ERDÉLYI

* • # •

PROTESTÁNSKOKLONV
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJ DONOS

SZÁSZ DOMOKOS,
ov. ref. pop egyházkor. közjegyző.

iim tntiiiiiii

TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM.

KOMl'/.KVÁIt'rr, 1881.

NYOM. STEIN JÁNOS M. K. EGYET. NYOMJ). AZ EV. REF. TANODA BETŰIVEL.

 TARTALOM:
Lapszám. Lapszám *
Irányczibkek. — — Debreczon. Költemény. (A ref. zsinat
Bierbrunner Gusztáv. Házasságűgyi harcz. 96, 104. alkalmából.) . . . . 364.
— — Sisyphusi munka 144. Benkő István . Maradj velem! János XIV. 23. Köl­
— — Finis sanctificat média. 233. temény. . . . . . 328.
j .
Dombi Lajos A papválasztás kérdéséhez. 251. Dalmady Győző. Bolóptom a templom ajtaján. Köl­
György Endre. A debreczeni zsinat. 403. temény. . . 223.
G. P . Emlókoztetés. . . 112. De Gerando Antonina . A szívről és jellemről . 271,
Hegedűs István . Br. Eötvös József halálának tizedik Diénes József. Boldogok, kik beszédem hallgatják.
évfordulójára. . . . 33. Költemény. . . 390,
— — Az egyházkerületi közgyűlés alkalmára. 185. Gyarmatiig Zsigmondné . A megnyugvás. Rajz. 312, 321.
Horváth István . Egyház és társadalom. . 72, 80. 328, 336, 343.
Dr. Jenei Viktor. A rendőri törvény 53»ik §-e és a Hegedűs István. Az irgalom angyala. Költemény. 5.
keresztelés. 9, 17. — Ö vezérel minket. Scott Walfcer.
— — Az unió. . ♦ . 367. Költemény. . . . . 247.
.
B r Kemény Gábor. Egyházkerületi megnyitó beszéd. 193. — — Az egyetlen vigasztaló. Moore Tamás.
Dr. Kolozsvári Sándor A gravauien vógn. . 136. Költemény. . . 343,
— — Az 1881-ik évi okt. 1-én öszszeülen- — Hugó Viktortól. Költemények. 452.
dő nemzeti zsinatnak üdvöt! 347. Hőke Lajos. József császár s a népszámlálás. 69.
Könyves Tóth Kálmán. A halottak országában. 315, 383. Izsótélki Jálcó. Hivalkodó gyász. (Falusi levői.) . 21.
Novicius. ínterkalarjs. , 25. Ladányi Gedeon. A vallás azeinbeiiségős korában. 76, 85,
Senor. Egy fontos kérdés. 64. 93, 101, 109, 117.
Szász Béla . A deficit. . 128. — I— t. Az újkori protestáns egyház. . > . 248-
— — Törvénysértés. . 239. Molnár Aladár . Az erdélyi iskolaügyek alakulása és..
— — Az országos tanitógyülés. 259. az országos intézkedések. . 280, 289, 296, 303.
— — Kilátások. 331. Szász Béla. Az I. zsoltár. Kísérlet az új énekeskönyv
— — A felekezeti tanárképzés, 339. számára. . 352.
— — A nagy év. 445. Szász Károly . Szép öreg asszony. Költemény. 30.
Szász Domokos. Űj óv. 1. Ifj. Szász Károly . HL, XV., XCIII. zsoltár. 365.
— — Eötvös ünnepélyen. . . 41. Szemerjai Béla. Ima. Németből. Költemény. 237
— — Kelj föl. (Tlnsvót ünnepére) . 120* — — Karácson. . . 451.
— — A szollom. (Pünköst ünnepére.) 177. Széchy Károly . Vallás és szobrászat. . . 247.
Szécliy Károly. Milliós alapítvány. 1. V. K. Kovosztolés és névadás. 158, 166.
— — Legyenek üdvözölve. . 160. V. V. Hol volt a paradicsom? . 377.
.
B r Vay Miklós. Zsinati megnyitó beszéd. 355. —z — y. Régi dolgok, melyok mindig újak' maradnak, 257.
— - Zsinati zárbeszéd. 391. Zsilinszky Mihály . A protcstántismus veszedelme»
— z — y. Jézus az ajtó előtt. 445. Erdélyben. 263.

Tanulmányok és értekezések« Protestáns egyháztörténelm i emlékek.

Felméry Lajos. Luncaster és Bell, az angol népokta­ Herepei Gergely. Adalékok a kolozsvári ref. egyház
tás alapvetői. 147, 154. ^ történetéhez. . . . . . 45, 54-
Haraszti Gyula,. Költészetünk és a hiteszmék. 252. Koncz József. Gr. Bethlen Miklós levele az erdélyi
Horváth István. Közvélomcny és korszellem. . 65. ref. egy ház tan ácshoz. . 175.
Farádi Kálmán . Vélemény az egyetemes tanügyi bi­ — Gr. Bethlen Miklós levele Veszprémi
zottság által kidolgozott tanitástorv ter­ — István ref. püspökhöz. 190«.
mészetrajzi ágára vonatkozólag. 2, 10, 19, 26. — — A szász universitas 1629-ben hozott
.
Id Szász Károly . A héber éposz. 170, 178, 186, 194, r—
Szilágyi
ítélete
Sándor.
Derzsi István ügyében.
Geleji Katona István püspök két
262«.
203, 211, 221, 227, 234, 242, 253.
Szemerjai Béla. Novozotosegyének hitvallása: Schiller. levele. . . 6.
360, 387. _ Bethlen Gábor és Koudy István 125-
Vas Tamás. Milyen legyen jelen korunkban az egy­ Szabó Károly. Dávid Ferencz válópere a kolozsvári
házi beszed. 294, 301, 308, 316, 324, 332. ^ tanács előtt. 340. 348.
Várnai, Az iskolaügy Ausztriában. 106. K ü l f ö l d .
— Les quatre vents de Tesprit, 229, 236.
Afrika, Amerika, Ázsia, Ausztrália, Anglia, Bosznia,
Tárczák : Dánia, Francziaország, Görögország, Helvetia; Heixze-
govina, Hollandia, Irland. Olaszország, Oroszország. 20,
Ambuláns. Protestáns hírlapirodalom . 14. 114, 117, 125, 131, 164, 190, 287,
Baló Sándor . Egy tanítványom koporsója felett. Köl­ 302, 310. 319, 326, 335, 352, 362,
temény 215. 376, 389, 450
 Lapszám.
Vidéki élet A szilágy* szolnoki egyházmegye közgyűlésének figyel­
mébe (Z. V.) . . 50, 61.
A deézsi egyházmegyéből. . 214, 325, 440. A Philadelphiában tartott presbyteri gyűlés bizottsá­
Az erdővidéki 114, 122, 179, 350, 399. gának szózata az összes presbyteri egyházak
A gürgényi 181, 278, 285, 388, 440. lelkészeihez, prosbytereihez és minden tagjaihoz. 58.
A küküllői „ 163. Eredmények és tapasztalatok az iskolai takarékpénztá­
A marosi „ . . . 156, 244, 375. rak intézményéről Magyarországon az 1879 —
M.-Csaholyból (levél a szerkesztőhöz.) Rózsa Károly 50. 80-ilc iskolai óv végén. (Weisz Bernát.Fereqcz.) 67.
Az orbai egyházmegyéből 188. Gróf Teleki Domokos. 73.
A sepsi 92. Révész Imre utolsó napjairól. 74.
A széki . 173, Nyílt kérdés kolozs-kalotai ev. ref. esperes, nagy tiszt.
A szilágy-szolnoki 4, 52, 123, 189, 244. Szakács István úrhoz (Valler József) 76.
Az udvarhelyi „ 235. A ref. egyetemes convent 90, 98.
A v.-hunyadi „ . . . 163. Fölhívás (Hegedűs Lajos) . 83.
Vajda-Szt.-Ivánról (levél a szerkesztőhöz,) Bőd Sándor. 12. A magyarországi helvét és ágostai hitvallású ev. egy­
háznak kérvénye. 88.
Necrologok. Özvegy-árva gyámintózetöiuk. (Egy már vén marosi
pap.) , . 113, 121p 129, 137,
Néhány szó gróf Tholdalagi Viktor lelett (Gönczi «János.) 46. Esperesi jelentés. (Nagy László h, esperes) 129. 138, 148.
Révész Imre. (Szász Domokos.) 56. 155. 162, 171.
Molnár Aladár (Szász Domokos.) 267. Kimutatása az 1880 évi államsegélyből részesedő egy­
Báró Kemény István. (Szász Béla.) 299. házközségeknek és egyéneknek. 131, 139.
Sámi László 346. Egy kis észrevétel, egyéb semmi. (Egy öreg pap.) 149.
Helyreigazítás. (Vályi Pál.) . 150
Lapszemle. Felhívás a ref. zsinat ügyében az egyhkeriiletekhcz.
(Br. Yay Miklós, mint a konvont elnöke ) 153.
5, 13, 27, 36, 44, 53, 62, 75, 108, 116, Önvédelem. (Kerekes Sándor.) 167.
124, 151, 245, 256, 2 6), 270, 295, 302, Figyelmeztetés a holyreigazitónak. (Ama bizonyos
310, 318. 326. 334, 342, 351, 449. o/.ikk Írója.) . 158.
igazgató tanácsi körlevél a camoraticum ügyében, 159.
Irodalom. Észrevételek ,,A magyarországi reformált ogyház egye­
temes tanügyi bizottsága által IX és VIII osz­
13, 37, 68, 84, 100, 133, 141, 165, 208, tályú gymnasiumra készített tanterv‘-re (T. J.) 174.
288, 295, 320, 327, 363, 447. Egy érdekes irodalmi termék. (V. J.) 183.
Párádi Kálmán tanügyi olőadó évi jelentése. 195, 206.
Püspöki köriizvények. Egyházkerületi közgyűlésünk 197, 205, 212.
Püspöki jelentés. . 201.
8, 3 2 ,4 0 , 63, 111, 119, 143, Ki«, 192, Kollégiumaink vagyoni állása s tanügyi berendezése. 209, 217.
2 1 6 ,2 3 2 ,2 3 8 , 258, 266.280, 298, 314, 354. Igazgatói zárbeszed. (Sárkány Fereucz ) 219.
A kolozsvári ev. ref. kollégium tanári karának rész­
Hivatalos rész. vétirata Takács Lajos úrhoz, a Magyar Hitel­
bank titkárához. . 225.
58, 103, 111, 127, 192, 238, 454. A dunántúli ev reformált egyházkeriüotncK az „Egy­
házi Énekeskönyv“ revideálása tárgyában alakult,
Hirdetés. bizottság munkálatára az „Erdélyi Énekes-
könyv “-re adott vólomónyes jelentése. 225, 232.
87, 95, 274, :.82, 290 306. Adjuuk segélyt szegények gyermekeinek! (Jenői
Viktor.) 240.
Vegyes tartalm ú czikkek. Egyházkerületünk napszámosai. 255.
Az álL ig. tanács jelentése évi működéséi öl. 260. 269,
Döntvény a korosztelések ügyében. 277, 285.
Tudósítások az áll. ig. tanács rendes és nagy ülé­ Iskolai értesítők 270, 279, 287, 295, 310} 318, 327,
seiről. 11, 20, 35, 51, 66, 83, 100, 107, 334, 342.
113, 130, 139, 151, 164, 173, T82, Kivonat főtiszt. Pap Gábor dunántúli ref. suporinten-
228. 278, 301, 309, 317, 325, 341, dens úr évi jelentéséből. 275, 283.
351. 417, 428, 439, 447. Megnyitó beszéd az 1881— 82-ik iskolai év elején.
Kérőiem a I6*ik századbeli ref. zsinatok végzései (Hegedűs István, igazgató tanár.) . 291.
ügyében, (Id. Kiss Áron.) . 28. Felszólítás a szegény irskolás gyermekek segélyezése
Polliivás a t. lelkész és Unitó urakhoz. (Szentgyörgyi érdekében. , . 333.
Lajos néptanító.) 29, A misszió köréből. 'Láng Károly.) . . 350.
Az ,,Eötvös-alapw-ról (x + y ). 34. Zsinati tudósítás. (Öreg János.) 357, 868, 379, 392, 404,
Szives kérelem a magyar sajtó vezetőihez. (P Szath- 419, 431.
inári Károly.) 43. Br. Prónai Gábor beszéde. 374.
Fölhívás adakozásra az erdélyi ev. ref. egyházkerület
Különfélék minden számban,
házipénztára javára. . 49.
Zörgessünk együtt. (RózsaKároly.) 49. Szerkesztő postája majd minden számban.
X I évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Január 2.
M e g je le n n e
minden vasárnap.
S2erkMzt(fflégÍ s kiadói szállás:
ERDÉLYI
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők. f t
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S !
Tartalom: Uj óv. — Milliós alapítvány. Széchy Károly. —Véle-
lemeny az egyetemes tanügyi bizottság által kidolgozott tanitásterv
természetrajzi ágára vonatkozólag. Parádi Kálmán. — Döntvény
a keresztelések ügyében. — Vidéki élet: A sz. szolnoki egyházme­
gyéből, Nagy László. — Egyházi lapszemle. — Tárcza: Geleji Ka­
tona Istvánokét levele. Közli: Szilágyi Sándor. — Az irgalom an­
gyala. Hegedűs István. — Különfélék. — Körözvények,
t j j r É v - vat, az eszmét, az általános testvériség örök igé­
Boidog új évet kíván e napon, az egész vi­
lágon mindenki, s mi sem mulaszthatjuk el, h o g y
szivünkből ne üdvözöljük t. olvasóinkat, az egész
m agyar reformált anyaszentegyház egyetemét.
Valóban az egesz m agyar reformált anya­
szentegyház egyetemét ! Nem m intha avval dicse­
kednénk, hogy szerény közlönyünk mindé 3 millió­
nyi néphez szól s az egész anyaszentegyház min­
den hajiokába bebocsáttatást nyer, hanem m ert
ez év lesz a m agyar protestántism us életében az
a fordulópont, mely annyi és annyi kísértet, hosz-
szas készület, sőt küzdelem után elvégre össze­
hozza az egész m agyar reform ált anyaszentegy­
ház törvényes képviseletét, hogy megnyerje kül­
sőleg is azt az egységet, mely lélekben és igazság­
ban testvérekként fűzött eddig is mindnyájunkat
össze, az állami és egyházi közélet térén is m e g ­
adja számunkra azt a szervezetet, mely a lehető
legnagyobb mértékben biztosítsa előbbrehaladá-
sunkat, nyereségről-nyereségre egyetemünknek
azt a tekintélyt és nyomatékot, mely bennünket,
mint a nemzeti s alkotmányos m agyar állam egyik
főtényezőjét és főtámaszszát megilleti.
Az 1881-dik óv lesz az egyetemes zsinat
kezdő éve, s vajha e reményünkben ne csalat­
koznánk s vajha mind az, mit ez uj alkotástól,
az iij idők követelményeinek megfelelően újon
idomított e törvényes formától várunk, legalább
1 . szám
hirdetési dijak:
Kétszer hasábozott garmond
ser vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdíj minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyebb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezőién) t nyújt a kiadóhivata^
Előfizetési á r :
Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 50 kr
S z id s z D o w io ls o s .
kezdő pontjaiban meg is valósúljon! Tudjuk, mit
ember alkot és kezd, m agában hordja a féleges*
sóg elmaradhatatlan részét is. De tudjuk azt is,
hogy ha volt valaha emberi kezdemény, viszony­
lag jobb és tökéletesebb: ez az alkotás méltán
követelheti maga szám ára ezt a b ély eg et: isteni
m esterünk szelleme szolgáltatván hozzá a mag-
jében.
Ez a tartalom megszenteli az emberi é sig y
gyarló form át is s ennek a tartalom nak mind
tisztább, mind igazabb alakban való kifejlődését
várjuk, reméljük a következő évek hosszú, hosz-
sztí sorától.
Az 1881-ik ev elég, ha kiszökni látja a
m ustár-m agból a csirát, s ha mi, a hívek, szent
lelkesedéssel ápoljuk, gondozzuk a kicsiny szi­
ket: a plántálok és öntözők m unkájára megjön
az Ú r á ld á s a !!
Ezt az áldást kérjük a legtökéletesebb aján­
dékok adójától anyaszentegyházunkra, a m agyar
reform ált egyetem egészére, minden tagjában az
1881-dik évtől!
MILLIÓS A LA PÍTV Á N Y .
Kolozsvár, 1880. decz. 30.
A mai társadalomnak megölő hibája, hogy ne­
héz benne az élet. Nemcsak azért, hogy a jelleme*
sebbet és eszesebbet irigységből és elfogultságból,
s minden egyéb nemtelen indulatból marja és üldö­
zi a hitvány, — mert hiszen mindezt eltüreti az
ember tiszta öntudata, elfeledteti a jók megtisztelő
elismerése. S forrongó társadalomban, lázas politi­
kai mérkőzések között mindig fölényben vannak a
lelketlenek, a lármásak, a kik rágalmaikkal tülki-
áltanak az igazság egyszerű és önérzetes hangján,—
 2
de mihelyt a forrongás lezajlik, a láz lehűl, az igaz­
nak és jónak, a becsületesnek lobogója diadallal
emelkedik ki a sárból, hová azt a roszlelküsóg le­
rángatta, s az I g a z s á g fénye, mint Isten ragyogó
napja kisüt s megvilágítja a maga valóságában,
kik minő fegyverrel vettek részt az egyenlőtlen ver­
senyben !
Ez a verseny fárasztó szintén, keserű és fájó
a pillanatig meghurczolt nemes szívnek; de sokkal
fárasztóbb és szinte elviselhetetlenebb az a verseny,
mely a „megélhetés“ miatt folyik, melytől egyene­
sen a „lenni vagy nem lenni“ kérdése függ.
Bizony, nehéz kérdés; nehéz és általános, mely­
nek megfejtése alatt roskadoz a társadalom minden
osztálya. Régóta foglalkoznak a statistikai tudomány
munkásai azzal: hogy mi az oka, hogy mai nap-
ság az előbbi időkhez képest oly kevesen alapíta­
nak l é t e t , családi életet? S általában megegyez­
nek abban, hogy a népnél is, de különösen a. mű­
veltebb osztályokban az igények, a szükségletek, me­
lyeket a mai társadalmi élet kóros állapotai meg­
követelnek, sokkal nagyobbak, semhogy azokat az
üzletet alapitó iparos, a pályavégzett ügyvéd, orvos
vagy tanár e g y s z e r r e kielégíteni képes volna;
igy inkább lemond e földi élet egyetlen boldogsá­
gáról, a családi élet szükségletéről, mely belsősé­
gével, édességével kárpótolni tudná, szűzi veszta-
lángjával melegíteni bírná, ha a nagy világban való
küzdelme, s az idegenek hidegsége erejét megzsib-
baszlja, megdermeszti, —- s előre törekvő lelkese­
dését gúnyjával béklyózva becsmérli!
Igen, nagyon sok inkább lemond a családi
élet boldogságáról, semhogy kétes jövendőnek tegye
ki ne csak magát, a ki utoljára egymagában köny-
nyen megliarczol az élettel, hanem egy szaporodó
családot is, melynek fájdalma az ő szivét marja,
melynek könye az ő arczát égeti.
Jó annak a cselekedete végtelenül, a ki a „len­
ni és nem lenni“ e nehéz kérdésében felebarátjának
segítségére s ie t; mert a mig egyeseket boldogít, ad­
dig a társadalmat is javitja, mert minden tiszta er­
kölcsnek fejlesztő pontja épen — a családi tűzhely.
A ki ezt cselekszi, annak nem az ajka, de a tette
hirdeti a felebaráti szeretetet, annak neve méltó,
hogy lapunkban, mely az e r k ö l c s és szeretet buz­
gó hirdetője, hálás emlékezettel megörökittessék.
Ilyen H i r s c h b á r ó , a ki Párisban él, de ott
sem feledkezik meg Magyarországról. Pár éve, hogy
% magyar tudományos akadémiának ajándékozott te­
temesebb összeget, most egyszerre e g y m i l l i ó ­
n y i a l a p í t v á n y n y a l áldatja ismét nevét.
Legyen áldott érte! Mi kétszeresen elmond­
hatjuk, mert kétszeresen érezzük, hogy a mai anya­
gi korban ily óriási összeg adományozása hallatlan,
mert czélja épen a családi élet alapításának köny-
nyüvó tétele s a felebaráti szeretet terjesztése.
E milliónyi alapítványnak ugyanis az a czélja,
hogy rajta egy intézet létesüljön Budapesten, 6 — 16
éves apátián vagy anyátlan szegény lányok számá­
ra, kik az intézetből kilépésükkor 1200 forintot kap­
nának akár hozományül, akár alaptőkéül valami mes­
terség megkezdéséhez. Az intézetben — a mint azt
a nemes alapitó tervezé, s a mint azt lapunk ve­
gyes közleményeiből részletesebben megolvashatja az
olvasó — h a t v a n alapítványi hely leend, s ezek
közül húsz lesz római katholikus, húsz p r o t e s ­
t á n s , húsz zsidó, de azért abban az intézetben
semmiféle vallási elkülönzöttségnek lennie nem sza­
bad. A lányoknak, tartozzanak bármely hitfelekezet-
hez, ugyanazon házban kell lakniok, ugyanazon asz­
talnál, ugyanazon egy ételből enniök, s amennyire
lehetséges egy iskolába járniok.
így erősödik meg közöttük a testvériség,
nek az érzetével mennek ki a nekik mégkönnyitett
életbe, a hol számok évről-évre több leszen hatvan­
nal ; s lételök biztosításáért, boldogságukért egyre
szaporodva fogják áldani s velők együtt a nemzet,
az alapitó nevét!
Bár minden új évi megnyitónk a fele-
báráti szeretet hasonló fényéről szólana!
Széclvy Károly,
Vélemény az egyetemes tanügyi bizottság által
kidolgozott tanitásterv természetrajzi ágára
vonatkozólag.
Kógcn azt tartották a természetrajzban kittinőleg
jártasnak, ki mentői több állatot, növényt, meg ásványt is­
mert s azokat nevén nevezni tudta. Linné Károly is ezt
a mértéket tartotta; Botanices Tyro novis Classes, Candita-
tus orania genora, Magister plurimus species, Quo plures
Botanicus noverit Species, eo etiam praestantior est.. De
mai napon a szakbuvárolc s paedagogusok egyaránt igen jél
tudják, hogy természetrajz kutatásaik ideálja nem a sys-
tcma, hanem a szervezetek szerkezete és életműködése, a
szervezetek hosszú sorában az egyes tagok s csoportok ro-
 3

konságának, okozati összekötetesének s földünk fejlődésének vonzóbb anyagot? Á bizottság mind a két kérdést helye­
a története. selhető módon oldotta meg.
Igazok van sok tekintetben azoknak a paedagogusok- A természetrajznak az első osztályon való megkezdé­
nak, kik a természetrajz tanítását haszontalanságnak, em­ sét és legalább a három első osztályban való folytatólagos
lékezetet terhelő lomnak tekintik, minthogy „a tanítás ered­ tanítását a gymnasium középiskolai rangja jelöli meg, de
ménye csak bizonyos latin nevek elmondásában, csak hol­ még inkább azon didaktikai szempont, hogy az elemi isko­
mi elvont tulajdonságok szellemtelen összefoglalásában és lában megkezdett szemléleti oktatás a gymnasium alsóbb
körmönfont schemák beemléztetésében határozódik.“ Sajnos, osztályaiban folytattassék, s e czélra kiválóan alkalmas esz­
hogy mai nap is igen sok középiskola okot szolgáltat az köz a természetrajz, melynok segítségével az elemi isko­
oly kedvezőtlon nyilatkozásokra. Az ilyen eredményről fel lában megkezdett szemléleti oktatást kiválóan lehet a gym-
lehet tennünk, hogy ezt a tanítványok elfelejtik, a mint a nasiumban is folytatni, de egyszersmind e tantárgy az,
természetrajz tanítása végét éri. Abból az életre egy árva melyet csak egyes tárgyai előmutatása, s különösen azok
képzet sem marad mog nekik. ismertető jegyeinek s ezek biológiai értékének a tanulok
Ha a növendéket csak ahhoz szoktatnék, hogy bizo­ általi felkerestetése által, tehát tapasztalás útján, lehet és
nyos terményeket egymástól megkülönböztessenek, a nél­ kell megtanítani.
kül, hogy összohasonlitó morphologiai, biológiai és — emel- Parádi Kálmán.
kedettebb fokon — anatómiai meg physiologiai kérdések (Folytatása következik.;
taglalásába bocsátkoznánk, akkor hasonlítana eljárásunk az
olyan nyelvmester eljárásához, a ki csak szókat taníttat
be valamely nyelvből, de az alaki és mondattani szerkeze­ Döntvény a keresztelések ügyében
tet s ennek szabályait egészen elhallgatja. így történt ré­ A soproni járásbíróság G á nz t h a }e r Nándor sogéd •
gebben, hogy a természetrajzi oktatásban tisztán analyti- lelkészt, mint közvetlen tettest, P o d a Endre apát plébánost
kai tanmódot követtek, holott azt a synthetikaival kellett pedig, mint felbujtót és bűnrészest, fejenként 50 frt bii-
volna összekötnek; pedig a gyakorlati termószetrajztanitó- ságra Ítélte a rendőri kihágásokról szóló büntető-türvény-
nak lópten-nyomon meg lehetett és meg kellett győződnie könyv 53. §-a alapján, a vallás szabad gyakorlata ellen
arról, hogy a különféle termények különleges s alaki szem­ elkövetett kihágás miatt. Az eset a következő: G r a s z n e r
lélete igen halvány eszmét ébreszt a természet s az élet Samu ágost, heiv. bitv. soproni lakatossegéd a róm. kath.
egységes voltáról. Hivatkozhatunk e részben hazai tankönyv­ vallású C s e n k i Magdolnával az 1868 évi 53-ik törvény-
irodalmunk régibb keletű termékeire, melyekben az analyti- czikk életbelépte után kötött házasságából 1880 okt, 26-án
kai módon felfej »endő rendszerrészletek vannak előtérbe ál­ született Rezső nevű fiát a soproni kath. tomplomba vitték
lítva, s ki nem tudná, hogy e tankönyvekből s az ezek keresztelni. A keresztesekkel megbízott Gánzthaler segéd-
szellemében folyt oktatásból nem menthettek tiszta fogal­ lelkész kérdést tett a plébánusnál az iránt, hogy tekin­
makat s világos áttekintést a szervezetek természetes so­ tettel az apa vadasára, megkeresztelheti-e a fiút, mert
rairól, meg az olyan ritka hajlamú növendékek sem, kik az 1868. évi 53-ik törv. czikk azt rendeli, hogy a fiú a/
különben tömérdek adatismeretök mellett a termények meg­ apa vallását követi, a rendőri törvény 53. §-a pedig bün­
határozásában meglehetősen jártasoknak mutatkoztak. tetéssel fenyegeti azt, ki az 1868. 53. t. czikk rendeletéit
Meggyőződésem tehát az, hogy a szervezetek és az megszegi. A plébánus azt az útasitást adta a segédlelkész­
egész természet magasabb s behatóbb felfogására csak ak­ nek, hogy a keresztelóst az apa kifejezett kívánságára tel­
kor képesítjük a növendéket, ha azt, a mit sokan systema- jesítheti, s azt a születés ténye mellett az anyakönyvbe
tikának szeretnek nevezni, háttérbe szorítjuk, s ha a he­ bevezetheti, de jegyezze be azt is, hogy a keresztelést az
lyett a természetrajz általános értékű ismoretágait, u. m. apa kívánta. így ment végbe 1880, november 9-én a ké-
a morphologiát a biológiával, a szervezetek rokonságát (a resztelés az apa jelenlétében, s a történteket Ganzthaler hí­
rendszer főelvoit); magasabb fokon: az anatómiát a phy- ven be is vezette az anyakönyvbe. A soproni kir. ügyész­
siologiával, és vegyi alapon az ásvány- és földtant tanít­ ségnél az eset feljelontetvón, az ügyész panaszt emelt a
juk. De másfelől a természetrajzi tudomány mai haladott­ járásbíróság előtt Graszner Rezsőnek más vallásfelekezetbe
sága lehetővé teszi, a modern általános műveltség foka pe­ való becsempészése miatt, s erre keletkezett a járásbíróság
dig megköveteli, hogy belőle — a középiskolai oktatásnál fent említett ítélete.
is — tudományos, igaz s valóban képző elemeket és el­ Vádlottaknak általánosságban, s a kir. ügyésznek a
veket válaszszunk ki, s fejtsünk fel az ifjú nemzedék előtt, büntetésre vonatkozó fellebbezése folytán a budapesti kir.
E követelmény előtt a gymnasium, mint az általános mű­ ítélő tábla I. büntető tanácsa V a j k a y Károly táblai al-
veltség alapvető iskolája, többé ki nem térhet. Kérdésbe elnölc elnöklete alatt tárgyalta ezen ügyet. Az ügy előadója
csak az jö h et: megkezdbető-e 8 megkezdendő-e a gymna­ dr. A n d r á s o v i t s Béla, a tanács harmadik tagja dr.
sium első osztályában a természetrajz tanításai s ha meg­ N c u b e r g o r Ignácz volt. Hosszabb tanácskozás után a kir.
kezdendő, melyik ága nyújthat már az első osztályban is tábla a következő Ítéletet hozta: Az első bíróság ítéleté­
az induktív-logikai gondolkodás fejlesztésére legtöbb s leg_ nek megváltoztatásával vádlottak a vád és annak követkéz«
*
 4

ménjei terhe alól felmentetnek; az anyakőnyv kiigazításá­ hogy abból az országos érdekű pontok legalább jelezve lesz­
ra vonatkozó rendelkezés pedig hatályon kívül helyeztetik. nek. Hisz országos érdek az, hogy bírjuk egyházkerületünk
Inditó okok: A vád megbirálásánál figyelembe kell venni a „ember-telekkönyvét,“ Már pedig erre kedvezőbb alkalom,
kihágásra vonatkozó büntető intézkedések elemeit, s itt a mint az 1881 évi népszámlálás nem képzelhető. Ennek öt­
következő kérdések merőinek föl: letéből — indítványomra — a sz.-szolnoki egyházmegye el­
1- rendelte
ször. A keresztség bir-e azon hatással, hogy nem­ minden egyházban a csalálkönyv elkészítését, ille­
csak a keresztyén egyház, hanem valamely speciális feleke­ tőleg kiegészítését. Hogy oz a többi egyházmegyékben is
zet tagjává válik általa a megkeresztelt ? E kérdést a tábla megtörtént-é, nem tudom, de hogy az egyházkerület által
nemmel dönti e l ; mert a keresztelésnok, melyet nemcsak elrendelt „családkönyveka megkészitése az egyházkerület
lelkész, hanem más is teljesíthet, azon hatása van, hogy 9/io~ed részében még kegyes óhajtás, arra fogadást merek
általa a megkeresztelt nem egyik vagy másik felékezetnek, ajánlani. Pedig másfelől, hogy az egyházkerület statistikája
hanem a nagy keresztyénség egyetemének válik tagjává. — a családkönyv nélkül — nem sokkal biztosabb, mint
2- az ez előtt 1880 évvel készült római birodalmi népszámlá­
szór. Ha a lelkész a megkereszteltet az anyakönyv­
be bevezeti, meghatározta-e ezzel a megkeresztelt vallásfe­ lás eredménye, arra már nem is fogadok, azt határozottan
lekezetét? E kérdésre is nem a felelet; mert az anyakönyv merem állítani.
nem csupán vallásfelekozeti rendeltetés szempontjából, h a ­ Most megint küldök hozzád egy körlevelet. Ebben
nem első sorban állami átruházott hatáskörben vezettetik a megint van helyi, de van közérdekű is. Épen azért fölhív­
születés ténye és ideje igazolására azután arról, hogy lak, vedd be a körlevél közérdekű, különösen pedig 429 sz.
megkereszteltetett az új szülött. alatti fölhívását, mert ebben — nézetem szerint — a ro­
Midőn tehát a lelkész az adatokat híven bevezeti az hamosan hanyatlani indúlt egyházi élet új életre ébredésé­
anyakönyvbe, azt is, hogy a megkeresztelt mily vallású szü­ nek oly emeltyűjét vélem, a mely, mint a folyamba dobott
lőktől származik: a születést és a keresztelést igazolja. kő hullámgyürűje, mind szélesebb-szélesebb körben terülve
Ezen szempontok lévén irányadók, ezek után a tisz­ el, elvégre áthatja az egész egyházkerületet. Én részemről,
tán jogászi szempontok lépnek elő; ugyanis: a mennyiben ideiglenes helyettesi minőségem engodi, a sz.-
szolnoki egyházmegyének szellemi statistikáját akarom ösz-
a rendőri törvény 53. §-a azon cselekedeteket rendeli
szeállitani. Meg akarok ugyanis győződni az egyházlátogató
büntetni, a miket az 1868. évi 53. t. czikk tilt; már pe­
bizottságok jelentése alapján :
dig a törvényben a más vallásbeliek keresztelő,se nincs tilt­
1. Hány pap, hány tanító áll egyházi és iskolai la­
va; ez okból, de még azért sem ellenkezik az ily keresz-
pok alapján összeköttötésben a hivatása szerinti pálya szel­
telés a törvénynyel, mert a megkereszteltet még nem veszi
lem-életével ?
fel más vallásfelekezetbe, hanem ágostai hitvallású lesz és 2. Hány pap és hány tanító keresi vallás-erkölcsi,
marad a hason vallású apától származó fiú, ha kath. pap egyházi és iskolai életszükségletének kielégítésére az élet
kereszteli is, mert az 1868. évi 53. t. czikk semmi ké­ kútforrását ?
telyt som hagy fenn az iránt, hogy csupán az apa vallása 3. Az ez idő szerint hatóságom alatt álló papok és
határozza meg fia vallását, arra bármiféle külsőség vagy tanítók mifele forrásokból merítik a hivatásukhoz nélkülöz-
czeremonia sem bir befolyással. hetlen üdítő forrás vizét ? stb.
Ez lévén az 53. §. értelm e; másrészt a büntető tör­ Ha adatgyűjteményem egyelőre nem üti meg a lel­
vények a legszigorúbban magyarázandók, tartózkodni kell kemben élő eszmény tiszta képét, nem esem kétségbe, sőt
minden kiterjesztő magyarázattól, s igy nem forog fenn igazán mondom, egyelőre dobra sem verem, de lelkem egész
oly ismérv, mely a lehető jogi sanctioval ellenkeznék s meggyőződésével merem mondani, hogy a magyarországi
melyet a büntető törvény 1. §-ának rendelkezése mellett protestáns status vezérszerepének (fájdalom I) nem meg­
büntetni lehetne. tartására, hanem lehető visszaszerzésére ezt tartom az egyet­
Önként értetik, hogy ha az ág. hitvallású lelkész az len útnak, az egyetlen eszköznek.
anyakönyvi kivonatot hívei nyilvántartása czóljából a kath. Ha némelyek ez eszmére a XlX-ik század utolsó ne«
plébániától kikérné, az neki haladék nélkül kiadandó. Az gyedében azt mondanák hazánkban is: „Magna petis Phae-
ítélet leküldetik a soproni járásbírósághoz. ton“, súgd meg nekik: „Alios ego vidi ventos“.
Üdv neked! Üdv nekünk! Üdv a protestáns status­
nak a világosság születésének nagy ünnepén.
VIDÉKI ÉLET. Nagy László ,
A sz.-szolnoki egyházmegyéből. helyettes esperes.

Levél a szerkesztőhöz. Az esperesi körlevélnek fentebb jelzett része igy

Sz.-Somlyó, 1880. decz. 26. hangzik:
Szerkesztő barátom! Nem rég küldöttem volt hozzád 429— 1880. Az ev. szerint reformált egyh. papsága
egy körlevelet — nem azért, mintha egész teijedelmében nagy tekintélynek örvendett a múltban, s mint vezető té­
kinyomatni óhajtottam volna, hanem azon reményben. nyező volt ismeretes hazánk nevelés és közszabadság ügyei­
 5

ben. E tekintélyt én annak tulajdonítom, hogy nemcsak a
nép ajkán forgott a közbeszéd, hanem prot. papságunk fon­
tos hivatásának öntudatában át is érezte: „a jó pap holtig
tanúi." Kétszeresen szükséges ez ma a rohanva haladó kor­
nak versenyterén. És különösen szükséges az egyházi élet
fontos mozzanatait éber figyelemmel kisérni. Igen jól isme­
rem én a mindennapi kenyér nehéz küzdelmét, de ballom
az én nagy mesteremnek szavát „nemcsak kenyérrel él az
<ember.a Egyházkerületünknek van két egyházi heti lapja,
hogy ha nem tekintek is át a többi testvér superintendon-
tiákra. Nem akarok egyik vagy másik lapnak propagandát
csinálni, de elvárom s annyival inkább elvárhatom minden
egyes paptársamtól, hogy legalább egy egyházi lap által
folytonos összeköttetésben álljon egyházközsége határán túl
is a prot. szellemi élettel, mivel maga egyházmegyei köz­
gyűlésünk már rég kimondotta, hogy az egyházak száma­
dásaiba elfogadja egy egyházi lap előfizetési díjának felét.
Az „Erdélyi prot. Lözlöny* és „Szemle“ előfizetési díja
egy évre 6— 6 frt, sőt az első az egyházak osztályzása
szerint még árengedési kedvezményeket is nyújt. A vizs­
gáló bizottság útasitva leond utána nézni minden paptár­
samnál, ha vájjon csak a kenyér szolgája-é, vagy pedig a
szellemi forrás üdítő italára is szomjuhozik az ő lelke ?
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A .P ro testán s egyh. és iskolai Lap“ 52-
ik számában Bierbrunner Gusztáv „Quod uni justum, al-
•ri aequum“ /b/irafcú vezérczikkében ezt írja:
Egyházi lapjaink is a mellett tesznek bizonyságot,
hogy hazánkben más fontos ügyek mellett az új büntető-
törvény foglalkoztatja leginkább a/ elméket. És ez igen
természetes, mert minden új törvény sok aggodalmat és
nehézséget idéz elő, főleg ha társulatok vagy vallásfeleke­
zetek kiváltságos jogait érinti. Fgyházi lapjaink tele van­
nak panaszszal, hogy a r. kath. papság által a keresztelő«
sek és áttéréseknél elkövetett sérelmek az új büntetőtörvény
folytán még feltűnőbb alakban és gyakrabban fordulnak
elő, mint eddig. Be addig s e m m i f é l e s z i g o r ú t ö r v é n y
s e m l e s z k é p e s a s ú r l ó d á s o k a t és s é r e l m e k e t
e le ny és z t é t n i az e g y e s e g y h á z a k k ö z ö t t , m i g
a t ö k é l e t e s v a l l á s s z a b a d s á g me g nem v a l ó ­
s ul . Nekünk ezentúl is sürgetnünk kell, hogy a „ q u o d
u n i j u s t u m , a l t o r i a e q u u m ifé le elv épségben tartas­
sák, a mennyire a r. kath. egyház még mindig domináló
állásával szemben érvényesíthető. Tökéletes bekét és krisz­
tusi egyetértést várni az egyes vallásfelekezetek k ö zt: az
ábrándok világába tertozik. Még Poroszországban is, a hol
a vallási ügyek mar régóta állami törvények által vannak
szabályozva, fordulnak elő a keresztelésnél súrlódások a
különböző vallásfelekezetek között. Az egyes vallásfelekeze­
tek papsága nem tehet egyebet, mint hogy az egyházának
biztosított jogok felett őrködjék, a netalán sérelmes ese­
teket, ha érdemesek arra, a bíróságnak följelentse, az itélethozást
rá bízva, maga pedig a törvényt szigorúan kövesse. Nálunk
is a papság főtörekvése mondhatni a fennebbiekre
irányúi.

Majd a pusztán hagyják búcsúkönyet ejtve

Az irg a lo m a n g y a la .* )
Az Urat, ki ottan bolyong számkivetve.
Földi bajt megkezdő gyarló ember-testben,
Midőn a Megváltó az égi vigaszszal
Kezdő bujdosáson: a legkeservesben,
Földre szállt, e földön született egy angyal.
Szülővárosából mene idegenbe,
Jézust száműzte már durván Bethania,
Mit próféták ajka régen kijelente.
Szegény híveivel kellett bujdosnia.
Csöndesen ballagva haladt a fényárén.
Ekkortájt Judának földjén több barátja,
Majd hogy vigaszt adjon, majd hogy áldást kérjen,
Hogy a nemtő távol, végit közel látja.
Meg-megállt s útszélre leülvén, beszélő
Lázár, a kit kedvelt, de nem látott többé,
Útfélre hullt magról szép példabeszédbe,
Meghalt és idejét a földön kitöltő.
S szamaritánusról, hűtelen pásztorról,
De nem adhat éltet a barát, h a I s t e n ?
Eltévedt bárányról, festett koporsóról,
Indúl ójten-éjjel, pereznyi nyugta nincsen.
így terjed, igy hódit az ő szent igéje.
A halott nővéri kísérik a lakba,
Majd Khananéába menyegzőre tér be,
Mely a veszély napján ötét befogadta,
Tévedt lányt vezérel, hogy jó útra téljen
Mária és Martba; amaz öntő rája
És a kisdedekre áldó kezet tészen.
Illatát, nem hajtva gáncsoló szavára.
Lát a született vak, bélpoklos meggyógyul,
Mindnyája sir, Jézus hjába mondja: alszik,
Hall a siket s ittas lesz az égi szótul,
Maga is, a mint a rovataira hajlik,
*) De Vigny „Eloau ez, gyönyörű mysteriumából mu­ Könyot ejt, szent könyet, mit csak barát ejthet,
tatvány. Szellő föl nem itta e drága könycseppet.
 6
Dg szeráfok rejtek, láthatlak leszállva,
Puha lágy kezekkel gyémantos urnába,
S csoda mód felvitték a bámuló égbe,
Az Úr zsámolyára, szent színe elébe.
Az örök éber szem a mint rája pillant,
A csodás ajándék reszketó'n megcsillant.
Szent Lélek kiönte erejét ő rája,
Az isteni könybe örök élet szállá.
Mintha nap tüzében tömjén hamvad, éget
Vakítón sugárzik biborlángu fénynyel,
A tündöklő urna mélyiből eképen
Dicső egy lény kel ki ragyogó fehérben#
Megszólal egy szózat: E l o a ! s azonnal
Itt vagj'ok, felel rá s raegjelen az a n g y a l .
Hegedűs István . kévánák, hogy haladjon a dolog szent György napig, mert
Geleji Katona István püspök két levele.
Az erdélyi fejedelmeknek a XVII-ik században kiváló
gondja volt a keleti oláhok megtérítése s igyekezetüket lát­
szólag hoszoruzta is siker. Az alább következő két levél e
térítések történetéhez igen érdekes adatokat szolgáltat.
Geleji második levelében említett „örvendetes húsvéti
evangélium“ Báthori Zsófia áttérése.
De történeti adatokon kivűl e leveleknek irodalom-
történeti becse is van: Geleji századának kiválóbb magyar
Írói és nyelvészei közé tartozván.
Lássuk magukat a leveleket:
I.
1643 márcz. 4.
Illustrissime princeps etc. Alázatos szolgálatomnak etc.
Kgls uram, Hágódhoz még fel akartam menni, de az
oláh papok jó üdéjén reggel reám jöttek, és mind délig
azokkal vesződtem. A reyersalist popa Stefán előtt elolvas­
tam s oláhúl megtolmácsolt&ttam, ő acceptálta ; a condicio-
kat hasonlóképpen mindnyájok előtt elolvastam magam s
oláhúl ismét Tseinátoni urammal megmondattam ; sőt a mel­
lett declarationis ergo sok szép, üdvösseges dolgokat mon­
dottam nekik és azokat is mind bevevék. Hanem végre a
visitatio felől emlékezet lévén, azt kérdő popa Stefán, kiket
visitaljon ő, mert három esperestnél több ő alatta nem le­
szen, mivel az egész országban húsz esperestség vagyon,
s annak immár tizenhete én alám állott ; éli mondám, én
arról nem tehetek, de én az én alattam levőkhöz Kgdot nem
bocsátom, s kiváltképpen immár reversalist adtanak. Azon­
ban vagy három esperestek a Mezőségről valók, kiknek
Tsulai uram Hágódtól levelet szerzett, de én hozzám nem
is jöttek, nem hogy roversalist adtak volna, elől állanak, és
azt mondák, hogy ők az Vladika mellől el nem állanak
én mondám, mikópen cselekcdhetitek azt, holott immár urunk­
tól ő nagától leveletek vagyon oly conditio alatt többi kö­
zött, hogy ti is a magyar püspöktől hallgattok; ők mon­
dának, hogy a leveleket visszaadják és vissza is adák az
uSztalra tevén élőmben ; én mondók, magamra nézve én
semmi ellent nem tartok benne, mert én erővel senkit kö­
vületek magamhoz nem vonszolt, de a mi Kgls urunk felől
nem felelek, ha az ő naga levelét visszaadjátok, holott ke­
zeteket is ő nagának beadátok. Azután Tsulai uraimék is
beérkezvén, ismét vissza vevék, s most is nálok vagyon,
de énnekem reversálist nem adtak. A Fogaras-földielc is azt
mondák, hogy ők nem szakadtak el az oláh Vladikától, a
mikor magokat a Hágod protcctioja alá adták, mert őkét
az oláhok kővel vernék agyon; szabad Nagod vélek mit
cselekszik, de ők must is arra magokat nem kötelezik ; ám
lássa a galaczi, mit mivel, de ő nekik azzal semmi közök
nincsen. Az én alattam levők, kiknek levelek nálam vagyon,
affélét mondani nem mertek; a szivek mint álljon, isten s=
a magok lelke tudja. Azomban sok szó beszéd után azt
félnek azon, hogy az ő alattok levő papok véllek nem egyez­
nek, ha szintén ők subscribálnak is, hanem akkor közön­
ségesen öszvegyülnek, és ha azokot is reá vehetik, úgy ők
is subscribálnak, s ezzel elmemének; én az én alattam le­
vőknek leczkót olvasván, és midőn még vagy hárman benn
maradtak volna, kezdék velők exportulálni, hogy re infecta
ménnének e l ; menték azzal magokat, hogy nem ő rajtok
múlt el, hanem az én alattam levőkön, mert azok kévánták
a dilatiot, maga nem úgy volt. Én nagyobb bizonyságnak
okáért kifuttaték mindenfelé, és őket visszatérittotém, és
kezdem nekik mondani, ti malomban jöttetek s nem örlöt-
tetelc, bonnünköt fárasztottatok s a mi Kgls urunkat is, és
igy minden jó vég nélkül mentek e l ; ha ezt a jó alkal­
masságot elmulatjátok, nem tudom, mikor találjátok föl;
annyi üdő alatt ti is csak fejetlon lábak lesztek etc., azért
én tanácsommal ti a kik mostan jelen vagytok, subscribál-
tok, s azonban ón raindeniket oláhúl fordittatom és veletek
kiköltözöm, s abból az alattatok levőkkel is közölhetitek,
és a szent György napi gyűlésekben választ tehettek. A
Vladika pópa Stefánnak is mondtam, ha a reversalis alá
nem Írsz, Vladika nem lehetsz, s szent György napja még
jól tova vagyon etc. És igy magokat meggondolván, mind­
nyájan subscribálának az egy Hunyadin küvől, a ki már
elment volt s popa Stefán is subscribála mind a condiciok-
nak s mind a reversalisnak kérvén azon, hogy Írassak még
mindenikben egy-egy exemplávt, hogy oláhúl fordíthassák;
melyet megigérék, és ezzel bocsátám isteni áldásval őket el*
Gondolkodom igy Kgls uram, hogy popa Stefánt, ki már
Hágod Kglsségéből Vladika, bocsássam az ón alattam levők
közé vagy egyszer, melléje adván György papot és Molo-
diczot, a kik nélkül senkivel semmit se beszéljen, hanem
az oláh papokat mindenik esperestség alatt összehívás, a
conditioknak és artikulusoknak bevételére őket intse, mert
soha az ő hire és engedelme nélkül semmire sem mennek,
és hagyja meg nelriek, hogy támadást ne tegyenek az espe­
restek ellen, mert azok ő vele egyet értenek. És azt vég*
ben vívón jöjjön ki közűlök s többé közzójek ne menjen,
hanem ha ismét az ón küldésemre etc. De ezt ón hagytam
a Hágod bölcs Ítéletire, ha javalja, jé, s ha nem, múljék
el; sőt azzal is kiigértem magamot, hogy ha ugyan szóvá
 7

