna, mint az csillagok az égen úgy világoskodnak vala.
De másképpen tetszék az mindeneket bölcsen igazgató Urnák,
mást érdemletlek az mi nemzetséges és személy szerént való
bűneink: mert akarhova fordítsuk szemeinket ez fatális pe­
riódusát elért és végső romlásával küzködő, földig gyászban
borult hazában, úgy látjuk, hogy meghomályosodott annak
ragyogó napja, zsákban öltöztenek csillagai, sőt ám vérré
változik a stirü sötétségben annak ragyogó lámpása. Mert
mint szintén az sebesen ziigó tengernek zuhogó rettenetes
habjai, ám teljességgel elborítja az mélységből feljött nagy
bűnnek emberének erőszaktétele az Ur Jézus Christus evan«
geliumának drága tiszta tején növekedett szeplőtelen szűz
mátkáját. Meddig hallgatsz és veszteglesz, meddig nézed és
hallgatod az te drága jegyesednek ily rettenetes marezon-
gását? kelj ki, kelj ki immár végre az te szerelmesednek,
szeplőtelen drága szemed fényinek megszabadítására, oh pász­
toroknak pásztoré, Ur Jésus Christus! Elhittük s úgy tud­
juk kegyelmes urunk, hogy nyilván vagyon Nagyságodnál
majd minden példa nélkül való, Bobemica porsecutiót feljül-
haladó, sőt amaz barbara nemzetséget kegyotlenséggel fe lü l­
múló, szerelmes atyánkfiainak martyromi vérben haldokló ret­
tenetes persecútiojok, nyomorgatások, az mclylyel kenoztat-
nak, tömlöczöztetnek, elviselhetetlen nappali munkával ter-
heltetvón, éjjelre az büdös, csúszó mászó férgekkel teljos
tömlöczben kezek megcsincséroztetvón excarnificáltatnak egy
néhány nevezetes várakban, mint az magok relatiójából az
elmúlt napokban megértettük, melyet in paribus Nagyságod-
qek megküldöttünk1). Kiment bizonyára kegyelmes Urunk
Asverustúl az purancsolat, hogy el veszessék az zsidóságot,
ezt az árvául maradott, özvegységben feje lehajtva ülő ma­
gyar Sionban az igaz Evangelicusokot, és az Jesus Christus
evangéliumi tiszta tudományán fundáltalott egyetlen egy igaz
religiót. Nincsen kire vetnünk szemünket, nincsen az kinek
remónkedjenek az szenvedésnek ez martyromi, elméket irtóz«-
tató, lelkeket emésztő ínségben elfeketűit szerelmes Atyánk­
fiái ; mert megutáltanak minket az mi barátink, fejőket csó­
válják szomszédink: hanem csak egyedül az Nagyságod ke­
gyelmes lábaihoz borulunk Iston után, az mi olopedett. sze­
relmes atyánkfiainak képekben, az kik mi általunk esedeznek,
hogy ezt az hallatlan, móltóságos fiilekot irtóztató utálatos­
ságokat, az melyeket nappal és éjjel rajtok elkövetnek az
igaz vallásért, tartsa maga ügyinok, essek meg szegényeken
Nagyságod könyörülő szivo. Az magosságos Istennek fiainak,
sőt Isteneknek hivattatnak Nagyságtok kegyelmes urunk, (az
kit tudjuk szintén úgy tud Nagyságod mint mi); könyörülő
az Isten, szánakozó ő, mi koron látja, hogy elment az ő né­
pinek ereje és nincsen segétsége. Mostan, mostan támadjon
ki Nagyságod az Ur dicsősége és az Ur Jesus tanúinak igaz
ügyek mellett, és természeti kegyelmessege szerint találja
fel útját szabadulásoknak; avagy csak munkálkodjon szegé­
nyeknek rettenetes igájoknak könnyebbülésibeu: mert any-
nyira elepedtonek immár az nagy éhség és dolgolódás miatt,
hógy ha szintén fegyver miatt nem is, igy is el kell halniok
az rút, dohos, csúszó mászó férgekkel teljes tömlöczekben.
Melyet ha Nagyságod cselekszik, hidje hizonynyal, hogy
minden háboruságiban az élőknek csomójában köti az Ur az
Nagyságod életit: mi is az mi sok szomorúságokban elepe-
dett szerelmes atyánkfiaival együtt az Nagyságod fényes őr-
szaglásáért az mi jó Istonünk előtt alázatos könyörgésünk
által megjelenni el nem mulatjuk, kévánván, hogy az nagy
kegyelmű Isten Nagyságodat kegyelmos Asszonyunkkal, sze­
relmes fejedelmi magzatjával, jó egéssógben sok esztendőkig
virágaztassa.
Dobreczen die 24 Septembris 1674.
Ejusdom Celsissimae ac Principális Digiiitatis Vesfcrae
Devotisúiimi ac addictissimi clientes
Propter Evangélium Christi in exilium missi
nunc Debreczini commorantes..
K í v ü l : Illustrissimo ac Celsissimo Domino Domino
Michaeli Apafi, Dei gratia Principi Transylvauiao, partium
Regni Hungáriáé Domino, et Siculovuui Comiti ctcfl surnmo
Ecclesiae aíflictissimao nutritio ac Fatrono beniguissimo etc.
Domino Domino Nobis naturaliter clemontissiino«
Eredetije az ér d. M n z e u m k é z i r a t t á r á b a n . .
Közli: Szabó Károly .
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. augusztus 8.
— A gyulafehérvári ref. egyház kebelében jul. 27-
én ment végbe a lelkész választás, mely alkalommal dr. E le -
flJ Ezen mellékelt másolat nincs meg.
 364
k é s V i k t o r jelenleg zilahi íőtánodai tanár 135 szavazattal
a gyulafehérvári fényes gyülekezet lelkészévé választatott
meg. Szívből örvendünk ama sok felül megbolygatott pap-
választási ügy szerencsés megoldásának, mert E l e k e s Vik­
torban nevezett egyházunk oly papot nyert, ki szép tehet­
ségénél és kimagasló műveltségénél fogva hivatva van egy­
háza kulturmissióját felfogni és hathatósan betölteni. Sze­
rencse kísérje e szép pályáján!
— Értesítés. A nagy-enyedi ev. rof. Bethleu-lotano­
dánál folyó évben megtartandó papi-szigorlat idejét a főtiszt,
és mltsgs püspök ur, 831— 1879. sz. a. leiratában, szep­
tember hó 4-dik és köv. napjaira méltóztatott kitűzni, miről
az előállani szándékozók tudomásvétel és ahoz alkalmazkodás
végett értesittetnek. Nagy-Enyed, julius 30. 1879. A nagy-
enyodi ev. ref. Bethlen-főtanoda igazgatósfíga.
— A magyar tudományosság aug. 5-en egyszerű,
de lélekemelőén szép ünnepélyt ült Kolozsvárt. Ugyanis,
negyven eve annak, hogy a nagynevű botanicus és hazánk­
fia Endlicher egy ausztráliai fanemet (az Araliacea Brassalá-t)
az akkor már e tudomány terén kiváló érdemeket szerzett
magyar botanicus Brassai Sámuel nevéről nevezett el. E na­
pot kedves alkalom gyanánt ragadták meg a növénytan bél­
és külföldi tanárai és tudósai s dr. Kánitz Ágostonnak, a
kolozsvári egyetem növénytani tanárának és Janka Viktor­
nak kezdeményezésóre az ősz magyar tudóst egy, fényképe­
zett arczkepeiket tartalmazó díszes albummal lepték meg.
Az albumot 80 bel- és külföldi fíívesz arczkópe disziti.
— Ismét egy újabb füzetes vállalat 3 első füzete
küldetett be hozzánk. Ez P. Szathmári Károly: Művelődés
történetének újabb, képekkel díszített kiadása. A Tettey-czóg
kiadásában igen díszes kiállításban megjelenő füzetek ára
©gyenként 30 kr.
— „ K é p e s C s a lá d i L a p o k 44 ozirnü képes folyóirat
20 -ik száma küldetett be hozzánk. Ily képes folyóiratok te­
kintetében eddig mi magyarok is a külföldre voltunk utalva.
Kom csak hézagpótló volta ajánlja azonban e vállalatot, ha­
nem az is, hogy mig a gondos szerkesztés nagyobb igénye­
ket is kielégít, addig a díszes képek (köztük olaj-nyomatú
inü mellékletek) bármely családi olvasó asztal díszévé teszik
e közlönyt. Előfizetési ára: egy füzet 30 kr. Budapestre,
Mehner Vilmoshoz küldendő.
— Tudósítás a hclv. liitv. nagy-körösi fögymngsium-
ról az 1878— 9 tanévben. Szerkesztette Ádám Gerzson, igaz­
gató. A tanuló ifjúság létszáma 258, A tanári személyzet
áll 10 rendes, s 5 moll éktanárból. A tanintézet fenntartá­
sára s az ifjúságnak anyagi tekintetben is gondozására és
«segélyezésére 17,770 frt 60 kr volt előirányozva. A tanárok
nagy része irodalmilag is munkás volt.
— A »Magyar lexicon« 32. és 33. füzete Somogyi
Ede szerkesztésében megjelent. Az első melléklete: nehány
ismertebb tengeri nyulfaj, a másodiké népviseletek.
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
A főtisat. püspök ur a következő köröavé*
nyékét bocsátotta ki:
Köröztetnek.
638.— 1879. S z i 1 á g y-S z o 1n o ki egyházmegyénkben
a r á c s é i kánlor-tanitói állomás. Javadalma: minden egész
bérfizetőtől a) kinek 20 kai. búzája terem 1 kai., b) kinek
nem toréin annyi, 1 véka búza, c) a kinek pedig búzája nem
terem, 1 véka szemes törökbúza. Minden szőlős gazdától 1
veder bor; a kiknek erdejök van, azok mindenikétől 1 sze­
kér fa, a kiknek nincs erdejök 40 kr fa-pénz. Van jelenleg
25 egész bérfizető, 9 félb ér fizető, szalmás bért fizet 2, a
többi vékást; fát fizet természetben 5, a többi fa-pénzt;
bort természetben fele, fele pedig pénzt, vedrét 28 krral;
temetésért 20 kr, ha templomozással történik 40 kr. Can.
portio: 6 boglyas kaszáló, 6 hold jó minőségű szántó, 1
hold legelő, 2 n. véka férőü kenderföld. Tandíj: kezdőktől:
20 ki* és félvéka esős törökbúza, olőhaladottabbaktól 40 kr
és egy véka esős-törökbúza, jelenleg van 10— 15 iskola-
köteles. Tisztességes lakás 400 Q öl kerttel. P á l y á z a t i
határnap augusztus vege.
638.— 1879. U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é n k b ő l !
az é r k ü r ü s i kántor-tanitói állomás. Javadalma: 12 kőből
kétszeres búza; 50 frt, fa és napszám illetmény; 9 köblös
föld adóját a tanító fizeti; 24 tankötelestől 24 o. é, frt és
24 véka búza, az ismétlő iskolások ennek felét fizetik; te­
metésért 50 kr. Egy lakszoba, konyha, kamara és kert. P á-
1 y.á z a t i h a t á r n a p aug. vége.
872.—1879. S z i 1á g y-S z o 1n o k i egyházmegyénkben
az á k o s i orgonista kántor-tanitói állomás. Javadalma: 120
véka elegybúza; 80 o. é. frt „fa- és garas-pénz 14 cziin alatt;
három fordulóban 1 — 1 hold, minden évben használhatókig
pedig egy negyed hold első oszt. szántó; kaszálóul a 4 hold­
nál nagyobb temető. Temetésért gyászboszéddel 50 kr, ének­
kel 40 kr, búcsusztató- és énekkel 2 frt. Mintegy 60 ta­
nuló mindenikétől 1 frt, egy csirke és 2 véka törökbúza;
mintegy 30 ismétlő mindenikétől 1 o. é. frt. Ha a válasz­
tandó kántor-tanitó a közmegelégedést kiérdemli számíthat
még 8 és fél hold első oszt. szántó haszonélvezetére is.
P á l y á z a t i h a t á r n a p aug, vége. Folyamodványok erre,
valamint a kot előbbire is, t. S z a b ó Pál esperes aához;
Diósadra küldendők.
855.— 1879. M a r o s i e g y h á z m e gy ón k b en u
r i g m á n y i levitái állomás. Javadalma: 141 o. ó. frt. P á ­
l y á z a t i h a t á r n a p aug. vege. Folyamodványok t. V á l y i
Pál esperes aához N.-Szent-Benedekre (u. p. Ákosfalva) kül­
dendők.
876.—1879. De é s i e gy h á z m e g y é n k b en a h id ­
a l m ás i lelkészi állomás. Javadalma: 374 o. é. frt kész­
pénz; a tagositott can. portio- és kepéből úgy 274 o, é.
forint; tehát összesen 64Ő o. ó. frt. Tisztességes lakás,
konyha és 4 hold kert. Kántor nem lévén a lelkésznek kell
énekelni tudni. P á l y á z a t i h a t á r n a p aug. vége. Folya­
modványok t. Nagy Lajos esperes aához Dobokába (u. p.
Válaszút) küldendők.
Kolozsvártt, 1879. aug. 2.
A szerkesztő postája.
T. El eke s György esperes urnák. A czikket vettük. Tárgy-
halmaz miatt csak a jövö számban adhatjuk.
IX . évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Augusztus 17. 93. szám.
M e g je le n ik hirdetési dijak;
minden vasárnap.
ERDÉLYI t n *•
Kétszer hasábozofct garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
8s*rtoazttf*ógi a kiadói szállá i :
1 után 30 kr.
b.-farka8utcza 16. sz. hova Nagyobb és többször megje­
a lap szellemi s anyagi lenő hirdetéseknél külön ked­
ügyeit illető mi üdén külde­ vezményt nyújt a kiadóhivatal
mények czimzendők. " $1$fizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza, EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. Egész évre 6 írt., félévre &
írt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr

J^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S I S Z í á t © 2 3 Ü 0 3 M .0 1 S 0 3 .

Tartalom: Reclám és vezérczikk. K. — A kolozsvári szept. 20, 21 és 22-ón, október 21, 22-ón, nov.
ev. főtanoda elöljáróságának tantervjaváslata, az evd.ev. ref. egy}].-
kerületi gymnasiumok számára. (Folytatás.) — V i d é k i é i e t ; 30-án, decz. 6, 8, 13, 15-ón. 1745-ben febr. 24-
Tál asz a feleletre. Sándor Jánosnak. — A nagyenyedi egyház­ ón és 28-án, márcz. 10, 21, 25 és 26-án, május
megyéből. Feleletül: Nt. Elekes György esperes urnák. (Folyt) — Rövid
válasz a „Szemle“ 30-ík számában kozzam intézet szerkesztői üze­ 16, 28, 30-án, junius 20 és 28-áu, szept. 1 9 ,2 1 ,
netre. Elekes György, gyulafehérvári ev. ref. egyhmegyei esperes. — 23 és 24-én, decz. 9-én. 1746-ban január 8-áu,
T á r ez a : Egyház történelmi levéltároza. — Különfélék. — Körözvó-
nyék. — márcz. 19, 2 0, 25 és 27-ón, május 1, 8, 10, 15,
19 és 22-ón, junius 9, 12, 13, 16, 19 és 26-án,
Reklám és vezérczikk. 3') julius 3-án, szept. 19-én és 25-ón, 1747-ben
v. január 22-én febr. 6, 13, 19 és 25-én, márcz.
Az erdélyi ev. ref. egyház kormányzata élére már az 12-ón, április 24-ón és 30-án, oktob. 10-ón. 1 7 4 8 -
ban febr. 18-án, szept. 8-án, 1751-ben junius 27-
1 7 0 9 -iki s illetőleg az 1713 -ki szervezettel a főconsisto-
rium állíttatván, tö r v é n y s z e r in t ez volt hivatva egész az én, szept. 5, 19, 26, 29-ón, oktob. 3 és 10-ón.
1752- ben márcz. 12-ón, junius 11-ón, aug. 27-ón,
1827-ík évi új szervezésig a kormányzatra. Hogy
azon, ismételjük, mert az egyház törvényhozó hatal­ szept. 3-án, 10-ón, 17-ón, 29-én és oktob. 1-én.
mának függetlenségére és az egyháznak az államhoz 175 3 - ban január 31-ón és febr. 4-ón. És ez igy
való viszonyára jellemzésül szolgál: telje se n ö n h a ta l­ ta rt az egész század alatt, minden évben, hol több,
m ú la g v é g r e h a jto tt sze rv e ze t felette tág kereté­ hol kevesebb főconsistorialis gyűlés tartását tün­
tetvén fel jegyzőkönyveink, annak tanúságául, hogy
nél fogva, nem oda czólzott, hogy az egyházat
egyházkormáuyzatunk ólén tényleg is a főconsisto­
nehány „Beamter“ kormányozza, azt bizonyítgatni is
rium állott. Ez azonban egyedül magában még nem
felesleges. Hogy pedig tényleg kik és miként kor­
zárná ki a X. Á. úr állitásáuak igazságát, a miért
mányoztak, arról az egyházkerületi levéltárunkban
azt is ki kell mutatnunk, hogy főconsistoriumnak
őrzött akkori jegyzőkönyvek lapjai tanúskodnak. Pél­
nevezett testület, nem a min’:- állítva vau, csak né­
daképen felhozunk nehány évet, hónapot és napot,
hány „Beamterböl“ alakult, hanem választott fő­
melyeken főconsistorium tartatott u. m. 1709-ben
gondnokok elnöklete alatt, ha bár nem is mindig
október 6-án. 1714-ben január 28-án és szept. 11-
nagy számban, de a szervezetben meghatározott al­
ón. 1715-ben május 5-ón, 11-ón és 19-ón, szept.
kotó elemekből állott. Ugyanis a főcuratiri méltóság
24-én. 1717-ben január 13-án. 1718-ban márcz.
és azzal kapcsolatban a főconsistoriuinban az elnök­
6-án és julius 31-ón. 1721-ben julius 5-ón. 1722-
lett jog nem az állami hivatallal járt, hanem v á ­
ben febr. 22-ón. 1723-ban junius 20-án. 1724-ben ja-
la sz tá s utján ruháztatott a vallásunkau levő kitü-
23-án , feb. 14-én s 20-án. 1728-ban máj. 2-
nőbb főurakra. Az 17ü9-ik évi jkv. 41-ik lapjának
án. 1729-ben jan. 20-án és jul. 10-ón. 1733-ban szept.
tanúsága szerint az azon óv okt. havában tartott fö-
13-án. 1741-ben decz. 3 á n . 1742-ben márcz. 3-
consistoriumban W e sse lé n y i I s tv á n kifejezetten, mint
án, 11-én, 23 és 27-ón, junius 17-én, 24 és 29-
v á la s z to tt főcurator elnökölt. S hogy mellőzzük itt
én, augusztus 3-án, szept. 9, 16, 29 és 31-ikón.
az egyes főcuralori választásoknak felsorolását, ig a ­
1743-ban január 28-án, íebr. 27-én, márcz. 17-ón,
zolásül csak az 1748-ik évről szóló III. jkv. 311-
junius 24-ón, aug. 25-én, szept. 1, 7, 15-én, va­
ik lapjáról Írjuk le a következő szavakat G r.Beth­
lamint 21, <i2, 24 és 29-én, október 6, 7 és 13-
len Ádám főcurator elbalálozván, valamint ezelőtt
án, nov. 30-án és decz. 6, 8 és 15-én. 1744-ben
nehány hónapokkal hr. N a lá c z y is elhalálozott, g r .
január 11-ón és 19-ón, febr. 2-án, 9-ón és 25-ón,
T e le k i S á n d o r pedig magát abstrahálváu, csak egy
márcz. 1, 7, 8, 16, 22, 23 és 24 ón, május 10,
főcurator maradott (t. i. br. Bánffy Zsigmond), a
17 és 31 én, junius 4, 6, 7, 8, 10, 11, 12-ón
ki előadja, hogy gondoskodni kell főcuratorok vá­
*) Ezen befojoző közlem ény czikkiró távoliét* m iatt k ésett. Lásd lapunk 25,
26. 27. 28 .szám ait. Szork. lasztásáról ; a mire „ u n a n im i om niurn consensu v á r

la s z ta tik f ö c u r a to r n a k m lg s b r. L á z á r János
u r a m ö n g a , k i m a g á t m o d e ste e x c u s á lv á n ta n ­
d e m r o g a tu s s u s c e p it“ . Nem különben 1833-ból, az
ezen évben augusztus 28-án Kolozsvárit g r . R h é d e y
Á d á m választott főgondnoknak elnöklete alatt tar­
to tt nó|,es főconsistorium üléséről szóló jkv. 311
száma alól a következő szavakat: „m e g té te tvé n a
v á la s z tá s a g e n e r á lis f ö c u r r to r s á g r a , ezen h iv a ta l­
r a g r' B e t h l e n J á n o s a ty á n k fia szó za to k tö b b ­
sé g év e l m e g v á la s z ta to tt “ , a ki mint ilyen azutáu el­
nökölt is az 1833. évi okt, 6-án, 20-án és decz.
8 és 29-én tartott főconsistorialis üléseken. Az egyik
legszomorubb emlékű ezernyolczszázharmiuczas évek­
ben. K a to n a Z s ig m o n d legidősbb főgondnok bete­
geskedvén,^ midőn azért a főconsistorialis ülések gr.
R h é d e y A d á m másik főcurator elnöklete alatt ren­
desen megtartattak, S eb es A n ta l gubernalialis con-
siliarius megpróbálta ugyan, állami hivatala alap­
ján, az elnökség jogát magának vindicálni, de a
református status őt elnökül nemcsak el nem fo­
gadta, hanem a legerélyesebb és törvényekkel indo­
kolt. repraesensatiot terjesztett föl a felséghez
(1833 év novemb. 14-ről 440 főcon. sz. a.), a
melyben egyéb tárgyak mellett az elnökségre nézve
írva van, hogy „Quod práesidium attinet: supremum
bocce Consistorium . sessiones suas sub Praesi-
dio Comitis Adami Rhédei, unanimi totius status
Reformátorain voto in sessione Oonsistoriali die 5 -a
octobris anni 1827 celebrata, in alterum generálom
Status Curatorem, et perconsequens ordinarium Prae-
sidem electi celebraverit, et A n to n iu m S eb es consi-
liarium G-ubernialem, vi officii sui Praesidii munus
sibimet deferri praetendentem, pro Praeside h a u d
a c e e p ta v e r it . quod officium Praesidis, cum of-
ficio Gonsiliariatus Guberuialis reutiquam conjunctum,
imo liberó status Reformatorum suffragio subjaceat. . .
nullaque oecurrunt vestigia, quod positivo aliquo
conclusio, a principio e le c tio n is, fundamentalibus no-
stris legibus innixo, Majores nostri recessissent“
N e m ig a z ) tehát K. A. urnák az az állítása, sem
a múlt, sem a folyó századból, h o g y a r e f. v a llá s a
n é g y leg fő b b á lla m i h iv a ta ln o k n a k k e lle tt le n n i e g y ­
s z e r s m in d a z e g y h á z f ö c o n s is to r a in a k K is.
A mi pedig a főconsistorialis üléseken megje­
lent tagokat illeti, a példaképen előbb megjelölt gyű­
léseken, hogy a főcuratorokon és a magistratust vi­
selőkön kívül gyakran számosabban vettek részt az
illetékes tagok közül, arról tanúskodnak a jegyző­
könyveknek következő kitételei: p. o. „Exmo Domi­
nó Oomite de Bethlen, Illustrissimo item D. D. 0.
Alexandra Teleki, br. Sig. Bánffy, br. Josepho Nalacy
de Nalácz, supremis curatoribus a liis q u e p r o c e r ib u s “,
p r a e s e n tib u s ; míg más helyen a főcuratorok megnevezése
u tá n : „ P r o c e rib u s a u te m q u a m p l u r im i s p r a e s e n ti-
b m * 9 a liis q u e p r o c e r ib u s c o n v e n ie n tib m " „ p lu r i­
m is p r o c e r ib u s p r a e s e n tib u s <l s ismét más h e ly tt: 1 államtól függetlenebb állást, mint a minőt számunk-
366
„ a p ü s p ö k n e k , ta n á r o k n a k és m á s e g y h á z ia k n a k is
je le n lé té b e n n ép es g y ű lé s “ stb. Sőt tovább menve,
a főconsistorialis gyűlések tartása helyére nézve sem
áll épen úgy a dolog, mint azt Dósa s utánna K.
A. ur is állítja; mert habár a guberniumnak Sze-
ben székelése m iatt a gyűléseknek nagyobb része
Szebenben tartatott, találkozunk gyűlésekkel, p. o
K o lo z s v á r it (1722 febr. 22 és 1723 junius 20.
1746 jan. 8 a püspöki háznál, 1748. szept. 8),
továbbá: N .- E n y e d e n (1 7 4 8 april 2 4 — 30.) és B o n -
c z id á n (1 7 4 8 febr. 18. Bánffy Farkas udvarában)
G y a la k u tá n ( 1768. sept. 10.) stb. Távol áll tőlünk
ugyan ezen korról dicséneket Írni; de az elnyoma­
tásnak, még oly nehéz viszonyai között is midőn
pl. az 1752-ik óv sept. 3-án tartott gyűlésben arról
kellett tanácskozni, hogy miként lehetne valamely
katholikns ember utján a kormány üldözésekről és
jogtiprásokról fel világosi tani a felséget, mert protes­
táns egyént a kormány oda nem bocsátott; hogy az
a főconsistorium és az annak élén hitünket vallott
főcuratorok, nem bureauból s a kormány kivánatai
szerint kormányoztak; hanem a mennyire lehetett
egyházi alkotmányunk őrei s alaptörvényeink eltör­
lésének akadályózói voltak: azt mi utódok, a kik ol­
vasunk küzdelmeikről, inkább elismeréssel kell hogy
említsük, mintsem az egész kormányzási rendszert,
nem igaz adatok és helytelen föltevések alapjá n, csak
azért lerántsuk, hogy abból, mint K. A. ur tette
erdélyi ref. egyházunknak az állammal szemb eü a
magyarországiakénál hátrányosabb állására vont con-
sequentiának alapot adni lehessen
A mi végezetül egyházi törvényhozásunkat il­
leti, annak függetlensége ellen nem képezhet bizo­
nyítékot az 1833 évi önhatalmúlag végrehajtott
szervezetnek rövid ideig fennállása után történt visz-
szavouása és a régi szervezethez való visszatérés.
Hosszú története ennek az ellenséges államkormány
durva erőszakának kényszerítő hatalmában culminál.
Az erőszak nem törvény. S hogy milyen „ a lá z a to ­
s a n és e lle n m o n d á s n é lk ü l * h átrált meg a kormány-
hatalom előtt a ref. status, azt nem elég odavetni,
hanem megolvasni a fennebb is idézett 1833. évi
440 számú memorandumot és annak mellékleteit, ak­
kor egészen más színben fog feltűnni annak a meg­
hátrálásnak „alázatossága", mint a hogy azt K. A.
ur feltüntette. Volt bizony nekünk, habár K. A. ur
tagadja, 1791-ből is a kormányrendeletek ellen biz­
tosító alaptörvényünk, a mint ezt már e lapok 28*
ik számában feltüntettük; de a hol és a meddig az
erőszak ül a hatalom polczán, ott, és addig a tör­
vénytisztelet és megtartás háttérbe szorul. Fájdalom 1
ezt a magyar állam politikai és alkotmányos életében
is nem egyszer voltunk kénytelenek tapasztalni.)
Mindezekből kitűnik, hogy nekünk erdélyrészi
reformátusoknak a politikai unió nem adott az
 367
ra régi alaptörvényeink biztosítottak, a mely törvé­
nyes állást, nem mint K. A. ur állítja 7 évest;
hanem mint több századost, bizonyítani tudunk s
annak bárminő intentiokból származó, bárhonnan jö ­
vő megtámadások ellen védelmére kelni mindenkor szent
kötelességünknek ismerjük. K.
A kolozsvári ev. ref. fötanoda elöljáróságának tan­
tervjavaslata az érd. ev. ref. egyházk erűi éti g ym -
nasiumok számára.
(Folytatás )
4. Hellén nyelv s irodalom.
A hellén nyelv és irodalom tanításának czélja az
V. VI. osztályban az attikai szójárás alaktanának teljes is­
merete és ennek alapján egy könynyebb irályü műnek értése,
egybekötve a mondattan legszükségesebb és leglényegesebb
részeinek tudásával.
A VII. VIII. osztályban a hellén szellem és irodalom
ismoretéro nézve a rövidre szabott idő korlátáihoz mért te r­
jedelemben ugyanazon módszer követése mellett ugyanazon
czél megközelítendő, mely a római irodalom tanítása elé a
felgymnasiumban tűzetett.
Kívántatik az érettségi vizsgálatra álló ifjiítól a felgym­
nasiumban olvastatható szerzők: Aisopos, Xenophon, Homé­
ros, Hérodotos Démosthenés, Platón, Sophoklés müveik fel­
dolgozott részeinek tartalmi és alaki értése; a felsorolt
szerzők közül, a négy első műveikből, egyes nem olvasott
részeknek is kevés után gondolás mellett helyes fordítása.
V. o s z t á l y . H e t e n k é n t 6 ór a.
A teljes alaktan a „jut" végű, valamint a rendhagyó
igék kivételével.
Az olvastatásnál a szók időm értékére és hangsúlyára
kellő figyelem fordítandó.
Hetenként egy iskolai írásbeli dolgozat.
VI. o s z t á l y . H e t e n k é n t 5 ór a.
Az alaktan befejezése; a mondattan lényegesebb ré­
szeinek ismerete az olvasmány alapján.
Olvasmány : Xenophon müveiből szemelvények; Aiso­
pos meséi.
Kéthetenként felváltva egy házi és egy iskolai Írásbeli
dolgozat.
VII. o s z t á l y H e t e n k é n t 4 ór a .
Az ión nyelvjárás ismertetése; a mondattan behatóbb
tárgyalása az olvasmányok alapján.
Olvasmány : Homéros Odyssea-ja, Hérodotos történel­
mi művei.
Kéthetenként egy iskolai Írásbeli dolgozat; magán
olvasmányul a fennirt szerzők műveiből egyes nem olvasott
részek.
VIII. o s z t á l y , H e t e n k é n t 4 ór a .
Homéros Iliás-a, a homéroszi kérdés rövid ismerteté­
sének előre bocsátásával; Dómosthónes, Platón, Sophoklés
müveiből összefüggő darabok. A mondattan ismétlése az
olvasmányok alapján.
írásbeli dolgozatok, valamint magán ólvasmányok, mint
a VII. osztályban.
5. Német nyelv és irodalom.
A német nyelv és irodalom tanulásának czólja gymna-
siumainkban képesség szerzése a német irodalmi műveknek
kellő készséggel való olvasására, a németnyelv szó és írásbeli
használatára nézve pedig oly fokú előhaladottság, hogy a
társalgási nyelvben is az ifjak a maguk erején nehézség
nélkül tovább haladhassanak,
III. o s z t á l y . H e t e n k é n t 6 ór a.
Olvasás a helyes kiejtés tekintetbe vételével; alaktan
szókötési alapon, szó- és írásbeli gyakorlatokkal, még pedig
a nem-szocskák, nevek ragozása, melléknevek fokozása, elöl­
járók, valamint a segódigék használata; a gyenge igerago -
zás cselekvő és szenvedő alakja. Hetenként 1 órán iskolai
Írásbeli dolgozat.
IV. o s z t á l y . H e t e n k é n t 4 ó r a .
Az alaktan befejezése: könnyű olvasmány és beszéd-
gyakorlatok, kisebb mesék s költemények emlézése; Írásbeli
dolgozatok, mint a III. osztályban.
V. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 óra.
A mondattan lényegesebb szabályai kiváló tekintettel
a szó-fűzés és szórendre, kapcsolatosan az olvasmánynyal.
Kötetlen és kötött irályú klasszikus szemelvények olvasása.;
egyes szebb darabok emlézése. Két hetenként egy iskolai írás­
beli dolgozat.
VI. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 óra.
A nyelytani ismeretek folytonos ébren tartása mellett
nagyobb prózai és költői darabok olvasása, az egyidejűleg
tárgyalandó magyar nyelvi és irodalmi tananyag tekintetbe
vételével. Emlézés és írásbeli dolgozatok, mint a megelőző'
osztályban.
VII. o sz tá ly. H e te n k é n t 1 ó r a .
A német irodalom vázlatos ismerete Klopstokig, olvas­
mányok kíséretében.
VIII. o s z t á l y . H e t e n k é n t 2 óra.
Az újabb német irodalom főbb mozzanatai kiváló tokin-
tetttel Lessing Gőthe és Schiller irodalmi szereplésükre;
említett szerzők müveinek olvasása és méltatása.
6. Történelem.
A történelem tanításának czélja az algymnasiumban
előkészítés a történelem rendszeres előadásának felfogására 5
a hazai történelem főbb eseményeinek a kiváló történelmi
egyének körüli csoportosítás utján szemléleti áttekintése,
a kapcsolatos világesemények korszaki folyására tekintettol,
a nagy tettek és nagy jellemek élénk festése által a növen­
dékek hazafias lelkesedését fölébreszteni.
A négy felsőbb osztályban az egyetemes és hazai tör­
ténelemnek pragmatikai alapon való ismerete, különös figye­
lemmel a művelődés főtényezőiül szereplő népek állami, tár­
sadalmi s műveltségi mozzanataira, a korszakot alkotó esz­
mék leszármaztató ismertetésére; hazánk politikai, társadalmi,
műveltségi viszonyainak beható méltatása, az alkotmány
fejlődésének s lényegének tudása.
IV. o s z t á l y . H e t e n k é n t 2 ór a.
A nemzeti történelem alapvonalai az eseményeknek
 368

egy korszakom esemény Yagy egyén körül csoportosításával, Mennyiségtani (csillagászati) és természettani földrajz:
nemzeti életünkre befolyt világesemények érintésével. tünemények, melyek a földnek az égitestekhez valé viszonyai­
V. o s z t á l y . H e t e n k é n t 4 óra. val vannak összefüggésben. Alapfogalmak. A csillagos 'ég
Á keleti nemzetek és államok alakulása, kormányfői'* napimozgása. A csillagok helyzetének meghatározása. Földünk
má i ; a nép állami és társadalmi szervezete, vallása, tudomá­ alakja, nagysági viszonyai, forgása tengelye körül, keringése
nyos, művészeti s egyéb törekvéseit, melyekben mások felett a nap körül, s az ezekből származó tünemények m agyarázata.
kitűnt, vagy a mely jellemzSleg sajátja volt. Ugyan ezek a Földrajzi helyhatározás. (A gömhcsillagászatra nézve lásd ez
görög és római történet tanításának is tárgyai, de itt kü­ osztály tantárgyai közt, a gömbháromszögtant.) Föld és
lönös figyelmet ke l fordítani a görög nemzeti szellem sok­ hold. Föld, hold és nap. Bolygó-rendszerek. Koppernik rend­
féle nyilatkozataira: nevelés, életmód, művészet, irodalom, szere. Kepler törvényei és az általános nehézkedés. Hábo-
rege és monda költészet stb. s végül kronológiai rend­ ritások. A naprendszer állandósága.
szerék. Az egyes bolygók, üstökösök, hullócsillagok, a hold és
YI. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 óra. nap természettani viszonyai; időszámitástan ; az állócsilla­
A római nép történetében az állam-szerkezet, néposz­ gokon észlelhető külömbféle mozgások, s ezek oka. (Évi
tályok, kormányzás, köz- és magánélet viszonyai s az iro­ parallaxis, fény tévedés, praecessio, kettős és többszörös csilla­
dalom igényelnek különös figyelmet politikai és hadi tör­ gok.) Ködfoltok. A Laplace-Kant-fóle kosmogeniai elmélet.
ténet mellett. Megismertetendő végűi, időszámitási rend- Őszi és tavaszi alkalmas estéken astrognostikai kirán­
szerök. dulások.
A középkorban az új népek és birodalmak alakulása.
(Folytatása következik.)
Az ó római és a keresztyén szellem hatása alatt létrejött
állami, társadalmi és műveltségi élet; költészet, képző-mű­ “V I D É K I I E L E T .
vészet fejlődése sat. újvilágrészek felfedezése.
VII. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a.
Válasz a feleletre.
Sándor Jánosnak.
Az újkori nemzetek állami és társadalmi mozgalmai,
(Folytatás.)
forradalmai, s az ezeket irányzó szellem ismertetése, új ta­
„ügy tetszik nekem — folytatja S. J. paptársam —
lálmányok a tudomány és mesterségek mezején.
hogy E. P. legalább a szóban levő inditváuyra, nincs tisz­
VIII. o s z t á l y . H e t e n k é n t 4 ór a .
tában azzal: mi az elvi álláspont. Összezavarja a formát a
A magyar nemzet politikai története s a magyar nem­
zet belső alkotmányának fejlődése 1849-ig. Ettől napjain­ lényeggel, nem látja a fát az erdőtől (?). Az elvi álláspont
kig statistikai ismertetése a népességi, alkotmányos, nemzet- itt ez: „jól felfogott érdekeink parancsolják, hogy egyh.
gazdasági és közműveltségi viszonyoknak.
és isk . épületeink eshető tűzkárok ellen biztosítva legye-
nek.tí Eddig s nem tovább ugy-e? Ez a lényeg a javaslat­
7. Földrajz .
A földrajzi oktatás czélja: a föld természeti minősé­ ban? Most idézem az ’„alapszabálytervezetből“ általam el­
geinek és a népek társadalmi és állami állapotainak, földünk vont elvi álláspontot, a tiszta lényeget: naz egyházkerület
csillagászati viszonyainak s a naprendszernek ismerete. területén is fenhatósága alatt álló egyházközségek és ta­
I. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a. nodák anyagi javaiban eshető tűzkárok éllen biztosítékot,
A menyisógtani földrajz elemeinek ismertetése után kárpótlást nyújtani és ezáltal eme testületek anyagi emel­
az osztrák- magyar birodalom és Európa déli három nagy kedésének lehetőségét [eszközölni, “ (Lásd az „Érd. prot.
félszigetének (a balkáni, pirenei és apennini félszigetok) Köz," 21. számát.)
A t. olvasóra bizom megítélni, ha van-e az „alapsza­
s azokhoz tartozó szigeteknek természeti s politikai ismer­
bály tervezetbőlu elvont elvi álláspontjaink között valami
tetése.
Európa többbi részének s a környező szigetek termé­ különbség a javaslat valódi lényegére nézve? Ha van va­
szeti és politikai ismertetése. lami, az csak abban áll, hogy ón majdnem szóról-szóra vet­
II. o s z t á l y , H e g e n k é n t 4 óra. tem ki az „alapszabály tervezet“ -bői; meg S. J. paptár­
Ázsia és Afrika s a környező szigetek természeti és sam „breviter et confuse“ fejezi ki magát; mivel a javas­
politikai ismertetése, tekintettel az európai államok gyarma­ latban, nemcsak egyh. és isk. épületekéről van szó, hanem
taira. a templomok, tornyok, iskolák és tanodák „állandó belső
Amorika és Ausztrália természeti és politikai ismerte­ felszerelvényei“-ről is, a miket nálam kifejezett az „ anya­
tetése, tekintettel a fölfedezés történetére és az európai ál­ gi ja va ili abstractum; de nem önnél — „legalább a szó­
lamok birtokaira. ban levő indítványra“ — nem, az „egyh. és isk. épületek“;
III. o s z t á l y . H e t e n k é n t 2 óra. mert lehet s igaz, hogy amaz épületekben vannak az „ál­
Elemi csillagászat; a mennyisegtani földrajz kiegészí­ landó belső felszerelvények is “ ; azonban a tűz eseteknél
tése és természettani földrajz. nem égnek el, csak romlást szenvednek — felteszem a
Ókori földrajz, a görög és római élet virágzó ko­
mentés atkaimával: eltévednek és soha vissza nem kerülnek;
rában.
VIII. o s z t á l y . H e t e n k é n t 4 óra.*) vagy összerombolódnak, használhatatlanokká lesznek. Az ezek­
ben szenvedett anyagi kár, ha csak „egyh. és isk. épülete­
*)Második félévi tantárgy; az első félévben 4 órán rendsze­
res állattan kapcsolatosan az anthropologiával adatik elő. ket“ biztosítunk: fedezetlen maradna ön abstractioja szerint
 369
ezért mondám, hogy az ön elvi álláspontja: „breviter et
Gonfuse" van abstrahálva.
Azonban mintegy érezve, hogy elvi álláspontjára néz­
ve nem mondott eleget, ugyanazon „— “ jelek között igy
bővíti ki azt: „Biztosítsuk hát azokat — „az egyh. és
isk. épületeinket" — de magunk keblileg1 a kölcsönösség
alapján ; mert a biztosítási dijfölöslegeket üdvösebb dolog
szegény egyházaink javára marasztani , mint rajtunk nye­
részkedő részvénytársulatoknak adni.“
Ugy-e hogy az épen most idézett szavak még mind a
fennebb idézett s ön által az „alapszabály tervezet" ab-
strahált elvi álláspontjában vannak ? Hajlandó vagyok hinni,
különben nem irta volna folytatólag ugyanazon idéző („— ")
jegyek köze.
Tisztelt paptársam ! ön zavarta össze a for­
mát a lényeggel. Hogyan? Csak úgy: hogy „de magunk,
Jceblileg" — a mit én sem akartam a Kafferek á lta l! —
a hogyan és miként ? kérdéseit s igy: a módt vagy a for­
ma és nem a lényeghez tartoznak; mert a lényeg —: az
én felfogásom szerint — e kérdésben van benne: mit ?
Mit kell biztosítani ? Mit megtéríteni „eshető tűzkárok"
u tá n i Nemcsak, sőt azon szó is, melyre ön legnagyobb
Bulyt látszik fektetni: „kölcsönös“ — még ez is a módo­
zathoz tartozik, ép úgy, mint az én véleményemben : „a
szerződés a la p o n kifejezés.
„A ki sokat markol: keveset szőrit." Tartja a köz­
mondás. Ilyen az „alapszabály tervezetben“ az ön által jel­
zett elvi álláspont ezen része: „a biztosítási dijfölöslege-
két ildvöselb dolog szegény egyházaink javára marasz­
tani, mint rajtunk nyerészkedő részvénytársulatoknak
a d n i“
Nyerészkedés! Milyen botrányos szó ez ön előtt 1 Igaz
biza. Hová a „crach* be nem csapott; hol a szédelgés
„mattot* nem kapott; vagy hogy S. J. paptársam példáját
idézzem: mint „a. b. c." (é rtsd : boldog emlékű) „ Victoriá“-
nál tö rté n t: a kolozsvári, maros vásárhelyi és sepsi-szt.-
györgyi tűzkártéritések miatt a tartalék-tőke ki nem ürült:
ott az évi nyereség a részvényesek befektetett részvényei
után is nem ingyen, jókora összeget nyernek, sót a keze­
lő személyzet is, mely vagyona és becsületével — sok em­
bernek: ez mindene — felelős és nem valami játék dolgot
végez: b% perczentnél magosabb «borravalót» kap „ke­
gyelmesen !"
Én, „a ki — ön szerint — addig " nagyon keveset
foglalkoztam a tűzkárbiztositó intézetek úgy elvi, mint gya­
korlati oldalának — szerintem — „ tüzetesebbu megfigye­
lésével annyit mégis tndtam és tudok , hogy a jelzett in­
tézeteket, nem [pusztán a „nyerészkedés" hozta létre és
tartja fenn ma is solidan — a melyek solidak — hanem
az a „nyerészkedésen" felül álló magasabb humánus ember­
is ügyszeretet, mely tűzkárok esetén, aránylag csekély dij-
fiezetés után, teljes kárpótlást igyekezett nyújtani, a tár­
sadalom testületéi és egyeseinek anyagi romlásukban.
Az ön felfogása szarint, ha ezen intézetek homloká­
ra csak a „nyerészkedéstí bélyege van ütve: az ország leg­
nagyobb birtokosai, országos képviselői, a józan takarékos
élet és fáradhatatlan munxa által megkettőztetett pénz*v a-
gyon tulajdonosai; mind-mind „nyerészkedő“ emberek; meny­
nyiben ezeknek részvényei fektették be az első alaptőkét —
helyesebben — tartalék-tőkét. íme, hogy «ön nem látja a
fát az erdőtől!"
(Folytatása következik.)
A n.-enyedi egyházmegyéből
N.-Enyed, juh 29. 1879.
Feleletül: Nt. Elekes György, esperes urnák .
(Folytatás.;
Azt mondja Elekes György ur: „hogy ezen pap válasz­
tási ügyben legkisebb törvénytelenséget sem követett el, mert
ha igen, esperesi állásától azonnal elmozdittatott volna ; igy
pedig az egész fehérvári ügy alatti esperesi eljárását egyet­
len dorgáló szóval sem érintik. íme itt az öntudat megnyug­
tatása." Sajátságos beszéd Elekes György űrtől. Hát nem
semmisitette-é meg a mélt. ig. tanács mindazt, mit a múlt
őszön az ön elnöklete alatti kijelölő bizottság véghez vitt?
Nem hiszem el, hogy ezt a mélt. igazgató-tanács, ki előtt
ez ügyre vonatkozó irományok mind ösmeretesek voltak, kellő
ok nélkül tette volna. A mi pedig azon állítását illeti, hogy
ez ügybeni eljárását egyetlen dorgáló szóval sem érintik,
arra megjegyzem, hogy nem tudom mit tart Elekes ur dor­
gálásnak. Annyi azonban igaz, hogy „mikor még együtt ta­
nácskoztunk vala," több illetékes helyről Írott levelet olva­
sott fel előttem Elekes ur, a nélkül, hogy arra felkértem
volna, melyeknek tartalmával nagyon is nem volt megelé­
gedve s melyekben voltak olyan megjegyzések Elekes urra
vonatkozólag, melyek egy önérzetes emberre nezt bizonyo­
san felértek egy hatalmas dorgálással.
Dicsekszik nyugodt öntudatával. Sajátságos némely
embernek az öntudata. Meglehet, hogy Elekes ur nyugodt
öntudattal bir. Szerencsés természet. Annyi bizonyos, hogy
kevesen hiszik el, hogy Elekes György urnák mindenkor
nyugodt lehessen öntudata.
* *
Elekes György nem bírja felfogni annak okát, hogy
az enyodi pap miért igyekszik más papi állomást elnyerni?
Erre nincs egyéb megjegyzésem, csak az, hogy azon 18
pap közül, kik az enyedi ev. ref. egyházközségben szolgál­
tak ebben a században, itt Enyeden csak kettő: Pápai Is t­
ván és Budai János halt el, a többi mind elment valahová.
Vájjon ezek mind g'yanus emberek voltak-e? Oh Elekes ur,
hagyjon fel ön az afóle gyanúsításokkal, ön Elekes ur, ki­
ről igazán „sok mindent beszél a fáma" kiről ott a
hegyalján talán még a kövek i$ tudnának beszólni valami
elszomorítót. Úgy véli Elekes ur, hogy ha ón Enyodről tá­
voznám, híveim rám fizetnének. Meglehet. Mindenesetre
olyan kérdés, melyet nem Elekes ur dönt el. Annyit azon­
ban meg kívánok jegyezni, hogy azon 12 év lefolyása alatt,
melyeket Enyeden, mint ezen egyház papja éltem át, több
rendben volt alkalmam találkozni az enyedi egyház hívei­
nek nagybecsű bizalmával, jelesen 1867 szept. 8-án, mi­
kor is próba-beszédem meghallgatása után az egyházi kép-
 370

'viselőtestület 108 szavazója közül 103 szavazott reám ;
1871-ben jul. 9-én, mikor a népes egyházi közgyűlés egy­
hangúlag emelt a n.-enyodi ref. egyházközség első papi ál­
lomására; hasonlóképen 1877. aug. 12 -én, mikor az enye-
di egyházközség képviseld testületé egyházkerületi képvise­
lőre volt adandó a maga szavazatát, a népes választó gyű­
lés egyhangúlag engem tisztelt meg bizalmával. Ezekhez
járul a n.-enyedi ref. egyháztanácsnak e folyó évi jul. 23-
án kelt nyilatkozata az ön támadása alkalmából. Ezek, Ele­
kes úr, nekem elégséges bizonyítványok, ezeknek birtoká­
ban nem sokat törődöm azzal, hogy ön ott a m.-igeni vár-
torony tövében minő véleménynyel van felőlem.
(Vége következik.)
Rövid válasz a „Szem le“ 30-ik számában
zám intézett szerkesztői üzenetre.
A „Szemle“ legközelebbi 3 0 i k -számában „szerkesz­
tői üzenetek“ czirn alatt hozzám intézett mennydörgés üze­
netet, mely árva fejem fölött, minden perczben lesűjtással
fenyegető villámokat sejtet czikkázni, folyó julius hó 29-en
olvastam.
Megvallom, jelen sorokkal is adós maradtam volna;
ha egy enyedvidéki közelebbről Hegyalján járt szavabeve-
kető egyén nem ejtette volna el azon szavakat, m iszerint:
Enyed felől rám nézve csípős szelek fújnak s hogy most
igazán saskörmök közé jutottam, megemlitvén még a sasok
nevét is; és ha egy másik igen érdemes barátom tegnap
nem értesít arról, hogy az enyediek esperesi eljárásom, köz­
pénzek fölötti kezelésembe akarnak beleakadni.
Az elsőre megjegyzésem az: süvöltsenek bár a sze­
lek, czikkázzanak a villámok; én azoktól nem rettegek —
a l i o s v i d i e g o v e n t o s ; továbbá: a sziklák királya, a
büszke sas sem tud minden ártatlan zsákmányául kinézett
állatot megfojtani; habár a teiv ex consillio lenne is kifőzve.
A mi a másik szállongó hirt illeti: nemtelen fegyver,
az igaz; de én nyugodtan, számadásra mindig készen állok.
T. ez. szerkesztőségi én a sajtót nagyhatalomnak tar­
tom s tisztességes kezek között hasznosnak is, de koránt­
sem ismerem el azon jogát, miszerint engemet — nolle
velle — Írásbeli feleletre szoríthasson.
Ha igazoló czikkemben netalán élesebben írtam, mint
a „Szemle" 23 és 25-ik számábani czikkező — mit ben­
nem bizonyíthat — ott van a sajtó-biróság, tessék perbe
idézni, majd ott bizonyítékaimmal elő fogok álhni. Egy-
szersmindenkorra kinyilatkoztatom azért, hogy — mivel
időm sokkal drágább, mintsem hálátlan hírlapi czikkirásra
juthatna belőle; természetem pedig nem oly viszketeg, hogy
mindenkivel harezba keverednem, élvezet lenne ■— valameddig
hoz­
a t. ez. szerkesztőség a „Szemle“ 23 és 25-ik számaiban
közreadott czikkek Írójának nevét*) — minthogy ón azon két
czikk írója ellen voltam moraliter kényszerítve föllépni —
velem tudatni nem kegyeskedik, mindaddig, mint egy néma
hallgatok. Csak akkor jöhetek tisztába, hogy kivel van dol­
gom, és bizonyosan a felelettel adós nem maradok; vala­
mint az általam igen nagyra becsült n.-enyedi ev. ref. egy­
házközség keblitanácsának is tiszteletteljes válaszomat akkor
megküldeni, becsületbeli kötelességemnek ismerendem.
A felelettel ugyan most is készen vagyok; de hadd
nyugodjék még szekrényem fiókjában. Jó lesz a hajdankor
nagy költőjének ily tárgyakra vonatkozó amaz irányelvét:
„ n o n u m p r e m a t u r i n a n n u m “ szem előtt tartani.
M.-Igon, julius 30. 1879.
Elekes György,
gyulafehérvári ev. ref. egyh.
megyei esperes.
*) Megjegyzem, hogy az említett két czikk ivójának e g y éa
ugyanazon személyt tartom. E. Gy.

AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TARCZÁJA.

Egyháztörténelmi levéltárosa.
IV.
A d e b r e c z e n i négy ref. pap fol yamodás^,
Ap a f i Mi hál y fe je del emhez a d e b r ec z en i egy­
ház k ö l t s é g é n k ü l f ö l d i e g y e t e m e n j ár t svisz-
s z a t é r t ó b e n a t o k a j i v á r p a r a n c s n o k á l t a l el­
f o g a t o t t H o s s z ú f a l u s i M á r t o n ü g y é b e n . Kelt
Debreczenben 1675. julius 4-dikén.
Illustrissime ac Celsissime Princeps, Domine Domine
nobis naturaliter clementissime, gratiosissime. Humillimorum
servitiorum nostrorum paratissima commendatione praemissa,
hogy az Dr Isten Nagyságodat jó egéssógben éltesse és
szerencsés boldog országlással szeresse gyámoltalan nem­
zetünk gyámolitására, szívesen kívánjuk.
Kegyelmes Urunk, ezelőtt, harmadik esztendővel egy
becsületes, szép tudományi!, egyenes erkölcsű ifjú Hosszú­
falusi Márton, minek utánna ez scholabeli seniorságban ezen
soholánknak gondját dicséretesen viselte volna, ez debrecze­
ni alázatos gyülekezetnek istenes collatiójából indult vala
tőlünk az felső országi akadémiákban s oda két esztendő­
ket az tudomány mellett eltöltvón, Isten vezérléséből érke­
zett Eperjesre, honnan az debreczeniekkel alá akarván jő-
ni, az ott való commendans által szép levéllel munialtatott;
mely mellett, mikor kereskedő becsületes hallgatóinkkal jő-
dögélne, Tokajban az mostani commendans által hallgatóink
mellől elfogattatott ós arestáltatott, most is ártatlan létére
ott tartatik. Az tiszteletes dobreczeni tanács munkálkodott
ugyan benne istenesen, hogy szegény atyánkfiát kiszabadít­
hassa, de még feltett kívánt végét el nem érhette. Méltó­
nak ós szükségesnek itelónk, hogy Nagyságodhoz mint ke­
gyelmes urunkhoz confugiálván, ezen dolog végett Nagyság
 371
godat alázatosan requirálnánk. Minek okáért Nagyságodat
mint kegyelmes urunkat alázatosan kérjük, méltóztassék
Nagyságod fejedelmi kegyelmdssógót hozzánk és ez szegény
ártatlan arestáltatott 'atyánkfiához nyújtani, szabaditására,
az hova az Nagyságod bölcs tetszése mutatja, Írni s embe­
reket bocsátani, és szabaditásában kegyelmesen munkálkod­
ni. Mi úgy tudjuk, hogy Carolus Quintus római császár ke­
gyelmes constitutiója úgy tartja, hogy az deák az orszá­
gokban tanulás okáért szabadosán bujdosliassék, és soliol
senkitől meg ne háborittassék. Hova lesznek az oda fel
tudományok öregbítéséért most is nyomorgó magyar atya­
fiak, ka igy haza jöveteleknek útja praeludáltatik? Ez hal­
latlan dolog mi előttünk s nem kicsiny persecutió. Nagy­
ságod szokott fejedelmi kegyelmessége szerint ezt cseleked­
vén, Isten is megáldja Nagyságodat, mi is alázatos töreke-
déstinkkel Istenünk előtt Nagyságodért szüntelen meg­
jelenni el nem mulatjuk. His Illustrissimam Celsitudinem
Yestrám divinae commendantes protectioni, diu féliciter va-
lere desideramus. Ex Debrecino, Anno 1675. 4. Juh
Illustrissimae Celsitudinis Vestrae
Humillimi servitores et subditi
Ecclesiae Debrecinae Ministri
Georgius C. Oomaromi.
Yalentinus S. Keresztury m. p.
Samuel Köleséry m, p.
Gérardus Kábái.
Eredetije Komáromi Csipkés György kezével irvá, az
ér d. m u z o u m k é z i r a t t á r á b a n . Az ivrét irt levél fele,
melyen a czim állott, elveszett.
Y.
K ö l e s é r i S á m u e l d e b r e c z e n i r e f . p a p f o­
l y a mo d á s a Apafi Mi hál y f e j e d e l e m h e z , kül­
f ö l d ö n t a n u l 6 f i a s e g é l y e z é s é é r t . Kelt Debre-
czenben 1682. ápr. 2 1 -dikén.
Tartozásom szerént való alázatos s köteles szolgála­
tomnak ajánlása után, hogy Isten Nagyságodat minden dol­
gaiban ellenségi bosszúságára szerencséltesse, szívesen kívánom!
Kegyelmes uram! jóllehet mintegy átallom szokott sze-
mérmetessógemnek határát általhágni : mindazáltal a Nagy­
ságod kegyelmes fejedelmi igéreti s hozzám való kegyes in­
dulatja bátorít, hogy nehéz névén nem veszi mostani búsi-
tásomat. Ha Nagyságodnak sértődésére nem lészon igen or­
szágos terhes gondjai és expensái között, emlékezzék meg
szegény bujdosó fiamról, ifjú Köleséri Sámuelről, ki mostan
szorulásban vagyon a belgiumi acadómiákban ; mivel ma­
gam is nem vagyok elégséges csekély értékem miatt szük­
ségeinek betöltésére. Melyet ha Nagyságod kegyelmesen cse­
lekszik fejedelmi igéreti szerént, éjjeli nappali Isten előtt
való könyörgésünkkel (mivel egyébbel nem tudjuk) Nagysá­
godnak meghálálni el nem mulatjuk. Ezek után ajánlom
Nagyságodat a mennyei Urnák kegyes oltalmában, kegyel­
mes asszonyunkkal s fejedelmi csemetéivel együtt. Dátum
Dehrecini die 21. April. An. 1682.
Kegyelmes Uram Nagyságodnak élete
fogytáig alázatos hive és szolgája:
Idősbik Köleséri Sámuel,
Debreczeni ecclesiának egyik lelki
pásztora.
K i v ü l : Illustrissiwo ac Celsissimo Principi Domino
Domino Michaeli Apafi, Dei Gratia Principi Transylvaniae,
Partium Regni Hungáriáé Domino, Siculorum Comiti, Domi­
no meo gratiosissimo ac naturaliter clementissimo.
Eredetije a z é r d. m u z e u m k é z i r a t t á r á b a n .
VI.
Köleséri Sámuel a d e b r e c z e n i e g y h á z v i ­
dé k es per e s t j e e n g e d é l y t kér Apa f i Mi h á l y
erdélyi fejedelemtől e gy há zker ül et i k özgyű­
l és t a r t á s á r a és p ü s p ö k vá 1 as z t á s ra. Kelt Dob-
reczen 1682. decz. 28-dikán.
Az erős mindenható Isten a Nagyságod fejedelmi szé­
ket erősítse meg minden reá törő gonoszakarói ellen és
terjeszszo országlását, lelkünk teljességéből kívánjuk !
Kegyelmos urunk, alázatosan emlékeztetjük Nagysá­
godat, hogy utólszori Erdélybe való bemenetelekor requi-
ráltuk vala meg a felől, a generális gyűlés és püspökvá­
lasztás felől mi volna a Nagyságod fejedelmi tetszése. Ak­
kor Nagyságod úgy resolvált: V á r a k o z z u n k . Mostan ló­
vén egy kis pihenése szegény nemzetünknek, urgealnak en-
gemet némely becsületes atyafiak, hogy ezalatt a frigy alatt
generális gyűlést indicálnek. De én kegyelmes uram, ebben
a tractusban lévő becsületes atyámfiaival együtt, a Nagysá­
god híre és annuentiája nélkül semmit cselekedni nem aka­
rok. Mostan is azért alázatosan kérjük Nagyságodat, mél­
tóztassék erről a dologról való tetszését mentői hamarébb
kegyelmes levele által megjelenteni, sőt arról is tudósítani,
micsoda hely volna illendőbb ós bátorságosabb. Nagyságo­
dat a búsitásról alázatosan követjük, de mivel Isten után
Nagyságod a mi igaz vallásunknak gyámolitója, egyébhez
folyamodni nem tudunk s nem is akarung. Ezek után ajánl­
juk Nagyságodat Isten kegyelmes oltalmában, magunkat pe­
dig a Nagyságod fejedelmi gratiájában. Dátum Debrecini,
die 28. Decembris A. 1682.
Illustrissimae Celsitudinis Tuae hu­
millimi servitores
Sámuel Köleséri
Tracus Debrecinensis Senior, ceto-
rique Reverendi D. Fratres ejusdem
Societatis.
K i v ü l : Celsissimo Principi Domino, Domino Michaeli
Apafi Dei gratiae principi Transylvaniae, Partium Reg-
ni Hungáriáé Domino et Siculorum Comiti, Domino na­
turaliter nobis clementissimo.
Eredetije az ér d. m u z e u m k é z i r a t t á r á b a n .
Közli Szabó Károly.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. augusztus 15.
— Lapunk olvasói elő tt trdva van már, hogy a convent t
é. sopt. 10-re Dobreczenbe össze hiva van; miután azonban Mol­
nár Aladár az iskolaügy rendezésére vonatkozó törvényjavaslatát
nemcsak elkészítette, hanem azt sajté alá is adván, már nehány
nap múlva a conventi tagok számára, értesülésünk szerint, meg
küldetni fog, a conventinagy bizottság tagjai annak előzetes tár­
gyalására september 8 -ra Debreczenben megjelenni fölhivatnak.
— Megjelent: a m a g y a r k i r á l y s á g f ö l d ­
r a j z a . Ipariskolák és a népiskola felsőbb osztályai számá­
ra. Irta K is S á n d o r , a kolozsvári polgári,- ipar- ós ke­
reskedelmi iskolákban a földrajz tanára. Kiadta a kolozsvá­
ri ipariskolákat felügyelő bizottsága. Kapható a szerzőnél
Kolozsvárt, polgári iskolaépület. — Ára egy példánynak
 372
fűzve 40 kr. A bizottság véleménye szerint, a mely át­
vizsgálta, sikerült szerzőnek a tartalom hibátlansága mel­
lett az újabb földrajzi tanmódot észfejtő és gyönyörködtető
összehasonlitásai által teljesen megvalósítania. ígéretét b ír­
juk egy e téren kitűnő szakférfiúnak, hogy lapunkban is­
mertetni fogja. Addig is ajánljuk e kiváló tankönyvet a ta­
nodák igazgatóinak és a néptanítók figyelmébe.
— Beküldetett: Német irodalmi olvasmányok kézi­
könyve. Készítette Kun Pál. Kiadja a sárospafaki „Irodal­
mi kör“ a főiskola költségén. Sárospatak, a ref. főiskola
betűivel 1879. Ára az 516 lapra terjedő műnek fűzve 2
frt 67 kr. Az olvasmányok 28 szerző müveiből vannak ki­
válogatva, de legtöbb szemelvény vétetett Lessing, Goethe
és Schiller müveiből, mert — szerző meggyőződése szerint
— Lessing prózája, Goethe sokoldalúsága és Schiller nemes
idealismusa, a fiatal ember ítéletére, kedélyére, képzőimére
nemcsak a legjótékonyabb hatással van, hanem arra is leg-
czólszerübb, hogy a modern német irodalom tanulmányozá­
sának alapjául szolgáljon. A nagy gonddal szerkesztett ol­
vasókönyvet melegen ajánljuk a gymnasiura s általában a
középiskolai tanférfiak figyelmébe. Gondoskodtunk az egyh.
kerületi tanügyi előadó útján arról, hogy e tankönyv hiva­
talos úton szaktanárok által részletesen ismertetye legyen.
— Magyar könyveszet 1860—1875-ig. P e t r i k G é­
za budapesti könnvkereokedő és antiquarius összeállította
az 1860 és 1875 között megjelent magyar könyvek, folyó­
iratok és lapok jegyzékét s azt, egy tudományos szakmuta­
tóval ellátva, már a jövő hónapban sajtó alá adja. Miután
azonban irodalmi viszonyaink olyanok, hogy számos szerző
munkáját saját költségén nyomatja ki s ezek egyrósze nem
került könyvárusi forgalomba, fölkéri mindezen szerzőket,
hogy fentebbi időszakban megjelent műveik pontos czimét
a lapok számával, évszámmal és árral együtt, szíveskedjenek
vele f. hó végéig közölni, hogy a mennyiben egyik vagy
másik mű kéziratában még nem fordult elő, azt belevebes-
se. — Ezen munka valóban rég érzett hiányt fog pótolni s
az irodalom érdekében kívánatos volna, ha a z illető szerzők
ezen kérelemnek megfelelnének.
A főtiszt, püspök ur a következő kör őzvé­
nyeket bocsátotta ki:
Tudásúi.
904 — 1879. Vallás és közoktatásügyi m. k. minisz­
ter ő nmlga 18.644 sz. a. tudatja, hogy Kovács Ferencz,
m.-pócskai tanítónak az aradi áll. t. képezdétől 1878. jun.
25-ről nyert t. oklevele másolatban adatván ki, az eredeti
semmisnek nyilvánittatik.
867— 1879. Vallás és ^közoktatásügyi m. k. minisz­
ter úr ő nmlga 17.309 sz. alatt tudatja továbbá, hogy
Koch Antal salyói r. cath. tanitó, tanítói pályájától végleg
eltiltatott.
Köröztetnek.
8 83 — 1879. N. - e nye di e g y h á z m e g y é n k b e n a
f e l e n y e d i kántor-tanitói állomás. Javadalma: 40 véka
Nyomatott Stcin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
elegy és 60 véka törökbuza szombati vám ; 3 öl kemény
tűzifa; 62 frt; három fordulón szántó úgy 36 frt évi jö­
vedelemmel; 3 szekér szénát termő ré t; 12 frt a tandíj­
ból ; a legatum kamatjába 2 frt 10 k r ; temetésért 20 kr.
Tisztességes lakás, gazdasági épületekkel s kerttel. P á ­
l y á z a t i h a t á r n a p : szept. 15-ike. Folyamodványok t.
Hegedűs Lajos esperes aahoz Gerendre (u. p. Ar. Gyéres) kül­
dendők.
897 —1879. K t i k ü l l ő i e g y h á z m e g y é n k b e n a
b.-s z en t-m i kl ós i lelkész! állomás. Javadalma: a hall­
gatóktól: 16 s fél kai. és 7 véka búza, 80 véka szemes
törökbuza, 53 s fél veder must. A gr. Bethlen-féle udvar­
tól 12 frt 60 kr, 10 veder bor, 15 véka búza, 7 véka tö­
rökbuza, 2 szekér szénát termő rét, egy hold törökbuza-
föld haszonélvezete. A br. Bruckcnthal-felo udvarból 40
veder b o r; 50 kai. 25 kévés búza; 4 szekér széna, 4 hosz-
szu ö) tűzifa; 4 drb bárány; 40 font s a jt; 1 hold török­
buza- és 1 véka kender vetésre való föld haszonélvezete.
Can. portio : 1170 Q öl Lső oszt., 1 hold 52 Q öl H-
od és 1 höld 900 □ öl Ill-ad oszt. szántó. Tisztességes
lakás, gazdasági épületekkel és gyümölcsössel.
8 9 7 — 1879. U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é n k b e n
a s ö v é n y f a l v i tanítói állomás. Javadalma: 217 frt.
8 9 7 —1879. U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é n k b e n
a n ,-te re m ii tanítói állomás. Javadalma: 162 frt. 56 s
fél kr. P á l y á z a t i h a t á r n a p mind a háromra szept.
15-ike. Folyamodványok e három utóbbira t. Benedek Fe-
rencz esperes aahoz Haranglábra (u. p. D.-Szt.-Márton)
küldendők.
893 — 1879. U d v a r h e l y i e g y h á z m e g y é n k b e n
a p á r a j di kántortanitói állomás. Javadalma: 70 kai. rozs,
70 kai. zab, 24 véka rozs vagy törökbuza és 40 véka zab;
50 szekér kemény tűzifa; 30 font sajt; minden tanköte­
lestől 50 kr ; temetésért 50 k r ; bórfizetőtől 20 k r ; 75
frt ospora; 862 □ öl első,- 2 hold 574 Q öl másodoszt.
szántó; 8 6 1 Q öl Il-od, 5 hold 449 Q Öl Ill-od oszt. ka­
száló liaozonélvezete. P á l y á z a t i h a t á r n a p szept. 15-
ike. Folyam odványők t. Solymosi István esperes aahoz Bö-
gözbe (u. p. Sz.-Udvarhely) küldendők.
914 — 1879. Ko l o z s - k a l o t a i e g y h á z m e g y é n k ­
ben a n . . p e t r i i lelkészi állomás. Javadalma: minden ágy«
tói 2 kai. búza, 1 kai. zab, fél szekér fa; 10 kr borpénz,
a kiknek boruk terem, mindenik ágytól 1 s fel veder must;
az özvegy asszonyoktól 3-3 sing vászon ; minden gazdától
egy szekér fa; az egyházközség mindenik fordulón elvet 10
véka búzát, valamint kendermagot is, a lelkész adván a ma-
gzt; a búzatermést a hívek aratják és hordják be, a lel­
késztől egyszer ételt kapván. Minden birtokostól 3 kai. bú­
za, 2 kai. zab, 2 öl f a ; keretztelésért egy tyuk és 1 ke­
nyér; esketésórt helybelitől 1 frt, idegentől 2 frt; teme­
tésért 1 frt 5 kr. Jelenleg van 21 kepefizető. Végül 6 te­
nyeres napszám a lelkész ételén. P á l y á z a t i h a t á r n a p
szept. vége. Folyamodványok t, Szakács István esperes aa­
hoz Sz.-Lónára (u. p. Gyalu) küldendők.
Kolozsvárit, 1879 aug. 1 1 -ón,
IX . évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Augusztus 24.
M egjelenik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
Szerkesztőségi s kiadói szállás:
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendŐk.
EGYHÁZI É S IS K O L A I H E T IL A P .
Kéziratok nem adatnak vissza.
jpELELŐ S SZERK ESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOSI S S S S l i S Z
T a r t a l o m : Testvéri üdvözlet á Dávid Ferencz ünnepély­
re. Hegedűs István. — A kolozsvári ev. főtanoda elöljáróságának
tantervjaváslata, az erd.ev. ref. egyh.-kerületi gymnasiumok szá­
mára. (Vége.) — Molnár Aladár javaslatából. — V i d é k i é l e t :
— A nagyenyedi egyházmegyéből. F eleletül: Nt. Elekes György es­
peres urnák. (Vége.) Az „Egyház és Isk. Szemle“ mindennek
alaposan utána járó szerkesztőjének. Dr. Kolozsvári Sándor. — Kü­
lönfélék.
Testvéri üdvözlet
a Dávid Ferencz ünnepélyre.
„A Jézus Istene részvéttel van minden fájda­
lom iránt, viagasztal mindég, megbocsát sokszor és
egének felicitását Ígéri azoknak, kik szenvednek:
„Boldogok, a kik sírnak, mert megvigasztaltatnaL “
Sámi Lászlónak, e philosoph lelkű és nemes szivtl
gondolkodónak Dávid Ferencz emlékére irt üdvözle­
téből é gondolat fejezi ki leghívebben azon hangu­
latot, melyet lelkemben is felköltött a 8zókely-Ke-
reszturon megható vallásos buzgalommal és örven­
dező lelkesedéssel megölendő ünnepély. Egy sokat
szenvedett, terjedésében a türelmetlenség irtó fegy­
verével meggátolt, fejlődésében untalan zaklatott, a
küzdelmek hevében szívós egyetértése által tisztelet­
reméltó helyet kiérdemelt, a lelkiismeret szabadság
hősévé avatott egyház üli meg a börtönben kiszen­
vedett Dávid Ferencz halála három százados emlé­
két. A múlt sötét képére vet világot a jelen felvi­
lágosodás n a p ja ; a múlt rideg korlátáit, a szíikkeb-
lüsóg exclusiv gondolkodásának békéit töri szét a
megbocsátó, a végtelen szeretet forrásából áhítattal
merítő emberszeretetbe olvadt keresztyéni indulat,
a testvériességtől áthatott vallásos szív. Nem az ju t
eszünkbe: mi jogunk volt a küzdelemre: meggátol­
ni a Protestantismus haladását azon lejtőn, melyen
megindult a még gondolat-szegény meg nem fórfia-
sodott elme a s e k é l y e s , dissolváló az erőtlen
individualismusba elvesző és igy a hatalmas római
egyház által pozdorjakónt szétverhető rationalismus
felé. Az erős külforma a még a szabad vizsgálódás
által zavarba ejtett b e l s ő h i t által nehezen lett
volna úgy szétszakítható, hogy ezzel szembe maga
84. szám.
(Hirdetési d i j a k :
Kétszer iiasábozott garmond
sor vagy annak tere Ö kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
* (Előfizetési á r :
Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1frt 5 0kr
I D O M C I O lS O © .
is ne essék uj h i t a l a k szigorú szolgálatába. Ez fe­
jezi ki a Kálvin egyházának történelmileg jogosított
álláspontját. Hogy egyesitő erővel birt, azt részben
köszönhető annak, hogy a felszabadított lelkiismeret
törvényhozójává avatta föl magát; bírálójává tévé
a lelkiismeretet a kultusnak, a hitelveknek, de codex-
nek ismerte el a szent könyvet, melylyel kezében
Sámi szép gondolata szerint, Luther „a traditio és
auctoritás két legfólelmesehb, leghatalmasabb repre-
sentansának: a császár és pápának azt mondotta:
„ha ezer szent Ágoston, ezer concilium van is elle­
nem, ezzel a könyvvel szemben semmit érnek.“ Hogy
a reformált egyház a collectiv erőnek nagyobb mér­
tékével birt, bizonyítja a történelem, hogy a sza­
badság kisebb mértékét engedé meg, igazolja a 16.
század; hogy a fejlődés szükebb ösvényét vágta, in­
dokolja a legyőzendő hatalom által elfoglalt és nagy
erővel megvédett csatatér, melyen a lelkiismeret sza­
badságát vívta; hogy az e korszak által szintén vér­
tanuk vérével táplált és megszentelt hagyomány erő­
sebb fegyelmet gyakorolt a gondolkodásra: az ment­
hető, igazolható tdjes mértékben. De nem e j o g
fejtegetése, igazolása az, mi uralkodik e perezekben
lelkűnkön, uralkodik az ihlet, erejével. Nem azt kérd­
jük, hogy mi volt jogunk, hanem azt ismerjük el,
hogy mi volt a testvér unitárius egyház joga; an­
nak örülünk, hogy a lelkiismeret szabadság ünnepét
ülhetik szabadon, lelkesedéssel. A hit buzgóság ün­
nepe, a mi ünnepünk is.
Midőn a vallásszabadság e drága földjén a leg-
rémítőbb vallásüldözósnek az emberiség emlékezeté­
ben örökre átkozott napján: Bertalan napján, ünne­
pel az unitárius egyház: a mi szivünk is hatalma­
san földobog. Olyan e pillanat, midőn a lélekben az
emberiség küzdelme fenséges emlékeinek összehalmo­
zódott összege varázserővel olvad bele egyetlen em­
lékbe, csodás mértékben gyújt egyetlen reményt, el­
lenállhatatlanul egyesit egy szeretőiben. És mi ez
emlék? A lelkiismeret szabadság közösen harczolt
küzdelmének emléke. És ,mi e remény ? A vallásos
szivek nagy harmóniájának reménye. És mi e sze­
retet? Az, melyre Jézus megtanított, melyről meg­
ismeri tanítványait. Nem a keresztutakat egybekötő
 374
nagy útvonal. Ez út az, melyet a keresztyónsóg ala­
pítója m egjelölt, mely az emberiség szellem i egysé­
gének, testvéries közösségének, a végtelen tökéiete-
sédés útja.
Oly emléknapon, milyen a Dávid Ferencz em­
lékünnepe, az összekötő vonalat érintjük. A hagyo­
mányok ereje eltérít sokban egym ástól; de a szel­
lem ubiquitásas mindenhatóereje, bárhol is leszünk,
a térben és időben, egyesit, ha az IdvezitŐ nevében
gyűlünk egybe. Csak az legyen előttünk, hogy azon
fenséges elveket ne compromittálja se a vallási tü­
relm etlenség se a meddő közöny. Az unitárius egy­
ház a közönytől távol áll. E zt bizonyít?» azon, az
az egyház kicsiny és szegény voltához képest m eg­
ható alapítvány, melyet a lelkes főpásztor Ferencz
József felhívására a hívek Dávid Ferencz emlékére
alapítanak a kultúra érdekében, melyben lételük ga-
rantiáját találták a múltban és keresik a jövőben.
Mi reformáltak távol vagyunk a türelmetlenségtől, de
félhetünk a közönytől. Jézus nem azért hajtá le fe ­
jét a keresztfára, hogy kiomlott vére egy mártírral
többet csináljon, hanem azért, hogy a morálban a
tökéletesedés útját megnyissa a szivéből kiömlő vér­
rel. És ha Sámi László hite szerint a történelem az
eretnekek által feltett előzményekből azt a végkö-
vetkezményt fogja levonni, hogy a „keresztyénség b e­
olvad az em beriségbe“, ne feledjük mi reformáltak
azon szent kötelességünket, hogy törekvésünk oda­
hatni, miszerint az emberiség a keresztyónségbe ol­
vadjon be a nélkül, hogy a végtelen fejlődés útjá­
ról letérjen, hogy a tökély, az eszmény utáni szo m .
jat a dogmatismus zavaros vizével igyekezzék elo l­
tani és türelmetlen legyen azért, hogy soha el nem
olthatja ez olthatatlan szomjat. A nagy emlékünnep
a közösen kivívott elvek iránti hűséget és ragaszko­
dást vésse be az unitárius atyafiak leikébe; e hű­
ség és ragaszkodás; ha külön táborban is, egyesí­
tett erővel vívandó nemes harczra képesít, A ha­
gyomány szent ereklyéit ne szórjuk szót, a m últ
küzdelmeiben megrongyolt lobogókat ne tapodjuk
sárba; de czélí tűzzünk ki, oly magasat, hogy azt az
emberiség elfogadja; útat vágjunk oly széleset, hogy
rajta az emberiség haladhasson. Még egyszer fogad­
ja az unitárius szentegyház testvéri jobbunkat!
H e g e d ű s I s tv á n .
A kolozsvári ev. ref. főtanoda elöljáróságának tan­
tervjavaslata az érd. ev. ref. egyházkerületi gym -
nasiumok számára.*)
8 . Mennyiségtan.
A menynyiségtani tantételek és számítási műveletek
alapos ismerete mellett: kellő jártasság mindazon mennyi-
*)Me gjegyzés. Bar a lapunk által mindig gondosan tekintet­
be vett arányosság rovására befejezzük jelen számunkban e tanter­
vet, hogy a sepsi-szent-györgyi tanári értekezlet tagjai az egész tan­
tervet ismerhessék és megillető tekintetben részesitni szivesked
jenek. Nem lesz érdektelen e dolgozat a convent tagjai előtt sem.
ségtani feladatok megfejtésében, melyek a közéletben és az
illető tudomány-körök alsóbb fokú tanításánál szükségesek,
I. os z t á l y* H e t e n k é n t 4 ór a.
а. Számtan (arithmetica). A tizedes számrendszer is­
mertetése folytán: a tizedes törtek alapos ismertetése; a
négy alapművelet egészek és tizedes törtekkel; számítási elő­
nyök és rövidítések ; közönséges tört alakok átváltoztatása ti­
zedesekre, és viszont. A méter rendszer ismertetése.
б. Mértan (geometria). Test, felület, vonal, pont, fogal­
ma. Egyenes,görbe vonal. Sik, görbe felület. Kör fogalma,
szerkesztése Más görbék, s ezek szerkesztése (kerületek,
ovál: csigavonal.) Egyenes vonal. Vizirányos, tető irányos,
s ezek gyakorlati meghatározása. Párhuzamos egyenesek. Az
egyenes vonal mérése. Méter mértékrendszer. Szög és nemei,
mértéke és mérése. Párhuzamosok elmélete. Egyenes vonalú
síkidomok: háromszög és szerkesztése. Négyszög és nemei,
Sokszögök, szabályos sokszögök. A terület-mérés legegysze­
rűbb esetei.
II. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a .
a . Számtan. A közönséges törtek alapos ismertetése.
A négy alapművelet közönséges törtekkel. Az egyenes és
fordított mértani arányosság értelmezése. A mértani egysze­
rű arányok és arányiatok elmélete. Egyszerű hármasszabály
és arra tartozó számítások.
b • Mórtan. Test, lap, csúcs, él, szöglet (testszög).
Hasáb, gúla, szabályos testek. Grömbö.yü testek. Kúp, henger,
gömb. Köbmértékek. A legegyszerűbb térfogat számítások.
Egyszerűbb testek hálózatának elkészítése.
III. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a .
a. Számtan. Az egyszerű arányok és arányiatok rövid
ismétlése után: az összetett arányok és arányiatok elmélete.
Összetett hármas szabály, az arra tartozó számításokkal,
kamat, töke, idő és °|0-lék számítások s azoknak képletei;
kamat és töke ússzetét és elkülönítés; kamat leszámítás
(váltó leszámítás); fizetési határidő kiszámítás; arányos
osztás; egyszerű és összetett társasági szabály; vegyitési
szabály; láncz-szabály; a fontosabb külföldi pénznemek
ismertetése és átszámítása.
b. Mértan. Rendszeres mértan. Pont, vonal, a vonalok
osztályzása alakjuk tekintetéből; a görbék osztályzása; az
egyenesek viszonyított iránya; egyenesek egymáshoz való
állása; egyenesek mérése és hoszmértékekkel a négy alap­
művelet; a szögök osztályzása és mérése; szögmereteklcel
a négy alapművelet.; a csúcs és társszögek tulajdonai; a
párhuzamos egyenesek metszésénél keletkező szögpárok tulaj­
donai (a párhuzamosság tana); a háromszögek osztályzása,
oldal és szög tekintetből; kül és bel szögek mértéke; hason -
egyenlő háromszögek alakítása és a hasonegyenlőség esete»
inek ismertetése; a háromszögök s főleg az egyenszáru h á­
romszög tulajdonai; függélyes emelés és bocsátás ; egyenes
vonal és ozögfelezése. A négyszögek osztályzása; a négy­
szögek közös tulajdonai; a párkuzányok osztályozása, közös
és különös tulajdonaik: párhuzányok alakítása, kerülőtök,
szögeik és térülőtök kiszámítása, s ez alapon a háromszög
területének is meghatározása.
 376
Röviden: vonal, szög, három és négyszögtan.
IV. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a .
a. Számtan. A viszonyított vagy ellentétes menyiségek
értelmezése és jelölése, a négy alapművelet ily nemű egész
és törtszámokkal. A betű számtan értelmezése; a négy
alapművelet; kéttágn algebrai képletnek másodfokú hatvá­
nyozása, s ily hatványokból gyökfejtés. Az algebrai hatvá­
nyozás és gyökfejtés szabályának alkalmazása nyilvános szá­
mokra. Első f»>ku egyenletek, egy ismeretlennel.
ó. Mértan. A megelőző évi tananyag rövid ismétlése
után a szabályos és szabálytalan sokszögek alakítása; kerü­
lőtök szögeik és térülőtök kiszámítása. A kör (mint szabá­
lyos sokszög) kerületének és területének meghatározása. A
központba, kerületbe és kerületen kivül hegyellő szögek mér­
tékének meghatározása, Test-m értan: az egyenes lapu egy­
szerűbb mértani testek felületének és térfogatának kiszámítása.
V. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a.
a. Számtan. A megelőző évi tananyag rövid ismétlése
u tá n : egyszerű és összetett számtani és mértani arányok és
arányiatok elmélete. A számok oszthatósága s ebből folyó
tételek. Algebr. törtek kimerítő ismertetése s azokkal való mű­
veletek. Láncztörtek. Hatványozás és gyökfejtós folytatása;
A mórszerütlen és képzeleti menyiségek fogalma. Első fokú
egyenletek több ismeretlennel.
b. Mértan. A három szögek ^hasonlóságának esetei
egyenes oldalú hasonló sík alakok alakítása; s tertiletök vi­
szonyának meghatározása. Az átlós kicsinyített mérték ismer­
tetése és használata, hasonló területek mérésénél. Testmér-
t a n : az egyenes oldalú mértani testek területe és tértfogata
kiszámításának kiegészítése.
YI. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ó r a .
A megelőző évi tananyag rövid ismétlése és kibővíté­
se után: a hatvány és gyöltmenyisegekkel való számtani
műveletek, a mérszerütlen törtek mórszerűsitóse. A logarith-
mok fogalmai; a Briggféle logarithmi táblák használata.
Elsőrangú, határozatlan és másodrangu tiszta es \ egyes
egyenletek. Számtani és mértani sorok.
6. Mértan. A testmértan befejezése: a görbefelületű
mértani, felület es tértfogatának kiszámításával. Sikhárom-
szögtau a ferdeszögü háromszögök feloldásáig bezárólag.
VII. o s z t á l y . H e t e n k é n t 4 ór a .
a. Számtan. A sorok alkalmazása kamatos kamat járá­
sát. számításra; az egyenletek ismétlése, kitevői (exponentia
lis) és másod fokúra vihető felsőbb egyenletek.
b. Mértan. A sikbáromszögtan ismélése, alkalmazva a
testmertani feladatok feloldására is. Mértan a térben. Gömb«
háromszögtan.
VIII. o s z t á l y . H e t e n k é n t 2 ó r a .
a. Számtan. Kapcsolástan és annak alkalmazása., két-
táguak tétele, a valószinüség-számitás elemei.
b. Mértan. Elemzőmértan a síkon. Pont, vonal, kör-
kerűlék. Befejezésül: a menyiségtan gymnasiumij anyagának
alapos áttekintése,
9. Természettan.
Őzéi: anyagszerzés előesmeret nyújtás szemléltetés i
alapon s mindenek felett a gondolkodás fegyelmezése, hogy a
növendékek szokják meg a tünemények lefolyásában a lénye­
ges és nem lényeges közötti különbséget észre venni. A
VII. éö VIII. osztályban a kísérleti természettan ismerete
elemi menyiségtani alapon.
IV. o s z t á l y . H e t e n k é n t 4 ó r a .
A viz mint feloszlató szer; bemutatva közönségesebb
szilárd testekkel; kristály készítés és a kristály képződés
feltételei; az oszlatok elegyedéséből származott vegyek;
a szükségesebb vegyszerek bemutatása; a hőtanból: a me­
leg forrásai s terjedése, vezetés és sugárzás által; a meleg
hatásai: a testek kitágulása; halmaz állapot megváltozása,
destillatio, subjimátio, pára s gőzképződés ; a gőzerő, alkal­
mazása ; légköri tünemények. Melegítés által a már bemuta­
tott vegyszerek és folyadékokból más légnemeket kell eléáli-
tani, észrevétetve a sav és alj természetű testek közötti kü­
lönbséget; sav és alj természetű légnemek, úgyszintén sav
és alj természetű folyadékok elegyedéséből származott vegyek
bemutatása; az oxigén, nitrogén, és hydrogén előállítása,
megismertetése; a levegő összetétele; a közönségesebb fé­
mek oxidiatioja levegőre, vízre teve s a már ismert vegysze­
rek hatásának bemutatása fémeken.
Higtestek nyugvástanábóí: a folyadékokra kívülről
gyakorolt nyomásnak egyenletes elterjedése, közlekedő edé­
nyek; a folyadékok fenék, oldal és fölfelé gyakorolt nyo­
mása; Arkhimédes törvénye; úszás ; sűrűség-mérők; moz­
gástanából egy pár vizi erőmű.
Légnemű testek mechanikájából i Légnyomás és mérése
légsulymerővel; a légnyomáson alapuló készülékek bemuta­
tása; léggömb.
A delejességből Természetes és mesterséges delej ;
alaptünemények ; a föld delejessége s ennek nyilvánulásai ;
delejesilós, delejtű, iránytű.
Villanyosságból: Alaptünemények ; villanyvezetés; vil­
lanymutatók ; a kétféle villanyosság; villanygópek; villany­
tartó ; villanygyiijtök ; légköri villanyosság. Galvanismus:
galvan elemek és lánczok ; a villanyáram különféle hatásai,
galvano- plastika; villanydelejesség; telegraph; villanyos
induktio.
VII. o 's z tá 1y. H e t e n k é n t 3 ó r a .
A természettan fogalmának és módszerének kifejtése.
Az anyag és test fogalma. A testek általános tulajdonságai
Általános erőműtan. Erő mozgás, erely, munka fogalma. Az
anyagvonzás különböző nemei. Az erőmütan alaptételei,
felosztása.
Hőtan ; a szilárd és higtestek, nyugvástana; higtos -
tek mozgástana; hangtan.
VIII. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a,
Fénytan ; delejesség; villanyosság; galvanismus.
10. Vegytan.
A vegytan rendszeres oktatásinak czélja: az előkészí­
tő tanfolyamban már (4-ik gymn. osztályban) megismert,
itt azonban a szükségkép felújítandó és újakkal kiegészíten­
dő vegytüneményekei osztályozni s azoknak törvéryeit és
összefüggéseit kimutatni, hogy az ifjak, e tudományág irá-
*
 376
nya s fontossága felöl tájékoztatva, a vegytani irodalom
népszerű termékeit haszonnal s érdekkel olvashassák és az
életmütan (physiologia) egyszerűbb tételeit nehézség nélkül
megérthessék.
YI. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a.
A szervetlen vegyek vegytani anyagának felosztásában
az elemek vegytani tulajdonságaik szerinti csoportositását
véve alapul, minden csoportból csak a typikus elemek,
azoknak nevezetesebb vegyei, a vegytan alaptörvényei s a
minőleges elemzés alapvonalainak kísérletekkel való megvi’á-
gitása és magyarázata.
A szerves vegytanból: a homolog., heterolog sorok,
isoiueria és polymeria ismertetése után a legnevezetesebb
szénhydrogenek, alkoholok és származékaik; szónhydrátok.
A légenytartalmúak közül: az aminok, amidok; végül az al­
kaloidák, cyan-Yegyületek; indigó és protein-anyagok.
11. Vegytan.
A természotrajzi oktatás czólja a 3 alsó osztályban
az érdekesebb állat,- növény- ásványcsoportoknak szemlélé­
sen és összehasonlításon alapuló ismerete, legfőbb tekintet­
tel a hazaiakra, nevezetesen azokra, melyek az intézet vi­
dékén előjelnek, melyek hasznosságuk vagy ártalmas vol­
tuk miatt fontossággal bírnak, a mesterségben, gazdaság­
ban, kereskedésben nevezetes tényezők, végre a melyek
valamefy földrész typusának jellemzésére, vagy a ta ­
nuló képzelmére aosthetikai hatással vannak. Kirándulá­
sok alkalmával és a gyűjtemény tárban tartandó gyakorla­
tokon megismertetendők azon eljárási módok es eszkö­
zök, melyekkel a növendékek a vidék terményeiből tanul­
ságos gyűjteményeket állíthatnak össze.
A két felső osztályban czélja az oktatásnak a rendsze­
res ásványtan s a geológia elemeinek ismerete; az állati
és növényi anatómia meg physiologia legáltalánosabb ada­
tainak ismerete alapján az újabb rendszertan: elvek megér­
tése, liogy a gymnasiumot végzett ifjú a tudománj'os termé­
szetrajz irodalmi termékeit haszonnal olvasni s a közönsé»
gesebb állatokét, növényeket ásványokat meghatározni ké­
pes legyen.
I. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a.
A t é l i f é l é v b e n . Gerinczes állatok; av egyes ren ­
dek képviselőjéül választott typicus alakok tárgyalásánál
súlyt kell tenni a végtagok szerkezetére, a fogazatra, az
illető egyén ellenségeire, életviszonyai és tartóskodás helye
között létező összefüggésekre, vagyis egészen elemi módon
rá kell mutatni a létért Vciló küzdelmekre. A tüzetesen tár­
gyalt typicus egyének közül rövid jclllemzósscl csoportosi-
tandók a rokon faj ok.
Ismétlés alkalmával a fajok közötti hasonlóságok és
különbségek kiderittetése folytán tisztába hozandó a nemek
és családok fogalma, majd a rokon családok közös jellegei­
nek elvonatása útján megállapitandók a rendek ós végre az
emlősök, madarak, csuszók (reptilia), kétéltűek (amphibia)
és halak jellemző sajátsága vagyis osztályaik s viszont közös
tulajdonságaik is,, melyeknél fogva együtt véve a gerinczes
állatok körét vagyis törzsét teszik.
A n y á r i f e l é v b e n . Izeit lábúak (arthropoda);
rovarok, pókok, százlábúak es rákok a fennebb jelzett módon
Kirándulások a vidék különböző helyeire a végett, hogy a
növendékek az egész környék természeti viszonyaival lehető­
leg megismerkedjennk. Ezen alkalmak arra is felhasználan-
dók, hogy a növendékek a növénytanhoz közvetlen szemlélés
útján némi előismeretet szerezzenek a növények előfordulá­
sáról, a feltűnőbb talajviszonyokról, egyes növények főbb
szerveiről, a rovaroknak a növényzethethez való viszonyai­
ról. A rovarok tárgyalásánál súly teendő a metamorphosi-
sokra.
II. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ó r a .
A t é l i f é l é v b e n . Puhányok, férgek. A tüskebőrü-
ek, virágállatok (coelenerata) és ázalagok nehány képviselője.
Az emberi test szervrendszereinek makroscopilcus, rö­
vid áttekintése. Befejezésül, visszapillantva az I. es II. osz­
tályban tanitottakra, az összes állatkörök s főbb osztályai­
nak rövid jellemzése, tekintettel földrajzi elterjedésökre.
Közlendő s gyakorlandó az állatok gyűjtésének, kitö-
mésének, szárazon vagy szeszben eltartásának módja.
A n y á r i f é l é v b e n . Növényi organographia szem-
ieletileg legalább 25 természetes példányon bemutatva. Út­
mutatás a növény-gyűjtéshez kirándulás alkalmával. Linné
Károly rendszere.
III. o s z t á l y . H e t e n k é n t 3 ór a .
A t é l i f é l é v b e n . Ásványtan, különös tekintettel
a haza és vidék ásványaira. Az alaki ós természettani tu ­
lajdonságok érzékeltetése mindig tanulságos mintadarabokon
történjék. A jegeezrendszerek törzsidomainak mintákon, való
szemléltetése ós leírása.
Nehány typicus sziklafaj leirása, előfoiclulása. A le­
vegő s viz pkysikai szerepe a sziklák s a föld felület meg­
változtatásában.
A n y á r i f é l é v b e n . Nüvényorganographia folyta­
tólag, az ó- ós új világ exoticus flórájának legjelesebb kép­
viselőinek leírásával kibővítve. A virágtalanok közül: édes
gyökerű páfrán}', mezei zsurló, korpafű (lycopodium); mo­
hok, zuzmók, moszatok, gombák. A virágos növények kül­
ső tagoltsága általában véve: gyökér, szár, levél, virág és
gyümölcs, kapcsolatosan a növényi metamorphosis legfőbb
eseteivel. Növónygyüjtés. A gyűjtött anyagnak természetes
nemek, családok, rendek ós osztályok szerinti rendszeres
feldolgozása. Egy természetes rendszer morphologiai alapon
megérthető föelveinek felfejtése.
VII. o s z t á l y . H e t e n k é n t 4 ór a.
A t é l i f é l é v b e n . Ásványtan. Az ásványok alaki,
természet- s vegytani tulajdonságai; lángkisórletek forrasz-
csővel; nedves kísérletek; az ásványképződés előfordulás, ^va­
lamint az elváltozás körülményei. Az ásványok leirása egy
vegyes rendszer alapján; végre az egyszerűbb összetételű
ásványok meghatározása s ennek módszere. A földtan elemei.
A n y á r i f é l é v b e n . Kendszeres növénytan anató­
miai ós phisiologiai alapon. A növények földrajzi elter­
jedése.
 f) Körvonalok osztása, sokszög szerkesztése valamely
körben.
g) Mértékek.
h) Maeanderek, párkányok, házpadlók és mozaik stb»
szerkesztése.
IV. o s z t á l y . H e t e n k é n t 2 ér a .
Szabadkézi rajz. Díszítmények rajzolásának folytatása
gypszminták után. Oktatás a díszítmények styljában.
Az emberi arcz és fej arányai. Fótanulmány minták,
gyakorlottaknak gypsz alakok után.
Mértani rajz. Görbe vonalak: ellypsis, parabola, hy­
perbola, ezen 3 görbe szemléltetése kúpszeleteken.
Csigavonalak.
Építészeti ivek, néhány gótli mérték.
Rövid magyarázata a pont-, vonal-, sík és test vetü-
letének e czélra szerkesztett készüléken szemléltetve.
Egyszerű testek vetületei.
Egyszerű átmetszetek rajzolása, ajtók, ablakok és há­
zak alaprajzainak és homlokzatainak másolása és fölvétele.
14 . Énele.
I. osztály. Hetenként 2 óra.
II. osztály. Hetenként 2 óra.
III. osztály. Hetenként 2 óra.
IV. osztály. Hetenként 1 óra.
15. írás.
I. osztály. Hetenként 2 óra.
II. osztály. Hetenként 2 óra.
16. Torna .
I —IV osztály. Hetenként 2 óra.
V—VIII osztály. Hetenként 1 óra.

Ó r a t e r v ,
 378
Molnár A la d á r javaslatából.
H a n n a d ik r é s z .
Közóptanodák.
E l s ő f ej ez et.
Általános határozatok.
l l ő . §. Középtanodai intézetek:
a) fink számára a gymnasiumok, és a reáliskolák;
h) leányok számára a női középiskolák (u. n. felsőbb
leányiskolák).
Ily nyilvános középiskolákat a jelen szabályzat értel­
mében állíthatnak fel s tarthatnak fenn: az egyhközségek,
egyhmegyék, egyhkerületek és az egyetemes egyház.
Újonnan létesítendő intézetek, azok anyagi erejének,
szervezetének és tanrendszerének felterjesztése és a helyi­
ségek kimutatása mellett, az illető felsőbbségek utján beje-
lentendők az illető egyházkerületnek s illetőleg az egylike-
rület által az országos egyháztanácsnak, ki azt az állam«
kormánynak jelenti be.
Uj tanintézet az egyházkerületnek s illetőleg legfőbb
fokon az országos egyházi tanácsnak engedélyével létesíthe­
tő. Ez engedély azonban csak azon esetben tagadható meg,
ha alapos okokkal indokolható, hogy a felállítandó intézet a
jelen szabályzat követelményeinek nem felelhet meg.
Az egyhkerülethez és az országos egyházi tanácshoz
fölebb kivánt bejelentés, legalább 8 hónappal az intézet meg­
nyílta előtt s mindenesetre oly időben teendő meg, hogy
ezen egyházi főhatóságok, az ügy alapos megvizsgálása
folytán határozhassanak az engedély megadása fölött.
119. §. Az iskolai épületek egészséges helyen épül­
tek, szávazak s a tanulók létszámához mérten elegendő szá­
mú tágas, világos és kellően szellőztethető tanítási, rajzo­
lási és tornázó termekkel legyenek ellátva.
Az ezentúl építendő tantermekben minden tanulóra
legkevesebbé: 4 méter 1 1 c. m. (13 láb) magasság mellett
az alsó osztályokban 0.999 Q m. (10 láb); a felsőbbek­
ben 1.199 □ m. (12 láb ); a rajzolási termekben pedig
2.997— 3,197 in. (30— 32 [J láb) hely számítandó.
A már létező tantermek is, a mennyire lehet, e sze­
rint alakítandók át.
120. §, Minden kövépiskolában a tanulók számára egv
könyvgyűjtemény, a tanárok számára egy szakkönyvtár és
az intézet minősége által igényelt állat- növény- és ás­
ványtani, földrajzi, termeszettani és vegytani tárgyak sesz­
közök gyűjteménye, továbbá rajz- és gypszminta gyűjtemény
s kellőleg felszerelt tornaterem állítandó.
E könyvtárak és gyűjtemények gyarapítására évenként
bizonyos összeg fordítandó. Ezen összegnek legkevesebbjét a
körülmények szerint az egyházkerület, illetőleg országos egy­
háztanács állapíthatja /meg.
121. §, A ref. felekezeti nyilvános gymnasiumok és
reáliskolák, valamint a női középiskolák első sorban a ref.
vallásu tanulók kiképzésére tartatnak ugyan fen, mindemel­
lett azokba bármely vállásu és nyelvű tanulók a ref. val-
lásuakkal mindenben egyenlő feltételek alatt felveendők és
csak azon esotben utasíthatók vissza, ha az illető osztály­
ban a törvényes létszám már betelt, vagy ha, miattuk bi­
zonyos előre kitűzött határidőn belől jelentkező ref. vallása
tanulók szorulnának ki az intézetből.
E szabály körén belől, a felvételi kellékeknek megfe­
lelő bármely tanuld rendes tanulóul a jelentkezés sonendjé-
ben beveendő, kivévón ha az ragályas bajban szenved.
M ás odi k f e j e z e t .
Gymnasiumok és reáliskolák.
122. §, A gymnasiumok a görög és a római iroda­
lom s műveltség felhasználósával kiválóan az egyetemre s
azzal egyirányú főiskolákra ; a reáliskolák pedig kiválóan
egyetemre, s technikai és gazdasági felsőbb iskolákra előkészí­
tő tanintézetek.
123. §, Mind a gymnasium, mind a reálisko,a nyolcz
évi tanfolyamot s ebben egy-egy évig tartó 8 osztályt fog­
lal magában,
A már jelenleg létező iktózetekre nézve, az egyház-
kerület meghallgatásával az országos egyházi tanács meg­
engedheti, hogy ott, hol a jelen szabályzat értelmében nem
bírnak 8 osztályú tanintézetet tartani fen, de helyhez kö­
tött jelentékeny alapítványok vannak: kivételesen a jelen
szabályzat értelmében szervezett 4, vagy 6 osztályú közép­
iskolákat tartsanak fen.
124. §. Minden gymnasiumban és reáliskolában rend­
szerint csak rendes tanárok alkalmazandók. Tanerők liiá-
nyáben azonban kivételesen és ideiglenesen helyettes taná­
rok is alkalmazhatók, oly feltétellel, hogy a tanszakukra
képesítő tanári vizsgálatot két év alatt letegyók, különben
állomásukon továbbra meg nem hagyhatók.
A rendes tanárok száma (az igazgatón kivül) bármely
intézetnél az abban fenálló osztályok számánál kisebb nem lehet.
125. §. Rendes tanárokul csak oly feddhetlen erköl­
csű egyének alkalmazhatók, kik valamelyik hazai egyetemen
vagy legalább oly nyilvános főtandánál, melyen a jelen sza­
bályzatnak megfelelő bölcsészet- természettudományi tanfo­
lyam és középtanodai tanárkópezde van, az illetékes vizs­
gáló bizottság előtt, úgy az általános műveltségre tartozó
tárgyakból, mint tanszakukból, és a szükséges didacticai is ­
meretekből a képesítő vizsgálatot letették és az illető tan­
szakban középiskolára tanári oklevelet nyertek.
A kik azonban ezen szabályvat életbeléptetése előtt,
legalább 5 évig szolgáltak mint rendes tanárok felekeze­
tűnkhöz tartozó valamely nyilvános kőzóptanodán, ha egy­
szersmind elöljáróságuk bizonyítása szerint hivatásuknak,
képzettségüket tekintve is, kellően megfelelnek, a képesitő
vizsgálat alól felmentvék. A többiek két óv lefolyása alatt
tartoznak képesítő vizsgálatot tenni.
126. §: A tanárkópesités módját és reform, főisko­
láknál működő vizsgáló bivottságok szervezetét: időről-időre
az országos egyházi tanács állapítja meg, külön szabályren­
delettel.
Elégtelen kózzettség miatt kétszer visszautasított egyé­
nek többé vizsgálatra nem bocsáthatók.
127. §. Külföldön nyert tanári oklevelek érvénye fe­
lett esetről-esetre az országos egyházi tanács határoz.
 379

128. §. A rendes tanárok élethosszig választatnak és Ha az államkormány, vagy más vallásfelekozet, a sa­
csupán erkölcsi kihágás, súlyos kötelességmulasztás, vagy ját intézeteiben alkalmazott tanároknak felekezetűnk tanin­
polgári bűntény miatt mozdíthatók el. Bűntény esetén a tézeteiben töltött szolgálati éveit is beszámítja, a kölcsö­
polgári bíróság ítélete bevárandó, de már a vizsgálat meg­ nösségnél fogva a ref. középiskolákba jövő tanároknak az
indítása után hivatalától felfüggeszthető. állami, illetőleg más ily intézeteken töltött szolgálati évei
Egyéb ügyekben, rendes fegyelmi vizsgálat befejezté­ is beszámitandók.j
vel az egyházkerületi tanács s másod fokon az országos Az igazgató legalább évi 200 frt igazgatói dijat kap.
egyházi tanács ítél. A tandíj az iskola pénztárába fizetendő be, és a ta­
Az elmozdító ítéletek mindenesetre föllebbezendők az
nárok között nem osztható fel.
országos egyházi tanácshoz.
133. §. A középiskolai tanároknak rendes nyudij s
129. §. Ideiglenes vagy helyettes, avagy segédtaná­
özvegyeiknek és árváiknak rendes segélyezés biztosittatik.
rokul csak ideiglenesen és meghatározott időre (rendszerint
E nyugdíjazást s as özvegyek és árvák segélyezését
legfőlebb 2 évre) alkalmazhatók oly feddhetlen életű egyé­
az országos egyházi tanács külön szabályzattal rendezi.
nek, kik ha még nem tették is le a képesítő vizsgálatot, de
134. §. Kötelezett tantárgyak:
akadémiai tanfolyamot végeztek s kimutatják, hogy abban
1 . a gymnasiumban:
különösen arra a szakra készültek, melynek tanítására vál­
a) hit- és erkölcstan,
lalkoznak, vagy pedig az illető szakbeli képzettségüket és
b) magyar nyelv s irodalom,
•egyszersmind kellő általános műveltségűket irodalmi mun­
c) görög nyelv s irodalom,
kásságukkal igazolják.
Rendkívüli és indokolt esetekben a püspök engedheti d) latin nyelv s irodalom,
meg, hogy az ideiglenes alkalmazás 2 évnél tovább tartson, e) német nyelv s irodalom,
130. §. Az egv tanintézetben alkalmazott tanárok f) hazai és egyetemes történet, tekintettel a művelődésre,
létszáma, a szépírás, testgyakorlás, rajzolás és a nem kö­ g) bölcsészeti előtan (logica és embertan, a lélektant
telezett tantörgyak külön tanítóin, valamint a más foleke- is beleértve): a felső osztályokban,
zetüek vallástanitóin kívül (azonban reáliskolánál a rajzta­ h) rajzolás,
nárral együtt), az igazgatóval: i) földrajz : hazai és ^általános, mindeniknél fősulyt
a) 8 osztályú teljes gymnasiumban,>agy reáliskolában a törmósveti földrajzra helyezve,
legalább 12 k) természetrajz,
b) 6 osztályúnál legalább 8 l) vegytan,
c) 4 osztályúnál legalább . 6 m) természettan,
oly tanár, ki kizárólag azon intézetben van alkalmazva n) mennyiségtan,
131. §. Az igazgató 14, a többi tanárok pedig 20 , o) mértan,
a rajztanár 24 heti óránál többre nem kötelezhető ; — he­ p) szépírás,
ti 24 (a rajztanár 28) óránál pedig többet nem szabad egy q) testgyakorlás,
tanárnak is tanítani. Nem köteles tantárgyul, de rendesen tan ittatik: ének.
Ha 14, illetőleg 20, vagy 25 heti óránál többet ta­ 2. Reáliskolában
nítanak, ezért méltányos külön díjban részesitendők. a) bit- és erkölcstan,
A tanárok más intézetben vagy magán órákon, csak b) magyar nyelv és irodalom,
az iskola felsőbbségének engedélyével taníthatnak, de oly c) német nyelv és irodalom,
módon, hogy ezáltal a saját tanintézetükben adott éráikkal d) franczia nyelv és irodalom,
együtt ne haladja túl összes tanítási óraszámuk a fölebb 0) hazai- és ógyetemes történet, különás tekintettel a
megállapított maximalis óraszámot. művelődésre,
132. §. A tanárok fizetését az iskota fentartó testü­
f) bölcsészeti előtan (mint a gymnasiumban),
let állapítja meg, az országos egyházi tsnács jóváhagyásá­
g) földrajz, (mint a gymnasiumban, csakhogy itt a
val, a helyi körülmények szerint és oly módon, hogy azok
mennyiségtani földrajz is hozzájő.)
tisztességesen és erejüket s idejüket hivatásuknak szentel­
h) természetrajz és geológia,
ve élhessenek meg és az általuk teljesített szolgálatért mél­
1) vegytan,
tányosan dijaztassanak.
k) természettan,
E fizetés azonban tisztességes lakáson vagy megfelelő
l) mennyiségtan,
lakbéren felül, a rendes tanároknál sehol sem lehet keve­
sebb 1200 forintnál. m) mértan és ábrázoló mértan,
Bárhol öt évi szolgálat elmúltával a 64k évtől kezd­ n) rajzolás,
ve, a fizetésnek azon 1200 frtnyi része évenként 3°/0-al o) szépírás,
emelkedik 10 éven keresztül, vagyis a 15-ik szolgálati óv p) testgyakorlás.
betöltéséig. Rendkívüli tantárgyul, de rendesen tanittatik az ének.
A hitfelekezet bármely nyilvános tanintézetén töltött 235. §. Rendkívüli tantárgyrkél taníthatók még, de
szolgálati évek kölcsönösen számítandók. szintén az igazgató felügyelete alatt s rendes tanterv sze-
 380
Tint: a hazában honos élő nyelvek, továbbá olasz, angol,
s a gymnasiumban a franczia nyelv, gyorsírás, reálisko­
lában még vegyelemzés és mintázás.
Az igazgatóság felügyel reá, hogy a tanulók önként
választott rendkívüli tárgyakkal magukat tál ne terheljék.
A rendkívüli tantárgyak a rendes tauórákon kívül, de
szintén az intézetben taníttatnak.
A rendkívüli tárgyakat a növendékek önként és sza­
badon választják, de a mire egyszer az év elején beiratkoz­
tak, az reájuk nézve a tanév végéig ép oly kötelezővé vált,
mint a rendes tantárgyak s tanulásától időközben csak igen
indokolt esetekben menthetők fel a tanári szék által.
Ellenben a tanári kar ha azt tapasztalja, hogy vala­
melyik tanuló akár tehetségéhez, akár testi erejéhez képest
a választott rendkívüli tantárgygyal annyira túl van ter­
helve, hogy e miatt a rendes tantárgyakat nem képes kel­
lően megtanulni: akkor neki az illető rendkívüli tárgyak
tanulását is tilthatja.
136. §, A kötelezett tantárgyak minden növendékre
nézve kivétel nélkül kötelezők.
Azonban testi fogyatkozás miatt felmenthetők a test-
gyakorlás és a gymnasiumban a rajzolás tanulása alól.
137. §. A tanórák heti száma a tanulókra nézve a
testgyakorláson és a rendkivüli tantárgyakon kívül, az alsó
4 osztályban legfölebb 26, a felső négy osztályban legfö-
lebb 28; és a rendkivüli tantárgyak idejével együtt nem en­
gedhető a tanulónak az alsó 4 osztályban 29, a felső 4
osztályban 31 óránál több.
138. §. A testgyakorlat akként szervezendő, hogy
mindegyik növendék hetenként négyszer legalább egy-egy
óráig részesüljön korához és testi erejéhez mórt gyakorl atokban.
A hatodik osztálytól kezdve a testgyakorlatban külö­
nös gond fordítandó a katonai gyakorlatokra.
A hol az államkormány e czélra elegendő segítséget
nyújt, a gyalogsági katonai gyakorlatok és a czóllöves is
rendszeresen tanítandó a 7-ik osztálytól kezdve.
Ily esetben e katonai gyakorlatok alól csak az ezek­
re testileg nem alkalmas tanulók mentetnek fel.
Ezen tanulókkal a testgyakorlat kétszer, a katonai
gyakorlat egyszer tartandó.
E katonai gyakorlatok erre az államkormány által ké­
pesül elismert egyén oktatása s vezetése alatt tartatnak, de
szintén a tanintézet igazgatóságának közvetlen felügyelete alatt.
A tanulóknak a katonai gyakorlatokból nyert osztály­
zatuk iskolai bizonyítványukba kitétetik.
139. §, A tanítás szakrendszer szerint történik, al­
kalmazható lévén különösen az aisó osztályokban a legkö­
zelebbi szakok csoportosítása.
140. §, Az egyes tantárgyakban az egész tanfolyam
alatt elérendő czelt és megszerzendő ismeretek mérvét, idő­
ről-időre az országos egyházi tanács határozza meg.
A tantervet a kebelébeni gymnasiumok és reálisko­
lák számára az egyhkerület állapítja meg, a tanintézetek
igazgatóinak és tanári testületéinek előleges meghallgatásá­
val. Szintén az intézkedik az illető tanártestület meghall­
gatásával, a tantervnek a helyi körülményekhez alkalmazta­
tása s ezek szerint módosítása iránt.
141. §. Használható tankönyveket és taneszközöket
az országos egyházi tanács jelöli ki s a kilelölfcek sorából
a használandókat az illető intézetek tanártestületei választják.
Az egyes tanártestületek, valamint egyes tanárok is
ajánlhatnak indokolt fölterjesztéssel az országos egyházi ta-
uácsnak tankönyveket alfogadásra.
142. §, Egy-egy osztályban rendszerint nem lehet
több tanuló, mint az alsó 4 osztályban 40, a felső 4 osz­
tályban 50.
A hol a növendékek száma ezt három egymásután
következő éven át tulhaladla ott párhuzamos osztályok ál-
litandók és a tanerők létszáma és a 131. §. értelmében a
szerint szaporítandó.
Azonban egy tanintézetben egy-egy osztályban össze­
sen 3 párhuzamos osztálynál több nem állítható.
143. §. A tandijat az egyhkerület jóváhagyásával az
iskolát fentartó testület állapítja meg.
Szegénységüket kimutató tanulóknak a tandíj elengedtetik.
144 §. A szorgalom idő egy tanévben a közbeesőtin-
nepnapokat beleszámítva, de minden egyéb szünnapon kí­
vül legkevesebb teljes 9 hónapi időt foglal magában.
A szünidőket a helyi és vidékbeli viszonyok szerint
az iskolaszék meghallgatásával az egyhkerület állapítja meg.
145. §. A legalsó osztályba csak oly növendékek vé­
tetnek fel, kik 9-ik életévüket betöltötték és felvételi vizs­
gálaton igazolják, hogy van oly mérvű képzettségük, minőt
az elemi iskola alsó négy évi tanfolyamában kellett meg-
szerezniök.
A felvételi vizsgálat részleteit és módját az egyhkerü-
letek a rendtartási szabályzatban állapítják meg.
146. §. Felvételi vizsgálatot tartoznak letenni azon.
tanulók is, kik gymnasiumból vagy polgári iskolából reál­
iskolába, úgyszintén kik reáliskolából vagy polgári iskolából
gymnasiumba akarnak átmenni.
Szintén felvételi vizsgálat alá vethetők azon tanulok,
kik oly nyilvános gymnasiumból vagy reáliskolából jőnek,
melyen akár a tanterv, akár az egyes osztályokban tanított
tárgyak, avagy a tanított ismeretek mérve eltér azon in­
tézet tantervétől, melybe a növendék felvétetni óhajt.
A felvételi vizsgálatot azon tanintézet tanártestülete
tartja, melybe a tanuló fel akar vétetni s ugyanezen ta­
nártestület határoz a felvétel felett is.
Ezen felvételi vizsgálatokért dij nem fizettetik.
147. §. Más gymnasiumból vagy reáliskolából jövő nö­
vendékek csak akkor vétethetnek fel a következő osztályba,
ha az általuk elhagyott tanintézet bizonyítványával igazol­
ják, hogy a közvetlenül előzött osztályban kielégítő siker­
rel tanulták legalább is azon tárgyakat, melyek kötelezett tár-*
gyak abban az intézetben is, hová felvétetni óhajtanak.
Egyik tanintézetből a másikba átlépés rendesen csak
a tanév kezdetén történhetik. Évközben más intézetből jö­
vő tanuló csak a változtatás okainak igazolása mellett és
csak azon esetben vehető fel, ha e változtatás valóban szük­
ségesül bizonyul.
Folytatás a mellékleten.
 381

ttflQP Melléklet az „Érd. Prot. Közlöny“ 34. számához.

148. §. A más iskolából tanácslólag elutasított tanuló A ki e vizsgálaton betegség vagy hasonló el nem há­
csak az iskolai szék engedélyével vehető fel. ríthatott ok miatt meg nem jelenhetett az, — ha különben
A más iskolából kizárt tanuló pedig a kizáratása okai­ a tanórákat rendesen látogatta, — elmaradását kellően iga­
nak kimutatása mellett, csak a tanári kar és az iskolaszék zolván, a következő tanév megnyílta előtt az igazgató által
ajánlatára a püspök engedélyével vehető fel. kitűzött időben magánvizsgálatot tehet s igy a következő
Az iskolaszék illetőleg a püspök elhatározásáig azon­ osztályba lephet, be.-
ban ideiglenesen befogadható. 154. §. A 8-dik osztályt végzett tanulók a rendes
149. §. Az intézetbe beirt tanulók mindnyájan rendes évi vizsgálatokon felül egy zár vagy úgynevezett érettségi
tanulók s csak ezek vehetnek részt a nyilvános oktatásban. vizsgálatot tesznek, annak igazolására, hogy az egész kö-
150. §. Magántanulók, kik magánúton, vagy magán zéptanodai tanfolyamon keresztül megszerezték a főtanodai
intézetben készültek s előmenetelükről rendes bizonyitványt tanuláshoz szükséges lényegesebb ismereteket és szellemi
kivannak nyerni, az e czélra a rendtartásban megállapitott érettséget.
időben s az igazgatónál való előleges bejelentés mellett t e ­ E vizsgálatok á püspöknek vagy meghízottjának el­
hetnek vizsgálatot. nöklete alatt és az országos egyházi tanács egy szakértő
Az ily magántanulók rendszerint évenként csak egy meghízottjának részvételével tartatnak.
osztályból és egy vizsgálatot tehetnek. A bizonyítványokat az elnök és az országos egyházi
Egy év alatt több osztályból csak a tanári széknek tanács meghízottjai is aláírják.
és az iskolai széknek ajánlatára a püspök engedélyével te­ Az érettségi vizsgálatok Írásbeliek és szóbeliek.
hetnek vizsgálatot azon esetben, ha kimutatják, hogy az Az érettségi vizsgálat az elvégzett egész középisko­
elvégzett osztályok tantárgyainak megtanulására elegendő lai tanfolyam mely tantárgyaira és minő mértékben terjed­
időt fordítottak s hogy életkoruknál és fejlettségüknél fogva jen ki s minő módon eszközöltessek? az országos egyházi
is az illető osztályokban tanítani kellett ismereteket eléggé tanács állapítja meg, külön e czélra kiadott szabályrende­
elsajátíthatták. Ez esetben is minden osztályból külön vizs­ letben.
gálat teendő le és legfölebb két osztályból vizsgálhatók egy­ 155. §. A rendtartási és fegyelmi szabályokat a ko-
szerre, de aképen, hogy az illetőnek mindkét osztály tan ­ belebeli gymnasiumokra és reáliskolákra nézve, az egyhke-
anyagából való kellő tanul tsága kitűnj ók. rület állapítja meg, a jelen szabályzat értelmében.
A tanulók iránt való fegyelmi elbánásban a testi bün­
A magánvizsgálatokról szóló jegyzőkönyvek a kószi-
tetés nem alkalmazható.
szitett írásbeli dolgozatokkal és a vizsgálattevőnek minden
156. §, Az egyetemes egyház által fentartott intéze­
erre vonatkozó igazolványaival felterjesztendők az iskola­
tekre nézve, mindazon teendők, melyek a jelen szabályzat­
székhez s ezáltal az egyházkerület tanügyi bizottságához.
ban az egyházkerületekre ruháztatnak, az országos egyházi
Ez utóbbi azokat átvizsgálván, felölök jelentést tesz a püs­
tanácsot illetik.
pöknél.
(Folytatása következik.)
151. §. Osztályok összevonását, azaz egy óv alatt
több, de legfölebb két osztálynak elvégzését csak kivétele­
sen, a tanári széknek és az iskólaszéknek indokolt ajánlá­ x
•v jdÉps:X ÉLET.
sára engedheti meg a püspök azon esetben, ha az illető­ A n.-enyedi egyházmegyéből
nek a legutóbb végzett osztályról szóló bizonyítványa jó ; N.-Enyed, jul. 29. 1879.
életkora a rendesnél előhal&dottabb s úgy testi ereje, mint Féléletül: Nt. Elekes György, esperes urnák.

„t
értelmi fejlettsége lehetővé teszi egy év alatt két osztály
( Vége.)
elvégzését.
Használja Elekes G-yörgy azt a fizetés“ szót. Erről
Az engedélyt megnyert tanuló a rendtartási szabályok
a szóról eszébe juthatna, hogy talán már illendő lenne, hogy
szerint mindkét, vagy legalább egyik osztályból magánvizs­
Elekes ur fizesse be a n.-enyedi egyházközség részére azt
gálatot tesz.
152. §. A középiskolának is nem csupán ismereteket a bizonyos összeget, a m elj M-Igenben és mdélcén 1870*
tanító, de egyszersmind erkölcsileg nevelőintézetnek kellvón ben a „ torony-alap “ javára gyűlt. Könnyen gyanússá vál­
lennie: kiváló gond fordítandó a tanulók jellemének s er­ hatni a hosszas késedelem, különösen ha Elekes úr a ké-
kölcsiségének kiképzésére is. sedelmező, kiről mint pénzkezelőről „sok mindent beszél
Ugyanez okból szigorúan fel kell ügyelni a növendé­ a fáma“.
keknek az iskolán kívüli magukviseletóre és tartózkodási Azt mondja Elekes György, hogy engem Szászvároson
helyére is. és Tordoson sem candidáltak, miért nem tetszett akkor jaj-
153. §. Minden osztályban évenként a tanév végével gatnom, miért az elkeseredés épen a. gyulafehérvári papi
nyilvános vizsgálatok tartandók, melyeken miden tanuló kö­ állomásanöl? Én kedves esperes űr nem jajgattam akkor,
teles megjelenni. mikor nem jelöltek Szászvárosra és Tordosra és nem jaj-
 382
gattarn, akkor sem, mikor a harmadszori jelölés alkalmá­
val nem vetettem fel a jelöltek sorába Gyulafehérvárt. So­
ha se hittem, hogy Elekes urnák annyira kevés tisztesség
érzete legyen, hogy ne átallja efféle dolgot hozni fel velem
szemben. Szászvárost 1871-ben igaz, hogy nem jelöltettem,
nagyon jól tudja Elekes György okát, miért ?? De
legalább akkor jelöltetett az enyedi első pap Incze János
(ki meg is választatott) és igy nem történt meg az a szo­
katlan dolog, mint Gyulafehérvárt, hogy az enyedi lelké­
szek közűi egyik se jelöltessék. De hiszen Szászvárosra
Elekes György urat sem jelölték, ugyanakkor, mikor enge-
met nem. Nagyon jól emlékszem, mert akkor még együtt,
„mint barátok, gyönyörűségesen tanácskoztunk vala“ na­
gyon jól emlékszem, hogy vette Elekes György ur ezt a
mellőzést s kit nevezett meg, mint nem jelöltetése ojsozó-
ját s minő jelzőkkel illette az illetőt ö akkor igazán
jajgatott, mert azt remélte, hogy a szász városi papi jöve­
delemből majd kifizetheti keletkezett adósságait. Tordosra
sem jelöltettem az igaz 1877-ben. Nem akarom ezúttal azt
a tordosi históriát tágyalni, csak annyit jegyzek meg, hogy
maga Elekes György mondotta ezen eljárásról, mikor mi
együtt, „mint barátok, még gyönyörűségesen tanácskoztunk
vala“, hogy az „szemérmetlen eljárás v o l t Gyulafehér­
várt sem jelöltek a harmadszori jelölés alkalmával. Ott első
jelölés alkalmával jelöltettem, még pedig egyhangúlag. Az­
után próba-szónoklatot is tartottam, már olyant, a milyen
tőlem telt, elég az, hogy próba-szónoklatom megtartása
után jelöltettem, a másodszori jelölés alkalmával is szin­
tén egyhangúlag Akkor még nem jutott eszükbe a can-
didaló bizottság világi tagjainak, hogy körülöttem ne tö­
mörüljenek. A harmadszori jelölés alkalmával már igaz,
hogy nem jelöltettem. Ennek a sajátságos eljárásnak vala­
mi speciális okának kell lennie „A fáma sok mindent
beszel“ Elég az, hogy ezt az eljárást sok ember ne­
vezi „szemérmetlen eljárásnak“ és hozza összeköttetésbe az
Elekes György nevével. Annyi bizonyos, hogy betegesek az
állapotok abban a statusban, melyben a törvénynek lelkét
igy meg lehet ölni. Na, hanem azt tanítja a jezsuita mo­
r á l: „a czél szentesíti az eszközöket
*
* *
Beszól Elekes György valami tordosi nem sikerűit
alkuról Erre vonatkozólag ő alkalmasint beszélni fog nyíl­
tabban, hogy az illetőnek alkalmat szolgáltasson a maga
gazolására. Lovagias ember azt teszi. Erre Elekes űr a
„Szemle“ szerkesztője által fel lett híva már két rendben .
A nyílt beszédre ezennel én is felhívom a nagyérdemű
esperes urat, „mert az álezáskodás tisztességes emberhez
nem illő.“ Felhívom pedig azért, hogy ha e megbélyegező
vád igaznak bizonyul, görnyedjen az illető annak súlya
ajatt; vagy védekezhessek ellene s esetleg a vádlóra a rá ­
galmazás bályegét törvényesen is rásüthesse.
Használja Elekes György a „vásár1* szót. Ezt úgy
látszik réám érti. Azt sejteti, hogy én a gyulafehérvári pa­
pi állomást meg akartam vásárolni. Felhívom Elekes Györ­
gyöt, hogy beszéljen nyíltan, ezt erti-o? hogy érdeme sze­
rint bánhassak el vele.
Elekes György még eddigelő az első, ki nevemen
szenyfoltot igyekszik ejteni. Esperes uram I sok mindent
veszítettem életemben, sok fátum sújtott, egyet azonban
mindig szerencsés voltam megtarthatni és bírhatni is s e z :
jellemem szeplötlensége. Ez ellen nyújtja ön most durva
kezét, hozzám akar dörzsölődni, hogy beszennyezzen. Be­
csülje meg magát az esperes úr, mikor tisztességes ember
jellemét akarja érinteni. Tőlem legyen Elekes Victor ur pap
Gyulafehérvárt, senkinek előhaladását nem szoktam irigyle­
ni, de vigyázzon Elekes György, jellememet ne merje érin­
teni, mert bizony mondom, uieg fogja keserűlni.
Különben, ha a vásárt akarja reám bizonyítani, szol­
gáltatok én Elekes urnák egy adatot, hátha ilyeneket kap­
hat még többeket is, ha utánna jár. lm az adat! E folyó
évi jun. 23-án Gyulafehérvárról egy két krajezáros nyílt le­
velet kaptam, mely igy szól: „Főtisztelendő, ur kérem,
megírni, hogy aval a pénzzel, a mit nekem adtak hogy
a főtisztelendő , urat válasszam papnak mit csináljak ha ,
már az urat nem engedik hozzánk vissza küldjem vagy
megtartsam . Fehérvár 1879 jun. 21. alázatos szolgája
Dájai Imre .“
Ez adat ellenem esperes ur. Hanem van ennek a dolog -
nak egy kis folytatása is, Rögtön irtain Gyulafehérvárra
többeknek, hogy meg tudjam, létezik- e Gyulafehérvárt Dá­
jai Imre nevű ember, hogy a kérdéses pénz dolgát intéz­
zük el együtt személyesen. Kaptam is levelet mindenkitől,
kiknek ez ügyben írtam. Mindenki arról értesit s közöttük
a gyulafehérvári rendőrbiztos Bergyán Miklós úr is, hogy
Dájai Iinreli nevű ember Gyulafehérvárt nem létezik, nem
is létezett. Én nem tudom, ki irta ezt a levelet. Meglehet
maga Elekes György irta, mert neki tudomása van, hogy
én 4000 irtot ígértem a fehérváriaknak, ha papnak válasz­
tanak ; meglehet az a Beke Ferencz, a ki tiszt. Vores Sán­
dor úrról próba-szónoklata megtartása után a „M. P olgári­
ban olyan gyönyörű (!l) levelet irt. Ez szintén álnév. Úgy
látszik, ott Fehérvárit egy banda alakult, mely czélul tűz­
te ki magának a tisztességes emberek beszennyezését. Ilyen
dolgok történnek ott, hol Elekes György vezeti a papvá­
lasztást. Ajánlom Elekes Györgynek, hogy ha ellenem bizo­
nyítványokat akar szerezni, folyamodjék a Dájai Imrék tár­
sulatához.
„Meglehet, hogy sértett önérzetem talán élesebben
tört ki, mint kellett volna“, de az Elekes úr támadásához
méltóan kellett felelnem.
Szilágtji Farkas ,
n.-enyedi ev. ref. lelkész.
A z „Eg yh á z és Iskolai Szemle“ mindennek ala­
posan utána járó szerkesztőjének * )
„Dr. Kolozsvári Sándor urnák tudomásul“ felirat
alatt, az enyedi „Egyh. és isk. Szemle“ 33-ik számának,
*] Elvárjuk az „Egyház és Iskolai Szemle*1 jeles szerkesztő­
jétől, hogy m óltóztatik tudomásul venni e sorokat.
 383

,Belföld“ rovatában, az enyedi fingált magasságban kepze- \ e tárgyra tartozót, megtekintették, az ón, annak idején be­
ődő s onnan tudomást osztogató szerkesztő ur, egy kolozs­ adott, jelentésemet, ezzel kapcsolatban költségeim felszá­
vári kostáti czikket közöl, a melynek tárgy a — meggyőző­ mítását, ennek a számvevőség által történt átvizsgálását az
désem szerint — a „Szemlédben már tisztázva lett, de igazgatótanács ^ sz. a. utalványát a póuztárnokhoz inté­
azért, vagy a mint a közmondás tartja: „csak azért is4< zett rendeletet, a melyek mind nem 100 írva száz , ha­
mert az ügynek mistificatiója neki tetszik: újból ir és is­ nem csakis 21, írva huszonegy frtról szólanah, sőt hogy
mételve állít, az ő magasságához mórt csekély személyem ről semmi előlegezés sem történt, hanem a haszonbéri árve­
olyan dolgokat a melyekre nézve, részemről legalább, még rés után , ezen útiköltségek utólagosan a pénztárból is nem
egy utolsó szót szólani szükségesnek tartom. A tárgy rö­ 100, hanem 21 írttal fizettettek ki, erről bizonyítson he­
viden a következő: lyettem 7- alatt az alábbi pénztárnoki hivatalos bizonyítvány.
A , Szemle“ f. e. 29-ik számában, az igazgató taná­ A másik fődolog a mely kiemelkedik az: hogy mind­
csi tudósítás rovata alatt, a pénztári számadásoknak tár­ ezen bővebb utánjárás után is fenntartják állításukat,
gyalása alkalmából tudósitásképen azt irta hogy én az hogy részemre 100 frt fizettetett volna k i! Hogy minő ál­
enyedi tanoda jószágainak a múlt év tavaszán történt ha­ lítás ez? kérdezzék meg önök saját lelkiismeretüket, amely
szonbérbe adása alkalmával, hivatalos küldés folytán tett úgy látszik nem nagyon tartóztatja vissza az urakat ott a tudomást
enyedi utam költségeire 100 f r t y írva egyszáz forintot , osztogatás magasan képzelt honában, hogy mások nevét s
elölegeztettem a közpénztár áltál magamnak s most eny- becsületét ok nélkül malitiose meghurczolják.
nyit a fötanoda a közpénztár részére tényleg meg kell Végül a mi a Szemle szerkesztőjének, az enyedi ta­
Tiogy térítsen. noda hírhedt számadásos perének, delegationalis költségeit
Ezen tudósításról távollétem miatt csak később érte­ illeti, azért kérdéseivel ne forduljon hozzám, mert ón a ta­
sülhetvén: a Szemle 32-ik számához egy „ Helyreigazítása nodának nem vagyok s nem voltam sem fel,- sem alperes
számára kértem tért, a melyben kijelentettem, hogy e tu. fele. Nem követeltem s nem követelek a tanodától sem m it.
dósitás nem felel meg a tárgyilagos valóságnak s igy vagy Ha a közpénztárnak van e czimen követelése, azért az igaz­
a tudósító, vagy pedig az egyházkerületi titkár tévedése gatótanács, a melynek ón az idő szerint csak egyik igény­
kell hogy fennforogjon, mert én a kérdéses útra a készpénz telen, de a munkától soha vissza nem vonuló tagja vagyok,
Madásaiman kívül (a mely kiadások összegét emlékezet megfelel ott, a hol és a mikor szükséges; azért annak fi­
után akkor, nemi tévedéssel tettem 20 írtra, miután az ide zetése tárgyában ne nekem osztogasson tanácsot; hanem a
mellékelt hivatalos okmány szerint 21 frtot tett) semmi dijt qui est causa causae: est etiam causa causati, okosko­
vagy honoráriumot sem nem előlegeztem, sem utólag f e l dásnál fogva inkább annak, a kire ezen tanács méltán reá
nem számítottam . Sőt nemcsak hogy ezen tiszta és hatá­ férne. Dr. Kolozsvári Sándor.
rozott nyilatkozatot tettem, hanem egyúttal jeleztem azt is,
K iv o n a t.
hogy gondolatom szerint miben kereshető a tévedés oka.
A helyreigazítást közreadó Szemle tudósítója alatt azt je­ Az érd. ref. egykázkerület pónztávnoka által vezetett beadvá­
ny! jegyzőkönyvének 1878. évi folyama 80-ik tótel száma alól, a
gyezte meg, hogy az ő tudósítása hű és okmányszerü. Te­
nincs következik „I g a z g a tó ta n á c s f a lh iv , h ogy ig . ta n . d r . K o lo z s v á r i
hát azt hinné az ernbér, hogy határozott nyilatkozatom után S á n d o r u rn á k , m in t a z ig . ta n á c s b izto s á n a k , a z e n y e d i f ö ta n o d a j ó ­
megszűnt tudósi tó ur a gyanúsít ássál és megjegyzésével s z á g a i h oszon bérbe a d á s á n á l f e lm e r ü lt k ö ltsé g e i fe d e z é s é r e n y u g ta m e l­
hallgatólag a másik alternatívára utalt, a mely kezelési té­ le tt a d j a k k i 2 1 o sztr. érté k ű f o r in to t , a z t d e m in t n e v e z e tt ta n o d a á l ­
vedés úgy is nemsokára hivatalosan ki lesz igazítható. Csa­ ta l m e g té ríte n d ő Összeget te g y é k a b e v á ra n d ó k k ö zé “ .
Valamint nevezett egyházkerület pénztári 1 8 7 8 é v i n a p ló ja 6 -
lódtam, mert a Szemle legutóbbi 33-ik számában tudósító
i k la p 64 té te l sz á m a á ló l , a m in t k ö v e tk e z ik „ K o lo z s v á r i S á n d o r ig .
már a szerkesztő személyében hurczolja az ügyet s vele ta n á c so s u r n á k n .-e n y e d i ú tja k ö ltség e i fe d e z é s é r e 4 6 4 —1 8 7 8 . sz. u ta l­
alaptalanul csekély személyemet a közönség elé, mondván, v á n y r a n y u g ta stb . k ia d a to tt á p r ilis 1 7 -én 21 f r t .
hogy az általam beküldött helyreigazítás ,, következtében a Mely kivonat, hogy az eredeti jegyző könyv és pénztári nap­
kérdéses ügynek bővebben is titánná jártunk (már t. i. ló idézett tételei alól általam Íratott ki, hivatalosan bizonyítom.
Kolozvártt, 1879. aug. 18-án.
a „Szemle'* szerkesztője és tudósítója) és minden kétséget
D eák J ó zsef,
kizárólag meggyőződtünk arról, hogy lapunk 29-ik szá­ e. kér. pénztárnok.
mában azon ügyre vonatkozó igazgató tanácsi tudósítás,
annyira hü és hiteles, hogy arra nézve tévedésnek még
csak árnyéka sem foroghat fe n n “ Ezen ujább és az előb­
bieket ismétlő állításból két dolog emelkedik ki, a melyek
egymáshoz az ok és okozat viszonyában állanak.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. augusztus 22.
Az első az, hogy a Szemle tisztességes urai ezen
ügynek T 3 Ő v e b b e n i s u t á n n a j á r t a k . Ha ez igaz: — Koszoruzott pályamű. A Dávid Eerencz emlék­
akkor egyházkerületi pénztári számadásos ügyeknek nem­ ünnepélyre beérkezett pályamunkákról igen beható és alapos
csak azon ügyetlen (a számvevő Szabó Ádám úrtól nyert jelentést irt Váradi Károly, mint bíráló bizottság jegyzője.
felvilágosítás szerint, csakugyan téves s ő okmányában ki is A pályadijat, mint a „Kér. Magvetődből értesülünk M u r á-
igazított) ügyiratát látták; hanem minden bizonynyal, mint n y i F a r k a s S á n d o r belügyi miniszteri számtiszt nyer-
 384
te el a 6. számú pályaművel, melyet minden eszmének
megvolt keresztfája (Eötvös) jelige alatt nyújtott be. A vers
melyet volt szerencsénk elolvasni, emelkedett költői hangon
van Írva. Az ünnepélyen Váradi Károly polgári-iskolai tanár
fogja elszavalni.
A Kán Pál által szerkesztett miskolczi értesítőből
örömmel látjuk, hogy a tanoda számára új épület építési
költségeire, jótékony adakozás utján 8785 frt 44 kr. gyűlt
be. A létszám összesített 461-et. Az eltanitott tananyag
vázlata szintén kimutatva. Kun Pál igazgató az iskola ré­
gibb és újabb történetéből eg'y pár felette érdekes adatot
állít egybe, lapunk szüktere — fájdafom— nem engedi a bő­
vebb ismertetést.
—^Értesítő* A székely-udvarhelyi kollégium értesítő­
jéből, melyet S z a k á c s Mózes paedagogarcha szerkesztett,
látjuk, hogy a tanulók létszáma volt a tanév bezártakor
282. A "tanulók teljes névsora, bizonyítványaik általános
osztályzata; az eltanitott tananyag teljes kimutatása közöl-
tetik Helytelennek tartjuk e tanodában az önszorgalmi ta-
niulás oly módon történt rendszeresítését, hogy érdem foko­
zatot is adnak. Az önszorgalom e tüntető kimutatása épen
nem fejleszti a szerény munkásság iránti érzéket. A tár­
sas étkezés becses intézménye is be volt hozva; a felü­
gyelet módjáról nem tétetik említés.
— A „Keresztény Magvető“ július- áugustus havi fü­
zete megjelent nagyon gazdag és változatos tartalommal. E
füzet élén S á mi L á s z l ó ir emelkedett vallás bölcsészet
álláspontról lapidaris stilban írott czikket Dávid Ferencz
halála h á r o m s z á z a d o s , ünnepélyére; ezután folytatólag
D e r z s i K á r o l y ismerteti a „római és görög írók
élete és iratai különös tekintettel a vallásos gondolkozásuk­
ra“ czlmű alapos tanulraánynyal dolgozótt czikkében M. Aur.
Antoninus vallás-bölcselmi gondolatait igen helyesen válasz­
tott kivonatban. Ez után következnek a kolozsvári fotano-
dáról, a tordai, középtanodáról és a székely-keresztúri közép-
tanodáról az illető intézetek igazgatói ( Ko v á c s J á n o s ,
P á l f i K á r o l y és S á n d o r J á n o s) által szerkesztett ér­
tesítők. Ez értesítőkből látjuk, hogy a kolozsvári főfcanoda
népessége volt a lefolyt tanévben 251. 17-tel több m intáz
az előtti tanévben, kitűnő volt 2 0 $ , mi igen örvendetes
eredmény, ha kellő szigorral méretett ez osztályzat. Az érett­
ségi vizsgálatot sikerrel tette le 23 rendes tanuló. A könyv­
tár szaporodott 200 drbbal. Az angolhoni hitrokonok több
lapot küldöttek. Az önképző kör tevékenyen működött, A
papnövendékeknek külön önképzőkörük volt. Jutalom ösztön­
díjalapok egyre gyarapodóban. A t o r d a i k ö z é p t a n o d á b a ,
melynek két alsó osztálya polgári iskolává alakíttatott át,
169 tanuló járt. Több nemes adakozásból jutalmak osztat­
tak ki. A s z é kel y- k o r e s z t u r i közóptanoda népessége
178 volt. A füzet többi cziklcei: a kepeügy, Csegezi Lász­
lótól; az országos tanszermúzeum, Bn*től; a a brit és kül­
földi unitárius társulat évi közgyűlését ismerteti K o v á c s
János. Az irodalmi értesítőben D e r z s i József ismerteti,
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
Kovács Albert E g y b á z j o g t a n á t , melyet lapunk is mél­
tato tt; igen élesen igazítja helyre Kovács Albert egy pár
túlzott állítását, mely egy egyházjogtan körébe sehogysem
illik be, a mennyiben dogmai eltérésre vonatkozik; ezútán
levelezés, a Brassai ünnep meleghangú leírása; különfélék
és végül jelentés a Dávid F. emlékére írott pálya mun­
kákról.
— A debreczeni ref főgymnasium értesítőjét Békési
Gyula igazgató szerkesztő, mely az alkalmazott tan^ervo^
a tananyag vázlatát, a tanoda egy évi förtónetót, a tanulók
Összes névsorát, az előmenetel igen szemlélhető kimutatását
tartalmazza, A gymnasium 8 osztályába 722 nőnövendók
Íratta be magát; 14 tanár müködöttt, A kitűnő tanulók
száma volt az összoslótszám 15*85 százaléka.
— A nemzeti könyvtár 28. 29. 30. füzetei megje­
lentek. Ezek Kazinczy Ferencz kötemónyeit, Mikes török -
országi levelei és Vikovics Mihály müveinek folytatását
tartalmazzák. E hasznos vállalatot ajánljak olvasóink figyel­
mébe.
— Dávid Ferenez alapítvány. Ferencz József uni­
tárius püspök által kezdeményezett Dávid Ferencz alapít­
ványra a czólba vett 10000 forint teljesen begyült, sőt
583 frt 7 krral több. Mi is osztjuk a főpásztor azon meg­
győződését, melyet az adakozók neveit tartalmazó arany könyv
befejezéséül szolgáló sorokban ir, hogy „az egy fényes la­
pot fog képezni“ az unitárius egyháztörténet könyvében.
— A zilahi m. k. állami tamtó-képezde nyolczadik
értesítőjét, melyet F a l u v é g i A l b e r t igazgató szerkesztett
egy czikk nyitja meg Triff Gábor tollából a tanító anyagi
helyzetének képzettségéval óhajtatos öszhangba hozásáról. A
képezdei tanulók létszáma 43 volt volt; a gyakorló iskolá­
ba 42 tanuló járt.
— Beküldetett. Magyarnyelv gyakorló népiskolák
számára; irta Horváth József aradi néptanító, mely helyesen
választott gyakorlati példákkal igyekszik a nyelvtanítás lehe­
tő okszerűvé tenni. Ára 30 kr.
— Molnár Aladárnak, a conventi bizottság megbí­
zásából készített javaslata nyomtatásban megjelent. A négy
nyomtatott ivre terjedő munka czime: „A köznevelés és
közoktatás szervezetének szabályzata a magyar reformált
eygházbcm* A menyire futólagosán átnézhetjük biztosan állít­
hatjuk, hogy az összes közművelődési intézetekre nézve oly
magos mértéket állít föl, hogy a közoktatási kormány hason­
ló irányú javaslatainál illetve az országos törvényeknél nem
áll hátoább. A „Proot, egyh. és isk.lap,, megkezdi az egész
javaslat közlését. Mi ez alkalommal a közép tanodákról
szóló H a r m a d i k r é s z I. 2. fejezetét közöljük azon re­
ményben, hogy ezzel az ép mostan a gymnasiumok reor-
ganisatiójával foglalkozó tanárértekezlet tagjainak hasznos
szolgálatot teszünk. Egyóbaránt a javaslatnak minden nevelési
ektatási ügyre kiterjedő voltát bizonyítja annak alábbi
tartalm a: E l s ő r ó s z . Népnevelési és oktatási intézetek.
El s ő f ej ezet . Általános határoztok. Má s odi k f e j e zőt .
Kisded-óvódák. H a r m a d i k f ej ezet . Elemi és felső népis­
kolák. A. Elemi népiskolák. . J5. Felsőnépiskolák C. A nép­
iskolai tanítókról. J9. A népiskolai hatóságok. Ne g y e d i k
fej özet, Tanító-, tanítónő-és kisdedóvó-képezdék. M á s o d i k
r é s z . Keresztyén felebaráti nevelőintézetek. H a r m a d i k
r ó s z . Középtanodák. El s ő f ej ezet . Általános határozatok.
Má s odi k f ej ezet . Gymnasiumok és reáliskolák. H a r m a d i k
f e j e zet . Női középiskolák. Ne g y e d i k f ej ezet . A közép­
tanodák igazgatósa és hatóságai. N e g y e d i k r é s z . Főis­
kolák, I n d o k o l á s .
IX . évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Augusztus 31.
M e g je le n ik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
8aeA«i2ttf8ÓgÍ s kiadói szállás:
b.-farkasutcza 16. bz. hova
a lap szellemi b anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendŐk.
Kéziratok nem adatnak vissza, EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S ! S Z j á i S Z i
Tartalom : Az állami főfelügyelet kérdéséhez I. — A kath.
szentszékek felfogása némely vegyes házasságra vonatkozólag. Je­
néi Victor — Molnár Aladár javaslatának indokolása. — Az erdélyi
reform, fő- és középtanodák tanárainak S.-Szt.-Györgyön tartott
értekezlete, r. t. — VIDÉKI ELET: Válasz a feleletre. Sándor Já­
nosnak. (Eolyt.) — Különfélék.
A z állami főfelügyelet kérdéséhez.
i.
Alig tudok rá esetet, hogy nem épen világra
ható esemÓDy — minő p. o. egy nagy monarchia
külügyminiszterének váratlan visszalépése — oly
nagy port vert volna föl, mint azok a szerencsétlen
„Pontozótok“, melyeket a vallás és közoktatásügyi
miniszter a három protestáns egyház fejeivel, előle-
ges megbeszélés czóljábél közölt, s melyek egy, az
iskolai ügyekben gyakorlandó állami főfelügyelet irán­
ti törvény készítéséhez csak anyagúi voltak szolgá-
landók. Nagy és csaknem egyhangú kiáltás emelke­
dett a protestáns egyházi és iskolai körökből; a K i­
rályhágón innen és túl. Pest és Debreczen, Kolozs­
vár és Patak, lutheránus és kálvinista, példátlan egy­
értelműséggel hirdette, s ez egyszer még Teutsch
superintendens is egyetértett Török Pállal és br.
Prónayval, hogy „Hannibál ante portás“ s méltó az
aggodalom „grave ne rediret saeculum Pyrhae“ , vagy
i s : Thun és a pátens újra feltámadt, a protestáns
egyház jogainak elkobzása czéloztatik ismét s nehéz
harczra kell fegyverkeznünk a törvénytelen erőszak
ellen.
A miben annyi okos és derék ember egyetért,
gondolám, abban csak igazságnak kell lenni s újra
neki ültem, hogy alaposabban megvizsgáljam a dol­
got, nem tóvedtem-e ón végzetesen? Mert előre kell
bocsátanom, hogy ón a Pontozatokban, egyben-más­
ban ugyan tulhajtást és tévedést, de valami nagy
merényletet nem láttam ; s ámbár tartom magamat
is olyan jó protestánsnak s alkotmányos érzületü ma­
gyar embernek, mint bárki m áss annak idején szó­
val, Írásban és tettel bizonyítottam, hogy egyházam
jogaiért lelkesedni, küzdeni és szenvedni is tudok :
35. szám.
hirdetési d ija k :
t n o
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden béig tatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
" (Előfizetési á r :
Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr
Z D o m O lS O S .
mindamellett sem tudtam igazoltnak látni azt az
eget verő nagy zajt, melyiyel hitfeleim általában, a
Pontozatokra a pereátot elkiáltották.
Szívesen engedvén meggyőzetni magamat a saját
gyönge elmémmel egyszerre föl nem ismert igazság­
ról s ismétlem — annyi okos és derék ember egye­
ző véleményében az igazság egy igen valószínű kri­
térium át ismerve föl és tisztelve, — fáradságot vet­
tem magamnak nemcsak újra. és figyelemmel olvas­
ni mind a Pontozatokat, mind a mi ellenök monda­
tott, Íratott és határoztatok, szóval az ügy összes
actáit; hanem illetékes helyeken még annak is utána
járni, a mi a Pontozatok keletketkezósóre, épen eb­
ben a formában létrejöttére s a hozzá kötött továb­
bi intentiokra nézve megtudható volt, hogy tisztába
jöhessek egyfelől a forma és a tartalom, másfelől az
eredet és a végczól iránt, — a mi miud szükséges
az ügy józan, elfogulatlan és sikeres megbirálásához.
A miniszter, a ki az 1797. XXVI-ban elvileg
kimondott főfelügyeleti jogot ő Felsége nevében ed­
dig is gyakorolta a protestáns közép- és felsöisko-
Iák fölött (a népiskolákról újabb materiális (1868.
X X X V III) és formális (1876. XXVIII) törvények
részletesen intézkednek), a kinek épen e felügyelet
gyakorlása körében mind jogakademiáink, mind gym-
nasiumaink fölött nem egy kellemetlen összeütközé­
se és csaknem folytonos súrlódása volt iskolai ható­
ságainkkal, kerületeink és superintendenseinkkel, egy
reggel igy szólhatott magában:
„A trövóny kimondja a felügyeleti jogot, do
nem körvonalozza sem azt, mikre terjed ki s az is­
kolai ólet mely mozzanatai vonandók körébe, sem azt,
mikép gyakorlandó s mely közegek által. Innen az
összeütközések. Én hona flde élek törvónyadta jogom­
m al; az egyházkerületek tagadják jogosultságomat,
legalább annak általam igénybe vett szólesb körét.
Melyikünknek van igaza? Mindenikiink azt hiszi,
neki. De alkotmányos miniszter vagyok, a ki több
hatalm at nem kívánok, mint a mennyi jogot a tör­
vény ád, de azt mint kötelességet az utolsóig tel­
jesíteni is akarom. Hogy ezt tehessem és se tör­
vénysértést, 86 mulasztást ne kövessek el, ezeket a
 386
contentiosus kérdéseket tisztába kell hozni. Mikép?
Rendöletekkel a protestáns egyház nem kormányoz­
ható. A mit az 179% törvényhozás elm ulasztott
részletezni, ism ét csak törvényhozás utján pótolható."
„Parlamenti kormányzati! alkotmányos ország­
ban a törvényhozás útja szorosan ki van szabva, ar­
ról nincs letérés. A felelős (fel- és lefelé egyaránt
felelelös) miniszter az általa szükségesnek és hasz­
nosnak v élt törvényjavaslatot elkészíti, bemutatja a
királynak s kinyeri ő felsége beleegyezését arra, hogy
azt a törvényhozás másik factora elé terjeszthesse.
A törvényhozás alsó és felső házában a törvényja­
vaslat letárgyal tátik — s föltéve, hogy nem vette­
tik vissza — talán módosittatik, elfogadtatik. A k i­
rály, a ki beleegyezését előre megadta hozzá a m i­
niszternek, most a törvényjavaslatot „egészben és
részeiben helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vall­
j a “ s szembesíti. Ezzel á törvény m eg van hozva.“
„Más tényezők, mint a törvényhozás em lített
facto ra i: a kormány, a király, az országgyűlés, abba
bele nem folyhatnak. Nem volna alkotmányos mi­
niszter, a k i a t ö r v é n y j a v a s l a t f ö l ö t t , mely
már ő F elsége helybehagyását megnyerte, m ással
m int a törvényhozással magával tranzigálna, akkor
már késő — a törvényhozás e g y i k f a c t o r a már
nyilatkozván — ffttől-fától, Páltól-Pétertől, B á lin t­
tól és Bertalantól kérdezni jó lcsz-e ig y ? “
„Ámde gyakran mégis jó volna előre tudni:
jó lesz-e i gy? Egy szem, m égha oly magasból néz
is, m int a m iniszteré, vagy talán épen azért, nem
lá t meg mindent. Azok, a kik valamely dologban
b e n n e é l n e k , sok olyant tudnak, látnak, éreznek,
a m it madár-távlatból nem leh et észrevenni. Mielőtt
azért törvényjavaslatot készítenék, jó lesz ezt %dol­
g ot magokkal az érdekeltekkel barátságosan m egbe­
széln i: m it szólnak hozzá, hogy is lehetne le g jo b ­
ban m egcsinálni?“
Nem tudom, csakugyan igy gondolkozott-e a
m iniszter? de a tények arrram utatnak,hogy észme-
menete csakugyan ilyen forma lehetett. Annyi tény,
hogy m ielőtt a főfelügyelet ügyében meghozandó
törvénynek, avagy csak vázlatát is papírra vetette
volna, barátságos értekezletre magához kérette a pro­
testáns egyháznak nagyobb részint Budapesten tar­
tózkodó világi fejeit (főgondnokait), hogy velők a
felügyelet kérdéseit nagyjában s előlegesen m egbe­
szélhesse. Hogy ezúttal csak a világi főkre szorít­
kozott s nem hívta m eg a superintendenseket is, kik
illető székhelyeiken távol élnek ugyan, de m int az
egyházi s iskolai közigazgatás állandó és közvetlen
közegei annál tájékozottabbak a szóban forgó ü g y ­
ben s annak minden részleteiben: az ezúttal egy
V é g z e t e s h i b á n a k bizonyult. Nem annyira azért,
mert az egyház, a világi urak értekezletében a ró­
lunk „nélkülünk" ódiumát vélhette látni s a világi
urak magok, alkotmányos érzületüknél fogva, épen
ez ódiumot nem akarhaták magokra v e n n i; hanem
főleg azért, mert sem a m iniszter részéről nem ter­
jesztetvén semmi írott munkálat (ha csak vázlat is)
elé, mely a megbeszélésnek substratumül szolgálha­
tott volna, sem a m eghívottak az egyházi és isko­
lai élet minden mozzanatát, csínját-binját nem is ­
mervén : a tárgyalás oly általánosságok körül
foroghatott s csak oly ruganyos elvek terén marad­
hatott, minő p. o. az, hogy a felügyeletnek csak
annyira szabad terjeszkednie, hogy biztosítsa az á l­
lam érdekeit, de ne sértse az önkormányzatot stb.
S végre is a világi urak azt m ondák: ig y az érte­
kezés czélhoz nem vezethet; a miniszter tegye Írás­
ba, legalább vázlatilag, pontozatilag, hogyan gon­
dolja ő a főfelügyeletet; s ha lesz is substratum
készen, hívja m eg őket újra annak m egbeszélésére,
de ne csak őket, hanem a superintendenseket is, a
kik jobban be vannak avatva az igazgatás kér­
déseibe.
Igen is: a f ő g o n d n o k o k é r t e k e z l e t e
k í v á n t a a P o n t o z a t o k f o r m u l á z á s á t és a
s u p e r i n t e n d e n s e k m e g h i v a t á s á t, h a s o n ­
l ó m a g á n j e l l e g ű , b a r á t s á g o s és e l ö l e g e s
é r t e k e z l e t r e . S midőn a miniszter mind a két
kivánatot teljesítette: lett nagy lárma, hogy a mi­
niszter — m int Thun — pontozatokkal akar intéz­
kedni és hogy a m it akar, arra nézve nem a nyi­
latkozásra egyedül jogosult egyháztól magától, ha­
nem csak „bizalmi férfiakként szereplő fögonduokok-
tól és superintendensektől kér vélem ényt.“
H ogy a miniszternek, k e z d e t t ő l f o g v a , tör­
v é n y h o z á s v o l t a c z é l j a , s a pontozatokc-ab
a hozandó törvény anyaga, v á zla ta : az iránt semmi
kétség nem lehet. Rendeleti úton, Pontozatok alak­
jában terjeszteni j o g a it : eszébe, nem juthatott; i s ­
mételve meg is mondta, s mind a k ét értekezlet
tagjai, főgondnokok és superintendensek azt jól tud­
ták s tudhatja tőlük az egész egyház. E részben
minden netaláni aggodalom, vagy gyanúsítás, merő­
ben alaptalan. A Thunnal, pátensével, bizalmi fór-
fiaival, absolut és erőszakos eljárásával való bár­
mily távoli összehasonlítás is, izgatasi kortesfogás­
nak beválhatik, de komoly férfiakhoz, kik a szók
értelmével nem akarnak játszani, nem illik .
Épen azért megfoghatlan, hogy midőn ilyes
szavak a második értekezleten, egy-kát superinten-
dens részéről hangoztattak, a főgondnok urak nem
világosították föl a pontozatok e r e d e t é r e nézve
az illetőket.
H a végzetes hibának mondtam a miniszter r é ­
széről, hogy a superintendenseket mindjárt először
tanácsba nem hívta, szintoly végzetes és m ég sok­
kal nagyobb hibának kell tartanom a második ér­
tekezletről, hogy a Pontozatok részletes tárgyalásá­
 387
ba bele nem ment. Mik a Pontozatok? A miniszter
saját, vázlatosan papírra vetett nézetei a főfelügye­
le t köréről és módjáról. A miniszter egy ember, a
k i nézeteiben egyoldalú lehet s állásánál fogva, ha
nem kizárólag, akkor mindenesetre tulnyomólag, az
állam érdekeit és szempontjait látja előtérb en ; in ­
nen természetes, hogy ólénkebb érzéssel bírván az
állam souverainitása, m int az egyház autonómiája
iránt, kéDyuri s hatalmaskodó hajlamok nélkül is,
könnyen túlterjeszkedik azon a határon, meddig az
állam mindenekfölötti érdeke követelőleg lép föl, me­
lyen túl azonban az önkormányzati jog tiltakozik s
a túllépő már csak boszanthat, szükség nélkül. Épen
azért, ha a Pontozatokban ily túllépések foglaltat­
nak (a mit egy második czikkben szándékozom vizs­
gálni), az értekezletnek kellett volna figyelmeztetni
reá a minisztert, a ki bizonyosan nemcsak szívesen
m eghallgatta volna, — hiszen mi egyébért hívta
m eg az urakat? — de valószínűleg engedett volna
is érveiknek, legalább egyben-m ásban; s feltéve,
hogy az egyházi urak viszont, az autonómia iránti
túlérzékenységből az állam i érdekek iránt egészen
érzéketlenek nem lettek volna: remélhető is, hogy az
arany középút, kölcsönös jó akarattal fel is találta­
tott volna.
Ez a kínálva kínált jó alkalom most már el
van szalasztva. Talán nem helyrehozhatlanul. Az e g y ­
háznak még most is van alkalma nyilatkozni az
ügyben. E gyes egyházkerületek már is nyilatkoztak;
a tiszániuneni, nem foglalva el a merev tiltakozás
álláspontját, a melyből nagyokat mondani lehet, de
gyakorlatiast és okosat nehezen, részletesen belebo­
csátkozott a Pontozatok tárgyalásába s nézetem sze­
rint igen helyesen tette. A septemberben Debrecen­
ben összeülendő kouvent szintén hivatott lesz nyi­
latkozni. Óhajtandó, hogy azt azzal a higgadtsággal
tegye, mely nem csak az egyházi testületek m éltó­
ságát megóvni a legalkalmasabb, de magára az ügyre
nézve is a legtöbb gyakorlati eredményt Ígérheti.
Mert hogy állunk ma a Pontozatokkal? Ezek
eredetileg is csak vázlatául készültek annak, a m it
a minister a főfelügyeleti jogot illetőleg a törvénybe
iktatandónak lenni v é lt ; és pedig, mivel ennek pon-
tozatokba foglalására épen protestáns fögondnokok
által kéretett fel, a pontozatokba csakis a protestáns
iskolák irányában vannak a törvény leendő határoz-
mányai feltüntetve. Ez is nem egy megütközésre adott
alkalmat, mondatván, hogy „némely felekezetek s
nemzetiségek" álla mellenes űzőiméiért", „ném ely ba­
rát-iskolák tökéletlenségeiért" — az ártatlan protes­
táns egyház szenvedjen-e ? íg y a Pontozatok; de ha
törvényjavaslat készül, általában „az állami főfelügye­
let gyakorlásáról a nem állami iskolákban" — az
már' nem csak a protestánsoknak szóland, hanem
minden iskolatartó hatóságnak, az államon kívül. Az
állam ot némely iskolában (a tisztán államiakban és
az úgynevezett királyi k atolik u sok b an ) nem felügye­
let, hanem közvetlen intézkedés illeti s azt gyako rol-
ja is, tényleg rendelkezik bennök. A hol ez nem:
ott a főfelügyelet. S a törvénynek általában kell szól­
ni a főfelügyeletről mind azokban az iskolákban,
melyek nem állanak az állam közvetlen vezetése alatt.
Ebből világos — s a kinek szemei vannak a látás­
ra, látja — hogy itt nem a protestáns egyház és
a közművelődés utján haladó sőt zászlóvivő többsége
ellen készíttetik „valamely villámcsapáshoz hasonló
merénylet*. De viszont bennünk protestánsokban is
kell lenni annyi hazafiságnak, hogy ne zárkózzunk
el az állam létérdekének követelményei elől. Becsü­
letes emberre nem sérelem, ha törvénybe iktatják,
hogy lopni, rabolni, gyújtogatni, büntetésre m éltó
cselekvény s ennyi meg enuyi börtönnel büntettetik.
M inket Sem bánthat, hogy az államelleni merénylet
az iskolában sem türetik s törvény által fenyittetik.
Mint a becsületes emberek, kik soha sem lopnak, nem
követelik, hogy rájok nézve külön pótrendtartás és
fenyitő törvény hozassák: úgy mi se ütközzünk meg
rajta, ha ilyesmi oly törvénybe iktattatik, mel ránk
is tartozik. A felügyeletnek a tanulmányi rendre s
általában az iskola szellemi belóletóre vonatkozó részei
szintén nem csak reánk, hanem a többi, nem állam i
iskolákra is egyenlőkép fognak szólani s vájjon nem
kell-e, hogy ezekre nézve általános törvény ren­
delkezzék ?
É s ba egyszer, a Pontozatok vázlat-alakjából
kilépve, ily egyetem leges törvényjavaslattal állandunk
szemközt, állásunk kétségkívül sokkal nehezebb lesz.
A zt kívánni, hogy egy, csak a törvóuyhozás fa c é r a i­
nak felelős m inisztert a maga törvényjavaslata fö­
lött egyes érdekeltekkel, a jelen ecetben a felekeke-
zeteldcel vagy pláné egyes kerületekkel, alkudozzék
tárgyaljon, transilgáljon: oly emberek agyába való
felfogás, a kiknek a parlamenti törvényhozás term é­
szetéről fogalmuk siucs. Abbba az illusióba pedig
ne ringassuk magunkat, hogy a mai törvényhozás
a Pontozatok alapján álló törv.javaslutot egyszerűen
elvoteudi. Talán ha érvekkel győzendjük m eg az ille­
tékes factorokat, higgadt vitatás utján, hogy egyik
másik pont túllő a czélon, sikerülend a törvényt job ­
bá tennünk a Pontozatokuál. De duzzogással s passiv
resistent.iával ép oly kevéssé érhetünk czélt, mint az
oly nagyhangú és semmit mondó dictiókkal, minők­
ben a tiszai ág. hitv. kerületi gyűlés egy különben
tiszteletre méltó vezérszónoka tetszett magának s a
gyűlésnek. Minél hangosabbak és üressebbek a mi
tiltakozásaink, — mert nagy átalánosságok többnyi­
re m it sem mondanak — annál rossszabbul fogják han­
golni magunk iránt a törvényhozást, mely nem eg y ­
oldalú felekezeti szempontból, hanem az állam i ér­
dekéből van hivatva m egítélni ügyünket.
*
 388