szerint törekedik azoknak az Ő tőlök bevett conditioknak levő papokval öszve, mint az előtt, mert éii nem tudom,
praes tál tatásában és látom liiv forgolódását, azt is megen­ hogy azelőtt is ott a Fogaras földén valami vicariussa lőtt
gedem, hogy a ki mivel akarja, szabad akaratja szerént az volna a Vladikának, hanem ő maga já rt közikben; mind­
emberim közűi is segiteni, nem tartok ellent benne; de ez azonáltal én azt sem ellenkezném, bár a fogarasi fő p r é ­
is álljon az Nagod bölcs Ítéletiben. Ez Egls uram histori­ dikátoroktól hallgatnának, de úgy, hogy a püspök authori-
ée igy vala, melyet rövideden akarék Nagodnak értésére ad­ tássa forgana benne, és az committálna ő Kglmónek felőle
ni. Az úristen Nagodnak adjon jé utat, és mind vigye s s ne is cselekednék semmit propria autkoritate, hanem
mind hozza viszont haza kévánatos jó egészségben. Albae; csak mintegy substitutus lenne, és tovább ne menne a do­
Ao 1643. 4. Mártii. logban a czélnál, és a minthogy ő Kglmének is innen va-
Nagodnak gyou dependentiája, úgy azoknak is innen lenne s a dere-
alázatos káplánja kasabb dolgoknak eligazittatásokban iftmét értenének. A
Geleji István m. p. Szent Imrei prédikátornak Kgls uram úgy írtam, hogy
K ü l c z i m : Illrmo principi ac dno dno Georgio Rá- Nagodat isten oda vivén, értse meg, ha ugyan kévánja-c
kóczy etc. Ered. a gy.-fehévári kápt. ltár r, a. acták. Nagod ott maradását, és ha kévánja, legyen veszteg. Bis-
II. terfeldius uram ez jövő Cseterteken fog Kolozsvárra indulni
1643 ápr. 6. a kézfogásra, hiv engemet is felette igen, hogy ne nehez­
Illustrissime princeps etc, Kicsiny tehetségem szerént teljek ilyen állapatjában vólle felfáradni, mikor volna ki­
való szolgálatocskámuak alázatosan való ajánlása után etc- vel; magamat örömest megváltanám ilyen gyenge egószse-'
Az Nagod örvendezi ető levelet liozá meg Egls uram gémhez képest, do mivol Tsulai uram is beteges, nem te-;
a posta ma reggeli harangozás előtt, melynél Nagod énne­ hetek egyebet benne, hanem el kell ő Kglmével mennem,
kem kivánatosb és örvendetesb húsvéti evangéliumot nem ha ennél hitvánbúl népi leszek, mert illetlennek ítélem, ha
Írhatott volna, a melyet noha bizony szivem szerént kíván­ ő Kglmével egy is közülünk nem leszen, hanem csak a
tam hallani, de még szintén mostan nem mertem remélni. maga német feleivol fog elmenni; ugyan volnának szükséges
Örülök, ha ugyan moglött mind az istennek szegény ügye«' igazgatásim is ott egyben másban.
fogyott nemzetünkben való gyámoltalan ecclesiájának, örü­ Keserű Pál uramol Belényesben hívják vala praedi-
lök Nagtoknak is, és a Nagtok maradékainak, s örülök kátorságra, de én nem javallám, hogy oligérkezzék, ki tudja,
minnen magunknak. Az szegény Magyar és Erdéiyországi ec- itt benn is hová kelletik; ha a kolozsvári uraimval harma­
clesiának, hogy isten után immár ennyivel nagyobb birodalmok dik papot is fogadtathatnék, jó lenne oda, de most igen
lehet jövendőben is az ő berniek lotétetett igaz evangéliumi fogyatkozott állapatjokat irj-ík len ni; mindazonáltal isten
vallásnak és tiszta tiszteletnek megmaradása felől, és hogy kik­ oda vivón, ott bővebben beszelek ő Kglmekvel felölő. Va­
nek szivek ekkódig emiatt szomorúságban volt is, immár ezt sárnap vacsorakorra rendeltek ő Kglnek a kézfogást. Az
hallván, megvidámodnak. Nagtoknak penig hogy ilyen nagy úristen Nagtokat oda jártában hordozza békével, és ide ha­
terhes gond és szorgalmatosság vétetett, le a Nagtok szivé­ za is hozza jó egészségben. Albae, Ao 1643. 6. Április, seu
ről, és hogy ebből a világos jelből is Nagtok az istennek feria 2-da Pascharum.
rólok levő kegyes gondviselését szemeivel nézheti, és mint- ; Nagodnak
egy kézzel megtapogathatja. A Nagtok maradékinak továb- 5 alázatos káplánja
bá, mert ő nagoknak is mind testi mind pedig lelki elő­ Geieji István m. p.
meneteleket ebből bizonyosban remélhetjük ; magunknak is Külczim Illrmo principi ac dno, dno Georgio
végezetre, hogy a mi sziveink is attól a félelemtől, melytől Rákóczy etc.
nem keveset gyötrettetett, immár megszabadulnak. Az úristen Ered. a gy.-fehérvári kápt. ltár i\ a. acták.
azon ő szent leikével, melylyel az ő Naga szivét a Nagtok Közli: Szilágyi Sándor.
szorgalmatoskodása és munkálkodás* által megvilágositotta, az
immár megismert igazságban ő Nagát napról napra erősité,
vastigitsa és abban mini holtig tarts i rmg. KÜLÖNFÉLÉK.
Szomorúan értettem volt Tsulai uramtól asszonyunk­
nak ő nagának minapi szóllogatásom miatt való nagy ne­ Kolozsvár, Í88U. jau. 1-én.
hézségét reám, melyben szándékom nem voU, hogy o na­ — Boldog; új évet adjon Isten. t. olva­
gát megbántsam, lianeui ennek az kévánatos dolognak ma- sóinknak s engedje, hogy lakozzék meg­
turálására ügyekoztem, mivel láttam, hogy ebben nem hasz­ elégedés és békesség hajlékaikban s sze­
nos a késedelem; de talám immár ő maga is ettől a bajtól retteik körében! Boldog új évet adjon I s ­
ten egyházkerületünknek, hadd haladhas­
megmenekedvén, az én intésemet, avagy tetszésemet kegyel­
son előre sikerrel, többröl-többre, jobbról-
mesben fogja megmagyaráznia. Az Fogaras-földi oláh papok jobbra! Boldog új évet adjon Isten a ma­
ezután sem ögyelednénok Kgls uram inkább a lakságon*) gyar protestáns egyháznak s engedje, hogy
teljesüljön be a miért millió és millió szi­
*) T. i. vármegyék. vek hőn esengenek: nyújtson az öt tést-
 8

vér-egyháznak testvéri jobbot s legyen chák, prímások, érsekek, püspökök, apostoli követek és püs­
egygyé s egységében hatalmassá s virág­ pökök in partibus infideilum száma 1146. A római szent-
zóvá! Adjon Isten boldog új esztendőt a collegium áll 6 bibornok-püspökből, 50 bibornok áldozárból
magyar hazának, a magyar haza minden és 14 bibornok diakonhól, kik közül csak egyetlen élő tag
hú gyermekének, tartozzék bárm ely fele- Schwarzenberg herczeg, prágai bibornok érsek, még XVI.
keaethes vagy nemzetiséghez, hadd dob* György pápától kepta a bi borkalapot. Ötvenen vannak élet­
bánjon össze minden szívben a közös édes ben, kiknek IX. Pius, a többinek XIII. Leó adományozta a
anya iránti szeretetben! H allgassa meg a bibornoki méltóságot.
jóságos Isten érdeklődésünket s áldjon — Drága áldozatok. Kínában szokásos az istenek­
meg mindnyájunkat!! nek sokszor egész vég selymeket föláldozni, s egyedül Con-
— Az ó-év alkonyán az állandó ig. tanács tagjai, fucius templomaiban évenként több mint 30 ezer rőf sely­
főtanodánk tanárai, a helybeli egyházközség lelkészei, tanítói, met égetnek föl. A császári udvar is sárga selyemre íratja
rendeletéit, és az európai udvaroknál lévő kínai nagyköve­
kebli tanácsa s az egyháznak még felesszámú hívei sereglet* tek meghatalmazó okmánya is ilyen selyemre van írva. Pár
tek össze s együttesen jelentek meg a főt. püspök urnái, hónappal ezelőtt szenteltek he a kínaiak egy Confucius-
hol Szász Domokos közjegyző tolmácsolta hálájukat a múlt­ templomot Kashgarban, az általuk 1874-ben elfoglalt mo­
ért s jó kivánataikat a jövőre. A főt. püspök úr meghatót- hamedán városban, mely alkelomból Lin császárné dicsőira­
tan köszönte meg a szívélyes megemlékezést. Majd Szász tot küldött Quo-sa kashgari kínai helytartónak, mit egy­
kori menyegzői ruhájára Íratott. Rendeletéhez képest e ru ­
Gerő erperes vezetése alatt, a kebli tanács s közgyűlés tag­ hát a helytartó köteles volt Confuciusnak föláldozni a tem­
jai az egyházközség nyugalomba lépett nagyérdemű főgond­ plomban.
nokánál m. Incze Mihály urnái tisztelegtek, s végűi dr.
Szőcs Emil főgondnok urat keresték fö l, e derék, buzgó A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚR A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
férfíiút, kit egyházközségünknek áldásúl adott az Isten. BOCSÁTOTTA K I:
— N agy alap ítv án y . B á r ó H i r s c h Párisból egy Köröztetnek.
millió frank alapot tosz le Budapesten oly intézet létesí­ 1383— 1880. Ud v a r h e 1y i egyházmegyénkben az
tésére, melyben hat-tizenhat éves lányok, vallásk ülönbség a Is ó-b o ld o g a s s z o n y f a 1 v i l é v i t a i á l l ó m ás. J a ­
nélkül neveltetnének, s az intézetből való kilépéskor mimden vadalma: 38 kalongya búza, 146 véka esős törökbúza és
növendék ezerkétszáz forintot kapna, akár hozományúl, akár 21 szeker fa; 2 hold 1385 Q Öl szántó, 3 hold 1180
□ öl kaszáló haszonélvezete, ezeken kivűí a szöllőskertben
az általa megkezdendő üzlet alapjáéi. E nagylelkű adományt
30 Q öl szöllő s 615 Q öl szántó; 11 frt kegyhagyo­
B i s c h i t z D á v i d n é urhölgy közbenjárásának köszön­ mány kamatja s a tandíjból mintegy 10 frt, szép lakás
hetjük. Ö figyelmeztette a bárót, midőn a zsidó lányok ár­ gazdasági épüleiekkel és 325 Q öi veteményes és gyü­
vaházánál tett nagy alapítványát megköszönte, hogy van mölcsös kerttel. Kötelessége: tanítás és mikor a rendes
nálunk még sok oly nyomor, melyen segíteni kellene., A lelkész az anyaegyházközségben van, templomi szolgálat*
— P á l y á z a t i h a t á r i d ő : 1881 január vége. Folya­
báró azonnal fölkérte, hogy ajánljon neki valamely gyakor­
modványok t. S o l y m o s i I s t v á n esperes aához Bogoz
lati czelt, minden folekezetre vonatkozót. A nemes hölgy a (u. p. Sz.-Udvarhely) küldendők.
fentebbi tervet ajánlotta. A báró beleegyezett oly intézet­ Felhívás.
be, melyben hatvan alapítványi hely legyen, huszkath., busz 1384— 1880. Kötelességemből kifolyólag felhívom a
protestáns s liusz zsidóleány számára, még pedig úgy, hogy t. t. esperes és vizsgálatom alatti egyházközségek t. lel­
ezek minden vallási elkülönözöttség nélkül éljenek egy ház­ kész afiai becses figyelmét: a) Az 1875 évi egyházkerületi
ban lakva, egy iskolába járva, s ugyanazon ételekkel élve. közgyűlési jegyzőkönyv 134 száma 2-ik alpontjában foglalt
azon határozatra, mely szerint a moldva-oláhországi missio
Csak ily módon létesíti az intézetet, a várostól ingyen tel­
segélyezésére a Ínyek buzgósága legalább egyszer felhivas-
ket kérve rá. Mihelyet Bischitz Dávidnó elkészíti a szer­ sék templomi perselybe leendő adakozásra, b) Az 1879 évi
vezési tervet, melyen most működik, Hirsch báró rendelke­ egykk. közgyűlés jegyzőkönyvében 50 szám alatti azon ha­
zésre bocsátja az intézet felállítására szükséges pénzt. tározatra, mely szerint évenként egy vasárnapi perselypénz
—■ A k ath o lik u s egyház h ierarch iája N agy-B ritan- a szlavóniai ref. missio számára, mint a melynek fentartá-
niáb an . A Maning bibornok fölügyelete alatt kiadott „Cat- sa úgy felekezeti, mint nemzetiségi tekintetben nagyfontos­
holic Directory“ igen érdekes adatokat tartalmaz Nagy-Bri- ságú, fordítandó ; mindkét czólra begyült pénz az illető t.
tánia és Irland római katholikus hierarchiájának állapotá­ esperes afiai által az egyhk. közgyűlésre beszolgáltatandó.
ról. S habár Angliában és Walesben csak 13 római püspök T o v á b b á s e g é l y e z é s r e a j á n l o m : a) A du­
van, mig Skócziban 6 püspök van, mégis Nagy-Britániában nántúli ref. egyhkerületben a D a r u v á r o n alakuló magyar
az Összes római katholikus püspökök száma 2 8 -ra rúg, kik ref. egyházközséget, mint a mely Slavoniába kiköltözött
közűi 9 segéd és fönszentelt püspök. Ezer városban és hitsorsos hazánkfiainak úgy nemzetiségét, mint egyházias-
helységben van katholikus templom, a papok száma 2300, ságát fentartandó. b) A tiszáninneni ref. egyházkerületbe
s igy az utóbbi negyedszázadban a római katholikus papság kebelezett b od ro g- ke r e s z t úr i egyházközséget, a mely
számra nézve megkétszereződött. Nagy-Británia és Irland számára a segelygyüjfcési iveket is mellékelem,
nemessége hözt van 38 katholikus pair és 47 katholikus Végül melegen ajánlom a „gyakorlati biblia-magya­
báró. Hét katholikusuak szavazata is van a királyné titkos ta­ rázatok“ ez imán 1881-ben évnegyedenként megjelenő folyó­
nácsában, névleg Lord Riponnak (India alkirálya), Kenmare- iratot, melyre az előfizetési felhívást is melléklem.
nak (főkamarás), Róbert Montagnenak, Bury, Howard of Ezekhez csatolok még kétrendbeli „idézetet váló­
Gloszop, Emly és 0* Hagannak. Az egész világon 173 püs­ perbe.“
pökség és 710 püspöki székhely van. A katholikus patriar- Kolozsvártt, 1880. decz. 20-án,
Nyomatott Stein János m. kiv. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Klozsvárt.
X I évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Január 9. 2. szám
IVXegj elenik hirdetési dijak:
minden vasárnap.
erdélyi F
Kétszer hasábozott gannond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyeg díj minden beigtatás
Cíerkeezttfeégi 8 kiadói szállás:
után 30 ki\
b.-farkasutcza 16. sz. hova Nagyobb és többször megje­
a lap szellemi s anyagi lenő hirdetéseknél külön ked­
ügyeit illető minden külde­ vezményt nyújt a kiadóhivatal
mények czimzendők. " (Előfizetési á r :
EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. Egész évre 6 írt., félévre &
Kéziratok nem adatnak vissza, frt., évnegyedre 1 frt 50 kr

F elelős szerkesztő és k ia d ó t u l a jd o n o s : S z íé ts s s ID o n c iO lÉ O S .

Tartalom: A rendőri törvény 53-ik §*e és a keresztelés. nem töltött kiskorú egyént az 1868. évi L ili. tcz.
Dr. Jenei Viktor. — Vélelemóny az egyetemes tanügyi bizottság rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe fölvesz,
által kidolgozott tanitásfcerv természetrajzi ágára vonatkozólag. Pa-
rádi Kálmán. fFolytJ — Az áll. ig. tanács n. üléséből, r. t. — két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz fo­
Vidéki élet: A deési egyházmegyéből. Miklósi József. — Dr. Ano*
nimus. — Egyházi lapszemle. — Irodalom. — Tárcza: Protestáns rintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.“
hírlapirodalom. Ambuláns. — Különfélék.
Czékus a gyakorlati élet tapasztalataira hivat­
kozik s ti tál a nép altalános felfogására, mely sze­
rint a z o n hitfelekezet tagjává lösz a gyermek, mely­
A rendőri törvény 53-ik §-e és a keresztelés. nek papja megkere§ztelto s melynek anyakönyvébe
i. beírták. Követeli ennélfogva, hogy ha a vallásfeleke­
Kolozsvár, 1881. jan. 7.
zetek közötti viszályt ismét fölelevenitni, térigények­
nek és mindennemű jogtalan visszaéléseknek kaput
Lapunk legközelebbi számában „ d ö n t v é n y a
nyitni nem akarunk: ne tűrjék el bíróságaink a sop­
k e r e s z t e l é s e k ü g y é b e n “ czim alatt közöltük
roni — és ehhez hasonló jogsértéseket, hanem sújt­
olvasóinkkal a. budapesti kir. ítélő táblának ama fel­
sák azokat a törvény szigorával és büntessék a tör­
mentő Ítéletét, melylyel a soproni kir. járásbíróság
vény ellen cselekvő lelkészeket a legkeményebben.
elmarasztaló ítéletét feloldva, kimondotta, hogy a
Ezzel egészen ellenkező nézetnek és felfogás­
soproni kath. lelkész, midőn egy protestáns gyerme­
nak ad kifejezést a „Büntető jog Tára“ egyik kö­
ket megkeresztelt és a kath. egyház anyakönyvébe
zelebbi vezérczikke; úgyszintén T e 1e s z k y István or­
bejegyzett — a törvényt nem sértette meg és igy
szággyűlési képviselő a „Pester Lloyd“ és „Ellenőr“
n em b ü n t e t h e t ő . hasábjain. Feleszky nyilatkozatának nyomatékot ad
Az eset országosan figyelmet- keltett. Discussio az a körülmény, hogy épen ő volt a képviselőház
tárgyává tették a napi lapok és több tudományos
igazságügyi bizottságának e l ő a d ó j a akkor, midőn
szakközlöny. az 1880. XL. tcz. alkottatott.
C z é k u s István superintendens a „Jogtudomá­ E felfogás azonos azzal, mely a budapesti kir.
nyi Közlöny“ decz. 24 iki számában ezt az állás­ Ítélő tábla felmentő ítéletében nyilvánúlt.
pontot foglalja el, a miből a soproni járásbíróság Be kell vallanunk, hogy e felfogás úgy a
indült ki. Nézete szerint „a g y e r m e k m e g k é ­ grammatikai — mint logikai törvénymagyarázat el­
r e sz t e l és e k é t s é g b e v o n h a t l a n f ö l v é t e l é veinek teljesen megfelel. De azért — tegyük hoz­
a g y e r m e k n e k azon h i t f e l e k e z et k i s k ö r ű zá — a helyzetet é p e n n e m t a l á l j u k meg-
t a g j a i n a k sorába, m e l y b e b e a v a t t a t i k , n y u g tatónak.
m i h e l y t az n e m c s a k a k e r é s z t é l és b e n Igaza vau Teleszkynek abban, hogy midőn a
részesül, hanem te ttleg a hitfelek eze t törvény 53. §-a a büntetendő cselekvóny criteriumát
a n y a k ö n y v ó b e i s b e v e z e t t e t i k . “ Ennélfog­ esen szavakkal állapítja meg: „a ki életkorának 18.
va az a lelkész, a ki egy más vallásfelekezetből való évét még be nem töltött kiskorú egyént az 1868.
gyermeket megkeresztel és anyaköayvbe vezet, meg­ évi Lili. tcz, r e n d e l k e z é s e e l l e n é r e másval­
sérti az 1880. XL. törvényczikket, melynek 53-ik lásfelekezetbe felvesz“ — a k e r e s z t e l é s t és
§-a igy szól: „a ki életkorának 18-ik évét még be a n y a k ö n y v b e v a l ó b e í r á s t nem érthette ide;

mert ezeket az 1868. L ili. tcz. valóban nem
tiltja.
A keresztelés ténye csakis keresztyénné avatja
fel az egyént. Azt, liogy épen m e l y i k vallásfele­
kezet tagjává legyen a — b á r k i á l t a l m e g k e ­
r e s z t e l t — egyén: nálunk Magyarországon az
1868: L ili. tcz. állapítja meg. És az ezen törvény
által meghatárorott f e l e k e z e t i m i n ő s é g e n az
egyházi törvényeink szerint bár nem illetékes, de
állami törvényeink szerint nem jogellenes kereszte-
lós és anyakönyvbe való beírás épen semmit sem
változtat.
Az 1868. L ili. tcz. 15. §-a a házasság előtt
született, de egybekelés által törvényesített gyerme­
kek vallásos nevelését a törvényes születésűekével
egyenlően szabályozván, könnyen megtörténhetik,
hog'y p. o. egy kath. anyának prot. apától házas­
ságon kívül született flü gyermeke, mindamellett,
hogy kath. lelkész keresztelte, kath. anyakönyvbe
vau beírva, a későbbi egybekelés által — minden
további f e l v é t e l nélkül — protestánssá lesz; és
viszont. Világos bizonysága ez annak, hogy állami
törvényünk a keresztelés tényét s e ténynek anya­
könyvbe való bejegyzését — magában véve — egy­
általán nem tekinti/mórvadónak a felekezeti minő­
ségre nézve.
Tehát a soproni keresztelés által „az 1868.
L ili. tcz. rendelkezései ellenére más vallásfelekezet­
be való f e l v é t e l “ valóban nem történt. És igy
az illető kath. papok annál kevésbbé voltak meg-
büntethetők, mert a büntető törvények s z o r o s m a ­
g y a r á z a t á n a k , azok alkalmazásánál kiter­
j e s z t é s n e k , a n a l ó g i á n a k helye nincs. Nullum
crimen sine lege poenali. A mit a törvény k i f e j e ­
z e t t e n , mint bűntényt, vétséget vagy kihágást
nem tilt, azt büntetni nem szabad, ha csak a bün-
fenyitő hatalommal való legveszedelmesebb vissza­
éléseknek kaput nyitni nem akarunk.
Van azonban a dolognak másik oldala is. Er­
ről közelebbről.
Dr. Jenei Viktor.
Vélemény az egyetemes tanügyi bizottság által
kidolgozott tanitásterv természetrajzi ágára
vonatkozólag.
^Folytatás.)
A második kérdést illetőleg vannak oly methodologu-
sok, kik az ásványtant teszik a természetrajz tanítása kéz-
10
do ágává, azzal indokolván, hogy az ásványok természeti tu­
lajdonságai, külső ismertető jegyei a legegyszerűbbek es a
tanulóval legkönnyebben feltaláltathatok. Az állitás első
fele igaz annyiban, hogy az ásványnak, mint élettelen test-
nak, nem is lehet annyi ismertető jegye, mint «az állatok­
nak és a. növényeknek; de őzt a kevesfélét, a mi van, ne­
hezebben lehet feltaláltatni a tanulóval, mint az élőlények
sokkal számosabb es szembetűnőbb ismertető jegyeit. Ide
jár ál még az a legyőzhetetlen akadály, hogy az első osztá­
lyú tanuló, ki még mértani ismeret nélkül szűkölködik, nem
birja fölfogni a kristályok szabályosságát, s ennélfogva ma­
gáról a kristályosodásról, az ásványi szöveg különfélesége-
ről (rostos, szemcsés, tömör stb. szövegről) magának, tiszta
fogalmat nem alkothat. Az ásványok színe, fénye, kemény­
sége, fajsulya ritkán tekinthető lényeges ismertető jegy­
nek, ellenben kristályosodások s vegyi összetételük mindig
az, s ebből az következik, hogy az olyan ásványok még
nem egyfélék s illetőleg nem azonosok, a melyek színre, fény­
re, keménységre s fajsulyra nézve egymással megegyeznek ;
holott az egyforma a vegyi összetétellel s az egyforma kristályala­
kokkal bírók mindig azonosok s illetőleg egyfélék. Tehát
a kristályosodás és a vegyi összetétel teszi lényeges tár­
gyát az ásványtani oktatásnak; ámde ezek fölfogására egy
első osztályú növendék nem képes, s ha mégis reátanit-
tatnek, tanulna dolgokat, melyek értelmét nem fejleszte­
nék, ismeretkörét nem gazdagítanák.
A bizottság czelszerőnek látta tehát a természetraj­
zot az állattan tanításával kezdeni, arra fektetni a fősulyt,
oly formán, hogy az állattan három félév alatt, a növény­
tan két félév alatt és az ásványtan egy félév alatt heti 3—3
órára csoportosítva, a három alsó osztályban bevégeztossék.
Tananyagának központjául morphologiai és biológiai Mustra-
lást tűz ki. Mert valamint czélszerönek bizonyúlt a törté­
nelem kezdésére és a történelmi érzék ébresztésére nézve,
hogy a gymnasium alsó osztályaiban rendszeres száraz com-
pendiumok helyett élet-, személy- és jellemrajzokat — a
mennyire lehet chronologiai rendben adjunk a tanulók elé­
b e — ; úgy a természetrajz tanításában is azt a módot tartja
legalkalmasabbnak, mely szerint a tanító az elérendő czél-
nak megfelelőleg kiszemel és alaposan megismertet egyes
typicus íilakokat s ezek korul csoportosítja rövid jellem­
zéssel a rokon fajokat.
Azt a didaktikai elvet helyesen érvényesíti a bizottság,
hogy a makroskopikus szemlélés előzze meg mindenkor a
mikroskopikust, midőn az állattant a gerinczesekkel kez­
deti s descendens sorrendben osztja be az egészet.
Az I-ső osztály téli folyamán a g e r i n c z e s e k ,
nyári folyamán az Í z e l t l á b ú a k tárgyaltatüak, a mikor
a tanulók tervszerűen rendezett kirándulásokon különösen
a rovarokat s ezek viszonyait a növényekhez közvetlen ta­
pasztalás útján ismerhetik meg. Kirándulások alkalmával
fel lehet s fel kell hivni a tanulók figyelmét a rovarok
tápszerzési módjaira, metamorphosisaira s igen szembetű­
n ő ig ki lehet s ki kell mutatni, hogy az állat életmódja
mindig megfelel az alkotásának s viszont.

À II-ik osztályban, a téli féléven át, tovább foly az
állattan tanitása ; a gerinczesek és az Ízeltlábúak köreinél
szükebbre szorítva tárgyaltatnak: a p u h á n y ok, a f é r ­
gek, a t ü s k é b ő l 1ü e k és v i r á g á l l a t o k — a meny­
nyire lehet — tekintettel fejlődésük viszonyaira. Ezek után
nagy vonásokban bemutatja a tanitó (rajzokon v. mintákon)
az embori test szervrendszereit, részint azért, hogy külö­
nösen a múlt évi tanításába szőtt elemi anatómiai ismere­
teket rendezze s ismeteltesse, részint azért, hogy feltüntes­
se az emberi testnek az állatokéval rokon alkotását. Befe­
jezésül az állatkörök s főbb osztályaik összehasonlító átte­
kintése adatik, a mely mint a szerzett ismeretek ismétlése
a lényeges s elvi disciplinait kitüntetésére és megszilárdí­
tására szolgál.
A nyári félévet a növények külső alaktana s egy­
szerű biológiai jelenségek taglalása tölti ki. Ezen tantárgy
a következő téli félévben (III-ik oszt.-ban) szünetel s csak
a nyári félévben kerül elő újra a III-ik osztályban bővítés,
rendezés és befejezés végett. Ezt a beosztást a tantárgy
természete szabja meg. Sem csinos rajzok, sem jól rende­
zett herbáriumok nem közvetíthetik azt az érdekfeszitő
hatást, melyet az élő növények a virágos rétek és zöldellő erdők
gyakorolnak a növendékek lelkületére. A virágtalan növények
ezen a fokon nem érintetnek, mert mikroskopikus szemlélet
nélkül haszonnal nem lehetne tárgyalni épen azokat az alaki s fej­
lődési viszonyokat, a melyekből a növendékek tanulságot meríthet­
nének; azért ezek tárgyalása a felsőbb fokú oktatásnak tarta-
tik fenn.
A III-ik osztály téli tanfolyamára az ásványtan van
beosztva. E fokon a növendék részint mértani ismereténél,
részint a természetrajz más két ága tanulásában szerzett
gyakorlottságánál és fejlettebb értelménél fogva már sze­
rezhet magának1fogalmat s annyi ismeretet az ásványokról
s a föld felületén végbemenő egyszerű s minddnnapi válto­
zásokról, a mennyi földrajzi ismeretének kiegészítéséhez s
értelmi fejlettségéhez mért világnézetének megalkotásához
okvetlenül szükséges.
Ennyi az, a mit 12 — 14 éves gymnasiumi tanulók­
tól méltán megkövetelhetünk. De mindez parányi vázlat a mai
kor természettudományi vívmányaiból, a mely ezek lényegét alig
érinti, a mely elégtelen ahhoz, hogy tájékoztassa az ifjút a
természetrajz különböző irányai s feladatai iránt. Ennélfog­
va a fennebbi tervrészletben megjelölt ismereteknél többet
követel a bizottság, s mindamellett, hogy másodrangú tan­
tárgynak kívánja tekinteni a természetrajzot a gymnasium-
ban: tudományos!), mondhatni philosophiai alapon való fel­
karolását látja szükségesnek; s ezen álláspontot csak helye­
selnünk lehet, ha komolyan figyelembe veszszük egyfelől a
a gymnasiumi oktatás czélját, másfelől azt a reformáló ha­
tást, melyet a természetrajz, mint tudomány, a társadalmi
életre gyakorol.
A természetrajz tudományos disciplinait: az állati meg
a növényi anatómiát a physiologiával, a rendszeres ásvány­
tant a geológiával az alsó oktatás folytatásáúl s illetőleg
11
tudományost kifejtéséül a VII., VIII. és IX-ik osztályra
osztotta be.
Beosztásánál s illetőleg tananyagának megválasztá­
sánál azon paedagogiai köztapasztalat volt az irányadó, hogy
a .leiró természetrajz iránti érdeklődés csökken s egészen
kihal épen a legtehetségesebb ifjakban, mihelyt a physikai
vagy a chemiai oktatás által a természetjelenségek okozati
összefüggéseinek felismerésében és megértésében gyako­
roltatnak. E paedagogiai tapasztalatnak igen egyszerű a
magyarázata. Minden gondolkodó ember inkább szereti az
olyan szellemi foglalkozást, mely figyelő s gondolkodó te­
hetségét egyaránt igénybe veszi, mint az olyat, mely csak­
is adott alakok felismerésére és másolására terjed ki. Te­
hát a felsőbb osztályok tanításában nem szorítkozhattak a
tervezők csupán a termények meghatározása és leírására,
egyes nemek és családok jellemzésére, mert ezen eljárás
unalmat szülne s okvetlenül elidegenitenó az eleven eszű
ifjakat a tudománytól. Ellenkezőleg, igyekezniük kellett ér­
dekessé, emelkedettebbé tenni a termószetrajzi oktatást az
által, hogy az előre bocsátott chemiai oktatással kapcsolat­
ba hozták, hogy mikroskopiai mutatványokkal illustráltat-
ják, hogy a phisiologíai jelenségek méltatására tétetik a fő-
sulyt, hogy az egyes körök képviselőinek fejlődési viszo­
nyait a tanítás körébe vonatják, és főleg az által, hog*y az
ifjakat a physiologiai es geológiai jelenségek oksági feltéte­
leinek kifürkészésóben gyakoroltatják, minél fogva maguk­
tól is képesek lesznek egyszorú jelenelsorok felett ítéletet
mondani s mindenekfelctt erezni és érteni fogják, hogy e tudo­
mány czelja nemcsak a termények a'akjait es szerkezetét meg­
ismerni és rendszerbe foglalva előadni, hanem ennél sokkal ma­
gasabb, t. i. a szervezetek és az egyes szervek számtalan alak­
módosulatainak okviszoíiyait nyomozni es kipuhatolni.
Tehát a bizottság tanitástervezeteben a természetrajz
kát fokon jelenik meg : az alsó fokon, mint a szemléltetés
kiváló eszköze áll a morphologia és biológia; a felső fokon
a tágabb értelemben vett physiologia, mint a modern álta­
lános műveltség egyik alapforrása; e két fok összekötő
kapcsául szolgál a vegytan.
Parádi Kálmán.
("Folytatása következik.)
AZ ÁLL. IG. TANÁCS N. ÜLÉSÉBŐL.
Kolozsvárit, 1880. jan. 2.
Jelen vannak: Nagy Péter püspök, mint elnök, br.
Bánffy Albert főgondnok, Incze Mihály, Szász Béla, Gyar-
mathy Miklós, dr. Jenei Viktor, Parádi Kálmán ig. taná­
csosok, Bodor Antal titkár és Szabó Ádám számvevő.
Az ülésen kivűl ellátott 35 űgydarab bejelentése ós
helybenhagyása után felszólalás történt, hogy a kolozsvári
egyházközségben a Méhes-alapitvány 3000 írtjának szegé­
nyeknek rendelt kamatja a múlt évben nem az alapitvány-
levél által meghatározott időben osztatott ki, s hogy a ki­
osztásról ig. tanácshoz jelentés nem tétetett. Az egyház­
ai

község a végrendelet batározmányainak pontos m egtartásá­
ra útasittatott.
A domestica megalapítására folyó gyűjtések eredmé­
nyének fokozása érdekében véleményadásra lóvén felszólítva
az egyházmegyék, a befolyt vélemény alapján elhatározta­
tott; hogy ezentúl az egyházmegyék t. espereseihez, a kol­
légiumok t. igazgató tanáraihoz és a püspöki vizsgálat alatt
álló egyházak első papjaihoz számozott, de névre ki nem
állított gyűjtő-ivek küldetnek le, az illetők buzgóságára s
tapintatára bízatván az ivek névre való kiállítása, a gyűj­
tés vezetése és eredményéről leendő elszámolása; a mire
nézve a megbízott esperes, kolleg. igazgató vagy egyház-
községi első pap az óv két utolsó hava alatt az ivek, a
gyűjtött pénz beszedésére és ig. tanácshoz leendő felkül­
désére útasittatott. A fe1hivő iv elkészítésével Incze Mihály,
Szász Béla és a titkár bízattak meg.
A moldva-oláhországi missioi körben fekvő pitesti
egyházközség állal a tanítói teendők vitelével egybekötött
papi állomás javára kiállított díjlevél helybenhagyatott s
ezen állomásra harói egyházközségünk papjának t. Albert
Imre afiának megválasztása tudomásúl vetetett.
Tárgyaltatván a n.-enycdi főiskola 1878 és 1879 évi
pénztári számadásai az előzetes számvevői vizsgálat és vé­
lemény alapján, Orbai Lajos főiskolai pénztárnok űr a ne­
vezett evekről vezetett számadásainak terhe alól szokott
fentartással feloldoztatott.
A m.-vásárhelyi kollégium 1881 évi költségelőirány­
zata helybenhagyatott, s ennek kapcsán Lénárt József se-
gédtaaár fizetésének 200 írttal fölemelése mégengedtetett.
A nagy-galambfalvi ogyházközség tantermének bérbe'
adása végett Nagy-Galambfalva polgári elöljáróságával kö­
tött bérszerződós helybenhagyatott.
A tanügyi előadó előterjeszti Borbáth Pál kézdi egy­
házmegyei főjegyző aíia kérdését: szigorúan megtartandó-e
a „Népisk. Rendszabály“ V. Fej. 68. §, 9 pontjának azon
rendeleto, hogy aug. 1-ig az összes népiskolák állapotát
feltüntető általános kimutatás fölterjesztessék vagy megvár­
ható azon idő, mikor az új tanév állapota is felmutatható
lesz? lg tanács a kívánt változtatást nem engedi meg,
nem állván jogában az egyházkerületi közgyűlés által meg­
állapított rendszabályt módosítani.
A Szepesi-Szamosi-félo görög nyelvtan hetedik kiadása
Urr György, Szakács Mózes és Geréb Márton megegyező
bírálataik alapján a használható tankönyvek közé fölvétetett.
r. t.
V ID ÉK I ÉLET! ” oroszlánrósz t. Miklósi József helybeli ev. ref. lelkészt il­
A deési egyházmegyéből.
Köszönetnyilvánítás.
Alólirott ev. ref, lelkész, mint a pánczélcsehi műked­
velői társulat vezetője, egyházam s a jótékony czél nevében
meleg köszönetemet nyilvánítom mindazok iránt, kik a
p,-csehi ev. ref. templomban felállítandó orgona-alap javára
múlt hó decz. 26-án rendezett jótókouy czólú műkedvelői
színi előadás fényes sikere elérésére- szives pártfogásukkal
közreműködtek.
12
Az előadásról részletes tudósítást a megyei (Szolnok-
Doboka) czimű közlöny és e lapok hasábjain nyer a t.
érdeklődő közönség. Addig is általánosságban ide jegyzem a
minden dicséretnél ékesebben beszélő adatokat.
Összes bevétel 111 frt, melyből leszámítva a 37 frtnyi
kiadást, tiszta jövedelem 74 frt oszt. ért., mely összeget
alólirott — a tény jegyzőkönyvre vételével — egyházi köz­
gyűlés színe előtt, a többi egyházi pénzekkel való tovább-
kezeles végett pónztárnok afiának átszámlált.
Többen felől is fizettek, kiket a nyilvánosság előtt
kész örömmel nyugtázok. Felűlfizettek:
Szacsvai Sándor (Örd.-Keresztül1) 10 frt, bi\ Bánffy
László 2 frt, Török József (M.-Derse) 1 frt, Nagy Lajos
ref. esperes 1 frt, Sáhin Joachim 1 frt, Tüzes Jenő (Cs.-
Gorbó) 3 frt, Gogomán Ferencz (M.-Devse) 1 frt, Ballok
Károly kir. járásbiró 2 frt, Sáhin Izsák (helytt) 3 frt,
Bálindt István 1 frt, Baranyai Ferencz 50 kr, Vátya Fe­
rencz főszolgabíró 2 frt, Vas Imre s.-szbiró 1 fr*, Bodor
Károly főgondnok (helytt) 2 frt, Ortstein József nyug. őr­
nagy 1 frt, Vajda János 2 frt, Butyka István 1 frt, Filep
István postamester (helytt) 1 frt, Farkas János körjegyző
(helytt) 1 frí, Bodó Dávid 2 frt, Décsei Sándor (M.-Köblös)
1 frt, ifj. Szappanyos Miklós 2 frt.
Az ezen jótókonyczólra netán később küldendő ado­
mányok szives köszönettel fogadtatnak, s szintén hirlapilag
nyugtáztatnak.
Fogadják a kegyes szívű adakozók, úgy a szépért és
jóért egyaránt lelkesülni tudó mélyen tisztelt résztvevő kö­
zönség, egyházam és a jótékony czél nevében őszinte szi­
ves köszönetemet.
P.-Cseh, 1881. jan. 5.
Miklósi József ,
ev. ref. pap.
Tisztelt szerkesztő úr! Vidékünk egyhangú életét
kellemesen zökkentő ki kerékvágásából, az e hó 26-án Pán-
czélcsehen tartott jótékonyczélú műkedvelői előadással ösz-
szekötütt tánczmulatság. A tiszta jövedelem az ugyanott
lévő ov. ref. templomban felállítandó orgona javára van
szánva.
Műkedvelőink Tóth Kálmán koszorús írónk „Nők az
alkotmányban“ czimű kedélyes vigjátókát adták elő, és mond­
hatom derekasan megbirkóztak, egyfelől a kezdet nehézsé­
gével, másfelől a nagyobb szabású darab sok oldalú kívá­
nalmaival. Az est sikerének ily fényes megoldásában az
leti, ki nem kímélte rábeszélést, fáradságot, tapintatos el­
járásával, mint rendező oly ügyesen gomolyitá le a kezébe
vett szálakat, hogy e helyen köszönetét mondani sikeres
fáradozásaiért, úgy a közvetve nyújtott műélvezetért; kedves
kötelességünknek tartjuk. Az egyes műkedvelők közűi na­
gyobb szabású szerepekben Deesi úr helybeli állami tanító
(mint Bánfalvi), Fuszkó Magdaléna k. a. (mint Krisztina)
tűntek ki, nyújtván annyi, műélvezetet, mint műkedvelőktől
egyáltalában ritkán van szerencsénk látni. A kisebb szere.

pekben n. Luiza k. a., Baranyaine úrasszony, Butyka Mari
k. a., Kovács Béla úr, Handelsman, Baranyai Ferencz
és Szénási urak törekedtek az összhang emelésére.
A szinház varázsütésre változott át tánczteremmé, hol
a legkedélyesebb mulatságban töltöttük el az időt ki világos
kivirradtig. Az étteremben Nánásy Gózánó úrasszony sürgött-
forgott árulva a jobbnál-jobb enni valókat, mesés olcsó ár­
ban; vettünk is, ettünk is az orgona javára soha jobbat és
olcsóbbat; hogy jelentékeny összeggel gyarapitotta a jöve­
delmet, erről szólanánk sem kell. Az összes bevétel a fe-
lűlfizetésekkel együtt 111 frt volt, melyből levonva a 37 frt ki­
adást, az orgona-alap 74 o. é. forinttal gyarapodott.
Felőlfizettek: Szacsvay Sándor űr 10 frt, br. Bánffy
László úr 2 frt, Török József úr 1 frt, Nagy Lajos ref.
esperes űr 1 frt, Sáhin Joachim 1 frt, Tüzes Jenő úr 3
frt, Gogoman Ferencz 1 frt, Ballolc Károly járásbiró úr 2
frt, Sáhin Izsák űr 3 frt, Bálint István úr 1 frt, Vállya
IFerencz szbiró úr 2 frt, Vass Imre úr s.sz.-biró 1 frt, Bo­
dor Károly úr 2 frt, Baranyai Ferencz úr 50 ki\
Melyek után maradtam a tiszteit szerkesztő urnák
alázatos szolgája
Dr. Anonimus.
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns egyh. és iskolai Lap“ l-ső
számának „ H o g y á l l u n k “ feliratú vezérczikkében Balla-
gi Mór ezt írja:
A társadalom általános mozgalma az egyházakra is
elhatott 03 helyzetüket megváltoztatta. Közeledni látjuk a
napot, ha ügyan már el nem érkezett, midőn a vallásfele­
kezetek minden politikai érdektől megválva, önnön belső szel­
lemi értékükre lesznek utalva, és a szerint fognak előre
haladni vagy enyészetük felé hanyatlani, a mint a lelkek
megváltását a tudatlanság és a világi nyomor bilincseiből
munkálni inkább vagy kevésbbe képesek, A kor e jelensé­
gében is a munka felosztás nyer kifejezést, mint a hala­
dás szükséges föltétele. A lelkész fölismerte hivatását és
beéri hivatalos teendőivel, melyek az üdvös tevékenységre
■oly nagy mezőt tárnak fel előtte. És az egyház fungáló
tagjai hivatásuk sokoldalú jelentőségét mindinkább belátva,
életüket ahhoz képest intézik.
Mig eddig az egyházi férfiak érdeklődése csaknem ki­
zárólag az egyház külső viszonyai fele fordáit, addig ma
inkább oly kérdésekre irányúi a közfigyelem, melyek vagy a
hívek lelki szükségeit, az egyháztagok egyesitő kapcsát
vagy a lelkészi hivatal szellemi és anyagi föltételeit tá r­
gyalják.
Nagyobb gondot kezdünk fordítani az ifjúság vallás-
tanitására. A dunamelléki ref. egyházkerület a népiskolák
és a gymnasium részére új tankönyveket készíttetett és
adott ki a tantervben megállapított beosztás szerint. Ha­
sonló intézkedést tettek e tekintetben a többi superinten-
dentiák is. Legközelebb a dunántúli evang. egyházkerület
13
Luther kis kátéja átdolgozásával gazdagította a vallási tan­
könyv-irodalmat.. A jobbva fordulást siettető második nagy
jelentőségű ténynek tekinthető a vasárnap megünneplése
ügyében megindult és mind szélesebb körre kiterjedő moz­
galom.
Keresztyéni szép törekvésnek mondható, hogy a társ­
országokban idegen ajkúak közt élő hitrokonaink lelki gon­
dozása élénken foglalkoztatja egyházunk jo b bjait; Czókus
István tiszai evang. püspök ama indítványa, hogy a II.
József császár által 1781 okt. 25-én kiadott türelmi pa­
rancs emlékére 1881-ben, mint a nagy esemény százados
évfordulóján, örömüunep rendeztessék és az ezen alkalom­
ból eszközlendő adakozásokból s z e g é n y a l a p létesíthes­
sék ; ugyancsak Czékusnak múlt óv aug. 14*ón tartott köz­
gyűlésen tett azon indítványa, hogy egy 100 árva befogadására
alkalmas kerületi evang. árvaház lóptettessók életbe, mely
indítvány egyhangúlag elfogadtatván, az életbeléptetésre vo­
natkozó javaslatok elkészítésére bizottság küldetett lei.
Hátra van még a múlt év legfontosabb eseménye : a kon-
vent ama határozata; hogy folyó év október végén közzsi­
nat tartatik. Azonban^z intéző körökből sokan nem tudnak
a mai viszonyok közt tartandó zsinat eszméjével megbarátkozni;
sőt a nagy közönségnél a zsinat iránt teljes közönyt kell
constatálnunk.
Az egyháznak az államhoz való viszonyában változás
nem történt.
IRODALOM.
A „ M a g y a r S z e m l e “ első füzete, mely már ja­
nuárra szól, megjelent hetedfél sűrűn nyomott ivén. A
mint említettük*- a negyedév óta pihenő „Havi Szemle“
folytatása ez, és szintén Bodnár Zsiguiond szerkeszti« Na­
gyon Kívánatos, hogy irodalmi vállalataink, melyek komoly
közönségre számítanak, izmosodnak és terjednek, és a „Bu­
dapesti Szemle“, a „Magyar Szemle“, a „Koszorú“ töme­
gesen feltalálják olvasóikat. Elég különböző csapáson já r­
nak arra nézve, hogy érdek-összeütközésről ne legyen szó
közöttük, A „Magyar Szemló “»be, úgy látszik, több jut
bele a szépirodalmi közleményekből, mint a „Budapesti
Szemlédbe, de kevesebb, mint a „Koszorú“-ba, mely
egy tisztán szépirodalmi társaság folyóirata. A „Magyar
Szemle“ eme füzetének túlnyomó része szépirodalmi. Van
benne két* eredeti elbeszélés, az egyiknek („Bella“),
mely a szerző megnevezése nélkül indái meg, még foly­
tatása következik; a m ásik: „Árva L otti“ rajz, Petelei
Istvántól. Ezt követi „Eloa“ czimen egy terjedelmes köl­
tészeti darab, egy mysterium Vigny Alfrédtől, Hegedűs
István gondos fordításában. A szépirodalmi részt meg pár
fordítás egészíti ki, Mirza Shaffy dalaiból, Sziklay Somától,
ki egy kötetet készül kiadni e dalokból. Molnár Aladárnak
érdekes czikke van oktatásügyünk történetéből, valószínűleg
ama terjedelmes munkájából való, mely az akadémia kiadá-