Ezekben igyekeztem kifejteni azt a nézetem et, I jain egy kitűnő szakember — dr. Csiky V id o r a
hogy eddig legalább a kormány részéről még a Pon- kath. canonjog egyetem i tanára — ism ét föleleve-
tozatok által semmi törvénysértés vagy merénylet neité a kérdést és Irányi ellenében védelme alá
sem nem czóloztatott, sem el nem k ö v e tte tett; hogy vévé a kath. klérust.
a miniszter a Pontozatokkal csak elébe ment az egy­ A dolog nagyon közelről érdekli protestáns eg y ­
háznak s lehetővé tette annak a nyilatkozást; hogy házunkat. Lássuk tehát azt egy kissé közelebbről.
a m inister a Pontozatokkal csak elébe ment az egy­ A képviselőházban nóvszerint is felhozott eset
háznak s lehetővé tette annak a nyilatkozást; hogy úgy történt, hogy Hatala Péter budapesti egyetem i
bár első ízben egy tanácskozmány ez előzékenységet tauár, ki előbb kath. fölszentelt áldozár és theolog.
visszautasította és pedig meglehetős brusque tiltako­ professor vala. az 1 8 6 8 . 5 3 . t. ez. által m egsza­
zó mozdulattal, a nyilatkozás alkalmas ideje még nem bott módou átlépett az unitárius egyház kebelébe;
veszett e l; hogy a „törvénynek“ alakilag — s rész­ azután házasságot kötött egy kath. n öv el; ezen há­
ben tartalmilag is — másnak kell lenni s lesz zasságból szüM ett leánygyermeke az anya vallását
is valószínűleg, mint a „Pontozatok“ , de hogy akár­ kelletvén hogy kövesse, a kath. paphoz vitetett ké­
minő lesz, az nemcsak minket protestánsokat il- rész telésre; ez pedig a k e r e s z t e l é s i a n y a ­
letend. könyvbe a gyerm eket törvénytelennek
Ezzel a kérdés a l a k i oldalát illetőlóg el is i r t a b e .
mondtam, a m it mondani akartam. Következő czik- Dr. Csiky most azt állítja, hogy ez másként
kemben az ügy t á r g y i oldalával foglalkozom. nem is történhetett; mert a Hatala házassága va­
lóban érvénytelen, semm is. A protestáns papnak sem
lett volna szabad őt összeesketui egy kath. n ő v e l;
A kath. szentszékek felfogása valamint hogy érvénytelenek az oly házas-ágok is,
némely vegyes házasságokra vonatkozólag. melyekben egyik fél katholikus, a má-ik pedig pro­
t e s t á n s v A I t személy. Az ilyenekből (tudjuk, hogy
A kihágásokról szóló törvény 6 1 . §. igy s z ó l :
ilyeu sok van) született gyermekek tehát kivétel nél­
egy hónapig terjedhető pénzbüiitetóssel büntetendő
kül törvénytelenek.
azon anyakönyvvezető: 1) a ki azon esetben, ba az
anyakönyvben törvénytelen születésűnek bejegyzett Mi nem értünk egyet dr. Csihy Victorral. De
gyermek, az illetékes hatóság áltat jogerejüleg tör­ meg kell vallanunk, hogy fejtegetése ó* bizonyítása
vényes születésűnek nyilváníttatott, a ható.-ágnak igen ügyes. Hadd álljon itt az éles elmére való jo
azon m eghagyását, hogy a törvényesé nyilvánítást g i fejtegetés eszmemenete — rövid kivonatban.
vagy törvényesitést az anyakönyvbe bejegyezze, nem Dr. Csiky abból indul ki, hogy a magyar á l­
t e lj e s iti; 2) a ki az anyakönyvben törvényes szü le­ lamnak kizárólag állam ilag szabályozott házasságjoga
tésűnek bejegyzett gyermekre vonatkozólag, ha azt nincs. E helyett állami törvényhozásunk elfogadta a
% bíróság jogerejü ítélete által törvénytelen születé­ törvényesen bevett vallásfelekezetek házassági törvé­
sűnek nyilvánította, az illetékes hatóság által vele nyeit, szentesítvén azon elvet, hogy minden állam ­
közlött Ítéletnek ezen tartalmát, a felhívás ellenére polgár házasságának létrejötte, érvénye, felbontása
az anyakönyvbe be nem jegyzi. vagy megszűnése kérdésében az illető fél felekezeti
törvényei mérvadók; ezek tehát a egyszersmind á l­
Midőn e szakaszt a kópviselöház tárgyalta, Or­
lami törvények (nomccauon). Ily módon szentesítést
bán Balázs egy toldalékot indítvány azott ahhoz, m ely
nyertek állam ilag úgy a katholikus, mint a protestáns
szerint: „ugyanezen büntetés éri azon anyaköuyvve-
egyházi törvények, % mennyiben házassági viszonyokra
zetőt, a ki törvényes házasságból származott gyer­
vonatkoznak. A kath. egyház hitelvei szerint a papi
meket törvénytelen születésűnek jegyez be.“
reud (ordo presbilerialW) va'óságos szentség, mely
Az indítványt pártoló képviselők közül I r á n y i által az ordinált eltöröl he te tlen benső képességet és
hivatkozott nóvszerint a Hatala Péter esetére, kinek jelleget — character indelebilis — nyer, ennek pe­
törvényes születésű leánykáját a keresztelő kath pló- dig egyik hatása és következménye, hogy az ordi­
bánus törvénytelennek irta bo; és a kormány nem nált által kötött házasság magában semmis és érvény­
tud az ilyen papokra ráparancsolni, hogy a törvényt telen. Hasonlóképen szentségnek tekinti a kath. egyház
tartsák tiszteletben, ne gyalázzák m eg az apát, a házas-ágot és pedig a prot.-sok házasságát is, melj ha
anyát és családot azzal, hogy a törvényesen létre­ egyszer törvényesen létrejött és constatáltatott, többé fel
jött házasságból származott gyermeket törvénytelen­ nemboutható a felek éleiében. Midőn már egy katholikus
nek inmatriculálják, stb.
személy olyan egyénnel akar házasságra lépni, a ki
A kópviselöház azonban az Orbán indítványát, megelőzőleg kath. felszentelt áldozár vala vagy a ki
m int feleslegest, mellőzte. előbbi törvényes házastársától elválasztatott, saját
Közelebbről a „Jogtudományi Közlöny“ hasáb­ egyházának hitelveibe ülközőleg cselekszik. Ha tehát
 389

ily e n házassági frigy szándékoltalak: a kath. lelkész tiltva épeu Hataiának, hogy nejét a kath. nők kö­
egészen helyesen tesz, midőn megtagadja a kihirde­ zül válaszsza? H isz igy az áttért Hatala törvény­
tést és egyházi segéd letet; sőt a protestáns lelkésznek adta jogaiban jelentékenyen és törvéuyellenesen kor-
is hasonlóan kellene eljárnia, mert minden kötendő látoltatik a kath. felfogás által. H ogy törvényhozá­
házasságnál megvizsgálandék a fennforogható házassági sunk intentioja az ilyenszerü illetéktelen korlátolás­
akadályok úgy általában, m int viszonylagosan, azaz: nak útját akarta vágni, k itű n ő az 1 8 6 8 . 5 3 . t. ez.
megvizsgálandó, hogy köthetnek-e a felek házassá­ 9. 10. és 11 §-eiből, melyek megmondják, hogy
go t nemcsak általában, hanem viszonylagosan épen m it kell tenni, ha az egyik fél leikésze m egtagad­
e g y m á s s a l is. H atala, avagy valamely elválasz­ ja a kihirdetést és elbocsátó levelet, és b iztosin ak
tott protestáns egyén, a protestáns egyház törvényei arról, hogy vegyes házasságok bármelyik fél papja
szerint lévén megítélendők, köthetnek ugyan házas­ előtt érvényesen köthetők.
ságot; de a kath. félnek viszont saját törvényei pa­ U gyanígy á ll a dolog ama házasságokra néz­
rancsolván, neki nem szabad ilyen állapotú egyénnel ve is, melyekben egyik fél katholikus, a másik p e ­
házasságra lépni. E s ha egy ilyen házasság m égis dig végleg elválasztott protestáns. Az 1 8 6 8 . 4 8 . t.
létrejön, midőn annak érvényessége kérdés alá vo- ez. nyíltan kimondja, hogy válóperekben „mindenik
natik, a kath. szentszékek szükségkép semmisnek félre Dózve egyedül saját illetékes bíróságának az
nyilvánítják azt saját hívükre vonatkozói«g; ez Íté­ illető fél saját hitelvei alapján hozott jogerejü íté ­
letnek aztán az 1 8 6 8 : 4 8 . ( v g y e s házasságokról lete kötelező.“ E szőrint az elválasztott protestáns,
szóló) t. ez. értelmében a polgári életre is kiható miután „egy boldogabb házassági frigy kötésére fel-
következménye az, hogy a házasság egészben véve szabadittatik“ , olyan szabad, m int akármely nőtlen
is érvénytelenné lesz; mert a dolog természeténél vagy hajadon. A protestáns félnek előbbi, de végleg
fogva, ha csak egyik félre nézve is érvényességi aka­ felbontott házasságából oly kevéssé lehet a kath.
dály forog fenn, a házasság teljesen érvénytelen. félre vonatkozólag házassági akadályt s z á r m a z t a t ­
Ennyi a „Jogtudományi közlöny“ két igen ér- ni , m iként az egykor felvett, de ism ét letett kath.
érdekes vezórczikkének összevont kivonata. A kérdés áldozári rendből. A kath. félre nézve vitatott rela­
terjedelmesebben m eg lesz vitatva ott, mint szak­ tív házassági akadály mindkét esetben csak s z á r ­
lapban. Itt — saját papjaink eddig követett s va­ m a z t a t o t t és pedig olyan valamiből, a mi nem
lószínűleg ezután is követendő eljárásának igazolá­ létezik; nem létezőből pedig „valamit“ származtatni
sára — csak egy pár rövid megjegyzésre szorít­ nem lehet.
kozunk Egyébiránt teljesen egyetértünk dr. Csiky Y.
tisztelt barátunkkal abban, hogy a jelenlegi állapot
Nézetünk szerint az egész fejtegetés H atalára
visszás és bő alkalmat nyújt az egyeuetlenségekre,
vonatkozólag abban törik meg, hogy az 1 8 6 8 . 53.
súrlódásokra. „Orvoslást csak az szerezhet, ha az á l­
t. ez. 8. §-nek értelm ét és hatályát kellően nem
lam az egymással össze nem férő és részben már
m éltatja. E szerint ugyanis „az áttörtnek áttérése
önmagukat túlélt felekezeti törvényeket félretéve, az
utáni mi mién. cselek vén yei azon egyház tanai
állam élet érdekeinek megfelelő és a világi térre kö­
szerint itélendők meg, melybe áttért s az általa e l­
te le z ő ig kiható egységes házasságjogot alkot.“
hagyott egyház elvei reá nézve sem miben sem
kötelezők“. Hatala ennélfogva — áttérése után — ■ D r . Jenei Vidor.
olyan unitáriussá lön, miut bármely született u n i­
Molnár Aladár javaslatának indokolása.
tárius. A z i n d e l e b i l i s c h a r a c t o r t az á t t é ­
r é s d e l e á l t a és pedig a kath. szentszék által Az egyetemes értekezlet bizottsága, a „magyarországi
is respectálandó h atálylyrl; mert az országos tör­ reformált egyház alkotmányának tervezetébe a zsinat jog-
vény félreérthet,lenül kimondja, hogy az elhagyott és hatásköréről szélé 92. §-ban a következő határozatot
egyház elvei reá nézve semmiben sem kötelezők; ab­ vette föl:
ból tehát, hogy Hatala egykor kath. áldozár vala, 92. §. A zsinat jog és hatáskörébe tartozik:
nemcsak r e á n é z v e nem lehet házassági akadályt
kovácsolni, de kath. nejére nézve sem. Hisz a kath. h) A közoktatás ügyének, a legalsó foktél fel az
nőt — dr. Csiky szerint is — csupán azon körül­ akadémiai tanfolyamokig (ezeket is bele értve) egyházunk­
mény gáto'ná, melynél fogva a kath. egyház H ata- nak törvényekben biztosított önkormányzatának és % taní­
lát, a ki ♦öbbó nem tartozik a z ő kötelékébe, k a t h . tás szabadságának alapján, mind az öt egyházkerületre vo­
b i t e l v e k s z e r i n t bírálja m°g. Egy unitáriust natkozólag rendezése akképpen, hogy ogyfelől az egyházke­
kath. hitelvek szerint bírálni — homlokegyenest el­ rületek s iskolafentartó testületek önkormányzati hatósága
len k ező ors/ágos törvényeink rendeletével. A pro­ tiszteletben tartassák, de másfelől tanintézeteinknek és az
testánsok és katholikusok közötti vegyes házasságok egyes tanfolyamoknak oly szervezető és berendezése álla­
általában meg vannak engedve; miért legyen m eg­ píttassák meg, mely ifjaink a kor szükségeinek és hivatá­
 390

suknak megfelelő alapos kikópeztetósót biztosítja. — Az is­ tásügyünk szervezete minden institutióját át kell hatnia»,
kolaügyet illetőleg a zsinat erről szőlő külön egyházi tör* tudni illik:
yónnyel rendelkezik. 6-or a tanítás szabadságának elvét*
E határozat alapján nyertem és válllaltam el a meg­ E követelmények mindegyikének megfelelően igyekez­
tisztelő megbízást, az iskolai ügyet rendező egyház-törvény tem megáldani iskoláügyünk rendezésének a problémáját,
vagyis szabályzat tervezetének elkészítésére. azon főczélt tartva szem előtt, hogy reformált egyházunkban
Megbízásom eredményét a jelen munkálatban van sze­ a nyilvános közoktatás a társadalom minden rétegében
rencsém tisztelettel előterjeszteni. az evangéliumi keresztyén - és a magyar nemzeti müvei*
A részletek, s az egyeB §-okban foglalt intézkedések tségnek terjesztője, ne csak, hanem egyszersmind fejlesz­
indokolását ez alkalommal mellőzve, csupán a javaslat irá­ tője és előre vivője is legyen.
nyának, czélzatainak és egy pár főbb alapelvének röviden (Folytatása következik.)
kiemelésére szorítkozom ; annyival inkább, mert ha ezek
helyesek és igazoltak, akkor a belőlük következő részletek A z erdélyi reform , fő- és középtanodák taná­
is indokolva vannak. rainak S .-Szt.-G yörgyön ta rto tt értekezlete.
A javaslat iránya és czélzata az egyházalkotmány
Folyó hó 24-én d. e. 9 órakor a Szekely-Mikó tano­
tervezete 92. §-nak a konventi bizottság által elfogadott,
da díszes hallgatőtermében, a 23-án megérkezett tanárok
s főlebb idézet „h a pontjában is ki van már fejezve.
megállapították a tanácskozás alá veendő tárgyak sorozatát.
Az indokolásnál első főkérdés az, hogy tervezetem mi­
10 órakor az összes iskolák képviselői, szám szerint 22-en,
kép felel meg az idézett „hMpontban már elfogadott esz­
testületileg jelentek meg áz isteni tiszteleten, a hol t. Ké-
méknek. ?
vay Lajos, helybeli lelkész ur mondott — „Elvósz a nép,
Ezen „hupont értelmében az iskola ügyünket szerve­
a mely tudomány nélkül való" alapigéről — kulturális esz­
ző egyházi törvény a következő kellékeknek tartozik meg-
mékben gazdag beszédet. Ezután a szokásos tisztelgések kö­
f ölelni:
vetkeztek a gondnokoknál s a megyei és városi hatóságok­
1- ör hogy általa a közoktatás ügye a legalsó foktól
nál. Délután megnézték a szővőintézetet, a Mikó-iskola gyűj­
fel az akadémiai tanfolyamokig (ezeket is bele értve) ren-
teményeit és könyvtárát s végül az e tanodában elhelye­
deztessék;
zett „Székely nemzeti múzeumot (Oserey-muzeum), melynek
2- or hogy a rendezés, egyházunknak törvényekben
meg ez idő szerint nincs tulajdonosa, Vasad-Vasadi N.
biztosított önkormányzata és tanítás szabadsága alapján — és
Gyula ur, e muzeurn vezető őré, megmutatta.
3- or mind az Öt egyházkerületre vonatkozólag állapít­
25-én reggel Székely Gergely főgondnok úr üdvözlő
tassák meg.
boszéddel megnyitá az értekezletet, ezt. követte az iskola
Dolgozatomnak bár futólagos átolvasása is bárkit meg­
tiz évi történetének felolvasása Görög István igazgató ta­
győzhet arról, hogy benne e három kelléknek szigorúan elég
nártól, a kinek ezen kiváló gonddal és szakértelemmel ké­
van téve. Az oktatás ügy rendezése a legalsó foktól, a kis­
szített dolgozatáért, az értekezlet a jegyzőkönyvben mond
ded-óvódáktól fel az akadémiai főiskolákig minden egyes fo­
köszönetét és elismerést. Ide jegyezzük az igazán szép, ta­
kozaton külön s egyszersmind összefüggően tervezve van;
nulságos történetből a főmozzanatokat, jóllehet az egész
oly határozatokkal, melyek mindegyike mind az öt egyház-
dolgozatot kinyomatja az iskola elöljárósága, az értekezlet
kerületre, tehát az egész magyarországi reformált egyház­
óhajtására.
ra érvényes, — és tervezve van egyházunknak törvények­
1869-ben volt az első tanári értekezlet S.-Szt.-Györ-
ben biztosított önkormányzata alapján, különösen kiindu­
gyön, ekkor még nem volt meg a díszes iskolaépület, mely
lási alapul véve a protestánsok iskolaügyi autonómiáját biz­
ma 200 tanulót fogadhat magába. 1864-ben az egyház kö­
tositó és részletesebben meghatározó utolsó két nagy tör­
zönségének egyik gyűlésen indítványozza legelőször D m áth
vényt, u. m. l 7 ‘JO/oi* XXVI-ik, és a népiskolai oktatásra
nézve egyszersmind az 1868. XXXVÍII-dik törvényezikke- Józcef tanodái gondnok ur (a Mikó tanodának ezen,most is
elő derék főgondnoka) az 5 és 6-ik osztálg felállítását, ezen
ket. (A tanítás szabadságáról még szólandók).
indokolással, hogy ez által a magántanitók hiányán segítve
Azonban az elfogadott 92. §. wh tt pontja a fentebb
kiemelt 3 pontban foglalt kellékek alapján akként kívánja legyen s hogy a szűk pénz idejében, szegényes székely fi­
oktatásügyünket rendeztetni, hogy: aink ne kénytelenittessenek vagy a tanulást fólbenkagyni,
4- er egyfelől az egyházkerületek s iskolafentartó vagy
tes­ távolabb fekvő s költségesebb iskolába menüi, annak
tületek önkormányzati hatósága tiszteletben tartassák; de folytatására ; továbbá a szellemi és erkölcsi képzésre s a
5- nemes
ör másfelől tanintézeteinknek és az egyos tanfolya­ versenyre jótékonyan befolyó együttlakás előmozdítá­
moknak oly szervezete és berendezése állapíttassák meg, sára egy új, nagyobb épület épithotóséro az intézkedések
mely ifjaink a kor szükségeinek és hivatásuknak megfelelő megtételét. Ezen indítványt elfogadják a e tervezet megkészi-
alapos kikópeztetósót biztosítja. tósére bizottságot neveznek ki, mely az uj épület költségei
Az utolsó két pontban foglalt, s egymásnak lényege­ fedezésére segélyforrásokul ajánlja: á két testvórhonnak a
sen megfelelő követelményhez kell még számitanom azt; nevelés ügyében áldozatra kész fiai és leányai, gróf Mikő
mit már a második pontban is emliték, és a minek okta­ Imre ő nméltósága közbejövetelével eszközölendő felhívását;
 391
a Bikán belől eső, még eddig tanodái ügyünk pártolására
scgólylyel tényleg nem járult egyházak és hitfelekezetek fel­
szólítását és női készítmények kisersolásávai összekötött zo-
neestélyek színi és szavalati előadások s tánczmulatságok
rendezését. Később 50 és 100 frtos részvényeket is bocsá­
tottak ki, melyekben a tehetősebbek nagy összegeket Írtak
alá. Hat évi előkészület után 1970 junius 27-én tették le
a hazafiság és igazi vallásosság áldozatkészségéből azon
alapkövet, melyen ma a Székely-Miké-tanoda áll. Minthogy
az uj építkezés igen költséges volt, az adakozások pedig gye-
rültelc, a gymnasium további föntarthatása tekintetéből,
1876 őszen az épület egészen elkészült s ma már minden
szükséges kellékkel el van látva, sőt némely tekintetben a
nálánál nagyobb és gazdagabb testvérintézoteket is felül­
múlja. Ugyanis el van látva, 200 kettős floku vaságygyal,
melyek nélkülözhetve teszik a ládákat és karikás ágyakat,
iskoláinkban a tisztaság e két nagy ellenségét. Sajnálandó
azonban, hogy a lakószobák minden szépségök mellett is
igen nagyok az olyan együttlakásra, a hol a hálásra, tanu­
lásra és étkezésre egy és ugyanazon szoba szolgál. A Cse-
rey-muzeum is a múlt évben az iskola helyiségében nyert
szállást. Ezek után lássunk valamit az iskola belső életéről.
1871-ig 4 elemi és 4 gymn. osztályból állott; ekkor
a népoktatás általános kötelezővé tételével, a 3 alsó elemi
osztályt egymásután megszüatették. A tanári é:tekezlet igen
nagy örömmel vette tudomásul a tanári karnak azon eljá­
rását, mely csak az ériemet méltányolja. Ugyanis Görög
István számokkal mutatta ki 1809-től 1879-ig, hogy a de-
cennium alatt a mily mértékben csökkent a kitűnők száma,
épén olyan mértékben emelkedett az elegtelen-osztályuakó,
mígnem a helyes arány előállott, mely már rendes körül
mények között állandóságra számíthat. Példának okáért mig
1871-ben 136 tanuló körül volt 68 (50% ) kitűnő és 14
(10% ) másodrendű, addig a múlt év végen 144 tanuló kö­
zül 24 (15 %) volt kitűnő és 32 (19% ) elégtelen osz­
tályzatú. 10 óv alatt a gyran. létszáma nem csökkent. Az
újabb időben az osztályrendszer helyett a mérsékelt szak-
rendszert léptették életbe, a mi ez iskolában, hol a tani-
tók és tanulók egy helyen laknak, a kik nemcsak óránként,
hanem folytonosan érintkeznek egymással, sokkal előnyösebb
mint az osztályrendszer.
A könyvtár mintegy 8000 kötet könyvből és 230 be­
kötött hirlapfolyamból áll. A tanoda évi jövcdolmo 10,048
frt, kiadásra 9260 frt. Az újabb építkezés miatt még min­
dig van kevés adóssága. Most már áttérünk az értekezlet
működésére. r. t.
V I D É K I É L D T .
Válasz a feleletre.
Sándor Jánosnak.
( 'F o ly t a t á s .)
Az „alapszabálytervezet“ segélyt iger szegényebb egy­
házaink üdvére. Fájd hlom csak Ígér; mert S, J. paptársam
is úgy vélekedik: „idöelötti dolog attól a még sehol sem
levő 100 ezer forint (tartalék tők éj-tői úgy megijedni.“
Ha ez „időelőtfci dolog“, azaz: kérdéses, ha vájjon
'felnőhet-e — nem 100 ezer frt — hanem csak akkorára,
hogy „szegényebb egyházaink, iskolai s más építkezésekre“
segélyt nyerjenok: minek akkor port hinteni szemükbe?
.Hogy „kötelezőleg“ bevonjuk a „kölcsönösség“ kalapja alá,
mely végűi is a fizetésképtelenség esetén olyan nagy ár­
nyékot tart oknélkül?
És e helyen sietek megköszönni S. J. paptársamnak
a „tanulságos" «itt» és rottw táblázatot; mert „ott“ rá­
utal a bogyült dijakbóli 20% -nak az egyházközségek javá­
ra visszadott összegre, a mit az önök tem zetében „köte­
lezőig kimondott „kölcsönösség“ elvének „liberálisabbalak­
ban“ való alkalmazásával segélyképen lehetne adni „sze­
gényebb egyházainknak“ .
Minthogy a valóban tanulságos táblázatot „válaszom­
ban“ antioipaltam; válaszolok ezen mngjegyzósre is: „Ter­
mészetesebb lett volna összehasonlítás végett nem menni a
Királyhágón túl, hanem azon minkot közelebbről érdeklő biz­
tosítási szerződSs díjtételeivel mérni össze a mi javasla­
tunkat, melyet egyházkerületünk részére a m. igazgatóta­
nács a múlt évben „kedvezményezett feltételekkel“ kötött
— — — párhuzamba tette volna a tiszántúli biztosítási
szerződést, a mi egyházkerületünk biztosítási szerződésével"
— ámde akkor kitűnt volna, hog'y mi is épen az ebben
foglalt és pedig a még inkább „ kedvezményezett“ városi
egyházakra kirótt díjtételeket ajánlottuk minden egyházakra
nézve. E r/ t pedig nem volt szabad (?) kitüntetni, nehogy a
mi a priori elvetendőnek ítélt indítványunk, csak valameny-
nyire is kedvező színben tűnjék fel. Ha csakugyan ilyen
forma ellenszenv is elfogultság nélkül szólott volna P. P. stb.»
Hogy az önök tervezetében!, a díjtételek azonosságát,
a mi egyházkerületünkre nézve, a in. igazgató tanács által
a városi egyházakra «még inkább kedvezményezett díjtéte­
lekkel» ne láttam és fel ne ismertem volna : kétséget sem
szenved; való az is, hogy az összemérést a tiszántúlival
szándékosan, nemcsak: öntudatosan kerültem, oka az, mert
nem láttam szükségét dehonostalni „kegyelmesen“ azt a
törvényhozó testületet intézkedései miatt, mely felettem és
ön felett is á ll; mert van érzékem a törvények tisztélete
iránt, mig azok jobbal — „még inkább kedvezményezettek­
kel“ — helyettesítve nincsenek, E nyilatkozatomat szíves­
kedjék „kegyelmesen“ tudomásul venni.
Végül is, miután ön az „ itt“ és „ott“ táblázattal —
Marotai, Bolyai s ha megengedi: még Herepei — szeriül
is világosan kimutatta az Hitt“-nok az „ott“-tói való hát-
lányosán eltérését: gratulálok érette; mert ha a főt. egy-
házker, közgyűlés ismét a „szerződési alapon “ marad és
nem lepik bele: na kölcsönösség“ alapjába: úgy ön az én
malmomra hajtotta a vizet az „alaposság“ kérdésének leen­
dő eldöntésében.
Vádol engem S. J . paptársam „a priori elvetendő“
szándék; „ellenszenv es elfogultsággal“ . S honnan veszi
magának e jogot? Meg erzsébetvárosi pap koromban, talán
1873-buii Írtam volt egy czikket a tanuló ifjúság legatio-
ba járása ellen, melyre a vitát provokálta e lapok akkori
n. t. szerkesztője, jelenleg „ Kolozsvár egyházmegye(í n. t.
esperese Szász Gorő úr. Azt mondtam: nem kicsinylendő
az az évi jövedelem, mit az ifjúság a három sátoros ünne­
pen a legatiokból nyer és számokkal mutattam ki 3 — 5000
frfcot evőnként s a „delendam“-ot csak akkor s azon esetre
véleményeztem : ha helyóbo — az eltörlés előtt — a bel-
missiot felállítjuk. Ez volt a begyen S. J, paptársamnak s
meg is emlékezvén róla „észrevételeiben“ : onnan gyanít
„eldobandó“ szándékot, „elfogultságot“ és „ellenszenvet*,,
mert abban az időben, N.-Enyedről épen az „ellenkező ál­
láspontot elfoglaló14 czikkek jöttek a lapban.
De legyen elég 8 kicsinyeskedő megjegyzésre az adott
válasz. Menjünk tovább, az ő „síné ira et stúdió“ tett ész­
revételein,
Roppant csorbát ejt S, J. paptársam „morális“ érzé­
sén ezen kifejezésem: „a téves elvi álláspontot nem tudja
megszentelni a nemes czél.a
Hogy állunk e tétellel ? Tévesnek neveztem az „alap­
szabálytervezet elvi álláspontját- azért, mert a keblileg va­
ló kezelést, gyakorlatilag kivihetotlennek tartom ; kivihetet­
len pedig azért, „mert a mindennapi élet keserű táp aszta-
 392

latokkal igazolja, hogy a végrehajtó közegekre (kezelő sze­ sal támogatni törekszik. Szabó Károly értekezése Balassa
mélyzet) való hivatkozás is pusztában elhangzó szóvá s újabban fölfedezett költeményeiről általános lelkesedést éb­
eredménytelen experimentiókká válik.“ Ez igaz, mert nem resztett. A titkári jelentés szintén a társaság haladásáról
lévén az espereseknek semmiféle executiva potestas-uk, a tett fényes bizonyságot. Ezután Szilágyi Sándor a Teleki
dijak behajtásánál, az egyházközségekkel szemben: sok eset­ könyvtárban tett kutatások nyomán a Teleki Mihályról ed­
ben kellene port indítani a fizetésképtelen, de „kötelezett* dig fenforgó helytelen nézeteket czáfolta meg. A közebéd
hátralékos egyházközség ellen s nincs a világon az a t dup- .doctor Knöpfler által adatott s fényesen sikerült. A
la borravaló", miért az egyházközségek bepere.sitósere, az tagok nagy része Szebenbe is átrándult, hol a lutheránus
egyhmk. esperesei „szívesen* vállalkoznának. egyház superintendense Teutsch az egyházi emlékekből szép
Ha az esperes be nem pereli az egyházközséget: vet kiállítást rendezett. E kiállításról a z á r ü l é s e n , mely Se­
a rárótt felelősség ellen, ha beperesiti: vét egyházközsé­ gesvárt tartatott, tett jelentest a társaság titkára. Székely-
geinek rjól felfogott“ érdeke ellen. íme a téves helyzet 1 Kereszturon az unitáriusok tárták a Dávid Fevencz halálá­
Ezt a magában nemes czél — az egyházközségek, iskolák nak három százados évfordulati ünnepélyét Sepsi-Szent-Györ-
és tanodák anyagi emelésének biztosítása — nem tudja gyön a ref. tanárok tárták értekezletüket. A nemes szé­
megszentelni. Maradjanak azok, a mik eddig voltak t. t. es­ kely nép becsületére válik az, hogy e három ünnepély ke­
pereseink és gondnokaink: az egyházközségek, illetőleg is­ belében lön megtartva.
kolák és tanodák vagyonkezelésének lelkiismeretes őrei
és ne legyenek még — „dupla borravalóért is “ — ügy­ ~ Az unitáriusok zsinata Székely-Kereszturon.
nökök, becslök, nyilvártartók ! — ne legyenek: Kezelő sze­ A zsinatra érkezett vendégeket Kozma Ferencz üdvözölte, ki
mélyzete „az erdélyi ev, ref. egyházkerület kölcsönös tüz- megérintő a Dávid F. kora óta rajok nehezült szenvedéseit
kárliztositásának. “ az egyháznak, de egyszersmind utalt a kiengesztelő béke­
Révay Pál. jobbot nyújtó jelenre. A püspöki válasz után Benczédi Ger­
(Folytatása Következik.) gely angolul köszönte meg az unitáriusoknak, hogy oly
hosszú út fáradalmait vették magukra, csak hogy az unitá­
rius egyház e nagy napjának fényét a hitrokon testvéresülés
KÜLÖNFÉLÉK. újabb bebizonyításával emeljék. Chalmers német nyelven
viszonzá ez üdvözlést. Gordon magyarál igy szól: «Köszö­
Kolozsvár, 1879. augusztus 29. nöm a szives fogadást. Van szerencsém átadni a B ritt és
— Egyházkerületünk tanárainak értekezlete, mely­ külföldi unitárius társulat üdvözlő iratát.“ Hajós János in­
nek tanácskozásairól külön rovatban emlékezünk meg, oly dítványára az érkezett üdvözlő iratok jegyzőkönyvileg való
szivólyes fogadtatásban részesült Sepsi-Hzent-Györgyön, mely megörökítése batároztatott. A gyűlés Símén Domokos helyére
feledhetetlen emléket hagyott mindenkinek szivében. Volt rá kolozsvári tanárnak Derzsi Károly tordai tanárt ős irót vá­
gond fordítva, hogy a tanárok minden szabadidőt élvezet és lasztotta meg. Hajós János indítványára a keresztúri iskola
mulatság közt töltsék. A tanoda elöljárósága, a város köz- tovább fejlesztéséuek szüksége elvileg elismertetett s meg-
ebédeket adott. Ez ebédeken a tanárok bebizonyiták, hogy bizatott az egyh. képv. tanács, hogy a rendszeresítve levő
nem hiába gyakorolják a v o r bi c o p i a t éveken át, mert segéd-tanári állomás rendes tanári állomássá rendszeresítése
a köszöntőknek vége hossza nem volt. Háromszék minden iránt készítsen javslatot. A tordai közép tanoda előjárósága-
olyan érdempolgára, kinek áldozata és keze épített az isko­ nak kérése következtében határozatul mondatott ki, hogy
la virágzásán: ékesebbnél élő sobb koszorút kapott, lévén ezen iskolának polgári iskolakép az állam részére történt
ezek kötve szívből jövő jó szavakból, humoros ötletekből, átadásáért a szerződés szerint húsz óven át fizetondő évi
kegy és óhajtásokból, hálás, meleg köszönő kifejezésekből. 1000 frt. összeg tökésittotik. A protestáns középiskolák
A ffltisztelendő püspök Donáth József gondnok mondott feletti főfelügyeleti jog gyakorlására vonatkozó pon-
toasztot, melyet neki a társaság közhelyeslósóvel megtávi­ tozatok ügyében az egyh. képv. tanács által elfogadásra
ratoztak, valamint Parádi Kálmán szép toasztja, melyet rá, ajánlott felirati terv bizottsághoz utnsittatott, szükség ese­
mint a protestáns tanügy buzgó védőjére emelt, szintéu tében ez ügyben rendkívüli főtanácsi ülés leven egybehívan­
meg Ion sürgönyözve budapesti szállására. Hogy a három­ dó. A legfőbb vitára adtak okot az egyház pénz és száma­
széki szép nők toaszt nélkül nem maradtak, magától érte­ dási ügyei. A Dávid Ferencz alapítvány felhasználása iránti
tődik. De egyik közebéden sem csapongót oly magas fokra indítvány a képv. tanács előterjesztésére ideiglenesen hatály­
a derült kedélyesség, mint azon, melyet Székely Gergely fő­ s a i egy évre elfogadtatott, bizottság küldetvén ki, mely az
gondnok Kilyénben (szomszéd faluban) levő udvarlakán tar­ alap felhasználása iránt részletes tervet dolgozzon ki. A
tott. Sepsi-Szent-György polgármestere Császár Bálint oly pénzügyi dolgok miatt felmerült viszályokat a püspök erélyes
fáradhatlan buzgalmat fejtett ki a tanárok fogadásában, nyilatkozatával megszüntette.
hogy nem győzték neki köszönni. Fogadja Sepsi-Szt.* György
— A nemzeti könyvtár 32. 33 és 34-ik füzetei
város polgársága e helyen is szives koszönetünket. Kármán József, Vitkovics Mihály és Zrínyi Miklós szigeti
— A székelyföld ünnepelt. A derék székely nép veszedelmének folytatását tartalmazzák.
három művelődési ünnepet ült a lefolyt héten. M a r o s v á ­
s á r h e l y t a történettudósok évi közgyűlése tartatott meg — A magyar lexicon 34-ik és 36-ik füzetei meg­
rendkívül nagy részvét mellett. Ipolyi Arnold ez alkalom­ jelentek, az első mellékletén nehány külföldi szarvasmarha,
mal hazafias szellemben tartott gyönyörű beszédet, illetőleg az utóbbinál kocsi alkatrészek váza van mellékelve. A szö­
értekezést a magyar hadászat történetéből, buzdítva az if­ veg Bolkács szótól Boszorkányig. E vállalat mind nagyobb
júságot arra, hogy törekedjék az általános hadkötelezettség terjedelmet öltő volta nem épen elégítheti ki azokut, kikegy
demokrat intézményéhez lehetőleg simulva, azon fényes te­ ötven füzetre terjedő, rövidített alakú lexicont kívántak
hetségeket, melyeket a múltban a hadászat körül csillogta­ nyerni; de ha gonddal szerkesztik a várakozáson felül j[ől
tott, érvényesíteni. A „Presse“ méltán dicséri meg a ha­ fog kiütni.
zafias főpapot, ki a helyett, hogy „kulturkampfw-ot vivjon
az állam ellen, annak mivelődési missioját, jeles ékesszólás­

Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
IX. évfolyam.
Megjelenni:
minden vasárnap.
Bzorkeszt&oógi • kiadói u t i lii:
h-farkasuteza 10. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendok.
Kéziratok nem adatnak vissza.
Kolozsvárt, 1879. Szeptember 7. 36. szám
hirdetési dijak:
ERDÉLYI Kétszer lnsábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bólyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többs/.ör megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezőién) t nyújt a kiadóhivatal
<Előfizetési á r :
EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. Egész évre 6 fit., félévre 3
írt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr

j^ELELŐ S SZERK ESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOS: S z á i S Z i I D O Z Z l O l T O © .

T a r t a l o m ; Id. gr. Bethlen János. L—t. #— Az állami főfelügyelet kérdéséhez II. — Molnár Aladár javaslatának indokolá­
sa. ( Folyt.) — A z á l.ig . tanácsn. gyüléséből, r. t. — VIDÉKI ELET: Válasz a íeleletve. Sándor Jánosnak. (Fol>t) — A gy.-fehérvári egy­
házmegyéből. Válasz a féleletre. Szilágyi Fáik s urnák. — Egyházi lapok szemléje. — ír dalmi szemle. — T á r c z a ; Egyháztörténclmi em­
lékek. Közli: Konca József. I. — Különfélék. ~ Körözvónyek.

(L — t.) Sejtelmes borongással jegyezzük a keresztet a név elé, melynek hordozója egy volt ama
kevesek közül, a kik szivök első öntudatos dobbanásán kezdve, a legutolsó elalélt pihegédg tántoríthatat­
lan hűséggel álltak meg % zászló alatt, melyet önként választának, rettenthetlen bátorsággal védettek s
melyet szent jelvényként tiszteiének a küzdelem minden perezében, akár győzelem, akár vereség kisérte le­
gyen lobogását.
A legutóbbi évek már ellankászták % nemes viadort s csak a halni nem tudó, nem akaró
szellem ismerői szemlélheték azt a lángolást, mely e szivet dobogtatá. De a kik látták a bátor harezost,
a mint kora fiatal évein kezdve, jó és rósz időkben egyaránt, akkor is, midőn dicsőség,— de akkor is, a
midőn szégyen és megaláztatás kisérte % lelkiismereti szabadság jogaiért folytatott nemos küzdelmet: azok
tanúságot tehetnek arról, hogy a „kedvezés és félelem, rokon- vagy ellenszenv nélkül“ való szolgálattó-
telre letett protestáns egyházszolgálati esküt hivebben soha senki meg nem tartotta, mint a mi elköltö­
zött Bethlen Jánosunk.
És nevezetes az a tanulság, melyet nem csak mi felekezettársai, hanem a nemzet minden fia
meríthet az életből — legkivált ma, a felekezeti önállóság kérdésessé tételének napjaiban.
Mi, kik a czimekre, mint olyanokra, oly kevés nyomatékot vagyunk hajlandók fektetni, jelentőség­
teljes tartalm at olvasunk ki a gyászjelentésben a név után jegyzett czimekből, melyeknek során egymásba
fonódva olvassuk az országgyűlési képviselőség, meg a különböző egyházi hatóságok fögonduoki és az egy­
házkerületi igazgató tanácsnak tagsági czimeit.
Bethlen János élete valóban tüköré vala annak az összeköttetésnek, melyben a nemzeti alkotmá­
nyos jogokhoz való ragaszkodás és a protestáns felekezetek alapelveihez való hűség állanak.
A nemzet alkotmányos küzdelmei s a felekezet önállósági törekvései legnagyobb részt ugyanazo­
kat a harezosokat láták zászlóik alatt s a hol e kettős küzdelem legjobbjainak nevei em littettek: a Beth­
len János neve sem hiányzott.
E koporsó m el'ett nemcsak nekünk, hanem minden igaz magyarnak eszébe juthat, hogy mily
kapcsolat ól a magyar szabadság és a protestantismus önállósága között.
S a mily törhetetlen szilárdság jellemzi ez életet a politikai és lelkiösmereti szabadság hű vé­
delmében — ép oly gyöngéd szelidsóg uralkodik nemes szivének minden dobbanásában. Jól monda a meg­
boldogultnak legidősb fia, a részvétnyilvánitásra testületül <g megjelent állandó igazgató tanács szónokának,
hogy „a család nemcsak a haza, az egyház hű fiát veszi tó benne, hanem a szerető édes atyát is, ki az
édes atya gondjával minden szavában a humanitás, a haza és egyház iránti áldozatkészség lelkét csepeg­
tető gyermekei szivébe.“
De ő már elköltözött azok után, kik előtte s vele vivták a nemes liarczot. Mi, kik még itt ma-
radánk, merítsünk lelkesedést abból a példából, melyet ők adtak nekünk s melynek munkásai már csak
oly csekély számban élnek még közöttünk.
Áldás a valóban nemes emlékén!
 394
A z állami föfjlügyelet kérdéséhez.
ír.
A mi lárma, mondhatnám „vak lárm a“ eddig
a főfelügyelet kérdésében hallatszott, az csaknem
egészen a Pontozatolc világra jövetelének s nyilvános­
ságra jutásának a formája ellen irányult s a mint
első czikkemben úgy hiszem eléggé kimutattam, tu ­
lajdonképen félreértésen alapult. Elég sajnos, hogy
általa a kérdés már előre annyira elkeserittetott,
hogy a dolog lényegéhez való higgadt és szenve-
délytelen hozzászólást legalább is nagyon megnehe­
zíti. Annál nagyobb elismerés illeti azokat, kik a
Pontozatok tárgyi oldalához szólva, nagyobb részint
a kellő nyugalommal s tárgyiassággal szóltak és
fejtették ki nézeteiket. így mindenekolőtt a tiszán-
inneni ref. egyházkerület bizottsága, melyuek mun­
kálatát magáévá tette aztán a kerület is. Így a bu­
dapesti, debreczeni, kolozsvári prot. egyházi lapok­
ban felszólalók nagyobb része is. E higgadt s tá r­
gyilagos hozzászólások nekem is nagy mértékben meg-
könnyebbitik nézeteim előadását.
A tárgyi ellenvetések legnevezetesebbike, mert
a kérdés egészét öleli fel, az, hogy ha már a főfel­
ügyelet iránt törvény kell, az ne legyen formális,
hanem materiális törvény, vagyis ne a felügyelet kö­
re és módja szabassék csak meg, hanem az iskola
egész kül- és belélete szabályoztassék, s meghatá-
roztatván mit követel az állam, bizonyos kathegoriá-
ju minden iskolától, önkényt folyjon abból a fel­
ügyelet abban határozódása, megfelelnek-e nem álla­
mi iskolák e követelményeknek?
Nem lehet oltrgadni e kívánságtól, hogy az
logikailag helyes. Az 17 90 — 1. XXVI. is kilátás­
ba helyezte az ordo studiorum törvény által leendő
szabályozását. Újabb törvényhozásunk, bár a közép-
és felső oktatásra nézve az Ígéretet még nem vál­
totta be, ugyanezt az utat követte az elemi iskola
tárgyában, meghozván az 1868. XXXVIII. mate­
riális törvényt s annak formális intézkedéseit az
1876. XXVIlI-ban kiegészítvén. Hasonló törvényt a
felső- és a középoktatásra nézve is rég várunk. Már
báró Eötvös megkisériette s a mostani közokta­
tási miniszter szintén. Beterjesztett törvényja­
vaslataikat azonban a protestáns közvélemény csak
épen olyanforma hozsánnával fogadta, mint mosta­
nában a Pontozatokat. Az országgá ülés pedig mind­
járt tárgyalásuk kezdetéu fennakadt. Úgy látszik, a
kérdésnek oly nehézségei vanuak, melyek „megoldá­
sához" , mint a gordiusi csomóéhoz, Nagy Sándor
kellene.
Midőn most a Pontozatok s általában a csupán
formális felügyeleti törvény ellenében a materiális
törvény meghozatala sürgettetik, egy kevés maliciá-
val azt mondhatná valaki» hogy ez csak azért törté­
nik, hogy az egész kérdés elódáztassék. Mikor itt
volt a materiális törvényjavaslat, senkinek sem kel­
le tt; mikor formális törvény czéloztatik, a materi­
álist sürgetik, mint a gyermek, ha kenyeret adnak
neki, almát kér, s ha almát kínálnak, sir, miért
nem adnak kenyeret. Nem mondom, hogy így van ,
csakhogy egy kevés maliciával ezt lehetne mondani.
De azt már mondom, hogy sem általában a
felső- és középoktatás, sem különösen a protestáns
iskolák érdekében nem tartom eszélyesnek a m ate­
riális törvény sürgetését s nem tartanám czélszerü-
nek annak meghozását. Nem hunyok pedig szemet
ez eljárás előnyei előtt sem; csakhogy lehetetlennek
tartok n i » egy jó közép- és felsőiskolai törvényt,
különösen középiskolait, a mi pedig épen nekünk
protestánsoknak égetőbben szükséges és fontosabb vol­
na, ha lehető volna általában. Ismétlem nem tartom
lehetőek, j ó l legalább. Indokaimat, melyek miatt
azt ma még lehetetlennek tartom, bővebb kifejtés
helyett csak röviden jelzem.
A középiskolák coordicatioja ma lehetetlen, mert
az e körüli eszmék nemcsak tisztázva nincsenek, de
sőt nagyobb az eszmezavar e téren, mint ezelőtt bár­
mikor. A gymnasium a kor reális irányának nyo­
mása alatt egészen átalakult. A humán irányú s
tisztán formális képzés mellé fölvette a reál irányt
is s ma már a görög nyelvet majdnem ki akarja
küszöbölni magából; legalább ba suffrage universei­
re bocsátanók, a görög nyelv csúfosan megbuknék a
modern irányú gymnasiumbao. Ugyanez az irány a
gyiriuasiuin mellett még egy egészen más, egészen
uj középtanodát, a r e á l i s k o l á t hozta létre. E z­
zel meg még úgy sem vagyunk tisztában, mint a
gyrunasiummal. Tiz év előtt mobóu felállítottuk, ma
szinte szabadulni akarnánk tőle. Természetével ellen­
kezőleg, sokan a latin nyelv tanítását sürgetik ben­
ne, vagyis gymnasiummá átalakítását. Némelyek C9&k
egy középtanodát kívánnak: a gymnasiumot, görög
és latin nyelvvel, de a mellett a kor igényelte reá­
liákkal; mások gymnasiumot, de kétfélét, egyet gö­
rög és latin, a másikat csak latin nyelvvel. Van, a
ki a felső oktatásra előkészítő tudós iskolának elég­
nek tartja a gymnasiumot és pedig a régit, mond­
ván, hogy az általános műveltség igényeinek a pol­
gári iskola, mely szintén uj alkotás, tökéletesen meg­
felel. Hogy a zavar még nagyobb legyen, közelebb­
ről még egy harmadik, vagy már negyedik alakja a
középiskolának, az ipari középiskola is fölmerült a
láthatáron s rómitgeti azokat, kik az örökös expe-
ri mén tálás helyett már valamiben, akármiben, meg­
állapodni szeretnének.
S mind e kérdések nemcsak nálunk hanem az
egész müveit világon is eldöntetlenek, forrásban van­
nak s épen. ezért Európa egy nagyobb államában

sincs teljes anyagi törvény által szabályozva a
zépoktatás ügye.
Nálunk az elvi nehézséghez más speciális ma­
gyar nehézségek is járulnak, növelni az eszmezavart.
Iskoláinkat nem lehet egyszerűen igy osztályozni:
államiak és nem államiak, a mi felettébb megköny-
nyitené a dolgot. A közvetlen állami igazgatás alatti
iskolák sem mind államiak (ott vannak a kir. kath.
gymnasiumok) s a nem állami igazgatás alattiak
sem mind autonómok (ott vannak a barát- és apá-
czais Icolák). Ha az igazságnak meg akarunk felelni,
csak annyit mondhatunk: némely iskolák az ál­
lam közvetlen rendezése alatt állanak, némelyek
nem, ez utóbbiakban az államot főfelügyelet illeti.
A mennyiben autonómok, mint a protestánsoké s
görög keletieké: magok szabják meg a studiorum
ordot, s a felügyelet csak arra terjed ki, m egtart­
ják-e, mit maguk szabtak m eg; a mennyiben nem
autonómok, mint a szerzetes-, a patronatusi-, a köz­
ségi középiskolák, az állami hasonrangu intézetek
tanrendjét kell követniük.
Nekünk protestánsoknak mindez okokon kivül
még egygyel több — s a legfontosabb - taná­
csolja, hogy ne sürgessük az anyagi törvény létre­
jöttét. Készületlenül találna s középtanodáink nagyobb
száma nem felelhetvén meg követelményeinek, áldo­
zatéi esnék, mielőtt középiskolai ügyünket magunk
rendezhetnék .úgy, hogy erőnk összesítésé vei vagy
arányos beosztásával erősb állást nyerjünk az — egy
ideig még késhető, de mindenesetre bekövetkezendő
— törvénynyel szemben.
íme a főbb érvek, melyekkel megfelelhetni vé­
lek ama — színlelt vagy őszinte — ellenvetésre:
miért csak a főfelügyeletet szabályozó formális-, s
miért nem az összes középiskolai ügyet rendező ma­
teriális törvény czéloztatik. En azt most jól meg­
csinálni lehetetlennek, épen azért sürgetni is czól-
szerütlennek, ránk protestánsokra nézve pedig épen
veszélyesnek tartom.
Ellenben, legyen bármily heterodox nézet, nem
habozom kimondani, hogy a felügyelet rendezését, a
mily elódázhatatlan követelménynek ismerem el az
állam részéről, ép oly hasznosnak tartom, lia létre
jő, feltéve, hogy kellő korlátái közt tartatik, ma­
gunkra protestánsokra nézve.
Tagadhatatlan, hogy iskoláink jó hírneve, mely­
ben hajdan s még nem oly nagyon régen is, a katho-
likus és egyéb iskolák fölött oly méltán tündököl­
tek, tiz-tizenkét óv óta nagyen alászállott. Egyes,
hajdan jóhirü iskoláink, k ü l ö n ö s e n i g e n r o s s z
h í r b e jöttek. S mig azelőtt a protestáns iskolából
ki-, vagy egyetemre lépő ifjú már előre a legked­
vezőbb véleménynyel találkozott, ma kétkedő fejcsó-
válással fogadtatik s magának kell utólag bebizo-
396
kö­ nyitani, kogy iskoláink még sem oly rosszak, mint
hirök.
E sajnos t é n y n e k , mert ne hunyjunk szemet
előtte, ez t é n y — egyik oka kétségkívül az is,
hogy szegénységünknél fogva, iskoláink legnagyobb
része, sem a tanerők számában, sem felszerelésben
nem versenyezhet az állami és a tanulmányi alap­
ból fentartott u. n. kir. katbolikus iskolákkal. De
végre is, l é l e k l e v o n , a m i m e g e l e v e n í t ,
ez magában nem volna elég ok a közvélemény előtti
sülyedésünkre. A protestáns szellem sok hiányt ki­
pótolhatna, s kevesebb, de kitűnő tanárral, ha az
iskola belélete virágzóbb, mint ktildisze s gazdagsá­
ga, versenyezhetnénk az állami s egyéb iskolákkal.
Hanem —
Folytassam-e ? Mossam e szennyesünket a kapu
előtt, a hol a szomszéd is megláthatja ? Arczom é g ;
s még sem szabad hallgatnom. Kell, hogy egyszer
ki legyen mondva a szó, bármennyire fáj és sért is.
Fáj annak, a ki kimondja; sérti, a kire szól. De igaz.
Iskoláink hajdani jó hirökben való megfogyat­
kozásának főoka, mert elharapóznak bennük a vissza­
élések. A kor átkozott kóros szellemében van-e, mely
pénzért isteneit is eladja? Az egyénekben-e, kik közt
ragály módjára terjed a rósz példa? A szükség hajtó
erejében-e, hogy roszul fizetett tanáraink mellékke­
resetre kényszerülnek? A rendszerben-e, mely a visz-
szaólóseknek inkább kedvez ? Vagy végre a rósz hir,
kajánság, irigység szertelenül nagyítja a valót?B ár­
miben legyen az ok, t é n y , hogy iskoláink nagy ré­
széről s épen a nagyobbakról, az egykor kollégiumi
ranguakról, a hol ma teljes gyomasium vau s érett­
ségi vizsgálatok tartatnak: az a közhit, hogy
a tanárok correpeticíókkal hallatlan összegeket sze­
reznek, magán- és javító-vizsgálatokkal szógyenlete-
vásárt űznek és pedig nemcsak saját, hanem kath.
iskolák elszalajtott növendékei közt is, s végre érett­
ségi vizsgáinkon a meg nem bukás biztosításának
szabott ára van. Hogy a ki roszul tanult és sem­
mit sem tud, csak X re, Y-ra kell mennie, ott kő-
resztül megy, ha czimer.es ökör is.
Legyen, hogy ez egyszer szél nélkül zörög a
haraszt, hogy mindez alaptalan ráfogás, rú t rágalom.
De iskoláink rósz híre megvan s attól szabadulnunk,
tisztálkodnunk kell m i n d e n á r o n .
Fordítsuk'szemünket egy másik, ép oly sajnos
tényre. Ismételve fordultak elő esetek, hogy iskolai
vagyouaink, alapítványaink, az autonóm kezelés alatt
veszendőbe mentek, vagy legalább érzékeny károso­
dásokat szenvedtek. Nem is említve a debreczeni fő­
iskolának még e század elején történt nagymérvű
károsodását a nagyságos és méltóságos urak révén;
köztudomású, a mi a nagyenyedi főiskola vagyonával
közelebbről történt s még tisztázva nincs és rejte-
gettetik, mint a parázs a szalmában, holott nagy
 39C
füstje eláru lja; köztudomású a s.-pataki eset, a h o l.
a kezelő tanár sikkasztás m iatt börtönben ül, de az
elveszett ezrek nem térültek meg; hallatszik, hogy
egy — négy egyházkerületet illető ösztöndíj alapunk,
a Szondy-Kenessey-fóle szintén veszendőben van. Ezek
a dolgok leplezve, szégyenkezve emlittetnek s zárt
ajtóknál tá rg y a lta la k gyűléseinken és bizottságaink­
ban, kiszivárognak a lapok utján a közönség közé s
8 homályt vetuelc önkormányzatunkra, mely közva­
gyonát nem képes megőrizni és felelősséggel terhel­
nek mindnyájunkat a jövendő nemzedékek előtt, kik­
nek nem bírtuk csonkitatlan átadui az ősök hagyo­
mányét. De minderről a kormány, a koronás király­
nak — az 1 8 7 0 — 71. X X III. t. ez. szerint az ala­
pítványok főőrének és pártfogójának — a közege,
hivatalosan legalább, nem tud sem m it!
Valami rothadt vau Dániában, uraim. S auto­
nómiánk egy (nem tőlem származó) régi hasm lat
szerint, féltékenyen őrzi ugyan a kérdéseket, hogy
valahogy be ne törjön, sőt be se nézzen valaki a
telkünkre, de lia ott szemétdomb és burján uralko­
dik — azzal már nem törődik.
Isten montsen még ily jelenségek után is; azt
mondhatom, hogy gyámságra van szükségünk. De
szükségünk van a r r a a t u d a t r a , hogy dolgunkba
más is belenéz és pedig jogosan, illetékesen. Hisz a
nyilvánosság elől úgy sem rejtőzhetünk el; astruez-
madár is hiába áltatja magát azzal, hogy fejét a
homokba dugván, ha ö sem lá t semmit, őt sem
látja senki. De kell nekünk, hogy a nyilvánosság
laza és formailag illetéktelen ellenőrzésén kívül fe­
lülről is ellenőriztessünk.
A pánszláv iskoláktól, az erdélyi szászok állam-
alkotmány- és magyar-ellenes (izéiméiről nem is szó­
lok. Nem akarok ebből faragni fegyvert s érvet
magunk ellen. Elég nekünk a magunk szenyese is.
Részemr 1 megvagyok győződve, begy az ország
közvéleménye, sőt önfeloink előtt is, iskoláink iránt
a régi bizalom csak akkor ébred ismét föl, ha az á l­
lami — jogos és törvényes — főfelügyelet b i z t o s í ­
t é k o t f og n y ú j t a n i az iránt, hogy iskoláink sem
bel- sem kiilétébeii nem történik, me r t n e m t ö r t é n ­
h e t i k észrevétlenül és inegtorlatlanul, semmi sza-
bályeMenes, nincs és neml ehet h e l y e s e m m i
v is s z a é lé s e k .
Ezért van, hogy protestáns létemre, — nem aj-
kotnon, hanem szivemen hordván protestáns iskoláink
jó hírnevét, azt a régit! — épen ennek érdekében
óhajtom, hogy az állami fóliigyelct kilépjen abból az
üres, clnblonszerü formálisból, melyben eddig volt;
váljék tényező elemévé, szükség esetén hatályos cor-
reetiojává iskolai életünk már-már aggasztó tespe-
tegségének és segítsen nekünk magunknak, regene­
rálni magunkat.
Most veszem észre, hogy még egy harmadik
czikkre vau szükségem, hogy elmondhassam nézetei
met a Pontozatok némely r é s z le te ir ő l.
Molnár Aladár javaslatának indokolása.
(Folytatás)
A tervezet kidolgozásánál az elsorolt irányadó, s majd­
nem ellenségeknek látszó szempontoknak (különösen a 3, 4,
5 és 6 pontban foglaltaknak) az által van eleget téve, hogy
az öt egyházkerületre kötelező szabályzatban:
1- ör kijelöltem a köznevelés és oktatás egyes foko­
zatainak vagy köreinek elvi czéljáfc és feladatát (p. o. 38,
46. 122, 157, 185 §-ben.)
2- or felvottem a tanintézetek állítására, fentartására,
berendezésére és fölszerelésére, ngyszintén a tanító személy*
zet képesítettségére, állására és díjazására egyetemesen szük­
séges főbb intézkedéseket, megállapítottam főbb vonásaiban
az egyes tanfolyamoknak, tanintézeteknek és a közoktatás
admi ni strapájának szervezetét, és az iskolákra szükséges
egyházi felügyeletet; de
3- or a kijelelt elvi czéloknak, és a szervezet főalap­
vonalainak keretében az egyházkerületek és az iskolafentar-
tó testületek maguk administrálják tanintézeteiket, az egy­
házkerületek állapítják meg a részletes rendtartási és fe­
gyelmi szabályokat, valamint az időről-időre kiadandó tan­
terveket.
Javaslatba hoztam pedig mindezt (különösen a tanter­
veknek is az egyházkerületek által megállapittatását), nem­
csak az egyházkerületek önkormányzata iránti figyelemből,
hanem a közoktatásnak több oldalról szabadon fcjlődhetése
érdekéből is. — Semmi sincs tőlem távolabb mint az a
gondolat, hogy a köznevelés és közoktatás akár az egész
hazában, akár bár csak saját egyházunkban uniformiroztas-
sék. Mert történnék bár az égyforuiásitás egészen saját esz­
méim szerint, és az. általam legtökélotesobbne-k contomplalb
alakban, azt mégis károsnak tartanám a nemzet értelmisé­
gének több oldalon szabadon fejlődhetóso érdekéből, és kü­
lönösen azért, mert felette megnehezítené a kiválóbb egyéni
erük önálló törekvéseit, eszméik érvényesítését, és a hala­
dás érdekéből üdvös kísérleteit.
Ezeknél fogva (és ez képezi a részletes dispositiók-
nál az elvi alapot,) az 5 egyházkoriVetre kötelező szabály­
zatban csak azo>i részletes intézkedések foglaltatnak , me­
lyek meggyőződésem szerint, okvetlenül szükségesbe arra ,
hogy ifjainhnah hivatásuk által igényelt alapos kiképez-
tét se érdekéből, tanintézeteinknek és azokban az okta­
tásnak egy bizonyos színvonalra emelkedése biztosit-
sassélc. De ezen színvonalon azután , vagy az annál ma­
gasabbra törekvésre, szabad tevékenységet hagyjunk úgy
az egyes egyházkerületeknek, mint általában az iskola
fenta Hóknak , és ne féljünk tőle ha tanintézeteinknél a
szdlemi éleiben bizonyos méltókig többféleség fejlődik
is kL
Kétségkívül nagy értéke van egy jó tantervnek, és
 439,7
általában a tanítandó ismeretek és az oktatás kezelése di-
dacticailag czelszerüen megállapított rendjének.
Azonban a tapasztalás bizonyítja, hogy különféle, sőt
hiányos vagy kevésbé czélszorü tantervek mellett is lehet a
nevelésnek és tanításnak nagy eredményeit elérni ott, a
hol egyéb szükséges tényezők megvannak, (különösen a jól
képzett, buzgó és már helyzetüknél fogva is hivatásuknak
élni képes tanerők.)
Ellenben,
a bol lehet bár minő képzettségű egyénekből összesze­
dett, alig 3 —4 kizárólag a tanintézetben alkalmazott tanárral
5 — 6 osztályú középiskolát, — vagy nagyobb részt óra
adókkal — jogakadómiát tartani;
a hol, ha a tanárok szám szerint elegen vannak is, de
a megélhetés érdekéből kénytelenek erejüknek és idejüknek
nagyobb részét másutt tanításra vagy egyéb muakára fordí­
tani, elannyira, hogy a munkával túlterheltség miatt nehány
év alatt tönkre teszik magukat, vagy pedig az iskolájukban
tanítást telje* ifcik taliter^qualiter, azon conditióik miatt, melye­
ket havonként felmondhatnak nekik;
a hol épen a kiválóbb tanerők a maguk és családjuk
éxistontiájának biztosítása érdekéből, mihelyt alkalom nyililr,
kényszerítve vannak menekülni más még oly állomásokra
is, hol gyakran szakképzettségüket nem is érvényesíthetik;
a hol a középiskola alsóbb osztályaiban is egy tanár
60, 80, 100, 120 gyermeknek előad, mint az egyetemi if­
jaknak, (mert ennyit tanítani lehetetlen) és alig jut hozzá,
hogy az osztályzat megadhatásáért 11— 12 éves hallgatóit
mindegyik tantárgyból fél óv alatt egyszer, legfőlebb kétszer
megszólítsa; (valósággal mint az egyetemen colloquálnak;*)
a hol az iskolák úgy vannak felszerelve, hogy a kö­
zépiskolai tanfolyamot elvégzett tanuló, p. o. a természet­
rajzban azon állatokat, melyekről tanult, még képben sem
látta, s az egész ásványtant elreoitálja, a nélkül, hogy egy
ásványt adtak volna a kezébe;
a hol a középiskolákban is a tanításra való felsőbb
szakszerű felügyelet teljesen hiányzik:
ott a legtökéletesebb tantorvet és rendszert állapítsák
bár meg, az gyakorlati eredmény nélkül való Írott mulaszt
maradand.
Pedig ezek és effélék am i reformált iskoláinknak legfőbb
bajai, melyek egyéb hiányosságaiknak is forrásaiul szolgál­
nak. — Csak az loond a gyakorlati reform, mely ezeket a
bajokat orvosolja. Ez főczólja javaslatomnak is.
Valljuk meg őszintén, hegy különösen középtanodáink
és főiskoláink legnagyobb vésze nem falói inog és jelen
helyzetében nem is felelhet mog a jelenkor művelődési szük­
ségeinek.
Az idők nagyon megváltoztak, nemcsak az európai
*) Ha így folytatjuk, nemsokára nálunk nem is lesz tanító,
hanem csupán tanár. É.< ez nem csupán czim vágy. Hiszen már az elemi
Iskolában is nem tanítanak, hanem .előadásokat tartanak1. Innen-
onnan az elemi tanár ür az A B C-t is úgy adja elő, mint nz egye­
temi tanár a jogbölcsészete*
culturának, a tudományoknak és magának az ^oktatásnak
nagy haladása miatt, hanem egyéb tekintetekben is.
A népiskolánál még csak mondható, hogy a rósz is­
kola s a legcsekélyebb mérvű tanítás is jobb a semminél.
De már például gymnasiumnál és főiskolánál határozottan
az ellenkező áll. Itt a felületes, hézagos, korlátolt tanulság
szerzése, mind az egyénre, mind a nemzeti társadalomra,
mind az egyházra károsabb a teljesen tanulatlanul mara­
dásnál ; mert csak a fokozottabb igényű, mindenre vágyó,
minden hivatalra és pályára vállalkozó, de semmihez kellő
képzettséggel s alapos műveltséggel nem bíró proletariátusokat
szaporítja. És több hazai tanintézet mellett a mi reformált
iskoláinknak nagyobb része is ennek az elemnek lesz való­
ságos tenyészháza, ha köznevelésünket és tanintézeteinket
minél elebb a szükséges mérvben nem reformáljuk.
Középiskoláinkban különösen helyben vagy akár kö­
zel vidéken lakó urak, föl Imi vés gazdáink, könnyen tan ít­
tathatják gyermekeiket. Ezek apá.k életfoglalkozásáfc és egy­
szerűbb életmódját elhagyják, költségesebb életű, nálunk
úgynevezett „urak“ lesznek, de azon képzettség és rnüvejt-
sóg nélkül, melylyel magukat az éleb nagy lurczában, más
képzettebb erőkkel szemben felkiizdhetnck ; s a végeredmény,
nagy részénél, az ősi vagyonnak is tönkremenetele. A pro®
testans közönség vagyonosabb része mar is ijesztő mérvben
pusztul vagyonilag is. Jól tudom, ennik több szomorú oka
van, de ha szorosan nyomozzuk, kimutatható, hogy egyik
jelentékeny oka a fennebb említettekben rejlik. A szeren­
csétlenül járttaknak nagy részénél nem külső balsors,
hanem saját egyéniségük és életmódjuk idézte elő rom­
lásukat, melyet viszont neveltetésüknek és kikópeztetésüknek
köszönhetnek.
Hajdan az állam intézetei is oly mértékben voltak
r. kath. jellegűek, hogy a protestánsok vagy föl sem vehet­
tek beléjük, vagy azon veszélynek voltak kitéve, hogy a
tanultságot hitük árán kellett megszerezniük. — Természe­
tes tehát, hogy inkább bár szegényebb és néhol hiányosabb
saját felekezeti tanintézeteikben kellett tinuliiiok, s már
ennélfogva is kiválóan buzgó lkod talc felekezeti tanintézete*’
i nkért.
De ma akár az állam, akár valamely más lVlekozet
tanintézeteibe arof, tanulók is szabadon beléphetnek, és pedig
hitük koczkáztatása nélkül.
(Vege következik.^
Az állandó Igazgató tanács n. gyűléséből.
Kolozsvárt.!;, 1879. augusztus 3i-ön.
Jelen voltak: főt. Nagy Péter püspök, mint elnök;
gr. Ilánffy Miklós, Incze M iiály, Gyormathy Miklós, dr. Ko-
lozsváii Sándor, dr. Jenői Vidor, Vályi Pál, Parádi Kál­
mán, Deák József pénziárnok, Szabó Ádáui számvevő, Ba­
logh György ügyvéd.
Ez ülésen kívül olnökilog ellátott ügyek bejelentetvén,
holybonhagyó tudomásul vétettek.
Helyottcs titkár Parádi Kálmán előterjeszti a pénz*
 398

tárnok jelentését, mely szerint némely adó alá nem tartozó *v - x :d :é s :í c x é l e t .

alapok adó alá vettettek. Hivatkozással az 1868 évi XXIII. A z erdfividéki egyházmegyéből.
t. ez. 21 §-ára, felirat intéztotik a pénzügyminisztériumhoz, Válasz a feleletre.
miről a helybeli pónzügyigazgatóság is egyidejűleg érte- Sándor Jánosnak.
sittetik. (Folytatás.)
Áz enyodi főtanoda elöljárósága tett kérdésére érte-
Arra, hogy az egyházközségek 3/a őszével nem lehet­
sittetik, hogy az agentiálék a felelős magyar kormány föl­
ne-e létesíteni a „kölcsönös11 biztosítást: kissé későn veti
állítása, tehát azon idő óta is szedetnek, mióta ágensek tar­
fel S. J. paptársam a kérdést; mert a n.-enyedi ev. ref.
tása nem látszik szükségesnek (1872 évi egyhk. közgyűlés
egyházmegyének elfogadott s az egyházkerületi ft. közgyű­
jk. 98 sz.); továbbá, hogy némely enyedi jószágok haszon­ lésre is elfogadás végett felajánlott „alapszabálytervezeta-e,
bérbeadása ügyében kiküldött biztos di\ Kolozsvári Sándor sem kalapja, sem kalapálja nem tartalmaz effélét; már
ur nem 100, hanem 21 frtról szóló számlát nyújtott be pedig badarság lett volna meg egy — talán kisebb — fe­
kiküldetési költség czimén, melynek visszafordítására a jet is keresni ama nagy mellett, mely úgy megtöltötte.
főtanodai elöljáróság felhivatik.
Igaz, hogy „nem igényel csalhatatlanságot“ S. J.
A n.-baczoni egyházközség felekezeti iskolájának a
paptársam. Tudom. Sem Kómában, sem Debreczenben; sem
felállítandó községi iskolában a tanítás megkezdésével leen­
Kolozsvártt, sem Euyeden, sem papi ós világi testületekben
dő megszüntetése, valamint az úgynevezett „kapitányi“ bel­
— még csak önmagukban sincs bár egy pipa dohány ára.
ső telkének és épületeinek községi iskolai és kisdedóvódai Ez a számlánk a legkétségbevonhatatlanabbul van kiegyen­
használatra átadása megengedtetik.
lítve.
A berkenyesi papi és tanítói kepe megváltása tőké­ Azzal, hogy a tűzmentes téron fekvő épületekért sem­
jéül a Marinovics Agapia nevében megajánlott 6000 frtnyi mi díj ne fizettessék: korántsem adták fel önök álláspont­
összeg elfogadtatik. Az ezen tőkének biztosítására felaján­ jukat; de kénytelen vagyok jelezni a „teljes készségesttf,
landó hypothekának minősége és el- vagy el nem fogadha-
melylyel azt a valódi nihilistát — a „kötelezőleg“ szét —
tósága felől véleményt adni a jogügyi bizottság felhivatik. Szibériába űzik azok homlokáról, jelezvén általa a javaslat
Az udvarhelyi egyházmegyei tanács ajánlása alapján e pontoni fogyatkozását — ha úgy tetszik: — téves
siménfalvi pap aa félfizetéssel nyugdíjaztatok,
alapját.
Láng Károly missionarius jelentése folytán a pitesti „Mi ugyan nem merjük kimondani, hogy egyházme­
egyházközség lelkészt állomásának betöltése egy évre elha- gyénk területén avagy csak ogy egyházi épület is tűzmen­
íasztatik; a plojesti egyházi épületeken szükségessé vált tes téren áll.“
javítások eszközlésére 250 frt utalványoztatik a missio Baj biz az, dehál tetszik tudni, hogy az erdélyi ev.
alapjából. ref. egybázkárületnek, melynek számára a javaslat készít­
A szilágy-somlyói egyházat illető tizedkárpótlás folyó tetett: még több egyházmegyéi is vannak s mi tudjuk azt
kamata és a kamarai javadalomból kamat né'kfili kölcsön- is, hogy ezekben vannak tűzmentes téren álló egyházi épü­
képen kiutaltatik 110 frt 22 kr. letek.
Tanszerekkel láttattak el a következő egyházköz­ Ez a számla is ki van egyenlítve ós azt hiszem, nem
ségek : „pazaroltam“ rá „haszontalanul" az ón erőtlenségemet.
&) a krajezáros alap kamataiból vásárolt tanszorgyüj- Hogy az iskolák és tanodák „belső felszerelvényei sza­
teményekkel: Balázsfalva, Mihályfalva, Székely-Földvár, Sár­ porítása“ ós a meglevőknek, a huzamosabb használat miatt
patak, az illető egyházmegyei tanárok ajánló fölterjesztése már liasználhatlanná váltjai helyett újnak szerzése ; a tu ­
következtében; dománynak folytonos haladása, az ezekhez való szemléltetési
b) a kulbusminiszter úrtól ajándékba kapott tansze­ eszközöknek napról-napra — legalább óvről-evro való —
rekből részesültek: a n.-enyedi egyházmegyében M.-N.- fejlődése mellett* szükséges ne volna ? Én is válaszolom ön­
Osán, Csekelaka, Gombás, Lőrinczréve; a kolozs kalotai egy­ nek, saját szavaival: „alig érdemes“ — több — „re­
házmegyében: Kajántó, Szucsák, asz.-szolnokiegyhmegyében: flexióra“.
Böösháza, Nagy-Món, Szilágyszeg; a széki egyházmegyében: „Valóban látszik, hogy tanulmányozta a kérdést, mint
Ördöngös-Füzes; a görgényi egyházmegyében Abafája, N.- azon tudós tanárok (miért nem: „doctor“-ok?) a kik pél­
Ercse, Toldalag, Tuson, Unoka; a marosi egyházmegyében: dául más országok földrajzi viszonyai felől alapos tájékozott­
Abód, N.-Adorján, Ny.-Andrásfalva, Bedé, Cserefalva, sággal birnak, do nem tudják, kogy merre kell menni a
Csejd, Csóka, Kendő, M.-Szt.-Anna, Ny.-Szt.-Anna; a kü- szomszéd faluba.1*
külloi egyházmegyében: Ádámos, Almás, Boldogfalva, Csapó, Ezen — ciim ira et stadioné — tett észrevétel után
Dányán, Kis-Kend, Sövényfalva, Szőkofalva, N.-Teremi, M.- meg is nevezi a „preceptor“ a „szomszéd falut“, mondván:
Dóllő ; az udvarhelyi egyházmegyében: Csekefalva, Sándor- »Ugyau kérem olvassa meg egyházkerületünknek, az „I. ma­
falva, Sükő, Héjjasfalva; a sepsii egyházmegyében: Szotyov. gyar általános biztositó társulat “-tál kötött szerződését.4
r. t. Olvastam kérem, s hogy erről is tudomása legyen öto-
nek, idézem rá saját szavait: „Ámde akkor kitűnt volna,
 399
hogy mi is épen az ebben foglalt és pedig, a még inkább
^kedvezményezett* városi egyházakra kirótt díjtételeket aján­
lottuk minden egyházainkra nézve. Ezt pedig nem volt sza­
bad (?) kitüntetni, nehogy a mi a priori elvetendőnek Ítélt
indítványunk (az ön a posteriori logikája szerint!) csak va-
lamenynyire is kedvező szinben tűnjék fel.“
Válaszom előbbi részében már érintettem, hogy „szán­
dékosan és öntudatosan“ kerültem az „alapszabály tér vezető­
nek, egyházkerületünk — ma még életben levő — törvé­
nyes intézkedésével való összemérését, nem félelem , de a
törvényeit iránti tiszteletből, nem akarván dohonostálni igaz­
gató tanácsunkat, a kivánalmaknak nem épen megfelelő „ked­
vezmények“ alapján kötött szerződés m iatt; még kevésbbé a
főt. egyházkerületi közgyűlést, moly azt „kegyelmesen“ ol-
elfogadta s csak „5 % borravaló“ mellett is — végrehajtatni
rendelte az espereseknek. Ezen kedvező alkalmat ön fel­
használta s öné a dicsőség érette, a mit én öntől, még „a
posteriori“ sem irigylek. Végül, „tudós“ reflexiójára csak
az a válaszom van, miszerint: tudom, hogy Miriszló Ko­
lozsvár és Nagy-Enyed között fekszik, s hogy Miriszló fala
minden pontja melyikhez esik közelebb, melyiktől távolabb?
Ezen tudományom kijelentésére provocálva leven, még csak
annak félelem nélküli kijelentésével tartozom: hogy ezen
tudományomat sem az „I. magy. ált. tüzkárbiztositó in­
tézet, som a b. e. „Victoria“ „akadémiaj in“ nem} hanem
épen: N,-Emjeden tanultam “ , két egész évet fordítván rá
— s mellékesen talán arra is — hogy önnek szeretve
tisztelő paptársa lehessek, miután azonban ön ezt rólam
„c? priori “ nem tette föl : kérem na posteriori * tudomásul
venni!
«Midőn a múlt év elején, itt nálunk, az I. magy.
biztositó társulattal kötött szerződés tárgyalás alá vétetett
s ugyanakkor a kölcsönös biztositás iránti indítvány be-
nyujtatott: akkor —úgymond S. J. paptársam — még élő
n, t. Basa M. esporesünk (és egyházkerületünk közügyigaz-
gatója is!) úgy nyilatkozott, hogy ő 5 % borravalóért egy
idegen részvény-társaság pénzhajhásza nőin lesz, de az in­
dítvány értelmében ránéző teendőket örömest elvállalná.“
S. J. paptársamnak, — fájdalom! — már csak néhai
n. t. Basa M. „esperesünkéről, e nem épen a leglcegyele-
tesebben tett megemlékezése előttem nem indok, az enyedi
operatum csalhatatlanságára ; sőt hajlandó vagyok, az álta­
lam elfoglalt álláspont javára használni föl , mert a boldo­
gult, nemcsak mint egyhtn. esperes, mint abban az egyh.-
megyóben p a p , de mint népes egyházkerületünk közügyei­
nek igazgatója (gon. director) úgy is szólott. Szólott a bol­
dogult patriarcba leikéből azaz őt sírjáig kisért kötelesség-
érzet, mely „ama nemes harcz“ megharczolása után is el
nem veszett s melyet m»dőn a koporsó felett állva, önök
közvetlen te s ti, mi távolabbiak, közvetvo, lelki szemeinkkel
bevégezve láttunk: önökkel együtt igy kiáltottunk föl: 9üres ma­
radt a te helyed közöttünk “ ! Az önök javaslata r örömest“
elvisellietőnek tolmácsolja a tervezetben jelzett terheket —
4gy és ugyanazon személyben — egy9 a boldogul!hoz ha­
sonló életkorú j>apt egyházmegyei esperes és egyházkerft-
leti közügyigazgatóval szemben. Igaz, hegy nem 5 % , ha­
nem 10% „borravaló“ mellett.
Ez a különbség a mi (erdővidéki ogyhm.) és az önök
(nagy-enyedi egyhra.) álláspontja között; ez az oka, hogy
„erdŐYidéki ey . rof. egyhmegyénk a n.-enyedi oy. ref. egy­
házmegyével épen ellenkező álláspontot foglalt el“ a sző­
nyegen levő kérdésben és pedig a nélkül, hogy az ön lee-
gyeletes megemlékezését „a priori “ ismertük volna. És azt
se higyje, hogy mi a főt. egyblc. közgyűlésnek múlt évi e
tárgyban hozott intézkedésébe az „5% borravalóért“ nyu­
godtunk bele, s lottók espereseink az „I, magy. ált. bizto­
sitó intézetnek“ „pénzliajhászai“ ; baneui azért is, mert a
„Victoria“ csődmondása után, melynek nyilvánosságra jutá­
sa, épen az aratás idejére esett : örvendettünk, hogy a jel­
zett „kedvezmények“ mellett, is, lehetett intézkedni s uta-
sitni az egyházakat az ottani biztosításra, mely a „ Victo­
ria “ kötelezettségeinek egy részét lebonyolítandó, magára
vállalta.
(Vége következik,)
A oy.-fehérvári egyházmegyéből.
Válasz a feleletre.
T. Szilágyi Farkas nrnah
M.-Igen, aug. 31. 1879.
M a g n a e s t v i r t u s , si n o n l a e d a s a q u o lae-
s u s es. A győzelmek Iegdicsőbbike a megbocsátás. Az ár­
tatlanság utóvégre is diadalmaskodik, csakhogy keblünkbon
legyünk nyugodtak, rósz embereink ócsárlásai nem egyköny-
nyen fognak rajtunk.
Sok kellemetlenség, baj, nyomor sújtott; családi éle­
tem ego felett, miből — fájó részvéttel érintem — t. Szi­
lágyi Farkas urnák is kijutott a keserű pohár, oly terhes
fellegek vonultak keresztül, melyek a legfásultabb kebelre
is megdöbbentőig hatottak ; de mindazon szivet marczan-
goló jelenetek közt egyet, a mi mindenekfölött legdrágább:
a becsületet, híven megoltalmaztam, s t. Szilágyi Farkas ur
a helyett, hogy czikkemnek egyenesen a gy.-fehérvári pap­
válasz fásra vonatkozó kifejezéseire felelne, neki ront pol­
gári becsületemnek s légből kapott állításaival a világ előtt
kíván beszenynyezni a „Szemle“ lapjain, mit bizonyosan
más lap ki sem adott volna; oly dolgokra nézvo vádol, mik
nem egyebek rósz akaratú lefogásoknál s miket rám bizo­
nyítani képes nem leend. Majd később rendre vesszük a
vádakat.
Én e vitát részemről nem kerestem s nem is jó kedv­
vel ragadtam kezdetben s nem örömest ragadok tollat most,
de a rósz, alaptalan rágalmak, vádaskodások, egész gy.*fe­
hérvári egyházmegyénket kicsinylő sértegetések, esperes!
eljárásomat gyanúsító kifejezések miatt csordultig telvén
már a pohár, nem lehetett többé hallgatnom először, snem
tehet hallgatnom most, mikor becsületem van megtámadva,
A „Szemlédnek Elekes Victorral szemben való kifa-
kadásai ellen, mely róla mindig oly kicsinylőleg nyilatko­
zol^ kénytelen voltam — felhiva lévén — egy kis párvo-*
 400
nalat húzni t. Szilágyi Farkas ur és Elekos Vic.tQr között;
b különösön meg akartam tadni: k i i r t a a „ S z e m l é “-
b o n a 23 és 25-ik s z á m b a n m e g j e l e n t c z i k k e k e t ?
Nyomára akartam jőni: kínok a tollából körűitek a 23-ik
száma Szemlébon eme szayak: na m á j u s 2 8i ki uj c a n -
d ida t io alkalmával épen a l e g é r d e m e s e b b e k e t
h a g y t á k ki , (természetesen nemcsak Elekes Yictor, ha­
nem a többiek is miud éi’denietleiick) a p á l y á z a t r a bo­
c s á t o t t á k a m á s n é g y e t , ki k k ö z t t a l á n c s a k
n e m aka d, ki j o b b s z ó n o k l e g y e n m é g E l e k e s
V i c t o r n á l is, k i n e k k e d v é é r t az e g é s z e d d i g i
h u r c z o l k o d á s s z i l i r e h o z a t o t t “ ? Ismerni akartam
azt, ki oly ócsárlóan iv a gyula-fehérvári egyházmegyéről
midőn mondja: hogy „el ég n a g y m á r o t t a z e l á r ­
v u l t b é r b e b í r t p u s z t a e g y h á z a k s z á m a ? hiszen
azzal néhai Elekes Károly emlékére kívánt homályt vetni,
kiről az egyházmegye csak most szállott reánk. A helyett
azonban, hogy mindezekre határozott feleletet nyertem vol­
na, reám roham először a „Szemle44 s utána t. Szilágyi ur
s pellengére akarnak engomet — ex consilio — átlitani.
Nem elég a jelen, múltamat igyekeznek feldúlni. No de né­
mely lap és iró előtt nincs semmi szent, semmi kegyeletes.
Fájdalom 1 megtermetté .ez keserű gyümölcsét anyaszentegy-
házunk életében már eddigelé; s ha ez minden korlát nél­
kül még tovább is igy megy, még inkább megtermcndi ez­
után. Videant consules !
T. Szilágyi Farkas ur érzékenyen vette czikkemnok
némely sorát s annak majdnem mindonikében önmagát lát­
ja érintve, holott neve, egyebütt, mint a hol azon felhívásra
felelek: „ a d j a k m e g n y u g t a t ó ő s z i n t e f e l e l e t e t ,
hogy El ekes Y i c t o r r a l s z e m b e n m i é r t h a gya -
t o t t ki S z i l á g y i F a r k a s i s ? “ és a h o l k e t t ő *
3 o le k ö z ö t t p á r v o n a l a t h u z o k, említve egész czik-
kemben nincs. Miért vett t. Szilágyi úl* mindent magára?
Ha t, Szilágyi Farkas ur meg tud győzni engomet ar­
ról, hogy a Szemle 23 és 25-ik számaiban megjelent gyű*
lafohórvári papválasztásra vonatkozó czikkeket nem ő irta
s a Szemlo t. szerkesztője azon czikkek Íróját lapja terén
meg fogja nevezni: hajlandó vagyok t. Szilágyi ártó), mint
állítása szerint, volt barátomtól e tárgyban, de csakis eb­
ben, cngedelmet kérni, mert egyebekben, alaptalan gyanú­
sításaival, vérig sértett. Tamás is vagyok én, — egyik col-
iegája által fulminansnalc nevezett csikkjének megjelenése
után — hogy t. Szilágyi Farkas úr valaha jó barátom lett
volna, mert szerintem valódi igaz barát az, ki barátjában
a jót melegen, de nem túlozva, s világosan, de nem sze­
retetlenül tekinti a mi sok van. Tettetés volt biz az egész
és erősen hiszem, hogy kevesek közt maradna fenn a ba­
rátság, ha egyik a másiknak érzelmeit, lelkületét egész ter­
jedelmében megismerhetné.
Igaz, hogy a n.-onyedi Bethlen-főtanoda nyári zár­
ünnepélye alkalmával, a templomból kijőve, az Oberth-fólo
gyógytár előtt állította t. Szilágyi úr, hogy a kérdéses czik­
keket nem ő irta, de nem sokkal azelőtt, ha emlékezetem
nem csal: junius 5-én, a két „Hattyú* czimü vendéglő
előtti boszus kifikadása alkalmával, midőn csak kettőn fa ­
lánk s beszélgetőnk a gyulafehérvári candidatiorél, ugyan«»
csak ő monda nekem: hogy i l y n a g y c o m p r o mi s s i ó t
ol n e m h a l l g a t h a t s m ú l h a t a t l a n u l s z e l l ő z t e l ­
n i f o g j á k . Tagadja el t. Szilágyi ur, hogy uom igy volt,
fin tohát, a nemsokára megjelent junius 5-diki (23-ik szám) és
és a junius 19-iki (25-ik szám) czikkekről jogosan hiszem,
hogy azok t. Szilágyi ur tollából kerültek, vagy legalább az
ő közreműködésével — ex consilio—készültek. Elsőbb tett állí­
tását tartom azért igaznak; ez hitom, meggyőződésem.
Visszautasítom t. Szilágyi ur azon állítását, mint­
ha én, a két „Hattyú“ vendéglő előtt, a z o k i h a g y á s a
os z k ö z I őj óü 1 br. K e m é n y I s t v á n fő ; o n d n o k
u r a t e m l í t e t t e m vol na . Emlékezzék csak vissza:
szóról-szóra ezeket mondottam: P i l l a n t s o n c s a k k o ­
molyan végig a c a n d i d á l ó b i z o t t s á g t a g j a-
i n $ b i z o n y o s a n f e l f o g j a f e d e z n i o k á t , hogy
m i é r t m a r a d o t t k i ; do senki nevét ajkamon ki
nem ejtettem; s ugyanakkor, azon töprenkedő kérdései­
re ; hogy mégis mi lehetett e nagy comproraissionak
oka? s minő hír szállong Fehérvártt? tessék csak emlé­
kébe hozni, azt feleltem: b a l l s z o t t , h ogy r é s z é ­
re p é n z b e l i v e s z t e g e t é s i n d u l t v o l n a , k é t v a g y
h á r o m o z e r f o r i n t t a l , (bizony nem tudom, mennyit
mondottam;) de utána tettem , h o g y n e m h i s z e m .
Nem bírom fölfogni, miért kellett hát reám fogni azt,
mit én soha határozóban nem állítottam s csakis a t. Szi­
lágyi ur kérdéseire, mint szállongó hirt említettem fel.
Jobb lesz ezt, ha kósza hir volt, figyelemre se méltatni,
ha pedig volt benne valószínűség, annyival inkább szende-
regni engedni.
(Vége köv.)
EleJces György y
gyulafehérvári ev. ref. egyházmegyei
esperes.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLE,IE.
A P r o t. e g y h . é s is k . Lap ólén az állami főfel­
ügyelőt kérdésről adja ugyanazon czikket, melyet lapunk
múlt száma hozott; a szerkesztői csillag alatt eme megjegy­
zéssel : »bár e czikksorozatot m i n d e n részletben nem te­
hetjük magunkévá: mégis fölhívjuk arrra különösen is ol­
vasóink figyelmét, mint olyanra, a .mely e g y h á z u n k e gyi k
az ü g y e k b e t e l j e s e n b e v á l t o t t k i t ű n ő s é g é n e k t o l l á ­
ból e r e d t . “
A lap második czikket G ö r ö m b e i Péter Írja o czim
alatt: A főfelügyelet; jog a Tiszántúli ref. ogyhkerületigyü-
losen. Gonstatálja, hogy a nevezott e. kerület félúton állott
meg, midőn sok ide-oda beszólás után végre is csak annyit
határozott, hogy a felügyeleti jog kérdésében a magyar ref.
egyház nevében nyilatkozzék majd érdemlegesen a conveut;
de szem előtt tartsa törvényes jogainkat, szabadságunkat
s a békekötések és szentesített tővvényekben lefektetett iga*
zaink 8 autonomikns jogainkból ne engedjen setam it; jelen-
Folytatás a mellékleten.
 Melléklet az „Érd, Prot. Közlöny14 86. számához.
tse ki továbbá, hogy a hozzánk került pontozatok aggályo­
sak 9 a főfelügyeletre nézve maradjon meg a régi gya­
korlat.
Czikkiré szerint a merev tagadás csak meddőségre
kárhoztat. Az lett volna helyes egyházpolitika, ha az e. ke­
rület a convent figyelmébe ajánlotta volna, hogy ez sürges­
sen főleg két törvényjavaslatot, egyiket: a teljes vallás-sza­
badságról, másikat: az országos közoktatás szabadságáról.
A Prot. Hetilapban J ó é István ir a p r o t e s t á n s
t a n á r k é p z é s r ő l . Sok minden hiányzik nekünk protestán­
soknak; de nem hiányzik a protestáns szellem, mely léte­
zésünket, fen maradásunkat biztosítja. E szellem élesztői:
iskoláink, tanítóink és tanáraink. Czikkiró e szellemet óhajt­
ja mindenekfőlött fentartani és ennek conditio sine qua non-
ja, hogy tanáraink önálló képzéséről gondoskodjunk. Eljött
az. idő, hogy az öt superintendentia evégett valahára egyet­
értsen. Állítsunk Debreczenten egy protestáns bölcsészeti
szakot s melléje tanárképezdéb. Czikkiré nem látja ennek
semmi akadályát. Hivatkozik a skót reformátusokra, kik el­
engedték, hogy népiskoláik legyenek nemzetiek, de tanitó-
kópezdéiket nem adták fel, mert tuiják, hogy mig gyer­
mekeiket az általuk képzett tanitók nevelik, addig a skót
reformátusok szelleme fennmarad. Czikkiré nem osztja azt
a tervet, hogy valamelyik állami egyetem mellett álli'tassék
fel prot. tanárkópezde. Elismeri ugyan, hogy „főleg Kolozs •
várt nagyon tisztelt és kedvelt prot. tanárok működnek az
egyetemen, s ez ama tervek javára csábító“, de ez urak
nem élnek örökké; „nagy intézményeket nem múló alapok­
ra, hanem tartós, örök időket érő sziklaalapra kell épitni*.
Vajha a konvent hatalmas szavával életre keltené a prot.
tanárképzést 1
A czikkiró által említett tervet lapunk penditémeg és —
mig a konvent hatalmas (!) szavával életre kelte a prot.
egyetemet — fönntartjuk ama terv életrevalóságába vetett
hitünket. Czikkiró nem látja semmi akadályát az önálló
prot. tanárképzésnek; nincs is egyéb akadálya, csak hogy
hiányzik reá a kellő egyetértés meg a — p én z; tehát nem
tudjuk — legalább ez időszerűit — felállítani. Tegyünk
annyit, a mennyit tudunk. Ne akarjunk egyszerre igen Sj -
kat, hogy aztán sokat markolva semmit se fogjunk. Most
még élnek és működnek azok a tisztelt és kedvelt prot.
egyetemi tinárok, a kiket is hasznunkra fordíthatnánk Ko­
lozsvárt; tegyük meg azt. Alkotásoknak mindig vannak
mellőzhetlen e l ő mu n k á l a t a i . Ily előmunkálat lenne az a
mit javasiánk és nem zárja ki, hogy nagyobbra törekedjünk.
Az E g y h . és isk. Szemle Kambli C. w. lelkész­
nek egy felolvasását közli vezerczikk gyanánt.
IR O D A L M I S Z E M L E .
Kiinyvlsmertelcs.')
„A m a g y a r k i r á l y s á g f ö l d r a j z a . I p a r i s k o l á k
és a n é p i s k o l a f e l s őbb os z t á l ya i s z á má r a i r t a Ki s s
* ) Az érd. ref. gyranasiumi tanárok idei közértekezletén elő­
terjesztő dr. lörök Iotván, S.-Szent-Gjörgyön, aug. 2V-én.
S án d o r, a k o lo z s v á r i p o lg á ri,- ip a r- és f e l s őbb ke­
r e s k e d e l mi i s k o l á k b a n a f ö l d r a j z ta n á r a . K o lo zs*
v á r t , 1879. 8 r. 84. 1. K a p h a tó a s z e rz ő n é l, K o lo zsz-
v á r t , a p o l g á r i is k o la é p ü le tb e n . Á ra eg y p é ld á n y ­
n ak f űz ve 40 kr.
Szerző az összehasonlító fiödrajz elvét alkalmazza mun­
kájában. Magyarország megalapítása rövid történetével kez­
di igen ügyesen és érdeket keltőleg. Ezután leírja az ország
fekvését, alkotó részeit, nagyságát, felszínét; ez utóbbit
először csak általánosan, s mindjárt ntánna részletesen, mi­
dőn a Kárpátok hegyrendszerét s hazánk más hegységeit,
valamint síkságait is tárgyalja. Ezek foglalják el a könyv
felerészét. Másik felében Magyarország vizeit adja elé. A
vízrajz után következnek Magyarország égalja, terményei,
állatai, bányászata, ipara, kereskedése, közműveltsége, lakéi,
alkotmánya, politikai felosztása s végül a 25 ezernél több la­
kóval bíró városok kimutatása. Ennyi a száraz vázlat.
Mindenesetre örömmel kell fogadnunk e kísérletet, mely
az összehasonlité nevezet alatt forgó földrajzi elveket alkal­
mazza elemi tankönyvben. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy
a földrajz tanításában is csak as együvé tartozó elemek
csoportosítása által lehet sikert elérni. A azóban forgó könyv­
nek is ez biztosítja jövendőjét. Hegyrajz, síkságok, vízrajz,
ógalj, terményeit stb. külön-külön képben tárulnak a gyer­
mek szeme elé és ezen képek biztosan megmaradnak elmé­
jében. A könyv előnyei kővetkezők: gondolkozásra ébreszt;
nyelvezete egyszerű, néhol emelkedett; a nemzeti önérzetet
folytonosan ébren tartja; nemzeti előnyeinket a mivelődes
terén egész melegséggel, igazságosan jellemzi, de hibáinkat
s megemlíti, megrója s több helyen törekvésre buzdít.
Annyira kidomborodnak a sajátságok, hogy még közepes te­
hetségű tanuló is föl 'el kesedhetik tőlük; pedig lelkesedést
meríteni, nyerni kézikönyvből vajmi ritkán lehet. Néhány
sornyi idézet megerősíti állításomat. Az 5. lapon így szól:
»Hazánknak a más országokkal való érintkezésre legnyíltabb
útja van nyűgöt és délnyugot felé. Ennek megvolt a maga
nagyfontossága egész múltúnkra, mert Magyarország a leg­
régibb időktől fogva a legsűrűbben érintkezett a nyugoti
országokkal, őseinknek a pogány korbeli kalandos hadjára*
tai többnyire erre történtek ; de itt történt a legelső békés
érintkezés is : a keresztyén vallás ezen oldalról terjedi ol
hazánkban s innen nyerte nemzetünk miveltségónek igen nagy
részét.
A jövőt illetőleg pedig e fekvés igen szép szere­
pet ad hazánknak. Magyarország ugyauis Európa közepén
fekszik. A tőle nyugotra lakó népek a műveltségben nagyon
előre haladtak, a keletre lakók ellenkezőleg nagyon elmarad­
tak: e földrajzi fekvésből tehát Magyarországnak jutott az
a szép szerep, hogy a nyűgöt magas műveltségét a kolotnek
átadja.u
Lehetnek olyanok, a kik azt hiszik, hogy ily magas
érdekekről nem lehet szólni gyermekeknek. Én ezekkel szem­
ben csak azt hozom föl, hogy ha a gyermeket érdekli nem-,
 402
«éti múltúnk egyik-másik nagy eseménye s ettől fölmelegszik
lelke, bizonyára behatol szívébe, leikébe a jövendő szere«
pünkre való omlékeztetés is.
Helyesen tette szerző, hogy megmagyarázta jegyzetben
Erdély egykori különállásának okát; Dalmatiának hazánkhoz
való mostani viszonyát s a hatérŐi vidékek ügyét. Érdeke­
sek és szükségesek is továbbá a jegyzetekben adott rövid
statistikai adatok nz egyes iparágakról, terményekről, ősz*
szehasonlitva más országokkal.
Helyesek és a könyv értekét emelők az egyes czikkek
végén levő ismétlő kérdések, mint a melyek alkalmas se­
gítő eszközül szolgálnak tanítónak és tanulónak egyaránt.
Jól teszi szerző, hogy nem gyösri a gyermekek emlékezetét
sok város lakosságának eleszámlálásával.
Végül helyes iránynak hódol szerző a politikai föld­
rajzot illetőleg is, midőn azt igen rövidbe foglalja. De bármily
szűk térre akarjuk is szőritni, mégis kénytelenek vagyunk bő­
vebben tárgyalni, mint. ozerző. Az élet parancsolja ezt, mert
mindennapos nálunk az ország különböző megyéiről beszél­
ni. Ezért nem elég semmihepen az a rövid névsor, melyet
szerző, könyve végén, összeállít. E tárgyra különben visz-
szatérek még egy későbbi kitérésben.
A munka gyengeségei oly apiólékosak, hogy semmi
zavart nem okoznak, de mégis szükségesnek tartom fölem­
líteni, a miket megjegyeztem. A 7-d«k lapon mondatszer­
kezeti hiba van kifejezésben: „a Kárpátokban állandókig
hóval fedett c.su'vmkat, annál kovésbbé jégmezőket sehol sem
találunk/ A 0 ik lapon pontosvessző kell e kifejezés után
«Legjobb bort szűrnek Szontgyörgyön» mert ha vessző ma­
rad, azt gondoljuk, N.-Bnzinon is legjobb bort szűrnek, ho­
lott csak fürdője van kiomolva. Némely helyt nem alkalmaz
kodotfc szerző a legjobb térképekhez, a mennyiben oly he­
lyeket is fölsorol, melyek nem találhatók meg még a köz­
ülit. minisztérium által kiadott térképen som. Ilyenek a 9-
ik lapon a „sztrányi“ és „vlári“ szorosok a Fehérhegység­
ben; Aranyidka, Telkikánya, Dernő, Ózd, Visonta, a gömör-
szepesi érezhogyek cs a Mátra vidékén ; Szlatina, Fehérpa-
lak, Tolmács* Holbák, Pürkerccz, Orlát, Ruszkabánya, Ma­
gyarét, Korond, S?.p.jke, .Füle, Köpecz, F.-Rákos stb. Nőm
számítottam ide azokat, melyek valamely más nevezetes hely
által vannak meghatározva, sem azokat, melyek a térkép
hibás volta miatt nincsenek meg. (Említhetők volnának m ég:
Dorog, Csolnak, Piszke, Harkány, Harsány, Dör, Rutka,
Szkalizka és Katalin üveggyárakkal, Rónicz, Hámor. Szeles­
tó, Túrja, Remete, Kcsznyőiem, Nagy Szlabos. Stósz). Szer­
zőt bizonyosan az v tte ezek megemlítésére, hogy majd min -
denik valami iparágról nevezetes. De e mellett is bátran
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
EGYHAZTÖRTÉNELMI em lék ek .
Közli: JÍO N G Z jJóZvSEF.*)
I.
C o n v e n t í o r o v o r e n d i M i c h a e l i s T o p h a e i c on-
c i o n a t o n i s n o s t r i aulici, aquis a n n u s i n c i p i t
d i e 1-a m e n s i s M á r t i i a n n o 1665.
Lészen ő kegyelmének készpénzfizetése per annum száz
arany.
*) Ez érdekes történelmi okmány közölhetését annak köszönhetjük,
hogy a gróf Teleki ctalad könyvtárát a nyilvánosság előtt megnyi­
totta, melyért a tudós világ kifojezhetlen hálával tartozik.
elmaradhatnak, mert nézetem szerint bőven elég annyit ta-
nitni a mennyi megtaálható legjobb térképeinken. Szükséget
semmiesetre sem pótolnak.
Használja szerző egy párszor a „vadregényes" és „re­
gényes* szókat, melyeket nem értenek a kis gyermekek.
Nem következetes a bécsi vagy méter mértékek használata«
bán. Néhol egyik, néhol másik, néhol egyik zárjelben ól) a
másik mellett. A 27-ik lapon használja e szót „szélsősége­
sebb* éghajlati viszony kifejezésére. A szó alkotása nem
rósz, de nem is szép. Egytagú szóból inkább lehet igy ké­
pezni melléknevet p. o. szépséges. Ezenkívül a gyermekek
som értik, mert nem fordult még elé a „szélsőség* sző.
Nem szabatosak továbbá az ilyenszerü kifejezések: „a Vág
innen l e s z hajózható“ vagy „a Maros innen lesz hajóz­
ható*. A „ l e s z “ egészen elmaradhat,
A hol e könyvet használni fogják, szükséges lesz
kéznél tartani egy Európa térképet, mert gyakran viszonyít­
ja szerző hazánkat Európa más országaihoz s ezen helye­
ken kikerülhetetlenül szükséges Európa térképe.
ígéretem szerint néhány szót kívánok szólani még a
politikai földrajzról. Elvben megegyezem szerzővel, mint­
hogy én is minél rövidebben kívánom tárgyaltatni, de mi«
vei felfogásom szerint a politikai földrajz az ország fönn­
állásának módozatát, élő szer*ezotót köteles feltüntetni,
ezért azt kívánnám, hogy midőn valamely író hazánk vár­
megyeiről akar szólni, Írja le valamelyik vármegyének köz-
igazgatási szerkezetét teljesen, a teljességbe értvén annak
megmagyarázását is, hogy az egyes vármegyék minő vi­
szonyban állanak az egész országhoz. Ilyen leírásból azt ta­
nulná meg a gyermek, hogy a vármegye egy valóságos mű­
ködő egész, mely szükséges, hasznos; megértetné vele a
környezetében hallott beszédeket, szóval belevezetné a tár­
sadalmi életbe. Egy vármegye képe elég a tanulónak, s a
többit lehet röviden tárgyalni. Ilyen leírást óhajtanék egy
rendezett tanácsa városról is. Igaz, hogy ezt az alkotmány­
tanba kellene fölvenni, de mivel alkotmánytant külön
nem tanítunk, a földrajzban ellenben szólunk vármegyékről,
véleményem szerint, okvetetlenül oly képet kell adnunk ró­
luk, melyről teljes fogalmat alkothassanak. Annak egysze­
rű elmondása, hogy az ország kormányzásának könnyebbi-
tésérc alkották vármegyéinket, soha sem elégíti ki tanitvá-
nyainkat. Nem költ oiég érdeket arra nézve, hogy 70 nél
több nevet megtanuljon.
Nem kívánok többet szólani e tárgyról ezúttal s visz-
szatérek könyvünkhez és fönnebbi ismertetésem alapján
kinyilatkoztatom végül-, hogy egész bizalommal ajánlhatom
a 3-ik elemi osztályba való főtételre. Módszere, ennek ki­
vitele, nyelvezete kitűnő s hazánk földrajzának könnyű
megismerését biztosan eszközli.
Posztóra nyolezvanót forint flór. nro 85
Egy suba alá való béllés.
Búza hatvan köböl cubuum saxonicorum nro 60
Tab 50 köböl cub. sax. nro 50
Bor kétszáz vider urnarum nro 200
nro 4
Verő disznó négy
Húsz szekér fa curruum nro 20
Tíz szekér széna cur. nro 10
Egy köböl borsó cubulo nro 1
nro 1
Lenes« s kása is egj-egy köböl
 403
Vaj egy veder ura. nro 1 s z é k e l y - u d v a r h e l y i ey. r e f . e g y h á z m e g y é n e k »
Méz egy veder, ur. nro 1 az e g y h á z k é r ü l e t n e k i s m o t e l t i z b e n m e g v á l a s z -
Bárány tizenhat nro 16
Káposztáié háromszáz nro 300
Fejér czipé per diem négy nro 4 mes hamvai f. hó 4-én délután 4 órakor —- felöltök ta r­
Közczipé négy n?o 4 tandó ima után — a köztemető kertjébe örök nyugalomra
Hat iczo bor just nro 6 helyeztetnek. Legyen áldott az igaznak emlékezete! Ko­
Asztala konyhánkról tisztességesen.
Dátum in arie nostra Fogaras die et anno praenotatis.
M. Apafi m. p,
( '" • )
1605. Levalta pénzbeli fizetését ő kegyelme egész len
bogarasban.
Balázsfalvávól levált zabot ő kegyelme cub. 50.
Búzát Fejérvárrói egészen levalta.
Négy sertés marhát kövéren Fogarasban levált.
Fát többet is, a mint conven ti ójában vagyon írva.
Vaját, mézét, mind levalta Fogarasban ő kegyelme
Posztajat, rókabőr béllését .épen megadtuk.
Anno 1666, 5 octobris a imult 1665 esztendei fizeté­
séről ő kegyelmével számot vetvén épen contentalódott ő
kegyelme pro presenti anno 1666 minden fizetése restal ő
kegyelmének.
14 aug. 1665. Gényben.
Eredetije a gróf telek i család levéltárában, Missili-
sek 716 csomagjában.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879* szeptember 6..
— Lapunk szerkesztője, külföldi utjá-
b ó! hazatérve, a lap szerkesztését újólag
átvette.
— A tanügy barátai. P o l g á r Mihály és neje szül.
M é s z á r o s Eszter törökszentmiklósi birtokosok, az ottani
ref. felekezeti iekola biztosítása javára 10.000 frt alapít­
ványt tettek. Mesterovics György ős neje szül. Zenovics
•Mária krassómegyei komoristyei birtokosok végrendeletig
akként intézkedtek, hogy a nevezett község határában levő
1Q6 % holdnyi úrbéri földbirtokuk, házuk és ahoz tartózó
melléképület örök időkre tisztán magyar ajkú iskola alapí­
tására és fentartása biztosítására szolgáljon.
— Helyi ref. főtanodánkban f. hé 5-én történt
meg az iskolai év megnyitásának lélekemelő ünnopólye. Ho-
repei Gergely lelkész buzgó imája után Jancsó Lajos igaz­
gató tanár mondta el szellemes s magvas beszédeinek egyi­
két,- melynek elmondása után az ifjúság élénk éljenzésbe
tö rt ki. A fontosabb iskolai törvények felolvasása után vé­
get ért e szép ünnepély, melyen a tanári kar teljes szám­
mal s a gondnokság részéről Gyarmathy Miklós is jelen
volt.
— Állandó ig- tanácsunk a következő gyászjelentést
tette közzé: „Az e r d é l y i e v a n g . r e f o r m e g y h á z -
k e i ü l e t á l l a n d ó i g a z g a t ó t a n á c s a szomorúan tu­
datja, hogy b e t h l e n i idősb g r ó f Bethlen János, e g y ­
h á z k e r ü l e t ü n k n e k e g y i k k i v á l ó a n b u z g ó f é r f i a,
a s z ó k o l y - u d v a r h e l y i ev. r ef . f ő t a n o d á n a k , a
t o t t i g a z g a t ó t ana, c s a 6.6 őy.ro terjedt s Közhasznú
munkásságban gazdag földi életét L hő 2 án bevegezte. Ne­
lozsvárt, szeptember 3-án 1879. Az ig. tanács ezen
kívül testüietijeg jelent meg a halottas háznál s a főgond­
nok urak távollevőn, Incze Mihály ő méltósága tolmácsolta
a testület érzelmeit, meghatott búosú szavakat intézvén
az egykori szolgatárs gyászbaborulfc családjához. A család
nevében gr. Bethlen Géza goudnok ur köszönte meg a vi­
gasztaló részvétet s elfogódott hangon érintó a veszteséget,
melyet a boldogult elköltözése által mindnyájan szenvedőnk.
A temetés szept. 4 én délután kiváló díszes és népes gyász-
kíséret mellett folyt le, a midőn a gyászimát lapunk szer­
kesztője mondotta. Nyugodjék csöndesen az, ki életében soha
a közszolgálatban meg nem p ih e n t!
— Uj irodalmi vállalatok* Egyszerre több uj iro­
dalmi vállalat küldetett be hozzánk. Örömmel registráljuk
ezeket, mert ez élénkség, habár némely vállalatnál még el-
engedhető volna is, irodalmunk folrirágzását jel önti. Ez uj
vállalatok között mindenesetre első helyen áll az elismert
nevű s ragyogó tollú iró: dr. Tolnai Lajos szerkesztésében,
megjelenő szépirodalmi heti közlöny „ E r d é l y i F i g y e l ő"
néven. E közlöny első ilynemű az erdélyi részekben s mi­
után a Kemény Zsigmond társaság nevesebb tagjai loondo-
nek munkatársai, egész bizalommal ajánljuk olvasóink párt­
fogásába. A mutatvány szám tartalmas volta csak ajánlja e
vállalatot. Az előfizetés (egész évre 8 frt) Koncz József
tirhoz intézendő Maros-Vásárhelyre. — „ Ma g y a r Vi d e kw
ózim alatt uj szépirodalmi és ismorettorjesztő képes hetilap
keletkezett Pápán; szerkeszti: Kolozsvári Gyula, kiadja Nó-
bei Ármin Előfizetési ára egy évre 6, félévre 3 frt. Az
eddig megjelent és hozzánk beküldött számok élénk szer­
kesztésre ugyan, de a képek s a kiállítás vidéki nyomdára
vallanak.
— Kémen (Szilágy) egyházunk papi állomására
folyamodtak 12-en, minősítve lettok 9-en és pályázatra bo­
csáttatott 6. És pedig:1) Szász Ferencz kusalyi (Szilágy);
2) ifj. Dombi Lajos somkereki (Szók); 3) Miklósi József
inaktolki (Kolozshalota) rendes pap afiak; 4) Molnár A ^ert
papjelölt; 5) Nagy Károly püspöki titkár; 6) Bészler Imre
debreczeni püspöki káplán. Szász Ferencz afia visszalépvén
b-ön maradtak a hivatalosak. ICié lösz a futás, kié lesz a
diadal? A jövő titka.
— Előfizetési felhívást vettünk a következő mun­
kára: „ M a g y a r k ö n y v ó s z e t 1 8 6 0 —1875. Összeállí­
totta s tudom, szakmutatéval ellátta Petiik Géza w E be­
cses munka két részre oszlik. Az első rész betűrendben köz­
li az 1860— 1875 években megjelent magyar könyvek ős
szaklapok jegyzékét, kitéve mindenütt az egyes müvek pon­
tos czimét, alakját, lap és évszámát, a megjelenési helyet^
kiadót vagy nyomdászt és árt. A második rész pedig a 4tu*
 404
dományos szakmutatót képezi, mely egyes szakokban isméi
betűsorban tünteti föl az első részben foglalt czimeket, rö­
vid kivonatban és árak nélkül, de utalva mindenütt az első
rész lapszámára, hol a teljes czim stb, föltalálható. Hogy
mennyire hézag-pótló e mü, azt érezte mindenki, a ki csak
hivatásánál fogva irodalmunkkal foglalkozott, mert könyvé­
szeti jegyzékeink ez időszakból részint épen nem léteznek,
részint pedig a létezők nagyon is hiányosak. Aláirási ára
5 frt, mit becses volta s nagy terjedelme (30 iv) miatt
teljesen megérdemel. Megrendel bető szerzőnél. Ajánljuk ol­
vasóink figyelmébe.
— Dr. Ribáry F. világtörténelméből újabban bekül-
detott hozzánk a 13 s 14-ik füzet. E füzetek kiállítása igen
díszes, mi a buzgó kiadónak, Mehner Vilmosnak, dicséretére vá­
lik. Egy füzet ára 30 kr. Ugyan csak e kiadó kiadásában
megjelenő „Képes családi La pokl e gúj a bb füzetét is vottük,
dús és változatos tartalommal.
— A zsoboki uj temlom építés végéhez közelit. A
fölszentelés ünnepébe okt. 12-ére van megállapítva A föl­
szentelés actusát a főt. püspök ur lesz szives végezni: az
egyházi beszédet lapunk szerkesztője fogja tartani. A föl -
szentelés ünnepélyének költségei fedezésére adakozás gyűj­
tések vannak folyamatba. Ezennel mindazokat, kik e teljesen
felbomlásnak indult egyházközség új életre éhredezésének
örömünnepe nagyjelentősógét fölfogják és át érzik, a nyil­
vánosság szine előtt felkérjük, hogy a költségek fedezésére
akái készpénz adományaikkal, akár másnemű ajándékaikkal já­
rulni szíveskedjenek, Br. Bánnffy Kata ő méltósága, e ki­
válóan vallásos érzelmű buzgóurhölgy, tiszt. Herepei Ger­
gely ur felkérésére újonnan e czélra már jelentékeny ösz-
szegot kegyeskedett gyűjteni. A kegyes adakozók névsora a
következő: Özv. gr. Teleki Domokosné 5 ft, gr Bethlen
Pál 1 ft, gr. Teleki Gézánó 2 ft, Teleki Géza 1 ft, gr.
Bethlen Istvánná 5 ft, gr. Karacsayné 1 ft, br. Bornemi­
sza Ignáűzné 2 ft, gr. Teleki Miksáné ö ft, gr. Rhódei
Jánosnó 5 ft, br. Wesselényi Miklósné 5 ft, Kemény Is t­
vánná 3 ft, özv. br. Bánffy Jánosnó 1 ft, özv. gr. Beth­
len Jánosné 1 ft, br. Vay Béláne 10 ft, özv. gr. Teleki
Sándorné 10 ft, br. Bánffy Kata 18 ft. Összesen 75 ft. Ez
adományokat hálás köszönettel fogadja a t e m p l o m é p i t ő
bizottság.
A főtiszt» püspök ur a következő körözvé-
nyeket bocsátotta ki:
H ivatalos kérelem .
Felszólítom azon t. esperes tagtársaimat és püspöki
vizsgálat alatt levő egyházközségek t. lelkész aáit, kik a
püspöki jelentéshez os a jövő évi névkönyv szerkesztéséhez
szükséges adatokat még nem küldötték be, szíveskedjenek
azokat legkésőbb f. hó 15-ig beküldőm.
K öröztetnek.
9 4 9 * -1 8 7 9 . E r dőv Ad é k i e g y hm e g y é nk b é n a
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az* ev ref, fétanoda betűivel Kolozsvárt.
k ö p e c z i tanítói állomás. Javadalma: 200 o. é. frfc. évno-
gyedes részletekben ; 2 2 - 2 5 frt tan d íj; tisztességes lakás.
Folyamodhatnak okleveles tanítók. P á l y á z a t i h a t á r n a p
szept. 30-ika. Folyamodványok t. Szász József esperes aá-
hoz Bibarczfalvára ( iu p. Baróth) küldendők.
9 6 6 —1879. S o p s i i e g y h m e g y é n k b e n a kő­
in o l l ó i Ill-ad oszt. lelkészi állomás. P á l y á z a t i h a ­
t á r n a p okt. 10-ike. Folyamodványok t. Csiszér Gábor
esp. aához Egerpatakra (u. p. N,-Borosnyó) küldendők.
971 1879. U d v a r h e l y i e g y ha z m e g y é n k ­
b e n a v o l d o r f i lelkészi állomás* Javadalma: 96 kai.
búza; 45 kai zab; 4 véka búza; 30 véka törökbuza; 46
frt 40 kr kam at; 3 frt 50 kr consistoriale ; 50 frt az ál­
lamsegélyből. 12 hold 3 2 4 Q öl szánté és 4 hold 1 0 7 7 Q
öl kaszáló haszonélvezete; 19 eke napszám , 14 tenyeres
napszám; 20 szekér tűzifa. Kényelmes lakás terjedelmes
gyümölcsös kerttel. P á l y á z a t i h a t á r n a p okt. 10-ke.
9 7 0 —1879. U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é n k «
b e n a k i s - s o l y m o s i lelkészi állomás. Javadalma: 23
kai, búza; 50 véka szemes törökbuza a magtárból, 8 véka
a hallgatóktól; 8 szekér fa és szabad tüzelhotés az egybk*
erdejéből. 5 hold 4 1 4 Q öl szántó és 1 hold 4 6 0 Q öl ka­
száló haszonélvezete. Kényelmes lakás gazdasági épületek­
kel és 1 holdnyi gyümölcsös kerttel. P á l y á z a t i h a t á r ­
na p okt. 10-ike.
9 8 2 — 1879. U g y a n e z e n e g y h m e g y é n k b e n az
a l.-sim é n fa lv i segéd lelkészi állomás. Javadalma: a kepét
és kan. portió jövedelmét pénzre számítva 256 frt 28 krn&k
fele; lakásul papi lakás első szobája és a veteményes kert
felének haszonélvezete. P á l y á z a t i h a t á r n a p okt. 10-ike.
Folyamodványok a három utóbbira t. Solymosi István e sp .
aához Bögözbe (u. p. Sz.-Udvarhely) küldendők.
9 7 6 — 1879. A n .-sa jó i k á p t a l a n b a n a s z á s z -
cz eg ő i kántortanitói állomás. Javadalma: 14 nagy véka
búza; 46 nagy véka törökbuza; 10 frt fapénz; 2 hold 282
Q öl minden évben használható 1-sŐ oszt. törökbúzaföld s
4 hold szántó a 3 fordulós határban; 4 szekér szénát ter­
mő r é t ; és 279 Q Öl szőlő haszonélvezete. Tandíj minden
gyermektől 40 kr, van jelenleg 60— 70 tanuló; temetésért
20 kr. Tisztességes lakás veteményes kerttel. P á l y á z a t i
h a t á r n a p sept. 30-ika. Fo járnod vány ok t. Vályi Elek
dékán aához Kenteikére (u. p. Somkerék) küldendők.
Kolozsvárt 1879. sept. 2-án.
A szerkesztő postája.
G ö n c z i J á n o s , tanár Sz.«»Udvarhely. Kérjek a
megkezdott tudósítás befejezését.
Na g y L á s z l ó . Sz. Somlyó. A beküldött tudósítás
tárgy halmaz miatt a jövő számra maradt.
IX . évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Szeptemberié. 37. szám
M e g j e le n llt hirdetési dijak:
minden vasárnap.
ERDÉLYI Kétszer h&sábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
8ettk602tftégl 0 kiadói szállás:
után 30 kr.
b.-farkasutcza 16. sz hova Nagyobb és többször megje­
a lap sze.Uomi s anyagi lenő hirdetéseknél külön ked­
ügyeit illető minden külde­ vezményt nyújt a kiadóhivatal
mények czimzendők. " Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza, EGYHÁZI É S IS K O L A I H E T IL A P . Egész évre 6 írt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr

j^ E L E L Ö S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S z á i S Z C O X X IO Ü & O S .

Tartalom; B. Vay Miklós ő nmlgának a conventet meg­ dezósóről szóló tervezet kivételével feladatát már a
nyitó elnöki beszéde. — Az állami főfelügyelet kérdéséhez III. —
múlt 1878-iki november havában befejezvén, s nagy
A tanárválasztás kérdéséhez. Marosvidéki. — Molnár Aladár javasla­
tának indokolása. (Vége.) — V i d é k i é l e t : Az erdővidéki egylime- szorgalommal egybeállitot, kimerítő müvét kinyomat­
gyéből. Válasz a feleletre. Sándor Jánosnak. Révai Pál. — A szilágy ván, azt az egyes superintendentiák között oly fel­
szolnoki egyhmegyéből. Nagy László. — A gy.-fe-hérvári egyházmegyé­ kéréssel osztá széllyel, miszerint tavaszi rendes gyű­
ből. Válasz a feleletre» Szilágyi Farkas urnák. Elekes György gy.-fe- léseik alkalmával, megtevén azokra észrevételeiket,
hérvári ev. ref; egyhmegyei esperes. — Tudósitás a conventről. —
ezek kíséretében terjeszszók a f. évi május havára ösz-
T á r c z a : A m.-gyf-monostori templomban. Aug. 3. 1879. (Emléke­
zés az én jó apámra) Gyavmathy Zsigmondnétól. — Különfélék.
szehivandó debreczeni General -Convent elébe; Ígérvén
egyszersmind, hogy még annak ülései előtt ki fogja
eddigi munkálatát, a mondott iskolaügy rendezéséről
B. Vay Miklós ö nagyméltóságának szóló tervezettel is egészíteni; a minthogy időközben
a conventet m egnyitó eln ök i beszéde. be is váltá szavát s ma már birtokában vagyunk a
Méltóságos és főtiszteletü Generaí-Convent! köznevelés és közoktatás szervezeti szabályzatáról
Engedje a mólyen tisztelt General-Convént őszin­ szóló nagy szorgalommal és ügyszeretettel készült,
te örömemet fejezhetnem ki, hitfelekezeti társadal­ vajha mentöl előbb megvalósítható, — semmi esetre
munk java s gyarapodása iránti meleg érdeklődésé­ el nem ódázandó, mindennél fontosabb törvényjavas­
ről tanúskodó ily diszes számmal lett, készséges meg­ latnak.
jelenése felett; ellenben kifejezést adhatnom, azon A tavaszi egyházkerületi gyűlések, az ily érte­
közös fájdalmunknak is, hogy épen a helybeli, ben­ lemben hozzájok intézett felszólításnak csakugyan
nünket magyar vendégszeretettel kebelébe fogadott eleget is tettek s tárgyalásaiknak, ha nem is már
főt. egyházkerület érdemdús főgondnokát, gr. Dégen- május havában felmutathatott, de későbbi eredménye
feld Imre ur ő méltóságát, vagyunk kénytelenek, az lett, hogy a kezeimnél levő jegyzőkönyvek s hoz­
vajha mentői előbb jobbra fordulandó betegsége miatt, zám érkezett hivatalos tudósi tások után ítélve, három
küszöbön álló tanácskozásaink alkalmával, nélkülözni; egyházkerület azt kívánja, miszerint már jelen Con-
ezeknek megújítása előtt pedig legyeu szabad abbeli ventünk vegye tanácskozás alá a bizottságnak, immár
esedezéseimet intézhetni a méltóságos és főtiszteletü gyűléseik által átvizsgált s különben is életbe lép­
General-Conventhez, miszerint elnöki teendőim vég­ tetések előtt még, az első organizáló zsinat jóváha­
rehajtásában kegyesen támogatni s aggkorommal járó gyásától feltételezendő, munkálatait, mig ellen ben ket­
gyengeségeim iránt szives elnézéssel viseltetni mól- tő, azon időre óhajtja azt halasztani, midőn majd az
tóztassék. iskolai ügyre vonatkozó tervezet iránt is, illetőleg az­
Mint nem rég történt dolog, mindnyájunk em­ zal kapcso'atban fogja az egész felett kimondhatni
lékezetében lehet, hogy az 1877-ik óv november ha­ végbirálatát. Sőt ezeknek is egyike épen nem akarja
vában Budapesten tartott General-Con ven tünk, a czől- hátráltatni a convent működésének folytatását; hanem
bavett alkotmányozó, nemzeti zsinat majdani rnegva- csak a zsinat — összehívásának idejére uózve— tartja
lósulhatásához szükségelt első lépést, nevezetesen az tel magának az elhatározást.
ezt előkészítendő bizottság megválasztását végrehaj­ Ezek szerint, a zsin at kérd ését illetőleg, ennek
tani, utolsó üléséből azon időre napolá el magát, jelen stád iu m áb an , a fe le tt kell a m éltóságos és
midőn majd nemcsak az leend készen munkálatai­ főtiszteletü Conventnek első vonalban határoznia, hogy
val, hanem, vógmegállapodásaik előtt, az egyházke­ a k ét nézet közül m elyiket kívánja, m indnyájunkra
rületek is át fogták azokat előbb vizsgálhatni. nézve kötelező erővel bírandó végzésre em eln i; a
A jelzett zsinati bizottság felkérésünknek en- j miDt hogy kérem is: m éltóztassók e felett n y ilat-
gedve, nem késett munkához látni s az iskolák ren- | kozni.
 406
Miután azonban a tiszántúli főtiszteletü egy*
házkerület múlt ápril hó 19-én tarto tt gyűlése al­
kalmával ennek h a t á r o z a t k é p e s s é g é t még egy
más fontos ügyre is kiterjeszteni óhajtá sebbeli in­
dítványát a többi testvér egyházkerületek elfogadták,
czélszerünek tartom, hogy mielőtt a zsinati tárgya­
lásokhoz fognánk, amaz érintett újabb megállapo­
dásra okot szolgáltatott eseményekről tegyek röviden
említést.
Ugyanis annak tapasztalata, hogy a közelebbi
múltban, ismételve számos sérelmek követtettek el
az államkormány részéről protestáns egyházunk ön-
kormányzati jogai ellen, a nélkül, hogy az egyes su-
perintendentiák remonstratioi kellő móltánylatra ta ­
láltak volna, de továbbá annak is figyelembe vétele,
miszerint valószínű, hogy szándékában van a magas
minisztériumnak a felekezeti iskolákkal szemben gya­
korlott s u p r e m a i n s p e c t i o s z a b a t o s k ö r v o n a ­
l o z á s a tárgyában, hovahamarébb egy törvényjavas­
latot terjeszteni a parlament elébe: arra bírták
az egyházkerületeket, hogy hatalmazzák fel jelen
Conveutünket, miszerint a zsinatiak letárgyalásáu kí­
vül azonnal, s későbben is megtehesse mindazon lé­
péseket, melyek valamint ama s u p e r i n s p e c t i o n a -
l i s kérdés eldöntésénél való jogosult befolyásunk
biztosítása, úgy ezzel kapcsolatban levő autonóm
ős jogaink megóvása, esetleg megvédése tekintetéből
időnként szükségeseknek fognak mutatkozni. Sőt mi­
után a múlt június hó elején, amaz egyházunk ke­
belében annyi zajt és ingerültséget okozott, de ha
minden jelek nem csalnak, sem alakilag, sem egé­
szükben ma többé nem létező s már az első, négy
falak között velük történt kisérlettótelkor meghiúsult
Pontozatok, sajtó utján mindamellett is, nyilvános­
ságra hozattak — több egyházkerületek, be nem vár­
va, erre általuk felhatalmazott, Conven tünk összejö­
vetelét, siettek önállólag azok czáfolásába bocsátkoz­
ni, — s jegyzőkönyveikben megörökített e tárgyú,
epochalis határozataik valóban minden tekintetben
megérdemlik, hogy azokat teljes figyelmünkre mél­
tassuk, — esetleg fel is használjuk azon alkalom­
mal, midőn majd a legfelsőbb felügyeleti jog — ré­
szünkről vitásnak el sem ismerhető — kérdése ér­
demlegesen korülend tanácskozásaink napirendjére.
(Vége köv.)
A z állami főfelügyelet kérdéséhez.
iii.
Áttérve már a (Pontozatok részletesebb taglalá­
sára, ismételnem kell, hogy egyedül azok eredete—
a mennyiben t. i. a protestáns főgondnokok e g y e ­
n e s ki vá n a t á r a és csakis az ők s a superinten-
densek használatára készültek — magyarázhatja meg
azon tagadhatatlan gyöngeségüket \s hatásuknak bi­
zonyos tekintetben bosszantó voltát, miszerint egye­
nesen a protestáns autonóm iskolák ellen intézett vá­
gás színét viselik magukon.
H a az állami főfelügyeletről országos törvény
készül (s részemről annak óhajtandó voltát második
czikkemben kifejezni igyekeztem), annak a törvény­
nek nem szabad protestáns, sőt nem is csak feleke­
zeti iskolákról szólania, hanem mindazokról az iskolákról,
melyek nem állván az államkormány közvetlen veze­
tése és intézkedése alatt, az állam felügyelete alatt
kell állaniok.
Ilyenek pedig a protestáns és görög keleti au­
tonóm iskolákon kívül a szerzetes rendek által ellá­
tott iskolák; az egyes főpapok által fentartott isko­
lák, mint p. o. a kalocsai érsek által fentartott je-
zsuita-gymnasium s némely püspökök apácza-iskolái;
a megyék, városok, testületek által fentartott közép­
tanodák s végre magánosok közép-iskolái. A törvény­
nek egyenlő mértékkel kell mérnie mindenki irá­
nyában.
Ez azonban nem azt teszi, hogy a felekezetek­
nek, a középiskolák e rendszeres fentartóinak, bizo­
nyos jogok ne volnának adhatók egyesek, vagy csak
egy-egy iskolát tartó községek, megyék, testületek
fölött. Már a Pontozatok is engedik sejteni, hogy a
felekezetektől a tanárképzés és képesítés joga nem
szándókoltatik megfcagadtatni. Nem is lehetne. A pro­
testáns felekezelek, sőt azok egyike is, akár a helv.,
akár az ágost. ki tv., egymaga annyi középiskolát ta rt
fen, hogy azoknak képesített tanárokkal való ellá­
tása egy, a felekezet közerején felállítandó tanárkép­
ző-intézet fentartását szinte követelni látszik. (Mellé­
kesen jegyezve meg, részemről ebben láttam mindig
egyik legfőbb jogosultságát egy protestáns egyetem­
re irányzott törekvésünknek. Orvosi egyetem nekünk
nem kell, azt nem is birnók; hittani és jogi kart,
mai akadémiánk egyesítésével könnyen szervezhet­
nénk; azokat bölcsészeti karral, mely egyszersmind
tanárképző legyen, kiegészíteni: erre kell egyetem-
állítási törekvéseinket irányoznunk!)
Visszatérve a Pontozatokra — indokolatlannak
s épen azért helytelennek találom a folytonos és az
esetenkénti főfelügyelet megkülönböztetését. E seten­
kénti tulajdonkép csak a közvetlen felügyelet le h e t;
a főfelügyelet, melyre az állam egyedül jogosult, ter­
mészeténél fogva — általános, nagyjában való s á t ­
tekintő — mindig csak folytonos. Esetónkénti aztán
a netalán szükségessé válandó intézkedés, p. o. egyes
visszaélések megszüntetésére, az alapok károsodása
vagy veszélyeztetése esetéu elrendelendő vizsgálatra
nézve stb.
Valóban, a mi a Pontozatokban igazán sérel­
mes, mert túlmegy az állam főfelügyeleti jogán s
ok- és szükség nélkül bosszantja a felekezetet: épen
 407
csak is ez, a mi az esetenkénti főfelügyelet helytele­
nül választott czimezóse alá esett, s ez, hogy egy­
szerre rámútássak, a Pontozatok VI. csikkének amaz
első pontja, mely a protestáns középiskolák látoga­
tására, az osztály- és érettségi vizsgálatokon való je­
lenléteire s tehát kétségtelenül azok ellenérzésére
fel akarja jogosítani a tankerül, főigazgatókat, vagy
is az államkormány közvetlen vezetése alatti iskolák­
ra nézve fenálló kormányközegeket.
Nem szenved kétséget, hogy e pontban két pár
össze nem illő dolog van összekeverve, össze van ke­
verve először is a közvetlen felügyelet gyakorlása a
főfelügyeleti joggal. Mert mi egyéb e tankerül, fő­
igazgatók látogatása, vizsgákon jelenléte, ellenőrzés
gyakorlása stb., mint a legközvetlenebb felügyelet-
gyakorlás? És ezt, a felügyelet jogának a czimón
akarják a miniszteri Pontozatok életbe léptetni. Má­
sodszor össze van keverve a közegben (a tankerületi
főigazgatóban) két m inőség: a rendelkező szerep —
az állami iskolákban— , s az ellenőrző szerep az
autonóm felekezeti vagy hatósági, magán stb. isko­
lákban.
Gondolom én, hová vágott a Pontozatok terve­
zője. , Nem az évközi iskolalátogatások,— azokat az
évi jelentések s állagkimutatások bőven pótolják, —
nem is az osztály-vizsgák, • - azok az illető iskola
beléletén túl legfölebb kivételesen kiható, másodren­
dű mozzanatok; — hanem az é r e t t s é g i v iz 's-
g á k lebegtek itt a miniszter szeme előtt. Az érett­
ségi vizsgálatok úgyszólván az iskola összes műkö­
désének a számadásai; az érettségi bizonyítványok
pedig jogosítványt adó államokraányok: jogositnak
az egyetemre, s a mellett bizonyos katonai kedvezmé­
nyekre.
így áll vén a dolog, kétségkívül érdekében áll
az államnak — s é r d e k é b e n á l l v á n , j o g a i s
v a n r á — közvetlen meggyőződést szerezni arról,
miképen teljesiti egész hivatását végeredményében
valamely iskola; s mikópen kelnek azok az okm á­
nyok, melyek az em lített állami jogosítványokat
nyújtják.
i.m ellenőriztesse tehát az állam é r e t t s é g i
v i z s g á i n k a t ! de ne azokkal a közvetlen felügye­
letet gyakorló közegeivel, a tankerületi főigazgatók­
kal, hanem legalább is hitfeleinkkel választandó szak-
férfiakkal, mint állami biztosokkal.
Yagy nagyon meg kellene változnia a tankerül,
főigazgatói intézménynek s személyzetnek,*) — a mi
ismét csak a sokszor emlegetett materiális törvény
keretében várható — vagy nem türhetnök meg a u ­
tonóm iskoláinkban azok „esetenkénti“ látogatásait.
*) Ezek eredetileg, mig á l l a m i gymnasiumok s reáliskolák
nem is voltak, csak a kir. kath. gymnasiumok igazgatására szer­
veztelek , többnyire katli. papok vagy szerzetesek s kath. tanügyi
előadók; mostanában már több köztök a világi, de az is mind
katholikus.
Az analógia kész is, a jogakadémiai á l l a m ­
v i z s g á l a t i bizottságok kinevezésében. (Mert helyre
kell igazítanom mind a tiszáninneni kerület bizott­
ságának, mind dr. Ballagi Gézának, azt a tévedését,
mintha az a 1ap v i z s g á 1 a t i bizottságok tagjait
is a miniszter nevezné ki, vagy bízná meg. Azok az
illető s z a k t a n á r o k választatnak tehát az iskolai
illetékes hatóság által, ugyanaz által bízatnak meg
vizsgálékúl is, a miniszter csak tudomáséi veszi.)
Tehát az á 11 a m v i z sg á l a t i bizottságok kül-tag-
jait, (t. i. a nem tanár-tagokat az illető jogakadé­
mia hatóságának (egyh. kerület, superintendens) elő­
terjesztésére a közoktatási miniszter b í z z a m e g (a
Pontozatok sem mondják, hogy nevezi ki) mindig
egy év tartamára. Még egy analógia: a reáliskolák
érettségi vizsgáin sem éri be a miniszter a tanke­
rületi főigazgatók jelenlétével (mely ott jóformán csak
passiv assistentia), hanem s z a k é r t ő b i z t o s o k ú i
a műegyetem egyes szaktanárait küldi ki. Nem le­
hetne-e az egyetemek protestáns tanárai közül kül­
deni szakbiztosokat a mi iskoláink érettségi vizsgá­
lataira is?
Talán a legélénkebb ellenmondást, sőt felzúdu­
lást vonta magára a Pontozatok IV. czikke, mely
szerint: a) valamely köteles tantárgy alóli fölmen­
tésre ; b) tanfolyam nyilvános hallgatása nélküli vizs­
gatételre; c) egy tanév alatt több tanév vég­
zésére, úgynevezett osztály-ugrásra vagy összevonásra,
— általában minden, a megállapított tanrendszer
alóli kivételre vonatkozó különös engedélyek megadá­
sára csak a miniszter volna jogosítva; nem általa
adott engedélyek pedig az állami (s jelesen a fel­
sőbb, egyetemi) iskolákon nem fogván respectáltatai.
Egyik (dr. Ballagi Géza, a Prot. Egyh. és Isk.
Lapok f. ó. 30. számában) azt mondja, hogy ennek
— mig a studiorum ordo törvény által nincs megha­
tározva — n i n c s é r t e l m e . Ez ellenvetés jogosult­
ságát nem ismerhetem el. A Pontozatok világos ér­
telme az, hogy a studiorum ordo-t a pro test. isko­
lákban az illető iskolahatóság állapítja m e g ; az á l­
lam azt tudomásul veszi; az igy megállapított és
tudomásúl vett rendszer alól oly kivételt, mely az
állami iskolákban s jelesen az egyetemen is respec-
táltatásra tart igényt, csak az államhatóság adhat.
Hogy ne volna-e ennek é r t e l m e ? Helyes-e, az más
kérdés. Nézetem szerint helyes. Mert ha magunk
szabjuk a r e n d e t , melynek alapján kiállítandó bi­
zonyítványaink állam-érvényességre tartanak igényt,
ne tegyünk alóla kivételt m a g u n k , hanem csak
azon hatóság engedélyével, mely amaz általunk meg­
állapított rendnek tudomásúl vételével megadta azt
a szentesítést, melynek alapján az államéi'vónyesség-
re nyert igényt.
A másik (tiszáninneni kerület) azt mondja, nem
helyes e pont i n d o k o l á s a , mert az iskolai autó-
 408
nomia nemcsak e kivételek, hanem maga a rendes
t a n r e n d s z e r által iskihatasajátíelekezete s auto­
nómiája körén. Igen, de a tanrendszer bomutattatött
aa államkormánynak, tudomásul vétetett az által s
ezzel vált államérvényessé; és igy a kivételeknek is,
hogy államérvényesekké váljanak, legalább is be kell
jelentetniök és tudomásvétel által szentesittetniök.
Ámde, mig a tanrendszert önmagából is megítél­
heti az államkormány, a kivételes engedélyt, csupán
a név bejelentéséből a kinek adatott, a fenforgott
kivételes körülmények és indokok ismerete nélkül
nem bírálhatja meg; s tehát ismét ott vagyunk,
hogy a kormánynak az engedélyt vagy magának kell
adnia, vagy (a mi még sérelmesebb lehet) felülbí­
rálnia.
A dilemmából csák egy menekülés lehet: ki­
mondani s aztán meg is tartani, hogy a protestáns
iskolák a magok autonóm utón megállapított tan­
rendje alól soha és senkinek nem adnak fölmeutést,
kivételes engedélyt. A ki egy köteles tantárgy alól,
vagy egy egész tanfolyam hallgatása alól föl akar
mentetni, keressen magának más iskolát; protestáns
iskolákban ilyenek nem adatnak. S ez kétségkívül
sokat Henne a protestáns iskolák laza fegyelme, el­
nézése s több effélék felől nagyon is elterjedt rósz
hírek megszüntetésére s iskoláink régi jó hírnevének
helyreállítására.
Érezte a föntebbi érvelés helyességét s a ma­
gáénak tarthatatlanságát a tiszáninnoni kerületi bi­
zottság is, midőn — szerinte ugyan csak szükségből,
ha máskép segitni nem lehet — ugyanezt az óv­
szert ajánlja. Nézetem szerint a dolgon máskép se­
gíteni csakugyan nem lehet. Ha adatnak kivételes
engedélyek, azokat — hogy államórvényesek legye­
nek — csak a miniszter adhatja; ha nem akarjuk,
hogy iskoláinkban a miniszter engedélyeket osztogas­
son : zárjunk ki azokból m i n d e n k i v é t e l t .
Részemről azonban e pontot valami nagy fon­
tosságúnak nem tartom. Bár óhajtandó, hogy az i s ­
kola a maga magasztos czélját m i n d e n t a n u l ó ­
b a n e l é r j e , ez végre is csak elérhetetlen eszmény;
középszerű s gyönge tanulók mindig lesznek, min­
den iskolában s minden tanrendszer mellett; s éven­
ként tízzel vagy huszszal több vagy kevesebb lesz-e,
a ki a görög nyelvben kevésre vagy épen semmire
sem v isz i, végre sem életbe vágó kérdése sem az
államnak, sem a protestáns egyháznak. Azért én e
kérdésből sem egyik, sem másik részen nem csinálnék
elv-kérdést. Előttem az oly adiafóron, hogy akár a
miniszternek, akár a protestáns egyháznak lennék,
könnyen engednék e részben. S hiszem is, hogy m i­
kor törvény-alkotásra kerül a sor, e z e n nem fog­
nak fennakadni, sem összeveszni.
A Pontozatok két, sőt három l e g f o n t o s a b b
határozmánya, lényegét illetőleg alig támasztott ko­
molyabb megütközést vagy felzúdulást egyik oldal­
ról sem. Fontosságukat mindenki elismeri, szüksé-
gességöket senki sem tagadja.
A tanár-képzést és képesítést illető VII. pont
alternatívát állít föl. Ez alternatíva természetesen
csak pontozati formába való, törvénybe nem jöhet.
A törvény kell, hogy a felekezeteknek megadja a
tanárképzés és képesítés jogát (az állami tekintetek
kellő biztosításával) s aztán kimondja, hogy addig,
mig a felekezetek saját tanárképzésről nem gondos­
kodnak (melynek alapján aztán az ő tanárképesité-
sök államérvényes is leend) — addig államilag ké­
pesített tanárokat kellend alkalmazniok. Nem hiszem,
hogy lenne a protestáns egyházban valaki, a ki sa­
já t iskoláink jó hírneve érdekében e pontot ne óhaj­
taná inkább ma, mint holnap életbeléptetve látni.
Tudom én is, mint a tiszáninneni kerül, bizottság,
hogy a formális képesítés nem „egyedül idvezitő va­
lam i.“ Kitűnő tudósok vannak tudort diploma nél­
kül s jeles tanárok oklevél nélkül. Az állam maga,
egyetemi tanárokúi alkalmaz e két képesítés rninde-
nikót nélkülöző embereket. S azért a felmentésnek—
bebizonyított irodalmi munkásság alapjáni — lehető­
ségét én sem akarnám elzárni. De szabálynak kívá­
nom azt, a mi itt jelezve van.
A tankönyvekről szóló (V ili) és az államelle­
nes üzelmeket tárgyazó (IX) czikkekhez alig van szó.
Én a tanítás szabadságának korlátozásától nem fé­
lek, mint a tiszáninneni kerület, feltételesen, attól
tartani látszik. De hogy a „kéziratok“ a szerző sa­
já tja i: az is csak addig áll, mig a kézirat a fiók­
ban van, sem a nyilvános előadások vezórfonaláűl
használ tátik.
E két főfontosságu ponthoz harmadiknak soro­
zom az alapítványok mibenlétének főfelügyeletét s
ha kell ellenőrzését illető X . pontot. Az ellen sem
hallottam érdemleges szót emelkedni. De én jegyzem
meg, hogy sem itt, sem megelőző czikkben az is­
kola bezárására s vagyona hováforditására vonatko­
zólag a Pontozatokban a kellő szabatosság s á ltalá­
ban a forma — nézetem szerint — még nincs meg­
találva. Majdan a törvényjavaslat talán szerencsésebb
lesz e tekintetben.
Vajha minden tekintetben szerencsésebb legyen.
Mert nem lehet tagadni, hogy sajátságos körülmé­
nyek összetalálkozásából — s ama transcendentalis
erkölcsi elv szerint, hogy a büntetés soha sincs
arányban a vétséggel s kis hibák gyakran igen sú­
lyosan megboszulják magukat, — a Pontozatok „jó
szándékai“ némileg a közmondásos „pokol kövezeté­
ü l“ szolgáltak. Ám azoknak, a kik a hüvely alatt
a magot is képesek meglátni, kivált ha majd egy
törvényjavaslat alkotmányosabb formájába lesznek öl­
töztetve, kétségkívül megnyerendik méltánylatát s a
 409
mire mindenekfölött számíthatnak, a z eredmény­
ben a jövő igazoló í t é l e t é t !
Közreadjuk e mindenesetre nagyfontosságu csikket,
minden közbeszúrt megjegyzés nélkül. A magokban is érdekes
fejtegetések még nagyobb fontosságuakká válnak a helyért,
a honnan jőnek s mi csak örülni tudunk, ha a már is kéz­
zelfogható közeledés, a további fejtegetések nyomán, teljes
összetalálkozásra fog vezetni. Természetesen fönntartjuk jo­
gunkat, hogy kifogásainkat megtegyük e czikkek némely
részletei ellenében, előre is kinyilvánítjuk azonban, hogy a
nyújtott jobbnak rideg visszataszítói mi nem leszünk soha,
annyival kevésbé, mivel az állam és hazafias felekezetek
csak veszthetnének kölcsönösen, ha egymást megérteni nem
tudva, egymás ellen s nem egymás mellett kiizdenének.
Szerk,
A tanárválasztás kérdéséhez.
Hogy valamely iskola czéljának megfelelhessen, min­
denekelőtt arra kell törekednie, hogy maga körül minél al­
kalmasabb tanerőket tömöritsen. Épen ezért az oda tömö-
ritendők megválasztásánál mindenekfelett a képességet kell
mérlegelni. Ezt nem vonhatja kétségbe még a legmerevebb
elfogultság sem. Nem tagadjuk, sőt dicsekedéssel valljuk be,
hogy felekezeti tanodáink sok alkalmas tanerővel bírtak a
múltban és bírnak a jelenben. Azonban bátran ki merjük
mondani azt is, hogy ha a tanárválasztás régi módja az
idő kívánalmainak megfelelő átalakuláson menne keresztül,
akkor tanerők dolgában még jobban állhatnánk. Ma már a
kevésbbe értő is tudja, hogy egy tanártól nem annyira a
tudományok s o k f é l e s é g e , mint inkább s z a k i s m e r e t
kívántatik. Azok is, kik a tudomány több ágában bírnak
jártassággal, csak azt tudhatják kedvvel és kellő sikerrel
tanítani, mely iránt maguk is nagyobb előszeretettel visel­
tetnek.
A régi s még jelenben is érvényben álló tanár válasz­
tási eljárás nem felel meg a mai viszonyok kívánalmainak,
a mennyiben a tanári qualificatiót nem köti oklevélhez, ha­
nem valamely külföldi egyetem látogatását egymagában elég­
nek tartja arra, hogy valaki tanári székbe ülhessen. Válasz­
tási törvényünk a segéd tanárkodásnak viszont egymagában,
egyetemek látogatása nélkül is megadja a qualificatiót.
Ha az oklevéltől eltekintve csak azt kivánjuk, hogy
„ak a d é m i t a “ legyen valaki s egyébre nem sokat tokin­
tünk, könnyen megtörténik, hogy az ily jelölt egészen el­
lenkező szakmáju tanszékre nyer meghívást, mint a melyre
készült. És ekkor beáll oly forma fonákság, hogy a filoló­
gus tanit fllosofiát s a filosofus természettant és megfor­
dítva, S ekkor azonfelül, hogy maga a tanár kedvezőtle­
nül küzd olyan tantárgygyal, melylyel nem rokonszenvez:
tanítványai is csak küzködnek, sántikálnak utána. Az ily
káros eshetőségeknek teljesen elejét venné az oklevél,
mert senkiről sem tehető fel, hogy más tudomány-szak­
ból szerezzen magának oklevelet, mint a mely iránt elő­
szeretettel viseltetik s a melyben kiválólag képezte magát
elejétől fogva. Valljuk meg, hogy egy kissé különösen is
veszi ki magát az, h o g y e g y v á l a s z t ó g y ű l é s
c s u p á n a n é v r e s z a v a z z o n a nélkül, h o g y bi ­
z onyí t vá nyt látott volna.
Nem tudunk egyetérteni a régi szokásos törvény azo n
részéve] sem, mely a segéd-tanári működést, mint gyakor­
latot, elegendő qualificationak tartja. Hogy például a segéd
paposkodás lépcsőül szolgálhat — mint Magyarországon —
a rendes papságra, azt legkovésbbé sem vehetjük ezzel ana­
lógnak, mert a segédpapból, bármennyi gyakorlat után is,
papi oklevél nélkül nem lehet pap soha. A joggyalcornok is
csak a bírói vizsga, vagyis az oklevél megszerzése után
lehet bíróvá. A csizmadia, asztalos, vagy szabó segédből le­
het ugyan rendes mesterember puszta gyakorlat után is, de
az is, midőn segéddé lett, már akkor letette a „ rem ek jei,
azaz megszerezte magának a qualificatiót. Különben is a
segédtauárkodást ezzel egy kaptára huzni nem lehet.
Készünkről a leendő tanároktól az oklevelet nem a
miniszteri sürgetés, vagy törvény miatt kivánnók meg, h a­
nem azért, mert ezt követeli tanodáink jövőjének szent ér­
deke, úgyszintén a maga magával mindig következetes igaz­
ság is. Ha egy igénytelen falusi népiskola, sovány kenyerén
tengődő tanítójától megkívánjuk az o k l e v e l e t , akkor egy
nagy igényű tanoda tisztességes jövedelmet élvező tanárát
micsoda alapon lehetne kiváltságolni az oklevél alól? Sem
orvos, sem mérnök, sem törvénybiró, sem ügyvéd, sem pap
nem lehet senki oklevél nélkül; hogyan lehetnének hát a
mi tanáraink egyedüli kivételek? A katholikus status kö­
zelebbről kimondta, hogy oklevél nélkül senkit sem bocsát
tanári pályára. Már pedig mi Jugy vélekedünk magunkról,
hogy kevésbbé ragaszkodunk a hagyományos szokásokhoz,
mint amazok, sőt a haladás utján előljárni hisszük magun­
kat. Miért maradnánk hát hátrább s miért küzdenénk a kor-
méltányos kívánalma ellen ? Csak egyetlen körülményt is­
merünk, mely méltányosan kiváltságodat valakit az oklevél
alól és ez az egyetlen: az i r o d a l m i m ű k ö d é s .
Részünkről az oklevelet nemcsak a szászvárosi tano­
dára kivánjuk hangoztatni, hanem kivétel nélkül mindegyik­
re. Egyházkerületünk gyülóstermében, tanárválasztások al­
kalmával, többször volt fölemlegetve az o k l e v é l eddig is
Ideje volna már felekezeti tanodáink roputatioja érdekében
is az akaratot megvalósítani, a szándékot határozattá emelni.
Oklevél és ismét oklevél!
Marosvidéki.
Molnár Aladár javaslatának indokolása.
(Vége.)
Hajdan vallásunk szabadságát, egyházun* jogait, orszá­
gos és megyei gyűléseken s más körökben a jogtudomány
fegyvereivel is kellett védeni. — E mellett a nem protes­
táns jogi s egyéb főiskolák részint egészen elvoltak zárva
a protestánsok előtt, részint (későbbi időben) csakis tanuló­
kul léphettek be, és még a jogi tanfolyamokon is vallásuk
 410
ellen irányzott tanokat kellett hallaniok. Természetes tehát,
ha apáink bármily erőfeszitéssekkel és bármily szerényen
berendezett protestáns jogi tanfolyamokat törekedtek állí­
tani.
De mennyire megváltozott e tekintetben is a helyzet.
Az állam egyetemein, s azok jogi facultásaiban jelentékeny
számmal vannak protestáns és épen ref. férfiak rendes ta ­
nárokul alkalmazva, kik ott csak oly szabadon adhatják elé
a tudományt, mint akár egy prot. főiskolában.
Még nem oly régen is a protestáns intézetek, bár
szegényebbül s hiányosabban voltak is berendezve és fel­
szerelve, mint az állami és némely más felekezeti taninté­
zetek, de sok kiváló szellemi erő volt tanáraik között össze­
gyűlve; nézzünk körül ma a külömbfélébb helyeken és állo­
másokon hány ily kiválóbb szellemi erőt találunk, a ki 1867
előtt protestáns tanintézetben volt tanár ; másfelől intéze­
teinkben nem csak hogy erősen magyar szellem, de tanítás
szabadsága és általában az egyéniség kifejlődésére kedvező
szabad szellem uralkodott. És mindez együttvéve, a nem pro­
testáns tanintézetekkel szemben, a szegénység okozta hát­
rányok mellett is nevezetes előnyöket biztosított isko­
láinknak.
Ámde ma az előnyök, a változott viszonyok folytán,
részint megszűntek, részint a nem protestáns intézetekben
is meglehetősen élvezhetők, úgy hogy a mi tanintézeteink
nagy részénél a szegénység, a rosszul berendezés, felszere­
lés és hiányos szervezet hátrányai maradtak csak meg, még
pedig az állami intésetekhez aránylag fokozattabb mér­
tékben.
Nyíltan szólok, mert komolyan óhajtom a segítést, és
azt látom, hogy ma már nem is arról lehet szó, hogy az
egyházunkbeli közoktatást itt-ott javítsuk, hanem arról, hogy
(különösen a közép és felső oktatást) megmentsük a hanyat­
lástól, és attól, hogy a nemzeti közművelődésben jelenték­
telen tényezővé váljék. Ha pedig komolyan segitni akarunk :
akkor feladatunk közoktatásunknak és iskoláinknak a viszo­
nyokkal megváltozott helyzetét és állapotát nem leplezni,
hanem a bajok okaival együtt minél tisztábban felismerni;
— akkor kötelességünk erős elhatározással és gyökeres re­
formokkal tanintézeteinket ismét azon színvonalra emelni,
hogy azok korunk művelődési szükségeinek megfeleljenek.
Igenis ezt kell tennünk, tőlünk telhető áldozatokkal, és
a mennyiben máskép nem volna lehető, tanintézeteink­
nek, vagy részint azokban a tanfolyamoknak erőinkhez mért
reductiójával. — A sok gyenge iskola és akadémia helyett
tartsuk fel csak azt, minek fennállása jelenleg valóban köz-
szükség, tartsunk fenn csak annyit, a mennyit most szét­
forgácsolt erőinket concentrálva kellően ellátni és felszerel­
ni bírunk; és a protestáns tanügyet megmentjük. De csa*
kis ez által.
A mely egyén vagy testület nyilvános tanintézeteket
ta rt fenn, s az ezekkel járó jogokat élvezi, és a jövendő
nemzedék ezreinek szellemi kiképzését (s igy szellemi jö-
•vőjót) kezeibe veszi: az ezzel nagy kötelességeket és nagy
felelősséget vállal.
Nagyokat vétenénk egyházunk, nagyot a nemzet el­
len, ha a protestánsoknak a törvényekben biztosított auto­
nómiáját arra akarnék felhasználni, hogy nekünk szabad
legyen a legolcsóbb, és akár a legrosszabb nyilvános isko*
Iákat tartani fenn, legalább is mindaddig, míg bennük a
magyar állam-ellenes agatatiók nem nyilvánulnak. — (És
nagy igazságtalanság is volna kívánni, hogy az autonómia
védelme allatt álló bármily gyenge tanintézeteink, bizonyít­
ványaik érvényét és a nyilvánosság egyéb előnyeit illetőleg,
egyenjogúak legyenek az országban levő legjobban beren­
dezett, és minden tekintetben legjobb tanintézetekkel).
Gondoljuk itt meg:
1 ör azt, hogy hazánkban a reform, vallásu közönség
nyelvére nézve is úgy szólván tisztán magyar, és a magyar­
ságnak nagy részét teszi;
2-or azt, hogy Magyarorságon a protestantismus ere­
je nem állhat sem híveinek számszerinti többségében, sem
— ma már legalább — vagyon erejében, hanem egészen
szellemi túlsúlyában, műveltségében.
És most már, ha mi az eddigi extensiv gazdálkodást
követve, nem a jó, de a sok iskolára lielyeznök a súlyt
és autonómiánkban 'privilégiumot akarnánk biztosítani
bármely gyenge tanintézetek tarthatására : váljon ennek a
következése nem a protestáns közönség (és lenne a ma­
gyarság egy jelentékeny része) értelmiségének elcsenevésze-
dése lenne-e, szemben a hazai társadalom más köreinek
cuUurális fejlődésével?
Á ki ezt minden vonatkozásaiban s következéseiben
szíveskedik végig gondolni, s egyszersmind hazai viszonya­
inkat ismeri: az, reményiem, indokolva látandja terve­
zetemet.
Midőn ily nagy érdek forog koczkán, váljon nem kell-e
az előtt eltűnni a particuláris tekintetek és a helyi érzé­
kenységeknek.
A ki javaslatomat azon álláspontról tekinti, melyen a
tanügy s főleg a községi és főiskolai oktatás mai magasabb
fejlettsegében áí l : ez a benne felállított mértéket nagyon is
szerénynek találandja. Ellenben a ki csak reformált iskolá­
ink jelen tényleges állapotait nézi: az benne sokat ideá­
lisnak és a felállított kívánalmakat tulköveteléseknek lá­
tandja.
Én, bár hányszor gondoltam át e tervezetet, azon meg­
győződésre jutok, hogy szegénységünket tekintetbe véve,
benne csak azon minimumot javaslom, a melynek a cultura
és az oktatás mai fejlettsege folytán okvetlen létesülnie kell,
s azért ennek elfogadását tisztelettel kérem.
Balaton «Füreden, aug. 11. 1879,
32: I É L E T.
A z erdővidéKi egyházmegyéből.
Válasz a feleletre.
S á n d o r Jánosnak*
(Folytatás.)
Hogy pedig az egyhkerületi törvényhozás betűiben
Ön meg'ne botránkozzék, tudatom önnel, hogy azon időben, [a
 411
mint a „Victoria" bukásáról értesültem, Összehívtam egyh,
községemben a presbyteriumot s még az napon, a „North-
Britisch^-nél 6 évre biztosítottuk a papi, enekvezéri és ba­
rangolói épületeket, de még máig nem vagyunk „excomu-
nicálva" érette, épen mint az Ön által jelzett két egyház­
megye, melyek a „maros tordamegyei kölcsön és tüzkárbiz-
tositó" intézetnél, aránylag nagyon csekély dijért biztosít-
nak, miután pedig a „maros-tordamegyei “-nél sem az illető
esperesek teljesitik az „ügynöki* szerepet: hajlandó vagyok
ezt sem fogadni el az önök álláspontja helyes indokolá­
sának, mert a lényeg itt és ott — nem az ön „itt" és
„ott" táblázatát értem — biztosítsunk, ebben pedig egyet­
értünk; de nem: a „hogyan“-ra nézve. Önök a kölcsönös­
ség alapján, az egyházkerület papi és világi hivatalos sze­
mélyzetének szövevényes bevonásával a kezelésbe; mi pedig
— s hogy már éa is adjak fel valamit a posteriori — ál­
láspontomból — ha elfogadnék is a kölcsönösség elvét, de
legalább a papi testület kihagyásával, mint a melynek „más
üdvös téren is elég végezni valója van." Azért hagynék pe­
dig ki; mert „tévedni emberi dolog"; s ha mi tévedései­
ért csak egy esperest sem szeretnénk koldusbotra juttatni
a tervezetben rájok kimondott felelősség által ezt enged­
jé k meg nekünk .
A becsléseknél való szakértelemre —■ úgymond S. J.
pap társam — főleg a kárfelvételeknél van szükség."
Ej, ej, kis hamis 1 Hát az „alapszabálytervezet" ezen
kifejezése: „valódi becsértékükben véve fel", csak a kár­
esetekre vonatkozik? Nem a „valódi becsértékben“ felvett
egyh. iskolai és tanodái épületek s ezek „állandó belső
felszerebényei " „valódi becsérteke" ut án?S ha nem jelen­
tettük be „valódi becsértékbon" eshető olyan tűzkároknál,
hol a tárgy teljesen megsemmisült: mire fekteti ön a kár­
térítési igényt? Avagy mit jelent az „alapszabálytervezet»-
ben, a minden ötödik évben való újra becslés, akár volt
tüzeset, akár n e m; mit jelent az épületek vagy a biztosí­
tott tárgyaknak, avult, vagy teljesen ép voltára való figye­
lem fordítás, nyilván tartás ?
Azon megjegyzést sem hagyhatom válasz nélkül, hogy:
„akárhány lelkész s még esperes is található, kik szakérte­
lem nélkül, csupán gyakorlati józan eszük által képesítve
úgy a biztositó felek, mint a társulat érdekeinek megfele­
lő ig jó sikerrel ügynökösködnek."
Látja kedves bajtársam! Itt kellene valami olyan ja­
vaslaton törni fejünket, hogy ezen „akárhány lelkész smég
inkább espem "-eink olyan helyzetbejuthassanak; vagya
kiknek helyzete tűrhető, olyan erkölcsi nyomás alá helyez­
tessenek, hogy r gyakorlati józan eszük " a maguknak
» szakértelmet" vindicáló téren hozza meg első sorbán, a
vallás-erkölcsi életnek „megfelelő jó sikert ", s vagy soha,
vagy csak ezután legyenek negy nyerészkedő társulat
pénzhajhászó ügynökeia ! E tekintetben azt hiszem, t. pap­
társam is szívesen aláírja velem, hogy ama nehány — és
nem „akárhány" lelkész s még inkább „esperes"-nek,
ha hivatalához igen i s , de hivatásához nem illik egy „ nye­
részkedő társulat pénzhajhászának lenni", de annál inkább
illik érteni — szakszerüleg — az irás eme szavait: „Elég
neked az én kegyelmem" (2 Kor. 12. 9.)
„A tartaléktőke hiánya — úgymond S, J'. — nagy
baj bizonyára, de nem oly nagy, hogy el ne lehetne hárí­
tani."
„Nyelvek és fülek! csend
Figyelem."
Sequestráljuk „csak egy évre“ az államsegélyt, mert
1400 frt szép pénz s ha ehez vesszük a biztosítási dija­
kat., csak egy évről : ez tisztességes tartalék-tőke, vagy ha
ez nem tetszik s helyes a czél, mire az jelenleg fordítva
van: „ideiglenes“ tartaléktőkéül alkalmazzuk a „ Domesti-
cát", s mert „omne trinum perfectum " halljátok a har­
madik „ bajszert" — (igy hívják a szegedi szekeresek azt
a rudat, melyet mi kátyúba esett szekerünk kiemelésénél
használva „ emelő-rudnak " nevezünk) — „rövid lejáratra
fölvett kölcsönből lehetne fedezni az eshető károkat, m k g
tartaléktőke alakulna, vagy a dijak begyülnének.“
De hát hol a határa ennek a határozatlan szónak:
„migu ? Hány évet foglal az magába, ha a tartaléktőke
felszaporodásáig: „adhatunk ám még“ ?
Ez a kilátásba helyezett „adhatunk ám még ad­
dig a mig " nem „rövid lejáratra" vétetett fel a? ön
tudós észrevételeibe? „Oh megfontoló bölcsesség!"
Tessék elhinni — tapasztalásból beszelek s úgy hi­
szem, hogy épen a szóban forgó, rövid lejáratú kölcsönre
nézve elég „ alaposan “ — miszerint, ha már egyszer köl­
csön — adósság — legyen az rövid lejáratú, vagy liosz-
szu s vegyük a rövid és hosszú mellékneveket, vagyis a
kölcsön szónak jelző it: comparativus, suporlatius-gradus,
vagy az alapfokban, az teljesen mindegy, mert a refrain
reá mindig ez: fizess! Aztán ha megkapnék is ezt a rövid
lejáratú" kölcsönt, a melyen „tűnődve* beszélgetünk, tud­
ja-e erre is a refraint? „Addsza — ne." Minő biztosítékot
ad ön azon esetre, ha a rövid lejáratú kölcsön — mint
„ ideiglenes tartaléktöke " — kifizettetett a kárt szenvedett
egyházközség vagy tanodának, de még a dijak nem gyűl­
tek be, mert a „dijhajhászó esperes és főgondnok ügynö­
keink" perrel sem tudják a kitűzött időre beszolgáltatni,
pedig erre volt barirozva a «rövid lejáratú" kölcsön amor-
tisálása?! Akkor? no hát az „ államsegély" vagy a „Uo-
mesticából" fedezzük s ha ezekből nem, van még nekünk
a központban kezelt más pénzünk is, például : „az egy­
házkerületi özv. árvái gyámintózeti alap." Ide megy az ön.
»vagy“m»vagy“ logikája, a bajon könnyen segítő „ emelő-
rudjának* vege, vagyis a szegedi szójárás, olyan találó'
„bajszer“-e.
Révay P á l
(Vége következik.)
A szilágy-szolnoki egyházmegyéből.
S.-Somlyó, 1879, sept. 4-én.
Egy igen egyszerű, de lélekemelő ünnepélyről jövők.
Kónya László, volt hidaimási pap foglalta el tegnap zilahi
 412
népes egyházunk egyik papi állomását, melyre a képviselet
nagy többsége által megválasztatott.
A harangok hivő szavára tódult az urnák hegyén emel­
kedő imaház felé a város lakóssága rang és felekezet kü­
lönbség nélkül. A tágas templom minden része zsúfolásig
megtelt ünnepi érzelmektől áthatott várakozó közönség­
gel. — És az eredmény a várakozásnak teljesen megfelelt
s a szépszámú közönség az uj lelkész beköszöntő-beszédjéből
az egyház békéjének megszilárdulását és hova-tovább, mind
teljesebb felvirágzásának reményét vitte el magával az \u*-
nak házából.
A CCXIX-ik dicséret 1 * és 2-ik versének elzengése
után egyházmegyénk esperese n. t. Szabó Pál ur szólalt
meg s istennek segitségül hivása után szokott nemes egy­
szerűségével mondotta el tartalmas beiktató beszédét. Rö­
vid üdvözlet után, mintegy a hivek leikébe tekintve ama
kérdéseket vétó fel: vájjon az egyház feltalálta-e uj papjá­
ban a jó pásztort? A vezért, ki oktatva, tanitva, vigasz­
talva Vezéreljen a küzdelemteljes élet mezején? A jó
barátot, kinél — mint János a mester kebelén — bizalom­
mal kereshet enyhet, nyugalmat? A megnyugtató felelet
nyerhetésének feltétele gyanánt — mindenek előtt ecseteli
a papnak nemes, de terhes hivatását, a kötelességeket,
melyeknek teljesítése igénybe veszi egész életét. „De — mond
a szónok miért számítsam fel az ily kötelességeket előtted
kedves szolgatársam ? Hiszen te ismered, megtanultad ezeket
s gyakoroltad ott, hol ma, midőn itt e gyülekezet örömmel
fogad — sirnak távozásodon s ez elég biztositék nekünk
a jövőre. “
Ám az egyházközségnek is meglesznek kötelességei:
gyámolitani a lelkészt nehéz utján, könyiteni a kötelessé­
gek terhét, segíteni nemes törekvéseiben, áldozatkész buzgó-
sággal követni jóra, nemesre s vallásosság gyakorlására
hivó szavát. „Ezeknek lelkiismeretes teljesítésétől függ az
egyház tagjainak és lelkipásztorotoknak békéje, nyugodal­
ma és az egyház virágzása.** Végül e szavakkal zárja be
iktató beszédét: »Az ég áldja meg munkádat, midőn a csecse­
m ő t a vallás karjaira felveszed, az Ur lelke legyen veled,
„midőn az ifjakat legelőbb vezeted a szeretet asztalához,
„az Ur hallgassa meg fohászodat, midőn megáldod e szere-
„tő szivek frigyét a vallás oltáránál, es ha jönnek hozzád
„majd roncsolt szivüek, kiket idő, sors és emberek megvi­
se lte k és ha haldokló fordul hozzád, bátorságot keresve az
„utolsó harczra: legyenek vigasztaló szavaid megszentelve
„az Úrtól, hogy azok, mint égi harmat a hervadó virágot,
„költsék életre az isteni bizodalmát! Az Ur, a mindenható
„isten tegye áldásossá munkásságodat! «
„Most pedig k. a. jertek imádkozzunk!“
Ezután megint megszólalt az orgona ünnepélyes hang­
ja és a fenn bivatolt dicséret 3-ik versének elzengése után
Kónya L. afia emelkedett fel a szószékre, megtartani szék­
foglalóját.
Alapigéje megtalálható Rom. I. 9— 10 verseiben.
A gyülekezet üdvözlése után az alapige nyomán ama
két kérdést veti fel
Mit hoztam én nmetek? Mit adjatok ti nekem?
A buzgó szív melegségével adta elő a feleletet:
a) Hoztam hivatásom felelősségének mély érzetét,*
b) Hoztam feladatom megoldására több jóakaratot,
mint képességet, több hitet, mint tudományt.
c. ) Hoztam az elhatározást, hogy szavaimmal hirdetni
életemmel követni fogom az ur Jézus Krisztust;
d. ) Hoztam e feladat megoldására a türelem szent
eszközét.
A Ií-ik részben pedig folytatja.
a. ) Adjátok nekem a jóakarat és bizalom előlegét;
b. ) Adjatok az ügynek melynek, szolgálatába állottam
tiszteletet;
c. ) Anyagi áldozatát;
d. ) Erkölcsi áldozatot.
Ismételt üdvözlet után ünnepélyesen kijelenti, hogy
kezét immár rátette a munkára.
E mindenek felett szépen kidolgozott s nemes szónoki
hévvel előadott beszéd megérdemelné annak bővebb ismer­
tetését, de tudósitói tisztem korlátokat szab óhajtásom elé.
Azonban ebből is meggyőződhetik e lapok olvasó közönsége
hogy az egyház jól választott. Én pedig:azzal a nyugodt ön­
tudattal tértem haza, hogy az egyház békéjének egy pár
lelkiismeretlen ember által rosszakarattal felzavart hullámai
gyorsan elfognak simulni a zilahi egyházunk két papjának
váll-Yetett buzgósága s a jók közreműködése által e díszes
egyház hajója bizton fog előre haladni az egyetértés béke
folyamán az erkölcsi és anyagi felvirágzás biztos révpartja
fele. Faxit deus!
N agy L ászló.
A gy.-fehérvári egyházmegyéből.
Válasz a feleletre.
T. Szilágyi Farkas urnah
(Vége.)
A 4000 írtra nézve is visszautasítom t. Szilágyi ur­
nák azon állítását: mintha én valakinek határozottan mon­
dottam volna, h o g y az ő r é s z é r e 4000 f o r i n t t a l
v e s z t e g e t n e k . Ott vannak a „Szemle“ 2 9 -ik számában
közreadott czikkemben ama szavak: „a f a m a s o k m i n ­
d e n t b e s z ó l ; l e h e t , h o g y i gaz, l e h e t h o g y n e m
i g a z “ én többet sem szóval, sem Írásban soha nem ál-
litottam. Alaptalan rágalom, hogy ón „1878-diki d e c z e m­
b e r 9-ón Gry. -Fehér v á r t t a P r o k o p - f é l o v o n d e g l ő
e l ő t t j ó n a k l á t t a m v o l n a a z t b e s z é l n i , h o g y t.
S z i l á g y i F a r k a s ú r 4000 f o r i n t o t Í g é r t a f e hér ­
v á r i a k n a k k i f i z e t n i a z o n e s e t r e , h a őt v á l a s z ­
t a n á k p a p n a k “. Meglehet, hogy a nevezett helyen ésepen
a megjelölt időben előfordult e tárgy, egyik is, másik is
szólott valamit s talán ón is tettem megjegyzést; de az ré­
szemről csak ennyi lehetett: m o n d j á k , de n e m hi s z e m.
Nem gondolom, hogy lenne valaki, ki szemembe merné
mondani, hogy ama rágalmazó hirt ón terjesztettem; ellen­
ben annak, ki azon alaptalan vádaskodással t. Szilágyi urnák
Folytatás a mellékleten.
 413
Melléklet az „Érd. Prot. Közlöny“ 31?. számához.
előállott, sokkal több és nyomatékosabb dolgot tudnék én
szemére lobbantam. Nem én vagyok hát a rágalmazó, ha­
nem az, ki alaptalan vádaskodással mást gyanúsít s ki az
igy felkapott hirt, mint általa valóságnak hittet, tovább ad­
ni nem átalja.
Tudhatja t Szilágyi úr az ó-kor történelméből, mi­
szerint a régi rómaiak a rágalmazónak homlokára egy C
betűt, az elkövetett bűn nevének kezdőbetűjét sütötték.
Ilyen bélyeget érdemel ma is a rágalmazó. Rágalmazó alatt
én mindig azt értem, ki nem igazat szól s ki egy gyanú­
sító állítását bebizonyitni nem képes; és én egész készség­
gel ráállok, hogy annak homlokára süttessek, anyanyelvűn­
kön szólva, az R. betű, kiről ‘bebizonyul, hogy rágalmazó.
Rágalmazónak nevezhetném most én t. Szilágyi Far­
kas urat, ki nem átallotta rólam, alaptalan lefogásaival, oly
hecsületsértő dolgokat terjeszteni. No de ennek jmeg van a
maga útja.
Hogyan állíthatta t. Szilágyi Farkas úr rólam azt,
hogy én senior koromban, a n.-enyedi collegium pénzét
zsebemben felejtettem ? Jól tudhatja, hogy 1848 tava­
szán elkezdve, az egész nagy Magyarhon mily forrongásban
volt; tudhatja, hogy a n.-enyedi főtanodában is csaknem
mindenki kezében nemzeti lobogó lengett, mindenkinek
ajkán „unió“ harsány hangja rebbent el, fel volt homolva
minden rend s az ifjúság szétoszlatva. Számolni, ha akart
volna is valaki, nem lehetett. A nagyobb összegek részem­
ről be voltak fizetve, csekélység volt az, miért még felelős
voltam. Megmutathatnám t. Szilágyi urnák még meglevő sö-
niorkori naplómból, hogy az ifjúságnál, melynek osztatlan
szeretetet bírtam, három annyinál is nagyobb összeg köve­
telésem veszett el. De én mindazok daczára, a forradalom
lecsendesülbóvel mindjárt, a mint honfiúi kötelmem leróvá-
sa után e vidékre visszakerültem, beszámoltam. Tessék után-
nézni a főtanoda levéltárában. Jól tudhatja, hogy többeket
terhelt számadás és mindazok között csak én voltam, ki
kötelességemet teljesítettem. Vajha mindenki teljesítette vol­
na azt, miként ón, akkor bizonyára pár ezer forinttal
növekedett volna az intézet pénztára.
lm, hát nem nagyot mondott t. Szilágyi ur, midőn
rágalmazni akart.
Hogy adósságaim voltak, vagy vannak, ahoz Szilágyi
urnák semmi köze. Soha se fájjon t. Szilágyi urnák az ón
fejem. Ha bajaim voltak, abba is másokba helyezett nagy
bizalmam vitt belé s főleg az, hogy nem yoltam uzso-
ráskodó. Az ilyönek mind csak törpe lelkek gyanúsításai,
nyugodt lelkiismeretem fölött pedig Isten, nem Szilágyi ur
ítél. Közreadott gyanúsító czikke után, igazán nem hiszem,
hogy t. Szilágyi ur csendesen pihenjen.
A mi a iorony-alaprai gyűjtést illeti, hallomásom sze­
rint, máig is vannak még künn gyüjtőivek, a számadás
nincs teljesen befejezve, mit bizonyít — a többek között—
a Szemle f. évi 12-ik számában, a márczius 9-diki igazga­
tótanácsi gyűlésnek 14-ik száma alatt, a 191-ik lapon köz­
readott ezen hivatalos sürgetése: „A n .-e n y e d i e. k. k ö lt­
s é g v e t é s e 79-re h e l y b e n h a g y a t v á n , a t o r o n y
a l a p hi ányzó k ö l t s é g v e t é s e i s m é t megs t i r get -
t e t i k . ft Peccatur intra muros et extra. Ha az alólirt-
hoz küldött gyüjtőiv— a tőle nem függött akadály miatt—még
be nem küldethetett, ez által még semmi bűntény elkövet­
ve nincs.
Ha a torony-alap rendszeres kezelésen ment. keresztül,
mulhatlan teendője volt a kezelő-bizottságnak időnként a
gyüjtőivok tartóit felhívni beszámolásra, mi ha megtörtént
volna, akkor az el nem háríthatott akadály miatti beszá­
molás itt is végére ment volna, a minthogy az meg nem
tétetvén, a beszámolás nem történhetett meg; most nagy
hálával tartozom t. Szilágyi Farkas urnák, bogy alkalmat
adott ezen ügy lebonyolítására, mit ezen — nem a legjobb
szándékkal tett — felhívás nélkül, most sem tehettem vol­
na meg.
Ha emlékezetem nem csal, e tárgyról egy alkalommal,
mikor még jó barátok voltunk, tottem is volt t. Szilágyi
Farkas urnák említést. Egyébiránt, mihelyt a dolog teljesen
tisztába lesz hozva, beszámolni kötelességemnek ismeren­
dem s akkor a késedelem okát is fölfejtendem, A m p h o r a
coepit i n s t i t u i , c u r r e n t e r ot a ur c eus exiit.
Ne utasitson engem t. Szilágyi ur D á j a i h o z . Ne­
kem vele, sem mással ilyes tárgyakban, érintkezésem nem
volt, sőt hírét sem hallottam, mig t. Szilágyi ur a nyílt
le\elet nem mutatta. Csak azt kérdem : miért hogy a töb­
bi pályázóknak nem Írtak? és miért csak épen Szilágyi
urnák ?
Nincs Fehórvártt — higyje el — semmiféle banda,
de van másutt, sajnosán ismeri az olvasó közönség hol,
moly előtt semmi kegyeletes, semmi szent nincs, melynek
tagjai h a m v á b a n i s á l d o t t n a g y e m b e r ü n k ö n el ­
k e z d v e , — kinek nevét kegyelcte3 érzésből nem emlí­
tem — o ly s o k a k n e v é t b á n t a l m a z n i , b e s z e n y -
nyezni megkísértették.
Oh Szilágyi ur! ne dühöngjön, paphoz nem illő pisz-
kolodásaival hagyjon fel! Hidjo el, nem engevnet, önmagát
törpiti le; elitéli a józanabb világ. Ha nagyhírű elődeikre
oly büszkék az enyedi papok, akarjanak azokóihoz hasonló
humánus magaviselettel feltűnni, világosának előttünk tet­
te], szóval, hogy mi is jó példájukat követve, bár mint pis­
logó mécsek szolgálhassunk; különben a nagy elődökkeli di-
csekedés olybá tekintendő, mintha én büszkélkedni kívánnék
azzal, hogy a n a g y B ő d P é t e r igeni pap volt.
Igaz, hogy a tiszta papír mindent eltűr s a sajtó-
szabadság e dicső korszakában, most az a legnagyobb em­
ber, ki legszemtelenebbül viseli magát s másokat joggal,
jogtalanul sárral dobál. Ne vágyjék t. Szilágyi ur e dicső­
ségre, mert a bűn büntetlenül nem marad.
Egyptomban a bírákat kezek nélkül festették, a sphyn-
xek nőfejü oroszlán testű, a syrenek ugyancsak nőfejü hal­
ban végződő, láb nélküli szörnypk voltak. Lóthnak felesége,
 4 14
a miért tilalom ellenére visszatekintett, sóbálványnyá vál­
tozott. Vigyázzon t. Szilágyi ur, nehogy a múltnak gyanú­
sító fölemlegetése által hátratekintvén, valami olyan nem is
simplex, hanem duplex szörnynyé változzék!
Végre is t. Szilágyi urnák minden rósz akaratú gya­
núsításaival szemben, a belső elégtétel érzésében, midőn
teljes megnyugovást találnék, mind a mellett a csalódás és
keserűség fájó érzelmei reszketnek át keblemen, látva, hogy
épen azok, kik a nép élére állítva, jó példával elől menni
s előttünk fényes lámpaként világitni volnának hivatva, egy­
más hajába kapaszkodnak s magas állásukról megfeledkezve,
azt híveik előtt valóságos gúnytárgyává törpitik le; fájó ér­
zés reszket át keblemen, midőn látom, hogy akad épen egy­
házi lap olyan, mely a helyett, hogy az egymással torzsal-
kodókat csittitná, még ő maga dob üszköt közibük s kár­
örömmel, nézi a tépelődőket.
Az olyan egyházi lap, mely a helyett, hogy jézusi
szeretetet, békés egyetértést kívánna anyaszentegyházunk
életében eszközölni, kapva kap az alkalmon, hol — nem
sziveit embereivel szemben — zavart idézhet elő s a he­
lyett, hogy a valóságnak először utána kívánna járni, bár­
mit írjanak tudósítói, azt azonnal világgá adja, szerintem
s minden higgadtan gondolkodó ember felfogása szerint,
szép hivatását eltévesztette.
Nem elég az, hogy később, mint alaptalan hirt visz-
szavonja, mert már a hántás, a sérelem megtörtént. Ilyen
volt az i l y e f a l v i p a p v á l a s z t á s ü g y e . (Lásd a Szem­
le 23-ik számában a 349-ik lapon \aló tudósítást.)
Ilyen a Szemle 32-ik számának 511 lapján való ezen sem­
mi alappal nem biró tudósítás: „A g y u l a f e h é r v á r i e.
k. p a p j á v á , a m á s h á r o m k i n y i l a t k o z t a t v á n ,
h o g y v á l a s z t a t n i ne m k í v á n , e g y h a n g ú l a g E l e ­
kes Vi c t o v z i l a h i t a n á r v á l a s z t a t o t t me g . a Hol
van erre a bizonyítók ? Hol mondottak le az illetők ? Min­
dig csak a gyanúsítás, a sértegetés, pedig meg kellene gon­
dolni, hogy a szenvedett méltatlanság fájdalma a kebelben
mindig élni fog.
Mint előbbi feleletemben is, melyre oly erőszakosko-
dólag fölhívtak, kijelentettem, most is kinyilatkoztatom,
hogy ez ügyben többé nem polemizálok, ba azonban t. Szi­
lágyi Farkas urnák, a Szemle t. szerkesztőjének vagy a
különben nagyon tisztelt munkatársainak czikkem valame­
lyik része ellen további kifogásaik vannak: léteznek fölöt­
tünk álló egyházi és világi ítélő testületek, terjeszsze. yagy
terjeszszék azok elébe képzelt sérelmüket, de én magamat
sem t. Szilágyi ur, sem a Szemlo, sem tisztelt munkatár­
sai bíráskodása alá nem vetem s ezutáni reflexiókat fi­
gyelmen kívül hagyom.
Elekes György,
gyulafehérvári ev. ref. egyházmegyei
esperes.
Tudósítás a conventről.
T)ebreczen, sept. 10. 1879.
A magyar reform, egyházkerületek conventje— a tu-
lajdonképeni tárgyalások előestéjén — sept. 9-ón a ref.
főtanoda gyüléstermében bizalmas előértekezletet tartott.
Azzal a tartózkodással és driscretioval szólunk ezen
előértekezletről, a minővel ilyen zártkörű bizalmas értekezés­
ről szólni lehet.
Az értekezletet b. Yay Miklós ő mlga nyitotta meg,
előadván az előzményeket, felhívja az értekezlet tagjait, hogy n yi­
latkozzanak, hogy a conventi bizottság előmunkálatait véve
alapúi, minő sorrendet óhajtanának megállapítani. Első sor­
ban a már kidolgozott és az egyes egyházkerületekkel nyom­
tatásban közölt előmunkálatok alapján kiván-e haladni a con-
vent és azon előmunkálatok mellett még minő tárgyakat és
minő sorrendben óhajt tárgyalni.
Legelőször Beöthy Zsigmond emel szót. Azon óhajtását
fejezi ki, hogy a jelenleg össze tilt convent tekintessék úgy,
mint az 1877 nov. 17-ón elnapolt convent folytatása; az
elnapolás ideje alatt a convent megbízottjai elkészítették a
tanácskozásra azon tárgyakat, a melyekért a couvent össze­
ült; az egyházkerületek többsége, ugysziatón]a sajtó is már
nyilatkozott, ós most a conv. azon helyzetben van, hogy
kellő tájékozással hozhat határozatokat; elsősorban a bizott­
sági előmunkálatok tárgyalását ajánlja.
Ezen felszólalás után egy kínos jelenet következett. A
jelenlevők nagy többségének megütközésére Török Pál püs­
pök kijelenti, hogy miután az ő egyhkerülete ezen előmunká­
latokat nem tárgyalhatta sem egyhmegyei, sem kér. közgyű­
lésein, ő és egyhkerületének képviselői a zsinati előmunká­
latok tárgyalásába nem bocsátkozhatnak— nem fognak bocsát­
kozni. A conventnek a zsinati előmunkálatokon kívül elég
tárgya lesz, pl. az áll. superinspectio kérdése sat. ezek fö­
lött tanácskozzék és határozzon a convent, de a zsinati elő­
munkálatokat most annyival inkább tegye félre, mert a
jelen időt úgy sem látja alkalmasnak a zsinat összehivá*
sára.
Török álláspontja ellen, Beöthy indítványa mellett
többen emeltek szót, egyedül Filó Lajos támogatta Törököt;
a vitában részt vettek: Nagy Péter püspök, Fejér István,
Révész Bálint, dr. Kovács Ödön, Szász Domokos sat, Az
értekezlet borús hangulattal oszlott szót; különösen azok,
kik az egyesülés eszméjéért lelkesülnek, komoly aggodalom­
mal néznek a következő nyilvános tanácskozások elébe; ezen
aggodalmakat neveli azon körülmény, hogy a világi fő- és
algondnokok közül sokan és épen a legbefolyásosabb egyénok
nem jöttek el.
 415
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
A ra.-gy.-monostori templomban.
Auguszt. 3. 1879.
(Emlékezés az én jé apámra.)*)
cQ^armatI)i TjymoTtdnétól.
Egy nagyon szomorú emlékű nap óta most hallom
előszűr megcsendülni a vasárnapi harangszót kis szülőfal-
vamban. A tiszta nyávi napsugártól bearanyozott falc suda-
rai közül épen úgy emelkedik ki az ódon karcsú torony,
mint akkor, midón haiangjának szavára az én édes jó apám
felcsatolta bő palástját és megindult velem a mi kedves
templomunk felé.
Körülöttünk vasárnapi diszbe öltözött közönség: gyön­
gyös pártás, lengő szalagu, bibor váll-füzős, barna, piros
szép leányok, aranyos fejkötőjü, fátyol-kendős gyönyörű me­
nyecskék és azok a kedves piros-pozsgás fehér inges kis
gyermekek, kiket én oly végtelenül szerettem és most is
azt hiszem, hogy ily szép gyermekek, mint e havasalji kis
•falumban, nincsenek á világon sehol.
E feltűnő szépségű, sajátságos festői öltözetű nép köz­
zé vegyülve, közeledtem az egyház felé ma is. És az el­
tűnt évek aranyos emlékeit: a bölcsőtől a mennyegzőig —
s az ezutáni verőfónyes évekre boruló sötét gyász súlyát
egy csöndes merengő érzésbe olvasztja a jól ismert áldott
hegyi levegő. Mert semmi sem. hathat jobban kedélyünkre,
mint születésünk helyén azon balzsamos lég, melynek érin­
tésére ezer apró rég feledett emlék repes körül s ha a
hólesőnk felett játszadozott szellő most drága sirhalmokra
borul, bűvösebb és szentebb lesz érintése mindennél a
földön.
Az árnyas, pázsitos kis czinterembe, hol két kis öcsém­
mel hajdan annyit játszodoztam, kihallszilc a templom nyi­
tott ajtain át, az orgona méla zúgása, la hivő nép lassú
ünnepélyes léptekkel vonul he rendre, a zsoltárének felzen-
dül s az összeboruló lombok alatt ott domborul a két ko­
szorú s sirhalom de ki merne szavakat keresni óletök
delén megtört szülői sírjánál ?
„Nagy isten, téged imád“ hallszik a zsoltávi ének s
erre ott benn a hit vigasztaló szava mintha visszafelelné a
folytatását: „Atya vagy mennyen, földön, minden a te mü­
ved; Atyánk, szentelve legyen a te dicső neved!“
Tehát az is a te müved, hogy az aggok később szánjanak
«irha kicsi unokáiknál és az erőteljes édes szülék oly ha­
mar kövessek az agg nagyszülőket? A bölcső és koporsó
között te vonod a különböző vonalakat? Úgy van, minden
a Tö müved s ha kezedből elvesszük a jót, nem szabad zú­
golódnunk a keserűért sem. íme nyitva áll a szentegyház
*) Talán ucm lesz fölösleges megjegyeznünk, hogy e szép
rajz a b. e. Hory Farkasra vonatkozik, kinek nemcsak testszerinti,
hanem szellemi lánya is a szellemdús irónő, ki lapunkat szives volt
e dolgozatával megajándékozni s ki az elbeszélő költészet terén oly
rövid idő alatt oly szép nevet vívott ki magának. Szerk.
ajtaja : „Jöjjetek ide mindnyájan, kik megfáradtatok és
meg vagytok terhelve s találtak nyugodalmat a ti siketek­
ben.u Oh régi kedves hely a templomi székben, mily más
érzelmekkel foglallak el most, mint hajdan! Napsugaras,
magas ablakaid fénye egy pillanatig homályos leszés össze­
olvad a tulipános karok hollós oszlopaival, az éneklő kö­
zönség régen látott arczával és a szószékkel, melyből har-
minczkét évig hirdette az urnák igéit ő, kinek most oda át
látszik lant és bibliával ékített síremléke. S rendre minden
eltűnik; csak a szószék ezüstös pelikárjával és aranyos bi­
bor térítőjével bontakozik ki tisztán s az ő régi helyéről a
régi emlékek mogelevenülve emelkednek fe l; mindent, mit
a gyermekkorban átéltem, a felmagasztosult pillanat mind
újból átéleti velem ; aztán az emlékek megszólalnak: P ár
évvel ezelőtt hazánk egy kitűnő fia, Sámi László, kinél a
mély tudomány az igaz szerénységgel; a ragyogó szellem a
szív melegével párosulva megalkotják azt a férfit, kit min­
denki szeret, de nálamnál jobban se nem szerethet, se
nem tisztelhet senki, tehát Sámi László a többek között
ezeket irta nekem: „Derék atyja, midőn 1840-ben megvá­
lasztatott gy.-monostori lelkésznek, beköszönő beszédét ne­
kem, mint jó barátjának, megküldte. Azóta híven orz öm,
most 37 év múlva, mint becses és kedves ajándékot, kül­
döm a leányának oVassa el, mert nagyon megérdemli.“
Tehát 39 éve annak, hogy elhangzott az ige: „Az egyházi
szolgálatot kérem ón. ki velek együtt szolga vagyok
Legeltessétek az urnák nyáját, nem kényszerűségből, ha­
nem örömest.“
Aztán megkezdvén egyházi beszédét, folytatta: „Mert
kedvesebb lenne előttem egy kisded virágkoszoru, melyet
a közszeretet s bizodalom tűzne homlokomra, mint egy trónus,
mint egy birodalom, melyet hatalom vagy erőszak igazság­
talanul játszana kezemre.“ S e szavakat nemcsak a pálya­
kezdő ifjú, vagy fiatal költő mondta lelkesült hevében, ha­
nem valóban nemes egyszerű természete az igaz szeretetet
nem cserélte volna fel soha semmi dicsőséggel. S habár
harmiuezket évi pályáján a szeretet virágai közé rejtettek
szúró töviseket is, de családi életében soha meg nem szo­
morodott. Hiven emlékszem, hogy egyszer szelíd mosolyá­
val e templomi székre mutatva, igy szólt: „Nézd kis leá­
nyom, 1842. julius 2-án ide hoztam édes anyádat s azótas
ha nőm is ül itt, ón mindig látom. Épen úgy látom, mint
az első napon: szép gyermek arczával imakönyvere hajolva.*
Akkor még nem értettem, mit tesz az tizenöt, tizennyolez
év múlva is olyannak látni élettársunkát, mint az els o na­
pon, most értem s azt hiszem, ez a legjobb, a mit mond­
hatunk. (Vége köv.)
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r , 1 8 7 9 . sze p te m b e r 13 .
— Lapunk oeconomiájában némi módosítást kelle ten­
nünk, hogy az agg főgondnok, b. Vay Miklós ő excja, nagy
 416

szabása elnöki beszédét már e számban megkezdhessük. A tani jövőben: a vallásszabadságot; de ezt t e l j e s e n , ha-
convent tanácskozásairól szóló részletes tudósításunk, postai misithatlanul, kijátszhatlanul kivánjuk minden keresztyén
zavar folytán oly időben érkezett kezeink közé, hogy o szám­ részére, mert ehez jogot szerzett mindnyájunknak a ci-
ban már lehetetlen volt közlése, de e tanácskozások jelen­ vilisatio és nem a regnum Marianum.
tősége nincs az időhöz kötve s igy jövő számunk sem fogja
— Néhai Basa Mihály síremléke f. hó 3-án leplez-
igen későn közleni. A tknácskozások nevezetesebb momen­ tettett le Felvinczen, egy szép és megható ünnepéljen. A
tumaiként megemlítjük, hogy a főgondnokokból és superin- si/kő leleplezése előtt, és után Hegedűs Lajos a n.-enyedi
tendensekből bizottság alakíttatott az egyház önállóságának egyházmegye esperese, Fűzi Sándor ó-tordai lelkész és Tóth
védelmében való netaláni eljárásra; hogy az épen most ta­ Mózes felvinczi Lelkész tartottak beszédeket. Ez ünnepélyen
nácskozó ágostai h. egyetemes gyű’esnek távirati üdvözlet résztvett a tordai dalkör. Világiak úgy, mint egyháziak szép
küldetett, fölszóliitatván egyszersmind, hogy hasonló véde­ számmal voltak képviselve ez ünnepélyen, melylyel a nagy-
kező eljárást kövessenek a ágostai k. testvérek is. A tár­ enyedi egyházmegye lerótta kegyeletét a boldogult főpásztor
gyalások részletes leiratát, mint mondjuk, jövő számunk ho- iránt. Maga az emlék 70 mázsa nehéz, másfél öl hosszú.
zandja.
— B. Randvánszky Antal, a boldogult Zsedényi — Gyarmathy Zsigmond ur, a zsobokitompiomópitós
Ede utódja, e héten tartá meg ünnepélyes székfoglalását, lankadhatatlan buzgalmi pénztárnoka még 107 fit gyűjtött;
hivatali esküjét a bpesti ág h. templomban tévé le, prog- a kegyes adakozók névsorát a következőkben adjuk: gr.
rammszerü megnyitó beszédében pedig kiváló elődje méltó Banffy Miklós 25 frt, br. Józsika Sámuelné 20 frfc, Szepesy
utódjának bizonyítván magát, a domestica cassa alapjára Lajos 5 frt, Gyarmathy Miklós 5 frt, Egy valaki 1 frt, X.
egyelőre kétezer forintot ajánlva föl. Ad multos annos ! X. X. 30 kr, Bónis István 1 frt, Korbuly Bogdán 4 frt,
— Révész Bálint, a tiszántúli egyház superintenden- K. Papp Miklós 1 frt, Turosányi Gyuláné 2 frt, Domby
se, maga ellen idézte, bizonyára akaratán kívül, a „ R e l i ­ Károly 2 frt, Frankkis János 2 frt, Valaki 1 frt, Szász
g i o “ nemes fölindulását a miatt, mert egy kissé leplezet­ Béla 1 frt, Békésy Károly 1 frt, dr. Brandfc József né 10
lenül és egyenes szavakkal találta kimondani az igazat. frcos arany, Hory Béla 2 frt, Domokos Antal 2 frt, Gyar­
Ugyanis az egyházkerületi gyűlésen a „Pontozatok" kórd$ mathy Miklósné 5 frt, Török Károly 2 frt Barcsai Domokos
seben kimondá, hogy csak akkor volna hajlandó belemenni 10 frt, Gaszner Sándor 5 frt, Gyarmathy Zsiga 10 frt.
bárminemű egyezkedésbe a superinspectióra vonatkozó rész­ Összesen 107 frt 30 kr és 1 drb 10 frcos arany.
letes törvény iránt, ka a vallásbeli szabadság és viszonyos­ — Egész halmaz iskolai értesítő fekszik előttünk.
ság teljesen meg volna, ha uralkodó vallás nem volna, ha Lapunk szűk tere mindegyiknek részletes ismertetését nem
az 1791-iki törvények által megszorító záradékkal elismert engedvén meg, most azokat csak pár szóval említhetjük fel.
vallásszabadsági törvények a k l é r u s által ki nem játszat • — A d é v a i á l l a m i k é p e z de é r t e s í t ő j e . Szerkesz­
nának. A R e l i g i o farizeus ájtatossággal adván a meg- tette Sándor Domokos. E képezdóben 14 tanító tanitotf 59
döbbenőt, a megsértett egyház nevében tiltakozik, hogy ily növendéket, kik közül 30 magyar, 25 román s 4 izralita volt.
tekintélyes helyről, ily minősithetlen rágalom szóratik vi­ Vallásra nézve túlnyomó volt az ev. reformátusok száma
lággá. A k l é r u s mindig a bókét akarta; mikor csavarta (23). A tanév végén kepesittetett 10 tanuló s ezek közül
ki értelműkből a vallásszabadságra vonatkozó törvényeket? 4 jeles, 5 jó, 1 elégséges osztályzatot nyert. Ugyanezen kó-
Hiszen az áttérések útját soha meg nem nehezíti, a kebe­ pezde gyakorló iskolájában 20 tanuló tanult. — A ha j d u -
lébe áttérőket aggodalmas körültekintéssel fogadja el. Az s z o b o s z l ó i p o l g á r i s k o l á v a l k a p c s o l a t o s g y m-
1843 4, az 1848-iki törvényhozás hiábavalóságokkal fog­ n a s i u m é r t e s í t ő j e . Szerkesztő Szafchmári György. A
lalkozott, mivel a klérus soha sem kényszeritett senkit az statistikai adatok szerint látogatta ez iskolát 50 tanuló,
akolba. A compelle intrare — oly távol áll a kath, egy­ kik közül 44 református volt. Kitűnő osztályzatotnyert 9,
háztól, hogy a vallásos üldözésok mind csak a protestáns jelest 10, elegendőt 11, nemelegendőt 12. — A s á r o s ­
képzelődés vagy „szabadoncz“ irodalom leleményei. Az Ur p a t a k i r e f. f ő i s k o l a é r t e s í t ő j e . Szerkesztették:
szine változása örömeié elropogó sortűz; az összes ható­ Emődy D. és Szinnyei E. igazgatók. Az akadémián műkö­
ságok tisztelgései ily alkalmakkor: mind csak azon rósz- dött 12 rendes s egy gymnasiumi tanár. Az akadémiai hall­
rehajlatlanságot bizonyítják, melylyel az államkormány a gatók száma az első félévben 173-ra, a másodikban 169 -re
katholikus ogyház]iránt viseltetik. A felsőház tiszteltjei nem ko- ment. Ezek közül — minden szakot Összevéve kitünően
vésbbé a dolgok rendje szerint és a magasabb szempontból képesittetett 5, egyhangúlag 10, szavazattöbbséggel 17,
felfogott vallásszabadság szellemében létrejött tények. És visszavettetett 5, pótvizsgára utasittatott 6. A pályázatok
ugyanaz a R e l i g i o , ugyané helyen írja, hogy épen az számbavételénél a tanári kar a legszebb eredményt con-
fáj neki és, hite szerint, azt sinli meg a nemzet, hogy a statálta. — Az iskola gyűjteményei különösen egyesek
regnum Mariamon csak volt, hogy a törvényhozás nem ajándékai folytán, örvendetesen gyarapodtak. — A gym-
.katholikus szellemben működik. Meg is érdemelnők, makacs n a s i u m 8 osztályában járt az olső félévben összesen
nyakú, nyírt hajú, kerek fejű protestánsok, hogy a regnum 597, a másodikban 554 tanuló, kik közül helvét hitvallású
Marianum charaktcr indelibilis-e fejünkre süttessók. Nem 522, illetőleg 488 volt. Az idegen elem e tanodában kép*
tartjuk-e elóg kegyelemnek, hogy élni hagynak ? A fülbe- viselve a legcsekélyebb mérvben sem volt, mert a tanulók
gyónás láibatlan hatalma helyett kiérdemelnők az au tó d a- nemzetiségre nézve mind magyarok voltak. — A m a r o s ­
f et . Egyébiránt mi biztosítjuk a Religiot, hogy mi azon v á s á r h e l y i f ő t a n o d a értesítője. Szerkesztő Urr György.
feledhetetlen bűnünket, hogy a regnum Marianum paradi­ Ez értesítő első lapjain Demeter Károly tanári székfogla­
csomi boldogságát megzavartuk és az apostoli szegénység lóját közli: „Miből áll a vegytannak, mint term észettudo­
kenyerén tengődő kath. püspökségeket egy kevés jövedelem­ mánynak feladata?“ czimme). — A tanítói testület 2 2 tag­
től álnok módon megfosztottuk az „úgynevezett roforraatio“ ból állott. A tanulók összes száma 489, s igy 42-vel több, mint
utján, (boldogult Toldynk kifejezése szerint) megbünhöd- a megelőző tanévben. Vallásra nézve helvét hitvallású 396
tük százszorosán. Az üldözések és gályarabság emlékeihez volt. Nemzetiségre nézve 444 magyar, 10 német, 13 román
képest az oly ozikkek, milyeneket a R e l i g i o ellenünk vi­ és 22 izraelita, A tanév végén kiosztott családi alapítványok
lággá bocsát, csak inkább megtanitnak becsülnünk azt, mit kamatai, ösztöndíjak és rendkívüli pénzjutalmak öszege 1928
az életnél drágábbnak tartottunk a múltban és fogunk tar­ frt. 63Vg kr és 3 arany. Könyvjutalmat nyert 65 tanuló.
Nyomatott Stein János m. kír. egyetemi nyomdásznál az* ev ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
IX . évfolyam» Kolozsvárt, 1879. Szeptember ül. 88. szám
Megjelenik hirdetési dijak:
minden vasárnap.
ERDÉLYI Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
Szorkeuttaégi s kiadói szállás: után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
b.-favkasutcza 16. sz. hova lenő hirdetéseknél külön ked­
a lap szellemi s anyagi vezmény t nyuj t a kiadóhivatal
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők. * <Előfizetési á r :
EGYHÁZI É S IS K O L A I H E T IL A P . Egész évre 6 irt., félévre 5
Kéziratok nem adatnak vissza. írt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr

J*E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S I D O M C l O l S O © .

Tartalom: B. Vay Miklós ő nmlgának a conventet meg­ he terjeszteni nem lehet — ne adjunk tehát a nagy
nyitó elnöki beszéde. (Vége.) — A magyar reform, egyház convent-
je Debreczenben.—Az erdélyi reform, fő- és közóptanodák tanárainak ominosus Pontozatoknak nagyobb jelentőséget, m int
S.-Szt.-Györgyön tartott értekezlete, r. t. — T áréza: A m.-
gy.-monostori templomban. Aug. 3. 1879. (Emlékezés az én jó apám­ a minőt azok ephemer voltuknál fogva megérdem­
ra) Gyarmathy Zsigmondnótól. (Vége.) — Különfélék. —Körözvények.
Szerkesztő postája. lőnek.
Épen oly kevéssé fog közülünk bárkinek is eszé­
be jutn i, hogy azt, mit egyes miniszter, a törvóny-
B . Vay Miklós ö nagyméltóságának hazás szünetelése alatt, amúgy félhivatalosan mondott,

a conventet megnyitó elnöki beszéde. illetőleg nehány példányokban litographiroztatott —

(Vége.) mert hiszen más valamely cselekvény nem adta magát
Addig is azonban, lehet talán m ost is már fel­ elé — a parlamentnek rója fel bünül, vagy előre
említenünk annyit, hogy m ielőtt m ég a kormány már azt tegye fel róla, miszerint ahhoz utólagos
tervezett intézkedésével megelőzhetne bennünket, mond­ beleegyezését adandja,— ón legalább ellenkezőt remény­
junk el ugyan mindjárt ez alkalommal minden iek s várok hazám képviselőitől s el nem tudnám
szükségeseket s terjeszszük fel megállapodásunkat a képzelni, hogy lehetne eset, melyben az megtörtén­
minisztériumnak, a minek mindenesetre nagyobb jelen­ hetnék, miszerint m agát szabadelvűnek s szivvel-lé-
tősége lesz, mintha mi nehányan adtuk volna elé lekkel magyarnak valló, az 1 8 4 8 törvények alapján
amaz ismert enquetten elszigetelt magán-názéteinket állani köteles minisztérium, három m illió protestáns­
— hanem további teendőinket attól feltételezzük: ban, magának a honunkbeli protestantismusnak a k a r ­
mely időben, minő alakban s mi helyen fogják ama h a s s o n , hogy ne mondjam: m e r h e s s e n , ily mel­
szunyadozni látszó Pontozatok, vagy az azok által lékes utón hadat üzenni! Nem ily partialis, és reánk
képviselt elvek, fejeiket újból felütni; és a m it akkor nézve épen ezért veszélyes, félszeg eljárás esetleges
teendünk, tegyük egyesülve ágostai hitvallású t e s t ­ sanctionálását várjuk mi a majdan összeülendő tör­
véreinkkel! vényhozástól, — hanem, igen is azt, hogy a teljes
De a m it szerintem szintúgy nem hagyhatunk vallás*szabadság és egyenlőség s a közép- és felső­
ki a számításból, ha esetleg túl nem akarunk a czé- oktatásról szóló országos törvények, logikai rendszerét
ion lőni, abból áll, hogy amaz elhirhedett Pontozá­ és elsőbbségét követelő, megalkotásával örvendeztes­
sok, melyek összegét magam részéről soha sem tekin­ sen m eg bennünket; igen, mert valóságos felfordult-
tettem másnak, mint egy halvaszületett gyermeknek, ságnak lehet nevezni, hogy felügyeleti törvény alkot­
végre sem képviselnek egyebet, m int a cultuszm inisz- tassák az előtt, mintsem a felügyelet t á r g y a tör­
ter ur ő exjája egyéni vélem ényét, — mely, még vényesen megvolna állapítva.
akkor legalább, midőn azt nehányunkkal közölte s A magyar protestánsoknak természetükből kel­
m i eljárása ellen tiltakozunk, miniszteri tanácsban lene következniük, hogy beleegyezzenek o ly fe l­
nem fordult elé, arról tehát tudomása egyházunkat ügyeleti törvény alkotásba, melynek tárgyát a m in­
már egy Ízben védpaizsa alá fogadott koronánk je ­ denkori miniszter határozza m eg; — ha tehát ez
len dicső hordozójának s. védurunknak, m ég kevósb- útról letérne a kormány, s ily irányban venné az­
bé lehetett, — pedig e döntő tényező előleges bele­ tán közreműködésünket igénybe, kétségtelenül szá­
egyezése nélkül, törvényjavaslatot parlament elő- m íthatna reánk, s mi sem ragaszkodnánk oly mereven,
 418

a mit különben is annyiszor vetettek szemünkre, b ó k e- miért részemről kötelességemnek tartottam , ezen
k ö t é s e i n k szentesítette alaptörvényeink által nyúj­ tárgyak sorjegyzékét elkészittetni s azt annak ide­
tott ős jogainkhoz! — m íg ellenben épen oly ter­ jében szerencsés leszek a m éltóságos és főtisztele-
m észetes, miszerint, ha m ég a honunkbeli — ez tü Convent elibe terjeszten i!
esetben inkább csak álszabadelvüség is, ürügyet Ezeket véltem szükségesnek előleges tájékozás vé­
keresve, ellenünk fordulna, — úgy — e, mondom: g ett elóadni s most már úgy hiszem, megkezdhetjük ta­
nem képzelhető esetben — ne csudálja senki sem , ha nácskozásainkat, melyek folyama alatt reményiem érez­
minden követ meg fogunk mozditni, hogy sértetle­ tetni fogja a főt. és mólt. General Convent azon
nül maradjanak fel jövőre is, elődeink századok kegyességét velem, melyben eddigelé is oly gyakran
hosszú során keresztül megóvni tudott védfalai, a részesített.
közoktatás és nevelés ügyétől el nem választható e g y ­
házunknak.
A magyar reform , egyház conventje Debre-
E gy hitfelekezet, mely tudja s érzi, hogy nem
czenben.
lehet reá az államnak semm iben, legkevesebbé pedig
szept. 10. és következő napjain.
a tudományok fejlesztése terén panasza, mely keser­ I.
vesen m egtakarított filléreivel tengeti e g y h á z á t; rész­ Az eredetileg áprilisié, később májusra tervezett con-
ben házról-házra kéregetve tartja fel iskoláit s nem vént végre szept. 10-én ült össze. A tagok csaknem teljes
húz az államtól, pár ezer, inkább alamizsnának te­ számmal jelentek meg, kivévén a főgondnokokat, kik közül csak
a tiszáninneni és dunamelléki kerületek világi elnökei vet­
kinthető forinton kívül egyebet; egy ilyen magára
tek részt. A jegyzői teendőkkel T ó t h Sámuel debreczeni,
hagyott, saját erejére utalt, létéért századokon ke­
M i t r o v i c s Gyula sárospataki theologiai tanárok s B a k -
resztül küzdött s folyvást harczoló hitfelekezeti t á r ­ s a y Sándor kun-szt.-miklósi lelkész és esperes bízattak meg.
sadalom érdekeivel, még akkor is kíméletesen fog A gyűlést T ö r ö k P á l rövid imája után V a y Mik­
egy jó akaratú eszélyes kormány mindig bánni, ha lós báró a lapunk élén olvasható lelkes beszéddel nyitván
megbocsátható gyengéi irányában elnézéssel kellene meg, a tanácskozás tárgyait is kitűzte. Első kérdés volt,
is viseltetnie. De, a helyett, hogy ezt tennék a kormá­ hogy az eg) házkerületi vélemények hogyan vétessenek te­
kintetbe a tanácskozás rendjére nézve.
nyok, időnként annyagot szólgáltatnak azon régi ta­
E tárgyban a következő beszédek tartattak:
pasztalat meggyökereztetésére, mely szerént nálunk, M o l n á r A l a d á r : Kétségtelen, hogy e conventegy-
azért n e m t u d a j ö v ő megszületni, mert a múlt begyült első sorban azért, hogy az általa kiküldött bizott­
nem akar meghalni; s azért mi protestánsok m eg- ság munkálatait tárgyalás alá vegye. Csakhogy a főtiszte-
pihenésre soha sem vergődhetünk, mindig akadván letü s méltóságos convent korábbi gyűléseinek határozatai
valamely Eris almája, mely közénk dobatik s vigyázatra folytán ezen munkálatokat az egyes egyházkerületekkel kö­
zölte, most tehát mielőtt azok tárgyalás alá vétetnének, min­
s szoros összetartásra utal bennünket.
denesetre figyelembe kell venni az egyes egyházkerületek*
E s épen ezért azt látszanak az okosság és óvatosság
nek ezen tárgyban kijelentett véleményeit. Én azon kére­
javallani, hogy mindaddig, m ig teljesen nem lesz lemmel járulok a főtiszt, s méltóságos conveut elé, hogy
a helyzet ezúttal tisztázva, — s nem fogjuk látni: méltoztassék egy bizottságot kiküldeni, mely összeállítsa és
mehetünk-e karöltve á kormánynyal, vagy védőleg a convent ele tevjeszsze azon vélemények összegét, mert
állandunk véle szemben, mi sem engedünk mélyebb ha nekünk az egyes egyházkerületek nyilatkozatait tekintet­
be kell venni, a munkálatra beküldött véleményeket ismer­
betekintést terveinkbe.
ni is kell. Igaz, hogy megvannak azok a jegyzőkönyvekben»
Végül, m in t ezt Oonventünket egybehívó leve­
de szétszórva vannak ; s azt hiszem a tárgyalás könnyí­
lemben is érintém, vannak ahoz az épen felem lített tetnék meg, ha azokból egy jelentés terjesztetnék be. Én
két főtárgyon kívül, melyekre nézve, mind az öt e g y ­ tehát azon alázatos kérelmemnek adok kifejezést, hogy mi­
házkerület nyilatkozata szerént, határozó és kötelező előtt ezen véleményeket tárgyalás alá vennők, egy b izott­
erővel bir, több más, egyetem es egyházunkat közel ér­ ság küldessék ki, mely jelentését holnap beterjeszsze, —
deklő fontos ügyek is felterjesztve, m elyeket, ha ha­ addig pedig a convent egyéb hozzá tett tárgyakkal foglal -
kozhatik.
tározathozatala végett nem is, de mindenesetre tár­
Dr. K o v á c s Ö d ö n : elébb a zsinat tervezetét kí­
gyalnunk s azokban megállapodásra jutnunk kell, ha vánja megvitatni.
az ezeket benyújtott superintendentiák határozottan ki­ B e ö t h y Z s i g m o n d i Én is ugyanezt indítványo­
fejezett akarata ellen cselekedni nem akarunk, — a zom és legyen szabad az 1977-iki conventnek november
 419
16-án tett határozatából a következő pontot felolvasni. Azt
mondja a convent: a bizottság a munkálatokat közli az
egyházkerületekkel és az egyetemes értekezlet tagjaival, az
egyetemes értekezlet ogybojövón, a javaslatokat meg fogja ál­
lapítani. Ebből a határozatból csak annyit vagyok képes
értelmezni, hogy az 1877 évi convent jónak és czélszerü-
nek találta, hogy a bizottság készítette munkálatok az il­
lető egyházkerületekkel közöltessonek. Nem tudom mi ok­
ból, a convent elfelejtette oda tenni a közlés czélját. Meg­
határozta, hogy csak közöltessenek, nem mondotta, hogy a közlés
után az észrevételek akár a bizottság, akár a convent által figye­
lembe vétessenek. Ha akarta volna, kimondotta volna. Az ille­
tő egyházkerületek egy része megvizsgálta a bizottság mun­
kálatát, nemcsak, hanem megtette észrevételét, reflexióit.
Azokat a munkálatokat illető reflexiók egv egyházkerületet
kivéve, — mely a maga észrevételeivel elkésett — elké
szültek. Be az indokokkal miért késett el ? Az indignatió
abban áll, hogy ba mi beleegyezünk azon egyházkerületi
vélemények tárgyalásába, melyek előttünk fekszenek, azok­
ból nem vagyunk képesek combinálni a dunamellóki egy­
házkerület véleményét is, mert az be nem érkezett. Ha te ­
hát most bizottság küldetnék ki, moly a beérkezett javas­
latokat tárgyalás alá vegye, a dunamelléki egyházkerület sé­
relme fenmarad, mert nélküle határozunk. Ezt akarom el*
kerülni; azt hiszem a dunamellóki egyházkerület is ezt akar­
ja. Czólszerü-e belebocsátkozni a bizottság munkálatába, er-
re vagyok bátor felelni. Igen, belebocsátkozunk, bele kell
bocsátkoznunk, mert a mai convent nem egyéb, mint az
1877- íkí conventnek.folytatása. Ha tehát az elnapolta ma­
gát, hogy a bizottságok munkálataikkal elkészüljenek, akkor
nekünk nincs más teendőnk, mint a tárgyalásokba belebo­
csátkozni. Azután az a kérdés, hogy a superintendentiák
véleményét tekintetbe vegyük-e ? Tudjuk, hogy azon véle­
mények egyes jegyzőkönyvekben vannak feljegyezve, de nin­
csenek codificálva, tehát azokat nem is tárgyalhatjuk. Ha
tehát közöltük a superintendentiákkal akár sajté utján; akár
a közlekedés más utain, az egyes superintendentiák meg
szokták küldeni nézeteiket, eljárásaikat más superinte nden-
tiák, hogy elkészüljenek. Ez is meg van a határozatban,
hogy a mit jónak látnak a munkálatokban, figyelembe ve­
gyék és tanácsaikkal tapasztalatunkat gazdagítsák. Ragasz­
kodva nézetemhez, azt az indítványt vagyok bátor előter­
jeszteni, hogy a mélt. convent méltóztassék belebocsátkoz­
ni az előterjesztett munkálatok tárgyalásába.
S z á s z D o m o k o s ; Ha Molnár Aladár tisztelt tag­
társunk javaslatát jól fogtam fel, annak czélzata nem csu­
pán arra terjed ki, hogy a kiküldendő bizottság a superin-
tendentiáknakszőnyegen forgó nyilatkozatait Összeállítsa, mert
ha csak arra terjedne ki, itt vannak azok, tárgyalás alkalmával
felolvashatók volnának; hanemha jól fogtam fel az indítvány
intentióját, az sokkal messzebb pillantó és az adott hely­
set által teljesen indokolt. Mert mint a főtiszteletü es
mélt. convent bölcsen tudni fogja, mint jelezve is vala, a
superintendentiák között a munkálkodások mikéntjére, meg­
kezdésére némi eltérések forognak fenn és az ügy évdemo
sürgeti es követeli, hogy ha lehet, ezen fennforgó ellenté­
tek olyan megoldásra jussanak, hogy a főtiszt, convent a
maga elé tűzött czélnak megfelelő lég, lehető egyértelemben,
sikerrel és békességgel kezdhesse és folytathassa munkáját.
A kiküldött bizottság főfeladata abban áll, hogy az egyes
superintendentiák nyilatkozatait fontolóra vegye és a hol­
napi gyűlésre javaslatot terjeszszen he, hogy ezen fennfor­
gó /differentiák miként volnának elenyeszthetők hogy a
convent sikeresen bocsátkozhassák a munkálatokba. Én tehát,
miután Molnár Aladár indítványát ebben az értelemben fog­
tam fel, járulok hozzá és kérem a főt. es mélt. conventet,
hogy mindenekelőtt méltóztassék obbén a kérdésben nyilat­
kozni: elfogadje-e Molnár Aladár indítványát, vagy nem?
Én mellette szavazok.
M o c s á r i L a j o s . Nem oszthatom az előttem szóló
nézetét, a mennyiben a convent ha egyszer elnapolta ma­
gát és azon utasítással küldte ki a bizottságot, hogy ha a
dolgozatokkal elkészül, azokat hírlapok utján tegye közzé
és közölje az egyházkerületekkel s ezen utasítás folytán kö­
zölte is azokat és a mely egyházkerületeknek tetszett, ér­
vényesítették is jogaikat, véleményeiket nyilvánítván, ne­
künk tanácskozásainknál azon egyházkerületek nézeteit te­
kintetbe keli venni és ha a helyzet az, nem tudom, talán
a bizottság előadója felvilágosítást tudna adni; mondom, ha
a helyzet az, hogy a különböző egyházkerületek vélemé­
nyei csak a jegyzőkönyvekben feküsznek, a nélkül, hogy
valaki extrahálta volna, akkor nincs más mód, minthogy
bizottságot küldjünk ki, mely a véleményeket a jegyző­
könyvből kiszedje. Azonban ha felvilágosítást nyernénk, hogy
ezen vélemények ki vannak irva és bizottság nélkül is elő­
terjeszthetők lesznek, akkor szükség nélküli időmulasztás
volna oly munkát, mely már készen van, bizottságra híz­
ni, mert egy nap meddő marad. Felesleges volna annyival
inkább, hogy a most összegyűlt conventnek legfőbb tárgya,
mondhatom egyedüli tárgya a zsinati terv megalkotása, mely­
re teljhatalommal voltunk kiküldve, a többi csak mellékes
és hosszabb időre halasztható, azokat a convent azután fog­
ja felvenni, de a főtárgy a zsinati terv megalkotása és en­
nek elővétele előtt nem vélem, hogy szabatos volna azokat
tárgyalni, annyival inkább, hog*y vannak egyházkerületek,
legalább egy van, melynek küldöttei is készek lesznek be­
jönni más tanácskozásba, de mig az nem tárgyaltatik, mely­
re kiküldve vannak, nehéz volna a tárgyalásba bocsátkozni.
És a Molnár Aladár indítványát nem pártolom.
L ó n y a i M e n y h é r t ; Gyakorlatban levő elvnek adott kifeje­
zést a múlt 2 óv előtt tartott convent, midőn elhatározta, hogy a
bizottságok által kidolgozott munkálatok terjesztessenek asu-
perintendentiák elé. Ezen állásponton, midőn most össze­
gyűltünk, hogy ezen munkálatot tárgyaljuk, úgy hiszem,
hogy kötelességünk mindnyájunknak meggyőződést szerezni,
hogy a superintendentiák minő véleményt nyilvánítanak a
munkálat felől. Molnár Aladár a helyett, hogy most egyen­
ként felolvassuk a protokolumokat, hogy a nyilatkozatokat
megismerhessük, azt indítványozta, hogy egy bizottság ne
 420
veztessék ki, a mely rövid idő alatt az Összeegyeztetést el­ kozatát. De ha tanácskozásba bocsátkozunk, majd ha a fő­
készítse, beadja jelentését, hogy akkor mindenki előtt nyil­ tiszt. convent a nyilatkozatokat előveszi, minden kerület
vánosan álljon az egyházkerületek véleménye. Nézetem sze­ fog nyilatkozni a maga képviselői által és a kerület szel­
rint, ezen bizottság jelentése megkönnyíti és rövidíti a mun­ lemében, a honnan meg fogjuk tudni minden kerület véle­
kálatokat. A mi az időnek ellenébe tétetik, hogy nincs időnk, ményét. Én nem pártolom a Molnár Aladár indítványát s
tehát ne mulaszszunk időt, úgy hiszem, hogy időt nem mu­ a tanácskozások megkezdése mellett szavazok. (Helyeslés.)
lasztunk, mert tu Ijuk, hogy a conventi tárgyakon kívül van­ Ezután még Takács János, Fejes István és Hegedűs
nak igen sok foiuis, lényeges, sőt mondhatnám égető kér­ László röviden nyilatkozván, a Molnár A. indítványa elfo­
dések; én is azt tartom tehát, hogy ezen időközt, a mai gadtatott s a bizottság tagjaiul Kun Bertalan püspök el­
napot, más dolognak tárgyalására fordítsuk; tehát nem vesz­ nöklete alatt Szász Domokos, Nagy János. Horthy István
tünk időt, midőn most a bizottságot megválasztjuk ős a con- és Tóth Sámuel conventi tagok küldettek ki.
vent egyéb tárgyak felett tanácskozik. Pártolom Molnár
Aladár indítványát, mert nem hátráltatja, de előmozdítja az Ugyanekkor kineveztettek a missiéi számadások felül­
ügyet. vizsgálatára Kántor Sámuel elnöklete alatt Szentpéteri Sá­
muel, Takács Lajos, Mitrovics Gyula.
Elnök felszólítja a conventet, hogy belekezdjenek-e a
tárgyalásba vagy bizottság neveztessék ki? Ezután kezdetét vette a suprema inspectió feletti ta­
nácskozás, miután B. Vay Miklós elnök az ez ügyre vonat­
N a g y P é t e r erdélyi püspök a Molnár Aladár indít­ kozólag történteket előadta, t. i. hogy a kormány a prot.
ványát nőm pártolja, mert annak elfogadása esetében sze­ közép és főiskolák feletti felügyeletre nézve a prot. super-
rinte csak az idő vesztegettetek. Ezen felfogás sál szemben intendensek és főgondnokok elé a már ismert pontosatokat
M o l n á r A. megjegyzi, hogy neki nem puszta elnapolás a terjesztette, hogy azokra nézve véleményeiket meghallgassa.
czélja, liauam azért kívánja a küldöttség kinevezését, mert A superintendensek és főgondnokok azonban egyházkerüle­
a tegnapi előértekezleten is kitűnt, hogy a vélemények nin­ teik meghallgatása nélkül nyilatkozni nem akartak, sőt ama
csenek eléggé tisztázva, annálfogYa szükséges, hogy ezek pontozatokat azonnal sérelmeseknek nyilvánították, melyeket
megbeszélés tárgyaivá tétessenek. a protestánsok el nem fogadhatnak. Miután köztudomás sze­
R é v é s z B á l i n t püspök elve az volt s az is lesz rint az egyhkerületek sértve látják autonómiájukat ama pon­
úgymond, hogy legjobb a tárgyalásba egyenesen belebocsát­ tok által, elnök ő nméltga indítványozza, hogy alakittassék
kozni. Szerinte nem az képezi a tárgyalás akadályát, hogy egy oly bizottság, mely a jövőben figyelemmel kisérje a
milyenok az egyhkerületek véleményei s miként lehetne kormány ily irányú törekvéseit és hasson oda, hogy azok
aztán azokból eombinálni, hanem az, hogy miután két egy­ ártalmatlanokká váljanak a protestánsokra nézve.
házkerület nem nyilatkozott, bele lehet-e bocsátkozni a zsi­
Mielőtt azonban az ezen fontos tárgy feletti vitában
nati előmunkálatok tárgyalásába. Az időt vesztegetni nem
tartott kiválóbb beszédeket közölnők, sietünk tudomásra hoz­
akarván, beleegyezik a bizottság kiküldésébe is, de inig ez ni a konventnek e tárgyban hozott következő határozatát.
munkálatát bűadhatná, kívánja, hogy a suprema inspectio
nagy fontosságú kérdése tárgyalás alá vétessék. A contventnek a suprema inspectio t á r g y á ­
N a g y J á n o s . Én nem pártolom tisztelt társam M. ban hozott hat ározat a.
A, indítványát, nem pártolom azon érveknél fogva, melye­
Az egyetemes konvent püspökeinknek és főgondno-
ket előttem többen előterjesztettek. Méltóztatnak tud­
kainknak az állam főfelügyeleti jogának gyakorlása ügyében
ni, hogy én voltam szerencsés az 1877-iki convent alkal­
a kormány által közlött pontozatok tárgyában a miniszteri
mával kérelmezni, hogy a bizottságok munkálatát móltóz-
értekezleten követett eljárását elismeréssel és helyeselve ve­
tassék megküldeni az egyházkerületeknek, de véleményem
szi tudomásul.
szerint nem azért, hogy határozatot hozván ekkor az egy­
házkerületek, majd az egyhkerületek határozatát tárgyalja a A legutóbbi években fájdalommal kellett tapasztalnunk
convent, nem pedig az albizottságét, hanem a mint a vég­ ez államkormány részéről úgy egyházi, mint iskolai ügyek­
zés is mondja, kiküldte azért, hogy ismerje meg minden ben az állami főfelügyelet gyakorlásának czime alatt tett
kerület a bizottság munkálatait és a maga észrevételeit te­ több oly intézKedést, a mely nemcsak eltért az 1790— 1.
gye meg, véleményét torjeszsze elő és pedig meggyőződé­ XXVI. t. czikkben ő felsége számára fenntartott felügyelet­
sem szerint azért, hogy a midőn a képviselők ide jőnek a nek ugyanezen törvényen alapuló királyi rondeletekben meg­
conventbe, tudjanak szólani a tárgyhoz és a convenien a szabott és joggyakorlatban megszokott módjáról, de törvé­
bizottság munkálatai felvétetvén, minden egyhkerület kép­ nyekben biztosított önkormányzatunkat is érzékenyen sértette.
viselői megtehessék észrevételeiket minden pontra és azok A miniszteri pontozatokban és az államkormánynak
szerint határozhasson a főtisztoletü konvent. Nem is vezet ezekben nyilvánult ozélzatában aggodalommal ismerhetjük
czélra a kerületek véleményeinek külön-külön megtudása, föl, hogy itt nem csupán egyes esetekre vonatkozott, ma­
vagy azoknak összegezése, mert hiszen nincs is itt minden gukban álló intézkedésekkel, hanem egy állandó és szabad-
kerület véleménye, mert két kerület nem küldte be nyilat­ I Ságunkra végzetes s egyszersmind oly iránynyal állunk szem-
 421
közt, a mely ka érvényesülne, lényegesen megváltoztatná a
hazai törvényhozásnak is ezen ügyekre nézve az 1790— 1*
iki törvényekben kijelölt s azóta gyakorlatba is vett irányát.
Eltekintve a pontozatok egyes szakaszaiban tervezett
sérelmes intézkedésektől , már maga és főleg azon szándék
fenyegeti veszélylyel önkormányzatunkat, hogy a kormány
mellőzve a ordinatio litorariae institutionis-nak az 1790— 1
XXVI. t. ez, értelmében megalkotását, a törvényhozástól
kizárólag a felügyeletnek részletes intézkedéseket igénylő
gyakorlására kérne felhatalmazást, melyet ha megnyerne,
irányunkban nemcsak hogy esetleg önkényes eljárásokra
nyujtatnék mód, de a dolog természeténél fogva, tényleg és
legalább indirecte rendelkezési jogot gyakorolna oly ügyek­
ében, melyekre önkormányzatunk értelmében a kormány csu­
pán felvigyázhat az állami érdekek védelme szempontjából.
Mindezeknek előre láthatólag azon káros következése is len-
no, hogy számos összeütközésekre vezetne egyházunk és
azon magyar állam kormánya között, melynek mi nemcsak
hü polgárai vagyunk, de culturalis intézeteinkben is nagy
nemzeti érdekeit szolgáljuk saját erőnkből.
Igaz ugyan, hogy jelenleg nincs hivatalos tudomásunk
arról, hogy ezen miniszteri pontozatok törvényjavaslatképen
az országgyűlés elé terjesztetnének.
Azonban a tapasztalt kísérlet u<án jogosult azon ag­
godalom, hogy habár tán változott tartalommal és változott
külalakban, ismét igyekeznek érvényesíteni ugyanezen veszé­
lyes irányt.
Ezeknél fogva a magyarországi ref. egyház 5 kerüle*
tében ez ügyben meghatalmazott ezen egyetemes convente
megbízza és felhatalmazza- egyházunk összes püspökeit és
gondnokait, hogy egy bizottsággá alakuljanak s törvényes
igazainkat fenyegető törekvések ellenében továbbá is éber
figyelemmel őrködve, egyházunk önkormányzati szabadságai­
nak, jogainak és érdekeinek védelmére bármikor és bárhol,
úgy a törvényhozás tényezőinél, mint a kormánynál is, min­
den szükséges lépést megtegyenek. Ugyané czélra a mikor
szükségesnek látják, azonnal hívják ogybe a conventet, vagy
az egyhkerftleti gyűlések tartását eszközöljék, megállapodá­
saikat a testvér ágostai egyház e czélra megbizottaival is
tudatva, igyekezzenek őket csatlakozásra és együttes óljá-
xásra megnyerni.
Végre szabadságunk egyik biztosítékául törekedjék e
bizottság kieszközölni, hogy a vallásfelekezeteknek az 1848
XX, t. czikkben kimondott teljes jogegyenlősége és viszo­
nossága elvalahára egészen megvalósittassék.
A z erdélyi reform, fő- és középtanodák taná­
rainak S.-Szt.-Györgyön tartottiértekezlete.*)
(Befejező közlemény.)
A Mikó-tanoda történetének felolvasása után az Öz­
vegy-árvái pénztár múlt évi számadásának megvizsgálására
bizottságot küldetett ki. Ezután olvastatott az ig. tanács-
*) Lásd lapunk 35-ik számát.
nak azon leirata, mely szerint a készítendő gymnasium uj
tantervét már az 1880—81-ik tanévben óhajtaná életbe
léptetni.
A tanügyi referens jelentésében összefoglalva előadta
a tanodák elöljáróságainak megjegyzéseit és észrevételeit az
enyedi elaboratumra, mely a szászvárosi tanári értekezlet
megbízása folytán készült s épen ezért csak a „Szervezeti
Javaslat* határain belől csinálhatott módosításokat. E jelen­
tés szerint E n y e d egészen új szervezeti javaslatot óhajt,
s e végből egy egyetemes tanügyi bizottság alakítását látja
szükségesnek, mely a miniszteri tanterv és testvér super-
intendentiák e nemű megállapodása tekintetbevételével ké­
szítsen tantervjavaslatot, ezt közöljék a tanodái elöljárósá­
gokkal és az ig. tanács saját javaslata mellett azután ter-
jeszsze a tanári értekezlet elébe. K o l o z s v á r : a gymna-
siumban a tanulók sok órával ne legyenek terhelve; két
grammatika ne legyen egyszerre ; a művészeti tárgyak az
alsóbb osztályokban kötelezők legyenek. M.-V á s á r h e l y :
nem helyesli, hogy a termószettani földrajz, mint külön
tantárgy, kiliagyatik, a 4-ik és 5-ik osztályokban fizikát
tanítana, a 6-ikban a chemia elem eit; a történelmet a 3-ik
osztályban kezdené. Az első félévi vizsgálatot megszünte­
tendőnek tartja. Sz. - Ud v a r h e l y : a gymnusium 8 osztá­
lyú legyen; az alsó osztályokban a szakcsoport-rendszert, a
felsőbbekben is csak a mérsékelt szakrendszert helyesli; a
„Szervezeti Javaslat“ általános elvei most is megtartandók;
a történelmet már a 3-dik osztályban kezdené, minthogy
a földrajz a 2-ikban megszakad; az algebrát a 4-ik osz­
tályra tenné; az organika chemiából csak a közéletben
elterjedt fontosabb vegyül eteket venné fel s előkészíte­
né a tanulókat az állatok és növények anato imájának -
és pkisiologiájának megértésére; a bölcseletet a 8-gik osz­
tálynak hagyná ; az értesítő pótolná a zártudésitást; a
3 felső osztály az igazgató alatt lenne fegyelmi és tan­
ügyi tekintetben egyaránt. Z i l a h : a földrajzot a 3 alsó
osztályban tanítaná; a történelmet a 4 ükben kezdené; a
természetrajzot az 5-ik és 6-ikban, a chemiát a 7-ikben;
a deák felvételi vizsgálatot megtartaná; óhajtaná, hogy
minden kötelezett tantárgy kérdeztessék az érettségi vizs­
gálaton, s hogy a gymnasium 9 osztályú legyen. Szász­
város és Szentgyörgy megjegyzés nélkül fogadják el az ela-
boratumot.
Az értekezlet tárgyalása alapjául a kolozsvári tanári
kartól készített tantervjavaslatot (megjelent e lap 29— 34
számaiban) fogadta ol. De mielőtt a részletes vitát megkez­
dette volna, felhívta Dózsa Dénes szászvárosi tanárt, hogy
bejelentett értekezését „ E s z m e t ö r e d é k e k a k ö z é p -
t a n o d a i o k t a t á s r e f o r m j á r ó l “ olvassa fel. D. felol­
vasásának oszmenete a következő:
Az állam tantervé készítésénél s iskolai berendezésé­
nél a történeti fejlődést mellőzi* A mi protestáns iskoláin­
kat a nemzet ösztöne teremtette, épen ezért a kormány
helytelenül avatkozik a mi iskoláink' ügyeibe; bátran verse­
nyezhetünk az állammal. Az iskoláinkból kikerült ifjak mi­
nősége után lehet Ítéletet mondani iskoláinkról. A tanterv
 422
és tankönyvek magokban mit sem érnek. A tanár egyéni­
sége, alaki és anyagi képessége a fő. Három évi cursus rö­
vid a tanárképzőben. Régebb nagyobb tudományuak voltak
a tanárok, mint most. Az állam hátrább áll tanárok dol­
gában, mint mi, Jó tanárképzőre van szükség. A törvény-
hozás a tanügyet nem kormányozhatja, csak figyelemmel
kell kisérni. Hogy az ó-klasszikai vagy a modern nyelvek
taníttassanak a középiskolában, nem a törvényhozás, hanem
a tanférfiak dolga. Nem vélemény, hanem eredmény után
kell indulni* Ssabad mozgást kell adni a tanférfiaknak. No
egyformásitsunk* Felügyelet és közigazgatás illeti az álla­
mot, a többi a tanárok dolga. Önként kiszorul a roszabb
tanrendszer. Lassú fejlődés az egészségesebb* Gymnasium
és reáliskola egymásmelled nem állhat meg. A realtanulók
is bocsáttassanak a tudomány-egyetembe : legyen küzdelem.
A törvényhozásnak nem az a feladata, hogy a tanugyet tör­
vényekkel szabályozza, hanem hogy az eredményeket iktassa
törvénybe. Az alkalmazkodás törvény nélkül, önként jő lét­
re. Az egyéni munkakört ki kell szélesíteni * az egyes isko­
láknál is. T a n ü g y ü n k t e r é n g y ö k e r e s r e f o r m ,
k e l l , de e z t ne v á r j u k a k o r m á n y t ó l , a z ö n k é n ­
t e s a l k a l m a z k o d á s k i f o g j a f e j l e s z t e n i . Szóval:
s z é l e s h a t á s k ö r t k e l l a d n i i n té z e t n ek és e gyón­
n é k . A f e l ü g y e l e t és t a n á r k é p z é s az á l l a m
d o l g a . A tanárikar után lehet az iskolára következtetni.
Jó tanárokat várjunk hát az államtól.
Ezen felolvasásról élénk eszmecsere fejlődött s a v i­
tából azt lehetett kivenni, hogy a felolvasó elvét : „menni
czól nélkül“, senki sem fogadta el. Ő mindenkinek feltét­
len szabadságot akar adni. Elfogultságában az államtól még
a jót sem hajlandó elfogadni. A tantigy vezetésére a kor­
mányt nem tartja illetékesnek stb. stb. A mint megjegyez­
ték: nincs e felolvasásban semmi használható; ideális gym-
nasiumról volt elmefuttatás.
Az értekezlet kimondta, hogy teljes 8 osztályú, ön­
álló gymnasiumot akar létesíteni, az eddigi 6 osztályú ly-
cealis közóptanoda és a 2 osztályú bölcseleti tanfolyam he­
lyett, s a tantárgyakat is annak megfelelően kívánja meg­
szabni és beosztani. A tantárgyak következőleg osztattak be :
A v a l l á s t a n a gymn. 6 alsó osztályában adatik
elő, heti 2 — 2 órán; a tananyag beosztása dr. Kovács Ödön­
re bízatott. A m a g y a r n y e l v és i r o d a l o m beosztásá­
ban az a változtatás történt, hogy Ovidius a 4-ik osztály
tananyagából felsőbb osztályéba tétetett s czólul tűzetett az
is, hogy a tanuló „ismerete köréből vett magyar szöveget
helyesen tudjon latinra fordítani“ ; a két alsó osztályban
AZ „ERD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
A m.-gy.-monostori templomban.
Auguszt. 3. 1879-
(Emlékezés az én jó apámra.)
^yarmatU T^ymoninitbL
(Vége.)
Gyöngéd nemes szivének egész jósága, melylyel el­
árasztotta ifjúságomat, oly mélyen és élénken é) emlékem­
6 — 6, a 8-dikban 4 és a többiekben 5— 5 órán tanittatik-
hetenként. A g ö r ö g n y el v és i r od a l ó m az 5 ik osz­
tályban 6, a 6-ikban 5, a 7-ik és 8 «ikban 4— 4 órán,
mint az állam gymnasiumaiban. A n é m e t n y e l v és iro ­
d a l o m beosztásánál azon vitatkoztak: vájjon e tárgy a 7-
ik és 8-ik osztályban heti 1— 1 órán tanittassék-e ? a több­
ség, azon elvbél indulva ki, hogy legalább egy idegen nyelv
tudása okvetetlenül szükséges az egyetemi sikeres tanulás­
ra — nem is tekintve e nyelvnek gyakorlati hasznát —
azt látta jónak, hogy ha több időt nem fordíthatunk reá
legalább 1 — 1 órán a két felső osztályban is taníttassák,
mert az érettségi vizsgálatnak is tárgya. Azonban az órák
száma összeadásánál az 1— 1 óráról is le kelle mondani s
azért csak facultativ tanításra szorult a 2 felső osztályban.
A 3-ik osztályban 6, a 4-ikben 4, az 5-ik és 6-ikban 3 —
3 órán tanítják. A t ö r t é n e l e m az 5 felső osztályban,
tanittatik, még pedig a 4-ik és 8-ikban a hazai, a többi­
ekben az egyetemes, heti 3— 3 órán, A f ö l d r a j z a két
alsó osztályban 3— 3, a 3-ik és 4-ikben 2— 2 órán ada­
tik elő. A 8-ik osztálynak a csillagászati földrajz van ki­
szabva, úgy hogy ott, a hol az állattant és a csillagászati
földrajzot ugyanazon egy tanár taníthatja, az első félévben
heti 4 órán az előbbi, a másodikban szintén ugyanannyi
órán az utóbbi adassák elő; egyebütt mind a két tantárgy
heti 2— 2 órával osztandó be az egész évre. A m e n n y i ­
s é g t a n az első osztályban 4 órán, a 3 ikban 2, a töb­
biekben 3 — 3 órán tanittatik. Alig helyeselhető, hogy az
algebra már a 3-ik osztályba becsúszott, a 4-ik osztályban
tanítandó fisika kedvéért. Sokkal jobb lenne a számtant a
3 alsó osztályban példákkal érdekessé tenni s jól begya­
korolni, meit 2 év alatt a tanulók nem tudják az egézzet
minden oldalról megérteni s feldolgozni. S alig ha csalód­
tak, a kik azt fejezték ki, hogy a mennyiségtantól a tanu­
lók azért idegenkednek, mert nincs elég idő engedve be­
gyakorlására s megértésére. A ki sokat markol, keveset
szőrit. Az állam is csak a 4-ik osztályban kezdi a algebra
taníttatásai. A r a j z o l ó g e o m e t r i a a s z a b a d k é z i
r a j z z a l a 4 alsó osztályban heti 3— 3 óráf kapott. A
t e r m é s z e t t a n a 4-ik osztályban 4 órán, a 7-ik és 8 -
ikban 3— 3 órán adatik elő. A t e r m é s z e t r a j z a 3 al­
só osztályban 3— 3 órán, a 7-ikben az első félévben 3 órán
rendszeres ásványtan, a másodikban ugyanannyi órán rend­
szeres növénytan, a 8»ikban 2 órán a rendszeres állattan
tanittatik, A c h e m i a a 6-ik osztályba heti 3 órával té­
tetett le a 7-ikből. A t o r n a , s z é p í r á s és é n e k is
kellő helyet kaptak.
Könyvismertetés is volt dr. Török Istvántól, a ki a
Kiss Sándor földrajzát ajánlattal mutatta be a 3-ik elemi
osztály számára. A jövő évi értekezlet Zilahon lesz, akkor­
ra dr. Kovács Ödön, Parádi Kálmán és dr. Török István
módszertani értekezéseket jelentettek be
r. t
ben. Emlékszem az év utolsó éjjeire, midőn az egész család
aludt s csak ketten voltunk ébren, ő egyházi beszédét ír­
va, én pedig kis rostélyos ágyamból erősen lesve, hogy
mikor jön az angyal, kitett czipőmbe elhozni az uj évi
ajándékot, melyet a „jó gyermekek“ megérdemelnek. Az an­
gyalt csak most látom, akkor egyedül a gyöngéd atyát lát­
tam, ki minden öt perczben eljött betakargatni kis leá­
 423
nyát s puha kezével megsimogatni vánkosba rejtett arczát.
Emlékszem, hogy már három éves kis koromban térdére ül­
tetve tanított írni, olvasni s ha pár éwel később a tor-
nácz fehér falára irt hosszú sorszámot ki tudtam mondani,
ugy öryendett. Ez örömet akarta egyszer megzavarni agg
esperesünk:
— Szép, szép, de majd vagy tiz év múlva fog-e
igy sikerülni egy jó magyaros ebéd elkészítése ?
— Fog meg előbb i s ! — szólt kilépve a mi jó
mamánk.
Hosszú téli estéken a kerekasztal körül ülvo, vagy
nyári délutánokon nagy árnyas fáink alatt naponta felolva­
sott nekünk. De a kora reggel és esti órákat rendesen csak
nekem szentelte: reggelenként nagy kertünk harmatos fü­
vén át, kivezetett a vad virágos ré tre : a krisztály tiszta
hegyi forrásokhoz s ha fáradtak voltunk, leültünk egy-egy
mohos szirtdarabra s folytatta tovább azokat a csöndes, sze­
líd előadásokat, melyeken én akkor ugy lelkesültem: Róma
nagy fiainak hős tettét, a ragyogó, müveit Görögország fény­
korát, azt a bűbájos kort, midőn a történelem Herosai
összeolvadtak az Olympus isteneivel: a hitrege költészete a
valóval. Épen oly szeretettel beszélt az ókor világrázó ese­
ményeiről, mint a minden estén élőnkbe táruló csillagokról,
csak hogy én akkor sokkal szívesebben hallgattam az elsőt,
mert bármily szeretettel csüngtem a csillagsugaras egen, de
hinni nem akartam azokból a csoda dolgokból semmit. Sok­
kal kedvesebb volt előttem ugy az ég, a milyennek láttam
ős hittem: az a halvány fényben körülfutó csillagfelhő hogy
is lehetne más, mint' vezérfonala az ős honba visszatérő
Csaba királyfinak ? Sehogy sem tetszett nekem, hogy azok­
ban e kis rezgő csillagokban világot keressen valaki. Hogy
egy piczi halvány fényű pontocska tizenkétszázszor lenne
nagyobb a mi földünknél, vagy mint akkor hívem, az „egész
v ilá g in á l! Hogy egy másik parányiságnak nyolez akkora
holdja legyen, mint a m iénk! S hogy az a sugár, melyet
mi látunk, sok ezred év óta jött, mig idáig ért s ha a mi
földünk visszasugárzik, oda ott még azt a sugárt látják,
mely Krisztus születése előtt több ezer évvel indult el in­
nen és hogy a nagy mindeusógben ezer meg ezer olyan
bolygó lenne még, mint a mi tündöklő napunk 1 Mind oly
hihetetlen csodadolgok voltak, melyekre én csak fejemet
ráztam a tudatlanság hihetetlenségével. De kitartó, szolid
gyöngédségével tovább folytatta tanítását azokon a feledhe­
tetlen gyönyörű nyári estéken, mikor a telehold ezüst sza­
lagokat vont kertünk fehérlö útaira s az ég rezgő csilla­
gaival ugy borult a vén Vlegyásza magas ormaira, mintha
be akarta volna takargatni. E holdfényes virág illatos esté­
ken annyit beszélt napról, földről, csillagokról, világosság
terjedéséről, szóval a naprendszerről, hogy végre megszűnt
a* kétely, helyet adva egy erős, mindig növekedő vágynak, hogy
milyen jó lenne a z t: t u d n i !
Emlékszem, hogy legkedvesebb hónapjában, szeptem­
berben, mikor a réteket rózsaszínes lila fátyollal vonja be
az őszi kikircs, mindig kimentünk a tavaszbuza aratásba s
mig az aratók vig éneke között kévére dőlt az aranysárga
dús kalász s a mi reggel hullámos arany tengernek tet­
szett, alkonyra sárga-barna tarlóvá változott, édes apám
várakozással tekingetett szét a fátyolozott fényű láthatáron.
Leste a kedves gólya-madarakat, hogy vájjon déli útjokra
kelve, nem szálnak-e erre ? Hadd hoznának emlékeket a
kedves szülőföldről és ha gólyák nem is szálltak a légben»
de a gyermekkori emlékek minden őszszel ujult erővel
megjöttek és merengővé tették vidám kedélyét. Ilyenkor
ugy szerette elbeszélgetni, hogy mily megkapó az a bú­
csúztatás, készülődés, mikor ezek a kedves, szolid madarak
útra kelnek. Emlékszem, m int gyermekded kedélye tiszta
derűjére, szerető szive igaz gyöngédségére, hogy mikor el­
jött a szüret ideje, a városból hozatott szőlőfürtöket felag­
gatta paszulykarókra, hogy szüretet csináljon nekünk, „sze­
gény kis havasi gyermekekének. S ilyenkor a visszaemlé­
kezés édes merengő hangján beszélgetett kedves szülőfölde
— Szabolcsmegye szüreteiről és az emlékek aranyos ködén
át még az is, mint valami nagyon kedves emlék tűnt fel
előtte, hogy egy ilyen szüret alkalmával futott, mint kis
fiú, a lobogó lángok köze s kezén az égés nyomait mindig
mutogatta. A havas ormu vén Vlegyászával ilyenkor legtöbbet
bajlódott: itt már mindjárt tél lesz, régen ott fehérük az
előcsapat s ott ? de vájjon mit is csinálnak most ott
az enyhe égaljon Kótajban ? Beh régen is nem tudok ró­
latok semmit!
„Pedig ki ne vágynék tudni jó anyjáról,
Bár gyöngén ápolva legyen dajkájától,
Magyarország az én kedves édes anyám,
Erdély pedig szelíd felnevelő dajkám.“
Emlékszem — és ez az emlők mindig szent lesz
előttem — hogy leánykorom utolsóelőtti napján egy hét«
közuap délutáni templomozás után, midőn a nehány vén.
asszony már távozott s mi csak magunkban maradtunk itt,
megfogta kezemet s áthatott hangon igy szólt hozzám:
„Kis leányom épen e helyen, hol most állunk, öntötték fe­
jedre a keresztvizet s itt mondod el egy pár nap múlva,
mint menny asszony, az esküt és új életbe repülsz szerető
szülőid köréből. Új életedben is légy mindig szelíd és jó :
a bűnnek még az árnyékától is óvjad magad, mert a hol
az árny, ott már közel a való. Az életben legnagyobb örö­
mem akkor volt, midőn te születtél, eddig az öröm tiszta­
ságát nem zavarta egy keserű csepp sem s én hiszem,
hogy benned való gyönyörűségemet te nem változtatod fáj­
dalommá, szégyenné soha 1
Oh, hogy e szent helyen állva) miért nem kérdhetem,
m eg: Csalódtál-e bennem édes jó atyám ?
És a mikre ezentúl — egy nehány verőféuyes óv
gyors elrepülóse után — emlékszem, azok mind nagyon
szomorú dolgok: gyors letünte az oly boldog család napjá­
nak, gyászos özvegységre jutása annak, ki pár évvel az­
előtt igy énekelte boldogságát:
„Szerelmednek tengerével
Elboritád ifjúságom
Lelkem megvevéd magadnak
Pogyhatlan szivjóságon.
 424

Mikor a nemes Mélek elszállt, elvitte magával a te tiszteletére s tán felesleges is felemlíteni, hogy a számta­
életyidor egészséges arczodról is az öröm derűjét* Megtörve lan pohárköszöntésektől fűszerezett eme kedélyes lakomák a
kedélyben és egészségben, három év múlva idejöttél, hogy konventi tagok között fönnforgott vélemény különbségek ki­
légy mindvégig annak közelében, kit mindig olyannak lát­ egyenlítésére kiválóan alkalmasoknak bizonyultak. A barát­
tál, mint az első napon. ságos egyetértés s kedélyesség tetőpontját azonban az utol­
A ki kedves halottakat sirat, annak sokszor kellett só nap estéjén érte el, a midőn Góresi Kálmánnak, a főta­
éreznie, hogy nehéz napjainkban az emberek olyan rész­ noda e ritka buzgalmu tanárának kezdeményezése folytán, a
vétteljesek, jók irányunkban; az lehetetlen, hogy hálásnak konventi tagok jelentékeny részének alkalmuk nyílt, a fő­
ne érezze magét, ki szülői vagy gyermekei ágyánál rész­ tanoda egyik termében a hittanhallgatókkal s jogászokkal
vétkönnyeket látott valaha csillogni és a hála szelid felemelő együtt tölteni el pár vidám órát. A convictus egyszerű ót-
érzése évekig meg tud élni csöndesen s egyszerre az em­ eszközeivol fölszerelt asztalok mellett debreczeni párolgó
lékek sokasága vagy valami kimagyarázhatatlan erő folytán gnlyáskús, túrós csusza, pohárcsöngós, szellemes áldomások
túlárad és szavakban keres határt magának. Mindig szivem­ s az ifjúság énekkarának szabatos dallamai fölváltva gyö­
be voltatok zárva ti, kik az ő ágyaik mellett oly hosszan nyörködtették a testet s lelket s fiatallá varázsolták aaokat
virasztattatok velem együtt, de ily végtelen mély hálát, is, kiknek halántékait rég beborította már az idő hava. A
mint most e kis templomban, még sem éreztem eddig so­ püspökök közül jelen voltak Révész Bálint, Kun Bertalan,
ha I Látom jó mamám kínos hosszas szenvedésénél az ő Pap Gábor és Nagy Péter, az utóbbi azonban már az e s ­
jó testvérét, látom a te ágyadnál édes jó apáml az én test­ téli vonattal haza sietett, mig a többiek csak éjfél után s
véremet, ki férfi létére oly föláldozó gyöngédséggel ápolt, akkor is nehéz szivvel, de egy ritka kellemes est édes em­
mintha egyetlen lányod lett volna! És látom mindazokat, lékeivel oszlottak szót, leikök mélyében esdve áldást a ta­
kik oly jók voltak akkor s kiket én áldani fogok mindig 1 noda ifjúságára, melyhez nemcsak Debreczen városának, de
És most isten veled te kis templom! Szentelt falaid az egész nemzetnek oly szép s bizonynyal valósulandó re­
között szentelt emlékek kerestek fel és kilépve kis előcsar­ ményei fűződnek.
nokodból, mindig előttem fog e pillanat állni: az orgona — „Protestáns p a p .“ E czim alatt Lágler Sándor
méla hangja még zug, a sírok mellett lassan lépdelnek el a evangelicus és Kálmán Dezső ref. lelkészek előfizetési fel­
hivelc, kiket hajdan az én jó apám fiatal ábránddal a fel- hívást bocsátottak ki egy gy akorlati szakközlönyre, mely ha­
világosultság által akart egy magasabb fokra emelni, de a vonként egyszer, két nagy 8-ad réfcü ivén fog megjelenni,
kiket a szétfosztott ábrándok foszlányain át is mindig sze­ azon esetben, ha e hó vegéig 250 előfizető jelentkezik- E
retett és igaz szivvel munkált előmenetelükön. A virágos szakközlöny tartalmazni fog egyházi beszédeket, beszéd-váz­
sirolc felett a fák lombjai összeborulnak s köztük madarak latokat, irás magyarázatokat, továbbá különösen a curapas-
énekelnek ; a légben suhogó galambok szállnak vissza to­ toralis körébe tartozó kérdések feletti eszmecseréket. A
ronylakukba, a templom fehér falán az augusztusi nap fé­ szerkesztők felszólítják a lelkészeket ily taratlmu müvek
nyes sugarai repesnek és a napóra felett nagy fekete be­ beküldésére s kilátásba helyezik a méltányos díjazást. Elő­
tűkkel int az ő Írása: „Lejár órátok!" fizetési dij egy évre 4 frt, félévre 2 frfc, negyedévre 1 frt,
Oh, fájdalom, hogy a tietek, édes jó szülőim, idő előtt mely összeg a szerkesztő kiadóhivatalához Kölesdre külden»
járt le!
dő. Gyűjtőknek 10 előfizető után egy tiszteletpéldány jár.
— Zilahi fötanodánk elöljárósága, b. Wesselényi
Ferencz ő méltósága beleegyezésével s a kerületi közgyűlés
KÜLÖNFÉLÉK. jóváhagyása reményében, az u. n. AVesselenyi-tanszókre So­
K o lo z s v á r , 1 8 7 9 . s z e p te m b e r 1 3 .
mogyi Jenőt, kolozsvári s enyedi fotanodánk s legújabban
— A püspöki visitatio, mely a sorrend szerint Há­ a helybeli tanárlcópezde jeles növendékét hivta meg, ki
romszékre vala kiszállandó, a főt. püspök ur bokrós elfog- állomását már el is foglalta. Tanárképesitesi vizsgáját meg
laltatásai miatt, a folyó évről elmarad. e tanév folyamán le fogja tenni. Szép képzettsége s szelid
A konvent folyama alatt a debreczeniek pel- jelleme biztositékúl szolgálnak arra, hogy hivatásának ele­
dányszerü vendégszeretetüknek újólag kiváló jeleit adták. get teend.
Azonkívül, hogy a conventi tagok egyesek házánál voltak — Dr. Elekes Yictor, gyulafehérvári egyházközség­
elhelyezve, nem egyszer nyílt alkalmuk, a vendégszeretet ünk újonan választott ifjú lelkésze, e hó 14-én foglalta el
asztalainál, barátságos összejövetelekre. A konvent megnyi­ új állomását, Elekes György esperes úr által ünnepélyesen
tása előtt, már 7-en estve a konventi nagy bizottság meg­ igtattatván be hivatalába. A beigtatási ünnepély részleteiről
érkezett tagjai vendégei valának főt. Révész Bálint urnák jövő számunkban tudósítást közlünk. Addig is azonban, is­
s illetőleg ritka kedvességü nejének, kinek páratlan ven­ ten áldását kérjük e derék ifjú lelkész buzgó munkásságá­
dégszeretete s jó gazdasszonysága Debreczenben egész pél­ ra, melyhez a legszebb reményeket kötjük mindnyájan.
dabeszéddé lett s nekünk is volt több Ízben alkalmunk meg­
győződni arról, hogy e példabeszéd igazat mond. A konvent A szerkesztő postáfa.
megnyitása napján, 10*én az egyház, másnap az egyházke­ Yá l y i P á l, e s p e r e s u r n a k. Helyreigazítása tárgy­
rület s 13-án a nemes város rendezett banquettet a tagok halmaz miatt késik.
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az* ev ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Szeptember 28. 39. szám
M egj ele n ik hirdetési dijak;
minden vasárnap.
ERDÉLYI Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Béljegdij minden beigtatás

PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
SzorftSBttoógl a kiadói szállás: ntán 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
b.-farkasutcza 16. sz. hova lenő hirdetéseknél külön ked­
a lap szellemi s anyagi vezményt nyújt a kiadóhivatal
Ügyeit illető minőén külde­
mények czimzendŐk.
9 f Előfizetési á r :
EGYHÁZI E S IS K O L A I H E T IL A P . Egész évre 6 frt., félévre 3
Kéziratok nem adatnak vissza, írt., évnegyedre 1frt 5 0kr

j^ELELŐ S SZERK ESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOS I S l Z í S i S S S I D o n ű L O l S O S .

sok olyan tantárgy lett csak a közel múlt 15 év

T a r t a l o m : A lelkészképzésről. Nagy László. — A magyar
alatt is felvéve, melynek azelőtt neve sem volt %
reform, egyház conventje Debreczenben. — A moldva-olábországi
missió köréből. Láng Károly. — Az áll. ig. tanács r. gyűléséből, r. t. facultás berendezésénél. Nem. kicsiuylem az elért ered­
— V i d é k i é l e t : Az erdő vidéki egyházmegyéből. Válasz a felelet­ m ényeket, sőt a jövő biztos reményével vizsgálom az
re Sándor Jánosnak. Révay Pál. — A marosi egyházmegyéből. Fe­
lelet a már nem ifjú papnak feleletére. — T á r c z a : Az eladott ró­ időszakonként kezemen átmenő bizonyítványokat. E
zsabokor. (Hollandból). — Különfélék. — Körözvónyek. — Szer­ bizonyítványokban látom, hogy ott van a „gyakorlati
kesztő postája.
lelkészettanból“ is az órdemfokozat. Azonban a nem
ritkán felmerülő jelenségek m iatt már többször te t­
tem magamnak ama kérdést: m it tartalmazhat ama
A lelkészképzésröl. c u r a pastoralis? mert hogy a p a p i h i v a t a l g y a ­
Szilágy-Somlyó, szeptember hó. k o r t a t i k e z e l é s é n e k m ó d j á t nem tartalmazza
— exempla docent.
Tárva m ár mindenütt az alma materek áldás-
Lássunk hát példákat! Mindenekelőtt m egjegy­
dús kebele, Siet mindenfelől tudni vágyó sereg ölelő
zem, hogy a felhozott esetek mind megtörtént té ­
karjaikba. Mint virágos réten a szorgalmas méh
nyek s ba tán kétkednék valaki, bizalmasan ne­
gyűjti édes m ézét: a tudás csarnokában a szorgal­
vekkel is szolgálok.
mas ifjak a jövő számára ismeretben mindig gazda­
Az állom ását elfoglalt ifjú pap nem tudja,
gabbá lesznek. Á m , ha a virág meddő, szinp.impája
hogy üeki felszentelóseig a püspöktől k ell felhatal­
talán elbájolja szemeinket s lelkünket, de szirmai le ­
mazást eszközölni a sacramentumok kiszolgáltatására
hullván, messzire elszállnak a szelek szárnyain és
s ily felhatalm azás nélkül parochir.lisactusokat nem
nem lesz gyümölcse.-
teljesíthet. Azért tehát, a hozzávitt kis gyermeket
Igaz, hogy a ezél nem lehet az, hogy a böl­ annak rendje szerint megkereszteli s a már kihir­
csek kövét mindenki m eglelje, hiszen m eg van Írva detve volt mátkapárt szépen megesketi. De — és ez­
a könyvek-könyvóben: „Nem az erőseké a diadal“ , után jön a java — az esperesi hivatal által figyel­
l e g a l á b b n e m m i n d i g . A. czél csak az lehet, meztetve, facultatoriáért folyamodik a mi dőn azt m e g ­
hogy a pályát végzett ifjú nemzedékek az élet m e­ nyerve olvassa tartalmát, ekkor veszi észre, m ily
zején hivatásuk szerint szerzett kincseikkel jél sá ­ hibát követett el. Es most mit csináljon? L e tta n a -
fárkodjanak. babtista., újból keresztelvén a kis gyermeket lett
Ez alkalommal ama pályára tekintek csupán, eskühalmozó — újból megesketvén a már rég con-
melynek szép mezején a talentumoknak nyert m ér­ sum m ált házasságban élő mátkapárt. S ebben ki a
téke szerint én is munkálkodom s kérem az ille tő ­ hibás ? En őt nem vádolom, hisz a tudományok min-
ket, hogy n e v e l j e n e k p a p o k a t , e l s ő s o r b a n donik ágában kitűnőnek jelzi őt a facultás. I tt meg­
az é l e t s z á m á r a . jegyzem , hogy sok ifjú pap a keresztelést papi há­
Igen jól tudom ón, hogy a tudományok terén zánál palást nélkül végzi, pedig miután nekünk kü­
óriási léptekkel halad előre a világ s hogy a theo- lönben is csak két sacramentnmunk van, ennek vég­
logica facultás mostani bereudezése szerint nemcsak rehajtásánál a benső érték m ellett minden külső
az egyes tananyagok terjedelme öregbedett, hanem díszt is m eg kell adnunk.
 426

Másik polgártársamhoz elm egy hallgatója s kér Lón m eg Pistabának

„családi értesítőt.“ P . Mi az afia? hírét sem hal­ Zavart számadása.
Ezen poémában önti ki keservét egy vizsgáló
lottam én annak. H . Jaj pedig tiszt, uram azt ne­
biztos. Nem lehetne-e a számadás készítés módját
kem ma be kell adnom a törvényszékhez! T eh á t a
megtanítani a leendő papnak? Ezen kérdésre talán
szűrös afi és pap tanácsot tartanak s elvégre kisütik,
eme másik kérdéssel föleinek a lelkész-képezde taná­
hogy mire van s'-nkség. De ezután következik még
rai : Hát a theologica facultás tanárai még mathe -
a kiállítás. Legokosabban cselekszik, a ki átréndula
már gyakorlatában levő szomszéd paptársához s a t ­ zeos professorok is legyenek ? ? Bocsánatot kérek!
Más a számtudomány s más a mi egyházaink szá­
tól kór tanácsot. De ném elyiket e lépéstől visszatart
madásainak m egkészitése.
a túlságos önérzet, az akadémia visszasugárzó fé ­
De menjünk tovább.
nye stb. É s ekkor lesznek kiállítva családi értesítők
Megjelenik a papnál az erény rögös utján m eg­
úgy, hogy kihagyatuak a m e g h a l t a k , vagy n agy-
botlott hajadon s kijelenti, hogy egyházat akar kö­
k o r ú a k , vagy k i s k o r ú a k az értesítő czéljához
vetni. A tapasztalatlan ifjú pap nem tudván m it csi­
képest.
nálni s tekintélyét is meg akarván őrizni, kijelen­
Családi értesítő szükséges valakinek, ki mint ti, hogy e ténykedésre esperesi engedély szükséges,
egyedüli fiú, katonaság elől akar menekülni, mint, folyamodik tehát az espereshez s a kívánt engedélyt
nyomorék atyjának egyedüli támasza. Az apa ős anya megnyeri azon esperesi kijelentéssel, hogy jövőre ilyen
nevét megmondják, de elhallgatják, hogy az apának actus teljesítéséhez nem kell felsőbb engedély. K ell
volt még egy felesége, kitől két élő és nagykorú ehez commentár?
fia van és a tapasztalatlan ifjú lelkész kiállítja a E gy jegyben járó pár kihirdetése alkalmával m eg­
hiányos okmányt s a roszhiszemüleg eljárt egyetlen jelenik valaki az ifjú lelkésznél s jelenti, hogy a jegyesek
fiú inegmenekszik a katonaság alól. H a ily eset m eg­ egyik vagy másika már egy másikhoz törvényes m át-
történnék, vájjon az ifjú pap hamis okmány készí­ kaság kötelékével van fűzve s kéri, hogy az eske-
tésért megbüntethető lenne-e ? Ily eset — ha az tést ne tegye meg. Tudja-e a legkitűnőbben végzett
egyházkerület rendelete folytán a családkönyvek el­ papjelölt, mi itt a teendő ? A lig h a ! És ha a vegyes
készülnek — fel nem merülhet. Ám ilyen csa­ házasságoknál a más felekezetű pap m egtagadja %
ládkönyv a superintendentia ®/io*ed részében még jegyesek kikirdetését: figyelm eztetve vanDak-e a fa­
nincs s azok elkészítése az ifjú nemzedékre vár. Nem kultás növendékei az 1 8 6 8 L i l i. t. ez. adta joga­
jó lenne-e utasítani őket annak elkészítésében? ikra ?
Az anyakönyvek vezetése milyen egyszerű dolog H át még a válóperek körül teljesítendő teen­
és m égis a can. vis. tanítja meg rendesen az itju dőkről van-e avagy csak sejtelmük is az iskolából
lelkészeket, annak pontos és korrekt vezetésére. Nem papi szószékbe kilépő ifjulelkékészeinknek? Tudják-e mi
jé lenne-e, ha ezen tiszt teljes ismeretével szállaná­ az a „H ázassági törvónyrajz“ , „Házassági törvóny-
nak ki az élet mezejére? A számadást vizsgálja a k eztetó ? “ P. o. a házassági főtörvényszók l ig á b a
látogató bizottság. B i z t o s Tiszteletes ur kérem az vet egy peres felet. Idő folytán a ligázott félnek
ellenőrzési naplót. P a p Miféle naplót? B. Az el­ szerencséje akad. A tapasztalatlan ifjú pap m eges­
lenőrzési naplót, melyet, mint az egyház vagyon- keti a ligázott jegyest párjával, a szigorlatot tett
ügyének felelős ellenőre vezetett az óv folyamán. P. ifjú papjelöltek t#/ 100-ad része hírét se hallotta a há­
Nem vezettem ón uram semmiféle naplót. B . De zassági ligának. Törvónytelen-e ez adiázasság ? V.agy
hát miként készítette el a szám adást? P. A gond­ — miután a liga alól csak a püspök oldhat fel —
nok lemondása után. A számadás készítés ezen u t­ a püspöki tekintély merész m egsértéséért m egbünte­
ján vagy az egyház, vagy a gondnok múlhatatlanul tendő-e ezen jó akaratú ifjú lelk ész? A betű embere
csalódni fog, a felsőségnek pedig nincs biztos alap könnyen rámondhatja: a törvény nem tudása nem
kezében a felülvizsgálatra. H át m ég a számadások m entség. Én pedig azt m ondom : előzzük meg e bal­
összeállítása ? lépést a törvény m egtanítása által, mert egy ilyen
önhibáján kivül kapott dorgálás talán az egész élet­
Az éjfél elzengett, re szárnyát szegi a különben nemes buzgósággal
D e m ég két órára munkálkodni kezdett ifjú lelkésznek.
 427

N e mondja nekem senki, hogy ezek minoris bizonyos kísérlet megtörtént és gyanúsítás nélkül mondhat­
juk, hogy a szabadságunkat fenyegető törekvés megvan.
momenti dolgok. Hiszen ezek bármelyikének nem tu ­
Legczélszerübb lesz tehát az állandó törekvés ellenében egy
dása, vagy roszul teljesítése miatt könnyen nevotsóg
állandó bizottságot bízni meg éber őrködéssel. De e mellett
tárgyává lehet á pap. A nevetségessé lett, s tehát azt is szükségesnek látja, hogy a konvent fejezze ki egy­
tek intélyét vesztett, pap vajmi nehezen szerzi vissza házunk álláspontját és magatartását a kormány tapasztalt
azt, a m it elvesztett. kísérletével és törekvésével szemben. Azt hiszi, senki sem
Azt se mondja senki, hogy a gyermek is so­ vonja közülünk kétségbe a magyar államnak az ország ér­
kat bukik, m ielőtt járni m egtanul; mert a pap nem dekében szükséges mérvű felügyeleti jogát. Mi nem akarunk
expe rímentálni száll ki az egyházba, neki m int kész a magyar állammal ellentétben álló testület lenni, hanem
inkább a nemzeti közművelődésnek és köznevelésnek is je­
embernek kell kilépni az élet mezejére.
lentékeny tényezői vagyunk és akarunk lenni. De épen
Fontos dolgok ezek, azonban csekély nézetem
azért óhajtjuk, hogy ne jöjjön létre oly törvény, melynek
szerint, igen könnyen orvosolhatók. Nem kérek én mind reánk, mind az állami életre káros következései len­
sokat, csak a 4 -ik év második felében 1 5 — 2 0 órát. nének. Ez történnék pedig, ha az 1790—91 évi 26* tör-
É s ha e nehány óra alatt nem ezen általam — le ­ vónyczikkben rendelt coordinatio literariae institutionis meg­
h et kiáltó szó gyanánt — könnyedén papírra vetett állapítása nélkül alkottatnék egy tisztán felügyeleti törvény,
esetek lesznek a hittanhallgatókkal megösmertetve, „ügy vagyok meggyőződve — úgymond — hogy épen a je­
lenkor uralkodó felfogása szerint a vallás, a hit ügye, az
hanem rövid, de szerves összefüggésben előadatnak
állam politikai ügyeitől elkülönítendő; államvallás nem kell,
mindazok a dolgok, a melyek a papi hivatal gya­ mivel a hit ügye nem az államé, hanem az egyházé. Ezért
korlati kezelésére vonatkozhatnak és még ezenfelül, az állam az egyház, mint vallási testület iránt csak nega-
ha ama férfiú, ki nemcsak első a közbizalom alap­ tive gyakorolhat felügyeletet, t. i. őrködik a felett, hogy
ján az egyenlők között, hanem szellem i nagysága s az egyházban ne történjek olyan, a mi az állam fennállá­
tapasztalatának mélysége által messze túlszárnyal m ind­ sára káros, de ezentúl nincs ahoz szava, hogy a mit az
egyház hisz vagy hitéért tesz, jó-e vagy rósz, okos-e vagy
nyájunkat ; a szigorlatok alkalmával csak egy fél­
helyes-e ? De máskép áll épen a jelenkor meggyőződése sze­
óráig foglalkozzzók az ig y értelmezett gyakorlati lel- rint az oktatás ügye. A közoktatás az államnak is ügye,
készettannal — jót merek állani, hogy a felhozott az országos nemzeti ügy s pedig bizonyos mértékig még
esetek többé elő nem forduluak. Ez pedig bizonyára azon részben is, melyben p. o. azt folekezetek kezelik.
emelni fogja a lelkészi kar tekintélyét, emelni az Ezért az állam az oktatásra már nem csupán negative őr­
életbe kiszálló ifjú lelkészek önbizalmát. É s ki ne ködhetik, de ide positiv jogai is vannak s már ahoz is szó­
lója van, hogy jó-e vagy rosz-e az az oktatás, mert ál­
akarná ezt mennél teljesebbé tenni ? Már pedig a ki
tala a leendő polgárok értelmisége képeztetik. Mondom, én
akarja a czélt., annak akarnia kell az eszközöket is.
jól látom még saját egyházamnak is szorosan vallási és ok­
Nagy László. tatási ügyei között ezen különbséget s annak szem elől té­
vesztését végzetesnek tartanám.
Felismerték ezen különbséget a mi apáink is s kife­
A magyar reform , egyház conventje Debre- jezték egyházunk autonómiáját biztositó törvényczikkökbon
czenben. is p. o. az 1 7 9 0 —91 évi 26 t. czikkben. Ennélfogva néni
Szept. 10, és következő napjain. is az államnak közoktatásügyünk szükséges mérvű felügye­
II. lete, hanem annak oly módon gyakorlása ellen kell fellé)» •
T ö r ö k P á l püspök b. Vay Miklóssal egyetért s an­ nünk, a melylyel az önrendelkezési jogainkat sérti, v-»r /
nak jeles beszédet jegyzőkönyvbe vétetni indítványozza. épen illusoriussá teszi és az oktatás állami érdekeinek sem
Egyhangúlag elfogadtatik. használ, Ilyen volna a kormány felügyeleti terve. Én ve­
G r ó f L ó n y a i M e n y h é r t velős beszédben helyes­ szélyesnek, károsnak tartom a tisztán felügyeleti törvényt,
li és elfogadja b. Yay Miklós indítványát, hogy a kormány azért, mert mire hatalmazza fel a minisztert? hogy fel­
autonomiaellenes törekvéseivel szemben a két protestáns fo- ügyeljen, hogy a mi iskoláink megfelelnek«e a törvényes
lekezet karöltve működjék. kellékeknek ? hogy benne az oktatás úgy van-e szervezve s
Mo l n á r A l a d á r teljes megnyugvással járul ahoz* a kezelve ? Nem — mert hiszen a törvény a népiskolákat ki­
mit elnök ő excellcntiája kifejezett s helyesli egy bizottság véve nem mondja meg, hogy milyennek kell lenni a gym-
alakítását. Mit fog a kormány a törvényhozás elé terjesz* nasiumoknak és akadémiáknak. Mire ügyel fel tehát ? Arra,
teni, azt jelenleg tudni nem lehet; azért ennek sem ellenei hogy megfelelnek-e iskoláink az ő tetszésének. Holott nem­
sem mellette nem szólhat. Azonban ha nem ismerünk is csak különböző gondolkozásu miniszterek vaunak, de ugyan­
semmi kész törvényjavaslatot, nem lehet tagadni, hogy azon egynek is változhatnak nézetei; sőt sokszor ő is aláírja novét
 428
rendelőtöknek, melyeket hivatalnokai csináltak, mert hiszen
praetor íninima non curat; igy aztán a lóg ellentétesebb el­
járások keletkeznek, melyek folytonos boszantásokra adnak
alkalmat. Ezért óhajtom, hogy ezen miniszteri törekvés el­
len nyilatkozzunk, — fejezzük ki, hogy a jogfolytonosságnál
fogva tiltakozunk egy tisztán a felügyeletről szóló törvény-
avaslat ellen, hogy a mi tanintézeteink megfelelnek a tör-
vényse rendeleteknek s hogy mi féltékenyek vagyunk szabad­
ságunkra.
N a g y P é t e r Mindenekelőtt kikeli jelentenem, hogy ón
teljesen osztom ő mltságaa-zon indítványát, hogy állíttassák egy
bizottság, a mely őrködjék tanügyi s egyáltalában val-
ásügyi szabadságunk felett s annak idejében, midőn a sup-
rema inspectiónak tárgyi tényálladóka lesz, hivassák össze
rögtön egy időben az evangélikusokkal egy konvent, mely
azt tárgyalja. Mindenekelőtt bátor vagyok arra felhívni a
főt. konvent figyelmét, hogy nem lenne tán felesleges, ha
azon ügyben történtek felett a múltra is reflektálna a főt.
konvent, annyiban, a mennyiben t. i. megbírálván azt az
eljárást, azt a magatartást, melyet a junius elején Össze­
hívott miniszteri onquettoben az egyházkerületek főgondno­
kai és püspökei tanúsítottak azt a bírálatot jegyzőkönyv­
be igtassa. Ez volna az ón egyik kérésem, a másik pedig
az én nagyon tisztelt tagtársam Molnár A. ur ajánlatára
vonatkozik. ICót ága vau a dolognak. Mi hitfelekezet va­
gyunk, nekünk autonomikus jogaink szerint a mi vallá­
sunkkal szorosan egybe vannak forrva iskoláink. Iskoláink­
ra nézve mennyiben van annak befolyása, azt meghatároz­
ták már a régi törvények, békekötések — és kérem aláza-
osan az 1848-iki törvényhozás kimondott egy szép, nagy
elvet: kimondotta a teljes vallásos egyenlőséget; ezt az el­
vet elfogadta a7 1867— 68-iki országgyűlés, de nem léte­
sítette. Mikor nekünk iskoláinkra nézve nagy önmegtaga­
dással, erőfeszítéssel kell áldozatokat tenni, előrehaladni,
akkor másfelől nem lehet, hogy meg legyen Kötve a mi ke­
zünk oly helyzet által, a minő most e hazában van. To­
vább megyek s kimondom, hogy proclamáiva van hazánk-
•bán a vallásos egyenlőség és létesítve az államvallás. Hogy
mi szabadon működhessünk, azonkívül, hogy a törvénykor
zástól azt kérjük, hogy hozza meg a közép* és főtanodai
oktatás törvényét, kérjük azt, hogy létesítse a már egyszer
törvényben kimondott vallásos egyenlőséget. Annálfogva ne­
kem két kérésem van a főtiszt, konventhez, olőször: mond­
ja ki bírálatát a júliusi enquetten megjelent főgondnokok
és püspökök eljárására és bírálatát igtassa jegyzőkönyvbe.
Pártolva azt, mit Molnár A. felhozott, kívánom azt, hogy
mindenekelőtt hozassék törvény a közép- és főtanodáicra s
aztán a felügyeletre, de kívánom azt is, hogy e vallások
jogegyenlősége is mielőbb létesitessók.
M o c s á r i L a j o s . Egy fontos inditványnyal állunk
szemközt, mely abból áll, hogy a convent nevezzen ki egy
bizottságot, mely figyelemmel kisérje a kormánynak a fŐ-
folügyeleti kérdésben reánk nézve sérelmes intézkedéseit és
ollone tegye meg a szükséges intézkedéseket. Én ezen in­
dítványhoz hozzá nem járulhatok. Nem pedig azért, mert
én egészen másként látom a helyzetet, mint az indítványo­
zó. A „pontozatok“ keletkezése nem tekinthető 4 fal közt
történt dolognak, mert különben a superintendentiák nem
lettek volna oda kényszerítve, hogy tüzetes határozatokat
alkossanak e tárgyban.
Nem csupán Trefort, hanem Tisza miniszterelnök, sőt
az egész kormány évek óta már következetesen és óvatosan
halad azon az úton, mely most a pontozatokban kijelölve
van.' Nem múlik el egyetlen egyházkerületi gyűlés, hogy annak
ilyen megtámadásokkal ne volna dolga. Ezek és a pontoza-
tok világosan mutatják, hogy a kormány czélja nem más,
mint a felsőbb oktatást a nép kezéből kivenni és az állam
kezére játszani.
Épen ezért már lépéseket kívánnék a kormány eljá­
rásával szemben tenni. A bizottság kinevezése által a tárgy
nincsen kellőleg méltányolva. Nézetem szerint ily fontos
ügyben nem oly kis testület, hanem nagyobb testület ille­
tékes érvényesen határozni. Felekezetűnk valahányszor élet­
kérdésben nagy actiót fejtett ki, tette azt nyíltan hangosan
s kellő egyetértéssel. Ez biztosítja pedig a sikert.
Az ágostai hitvallásuakkal együttes eljárást nem he­
lyeslem, mert ez actiónk gyorsaságát akadályozná.
Mindezeknél fogva az ügynek bizottság által való el­
intézésébe bele nem nyugodhatom s kérem főt. conventet
méltéztassók az előttünk fekvő „pontozatoknak“ tárgya­
lásába belebocsátkozni.
R é v é s z I mr e . Csak röviden akarok a dologhoz szó­
lam, hogy a jövőre nézve oly bizottság neveztessék ki, mely
olyan teendővel ruháztassék fel, mint a hogy ő excellen-
tiaja előadta. Én részemről nem ellenzeném, hanem a múl­
takat sem boritnám egészen a mélységes elfeledesleple alá.
Kimondanám a nyilatkozatban, hogy azok minden izökben
sérelmesek; kimondanám, hogy több óv óta oly lépéseket tett
a kormány a suproma inspectio alakjában, melyek megtá­
madták iskoláink törvényes szabadságát. A jövőre nézve az
erdélyi püspök úrral kimondanám, hogy mig az 1848. 20
t. ez. értelmóbbn a teljes, tökéletes jogegyenlőség és vi­
szonyosság a különböző felekezetek közt tényleg helyre nem
állittatik és pedig a mint a nevezett törvényezikkben k i
van fejezve, épen az állam által e javadalmaztatására néz­
ve, semmi egyéb módját el nem ismerem a suprema inspec-
tionak, mint azt, mely 1848 előtt gyakoroltatott.
Ré v é s z B á l i n t püspök. Ha valaki, bizonynyal én
egyházunk létérdekébe vágó kérdésnek tartom azt, a mi itt
szőnyegen forog. És én megvallom, minden erőt és tehetséget fel
kell használni, hogy a mennyire lehet, prot. autonómián­
kat továbbra is megőrizzük. De hogy azon kötelmek­
nek is megfelelhessünk, melyeket a tanügy jól felfogott
érdeke ró reánk, kimondotta suporintendentiánk, hogy mig
egyrészről autonómiánkat oltalmazzuk, addig más részről a.
convent tegyen meg minden szükséges lépést a tanügy
rendezésére, hogy a kormány azt ne mondhassa, csak azért
oltalmazzuk autonómiánkat, hogy annak védpaizsa alatt visz-
szaéléseinket eltakarjuk.
Nem tudom bizonyosan, hogy e pontozatok halva szü­
 429
lettok*e? de mégis úgy kell lenni s más törvényjavaslat
czébztatik az országgyűlésen. De mégis meg voltak e pon­
tozatok és igazán oly pontozatok voltak, a melyekből egyet­
len egyet sem fogadhatunk el a nélkül, hogy prot. létér­
dekünkön nagy sérelmet ne engednénk üttetni !
Azt vélem, hogy e mostani konvent kimondhat annyit,
a mennyit Nagy Pétor d mltga indítványozott, hogy he­
lyesli az enquettere megbízott suporintendensok és fogond-
nokok eljárását, helyesli azon superintendent;áknak, melyek
e kérdés felett nyilatkoztak, elfoglalt álláspontját s ebben
az értelomben megbízza a konvent elnök ur ő excellontiáját
— vagy egy bizottságot — hogy kisérje figyelemmel a dol­
gokat és a midőn ily törvényjavaslat következnék; azonnal
hívja össze a konvontei.
Egyébiránt azt is moudja ki, hogy a suprema inspec-
tió definitiéja tárgyában ragaszkodunk azon értelmezéshez,
mely az 1848-ki idők előtt és azóta gyakorlatban volt. Ki­
mondjuk azt is, hogy inig az 1848-ki 20 t. ez. alapján a
vallásegyenlőség nemcsak kiuiondatik, hanem mig meg nem
valósittatik; mig a közóptanodai tanrend meg nem állapit-
tatik : addig semmiféle felügyeleti törvényt el nem fogadunk!
Pelszólitandóknak tartom az evangelicusokat is, hogy
velünk kezet fogva s egyetértve védelmezzék a prot. egy­
ház autonómiáját!
Mogbizható a konvent, hogy a tanügy érdekében is
tegyen intézkedéseket.
S z á s z D o m o k o s . Kettős kötelességet kell teljesí­
tenünk : egyet a múlttal, — egyet a jövendővel szemben.
A nrnált. elnök úr megnyitó beszódóből értettük, hogy
a vallás* és közoktatásügyi miniszter ur előbb főgondno­
kainkat, később püspökeinket is, főgondnokainkkal együtte­
sen, értekezletre liivta meg s a suprema inspoctio tárgyá­
ban körvonalozott, hirhedett „Pontozatok“ felől véleményö­
kot kérte. Ez értekezleten Török Pál, főtiszt, püspök ur,
mint a megjelentek egyértelmű nézetüknek szószólója, ki­
jelentette, hogy egyetemes egyházunk nevében nyilatkozat-
tételre följogosítva magukat nem érzik s azon esetben, ha
a miniszter ur az egyetemes egyház véleményét tudni óhajt­
ja, közölje a pontozatokat az egyházkerületekkel.
Püspökeink s főgondnokaink e magatartása a nyilvá­
nosság színe előtt, több oldalról megtámadásoknak Ion ki­
téve, holott — meggyőződésem szerint ez eljárásuk pro­
testáns egyházi alkotmányunk szellemével, annak egyik sar­
kalatos elvével teljesen megegyező s igy az illetők nemcsak
hogy megrovást érdemelnek, sőt konventünk részéről az
igazság és méltányosság követkozménye az, hogy eljárásuk
folett helyeslésének kifejezést adjon s jegyzőkönyvileg azt
helyeslő tudomásul vegye.
E kötelességet teljesítenünk kell a m ú l t t a l szemben.
A mi a j ö v ő r e vonatkozó magyarságunkat illeti, er­
re nézvo véleményem az, hogy a szóbanforgó pontozatok
tárgyalásába, ez idő szerint, nem bocsátkozhatunk, minden
további indokot mellőzve, már csak azon egy oknál fogva
sem, mart azok konventünkkel hivatalosan közölve nincse­
nek s igy konventünk méltóságán alóli volna azokat rész­
letes tárgyalás anyagává elfogadni s igy legfőlebb általános
észrevételek tételóro szorítkozhatunk.
Hogy azon pontozatok, jelen formájukban, törvényja­
vaslat gyanánt nem tekinthetők, az kétségtelen s tudomá­
som szerint, a magas kormánynak nem is szándéka azokat,
mint törvényjavaslatot, beterjeszteni. Kétségtelen azonban
az is, hogy amaz irányzat, mely tonnök kifejezést nyert,
nem halt meg, sőt a magas kormány legkomolyabb törekvése
azt tényleg megvalósítani. Tudomásom szerint a törvényja­
vaslat, o pontozatok szellemében készülőben van s valószínű,
hogy legrövidebb idő alatt a törvényhozás asztalára kerül.
Minthogy a konvent nem lehet abban a helyzetben,
hogy ha pár hót múlva beterjesztőik a törvényjavaslat, a
maga nyilatkozatát azonnal megtegye: két teendőt látok
szükségesnek. Hozzon egyfelől oly határozatot most már,
mely a jelen pillanat szükségének megfelelő s tegyen m ás­
felől oly intézkedést, mely azon szükségletnek lesz megfe­
lelő, midőn a konvent nem lesz többé együtt. Az elsőre
nézve alázatos véleményem, hogy nemcsak jegyzőkönyvi til-
takozat tétessék, hanem a magas kormányhoz intézett fel­
iratban adassók határozott kifejezés a konvent által annak,
hogy a felügyeletró vonatkozó részleges törvény előzetes
megállapítását a hazai* prot. intézetekre és az egész protes-
tismusra nézve életveszélyesnek tartja s kéri, hogy előbb a
vallás egyenlőségre és a közoktatásra vonatkozó törvény ál­
lapíttassák meg.
Azon esetre pedig, ha ennek sikerednem lesz, a nmlt.
báró elnök ur által ajánlott indítvány szerint küldessek ki
a bizottság, melynek feladata lesz a lutheránusokkal egyet­
é rtő ig , a veszély utolsó pillanatáig őrt állva ha kell a ma­
gas kormánynál, magasabb helyre is folyamodni, mert jól
tudjuk, hogy alkotmányos országban, ha a király ő felsége
előzetes beleegyezését már megadta, akkor egy törvényja­
vaslat alkotmányos tárgyalásának útját állam többé nem
lehet.
Meg víigyok győződve, hogy urunk királyunk ő felsége,
e kiválóan alkotmányos érzülettel bíró fejedelem, ki pro­
testáns alattvalói jóllétének s jogainak a királyok királyán
kívül e hazában legfőbb őre, kegyesen meg fogja hallgatni
az esdeklő szót. Ez utolsó kísérlet megtételére is fel kell
hatalmaznunk a kiküldendő bizottságot.
T ö r ö k P á l püspök. Br. Eötvös halála óta évenként
ki lehetne mutatni a kultuszminisztérium haladását és irá­
nyát oda, hogy mentői több oly jogot tulajdonítson el ma­
gának, molylyel mi reformátusok 1848-ig éltünk. Odáig ha­
ladt már a jogfoglalás terén a kormány, hogy a felügyelet
czime alatt és alapján nem felügyelni akar, hanem intéz­
kedni iskoláink körében.
A közelebbi időben előterjesztette a pontozatokat, me­
lyekre mi superintendensok és a főgondnok urak megmon­
dottuk észrevételeinket; megmondottuk, hogy az eljárásnak,
ha törvényes akar lenni, nem ez az útja és módja; meg­
mondottuk, hogy a törvónynok s a mit a törvény rendel, a
mi az országgyűlés által törvényesen állapittatik meg, kész­
séggoi hódolunk. De a felügyeletről formális törvényt hozni
substratum nélkül, ez előttünk lehetetlennek látszik.
 430
Midőn kijelentettük, hogy 'ezen pontozatok tárgyalá­
sába nem bocsátkozhatunk, mert mi egyházunk tudta nél­
kül annak jogaiba avatkozni feljogosítva nem vagyunk, sőt
a 91-ik canon által el vagyunk tiltva mi lett az ered-
móny? Ki lett mondva, hogy törvényjavaslat fog készíttetni
és törvény által fog szabályoztatni a főfelügyeleti jog!
Nincs okom kétkedni ama nyilatkozatban, (nem is egy,
de több miniszter ur nyilatkozatában ;) semmi kétségem az
iránt, hogy törvényjavaslat készítése czéloztatik, sőt bizo­
nyos jelenségek már is ismeretesek, melyekből következte­
tem, hogy törvényjavaslat folyamatban van s el fog készül*
ni ! Mi itt a teendő főt. konvent ? Nem más, mint az, hogy
innen a konventből terjeszszünk emlékiratot a minisztéri­
umhoz a íőgondnokok és superintendensok előadása alap­
ján, melyben előadjuk kifogásainkat s kérelmezzük, hogy ne
bocsátkozzanak a törvényjavaslat készítésébe. Ha kérelmünk
meghallgattatilc — pedig várhatjuk, midőn 3 egyházkerület
főgondnoka van a miniszteri széken ! nem tog törvényja­
vaslat készülni s ő felsége elé terjesztetni ; ba pedig még­
is törvényjavaslat készíttetnék, nincs más teendő, mint az
országgyűlés elé folyamodni.
Azután M o c s á r i szól ismét a tárgyhoz s a kor­
mányhoz terjcKztondő nyilatkozat tartalmához. Hangsúlyoz­
za különösen, hogy a protestánsok rovására mily nagy j a ­
vadalmakkal birnak a kaibólikusok s mig ez igy lesz, val­
lásegyenlőségről szó som som lehet. Beszéde végén az ala­
pítványokról szól s azoknak a kormány részére való áten­
gedése ellen tiltakozik.
Az indítványt helybenhagyja Beöthi is, hangsúlyozva
az 1790-ik évi 23 t. ozikket, melyet nem úgy értelmez a
kormány, a mint azt értelmeznie kellene s tovább megy a
pontozatokban, mint ama t. czikk alapján lehet menni, a
miért is emlékirat készítésbe belenyugszik.
Hozzá szólották még többen a tárgyhoz s egyezoleg
helyeselték egy bizottság kinevezését, moly amaz emlékira­
tot elkészítse s felterjessze a kormányhoz, a miért is el­
nök ő nagyméltósága felhívására a bizottság tagjaivá meg­
választatnak Lónyai Menyhért elnöklete alatt: Nagy Péter,
Filó Lajos, Molnár Aladár, Beöthy Zsigmond, Mocsári Lajos.
A köznevelés és közoktatás szabályzata a konventi bizott­
ság által elkészíttetvén, az átalánosságban elfogadtatott s kö~
zöltetik az egyházkerületekkel oly felhívással, hogy leg­
közelebbi közgyűléseiken s legfeljebb 1880. óv junius haváig
nyilatkozzanak felőle; és miután közoktatás ügyünk rende­
zése halaszthatlanul és sürgősen szükséges, az egyházke­
rületek hatalmazzák fel az egyetemes konveutet, hogy ar,on
esetre, ha a zsinat legközelebb nem jöhetne össze, annak
öszeülesóig is a konvent állapítsa meg ezen tervezet értelmé­
ben közoktatásunk szervezetét s azt már az 1880. év őszével
megnyíló tanévre léptesse életbe. Egyszersmind az egyetemes
tanüugyi bizottság is felhivatott, hogy a most kiadott ezen
iskolaügyi tervezetet, az egyházkerületeknek e fölött tett nyi­
latkozataival együtt, szintén vizsgálja át s véleményes jelen­
tését az egyetemes konventre terjeszsze fel.
A moldva oláhországi missio ügyében kinevezett kül­
döttség jelentése vétetett fel tanácskozásul, A fölterjosztetfc
számadások, több hiány miatt, az erdélyi egyházi igazgató
tanácshoz rendeltettek visszaküldeni. S elfogadtatott Özeidet
Márton azon indítványa, hogy a bel- és külmissio ügyeinek
előmozdítása czéljából egy bizottság alakittasék a konvent
kebeléből. Ezen bizottság tagjai: Papp Gábor püspök, gróf
Rádai Gedeon, Kiss Áron, Filó Lajos, Baksay Sándor.
Az énekes könyv ügyében egyházkerületileg kinevezett
bizottsági tagok jelen konvent alkalmával tanácskozást tart­
ván, azon indítványt terjesztették a konvent elé, hogy szé­
li ttassanak fel az egyházkerületek tagokat küldeni egy or­
szágos énekügyi bizottságba, gondoskodván nolc költsé­
geiről, a konvent pedig most azonnal v á la s z a meg ezen
országos énekügyi bizottság ideiglenes elnökét. — Az indít­
vány elfogadtatván, Nagy Péter püspök ideiglenes elnökké
megválasztatott.
Az egyetemes konvent a következő tárgyakban határozott
feiratokat intéztotni az illető főhatósághoz:
1) Az államsegély tárgyában, hogy t. i. az azon ösz-
szegben adassák a mint az 1864. évben m egállapittatott.
E tekinetbon az országos képviselőház kerestetik meg.
2) A vasárnap megünneplése tárgyában a belügyminisz­
térium kerestetik meg oly intézkedés tételére, mely által a
vasárnap megünneplését tárgyazó országos törvény, mindenütt,
főként pedig saját közegei, a polgári közigazgatási és tör­
vénykezési hatóságok körében szigorúan foganatos ittasék.
Más felől az egyházkerületeknek is feladatokká tétetett,
hogy mindegyik a maga körében s viszonyaihoz képest ke­
resse ki a czélszerü eszközöket és módokat, melyek által a
vasárnapoknak nem csupán munkaszünetelés alakjában, hanem
valóban vallásos értelemben vett megszentelése előmozdit-
tassék; e czélból ajánltatik, hogy az egyházi kerületek s
társulatok lépjenek összeköttetésbe a vasárnap megszentelé­
sére alakult külföldi társaságokkal, tanulmányozzák azok
intézkedéseit, működését.
3) A képviselőházhoz tanítók s képezdai tanulók, —
és egyszersmind a papnövendékeknek is vódkötelezettségi
szolgálatainak könnyitóseit kérelmező felirat intéztessók.
4) A katonák lelki gondozása tárgyában, hogy t. i.
az illető lelkészek tisztességesen dijaztassanak, a hadügy­
minisztérium kerestetik meg
5) A fegycnczek lelkigondozásának ügyében szintén
felirat határoztatott az illető minisztériumhoz.
Az országos domesztika ügyében a mi .dói bizottság
kéretett fel, hogy összegyüjtvón a megkívántat*' statisztikai
adatokat s megvizsgálván, micsoda lépések tétettek ez ügy­
ben kerületi intézkedések utján és a sajtó terén, mindezen
adatok s netalán már meglevő részletes előmunkálatok ösz-
szevetósével s ágostai ev. egyház hasonnemü intézményének
is megtekintésével terjesszen be oly véleményes javaslatot,
mely később a zsinati tárgyalásoknak alapjául szolgáljon.
A Gusztáv Adolf egylettel való szövetkezésre vonat«
kozó módozatok megalkotásával megbizattak: Török Pál püs­
pök elnöklete alatt: Beőthi Zsigmond, Fördős Lajos és B ak­
say Sándor konventi tagok.
 431

Bejelentetvén, hogy az egyetemes presbyteri szövetség a közgyűlésen, melynek tárgyát az egyház sorsának eldön­
jövő évi szept. 21. okt. 3. napjaiban tartja Philadelphiában tése képezte. így miután a levitának sem fizetése, sem —
nagy ggülését, melyre a magyar presbyteri egyházat is eu­ . a mi jövedelme egy részét képezte volna — iskolája nem
rópai htildöttedr. Schaff Fülöp new-yorki tanár által meghív­ volt, de mert 3 közgyűlési tag is oda nyilatkozott, hogy
ta: határozatban kimondatott, hogy a kik e gyűlésen ma­ Galaczon nincs kivel fentartani az egyházat, kénytolen vol­
gyar ref. egyházunk képviseletében megjelenni óhajtanak, tam a lóvitát — a nyomorúságból kiszabadítandó — saját
jelentkezzenek az elnökségnél. kérelmére Plojestre helyeztetni át s a galaczi egyházi épü­
Az egyház alkotmánytervezetre és az iskolaügy rende­ letet üresen egyházi ember nélkül hagyni.
zésére vonatkozó javaslatra beérkező egyházkorületi véle­ Később megkisérlettom az erdélyi igazgztó tanácsnál
mények átnézése végett egy küldöttsét választatott, mely kieszközölni azt, hogy a raissionarius székhelye tétessek
jelentését a legközelebbi konventre fogja beterjeszteni. E Galaczra, úgy azonban, hogy fizetése egyedül a missiói
küldöttség tagjai: Beőthi Zsigmond elnöklete alatt Szász Do­ alapból legyen fedezve, a volt galaczi lévita pedig marad­
mokos, Fejes Itt van, Molnár Aladár és Tóth Sámuel. jon egyedül Plojosten, A terv kivitele megtörött azon, hogy
A nemos magyar vendégszeretetért, melyben az egye- a missioi alap az igy tetemesen növekvő kiadást nem len­
to'mos konvent tagjai Debeczenbon tanácskozásuk ideje alat ne képes fedezni és hogy e változás által plojesti egyház­
oly bő mértékben részesültek, hálás elimerés és 9zives községünk, mely maholnap teljesen rendbe jő és sommi kí­
köszönetét fejeztetett ki a debreczeni ref. egyyház, a tiszán­ vánni valót sem hagy fenn, szenvedhetne.
túli nef. egyhxzkeület és Debroczen város hatósága és kö­ így lővén a dolog, intézkednem kellett az egyházi épü­
zönsége irányában. let bérbeadása iránt, és pedig annál inkább mivel az épület
Nagy Péter püspök ur az erdélyi egyházkerület nevé­ napról-napra pusztul s ma-holnap pénzről kellene gon­
ben fölkérvén a conventet, hogy közelebbi gyűlését Koloz- doskodnunk, molylycl a romlásokat kijavíttassuk (az imaház
lozsvárra tűzné ki a meghívás köszönettel fogadtatott s a vakolata, mivel a tetőn beesik az eső, már hatalmas dara­
konvent gyűlés helyéül, azon alkalomra, midőn a zsinati elő­ bokban hull a^á.)
munkálatok tárgyalása folytattatni fog, Kolozsvár tűzetett Az egyház tulajdonát képező könyveket egyelőre az
ki. imaházba zártam be, az egyház ládáját, melyben az egyház
Az egyetemes konvent üléseit azon időig, mig az al­ irományai, urasztali készletek stb. vannak Simonis János
kotmánytervezetre, egyházi törvénykezésre és iskalaügyi ja­ afiának adtam őt megőrzés végett, és ugyancsak Simonis
vaslatra az e. kerületi véleménnyek beérkeznek, ismét elna­ atyánkfiát bíztam meg azzal is, hogy az üresen maradt
polta. S az elnök megköszönve a jelen volt tagok tigybuz- papiak bérbeadásáról gondoskodjék s ha biztos árendára
góságát és nagy érdekeltségét, a tanácskozást berekesztette; talál, engem azonnal értesítsen, hogy Galaczon megjelenvén,
majd Beőthi Zsigmond ur tolmácsolta az egyetemes értekez- a szabályszerű szerződést kiállítsuk, a házbórt felvegyük s
let tagjainak köszönetét és nagyrabecsülését elnök ur irá­
az igazgató tanácshoz áttogyük, mely azután intézkedni fog
nyában. S ezek után Török püspök ur buzgó imát tartván, a pénz hova fordítása, illetőleg az épület kijavítására szük­
a. konventi tagok szétoszlottak.
séges segély utalványozása iránt. A galaczi egyház keresz­
A konvent tagjai közül 36-an jelentek meg; 24-en az
telési, osketósi és temetési anyakönyvét, hogy abból jobb
egyháziak 12-en a világiak közül.
időkig, mig t, i. Galacz ismét rendbe jöhet s lábra állhat,
az anyakönyvi kivonatokat kiadhassam, magammal hoztam
A moldva-oláhországi missio köréből.*)
Plojestre, nem leven kire bízzam Galaczon.
P l o j e s t , 1879. augusztus hó.
Galaczról Moldvába, Szászkűtra mentem.
Közelebbről meglátogattam brailai, galaczi, szászkúti Szászkúton már nagy örömmel tapasztaltam a szép
és buzói missió telepeinket. haladást, melyet e kisded egyházközségünk pár hó óta ta­
Brailán —- miután itteni híveinknek sem lelkészük, núsított. A hivek vasárnaponként szorgalmasan összegyűl­
s.em tanítójuk — kevés végezni valóm volt. Vasárnap reg­ nek éneklésre és imádkozásra s buzgón dicsérik az urat
gel isteni tisz,.»letet tartottam s úrvacsorát osztottam a lu­ egyszerű reform, hitelveink szerint, hegyoldalán épített ká-
theri atyafiad iinaházában. Isteni tisztelet végeztével, mint­ polnaszerü kisded templomukban. El merem mondani, hogy
hogy mindent jó rendben találtam s meggyőződtem a felől, missióban levő egyházaink közül ez az egyetlen egyház ma-
hogy fölösleges volna Brailán tovább időznöm a déli hajó­ gaslik ki a többi közül, mint olyan, melynek tagjai leg­
val Galacz felé vettem utamat. vallásosabbak, legbuzgébbak, logmórtékletesebbek és legtöbb
Galaczra menetelem czélja az volt, hogy az egyház
egyetértést tanúsítanak. A lefolyt pár hó alatt templomu­
parochialis épületének bérbeadásáról gondoskodjam. Ugyan­
kat újra befedotték, kijavíttatták, az egyházi telket új ke­
is több ízben történt Galaczon megjelenésem alkalmával,
rítéssel vonták körül és a hová kellett, új ajtókat készít­
minden módot fölhasználtam arra nézve, hogy ezen egyház-
tettek, szóval a parochialis épületeket, a mennyire erejök
községünket továbbra is fentartsam, fájdalom azonban, több­
engedte, kicsinosították, jé karba helyezték. Szászkúton is
szöri meghívásom daczára is csak 3 emberrel találkoztam
istentiszteletet tartottam és úrvacsorát osztottam, isteni­
*) Tárgyhalmaz miatt késett. Szerk. tisztelet végével az egyház számadásait megvizsgáltam &
 424

mindent rendben találván, miután az ének-vezér tanítót Br. Kemény Gábor egyhkerületi főgondnok ő excell.
megbíztam azzal, hogy a mennyire lehet, legyen rajta, hogy a közeledő egyhk. közgyűlésre vonatkozólag kérdést tesz az
az egyházat az égetőn szükséges és nólkülözhetlen gazda­ iránt, mik lennének a közgyűlési meghívóban érintendő leg­
sági épületekkel is ellássa, Ajudon keresztül — hol egy fontosabb tárgyak ? Legfontosabb tárgyakul kijelöltettek : a)
keresztelésem volt — Buzón felé jöttem. Itt is ól nehány közóptanodai uj tan tervjavaslat, b) a convent által általá­
hitrokonunk, kiket meglátogattam s a reám várt egy pár nosságban elfogadott «köznevelés és közoktatás szervezeté­
házasulandót megeskettem s két kisdedet megkereszteltem. nek szabályzaté»-ra az észrevételek megállapítása, c) br.
Legközelebbi működésem tárgyát plojesti egyházköz­ Baldácsi-alapitvány állására és kezelése módozataira vonat­
ségünk parochialis épületeinek kijavítása képezendi. Itt min­ kozó jelentés, d) a kepeváltási alapoknak központi kezelés
denekelőtt feltöltendő a pincze, mely folytonsan vízzel van alá bocsátását tárgyazó indítvány, miről ő nméltósága ér-
tele s a lakást egészségtelenné teszi s az épületet nagy tesittetett.
mértékben rongálja és megújítandó a félig ledőlt kerítés és Véleményezés végett az egyhmegyókhoz kiküldött in­
téli ablakokkal látandó el a papiak és az iskola stb, dítványok előkészítésére bizottság küldetett ki Incze Mihály,
Vajha megszánnának magyar és erdólyországi testvé­ Szász Béla és dr. Kolozsvári Sándor személyeiben.
reink és hitrokonaink és nemesszivü adakozosaikkal nyo­ A bogáti egyhközsóg kérésére egyházi épületei épít­
morgó missiói egyházainkat jobb sorsra sególnók. Kisded kezési költségeinek fedezésére kölcsönképen 140 frt a vin-
missiói egyházaink minden sebeit begyógyítani s igy leg­ gárdi egyhközsóg jelentése folytán temploma halaszthatatlan,
szentebb törekvésünk mellett sem vagyunk képesek oly élő- kijavítása eszközlésére 100 frt államsegély utalványoztatok.
haladást felmutatni, minő hazai testvéreink rokonszonvét A sz.-udvarhelyi egzbközség által benyújtott mnnka-
megnyerhetné és oly állapotot, minőt hazájuktól elszakadt hit­ béri szerződés temploma és tornya kijavítása érdekében
rokonaink megérdemelnének. Meg vagyok győződve, hogy megerősittetett.
moldva-oláhországi missiónkban a legtöbb baj és zavar a r. t
pénzügyből, a szegénységből származik s ez gátolja missiéi
egyházaink vallás-erkölcsi haladását, fölvirágzását is. Mi­
helyt több segéllyel rendelkezhetnénk s nem lennénk kény­ V I D É K I É L E T .
telenek a különben is — többnyire — nagy szegénységgel Az erdővidéui egyházmegyéből.
küzdő egyháztagokat nagy adóval terhelni, mindjárt jobban Válasz a feleletre.
húzódnának az egyházhoz s jobban érdeklődnének az egy­ Sándor Jánosnak.
házi ügyek iránt, igy azonban kénytelenek visszavonulni, (Vége.)
sőt Yan eset reá, hogy kathoÜkusok lettek, csupán azért, Az általam említett póuztárnoki hypothókára, kérdés­
hogy az egyházi adótól s egyéb terhektől megmenekül­ be teszi S. J. paptársain „ Hát ha elfogadtatik igazgató
jenek. tanácsunk'azon javaslata, hogy „ Icepeváltás csak úgy en­
Sokat gondolkozom a felől, hogy miként szerezhet­ gedhető meg, ha a kepe megváltási töke központi kezelés
nek a meglevő mellé meg ogy forrást, melyből árva missiói alá adatiku— mekkora tőkék halmozódhatnak fel ottan l*
egyháaaink több segítséget nyerhetnének. írtam már e tárgy­ I. Napóleonnak ogy mérnöke megmondta volt: hány szeg
ban több irányban, fájdalom azonban, panaszom, kérelmein Yan egy általa készített hídban; ón is megmondhatnám ön­
még nem hallgattatott meg, még egy utolsó erőfeszítésre nek, hogy „mekkora“ tőkék, de felesleges.
határoztam tehát magamat és e z : hogy a magyar és er­ Ennek a „ H át'- nak meglelte ön a hasát is> mert
dólyországi öt egyházkerületet keresem meg sególyadás v é­ azt irja nekem „feleletül“ : legjobb esetben is alka­
gett. Ha mindeník egyházkerület saját pénztárából évenként tunk ám még attól l* És tovább folytatva mondja: „an­
— jobb időkig — száz forintot ajánlhatna föl, hiszem, nak idejében, egyéb pónzeinte mellett, ennek kezelésére néz­
hogy a moldva-oláhországi missiót külföldi hitrokonaink ja­ ve is tudunk majd biztosítékról gondoskodni.“ Igon ám,
vára hazánk s a protestáns egyliáz dicsőségére virágzó ál­ mielőtt S. J. paptársamnak, ezen nem annyira a kepe meg­
lapotra segíthetnék. váltás eszméje, mint az igazgató tanács törvényjavaslata
Láng Károly. ellen — cum ira studione — nyilvánított „ hasonló aggo­
ev. ref. missionarius. dalmak" sötét felhőiből támadt villámok, találnák az ig. ta­
nács villámháritó nélküli tanácstermét 1
„Feltéve azonban — mond S. J, paptársam — hogy
Az állandó igazgató tanács r. gyűléséből. ilyes aggodalmak nem alaptalanok: mindjárt segítve lesz a
Kolozsvártt, 1879. september 21-én. bajon, mihelyt elejtjük a segélyezési alap létesítésének ter­
Elnök Nagy Péter püspök. Jelen voltak: Incze Mi­ vét s a kölcsönös biztosítást oly módon léptetjük életbe,
hály, dr. Kolozsvári Sándor, Szász Béla, dr. Jenei Victor, hogy a valódi károk esetről-esetre megtérítésén felül, a biz­
Parádi Kálmán, Szabó Ádára, Deák József, Bodor Antal. tosító egyházak s iskolák a tartalék alaphoz, csak nagyon
Az ülésen kívül elnökileg ellátott ügyek bejelentet- 1 csekély járulékot fizessenek, miként a maros-tordai kölcsön
vén, helybenhagyó tudomásul vétettek. biztosi tó intézetnél gyakorlatban van.w
Folytatás a mellékleten!
 433

BHgT* Melléklet az „Érd. Prot. Közlöny“ 39. számához.