sában fog megjelenni. A czikk czime „Pest városának jogi
tanintézeted Ez a jogi tanintézet, mikor a magyar fővá­
rosban még nem volt egyetem, 1756— 1771-ben állt fenn,
6 a római és a canon-jogot az osztrák származású Perg-
bold Pál tanította benne, ki noha jogi müveket is irt la­
tin nyelven, eddig jogi íróink még névleg sem említették.
„Reform vagy forradalom" czimen Beksics Gusztáv az ír­
országi forrongásról ir, s főleg a földbirtok viszonyokat
ismerteti. Medveczky Frigyestől „A bölcsészet anthropolo-
giai alapja" fejezi be a czikkek sorozatát s végül könyv­
PR O TESTÁ NS HÍRLAPIRODALOM.
Hazánkban ez idő szerint — tudtunkkal — lO prot.
egyházi hírlap és folyóirat jelenik meg, a mi kétségtele­
nül örvendetes jele haladásunknak. Volt idő, a mikor a mi
lapunk volt az egyház egyetlen orgánuma. Most az egyházi
ügyek evidentiában tartásának terhén tizen osztozkodunk.
Ez a szám kissé soknak látszik ugyan, ha elgondoljuk,
hogy prot. papjaink összes száma körülbelül csak 2800, s
hogy ezeknek jóformán fele sincs olyan anyagi helyzetben,
hogy hírlapot, egyedül, saját zsebéből tarthatna, ha elgon­
doljuk másrészről, hogy a világiak megdöbbentő közönyös­
séggel viseltetnek a protestáns sajtó ir á n t; de végre is a
fő az, hogy mind a tiz lap megél, s ebből azt kell követ­
keztetnünk, hogy mindegyikre szükség van.
A legrégibb prot. hírlap a miénk, melynek a jelen
számmal a 24-ik évfolyamát kezdjük meg. E szerint nem­
csak a magyarországi protestáns, de általában a magyar
hírlapirodalomban is a mi lapunk leghosszabb ideig állt
egyugyanazon szerkesztő vezetése alatt, s minthogy szer­
kesztőnk, mint édes gyermekéhez úgyszólván hozzáforrott
lapjához s ez idő szerint — daczára hajlott korának —
még csak nem is gondol arra, hogy a szerkesztés édes
terhétől megváljék: föltéve, hogy az Isten életének kedvez,
valószínű, miszerint szerkesztői évei még szaporodni fognak.
A mi lapunk különben a magyar hírlapok Nesztorai közé
tartozik, a mennyiben— Szinnyei József kimutatása szerint —
1880 elején 368 hírlap és folyóirat jelent meg magyar nyelven
ezek közt a miénk korra nézve az Üstökössel együtt 10-dik helyen
áll. Legrégibb hírlap, t. i. 38 éves, a Debreczen-Nagyváradi Érte­
sítő, azután következnek a Gazdasági Lapok és a Religio (mind­
kettő 32 éves), továbbá a Pesti Napló (31 éves), a Vasárnapi Új­
ság (27 éves), a Politikai Újdonságok (26 éves), végre az Orvosi
Heti Lap,a Vadász- és Versenylap és a Győri Közlöny (mindegyik
24 éves).
A prot. hírlapirodalomban mindjárt a mi lapunk után
következik korra nézve az unitáriusok kitűnő folyóirata, a
K e r e s z t é n y M a g v e t ő , mely most töltötte be 15-dik
évfolyamát, s mely a mellett, hogy az unitárius egyház ér­
14
szemle következik. A füzetből külön megemlítjük még Pe­
telei István kis elbeszélését, „Árva L ottit“, mert sikerült
mű és szerzőjében nem közönséges tehetséget ismertet meg.
Egyszerű történet, de a közvetlenség oly üdeségével aflva
elő, mely e fiatal iró iránt a legélénkebb várakozást ger­
jeszti. Újabb időben a novella-irodalomban magvasabb te­
hetséggel, jobb elbeszélővel, mint Petelei István nem talál­
koztunk. A „M. Szemle“ előfizetési díja egy évfolyamra 6
frt, negyedévre I frt 50 kr. Egy fűzőt ára 60 kr. Az új
folyam Mehner Vilmos kiadásában jelenik meg.
dekeit hűségesen képviseli, s az ezen eg’yház kebelében föl­
merült eseményeket pontosan regisztrálja, különösen kitű­
nik egyháztörtóneti és thoologiai becses értekezései és köz­
leményei által.
Az E r d é l y i P r o t . K ö z l ö n y 10 éves; az erdé­
lyi protestánsok jeles orgánuma, melyben már eddig is sok
életbevágó, speciális egyházi kérdés lett megbeszélve és
eldöntve, s mely midőn igy a gyakorlati élet szükségleteit
teljesen kielégíteni képes, másrészről elméleti czikkek köz­
lése által az egyháztudományok előbbrovitelén is fáradozik.
Az E g y h á z i és I s k o l a i S z e m 1e (Nagy-Enyeden)
5-ik évfolyamát töltötte be. Az előbb említett Erdélyi Prot.
Közlöny mellett talán nem is leüne ugyan nélkülözhetlek
s fentartása az erdélyi egyházi köröknek — azt hisszük —
némi megerőltetésébe kerül, a mennyiben Erdélyben a re­
formátus lelkészek száma mindössze 508, s ezek közül a
legnagyobb rész annyira szegény, hogy két lap jártatását
kívánni sem lehet tőlük: mindamellett szives örömest üdvö­
zöljük az új óv küszöbén enyedi kollegánkat is, mint a
mely főképen a theologiai tudományok mivelésére fordít kü­
lönös gondot, úgy hogy e tekintetben talán pótolhatja a
megboldogult Protestáns Tudományos Szemlét. Sokat levon­
nak azonban értékéből azon keserű, személyeskedő, s —
őszintén kimondjuk — jobb érzésű emberre nézve megbot­
ránkoztató polémiák, melyek hasábjainak néha csak egyre-
szét, máskor legnagyobb részét már évek óta elfoglalják.
A P r o t e s t á n s H e t i l a p (Debreczenben) most fe­
jezte be 2-dik évét, s a jövő év elején szerkesztőt cserél.
Tóth Sámuel, eddigi segédszerkesztő veszi át a lap veze­
tését. Havonkóut háromszor fog megjelenni egy-egy ivén.
A Debreczeni Protestáns Lap — mert ez lesz az líj lap
neve — a szerkesztő programmja szerint, a prot. egyház
és iskola körébe vágó gyakorlati kérdésekkel fog első sor­
ban foglalkozni; „a doctrinális és hittani kérdésekben —
írja szerkesztő — nem szándékozunk ugyan éles pártállást
foglalni, de mélyen erezzük azon kérdések fontosságát és
ez idő szerint a mérséklő irányhoz csatlakozunk." A leg­
tisztább szívvel kívánunk a szerkesztőnek kitartást azon

lap fentartásához, mely ha hézagot épen nem pótol is, —
mert hiszen a tiszántúli egyházkerület ügyeire mi is kiváló
súlyt fektetünk; de azért mindenesetre kompetál oly nagy
protestáns központnak, mint Debreczen, egy külön orgá­
num, mely a helyi viszonyok közvetlen ismerete folytán a
helyi érdekek képviselésére is kétségtelenül igen alkalmas
lehet.
Czelder Márton jelenleg három folyóiratot ad ki, név-
szerint a M a g y a r P r o t. E g y h á z i és I s k o l a i F i ­
g y e l ő t (2-dik éyf.), a V a s á r n a p o t (1-ső évf.) és az
E v a n g y é l i o m i L e l k e s z i T á r t (1-ső évf.). Valóban
nem fojthatjuk el csodálkozásunkat a fölött, hogy Czelder
egy félreeső zugban, a hol még vasút, sőt nyomda sincsen,
három folyóiratot is képes fentartani, s hogy képes volt
Felsőbányából egy kis irodalmi központot teremteni, a hová
kiválóbb egyházi Íróink is gyakran bekopogtatnak dolgoza­
taikkal.4 Éhez ép annyi erély, mint életrevalóság, ép annyi
lelkesedés az egyházi irodalom iránt, mint ivói hajlam kí­
vántatik. Czelderbon — úgy látszik — mindez megvan.
Figyelőjében sok becses értekezés látott már eddig napvi­
lágot, habár van biz azok közt akárhány, melynek irányát
és szellemét mi részünkről nem helyeselhetjük. A Lelkészi
Tárnak munkatársai közt ott találjuk legkitűnőbb egyházi
szónokainkat. A Vasárnapot hasonlóképen kiváló erők 'tá­
mogatják.
A P r o t e s t á n s P a p 2-dik évfolyamát járja, Kő-
lesden (Tolnamegyében) jelenik meg, tehát még félrebb
eső helyen, mint Czelder folyóiratai; de azért ennek is van­
nak jeles munkatársai. Ez már a szó szoros értelmében
gyakorlati irányú folyóirat. A legaprólékosabb kérdésre is
kiterjeszti figyelmét, ha egyszer az a practikus lelkészke-
<dés körébe vág, s a fölvetett kérdéseket nem tudós pápa-
szemen át vizsgálja, hanem egyszerű, gyakorlati fölfogás­
sal old meg minden problémát, a legnehezebbet és legbo­
nyolultabbat épen úgy, mint a legkönnyebbet. Főképen ezen
előnyénél fogva az említett folyóiratnak minden lelkész igen
nagy hasznát veheti. Az egyházi törvények alkalmazása vagy
az egyházi közigazgatás körül hányszor merülnek fel kon-
troversiák, melyeknek kiegyenlítésénél a jó tanács bizony
ráfér mindenkire. S épen ez az, a mivel a Protestáns Pap
szívesen szolgál olvasóinak.
A fenuebbi hírlapokon kívül van még tudtunkkal egy
német nyelvű prot. néplap is, mely „N a c h d é r S c h i c h t *
czim alatt jelenik meg Göllniczbányán. Ezt azonban —
sajnos — nincs szerencsénk közelebbről ismerni.
íme röviden bemutattuk azon orgánumokat, melyek a
protestáns érdekek szolgálatában állnak hazánkban. Adja
Isten, hogy a kollegiális szeretet és becsülés hassa át
mindegyiket, s hogy vállvetve, közös erővel munkálkodja­
nak protestáns egyházunk fölvirágoztatásán. Ha theologiai
vagy egyóbb kérdésekben egyiknek vagy másiknak álláspont­
ja a többiótől eltérne: még ez se zavarja meg köztük az
egyetértést. A mi egyházi lapjainknak nem szabad akár az
egyik akár a másik theologiai vagy egyházi párt szolgálatá­
ban állni. Hagyjuk a pártoskodást a politikai lapoknak.
15
Lapunk szerkesztőjének, úgy hisszük, senki sem vet­
heti szemére, hogy theologiai és egyházi kérdésekben nin­
csenek határozott elvei. Huszonhárom óv óta hirdeti saját
lapjában ezeket az elveket oly következetességgel, hogy a
ki íiem ismeri, makacssággal is vádolhatná. De azért mint
lapszerkesztő soha sem zárta el az ellenvóleményűelc előtt
sem a sorompót. Audiatur et altéra pars — ez volt a jel­
szava eleitől fogva s talán nem csalódunk, ba állítjuk, hogy
ennek köszönheti, hogy lapja a legválságosabb időket is
szerencsésen túlélte, s hogy midőn egyedül képviselte a
sajtóban a protestáns egyház ügyét, maga köré tudta cso­
portosítani az egyház legkülönbözőbb elemeit. S annál el-
ismerésreméltóbb e lap szerkesztőjének ama magatartása,
mert a vádak és szemrehányások daczára is, hogy t. i. a
fővárosi protestáns lap elvtelen, mert nincsen annak hatá­
rozott álláspontja, — nem hagyta magát megtántorittatni
s jelszavához a mai napig szívósan ragaszkodott.
Őszintén kívánjuk, hogy ez legyen jelszavuk laptár­
sainknak is, s akkor bizton hisszük, hogy működésüket
megfelelő siker fogja koronázni.
Ambuláns .
(A „Prot. egyh/ós isk. Laptí-ból.)
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1880. jan. 8-án.
— T. olvasóinkat tisztelettel kérjük
szíveskedjenek haladéktalanul beküldeni
az előfizetési összegeket, vagy legalább
levelezési lapon értesíteni minket, ha kí­
vánj ák-e továbbra is a lap küldését. F e­
lesleges példányokat ilyen deficites idő­
ben nem nyomathatunk. Az elismervénye-
ket betöltés végett mai számunkhoz mel­
lékeljük.
A kiadóhivatal.
— M egérdem lett k itü n te té s. A „Magyar Paedago-
giai Szemle" legközelebbi füzete Buzogány Áron, vallás- és
közoktatásügyi miniszteri titkár arezképet s életrajzát köz­
li. E derék férfiú, mint az életrajz írója igazán mond­
ja „azon emberek egyike, kik egész munkásságukat a köz­
oktatás s különösen a nepnevelés ügyében fejtették ki ;
azok egyike, kik e téren munkásságuk által oly sikert mu­
tattak föl, mely az ország tanító testületé s a közoktatás­
ügy minden barátja előtt tiszteletet érdemel. Tehetsége,
vasszorgalma és lelkiismeretes ügyszeretete által küzdötte
föl magát ama szép állásra, melyet már régóta elfoglal."
— M agyarosi Istv án zilahi ref. pap jó munkát vég­
zett. Megírta s 135 lapra terjedő kötetben közrebocsátotta
a zilahi ref. egyház történetet, az egyház raegalapulásától,
1527-től kezdve egészen a jelenkorig. Ismertetni fogjuk
részletesebben s közlünk belőle mutatványt, ezúttal csak
annyit jegyezve meg, hogy a mű tiszta jövedelme a zilahi
ref. egyház papbér váltsági alaptőkéje gyarapítására fordit-
tatik. A mű ára 50 kr s kapható szerzőnél.

— N y ilatk o za t. A székelyudvarhelyi collegium „ne- ’
hány tanára," sőt a még általánosabb: „az udvarhelyi ta­
nárok között uralkodó viszály “-fele Kifejezések ellenében, a
melyek mindkét egyházi és iskolai lapunk közelebbi számai­
ban — az ig. tanácsi ülésekről közlött referadában — elő­
fordulnak s a melyek félreértésekre adhatnak e lapok olva­
sóinak okot: iskolánk reputatioja érdekében, határozottan
kijelentjük, hogy a sz.-udvarhelyi collegium tanári karának
kilencz (9) tagja közűi, alóli róttak, mind hivatalos, mind
pedig társadalmi érintkezéseinkben, egymást mindig meg­
értettük s ebből folyólag a legjobb egyetértésben működhet­
tünk s működünk jelenleg is. Közöttünk hát semmiféle vi­
szály nem volt s most sincs. — Sz.-Udvarhelytt, 1880.
decz, 24. — B e n k ő Gy u l a , F é l e g y h á z i A n t a l ,
F a r k a s K á r o l y , Z a j z o n F ó r é n ez áll. szaktanító,
K i s s F e r e n c z , Bőd K á r o l y , G ö n c z i L a j o s , T o l -
v a l y Zsigmond.
— Új ösztöndíj alapítvány a debrcczeni főiskolai
tanulók javára. Miklovicz Bálint h. m.-vásárhelyi; Szabó
János k.-tárcsái; Szegedi Károly békési; Veres Lajos szó-
váthi; Sóltesz László h.-szoboszlói; Végli Sándor túrkevei;
Varga József t.-kürthi; Szeremley József t.-dobi és Seges­
vári József kántorjánosii lelkészek, — kik 1850-től 1857-
ig a debroczeni főiskola növendékei voltak, — 1866 őszén
Debreczenben baráti találkozásra Összejővén, kivannak ki­
fejezést adni az akkor összetett s azóta növelt filléreikből
— mint a Dcbreczeni prot. Lap Írja — 1800 frtnyi ala­
pítványt te tte k : „Miklovicz Bálint és barátai alapítvány“
czimen e főiskolában tanuló jó, szegény és szorgalmas ta ­
nulók ösztöndijazására. Ezen 1880 írtból 100 frtot — mint
tanáraikra való kedves visszaemlékezésüknek zálogát, a ta ­
nári nyugintózetnek bocsátották rendelkezésére. Az 1700
frt alapítványi összeg fele része már ez évben az ösztön­
dijakra fog gyümölcsözni, s 1882-ben az erre érdemeseknek
ki is adatni; inig a másik fele rósz a tőkéhez csatoltatik
mindaddig, mig az 2000 frtra növi ki magát. Az alapító­
levél egész terjedelmében az egyházkerületi gyűlés jegyző­
könyvében lesz örökítve. Nemes tettük dicséretét önmagá­
ban rejti.
— A G usztáv-A dolf egylet központi bizottmánya
a műit évben 9846 frt 59 la t küldött hazánkba az ágost.
hitv. egyházaknak ; ezenkívül a bánáti missionak 577 frtot,
a fölső-lövői tanintézetnek 2500 frtot közvetlen, összesen
tehát 12,923 frt 59 krt juttatott segélyül. A würtembergi
fÖegylet 400 márkát a tiszai kerületi hittani intézetnek,
200 márkát pedig Szegednek küldött. A legközelebbi 20 óy
alatt a nemethoni Gusztáv-Adolf egylet küldött összesen
220,179 frt 46 krt, a gyámintézet pedig 125,883 frt 10
krt osztott ki; tehát a lefolyt 2 évtized alatt a szegény
egyházak és intézetek hazánkban 373,062 frt 65 krt tevő
segélyben részesültek.
— Az angol sajtó. Londonban, e négy milliót szám­ működését hálás köszönettel fogadjuk.
láló óriási városban sokkal kevesebb hírlap van aránylag,
mint az ember hinné. Nincs annyi hírlapja, mint Becsnek, Ke r. Iclvezlem az új évet s további közreműködését is bi­
s az egy „ S t a n d a r d “-ot kivéve, nem ismerik az estila­
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betüive
1G
pot. S ez az oka annak, hogy minden angol hírlap boldo-
gúl, még pedig hogy boldogul. A közönségnek mindennap
többet és többet nyújt ugyanazon árért, s egy hírlap — ott
még nem is a legnagyobb — annyi példányban van
az angol nép közt elterjedve, mint Bécs összes hírlapjai
együttvéve. A legnagyobb lapok, mint a „ D a i l y Ne ws , , ,
több mint 170,000 példányban jelennek meg, a „Daily Te-
legraph“ és a „ S t a n d a r d “ pedig több példányban, mint
a „Times", mely 80— 100 ezer közt van elterjedve. Az
estilapok közűi (a melyeknek azonban reggeli lapjuk czi-
rae), egyedül az , , E c h o “ 2L0 ezer példányban van elter­
jedve. Az angol hírlapok vállalkozók kezeiben vannak, kik
ezekből csak úgy ki akarják nyerni a befektetési tőke ka­
matait, mint akármelyik más vállalatból. A legtekintélye­
sebb, legnagyobb lapok nem pártlapok, a szó szoros értel­
mében, Megesik ugyan, hogy a választások előtt az egyik
párt tekintélyes pénzösszeggel támogat valamelyik lapot,
viszontszolgálat fejében, Yagy összeáll eg-y csomó bankár, s
jó pénzért érdekeiket valamely lap által képviseltetik; az
ilyen támogatás azonban csak ideiglenes, különben az új­
ságnak önmagát kell fentartani, „self-supporting“-nek keli
lenni. Angliában egy hírlap alapításához roppant sok pénz
kell, melyet kevés pénzzel alapítanak, az hamarább megbu­
kik, hogysem a tőkének kamatait learathatnák. Példa erre a
„C on s t i t u tio n a 1“, melynek szerkesztője Douglas Jer-
ro'ld, főmunkatársa Lord Lytton Bulwer, a hires regényíró
s későbbi indiai alkirály, párisi levelezője pedig Tackeray,
a hires regényíró. Csak nyolez hónapig tartotta ki, mivel
csak 80,000 arany forinttal alapították. Voltak lapok, me­
lyeknek munkatársai európai nevezetességek voltak, s meg­
buktak; voltak s vannak ellenben olyanok, melyeket dús­
gazdag tintagyárosok, szőrmekereskedők alapítottak renge­
teg tőkével, s ezek boldogúlnak. Angol fogalmak szerint
a politikai hírlapnak első sorban hírlapnak kell. lenni, s
csak másodsorban pártlapnak. Az angol olvasó tényeket
akar, akár honnan szedi is ezeket elő a szerkesztő. A fő­
tartalmat a híreknek, táviratoknak es hirdetéseknek kell
tenni. Angliában a vidéki lapok közt is igen tekintélyes,,
elterjedt, jól honoráló lapok akadnak, a tehetséges Íróknak
tehát nem kell valamennyinek a fővárosba üzönleni.
— H alottógetós a fővárosban. A budapesti orvo-
vosok egyesülete a főváros tanácsa elé beadványt terjesztett,
melyben engedélyt kér arra, hogy Kőbánya előtt a temető­
ben halottégető komenezét állíthasson föl. E kemenczeben
annak holttestét égetnék el, ki az eltakarítás e módját vég­
rendeletében határozattan kívánná, s azon holttesteket, me­
lyeket a főváros költségén kell eltemetni. A beadvány rész­
letesen kifejti, hogy a halottógetést a közegészségügy ér­
deke követeli meg, s hogy az ép oly kevéssé sérti a ke­
gyeletet, mint a hogy egészségügy-rendőri szabályokba nem
ütközik.
A SZERKESZTŐ POSTÁJA.
Dr. F e r e n c z i A l a j o s u r n á k Ze n t á n. Közre­
N o v i c i u snak. Beválik. Havonkénti tudósítás jól fog.
B i e r b r u n n e r G u s z t á v k o l l e g a u r n á k , Ó-
zalommal kérem.
XI évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Január 16.
M egjelenik
minden vasárnap.
GzertazUfflégi s kiadói szállás:
ERDÉLYI
PROTESTÁNS KÖZLŐÉ
b.-farkasutcza 16. sz hova
a lap szellemi s anyagi
Ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
* t
Kéziratok nem adatnak vissza. EG YH ÁZI E S ISKOLAI H ETILA P.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S ^ S U S Z
Tartalom: A rendőri törvény 53-ik §-e és a keresztelés.
II. Dr. Jenei Viktor. — Vélelemény az egyetemes tanügyi bizott­
ság által kidolgozott tanitásterv ítermószetrajzi ágára vonatkozólag.
Parádi Kálmán. (FolytJ — Az áll. ig, tanács r. üléséből, r. t.
— Külföldi egyház. (Eredeti levélj Knox János skót reformátor
képének leleplezése. — Tá r c z a : Hivalkodó gyász. (Falusi levél.,)
Izsótelki Jaké. — Különfélék. — Szerkesztő postája.
A rendőri törvény 53-ik §-e és a keresztelés.
II.
Kolozsvár, 1881. jan. 13.
A királyi tábla helyesen magyarázta a törvényt,
midőn büntelenéknek mondá azokat a lelkészeket, a
kik más vallásfelekezethez tartozó gyermekeket meg-
íkerésatéiftS t^
Nem abban van a baj, hogy a törvényt i g y
magyarázzák bíróságaink. Sőt az benne a baj, ha
nem igy magyarázzák. A törvény drákói értelmezé­
sével kizárnák még csak lehetőségét is a s z ü k s é g ­
b ő l v a l ó ke T e s z t e l é s e k n e k ; kónyszeritenók a
papot, hogy visszaütasitsa az anyát, ki haldokló kis­
dedére a keresztsóg sakramentnmáért esdekel, nem
lévén rá idő, hogy „ i l l e t é k e s “ papjához a szom­
széd faluba vándoroljon; visszaidóztetnónek a vallá­
sos intolerantia legsötétebb évei; szégyenére törvény-
hozásunknak és bíróságainknak, börtönre kellene vet­
ni a köztiszteletben álló lelkészt azért, mert vallá­
sos meggyőződését követve, tisztét teljesítve, kiszol­
gáltatja a keresztsóg sakramentumát oly körülmé­
nyek között, midőn némi enyhülést nyújtani a megseb­
zett szülői szívnek — e l ú t a s i t h a . t l a n k ö t e ­
l e s s é g . És történnék mindez csupán azért, nehogy
a felekezetközi féltékenység által vont czirkulusok
valamelyik paránya megérintessók.
Ha a budapesti kir. ítélő tábla, eleget téve a
tisztán juridicai követelményeknek, egyszersmind le­
hetőleg elejét vette a pandora-szelencze kinyitásának:
3. szám
hirdetési dijak:
Kétszer hasábozott garmond
ser vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje-’
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt akiadóhivatai
Előfizetési á r :
Egész évre 6 frt., félévre $
írt., évnegyedre 1 frt 50 kr
j ID o Z X IO lS O S .
az ellen egy szavunk sem lehet. De i g e n i s l e ­
h e t — és v a n is k i f o g á s u n k f e n n á l l ó t ö r ­
v é n y e i n k e l l e n . Ezekben van a baj. Ezeken
kell változtatni.
Törvényeink lígy, a mint ma léteznek, h i á ­
n y o s a k , bizonytalanná teszik a jogállapotot, és bé­
ke helyett harczot idéznek fel a különböző vallásfe­
lekezetek között.
Fennálló törvényeink lényeges határozmányai a
szóban forgó kérdés körül a következők:
„Áttérni annak szabad, a ki életkora 18 évét
már betöltötte. Azonban a nők fórjhezmenetelök u t á n ,
ha e bort el nem érték volna is, áttérhetnek.“
(1868 L ili. t. ez. 2. §.) „Vegyes házasságokból
származó gyermekek közül a fiúk atyjoknak s a leá­
nyok anyjoknak vallását követik.“ (12. §.) „Ha a
szülők valamelyike más. vallásra térne át, mint a
melyet követett, a 7-ik évet még be nem töltött
gyermekek nemök szerint követik az áttér té t.“ (14.§.)
A törvény 3— 8 §-a,i az áttérés f o r m a s á g a i t
szabjak meg. Az 1868: L ili. t. ez. eme rendelkezé­
seinek ad sanctiot az 1880: XL. t. ez. szerencsétlen
53-ik §-e ilyeténképpen: „a ki életkorának 18 óvót
még be nem töltött kiskorú egyént az 1868. évi
L ili. t. ez. rendelkezése ellenére más vallásfelekezet­
be fölvesz, két hónapig terjedhető elzárással és 300
frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.“
Nem is említve azt, hogy e törvény szeren­
csétlen szövegezése könnyen vezethetné a papokat
arra a gondolatra, miként a 18 évet m á r b e t ö l ­
t ö t t egyén az 1868: L ili. t. ez. rendelkezése elle­
nére is b ü n t e t l e n ü l felvehető más vallásfeleke­
zetbe, csak arra hívjuk föl az illetékes körök figyel­
mét, hogy az államnak m a létező törvényei nem
felelnek — vagy bizonytalan feleletet adnak a kö­
vetkező gyakorlati kérdésekre:
— Szabad-e az egyházilag nem illetékes lel­

késznek megkeresztelni a más felekezethez tartozó
gyermeket? Ha igen: csak kivételesen, szükségből,
vagy pedig minden megszorítás nélkül és egyálta­
lában ?
— Szabad-e, kell-e az igy megkeresztelt gyer­
meket a saját anyakönyvbe bejeg'yezni? Ha igeü:
minden megjegyzés nélkül-é, vagy annak megjegy­
zésével, hogy a szülő -- s tehát a gyermek is más
felekezethez tartoznak ? A mire p. o. a mi anya-
könyveinkben még csak rovat sincs nyitva.
— Keresztelés és anyakönyvbe való bevezetés
minden további megjegyzés nélkül együttvéve a val­
lásfelekezetbe való „felvétel" gyanánt tekinthető-e —
(mint C z é k u s superintendens, W e r n e r kassai
jogtanár s mások állítják és vitatják) — avagy a
kettő együtt sem tekinthető egyébnek, mint csakis
a k e r e s z t y é n egyház kebelébe való felvételnek és
a s z ü l e t é s és m e g k e r é s z t e l és igazolásául
szolgáló feljegyzésnek? (mint T e l e s z k y képviselő,
K ö r ö s i debreczeni jogtanár s többen vallják és
írják)
Hogy e kérdések felett vitatkozunk ős vitat-
kozhatuiik, — hogy a soproni járásbíróság e g y ­
k é n t , a kir. tábla m á s k é n t ítélnek mindez csak
azt bizonyítja, hogy a létező törvények n e m v i l á ­
gosak, nem s z a b a t o s a k , két — sőt több ér­
telmezésre vezetnek tehát b i z o n y t a l a n n á t e ­
s z i k a j o g á 11 a p ó t ót .
Nézetünket az iránt, hogy áz egyházilag il-
letékteleu kereszteiós és anyakönyvi bejegyzés —
mai nap fennálló törvényeink szerint — büntethető
cselekvények gyanánt nem tekinthetők, már jelez­
tük. De ha törvényeink ilyetén értelmezésében mind­
annyian é6 országosan egyetórtenénk i s : még min­
dig fennmarad — minden törvényes megoldás nél­
kül — több igen nevezetes gyakorlati kérdés.
Név szerint:
Ha minden megszorítás nélkül szabad minden
papnak keresztelni és anyakönyviig bejegyezni a
más vallásfelekezetü gyermekeket — miként lesznek
meggátolhatók a lólek-halászatok s az ebből támad­
ható viszályok? Mert abban igazuk van C z é k u s -
n a k és K i l ó n a k , hogy a nép általános felfogása
szerint oda tartozik a gyermek, a hol keresztelték;
tehát sok esetben a szülők beleegyezésével fognának
a gyermekek más — és nem a törvényszerű —
vallásos nevelésben részesülni.
A törvény nem rendelkezik arra nézve, hogy a
18
keresztelő pap tartoznék akár hivatalból — akár
! bár csak megkeresésre is átírni az illetékes lelkész -
i hez a más felekezetű gyermekre vonatkozó kérész-
itelési adatokat. A kir. tábla ítéletének i n d í t ó
okai között van ugyan említés téve erről is de
j ez már csakugyan nem szolgálhat a cselekvények
zsinórmértékéül. Tehát igen sok esetben nem törté­
n ik meg, sőt meg is fog tagadtatni az átírás. Ho­
gyan lesz hát evidentiában tartható a pásztor nyá­
ja? Miként lesz végrehajtva az országos törvény
amaz intézkedése, mely szerint a gyermekek nemük
szerint követik szülőik vallását ?
Nem jelentéktelen kérdés az is, melyet Grug-
genberg evangélikus lelkész vetett föl a „Pester
Lloyd“ jan. 5. számában. Ez a stola-jövedeleui.kór-
dése. A lelkész a maga hivatalába nem szokott csak
úgy „belé cseppenni", hanem hosszú évek fáradsá­
gos munkájának jutalmául nyeri el azt. Megválasz­
tásával a protestánsoknál és kineveztetésével a ka-
tholikusoknál felhatalmazást és j o g o t s z e r e z az
egyházközségében végzendő papi functiokra s az
ezekkel járó stola-jövedelemre. Ha már az országos
törvény megengedi, hogy a különböző vallásfeleke­
zetek lelkészei minden válogatás nélkül kereszteljék
egymás híveinek gyermekeit, t e t s z é s s z e r i n t v e t-
v e h á l ó j u k a t i d e i s o d a i s ezzel biztosítva lesz
ugyan „jogegyenlőségünk“ a k ö l c s ö n ö s h a j b a ­
ka p á s r a ; de nem lesz biztosítva a szegény pap­
nak conventioja szerint való jövedelme, mely után
pedig jövedelmi adót fizet a „jogrendet biztositó“
államnak 1
Mindezen nehézségek, bizonytalanságok és fe­
nyegető veszélyek elhárítására mulhatatlauúl és mi­
nél előbb szükséges egy novelláris törvény alkotása.
E törvényt initialni — legközelebbről az e g y ­
h á z i f ő h a t ó s á g o k f ö l a d a t a . Őket érdekli a
dolog legközvetlenebbül. És a múlt tapasztalataiból
megtanulhatták, hogy ró 1o k-n ól kü 1ö k a törvény-
hozás sokat, de nem mindig jól szokott intézkedni.
Petitionáljanak tehát egyházi főhatóságaink a
képviselőháznál haladóktalanúl ez égető kérdésben, s
körvonalozzák egyszersmind álláspontjaikat az alko­
tandó újabb törvény irányában.
Kötelességet teljesitnek ezzel önmaguk irányá­
ban, s bizonyára jó szolgálatot tesznek vele álla­
munk jogrendjének is.
Dr. Jenői Viktor.
 19

ólán és a VIII. oszt.-ban hetenként 2 órán taníttatnék a

Vélemény az egyetemes tanügyi bizottság által természetrajz.
kidolgozott tanitásterv természetrajzi ágára Ha már a középiskolai tanfolyamot 8 évnél továbbra
nem nyújthatjuk, ha az országos gyakorlatnak s illetőleg az
vonatkozólag.
állami intézkedésnek engednünk kell igen természetesnek
folytatás 0
találom, hogy a tanítás egyes tárgyai elé tűzött feladatokat
Az egyetemes tanügyi bizottságnak a fennebbiekben
arányosan egyszerűsítsük és hog’y az egész beosztást megbont­
vázolt javaslata in principio megegyezik az 1861 évi érd. suk, de nem egyesek ötletei szerint, hanem elvszorüen. S
vef. tanitástervünk természetrajzi ágával. Az tehát előttünk ha e részben magunknak tapasztalata nincsen, a minthogy
nem új s arinálfogva egyházkerületünk lehetne hivatva szer­ a 9 osztályúhoz sem volt., fordulhattunk volna ép oly biz­
zett tapasztalatok alapján vagy igazolni a fennforgó terv-
tosan a külföld hasonnemű példáihoz és olynemű intézmé­
javaslat czólirányosságát, vagy kimutatni impracticus voltát nyek eredményeihez, mint kiforrásokhoz, a mint hogy olya­
s netán túlterjedtségét a többi tudományágak mai követe­ nokhoz fordáit a kilencz osztályú tervezet elvi oldalának
léseivel szemben. De, fájdalom, egyházkerületünk kollégiu­ megállapítása érdekében is a bizottság. Mindenesetre érdeme­
mai nem szolgáltathatnak e részben irányadó eriteriumot, sebb munkát nyújt vala az egyetemes tanügyi bizottság,
inért a tényleg nyolez osztályú gymnasiumainkban nem az
ha a nyolez osztályú tervet is hasonnemű s hasonló irá­
eredeti kilencz osztályú javaslat, hanem a nyolez osztály
nyú munkálatok tanulmányozása alapján, nem mint a kény­
keretébe szorított, nem épen arányosan összébb vont be­ szerhelyzet productumát, hanem ha mint a didactica elvei­
osztás szerint folytattuk a természetrajz tanítását; s azért
nek megfelelő s önálló szerves egészet construálja s mu­
ez idő szerint örülhetünk ugyan az elvi találkozásnak, de el­
tatja be az egyházkerületeknek. Mert bizony az egyetemes
méleti ökoknál es a külföldre hivatkozásnál egyebet mi sem
tanügyi bizottság egy része határozottan a 8 osztályú gym­
hozhatunk fel érdekében.
nasium eszméje mellett harczolt; de meg a körülmények és
Van azonban elégséges tapasztalatunk arra nézve, utóbb a múlt évi szeptember havában tartott convent nyi­
hog’y a természetrajznak az a beosztása, mely szerint je­ latkozata nem látszanak sürgetni a középiskolai tanfolyam
lenleg a két legfelsőbb osztályban tanítunk, nem tartható megii-yujtását. De ezen már túl vagyunk. Lássuk magát a
fenn úgy, a mint tényleg gyakorlatban van; az egyete­ dolgoti
mes tanügyi bizottság a kilencz osztályú terven kivűl egy E tervezet egy 8 osztályú gymnasium tetejébe, an­
oly szerencsétlen beosztású (főlog a természetrajzra vonat­ nak utolsó osztályára két, sőt tán három igen rugalmas
kozó) 8 osztályú tervezettel is kedveskedik. Ha nem is­ értelmű és tartalmú tantárgyat tesz, u. m. a n ö v é n y i
merném e tervjavaslat keletkezését és a bizottság csekély és á l l a t i ó l l e t t a n t és f ö l d ü n k e g y e t e m e s t e r ­
részvételét abban, hinnem kellene, hogy e javaslat a con- m é s z e t r a j z á t (!), hetenként két órán egész éven át.
trasb kedvéért született oly gyarlónak; hinnem kellene, Ha mái* az érettségi vizsgálat conditio sine qua
hogy a túlterhelés panaszaival majdan tüntetni szándékozunk, és
non-ja a fiatal ember előrehaladásának és boldogulásá-
hogy a látszatért a lényeget feláldozva, bús magyar mód­ sának, sehogy sem lehet érteni, miért terheltetik gyúrna-
jára bízni akarunk egy jobb jövőben, mely felfogásunk siumi pályája utolsó évében két, sőt három egészen új tan-
álomországát valósitandja. De igy, ha emlékezetem nem tárgygyal, a melyek nem tárgyai az érettségi vizsgálatnak.
csal, azt tudom, hogy e nyolez osztályú terv egészen gene- I tt merőben kimaradt a calculusból az a föltétien didacticai
ratio spontánén útján keletkezett A 9 osztályú tervet a követelmény, mely szerint az utolsó osztály tanárainak fő­
bizottság elveiben s részleteiben határozottan megvitatta s feladata az, hogy az u. n. főtárgyakat centricus és som­
megállapította, de a nyolez osztályú terv vita tárgyát nem más egészszé dolgozva, nem a sokfélében, a töredék isme­
képezte, s az nem egyéb, mint rövidre összevont foglalatja retek felhalmozásában, hanem a gymnasiumi főtárgyak lé­
a 9 osztályúnak. Hasonlít ezen eljárás ahhoz, melyet egy­ nyeges s leginkább képző tartalmának felújítása s kidom-
házkerületünk ezelőtt körülbelül 20 évvel követett, midőn boritása után annak helyes megértésében és birtokában
az eredetileg 9 osztályra készített tantervét minden elvi keressék éá találják meg azt az egységes és szigorú mér­
ága fentartása mellett 8 óv keretébe szorította. téket, mely szerint az ifjak szellemi érettsége felett döntő
Egyebeket mellőzve, az egyetemes tanügyi bizottság Ítéletet mondhassanak. E helyett mi történik? (a magam
8 osztályú tervjavaslata tormészetrajzi ágára kívánok csak tapasztalatát hozom fel példáúl). Az érettségi vizsgálaton
szorítkozni, a miben a munkálat 52-ik lapjáu olvasható kérdező tanárok egy része az előlépő ifjakat pályájuk utol­
eme szavak adnak felvilágosítást : „A 3 alsó osztályban só évében nem is tanítja s ezek mellett a természetrajz
egyezik a 9 osztályú tantervvel, de már itt meg kell elé­ tanárnak (tegyük hozzá : meg a bölcsészet tanárnak) nemcsak
gedni annyival, hogy a 8-i)c osztályban 2 órán a növényi hogy semmi hatása sincs c vizsgálatra, de sőt megakadá­
s állati élettan alapvonalai s földünk egyetemes természet­ lyozza az egységes s kívánt eredmény keletkezését a nyol-
rajza nagy vonásokban taníttassanak egyedül, tehát a rend- • czadik osztályba ékelt tantárgya által, ha ázt komolyan
J
szeres ásvány-növénytan elhagyatik a felsőbb osztályokból.4'* veszi.
Tehát e szerint az I. II. III. osztályban hetenként 3 — 3 1 Olyan forma helye van annak a javaslatba hozott
*

n ö v é n y i és á l l a t i é l e t t a n n a k , meg f ö l d ü n k
e g y e t e m e s t e r m é s z e t r a j z á n a k , mint a pitvar­
ajtónak: se künn, se benn nincsen voltaképen. Az alsóbb
fokú tanítás eredménye (3 oszt.-ban) magában csonka, s
azt is elfelejti a növendék, a meddig a nyolczadik osztályig
felvergődik. Itt meg az idő csekélysége miatt utánpótlásra
gondolni sem lehet. Az ifjak kisebb gondja is nagyobb an­
nál, hogy gyermeki éveik foglalatosságát folytassák, de azt meg
túlon-túl érzik, hogy nemsokára elhagyják a gymnasiumot;
kifelé vágyódásuk mind fokozódik, a melléktárgy tanulása
követelte figyelem és szorgalom pedig mind csökken, s e
miatt kénytelen az amúgy ötletszerűig odaállított termé­
szetrajz tanár hirtelenében ad captutn adni holmit, a mi
nem hogy nem gazdagítja s fel nem emeli az ifjúi szelle­
met, de kétessé teszi előtte a tantárgy tudományos értékét
s megingatja hitelét.
De mit is lehet értenünk az alatt a n ö v é n y i és
á l l a t i é l e t t a n és kiválóan f ö l d ü n k e g y e t e m e s
t e r m é s z e t r a j z a alatt, melyet heti 2 órán kellene tra-
dálnunk a nyolczadik osztályban ? Ezzel a tervezők adósok
maradtak.
Pctrádi Kálmán.
('Folytatása következik.)
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
Kolozsvártt, 1880. jan. 9.
Jelen vannak : Nagy Péter püspök, mint elnök, br.
Bánfty Dániel, Incze Mihály, Lészai Ferencz, Bodor Antal
titkár és Szabó Ádám számvevő.
Az ülésen kivfil elnökiig ellátott 10 ügyirat beje­
lentetvén és belybenhagyatván, tárgyalás alá vétetik a tas-
nádi egyházközség vagyoni ügye rendezése végett kiszál­
lott bizottság jelentése, melyből kitűnik, hogy az illető
egyházközség vagyoni zavarát részint az ott működött lel­
készek, részint az egyházközségi elöljáróság szabálytalan
eljárása és mulasztása idézte elő. Miután a bizottság ve­
zetése mellett tartott egyházközségi gyűlés határozataiból
meggyőződött az ig. tanács, hogy az egyházközség a pénz­
ügyi zavar elenyesztéso érdekében erélyes lépéseket tett,
megnyugvással veszi a bejelentett határozatokat s ezek fo­
ganatosításával és ellenőrzésével esperes afiát bízza meg.
A somlyó-újlaki egyházközségnek a tanítói teendők
vitelével összekötött papi állomása javadalmairól módosítva
kiállított clijlevele, a kér. közgyűlés jóváhagyása fentartása
mellett, helybenhagyatik és megerősittetik.
A veresegyházi egyházközség esperosi úton fölhivatik
a templomfedelzet javításáról vezetott számadás felküldésé­
re és az e czélra fölvett kölcsön mennyiségének kimutatá­
sára, kilátásba helyeztetvén a kölcsönösszeg törlesztésére
szükséges összeg kiútalása a beváltandó államkölcsönkötyény
összegéből.
A magyardgeni papválasztás ügyében alakúit candi-
dáló bizottság határozatát ig. tanács törvényesnek találván,
helybenhagyja s a panaszlókat elútasitja.
20
Elnöklő püspök felszólalása alapján körrendeletileg
felhivatnak az anyakönyvvezető papok, kik a családkönyvet
a törvény kívánalmainak megfelelőleg még össze nem állí­
tották, hogy használják föl a folyamatban levő országos
népszámlálás alkalmát kötelezettségök teljesítésénél s illető­
leg a családkönyvek összeállításánál. Espereseknek megha-
gyatik, hogy ez érdemben az egyházmegyei visitatio alkal­
mával az illetőket feleletre vonják s a tapasztalt" eredményt
az egyházm. vizsgálati jegyzőkönyvre vegyék.
Az orbai egyházm. esperes felterjesztése alapján a
körösi egyházközség útasittatik, hogy a kepeváltsági alap­
ból orgona építésre engedély nélkül elköltött 460 frt tőkét
három óv alatt helyezze vissza és mivel a kepeváltsági tőke
szabálytalanúl kezeltetett, jóllehet a megváltás még nem
volt eszközölhető, f. ó. végéig felhajtván a kiadott tőkéket,
küldje fel központi kezelés alá.
A fogarasi egyházközség költségvetése, egy leányis­
kolái tanterem építésével, helybenhagyatik,
A kolozsvári egyházközség szénutezai óvoda alapjá­
ról vezetett számadás felülvizsgálás alapján helybenha­
gyatik.
A m. kir. ipar s koreslc. miniszter értesítése követ­
keztében a Mikó*örökösök felkóretnek, hogy az enyedi fő­
iskola angol pénzének felvétele érdekében feonevezett mi­
niszter ő nméltóságát közvetlenül hatalmazzák fel.
Ezeken kivfil még nehány, kevésbbé jelentékeny ügy
intéztetett el.
r. t.
KÜLFÖLDI EGYHÁZ.
(Eredeti levél,)
Knox János skót reformátor képének leleplezése.
Edinburg, 1881 jan. 8.
E hó 4-én a kegyelet szép ünnepét ültük. Mr. G. F.
Barbour of Bonskeid, a ki ismeretes kifogyhatatlan bőke­
zűségéről, melyet a skót szabad egyház iránt tanusit, is­
mét nemes bizonyítékát adta a mély érdeklődésnek, mely-
lyel annak előhaladása iránt viseltetik. KüIonosén a N e w-
C o l l e g e az, mely Mr. Barbourban egyikét találta legerő­
sebb, legáldozatkészebb barátainak és több kiváltság, me­
lyet a studentek (papjelöltek) élveznek, tulajdonképen az ő
fáradhatlan törekvésének és önkénytes áldozatkészségének
köszönhető. A N ew -0o 11 eg e közös termének falai sok
érdekes festmónynyel és arczképpel vannak ékesítve, Mr,
Barbour legújabb ajándéka is ezeknek számát szaporítja,
közöttük az e l s ő helyet foglalván el. A képet Tavernor
Knott festette: , K n o x J á n o s , a k i r á l y n é ü g y v é d ­
j e és a k ö r l e v é l " ; ezek vannak vászonra téve. A kör­
levélről tudnunk kell, hogy az egy közbejött eset volt a
skót reformatio történetében. A kép óriásinak látszik tö­
mör arany rámájában, 10 láb magas és 7 láb széles. Az
aláírás következő: „ K n o i J á n o s m e g l á t o g a t v a a
k i r á l y n é ü g y v é d j é t ő l , S p e n s o f C o n d i e t ő l 1563.

A j á n d é k ó z t a a Ne w C o l l e g é n e k G e o r g e F r e e-
1a nd B a r b o u r o f G- r y f e a n d B o n s k c i d. Jan.
4. 1881.*
A festménynek két alakja nemcsak úgy van feltüntet­
ve, mint meglepő arczkép, hanem tetemes drámai hatással
is bir; a Királyné ügyvédje kezében tartja a történelmileg
ismeretes körlevelet, melynek szerzője a reformátor, a ki­
nek nevét egész Skóczia visszhangozta s a ki épen nem
"látszik tagadni, hogy a levél tőle származott. Azon tény,
hogy a koronahivatalnok át volt hatva az eretnek tanoktól
-és barátságos volt a reformátor irá n t: látható magatartá­
sából, szelídségéből és hogy csak kényszerűségből igyek­
szik szigorú ábrázatot ölteni. Knox képe, mely valóban
meglepő, egy Genfben lévő eredeti kép után készült. A
Staffage kevés a festményen, de találó, a kivitel művészi;
nagysága által a k ö z ö s t e r e m b e n lévő minden más
festményt felülmúl és kiválóan magára vonja a figyelmet.
A leleplezés jan. 4-én történt, a professorok, studen-
4ek, az egyház több papja és Mr. Barbour családtagjai je ­
lenlétében. Mielőtt a leleplezés megtörtént, professor
Eainy igazgató egy történelmi visszapillantásban felmutat­
ta a skót reformatio történetében azon mozzanatot, mely a
képen ábrázolva van. Ekkor a kép leleplezhetett, az igaz­
gató folytatta beszédét s a reformatio korszakáról a jelen­
re tért át, czélozva azon jótéteményekre, melyeket Mr.
Barbour az egyház iránt tett. Megjegyezte, hogy Mr. Bar­
bour egyike azon nagyoknak, kiket Isten a szabad egyház­
nak adott és a kik tiszteletreméltó helyet foglalnak el a n ­
nak történetében, Különcsen hangsúlyozta Mr. Barbournak
mély érdeklődését a college és a studentek iránt. Beszédé-,
re, a társaság nagy tetszésben tört ki.
Mr. Barbour, ki meg volt hatva a mindenfelől fel­
hangzó tetszésnyilvánításoktól, folállván, igy szólott: Nagy
öröm az rám nézve, hogy ezt a C o l l e g é n e k ajándékoz­
hattam és czélomat elértem, ha a nagy reformátor ezen
képé a papi hivatalra buzditásúl szolgáland. Bizonyára
illő, hogy a férfi, ki Istentől arra volt hivatva, hogy
a reformationak Skócziában megalapítója legyen — és a
ki iránt ma oly nagyon le vagyunk kötelezve szabad­
ságunkért — helyet foglaljon oly kiváló férfiak között,
miiit Chalmers Tamás, Thomson András és mások, a kik
híresek voltak az ^ utóbbi időben, magasra emelvén az
igazság zászlóját. És itt engedjek meg, hogy önöknek sze-
HIVALKODÓ GYÁSZ.
(Falusi levél.)
Közelebbről Kolozsvárra érkezvén, a Biasini-féle ven­
déglőbe szállottam be* A mint bőröndömből gála ruháimat
szedegetém elő, hogy a falusi cos tűm helyett kissé városias
mezt öltsek magamra, az utcza felől gyászos, de hatalma­
21
vencsét kívánva a fontos hivatáshoz: térjek az igazság
azon bajnokaira, kiknek élete hasonló ahhoz, a kinek
képe előtt itt először most ünnepelünk; engedjék meg,
hogy arra térjek, a ki ezen városban a szt. György tem­
plomnak vala lelkésze és a ki tántorithatlan hősiséggel
védte a jognak és igazságnak ügyét. Úgy hiszem, kevesen
tudják ezen gyűlésben, hogy dr. Thomson András fényes
tehetségével roppant befolyást gyakorolt az evangéliumi val­
lás űjjáalakitasára hazánkban. Jól emlékszem rá, mert is-
rős voltam vele ezelőtt mintegy fólszázaddal*), hallgatván
az ő átható ékesszólását, a mint prédikálta az evangéliu­
mot. Ő volt az, a ki kikelt az apokriphák ellen és menvén
városról-városra, sürgette, hogy a bibliai társulat hozza for­
galomba a szt. iratokat az apokriphus könyvek nélkül, m in­
den országban, minden nyelven. Hatalmas és meggyőző ér­
veit fényes győzelem koronázta. Chalmersre. térve, csak em-
lékezetetni kívánom önöket, hogy ő volt ezen Collegének
első igazgatója, közel 40 évvel ezelőtt. Ő is az egyház szerve­
zésében és védelmezósében fáradhatlan erélylyel működött és
csodálandó ékesszólásával mindenkép igyekezett előmozdíta­
ni egyháza jóllétét. Önökhöz, ifjú barátim, az egyháznak
jövő reményéhez, kérós_em, hogy legyenek önök követői a
meghaltak hatalmas szellemének, a kik küzdöttek a hitért a
hajdan napjaiban, a kik lenéznek önökre ezen falakról és
a kikről költőnk egyike igy szólott:
Nevök erőt önt a hazafi karjába ,
Hogy menteni menjen, ha sülyed hazája;
S megtanulja tőlük, hogy mi a kegyelet:
Szent hévvel lángolván kihűlt hamvuk felett.
Ezután Eainy igazgató utalt a festő kitűnő munká­
jára és bemutatta Tavemor Knottol, a ki köszönetét fejezi
ki az elismerésért és örül, hogy festménye oly kiváló he­
lyen foglalhat helyet, mint a College terme. Majd Mr. Eo-
bert Barbour, ki egyike volt hajdan a college jeles növen­
dékeinek, most pedig lelkész, kötötte le rövid, de ékes be­
szédével a hallgatóság figyelmet. Sir Henry Moncreif örö­
mét fejezi ki és nagy megelégedéssel tekint a becses kép­
re, de öröme még nagyobb lesz, ha az buzditni fogja a
studenteket a reformatio történetének alapos tanulmányozá­
sára. Ezzel a szép ünnepély véget ért.
*) Mr. Barbour öreg, hajlott kord ember.
san zúgó zenehangok csapódtak fülemhez, — mire, elfelejt­
kezve az öltözködésről, az utczára néző ablakhoz szaladtam,
megtudni, hogy mi okozza a hatalmas zenét.
Szem- és fülkápráztató jelenet tűnt szemeimbe: né­
pes, pompás halotti menet jöddegélt a Belső-Torda utczán.
felfelé. Mint afféle egyszerű viszonyok közt élő, egyszerű
szokások uralma alatt álló falusi ember, ámulva és bámul-
 22
7a kiálték fe l: kinek a tisztességére, kinek a rendeletére
történik e költséges gyászpompa? — mire a hátam mö­
gött álló pinczér arról világosita fel, hogy a halott a vá­
ros igen-igen szerény állású és vagyonú fiainak volt egyi­
ke, úgy hogy a tetemes költség nem annyira a néhainak,
mint kissé módosabb rokonainak erszényéből kerülhetett ki.
Feltűnt nekem a gyászponpa részletei között mindé-
nekfölött az, hogy a temetési tisztesség emelése végett,
két pap, és pedig protestáns pap haladott a gyászmenet
élén. Yalaha én is tanultam theologiát, sőt még akadémiá­
kat is látogattam, mert pap akartam volt lenni, azért azt
hiszem, hogy nem ismeretlen előttem a protestáns s kivált
a kálvinista egyház nézete a temetési szertartásokra vonat­
kozólag. E tekintetben az egyház és az egyházi tanitók
kötelességének maga a nagy tanító, Kálvin adott irányt
szavával és példájával. Mert ő volt az, a ki, midőn védel­
mére kelt a roppant visszaélésekre alkalmat szolgáltató halotti
misék és requiemek eltörlésének, hivatkozva magokra, a
reformatio ellenségei által saját ügyök érdekében gyakran
felhozott egyházi atyákra, igy szólott: „Egyik az egyházi
atyák közűi tanácsolta, hogy ha az emberiesség kötelessé­
gének eleget tettünk a halottak eltemetése által, hagyjuk
őket nyugodni; de ezen (kötelesség) határát átlépik azok,
kik a meghaltak szünteleni gondozását kívánják." És Kál­
vin volt az, ki, midőn halálát közeledni érezte, meghagyta,
hogy tetemeit minden egyházi szertartás nélkül bocsássák
le emlókjel nélkül hagyandó sirjába. Innen van az, hogy
ott, hol a nagy tanító elvei egész szigorúságok szerint
érvényesültek, mintegy a nópélet vérereibe mentek át, pél­
dául Hollandiában, a halotti gyász, sem ezerekre menő bá-
mósz kísérők nagy tömegével (mert vajmi csekély szokott
lenni a szív szerint résztvevők száma !), sem a halottas
házat, az utczákat és a temetőt fölverő ének és zene har­
sonájával, sem áradozó oratiókkal és búcsúztatókkal, sem
aranypaszományos szolgakiserettel, sem semminemű más ily
contrastjával a valódi fájdalomnak föllépni nem szokott,
hanem néhány egyszerű, foketébe öltözött férfiú átveszi és
egyszerű halottas kocsira föltéve elszállítja a koporsót
egész csendben, zene, harangszó, egyházi szertartás nélkül
a vógnyugalom helyére. A hol pedig ama m gy tanító kö­
vetői között a halotti vallásos szertartás mellőzve nincsen
is, az csupán a lelkész rövid vallásos vigaszára szorítko­
zik és soha sem bocsátkozik a két vagy három pvódiká-
cziós tisztességtétel dagadó árvizére.
Mialatt lelkemben a fennebbi reflexiók a szemem
előtt feltűnt temetési menet alkalmából felmerültek, ez
hozzám, vagy is szállásomhoz mind közelebb-küzelehb érve,
pompájának minden részleteivel látható leve. Hat darab,
fekete posztóval takart, fejűken magas, lengő tollbokrétá-
val ékesített izmos ló lépdelt kevélyen a gyászszekór előtt.
A kocsisok és a szekeret körűi álló és a koporsó bársony­
takarója széleit tartogató szolgaszomólyzet aranypaszomá­
nyos disz-maskarába vala bujtatva ; a koporsó oldaláról és
a gyászszekér superlátjának szegleteiről drága koszorúk
nagy sokasága csüngött alá. Azután a kísérők női részét
szállító hosszú kocsisor következett, míg a gyász szekér előtt
a zenészek és énekesek nagy tömege lépdelt. Lehet, hogy
mindezt, a zajhoz és tüntetésekhez szokott városi ember
a távozó kedves iránti kegyelet és a mélyen sebzett ke­
bel fájdalma méltó nyilatkozatának tekinti, de az ilyen
magamfajta, tán egy kissé vaskalapos, régi módi falusi
honoratior együgyű felfogása a vázolt jelenetekben csak a
ferde Ízlés, a divatmajmolás és az éretlen hivalkodás szo­
morú tüneteit látja.
ízléstelennek tartom ezt a zajos és látványos teme­
tési pompálkodást, mely, mint hallom és tapasztalom, Ko­
lozsvár társadalmi szokásai között erős és állandó gyöke­
ret vert. ízléstelennek, mert ha a léleknek bármely indu­
lata, a szívnek bármely érzelme, akár a legélénkebb öröm-
érzelmek is, miveit embernél, csak arányos és összkangza-
tos formában nyilatkozhatnak ; annyival inkább szükséges,
hogy a kegyelet és fájdalomnak a vallásos hit által enyhí­
tett és megtisztított érzelme aestlietikus formákban leljen
kifejezést, melyek közé pedig — mint hiszem — a rőfos
tollbokróták és a kirívó maskarád-öltözetek nem számilha-
tók, — legfölebb a veresbörü indiánok Ízlése szerint. Úgy
tetszik nekem, hogy a gyász és kegyelet eszméjével ossz-
kangzóbb a mi falusi szokásunk, mely ezelőtt egy évtized­
del még Kolozsvártt is életben vala, mely szerint kedves
kalottainkat karjainkon, mintegy keblünkre ölelve visszük
ki szép csendesen oda a csendes hazába. És nekem jól
esett látnom, hogy ez a szokás néha még Kolozsvártt sem
mollőztetik; ugyan's a fennebb leirt pompázó menet után
egy egyszerű kosláti temetés következett, a „kalandos tár­
saság“ tagjai karjaikon hozván a koporsót. Jól esett lát­
nom, hogy a temető társaság főnöke, a ,,kalando.s apa“ te­
metés után minő gonddal veszi számba az egyszerű ,,test­
fogó pálezákat“, melyek hihetőleg még nagyszülőinek ko­
porsóját is emelték, s melyek egyikére ez az írás vala vés­
ve: „1785. Szeretetnek pálezája.14 De talán már a külvá­
ros egyszerű lakói között sem marad fenn sokáig régi
jó szokás, mert már ezek között is — mint hallom —
kezd megjelenni a tollbokréta és a paszományos masz­
kara.
Ha tehát a temetési pompa-kifejtések túlzott és szer­
telen voltuknál fogva a jó ízléssel összeférhetetlenek; ha
az elhunyt kedves iránti kegyelet, az érte sajgó fájdalom
hű és méltó kifejezői nem lehetnek, mert emez érzelmek
mentői igazabbak, annál inkább a szív mélyén elrejtve
szeretik maradni: akkor az a kérdés támad, hogy micsoda
forrás az, melyből ama pompaszeretet támad és táplálko­
zik ? Felelet: divatüzés és gyerekes hiúság. Ezt a tapasz­
talás igazolja. Van alkalmam gyakran megfordulni Kolozs­
vár különböző sorsú lakosai közt. Hallottam, a mikor mon­
dotta X. „hogy ha I. komám a neje temetésére hat lovas
gyászkocsit rendelt, akkor az én feleségem sem érdemel
kevesebbet.“ „Ha Z. azszonyság“ — szóla egy asszony
ismemerősöm — ,,200 frtos érczkoporsót vásárolt a fér­
jének, akkor az uramnak én sem rendelhetek alábbvalót.“
! „Ha a szomszédasszony'4 — monda egy szegény állású asz-
szony fia halála alkalmával — „megtudta rendelni a kék
kocsit és a kék libériát, — akkor még nekem is van. any-
nyi módom, hogy a lelkem kis fiamnak ide hozassam azt a
szép szekeret.“
És a divatűzés és hiúság csupán e forrásából is meny­
nyi anyagi es^ erkölcsi romlás származik. A pompás te ­
metkezések — mint hallom — igen sok esetben contóra
folynak A contózásnak, mint tudjuk, igen gyakran költsé­
ges per az eredménye. És igy sokszor megesik, hogy a
temetkezési pompán az árvák és az özvegy egész vagyon»
kája elúszik. És még hagyján, ha az igy elúszott nagyobb,
kisebb vagyon helytfc a városban, vagy legalább bent a ha­
zában oszlanék szét, de annak legnagyobb része külföldre
vándorol. Mert a kocsi, a tolibokréta, a paszományos mas­
kara, szóval a gyász-ékítmények egész összege külföldön
készül; azért, ha a disztcmetés költségének egy bizonyos
pörczcntjo a temetési intézet tulajdonosának zsebében ma­
rad is, de annak nagyobb részé túl vándorol a hazai ha­
tárokon.
Miért nem követed azért, édes magyarom, azt az
okos példát, a mely ott Kolozsvárit is előtted áll ? Ott van
az izraelita hitközség, melynek kebelében a temetkezés alig
kerül valami költségbe. A hitközség egy egyszerű, fekete
színre festett gyászkocsit készíttetett, melynek ládaalakú
ölébe a koporsót helyezik. És nincs a világon egyszerűbb alkot­
mány ennél a koporsónál: az izraelita temetkező és betegápoló
egyletnek, a „kegyes testvérekének szegényebb tagjai —
kik részvényüket a betegek és a halottak körüli szolgálat-
tételekkel fizetik — elővesznek négy szál deszkát és abból
kiszabják és összeszegzik az igen egyszerűen, csupa vá­
szon rtihába öltöztetett halottnak faburkolatát* És nekem
azt sugálja az én együgyű falusi hitem, hogy a hazai bérez
illatos fenyőszálának deszkaágyán édesebb az álom, mint a
külföldi gyárak érczkoporsójanak rozsda-fogai között.
Izsótelki JdJcó.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1880. jau, 15-én.
— Szép em léket emelt korán elhunyt derék fiának
özv. Veress Józsefné, sz, Majthényi Rozália úrasszony.
Ugyanis egy e z e r frtos alapítványt tett le a helybeli ref.
cóllegium igazgatóságánál, azon meghagyással, hogy jó igye­
kezető szegény tanulók nyerjenek évi ösztöndíjat az ala-
pityányi tőke kamataiból. Az alapítvány V e r e s s J ó z s e f
nevet fog viselni. Említett tanoda elöljárósága ez alapít­
ványt megköszönő iratában kiemeli, hogy nemcsak azért ve­
szi ez alapítványt meghatott érzéssel, mert ez is azok kö­
zé tartozik, melyek a tanodát a jó igyekezetű tanulók men-
helyévé emelik, de azért is, mert korán elhunyt jeles nö­
vendéke emlékét mindannyiszor felújítja, valahányszor egy
szegény tanulót támogathat ez ösztöndíjjal. Említett Veress
József az egyetem orvosi facultásának is kitűnő növendéke
volt. A derék nő jótékonyság-gyakorlásával szenteli meg
anyai bánatát.
— N agyszerű alapítvány. A dunántúli ev. egyház-
kerületi gyánjolda (papok s tanítók özvegyeit s árváit se-
gélyző intézet) javára f. hő 2-án dr. Haubner Rezső, édes
atyjának, néh, Haubner Máté ev. superintendensuek emlé­
kére magyar földtehorinentesitési kötvényekben 10,000 frt-
nyi alapítványt tett.
— F ő t. K ún B ertala n , tiszáninneni ev. ref. super-
intendens úr egyházkerülete rendes és segédlelkészeihez a
büntető törvénykönyvnek rájuk vonatkozó pontjaira nézve
fölvilágosító s magyarázó jegyzetekkel kisért körlevelet in­
tézett. A derek főpap e körlevele nyomtatásban is megje­
lent s a hazai összes prof. lelkészek számára becses tájé­
kozáséi szolgál.
— Bóldi Dénes úr (Bezdéd) „Orgona alapunk“ javá­
ra újabban 2 frtot adományozott, mely kegyes adományá­
ért fogadja az egyház nevében forró köszönetéin nyilvání­
tását. Pánczelcseh, 1881 jan. 12. M i k l ó s i J ó z s e f , ev.
ref. lelkész.
— Az anyaszentegyházunk használatára ez évre
készült nóvkönyv e napokban jolent meg. A püspöki hiva­
tal mind bővebb és részletesebb adatokban mutatja e név-
könyvben be egyházkerületünk életét, kezére dolgozva igy
az általános statistikának is. A 193 lapra terjedő vaskos
füzet jó harmadrészét a zilahi ref. egyhközseg történetének
befejezése foglalja el, Magyarosi István zilahi paptársunk
tollából, egy kis toldalékkal, szilágyszolnoki egyházmegyénk
espereseiről, Szabó Páltól. Következnek aztán a szokott
statistikai adatok, melyeknek összegezéséből kiemeljük; hogy
a 18 egyházmegye és a 9 püspöki vizsgálat alatti anya­
egyház lélekszáma 332,298. Az 659 papi állomás közűi be
van töltve 505, iskolába járó tanulóink száma pedig 34.523.
(A tanköteles és tanuló gyermekek arányosítása az állami
és községi iskolák okán tisztán meg nem történhetik.) Egy-
egy papi állomásra jut átlag 594 lelek; a múlt évihez ké­
pest mutatkozott lélekszám szaporodás 2750, tanulók sza­
porodása 723. Betöltetlen papi állomás van 54. Tanodáink
tanulóinak száma igy á ll: Nagy-Enyed 702 ; Kolozsvár
4 3 3 ; Maros-Vásárhely 486; Székely-Udvarhely 296; Zílah
345; Szászváros 25 0 ; Sepsi-Szent-György 150. Egész ösz-
szeg: 2662. A számadatokkal, mindent összevéve, meg le­
hetünk elégedve.
— A h ely b eli fő tanodában a téli félévi közvizsgá*
latok kezdődnek f. hó 27-én és végződnek a jövő hó 3-áu.
A második félév a jövő hó 10-én veszi kezdetét.
— Iskolai takarékpén ztárak . November végén 173
iskolai takarékpénztár volt az országban, Deczember hóban
hozzájárultak — mit örömmel közlünk — a következők : E g e r
behár. közs. négy oszt. fitanoda, kezeli Bánhidy Gyula taní­
tó. B u d a p e s t VIII,kei*.Hunyady utczaközs.nép. I. b. oszt.
fitan., kezeli Csath Gyula tanító. Bodmér közs. isk., közeli Czanik
Gyula. S ze geda) Alsóval*I. fi. oszt., kezeli Tombárz János, b )
III. IV. leányoszt., kezeli Tóth Korda Aranka tanítónő asszony.
N a g y m a g y a r közs. iskola,kezeliFülöp Ede.N a g y - P e r k á t a
közs. fi két osztály, kezeli Kelder Károly főtanitó, b) apáczák leány
két osztály, kezelik Kamilla és Helena apáczák, Z a 1a-Szt-G r ó t t
 24

Wang, iskola, kezelő Szűcs Imre. D e 1i b 1á d közs. iskola, keze­ romain depuis la fondation de Romé jusqu’ á la fin du
lő Laczkovics Júlia tanítónő k. a. G y e r g y ó-D i t r 6. közs. gouvernement impérial en Occident“ (A római birodalom
isk., kezeli Csiby Péter polg. isk igazgató elnök. F ü r j e története Róma alapításától a nyugat-római császárság vé­
VI oszt. népiskola, kezeli H o c k P á l főtanitó. B a j a ál­ géig,) fordítja Csiky Kálmán, egy kötet. A második sorozat­
lami tanitóképezde, kezelik Bocskai Kristóf és Bartscli Samu ban (irodalom) e könyvek lesznek: Alexander Bernáttól
igazgatók, Összesen 1880 deczember végén 186. Fentiekből „Kant“, (eredeti) két kötetben; Beöthy Zsolttól „A szép­
eléggé kiviláglik, hogy az iskolai takarékpénztárak létesíte­ prózai elbeszélés a régi magyar irodalomban“, (a Kisfaludy -
nek ügyét a tanítói kar mennyire támogatja törekvésével. társaság pályázatán jutalmat nyert munka) egy kötet; Gyu­
Budapest 1881 január 1. Weisz Bernât Ferencz, mint a lai Páltól „Petőfi életrajza“, (eredeti) egy kötet; Szász
„Nemz. Gazd.“ egylet isk. tak. pénztárának szakbizottsági Károlytól „A világirodalom eposzai“, (eredeti) egy kötet;
elnöke. Taine Henry tői „Az angol irodalom története“, fordítja
— A székely-udvarhelyi ev. ref. kollégium téli Csiky Gergely, négy kötet. A harmadik sorozatban (jog- és
közvizsgálatainak sora, az 1880— 81 iskolai év első felé­ államtudomány) e művek vannak fölvéve: Laveleye Emiltől
ben: Január 27-én, csütörtökön d. e. 8 — 12-ig a közép- „Les forrnes du gouvernement dans les societós modernes“
tanodai I-so osztály; január 27-én, csütörtökön d. u. 2 —5- (A kormányzás formái a modern társadalomban,) egy kötet;
ig az elemi tanodái I. osztály. Jaguár 28-án, pénteken d. Mayr Györgytől „Die Gezetzmássjgkeit im Gesellschaftsle-
e. 8 — 12-ig a középtanodai Il-ik osztály; január 28-án, ben“ (törvényszerűség a társadalmi életben,) egy kötet;
pénteken d. u. 2 — 5-ig az elemi tanodái Il-ik osztály. J a ­ Tayne Henryrőt „Les Origines de la Francé contemporai-
nuár 29-én, szombaton d. e. 8 — 12-ig a középtanodai I l l ­ ne“ (A modern Francziaország eredet«,) két kötet; Cliffe
ik osztály; január 29-én# szombaton d. u. 2«—5-ig az ele­ Leslie, Bagehot, Giffen munkáiból „Angol közgazdasági és
mi tanodái III-ik osztály. Január 31-én, hétfőn d. e. 8— pénzügyi tanulmányok", fordítják György Endre és Weisz
12-ig a középtanodai IV-ik osztály; január 31-én, hétfőn Béla, egy kötet ; „Az új, miveit államok alkotmányainak
d. u. 2— 5-ig az elemi tanodái IV-ik osztály. Február 1- ismertetése“, (eredeti) egy kötet. Az első sorozatból éven-
én, kedden d. e. 8— 12-ig a bölcseleti tanfolyam Il-ik osz­ kint nyolczvan iv, a másodikból hatvan iv, a harmadikból
tálya egyházi és honi történelemből ; február 1-én, kedden szintén hatvan iv, angol vászon kötósban fog 20— 30 íves
d. u. 2— 5-ig a bölcseleti tanfolyam I-ső osztálya latin és kötetekben megjelenni. Az olső sorazat egy évfolyamának
hellén irodalomból. Február 2-án, szerdán cl. e. 8 — 12-ig ára négy, a második és a harmadiké három-három forint.
a bölcseleti tanfolyam Il-ik osztálya lélek- és természettan­ Ezenkívül az angol vászonkötésórt kötetenként 40 lerajczár
ból; február 2-án, szerdán d. u. 2 —4-ig a bölcseleti tan­ számittatik. Egy-egy évfolyam aláírási ára vagy bél mentve
folyam I-ső osztálya a német irodalomból. Február 3-án, küldendő, vagy minden évfolyam első kötetének átvételekor
csütörtökön cl. e. 7— 12-ig a bölcseleti tanfolyam I-ső osz­ postai utánvéttel fizetendő. Az aláírás egy sorozatra is el-
tálya az egyetemes történelemből és mennyiségtanból ; febr. fogadtatik, de három évre kötelező. A jelen vállalatban fel­
3- án, csütörtökön d. u. 2— 5-ig a bölcseleti tanfolyam I l ­ veendő munkákat nem kocsátják könyvárusi forgalomba s
ik osztálya német irodalom és ásványtanból. Február 4-éu, csak az aláírók, mint az akadémia könyvkiadó-vállalatának
pénteken d. e. 8— 12-ig a bölcseleti tanfolyam I-ső osztá­ pártoló tagjai által szerezhetők meg. A7 évi illetmény ezen­
lya a magyar irodalomtörténetből és vegytanból ; február túl minden esztendő november hava folytán küldetik szót.
4- én, pénteken d. u. 2— 5*ig a bölcseleti tanfolyam Il-ik A bizottság, mely ekkorig el nem hárítható nehézségek ál­
osztálya latin és hellén irodalomból. Február 5-én, szom­ tal akadályozva volt a szétküldést a kijelölt időpontban
baton cl. e. 8 — 12-ig a középtanodai V-ik osztály; febr. eszközölni, intézkedett, hogy ezentúl a közönség óhajtásai­
5 - én, szombaton d. u. 2— 5-ig a középtanodai Vl-ik osz­ nak megfelelve, a szétküldés csak egyszer egy esztendőben
tály. A vizsgálatokra az érdekeltek tisztelettel meghivatnak. s rendesen történjék.
A második félévi tanítás kezdődik február 7 ón d. e. 8
órakor. Sz,-Udvarhelytt, 1881 január 5-én. Kiadta: az
iga z g a t ó s á g . A SZERKESZTŐ POSTÁJA.
— Az akadém ia könyvkiadó vállalatának tharmadik Dr. K i s s Ár o n u r n a le. Nagyóidetnű édes aty -
sorozatára az aláírási fölhívás szétküldetett. A megállapí­ jánaie fölhívását tárgyalmaz miatt csak jövő számunkban
tott programra 1881 — 1883-ra becses műveket foglal ma­ közölhetjük.
gában. Az első sorozatban (történelem) következő művek F ö l d e s G y ö r g y, k o 11 e g a u r n á k , M.-U j v á r 11.
jelennek meg: Golclziher Ignácztól „A sivatag vallása és az Ön azt írja, hogy nem áll módjában továbbra is két egy­
izlam“, (eredeti) egy kötetben; Ranke Leopoldtól „Die rom. házi lapot járatni; s ezután csak a „Szemlédre szorítko­
Papste, ihre Kirche und ihr Staat im 16. und 17. Jahr- zik, minthogy az a hivatalos lap, s az egyházközségek tar­
hundert“, (A római pápák, egyházuk és állomuk a 16. és toznak az előfizetési díj felét fedezni. Lekötelezne ön, ha
17. században) három kötet; Symondstól „Renaissance in felvilágosítana, hogy kinek a hivatalos lapja, s leinek a
Italy“ (A renaissance Olaszországban,) fordítja Pulszky Ká- rendelet© alapján kötelesek az egyházak az előfizetési díj
r oly, három kötet; Thierry Amadétól „Tableau de l’Empire felét fizetni?
Nyomatott stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. íőtanoda betűivel Kolozsvárt.
X l évfolyam. Kolozsvárit, 1881. Január 23.
M e g j e l e n ik
minden vasárnap.
8zorkeezt08égi 8 kiadói szállás:
ERDÉLYI
_ _
b.-faTkasutcza 16. sz hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendök.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI H ETILAP.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S z á S Z
Tartalom: Interkalaris. Novicius. — Vólelemény az egye­
temes tanügyi bizottság által kidolgozott tanitásterv természetraj­
zi ágára vonatkozólag. Parádi Kálmán. (VégeJ — Lapszemle. —
Kérelem a 16-ik századbeli ref. zsinatok végzései ügyében. Id. Kiss
Áron. — Fölhívás a lelkész és tauitó urakhoz Szentgyörgyi La­
jos. — T ár ez a: Szép öreg asszony. Szász Károly. — Különfélék.
— Körözvónyek. — Szerkesztő postája.
INTERKALARIS.
Rég várom, hogy egy fontos kérdés bonczolgatását
az enyémnél avatottabb kéz vállalja magára s rántsa elő,
talán a lomtárból Értem az interkalaris ügyet. S mi­
ntán mindez ideig hasztalan vártam, ezerszer bocsánat me­
részségemért, ha félig-meddig kényszerülve érzem magam
az ügy szellőztetésére. Annak idejében még nem is nagyon
elődeink, de nagy részt kortársaink ráhúzták biz ezt fedél­
nek a gyámintózeti alkotások tetejébe. A födél lyukas
lyukas volt új korában, s áldás ugyan nem, de eső olykor­
olykor szokott csorogni róla a szegény gyámolitandó papi
özvegy s árva . . , nyakába
Azért is bocsánat, ha e kérdés mellőzéséért paptár­
saimat egy kis önzéssel vagyok kénytelen vádolni. A ki az
interkalaris tortúráján át jutott, yagy épen alatta nyomo­
rog, gondolja magában, hogy hisz ő hiába kiabál, lármáz e
szerencsétlen találmány ellen saját baján úgy sem se­
gíthet, a másét meg mit bánja? ő is csak úgy. járt .
gyámolitaui kell a papi özvegyeket és árvákat. Igen is,
persze, hogy gyámolitani. El is mondom mindjárt: hogyan ?
A szegény fiatal ember, miután tele tömte fejét -el­
méleti és gyakorlati theologiai tudományokkal s a vizsgát
szerencsésen kiállotta: el kezd pályázni. Előbb talán az
orbai egyházmegyében; ha ott nem sikerül, a székiben ;
még a szilágyiban is megpróbálja a szerencsét. S hogy nagy
része nem nyer győzedelmet az első próbára, azt a t. ol­
vasó minden statistikai részletes kimutatás nélkül elhiheti,
már csak azért is, mert hiszen 4 - - 5 szokott akadni csak
egy középszerű egyházba is, kik közül csak egy lehet a
szerencsés „választott* A többi pedig csak nem mehet
mind el állomást keresni a vasútnál ? Hanem elől
kezdi a sokra nézve valódi sisyphusi munkát s folytatja,
mig végre tetőre gördítheti a követ: ekklézsiát kap.
Ily körülmények között nem csuda, ha a fiatal em­
4. szám
hirdetési dijak:
f
Kétszer hasábozott garmond
ser vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyabb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt akiadóhivataj
" Előfizetési á r :
Egész évre 6 írt., félévre $
frt., évnegyedre 1 frt 50 kr
2D O lX IO lS O S .
ber nem nagyon nézi, hogy mi anyagi teher vár reá a kö­
rözés alatti egyházban. Elvállalná akkor a szegény kandi­
dátus, tán a harangozást is, csak ne legyen kénytelen to­
vább is állomás nélkül, hogy azt mondjam, lézengeni
Hát ha még a „ v a l l á s - e r k ö l c s i , e g y h á z i és i s k o ­
l ai é l e t s z ü k s é g l e t n e k k i e l é g í t é s é r o s z o l g á l ó
kút for rást“ s a „hivatáshoz nélkülözhetet­
l e n ü d í t ő f o r r á s v i z é n e k k ú t f ő r r á s á t “ is ke­
resni óhajtja? Nem is említve, hogy ,,kenyérrel is ól az
ember.4'*)
Kiszáll hát az ifjú pap a megnyert egyházba, üres
zsebbel ugyan, sőt tán egy kis adóssággal is, de annál
édesebb (ha nem is vérmes) reményekkel. Talán épen ara­
tás ideje van. Jó termés volt, ő úgy hallotta, H ej! hogy
omlik majd a sok búza a kalongya Nem is tudja,
hová teszi. Hát — — majd eladja. De hát az árával mit
tegyen? Mit? könyveket vesz, bebutorozza szerény lakát,
berendezi a háztartást, s aztán — — hiszon a pap is em­
ber, a n n a k is kell lennie; szive neki is van s tán az
is, a kiért melegebben dobog Egyszóval megháza­
sodik.
8 azt igen jól teszi. Feleslegos mellette argumentál­
ni. Az igaz, hogy a kepe nem nagyon , , o m l o t t <( befelé.
A mi jött is, nagyon szűkén ereszt A többi a papí­
ron maradt. Na, de azért elég lesz kenyérre.
Csak hogy nem csupán kenyérrel ól az ember.**) Ha­
nem i n t e r k a l á r i s s a l is. De hát ez mi? Hisz ő ezt a
szót csak a történelemből ismeri, a sötétség századából, s
csak megvetéssel tud reá gondolni. Majd megmagyarázza a
tiszteletes gyámiutézeti pónztárnok úr. Mikor felteszi a
kérdést az új papnak: készpénzzel fizeti-e ki az interkala-
rist, vagy kötvényt ad róla? Szegény fiatal pap, még sze­
rencsésnek érzi magát, hogy a kötvényt is elfogadják. —
A kis család szüksége nem apad, de nő; a jövede­
lem pedig nem nő, de — apad. A kötvényben jelzett ösz-
szeg után fizetni kell a kamatot, mig a tőke le nem lesz
*) Ezer bocsánat a sok „kút fo r rá s ér t tf. Nekünk mostan­
ság az efféléből bőven járja. Remélem, hogy e „ fo rrá s o k 44 egye­
düli fölfedezője e sok forrásvíz alatt nem mind K ra s z n a -le ­
vet ért.
**) Bocsássa meg N. L. 429—1880 sz. körlevele. Lásd elap
1-ső számát.

törlesztve. S mi lesz a történet folytatása ? Rövid idő alatt
tudok egy pár esetut, A pap elhalt ifjan. Hagyott maga
után özvegyet és apró árvákat. Legyen lelke a traktusnak
s hajtsa fel a tartozást a szegény özvegyen. Szabadon vá­
laszthat a gyámintózeti érdeket megrövidítő Scylla és az
özvegyet minden árváétól együtt elnyelő Charybdis közt.
Legjobb esetben törölje a követelést. De ám az özvegy a
gyámintézettől ne várjon semmit. És igy a befizetett kama­
tok kamatoznak szépen valamelyik gyámintézeti kölesünké-
rőnek, kinél a kölcsön tőkéstől, kamatostól oda vesz.*)
Vagy hát — a minthogy az is megesik — marad­
jon életben az új pap. Midőn szerény fizetéséből valameny-
nyire rendezhetné anyagi ügyeit, kezdje azon, hogy fizesse
a kamatokat, sőt a tőkét is törleszsze. Honnan az Isten­
ért?! midőn fizetése voltaképon a mindennapi szükségek
fedezésére sem elégséges.
É p e n a z é r t : ha a papi özvegy kegy-éve alatt a
szomszéd papok „ s z o l g á l n a k b e “**): mórt ne tennék
meg e szivessóget legalább egy félévig akkor is, mikor nem
kihalás folytán ürül meg a papi állomás? (Czikkiró abban
a szerencsében részesült, hogy interkalarist fizetett, s a be-
szolgáló papnak is s ki kellett fizetnie a beszolgálást.
T o v á b b á : mennyiben indokolható pénzügyi mivelet
a gyámintézet javáras az új pap terhére, hogy a kezdő em­
beren sajtoltassék ki az interkalaris ? Vagy nem arczúl-
veróse-e az minden józan számításnak, hogy egyszer rak­
juk fel hátunkra a terhet, ha mindjárt megszakadunk is
alatta? csupán azon reményben, hogy ha tán nem halnánk
épen egészen bele, több terhet azután nem czipelünk ?
Nem önzés vezette-e ezen intézmény indítványozóit
(ha jól tudom, az indítványozás korszakában, melyet b. e.
Hory megónokelt, a szilágy-szolnoki traktus vallhatja ma­
gát apának), midőn nekik úgy s cm jutott a teherből, az
ifjú vállak pedig — — hadd emeljék ! !
Hogy nem jutott eszökbe a „kerítésen belől“ lévők­
nek, hogy minden fungáló pap szoritsa ki az interkalarist?
Hiszem, hogy volt applicatio: a törvénynek nincs vissza­
ható ereje.
Uraim 1 özvegyeinket, árváinkat ne akarjuk úgy gyá-
molitani, hogy magunk, teljesen gyámoltalanok maradjunk.
E teher az ifjabb papi nemzedékre hova-tovább elviselhe­
tetlenebb teher, nem is említve azt, hogy az interkalaris tor­
túráján egyszer átjutott papnak szárnya van szegve arra,
hogy valaha más egyházba is pályázzék.
Gyámintézetünk bizony-bizony ma sem virágzik job­
ban, mint az interkalaris boldog felfedezése előtt.
*) Egyik egyházmegye kimondotta, hogy 100 írton felül
a gyámintézetből nem kölcsönöz biztosítók nélkül. Hogy hányszor
szegte meg, talán épen annak kedvéért is, a ki e kérdésben indít­
ványozó lehetett: bajos megmondani.
**) Meg ne hallja Szarvas Gábor!
2G
Legyen elég azért az áldozat. Vegyük revisio alá az
interkalaris kérdést, s mentsük meg czélszerűbb, sőt h u-
m a n u s a b b intézkedéssel a jövő papságát annak lidércz-
nyomásától.
Novicius.
Vélemény az egyetemes tanügyi bizottság által
kidolgozott tanitásterv természetrajzi ágára
vonatkozólag.
(Folytatá^és vóge.J
T. olvasóink kedvéért, kik a bizottsági tervjavaslatot
nem ismerik, ide jegyzem, hogy a 9 osztályú tervezet sze­
rint taníttatnának a VII. osztban hetenként 4 órán (télen
vegytan), a nyári félévben, r e n d s z e r e s á s v á n y t a n
és a g e o l ó g i a e l e m e i ; a VIII. osztban hetenként 2
órán, egész éven át, r e n d s z e r e s n ö v é n y t a n , a n a ­
t ó m i a i s p h y s i o l o g i a i a l a p o n ; a IX. osztban, he­
tenként 2 órán, egész éven át, r e n d s z e r e s á l l a t t a n ,
a n a t ó m i a i s p h y s i o l o g i a i a l a p o n . Azt hiszem,
hogy ezekből egy szaktanár magyarázat nélkül is megért­
heti : mi a tanítás anyaga s mi a teendője.
Nem kis fejtörésbe kerül azonban megkapni a logi­
kai fonalat ahhoz a csonkításhoz, melynél fogva ama tan­
anyag lényege gyanánt a n ö v é n y i és á l l a t i é l e t t a n
meg f ö l d ü n k e g y e t e m e s t e r m é s z e t r a j z a Íratott
ki a nyolcz osztályú gymnasium V lII-ik osztályára, heti
2 órás tantárgynak. Megkísértem kimutatni a logikai ren­
det; tán a tervezők nyomain járok, ha eszreveszem, hogy
a fennobbi tételek mindegyikében voltaképen három tárgy
van összefogva, p. o. az utolsóban: á l l a t t a n i r e n d ­
s z e r , a n a t ó m i a , p h y s i o l o g i a . Kapjuk ki már most
ezek közűi a leghangzatosabbat: a p h y s i o l o g i á t s meg
van a csonkítás s illetőleg rövidítés! Ámde a 9 osztályú
terv czélértelmezése szerint a tanítás e fokán meg kell is­
mertetnünk és meg kell értetnünk a természotben uralkodó
rendet és következetességet, a sokfélében az egységet, a
kölcsönös függést és közös eredetet a legegyszerűbbtől fel
a legbonyolultabb organisáczióig, tehát feleljünk meg an­
nak is és tegyük oda még: é s f ö l d ü n k e g y e t e m e s
t e r m é s z e t r a j z a ! Szerencsétlen egyetemes természet­
rajz, mely pókhálóként ott fityegsz aprioristicus képeddel
egy gyökerétől és lombjától megfosztott törzsökön!
Igaz ugyan, hogy akár a növényi, akár az állati
physiologia már eo ipso föltótolez bizonyos anatómiai is­
meretet (értve alatta a makro- és mikroskopiai anatómiát),
mely nélkül a szervezetek és egyes szerveiknek életműkö­
dését nem lehet kellőleg méltatni, aztán meg föltételez bi­
zonyos vegytani s physikai ismeretet is s ilyen értelemben
a physiologia, mint tudományág, magában is megálíhatna:
de kérdem, hol s mily mértékben adatott hely ezen általa
föltételezett bevezető disciplináknak a tervjavaslatban ? ho­
gyan szólítsuk bele mindazokat 2 éra keretébe? s általá­
ban véve: szab ad-e a középiskolai oktatásba oly speciális-
 27
must becsempésznünk, a milyen az a physiologia lenne,
mely más sogédtanok ismeretét már fültételezi s épen olya­
nokét, melyeket demonstrativ úton concret tényekből kel­
lene megismertetnünk az ifjakkal? Avagy nem ismerjük azt
a didacticaikövetelményt,mely sürgoti, hogy termékeny eszmé­
ket oltsunk az ifjak leikébe s annálfogva a középiskolai ter­
mészetrajztanár is akkor oldja meg h elyesen feladatát, ha
az egyes szervek vagy egész szervrendszerek anatómiai
méltatásakor egyszersmind azok életműködését is földerít­
vén, á homologia és analógia eseteiből a képzettség külön­
böző fokaira mutat s megjelöli az egyes egyének s ezek
csoportjainak rendszertani helyét a rokonok sorában. Meg­
győződésem és tapasztalatom szerint a k ö z é p i s k o l a i t a­
n í t á s b a n az a n a t ó m i a i , p h y s i o l o g i a i és r a n g -
fokozatí viszonyok annyira s z o r o s k a p c s o ­
l a t b a n t a r t a n d ó k és a n n y i r a e g y ü t t t á r g y a l a n ­
dók, m i n t a t ö r t é n e l e m b e n az e s e m é n y , h e l y s
i d ő , k ü l ö n b e n a v i s z o n y í t á s n a k és e s z m ó l é s -
nek helye s a l a pj a ni nc se n s t a n u l s á g he­
l y e t t é r t é k t e l e n *a da t o k k al t e r h e l j ü k , s ő t el ­
n y o m j u k az i f j a k e m l é k e z e t é t és é r t e l m é t . Ha
ezen állításom igaz, ha fennebbi kérdéseimre tagadó válasz
adatik, — a mint hogy más nem is adható, — akkor a
physiologia magára, mint speciális tudományág, nem a kö­
zépiskolába való. S itt szükségesnek látom fölemlíteni,
hogy ily értelemben a 9 osztályé tervjavaslat sem tűzi ki
tantárgyul, hanem csak annyit kiván, hogy a növény- meg
az állatország tárgyalása anatómiai és physiologiai alapon
történjék.
Szerfelett sajnálom, hogy „ f ö l d ü n k e g y e t e m e s
t er mé s z éti* aj z átt-r a nézve is csak kedvezőtlen véle­
ményt nyilváníthatok. Az — sejtelmem szerint — valami
bölcseJmi teteje lenne a tanultaknak, vagy — világosab­
ban szóivá — phraseologiai helyettesítése annak, a mit az
ásvány-földtanból és az állat-növénytanból rendszeresen ta­
nítani kellene.
A fölkarolandó tananyag iránt nem tájékoztat a terv-
javaslat, de a mennyit a cziméből gyaníthatok, azt fejte­
getné, hogy földünk egy folyton fejlődő individuum, mely­
nek szintén életkorszakai vannak, mint akármelyik élő or-
ganisinusnak; hogy mily sorrendben léptek fel a földön a
növényi meg állati szervezetek; miben áll a két szerves
ország és a szervetlen ásyányomág közt fennálló szaka­
datlan anyagforgalom; minő kapcsok mutathatók ki a már
kihalt .és a jelenleg meg élő lények között; valamennyi nö­
vényfajnak és valamennyi állatfajnak lényegileg megegyező
szöveti szerkezete mi mellett bizonyít? stb, stb.
Látni való, hogy „ f ö l d ü n k e g y e t e m e s t e r m é ­
s z e t r a j z a * — ha jól fogtam fel — bizonyos elméletek
ösázegé lenne, melynek helyes megértése jókora ismeretet
föltételezne a természetrajz mindenik ágából. S itt ismét
afczal az anomáliával találkozunk, hogy tanítanánk elméle­
teket rendszeres összefüggésben, melyeket a természetrajz
Bgyes ágainak fényeiből s tanaiból kellene következtetnünk;
hirdetnénk természettudományi dogmákat, melyeknek ma­
gyarázata üres szóbeszéd hatását gyakorolná a rendszeres
természetrajzban járatlan ífjakva, Ha taniltatik a rendsze­
res természetrajz anatom. s physiol. alapon a felsőbb osz­
tályokban, akkor f ö l d ü n k e g y e t e m e s t e r m é s z e t r a j ­
z á n a k fölvétele egészen felesleges, mert a vonatkozás idő­
beli és rangfokozati kapcsai és feltételei mind érintetnek
és érintendők ügy a geológia, mint az állattan és a nö­
vénytan tárgyalása folyamában; ha pedig nem tanittatik
rendszeres természetrajz a fennevezett alapokon, akkor föl­
dünk egyetemes teimészetrajza sem tanítható számbavehető
eredménynyel. Különben is az, mint olyan, a maga elvont­
ságában tisztán akadémiai tantárgy.
Ezek után ok nélkül keresem a tulajdon képeni ter­
mészetrajzot és beosztása elveit az egész tervezetben.
Egy kis külső morphologiat és egy kis biológiát találok
mindössze az I. II. III. osztályokban. Ezeket követi egy
négy évig tartó pausa s erre következik az a kétes hitelű
betetőzés, a melynek sem észfejtő, sem tartalmi becse nin­
csen. És ezen fatális fogalmazvány most jelenik meg,
mi kor a magyar kultusminiszter és a német külföld gym-
nasiumi tervei a múlthoz képest, különösen a természet­
rajzra nézve, figyelemre s követésre méltó haladásról tesz­
nek tanúbizonyságot v
Van azonban o productumnak jó oldala is, s ez az,
hogy még csak javaslat, js igy,.lőhet remónylenünk, hogy az
cgyliázkeiületek szakférfiai jobbat állítanak a helyébe.
Parádi K álm án.
LAPSZEMLE.
A soproni keresztelési eset által előidézett országos
hirlapirodalmi mozgalom még máig sem csillapult le. Úgy
az egyházi, mint á politikai lapokban a legkitűnőbb és te­
kintélyesebb egyházi férfiak foglalkoznak meg mindig ez
ügy megvitatásával.
A »Protestáns egyh. és iskolai Lap“ idei
3-ik számának „Szabad a vásár* feliratú czikksorozata első
közleményében Ferencz József unit. püspök igy ir ez
ügyről:
Alig lehet találóbb elnevezést adni a soproni kéresz-
telésnok, mint ezt: „Szabad vásár“. Mert a törvény ama
rendelete ellenére, hogy a fiúk az apa és a leányok az
anya vallását követik, midőn bármely pap egy más vallású
gyermeket keresztel meg, hasonlóan cselekszik az orgazdá­
hoz, ki a másét ugyan nem bántja, de házában szívesen
helyet ad számára. A törvény ez orgazdaságot, a mely ed­
dig is napi renden volt, eddigoló legfennebb elnézte, mig
most jóváhagyni s igy törvényesíteni készül. Pedig ama
törvény, hogy a fiúk apjok és a leányok anyjok vallását
követik; lélektani alapon nyugszik, mert képzelni sem
lehet a protestáns atyáról, hogy fiát a keresztvetésre tanít­
ja, a kath. anyáról meg, hogy leányának azt mondja,
miszerint ne imádkozzék a szentekhez és szűz Máriához,
mivel egyedül Istent lehet és kell imádni?
A budapesti kir. tábla felfogása ellen talán nekünk>
*
 28
protestánsoknak lehetne legkevesebb kifogásunk — az e l­
méletben, de a gyakorlati életben egészen másképen áll a dolog.
Az igazság kiszolgáltatásánál nem azt nézik, hogy minek
hogy kellene történni, hanem azt, hogy mi hogy van. És e
tekintetben a gyakorlati élet homlokegyenest ellenkezik a
kir. tábla indokolásának mind a két pontjával. „A kereszt-
ség által a megkeresztelt nem egyik vagy másik felekezet-
nek, banem a nagy kereszténység egyetemének válik ta g ­
jává“ — mondja a kir. tábla indokolásának első pontja,
Dogmaticai szempontból indulva ki, a keresztség csakugyan
nem tesz senkit sem katholikussá, sem protestánssá. A
keresztség keresztyénekre nézve nem fölvétel, hanem leg­
feljebb beavatás a keresztyónségbe. De itt nem dogmáról,
hanem jogról van szó. Miután a kir. tábla indokolásából az
tűnik ki, hogy a kereszteles nem alteralja a vallás felekeze-
zetiséget, és igy az ágostai hitű apa fia mégis csak ágostai
vallású mi jogon kereszteli meg a róm. kath. plébános az
ágostai vallású gyermeket? Hiszen ha ehhez joga van, ügy
joga lehe.t más vallását el is temetni, mert az még bizo­
nyosabb, hogy a temetés által a meghalt nem egyik vagy
másik felekezetnek, hanem az örökkévalóság ama nagy bi­
rodalmának válik tagjává, melyben bizonyosan még liitkü-
lCnbség sincs. Mi más czélja lehet a róm. kath. egyháznak
a prot. szülők gyermekeinek megkeresztelésével, mint hogy
azok a kath. hitben neveltessenek ? Nem erre köteleztetnek-ó
a szülők és keresztszülők már a keresztelési liturgia által ?
A kir. tábla indokolása második pontjával aligha
nagy szolgálatot tett az eddig fennállott törvényes rend­
nek és szokásnak. Ugyanis eddig a keresztlevél szolgált
nemcsak a keresztyónség nagy egyeteméhez, hanem abban
egyik vagy másik felekezethez tartozásnak hivatalos okmá-
nyáúl is. így tekintette azt minden hatóság. Ezután már
a keresztlevél nem bizonyltja senkinek vallását, hanem vé­
gére kell járni az apa, nagyapa, szép apa vallásának.
Ha az újonnan életbelóptetett büntető törvénykönyv
mindenik czikkelye magyarázatot nyer, mint a soproni eset
folytán felmerült 53. §., akkor legalább az egyházra és
lelkészekre vonatkozó czikkelyeket jobb volt volna mellőz­
ni, mert ezek nem a rendet, hanem a rendetlenséget fog­
ják szaporítani s nem a béke, hanem a viszály magvait
fogják a vallásfelekezetek közt elhinteni. Ha a királyi tábla
Ítélete megáll, akkor a visszaélés törvényes gyakorlattá vá­
lik. A gyenge szükségkép a hatalmas kezébe esik. Már pe­
dig a törvény a gyengék jogait van hivatva megvédeni a
hatalmasokkal szemben. A gyenge a hatalmast úgy se
nyomhatja el soha,
A „ P e s t i N a p l ó “ folyó évi 15-ik számában Czé-
kus István superintendens éles bonczkós alá véve a kir.
tábla ítéletét, azon végeredményre jut, hogy felfogva a dönt­
vény által jogainkon ejtett sérelem káros korderejét s az
Ítélet méltatlan és igazságtalan, voltát, egyesek és összesen,
elöljárók és közegyháztagok, egyházak, egyházmegyék és
kerületek, valamint a két prot. egyház egy szivvel-lélekkel
emelje fel az igazság és jogaink visszaállítása érdekében
szavát, k é r j ü k ú g y a k o r m á n y , m i n t az o r s z á g ­
gyűl é s n é l , b i z t o s í t o t t j o g a i n k és s z a b a d s á ­
g u n k é r v é n y e s í t é s é t ; k é r j ü k az i g a z s á g t a -
l a n i t é l e t e l t ö r l é s é v e l a t ö r v é n y h e l y e s és
i g a z s á g o s m á g y a r á z a t á t , m e l y n e c s a k egy,
h a n e m mi n d en h i t f e l e ke z e t ü d v é re és j a v á r a
s z o l g á l j o n s e f e l e t t h a z á n k j ó l l é t é t és b é ­
k é j é t is e s z k ö z ö l j e . Czikkiró meg van győződve, hogy
úgy a kormány, mint az országgyűlés az igazság szellemé­
ben, a jogegyenlőség és viszonyosság alapján dönti el az
ügyet.
X. X.-nek az „Ellenőr“ folyó évi 26-ik száma meliékleté-
ben ugyancsak az ominosus 53 §-ról megjelent czikkéből szüksé­
gesnek tartjuk megemlíteni ama valóban figyelemre méltó néze­
tet, mely szerint nem azt kell büntetni, ki kötelességét teljesíti,
hanem azt, a ki elmulasztja. A szülőket kell, még súlyos bün­
tetés terhe alatt is, kötelezni, hogy gyermekeiket hitfeJe-
kezetök kebelében keieszteltessék meg és jegyeztessék be
az anyakönyvbe. Erre a szülőket oly szigorúan kellene kö­
telezni, hogy csakis rendkívüli körülmények kényszerítő pa­
rancsa menthesse fel a közintézkedés és hitfolekezetök iránt
tartozó kötelességük elmulasztásának büntetése alól. Ily
irányban hozott és helyes szabályokat tartalmazó törvény
Erdélyben létezik is. Ugyanis az 1792-iki erdélyi ország-
gyűlésen hozott fi7 t. ez. 200 m. frttal rendeli büntetni
azon szülőt, ki gyermekét nem azon vallásban keresztelted meg
és nevelteti, melyet a törvény a gyermek vallásáúl megálla­
pított, mely esetben a törvény szerint a felpores régen a
fiscus vagy a gyermek valamelyik rokona volt. Sőt azon
esetben, ha a gyermek keresztelés és neveltetés révén más
felekezetbe csempésztetek át, az önjogúvá vált gyermek is
lehetett felperes gyámja vagy gondnoka ellen. A kereset
czélja a gyermek áttétele volt törvényes egyházába.
Ez a törvény a szeg fejére ü tö tt; iránya, felfogása
helyes volt; nem azt a farkast büntette, mely a kitettt
gyermeket megette, hanem az anyát, ki gyermekét kitette.
Kérelem a 16-ik századbeli ref. zsinatok
végzései ügyében.
Megígértem a „Protestáns Theologiai könyvtár“ n t.
szerkesztőjének, hogy a 16-ik század folytán Magyar- és
Erdólyországban tartott jólentőségesebb prot. egyházi gyű­
lések, zsinatok kánonait a könyvtárban közrebocsátom.
Ez Ígéretemet a magyarhoni összes prot. felekezete­
ket illetőleg, most egyszerre be nem válthatom, mert ez, a
16-ik század zsinatterhes méhóből világra jött nagyszámú
és terjedelmű végzések sokasága és azok rejt- és leihelyei­
nek az országban szerte, sőt a külföldön is hosszú időt s
nagy szorgalmat igénylő kutatása és tanulmányozása miatt,
rám nézve lehetetlen. Talán helyesebb és sikeresebb is len­
ne, ha a testvér felekezetekre vonatkozólag azoknak fiai
osztakoznának velem úgy is előhaladott korú és terhes hi­
vatallal bajlódó társukkal e vállalatban.
Ennélfogva czólom egyelőre csak saját ref. egyházun-