Ezen nyilatkozatával ön, igaz liogy nem „kiöntötte“ pontját elég hiven Jllustral“-tzw s az ön „sin tu t sunt“-
saját gyermekét a „fürdővel“ ; de leharapta egyik fülét . Az féle kitérő útjaiban, az én hátgondolatokat nem rejtő ki­
anyát, vagy még inkább a dajkát, ki a fürdővel kiönti fe­ fejezéseimben, a felőlem „Szemlé*- re dobott véleménye irá­
resztett gyermekét, legfőlobb is szórakozottság, gondolat­ nyának útjelzőket raktam. Arra pedig, mint ön, sem nem
lansággal lehet vádolni s jajgatván a gyermek: még élet« törekedtem, sem felhatalmazással nem bírok kijelenteni,
ben maradhat, de azt ki feresztós közben, leharapja a kis hogy „ élég hiven“ jeleztem volna erdővidóki egyházmegyénk
ártatlan és nagy reményű szülött fülét: az már névtelen. álláspontját, a szőnyegen levő kérdésben, mert á mit én
így wejtette eV1 ön, a nekem feleletül“ adott „ész­ elfeledlem s ki nem fejezhettem, az ón pap társaim lehet,
revételei"-hm kinyitott szájából jött szavakban, a tervezet hogy még „ áradozóbb ékesszólást“ tudnák felhozni elfog­
„segélyezési“ alapját, vagy a mint mondám : fülét. Avagy lalt álláspontunk indokolására.
nem igaz-e ? Ugyan kérem olvassa el saját szavait, „milyen Biztosítsunk szerződési alapon, bármelyik jóhirben
áradozó ékesszólással“ védi az „alapszabály tervezet" épen álló hazai tüzkárbiztositó intézetnél, a lehető legnagyobb
ezen a posteriori elejtett pontját — mondván: „ A z elvi kedvezmény mellett, de a nélkül , hogy a „főt. püspök ur
álláspont itt ez : „jól felfogott érdekeink parancsolják , személyétől 13 az utolsó lévitáig) a papi rendet, az egy­
hogy egyh. és isk. épületünk eshető tűzkár ellen biztosít­ házmegyék, tanodák és püspöki vizsgálat alatti egyház-
va legyenek (ezt mi is aláírtuk). Biztosítsuk hát azokat községek főgondnokaitól, le az utolsó presbijterig : a vilá­
de magunk keblileg, a kölcsönösség alapján • mert a biz­ gi rendet“, „az erdélyi ev. ref. egyházkerület kölcsönös
tosítási dijfölöslegeket üdvösebb dolog szegény egyházaink tüzkárbiztositásának alapszabálytervezete* szerint „kezelő
javára marasztani} mint rajtunk nyerészkedő részvény tár­ személyzetté“ tegyük .
sulatoknak adni.“ íme azért kell biztosítani, „mert4 üd­ N.Baczon, 1879 julius 24-en.
vösebb dolog szegény egyházainkat segélyező alapot terem ­ Révay Pál.
teni a dijfölöslegekbol, mint stb. Nemcsak, az alapszabály­
tervezet „jól felfogott érdekei“ még topább mennek s azt A marosi egyházmegyéből.
helyezik kilátásba, hogy a mostan megállapított dijak, „egész Felelet
5°/0-ig leszállithatók“ lesznek. Miért ejti el ön a tervezet­ a már nem ifjú marosi papnak feleletére.
ből e részeket, „bármiféle11 okokért? Ny.-Szt.-Benedek, szept. hava.
M i n t h o g y a }}bármiféleA s z ó v a l , S. J. b a j t á r s a m n a k Nem azárt felelek, hogy az özv.-árva intézet ezége
k á r t é t e lé h e z j u t o t t a m , id é z e m a z t i s s z ó r ó l s z ó r a : „az alap­ alatt; személyem ellen évek óta tervszerűen űzött támadá­
szabálytervezet czélszerübb módosítását megengedve ( f o g a d ­ sokat számba venném; ismerem a forrást, ismerem az uj-
j a s z i v e s k ö s z e n e t ü n k e t é r e t t e ) sőt óhajtva a kebli kölcsö - jakat. Felelek azért, hogy a tisztelt olvasó közönség félre
nős tüzkárbiztositás bárminő feltételek mellett, életbélép- no vezettessék.
hetését egyházkerületünkre nézve határozottan üdvösnek Me g t á m a d , hogy első kihívására nem feleltein.Nem
tartjuk . feleltem, mert tudtam, hogy mindent igen jól tud, de ki­
É s azt nem v o ln á n a k -e h a jla n d ó k „ k e g y e lm e s e n “ m e g ­ vált az én adósságomat, mert feleletre és számadásra enge-
e n g e d n i , h o g y mi n e m a „ k ö lc s ö n ö s s é g “ a la p já n , e sp eres met csak törvényes elöljáróságom vonhat, de t. ur soha.
é s f ő g o n d n o k „ d i j h a j h á s z a i n k “ ü g y k ö d é s é t m e llő z v e , v a la m e ly M e g t á m a d avval, hogy 1878 juu. 22 és igy az
jó h ír b e n á lló h a z a i t ü z k á r b iz t o s it ó in t é z e t t e l , a t is z á n t ú li intézeti szabályok megerősítése óta soha közgyűlést egybe
e g y h á z k e r ü l e t é h e z h a s o n l ó k e d v e z m é n y i sverzódésre l é p j i \ n k , nem hivtam. Elmondom hogy jártam el. A mint a mlts ál­
a h o l b iz o n y á r a „a rövidlátó önzés* n e m s z e r e p e l t , a m i n t landó ig. tanácstól, a szabályok a megerősítési záradékkal
ő z t n e k ü n k t u l a j d o n í t j a S. J. p a p t á r s a m , h a n e m „megfon­ leérkeztek, azonnal bejelentettem az ogyhmegyei tanácsnak,
toló bölcseséggel“ e g y Révész n e v e á l l a s z e r z ő d é s a l a t t ? azután rendkívüli egyktnegyei közgyűlésnek, mint a honnan
A mi pedig e helyen saját személyemet illeti, ón nem megerősítésre felterjesztettek. Az órában egybehívtam, nem
„bármiféle feltételeket“ vettem bírálat alá a javaslatban, a köz-, hanem a kezelő bizottságot, a házassági törvény­
hanem határozottan, az alapszabály tervezet 5-ik pontjában széket 1878 novemb. 14 re és felkértem a szabályok ki-
„minden 100 frt biztosított tőke után“, az I-ső csoportban nyomatása iránti intézkedésre.
20 kr, II-bán 50 kr, III bán 1 frt 50 kr határozott di­ A határozat ez lö n : Rákosi Lajos, Madaras János és
jakat, feltételeket s ezek a számok nem is a Marothié, ha - Vas Tamás aai megbizatnak a főiskola nyomdájával egyez­
nem a nagy-enyedi t. egyházmegye közgyűlése állapította kedni és ezen szabályok kinyomatását eszközölni, a szük­
meg s terjesztette fel a főt. közgyűléshez elfogadásra aján­ séges rovatos lapokkal együtt. (Lásd a jegyzőkönyvi kivo­
ló határozattal. Ilyennek tekintette ezt az erdővidéki „te­ natot, kiadta Musnai Pál, intézeti jegyző.)
kintélyes“ egyházmegye is és mint ilyent tárgyalta s tért Kellett~e erre közgyűlés ? vagy ha igen, szólitottak-e
el attól „ ellenkező“ álláspontra. Úgy hiszem, az önök „bár- erre fel ? Én mindig vártam és kértem is a nyomtatott sza­
miféleu — határozottan —■ „feltételek“-re leolvadt állás­ bályokat, de hozzá nem jutottam, még május 1-én sem. Az
 434
interpellatiót látva egyháztanács színén kértem a t. jegyző
urat, hogy az írásos szabályok egyikét küldje íreg; hívhat­
tam-c addig egybe szervezkedő gyűlést, míg nincsenek ké­
szen a szabályok? Hiszen a 19 §. nyíltan mondja tagja
lehet az intézetnek, ki nevét a szabályoknak aláírja s tag­
sági könyvecskét vllt. ítéljen az értelmes közönség.
Azután 1879 április 4-én ismét házassági törvény­
széket bivtaiu, mint özvegy árva gyámintézoli bizottmányt,
mikor a pénztárnok Madaras János 1877 évi számadása
tárgyalás alá vétetvén, részletesen megvizsgáltattuk. De lift
kezemben lőttek volna is a szabályok, alig* végezhettük a
visítatiot. a tenger sár és járatlan útak miatt — időm se
volt — s ha lett volna e járhatlau utak és a kezdődő ta ­
vaszi gazdaság lehetetlené tették a gyűlést május 1-ére hív­
ni. Különben is többen úgy beszeltünk, jó lesz e nagygyű­
lést a junius 5-én tartandó közgyűlésre elhalasztani, mikor
választások is lévén, a t. papság tömegesebben fog megje­
lenni, mint a múlt pénztárnok választáskor, vagy az inté­
zeti szabályok rovisioja alkalmával. Ezen elhalasztását is a
gyűlésnek az 1879 junius 6-án tartott közgyűlés elé ter­
jesztettem és elnézést kértem.
H a t á r o z a t ; Az okadatolva indokolt előterjesztést
méltányolva, a gyűlés megalakulnak nyilvánittatik. (Lásd a
jegyzőkönyvi kivonatot, kiadta Musnai Pál jegyző.)
Van e itt mulasztás ? ítélje meg az olvasó közönség/
ítélje meg, hogy a társulat a t. papság beszél-e itt ? vagy
csak a non) ifjú tiszteletes ur?
Á l l í t j a , hogy esperességem kezdetétől fogva 1877
végéig magam adóssága után, néhány kikürtölt társammal
együtt, semmit sem fizottom. Feleljen a pénztárnoki nyug­
ta ; 66 frt, Írva hatvanhat frtokról o. é., moly Összeget nt.
Vályi Pál esperes ur a marosi cv. ref. özvegy árvái pénz­
tárhoz tartozó 114 forint tőke után, alólirtnak mint pénz­
kezelőnek fizetett. Szövórd, május 29. 1875. Megesmereiu
Madaras János,
intézeti pénztárnak.
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TARCZÁJA.
Az eladott rózsákkor.
(Hollandból).
Élénken emlékszem azon szegényes kis házra, melyet
gyermekkoromban — most már boldogult atyámmal — nem
egyszer kerestünk fel. Nem messze feküdt az egy pompás
urasági kastélytól, melynek magas falaira a közelfekvő erdő
sötétzöld lombozata hajolt. Koletfejől közel a falakhoz ál­
lott a kis ház egy vén görbe körtefa lehajló ágai alá rejt*
ve. A ház előtt élő kerítéssel körülvett kertecske feküdt,
melyet egy poronddal behintett ut két részre osztott. Az
nt mellett jobb és balra virágok nyíltak, még pedig azon
fajokból, melyek rendszerint a szegények kertjeit szokták
díszíteni. Tavaszszal narcisok és császárszakállák, nyáron
mályva, rózsák és százszorszépek, őszszel pedig őszirózsák
virágoztak. Mindezek közt azonban legszebb volt egy ritka
nagyságú rózsabokor. A ház lakója egy napszámos, ki ren«
deseu a kastélyban dolgozott, rég hozta volt a közeli erdő­
Talán előbb volt 1875, mint 1877.
Általában vádol buzgótalansággal az intézet ügyei
körül. Jegyzőkönyvre hivatkozom; 1874 junius 10 nro 2.
Előadja esperes aa, miszerint szükséges volna a helyi fő*
tanodának papjaink s iskolatanitóink által eddig adatott se­
gély tárgyában tanácskozni.
H a t á r o z a t ; Részvényes társulatunk folyó 1874 ja*
nuár 1-dn kezdve érdeldett segélyt megszünteti s 10 évig
a kebli árvái intézetnek fizetendi. Pap Elek, jegyző.
Mért; hivtam volna össze e gyűlést más, mint azon
czélból, hogy emeljem az intézet érdekeit? Vagy parancsol­
ta-e valaki nekem e gyűlés ogybehivását ?
Á l l í t j a , hogy kormányzásom alatt az intézet elár­
vult, Ezzel szemben fejeljen a pénztárnoki bizonyítók.
A világi egyének közül 44 adósnál elhelyezett tőkék
közül 15-ön részint át- részint bekebeleztettek s kik beke­
belezés által az egyleti alapot biztositani vonakodtak, mind
ügyvéd kézbe adattak beperesités végett. A bo- vagy át-
koblozések, közelebbi négy években, tehát az én kormány­
zásom alatt történtek, az előtt 1872-ig még egy befcáblá-
zás sem volt. Be van peresítve 26 adós. Hogy lassan foly
az a per, hogy ilyen pcrlekedési rendszer van, ón vegyok-e
oka? Nem egy ország nyög-o alatta? Jól tudja, hogy már
a 3-ik ügyvédnél vagyunk. Jól tudja hányszor emeltem fel
hangom ogybáztaiöes szinén, az ügyvédi mulasztásokért.
Azt is igen, hogy oly adósokkal is volt baj, kiket mind­
nyájan kímélni szerettünk.
Elárvult-e az az intézet, melynek csaknem mindene
biztosítva van és melynek minden részvényese pontosan kap­
ja fizetését? ítéljen az olvasó közönség.
(V é g e következik.;
ből azt a vadrózsa tőket, melybe az udvari kertész igen szép
franczia rózsát szemzett. A beoltott szem igen szépen Ki­
fejlődött s a íózsabokor koronája évről-évre nagyobb és dí­
szesebb lett. Nyárban, junius vége felé, száz, meg száz
virágot hajtott, melyek a legpompásabb illatot terjesztették a
ház körül. A ház előtt elmonők nem győztek elogot csodál­
kozni a rózsabokor dús virágzatán.
Atyám o házacskát egy beteg gyermek miatt kereste
fel oly gyakran, ki kilencz éves korától fogva őrizte az
ágyat s csaknem két év óta küzdött a halállal napról-nap­
ra nehezedő betegségében. Mennyire vig volt a gyermek s
mennyire csillogtak az örömtől szemei, midőn atyámat jőni
látta! Oly hálás tekintetet vetett atyámra, midőn az imád­
ság vigasztaló szavait együtt hangoztattuk s oly boldognak
érezte magát, miden elváláskor felébe hajolt atyám, hogy
kiaszott arczát megcsókolja. A beteg gyermek úgy helyezte
el ágyát a házban, hogy az ablakon keresztül láthassa a
rózsabokrot. Meleg napokon pedig, ha fájdalma csillapulj
 435
kivitette magát atyjával a kertbe. Ott átlátszó ujjacskáival
megtapogatta a puha tapintatu virágok piros szirmait, meg­
számlálta az ujan hajtott bimbókat s fáradhatlan volt a ró­
zsabekor szemlélésében.
Ha a rózsanyilás idejekor keiestük föl, rendesen ké­
szíttetett számunkra egy-egy bokrétát e kedvcncz virágból.
Emlékszem, én örömmel vettem azt el s vittem kedves
anyámnak.
A gyermek végnapjai azon időtájra estek, melybon a
rózsa nyílni szokott. Halála napjának reggelén is öt szép
bimbó nyílott ki. Kettőt leszakittatott belőlök s igy szólt
atyjához: „majd ha meghalok, tedd ezok közül egyiket a
kezembe, a másikat add át a tisiteletes urnák s köszöntsd
őt nevemben; a többieket pedig szakítsátok le, tegyétek ko­
porsómra s temessétek el velem." Atyám szemei könnyez­
tek, midőn a kedves gyermek utolsó isten hozzádját s a
rózsát átadták.
A gyermek halála után ón is elhagytam az atyai há­
zat s csak két év múlva tértem újra vissza., épen a rózsa­
nyilás idejekor. Az első vasárnapon, melyet otthon töltöt­
tem, mint rendesen régebben is tettunk, kimentem atyám­
mal sétálni. Visszatértünkben lépteinket a kis ház főié in­
téztük, remélve, hogy a rózsabokrot teljes virágzásban fog­
juk találni. Mily nagy volt azonban bámulatunk, midőn meg­
láttu k hogy a rózsabokor nincs többé ott. Atyám kiváncsi
lévén, hogy mi történt velő, rögtön bement a házba. Nagy
érdeklődéssel viseltetett a rózsabokor iránt s azt sem tűr­
hette, hogy ok nélkül egyetlen levelet is leszakítsanak róla.
Midőn beléptünk a kicsiny, de tiszta és csinos szo­
bába, a meghalt gyermek atyját az asztal mellett ülve ta­
láltuk. Meletto egy vizes korsó volt, előtte pedig a nagy
biblia feküdt, melynek színezett képeit nem egyszer bá
múltam meg gyermekkoromban, átyám a kölcsönös üdvöz­
letek után igy szó lt:
„Ugyan, mondja meg kigyelmed, mi történt a rózsa-
bokorral ? Nem akartam hinni szemeimnek, inidőu láttam,
hogy üres a hely, a hol állott."
A napszámos e szavakra megbámult és vánczczal ba­
rázdált arczát az ablak felé forditotta s kinézett a díszétől
megfosztott kertbe. Pillanatra úgy látszott, mintha mely
fájdalom vonulna át homlokán, azután arcza egyszerre csak
főlvidámult s félig mosolyogva igy szólt:
„Eladtam, tiszteletos u r.“
Atyám e szavakra megrázkodott, mintha kígyó marta
volna meg.
„Leiietsége-se az?“ ■— kiálta föl — „volt-e lelke ki-
gyelmednek eladni? Helyébe szívesebben megengedtem vol­
na, hogy levágják jobb kezemnek egy ujját, hogysem ezt
tegyem!“ E mellett haragosan nézett a napszámosra, ki
nem engedte magát vidám gondolataiba zavartatni, hanem
csendesen mosolyogva igy sz ó lt:
„Igen, tiszteletos ur, eladtam a rózsabokro*.“
„De hát ugyan k in e k ? " — kórdé atyám türelmetlenül.
„Hosszú történet az, tiszteletos ur“ — felelt a nap­
számos. „Ha meghallgat, elbeszélem.14
„Néhány évvel ezelőtt, midőn még gyermekem égész-
séges volt, egy gazdag uraság, ki a kastély lakóit gyakran
látogatta meg, többször állott meg kertem előtt s bámulva
hosszasan nézte a rózsabokrot. Ez az ur nem egyszer szó­
lított meg, hogy adjam el neki a rózsát. Megvallom őszin­
tén, eladni akartam volna, de nem tehettem gyermekem
miatt, ki kicsi kora óta nagyon ragaszkodott a virághoz.
Ezen szándékomat ki is fejeztem az ur előtt. Bizonyos idő­
től fogva azonban minden évbon egy bokrétát kötöttem a
rózsákból s olvittem az urasághoz legkisebb gyermekének
születésnapjára. Ilyenkor rendesen gazdag ajándákot s gyer­
mekem számára játékszereket és édességet kaptam. Meny­
nyire örvendett beteg gyermekem, midőn elvére haza jö t­
tem ! Gyermekem halála előtt azonban egy évvel meghalt
oz uraság neje s most még inkább rajta volt, hogy a ró­
zsabokrot eladjam, mert nejének sírjára szerette volna ül­
tetni. Nagy' összeget ajánlott érte, akkorát, hogy alig hí­
vóm. S mennyire szükségem volt akkor a pénzre ! Hiszen
tudja a tiszteletos ur, beteg gyermekem nagyon sok költ­
ségembe került. Hányszor éheztem, csakhogy orvosságot ve­
hessek számárai De eladni a rózsabgkrot? Nem, azt ten­
nem teljes lehetetlen volt. Midőn az uraságot kocsiáig ki­
sértem, feketébe öltözött kis leánya, kit magával hozott,
édesen mosolygott; látva azonban a leányka halvány arczát,
már akkor gondoltam magamban, hogy mindkettőnket, őt
a gazdag urat s engem a szegény napszámost, mint apá­
kat ugyanazon fájdalom fenyeget.
A múlt évben, egy tél vége felé járhatott az ilő,
meglátogattam nővéremet, kit már évek óta nem láttam.
Mert hát tudja tiszteletos ur, mi szegény emberek nagyon
keveset szoktunk utazni. Aztán meg gyerinekom halála óta
csaknem emborkerülő lettem. Szegény nővéremet és család­
ját a lehető legnagyobb nyomorúságban találtam. Férje egész
télen beteg volt; egyetlen fiók, úgy hiszom, a gyors nö­
vés miatt szárazbetegsóget kapott; a házbórrol tartoztak, a
lisztes boltba tartoztak, a múlt évben úgy szólva semmi
termés sem volt, két tekenecskójök elpusztult. Egyszóva
minden baj és nyomoiuság meglátogatta a szegény családot.
Majd megszakadt szivem, midőn a szerencsétlenség
ezen fészkébe körültekintettem. Szegény vagyok magam is,
hogyan és mi módon segítsek? Midőn azonban láttam,hogy
mennyire nyugodtan hordozzák sorsukat és mily nagy bi-
zalommal viseltetnek isten iránt, egy gondolatom támadt ;
elhagytam őket s azonnal a gazdag urasághoz siettem. Egye­
dül találtam őt s egészen leverve. Úgy tetszett, mintha
legalább is tiz évvel vénebb lenne. Midőn barátságos han­
gon megkérdezte, hogy mi dologban járok, elbeszéltem no*
ki, hogy nővérem családja mily nagy szegénységben van és
hogy rajtok segíthessek, szeretném rózsabokromat eladni.
Higyje el tiszteletos ur, alig tudtam e szavakat kimonda­
ni annyira reszkettek ajkaim, szemeim pedig könnyei tel­
tek meg. „Gyermekem — fejezém be beszédemet — ott
fenn bizonyára nem fog megharagudni, ha rézsabokrát el­
adom.“ Az uraság e szavak alatt moreven nézett rám s lát­
tam, hogy miként reszketnek elhalványult ajkai. Nem szólt
semmit, fölállott, íróasztalához ment, kivett egy pénzzel telt

erszényt, magához intett s megtöltötte markamat aranyak*
kai. Sok volt, lehetett 30 drb. melyeket aztán én pontosan
átszolgáttattam nővéremnek. Midőn zavartan s egészen el­
bámulva néztem az aranyokat» ő igy szólt: „Vegye, kedves
barátom és adja át nővérének, majd holnap aztán elhoza­
tom a rózsabokrot. Nőmnek, s reszkető hangon tévé hoz­
zá, kis leányomnak sírjára akarom ültetni.tt Ezután mind­
ketten könnyekre fakadtunk és sirtunk hosszasan. Végre
fölállottam, könnyeimet fölszáraztottam, kezet adtunk egy­
másnak s ^távoztam a nélkül, hogy csak egyetlen szót is
tudtam volna szólani.
Nővéremnél a fájdalom könnyei örömkönnyekké változ­
tak. Ugyanazon éjjel gyermekemről álmodtam. Fehér ruhában
állt előttem, halvány volt, mint mikor a koporsóban feküdt,
kezeiben egy kinyílt rózsát tartott s igy szólt: * Atyám!
jól te tte d / Ettől kezdve egészen megnyugodtam s szivem
megvigasztalódott.
És most, végezte beszédet a napszámos, tudja a tisz­
telet es ur, miért nem áll a rózsabokor régi helyén s miért
adtam el.
Mint akkor a gazdag palotájában, úgy itt is a sze­
gény kunyhójában együtt sivt a két férfi. És aztán elvál­
tunk. Másnap csakugyan elmentem a temetőbe. Rövid kere­
sés után balra a bejáratnál megtaláltam a rózsabokrot két
sírkő között, melyek közül a kisebbik feslő rózsabimbókból
font koszorúval volt körülvéve.
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r , 1 8 7 9 . sze p te m b e r
■
— A szászvárosi tanárválasztás kérdésében egyik
főtanodánk tanára kérdést intéz hozzánk s két szempont­
ból törvénytelennek mondja az ügyfolyamat» eddigi menetét.
Egyik szempont maga a candidatio kiírása, mert «az 1878
évi egylik. közzgyülés 65. számú határozata egyszerű hely­
benhagyó tudásul veszi gr. Kun Kocsárd ő mltsga abba
való beleegyezését, hogy nagylelkű alapítványának felejöve-
dolme már e [folyó 1879 — 80 tanév folyamán a tanodái
pénztár javára folyósittassék «e tanodának teljes gymnasi­
um má kibővítése érdekében» — nem intézkedik azonban az
iránt, hogy szászvárosi tanodánk már most két rendes ta­
nári kathedrát s minőket rendszeresítsen. Nincs sehol ki­
mutatva, mennyi e felejöyedelem; megbirja-e e levóteli sza­
porulat a két rendes tanári kathodrát s lia nem : mily ala­
pokból fedeztetik a több kiadás? Eddig — folytatja a föl-
szólalás — mindig óvatosan körültekintő volt közgyűlésünk
eljárása az xij kathedrák rendszeresítésénél s most hlibele-
balázs-módjára kiiratik az ig, tanács által a candidatió két
rendes tanszékre, minden speciális fölhatalmazás nélkül.»
A másik szempontot a szászvárosi tanoda elöljáróságának
minden szokásainkba ütköző eljárása nyújtja «hivatalos át­
iratokat intézvén minden tanodánk E l ö l j á r ó s á g á h o z ,
a testület a testületeknek kívánván megszabni, hogy kiket
jelöltek, mint állandóan alkalmazott (kinek engedélyével?)
segédtanárok lóptetendők elő, a hivatalos átirat arról is ér­
tesítvén az Elöljáróságokat, hogy a második sorban candi-
dálandók fognak a megválasztandó segédtanárok helyére al­
kalmaztatni.» Mi részünkről szintén elhirtelenkedést látunk
ig. tanácsunk eljárásában s mindenenekfelelt csodálkozunk,
hogy a szászvárosi tanár urak oly kevéssé ismerik törvé­
nyeinket, melyek szerint nem az Elöljáróságok, hanem az
elöljáróságai tagok e g y é n i joga a tanárjelőlós, melynek
gyakorlatában semmi testületi határozat sem korlátolhatja
az egyéneket. Szászvárosi r. tanáraink bizony fölvilágosít­
hatták volna az Elöljáróságot az ügy törvényes mivoltáról,
mely sehogy sem engedi meg, hogy egy tanoda Előljárósá-
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az* ev ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
436
ga mind a tanárjelölők egyéni, mind az ogyhk. közgyűlés
választási jogát egyszerűen olconfiscálja. Vájjon nem volna
jó épen most a legnagyobb óvatosságot tanúsítanunk t%-
nár-választásaink körül, a midőn az állam szintúgy lesi az
alkalmat tanodái autonómiánk áttörésére ? ! S mindenekfö-
lött, sokkal jobb az egyének helyett az ü g y e t szolgálnunk...
— A zsoboki ref. templom belső felszerelése s
fóíszentelése költségeire ujabban adakoztak: özv. br.
Kemény Miklósnó 5 frt, Incze Mihály 5 frt, Szász Gerő 1
frt, Veres Ákos 1 frt, Parádi Kálmán 1 frt, Sámi László
1 frt, Deák József 1 frt, Szabó Ádám 1 frt, Bodor Antal
1 frt, dr. Jenei Victor 1 frt, Sárkány Ferencz 1 frt, Var­
ga Dániel 1 frt, Rucska János 2 frt, Babos Sándor 1 frt,
Somlyai László 1 frt, Bányai Vitális 2 frt, Herepei Ger­
gely 1 frt, Deák Pál 1 frt, Fogadják a nemesszivü adako­
zók hálás köszönetünket. Kolozsvártt, 1879 szép. 26. Az
építtető bizottság.
A főtiszt, püspök ur a következő körözvé-
nyeket bocsátotta ki:
Köröztetnek.
9 9 5 — 1879* V a j d a h u n y a d zár. e g y h á z m e ­
g y é n k b e n a b r á d i kántortanitói állomás. Javadalma: az
egyhközség pénztárából három havi részletekben 350 o. é.
forint; fapónz cz'imen 17 frt 33 kr, Tandíj minden tanu­
lótól 1 frt. Stola. Tisztességes lakás, kerttel. P á l y á z a t i
27.
h a t á r n a p okt. 10-ike. Folyamodványok t. Bartha Lajos
esperes aához Tordosra (u. p. Szászváros) küldendők.
1030— 1879. De é s i e g y h á z m e g y é n k b e n a ko-
z á r v á r i orgonista kántor-tanibói állomás. Javadalma: 33
frt 60 kr az egyházközség pénztárából; 2 öl fa, melyet az
egyhközség vágat; 29 kis véka gabona; 8 szekér fa az
egész bérfizetőktől; 13 fólbérfizető mindenikótől 8-8 kupa
törökbuza; 4 félbórfizető mindenikótől fel szekér fa. Tan­
díj. 16 hold can. portio haszonélvezete. Két szobából álló
lakás kerttel. P á l y á z a t i h a t á r n a p okt. 10-ike. Folya­
modványok t. Nagy Lajos esperes aához Dobokára (u. p.
Válaszút) küldendők.
1038 — 1879. M a r o s i e g y h á z m e g y é n k b e n a
t o m p á i tanítói állomás. Javadalma: 76 o. ó. frt 44 k r;
300 írtnak 10 % kamatja; valamint Szt. György naptól
kezdve 300 frt kamatja.
10 3 3 —1879. U g y a n e z e n e g y h á z m e g y én Ír­
b e n a c s e r e f a l v i tanítói állomás. Javadalma 86 o. é.
frt 38 s fél kr. P á l y á z a t i h a t á r n a p o két utóbbira
okt. 20-ika. Folyamodványok mindkettőre t. Vályi Pál es­
peres aához Ny.-Sz.-Benedekre (u. p. Ákosfalva) küldendők*
Kolozsvártt, 1879. szept. 17-ón.
A s z e r k e s z tő p o s tá ja
S z i l á g y i F a r k a s n a k , N .-E n y e d . Miután mind­
két fél megtette már a maga nyilatkozatát, jobbnak látom
a személyeskedő polémiát, mely papi karunk jó hírne­
vét compvomittálja — lapom terén — befejezettnek nyil­
vánítani. Beküldött válaszodat rendelkezésedre bocsátom.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Oktober 5. 40. szám.
M egjelen ik (Hirdetési dijak:
minden vasárnap.

SBOriMflBtfcégi o kiadói szállás:

b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendök.
Kéziratok nem adatnak vissza.
ERDÉLYI f a* fi
Kétszer hisábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezmény t nyújt a kiadóinvata]
* (Előfizetési á r :
EGYHÁZI É S IS K O L A I H E T IL A P . Egész cvre 6 frt., félévre $
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr

F e l e l ő s s z e r k e s z t ő é s k ia d ó t u l a j d o n o s : S s s S b l S Z ID o m o lS O e .

Tartalom; Közgyűlés. (L—t.) — A CL ének története, magunkénak, de nem oly szélsőségig, hogy a békes­
iKálmán Farkas, sósvertikei ev. ref. lelkész. — Az áll. ig. tanács
v. gyűléséből, r. t. — Vi déki él et : A marosi egyházmegyéből. séggel szüksógkép megférhetlennek képzeljük a mun­
Felelet a már nem ifjú papnak feleletére. (Vége.) — A gyulafe­
hérvári egyházmegyéből. Kiss Elek, ref tanító. — Egyházi lapok kálkodást s készséggel elismerjük, hogy lehetőnek
szemléje. —i—r, — Kül f öl di szeml e: (Oroszország, Helvótia,
Egyesült államok, Belgium, Francziaország, Spanyolország és Por­ tartjuk a szorgos ügyintézést harcz és viaskodás
tugália, ItálíaJ. — Tárcza: Egyháztörtónelmi levóltárcza. VII. — nélkül is. Csak ne az legyen e bevallásnak, al­
Különfélék. — Szerkesztő postája. — Me l l é kl e t : Az Úré a sza­
badítja, Alkalmi egyházi beszéd. Mondotta Kolozsvárit a b. tem­ kalom adtán, erőltetett consequentiája, hogy a
plomban 1979. szeptember 28-án Szász Domokos, ref. pap.
jó bókét minden áron s igy meggyőződéseink
föladásának árán is követeljék tőlünk. Szóval, a küz­
Közgyűlés. delem nekünk nem czél, hanem csak eszköz s ha
Kolozsvárit, 1879. okt. 2- meggyőződéseink harcz nélkül is érvényesülnek: a n ­
(L — t.) A napokban mennek szót a meghívók nál jobb.
az 1 8 7 9 évi egyházkei illeti közgyűlés tanácskozá­
Különben, ha a régiekhez hasonló előkészülő-
saira szólitván föl az illeték es tagokat, hogy ism ét
dósek nem zavarják is ezúttal egyházkerületünk bé­
öászegyülekezzünk intézni egyházi életünk illetőügyeit,
kés csöndjét föl: azért m ég koránt sem mondható,
melyek, számban legalább, jókora mértékben fe l­
hogy egészen tétlenül néznénk az idei közgyűléssel
gyűltek a szokatlanul hosszú időköz alatt, mióta
szembe s ha nagy és éles u. n. „elvi kérdések“
rendes gyűlésen utolszor találkozónk.
nem foglalkóztatják is jelenleg az elméket s m ég in ­
Mindenekelőtt rámutathatunk arra a tényre,
kább a kedélyeket, azért nézetünk szerint mégis eL
hogy ezúttal semmi ólónkebb .sürgés-forgás nem ta­
mondhadjuk, hogy tartalm ilag érdekesebb és fonto­
pasztalható az egyházkerület különböző vidékein, mely
sabb közgyűlésre alig sereglettünk uj szervezkedé­
hasonlítható volna ahoz a sokszor szenvedólyeskedö
sünk óta, m int épen m ost, az 18 7 0-d ik ire.
előkészülethez, mely az utóbbi évek közgyűléseit m eg­
előzte vala. Fölfogás dolga, hogy ez aránylag csön­ Az utóbbi években ugyanis, minden mi acut
des, szenvtelen állapot m egelégedést, avagy aggo­ kérdéseink m ellett is, találtak közgyűléseink időt és
dalmat keltsen-e a szemlélő keblében. 'Lehet, a ki módot egy oly tárgy következetes intézésére is, a
a. teljes egyértelm ű békés együttműködésben, az el­ mely mivoltánál és fontosságánál fogva bizouynyal
vi különbségek és u. n. „pártkórdósek“ teljes M á­ maradandóbb nyomokat hagy anyaszentegyházunk tö r ­
ban látja az egyház üdvét s a küzdelem elkerülhe­ ténetében, m int akár az ig. tanács állítólagos
tetlen súrlódásaiban csakis káros, sőt vészes követ­ túlkapásainak, akár egyik-m ásik személynek questiói,

kezmények m agvait szem léli az anyaszentegyház ügyeire Közoktatásunk ügye ez s valamint az utóbbi
nézve. Ism ét lehet, a ki a Protestantism us kiváló közgyűlések rendén rendszeres szervezésre juttatók
karakteristikonjai közó sorozza a vélem ények el­ elemi oskoláinkat s a tanügyi előadó állomásának
téréseit, az élvi álláspontokról folytatott harczokat rendszeresítése által állandó napi rendre helyezők s
s elernyedést, elposványodást lát a mozgalom nél­ illetőleg fölbolygatójc theologiai intézetünk, népta­
kül való nagy egyértelműségben s az elszenderülós- nító kópezdénk s részben gymnasiumaink kérdéseit
töl félti a küzdelemmel fölhagyó testületeket. i s : most meg, az idei közgyűlés föladata lesz a
Mi, egyénileg, az utóbbi felfogást valljuk a középtanodai oktatás egészének felölelóse s az idő­
 438

Tehát már most bizonyos az, hogy a Cl-ik ének 1646

höz és adott körülményekhez képest megoldásra ju t­
előtt már létezett.
tatása. A kérdés már most az hol termett ez az ének, ha
Igaz, ezúttal, nem lesz alkalmunk egymásról oly régi?
épen minden becsületet lehúznunk, sem egyik-m ásik A véletlen — számos kutatásaim közben — rá ve­
szem élyt úgy befeketítenünk, hogy nézhettük aztán, zetett engemet s ha t. szerkesztő ur kegyes leend tért en­
gedni, megismertetem becses lapja olvasóit e kedves éne­
honnan vegyünk elég lúgos szappant a mosakodás­
kük eredetével s talán idővel majd egyéb mással is.
ra; de igen is lesz módunk a komoly m unka-vég­
A franczia reformátusok megújított énekes könyvéről
zésre, szakértelmünk igazolására s mindenekfölött az Írván, épen ma ismertetést, feltűnt nekem a Cantique 78
anyaszentegyház maradandó érdekeinek szolgálására. dallama igen ismerősül, sokáig vesződtem vele, míg nem
A milyen irányt, az utóbbi időkben, állam ­ rájöttem, hogy ez a dallam a „Szivünk vigsággal betölt"
kormányunk közoktatásügyünk megítélésében vön; a ének dallama. Tovább vizsgálódtam s az eredmény az, hogy
m ilyen módon bizonyos kérdéseinkre nézve fenálló a magyar szöveg forditása, vagyis igen jó á t d o l g o z á s a
a 78-dik franczia éneknek.
hazai törvényeink abnegaltatnak, sőt m eg is sértői­
Ott ugyanis igy van:
nek, vagy legalább is megkerülésükre kísérletek té ­ Brillanté étoile du matin
tetnek : elég intő szózatokul tekinthetők a minden Améne-nous un jour serein,
erőnkből való magunk megemberelósóre s in spécié Un jour de paix, de grace;
középtanodai oktatásunk ügyének szorgos fölkarolá­ Comme une aurore, dans mon coeur
sára. Az idő már nem késbetik soká, a midőn ta ­ Garde ta divine splendeur,
Et ta douce efficace; stb.
lán a kormány is belátja, hogy csupán a m ateriális
Még tovább vizsgálódván, arra jöttem rá, hogy a
törvény rendén oldható meg a superinspectio kérdé­ franczia szöveg ismét átdolgozása emez ó-német choralnak:
se s akkor nekünk, protestánsoknak, már készen kell „Wie scliön leuchtet r.ns dér Morgenstern", melynek ere­
államink reformált gymnasiumainkkal s igazolnunk, dete valahol a reformatio hajnalánál keresendő.
hogy nem az ősök érdemeiért, hanem a magunk ér­ Ezt már most teljes biztonsággal állíthatom.
tékéért követelhetjük m éltán autonómiánk becsület­ De hát a dallam?
Az erdélyi énekes könyvben a dallamok 15-ik lapján
ben tartását*
úgy annyira magyar köntösbe van öltöztetve e dallam, hogy a
Ezért mondjuk, hogy fontosabb közgyűlésre a lig hozzáértő első látásra azt kérdi: vájjon mi is ez hát tulaj­
sereglettünk üj szervezkedésünk óta, m int az 1 8 7 9 - donkép ? s ha tovább vizsgálja, jön rá, hogy biz az nem
dikire, melyen ezt a reformot vagyunk keresztülvi* jól van.
Nem tudom, hogy a ki átírta, öntudatosan irtaié
endők s melyen, nehány tanár-választás formájában,
f e l ü t é s nélkül ? Mert hogy a magyar rythmus felütést
mindjárt gyakorlati próbáját is adhatjuk e tekiutet-
nem tűr, vagy öntudatlanul irta át, mert semmi rythmus
ben való érettségünknek. sincs benne s a dallam, egész tactusba osztva, okvetlen
Azért, ha nem is egymásra fenekedve, de nem kell hogy f e l ü t é s s e l kezdődjek.
kevésbbó komoly és terhes előkészülettel nézhetünk A dallam szerzője pedig a hírneves zenész B e e t h o ­
idei közgyűlésünkkel szembe. v e n . Tehát a szöveg sokkal régibb, mint a jelenlegi dal­
lam. Miféle dallamra énekelték Beethoven előtt? Ki tudná
már most ?!
A Cl ik ének története. Hogy azonban a mit az előbb hibásnak mondtam, meg­
igazítsam, im ide mellékleni az eredeti letételt, bizalommal
Még május hóban a felsőbányái „Figyelő“ 5-ik füzeté­
kérvén t. szerkesztő urat, kegyeskedjék e letételt az erdé­
ben az u j - n é p i ref. leány egyház régi énekes könyvét
lyi ref. kántorok közé juttatni, hogy e buzgó szép ének no
ismertetvén (TJj-nép van Somogymegyóben u. p. Babócsa)
elferdítve, hanem eredeti tisztaságában tanittassék és éne­
mely könyv csak 10 évvel ifjabb a bőid. em. Kákóczi-Gelei-
keltessék, ugyanazért is a magyar szöveget irtani alá.*)
fóle énekes könyvnél, Íratván 3 évig Győri József által, ki
Kálmán Farkas,
is 1646-ban lett kész vele — egy éneket találtam benne,
sósvertikei ev. ref. lelkész.
melynek eleje hiányzott, de buzgóságos szépségénél fogva
annyira megragadta figyelmemet, hogy curiosumkép a '7 . *) A mellékelt eredeti letételt félretettük, hogy annak ide­
versét közlöttem is. lm , most az erdélyi 1837-ben meg­ jében az illető helyen tudomásra hozzuk. Nem tagadhatjuk el,
hogy igen örvendenénk, ha énekes könyvünk énekeinek irodalom-
újított énekes könyvben rátalálok az említett énekre, mit
történeti kutatását és méltatását szakértő lűvataltársmik minél beha­
az uj-népi régi énekes könyvben láttam először. Ez ének tóbban folytatná és vizsgálódása eredményeit o ly k o r a k o r felmutat­
nem egyéb, mint az érd. ref. atyafiak által annyira kedvelt va közölné. S z e r k.
»Szivünk vigsággal ma betölt“ kezdetű karácsom ének.
 439
Az állandó igazgató tanács r. gyűléséből.
Kolozsvárit, 1879. september 28-án.
Elnök: főtiszt. Nagy Péter püspök; jelen voltak :
Incze Mihály, dr. Kolozsvári Sándor, Szász Béla, dr. J e ­
néi Viktor, Parádi Kálmán, Bodor Antal, Szabó Ádám.
Az elnökileg ellátott ügyek előterjesztése és helyben­
hagyása után tárgyalás alá vétetett a n.*enyedi főtanodai
elöljáróság terjedelmes fölirata s illetőleg fölvilágositása az
1877— 78 tanévi zártudósitások vizsgálata alkalmával ki­
fogásolt némely szabályellenes eljárásra és tantervre vonat­
kozólag. Miután e felirata a m. elöljáróságnak egész terje­
delmében felolvastatott és a tanügyi előadó önigazolását és
ellenészrevételeit előterjesztette: kimondotta az áll. igazg.
tanács, hogy az 1701 — 1878 számú határozatának a
törvényes tanterv (1864 évi 256 számú egyh. főtanácsi ha­
tározat szerint a kot bölcselmi oszt. tanterve) életbelépte­
tésére vonatkozó ágát föntaitva, örömmel tapasztalja, hogy
a mostani fölterjesztés alternatív javaslatának második ágá­
ban, mely ezennel helyben is hagyatik, a m. elöljáróság
igyekszik a normális állapotba jutásra. Egyidejűleg elhatá­
roztatott, hogy a tanügyi előadó önigazoló előterjesztése
hiteles másolatban közölhetik a m. elöljárósággal.
A magyar-kájáni egyházközségben befejezett egyházi
ópitkezésre utalványozandó költségek fedezése tárgyában ha­
tároztatok, hogy az egyh. község az építkezésről vezetett
számadást kellőleg fölszerelve küldje föl; a papi dijlevelet
állapítsa meg és egyházmegyei ellátás után terjeszsze föl.
A n.-borosnyai egyházközség ónekvezéri regi épülete
eladása és egy újnak építése engedélyezése végett beadott
kérésnek hely nem adatott, minthogy a megvizsgált szá­
madásokból kitűnt, hogy az egyházközséget tetemes adós­
ság terheli és másfelől, hogy az építés halaszthatatlan
szüksége nem forog fenn. Az előző évekről felküldött jö­
vedelem kimutatás a folyó évről felküldöttel meg egyeztethe­
tő nem lévén, az egyházközség az ügy tisztázására és szá­
madásainak rendes vezetésére utasittatott.
Az alamori egyházközségben a tanítói állomás rend-
szeresittetett és a kér. közgyűlés jóváhagyása fentartásáva]
a dijlevél helybenhagyatott.
Kercsedi egyházközség toronyépitósi terve, valamint
a vállalkozóval kötött munkaberi szerződése helybenhagya­
tott és utasittatott az egyházközség, hogy a fogadó telke ha-
szonbérbeadását tárgyazólag szabályszerű szerződést kössön.
A kolozsvári Egyházmegye és kolozsv. egyházközség
érdemekben gazdag és fáradhatatlan főgondnoka, m. Incze
Mihály bejelentett lemondása tudomásul vetetett és ezen
gondnoki állomás betöltése érdekében a további lépesek
megtételére esperes fölhivatott.
Molnár Rózália által kiállított alapítvány-levél a kez-
di-vásárkelyi egyházközségnek 5 hold fekvő adományozásá­
ért köszönet nyilvánítás mellett megerősittetett.
A n.-dobai egyházközség részére központi kezelés alatt
álló pénzéből 162 frt 74 kr utalványoztatok
A m.-gyerő-monostori egyházközségnek megengedhe­
tett, hogy 609 frt harangtőkéjét véglegesen, 526 frt alaptőké­
jét visszafizetés föltétele alatt iskolaház építésére fordíthassa.
A számvevő — beadott saját jelentésére — utasit­
tatott, hogy Kovács Gyula volt főtanodai erdész számadá­
sát sietőleg lássa el, á főtanodai elöljáróság pedig fölhiva­
tott az illető volt erdészének adott utasítás felküldésére.
r. t
V I D É KI ÉLET.
A marosi egyházmegyéből.
Felelet
a már nem ifjú marosi papnak feleletére.
Ny.-Szt.-Benedek, tszept. hava.
(Vége.)
Á l l í t j a , hogy idvezült elődöm nem adott consen-
sust sem pap, sem tanítónak, mig nem fizette hatodát,
vagy 12-edót első évi jövedelmének.
Adott biz ő, de mindenikbe beletette, hogy senki ad­
dig állomását el nem foglalhatja, mig nem fizet. Tessék
megnézni minden consonsumot 6 év alatt, nincs-e szigorúan
bevezetve e passus? Nem szorítottam-e szigorúan minde-
niket e kötelessége teljesítésére? Feleljen a pénztárnoki bi­
zonyíték: hogy az üresedésbe jött akár lelkészi, akár taní­
tói állomások betöltésénél a választott uj hivataloskodék
meg voltak intve arra, hogy kötelesek 6-od vagy 12-tőd tar­
tozásokat az özvegy-árva gyámintózetnek befizetni beköl­
tözésük előtt; azt onnan tudom, hogy mindenik, ha fizetni
nem volt, képes, legalább kötelezvényt adott tartozásáról.
Bizonyítom Madaras János,
pónztárnok.
Hát i * á l ó k o k i gy á l l n a k
H a t o d és t i z e n k e t t őd fizettetett be 1874-tól 1878 -
ig 1100 forint és 43 kr. H á t r a v a n 538 forint 94 kr.
Ezek után kamat 113 frt 32 kr. R é s z v é n y h á t r a l é k
206 frt 70 kr, kamat 13 frt 44 kr. Időközi jövedelem he­
jött 1874— 1878-ig 456 frt 24 kr. H á t r á l ó k 627 frt
91 kr. Ez áll az ón egyenes felhajtásom alatt. Jól tudja
a t. ur, mennyi küzdelme van evvel esperes és egyh. ta­
nácsnak, a jó administratio mellett néhol a gondnok nyúl
bele, néhol a belépő pap használja el, néhol az egyházak
nem akarnak erről tudni. Talán minden időben van bizott­
ság kiküldvc az időközi jövedelmek tisztázása végett, még­
is engem vádol. Hát nem küldtem-e tiszthatósági végre­
hajtást akárhány gondnokra? Nem kórtem-e milliószor,mind
ón, mind az egyháztanács a tiszteletes papokat, hogy fizes­
senek, oka vagyok-e ón, hogy papok, a miveit osztály ta g ­
jai, annyi szép kérésre sem fizetnek? Hogy egyházaink öt­
féle adóval terhelve vannak, hogy a pauperismus és corruptio
által annyira megrongált korszakban jutott nekem az esporessóg,
én vagyok-e az oka? Elfelejtette e a t. barátom, hogy az in­
tézet ügyein kivül is, mi nemkegyeletes,de canonicus köteles­
sége van az esperesnek. Annyiféle elnökség, 97 egyház .át­
vizsgálása, annyi, ezer meg ezer forint biztosítása, gondno­
kok elleni perfolytatás, legelő-osztályoknál való ellenőrködés,
candidatiók, papválasztások, felsőbb rendeletek, tanfelügye-
lősóg s ktilhatóságokkal való érintkezés, minden félóra alatt
*
 44 0

jövő privát panaszok, szerencsétlen váló peresek. Ez az in­ széltem az ön nyelvén — úgy kevesen tudnak, ne felesel-
tézeti ügy régi keresztje egyébiránt a marosi espereseknek. gessünk, egyetértve is van mit dolgoznunk elég ! A viszont­
Már az alapításkor volt liarcz és háború, beállni nem aka­ látásig !!
rások, nyugtalanságok, idveztilt elődöm pedig, miként bán­ Vályi Pál,
talmaztatok még utolsó pillanataiban is, szem és fül tanú marosi ref. esperes.
voltam. Azonban, ha úgy tetszik a t. urnák, a felhajtásom
alatti összegért az alattam belépő papok és egyházakért, a
vádat és felelősséget magamra veszem s ha kár lesz meg­
A gy.-fehérvári egyházmegyéből.
M.-Igen, 1879. szept. 15-én.
fizetem. Beszélhet a már nem ifjú marosi pap sokat; de
ő nem a marosi papság. Mert az esperes választó testü­ Gyulafehérvári ref. egyházközségünknek e hó 14-én
letnek fele, épen a papság, nem adta volna nekem a sza­ igen szép és lélekemelő ünnepélye volt. Dr. E l e k e s Vi c-
vazatát ismételten, ha legkényesebb érdekeinél oly kártevő t o r, volt zilahi rendes tanár, e napon foglalta el papi ál­
és mulasztó lettem volna és a pénztámokofc nem választot­ lomását, melyre őt az egyházközség közbizalma helyezte.
ta volna ujra, kivel közös a bűnöm. Szeptember 13 án d. u. az egyházközség képviselőtes­
tülete ünnepélyes díszben vonult a közel fekvő S á r d köz­
Hivatkozik a G é c s e intézetve, ott nem 3000. ha­
ségbe, a hol dr. E l e k e s volt. Itt t. G a z d a J á n o s ur
nem 3572 frt 126/ 10-od kr a hátválók, tehát félezerrel is
üdvözlé a fiatal papot az egyház és város nevében, a mit
több, de vegye számításba, hogy ott a pónztávnok ügyvéd
dr. E l e k e s igen megható szavakkal viszonzott. Fehérvár­
is. Van hátralék mindenütt ez időben, az enyedi tanodának
ra bevonulása valóságos diszmenethez volt hasonló, a mely­
az angol banknál, van az egyházkerületnek is, van az ál­
hez nemcsak a ref. felekezetű, de a város minden rendű és
lamnak is.
rangú lakosa csatlakozott.
Tudok ón t. barátom erős fegyverekkel is járni s Szept. 14-én reggel már 9 érakor lehetett látni a
kényszerülve is leszek, hogy ne üljenek körrendeleteim né­ feldíszített és fellobogózott templom felé tóduló város la­
mely helyeken 8 — 10 nap, ne legyek kénytelen az ellen­ kosságát felekezeti különbség nélkül. Tiz érakor pedig a ha­
őrzési tábla, kepe jobbítási okmányokért annyit várni. Én rangok hívogató szavára a tágas templom zsúfolásig meg­
életemet szenteltem e hivatalnak, mégis van hiány s lesz tölt. A templom kijáratánál a ref. elemi iskola növendékei
is, mig más törvényeink nem lesznek, mig nincs fegy­ sorfalat képezve „ é l j e n " kiáltással fogadák a n t. E l e k e s
ver az esperes kezében a közkeresetig, pedig vannak a G y ö r g y esperes és T a n k ó J ó z s e f borbereki lelkész
háta megett híres apellatiők és felfolyamodások nagy fér­ urakkal közeledő fiatal papot.
fiaktól. A XlV-ilc dics. 1, 2 és 3-ik veisénok elhangzása után
A szabály nem canon, hiába csűrjük, facsarjuk, a fel­ a nagy-enyedi Bethlen-főtanoda „ t h e o l o g i a i d a l k ö r e *
függesztési szabályt maga a papság elítélte már s kéri an­ hallata megható énekét; a mire ismét a közönség éneklé a
nak oda változtatását, hogy nem hivatal, de fizetés felfüg­ CCXlX-ik dics. első versét. E közben egyházmegyénk es­
gesztéssel történjék a végrehajtás. perese nt. E l e k e s G y ö r g y ur lépett a szószékbe s meg­
Y á d o 1, mert nem mondtam a szabálynak ellene, mi­ ható buzgó imája után, melyben a hazáért, nemzetért, fel­
kor alkották. Azért, mert nekem is, mint sok másoknak séges fejedelmi családért, Gyulafehérvár városáért stb. stb.
figyelmemet elfutotta. Azt mondja, hogy itthon nem igazít­ osdett a mindenek urához, felhiva a fiatal lelkész afiát el­
hatta el, azért lett Jákob. Szólitott-e tel egyháztanács vagy foglalni szószékét.
Erre a fennemlitettt dalkör énekelt és pedig az el­
megyei gyűlés előtt mulasztásom kiigazítására? Vagy hiszi-e,
ragadtatásig meghatóan. Különösen, a midőn az énekelt
hogy nem pártfogolták volna? S hogy a jeles egyházmegye
darabban ez jött elé; „im e s k ü s z ö m " stb. a hallgató­
felhívásaival daczoló esperesét eltűrte volna?
ságnak arczán a moghatottságnak jole sugárzott. Ezalatt dr.
Azt szokta mondani egy jó barátom: „a szennyest
E l e k e s V i c t o r ur lépett szószékre, elmondani székfog­
mossuk meg itthon"; erre nem kérem, vigye akár a Du­
lalóját.
na partjára, csak a mi nem szennyes, azt ne próbálja be- Alapigéül felvette: Má r k XVI. r. 15 v. „ E l m e n -
piszkolni. Azt mondja, hogy sokat tanulhatnak az espere­ v e n m i n d a s z é l e s v i l á g r a , p r é d i k á l j á t o k az
sek, a f. t. püspök úrtól, igen! sokat, szépet, jót, de ő e v a n g é l i u m o t m i n d e n t e r e m t e t t á l l a t n a k . " A
méltóságának csak 18 esperessel van érintkezése közvetve s szépen kidolgozott s vallásos szellemtől áthatott beszédét a
kérdje meg, nincs-e hiány? Sok panasz van oda fenn is, közönség a legnagyobb figyelemmel hallgatá. Beszéde vé­
sokszor az esperesekre, lehet, van bennök is hiba, ők is geztével a dalkör ismét énekelt, a mialatt a nt. esperes ur
emberek, de tudni kell azt is, hogy ők is— szegények— kik­ lépett megint a szószékbe s monda el beigtató beszédét.
kel és mivel küzdenek. Hangsulyozá beszédében az egymás iránti szeretetet és egyet­
Én t. ur a keztyüt mindig felveszem, alios ego vidi értést; infcó a híveket, hogy ;;a m ég az e l e t t e r h e i ­
ventos. Istennel, önmagámmal, emberekkel s egyházme­ vel i s m e r e t l e n f i a t a l l e l k é s z t ne s z o m o r i t s á k ,
gyémmel tisztában vagyok,. Ismernek mindkettőnket, künn is, ú t j á b a t o r l a s z o k a t n e á l l í t s a n a k , h a n e m h ag y ­
benn is. Csak egy szóm van, eugédjen meg, hogy nem be­ j á k őt m u n k á l n i , k i n e k n e m c s a k p a p n a k , de
 441
h o n p o l g á r n a k i s kel l l e n n i e . N y u g o d t m u n k á ­
j a á l d á s t h o z ó l e e n d , I s t e n n e k á l d ó » s z e l l e me
l e b e g j e n az e g y h á z o n ós e n n e k l e l k é s z é n ! ! J
Délután 2 órakor 120 ember számára volt közebód
rendezve, a melyre az egyháznak minden választó polgára,
a különféle felekezetek elöljárói, a kir. megyei és városi h i­
vatalnokok stb. meg voltak hiva s igen szép számmal még­
is jelentek. Ebéd alkalmával a pohárköszöntők sem marad­
tak el. Első pohávköszöntőt. mondotta: nt. E l e k e s György
esperes ur a f e l s é g e s u r a l k o d ó c s a l á d r a , melyet a
közönség fenállva hallgatott végig; dr. E l e k e s Victor, főtiszt.
N a g y Péter püspök és főgondnok ur ő nméltóságára; tiszt.
T a n k ó J ó z s e f lelkész, br. K e m é n y Gábor kér. minisz­
ter ós egyhkerületi főgondnók ur ő nmltság'ára; E l e k e s
K á r o l y tanár, br. K e m é n y István ő inltságára ; N a g y
L a j o s h. tanár, nt. S z á s z Domokos egyhkerületi főjegy­
ző úrra; R a j n e r J ó z s e f mit. Ze y k Károly főispán nr
Ő m ltságára; G a z d a J á n o s nt, e s p e r e s urra; Ha l á s z
J a k a b közjegyző és K a r d o s r. kath. kanonok, dr. E l e ­
k e s Victorra stb. stb.
Ebéd alatt a fennevezett dalkör mulattatá a közönsé­
get kitűnő énekével. Valóban méltó e dalkör s annak min­
den egyes tagja az elismerésre, de leginkább a dalkör ve­
zetője: V i n c z i D o m o k o s ur érdemel dicséretet, ki lan­
kadatlan buzgalommal munkál a dalkör érdekében.
Este a város összes polgársága fáklyás zenével tisz­
telgett a fiatal papnál, a mikor luth, lelkész K u n t z ur
beszélt igen szépen. Dr. E l e k e s megköszönte a megtisz­
teltetést.
ítélj kedves olvasó! ítélj most a gyulafehérváti ref, egy-
községben uralkodó hangulatról; minden bizonnyal átlátod,
hogy csak levegőből kapott gyanúsítások tölték el a lapok
hasábjait; átlátod és meggyőződül róla, hogy helyesen válasz­
to tt az egyház; oly erőt nyert, a ki, hisszük, méltó utóda
lesz feledhetlon emlékű édes atyjának. Igen, de csak úgy
munkálhat haszonnal, ha a felkorbácsolt szenvedélyek csilla­
pulni fognak; ha a rágalom fegyvere nómul, pásztor és
nyáj csöndesen munkál. Csak igy lesz boldog mindkettő s csak
igy lesz áldásthozó a munka. Segélyje isten őket. !!!
Kiss E lek ,
ref. tanító.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A „Prot. egyh. és islc. L a p p b a n Ballagi a
„Semmittevés bölcsesógéről“ szólva, bírálja Mocsárynak a
lap megelőző számában kiadott közleményét. Ballagi — mint
szerkesztő — kötelességének tartá közreadni a Mocsáry ul­
traellenzéki nézeteit, mert hisz nem rég ultraministerialis
czikkeket is közölt. De egyik felfogásnak sem adhat
igazat.
Mocsáryban a politikai párt embere nyilatkozik; ne­
ki zsinat nem kell, couvent sem kell, iskolarendezés sem
kell. És miért ? Mert e kormány el akarja tőlünk venni a
felsőbb oktatást; pedig mindazok, kik zsinatot, oonventet
s iskolarendezést sürgetnek, csak lovat adnak a kormány
ama kárhozatos törekvése alá.
Ballagi e felfogást szerencsétlen túlzásnak tekinti. A
kormány nem kívánhatja intézeteink megszüntetését, ha
egyenesen maga alatt nem akarja vágni a fát. De épen
mert ezt józan észszel nem teheti, annál nagyobb a mu­
lasztási bűne, hogy újabb alkotmányos aeránk hosszú 12
éve alatt semmit sem tett ama három millió polgár javára,
kik a nemzeti közműveltség terjesztésében annyi buzgal­
mat és áldozatkészséget fejtettek ki.
A kormány három irányban követett el mulasztást.
Semmit sem tett arra, hogy a törvényben kimondott
e g y e n l ő s é g és v i s z o n o s s á g megvalósuljon. Nem tud­
ta tisztába hozni az a l a p í t v á n y o k k é r d é s é t . És vé­
gül egy évtizednél tovább függőben tartva a k ö z é p ós
f e l s ő b b i s k o l á k s z a b á l y o z á s á t , minket is hátrál­
tatott abban, hogy valamit lendíthessünk e téren.
Most legalább ez utóbbi pontra nézve tisztában v a­
gyunk azzal, hogy a kormány a közép- és felsőbb iskolá­
kat törvényhozás utján rendezni nem fogja. Magunknak kell
e munkát végeznünk magunk számára. E z a n a p i k é r ­
dés , melynek megoldására készült Molnár Aladár tervezete.
De ime előáll Mocsáry és — opponál a Molnár terv-
javaslatában foglalt magas igények ellen; mert azok isko­
láink bezárására vezetnek. Czikkiró ettől nem tart. Példák­
kal illustráljaf hogy ha az embereket rákényszerítik a jó­
ra, melyet önként tenni vonakodnak, az nem baj, de üdvös
áldás. Az 1850-ben kiadott Enuwurf kényszerének áldásait
ma is élvezzük. Ép igy a népiskolai törvénynek.
Nem érthet tehát egyet Mocsárynak semmittevő böl-
cseségével, melyet a politikai élet szenvedélyei sugalmaz­
nak. E helyett azt hiszi, hogy a Molnár javaslata csekély
erőlködéssel keresztülvihető és ez irányban való munkára
serkenti olvasóit.
A „Prot. Heti lap“ két utóbbi számáben Joó
István közöl vezerezikket arról, hogy „ m i t t e t t a r e ­
f o r m á t u s o k e g y e t e m e s k o n v c n t j e D e b r e cz é n ­
ben, s ko gy a n i t é l n e k a r r ól n érne l y j ó (?) b a-
r á t a i n k ? ‘l
Az 1877 évi budapesti konvent a zsinati előmunká­
latok kidolgozására bizottságot küldött ki. E bizottságok
munkálatainak tárgyalására gyűlt egybe most a magyar ref.
egyházkerület disze virága a debreczeni konventbeu. Mint­
hogy azonban a két konvent időközében a kormány által
felszínre hozott felügyeleti jog szabályozásának kérdése is
felvétetett a tanácskozás tárgyai köze ós a konvent, igaz
jogának tudatában, a tudvalevő határozatot hozta: most né­
mely kormánypárti lapok fékvesztott haraggal támadják
meg a minden komoly ember tiszteletére érdemes mag’yar
ref. konventet és ennek főfő embereit.
Czikkiró Önérzetesen utasítja vissza a túlbuzgó kor­
mánypárti sajtó méltatlan támadásait. A konvent — úgy­
mond — nem foglalt politikai pártállást; de a kormányt-
védő urak tapintatlansága arra kény szeri theti a magyar
reformátusokat, hogy egészen ós teljesen kormányellenes ál­
lást foglaljanak el.
 Czikkiró különösen a „Pester Lloyd“ H. jegyű czik-
kezője ellen fordul, ki nem szégyenli valótlanságokat állí­
tani a konventrŐl és ezekre építeni kíméletlen tám adásait.
H. roszakaratu és gyűlölködő közleményének tüzetes czáfo-
lata után, ezikkiró az „Ellenőrinek kevősbbé elfogult refle­
xióira teszi meg észrevételeit. Végül amaz óhajtásának ad
kifejezést, yajha a kormány, megmenekülve rövidláló ba­
rátaitól) megértené és méltányolni tudná a ref. egyház ha­
zafias törekvéseit.
— r.
KÜLFÖLDI SZEMLE.
Oroszország.
(Ű j v a llá s t h ir d e t ő n ő a p o s t o l)
A doni kozákok tartományában egy fiatal, szép nő jár­
ja be a falvakat egy új vallásfelekezet apostolaként. E nő
neve Xénia Ivanowna Kusmin, alig több huszonöt évesnél.
Lengyel származású s rendesen 12 apostola kíséri. E val­
lás főbb hitczikkei a következők: Maga az apostolnő szent, sért­
hetetlen, mert isteni származású; a házasság vétek ; húst
enni s bort inni bűn; elveti és kárhoztatja a kézszoritás
szokását; a csókot ellenben, mint a béke s szivbeli jóság
külső kifejezését, szent ténynek nyilvánítja.
Helvétia
(A baseli vallás terjesztő társulat működése.)
A baseli téritő-társulal a múlt hóban tartá meg évi
közgyűlését. Az elnöki jelentés a következőket tartalmazta.
A társulat működését legnag'yobb siker koronázta Indiában,
hol 768 pogány bálvány-imádót térített a keresztyén val­
lásra a múlt év folyamán. Különben Indiában aratott min­
dig legnagyobb sikert e társulat s csupán e tartományban
3960 embert keresztelt meg fennállási éve (1864) óta. Af­
rikában két uj hittérítői állomást állított fel. öhinában, da­
czára a benszülöttek hatalmas ellenzésének, kik gyakran
lázadásban törtek ki, a missionariusok 301 ehinait keresz­
teltek meg a múlt óv folytán. Azonban az anyagi siker
messze mögötte áll a szellemi sikernek. A missiók roppant
nagy költségbe kerültek,-s e költségek épen nem állottak
arányban a társulat pónzerejével, minek következése 115.103
frank deficit lett. A kiadás 935075 frank, mig a bevétel
csak 827920 frank. E társulat nehány missionarusa még
az egyesült államokban is működött.
E g y e s ü lt á lla m o k .
( Z s id ó -k e r e s z t y é n t e s t v é r ie s s é g .)
A St.-Lóuis-i kápolna elégett. A kápolna tőszomszéd­
ságában állott a zsidók zsinagógája. A zsidók részvótnyi-
latkozatot küldöttek a keresztyénekhez s egyszersmind fel­
ajánlották azoknak az istentisztelet végzésére zsinagógáju­
kat, átiratukban kifejezték a két vallás rokon-eszméjét s
testvéreiknek nevezték a keresztyéneket.
Belgium.
(üj iskola törvény.)
Belgiumban a törvényhozó testület mindkét kamarája
egy új iskola törvényt hozott, mely az iskoláknak teljes ön­
állást biztosit s az ultramontáuokát attól, hogy ezekben be­
folyásukat gyakorolják, teljesen megfosztja. Mint a lapok
Írják, a király örömmel szentesítő e törvényt, mely Belgium
tanügyeinek oly szép jövőt biztosit a múlttal szemben.
Francziaország.
(Uj oktatási törvény.)
A franczia kamara óriás többséggel fogadott el egy
uj törvényjavaslatot, mely az oktatás ügyének javítását czé-
lozza. E javaslat előterjesztője Ferry Gyula, a jeles szak­
ember. A senatus ugyan eloszlásakor nem a legkedvezőb­
ben fogadta e törvényjavaslatot, de remélhető, hogy nemso­
kára, midőn ismét összeül, átlátván annak czélszerüsógót,
el fogja fogadni. A parlament szünetel ugyan, de annál
hevesebben támadásokat intéznek a franczia klerikális lapok
Perry ellen. E támadásoknak meg Ferryn kívül, szerfölött
ki van téve Bert Pál, ki szintén pártolja Ferry javaslatát,
s ki a parliament mult ülésszakában oly kíméletlenül meg­
támadta a jezsuitákat azáltal, hogy a püspökileg ajánlott
jezsuita tankönyvek helytelenségét s erkölcstelenségét s a
jezsuiták botrányos cselekedeit élénk színekben feltüntette.
Spanyolország és Portugallia.
(A protestánsok üldöztetése.)
Az ultramontanoknak vakbuzgalma a protestánsok hely­
zetét Spanyolországban és Portugáliában lciálhatlanná tette.
Nem elég, hogy a protestánsok isteni tiszteletei a katholi-
kus papság által fellázított csőcseléktől igen gyakran meg­
zavartatnak s ilyenkor a legnagyobb vérengzések történnek,
hanem a protestáns lelkészeket csekély, sőt gyakran köl­
tött ok miatt bebörtönözik s börtöneikben éhséggel kínoz­
zák. A protestáns iskolák felállítása elé áthághatlan akadá­
lyokat gördítenek. írnél ily borzasztó üldözéseket szenvednek
ott hitfeleink s egy nagy-hatalom sem jajdul fel ezek hal­
lattára, mig a romániai zsidók egyenjogúsításának kérdése
oly óriási hullámokat ver a politikai élet terén.
Itália.
( H it f e le in k ü ld ö z t e t é s e .)
Itáliában szintén üldöztetést szenvednek a protestán­
sok, habár csekélyebb mérvben, mint Spanyolországban, Az
üldözés itt esak arra szorítkozik, hogy mig istentiszteletük
végzésében gyakran ^zavartatnak, a katkolikus papság által
bujtogatott|nóp előtt gunytárgyai ugyan, de szerencsére
még nem ellenségek, kiknek vérét kivánnák. A klerikális
sajtó is folyton izgat hitfeleink ellen.
 AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Egyháatörténelmi levéltárosa. san ilyetén dolog felől roquirálnom. A pataki collegiumban
levő és rcsidens deák atyafiak Írják és kívánják, hogy mos­
VII. tan is innét társaságunkból küldenénk közikbon vagy négy
atyafiakat, mivel az ott való szükség és alkalmatosság úgy
Az e n y e d i f ő i s k o l a t a n á r a i A b a f i Mi h á l y
kívánná: mert nagyobb részre, a kik ott vadnak, m ester­
f e j e d e l m e t a k ö z v i z s g á k r a m e g h í v j á k . KeltEnye-
ségre fognak kimenni. Hogy penig ez a renascens és m int­
den 1672 szept. lG-dikán.
egy újonnan plántáltatok collegium üresen maradjon, nem
Mint kegyelmes urunknak ajánljuk Nagyságodnak alá­
tanácsos, mert ki tudja mások tennék kezeket annak bo-
zatossággal való szolgálatunkat; Istentől Nagyságodnak sze­
numira; másunnan penig a defectust nem suppleálhatjuk,
rencsés, békességes, csendes, sok esztendőkig való ország-
hanem innét s ebbűi a collegiuinbiíl. De mivel az egy Is ­
lást szivünk szerint kívánunk!
ten után már számos esztendők alatt Nagyságod volt en­
Kegyelmes urunk, Istennek nagy kegyelme és csodá­
nek az cxulans collegiumnak egyetlen egy fautora, édes
latos gondviselése Nagyságodnak protectioja és árnyéka alatt
dajkája és kegyes Abdiása: azért Nagyságod Ilire és ke­
édes hazánknak békességét e világnak ily közönséges indu­
gyelmes annuentiája nélkül én senkit ki nem küldök, hanem
lása között is ennyire való csendességben fentartván és
ha a Nagyságod jó tetszése járuland a dologhoz. Talán il­
collegiumunknak régi bevö.tt jó rendtartása szerént lenni
lendő is kegyelmes uram, hogy a mint eddig Nagyságod
szokott examenjének ideje beállván, mint kegyelmes urun­
tartotta annak a collegiumnak magvát, úgy innét légyen,
kat Nagyságodat igen alázatosan kérjük, ad diern 28. sep-
annak naponként való terjedése és felépülése. Ha azért itt
tembris itt Nagy-Enyeden exainenünknek annál nagyobb
ez aránt Nagyságodnak tetszik, hogy deákok menjenek ki,
solennitással [való celebrálására jelen lenni méltóztassék;
Nagyságod méltóztassék salvus passust nékiek adni, hogy
hogy a Nagyságod méltóságos praesentiájával mind nekünk
annyival is inkább a Nagyságod méltóságos neve és tekén-
lanitólmak, mind az tanuló ifjúságnak szive-lelke Isten anya-
teti alatt bátorságosabb lehessen utazások. Ezeknek utánna
szentegyházának és édes hazánknak jövendőbeli javára és
a nagy kegyelmű Isten maradjon Nagyságoddal; és marad
előmenetelévé növekedjék, tudván azt kegyelmes urunk, hogy
nagyságodnak legkissebbik alázatos szolgája, a fehérvári
a scholáknak és a collegiumoknak jó rendben való állapot-
collegiumnak mostani professora.
jok Isten ecclesiájának és a politiának virágzására felette
Pósaházi János in. p.
nagy és szükséges Istentől megszenteltetett eszközi, mely­
Albae A. 1684 die 23 Januar.
ért való Nagyságod fáradságának jutalma Istennel el nem
K i v ü l : Amaz isteni kegyességgel, ez világon jó hír­
veszhet. Mi is peniglen Nagyságod szerencsés országosáért
névvel tündöklő Erdély országának nagy fejedelmének, Te-
s életéért s kedvesinek életéért Istenünket imádni meg nem
kéntetes Méltóságos Apafi Mihály kegyelmes uramnak ő
szűnünk, maradván azonban
Nagyságának, az Isten anyaszentegybázának ez sorvadt idők­
In Nagy-Enyed die 16. Septembris 1672.
ben többire egyetlen egy dajkájának, nekem is megbecsül­
Nagyságodnak mint kegyelmes urunknak
hetetlen kegyes fautoromnak, adassák nagy alázatossággal.
minden alázatossággal való szolgái
Eredetije az é r d. Mu z e u i n k é z i r a t t á r á b a n .
Nagy-Enyedi Collegium Professori
IX.
Dési Márton mp. Nadányi János m. p.
A d e b r o c z e n i c o l l e g i u m f o l y a m o d ás a Apa-
Tsernátoni Pál m. p.
f i *Mi hál y f e j e d e l e m h ez j ó t é t e m é n y e f o l y t a t á s á ­
K i v ü l ; Illustrissimo ac Celsissimo Principi ac D.
é r t s a m ú l t évi j ó t é t e m é n y e l m a r a d t f e 1e r é ­
D. Michaeli Apafi, Dei gratia Transylvaniae Principi, Par­
sz é n e k p ó t l á s á é r t . Kelt Debreczenben 1684 ápril
ikon Regni Hungáriáé Domino et Siculorum Comiti etc. Do­
19-dikón.
minó Domino nobis gratiosissimo. Illustrissime Priuceps, Domine Domine nobis natura-
Eredetije az ér d. M ú z e u m k é z i r a t t á r á b a n . liter clementissime! Hogy az ur Isten a Nagyságod életét
VIII. az életnek csomójában békösse, es a Nagyságod orazáglását
P ó s a h á z i J á n o s n a k a Gyűl a- Fehér váv ra igyefogyott magyar nemzetünknek oltalmazására sok esz­
b u j d o s o t t s.-pataki c o l l e g i u m t a n á r á n a k l eve­ tendőkre boldogul terjeszsze, szivünk teljességéből kí­
l e A p a f i M i h á l y h o z , a S . - P a t a k r a k é r t és k i k ü l - vánjuk !
d e n d ő n e h á n y d e á k ü g y é b e n . Kelt Gyula-Fejérvártt Kegyelmes urunk méltóságos fejedelmünk, minek
1.684 január 23-dikán. utánna a Nagyságod s Nagyságtok buzgó kegyességének s
Nagyságodnak mint kegyelmes uramnak ajánlom alá­ messze terjedő munificentiójának kívánatos gyümölcseit mai­
zatos szolgálatomat, Istentől kivánok jó egésséget, boldog sok esztendők alatt mind magunk s mind collegiuinunk ré­
virágzó életet és sok ügyes bajos országos gondjainak el­ szérül sok ízben elvettük volna, elközelgetvén s beállván
viselésére mennyei erőt, segedelmet! az alkalmatosság, tetszék minékünk mostan is ez legátus
Kegyelmes uram! kelleték Nagyságodat nagy alázato­ ifjaink által transmittált alázatos istantiánknak tanórában
Nagyságodat requirálnunk, kérvén Nagyságodat nagy con-
fidentiával, hogy méltóztassék Nagyságod szokott fejedelmi
kegyelmessőget s kegyes munificentiáját hozzánk ezúttal is
fentartani s megujitaui. Melyet Nagyságod kegyelmes urunk
cselekedvén, mi is meg nem szűnünk a Nagyságod s Nagy­
ságtok jóllétéért, lelki testi békességéért, és végetlen meg­
maradandó előmeneteles uralkodásáért az irgalmasságnak
atyja előtt (szokásunk szerint) ottan megjelenni. Szemérem­
mel ugyan de bizalommal említjük kegyelmes urunk, hogy
a felső esztendőben (a mint kegyelmes Aszszonyunknak ne­
künk kegyes patronánknak alázatos requisitiónkra tött re-
solutiója is tartja), e sokáig fentartó boldogtalan időnek
alkalmatlansága miatt, a portusi inspector urainknak ke­
zeknél az költség szükebben lévén, ő kegyelmek kénysze-
rittettek a Nagyságtok patrociniumát s kegyes collatióját
dimidiálni. Mindazáltal reméljük és várjuk kegyelmes urunk
Nagyságtoknak ez aránt is hozzánk való istenes és kegyel­
mes propensióját és kegyes collatiójának pótolását. His,
hogy a mi urunk Istenünk Nagyságodat, mint jobb kezé­
nek férfiát, kegyelmes Aszszonyunkkal és kivánatos feje­
delmi csemetéjével, minekünk kegyelmes urunkkal, ezekben
a veszedelmes időkben is a maga dicsőségére s az ő népé­
nek külső s belső gyarapítására, ellenségének boszuságára,
továbbra is virágoztassa, iterato kivánjuk és óhajtjuk. Deb-
recini 1684. 19. die Április.
Nagyságodnak alázatos szolgái
Szilágyi Márton a debreczeni collegiumnak
egyik moderátora és az egész collegium-
beli coetus.
K í v ü l : Illustrissimo ac Celsissimo Domino Domino
Michaeli Apafi, Dei gratia Principi Transylvaniae, Partium
Regni Hungáriáé Domino, et Siculorum Gomiti etc. Domino
Domino nobis clementissimo, gratiosissimo.
Eredetije az ér d. M u z e u m k é z i r a t t á r á b a n .
(Folytatása következik.)
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r , 1 8 7 9 .
Hátrálékosainkat hátrálékaik hala­
déktalan törlesztésére, — előfizetőink elő­
fizetéseik beküldésére tisztelettel kéri
a kiadóhivatal.
— A ZSoboki templom szentelég költségeire újab­
ban adakoztak: Cl y a r m a t h y Z s i g m o n d ivén : in. Sza­
bó Gyula 3 frt, m. Sombori Lajos 3 frt, dr. Magos Ká­
roly 3 frt, Keresztes Árpád 2 frt, Szentmarjay Dezső 5
frt, Péter György 2 frt. S z á s z D o m o k o s ivén: br.
Bánffy Dániel ő nmltsága 5 frt, Csákány László 1 frt,
Kertész György 1 frfc, dr. Nagy József 2 frt, Macskási
Sámuel 2 frt, Szentpéteri János 1 frt, Demeter Károly 1
frt, Balog György 2 frt, Paal Ferencz 1 frt, Losonczi Já­
nos 1 frt, Tussai Gábor 1 frt, Bodor László 1 frt, Gámán
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az* ev ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
Zsigmond 1 frt, Szász Gyula 1 frt, Benedek Samu 20 kr.
Fogadják a nemes szivü adakozók hálás köszönetünket. A
begyült összeget Gyarmathy Zsigmond bizottsági pénztárnok
urnák beszolgáltattuk. A r e n d e z ő b i z o t t s á g .
— Irodalmank felvirágzása sok tekintetben a kiadók
kezeibe van letéve, s nem egy becses mű megjelenését
köszönhetni egy-egy buzgó kiadó áldozatkósegének. A bol­
dogult emlékű Heckenast Gusztáv éta, kinek kezei táplálták
irodalmunk zsenge szárát, alig akadt egy ily kiadó. Most
úgy látjuk, hogy az ő nyomdokaiba lépni szándékozik Mehner
Vilmos, ki sok jeles mű kiadásával már is jó hirnévnek
örvend irodalmunk terén. Az általa kiadott müvek legjeleseb-
bike, a dr. Ribáry F. jeles tollából folyó „Yilágrörténet‘%
melyhez a kiadó művészi metszeteket készíttetett felesszám­
ban s melyből újabban két füzetet vettünk. Másik becses
kiadványa, a „Képes Családi lapok*, mely october hótól
hetilappá válik, s egy havonkét megjelenő „Nővilág“ czimii
ingyen divatlap melléklettel értókesbül. Kitűnő irók támoga­
tása, s a lap szokott díszes s műmelléklotei csak ajánlják
ezen szerfölött olcsó vállalatot. Egy két számot tartalmazó
füzet ára 30 krajezár,
— A „Nemzeti könyvtár “-tói vettük a 3 4 —35 és
36 füzeteket, melyek Zrínyi M., Vitkovics és Kazinczy mü­
veinek folytatását tartalmazzák. — A Magyar Lexiconból
megjelent a 36 és 37 füzet. Az első melléklete „Hasznos
házi állatok“, a másodiké „magyar vasiparunk.w
— E gy XV -ik századbeli magyar nyomtatványt ta­
lált Fraknói Vilmos egyik krakkói könyvtárban. Mint a
„Fővárosi Lapok“ írják, az eddig ismert legrégibb magyar
nyomtatvány: Komjáthy Benedek „Szent Pál levelei“ 1532-
ből való. Ez pedig, mely úgy látszik Komjáthy eredetije
volt s körülbelől félszázaddal régibb, egy lapnyi gót betűk­
kel nyomtatott töredék Szent Pál leveleinek ama régi ki­
adásából, mely Nyaláb várában Perenyiné birtokában volt.
Toldy Ferencz o nyaláb vári régi bibliát kéziratnak hitte s
most világos, hogy nyomtatás volt. Ekkép a Fraknói föl­
fedezése a magyar nyelvi nyomtatás kezdetét majdnem fél­
o k tó b e r 4. századdal viszi előbbre.
A szerkesztő postája.
Vidéki munkatársainkat egész tisztelettel felszólít­
ju k , hogy lapunk tartalmát becses dolgozataikkal érté-
kesbbitni s növelni ne terheltessenek.
Gön c z i L a j o s, t a n á r u r n á k , Sz.-CJ dv a r he l yta
Készséggel nyitok tért s várom a közleményt,
Mihályi Sándornak, B u d a p e s t e n . A kivánt
számokat expediáltattam. ígéreted beváltását én is várom.
 Melléklet az -Erd. Prot. Közlöny" 40. számához.

AZ Ú R É A S Z A B A D I T Á S !
Alik a lm i egy házi beszéd.

Mondotta Kolozsvárit a b. templomban 1879. szeptember 28-án-

j$Z Á S Z pO M O K O S.
ref. pap.

Alapige: Solt. 9 : Az Űré a szabadit&s!

„Az Ú r é a s z a b a d i t á s ! “ É vezredeiül ez­
előtt Dávid királynak, a koronás prófétának, ajkairól
hangzottak e szavak, és hangzottak akkor, midőn
— nehéz megpróbáltatások ntán — elvesztett trón­
já t újra visszanyerte. Ama diadalmas csata után,
melyben Efraim tartományának bérczei között ellen­
ségeit legyőzte, visszatért megint Jeruzsálembe, k i­
rályi palástját vállaira öltötte, kormánypálczáját ke­
zeibe vette s azon ünnepélyes pillanatban, midőn
összeseroglett népének színe előtt először megjelent s
trónjára föllépett, ő, a hatalmas király — kinek
homlokát a földi dicsőség fénye újra körülsugározta,
s kinek szavára népek ezrei áhítattal hallgattak —
megalázta magát az előtt, ki a királyok Királya s
háláját a segedelemért, melyet nyert, az örömért,
mely szivét betöltötte, ez egyszerű, de mély jelen­
tésű szavakban febegte el: „ A z Ű r é a s z a b a ­
di t á s ! “
„Az Ű r é a s z a b a d i t á s ! " Úgy érzem, hogy
az én ajkaimra is kiválóan illenek e szavak, e p il­
lanatban, midőn oly hosszú távoliét s oly hosszú
hallgatás után visszatérhettem s először szólhatok
hozzátok k. aflai! Igaz, hogy semmi földi hatalom,
dicsőség, fény birtokomban nincsen s a mit nem
bírtam, azt nem is nyerhettem vissza; igaz, hogy
nem az emberek felett való uralkodásra, hanem szolga»
lattételre születtem s abban kell eltelni egész éle­
temnek ; igaz, hogy e világ nyelvón szólva, semmi
vagyok.
És mégis úgy érzem, és e pillanatban inkább,
mint valaha, — úgy érzem, hogy magas méltóság
jutott osztályrészemül.
Aflai! Van egy birodalom, melynek hegyek, fo­
lyamok határt nem szabnak, melynek végtelensége
túlszárnyalja a tért s örökkévalósága túléli az időt.
Csodálatos birodalom, melyet mindenki meghódíthat
s magáénak vallhat, a nélkül, hogy részekre oszt
ható lenne; melyben azok az uralkodók, a kik lég
többbet szolgálnak; melyben elsőkké lesznek az utol­
sók. E birodalom láthatatlan s épen azért soha el
nem múló, a lelkek birodalma, az ö r ökké élő I s t e n ­
n e k o r s z á g a . E birodalomban élni,küzdeni, hódítani
s a szeretet királyi hatalma által a lelkek fölött
győzedelmeskedni: ez az én felséges, királyi tisztem,
mert — az apostolként — a k i r á l y i p a p s á g n a k
l e t t e m tagj á v á !
Mint ilyennek, nekem is van egy trónom,
mely minden királyi trónusnál fensőbb és méltósá-
gosabb, mert erről nem földi halandónak, hanem az
örökkévalónak szava hangzik alá s e szónak ural­

kodni kell minden emberi hatalom s bölcseség be­
széde fölött; az én trónom ez a s z ó s z é k . És
van nekem is királyi palástom, mely ha nem is bí­
bortól és aranytól tündöklő, de még is a legmaga­
sabb méltóságnak, a Krisztustól nyert szolgálattétel­
nek jelvénye. És van nekem is királyi fegyverem,
mély mindig győzedelmes, a nélkül, hogy vért ou-
tana, mert nem a testeket öldökli, hanem a telkek­
nek mélyébe vág s ellenállhatlanul meghódítja a szi­
veket s hódítása nyomán élet és áldás tenyész; az
én fegyverem az I s t e n n e k i g é j e . És van ne­
kem is egy választott nemzetségem, egy szent né­
pem, mely nekem adatott az TJrtól, hogy vezérel­
jem azt az ígéretnek földe felé, melyben „ l a k o z i k
a z i g a z s á g “ ; hogy uralkodjam felette, nem a ri­
deg parancsolatnak, Dem a megfélemlítésnek, nem
az anyagi erőnek, hanem a mindeneket megelevení­
tő, átható, meghódító szeretetnek szelíd hatalm a ál­
ta l; az én választott nemzetségem, az én szent né­
pem t i v a g y t o k !
És e pillanatban, midőn palástomat újra fel-
öltve, trónusomra fölléptem s királyifegyveremet ke­
zembe véve, a ti színetek előtt megjelentem, egy
belső szózat azt sugalja nekem, hogy emeljem lel­
kem tekintetét a m a g o d b a , a h o n n a n s z á r m a ­
z i k a s e g í t s é g ; hogy megalázzam magamat én
is az előtt, ki a királyok Királya, az ón láthatat­
lan s örökké való birodalmamnak teremtője, legfőbb
törvényadója s örök bölcsesógü Ura s az első szó,
mely ajkaimról ellebben, az első vallomás, mely lel­
kem mélyéből fakad föl, a koronás prófétának e sza­
vait visszhangozza: „Az Ú r é a s z a b a d i t á s ! Az
Ú r é a s z a b a d i t á s !“
E szavakban, atyfiai! magos rendű vallásos igaz-
ííiir ok rejlenek. Föltárják előttünk azt a fensőbb vi­
lágot, melyben összetalálkozik a halandó az Örökké­
valóval, a szabadulásért esengő ember a szabaditó
Istennel. Felhívlak azért titeket, vessetek velem együtt
egy pár pillantást e fönsóges világba s tegyük vizs­
gálódásunk tárgyává
az e m b e r t , m i n t a s z a b a d u l á s é r t örö k ­
ké e s engőt
s az I s t e n t , m i n t ö r ö k k é s z a b a d i t ó t !
Legyetek elnózők irántam, mint mindig vol­
to k !
447
Bizonynyal ismeritek az egyptomi eredetű mon­
dát a Labyrinthról. A kit egyszer végzete oda be­
vezetett, ki nem kerülhette azt, hogy az egymást
keresztül vágó útak tömkelegében el ne tóvelyed-
jék. Mentői tovább haladott benne, annál bajosab­
ban tudta megtalálni a kivezórlő útat s folyton ki
vala léve annak a veszélynek, hogy bolyongásaiban
egy szörnyeteg áldozatává legyen.
A fiai! a Labyrinthus az emberi életnek, a ki­
vezórlő útat folyton kereső, a szabadulásért szünte­
len esengő Theseus pedig az emberiségnek képét tük­
rözi vissza.
Avagy ki tagadhatná közületek, hogy az em­
beri élet valóban egy nagy Labyrinthus, melynek
ezer meg ezer irányban futó útai keresztül-kasúl szel-
delik egymást, s midőn már-már azt vélnéd, hogy
megtaláltad a szabadulás útját, a szertefutó ösvé­
nyeknek új meg új szövevénye tárul föl előtted.
Igaz, hogy e Labyrinthusban az útak mellett nyíl­
nak virágok is, melyeknek kelyhe drága illatot lehel
feléd; igen, vannak benne lombkoszoruzta fák, me­
lyeknek árnya pihenésre hív és édes enyhük elan-
dalitja lelkedet; igaz, vannak benne felszökellő for­
rások, tova siető folyamok, melyeknek friss hulláma
ajkadnak szomjúságát megoltják de mindezt
csak pillanatokig élvezheted s csak arra való, hogy
bujdosásod fáradalmainak közepette adjon neked új,
meg új erőt, s ha megpihentél, keresd újra és min­
dig a szabadulás ú tjá t! .
Hasonlat nélkül szólva: az élet számtalan gond­
jaival, bajaival, csalódásaival, akadályaival való küz-
ködés, közben az öröm s boldogság egy-egy röpke
pillanatával, — ebből áll az emberi élet története.
S mi természetesebb, minthogy az ember, kinek szi­
ve, lelke megelégedésért, békességért, boldogságért
eseng, mind azon terhektől, melyek az csengésének
útját állják, szabadulni törekszik.
A szabadulásnak e vágya az egész emberiség
szellemét örök forrongásban tartja. Az emberi el­
me minden igazabb mozdulása, az emberi szív min­
den nemesebb dobbanása, az emberi akarat minden
jóra irányzott erőfeszítése ez örök vágy kielégítésére tö­
rekszik.
E törekvésnek három hatalmas szülöttje van ;
ijmindenik a szabadulás vágyának édes gyermeke.
Az egyik meglett kora teljessége napjait éli s
büszkén emeli föl fejét, mert erejét érzi s fényes
jövendőjét előre látja: a t u d o m á n y . Az emberi
 448
szellem mindig keres, fürkész, vizsgálódik, mert
szükségét érzi annak, hogy lerázza magáról a t é ­
velygés és tudatlanság rettenetes te rh é t; hogy vi­
lágosságot derítsen ott, hol eddig a sötétség ural­
kodott; hogy széttörje azokat a bilincseket, melyek
lekötve tartják s fölszárnyalhasson, az igazság vi­
lágában, magasra, véghetetlenül. És előrehaladásá­
nak minden lépése megkisebbiti terhét, oszlatja a
sötétséget, csillapítja az elme szomját, kevesbíti az
akadályok számát s közelebb viszi a szabadulás
esengve várt pillanatához
A másik a Músák szelíd leánya, kinek hom­
lo k á t az égieknek csókja ihleté: a m ű v é s z e t .
Az emberi szellem örök szükségét érzi annak is,
hogy a tudás hideg ragyogása mellett keresse s
ápolja azt is, a mi meleg verőfényével megtermé­
kenyíti a szivet, édes álomba ringatja a képzőimet
am iként a nap a láthatárt, fénylő sugaraival bera­
gyogja az életet. A művészet az élet álma s az em­
ber hogy meneküljön a rideg valótól, keresi s sze­
reti e ragyogó álmot. A művészet a szépnek és
nemesnek költészete s az ember, hogy elkerülhesse
azt. a mi rút és nemtelen, e költészetnek karjaiba
veti magát. Az ember azért csüng áhítattal s sze­
retettel a művészet minden alkotásán,- mert érzi,
hogy az fölemeli, kibékíti, nemesíti s ez által sza­
badabbá teszi.
A harmadik a három testvér közt az első szü­
lött; az emberiséggel egykorú sm égis őrökké ifjú: a
v a l l á s . A szabadulás vágyának szülöttei közt a 9 leg­
hatalmasabb, mert attól a tehertől menti meg a
a gyönge, roskatag embert, a mit legnehezebben
tud elviselni: a bűnnek terhétől. Ah! az élet
csalódásai, veszteségei, fájdalmai mind, mind köny-
nyü terhek, ahoz a terühöz képest, mely az esendő,
■bűnös ember lelkét nyomja! A fcvallások^j[törtónete
bizonyítja, hogy az ember minden időben kész volt
lemondani az élet legdrágább javairól, fláldozatúl
•hozni a természet legszebb áldásait, csak azért,{hogy
legalább pillanatokra lelkén e terüh súlyát meg-
könnyebbítse. A vezeklés végletekbe csapongó gyöt­
relmei, a töredelem égbe szóló sóhajtásai, a bűn-
bánat titokban omló könnyei mind, mind a szaba­
dulás örökké élő vágyakozásának nyilatkozatai. E ,
terűtől való megváltatás szüksége őrökjem beri szük­
ség s a vallások keletkezésének, terjedésének s ural­
kodásának titka abban rejlik, hogy ezt kielégitni
czélozzák. Az ember érzi, hogy magára hagyatva,
e tehertől megszabadúlni nem tud s épen azért egy
fensőbb hatalom felé terjeszti karjait s annak se­
gedelméért eseng. Bontsátok le a templomokat mind,
s azok újra fel fognak épülni, mert örök emberi
szükségnek alkotásai. Mert míg az ember ember
marad s lelkét a bűnök terhe nyomja, mindaddig
érezni fogja, hogy az élet legfőbb java a lélek bé­
kessége s csengeni fog azért, hogy azt megtalál­
hassa. „ Mi n t a s z a r v a s k í v á n k o z i k a f o r ­
r á s f r i s v i z é h e z , úgy k í v á n k o z i k az én
l e l k e m az é l ő e r ő s I s t e n h e z “ ,— akoronás
prófétának e szavaiban a bűn terhétől szabadulni
óhajtó emberiség szellemének közös vágya, közős
hite, közös esengése nyert kifejezést!!
Igen, aüai! az ember testi s lelki alkottatá-
sánál, vele született természeténél s azon helyzetnél
fogva, mely a teremtés rendjében a végtelen világ
e parányi részén, a földön, részébe ju tott, — oly
lény, mely a mélységből a magasságba, a setétsóg-
ből a világosságra, a rútról a szépre, a bűnből a
megváltásra, a szolgaságból a szabadságra törekszik.
S mert e vágy örökké zaklatja, megkísért minden
útat, mely a Labyrinthusból ki vezérli s mint haj­
dan Theseus, nyughatatlanul pillant szerteszét, hogy
megtalálhassa azt, mely czélhoz juttatja. S miként
Theseus számára is a szeretet keze nyújtotta a men­
tő fonalat, úgy az emberiség felé is egy láth atat­
lan kéz hajlik alá, mely inti, biztatja, megsegíti s
megjelöli a kivezérlő útat. S jól esik nekünk, hogy
a magasból jövő szózat lelkűnkbe csendül s szivünk
ama töprengő kérdésére: van-e szabadulása háigen,
hol s kinél? hangzik felénk a biztató válasz: „A z
Ú ró a s z a b a d i t á s / “
„Az Ú r é a s z a b a d i t á s ! 0 Avagy kié volna
másé? Hiszen ő mindenekfelett a szabaditás Istene,
ü g y tetszik nekem, hogy azért egyesit magában
minden tökéletességet, hogy mindeneket megszaba­
díthasson. Talán azért vóghetetlen bölcs, hogy tudat­
lanságunkban segítségünkre jöhessen; talán azért
mindenttudó, hogy csengésünknek minden sóhajtá­
sa ösmeretes legyen előtte; talán azért mindenütt jelen
való, hogy mindenütt javunkra munkálkodhassók; talán
azért irgalmas, hogy könyörülhessen rajtunk, s talán
azért a szeretetnek Istene, hogy megválthasson.
Vessünk csak egy pillantást a természet fen­
séges templomában s látni fogjuk hogy annak min-
 449
den törvénye s tüneménye rátital, mint szabadító Is­
tenre.
Az ég boltozatján fényével s melegével a tü n ­
döklő nap, mely életet s áldást áraszt re á d ; ez éj­
szakának setét fátyola, mely testedet beborítja s pi­
henésre hív; a levegő ég, mely körülölel s táplál
té g e d ; a tél bilincseiből szabaduló tavasz reményei,
a nyár kalászai, az ősz gyümölcsei, az ég harm at­
ja, az eső csöppje, még a fűszálakban is elrejtett
gyógyító balzsam . minden, minden a mi feletted,
körülötted és alattad, végtelen gazdagságban, szét-
tárul s fenséges harmóniában egybeölelkezik, min­
den, minden azt hirdeti neked: „A z Ú r é a s z a ­
b a d i t ás!“
És ha nézed atyfla! a természet kebelén élő s
küzdő népek s nemzetek egész történetét, látni fo­
god, hogy az egész nem egyéb, mint a szabadulásért
esengö lelkek milliói megváltatásának fenséges tör­
ténete.
Az Isten mindig támasztott oly embereket, ki­
ket megáldott a talentumok gazdag mértékével, hogy
fölfejtsók a természetben s az emberi szellemben el­
rejtett igazságok titkait s azokat forgalomba hoz­
ván, mindinkább kiszélesítsék az emberi tudás lát-
körét s ezáltal megkönnyítsék a lelkeken a tudat­
lanság terhét. A z I s t e n a t u d o m á n y á l t a l i s
s zabadit!
Az Istennek mindig voltak választottjai, kik fölfog­
ták s átórezték a természetnek ölök szépségeit s
azok mintájára létrehozták a művészet nagy alko­
tásait, melyek a népek s nemzetek fejlesztői, neme­
sitői s ez által megszabadulásuk hatalmas tényezői
valának mindig. Az I s t e n a m ű v é s z e t á l t a l
is szabadi t !
És az Isten elküldötte mindig az ő prófétáit,
a vallásos igazságok fölként apostolait, kiknek meg­
engedte, hogy bepillantsanak a titkok titkaiba s ki­
jelöljék az ütat, mely a bűnös emberre nézve a bűn­
től való váltság szent útja. Az Isten az ő szabadí­
tó hatalmát kiváltképen ezekben tette nyilvánvalóvá
s ezek között is, első sorban, abban a ki az ő egy
szülöttje, háborgó lelkek megnyugtatója, beteg szi­
vek gyógyítója, bűnösök megváltója, a szabaditó Is­
ten szabaditó küldöttje! Az I s t e n a K r i s z t u s
v a l l á s a á l t a l is s z a b a d i t !
És jegyezzétek meg jól, nemcsak az egész em­
beriséget, hanem külön-külön annak minden egyes
tag ját megszabadítja! Krisztus mindenkinek megvál­
tója, a ki a megváltásért eseng. Nincs oly seb, me­
lyet be ne gyógyítana, nincs oly köny, melyet föl
ne száritana, nincs oly teher, melyet meg ne köny-
nyitene, nincs oly bőn, melyet el ne fedezhetne a
Krisztus vallásának szelíd keze. A mi hitünknek
boldogító titka e z : a s z a b a d i t ó I s t e n j e ­
l e n t me g s z á m u n k r a % M e g v á l t ó b a n !
ím e a tyfiai! hogy bókül ki a múlandó az örök­
kévalóval, hogy találkozik össze a szabadulásért esen-
gő ember a szabaditó Istennel. Tudomány, művé­
szet, vallás, mind, mind az Istenhez vezérel s min-
denikben az Isten szabaditó hatalma nyilatkozik; a
természet, az emberiség s az egyes ember élete egy­
aránt erről tesznek bizonyságot. Bizony, magas kül­
detés jelvénye az a palás*, mely feljogosít, hogy ez
igazságot hirdessem a te színed előtt, választott
népem! Bizony, méltóságos trón ez a szószék, mely­
ről az Örökkévaló beszéde hangzik a l á ! Bizony,
királyi.fegyver az az ige, mely győzelemre vezérli s
megszabadítja a tusakodó lelkeket. Azért — az
apostollal szólva — dicsekedem az ón erőtlenségem­
ben, gazdagnak vallom magamat az ón szegénysé­
gemben s boldognak az ón kicsinységemben, hogy
megalázhatom magamat az Örökkávaló előtt, visz-
hangozhatom, szivem, lelkem mélyéből, e helyen, a
ti színetek előtt, a koronás próféta ez örökké igaz
szavait: „A z Ú r é a s z a b a d i t á s . “
Ámen.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Oktober 12.
M egjelenik
minden vasárnap.
Szerkoiztfaógl o kiadói szállás:
ERDÉLYI
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza, E G Y H Á Z I
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S I S Z i á i S Z Í
Tartalom : Uj templom. Szász Béla Felvilágosítás.
Dósa Dénes. — Az áll. ig. tanács n. gyűléséből, r. t. — Egyházi
lapok szemléje. — K ü l f ö l d : Németalföld, Németország, Szerbia,
Spanyolország, Afrika) — T árcz.a: Egyháztörténelmi levéltárcza.
— Különfélék.
Új t e m p l o m .
Kolozsvár, 1879. okt. 8.
Nemcsak a megtért tékozló fiú hazatérésén van
á családban messzehangzó öröm, hanem a halálos
ágyról fölkelt lábbadozót is szives üdvözlet, móltó
vigasság fogadja.
Egyház-közönségünk nagy családjában ismétel­
ve fordult s fordul elő eset, mely mind a tékozló
fiú szép példázatának, m ind.,pedig halálra vált
fölüdnltének másaként tekinthető s ha igaz, hogy az
anyaszentegyház tagjai és községei mind egy nagy
közösség kiegészítő alkotó elemei, melyeknek igaz­
ságban és egészségben való épsógök szolgáltatja
alapját az egész virulásának, az ily esetektől sem
az örömöt, sem az üdvözletét megtagadnunk nem
lehet.
S fájdalom ő anyszentegybázunkban az utóbbi
években sokszorosan lehetett alkalmunk akár a csa­
ládi tűzhelyet hitetlenül és könnyelműen elhagyó
tékozló fiú fölött búslakodnunk, akár a haldoklásnak
indult tag esete fölött bánkódnunk, a nyújtandó, de
nyújtani nem birt segély fölött töprengenünk de
csak ritkán arra, hogy a szeretet hivó szózatával
vissza bírjuk téríteni a távozót s még ritkábban ar­
ra, hogy a nehéz időkben oly szűkös segélyt elég­
séges mértékben ki tudjuk szolgáltatni s gyors or­
voslást bírjunk, a halál veszedelmével szemben,
nyújtani.
Midőn olvasóink e sorokat szemük előtt látják,
talán épen abban a pillanatban száll ég feló anya-
szentegyházunk első papjának s utánna egy kis köz­
41. szám.
h ir d e té s i d ija k :
9 ■» ■■
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bólyegdij minden beigfcatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyujt a kiadóhivatal
" Előfizetési ár:
ÉS IS K O LA I H E T ILA P . Egész évre 6 frt., félévre 3
írt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr
Z D O M C lO lS O S .
ségnek s az összesereglett díszes közönségnek ajkáról
az imádság, a megigaz'tó Istenhez a köszönet s a
megtartó Úrhoz a hálaadó ige a mindenható dicső­
ségére em eltetett új templom boltozatjai alól.
Az elemi csapás nehéz sujtolása, a félreérté­
sek sajnos szövedékei, a titokban eljött ellenség s a
mindezek nyomában fakadott tótlen kishitűség vol­
tak az összeható tényezők, melyek már-már elpár­
tolásra, halálos dermedtségbe ragadták egy kicsiny
községünket, de mely helyzeténél, környezeténél és %
rósz póldaadás hatásainál fogva, a tény következmé­
nyeiben nagy jelentésűvé válhatott volna s alig
egy éve, hogy az ügy ismerői már-már a legroszabb-
tól félhettek: elpártolástól az anyaszentegyház ke­
beléből, az atyák ősi vallásától és összerój kádasától
egy oly egyházközségnek, melynek ama vidéken csak
hamar nem egy követője akadt volna.
Zsoboki egyházközségünkről szólunk s e lapok
olvasói jobban ismerik a történteket, az aversio,
lélekvásárlás, a közbelépés, az önmegemberelós egyes
mozzanatait, hogysem itten részletezésbe kellene bo­
csátkoznunk. Tény, hogy most egy éve, mint elpár­
tolni indult tékozló fiút, mint anyaszentegyházunb
halálra vált tagját emlegettük Zsobokot s tény is­
mét, hogy ma a zsoboki üj templom fölszentelését
ünnepli ama község, az egyházmegye, az egyházke­
rület.
Nem a bnzgólkodókról, intézőkről, segítőkről
akarunk itt szólani, hanem arról a. kétségbevonha­
tatlan tényről, hogy a buzgó munkálkodástól az
U r meg nem tagadja a maga. szabaditását; hogy a
ki magát el nem hagyja, az Ur sem hagyja el ázt,
hogy minden eredmény a saját erőkifejtésünk­
től függ.
Hiábanvolt a lesvetós; hiábau volt a kicsiuyhitüek
kétkedése: a főhatalomba vetett bizodalom megadta
 451

a segedelem erejét s % község buzgó tagjai ismét a másik meg az, hogy az elöljáróság nem mutatta ki, hogy
visszatértek az áldozatkész munkálkodás mezejére s a két rendes tanári állomás költségeit mogbirja-e a tano­
da pénztára. Oly meggyőződésben vagyok, hogy mindkét
hitbuzgó kitartással megint összesereglettek annál a
nehézség azonnal elenyészik magától, mihelyt a tisztelt ér-
tűzhelynél, mely egykor atyáiknak nyujtá a szelle­ í deklődők az előzményekkel megösmerkednek.
mi meleget és fényt s mely lelkesiteni lesz hivatva Tanodánk reorganisatiója, illetőig teljes gymnasium-
a késő unokák öltőinek hosszú, hossza sorát ! má való kiegészítése tárgyában bátor voltam intézetünk ne­
A zsoboki új templom, mely ékes karcsú tor­ mes lelkű patronusához egy memorandumot terjeszteni be,
nyával messziről hirdeti a keleti vasút útasainak az melyben részletesen ki van fejtve, hogy a meglevő két ren­
U r dicséretét, nekünk, erdélyrészi reformátusoknak, des tanári állomás mellé hány és mifélé cathedrák állítan­
dó k még fel; hogy a tanítás a kiegészítendő főgymnasium-
intő, emlékeztető felkiáltó jelöl is szolgálhat. Ne­
ban jó móddal eszközöltessék.- Ki van mutatva, hogy a két
künk elménkbe vésheti, hogy egyházközségünk anya­ pap-tanár mallett Öt rendes tanár és három segédtanár, ősz-
gi viszonyai szolgáltatják legtöbbször az első lökést szesen 10 tanerő egy kis erőfeszítéssel megküzdhet a terű­
a községi béke megzavarására s csak egy véletlen vel, mit a teljes gymnasium tanítása tesz a tanárok vál­
sorscsapás, vagy mulasztás kell, hogy a zavar a lára, a mellóktantárgyakat, mint írás, ének, rajz, torna stb.
község szétbomlására, magában való meghasonlására nem számítva.
vezessen. És viszont emlékeztethet e fölkiáltó jel ar­ A javaslat tehát nem két, hanem három rendes ta­
nári állomást ajánl.
ra, hogy az ég, mely felé m utat, megsegíti a ko­
A javaslat mellé egy költségvetési előirányzatot is
moly munkát és igyekezetei, hogy a zörgetőknek
mellékeltem, melyet a tanoda több évi számadásai eredmé­
megnyittalik s hogy népünk, melynek élő hite nél­
nyének összevetéséből állítottam össze.
kül az egész anyaszetegyház csak holt tömeg, föllel­
E költségvetés szerint azon esetben, ha mélt. főgond­
kesíthető még a buzgó, kitartó cselekvésre s vala­ nok ur 50 ezer fitos kegyes alapítványa évi jövedelméből
mint, a kellő eszközök alkalmazása mellett, zsoboki 1400 frtot folyósít az őt rendes tanári és három segédta­
híveink nem csak saját mezei munkáikat, megyei nári állomás költségei s a tanoda egyéb kiadásai is, az
közszolgálatukat, hanem a tumplomépitós körüli hosz- előre nem látható rendkívüli kiadásokról sem feledkezve
szas és terhes teendőket is zúgolódás nélkül, kitar­ meg, az intézet rendesen befolyó évi jövedelméből teljesen
fedeztetnek, sőt még pár száz forint felesleg is mutatko­
tással teljesítették: más községeink hivei is megáll­
zik. A mlts főgondnok ur, a gymnasium kiegészítésének
hatják helyüket, betölthetik egyházközségi hivatásu­
eszméjét a kegyes alapítvány kamatai egy vészének folyó­
kat épen úgy, csak meg legyen i:z illetők részéről sításával együtt kegyesen fogadta; a mellékelt költségve­
téve mindaz, mi a szunnyadozó szikrát lángra lob- tést azonban a tanodái elöljárósághoz utasította, hogy ve­
bautsa, az elpártolt tékozló fiút visszatérítse, a h a­ gye szigorú bírálat alá s bírálata eredményéről tegyen je­
lálra vált beteget életre ébreszsze. lentést.
A tanodái elöljáróság a mólt. fögondnok úr felszólí­
Legyen üdvözölve e helyen is a zsoboki egyh.-
tása következtében az általam készített előirányzatot szoros
közsóg, ma fölszentelt uj templomával s áldva az
bírálat alá vette s bírálata végeredményét ezen szavakban
Ur, hogy e nap örömében is tanítást adott nekünk, közli a mólt. főgondnok úrral:
az egész anyaszentegykáz jövőjét illetőleg ! Az előterjesztett költségvetést is reálisnak, a tényle­
jSzász B é la . ges viszonyoknak teljesen megfelelőnek találtuk. A bevéte­
lek alább vannak felvéve, mint a mennyit isten segedelmé­
vel bevenni remélhettünk; a kiadásokban pedig nem vett
IT e l v ăi tá s . kisebb összegeket fel, mint a mekkorák a közelebbi évek­
Szászváros, 1879, okt. 2. ben tényleg voltak, vagy a mekkorák a jövőben a javasolt
Az „Erdélyi prot. Közlöny“ folyó évi 39 számának átalakítás következtében előre láthatólag lesznek. Az egész
^Különfélék* rovatában egy röYid czikk jelent meg, mely­ költségvetés iránya a bevételeket inkább megszorítja, a ki­
ben egyik főtanodának egyik tanára s vole egyetértőig a adásokat néhol tágítja, hogy a valószínűség annál kedve­
„Prot. Közlöny* nt. szerkesztősége is nehézségeket látnak, zőbb legyen a tanoda jövő alakulására. Ugyanazért elöljá­
melyek alkalmasok a méltóságos állandó tg. tanács által el­ róságunk tanvezotő tanár atyánkfia költség előirányzatát né­
rendelt szászvárosi kőt rendes tanári állomásnak ez éviker. mi csekély módosítással elfogadja s mint a tényleges vi­
közgyűlésen történendő betöltését megakadályozni. szonyoknak megfele őt Nagyságod kegves figyelmébe ajánlja.
Az egyik nehézség azt hogy a kerületi közgyűlés az E szerint lenne az
Ág. tanácsot nem hatalmazta fel a candidatió elrendelésére, évi rendes bevétel 11342 frt 24 kr.
 452
Kiadás 11129 frt — kr.
Felesleg 213 frt 24 kr.
Ezt követi az előljáróséság által megállított költség-
vetés, mely részletesen tárgyalja mind a kiadásokat, mind
pedig a bevételeket. A méltóságos főgondnok ur, miután
meggyőződött, hogy előterjesztésemet és költségvetésemet a
tanodái elöljáróság is alaposnak találta, javaslatomhoz ma­
ga is kegyeskedett hozzájárulni.
E szerint az egyes tag által tett indítványt előbb
magáévá tette az elöljáróság, azután a kegyes alapitó, a
kegyes alapitó főgondnok, aztán mint az elöljáróságnak és
saját magának is érett megfontoláson alapuló kérelmét fel­
terjesztette a mlts ig. tanácshoz, hogy a kérdést a maga
részéről is megfontolva arra vonatkozó javaslatát terjeszsze
a közelebb összeülendő kér. közgyűlés elé.
A kegyes alapitónak a mit. ig. tanácshoz intézett
kérelmének záradéka szóról-szóra e z :
miután a hasznosan kigondolt terv és az ón
ahoz való járulásom csak akkor nyerhet gyakorlati léteit,
ha a mit. egyházkerületi közgyűlés is azt helybenhagyja
és megerősíti, bátor vagyok ez okból mind a memorandu­
mot, mind a memorandum érdekében készült véleményt az
iskolai igazgatóságnak*) azon alázatos kérésemmel terjesz­
teni fel, hogy méltóztassék a mlts állandó ig. tanács a ma­
ga renden kivül, még a küszöbön levő egyházkerületi köz­
gyűlés eleibe juttatni, ajánlata mellett, hogy a helybenha­
gyás és megerősítés esetében, a jövő egyházkerületi köz­
gyűlés megtarthatásáig alkalom nyílhasson a szükséges tan­
erők, előállítására a kívánt lépéseket megtenni. “
A kegyes alapító tehát azért sietett kérelmével, hogy
azt a kerületi közgyűléstől még 1878-ban megnyervén, a
felállítandó tanévi tanszékek betöltésére, az 1879-iki kerti*»
leti közgyűlés összejöveteléig a szükséges lépeseket meg le­
hessen tenni.
A méltóságos állandó igazgató tanács a kerületi köz­
gyűlés összeülte előtt nehány nappal kezéhez vette, a ke­
gyes alapítónak az alapítvány jövedelme egy részének fo­
lyósítását, a gymnasium kiegészítését, 3 uj tanári állomás
szervezését tárgy azó kérelmét, az indítványozó memoran­
dummal, az elöljáróság véleményével és a részletesen ki­
dolgozott költségvetéssel egyetemben és érett megfontolás
után, mint saját javaslatát, minden módosítás nélkül pár-
toWag a főtiszteiét;! kerületi közgyűlés elé terjesztette
mit az változatlan egyhangúlag elfogadott. A főtiszteiét!!
kerületi közgyűlés tehát, midőn a mit. ig. tanács javasla­
tára kegyes alapitó kérelmét teljesítette, kimondotta a
szászvárosi Kun-tanodának teljes gymnasiummá való kiegé­
szítését, 3 uj reudes tanári állomás szervezését, egyet a
classica literaturára, ogyet a magyar és német irodalomra,
egyet pedig a mennyiség és természettanra, egyszersmind
a felterjesztett költségvetést is elfogadta. A méltóságos ál­
landó ig. tanács tehát a. kérdéses két tanári állomás be­
töltésének elrendelésével nemcsak hogy „Mi belé balázs“
módjára elhamarkodólag nem cselekedett, do ellenkezőleg, a
*) Értsd elöljáróságnak. Dósa.
kerületi közgyűlés egyhangú határozatát hajtotta végre. Ha
a szászvárosi tanoda elöljárósága ez év folytán nem két,
hanem 3 rendes tanári állomás betöltésére kérte volna a
candidatio elrendelését, a mlts. ig. tanács, törvény szerint,
azt sem tagadhatta volna meg.
Az igaz, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvből mindez
nem látható világosan, de az nem a szászváresi Kun-tano­
da elöljáróságának a hibája.
Ezzé) be is végeztem a tanári állomás törvényes be-
tölthetósét gátló állítólagos nehézségekre vonatkozó észre­
vételeimet. A „Prot. Közlöny“ kérdéses czikkében azonban
van még két dolog, mit észrevétlen nem hagyhatok.
Az érdeklődő tanár s vele összhangzólag a n. t. szer­
kesztő ur, keményen megdorgálja a szászvárosi elöljárósá­
got és különösen a szászvárosi r. tanárokat, hogy elöljáró-
sági gyűlésből, hivatalosan kerestük meg a testvér tanodák
elöljáróságait, tiszteletteljesen kérve azoknak minden tag­
ját, hogy szíveskedjenek első sorban azokat kandidálni, ki­
ket a szászvárosi elöljáróság hozott javaslatba.
Nem követőiünk magunknak nagy törvényben való
jártasságot, Írott törvényeink e tárgyra vonatkozólag nin­
csenek is, a gyakorlat pedig rohamos átalakulásban levő vi­
szonyaink között törik-szakad mindenfelől, nem csoda te­
hát, ha valaki valami forma hibát el is követ, azért még
nem mindjárt akasztani yaló (!)
A szász városi Kun-tanoda azonban csak kért, kérni
pedig úgy tudjuk, hogy még a halálra iteltnek Is szabad.
A szász városi Kun-tanoda elöljárósága egyhangúlag
az eltérő vélemény leghalványabb árnyalata nélkül, megál­
lapodott két személyben. Ily egyhangú megállapodást,
nem személyi indokok, hanem csak dologi okokszoktak elői­
dézni. Mi oly meggyőződésben voltunk és vagyunk, hugy
jelöltjeink megválasztása tanodánknak életérdeke.
Azt gondoltuk, hogy azon okokat, melyek bennünket
a javaslatba hozott két személyhez kötnek, kötelességünk
a testvér-tanodák előjáróságainak tagjai előtt is felfejtoni.
Mert ha o candidatio és választás máskép ütne ki, mint azt
javaslatba hoztuk; lia intézetünk balsorsa úgy hozná ma­
gával, hogy a kérdéses tanszékekre oly férfiak választatná­
nak meg, kik nehéz állásuknak kellőleg megfelelni képtele­
nek, ha tanodánk ennek következtében nem emelkedni, ha­
nem sülyedni fogna ; akkor méltán vádolhatná, a lelkiismeret
mostani elöljáróságunk minden tagját, hogy nem tette meg
kötelességét, a tanoda érdekét nem ösmertetette meg a dön­
tő személyiségekkel s igy azok nem is mozdíthatták elé ér­
dekét, mert néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Hogy
előbb-utóbb e vád ne sújtsa lelkiösmevotünket, hogy min­
den candidáló jogosultsággal bíró egyéniségnek jussanak
tudomására azon okok, melyek elöljáróságunkat az illető
személyek javaslatba hozatalára vezették, jónak láttuk az
egyes elöljáróságokhoz folyamodni és ezúton figyelmeztetni
a tagokat tanodánk legvitálisabb érdekeire tisztelettel­
jesen kérni azok figyelembevételére. Ez az egyéni jognak
nem confiskálása, hisz jogában áll minden egyes tagnak
kérésünket nem teljesíteni, hanem candidálnl azt, kit lel­
 453

kiismerete sugall. Különben teljességgel nem áll, hogy a I tanodát, mi is szeretjük azt s valamint a becsületes lelkü­
candidatiok tárgyában a gyakorlat szerint is előljárósági letű atya könnyehnüleg nem fecsórli el hitvány semmisé­
megállapodások ne történtek volna. Tessék akárkinek föl- gekre a vagyont, mit gyermeke számára nehéz munkával
ütni az előljárósági gyűlések jegyzőkönyveit és meg fogja keresett, úgy mi is bűnös kézzel nem rontjuk le a csarno­
találni, hogy minden tanoda elöljárósága a maga tanodájá­ kot, mit nehéz munkával annyira, a mennyire felépítettünk.
hoz választandó tanár személyében megállapodásra jutni Dósa Dénes,
törekedett s rendeden megállapodásra jutott is. E megálla­ 'szászvárosi ev. ref. tanár.
podást az illető tanoda igazgató tanára, a többi tanodák
elöljáróságával közölte. És a testvér-tanodák az érdekelt
tanoda megállapodását annyira tiszteletben tartották, hogy Az állandó igazgató tanács n. gyűléséből.
tudtomra eddig még nem történt tanárválasztás, hol mást Kolozsvártt, 1879. október 6-ón.
választottak volna meg, mint azt, kit az elöljáróság javas­ Jelen voltak: főt. Nagy Péter püspök, mint elnök;
latba hozott, feltéve, hogy e javaslatba őszintén belenyugo­ br. Bánffy Dániel, Incze Mihály, Lószai Ferencz, Szász
dott az elöljáróság minden tagja. A lényegben nem történt Béla, dr. Kolozsvári Sándor, dr. Jenei Victor, Parádi Kál­
tehát semmi uj, a különbség csak az, hogy a mi átiratun­ mán, számvevő és titkár.
kat az elöljáróság minden tagja aláirta. Ezzel azonban azt Az ülésen kívül eüáőott ügyek bejelentése és tudo­
akartuk jelezni, hogy megállapodásunk nem szavazattöbb­ másul vétele után,
séggel, hanem egyhangúlag történt. Azt gondoltuk, hogy A tanodáink vagyoni ügyei megvizsgálására kineve­
oly férfiak aláírása, mint gróf Kun Kocsárd és gróf Kun zett 3 tagú bizottságok kiegészíttettek és pedig a n.-enye-
Géza kezességet nyújt a felől, hogy a javaslatba hozott di főtanodához kinevezett Sípos Sámuel helyett Domokos
személyek az intézetnek nem válnak kárára. Antal kolozsmegyei pénztárnok, az udvarhelyi tanodához —
Jól tudjuk mi, hogy a candidálási jog személyi jog, lakás változtatás folytán —- Szász Bóbert helyett Göldner
úgy szintéu a választási is. E személyi joggal azonban be­ Nándor m.«vásárhelyi főtanudai pónztárnok neveztettek ki.
csületes ember csak addig rendelkezhetik szabadon, raig a A bizottságok eljárását tárgyazó utasítás megállapittatott.
közérdekkel, itt a tanoda érdekeivel, összeütközésbe nem jő. A köznevelés és közoktatás szervezetéről Molnár Ala­
A tanoda érdekét tehát meg kellett ösm értetnünk a dár tervezetének a konventi bizottság által megállapított
lehető logmeggyőzőbb alakban minden jogosult személylyel, szövege, melyet a convent általánosságban elfogadott, 48
nehogy jogát a tanoda kárára gyakorolja. példányban benyujtatván, 44 példány leküldetik a tano­
Oly korban és oly viszonyok között, midőn a közbi­ dákhoz azon fölhívással, hogy arra vonatkozó nyilatkozatu­
zalom megingott az emberek között, midőn gyakran az ün­ kat f. évi okt. 21-ig küldjék fel ig. tanácsunkhoz és úgy
nepélyes nyilatkozatok és esküvel megpecsételt fogadások is az 1875 évi egyhker. közgyűlés által kinevezett egyetemes
nem egyebek ámító hazug frázisoknál, az értesítésnek ezt tanügyi bizottság tagjai, valamint a tanodák képviselői fel-
találtuk legbiztosabb és legmeggyőzőbb módjának. Ez sze­ kérettek, a f. évi kér. közgyűlésre benyújtandó javaslat meg­
gény fejünknek minden bűnünk. állapítása végett október 30-án tartandó közös értekezleten
A dorgáló czikk ezen intéssel végződik, „mindenekfe- való megjelenésre.
lett sokkal jobb az egyének helyett az ügyet szolgálnunk.“ A nyéni egyházközség a papi és tanítói szalmás-ke­
Ez azt teszi, hogy mi, szászvárosi elöljáróság, és kü­ pének a hívek által fizetendő készpénz fizetéssel megvál­
lönösen mi szászvárosi r. tanátok a s z e m é l y e kot és nem tása engedélyezése végett tett felterjesztésre kimondatott,
az ü g y e t szolgáljuk. hogy a kepének készpénz fizetéssel végleges megváltása csak
Becsületes érzületü ember ellen nehéz vád, oz eset­ azon esetben engedélyeztetik, ha az évi járuléknak megfe­
ben méltatlán vád, melyet szerény, de lankadást nem is­ lelő 6°/o os tőke zálogjogi bekebelezéssel vagy kijelölt ál­
merő becsületes munkásságunk nem érdemelt meg Csak az lamkötvények letétele által biztcsittatik.
vigasztal, hogy öntudatunk nyugodt és meg vagyunk győ­ A n.-baczoni egyházközség kepe váltsági alapja ki­
ződve, hogy azok, kik közelebbről ismernek, kik cseleke­ mutatása felküldésével a papi és tanítói fizetés felomelése
deteinket közvetlen figyelemmel kisérték, egészen más véle- és a fizetés megváltása engedó]yözése végett tett felterjesz­
ménynyel vannak felőlünk. tésére útasittatott, hogy a fizetések felemelésére és meg-
Még csak egy szét l A szászvárosi Kun-tanoda ez­ váltatása elégtelen kepeváltsági alap jövedelmét tőkésítse s
előtt 22 évvel még csak egy nyomorult elemi tanoda volt. mivel a szabálytalanul kezelt pénz alapjai állásáról többszöri
« Ma már oda fejlődött, hogy, mint nemsokára kiegé­ útasitásra sem küldetett fel szabályszerű kimutatás, egy az
szítendő, főgymnasium biztosan kiállhatja a testvér tanodákkal jg. tanács által kinevezendő bizottság tagjaira esperes fel­
a versenyt, sőt, ha az isten megsegít, némelyeket még túl hivatott ajánlata megtételére.
is szárnyalunk. E gyors fejlődést a kegyes patronus bőke A czegei egyházközség volt számadó gondnoka gr,
zü áldozatkészsége mellett azon férfiaknak köszönhetni, kik Wass Ádám, az egyházközség számadásai, okmányai és va­
az elöljáróságot alkotják. Legyen meggyőződve az érdeklődő gyona átadására újabbi időhaladók engedélyezése végett fel­
collega és a n. t. szerkesztő ur, hogy ha ők szeretik a terjesztett kérésére: espores útasittatott a helyszínére siető
 454
kiszállásra, az átvétel megejtósóre és eljárásról' haladékta­
lan jelentéstételre.
A középlaki egyházközség által tanítói fizetés emelé­
sére és megváltására alapított magtár számadása a kezelés
szabálytalan volta miatt emelt panasz folytán megvizsgál­
tatván : az egyházközség útasittatott, hogy a magtári kiköl­
csönzésekről szóló kötelezvényeket két készfizető kezes alá­
írásával láttassa el, azon adósok kötelezvényeire, kik csak
keresztvonásukkal látták el, vezettesse a kötelezvényre azon
záradékot, hogy a kötelezvény az aláíró kot tanú jelenlé­
tében felolvastatott és megmagyaráztatott; útasittatott hogy
dig csak egy évre adjon kölcsön és a kötelezvényeket éven-
minként újítsa meg stb.
A kiküldött bizottság jelentést tevén arról, hogy az
egyházkerületi épülettel szomszédos házas-telek árát a tulaj­
donos 4000 írtban állapította meg: az ajánlat nem fogad­
tatott el.,
r. t.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A „Prot. egyh. és isk. L a p p b a n Mocsáry vá­
laszol Ballagi Mórnak múltkori czikkére Mocsáry szerint
tévedésben van Ballagi, lia azt hiszi, hogy ő a végletek közt
középen áll, mint higgadt arbiter; mert valójában a kor­
mány fele hajlik, midőn kész elfogadni oly iskolai rende­
zést — legyen az a kormányé vagy a Molnár Aladáré —
melynek eredményéül csak itt-ott maradna majd egy kisebb
mérvekre leszállított prot. tanintézet, Czikkiró tiltakozik B.
amáz állítása ellen, hogy neki „zsinat nem kell, c o n v e n t
s e m k e l l , iskolarondezós sem kell.“ Zsinat nem kell —
az igaz; és azt hiszi, hogy a kik a zsinatolásba belebo­
nyolódtak, most azok is szabadulni szeretnének attól. De
azt soh1 se mondta, hogy convent sem kell. A mi az is-
kolarendezes ügyet illeti: készséggel elfogadja a Molnár­
féle javaslatot is, mint p r o g r a m m o t , mely felé töre­
kedni kell. De nem fogadja el, mint oly határozatot, me­
lyet az egyházi főtanácsnak kötelessége k e r e s z t ü l v i n n i ;
mert ez a tényleges vagyoni körülmények közt annyi, mint
a f e l s ő b b o k t a t á s r ó l a b d i c á l n i . Czikkiró minden
áron fenn kívánja tartani a protest. oktatást ; eszközeit a
magán adakozás mellett az államtól várja; lesz ennek mi­
ből adjon, ha életbelóp a vallásbeli egyenlőség és viszonos­
ság és kikapjuk mi is illetőségünket. Iskoláink nem oly
roszak, mint sokan hirdetik. De ha van b a j: ez serkent­
sen minket árra, hogy sürgessük az államot: tegye való­
sággá a felékezetek egyenjogúságát, rendezze az alapok és
alapítványok kérdését; adja ki belőlük a magunk részét.
Ballagi rósz névén látszott venni czikkirótól, hogy belőle
a politikai párt embere beszól; Mocsáry erre azt kérdi,
hogy hol volnánk most, ha őseink, kik a bécsi és linczi
békekötéseket létrehozták, akként gondolkodtak volna, mint
Ballagi, hogy t. i. a politikát a vallással összekeverni az
egyházra nézve lealacsonyító dolog?
Mocsáry czikkére Ballagi megjegyzi, hogy pártatlan­
ságának elég tanujele az, hogy M. czikkót változatlanul
kiadta, nem élve még a szerk. csillagozás jogával sem. De
M. mást ólvas ki az ő szavaiból és mást czáfol, mint a
mit valójában mondott. Ennélfogva egyszerűen constatálja,
hogy ők ketten egyházi ügyek felett oly sikerre való kilá­
tással, hogy egymást megértsék, nem vitatkozhatnak.
A „Prot. Heti lap“ „Társadalmunk bűnei és te­
endőink“ czim alatt indít meg egy czikksorozatot. Ha be
lesz fejezve, ismertetni fogjuk.
Az „Egyh. és isk. Szemle* 40-dik számában
vezórczikként a konventi tudósítást adja, végső lapján pe­
dig Interpellatiot intéz a „n.-enjredi Bellilen-főtanoda m.
elöljáróságához, a m. áll. ig. tanácshoz, különösen a m .
ig* tanács jogtudós tagjaihoz : ns. dr. Jenei Victor és dl*.
Kolozsvári Sándor urakhoz, eshetőleg más, a törvényekben
jártas t. olvasókhoz, a m. kir. ügyészséghez és az „Erdé­
lyi Prot. Közlöny“ nt. szerkesztőjéhez“ — abból az alka­
lomból, hogy az enyedi főtanoda elöljárósága jelentést tett
Bogdán L. v. gondnok pénzkezeléséről s illetőleg számadá­
sai megvizsgálásáról teendő összleges jelentés benyújtása
előtt feltüntetett három tételről, melyek szerint B. L. 1650
frtot állítólag nem fizetett be a pénztárba. Az ig. tanács
erre azt válaszolta, hogy B. L. számadásai sietősen vizs-
gáltássanak meg első fokulag az elöljáróság által egész tel­
jességükben s úgy terjesztessenek fel második fokú meg­
vizsgálásra ; ha pedig az elöljáróság rögtönös intézkedések­
nek látja helyét: tegye meg a „szükségeseket“. Ez a „szük­
séges“ szó szúrta meg az interpelláló „sokan“ orrát sm ost
azt kérdi fütől-fától, hogy miért nem rendeltetett ol, m int
annak idején K. K. ellen, azonnal a bűnügyi vizsgálat B.
L. ellen is és hogy mit jelentsen a „szükséges“ intézke­
dés ? Nem arrogáljuk ugyan magunknak, hogy a „megkórd-
intézvónyezett“ összes egyének, testületek, hivatalok és jog­
tudósok nevében felelhetnénk, de azt hisszük, hogy a „so­
kan“ (?) uraknak nagyon is „szükséges“ lett volna tudni,
hogy a számadásokat nem egyes kikapott pontjaikban, ha­
nem összesógökben szokás megvizsgálni; helyesnek tárójuk
tehát az ig. tanács határozatát, hogy az összes számadá­
sok láttassanak el s úgy terjesztessenek felülvizsgálat alá.
„Szükséges“ lett volna, továbbá, tudni, hogy a midőn a K.
K. ügye fenforgott, Enyeden nem létezett elöljáróság s igy
az áll. ig. tanácsnak kellett intézkednie, ma pedig az
enyedi elöljáróság kormányozza a tanodát s az ig, tanács
ez elöljáróság jogkörét sérti vala, ha nem azt útasitja vala
a szükségesek megtételére, hanem maga ragadja vala az
elöljáróság jogainak gyakorlását magához. És mindenokfö-
lött „szükséges“ volna, hogy a „Ssemle1* ne lásson zöldet-
vereset, mihelyt Enjredről, vagy evei kapcsolatos kérdések­
ről van szó, hanem végezze föladatát nyugodt komolyság­
gal, mert ez esetben nem fogná magárólkiszolgáltatni a b i­
zonyítványt, hogy nem ismeri egyház-alkotmányunkat, sem
a számadásos ügyek rendes menetét. M ost: ignotos fallit,
notis est derisui.
 455
KÜLFÖLD.
Németalföld.
(A lutheránus egyház közgyűlése.)
A németalföldi lutheránus egyház közgyűlése közelebb*
ről ült össze Hágában. A liberális elem túlnyomó többség­
ben volt s fényes győzelmet aratott az orthodoxok felett.
Ennek köszönheti az egyház több üdvös határozat létrejöt­
tét, többek között azt, hogy a lelkészek felszentelésük al­
kalmával nem kötelesek esküt tenni arra, hogy tanításaik­
ban mindig a symbolicus könyvek betűihez fognak alkal­
mazkodni.
Németország.
(A berlini hittérítő társulat működése.)
A Berlinben székelő hittérítő társulat, a nem rég meg­
jelent egyleti kimutatás szerint, Dél-Áfrikában 43 állomást
állított fel, melyekben 60 hittérítő — köztük 6 bennszü­
lött — működik. A zulu földön levő 5 állomás működése
ez évben majdnem sikertelen volt, a szomszédban folyó há­
ború folytán. A többi állomások Orange tartományban, an­
gol Kafferországban, Natal és Transval gyarmatokban meg­
lehetős eredménynyel műkődnek. Azon területen, melyen
ez állomások rendszeresítve vannak, 124.000 lélek lakik,
melyek közül már 8000 megkeresztelkedett. Ez évben, mint
már fennebb említők, kevesen kerésztelkedtek meg, de a
múlt évben a hittérítők buzogó működése 900 lelket nyert
meg a keresztyén egyháznak. E társulat évi kiadása
felmegy 160,000 forintra (300.000 márka.)
Szerbia.
(A protestánsok száma.)
A protestáns egyház Szerbiában kevés hivet számlál,
csupán Belgrádban létezik egy egyház, de ennek tagjai a
görög katholikusok ünnepeit ülik meg s mint a „Renais-
sáncé* írja, nemzotisögékre nézt majd mind magyarok, mint­
egy 700-an.
Spanyolország.
(A spanyolok evangelizálása.)
Helvétiában tekintélyes mozgalom indult meg, mely
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Egyhástörténehm levéltárosa*
X.
P a r as z n y a i I s t v á n , a s.-p a t a k - g y u 1 a f ej é r-
Vá r i c o l l e g i u m s e n i u v a , a j á n l ó l e v e l e A p a f i
M i h á l y f c[j e d e 1e mh e z , a p ü n k 0 s <1i i n n e p e k v e
h o z z á k ü 1d ö tt h á r o m 1o g a t u s r é s z é r e . Kelt Gyula-
fej ér várt t. 1684 május 15-dikén.
Spanyolország evangelizálására van irányozva* A katholikus
orthodoxia talán sehol sem áll oly erős lábon, mint ez or­
szágban 8 annál nagyobb dicséret illeti azon férfiakat, kik
e nehéz, de dicsőséges munkára vállalkoztak, névszerint a
franczia származású Empaytazt, barcellonai lelkészt és Mar-
tinezt, reusi lelkészt, kik már el is útaztak fontos missio-
jukat betöltendők.
Afrika.
(Győzelem a rabszolgaság bavbar intézménye felett.)
Ezelőtt négy vagy öt évvel a „British and Forreign
Anti-Slavery-Society“ (az angol rabszolgaság elleni társu­
lat) egy felszólítást intézett Menelekhez, Schoa (Abeszszi-
nia) királyához, hogy országában a rabszolga kereskedést
tiltsa ol, hogy ez embertelen intézmény, mint a szeretet
nagy mesterének elveivel, egészen ellenkező, végre hatályon
kívül helyeztessék. Nehány héttel ezelőtt megérkezett e fel­
hívásra a válasz is, melyben a király a társasággal tudatja,
hogy kivánatának eleget teve, országában a rabszolga ke­
reskedést betiltá. Az eredeti szöveg amhar nyelven volt
fogalmazva s németre Mayer, a király udvarában tartózkodó
missionarius által fordittatott le s e német fordítás után,
mi is érdekesnek tartjuk közleni azt egész terjedelmében.
A rabszolgaság elleni társulatnak, Londonban.
Mélyen tisztelt uraim! Ez irat Menelektől, Schoa királyától bará­
taimhoz a rabszolgaság elleni társulat tagjaihoz jusson 1 A legna­
gyobb tisztelettel kérdem tőletek, hogy miként vagytok? Mi, né­
pem és uralkodója én, jól vagyunk Istennek hála! Drága barátaim!
Nem rég irtatok nekem, s azt a tanácsot adjátok, hogy egy ke­
resztyén királyhoz*) nem illik a rabszolgaság barbar intézménye.
Én is helyeslem ez állításokat, mert meggyőződtem annak igazsá­
gáról. E levelem útján értesitlek, hogy országomban s annak hatá­
rain a rabszolga kereskedést betiltottam, mert keresztyén vagyok.
Engem tehát egészen barátotoknak tekintsetek. Országom távol
van a tietektől. Ütam, a pusztán át Zeyla, Tajiúa és Aden felé a
musulmán egyptomiak által yan megszállva. Ezen megszállás meg­
akadályozza azt, hogy országomba élelem, védezerek, fóldmivelósi
eszközök, kézművesek és az evangélium hirdetői eljuthassanak. Emel­
jétek hát fel hatalmas szavatokat, hogy ez út számomra megnyíl­
jék, mert én országomba be akarom hozni az európai czivilizatiót,
nemességet és művészeteket!
Kiadva Ankobárban, 1878. decz. 17'én. J
Monelek.
— z —y.
.,) M enclek és népe legnagyoblj része ui;ír áttért a keresztyén y allásn
Illustrissimo ac Oelsissime Princeps, Domine Domine
Patroné nobis clemcntissime, aeternum colendissime!
Hogy Isten Nagyságodnak és az egész fejedelmi ház­
nak eletet időkníl időkre minden szomorú változás nélkül
virágoztassa, és legközelebb ez reánk következendő jeles
pünkösdi innepi napokra kívánatos jő egésségben s békes­
ségben általvigye, szivünk szerént kívánjuk.
Méttoságos fejedelem, kegyelmes urunk! Felette igen
 456
n&gy és becsületes tekintetben lés zen amaz nagy napon az
Uy előtt Nagyságodnak amaz isteni kegyes indulatjából
származott fejedelmi jótéteménye, melyre amaz méhébűlmind
ecclesiában, mind politiában hasznos tudós fiakat szülő ne«
mes anyának, az árvául maradt s.-pataki schólának keser­
ves számkivetésre jutott fiait akkor mindjárást kegyesen
•méltéztatfca, mikor az Istennek kedves veteményes kertébűl
mint kedvesen zöldellő csemetéket amaz .dühösködő vadkan
tövestül kiszaggatta, gyomlálta, és édes nemzetünknek nem
kevés kárával ez világnak tövises pusztájára minden kí­
mélés nélkül kihánta és azóta mint édes anya kedves mag­
zatit mintegy ölében és kebelében tartotta s táplálta és
máig is mind ennyi huzások-vonások és hadakozások kö­
zött kegyelmesen minden megfogyatkozás nélkül tartja s
táplálja. Mely fejedelmi halhatatlan bennficiumát nem hogy
visszafizethetnénk, de még csak elégségesképpen meg sem
tudjuk köszönni. Annakokáért nemcsak méltóknak, de sőt
ugyan köteles szolgáknak ítéljük magunkat arra, hogy az
nékünk Istentől adatott talentumbúi Nagyságodnak aláza­
tosan kedveskedjünk. Most is penig meg akarván háláda-
tosságunkat Nagyságodhoz mutatni, és a,z nekünk Istentől
adott talentumnak mértéke szerónt alázatosan kedveskedni,
ime Nagyságodhoz három becsületes atyánkfiáit, úgymint
Szigeti Istvánt, Ráczkevi Jánost és Gönyüi Pétert expedi-
áltuk, kik a Nagyságod és egész fejedelmi udvarának lelki
örömére és épületire ez reánk jövő pünkösdi napokban a
Sz. Lólekről való igaz tudományról és ajándékirúl üdvessé-
ges tanításokat tésznek. Kérjük azért alázatosan Nagysá­
godat, őket kegyelmesen venni móltóztassók.
XI.
Adebreczeni collegium ajánló levele
Apa f i Mi h ál y f e j e d e l e m h e z p ü n k ö s d i l e g á t u ­
s a i r é s z é r e . Kelt Debreczonben 1685 junius 6-dikán.
Illustrissime Princeps, Domine Domine nobis natura-
liter clementissime 1 Hogy az TJr Isten a Nagyságod életét
az életnek csomójában kösse és a Nagyságod országlását
ügy efogyott magyar nemzetünknek oltalmazására sok esz­
tendőkre boldogul torjeszsze, szivünknek teljességéből kí­
vánjuk.
Kegyelmes urunk s móltóságos fejedelmünk, minek­
után na a Nagyságod s Nagyságtok buzgó kegyességének
meszsze terjedő munificentiájának gyümölcseit már sok esz­
tendők alatt miüd magunk s mind collegiumunk részéről
sok ízben elvettük volna, elközelgetvón s beállván az al­
kalmatosság, tetszék minekünk mostan is ez legátus ifjaink
által transmittált alázatos jnstantiánknak senoréban Nagy­
ságodat requirálnunk, kérvén Nagyságodat nagy confidenti-
ával, hogy móltóztassók Nagyságod szokott fejedelmi ke-
gyelmességót s kegyes mumficontiáját ezúttal is rajtunk fen-
tartani s megújítani. Melyet Nagyságod kegyelmos urunk
cselekedvén mi is meg nem szűnünk a Nagyságod s Nagy­
ságtok jól létéért, lelki testi békességéért és végiglon meg­
maradandó előmeneteles uralkodásáért az irgalmasságnak
atyja előtt (szokásunk szerint) ottan-ottan megjelenni. His
hogy a mi urunk Istenünk Nagyságodat mint jobb kezé­
nek fórfiát, kegyelmes aszszonyunkkal és kívánatos fejedel­
mi csemetéjével minekünk kegyelmes urunkkal, ezekben a
veszedelmes időkben is a maga dicsőségére, az ő népének
külső s belső gyarapitásáia, [ellenségének bosszúságára to­
vábbra is virágoztassd, iterato kívánjuk s óhajtjuk. Dátum
in Collegio Debrecinensi 1685 die 6 Juny.
Nagyságodnak alázatos szolgái
Szilágyi Márton, a debreczeni
collegiumnak egyik moderátora
ós az egész collegiumbeli coetus.
Eredetije az é r d. Mn z e u m k é z i r a t t á r á b a n .
XII.
A n.-euyedi c o l l e g i u m a j á n l ó l e v e l e A p a ­
fi M i h á l y f e j e d e l e m h e z k a r á c s o n y i l e g á t u s a i
r é s z é r e . Kelt Nagy-Enyeden 1685 dec. 20-dikán.
Móltóságos fejedelmünk, természet szerént kegyelmes
urunk l
Hogy Isten a Nagyságod eletet sok napokra terjesz-
sze, országlását nyomóssá tegye, és mind ez előttünk lévő
innepeknek mind többeknek érésével s boldogul eltöltésével
Nagyságodat örvendeztesse, Istentől szivünk szerént k í­
vánjuk.
Megemlékezvén kegyelmes urunk Nagyságodnak tar«
tozó kötelességünkről, hogy mi is ez szent innepekben ma­
gunkat Nagyságod móltóságos udvarában megjelentsük, tisz­
tünknek ítéltük lenni. Küldöttünk azért collegiumunkból két
tanuló ifjakat, hogy Istentől vett talentumok szelént ők is
a Nagyságod méltéságos tekinteti előtt az testben megje­
lent Istennek titkait magyarázzák s hirdessék és így mind
elméjeket lassan lassan a praedikálásnak nagyobb tőkéié -
tességére készítsék, mind peoig magokat ez alázatos colle-
giummal együtt Nagyságod méltatlan és legkisebb hívei
közzől lenni ismerjék. Mely alázatos, jó igyekezetünket,
hogy Nagyságodta kegyelmesen tőlünk venni móltóztassók,
Nagyságod igen alázatosan kérjük. Az ÜY Isten Nagysá­
godat minden gonosz ellen oltalmazza oz szomorú időkben
és életét az ecclésiáknak, scholáknak javára boldogítsa.
Nagy Enyed 30. Decembris 1685.
Nagyságodnak méltatlan, együgyű alázatos szolgái
az N.-Enyedi Collegium Professori
Dési Márton m. p.
Pápai Ferencz m. p.
K í v ü l : Celsissimo Principi Domino D. Michaoli Apa­
fi Dei gratia Principi Transylvaniae, Partium Regni Hun­
gáriáé Domino et Siculorum Comiti otc. Domino nobis cle-
mentissimo*
Eredetije az érd. M u z e u m k é z i r a t t á r á b a n .
(Folytatása következik.)
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. október 11.
— A ZSoboki aj templomnak holnap vógbeuienondő
fölszentelési örömünnepébeu a főt. püspök ur, gyöngéiké-
 457
elése okán, nem fog részt venni. Helyettese lesz a közjegy­
ző, fölszentelő imádságot s alkalmi beszédet tartván. Az
építés történetének rövid vázlatát előadja Mike Lajos, űr-
vacsorát oszt n. t. Szakács István és Grilyén János, ke­
resztel t. Benedek Pál s esket t. Ignácz Károly ; zárimát
a helybeli lelkész mond. Az ünnepély lefolyásáról részletes
tudósítást fogunk közleni.
— Dózsa Dénes tanár urnák föntebb egész terjedel­
mében közölt Fölvilágositására, a nagyon is kínálkozó po­
lémia helyett, csakis pár megjegyzésre szorítkozunk. Elő­
ször is authenticus, hivatalos kiindulási alapnak csakis azt
tekintjhetjük, a mi közgyűlési határozatként a jegyzőkönyv­
ben foglaltatik, a mi ellen, ha feleslegesnek, a tényállással
meg nem egyezőnek tekintik vala: csuk is a közgyűlésen,
a hitelosités alkalmával, lehet vala fölszólalni. Ily felszóla­
lás nem történvén, ma, határozatként csak is az ismeretes
jegyzőkönyvi pont ismerhető el, abban pedig tanezékek rend
szeresitésóről s annyival kevósbbé 2 vagy 3 tanári caDdi-
datio kiírásáról egy szó sincs. S aztán, ha a históriai liosz-
szas deduotiot mind közgyűlési határozatként tekintjük i s :
hol rekedt a harmadik tanszék s nem indokolni látszik*e
ez az eltérés múltkori vógconclusionkat: „mindenekfőlött
sokkal jobb az egyének helyett az ügyet szolgálnunk*4?
Másik megjegyzésünk illeti a törvényszerű candidalók jo­
gának confiscálását. Való igaz, kérni mindenkinek szabad—
de hivatalos testület hivatalos testülettel szemben köteles a
törvényt, vagy törvényes szokást mindenekben respectálni.
Arra pedig meg soha nálunk eset nem volt, hogy elöljáró­
ság elöljáróságot kérjen fel oly jog ilyen vagy olyan for­
mában való gyakorlására, a mely joggal egy elöljáróságban
rendelkezik. Épen ezért minden ilyen kórós csak oly tárgy­
talan, mintha X. arra kérte volna fel a kolozsvári adóhiva­
talt, hogy Andrássy gróf lemondását ne fogadja el. Kér­
hette volna az igazgató az igazgatót, hogy az elöljáróság
tagjait vegye rá az ilyen és ilyen candidálásra, de a tes­
tület a testületet nem kérhette a nélkül, hogy legalább is
a törvéuy yagy törvényes gyakorlat előtte ismeretlen voltát
no demonstrálja. Egyébként ismételjük: „sokkal jobb az
egyének helyett az ügyet szolgálnunk/1
— A sz.-udvarhelyi ref. főtanoda elöljárósága gr.
Bethlen Gézához — a közelebbről elhunyt id. gr. Bethlen
János legidősbb fiához — a következő részvétiratot intézte:
Móltóságos gróf úr! A magyar nemzet, az egész haza, de
különösen az erdélyi reform, status nagy fájdalommal ér­
tesült, hogy bethleni id. gr. Bethlen Jánosnak, a nagyra
becsült hazafinak, főtanodánk hálás emlékű főgondnokának
nemes szive örökre megszűnt dobogni. A nemzet a boldo-
gultban az igaz magyar főurat, a haza az önzetlen férfiban
egy hű fiát, az erdélyi ref. status s közelebbről pedig fő*
tanodánk egy régi támaszát, gyámolitóját fájlalja. A ki éle­
tét a. hazának, az egyházuak és az iskolának szenteli, az
a nemzetnek, a közjónak teszen szolgálatot s épen ezért a
nemzet tiszteletére és hálájára érdemes. Egy ilyen, a köz­
jónak szentelt, tettekben gazdag múltat hagyott maga után
méltóságod édes atyja, id, gr. Bethlen János is, ezért a nem­
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az* ev ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
zeté elvesztése felett a fájdalom. De tudjuk, hogy a s z í a
alapja mindennek, ez a rugó s ebből, mint központból in­
dult ki először a közeli — atyai — azután a nemzeti kö­
telességek teljesítése. A család érzi hát az atya elvesztése
felett legmélyebben a fájdalmat. A sz.-udvarhelyi ref. főta­
noda szerencsés volt a boldog emlékű grófot, mint főgond­
nokát, hosszú időn keresztül tisztelhetni és igy az is ré­
szesült az atyai gondviselő ápolásban; ezért osztozik főta­
nodánk is a legmélyebb fájdalomban a gyászoló grófi csa­
láddal. Alólirottak, mint a sz.-udvarhelyi ref. főtanoda ez
idő szerinti elöljárói, midőn a méltóságos gróf urnák, egy­
kori érdemes főgondnokunk, atyja elvesztése feteit őszintén
érzett fájdalmunkat kifejezzük, egyszersmind tisztelettel
kérjük, móltóztasson e legbensőbb részvétünket a mélyen
tisztelt egész grófi családnak becses tudomására juttatni.
— A kolozsvári ev. ref. egyházközség a dr. JeneiVictor
lemondása által megürült egyh. leér. képviselői állomásra
f. hó 5-ón tartott ülésben gr. Batthány József ő méltóság
gát választotta meg, ki egyházközségünk iránti áldozatkész­
ségének már annyi jelét adta.
— Füzetes vállalataink sora ismét szaporodott egy-
gyel, mely irodalmunk terén a legörvendetesebb jelenség, s
mely valóban hézagpótló. Ez „ P r a n c z i a-m a g y a r és m a-
g y a r - f r a n c z i a s z ó t á r ; szójegyzék és nyelvtani meg­
jegyzések, a franczia akadémia Bescherelle és a legjelesebb
franczia szótárirék után szerkesztette Pokorny Jenő Ármin.
Kiadja Rautmann Frigyes.“ Mólé franczia magyar szótárán
kívül ily mű nincs irodalmunkban, s minthogy Móló szótára
is már sok tekintetben elavult, franczia szótár tekintetében
a külföldi irodalomra vagyunk utalva. Annál örömestebb
''vesszük tehát e szótár megjelenését, melynek két első fü ­
zete a legnagyobb gonddal van dolgozva s a legnagyobb
csínnal kiállítva. A mű havonként két-kót füzetben fog meg-
elenni ( egy f ü z e t á r a c s a k 30 kr) s igy a tanuló if­
júság, valamint a kevésbbé vagyonos egyének általában
könnyen megszerezhetik. A szótár jövő év végére teljesen
be lesz fejezve. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Az 1880-
iki szökő évre szóló „Protestáns naptár“ beküldetett hoz­
zánk. A Duzs Sándor szerkesztésj alatt megjelenő naptár
most a szokott, dús tartalommal köszöntött be. Jeles pro­
testáns férfiak arczképei életrajza, mulattató s tanulságos
beszélyek, vallásos költeményok és számtalan más érdekes
közlemény teszik tartalmát. A „ Franklintársulat“ kiadásában
jelent meg s ára — kr. Ugyancsak e társulat által bekül­
detett hozzánk : Katechetika vagyis vallás tanitástan ; ké­
zi könyvül a prot. hittanhallgatók számára irta Hörlc Jó-
sef, eperjesi ev. theol. tanár ; ára ‘60 kr.
— A zsoboki új templom fölszentelése költségei­
re njjabban adakoztak: br. Jósika Iván ő nagysága a
már közlött 20 írton kívül, még 30 frtot, Keresztes Sán­
dor 5 frt, Ágh Ferencz 2 frt, báró Kemény István, köz­
lött pénzadományán kívül egy átalag rislinget, Benigni Sá-.
mue) basonlókép egy átalag bort, br. Jósika Sámuelné tiz
tortát. Fogadják az adakozók hálás köszönetünket. A r e n ­
dező b i z o t t s á g ,
 IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Oktober 18. 42. szám .
Megj eleni le
gH irdetési d i j a k :
minden vasárnap.

Szerkesztéségi s kiadói szállás:

b.-fark&sufccza 16. sz hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza.
ERDÉLYI Kétszer hasabozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivataj
<
Előfizetési á r:
EGYHÁZI E S IS K O L A I H E T IL A P . Egész évre 6 frt., félévre 3
írt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S : S Z 9 t © 2 5 Z D O X M u O lS O © .

Tartalom: Az Isten temploma. Egyházi beszéd. A zsoboki evang. ref. új templom felszentelése alkalmával 1879. okt. 12-én
mondotta: Szász Domokos, az erdélyi evang. ref. egyházközség közjegyzője. — Templomszentelós. Zsobokon 1879. okt. 15 én. — Közha­
tósági döntvény a zsoboki törvénytelen áttérések ügyében. — Vi déki é l e t : Brassó 1879. okt. 13-án. Koós Ferencz. — Orgona szen­
telés. — Egyházi lapok szemléje. — Külföld.— Tár ez a: Egyháztörténelmi levéltárcza. —Különfélék. — Körozvények — Szerkesztő postája.

AZ I S T E N TEMPLOMA.
E g y h á z i b eszéli.
A zsoboki evang. ref. új templom fölszentelése alkalmával 1879. oct. 12-én mondotta:

Szász ZDomolcos7
az erdélyi evang. ref. egyházkerület közjegyzője.