kát illetőleg megfelelni a jelzett vállalatnak; minthogy en»
nek múltjából úgy is többet ismerhetek, kútfőihez köny-
nyebben férek: igy, ha Isten segít, vele a jövő óv elején,
ismeretem körvonalán belől, készen is lehetek.
Még pedig, minthogy legnevezetesebb zsinatainkat az
idézte elő, hogy az új egyházban rohamosan támadt dog­
matical nézetkülönbségek megvitatása s az elhagyott római
egyház sarktanai közűi megtartott és elvetett vagy módo­
sított hittélelekről szóló konfessiok készítése a vezérférfiak
előtt részint ön belső erősbitesök, részint külső védelmük
tekintetéből legfontosabbnak s legsürgetősbnek látszott:
én ez alkalommal nemcsak az egyház szabatosabb szerve­
zésére vonatkozó és a haza különböző vidékein alakúit egy­
házi testületek számára készült kanonokát, melyek édes
kevesek és hiányosak, hanem a hittani tárgyakkal foglal­
kozott zsinatok végzéseit és konfessioit is mind anyai
nyelvünkön adni és illető jegyzeteimmel kísérni kívánom.
Talán ezzel kissé megkönnyithetem azon tndós történész
fáradtságát is, ki majd rendszeresen föltüntetendi e század
dogmatical v itá it; mig gyűjteményem és csekély tanulmá­
nyaimból legalább vázlatosan ki fog derülni, mit tettek, sőt
talán az is elvonható lesz, hogy miért nem tehettek többet
az új egyház vezérférfiai, annak szabatosabb szervezésére
ús megszilárdítására.
Mely czélom minél biztosabb elérhetése végett tiszte­
letteljes bizodalommal kérem fel mindazon egyházi ügyeink
iránt érdeklődő tudós férfiakat, kik a 16-ik század zsina­
taira vonatkozó s általam még eddig meg nem szerezhe­
tett, avagy nem is ismerhetett könyvekkel, kéziratokkal,
vagy jegyzetekkel birnak, hogy azokat velem, rövid hasz*
nálatra, a prot. tudományosság érdekében közölni méltóz-
tassanak.
Azok a zsinati végzések, munkálatok, melyoket már
eddig összeszedhettem és a mennyiben latin szövegnek
voltak, le is fordítottam, a következők:
1. Erdődi I. zsinat. 1545 szept. 20. A kér. vallás
Czikkei.
2. Óvári zs. 1554 ápr. 4. Zsinati munkálatok.
3. Erdődi II. zs. 1555 febr. 26. Rószzsinati czikkek.
4. Tordai zs, 1558 máj. 1. A Krisztus személyéről.
5. Vásárhelyi zs. 1559 nov. 1. Az urnák vacso­
rájáról.
6. Az egervölgyi 1562 febr. 6. Katholikus hit­
vallás.
7. Tarczal-tordai 1562, 1563. A kér. tudománynak
rövid summája.
8. Gönczi 1566 jan. 23. Végzett és megerősített
czikkek.
9. Thordai 1566 márcz. 13. Az igaz háromság tudo­
mánya felől való egyetértés.
10. Vásárhelyi 1566 máj. 19. A sz. háromság felől
való kér. egyetértés czikkei.
11. Debreczeni 1567 febr. 2 4 —27. a) A Debreczen-
be összegyűlt kér. prédikátoroknak igaz és sz. írás szerinti
29
való vallásuk, b) Az Isten igéjéből és természet törvényé­
ből alkotott czikkek.
12. Szikszói 1568 jan. 9. 24 tétel a háromság ta­
gadók ellen.
13. Kassai zs. 1568 jan. 27. 27 tétel és hitvallás Egri
Lukács ellen.
14. Sárospataki 1568 aug. 24. Ugyanaz ellen.
15. Nagyváradi 1569 okt. 10. Közönséges ítélet
(Catholica Sententia) Dávid Ferencz ellen.
16. Csengeri zs. 1570. A Jézus Krisztus egyháza pász­
torainak hitvallása,
17. Herczegszöllősi 1576 aug. 16, Az Alsó- és Fel-
ső-Baranyában való ekklesiáknak artikulusai.
18. Váradi 1577 febr. 6. Az egyházi fegyelemről.
Gönczi György (Articuli minores).
19. 1557 körül. A Borsod-, Gömőr- és Kis-Hontme-
gyékben létező egyházak czikkei.
20. Csepreghi 1587 márcz. 12. Bejthe István Egy­
házi kánonai.
21. N.-károlyi 1591 febr. 10. A Magyarországon Is ­
ten igéje szerint réf, egyházak eredete, melyben szilárd
okait adják, miért nem lehet az egyháznak elfogadni a
Gergely-fóle naptárt.
22. 1595 évből. Ozikkelyek, a melyek szerint igaz-
gattatik az egyház Magyarország felsőbb részeiben.
Ó h a j t a n á m még h a s z n á l n i a csak n é v r ő l
ismert:
Toronán v. Temesváron 1549-ben tartott zsinat XIII,
artikulusait, az 1550-ben tartott zsinat 19 vbservatioit.
Beregszászban 1552-ben tartott zsinat 21 articulu-
aa it; Medgyesen 1559— 60-ban tartott hitvitákat.
Kolozsvárfct 1561. Kopácsi István elnöklete alatt
tartott zsinat végzéseit, az isteni előrendelésről.
N.-Enyeden 1564. Reformátusok és lutheránusok ál­
tal közösen tartott végzéseit a zs.-nak.
N.-Károlyban 1581. N.-Bányán 1590 jul. és Tasná-
don 1585— 1595 és 1597-ben tartott zsinatok végzéseit,
Csengerben 1595 jan. 25-én tartott zsinat végzéseit stb.
Porcsalma, decz. 19. 1880.
Zd. Kiss Áron .
FÖLHÍVÁS
a t. lelkész és tanító urakhoz.
Kolozsvárt, 1881 jau. 20.
Nagy tiszteletű szerkesztő ú ri Méltóztassék — e nem
egészen ide illő — azonban ide illeszthető soraimnak be­
cses lapjában helyet engedni, hátha nagytekintélyű olvasói
ebből is meríthetnek valami csekély hasznot.
Nehány eve működik Kolozsvárt, a lehető biztos ala­
pon, csendesen az „ E r d é l y i g a z d a s á g i e g y e s ü l e t 14
nehány derék tagja azon, hogy Erdély gyümölcsószeto —
de értve a szőlészetet is — és méhészete fölviruljon.

Maga elé tűzio © „ k e r t é s z e t i s z a k o s z t á l y “
néven ismert és működő k is c s a p a t , hogy hazarészünk­
ben e dolgokat zöld ágra segitse. Arra' törekszik s már-
már szép sikerre jutott, hogy a sok ezerféle alma, körte
stb.-ből kipróbálások folytán kiválasztván az elterjedésre leg­
méltóbbakat, ajánlhassa, illetőleg kezébe adhassa az ezekkel
foglalkozni szeretőknek, tudván azt, hogy nem juttathat
mindenki e czólra annyi időt, s nem is lévén oly kedvező
alkalma s főkép eszköze, hogy e tekintetben biztos alapon
működhessék.
Bizonynyal nagy nyereség, hogy e tér mivelésének is
akadtak bajnokai, hogy úgy szóljunk apostolai, kik erős el­
határozással fáradnak, hogy ez ügy jobb sorsva segítése ál­
tal társaiknak boldogitásukra lehessenek.
Hogy már ez ideig mire haladt e szakosztály műkö­
désében, az Érd. gazd. egylet hivatalos közlönyében, az
„ E r d é l y i G a z d á d b a n időről-időre napvilágra hozatott a
netalán érdeklődők tájékozása czéljából.
Tudtunkkal azonbau oly csekély azok száma, kik a jel­
zett „ G a z d á t “ járatják és olvassák, következőleg munkál­
kodásunkról tudomással bírhatnak, hogy igy általános
lendület nem koronázhatja e munkát; teljesseggel nem, ha
épen e n a g y b e c s ű l a p igen tisztelt olvasóit, a mé­
lyen tisztelt egyház-hivatali kart föl netn hívjuk, hogy ne­
vezett szakosztálynak — kitől a mint telik — segítségére
legyen.
Oh, mert hiszen az államkormány is, ha valamit kez­
deményez s elérni is akar, első sorban rendesen, mint leg­
természetesebb közvetítőket, az igen tisztelt lelkész és
tanító urakat szokta megkeresni, mint a kiknek eo ipso ér­
zékkel kell birniok minden jóval párosult szép és
SZÉP ÖREG ASSZONY.
Szép öreg asszony, hetvenöt éves;
S fürtin az ősznek ezüst dere bár:
Arcza piros még, mosolya édes,
És szemein még ifjú sugár.
Még szive telve a hű szeretettel,
Mit ki nem olthata kései kor:
Bérez, a melyet hó leple fedett el,
De belsőiben még ős tüze forr.
Szép öreg asszony Sok bu is érte :
Egyszerre Öreg lett, még fiatalon!
Mikor szive szentjét sírba kísérte,
S keblére zuhant az a szörnyű halom.
Bár halni óhajta: de élnie kelle,
Az ő névéért, kis gyermekiért
S az özvegyi fátyolt azóta viselve,
Áldást felülről csak övéire kért.
30
nemes ügy iránt, kiknek mint ilyeneknek népük úgy anya­
gi, mint lelki jóllétének eszközeiről is gondoskodniok er­
kölcsi kötelességük.
Épen azért, nem lóvén e lap orgánuma azon dolgok­
nak, mezeknek különben széles elterjedést kellene nyerniök,
bátrak vagyunk fölhívni az igen tisztelt lelkész és tanító
urak becses figyelmet arra, hogy e dolgok felől értesülést
az „ E r d é l y i G a z d a “ útján nagyon is practicze és
olcsón szerezhetni meg, a mennyiben e b b e n a szakosz­
tály összes működésének ismertetése közültetni szokott. S
még ehhez, a közelebbi időben, hivatalos közlönyévé válván
a most alakúit „ E r d é l y r é s z i o k s z e r ű méhész
e g y l e t “- n ő k is, sok olyan dolog felől értesíti olvasóit,
illetőleg tagjait, melyek segélyével s z é p és g y ö n y ö r ű ­
s é g e s d o l o g lesz sikerhez jutni.
Ebből folyólag van szerencsénk tudatni gyümölcsó-
szettel és méhészettel foglalkozni szerető ügytársainkkal, hogy
az Érd. gazd. egyesület igazg. választmánya kegyeskedett
az „ E r d é l y i G a z d a “ heti közlöny előfizetési árát a lelkész
és tanító uraknak, illetőleg iskoláknak s hasonlóan mind­
azoknak, kik fiatal méhész egyletünknek 20 írttal alapitó,
vagy 2 frttal rendes, illetőleg 1 írttal pártoló tagjaivá lesz­
nek, egész évre 1 í r t r a szabni.
Teljes tisztelettel figyelmeztetjük és kérjük tehát o
helyeu is mindazokat; kik meg eddig ez ügyről értesülést
nem nyertek, móltóztassanak valami úton az „ E r d é l y i
G a z d á “-t birtokukba kéri feni, illetőleg m é h é s z egy­
l e t ü n k e t becses beállásuk által főivirágzásra se­
gíteni.
Szentgyörgyi Lajos, s. k.
néptanító.
Isten meg is áldá bennök, meg is, ő t!
S ég záporain, nap déli hevén,
Magasra a szép sarj kihajta, kinőtt,
S elbokrosodott a vén fa tövén.
El is takará már zöld koszorúja
— Villám a hol érte — a régi sebet.
S a szép öreg asszony, boldogan újra,
Térdén heverő unokákra nevet.
Te jó öreg asszony, sok szép unokához
Hajolj le — s az égtől több jót te ne kérj
Hálát te csak adj, többért ne imádkozz’,
Van érted az Istent ki leérje, ne félj!
Mert gyermek-imát meghallgat az ég is,
S áldás van a szív őszinte sz a v á n :
— Éretted, előtted, gyermek vagyok én is,
Oh szép öreg asszony, édes anyám!
Szász Károly.

KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r, 1880. ja n . 2 2 -e n .
— A „M agyar P o lg á r“ -nak múlt évi egyik szá­
mában lapunk szerkesztőjének egyházi hivatalos állására s
magánéletére vonatkozólag oly becsületsértő közlemények
jelentek meg, hogy kénytelen vala — az elégtétel vételnek
más fegyvere rendelkezésére nem állván — a nevezett lap
szerkesztője ellen sajtópert inditni. Az esküdbszéki tárgya­
lás folyó hó 31-óre ki volt már tűzve. A „Magyar Polgár“
szerkesztője, dr. Nagy János úr azonban lapja tegnapi szá­
mában a következő nylatkozatot adta k i:
Mindazon hecsületsérto kifejezéseket, melyek lapunk múlt
évi decz. 7-ki 284-ik számának „Infernalis“ és „Janus“ aláírás­
sal ellátott közleményeiben többek s különösen n. t. Szász Domo­
kos ur személye, hivatalos állása s magánéletére vonatkozólag
foglaltatnak — mint alaptalanokat — ezennel egész terjedelmük­
ben visszavonjuk és sajnálatunkat fejezzük ki a fölött, hogy köz-
tiszteletben álló egyének ellen, a szóvita hevében, ily hecsületsérto
nyilatkozatok juthattak lapunk hasábjaira.
Kolozsvárt, 1881. jan. 20-án.
A s z e rk e s z tő s é g .
Lapunk szerkesztője e nyilatkozat által a sértő felek
részéről teljes elégtételt nyervén, emberies kötelességének
tartotta sajtépörét visszavonni.
~ F erencz József egyetem , ezt a czimet kapta a
kolozsvári egyetem. A király a közoktatási miniszter elő­
terjesztésére megengedte, hogy a kolozsvári tudomány-egye-
-tem részére a bemutatott tervezet szerint való alapító le­
vél kiállíttassák és kiadassák. Ezen alapitó levél, hivatko­
zással az 1872. évi XIX. t. csikkre az ez által felállított
s az 1872—73 tanévvel tényleg megnyílt kolozsvári ma­
gyar királyi tudomány-egyetemnek az azon t. cz.-ben meg­
ígért ideiglenes szervezetét s abban adott jogait és kivált­
ságait is megerősíti, a tudomány-egyetemet minden jöven­
dő időkre nézve megalapitottnak és' megerősítettnek nyil­
vánítja s megengedi végűi, hogy az jövőre ,>Perencz J ó ­
zsef m. kir. tudomány- egyetem" czimet viseljen.
— T anári jubileum . Nagy-Körösön Ádám Gerzson,
a ref. főgymnasium igazgatója folyó évi február 22-én ün­
nepli tanársága negyedszázados jubileumát« Ez alkalomból
egy bizottság alakúit, mely gyűjtést rendez egy, a jubiláns
nevét viselendő alapítványra, esetleg a neki átnyújtandó em­
léktárgyra.
— Öngyilkos néptanító. A napokban a helybeli
községi iskola segédtanítója, Fehér József, a Pannónia szál­
lodában hat lövetű pisztolylyal agyonlőtte magát. Az éjét
egy barátjával ott töltötte s a vendéglős csak reggel vette
észre, hogy mi történt szállójában. A szerencsétlen ifjú
győgyithatlan betegségét mondja hátrahagyott levelében a
végzetes tett indokáéi.
— A helybeli ev. ref, főtanodában az 1880—- S í ­
ik tanév első felében tartandó nyilvános vizsgálatok sora.
Január 27-én d. e.* 8 — 11-igj I. éves bölcsészek a meny-
3t
nyiségtanbél. Január 27-ón d. u. 2— 5 -ig : II. éves bölcsé­
szek a természettanból. Január 28-án d. e .8 — 11-ig: I. éves
bölcsészek az egyetemes történelemből. Január 28-án d. e.8 — 11-
ig: VI. középosztály minden tantárgyból. Január 28-án d.
u. 2— 5-ig: II éves bölcsészek az anthropologíából, kap­
csolatosan az összehasonlító állat anatómia legfőbb adatai­
ból. Január 29-én d. e. 8 —11-ig: I. éves bölcsészek a
vegytanból. Január 29-én d. e. 8— l l i g : V. középosztály
minden tantárgyból. Január 29-óu d. u. 2 —5*ig: II. éves
bölcsészek a magyar történelem- és magyar alkotmánytan­
ból. Január 31-én d. e. 8 — 11 -ig : II. éves bölcsészek a
lélektanból. Január 31-ón d. e. 8 — 11-ig: IV. középosz­
tály minden tantárgyból. Január 31-én d. u. 2 —4 -ig ; 1.
elemi osztály minden tantárgyból. Február 1-en d. e. 8 —
12-ig: II és I. eves bölcsészek a latin irodalomból. Feb­
ruár 1-én d. e. 8— 1 1-ig: III. középosztály minden tan ­
tárgyból. Február 1-én d. u. 2— 5-ig: 2. elemi osztály
minden tantárgyból. Február 2-án d. e. 8 — 11 -ig : II. éves
bölcsészek a heílen irodalomból. Február 2-án d. e. 8 - 1 1 -
ig: II középosztály minden tantárgyból. Február 2-án d.
u. 2 —5-ig: 3. elemi osztály minden tantárgyból. Február
3-án d. e. 8 —-11-ig : I. éves bölcsészek a hellén iroda­
lomból. Február 3-án d.^e. 8 —11-ig: I. középosztály min­
den tantárgyból. Február 3-án d. u. 2—-5-ig: 4. elemi osz­
tály minden tantárgyból. A Il-ik félév február 10-ón kez­
dődik. Kolozsvárt, 1881 január 12-én. Az i g a z g a ­
tóság.
— A m onarchiáb an tartózkodó jezsuitákról meg­
jelent á hivatalos névtár. A rendtartomány összes száma
528, mely a múlt évhez képest 3 gyarapodást jelez. Ha­
zánkban nevezetesen: Kalocsán 43, Kapornakon9, Pozsony­
ban 54, Szatmáron 13, Nagyszombatban 26 a rendtagok
száma. 1880 bán. 9 tagját vesztette el a rendtartomány,
t. i. 6 áldozárt és 3 coadjutorb. Hazánkban csupán Po­
zsonyban voltak halottai az említett évben: 1 áldozár és 1
coadjutov. A jezsuita rend egyetemes főnöke (praepositus
generális) B e c k x János Péter. Az összes tagok száma
1870 elején 16,207, 1880 elején pedig 10,481 volt, a
gyarapodás tehát 274.
— V e ttü k a következő folyóiratokat: „Magyar prot.
egyh, és isk. Figyelő“ harmadik évfolyamának első füzete.
Tartalma: A Philadelfiában tartott presbyteri gyűlés bi­
zottságának szózata, az összes presbyteri egyházak lelké­
szeihez, presbytereihez és minden tagjaihoz ! A vallássza­
badság kérdéséhez. Czelder Márton. Gyakorlati bibliamagya­
rázat. Gulyás Lajos. Az egyházi élet Londonban. Thomay
József. Nézetek a zsoltárok átiratáról. Ivánka Sámuel. A
régiek. Keserű Dayka János levele Bethlen Gáborhoz. Köz­
li: Szilágyi Sándor. Külföld. Európa, Afrika, Amerika, Ausz­
trália. Belföld. Húsz év után. Czelder Márton. Könyv- és
lapszemle. Szerkeszti és kiadja: Czelder Márton. — Va­
sárnap első évfolyamának 15-ik és 16-ik füzetét. Tartal­
ma amannak: Úri imádság! Melczer Gyula. Egy életet egy
virágért! Csécsi Miklós. A dicső testvér. Tomka Károly*

Rósz kövek, Thomay József. Pogány templomból keresztyén
templom. Thomay J. A kidobott szentirás. Tliomay József.
Bibliaolvasási kalauz. Apróságok. Isten szava. Ennek: Vá­
gyódás ! Nagy Jánosék, Nagy Mártonok háza. Zsigmond
Sándor. Saul király. Tomka Károly. Igaz Lajos levelei Sán­
dor fiához. Igaz Lajos. Az ócska kabát. Molnár Zsigmond.
Apróságok. Hány óra? Felelős szerkesztő ós kiadó tu la j­
donos: Ozelder Márton. Fő munkatársak: Könyves Tóth Kál­
mán, Láng Adolf. Ára egy évre: 2 frt. Egyes szám 4 kr.
Ajánljuk t. lelkész társaink figyelmébe és pártfogásába e
nagybecsű folyóiratokat.
— Új zenem üvek. Táborszky és Parsch zeneműke­
reskedésében megjelent: Betét dalok Makróczy János „A
becsület szegénye" czimű eredeti népszínművéhez. I. Sajó
vize zavarosan. 2. Ez a kislány. 3. Dalolj, dalolj. 4. Mikor
a leánynak itt az ideje. 5. Enyém vagy te gyöngyvirág. 6.
Hej csak sózva. Énekhangra zongora kísérettel vagy zongo­
rára külön szerkesztő F. P, Ára 1 frt.
A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚR A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
BOCSÁTOTTA K I:
T u d á s ú i ém m e g t a r t á s ú i .
65 — 1881. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisz­
ter űr ő nagyméltósága a múlt évi decz. 15-érői 33,010.
számú leiratában arról értesit; hogy a nyilvános, avagy nyil­
vánossági joggal felruházott tanintézeteknél és népiskolák­
nál hittanitók gyanánt működő tartalékos tábori lelkészek
elöljáróságaik megkeresésére az illető parancsnokságok által,
mind a közös hadseregnél, mind a honvédségnél felmentet­
nek az évenkénti tiszti följelentkezeseken (Hauptrapport) való
megjelenés alól.
Ugyanily felmentésben részesitendők a hadkötelék alatt
álló és hason minőségben működő azon lelkészek is, a kik
átmenetileg a legénység állományába tartoznak és tartalé­
kos tábori lelkészekké kineveztetésökig az ellenőrzési szem­
léken megjelenni kötelesek.
6 7 — 1881. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisz­
ter úr ő nagyméltósága múlt évi decz. 15-éről 32,786 szám
alatt arra hiv fel: útasitsam t. lelkésztársaimat, hogy ka­
tonai személyek csak is a tábori lelkész szabályszerűen ki­
állított hirdetési bizonyítványa előmutatása mellett eskethe­
tő k meg.
64— 1881. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisz­
ter űr ő nagymeltósága múlt évi decz. 15-éről 34,945. S7.
a. arra hiv fel, hogy útasitsam t. lelkésztársaimat, hogy
oly nyugalmazott katonatisztek, kik a kezüknél lévő ren­
delvény szerint, a felülvizsgálat alkalmával, hadseregi szol­
gálatra alkalmatlanoknak, de a helyi szolgálattételre képe­
seknek nyilvánittattak, csak úgy eskethetők meg, ha a fő-
hadí- vagy hadparancsnokságtól kiállított házassági enge­
délyt mutatnak elő.
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref, főtanoda betűivel Kolozsvárt.
32
K ö r ö z t e t ne k.
1408 — 1881, K i s k ü k ü H ő i e g y h á z m e g y é n k ­
b e n a s z ő k e f a l v i p a p i á l l o m á s . Javadalma: a fel­
szabadult úrbéresektől 10— 15 kai. búza; canonica portio:
20 hold III. oszt. szántó egy tagban, 1 h. 800 négyszög
öl II. oszt. kaszáló, 1000 négyszög öl szőlő; 17 frt 81
kr, cameraticum ; napszám az ifjaktól ; 30 szekér fát tar­
toznak bevinni onnan, a hol megveszi a pap; a can. por­
tio adóját fizeti az egyház, miveli a pap. Csüdőtelkeről 18
kai. tiszta búza. M.-Sárosról 37 v. szemes törökbűza. D.-
Sz.-Mártonból 32 veder must, ide csak úrvacsora osztáskor
megy ki a pap. Stola: eskotós-temetósért 1 — 1 frt. Ke-
resztelésért 20 kr. A temető fŰ7ét a pap használja. Pá­
l y á z a t i h a t á r n a p : f e b r u á r 28-ka. Folyamodványok
esperes t. B e n e d e k F e r e n c z aához Harangláb (u. p.
D -Szt.-Márton) küldendők.
U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é n k b e n a s z .-a l-
m á s i p a p i á l l o m á s . Javadalma: 150 véka búza a régi
vékával; 12 kurta öl szinfa, 7 frt 82 kr fapénz s a falú
erdejéből 6 szekér f a ; canonica portio: 1044 négyszög
öl I. oszt., 3 h. 1085 négyszög öl III. oszt. szántó, 1 h.
800 négyszög öl I. oszt., 3 h. 600 négyszög öl II. oszt.
kaszáló, 132 négyszög öl II. oszt. szőlő; 8 eke-, 20 ka­
sza-, 20 tenyeres napszám, minden ifjú te szén egy nap­
számot. Somogyomból: 42 v. búza, 33 v. törökbúza, 4 sze­
kér fa, 1 szekér széna. Modgyesről 9 frt. Tisztességes lak,
szép kerttel. Mindkét egyházkerület választott papja jöve­
delmének V6-át köteles a gyámintózoti pénztárba befizetni.
P á l y á z a t i h a t á r i d ő : f e b r . v é g e . Folyamodványok
a fe n i r t e s p e r e s aához küldendők.
71— 1881. A s z é k i e g y h á z m e g y é n k b e n a
p u s z t a-kam a r á s i 4 -ed o s z t . p a p i á l l o m á s .
U g y a n e z e n egy h á z m e g y én k be n a f e k e t e ­
l a k i k. t a n í t ó i á l l o m á s . 120 frt 94 kr fizetéssel.
P á l y á z a t i h a t á r i d ő : f e b r u á r v é g e . Folyamodvá­
nyok esperes t. B á t h o r i D á n i e l aához, S z é k r e kül­
dendők.
Kolozsvárit, január 11. 1881.
A SZERKESZTŐ POSTÁJA.
H o r v á t h I st ván, kol l ega urnák, B ü r k ö s .
Szíveskedjék az egész czikksorozatot beküldeni, hogy te r­
jedelme felöl tájékozhassam magamat.
'S í évfolyam. Kolozsvárit, 1S81. Január 30.
M egjelenik
minden vasárnap.
.fizerkeoBttfségl s kiadói szállá« i
ERDÉLYI
b.-favkasutcza 16. sz hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzondők.
EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP.
Kéziratok nem adatnak vissza.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S : S z á B Z
Tartalom: B. Eötvös József halálának tizedik évforduló­
ján, Hegedűs István. — Az 1}Eötvös-alapi(-róL x+y. — Az áll. ig*
tanács r. Üléséből, r. t. — Egyházi lapszemle. — Tá r c z a : A
.vallás köréből. (Szemelvények br, Eötvös József műveiből.) — Kü-
llönfélék. — Körözvónyék.
k Teljes életét azon magasztos feladatnak szen­
J .
halálának tizedik évfordulójára.
Kolozsvár* 1881 január 27-én.
Egy pár nap múlva, a jövő hó 2-án lesz t i z
öve, hogy <egy nemes szív megszűnt dobogni. Egy
nemes szív, mely szent hevüléssel csüngött hazánk,
nemzetünk szebb jövőjét); á lelkesedés isteni elra­
gadtatásával., nem egyszer a honfi aggalom marczan-
goló kínaival, de mindig az önzetlen lélek tiszta
lángjával dolgozott e szebb jövő valósítására. Eszebb
jövő jelent, meg a költői alkotás ihletett perczében
varázslatős bübájjal; e szebb jövő elé sötéten bo­
rongó veszélyek tárták izgalomban az államférfiét és
sarkalák lázas tevékenységre a tevékeny férfiút; e
szebb jövő feltételeibe mólyedt a társadalom bölcselő,
bonezoló elméje; e szebb jövőhöz reményt adó jogot
kérte a költő, államférfid és bölcselő egyszerre a
polgárosodás fejtvényeinek titkába hatoló elméjével.
Lehetetlenség, báládatlan megfeledkezés volna e
férfiúról meg nem emlékezni az utódoknak. Kétsze­
resen főiemelkedik lelkünk mélyén e nemes alak
o nevezetes napokban, melyek leteltével már egy
harmad ember öltő telt el azóta, hogy a lángoló
5. szám
§ irdttési dijak:
Kétszer hasábozotfc garmond
s#r vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
ufcáu 30 kr.
Nagyabb és többször megje­
lenő Jűrdetéseknól külön ked--
vezméü) t nyújt a kiadóhivata
" Előfizetési á r :
Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 50 kr
Z D O IT lO lS O S .
szív liamvadó; a világitó agynak annyi fénye nincs,
mint egy fónybogárnak Csak az, mi benne
halhatatlan volt: az lebeg az örök hazában, hol az,
mi itt csak a szivet tépő aggodalom vagy azt föl­
emésztő balhatlan sóvárgás, teljesülé reménységbe
és v a l ó életbe olvad át.
telte, hogy a keresztyén miveltség javára oldja meg
a nagy kor- és társadalmi kérdéseket. Bölcselkedő
volt, de a érzelmei és reményei által elfogult
s z ív
bölcselkedő, kit elfogulttá épen azon mérhetetlen
szeretet vallása tett, mely az újabb demokcat esz­
mék igéit hirdeti; de nem silányitja érdekharczczá,
az erősebbnek a gyengébbel szemben jogosnak kiki­
áltott Küzdelmévé az újabb kor politikai és társa­
dalmi élete legszebb megváltó eszméit: a szabad­
ságot, egyenlőséget és e két eszmének a nemzetek­
re alkalmazását: a n e m z e t i s é g e t .
Aristokrat származása mellett hevftlt a kuny­
hók lakóiért, értette és rokonszenvvel kísérte a tá r­
sadalmi jogok élvezetéből kizárt nép fiának szenve­
déseit; de egy finom lélek érzékenységével riadt visz-
sza az érdekharcz azon cynikus alakjától, mivó már
azóta is kezdett válni nemcsak az egyesek, de a
nemzetek barcza is.
ő nemesebb, bensőbb szeretettől áthatott és a
remények által megszentelt polgárosodás alakját k e­
reső, melyben csak annak van több joga, kinek te­
hetsége arányában több % felelőssége, csak annak
van hatalma, kire a közakarat ruházza azt, de an­
nak l e g y e n ; mert az'egyéni tetszés a legbomlasz-
tottabb elem, iiíely a műveltség formába jegeczese-
désót lehetetlenné teszi.
Oh, pedig mint érzi az átmenet vajúdásait. Ki
a Karthausit figyelemmel olvasta: látja, hogy Eöt­
vösnél a világfájdalom nem egyéb, mint egy oly
ember csüggedése, ki reményekben nőtt fel, de azok-

tói a csalódás után sem akar, sem tud megválni.
E remény olyan, mely meg nem szégyenit. „Csak az
önzőnek nincs vigasztalás a földön“ ez a Karthau-
si végkövetkeztetése; ez az egészet átható alapesz­
me. Ez Eötvös életének kulcsa.
A legérzéketlenebb érdek-harczot vívta a nem­
zet a hatalommal, a legérzéketlenebb érdek-haiczot
akarta kibékitni akiegyezés a birodalom két fele közt,
a legérzéketlenebb órdekharcz jelenetei izgatták ogész
Európát: a szabadságot és jogot követelő és a k i­
váltságos osztályok közti engesztelhetetlen órdekharcz
jelenetei: és Eötvös az élet sebeinek egyetlen gyógy­
írját az önzetlenségben keresi. Mintha csak a keresz­
tyén érzület jogát hangsúlyozta volna az erről any-
nyira megfeledkező társadalomban.
A sors sok szenvedést bocsátott rá, mint Gö-
the oly szépen megmondta hogy „a v é g t e l e n
tökéiyű istenek v é g te l e n s ze nv ed ése ke t
bocs á t a n a k a z o k r a , k i k e t s z e r e t n e k . De
Gyulai igazán mondja emlókbeszódében, hogy van
halálában valami vigasztaló és felemelő. „Egy szép,
egy egész életet látunk befejezve; az ifjúság me­
rész álmát, melyet az érett kor megvalósít.“ Nem
érte-é meg a jobbágyság felszabadítását, melyért
oly lelkesen beszólt a szószékről, melyért oly ne­
mesen lelkesedett költői műveiben?
Első föllépte a jobb börtön-rendszer érdekében
történt? Nem érte ó meg az emberségesebb újabb
kort? Irt a zsidók emanczipacziójáórt, nem maga
vitte-é keresztül az eszmét, legalább részben, mint
miniszter ?
És a miért egész életében küzdött: a társa­
dalmi jogok örökségéből kitagadottakat részesíteni
elévülhetetlen öröksógbeu: nem törte-é meg e mi nd­
annyi közt legmagasztosabb, sőt az összes egyéb küz­
delmek czólját is tagadhatatlanúl egyedül biztositó
útat a népoktatási törvény alkotása által?
A műveltség mindnyájunk java, öröké. Ez
örökségből kitagadott nincs. A társadalom összes
erőit fölhívta, hogy ez örökség megadását önzetle­
nül eszközölje. E czól elérésétől most, t i z év múl­
va is mily távol vagyunk; de nem közelebb-ó, mint
ő volt. E czól fenségével lelkében tért a sírba. E
czól fenségét ha átérezzük, ünnepeljük meg az ő
emlékét valóban. Ha ezt tesszük, a demokratia ural­
mát biztosítjuk és a demokrat eszméket a keresztyén
hit ós szeretet szárnyaival látjuk el. E szárnyak
emelték öt az üdvezültek sorába, e szárnyak nélkül
34
röghöz kötött rabok vagyunk. A röghöz kötött job­
bágyság felszabadítása az erkölcsi világban úgy nyer
magyarázatot, hogy Eötvös nagy szivének nemes
hevületét megértve: többre becsüljük az önzetlen
kazaszeretetet, az önző órdekharcznál, mely utoljára
sárba rántja ós meghurczolja a legszentebb jo­
s z ív
gait. Ide kell nevelni a jövő nemzedéket. Fejlesz-
szük a népiskolát; biztosítsuk a néptanítók függet­
len anyagi helyzetét, gondoskodjunk árváikról, mi­
nek hatalmas eszköze az Eötvös-alap gyarapítása:
ós akkor a másik tiz évre való visszapillantást több
önérzettel és kevesebb csalódással tehetjük m eg;
akkor az Eötvös emlékét a háládatosság igaz alak­
jában szenteljük meg.
Hegedűs István.
AZ „EÖ T V O S-A LA P“-RÓL.
K o lo v s v á it, 1881 j a n , átí.
A magyar nemzet kegycletes bálából díszes érczszobrot szen­
telt b. Eötvös József, a kitűnő államférfi, a nagy hazafi, író és költő
emlékének; a magyar néptanítók pedig Eötvösnek, mint a
közmivelődés apostolának emlékére egy alapot létesítettek,
mely már évek óta áldásosán működik.
Az „Eötvös-íjap“ Petcrffi Sándor budapesti tanár kez­
deményezésére 1875-ben alakult meg. Alapszabályait a bel­
ügyminisztérium 1875 decz. bó 7-ón láttarnozta. E szabály­
zatból a következőket emeljük ki: „Magyarország területén
létező népiskolai, polgári iskolai, kepezdei tanintézetek és
kisdedóvódák tanárai nevelői s tanítói, valamint tanítónői
a saját részükről befizetendő évi járulékokból, űgypártolók
kegyes adományaiból, jótékonyezélű előadások jövedelméből
stb. országos pénzalapot létesítenek.
Az ezen alapra befolyó pénzösszeg „Etvüs-alap“ ne­
vet visel, mely évenként két egyenlő részre osztatván, az
egy-egy évben begyülő összegnek egyik fele része évenként
tőkósittetik s oly alapítványnak alkottatására fordittatik,
melyeknek kamatjai az alap évdijas tagjainak egyetemein­
ken tanuló, szorgalmukat s előmenetelüket igazolni képes
gyermekei között ösztöndíjakként fognak kiosztatni. A két
részre osztott alap másik felének háromnegyodrósze pedig
évenként részint tudományos ós műegyetemeinket, részint
akadémiáinkat, középtanodáinkat vagy képezdóket látogató
oly tanulók közt osztatik ki ösztöndíjakul, kiknek szülője
az ;;Eötvös-alap“-nak rendes tagja, s mint ilyen az alap
gyarapításához évenként legalább 1 frttal járul. Mig az
alapra történő évi gyűjtések ugyanezen második felének egy
negyedrésze évenként oly szegény sorsú illetékes tanárok,
tanitók, tanítónők vagy kisdedóvók s ezek özvegyei, — de
leginkább ezeknek kenyérkeresetre képtelen, nyomorék s
árva gyermekeinek gyámolitására fordittatik, kiket valamely
tanító egyesület segélyre méltóknak tartva ajánl.“
A szabályzat értelmében megalakulva a központi gyüj-
 35

tő bizottság, már 1877-ben meglehetős eredményt tudott
fölmutatni, a mennyiben ez év alatt 6-an részesültek ez
alapból ösztöndíjban vagy segélyben, a kik Összesen 650
irtot kaptak.
1878-ban kiosztatott 1150 frt, melyből ll*en része­
sültek.
18 79-ben kiadatott 16 egyénnek összesen 1650 frt.
Eddig folytonos emelkedést látunk, úgy a segélyzettek
számát, mint a segélyképen kiosztott összeg mennyisé­
gét tekintve is.
De az 1880-ik évben már csökkent az alap gyara­
pításán működők száma, mit abból követKeztethetünk, hogy
ekkor csak 12«en részesültek összesen 1100 frt segélyben;
tehát 550 frttal kevesebb adatott ki, mint a megelőző évben.
A folyó 1881-ik évre ismét 1200 frt adatik ki ösz­
töndíjakra és segélyekre, még pedig a boldogult Eötvös Jó­
zsef b. halálának évfordulója napján febr 2-án.
Végűi fölemlítjük, hogy az egylet jelenlegi összes va­
gyona, illetőleg alapja 8074 frt 94 kr.
Fennebbiekben az „Eötvös-alap“ eddigi munkássága
eredményét röviden vázolva, fel kell még említenünk, hogy
a kqlozsmegyei tanítótestület az alap gyarapítása érdekében
tevékenyen működik; nevezetesen megalakította az „Eötvös-
alapM kolozsvári gyűjtő bizottságát.
E bizottság ta g ja i: elnök : nt. Szász Domokos ev.
ref, egyházkerületi főjegyző iír; alelnök: Benedek József;
jegyző: Rieger Im re; pénztárnok: Propper Ferencz; elle­
n ő r: Deák József; bizottsági tagok: Kozma Józsefne, Koz­
ma József és Benedek Sámuel, mindnyájan a kolozsmegyei
tantestület tagjai
A bizottság működését megkezdve, eddig 44 évdijas
tagot gyűjtő ti az Eötvös-álap“ részére a tagok gyűjtése
érdekében aláírási ivek kibocsátását határozta eh
Az alap gyarapítására a központi választmány útján
kérvényt intézett a helybeli összes iskolaszékek elnökségé­
hez* melyben az „Eötvös-alap“ javára.az iskolákba perse­
lyek behozatalára engedélyt kér.
Örömmel jelenthetjük továbbá, hogy Hegedűs István
tanár úr az alap gyarapítására közelebbről megjelent „Drámai
költemény“ czimű műnkájából 100 példányt elárusitásra
ajánlott fel az „Eötvös-alap“ javára, mely nagylelkű
adományból az alap 20 frt bevételt remélhet.
Végűi fel kell említenünk, hogy e bizottság a nt. el­
nök úr indítványára, „Eötvös ünnepély“ rendezését hatá­
rozta el, mely ünnepély f. év febr. hava 2-án br., Eötvös
József halála tizedik évfordulóján fog, megtartatni,
az „Eötvös-alap“ javára fizetendő tetszés szerinti belépti
díjjal. x+ y
AZ Á L L IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
Kolozsvárt, 1881. jan. 23.
Jelen vannak: főt. Nagy Péter püspök, mint elnök,
br. Bánffy Dániel, Incze Mihály, Szász Béla, Bodor Antal
titkár és Szabó Ádám számvevő.
Az ülésen kívül elnökileg ellátott 66 ügy bejelentet­
vén, helybenhagyó tudomáséi vétetett.
Titkár előterjeszti a szászvárosi Kún-kollegium ösz-
szes ügyeinek megvizsgálására 1880 évi deczember 21 és
22 napjain kiszállott egyházkerületi biztosok (Pogány Gyöi’gy
főgondnok, Réthi Lajos kii\ tanfelügyelő és Sándor János
miriszlói lelkész) jelentését, mely egészben véve örvendetes
állapotokról tesz tanúbizonyságot. Az anyagi ügyvitelt pon­
tosság és lelkiismeretes hűség jellemzi; az 1880 évi be­
vétel teszen 15,905 frt 45 krt,
a kiadás 15,838 frt 02 krt.
A kollégium összes vagyoni állása:
1. Fekvősógek értéke 62,900 frt — kr.
2. A közpénztáraktívuma 95,022 frt 86 kr.
3. A közpénztár kamat és haszon-
bérhátráléka 3092 frt 59 kr.
4. Gr. Kún Kocsárd 50,000 frtos
alapítványa 58,257 frt 98 kr.
5. Gr. Kún-féle építési alap 5441 frt 61 kr.
Összesen 224,714 frt 49 kr
osztr. értékben.
Rendszeres évi segélyek:
1. A szász egyetemtől 3000 frt.
2. Az 5000 frtos alapból 1550 frt.
3. A helybeli ogyház fizet 300 frt.
4. A város által adott 36 öl fa értéke 100 frt.
5. A pénczei vámfa értéke 40 frt.
összesen 4490 frt
Az iskolai tan- s egyéb dijak összege 1700 frt.
A nagy könyvtár — a Kűn-könyvtár kivételével —
rendben van ; a pbysikai, chemiai, állat-ásványtani gyűjte­
mények leltározva vannak, de hiányzik az ellenőrzési alá­
írás. A szárított növénygyűjtemény kezdetleges* A gyűjte­
mények gyarapítása, tudományos folyóiratok járatása és a
kollégiumi bútorzat javítása s korszerű átalakítása ajánl tá­
tik a vizsg. biztosok által.
A vizsgáló bizottság jelentése alapján fölhivatik a
kollégiumi elöljáróság, hogy kötvényeinek és nagybecsű
okmányainak kellő wegőrizketése czéljából egy Wertheim-
szekrényt szerezzen, mondja fel a zálogjogilag nem bizto­
sított kün lévő tőkéit és helyezze el zálogjogi biztosítás
mellett vagy jövedelmeztesse más, de biztos módon.
Az alapítványi tőkéket igyekezzék szabályszerű új kö­
telezvény beszerzése által biztosítani.
A folyamatban lévő perek állásáról adjon részletes
kimutatást.
A tanítási segédeszközök korszerű gyarapítása figyel­
mébe ajánl tátik a m. tt. elöljáróságnak.
Az elnök indítványára elhatároztatik, hogy a köz­
pénztári kezelés alatt álló szelvényes államadóssági kötvé­
nyek kicseréltetnek 5% -os magyar papír járadék-kötvé­
nyekkel.
A s.-szt.-györgyi kollégium m. tt. elöljáróságának
jelentéséből örömmel értesül az ig. tanács, hogy néhai fel-
csernátoni K ü l ö n t e J ó z s e f ama kollégiumnak alapit-
*
 ványi okéira 1500 frtot hagyományozott. A kollégiumi elöl­
járóság fölhivatik b. e. hagyományozó utódainak, a hagyo­
mány elfogadásának bejelentésével, az alapitó nemes intéz­
kedése felett érzett hálájának kifejezésére.
Az árpástói egyházközség és Nyárádi Elek úr között
létrejött adás-vevési szerződésre nézve kimondatok, hogy
küldje fel esperes afia a megvásárlandó fekvők tetekjegyzo-
könyvét; mutattassa ki az egyházközséggel, hogy a köl­
esön kamatait és a törlesztést miből fizetik?
A mosoni 1. egyház részére, hogy perköltség tarto­
zását kifizethesse, 80 frt útalványoztatik az 1880 évi ál­
lamsegélyből. Esperes afia fölhivatik, hogy mutassa ki az
illető egyházközség vagyoni állását, valamint népesedési és
telekezetközi viszonyait.
r. t.
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A »Protestáns egyh. és iskolai Lap“ 4-ik
•számában Ferencz József „Szabad a vásár" feliratú czikk-
sorozatának második közleményében ezt Írja:
A soproni eset folytán vitássá lelt keresztelési ügy­
ben a katholikusok közűi sokan a lelkiismeret szabadságára
hivatkoznak. Mindnyájunknak méltó örömére szolgálhat, hogy
katli. részről is barátságosan fogadják, sőt védelmezik is a
lelkiismeret-szabadságot. Az idő szelleme a rém. katli egy­
házat sem hagyta érintetlenül. Minő különbség a jelen és
múlt között, midőn a róm. katli. egyház a legellonsógesebb
■állást foglalta el a ielkiismeret szabadságával szemben.
Avagy a reformatio terjedése megakadályozására Európa-
szerte használt erőszak, mi volt egyéb, mint hatalmas til­
takozás a magát érvényesíteni akaró lélkiismoret-szabad-
ság ellen.
Úgy tetszik, hogy a ielkiismeret szabadságára hivat­
kozás a soproni keresztelési esetnél nem egészen, a vallás­
ügyi törvényeket tekintve pedig teljességgel nem korrekt.
Hiszen a lelkiismeret-szabadság abban áll, hogy a hit tá r­
gyairól mindenki szabadon alkothat magának meggyőződést,
s azt és olyan vallást követhet, a melyet akar és a me­
lyik neki tetszik. De hazánkban a lelkiismeret-szabadság
ez idő szeiint még mindig némi megszólításnak van alá­
vetve, a mennyiben csak a törvényesen bevett vallások
közűi követheti mindenki, azt a melyiket akarja. Mi­
ntán pedig a gyermek a hit tárgyairól meggyőződést nem
szerezhet, és igy egyik vagy másik vallásfelekezethez tar­
tozását nem határozhatja el, valakinek ideiglenesen gon­
doskodni kell. Nálunk ez idő szerint a törvény gondosko­
dik, meghatározván, hogy a szülöttek nemök szerint a szü­
lők vallását követik; ha a szülők más vallásra térnek át,
gyermekeiket hét éves korukig magukkal viszik nemök sze­
rint azon vallásra, melyre átlépnek; a hót éves gyerme­
kek már azon vallásban maradnak, a melyben születtek,
18 éves korukig, a midőn aztán szabadon választhatnak
magoknak vallást. E törvónynyei szemben azt is fel lehet
hozni, hogy a szülői hatalmat korlátozza. A vallásügyi tör­
vények megalkotásánál többen voltak e nézetben, minek folytán»
a gyermekek vallása felett az elhatározás jogát közvetlen a
szülők kezébe akarták letenni. Azonban a többség másként
határozott. De ha csak ennyi sérelme volna a lelkiismeret,
szabadságának, magasra nőhetne fája s dús lombokat hajt­
hatna koronája, melynek árnyékában nyugodtan pihenhet­
nénk mindnyájan.
A kereszteléseknél a lelkiismeret-szabadságra hivat­
kozni nem egyéb frázisnál, melylyel a világ szemébe port
hinteni lehet, de azt bekötni nem. Használja mindenki a tör­
vény által számára biztosított lelkiismeret-szabadságot, tér­
jen át arra a vallásra, a melyikre tetszik, s ez által tör­
vényes úton elérheti azt a czélt, melyet most törvénytelen
úton keres, ha nem a házasságkötéskor adott revcrsaüS'
vagy ígéret folytán jutott e kényszerhelyzetbe. De akkor e
törvény épen lelkiismeret-szabadságának megvédésére s nem
megsértésére szolgál, a mi ez okból is figyelmet érdemel.
Ha a gyermekek vallásának meghatározását helyesebb
a szülőkre bízni: munkáljunk azon, hogy a törvÓD.y ez
értelemben módosíttassák. De a inig törvény, addig tartsuk
meg. Ha nem erre ezélzott a törvényszékek exegesiso alá
került 53. §., úgy helyes azon megjegyzés, hogy nincs sem­
mi értelme, mert oly cselekvenyre szabott büntetést; me­
lyet tulajdonkópeu elkövetni nem lehet. A protestánsok
legalább igy értelmezték. Ezt mutatja az is, hogy a panasz
részükről merült föl előszói; mit n-'m is késtek katli. rész­
ről denuntiationak keresztelni. Igen, mert nekik lehet ke­
resztelni mások joga sértése nélkül.
A „ D e b r e c z e n i p r o t . L a p " idei 3-ik számának
„Neháuy szó egyházi törvénykezési rendtartásunkhoz" fel­
iratú vezérczikkében Tiszántúli igy i r :
Az egyes népek miveltsógi állapotára következtetni
szoktak a nálok érvényben lévő igazságszolgáltatási s tör­
vénykezési rendtartásokból, melyekben legtöbbször erkölcsi
jellemők tülaöződik vissza. Ha valaki e szempontból venné
vizsgálat és bírálat alá magyar ref. egyházunk életfolya­
mát, aligha kemény ítéletet nem hallanánk. De az igaz­
ságszolgáltatás és büntetőjog fejlődése terén, ha más mi-
velt államokéval hasonlítjuk össze, nemcsak ref, egyházun­
kat, hanem egész nemzetünket terhelheti a mulasztás. Ha
tehát még az országos törvényhozás sem fejthetett ki kellő
munkásságot és nem mutathatott fel a legújabb időkig kí­
vánt eredményt: nem csodálkozhatunk oly nagyon egyházi
törvénykezésünk hiányos voltán. Ágostai ev. testvéreink e
téren is sokkal rendszeresebben jártak el, mindenik egy­
házkerület megalkotván kebelében kötelozőleg az egyházi tör­
vénykezési rendtartást.
Azonban a legújabb időben ref. egyházunk kebelében
is történt valami mozgalom egyházi törvénykezésünk ren­
dezése ügyében. Ugyanis az 1877. évi konvent egy 18
tagú bizottságot küldött ki, hogy készítsen javaslatot 1) az
egyház szervezetéről alulról felülre, 2) a magyar prot. egy­
ház kánonairól és 3) a fegyelmi eljárásról. A bizottság az
utóbbira nézve elkészítette tervezetét, mely az egyes egy­
házkerületeknek mogküldetett, a melyek csaknem egyozőleg
 37
azon kifogást tették ellene, hogy complicalt voltánál fogva
egyházi viszonyaink között nem alkalmazható, tehát egy-
szerüsitessék. Ennek következtében a múlt évi szopt.-ben
tartott konvent új bizottságot nevezett ki, hogy az egyházi
bíróság és törvénykezési rendtartásra vonatkozólag folyó
évi márcziusig készítsen javaslatot, melyet a tavaszszal
tartandó egyházkerületi gyűlések tárgyalás és megvitatás
alá vehetők.
Nagyon kívánatos, hogy e téren is valami egészséges,
nagy költekezést nem igénylő, e mellett biztos és megnyug­
tató tervezet jöjjön létre. Ez pedig csak úgy lesz elérhe­
tő, ha
1- Ör. Egyházi törvénykezésünk minél inkább egysze-
rüsittetik,
2- or. A fegyelmi eljárás gyorsan és biztosan csinosve­ kiállításban, két képpel. Előfizetési ára egész évre
zettetik.
3- qr. Az egyházi bíróságok illetékessége nemcsakfüzeta ára 15 kr. E mellett minden előfizető megkapja, még
fegyelmi ügyekre, hanem az egyházi élet terén felmerülhető
mindén peres ügyre kiterjesztetik.
4- szer. A büntetések közül, melyeket a bíróságok műlapot. Szerkesztő és kiadóhivatal F u c h s t e s t v é r e k n é l
fegyelmi ügyekben a lelkészekre vagy tanítókra szabhatnak,
á pénzbüntetés kihagyatik.
IRODALOM.
Dóbrowszki és Franké budapesti könyvkereskedők
„H u m ór i s z t i k u s k ö n y v t á r “ czimen képes regenyfo-
lyóiratot indítottak niég. E vállalat kiadói vig és mulatta­
tó regényeket nyújtanak az olvasó közönségnek. Az első év­
folyamot a világhírű humorisztikus regényíró K o c k P á l
regényeivel kezdették meg, melyekből az eddig kiadott fü­
zetekben „A s z e r e l m e s e k ú t j a “ és ,,E g y f é r j , a ki
n e j é t ' k e -re s i“ czimű kátékét kötetes regény már telje­
sen megjelent, sikerült képekkel illustrálva. Ez érdekes
vállalat 10 és 11-ik füzete a napokban jelent meg, melyeK
Kock Pál „A m i l l i o m o s “ czimű érdekes regényének ké­
A VÁLLAS KÖRÉBŐL.
(Szemelvények br. Eötvös József műveiből.)
A kép, melyet az ember magának az istenségről al­
kot, mindig azon ismeretektől függ, melyekkel a természet­
ről bir, és valamint az Isten egységének fogalmához csak
az juthat, ki a természet egységét felfogta, úgy a nép val­
lásos fogalmai képezik legbiztosabb mérlegét egyéb isme­
reteinek. Mentői tisztábbak s kiterjedtebbek ezek, annál
tisztább s nagyszerűbb az Istenről való fogalma; s ha ko­
runk o részben látszólag kivételt képez, s ha talán az
pezik folytatását.A „ H u m o r i s z t i k u s k ö n y v t á r a ké­
pes regény folyóirat hetenként egy-egy négy ives füzetben
jelenik meg. Előfizetési ára egész évre (52 füzet)
7 forint, félévre (26 füzet) 3 frt 60 kv., negyedévre
(13 füzet) 1 frt 80 kr. T e l j e s s z á m ú p é l d á n y o k
az e l s ő f ü z e t t ő l k e z d v e mé g f o l y v á s t k a p h a ­
t ók. Megrendelések „Dobrowszki és Franké könyvkereske­
désének, Budapest, egyetem utcza 2 szám“ czimzendők.
Füzetenként is megszerezhető bármelyik könyvkereskedés­
ben, egy-egy füzet ára 15 kr. Ajánljuk t. olvasóink becses
figyelmébe o vállalatot.
— A k ö v e t k e z ő e l ő f i z e t é s i felhívásokat vettük
1. A „ M a g y a r k é p e s V i l á g “ czimű mulattató és ismeret-
terjesztő hetilapra, melynek első füzete már meg is jelent,
6 frt., félévre 3 frt 50 kr., negyedévre 1 frt. 75 kr., egyes
pedig ingyen, a „ P e t ő f i H a l á l a “ czimű pompás kivite­
lű s gyönyörű homorú arany keretbe foglalt olaj nyomatú
Budapesten, VI., Nagymező utcza 14 szám. 2. „ R e j t e l m e s
É d e s “ Amolyan kicsi korrajzoló társadalmi tanulmányok czimű
műre. Irta : S z e j k e y O s z k á r . Előfizetési ára 2 frt. Gyűjtők­
nek 10 példány után egy ingyen példány adatik. 3. „A köz -
s ó g b i r é i H i v a t a l “ vagyis a községi birák hatásköre
és teendői törvénykezési és közigazgatási tekintetben iro-
mánypóldákkal a legújabb törvények es miniszteri rendele­
tek szerint czimű műre. I r ta : K a s s a y A d o l f . Á r a i frt. E
két mű kiadója B ar t a l i ts I m re nyomdatulajdonos, Buda­
pesten VIII. kerület, Eszterházy utcza 12 szám. Ugyan­
csak e kiadónál megrendelhető-: A k ö z s é g i e l ö l j á r ó ­
s á g h a t á s k ö r e és t e e n d ő i a b ü n t e t ő ü g y e k k ö ­
r űi . Az új büntető törvények és miniszteri rendoletek szel­
lemében. Irománypéldákkal. Irta : Kassay Adolf. Ára 60
kr. Ajánljuk az említett folyóiratot és műveket t. olvasóink
nagybecsű figyelmébe.
atheismus soha nyíltabban nem hirdettetett, mint most, mi­
dőn a természettudományokban oly nagy haladásokat tettünk:
az részint annak tulajdonítható, mert a fogalom, melyet a
természetről a tudomány által nyertünk, oly nagyszerű, hogy
annak alkotójára gondolva, eszünk elkábul; de egyszersmind
annak bizonysága, hogy azon kép, melyet a természetről
nyertünk, azon egyes ismeretek száma s különfólesóge
miatt, melyeket még összeköttetésbe hozni nem birtank,
ép oly zavart, mint nagyszerű.
*
* *
Talán semmiben sem találunk több változatosságot,r
 38
m int az emberek vallásos fogalmaiban. — A legdurvább
babonától a legköltőibb mythoszig s legmagasabb philoso-
phiai eszméig, mennyi fokozat, mily eltérő fogalmak, me­
lyeknek mindenike millió embernek vigasztalásul szolgál,
melyeknek mindenikében egész nemzetek századokon át meg­
nyugtatásukat keresték. — Első pillanatra úgy látszik,
mintha az emberek egyenetlenségének bebizonyitására nem
is kivántatnék egyéb, mint azon vallások összehasonlitása,
melyet különböző népek és korszakok magoknak alkottak.
— De ha a dolgot közelebbről tekintve, azon meggyőző­
désre jutunk, miként mind ezen különböző vallások ugyan­
azon szükségek kielégítésére alkottattak, miként az ember
különféle oltárai előtt ugyanazon rejtélyek magyarázatát,
ugyanazon bajok vigasztalását keresi, akkor nézetünk vál­
tozik s meggyőződünk, miként a különböző vallások is csak
az emberi természet egyenlőségét bizonyítják, egyenlőségét
épen lelkületének legmagasabb vágyaiban, legnemesebb as-
piratioiban.
4c
* *
Pascal mondja: élvezet vihartól hányt sajkán ülni,
ha tudjuk, hogy az elveszni nem fog; — s nem ilyen-e
annak élete, ki vészei között teljes bizalommal emeli te­
kintetét ég felé? Ki a gondviselésben nem kétkedik, az
előtt minden egyéb kétely elveszti kínzó fontosságát*
*
* 4«
Minden emberi bölcsesség legfeljebb oda vezet, hogy
az ész kedélyünk felett teljes uralmat gyakoroljon, de a
vallás az észhez s kedélyünkhöz egyaránt szólván, e kettőt
harmóniába hozza. Ezért a vallás tökéletesen pótolhatja a
philosophiát, s a legegysz erübb keresztyének között az ön­
uralomnak s megtörhetlen szilárdságnak ép oly szép s több
példányait találjuk, mint a Stoa hősei kö2t, de a philoso-
phia soha sem pótolhatja a vallást.
*
* *
A vallásnak legnagyobb magvetői nem győzik ismé­
telni , mennyire szükséges az a népnek; nekem pedig úgy
látszik, hogy a vallás azoknak, kik a nép felett uralkod­
nak, még szükségesebb. Mentői tágabbra terjed valakire
nézve a pkysikai lehetőségek köre, annál több szüksége van
arra, hogy akarata erkölcsi korlátok által szorittassék meg.
Absolut uralkodó, ki mindent tehet, a mit akar, s azt hi­
szi, hogy mindent akarhat, a mi eszébe jut, szörnyeteggé
válik, akár egyes, akár többség legyen, akár Nérónak,
akár conventnek nevezzék, s épen ez az, miért korunk val-
lástalansága kettősen szomoritó. Tegyünk bármit, legfeljebb
azt érhetjük el, hogy az állam a többség érdekeit biztosít­
ja ; azt, hogy az állam az egyesektől [semmi áldozatot ne
követeljen, vagy hogy a többség pillanatnyi érdekei az egyes
jogaival soha ellenkezésbe ne jöjjenek: emberi bölcsesség­
gel nem érhetjük e l ; s mit várhatunk, ha ily pillanatokban
az erkölcsi érzetre, vagy arra, mi a népnél annak egyedüli
alapjául szolgál — a vallásra nem hivatkozhatunk? Fenn-
állhat-e társaság vallás nélkül ? nem tudom ; de hogy
az ily társaság, mely a vallást nélkülözheti, csak szolgák­
ból állhat, az teljes meggyőződésem.
* Toldalagi Victor, az elsőnek fő-, a másodiknak al*
4 *.
Épen kittinő embereknek szükséges a vallás legin­
kább, mert ők érezik igazán emberi elménknek szűk kor­
látáit.
♦
♦ *
Bizonyo s, hogy a vallásos közönyösség nem fekszik
természetünkben. Mint a növény a világosság, úgy szelle­
münk az istenség eszméje felé törekszik, s ha később lel­
kűnknek láthatára elborul, s az élet gondjai s tevékenysé­
günk vallásos érzületünket háttérbe szorítják is, vannak
idők, melyekben a vallásnak szükségét érezve, megújult hév­
vel fordulunk vissza gyermekéveink hitéhez ; csak hogy ily
visszatérés inkább károsan, mint jóltevőleg hat kedély ünk-
re. Mert mint a világosság, úgy a vallás nem pillanatnyi
hatalma, hanem folytonos befolyása által boldogit, s csak
igy nemesíti kedélyünket.
4c 4c 4«
Kereshetjük Istent eszünkkel, de megtalálói őt csak a
szív által lehet. Vallásos meggyőződéshez csak revelatio út­
ján juthatunk, de vájjon nem revelatio-e az is, mely életünk
nehéz pillanataiban saját keblünkben nyilatkozik?
4«
4c *
Valamint a tükör, épen mert a nap sugarait reflec-
tálja, melegét s világát nem ereszti á t: úgy a vallás rit­
kán hat azoknak belsejére, kiknek ajkairól a legszebb val­
lásos reflexiók hangzanak.
4c
4c *
Többnyire annál türelmetlenebbek vagyunk mások vé­
leményei iránt, mennél inkább kétkedünk saját állításaink
helyességében; talán ez oka azon fanatismusnak, melylyel a
vallástalanság napjainkban fellép.
4c
4« *
Nincs semmi, mi nemcsak a vallás, de egész civili-
sationk kifejlődésére nagyobb befolyást gyakorolt, mint az
egyházi szónoklat. — Azon vallás, melynél a szónoklat az
egyházi szertartások köze vétetett fo), szüksógkóp a vallási
tanok discussiojához vezet, s miután a discussio nem szo-
ritkozhatik csak vallásos tárgyakra, ily vallás szüksógkép
magasabb civilisaliot von maga után.
4c
Mi engon a keresztyén hit valóságáról meggyőz, nem
csodáiban fekszik. — Minden bit csodákat tesz, vagy lát
legalább, és igy minden hitnek megvan csodás története.—
A nagyszerű vallásunkban épen az, hogy oly egyszerű.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 188J. jan. 29-ón.
— Vajdabunyadi s marosi egyházmegyénknek,
sőt egész egyházkerületünknek gyásza v a n : gróf

gondnoka, anyaszentegyházunk M fia, f. hó 24-én
•meghalt. A derék férfiú évek hosszú során át fen-
kőlt szellemmel s odaadó buzgalma nemes hevével
csüngött anyaszentegyházunk s első sorban a gond­
jaira bizott egyházmegyék föl virágzásán, s egyike
volt azon — fájdalom mindinkább kevesbülő —
aristokratáknak, azoknak a „ l e g j o b b a k n a k “, kik
származásuk és műveltségük magasságát a vallásos
buzgalom bensőségével s mélységével párosítják.
Már. évekkel ezelőtt azonban a sors rendkívül sú­
lyos csapásai megtörték a derék férfiú testi s lelki
erejét s azóta, mint saját múltjának bús romja,
mint egy élettelen árny, csak azt juttatta mindig
eszünkbe, a mi volt s többé nincs! Jó, hogy kö­
nyörült rajta a könyörülő Istou s elszólitá egy bol­
dogabb világba, hol hite valósággá, sejtelme látás­
sá válik! Legyen köunyíí felette az anyaföld s sza­
baddá lett nemes szelleme találja meg az üdv ha­
záját !
■— Losonczy b r. B ánfy A nna már özvegy Tolda­
lagi Victorné, a maga, úgy gyermekei: n -eresei gr. Tol-
dalagi Anna, László és Rózália, valamint fogadott leánya
gróf Bethlen Emma, továbbá a boldogult testvérei: gróf
Toldalagi Fánny, Adél, férjezett gróf Bethcn Gyuláné ; Ró­
za férj. b. Scleinitz Vilmosné, úgyszintén a boldogult nagy­
nénje gróf Toldalagi Eszter és számos rokon nevében mé­
lyen megszomorodott szívvel tudatja szeretett férjének cs.
k kamarás, á hunyadmegyei ev, ref. egyház fögoüdnokának,
valamint Maros-'fordám egye ev. réf. egyház algondnokának
n.-ercsei g r ó f T o l d a l a g i V i k t o r n a k f. hó 24-én d.
e. % 9 órakor életének 52-ik, boldog családi életének 21-
ik őveben> hosszas szenvedés után történt gyászos halálát.
A boldogult liült teteme f. hé 26-án d. u. 2 órakor fog a
nagy-szt.-királyutczai szállásáról az ev. ref. temetőbe ide­
iglenesen elheJyeztetni. Béke hamvaira! Maros-Vásárhely,
1881. jan. 24-én.
— Az „Eötvös ü n n e p é ly é n e k ,, melyet az „Eötvös-
alap“ helybeli gyűjtő bizottsága febr. 2-án a Redoute ter­
mében rendez, programmja a következő: 1. Hyrnnus, ének'
li a tanitókópezdei dalkör. 2. Elnöki megnyitó beszéd. 8.
Br. Eötvös József emlékezete, Hegedűs István tanár űr­
től. 4. „Végrendelet“ , szövege br. Eötvös Józseftől, dalla­
ma Beethoven után, énekli a tanitókópezdei Önképzőkör.
5. „Búcsú“, br. Eötvös Józseftől, szavalja Fangh Antónia
k. a. tanitónőképezdei III. éves növendék. 6. Báró Eötvös
József „A falú jegyzője“ czirnű regényéről, dr. Ferenezi
Zoltán tanár úrtól. 7. Nászkar, „Báthori Mária“ czirnű dal­
műből Erkel Ferencitől, énekli a tanitókópezdei önképzőkör.
8. „A vár és a hunyhó“ , br. Eötvös Józseftől, szavalja:
Frölich Teréz k. a. tanitókópezdei III. éves. növendék. 9.
Szózat, énekli a tanitókópezdei dalkör.
— E gyetem es lconvent. A magyarországi ref. egy­
39
ház egyetemes konventje, a zsinati előmunkálatok tárgyá­
ban, tanácskozásait folyó évi márczius 8-án. fogja folytatni
Budapesten. Tárgyai lesznek ezen tanácskozásnak: a még
nem tárgyalt köznevelési és közoktatási szervezeti szabály­
zat 1-ső, 2-dik és 4-ik része, melyek a népnevelési és ok­
tatási intézetekről, kér. felebaráti nevelő intézetekről és a
főiskolákról szólanak. Továbbá a törvénykezési rendtartás
tervezete, országos ref. segélyalap (domestica) és országos
ref. özvegy-árva-alap előállítására vonatkozó tervezetek,
missioi számadások felülvizsgálása, stb. slb. Végre egyes
egyházkerületek által kitűzött többnemű igen fontos tárgy.
— A szászvárosi ev. ref. Kim* tanoda téli kö2vizs-
gáinak rendje. 1881 január 31-én délelőtt 8 — 10-ig VIII.
gymn. osztály állattanból. Január 31-én délelőtt 10— 12-
ig VIII. gymn. osztály a physikábói. Január 31-ón délután
2 — 5*ig 1-ső és 2-ik elemi osztály. Február 1-ón délelőtt
8 — 10-ig VII. gymn. osztály algebrából. Február 1-én dél­
előtt 10— 12-ig VII. gymn. osztály chemiából. Február
1-ón délután 2— 5-ig 3-ik elemi osztály. Február 2-án dél­
előtt 8— 9V2-ig VII. gymn. osztály egyetemes történetből.
Február 2-án délelőtt 9 7 2— 1272-ig VI. gym osztály. Feb­
ruár 2-án délután 2— 5-ig 4-ik elemi osztály. Február 3-
án délelőtt 8 — 12-ig III. gymn. osztály. Február 3-án dél­
után 2— 5-ig V. gymn. osztály. Fobruár 4-en délelőtt 8 ~ -
12-ig II. gymn. osztály. Február 4-én délután 2 — 5-ig IV.
gymn. osztály. Február 5-ón délelőtt I. gymn. osztály. A
második félév kozdődik február 10-én. Szászváros, 1881
január 14-én. A z i g a z g a t ó s á g .
-— A g y ak o rlati bib liam agy arázato k ügyében.
Van szereucsém tisztelt előfizetőimet értesíteni, hogy ne­
gyedéves szakközlönyöm első füzetét, melynek, ha egy vélet­
lenül közbelépett nyomdai akadály hátra nem veti, január
hó 1-ón kellett volna megjelenni, a reánk következő feb­
ruár kó 10-én fogom, — ha Isten életemnek kedvezend, —
2000 példányban szétküldeni. Férem tehát e jelentésemmel
kapcsolatban mindazokat, a kik e vállalatot megismerni s
eshetőleg megrendelni óhajtják, szíveskedjenek legalább egy
levelező lapon annyival is inkább gyorsan értesíteni enge-
met, nehogy ellenesetben legjobb akaratom mellett se
legyek képes az elkésett jelentkezőket kielégíteni, mit fe­
lette sajnálnék. Az első füzet Mózes, Sámuel, Dániel és a
zsoltárok könyvéből, továbbá Pál apostol Tiraótheushoz irt
első levele és Judás apostol közönséges leveléből fog mun­
kálatokat hozni: K o r o n P á l , H a a n L a j o s , Ba r a k o -
n y i K r i s t ó f stb. uraktól és egy, szintén templomi hasz­
nálatra készített „Biblia-ismertetést" K ö n y v e s Tó t h
K á l m á n t ó l . Gyoma, 1881 jan, 24-én. G a r z ó Gy u l a ,
ref. lelkész, a „Gyakorlati biblia-magyarázatok" szerkesz­
tője és kiadója.
— A h itte ritó s sajátságos módjára hívja föl egy
kőnyomatú lap a figyelmet. Működik a fővárosban egy né­
met (baptista) egyházközség, melynek apostolai a lóvonato­
kon szerzik a híveket. Az Újpest és Kőbánya közt közle­
kedő kocsikon többnyire kültelki lakosok közlekednek; a
téritő ezek mindegyikének 5 krért, esetleg ingyen is köny-

fecskét; ad, moly a baptisták s vallásuknak történetét tar­
talmazza. Ráad ás ól a téritő a szöveg szóbeli magyarázatát
is nyújtja. A könyvecskében, melyet Geiszler Mór baptista
prédikátor szerkesztett, meghívó is van, mely a hívőket a
Dohány utcza 28. sz. alatt lévő baptista itnaliázba a min­
den vasárnap 9 és 5 s minden szombaton és csütörtökön
este 8 órakor tartandó isteni tiszteletre szólitgatja. A köz­
égnek Ó-Budán, Lajos utcza 152. sz. a. is van imaháza,
a hol hétfőn és szerdán este 8 órakor tartják az isteni
tiszteletet.
— Kegyes alapítványok. Olaszországban, mint az
„Ttalia evangelica* lap írja, közelebbről a kegyes alapítvá­
nyok tárgyában enquête küldetett ki, a mely kiderítette,
hogy az említett alapítványoknak egy milliárd 626 millió
frk tőkéjök van, melynek jövedelme 90 millió frk. Ebből 47
millió kizárólag kegyes czélra fordittatik, de a fenmaradt 43
millióról az enquête nem tudta kideríteni, hogy miféle czélra
használ tátik.
— V e ttü k a „Protestáns Pap“ második évfolyama-
nak 4-ik számát a követkevő tartalommal : Ének temető-
szenteléskor. Protestántisinus és mysticismus Egyházi be­
széd. Észrevételek. A keresztelés mint kihágás. Különfélék.
Szerkesztik és kiadják : Lágler Sándor, Kálmán Dezső. Elő­
fizetési ár a: égés? évre 4 frfc ; félévre 2 frt ; negyedévre
1 frt ; egyes szám ára 40 kr.
— Táborszky és P arsch nemzeti zenemű-kereske­
désében Budapesten megjelent,: „A szerelem sötét verem.a
Lukács Sándor népszínművének legkedveltebb dalai. 1. Ró­
zsás kedvvel jöttem én. 2. Nem kell a szomorúság. 3.
Hosszú sorban száll a vad lúd. 4. Bús az erdő. 5. Repül
a szán. 6. Ha én piros rózsa volnék. 7. Mórt csalogatsz
barna kis lány. Énekhangra zongonkisérettel (vagy zongo­
rára külön) sz e m Erkel Elok. Ára 1 frt.
— Görög csendélet. Thessaliában, Pelion faluban a
múlt héten épen javában folyt az iskolában a tanítás, mi­
kor egy csapat fegyveres körtilfcgta az épületet.. A falú
népe ijedten elbújt, mert fölismerte a vidéken régóta ga­
rázdálkodó rablóbandát, a mely azonban ezúttal senkit sem
bántott, csak az iskolából vezettető ki a gyermekeket és
magával vivé a hegyek közé. Másnap aztán megtudták a
a rablók e gyermek-szerctetének okát, mert a község ize-
netet kapott, hogy a fiatal nemzedéket csak fél millió frank
lefizetése fejében kapja vissza.
A FŐTISZT. PÜSPÖK ŰR A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
BOCSÁTOTTA K I:
Köröztetnek.
81— 1881. A s z . - s z o l n o k i e g y h á z m e g y é n k ­
b e n m á s o d s z o r a v ö l c s ö k i (Sz Újlak és Yicsa) p a p -
t a n í t ó i á l l o m á s . Javadalma: minden házaspár fizet
3 véka (18 k.) jól megrostált búzát, a kinek búzája nem
N y o m a to tt ö t é in J á n o s m . k ir . e g y e t e m i
40
terem 3 véka (20 kupás) szemes törökbúzát, minden házas­
pár egy veder mustot, kinek szöllője nincs 17 kr borpénzt, a
felbéresek a fennebbi Összegnek felét. Van 79 egész és 13
félbórfizető, 34 szekér tűzifa, melyet a számadó gondnok
minden óv decz. 15-ig tartozik beszállittatni, egy szekér fa
1 frttal megvá th a tó ; canonica portio: a leány egyházak
határain össz. 21 b. 1570 Q szántó, 8 h. kaszáló, 6 b.
80 öl legelő és cziher, egy 3 h. 1270 Q öl területű kert­
nek fele, a canonica portio adóját a paptanitó fizeti. Az
összes fizetés pénzre számítva 414 frt. A megválasztandó
az egyh. megyei özv. árva i gyámintezetnek tartozik egy évi
fizetésének felét befizetni. P á l y á z a t i h a t á r n a p : f e b -
r u á r 28.
114 —1881. A s z . - s o ml y ó i ev. r e f . e g y h á z k ö z ­
s é g b e n a s e g é d l e l k é s z i á l l o m á s . Javadalma: két
szobából álló lakás. Készpénz a) az egyház pénztárából
75 forint évharmados részletekben utólagosan fizetve; b)
tizedkárpotlási kamat 127 frt 92 kr. félévi részletekben
utólagosan fizetve; c) kamarai javadalom 21 frt 57 kr no­
vemberben fizetve. A comfirmálandó ifjaktól egyenként 1 f r t ;
az általa teljesítendő parochiális actusok dijja. P á j á z a t i
h a t á r i d ő : febr uár vége.
109 1881. U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é n k b e n
a b o r z á s i p a p i á l l o m á s . Javadalma: minden gazda
fizet 2 véka búzát, fél szekér szénát, 1 veder bort, 1
szekér fát, 21 kr garaspénzt, a széna 42 kron, a bor 21
kron váltható meg. Van jelenleg 57 bérfizető. Tisztességes
lakáson és kerten kivűi van canonica portio : 3 h. 1080
Q öl szántó, 1205 Q Öl kaszáló, 605 Q öl szöllo, mely
földbirtok egy részét az egyházközség miveii; fizetnek még
a birtoktalan asszonyok 3 sing vásznat. Az összes fizetés
pénzértéke 266 frt 14 kr. A megválasztandó fizetésének
felét az özv. árva gyámintózetbe tartozik befizetni. P á l y á ­
zat i h a t á r n a p : f e b r . 28.
116— 1881. U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é n k b e n
a s . - ú j l a k i p a p t a n í t ó i á l l o m á s . Javadalma: tisztes­
séges lakás melléképületekkel és kerttel, minden egész bér-
fizető gazda fizet 54 régi kupa rostált elegybúzát, must-
váltság czimen 66 lat, egy szekér fát, mely 50 kron lesz
megváltható, 36 kr garaspéDzt; a felbéresek e javadalom­
nak felét fizetik. Van 70 egész és 20 félbór fizető. Cano­
nica portio: 5 h. 1590 Q öl szántó, 7 h. 1250 Q öl
kaszáló és a temető haszonélvezete. A szántó és kaszáló
nagy részét az egyházközség miveii, s ezenkivűl az ifjak a
pap felszólítására — illendő ellátás mellett — egy napi
munkát tesznek. A megválasztandó egy évi fizetésének fe­
lét tartozik az özv. árvái gyámintózetbe befizetni. P á l y á ­
z a t i h a t á r n a p : f e b r . 28.
Mi nde z e n á l l o m á s o k r a a f o l y a m o d v á n y o k
t. N a g y L á s z l ó h. e s p e r e s a f i á h o z Sz.-So m 1 yó r a
küldendők.
Kolozsvárit, január 26, 1881.
n y o m d á s z n á l 'a z e v . r e f . J ó t a u o d a b e t ű iv e l K o lo z s v á r t .
X I évfolyam.
M e g ] e le n ilc
minden vasárnap.
Szerkosittaégl 9 kiadói szállás:
b .- fa r k a s u t c z a 16. sz. h o v a
a la p s z e lle m i s anyagi
ü g y e i t ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
Kéziratok nem adatnak vissza.
F elelős szerk esztő és kiadó t u l ajd o n o s : S z á s z
T a r t a lo m : Az E ö tv ö s
n y it ó 1881 j a n . 2 - á n .; — A k e r e s z t e lé s e k ü g y é b e n .
k e s z t ő h ö z .) B ő d S á n d o r . — S z iv e s k é r e le m
h e z. P . S z a tm á ri K á r o ly . — E g y h á z i la p s z e m le .
lé k o k a h o lo z s v á r i re f. egyház
K ö z li.* H erep ei G e r g e ly . — K ü lÖ n f é k ,
g r ó f T o J d a la g i V i k t o r f e le t t . G ö n czi Ján os.
AZ EÖTVÖS ÜN NEPÉLYEN ,
(Elnöki megnyitó 1881 febr. 2-áju.)
Nekem jutott a szerencse, hogy a kegyeletes vissza­
emlékezés o napján e helyről először emeljek szót s az
ünnepélyt, melyet br. Eötvös József nemes szellemének di­
csőítésére szentelünk, megnyissam.
Ki volt b. Eötvös József, minő eszméken csüngött az ide­
alista rajongásának egész teljességével, miért éjt, mit tett,
minő hatást gyakorolt kortársaira s az utókorra; mi által
tette ő magát méltóvá arra, hogy az egymás nyomába lépő
emberöltők tisztelettel vegyék ajkaikra nagy nevét, újra
meg újra fölújitsák emlékezetét? E kérdésekre tüzetesebben
válaszolni az utánam szólok feladata leend.
Részemről csak azon mély meggyőződéssé vált hitem-
nék adok kifejozőst, hogy bár az ercsi sir fölött már tíz­
szer zöldült ki a pást s tízszer borúit rá a tél fehér szem­
fedője, s a zöld pást és fehér szemfedő alatt immár elpor-
ladozott az a nemes szív, mely kebelében dobogott: Eötvös
nem halt meg, Eötvös él ma is. A babér, mely a mély
pillantású államférfié, a magasröptű író, a költő, a nemes
szivű emberbarát halántékait körité, elhervadott; az ércz-
szobor, melyet a hálás nemzet emlékezetének szentelt, előbb-
utébb romba dől, de azért Eötvös fölött, kinek nevéhez
annyi nagy s nemes eszme fűződik, az időnek hatalma nincs.
Engedjék meg önök nekem, hogy azon sok nagy s
nemes eszme közűi, mely szivét, lelkét áthatotta s megte-
lité, rámutassunk egyetlen-egyre, bizonyítékául annak, hogy
Eötvös alakja hova-tovább mind szebb fényben ragyog s
szellemünk látó tekintete előtt az elröppenő évekkel mind
inkább nő s nagyobbá lesz.
„A z e g y e t l e n mó d — m o n d a ő — m e l y e n
a nép e r köl c s i n e v e l é s é r e h a t n i lehet, a nép
oktatásában kereshető. Valamint Isten a te­
Kolozsvárit. 1881. Február 6.
ERDÉLYI
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI H ETILAP.
ü n n e p é ly e n . ( E ln ö k i
( L e v é l a s z e r­
a m agyar s a jt ó v e z e t ő i­
— ■ T á r ez a: A d a ­
tö rté n e té h e z. ( I ll- ik
— N e c r o lo g . N éhány
6. szám
hirdetési dijak:
K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor v a g y a n n a k te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s
u tá n 30 k r .
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a
" Előfizetési á r :
Egész é v re 6 f r t . ,
í r t . , é v n e g y e d re 1
fé lé v re 3
frt 5 0 kr
D om okos.
r e m t é s t a v i l á g o s s á g g a l k e z d é , ú g y az, ki
m eg­
szépet akar teremteni (s v á j j o n a z o k , k i k
a z o n f á r adna k, h o g y a nép c h a o s b ó l egy nem­
z e t l e g y e n , n e m a z t a k a r j á K- e ? ) a d j o n n e k i
k ö z le m é n y .) világosságot mindenekelőtt, a t ö b b i magá­
szó
t ó l j ö n .tt
Világosságot mindenekelőtt, a többi magától jö n ! Mi­
óta Eötvös kimondd ezt s a közoktatás kötelező törvényét
megalkotó, egy új teremtés korszaka nyílt meg hazánkban
is. És e teremtés azóta folyton tart, újabb meg xíjabb al­
kotásokat hozva létre, hova-tovább mind több világosságot
árasztva a népek millióinak lelkére. Minden verejtek-csöpp,
mely e fönséges munka küzdelmeiben a küzdők halántékán
aláfut; minden sugara az igazságnak, mely sötétséget osz­
lat s a lelkekre fényt dérit; minden áldozat, mely a nép
oktatását czélozza; minden népiskola, melynek ajtai elő­
ször nyílnak meg: az örökké élő Eötvös dicsőségét növeli
s szellőmének újabb és újabb győzedelmét hirdeti.
S mert tudta jól, hogy ez új teremtésnek munkások­
ra van szüksége, kik egész életüket e magasztos s épen
azért küzdelmes pályára szentelék föl, ő volt a legelsők
egyike, ki nemzetének figyelmét a nép tanítóira, nevelőire
irányozd s azokkal szemben a nemzet részéről tiszteletet,
elösmeróst s buzdító segedelmet követeli, s ma is hazánk­
ban mindazok, kik irántok ezekkel adóznak, az ő példáját
követik, az ő szellemének fénylő nyomain haladnak.
E példa követéséből reszt kér magának, e fénylő nyo­
mokon haladni akar azon egylet is, mely az ő nevét büsz­
kén viseli.
Segedelmet nyújtani azon szegény sorsú ifjaknak, kik
a világosság apostolaivá akarják magokat kiképezni; azok­
nak (s oh hányán vannak ilyenek!) kik idojök, erejök egész
teljességét e pályán értékesítették s élőtök alkonyán nincs
egyéb jutalmuk, mint a nyomor botja; fölvenni gondját a
néptanítók Özvegyeinek s árváinak, kiknek esdő-szavuk a
világ zajában elhal, kiknek a kufávkodó tömegben pártfogó­
juk, gyámoluk nincs, kik bolyongnak elhagyatottan, mert
nincs egyetlen szív, mely feléjük szeretettel dobbanna : imo,
az a nemes, szép, emberies eszme, az a fénylő gondolat,
melyet az egylet zászlójára irt. Valóban méltó azon név­
hez, melyhez a magyar nemzet legújabbkori történetében
az emberiesség legszebb erényei s emlékei fűződnek. E öt­
vös jelszava v o lt: „ne l i i g y j ol y go n d o l a t n a k , mel y*

n e k s z i v e d e l l e n t m o n d ! ! “ Kérdem: van-é szív, mely
érezni tud, van-é egyetlen egy is, mely e gondolatnak el­
lentmondana ?
Még hat éve sincs, hogy az ország fővárosában a
nép egy egyszerű tanítójának (tisztelettel említsük n e v é t!),
Péterfi Sándornak lelkében fölvillant e gondolat, s a fölhívó
szózat, mely ajkairól elhangzott, országszerte élénk vissz­
hangot keltett, bizonyságául annak, hogy Eötvös szelleme
fölött az időnek hatalma nincs, az él ma is, szellemeket
hódit s sziveket győz. Már is ezerekro megy föl az összeg,
mely az egylet üdvös czóljainak oltárán fillérekből gyűlt
össze s a mely részben ösztöndíjakban és segélyekben éven­
ként kiosztatott, részben egy állandó s gyarapodó tőke
alapjául szolgál. Az emberiesség ez oltárán is föllobogott
a láng, mely a magosba tör, hogy szétáradó fényével a
mélységek sötétségeit világosítsa meg, s e láng lobogni fog,
e lángnak lobogni kell. mert a szivek melege, — ez az
örök tűz, mely soha el nem hamvad, — táplálja, élteti.
Emeljünk oltárt mi is, hadd lobogjone láng itt is és
ragyogja be lelkünket is. Adjon a gazdag kincseiből, a sze­
gény filléreiből, s adja bizonyságát e nemes város nemes
közönsége, mint már annyiszor adá, annak, hogy szive fo­
gékony minden iránt, a mi jó, nemes, igaz.
Fogadd el tőlünk megdicsőíílt Szellem! az embersze­
retet tetteiben nyilatkozó hódolatunkat s vedd tőlünk ked­
vesen, ha dicséretedre ünnepet szentelünk, melyet ezennel
megnyitottnak nyilvánítok.
A KERESZTELÉSEK ÜGYÉBEN.
(Levél a szerkesztőhöz.)
V a j d a - S z e n t - I v á n , 18 8 1 j a n u á r h ó .
T. szerkesztő úr I Annak a soproni keresztelési his­
tóriának alkalmából, hogy a keresztelos körüli láthatár egy
létrejövendő n o v e 11 a r i s á r t i k u 1u s erdőkében, lehető­
leg minden oldalról megvilágosittassék — tudomására kí­
vánok hozni egy s más ide tartozó dolgot, úgy a mint
valósággal megtörténtek, vagy akárhányszor megtörténhet­
nek, azért, hogy addig is, mig az az „in spo: novellaris
artikulus“ intézkednék, a gyakorlati életből merített példák­
kal némi tájékozással szolgálhassak.
Legelsőbben is kifejezést adok azon nézetemnek, hogy
a „keresztség“ valóban nem vallásfelekezetbe yaló felvétel,
hanem a keresztyének társaságába felavatás szertartása.
Hiszen mikor Jézus a koresztséget elrendeUe s annak vég­
rehajtására tanítványait kibocsátotta: akkor bizony nem is
volt sem pápista, sem kálvinista, sem unitárius stb. fe­
lekezet.
A vallásfelekezetbe belépés nálunk, protestánsoknál a
konfirmáczio s az azt követő úrvacsora vétel által történik.
Különben mi értelme volna azoknak a kérdéseknek, melye­
ket a konfirmáczio alkalmával intézünk egyházfelekezctünk
leendő tagjaihoz ?
42
Hátha ezen kérdéseknél történetesen azt felelné vala­
melyik :
— „Nem ismerem el.“ — „Nem maradok meg“ stb.
Akkor természetesen a prot. pap azt felelné: „Menj hát
fiam oda, a hol — hited szerint — boldogitóbb vallásos
igazságokra vezettetel, a hol üdvödet biztosabban megta­
lálni veled.“
A nép hite is a keresztségről ide megy ki, mert el­
ső sorban a keresztség által a keresztyének társaságába
siet felavattatni gyermekét. Ezt igazolja az is, hogy szük­
ség esetében a protestáns anya, minden tétova nélkül, akár
egy katholikus, akár egy oláh bábaasszony által leönteti
haldokló gyeimekót „Atyának, fiúnak, szentléleknek ne­
vében,“ s megnyugszik azon tudatban, hogy gyermeke,
mint k e r e s z t y é n halt meg.
Természetes dolog, hogy akár él, akár meghal az
igy szükségből bába vagy más által leöntött gyermek szü­
letési és keresztelési esetét az illető lelkésznek bejelenteni
kötelesség.
Itt ismét megtörténhetik azonban, hogy a szükségből
keresztelő pápista bába, a szükségből leöntött kálvinista
szülők gyermekét a pápista papnál jelenti be és adja
anyakönyvre. Effélékből is lehetne aztán perpatvart fa­
ragni.
Na de most épen „kapóra“ jött elő nálam egy ke­
resztelési eset. Ez is figyelmet érdemel, A dolog igy
történt :
Múlt évi júniusban hozzám hoz a bába egy fiú
gyermeket keresztelni. Elmondja, hogy a gyermek a D ob os
S á r i é , törvénytelen ágyból. D o b ö's S á r i helv. h. lévén,
megkeresztelém a fiát; neve I s t v á n (természetesen D o­
b o s I s tv án).
Mai napon jelenti násznagy uram, hogy D o b o s S á­
r i t eljegyezte T o p o r T o d o r gör. kath. ifjú.
Kikérdezem az ifjakat a házasság tárgyában, egy­
szersmind emlékeztetem a leendő vőlegényt, hogy D o b o s
S á r i n a k egy törvénytelen gyermeke is van. A legény
azt mondja: „igen, azt tudom, az az én gyermekem.“ Te­
hát tanúk előtt elismert, per subsequens matrimonium tö r­
vényes gyemekéve is vált, és igy természetes, hogy örökösödési
s társadalmi tekintetben a törvényessé vált apa gyermeke­
ként szerepel.
De kérdés: hát most a kicsi D o b o s I s t v á n miféle
vallásfelekezethez tartozik? Azt tudom, hogy az anya azt
akarja, hogy helv. hitű legyen, mint ő, s gyermekét ab­
ban a yallásbau kívánja neveltetni; de az apává lett g. kath.
férfi is szeretné a fiút az ő vallásában neveltetni és óhaj­
taná a g. kath. hitfelekezet tagjává tenni.
A törvény értelmében melyik vallásfelekezet tagja
D o b o s I s t v á n , azaz, melyikben kell nevelni?
D o b o s P i s t a — vagy legyen hát T o p o r P i s ta
— felnő, kálvinista iskolába fog járn i; majd 15 eves ko­
rában a konfirmáczioi tanítást végig hallgatja, s ha majd
a konfirmácziokor a kérdésekre feleli: „Hiszem és vallom“
úrvacsorához bocsáthatódé és ekkor a helv. hitű egyház
kérdés alá nem jöhető tagjává válik-e??