A l a p i g e : Esdrás V I 15— 16 t)Elvégeztetik az Isten háza az A dár hónak harmadik napján , mely
vala a Darius király birodalmának hatodik esztendejében.
Es fölszentelék a házat az Izraelnek fia i, a papok, és a fogságból visszajöttek, az Is­
tennek} nagy örömmel

Az elhangzott buzgó im ádság után, fölállot­
tam én is, hogy szóljak hozzátok, kedves a ty á m íia i!
Istennek népe!
É s e pillanatban, midőn Istennek ez új
templomában, ez öröm ünnep alkalmával szö k n i
kezdek, m iért tagadnám ? úgy érzem, hogy hely­
zetem hasonlít ahoz a hajóséhoz, ki gyönge saj­
kájával a sik tengerre indulandó, kifeszitett vi­
torláit egyszerre észak és dél, kelet és nyugat
felől különböző szelek áram latai tám adják m eg s
a gyönge sajka ide s tova hánykodni kezd.
Azok a borús visszaem lékezések, melyek ez
egyházközség múltjából e pillanatban lelkem előtt
önkéntelenül is fö lü ju ln ak ; az a fölemelő látvány,
melyet m ostani öröm ünnepünk képe nyújt s azok
a szép kilátások, m elyekkel a jövendő biztat, a
különböző gondolatoknak s érzelm eknek oly áram ­
latait keltik föl bennem , m elyeknek hullám zásai
az én gyönge sajkám at, — az én szivem et is
rem egésbe hozzák
Engedjétek meg, hogy e gondolatoknak és
érzelmeknek, nehány szóban, hangot adjak.
Midőn ezelőtt egy évvel itt először m egje­
lentünk, szom orú látvány táru lt föl előttünk, E
szom orú látvány egy nagy csapással sujtolt, k i.
csíny, szegény s erőtlen egyházközség képe vala;
egy egyházközségé, mely m éltán vehette ajkaira
a próféta bús panaszát: „ m e g s z ű n t a m i
s z i v ü n k n e k v i g a s s á g a, s i r a l o m r a f o r ­
dult a mi öröm ünk s nagy, m int a ten-
g e r , a m i b á n a t u n k !“ O h ! hogyan ne szűnt
volna m eg a szivek vigassága ; hogyan ne for­
dult volna siralom ra azoknak öröm e s hogyan
ne lett volna nagy, m int a tenger, a lelkek bánata,
m időn az Ú r ítéletének egy szörnyű napján a
m egemésztő lángok fölesaptak mind -az égig s
nem csak egyes családok hajléka azoknak m arta­
léka lett, hanem az a hajlék is, m elyet az
ősök Isten szent nevének dicséretére emeltek,
m elynek falai között — századokon át — kese­
rűségükben vigasztalást, csüggedésükben bátor­
ságot, a bűnök terhe alatt m egkönnyebbülést t a ­
láltak a busongó lelkek, a bánkódó szivek, az
egym ás nyom ába lépő nemzedékek.
 459
I g e n ! m int hajdan Jeruzsálem ben, lángba
borult itt is Istennek tem plom a s m int a próféta
m o ndja: „a s z e n t s é g e s h e g n e k k ö v e i a z
utczáknak szélére hányattak. Sionnak
u r a i s i r t a k, S i o n n a k v é n e i l e ü l t e k a
földnek porába s Jeruzsálem leányai
l e h a j t o t t á k f e j ü k e t , m i n t a h o g y a sz o -
m o r ú f ű z. l e l i a j t j a a z ő á g a i t ! 11
Csodálkozhattak-e a ty fia i! hogy e nagy csa­
pás sújja alatt, e kicsiny és erőtlen gyülekezet
tagjai közül sokan őseiktől öröklött hitökben m eg­
ingattak, vallásos rem énységükben ellankadtak s
a m i ennek b ár term észetes, de szom orú követ­
kezm énye, szétszakadott közöttük a keresztyéni
egyezségnek kötele s az atyafiságos szeretet, sokak­
nak szivében, megfogyatkozott? Ú gy hogy itt is,m ár-
m á r szörnyű valóvá válandó v ala a K risztusnak
am a rettentő jó slata „ a z o k n a k a n a p o k n a k
n y o m o rú s á g a u tá n a nap meghomályo-
sodik, a hold nem fénylik, a c s i l l a g o k
l e h u l l a n a k az é g r ő l s az é g h a t a l m a s s á ­
g a i m e g r e n d ü l n e k . “ H iszen ő m aga m o n d á :
„valamely ország m a g á b a n m e g h a s o n -
li k, e l p u s z t u l . “
Jó, hogy m aradtak itt is egyesek, kik a
csapás sújja alatt sem tántorodtak meg, nem
csüggedtek el s nem feledkeztek m eg a rró l a jó
Istenről, a ki „ h a l e v e r , f ö l i s e m e l , h a s e ­
b e t ej t , a z t b e i s g y ó g y í t j a “ ; arró l az ir ­
galm as Istenről, a ki hajd an egy egész városnak
m egkegyelm ezett, m ert találtattak benne húszán
igazak. Jó, hogy voltak egyesek, kik a m egpró­
báltatás m élységében is ajkaikra vették a k o ro ­
nás költőnek e bátorító szavait: „a m i a t y á ­
in k b e n n e d b í z t a k és m e g s z a b a d í t o t ­
t a d ő k e t , t e h o z z á d k i á l t o t t a k és m e g ­
h a l l g a t t a d , b e n n e d b í z t a k és m e g n e m
szégyenültek . az I s te n a mi o ltal­
m u n k és a l k a l m a t o s s e g í t s é g ü n k a m i
nyom o rú ság ain k b an ; ezért nem félünk
ha s z in te a föld m e g in g ana is!“
É s a benne bizó lelkek kiáltását m eghall­
gatta az Isten s a kevesen m aradott igazakért
könyörült az egész népen. Az a láng, m ely egye­
sek lelkében föllobogott, bevilágította a sötétsé­
get s fényét m esszire szóthintette s a szétterjedő
láng lán g ra lobbantotta, közelben s távolban, so ­
kaknak szivében a felebaráti szeretetnek, a s e ­
gedelem re készségnek, az áldozni siető buzgó-
ságnak, gyakorta ham vadó, de azért — higyjétek
el — m indig élő parazsát. Az Isten, a ki v e ­
zérli a szivek indulatait, m int a vizek folyásait,
megihlette azoknak szívét is, kikre a nagy ősök­
től nem csak a születés m agassága, a név fényes­
sége, a földi jav ak gazdagsága, hanem átszál­
lóit az az örökség is, mely nélkül m inden földi
nagyság, hatalom, gazdagság csak olyan, m int
az északi fény, mely csupán hideg ragyogásával
tiindöklik, de term ékenyítő m elege nincs, — á t­
szállóit a lélek vallásos buzgalm a s nem es indulatja
is és fölvették az erőtlennek üg y ét és segítségére
jöttek az elesettnek. É s a nagyok példaadását a
buzgó lelkeknek egész tábora követte s annak so­
raiba, feles számmal, olyanok is, kiknek m élyen
szivökbe van vésve az apostoli ig azság: ,,a h i t ­
n é l i s n a g y o b b a s z e r e t e t “ s nem tekint­
ve a hit különfélesógére, m eghozták áldozataikat,
százait a gazdag, filléreit a szegény s ism étlődött
az első pünkösti fönséges jelen és: „ m i d ő n
mindnyájan egy akarattal valának
együtt, akkor nagy h irtelenséggel lön
az é g b ő l , m i n t e g y s e b e s e n z u g ó s z é l ­
nek zendülése s a buzgóság lángnyel­
vei s z á l l o t t á k m e g az e g é s z g y ü l e k e ­
z e t e i . “ É s m intha a term észetnek szive is föl­
dobogott s a buzgó gyülekezettel együtt érzett
v o ln a : az erdők fái örvendő zúgással h an y at­
lottak alá s a fák levelei tap solv a váltak m eg
az anyaágaktól s törzsöktől, m intha tudták volna,
hogy azokból fenséges hajlék, az Istennek háza
épül föl és az alvó kövek riadó m orajjal moz­
dultak m eg s jöttek elő az anyaföld méhéből,
hogy élő kövekké legyenek, az Ú r ;házának o sz­
lopai s ékességei s bizony „ h a h a l l g a t n á n k
mi , m e g s z ó l a m l a n á n a k ő k . “
É s im ev m egelevenedtek a ném a rom ok s
fölépült az Ú rn ak templom a, fölemelő látványt
nyújtva földieknek s égieknek egyaránt. É s e
látvány fényénél a borús visszaem lékezések á r ­
nyai szétfoszlanak s az anyaszentegyház öröm ­
ünnepet ül. N agy az ő öröm e, m int az édes anyáé,
ki szorongó szívvel viraszt vala beteg g yerm e­
kének ágya mellett, m ig végre a m ár-m ár h a ­
lálra váltnak arczain ú jra kigyul az élet láng­
ja, a bágyadt kezek fölem elkednek s a lecsu­
kott ajkak beszólni kezdenek. N agy az ő öröm e,
mint az evangélium i édes apáé, m időn a c sa ­
ládi tűzhelyről elzüllött gyerm eke ú jra visszatér,
szemeiben a töredelem könnyeivel s az édes apa,
látva a közelgőt, elébe siet s bűneit feledve,
kebelére borul és m egcsókolja vala. É s nagy az örö­
me az anyaszentegyház nagy családja m inden
egyes tagjának, m ert a testvéri szeretetnek ré s z ­
véte s segedelm e nem vala hiába való: a ki ele­
sett vala, felkelt, a beteg m eggyógyult, az eltá­
vozott h a z a jö tt!
Bizonynyal hisszük, hogy a m últ keserű ta ­
pasztalásaiból okulást s bölcseséget m erít a jö ­
vendő s annak biztató kilátásain rem énységgel csüng
lelkünk. Biztat az a rem ény, hogy a m eggyó-
 460

gyűlt gyerm ek egészségének jó gondját fogja vi­ m inden m ás alkotásainál m agasabbra emelkedő h aj­
selni s nem keseríti m eg többé az ő édes any­ lékot építsen Istennek, bizonyságáéi annak, Ihogy
ját. Biztat az a rem ény, hogy am a családi tűz­ nem tud m egelégedni a föld porával, hanem föl­
hely körül, m elynek lángja századokon át h in ­ felé törekszik.
tette fényét s m elegét lelkére az ősöknek kik­ A templom ok ég felé emelkedő tornyai a n ­
nek talán, m ég porladó szivök is, ez öröm ünne­ nak m utatói, hogy a szivek vallásos rem énysége
pen, a hideg föld kebelében is fölmelegszik s a m agosba szárnyal. A harangok m élabűs kon-
legalább egy pillanatra földobog, — e tűzhely gása, m integy egy felsőbb rendű világ hivó hang­
körül a család tagjai, a fiák és leányok, együtt ja, csöndül lelkűnkben. A templomok szétterjedő
m aradnak, együtt küzdve, örvendve, szen v ed v e... boltozata az ég kiterjesztett kárpitját példázza s
Ebben a rem énységben, m iként hajdan Iz- a fölemelkedő oszlopok jelképe annak az erős­
zael népe, a midőn a fogságból visszatért s ro m ­ ségnek, m ely végtelen világok boltozatját ta rtja
b a dőlt tem plom a helyett újat épített, m i is föl­ fönn és m eg nem ing.
s z e re ljü k e tem plom ot s kinek tiszteletére szen­ É s a templom ok belső berendezése is a m a­
telhetnék föl, ha nem annak, kinek szent nevét gosba u tal s nyilván m utatja, hogy b e n n ö k m in­
az alapigéből felolvasám s minő érzelem m el szen­ den Istennek van szentelve,
telhetnék föl, h a nem avval, m ely Izrael népének
is szivét, lelkét betölté akkor? A szószék azért emelkedik m agosán a gyü­
lekezet felébe, m e rt a legnagyobb em beri böl­
Igen, a ty fía i! e tem plom ot mi is, nagy
csességet is végtelen m esszire túlszárnyaló Iste ­
örömmel,
ni bölcseségnek b eszéd e— a K risztus igéje—hang­
Istennek szenteljük zik innen alá, m elynek uralkodni kell a lelkek
és pedig fölött s kijelölni az utat, mely az ég felé —az Is ­
a vallásos hit s evangellomi szeretet tenhez vezet. É s a templomok közepén az U rnák
templomává. asztala m indenektőlött azért szent asztal, m ert
Az ő szent segedelm ét s a ti szives elné- annál m enyei eledellel s itallal elégittetnek ki az
zésteket kérem , m ig e gondolatokat bővebben föl­ éhező és szomjuliozó lelkek s égi békesség száll-
fejtem ! ja m eg s tölti be a sziveket. S m ajd midőn ez
új tem plom ban is m eg fognak zendülni az orgo­
A tyám fiái! Nem a hagyom ányos szokások ere­ n a hangjai s összevegyülnek a buzgó gyülekezet
jének, vagy épen a véletlennek m űve az, hogy a vallásos énekével, zene és dal szárnyain hová
templomok, m inden m ás em beri építm ények, haj­ em elkednének a hálaadó s esdeklő lelkek, ha nem
lékok fölött, m ár külső alkottatásuknál fogva is, föl a m agosba, az Istenhez?
kim agaslanak. Mély s örökké igaz értelm e van
ím e, alkatrészeiben mily egyszerű s egysze­
ennek.
rűségében m égis mily m agos rendeltetésű egy
Minden m ás em beri építm ény, m ég a leg­ p ro testán s templom! H add építsenek m ások czif-
fényesebb palota is oly lények szám ára épül, a ta templom okat, mi azokra is tisztelettel tekin­
kik bárm ily m ag asra em elkednek föl, a kik b á r­ tünk, hiszen azokban is im ádhatják az Istent a
mily bölcsek, nagyok, gazdagok legyenek is, m ég buzgó lelkek, de engedtessék meg nekünk sz e ­
is csak ideig-óráig való, m úlandó s halandó em ­ retn i m indenekfelett a mi egyszerű protestáns
berek, hiszen rég m egm ondta a bölcs p atriar- tem plom ainkat, m elyeknek ékességök épen egysze­
c h a : „ a z é l e t n a p j a i g y o r s a b b a k a p á ­ rűségűkben tündöklik. H add töltse be azokat ti­
l y a f u t ó n á l “ s a prófétaként: „ e l h u l l n a k , tokzatos hom ály, melynek közepette rem egve h aj­
mint a fák levelei!“ lanak m eg az áhitatos szivek; nekünk jó l esik ez
A templomok nem m úlandó em berek, h a ­ a világosság, m ely szépen jelképezi azt a belső
nem az örökké élő Istennek tiszteletére épülnek fényt, melylyel be akarjuk tölteni a lelkeket s a
s m ár nagyságukban s m agosságukban is e m a­ m ely felől a K risztus m ondá „ i m e a z é j s z a ­
gos rendeltetésük kifejezést nyer. Igaz, az Örök­ ka e lm ú lt s a nappal etközelgotett“
kévalót az egeknek egei sem foghatják be s m él­ H add emeljenek m ások füstölgő oltárokat s ál­
tán kérdi vala az Ű r a prófétától: „ h o l v a n a dozzanak azíjkon, de hadd véssük mi mélyen szi­
ház, m e l y e t építhetnétek ón n e k e m , vünkbe az Ú r szavát: „ n e á l d o z z a t o k n e ­
a v a g y n e m t ö l t ö m én be a m e n n y e t és kem h iá b a való áldozatta], m e r t nem
f ö l d e t ? “ É s m égis az em beri szívnek m úlan­ k e d v e s e l ő t t e m a z i l l a t t é t e l “ , hanem le­
dósága érzete daczára, kiolthatatlan szüksége volt gyen a mi áldozatunk a töredelm es s z ív s hadd
kezdettől fogva s az lesz az időknek végéig, hogy em elkedjék föl, m int virágok kelyhéből az illat,
 461
a mi lelkünk oltáráról az esdeklő im ádság, az
élő Is te n h e z !
Igen atyfiai! az Istennek szenteljük m i ez
egyszerűségében fönséges templomot. De jeg y ez­
zétek m eg jól: nem annak a bosszúálló Jehová-
nak, kinek Izrael népe szentelte vala az ő m á­
sodik tem plom át is, hanem annak az Istennek,
a ki jelentette m agát a K risztus á lta l:
a s z e r e t e t I s t e n é n e k , a ki világokat a l­
kotott s a végtelen világokban, Dagyban és k i­
csinyben, m agasságban és m élységben, csillagok
m yriádjain s fűszálakon rezgő harm atcsöppeken
egyaránt, fénylő betűkkel, ott tündöklik m indenütt
az „a j ó s á g , m e l y ö r ö k k é v a l ó ! “ ;
a v i l á g o s s á g I s t e n é n e k , ki az ő vá­
lasztottjai s azok között az ő egyszülöttje s a n ­
nak nyom ába lépett apostolok s reform átorok ál­
tal csodálatos dolgokat m i veit a lelkek világában,
szétüzte a homályt, hogy „m i, a k i k v a l á n k
régen setétség, lennénk világosság
a z Ű r b a 11“ ;
a z i g a z s á g I s t e n é n e k , a ki a népek,
nem zetek, az anyaszentegyház és az egész em ­
beriség történetének tanúsága szerint, nagy tu sa ­
kodások árán b ár s g yakorta a rövidlátó em be­
ri elme előtt elrejtett Vitákon, de m indig diadalra
vezérli az igazságot s „a k i n e k Í t é l ő s z é k e
előtt m in d n y á j unitnak m e g k e l l je-
1e n n ü n k “ ;
a s z e n t s é g I s t e n é n e k , a ki nem csak
a nap, hold s csillagok útjait m egszabta, hanem
szent törvények alá vetette a lelkek gondolatait
s a szivek indulatait is, a kinél nyilvánvaló m in ­
den ham isság s a ki előtt m ég a tiszta angya­
lok is elfödik arczukat s rem egő ajakkal z e n g ik :
„Szent, szent, szent a s e r e g e k n e k
U r a ; és
a z i r g a l o m I s t e n é n e k , a kinél az aka­
dályok, melyekbe erőtlenségünk beleütközik, a
szenvedélyek szülöttjei, m elyekkel m eg kell küz-
denünk, a töredelem sóhajtásai, az im ádság halk
beszéde, a fájdalom nak könnyei, mind, m ind m eg
vannak számlálva s a ki épen azért „ n e m t ö ­
ri k e t t é a m e g h a j l o t t n á d s z á l a t s n e m
o l t j a el a g y ö n g e l á n g o t . “
Igen aty ám fiai! mi e n n e k az Istennek, a sze­
retet, világosság, igazság, szentség és irgalom
Istenének szenteljük föl, nagy örömm el, ez új
templomot, és pedig
a vallásos hit templomává.
H a Istennek szenteljük ezt a templomot, hin­
nünk kell Istenben, m iként az apostol m ondja
„hit n é l k ü l s e n k i s e k ö z e l í t h e t a z I s ­
t e n h e z .“
Atyám fiai! ne induljatak azok után, kik a val­
lásos h it felől kicsinyjőleg nyilatkoznak, vagy
azt épen el is vetik. Évezredek története bizo­
nyítja, hogy a vallásos hit öröklő szüksége az
em beri szívnek s mindaz, a m i nagy, nem es,
igaz és jó, a hitből szárm azik.
A hit adja a léleknek azt az erőt, mely ál­
tal m unkálunk, küzdünk s nem rettenve visz-
sza az akadályoktól, m inden oly törekvésünk­
ben, melyet Isten is tám ogat, bizonyos d ia­
d alra ju tu n k , m ert örök igazságot m ondott ki
az apostol e szavakban: „ v a l a m i I s t e n ­
től születik, meggyőzi e világot s e
d i a d a l o m a m i h i t ü n k . “ OhI kinek ne
volna e diadalra szüksége ?
A hitből árad szét az a fény, m ely ott s épen
akkor világit, a hol és m ikor az em beri értelem
világa elhal s a legnagyobb bölcs bölcsessége
m egtagadja szolgálatát, hiszen „a h i v ő a z I s ­
t e n n e k m é l y s é g e i t i s v i z s g á l j a . “ Oh!
kinek ne volna szüksége erre a fén y re?
A hit táplálja s érleli m eg aléleknek azt a gyüm öl­
csét, m ely után az élet háborgásai között az em ­
ber kim ondhatatlanűl s örökké eseng, azt a jó
békességet, m elyet nem adhat meg az em bernek
e világ, a szívnek azt a belső békességét, m ely
m egnyugtat akkor is, midőn hánykodnak k ö rü ­
löttünk az idő és esem ények hullám ai. Bizony iga­
za van az apostolnak „m e g ig a z u lv á n hit
által, b é k e s s é g ü n k v a g y o n I s t e n n é l ! “
Oh! kinek ne volna szüksége a léleknek e d rá ­
g a gyüm ölcsére ?
A hit szövi az enyhületnek azt a fátyolát,
m ely ráborúl a m egsebhedt szívre s eltakarván
a vérező sebet, a gyógyulást könnyebbé teszi
s h a sajog is a seb, legalább elfödi azt az érzé­
ketlenek tekintete elől s csak a részvét gyön­
géd kezeit bocsátja közel. Bizony, igaza van az
apostolnak: „ hi t á l t a l v a n a m i v i g a s z ­
t a l á s u n k . “ Oh! kinek ne volna szüksége az
életben oly sokszor, oly nagyon sokszor az eny­
hületnek e fátyolára ?
r
Es avagy az a vallásos öröm, mely ez
alkalomm al e gyülekezetnek s m indnyájunk­
nak szivét betölti, m időn fölépülve látjuk az Is ­
tennek egy üj templomát, avagy nem abból a
hitből fakad-e föl, hogy e hajlók a lelkek j a ­
vára, Isten országának terjedésére s az Isten
dicsőségére épült? Bizony „ a z Ú r b a n v a n a
h í v ő k n e k ö r ö m e “ s oh! kinek ne volna
szüksége a rra a forrásra, melyből ez öröm föl­
fakad ?
Sőt a legfőbb jón ak is, mely után a h al­
hatatlan lelkek szent gcrjedelem mel vágyakoz­
nak, az idvességnek is avagy nem a hit által

lesz-e részesévé az em ber s az igazságnak, a tö ­
kéletességnek, az örök boldogságnak hazáját is,
avagy m egláthatja-e m ás, m int a hivő lélek ?
A vagy Mózes is nem csak hit által vethetett-e, a
Nebó hegyéről, egy pillantást az Ígéret földjére
s avagy a filippibeli börtönőr k érd ésére n e m ig y
fe le lt-e a n a g y a p o s to l: „ l i i g y j és ü d v e z ü l s z ! “
Bizony, csak „ a z i d v e z i i l , a k i h i e n d . “ S
o h ! kinek ne volna szüksége erre a legfőbb
jó ra ?
Azért aty ám fiai! az apostol szavaival intelek ti­
te k et: „ i d e g e n t u d o m á n y o k á l t a l e l n e
v o n a 11 a s s a t o k “, hanem legyetek erősek a
hitben, és pedig abban a hitben, m ely a K risz­
tu s lelkében élt s szent örökség gyanánt szállott
át reánk is, hogy találnánk benne s általa erőt,
világosságot, békességet, vigasztalást, öröm et és
idvességet. Ezt a templomot is azért építettük,
hogy legyen a hívek lelki jav ára, evangeliom
szerint reform ált vallásunk erősségére, nemzedék-
ről-nem zedékre, ennek a vallásos hitnek tem ­
ploma.
De nem csak a vallásos hitnek, h a n e m :
az cvitigeliomi szeletelnek is.
Avagy „ m i h a s z n a v a g y o n , h a v a l a k i
mondja, h o g y h i t e van, d e c s e l e k e d e ­
t e i n i n c s e n e k ? 1' A vallásos hitnek a vallásos
életben kell nyilatkozni s a vallásos életnek egyet­
len egy törvénye v an : a s z e r e t e t . „ H a n e m
e m b e r e k n e l e , h a n e m a n g y a l o k n a k n y e 1-
v é n s z ó l a n á i i s; h a j ö v e n d ő t t u d n á l i s
mondani; ha minden titkot s m i n d e n
b ö l c s e s é g e t t u d n á l i s és h a o l y a n h i t e d
v o l n a is, h o g y a h e g y e k e t m e g m o z d í ­
tanád helyökből, ha szeretet nincsen
b e n n e d , s e m m i v a g y . “ Szépen mondja az
apostol: „a h i t s z e r e t e t á l t a l c s e l e k s z i k . '•
A hit által cselekvő szeretetnek alkotásai
minden em beri alkotások között a legfényeseb­
bek s ennek alkotása ez a templom is. Azok az
áldozatok, melyek ennek ja v ára hozattak, ennek
a szeretetnek valának áldozatai; a buzgalom, m ely­
ikei e gyülekezet nagyja és kicsinye, élükön az
U rnák szolgájával, e nem es m unkát megkezdő s
bevégzé, ennek a szeretetnek buzgalm a vala s az
az áldás, mely e m unkát sikerre vezette s azt
megszenteli, ennek a szeretetnek áldása!
Oh, a hitből szárm azó eme szeretetre e
gyülekezetben m ég sok nem es m unka vár. E nnek
kell begyógyitni azokat a sebeket, m elyeket itt
a gyűlölködés, a visszavonás keze ütött; ennek
kell helyrehozni azokat a rom lásokat is, m elye­
ket am a lelki templom szenvedett, m elynek élő
kövei az anyaszentegyház hívei s csak akkor lesz
462
eltemetve, szom orú emlékeivel, a m últ s szép és
boldog a jövő, m ikor ez a m unka is véget ér s
a szeretet által ú jra egygyé forrnak az egym ás­
tól elszakadott szivek, átértve és átérezve az apos­
tol e szavainak m ély igazságát: „ m i n d e n n é l
nagyobb a szeretet.“
Ennek a m indeneket megbocsátó, eltűrő s
hivő szeretetnek templomává szenteljük ezt a tem ­
plom ot is s k érjük a jó Istent, ki m indnyájunk­
nak egy Istenünk, kérjük őt, hogy ez evangelio-
mi szeretetnek leikével töltse be, az idők végéig,
e hajlékot s ebben a buzgó szíveket, hogy zeng­
jé k azok m indörökké nagy örö minél, lelki vigas­
sággal: Halleluja, halleluja!
Igen atyflai! Istennek szenteljük, a vallásos
hit és evangeliom i szeretet tem plom ává e hajlékot,
de vájjon elíogadja-e tőlünk ezt az áldozatot az
Isten? Midőn hajdan a koronás király a Je ru -
zsalem i új templom csarnokában megállva, buz­
gó im ával azt fölszentelé, azután álm ában meg­
jelent neki az Ú r s igy szólott hozzá: „ m e g ­
hallgattam a te i m á d s á g o d a t , me ly-
lyel k ö n y ö r ö g t é l e l ő tte m ; m e g s z e n t e l ­
tem a Házat, m e l y e t é p íte tt é l, a b b a he­
l y e z t e t v é n az é n n e v e m e t m i n d ö r ö k k é
és o t t l e s z n e k a z é n s z e m e i m s s z i v e m
m i n d e n k o r . “ Oh, hallgassa m eg Isten a m i
im ádságunkat is, szentelje m eg e H ázat s ő r­
ködjék felette az ő gondviselő tekintete s u ral­
kodjék itt az ő szerető le lk e !!
Ámen.
Templomszentelés.
Zsobokon 1879. oct 15-ón.
Zsoboki egyházközségünknek aligha volt valaha szebb
és boldogabb napja, mint e hó 12-ike. A szivek szokatlan
hévvel dobogtak fel; agg és ifjú, férfi s nő arcza sugárzott
az örömtől s az ünneplő gytDekezettel együtt a természet
is ünnepelni látszott. Az előző napok borúja szétfoszlott,
a nap tündöklő fónynyel emelkedett föl a felhőtlen látha­
táron s langy fnvalmak lengették a lobogó zászlókat.
E szép és boldog nap történetéből hadd legyenek följe­
gyezve a következő mozzanatok.
Legalább százra tehető a Kolozsvárról s vidékről ösz-
szesereglett vendégek száma, kiknek legnagyobb része Bánffy-
Hunyadról indult ki. az ünnepély színhelyére, reggeli 8
órakor, 25 — 30 fogaton, a menet ólén m. Barcsai Domo­
kos űr díszes fogatán — gróf Bánffy Miklós ő nagymél-
tóságával, egyházkerületünk nagyérdemű főgondnokával, ki­
nek tetemes áldozatai tették első sorban lehetővé a/ új
templom fölépítését és Szász Domokossal, mint helyettesé­
vel a főt. püspök urnák, ki gyöngelkadése miatt az ünepé-
lyen részt nem vehetett. Az érkezőkre, a község végén, meg-.
 463
lepő látvány várt. Zöld gályákból emelt s lobogókkal diszitett
diadalív alatt az egész község népe, kalotaszegi díszes öl­
tözetében, kettős sorban, föl vala állítva s az érkezőket
harsány éljen idvezlé. Tiszt. Mike Lajos nr megható be­
szédére a közjegyző felelt s a menet, folyton fölhangzó él­
jenek riadásai között vonult be a községbe a díszes papi­
lakhoz, melynek közvetlen szomszédjában, a léczezett kőke­
rítés által köritett s fris ültetvények lombjaitól árnyékolt
tágas czinterem közepén emelkedik, bádog fedelű tornyával,
az új templom. Rövid szívélyes reggeli után, mely a papi
lakban, t. Mike Lajosnó úrasszony gondoskodásából várt a
díszes közönségre, mindannyian az ifjú szentegyházba vo­
nultak, mely azonban felét sem fogadhatta be a folyvást
tóduló közönségnek. E templomot Kerekes Márton ismert
építészünk jó ízléssel s csinosan épitette, a benne levő
stylszerü kathedra Schönhut Vilmos, a bánffy-hunyadi mü-
faragászati oskola igazgatójának müve, márvány lapjai pe­
dig Szepessi Lajos zsoboki gyárából s ajándékából kerül­
tek ki. T. Ignácz Károly, v.-hunyadi lelkész emelkedett imá*
ja után, nt. Szász Domokos mondotta a fentebb közlött al­
kalmi beszédet „Isten templomáról“ s azután fölsz'entelési
imát tartott. A templom-szenteléssel rendszerint összekap­
csolt vallásos cselekvéseket (keresztelés, esketés, urvacsora-
osztás, zárima) t. Ignácz Károly, t, Benedek Pál, t. Szakács Is t­
ván, t. Gilyén János sMike L. urak végezték, közben a kolozsvári
dalkör s egy helyben a nép ifjaiból alakított énekkar zeng­
vén alkalmi tárgyú dalokat. Istentisztelet után megható je­
lenet következett be. Midőn nt. Szász Domokos az egyház-
tanácsban benyujtá az ifjú szentegyháznak ajándékozott mű­
tárgyakat, minden szem könnyel telt meg, Ezek közt volt
egy kókuszdió urvacsora-osztó pohár, aranyba foglalva a ko­
lozsvári ekklezsia ajándékából, egy feliratos ezüst kereszte­
lő kanna, közadakozás után szerezve, egy aranyos kötésű
biblia, Hory Bélától, mint az egyhközség képviselőjétől s
Szepesi Lajosnak egy zsoboki márványból készült Ur-
asztala, mely már előbb fel lön állítva a templomban.
Ugyancsak Szepesi ur, ki különben mint buzgó rendező
vett tevékeny részt az ünnepély minden mozzanatában,
átengedő gyári helyiségét a diszebédre, melynek fesztelen
fényessége mindenkit meglepett. Itt láttuk, Gyarmatky
Miklós alispánt, m. Lészai Ferenczet, Szabó Károly, Szász
Béla, dr. Kolozsvári Sándor tanárokat, nt. Szász Domokost
nejével, a templomépitő bizottság buzgó pénztárnoicát, Gyar-
mathy Zsigmondot nejével, Schönhut Vilmost (B.-Hunyad,)
Mihález Eleket (M.-Valké), Ignácz Károlyt (B.-Hunyad,),
Turcsányi Gyulát (Kolozsvár), Nyilas Károlyt (Gy.-Monos-
tor), mindannyiát nejeikkel, a mi a hangulatot nagyban
emelte. A bánffy-hunyadi áll. tanítónők és tanítók vállal­
ták el és teljesítették, sok szeretetreméltósággal, a felszol­
gálói nehéz tisztet, Köszönet érte nekik. A pokárköszönté-
sek sorát Szász Domokos kezdette meg, éltetve a királyt,
királynét s a királyi családot. Utánna poharat emeltek:
Szakács István a főt. püspök urra, Gyarmathy Miklós az
egyházkerületi főgondnokokra; Gyarmathy Zsigmond Szász
Domokosra: Szász Domokos gr. Bánffy Miklósra, mint a
templom epitós védnökére, dr. Kolozsvári Sándor gr. Bás­
tyám Józsefre, mint egyikére azoknak, kik az építésre leg­
többet adakoztak, Barcsai Domokos b. Jósika Irén ő nagy­
ságára, mint az uj templom nemes szivü védasszonyára.
Szász Béla Mike Lajosra, az egyházközségre s annak buz­
gó kebli gondnokára, majd Lészai Ferenczre, az egyházme­
gye főgondnokára, továbbá Gyarmathy Zsigmondra, mint
az építés fáradhatatlan tevékenységű pénztárnokára, Szent­
marjai Dezső Szepesi Lajosra, mint párját ritkító rendező­
re ; továbbá poharak emelteitek még Mike Lajosnéra, Kere­
kes Mártonra, a nőkre, a dalkörre, stb. stb. Késő délután
vetett végett az ebédnek, még csak annyi világosság volt,
hogy megláthassuk a népünnepnek is egyes érdekes rész­
leteit, minő a kalotai népviselet és táncz bemutatása, a
májusfamászás, (megjegyzendő, hogy ez a legkeservesebb
kenyere volt a mi népünknek: a magyar rígylátszik, nem
igen szeret mászkálná!) s végre a legmulatságosabb a
lepény-verseny, melyben négy jó gyomru legény verse­
nyezett egymással, hogy melyik tudja leghamarabb „beenni
magát“ egy pózna tetejére állított jókora sziivaizes lepé­
nyen, a közepére szúrt ezüst tallérig ; volt mit nevetni a
bemázolt szakállos és bajuszos arezokon. „Ha nem n y e r ­
t e m , n y e l t e m “ , vigasztaló magát egyik vesztes atyafi.
A domb tetetejéről eregetett röppentyűk pattogása mellett
felhangzott a tánezra hivő zene s mindenki a terembe sietett.
Álljon itt befejezésül azon szépek neve, kik sokat fá­
radoztak a még többet tánczoltak a férfi vendégsereg ked­
véért s talán kissé ? magukéért i s : Gyarmathy Anna,
Gyarmathy Zsigmond kedves leánya, Melicskó vasúti mér-
nökné, Rácz Róza (Kolozsvár), Binder Laura, Fekete Lujza,
Hermán Terka, Horvát Irma (B.-Hunyad), Gál Etelka (Ke-
reki, (Magyarország), Gilyén Póli (Körösfő), Ferenczi P et-
ranella (Megykerók), Garbóra Berta (Sztána) és Keresztes
kisasszónyok. Csak másnap reggel és egyszerre oszlott
el a vidám vendégsereg, magával vive egy ritka szép nap­
pal s egy vidámon eltöltött éj kedves emlékeit.
Kozhatősági döntvény
a zsoboki törvénytelen áttérések ügyében.
Kolozsvár, 1879. okt. 16.
Olvasóink emlékezhetnek, hogy a zsoboki törvénytelen
áttérések ügyében a nagymélt. vallás és közoktatásügyi mi-
niszter úrhoz azon kihallgatás alapján, melyet Szász D.
főjegyző, mint a főt. püspök urnák megbízottja, a b.-hu­
nyadi kir. közjegyző közbenjöttével Zsobokon eszközölt, a
főt. püspök ur által panaszos fölterjesztés intéztetett, mely­
nek folytán a miniszter ur Kolozsmegye törvényhatóságát
a szabályszerű vizsgálat megejtésóre utasította s a vizsgá­
lat f. év junius 5-ón végre is hajtatván, a fölvett jegyző­
könyv a miniszter úrhoz fölterjesztetett. A miniszter ur
elrendelő, hogy a vizsgálat nyomán a törvényhatóság által
az áttérések ügyében határozat hozassák s a döntvény lét­
re is jött s kötelességünknek tartjuk azt ezennel közrebo^
csátani, valamint azon átiratokat is, melyeket e tárgyban
 464
Gyarmathy Miklós alispán ur fői. Nagy Páter» református
s nrn, Fogarassy Mihály» róm. kath. püspök urakhoz inté­
zett. Megjegyezzük, hogy a döntvény 68 zsoboki lakosnak,
külön-külön, kézbesittetett s azon esetben, ha 14 nap alatt,
a kézbesítéstől számítva, fellebbezés nem történik, jogerőre
fog emelkedni s elrendeltetik, hogy a b.-hunyadi anyakönyv­
ből az összes bejegyzések, mint érvénytelenek, kitöröl­
tessenek. *
<&■' t n
tiAíl tes, aí
Sz, 10,436— 1879. Az erdélyi ev. ref. püspök úr 6 mél«
tőságának a nagyméltósagu m.k, vallás- és közoktatásügyi mi­
niszter úrhoz több zsoboki ev. ref. lakosnak az ev. ref. egyház
kebeléből aróm. catli. egyház kebelébe történt felvétele tárgyában
intézett felterjesztése folytán a nagymóltóságu oi. k. vallás­
os közoktatásügyi miniszter úr által idei 10,936. sz. a, el­
rendelt s folyó évi junius hó 5-én megtartott vizsgálat alap­
j á n , — ugyancsak idei 29,885. sz. a. elrendeltetvén, hogy
ezen áttérések fölött határozat hozassék: önnek áttérését
7 éven aluli g y e m o k -^ j-e g y ü tt törvényellenesnek nyilyá-
nitom ;
mert:
áttérésénél nem lett megtartva az 1868. évi L ili. t. ez.
3. 4. 5. 6. és 7 §§-aiban megszabott alakszerű eljárás.
Miről azon további figyelmeztetéssel értesítem, hogy
ezen határozatom ellen jogában áll 14 nap alatt felfolya­
modással élni.
Kolozsmegye alispánjától,
Kolozsvárit, 1879. október 6 án.
Gyarmathy Miklós, s. k.
alispán.
II.
Sz, 10,436, Ev. ref. p ü s p ö k F ö t i s z t e l o n d ő
Na gy P é t e r ú r n a k ] , helyt.
A zsoboki áttérések ügyében mai napon jelen sz, a.
hozott s az illetőkkel közvetlenül közlött határozatom egy
példányát van szerencsém méltóságodnak azon megjegyzés
mellett hivatalos tisztelettel átküldeni, hogy valamennyi á t­
törtre nézve az áttérés a határozatban említett alakszerűsé­
gek hiánya miatt érvénytelennek lett nyivánitva.
Kolozsmegye alispánjától.
Xolozsvártt, 1879. október 6-án.
Gyarmathy Miklós, s. k.
alispán.
III.
Sz. 10,436, — 1879. Róm. c a t h. p ü s p ö k F o g a r a s i
Mi h á l y ú r ő n a g y m é l t ó s á g á n ak, Gyulafehórvártt.
A zsoboki áttérések ügyében mai napon jelen sz. a.
hozott s az illetőkkel közvetlenül közlött határozatom egy
példányát van szerencsém nagyméltéságodnak azon megjegy­
zés mellett hivatalos tisztelettel átküldeni, hogy valamennyi
áttértre nézve az áttérés a határozatban említett alakszerű­
ségek hiánya miatt érvénytelennek lett nyilvánítva.
Egyúttal yan szerencsém nagyméltóságodat [felkérni,
hogy az eljáró b.-hunyadi róm. cath. lelkész úr ellen a fe­
gyelmi vizsgálatot, az elkövetett szabálytalanságok miatt
bevezetni méltéztassék.
Kolozsmegye alispánjától.
Kolozsvártt, 1879. október 6-án.
Gyarmathy Miklós m. p.
alispán.
VI DÉK I ÉLET.
B rassó , Í879. október 13-án.
A brassó-bolonyai ág. liitv. ev. magyar leányegyház-
közsógnek megható gyászünnepélye volt tegnap e hó 12-én.
T. H o r n y á n s z k y G y u l a az említett egyház húsz évig
működő buzgó és munkás lelkipásztora f. év september hé
30-án elhunyt Budapesten, a hová gyógyulás keresés végett
utazott volt fel augusztus hóban. A csak 44 eves derek fér­
fiú és családapa véletlen halála átalános részvétet keltett
Brassóban és Brassóvármegyóben. A boldogult nemcsak lel­
kész, de egyúttal a magyarnyelv tanára is volt a brassói
evang. jó kirü gymnasiumban s mint ilyen alig pár év alatt
két jeles tankönyvvel lepte meg ismerőseit u, m. egy ma-
gyarnyelvtannal a nemet ajkú honfiak számára. Tankönyvei
ép most voltak általam felterjesztve a vallás és közokt. mi­
nisztériumhoz, de az azok felőli magas vélemény nyilvánítást,
fájdalom, nem érhette m ega boldogult munkás író. Te u s c i i
superintendens a legmelegebb elismerés mellett ajánlotta a
boldogult tankönyveit az evang. gymnasiumok számára.
A tegnap tartott gyásztiszteletet maga az egyház elöl­
járósága rendezte, szónokokul nyervén meg a mi derék lel­
készünket t. M o l n á r J á n o s t és J ó z s a M i h á l y t az
ev. magyar egyház énekvezetőjót. A belől díszes templom
ajtói, ablakai fekete posztóval voltak ez alkalomra bevonva
s már 9 órakor tömve volt ünnep iesen öltözött hallgató­
sággal. Midőn a boldogult pásztor gyászba öltözött neje a
templomban megjelent, általános Ion a meghatottság és leg­
őszintébb részvét.
Első szónok volt t. M o l n á r J á n o s , ki Jeremiás 5.
v. 16 versei alapján kitünően kifejtette a jé lelkipásztor
lelki vonásait. Első vonás úgymond: a m i v e i t ész és
s z ív , másodika h i v a t a l b e l i h ű s é g , harmadik a z e s z e -
l y e s s ó g . E kifejtett tételeket igen ügyesen alkalmazta
a boldogultra. Utána J ó z s a M i h á l y tartott 'gyászbeszé­
det B a k s a y n a l c egy kitűnő s szónok által elég ügyesen
alkalmazott egyházi beszédéből s búcsúztatója valóban meg­
indító volt. Az egyházi szónoklatok közét igen szép négyes
hangú gyászdalokkal egészítette ki a brassói magyar mű­
kedvelő énekesek dalárdája. Az evang. szászajku hitközség
részéről jelen voltak: egy lelkész, t. G ö t t J á n o s nyu­
galmazott polgármester, F a b r i e z i u s K á r o l y az ipar­
kamara elnöke és még nehányan. Az állami iskolát, mely­
nél a néhai gondnoksági tag volt, az iskola igazgatója és
e sorok írója képviselték, az ev. ref. egyházat szintén szá­
mosán, a csángó magyar papságot t. F e j é r Gy u l a ptir-
kercczi evang. ifjú lelkész, a gymnasiumot K o r o d i tanár.
Eléggé nem méltányolható e kitűnő kegyelet, melyet
 465
©zen prot. egyház elhunyt, 20 évig működő s maga után
nőt és 3 árvát hagyó derék lelkésze iránt tanúsított
Felette óhajtandó, hogy új lelkészének megválasztásán
bán is ilyen tapintatos legyen, mert ez állomás felette fon­
tos úgy protestáns, valamint magyar szempontból is. Az
állomás valóban miveit, buzgó és eszólyes férfiút igényel,
a ki bizton megállhasson prot, német ajkú tiszttársai mel­
lett a templomi szószéken és a tanodái tanszéken.
Legyen a boldogult lelkésznek emlékezete áldott!
Koós Ferencz.
Orgona szentelés.
Fogaras, 1879. október 8.
Fogarasi egyházközségünk lélekemelő innepet ült a múlt
vasárnapon, évtizedek óta ki nem fogyó türelemmel várt in­
nepet: töbhé már nem használhatott régi orgonája helyébe
épített disze£ és műértők szigorú bírálata által minden te­
kintetben tökéletesnek nyilvánított új orgonája fölszentelé­
sének innepét.
A tágas templom zsúfolásig megtölt városunk fényes
közönségével hitvallás- és nemzetiség különbség nélkül, —
részt vevén a ritka innepélyben az itt székolő hivatali tes­
tületek, a cs. k. sorhadi és m. k. honvéd tiszti kar küldöt­
tei s a hílyőrség helyét hitü legénysége.
A gyülekezet alkalmi énekeit közbe-közbe, énekvezér
Pápai József által, egyházközségünk hangképes tagjai közül
alkotott egyházi dalárda meglepően szabatos kardalai váltot­
ták fel. A fölszentelő imát és alkalmi beszédet tartotta az
egyházközség első lelkésze t. Pánczél Károly, — a tőle már
megszokott melegséggel és hatással fejtvén ki az orgona
jelentőségét protestáns templomunkban, s ebből folyólag:
miként leend ez új orgona fölszentelve ?
Az új orgonát a registerek különböző vegyületeiben
az egyházi elöljáróság felkérésére a kitűnő zongoraművész
t. Friedsmann Árnold országos ügyvéd úr mutatta be a temp­
lomi gyülekezetnek, A tizennyolcz változatú, két mánuállal
és pedállal bíró orgonán a kitűnő játszó a maga teljességé­
ben kifejté művészetét,— miután az orgona íígy van építve,
hogy a fő mánuálon kifejthető fortissimónak a másik mánu-
álon a leggyöngédebb piánó felelhet meg. A két mánuálon
és a méltóságos szólamu pedálon a művész űr által kifejtett
csodálatos hangjátókok a p f l ^ e x c e l l e n c e intelligens gyü­
lekezetét a szó teljes értelmében elragadák annyira, hogy a
templomot mindenki amaz egyhangú nyilatkozattal hagyá el,
miként Hörbiger Vilmos nagy-szebeni orgonaépitő ezen or­
gonában nemcsak egyházközségünknek, de városunknak‘is
díszére szolgáló remekművet állított elő.
Az orgonának a fő mánuálban nyolcz változata van,
a második mánuálban négy és a pédálban öt,— egy mellék-
változattal pedig a f o r t i s s i m ó kifejthetése végett az ősz-
szes registerek iigy egyesithetők, hogy a leggyorsabb játszás
közben is átmehetni a menydörgéshez hasonlító hanghullá­
mokkal— három registere lévén mind 16 lábos — a p i a n i s -
s i m 6 r a.
Egy orgona építésénél— melynek századokig kell el­
tarta n ia— fő gond a mester megválasztása. Midőn egyház-
községünk c tekintetben hazai művészeink között szétnézett:
-figyeáfl^kiválóan nagy-szebeni Hörbiger Vilmos felé irányult,
ki a múlt évben a helybeli ágostai hittiek templomában egy
pedálos kitűnő orgonát állított fel s kiről a bethleni orgo­
naszentelés alkalmából 1877-ben Cs. J. azt irá, hogy „útat
fog törni magának rövid idő alatt hazánk legelső orgona-
művészei közé». V álasztásiban nem is csalódtunk mert
orgonánkban Hörbiger Vimos, bevégzett művésznek bizonyitá
magát; művében gyárilag dolgozott részeket nem használt
fe l, — a v a s, mint a famunkák teljesen az ő műhelyéből
kerüljek ki. Az összes gépezet fő alkotrészei vasból készül-
vék, minél fogva az időjárás orgonánkra mi befolyással sincs.
A két tömlujü fúvó — a mely saját találmánya — szabályozó­
val lóvén ellátva, egyenletessé és folytonossá teszi a szól-
ömlóst s általa a játszást méltóságossá. Megragadó zengze-
tessóget és hangteljessóget ad a viola, violin, fúvóba és
principál együttes játszása; ennél valami gyönyörűbb intő-
natiót, hangszinezetet képzelni sem lehet; a bíráló hetes
szakbizottság véleménye szerint Hörbiger Vilmos ugyanis az
intonatióban, az egyes registerek kangjellemének megadásá­
ban Erdélyben alighanem páratlanul áll.
Az orgona ópitő ű r, művészi szakavatottsága mellett,
pontosságáért, lelkiesméretessegeért, társadalmi műveltségéért
is kiérdemelte építtető egházközségünk teljes elismerését. S
mind a mellett is, hogy ezen orgonánk n é g y e z e r forintba
került: tekintve az anyagok kitűnőségét, -a kiállítás igen
szép és ízletes v o l t á t t e k i n t v e , hogy a művész hetedma­
gával ez egy művön tovább dolgozott hót hónapnál: szak­
értők egyező véleménye szerint jutányosnak mondható, s reá
Úgy az építtető fogarasi h. h. egyházközség, mint az építő
művész maga minden időben büszkeséggel tekinthet.
0
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A „Prot. egyh. és isk. Lap a-ban M o l n á r
Aladár válaszol M o c s á r y Lajosnak.
Czikkirénak föl kellet tennie Mocsáryrél, az egyházi
és politikai téren nevezetes férfiúról, hogy midőn a con­
vent által is általánosságban elfogadott közoktatásügyi ja­
vaslat ellen fölszólal, a javaslat és reális tények a l a p o s
m e g v i z s g á l á s a - és e r ő s i n d o k o k nélkül nem kíván­
ja útját állani a megindult üdvös mozgalomnak. Kereste az
indokokat, de nem találta. Mocsáry csak általános szólamok­
ban beszél, vádakat emel, iskolai viszonyainkból felhozott
egyetlen adat vagy tény kimutatása és minden bizonyítás
nélkül. Sajátképen csak egyetlen kifogása v a n ; s ez az,
hogy nincs pénzünk a tervezet megvalósítására ; tehát csak
mint programmot, vagy oly feltétel alatt fogadná el azt, ha
az állam megadná a hozzá szükséges eszközöket. Czikkiró
közbevetőleg megjegyzi, hogy Mocsáry akkor is ellenezte a
középiskolai törvényjavaslatot, midőn az a képviselőház asz-
Folytatás a mellékleten.
 466

Melléklet az „Erd. Prot. Közlöny“ 42. számához. ~3M3

talán vala s midőn az állam adta volna hozzá a szükséges

eszközöket.
Molnár rosszalja azt a strucz-politikát, mely fejét ho­
KÜLFÖLD.
Németország.
mokba dugva, nem akarja látni a bajt. Iskoláink hiányait
(A zsidók szétszóratása a világon.)
látja, a ki ákarja. Leplezni akarni veszélyes önámitás lenne,
A zsidók megtérítésére Németországban 1822-ben
különben épen [Mocsáry és elvtársai mondanak legkemé­
alakult társulat ötvenhatodik évi jelentése érdekes ada­
nyebb Ítéletet ref. tanügyünkről, midőn j azt állítják, hogy
tokat közöl arról, hogy a zsidók mennyire szét vannak
„a mi felekezetűnk teljesen képtelen“ tanintézeteit a Mol­
szórva a földkerekón. Összesen minteg’y öt-hat millió izra­
nár-féle javaslat színvonalára emelni.
elita létezik, kik közül Európára körülbelül három millió
Mocsárynak be kellett volna bizonyítania, hogy a ja­
Ázsiára 200.000, Afrikára 80— 90000, Amerikára 1 vagy
vaslatban foglalt reformok legalább is nóm lényegesen szük­
1 s fel millió esik; Európában legtöbb zsidó Oroszország
ségesek; azután adatokkal és a reális viszonyok ismertetésé­
területén ól (2.621.000), Ausztria-Magyarországban számuk
vel kellett volna kimutatnia, hogy a javas lőtt változtatá­
1,375,000. Nem tartom érdektelennek egyszersmind a na­
sok mily mérvűek; hogy ezekre a magyar ref. eg'yház“ még
gyobb európai államokban lakó zsidók létszámát közleni
erőinek czélszerübb összesítésével sem képes legalább inté
összehasonlítás kedvéért. Eomániában 275.000, Törökor­
zeteinek, oly mérvű reductioja nélkül, mely egyértelmű a
szágban 100.000, Francziaországban 49.000 Itáliában 35
felsőbb oktatásról abdikálással.“ És be kellett volna főleg
ezer, Spanyolországban és Portugáliában 2 —4000, Svédor­
azt bizonyítania, hogy a magyar protestantismusnafc érdeké­
szágban 1800 és Norvégiában csak 25. A kimutatás sem
ben nem az áll, a mit Molnárék akarnák, t. i. tán keve­
Helvétiát, sem Dániát nem említi.
sebb, de jói szervezett intézetekben alapos műveltséget ad­
ni, hanem az, mit ő kíván, hogy a sok mindenféle bármily (Az első rendes porosz protestáns közzsinnfc.)
gyenge tanfolyam és iskola szabadon tenyészszék. Mindezek­
Folyó hó 9-kén ült össze Berlinben a porosz protes­
ről azonban szó sincs.
táns egyház első rendes közzsinata. Az ülések lefolyásáról
Czikkiró Mocsáry ellenében határozottan meri állítani,
még nem bírunk tudomással, de a várakozás, mit az előt­
hogy a tervezett reformokat anyagilag is képesek vagyunk
tünk fekvő német legyházi lapokjjazok lefolyásához fűznek, épen
életbeléptetni, ha ugyan az eddigi szétszórtságnak véget
nem kecsegtető. A kétszáz tag között csak 9 liberális van s
vetünk, az erőket czélszerüen összesítjük és nem a cen-
a többi mind orthodox. E körülmény jót sejtetni épen nem
tralisatioról vallott kedvencz elméletek, hanem a jó közok­
enged s magok a német protestánsok legjelesebb orgánu­
tatás érdekei lesznek irányadók.
mai is fájdalommal és reménytelenül tekintenek ez ülések elé.
Czikkiró számadatokkal bizonyítja, hogy mi 200 ref.
joghallgató kedvéért öt jogakadémiát tartunk fenn akkor,
(Irodalmi. kuriosum.)
midőn 250—300 ref. fiatal emberünk idegen jogtanintó-
K e r e s z t y é n s é g és V e g e t a r i a n i s m u s . E czím alatt
zetekben végzi tanulmányait. Hasonlóan gondolkodunk theol.
jelent meg Németországban egy mű mely kuriositás tekintetében
intézeteinkkel is. Ebből is van nekünk öt. Az összes nö-
az irodalom terén párját ritkítja. E műben egy Gr le i z nevű
vendékség egybe is elférne ugyan, de különféle irányok
ember esetlen, erőitett s nevetséges érvekkel akarta bebizo-
kifejlődhetéseért nem volna elég három? Sehol a \ilágon
nem űznek olyan luxust e részben, mint mi, kikről Mo­ nyitni a*zt, hogy J é z u s f e l l é p é s é n e k e g y e d ü l i c z é l j a
csáry azt állítja, hogy szegénységünk miatt nem segíthe­ az á l l a t o k l e ö l é s é n e k m e g a k a d á l y o z á s a , s i gy
tünk bajainkon. a v e g e t a r i a n i s m us e l ő m o z d í t á s a vol t . Ez alapon
Hasonló képet mutatnak gymnasiumaink is. Nálunk — ügy mond — az összes keresztyén felekezetek egyesülnek,
68 ezer ref. lélekre jut egy vef. gymnasium, mig Porosz- tehát — szerinte — nincs a keiesztyének között felekezeti
országban 126 ezerre, Szászországban 230 ezerre; de az­ különbség. Fennebbi állítását a többek közt következővel
tán a szászországi 12 gymnasiumnak van 225 tanára/ akarja bebizonyitni: Jézus az úrvacsora szerzésekor ez is­
Ez adatok nyomán czikkiró co.nstatálja, hogy a jelen meretes szavakat mondá: „Vegyétek és egyétek, ez az én
nyomorúságainknak [s intézeteink hanyatlásának n e m a testem . . stb.“ Ezt irő úgy értelmezi, hogy Jézus e kifeje­
s z e g é n y s é g a l e g f ő b b oka. zése alatt ez értendő: tehát ne öljetek meg állatokatf
A javaslat pártolói és Mocsáry, két ellentétes irány hanem táplálkozatok növény ételekkel (ezek között főleg ke­
felé törnek. Amazok akarnak jól berendezett és felszerelt nyérrel) és igyatok b o rt" .— Bármint igyekszik is azonban
iskolákban, jól szervezett közoktatással egy erős magyar szerző állítását bebizonyítani, a két fő eszme „Vegetarianis­
protestáns értelmiséget képezni, Mocsáry ur — mondja mus és Keresztyónsóg“ igen messze állanak egymástól s szerző
czikkiró — sok és olcsó iskolát akar, mely a protestán- scholasztikus érvelései csak nevetséget és szánalmat kelte­
tismus iránti szolgálatát megtenné, ha felületes tanultság nek fel.
mellet jogérvényes bizonyítványt adhat. Tessék választani*
 467
Oroszország.
(A stundista felekezeti terjedése.)
A stundista orosz felekezet, melynek tanai oly
közel állanak a. protestantismuséilioz, állítólag nagy elter-
jedett.pégnek örvend. Erre vonatkozólag írja az „Agence
Havas“ : „A stundista felekezet, mely az orosz birodalom kebe­
lében mind több-több hívőre talál, épen ennek következtében
felkölté a helytartók figyelmét ; elnyomatni azonban nem
fog, mert nagyobb izgalmat nem kelt. E felekezot tagjai
nem követik az orthodox vallásnak sem tanait, sem szer­
tartásait, hanem csupán a bibliára és evangéliumra támasz­
kodva megkísérlik hitvallásukat az élet követelményeinek
megfelelőleg realizálni. Egyszóval a sturdisták tana nagy
elterjedettségnek örvend azon okból, mivel olyan erkölcsi
szükségeknek felel meg, melyeket az orthodox papság figyel­
men kivül hagy. Az odesszai kormányzóságban és Bessza-
rabiában már 120.00r.-en vallják e hitet.“
Amerika.
(A mormonok felekezetének szétbomlása.)
A mormonok folekezete szétbomlásnak indul. Egy párt
Brigkaw Joung, az elhalt próféta, tanait követi, ellenben
másrész' Smitli Joe-t követi, ki soha többnejű nem volt, s
ki e tant határozottan ellenzi. E buzgó férfi Londonba szán­
dékozik jó'ni, hogy ott mormon felekeze tét alapítson.
(Haladás a korralj
Az amerikai keresztyének, a kor- és tudományok leg­
újabb vívmányait istentiszteletökben is alkalmazzák.
így Mansfieldben, egy presbyterián templomban, az
úrasztala közepén egy virág pohár van , melynek öblében
egy telephon vau alkalmazva. A szolgálattevő lelkész egy
meghatározott időben e pohár felé hajolva elmond egy ke­
resztelési v. esketési imát; a telephon hálózat elvezeti azt
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Egyháztörténelmi levéltárosa«
XIII.
A s á r o s-p a t a k-g y u l a f e h é r v á r i c o l i é g i u m
a j á n l ó l e v e l e A p a f i M i h á l y f e j e d e l e m h e z p ün­
k ö s d i l e g á t u s a i r é s z é r e . Kelt (jy.-Fejervártt 1688.
jnnius 1-ón.
Illustrissime ac Celsissimo Princeps, Domine Domine
nobis clementissime!
Humilimorum, perpetuorum, fidelumque obsequiorum
oblatione praemissa.
Hogy az mennyei örökké való király és a,z békesség­
nek fejedelme nagyságodat méltóságos fejedelmi kedvesivei
és egész udvara népével egyetemben ez mostani kétséges
gonoszoknak habjai közöttt a Sionból kegyelmesen védel­
az illető hélyekre, s ott szent áhítattal hallgatják a lelkész
beszédét.
Ott az irodalom terén is nagy a haladás. (?) — Egy
new-yorki kiadó ugyanis illustrált egyházi beszédeket adott ki,
melyekben a szöveg között a szónoknak illető szöveg elmondá­
sakor felveendő állásai vannak illustválva.
India.
(India lakosainak száma, vallásfelekezetek szerint osztályozva.)
Az indiai angol alkirályság statisztikai osztálya részletes táb­
lázatot bocsátott közre, a mely végre hiteles adatokat ad arról,
hogy Indiában mely valásfelekezetnek hány követője van. E
szerint India 191,096,603 lakósából, Brahtna vallásu kerek
számban 139,344,000; mohaxiedáo 41,000,000; Buddha val­
lási 2.800,000; tíhiita 1.174,000; k e r e s z t y é n 89 7,000;
különböző vallásfelekezetekhez tartozik: 4.400.000; nem
bizonyos a vallásfelekezete 560,000 léleknek.
Olaszország.
(Yallástalanságot terjesztő lapok.j
Itáliában, a forrongás hazájában, nem rég egy kü­
lönös nevű s tartalmú lap indult meg. Ez az „Antichrisztus“,
hasonczólú a „ Sátán“-nal és „Vallástalanság“ -gal, melyek
egyenként és vállvetve arra törekednek, hogy a keresztyén
s egyáltalán mindennemű vallást elnyomják s az u. n. „Sá­
tán tanítványai társasága"-nak orgánumai. (Ilyenek is csak
Olasz országban teremhetnek.)
Törökország.
(A szultán és a pápaj
Mint törökországi lapok Írják, a szultán és a pápa a
legbarátságosabb viszonyban vannak egymással. Hév- és szü­
letés napjaikon egymást kölcsönösen szívélyesen üdvözölni
el nem múl észt ja k ; de a raebgség, mely ez érzést sugalja,
a keleti görög-katbolikusok jogait égetendi el.
I fj . Szász Károly .
mezze, nemzetünknek javára való minden tanácsit szeren­
cséltesse, és ez reánk jövendő jeles innep napokra lelki és
festi csendességben által vigye, szívesen kívánjuk!
Kegyelmes urunk I Régen bujdosó szegény collegiu-
munknak édes gyámold.! Emlékezetre méltó igireti Isten­
nek ez siralmas időben az jótevő emberekhez, a mely v a­
gyon Psal. 41. v. 2. 3. B o l d o g az, ki k ö n y ö r ü l az
n y o m o r u l t o n , a v e s z e d e l e m n e k n a p j á n me g ­
s z a b a d í t j a o t e t az Ur . Az Ur m e g ő r i z i az t, é s
é l t e t i a z t ; b o l d o g l ó s z e n e f ö l d ö n , é s nem a d j a
a z t az ő e l l e n s é g é n e k k í v á n s á g á r a . Csudálatos
mondása az Istennek, és az vérnek útát általlató Sz. Lé­
lek Istennek. Nem azt igiri, hogy az adakozó embert nem
adja ellönséginek kezében, hanem kívánságában ; közép ittat
tart itt Isten á testnek, vérnek, és az mi ellenségeinknek
tanácsok között. A test és a vér azt kívánnák, hogy az
 468
'könyörülő ember soha ne szenyvedne, az ő ellenségi ellen­
ben azt kivannak, hogy e szenvedésekben elveszne. Egyik
•sem idvességes a szenteknek: ugyanis ha nem szenvedné­
nek', nem volnának flak, hanem fattyak. Sid. 12. v. 8. Ha
pedig szenyvedésekben elvesznének, nem volna Istennek itt
ez földön anyaszentegyháza. Közép utat tart azért itt az
isteni bölcsesóg, hogy az ő adakozó hivei, a mennyiben
bűnösök, ne legyenek veszsző nélkül ; a menyiben fiák, még
az nyomorúság közepiben is ne maradjanak védelem nél­
kül. Kegyelmes urunk, mind ezek a Nagyságod lelkiisme­
retinek hathatós vigasztalási ez kétséges időkben. Mi va­
gyunk az mint hogy tagadhatatlan tanúi az Nagyságod böl­
csen könyörülő kegyelmességének, úgy egyszersmind aláza­
tos sollicitálói is ez könyörülő hívekhez lőtt isteni Ígéret­
nek, hogy az Gr ennek igazságát, ha valaha, most egyszer
teljesítse a Nagyságod fejedelmi házán! Ez az oka, hogy
mostan is az Nagyságod méltóságos udvaránál három be­
csületes atyánkfiái, úgymint Kovásznai Mihály és Pósaházi
István uramék által Nagyságodhoz való alázatos háladatos-
ságunknak megmutatására megjelenünk. Alázatosan kérjük
annak okáért Nagyságodat, ő kegyelmeket igaz atyánkfiai­
nak ismerni és szolgálatokban vagy magok viselésében meg­
eshető fogyatkozásokat kegyelmesen megengedni méltóztas-
sék. Ezek után Isten Nagyságodat irgalmasságával és igaz­
ságával őrizze, székit hatalmával erősítse, egésségét virá­
goz tassa, életének esztendeit torjeszsze, minden kedvesivei
együtt, és alkalmatos időben az 6 csudálatos szabaditását
mutassa meg Nagyságodon. Datae in Collegio Sáros Pataki-
no Albensi A. 1688. die 1 Junij.
Ejusdem Illustrissiinae Celsitudinis tuae
humiles fidelesque servi, Collegii S. P.
Albensis Cives, eorumque Senior
Michael N. Pataki m. p.
K í v ü l : Illustrissimo ac Celsissimo Principi Tran-
sylvaniae, Domino Domino Michaeli Apafi, Partium Regni
Hungáriáé Domino, et Siculorum Comiti, Domino nobis cle-
mentissimo ac gratiosissimo.
Eredetije az érd. Mu z e u m k é z i r a t t á r á b a n .
XIV.
A s.-pa ta k-g y ul a f eh é r v á r i c o l l e g i u i n a j á n ­
ló l e v e l e A p a f i Mi h á l y f e j e d e l e m h e z h ú s v é t i
l e g á t u s a i r é s z é r e . Kelt 1689 april 1-én.
Illustrissime ac Celsissime Princeps, Domine Domine
nobis clementissime ! Fidelium, humilium, perpetuorumquo
servitiorum commendatione praemissa.
Hogy az ördögön, halálon és bűnön dicsőségesen di­
adalmaskodó mennyei felséges király Nagyságodat egyetlen
egy méltóságos fejedelmi csemetéjével számos esztendőkig
tartó békességben való egésséges élettel megáldja, bokros
és gondos szomoruságiban vigasztalja, mindenféle belső és
külső gonoszok ellen oltalmazván, ez reánk jövendő jeles
husvét innep napokra is örvendetes és csendes lelkiisme­
rettel vigye által, tiszta szivbűl kívánjuk.
Kegyelmes urunk! szegéuy és árva collegiumunknak
Isten után való egyetlen egy gyámola! Annyira gerjedezett
a régi persiai népeknek jó királyokhoz és fejedelmekhez va­
ló kész háládatosságoknak tüze, hogy ők minden úton és
módon, kiki tehetsége szerint, igyekeznek igaz hálaadé ked­
veskedéseket azokhoz megmutatni és bizonyítani. Mely per-
sáknak hozzájok való kedveskedő háládatosságokat oly igen
kedvellettók az persiai jé királyok es fejedelmek, hogy még
az alávaló paraszt szegény embereknek egy pomagránátbúl
vagy egy maroknyi vizbtíiálló csekély ajándekocskájokat is meg
nem vetették j hanem dicséretes magoklebocsátkozásával kedve­
sen elfogadván, és jótéteményekkel megfizetvén, mindeneket
magokhoz való kedveskedő háládatosságra felgyűlasztotta-
nak. Senki előtt titokban nincsenek Nagyságodnak régen
bujdosó, számkivetett, méltatlan collegiumunkboz való iste­
nes kegyelmességi, melyek szakadatlanul mi rajtunk ríjúl-
ván ugyan köteleznek és kényszerítenek Nagyságodhoz való
alázatos háládatosságra. Mivel penig sem az Nagyságodmél-
tóságos sorsa s állapotja hozzánk való mindennapi számos
kegyelmes jótéteményinek kölcsön való megfizetését nem kí­
vánja, sem az mi szegény sorsunk s tehetetlenségünk azt
nem engedi: a mi azért kötelességünkben vagyon, Nagysá­
god sok rendbeli kegyelmességiórt minden magunkat min­
denkor tartandó igaz háládatosságra kötelezzük és kötele­
seknek ismerjük. Melynek megbizonyitására mostan is a
Nagyságod méltóságos fejedelmi udvarába három böcsületes
atyánkfiáit, úgymint Apáczai János, Prénai György és Petri
István uraimókat ő kegyelmeket küldöttük, hogy innep na­
pokban Istentűi adatott ajáudókjok szolgálván, Nagyságod­
hoz tartozandó háláadő voltunknak lennének zálogi és ta­
núi. Kérjük annakokáórt alázatosan Nagyságodat, ő kegyel­
meket collegiumunkbeli atyánkfiainak ismervén, és szolgá­
latokban megeshető fogyatkozásokat kegyelmesen megenged­
vén, ő kegyelmek által Nagyságodhoz csekély, mindazonál­
tal tartozott, és ezután is tartozandó hálaadó voltunkat ke­
gyelmesen venni móltóztassék Nagyságod. Isten ezek után a
Nagyságod és Nagyságod csemetéjének életét sokáig egós-
sógben folytassa, birodalmát fentartsa, és több jeles hús­
véti innep napokra is egész méltóságos udvarával együtt
kívánt békességben és örömben juttassa, szivünk szerént kí­
vánjuk! In Illustrissiinae Tuae Celsitudinis Cellegio S. P.
Albano A. 1689. dió 1 Április.
Ejusdem Illustrissiinae Tuae Celsitudinis Principális
humiles fldelesque Servi, Collegij S. P. Albani
Cives ac Alumni, eorumque p. n. Senior
Micbael N. Pataki m. p.
K í v ü l : Illustrissimo ac Celsissimo Principi, Domino
Domino Michaeli Apafi Dei Gratia Principi Transylvaniae,
Partium ReguiHungáriáé Domino, et Siculorum Comiti: Do­
mino Domino nobis clementissimo.
Eredetije az ord. M u z e u m k é z i r a t t á r á b a n *
(Folytatása következik.)
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. október 16.
— A közelgő kerületi közgyűlés m ind­
azon tisztelt tagjai, kik a g y ű lés folyam a
 \ 469
alatt, a rendelkezés alatt állandó szállá­
sokat igénybe óhajtják venni, szíveskedje­
nek ebbeli szándékukat, legkésőbb e hó
27-ikéig lapunk szerkesztőjénél bejelente­
ni, hogy az elhelyezés iránti kellő intéz­
kedések ideje korán megtétessenek. K o­
lozsvárit. A r e n d e z ő b i z o t ts ág.
— A főt. püspök Uf a kerületi közgyűlés ünnepi
szónokául tiszt. D e m e t e r S á m u e l urat, az orbai egy­
házmegye főjegyzőjét, szólitotta föl. Örülünk, hogy alkalmunk
lesz őt, az ige jeles hirdetőjét, hallhatni.
A kolozsvári egyházmegye közgyűlése, f. hó
16-án tartott ülésében a mélt. Incze Mihály ur lemondása
következtében megürült főgondnoki állomásra dr. S z ő c s
Emi l , algondnok, dr. J e n e i V i c t o r , jogigondnok s Bo-
n i s I s t v á n , kolozsmegyei főjegyző urat kandidálta.
— Tiszt. Nagy Károly urat, a főt. püspök ur tit­
kárát s a közjegyző káplánját Hidalmás egyházközsége f.
hó 12-én papjává választotta. Fogadja mindkét fél szeren-
csekivánatunkat.
— Fraknói Vilmos a krakkói egyetemi könyvtárban
— mint már jeleztük — a lengyel ősnyomtatványok kiállí­
tásában egy 1539-ki zsoltárkönyvet talált, melynek egykorú
kötésén magyar nyomtatványt használt fel a könyvkötő. A
„Főv. Lapok" szerint a kis töredék, nnlyet a nemzeti mú­
zeum számára meg is szerzett, a tizenötödik század jelle­
mét viselte magán s szent Pál leveleinek magyarázatát tar­
talmazta. Összehasonlítván Komjáthinak munkájával arra
a meglepő eredményre jutott, hogy ennek a római levél­
hez Írott bevezetésével szóról-szóra megegyezik. Bizonyos,
hogy e sokkal régibb tipusu töredék Komjáthinak újabb
kiadása nem lehet az 1533-kinál; de régibb sem, mert
a fordítással csak 1532 szeptemberében készült el s
a nyomtatás már 1533 februárjában készen volt. Azon­
ban, ha a krakkói töredék nem Komjáthi ismeretlen kiadá­
sából való, mikép kerülhetett tartalma szóról-szóra Komjáti
könyvébe? A választ megadja ennek ajánlólevele. Elbeszéli
ugyanis, mint szólítja őt fel Perényi Gábor özvegye szent
Pál leveleinek lefordítására. Többek között igy ir: „Jólle­
het penyg hogy tlie nagysaagodnál azon senth Pál apastal-
nak leuely magyaraazása valaanak, de maga the Nagsa:
engemet oneol syntb vala, hogy nem' lathnam, ha mynd
meg volna syo modone? syo keeppene? az deaky nyewrewl
magyararol fordoytatott volna? Mely magyarazatoth myko-
ron en láttám volna, ennekem nem tettwnek hogy yol ma-
gyaraztaak volna, kynek nem csak az ertelme de meg az
oluasasays neheznek teczyk vala. Azért the nagsa enge-
meth keerny kezde, hogy ennen magam magyar nyelwre
fordoytanam.“ E szerint Perényiné birtokában volt egy ré­
gi Pál-forditás, melyről azonban eddigi irodalombuváraink
nem vitatták, hogy nyomtatva volt-e vagy kéziratban ? Ha
már a krakkói töredék nem a Komjáthi-forditásnak valamely
ismeretlen kiadásából való, úgy kétségkívül eme régibb mun­
ka maradványa.
— Képes családi lapok. Múlt számunkban is említők
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi n ®mdásznál az* ev ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt,
már e jeles vállalatot, de nem tehetjük, hogy újólag rávisz-
sza ne térjünk. Akkor csak az előfizetési felhívás feküdött
előttünk , s ma már a megjelent két első számból látjuk
hogy az előfizetési felhívás Ígéretei a legszebben valósittat-
tak. E derék közlöny potom árért (egész évre 6 frt.) be­
köszönt minden h é te n ; a főlap közöl érdekes elbeszélése­
id két, költeményeket, tárczarajzokat, csevegéseket, ország- és
népismertető czikkeket, képeket az állat- és növényvilágból,
úti- és vadászkalandokat, életrajzokat, érdekes közleménye­
ket a természettudományok, történelem stb. köréből. A ren­
des heti melléklapban az elmúlt hétnek minden érdekes ese­
ményét, tehát újdonságokat, tudnivalókat, lottóhúzásokat stb.
közli. Itt közli a kérdéseket és feleleteket; egészen ingyen
terjedelmes divatlapot ;s ad, mely „ N ő v i l á g “ czímmel
minden hónapban megjelenik, s gyönyörű divatképeken és
azok magyarázatán kívül közölni fog a nők munkakörébe vágó
czikkeket, kézi munkákat, tanácsokat a szakácsművészet,
gazdasszonyi teendők stb. köréből. Minden negyedévben
pedig hozni fog egy színezett divatképet s egyéb műmellék­
leteket.
— Múlt számunkban a zsoboki adakozásokban br.
Józsika Irén helyett, br. Józsika Iván szedetett.
A főtiszt, püspök ur a következő körözvé-
nyeket bocsátotta ki:
EOröztetnck.
1979— 1879. S z e b e n i egyházmegyénkben a h a-
r i i kántortanitói állomás. Javadalma: 18 kalongya őszga—
bona ; 4 véka tiszta búza; 39— 35 véka szemes törökbu-
za; 3 veder must; 6 szekér fa saját használatára, 2 sze­
kér iskolai fűtésre; 1 frt 50 kr. készpénz; tandíj nagyobb
birtokos gyermekétől 1 frt, másétól 50 kr; 45 hold tagosí-
tott can. portio, melyből 10 hold szántó, a többi kaszáló.
Tiszteséges lakás az iskola épületben. P á ly á z a t i h a t á r ­
n a p okt. 31. Folyamodványok t. Szylvester Domokos esperes
aálioz Vízaknára küldendők.
1111— 1879. G ö r g é n y i egyházmegyénkben az e r-
d ő c s a n á d i kántor-tanitói állomás. Javadalma: kepét, fát
és can. portié jövedelmét pénzre számítva 239 frt 60 kr.
Tisztességes lakás.
1111— 1879. U g y a n e z e n egyházmegyénkben a g ö r ­
gőn y*s z e n t - i m r e i kántor-tanitéi állomás. Javadalma:
kepe, fa, tandíj pénzre számítva 177 frt 54 kiv P á l y á ­
z a t i h a t á r n a p a két utóbbira okt. 31-ke. Folyamodvá­
nyok mindkettőre t. Benkő János esperes úrhoz M,-Péter-
lakára (u. p. Szász-Régen) küldendők.
A szerkesztő postája.
D ó s a D e n e s n e k , S z á s z v á r o s . Magán levelet
az illetőnek határozott beleegyezése nélkül nem ildomos
közrebocsátani. írójához kérdést intéztem s válaszát be­
várom.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Oktober 26.
M i e g je le n lls
minden vasárnap.
ERDÉLYI
Szorkesztb'ségi s feladói szállás:
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYH ÁZI ÉS ISK OLAI H ETILAP.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S I S Z J S U S Z
Tartalom : Molnár Aladár-javaslata és egyházkerületünk
gymnasiumai. K özli: —r. — Nyilt levél barátaimhoz. Ágoston Mó­
zes, reform, pap. — Az áll. ig. tanács r. gyűléséből, r. t. — Egy­
házi lapok szemléje. — K ü l f ö l d : (Oroszország, Amerika. Siam,
Németországé — T ár ez a: Életszabályok fiamnak. KözP : —z—y.
— Egyháztörténelmi levéltárcza. — Különfélék. — Szerkesztő
postáj a.
M olnár Aladár javaslata
és egyházkerületünk gymnasiumai.
A fentebbi czim alatt egyik t. tanár barátunk
szivesség-óböl megkaptuk m-vásárhelyi tanodánk elöljáró­
ságának. felterjesztéséből azt a. részt, melyben a con-
venti munkálat ide vonatkozó bírálata foglaltatik.
Nem helyeselhetjük ugyan az érvelés alapgondolatát
s legalább is igen messzeterjedőnek tartjuk az itt
vont következtetést, mely legfülebb annyiban volna
igazolható, hogy a javaslat érvénybeléptóre h o s z -
s z a b b határidő volná 3 évnél kitűzendő, mind­
azonáltal közöljük a véleményt, mint a szabad vé­
lemény'nyilvánítás barátjai, föntartván az ellennyi­
latkozás jogát mind saját bel munkatársainknak, mind
pedig az ellenkező véleményen levőknek.
És evei átadjuk a szót az előljáró3ági fölter­
jesztésnek, mely, illető részében, igy hangzik:
„Legyen szabad (végül) a tervezet egészéről,
vagyis inkább annak gyakorlati alkalmazhatóságáról
alkotott véleményünknek is kifejezést adnunk. Ezt
tenni főleg azon indokból tartjuk szükségesnek, mert
az egyetemes konvent f. évi 43 jkönyvi szám alatt
hozott határozatával kimondotta azt, hogy középta­
nodáink újjá szervezése e z e n tervezet értelmében
lesz megállapítandó és igy a tervezet már nem csu­
pán mint egyszerű vélemény, hanem mint. egy több-
kevesebb módosítással mielőbb törvényerőre emelked­
hető szervezeti javaslat fekszik előttünk, a mely te­
48. szám
h ir d e té s i d ija k :
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
" Előfizetési ár:
Egész évre 6 írt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 ky
Ü O lT lO lS O S .
hát hivatva lehet egyebek mellett nemcsak arra,
hogy általában az összes hazai protestáns oktatás­
ügyet annak minden istitutiojára kihatólag szabá­
lyozza, hanem legközebbről arra is, hogy egyes kö­
zéptanodáink jövője, esbetőleg reductioja vagy épen
megszüntetése felett mondjon döntő Ítéletet.
Molnár Aladár javaslata — itt mindig csak a
középtanodaí oktatásra vonatkozó részt kívánjuk ér­
teni — egészben véve kifejezése annak az eszmének,
mely szerint jól berendezett, kellőleg felszerelt tanintézet­
ben, képesített és illően díjazott tanárok az ifjakat
a kor szükségei és hivatásuk által igényelt alapos
kiképeztetésben részesítsék. Oly eszme ez, a mely­
nek megvalósítását szüksógkópen megköveteli a mo­
dern európai kultúra, a tudományok óriási haladása,
sőt magának a közoktatásnak extensiv és intensir
fejlődése is. Ez eszme intő szava az időknek, tehát
olyan czél, a mely felé protestáns tanintézeteinknek
is törekedniük kell, hacsak nem akarják magukat
kitenni azon veszélynek, hogy a jelenkor művelődé­
si szükségeinek meg nem felelhetve, összecsapjon
felettök a verseny áramlata s maga alá temesse lé-
tezbetósük jogát. És erdólyrószi egyházkerületünk fel
is ismerte az időknek teljességét. Már a múlt év­
ben megindult s m ost még hatalmasabban forrong
egyházkerületünk kebelében egy mozgalom, a mely­
nek maga az egyházkerületi közgyűlés által kiadott
jelszava: a közóptanodai oktatásnak szervezetünk ö s ­
szes szakaszaira kiterjedő és a kor kívánalmainak
megfelelő reorganisatiója. T ehát mi komolyan aka­
runk haladni, fejlődni, reformálni, mindenesetre, min­
denáron, okvetetlenül — csak egy feltétel alatt
nem, és e z : magának a protestáns közoktatásügynek
veszélyeztetése.
Molnár Aladár javaslata indokolásában kimond­
ja, hogy kötelességünk tanintézeteinket oly szinvo-
 471
nalra emelni, hogy a mai kor követelményeinek meg­
feleljenek. Es ezt tennünk kell „gyökeres reformok­
kal, minden áldozat árán“ s ka máskép nem volna
lehető, hát tanintézeteink r e d u c t i o j á v a l , eshe-
tőleg a meglevők közül némelyek m e g s z ü n t e t é ­
s é v e l . Mert már nem is arról van szó tulajdonképen,
„hogy j a v í t s u k itt-ott a közoktatást“ , hanem ar­
ról, hogy „ m e g m e n t s ü k a h a n y a t l á s t ó l . “
Meggyőződése szerint a népiskolánál még csak mond­
ható, hogy gyenge iskola is jobb a semminél, de
már p. o. gymnasiumnál határozottan az ellenke­
ző áll
H át már annyira sülyedtek volna századokon
át virágzó középtanodáink, hogy a közoktatásügy
megmentése végett egyeseket meg kell csonkítanunk
vagy épen bezárnunk ? Tekintsük legközelebbről er-
délyrészi egyházkerületünk közóptanodáit általában.
Ezek, bár „szegényebben és hiányosabban“ van­
nak is berendezve, mint az állami és DÓmely más
felekezeti, hasomemü intézetek, de mindenik hatal­
mas tűzhelye a protestáns és magyar nemzeti szel­
lem ébresztésének és fejlesztésének, mindeniknek el-
vitázhatatlanul meg van még a maga kulturmissi-
ója, úgy hogy magában véve mindenik: meglehetős
nagy körben, bármilyen gyenge fényűnek tartott, de
mindenesetre nélkülözhetetlen világitó tornya a mű­
veltségnek. Továbbá tanodáink beléletének az utóbbi
évtizedben lefolyt története, valamint az évi Értesí­
tők is hangos bizonyságai annak az óriási erömeg-
feszitósnek, a melyet intézeteink tanáraik tisztessé­
ges díjazása, új tanszékek felállítása, állandó tan­
erők alkalmazása, a tanításnak szakrendszer szerinti
szabályozása, tantermek és lakszobák czélszerü be­
rendezése, átalakítása, könyvtáraik és gyűjteményeik
csaknem lázas gyorsasággal való gyarapítása s több
hasonló, a kor igényei követelte intézkedés által —
első sorban saját érdekükben, de legfőképen épen
a protestáns közoktatásügy emelése érdekében ki­
fejtettek.
A mi középtanódáink tehát nem tespednek avagy
hanyatlanak, hanem ellenkezőleg: rohamosan és csak
a közel múlthoz is n a g y i n t e n s i f á s s a l , de
f o k o z a t o s a n is haladnak, fejlődnek. A fejlődés
az élet biztosítéka. Középtanodáink életképessége el-
vitázhatatlan. Hogy azonban tanintézeteink sok te­
kintetben nem állják még ki a versenyt némely —
de nem mindenik — állami hasonnemü in tézettel:
elismerjük, mert magunk is nagyon érezzük. De
hogy általában nem állanák meg helyüket, ezzel
szemben legyen szabad egyedül azon tényre h i­
vatkoznunk, hogy a kolozsvári tudomány-egyetem
volt és jelenlegi legjelesebb hallgatói — feles szám­
mal hozhatnánk fel neveket — tulnyomólag a mi
sokat gáncsolt s még többet kárhoztatott, er-
délyrészi protestáns középtanodáink növendékei. Váj­
jon nem czáfolata is egyszersmind e tény azon á l­
lításnak, hogy a gyenge gymnasium roszabb a sem­
minél ? — a mely állítás, mellesleg megjegyezve,
oly formán hangzik fülünkbe, mintha valaki azt
mondaná, hegy a gyenge igazságszolgáltatás roszabb
a semmi igazságszolgáltatásnál.
Nem az általunk is mélyen érzett s mindnyá­
junk által ismert bajok és hiányok leplezésére avagy
azoknak mentségéül, sem „particularis tekintetek“
érvényesítése czóljából hoztuk fel az elmondottakat,
még kevésbbé sugallták azokat „helyi érzékenysé­
gek“ ; hanem elmondottuk azért, mert meggyőző­
désünk szerint, a protestáns közoktatásügy érdeké­
ben egyetlen helyes és „gyakorlati“ módja a hiá­
nyok kiegészítésének és bajaink orvoslásának: inté­
zeteinknek i n t e n s i v, de egyszersmind f o k o z a ­
t o s f e j l e s z t é s e . Ebből következik az, hogy fen-
álló intézeteinkre nézve is — ha elfogadjuk, hogy
azoknak meg van a kulturmissionalis létjogosultsá­
gok — magára a protestáns tanügyre nézve sem
lehet helyes és „gyakorlati reform“ az, mely oly
heroikus orvosszereket sürget, a melyeknek alkal­
mazása magát az organismust életveszéllyel fenye­
geti és igy a javulás elől még a lehetőséget is el­
zárja.
Ilyen gyakorlatiatlan reformnak véljük mi, er-
délyrészi középtanodáinkra és legközelebbről a mi
gymnasiumunkra nézve, azoknak jelen tényleges á l­
lapotát tekintve, Molnár Aladár tervezetét. É s k i­
mondjuk őszintén, hogy az abban felállított kívánal­
mak és pedig különösen az alkalmazandó, illetőleg
alkalmazva levő tanárok létszámát, fizetését és nyug­
díjazását illető kívánalmak: mind olyan túlságos kö­
vetelések, a melyeknek eleget tenni nem azonnal, de
a 158 §-ban megjelölt határidő (3 óv) múlva sem
képes erdólyrószi egyházkerületünkben egyetlen egy
gymnasiumunk budgetje sem.
Ezzel teljességgel nem azt akarjak mondani,
hogy az előttünk fekvő tervezet, mint merőben hasz­
nálhatatlan, elvetendő. Sőt ellenben — és ezt kü­
lönösen kívánjak hangsúlyozni — iránynak, czélnak
 472
tekintjük azt, a melyen és a mely felé minden
erőnkből törekednünk kell, mert oly programmot lá ­
tunk abban, % melynek realizálása tanintézeteinket
korunk műveltségi igényeinek megfelelő, európai szín­
vonalra fogja emelni.
Jelenleg azonban, anyagi szegénysége miatt,
egyetlen középtanodánk sem felelhetvén meg e ja ­
vaslat kívánalmainak, annak törvénynyé emelése el­
ső sorban összes tanodáink reductioját vonná maga
után — a mi már magában véve is visszaélés —
(megszüntetésükről, nézetttuk szerint, már alapítvá­
nyaink elidegeníthetetlen természeténél fogva is, alig
lehetvén szó), a reductiónak pedig legközelebbi kö­
vetkezménye a protestáns közönségnek, az állami
teljes gymnasiumokkal való versenyzésre igy már
épen képtelenné vált, csonka intézeteinktől elidege­
nedése, ennek folytán viszont magoknak az intéze­
teknek is hanyatlása és igy végső elemzésben: a
p rotestáns k ö z o k t a t á s ü g y veszélyezte-
se l e n n e .
A ki ezt minden vonatkozásaiban és követke­
zéseiben szíveskedik végig gondolni, bizonyára in ­
dokoltnak fogja találni tanári karunknak a szóban
levő tervezet gyakorlati kivihetőségéről alkotott véle­
ményét, a mely, rövidbe foglalva, oda megy ki, hogy:
, a Mo l n á r A l a d á r j a v a s l a t á n a k k ö z ­
gyűlésünk á l ta l egész t e r j e d e l m é b e n
v a l ó e l f o g a d á s a és t ö r v é n y e r ő r e e m e l é ­
s e ez i d ő s z e r i n t e g y j e l e n t é s ű v o l n a
azzal, hogy egyházkerületünk a pro­
t e s t á n s k ö z é p t a n o d a i o k t a t á s ü g y é t ki­
a dj a kezei közül.“
Közli: — r.
BTyilt levél barátaim hoz.
Balézsfalva, 1879 o k i 19.
Részint levélben, részint élS szóval annyiszor és
oly sokan tudakozódtatok tőlem) a balázsfalvi egyház állá­
sáról, s az én helyzetemről hogy mindeniknek külön-külön
felelni sem időm, sem módom nincs. Nt. szerkesztő ur
becses engedőiméből/ im itt a nyilt válasz, a mint kö­
vetkezik.
Azt már írtam volt 1877-ben e becses lapokban,
hogy azon óv május 18-án a Küküllő merőben tönkre tet­
te papi házamat, egy egész álló hétig a ház hijjára voltam
családommal menekülve s pünköst ünnepén sem itt, sem
fílialis egyházaimban templomba nem mehettem. Addig azok
voltak életemnek legkeserübb napjai. Azután jöttek nyomo­
rultabbak is.
Menekülve az árvíztől, idő közben nem kaptam más
szállást, mint ezt, a hol lakom: künn a mezőn, távol min­
den emberi laktól, hallgatóimtól negyed mértföldnyire, egy
zúg-fogadóból papi házzá avatott egy szobából és konyhá­
ból álló helyiségben, melyért egyházam összes jövedelmét
adja bázbórül, t. i. 100 o. é. frtot.
Ezen helyset mind r e á m, mind az egyházra nézve
már már tűrhetetlenné vált, sőt merem állítani, hogy —
Balázsfalvárói lóvén szó — az összes erdólyrószi magyar­
ságnak szégyen! Mert kik erre járnak nem annyira enge-
met keresnek föl, mint a balázsfalvi magyar papot (ez
az éa czimem!) s midőn közelebbről a történelmi társulat
vándorgyűlése alkalmával nehány pesti ur meglátogatott,
csak úgy égett az orczám a hallottaktól, szállásom miatt.
Ők aggódtak ézen egyház jövője felett. Én azzal vigasztal­
tam, hogy van már új papi telkünk; az épület-anyagok
nagy részint összegyűjtve s nemsokára új papi lakot ópi-
tendünk. Hála Istennek nincs különben a dolog. Ugyanis
egy kis erélyes utánjárással — még a múlt évben az it­
teni tulnyomóJag román ajkú falu közönségétől, közvetlen
a templomunk mellett a falu és város közé ókelten, ingyen
kapunk egy holdnyi terjedelmű olyan telket, melyért a
szomszéd egy ezeres bankót ígért, de a mely nekünk jó­
val többet ér. A telket körülkerítettük jó magas deszka­
palánkkal, kútat ástunk reá, oda szállítottunk 40 ezer ége­
tett téglát, 18 öl követ, meszet s más épület-anyagot s
múlt hó I3*án az építést megkezdve, a papiház falai —
három szoba, konyha, kamara és pincze — csaknem egé­
szen föl vannak emelve s ez őszön zsendely fedél alá kell
kerülniök. Igaz, hogy pénzünk elfogyott s már-már szinte
összezavarodott az építők nyelve, midőn b á r ó B á n f f y
J e n ő ő nagysága száz forintot adott az építés tovább foly­
tatására. Adjon Isten nekie ezer annyit! Aztán meg van
egy nagy tőkénk — a remény. Ezt a múltra építjük s az
emlékezetre.
1854-ki zsinaton mostani főpasztorunk arról tartott
gyönyörű szónoklatot, hogy: „ M o s t m á r i g a z á n l á ­
t o m, a z I s t e n n e m s z e m é l y v á l l o g a t ó , h a n e m
m i n d e n n e m z e t s é g b ő l k e d v e s ő e l ő t t e , ki az
u r a t f é l i ós i g a z s á g o t c s e l e k s z i k /
A legközelebbi kerületi közgyűlési ebéden pedig Szász
Béla ig. tanácsos ur, mondott egy humoros toasztot, mely
146 forintot jövedelmezett egyházam és egy paptársam ja­
vára. Hogy is volt csak? Újra, újra, ú jra!!! Elhiszem,
hogy a toaszt textusa ón voltam. Nem bánom! Üssétek ki
az egyik szememet — a melyik épen most fájós — csak
a másikkal lássam fölépítve a papi lakot!
Szabad-e kicsiny dologban nagy példával élni? Cunc-
ta licet stultis Palaczky a nagy iró azt mondotta,
hogy ha a magyar nemzet a Kárpátok gyürüzetóbe nem ékeli
magát, eddig régóta egy birodalmat alkotna valamennyi
szláv nemzet. Mi is he ékeltük a papi telket itt a város
és falu közé (amarról fú a szél) s nt. Szász Domokos ur
által küldött 55 frt, dr. Bartók György úrtól 69 frt 40
kr. Szász Béla toasztjából 73 frt, nt. Szylvester Domokos-
 473
tói 14 írt 20 kr, közzsinati gyüjtelékből, mltgos püsP^k
ur által 8 frt 40 kr, t. Kelecsényi Károly az alamóri és ör-
ményszékesi egyháztól 16 frt, t. Szigeti István úrtól 2 frt
50 kr, t. László Simon úrtól, m.-lapádi egyház részéről 15 frt, nt.
Szakács Mózes tanár úrtól 5 frt, az 1877 és 1878-ki á l­
lamsegélyből adományozott 250 frt = 514 frt 80 krrai
már pár nap alatt felemeljük a falakat s talán november
első napjáig birjuk fedezni a kiadást, hanem azután csak
ti és az Isten tudja, hogy mit fogunk tehetni. Ha Tóht
Miklósnak — kit ajánlatunkra a mltgs igazgató tanács a
pénz kezeléssel és építéssel megbízott — oly könnyű vol­
na a szekéré, mint az enyém s ha nem be- hanem kifelé
állana rudja, mint az enyém: eddig már megszökött volna.
He hadd bátya! Én, mint olyan ember, a kin az a gyá­
szos szegedi sors már tizenháromszor átlubicskolt (utálatos
egy szám az a 13) addig merem a vizet most, mig az
újonnan építeni kezdett balázsfalvi papi laknak fala tete­
jét a részvótlenség árja el nem beritja s ekkor menekülni
fogok azon a csolnakon, melyen húsz év előtt ide jöttem...
Elég volt egy reményteljes életből húsz évet egy már-már
elveszendett ügynek áldozni
Istenre kérlek, ne nézzétek azt, hogy most épen cse­
kély magam vagyok itt pap — vannak nálamnál gyarlóbb
egyének is — de gondoljátok meg, hogy 150 forint évi
jövedelemért (enuyi a balázsfalvi papi jövedélem) nem le­
het tovább e helyet meg állanom, papilak nélkül, megaláz­
va, megvetve.
Ez nem személyes kérdés, sőt nagyon is tárgyilagos
és ennyiből áll: akarjátok-e, hogy ezen balázsfalvi egyház,
mely talán a reformatio óta teng, tovább is fennálljon, sőt
virágozzék vagy nem? Ha igen, ti, kik nekem mindnyájan
adnátak ott a gyűlésen egy kurta szivart, egy hosszú va­
csorát, ha jelen lennék, ennek árát tegyetek össze és küld­
jétek minél előbb Tóth Miklós szolgabiróhoz és ezen áron
meg van mentve ez az egyház; ellenesetben a desoláták
sorába esik. Ez pedig itt fontosabb dolog, mint bármelyik
szegény egyház ügye Erdélyben.
Ha sok olyat Írtam is, a mi inkább egy zárt levélbe
illenék: előre biztos vagyok arról, hogy — megtekintve a
czimet és az aláírást — ezt bizony nagyon kevesen fogják
elolvasni. LegyenI de újra kell hangsúlyoznom, hogy az
egyháznak létérti küzdelmében ép oly szükséges a papilak,
mint madárnak a repülésre a lég, az életre a levegő, a
tenyészetre a meleg. Én beszéltem, én tettem 1 Ha ti ösz-
szes erővel segíteni fogtok, megáll ez egyház, ha nem,
elbukik.
Éljetek boldogul s emlékezzetek meg a balázsfalvi ve­
szendő egyházközségről.
Ágoston Mózes,
reform, pap.
E segélykiáltás, bizonynyal hisszük, nem fog
elhangzani a részvétlenség pusztájában, hanem vissz­
hangot kelt a jóra, nemesre fogékony szivekben.
Azon a holdnyi területen, melyet a balázsfalvi egy­
házközség a román atyafiak testvéries adományá­
ból ingyen nyert, föl kell épülni a megkezdett pa­
pi laknak, hogy legyen az Úr szegény szolgájának
hajléka, hova lehajtsa fejét s hol erőt gyűjtsön a
hitért küzdő kicsiny egyházközség föntartásának ne­
héz föladatára. Segítsünk s Isten is meg fog segí­
teni, hogy a megkezdett jó munka véget érjen! R é­
szünkről az adakozások sorát 5 írttal ezennel meg­
nyitjuk.
S z e r k.
Az állandó igazgató tanács r. gyűléséből.
Kolozsvárit, 1879. október 49-én.
Jelen voltak: főt. Nagy Péter püspök, mint elnök;
Inoze Mihály, Gyarmathy Miklós, Szász Béla, dr. Jenei
Victor, Parádi Kálmán; Szabó Ádám, számvevő, Bodor An­
tal, titkár.
Az “ülésén kivüi ellátott ügyek bejelentése és tudo­
másul vétele után
A tanügyi előadó beterjeszti a sepsi-szent-györgyi ta­
nári értekezletnek tanodáink tanterveinek módosítására vo­
natkozó munkálatát. Áttétetik a közgyűléshez azon javas­
lattal, hogy a megújítandó egyetemes tanügyi bizottsághoz
átteendő, mely nov. hó 25-ére összehivatott.
Viski Pál, zoványi ref. pap, mint a sz.-szolnoki egy­
házmegye kémeii választókerületének képviselője, igazol­
tat ik.
A n.-enyedi főtanoda előterjesztésére a főtanoda Ge-
repen nevű szőlőjének, a milveltetési költségen kívül 245 frt
63 krban megállapított árban való eladására vonatkozó szer-
ződvény helybenhagyatik.
A vajda-hunyadi egyházmegye közgyűlésének ama fel-
terjesztésére, melyben a szászvárosi első papi állomás ti-
zedkárpotlási kamatainak 1877 második félevére esedékessé
vált felerószónek az özvegy-árvái alap javára kiutalását ké­
ri, az előbbi határozat föntartásával, a kérelem elutasitta-
tik, fönnmaradván a közgyűlésnek az egyházkerülethez való
felfolyamodás joga.
A kézdi egyházmegye ajánlattal fölterjeszti a kovász-
nai egyházközség kérését, melyben az iránt folyamodik,
hogy felekezeti iskolájának megszüntetése utólagosan enge­
délyeztessék s a községi iskola részére az egyházi javak
egy részének átadása hagyassák helybe. Azon szabálytalan
eljárásért, hogy előleges engedély nélkül szüntette meg fe­
lekezeti iskoláját, Incze György elnöklő lelkész ellen a fe­
gyelmi, esetleg közkereseti eljárás végett az ügy püspök
atyfiához áttétetik, az egyházközség vagyoni ügyeinek ki­
tisztázása végett egyházmegyei bizottság küldetvén ki.
Ferenczi Zoltánnak, mint s. tanárnak, a kolozsvári fő­
tanoda tanári gyűlésén való részvétele engedélyeztetik.
Bányai Vitálisnak az egyházkerület közpénztári alap­
já ró l 1855— 1866-ig vezetett számadásaira tett számvevői
 47 4
ölőterjesztés, alkalmazkodás végett, volt pénztárnokkal kö<
zöltetik.
Kolozsvár, 1879 okt. 22-én.
Jelen voltak: főt. Nagy Péter püspök, mint elnök;
gr. Bánffy Miklós, egyházkerületi főgondnok; Incze Mihály,
Szász Béla, dr. Jenei Victor igazgató tanácsosok; Parádi
Kálmán, tan. előadó, pénztárnok, számvevő és titkár.
Battyáni József képviselővé választása, a kolozsvári
egyházmegye'fölterjesztése alapján, igazoltatik.
Láng Károlynak katonai ellenőrzési szemle s egyház­
látogatás végett 14 napi szabadságidő s 100 frt előleg
utalvány oztatik.
A kézdi egyházmegye tanácsa ajánlattal fölterjeszti a
dalnoki egyházközség kérését, az iránt, hogy adósságai
kifizetésére minden rendelkezés alatt álló ingó és ingatlan
javai átbocsátása engedélyeztessék. Egyházmegyei bizottság
küldetik ki az egyházközség vagyoni ügyei rendezésére s
arról részletes fölvilágositás fölterjesztésére.
A kézdi egyházmegye közgyűlésének fölterjesztésére
az ikafalvi egyházközség felekezeti iskolájának megszün­
tetése engedélyeztetik, azon esetre, ha a községi iskola lét-
lejön.
A sz.-szolnoki egyházmegye fölterjesztésére a paczali
egyházközség erdő fájának eladása engedélyeztetik.
A sz-szolnoki egyházmegye panaszt emel az alispán
azon határozata ellen, mely szerint a perecseni egyház-
község faiskola helyéül kijelölt fekvőség kicserélése végett
a megye közössegéhez intézett folyamodványt tekinteten kí­
vül hagyva, oly fekvőséget jelölt ki e czélra, mely iránt az
ig. tanács nem rendelkezett. Az ügy szabályszerinti elin­
tézésére főispán fölkévetett.
A kutyfalvi egyházközség kisajátitási pénzei elhelye­
zéséről Kiállított szervődvény szabályszerű biztosítása végett
esperes afia utasittatik.
A nagy-borosnyai egyházházközség nehány tagja föl­
folyamodik püspök afia ama eljárása ellen, hogy a papvá­
lasztás ügyében kiegészítésül eskü alatti tanu-kihallgatást
s uj ítélet hozatalt rendelt el. A felfolyamodás, miután püs­
pök afia áz elnöki széket gr. Bánffy Miklós, főgondnoknak
átadta, elutasiHatik.
Elláttatott még nehány ügydarab.
r. t.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A „Prot egyh. és isk. Lap" vezérczikke is­
mét a convent közoktatási tervezetével foglalkozik. Ezúttal
M o c s á r y felel Molnár Aladárnak.
Miután Mocsáry kijelentette volt, hogy a Molnár-féle
javaslatot szívesen elfogadja, mint p r o g r a m m o t , mely
felé törekedni kell, furcsának találja most Molnártól azt az
észrevételt, hogy czikkirónak ki kellett volna mutatnia a
tervezet szükségtelenségét vagy rósz voltát. Nem mondhat­
ja rosznak, a mit jónak tart. De viszont absolut szüksé­
gesnek csak azt ismeri el, hogy tartsuk fenn a protestáns
közoktatást, ne reducáljunk annyira, hogy abdicaljunk és
ezzel ne adjuk fel ama követelésünket, hogy az állam adja
ki részünket az alapítványi javakból. Első sorban ezek
szükségesek s ezekkel szemben a Molnár reformjai lehet­
nek igen szép és hasznos dolgok, de igenis nem szük­
ségesek,
Annak igazolására, hogy a javaslat életbeléptetésére
felekezetűnk nem képes, hivatkozik czikkiró arra, hogy ki­
sebb gymnasiumaink tanárainak fizetése most 5— 600 frt,
a főiskolákban 800— 1000 frt. Molnár terve szerint agym .
tanárok fizetése átlag 1500 frt lenne. Akadémiai tanáraink
fizetése 1000— 1200 fi t ; a terv szerint lenne mintegy
2000 frt. E mellett nevezetesen szapovitni kellene a taná­
rok számát, át kellene alakitni a tantermeket (119 §.). Ha
Molnár „meri állitni, hogy tervezetét anyagilag is képes a
magyar ref. egyház életbe léptetni" — tessék kimutatni
hogyan ? Mely iskolákat lehet és kell mások dotálása vé­
gett megszüntetni vagy összeszoritni; miként lehet a hely­
hez kötött alapítványokat más helyre vinni vagy conver-
tálni; szóval, tessék elkészitni tervéhez az életbeléptetési
törvényjavaslatot is. Mig ez nincs m eg: addig az egész
tervezetnek nincs gyakorlati értéke.
A statistikai adatokra czikkiró azt jegyzi meg, hogy
azok segélyével néha az alaposság látszatával a legalapta­
lanabb tételek is bebizonyithatík. Feltűnő czikkiró előtt
Molnár adataiból mindjárt az, hogy mig nálunk 68 ezer
lélekre esik egy gymnasium, Poroszországban 126 ezerre,
sőt Szászországban 230 ezerre. Miként lehet az, hogy
Szászországban majdnem csak felónyi gymnasium van, mint
a hozzá culturalis viszonyaiban nagyon hasonló Poroszor­
szágban? Ily adatokból döntő érveket formálni nem lehet.
A nálunk tettleg létező viszonyokból kellene kimutatni, hol
és mennyiben vannak felesleges iskoláink. Több apró gym-
nasiumunk van, melyek a felsőbb népiskolák helyét pótol­
ják. Ezek megszűntével nem lehet eszközöket szerezni más
iskolák emelésére, mert ezek alapjai legtöbbnyire helyhez
vannak kötve. Ha pedig nagyobb intézeteinknek törüljük el
felét, hogy a másik felébe oltsuk, ez csakugyan oly mér­
vű visszavonulás lesz, mely egyértelmű az abdicatioval.
Arra, hogy Molnár szégyenletesnek tartja szegénysé­
günk bevallását, azzal válaszol, hogy akái szégyenletes,
akár nem, de tény; és ezt tagadni akarni — ez az igazi
struczmadár-politika. Mi a reformatioval minden egyházi
vagyontól elestünk ; nagy erőfeszítéssel tartottuk fenn ma­
gunkat mind e mai n apig; ez erőfészitest mostani viszo­
nyaink között fokozni nem lehet.
Egyébiránt — azzal végzi czikkiró — a kormány
bejelentette e középtanodai törvényjayaslatot; felesleges vi­
tatkoznunk, mert majd eligazítják mások a mi dolgunkat.
Reményű, hogy midőn Tisza Kálmán és érdektársai ellené­
ben barczolni kell a prot. közoktatás megmentéséért —
együtt lesznek.
 475
KÜLFÖLD.
Oroszország.
(Népnevelés.)
Mint oroszországi lapok írjak, a nópnevelés ott igen nagy
előhaladást tőn. Azelőtt a legsiralmasabb állapot uralkodott
e tekintetben, mert, mint a hivatalos jelentésekből ki­
tetszik, t iz iskola-köteles közűi k i l e n c z n e m részesült
semmi oktatásban!
Amerika
(Haladás a korral.)
Már múlt számunkban is említők, hogy az élelmes amerikai­
ak istentiszteletökben alkalmazzák a telephont. Most újabban
a „ Bradford-Observer egy majdnem hihetetlen újdonságot
közöl e tárgyról. Azt állitja u. i. hogy Bradfordban több
templomban, három lábnyira a szónok helyétől a kathedrában
tizenkét telephon van felállitva, melyek mindannyian egy
központi állomásra szolgálnak. Ez állomás viszont összeköt­
tetésben van gazdagabb falusi birtokosok lakhelyeivel. E
központi állomásban alkalmazott egyének a megrendelő kí­
vánsága szerint ki többet ki kevesebbet fizetvén, jobb vagy gyen­
gébb beszédet akar hallani, valamelyik templom és az illető
telephon sodronyhálozatát össze kapcsolják, s az illető csa­
ládjával együtt, anélkül, hogy házából egy lépést is tenne,
teljes istentiszteletet hallgat végig.
(A mormonokról).
Utah államban 120,000 lélek vallja a mormon hitet, de csu­
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Életszabályok fiamnak.
Mindig sziveden hordozd az Isten iránti szeretetet,
s fohászkodj hozzá este-reggel. Minden tettedet az úrral
kezd. Ha szerencsés vagy, mondj neki hálát; szerencsétlen­
ségedben intézd fohászodat hozzá s légy meggyőződve a
felől, hogy ő szerencsében úgy, mint balsorsban mindig ve­
led van.
* *
* Őrizd meg szavaid, tetteid s érzelmeid tisztaságát.
Ne feledd soha, hogy a bűn mindnyájunkat megkí­
sért, s nekünk folyton arra kell törekednünk, hogy Isten
segélyével, mind jobbakká léve, valódi czélunkat — hogy
Isten gyermekei lehessünk — elérjük. Hidd teljes szivedből,
hogy Jézus érted is élt, éried is szenvedett, azért, hogy
te, őt buzgón követve, igazsággal, az Isten által megszen­
telt szeretettel élj.
♦ *
* *
Ne légy fennhéjázó; de azért emberi méltóságodat
pán ötezer ragaszkodik teljesen az eredeti hitczikekhez, a
mennyiben a. polygamiát gyakorolja. A többi mind egynejű.
Siarn.
(Vallás szabadság.)
Siarn királya kihirdettette országában a teljes vallás szabad­
ságot; ő, mint kibocsátványában mondja, csöppet sem bánja?
bármily vallásfelekezetnek is tagja bármelyik alattvalója«
Kövesse mindenik azt a vallást, melyet legjobbnak talál,
neki ez teljesen mindegy. — Ekkora szabadság csak elég
egy siami-nak.
Németország.
(A porosz egyház közzsinata.,)
Mint már említők, az első porosz közzsinat október
hó 9-én ült össze. Ünnepélyes istentisztelet nyitotta meg
az ülésszakot, mely az általános hiedelem daczára sem ho­
zott oly fontos határozatokat. Az ülések egyik főtárgya a
vasárnap s általában az ünnepnapok megszentelése volt. E
tekintetben sem juttattak fontosbb határozatokat érvényre,
mert a synodus magát nem találván illetékesnek és képes­
nek ily fontos kérdésben végérvényes határozatot h o zn i, a
kormánytanácshoz egy feliratot intézett e tárgyban. Az
ülések további folyamán kisebb érdekli s nagyobbrészt Né­
metországi helyi érdekkel biró határozatok hozattak, milye­
nek a papi szigorlat szabályainak modositása, igy tehát
azon balsejtelmek, mikről múlt számunk e rovatában em­
lékeztünk meg, épen nem valósultak, bár a túlnyomó elem
az orthodox volt.
szigorún őrizd meg, szeresd az igazmondást; őrizkedj köny-
nyelmu ígéretek tételétől, de szavadat váltsd be, életed s
vagyonod veszélyeztetésével is. A hazugság által magadat
becstelenited meg, megfosztod magadat a tiszta öntudat­
tól, meg a szabad légtől, melyben minden jó tény ész he­
tik, s szivedet oly talajjá teszed, melyben minden ad­
dig idegen vétek gyorsan megfogamzik, s még gyorsab­
ban nő.
*
* *
Kerüld az italvágyat, mely, mint Pál apostol mondja, sze-
méreintelen életet okoz.
*
* *
Légy takarékos. Ne légy pazarló, de ne légy se fös­
vény, seuzsorás. Nemesdolgokban légyadakozó. Gonosz
útonvagyonra ne tégy szert, mert láttam én,hogy sok
ily úton szerzett vagyon semmisült meg.
* *
Légy bátor és hő. Belátással párosult ernyedetlen hő­
 476
ség mindig győz. Keresztül megy a pusztákon, hol mások
epedve vesznek el, megmássza a hegyeket, melyekről az
Ígéret földét látni be. Senki hírnevét se ócsárold, s soha
se feledd, hogy te is alá vagy vetve az emberek közös gyá­
szos sorsának.
* az e g y h á z t a g j á n a k n e m i s m e r h e t i . Kelt 1674
♦ *
Kerüld üzleteidben a csalást, mert azt hosszú ideig
nem feledik; de kisersd meg az emberek észjárását és ter­
mészetét kiismerni; a jóval szemben jó légy. A cselszövő­
ket kerüld, s vigyázva beszélj velők. Ke vesztegesd erő­
det s idődet oly vitatkozásokkal, milyenekbe ők bocsátkoz­
nak. Maradj mindig előrelátó, hogy részed legyen az álta­
lános jogban az igazságot megismerhetni. Misem növeli úgy
a gazemberek alacsonyságát, mint a becsületesek hanyag kö­
zönyössége. Az egyenes lelküség alapja a valódi jóakarat­
nak, a szeretetnek s a jótékonyságnak. A mikor csak raj­
tad áll, el ne tűrd, hogy a bűnös büntetlenül maradjon.
* ha szintén mindkét részről bennünket megbíráltak volna is*)
Légy jóltevője a szegénynek, de ne adj alamizsnát
azért, hogy tetszelegni vágyjál*
Ht
* *
Ne lépj hízelgőkkel, istentagadókkal s csélcsapokkal
soha összeköttetésbe; szere sd azokat, kik a te hibádat hely­
rehozzák s neked jóakaró tanácsokat adnak. Fogd a becsü­
letes pártját, s ha az tudatlanságból valamit elhibáz, fi-,
gyelmeztesd őt barátilag.
ifi Hí
Tarsd fenn családodban a nemes egyszerűséget, s a
testvéries szereteted
Hí
* *
Ne feledd, mennyi veltartozolhazádnak s a társadalomnak!
Tégy tehát azok javára is. Segits, a hol tudsz, hogy az
igazság, jóakarat és bizalom újra megerősödjék azok között
kik együtt élnek s munkálnak. Támogasd útjában a gyengét;
*
sarkalld a hanyagot, bátorisd a lesujtottat : ne feledd soha,
hogy e krisztusi parancsnak: „Győzd le a gonoszt jóval“,
teljesítése által, egy jobb és szebb jövőbe vezető útat kell
egyengetni.
* zéreltetvén, a Christus nevében a megemlített Sárosi Su­
Hs Hí
Maradj egyházunk hű fia. Védd annak szabadságát,
ne engedd eltiportatni annak jogait; növeld az iránta táp­
lált szeretetet; az isteni szolgálatok alól magad ki ne vond
s ne tagadd meg szived s kezed segélyét az érte folytatandó
munkában. Mert az egyház a nagy világban Istennek ha­
talmas követe, melynek hivatása a tévelygő emberi nemet
a megigazulás forrásához, minden nagyhoz és jóhoz elve­
zetni, erőt adni annak a szükségben, bizalmat s valódi re­
ményt nyújtani. Maradj hű, kedves fiam ; szálljon rád Is ­
ten áldása, hogy virulj, mint a vizek mellé plántált fa.
Egyháztörténelmi levéltárcsa.
XV.
A k o l o z s v á r i egyhá z t ö r v é n y s z é k e Apafi
Mi hál y f e j e d e l e m p a r a n c s á v a l s z e m b e n ki ­
n y i l a t k o z t a t j a , h o g y a Sár ő s i Z s u z s a n n a , n é ­
ha i B o j t o s M i h á l y n e ü g y é b e n h o z o t t í t é l e t é ­
t ő l el n e m á l l h a t , s őt, ki f é r j é t h ű t l e n ü l el ­
hagyt a, Bojtos Mi há l y t ö r v é n y e s özvegyének
s m i g I s t e n é v e l és az e g y h á z z a l ki n e m b é k ü l ,
aug. 22-dlkén.
Isten Nagyságodat szerencsés hoszszu élettel áldja és
békeséges országlását számos esztendőkre terjeszsze.
Kegyelmes urunk, Nagyságod 12-én Írott méltóságos
parancsolatját 22 praesentis nagy alázatossággal elvöttük,
és valóban fájlaljuk, hogy ezaránt ártatlanok lévén meltó-
ságos fejedelmi tekintete előtt olyan sinistra informatióval
terheltetünk, mintha mi impediálnók Sárosi Susánna asz-
szonynak Bojtos Mihály javaiból adjudicáltott iertialitásá-
nak kezében való administratióját; holott senki minket a
felől nem requirált, annál is inkább meg nem bírált, sőt
de az mi urunk Jesus Christus, kinek követséget hordoz­
zuk, mi reánk affélét nem bízott, s mi is tisztünk részé­
nek nem ismerjük. Kegyelmes urunk mi élőnkben partiali-
súl ezt a kérdést hozták: Sáro si. Susánna aszszony még
ura Bojtos Mihály éltében nem lött-e infidelis, desertrix?
és ha az, Bojtos Mihály holta után a szent írás és a mi
theologusinx szerint ismertethetik-e Bojtos Mihály legitima
relictajának ? Ez casus matrimonialis lévén az ecclesiasti-
cum fórumot concernálja, melynek decisiojában a mit cse­
lekedtünk egész partialisűl, tisztünk szerint, a Jesus Chris­
tus nevében az ő szontséges beszédén és keresztyén theologusink«
értelmén magunkat fundálván cselekedtünk. Mely cselekedetün­
ket nem csak emberek eleiben, hanem azon Jesus Christus
dicsőséges itilő széki eleiben is terjeszteni bátorságos lelki isme­
rettel, nagy alázatossággal készek vagyunk; hogy tudniil­
lik Diég említett Sárosi Susánna aszszony Bojtos Mihályt
még életében infideliter ac malitiose deserálta, házasságbeli
unióját, szövetségét, Istenének nevére tött esküvésének meg­
szegését nem reparálta annak életében, már holta után nem
is reparálhatja. Melyhez képest mi az Istennek leikétől ve­
sánna aszszonyt infidelis desertrixnek et fidei conjugalis
ac jurisjurandi violatrixnair találván, mind addig is ecclé-
siánk eleven tagjának nem ismerjük, jó lelki ismeretünk
szerint nem is ismerhetjük, miglen Istenével és a szent gyüle­
kezettel annak útja s módja szerint meg nem békéllik ; ezekhez
képest in foro spirituali et conscientiae Bojtos Mihálynak
legitima relictajának nem is vallhatjuk. Sőt noha cserép edé­
nyek vagyunk, mindazonáltal a Jesus Christus követségét
viselvén, igen alázatosan instálunk Nagyságod előtt azon
Ckristusnak méltóságos nevében, hogy afféle Nagyságod fe­
jedelmi méltóságos udvarának fényességét, Isten előtt való
kellemetességét homályositó személynek szolgálatjátúl feje­
delmi házát naponkint Dáviddal Psal. 101 tisztán tartani
meg ne szűnjék, melyben nincsen is semmi kétségünk, hogy
*) A m e g b í r á l n i szó itt eredeti értelmében annyit teszr
mint bíróvá tenni, választott bírósággal megbízni.
 477
a mennyei urnák jó kedvét Nagyságod országosának szá­
mos esztendőkre való boldogít ására teljes bizalommal vár­
hassa. Kolozsvártt 22 aug. 1674.
Nagyságodnak alázatos és méltatlan szolgái
A kolozsvári reform, ecdesiának, scholának is
együgyü pásztori és professori m. p.
K í v ü l : Illustrissimo ac Celsissimo Principi Domi­
nó, Domino Michaeli Apafi, Dei gratia Regni Transylva-
niae Principi, partium Regni Hungáriáé Domino, et Sicu-
lorum Comiti etc. Domino nobis clementissimo.
Eredetije az érd. M u z e u m k é z i r a t t á r á b a n .
XYI1.
Ki s-Komáromi I s t v á n g y u l a f e h é r v á r i ta-
n á r f o 1y a m od á s a B o r n e m i s z a A n n a f e j e d e ­
l emasszonyhoz, ho g y mostani szállásáról,
h o l a n é m e t k a t o n a s á g m i a t t ni n o s bi z t o n Ság­
b a n , az e l h a l t B u z i n k a i t a n á r s z á l l á s á r a k ö l ­
t ő s t e s s ék. Kelt Gyulafekérvártt 1687 decz. 10-dikén.
Hogy a Nagyságod életét emberi reménség felett el­
lensége kívánságára soha nem engedő nagy Isten Nagysá­
godat s szerelmesit, e kétséges időkben is, kiváltképen való
rejtek helyeiben takargassa, s a felviradandó szent alkal­
matosságokra vidám szivei juttassa, kívánom alázatosan!
Kegyelmes Aszszonyom! collegiumunk jó rende sze­
rint mind az innepi szent alkalmatosságokra s mind ©szol­
gálatnak rendinek megtartására vigyázván, a Nagyságtok
méltóságos udvarában mostan is bocsátottam arra való al­
kalmatos ifjakat, kész szivünk tiszta háládatosságának con-
testatiójára, mind ennyi siralmas időkben is, bízván a Nagy­
ságod hozzánk való keresztyéni affectiójában hogy eze­
ket is elébbeni kegyelmessége szerént acceptálni méltóz-
tatik.
Magam sorsát is Nagyságodnak jelentenem alázatosan
kénszerittotém. Mint egy kunyhó a dinnyés kertben, min­
denfelől való német szomszédom között egyedül lévén, mos­
tani szállásomon való megmaradásomat semmiképpen nem
rcmólhotem. Minek okáért Nagyságodat kérem alázatosan
idveztilt Buzinkai uram o kegyelme szállására való bo-
csáttatásom felől udvarbiró uramnak ő kegyelmének paran­
csolni inéltóztassek Nagyságod kegyelmesen. Mivel mostani
szállásom a collegiumtól távul lévén, életem koczkáztatásá*
val esik tanításomra való feljárásom, kiváltképpen estvék-
nek idején. Mely Nagyságod ebbeli kegyelmes provisiójáért
legyen Isten Nagyságodnak s a Nagyságod szerelmesinek
erős oltalma, ez háboruságos időbeni Albae 1687. 17.
10'bris
A Nagyságod alázatos szolgája
Kis-Komáromi István m. p.
K í v ü l : Az Méltóságos Erdélyi Fejedelem Aszszony-
nak, Bornemisza Anna Aszszonynak, nékem természet sze­
rént való jó kegyelmes Aszszonyomnak ő Nagyságának irám
alázatosan.
Eredetije a z é r d. Muzeum kézirattárában.
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az- ev ref, főtanoda betűivel Kolozsvárt.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. október 25-én.
— Az egyházmegyék új beosztására vonatkozó ja­
vaslatot a főt. püspök ur elnöklete alatt még 1876-ban kikül­
dött bizottság, mely Pogány György, b. Bánffy Dániel, Le-
szai Ferencz, Csiszér Gábor, Benkő János és Vályi Pál ta­
gokból áll, azon kéréssel fogja beterjeszteni a közgyűlésnek,
bogy egész terjedelmében vétessék föl a közgyűlés jegyző­
könyvébe, hogy arra az érdeklettek, zárhatáridő alatt, te­
gyék meg észrevételeiket s a jövő évben e nagyfontosságu
kérdés érdemleges tárgyalás alá vétethessék.
— Gróf Bánffy Miklós ő nagyméltósága, mint a
zsoboki templomópités nemeslelkü védnöke, az egyházköz­
ségnek legújabban egy értékes antik úrvacsora osztó po­
harat alándékozott, mely a betegeknél lesz használandó.
— Protestáns pap. E czim alatt — mint már jelez­
tük Lágler Sándor és Kálmán Dezső lelkészek gyakor­
lati szakközlönyt indítottak meg, melynek első füzete bekül­
detett szerkesztőségünkhöz. Tartalma választékos s gyakorla­
ti czeljának megfelelő. Vannak benne reformatio- ünnepi egy­
házi beszéd, keresztelési agenda, halotti imák s versek. Leg­
tanulságosabb azonban „ L e l k é s z i i r o d a “ czimü rovata,
mely főleg a fiatal s kezdő lelkészen számára gyakorlati
lítasitásokkal szolgál, egyelőre az anyakönyvnek vezetését
tárgyalván s erre vonatkozólag mintául szolgáié táblázatot
is közölvén. Továbbá a viszálkodó házasokkal való bánás­
módra is lítmutatásokat ad s végül lelkészi szakmába vá­
gó kérdéseket vet föl megvitatás végett. Az egész füzet 32
lapra terjedő s havonként egyszer fog megjelenni. Előfize­
tési ára egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az előfizetési pén­
zek Kölesdre (Tolnamegye) küldendők. Főleg fiatal lelkész-
társaink figyelmébe ajánljuk, azzal a megjegyzéssel, hogy az
öregebbek is jó hasznát vehetik.
A s z e r k e s z tő p o stá ja .
D ó z s a D én e s n e k 8 z ás z v á r o s. A mélt. gróf
ur hozzá intézett kérdéseinkre kijelentette, hogy nem adott
neked felhatalmazást levelének lapokban való közlésére s
közrebocsátását tőlünk se kívánja. Közlését ennélfogva mel­
lőzzük s azon tiszteletnél fogva, melyet a gróf ur szemé­
lye s nagy érdemei iránt táplálunk, bárha az a „Szemle
hasábjain már megjelent, nem teszünk rá semmi észrevé»
telt, csupán annyit ajánlva figyelmedbe, hogy a kortes fo­
gásokat is csak a tisztesség határai között illő fölhasznál­
ni s a te túlbuzgóságod ez ügynek sokkal többet ártott,
mint a mennyit használt.
 IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Szeptember 2. 44. szám
M e g je le n ik h ir d e té s i d ija k :

minden vasárnap.
ERDÉLYI Kétszer hasábozott garmond
sor vag£ annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
SMrtHsUMgl s kUMl iiilU i:
után 30 kr.
b.-farkasutcza 16. sz. hova Nagyobb és többször megje­
a lap szellemi s anyagi lenő hirdetéseknél külön ked •
ügyeit illető minden külde­ vezményt nyújt a kiadóhivatal
mények czimzendők. * Előfizetési á,r :
E G Y H Á Z I ÉS IS K O L A I H E T ILA P . Egész évre 6írt., félévre 3
Kéziratok nem adatnak vissza.
írt., évnegyedre 1 frí 5 0 k
>;___
j^ELELŐ S SZERK ESZTŐ É S KIADÓ TULAJDONOSI í S z S b S Z S I D O M C I O Í S O S .

rület fenhatóságához illik. Annyival jobban esik jelez­

T artalo m : Üdvözlet az érd. ref. egyházkerületi közgyű­
lés tagjaihoz. — lg . tanácsi vélemény % tanodák vagyonának ke­
nünk a békés hangulatot, mert soha áldásosabb
zelése és ellenőrzése felől. — Gymnasiumaink múlt évi értesítői. — aerája a törvényhozói működésnek nem nyílt meg.
Az áll. ig. tanács r. gyűléséből* r. t. — Egyházi lapok szemléje. — Királyhágón inneni egyházkerületünknek jutott a
Különfélék. —• Körözvények. — Szerkesztő postája.
szerencse, hogy a convent által általánosságban el­
fogadott és az egyházkerületek véleményezése végett
az egyházkerületekhez áttett azon szervezeti javaslat
Üdvözlet az érd. ref. egyházkerlileti tárgyában, mely fordulópontot van hivatva képezni
közgyűlés tagjaihoz. nagy múltú, de sokban fogyatékos protestáns tan­
Kolozsvár 1879. okt. 31.
ügyünk terén, először hallassa szavát. Az ig. tanács
által egybehívott enquette a Molnár Aladár féle ja ­
Legelső szavunk: Isten hozza őket! Miudig a leg­
vaslatról igen beható tanácskozás alapján jelentést
szebb remények, a legjobb kívánságok, legforróbb
fog tenni a közgyűlésen és ez lesz első legfontosabb
óhajok kísérik a közügy érdekében, bérezés hazánk
tárgya a tanácskozásnak. Meg kell minden oldalról
legtávolabb eső zugából is egybesereglő tagjait egy­
vitatni e fontos tárgyat, m ert autonóm jogkörrel bi­
házi törvényhozó testületünknek. De a szép remé­
ró intézeteink jövő alakulására igen jelentékeny be­
nyek és forró óhajtások, a felizgatott párttusák foj­
folyást gyakorol, belóletóbe is nagyon mélyen be­
tó ködébe vesztek el nagy részt, habár soha sem
nyúl. A másik fontosabb tárgy egyházmegyéink ki-
örökre. Nem örökre, mert a szeretet kifogyhatatlan
keritése, melynél a személyes rokonszenveket le kell
a reménységben, mely fentart és kétségbeesni nem
győzni a jobb, egészségesebb, egybevágobb közigaz­
hagy. Sokszor az nyárelő napsugaras napjaiban a
gatás érdekében. Az erők helyesebb csoportosítása
szeretet és hit épületének munkásait láttuk elsöté­
azok intensivebb kifejlődését segítheti elő; továbbá
tü lt arczczal, a csalódás és megsértett önérzet bán tál -
még a prot. egyház által oly szeretve ápolt és a g ­
mával szivökben, az egymást megérteni nem biró
godalmasan óvott magyarság érdekében is üdvös h a ­
beszéddel vagy a még kínosabb némasággal az ajka­
ladást idézhet elő. A kepe váltságok központi keze­
kon megjelenni a gyűlésre. Bizony elégszer jutot­
lésének kérdése is, ha elvi ellenzésre is találna, va­
tunk a csüggedtség oly pontjára, hogy feladjuk a
lami módon ez ügy okvetetlen szabályozandó. Minden
jobb jövőben vetett erős hitünket. Ds ime most az
egyéb tárgy is — valahára — nem a bírálat, nem
őszi nap hidegebb, halványabb fénye nem tükre a
a rideg számbavétel, nem a reeriminatiók, de a csön­
lelkek hangulatának, örvendő szívvel, egyező érzel­
des és biztos alkotások anyagáül szolgálhat. Adja
mekkel, egyetértő buzgalommal gyűl egybe a jelen
Isten, hogy a jó remények és meleg várakozások
közgyűlés. Mindaz, mi a m últ lassú folyamában za­
meg ne szógyenüljenek. Még egyszer, hozta Isten
varossá bonyolitá az ügyeket, egymás ellen ingerelte
az erdélyi egyházkerületünk közgyűlésre egybese-
az ügyhöz tapadó — sokszor a legmelegebb ra­
reglett ta g ja it!
gaszkodásból kimagyarázó érdekeket és személyeket:
most elő nem fordul. A tárgyias tanácskozás azon
méltóságos arezot ölti magára, mely az egyházke­
 479
lg . tanácsi vélemény
a tanodák vagyonának kezelése s ellenőrzése felől.
Az 1878. évi egyházkerületi közgyűlés 63. sz. a.
kelt határozatával megbízta a m. t. áll. ig. tanácsot, hogy
„a tanodák igazgató testületé szervezéséről és a vagyon­
kezelésről terjeszszen törvényjavaslatot az egyházkerületi
közgyűlés elé.“ Az áll. ig. tanács, ehez képest, 1878. nov.
17-dikén tartott üléséből valamennyi tanodánk m. és t.
elöljáróságát felszólitá, hogy a törvényjavaslat előkészithe-
tése érdekében állapítsa meg előterjesztését s f. é. február
hó végéig terjeszsze az áll. ig. tanács elé.
E fölhívás nyomán beérkezett vélemények, rövid s csak
a főbb vonásokra szorítkozó, kivonata a következő:
le N a g y - E n y e d : Nőm érti teljesen a fölhívás czél-
zatát, mert az elöljáróságok évszázadokon át kifejlett in«
tézménye, hatás- és jogköre, helyesnek bizonyult s módo­
sításukat nem is kivánta senki és mert a különböző tano­
dáknál különböző természetű lévén a vagyon, a kezelés is
különböző szempontok szerint kell hogy folyjon. A mi pe­
dig magát a n.-enyedi főtanodát, igazgató-testületét és va-
gyon-kezelését illeti, e tekintetben a legutóbbi egyhker. köz­
gyűlések tüzetesen és czélszerüen intézkedtek, újabbi in­
tézkedés szüksége tehát fon nem forog. A felhívásnak azon­
ban eleget kívánván tenni, kér határozottabb utasítást. —
Egyébiránt maga keblileg gondoskodott a pénztárnok, ügy­
véd és erdősz útasitásának szabályzatáról s ezeket, kívá­
natra, kész fölterjeszteni.
2. K o l o z s v á r szintén nem érti a felhívás inten-
tióját s miután az elöljáróság és ig. tanács vezetői és ke­
zelői eljárása ez ideig czélszerünek bizonyult, ha újabb in­
tézkedésnek forogna fenn szüksége, kér ez iránt határo­
zottabb utasítást, miután a felhívásnak eleget akar tenni.
3. M a r o s v á s á r h e l y . A mi illeti | A) a vagyon­
kezelést: Az elöljáróság, gondnokok, ig, tanár és pénztár­
nok tartsák meg az eddig jónak bizonyult utasításokat és
szabályzatokat — elvként kimondatván, hogy a fekvők iceb-
li kezelése helytelen. A vagyonkezelés módozataira nézve
ajánlja, hogy
a) a rendkívüli bevételek és kiadások előljáróságilag
utalványozandók s a rector pr. ezekre nézve vezessen soro-
zati szám-szerinti utalványozási naplót.
b) A vagyon-állás kimutatására a különböző számo-
lati ágakat feltüntető f ő k ö n y v vezetendő.
c) A pénztárnok n a p l ó j á t a rector pr. ellenőrizze,
hogy a naplózás naponként történjék s hogy h a v o n k é n t
zárlat tétetvén, a pénztárnok és rector professor együtte­
sen állapítsák meg a hó végén a pénztárállást, mi a nap­
lóban kettejük aláírásával legyen feltüntetve, e havi pénz­
tárállásokról a rector pr. külön jegyzéket vezetvén s a
pénztárnok e jegyzéket is mindannyiszor aláírván. E mel­
lett, időnként, történjék gondnoki pénztár-vizsgálat.
d) A pénztárnok vezessen az adósokról külön főköny­
vet, a tőke- és kamattartozások s a teljesített fizetések szá­
mára megfelelő rovatokkal.
e) A folyó kiadások fedezésére szolgáló pénzek idő­
köziig takarékpénztárakban kezelendők.
f) Az évi számadások, kebli vizsgálat után, pontosan
terjesztendő^ felülvizsgálatra az áll. ig. tanács elé — és
pedig elkülönített naplószerü számadások formájában az
egyes számolati ágak szerint.
A mi illeti B) az igazgató testület szervezetét, en­
nek netaláni módosításával várni kell a gymn. tanterv és
rendtartás munkában levő újraszervezéséig.
4. S z.-U d v a r h e 1y. I. Az elöljáróság az igazgató­
testület eddigi szervezetét helyesnek tartja s a vagyon-ke-
zelésre vonatkozólag czélszerü az 1874. évi egyhker. köz­
gyűlés ápr. 19-diki ülésében megállapított pénztárnoki „Uta­
sítás“. Kebli intézkedéseik köreiből megemlítik, hogy nálok
évenként megválasztatik egy tanár „pénztári ellenőr u-ré,
ki hetenként pénztári zárlatot csinál a pénztárnokkal s a
meglevő pénzt akkor beteszik a 2 kulcsu szekrénybe, mely­
nek egyik kulcsa ez ellenőrnél áll. Különben az elöljáró­
ság bármely két tagja jogosult bármikor pénztár-vizsgálatot
tartani.
II. Szakács Mózes, r. tanár, bejelentett s fölterjesz­
tett különvéleményében új javaslattal lép föl az ig. testület
szervezetére nézve. Szerinte ugyanis helyes az elöljáróság
összealkotása a curatori és tanári elemekből, de a 48 előtti
időktől s viszonyok szerint átszármazott curatori elem —
minden tisztelettel szerzett érdemei iránt — ma már nem
mindenekben felelhet meg hivatásának. Mert a fölhalmazó-
dott végzendőkhez képest igen kevesen vannak, mert a
gondnokokat is nyomja a magán élet gondjainak terhe s
mert az előljár ósági kebli tagok (az az tanárok) bizonyos
„nehezteléssel“ nézik őket, mint a kik kizárólag az egy­
házkerület képviselői a testületben. Épen e z é rt:
a) a gondnoki és tanári elem az elöljáróságokban
egyensúlyba helyezendő, mihez képest: /?) az az egyház-
község, melynek kebelében a tanoda van, candidáljon há­
rom egyént, kik közül az egyhker. közgyűlés válaszszon egy
előljárósági tagot s y) ugyanígy, az illető egyházmegye 6-os
canőidatioja nyomán még két előljárósági tagot (gondnokot),
a z é rt: ő) az eddigi 4 gondnok állomása és választási mód­
ja jövőre is fentartatván.
5. Z ila h . Az igazgató-testület eddigi szervezetét és
hatáskörét helyesnek tartja, megjegyezvén, hogy az elöljá­
róság egy tagja se legyen szenvedő vagyoni összeköttetés­
ben a testülettel. Ám nálok az egyházközség most is segé­
lyezvén a tanodát, az egyházközség kebeléből jelenleg is 5
inspector vesz részt az előljárósági gyűlésekben s ez usust
magára nézve föntartatni s illetőleg törvényesíteni kívánja
— és pedig oly módon, hogy inspectorok legyenek: a 2
egyházközségi pap, az eecl. időszerinti gondnoka s két egy­
házkerületi közgyűlési választott, e két állomásra egy egy-
házközs. képviselőtestülete candidálván 3— 3 = 6 egyént —
az inspectorokra is élvén ama megjegyzés, hogy vagyoni
passiv viszonyban nem lehetnek a tanoda iránt.
A jelenlegi vagyon-kezelési szabályzatokat helyesnek
tartja s pótlásul csak azt javasolja, hogy legyen egy vá­
lasztott tanár, ki a törvénykönyvbeli tőkéket, kamatokat
 480
k e t t ő s k ö n y v v i t e l szerint nyilvántartsa, e nyilván­
tartásból évenként főkönyvi kivonat = vagyonállás készít­
tetvén, mely az elöljáróság által helybenhagyatva, irányadó
lenne a pénztárnok számára a következő évre nézve s ál­
tala zárszámadása mellé csatoitatnék.
6. S z á s z v á r o s mindenekben ragaszkodni kíván a
statusquo-hoz.
7. Se p si-S ze n t-Gy ö r g y , e czélra kiküldött, 3-as
bizottsága nem készithetett véleményt, miután gondnokai
vidéken vannak s ily egyházkerületi érdekű ügyben elha­
markodott véleményt nyilvánítani nem kiván — miért elné­
zést kér.
A tisztelettel alólirottak úgy vannak meggyőződve,
hogy az egyházkerületi közgyűlést érintett határozatának
hozatalakor az a tény vezette, hogy a tanodák vagyoni
ügyei kezelése körében ténylegesen tapasztalt hiányok or-
voslandók s valamint a tanodái évi költségvetések előleges
megállapítását s fensobb jóváhagyását, e tjavaslat elkészí­
tését is azért rendelte el, hogy a tanodái közvagyonok le­
hetőleg biztosíttassanak s tulterheltetésök elhárittassók. E
fölhívás intentioját tehát nagyon lehet érteni, a mint Ma­
rosvásárhely, Zilah s részben Udvarhely meg is értették.
Épen ezért, már csak az egy Zilah esete is tanúsítja, hogy
mindenekben a status quohoz ragaszkodni nem volna he­
lyes s viszont, némely tapasztalatok nyomán, indokoltnak
látszik az oly eljárási módozatokról való gondoskodás, a
melyek mellett, emberileg szólva, biztositni lehessen a ta­
nodák vagyonát minden ehetőséggel szemben.
Tulfelől nem mutatkozik szükségesnek, hogy az elöl­
járóságok, gondnokok, rector professorok s pénztárnokok
jogai és kötelességei körülírásában módosítás történjek,
azért kimondásával annak, hogy az .elöljáróságokat, gond­
nokokat, rector professorokat, tanodái pénztárnokokat és
ügyvédeket illető határozmányok teljes érvényükben föntar-
tatnak : a vagyonkezelés ellenőrzésének szigorúbbá tételére
nézve megállapítandó volna, hogy
a) a tanodái vagyonok rendesen vezetett s évenként
kiigazított leltára mellett állandó tő ke k ö n y v vezetendő,
melyben az érték-papirok, alapítványi és kikölcsönzött tőkék
folytonosan evidentiában tartandók, a különböző számolati
ágak szerint;
b) rendkívüli bevételek és kiadások csak is elöljáró-
sági utalványokra vehetők he és adhatók ki, a rector által
vezetett szelvényes utalványozási-könyv m ellett;
c) a rendes bevételekről és ki adásokról, beveendők és
kiadandók, bevettek és kiadottak sorozataival ellátott kü­
lön főkönyv vezetendő;
d) a pénztárnoki napló rendes vezetését ellenőrzi a
rector professor, időközönként is, de mindenesetre minden
hónap végén, ekkor megcsinálván a pénztárnokkal a havi
zárlatot, ennek tételeit bevezetvén saját jegyzékébe is, mind­
két zárlatot a rector pr, és a pénztárnok aláírásukkal hi­
telesítvén;
e) a rectori vizsgálatok nem helyettesíthetik a gond­
noki pénztár-vizsgálatokat, sőt ez utóbbiaknak a rector itt
megjelölt kötelességei ellenőrzését is magukban kell fog-
lalniok;
f) a keblileg öllátott számadások és a költségvetések
fölterjesztésére vonatkozó korábbi határozatok teljes érvé­
nyükben föntartandók;
g) a tanodák helyszínén történendő megvizsgálásával meg­
bízott egyházkerület! biztosok iHasitandók, hogy vizsgála­
tukat e pontozatok megtartásának ellenőrzésére is kiter-
jeszszék.
A mi illeti Szakács Mézes r. tanár ur különvélemé­
nyét: nem látszik indokoltnak s épen Sz.-Udvarhelytt, hogy
az a viszony, melyből tanodáink a históriai fejlődés rendén
kibontakoztak, elmélet kedvéért ismét lielyreállittassék s il­
letőleg a magukat önállósított tanodák, csak részben is, me­
gint az illető egyházközség, vagy egy egyházmegye befo­
lyása alá vettessenek. E befolyás majd mindenik tanodánk­
nál megvolt egykor s az a tény, hogy az idők rendén majd
mindenütt megszűnt: az a tanodák individuális önállóságá­
nak föntartandó volta mellett szól, legkivált azok után a
nem nagyon örvendetes tapasztalatok után. melyeket a ta*
nodák az egyházak s egyházmegyék részéről Ígért s utóbb
visszavont segélypénzek ügyében tehettek. Ha ily segélye­
zés újólag történnék, esetről-esctre lehetne gondoskodni an­
nak a befolyásnak a mértékéről, mely a segélyezőket, vagy
az illető testületet a tanodával szemben megilletné.
A mint hogy Zilahra nézve ily gondoskodás szüksé­
ge tényleg fönforogván s maga a tanoda, mint törvényha­
tósági testület kívánván e befolyás föntartását: a tisztelet­
tel aláirott bizottság megadandónak tartja e kívánságot s
illetőleg írott joggá változtatandónak a fenálló s mint lát­
szik, jónak bizonyult szokás-jogot. Helyesebbnek tartjuk va-
la ugyan, ha e szokás nem minden felsőbb engedély nél­
kül keletkezett volna, de a már meglevő tényt, e forma­
hiba okán, nem tartjuk ignorálhalónak. Éhez képest Zilah­
ra nézve, az előbb részletezett pontok kapcsán kimondandó
volna :
a) a zilahi tanoda elöljáróságának a törvény szerint
jogosultakon kívül tagjai: a zilahi egyhközség időszerinti
gondnoka és két papja, valamint az a két egyházkerületi
közgyűlési választott, a kiket szabályszerű fölterjesztés alap­
ján az egyházközségi képviselőtestület hat-hat évre meg­
választ.
Nem tartjuk ellenben helyesnek sem Udvarhelyre,
sem Zilahra DÓzve, hogy a vagyoniigyek és a pénztár el­
lenőrzésével törvény szerint megbízott rector professor he­
lyett e tisztet egy évenként erre külön választott tanár
végzi. E szabályellenes gyakorlat tehát a szabályszerűvel
volna helyettesítendő.
Végül, bátrak vagyunk a m. t. áll. ig, tanács becses
figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy a sepsiszent­
györgyi Székely-Mikó-tanoda, curatorai távol léte okán, nem
bírván eleget tenni, 1878. nov. 17-dike óta, a vélemény­
adás iránti felhívásnak, nem látszik alaptalannak az az ag­
godalom, ha vájjon a tanoda vagyoni és szellemi ügyeinek
gondozása és ellenőrzése, ily viszonyok között, kellő mér­
tékben történik-e ?
*
 481
Gymnasiumaink múlt évi értesítői.
A nagy-enyedi Bethien-főtanoda 1878—79 tanévi ér­
tesítője* Kiadta az igazgatóság. 8-adrét 97 lap. Nyomtatta
Imrék Sándor az ev. ref. főtanoda betűivel M.-Vásárhelyt.
E füzetet Elekes Károly igazgató tanárnak a tanévet
bezáró, 14 lapra terjedő csinos beszéde nyitja meg, mely­
ben a lefolyt év eseményei nagy ügyességgel és szakérte­
lemmel vannak feltüntetve. Ezen beszédből sző szerint ide
teszem a következő érdekes sorokat: „Kinek ne jutna eszé­
be az a szorongó aggodalom, melynek hangja egy óv előtt
országszerte szólalt fel s mely főtanodánkért — mint any-
nyiszor mondva volt —■ „a magyar Protestantismus e drá­
ga szemfényéért“ olykor egész a jajkiáltásokig emelkedett
vala; ki ne emlékeznék vissza azon feszült várakozásra,
melylyel erdélyi ev. reformált anyaszentegyházunk jobbjai
&z egy óv előtt egybegyült egyházkerület) közgyűlés eldön­
tésére váró fontos és a széthúzó törekvések miatt bonyo-
lultakká vált ügyek elébe néztek, melyeknok föl s alá hul­
lámzó zajgásában, mint a megrakott hajó szétzúzására vá­
ró sziklacsoport, úgy magaslott föl a nagy-enyedi Bethlen-
főtanoda ügye ? ! . Egy óv előtt történt az, hogy egy­
házkerületünk érdemekben gazdag, legidősebb főgondnoka
egyházkerületünk legfőbb törvényhozó testületének üléseit
megnyitó-beszédében — mint a ki maga érezte leginkább
a föltornyosult kérdések megoldásáért a felelősség nehéz sú ­
lyát —■ aggodalmainak ezen egyszersmind buzditó és intő
szavakban adott kifejezést: „a protestáns egyház összetartás,
egyetértés, űgybuzgalom nélkül nem állhat fönn. Mi adott
erőt egyházunknak hajdanábnn, a megpróbáltatás nehéz nap­
jaiban, ha nem az érdekközösség létének a hivőkben élő
eres érzete? Mi adott nyömatékot magatartásának, fellépé­
sének, ha nem az, hogy a hivők, mint ugyanazon csontból
való csont, mint ugyanazon vérből való vér, egy szivnek
érezték dobbanását, egy szivnek örömeit, keserveit? És
mi biztosította számunkra azon eredményt, ha nCmaz ügy­
buzgalom, mely az ugyanazon érzelemben összeforrott híve­
ket az együttes cselekvésre, vállvetett munkára, áldozatkész
küzdelemre vezette?" És ugyanakkor a közgyűlés egybeült
tagjai előtt önmaga rámutatva egyházkerületünk azon kér­
désére, mely legégetőbb, mely — szerinte —* már évek óta
tartja izgalomban a kedélyeket" : az elódázhatatlan szük­
ségességnek halasztást nem tűrő parancsszavával mondta
ki, hogy „oldassák meg az enyedi iskola vagyoni viszonyáé­
nak kérdése“ és „rövid idő alatt visszatér az össze­
tartás, meglészen az egyetértés, föléled az ügybuzgalom és
mindenki sietni fog, vállvetve munkálkodni az Űr házának
építésében." S e kérdés meg is lön oldva, midőn az egy­
házkerületi közgyűlés az 1878-ik évi jegyzőkönyve 54 száma
alatt kimondta, hogy az elöljáróság az enyedi főtanodánál
is, a többi tanodánál gyakorlatban levő törvényes állásába
ős hatáskörébe visszahelyeztetik, Addig a vagyoni ügyek
csak a gondnoki ülésekben tárgyaltathattak. Ugyanezen köz­
gyűlés, a jószágok haszonbérbe adásával, megszüntette a
gazdagondnoki állomást s helyébe a jószágigazgatóit léptet­
te életbe, melyet jelenben br. Splényi Henrik tölt be. A
vagyoni ügyek átvevésével az elöljáróság munkája is nagy
mértékben növekedett, az addigihoz képest. Most, egy év
után az igazgató már azon örvendetes jelentést teszi, hogy
az elöljáróságnak az engedélyezett póthitelt nem kellett
igénybe vennie, s ő t t a k a r é k o s s á g á n a k n e m i s r e ­
m é l h e t e t t e r e d m é n y é t k é p e s f e l m u t a t n i . A f.
évi egyházkerületi közgyűlésen néhai Vájná tanszékét is
betöltik, az 5-ik theo). tanári, újonnan felállított rendes tan­
székkel együtt.
A tanuló ifjúság erkölcsi magaviseleté kielágitő volt*
Év közben egy tanulót mégis ki kellett rekeszteni az isko­
lából. A tanoda kapuján gyakori künnmaradozás, a gondo­
la t i n adósságcsinálás, a tanoda épületeinek, felszorelvenyei-
nek, kertjének és a benne levő ültetvényeknek szántszán-
dókos rombolása vannak az ifjúság legnagyobb hibáiul fel­
említve.
A szorgalom emelkedőben volt a tavalyihoz képest,
mert legalább nem fordult elő azon szomorú eset, hogy egy
osztálynak majdnem fele kapjon ugyanazon egy tantárgyból
elégtelen (5) osztályzatot. Azonban még mindig sokan van­
nak, a kik a leczkére járást inkább külső kötelességből te ­
szik, mint a tudományok iránti igaz vonzódásból. Voltak
aztán ellenkezőleg olyanok is, és pedig szép számmal, a
kik önmunkás&águknak az önképzőkörben és a tanári kar
által kitűzött pályakérdések megoldásában dicséretre méltó
bizonyítékát adták.
Pályakérdés volt kitűzve egyházi beszédre, vallástör-
ténelemből, latin irodalomból, jogtörténelemből, héber nyelv­
ből, bölcsészetből, latin irodalomból, jogtörténelemből, che-
miából, mathesisből 2 0 —30 frt jutalommal s kettő kivéte­
lével (a chemiai és az egyházi beszéd) mindegyiket siker*
rel oldották meg a versenyzők. A rajzra, szépírásra, tor*
nászatra, zene- és énekre, természetrajzra, görög nyelvre,
szépirodalmi tanulmányra, balladára, műfordításra és sza­
valatra is voltak jutalmak s nyertes pályázókban sem volt
hiány. A 4 elemi és a 8 gymn. osztálynak 187 tanulója
kapott könyvjutalmat, két alapítványból 550 frt értékben«
Ezenkívül 100 frt áru irópapirt osztottak ki óv folytán a
tanulók között, egy alapítványból. A kiosztott pályadijak és
különféle jutalmak összes értéke: 983 frt és 8 drb cs. k.
arany. A tanuló ifjúság anyagi segélyezése (pénz, czipó,
koszt, szállás, kórházi ápoltatás, jutalmak, pálya- és ösz­
töndijak, a tanodának tett kisebb hivatalos szolgálatokért
járó javadalmazás, ünnepi követek legatuma, a theologusok
és bölcsészek magántanitói dija, tan- és lakdij elengedé­
sek) a kiosztott jutalmak és pályadijak beleszámításával:
20.932 frt és 15 kr pénzértéket képvisel. Megjegyzendő
az is, hogy ezen felül a tanárok 22 derék családdal együt­
tesen mintegy 30 szegény tanulót láttak el koszttal, ingyen«
Br. Kemény István főgondnok a télen, a míg t. i. benn
lakott Enyeden, naponként 10 tanulót részesített kegy­
kosztban, egymagára.
A tanulóktól a pénzbeli bevétel különféle dijakban
2564 frt volt, ebből 100 frt az erdólyrészi ref. tanárok
 48 2
özvegy-árvái pénzalapja javára esik, minden tanuló éven­
ként 20 krt fizet ezen czélra.
A főiskolai elő'jáióságnak 14 szavazó tagja van: a 4
gondnok és 10 r. tanai, tanácskozó tagjai: a jószág- és
jogügyi igazgató, az ügyvéd, a pénztárnok és az orvos, az
őket illető kérdésekben.
A főtanoda részei: 4 oszt. tlieol. akadémia, 8 oszt.
főgymnasium, 4 oszt. elemi iskola és 3 osztályú népisko­
lai tanítóképző intézet.
Az összes tanitószemélyzet állott 10 rendes, 1 he­
lyettes és 2 segédtanárból, 4 szak- és 9 osztálytanítóból.
A szépírás, rajz és ének tanítására segédekül a felsőbb
tanfolyamok nehány alkalmatos növendéke volt felvéve. A
tlieol. tanárok heti óráinak száma 9— 12, a gymnasiumbe-
lieké 14—21, az osztálytanítóké 17— 23 volt. A gymn.
tanitásügyet egyik tanár, Székely Ferencz, vezette, a ki e
mellett heti 9 érán tanított, az elemi iskoláét és a taní­
tóképzőét Nagy Lajos, a képezde igazgatója. Az osz­
tálytanítók között kottő szaktanárjelölt, a kik az álsó gymn.
osztályokat tanították, egy népiskolai tanítójelölt, a ki az
I. elemi osztályt vezette, a többi papjelölt. A 6 középosz­
tály magántanitása 35, az elemi tanodáé pedig 42 egyénre
volt bízva, a kik, az osztálytanítókon kívül, a felsőbb tan­
folyamok érettebb és képzettebb növendékei valának. Az el­
ső k. osztályt nagy népessége miatt 2 csoportban tanítot­
ták, ezen osztálynak előadatott heti 3 érán az állattanból:
„az állatország typusai és osztályainak rövid áttekintése,
az állatok osztályai, rendei, csoportjai, nevezetesebb fajai­
nak részletes ismertetése", ebből, úgy látszik, hogy az elő­
adó elhibázott módszert követett, mert egy óv alatt az
egész állattant feltálalta általánosságban, a helyett, hogy a
typikus individuumok részletes és heható tárgyalását és Ősz-
szehasonlitását tűzte volna czélul. Paszlawszky Állattana,
mely az alsó középtan. osztályoknak készült, jó útm utatá­
sául szolgálhat vala. Az algebrát már a 3-ik k. osztályban
tanították, a 4-ik és 5-ikben Komnonovich algebráját hasz­
nálva k. könyvül. A 6-ik oszt.-ban a mennyiségtani föld­
rajzot, a 7-ilc és Ő«ikban az egyháztörténelmet kézirat sze­
rint adták elő. A 7-ik oszt.-nak a chemiát és az ásvány-
és földtant hét. 4 —4, a kettőt tehát Ő órán tanították, a
többi tanodáinknál pedig a kettőt csak 4 órán. Ellenben
az egyháztörtónelmet, latin és görög irodalmat s a bölcsé­
szetet a múlt évben is együtt tanulta a 7-ik és 8-ik osz­
tály. A magyar irodalom történet nem a 7-ik, hanem a 8-
ik osztály tárgyát képezte. A tanítóképző növendékei, mind
a három osztálybeliek együtt tanultak nehány tantárgyat, a
két első osztálybeliek mindent együtt hallgattak.
Rendkívüli tantárgyak voltak a theol. tanfolyam ön­
ként vállalkozó tagjainak: a legújabb dogmatikák ismerte­
tésé, előadta dr. Kovács Ödön; népszerű biblia magyarázat,
előadta Décsei Károly; chaldeai nyelvtan, előadta Keresztes
József. Továbbá önként vállalkozóknak német irodalom,
franczia és angol nyelv, előadta Vincze Dániel.
A tanulók névsora a születés helye és ideje megje­
lölésével van közölve. Év elején beíratta magát 661 tanu­
ló, ebből az elemi iskolára esett 216, a középtanodára 313,
a bölcs, tanfolyamra 45, a theol. tanfolyamra 56, a taní­
tóképzőre 31; időközben kilépett az elemi osztályokból 26,
meghalt 2, a középtanodából 27, a theol. tanfolyamból 1
és a tanitóképezdéből 5, évzáráskor a létszám 600. A meg­
előző évben beíratta magát 637, évközben eltávozott 64,
meghalt 2, óv végén a létszám 574 vala, A szaporodás to­
llái. 26 ( 4 $ ) . Legtöbb tanuló volt az első k, osztályban:
73, legkevesebb az 5-ikben: 20. Az elemi osztályok közt
az elsőben 7— 12, a 2-ikban 7— 15, a 3-ikban 9 — 15, á
4-ikben 10— 18, a k. tanodaiak közül az elsőben 11— 17,
a 2-ikban 12— 16, a 3-ikban 12— 19, a 4-ikben 14— 20,
az 5-ikben 15—20, a 6-ikban 16— 20, a 7-ikben 17—
24, a ő-ikban 19—22 éves növendékek voltak. Ezen szá­
mok mutatják eléggé, hogy az életkorra nagyobb figyelmet
kell fordítanunk a tanulók felvételénél az eddiginél.
Kitűnő volt 95 (16% ), másodosztályú 143 (2 4 % ),
a megelőző évről kitűnő 2 0% , másodosztályú (elégtelen = 5 )
csak 6% ; a kitűnők száma tehát csökkent, a gyengéké pe­
dig négyszer annyira növekedett. Vallásra nézve 8 4 % re­
formátus, 92% pedig magyar nemzetiségű. Az életkor a
rovatos kimutatásból hiányzik.
Papi szigorlatot két ízben tartottak, u. m. 1878
szept. elején és a folyó év ápril havában, az első alkalom­
mal 17-en állottak vizsgálatra, de közülök csak 8-at ké­
pesítettek, az ápril havában tartott szigorlatra előállott 9,
és pedig: pótló vizsgálatra 3, javításra 3, rendkívülire szin­
tén 3, a kiket mind képesítettek a papi hivatalra. Ezen
két alkalommal, a vizsgálatot sikerrel kiállott 17 jelölt kö­
zül : kitűnő 1, jeles 4 és egyszerűen képesített 12. Osz­
tálytanítói vizsgálatra állott 6, ezek közül egyet a gymn.
4 alsó osztályára, 4-et a gymn. 2 alsó és az elemi iskola
4 osztályára, egyet pedig elemi osztályokra találtak képes­
nek. Nem lett volna felesleges, erről az u. n. osztálytaní­
tói szigorlatról, illetve ennek czéljáról és mibenállásáról a
közönség kedvéért az értesítőben megemlékezni. Néptanítói
oklevelet 10 egyén nyert. Deáki szigorlatra állott a 6-ikk.
osztályt végzettek közül 19 s mindegyiknek sikerült. Érett«
ségi vizsgálatra jelentkezett 17, felállott 13, a kik közül
4 kitüntetéssel, 2 jelesen és 7 egyszerűen ítéltetett érettnek.
Közölve vannak az érettségi vizsgálat Írásbeli részé­
re kitűzött feladatok: a) magyar fogalmazás: „ N u l l a v ir­
t u s s í n é c é r t a m i n e." 1. Minő bizonyitékok szélanak
ezen igazság mellett? Mire serkenti a tanuló ifjút ezen
igazság tudata? b) F o r d í t á s l a t i n b ó l m a g y a r r a :
V e r g i 1 i u s A e n ei s VI. 295— 330. c) Forditás ma*
gy árból latinra: Budai Ézsaiás közönséges
H i s t ó r i á j á b ó l : P h o e n i c i a i a k c z i mt i f e j e z e t ,
1, 2. d) Forditás g ö r ö g b ő l m a g y a r r a : H e r o d o t i
h i s t . l i b. I. cap. 67, 68, e) Forditás németből magyar­
ra. f) Mennyiségtani feladat 6. Az értesítőnek ez a leg­
érdekesebb része. íme, egy lapnyi tér elégséges arra, hogy
az igen fontos érettségi vizsgálat követelményeiről tájé­
koztassuk a közönséget 9 az iilétékes fórumokat, beszá*
molván 8 óyí munka eredményéről.
 483
Az egészségi állapot az orvos jelentése szerint ked­
vező volt.
A főtanodai könyvtár vétel és ajándékozás útján szé­
pen gyarapodott theologiai, pbilosophiai és természettudo­
mányi művekkel, leginkább külföldiekkel. A tanári kar hasz­
nálatára állott 12 külföldi időszaki folyóirat (egy franczia,
a többi német nyelvű) s hazaiak közül is a kiválóbbak és
nehány egyházi s iskolai lap, a melyek mind a könyvtár
számára voltak megrendelve. Gyarapodott az erem-, régi­
ség- és ás vány gyűjtemény, leginkább ajándékokkal. Az ér­
tesítő végén a tanulók által való fizetendők s egyéb figyel­
meztetések vannak az igazgatóságtól felemlitve.
E terjedelmes értesítő nagy gonddal van szerkesztve.
Minthogy a szerkesztést egy embernek kell végeznie s egy
is végzi: a szerkesztő nevét ki kellene a füzetre tenni, hogy
a felelősség őt terhelje.
Gönczi Lajos .
Az állandó igazgató tanács r. gyűléséből.
Kolozsvártt, 1879. október 26-án.
Főt. Nagy Péter püspök elnöklete alatt jelen voltak:
gr. Bánffy Miklós ő nagyméltósága, Incze Mihály, Szász Bé­
la, dr. Kolozsvári Sándor, dr. Jenei Yictor, ig. tanácsosok,
tanügyi előadó, számvevő, ügyvéd és titkár.
Elnökileg ellátóit ügydarabok bejelentése s tudásúi vé­
tele után
Főt. püspök ur indítványára kérdés intéztetik v.-hu-
nyadi esperes afiához: tudtával van-e, hogy a v.-hunyadi
egyház egy régi urasztali poharát el akarja adni?
A közoktatási szabályzat megvitatására f. lió 30-án
egybehivott tanári enquettre kiküldetnek az ig. tanács ré­
széről Incze Mihály, mint elnök, Szász Béla és a tanügyi
előadó.
Kiküldött bizottság beterjesztő a status-ház szom-
szédjáben levő telek megvételére vonatkozó szerződvényt.
Közgyűlés jóváhagyása reményében, a szerződvényt helybe-
hagyja.
Szebeni egyházmegyéből Soltész Nagy János kerületi
képviselővé választása, szavazattöbbséggel, igazoltatik.
Kolozskalotai esperes atyfia panaszt emel a miatt,
hogy a hűtlen elhagyó házasfélnek házastársához visszatérés­
re, vagy válóper folytatására kényszerítést a gyalui szolgabi-
róság megtagadta. Alispán felhivatik a szolgabirói hivatal­
nak, a közerkölcsiség érdekében, e tárgyban kellő utasítás
megadására.
A nagy-enyedi főtanoda kérése a zenetanitói fizetés
felemelése tárgyában a közgyűléshez ajánlattal terjeszte­
tik fel.
Báthori Dániel esperes afia jelenti, hogy kiszállott a
czegei egyházgondnokhoz az egyházi vagyon átvétele végett,
a gondnok azonban időhaladékot kér. Esperes afia űtasittatik,.-
felelősség terhe alatt, a vagyon átvételt haladéktalanul vég­
rehajtani.
A jogügyi bizottság beadja jelentését a n.-enyedi fő­
tanoda birtokában volt m. Szentimr ei Jablonczai-féle te­
leknek Borsos Sámuel részére történt eladása ügyében. Jel­
zi, hogy e telek épen azon időben adatott el (1870. márcz.
10-őn), mikor a keleti vasúttársaság részéről a kisajátítá­
sok javában folytak és a tanoda képviselői (Kasza Dániel,
mint inspector professor, Szabó Ferencz és Tatár Sándor,
mint tanúik) tájékozva lehettek e teleknek a vasút részére
előnyösebb eladhatásáról, mindamellett a tanodát ez előny­
től elütötték. Bizottság megjegyzi, hogy a kötött szerződ-
vény sem az elöljáróság, sem a volt egyházi főtauács által
nem erősittetefct meg, sőt a 2000 frt vásárösszeg vásárló­
val szemben még nem is biztosíttatott. E mulasztásért a
felelősség érvényesíthető nem levőn, az ügy befejezettnek
nyilvánittatik s elöljáróság a hátrálékban maradt összeg gyors
felhajtására űtasittatik.
A jogügyi bizottság javaslatára a nagy-enyedi főtano­
da Miriszlón levő fajszőlőinek részben való műveléséről ki­
állított szerződvény megerősittetik.
Elláttatott még nehány folyóügy.
Kolozsvár 1879. okt. 28.
Elnök: főt. Nagy Péter püspök ű r ; jelen voltak: gróf
Bánffy Miklós ő nagyméltósága ogyhk. főgondnok, Incze
Mihály, dr. Kolozsvári Sándor, dr. Jenei Viktor, Szász Bé­
la, Parádi Kálmán ig. tanácsosok; Bodor titkár, Szabó
Ádám sz. vevő.
Legnagyobb részben a kér. közgyűlés elibe tartozó
tárgyak ellátása volt napi renden.
Titkár bejelentvén az időközben ellátott folyóügyeket,
azoknak jóváhagyó tudásul vétele után
Főt. püspök ur bejelenti, hogy gr. Bánffy Béla ur a
néhai br. Vesselónyi Róza emlékére, a népiskolák javára
tett alapítványok 150 frt kamatját befizette. Pénztárnok
űtasittatik annak a további intézkedésig takarékpénztárba
helyezésére.
A kiküldött bizottság jelentőst teszen az egyházme­
gyék felterjesztett véleményeiről, a múlt évben a kolozs­
kalotai egyházmegye által tett azon indítvány tárgyában,
hogy a megválasztott kebli gondnokok és egyházfiak vona­
kodás esetén törvényben megszabandó büntetéssel kénysze-
rittetnek állomásuk elfoglalására. A beérkezett vélemé­
nyek, kettőnek kivételével, az indítványt protestáns elveinkkel
ős hagyományainkkal ellenkezőnek, eredményében veszélyes­
nek tartják. lg . tanács az indítvány felett napirendre té­
rést véleményez.
A kiküldött bizottság jelentést tesz az enyedi egy­
házmegye indítványa folytán felmerült egyházkerületi köl­
csönös tűzkár elleni biztosítás keresztülvitele tárgyában fel­
terjesztett egyházmegyei véleményekről. lg. tanács részle­
tesebb és szakértői tanulmányozását véleményezi a kérdésnek*
A kiküldött bizottság jelentőst tesz a fő- és közép-
tanodák vagyonának és tőkéinek miképen kezelése és ellen­
őrzése tárgyában tett indítványra beérkezett vélemények fe­
lől. lg. tanács állandó tőkekönyveknek, a rendkívüli bevőte-

lekről és kiadásokról utalványi könyveknek vezetését javall­
ta. A rendes pénztárnoki napló a rector ellenőrzése mel­
lett hónaponként zárandó. A számadások vizsgálatára vo­
natkozó eddigi szabályok fentartatandók.
Számvevő és pénztárnok benyújtják az 18 80-ikévi költ­
ség előirányzatot. A kér. közgyűlés elibe terjesztetik hely­
benhagyás végett.
Előterjesztetik az igazgató tanács beszámoló jelenté­
se 16 hónapról; a múlt közgyűlés óta. Megállapittatván; iri-
nyomatása, hogy a közgyűlési tagok között szétosztható le­
gyen, elrendeltetik.
Kolozsvár, 1879. okt. 30.
Főt. Nagy Péter püspök űr elnöklete alatt jelen vol­
tok : gr. Bánffy Miklós ő nméltósága, Lészai Ferencz, dr.
Kolozsvári Sándor, Gyarmathy Miklós, dr. Jenei Victor, ig.
tanácsosok, számvevő, titkár.
Az egyházmegyék által beküldött vélemények tekin­
tetbevételével, a papi vagy tanitói kepe megváltása esetére
az illető kepeváltsági alapoknak központi kezelés alá bo­
csátását tárgyazó indítványokra a kinevezett bizottság be­
adja javaslatát, melyben az ig. tanács e tárgyban hozott
határozatának fentartását ajánlja. A bizottság véleménye
elfogadtatott.
Titkár előterjeszti az ig. tanács által a f. évi egy­
házkerületi közgyűléshez beadandó tárgysorozat tervezetét.
Elfogadtatott.
r. t .
EGYHÁZI lapo k szem léje.
A „ P ro t. egyh. és isk. L a p p b a n Bierbrunner
Gusztáv a szerzetes rendek hiábanvalóságáról értekezik. Tör­
ténelmi visszapillantást tesz czikkiró a jezsuiták s általá­
ban a szerzetesrendek ellen a mult század közepe óta Eu-
rópaszerte megindított mozgalmakra. Közli II. József csá-
szárnak két érdekes levelét, melyek világot vetnek a láng­
eszű uralkodó reformatori szellemére s melyekből kitűnik,
mily hévvel igyekezett József a szerzetrendek henyélve fo­
gyasztó, de semmit nem használó nagy sergét megapasztani.
Czikkiró bámulatát fejezi ki a fölött, hogy daczára az
újkor változott világnézetének, a szerzetrendek — a kö­
zépkori maradványok — ma is állnak, sőt virágoznak. Az
femberi természettel született restségnek tuladonitja, hogy
az emberiség szellemi haladása oly elszomorító lassúsággal
történik. Nekünk protestánsoknak az a föladatunk, hogy az
emberiséget elvalahára minden holt — és élő szentek imá-
dásából, babonás bilincseiből kiszabadítsuk, a szellemi he­
nyélést fáradhátlan tevékenységgé átidomitsuk.
József császár korában a magyar protestánsoknak még
Szomorú napjai valánák. A két testvér felekezet is csak
egymás ellen torzsalkodott, A viszonyok megváltoztak. És
Czikkiró abból, hogy közelebbről a két testvórfelekezet egy,
egyházi életünkre nézve fontos ügyben egyértelmű álláspon-
484
tot foglalt el, reményt merít arra, hogy jövőre egy test és
lélek leszünk és el fog következni az idő, midőn a monar-
chismus, mint magát túlélt intézmény, megszűnik létezni.
A „Protestáns Hetilapu-ban S i l ó i kezd czikkso-
rozatot „Helyzetünkhöz — a konvent után“ czim alatt.
Látva a „pontozatok“ ellen intézett heves támadáso­
kat, czikkiró lelke elébe tárult 300 éves múltúnk képe s
felkiáltott : hát immár örökös oppositiora vagyunk kárhoz­
tatva? Nincs kormány, melyhez bizalommal fordulhatnánk?
Czikkiró abban a véleményben van, hogy ha a kormány
több elő vigyázattal já rt volna el és a protestáns vezér fér­
fiak több bizalommal viseltettek volna a kormány iránt:
kedvezőbb megoldásra juttottunk volna. „Finomabban, gyön­
gébben, lélektanilag (!) kellett volna eljárni, mint tevénk.“
így — ki tudja mi lesz velünk?!
Jogainkat megoltalmazzuk, de jóakaratot és rokon-
szenvet nem nyerünk. A szegénység folyvást kisértő ár­
nyunk marad. Egyetlen egy anyagi javítási kérdés meg nem
oldatik; sem az 1848-iki vallásegyenlőség s ebből folyó
kedvezményeké, sem az Apafi alapítványé, sem az országos
közalapítványok kulturális czélokra fordítása a várakozás
szerint meg nem kezdetett.
A jogi harczokkal belsőleg, szellemileg sem lettünk gazda­
gabbak. Oppositionknak csak azok újongnak, kik nincsenek
a kormányon. És ha ezek kormányra jutnak, ki biztosit,
hogy pártfogóink lesznek? „A majoritás tüzénél nem mi
melegszünk, mert nem is mi rakjuk, a ki rakja, az követel­
het helyet ott, de a ki oltja, bontja, magának is tulajdo­
nítsa, ha hűlés, hidegedés szegletébe szorittatik.
De a convent a k ö z o k t a t á s szervezetére is készí­
tett javaslatot. Szép munka. De czikkiró nem reméli, hogy
az állammal versenyfutásra kelhessünk — keréktörés veszélye
nélkül. Még egyetemről is álmodozunk. Pedig az egyetem sem
mentő eszme, mert kérdés; lesz-e az képes az egyházba szele­
met lehelni? „Németország több híres egyeteme egyházpusz-
titó szerepet is vitt, — a hollandi egyetemek is ilyes felé
gravitálnak“ stb. Folytatása következik.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. október 31-én.
— Br. Kemény Gábor, egyházkerületi
főgondnok ő »m éltósága a következő táv«
iratot intézte: Számosnagyfontosságusür­
gős hivatalos ügyeim miatt közgyűlésre,
sajnálatomra, nem mehetek le. Fölkérvén
br. Bánffy Albert fögondnokurat, 5 kijelen­
tette, hogy betegsége miatt nem elnököl'
hét és igy Zeyk Károly főgondnok ur lesz
szives elnökölni.
— Közgyűlésünk megnyitása napján — szokás
szerint — ünnepélyesen Istentiszteletet fog tartani követ­
kező programmal: 1. Invocatio. 2. A gyülekezet éneke. 3 .
 4 85