Arra a §-re, mely azt mondja: „hogy 18 éves kora
előtt nem változtathatja vallását a gyermek", lehetne kér*
doni: „Hát már a 15 éves korában megtörtént korfirmáczio
által nem valhat-e vallásfelekezeti szint valamely ifjú?
Például X. g. k. férfi, Y. helv. h. no. Ezeknek törvényes
házasságából született Z. fiók. Akár a szülők megegyező
akaratából, akár szükségből Z-t megkereszteli a helv. h.
pap. A gyermeket helv. hitű iskolába taníttatják. Mikor
15 éves lesz, a kálvinista gyermekekkel hallgatja a kon-
firmáczioi kátét, s óhajt és szülői is óhajtják konfirmáltat-
ni s a korfirmáczioi kérdéseknél feleli: „igen* s az úr­
vacsorával is élni kíván. Hát a pap elzárja-e és ne vegye-e
be a helv. hitüek; közé? Azt a másik ifjút pedig V-t, a ki
g, katholikusuak kereszteltetek de soha egy betű Yallás-
tant sem hallgatott, ha 18 éves, minden teketória nélkül
át lehet venni.
Ez is furcsa, de hát törvény s punktum.
Ilyen s ehhez hasonló esetek nálunk falu helyen, hol
két vagy több vallásfelokezetűek együtt laknak, összeháza­
sodnak, igen gyakran fordulnak elő.
Korántsem azért registráljuk ezeket, mintha a tör­
vényt gáncsolni akarnék. Tudom ón, hogy „non de legibus,
séd seoundum leges“ stb., hanem hát úgy gondolkoz­
tam : hogy ha — mint dr. Jenei Viktor űr igen helyesen
mondja — egy „ n o v e l l a v i s a r t i k u l u s s a l kellend
majd segíteni a hiányosnak bizonyúlt törvényen", az efféle
adatok és eshetőségek tájékoztató és útmutatóként szolgál­
hassanak a „ n o v e l l a “ szövegezésénél.
Bőd Sándor . Úgy a külföldi, mint a magyar sajtóban különösen
v.-szt.-iváni ref. pap.
Szíves kérelem a magyar sajtó vezetőihez.
Nincs ós nem lehet panaszunk a miatt, hogy a ma­
gyar napi sajtó a kisdedóvást és nevelést illető híreket, tu­
dósításokat szívesen fél ne venné hasábjaira; sőt vannak
lapjaink között olyanok is, kik meleg érdeklődéssel és el­
lenőrző figyelemmel kisérik ezen fontos emberbaráti és köz-
mivelődési ügy mozgalmait; kifogásunk csak oda irányúi,
hogy a napi sajtó nagy része nem tulajdonit ezen ügynek
olyszerű fontosságot, minőt az — különösen a magyar nyelv
terjesztését illetőleg — teljes mértékben megérdemel.
E szerény sorok czólja tehát az lenne, hogy sajtónk
figyelmét e tárgyra tüzetesebben fölhívjuk; hogy ama me­
legebb érdeklődést idézzük elő, melyet a magyar kisdedna-
velés és évás ügye oly nagy mértékben igényel,
Ha a magyar napi sajtó példáúl oly éles s mondhat­
ni a szenvedély határaiba vágó modorban kelt ki egyik leg­
közelebbi alkalommal a főváros magyarrá tételének érdeké­
ben: nem gondolta-é meg, vagy nem hajlandó-é meggon­
dolni, hogy'mig oda fenn a felnőttek között a magyarosi-
tási vágy és a nem magyar irány elleni föllépés igen köny-
nyen visszahatást szülhet, — addig alant a mi kis vilá­
gunkban, a mi apró embereink között, példáúl épen a Te­
48
réz városban is lassanként már akkora előhaladást tett az
állam-nyelv, miszorint nehezen hisszük, hogy talán a
legsegélytelenebbeken kívül, a kik a bevonhatás határain kí­
vül estek, 10— 12 éves gyermek legyen olyan, ki a ma­
gyar nyelvet nem beszélné. Az erőszakos eljárás ily kér­
désekben hasonló a föld belsejéből előtörő tűzerők működé­
séhez, mely lehet, arany termő hegyeket is emel ugyan: de
rendszerint erős földrengésekkel s a rombolás munkájával
jár, melyeknek eredményeit a közelebbi kor nehezen élvez­
heti. Ellenben a szenvedély helyett szeretettel vezetett han­
gya-munka az alsóbb rótegzetekben oly észrevétlenül végzi
működését, mint a vizek csapadékai, melyek csak homok­
szemet raknak homokszemre ugyan, de az emberiségnek
lakásra és mivelésre alkalmas talajt teremtenek.
A minő hatása volt és van a kisdednevelésnek fővá­
rosunkban, ugyanaz van a vidéken is, úgy, hogy ez intéz­
mény terjedése egyértelmű nemzeti nyelvünk kiterjedésének
eszközlésével.
Kérjük tehát a napi sajtót, mely lelkesülni szokott
a nemzeti nyelv terjesztése ügyében: legyen szives a kis-
dednovelés ügyét e szempontból is figyelme alá venni, mely
e figyelmet meg akkor is megérdemelné, ha ezenkívül a
munka megkimélóse, a gyakran előforduló tűzesetek, a kis­
dedek erkölcsi és phisikai életének megóvása s czélszerű
vezetése nem szólnának mellette.
Még egyet bátrak vagyunk a napi sajtó figyelmébe
ajánlani:
színmű és regényirodalomban gyakran fordúl elő a nőegye-
süléteknek s az azokban résztvevő tagoknak kigúnyolása,
nevetségessé tétele.
Nem tagadjuk, igen hálás tárgy, s kivált gazdag phan-
tasia mellett elég kedvező alkalmat nyújt pikánsnál pikán-
sabb ötletekre és alakokra. Talán szükség is van ott reá
hol föltünési vágy az egész nővilág nagy tömegét hiúság­
ból ragadja elmésen kigondolt egyesületek alkotására. De
minálunk, hol az egyesületi szellem — kivált nőknél —
még csak gyermekkorát éli, a satyrának ilynemű alkalma­
zására annyira nincs szükség, hogy épen azért, kik jótékony
egyesületeink élén állnak, napról-napra inkább kezdik érez­
ni, hogy — részben talán ezen időszerűtlen megtámadások
miatt is — a nők nagy része visszavonult: úgy, hogy ha
az egykori kezdeményezők kidőlnek a sorból, alig mutatko­
zik nyoma egy új nemzedéknek, mely helyeiket a nemes
kötelesség teljesítésében elfoglalja.
Igen, de hát azon tisztelt satyra-iró urak, kik a nők
egyesületi életét a családi élettel helyezik ellentétbe, a csa­
lád megmentése czéljából épen azt akarják, hogy ez egye­
sületi élet, mint család felforgató megszűnjék. Nos hát
mi részünkről elég tágas ismeretségi-körünkben egyetlen nőt
sem találtunk, ki családi körét valamely egyesület kedvé­
ért hanyagolná el. Azok a hiú teremtések, kiket ők feste­
nek, amúgy som maradnának csa'ádjok körében, hanem, ha
az egyesületek hiányoznának, más tért keresnének s kö­

zönségesen keresnek is hiúságoknak és egyéb szenve­
délyeiknek,
Részünkről egészen ellenkező jelenségeket látunk.
Az emberi szív nem egyenlően van teremtve, A fös­
vény még önmagát sem sze reti; az önző csak önmagát s
azonkívül senkit. De hála Istennek, vannak oly szivek is,
melyek önfeláldozással buzognak családjok javáért; vannak
férfiak és nők egyaránt, kiknél az Iston áldásáúl adott sze­
retet a családon kívül még a hazát s a szenvedő emberi­
séget is átöleli.
Es vájjon mii mondanánk arra, ki ablakfüggönyeit
csak azért zárja le, nehogy lámpája világának az utczán
járó-kelők is hasznát vegyék; mit mondanánk a kert-tulaj«
donosra, ha illatos bokrait csak azért nyesne meg, hogy
illatuk a kerten túl ne terjedjen; vagy mit mondanánk
azon gazdára, ki gyümölcsfája utczára nyúló ágát levágná,
nehogy annak gyümölcséből egy-kót szegény gyermek vagy
koldus táplálékot nyerjen ? Azon nők nagy része, kik jóté­
kony egyesületeink élén állanak s azok mellett buzgólkod­
nak, épen a legjobb családanyák, s bizony irodalmunk nem
teszi helyesen, ha meg nem gondolva az épen ellenkező
hazai viszonyokat, a külföldet utánozva, visszariasztja nőin­
ket a jótékony működéstől.
Hát ha megszűnnek is a jótékony egyesületek —
mondhatja valaki — azért még nem vesz el a világ. Az
igaz, hanem elvesz az a 2 — 3 millió forint évenként, melyet
a jótékony egyesületek fordítanak az emberiség czéljaira s
a meleg buzgóság és gyöngéd kéz, mely a kisdedet, árvát
ápolja, öltözteti.
Úgyis a mi zsebünkből kerül ki, teljesítse a köteles­
ségeket az állam — mondja a bölcselkedő saiyrikus. Csak­
hogy nálunk az állam eddig elvállalt terheit sem képes tel­
jesíteni; a közönség pedig nem tudjuk mit mondana, ha
jótékonysági adóban újra 5— 6 millió vettetnék ki; mert
ennyibe bizonyosan bele kerülnének az államnak ugyan­
azon működések s az ahhoz való hivatalos és ellenőrző
személyzet.
És még akkor is menne a dolog gépileg, szeretet
nélkül, hidegen. Hiányoznék a szeretet az árváknak és kis­
dedeknek s kiszorittatnék a női szivekből, hogy ott talán
nemesebbeknek adjon helyet? Nem.
Hagyjunk fel tehát e téren a satyrával.
P. Szathnáry Károly . badelvű keresztyén felekezet orgánuma, részt vesz a német
EGYHÁZI LAPSZEM LE.
A „Protestáns egyh. és iskolai Lap“ idei
5-ik számának „A zsidó kérdés és a prot. egyház“ feliratú
vezérczikkében Ballagi Géza ezt irja:
Nekünk, magyarországi protestánsoknak nem kell
még a zsidókérdéssel is terhelni magunkat. Van nekünk úgy
is elég bajunk és gondunk. De Németországon egészen más­
ként áll a dolog. Ott az antisemitikus mozgalom áthatotta
44
a társadalom minden körét, még az egyházit is. De nem
kell azt hinni, hogy a német protestáns lapok felszólalása
a prot. egyház érdekében történt, és hogy a német protes­
tánsok fenyegetve látják érdekeiket a zsidóság uralma által.
Németországban a zsidókérdés tisztán k e n y é r k é r d ó s.
Mindenesetre jellemző a nagy német nemzetre nézve, hogy
megijed a maroknyi zsidóságtól, hogy erőszakos rendsza­
bályoktól sem riad vissza, melyekkel magát megvédhetni
reméli. Pedig ha a hatalmas német nemzet, melynek eré­
nyei semmivel sem állhatnak hátrább a zsidó faj erényei­
nél, nem bízik magában, hogy szorgalmával, életrevalósá­
gával, eszével képes lesz az ősök által meghódított terüle­
ten uralmát, fölényét fontartani: mit tegyünk mi, magyarok,
kik nem vagyunk képesek a versenyt zsidópolgártársainkkal ki-
állani. Ha valahol, ligy nálunk a zsidóság hovatovább mind
nagyobb tért foglal el a társadalom körében. A pénz, az
ingó vagyon zsidó kezében van, s az ingatlan is egymás­
után oda kerül. Mindemellett mi a zsidót soha sem üldöz­
tük. Mi eltűrjük, hogy köztünk gyarapodjék. De azt aztán
megköveteljük a zsidótól, ki köztünk és utánunk él, hogy
magyar legyen szívvel, lélekkel. Azonban nálunk is van
annyiban zsidókérdés, a mennyiben a zsidóság nagy része
részint tőle függő, részint tőle nem függő okokból még ma
sem magyar.
A kérdés, hogy miképen olvasszuk be a zsidókat a
nemzet testébe, minden nagyobb revolutio nélkül megold­
ható. Csak idő, a társadalom részéről türelem és a tör­
vényhozás részéről egy kevés bölcseség kell hozzá. Ha
mindezekkel párosul zsidó részről az ak arat: akkor a czél
elérése biztosítva van. De ba a kérdést úgy formulázzuk,
mint a németek jelonleg, hogy mi módon rázzuk le a zsi­
dókat a nemzet nyakáról: akkor a zsidókérdés vagy megold­
hatatlanná válik, vagy vissza kell térnie az emberiségnek
a sötét középkor ereklyéihez és hagyományaihoz, hogy esz­
mét és eszközt szerezzen a megoldáshoz. Ez utóbbit azon­
ban sem a protestántismus, sem általában a keresztyénség
nem ajánlhatja. A keresztyenségnok a felebaráti szeretet
elveit kell hirdetnie, a mi kétszeres kötelessége akkor, midőn
a politikai és társadalmi élet oly problémáinak megoldása
van szőnyegen, melyek az emberi szenvedélyeket különben
is provokálják. Sajnálattal kell constatálnunk, hogy az
„Alig. Luth. Ev. Zeitung“, mint egyikfelvilágosúlt és sza­
politikai lapok harczi riadójában, szítva a zsidók ellen tá­
madt különben is elkeseredett mozgalmat.
Ugyanezen lap közli br. Radvánszky Antalnak az 53.
§. ügyében a superintendensekhez és kerületi felügyelőkhöz
intézett körlevelét, melyben fejtegetve a keresztelés jelen­
tőségét, a kath. püspöki karnak a keresztelési actus tel­
jesítése tárgyában történt megállapodását, azon meggyőző­
désének ad kifejezést, miszerint szükségesnek tartja a ke­
resztelési ügyek megvitatását és a követendő eljárás módját
a reformátusok egyetértésével megállapítani, hogy ezen fon-

io s ügyben minden superintendentiában egyöntetű legyen
az eljárás. Ennélfogva fölhívja az illetőket, hogy szívesked­
jenek ez ügyre vonatkozó véleményükről, valamint arról is
'értesíteni, hogy indokolt-é a tanácskozás, mely talán, be­
ADALÉKOK A KOLOZSVÁRI REF.
EGYHÁZ TÖRTÉNETÉHEZ.
(Ill-ik közlemény.)
Közli: Herepei Gergely.
Dqscriptio Administrationis Ecclesiastico, quodClaudi-
'Opoli inter Reformatos obtinet.
E czim alatt egy dátum nélkül - - hihetőleg 1720
után*) — kelt érdekes leírását találtam (egyházam levél-
tárában,) a kolozsvári ref. egyház s különcsen consistoriu-
•ma szervezetének. Ez iratból kiviláglik, miszerint a ko­
lozsvári egyház a reformatio kezdetétől fogva csekély kü­
lönbséggel egészen máig egy és ugyanazon szervezettel bírt
és bir.
Ugyanis a consistoriumot alkotta 3 pap, 3 professor
és 24 „cívis“ (világi), összesen : 30 tag. Ma is consisto-
riumunknak magva = 30. Azzal a különbséggel, hogy ma
4 pap és 26 világi teszi ki a 30-at, és nem 3, hanem va­
lamennyi hitfelekezetünkö n lévő professor választás nélkül
tagja a consistoriumnak. Jelenleg 26 világi jön választás
alá. És a mai consistorium létszáma felül van a 100-on.
Apafi haláláig — az irat szerint — „a 24 cívisek
{világi) közűi volt két curator/'
Apafi halála után egyik pap — az első — curator
nevet kapott, és a 3 professorból 1 „Nótárius“ (consisto-
i'iális jegyző) lőtt. Ezt az akkori orthodoxus papságnak a
világiakkal szemben fenállott éles ellentéte eredményezhette,
hogy mint az írás mondja, a papok „mindeneket lássanak
ás ne kételkedjenek a curatorokban.“ Lehet, hogy az a
szomorú körülmény is közreműködött erre, a mit az irat
indok gyanánt felhoz, hogy volt olyan idő, mikor „a S á l­
lá r i s t á k s á l l á r i u r n a r e s t a n c z i á b a n m a r a t t . “
Azonban inkább az orthodox papságnak scrupulositása és
féltékenysége lehetett forrása ennek. E körülmény valódisá­
ga mellett szól ez egyház papságának 1800 elejétől máig
a világiakkal szemben íenálló tiszteletteljes viszonya is.
Mert hisz lehettek az újabb időben is egyházunk életében
ilyes hyerarchikus törekvések, de általában elmondhatni,
hogy az orthodoxia nyűge alól rég felszabadult Kolozsvár
*) S z ilá g y i E e r .- n e k a k o lo z s v . r e f. e ccl. t ö r t é n e t é b e n
h o g y 1 7 2 0 - b a n B a c z o n i ln c z e M á t h é c u r a t o r n a k v á la s z t a t o t t s a z 1 7 4 0 -
i k é v b e n le m o n d o t t . A z a lá b b k ö z i. ir a t b a n
„most B a c z o n i ú r a c u r a t o r .“ T e h á t ez i r a t v a ló s á g g a l 1 7 2 0 — 1 7 4 0
k ö z ö t t k e lt .
45
várván még a bíróságok ez ügyben hozandó nehány ítéletét,
folyó évi febr. első felében volna megtartandó Budapesten
a négy suprintendens és négy kerületi főfelügyelő közbejöt­
tével.
ref. papsága, alkotmányos szabadelvűség lévén jelszava úgy
fel-, mint lefelé. A kolozsvári első pap, bár ma is egyik
curatora egyházának, de adott jogával — hála Istennek —
mindig tiszteletre méltó és buzgó Inspektor-Curatoraival
szemben még eddig nem volt és nincs alkalma élni!
A „város megnemesitése után“ — a főconsistórium
világi főúrai közűi is 2 curator választatott, hogy az egy­
ház, de kivált a kollégium ügyeit ott képviseljék.
Megjegyzendő, hogy akkor az egyház és kollégium
ügyei egymással szemben, mint közös ügyek szerepeltek.
Jelzett curatorok azonban személyesen nem vettek részt
keb. egyh. tanácsunk ügyei pertractalásában a consistori-
umban.
Az 1720-ban kelt „complanatio“ szerint: a főcon-
sistórium főúrai közűi választatott egy Inspector-Curator.
A papság részéről a consistorium (hihetőleg az Insp. Cur.
társ) elnöke: az első pap.
A honoratior osztályból is választatott két curator.
E szerint akkor az ecclesiának 4 curatora volt.
Az exactoria állott az Insp. Cur., a jegyző, két se-
nator (a főconsistoriumból) és két consistorbói.
Két senator a főconsistoriumtól az exactorián!!
Igen. Akkor a kolozsvári egyháznak nem kellett szá­
madásait felülvizsgálás végett a főconsis tóriumhoz felkülde-
ni, hanem hihetőleg egyházunk akkori tekintélye vagy a
dolog egyszerűsítése okán a főconsist. küldött le két tagot
exactoriánkba.
Vájjon nem lenne-e egyszerűbb es czélravezetobb ma
is igy ? midőn egyházunknak a többi egyházközségektől
speciálisan elütő és több oldalú számadásos ügyeire nézve
évekig tartó correspondencziát kell folytatni a mlts áll.
igazgató tanácscsal!
Külön állás volt az akkori dézmás világban egyhá­
zunkban: a „ Q u á r t á s “ mintegy „ Gé n e r a l i s P e r c e p-
t o r K, kinek ez egyház mindennemű gazdasági ügyei ad-
ministracziojára ki kellett figyelmet terjesztenie.
Külön állás az „I s p á n“ -ság. Az Ispán az eccl. és
kolleg. jószágaiban „ O e c o n o mi s á l t “, a „ Q u á r t á s “
felügyelete alatt. Külön állás volt akkor és még azután so­
káig: a „harangoztató gazdá“ -é. Ma ez egyszerűsítés indo­
kán az első pap kezén.
az á ll, Általában elmondhatni, hogy bár korunk sokat vál­
toztatót a régi intézményeken, de főbb vonásaiban mégis
p e d ig a z á ll, hogy
meghagyta a kolozsvári ref. egyháznak még a fejedelmek­
től öröklött szervezetét. A mely körölmény a szabadelvű
H . Gr. alkotmány életrevalóságára vall.

KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r, 1 8 8 ).
— Legfelsőbb k itü n te té s. Ő felsége a király kö­
zelebbről Szeremlei József bölcskei és Tóth Lajos debrecze-
ni reformált néptanítóknak hosszú, hű és sikeres szolgála«
taik elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet méltózta-
tott adományozni.
lltlIlIfllllltlIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIItlIIIUirillllíllIllll
-^ § 1 TÓTH KÁLMÁN | g 9«-
iTiiiuiimiiimimmiimiiimiiiiimimmiimiiTT
egyike az első rangú magyar költőknek, f. hé 3 án hosz-
szas szenvedés után, meghalt Budapesten. Gyászlobogék
hirdetik az akadémiáról, az iréi kör helységéről, hogy nem­
csak családja tagjainak, nemcsak a szeretetre méltó ember
jó barátainak, de a magyar irodalomnak is gyásza van.
Igazi nagy gyásza! Kevés költőnk van, ki olyan közvetlen
hatást gyakorolt volna a közönségre, mint ő. Szivünkből
szólt, ha hazafiéi dalait, ha szerelmi enyelgéseit, búját, ha
ódáit hallatta. Sokoldalú működése közben, minden téren,
hová lépett, maradandó emlékkel örökítette meg nevét. A
Kipfelhauser alakja a Bolond Miskában, vigjátékai, drám ái;
költeményei, melyekért a magyar hölgyek, mint a ^szere­
lem költőjének“ , ezüst koszorút nyújtottak át, dalai, me­
lyekből minden magyar ember ismer (Fütyül a szél, Zöld
vetésben stb.) olyan becses örökségei a magyar irodalom­
nak, melyért emlegetni fogja Tóth Kálmán nevét a jövendő
idő. Porrészeit ma helyezik nyugalomra; a nemzeti színház
előtt Paulay Ede, a népszínház előtt Eákosi Jenő, a sírnál
Szász Károly tart beszédet. Legyen könnyű felette a föld!
— Az E ötvös-ünnepóly, mint lapunk közelebbi szá­
mában jelezve volt, f. hó 2-án megtartatott, a helybeli Re-
doute termében, a termet zsúfolásig megtöltött nagy és dí­
szes közönség jelenlétében. A Szász Domokos elnöki meg­
nyitó-beszéde után, melyet lapunk mai számában közlünk,
Hegedűs István t. munkatársunk lépett az emelvényre »
mély eszmékben gazdag, emelkedett szellemű s szónoki hév­
től áradó beszédben újitá föl a megdicsőűlt emlékezetét.
Sajnáljuk, hogy lapunk szűk tere miatt, nem közölhetjük
e nagybecsű művet. Kiváló érdeket kölcsönzött az ünne­
pélynek dr. Ferenczi Zoltánnak a figyelmet mindvégig le­
kötő irodalom-történeti becses tanulmánya is a „ F a l u
j e g y z ő j é r ő l “ . Közben felváltva a nő- és fitanitóképezde
növendékeinek szavalatai s karénekei gyönyörködtették a
hallgatóságot, mely emelkedett hangulattal hagyta el a ter­
met. Az önkéntes adományokból az Eötvös-alap javára 140
ír t tiszta jövedelem gyűlt be.
— H agy alapítvány. Wagner Pál földbirtokos m.
hó 18-án Kis-Hartán Pestmegyébon elhunyt és összes, 80,000
irtot érő ingatlanát jótékony czélra hagyta, családja nem
lévén. A végrendeletet m. hó 20-án hirdető ki a dunave-
csei kir. járásbíróság, mely szerint ingatlanát, mely 80,000
irto t ér, egy Téthben és Kis-Hartán fölállítandó j a v í t ó
i n t é z e t czéljából az „országnak* hagyja, oly megszorí­
tással, hogyha ily javító intézet fölállítása czélszerűnek nem
46
bizonyulna, az ingatlknok eladhatók — 80,000 írton alól
azonban semmiesetre és az összeg árvaházak, lelenczkázak
f e b r . 5 -é n . és más jótékony C7Ólokra fordítható lesz. Továbbá tar­
tozik az állam társalkodónőjének, Ztuparich Paulának élete
fogytáig 600 írt élet járadékot adni. Wagner hagyatékában
nagymennyiségű készpénz és értékpapír találtatott. A papí­
rokat József testvére gyermekeinek hagyta, a készpénz nagy
részét Kis-Harta község szegényei és árváinak 600— 600 és
300— 300 frt összegekben. Ezeken kivűl fővárosi jótékony
czélokra összesen 3000, a természetvizsgálók egyletének
100 frtot és Pestmegye árváinak egy 1000 frtnyi pör alatt
álló ingatlant hagyott.
— E gyetem B alajton. Balajt kis falu Miskolcz mel­
lett, s eddig nem sokat tudott róla a világ, mostantól kezd­
ve azonban nagy jövője van. A napokban elhunyt ugyanis
Miskolczon egy Balajthy Károly nevű úri ember, ki különcz.
szokásairól volt ismeretes a városban. A boldogult, mint a
Miskolcz irja, mintegy 40— 50 ezer írtra menő vagyonát
egy Balajt községében fölállítandó jogi- s orvosi akadémiá­
ra rendelte fordíttatni. Minthogy pedig az Összeg ily jelen­
tékeny terv kiviteléhez kevés volna, a megboldogúlt meg­
hagyta, hogy a pénz tőkésittessek mindaddig, míg 4 —5
millióra nem szaporodik.
— Tanárvizsgálatok Ausztriában 1870— 1880-ban.
Ausztriában az utóbbi tanévig hét tanárvizsgáló bizottság
működött; a lefolyt tanévben egy nyolezadikat állítottak, a
mennyiben a p r á g a i bizottságból, mely eddig k é t nyel­
ven vizágált, két Önálló, tudniillik egy német és egy cseh
bizottságot csináltak. A czernovitzi gymnasialis vizsgálóbi­
zottságot pedig fölhatalmazták, hogy reáliskolai tanárt is
képesíthessen. A kandidátusok száma mind a két irányra,
folyton növekedik; a múlt évben a humanisticus irányban
5.7 százalékkal, a reálisticus irányban 18.8 százalékkal
növekodetc a megvizsgáltak száma. Különösen szaporodott
a candidatusok száma Bécsben. A tíz év alatt képesítettek
szaporodásának arányát az első és utolsó év mutatja. Gym-
nasiumra képesittetett 1870— 71-ben 212, 1879— 80-ban
443 ; reáliskolára 59, illetőleg 253. A vizsgalatok ered­
ménye az utolsó évben valamivel kedvezőbb, mint a meg­
előzőben. A gymnasialis jelöltek közűi képesittetett 7 4 $
(előbb 72.6% ), a reáliskolaiak közűi 6 9 .2 $ , (előbb 67,1
$ ) . — A bécsi „Statistische Monatschrif t “ közleménye sze­
rint a reáliskolai jelöltek sikere még mindig mögötte ma­
rad a gymnasialis jelöltekének, de folyvást közeledik hoz*
zájok. — A kettéválasztott prágai bizottság előtt képesit­
tetett 76 német és 78 cseh jelölt.
NECROLOG.
Néhány szó gróf T o l d a l ági V i k t o r felett.
M a r o s v á s á r h e ly t , j a n , 26.
. . L e ü l e és k í v á n j a v a l a m a g á b a n , h o g y
m e g h a l n a és m o n d a : e l é g i m m á r az é n é l e t e m; '
m o s t , oh u r a m , v e d d el az ón l e l k e m e t !

És l e f e k t i v é k és e l a l u v é k • s szendergő
porait koporsó zárja már gróf Toldalagi Viktor nincs
tóbbé!
Te koporsói miért tártad ki kebeledet ily korán az
*lőtt, ki még ölelő karok közt élhetett volna ? Vagy talán
meghallottad hivását, midőn l e ü l e é s k i v á n j a v a l a
m a g á b a n , h o g y m e g h a l n a ? Tán ellested az óhajtást
ajkairól, midőn titkos könyei között igy sóhajtott f e l:
«elég i m m á r a z é n é l e t e m ?
Hogyan? hát lehet-e valaha megelégelni az életet?
Hiszen a nagy élő világot ép9n maga a lót küzdelme ta rt­
ja folytonos hullámzásban. Az életért eseng, azt védi fél­
tékenyen minden élő. Oh, az életet, mintha az egy élvezet
édessége lenne, szereti az ember minél tovább kóstolni,
érezni!
Avagy kérdezzük meg azt, ki már az ifjúság rózsás
útját végig futotta s a tavasz virágaiból, a szép örömekből
szedhetett annyit, a mennyire vágya volt és ott van már
kezében mindaz, a mit óhajtott, kérdezzük meg ezt, hogy
„ e lé g -e m ár* . S a felelet e szóban hangzik felénk: n e ml
Ki a férfikor küzdhomokján gondok súlyát emelve
munkál s minden haladó lépést csak veríték árán szerez*
hét meg, kinek élete gonddal, munkával van megnehezítve,
ha kérdezzük hogy e 1 é g-e m á r ? Előre . néző pillan­
tással azt mondja: n e m i
S ha azt kérdezzük meg, ki nemcsak egy-két élet-
szakon, hanem egy egész életen haladt keresztül, a resz­
kető öreget, ki már élt és élvezett sokat, sőt a soknál is
többet, e l e g e t ; ki m ir bágyadtan, erőtelen kézzel nyúl
az öröm pohara utáu, ha ezt kérdezzük meg, hogy e l é g - e
m á r ? itt is azon feleletet nyerjük: n em e l é g i
Oh, a hontalan, a bujdosó, kit mostoha sorsa vagy
bánata vándorútra kényszeritett, az árva, ki kenyeret más­
ból koldulja, kicsiny és nagy, erős és gyenge, mindenik
ragaszkodik az élethez. Az élet zajos mezején borzadva for-
'dűl el a néma koporsótól az ember !
És mégis tégedet, koporsó l, óhajtott az, a kit te öled­
be rejtettél, mert k i v á n j a v a l a m a g á b a n , h o g y
m e g h a l n á l És miért, vájjon miért ? Hiszen sze­
retet melege vette korai, hiszen érezte a Iegboldogitóbb
örömeket, melyek a családi ólet paradicsomában teremnek.
Gyöngéd női kebel dobogott mellette, hűségben, szeretet-
ben Szép reményű gyermekek növekedését látta ; kü­
szöbén kivűl is barátság nyújtott feléje k ez et; a társada­
lomban közbecsülós es tisztelet környezé. És mégis elkíván­
kozott az élet színteréről! Elkívánkozott innen, mert a
végzet sokkal hosszabb szenvedést nehezített vállaira, sem­
hogy ne óhajtozott volna már a nyugalom után, ha az a
nyugalom a koporsóban van is 1 Oh, egyedül a te­
hetetlenséggel küzködő beteg, a szenvedő az/ ki előtt a
porozok órákká; az órák napokká, a napok esztendőkké
hosszabbodnak, egyedül a szenvedő az, a ki k í v á n j a ,
h o g y m e g h a l n a , és a z t m o n d j a : e l é g i m m á r
az én é l e t e m ! mo s t , oh u r a m ! , ve d d el a z én
l e l k e m e t ! Szenvedő volt ő is i . . . Évokig emelte en­
47
nek súlyát mig végre megtörött alatta, mert az ölő
szenvedéssel megküzdeni nagy erőnek sem lehet, és az el­
fáradt küzdő l e f e k ü v é k . , , és e l a l u v é k . . Sze­
mének megtört fényében rég ott volt már a halálra ké­
szülésnek előjele; évekig élt élet nélkül, ott lebegve a lé­
tei és nem létei között, mint a ki sok ideig inog tátongó
mélység fölött s noha olykor-olykor biztos állásba látszik
helyezkedni, de egyszer mégis bekövetkezik a zuhanás
ime, itt is bekövetkezett • és ő nincs többé!
A jó sziveknek és nemes lelkeknek tulajdona, hogy
ők az eletet nemcsak önmagáért szeretik, nemcsak azért él­
nek, hogy élvezzenek, hanem azért, hogy munkáljanak,
használjanak élőtökkel; és ha ebben csapások, szenvedések
gátolják, ha többé már a jót munkálniok nem lehet, elvesz
rájok nézve a léteinek értéke és azt mondják : e l é g i m­
már a z én é l e t e m!
Gróf Toldalagi Viktor azok közé tartozott, kiknek
élete nem üres hiúságok keresésében zajlik le, kik nem
elégednek meg csak azzal, hogy élhetnek és csilloghatnak,
hanem használni is akarnak; jók is, nemesek is tudnak
lenni.
Bizonyságot tehetnek szavaim mellett ők, kik legkö­
zelebb állottak hozzá, kikkel megosztotta szivének jóságát,
szeretetét. Oh, a szeretet tűzhelyénél szive mindig melegen
dobogott övéiért. Édes övéinek boldogitása volt szent tö-
rekedése. Ezért küzdött, ezért fáradt s midőn akadályokba
ütközött, ezért lebbent el sóhaj ajkairól, s ezért ülte meg
homlokát gondoktól sajtolt veritókcsepp És jóért do­
bogó nemes szive örömben dobbant fel, midőn szeretetét
viszonozva látta nejének hűségében, gyermekeinek jóságá­
ban. Nincs is annál bensőbb, boldogitóbb öröm, mintha a
jóságot jóság s a szeretetet viszont szeretet jutalmazza.
Oh, az a nemes lólek, mely a megtört testben lakott, sok­
szor fénylett ilyen örömek sugarától!
És ha a közűgyek munkája hívta, ennek hivó szavá­
ra sem maradt mozdulatlanul, hidegen. Ki no emlékeznék
az óles eszű, mély belátásé, tevékeny férfiúra, ki valahány­
szor a közjó érdeke kívánta, mindig ott volt szavával, te t­
tével a küzdők között. A kinek felújúl emlékezetében a már
csak névben élő Marosszék képe, az mindig ott fogja lát­
ni gróf Toldalagi Viktort is az élők között. Ott volt o
ama nemesek sorában, kik a közjót nemcsak szájukon, de
szivökön hordozzák.
A közélet terén való hasznos működése közben nem
kerülte ki figyelmét azon ügy sem, melyre oly nagyon rá­
fér a gyáinolitás, a tám ogatás: buzgó munkása, nemes bar-
czosa volt az egyház jóllétének, föl virágoz tatásának. Tevé­
kenységének jó része az egyházi élet mezején folyt le. I tt
találjuk őt, e mezőu legtöbbször építve, javítva, buzdítva,
vezetve; s z i v é n e k j ó k i n c s e i b ő l i t t hozott
el ő l e g t ö b b jót. Mint az erdélyi reformátusok vajda­
hunyadi egyházmegyéjének főgondnoka és a marosi egy­
házmegyének algondnoka jelentékeny szolgálatokat tott sza­
vával, tettével egyaránt. Főleg az utóbbi egyházmegye azs

melynek körében hasznosította leginkább gondnoki üdvös
munkásságát. Itt árasztott legtöbb áldást buzgéságának jó­
tékony melegével; itt emelte magasra, előttünk, a jóratö-
rekvés zászlóját; itt intett, javított apostoli fenséggel, ve-
zéri ihlettel őrködve az urnák örökségén vigyázó szemek­
kel , És most itt hagyott betölthetetlon űrt kidö-
lésével. Bizony ezen egyházmegye ügyvivőinek ajkaira ille­
nek az irás e szavai: ü r e s l e s z e n az ő h e l y e m i kö-
z öttünk . Szép vonása volt nemes lelkének, az a
vallásához, hitéhez, egyházához való ragaszkodás, melyben
sem jó, sem rósz, sem öröm, sem bánat meg nem tánto­
rította soha. Szívben, lélekben igazi protestáns főúr volt
utolsó lehelletéig !
Erről teszen bizonyságot az a gyülekezet is, melynek
ő kegyúra, éltetője, gyámola, fentartó oszlopa volt. Oh,
hiszen a kicsiny egyház virágzása az ő nevét h ird eti; a
Toldalagi névről beszél templomának minden köve s nem­
csak a sugár torony búsan kongó harangjai siratják most
a nagylelkű jóltevőt, de a hála könyétől nedvesül meg sze­
me kicsinynek, nagynak egyaránt áldást mond porai­
ra a falu minden lakója, mert ő; a nemes lelkű főűr volt
Koronka községének védelmezője, jóltevője. Áldott legyen
érte, áldott még a halálban is !
De megtörött ereje a hosszú szenvedésbon, és vége
szakadt hosszú sora mindazon jó tetteknek, melyeket nemes
lelkének és jó szivének sugalma hozott létre közel és tá­
vol . És hogy ereje vógkép elhagyta, nyugalomra vá­
gyott ésfelsohajta: e l é g i m m á r az ón é l e t e m ! E l é g
i s v o l t a n n y i is a r r a , h o g y a k ö z b e c s ü l é s és
t i s z t e l e t P a n t h e o n á b a n méltó helyet foglal­
hasson!
Gróf Toldalagi Victor született 1829 febr. 4-én, M.-
Vásárhelyt, szülőinek, gróf Toldalagi Ferencznek és a nemes
lelkű Katona Annának örömére. Azonban a szülői örömbe
keserűség vegyült, mert az új szülött fólrehorgadt lábbal
látta meg a napvilágot. S már élete hajnalát fájdalom ár­
nyalta, a mennyiben lábának orvosi műtét által való egye­
nessé tétele némi kínoknak tette ki a különben egészséges
testű gyermeket. De a kitartó ápolásnak jutalma nem ma­
radt el, mert lába a járásra teljesen alkalmassá lett és
egészséges fejlődésnek indulva, a jól gondozott gyermekből
erős testű, óletvidor ifjú válhatott. Kokonszenves arcza kel­
lemes benyomást gyakorolt a nézőre. Első oktatását magán
nevelőtől, a szülői háznál nyerte, hol az eszes fiú anyjának
csakhamar bálványa és ő is ennek bálványozója lett, ki
mindvégig megmaradó vallásos érzületet oltott leikébe. Ott­
hon elkezdett tanulását a marosvásárhelyi ref. tanodában
folytatta, hol tanulótársai között csakhamar első helyet ví­
vott ki magának. Mindvégig kitűnő eredménynyel tanult.
Kollégiumi tanulásának végeztével külföldet látogatott. A
kitünően képzett ifjú előkelő hivatalt foglalhatott volna el,
de félrevonúlt előle. 1852-ben, midőn még alig volt túl
egy lépéssel a gyermekkoron, már azon kitüntetés érte,
hogy cs. k. kamarássá neveztetett ki. Képzettségét már
N y o m a to tt ö t é in J á n o s m . k ir . e g y e t e m i
48
ifjú korában a közélet terén kezdette érvényesíteni. Előbb a*,
vajda-hunyadi egyházmegye főgondnokává, kevéssel azután
a marosi egyházmegye algondnokává választatott. Szép vi­
lágot vet nemes lelkére, többek között, azon tette, misze­
rint egyszer utaztában egy árva fiút találván az úton,
ki épen az enyedi kollégium felé fordította vándorborját,
fölvette kocsijába, s pártfogásával ajándékozta meg,
úgy hogy saját költségén tanitatta mindaddig, tűig tanulá­
sát elvégezte. Családot 1860-ban alkotott, házasságra lép­
vén a művelt lelkű báró Bánffy Anna úrnővel, mely házas­
ság a szivek őszinte frigye volt azon szempillantásig, mely­
ben az ő szive megszűnt dobogni; Kárára a közűgyoknek,.
pár óv előtt betegség lepte meg, mely ez évi január 24 ón
elhozta halálát a derék férfiúnak. És most özvegye mellett
három gyermek, egy fiú, két leány gyászolja az ő korai el­
hunyták Családi élete olyan volt, a milyet csak áldáskepen
nyernek jó szivek: boldog, mindörökké boldog!
Épen azért, mert boldog volt, fáj végkóp elszakadni
tőle. Oh, fájó érzés nyilalik át a szerető szivén, mely vég-
kép elveszítő őt 1 Ahhoz szólok, kit e koporsó özvegygyé te ­
ve ahhoz szólok, ki őrangyalként állott a most távozó
mellett a betegség és szenvedés nehéz napjaiban, ki tisz­
teletreméltó hűséggel teljesítő női kötelességet; a nőhöz,
szólok, ki sokszor felülmúlta önmagában a nőt, oly lelki,
erőt tanúsított még a reménytelen pillanatokban is; az öz­
vegyhez szólok, ki gyászba borúit most, mert elszakad a t­
tól, a kit szeretett, íme, itt van szomorú pillanata az utol­
só Isten hozzádnak, a 20 éves együttlótre örök megválás
következik! Nincs, nincs balzsam a szív sebére, de van
vigasztalás Istennél, a jó Isten n él!
De a távozó nemcsak férj, hanem apa is volt, nem­
csak hitvestől, de gyermektől is válik vegképen . örök­
re! Az apa jóságáért, szer etetőért a gyermekektől legszebb
jutalom a hálás emlék és kegyeletes tisztelet. Valamint az
apa elválik örökre, a gyermeki szívben is az érzelem
maradjon meg örökre • Tudom, hogy szívből jőnek e
szavak: oh, jó apánk! Isten veled, Isten veled!
Kedves testvérei, nagynénje, fogadott leánya, roko­
nai, barátai! és mindazok, kik a búcsú érzelmével fordul­
tok e koporsóhoz, az utolsó Isten hozzádnál áldozzatok em­
lékének egy könynyel, ki oly nemes vala, mert a híven
küzdőnek emléke megérdemel egy könyet!
És most a magam nevében szólok a távozóhoz, ki
szerencsés voltam kevés ideig tisztes közelében lehetni an­
nak, kínok keblében a legjobb szív dobogott, ki velem is
éreztette jóságát megajándékozott tanácsával, bizalmával.
A bála érzelmével mondok köszönetét nemes leikének .
köszönöm! köszönöm! És őszinte szívvel kérek
áldást poraira. Oh, áld meg Isten, áld meg porait a j,ó
szívnek!!
íme, útnak indúl már a távozó, ki az élet s z intőre-
rol, hol a közjóért fáradozott, küzdött, a nyugalom hazá­
jába vonúl. Ki jó és nemes voltál, útadón áldás kis ér
Isten veled, Isten veled !!!
Gönczi János .
n y o m d á s z n á l a z e v . re f.j^ íő ta n o d a b e t ű iv e l K o l o z s v á r t .
X I évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Felbruár 13. 7. szám
M e g je le n n e r (Hirdetési dijak:
minden vasárnap.

flzorkeszttfoégi s kiadói szállá a:

ERDÉLYI w
K é t s z e r lm s á b o z o tt g a r m o n d
s« r v a g y
B é ly e g d ij
an n ak te re
m in d e n
5 kr.
h e ig t a t á s
u tá n 30 k r.

b .-fa r lia a u t c z a 16. s z. h o v a N agyabb és t ö b b s z ö r m e g je ­

a la p s z e lle m i s anyagi le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­

ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­ v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
m ények c z iin z e n d ő k .
Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza, EG YH ÁZI É S ISK O LAI H E T Ú J P . Egész é v ro G f r t ., fé lé v re 3
f i i . , é v n e g y e d re 1 frt 5 0 kr

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S I Z D O M C lO lS O S .

T a r ta lo m : F ö lh í v á s a d a k o zá sra , az e r d é ly i ev. r e f. egy­ anyaszentegyház egy-egy tagja szemei láttára sorvadjon s

h á z k e r ü le t h á z ip é n z t á r a ja v á ra .
A n d rás. — Az e s k e té s e k ügyében.
K á r o ly . — A s z ilá g y - s z o ln o k i e g y h á z m e g y e k ö z g y ű lé s é n e k f ig y e lm é ­
be. Z . V . — Az á ll. ig . ta n á c s
s z e m le . — T á r ez a: A d a lé k o k
té h e z . { I I I - ik k ö z le m é n y .) K ö z li:
f ö l h ív á s
az erdélyi ev ref. egyházkerület házipénztára
javára.
A midőn egyházkerületünk nm. és főt. közgyűlése
az Ur 1875-ik évében az egyházkerületi, házipénztár meg­
alapításának szükségét kimondotta; abban az erős meg­
győződésben tette ezt; hogy valamint általában a protes-
tántismus, különösen és főképen az erdélyrészi reformált
anyaszentegyház, csakis hivei egyetemének élő és munkás
hitében élhet, viragozhatik. Erősen meg vala győződve,
hogy mihelyt a tagokból kivesz a közösség érzete, s azok
nem lesznek készek áldozattal is járulni az idők követel­
ményeinek megfelelő szükségek kielégítéséhez, az egész is
csak tengődve élhet tovább, s immár csak a nagy tem et­
kezés lehet hátra, melynél két nemtő tartaná a fáklyát:
egyik a protestáns szabadságé, másik a magyar nemze­
tiségé.
És e szükségek, a mint nemzetünk a közműveltségi
fejlődés sodrában előbb és előbb ragadtatik, mind és job­
ban fokozódnak, sőt azóta, hogy állandó igazgató taná­
csunk a házipénztár megalapítása iránti első felhívásunkat
akkori b. e. elnöke, gr. Mikó Im re aláírásával közrebo­
csátotta s e szükségeket fölsorolta, elmondhatjuk folyton
öregbedtek, öregbednek.
Egyházközségeink papjainak állása mind terhesebbé
válik; az állam köznevelési intézeteivel folyó verseny mind
nagyobb áldozatokat nehezít felekezetűnk vállaira; a nem­
zetiségi nézőpontokból múlhatatlan fentartandó egyházköz­
ségek száma és terhe épen nem apad — sőt m ár-m ár
rendszeressé válik állandó igazgató tanácsunk kényszerült-
sége, hogy a közterhek alatt görnyedező egyházközségek
végleges elbukását meggátolandó, rendkívüli segélyezések­
kel lépjen közbe, ha nem akarja, hogy a gondjaira bízott
— Z ö rg e ssü n k eg yü tt. M e n y h á rt
életet föntartó nedű hiában, mind szűkebb körökre szo-
(L ev él a s z e rk e s z tő h ö z .) R ózsa
rittassék, A középtanodai törvényjavaslat törvényerőre eme­
r. ü lé s é b ő l. t. — Egyházi la p ­ lése már csak rövid idő kérdésének látszik, s evvel közép­
a k o lo z s v á r i re f. egyház tö rté n e ­ tanodai oktatásunk és tanárképzésünk előreláthatólag már
H e re p e i G e r g e ly . — K ü lö n f é k . legközelebb oly terheket ro vandanak an jászén tégy házunk
vállaira, a-melyeknek elhordozására csak a legnagyobb
erőmegfeszités tehet majd alkalmasakká. így mind felsőbb
adak o zásra , közigazgatásunk, egyházi és oktatási életünk, mind az
anyaszentegyház élő tagjai napról-napra égetőbb szüksé­
gekkel látván magukat szem ben: a. szükségek kielégítésé­
re szolgáló eszközök iránt is fokozódnia kell a követelés­
nek, s e kielégítés hiában: sorvadnia az egész test élet­
erejének.
Az egybázkerületi házipénztár m egalapítására eddig-
elé végrehajtott intézkedések eredménye, ily és ennyi szük­
séggel szemben, az 1880-ik év végnapján 47,187 frt 71
krl tőn.
Sok és kevés.
Sok a közállapotokat és kevés a szükségek nagysá­
gát tekintve* Sok, h a nézzük, hogy anyaszentegyházunk
tagjainak túlnyomó nagy többsége nem a világi javak bir­
tokosainak soraiból telik ki, hanem a mindennapi élet
mind súlyosbodó szükségeivel kénytelen küzködni; kevés,
ha azt gondoljuk meg, hogy egyházaink, papi és tanítói
állásaink, köznevelésünk mind inkább ki vannak téve az
elmaradás szomorú veszélyeinek, ha az időkkel lépést tar­
tani nem bírnak.
S mégis lehetetlen, hogy a dicső emlékű ősök ma­
radékai méltóknak ne mutassák magukat ez elődökhöz.
Hogy a midőn amazok a szellem tiszteletre méltó küz­
delmei mellett vért és vagyont áldozának az anyaszent­
egyház megalapítására, emezek bár filléreikkel ne járulná­
nak a megalapított dicső építménynek bár föntartásához.
Állandó igazgató tanácsunk első fölhívása annak a
szép reménynek adott kifejezést, hogy házipénztárunk bár
forintok számában el fogja érni az anyaszentegyház n é ­
pességének lólekszámát. E remény ez ideig nem valósúlt,
de nem lehet, nem szabad lemondanunk a hitről, hogy a
további gyűjtések e reményt valósággá változtatandják
hogy a mai nemzedék is méltán nevezhesse magát a dicső
elődök örökösének, hogy a következő öltőknek se kelljen
pirulva gondolniok mi reánk.