Kardal, énekli a polgári dalegylet. 4. Ima, mondja főt. Nagy
Péter, ref. püspök, 5. Kardal. 6. Egyházi beszéd, tartja
Demeter Sámuel, zágoni ref. pap. 7. Kardal. 8. Fel-
szentelési beszéd, tartja Nagy Péter, ref. püspök. 9. Az
ifjú lelkészek ünnepélyes felszentelése. 10. A gyülekezet
éneke. Lapunk bozártáig fölszentelésre jelentkeztek a
a következő ifjú lelkészek : Tavaszi József, vajai pap, a
marosi egyházmegyéből; Lőrinczi Lajos, csekelaki pap az
onyedi egyházmegyéből; dr. Elekes Yictor, gyulafehérvári
pap, a gy.-fehérvári egyházmegyéből; Biró András, darócz-
bogártelki pap, a k.-kalotai egyházmegyéből; Molnár Al­
bert, m.-sámsondi a marosi egyházmegyéből; Molnár János,
árpásMi pap, a széki egyházmegyéből; Kertész Mózes, ik-
landi pap, a marosi egyházmegyéből; Nagy Ede, kékesi pap,
a széki egyházmegyéből; Eózsa Sándor, sz.-nagyfalusi pap,
a szilágy-szolnoki egyházmegyéből $ Bozsi Elek, kakasdi pap,
a marosi egyházmegyéből; Biró Ferencz, nagy-ölyvési pap,
a görgényi egyházmegyéből; Kósa Károly, babucz-fodorházi
pap, a deési egyházmegyéből.
—■ A Molnár Aladár-fóle tervezet előleges áttanul­
mányozására s illetőleg a szükségeseknek mutatkozó módo-
sitások javallására az áll. ig. tanács alkalmat kivánván ta ­
nodáinknak nyújtani: valamennyi tanoda elöljáróságát föl­
hívta annak idején, hogy magát a küszöbön levő közgyű­
lést megelőzőleg tartandó enquette-en képviseltesse. Ily
képviselőkként Kolozsvárra érkeztek s feladatukat két napi
szorgos munkálkodás rendén meg is oldották: Nagyenyedről:
Székely Ferencz és Nagy Lajos; Kolozsvárról: Szabó Sámu­
el és Hegedűs Istv án ; Marosvásárhelyről: Bihari Sándor és
Demeter Károly; Udvarhelyről: Szakács Mózes; Zilahról:
Berényi Já n o s; Szászvárosról: Dózsa Dénes — az érte­
kezletben részt vevón, ezeken k iv ü l: Gáspár János és Ke­
resztes József, tanfelügyelők s tanügyi bizottsági tagok s
m int az áll. ig. tanács küldöttei: Incze Mihály, az
enquette elnöke, Szász Béla és Parádi Kálmán. Az értekez­
let csütörtökön d. e. megkezdvén működését, mindenekelőtt
fölolvastatta a tanodák elöljáróságainak e tervezetre vonat­
kozó véleményeit s nem fogadva el az enyedi tanodának a
tárgyalás elhalasztása iránt beadott indítványát, azonnal a
tervezet részletes tárgyalásához fogott — Dózsa Dénest és
Berényi Jánost választván jegyzőjévé. A tárgyalás megtar­
totta a tervezet szakaszainak sorrendjét, avval a különb­
séggel, hogy az elemi oktatásra vonatkozó szabályok tár­
gyalását mellőzte, miután egyházkerületünk csak az imént
szabályozta összes elemi oktatásunk ügyét s csupán a ta­
nító-képezde és a kisdedóvódák kérdését tárgyalta le, rész­
leteiben. Kiterjeszk9dett továbbá némileg a tanítók helyze­
tét, fizetési minimumát körüliró határozmányokra, ellenben
egész terjedőmében s minden pontra reflectálva tárgyalta
a középtanodákat illető szakaszokat. Lapunk szűk tere s az
idő rövidsége nem engedi, hogy ezúttal részletekre terjesz­
kedjünk ki e tudósításunkban, a most megnyíló közgyűlés
amúgy is, újólag egészébeu felöleli az egész tervezetet s meg­
állapítja az egyházkerület ide vonatkozó nézeteit — az ér­
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az* ev ref. főtanoda betűivel Koloz várt.
tekezlet mostani munkáját, ez idő szerint, csak értékes elő­
munkálatként lehetvén tekintenünk. Csak általánosságban
kivántuk, tehát, ezekben az enqette működésének lefolyását
jelzeni.
— Közgyűléseink folyama alatt, a többek között,
választatni fognak n.-enyedi s szászvárosi tanodáinkhoz két-
két tanár, m.-vásárkelyi tanodánkhoz fő- és algondnok, ko-
lozskalotai egyházmegyénkbe algondnok s valószínűleg, né­
hai gr. Bethlen János helyett egy igazgató tanácsos.
— A kémeri ref. egyházközség okt. 19-én papjá­
vá választotta Dombi L a j o s , somkereki lelkészt, a deési
egyházmegyéből.
A főtiszt, püspök ur a következő körözvé­
nyeket bocsátotta ki:
Köröztetnek.
1 3 0 8 —1879. U d v a r h e l y i e g y h á z m e g y é n k b e n
a m i k l ó s f a l v i lévitai állomás. Javadalma: 28 kai. búza,
38 kai. zab; 9 véka búza, 28 véka törökbúza; 20 szekér
fa; 14 tenyeres napszám; 1292 □ ö l szántó és 1 hold
681 □ öl kaszáló haszonélvezete; a földet az egyhk. szánt­
ja és^adózza. Tisztességes lakás gazdasági épületekkel és
veteményes kerttel. P á l y á z a t i h a t t á r n a p nov, 25-ike.
Folyamodványok t. 8olymcsi István esp. aához Bögözbe (u. p .
Sz.-Udvarhely) küldendők.
1 2 1 4 — 1879. Kü k ü l l ő i e g y h á z m e g y é n k b en a mike-
f a l v i kántortanitói állomás. Javadalma: mindennemű fize­
tést pénzre számítva 200 frt. P á l y á z a t i h a t á r n a p nov.
25-ike. Folyamodványok t. Benedek Ferencz esp. aához Ha­
ranglábra (u. p. D.-Szt.-Márton) küldendőd.
"*1241— 1879. N. - e n y e d i e g y ház m e g y é n k b e n a f e l ­
vi n c zi kántori állomás. Javadalma: 100 kai. búza, 140 YÓka
szemes törökbúza; 4 öl tűzifa; 100 frt. értékű can. por tio, 12
forintnyi stola. Tisztességes lakás kerttel és gazdasági épü -
letekkel. P á l y á z a t i h a t á r n a p nov. 25-ike. Folyamod­
ványok t. Hegedűs Lajos aához Gerendre (u. p. Ar.-Gyéres)
küldendők.
Kolozsvártt 1879 okt. 24-én.
A szerkesztő postája.
Kovács Albert, t a n á r urnák, Budapest.
Pár nap alatt el lesz igazítva.
IX. évfolyam.
Mieejelenilc
minden vasárnap.
&2ork602t086g! b kiadói szállá s :
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. EG ÍH ÁZl ÉS ISKOLAI HETILAP.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S I S 2 S á i © Z
Tartalom ; Elnökli megnyitó beszéd az 1879-diki kerü­
leti közgyűlésen* — Jelentés az ig. tanács évi működéséről. — Az
erdélyi ev. ref. egyházkerület közgyűlése. — Egyházi lapok szem­
léje. — T ár ez a j Apáozai Jánosnak egy eddig ismeretlen levele
Barcsai Ákos fejedelemhez. Közli: Herepei Gergely.—Különfélék.—
Szerkesztő postája.
Elnöki megnyitó beszéd.
Az 1879 Ilii kerületi közgyűlésen.
Koloszvár, 1879. november 2.
Tisztelt egyházkerti]éti közgyűlés !
Miután az idő szerint egyházkerületünben leg-
idősbb egyházkertileti világi főgondnok b. Kemény
Gábor ő nmóltosága, a haza közügyi vezetése m iatti
elfoglaltsága, br. Bánffy Albert ő méltósága pedig
sajnos rosszulléte miatt gátolva van, az egyházke­
rületi közgyűlés tanácskozásainak vezetésében, én
vagyok hivatva ezen elnöki széket elfoglalni.
Midőn szerencsés vagyok a tisztelt egyházke­
rületi közgyűlés tagjait üdvözölni, nem érzem ma­
gam hivatva, önöket uraim, feladatuk fontos vol­
tára figyelmeztetni és higgadt, megfontolt tanácsko­
zásra hívni fel, miután azon testület, mely egyház­
kerületünkben a törvényhozói és igazgatói szerepet
vitte és viszi századokon át, úgy kezelte egyházke­
rületünk egyházi és iskolai ügyeit, hogy azok egy­
felől a korral haladva, az erkölcsi fejlődés színvo­
nalán álljanak s másfelől mentve legyenek a túlsá­
gos haladási vágytól, mely gyakran a haladási tö­
rekvések ellenkezőjét eredményezi s visszaesést szül.
Nem érzem magamat indíttatva azok előtt, kik­
nek törekvése mindig a vallásos érzés öregbítése és
a miveltségnek nevelés általi fejlesztése volt, fejte­
getni az egyházi és nevelési ügyek fontos voltát és
csakis arra kérem fel az egyházkerületi közgyűlés
tisztelt tagjait, szenteljenek nehány napot ezen ügyek
Kolozsvárt, 1879. November 9. 45. szám
h ir d e té s i d ija k :
ERDÉLYI t ii
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 6 ki\
Bólyegdij minden beigtatás*
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
■ (Előfizetési á r :
Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 k
^ O M lO lS O S .
elintézésére s igy az óhajtott czél — nem kétlem
— el lesz érve. Mielőtt a gyűlést megnyitanám,
kötelességemnek tartom a kegyelet érzésével adózni,
azon jeleseknek, kiktől a gondviselés közelebbi együtt
létünk éta megfosztott.
K i ne emlékeznék közülünk kegyelettel, azegy-
kázkerlileti igazgató tanácsnak, mig testi ereje meg­
engedte, buzgó tagjára, az udvarhelyi egyházmegye
és főtanoda úgy a fogarasi egyháznak, évek hosszú
során át fegondnokára, id. gr. Bethlen Jánosra, ki
fiatal korától fogva mindig a legnagyobb odaadással
részt vett egyházi [és iskolai ügyeink elintézésében,
ki háttérbe szorította mindig magánügyeit, midőn
közügyről volt szó s kész volt minden ily megbíza­
tást, bármily nehézségekkel já rt is az, elvállalni, lel­
kiismeretes buzgalommal folytatni s jó eredményre
vezetni.
El ragadta a kérlelhetetlen halál körünkből a
m.-vásárhelyi főtanoda buzgó gondnokát, a megvesz-
tegethetlen igazságos bírót, a m.-vásárhelyi kir. tá b ­
la érdemes alelnökót, Kabós László buzgó tagtár-
sunkat, ki tanácskozásainkban lelkiismeretes buzga­
lommal részt vett s mint a törvények mezején el-
ösmert tekintély éltette egyházkerületünket e téren
bölcs tanácsával. Elvesztette a kolozs-kalotai egyház­
megye Szentiványi Ferenczben derék gondnokát, egy­
házkerületi közgyűlésünk pedig buzgó tagját, ki ta ­
nácskozásainkban mindig ügy- és szakértelemmel
vett részt s méltán kiérdemelte a közelisinerést.
Áldás kisérje az üdvezültek emlékét s poraik
nyugodjanak csendesen az anyaföldben. Az egyház­
kerületi közgyűlést m egnyitottak nyilvánítom.
 487
J e T©ütés
az igazgató tanács évi működéséről.
Egyházkerületünk legfőbb kormányzatával megbízott
igazgató-tanácsunk, a múlt évben tartott egyliázkertileti köz­
gyűlés bezártától ezen jelentése benyújtásáig tett főbb in­
tézkedéseiről a következőben számol b e :
1. A 16 hónapot meghaladó idő alatt beadatott ig.
tanácsunkhoz 2202 ügydarab, melyek IÁ kivételével ellát­
tattak ; az ellátatlan tigydarabok nagy részben csak a leg­
közelebbi napokban adattak be*
Az ügydarabok számának évrol-ővre folytonos emel­
kedésével, ig. tanácsunk teendője is aránylagosan növeked­
vén, az ügydaraboknak jegyzőkönyvbe igtatása, mutatókönyv­
be vezettetése, a leiratok és mellékletei lemásolására, azok
kiad vány ozására stb. két Írnok munkaereje elégtelennek bi­
zonyult. Mivel az egyházkerületi közpénztár jövedelme a
fennálló két irnoki állomás mellett, egy dijnoki állomás
rendszeresitésóre ez idő szerint nem elégséges: ig. taná­
csunk elhatározta az évi 600 frt fizetéssel rendszeresített
egyik irnoki állomásnak 1880 év kezdetével leendő meg­
szüntetését és ezen állomáson alkalmazásban levő Írnok he­
lyett, kőt dijnok felvételét. Kéri ig. tanácsunk ezen hatá­
rozatának helybenhagyó tudomásul vételét.
2. Jóllehet egyházkerületünk közigazgatása úgy gyor­
saság, mint a szükséges erély tekintetében, általában véve
sok kívánni valót hagy fenn, egyes tanodáink és egyház­
megyéink elöljárói által tanúsított buzgó tevékenységét öröm­
mel említi fel ig. tanácsunk.
Sajnosán tapasztalta ig. tanácsunk azt, hogy számos
egyházközségünk egyházi és iskolai vagyonának — különö­
sen tőkepénzének kezelése és elhelyezése, az egyházköz­
ség jövője biztosításának és fejlődésének nem megfelelő.
A múlt évben tartott egyliázkertileti főt. közgyűlés
J3. jkönyvi szám alatt kimondta ugyan az irányelvet, hogy
miképen helyezendők el egyházközségeink tőkepénzei, de ig.
tanácsunk szükségesnek látja, hogy addig is, mig ezen elvi
határozatnak gyakorlati alkalmazásba vétele szabályoztatnék,
a főt. egyházkerületi közgyűlés általánosan kötelezőleg mond­
ja ki a volt egyházi főtanácsnak 1865 évi 514 szám 27
pontja alatt kelt határozatának oly értelmezését, hogy egy­
házközségeink egyházi, iskolai, magtári stb. tőkéi csak azon
esetben kölcsönözhetők ki ÍOO írton alóli részletekben —
két készfizető kezes jótállása mellett — zálogjogi biztosí­
ték nélkül, ha az illető alap kikölcsönözhető tőkéje nem
teszen 100 frt összeget; azon esetben pedig, ha a kölcsön
kiadható összeg 100 frtot teszen vagy azt meghaladja, kö­
telesek az egyházközségek 100 vagy azt meghaladó részle­
tekben kétszeres értékkel biró fekvőkre első helyen nyúj­
tandó zálogjogi biztosíték mellett helyezni el. A 100 frtot
meg nem haladó kölcsönök elhelyezése alkalmával pedig csak
oly birtokosok kezessége fogadható el, kik az egyházköz­
séggel szömben 100 írtnál kevesebb összegig állanak kö­
telezettségben, származott legyen bár ezen kötelezettség egy
vagy több kölcsön ügyletből, akár adósság felvételből, akár
kezességek elvállalásából.
Ezen határozat 1881 évi január 1-ig végrehajtandó.
3. A múlt évi egyházkerttleti közgyűlés 63 jkönyvi
szám 13-ik pontja alatt kelt határozatával utasította ig.
tanácsunkat a fegyelmi esetekről és fegyelmi eljárásról tör­
vényjavaslat kidolgozására és az egyházmegyék közgyűlései­
nek és a tanodák elöljáróságainak meghallgatásával ezen
egyházkerületi közgyűlésre jelentéstételre. Tekintve azt,
hogy a fegyelmi eljárás szabályzatát az egyetemes konvent
czéljául tűzte ki és munkálatát meg is kezdette: ig. ta­
nácsunk czélszerünek vélte az egyetemes konvent javasla­
tának bevárását és kéri a főt. egyházkerületi közgyűlést,
méltóztassék az ig. tanácsunknak adott utasítást ez érte­
lemben uiódosttani.
4 A főt. egyházkerületi közgyűlés jóváhagyása fenn­
tartásával ig. tanácsunk a következő intézkedéseket tette:
a) Egyházkerületünk épületével keletről szomszédos há­
zastelek eladóvá tétetvén, ig. tanácsunk tekintve azon tel­
ken levő faépítmények tűzveszélyes voltát, tekintve az egy­
házkerületi telekre most nézve már érezhető építkezés szük­
ségét s végül tekintve az eladóvá tett telek jutányos árát :
a jelzett házastelket 3300 frt összegen megvásárolta.
b) A homorod-szentpáli egyházközségünk papi állo­
mása, a fizetés csekély volta miatt nem lévén betölthető,
ideiglenesen a homorod-szt.-mártoni anyaegyházközséghez
leány ősi tását megengedte.
c) A voldorfi egyházközségnek, a fizetés csekély volta
miatt, hosszas időn át betöltetlen volt papi állomásának a
tanítói állomással egyesítését megengedte és a papi fizetés
emelésére az államsegélyből évi 50 frtot rendszeresített,
d) A zilahi egyházközség papi állomásával egybekö­
tött 600 frt évi fizetésnek 800 írtra felemelését engedé­
lyezte és a módosított papi cíijlevelet megerősítette.
e) A ín.-macskási és b.-ó-budai társegybázközségek
által kiállított papi-dijlevelet a papi fizetés megállapításá­
val megerősítette.
f) A kis-enyedi egyházközségnek, a papi fizetés fel­
emelése folytán módosított, dij-levelét helybenhagyta.
g) A kutyfalvi egyházközség papi fizetése a dátosi
loányegykázközség részére adományozott fekvők haszonélve­
zetével növekedvén, a módosított dijlevelet helybenhagyta.
h) Az alamori egyházközségben a tanítói állomás
rendszeresítését engedélyezte és a kiállított dij-levelet hely­
benhagyta.
k) A nagy báni egyházközségben tani tói álllomás rend­
szeresítését megengedte és a kiállított dij-levelet helyben­
hagyta.
l) Alsó-rákosi egyházközségünkben a tanítói állomás
községi iskola felállítása folytán, megszüntettetvén, az enek-
vezéri állomás részére kiállított dij-levelet megerősítette.
m) A m.-valkói loányegykázközség levitái állomása ré­
szére kiállított dij-levelet megerősítette.
5. Tanodáink vagyoni ügyei megvizsgálására kineve­
zett 3 tagú bizsttságok részére ig. tanácsunk az útasitást
megállapította és a bizottságok tagjainak, valamint a tano­
dák elöljáróságainak megküidötte, A nagy-enyedi főtanodá­
 488

hoz kinevezett bizottság egyik tagja, Sípos Sámuel elhalá­ szerződvények szabályszerüleg kiállíttatván, helybenha-
lozása folytán, bizottsági tagul Domokos Antal kolozsme* gyattak
g>ei pénztárnok, — Szász Kóbert, bizottsági tagnak, egy­ 7. Az ig. ianácsunk ellátása alatt álló számadások
házkerületünkből elköltözése folytán az udvarhelyi tanodá­ ügyállására vonatkozólag jelenti, hogy:
hoz, Göldner Nándor m.-vásárhelyi főtan, pénztárnok — a) Bányai Vitális, egyházkeiületünk volt pénztárnoka
neveztettek ki. afia által 1859-től 1866-ig a közpénztári alapról vezetett
6. számadásai számvevőileg megvizsgáltattak, lg. tanácsunk
A nagyenyedi főtanoda vagyoni ügyeire vonatkozó­
kéri a főt. egyházkérületi közgyűlést: méltóztassék a Bá­
lag jelenti, hogy
nyai Vitális által beadott és a jövő évi közgyűlés egybehi-
a) a főt. egyházkerületi közgyűlésnek múl t évi 54.
vásáig beadandó és megvizsgálandó számadások felülvizsgá­
jegyzőkönyvi szám alatt kelt határozatával vett űiasitásnak
lására bizottságot nevezni ki.
eleget teendő, haladéktalanul intézkedett a nagy-enyedi fő-
b) Deák József egyházkerületi pénztárnok afia által
tanodai volt kezelő személyek által beadott számadások el­
az 1877-ik évről vezetett közpónztári, letéti és dézma-kár-
látásához szükséges adatok beszerzése iránt, de mert a fő­
pótlási alap számadásai megvizsgáltattak: felülvizsgálás és
tanoda több évi pénztári számadása és aval kapksolatos más
azokról jelentéstétel végett áttétettek a múlt évi egyház­
számadási okmányok a vizsgáló bizottságnál voltak, a nagy­
kerületi közgyűlés által 59. jkönyvi saám alatt kinevezett
enyedi főtanoda elöljárósága a számadások megvizsgálásához
bizottsághoz.
szükséges adatokat későn küldötte fel, sőt egy része máig
c) Egyházkerületünk kézi pénztárában kezelt értéke­
sem áll a számvevő rendelkezésére. Kovács Gyula volt fő-
ket az ig. tanácsunk elnöke által kiküldött bizottság a
tanodai erdősz számadásait nem láthatta el; azonban ezen
megejtett vizsgálat folytán, hiven kezelve s rendben ta ­
számadások vizsgálata oly annyira előhaladott állásban van,
lálta.
hogy a hiányzó adatok felküldése után haladéktalanul be­
8. Az egyházkdrületi házipénztár mngalapitására be­
fejezhető.
gyült adományok összegét a 1/*) alatt mellékelt kimutatás
b) A főt. egyházkerületi közgyűlés múlt évi 41 jegy­ tünteti föl.
zőkönyvi sz. alatt kelt megbízásából ig. tanácsunk a nagy­ 9. Az ig. tacsácsunk felülvizsgálata alatt álló pénz­
enyedi főtanoda jószág- és jogügyigazgató jogait és köte­ alapokról vezetett számadások beadását és ellátását feltün­
lességeit szabályozó útasitást megállapította. A főtanoda tető kimutatás 2/**) alatt mellékelt, a b. e. Gróf Mikó Im­
elöljárósága ezen állomásra, múlt évi julius 4-kén tartott re egyházkerületi főgondnok által a sepsi-szentgyörgyi Szé­
ülésében, tkts, Magyari Pál afiát választotta meg. A tano­ kely-Mi kó-tanoda részére tett 50.000 frt alapítvány állását
da vagyoni viszonyai róndezésóben tapasztalt buzgó és te­ a 3/***) alatt csatolt kimutalás tünteti fel.
vékeny működése azonban — épen hivatali kötelessége tel­ 10) Igazgatótanácsunk múlt évi jelentésének 4. pont­
jesítésében kapott zúzás következtében f. évi febr. 21-en ja 1— 17. sorszáma alatt felsorolt felhajthatatlan irözpénz-
történt — elhunyta miatt rövididőre terjedett. Mivel a ko­ tári tőkék kitörlése felett a főt. egyházkerületi közgyűlés
rán elhunyt jószág- és jogügyigazgató a tanodával szemben nem határozván, kéri azon tőkék kitörlésének engedé­
sem közvetlen, sem közvetve számadási kötelezettséggelnem lyezését.
tartozott, biztosítéki kötelezettsége megszűntnek nyilvánít­ 11. A múlt évi egyházkerületi közgyűlésnek 29.
tatott. A tanoda elöljárósága ezen állomást f. évi ápril 5- jkönyvi sz. alatt kelt megbízása folytán ig. tanácsunk je­
én, a szavazatok többségével, báró Splényi Henrich megvá­ lenti, hogy tanügyi előadó, Parádi Kálmán afia részére, fá­
lasztásával töltötte be, kitől a biztosítékot 2900 frt pp. radozása jutalmazásául — az 1877. évi pénztármaradvány­
névértékű urb. kötvényben bevette és a szabályszerüleg ki­ ból f. évi julius 1-ig terjedő időre 200 frt tiszteletdijai
állított jószág- és jogügyigazgatői útasitást aláírva, ig. ta­ utalványozott.
nácsunkhoz felküldötte.
12. Az 1878-ik évre utalványozott államsegélyi ősz •
c) A múlt évi egyházkerületi közgyülüs, idézett jegy­ szegből a főt. egyházkerületi közgyűlés határozata értelmé­
zőkönyvi sz. alatt kelt határozatával, a n.-enyedi szőlők el­ ben 6800 frtot kiosztatott a segélyezésért folyamodó egy­
adását kimondván, részletes becsű alapján öt drb. szőlő, házközségek és egyházi személyek között a 4/*) alatt mei-
összesen 1594 frt 22 kr vételári összegen eladatott, a fel­ *) Lásd a jelentés végén a 4. számú kimutatást,
küldött szerződvényeket ig. tanácsunk helybenhagyta s fel­ lékeltakimutatásban részletesen felsorolt javadalmazottaknak,
hívta a tanoda elöljáróságát a vételári összegnek, mint el- 6500 frtot pedig tőkésüett az egyházkerületi házi pénztár
költhetlen törzs-tőkének elhelyezésére. alapjára.
d) A főtanodának angol* bank részvényekben elhelye­ Ig. tan. indítványozza, hogy a f.! évre utalványozott
zett pénzének lehozatala végett ig. tanácsunk a szükséges és felvett államsegélyi összeg ugyanazon czélokra fordittas-
lépéseket megtette, véletlen akadályok miatt azonban a pénz sék és ugyanazon arányban.
felvétele csak f. évi november hó végére helyeztetett ki­
*) Lásd a jelentés végén 1 . számú kimutatást.
látásba. **)|ásd a jelentés végé n 2. számú kimutatást.
e) A főtanoda fekvőségeinek bérbeadását tárgyazó ***) Lásd a jelentés végén 3. sz. kimutatást.
 489
13. Az első magyar általános biztosító-társaság
délyi főügynöksége az egyházi épületeknek tűzkár ellen biz­
tosításáért befizetett dijakból, — a kötött szerződvény é r­
telmében — egyházmegyéinket és egyhkerületi papi özvegy-
árvái gyámintézetünket illető % -ban ig. tanácsunkhoz 178
frt 70 kr összeget fizetett b e ; a biztositó egyházi hatósá­
goktól a tüzbiztositási dijak mennyiségét feltüntető kimu­
tatások azonban későre küldetvén be ig. tanácsunkhoz, ezen
összeg a jogosultak között nem volt még felosztható.
A moldova-aláhországi missiói egyházközségeink fel­
felügyeletével és a missionarius papi teendők vitelével ig.
tanácsunk Láng Károly afiát, ploesti egyházközségünk pap
ját, bizta meg s részére a missiói pénztárból 600 frtban
megállapított évi missionarius papi fizetést utalványozta.
Tapintatossággal párosult erélyes és tevékeny működése
folytán a missiói egybközségek békés fejlődésnek indultak
s remélhető, hogy vezetése alatt rövid idő múlva teljosen
rendezett állapotba jutnak. Ugyanis:
a) a pitesti egyhözsógünk hívei között hosszasan tar«
tott és nagy mérvet öltött viszály lecsendesittetett; kija­
víttattak az idő által már nagyon megrongált egyházi épü­
letek, melyek költségei fedezésére a missiói pénztárból 270
frtot utalványoztatott s most már mi sem áll útjában an­
nak, hogy a jelenleg üresedésben levő papi és tanítói ál­
lomás a jövő év elején betöllessék.
b) A ploesti egyházközségünk parockialis épületei, a
missiói pénztárból utalványozott 250 frt segély-összeggel,
kijavítás alá vétettek; a csekély népességű galaczi egyház-
község énekvezér tanítója, Kelemen Ferencz, állomását a
valamivel jövedelmezőbb ploesti egyházközség énekvezér-ta-
nitói állomásával cserélte fel. A missioi alapból rendszere­
sített 150 évi segély-összeget ig. tanácsunk, mint ploesti
énekvezér tanítói részére is, folyóvá tette.
c) A missiói alapok rendezését akadályozza az egy­
házközség és híveinek szegénysége és a missiói-segély cse­
kély volta. Még a nagy népesség mellett aránylag vagyonos
hukuresti egyházközségünk sem biztosit papja részére oly
fizetést, mely állásához mért megélhetésére módot nyújtana,
a többi egyhközségeink papjai és tanítói pedig legnagyobb
részben a missiói segélyre vannak utalva, mely alap terhé­
re esnek még az egyházi épületek fenntartási költségei.
Boldog emlékű Páloczi Horváth Mária által tett alapítvány
után kirótt 1100 frt átruházási illeték felvétele elrendeltetett
és a sárospataki tanoda kezelése alatt álló alapítványi jó­
szág jövedelméből a missiót illető rósz lefoglaltatott. A mis­
siói pénztár jövedelmének ily tetemes megapadása miatt
nem volt betölthető a pitesti egyházközség papi és tanítói,
valamint a galaczi 1. e. község énekvezér-tanitói állomása.
d) A missiói pénztár állását feltüntető és
alatt mellékelt számadási kimutatás tanúsítása szerint a Ki-
rálykágontuli testvér egyházkerületek a múlt évben is meg­
hozták a missió gyámolitására szives áldozatukat. Király
urunk Ő Felsége magán péntárából a ploesti és pitesti
*) Lásd a jelentés végén az 5. számú kimutatást.
er­
egyhközségeinknek templom-épitésre 200 frt o. é. összeget
utalványozott, mely atyai jótéteményért ig. tanácsunk hálás
köszönetét fejezi ki,
15, 1 dicsőén uralkodó felséges Királyi párnak huszon­
öt éves házasságuk megünneplése alkalmával, a királyhágón-
túli testvér egyházkerületekkel együttesen auyeszentegyká-
zunk nevében ig. tanácsunk is örömmel adott kifejezést üd­
vözletének, valamint ő Felségeik iránt érzett őszinte szére-
tetének és ragaszkodásának.
16. Ig. tanácsunk elismeréssel hozza a főt. egyházkor•
közgyűlés tudomására, ezen lefolyt idő alatt anyaszentegy-
liázunk és nemzetiségünk oltárára egyesek által hozott ál­
dozatokat.
1. Dr. Antalffy Alajos Svájczban Maladeyré Montre-
ni lakós múlt évi október hó 20-án közjegyzőileg kiállított
végrendeletével, a hukuresti egyházközségünk részére 1770
napeleondort, vagy harminczötezer négyszáz frankot ha­
gyományozott, egy felállítandó reáliskola fentartása kötsógei
fedezésére, mely hagyományösszeg lejárandó kamataival együtt
lesz átadandó,
2. B. e. Kovács Márton kolozsvári pólgár, 1877. évi
julius 19-én kelt végrendeletével, a kolozsvári agyházköz-
ség belső- és külső temploma igazítására 2000 frt, a kolozs­
vári főtanoda részére, szegény fiuk segélyezése végett, 1000
frt és kolozsvári egykázközségimknek, szegény aggnők se­
gélyezésére 1000 frt kegyes alapítványt tett.
3. Már b, e. özv. Újvári Czirják Györgyné, szül. Dé­
vai Mária 1877. évi jauuár 8-án kelt végrendeletével :
a) a szt.-lászlói egyházközségnek 500 f r t ;
b) kolozs-kalotai egykm. papi özv. árvái gyámintézet
javára 50 frt ;
c) a Kolozsvártt felállítandó ev. ref. tanár- és lel­
készképző intézet javára 1000 frt;
d) a zsoboki egyhközség leégett temploma felépítésé­
re 200 frt kegyes alapítványokat hagyományozott.
4. Gr. Batthiany Józsel 3000 frt o, é. alapítványi
összeget tett le és pedig:
a) egyházkerületünk központi papi özvegyek és árvák
gyámintézete részére 1000 frtot.
b) A Kolozsvárt felállítandó egyhker. papi és tanitó-
képezde részére 500 frt.
c) A zsoboki egykközségünk temploma felépítési költ­
ségei fedezésére 500 frtot.
d) Az egyhker. házi-pénztár részére 300 frtot.
e) A kolozsvári egyhközsegünk belfarkasutczai tem­
plomában építendő orgona-alaprá 300 frtot,
f) A kolozsvári főtanoda tenári özv. árvái gyáminté­
zete alapjára 200 frtot.
g) györgyfalvi egyházközségünk temploma felépítésé­
5/.*)
re 200 frtot.
5. Molnár Rózália férj. Kovács Ferenczné — első
férje emlékűre — „Benkő Dániel és Molnár Rózália alapít­
vány“ czimen a kézdi-vásárkelyi egyhközsógnek a kepevált-
sági alapra 5 hold fekvőt adományozutt.
A nemes alapítók hálával fogadott áldozatkészségüket
 490
tanúsító alapítvány-levelük, örök emlékül, az alapítványi
könyvbe vezettettek,
17. Fájó érzéssel emlékezik meg ig. tanácsunk
házkerületünknek ez idő alatt elhunyt tagjairól: kolozs-ka-
lotai egyhmegyénk algondnoka, ügyvéd Szentiványl Ferencz;
igazgató tanácsos, a sz.-udvarhelyi egyhmegye egykori, a
sz.-udvavhelyi főtanoda és fogarasi egyhközség főgondnoka:
.bethleni idősbb gróf Bethlen János —* és a m.-vásárhelyi
főtanoda algondnoka, kir, Ítélő táblai alelnök, Kabos László
anyaszentegyházunk buzgó, tevékeny vezetői bevégezték
munkás életüket. Béke hamvakira!
Az evd ev. ref. áll. ig. tanácsának,
Kolozsvárt, 1879. október hó 29-én tartott üléséből.
Nagy Pé t e r , Bodor Antal,
elnök. titkár.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület közgyűlése.
Ez évi egyházkerületi közgyűlésünk kevésbé népesnek
ígérkezett, mint a megelőző éveké, s mint örömmel lehetett
tapasztalni, mivel sem mutatott kevesebb érdeklődést. A
következmények meghazudtolták a föltevéseket: szép szám­
mal, mintegy 70— 80-an gyűltek össze, hogy letárgyalják:
a nem sok vitával kecsegtető ügysorozatot, melyben a kon-
venti előzményekkel kapcsolatos kérdések emelkedtek ki, fő­
kép fontosság tekintetében. Az alábbiakban a tanácskozás
menetét részletesen s idői egymásutánban adjuk, mig a püs­
pök és az áll. ig. tanács évi jeleutése más rovatok alatt
látható.
E l s ő nap.
nov. 2.
Köztiszteletben álló államgondnokunk, br, Kemény
Gábor ő nméltósága kormányzati teendői által gátoltatva a
közgyűlésen való megjelenketésben, az elnöki tisztet mlts id.
Zeyk Károly főgondnok vette által. Megnyitó beszédében
vázolta a lefolyt óv főbb eseményeit, üdvözölte a megje­
lent tagokat s higgadt tanácskozásra buzdította. Tetszéssel
fogadott szavai után a gyűlést megnyitottnak jelentette ki,
s a jegyzőt a közgyűlés igazolt tagjai névsorának felolva­
sására kérte föl. Az ujónnan választott tisztviselők feles-
kettetésénok alkalmából, Nagy Péter püspök, mint a múlt
évben az esküminták revideálására kiküldött bizottság el­
nöke, bemutatta a megújított esktiformát, mit a gyűlés egy­
hangúlag helyeslő tudomásúl vevén, az új egyházi hivatal­
nokok, úgym int: nt. Szilveszter Domokos szebeni egyház­
megyei esperes, t. Baló Sándor, kolozsvári, t. Borháth Pál
kőzdi, t. Demeter Sámuel orbai ogyházmegyei jegyzők, e
minta szerint lőnek állásaikra felesketve. Következett a 18
kibocsátandó ifjú lelkész számbavétele. A múlt számban kö-
zöltekon kívül jelentkeztek még: Kovács Kálmán, gy.-mo­
nostori, Pál Károly, eresztevényi, Adorjáni László, héjasfal­
vi, Demeter Kálmán, érkávási, Benedek Ferencz, kórod-
szentmártoni, Páll Lajos, böződi lelkészek. A főtiszteletü
püspök ur neháuy buzdító szót intéivén hozzájok, mind­
annyian testületileg a templomba vonultak, hol az ü n ­
nepélyes isteni tisztelet kezdetét vetio. Itt Demeter Sá«
muel zágoni pap tartott nemes hangú egyházi beszedet,
melyben a keresztyén vallás alapigazságait fejtegető. A
egy­
meggyőződés azon bensősógteljes ereje, az előadás ama
plasticitása, mely az ünnepély szónokát jellemző, jó beha­
tást tettek a számos és díszes hallgatóságra. Emelő a han­
gulat fönségót a polgári dalegylet karéneke is. Nagy
Péter püspök még egyszer intő ifjú papjainkat, hogy nagy
feladatoktól terhes pályájukon Isten ős az emberek szere­
tető legyen irányadójuk s azzal rá jók adá az egyház áldá­
sát. Az esperesi kar hagyományos éneke fejező be az iste­
ni tiszteletet s azzal a közgyűlési teendők első, hivatalos
napját,
M á s o d i k nap.
Nov. 3.
Beadványok érkeztek Foka Zsigmond szilágymegyei
algondnok, továbbá Szász Károly, Szilvássy, gr. Batthányi
József, gr, Bethlen Géza képviselők részéről, kik meg nem
jelenhetésök okairól tudósítják a közgyűlést.
A dunántúli egyházkerület a protestáns egyetem fel­
állítására czélzó javaslat mellett pártolólag ir át s azt el­
fogadásra ajánlja. A marosi egyházmegye kéri, hogy csak
vagyontalan árváknak lehessen anyakönyvi kivonat dijtala-
núl kiadható stb.
Segédjegyzőkké kineveztetnek: Geréb Márton, Görög
István, Kónya, Sándor János, Berónyi János. Bizottsági ta­
gokúi : az indítványozó bizottságba: Sebesi Ákos, Csiszér
Gábor, Szász Béla; kérvónyi bizottságba: dr. Jenei Viktor, br.
Bánffy Ernő, SoJymosi István ; serelmibe: Gyarmatky Mik­
lós, Hegedűs István, Incződi Sámuel, Bihari Sándor; pónz-
vizsgálására: Pogány György, Sárkány Ferencz; tanári ki­
jelölő szavazatok felbontására: dr.Knőpfler Vilmos,Szilvester
Domokos; szavazatok beszedésére: Gyárfás Domokos, Szabó
Károly, Kisantal Sámuel.
Az ig. tanácsnak a tárgysorozatra vonatkozó javasla­
ta némi változtatással elfogadtatott.
A főt, püspök ur olvassa tömören összevont, tanulsá­
gosan érdekes jelentését, egyházunk múlt évi beleletóről;
érinti a testvér egyházkerületekkel létrejött közös megálla­
podásokat ; rámutat a felekezeti tanügy terén váré teendők­
re ; hangsúlyozza, hogy nem sok és silány, de kevés és
mintaszerű tanodákra van szükség. Végezetül jelenti, hogy
a konventet legközelebbi összejövetelére Kolozsvár hivta
meg, A közgyűlés jóváhagyja ez intézkedést, felhatalmazza
püspököt az enekeskönyvi munkálatok költségeinek a keze­
lése alatti összegekből való fedezésére, s az egész jelentést
jegyzőkönyvre vetetni határozza.
Hasonlólag az áll. ig, tenácsnak is az eddigi rósz
gyakorlattól eltérőleg kinyomatott s a közgyűlés tagjai közt
szétosztott jelentőse tudomásul vétetik s egész tarjedolme-
ben jegyzőkönyvbe igtattatik.
Hosszasabb időt vett igénybe a tanügyi előadó, Pa-
rádi Kálmánnak gonddal kidolgozott, terjedelmes javaslata,
 491
'a lefolyt év tanügyi mozgalmairól. Bevezető szavaiban saj­
nálattal említi fel, hogy az ilyen munkálát öszszeálütá-
sához megkivántató hivatalos adatok, többszöri sürge­
tés daczára is, hanyagul s felette pontatlanul folynak be.
K ét egyházmegye nem is küldött fel statistikai adatokat.
Különben a jelentésben örvendetes mozzanatok bőven egyen­
súlyoznak egy némely elkedvetlenitő körülményt, mint pél­
dául, hogy a vallás tanítás iránt nagy a közöny. A gyűlés
elismerő tudomásul vette a tanügyi előadó előterjesztéseit s
egyszersmind intézkedett az iránt, hogy jövőben az espo-
resi évi jelentések az iskolákra, és pedig nemcsak a fele­
kezeti, de a községi iskolákra is, illetőleg kiterjeszked­
jenek.
Következnek a kamarai javadalmak ügyében tett ig.
tanácsi jelentés, a gyűlés, dr. Kolozsvári indítványára, zárt­
tá alakult. Ez, valamint a középtanodáink tantervének mó­
dosítása tárgyában tett előterjesztés, észrevétel nélkül jó­
váhagyattak. Csak a kepeváltsági alapoknak központi keze­
lés alá bocsátását tárgyazó indítványra adott ig. tanácsi
vélemény keltett fel rövid discussiot, mire nézve azonban
Szász Béla erélyes felszólalása után határozatba ment, hogy
a kepemegváltás csak azon esetben 'engedélyeztetik, ha az
annak alapjául szolgáló tőke központi kezelés alá adatik.
Ülés végeztével a közgyűlés tagjai, a főt. püspöknél
s a főgondnoknál tett pár percznyi tisztelgés után, teljes
számmal a tiszteletökre adott diszebóden jelentek meg, a
redoute kis teremében, A fényes és Ízletes menü közepe
táján főt. Nagy Péter püspök ur poharat emelt a királyra,
királynéra és trónörökösre. Követte ezt a hivatalos és nem
hivatalos felköszöntők egész sorozata, a püspökre, az elnök
Zeyk Károly ő nmltsgára, a távollevő államgondnok br. Ke­
mény Gáborra, gr, Bánffy Miklós főgondnokra, br. Kemény
Istvánra, az ünnepély szónokára, Demeter Sámuelre, a gén.
nótáriusra, stb. Délután 5 óra vetett véget a vidám kedv­
vel, jó zenével fűszerezett kedélyes ^lakomának, miután
társaság egy részét kötelessége a bizottsági ülések komo­
ly abu munkájára szólította.
H a r m a d i k nap.
Nov. 4,
A kijelölő bizottság elnöke referál a megejtett taná­
ri kijelölésekről. Éhez képest a nagy-enyedi főtanoda eláss,
philologiai tanszékére kijelöltettek: Nagy Lajos, Faluvégi
Albert, Keresztes József, ugyanazon főtanoda egyik theolo-
giai tanszékére pedig: Keresztes József, Nagy Lajos, Szőcs
Sándor. A szászvárosi gymnasium magy. irodalmi tanszékére
kijelöltettek: Yitus Lajos, Simó Dénes és Csősz János, a
eláss, philologiáéra pedig: Deák Gerő, Hajdú Ferencz és Si­
mon Ferencz.
Demeter Sámuel indítványozza* hogy mielőtt a válasz­
tás kitüzetnék, előbb rendszeresittessék a szászvárosi kéó
tanári állomás. A közgyűlés rendszeresíti a két tanári ál­
lomást s a választást elrendeli,
Napirenden tárgyaltatott Molnár Aladárnak a konvent
által általánosságban elfogadott köznevelés és közoktatás
svervezését tárgyazó szabályzata. E munkálat előleges le-
tárgyalása, tudvalevőleg egy enquetere Ion bízva, mely azt
véleménynyel ellátva terjesztette a közgyűlés elé. Dózsa
Dénes, mint referens, pontonként olvassa az enquete által
javasolt változtatásokat, röviden indokolva s egyszersmind
előre bocsátva, hogy az enquete fokozatos életbe léptetést
lát szükségesnek.
A közgyűlés lényegtelen stylaris völtoztatásokon kí­
vül nagyobbára az eredeti szöveget véli fentartandónak,
mindamellett méltánylással lévén különleges helyzetünkből
kifolyólag némely gyökeresebb változtatás szüksége iránt,
különösen a mi a díjtételeket illeti. Azon követelmény is,
hogy az esetleg a tanító helyét pótló lelkész tanképesitve
legyen, kihagyatik. Továbbá elfogadtatott főt. Nagy Péter
püspök ur azon javaslata, hogy a polgári hatóság által a
pap vagy tanár ellen megindítandó bűnvádi kereset eseté*
ben, amannak felfüggesztése csak permissive határoztassék
meg. Legélénkebb vitát a tervezet életbe léptetésére kitű­
zendő határidő keltett fel. A bizottsági vélemény, előre lát­
va a nehézségeket, melyeket tanodáinknak a szervezeti ja­
vaslat követelményeihez mórt szervezkedése fog idővel fel­
színre vetni, nem tart határozott terminust megállapitan-
dónak ; ellenben Nagy Péter s többen, jól tudva, hogy ná­
lunk a bizonytalanság nem sietteti, de elaltatja az ügyet s
hivatkozván arra, hogy kevés, de kitűnő tanintézetekre van
inkább szükségünk, tiz évi hatrridőt javasolnak, mely idő
alatt minden egyes tanoda lehetőleg oda fogná fejleszteni
magát, hogy a szabályzatban kiféjezett magasb igényeknek
megfeleljen s tanárai fizetését a megkivántató mértékig emel­
hesse. Ha ez nem történik, úgy a reductio kikerülhetetlen.
Ez értelemben szólal fel Demeter Sámuel, s Parádi Kálmán
is, ki fájdalommal látja, hogy tanodáink az eddigi rendszer
mellett csak tengődnek, mi pedig csak simíthatjuk a bajo­
kat s ámíthatjuk magunkat. Ellenben Hegedűs István az
enquete véleményét veszi védelmébe. Bihari Sándor közve­
títő javaslata úgy tartja kiegyenlithetőnek az ellentétes ál­
láspontokat, hogy a szervezeti javaslatban megkivántató
tanerők száma eshetőleg, míg alap nincs rá, rendkívüli és
segéd-tanárokkal pótoltassák. Végre a közggülós magáévá
teszi ez indítványt s egyszersmind kimondja a tanodák szer­
vezkedésére a tiz évi határidőt.
Jelentés tétetik a megejtett szavazások eredményéről.
E szerint megválasztattak: a kolozS'kalotai egyházmegye
algondnokának Gyarmathy Zsigmond, a kolozsvári egyház­
megye főgondnokának dr. Szőcs Emil, a marosvásárholyi fő­
tanoda főgondnokénak ifj. br. Kemény Domokos, algondtio-
kának dr. Dózsa Miklós.
N e g y e d i k nap.
Nov. 5.
Utolsó napon kisebb jelentőségű ügyek láttattak el s
a bizottsági referádák kerültek sorban szőnyegre. Ig. tan á­
csi előterjesztésre megállapittattak a tanodái pénzkezelés
módozatai, az igazgató utalványozhatási jogának 10 írtra
való reducálásával. Ugyancsak az igazgató tanácsnak a me-
gyebirókat és egyházüakat megbízatásuk elvállalására vo­
natkozó indítványa elfogadtatott. Egy kölcsönösség alapján
 492
leendő tűz biztosítási tervezet kidolgozására annak idején
szakférfi tanácsa fog igénybe vétetni, ki az egyházkerület
érdekeinek tekintetbe vételével módét javalland a biztosít­
ható közvagyonnak solid és előrelátó biztozitására. Az 1880-
diki költség-előirányzat tárgyalása ötletéből indítvány téte­
tett az agentiális jövedelmek czimének, mint az agensi in­
tézmény elavultával indokolatlanná váltnak, törlésére. Köz­
gyűlésünk, bár elvben helyesli a kérdés fölvetését, mindaz-
által ez alkalommal nem kívánja a jövő évi előirányzatnak
amúgy is ingó egyensúlyát, egy ily fontos tétel törlésével
megzavarni, hanem kilásásba helyezi a czimnek az adott
helyzethez mérten leendő megváltoztatását. Több oldalról
jövő felszólalás után kifejezést ad a közgyűlés azon óha­
jának is, hogy jövőre az előirányzat a modern költségve­
tési elveknek megfelelő alakban indokolt tételenként terjesz­
tessék a kerületi közgyűlés színe elé, kimutatásával úgy az
egyes alapoknak, mint általában az okszerű fedezetül szánt for­
rásoknak. Végül a nagy-enyedi jószág- és jogügyigazgató
kérelmére, az ügydarabok tetemesen megszaporodván, enge­
délyezte számára a közgyűlés egy irnoki állomás rendsze­
resítését.
A szavazatszedő bizottság bejelentvén a szavazás ered«
ményeit, kitűnt, hogy m egvála-ztattak: a konventi bizott­
ságba n. id. Elekos Károly helyébe Szász Gerő esperes ; a
gyulafehérvári egyhmegye főgondnokának m. Barcsai Ákos,*
nagy-enyedi tanároknak Nagy Lajos, Keresztes József;
Szászvárosra Vitus Lajos, Deák Gerő.
Befejezvén ezzel tudósításunkat, alkalmat veszünk ma­
gunknak nyilvánosan is megemlékezni azon példás rendről
és fegyelemről, mely a tanácskozásokat mindvégig jellemzé.
Látható ennek eredménye abban, hogy bár nem igen for­
gott fenn elsőrendű fontosságú kérdés, e négy nap alatt
többet végeztek képviselőink, mint bármely más cyclushan.
Köszönhető pedig e szép eredmény a tagok férfias higgadt­
sága mellett, melylyel magas hivatásukat felfogni s betöl­
teni bírták, első sorban mlts id. Zeyk Károly elnök urnák,
ki nehéz tisztében pártatlan tárgyilagossággal, éles judicum-
mal s sok parlamenti gyakorlottsággal járt el.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A „Prot. egyh és isk. Lap“ „Crescit sub pon-
dereM czim alalt protest. theologus ifjainkról elmélkedik.
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA
Apáczai János nak
egy eddig ismeretlen levele B a r c s a i Xkos
fejedelemhez.
Közli: J Í E R E P E I p E R G E L Y .
A alábbi egész terjedelmében Apáczai saját kezével
irt becses levelet a k o l o z s v á r i r e f . e g y h á z t a n á c s
Elmondja, hogy a mi papi ifjúságunk legnagyobb része
c s a k k e n y é r é r t t a n u l j ha jól-rosszul elvégezte isko­
láit, letette a censurákat : leteszi ezzel egyszersmind az
önmivelós gondjait is; v á r j a a z e k k l é s i á t és ha meg­
kapta — azonnal megáll végkópen az önmunkásság kereke.
Ez ném jól van igy. A Protestantismus leiki kényszert nem
tű r; n e m k é n y s z e r í t h e t ő k papjaink a szellemi mun­
kásságra; de az e r k ö l c s i kötelesség annál nagyobb azok­
ra nézve, kik a lelki szabadság éltető levegőjét szívták az
iskolában és élvezik az életben. Merítsenek ifjaink a Hy-
pocrene forrásból, öntözzék belőle a pálmát, sőt rakjanak
reá időnként terhet; majd meglátják, hogy — crescit sub
pondere.
A „Protestáns H e tila p é b a n Silói folytatja megkez­
dett czikksorozatát, Ha mindenünket iskolákra költjük: da­
gály lesz egyik oldalon, de apály a másikon. Pedig csupán
az iskolákkal nem elégítjük ki egyházi szükségeinket. Meg
kell változtatnunk az eddig követett iskolai politikát. A köz­
oktatás e l s ő s o r b a n országos nemzeti ügy, tehát a nem­
zetnek is járulni kell protest. iskoláink fentartásához ; e n-
n e k a h o z z á j á r u l á s n a k m ó d j á t me g k e l l t a l á l ­
ni, különben elhullanak iskoláink vagy fölemésztik a daj­
káló anyát.
Az „Egyh. és isk. Szemlédben L—e K—s
,,Lassan siessw czim alatt körülményesen kifejti és tüzete­
sen indokolja, hogy nem szabad elsietnünk a Molnár Ala-
dár-féle „ s z a b á l y z a t (< sem a tanári értekezleten meg­
állapított „t a n t e r v“ tárgyalását. Indítványozza tehát,
hogy hagyassanak ki ezek a nov. 2-ki közgyűlés tárgyso­
rozatából és mondja ki a közgyűlés, hogy a k é t t á r g y
e l i n t é z é s e v é g e t t a j ö v ő óv t a v a s z á n r e n d k í ­
vüli közgyűlés fog tartatni.
A „Szemle“ ezen száma keltezve van 1879. októ­
ber 30-ról. Ha akkor, a mely napról keltezve van, valóban
m eg is j e l e n t v o l n a a l a p : a L— e indítványára re-
fleciálni legalább l e h e t s é g e s lett volna; ám a lap oly
időben jelent meg, hogy — daozárA az okt. 30-ki datum-
nak — a n o v . 2-áu m e g n y i t o t t k ö z g y ű l é s r ő l i s
t u d ó s í t á s t hozhatott és hozott is; tehát fel vagyunk
mentve a hozzászólás kötelessége alól oly tliema irányában,
mely fölvetése pillanatában m á r m e g v o l t h a l a d v a .
Hanem egy dolog bizonyos: m é g i s c s a k minta­
s z e r ű e n v a n s z e r k e s z t v e az a S z e m l e .
l e v é l t á r á b a n találtam. A fejedelem Barcsai Ákos tette
azt át ecclesiánk consistoriumákoz, mivel Apáczai a feje­
delmet abban arra hívja fel, hogy „az Ecclesia pénzéből
vagy proventusából parancsoljon 300 forintot aP rae-
ceptorok számára.“ A levél kelte biztosan tehető l669«*re^
három évvel az óriási tanodából a farkas utczai collegium^j
 493
ha lett költözés után (mely 1656-ban történt): mert azt
Írja Apáczai, hogy „tanittók is csak ketten vagyunk1* t. i,
ő és az óvári tanodából átjött Porcsalmi András (ki Erdé­
lyi János szerint Apáczainak tánitója volt), Fekete Mihály
szerint pedig 1639-ben (s hihetőleg az Apáczai kérésére)
tette meg Barcsai fejedelem harmadik professornak, adván
papját, Vásárhelyi Pétert, és pedig a feldúlt gyulafehérvári
collegiumból 1658-ban idemenekült ifjúság mellé.
Érdekesnek találtam a XVII. századi magyar protes­
táns tanügy egyik legbuzgóbb harczosának, a kolozsvári
collegium szellemi megalapítójának ezen eddig ismeretlen
levelét közzétenni.
Vajha a kolozsvári főtanoda nemesen érző tanférfiai
az ifjúságra s általában protestáns tanügyünkre jótéko­
nyan hatható valamely mozzanattal tennék maradandóvá a
nagy férfiú emlékét.
A nagyerdekü levél igy hangzik:
A p á t z a i J ános a l á z a t o s s u p p l i c a t i o j a Nagy­
s á g o d h o z , m i n t i g e n k e g y e l m e s Urához és
M o e c e n á s s á h oz.
Kegyelmes Uram! alázatoson jelentem Nagyságodnak,
hogy az a Schola, mely az egész keresztyónség között fenn­
forgó legártalmasabb két adversa religiók ellenébe plántál-
tatott volt a boldog emlékezetű fejedelmektől, azt a jó vé­
get a patrocinium elégtelensége miatt mind eddig is élném
érte, hanem sőt inkább csúfolásra adott sokakban azoknak
kész alkalmatosságot az alkalmatlan tanittások és tanulások
által. Mostan penig ugyan felette elhagyattatok állapottal
vagyunk : mert itt kegyelmes uram a nagy égés után még
csak egy auditorum sem volt mindeddig is, melyben tanít­
hattunk volna, hanem kamarákban kénszerittetünk tisztün­
két végben vinnünk. Igyekeznek ugyan már az itt való
uraim felépíttetéseken, de mikorra lészen az, én nem tudom.
Tanittók is ordinariusok csak ketten vagyunk. Két
ember penig (bár az maga volna az istenes Plató és a
nagy Aristoteles) ennyi sok különb Különb féle karban le­
vő elméknek hasznos tanifctására elégséges nem lehet soha.
Noha némely jó indulatu emberek az elmúlt télen magokot
megszedvén, három Praeceptornak rendeltek volt esztendeig
való fizetést, de félek rajta, az az idő eltelvén az is csak
füstbe megyen, ba a Nagyságod fejedelmi kegyelmessóge
nem accédai. Minek okáért Nagyságodnak mint kegyelmes
urának szegény elbagyattatott Scholánk könyörög én álta­
lam, méltóztassék fejedelmi kegyelmességéből ennek az Ec-
clesiának paroncsolni, hogy az Ecclesia pénzéből vagy pro-
ventusából (reá emlékeztetvén a végre, melyre az istenes
fejedelmektől rendeltetett, tudni illik religiónknak gyarapo­
dására, mely a Scholák virágzása által szokott legjobban
mindenütt lábat kapni) deputáltassék a Praeceptorok szá­
mára bárom háromszáz foiint esztendőnként. Hogy a ki
Rhetricát fog tanittani, fizethessünk 60 forintot néki esz­
tendőnként, a ki Poesist, annak is 60, a ki Syntaxist, an­
nak 50, a ki Etymologiát 50, a ki Rudimeutát 40, a ki
Orthographiât, az az Írást s olvasást, annak is 40. Egyéb •
ként Kegyelmes uram soha bizony jó módjával aversarius-
Nyomatott Stein János ra. kir. egyetemi nyomdásznál az* ev ref. főtanoda betűivel Koloz várt.
ink ellen meg nem állhatunk. Magunk hogy mindazokot a
dolgokot taníthassuk, soha reá nem érhetünk. Sőt ha mind
reájok érkeznénk is azokra, de azonban el kellene a Theo-
logiának és Pbilosophiának maradni, melyek nélkül amazok
csak haszontalan csevegések. Hogy azért kegyelmes uram
ne kénszerittessenek tovább a Reformátusok gyermeki latini-
tas tanulása kedvéért a Pápistákhoz folyamodni (mint \ég en
az Izraeliták a Philisztaeusokhoz az ő fegyvereknek meg-
élesítéséért), s azonba religiójokat is sokan változtatván, a
Pápista tanittóknak incselkedések által vallásunktól elsza­
kadjanak, nekünk nagy lelkünk sérelmére: méltóztassék
Nagyságod kegyelmesen annuálni és disponálni e dolog
felől.
E felett kegyelmes uram, hogy az Isten dücsősége és
a Nagyságod méltóságos híre neve a tisztességes tudomá­
nyoknak és keresztyén vallásunknak gyarapítása által an­
nál inkább öragbedjék: ne szánja Nagyságod egy néhány
jó indulatu iffiunak valami beneficiumocskát rendelni, kik
a Nagyságod szárnyai és fejedelmi kegyelmessége alatt fel-
neveltetvón az igazságban és a scientiákban, arra másokot
is osztán taníthassanak: és igy a Nagyságod kegyelmessé­
ge hirdettessék mind addig, valamig a tudományok e vilá­
gon taníttatnak.
Itt kegyelmes uram rendszerint való jövedelmek a
Deákoknak napjába ötven ötven pénz, mely mennyit tehes­
sen ötven hatvan Deáknak, Nagyságod kegyelmesen meg­
ítélheti.
Az irgalmas Isten a Nagyságod fejedelmi szivét igaz­
gassa mindenekben az ő dicsőségére.
KÜLÖNFÉLÉK.
Koiozsvár, 1879. nov. 8-án.
— Kerületi közgyűlésünk tagjai, mikor a sorok
napvilágot látnak, a szélrózsa* minden irányában, mái* s/'í;
lesznek oszolva, magukkal vive a békés szellemű s épen
azért eredménydús munkavégzés fölemelő tudatát. Kiegészí­
tésül a közgyűlés folyamáról fentebb közlött tudósításunk­
hoz följegyezzük, hogy a hét három utolsó napján a köz­
ős házassági főtörvényszék tartá, a déli pár órai pihenőt
kivéve, reggeltől késő estig üléseit. A köztörvényszéken tár­
gyalt ügyek közül fölemlítjük a következőket: T o l v a i L a -
j o s, m.-vásárhelyi lelkész ellen, az egyházközség felfolya­
modására, az eskü alatti tanú kihallgatás elrendeltetett,
úgyszintén B o d e J á n o s , N.-Bososnyóra megválasz­
tott lelkész ellen is, kinek érdekében állítólag, veszte­
getések történtek; az utóbbi ügyben első fokú ítélethoza­
talra az illetékes sepsi köztörvényszék helyett a kezdi de-
logaltatván. Z a k a r i á s D á n i e l , bródribikei lelkész, fél­
fizetéssel, nyugalomba helyeztetett. A házassági főtörvény-
szóken elláttatott összesen 220 válókereset s a hosszúra
nyúlt ülésezésüket végül püspöki szék fejezte be, melynek
főtárgyát a papi özvegyek s árvák javára az évi segélyösz-
szegek kiosztása képezte.
A szerkesztő postái a.
F ö l d e s G y ö r g y k o l l e g á n a k , M. - Uj vár t . Óha­
ját részben teljesíthetem. Demeter Samu t. barátom alkalmi
jeles beszédét közölni fogom.
B á n y a i G é z á n a k , T á p i ó- Szel e, Vettem s közre­
adom.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. November 16.
M e ffje le n llc
minden vasárnap.
ERDÉLYI
Sserfcdflztfoégl s kiadói s zá llá s:
b.-farkasutcza 16. sz hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető miuden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI
j^ E L E L Ö S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S l 2
Tartalom : Püspöki jelentés a f. évi egyházkerületi köz-
yiilésen előterjesztette Nagy Péter, ev. ref. püspök. — Egyházi
f eszéd a f. évi egyházkerületi közgyűlés megnyitása napján — nov.
2-án délelőtt — tartott Istentisztelet alkalmával mondotta: Deme­
ter Sámuel, zágoni ev. ref. pap. — Gymnasiumaink múlt évi ér­
tesítői. — Külföld. — Irodalmi szemle. — T á r ez a : A haleszi
asszonypap. ('Tárczalevél.) Irta: Bányai Géza. — Különfélék. —
Szerkesztő postája.
Püspöki jelentés
a f. évi egyházkerület! közgyűlésen
előterjesztette
Nagy Péter, ev. ref. püspök.
Pőtiszteletü egyházkerületi közgyűlés!
Közel másfél éve lesz, hog’y a főtiszt, egykázkerületi
közgyűlés előtt hivatalosan előadhattam munkálkodásom ered­
ményeit és nézeteimet a mindnyájunkat érdeklő egyházi
ügyekről. E hosszú idő alatt sok történt, a mi ha nem is
épen korszakképző, de a magyar reformált egyház életében
bizonyára egy új korszakot előkészítő események közé so­
rozandó. Ugyanis a zsinati előmunkálatokról véleményt ké­
szítő konventi bizottság feladatát bevógozte; az egyház
szervezetéről munkálatát még ez óv elején közrebocsátván,
azt az egyházkerületek, egyházmegyék és egyesek bírálatai
alá adta. A bírálatok meg is indultak és nekünk örülnünk
kell rajta, hogy annyi oldalról és különböző alakban nyil­
vánulnak a vélemények, mert ezek egyházunk közügyei iránt
meleg érdeklődésről és egyszersmind arról tesznek tanúbi­
zonyságot, hogy az öt reformált egyházkerületnek egy ma­
gyar reformált egyházkerületté egyesülése általánosan é r­
zett szükség es az egyesülés, zsinattal vagy zsinat nélkül,
előbb-hátrább létesülend, csak módozataiban találjuk meg
a helyes mértéket; erre pedig az ellenkező vélemények küz­
delme fog elvezérelni, a minthogy az igazság mindig ily
küzdelmek bére. Hogy e bírálatok némelykor idegesen po-
lemicus hangba csapnak át, azon nincs miért megütköz­
nünk; a ki ismeri a magyar kálvinista jellemet, annak azon
kellene megütköznie, ha lefolyhatna egy mélyen beható ér­
dekű ügyben a vélemények harcza ilyszerü kitörések nélkül.
De mint a háború után mindenik fél eltemeti halotfcait, kór­
házba helyezi sebesültjeit és örül a helyreállott békének,
vagy hogy bibliai hasonlattal éljek, mint az anya, újonnan
46. szám
hirdetési dijak:
Kétszer hasábozott g&rmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
" (Előfizetési ár:
E S IS K O L A I H E T IL A P . Egész évre 6 írt., félévre 3
frt.>évnegyedre 1 frt 5 0 k
Á SZ D O m O k O S .
született kisdedét szemlélve, feledi a kínokat: úgy mi is—
vagy azok, a kik megérik — bizonyára feledni fogjuk a
vajúdás küzdelmeit, örülve az újszülöttnek, kivált ha az ép
és életteljes lesz.
Hogy pedig a helyes és okszerű módozatú egyesülés
mennyire cathegoricus imperativusa a körülményeknek, azt a
legközelebbi múlt is eléggé tanúsítja, mikor csak a, ma­
gyarországi testvér protestáns konventek egyértelmű és ko­
moly fellépése bírta megértetni kormányunkkal, hogy közép­
tanodáink feletti legfelsőbb felügyelet szabatos meghatározá­
sára nem azt az útat választotta, a mely a magyar protes­
táns egyháznak békekötések és szentesített törvények által
biztosított önkormányzati jogával — legalább az egyház
egyetemének nézete szerint — összeférhető.
Nekünk azonban végeredményében hálás indulattal
kell fogadnunk a kormány ez eljárását, nemcsak azért, hogy
az öt reformált egyházkerület egyesülése szükséges voltának
érzetét fokozta és a testvéries viszonyt közöttünk és a ma­
gyar evangélikus egykázkerületek között melegebbé tette;
hanom azért is, mert addidit calcaria sponte currenti, ér­
tem középtanodáink rég munkában levő reformjának létesü-
lését siettette, annyira, hogy ha a főtiszt, egyházk. köz­
gyűlés a tárgysorozat rendjén eleibe terjesztendő konventi
határozatokat elfogadja, a megállapítandó reformok életbe­
léptetése már az 1880— 1-iki tanévvel megkezdhető lesz.
És itt helyén látom megjegyezni, hogy erdélyi ref.
egyházkerületünk fő- és kedves gondjai közé tartoztak kö­
zéptanodái, a mint ezt a szervezkedésre vonatkozó több
rendbeli munkálatok és határozatok nyilván mutatják, s
hogy a végleges szervezés nem jött létre, annak főbb oka
az volt, mivel a középtanodai törvény megalkotására vár­
tunk, hogy ahoz alkalmazkodhassunk, a mennyiben jónak
látjuk. Középtanodáink mindamellett is koránt sem állanak
oly rósz lábon, a mint ezt saját kebelünkből emelkedett,
kétségkívül jóakaratu, de tán épen ezért tulszigoru bírálói
hang után azok állítják, a kik az egész közoktatás ügyét
az állam monopóliumává szeretnék tenni. Ez állításom kéz­
zelfogható bizonyítéka az, hogy a helybeli egyetemen pá-
lyadijt nyert egyének nagyobb része középtanodáink növen­
dékeiből telt ki. Ezzel azonban korántsem azt akarom je­
lezni, hogy a reform szükségtelen; igen is főt. egyházk.
közgyűlés, reformáljunk, folytonosan vigyük előbbre a pro­
 495
testáns közoktatás ügyót és igy tartsuk meg azt a fölényt,
a melyet hazánkban a protestáns iskolák számára elődeink
bölcsessége, buzgósága kivívott.
Ez alkalomból határozottan nyilvánítom azon nézete­
met, hogy a reformált egyháznak nem több és gyenge, ha­
nem kevesebb és jó középiskolákra van szüksége. Jól tu­
dom, hogy e nézetem helyi érdekekbe ütközik, de ez érde­
kéknek nem szabad a közérdeket uralniok. Nem találom én
teljesen mellőzendőnek a helyi érdekeket is, kivált hol azok­
kal a nemzetiségiek és hitfolekezefciek is kapcsolatosak, de
szabályt hozni, reformot oszközölni csupán ezekre való te­
kintettel, károsnak vélom. Emlékezzünk az 50-es évekre,
mikor az absoiut kormánytól kiadott „Entwurf“ közóptano-
dáink nyilvánossági jellegének fenntartását, a kiadásainkat
nagy mérvben fokozó hozzá alkalmazkodástól feltételezte, mily
szépen felgyűlt egyházkerületünkben a buzgóság szent tüze,
mennyire siettek szegéuyek, gazdagok adományaikkal meg­
menteni egyházunk szemfényeit : középtanodáinkat. Azt
mondják, az áldozatkészség tüze elhamvadott. Ezt hinni nem
tudom, nem akarom, mert a protestantismusnak az áldozat-
készség éltető szelleme; a mely testből pedig a szellem ki­
költözött, az nem él, csak hulla. Kísértsük meg a lankadt
áldozatkészséget kellő eszközökkel és módon feléleszteni, kí­
sértsék meg, főleg az ileltők, azokon a helyeken, a melyek­
nek érdeke követeli az újabb szervezet kívánalmainak, jelen­
lég nem egészben megfelelő, középiskolák fentartását és
meglátják, hogy e hiányos tanintézetek fokonként ki fogják
nőni magukat, de nekünk ezekért a mértéket igen csekélyre
szabnunk nem szabad.
A konvent által általánosságban elfogadott taűügyi
szabályzattal egy nagy eszme is jön a főt. egyhk. közgyű­
lés asztalára. Az eszme nem új, mert leikök előtt lebegett
erdélyi protestáns fejedelmeinknek, főleg a nagy Bethlen
Gábornak; ez a protestáns egyetem eszméje, a moly tlieo-
logiai, bölcsészeti és jogi karból állva, magában foglalna
egy tanárképezdét is. Nekem úgy tetszik, hogy ez a régóta
kétes ködben lebegett eszme kilépve a pium desideriumok
keretéből, mindinkább határozottabb alakot kezd ölteni és
igy közeledik megvalósulásához.
Remélem, az öt egyházkerület egyesülésének ez lesz
legszebb gyümölcse, mihelyt lesz bennünk elég szeretet a
köz iránt és elég önmegtagadás a helyi féltékenységek le­
győzésére.
Melegen ajánlom ez eszmét a főt. közgyűlés becses
figyelmébe és pártolásába. Hisz még eddigelé — fájdalom—
a két millió lelket számláló magyar reformált egyház a
protestáns tudományos theologia irodalmában csaknem üres
helyével dicsekedhetik. És ha fenn akarjuk tartani teljes
autonómiánkat középtanodáink iekintetében, mulbatlanul kell
arról gondoskodnunk, hogy e tanodák tanárai protestáns
tanintézetben nyerhessék tudományos kiképeztetésöket.
De tán igen is hosszasan foglalkozom a tanügygyel
ki nem vagyok tanügyi előadó, mentsen ki azon meleg ér­
deklődésem és azon hitem, mely a protestáns egyházat is­
koláival elválhatlan kapcsolatban levőnek vallja. Rátérek már
a lefolyt idők eseményeire.
A múlt évben végezte be pályáját a magyarországi
protestáns egyházkerületek nagy jóltevője b. Baldácsi An­
tal, megérdemli tőlünk a hála és méltánylat koszorúját ko­
porsójára, mert mint a tárgysorozat rendjén előjövő alapít­
ványi bizottság jelentéséből ki fog derülni, nagyszerű ha­
gyománya, négy-öt évi czélszerü rendezés után, jelentékeny
mérvben fogja segitni szegényobb egyházközségeinket és el­
hagyott állapotban levő papi özvegyeinket, árváinkat. Ha
elgondoljuk, hogy az alapítványt oly férfi tette, a ki nem
volt hitünk sorsosa és alapítványában a magyarországi ösz-
szes protestáns egyházkerületeket összefoglalta és ez által,
úgy szólva, ujjmutatást adott a magyarországi protestánsok
összetartására, lehetetlen megindult szívvel áldottnak nem
mondani emlékezetét!
A múlt év nyara és a jelen tavasza végzetes volt a
Királyhágón túl több magyar városra, a csapás egész sú­
lyával nehezedett e városokban létező reformált egyházköz­
ségekre. Az illető egykázkerületek részéről a bizalom és
testvériség hangján lettünk felhiva segelygyüjtésre; és me­
leg köszönetét kell nyilvánítanom mindazoknak, a ki ka gyűj­
tésben fáradoztak, hogy a segélyért kiáltó szózafc nem hang­
zott el a pusztában, hanem adtunk, a mi szegénységünktől
kitelhetett. Itt ki kell emelnem mindenekfelett középtanodá­
ink növendékeit, a kik megtakarított filléreiket készségesen
nyújtották az Ínségesek felsegélósere. Az én közvetítésem­
mel juttattak segélyt a miskolezi egyházközségnek: a n.-
enyedi, gy. fehérvári, v.-hunyad-zarándi, kolozs-kalotai, sep-
sii egyházmegyék, a kézdi-vásárhelyi egyházközség, a ko­
lozsvári és s.-szent-györgyi Mikó-tanoda ifjúsága. A szege­
di egyházközségnek: a n.-enyedi, erdővidéki egyházmegyék,
a fogarasi, szászvárosi, ürdöngös-füzesi egyházközségek, a
kolozsvári, n.-enyedi, m.-vásárhelyi, sz.-udvarhelyi középta­
nodák ifjúsága: az adományok összege részletesen is ki
van mutatva benyújtott számadásomban. Remélem, hogy e
felsorolásból hiányzó egyházmegyék és püspöki vizsgálat
alatti egyházközségek, kiknek mindenikéhez meg ment a
felhívás, szintúgy teljesítették felebaráti kötelességüket és
vagy közvetlenül beküldtók az illető helyre adományaikat,
vagy ezután be fogják küldeni, de ily nemes és szent ügy­
ben hátra nem maradnak.
De nemcsak adtunk, hanem vettünk is : a dunántúli,
tiszáninnem és tiszántúli egyházkerületek, mint rendesen,
úgy ez időben is iskoláink és a missió számára sogély-
lyel járulni szíveskedtek.
A közelebbről Debreczenben tartott konvent alkalmá­
val illőnek tartottam egyházkerületünk nevében, egyházunk
e jelenleg közös testületét egyházkerületünk kebelébe Ko­
lozsvárra hívni meg. A konvent a meghívást kegyeskedett
elfogadni és igy kilátásba van helyezve, hogy a jövő év ta­
vaszán összehívandó konvent epockalis határozatait egyház-
kerületünk kebelében hozandja. E meghívásom, remélőm,
nem szorult indokolásra és a főt. közgyűlés sietni fog ma­
gáévá tenni, egyszersmind a m. ig. tanácsot, mint kép­
viselőjét, megbízni, illetőleg felhatalmazni, hogy a kedves
vendégeket testvéries melegséggel és magyar vendégszere­
tettel fogadhassa.
 496
A közgyűlés asztalára kitett kimutatás a népingásra
nézt nem oly kedvezőtlen, mint volt a múlt évekről való,
ugyanis 12.359 halálesettel szemben a szülöttek száma
12.833 és igy a halottakét 484-el múlja felül. S hogy a
szám oly csekély, annak oka, hogy az egyházmegyék leg­
alább felerószében a halottak száma múlja leiül tetemesen
a szülöttekét. Hisz országszerte pusztít a gyermekek öl­
döklő angyala, mely ellen biztos gyógyszert mindeddig nem
talált a különben előre haladt orvosi tudomány.
Az építkezések és adományozások rovata azt mutatja ^
hogy lassan bár, de folytonosan haladunk és az egyház
iránti buzgalom nem halt ki a hívekből.
Múlt évi jelentésemben felhatalmazást kértem volt a
közös énekes könyv szezkesztése folytán szükségeltetendő
költségek fedezésére, azonban e kérésem a jelentésemben
foglak indítványok előterjesztésére kinevezett igen tisztelt
bizottság becse* figyelmét alkalmasint kikerülte, mert a főt.
közgyűlés erre vonatkozólag határozatot nem hozott. így
hát kényszerülve vagyok ismételni kérésemet, annyival is
inkább, mivel ily kiadások már is fordultak elő és valószi.
nüleg fokozottabb mérvben fognak előfordulni, de ezek a
kiadások csak befektetések, melyek az énekes könyv árából
bizonyosan meg fognak fordulni.
És itt már önmagámról, hivatalos saját működésemről
kellene szólanom, de engedje meg a főt. közgyűlés, hogy
hallgassak, működésem nyilvános, Ítéljen, a ki hivatva van
Ítélni, értem a főt. közgyűlés; részemről csak hálát kell
adnom a kegyelem atyjának, hogy hajlott koromban roncsolt
egészségemet annyira megtartani kegyeskedett, hogy hi­
vatalom évenként fokozódó terhei elhordozását megkí­
séreljem.
Végül örömmel jegyzem meg, hogy ez évi jelentésem
nem végződik necrologban, a különben megszakadás nélkül mű­
ködő halál megkímélte ezúttal t. esperes és jegyző társaim
diszes karát s nekem nincs egyéb teendőm azon óhajtásom
nyilvánításánál, hogy ha részembe jut még más alkalommal
is tisztelni a főt. közgyűlést, jelentésemet szint ily meg­
jegyzéssel zárhassam be, mindnyájunknak lelki, testi erőt,
egószségot kívánva és a minden jók adójának áldásáért ese­
dezve egybk. közgyűlésünk tagjaira, egész anyaszentegyhá-
zunkra s szeretett hazánkra!
Egyházi beszéd
a f. évi egyházkeriileti közgyűlés megnyitása napján
— nov. 2-án délelőtt — tartott Istentisztelet
alkalmával mondotta:
p E /K E T E F ^ jSÁ /vU IEL,
zágoni ev. ref. pap.
T e x t u s : G a l a t i a I. 8. 11. 12. H a s z i n t e mi
is, a v a g y a m e n y e i a n g y a l h i r d e t n e n e k t e k v a l a m i t
a z o n k í v ü l , me l y e t ne k t e k h i r d e t tünk, á t ok le gyen azon.
T u d t o t o k r a a d o m ne kt e k, h o g y az e v a n g e l i u m,
m e l y e t én p r é d i k á l t a m , n e m e m b e r s z e r i n t va l ó.
Me r t én i s n e m e m b e r t ő l v e t t e m a z t , s e m
p e d i g nem t a n í t t a t t a m ar r a, h a n e m a J é z u s
K r i s z t u s j e l e n t é s e á l t a l v a n.
Hatalmas szó, melyet itt az apostoltól hallunk. Ész­
revehető, hogy határozott szilárd meggyőződés hangja az. S
minő tisztán látott az apostol, mily alapos volt sejtelme a
jövőre nézve, mutatják a következmények, mert azon sok­
féle ingadozás a hitben, tévelygés a tudományban, vakhit s
babona, melyeket a keresztyénség életén, annak kezdőiétől
fogva a mai napig, mint nehéz sötét felhőt borongani lá­
tunk, s melyek a Krisztus tiszta evangéliumának a szivek­
be beköltözését, világossága áldást árasztó terjedését örök­
ké gátolták, mind onnan származtak, hogy nem a Krisztus
jelentéséből, hanem emberektől vett evangélium prédikáltá­
to k és prédikáltakk. A lelkes apostol, ki buzgó fáradozásai
közben nagy lelki örömmel szemlelte, minő boldogító kö­
vetkezményei vannak már is Krisztus tiszta evangéliuma
hirdetésének — hogy a sánták járnak, a vakok látnak, a
szegények is boldogoknak érzik magukat, mennyi áldás itt
is, ott is, mint mikor a tavasz ébresztő lehelletére bimbó
fakad, virág nyílik, mozdul az élet minden lépten! S más­
felől szomorú érzéssel kellett tapasztalnia azt, hogy hamis
tanítók, kik Krisztus evangéliumától eltérve, saját emberi
bölcsességüket hirdették, mennyire gátolják a keresztyénség
áldásos terjedését! Zavart idéznek elő, kétséget támasztnak
a lelkekben, megkötik a szabad gondolkodást, gátolják az
igaz keresztyén jellem-fejlődést, megállítják a vallás-erköl­
csi élet előtörekvő mozgását! A lelkes apostol ezen ellen­
tétes tapasztalatok közvetlen hatása alatt nemes haragra
gyúlva, átkot mond azokra, kik máskép tanitnak, mint ő
tanított. Talán előre is látta a nagy szakadásokat, a vé­
res üldözéseket, a sötét börtönöket, a rémes fényű mág-
lyákatj a Bertalan éjeket, a kínzó gályákat melyek­
kel a szeretet evangéliumának szép ós szont országát
oly sokszor pusztiták, rombolák s biztos emelkedését
akadályozák ? És az átok ? Bizonynyal hiában nem hangzott
el az egy nagy apostol szájából! S mi kétségkívül megta­
lálhatnék azt nehéz kőként ülni mindazon lelkeken, kik
másként tanítottak, ha volt bennök lelkiismeretesség és
igazságsérzet, mert látniok kellett munkájok sikertelensé­
gét, azt hogy fáradságuk nyomán áldás nem terem, hogy
harczolnak, hiában vágván a levegőt; ez az állapot pedig,
hasonló az evangéliumi gazdagéhoz, ki elvesztegetett élete
után gyötrettetik a lángoktól, elég nagy átok lelkiismeretes
ember életén. De fájdalom! az átok súlya még inkább ne­
hezedett azokra, kik máskép tanítottak, mert egyenesen
ennek kell tulajdonítanunk azt, hogy ezernyi ezer nép a
kercsztyénségben még ma sem tudja, melyik jobb s boldo*
gitóbb: a babonás vak hit-e, mely csodákhoz ragasz­
kodik, jeleket kiván, a halottakat haza járatja, a tirmésze-
ti s közéletbeli csapásokat Isten haragja nyilvánulásainak
tartja, boldogulását, lelki idvességót a szentek felesleges
érdemétől várja, vagy az evangéliumi értelmes tiszta hit,
mely Istennek lélekben és igazságban imádásában s jó cse­
lekedetek gyakorlásában gyönyörködik ós nem tudja : me­
lyik szebb s a lélekre áldásosabb, egy nagyszerűen pom­
pás, érzékeket rázó, fényes opus operatum-e, vagy a gyü­
lekezetnek szívből kelő, szívhez szóló, értelmes, buzgó is­
teni tisztelete, és nem tudja: melyik idveségesebb, az-e,
*
 497
ha az oltár elé állva, dicsekedőleg felkiált: hálát adok ne­ •
ked ón Istenein! liögy ón jobb vagyok, mint más, mert
böjtötök minden héten kétszer, megadom dezmáját minden­
nek, vagy az, ha távol állván az oltártól, szemeit sem me­
ri felemelni s igy esedezik: Atyám ! bocsáss meg nekem,
bűnös gyermekednek Nincs kétség arra nézve T. H.
hogy Pál apostol világos előrelátással tévé azon világra
szóló, határozott nyilatkozatot, melyet a textusban hallot­
tunk. S még erősebbé válik e nagy szó, ha melléje állít­
juk jól ismert tá rs a it: Uram ! hová mennénk mi tőled ?
Örök életnek beszéde van te nálad l Nem határoztam
magamban egyebet tudni, mint Krisztust, azt, ki megfő*
szittetett Más alapot nem vethet senki Nincs
másban boldogság s nem adatott más, ki által idvezülhot-
nónk, egyedlll a Jézus Krisztus szent neve S még
ezek fölött: Én vagyok az út, élet, igazság, senki nem
mehet az atyához, csak én általam Én vagyok a fel­
támadás és az élet, a ki én bennem hiszen, ha meghal is
él az, sőt a ki él és hiszen én bennem, soha meg nem
hal
Mindezen s több ezekkel egy jelentésű igéiből az Írás­
nak, közvetlenül pedig textusunkból következetesen vonom
el ezen tételt:
I. A k e r e s z t y é n v a l l á s a k k o r t e s z i m e g
valóban re nde ltetése s z e r i n t i h a t á s á t , ha
tisztán Krisztus kijelentése szerint prédi­
kál tátik.
A keresztyén vallásnak rendeltetése az, hogy az em«
bért gondolkozásban, érzésben jobbá, tökólesebbó tegye, ez
által boldogabbá lenni segítse s az igy egyéneiben újjá szü­
letendő emberiséget megszentelő ereje által annyira emelje,
hogy annak óletmozgásában az általános jónak, igaznak,
tökéletesnek öntudatos dicsőítése — más szókkal, Isten
imádása — mindenütt kitűnjék.
E nagy és szép czél elérésére nem vezet, nem segit
más, csak a Krisztus tiszta kijelentése szerint hirdetett
vallás, mert csak ebben találjuk fel azon ős termő erőt,
mely a lélekben a jó és igaz iránti ösztönnek s arra Yaló
készségnek felébresztésére s erőre emelésére oly hathatós
befolyással van, mint p. o. a tavaszi enyhe lóg a termő
élet tenyészetes előmenetelére. Ez ős termő erő nem más,
mint a s z a b a d s á g és a s z e r e t ő t . Mind a kettő a lé­
leknek éltető eleme s mind a kettő a maga teljes egész­
ségében és szépségében csak a Krisztus tiszta kijelentésé­
ben van meg.
Hogy az ember szabadságra van teremtetve, annyira,
hogy a szabadságot bátran nevezhetem a lélek éltető elemé­
nek, kell-e bizonyít nőm ezt? A lélek, ha bármi tekintetben,
lekötve, megszorítva van, olyan mind a letapodott föld —
nem képes a termésre, a jónak és igaznak termésére épen
nem. Absolut hatalommal prancsoló törvények és szabályok,
— különösen vallásiak és erkölcsiek— szolgai függést, ta r­
tózkodó engedelmességet, erőltetett alázatosságot állitnak
elő, de bizalmat, nyiltszivüsóget, egyenes lelküsóget, valódi
igaz keresztyéni jeliemet nem fejtenek soha : ezeknek ter­
mő ereje s éltető levegője a szabadság, az a szabadság,
melyet sehol a világon oly szépen s teljesen kifejtve uem
találunk, mint a Krisztus tiszta kijelentésében. „Szabadság­
ra hivattatok" — mondja Pál apostol s tudjuk, hogy sza­
vait Krisztus kijelentéséből vette. „Míg gyermekek voltunk,
a világnak betűi alatt valánk, szolgálat alá rekesztetvén,
De minekutánna eljött a teljes idő, kibocsátá Isten az ő
fiát, hogy azokat, kik a törvény alatt valának, megválta­
ná azért többé nem vagy szolga, hanem fin
A szabadságban azért, melylyel minket a Krisztus megsza­
badított, álljatok móg s ne kötelezzétek magatokat szolgá­
latnak igájával. „Ismerjétek meg az igazságot s az igazság
szabadokká teszen titeket“ „Mindenek a tióitek, ti a
Krisztuséi vagytok, Kisztus pedig az Istené.“ — — Nagy­
szerű kijelentései a szabadságnak, melyre az ember — fő­
leg vallási és erkölcsi életére nézve — hivatva van 1
Ezek szerint az embert hitének, vallásos meggyőző­
désének megállapításában s követésében nem korlátozhatja
senki és semmi. Parancsoló tan tételeknek, külső tekintély ál­
tal megállított hitczikkeknek, annál inkább személyes ha­
talom uralkodásának a vallásban nincs értelme, mert a val­
lás a lélek életének oly természetes, önként termő s ön­
ként megjelenő nyilatkozata, milyen p. o. a fának a virága.
És nincs értelme annak az erkölcsnek is, melyet erő­
szakkal állitnak elé, jutalommal vesznek rá a jóra, bünte­
téssel ijesztnek el a rosztól. A lélek, ba életmozgásában
szabad, önelhatározásából teszi azt, a mi jó, helyes és igaz,
mint a gyermek, mikor az engedelmesség szorító lánczai
alól Kiszabadult, önkéntes vonzalomból rendeli alá saját
akaratát szülője akaratának s értelmes meggyőződésből ke­
resi és teszi azt, a mi jó és szép.
Ilyen szabadság valódi éltetője a léleknek. S csak az
a valóságos vallás es erkölcs, melyet az ilyen szabadon
mozgó lélek magából terem meg s fejt ki.
Én láttam édes anyát, ki meghalt leányának jéghideg
testét szerető gonddal ékesgette azon hitben, hogy úgy
megyon Istenhez. Ugyan ki lett volna, ki egy jó szív
áldásos melegségét ilyenkor eloltani próbálta volna azon
figyelmeztetéssel, hogy a por porrá lesz, csak a lelek me­
gyen Istenhez. Ha egy ember, tudakozódván az élők és meg­
haltak világában, azon megállapodásra jut, mely szerint az
egyes ember élete, a bölcsőtől a sírig, bevégzett pálya, a
mit itt elmulasztottam, nincs hely, hol kipótoljam: mun­
kálkodom hát sokszorozott szorgalommal, míg nappalom va­
gyon, mivel hamar eljöhet az idő, mikor többé nem muu-
kálkodhatom, helyes volna-e nézetét megtámadnunk még az­
zal a szép biztatással is: jól vagyon jámbor és hű szol­
gám, a kevésben bű voltál, többre bizlak ezután? Oh
a hit gyenge v irág : nagy kímélettel kell hozzá nyúlni min­
dig. Legbiztosabb talaja a szabadság, annak ölén élve, fejt­
het ki magából olyan eiőt, melylyel meggyőzi a világot,
mig ellenkezőleg, szolgaságba aülyed le, hol megtörik az
első kísértésre.
S a milyen a szabadság, épen olyan éltető eleme a
léleknek a s z e r e t e t . Sőt ez meg nagyobb amannál is,
vallás-erkölcsi élet szempontjából, nagyobb mindennél, mert
a lélek gondolkozását emelkedetté, érzéseit nemesekké, el­
 498
járásait megszenteltekké ez teszi. Derült nyári időben, nap­
felkelte előtt nézz el egy vidéken, melyet csillogó harmat
gyöngyei, millió virág összefolyó színei s gazdag kalászok
ömlő áldása ékesít láthatod, minő szép az! S nézd e
vidéket akkor, ha az áldásos nap emelkedőben sugárai fény­
özönét ráönté, mintha megmozdulna, mintha beszélne, ely
elevenné lesz szépsége, lelkedet megtölti gyönyörűséggel,
A minő hatást tulajdoniték itt az áldott napnak, olyannal
bir az igaz szerotot a lélek életében.
S hol található a szeretet oly szépen, oly egész tel*
jességében hirdetve, mint Krisztus kij elöntésében'? Pál apos­
tol, mintha dicséneket zengene, oly lelkesülten beszél arról,
s hirdeti, hogy a vallás-erkölcsi élet mezején nincs semmi
nagyobb a szeretetnél. „Ha embereknek vagy angyaloknak
nyelvöken szólnék is, a szeretet pedig nincsen én bennem,
olylyá lettem, mint a zengő érez és a pengő czimbalom.
És ha jövendőt tudnék is mondani és minden titkodat és
minden bölcsességet tudnék is, és ha egész hitem volna is
úgy annyira, hogy a hegyeket olvinném helyűkről, ha sze­
retet nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha minden
marhámat a szegények tápláltatására költeném is, és ha
testemet a tűzre adnám is, ha szeretet nincsen bennem,
semmit az nem használ nekem.“ Nézzük Jézus Krisztus­
nak szeretettől ihletett s szeretettel beszélő szép tetteit, a
hol a bűnbánó nőt biztatja, a bűnös asszonyt, az elté­
vedt Zakeust megnyugtatja s igaz útra tóriti, az ismeretes
és ismeretlen betegeket gyógyítja, a szegényeket szivreható
szavaival boldogokká teszi, minden éhezőt és szomjuzót lel­
kének gazdag szerotetével megelógit Vagy hallgassuk
megragadó szavait, melyekben a szeretetet, mint az élet fő­
törvényét ism erteti: „Szeressétek meg ellenségeiteket is,
imádkozzatok azokért, kik titeket átkoznak.“ „Midőn áldo­
zatot viszesz Istennek s eszedbe jut, hogy egy atyádfiának
valami haragja van ellened, menj el, békülj meg előbb vele,
s azután vidd áldozatodat Istenhez“ Szent és magasz­
tos igék, menyei hangok ezek T. H,, melyekben a szere­
tet, mint a világosság atyjától jövő égi ajándék, száll a
szivekbe be, hogy azokat új élet megteremtésére serkentse.
A hol a vallásban ilyen szabadság s ilyen szeretet
él, ott teszi meg az biztosan rendeltetése szerinti hatását,
t. i. az egyéneket jobbakká teszi, igaz jellemeket fejt, s
az aképen egyéneiben újjászülető emberiséget a tökéletese­
désben s boldogságban előre viszi.
Hogy mindez csak a Krisztus kijelentése szerint h ir­
detett vallásnak lehet eredménye, azt a tapasztalás is bizo­
nyítja. Másfélezred éven keresztül uralkodott a tekintély
vallása, mely hatalommal parancsolta rá a lelkekre azt,
hogy mit higyjenek, miképen cselekedjenek s vájjon meny­
nyire vitte elé jobbá léteiben, igazságban, megszentelődós-
ben az egyéneket, tökéletesedésben, boldogulásban az embe*
riséget ? Nekem — nem titkolom el — foleletül e nagy
kérdésre nem egyszer emelkedik lelkem elébe egy néma kép,
az, melyet a történelem „sötét századok“ néwel jegyzett
meg. Csak háromszáz éve, hogy ismét Krisztus tiszta ki­
jelentése alapján hirdettetik az evangélium s az azóta megter­
m ett eszmék, igazságok, elvek, törvények, vaHás«erkölcsi,
társadalmi, állami rend azt kell mondanom új eget
és új földet állítottak ele. Hasonlítsuk Össze e szempontból
a jelen korban élő népeket egymással, vizsgáljuk át köze­
lebbről azoknak életmozgását — számokkal kimutatva vilá­
gossá lesz előttünk az az állitás, hogy a vallás akkor te­
szi meg igazán rendeltetése szerinti hatását, ha tisztán
Krisztus kijelentése szerint hirdettetik.
Mint mindenütt a világon, e kérdésben is a minden­
ható bölcsességének és hatalmának rendező kezét látjuk.
Az evangéliumi tiszta vallás zászlója magosán s vidáman
lobog, óvrŐl-óvre mind tágasabb a látkör, ho\á biztató és
lelkesítő színei elhatnak, s nekem úgy tetszik, mintha
diadalmas mozgásában meg is szólalna néha s szava nem
más, mint amaz ismeretes evangéliumi jelszó: „más ala­
pot ezenkívül nem vethet senki, “
Beszédem menetén önként következik az a kérdés:
II. M e l y e k l e h e t n e k b i z t o s ú t a k, e s z k ö z ö k
arra, hogy a vallás t i s z t á n Kr i s z t u s kijelen­
tése s z e r i n t h i r d e t t e s s ó k ?
Pál apostol életének, gondolkozásmódjának, személyes
jellemének tanulmányozása rávezet a feleletre.
Azon pillanattól kezdve, hol a magával küzködő lel­
ket oly hatalmasan rázza meg e szózat: „Saul! Saul Imiért
üldözsz engemet?" utolsó lehelletéig, az apostol életében,
lelke mozgásában szembetünŐleg kiáll egy fővonás, t. i.
l e l k e s ü l t s z e r e t e t , feltétlen ragaszkodás J é z u s
K r i s z t u s s z e m é l y i s é g é h e z , még pedig azon hatá­
rozott világos felfogással, melyet az apostol igy fejezett ki:
„Isten jelent meg a testben.“
Ez az első biztos eszköz arra, hogy a vallás Krisz­
tus kijelentése szerint pródikáltassók.
Csaknem bámulandó dolog az, hogy a keresztyenség
életének 19 századik éveben isteni alapítójának személyisé­
géről egyező értelmet megállitni nem tudott. Az egyik ter­
mészetfelettiség megfoghatatlan szent homályával v.nja kö­
rül Jézust, hogy hozzája a gondolat is csak félve közeled­
hetik. Ugyan lehei-e ekkor, hogy bölcsességének mélysége,
értelmének világossága közöltethessók velünk, gyarló por
gyermekeivel, hogy életünknek sokszor sötótes útjára jólte-
vő világosságot áraszszon? szivének gazdag szeretető
átfolyhasson a mi szivünkbe, hogy érzelemvilágunkat meg-*
nemesítse & megszentelje? A másik oly puszta, rideg
képet állít fel Jézusról, melynek minden kételkedés nélkül,
fölébe írhatod a szót: „por vagy és porrá kell lenned“.
Bizony nem lehet az, hogy igy az ő szavai, tettei, élet fo­
lyása oly megszentelő hatással legyenek az emberre, hogy
azt örök életre vezessék.
Mennyivel tisztább, világosabb és határozottabb az
elsőnél, mennyivel szebb és életáldásosabb a másodiknál az
a felfogása Jézus személyiségének, melyet Pál apostol adott:
I s t e n j e l e n t me g a t e s t b e n , az az: Isten, ki az idő
rendjén sokszor kijelentette magát, p. o. Ádám, Noé, Mó­
zes, a próféták által, de mindig csak részben, Jézus Krisz­
tusban egészen kijelentette magát úgy, hogy Jézus szavai-
 499
"baii Isten beszél hozzánk, Jézus tetteiben Isten akarata
nyilván ni előttünk, Ígéreteit, biztatásait úgy vesszük, mint
a jó Isten hozzánk való atyai kegyelmének nyilatkozatait,
világossá lesz előttünk Jézus szava: én magamtól nem szó*
lók, hanem az atya, ki engem elbocsátott, ő mondja meg
nekem, mit szóljak és mit mondjak, valamint ez is : „én
és az atya egy vagyunk.“
Mennyire világossá lesz igy a Jézus személyiségéről
való fogalmunk s mily szépen megdicsőtil igy szent vallá­
sunk alapitója! 11
Természetes, hogy Jézus személyiségének ilyen fel­
fogása a kijelentés fogalmára is egyenes befolyással van.
Mert igy a folytonosan tartó revelationak határ van vetve
Krisztus kijelentésében, a jövő idők revelatioi ezt túlhalad­
ni nem fogják soha; feladatuk csak az lehet, hogy a Krisz­
tus kijelentésében foglalt igazságokat kibontsák, világos­
ságra hozzák, úgy, mint a természetben a folytonosan mun­
kálkodó termő erő folytonosan ébreszti, bcntja, fejti az éle­
tet, de csak azt az életet, mit a világ teremtője kezdetben
a földbe helyezett s mint a bányászat évről-évre fejti ki a
kincseket, de csak azokat, melyek a földben kezdettől fogva
megvannak igy millió évekig éljen az emberiség s
vele a folytonos revelatio: örökké elég foglalkozást ad neki
a Krisztus kijelentésében foglalt igazságoknak fejtése, mert
ezen igazságok tartalma végetlen, övök, mint maga az Is­
ten, mert Isten jelentette ki azokat Jézus Krisztusban. (Ide
talál az a szép k ép : Jézus a Tábor hegyén megdicső-
ülve .)
Ilyen felfogásából Jézus személyiségének önként emel­
kedik ki az iránta való feltétlen ragaszkodás, s forró lel­
kesült szeretet, úgy, hogy midőn látjuk őt, a mint a he-
g'yen a körülötte álló sokaság felett állva, száját megnyitja
és prédikál addig soha nem hallott felséges igéket, vagy a
háborgó tenger fenyitő hullámain megrettent tanítványok­
hoz rendületlen nyugalommal szól: „mit féltek ti kicsiny
hitüek?“ Vagy a kisertőnek szilárd határozottsággal felel:
„meg vagyon irva, hogy csak a te Úradat, Istenedet imádd,
s csak ő neki szolgálj“, vagy a templom felé közeledvén, az
ott ácsorgókhoz személyisegének hatalmas tekintélyével
mondja, hogy „az éli bázam imádságnak házau . s szám­
talan ilyen jelenetekben látjuk Jézust, önkénytelen elragad­
tatásban lelkünk lángoló szeretetevel kiáltunk fe l: nézzétek!
milyen ember! És ba halljuk megragadó szép szavát: „jöj­
jetek ide mindnyájan, kik megfáradtatok s meg vagytok
terheltetve, hogy nyugtassalak meg titeket“, szeiid szeretet­
tel hangzó intését a bűnbánó nőhöz: „eredj el s többé ne
vétkezzél“, komoly méltósággal beszélő figyelmeztetését a bű­
nös asszony vádolóihoz: , a ki közületek nem bűnös, vesse
rá a követ“, látjuk, miként keresi fel azokat, kik nála nél­
kül elvesznének, hogy egy is el ne veszszen, miként jár
széljel, jót tevén mindenekkel, halljuk, midőn buzgó, csen­
des megadással esedezik: A tyám ! ha lehetséges, múljék el
a pohár tőlem Mikor ellenségeiért imádkozik: Atyám!
bocsáss meg nekik, s midőn fejét lehajtva felsohajt: Atyám!
a te kezedbe ajánlom lelkemet lehetetlen, hogy lel­
künk égő szeretetével ne tegyük e vallomást: bizony Isteir
fia volt ő !!!
Ily lelkesült szeretet Jézus személyisége iránt ter­
mészetesen vezet arra, hogy mi más evangéliumot nem hirde­
tünk, csak a Krisztus kijelentése szerint valót.
Második eszköz erre: a f o l y t o n o s t a n u l á s , az
í rás ok b e h a t ó ismerete, h a l a d á s a t u d o m á n y -
nyal.
Pál apostol — bármit mondjanak róla a különböző
nézetű írók — eszes, tanult ember volt, világos belátással,
tiszta ítélettel biró férfi. Jézus Krisztus iránti nagy sze­
retető s a vele való lelki társalkodás oly erőssé tették őt
vallásos gondolkozásban, hogy bátran ráilleszchetnők mi is
Jézusnak keresztelő János ismertetésére mondott szép sza­
vait: kit látni mentetek volt ki?
Ily tiszta belátással, alapos tanulással bírván, termé­
szetesen meg tudta különböztetni Krisztus kijelentésének
szép elveit a zsidóság törvényeitől, s elhatározott meggyő­
ződéssel adott amazoknak ezek felett elsőséget.
Tudományos készültség, alapos meggyőződés s tiszta
ítélet minden időben biztos eszköz arra, hogy a vallás
Krisztus kijelentése szerint hirdettessék. Nekünk a mostani
kor e kérdésben nagy előzékenységgel jő szolgálatunkra. A
vallástudomány minden ága szépen fejlődő életben van most,
közöttük a bibliai kritika, mintha vezérággá nőtte volna ki
magát, bátran emeli fejét s vidám, eleven zöld színével új
életszint ad az egésznek. Soha sem volt kedvesebb foglal­
kozás a vallás tudományokat tanulni, mint most, de soha
sem volt nagyobb kötelesség is. A mostani idő, átmeneti
idő. Azon közönyösségből, mely most a koresztyénségen,
mint egy áradat, ömlik el s azon nagy ellentétből, mely
az ó és új vallási nézetek között felemelkedett, ki kell
fejlődni egy új időnek, mely a Krisztus kijelentésének ma­
gasztos elveit és igazságait ismét eredeti elevonségökben
s mindentől megtisztulva, isteni dicsőségökben állitand-
ja fel a világ előtt, hogy fenyljék azoknak világosságuk,
hasson el mindenfelé áldásosán munkálkodó erejök s e val­
lásos szellemet újra pezsdülő óletmozgásba indítsák, miként
az áldott nap a hosszas ború alatt megbágyadt természetet
víjra derülő fényével megeleveníti s ismét viruló életnek in*
ditja.
Csak az kell, hogy mi, kik közvetlen munkások va­
gyunk, e téren, hívek legyünk minden időben, különösen
szeressük s főkötelességünknek ismerjük,, tanulni, azzal a
határozott meggyőződéssel, mely szerint mi soha sem mond­
hatjuk azt, hogy már eleget tudunk, mert a tudomány meg­
állás nélkül halad, tisztul, megyen előre s mi a mely pil­
lanatban megállottunk, már hátraestünk.
Látni való, hogy itt nagy mérvű reformra van szük­
ség, mely egyfelől módot és alkalmat nyújtson nekünk a
világtól távol élő szegényebb munkásoknak arra, hogy foly­
tonosan tanulhassunk, másfelől időnként számba kérje*
tőlünk, hogy a tudományban hol állunk. L ám ! a közok­
tatás szervezeti tervében — dicsőségére alkotóinak — sza*
bályba szedve áll már az, hogy minden népiskoláinknak’
 500
tanítói szakkönyvtárral kell bírni, mikor lesz szabály arról«
hogy anyaszentegyházunk, bár elsőbb rangú egyházközségei
lelaészi szakkönyvtárral bírjanak ?
De nem volna elég T. H. hogy csak mi, az egyesek,
ismerjük így főkötelességünknek a tudományban folytonos
haladást: szükséges, hogy összes anyaszentegyházuuk, a ma­
gyar reformált — bár mondhatnám az egyesült protestáns —
egyház egyeteme is így tartsa feladatának a tudományban
időnként egy-egy tényleges előrelépést tenni. Senki nincs
itt — hiszem — azon gondolattal, hogy a reformatio örök
időre megállapította a vallás-erkölcsi elet törvényeit, örök­
érvényűig elvégezte a hit elveit. Lelkünk meg-megmozduló
óhajtásából, a társadalmi élet s a világ általános mozgásá­
ból kihallszik, feltűnik egy újabb reformatio szükségessé­
ge. A hitigazságok egy részét a nép értelmessége elhagyta,
vallási szokásaink némelyike hatástalanná vált, megavult,
prédikálunk alkalmas és alkalmatlan időben, megteszünk
mindent, mit törvényeink kívánnak, de úgy tetszik, mintha
visszhangul szavainkra, feleletül eljárásainkra gyakran ez
általános kiáltás hangzanék fe l: új világosságot I
Ha már anyaszentegyházuuk egyetemesen is s benne
az egyesek, személyenként buzgó igyekezettel felhasználjuk
a tudomány vívmányait s hű kötelességérzettel és szerető
kedvvel tanulunk halálig, szeretjük az igazságot, megpró­
bálunk, megvizsgálunk mindeneket, hogy a jót megválaszt­
hassuk — kétségkívül ez is hathatos eszköz lesz arra, hogy
ez evangélium Krisztus kijelentése szerint predikálfcassék.
Harmadik eszköz erre az, hogy k ö z o k t a t á s u n k b a n
és n e v e l é s ü n k b e n a v a l l á s o s v i l á g n é z e t e m e l ­
t e s s é k u r a l k o d ó erőre.
Szabadság a legszebb s legüdvösebb vezéreszme a köz­
nevelésben i s ; annyira vallom ezt, hogy azt mondom: a ki
bárminemű eljárás által megköti a lelkeket s szolgalel keket
nevel, jobb volna, hogy malomkővel nyakán, a tenger mely­
ségébe vettessék. Azonban a szabadság is csak azon alapon
üdvös, mely egyszer megvettetett, melyen kívül más alapot
nem vethet senki, melyen irva van, hogy egy a szükséges
dolog, azaz a nevelésben Krisztus szellemének, vallásos vi­
lágnézetnek keli uralkodó elvnek lenni; még pedig egyene­
sen azért, mert az ezen alapon álló lelkek megállanak, ha
a föld rázkódva ingadoz is alattuk, míg a másokról ezt ily
biztosan el nem mondhatjuk. Mi nekünk, kik ez alapon
állunk, vannak Mózeseink, prófétáink, reformátoraink, egész
felhője a tanuknak, kik hitökkei meggyőzték a világot, ha­
talmas szellemek, kiknek emlékezete a lejárt Időkből dia­
dalmas fónynyel ragyog fel s minden időben áldásos szol­
gálatot teszen az általános világosság terjedésének, mert
nem más e' szellem, mint az, mely Krisztusban teljesen
nyilvánvalóvá lett, nem más, mint magának az Istennek
jóra buzdító és megszentelő befolyása. Hol a nevelésben ez
a szellem uralkodik, bizonynyal úgy elkészül a, lélek a jó ­
nak és igaznak befogadására s megtermósére, mint gondos
gazda keze alatt a jó Isten segitsége mellett elkészül a
föld arra, hogy a belehintett magot százszorosán adja vissza.
Pál apostol nevezetes intése: atyák! ne ingereljétek
haragra magzataitokat, hanem neveljétek őket a tudomány­
ban s az TTr beszédének intéseiben. Jézus Krisztus szép
szava: hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket. S a mi róla
Lukács evangéliumában irva van, hogy „gyarapodik vala a
tudományban, Isten és emberek előtti kedvességben“ mind
azt az eszmét foglalják magukban, hogy a köznevelésben
vallásos világnézetnek kell uralkodó elvnek lenni.
Nem kívánom ón, hogy minden tanár és tanító fel­
szentelt pap legyen — miért kívánnám? — de azt igen is
kívánom, hogy minden, a ki tanít és nevel, áthatva legyen
ezen emelkedett evangéliumi igazság által: „egyetemes pap­
ság, szent nép vagyunk“, kiknek szaván, beszédén, eljárá­
sain, egész életmozgásukon láttatni kell Isten dicsőítésének.
És én nem tudok eleggé bámulni azokon, kik a lelki gon­
dozásukra bízott fiatalság vallás-erkölcsi nevelését rá hagy­
ják olyan emberekre, kiknek Krisztus szelleméről, vallásos
világnézetről még csak fogalmuk sincsen. Lehet, hogy meg­
ítélnek T. H., de ón nyíltan hirdetem, hogy én mind a
múlt idők, mind a jelen kor nagy emberei között rendü­
letlen oszlopokként kiáltani azokat látom, mint egy Istvánt,
ki a ráhulló kövek záporában is diadalmas érzéssel kiált
fel: „úgy is látom a megnyílt eget s látom, hogy az em­
bernek fia ül az Istennek jobbján“ , mint egy Husst, ki a
lángoló máglyán zsoltárt énekelve hal meg, mint egy L u­
thert, ki hatalmas elleneivel szemben, szilárd nyugalommal
szól: „itt állok, máskép nem tehetek, Isten az én segítsé­
gem“, mint egy Zvinglit, ki Krisztus tiszta evangéliumá­
nak zászlójával kezében adta ki lelkét a csatamezőn —*
azokat, kiknek képére ráillik a szép szó : „erős várunk
nekünk az Isten.“
Ilyen jellemeket állítva elé a köznevelés vallásos irá­
nya által — kétségkívül hatalmas szolgálat lesz arra, hogy
az evangélium Krisztus tiszta kijelentése szerint pródi-
káltassék.
Beszédem kiegészítéséül önként emelkedik fel utoljára
ez a kérdés :
III. Vájj on a t u d o m á n y m o s t a n i á l l á s á h o z
k é p e s t , m e l y e k l e h e t n e k K r i s z t us k i j e l e n t ó -
n ek f őbb e l v e i ?
Távol van tőlem T. H , hogy ón gyarló napszámos,
egyike a leggyengébbeknek, e nagy kérdés tüzetes vizsgá­
latába bocsátkozni mernék I Bátorságom csak annyira ter­
jed, mint a gyermeké, kit egy nagy mezőbe, melyet ezer
meg ezer szebbnél szebb virág borit, azért bocsátottak ki,
hogy a legszebbeket koszorúba fűzze s ő önkény télén elra­
gadtatásában a többiek felett magasan kiálló néhány leg­
szebbet leszakaszt s azokon bámulva szemléli az egésznek
meglepő szépségét. Kiválasztom én is Jézus kijelentéséből
azokat a legfőbb elveket, melyek mint egy-egy gazdag törzs
állanak s melyekből a többiek természetes szépséggel ki­
ágaznak.
Jézus Krisztus vallásai Szép és kiváló érdekességül
kérdése gondolkozó lelkűnknek, ezzel állok hát szemben.
Mi volt Jézus Krisztus vallása ?
 501
1. Az I s t e n l é l e k , azaz a világot átható szellem,
minden életnek kútfeje, fenntartó ereje, a jónak, szépnek,
igaznak, tökéletesnek örökóletü forrása, nekünk mi atyánk.
Nagyszerű eszme, mely egyedül is képes lett volna
xij eget és új földet teremteni, mert nem csak azt teszi,
hogy Isten nincs helyhez kötve, nem személy, kit a Jeru-
zsalemi vagy a G-arizim hegyén álló templomban keresse­
nek, hanem ő életadó s átható, teremtő, mozgató ereje
mindennek. Nézd a virágot, meglep hajoló szépsége, miért?
mert Isten ott van. Tekints az égre, eivakit ragyogó di­
csősége, m iért? ott is az Isten van. Haidd a zenének lel­
ket mozgató hangját: Isten beszéde a z ; vagy a viharnak
földrázó zúgását, ő inditá azt. Kísérd figyelemmel a ter­
mészet állandó szép rendét: bölcsességének rendező keze
mozog ott. Vizsgáld az emberi* ég élettörténetét: örök igaz­
ságának szent ereje vezeti azt Most még van hely,
hol nem keresik, nem találják, de eljön az idő, hogy Isten
lesz minden mindenben.
Mily szépen foly e nagy vallási elvből ama szép er­
kölcsi elv: „a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és
igazságban imádják“ s az iránta való gyermeki ragaszko­
dás, szeretet, akaratján való engedelmes megnyugvás, hoz­
zája való bizalom áldásos boldogító érzései. „Szeressed a te
Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből.'4 „Minden
gondotokat ő reá vessétek, mert ő neki gondja vagyon ti
rólatok. " Szeretni őt l legfőbb boldogsága életünknek, szeret­
jük is úgy, hogy nincsen sem öröm, sem bánat, sem ma*
gosság, sem mélység, sem élet, sem halál, mely minket tő ­
le elszakítana. Ha a halál árnyékának völgyében járnék,
ott sem félnék, mert tudom én Istenem, hogy velem vagy,
vessződ és botod is vigasztalnak engem. Boldogságunk szép
nappalát, sokszor búba merited te ugyan, de búnk homá­
lyát örömre is deríted
Oh szép, oh szent szavak! Mint áldásos eső cseppjei
a földbe, úgy hatnak ezek a lelkekre s készítik el azokat a
legtisztább erkölcs megtömésére.
2. Á l t a l á n o s e r k ö l c s i v i l á g i * en d á l l f enn,
mely szerint, miként a természet életében állandó őrök tör­
vényeken áll és mozog minden s mindennek természetes
oka és következménye van, úgy az emberiség életében is
törvényszerű következetességgel meg van a jónak jutalma,
a rosznak büntetése.
Nézzétek azt a lólekre ható képet, hol eg*yfelől a
gazdag vigan lakozik s a szegény a lehulló morzsákkal ten­
geti ínséges életét — túl a gazdag gyötrettetik a lángok­
tól, a szegény boldog az Ábrahám köbeiében. Halljátok
ama nagy jelentésű szavakat: „jöjjetek atyámnak áldottai,
bírjátok a földet, mely megkészittetett nektek e világ fun­
damentumának fölvettetése előtt. “
Természetesen foly e nagy jelentésű vallási elvből is
egyike a legszebb s leggazdagabb erkölcsi elveknek, t. i,
a jóra való ösztön s elismerése annak, hogy a világ az
Isten háztartása, hol mindeu az ő szent czéljai előmozdí­
tására kell hogy szolgáljon. Mi magunk is életünkkel, te­
hetségeinkkel s minden áldásával életünknek arra szolgá­
lunk, hogy Isten szentsége és dissősóge mindenütt, láttas­
sák, az általános jó érvényre jusson. Közülünk senki nem
él ő magának, senki nem is hal ő magának, mert ha élünk
is, az Urnák élünk, ha meghalunk is, az Urnák halunk
meg; akár élünk azért, akár meghalunk, az /IJréi vagyunk.
Nem rideg önzés hát soha, nem jutalom utáni vágy, vagy
büntetéstől való félelem, hanem Isten dicsősége vezet min­
ket minden eljárásunkban. Tesszük a jót önkónytes vonza­
lomból, mert tudjuk, hogy az kedves ő előtte, szeretjük
embertársainkat, lósztveszünk azoknak örömében, bánatá­
ban, adunk kenyeret az éhezőnek, ruhát a meztelennek
mert ez az Isten akaratja, az az ö háztartásának rendje;
munkálkodunk, küzdünk, ha kell, szenvedünk, meghalni is
tudunk, csak hogy az ő neve dicsősége megálljon minden
időben.
3. V an ö r ö k é l e t . Rendeltetésünk az, hogy a tö­
kéletességben folytonosan emelkedvén, Istenhez hasonlókká
lenni törekedjünk. „Legyetek tökéletesek, mint a ti menyei
atyátok tökéletes! Az ón atyámnak házában sok hajlékok
vannak, elmegyek, hogy ott nektek is helyet készítsek.“ Oh,
szép vallási elve Jézus Krisztus kijelentésének! Ismét ép
oly szép és boldogító erkölcsi elvnek forrása! Ott van hát
a mi hazánk is a menyei atyánál! Oda vágyik, oda törek­
szik lelkünk földi küzdés s hányattatások után, Isten bol­
dogságában részesülni! Mit ér már nekem a világ s ennek
múló dicsősége? A mennyet s annak állandó örökségét ke­
resem itt is. Még liivebb ragaszkodással a jó Istenhez, még
forróbb szeretettel az élőkhöz, szentéhb kegyelettel az el-
költözöttekhez, ugy étek itt, mint örököse ama menyei
boldogságnak, melyet Isi énnél együtt élveznek azok, kik
hozzája hívek mind halálig.
íme, T. H. Jézus Krisztus kijelentésének három leg­
főbb vallási és erkölcsi elve. E három el a nép lelkében s
e bárom elég jóra vezérelni és boldogitni a legmiveltebb
lelkeket is.
Ha ezeket Jézus Krisztus iránti lelkesült szeretettel
hirdetjük, fáradságunk nem lesz hiában való s átok helyett
áldás szálland munkánkra. Szálljon is áldás mindazokra,
kik az evangéliumot Krisztus kijelentése szerint hiidetik.
Szálljon áldás anyaszentegyházunk tanító és vezérlő fér-
fiaira, szálljon áldás egész anyaszentegyházunkra!! !
S a kitől jön minden áldás, neked legyen hálaadás,
dicséret, dicsőség oh, szent, oh, vóghetetlen Is te n ! most
és mindörökké ! !!
Ámen.
Gymnasiumaink múlt évi értesítői.
II. A k o l o z s v á r i c o l l e g i u m é r t e s í t ő j e a z
1878— 7 9 -d ik i s k o l a i é v r ő l . S z e r k. De b r e e z e n i
J óz s e f, t a n v e z e t ő t a n á r . 8 ad r. 78 1. Ny o m.
S t e i n J á n o s n á l K o l o z s v á r t , a r e f. f ő t a n o d a
b e t ü i v e 1.
Értekezés nincs benne, de közli 16 lapon Jancsó La-
Folytatás a mellékleten-
 5U2
BET Melléklet az nErd. Prot. Közlöny" 46. számához.
jós, ig. tanár, tanévet megnyitó és bezáró lelkes beszédeit.
A tanári k?r az erdélyrészi ref. közeptanodák xij tantervé­
nek javaslatát elkészítette s közre is bocsátotta illetékes
helyen, a mely a többi iskolák hasonnemü munkálatai kö­
zül, a f. évben megtartott közös tanári értekezleten, a tár­
gyalás alapjáúl fogadtatott el. A tanárok közül egyet, be­
tegsége miatt, a 2-ik félévre helyettesíteni kellett, Az if­
júság tanulásbeli igyekezetével s ezen igyekezet eredményei­
vel a tanári kar általánosan meg volt elégedve. „Ha a ke­
vés kitűnő és sok közepes tanuló mellett osztályonként egy
nehány gyenge is találtatott: úgynevezett iskola-kerülő és
semmittevő bizónynyal egysem; mert az ilyenek vagy köte-
essógük telyesitésére szorittattak, vagy a szülők közvetítésé­
vel más pályára utasittattak, S miután tanító testületünk­
nek ezen eljárása, már évek óta gyakorlatban van, bizton
elmondhatom, hogy tanodánk jelenleg eléggé megvan tisztit-
na a felsőbb tanulói pályára képességgel nem biró növen­
dékektől, a mi bizonyára hasznára válik úgy az ideje-korán
más pályára utasitottaknak, mint tanodánk többi növendé­
keinek“. Vajha tanndáink igazgatói, kivétel nélkül, igy nyi­
latkozhatnának! Mennyi haszontalan költséget, mennyi elve­
sző munkaerőt megtakaríthatnánk 1
A tanulók erkölcsi magaviseleté kielégítő volt, jóllehet
három alsóbb osztályú szólgatanulót, a tanodán kivül foly­
tatott apró tolvajlásaik miatt, a tanodától elkelle szakítani,
sőt meg egy érettehbkoru növendék is elszakittatott rendet­
len élete s ezzel járó sokféle törvénysértései miat. Hozzak-e
fel enyhítő körülményeket — mondja az igazgató — az
lletők mentségére? a gyerek és ifjúkor méggor.dolatlansá-
gát, a körülmények kisértését, a társadalmi élet csábításait
s egyéb ilyeseket? Nem teszem, tennem nem szabad! Nem,
mert ha e fenyegető „gonoszszal“ egyszer alkuba bocsát­
koznánk: közvetlenül tanodánk, közvetőleg a társadalom lét­
alapját ingatnék meg/'
Az egészségi állapot kedvező volt, 3 gyermek növen­
dék halt el, ezek is szülői ápolás mellett. Az igazgató azt
mondja, hogy úgy az orvosi rendelvények, mint a beteges-
kedésekkel indokolt óramulasztások alapján ki kell fejeznie
„hogy a képzés alatt álló jelensori öszszes nemzedék testi
hanyatlásának okai felkeresendők s minden áron elháritan-
dók.“ Komoly megfigyelést érdemlő nyilatkozat!
A tanuló ifjúság a szerencsétlenségtől sújtott Miskólcz
városa részére 39 irtot, Szegedére pedig 76 fft 21 kri.
adott, mely Összegek illetékes úton el is juttattak rendelte­
téseik helyére.
Májusi ünnepélyt is tartottak. Véleményem szerint Ko­
lozsvárt van is értelme. De kisebb városokon, a hol a ta­
nuló mindennap megfordulhat a szabad természetben, nem
tartanám meg a majálist rendszeresen, egyfelől azért, mert
itt nincs meg az érdekessége a gyerek előtt a szabadba
rándulásnak, másfelől azért, mert semm jó hatása nincsen
annaK, ha alkalmat adunk az osztályban egyenlő tanulóknak
az olyas megkülönböztetésre, hogy mig a tehetősebbek a
legválogatottabb ételekkel sem érik be, addig a szegényeb­
beknek kegyadományt kelljen társaiktól elfogadniok, a mi
becsérzetöket nagyon megsérti Év folytán a kegyesalapitók
száma kettővel növekedett, egyik: néhai gr. Ebédéi Ádám,
a másik: Asztalos Béla korán elhunyt tanuló, illetőleg szü­
lői.
Pénzbeli — , pályadij — és könyvjutalmakban ki­
osztatott 814 frt. 71 kr. 6 eg’yházi árva 476 írt* 25 kr.
segélyt kapott az e végre letétemónyezetfc alapokból. A Ba­
lassa Zsuzsánna-fóle alapból egy tanuló 120 frtot kapott.
60 frtos állami ösztöndíjban 4 tanuló részesült, az állam
általi segélyezés tehát 360 frt. volt, Eendkivüli jutalom
képpen kiosztatott a közvizsgálatok és pályázatok alkalmá­
val 51 frt. Évfolytán kiszolgáltatott 10, 144 pár czipó, mi­
nek pénzértéke: 542 frt. 30 kr. Iskolai díjban elengedtek
1980 frt. 50 krt. A legáczioból befolyt 1500 frt. magánta-
nitói dijakból 4500 frt. A tanuló ifjúság anyagi segélye­
zése tehát öszesen: 10,174 frt. 77 krra. tehető.
A néhai gr. Teleki Sámr.el-féle három 21 frt. 35 kv.
jutalomra kitűzött három pályakérdés közül csak egyre ér­
kezett he egy dolgozat, melyet a pályadijon felül még 7 frt 11
kr. jutalomra méltattak. A gr. Teleki Sámuel-féle második juta
lom két harmadát pedig egy olyan jeles munkáért adták ki,
melyet az ifjúsági önképzőkör nem volt képes eléggé meg­
jutalmazni nem rendelkezvén ilyen czólra nagyob Összeggel.
A főgymnasiumban működött ő rendes tanár heti 12
21, egy állandó szaktanár 19, két vallástanár (két helyi lel­
kész) 5 -1 2 / egy segédtanár 17,és két tanárjelölt 12-15 ó-
rán, egy tornamester, ki a középiskola 8 osztályát 3 cso­
portban heti 2-2 órán tanította. Tanerők dolgában e tano­
dánk legjobban áll: tizenhárom állandósított szaktanára
van.
A mellette levő 4 osztályú előkészítő elemi iskolát
4 köztanitó (ezek között kettő pap: és kettő:tanárjelölt)
tanította hét. 22-26 órán. A. szépírás, rajz és torna taní­
tására külön tanerők voltak alkalmazva.
Nem kötelezett tantárgyak voltak: a fzanczia és angol
nyelv, az V-VIII. osztálynak heti 3 órán tanította Szabó
Sámuel; német irodalom, a VII. és VIII. osztálynak heti 2
órán tanította Gráf Jakab. Zenét és műéneket tanítottak
a 4 felső gyrnn. osztálynak heti 8 órán; egyházi-és műéne­
ket meg szépírást a 4 alsó gymnasiumi osztályasoknak.
A 6 gyrnn. osztály 34, a 4 elemi pedig 28 magánta-
nitó felüg'yelete alatt állott. Magántanitóknak a benlakó egye­
temi halgatók is alkalmaztattak.
Az értesítőben vázlatosan közölve van a tananyag
mindkét félévre vonatkozó kimutatása, a mennyiségtan anya­
ga legrészletesebben.
Beíratta magát 443 tanuló, ebből az elemi iskolára
esik 145, a gymnasiumra 298, évközben kilépett 42, de a
2-ik félévben jött 11 növendék a tanulók száma év vé­
gén 413 maradt. Osztályismétlő volt 26, a megelőző osztály,
okból fellepett 208, az első félévben líj jött 109, ezek kö­
zül az elemi osztályra 53, a középtanodára 56, esett. A
 503
megelőző év végén a tanulók syáma 415 vala; az apadás
2. Kitűnő vagy jeles 33% , másodrendű (elégtelen) 17 % .
A megelőző évben kitűnő vagy jeles 33% , másodrendű ak­
kor is 17% vala. Nemzetiség szerint magyarok, vallásra
nézve 2 2 % kivételével, mind reformátusok voltak a tanulók.
Életkor szerint az elemi első osztályban 7-11, a 2-ikban
8-14, a 3-ikban 9-14, a 4-ikben 10*16, a gyom. első osz­
tályában 10-16, a 2 ikban 11-18, a 3-ikban 12-19, a 4-
ikben 13-19 évesek.
A deáki szigorlat eredménye nincs közölve, Érettségi
vizsgálatra jelentkezett 35, visszalépett 1, megvizsgáltatott
34, mindannyian éretteknek ítéltettek. Hiánya az értesítőnek,
hogy az éretségi vizsgálat írásbeli részére kitűzött feladatok
nincsenek benne kiírva, mert azokat sok tekintetből nagyon
szükséges a nyilvánosság elé bocsátani.
Az ifjúsági önképzőkör 24 gyűlést tartott, s miként
az eredményből meg lehet ítélni, úgy volt vezetve, hogy az
ifjúságot minden irányban komoly munkához és gondos ta­
nulmányozáshoz szoktassa. Ezt a körülményt annál nagyobb
örömmel constatáljuk, mert némely iskolánknál az önmun-
kásság felélesztésére és fentartására nem igen gyakorol az
ifjúsági önképzőkör számbavebető hatást, nem képezvén
egyebet fűzfa-poétánál. Eredeti dolgozat 32 olvastatott fel,
fordított csak egy; ezek között 7 eredeti és 1 fordított ér­
tekezés, 8 költemény, 1 elbeszélés és 16 bírálat. Érdem­
könyvre méltattak ezek közül 3 költeményt, 4 bírálatot, 1
elbeszélést és 1 értekezést; lapban való kiadásra két mun­
kát, dicséretre 11-et, mellőztek 11-et. A körnek „Kemény*
czimen egy heti lapja is volt, benne 64 eredeti és fordí­
tott dolgozat jelent meg, még pedig eredeti költemény 15,
fordított 18, eredeti értekezés 5, fordított szintén 5, ere­
deti novella 1, fordított 5, bírálat 1, kisebb vegyes tar­
talmú dolgozat 14. Az értekezések a történelem, aesthetika,
irodalom és a természettudományok köréből vétettek, a for­
dított müvek pedig nemet, franczia és angol szerzőktől. A
kör alakuló gyűlése alkalmával a következő pályakérdéseket
tűzte ki: 1)A nap hatása a növényéletre. 2) Egy szónoki
beszéd, hazánk valamely nagy ferfia fölött. 3) Bi\ Kemény
Zsigmond „Zord idők* vagy „Rajongók* czimü regényének
aesthetikai méltatása, 4) Egy műfordítás. 5) Egy dal. És
meg is lett szép eredménye.
A zenekarnak 14 tagja volt s dicséretes eredményt
tudott felmutatni. Az énekkarnak 70 s a múlt évekéhez
képest is haladást tanusitának.
Az ifjúsági olvasó-egylet több politikai és szépirodalmi
lapot járatott s könyvtárát is jelentékenyen gyarapította.
Az olvasó terem díszítésére megvásárolták Kossuth, Arany
és Vörösmarty olajnyomatu arczképoit.
A nagy könyvtár kiadók, szerzők és a tanítványok
ajándákából sok becses munkával gazdagodott. Különösön
kiemelést érdemel Szilágyi Sándornek, a budapesti tud.
egyetem tudós könyvtárnokának, a ki e tanodánknak egy­
kor növendéke volt, nagyapja és édes atyja irodalmi ha­
gyományaiból kéziratokban és nyomtatott művekben adott
több kötetre menő becses ajándéka.
A természettani és vegytani szertár, úgy szintén a
természetrajzi gyűjtemény, nem különben a rajzeszközök és
a földrajzi taneszközök is gyarapodtak vásárlás és ajándé­
kozás útján.
Az értesítő szerkesztőjének lelkiismeretes pontosságát
mutatja az, hogy a kolozsvárinál ízlésesebben és kevesebb
nyomtatási hibával kiállított értesítőt ez idén az Összes kö­
zéptanodákéi közt nem láthatni.
Spanyolország.
(Katliolicismus és Protestantismus.)
Spanyolországban jelenleg érdekes küzdelem foly a
Protestantismus és katholicismus között. A katholikus d e­
rűs ugyanis, megütodve a Protestantismus tanainak terje­
désén s látva, hogy a nép a legnagyobb örömmel olvassa a
bibliákat, melyeket a protestáns missionariusok terjesztő«
nek, ezt ellensúlyozni nem talált egyéb eszközt, minthogy ő
maga is terjeszsze a bibliát spanyol nyelven. A nép szí­
vesen veszi kezébe a szent könyvet, de a katholicismus e
törekvésével bizonyosan nem azt az eredményt fogja elérni,
melyet remél.
Szerbia.
(A szerb egyházi zsinat.)
A szerb synodus, mely Belgrádban ülésezik, procla-
málta a szerb egyház függetlenségét. E nyilatkozat a kon­
stantinápolyi patriarchai koronát egyik legszebb gyöngyétől
fosztá meg. Volt hajdan még olyan idő is, a melyben he­
ves vita folyt a római és konstantinápolyi püspökök között
az elsőség fölött, mert mindegyikök a keresztyénség feje
akart lenni. A nagy szakadás, mely a keresztyén egyházat
két részre oszlatá, a görög orthodox egyház hanyatlását
vonta maga után, mely nem hirt ellenállani az akkor hatal­
mas török nemzetnek, mely Konstantinápoiyt hatalmába ej-
té. Az orthodox egyház csakhamar kiszabaditá magát a kon*
stantinápolyi patriarcha uralma alól. Az orosz egyház fe­
jének nem a stambuli metropolitát, hanem a czárt vallja.
Görögország és Románia is hamar követték e példát. Szer­
bia is a legújabb események után, melyek a porta kény-
uri hatalma alól kiszabadják, hasonlókép cselekszik.
Afrika.
(John Dunn a zuluk között.,)
John Dunn szerfölött különös egyéniség. Születésére
nézve — mint mondják — sxót s már több éve,
hogy a zuluk között megtelepedve ól. Nagy részt von a
zulu hadsereg begyakorlásában; elsajátította a zuluk szoká­
sait és erkölcseit; vett magának számtalan feleséget s
szerzett nagy gazdagságot. Midőn azonban a háború Cetti-
wayo és az angolok között kitört, ő határozottan az utób­
biak pártjára állott s ezeknek nem egy fontos szolgálatot
tőn s most egyike azon 13 főnöknek, kik a megbódolt zulu
földön az angol kormányt képviselik; sőt neki a leggazda­
 504
gabb tartomány, Natal jutott; Ő azonban, nem tudni mi
okból, ezt nem a legszebb módon viszonozza, a mennyiben
az ott már több év óta sikeresen működő missionariusokat
száműzte, holott az angol törvény, a mely az ott tartózko­
dást minden idegen nemzetbelinek megtiltja, e tekintetben
a missionariusokra kivételt tesz. John Dunn tehát e tetté­
vel a törvényt sértette meg s az angol kormány ezt bizony­
nyal nem fogja elnézni ő főnökségének.
- z — y.
IR O D A L M I S Z E M L E .
« Ma g y a r P l u t a r c k . » Ily czimü vállalat első fü­
zete jelent meg, Győrben Phibaleth szerkesztésében, mely­
nek czélja jeles embereink élet- s rövid jellemrajzát betű­
rendben közleni. Sem terünk, sem időnk nem. engedi a mű­
ről bővebben reflectá Inunk, annyit azonban mégis megjegy-
zünk, hogy életrevalósága s némi részben hézagpótló volta
is eltagadhatatlan, mint az első füzet tartalmából észreve­
hető. A kiállítás igen csinos s tekintve azt, hogy a neve­
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
A haleszi asszonypap.
(Tárczalevél.)
Irta : B á n y a i Géza.
Nagyon megragadt emlékezetemben: e lapok szerkesz­
tője „ s z o m o r ú j e l e n t é s“-nek nevezte az erdélyi ref.
egyházak papi fizetésének kimutatását.
Szegény Erdély, mint dicsekszel te autonómiáddal, e
czifra köntössel, mely alul sovány kezeid merednek elő egy
falat kenyérért.
Imént olvastam a balázsfalvi egyház állapotáról. Uram
és Istenem ! 150 frt egy erdélyi ref. papnak évi fizetései!,..
Dante lehetetlen, hogy ne érezte volna át az alvilág kín­
szenvedéseit, midőn p o k l á t m e g irá :----------- én is vol­
tam erdélyi pap, c l a s s i f i c á l v a , az erdélyi egyház zö­
méhez, egy 4-ed rangú ecclesiában. Ugyan minek a nyo­
morúságot classificálni ? Zöméhez — mondám, mert a leg­
több egyház alig ad papjának 3— 400 írtnál többet, mig
itt, a dunamelléki superintendentiában, hol a nép szabadon
választhatja azt, a kit szive-lelke óhajt, nincs an}raegyház
1000 írton alól.
Okát ennek semmiben se keressük másban, minthogy
a pap épen az lehet legkevésbbé, a minek lennie kellene:
— pap.
Ámde megkondult már a városban a vasárnapi ha­
rangszó s a várostól 2 órára fekvő „ h a l e s z i p u s z t á n "
lakó szőlős gazdák és gazdánék fölvettek már ünneplő ru-
hájokat s leselkednek egy-egy oda tévedő harangszó után,
hogy mehetnek-e már a templomba? Oh, nem a városba ;
zetesebb embereknek még az arősképet is közli (az elscT
füzetben is 8 arczkép van), e füzetek ára sem n ag y : 30
kr. Megrendelések a „M. P .“ szerkesztőségének Győrben
(II. országút 26 sz.) czimzendő.
*
M e h n e r V i l m o s k i a d ó h i v a t a l á t ó l lijabban
megkaptuk a Ribáry-fele «Világtörténet» 17 és 18 füzeteit,
melyek úgy tartalom, mint külső csin tekintetében az előb­
bieknek mit sem engednek s ezekkel az első kötet be is
van fejezve; megkaptuk továbbá a « K é p e s c s a l á d i l a ­
pok» legújabb füzetét, melyről csak hasonló elismeréssel
szólhatunk.
*
„Né p i s ko Iá s o k l a p j á r a “ küldöttek be hozzánk
előfizetési felhivást. F lap, mint a szerkesztő Z á g o n y i
György néptanitó a felhívásban mondja, különösen a nép­
iskolai ifjúság szellemi fejlettségére tekintettel, mind olyan
czikkeket fog közölni, melyek az olvasó ifjút gyönyörköd­
tetve oktatják. Megjelenik minden hóban, s előfizetési ára
egy évre csak 1 frt, mely összeg Taizs Mihály kiadóhoz
küldendő Pécsre.
oda most elzárta az utat az őszi eső s aztán bátyám uram­
nak különben is nagyon megfájult a lába a — bő szüret­
től; az „anyjuk“ pedig nem tud jóizűt imádkozni az „öreg“
nélkül.
Hová mennek hát?
Vannak asszonyok, a kik elmondhatják, hogy házuk
az Isten háza. No hát a R á k h e j néne háza kétszeresen
az. Rósz időben — letéve a kapát saját szőlőjében — az
Ur szőlőjében lesz munkás.
De ime, telik már a háza néppel; Rákej néne leveszi
a szegről madzagos okuláróját, megnyergoli vele az orrát;
odaül az asztalhoz s a begyült népséggel gyönyörű harmó­
niába olvad az ő hangja. Kinyílik a zsoltár mindenki ke­
zében. Ének után föláll s imádkozik; fölveszi a textust
és prédikál s népszerűbb beszédet még talán a püspök sem
tudna tartani.
Mikor aztán én megyek ki hozzájok (mert hát rendes
papjok ón vagyok jó időben) és én prédikálok a jó halé-
szieknek: legkegyesebb hallgatóm Rákhej néne; hanem az
utolsó szó még ekkor is neki kell hogy jusson; mert pró-
dikáczió végeztével valami alapigére támaszkodva verset ol­
vas fe l: rám s a gyülekezetre áldást kérve Istentől.
Igenis, verset, mert a haleszi asszonypap —poéta is
Ide iktatom azt a verset, melyet idejöttöm alkalmá­
val irt. Sok versről lehet elmondani, hogy „vers, de nem.
igaz“ ; no ez nem épen vers, hanem igaz.
íme, a mit Rákhej néne irt :
„Tisztelt nagytiszteletü tisztelendő u r!a
„Szent Tzel mejre törekedel, segítsen a jó Isten!
 505
Ha vihar, veszéj fenyitne, óvjon meg a jó Isten!
Babérkoszorú fejedet köröskörül befonja.
Pálmaággal hintsük útad, ha törekszel a jóra.
Gyenge szived sugallása gondojon szétszórt nyájadra.
Segisd Isten Lelki Atyát, had szedje össze az n y áját!
Mi pedig Reformátusok, örüllünk, ha Papot látunk,
Mert se fejünk, se lábunk, ide oda bojongunk.
Ó nagy Isten, önts balzsamot a mi Papunk szivébe;
Vélle legyen az jó Isten mind jártába, költőbe.
* bizottságot küldött ki gr. Lényai Menyhért elnöklete alatt
Én is jó kívánással elődbe kerülök,
Én is hát másokkal napodnak örülök.
Hű pártfogónk legyél; köztünk hintsd igédet,
Öröm között tölt'sed nőddel életedet!
Végre ha majd Vég lesz betses életednek,
Ragyogjon gyémántos korona fejeden. Vége.
írtam Hajdú Józsefnó, Németh Rákhely asszony, mint
egy gyenge nő,a S itt jön aztán egy csomó aláírás: Bar­
tók Sándor, Balatoni Sándor, Bende András, Dombaji Su-
sánna stb. stb.
íme, a haleszi nép s az én asszony-káplánom.
Tavaly, mikor még nem sokat gondoltak e néppel,
felfolyamodtak a kecskeméti tract. gyűléshez, hogy adjanak
nekik bár egy lévitát, ők tudnának adni annak 300 frtot.
Azt mondták nekik, hogy nem : mert az m é g e g y
l ó v i t á n a k is k e v é s . S oh könyörülő I s t e n -------Er­
délyben 150 írtja van a balázsfalvi p a p n a k . Irtóztató l
És a halesziek megnyugodtak, kivált mikor megtudták,
hogy a tápio-szelei egyháznak rendes papja lesz.
És itt a magyar alföldön sok ilyen Rákhej néne van
s a mért a népnek falu nyelve nincs, nem lesznek azért
apostatákká; se pápista, se unitárius, se Luther nem hódit
itt, mint szegény Erdélyünkben.
Miért? ??
Bontsátok le otthon azt a sok kicsi fatornyu kápol­
nát s a sok kőből építsetek t e m p l o m o k a t a központo­
kon s azokba állítsatok p a p o t és ne szántóvető embert
s aztán azt a papot ne öljétek mindjárt azzal, hogy az el­
ső évben elveszitek félfizetését (bár kegyeletes czélra) ; el
a tarthatatlan törvényekkel, alkossatok életre valókat, hogy
a pap igazi pap lehessen.
Messziről repül a szó, vájjon meghalljátok-e ? N e m ­
z e t i s é g ü n k , n é p ü n k v a l l á s o s s á g a s a p a p i t e­
k i n t é l y van veszélyben.
Te pedig Rákhej néne, ha nem jöhetsz be a város­
ba, ne félj, kijárok ón hozzátok, ha pedig én sem mehe­
tek, imádkozzál te az én híveimmel. Én addig itthon töp
rengek ebben a szomorú időben kis hazám felett.
„Szép vagy Erdély, szép és szerencsétlen,
Koporsóban mosolygó halott!“
KÜLÖNFÉLÉK.
Koiozsvár, 1879. nov. 15-óu.
Mai számunkkal egyidejűleg összes liátrálé-
kosaink számára nyugtákat küldünk szét, azon
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az* ev ref. főtanoda betűivel Xoloz várt.
kéréssel, hogy a nyugtákban jelzett hátrálék
összegeket szíveskedjenek haladéktalanul bekül­
deni, mert ellenkező esetben kénytelenek leszünk
postai ntánvételi lapokkal alkalmatlankodni. A
lap kiadásának nagy terhe kényszerit ez eljárásra*
A kiadóhivatal.
— A magyarországi prot. egylet központi választ­
mánya közelebbi ülésében elhatározta, hogy a közelgő évek­
ben minden erejét a magyar prot. egyház történetének meg­
írására fogja fordítani s a kivitel eszközlésére egy öt tagú
Fördös Lajos, Szilágyi Sándor, Molnár Aladár és Kovács
Albert tagokból, E bizottság f. hó 9-én ülést tartván, ab­
ban állapodott meg, hogy miután a magyar protestáns egy­
háztörténelmi irodalom terén eddig alig történt valami fi­
gyelemre méltó előmunkálat és igy az egész kört felölelő
rendszeres történelmi munka megírása, a dolog jelen stá­
diumán, valamely egyes ember erejét felülmúlja: tehát egyes
monographiák megírása által való közös munkálkodásra fel­
hívja azon protestáns vallásu történészeket, kik vagy a ma­
gyar politikai történelem vagy az egyetemes egyháztörténe­
lem bármely ágában Önálló irodalmi munkásságot fejtettek
ki. A tervezett monographiák megjelenése a protestáns egy­
let theologiai könyvtára által van biztosítva. Szükségesnek
ítélte az ötös bizottság, hogy ezen férfiak a munka meg­
kezdése előtt közös tanácskozást tartsanak, melyben a kö­
vetendő irányt és a munka felosztását megállapítsák. Folyó
hó 24-én Budapesten tartandó értekezletre meghivattak, a£
ötös bizottság tagjain kívül, Szabó Károly, Salamon Ferencz,
Sziics István, Révész Imre, Hegedűs László, Thaly Kálmán,
Nagy Imre, Jakab Elek, Ladányi Gedeon, Zsivora György,
Deák Farkas, Zsilinszky Mihály, Haan Lajos, Kovács Ödön,
Szeremlei Sámuel, id. Kiss Áron, ifj. Kiss Áron, Kiss Kál­
in án, Liszkay József, Gyárfás István, Vrandrák^ András,
Kerkápoly Károly, Kallós Lajos, br. Kemény Gábor, Ta-
nárky Gedeon, Ökröss Bálint, br. Nyári Albert, Barsi
József urak.
— Kérelem. Barakonyi Kristóf „B ib li a m a g y a r á ­
z a t a s z ó s z é k e n “ czimü műve Il-ik (utolsó) kötetének
megjelenése ügyében. Tisztelettel felkérem mindazon nagy-
tiszteletü esperes s lelkész urakat, kik fentjelzett munkává
aláírási iveket kaptak, kegyeskedjenek azokat mielőbb — akár
kitöltve, akár nem — visszaküldeni, hogy a munka kiadása
iránt magamat tájékozhassam. Megjegyzem egyszersmind,
hogy ha ezen műre annyi aláíró nem jelentkezik, hogy a
nyomtatási költség egy része fedeztessék, annak kiadását
későbbi időre halasztóm. Fraenkel B. kiadó-könyvárus Mis-
kolczon,
A szerkesztő postája.
Z. J. V .-nek h e l y b e n . Önnek az enyedi Szemle
közgyűlési jól ismert tudósítója teiulenfciosus elmefuttatá­
sára vonatkozó észrevételeit ad acta teszszük, mert az illető
tudósitó tehetetlenségének vergődéseit inkább szánalomra,
mint czáfolatra tartjuk méltóknak. Hogy is mondja csak a
a népdal ? Ez a világ a milyen nagy
Te, galambom, oly kicsiny vagy
Engedjük meg mi is, hogy e nagy világban legyenek oly
apró embeiok, kik gyönyörűségüket találják abban, hogy ne­
vetséges dühökben, mint mezei hörcsögök, kukra ugranak s
fogaikat vicsorítják. A Teremtő háztartásában szükség van
az ilyen fajta aprókra is._________________________
IX. évfolyam.
M egjelenik
minden vasárnap.
Sztrkoistfcégi s kiadói s z á llis :
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendök.
EGYHÁZI
Kéziratok nem adatnak vissza,
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S : S z á b f S Z
Tartalom : A közgyűlés után. Demeter Sámuel. — Terv-
javaslat az egyházmegyék új beosztásáról. (Előterjesztetett a f. évi
egyházkerületi közgyűlésre.) — Gymnasiumaink múlt évi értesitői.
— Egyházi lapok ssemléje. — Irodalmi szemle. — Különfélék.
Szerkesztő postája.
A közgyűlés után.
Zágon, 1879 nov. 16.
A lefolyt ev. ref. egyházkerületi közgyűlés alatt a
törvényszéki tárgyalások közben oly nevezetes elvi kérdé­
sek fordultak elő, melyek a hallgatóság figyelmét egészen
felhívták s melyeket tisztáznunk kell annyival inkább, mi­
vel magok a törvényszéki tagok is azokra nézve egymástól
eltérő véleményben látszottak lenni.
Én most csak fölteszem a kérdéseket; hogy megin­
duljon azok felett az eszmecsere; később magam is hozzá
fogok szólni tüzetesen.
I. Köztörvényszékiek:
1. Mi a simonia? vagyis: ha X. személy javára vesz­
tegetés történik, csak akkor-e simonia ez, ha X. maga
vesztegetett, vagy simonia akkor is, ha más vesztegetett az
ő érdekében ?
2. Egy választás kezdetekor ellenmondás történik,
egyik vagy másik jelölt kifogás alá jön; hány ellenmondó
kell arra, hogy a választás felfüggesztessék? ha p. o. 1
személy mond ellent, nem kell-e arra is felfüggeszteni a
választást ?
3. Z. ellen nagy feladást tesznek; nyomozás, fölleb-
bezés stb. után a főtörvényszék eleibe jön az ügy, a fő­
törvényszék többsége kimondja, hogy itt fiscalis actionak
van helye: köteles-e a főtörvényszék elnöke erre a fiscalis
actiot elrendelni?
4. Fiscalis actió elrendelése előtt esküvel feleltetés-
nek van-e helye?
5. R-et bevádolják azzal, hogy az egyházi, vagyont
hűtlenül kezeli; ez alapon fiscalis actió alá vettetik. A fis-
cus (director) csak ezen alapon indit-e keresetet s készít
kérdőpontokat ellene, vagy keresetében s a kérdőpontokban
felsorolja minden még lehető olyan hibáit is R-nek, me­
lyekről vádolói nem is emlékeztek.
Kolozsvárt, 1879. November 23. 47 szám
h ir d e té s i d i j a k :
ERD
¥
ÉLYI m
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak teve 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
" Előfizetési ár:
É S IS K O L A I H E T IL A P . Egész évre 6írt., félévre 3
fit., évnegyedre 1frt 50k
Z D 0 3 0 1 0 lS :0 3 .
II. H á z a s s á g i t ö r v é n y s z é k i e k :
6. X-re alszék ítélete terhelő; tudja, hogy a per vég­
ső ellátásra a főtörvényszékhez felküldetik, nem. jelent hát
fellebbezést; de alapos jó mentő iratokat küld fel a főtör-
— vényszékhez s kéri azokat ügye ellátásában figyelemre ven­
n i : fölvehetők-e szók s lehetDek-e befolyással a főtörvény­
szék ítélete megállapításánál?
7. K. pert indít 0 el?en azért, hogy ez őt elhagyta
oknélkül, vagy azért, hogy 0. rest, rósz erkölcsű stb. Nem
tudja vádját eléggé bizonyitni s a törvényszék Összerende­
li őket. 0 kész is hazamenni, együtt élni, de K-nak nem
kell, kényszerítik őt előbb 4 presbyter, azután az egész
presbyterium előtt, de neki még sem kell, s akkor a tör­
vényszék 0-t (ki válni nem is akart) K-tól, mint hűtlen
elhagyótól a 202 §. alapján elválasztja Lehet-e ez?
ő. Felperes feleltet alperes ellen; tanuk mind felperes
hibáit vallják be; nem lehet ezen az alapon elválasztási íté­
letet kimondani ?
Ezek mind elvi kérdések, mind előfordultak a most
lejárt gyűlés alatt. Látnivaló, hogy mindeniknek részletei,
ágai vannak, egész mező áll előttünk. Vegyék fel jogtudó­
sai egyházkerületünknek akár együtt, akár külön-külön s
állítsuk meg mindenikre nézve a tudományból folyó alapos
feleleteket, melyek azon túl eljárásunknak biztos vezetői
legyenek.
Demeter Sámuel.
Tervjavaslat
az egyházmegyék új beosztásáról.
(Beterjesztetett a f. évi egyházkerületi közgyűlésre.)
Az egyházmegyék új beosztásánál szem előtt tartandó
azon vezérelv, mely szerint a történelmi fejlődés rendjén
létrejött tényleges állapot megváltoztatásának nehézségeire
kiváló tekintet fordítandó s az átalakítás k i z á r ó l a g ott
végrehajtandó, a hol ezt
1- ör a törvényhatóságoknak az állami törvényhozás
által megállapitott új beosztása folytán az egyházi közigaz­
gatás érdekei mulhatatlanúl megkövetelik.
2- or. A hol az egyházközségeknek szétszórtsága, e
miatt az administratiónak nehézségei az egyházközségek más
forma csoportosítását okvetlen szükségessé teszik.
 507

3- or. A hol egyes egyházközségek topográfiái fekvése, Szervezendő ugyanis három itj egyházmegye és pedig:
a hegylánczok s folyamok által kijelölt természetes határok a) A S a j ó m e n t i e g y h á z m e g y e , melyet alkotná­
a vasúti s közlekedési vonalok nyilván arra utalnak, hogy nak egyfelől a nagy-sajói káptalannak jelenlegi összes egy­
azok valamelyik szomszédos egyházmegyébe kebelezendők. házai, továbbá a széki egyházmegyéből az u, n. sajómentiek
4- er. A hol egyes egyházmegyék népességének arány­ és pedig név szerint: Brőte, Füzkut, Sárvár, Somkerék,
talan csekélysége s főleg nagyobb számú erőteljesebb egy­ Sajó-Szent-András, Sajó-Udvarhely, Nemegye, Bethlen, N,-
házközségeknek hiánya s a miatt azoknak anyagi s szelle­ Falu és Malom s igy összesen tizenkilencz anyaegyház, ke­
mi erőtlensége az illető egyházmegyének vagy teljes fel­ rekszámban 6000 lélekkel 6 Q mórtföld területen.
oszlatását indokolja, vagy a fönnmaradhatás érdekében való b) A t o r d a i e g y h á z m e g y e , melyet alkotnának:
kiegészítését s megerősítését megkivánja. a) azon összes mezőségi egyházak, melyek Apahidá-
tól kelet és délfelé eddig a széki egyházmegyéhez tartoztak,
E szempontok figyelembevételével érintetlenül fönn- névszerinti Fráta, Puszta- és Vajda-Kamarás, Keszü, Szo-
tartandók továbbra i s : vátb, Palatka, Légen, Katona, összes leányegyházaikkal;
a) A v a j d a h u n y a d - z a r á n d i e g y h á z m e g y e , fi) az enyedi egyházmegyéből azon egyházak, melyek
melynek összes egyházai ugyanazon egy törvényhatóság te­ az Aranyos balpartján s illetőleg Kolozsvár felé és a me­
rületén feküsznek s igy könnyen administrálhatók. Egysze­ zőségen feküsznek; név szerint: Ó- és Újtorda, Túr, Eger-
rűen azonban „hunyadi* egyházmegyének nevezendő. begy, Moző-Csány, G.-Keresztur, Hadrév, leányegyházaikkal ;
b) A s z i l á g y s zo Í n o k i e g y h á z m e g y e az előző y) a küküllői egyházmegyéből azon egyházak, melyek
pont alatt fölhozott indok alapján. Kiegészítendő ez azon­ Torda- Aranyosra egye területén, a Maros jobbpartján s rész­
ban azon diasporákkal, melyek eddig a kolozs-kalotai egyház­ ben a mezőségen feküsznek, név szerint : Mező-Bodon, Ma-
megyéhez tartoztak, de az ríj politikai beosztással Szilágy­ ros-Dellő, leányegyházaikkal;
megye területéhez csatoltattak. Az elnevezésből a „ s z o l ­ d) a kolozs-kalotai egyházmegyéből az Aranyos-Tor-
n o k i “ jelző kihagyandó. damegye területén fekvők, névszerint: Sz.-László, Léta és
c) A m a r o s i e g y h á z m e g y e , melynek jól csopor­ Jára, leányegyházaikkal.
tosított valamennyi egyházközsége Maros-Tordamegye terü­ E szerint ez új egyházmegye állana összesen húsz
letén fekszik. anyaegyházból, alább részletezendő lélekszámúnál s fölso­
d) A g ö r g ó n y i e g y h á z m e g y e , mely jóllehet két rolandó leány egyházakkal.
törvényhatóság t. i. Moros-Torda és Kolozsmegye területén e) A f o g a r a s i e g y h á z m e g y e , melyhez tartoznának
fekszik, de a Kolozsmegyében fekvő egyházközségek elsza- a szebeni, udvarhelyi és küküllői egyházmegyékből mind­
kitása által felettébb meggyöngülne. azon egyházak, melyek Nagyküküllőinegye területén feküsz­
Alább részletezendő[területváltoztatásokkal fönntartandók nek ; és pedig:
továbbra is a deési, kolozs-kalotai, kolozsvári, nagy-enye- a) a szebeni egyházmegyéből Bürkös, Kövesd, Bolya,
di, gyulafehérvári, küküllői, udvarhelyi s erdővidéki egyház­ Mihályfalva, leány egyházaikkal;
megyék. fi) az udvarhelyi egyházmegyéből Kőbőr, Moha, Voll-
Ellenben föl oszlatandók: dorf, Muzsna, Fejéregyház, A.-Kákos, Hóviz, leányegy­
a) A s z é k i e g y h á z m e g y e , melynek legnagyobb házaikkal ;
részben felette gyönge egyházközségei Szolnok-Doboka, Ko- y) a küküllői egyházmegyéből, vasúti egybeköttetésé-
lozs és Torda-Aranyosmegyék területén, nagy távolságokban nól fogva, Erzsébetváros, leány egyházaival;
vannak szétszórva. Egyházközségei ajdeési, kolozskalotai, ko­ ó) Fogaras, melyre nézve kimondandó, hogy az egy­
lozsvári, továbbá az újonnan szervezendő sajómenti és tor- házmegye központja s fönntartandó azon joga, hogy az egy­
dai egyházmegyékbe kebelezendők. házi törvényszék székhelye legyen továbbra is.
b) A s z e b e n i e g y h á z m e g y e , melynek alig egy E szerint ezen új egyházmegyének összesen tizenhá­
nehány kivételével mind negyedrangu s leányegyházai Sze- rom anyaegyháza, az egy Erzsébethváros kivételével, mind
ben, Alsó-Fehér, Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő megyék terüle­ egyetlen törvényhatóság területén feküdnénok s Fogaras köz­
tén feküsznek s igy administratiojuk felette nagy nehézsé­ ponttal könnyen administrálhatók.
gekbe ütközne. Egyházai a gyulafehérvári, nagy-enyedi, kükül­ Föntartandók, kisebb-nagyobb mérvű területváltozta­
lői s az újonnan szervezendő fogarasi egyházmegyébe ke- tással a következő egyházmegyék:
belezeudők; a) A k o l o z s - k a l o t a i e g y h á z m g y e , mely elve­
c) A n a g y s a j ó i k á p t a l a n , mely összesen nyolez szítené a Tordamegyéhez csatolandó s fentebb jelzett egy­
egyházközségből áll s ebből is öt negyedrangu s ezen kívüli házakat, valamint a kolozsvári egyházmegyéhez csatolandó s
van még huszonöt alig tengődő leány egyháza s igy arra a]ább fölsorolandókat, de kiegészittetnók azon egyházköz­
hogy továbbra is mint önálló egyházmegye tartassék fönn, ségekkel, melyek Kolozsmegye területén feküsznek, de eddig
esem anyagi, sem szellemi qualificatioval nem bir. Egyház- a deési egyházmegyéhez tartoztak.
községei az egészen újonnan szervezendő Sajómenti egyház­ b) A d e é s i e g y h á z m e g y e , mely továbbra is ma­
megyébe kebelezendők. gába foglalná mindazon egyházközségeit, melyek Szolnok-
 508

Dobokamegye területén feküsznek, de ezenkívül kiegészíttet­ Kimondandó továbbá vezérelvül, hogy azon lelkészek,
nék a feloszlatandó széki egyházmegyének ugyancsak Szol­ kiknek egyházközségük az új beosztás folytán más egyház­
nok-Dobokamegye területén fekvő egyházaival, kivéve azo­ megyébe kebeleztetik, illetékeiket azon egyházmegye özvegy-
kat, melyek — mint fentebb elősoroltatott — a sajómenti árvái gyámintézetébe szolgáltatják be továbbra is, a mely­
űj egyházmegye kiegészítő részét fognák képezni, hez ez idő szerint tartoznak s özvegyeik s árváik is abból
c) A n a g y e n y e d i e g y h á z m e g y e , mely elvesz­ fogják huzni évi járadékaikat; hivatali utódaik azonban e
tené ugyan a tordai egyházmegyébe kebelezendő s fentebb tekintetben is a felosztás szerénti üj egyházmegye kötelé­
említett egyházait; de azok helyett nyerné a feloszlatandó kébe fognak tartozni. Kimondandó továbbá az is, hogy a
Szebeni egyházmegyéből Bocsárd, Balázsfalva, Asszonynépe, fönntartandó egyházmegyék közvagyonából azon egyes egy­
Becze, Hari, Lapád, Péterfalva, Mikeszásza, Tűr egyházakat. házközségek, melyek más egyházmegyé khez csatoltatnak,
d) A g y u l a f e h é r v á r i e g y h á z m e g y e , mely ed­ részt magoknak nem követelhetnek, mig a teljesen feloszlatan­
digi egyházközségeinek megtartásával kiegészíttetnék a sze­ dó egyházmegyéknek közvagyona azon egyházmegye tulajdo­
beni egyházmegyéből Alsó-Fekermcgye területén fekvő Póka- nába megy át, melybe a feloszlatott egyházmegye egyházai­
falva, Kis-Enyed, Alamor, Örményszékes, Vízakna és N.- nak többsége kebeleztetik be.
Szebenmegye területén fekvő N.-Szeben egyházközségekkel;
A föntebbiek szerint az egyházkerület egyházmegyéi­
e) Az u d v a r h e l y i e g y h á z m e g y e , mely elve­
nek configuratiója—egybehasonlitva a jelenlegi állapottal s
szítené afogarasi egyházmegyébe kebelezendő s fentebb elő­
lehető tekintettel a beórkezott véleményekre — a néykönyv
sorolt egyházakat. sorrendje szerint a következő volna:
f) Az e r d ő v i d é k i e g y h á z m e g y e , mely eddigi
I. H u n y a d i e g y h á z m e g y e .
összes egyházainak megtartásával, kiegészíttetnék a sepsi
Fekszik hunyadmegye területén s maradhat benne to­
egyházmegyéből Hidvég, Árapatak s Erősd egyházközségek­
vábbra is 25 anya- és 87 leányegyhá.z 6136 lélekkel.
kel s e szerint magában foglalna összesen 17 anyaegyhá­
II. G y u l a f e h é r v á r i e g y h á z m e g y e .
zat 13.917 lélekkel s O l t m e l l é k i egyházmegyének volna
Fekszik Alsó-Fehermegyében. Magában foglalná tovább­
nevezendő.
g) A s e p s i , o r b a i és k é z d i e g y h s z m e g y é k - ra is eddigi 12 anya* és 16 leányegyházait 2839 lélekkel.
ből, tekintette] főleg a két utóbbi kicsinységére s az egy­ Hozzá csatoltatnának még a szebeni egyházmegyéből Alsó-
házközségek topográfiái fekvésére, két egyházmegye lenne Fehévmegye területén fekvő következő
alkotandó és pedig: A) A n y a e g y h á z a k : B) L e á n y e g y h á z a k :
a) H á r o m s z é k i a l s ó (vagy SepsiJ egyházmegye, Alamor 157 lélek. Szerdahely )
mely magában foglalná Angyalos, Árkos, Bikafalva, Bodok, Kis-Enyed 73 Bűzd 24 lélek.
Bodola, Kis- és Nagyborosnyó, Brassó, Al-Doboj, Egerpa- Örmónyszékes 49 Szelistye
tak, Étfalva-Zoltán, GidófalVa, Dálnok, Kilyén, Komolló, Pókafalva 60 „ Kiskerék
Kökös, Lisznyó, Magyaros, Martonos, Málnás, Nyén, Olt- Tűr 113 „ Ó-Bogát
35 lélek.
szem, Réty, Szacsva, Szemerja, Szentkirály, Szotyor, Uzon, Vízakna 1098
Zalán egyházközségeket, továbbá a házassági s köztörvény­ N.-Szeben 791 Proszáka
széki ügyekben Sepsi-Szent-György és Ilyefalva püspöki Összssen2341 lélek. Összesen 59 lelek.
vizsgálat alatti egyházakat s igy összesen 31 anyaegyházat E szerint volna az egyházmegyében 19 anya- és 22
leányegyházaikkal s 21.632 lélekkel. leányegyház, az eddigi lélekszám megszaporodott 2400-al,
P) H á r o m s z é k i f e l s ő (vagy Kózdi-Orbai) egyház­ össesen 5289 lélekkel.
megye, mely magában foglalná Besenyő, Eresztevény, Fel- III. N a g y e n y e d i e g y h á z m e g y e .
doboly, Albis, Barátos, Bita, Alsó- és Felsó-Csernáton, Czó- Fekszik Torda-Aranyos és Alsófehórmegyékben. Eddig
falva, Dálnok, Ikafaiva, Karatna, Kovászna, Körös, Lócz- volt 32 anya , 10 önálló s 30 szórványos leányegyháza,
falva, Maksa, Márkosfalva, Mártonfalva, Matisfalva, Páké, 18.766 lélekkel. Elveszitné Ó-Torda, Üj-Torda, Túr, Eger-
Papoloz, Páva, Szörcse, Telek, Pelső-Torja, Zabola, Zágon begy, M.-Csány, G.-Keresztül* és Had rév községeket s azok­
egyházközségeket, továbbá Kézdi-Vásárhely püspöki vizsgá­ nak leányegyházait, összesen 7310 lelket, de ezek helyett a
lat alatti egyházat s igy összesen 28 anyaegyházat, azok­ szebeni egyházmegyéből hozzá csatoltatnának:
nak leányegyházaiyal s 26,791 lélékkel. Végül: A) A n y a e g y h á z a k : B) L e á n y e g y h á z a k :
g) A k o l o z s v á r i e g y h á z m e g y e , Kolozsvár köz­ Bocsárd 382 lélek Forró 22 lélek.
ponttal, mint közigazgatási és törvénykezési székhelylyel, Asszonynépe 94 „ Fugád 24
kiegészítendő a kolozs-kalotai egyházmegyéből Kolozs, Bécze 487 Karácsonfalva 50
Pata, Ajtón és Györgyfalva, — a széki egyházmegyéből Hari 126 „ Szancsal 45
Bonczhida, Szava, Visa, — a deézsi egyházmegyéből Macs­ M.-Lapád 707 „ Kis-Solymos 118
kás, Kidé, Bádok, Borsa, Csomafája, Babucz, Ördög-Keresz- Bénye 112
túr egyházközségekei s azoknak leányegyházaival. E szerint Péterfalva 397 „
ez egyházmegyének volna 16 anyaegyháza. Mike-Szásza 154 „
Összesen 2459 lélek. Összesen 255 lélek.
 509

Továbbá a küküllői egyházmegyéből azon községek, egyháza, 21.339 lélekkel s területe csupán egy törvényha­
melyek Alsó-Fehérmegye területén feküsznek és pedig: tóságra terjedne ki.
A) A n y a e g y h á z a k : B) L e á ny e g y h á z a k : VI. S z i l á g y i e g y h á z m e g y e .
Sülye 242 lélek — — — A jelenlegi sz.-szolnoki, ezután Szilágyinak nevezen­
M.-Herepe 72 — — — dő egyházmegye fekszik Szilágymegye területén, 65 anya-,
Medvés 387 — — — 20 leányegyházzal s 46,527 lélekkel. Fönntartandó továbbra
Sz.-Benedek 238 , — — — is, hozzzáadatván a kolozskalotai egyházmegyből a Szilágyme­
Összesen 939 lélek Összesen gye területén fekvő diasporálc s azok közt Vármező leány­
E sverint vesztene 7 anyaegyházat leányegyházaikkal, egyház.
nyerne 12-öt s 6 leányegyházat, lélekszáma azonban apad­ VII. D e é s i e g y h á z m e g y e .
na 3547-el s igy maradna 15,241 lelke. Fekszik jelenleng Szolnok-Doboka, Kolos és Szath-
IV, K o l o z s v á r i e g y h á z m e g y e . mármegye területén 28 anya-, 27|leányegyházzal s8817 lé­
Fekszik Kolozsmegye területén, jelenleg 1 anya- s 1 lekkel. Mostani egyházaiból elveszitené Hidalmás, Zsombort,
leány egyházzal, 8806 lélekkel. Éhez járulnának kolozs-kalo- Bádok, Borza, Macskás, Kidé, Csomafája, Babucz-Fodorháza
tai egyházmegyéből: és Ördögkeresztur községeket, leányegyházaikkal, összesen
A) A n y a e g y h á z k : B) L e á n y e g y h á z a k : 2206 lelket, e helyett azonban hozzácsatoltatnának a széki
Kolozs 624 lélek Kara 45 lélek egyházmegyéből:
Pata 79 Köd 27 A) A n y a e g y h á z a k : B) L e á n y e g y h á z a k :
Ajtón 550 Szék 2438 lélek
GyörgyfaWa 920 „ Sz.-Ujvár 415 „
Összesen 420 lélek. Összesen 72 lélek. Sz.-Egyed 70 „
A deési e g y h á z me g y é b ő l . Pujin 157 „
A) A n y a e g y h á z a k : B) L e á a y e g y h á z a k : Fekjetelak 325
Bádok 124 lélek Gyula 80 lélek Földvár 290
Borsa 259 Solyomkő 15 Búza 522
M.-Macskás 184 „ M.-Ujfalu 20 „ Czege 124
Kidé 397 lélek N.-Esküllő 30 lélek Noszoly 140
Csomafája 139 K.-Esküllő 40 Zsombor 101
Babucz-Fodorháza 119 Szent-Márton 141 Ó-Vásárhely és iürdő-Szombat-
Ördög-Keresztur 60 „ Ördöngös-Füzes 771 telke összesen 60 lélek.
Összesen 1382 lélek. Összesen 185 lélek. N.-Devecser 96
A s z é ki egyházmegyéből . Kékes 351
A) A n y a e g y h á z ak : B) L e á n y e g y h á z a k: Borzás 224
Bonczhida 559 lélek _ — Vicze 450
Szava 85 „ — — —- Apa-Nagyfalu 195 „
Visa 214 „ Kötelónd 22 lélek B.-Váralya 1229 „
Összesen 858 lélek. összesen 22 lélek. M.-Décse 1467
E szerint szaporodnék az egyházmegye lélekszáma ősz- Árpástó 342
szesen 4692-vel s volna 16 anya-, 9 leányegyháza, össze­ Kudu 239
sen 13.498 lélekkel. A.-Ilosva 150 Csicsó-Kerepztur, Négerfalva,
V. K a l o t a i e g y h á z m e g y e . F.-Ör 483 Csicsó-Hagymás együtt 28 lé­
A jelenlegi kolozskalotai egyházmegye fekszik Kolos- Bacza 267 lek, Cs.-Mihályfalvá 114 lelek
Torda-Aranyos és Szilágymegye területén 39 anya-, 16 le- Ketteg 518 „
inyegykázzal, 23.502 lélekkel. Elveszitené a Törd amegy óbe Sz.-Nyires 643 „
kebelezendő Sz.-László, Léta és Jára községeket; továbbá Sz.-Margita 221 „
a kolozsvárihoz csatolandó Kolozs, Pata, Ajtón és György - Összesen 12.218 lélek. Összesen 174 lélek.
falva községeket, összesen 2812 lelket, de e helyett hozzá E szerint veszítene 9 anyaegyházat 2206 lélekkel s
csatoltatnának a deési egyházmegyéből: ezzel azonban nyerne 27 anya- s 6 leányegyházat 12.892
A) A n y a e g y h á z a k : B) L e á n y e g y h á z a k : lélekkel, tehát szaporodása lenne 18 anya-, 6 leányegyház
Hidalmás 148 1. Drág, Almás és Egregyogyütt s 10,186 lélek s valamennyi egyházai egyetlen törvényha­
Zsombor 210 225 lélek, Zutor, Kendermái, tóság területén feküdnének.
Dal, Puszta-Szt.-Mihály, ösz- VIII. S a j ó m e n t i e g y h á z m e g y e .
szesen 5 6 lélek.____________ Alkotnák a nagy-sajói káptalannak jelenlegi 8 anya-,
Összesen 358 lélek. Összesen 281 lélek. és 25 leányegyháza 2624 lélekkel. Továbbá a széki egy­
E szerint veszítene 2163 lelket s maradna 34 anya­ házmegyéből ide csatolandók:
 510

A) A n y a e g y h á z a k : B) Le á n y e g y h á z a k:
Oláh-Dellő 240 1.
'Sz.-Bréte 192 lélek
Margita. Újlak,
00

Füzkut Sz.-Fellak 91. S.-Keresztur

o
a
Sóspatak, Pete,
Sárvár 139 „ 24 lélek.
K.-Szt.-Pál együtt 67 1.
Somkerék 371
Összesen 668 1. Összesen 425 1.
S.-Szent-András 138
Az enyedi egyházmegyéből:
S.* Udvarhely 80 Virányos Berek, Kőfarká, Kö-
A) A n y a e g y h á z a k : B) L e á n y e g y h á z ak :
M,-Kemegye 615 zópfalva, Radna, Csépán ősz-
M,- Osán 146 lélek Detrehén, A.-Detrehén, (Korok
Bethlen 661 szesen 117 lélek.
Hadróv-Gecse 179 1. együtt 72 1.
Malom 536 * Szeszárma 26 „
Keresztül* 461 1. Kecze 5 1.
Összesen 2772 lélek. Összesen 258 lélek.
Egerbegy 1260 1. Szind 6 1.
E szerint állana ez új egyházmegye 17 anya- és 32
Uj-Torda 1953 1. Bányabükk, Mikes
leányegyházból 5672 lélekkel, egy törvényhatóság területén.
Ó-Torda 3020 1. Komjátszeg együtt 24 1.
IX. G ö r g e n y i e g y h á z m e g y e .
Túr 184 1.
Fekszik Maros-Torda és Kolozsmegye területén 33
Összesen 7203 1. összesen 107 1.
•anya-, 8 leányegyházzal, 37 diasporával, 18,794 lélekkel
A kolozs-kalotai egyházmegyéből:
s fönnmaredna továbbra is érintetlenül.
A) A n y a e g y h á z a k : B) L e á n y e g y h á z a k :
X. M a r o s i e g y h á z m e g y e .
Szt,-László 1063 1. Érczpataka és Kisbánya
Fekszik Maros-Tordamegye területén 63 anya-, 30 le­
M.-Lóta 337 1. együtt 32 1.
ányegyházzal, 38,570 lélekkel s fönnmaradna továbbra is
Jár a 135 1.
•érintetlenül.
Összesen 1535 1. Összesen 32 1.
XI. K ü k ü l l ő i e g y h á z m e g y e . E szerint ezen új egyházmegyét 19 anya- és 33 leány­
Fekszik jelenleg Kis-Küfcüllő, N.-Küküllő, Torda-Ara- egyház alkotna 12.482 lélekkel, Kolozs és Torda-Aranyos-
nyos és Alsó-Fehérmegyék területén 36 anya-, 55 leány­ megyék területén.
egyházzal s 17.170 lélekszammal. Elvesztené Torda-Aranyos-
XIII. U d v a r h e l y i e g y h á z m e g y e :
megyében levő községeit, nóvszerint M.-Bodont, M.-Dellőt
leány egy házaival, melyek Tordamegyóbe kebelezendők: Alsó- Fekszik jelenleg Udvarhely és N.-Küküllőmegyék te­
Fehérmegyében levő községeit és pedig Sz.-Benedeket, He- rületén 51 anya-, 41 leányegyházzal és 34.231 lélekkel. El­
repét, Sülyét és Medvést, melyek az enyedi egyházmegyéhez vesztené N.-Küküllőmegye területén fekvő s Fogarasmegyé­
csatoltatnának; végül E>Küküllő területén fekvő leányegy­ hez csatolandó következő egyházközségeit: Mnzsna, Fehér­
házait, melyek Erzsébethvárossal együtt Fogarasmegyéhez egyház, A.-Rákos, Moha, Vulldorf, Kőbőr egyházakat leányr
tartoznának. E szerint összes vesztesége lenne 7 anyaegy­ egyházaikkal, összesen 3734 lelket. Ezek helyett hozzácsa-
ház, leányegyházaikkal, 1863 lélekkel s igy maradna 29 toltatnának az erdő vidéki egyházmegyéből:
anya-, 32 leányegyháza, 15.307 lélekkel, egyetlen törvén>- A) A n y a e g y h á z a k : B) L e á n y e g y h á z a k :
•hatóság területén. Hermány 1043 1.
XII. T o r d a i e g y h á z m e g y e . Bardocz Í800 1. Vargyar 266 1.
Ez új egyházmegyét alkotnák a következő egyházak: Füle 1116 1.
A jelenlegi széki egyhszmegyéből: Széldobos 543 1.
A) A n y a e g y h á z ak: B) L e á n y e g y h á z a k : K.-Baczon 619 1. Baréth 170 1.
76 lélek N.-Gyeke 81 lélek Olasztelek 739 1.
M.-Légen
M.-Palatka 300 Aranykuta és M.-Kályán ősz- Összesen 4860 1. Összesen 436 1.
89 szesen 20 lélek. Berkenyes E szerint szaporodnék 5296 lélekkel, melyből leszá­
Katona
A.-Szováth 496 „ 120 1., Mező-Záh 74 1., Me­ mítva veszteségét, gyarapodna 1562 lélekkel s összes egy
V.-Kamarás 617 ző-Méhes 108 1., Czikut 12 házai egy törvényhatóság területén feküdnének.
P.-Kamarás 247 1., Báld 10 1., Szopor 5 1., XIV. F o g a r a s i e g y h á z m e g y e .
M.-Fráta 123 „ Sz.-Jakab 11 1., Tohát 11 1. Ezen új egyházmegyét alkotnák a következő egyházak:
Összesen 1948 lélek. Összesen 564 lélek. Fogaras 964 1.
A küküllői egyházme gyéből :
A) A n y a e g y h á z a k : B) L e á n y e g y h á z a k : Az udvarhelyi egyházmegyéből:
M.-Bodon 435 lélek M. -Lengyel 38 1. A) A n y a e g y h á z ak B) L e á n y e g y h á z a k ;
M.-Kapus 19 1. Muzsna 651 1. P.-Czelina 38 1.
Szakái 13 1. Fehéregyház 84 1. Dakk, Olt-Bogát, Kőhalom;
M.-Sályi 88 1. Moha 833 1. Kucsuláta 1. szám összesen
M.-Dollő 233 M.-Ikland 16 1. Volldorf 120 1. 63.
Kéménytelke 3 1. Hévíz 498 1.
 511

A szebeni egyházmegyéből. A természetrajz állattani részéből csak három (emlő­

A) A n y a e y h á z a k :
g B) L e á n y e g y h á z a sök, madarak, rovarok)osztályl taniihattak az alsó gymn*
Bürkös 162 1. Ó-Ivánfalva 29 1. osztályoknak t. i. a g. első osztályának heti 3 órán, mivel
Kövesd 18 1. Eovás, Salkó, a Szervezeti Javaslattól eltérően a 2-ik osztályt az első fél­
Bolya 75 1. Sáldorf 39 1. évben és a 3-ik osztályt az egész évben ásványtanra ok­
Mihályfalva 65 1. Vessződ 30 1. tatták ; ellenkezőleg a növénytanra csupán a 2-ik osztályban
A.-Eákos 910 1. N.-Selyte, Hidegőv 29 1. fordítottak hetenként két érát az év utolsó felében, Tehát
A küküilői egyházmegyéből: az állat- és növénytanra együttesen szakítanak az algymna-
A) A n y a e g y h á z a k : B) L e á n y e g y h á z a siumban annyi időt, a mennyit egyedül az ásványtanra. Már
Sz.-Ernye 54 1. pedig többi gymnasiumainkban, az alsó osztályokban az ál­
Erzsébethváros 284 1. Keresd 48 1. lattant 3 féléven keresztül heti 3, a növénytant két félévben
Almakerék 10 1. heti 2— 3 és az ásványtant csak a 3-ik osztálynak és csak
Bese 2 1. egy félév alatt tanitják heti 2 érán. Minthogy mind az ál­
Földszin 13 1. lat- mind a növényország fajokban összekasonlithatatlanu
Sz.-László 2 1. gazdagabbak az ásványországnál és még hozzá adva azt is,
Sz.-Sáros 2 1. hogy az élő testek sokkal érdekkeltöbbek a gyerekek előtt,
Holdvilág 1 1. mint az éllettelen ásványok : igen természetes, ha amazok
Berethalom 1 1. tanítására több időt szentelünk, mint emezekére.
Összosen 3580 1. Összesen 361 1. Az év elején beíratta magát 537 tanuló, ebből az
E szerint ez új egyházmegyét alkotná 12 anyaegy­ elemi osztályokra esett 293, a középtanodára 304, időköz­
ház, leányegyházaikkal s összesen 2941 lélekkel, egy törvény- ben kilépett 37, évzáráskor a népesség 489. A megelőző
hatóság területén. évben a létszám 447 vala, tehát a létszám 42-vel emelke­
XV. H á r o m s z é k i a l s ó (Sepsi) e g y h á z m e g ye. dett. Kitűnő osztályzatot nyert 20°/0, elégtelent (II. rendüt)
Magában foglalná a fentebb elősorolt 31 anyaegyhá­ 19% , a megelőző évről kitűnő 18% , elégtelen szintén.18 %.
zat, 21.632 lélekkel, Háromszék s Brassómegyék térületén. Osztályismétlő volt 40. Életkor szerint az elemi 2-ik ősz-,
XVI, H á r o m s z ó k i f e l s ő (Kózdi-Orbai) e g y h m e g y e . tályban 7— 14, a 3 ikban 9 — 15, a 4-ikben l ö — 16
Magában foglalná a fentebb elősorolt 28 anyaegyhá­ évesek.
zat 26.791 lélekkel, Háromszékmegye területén. Deáki szigorlatra a 6 -ik kt. osztályt végzettek közül
25 állott elő és kettő kivételével mindegyiknek sikerült»
Érettségvizsgálatra jelentkezett 26, visszalépett 2, megvizs-.
Gymnasiumaink múlt évi értesítői. gáltatott 24. ezek közül visszavettetett 5 és pedig: 2 egy
III. A m a r ó s v á s á r h e l y i r e f o r m , f ő t a n o d a évre, 3 két hónapra egy-egy tantárgyból. Az érettségi vizs­
é t e s i t ő j e az 1 8 7 8 - 7 9 - i k é v r ő l . S z o r k . U r r gálat Írásbeli részére kitűzött kérdések ezen értesítőből is
G y ö r g y t a n v e z e t ő - t a n á r . 8 - a d r . 1 0 3 1. N y o m . hiányzanak.
I m r e h S. M.-V á s á r h e l yt a r e f . f ő t a n o d a b e t ű i ­ 53 jő igyekezetü szegény tanulónák iskolai dijakban
vel . elengedtek 811 frt 77 krt. Szolgatanulónak felvettek 82-öt,
Ezen terjedelmes értesítőben egy székfoglaló érteke­ a kik díjmentes lakáson és tanításon kivül, ingyenes kór­
zés van Demeter Károlytól. „Miben áll a vegytannak, mint házi ápolásban része&ültek, Ezek fizetnivalója 762 frt 95
természttudománynak feladata ?“ czimmel. Ügyes dolgozat, kr lett volna, ide nem számítva a kórházi és gyógyszer­
történeti bevezetés a vegytanba. Ide Írom a 24 lapra ter­ tári költségeket. Az elengedések általi segélyezés 1574 frt
jedő értekezés ultimátumát: A testek anyagi válozázai között 72 kr. Családi alapítvány czimen kiadatot 796 frt 90 kr,
kimutatni az összefüggést, a legkissebb anyagi részecskék Ösztöndíjakban 1098 frt és 73 kr. Eendkivüli jutalom (ma­
— az atomok- vándorlásaiban megtalálni az összkötő kap­ gánosai« ajándékából) 33 frt és 3 drb. cs. k. arany, Könyv-
csot és így végül a m e g s e m m i s i t h e t e t l e n a n y a g jutalmat nyertek két alapítványból 64-en. A tanuló ifjúság
k ö r f o r g á s á b a n szflk S á g k é p p e n u r a l k o d ó vál ­ anyagi segélyezése 1928 írtra tehető, a könyvjutalmak bele
t o z a t l a n t e r m é s z e t t ö r v é n y e k e t d e r i t n i föl nem számításával.
ez a tudományos vegytannak, mint természettudománynak, Pályakérdés volt kitűzve az ásványtanból, csillagászat­
czélja és feladata." ból, mathesisből, lélektanból s a pályázat nem volt meddő.
Eendes tanár működött 7, heti 15-18 órán, szaktanár A gyűjtemények u. m. a természetrajzi, földrajzi s a
1, h. 21 ó., segódtanár 2, h. 18-18 6., osztálytanító 5, h tb. vásárlás és ajándékozás lítján szépnn gyarapodtak, m int­
17-20 ó., rajztanár 1, h. 6 és szaktanító 6 (zene, torna, egy 240 frt fordittatott ezen czélra.
szépírás, franczia nyélv stb. tanítására) heti 2 — 12 érán. Az iskolai könyvtár gyarapodott vásárlás útján 84
Ezeken kívül 3 bölcselmi oszt. tanuló volt segédtanitóúl al- kötettel, ajándékból 140 köt. és 149 füzettel, együtt 224
kalmatva, az elemi osztályokban a rajz- és szépírásra. Ez kötet és 149 füzettel. A tanári kar az iskola költségén já­
iskolánknál sincs hiány tanerők dolgában. ratott folyóiratokat és lapokat, ezek közül 14 hazai és 5
 512

külföldi. Könyvekre, lapokra, folyóiratokra és könyvkötések­ Vessünk végre számot magunkkal: kel l -e r e n d e z é s
re a kiadás 549 frt 11 kr. vala. Az ifjúság olvasóegyle­ v a g y n e m k e l l ? Czikkirő úgy látja, hogy ha a külföldi
tének könyvtára 58 művel gazdagodott 87 kötetben, az ösz- ref. világ érintkezni akar a magyar korona reformátusaival:
szes müvek száma 812, 1501 kötetben. A gyeimekek könyv­ azt se tudja, hol keresse ezeket ? Ha serelmi ügyeinkben
tára 30 drbbal gyarapodott. az országgyűléshez folyamodik egyik-másik kerület: elhang­
Az ifjúsági önképzőkörnek a 3 felső osztályból 52 , zik az egyes szó, mert nem az egész reformált egyház szó­
tagja volt. Beadatott 31 mű, ezek között 1 eredeti és 6 I lalt fel. Domestika, segélyegylet, egyöntetű eljárás, lel-
fordított próza, 14 eredeti és 10 fordított költemény; bírá­ készgyámolda, országos főiskola és tanárképezde —- mind
lat alá került mind a 31. Érdemkőnyvre méltattak 1 ere­ csak egyesülés utján és után létesülhetnek.
deti és 3 fordított költeményt, 4 fordított prózát, és 3 bí­ Ha Tiszántúl vonakodik az egyesüléstől, azt érti czikk-
rálatot, összesen 11 munkát. A kör által kitűzött pályadi­ ir é ; a kerület gazdag, nem szorult másokra ; ha Erdély nem
jakat francziából, németből, latinból fordított dolgozatokkal siet beolvadni, szintén érthető: „van zsinata, o r s z á g o s
s eredeti munkákkal nyerték el a versenyzők. Az 5-ik osz­ h e l y z e t e , k o r m á n y z ó t a n á c s a ; “ de a Dunamelléki
tályosoknak külöu volt önképzőkörük, a tagok száma 30. A és Tiszamelléki kerületek késlekedését nem lehet érteni.
beaditt dolgozatok közül 34*et írtak emlékkönyvbe: 11 pró­ Ám — h a n e m k e l l a r e n d e z é s : hagyjunk bé­
zát és 23 költeményt. Magára egy tag 16 elfogadott dolgo­ két az egésznek és — fogjon munkához ki-ki otthon. Az a
zatot produkált! legszerencsétlenebb állapot, ha mind várakozunk az egye­
A zene-és énekkar szép sikerrel működött, az előbbi­ sülésre és odahaza sem mozdítunk semmit.
nek 23, az utóbbinak 24 tagj avolt.
A „Protestáns Heti lap“ két utóbbi számában
Joó István ir v i s z h a n g o t Silóinak lapunkban is ismer­
Az alapítók száma kettővel növekedett, ugyanis né­
tetett czikkeire. Silói k á r h o z t a t a a z ö r ö k ö s o p p o s i­
hai Szöllösi Sámuelné 1000 és néhai Nagy Jánosné 400
ti o t és Joó István osztja felfogását; mert az oppositio
frtot hagytak végrendeleteikben ez iskolának; a „Gecse-mas-
csak negál, de nem alkot. Azonban ellenfeleink szeretik a
sa“ kamataiból befolyt 1065 frt 70 kr, dr. Antal László
mi opponálásunknak politikai színezetet tulajdonitni; czikk-
főgondnok pedig 50 frtot ajándékozott a zene-és énekkar tő­
iró szerint ez — alaptalan föltevés. Konventünk nem ál­
kéjének gyarapítására a lefolyt évben is. A vagyoni összes
lott szolgálatába egyik politikai pártnak sem.
gyarapodás 2515 frt és 70 kr. Szép haladási
Midőn a konventet kíméletlenül megtámadták, czikk-
Készséggel jegyzem meg, hogy ezen füzetben csak­
iró kötelességének tartá védelemre kelni. De másfelől fáj­
nem minden megvan, a mindk iskolai értesítőben helye van
dalommal kell bevallani, hogy a konvent igen kevés gya­
s látszik, hogy szerkesztésére is kellő gond fordittatott.
korlati haszonnal munkálkodott. Ott \olt a Molnár A. ja­
vaslata és ezzel sem végeztek. Összejön ugyan e hő 24-őn
az egyetemes tanügyi bizottság, de ez csák j a v a s l a t o ­
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE. k a t adhat; mire ezekből határozatok lesznek, a kormány
kereszttilviheti az országgyűlésen saját törvényjavaslatát —
A „Prot. egyh és isk. Lap“-bán S z e k e r e s rólunk nélkülünk. Most már késői a panasz ; de legalább
Mihály ref. lelkész ir „Vajúdások“ czim alatt konventi dol­
jövőre okulnánk!
gainkról és a zsinati előmunkálatokról.
Az iskola ügyben czikkiró egészen egyetért Silóival•
Foly a vita konvent és zsinat fölött évtizedek óta,
Áldozatot csak oly intézetek érdemelnek, melyek növendé­
de előbbre nem megyünk. A mit javasol tiz, azt lerontja
keiket az egyház buzgó szeretetében növelik.
másik tiz.
Az államtól jogunk van segélyt követelni. De ha a
Vannak közös sérelmek, közös ügyek; az egyházkerü­
segélyt csak önkormányzati szabadságunk árán élvezhetnék:
letek határozatképes konventet sürgetnek; de a Tiszán túl
inkább mondjonk le arról.
ellene mond, neki csak akkor kell ez, ha zsinat ‘ rendeli el.
Czikkiró melegen pártolja Silóit a nőnevelés ügyének
Legyen hát zsinat — mondják a többiek. És elkezdődik a
támogatásában is. Ne féltsük prot. anyaegyházunkat addig,
nagy munka; megválasztatik a h a t á r o z a t k é p e s kon­
mig jó és hitbuzgó protestáns anyák léteznek.
vent, hogy készítse elő a zsinatot; azután a határozatképes
Szükséges egy protestáns egyetem is. Hasonlóképen
(?) konvent munkálatát a kerületek elnökségei leküldik vé­
égető szükség az országos prot. Domestika. É í vannak még
leményezésre az egyházmegyékhez. E közben az egyik ke-
nevezetes szükségleteink feles számmal. Ám mindezek csak
íület már megbánta, hogy konventet állított; szegények va­
erőnk egyesítésével lesznek kiépíthetők. Gondolják meg, a
gyunk, nincs pénzünk —- maradjunk a réginél. Az egje-
kik az építést és egyesülést gátolják, hogy az egyház rom­
Sülésre vágyók argumentálnak tovább és foly a v a j ú d á s
lása, pusztulása az ő lelki ismeretükre fog nehezülni.
tovább.
Mikor nem volt még kész a tanügyi munkálat,
várni kellett, míg elkészül. Mikor kész lett ez is, akkor IR O D A L M I S Z E M L E .
hiányzott két kerületnek a zsinati munkálata. Megint csak A következő füzetet kaptuk: Dávid Ferencz első uni­
v aj u d á s és semmi eredmény. tárius püspök halálának háromszázados évfordulati emlékűn-
 413
nepólye, az unitáriusok 1879-ben augusztus hó 24. és 25.
napjain Sz.-Kereszturon tartott zsinati gyűlése alkalmával
mondott imákban és egyházi beszédekben. A tiszta jövede­
lem a Dávid Ferencz alapitvány javára fordittatik. E füzet
tartalma a következő: Ima. A zsinat szombat estéjén, mon­
dotta Barabás Lajos. — Hymnusz. A vasárnapi isteni tisz­
teletre, irta Nagy Lajos. — Példát adtam nektek. Zsinati
ima és beszéd. Vasárnap délelőtt mondotta Peterfi Dénes.
— Dávid Ferencz omlékszobra, Ferencz Józseftől. — Elő­
készítő beszéd és imák az úri szent vacsorához. Albert Já­
nostól. — Hálás mogemlékezés. Zsinati ima és beszéd. Va­
sárnap délután mondotta Kisgyörgy Sándor. — Minő szel­
lemben plántáljunk és öntözzünk a vallás mezején. Ima és
beszéd. Papszentelés alkalmával mondotta Kovács János.
— A papi hivatal czélja s gyakorlásának módja. Ferencz
Józseftől, — Papszentelési zár-ima. Kiss Mihálytól,
Méltó záradékát képezi e kis koszorú amaz emléke­
zetes évfordulónak, melynek kegyeletes. örömeiben a. kül­
föld egy része is osztozott s egyszersmind jelentékeny ada­
lékokkal járul az immár tekintélyessé vált Dávid Ferencz-
irodalomhoz. Mint emléket teljesebbé lehetett volna tenni,
főkép a Murányi pályanyertes ódájának beiktatása által, mely
itt épen helyén lett volna, azonban igy is megfelel czéljá-
nak s főkép protestáns lelkész! körökben, méltán kelthet
maga iránt figyelmet. Péterfi beszéde sikerült elmélkedés a
János szerinti evangéliumból vett emez alapige feletti P é l ­
d á t a d t a m n e k t e k , alkalmazással Dávid Ferencz egyé­
niségére és életére. Főt. Ferencz József püspök ur történe­
ti szempontból szól tárgyához, kiváló szónoki erővel és
szellemes apercuekkel fűszerezve azt s megragadva az al­
kalmat, hogy rövid párhuzamot vonjon Wycliffe és Dávid
Ferencz közt, mint a kiket pályasorsuk, jellemszilárdságuk
oly közel rokonokká tesz. Kitűnő továbbá Kovács János
tanár ur beszéde arról, h o g y „ Mi n ő s z e l l e m b e n p lá n ­
t á l j u n k és ö n t ö z z ü n k a v a l l á s m e z e j é n ? “ Ér­
demes, hogy megolvassák, a kiknek szól. Nemcsak élénk
eszmenete s könnyed stylja teszik ajánlatossá, de az a ma­
gos erkölcsi felfogás s a modern tudományosság színvona­
lán álló vallásos gondolkodás is, mely minden során végig
vonul. Szerző a szó nemes értelmében vett szabad keresz-
tyénség álláspontján áll s ehez képest ad utasításokat a
vallásos eszmék k o r s z e r ű tanítására. E beszéd különben
külön lenyomatban is napvilágot lát-tt. Végül a többi sza­
kaszok is méltóan egészítik ki a becses gyűjteményt s be­
csületére válnak szerzőiknek, kik, mint látszik, nemes hév­
vel tudtak lelkesülni egy nagy név ünnepelt emlékén. A fü­
zet ára 60 h s kapható K. Papp Miklósnál.
KÜLÖNFÉLÉK.
Koiozsvár, 1879. nov. 2 2 -én.
— A gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló
törvényjavaslat a vallás és közoktatásügyi miniszter ur ál­
tal elkészíttetett s közelebbről tárgyaltatni fog a miniszter-
tanácsban, hogy előleges jóváhagyás végett ő Felségéhez föl­
Nyomatott Stein János m. kír. egyetemi nyomdásznál az* ev ref. főtanoda betűivel Koloz várt.
terjesztethessék. A törvényjavaslat a legfőbb felügyelet kér­
désére is kiterjedő.
— Kolozsvári egyházmegyénk közelebbről megvá­
lasztott érdemes főgondnokát, dr. S ző cs E m i l urat, az
egyházmegye közgyűlése és az egyházközség kebli tanácsa
a napokban , nt. Szász Gerő esperes ur vezérlete alatt,
testületileg idvezló, jeléül a feletti örömének, hogy az egy­
házkerület közgyűlése egyhangú szavazatával az egyházme­
gye eddigi buzgó algondnokát tisztelte meg s őt emelte föl
a főgondnoki nagyfontosságu állomásra. A tisztelgő kül­
döttség szónoka megható szavakban emlékezett meg m. In-*
cze Mihályról, az egyházmegye s község nyugalomba lépett
nagyérdemű főgondnokáról s tolmácsolta azon biztató re ­
ményt, mely az agg főgondnok méltó utódának működéséhez
fűződik. Az ifjú főgondnok megköszönve akitüntető figyelmek
jelzékö.vetendő|magatartásának irányát, kijelentve, hogy öröm­
mel szentelendi testi s lelki erejét nemes küldetése betöl­
tésére.
— A balázsfalvi papiak építési költségeire ada­
koztak; Tiszt. Szász Károly, nyárád-szeredai ref. pap ivén:
A ref. egyházközség 1 frt, Kása Sándor 1 frt, Rubis 30
ki*, Szenkovics Márton 40 kr, Rímel József 30 kr, Csiná-
di János 20 kr, ifj. Szász József 20 kr, Nagy József 2
frt, dr. Agyagási Lároly 1 frt, Csergőfy József 1 frt, György
Lajos 50 kr, Kiiály József 20 kr, egyesektől gabonából 1'
frt 60 kr, Balog Mihály 20 kr, a megoszolhatlan Isten ne­
vében 10 kr; Lénárt Domokos 20 kr, Kassay Imre 40 kr?.
Szabó Fekete Domokos 20 kr, Egy szegény 30 kr, Más
szegény 30 kr, Névtelen 15 kr, Szász Károly 45 kr. Ősz-
szesen 12 frt. Beküldetettek továbbá szerkesztőségünkhez a
következő összegek: dr. Antal László 5 frt, Macskási S á­
muel 5 frt, Nagy Dániel 1 frt, özv. Szász Károlyné 1 frt,.
Kiss Kálmán Nagy-Körösről 2 frt, t. Kovács István, Kéz-
di-Vásárhelyről 3 frt. A begyült 29 frtot elküldöttük Tóth
Miklós szolgabiró urnák, mint az ig. tanács megbízottjának*
A további kegyes adományok elküldését is készséggel köz­
vetítjük.
— Közópajtai ref. lelkész Biró András, mint férj
maga és gyermekei A l b e r t baróthi felsőbb állami népis­
kolai szaktanító és neje Dáner Anna s gyermekeik,—»Ká-
r o l i n a , Kovács Nándor márkodi ref. lelkész neje, — J ú ­
lia , Benedek József olasztelki ref. lelkész neje és gyer­
mekeik — és Id a , úgy számos rokonok nevében fájó szív­
vel jelenti a hű nőnek, gondos anyának s illetőleg szere­
tett napának, nagyanyának és jószivü rokonnak I m r e J u ­
l i á n á n a k folyó hó 9-én r. 1— 2 óra közt 65 éves ko­
rában végelgyengülés következtében történt csendes elliuny-
tát s 10-én d. u. 3 órakor a köztemetőben lett elhelyezé­
sét. Béke lengjen hantja felett!
A sz e r k e sz tő p o stá ja .
Ve r e s Mózes, k o l l ó g á n á k . Közbejárásomat szíve­
sen fölajánlom, ha ügye az egyházmegye által ajánlattal
terjesztetik föl.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. November 30,
Megj e le n ik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
Sstrkesztfaégl s kiadói szállás:
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S Z I D S Z
T a r t a l o m : Révész Imre terve. —z—a. — Az egyetemes
ref. tanügyi bizottság nov. 24-iki üléséből. — Gymnasiumaink múlt
évi értesítői. — A „Felelet“ -re nt. Vályi Pál esperes urnák. Deési
Gyula. — V i d é k i é l e t : A sepsi egyházmegyéből. (Esperes vá­
lasztás,). r. 1. — Az áll. ig. tenács r. üléséből, r. t. — Egyházi la­
pok ssemlóje. — Külföld. — Irodalmi szemle. — Különfélék. —
KÖrözvények. — Szerkesztő postája.
Révész Imre terve.
Kolozsvár, 1879. nov. 28e
A magyar protestáns egyháztörtenelem megalapítása
érdekében tartott értekezlet — mint előre jelzők — lefolyt
és pedig nem egészen abban az irányban, melyet az álta­
lunk is közlött felhívás kijelöl vala, hanem az értekezlet
jobbnak látá a bizonyos mértékben más csapáson való el­
indulást.
E változást Révész Imre nyolczadfól lapra terjedő s
nyomtatásban is közrebocsátott javaslata idézte elő, mely­
ben az érdemes történet-búvár meggyőző érvekkel mutatja
ki a követendő leghelyesebb űtat s az értekezlet, protos -
tans voltához híven, meghajlott az okok előtt.
Révész Imre, mindenekelőtt nagy örömmel üdvözli a
magyar protestáns egyháztörtenelem megalapítására megin­
dított mozgalmat. Hogy is ne ? Ki tehetné ezt méltóbban,
mint épen Révész, ki e tekintetben legkitartóbban s leg­
több sikerrel működött elidáig az újabb időben s mint ma­
ga jelzi, már hiisz éwel ezelőtt nyilvánosan is fölszólalt
e tekintetben.
De az üdvözlethez mindjárt óvakodás is járul — Ré­
vész nem szeretné, ha a mint megindittatott, a protestáns
egylet, vagy bármely más határozott theologiai irányú egye­
sület venné közébe az ügyet s evei párt-szempontok vitet­
nének mindjárt elején egy olyan ügy tényezői közé, a mely
sem felekezetiség, sem az orthodoxia, közvetítés avagy ra-
dicalismus, hanem csakis kizárólag a t u d o m á n y szem­
pontjából ítélendő s indítandó meg, ha sikerét látni kíván­
juk s nem akarunk, hogy ne mondjam, szelet vetni, hogy
vihart arassunk.
Mi, egyénileg, ugyan nem félnénk ennyire a külön­
böző nézet-árnyalatok netaláni érvényesülésétől — de abban
igazat adunk Révésznek, hogy mihelyt vannak, a kik ez ál­
48. szám
ffirdetési d ija k :
Kétszer h m bozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bólyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezmény t nyújt a kiadóhivata
* (Előfizetési á r :
É S IS K O L A I H E T IL A P . Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre! frt 5 0k
D O m O lC O S ,
tal gátolva látnák ez irányú működésüket, a.czél érdekében
mellőzendő minden ilyen gát, kivált miután az ügy igy za­
vartalanabb megmunkál tatására számíthat — s ha valaki­
nek, elismerjük, épen Révésznek van e kérdésben legtöbb
beleszólója, mert az ő munkálkodásától várhatunk e téren
majdnem legtöbbet.
Ezért Révész egy külön álló, minden más egyesület­
től független „Magyar protestáns egyháztörténelmi társulat*
alapítását javasolja, minél kevesebb mérvű centralisatioval
és burokrácziával, kevésro szabott (2 — 3 frto8) tagsági díj­
jal, olykép, hogy benne református, evangelicus, unitárius
egyként helyet foglalhasson.
Mi hisszük, reméljük, hogy a terv teljesen életre
való,
A végzendő munkák egymásutánjára nézve is külön­
véleménye van Révésznek — és pedig olyan, a mely néze­
tünk szerint is helyes.
Nem tartja ugyanis kivihetőnek, különösen materiális
szempontból, a nyers, az az földolgozásán, akár latin, akár
magyar nyelvű okmányok kiadását. Nem akadna vevőjük,
nem olvasójuk. A monográfiák megírása pedig, kivált bi­
zonyos kérdésekről, korokról, egyénekről az adatok hia nyo­
mán lehetetlen most még, — mert a források teljesen szét
vannak szórva s számítani sem lehet reá, hogy valaha,mint
más téren egy Széchenyi Ferencz, Jankovics Miklós, vagy
Teleki tévé, összegyüjtethetnének.
Ezért mindenekelőtt magok az eredeti források teen­
dők a történet-búvárok számára hozzáférhetőkké, ez pedig
csakis a czélszerü kivonatok, úgynevezett r e g es t á k elké­
szítése és közzététele útján történhetik.
Nem puszta okmány-indexeket, száraz kivonatokat,
hanem lehetőleg kimerítő, számokra, időre, helyre, tények­
re kiterjeszkedő természetes rajzokat ért ez alatt, a me­
lyek már magokbon érdekes olvasmányul, a történetíróra
nézve pedig biztos alapul szolgálhatnak.
Ily regesták közrebocsátását kell az alakulandó tár­
sulatnak első feladatául tekinteni s hogy e tekintetben mi­
nél több arra való munkásra számíthasson: mindenekelőtt
készíttetnie kell egy oly, 8 — 10 ivre terjedő, segédkönyvet,
a mely átmutatóul szolgáljon] mint a történet-tudományba
bevezető, a leendő munkásoknak a régi iratok olvasására, a
chronologia helyes alkalmazására stb,, mert tanterveinket
 515
mindig toldjuk-foldjuk, de arra soha se gondolunk, hogy
bár akadémiáink ifjúságának alkalmat nyújtsunk a históriai
propaedeutika elsajátítására«
így fölkészülve hozzáfoghat aztán az alakítandó tár­
sulat az egyházkerületi, megyei és községi levéltárak föl­
kutatásához, a regesták elkészítéséhez, hogy aztán, idővel,
köYetkezhessék a monographiák s magának a magyar pro­
testáns egyháztörténelemnek megírása.
Az előbbiekben részletesen feltüntetett terv eléggé
beszél magáért s igy nekünk nem marad egyéb föladatunk,
mint hőn óhajtanunk, hogy az igy tervezett társulat mi­
előbb megalakuljon, hogy magunk és velünk együtt sokan
tagjai sorába léphessünk,
ügy legyen!
—z — a.
Az egyetemes ref. tanügyi bizottság nov,
24-iki üléséből.
Budapest, 1879. nov. 25.
A magyar reform, tanferfiakat T ö r ö k püspök, mint
az egyetemes tanügyi bizottság elnöke értekezletre hiván
meg, rövid üdvözlet és megnyitó beszéd után a tanácsko­
zást ma d. e. 10 órakor megnyitotta. Jelezte a feladatot,
mely szerint ez országos enquete a reform, gymnasiumok
szervezése végett jött össze; csak tanácskozni fog, mert a
határozás az egyházkerületek dolga leond. A tanácskozások
alapja a M o l n á r Aladár-fóle javaslat.
A tanácskozás könnyitése végett Török 30 ref. gym-
nasiumról gyűjtött adatokat, hogy milyen a gymnasium je ­
lenlegi szervezete s mik javitandók rajta; milyen a tan­
menet és módszer, minő javítások szükségesek a rendtar­
tásban, igazgatásban és fegyelmezésben, végül mennyi az
©gyes gymnasiumok anyagi alapja, minő alapítványokkal bír­
nak, mennyi a tanárok fizetése stb. Ez anyag feldolgozása
képezi a jelen értekezlet feladatát.
A megnyitó után, az értekezlet szervezkedett. Jegy­
zőkké T ó t h Sámuel és dr. K i s s Áron választattak s a
tárgyak természete szerint 4 bizottság alakult.
1. A s z e r v e z e t és t a n t e r v készítő bizottság;
tag jai: Gönczi Pál, Gáspár János (tanfelügyelő), Tóth Sá­
muel, Hegedűs László és Tprczy, kiknek feladata a szerve­
zetre és tantervre vonatkozólag javaslatot készíteni.
2. A m e t h o d i k a i b i z o t t s á g , moly a tanítás
módszere és a kézikönyvek kérdése felől készit munkálatot.
Tagjai: Ballagi Mór, Békóssy Gy., Antal Gábor, Szinnyei
Gerson és Parádi Kálmán.
3. A r e n d t a r t á s és f e g y e l m i bizottság; tsgjai:
Jó István, Fejes István, Szász Károly és Bihari Sándor.
4. V a g y o n i b i z o t t s á g . Pap Károly, M ocsáryLa.
jós, Jókai Károly, Kerekes József, dr. Kiss Áron.
A bizottságok mukálatait elkészítve, az enquete elé
terjesztik, melybe a rendes egyházkerületi tagokon kívül
Csengeri Antal, Kerkápoly Károly, Molnár Aladár, dr. Vé-
csey Tamás és Takács János is meghivattak, és Takácson
és Csengerin kívül részt is fognak venni. A bizottság 2 5 —
30 tagból áll.
Az enquete délután 6 órakor tartotta első közülését*
T ö r ö k Pál superintendens megnyitotta a gyűlést, üdvö­
zölve a jelenlevőket. Bemutatja Kerkápoly Károly és Vó-
csey egyetemi tanárokat. M o l n á r felolvassa a debreczeni
convent (Deczemberben) hozott határozatát, mely szerint a
tanügyi bizottság működését és hatáskörét állapítsa meg.
E l n ö k bemutatja az evang. egyház iskoláinál elfogadott
szabályokat. F e j é r bemutatja ugyancsak a reform, nagy
tanügyi bizottság által még 1869-ben hozott szabályzatot a
reform, népiskolákról, mely fel is olvastatott. Ezután T ar-
c z y szólal fel, hogy e terv adassék egy albizottságnak ki,
mely a szükséges részleteket beleszőjje, hogy azután igy
már készen kerüljön vissza a javaslat a nagy bizottság elé.
M o l n á r Aladár szükségesnek látja, hogy a tanügyi bi­
zottság saját magát szervezze s csak ezután térjen át az
iskolák szervezésére. A n t a l Gábor szükségesnek látja egy
albizottság kiküldését, mely a tanügyi bizottság szerveze­
tét dolgozza ki. K e r k á p o l y azt nem látja szükségesnek,
hogy a kiküldendő bizottság a szervezkedésre utasítással
látassék el. T ö r ö k úgy látja, hogy a tanügyi bizottság az
öt kerület conventje által kiküldetett a nélkül, hogy bármi
utasítással is elláttatott volna. S igy fölötte szükségesnek
látja, hogy e testületnek szervezete legyen. H e g e d ű s
László a sárospataki iskola főgondnoka szintén csatlakozik
a superintendens nézeteihez. Ennélfogva kiküldettek : P a pp
Károly esperes, K e r k á p o l y Károly és M o l n á r Aladár
urak. Holnap délutáni t&nácskozmányi tárgyul ,A tanár­
képzés1“, tanári képesítés tűzetett ki.
Jk. „F elelet^-re.
Nayytiszteletű t . Váltji P ál esperes urnák.
Okt. 22. 1879.
Elismerem, hogy „mindent — mit kérdeztem — igen
jól tudtam“, ezt igazoltam is. Tudtam azt is, hogy cse­
kélységem nem „az a t. u r((, ki „felebtre és számadásra...
vonhatw-ja. Mert ezt tudtam, ép ezért elevenítettem fel új­
ból e tisztelt lapok terén s tüntettem elő igaz világításban
özvegy-árva gyámintézetünk közérdekű ügyét. És n. tiszte­
leted csakugyan nem várta a 3-ik felhívást, ismételten köz­
gyűléseket. hivott egybe; „Önvédelemére kelt, felele­
tet irt«
De azt megvallom, nem tudtam, most tanultam meg
n. tiszteleted „feleletéiből m iszerint:
1. Özvegy-árva gyámintézetünkre nézve előnyös a ka­
matokat 10 évenként („66 inra hatvanhat frt . 114 frfc
tőke után**) egyszerre utólagosan a 10-ik évben fizetni.
Ha korább tudom, csakis a 10 évi kamattal ‘ hátrálékosokat
nevezem meg s igy kimaradt volna „114 frt tőke, 44 frt
97 kr hátrálok kamat“ és a több hasonlók
2. Az esperes dicsekedhetik, egy elnöklete alatt tar­
tott gyűlés üdvös határozatával (1873. jun. 10. nro 2) s
az által „emeli az intézet érdekeit“, ha miután azon hatá­
 516
rozatot 5 év óta nem érvényesítette is. Kár volt, t. Mus-
nai Pál intézeti jegyző barátunkkal az intóveti jegyzőkönyv­
ből még számos pontokat ki nem Íratni — található ott
„nyílt kérdésiem minden tételére kölön-külön legalább 2.
3., melyekkel ily módon Kcum laude“ felelhetett volna?!
Igaz a határozat hozatott 1874 jun. 10. Igaz, szá­
mosoktól, kik megadták, 1875 és 1876-ra be is szedetett,
a t. t. közigazgató urak által — 1877 és 1878-ra szede-
tését is beszüntette n. tiszteleted. De az is igaz, hogy
nemcsak 1877 végéig, sőt jelenig az intézet pénztárába
egy fillér sem adatott belőle, még a főtanoda sincs kielé­
gítve. Szándékosan mellőztem erről szólani; ennek ügye egy­
befügg több esperesi teendőkkel. Kívánatra itt is szolgál­
hatok hátrálékosok névsorával.
3. Az esperesi consensusba „szigorúan bevezetni a
passust“-t „senki addig állomását el nem foglalhatja, mig
nem fizet“ s azonnal teljesedésbe is vétetni, mint „idvezült
előde“ tette — vagy „bevezetw-ni s az állomás elfoglalá­
sa után, éveken át „kérni“, „inteni“, „kényszeríteni“ a
legalább kötlevéllel törlesztést — mint n. tiszteleted tette,
egymástól nem különböző dolog-e?
4. Lehet valamely tartozásról (6-od, 12-öd) kötlevele-
leket adni, az az tőkésíteni helyesleg („minden . leg­
alább kötelezvényt adott tartozásáról“) mégis állithatn i
„Hátra van 538 frt 94 k r? a stb. Azonban
Noha n. tiszteleted nem vette figyelembe, miszerint
én csakis Özvegy*árva gyámintézetünk ügyében és csak is
igazat szóltam.
Noha n. tiszteleted elmulasztotta átvizsgálni a neve­
zett (világi egyének 44) számú kötleveleket, melyek
közül a korábbiak, 6 darab kivételével, mind el vannak ki­
táblázási záradékkal látva, csak átkebelezvo nincsenek mind,
mi a n. tiszteleted és a pénztárnok „közös bűne“.
Noha nted jól tudta, miszerint nem a jun. 6-án, ha­
nem a jul. 5-én tartott közgyűlés az, melyben „a társulat
a t. papság“ beszélt.
Mindazáltal nem kívánom a múltak hibái és mulasz­
tásai fejtegetéseivel tovább terhelni a tiszlelt lapok — oly
számos közérdekű ügyek által igénybe vett — terét, sze­
mélyes s egyéb hivatalos eljárásait most sem érintem, gya­
núsításaira som felelek.
Egyszerűen teszem fel saját nyilatkozataiból, lehető­
leg szó szerint, átvett ezen kérdéseket: „az özvegy-árva
intézet czége alatt, személy vágy hivatalos állása elleni t á ­
madás volt-e a felszólalásom? Ki szólt csak az ügy érdekében
és csakis igazat? Ki „lovagoltt-t a rágalom paripáján?
ítéljen az értelmes közönség.
Lelszólalásom óta már az intézet újjáalakult, több köz-
és bizottsági gyűléseket tartott, s az elnöklete alatt hozott
czélszerü határozatok foganatosítását megkezdette n. tisz­
teleted és a pénztárnok, a bizalom fel kezdett újulni, az
eredményt várjuk. A kormányzata alatti egyházmegyén­
kön át folyó Maros, Nyárád, Kis-Küküllő folyókban több
víz van, mint a Szamosban, mossa ezokben tisztára kö­
zös intézetünk, ha nem is épen „piszkos“, de kissé „szen­
nyes“ ügyeit, a felügyelő bizottság derék tagjai, vala­
mint minden becsületes pap társa segélyére leend bizo­
nyosan. Legnagyobb örömünkre szolgáland a következő
tavaszi közgyűlés alkalmával tisztát teríthetni a Szamos
partjára.
Isten éltesse és segélye!
Egy már nem ifjú marosi pap.
Gymna8iumaink mult évi értesítői.
IV. S z é k e l y u d v a r h e l y i ref. k o l l é g i u m ér­
t e s í t ő j e az 1878— 79-ik i s k o l a i é v r ő l . S z e r k .
S z a k á c s M ó z e s p a e d a g o g a r c h a . 8-adr. 74 l . Nyom.
B e c s e k D á n i e l b e t ű i v e l S z. - Udvar hel yt .
Pár lapon az adatok vannak felsorolva az iskola egy
évi történetéhez, akként, hogy az elölj ár ósági jegyzőkönyv­
nek nehány pontja van kiirva. Hogy Pál vagy Péter je ­
lent-e be valamit hivatalánál fogva az elöljáróságnak, a do­
log érdeméhez nőm tartozik. És az adatoknak ilyen alak­
ban való közlését, még akkor sem helyeselhetném, ha azok
valósággal is adatok lennének az iskola történetéhez. Mert
arra semmi szükség, hogy a jegyzőkönyvet kinyomassuk az
értesítőben, de már az nem lenne felesleges, ha a valóság­
gal beváló adatokat rendszeresen feldolgozva közölnék, úgy,
hogy a fontosabb mozzanatok összefüggő teljes képét ad­
nák az iskola egy évi történetének.
A német nyolv segédtanárának Farkas Károly, aka­
démián járt papjelölt választatott meg, a ki több éven ke­
resztül működött iskoláinknál, mint gym. tanitó. A levél­
tár rendezése megindult, de a könyvtáré még az idén sem.
Özv. Simon Józsefné 50 frtot ajándékozott a kebli özvegy-
árvái alap gyarapítására. Dr. Wissinger Károly nehány hold
birtokot ajánlott fel azon kikötéssel, hogy jövedelméből sze­
gény tanulók segélyt nyerjenek. A szerencsétlenség sújtotta
miskolczi és szegedi két ref. hitközségnek az iskola tan í­
tói és tanulói 92 frt 78 kr segélypénzt juttattak. Az egy-
házkeiületi domestica részére pedig 30 frtot. A tanítás
rendes menetét a 2-ik félév kezdetén megzavarta a tanulók
közt elterjedt szemgyuladásféle betegség. Február közepén
a tanulóknak csak 10% -ka találtatott szembetegnek és
márczius elején már mintegy 35% -ka, pedig az óvintézke­
dések minden kitelhető módon megtétettek. Ennélfogva a
tanítást a husvétürinepi szünetet megelőzőleg 3 héttel meg
kellett szüntetni. S ezért a tanévet csak julius hó 12-én
zárták be.
Az évtesitőben az iskolai gtndnokok rovatába hibá­
san van téve a pénztárnok, ügyvéd és az orvos. Rendes
tanár működött 5, heti 15— 18 órán, kivételt közülök a
tanvezető képezett, a kinek heti 22 órája volt. Mig más
iskoláinknál p. o. Enyedon és Vásárhelyt a tanvezetőnek
a hivatal természeténél fogva, 6— 8-al kevesebb heti órája
volt, mint a többi rendes tanárnak, addig Udvarhelyt az a
fonákság van, hogy ott 6— 7-el a tanvezetőnek volt több.
Segédtanár 2, heti 21— 21 órán,‘állandó szaktanító 1 (egyik
helyi lelkész) heti 8 óán, köztanitó 9, heti 1 6 —28 órán,
egy zenetanitó, h. 6 órán; az ének tanítására segédül 4
 517
bölcs. oszt. tanuló volt alkalmazva. A magántanitást a köz-
tanitók végezték és még két deák. Az elemi tanoda és a
gymn. 4 alsó osztálya részesül csak magántanitásban.
A tanulók névsora az általános bizonyít ványnyal van
közölve mindkét félévről. Beíratta magát 311, ebből a böl-
cselmi tanfolyamra esik 43, a közeptanodára 136, az ele­
mire 132, időközben kilépett 29, évzártakor a létszám 282.
A megelőző évben volt beirt tanuló 301, évközben kilépett
29, év végére maradtak 272-en. Tehát a népesség 10 el
növekedett. Kitűnő vagy jeles 3 6 $ , másodrendű 5 0 $ . A
megelőző évről kitűnő 2 8 $ , elégtelen (II. r.) osztályzatú
9°/0. A tanulók osztályok szerinti előmenetele nincs táblás
kimutatásba foglalva az értesítőben, pedig igen lényeges
dolog. S azt sem tudhatni: hány volt osztályismétlő, hány
lépett be az év folytán és hány jött fel a megelőző osztá­
lyokból. Életkor szerint: az elemi első osztályban 7—*12, a
2-ikban 7 — 12, a 3-ikban 9— 15, a 4-ikbenlO — 16, akö-
zéptanodai elsőben 11 — 17, a 2-ikban 11 — 18, a 3-ikban 13 —
18, a 4-ikben 15— 18 éves növendékek voltak.
A tantárgyak beosztása félévek és osztályok szerint
van keresztül vive, mi által roppant tér (24 lap) van ok-
nólkül elfoglalva; a kolozsváriban fél akkora téren (12 lap)
is minden meg van erre vonatkozólag. A görög i r o d a l o m ­
b ö l a kt. 8 osztályának taníttatott az első félévben: Szók­
ra tes védelme. Az egészet elolvasva, de csak a 16-ik feje­
zetig ismételve. N y e l v t a n i s m é t l é s , a 2-ilc félévben:
Homer Iliasának e l s ő éneke. Enyeden ugyanezen osztály­
nak : Plató Euthypkron és Laches czimü jlialogai; Homerus
Ilias-ának V. éneke (némi kihagyással) és a VI, ének egé­
szen. Kolozsvárt: Homérosz Ilias-ának 1. 9. 24. könyve
és Sofoklész Antigonéjából 70 vers. A latin í r o d a l ó in­
ból első félévben: Tacitus Germaniája végig elolvasva, de
csak a 28-ik fejezetig ismételve. N y e l v t a n i s m é t l é s ,
a 2-ik félévben: Tacitus Agricolája a 30-ik fejezetig.Enye­
den: Vergilius „Georgikon“ a II. könyve; Horatius I, K.
1, 12, 14, 22, 24, 34, 35; II. K. 3, 6, 10, 14, 16,111.
K. 2, 3, 4, 5. 6, 24, 29 ódái. Kolozsvártt: Tacitus „Ger-
mania* czimü müvéből 27, az „Agricola“ czimü müvéből
30 fejezetet és Horatiusnak Pisokhoz irt levelét „De arte
poetica. *
Az ifjúsági önképzőkörnek 65 tagja volt a felsőbb
osztályosok közül. Beadtak 60, nagyobbára eredeti dolgoza­
tot, ezek között 4 kötetlen, a többi kötött alakú. Év ele­
jén a kör pályadijakat tűzött ki allegóriára, mondára, elbe­
szélésre, ódára vagy balladára és szavallatra. A mondára és
még az ódára vagy balladára meddő volt a pályázat. Em­
lékkönyvbe íratott 9 költemény és egy prózai dolgozat.
Az önszorgalmi tanulás „rendszeresítve“ van ezen is­
kolánál, de mostani alakjában mit se várhatni tőlo. Nyilvá­
nosan is meg volt már többször támadva, azonban védel­
mére kelni semmi okot nem látok. Az idő talán segít a
bajon. Az önszorgálmi tanulást érdemfokozatokban mutatni
ki, legalább is hiábavalóság. Privát stúdiumból 79-en te t­
tek vizsgálatot s kaptak belőle érdemfokozatot. A énekkar­
nak 30, a zenekarnak pedig 13 tagja volt. És szép sikert
mutattak fel. A gr. Teleki Sámuél-fóle 21 frt pályadijra
tárgyul „a munka haszna“ volt kitűzve. Egy dolgozat ér­
kezett be rá, mely a dijat nem nyerte el. Szépírásra, német«
nyelvre 25 frt 20 kr volt egyenként kitűzve s pályázók is
akadtak. A zenében való kitűnő előhaladásórt gróf Haller Fe-
rencz kegyességéből 12 drb. cs. k. arany osztatott ki. A
tornászaiban, rajzban és szépírásban tanúsított kiváló elő­
menetelt, egyesek ajándékaiból összegyűlt 28 írttal jutal­
mazták. Könyvjutalmat 38-an kaptak a 4 elemi és 4 al-
gymn. osztályosok közül. A tanuló ifjúság anyagi segélye­
zése (ösztöndíjakban, jutalmakban, dijelengedésekben, lega-
tumban és magántanitói dijakban) majdnem 4000 írtra
tehető.
A köz-, Gyulai- és Kis-könyvtár vásárlás és ajándé­
kozás útján gyarapodott. A ifjúsági olvasó-egylet könyvtá­
ra is becses munkákat szerzett meg. A természettani szer­
tár leginkább a szaktanár Önmaga csinálta eszközökkel gaz­
dagodott, Érettségi vizsgálatra 19 jelentkezett és állott s
mindegyiknek sikerült. E vizsgálat írásbeli részére vonat­
kozó feladatok ebben az értesitőbön sincsenek közölve. A
deáki szigorlat eredményének kimutatását is hiába keressük
benne. Ezen értesítőben is figyelmes szerkesztés és helyes
correcturával a „villanyrobonczak“ (73 lapon) s más efféle
hibákat ki lehetett volna kerülni.
A z áll. ig. tanács r. üléséből.
Kolozsvár, 1879 nov. 23-áu.
Jelen voltak: Nagy Péter püspök, mint elnök, gr.
Banffy Miklós e. kér. főgondnok, Incze Mihály, br. Bánffy
Dániel, Szász Béla, dr. Jenei Viktor ig. tanácsosok, pénz­
tárnok, számvevő és titkár.
Az ülésen kívül ellátott ügyek bejelentése után
Püspök afia jelenti, hogy a korodi leányegyházközsé­
günk számadó gondnoka panaszt tett az iránt, hogy az ál­
lami tanítói nyugdíj-intézet alapjára befizetendőleg azon
leányegyházközségre kirótt illeték felhajtása végett, marhá­
ját vógrehajtásilag lefoglalták; mivel nevezett leányegyház­
községünk rendes felekezeti iskolát nem tart fenn és a le­
vita saját lakásán, mondhatni, csak saját anyanyelvűkre és
L'ás-olvasásra tanítja a más nemzetiségbe beolvadástól ve­
szélyeztetett híveink tanköteles gyermekeit, s mivel a ki­
rótt illeték leiratása végett ezelőtt 8 hóval az u. n. vallás
és közoktatási miniszter úrhoz intézett felirat nem láttatott
el, felterjesztés intéztetik a jelzett felirat ellátása végett.
A székely udvarhelyi főtanoda felküldi elöljárósága feleletét
a tanoda fedezetlen kiadásai keletkezése feltüntetése végett,
egyidejűleg javaslatot teszen az iránt, hogy a fedezetlen ki­
adások miképen szállíthatók alább. A felterjesztés előiratai-
val áttótetik egy kinevezett bizottsághoz a tanoda egyes
alapjainál mindez ideig fedezetlen tulkiadás összegeinek fel­
tüntetése és fedezése, valamint a tanoda pénzügyi egyen­
súlyának helyreállítása tekintetéből javaslattétel végett.
A m.-kályáni egyházközség papilakja és imaháza fel­
építéséről vezetett számadás helyesen vezetettnek találtatott
 518
a 97 frt 9 kr felülköltési összeg kiutaltatott és a dijievéi
kiállítása tekintetéből a szükséges lépések megtétettek.
A peteki egyházközség erdejéből a túlélt fáknak egy
egyházmegyei biztos jelenlétében nyilvános árverezésen le­
endő eladása megengedleiett.
A bölöni egyházközség kepeváltsági alapja rendezésé­
re Bartha Sándor, Lányi Sándor algondnokok és Révai Pál
pap afia neveztettek ki.
A szederjesi egyházközségnek még 1878 decz. 31-én
kisorsolt földtehermentesitési kötvénye beváltási összege meg
máig sem küldetvén le és adatván át ig. tanácsunk részére,
felterjesztés intéztetik a n. m. vallás és közokt. miniszter
úrhoz a késedelem oka kiderítése és sürgős intézkedés
végett.
A m,-frátai magyar népiskola gondnoksága tagjaiul
Szilágyi György és Babos Gábor afia kineveztettek; az isko­
latelekül megvásárolt belső telek vételári összege 1000
írtban kiutaltatik.
r. t
V I D É K I É L E T .
A sepsi egyházmegyéből.
(Esperes választás .)
Sepsi-Szent-György, 1879 nov. 20.
Sepsi ref. egyházmegyei közgyűlésünk ma feljegyzés­
re méltó actust hajtott végre. Esperes t. t. C s i s z á r Gá­
b o r aa hivataloskodási ideje kitelvén: Ú j v á r o s i J ó z s e f
t. algondnok ur indítványa s S z é k e l y G e r g e l y méltó-
ságos főgondnok ur hatásos szónoklata folytán, ma köz-
f e l k i á l t á s s a l 6 évre esperesnek újból megválasztatott.
Ez a száraz tény. Ennyi elég a krónikának!
Azonban nem lehet mellőzni azon körülményt, hogy
a helyzet magaslatán álló nagyon tisztelt gondnok urak
jobban respectálhatták volna, a helyettesített korelnök t.
B a r t h a L a j o s s mások kérését, figyelmeztetését, hogy
eddigi törvényes szokásunk s gyakorlatunk szerint, az ily
fontos esperesi hivatal betöltését „ t i t k o s s z a v a z á s s a l “
szoktuk végrehajtani. Nem mellőzhetem megemlíteni említett
korelnök aa e tárgyban tett enunciatioját, a mely igy
hangzott: „ Á m b á r a t ö r v é n y n y e l és törvé­
nyes gyakorlattal ellenkezik, mindazáltal
k i n y i l a t k o z t a t o m , h o g y t. C s i s z á r G á b o r ü r e s -
p e r e s n e k k ö z f e l k i á l t á s s a l m eg v á l as z t a t o 1 t .“
No! hanem azt is meg kell jegyeznem, hogy az enunciatio
promissája, jegyzőkönyv hitelesítéskor, egy kis vita után,
kihagyatott.
Mi szívesen gratuláltunk az újból megválasztott es­
peres urnák. Azonban a korelnök komoly felszólalásának
igazat kell adnunk. Nem kellene, ha még több nép­
szerűséggel birna is valaki, az oly fontos esperesi állomás betöl­
tését torokra, tüdőre, akarom mondani: f e l k i á l t á s r a biz«
ni. Az ilyen s u f f r a g i u m veszélyessé válhatik, rósz prae-
cedensé lehet. Az ilyen suffragium hívta J é z u s t a Dávid
trónjára s vitte harmadnap a Golgothára. Az ilyen suffra-
gium veszélyesebb a „Suffrage universelletf-n él, mertemitfc
legalább mindenki gyakorolhatja jogát, mig amannál nem f
Az ilyen suffragiumot rendesen nem az ügy érdeke, hanem
a szenvedély (szeretet, gyűlölet) vezeti és in ultima ana-
lysi a hatalom szokta kizsákmányolni. Még ott is kényes
ez, a hol némelykor a politika és diplomaţia használja: de
nem szeretném, ha ezen eljárás a pap, püspök, gondnok
stb. stb. választásoknál érvényesülne s pedig miért ne
használhatnák ezen választási fegyvert a l á b b vagy f e n -
n e b b per analogiam? Hisz ha elismerjük, hogy á papvá­
lasztó közönség nem bir is akkora értelmességgel, mint az
egyházmegyei közgyűlés s ott nem engedhető m eg: ám ez­
zel szemben az egyházkerületi gyűlés tán mégis derekabb
férfiakból áll, mint az egyházmegyei gyűlés s ott mégis csak
votizálnak, „titkos szavazással“ tanár, gondnok, gén. nótá­
rius, püspök stb. stb. választásoknál.
Azért habár szívesen gratulálunk az újból megvá­
lasztott esperesnek, de kérjük őt, hogy az eltöltendő 6 éves
cyclus után, mondja vissza az őt oly szépen üdvözlő fő­
gondnok urnák, hogy „civium ardor“ helyett mégis inkább
óhajtaná az eddigi szokásos rend, törvény és törvényes gya­
korlat megtartásával folytatni tovább az esperesi hivatalt.
Adja Isten, hogy mi akkor, a fentebbi igénytelen
megjegyzésünk nélkül, ismételten üdvözölhessük.
Egyébiránt b é ke v e l ü n k 11!
r. I
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A „Prot. e g y h és isk. Lap“ Mike Lajos, zso-
boki lelkésznek, zsoboki új templomunk felszentelő si ünnepélye
alkalmával mondott szép beszédét közli első helyen. E be­
széd érdekés összefoglalása azon históriai adatokaak, melyek
ez egyházközség beléletét tüntetik fel, úgy a rég- mint a
közelmúlt nehéz viszonyai közepette. Különben Mike, ki
régészeti tanulmányokkal tudvalevőleg előszeretettel foglal­
kozik, nehány oly állítást koczkáztat, mely érdemes, hogy
tágabb körben is figyelmet keltsen. Ilyen az, hogy e tem­
plom hajdan római áldozatoknak szolgált színhelyéül, leg­
alább mint azt Mike a templom alapjában és falazatában
talált feliratos maradványokból következtethetőnelc hiszi.
Talált a többek közt egy szegletkövet ily felirattal: „Jupi­
ternek, a felségesnek, emelte Cajus“, mely bizonyosan foga­
dalmi oltár volt. Egyébiránt véleménye szerint e templom
három különböző építészeti jelleggel birt: rómaival, góth-
tal és bizanczival. Az időpontokat nem képes pontosan
meghatározni, a melyekben a styl változott, mert az anya­
könyvek csak 1777 óta nyújtanak biztos támpontot. Tény
az, hogy 1667-ben II. Rákóczy György leveretése után a
törökök a község népét lelconczolták, midőn az a czinterem-
be menekült. Valószínűleg ugyanakkor a templom is szen­
vedett, mert ez évből jelentékeny helyreigazítások vannak
följegyezve, főkép a keleti és északi oldalon. Körülbelől ez
időtájból származik az a magyar felirat is, melyet Mike
régi nyelvemléknek ta rts me y hű másolatban nála föltalálható]
 519
Mikének különben a kőkorból való s itt talált fejszék s vé­
sők is vannak birtokában. 1841-ben nyeré a templom most
is fennálló tornyát, melyen az 1876-diki borzasztó tűzvész
is csak részben tudott diadalmaskodni. Az ezután történtek
ism eretesek; ismeretes a szakadás, mely a sokat hányatott
egyházhivek vallásos érzületén sajnos csorbát ejtett, ismere­
tesek az erőfeszítések, melyek után sikerült a buzgó pász­
toroknak és a magábaszállt nyájnak uj időkre megvetni
alapját az egyház vallás-erkölcsi életének. De legyünk igaz­
ságosak : e munkában jelentékeny érdeme épen Mike La­
josnak van, ki nem csüggedett a nehéz napokban s maga
is jelentékeny áldozatokkal járult a czél kivívásához. Kü­
lönösen utánzást érdemel azon buzgalma, melyet saját ha­
táskörében egyháztörténelmi műemlékeink napfényre hozásá­
ban k ife jt; vajha minél többen követnék példáját.
A „Protestáns Heti la p p b a n „A kalvinismas
másik oldaláról41 vezérczikkezik Csiky Lajos, illetőleg a
„Catholic Presbyterian“, mely után e ezikk kevés változta­
tással közölve van. Nos, ez a másik oldal az volna, a mi­
ben a kalvinistikus Yilágnézlet, szemben szigorú elveivel,
rideg erkölcstanával, az élet örömeihez is simulólag hajlik
s a kedély aesthetikai elemeit is fölveszi eszmekörebe. Per­
sze a felületes gondolkodó előtt a kalvinismus, mint sötét
tan, mint a kerlelhetlenség megtestesülése él és riaszt. A
jelen közlemény is még csak e negatív meghatározásokkal
foglalkozik, de mint előre látni lehet, a családiasság és a
társas érintkezések kifejtésében és méltánylásában fogja el­
foglalni azon álláspontot, melyből a kalvinismus kalobioti-
l a i jelentősége megitéléndő. Akkor majd lesz alkalmunk kö­
zelebbről hozzászólani.
KÜLFÖLD.
Hollandia.
(F e ls ő b b o k t a t á s i t ö r v é n y .)
Tudva van, hogy a felső oktatásról szóló 1877-iki
hollandi törvény meghagyta az egyetemeken a theologiai
facultásokat, de megfosztá azokat szorosan felekezeti jelle­
güktől, kitörölvén a tantervből a dogmatícát s a gyakorlati
theologiát. A különböző egyházak feladata ezeknek tanítá­
sáról gondoskodni. E végzés folytán a lutheránusok s a
mennoniták Amsterdamban, a remontrantok Leydában kü­
lön seminariumot szerveztek. A reformált egyház minden
egyetemmel biró városban két speciális tanszéket állított
fel, melyeken nemcsak a dogmatica s gyakorlati theolo'gia
hanem az ujtestamentom magyarázata, a hollandi reformált
egyház története, úgyszintén a missiók története is elő­
adattak.
Amerika.
(A k ik liit ö k b e n c s a la t k o z t a k .)
A irvingiánusok felekezete 1835-ben 12 apostolt vá­
lasztott. A felekezet már akkor azt a hitet vallotta, hogy
Krisztus földre jövetele küszöbön áll s apostolait is az ő
méltó fogadására választotta, szentül hívón, hogy e neveze­
tes esemény még >az ők élőtökben be fog következni. S a
következmények egy darabig hódoltak is e fölfogásnak s bár
a Krisztus meg nem jelent, a 12 apostol igen jó egészség­
nek örvendett. Húsz évvel választatásuk után még életben
voltak mind. Az állapotok azonban azóta szerfelett megváltoz­
tak; 1855-ben meghaltak az apostolok közül hárman s las­
sanként eLeltünodeztek ez árnyék világból, a tizenegyedik,
Armstrong Miklós nem rég végzé be földi életét. Jelenleg
csak egy telhetetlen agg Woodhouse él közülök. A feleke­
zet hite azonban legkevésbbó sem gyengült, mert most a
kihalt apostolok helyébe h e t v e n e t v á l a s z t o t t .
- z —y.
IR O D A L M I S Z E M L E .
D á v i d F e r e n c z e ml é k e . J a k a b E l e k ma g y . t ud*
akadémiai l e v e l e z ő t agt ól .
A testvér unitárius felekezet idei augusztus havában
tartott székely-keresztúri zsinata nevezetes momentumot ké­
pez e felekezet életében, mert e zsinat egyszersmind em-
lékünnnepe volt a magyarhoni unitárius egyháznak, első
püspöke, vallás alapitója, a nagy tudományi!, vallásos lel­
kületű, szabad szellemű Dávid Ferencznek elitéltetése és
halála háromszázados évfordulójára.
Ez alkalommal mig a felekezet buzgó püspöke, Fe­
rencz József a i anyagi téren emelt emlékoszlopot 12.000
frtot megközelítő összeget gyüjtvén „Dávid Ferencz ala­
pítvány“ név alatt, addig Jakab Elek, egyike legjobb nevű
történetíróinknak, a szellemi téren tette azt fenn czimzett
müvével: itt és ott a buzgó törekvést s a nem lankadó k i­
tartást meglepő siker koronázta.
„Dávid Ferencz emléke“ nem tartozik az ugynovezett
alkalmi iratok közé, melyek gyakran megelégeszenek az ün­
nepelt személynek életére vonatkozó egy pár vonás papírra
■vetésével, nem is a pillanatnyi lelkesedés szülte munka, nem
nehány napi vagy heti olvasgatásnak eredménye, de sok
évek gyűjtésének, kutatásának, tanulmányozásának jól meg­
érett gyümölcse. Szerző maga mondja előszavában, munká­
jára czólozva: „Egy tettekben gazdag életről szerény em­
lék; de nekem mindenem, a mit 30 éven át gyüjthettem".
Ily munkával szemben — igen természetes •— mi nem
vállalkozhatunk, ezt erőnk sem engedné, a bírálói tisztre s
megelégszünk czólunkhoz képest az ismertet és könnyebb sze­
repével.
A munka, mely előttünk fekszik, XIV. fejezetben tár­
gyalja a Dávid Ferencz életét, működését, vitáit, küzdel­
meit, irodalmi munkásságát egész a dévai várban történt
haláláig, nem mellőzve el semmit és felkeresve mindent, mi
ama kor vallásos egyházi életéről, sőt politikai mozgalmai­
ról teljes képet nyújthat.
Az I— IV fejezet Dávid Ferencz születése helyét és
idejét mutatja ki, majd szülőinek polgári állását, ifjúkori
kikópeztetését, lelki tulajdonait, külegyetemeken, nevezetesen
Wittenbergben való tanulását tárgyalja, aztán bemutatja,
 520
mint beszterczei tanoda igazgatót s péterfalvi plébánost s
részletezi, mint ilyennek, Stancaroval szemben való vitáját,
e vitában nyert győzedelmét s végre kolozsvári pappá vá­
lasztatását,
Az V— VII fejezet a Kálvin és Luther értelműek
között az úrvacsora felott kifejlett vitákat tünteti fel, me­
lyekben Dávid a Kálvin nézete mellett foglal álláspontot,
mig végre a Luther és Kálvin értelműek szétválnak s ez
utóbbiaknak Dávid püspökévé választatik.
A V III—XIV fejezetek, melyek a műnek tetemesebb
részét képezik s melyekre szerző is a legnagyobb gondját
fordította, a Dávid és Károlyi Péter meghasonlása következ­
tében napi rendre hozott szentháromságtan kérdését, az e
tárgyban Dávid és Melius között kifejlett hosszas és elke­
seredett polémiát, a Blandrata és János Zsigmond ál­
tal pártfogolt unitárius vallás diadalát tárgyalják, melyet
János Zsi gmond halálával és Békés Gáspár legyőzetésével
gyorsan követ a hanyatlás, mignem a rosszul értelmezett
felekezeti buzgóság magát Dávidot is, hogy örökre elné­
mítsa, a dévai várba hurczolja fogságra, hol végre az erős
lélek megtörik 1579. nov. 13-án.
íme a gazdag tartalom, de csak főbb vonásaiban és
mindez roppant adatismorettel, nagy gonddal s a lehető leg­
nagyobb kritikai szigorral feldolgozva. Látszik, hogy szer­
ző egészen tárgyának élt s talán épen ez az oka, hogy
itt-ott túlságosan s néha felekezeti érdekben kissé elfogul­
tan színez, mi — nézetünk szerint — ilynemű munkáktól
csaknem elválhatatlan s mit mi bizonynyal nem a szerző
igazságórzetének rovunk fel, hanem annak a lelkesedésnek
és odaadásnak, melylyel munkáján csüngött s mely minden
soraiból mintegy visszatükrődződik.
Dávid F. kétségen kívül egyik legnagyobb s tegyük
hozzá legnemesebb s rokonszenvesebb alak a magyar Pro­
testantismus kimagasló bajnokai között, kit mély tudomány,
a lelkiismeret szabadság lángoló szeretető, az igazság mel­
letti tántorithatlan szilárdság, küzdelmeiben, vitáiban, szen­
vedésében bizonyos fenköltség jellemeznek, de e nemes tu­
lajdonságai mellett is, ő sem volt ment az emberi gyenge­
ségektől és nyughatatlan természete s az anyagiak utáni
vágy nem egyszer ragadták el s aligha csalódunk, ha azt
mondjuk, hogy ezek is voltak némi befolyással meggyőző­
désének gyakori és rohamos változtatására, s ha szerző el­
lenfelei hibáinak eltüntetésében, igen helyesen, mit sem
mulasztott el, bizonynyal Dávid F. érdemeiből sem vont volna
le semmit is, ha beismeri emberi gyengeségeit, sőt a kép,
melyet szerző az unitárius egyház nagyszerű alapítójáról
nyújtott, csak nyert volna egészében.
Dávid F.-nek, mint írónak méltatása, írói munkássá­
gának jellemzése nem kissé emelik a munka becsét. A kor
vallásos nézeteinek, az események mozgató erőinek és a
szereplő egyéneknek élénk festése, nemcsak Dávid F. mű­
ködéséhez, jelleméhez adnak mindig kulcsot kezünkbe, de
élőnkbe varázsolják a kis Erdélyt, a lelkiismeret-szabadság
e classicus földjét, a vallásos küzdelmek nehézségei között
csaknem teljes képét nyújtják a magyar protostantismus
életének e korban.
Bár a könyv első sorban az uuitarius felekezet szá­
mára Íratott, de tanulhat belőle és pedig igen sokat, a tör­
ténetnek és a vallásos eszmék fejlődésének minden komoly
barátja s mi teljes elismeréssel adózunk szerzőnek e sok
fáradtságot igénylő munka megírásáért. Vajha ennyi buz­
góság, kitartás és áldozat a lelki élvezet mellett az anyagi
téren is megtalálná jutalmát!
Az unitárius egyház büszke lehet, hogy három szá­
zad sötét ködéből, épen Jakab Elek állított Dávid Ferencz-
nek szellemi emlékoszlopot, melyet nagyon megérdemelt. Bár­
csak minél többen vállalkoznának protestáns történetíróink
közül, a magyai protestantismus kiválóbb alakjainak, ne­
vezetesebb korszakainak ilynemű megírására s igy lehetővé
tennék a magyar protestáns egyháztörténet létrejöttét, mi
szégyenünkre, mindeddig hiányzik.
Jakab Elek „Dávid Ferenez emléke* e tekintetben is
nevezetes jelenség^melegen is ajánljuk olvasóink figyelmébe.
A csinos kiállítású 255 lapra terjedő, oklevelekkel s
Dávid F. irodalmi emlékeivel megtoldott nagyobb kiadású
munka ára 2 frt 50 kr. A népies kiadás 2 frt. Kapható
szerzőnél Budapest, Víziváros 712 sz, a. és Aigner Lajos
könyvkereskedésób en.
Deési Gyula.
KÜLÖNFÉLÉK.
Koiozsvár, 1879. nov. 29-ón.
-f| ELEK ES GYÖRGY |*-
nincs többé!
Lapunk bezártakor vesszük a szomorú hirt. Az
életerősnek látszó, alig 50 éves férfiú, egy pár
héttel ezelőtt, közgyűlési tanácskozásainkban még
buzgón részt vett, bár nyomai látszottak már ak­
kor is annak, hogy a közelmúlt években család­
ját ért nagy csapások emléke nehéz sulylyal nyom­
ja lelkét s a közélet terén szenvedett keserűségei
szivét felette bántják. íme, hirtelen összeroskadott
s benne a gy.-fehérvári egyházmegye buzgó es­
peresét, a m.-igeni egyházközség érdemes papját,
egyházkerületünk egyik derék férfiát, négy ne­
veletlen gyermeke édes atyját, mi pedig egyik
legjobb barátunkat veszítettük el! Folyó hó 28-
án estvéli 7 órakor múlt ki, alig pár napi szen­
vedés után s mi meghatott szívvel rebegjük:
Legyen emlékezete áldott!
— Feladatok papi szigorlatra. A nagy-enyedi ev.
ref. theol, akadémia tanári kara az 1880-ik évi szeptember
hó elején tartandó papi szigorlatra a következő Írásbeli fel­
adatokat tűzte ki: 1. E g y h á z i b e s z é d r e tárgyul vétes­
sék föl: „ Na g y p é n t e k i Textusválasztás s a tárgy föl­
fogása (a propositio szerkesztése) az Írórabizatik. 2. E g y ­
há z t ól * t é n e l m i f e l a d a t : „Adassanak elő azon okok
 521

és események, melyek a 14-ik és 15-ik században a pápa re számítva 729 frt. o. é. Tisztességes lakás gazdasági
szék tekintélyének hanyatlását s hatalmának nagyobb mér» épületekkel. P á l y á z a t i h a t á r n a p decz. 20-ika. Folya­
vü csökkenését előidézték“. 3. E x e g e t i c a i f e l a d a t : modványok t. Csiszér Gábor esperes aához Egerpatakra (u.
„Mutattassék ki a Jeremiás és Ézékhiel prófétai nyelveze­
tének rokonsága és eltérése.“ 4. V a l l á s b ö l c s é s z e t i p. N.-Borosnyó) küldendők.
f e l a d a t : „Adassékelő a „L ó g o s z“ eszme a l a p j a Plátó 1034— 1879. A n. - s aj ói k á p t a l a n b a n a só­
bölcsószetében, f e l d o l g o z á s a Pbilonál, Krisztus szemé­ f a l v i kántor-tanitói állomás. Javadalma: 22 hold 999 [ ]
lyére alkalmazása a János-féle evangéliumban/ Nagy-Enyed, I öl felerészben 1-ső, felerészben 2-od oszt. szántó 3 tagban;
1879. nov. 28. E l e k e s K á r o l y , igazgató tanár.
87 torint dézma kárpótlás; 11 kai. és 7 véka búza, 14 vé­
— A protestáns egyháztörtónelmi irodalom ügyé­
ben e hó 24-én, mint lapunk jelezte, enquette gyűlt ka törökbúza, 4 eke napszám, 10 téli- 10 nyári napszám,
össze L ó n y a y Menyhért gróf elnöklete alatt. Jelen voltak 4 szekér fa hazavitele; minden gyermektől 20 kr. tandíj*
többek közt kiválóbb történetíróink, Salamon Ferencz, Deák Stola: temetésért 20 kr. Tisztességes lakás gazdasági épü­
Farkas, Szilágyi/1ándor, ThalyKálmán, Zsilinszky Mihály, Nyári letekkel és kerttel. P á l y á z a t i h a t á r n a p decz. 20-ika.
Albert b., Jakab Elek stb. Lónyay Menyhért gróf röviden Folyamodványok t. Vályi Elek dekán aához Kenteikére (u. p.
előadta az összejövetel czélját, mire K o v á c s Albert a pro­
testáns egylet nevében megtette indítványait. Hangsúlyozta, Somkerék) küldendők.
hogy a Protestantismus magas missioját hazánk és a ma­ 1340 — 2879 S z i l á g y - s z o l n o k i eg y h á z m e -
gyar faj érdekében csak úgy fogja betölteni, ha számos g yé n k b en.
egyéb fontos tényező mellett megtanulja ismerni múltját. 1., a sz. a r d ó i lelkészi állomás. Javadalma: 84 ágy
Nem gondolja ugyan, hogy összefüggő, egységes egyháztör­ mindenikétől 2 véka gabona—tiszta: vagy kétszeres búzában
ténelmet lehetne már most létrehozni, de sokat tesz az, ha vagy törökbúzában— ; minden szőlős gazdától 13 72 ^uPa
megkozdjük az adatok gyűjtését és monographiák készíté­ must, kinek szőleje nincs fizet 50 krt, kinek zabja terem
sével útját egyengetjük a nagy műnek. Az értekezlet ez­
után R é v é s z Imre nyomtatásban beküldött javaslatát hall­ ad 1 vékát, kinek nem terem fizet 10 krt; faváltságdijban
gatta meg, melybenRévész indítványozza: 1. Állíttassák egy tel­ 20 forint; 11 h,116 6 2/3[ ] öl szántó, melyből egy 8 vékás
jesen önálló magyar protestáns egyháztörténelmi társulat. darabot az egyhk. évenként 2-szer megszánt s a pap által
2. Készíttessék egy elméleti s gyakorlati bevezető útmutató adott maggal bevet. Stola: keresztelésért 20 kr, esketésért
mű, főleg a kezdő történelmi munkások számára. 3. Kez­ 2 gyalog napszám és egy kendő, ha idegen a községből nő­
dessék meg a tüzetes munka az egyházkerületek jegyző­
könyveiből s más forrásokból regesták készítésével. Több sül, fizet 8 krt, temetésért 80 kr.
hozzászólás után az értekezlet azt határozta, hogy a prot. 2) a m o n ó i lelkészi állomás. Javadalma: minden
egylet felhívását örömmel ragadja meg s a monographiák bérfizetőtől 2 véka jó minőségű búza, vagy az ára; minden
készítésében egyes tagjai szívesen vesznek részt. Szilágyi szőlősgazdától 3 veder bor, vagy ennek dijában 80 k r;
Sándor a linczi békekötés vallásügyi tárgyalásaira vállalko­ minden füst után — hol igás marha van — 1 szekér fa,
zott. Kiss Áron a protestáns neveléstörténetet fogja megírni, hol nincs 50 kr; minden bérfizetőtől 1 véka zab, vagy
Thali, Zsilinszky, Deák Farkas s mások is tettek ajánla­
tokat. A Révész Imre indítványát az enquette elfogadta s ennek árában 15 kr. A birtokos özvegyasszonyok, ha 12
annak kivitelére Révész Imre, Haan Lajos, Zsilinszky, éves ficlc van, egószbert, ha nincs, félbért fizetnek; a va­
Fabriczius, Kovács Ödön, Jakab Elek, Lugossy József, Szi­ gyontalan özvegy asszonyoktól 3 sing vászon. Can. port.
lágyi István, Szilágyi Sándor urakból egy bizottságot ne­ 11 hold 7 2 0 [J öl szántó négy fordulóban; 9 h. 890 Qj
vezett ki, mely legfelebb két hónap alatt a „Magyar prot. öl kaszáló és egy a községen kívül fekvő terjedelmes gyü­
irodalmi társaságot« megalapítsa.
mölcsös kert. Stola: keresztelésért 20 kr, temetésért 80 kr,
— „Az erdélyi házasságokról.“ A bécsi evangélikus
hitközség presbyteriuma elhatározta, hogy a reichsrath két esketós ingyen.
házához kérvényt intéz e kérdésnek mielőbb való szabályo­ 3) a s z e ó r i orgonista kántor-tanitói állomás. Java­
zása tárgyában. A kérvényt Murmann Emil curátor, Kanka dalma : minden külön kenyeren levő gazdától 1 véka rostált
György lelkész s dr. Capesius szerkesztették. — Az „erdé­ jó búza, vagy egy véka száraz máié ; minden gazdától egy
lyi házasságok“ ügyéről különben a „N. Fr. Presse“ követ- fél veder must, leinek szőlője nincs 40 k r; minden tankö­
zőket írja: Tekintve a hozzánk intézett számos kérdést,
valamint félreértések kikerülésére s az Ausztriában élő sok telestől (6 — 12 évig) 50 kr és egy csirke, minden ismét­
olyan házaspár megnyugtatására, a kik házasságukat az er­ lőtől 25 kr; can. portio: kőt fordulón 2 drb 6— 6 vékás
délyi ó-katholikus egyházközségek kiváltságai alapján kötöt­ szántó, egy gyümölcsös kert, melynek évi jövedelme 25
ték, konstatálnunk kell, hogy az osztrák belügyminiszter szó- forint. Stola; temetésért 20 kr. 15 szekér tűzifa, melyet a
hanfórgó rendelete csak olyan házasságkötésekre vonatkozik, hívek nov. 1-ig a tanító udvarára szállitni tartoznak.
melyeknél a házastársak egyike osztrák állampolgár maradt;
hogy tehát idegen vagy magyar alattvalók, kik ily házasság­ P á l y á z a t i h á t á n ap e három utóbbira decz. 20-
ra léptek, e rendelettel sem házasságuk jogi érvénye, sem ika. Folyamodványok mind háromra t. Szabó Pál esperes
Ausztriában való háborítatlan időzésök tárgyában legkevés­ aához Diósadra küldendők.
bé sem érintetnek. Kolozsvárit, 1879 nov. 17-én.

A főtiszt, püspök ur a következő körözvé-

nyeket bocsátotta ki: A szerkesztő postái a.
Köröztetnek. Tisztel etes E l e k e s Y i c t o r n a k Gyul af e­
1 2 7 9 — S e p s i i e g y h á z m e g y é n k b e n a n yó ni h é r v á r . György barátunk váratlan halála mélyen meg­
I I osztályú lelkészi állomás. Javadalma : kepét, fát stb . p én z- indított.
Nyomatott Stein János m. kír. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. ,főtanoda betűivel^Kolozyárt.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Deczember 7
M egjelen ik
minden vasárnap.
ERDÉLYI
Szerkeutfrégl 9 kiadói esálláö:
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S
Tartalom: A simónia. — Az islamismus fény- és árny­
oldala. (Tanulmány.) — Az egyetemes ref. tanügyi bizottság nov.
25-iki üléséből. — A magyar ref. egyház egyetemes tanügyi bizott­
ság tervezete és hatásköre. — Egy kis felvilágosítás. Páll Károly.
— Gymnasiumaink múlt évi értesítői. Gönczi Lajos. — T á r ez a:
Adalékok a kolozsvári ref. egyház történetéhez. Közli: Herepei Ger­
gely. — Különfélék. — Szerkesztő postája.
A simónia.
Kolozsvár, 1879. deez, 3.
E becses lap folyó évi 47-ik számában „ Kö z ­
g y ű l é s u t á n " czim alatt D e m e t e r S á m u e l , zágoni
pap, nehány érdekes kérdést vet fel, megvitatás és tisztá­
zás végett, az egyházkerületi köz- és házassági főtörvény­
székek hatás és illetékességi körébe tartozó s legközelebb­
ről is felmerült törvénykezési ügyek miként történt ellátá­
sának alkalmából, megjegyezvén — a mit mi teljességgel
nem oszthatunk — hogy azok: „ m i n d e l vi k é r d é s e k “.
Jelen alkalommal csakis az első, köztörvényszéki eset­
re vonatkozólag tett kérdésre kívánjuk elmondani nézetün­
ket. A kérdés igy hangzik :
„Mi a s i m ó n i a ? v a g y i s h a X. s z e m é l y j a ­
v á r a v e s z t e g e t é s t ö r t é n i k , csak akkor-e s i mó ­
n i a ez, h a X. m a g a v e s z t e g e t , v a g y s i m ó n i a ak­
k o r is, h a m á s v e s z t e g e t e t t az ő é r d e k é b e n ? “
E kérdés, úgy a mint feltéve van, nem elvi kérdés.
A protestantismus követelményéhez képest, a kér­
désbe hozott tárgy körül á mi egy házjogunkban is a fönn­
álló e l v nem egyéb, mint egyfelől a szabályszerűen minő­
sített és kijelölt egyének közül a p a p v á l a s z t á s s z a ­
b a d s á g á n a k f e n n t a r t á s a és b i z t o s í t á s a , más­
felől saját gyülekezetében, az illető lelkész illetékességi kö­
r é n e k v é d e l me .
Mindazon egyházi törvényellenes cselekvények, a me­
lyek az itt hangsúlyozott elvet sértik, a régi iskola kifeje­
zésével élve : egyházi b ű n t é n y t , vagy helyesebben : egy-
h á z i v é t s é g e t képeznek.
A többek között ilyen egyházi vétség — még pedig
a súlyosabbak közül való — általában a simónia. És a
kérdés második felében szereplő X-nek esete, legfölebb csak
a simóniának egyitf alárendelt kérdése lehet, a mely épen
49. szám
{Hirdetést d i j a k :
f 0» n
Kétszer basábozott garmond
sor vagy annak tere 5 ki\
Bólyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivata
" Előfizetési á r :
É S IS K O L A I H E T IL A P . Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 k
l ID O X X IO S S O S .
azért az általános fogalommal alternative szembeállítható
nem lett volna.
Ezeknek előrebocsátása után, tekintsük a simóniát,
mint egyházi vétséget és lássuk, hogy egyházi törvényeink
szerint mikor létesül annak tényálladéka.
*
* *
ügy régi canonaink, mint újabb egyházi szabványa­
ink értelmében, s i m ó n i a vétségének, azon, a papválasz­
tási szabadság és a lelkészi illetékességi kör ellen szemé­
lyes haszonból, előnyből; vagy valamely papi állomás elnye­
rése czéljábél intézett tilos cselekvéoyeket nevezhetjük, a
melyeket egyházi törvényeink; minden esetben kemény meg-
feddésse), sőt a papválasztási szabadság sértése esetében az
illető egyházközségben a választás alól való kirekesztéssel
rendelnek bőntetni. Mihelyt a símén iának ezen fogalom
meghatározásban látható kellékei meg vannak: a vétség?'
tényálladéka létesült. Épen azért bontsuk fel e fogalmat
alkotó elemeire s lássuk, ki lehet ezen egyházi vétségnek
alanya, mi a tárgya, miben állhat a beszámítás alá eső
vétkes cselekvény s akkor úgy D e m e t e r S á m u e l bará­
tunk, mint báriri más, megfelelhet a kérdésre, hogy vájjon
simonia-e az X-re nézve, ha ő nem, de más az ő érdeké­
ben vesztegetett?
Tágasabb értelemben a simónia vétségét elkövetheti
minden érett korú és ép elmével bíró ember, a kinek ha­
talmában és tehetségében van a papválasztó gyülekezetre,
vagy annak több-kevesebb tagjára, akár pbysikailag, akár
psychikailag olyan kényszerhatást gyakorolni, hogy azok
nem a maguk szabad akaratjából, hanem az akaratra ható
kényszer nyomása alatt adják szavazatukat.
De kiválóan létesül a simónia alanyi tényálladéka szo­
rosabb értelemben akkor:
a) ha a választásra kijelölt egyének közül valamelyik
akár közvetlenül maga, akár közvetve más által követi el
az alább jelzendő azon cselekvények valamelyikét, a mely a
választók akaratának a választásnál való szabad elhatáro­
zása kirekesztését eredményezi, vagy pedig:
b) a XXI-ik canon szerint akkor, ha valamelyik lel­
kész avatkozik törvényellenesen más lelkésztársának műkö­
dési és illetékességi körébe.
A simónia vétség tárgyát egyfelől a törvényszerű vá­
lasztási szabadság képezvén, megsértik azt. minden a sí-
 523
mónia elkövetésére irányzott csábítás, alaptalan dicséret,
e lő l e g e s e n jutalomnak, előnynek, anyagi haszonnak, ke­
pe elengedésnek vagy leszállításnak igérése, a pénzzel vagy
más tárgyakkal való megvesztegetés, parancs, erőszak, fe­
nyegetés és szándékos tévedésbeejtés s ezekhez hasonló
más eselekvények. Másfelől a lelkészi működési kört illető­
leg, anyagi haszonlesésből, más lelkész egyházában és hí­
veinél keresztelésnek, esketésnek vagy egyéb papi functiók-
nak felsőbb engedély és az illetékes lelkész beleegyezése
nélkül, tolakodó módon és a fennforgó szükség által sem
indokoltan történt elvégezése.
Önként foly, hogy mindezen egyházi törvényellenes­
nek ismert cselekvényeimek öntudatosoknak, külsőknek és
jogi értelemben vett szabadoknak, azaz a cselekvő egyén
akaratából folyóknak kell lenniök, mert különben bírói be­
számítás (imputatio) alá nem eshetnek.
Be kell pedig biróilag számítani a vétséget annak, a
ki a törvényellenes cselekvényt elkövette. Ha a vétkes cse-
lekvény lótesülésénék okát a cselekvő személy akaratának
elhatározásában bírja : ő akkor szerzője és végrehajtója is
a vétségnek egy személyben ; tétlen maradván, ha a vég­
rehajtásra más alkalmas egyéneket nyer meg, a szerző és
vétkes akkor is ő marad, csakhogy egyedül mint értelmi
szerző szerepel, a vétségben részesei és segédei mellett.
Ha a simónia vétsége nem az ő akarat elhatározásá­
nak a kifolyása és a végrehajtás tudásán és beleegyezésén
kivül, mások által — ha bár az ő javára is — történik,
sem közvetlenül, sem közvetetten, a vétség létesítésében
része nem lévén: mások törvényellenes tetteiért sem felelős,
sem büntethető.
Az islamismus fény- és árnyoldala.*
(Tanulmány.)
Az islamismus a történelem azon szakában jött létre,
a melyben a történeti tények nincsenek annyira beburkolva
az őskor sötét homályába és igy tanulmányozójának nem
kell küzdeni azon titokteljes félhomálylyal, a mely a moza-
ismus, budkismus és a keresztyénség kezdetleges alakjait
elzárja szemei elöl. Az araboknak Mokammed kora előtti
társadalmi és vallásos állapota mindnyájunk előtt ismeretes
prófétájuknak születése, szóval egész élete, előnyeivel es
fogyatkozásaival együtt, csaknem olyan tiszta fényben áll
előttünk, mint Luther, Zwingli avagy Calvin élettörténete.
Az islamismus tiszta fényénél Mohammed nem úgy tűnik
fel, mint tanítványai hitének közvetlen tárgya, miként J é ­
zus és Budha a keresztyének és budhisták nagy többsége
előtt, hanem mint egy próféta, kinek magasabb kijelentés
jutott osztályrészül, de a ki az általa alapított vallásra a
legkevésbé sem óhajtotta ráütni egyéni sajátságának bélye­
get. A mysticismus és a dogmaszerü szárazság vegyülete
mellett, a melyek vallásos jellemének bizonyos különösséget
kölcsönöznek, felismerhető az islatni vagy muzulmani szel­
lem is.
V R. Bosworth Smitk: «Mohammed and Mokammedanism.
lectures deliverd at the Royal Institution of great Britain“ és
Reville A. „Hét lslamieme“ czimü közleménye nyomán.
E kegyességnek gyümölcse a Korán, a mely egyhan­
gúságáért nemcsak unalmas, hanem néhol túlságos egysze­
rű és gyermekies. Nincsen meg azon előnye, a mely a mi
bibliánkat jellemzi, a melyben eredetre és alakra nézve a
különböző könyvek oly módon vannak egyesítve, hogy a
nagy egésznek bizonyos változatosságot, a benne előforduló
cselekvényeknek megragadó élénkséget kölcsönöznek. Azon­
ban, tagadhatatlanul, Mohammed nyilatkozatait sok eredeti
és mély erkölcsi érzet lengi át.
Továbbá lényeges tulajdonsága a Koránnak az is, hogy
a benne levő vallás-erkölcsi elvek mythologiai elemektől
vannak áthatva, a mennyiben a Korán világosan mutatja,
hogy a próféta, a ki magának nem vlndicalja a csodatevő
képességet, kortársai előtt úgy tűnik fel, mint a ki hatal­
mas csodatevő erővel rendelkezik; rajongó tanítványai ak­
kora jóslási tehetséget tulajdonítanak neki, a mekkora a
bölcs előrelátás drága adományát jóval túlszárnyalja.
Hogy ha azon fogalmakat óhajtanám ecsetelni, a me­
lyeket a keresztyének Mohammed és az islamról maguknak
alkottak, az emberi vélekedés történelméből egy speciális
értekezést kellene készítenem. Nem ismeretlen, hogy a ke­
resztyének — mint a képimádás ellenségei — a Karolin-
gok korszakában Mohammedet úgy tüntették fel, mint a ki
magát nagy aranybálvány alakjában tiszteltette. Roland dalá­
ban Mohammed jobbján a királyok királya, balján az ördö­
gök uralkodója foglal helyet. A X. és Xl-ik század íróinak
közleményei szerint: Mohammed tiszteletére embereket ál­
doznak. A siciliai Guiscard Róbert a mohammedánok, mint
bálványimádók ellen, keresztes kadat vezérelt. Marko Polo
figyelmes és éleselméjü iró, a muzulmánokat Mohammed
imádóknak tartotta.
Badouin panaszos énekében egy keresztyén nő fordul
elő, ki hitét Saladin szultán előtt feltárva, igy kiáltott f e l :
„Mohammedhez óhajtanék könyörögni,hozasd őt id e !u Amire
Saladin igy válaszolt: „Hozzátok ide Mohammedet, hogy e
nő imádja !*) A XlI-ik század Írói előtt Mohammed egy
eretnek. Ilyennek ismeri Dante is s számára az alvilágban
az első helyet jelöli ki, hol az ördögök húsát leszakítják és
midőn sebei beheggedtek, ezen eljárásukat vele szemben új­
ból ismétlik. A későbbi korból is vannak elbeszélések, re­
gények és mesék, a melyekben „Baphomet" minden vétek­
kel és bűnnel van bemocskolva s most mint túlságosan köny-
nyelmű és ledér, majd vagy mint rabló és gyilkos, vagy
mint egy hatalmas cardinalis áll előttünk, a ki új vallást
alapit és fenyegetéssel igyekszik társait megnyerni azon
merész szándéka megvalósítására, hogy a pápaságot meg­
buktassa. Az első protestáns theologusok sem nyilatkoznak
*) E tárgygyal kapcsolatban szükségesnek tartom megemlí­
teni, hogy a ld-ik század festői Jeruzsalom templomát harangokkal
rajzolják és a római katonákat, a kik Jézus megfeszítésénél segéd­
keztek, török katonai egyenruhába öltöztetik és ezáltal azon eszmé­
nek adnak kifejezést, hogy miután pogányok fesziték meg Jézust,
senki sem pogányabb a töröknél l 1870-ben Budán Gül-Baba sírja
utján tudakozódtam és egy nyájas schwáb a hely felé mutatva, igy
szólott: „a törökök itt szoktak misézni."
 524
kedvezőbben Mohammedről: vájjon, kérdi Luther, X-ik Leó,
avagy Mohammed gyűlöletesebb ?! A XVII-ik századból kel­
tezve, ilyen czim alatt: „AntichristiisMahometefc“ egy mun­
ka áll előttünk, a melyben Mohammed, mint valóságos An-
tichristus van bemutatva az olvasó közönségnek. A katho-
likus irók sem maradtak hátra Mohammed kisebbítésében:
Genetrard, a katholicismusnak védelmezője, azon kérdést
veti fel egyik munkájában : miért irta Mohammed a Koránt
arabnyelven, miért nem irta héber, latin, avagy görögnyel­
ven ? S kérdésére igy felel: azért, mert Mohammed egy
olyan bestia volt, a ki egy nyelvet ismeri;, a minél több
nyelvismeret nem is méltó gyalázatos lényéhez.
Andre du Ryer 1649-ben a Koránt franczia nyelvre
fordította; e kiadást nagyon hiányosnak találták az akkori
orientalisták. Még ugyanabban a században Maracci abbás,
1697-ben, egy új fordítással ajándékozta meg a tudományos
világot. Később Ross Sándor a Ryer-féle forditást angol
nyelvre tette át, a következő érdekes m egjegyzéssel: „Nyá­
jas olvasó! Valahára ezer óv után, a nagy arab csaló Fran-
cziaországból vándorolt Angliába és az Aikorán, avagy a
tévedések e tömkelegé, e kicsiny majom, a mely épen olyan
csúnya, mint apja s feje tele van mindenféle eretnekséggé 1,
angolul is megtanult beszélni.“
Miután a közönség e tárgyra vonatkozólag legalább
ilyen fordítások által felvilágosítást nyert, méltán lehetett
volna várni az islamismus felett egy helyes és alapos íté­
letnek létrejövetelét, de a 18-ik század közvéleménye, az
islamismus iránti ellenséges érzülettől áthatva, nem adott
számára tért a nagy vallásalakok sorában. Az egyház un­
dorral fordult el mind az islamismus, mind pedig alapitó«-
jától és a földgömb ezen egyik leghatalmasabb vallásának
eredetét egy szakadár megátalkodott gonoszságának talajdo«
nitotta. Voltaire kitűnő szomorujátékában is ilyen oldalról
van feltüntetve Mohammed, a hol mint országos csaló áll a
kösönség előtt, korszakot alkotó művével, a melyet mig
egyfelől megbámul és megtapsol a közönség, másfelől meg­
vet és elitéi. Különben az iró, ha művet az erkölcsisóg
szempontjából Ítéljük meg, nem oldotta meg helyesen fel­
adatát, mivel Mohammedet egyoldalulag ábrázolva mutatja
be a nagy közönségnek.
Nem kerülheti ki figyelmünket bizonyos Gagnier nevű
iró sem, ki franczia születésű ugyan, de protestáns óhajtván
lenni, Angliába költözött, miután a sémi nyelvekben jártas
volt. Oxfordban az arabnyelv tanszékét foglalta el s mint
tanár, Abulfeda kitűnő arabtörténetiró nyomán, szintén adott
ki Mohammedről egy terjedelmes életrajzot. Századunk a
különböző vallásalakok megírásában nagyon gazdag, neveze­
tesebbek a külföldi irók között: a Muir, Caussin de Por­
céval, Barthélemy Saint-Hilaire, Weil, Dozy, Sprenger stb.,
a belföldiek között különösen dr. Kovács Ödön, a vallásböl­
csészet kézikönyve által.
Mindezen müvek, noha benne a tények, a különböző
irók felfogása szerint, különbözőképen vannak előadva, elég
biztos alapot szolgáltatnak az islamismus felett való ítéle­
tünk megalkotására. így tehát ezen írók munkáinak létre-
jövetelével, Mohammed személyének világtörténelmi jelentő­
sége is nagyon sokat nyert. Különösen nagyon sok előíté­
lettől szabadította meg Mohammed személyét Carlyle: „Hel-
den en hun eerdieDst“ czimű tanulmányával, melyben a
próféta személye, mint hős személy, nem a Mózes, avagy
Uyés alakjában van bemutatva a közönségnek, haiiom való­
sággal a Mohammedéban.
Azonban, midőn a mekkai próféta fölött mondunk
Ítéletet, mindenekelőtt egy futó pillantást kell vetnünk Ara­
bja azon társadalmi és erkölcsi állapotára, a mely Moliatn-
mednek nyilvános fellépését és szereplését megelőzte. A mint
tudjuk, azon szélesen kiterjedő tartományt, a melyet Ará­
biának nevezünk, századokon keresetül pásztor életet foly­
tatott egymással czivodó néptörzsök lakták. Az arabok kö­
zül kevesen foglalkoztak kereskedéssel és földmivoléssel, az
első leginkább Mekkára, az utolsó pedig Medina szélesen
kiterjedő tőreire szorítkozott;. A pusztai életnek varázsha­
tása, a melyről az európai uöazók olyan sokat tudnak be­
szélni, iszonynyal fordította el az arabok kedélyét azon gon­
dolattól, hogy egyik vagy másik területet állandólag foglal­
ják el. A puszták körül lakó miveltebb törzsök iránt min­
dig ellenséges él zületet tápláltak és irtóztak az idegen já­
rom viselésétől. Nagy Sándor, mint egy feljegyzett álma
igazolja, sokat foglalkozott Arabia meghódításának eszmé­
jével.
Trajanusnak csak egy szomszédos provincia meghódí­
tása sikerült, do ebben sem lelte nagy örömét, mert
kezelése óriási akadályokkal járt. A dolgok lényegileg Ara­
biában, Ábrahámtól Mohammed koráig, nagyon keveset vál­
toztak: a tudományos világnak túlságos kicsinylése, a kor­
lát nélkül való szabadság iránti rajongás szülte makacsság
és gőg ütötte fel sátorát, továbbá az egyes törzsek fejei,
az úgynevezett Cbeikek, mig egyfelől a barátságban és
vendégszeretetben túlságosak voltak, addig másfelől a szom­
széd törzsökkel folytonos háborút folytattak. Minthogy nyel­
vük a lyrai költészetre alkalmas volt, a költészetnek e ne­
mét nagyban gyakorolták és űzik jelenben is. A legnemte-
Jenebb bűnök és iszonyú szokások itt a pusztai életben is
kifejlődtek: a részegség olyan általános volt, hogy az ara­
bok e tekintetben a keleti különösségek közé tartoztak. A
játék és fogadás szenvedélye, szomorú következményeivel
együtt, a családi és társadalmi eletet ugyszólva békóba verte.
A társadalmi élet legnagyobb áldozatát a nőnem képezte:
á leány-gyermekeket, különösen ha egy családban már ilyen
nemű gyermek volt, még születésük alkalmával, de legin­
kább hat éves korukban, elevenen eltemették. Ilyenkor az
apa megrendelte nejének, hogy leány-gyermekét öltöztesse
gyönyörű ruhába, kenje be drága kenőcsökkel és hozza a
megásott sírhoz, a melybe irgalom nélkül az apa betemette.
Minthogy a leány-gyermekek nem örököltek szülőiktől, az
Örökség csak az elhalt férj után szállott a nőre; innen jött
szokásba, hogy a fiú igen gyakran saját anyósát is nőül
vette. Az arab krónikák arról tanúskodnak, hogy egy nő­
nek 30— 40 férje is volt. Dr. Jessup, amérikai térítőnek,
arab közmondásokból álló gyűjteményében számos olyan
*
 525
megjegyzés vau, a mely a nőknek szerencsétlen helyzetéről
tanúskodik. Egy pár ilyen közmondást nem tartom felesle­
gesnek elősorolni: „Jó cselekedet a nőket más világ:a kül­
deni, A nőimek szive álnoksággal van telve. Apánk har­
czol, anyánk gyönyörködik benne.fc Mindezek és még több
hasonló megjegyzések az emberi érzés elto mpulására és
csekély erkölcsi tudatra mutatnak. A mi pedig a Moham­
med előtti korból Arabia vallásos állapotát illeti, ez még
korántsem volt annyira körülírva, kifejtve, hogy ennek el­
avult volta keltette volna fel Mohammedben az újitási
vágyat.
(Folytatása következik.)
Az egyetemes rcf. tanügyi bizottság nov.
25-iki üléséből.
A tanárképzés tárgyalása előtt két ügy került sző­
nyegre.
M o c s á r i L. indítványozza:
minthogy a tanügyi bizottság tagjainak mandátuma
lejárt;
minthogy a tanügyi bizottság, hatásköre szabályozva még
nincs;
s minthogy a gymnasiumi törvényjazaslatot a kor­
mány nem sokára elő fogja terjeszteni:
mordja ki a tanügyi bizottság, hogy a gymnasiúrnők
szervezése felett érdemleges tárgya1ásba most nem bocsát­
kozik, hanem csupán az egyetemes tanügyi bizottság hatás­
körét szabályozza s a beterjesztett tanügyi anyagot dolgoz­
za fel tisztán statisztikai szempontból. Ez indítványt rész­
letesen indokolja, főként arra fektetvén súlyt, hogy a mos­
tani érdemleges tárgyalások egyfelől az egyes egyházkerü­
letek hatáskörébe vágnak, másfelől meg a ma-holnap lét­
rejövő országos gymnasiumi töivóny által feleslegessé
válnak.
Mocsári indítványa élénk ellenmondást keltett, mert
a húzás-halasztás veszedelmét látták benne. Csupán H e g e ­
d ű s pártolta; ellenben T ó t h S. a kerületek jegyzőköny­
veiből mutatja ki, hogy a bizottsági tagok mandátumát az
utóbbi években minden kerületben megújították; T ö r ö k a
conventre hivatkozik, mely a gymnasiumi ügy szervezéséta
tanügyi bizottságnak egyenes kötelességévé tette; M o l n á r
rámutat a szervezés égető szükségességére, mi miatt az
alllam kezdeményezése nélkül is okvetlenül sürgősen ren­
deznünk kell gymnasiuinainkat; B a l l agi figyelmeztet a
tanácskozások elején elnökileg kimondott irányelvre, mely
szerint az enquete csak tanácskozik s a döntő szót a ke­
rületnek tartja fenn. Szóltak még Antal Gábor stb. s vég­
re is szavavás utján napirendre tértek felette.
De a napirendig még letárgyalták a tegnap kiküldött
hármas bizottság javaslatát az „Egyetemes ref. tanügyi b i­
zottság“ szervezetéről, mélyet Iferkápoly, a bizottság elnöke
terjesztett be. A javaslatot általánosságban minden vita
nélkül elfogadták, a részletes tárgyalásnál is csak némely
stylaris módosításokat tettek^rajtaaSzinyei, Szász K. és Bá­
llá gi M, indítványára.
A magyar ref. egyház egyetemes tanügyi bizott­
ságának tervezete és hatásköre.
1. Az egyetemes tanügyi bizottság áll az egyházkerü­
letek által 3 évre egyenlő számban választott 20 rendes és
ugyanannyi póttagból. E bizottság egy világi és egy egy­
házi elnököt, valamint jegyzőt is a maga kebeléből választ
titkos szavazattal.
2, Az egyetemes tanügyi bizottság minden évben
rendszerint egyszer, sürgető szükség eseté a, többször is ösz-
szeiU; a következő gyűlés helyét maga a tanügyi bizottság
jelölvén ki. A gyűlésre való meghivást mindenkor a meg­
előző gyűlésnek egyik e végre megbízott elnöke teendi.
3. Az egyetemes tanügyi bizottság feladata a magyar
ref. egyház kebelében a nevelés és oktatás ügyét folyton
figyelemmel kisérni s a végett, hogy tanintézeteink az al­
kotott és alkotandó törvényeknek, sőt amennyire hehet ezek
követelményein tűi, a kor igényeinek' — hitfelekezeti érde­
keinek figyelembe tartásával — megfeleljenek, javaslatokat
készíteni és az egyházkerületeknek előterjesztéseket tenni.
Ehhez képest teendői:
a) Pontos tudomást venni az egyház kebelében fenn­
álló összes nevelő- és tanintézetekről, az azokban érvényben
levő tantervről, tanulniauyi és fegyelmi rendről s ?az azo­
kon netalán szükségesnek mutatkozó módosításokat az egy­
házkerületeknél javaslatba hozni.
b) az egyház kebelében nevelő- és tanintézetekben
használatban levő kézikönyveket átvizsgálni, az alkalma­
soknak találtakat továbbra is ajánlani s a mennyibeuegyik
másik tantárgyat illetőleg ilyet nem találna, az egyházke­
rületeket megfelelő gondoskodásra telhivni.
Ugyancsak az egyházkerületeket felhívni annak elren­
delésére, hogy hasonló átvizsgálás végett hozzá mindazon
kézikönyvek beküldessenek, melyek az egyház kebelében fen-
állé nevelő- s tanintézetekben jövőre szándókoltatnának föl­
vétetni. E tekintetben csupán csak főiskolák fognak ki­
vételt kepezni.
c) Az időnként módosítás, illetőleg változtatás alá eső
tanrendszer miként életbeléptetésére utasításokat dolgozni ki.
d) Folytonos tudomásvétel végett figyelemmel kisérni
az egyház egész iskolaügyónek miként állását, a virágzást
és sikert gátló akadályokat kimutatni, azoknak elhárítására
az illető egyházkerületeket fölkérni. E Jvégre minden egyes
tanügyi bizottsági ülés egyik elnökét és tagjai közül egyet
vagy többet megbiz a végre, hogy azok a gyűlés végzései­
nek foganatosítására működjenek, e foganatosítást, ha már
egyszer az egyházkorületek által elrendeltetett, ellenőrizzék
s a következő ülésig szükségessé válható intézkedéseket
megtegyék. Ezenkívül minden egyházkerületekben az idevo-
natkozólag teljesítendő!»: foganatosításán munkálódjanak, a
tanügy körében felmerülő eseményeket figyelemmel kisérjék,
ha a szükség kívánja, a bizottság elnökségét időközileg is
értesítsék, a közelebbi gyűlésre pedig mindeeesetre jelentést
tegyennek.
e) Az egyházkerületek megfelelő intézkedése esetén,
illetőleg annak alapján folytonos érintkezésbe helyezkedni
az egyházkerületek tanügyi bizottságával s mindazon orgá­
numokkal, melyek az egyházkerületekben a tanügy vezeté­
sére s felügyelésóre rendszeresittetnek, ezektől statistikai
adatokat s az iskolai viszonyok felismerésére szükséges ki­
mutatásokét s rendes évi jelentéseket kívánni.
 526

íj Ez adatok, kimutatások, jelentések, valamint más nál fogva — nem emelhető is azonnal a szerv, javaslat ál­
úton nyert értesülések alapján a ref. egyház nevelő- és tal követelt mennyiségre, a természetrajzi tananyag beosz­
tanintézeteiről és azokban a nevelés és oktatás állapotáról tása jövőre mind a három osztályban a szerv, javaslat ér­
évenként kimerítő jelentési tenni s azt ez egyházkerületek­ telmében történjék.
nek megküldeni. Ezenkivtil tanácskozás alá veszi mindazon Hogy e határozat érvónyesitketése átmeneti intézte­
ügyeket, melyek az egyházkerületek részéről egyenesen hoz­ déit tett szükségessé: az a dolog természetéből foly.
zá ufcásittatnak és ezekre vonatkozó megállapodásait, illető­ Ezen átmeneti intézkedés eredménye volt a múlt évi
leg javaslatait azok elé terjesztendő értesítőben olvasható beosztás, a mely egyfelől tehát arra
szolgált, hogy a szerv, javaslattól ez irányban eltért tan­
rendszert visszaterelje a töivónyes alapra; másfelől pedig
E g y kis felvilágosítás. lehetővé tette azt is, hogy a természetrajzi tananyag beosz­
Az „Erdélyi Prot. Közlöny“ 47. számának „G-ymna- tásával a folyó tanévben már tényleg törvényes alapon ál­
siumaink mait évi értesítői“ ciimü czikkében a marosvá- lunk.
sárhelyi főtanoda múlt évi értesítője van ismertetve. A És már most az olőadottakból következik:
czikkiró kifogásolja, hogy c tanodánknál a természetrajzi 1) hogy az állattam tananyag az alsóbb osztályokban
tananyag a gymnasium alsó osztályaiban hiányosan van nem volt hiányosan kezelve a múlt évben. Mert igaz ugyan,
kezelve, továbbá a szerv, javaslattól eltérően s különben is hogy csak 3 állatosztályt tanítottunk az I. osztály növen­
annyira aránytalanul van beosztva, hogy „az állat- és nö­ dékeinek, de a kik ezek közül jelenleg a II. osztály tagjai,
vénytanra együttesen szakitanak (!) az algymnasiumban any- azok — az új rendszer, illetőleg a szerv. jav. szerint —
nyi időt, a mennyit egyedül az ásványtanra.“ Ugyanis: a még e tanév első felében állattant tanulnak folytatólag és
természetrajz állattani részéből mindössze csak h á r o m befejezéséül az I. osztályban nyert állattani ismereteiknek;
állatosztályt taníthattak az alsó gyrnn. osztályoknak, azért, 2) a múlt tanévben ásványtanra oktattuk a II. osz­
mert a szerv, javaslattól eltérően csak az I. osztálynak ta­ tály növendékeit az első félévben azért, mert ezekkel, a
nítottak állattant; a II. osztályt az első félévben és a III. régi rendszer szerint, már az I. osztályban §be kellett vé­
osztályt az egész évben ásványtanra oktatták és igy a nö­ geznünk az állattant; ásványtanra oktattuk a III. osztályt
vénytanra csupán a II. osztályban fordítottak bet. 2 órát egész évben, mert ezek, ugyancsak a régi rendszer sze­
az év második felében. rint, már a II. osztályban bevégezték a növénytant. És igy
Mint e tanoda jelenlegi tanvezetője, hivatali állásom­
természetes, hogy
ból kifolyó kötelességemnek ismerem, e tárgyra vonatkozó­ 3) növénytant a múlt évben csak egy félévben és pe­
lag, a szükséges felvilágosítást m egadni; annyival inkább, dig csak a II. osztálynak taníthattunk. Végül
mert a fennebbi sorokban kifogásolt és a szerv, javaslattól, 4) nem áll, hogy gymnasiumunk alsó osztályaiban az
mint ez idő szerinti törvényes alaptól, tagadhatatlanul el­ állat- és növénytanra együttesen annyi időt szakítunk, mint
térő eljárás igazolása tanodánk múlt évi értesítőjéből ki­ a mennyit egyedül az ásványtanra, mert ez, mint. átmeneti
maradott. intézkedés, c s a k a m ú l t t a n é v b e n és akkor is úgy
Tény az, hogy a természetrajzi tananyag gymnasiu- ezen egyes tárgyak, valam int növendékeink megrövidítése
munk alsó osztályaiban úgy v o l t beosztva a múlt tanév* nélkül történt.
ben, a mint azt a czikkiró ismertetésében feltünteti. E be­ íme eljárásunk igazolásai
osztás azonban á t m e n e t i és c s a k az 1878— 79-ik, te­ Maros-Vásárhelyett, 1879. decz. 1,
hát e g y é vr e s z ó l ó i n t é z k e d é s volt. Hogy mely kö­
Páll Károly ,
rülmény tette szükségessé ezen intézkedést, annak magya­ a maros-vásárhelyi ref. col-
rázatául szolgáljon a következő.
legium tanvezető tanára.
Az előző években gymnasiumunk alsó osztályaiban, a
természetrajzi tananyag beosztása (miért, miért nem: az
most nem tartozik ide) a szerv, javaslattól eltórőleg a kö- Gymnasiumaink múlt évi értesítői.
vetsező v olt: Állattant csak az I. osztályban tanítottunk az V. A s z á s z városi K u n - t a n o d a é r t é s i t vénye
egész éven át, növénytant tanítottunk a II. osztályban az 1878— 79-ik t a n é v r ő l . S z e r k . D ó z s a D é n e s ,
mind a két félévben és az ásványtant szintén, mint egész t a n v e z e t ő t a n á r 8-adr. 24 1. Nyom. S o h a s e r
éves tárgyat, tanítottuk a III. osztályban. Az órák számát P e r e n ez S z á s z v á r o s o n .
illetőleg csak a II. osztályban volt eltérés, a mennyiben Az adatok az év történetéhez elő vannak benne ad­
annak természetrajzi tárgya a szerv, javaslathoz képest 1 va. A tanuló ifjúság egészségi állapota általában véve az
óra rövidséget szenvedett. egész év folytán jó volt, habár a roncsoló toroklob felme­
így volt ez az 1877 — 78 tanév végéig (1. azon év­ rülése nem egyszer szerzett az igazgatóságnak aggodalmat.
ről szóló értesítőt), a midőn az illető szaktanár indítvá­ Azonban az idejében megtett óvintézkedésekkel a kór el­
nyára, haíározaiiiag kimondotta tanodánk elöljárósága, [hogy terjedésének elejét vettték. A halál csak egyet ragadott el
a j j osztály termesze tr ajzi óráinak a száma — több ok a tanulók közül.
 527

Az ifjúság erkölcsi magaviseleté nem eshetik kifogás Eumenes és Timotheus. A szépírásért a 4-ik gymn. osztá­
alá, mert a tanodái törvényszéknek egyetlen egyszer som lyosok részére 3 jutalom volt kitűzve s el is nyerték mind
kellett kihágás vagy egyéb ilyes miatt ülést tartania. A a 3-at. Egy alapítványból 40-en nyertek könyvjutalmat, a
szorgalom is kielégitő volt, a mennyire azt a calculusokból kiosztott könyvek értéke 75 frt 65 kr. Gr. Kun Kocsárd
következtetni lehet. A 'másodrendű osztályzatot nyert tanu­ főgondnok, e tanodánk nemes keblű alapitója, magánpénz­
lókról igy szól a jelentés: „Az ilyen tanulók más tanin­ tárából 9 tanulót segélyezett, fejenként 10 —25 írttal. Kü­
tézetekből az év elején léptek tanodánkba s azért kaptak lönböző alapítványokból Kiosztottak 230 frtot, dijakban el­
másodrendű osztályzatot, mert csekélyebb szellemi tehetség­ engedtek 572-öt. A tanulóktól különféle fizetendők fejében
gel rendelkezve, egy rövid óv lefolyása alatt, nem tudták a befolyt 1409 frt.
tanodánkban levő magasabb színvonalat elérni.u A felsőbb A tanodái nagy könyvtár 145 művel gyarapodott, ösz-
osztályok tehetségesebb tanulói a kiszabott tantárgyak mel­ szesen 383 drbban; ezekre a pénzbeli kiadás 158 frt volt,
lett, magánszorgalom útján, szép előhaladást mutattak fel a magánosok ajándéka a túlnyomó, p, o. gr. Kun István
a latin- és német irodalomból. Az önképzőkörben is siker­ főgondnoké 106 drbot teszen.
rel dolgozgattak. Év elején beíratta magát a gymnasiumra 104; idő­
A tanári karban az a változás történt, hogy egyik közben kilépett 16, évzáráskor a létszám 193. A megelőző
köztanitó az év közepén az utrechti egyetemen stipendiu­ évben a létszám 185, a növekedés tehát 8. Kitűnő osz­
mot nyervén, állomásáról lemondott és helyét mással kellő tályzatot nyert 11% , másodrendűt 16 %, a megelőző évről
betölteni. kitűnő 12% , másodrendű 10% , tehát mig a kitűnők száma
Az 1879—80-ik tanév elején, az egyházkerületi köz­ csökkent, addig a másodrendüekó jelentékenyen növekedett.
gyűlés határozata folytán, a 7-ik gymn. osztály is megnyi­ A tanulók életkoráról hiányzik a kimutatás.
tandó lévén, erre a szükséges intézkedések megtótettek. A 6-ik gym. osztályt végzettek mind a 8-an sikerrel
Ugyanis az iskolaépületnek addig kiadva volt nehány szo­ állották ki a deáki rigorosiumot.
báját visszavették s közülök egyet chemiai laboratóriummá Gymnasiumaink osztályok szerinti népessége, továbbá
alakítottak át. A physika és mathesis tanítására pedig Si­ a kitűnők vagy jelesek és a másodreiidüek % -os kim utatá­
mon Ferencz képesített tanárjelöltet hitták meg. sa a következő táblázatból látható:
A tanítói személyzet állott két tiszteletbeli, két ren­ A gym. Ö s s z e s e n
A g y m n . Az osztályok népessége lanulók
des és négy segédtanárból, öt köz- és három szaktanítóból. J ie ly e összes Kitűnő vagy ,
I 11 111 ;v V|V1 VII. VIII szám a je le s 1 II. rendű
Tiszteletbeli tanár a két helybeli pap, a kik heti 2— 6
Nagy-Enyed 78 52 . 2 61 28 20 ?6 19 331 69 (21%) 108 (33%)
órán tanítottak; a többi tanár óráinak száma 16 és 24
K olozsvár 41 41 36 40 31 26 27 85 277 77 (28%) 56 (20%)
között változott. Kötelezett tantárgyak a gymn. alsó 4 osz­
M .-Vásárhely 47 50 38 31 27 26 35 26 280 59 (21%) 44 (16%)
tályában a szépírás és ének, a rajz és torna pedig mind a
S z.-U dvaűhely 28 30 21 12 16 21 19 19 166 60 (36%) 8 (5%)
6 osztályában. Csak az a kár, hogy a feldolgozott tananyag
Szászváros 28 15 20 15 10 8 — - 96 25 (26%) 18 (19%)
ezen melléktárgyak egyikéből sincs kitéve az értesítőbe.
Önkénteseknek zenét is tanítottak. A tantárgyak szakok Ezen számok kétségtelenül azt bizonyítják, hegy
szerint vannak közölve, azaz nincs az osztályoknak mind­ E n y e d e n a felső gymn. osztályok aránylag sokkal nópie-
egyik tárgya együvé fogva, hanem minden egyes tantárgy­ lenebbek, mint akármelyik más iskolánknál s hogy kivált az
nak az egész iskolában előadott anyaga osztályok szerint alsó g. osztályokban, de mindenikben is, legnagyobb szi­
felmenő sorrendben van kimutatva, a mi összefüggőleg gorral járnak el a calcalus-adásban. Ha e főtanodánk egész
és könnyen áttekinthotőleg tünteti fel a tanítás összes anya * létszámát véve, összehasonlítjuk a kitűnőket (16% ) a má-
gát. A rendszeres mértant már a 3-ik g, osztályban taní­ sodrendüekkel (24% ), akkor kapjuk azt azt a viszonyt (2:3),
tották, mint Enyeden, a hol azt már évek óta gyakorolják a melyet a gymn.-bán a kitűnők és jelesek együttesen (2 1 % )
s ezért felelhetnek meg a „szervezeti javaslat“ követelmé­ mutatnak a másodrendüek (33% ). Ez ismét azt erősiti
nyének a mértan tanításában. S minthogy többi iskoláink meg, h«gy e tanodánkban a gymn. tanulói nagyobb szám­
is meg akarnak felelni, ezek is a mértan rendszeres taní­ ban buknak meg, mint a többi tanfolyamokéi. Itt a ter­
tását Enyed példájára a szerv, javaslat ellenére (mely mészetes magyarázata a gymn. felső osztályai néptelensé-
csak az 5-iken kezdve rendeli), a mint az értesítőkből lát­ gónek és a többi tanfolyambeliek csekélyebb számú másod­
szik, a 3-ik osztályban kezdik tanítani. rendű osztályzatainak; ha az alsó osztályokban jól megros­
A tanulók névsora nincsen közölve az értesítőben, tálták a tanulókat, a felsőbbekbe kevesebben jutnak ugyan
már pedig ha azt ki lehet hagyni: akkor bátran ki lehet fel, de ezek aztán megfelelhetnek feladatuknak. K o l o z s ­
a tanító személyzetét is. v á r t a gymn. osztályok népessége arányosabb, s minden­
Pályázat útján a latin és német nyelvből 12-en nyer­ esetre annál az iskolánál a legarányosabb, a melyiknél a
tek 6 — 12 frt jutalmat, összesen 85 frt osztatott ki. Ezen calculust legbővebben mérik. A gymnasiumban és az elemi
privát stúdiumok tárgyául talán nagyon is sokat szabtak iskolában a kitűnők vagy jelesek száma (31% ) úgy viszony­
meg, p. o. a 3-ik osztályosoknak ki volt jelölve a latinból uk a másodrendüekéhez (1 7 ^ . \ mint kettő az egyhez (2 : 1);
Cornelius Nepos következő 4 darabja: Atticus, Pelopidas, csak a gymn .-bán a kitűnők vagy jelesek száma (2 8 % )
 528
úgy viszonylik a másodrendűnkéhez (20 % ), mint négy a
háromhoz (4:3)6 tehát itt is szigérubb a márték a gymn.-
bán, mint az elemi iskolában, de még sem annyira, mint
Enyeden. M.-Vá s á r h e l y t a gymn.-ban a kitűnők vagy
jelesek száma ( 2 1 $ ) úgy viszonylik a másodrendüekéhez
( 1 6 $ ) , mint öt a négyhez ( 5 :4 ) , itt már valamicskével
elnézőbbek a kolozsváriaknál is. Sz.-U d v a r h e ly t agym-
nasiumban és az elemi tanodában a kitűnők vagy jelesek
száma (36% ) úgy viszonylik a másodrendüekéhez (5% ),
mint hét az egyhe« (7 :1 ), ha külön a gymnasiumot tekint­
jük is, ezt a viszonyt találjuk, azaz a kitűnő vagy jelesek
száma hétszer annyi, mint a másodrendüekkó, ellenben
Enyeden az előbbiek száma kevesebb, mint az utóbbiaké s
Kolozsvárt és M.-Vásárhelyt sem kétszerezi meg a kitűnők
vagy jelesek száma a másodrendüekét. Lehet, hogy Enyed
és Udvarhely extremitásokat követnek el, az előbbi a szi*
gór, az utóbbi a túlságos engedékenység által. Udvarhely
városában 3 középiskola lévén, talán ezen körülménynek is
vau befolyása a tanulók különös dédelgetésére. Meg aztán
tudni kell azt is, hogy a Kis-féle beneficiumot (50 tanu­
lónak fejenként 25 frt 20 kr. o. é.) csak olyanok élvez­
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Adalékok a kolozsvári ref. egyház történetéhez.
Közli: J Í E R E P E I jjE R G E L Y .
A kolozsvári ref. egyháztanács levéltárában érdekes
levelekre akadtam, melyek közül az elsőt 1679-ben Por-
tsalmi András, ki 1667-ig a kolozsvári ref. coll, profes-
sora, azután pedig kolozsv. ref. pap volt, I. Apafi Mihály test­
véréhez, Apafi Annához, özv Gilányi Gergelynéhez irta,
éspedig azon nemes indokból, hogy alI.Rákóczy György ál­
tal Kolozsmonostoron alapított s a kolozsvári ref. egyház
protectorsága alá helyezett ecclesiának a törökök által fel­
dúlt kis temploma újból leendő felépítésére buzdítsa a fe­
jedelmi nőt, a kinek birtoka volt Kolozsmonostor. Por-
tsalmi leveléből az is kitűnik, hogy Apafi Anna szerette
volna e rommá lett templom ócskát „előbbeni profanus usus-
r a “ visszavinni, t. i. minthogy magánházból alakíttatott át
templommá, viszont azzá tenni.
A más három levelet Apafi Anna írja a nagyhírű tu­
dós Szathmárnémeti Mihályhoz, (ki egy darabig erdélyi gu­
bernátor Bánffy György udvari papja, 1682-től 1696-ig
kolozsvári ref. pap, azután pedig coll. professor volt.)
E három levélből kitűnik az. hogy Apafi Anna
előbbi szándékát megváltoztatván, a templom restitualásába
nemcsak beleegyezett, hanem annak építési költségéhez is
nagyrészben járult, sőt Ígéretet tett, hogy a .mit a kolozs­
vári eccl. adott, azt ő visszafordítja.
Méltónak találom jelezni Apafi Annának szabatos ir-
modorát, mely nem kis műveltségről teszen tanúbizonysá­
got, s mely a nélkül, hogy pongyola lenne, a maga nemes
egyszerűségében a XVII. század sok tudós férfi czifrálkodó
hetik, a kiknek minden tárgyból legalább je'es calculusok
van. Csak néhány év óta esik meg, hogy beneficiariusok
még az első gymn. osztályosok közül is lesznek; addig csak
a felső osztályok tagjai élvezték. Akármilyenek legyenek
a körülmények, extravagantiákra még sem kényszerithetnek,
mert az iskolák nem a beneficiumekért vannak. S z á s z vá-
r o r o n helyesebb arány van a kitűnők vagy jelesek és a má­
sodrendűéi: között, mint akár Kolozsvárt vegy M.-Vásárhelyt.
Jóllehet hét gymnasiumunk van, mégis csak ötnek
jelent meg ez ideig a múlt évről az értesítője. Z i l a h a
tavaly adott ki értesítőt, az idén, nem tudom mi okból,
megkésett vele, de talán: quod differtur non aufertur. S.-
S z t . - G y ö r g y pedig még mindig csak készülődik, vagy ta­
lán még nem is gondol reá. A szegénység nem szolgálhat
akadályul, mert nem az iskolák, hanem legnagyobb részben
a tanulók hordozzák az értesítő költségeit. Ha pedig vala­
mi elháríthatatlan ok miatt nem adhatna ki értesítőt (a
mit nem hiszünk), legalább a sajtó úiján elmondhatná az
igazgatóság a nyilvánosság elé tartozókat.
Gönczi Lajos .
s ezért gyakran érthetetlenül dogmatizáló irmodora felett
áll. Nem akarok semmit levonni Portsalmi András tudós-
ságából s vallásos buzgóságábó), azonban csak hasonlítsa ösz-
sze az olvasó az ő itt közlött levelét az Apafi Annáéival:
igazat fogadni állításomnak, midőn az ő különben nemes
forrásból fakadt buzgóságát oly ortbodox s e mellett
czifra periódusokba burkolja, hogy önként jön az
embernek ajkára e felkiáltás: , 0 tempóra, o mores !a Apafi
Anna levelei végén magát „ á r v a Apafi Annának“ nevezi,
mi bizonynyai általa mélyen érzett bús özvegyi egyedüliségét
jelzi.
Azonban hadd szóljanak helyettem a levelek.
I.
Néhai Tekintetes Nemzetes Gilányi Gergely ur öz-
vegyéuek, Tekintetes Apafi Anna Asszonynak s nékem bi-
zodalmas Asszonyomnak ö kegyelmének igen becsülettel adassák.
Hogy Isten ez új esztendőnek egész folyását kegyel­
mednek lelki és testi jókkal meg áldgya; meg koronázza,
nagy szívesen kívánom.
Tekintetes Nemzetes Asszonyom, hoszszas Írásommal
hogy terheljem kgldet, a dolognak nagysága kénszerit reá.
Christus együgyü szolgáinak nagy szomorúságunkra va­
gyon, hogy a Pogánságnak országunkban való járásátúl;
pusztitásátúl fogva, a Jesus Christus országának Colos-mo*
nostoron csorbasagot kellett szenvedni, mely szomorúsá­
gunk várakozásunk kívül mostan öregbedik azzal, hogy a
mely nemes fundust, Rákod György ez Hazának Móltósá-
gos akkori Fejedelme, itt Colos-Monostoron, maga kész pén­
zén bizonyos summán az akkori legitimus Possesoroktul
 529
meg v ö tt; magáévá tött, az akkori Tanács ur híveink s
Tiszt. Csillái György Püspöknek instantiajukra Istenhez
való buzgóságából, ez papistaságban megrögzött helyben
Templumnak és Parochianak origaJtatására vallásunkon lé­
vök kedvekért fordított, és ezen funduson levő kőházat
annak rendi szerint praedicalló székkel, férfiaknak és asz-
szonyi állatoknak való székekkel megékesitett és 1654 esz­
tendőben solenniter, nagy uvi rendeknek jelenlétekben, kö­
nyörgésekkel, praedicatiokkal és sacramentumoknak kiszol­
gáltatása által Templomnak dedicaltat^tt, és könyörgések­
nek és egyéb közönséges isteni tiszteletnek és szolgálat­
nak házává consecraltatott, hogy Jesus Christusnak országa ott
is gyarapodást vehessen a sok tövisek között, kgd azon
igyekezik hogy elóbbeni külső profanus ususra viszsza té r­
jen, és ott a Christus országa nem csak ez ideig való
csorbaságban maradjon, hanem in perpetuum exuláljon,
számkivetésre menjen, és még csak helye se maradjon.
Inkább birja az sziveket veséket vizsgáló Isten arra az
kgd szivet, hogy a mit mások Istennek adtanak, és a mi
eddig Istené volt, és a Christus országának szállása, marad-
gyon ennek utánna is a Chr. Jesus Országának és az
Evangélium praedikaltatásának szállása, és hadd épülhessen
fel csorbaságából ez Colos-monostoron is Jesus Chr. orszá­
ga, és mi is Chr. Jesusnak együgyű szolgái bocsáthas­
sunk sürü fohászkodásokat kegyelmed kgld életéért a mi Iste­
nünk eleiben, és ez Chr. számára rendeltetett ház is tehes­
sen tanubizonságot az kegyelmed Isten dicsősége mellett való
buzgóságárul az Isten kglmessógének széki előtt. Az Ur ad­
ja az ö kegyelmét és minden jóra gerjesztgelő segedelmét
kglmednek. Ámen. Irám Kolosváratt az Édes Jesusom or­
szágának csorbaságán siránkozván 3. napján az Első
hónak 1679 esztendőben.
Kegyelmednek menyei áldásokat kíván
Portsalmi András
az Ur Jesus együgyű szolgája a kolosvári
R. ecclesiában. m. p.
(Vége következik.^
KÜLÖNFÉLÉK.
Koiozsvár, 1879. decz. tí-án.
— Elekes György temetése e hó i-én ment végbe,
kiváló részvét mellett, bizonyságául annak, hogy az elhunyt
nemcsak saját egyházközségében, de az egész vidéken köz-
tiszteletnek s szeretetnek örvendett s váratlan elhunyta ál­
talános megdöbbenést keltett. Ravatala fölött az imát a ház­
nál Gruzda Domokos, tövisi paptársunk tartotta, az emlék­
beszédet a Bőd Péter korában épült széptemplomban-—a gyászoló
család felkérésére — lapunk szerkesztője. Megható dal­
lamaival közreműködött a n.-enyedi theologusok dalárdája is*
— Dr. Antal László, m.-vásárhelyi derék főgond­
nokunk, mint bizottsági elnök s Demeter Károly, taná­
runk, mint jegyző, felhívást bocsátottak közre néhai Bolyai
Barkas sírja felé egy emlékkő felállítása érdekében. E fel­
hívásban, a többek közt, ezt Írják • „Köztudomású dolog,
Nyomatott Stein János m. kir. egtyeemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda bettiivel^Kolozvárt.
hogy Bolyai Farkas egyike bérezés hazánk szellemileg legma­
gasabban kiemelkedő fiainak. Nem tudjuk elhatározni, hogy
vájjon a mathesis vagy a költészet mezején hagyott-e ma­
radandóbb nyomokat? Hogy mekkora számtudós volt, arról
tanúskodik azon tény, hogy halála után a szomszéd Német­
országban terjedelmes Bolyai-irodalom keletkezett. Költői
érdemeit illetőleg pedig, egyéb apróbb dolgozatain kívül,
ércznól maradandóbb monumentum az „Öt szomorú játék“ ,
mely ha drámai tekintetben s különösen színpadi hatás dol­
gában sok kifogás alá esik is: a költői gondolatok és phan-
tasia valóságos kincses bányájának tekinthető. E jelesünk
sírja máig is jeltelen. Mohos fejfa sem mutatja a drága
hamvak nyughelyét. Egy kipusztulható gyümölcsfa, az mind­
össze, a miről Bolyai Farkas sírját felismerjük. A felhívás
bizonynyal hazaszerte élénk visszhangot fog kelteni s ré­
szünkről is készséggel közvetítjük az adakozásokat, melyek­
nek sorát ezennel— parányi jeléül a tanitványi hálának, mely
az elhunyt iránt szivünket betölti— egy drb aranynyal meg­
kezdjük s fölkérjük az elröppent nagy és nemes szellem
iránti kegyelet lerovására összes tisztelőit.
— Idősb Kiss Áronpovcsalmi lelkész — írja a „Prot.
Heti Lap*1— szathmári egyházmegyei esperes s a tiszántúli
egykázkerület egyik legrégibb köztiszteletben álló vezérfér-
fia, m. hó 22-én ünnepelte családja és számos tisztelője kö­
rében esperessége 20-ik és születése 65-ik évfordulóját. Iá
kettős ünnepély alkalmából jól esik nekünk távollakó tisz­
telőinek is kifejezni azon szivből fakadó jó kivánatunkat,
hogy Isten a hazai port. egyházi és tanügyi irodalmunk
terén is szeles körben ismert Áron-család tisztes fejét, az
egyházkormányzat ügye körül oly sok érdemet szerzett de­
rék esperest tartsa meg és éltesse még sokáig.
— Marosi ref. egyházmegyénk közelebbről tar­
tott közgyűlése a vasárnap s más ünnepek megtartására,
vonatkozó alispáni rendelettel meg nem elégedve, elhatároz­
ta, hogy a maga rendes útján, e tárgyban a belügyminisz­
terhez folyamodik. E hirt a „Prot, egyházi s iskolai Lap“
után közöljük, miután az ivt gyűlésről egyik levelezőnktől
se kaptunk értesítést.
— A prot. theologiai fakultás Párisban múlt hó
7-én nyittatott meg ünnepélyesen, az Aragó Boulevardon e
czélra emelt díszes épületben. A párisi egyetem legkiválóbb
kitűnőségei, miniszterek, nagy számú tudósok és ivók voltak
hivatalosak ez ünnepélyre. Ferry miniszter nagy hatású be­
szédet tartott, melyben fölemlítő, hogy a fakultást Strass-
burgban — eddigi székhelyén — a császárság tette tönk­
re, mig a köztársaság felemelte azt újra s a franczia szel­
lem és tudomány központjába helyezte el. Találó vonások­
ban jellezte az állam viszonyát a fakultáshoz s kiemelé,
hogy az líjabb időkben a protestantúsmus volt a szabadság
legelső alakja.
— Nagy Józsefet, sz.-udvarhelyi főtanodánk egyik
ösztálytanitóját, a hévízi egyházközség, az udvarhelyi egy­
házmegyében, papjává választotta.
A szerkesztő postája.
Összes vidéki levelezőinket s illetőleg jegyzötársa~
inkát tisztelettel kérjük, szíveskedjenek az őszi közgyűlé­
sekről rövid tudósításokat küldeni.
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Deczember 14
4 -
M ieffjelenllc
minden vasárnap.
ERDÉLYI
SíorkoszUíségi s kiadói czállás:
b.-favkasutcza 16. sz hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
E G Y H Á Z I ÉS
Kéziratok nem adatnak vissza,
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S : S í Z á b S Z
T a r ta lo m : Deuique censeo . Szász Béla. — Az isla
misrnus fény- és "árnyoldala. (Tanulmány.) (Folytatás.) — Az egye­
temes ief. tanügyi bizottság nov. 26—29 üléséből. — Az áll. ig.
tanács r. gyűléséből, r. t. — V i d é k i é l e t : Végszó. A nem ifjú
marosi papnak. Vályi Pál, esperes. — Egyházi lapok szemléje. —
T á r ez a: Adalékok a kolozsvári ref. egyház történetéhez. Közli:
Herepei Gergely. — Különfélék. — Szerkesztő postája.
Denique censeo
Kolozsvár 1S7U. docz. 11-éii.
Az állandó ig. tanács, egyik közelebbi ülésében, két
egyházközségnek előleget utalványozott, mivel adó miatt
mindkettő executio alatt állott, egy harmadik esetben pedig
tárgyalta X, egyházközség ügyét, mely költséges építkezé­
sek terhe alatt nyögve, hajaiból az által kivan menekedni,
hogy egy meghatározott czélra tett s kamatos kamataival a
czél eléréséig elkölthetetlennek rendelt alapítványt adós­
sága törlesztésére akar fordítani. A végzés termé­
szetesen az lön, hogy az ig. tanácsnak nem áll hatal­
mában alapítványt eredeti czóljától elvonni, vagy elvonni
engedni, utasítván amaz egyházközséget, hogy valamint
építkezéseit fensőbb engedély nélkül tette, most igyekozzék
terheitől más úton menekedni, a meghatározott czelu ala*
XiitYÚny fölhasználása semmi szin alatt nem leven engedé­
lyezhető.
És történhetett s az áll. ig. tanács egyetlen ülésen
tárgyalás alá kerülhetett e három eset a „ r e n d s z e r e s “
c a n. v i s i t a t i o k idején. És jegyezzük meg, hogy az ily
esetek csak por incidens juthatnak az ig. tanács tudomá­
sára, miután az egyházközségi vagyon-ügyek ellenőrzése más
fórumok utján történik (?) s az ig. tanács elé csak akkor
kerül egy-egy eset, a midőn már megvan a haj s más se­
gítség nem igen remélhető, m in t: igazgató tanács Űzess!
Nem feszegetve itt a kérdésnek azt az ágát, hogy mi­
ből? mikor nincs: magára arra a rendszerre kívánok pár
megjegyzést tenni, mely mellett az egyházközségi vagyonok
ily Csáky-szalmája sorsra juthatnak s az általam már is­
mételve fölvetett e kérdést nem is hagyom addig pihenni,
mig valamely irányban javulás nem következik — mert, ha
a rómainak szabadott minden beszédét a „denique censeo“-n
végeznie: bajaink túlnyomó részének alapfogását én sem
szünök meg mindaddig ostromolni, a mig czélom nem érem.
50. szám
h ird etési d ija k :
f i i n
Kétszer hasábozott gannoml
sor vagy annak tere 5 ki*.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 ki\
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivata
Előfizetési á r :
IS K O L A I H E T IL A P . Egész évre 6 írt., félévre 3
fi t., évnegyedre 1frt 50k
D O M C lO lS O S ,
A tény tehát az, hogy a can. visitatiok évente s
„rendszeresen“ folynak, a passiv és activ adósságok kötle-
velei, a pénzkészlet, az adókönyv, a számadás, szóval a
yagyonligy minden ága szigorúan és részletesen vizsgálat
alá vétetik, az egész proeessusról jegyzőkönyv készül, ezt
az egyházmegye megvizsgálja, még a főt, püspök úrhoz is
föberjeszti, ki szintén megteszi a maga reflexióit — s a
másik tény az, hogy özönével történhetik tőkék biztosítat­
lan kikölcsönözése, pénztári „készletek“ hiányzása, alapít­
ványok elköltése, adóhátralékok oly mérvű fölhalmozódása,
hogy execuliora kerül a dolog stb.
Szóval, a két tény egymásmellé állítva az, hogy a vi-
sitatio megtörténik, de eredménye nincs, egyházközségeink
vagyonilag hanyátlanak, a használt orvosság nem elég erős
a tényként meglevő betegség orvoslására.
Nem terjeszkedem itt arra, hogy m i k é n t történnek
az évi visitatiok; más helyen (az idei egyházkevületi köz­
gyűlésen is) vettem magamnak az alkalmat c tekintetben
részletes adatokkal szolgálni. Engedjük meg, hogy minden
egyházmegyében példányszerüen foly a vizsgálat — de ak­
kor még fokozottabb mértékben ellenmondás van a két tény
között s a „kellene“ és „van' még áthidalhatatlanabb tá­
volságban fekszik egymástól.
Ha tehát egyházközségeinket a vagyontalanság demo­
ralizáló állapotába stilyeszteni nem akarjuk, okvetetlen gon­
doskodnunk kell oly expediensről, mely a m«st gyakorlatban
levő, de ki nem elégítő orvosszert előnyösen helyettesíthesse.
Történt ugyan az új szervezés óta is egy kísérlet —
ha jól emlékszem, Kisantal Sámuel tagtársunk indítványoz­
ta vala a visitationalis kérdőpontok módosítását, talán az
1874-iki közgyűlésen, de sikertelenül. De ha elfogadta vol­
na is a közgyűlés az indítványt, mi hasznát láttuk volna,
mikor a mostani kérdőpontok is elég részletezők, a vagyoni
kérdésekre is kiterjedők, azonban látjuk, hogy minden ha­
szon nélkül. Nem a kérdőpontok fogalmazásában s mond­
juk: nem is a visitatiot végzők lelkiismerstességében, buz­
galmában van tehát a baj, hanem máshol.
Talán »azok, kik ott vidéken élve, továbbra is kény­
telenek az illetőkkel érintkezni, nem járhatnak elég szigo-
rnan el az ellenőrzésben? De hisz ott van az egyházme­
gyei, sőt a püspöki felülvizsgálat s ezek alkalmazhatnák a
legkérlelhetetlenebb szigort. Vagy talán a jegyzőkönyv ada-
 530
tai nem a valóságnak megfelelők s igy az ellenőrző köze­
gek azt hiszik, hogy minden rendben van —■ elhallgattat-
ván a defectusok? De ezt föltennünk nem szabad.
Eltörüljük tehát ezt az egész komédiát, mely minden
Ihászon nélkül egy csomó költségébe kerül az egyházközsé­
geknek? Vagy új közegeket teremtsünk s kimondjuk evei,
hogy egyházmegyéink nem tudják feladataikat megoldani?
I>e hát ezeket az ujan teremtendő közegeket miből dí­
jazzuk ?
íme egy csomó kérdés — most csak fölvetve s aval
a kéréssel terjesztve az egyházmegyék t. tényezői elé, hogy
csúfolják meg az itt foglalt állításokat — ha tudják s
gyújtsanak a maguk tapasztalati köréből adatokat a múlha­
tatlan orvoslat számára. Szívesen kérem mindazokat, a kik
§t baj fölismerésében együttéreznek velem, ne tagadják meg
kömműködésöket e kérdés kitisztázásától, ha lehet megol­
dásától, mert erősen meg vagyok győződve, hogy egyházi
közéletünknek ez az egyik legsarkalatosabb problémája.
S azért is kérem e hozzászólást, mert e nélkül az
én expediensem igen — centralisticus izü találna lenni, e
szó pedig, Kolozsvárról hangozva, nem a legjobb hírnek
örvend.
Várom tehát a hozzászólásokat.
Szász Béla .
Az islainismus fény- és árnyoldala*
(Tanulmány.)
(Folytatás)
A mi számításunk szerint, Ki\ u. a III-ik században
©gy törzs Medina környékén felvette a zsidó vallást, de ez
Böég nagyon kevés változást létesített az arabok között. A
keresztyénség is oly kisszerű hódításokat tett, hogy az er­
kölcsök és szokások megváltoztatására majd semmi hatással
sem volt. Ugyannyira, hogy Ali kalifa egész nyugodtsággal
mondhatta egy keresztyénné lett arab törzsről: „ezen em­
berek a keresztyénsógnek semmi egyebet sem köszönhet­
nek, mint a bor élvezhetését." így tehát sem a zsidó, sem
a keresztyén vallás Arabiában mélyebb gyökeret nem ver­
hetett. Azonban az arabok egy Isten imádása mellett, tér
nyílott több kisebb alárendelt Istenek és fétisek imádá-
sára.
A mokkái négy szögalaku kába, mint központi szent­
ség 360 bálYánynyal, az Ábrahám szobra, a Zemzen forrá­
sa, mely Ismael megmentésére fakadt fel a földből, továb­
bá egy az égből aláhullott vakító fehérségű kő, a melyhosz-
szu időn keresztül, a bűnösök csókjai következtében meg­
feketedett, képezte az arabok tiszteletének tárgyát. Hogy a
vallásos cselckvények milyen fejletlenek valának, bizonyítja
; a h o g y az apa sajátkezüleg áldozta fel fiát, hogy az Is­
tenek haragját kiengesztelje. A jövő életről való fogalmak
egészen határozatlanok valának, mert mig némelyek az örök
megsemmisülést hitték, addig mások az elhaltnak sírjára
tevét kötöttek, hogy a feltámadás nagy napján legyen a
min haza menjen a sírnak lakója.
Egész bizonyossággal nem határozhatjuk meg, vájjon
a fjnnebb leirt állapotok alapján hajtotta-e *végre Moham­
med reformját, vagy nem?! Annyi azonban bizonyos, hogy
a fennebb leirt vallásos állapotban is volt némi közeledés
a monotheismus felé. Az izraeliták szájhagyománya az ara­
bok szájhagvományával szorosan összevág, de ezen körül­
mény, valamint azon tény, hogy Medina környékén egy
törzs felvette a zsidó vallást, miként Dozy e tárgyra vo­
natkozó munkájában kifejti, nem nagy hatással lehetett az
izraeliták monotheistákká léteiére. A mekkai pantheonnak
Istonei, miután egymás móllá valának helyezve, ugyszólva
társaságba, könnyen felkelthetik imádóikban a monotheis­
mus gondolatát, figyelmét. S hogy e tekintetben némi kí­
sérletek már Mohammed kora előtt is történtek, azt a tör­
ténelem is igazolja. Nagyon természetes, hogy a papi csa­
ládból származott Mohammed lelkületére sok olyan körül­
mény lehetett hatással, a mely későbbi fellépését a mono­
theismus érdekében előkészítette. A mint tudjuk, a Moham­
med szülesésére vonatkozó csodák keletkezése egy későbbi
kor szüleménye. Ezen csodák létrejövetele az emberi ke­
délyből könnyen kimagyarázhatók. Mind Mohammed, mind
pedig kortársai nagyon csekély jelentőséget tulajdonítottak:
a csodáknak. Tehát Mohammed életrajzából, tárgyunk meg­
világítására, legyen szabad felsorolni a következőket: Mo­
hammed 575-ben született a koraiták törzsének egyik te ­
kintélyes családjából; apja kevéssel születése előtt halt meg,
anyját pedig már hat éves korában elveszítette. Összes
öröksége öt tevéből állott. Nagyapja Abdal-Muttalib halála
után, nagybátyja Abu-Taleb, ki nagyon szegény volt, vette
gondozása alá és igy Mohammed már fiatal korában, kicsiny
nyájával, a pusztai életre volt utalva. Ifjúkori élete nagy
mértékben hasonlít a Mózes és Dávid fiatalkori életéhez.
Mint hallgatag, szelíd és igazságszerető ifjút társai Al-Amin,
megbízható melléknévvel tisztelték meg. Nagyon szerencsés
házasságot tett, a mennyiben egy gazdag Khadija nevű nőt
vett feleségül, a ki 15 évvel volt idősebb, mint ő ; noha.
hazája szokása szerint, egy második nőt is vehetett fele­
ségül, de ezt nem tartotta az erkölcsiséggel összeférhetnek.
Negyven éves koráig élete minden nevezetes esemény nél­
kül folyt le. Minthogy családja a kába őrizésével volt meg­
bízva, a legnagyobb tiszteletben tartotta mind e szentsé­
get, mind pedig a körülötte elhelyezve levő bálványokat.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk Mohammed szemé­
lyiségét illetőleg, hogy egész testalkata, születésétől fogva,
nagyon gyenge, ideges, a külső körülmények, az idő válto­
zatai iránt túlságos érzékeny volt. Életrajzának egyik Írója,
Sprenger, Mohammednek olyan betegséget tulajdonit, a me­
lyet :í görögök szent betegségnek neveztek. A kegyes arab
előtt a Ramadán hónapja az imádságnak volt szentelve, a
melyet Mohammed is szigorú pontossággal megtartott. Ek­
kor a Hira hegység barlangjába vonult, a hol napjait ve-
zekléssel és imádkozással töltötte.
Egy alkalommal különös vágyat érzett magában a
csendes magányba való visszavonulásra, hói találhatta vol­
na ezt fel másutt inkább, mint Arábia pusztáin, a hol
 531
mint ő vélte, a végetlen szellemmel mysticus beszélgetésbe
elegyedhetik, és igy magasztos hivatására előkészülve, mint
yalláshirdető fog fellápni kortársai között. Vágya megvaló­
sulást is nyert, a mennyiben a „szellem“ megszállotta, és
nem is hagyta el. Mert ime! a kijelentésnek két lényeges
része lengi át működését: egy nagy igazság hirdetése, és
egy nagy reformatio tényének megkezdése. Az igazság, az
isteni egységben a reformatio, a bálvány imádás megszöntc-
tésében állott. A magány elhagyása után, mindenfelé hirde­
tő a vele közlött kijelentést; kortársai pedig mint Isten
követét üdvözölték, így tehát a Mohammed tanának, a mu­
zulmán tannak első pontja, a zsidó és keresztyén vallástól
tökéletesen független. A második pontot, a bálványimádás
megseinmisitésót illetőleg, merész lépés volt Mohamedre —
mint isten küldöttére nézve, a kortársai által tisztelt és
imádott istenek és bálványok, — a sötétség angyalainak e jel­
képei ellen küzdeni. Mint több más prófétának, úgy Mo-
hammednek is, sok nyughatatlanságon és határozatlanságon
kellett keresztül menni. Prófétai működésénél^ legelső gyű*
mölcse, nejének megtérítése volt, prófétai fellépésének kez­
detén, hogy milyen csekély sikerrel működött bizonyítja az,
hogy három év lefolyása alatt, csak 14 tanítványt tudott
magának szerezni. Az emberek, midőn az ufcczán végig
mouj, ujjal mutatták, kövol dobálták, csúfolták, szóval Mek­
kának lakói, mindig kicsinylőleg nyilatkoztak felőle. Azon­
ban, mindezek daczára tüzből jött prédikálása, nem marad­
hatott illő következmény nélkül, mert a „Kábát“ mind ke­
vesebben, kevesebben kezdették látogatni; a koraiták és az
efézusi ezüstmüvesek, csaknem kétségbeestek jövedelmük
csökkenése miatt. Nagybátyjának Abú-Tálebnek kijelentették,
hogy ha Mohammedet nem mérsékli, készek a legszigorúbb
rendszabályokkal fellépni.
Hanem Mohammed mindezekre csaknem olyan hangon
válaszolt, mint Luther: „ha jobb kezem ellen a nap, bal
kezem ellen pedig a hold lép fel, mégis azon tervemet, a
melyet Isten parancsol, megvalósítom.“ Csak tiz év lefo*
lyása után lett az üldözés komolyabb, természetesen ezen
idő alatt, a liivők száma meglehetősen megszaporodott. Mi­
után neje Khadija és nagybátyja Abú-Taleb meghalt, — a ki
ugyan testvére tanának nem engedelmeskedett, de mégis
mindenütt a hol szóba jött, védelmezte, — reá nézve a Mek­
kában való maradás tarthatatlan lett és menekülnie kellett;
futása közben, három napon keresztül, üldözői elől elrej­
tőzve, egy barlangban tartózkodott, itt pedig azon kortár­
sai előtt csodának feltűnt jelenség történt vele, hogy hen-
léte alatt egy pók hálójával a barlang száját bevonta s igy
az őt kereső szolgák, miután látták, hogy a barlang nyila­
sa be van vonva pókhálóval, nem is kutatták fel bensőjét,
Innen egyenesen Medinába menekült, a mely menekülésével
(hegira) az islamismus első korszaka be is végződött; ár­
tatlansága sajátságos menekülése által, a világ előtt, — iga­
zolva lett. Ha történetesen ellensége kezei közé kerül, a
próféták között csak mint martyr foglalhatott volna
ielyet.
De igy, futásával, kortársai eiőtt nemcsak természet-
feletti küldetését igazolta, hanem egyszersmind meggyőző­
désének komolyságát és erkölcsi bátorságát is. Bizonyosan,
hogy ha üldözői megölik, tana vele ogyüt, sírba szállott
volna. Mig Mohammod Mekkában egy türelmes rofornmtor
alakjában áll előttünk, addig Medinában egy zsidó fogalom
szerinti Messiás, a ki, mint a theokratia feje, hadat vezé­
rel, népeket hódit, serailt tart, s mindezeket a kegyes mu­
zulmán pirulás nélkül hirdeti; mi nagyon is természetes*
mert az islamismus alapítójának mocsoktalan szentsége nem
szolgált alapul a muzulmán dogma létrejövetelere, a mint
az Budhával, Kristussal az általuk alapított vallást köve­
tőknél történt. Egy zsidó és egy mohammedán vagy mu­
zulmán, minden fenakadás nélkül, eltűrheti és el is tűri
Mózes és Mohammod hibáit, gyarlóságait.
Tehát Mohammed, mig Mekkában tanítványainak szi­
vére kötötte a türolmességet, addig Medinában mindig a
türelmetlenséget hangsúlyozta. Itt már az islamismus há­
borút folytat, a hitetleneknek szabad választást enged a
megtérés vagy a halál között és a háború folytatásának:
okát, kortársai előtt, indokolja a Mózes, Józsua, Saul és
Dávid példájával.
S igy, a mig híveit tana ellenségeinek megölésére
ösztönzé, addig magának akkora tekintélyt szerzett, hogy
Mekkába való visszatérése valódi diadalmenet volt és a ré­
gi ellenséges érzelem megtorlása senkinek sem jutott eszé­
be. Midőn a bálványokat eltörölte, a Kábát megtisztította.,
nagyon sokat tett a monotheismus érdekében, hanem eljá­
rásával, működésével, sok tekintetben áthágta az erkölcsi
törvényeket, de mindazonáltal isteni küldetése, elég bizto­
sítékot nyújtott számára a végett, hogy ezeket ügyeimen
kívül hagyja, vagy magát e törvények felett állónak kép­
zelje. Különben élettörténetéből sok szép és nemes vonás
maradt fenn számunkra, jelesen: midőn egy fa alatt szuny-
nyadozva Darthur, egyik legnagyobb ellensége, mellé lo-
pódzott s a zajra felébredő Mohammedet igy szólította meg:
Mohammed! ki menthet most meg téged? az Isten! felelt
a próféta moggyőződésteljes hangon: Más alkalommal, mi­
dőn lázadás fejlődött ki, Darthur futás közben kardját el­
ejtette : Mohammed az elejtett kardot kezébe ragadva, igy
szólott hozzá: Ki fog téged most megszabadítani?! Dar-
ttaur azt felelte: Senki! Mohammed kardját visszaadta <d
szavakkal: Tanulj tőlem könyörttletessóget! Hogy milyen ke­
vés remenyo Yolt a tökéletes megszentelődés elérésére, bizo­
nyítja az, hogy egyik neje Ayisha, ezen kérdést intézte
hozzá: A paradicsomot erényeidért meg fogod-e nyerni? 0
igy válaszolt: Isten könyörületessége óvand meg engemet!
A kitűnő orientalista Sir William Muir, a leghitelesebb for­
rások után, sok olyan adatot közöl Mohammed élettörténe­
téből, a melyek arról tanúskodnak, hogy életéből a jó tettek
és erények nem hiányoztak, s ha bár számos szenyfolt vaui
élettörténetében, de mindezek mellett, valóságos őszinte em­
ber v o lt; személyisége, szóval egész lénye tanításának, kor-
kársai előtt bizonyos méltóságot kölcsönzött. Azonban soha
sem szabad felednünk, hogy midőn az islamismus feleit
mondunk ítéletet, ezen Ítéletünk csak magára az islamis-
*

musra, nem pedig egyszersmind arra is
azt prédikálta.
(F o ly t a t á s a k ö v e t k e z ik .)
Az egyetemes ref. tanügyi bizottság no­
vember 26—29-iki üléséből.
A gymnasium tanárképzés és képesítés fontos kérdé­
sében, mely már a megelőző ülésen is nagy mértékben fog­
lalkoztatta a bizottság tagjait, végeredményül azon megál­
lapodás történt, liogy az egyetemes tanügyi bizottság a ta­
nárok képzősére nézve legbiztosabb és legmegnyugtatóbb
intézkedésnek tartja, ha a magyarországi ref. egyház gon­
doskodik, hogy valamelyik főiskolájánál egy Önálló bölcsé­
szeti tanfolyam állíttassák fel, összeköttetésben egy tanár -
képezdével; azt követeli a ref. egyház tekintélye, jól fel­
fogott intellectualis érdekei, a középiskolai, de általában az
egész tanügynek valódi fölvirágozhatása, nemzeti szellem­
ben és irányban fejlődhetése. A tanárképző tanfolyam 3 év.
A tantárgyak részint általánosak (bölcsészet, magyar nyelv
s irodalom, nevelés, oktatástan s ennek története), részint
szaktárgyak, melyeknek csoportosítására szakférfiak kéret­
nek föl. A képesítés mértéke a kellő általános műveltség,
a választott szakban teljes jártasság és paedagogico-metho-
dicai képzettség. Addig is azonban, mig ezen protestáns
tanárképezdével összekötött bölcsészeti tanfolyam létrejöhet­
ne, a tanárvizsgálást szakférfiakból álló bizottság eszközli,
melynek elnöke valamelyik püspök, tagjai az egyetemeken
vagy ref. főiskolákon működő szaktanárok. Két bizottság
alakittatik: egyik Budapesten, a másik Kolozsváit.
A vizsgálat Írás- és szóbeli, melyek két Ízben adan­
dók, először az általános tárgyakból, aztán a szaktárgyakból.
A november 27-iki ülésben az érettségi vizsgálatok
szabályozása került napi rendre a rendtartási albizottság
javaslata alapján. Hangsúlyozva lön, hogy az érettségi vizs­
gálat nem a szerzett ismeretek kitudása, hanem a szellemi
fejlettség megítélése végett van ; ezt pedig nem a sok szó­
beli tárgy felvételével s az Írásbeli dolgozatok csekélyre be­
csülésével lehet elérni. Beható eszmecsere után az albizott­
ság munkálata általánosságban elfogadtatott, a mint követ­
kezik :
1. A gymnasiumi tanfolyam YlII-ik osztályának be-
Yégeztével a gymnasiumi munkásság végeredményének ki­
tüntetése végett érettségi vizsgálat tartandó.
2. Az érettségi vizsgálat részint Írásbeli, részint szó­
beli. A tárgyak, mint az államnál.
3. Az írásbeli vizsgálatok a szóbelit megelőzőleg tar­
tatnak, egy*egy tárgyból fél nap alatt, az illető szaktanár
felügyelete rneUett. A beadott dolgozatokat a szaktanár s
lehetőség szerint még két tanár, általános ítéletét kimond­
ja, aláírja s az igazgató tanárnak a vizsgáló bizottság elé
terjesztés végett átadja.
4. A szóbeli vizsgálat a superintendens vagy helyet-
tessének elnöklete alatt álló vizsgáló bizottság előtt törté­
nik, £ vizsgáló bizottság tagjai az illető szaktanárok és a
gymnasiumi igazgató-tanár.
532
vonatkozik, a ki 5. Az érettségi vizsgálat rend szerint ott teendő le,
a hol a növendék a VIII-ik osztályt végezte s a magán
érettségi vizsgálat, a hol a VIII-ik osztályból a vizsgálat
letetetett s az ismétlő vizsgálat, a hol a növendék a rósz
osztályzatot kapta.
6. Érettségi vizsgálatra csak oly tanulók bocsáttat­
nak, kik a gymnasiumi tanfolyamot teljesen bevégezték s a
VIII-ik osztály tanulmányaiból az iskolai bizonyítvány, vagy
az anyakönyv rovatai szerint legalább elégséges osztályza­
tot nyertek. E végett minden tanuló az igazgatóságnál je­
lentkezik, ki a jelentkezők neveit a tanári gyűlés elé ter­
jeszti s ez határoz a vizsgálatra bocsátás, vagy elutasítás
felett.
7. A szóbeli vizsgálatra bocsátás felett, a beadott
dolgozatok megvizsgálása után, a vizsgáló bizottság hatá­
roz. Az írásbeli dolgozatok megítélésénél a gondolkozási
érettség zsinórmértékéül [a magyar nyelven irt fogalma­
zás dönt,
8. A szóbeli vizsgálat bevégezte után a vizsgáló bi­
zottság megállapítja előbb az egyes tantárgyakból adandó
osztályzatot, azután az általános jegyet. Az osztályzat fo­
kozatai jeles, jó, elégséges, elégtelen. Kitüntetéssel érett­
nek nyilvánittatik az, ki mindenből jeles; egyszerűen érett­
nek nyilyánittatik minden más jegygyei (elégtelen kivéte­
lével) bíró tanuló.
9. A mely tanuló csak egy tantárgyból is elégtelen
osztályzatot kapott, az két hónapra visszavettetik, a midőn
javító vizsgálatot tehet. Két tantárgyból kapott elégtelen
osztályzattal egész cvre visszavettetik, a midőn minden tan­
tárgyból vizsgálatot tenni köteles.
Kétszeri javítás kísérlete után érettségi vizsgálatra nem
vehető fel többé.
10. Az érettségi bizonyítvány a vizsgáló bizottság
elnökének, továbbá az igazgató és vizsgáló tanárok aláírásá­
val, magyar nyelven adandó ki,
11. Az érettségi vizsgálatdijak megállapitása az egy­
házkerület teendője.
12. Az érettségi vizsgálatok eredményéről, úgy szin­
tén a bizottság összes eljárásáról jegyzőkönyv vezettetik s
ez az osztályzatot feltüntető táblás kimutatással együtt, az
egyházkerületi elnökségnek megküldetik.
13. Rendkívüli intézkedések
a) magántanulóktól csak a VIII-ik osztályból nyert,
legalább elégséges jegyű bizonyitvány előmutatása mellett,
vehető fel az érettségi vizsgálat;
b) a VIII-ik osztályt más intézetben végzett tanuló
köteles az illető gymnasium igazgatójától nyert bizonyitvány-
nyal kimutatni, hogy az érettségi vizsgálatra jelentkezik, az
illető gymnasium főfelügyelőségétől engedélyt tartozik fel­
mutatni;
c) mindezen vizsgálatok különös díjfizetés alá esnek,
melynek mennyiségét az egyházkerületek szabják meg.
14. Az érettségi vizsgálatok ideje előre kihirdetendő,
mely időn kivül vizsgálat nem tartható.
 533

15. A vizsgálatok szabályszerű megtartásáuak egyéb

resitése czéljából azt javasolta, hogy rovatostáblázatok kül­
részleteiről az igazgntó-tanár intézkedik. dessenek le az igazgatóságokhoz, a melyeket azok lelkiis­
A noveinb. 28-iki ülésben a rendtartási és fegyelmi meretesen kitöltsenek, a gymn. vagyonát az elemi és fel­
albizottság többi munkálatai voltak szőnyegen. Az albizott­ sőbb iskolákétól elkülönítve és pontosan vezessék be. A
ság jelentéséből kitűnt, hogy általános rendtartási és fe­ javaslatot elfogadta az értekezlet s az állam számára ké-
gyelmi szabályok csak az erdélyi és a dunamelléki ref. szitni szokott statistikai kimutatásokhoz hasonlók szerkesz­
gymnasiumokban vannak, mig a többi kerületekben minden tését elhatározta.
iskolában külön-külön igazgatási, rendtartási és fegyélmi A legfontosabb tárgya a tanácskozásnak a tanterv
szabályok érvényesek. hészitő albizottság munkálata volt. E tervjavaslat szerint [a
Az egyetemes bizottság ha nem is szükségesnek, de gymnasiumi oktatás czélja a classicus görög-római művelt­
jogosultnak tartotta, hogy az összes ref. gymnasiumokban ség felhasználásával a tanulóknak oly általános képzettsé­
egy rendtartási és fegyelmi szabályzat hozassák be. Mely get adni, hogy az egyetemi tudományos előadásokat sikerrel
czélnak elérése végett abban állapodott meg, hogy maga a hallgathassák, tehát hogy önállóan gondolkozni s gondola­
rendtartási albizottság készítsen egy minta-javaslatot, kellő taikat és ismereteiket szabatosan kifejezni tudják, a tanul­
indokolással ellátva, nyújtsa be azt két hónap alatt az e l­ mányozást és ismeretszerzést megkedveljék, helyes tanulási
nökséghez, ez azt a tanügyi bizottság Budapesten és kör­ módhoz szokjanak s a tudományos érzékkel valódi vallás­
nyékén lakó tagjaival tárgyalván, még a tavaszi kerületi erkölcsi érzést párosítsanak. A classicus és magyar nyelvek
gyűlések előtt küldje el az egyes superintendentiákhoz. s a mathesis a gymnasium főtárgyai. A tanítás okvetlenül
November 28-án d. e. és d. u . a többi albizottságok módszeres legyen; inkább keveset adni, de jól elkészítve és
munkálatai és javaslatai tárgyaltaltak. jól feldolgoztatva, hogy a növendék elméje önálló munkás-
A módszer- és tankönyvi albizottság a módszerre rágra szokjék. Egyetlen tudomány sem tanítható a többiek­
nézve positiv javaslatot nem készített, nem lévén kezében re való tekintet nélkül, azért a tanításra való szakszerű
tanterv, melyhez a javaslatot szabhatta volna, a nélkül pe­ felügyeletet életbe kell léptetni. A túlterheléstől óvakodni
dig tudvalevő általánosságoknál egyébre nem terjeszkedhe­ kell, ezért az alsó osztályokban 25— 26, a felsőbbekben
tett volna, A tankönyvekre nézve azt javasolta, hogy bí­ 28— 30 legyen a legnagyobb óraszám. A tananyagból elő­
zassák meg minden kerületben minden szakra egy-egy ta ­ ször a szemléltető, azután az elbeszélő s csak végül ko­
nár, kik a szakmájokra tartozó hazai tankönyvekről birála- moly tanulmányt igénylő tárgyak adandók. Egyszerre csak
tos jelentést terjeszszenek be a tanügyi bizottság elnöké­ egy idegen nyelv kezdendő s csak két-két evvel később a
hez s e birálatok alapján állapítsa meg a tanügyi bizottság többiek. Végül az albizottság azon meggyőződésnek ad ha­
a gymnasiumokban használható tankönyvek jegyzékét. Óhaj­ tározott kifejezést, hogy a 9 osztályú gymnasiumban'sokkal
tandónak tartja, hogy jövendőre mindegyik superintendentia biztosabban, eléretnék a gymnasiumi oktatás és nevelés
egy központi tankönytárt állítson (a milyen Debroczenben czélja* mint azt a külföldi prot. országok, nevezetesen :
és Kolozsvárt létezik), hogy a tankönyv irodalom eviden- Schweicz, Anglia, Scotia, Hollandia, Porosz- és Szászor­
tiáben tartása és birálatos méltatása biztosan eszközöltet• szág 9 osztályú középiskolai is bizonyítják.
hessók. Hosszas vita után elhatároztatott, hogy kéressenek Az egyetemes tanügyi bizottság a tantervet az idő
fel az összes superintendentiákban szakferfiak, kik a tan ­ rövidsége miatt részletes tanácskozás alá nem vehette, de
ügyi bizottság által beküldendő jegyzékben foglalt tanköny­ általánosságban többen hozzászólottak s abban állapodtak
vekbe vonatkozó bírálataikat az elnökséghez beterjeszszék. meg, hogy dolgozzon ki az albizottság a nyolez osztályú mel­
A statistikai és vagyoni bizottság constatálta a magy, lé egy kilencz osztályú tervet is, lássa el kellő indokolással
ref. egyház gymnasiumainak vagyoni helyzetét, a tanárok s juttassa sajtó útján a nyilvánosság elé, hogy az illetékesek
fizetését, a tanulók létszámát, a felszerelést stb. Legna-* hozzászólhassanak és kellőleg megvitathassák.
gyobb a gymnasium vagyona Debrecenben, Kolozsvárit, Végül az elnök köszönetét mondva a bizottsági ta­
Enyeden, Patakon, Maros-Vásárhelyt és a tanárok fizetése goknak és a felkért szakértőknek a tanügji bizottság ülé­
is e helyeken a legjobb. seit nov. 29-én bezárta.
Az öt egyházkerületben van összesen 15 nyolez osz­
tályú, 9 hat osztályú és 6 négy osztályú gymnasium, Ezek­ A z áll. ig. tanács r . üléséből.
be járt a múlt évben összesen : 6686 tanuló.. Tanított ősz- K o lo z s v á r , 18 7 9 decz. 1 2 -e u .

szén 197 rendes és 144 segédtanár. A főgymnasiumok a
népesség aránya szerint a következő sorrendbe állíthatók:
Debreczen (730 tanitványnyal). 8.-Patak (589), Miskolcz
(473), Pest (408; 47°/0mózes vallásu), Mármarossziget (367),
Nagyenyed (356), Pápa (303), M.-Vásár hely (292), H.-M.-
Vásárhely (289), Kolozsvár (288), N.-Kőrös (258), Zilah
(201), Kecskemét (192), Sz,-Udvarhely (176), Halas (121).
Az albizottság a reform, tanügyi statistika rendsze-
Főt. Nagy Péter, püspök elnöklete alatt jelen vollak:
br. Bánffy Albert, főgondnok; br. Bánffy Dániel, Lészai
Ferencz, Incze Mihály, dr. Kolozsvári Sándor, Szász Béla
ig. tanácsosok; Parádi Kálmán, tanügyi előadó, számvevő
és titkár.
Az ülésen kívül ellátott ügyek bejelentése s tudomá­
sul vétele után
Solymosi István, esperes fölterjeszti Sándor József*
 534
’^sekefalvi pap, panaszát azon sérelem orvoslása végett! mely
szerint a szolgabirói hivatal megrendelte az egyházközség­
nek, hogy felekezeti iskolájában, évi 50 kr tandíj mellett,
az unitárius vallásu gyermekeket vegye föl. Esperes utasit*
tátik c sérelmes intézkedés ellen felfolyamodni a közigaz­
gatási bizottsághoz, addig is a rendelet végrehajtását meg
kell tagadni.
Elnök bejelenti Elekes György, esperes, halálát s tu­
datja, hogy helyetteséül, a megejtendő választásig, Tokos
Sándor egyházmegyei jegyzőt nevezte ki. Tudomásul vé­
tetett.
Számvevő beterjeszti a marosujvári templomépitésről
vezetett s általa helyesnek talált számadást. A számadást
vezető m. k. sóbánya hivatal a számadás terhe alól felol­
doz tátik, a kolozsvári bányaigazgatóságnak, m. Juchó Fe-
rencz, bányanagy urnák és a m.-újvári bányahivatal hiva­
tali karának buzgó közreműködéséért köszönetét szavazván.
Pénztárnok jelenti, hogy a n.-frátai magyar népiskola
számára megvásárolt belső telek vételári összegét gr. Vas
Albert megbízottjának kifizette; kérdést intéz az iránt, hogy
eddig a közpénztárból kiszolgáltatott tanítói fizetés miként
fedeztessék. Jövőre a fizetés a kebli iskolai gondnokság ke­
zelése alatt álló vagyon jövedelméből fedezendő, felhívás in­
téztedén a vagyon állás kimutatása iránt.
A n.-enyedi főtanoda elöljárósága engedélyt kér né­
mely felhajthatatlan tőkének kitörlésére. Két csekély összeg
kitörlése engedélyeztetik, a többiekre nézve az előliáróság
bővebb felvilágosítás adásra fölhivatik, különösen egy br.
Bánffy Zsigmond ellen fönnforgó követelés tárgyában, melynek
kitörölhotése kéretik, holott az ig. tanács birtokában levő
okmányok tanúsítása szerint e követelés jelentékeny része
törlesztetett.
N.-enyedi főtanoda elöljárósága a Kovács Gyula, volt
erdősz, számadásának ellátásához szükséges s ismételten
megsürgetett adatoknak a leirat vételétől számított három
nap alatti felküldetésóre felhivatik, hogy a közgyűlési vég­
zés értelmében ez ügy, a f. év végéig, véglegesen elintéz-
tessék.
Az algyógyi egyházközség kéri, hogy a gr. Kun Ko-
csárd által a dévai egyházközségnek kölcsönzött 2100 frt-
nyi úrbéri kötvénynek, melyet a gróf ur az algyógyi egy­
háznak adományozott, a Fodor-féle alapítványból való kifi­
zetését engedélyezze. Az alapító rendelkezésével e kérelem
összeegyeztethető nem leven, kérelmes egyházközség eluta-
sittatott, felhivatván a dévai egyházközség, hogy ezen, va­
lamint többi tartozásainak miként eszközlendő törlesztése
'tárgyában nyilatkozzék, annyival is inkább, mert az ala­
pítvány terhére, felsőbb engedély nélkül, kölcsönt venni fel
nem állott jogában.
Elláttatott még több kevésbbé jelentékeny ügydarab.
r. t.
V ID É K I ELET.
Végszó.
A nem ifjú marosi p a p ia k.
N y .-S z t .-B e n e d e k , 18 7 9 . d ecz. 3 .
A tiszteletes urnák kinos vevgelődéseire és badar be­
szédeire ezúttal annyit felelek, hogy s e m m i t n e m
f e l e l e k , miután bevallja, hogy az ügy új lendületet vett
és mégis beszel, mint a kútba esett asszony, hogy övé le­
gyen az utolsó szó, s elfoglalja a derék lap hasábjait, me­
lyek fontos dolgoknak kell hogy szentelve legyenek.
Annyit mégis megjegyzek, kogy nem a nem ifjú t.
ur felszólamlására indult mozgásba az intézet ügye; arra
nem hederitek, az ágyamban sem fordulok meg, s a lábam
sem mozdítom. Jákob nélkül is útban volt az ügy. Kellett
mindenesetre új szervezkedés, a polgári új törvényekhez al­
kalmazkodás. Maga a bizottság elismerte, hogy a kik­
nek kötlevelök van, azoknak ügyvéd által kell beperesittet-
niők; az esperes hatáskörén kivtil van a felhajtás. Kezem­
be vettem az ügyet azért, mert láttam, hogy a mint van
más dolgokkal is, minden [ consultálásnak, minden epéske­
désnek és bölcselkedésnek semmi eredménye, ha én el nem
intézem. Bár a marosi esperesnek tömérdek dolga van, de
elvégzem ezt is. Aztán vigyék tovább! Most kiküldöttem
vagy negyven darab megintőt, átírtam vagy hat gondno­
kot. Kezembe vettem erősebben, mint eddig. Az intézet pénz­
viszonyai kíméletlenül meg lesznek tisztázva, de azért nem
várom a dicséretet öntől, az is csak annyit tesz nekem,
mint gorombasága és szurkolodása. Hallottam én már szá­
jából elég dicséretet, legközelebb]^ — palaui et publice —
de arra sem adtam semmit, mint gyalázásaira. Ismerem az
embert, egyébiránt a múltkor adatokkal feleltem meg. Tud
mindent az olvasó közönség. Isten velünk!
Vályi Pál,
esperes.*)
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A „Prot. egyh. és isk. Lappban „Kell-e ta­
vasz?“ czim alatt C z e l d e r Márton szól a missióról.
A lap megelőző számaiban Cz i n k e „Kell-e nekünk
missio?“ czim alatt azt vitatta, hogy mindenekelőtt a hu-
nyadmegyei eloláhosodott magyar reformátusok megmentésé­
re kell fordítanunk minden fillérünket és buzgőságunkat,
mert Czelder a czikkek ellen szólal föl és azt igyekszik de­
monstrálni, hogy a missio eszméjét a m a g a e g é s z n a g y ­
s á g á b a n kell felölelni, ha sikert akarunk bíztositni a
r é s z l e t e k b e n . A konvent felkarolta az eszmét, bizott­
ságot küldött ki a missio nagyobb működtetése iránti ja­
vaslattételre. Várjuk be a javaslatot, azután sorakozzunk a
nagy eszme zászlója alá. A ki nem tud hasznot tenni, leg­
alább ne tegyen kárt. Czelder és elv társai is el s ő s o r b a n
*) Lapunk terén e vitát befejezettnek nyilvánítjuk.
Szerk.
 535
hazánkban, de azután t á v o l a b b is óhajtják meginditni a
missiót.
Czeldev rósz névén veszi, hogy özinke miért nem
lelkesül a missióért a Czelder felfogása szerint,
Részünkről a missió észszerű működésének barátjai
vagyunk. De megvalljuk, nem tartjuk indokoltnak, ha Czel •
dér a z é r t kesereg, mert valaki azt találta mondani, hogy
e l ő b b hazánkban szerezzük vissza elvesztett hiveinket s
c s a k a z u t á n fordítsuk erőnket a külföldi missióra.
A „P ro testán s H etilap “ három utóbbi számában
O s i k y Lajos a „Catholic Presbyterian* egyczikkét közli a
„ k a l v i n i z m u s m á s i k o l d a l a “ czim alatt.
A czikk első részében a kálvinismus merev szigora
van feltüntetve, mely nem alkuszik a hit és erkölcs elvei­
ben; nem keresi, hogy mi módon tegyo k ö n n y ű v é a val­
lást; a vétket és bűnt könyörtelenül üldözi; tanai n e m
ö r v e n d e t e s tanok a bűnösre nézve, sőt egész rendszere
sötét és borongós szinben tünteti fel a világot a bűnös
előtt. Ez a kép egyik oldala.
A czikk második része a kép másik oldalára mutat,
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZ'AJA.
Adalékok a kolozsvári ref. egyház történetéhez.
Közli*. j^ E R E P E I p E R G E L Y .
II.
Tiszteletes Tudós Szathmár Németi Mihály uramnak,
a kolozsvári Reformata Ecclesiának egyik érdemes Lelki
Tanítójának, jóakaró uramnak ő kegyelmének.
Árva állapotom szerint való szolgálatomat ajánlom
Kegyelmednek. Isten sok jókkal áldja meg kegyelmedet !
Szivemnek örömével értem s áldassék az Ur Istennek
szent neve, hogy a kegyelmetek által a templumnak épülő­
ié eddig boldogul előment; tovább is Isten dicsőségére vi­
gyázván a mi épitést kivan, igyekezzék jól s rendesen vég-,
hez vitetősére kegyelmetek. A mi az ott leendő Praedica-
tornak fizetését illeti, mig Isién monostori joszágocskámat
kezemnél megtartja, huszonöt forintot, tiz kis köböl búzát
s tiz szekér fát-rendelek; mind az által az Ecclesia köny­
vében nem szükséges beirni; mig Istennek életem tetszik,
minden esztendőnként ki is szolgáltatom!
Iston ő felsége jóvoltából segedelméből a templom min­
denképpen el is készülvéu, csak ujjolag való felszenteltetást
kívánván, kegyelmedet kérem, annak alkalmatosságával le-
jendő első isteni szolgálatot maga véghez vinni ne nehez­
telje. Essék annyi különböző nép s vallás között Istennek
nagyobb dicsőségére s az én lelkem örömére. Mely szent
alkalmatossággal is szegény unokáimért (ki Istennek úgy
tetsző bölcs itiletibűl majd négy esztendőktűl fogva szolló nyel­
vétől megfosztatott) Isten eleiben buzgó esedezéseket bo­
csátani, kegyelmedet kérem, ne mulassa el. Isten áldása
maradjon kegyelmeden s éltesse Isten kegyelmedet maga
dicsőségére.
Radnótii 1 Septembris 1682.
Kegyelmednek becsülettel szolgál
Árva Apafi Anna.
A törvény, mely büntet, rideg ugyan az elitéit bűnösre
nézve, de jótékony annak, kinek életét és vagyonát védi.
A kalvinismus örömtelen vallásrendszer a bűn átka alatt
levő vétkezőnek, de nem az, sőt d e r ü l t a bűnbánóra néz­
ve. A kalvinismus nem simul, nem alkalmazkodik az em­
berek változó tetszése szerint; de m e g v á l t j a az embert.
A kalvinismus szerint „Isten lélek, végetlen, örök és
változhatatlan* lényegében bölcsesség, hatalom, szentség,
igazságosság, jóság és igazság.“ A kalvinismus legfőbb lé­
nye cgyiránt érdemes arra, hogy féljék és imádják,
A kalvinismus legnagyobb mérvben észvallás. És a
mi nagy érdeme: e r ő s j e l l e m e k e t t e r e m t . A kálvi­
nista nagyon hasonlít saját rendszeréhez; egyenesen jár,
életét változhatlan elvek vezérlik, nem bocsátkozik alkudo­
zásokba. A genfi K á l v i n és a skót K n o x János a tör­
ténelem nagy alakjai. Ilyenekre van szüksége ma is az egy­
háznak és emberiségnek, minők a múlt nagyjai valának,
kiknél az alap mélyre volt vetve, az értelem ki volt mű­
velve, a lelkiismeret meg volt élesitve s a szív betanítva,
hogy érzelmei értelmes meggyőződéssel járjanak együtt.
III.
(Ugyanattól ugyanahoz.)
Árva állapotom szerént való szolgálatomat ajánlom
kegyelmednek, mint jóakaró uramnak. Isten kegyelmedet
sok jókkal megáldja.
Tudom kétség nélkül, bogy am i költés a monostori
kis templomocskának épületire ment, kegyelmednél az fel
vagyon Írva, a mit én arra adtam volt, az is kegyelmednél
tudva vagyon úgy hiszem. Kegyelmedet azért kérem, azon
kívül am itón adtam volt, tudósítson engem et kegyelmed, mások
én rajtam kívül kik és mennyit adtanak volt, egy szóval
mennyi pénz ment az egész épülőire; mert olyan szándé­
kom vagyon, hogy az ón adtam pénzen kívül a mi másoké
reá költ, azt megfordítsam az Ecclesiának. Azonban az ab­
laki, a mint vágynak csinálva, nekem nem tetszik, mert
csak olyan formára csinálták, mint valamely közönséges
háznak ablakai szoktak [lenni: hanem kegyelmedet kérem,
azokat bontássá el, és csináltassa más formára, hoszszú-
kára, mint a templomnak szokás csinálni, és magasabban s
keskenyebben; a mi reá kóI, azt én megfizetem, csak ke­
gyelmed ne halaszsza sokára, mert vagyon ott a városon
kőmives. Eziránt való kegyelmed fáradságát kedvesen vé­
szem, Istentől is kegyelmed jutalmát vészi. Ezek után Is­
tenemnek gondviselése alá ajánlom kegyelmedet.
In Görgény Szent Imre Die 6 Augusti 1683.
Kegyelmednek szolgálni igyekszik
Árva Apafi Anna.
K í v ü l S za t h m á r - N ó m e t i M i h á l y k e z é v e l :
„Summája a monostori rotor, templumra ment költségnek
285 // den. 78.«
 536
IV.
(Ugyanaz ugyanahoz).
Árva állapotom szerént való szolgálatomat ajánlom
Kegyelmednek. Isten kegyelmedet sok jókkal megáldja.
Némely napi írásom szerént, liogy kegyelmed tudósí­
to tt a felől, mennyi költségbe tölt annak a kis templomnak
felépíttetése, az én adtam kevés pénzen kívül, az iránt
való kegyelmed tudósítását igen kedvesen vészem. A mi az
én pénzemet feljülhaiadta, ígíretem szoVént annak idejében
azt kegyelmed kezébe szolgáltatni el nem múlatom, fordítsa
kegyelmed az Ecclesiának más szükségére.
A mi azon templomocskának ablakjait illeti, értem
kegyelmed írásából, hogy Rákóczi fejedelem idejében is
olyan formára voltának, a mint mostan vágynak, és arra
nézve hagyatta kegyelmed is úgy. Ha akkor meglehotett,
én is hát mostan helyben hagyom; főképpen értvén azt,
mennyiben tölt egyik-egyifc ablak. Meggondolván azt is,
hogy ha elbontatjuk, kár nélkül nem lehet, mivel az üveg
tányérokban is sok elromlik, az ónja pedig ha megbomlik,
semmire kellő lészen, sem vesszőt újabban belőlle nem von­
hatnak, sem nem forraszthatnak vólle, s igy csak haszon­
talan költést szerzenénk.
Az ott való Praedikatornak tőllem rendeltetett fizeté­
sét a mi nézi, bort hogy ígírtem volna, arra nem emléke­
zem, mivel hogy a szőlőnek termése gyakran szokott hi­
bázni. Pénzt, búzát s fát pedig mennyit ígírtem volt, mi­
vel már annak száma félől megfelejtkeztem: csak kegyel­
med arról tudósítson Írása által a felől mindjárást paran­
csolok ottvaló gondviselőmnek, fogyatkozása azokból nem
lészen. Czédulát Írattam, hogy kegyelmednek tiz szekér fát
adjanak a monostori erdőből, csakhogy kegyelmed meghagy­
ja a fahordóknak, élő fát le ne vágjanak, hanem vegye­
nek aszszú és ledőlt fát, mivel donatiom úgy vagyon irva,
hogy az erdőt ne pusztittassam. Adja Isten ez levelem ta­
lálja kegyelmed jó egésségben.
Görgóny Sz. Imre 14 aug. 1683.
Kegyelmednek becsülettel szolgál
Árva Apafi Anna.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. decz. 13-án.
— Hátrálókosainkat tisztelettel fig’yelmeztetjük,
hogy ha hátralékaikat a jövö hét végéig nem tör­
lesztik, vagy a törlesztés határideje felől nem nyi­
latkoznak, az utánvéten lapok expediáltatni fognak.
A kiadóhivatal.
— A n< Bolyai Farkas sírja fölébe emelendő em­
lékkő tárgyában a m.-vásárhelyi főtanoda elöljárósága által
kibocsátott s általunk is jelzett felhívás alkalmából Maros-
Nyomatott Stein János m. kír. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Xolozvárt.
Melléklet: „Képes Családi Lapok“ előfizetési felhívása.
vásárkelyről egy „névtelen" a „Kelet“ egyik közelebbi szá­
mában véleményt kért a „Kelet" „jógászától és philoso-
phusától“, ha emlékkő állítása helyett nem volna-e jobb
közadakozás útján egy Bolyai-alapitványt létesíteni, hogy a
néhai óhaja szerint „helyébe, kő helyett, embert állíthat­
nánk?“ A jogász és a philosophus válasza oda megy ki,
hogy a szoborbizottság gyűjtsön az emlékkőre, kérdést te­
vő pedig az alapítványra s a ki többet gyűjt, annak lesz
igaza. Részünkről attól tartunk, hogy az erő megosztásának
épen ily nyomasztó időben, eredménye az lesz, hogy nem
lesz sem emlékkő, sem alapítvány. A jogász és philosophus
jobban teszik vala, ha az emlékkő javára m ár megindított
gyűjtést gyarapítják a felette kétes jövőjű alapítványra ré­
szünkről felajánlott összegekkel.
— A helybeli tudomány egyetem bölcsészeti ka­
rában a folyó tanévben Joó Imre, Szolga Miklós, Gorecze
Péter és Bőd Péter nyerték el az állami, illetőleg képezdei
ösztöndijakat.
— A pápa lapja, melyet hat nyelven terveztek, s
mely ő szentsége felügyelete alatt a vatikán érdekeit kép­
viselte volna, nem jön létre. Sőt azt is Írják, hogy a „Vo*
ce della Verita," melyet Pius pápa avatott lapjává, szintén
meg fog szűnni.
— Mai számunkhoz van mellékelve a „Képes Csa­
ládi Lapok" előfizetési felhívása. Bátran elhallgathatjuk ez­
úttal, hogy „ajánljuk olvasóink pártfogásába“, mert oly
vállalat, mely alig egy év alatt n y o l c z e z e r előfizetőt és
vevőt tudott hódítani, többé nem szorul ajánlatra; azt azon­
ban kötelességünk n)iltan kijelenteni, hogy a rendkívüli
siker, a mit e képes vállalat oly példátlan rövid idő alatt
aratott, nem a véletlen ajándéka vagy pusztán sors kegye,
hanem becsületes törekvés, ernyedetlen munka, s megfelelő
anyagi áldozatok megérdemlett jutalma és viszonzása. A
magyar középosztály rég erezte hiányát oly szép és olcsó
hetilapnak, mely a szerényebb háztartás költségvetésébe na­
gyobb megerőltetés nélkül is beilleszthető, s M e h n e r Vil­
mos ur e hiány betöltésével már nagy érdemet szerez s
nagy szolgálatot tesz vala a közügynek, ha az, a mit raj z-
ban és szövegben nyújt, nem állana is egy színvonalon a
külföld sokkal drágább ily fajta vállalataival. Teljesen meg
vagyunk győződve, hogy a hová a mellékelt előfizetési íy
eljut, onnan teleirva fog visszakerülni a buzgó és áldozat­
kész kiadó, Mehner Vilmos úrhoz.
A szerkesztő postája
Ma g y a r o s i F e r e n c z e s p e r e s urnák, Tele­
ken, A kiadóhivatal tévedéséért elnézést kér,
IX. évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Deczember 21.
M e g j e le n ilc
minden vasárnap.
Szorkeszttfeégi s hiadói szállás:
ERDÉLYI
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendok.
Kéziratok nem adatnak vissza, EGYH ÁZI ÉS ISKOLAI H ETILAP.
7e l e l ő s s z e r k e s z t ő é s k i a d ó t u l a j d o n o s :
Tartalom: Megint simonia. Demeter Sámuel. — Az
islamismus fény- és árnyoldala. (Tanulmány.) (Folytatás.) — Az
áll. ig. tanács r. gyűléséből, r. t. — Egyházi lapok szemléje. —
Külföld: (Anglia, Olaszországé — T á r c a a: Magvető. Indali Gyu­
lától. — Adalékok a kolozsvári ref. egyház történetéhez. Közli:
Herepei Gergely. — Különfélék.
Megint a simóniáról.*)
Zágon, 1879. decz. 13.
E lapok 49-ik számában olvastuk az első feleletet
amaz általam felvettett kérdésre: mi a simonia?
Nem lévén egyező véleményben a felelettel, sietek
megírni röviden: miképen fogom én fel a simoniát ?
Azt mindnyájan tudjuk, hogy a simonia név eredete
a szentirásban van Cselek. Vili-ben. Mivel az én felfogá­
som alapjául ez a hely szolgái, nehány szóval ide irom azt.
Egy Simon nevű hamis tanító látván egykor, hogy az apos­
tolok kezeiknek a főre tétele által szentielket adnak hall­
gatóiknak, kéri az apostolokat, adnának hatalmat neki is
arra, hogy ő is kezeinek főre vetése által szentielket osz­
togathasson, ő p é n z z e l m e g f i z e t i n e k i k e z t a há­
t a i ma t . Péter apostol elutasítja őt ezen szavakkal: „A
te pénzed veled együtt vesszen el, ki a /t állítottad, hogy
az Istennek ajándéka pénzen vétethetik. Nincsen neked részed,
sem örökséged e dologban, mert a te szived nem tiszta az
Isten előtt.“
Ezen szavakból nagyon világosan kitűnik az, hogy a
simonia eredetében nem fejezett ki egyebet, mint azt a
vágyat, mely szerint valaki minden belső és külső hiva-
tottság nélkül pénze által Isten dolgai sáfárává akarja ma­
gát feltolni.
És én úgy hiszem, hogy a simonia felfogása ez volt
a reformatio előtt.
*) Az eszmecsere érdekében közreadjuk e czikket, mint egyik
érdemes munkatársunktól eredőt, de kénytelenek vagyunk kijelen­
teni, hogy felfogását néni tehetjük magunkévá. A simoniáuak 0 I7
tág értelmezése, minő t. barátunké, sem törvényeinkkel, sem az
osztó igazság követelményeivel nem összeegyeztethető. Lapunk ál­
láspontja e kérdésben a f. évi 49-ik szám íőczikkében Yan körro-
nalozva s ez álláspontot továbbra is fóntartjuk.
Szerk.
51. szám
h ird etési d ija k :
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 ki\
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezmény t nyújt a kiadókivata
' Előfizetési ár:
Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 k
ID O M C lO lS O S .
Midőn a reformatio után a mi törvényeink e nevet
átvették, más értelmezést annak kétségkívül nem adhat ik.
A XXl-ik eanon p. 0. egyenesen a külső hivattatás n: \g-
tartását követeli. Legújabb papválasztási törvényünk pedig
úgy hozza fel a simonia szót, mintha azt mondaná: a ki
belső hivatótfcságában eléggé nem bízva, pénzzel akar ma­
gának helyet vásárolni, az kizárandó.
Véleményem szerónt tehát a s i m o n i a a z o n t i s z ­
t á t a l a n s z i v b ő l f o l y ó s i gy e r k ö l c s t e l e n e 1Já
r á s , m e l y b e n v a l a k i , p. 0. M. b e l s ő és k ü l s ő h i-
v a t o t t s á g nélkül p é n z z e l , i g e r e t ek k e l , fe nye­
g e t é s e k k e l stb. a k a r m a g á n a k a z I s t e n d o l g a i
sá f ár s á g á b an h e l y e t s z e r e z n i . De
Simonia — nézetem szerint — az is, ha nem maga
M., hanem az ő tudtával s beleegyezésével, más valaki
nyüJtja a pénzt, teszi az ígéreteket, vagy fenyegetéseket
M. javára. Sőt
Simonia bizony az is, ha M. nem tud róla semmit s
bizonyos egyének pénzt osztogatnak, ígéreteket tesznek,
fenyegetnek stb. arra, hogy M. számára megvásárolják az
ürességben levő helyet.
Tisztátalan szivből kelő törekvés ez, melyre egyene­
sen ráillik az apostoli szó: „A te pénzed veled együtt
vesszen el, ki azt állítod, hogy Istennek ajándéka pénzen
vétethetik/1
Igénytelen elméletem a simóniáról az, mit leírtam.
S most egy futó pillantást vetek a kérdésre gyakor­
lati szempontból.
Ha a simoniát úgy értelmezzük, a bogy leírtam s a
választásoknál minden, bárhonnan jövő vesztegetési kísér­
letet kizárva, oly szigorú tisztaságot s oly evangéliumi er­
kölcsösséget követelünk, a hogy ezen értelmezésből Önként
foly: kétségtelen, hogy rövid idő alatt megszűnik minden
vesztegetés, mert mind a pályázónak, mind a választóknak
csak Yan annyi esz élyességök, hogy semminemű vesztege­
tésnek utat nem engednek, mivel akkor, ha valami veszte­
getés van, bizonyosak benne, hogy ügyöket elvesztették.
Ha pedig a simoniát úgy értelmezzük, a mint a 49-
ik számban irt felelet mondja, hogy nincs simonia bármi
nagy vesztegetések történtek is, ha arról az nem tud, ki­
nek részére, történtek : igy soha igazi tiszta választásunk
nem lesz, hanem mind tovább-tovább harapódzik a már is
 538
ruttá válni kezdett áradat, s éktelenig pusztít itt is, ott is,
inig majd, nagy keserűségünkre, iszap boriiandja el az egy­
kor kies tereket,
Demeter Sámuel.
Az islamismus fény- és árnyoldala.
(Tanulmány.)
(Folytatás )
II.
Az islamismus lényege a szigorú monotheismusban a kö­
telességeknek és vallási cselekvónyeknek azon méltatásában áll,
a melyeknek teljesítése, a muzulmánt hívővé teszi, hogy
ezen hiténél fogva Mohammedet egy olyan arabnak tartsa,
a kit Isten kiválasztott egy tiszta, változhatatlan vallás ala­
pítására. Keresztyén szempontból, nem kielégítő Gibbon
azon Ítélete, vagy helyesebben, azon megjegyzése, a mely
szerint a muzulmán confessio et tételben van összpontosít­
va: „Nincsen más Isten, csak az Isten és Mohammed az ő
prófétája.“ Ezen nézete által azt látszik igazolni, hogy az
islamismus egy örök igazságba foglalható, a mely örök
igazság mesékbe, mythosokba van burkolva. Azonban Gib­
bon elfeledi, hogy a törvénykönyv a mesét ssorosan hozzá­
kapcsolja az igazsághoz. A vallásalakok sorában, az isla­
mismus, csaknem azon a niveaun áll, a melyen a zsidó­
vallás, mert ezen utóbbi is egy törvények által korlátozott
vallás, itt is egy láthatatlan Isten, egy emelkedett erkölcs­
tan őrködik önkényes szabványaival ; egy szentkönyv, írás­
tudók és kicsinyeskedő bölcsek által magyarázva, úgy van
bemutatva a közönségnek, mint a melyből minden lehető
kérdésre adható felelet. Az islamismus is nem az egész vi­
lág megtérítését, hanam a világ feletti uralmat tűzte ki
feladataid ! ím e ! őzen lényeges vonások, mind a zsidó, mind
a Mohammed vallásában felismerhetők. Azonban e lényeges
közös tulajdonságok mellett, a nagy különbség sem kerül­
heti ki figyelmünket. A zsidóvallás alapját egy nemzet aris-
tocratiai meggyőződése kepezi« a mennyiben a valódi zsidó,
mint Ábrahám gyermeke, már születésére nézve is büszke
és igényt tart a szent család jogainak élvezésére. Az isla­
mismus sokkal általánosabb, universalisabb jellegű, mert a
muzulmán semmi olyan isteni jogia igényt nem formál, a
mely számára előnyt nyújtana a többi nemzetek felett. Mo*
hammed sem tartotta magát egy új vallás alapítójának, ná­
la mindig az ősi, az atyai hit felébresztése volt a főczél;
a törvényeket, rendelvényeket, a Ramadánt, a böjtöt, a na­
ponként való ötszöri imádkozást olyan szigorú pontossággal
teljesítette, hogy ezek ugyszólva második természetévé vál­
tak. Azon számos bucsújárások és sok máa külső vallásos
cselekvények, a melyek halála után jöttek létre, az általa
felállított elvek szükségkópeni kifolyása gyanánt tekinthe­
tők. Az a tiszta vallás, a melyet Ábrahám hozott létre, az
emberi tudatlanság és gonoszság által meghamisittatott, de
Mohammed az égből parancsot kapott ennek megtisztításá­
ra Imé! e programmal lépett fel Mohammed l Tehát az is*
lamismus, az evangéliumtól eltérőleg, semmi újat sem akart
létesíteni; azonban ha Mohammed tanát összehasonlítjuk a
kora előtti vallásos fogalmakkal, úgy találjuk, hogy Mo­
hammed saját magát csalta meg, a mennyiben programújá­
tól eltérve, ugyszólva tudtán kivül, sok újat hozott létre.
Érdekes azon eszmét szorosabban körvonalozni, a me­
lyet az islamismus előállítása teremtett, a moly eszme az
islamismus jövőjére nézve nagy hatással fog lenni, úgy­
szintén kimondott ítéletünket is igazolni fogja. Isten orszá­
ga eszméjéről az islamismusban szó sincs. Már maga a
„muzulmán“ név, a mely elnyomott, elhagyott, Istenben
bízót jelent, — a Mohammedannak szánandó állapotáról ta­
núskodik. Ennek következtében a muzulmán vallása inkább
az odaadó, alázatos hitben, mint egy tiszta eszményi tö­
kély megszerzésének óhajában nyilvánít!. így tehát az isla­
mismus tökélytelensége egy olyan hiányt, hézagot mutat, a
mely bármely vallásnak legfőbb elemét képezi.
De vájjon hogy gondolkozunk a Koránról ?
A vallások szent könyvük méltóságát nem önkényes
módon szerzik meg. A kritika felfedezheti, hirdetheti bár­
mely könyv összegyűjtésénél a felmerülő hiányokat és azon
esetleges körülményeknek okait, a melyek kanonicitasukra
befolyással voltak, úgyszintén azon viszonyokat, a melyek
következtében akkora népszerűséget arattak, hogy a hívők,
a kik azt olvasták, iránta rokonszenvet éreztek. Megjegy­
zendő azonban, hogy annak a szellemnek, a mely az ilyen
könyveket átlengi a vallásos összórzéssol mindig harmóniá­
ban kell lenni. így tehát a korán és az újtestamentum azon
két vallásnak képezi főforrását, a melyet megszemélyesít. A
két könyv között, mint fennebb is említők, sok tekintetben
feltűnő eltérés ismerhető fel. Az új testamentum különböző
irók műveiből van alkotva, a melyekben mind az események,
mind pedig a tanfogalmak különbözők, és igy az egymástól
eltérő alakoknak egyesitő kapcsát, azon élénkségben, élet­
ben találjuk, a mely a keresztyénségnek, különösen kezdet­
ben, sajátja volt. Ellenben a korán egy nagy egészet ké­
pez és egy személynek, Mohammednek, a műve, noha köz­
vetítő személyek szereplését sem tagadhatjuk meg. A pró­
fétának példabeszédszerű tanítását szorgalmasabb tanítvá­
nyai összegyűjtötték, de e gyűjtemény, minden időrendi és
okozati összefüggés nélkül, lett összehasonlítva ; azonban
később, Mohammed halála után, Abu-Bekr rendezte, a mi
annyiból állott, hogy surakra (szakaszokra) osztotta, még
pedig úgy, hogy elől tette a hosszabb, utána pedig a rö-
videbb szakaszokat. Később Othmán kalifa, egy bizottság
élén az egész szöveget, épen mint a zsidók és keresztyé­
nek az ők szent könyvük szövegét, revisio alá vette ; mi­
után a bizottság revisioja szerint, a munka elkészült, a ki­
adás lett az egyedüli tekintólylyel bíró és minden más ki­
adást összegyűjtöttek és elégettek. Tehát jelenlegi alakjában
a korán, a hivők előtt, épen akkora hitelre bir méltóság­
gal, mint előttünk a mi szent könyvünk. Különben a ko­
ránban azon szellem, azon tan, a mely Mohammed tanítását
jellemzi, feltalálható. Sőt a Korán inkább csatlakozik Mo­
hammed szelleméhez, mint az újszövetség a Krisztuséhoz»
Korunkban Európa kitűnő orientalistái a korán szétszórt
 539
•útasitásait, rendeletéit nem Levés fáradtsággal cronologice
osztályozták és igy lehetővé tették azt, hogy a Koránt tör­
ténelmi commentárral kisérve olvashatjuk, mert e nélkül
maga a tiszta szöveg az olvasónak nagyon kevés élve­
zetet nyújt. A kitűnő angol R. Bosworth Smith, a „Mo­
hammed and Mohammedanism“ írója, a ki a koránt
commentárral látta el, a muzulmánok könyvéről kedvezőleg
nyilatkozik. Az ő állítása szerint némely részletek, a Jób
és Jezaia könyvét is túlszárnyalják. Mutatványképen ide
mellékeljük az utolsó napról való visiot : „Midőn a nap
összeolvad, az égnek csillagai aláhullanak, a hegyek meg­
mozdulnak, a tevék és azoknak magzatait foledés bont­
ja, a vadállatok összegyűlnek, a tengerek forronganak, a
lelkek testeikbe visszatérnek és az élve eltemetett leány
számba kéri azon gonoszságot, a mely őt eltemette, midőn
a könyvek levelei megsemmisülnek, az egek állatbőr ke­
ménységűvé lesznek, akkor fénylő lángok keletkeznek, a
paradicsom tűnik fel előttünk, és minden lélek tudni fogja,
a mit cselekedett.“
Azonban, ha jól meggondoljuk, Ítéletet nem mondha­
tunk egy vallásról, szent könyvének egyik vagy másik tö­
redéke alapján; legczélszerübb, ha magából a koránból utá­
najárunk, hogy mik azok, a melyeket hitelre, méltóságra és
éhből kifolyólag, az islamismus és annak alapitója ellen,
felhoztak. Ilyenek gyanánt tekinthetjük a Mohammednek tu­
lajdonított számos csodákat, az általa tanított fatalismust,
a szent háborút, melynek folytatását híveinek különösen
szivére kötötte és kötelességükké tette, továbbá a soknejű-
séget és a paradicsomi életet, örök jutalmul a kiválasztot­
taknak. Azok előtt, a kin az islamismust és a koránt csak
nevükről ismerik, csodálatosnak fog feltűnni azon állításunk,
hogy alig volt vallás, a melyben kevesebb súly lett volua
fektetve a csodákra, mint épen az islamismusban. Azok a
csodák, a melyeket a közvélemény Mohammednek tulajdonit,
inkább követői hitének és meggyőződésének kifolyásai.
Azok, a kik az islamismus felett, e tekintetben, pálczát
törnek, két táborra oszolnak: a nagy többség, a melynél
hiányzik a valiástörtónelmi ismeret, a Mohammednek tulaj­
donított csodákat úgy tekinti, mint egy rajongónak képzel­
géseit, oly czélból, hogy magát, mint csalót, a csodák kö­
penyébe beburkolva, igazolja a nagy közönség előtt. A
másik, sokkal makacsabb tábor, úgy vélekedik, hogy a ke-
resztyánsóg magasabb hivatását, előnyeit épen azon csodák
által bizonyította be, a melyek bölcsőjét körülővedzik, és
igy az islamismus jogosultságának indokolásánál, ebből a
szempontból, a csodákat figyelmen kívül hagyják. A korán­
nak 17 hejye bizony it a mellett, hogy Mohammed, midőn
tőle csodákat követelnek, ezen követelménynek vonakodik
eleget tenni. Ezek között legjelentékenyebb a X lII-ik Su-
rának azon helye, a hol a hitetlenek igy szólnak : „ka
nekünk jelt nem mutatsz, hogy téged az Ur. küldött az
égből, nem fogunk hinni, mert te oh, Mohammed, csak egy
prédikátor vagy.“ Csak két kétely teljes vers hozható fe) a
mellett, hogy Mohammed csakugyan nagy jelentőseget tu ­
lajdonított tanításában a csodáknak. Kétségkívül Moham-
med a csodákkal szemben nem olyan álláspontot foglalt el,
mint a mai kor modern nézete, de mindazonáltal biztosan
állíthatjuk, hogy nem tartotta a kijelentés szükségképeni
feltételének, elemének, sőt maga kinyilatkoztatja, hogy a
csodák nem győzhetnek meg senkit.
A mi a fatalismust illeti, ezt a koránnak számos he­
lyei tanítják. Ugyan a mi szent könyvünk sem ment a
praedestinationalis tantól, de e kérdést a keresztyensógben,
különösen a protestantismusban, a theologia és a helyes
alapon nyugvó philosophia nagyon szépen megoldotta, tehát
a muzulmán ós keresztyén, e tárgyra vonatkozólag, nagy
mértekben eltér egymástól. Ha a jelenlegi azon állapotot
vesszük tekintetbe, a mely szerint a mohammedan népek a
fatalismust még a mai korban is vallják, e sok tekintetben
inkább az éghajlat és azon népfajok vérmérsékletének, nem
pedig a korán vagy a reformálás hiányának tulajdonítható.
Nagyobb megrovást érdemel az islamismus az általa
hirdetett vallás-háborúért ós azon törvényerejű rendeleté­
ért, a Helynél fogva minden hívének kötelességévé teszi
valódi hitnek még fegyver által való terjesztését is. Mo­
hammednek Medinába való futása után, egész lénye nagy
változásokon ment keresztül, mert mig a vallás terjedésénél
a csoda tételeket merőben szükségtelennek tartotta, addig
az ellenhatás megsemmisítésére, a mely a vallás-hirdetés
útjába óriási akadályokat gördített, a kard igénybe vételét
ajánlotta. S különösen a fegyverrel való első siker teljes
győzelme még jobban megerősítette nála azon meggyőződést,
hogy a szóval megkezdett igehirdetés a fegyver által nyer­
het valódi érvényesülést. Csakis igy alapíthatták a kalifák
hihetetlen gyorsasággal a legcsodálatosabb birodalmat. Ha e
tekintetben az islamismust a keresztyénséggel összehason­
lítjuk, nem kerülheti ki figyelmünket, a keresztyénségben
már kezdete alkalmával közönségesé vált azon nézet, hogy
vallásos téren a hatalomnak nincsen jogosultsága. így te­
hát a vallás köpenye alatt a keresztyének által folytatott
háború különbözik a muzulmánok által folytatott háborútól.
Gondoljunk csak Nagy Károlynak a szászok, Nagy Ottónak
a keleti szláv törzsek, a keresztyéneknek az Albigensek, a
spanyoloknak Mexico és Peru ellen folytatott háborújára és
a keresztyén fanatismus szomorú következményeire, bizo­
nyára át fogjuk látni, hogy jogtalanság lenne a vallás-há­
borúkért csak az islamismust venni felelősségre. Gondoljuk
csak jól meg, vájjon az islamismus az inquisitio intézmé­
nyét ismerte-e ? ! A nyugati modern szellem, undorral el­
telve, megveti a vallásháborúkat és ezen eltérését igazolta
egy tiszta humán bölcseszettel, a mely legnagyobb meg­
nyugtatásunkra, az evangélium szellemével összhangzásban
vau. Az islamismus ismertetésénél némely felületes Ítéletek
a mai korban sem hiányoznak, a melyek szerint ennek ala­
pítója úgy vau bemutatva a közönségnek, mint a ki hívei­
nek szent háborút rendel ós igy megvetésre méltó, a meny­
nyiben ezen eljárás önmegtagadás nélkül nem igazolható.
A keresztyónsóg pedig minden olyan eszközt megvet,amely
a propaganda készítését elősegíti, és ez által önmagához
sok tekintetben hivebb. Azonban ez a különbség még ko-
*
 540
rántsem idézhet elő végtelen nagy eltérést a keresztyénség
és az islamismus között, legalább a kivitelt illetőleg nem,
mert hiszen a muzulmán győző, a legyőzőttő), csak adót
követel; ellenben emlékezzünk csak vissza, a keresztyénség
a meghódított népek elé két feltételt szabott: a megtérést
vagy a halált.
Az islamismust a soknejűségért a részrehajlatlan kri­
tika elitéli és méltán, mert a muzulmán népek életében ez
is egy kitörölhetetlen folt, a melyet Mohammed személyes
példája által is bebizonyított. Számosán vannak, a kik azt
állítják, hogy az islam népe egykor történhető clestének
oka, a soknejűségben keresendő. Azonban Mohammed kora
népeinél épen a nők előnyére merész, nagyszerű reforma-
tiot vitt keresztül. Ha visszaemlékezünk a nőknek Moham­
med előtti szánalmas állapotára, átláthatjuk, hogy ő csak
nagy küzdelemmel semmisíthette volna meg a soknejűséget.
Az arabok nagyon is hajlandók voltak az isteni egységet
elismerni, régi hagyományaik a monotheismus iránt való
érdekről tanúskodnak, de az ellenszenv a soknejőség iránt
egy arab főben sem fogamzott meg. Viszonyítva a sokne-
jűségre vonatkozó muzulmán törvényt, az Izrael történel­
mében két férfi Dávid és Salamon életéhez, amannál feltű­
nő haladást látunk, a mennyiben itt korlátozva vau mind a
soknejüség, mind pedig a házastársak elvállása; a törvé-
vényes nőknek száma négyben lett megállapítva és csak
azon nő veszítette el férje vagyonára vonatkozó jogát, a
ki a házasságot felbontotta. A leányok, a kik Mohammed
előtt semmi örökségben nem részesültek, az ő rendelet©
szerint a fiuk illető részének felét örökölték. A közeli
rokonok közt levő házasságot gyalázatos dolognak tartották,
Továbbá sikerült Mohammednek azon borzasztó szokást, a
mely szerint a kicsiny leányok megölhetők, megszüntetni.
Azon állítás, mintha az islamismus a nőket az örökéletből
kizárta volna, alaptalan, mert hiszen az irás azt mondja:
minden igazhivő, a ki jót cselekszik; legyen az férfi vagy
nő, eljut a paradicsomba. Az ősi hagyomány szerint egy
öreg nő kérdezősködött Moliammedtől a jövő élet felől és
ezt a kérdést intézte hozzá: Vájjon ő, t. i. az öreg nő ré­
szessé lehet-e az örökeletnek V Mohammed igy válaszolt: Az
öreg nők nem juthatnak be a paradicsombal Erre a nő
elkezdett sírni, mire Mohammed barátságosan igy vígaszta­
la : Nem! mert mindenek megifjadnak ! Az igaz, hogy
a férfi hatalma a nők felett a szó teljes értelmében el lett
ismerve és a haromből való kizáratásuk a férfi szeszélyé­
től függött; de mindezek daczára a keleti nők nagyon so­
kat köszönhetnek prófétájuknak. A korán a nőknek jogait
több helyen felkarolja, továbbá nem hagyja figyelmen kí­
vül a nőknek férjeik iránt tanúsított és tanúsítandó maga­
viseletét, sőt ma már tekintélyes muzulmánok a korán ta­
naival szemben, az islam szelleméből igyekeznek bebizonyí­
tani azt, hogy eljött a soknejüség megszüntetésének ideje,
mert ezen intézményt a kor már túlszárnyalta s a világ
helyes nézetével nem fér össze a koránnak a soknejűségre
vonatkozó rendelvénye.
A rabszolgaságot mind a korán, mind az újtestamen-
tűm a helyett, hogy megsemmisítette volna, mint az emberi
méltóságot lealacsonyító intézményt, beszél a szolgákkal
való szelíd bánásmódról, a kik épen úgy Isten teremtmé­
nyei, mint mi. Ezen elv a rabszolgaság megszüntetését óhaj t-
ja ugyan, de határozott eltörlését nem foglalja magában.
Ugyan Mohammed szigorúan megrendeli, hogy a hadi fog­
lyok, abban az esetben, ha az islamot felveszik, szabad
lábra helyezendők s egyáltalában a muzulmánok egyenlősé­
ge, testvérisége a gazdagság és születésre való különbség
nélkül el van ismerve a korán számos tételeiben. É n e pél­
dát is találunk a muzulmánok társadalmi életében, mert hi­
szen az őrültek számára a muzulmánoknál már akkor voltak
menhelyek, a mikor a keresztyén Európa még ilyesmire nem
is gondolt. Továbbá a korán rendelvóuyei, még az állatok
védelmezósere is kiterjedtek.
A történelem igazolása szerint, a visszaélések meg­
tartásában és alkalmazásában mindig sikert mutatott fel,
mig ellenben az állami törvények, gyakran fokozott eróly
mellett is, e tekintetben vajmi csekély eredményt mutatnak
fel! Nem akarjuk ezen elvünket a mai civilizált államokra
alkalmazni, csak rá akarunk mutatni, hogy a korán ren­
delvényei nem hatástalanok a hívők társadalmi és állami
életére. így tehát nagy erkölcsi győzelme Mohammednek
már az is, hogy a szeszes italok élvezését, a mely fellépte
előtt Arabiában annyira el volt terjedve, a lehetőségig kor­
látozta.
A muzulmán vallásnak a jövő életről való tana, a té ­
velygések tömkelegé, a mennyiben a korán a jövő élet örö­
mét és fájdalmát oly érzékileg ábrázolja, a milyent csak a
keleti phantasia képzelni tud. Ebben a tekintetben külön­
ben a zsidó és a keresztyén orthodoxia sem maradott hátra,
midőn bizonyítgatja a test feltámadását. Azonban, ha " jól
meggondoljuk, az orthodoxia álláspontján a túlvilági életet
nehezen lehet úgy rajzulni, vagy jobban mondva, úgy fel­
mutatni a közönségnek, hogy az érzéki világ gyönyörteljes
vagy ellenkező jelenetei érintetlenül maradjanak. S tehát az
ortbodox szellemű keresztyén theologusok nem idegenkednek
a jövő élet érzéki képeit összhangzásha hozni, az újtesta­
mentum ama helyeivel, a melyek szószerint véve phanta-
siájukat igazolni látszanak. Ilyen felfogás mellett nincs
miért csodálkoznunk azon, ha a gyönyörű források, a kies
és árnyas lugasok stb. nagy befolyást gyakoroltak egy
keleti képzeletében a jövő élet tarka jeleneteinek felébresz­
tésére. Mohamuued követői között, különösen a furfangos
papság, épen úgy követ el visszaéléseket a korán fejtege­
tésénél, mint a heresztyén tanítók nagy tömege az evangé­
lium tárgyalásánál. Ezekért kicsinyeskedés nélkül sem az
islamismust, sem az evangéliumot nem vonhatjuk felelőségre.
(Vége következik.)
A z áll. ig. tanács r. üléséből.
Kolozsvár, 1879 decz. 19-ón.
Jelen voltak: főt. Nagy Péter püspök, elnök; b.
Bánffy Dániel, Incze Mihály, Szász Béla, dr. Kolozsvári
Sándor, pénztárnok, számvevő; ügyvéd és titkár.
 541
A kolozsvári takarékpénztár jövő évtol kezdve a be­
tétek után eddig fizetett 6 % kamatot 5 % -ra szállitván alá,
a központi kezelés alatt álló alapoknak nevezett pénzinté­
zetnél elhelyezett tőkéiről beadott pénztárnoki kimutatás­
ra tekintettel, kimeritő tanácskozás után, kimondatott, hogy
.addig, mig teljes biztosság mellett, jövedelmezőbb elhelye­
zésre alkalom nyílnék, ez idő szerint a helybeli takarék-
pénztári intézetnél elhelyezett tőkék továbbra is azon inté­
zetnél hagyatnak.
A gy.-fehérvári egyházmegye h. esperese, jelentést
tevén a néhai esperes hivatalos kezelése alatt állott azon
pénzekről, melyek nem voltak átadva s melyeknek megtérí­
tése a hagyatékot terhelik: a néhai esperes utódait illető
papi tizedkárpótlási javadalom a ba nem számolt pénzek
megtérítéséül letiltatott 9 visszahelyeztetésük iránt az in­
tézkedések megtétettek.
A marosvásárhelyi főtanoda és az új-tordai egyház-
község között a Zalányi-féle hagyományt képező malomból
nevezett tanodát illető javadalom végleges megváltása végett
kötött egyesség megerősittetett,
A petrozsényi egyházközségnek segélyezés végett ő
Felségéhez intézett kérvénye ajánlattal felterjesztelek.
A kristyori egyházközségnek követelése törlesztésébe
adós korcsoma-jog rész-tulajdonának megvásárlása elvileg
engedélyeztetik, utasittatván a szerződvény szabályszerű ki­
állítására.
A nagy-rápolti egyházközségnek Arany községében
fekvő taxás telke eladása engedélyeztetik.
A kolozs-kalotai egyházmegye esperese jelentvén, hogy
Miklósi József inaktelki pap az özvegy-árvái gyámintézetet
illető jövedelem felvétele iránt megkisérlett végrehajtásnak
ellene szegült: az ügyiratok áttétettek főt. püspök afiahoz,
nevezett pap ellen a fegyelmi, esetleg közkereseti lépések
megtétele végett.
Az enyedi egyházmegye közgyűlés azon felterjeszté­
sére, melyben a gezsei leány és hadróvi egyházközségeknek
a helybeli takarékpénztárba elhelyezett tőkéi után, a jövő
évtől kezdve 5 % helyett 6 °[0 -al kamatoztatása végett a
tordai« vagy n.-enyedi kisegitő pészintézetnél elhelyezés vé­
gett leküldését kéri: a kérésnek nem adatik hely, mivel a
központi kezelés alatt álló tőkék csak helyt kezelhetők.
Ezeken kívül elláttátott több kevésbbé fontos ügy­
darab.
r. t.
EGYHÁZI LAPOK SZEMLÉJE.
A „Prot. egyh. és iák. Lap"-ban Bierbrunner lamok nem bírtak annnyi bátorsággal spónzerő vei, hogy az is ­
Gusztáv „Regi harcz új alakban“ czim alatt elmélkedik azon kolákat mind államintézetekké idomítsák s e körülményt az
harcz fölött, mely az iskolai kérdésekben az állam és egy­ erős és gazdag kath. egyház saját érdekei javára zsákmá­
ház érdekei közt folyik. Mindkét fél tudja, hogy a k i a a nyolja ki.
i s k o l á t b í r j a , az b í r j a a j ö v ö t is. E harcz kez­
dete a reformatio terjedésével összeesik, mert a reforma­
tio nemcsak a vallásszabadságnak megalapítója, hanem az
állami jogoknak a római hierarchia bilincseiből kiszabadí­
t j a is volt.
Czikkező visszapillantást vet azon gyors terjedésre,
melyet a reformatio a tridenti zsinat korában Európa-szerte
tőn s hangsúlyozza, hogy hódításában egyetlen egy fegy­
vere volt: a tanítás, a nevelés, egyszóval az iskola.
A katholicismus a prot. győzelem első rohamával
szemben egy ideig egészen szenvedőlegesen viselte magát.
Előre látható vala azonban, hogy önlóte megvédése érdeké­
ben erejét előbb-utóbb összeszedi és síkra száll. I. Ferdi-
nánd, gyóntató atyjának, Urban laibachi püspöknek befolyá­
sa alatt, Loyolához intézett levelében már 1550-ben azon
meggyőződésének adott kifejezést, hogy a kath. egyháznak
a végenyészettői való megmentésére egyetlen eszköze az
ifjú nemzedéknek kath. szellemben tanítása s nevelése; en­
nélfogva az egyetemek tudományosan képzett s hibbuzgó
katholikus tanárokkal látandók el. Felszólalása nem hang­
zott el hiában. Azótp. a katholikusok is, élükön a jezsui­
tákkal, ugyanazon fegyverrel kezdettek küzdeni, mint a
protestánsok: az iskolával. A 16-ik század második felében
a katholikus alsóbb és felsőbb tanintézeteknek egész
hosszú sora jött létre, sőt be kell vallani, hogy a kulturális
hareztór egész hosszában a protestantismusra nézve kedve­
zőtlen fordulat állott be. A jezsuiták csodaszerig befolyása
a kedélyekre — czikkező szerint — két körülményben ta­
lálja magyarázatát. Egyik az, hogy m ű k ö d é s ű k s z i g o ­
r ú r e n d s z e r e n a l a p u l t . Mindent, mit tettek, gondo­
san ki volt számítva és biztos czól felé vezetett. A tudo­
mány és fáradhatlan buzgóság, a tanítás és rábeszélés, a
pompa és önkinzás oly hézag nélküli egyesítése, mint a
minő működésükben szemlélhető, a maga nemében páratlan;
a szó teljes értelmében egy testet és egy lelket képeztek.
A második körülmény az, hogy a p r o t . t h e o l o g u s o k s
t a n á r o k úgy s z ó l v á n e g y e t l e n k é r d é s b e n sem
é r t e t t e k e g y e t . A hit s tudomány mindeu egyes kér­
déséért keserű, sértő, egymást lealázó harezra keltek s
a meddő szóhavezok a még meg nem szilárdult protes­
táns eszméknek sokat ártottak s a kath. reactio előnyére
váltak. Már az 1566-iki ágostai birodalmi gyűlésen, a kath.
fejedelmek erős ellenzéket formáltak s a tridenti zsinat ha­
tározatai el lettek fogadva.
Ez időszakkal összehasonlítva napjainkat, a hasonló­
ság szembetűnő.
A jezsuiták ma is oly szigorú rendszerűek, mint haj­
dan s a Protestantismus kebelében a belső viszongás ma is
dúl. A pápa csalhatatlanságának proklamálása után a jelek
arra mutattak, hogy érvényre emelkedik a szellem szabad­
sága, melynek alapját a reformatio megvetette. A szabad­
elvű mozgalom azonban lassanként elegyedett, mert az ál­
A protestantismusnak — ha valaha — most kell résen
lennie, mert a reactio által nemcsak az ő jövendője, de
azzal együtt a népek szabadsága is veszélyeztetve van.
Épen ezért czikkező örömmel idvezli azon mozgalmat,
mely prot. tanügyünk érdekében hazánkban megindult s
 542
arra kér minden protestánst, liogy eltekintve minden theolo-
giai színezettől s nemzetiségi különbségtől, igyekezzenek
meggyőzni az államot arról, liogy egy iskolában sem ne­
veltetnek jobb emberek, hűbb honpolgárok, mint a mi prot.
iskoláinkban.
A „Protestáns Hetilap“ folytatólag közli az egyete­
mes konventnek a kópviselőházhoz intézett második felira­
tát, a tanitók, tanitókópezdei növendékek, hittanszaki tanu­
lók és papjelöltek hadmentességi ügyének czélszerübb sza­
bályozása tárgyában. E tárgyban főként annak kimondását
sürgeti a felirat, hogy papjelöltekül tekintessenek mindazok,
kik a hittanszaki tanfolyam sikeres bevégzése után püspöki
bizony.itvánaiiyal igazolják, hogy mint papjelöltek, a lelké­
sz! testület kötelékéhez tartoznak.
KÜLFÖLD.
Anglia.
(A protestáns egyház Angliában.)
A T i me s a következő érdekes kimutatását közli az
angol protestáns egybáz lelkészei létszámának. E statistika
a következő: I. P ü s p ö k i e g y h á z a k : Anglicán egyház:
30 püspök, 23.000 lelkész; irlandi egyház: 12 püspök
Í900 lelkész; Skót püspöki egyház : 7 püspök és 223 lel­
kész; Morva egybáz: 40 lelkész. II. Con g r e g á t i o n a -
l i s t a e g y h á z : Függetlenek: Angliában 3205, Skótiában
s Irlandban 128 lelkész. Baptisták: 1876 lelkész; Hun-
tigdon grófnő pártfogása alatt: 37 lelkész. Együtt 5246
AZ „ÉRD. PROT KÖZLÖNY“ TARCZÁJA.
A MAGVETŐ.
rendüli (g y u lá tó l.
Munkált a pór csekélyke földén
Barázdáit maggal betöltvén.
Alig viradt, hogy vetni kezde:
S lassan közéig immár az este.
Fáradt. Megáll s letörli képit,
Min hő verejték csorga végig.
És szól, komordan szerte nézve :
Oh, mennyi baj vár a vetésre!
Hanton, rögön hűn átvorödvén:
Kiperzseli gyilkos Yerőfóny.
Áldást ígér nehéz kalászsza:
S a jég, az ár porig alázza.
Oh, azt lehetne csak megérnem:
Hogy az idő engedne nékem.
lelkész. III. P r e s b y t e r i e g y h á z : Skót nemzeti egy­
ház: 1639 lelkész; szabad skót egyház: 1026 1. Egyesült
presbyteri egyház: 568 1. Angol presbyteri egyház 268
lelkész Calvinista methodistálc: 814 lelkész, Irlandi pres­
byteri egyház: (536. Összesen 4951 lelkész. IV. M e t h o -
d i s t a e g y h á z a k : Wesleysták: 2132 lelkész; régi
methodisták 1137; szabad methodista egyház 356 lelkész.
Uj methodista felekezet 344, Összesen 3969 lelkész. EJ
kimutatás szerint tehát Angliában, Skótiában s Irhonban
együttvéve 39.329 protestáns lelkész van. Még tudnunk
kellene az unitárius lelkészek számát is, kik, nem tudni
mi okból, e kimutatásban nem is emlittetnek.
Olaszország.
(A pápa s az egyetemes zsinat.,)
A pápa azon kérdésre, ha tartassák e a Vatikánban
újra egyetemes zsinat? a bibornokok tagadó válaszszal fe­
leltek, mert szerintük a körülmények, ez idő szerint, nem
alkalmasok. E válasz ő szentségét aligha lephette meg, sőt
valószinü, hogy a választ előre tudta s a kérdést csak for­
maság kedvéért tette fel. Mindazonáltal a tény magában
véve elég nagy fontossággal bir. A „ k ö r ü l m é n y e ku
melyek az egyetemes zsinat öss/.ebivasát megakadályozzák
ez idő szerint, változni egyhamar nem fognak, mert a pá­
paság világi hatalma halottaiból aligha feltámad többé, Róma
nem szűnik meg Olaszország fővárosa lenni, s ha addig
várnak, mig egy koncilium a pápa csalhatatlanságát kétsé­
gesé teszi, akkor a római egyháznak absolut monarchiává
átalakítását aligha nem bevegzett tény gyanánt tekinthetjük.
Majd megmutatnám ón: mi gazdag
Termest adóznék kéve, asztag!
Szól és újonnan vetni megy még.
De ime, megnyil’ fönt a mennyeg,
S egy hang hasítja át a lég et:
„Fiam, az IJr meghalla téged!
Legyen hát úgy, a mint kiszólád:
Mán kezdve az idő te szolgád.
Parancsolj néki minden részbe,
De csak a te földedre nézve !“
Némái a hang, a menny bezárúl,
Letűnt a nap a láthatárrá).
Ballag a pór, örülni nem mer,
Telvén szive nagy félelemmel,
De lön, mikóp a hang ígérte:
Van, a mi kell, szóval ha kérte.
Rendelkezés csupán a dolga.'
És minden enged, mint a szolga.
 543
Ha mások egy csöppet se nyernek:
Földjére dúsan kuli a permet,
S túl bő eső másét ka rontja í
Övére fényét hő nap ontja.
S veszély, csapás kerüli váltig,
Mig csüggedez más s búra válik,
S térdet-fejet hajt, aggva mélyen :
Ő áll maga bizton; kevólyen
Eljött a nyár, pendíti a sarló,
Húll a kalász, tágul a tarló.
Sürr-forr a nép nyüzsgő csoportba,
S meg sem pihen, mig nincs behordva.
A pór, viven, mi neki termék
Hiszi, szinültig tölti vermet.
De bámul, új csodát gyanítván :
Gabnája, ime, léha, hitvány.
A szem kicsiny, nincs semmi súlya,
Markából a szól is lefújja.
S meg ilyen is csak gyéren adja,
Rósz évnek is volt jobb kamatja.
S másutt be szép s be jól eresztett!
Áldásuk’ ontják a keresztek.
És zeng a buzgó hála-ének
Dús aratás nagy Istenének.
A pór remeg s fölnéz az égre,
S az újra megnyil* lángban égve,
S a régi szózat hangzik újra;
,,Eiam, titok az Urnák útja!
Hogy holt magot életre keltsen,
Mikor s mi kell: ő tudja bölcsen.
Napfényt s esőt ő oszt be renddel,
Vészt és vihart, ő az, ki rendel.
Ha mindjárt ten-kényedre hagyná:
Gyarló szemed át sohse hatná
Titkos erők nagy összeségét!
— A természetnek hagyj te békét !u
Adalékok a kolozsvári ref. egyház történetéhez.
Közli: J^í e r e p e i G e r g e l y .
V. ;
(Ugyanaz ugyanahoz.)
Édes Németi uram!
A monostori kis templomnak állapotja felől a néhány
napok alatt kegyelmednek két rendbeli leveleit vettem, me­
lyekre hogy kegyelmednek minden részből választ eddig nem
tehettem, oka annak a mi sok átázásunk, mivel nem kü-
lömben vagyon dolgunk, mint a vizen járó hajónak, mely­
nek csak mi kevés ideig való nyugodalma is ritkán lehet.
A mi nézi a megirt templom épületire ment költsé*
get, kegyelmed leveléből, megértettem azt is, mennyire tölt
tudniillik 285 frt 78 d, A mint nem régen küldött leve­
lemben ígírtem vala magamat arra, hogy a 130 forintokon
kivűl (melyet adtam volt azelőtt) a mi ráment, azt is leto-
szem, hogy csak az én költségemből legyen felállíttatása:
azon igiretem szerént én Írtam Selymeczi János uramnak,
hogy ő kegyelme a több pénzt is, úgymint 155 frt 78 dé­
nárt kegyelmednek szolgáltassa kezéhez késedelem nélkül
mely osztán az előbbeni 130 forintokkal együtt tószeu egé­
szen 285 frt 78 d. t. Kegyelmetek avért ő kegyelmének
széllé ezédulámot adja, vagy hiteles embertől küldje kézéhez
és a pénznek megadásában fogyatkozás nem lészen.
Kegyelmed a mint második levelében tészen emléke*
zetet a monostori praedikatornak ígírt fizetés felől, az mely
10 szekér fa, 10 kis köböl búza és 25 forint: én azt ez­
után is el nem vonszom, hanem igiretem szerént eszten­
dőnként kiszolgáltatom, mig Isten életemet nyújtja és azon
monostori jószágot kezemnél hagyja: én tovább magamat
nem kötelezhetem, annál inkább maradékimat. A bor felől
pedig, a mint kegyelmed írja, hogy esztendőnként azt is
30 vedret ígíitem volna: hogy arról való Írásom valakinél
légyen, nzt nem gondolhatom, Igaz dolog, egykor itt lété­
ben jött vala kegyelmed ide szállásomra, és tőn emlékezetet
a bor felől is: de igiretem olyan Ion, hogy a praedikator
könyörögjön júl és ha Isten a szőlőhegyekre áldását bo­
csátja, ötét is részesítem a miből lehet: de hogy szakaszt-
va ígírtem, vagy meghatároztam volna, bizonyosan mennyit
adjak, arra nem emlékezem. Mindazáltal ha kegyelmednél
vagy másnál valakinél a felől való írásbeli igiretem lészen,
csak láthassam, a szerént alkalmaztatom magamat; melyről
kegyelmed választételét el is várom : mert jobb semmit nem
ígírni, hogy sem mint valamit ígírní s meg nem adni,
kiváltképpen Istennek.
Kívánja kegyelmed azt is levelében, hogy megígírt
fizetésem felől írassak egy pecsétes conventiót, melynek
erejével ott való monostori gondviselőmtől a praedikatornak
ígirt fizetést kegyelmed megvehesse: arróFnem szükség con-
ventiót Íratnom, mert a mint feljebb is irám, ón azt el
nem vonszom, hanem kiszolgáltatom, valamikor az ott levő
praedikator vagy kegyelmed levele által megtalál, eszten­
dőnként ott való gondviselőmnek irhatok megadása felől.
Ezek után adja Isten, levelem találja kegyelmedet jó
egésségben, Fejérvár 6. 7-bris 1683.
Kegyelmednek becsülettel szolgál
Apafi Anna.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1879. decz. 19-éu.
MENTOVICH FERENCZ
1819 — 1879 decz 15.
Egyházkerületünk tanügyénok nagy gyásza Van —
marosyásárbelyi főtanodánkat nagy veszteság érte, tanári
 544

karunk egyik legidősebb és legkitűnőbb tagja költözött el és keleti szertartásu pap és szerzetes, 847 luth'ránus,
ismét az örökkévalóság útján. Mentovich Ferencz, a ma- 1999 református, 496 unitárius és 735 zsidó pap.
thesis és physika jeles tanára, a páratlan becsületességli — Ösztöudijak* Tanító és tanitónőkepezdoi növendé­
kek számára, hét, egyenként 190 frtos ösztöndíj jővén űrt*
ember, a gyöngéd családatya, a jó barát, az örök-vidor ke­ sedésbe, ezen ösztöndíjak elnyeréséért tanító és tanitónő-
dély nincs többé! Csak nevét kell említenünk, hogy olva­ képezdei jó igyekezető és arra rászorult növendékek, Yal-
sóinknak lelki szemei előtt álljon a mindenki által annyira láskülönbseg nélkül pályázhatnak. Ez iránti folyamodványai*
szeretett férfiú képe s nincs miért necrologját megírnunk, kát keresztlevéllel, utóbai tanulmányi bizonyítványaikkal fel­
hisz mindnyájunk ráemlékezése már maga egy necrolog. szerelve a tanitóképezdei igazgatótanács (a hol igazgatóta­
nács szervezve nincs, a tanitóképezdei igazgatóság) utján
Mindnyájan tudjuk, hogy Debreken születve, az egészen sze­ jövő 1880 évi január hó 15-óig Rudnyászky Ferencz ügy­
gény szülők gyermeke, miként küzdötte magát csupán te­ véd 9 alapítványi gondnokhoz (Budapest IV. koronaherczeg
hetsége és szorgalma által már enyedi tanuló korában a leg­ utcza 6 sz.) nyújtsák be. Megjegyeztetik, hogy a pályázati
jobbak szeietetébe fel; miként működött b. Kemény Al­ folyamodvány magyar nyelven szetkesztenoő és a nem ma­
bertnál, mint házi nevelő, majd a berlini egyetemre men­ gyar nyelven kiállított melléklethez hitelesített magyar fór -
ditása is csatolandó, különben a folyamodvány tekintetbe
ve, honnan a szabadságharcz megnyílta előtt csak kevéssel
nem fog vetetni.
tért hazájába. Majd ama zivataros napok a királyhágón túlra — Előfizetési felhívást vettünk a „Mustármag“ czi­
vetek s ott, előbb a Gönczy Pál nevelőintézetében műkö­ mü közlönyre, melynek czélját szerkesztői a következőkben
dött, később a nagy-körösi, végül pedig marosvásárhelyi körYoaalozzák: A magyar prot. segédlelkészeket testületileg
tanodánk nyerte meg ritka tanitói képességét, ez utóbbi összefűzni, állásuknak kellő tekintélyt, fellépésüknek nagyobb
súlyt, nyilvános szellemi működésüknek alkalmas tért és
helyen működve igen is korán és oly váratlanul bekövet­
orgánumot nyújtani égető szükséggé vált . Egyh. lap­
kezett haláláig, mely tüdőszélhüdós által vetett véget az jaink ugyanis nagyobb szabású dolgozatok által amúgy is
oly drága életnek. Az irodalom terén már korán feltűnt túlhalmozva leven, nincsenek hivatva arra, hogy a segéd-
elszórt költeményei s „Unió dalok“, „Nemzeti színek“ , lelkészek mindenesetre jelentéktelenebb termékeit^kozöljék“...
„Száraz lombok“ czimü költemény kötetei által. Szász Ká­ E lap a theol. és philos. vágó dolgozatokon kívül „egyh.
lant*', „tárcía“ , „külföldi irod. szemle11, stb. rovatokkal
roly lyal és Jánosi Ferenczczol forditá a „Természet köny­
havonként másfél (esetleg két) ivén fog megjelenni. Az elő­
vét“ , Büchner és Vogt nyomán kidolgozd „Az új világnéz­ fizetések, úgyszintén a lap szellemi részét illető közlemé­
e t t e t , mely az 50-es evekben elkoboztatván, 1861-ben nyek beküldését Tisza-földvárra (per Szolnok) alólirtak leg­
látott ismét napvilágot. Pályadijt nyert a Vasárnapi Újság később decz. 20-ig kérik. Egyelőre félévi dijat is (1 frt)
költői-beszély-versenyón közreadott; egy kötet „Temetési bu- elfogadnak a szerkesztők: Nagy János és Masznyik Endre,
sogédlelkészek.
csu-hangot“ , szerkesztő a „Marosvásárhelyi füzeteket“, ké­
— Rautmann Frigyes kiadásában „Ország-Világ“
sőbb a „Székely Közlönyt41, mint társszerkesztő és a „Szé­
czimen egy gyönyörű kiálitásu, remek képekkel és műmel­
kely Hírlapot“ egy ideig önállóan; kemény harczot folyta­ lékletekkel ellátott nagy lap indult meg. A lap havonként
to tt Brassaival, Gregussal a Maierialismus felett s elszórt kétszer jelenik meg az első szám után ítélve, hírlapjaink
dolgozatokat tett közé — különösen a természeti tudomá­ között a legelső helyet foglalja el. Ára egész ezre 10 frt.
nyok köréből — a különböző folyóiratokban. Szóval szol­ Szerkeszti Somogyi Ede.
gálta hazáját, a tanügyet s szeretett családját hiven, sza­ — „Magyar paedagogiai szemle“ czim alatt R i l l
J ó z s e f jövő 1880. j tnuártól kezdve tanügyi havi közlönyt
kadatlanul s magával vitte szeretetót, hecsülését mindannak,
ad ki. Minden fűzet egy kartársai körében tisztelt jeles tan-
ki csak ismeró. Vesztet siratja a köz mellett gyászos öz­ ember arczképát és életrajzát fogja hozni, hadd lássa a ma­
vegye, négy gyermeke, unokái — s enyhíti fájdalmukat gyar tanítóság, hogy a becsületes törekvés a szellemi mun­
az igaz köztiszteletben maradt emléke, a jók meleg részvé­ kások respublikájában mindenkor megleli méltatását. Prog-
te. Az általánosan tisztelt s becsült férfiú temetése decz. rammja az új paedagogia folyóiratnak: közreműködés arra,
hogy a nevelés tényezői: u. m. az állam, egyház, tanoda,
17-én ment végbe. E vegtisztesség a mily impozáns, ép
község, és szülői ház, mindegyik a maga körében, vállvetve
oly megható volt. .Ravatalát koszorúk boriták el. A munkálkodjanak a népnevelós és ezáltal a haza felvirágozta­
ravatal előtt Lónárt József beszólt s a Dalkör és a főiskolai tásán úgy, hogy az államé legyen a felügyelet, vezetés, irá­
énekkör énekeltek. Az elhunyt tanítványai tervezett táncz- nyítás és anyagi támogatás, a nevelés többi tényevői pedig
vigalmukat elhalasztották s kalapjukra mindnyájan gyászfá- a törvényes korlátokon belül feleljenek meg feladatuknak. E
programm kifolyása: az egyetemes tanitógyüiés, a hazai tan­
tyolt kötöttek. Maguk között pedig gyűjtést indítva, az el­
egyletek tömörülése, az „Eötvös-alap“ ügye, szakszerű tan-
hunyt nevére eddig egy 150 frtos alapítványt tettek az felügyelet, pontos iskoláztatás, ifjúsági és nép könyvtárak
önképzőkör javára, melynek Mentovich volt vezetője s lel­ létesítése, a tanítók képzése, anyagi és társadalmi állásuk
ke. Áldás emlékén I emelése, paedagogiai elvek megvakitása stb. — A „ Ma g y a r
— Királyi adományok* ő felsége az eszónyi helv. p a e d a g o g i a i s z e m l e “ tehát közölni fog: irányezikkeket
hitv. ev. egyházközség részére a tűzvész által elpusztított értekezéseket, methodikai munkálatokat, tárczát, könyvismer­
templomának újból felópithetése végett 200 irtot, az újpes­ tetéseket stb. Bővebb programm a minisztérium által kiadott
ti helv. hitv. ev. egyházközség részére szinten 200 frtot, „Néptanítók lapja“ f. é. 22. számának 494 oldalán talál­
adományozott. ható. Az előfizetés ára 2 ír. 50 lu\ mely összeg legczélsze-
— Hány pap és hány apácza van Magyaromé- rűbben postai utalványnyal küldhető he a „ M a g y a r p a e ­
gon? A legújabb évkönyv szerint van 7620 római katholi- d a g o g i a i s z e m l e “ k i a d ó h i v a t a l á n a k B u d a p e s t
kus pap és szerzetes s 3131 apácza; 2268 görög kafch. S t á c i ó u t c a 9.
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozvárt.
Melléklet : „Franklin-társuldt“ kiadványainak jegyzéke.
IX . évfolyam. Kolozsvárt, 1879. Deczember 28,
M e ffje le n lk
minden vasárnap.
SsorkMzttfaógi s kiadó! Beállás:
ERDÉLYI
b.-farkaeutcza 1 G. sz. hova
a lap Bzellemi 8 anyagi
ügyeit illető minden külde*
mónyek czimzendÓk.
Kéziratok nemadatnak vissza, EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S z á S Z
Tartalom : Év végén. (L—t.) — Az islamismus fény­
éé árnyoldala. (Tanulmány.) (Yége.J Nagy József. — Az áll. ig.
tanács r. gyűléséből, r. t. — Egyházi lapok szemléje. — Iradal-
mi szemle. — T á r c a a: Visszaemlékezés Mentovickra. — Különfélék.
Szerkesztő postája.
É v v é g én.
Kolozsvárt, 1879 decz. 24.
(L—t.) Az örök folyás változatlanságát a változatok
szakadatlan lánczolata tölti be s míg mi, a mi rész szerint
való és homályos látásunkkal, csak e változatokat foghatjuk
fö l: sejtelmünkkel fölemelkedünk amaz egység képéhez,
melyben az emberiek különbségei minden dissonantiákkal
összefolynak s oly harmóniába olvadnak föl, melyet a vé­
geshez kötött érzékeinkkel észre nem vehetünk ugyan, de
a melyről hitünk, vágyaink, szakadatlan törekvésünk erős
tanúbizonyságot szolgáltatnak nekünk.
Az egyes, ki, az élet minden napi szükségei által haj­
tatva, ideje legnagyobb részét végeseknek áldozza, csak
nagy ritkán emelkedhetik oda, hogy e magasabb összefüg­
gés alkotó szálait kereshesse s legalább titkon érző keble
vágyaiban sejthesse — de a különböző czélok megvalósítá­
sára szövetkezett társaságok, o czélok különböző természetéhez
képest különböző mértékben épen utalva vannak rá, hogy ne csak
sejtsek, hanem hí tök, meggyőződósök teljes erejével meg is ra­
gadják mindazt, mi hivatásuk körében ez ideális föladatok
szövedékeit alkotja s e hivatás betöltésének mértékéhez ké­
pest valósággá tegyék azt, „mit a bolond szivében meg­
tagad^.
És már e tekintetben minden emberi szövetkezések
közt első helyen bizonynyal az a társaság áll, a mely a
legmagasabb, a vógetlen kapcsolatokat keresi nemcsak em­
ber és ember, hanem ember és Isten, földi és mennyei éle
között s megvalósítására tör e két létkör áthidalásának —
valósággá tevén azt, mit a rege csak példázatban: az eget
s földet összekötő szép szivárvány ivében tüntet fel.
Emberek lévén : itt is csak a végesek megmunkálása
áll rendelkezésünkre — a szó és tett, mi embereknek ada«
tott, szintén csak röghöz kötött darabokban tördelőzvén le
véges ember-voltunkról, de e darabok az értő szeme előtt
52. sz&m
hirdetési dijak:
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhi vata
" (£10fizetési á r:
Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 k
E O Z Z lO lS Z O © .
oly alakzatokban koczkázódnak össze, minők a mozaik «kép
alkotó részei a szakavatatlan csupán egyes kövecskéket lát
bennök — a művész eszme kifejezésére szolgáló alakzatok­
ba rakja össze
De mig a mozaik-kép alkotó részecskéi magukban s
maguk által semmivé sem válhatnak s tehetetlen eszközei
az alkotó művésznek — az ember ingyen ajándókképen ve­
szi ugyan tehetségeit, erőit, melyek lényegét alkotják, de
egyszersmind maga formálhatja magát s agyába, szivébe
oltott előképeinek megvalósítására önmagából teremthetvén
meg az elhatározás, a kitartás erejét: tettleg részesévé vá­
lik a művészi alkotó munkának, — a kép örök-tervének
felismerésével öntudatos művészévé válhatik magaalkotásá­
nak, szabad elhatározással sorakozván a kép tervezetében
számára kijelölt helyre, alkalmazván önformálta idomait a
többi tényezők alakzatához, hogy a nagy egész összefüggé­
sének részébe jutott munkáját betöltve, mind jobban ki­
domborodjanak a formák, a főmüvész eszméjének terve sze­
rint az élletteljes, összhangzatos egésznek képében.
Anyaszentegyházunk szövetkezetében az eleve kifor­
mált tervezet megvalósítására szolgáló ez öntevő munkás­
ság egyként föladatává vált mindnyájunknak * s hitelveink
ép úgy utalnak megismerésére törnünk a tervnek, mint ön­
tevő magunk elhatározására, hogy e megismeréshez képest
valósággá is tegyük e tervet s végezzük mindnyájan azt
a munkát, mely reánk néz, s melyet helyettünk senki más
el nem végezhet.
Gyarapodott-e a most letűnő évben körünkben s erőnk­
höz merve eléggé e kötelesség betöltése ? Elfoglaltuk, be­
töltöttük s úgy töltöttük be azt a helyet, mely a világ­
képben számunkra kijelöltetett, hogy megelégedéssel tekint­
hessünk vissza az örökkévaló idő e kicsiny szakaszára, me­
lyet az Ur 1879-dik évének nevezünk ?
Ha a mindennapi élet kicsinyes mozzanatait nézzük
s látjuk meg csak: bizonynyal nehéz volna fölfedeznünk
azokat a jeleket, melyek a széthulló rós^ekbon ama maga­
sabb összefüggésre, harmóniára utalnak. Közönséges emberi
gyarlóságok — önző, féltékenykedő, boszus, széthúzó, sértő
momentumok; a mindennapi betevő falat fölötti panaszok,
huzalkodás; inertia, kötelességmulasztás, röstseg, uralom­
vágy, könnyelműség — s mind a mi. bennünk emberi fog­
laltatik, könnyen kimutatható a mi társaságunkban, a mi
egyéni mivoltunkban is.
 546
De talán némi megnyugvással nézhetünk ama törek­
vésre, mely egyházkerületünk idei életében a tanügy eme­
lésére irányult s evei legalább útját egyengeté a jobb
megismerésre jutásnak, hogy fokonként mind jobban átlát­
hassuk az egésznek tervét, összefüggését s a mindnyájunk
számára kirendelt munka-részletet, melynek betöltésével va­
lódi tényezőivé válhatunk a nagy egésznek.
És rámutathatunk a magyar Protestantismus mind
élénkebbé váló igyekezetére, hogy a széthulló tagok oly
egyetemes szövetkezetbe lépjenek, melytől fokozását várjuk
a munkaerőnek, ogybeterelését a széthúzó törekvéseknek s
közeledésünket ahoz a. fensőbb és egységesebb harmóniához,
mely, mint a fény fokozatai a nagy olasz isteni müvében,
lépcsőzetes egymásutánban hivja, vonzza a fejlődés örök
útjára a föld gyermekét, a vógetlen sphaeráiba a véges vi­
lág gyarló emberét is
Az islamismus fény- és árnyoldala.
(Tanulmány.)
(Vége.)
De lássuk, miben áll az összhang az islamismus, zsi­
dóvallás és a keresztyénség között?!
Azon állítás, hogy Mohammed mind a két monotheis-
muson alapuló vallást, tehát a zsidó és keresztyén vallást
jól ismerte, és hogy ezeket figyelmén kívül hagyta, cáak
merő dőlyfből tette volna, hogy igy ezeket elvetvén, ez á l­
tal saját személyes dicsőségét és hatalmát épen eredetisége
által óhajtotta volna megszerezni; ezen állítás, mondom,
csak azok előtt bir jelentőséggel, a leik midőn ítéletet mon­
danak az islanismus felett, Ítéletükben kirí a Mohammed
személye iránt való antipathia. A középkorban, midőn Mo-
hammedet eretneknek tartották, avagy úgy tüntették fel
mint egy olyan cardinálist, a ki saját pápája ellen lázit,
nem várható más szempontból müvének megítélése. Azonban
kétségkívül Mohammed tiszta tudomással birt a felől, hogy
mind az ő vallása, mind pedig a keresztyén és a zsidó val­
lás a sémi néptörzs vallásából fejlődött lei. Az islamismus
és Izrael ősi hagyománya nagyon is összevágók, avval a
különbséggel, hogy nézetünk szerint, a Hágár flát, Ismaelt,
az arabok ősapját elsőbb hely illeti, mint Izsákot, a Sára
fiát. A muzulmán előtt Jézus a kijelentett igazság hirde­
tője, mint egy próféta tiszteletben van, de Mohammed jó­
val felette áll. Az islam kegyes hivője soha sem mondja ki
nevét a nélkül, hogy hozzá ne tegye: „béke legyen velő.“
A medinai nagy mecsetben Mohammed sírjának szomszéd­
ságában Jézus számára is van készítve egy sir, a hol a
kegyes hívők vissza jövetelét remélik és várják, a ki, mi­
után az Antikrisztust legyőzte és igy a földön az örök bé­
két megalapította, mint győző fog meghalni. A vélemény-
különbségek harczában fenállott és fennáll jelenben is azon
nézet, hogy a muzulmán a keresztyének iránt gyűlöletes
előítélettel viseltetik: azonban ha közelebbről vizsgálódásunk
tárgyává tesszük a muzulmán hitet, úgy találjuk, hogy ez
nem a hit kifolyása, mert a prófétának következetes hívei
nem tűrik, hogy az „IssaM név gyaláztassék.
IV-ik Mohammed alatt egy áttért keresztyén hitéről
való lemondását az által akarta bebizonyítani, hogy a Kris-
tust szidalmazta, ezért törvényszék elé idézték és szidal­
mazásáért, mint istentelen, életével lakolt. De Mohammed
vájjon miért nem lett keresztyén? Erre különböző okok
folyhattak be, amelyek között legnevezetesebb az, hogy nézete
szerint az a keresztyénség, melyet ő is ismert, kevés élet - és Yonző
erővel birt. És ebben igaza is volt, mert az ő környezeté­
ben a keresztyénség csak néyleg volt ism eretes; szenve­
délyteljes kebele előtt Jézus vallása csak homályos képek­
ben tűnhetett fel. Vájjon a keresztyénsógnek minő alakját
ismerhette Mohammed? Korában a keleti egyház dicsfénye
már letűnt; a görög világ szunnyadozó félben volt és bágy-
gyadtságából csak a theologiának egyes lényegesebb kérdé­
sei felett támadt viták ébresztették fel. Tehát úgy látszik,
hogy Mohammed az evangéliumból, Jézus életére vonatko­
zólag csak nagyon töredékes részleteket ismert és ezek is
nagyobbára az Arabiát környező tartományok keresztyén
lakosainál szájról-szájra fenmaradt traditiokból, nem pedig
a törvényes egyház által canonisált tényekből állottak. Az
egész koránban három olyan helyet találunk, a mely Mo-
hammednek a canonisált evangélium ismeretéről tauuskodik.
A vigasztaló szentlélek elküldésének Ígéretével, saját sze­
mélyének megjelenését igazolta; továbbá a dokéták helyte­
len tana alapján, nem hitte Jézus megfeszittetését, mert
úgymond, Isten ezt nem tűrhette volna el és igy bi­
zonyosan Judás volt az, a ki helyetto a büntetést kiállotta.
Mindenesetre, ha ő a keresztyénséget kellőleg ismerte vol­
na, bizonyára a keresztyénség emelkedett szelleme, univer­
salis jellege kebelét, a mely a monotheismus iránt akkora
fogékonysággal birt, mig ellenben a pogány sok isten-imá-
dás ellen akkora ellenszevvel viseltetett, nem hagyta volna
érintetlenül. Az a keresztyénség, a melyet ő ismerhetett,
egészen trinitarius szellemű volt, beburkolva téves fogal­
makból alkotott tételekbe, e sötét leplekbe, a melyek elő­
állásukat azon dogma fejlődésének köszönik, a melyek Ni-
ceaban születtek és Ghalcedonban jutottak nagykorúságra.
Az a lélek, a mely az Isten egységének létéért küzdött,
nem foghatta fel az isteni egységnek három különböző
alakban való nyiWánulását. Ilyen kifejezések : ,,Istentől te­
remtetett“ , Istentől született", előtte megmagyarázhatiatlanok-
nak tűntek fel. A szentek tisztelete, a képek imádása, a
melyek a keresztyén templomokban általánosokká lettek reá,
valamint későbben egy részére a protestánsoknak, oly be­
nyomást tettek, mint a bálványimádásnak egy új neme ;
továbbá Arabiában a kereszténységnek tehetetlensége a
bálványimádással szemben, mind inkább meggyőzték őt a
felől, hogy mindezek a kijelentésnek csak átmeneti pontját
képezik, nem pedig az Istennek végszavát az emberiséghez.
Épen ezen az alapon magyarázható meg a keresztyén mis-
sió sikertelensége Európában, Ázsiában és Afrikában, mert
ugyanis a keresztyén missionariusok nem t&nnsitanak elég
erélyt és önfeláldozást és igy az ellenállás folytonosan erős-
bödik.
 547

A zsidó vallási Mohámmed sokkal kevesebb elisme­ ben részesiti, a melyet a keresztyén térítőknél hasztalan
résben részesiti egyféléi azon indokból, hogy a zsidó nem­ keresünk. A mi pedig specialiter a törököket illeti, biro­
zet Jézust, mint valódi prófétát, jogtalanul magától elta- dalmuk az ottoman birodalom katonai szerkezetével, a kü­
szítja, másfeléi nemzeti büszkeségből, a mennyiben az lá­ lönböző törzsek folytonos versengése daczára is fentartotta
máéitól származott arabok mindig kicsinylőleg nyilatkoztak magát, habár kezében az eszközök részint tökélytelenek vol­
az izraeliták azon nézete felől, hogy Izsák és Jákobnak tak, részint pedig szunnyadoztak. A nemes czél felé való
kizárólagos előny és méltánylás tulajdonítandó. Innen ma­ törekvésében az űtat eltévesztette, a romlások kiujitasához
gyarázható meg, hogy Mohammed is tartózkodott vallását pedig nem fogott a kellő időben hozzá; a pasa szervezet
összevegyteni a monotheismus e sajátságos alakjával. A ko­ mindenütt homályt és sötétséget hozott létre, a tévhit, a
rán és a taluiudi zsidóság között ugyan feltalálható a ro­ mely egész vidékoket rabigába döntött, mindig kész társ
konság, de a mely azt sejteti hinnünk, hogy a Talmud gyanánt lépett fel a centrálisát hatalom megbuktatására.
szelleme nem a tanulmányozás alapján, hanem öntudatla­ A közelmúltban lefolyt hadjáratban a törökbirodalom hatal­
nul csúszott be a koránba. Mindezek daczára a valódi mo- mas katonai államnak bizonyult be s mint ilyen a megpró*
hammedan soha sem téveszti el szeme elől azt, hogy val­ báltatások nehéz napjaiban becsülettel megállotta helyét. S
lásának magasabb tökélyessége — m int ő véli — alapjá­ jelenben, ha legújabb ígéretét beváltja, méltó a nagy nyu­
ban két vallással közös, a keresztyénnel és a zsidóval és gat rokonszenvére. Különben a török nép a mi jóval ren­
így az islamismus Istene egyszersmind a keresztyének és delkezik, emelkedett vallásának és az ebből folyó életképes­
zsidók Istene. E három vallásnak van egy könyve, a korán, ségének köszönheti, a mely hogyha hiányoznék, úgy járt
a mely e rokonságnak kétségbevonhatatlan bizonyítéka. Vagy volna, mint nemének azon hordái, a melyeket ma csak hát­
mint a koránban ki van fejezve (Sura V.) „Mi hiszünk ab­ rahagyott romjaikból és rövid ideig fenállott birodalmuk
ban a kijelentésben, a mely nekünk és nektek küldetett (t. történelméből ismerünk. A történelem tanubionysága sze­
i. keresztyéneknek és zsidóknak) a ti Istenetek és a mi rint, a törökök különböző népek felett századokon keresz­
Istenünk egy“ ; másutt (Sura V. 63) ,,Ha az Istennek tet­ tül fentartották uralmukat, fensőbbsógüket s igy azon n é.
szett volna, veletek egyé tett volna, de ő úgy akarta, hogy zot, a mely e váradalomban összpontosult: „a beteg em­
fokozatos különbség legyen közöttünk. Igyekezzetek jó cse­ ber gyorsan meg fog halni“ , tekintélyes államférfiak azon
lekedetekben egymást felülmúlni Mindnyájan Istenhez fog­ hitévé alakult: „a törökbirodalom íentartása még most is a
tok visszatérni, az felvilágosit a felől, miért nem alkotott világ-béke szilárd oszlopa“ .
egyé?!“ Ezek mindenesetre elég értelmes, elég vallásos és A nagy angol iró Bosworth Smith, e részrehajlatlan
emelkedett szellemű nyilatkozatok, ugyannyira, hogy egész történész, az islamismust az emelkedettebb szellemű val­
bátorsággal merészeljük kérdezni, hog> a keresztyén egy­ lásalakok közé sórolja és méltónak tartja nemcsak tiirel-
ház történelme mutat-e fel csak egy egyént is, a ki az evan­ mességünkre, hanem rokonszenvünkre is. Szóval a synagv
géliumot nem ismerve, tett volna Mohammedéhez hasonló gák, székes egyházak és fényes dómok mellett, méltó he­
nyilatkozatot? a melyet Jézus erkölcstana igy fejez k i: lyet követelhet a mecset, ég felé nyúló tornyával. így fogva
szeresd Istent és szeresd felebarátodat! fel az islamismust, lehetetlen fel nem ismerői fényoldalát
III. is árnyoldala mellett.
Mindezek ntán téves azoknak állítása, a kik arra hi­ IV.
vatkoznak, hogy az islamismus halva született. Kétségkívül Az islamismus szabadságának általános volta, meg­
Törökországban és Egyptomban nagyon sokat gyengült ere­ szilárdulása, valamint a vallási türelmességben való része­
je, mivel a keresztyen miveltséggel szemben nem képes sítése iránt semmi kifogásunk nem lehet, de mindamellett
elegendő ellenállási erőt kifejtem ; azonban e két ország az nem kerülheti ki figyelmünket az islamismus árnyolda­
islam térés birodalmának csak egy kicsiny részét képezi. la sem.
Az islam még korunkban is nevezetes hódításokat teszen, Elismerésünkre méltók a koránnak a rabszolgaság é r­
ott a hol a keresztyén hittérítők csaknem minden siker dekében tett felszólalásai, rendelvényei, de nem hagyhatjuk
nélkül működnek, mint a kelet-indiai archipelaguson : J á ­ érintetlenül azon kérdést; vájjon miért nem fej tett ki a muzulmán
vában, Sumatrábau, stb. ; továbbá Indiában, Chinában, Af­ nép, a rabszolgaság intézménye megszüntetésének érdekében,
rikában, Az islam nagyon érti azon művészetet, hogy mi- semmi mozgalmat ? 1 Mi meg vagyunk győződve a
képen lehet a szerecsent leszoktatni a részegségről, a fétis« felől, hogy a muzulmán nőnek állapota Mohammed fellepte
imádásról, a képtiszteletről, az emberevésről. Ebben áll az óta sokkal türlietőbb, miut azon népeknél, a melyek bál-
islamismusnak fónyoldala. E pontnál mindnyájunkban rffel- | ványokat imádnak, de a soknejflség a családi élet szentsé­
merül azon kérdés: vájjon mi lehet az oka annak, hogy gét, fényét egészen elhomályosítja. E tekintetben is Mo­
a szigorú rendszabályokkal teljes islamismus iránt a fekete hammed többet tehetett volna, m e rt‘fájdalom! utódai nem
faj nagyobb ragaszkodással viseltetik, mint a keresztyén óhajtanak jobbak lenni prófétájuknál !
vallás iránt, lett légyen az akár protestáns, akár katholi- Továbbá, mig a tapasztalat azt igazolja, hogy'a meg
kus?! E kéidós még nincs megoldva, de mindenesetre a hódított népeknek vallását az islamot követő nem bántotta,
fajrokonság az islam téritőinek működését sok olyan előny- addig azt sem tagadhatjuk meg, hogy a muzulmán, Mohám-
med isteni küldetése alapján kötelezi magát arra, hogy val­
lását tűzzel, vassal fogja terjeszteni.
A próféta jellemében sok szép és becsülésre méltó
vonás ismerhető fel, de figyelmen kívül hagyni azon gyen­
geségeket, a melyek életét annyira beszennyezik, helytelen
lenne, mert a mazulman szigorúan ragaszkodik vallása re­
formátorához és példányképénél, a nagy prófétánál, jobbnak
lenni bűnnek tartaná.
Mint vallás, az islamismus olyan absolut becscsel, mint
a kerosztyénség, nem rendelkezik és nem is rendelkezhetik so­
ha. Ha összehasonlítjuk a poiytheismussal, a melyből kifej­
lett, okvetlenül el kell ismernünk mind fölényét, mind pe­
dig azon jó irányát, a melynél fogva úgy a vallásos, mint
az erkölcsi téren bir némi éltető és fentarló erővel, de
mindezek daczára soha sem lesz elég ereje azon népeket,
a melyeket szelleme átleng felemelni a miveltsóg azon
pontjára, a melyre a keresztyónség. Beszélhetünk Bagdád
és Cordova magas miveltségéről, a melyek egy időben fény­
pontok valának; szólhatunk a Mor-korszakban Spanyolor­
szág fényéről, de bámulatos! Bagdád eg’y kiégett fénypont^
a melynek csak hamuja maradt fenn az utókor számára.
A morok Spanyolországban a világ csapásai alatt megsem­
misültek; ugyan Afrikában: Maraccoban, Algierban, Tunis-
ban tudnak valamit felmutatni, de a valódi miveit államok­
tól még nagyon távol állanak. A korán épen úgy, mint az
ó-testamentum példabeszédei, dicséneket zeng a tudomány­
ról, bölcseségről; de vájjon melyik és minő tudományról?
A tudós arabok hosszas időszakon keresztül mestereink va­
lának, de ezen időszak már rég a feledés tengerébe ma.
rült! A muzulmán Istene „Deus ex machina“, ki a termé­
szet rendjébe folytonosan benyúl és mig a hivő mohammodán
ezt nyugalmasan és tétlenül szemléli, addig az igazi tu­
dós monotheista kutatja, a természet állandó és változha-
tatlan törvényeit, melyeket megismerve, saját czóljáia for­
dítani igyekszik. ím e ! a különbség a keresztyén és a mu­
zulmán tudomány között !
Azt hiszem, találó hasonlattal élek akkor, hogy ha a
két vallást t. a keresztyént és az islamot, két folytono­
san növekedő pyramishoz hasonlítom, a melyek közül egyik
folytonosan magasadik, a másiknak pedjg magassága egé­
szen változatlan, de terjedelme napról-napra nagyobbodik.
Az islamismus hasonlít a chinai államhoz, melynek
elhaladását állandó tehetetlensége akadályozza.
Az újabb időben a vahabitak Arabiában és Indiában
vallási reformot indítottak meg, a mely mind nagyobb meg
nagyobb pártolásnak örvend és úgy látszik, hogy ezen tö ­
rekvés a tiszta islamismus felé irányul, megtisztítva min­
den szertartástól, legendától és hagyománytól, de vájjon mi­
nő reformálásról lehet ott szó, a hol a hívők arra kötele­
zik magukat, hogy vallásukat tűzzel és vassal fogják ter­
jeszteni.
Mi nem tudjuk, vájjon jövőben a népek vallásos álla­
pota társadalmi és állami fejlődésére nézve lesz-e akkora
befolyással mint volt a múltban, a mikor társadalmi intéz­
ményeiknek ilyen vagy amolyan irányát, fejlődését épen
a vallás határozta meg, de annyi bizonyos a jövőre nézve,
hogy bármely népnél, vallásának átlengő szelleme, ha a
múltban társadalmi fejlődésére, miveltségére nézve, elhatá­
rozó befolyással volt, úgy bizonyosan jövőben sem hagyja
érintetlenül a társadalmi, mivelődési és állami intézménye­
ket. A kerösztyénysegnek bölcselmi es társadalmi előnye,
azon ideáiban keresendő, a mely felé törekedni minden ke­
resztyén magasztos feladata; s a mi több ez az ideál Jézus
személyében megvalósult. Épen azért a kerosztyénség híve­
inek nem szab korlátokat, nem hívogatja őket nyugalomra,
hanem megmutatja a már megvalósulást is nyert eszményké­
peket, kijelöli az irányt, a mely felé haladhat bárki is, hogy ez
által meg legyen valósítva a kerosztyénség nagy feladata, a
folytonos tökélyesbülés és megújulás. Innen magyarázható
meg az, hogy a keresztyónség a miveltség azon fokára
emelkedett, a melyre az Islam, sohasem fog eljutni. Helye­
sön jegyzi meg Bosworth Smith, hogy az islem a félelem,
nem pedig a szeretet vallása. Épen e tételből magyarázható
meg a vallásnak a társadalmi intézményekkel való szoros
egybefüggése; és így a mohammedán és keresztyén népek
között levő nagy külöömbsóg. A keresztyónség lényege az
Isten iránt való szeretetben áll, a melynek szakadatlan meg­
valósításában nyilvánul a folytonos fejlődés. Az evangélium
összehasonlítva az islamma), mig amaz mint „ örvendetes
izenot“ az emberiséget, újabb meg újabb eszme megvalósítására
hívja fel, addig ez a múlthoz való visszatérésre ösztönzi,
és így az elsőnek eszményképe a jövőben van, az utóbbi­
nak pedig a múltban.
Mindezek után is méltó az islamismus, hogy a mai
keresztyónség részesítse azon elismerésben, a melyet a
múltban attól megtagadott; de annyi bizonyos, hogy alap­
elveinél fogva, jóval alább áll a keresztyén theismusnál, és
igy bárha a többi vallások felett arat is győzelmeket, de
mindig a mivoletlenebb népek vellása marad.
Zilah, 1879 November 25.
Nagy József.
A z áll. ig. tanács r . üléséből.
Kolozsvár, 1879 decz. 21-én.
Kőt. Nagy Péter, püspök, elnöklete alatt jelen voltak
br. Bánffy Albert, fögondnok; Incze Mihály, Szabó Pál,
Szász Béla, dr. Kolozsvári Sándor, dr. Jenői Victor, ig. ta­
nácsosok; Parádi Kálmán, tanügyi előadó, pénztárnok, szám­
vevő, ügyvéd és titkár.
Az ülésen kívül ellátott tigydarabok bejelentése után
Szísz Béla, ig. tanácsos, benyújtja néhai gróf Mikó
Imre ő nagyméltóságának a Kolozsvártt felállítandó theol-
intézet alapján adományozott 4000 frt úrbéri kötvényről
szóló a Szász Domokos, ref. paphoz intézett lóvéiét. Miután
a bevételi utalvány ez összegre nézve annak idejében kia­
datott, levéltárra helyeztetik.
Ügyvéd beadja a berkenyesi gr. Bethlen-féle urada­
lomból a m .frátai papot és tanítót illető javadalmak meg­
váltása tárgyában a jelenlegi tulajdonosokkal kötött egyez­
 549
mény tervezetet, mely szerint a hátralékosok kielégítéséül
4000 frt, a javadalom megváltásául 6000 frt állapíttatott
meg. Csekély módosítással helybehagyatik.
Láng Károly, missionarius, némi fizetés felemelésére
folyamodván, részére ezúttal 50 frt segélyösszeg utalvá­
nyoztunk.
Pénztárnok jelenti, hogy a szederjesi egyházközség
kisorsolt 3700 frtos úrbéri kötvényének beváltási árát be­
vette. A kiutalásnál elkövetett hanyagság folytán elveszett
félévi kamat a beváltási összeg terhére utaltatik ki, a vételjo­
gosult pap részére; egyszersmind vallás- és közoktatásügyi
miniszter ur fölkéretik, hogy hanyagul eljárt hivatalnok által
okozott károk megtérítésére tegye meg a kellő lépéseket.
Számvevő kéri, hogy az enyedi tanodái elöljáróság út­
ján közöltessék Kovács Gyula, volt erdőszszel, a f. évi köz­
gyűléshez beadott kérésére a hozott határozat s egyszer­
smind számadó szóiittassók fői, hogy a közgyűlési végzés ér­
telmében számadásának még ez évben vógelláthatása végett
és saját érdekében erdészi utasításának hiteles másolatát,
miután az útasitás annak idejében a tanoda jegyzőkönyvébe
nem vétetett be, oly sietőlog küldje fel, hogy az ügy a f.
hó 28-iki ülésen tárgyalható legyen.
Elnök indítványára Bokros Elek ügyvéd ur felszólitta-
tik, hogy a főtanodának az angol bankban elhelyezett pénze
felvétele és átadása ügyállásáról tegyen jelentést.
Számvevő beadja a n.-enyedi főtanoda 1880-iki költ­
ség előirányzatára vonatkozó észrevételeit, melyek szerint
nehány száz frt deficit tűnik ki. Elöljáróság fölhivatik, hogy
a kamathátrálókokból beveendő, de elő nem irányzott Össze­
gekből a mutatkozó deficitet fedezze; a beveendő kamatok
többi részét fordítsa a 23.000 frtot meghaladó tőke-apadás
fedozésére.
A kolozsvári főtanoda 1880-ik évi költségelőirányzata,
mely 439 frt felesleget tüntet fel, helybehagyatik.
Ugyanazon főtanoda 1878-ik évi számadása azon meg­
jegyzéssel hagyatik helybe; hogy a tanoda és egyház kö­
zös kezelés alatt álló tőkéi vezettessenek számadásba.
Szászvárosi egyházközségünk jelenti hogy a nyert engedély foly­
tán a két Wessolónyi-fóle telket, melynek egyikót leányis­
kolái helyiségéül szánta, 6000 írton megvásárolta. A vásár
helybenhagyatik.
A héjjasfalvi egyházközség megújított papi dijLevele,
mely szerint a fizetés jelentékeny emelkedést nyert, hely­
benhagyatik.
A márkodi egyházközség és Bereczki László között
kötött vásárszerződvóny elvileg helybenhagyatik s annak sza­
bályszerű kiállítására az egyházközség utasittatik.
A sz.-somlyói egybázitözség kéri a rectori kamarai ja ­
vadalmaknak és dézmakárpótlási kamatoknak a felállítandó
segédlelkészi állomás javadalmazására kiutalását. Egyházköz­
ség utasittatik, hogy rendes úton folyamodjék a sedédlelkó-
szi állomás felállithatására s mutassa ki a segédlelkészi ja ­
vadalom egész alapját.
Elláttatott még nehány kevésbbé jelentős ügydarab.
r. t.
egyházi lapok szemléje.
A „Protestáns H e tila p é b a n Bierbrunner G. ir
„ e g y e d ü l h e l y e s p o s i t i o n k * ' cziin alatt sikerült ve-
zórczikket, arra buzdítván különböző irányú theologusainkat,
hogy ne egymás ellenében, hanem mindenekelőtt a katlio-
licismus ellen foglaljanak álláspontot.
Czikkiró a prot. theol. pártok harczainak láttára min­
dig a nagy Frigyes és Schmettan tábornok között lefolyt
epizódra emlékszik vissza. A nagy király a tábornok hit-
buzgósága felett élczelt; ez szerényen válaszolt : felséged
hatalmas, de hitemtől meg nem foszthat; és ha megfoszt­
hatna: ártana vele nekem is, önmagának is. Hogyan? kér­
dő a király élesen. Csak úgy, hogy hitnólkü, — m e g b í z ­
h a t a t l a n emberré lennénk/1 „Hős, mi az ön hite ?“
,,Hiszek bűneim bocsánatában, hiszek a gondviselésben, hi­
szek az örökkévaló, boldog, a halál után következő életben.'*
„ V a l ó b a n hiszen?“ „V alóban1/* „Schmettan, ön boldog
ember I“ — zárta be a párbeszédet meghatottan a király.
Czikkiró az o r t h o d o x theol ogusokat Sc h m e t t a n h o z ,
a s z a b a d e l v ű e k e t a k é t k e d ő Hagy F r i g y e s h e z
hasonlítja. De egyszersmind arra figyelmeztet, hogy mig a
különböző irányú theologusok e g y m á s o l l e n viselnek há­
borút; H a g y F r i g y e s és S c h m e t t a n d a c z á r a h i t ­
b e l i k ül ön b s ó g ü k n ek egy és u g y a n a z o n ü g y ­
é r t v á l l v e t v e k ü z d ö t t e k , e g y és u g y a n a z o n
e s z m é é r t k é s z e k v o l t a k a h a l á l b a me n n i .
A magyar Protestantismus gyengéje — mondja czikk­
iró — nem annyira a theologiai pártoknak egymás ellen
indított tudományos vitatkozásában, mint inkább az egyhá­
zi gyakorlati téren való ziláltságban rejlik. De nálunk is
erősen működik a katholicismus. És fölötte veszedelmes
lenne, ha a prot. orthodoxia ti kath. ultramontanisniussal
fogna kezet. Az legyen hát legfőbb feladatunk, hogy min­
den netaláni theo!. nézetkülönbség mellett egymásnak test­
véri jobbat nyújtva, mind egyházi, mind iskolai téren együt­
tes erővel igyekezzünk diadalra juttatni a Protestantismus
alapelveit.
IR O D A L M I S Z E M L E .
„ E g y h áz i be s ze d e k a. Irta Mátyás Zsigmond
magy.-láposi vof. pap, Tiszta jövedelme a m.-láposi ref, egyli,
építkezési czóljaira fordittatik. Megjelent Deésen „Bánffi ea
K ovácsinál. 1879.
Áttlapoztuk a 99 lapra terjedő füzetet, mely 12 da­
rab részint közönséges, részint alkalmi „egyházi beszéde­
i é i t nyújt, de a melyeknek egyháziasságát mi sem mutat­
ja egyéb, minthogy a szerző mindenik elébe oda bigyesztett
czegérül egy-egy bibliai íocust. Bizony, hálátlan munka vol­
na és merőben kárba veszett fáradság, ha e beszédeket a
homiletica szabályai szerint akarnék elemezni, melyekről szerző­
nek még csak fogalma sincs; annál nagyobb elösmeréssel
adózunk frázis-gyártási tehetsége iránt, mely tekintetben a
 550
füzetecske elrettenti példát ad minden embernek, ki értelmes«
sógre, meg érthetőségre törekszik.
Ha meggondoljuk, hogy ezek a beszédek elmondattak
és elmondattak azért, hogy a hívek vallásosságra buzduljanak,
érteimök világosodjék, sziyök nemesedjék, leikök megindittas-
sék a jónak és igaznak cselekvényére, lehetetlen hogy kese­
rű érzéssel ne forgassuk át e füzetét, melynek minden so­
raiból az írás ama szavai kiáltanak hozzánk: „ha vak ve­
zeti a vakot, mindketten verembe esnek“ — „ha a só mog-
izetlenül, mivel sózatik meg?“
Valóban ennyi fogalomzavar, ennyi szóvirág, ennyi
izetlen hasonlat, ennyi dagályosság, s ennyi homály csak­
nem hihetetlennek látszanék előttünk, ha tulajdon szemeink­
kel nem látnék. És még ott, hol szerző gondolkozni próbál,
elmondhatjuk a költővel: „agyában egyik örült gondolat a
másikat viharként kergeti“ , addig másfelől sajnálattal yesz-
szük tudomásul, oly dolgokban való teljes járatlanságát, melye­
ket az iskolás gyermekeknek is tudni kell. A „Tekintély-
h it” cziínű beszédében csak azért, hogy bebizonyítsa ezt az
általa felállított bölcselmi tételt: „az ész erélye csak akkor
lehet tehát gondolkozásunk, ha viszszahatást gyakorol a be­
nyomásokra“ azon merész állítással lepi meg hallgatóit,
hogy „a szentkönyvből mindnyájan tudhatjuk, hogy József
a szülői háznál növekedett 30 éves koráigu vájjon melyik
sz. könyvből tanulta ezt a szerző? Majd a históriát m ásít­
ja meg s azt mondja: „az ó-kor bölcsei közül sokaö, a
AZ „ÉRD. PROT. KÖZLÖNY“ TÁRCZÁJA.
Emlékesés Mentovichra.
Legrégibb barátomat s legjobb barátaim egyikét si­
ratom Mentovich Ferenczben. Több, mint negyven év em­
lékei kötnek hozzá. Tulajdonképen ő volt első tanitóm,
atyám után. Mikor nyolcz éves voltam s ő már alsóbb osz­
tályait végezte, atyám őt szelídségéért s nyájas modoráért
és nyílt eszéért megszeretve — ámbár kathoiikus fiú volt,
házunkhoz vette s magán-tanítómmá teve. Nagyon szeret­
tem őt s ő is — az isten áldja meg, — elnéző volt apró
hibáim iránt. A versírás titkaiba is ő vezetett be. S én
még sem átkoztam mog őt soha — mint Kölcsey — azt a
ki „verset írni búmra meg tan ított!“ ő már akkor némi
nevet szerzet magának az irodalomban. A legelső verse,
mely emlékembe maradt, egy kis köszöntő számomra, atyám
neve napjára, de abból is csak az első négy sor jut
eszembe:
A sorstól hő szív s gyenge szó
Csekély ajándokom,
Nevednek ünnepén, atyám,
Ezekkel áldozom.
De költeményei, melyeket akkoriban Alpár álnév alatt
ért, már akkor felvételt találtak, nemcsak a Szentiványi Mi­
hály kolozsvári „Reményiébe, hanem a Bajzáék Atheneu-
történelem állításaként, sohasem foglalkoztak azzal, a mit
mi tanulásnak nevezünk.“ Hát ezt, melyik í történetből ol­
vasta? De ide írunk egyet hasonlatjaiból is, mert a szerző
különösen tetszeleg ezekben magának: „a vallás a maga
nagy munkáját épen mint a bűn a legnagyobb titokban stb.
végzi el“ , nemde épületes hasonlat egy kálvinista pap s-?z
jából? De hagyjuk ezeket, hisz ily absurdumokkal egész
lapokat lehetne betölteni.
Talán kissé hosszasabban is foglalkoztunk e füzettel
mint megérdemelné, s lehet, hogy tán tulszigoruan is, de
kötelességet vélünk teljesíteni, midőn komolyan visszauta­
sítjuk az ily üres irói viszketegsóget. Mi nem tudjuk, szer­
zőben a jótékony czél iránti kegyelet hiányát rójuk meg,
vagy azt az önhittséget, mely arra kószté, hogy ily gyarlő
szárnypróbálgatással lépjen a világ elé ?
Csak azt szeretnők tudni, miféle költségen nyomattak
ki a beszédek? Ha a szerző hiúságból egyházát rántotta
volna le, ez oly hiba lenne, mi komoly rendreutasítást
igényel.
Végül ajánljuk szerzőnek, ne tegyen úgy, Jmint az ó-
kori bölcsek, kik állításaként ,,nem foglalkoztak azzal, a
mit mi mi tanulásnan nevezünk*', szerző igyekezzék előbb
tanulni, azután kísértse meg gondolkozni, mindenekfelett
írni.
A füzet nyomdai kiállítása megfelel a belső tartalomnak«
D . Gy.
mába is, a mi egy enyedi diáknak nagy szerencse és meg­
tiszteltetés volt s nem kis mértékben nevelte Mentovich
tekintélyét a kollégiumban.
Házunknál és házunktól ismerkedett meg a szülőim­
mel régi és benső barátságban élő Vajda családdal. Vajda
bácsi tudományos és jellemes ember volt, kissé pedáns, de
a mellett szeretetreméltó. A b, Kemény Simon fiainak volt
régebb a nevelője s a családtól nyugdíjt húzott. Enyedi pro­
fesszornak is megválasztották, do szembaja miatt nem fog­
lalhatta el székét s lemondott róla. Idősb fia: Simon, a nem­
rég elhalt marosvásárhelyi kir. táblai biró, kor társa és ba­
rátja volt Mentovichnak; nagyobb leánya pedig, Anikó, holló­
fekete hajával s tüzes fekete szemeivel, talán a legszebb
leány volt Enyeden, a mivel nem kevés vau mondva, mert
hiszen a dal szerint „ott a világ közepe.“ S Mentovich
még el sem hagyta az enyedi főiskolát, már jegyet váltott
Vajda Anikóval. Tanulmányai végeztével nevelőül volt ki­
nézve a b. Kemény család gáldi ágához, de mielőtt helyét
elfoglalná, két évre Berlinbe kellett mennie egyetemi tan­
folyamra, a hol magát tanárrá képezze ki.
1841-ben ment Berlinbe, Gáspár János — most tan-
felügyelő s jeles paedagogiai iró, ós Jancsó Ádám, most
kecskeméti tanár, barátaival s két évig maradt ott, tanulva

különösen a mathematikai és természeti tudományokat, me­
lyeknek szeretetét atyám csepegteté belé. Berlinben tért át
a protestáns hitre is, hogy Anikót nőül vehesse. A szép
ara meg is várta kivét, s mikor haza jött Mentovich, Gáld-
ra vitte őt nőül, a Maros gyönyörű völgyére lenéző ősi Ke­
mény-kastélyba, a honnan egykor Kemény Simon, a Hunya­
di fegyveres társa, a vezér fegyverzetében rohant* a szent-
irnrei csatába, hogy Mézét béggel szemben harczoljon s ve-
zéro' helyett elessék a „ hollós pajzs“ alatt.
Mentovich ekkor már saját neve alatt irt s költemé­
nyei; szelid érzelmeik, meleg, kedélyes hangjuk forma-
tisztaságuk által általános elismerésben részesültek. Kezd­
ték a fiatal költők jobbjai közé számitani. Az erős indula­
toknak s hatalmas nyelvnek nem volt ura ; de a szelid hol­
das éj, melynek hatását tették versei az olvasóra, az akkori
Ízlésnek teljes mértékben megfelelt. Még a mikor 1847-ben
egy füzet politikai költemónynyel, az Unio-dalokkal, lepett
fel s nyert általános elismerést, azokban sem az elnyomott
és politikai jogaitól megfosztott nép lázas haragja, vagy a
testvérétől elszakított testvér bánatának a kitörése szólt,
mely Petőfinek ,,Erdélyben“ czimü költeményét (Barangol és
zúg, zúg az őszi szél) oly hatalmas drámai monológgá te­
szi ; hanem a természetből vett szelid és nyájas képek szól­
tak a szívhez és kedélyhez, inkább, mint a szenvedélyhez,
bennök.
,,Dalok, dalok, ti szárnyra kelt madárkák,
Minő szerencse fog mosolyogni nektek?
Lesz-e kebel, lesz-e szív a hazában,
Honnan lágy érzelemmel visszazengtek ?‘
kérdé szive elröpitett madárkáitól.
A következő évben, az Unió zsebkönyvben jelent meg
két legszebb verse, melyek őt azóta is képviselik minden
anthologiában Osztozás (Az elet egy mosolygó rózsatő) s
a Kedvoseinkez (Első ne légy, ki a világ elől A sir setét
mélyébe költözöl.) Ez utóbbiban van az a nyelvtanilag hi­
bás és transylvanismusra valló, különben ritka szép kél sor,
melyben magát sírban fekve, kedvesét fölötte csöndesen sír­
va képzeli i
„Jó oly födél alatt a pihenés,
A melyre halkai csöndes zápor és,tt
Még azon év tavaszán kiütött a forradalom. A pesti
zajnak Kolozsvártt is megvolt a viszhangja. Mentovich, Gyu­
laival és velem, nemzetiszinek alatt egy füzet politikai dalt
bocsátott közre, melybe én Írtam a legtöbbet, Gyulai a leg­
jobbakat s Mentovich a legcsinosabbakat. De ki hallotta meg
akkor, a kardok csengése és az ágyu-dörej közt, a pacsir­
ták dalát ? A forradalom mindnyájunkat elsodort. Mentovich
is odahagyta nevelői állomását s felcsapott — nem ugyan
honvédnek, hanem gyármunkásnak és művezetőnek a had­
sereg számára lőport és töltényt készítő állami gyárba, a
hol szintoly jeles chemikus társával s barátjával: Jánosi
Ferenczczel együtt dolgozott. A forradalom vége aztán visz-
szadobta Pestre, hol kis családjával és Vajdáékkal egy szűk
kis lakáson húzta meg magát s tanórákat adogatott.
1850-ben újra szervezték a nagy-kőrösi lyceumot s
551
Jánosi és Mentovich voltak az elsők, a kiket oda tanárok­
nak megválasztottak. Egy év múlva mind a nyolcz osztály
megnyílt s akkor kerültünk oda mi is, Arany és én, Kis
Lajos, Csikay és Ács Zsigmond; később Szilágyi Sándor,
majd Tömöri Anasztáz, Lengyel Dani, Salamon Feri
Milyen élet volt a z ! Az állunkat kiborotváltatta ugyan a
Thun Leó reglement-ja s a schulrath minden negyedévben
jelentéseket tett rólunk, mint valami rendőri felügyelet alatt
álló internáltakról, de azért mi szabad emberek voltunk*
szabadon hirdettük nemcsak a tudományt, hanem a hazafi-
ságot is, s olyan vig életet éltünk, mint soha sem azelőtt,
sem azután.
Őszinte barátok s vig pajtások voltunk együtt, Sze­
rettük hivatalunkat s az ifjúságot; az ifjúság is szeretett
m inket; de egyikünket sem jobban, mint Mentővichot, ki­
nek a tanításra rendkívül világos előadása a nehéz dolgot
is könnyűvé tette s a mellett tréfás, vidám kedélye, meg­
nyerő modora soha felhőt nem engedett homlokára ülni. A
városon is őt szerették legjobban. A kaszinóban nem volt
kedvesebb ember nála. Mindenkivel tréfált, ólczelt, gúnyoló­
dott is ; Losonczyt uszította, Szilágyira, T om iira, Lengyel­
re torzkópeket rajzolt, Aranynyal évődött, a kaszinói hősö­
ket kifigurázta; de soha sem sértett meg senkit, s nem is
hallottam, hogy valaki sértődve érezte volna magát általa.
Szerette a csöndes mulatságot; mindig voltak komoly arcza
mellett jóízű tréfái, ki-kikapott rajtunk, de tőlünk soha sem,
mert rá haragudni nem lehetett. Azok közé az igen ritka
férfiak közé tartozott, a kik a jó Istennek a mosolyából
születnek.
Családja nagyon szaporodott; balt is meg gyermeke,
maradt is négy; felesége is sokat betegeskedett; s bár a
leggyöngédebb férj és apa s „csu pa szív “ volt, azért őt se
baj, se gond soha le nem verte. Búsúlni nem láttam soha I
nem érzéketlenségből, hanem kedélyének [ama páratlan de­
rültsége miatt, mely a — nem rósz értelemben vett — köny-
nyelmüséggel volt határos.
A physika és az algebra mellett a poezissel sem hagy­
tunk föl. Együtt (Jánosival hárman) fordítottuk Schődler
„Természet k ö n y v e it; de verseket is írogattunk. Mentovicli
most is a természet költője volt s még politikai érzelmeit
is természeti allegóriák leple alá rejtette. Egy ezek közüL
„A tél“ czimü, melyben a zsarnokot festette le, nem kis
elismerést nyert. Egy kis költői beszólye „Az idegen“ , a
„Vasárnapi Ujság“ -nái Tömöri által kitűzött 20 arany pá­
lyadijat nyert. Lantja azonban óvről-évre ritkábban zendült
meg. Természetes lustaság vett rajta erőt. Nógatni kellett
az írásra, de az sem igén fogott rajta. Csak egyet nem ha­
nyagolt el soha: tanári hivatalát. Sőt hova-tovább mind
többet foglalkozott tudományszakával. S ime, a szív és ér­
zelmek édes hangú költője : a rideg materialismus tanának
hivévé lön s a Moleschott és Brüchner zászlója alá szegő­
dött. Kik közelebbről ismertük, ezt soha sem tudtuk meg­
fogni. Én ma sem hiszem, hogy igazi meggyőződése lett
volna e felületes, szellemtelen tan. Csak bele lovagolta ma­
gát a következtetések utján. A logika veszedelmes lejtő ;
 552

lia egyszer eltéveszti az ember az irányt, tovább csúszik homályából kibontakozó új esztendő hajnalsugarai
xajta a tévedésbe — egyenes, de hibás irányban. Mentovich már-már feltűnnek. Szivünkből kívánjuk, hogy az
azonban, a makacs materialista, a ki „ ü j világnézetét*' áldások Adója áldja meg mindnyájunk számára az
könyvben is kiadta, mit a consura szerencsésen lefoglalt s
ó év ez utolsó pillanatait s adjon hazánknak, anya*
e tanok fölött dühös polémiát folytatott Brassaival, — azért
csak olyan áldott kedély és szerető sziy maradt) mint az­ szentegyházunknak az elmúltnál boldogabb új esz­
előtt volt. Mikor már maros vásárhelyi tanár volt (a hová az tendőt.
ötvenes évek vége felé hivatott meg s a hol mindvégig ta- — A boldogult Mentovich Ferencz haláLesete, ter­
nitott) b, Kemény Pálné, egy felejthetetlen nagy szivü asz- mészetesen szélesebb körökben keltott mély hatást, mint
épen csak a család kihamvadt tűzhelyénél. A lesújtott öz­
szony temetésén érzékenyen sirt. Valaki gúnyolta könyeit ;
vegy némi enyhére szolgálhatott, hogy az általános részvét
hogy sirhat egy materialista? — „Könnyű nektek, feleié ; szintén elhozta koszorúit a kiszenvedett sírjához: a sajtó
ti hiszitek, hogy még viszontlátjátok a síron túl, de én tu­ méltányló megemlékezései sorában a Fővárosi Lapoké, m e­
dom, hogy soha sem látom többé a jó bárónét; azért si" lyet mai számunk egész terjedelmében közöl, emelkedik ki;*
latom,** Tökéletesen logikus felelet; de még sem a materi­ a testületek közül a nagy-körösi és a maros vásárhelyi ref„
tanodák, a magánosok közül Arany János, Tanárki Gedeon,
alista, hanem a s z í v embere beszól igy.
Szilágyi Sándor, Takács János, Gáspár János, gr. Teleki
Mentovich Marosvásárholytt részben az atyám, részben József, Zeyk Gábor s mások igyekeztek részvétük nyilvání­
a nagyhírű Bólyai örökségét vette át. De eme genialis em­ tásával szelídíteni a család fájdalmát, míg a kolozsvári is­
bertől, a ki nagy költő, nagy zenész és nagy m a te m a ti­ merősök és barátok együttes iratukkal adtak kifejezést ér­
kus volt, nagyon keveset lehetett tan u ln i; tiz esztendőben zéseiknek — no, meg az enyedi Szemle is megtette a ma­
sem akadt ogy tanítványa, a ki megértette őt s szelleme gáét, t. i. az ő saját módja szerint. Multis illő „bonis*' fle-
röptét csak valamennyire is követni bírta. Mentovich nem bilis occidit «— sm it tehet arról a „Szemle*', hogy ő most
volt genialis ember; de annál jobb tanár; tőle mindenki ta­ is csak m ás hangon szól, mint a többiek. Az lenne a baj,
nulhatott; s a tudomány szeretetére száz meg száz ifjút ve­ ha nem igy volna.
zetett ő. Házánál is mindig voltak előkelő családok fiai, Te­ — Ozelder Márton a „Figyelő“ szerkesztője két pap­
leki 6 más fiuk; ő azoknak is apjok volt, mint saját gyer­ társa: Láng Adolf és Gulyás Lajos segédkezése mellott új
mekeinek. „Apili** volt a neve otthon ; ,,az öreg“ a kollé­ vállatot indított meg, „Evangéliumi Lelkészi Tár** czim
giumban. Sokak szivében örökre áldott az omlékezete. alatt. Czólja e vállalatnak, hogy ott is felköltse a vallásos
Engem a régi, régi barátság mellett, most már közeli érzületet, közölt beszédei által, hol lelkész nincs s másfelől
rokonság is kötött hozzá. Béla öcsém az ő leányát vette az, hogy mint minden ilyen gyűjtemény, a lelkészek fel­
nőül. Ez még szorosabbra fűzte barátságunkat. Ha Erdély­ adatát az ige hirdetésében megkönnyítse.
ben jártam, anyám és testvéreim látogatására, őt sem ke­ — Múlt számunkhoz mellékelve vették olvasóink a
rültem el soha. Ez év tavaszán hivatalos küldetésben vol­ Franklin-Társulat kiadásában megjelent könyvek jegyzékét,
tam Kolozsvártt s onnan Dévára kelle menne n ; de a Vá* valamint ugyancsak a Frankiin-Társulatnál megjelenő hírla­
sárhelyre kirándulást nem adta kj az időm. Ő ezt megtud­ pok előfizetési felhívását. Ez utóbbiak között a legrégibb
ta s ölömbe jött Kocsárdig, hol a vasút Déva felé fordul. az immár 27-ik évfolyamába lépő „Vasárnapi Újság“ , mely
Elekor láttam utoljára. Nagyon meg vénült ; pedig nem volt nagy képes hetilapnak, az olvasó közönség e kipróbált házi
több hatvan évesnél (1819-ben született Dézseu.) Kopasz barátjának, jövőre legjobb ajánlása képeinek óvről-évre sza­
feje körül kevés haja, bajusza, szakála hófehér volt. Szolid, porodó száma és szebb kivitele mellett, kiváló irodalmi erők
ábrándos kék szeme elvesztette tüzét. Megnehezedett s ke* által kiállított, folyvást növekedő változatos tartalma, mely
delyét is elhagyta a ruganyosság, Szokása ellenére, hallga­ teljesen fölöslegessé teszi a magyar közönségnek hasonló
tag lett. Az őszön szívbaj jelentkezett nála, aggasztó alak- külföldi lapok já ra tá sá t; míg társlapja, a „Politikai Újdon­
bau. De annyira jobban lett, hogy ueje aggodalom nélkül ságok** a politikai heti események gondos és hű. összeállí­
hagyhatta otthon, leánya mellé ('Kolozsvárra) szólitván gyön­ tását adja. A „Képes Néplap*' a legolcsóbb képes hetilap, a ke­
géd anyai kötelessége. S igy — mellette sem volt végérá­ vésbe vagyonosok vasárnapi újsága, tanulságos és mulattató
jában, kit annyira szeretett! tartalbmmal s a politikát tárgyaló rendes rovattal; ezek ki­
Haláláról, mely e hó 15-ón reggel következett be, az egészítője a „Világkrónika czimíi képes mellóklap, mely heti
nap délben távirat értesített. Nem lehetett beteg előtte, mert köslónynek ép úgy, mint a „Képes Néplapénak, egész évi
az előbbeni nap vett vásárhelyi levelek nem is említik ro- ára 2 frt. Ez iv tartalmazza ezenkívül a „Jogtudományi
szullótót. Valószínűleg agy- vagy szivszólhüdós érte. Közlöny1* szaklap előfizetési felhívását, továbbá a Franklin-
Mire e sorok világot látnak : már el van temetve. Kö- Társulnt által kiadott naptárak, ünnepi és alkalmi ajándékul
nyemet e papírra ejtettem érette; lelkem pedig lelke körül szánt könyvek, ifjúsági iratok, szépirodalmi müvek, regények
lebeg, mert ón hiszem; hogy van lelkünk s nem mindenes­ és novellák, tudományos müvek, közérdekű népies iratok,
től halunk meg. Édes öreg Ferenczem, legrégibb, legjobb ba­ népköltészeti és adoma-gyűjtemények, nyelvtudományi, törté­
rátom, mi meg viszoit látjuk egymást. nelmi és földrajzi müvek és ima-könyvek bő és nagy válasz­
(Főv. Lapok.) Szász Károly . tékú jegyzékét, a mint erről a mellékelt iv megtekintésével
mindenki meggyőződhetett.

KÜLÖNFÉLÉK. A szerkesztő postája.

Kolozsvár, 1879. decz. 19-én.
— Mire e lapok vidéki olvasóink kezébe ju t­
nak, a hanyatló év utolsó pillanatait éli s az idő
Ö sszes t. m u n k a tá r s a in k fo g a d já k s z iv e s k ö zre m ű k ö d é sü k é rt ieg~
őszin téb b korS ón etü n ket s u e v o n já k m eg tőlü n k a b e á llá n d d u j e sz­
ten dőben se n a g y b e c sű tá m o g a tá s u k a t, F o g a d já k h á lá n k a t s k é résü n k é t
j ó in d u la tta l .

Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref, főtano da betűivel Kolozvárt
Melléklet: Tartalomjegyzék s Előfizetési felhívás.