Minél terhesebben érzik az anyaszentegyház hívei
az idők megnehezedett súlyát vállaikon; minél több kö­
veteléssel áll velők szemben a haza és a mindennapi élet
napról-napra elő annál elevenebben érezhetik azt a szű­
kösködést, a melyet az anyaszentegyháznak szenvednie
kell, annak az anyaszentegyháznak, a mely csakis kizáró­
lag a hívek buzgóságára, áldozatkészségére van útalva; a
melynek nemszánt, nemvet senki, ha hívei nem; a mely
nemarai, ha számára hívei nemtakarítanak.
Papi és tanítói állomásaink a fizetések csekély vol­
tánál fogva évekig üresen maradnak; a canonica portiok
s a Unitéi nyugdíj utáni adók hátrálékai évről-évre hal­
mozódnak; papjaink özvegyei és árvái a koldusbotot őrök-
lik; elmagyartalanodott egyházaink száma szaporodik, a
tagoknál elhelyezett tökék odavesznek, az iskolák a köz­
ségi és állami iskolákkal a versenyt csak a legnagyobb
megerőltetéssel állhatják ki; tanodáink új és terhes ki­
adások elodázhatatlan szüksége elé néznek —s mindez
ijesztő képekkel szemben, egyetlen menedékünk az egy­
házkerületi házipénztárnak biztos és minél szélesebb ala­
pokra fektetése.
Állandó igazgató tanácsunk tehát a múlt évi egy­
házkeiületi közgyűlés 72 számú határozata alapján, teljes
és fokozott bizalommal fordúl a úivekegyeteméhez smin­
den egyes testvéréhez az Urban, hivatkozva a keresztyéni
szeretetre, hivatkozva a nemzeti közórzületre.
Az ÍJr ajándékából nyert áldás dézmája, az Úr ol­
tárára áldozva, kedvességet szerez az Úr előtt!
Bízva a hívek áldozni készségében, e szóval hívja
meg állandó igazgató tanácsunk anyaszentegyházunkmin­
den igaz, buzgó tagját az egyházkerületi házipénztár ál­
landó és hathatós támogatására, istápolására.
Isten áldása legyen a közös, kettős munkálkodáson!
Az áll, ig, tanács folyó hó 6-án tartott üléséből.
ZÖRGESSÜNK EGYÜTT.
M é g a k i r á l y i p a lo t a a j t a j a
is f ö ln y ilik , h a a z t e g y e g é s z
n e m z e t z ö r g e t i.
Ha bármi felületesen nézünk is végig egyházaink egye­
temén, azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy ma-holnap
megkerüli a kocsi a lovakat. Csak nem mindenik év hoz
magával egy-egy olyan kiadást, mely ezelőtt teljesen isme*
rellen volt. A kiadások szaporodnak, a bevételek kevosed-
nek, s igy a végeredmény kiszámításához nem kell Neme-
gyei tudomány. A bevételeknek számtalan forrásai vagy ki­
száradtak, vagy örökre bedugúltak. Vannak a kiadásoknak
olyan nemei, melyek úgy reánk ragadtak, hogy szinte r e ­
ményünk sincs a lerázáshoz. S még megjárna, ha a kérdés
egy pár forint körűi forogna, de 12 frt körűi forog ! ez tekintélyes
összeg kiadásaink között a mai szegényes világban s még
szegényesebb egyházi életünkben. Ha meg nem nevezem
is ezen kiadási tétolt, mindenki kitalálja, hogy nem más,
mint a tanítói nyugdíjba fizetendő 12 frt. Már évek óta
49
szorítja ez, mint polypus egyházainkat, s aligha többet
meg nem fojt.
Nem a tanítói nyugdíj ellen van nekem kifogásom,
mert csak örvendenünk kell, hogy népnevelesünk szerény
munkásai legalább annyi figyelemben és elismerésben ré ­
szesültek. Az alap előteremtése körüli eljárásban van az
igazságtalanság, hogy ne mondjam, bakklövés. Ugyanis a
nyugdíj törvény nagy bölcsen azt mondja, hogy a f e l e ­
kezeti iskol át f e n t a r t ó egyház maga fizeti a
n y u g d í j i l l e t é k e t , a k ö z s é g i i s k o l á k n á l a köz­
s é g p é n z t á r a . Hát ugyan hol van itt az igazság? Hát
a nópnevelés ügye csak az egyház érdeke s nem egyszer­
smind a községé is? A szegény egyházközség bűn tettetik
azon bűnéért, hogy a népnevelés ügyét miért nem rázza
le nyakáról, miért nem dobja oda, liol már is könnyíteni
akarnak a túlságos terheken a 20% -os levonással? Fizess
szegény egyházközség tanítói fizetést, iskola fentartási
szükségeket, mint rovatait vedd be a néptől, akkor, midőn
a községi iskola-taniték fizetését, a nyugdíj illetéket a köz­
ség és állam pénztára hordozza, s ha nincs annyi bevéte­
led, a 12 frtot is valahonnan teremtsd elő, különben el-
exequálják mindenedet; fizess, ha szolgálni akarsz a neve­
lés ügyének, s nem akorod, hogy iskolád könnyelműen köz­
séginek bérmáltassék.
De hát ugyan mi különbség van a felekezeti és köz­
ségi iskola között? Berendezése, tantárgyai, tanmédja, fel­
ügyelete, czélja mindeniknek ugyanaz. Sőt, hogy az igaz­
ságtalanság még inkább kitűnjék, emlékezetbe hozom az
1868: 28-ik törvényezikket, mely nyilván rendeli, hogy
olyan községben, hol felekezeti iskola van, köteles befo­
gadni a más vallási! szülők gyermekeit is, mig a törvény­
ben megállított 80-at a tankötelesek száma meg nem
haladja. így a szegény felekezet a községnek minden gyer­
mekéről gondoskodik, iskolával, tanítóval, taneszközökkel
ellátja, s mégis ő fizeti a nyugdíj-illetéket, nem a község.
Erre az igazságos kirovásra olyan jé hasonlat jutott eszem­
be, csakhogy nem Írhatom ide.
E mellett a méltányosság is azt parancsolja, hogy ha
a felekezet iskolát tart fenn s befogadja a község minden
gyermekét valláskülönbség nélkül, legalább annyit erezzen
a község, bogy a nyugdíj-illetéket fizetni legyen az ő kö­
telessége. Különben is sok helyen a gazdag községi jöve­
delmek úgy elpárolognak a kezelő személyzet „rendkívüli
kiadások“ rovataiban, miszerint nem követne el senki Isten
ellen való vétket, ha azoknak egy részét a tanítói nyugdíj­
alapba terelné.
Vájjon a boldog emlékű Eötvösnek az volt-é czélja,
mikor a községi iskolákat megteremtette, hogy a nevelés
ügyét két egymással ellentétes osztályra szakítsa? Nem, ő
versenyt akart előidézni, meg akarta mutatni a jó iskola
mintáját, de utódai őt nem tudják megérteni, magas inten-
tioját fölfogni, mikor még a nyugdij-illeték kiszabásában
is két ellentétes tábort látnak a felekezeti és községi is­
kolákban. Alig hiszem, hogy ilyen eljárások meg ne moz­
gassák sírjában a nagy alkotót !
 Vagy maradjon igy ezután is a nyugdij-illetók kisza­
bása, Ha szegényebb egyházközségeink kimerülnek, fizetés kép­
telenek lesznek, beszüntetik az iskolát: vájjon akkor ké­
pes lesz-ó a kormány mindenütt fölkarolni a nevelés ügyét,
s államilag segélyezni azt a sok iskolát, mely most egy
utolsó fillért sem kér tőle, legfölebb méltányosságo t s
á nyugdij-illetók igazságos kiszabását. Igen, megbuknak
szegényebb felekezeti iskoláink, csak az a sajnos, hogy
ezen időt megelőzi szegényebb egyházaink bukása. Már is
látható igen sok helyen a nyugdij áldásos működése, mert
abból a 12 frtból hány ablakot lehetne berakatni, hány
templom, papi- és tanítói lak fedelet lehetne javítgatni,
melyen most az eső szabadon folydogál be, az ablakok papír-
ragaszokkal ékeskednek, jeléül annak, hogy ott tudomány­
nyal foglalkozó ember lakik.
Az igazságtalan kiszabás ellen mindenik felekezet
ja jg a t; mindenik egyforma tűnődéssel nézi az egyházak
szegényodesét. Ezért : emeljük föl szavunkat egyszerre,
zörgessen mindenik felekezet főhatósága, s kérje kormá­
nyunkat, hogy vegye le a 12 frt, nyomasztó terhét,
tegye illetékes vállakra, s z a b j a ki a k ö z s é g e k r e . Az
53. §, ellen tudtunk nagy hírlapi lármát csapni, s anyug-
dij-törvény ellen, mintha teljesen meg volnánk vele elégedve,
egyetlen árva szót som koczkáztatunk. Lepjünk érintke­
zésbe e tárgy felett a különböző, feiekezotekkel, zörgessünk,
kérjünk egyszerre, mert a zörgetőnek megnyílik, a kérő­
nek megadatik. A helyett hát, hogy az 53-ik §. felett czi-
vodnánk, tekintsünk az egyházainkat bukással fenyegető ta­
nítói nyugdij-illeték igazságtalan kiszabására; vessünk vál­
lat, hiszen mi együttesen egy egész nemzet vagyunk, s h a
e g y e g é s z n e m z e t e r ő s k é z z e l r á z z a az a j t ó t
l e h e t e t l e n föl n e m n y í l n i a .
Menyhárt András ,
kecseti ref. pap.
AZ ESKETÉSEK ÜGYÉBEN.
(Levél a szerkesztőhöz.)
M .- C s a h o ly , 1881 te b r.
Szerkesztő úr! A rendőri törvény 53-ik §-e által úgy az
egyházi, mint politikai téren előidézett zaj még nem csillapult le,
s ime egy miniszteri rendelet ismét új zavart keltett fel a
papi teondők körében.
A vallás és közoktatási m kir. miniszter úr ő nagy-
méltósága ugyanis idei 57 sz. alatt arra hívja föl a fő­
tiszteletű és méltóságos püspök urat, utasítsa t. lelkész­
társait, hogy k a t o n a i személyek csakis a tábori lelkész
szabályszerűen kiállított hirdetési bizonyítványa előmutatása
mellett eskethetők meg. Mikor ezen utasítás, esperesi kör­
levél mellett, hozzám érkezett, épen harinadizben voltam ki­
hirdetendő egy, a tartalékhoz még 1878-ban áthelyezett
hallgatómat egyik szomszéd egyházközséghez tartozó je­
gyesével. A menyasszony papja, ennek násznagya előtt oda-
iyilatkozott, hogy azon miniszteri rendelethez alkalmaz­
kodva, a tábori lelkész hirdetési bizonyítványa nélkül k a-
t o n a jegyesével nem esketi össze. A vőlegény és meny-
asszony részéről a költséges lakodalmi előkészületek már
meg tétettek, képzelni lehet hát, hogy a tiszteletes úr nyi­
latkozata villámcsapásként hatott szegény fejükre, s a nagy
zavarban k ü l d ö t t s é g e t m e n e s z t e t t e k hozzám, a
vőlegény papjához, kérvén általa, hogy segítsek rajtuk.
Én azon meggyőződésben, hogy föltéve, mikép a miniszteri
rendelet a t a r t a l é k o s k a t o n a i s z e m é l y e k r ő l is
szól, ez esetben, mikor már a harmadik hirdetésre került
a sor, annak visszaható ereje nem lehet, kiadtam a vőle­
gény részéről szükségelt hirdetési bizonyítványt a keresz­
telési anyakönyvi kivonat kapcsában, s az ifjú pár igy ösz-
szeeskettetett.
De mit leszünk teendők az ezután fölmerülő ese­
tekben? Kötelező-ó csakugyan ama rendelet minden —
még a tartalékos katonai személyekre s honvédekre is?
Ha az : hol és mi úton találjuk meg az illető katonai
személy tábori lelkészét ? és ha az illető dispensáltatni kí­
vánja magát a harmadszori hirdetés aló l: melyik ezrednél
keressük a tábori esperest vagy püspököt a dispensátioért?
Olyan kérdések, melyek iránt magát minden papnak tájé­
koznia kell, ha hajba nem akar keveredni.
Én e sorokat épen nem írtam sajtó alá, nem is ér­
demesek rá pongyolaságukért. Ezért tisztelettel kérem a
szerkesztő urat, móltóztassók becses lapjában az e tárgy­
ra vonatkozó kérdésekre nyilatkozni, akár azokat fel­
tenni, hogy annak olvasói eszméik kicserélése által tisztáz­
hassák az ügyet.*) Rózsa Károly ,
ref. pap.
A szilágy-szolnoki egyházmegye közgyűlésének
figyelmébe.
Tavaszszal tisztújító közgyűlésünk lesz, s ha a fáma
igazat szól: a gyűlés színhelyéül Tasnád van kijelölve.Még
van talán annyi magyar ver bennünk, hogy a tisztújító
gyűlés tárgyánál fogva fel fogja ébreszteni a közönyösség
hamva alatt pihenő érdekeltségünket a közügy iránt, nem­
7. csak pártérdek, de ügyszeretetből is. 8 ha ekét indok nem
volna elégséges arra, hogy tömegesen jelenjünk meg a gyű­
lésen, megpróbálom egy pár körülményre hivni föl a köz­
gyűlési tagok figyelmét; talán lesz annyi eredménye sza­
vamnak, hogy népesebb lesz a gyűlés a különben szo­
kottnál. Igaz, hogy a gyűlések látogatása egy kis áldo­
zattal jár. Mert nem kis csodálkozással kell néha látnunk,
hogy akad párt, mely — talán a régi vármegyei gyűlé­
sektől tanulva — a vidék kiéheztetésót az egyházme­
gyei gyűlések folyamában is szeretné a maga érdekében
*) A fö lv e t e t t k é rd é s e k r e n é z e t ü n k a z , h o g y a m in is z t e r i r e n ­
d e le t c s u p á n a té n y le g e s k a to n a i s z o lg á la t b a n á lló eg yé n e k re
v o n a t k o z ó , d e a s z a b a d s á g o lt a k r a s á lt a lá b a n a z o k r a , k ik ka to n a i
k ö t e le s s é g e k n e k b á r m in ő k é p e n e le g e t t é v e , a p o lg á r i é le tb e lé p te k ,
h a t á ly a n e m t e r je d k i. A z e lté ré s a z e d d ig i e ljá r á s t ó l csak abban
á l l , h o g y e z u tá n a t é n y le g e s s z o lg á la t b a n á lló k r a nézve nem le s z
e lé g a k a t o n a i h a t ó s á g e n g e d é ly e , „hanem e z e n k ív ü l m eg k ív án tat« *
le s z a z ille t é k e s t á b o r i le lk é s z h ir d e t é s i b iz o n y ít v á n y a is .
S z e rt:
*
 51

megpróbálni. Mikor aztán, édes atyámfia, boszuságodban ott kellemosen hangzó njfca a publikum fülében, s én azért
hagyod az egész gyűlést, s az ott maradt 8 — 10 tag olyan szeretek ezen a vessző-paripán lovagolni. De ez csak úgy
határozatot hoz, mely neked sehogy sem tetszik, hiába fogsz volna érv, nem az ügy, hanem személyen ollen, ha én ezt hol­
protestálni, az reá a felelet, maiadtál volna ott a gyűlésen! mi kortesfogásból tenném. Hagyjuk ki a vitából a személyt,
Tehát most jöjj el a majd egybehívandó közgyűlésre s ma­ maradjunk a tárgynál, s akkor nincs magállható ellenmon­
radj olt fogytig. dás. Aztán különben is van ennél a zúgolódásnál kelleme­
De mielőtt elindulnál, szeretett pályatársam, habár sebben hangzó nóta is. Teher-könnyitésnek hivják. A visi-
nincs is még megrendelve, próbálj egyházad részére egy tatio erősen nyomozza, hogy nem költetett*é el az alaptő­
kis költségvetést csinálni. Jó lesz a számadási naplóból kéből? Abból ugyan a nélkül sem volna szabad elkölteni,
megnézni, hogy úgy 1 5 —20 évvel ezelőtt mennyi volt ha a visitatio nem vizsgálná is, de mire tegye kezét a ku­
a rendes kiadás és bevétel? Ott azután megláthatod, hogy rátor, mikor egy ezernyi lélekkel bíró egyházból is úgy 32,
a bevétel azóta ugyancsak megcsappant, a nélkül azonban, azaz harminczkét frtot szállít el a visitatio ? Ha nem fizet,
hogy a kiadás is csappant volna. Sőt ellenkezőleg ugyau- oxekuozio alá jön a kurátor tehene ; tehát bogy kikerülje,
csak jókora összegre nőtte ki magát. A visitatorok napi­ költi azt, a mi van. Az igaz, hogy az évi adót sincs mi­
dija két akkora lett, tanügyi előadót, esperesi káplánt fizet­ ből fizetni; az is igaz, hogy a meglévő kis alap ilyen mó­
ni kell, a kerületi gyűlések képviselőinek dija sem cse­ don folyvást apad, s ha végkép elapad, kiváncsi vagyok
kély. Sőt szeroncsétlonségedre valami bizottság is járt rá, hogy mit foglalhat le a közpénztárnok úr; mert ilyen­
egyházadban, és a modern fuvar- és napidijról, azt hi­ kor még az is megesik, hogy kurátor sincs, nem is vállalja
szem, ott hagyta a nyugtát az egyház ládájában. Hát ha el senki. így bajos lesz a kurátor tehenét lefoglalni. Vagy
még azt is ószreveszed, hogy évek óta hová nőtt egyházad talán utána a papé jön? Bezzeg, ha tehene nincs !
állami s ezzel együtt községi adója! Nem is említve azt, Z. V.
hogy a parochialis épületek is kívánnak egy kis átalakítást, ( V é g e k ö v e tk e z ik .,)

javítást, akkora tételek fognak előtted állani, hogy össze­

csapod kezedet bámulatodban a felett, "hogy .miért nem
szökött meg ekklózsiád veled együtt ennyi teher elől? vagy
hogy nem szakad meg alatta ? A földadót nem fogják emelni egy
A .
az ll ig tanács r üléséből . . .
K o lo z s v á rt, 1881. fe b r. 6.
„r é z k r a j c z á r r a i “ sem, eziránt megnyugtatott bennün­
ket Jókai egyik beszédében. De azt nem mondta egyik ül­ Jelen vannak: Incze Mihály, mint elnök, Lészai F e-
nök atyánkfia sem, hogy nam rejteget zsebében egy csi­ rencz, dr. Kolozsvári Sándor, Szász Béla, Parádi Kálmán,
petnyi visitationalis-fuvar-napidij-pótadéról szóló törvény­ Bodor Antal titkár, Szabó Ádám számvevő, Deák József
javaslatot. pénztárnok.
Határozottan ki kell mondanom, hogy a mai szeren­ Az ülésen kívül elnökileg ellátott 27 ügy bejelenté­
csétlen időben egy kis meggondolatlanság volt a közterhot se és tudomásúl vétele után, tudomására hozatván ig. ta ­
szaporítani. Nem volt időszerű fölemelni két akkorára a nácsunknak, hogy n.-sajói egyházközségünk az ott most
visitatorok napidiját, öt, illetőleg négy forintra tenni a folyó tagosításnál képviselve nincsen, útasittatik a n.-
kiküldött bizottsági tagok napidiját a fuvardíjon kívül. Ily sajói dékán, hogy haladéktalanúi gondoskodjék minden egy­
teher behozatala előtt be kellett volna kérni az egyes egy-, házközség képviseltetéséről.
házak véleményét, a pénztárak költségvetését, s csak mikor A tasnádi egyházközségnek megszavazott 2600 frt. köl­
kitűnt volna, hogy van fedezet, szaporítani új tétellel a csönösszeg kifizetése helybenhagyó tudomásúl vétetik; a kö­
kiadást. De hát ez nálunk nem szokás. telezvény mellékokmányaival együtt áttétetik az egyházke­
Nem lehet tagadni, hogy a kerületi képviselet is sok­ rületi pénztárnokhoz.
ba kerül. Egyházmegyénk csak nem régiben is arról volt Bodor Géza külföldi egyetemen tanúié ev. ref. pap­
nevezetes, hogy nyaláb számra küldözgette föl az indítvá­ jelölt segélykérése következtében útasittatik a pénztárnok,
nyokat a kerületi (akkor még zsinati) gyűlésekre. Hát hogy mutassa ki az akadémiai alap múlt évi kamatainak
most nem lehetne-é egy kis mozgalmat abból a czélbél kifej­ mennyiségét ; a javadalom kiosztása f. é. márczius első
teni, hogy a képviseltetés ne kerüljön olyan sokba? S még vasárnapján tartandó ülésre halasztatik.
ha talán kivihetetlennek látszik is a képviselők számának A kózdi egyházmegyében n. Vitályos György elhalálo­
apasztása s napidijának lejebb szállítása, nem hiszem, hogy zása következtében megürült egyházk. képviselői helyre m .
megtakarítást ne lehet ne eszközölni már csak azért is, mert Domokos Albert úr választatott meg. A választás szabály­
hiszen a kerületi képviselők alig fele számban szoktak meg­ szerűnek találtatván, igazoltatik.
jelenni a gyűléseken, s az egyes egyházak mégis valameny- Csiszár Gábor esperes jelentése alapján, mely szerint
nyi képviselő részére előirányzott mennyiségben fizetik a az uzoni egyházközség által Pünkösti Ferencz választatott
fizetendőt. meg egyházkerületi képviselőnek, a megejtett választás iga-
Jól tudom, hogy az ellenkező nézetűek sokat hozhat­ zoltatik.
nak fel az elmondottak ellen. Lássunk belőle valamit. Láng Károly moldva-oláhországi missionarius f. é.
Egyik az, hogy a terhek ellen való zúgolódás igen január 29-éről keltezett jelentése tudomásúl vétele kapósán

'határoztatok, hogy a missioi állásról a conyent ele terjesz­
tendő jelentésben hivassák fel a figyelem oly alap előállí­
tásának szükségességére, amelyből amissionarius pap fize­
tését emelni lehetne.
Kovács Gyula számadásai a számvevői és számadói
megjegyzésekkel, az ig. tanácsnak ez érdemben hozott ha­
tározatával, a n.-enyedi főtan, elöljáróság ide vonatkozó
fölterjesztéseivel áttéteinek végellátás végett az egyházke­
rületi közgyűléshez,
Pénztárnok rovatos kimutatás benyújtása kapcsán je­
lentést tesz az egyházkerület központi kezelése alatt álló
tőkék, magyar aranyjáradék és magy, vasúti kötvények vá­
sárlása eredményéről. Számvevői vélemény alapján az útal-
vány pénztárnoknak kiadatok és útasittatik, hogy a rend­
szeres fizetések alapját képoző tőkék beveendő kamat-meny-
nyiségéről a vételjogosúltakat minden lejáratkor értesítse.
Pénztárnok jelenti, hogy a baczai egyházközség 2920
írt névértékű kisorsolt kötvény beváltási összeget kezéhez
vette és azon 3200 frt névértékű úrbéri kötvényt vásárolt;
ezenkívül még több kisorsolt kötvény elhelyezését jelenti
be. Eljárása helybenhagyó tudomásúl vétetik, s az útalvány
részére kiállíttatok.
A görgényi egyházmegye közgyűlése ajánlattal föl­
terjeszti a szászrégeni egyházközség kérését újonnan épí­
tendő temploma költségeinek fedezésére kieszközlendő kö-
nyöradomány gyűjtési engedély iránt. Az engedély megada­
tik, fölterjesztetvén a kérvény a kultusminiszterium útján
a belügyminiszter úrhoz helybenhagyás végett. Az illető
egyházközségi elöljáróság figyelmébe ajánltatik, hogy a gyűj­
tőket kezesség mellett küldje ki.
A deési egyházmegyei esperes fölterjesztése alapján
megerősittetik a hidalmási egyházközség módosított papi
dijlevele.
Vályi Pál marosi egyhm. esperes jelenti, hogy az
ákosfalvi és cserefalvi egyházak újból felekezeti iskolát ál­
lítottak. Esperes fölhivatik, hogy küldje fel a tanfelügye­
lővel kötött szerződést; biztosítsa az ákosfalvi birtokosság
által iskolai költségek fedezésére följánlott évi 50 frtnyi
segélyt; adjon fölvilágositást: vájjon szabályszerű pályázat
közzététele útján történt-é a tanitók választása az illető
egyházközségekben ?
A vajdahunyadi egyházközség vagyoni ügyei érdeké­
ben fölhivatik az esperes, hogy a volt számadó ellen, ha
számadásait még be nem adta volna, indítsa meg a felhí­
vási pert. Egyszersmind megbizatik esperes afia, hogy az
illető egyházközség által elköltött tőkék visszahelyezését
szigorúan ellenőrizze, tudtál adván az egyházközségi elöljá­
róságnak, hogy az urasztaü pohár eladását ig. tanács nem
engedélyezi.
A n.-enyedi főtanoda elöljárósága jelenti, hogy a
Bogdán Lajos volt gazdagondnok számadásainak átvizsgá­
lására kiküldött bizottság munkálatát boYégezte s az elöl­
járóságnak beadta. Az elöljáróság a munkálat azon részét,
mely részletes kifogásokat foglal magában, közölte Bogdán
Lajos számadóval, két havi határidőt tűzvén ki felelete meg­
tételére. Tudomásúl vétetik.
52
Számvevői jelentés alapján tárgyaltatok a frátai ma­
gyar népiskola vagyoni ügye, A számadási összegek meg-
állapittatnak és az észlelt hiányok kiegészítésére a gond­
nokság fölhivatik.
Főt. Nagy Péter püspök beterjeszti a presbyterianu-
sok múlt évi szeptember havában Philadelphiában tartott
gyűlése fölhívását eredeti és fordított példányában. A kö­
zelebb tartandó egyházkerületi közgyűlés elé terjesztetik.
Szász Béla bemutatja a kiküldött bizottság nevében a
domestica gyarapítása érdekében hitsorsosainkhoz intézendő
fölhívás szövegét. Egész terjedelmében elfogadtatván, ki-
nyomatásával a titkár bizatik meg.*j
Ezen kivűl meg nehány kisebb jelentőségű ügy in­
téztetek el.
r. t .
VIDÉKI ÉLET.
Apró dolgok.
Bógi elhatározásom, hogy legalább havonként tudósí­
tom e lap olvasóit egyházi életünk nevezetesebb dolgairól.
S bár az első hónak utolsó napja is eltölt: úgy érzem ma­
gamat, mint az újdondász az uborka-idény alatt, mikor se
színház, se országgyűlés : nincs újság. Hogy a visitatiot
várjuk : nem újság. Maga az egész visitatio, mint intéz­
mény, aligha nem régibb akár az öreg bibliánál, s bár
évenként megújúl, a mai időszámítás szerint mégis elma­
radt a világtól valami 13 (tizenhárom) évvel. A ki nem hi­
szi, nézze meg, melyik évben készültek a visitationalis
kérdések ? Jó szerencse, hogy a visitatio gőzerővel szokott
működni. Ez menti meg attól a vádtól, hogy nem maradt
el a kortól. A napi díj nem sok, újabban emelni hamar
volna, mert csak nem régibe duppJáztuk meg. Na de kö­
vetjük az angolokat: „az idő pénz*. Ezt pedig úgy bizo­
nyíthatjuk be, ha 24 óra alatt minél több egyházat vizs­
gálunk meg, Azért a működés kifogástalan, kivált ha a vi-
sitator a saját egyházában vizsgál. Ismeri az ügyek bonyo­
dalmának útját, s a munka annál hamarább megy. Ahhoz
pedig kétség sem fér, hogy a visitator saját egyházábant
szigorúan vizsgál, mert azt nem lehet föltenni, hogy kára
akarná saját egyházának. Szóval őszintén föltárja, ha baj
van. A számadás vizsgálása is biztos. Elviszi a jegyző a
számadás eredetijét, otthon nyugodtabban összeadhatja s
kivonhatja. Azon a 27 kérdésen sem „ m u s z á j “ ez idő
szerint sort venni, mert egyik körlevél elrendelte, hogy a
feleletek egyháztanácsi gyűlésben jegyzőkönyvileg készíttes­
senek el« Szinte kár egyúttal ki nem nyomatni s a jelen­
tést portomentesen beküldeni az esperesi hivatalhoz. A
visitatio szépen otthon is maradhatna. Megmaradna az egy­
ház ládájában a visitatori nap- és tartásdij, széna és
zab ára. (Ez is visitationalis kiadás.)
Ergo hozzuk indítványba, hogy „praeterea conseo v i-
*) Lapunk élén olvasható. Szerk.
 53
sitationem csse delendam.“ Ha én nem indítványozom, in­
dítványozza a papnők fölboszantott serege. Mert hogy a
tiszteletes asszony megfőzze azt a jó magyaros obédet, s a
nt# visitator urak akkor üljenek szekérre, hogy tovább men­
jenek egy házzal, ez egyfelől, hogy többet ne mondjak,
udvariatlanság, másfelől a szomszéd tiszteletes asszonynak
nagy zavar, mert még se ebéddel, se fütött szobával nem
várta a visitatiot! Bár éhen m aradna! ne sietne olyan
nagyon.
Ezerszer bocsánat, mégis szolgálhatok egy valódi új­
sággal: készülünk a családkönyvek munkálatával. Ez a nép-
számlálás kissé felültette traktusunkat. Elhatározta „ a n ­
n a k Ö 11 e t ó b ő 1", hogy a népszámlálás most lesz, miszerint
ez alkalmat megragadva, a papok készítsék el a családköny­
vet. A határozat csakugyan „ ö t l e t n e k “ bizonyúlt. Mert
a népszámláló lap rovatai egyáltalában nem találnak a csa-
ládkönyvóivel. LegfÖlebb, hogy „mikor született?“ S hogy
erre milyen pontos volt a felelet, édes kevés kivétellel, csak
az tudja, a ki számláló ügynök volt. Hát még a hol a pap­
nak is el kellett vállalni a számláló ügynökséget ? Annak
ugyancsak volt ideje „ a n n a k ö t l e t é b ő l “, hogy most
népszámlálás van, családkönyvet készíteni. A népszámlálás
csak annyiban szolgáltatott adatot, a mennyiben nem sze­
rint meg lehetett a lapokból tudni biztosan a lelkek szá­
mát. Osaládkönyvből azt úgy sem lehet tudni. Mert ha az
„e m b e r-t e 1 ek k ö ny v “, mint nevezve volt, e czélnak
nem felel meg, mint a telekkönyvből is óriási munkálattal
lehetne kiszámítani, hogy mennyi a föld terület? De to­
vább nem irom. Kopogtatnak. Jön a szomszéd egyházfi,
jelentvén, hogy a visitatio útban van. El sem olvashatom a
levelet, már itt is vannak az urak. De már igy csakugyan
gőzerővel haladunk.
r . t.
EGYHÁZI LAPSZEM LE.
A „Protestáns egyh. és iskolai Lap“ idei
6-ik számában Péterfi Dénes a „Keresztény Magvető“ egyik
szerkesztője felel a protestánsok által részint magánúton,
részint a sajtóban már több Ízben kifejezett ama kifogás­
ra, hogy miért nem használják folyóiratuk cziraében a „Ke­
resztény“ szó helyett a „K eresztyenét. Czikkiró szerint a
protestánsok azért támadják meg a k e r e s z t é n y szót,
mivel nézetük szerint a k e r e s z t - h ő i származik, s igy
nem azt fejezi ki, mit a cbristianus, melyet ők keresz­
tyénnel vélnek legjobban lefordithatónak. De o megkü­
lönböztetést legkevósbbé sem látja igazoltnak, mert sze­
rinte mind a keresztény, mind a keresztyén a christia-
nusnak felel meg. E mellett bizonyít az a körülmény, hogy
nyelvünkben Sebestianusnak mind a Sebestény, mind a Se­
bestyén átfordítása ismeretes, és a nép nyelvében a S e b e s ­
t é n y vagy épen S e b e s t é n elterjedtebb. Még ecclatán-
sabb példa az, hogy a K e r e s z t é l y t , mely szintén aChris-
tianushól van áttőve, senki sem mondja K e r es t y é 1-nek.
Czikkiró előtt az a föltevés, hogy a k e r e s z t é n y
a k e r e s z t - t ő i származnék, kevésbbé látszik valószínűnek.
Ugyanis nem tartja képzelhetőnek, hogy mig az összes
európai nyelvekben a christianusnak az illető nyelv termé­
szetéhez alkalmazott formái mind ugyanazon értelemben
(Krisztust követő) használva fordulnak elé, addig a ma­
gyarban a keresztény szóhoz más fogalom (keresztet kö­
vető) köttetnék. Czikkiró azon nézetben van, hogy mind a
k e r e s z t é n y , mind a k e r e s z t y é n szóban egy és ugyanaz
a törzs (kereszt), és a szó eredeti értelmén mit sem
változtat akár a akár az n után tegyük az y lágyitást.
Minthogy pedig a keresztnek tözsszó gyanánt fölvétele szár­
mazékai által nincs indokolva, mind a k é r é s z t é n y , mind
a k e r e s z t y é n a cbristianus módosításának tekinthető.
Végűi kijelenti, hogy a kérdéses két szó közűi a k é ­
r é s z tóny-nek a szép kangzatert adnak elsőséget, es fo­
lyóiratuk czimén annál kovésbbé hajlandók változtatni, mert
teljesen hódolnak azon férfiú geniusának, kit Magyarország
legelső nyelvészei között tisztel, ki a vállalat egyik meg­
alapítója volt, s a ki annak „Keresztény Magvető“ czimet
adott t. i. a b. e. K r i z a J á n o s .
A „Debreczeni prot. Lap“ 4-ik számának „Jö­
vő zsinatunk légköre“ feliratú névtelen czikksorozata első
közleményében ezt olvassuk:
Háromszáz év óta tartotta magát a magy. protestán-
tismus — és nem méltatlanéi — nemcsak saját létele és
szabadsága oltalmazójának, hanem első sorban nemzetiségünk
és alkotmányos szabadságunk őrének is. Mikor nemzetünk
e legdrágább kincsei fenyegetve voltak, a protestántismus
szólalt fel és fogott fegyvert, ha kellett. Az evangélikus
rendek hatalmas politikai pártot is képeztek. 1867-ben a
nemzet kibékült uralkodójával és a százados küzdelem he­
végződött. Az 1868-iki 53 §. ismételve biztosította a pro­
testánsok vallásszabadságát. Sok küzdelem vár még a pro-
testántismusra, de ezek Dem lesznek többé politikai termé­
szetűek. Nemcsak a rém. katholicismus, hanem az állami
élet némely oly áramlatai ellen is lesznek vagy lehetnek
küzdelmeink, melyeknek pártolását az államra ráerőlteti a
modern cultura; de e küzdelmeket a tudomány és eszmék
fegyverével folytatjuk, nem pedig úgy, mint nemzeti vagy
politikai párt. És e küzdelmek nehezebbek, báládatlanabbak.
Avagy nem tapasztaltuk-ó az utolsó években, hogy hitsorsosaink
közűi többen meghidegültek és meglankadtak az egyház
iránt. A korszellem és a létező állapotok némileg új irányt
szabtak a protestántismus ele.
Végzetes volna, ha a magy. prot. egyház többsége
észre nem venné, miszerint a protestántismus sorsa nem
az autonómia lépten-nyomon hangoztatásán, hanem azon
fordúl meg jelenleg: k é p e s - é o l y a n é l e t e r ő t , m u n ­
k a k e d v e t és e g y s é g e t a d n i e g y h á z a i b a és
e g y e s t a g j a i b a , a m i l y e n m o s t n i n c s , de a m i ­
l y e n n ek l en n i k e 11, h a m ú l t j á h o z k é p e s t e l ­
m a r a d n i és s ü l y e d n i nem akar.
 Rend eztessék az egyházi és iskolai közigazgatás, ho­
zassák be a prot. egyházba az erő kifejtésre szükséges egy*
ség, ebresztessék fel belső bajaink orvoslása iránt a köz­
érzület, teremtessenek új anyagi források: ilyen formák
ADALÉKOK A KOLOZSVÁRI REF.
EGYHÁZ TÖRTÉNETÉHEZ.
(III-ik közlemény.)
Közli: Hevesei Gergely
De lássuk az iratot eredetiben.
A k o l o z s v á r i Ti s z t . Ref. C o n s i s t o r i u m
á ll, a Tiszt, miniszteriumbúl, ugymiot három Pap s há­
rom Professorbul és 24 Cívisekből. Ezt igy állították volt
fel Néhai Boldog emlékezetű Fejedelmek, a mint hogy min­
den donatiokban ez úgy iratik, beneficium autem hoc volu-
emus administrari, mcdio ipsorum Civiura, bonae famae, et
Conditionis, ad id, per Consistorium ibidem jam erectum
Deputatorum, et quicumque hoc vei aliud no'strum benefi-
-cium ad profanos usus converterit, deleatque elibro viven-
tium.
És egész b. e. Apafi Miháiy fejedelem idejéig az 24
Civisek közzül volt két Curator e senatoribus, a consisto-
rialis házban lakot az első Pap de Curatori titulust nem
viselt, hanem az két Curator fojtatta az Eccla dolgát s
Collegiumét, azután a Város meg Nemesittetvén a Török
g^akor irruptioja miat, a városban Kapitányság Hadnagy­
ság állíttatván feli. Sok Tkts nemesek Házat szerezvén otan,
a Tkts Nemességből is teletek Consistorialis Personák,
mint Folyik ur, Ballcó ur, Keczelei ur, Kabos uram ék, Ulj-
hellyi ur, Vajda János ur etc. De ismét a Város redeál-
ván ad Statum Civilem elhalván s ki is származván ad
comitatus, ismét redeált ad priora.
Azután, hogj Apafi Mihály Fejedelem holta után ces-
sált a beneficium, a Salaristák Salariuma restantiában ma­
rat a ministerium panaszolkodni kezdet, a Curatorolc men­
tek arra, hogj az első Pap végjén Curatori nevet, az ej-
gjik Professor légjen nótárius, hogj mindeneket lássanak,
tudgjanak s ne kótelkedgjenek a Curatorokban, és legelső
Pap Curator volt T. Sárpataki Mibálj ur, nótárius T. Csep-
reglii Mihálj ur, azután T. Szathmári János ur Curator,
T. Némethi Mihálj ur nótárius, azutáu T. Soos Ferencz
ur Curator, nótárius Baczoni Máthé ur, most T. Baczoni
ur Curator T. Verestoi ur Nótárius.
A város megnemesitésétől fogva mindenkor volt a
Mlgs urak közzül e gremio Excelsj Supr. Consistorii, két
Curator ur, az kiket a kolozsvári ministerium és Curatela
ugjes bajos dolgaiban requiraltak, és a Supremum Consis­
torium előtt orvoslását azok által ellaboráltatták, kivált a
Collegium dolgát, de az administratioban magokat nem im-
azok a remények, melyeknek ha nem is valósítását egy­
szerre, de előkészítését reményű a zsinattól a protestánsok
várakozása.
plicálták, sem raok (ratiok) ventiJálásában soha sem vol­
tak, a mint hallottam néhai mlgs b. e. Bánffi Dániel Groff,
öreg és ifjabb Teleki Mihálj urak, Vas Györgj ur, öreg
Rhedei Pál ur, második Bánffi Dienes és Bánffi Györgj
urak, mostan közelebb Groff Bánffi Györgj és Gróf Teleki
Pál uratnék illyen Curatorok voltak.
Hanem ante A. 1720 némelj nyugtalan elméjű em­
berek a kolozsvári Curatéia administratiojában hibát ke­
resvén kivált a Praeceptorok, mensualisták fizetetlensége
iránt a Telekiánum ezer forintnak nem sanctificatioi iránt,
és valami 800 véka búzának annuatim ki nem adatatásáért,
feles projectumokat a Collegium részéről adtak volt bé a
Mlgs Spr. Consistoriumnak, a melly majd három eszten­
deig pro et contra ventilálfcafcván, és sok volna leírni, ha­
nem mindazokat demonstrálja már A. 1720-ba tött Com-
planatio, melly szerint a kolozsvári Consistorium ma áll eb­
ben a szép rendben:
A parte Excelsi Supr. Consistorii vágjon a Mlgs Su­
premum Consistorium Comembrumi közzül, égj Mltgs In-,
spector Curator, a kiis elsőben volt Tkts Rhedei Ádám űr,
azután voto etiam Supr. Consistor. adatot hivatal L. B.
Bánffi Farkas uralnék, és juxta contenta Complanationis
mindenekben admitáljuk. A parte ministerii Praeses Con*
sistovii arz első Pap, a kiis most T. Baczoni Máthe uram.
A parte Collegii nótárius, a kiis most l. Verestoi uram.
A parte Civium e prioribusque két Curator akiis
most nztes Pataki Páll ur, még néhai Erdélyi János urhe-
jibe más nem tétetett óbb certas raones (rationes.)
Az Exactoria penig áll ozekbül. Az Inspector Mltgs
ur Praesidóal, a Nótárius a Tiszt. Professor, e Gremiis
Consistorii két Senator, s két Consistorialis arra érdemes
személlyek.
Rationisták ezek A Quartás mintógj Generalis Percep­
tor a kinek kezin fordul meg, a kolozsvári buza bor Dézina
az Ispán administratumi, és egjebb publicus fundusok kik
a Collegiumot és Ecclesial in concreto concernálják, ezen
officiumban vágjon most D. Enyedi István ur.
Az Ispán ki az Eccla és Collegium Joszágira visel
Gondot és azokban oeconomisál, ez most Gyarmati Szabó
János ur.
Az Harangoztato Gazda, ki az harangokra visel Gon­
dot és annak proventussából procurállja, az Collegium szá­
mára deputált három Sütő Házakat, ezen hivatalt most vi­
seli Uljhellyi Sámuel ur.
Az Exactorok penig most, Az Inspector Curator eo
 55

nsga mellett T. Verestoi Györgj ur, Pataki István, Ráoz ton, mint Macaulay; előadása inkább epikai, de éles Ítélete,
Abrakain; Némethi János és Bállá Péter ur. eszmegazdagsága annál megragadóbb. Nagyobb történelmi
Vágjon két égjházfi isr a- kik által fojtatnak az Ec- művei mellett irt számos kisebb essayt Burns Róbertről.
clának minden szolgálattya, és épitetési, a kik most, Mar­ Schillerről, Bismarckról stb. A német irodalomnak általá­
jai Szabó Gergelly és Malom János urak, ezek rao (ratio) ban legalaposabb ismerője volt, s az évszáz elején érintke­
alat nincsenek mivel ezeknek attestatioi tenéálnak az Exac- zésbe lépett Gőthével is, lefordított számos német költeményt
torián, kivált az épitések körül, és erre erős kittel obli- angol nyelvre, ismertette a német irodalmat és bölcsészetet. Álta­
gáltattak. lában nagy német barát volt. A nagy iró egyébiránt feltűnést
okozott sokszor különcz eszmeivel és Ítéleteivel is. Egyik művé­
ben „Az újra összevarrtszabó* '-bán kegyetlen bírálat alá vette
KÜLÖNFÉLÉK. az angol társadalmat; 1850-ben pedig „Letter das pam-
K o l o z s v á r , 1 8 8 ) . f e b r . 1 2 -é n . phlety“ czimfi kötetet adott ki, melyben vad szenvedél­
— N em es adom ányok. A helybeli ref. főtanodéi lyel Ítélte el az 1848-ki mozgalmakat és a haladást. Pam-
ispotály-alap javára gr. Teleki Miksáné ő nagysága 100, phletjei feledekenysógbe merültek, de nagy történelmi művei
b. Bánffy Zoltán 50 frtot ajándékoztak. Ajánljuk e nemes állandó emléket biztosítanak számára Auglia és a művelt
czélt összes olvasóink figyelmébe s pártfogásába. világ legkiválóbb szellemei sorában.
— A m .-igeni ev. ref.. virágzó egyházközség folyó kó — N agybecsű mű. Warga Lajos, sáros-pataki tbeol.
6-án Nagy Károly liidalmási lelkésztársunkat választotta meg tanár „A keresztyén egyház történelme“ czimű nagyszabá­
lelkészéül. Szerencsét és sikert kívánunk ifjú collegánk mű­ sú művének első kötete megjelent s szerkesztőségünkhöz
ködéséhez új állomásán. beküldetett. Most csak jelezzük a megjelenést, föntartva la­
— E ötvcs-ünnepóly. M.-Valkón Székely János, a punknak a tüzetesebb méltatást.
községi iskola vezértanitója, az Eötvös-alap javára folyó kó — N yilvános köszönet. Njgy-sajói ev ref. egyház-
2-án sorsolással egybekötött Eötvös-ünnepelyt rendezett Gi- községünk elhatározván a múlt évben, hogy díszes templomá­
lyeni Poli kartársa és tanítványai közreműködésével. Kisor- ba orgonát állíttat, az alapúi szolgáló összegnek egy ré­
soltatofct Petőfi illustrált diszkiadásának egy példánya és az szét kirótta önmagára, más részét pádig kegyes szivű ada­
„O rszág-V iláginak tiz melléklete (képek). A tisztajövede­ kozóktól reméli összegyüjthetni. Az alap gyarapítására ada­
lem 12 frt. 85 krt tett, mely összeget Székely János ve- koztak tek. Stanescú Imreh ügyvéd 1 f r t , tele. Malom
zértanitó úr a maga részéről is 1 frtot csatolván hozzá, a Zsi gmond tagositó mérnök 1 frt., tek. Bőd Aladár mérnök­
helybeli gyűjtő bizottságnak beszolgáltatott. segéd 1 frt., tek. Táltos Sz. gazdatiszt 20 kr., N. N. 25
— Ju b iláló tanár. E hó 6-án ünnepelték meg Ter- kr., N. N. 10 kr, Detto 5 kr. Nevezett adakozók szives
ray Károly 40 éves tanári jubileumát Losonczon. Terray adományaikért fogadják a n.-sajói ev. ref. egyházközség
érdemekben megőszült aggastyán, az 1849-iki gyászos katas- hálás köszönetét. N.-Sajón 1881 febr 8. Tőkés József a nagy-
tropháig a losonczi gymnasium igazgatója volt, a várost ért sajói ev. ref. egyházközség papja.
csapás után azonban kenyér nélkül maradt, inig az osgyáni — A Táborszky és P arscli nemzeti zeneműk eres-
ev. gymnasium igazgatójának hitták meg, s mint ilyen az kedésében zenemű jelent meg ily czimen „Technikus csárdás“ .
intézetet virágzóvá, tette s számos derék fiút nevelt a ha­ A budapesti József műegyetem hallgatóinak. Az 1880-iki tech­
nikus bálra szerzé: Szabados Károly. Ára 1 írt.
zának. Három év múlva Rimaszombatba tette át lakását,
— A „P rotestáns P a p “ szerkesztői Lágler Sándor
miután az ottani gymnasiumot az ósgyánival egyesítették) és Kálmán Dezső kölesdi papok, G ór ok egy nagyobb mű­
s midőn Losonczon tanítóképző-intézet alapittatott, annak élé­ vét, az A p o s t o l o k c s e l e k e d e t e i r ő l Írott könyv fe­
re Terrayt nevezte ki Eötvös miniszter. Azóta itt működik lett mondott b i b l i a - m a g y a r á z a t a i t szándékoznak iro­
sikerrel. Tanítványai szépen ünnepelték jubileumát; az 1848. dalmunkba átültelni. Az egész mintegy 40 nyomatott ivre
előtt volt tanítványok díszes albumot, a jelenlegiek pedig terjedő mű 4 füzetben fog megjelenni, az első fűzet már
f. e. márczius végén, a többi 3 - 3 hónapi időközökben.
ezüst-koszorút vittek át a jubiláns lakására, s e mellett Az egész mű ára 4 frt. A kik a pénzt útalványozzák, azok
közel és távolból százakra menő üdvkivánat érkezett szá­ a füzeteket keresztkötésben, bérmentve, a többi megrende­
mára. Az ünnepélyt fényes diszebéd követte, meíyen megje­ lők utánvéttel kapják. Megrendelési határidő f e b r u á r
lentek a város és vidék celebritásai, s számos felköszöntő­ v ég e . Pénzek és megrendelésekföntnevezettekhez küldendők
ben ünnepelték a jubilánst. K ö l e s d r e (Tolna vm.)
— C arlyle Tam ás, a nagyhírű angol iró folyó hó — V e ttü k a Czelder Márton szerkesztése és kiadá­
sában megjelenő „Vasárnap“ első évfolyamának 18 és 19-
5-én, élete nyolczvazkatodik évében meghalt. Több mint ik számát. Amannak tartalma : A véres viz (vers). A Káp­
félszázad óta ismeretes neve nemcsak Angliában, kanom a lár Bibliája. Könyves Tóth Kálmán. Simon Sámuel sírjára
kontinensen is, műveit pedig az egész művelt világ olvassa, emlékkoszorú. Szentpéteri Sámuel. Bibliaolvasási kalauz.
bár nem mindenütt egyenlő tetszéssel. Legnevezetesebb mun­ Ennek: Jézus a tengeren! (vers.) Medgyes Lajos. A jegy­
kája : „A franczia forradalom története“ magyar nyelven gyűrű. Ságé Emil. Lesznek-e a fekete foltok valaha fehé­
rek? Láng Adolf. Emlékezés karácson estére. Petrovics
is megjelent az akadémia kiadásában. Ezenkívül jelentéke­ Soma. Bibliaolvasási kalauz. Apróságok. Miért van négy
nyebb történelmi művei még: „Cromvell“ és „Nagy Fri­ evangyéliom. — Az ón atyám soha som imádkozik. — Egy
gyes története.“ Mint történetíró nem állott oly magasla­ iszákos ember gyógyítása.
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
[ évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Február 20. 8. szán
M e g J e le n llc hirdetési dijak:
minden vasárnap.
rikMíttfflégi b kiadói sodllái:
ERDÉLYI K é t s z e r lia s á b o z o t t g a r a o n
ser vagy annak
B é ly e g d ij m in d e n
te re 5
beigfcata
ki

PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
u tá n 30 k r.
N agyebb és t ö b b s z ö r m eg jc
a r k a s u tc z a 16. s z. h o v a
la p s z e lle m i b anyagi le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n ked

e i t ille t ő m in d e n k ü ld e ­ v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó b iv a t i

m ények c z im z e n d ő k .
Előfizetési á r :
iratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. Egész é v re 6 frfc., fé lé v re I
ír t . , é v n e g y e d r e 1 f r t 50 k

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S KIA DÓ T U L A JD O N O S : S Z Á & Z ID O M C IO lS O © .

Tartalom : R évész Im re . — H iv a t a lo s ré s z. — A P h ila d e l f iá b a n ta rto tt p v e s b y te ri g y ű lé s b iz o t t s á g á n a k s zó z a ta a z ösa

s p r e s b y t e r i e g y h á z a k le a z k é s z e ih e z , p r e s b y t e r e ih e z és m in d e n eg yes t a g j a ih o z ! Vm . B l a ik ie . G. D. M a th e u s. — A s z ilá g y s z o ln o l
h á z m e g y e k ö z g y ű lé s é n e k fig y e lm é b e . Z . V. ( V é g e . — Egyházi la p s z e m le . — K t ilö n f ó k . — K örö zvén y ek.

RÉVÉSZ IMRE.
Szül. 1826 január 14-én; meghalt 1881 február 13-án.

SirlUf kény T e lá -lk r. 1 sat: D ic s é r j ü k a d ic s ő s é g e s f é r f ia k a t , a k i k a z ö b ir o d a lm u k b a n xtral-

k o d ta k ; n a g y e re jű e m b e re k , okosságg al fö lé k e s it t e t t e k , k ik a
p r ó f é t á k m é lt ó s á g á t h i r d e t t é k és v e z e t t é k a j e le n v a ló n é p e t. Az
ő te s tö k b ékessé g b e n t e m e t t e t e t t e l és a z ő n e v ö k n e m z e ts é g r ő l-
n e m z e ts é g re él. A z ő b ö lc s e s s é g ö k e t b e s z é lik a népek és az ő
d ic s é r e t ü k e t h i r d e t i a g y ü le k e z e t .

Midőn a lombkoszorúzta erdő fölött hirtelen összegyűlnek a setét árnyak, s a vész ziígásától
megrendülni látszik az ég s föld; midőn az egybeverődő fellegek mélyéből kitörő hang a természet
ős erőinek csodás hatalmáról csodás dolgokat heszól; midőn lesújt a villám lángpallosa, s a bérez or­
mán a legerősebb törzs, királyi koronájával együtt, egy szempillantás alatt alázuhan a mélységbe, s
hullásának moraját még sokáig biísan visszhangozza az erdő.: az erőtlen embernek szive önkénytelenül
is megremeg, s ajkán elhal a szó
Ez a kép a te képed, szerette Anyaszentegyházam, mi magyar Sionunk! Mert a setét árnyak
á t© láthatárodon gyűltek össze; a jajszó, mely az egész hazán átnyilallott, mindenekfölött a. t©
veszteségedet hirdeti; a villám, mely lesiíjtott, a t e Libanonodnak törte ki egyik legerősebb czedrnsát!
Tied vala Ő, ez a dicséretes és dicsőséges férfiú, ki a te töréseiden állott őrt, ki a te iga­
zadnak, jogaidnak, szabadságodnak védelmére szentelte föl egész életét. Tied vala Ö, az a nagyerejü
férfiú, ki ha kellett szemben a trónnal, ha kellett szemben a te népeddel is, hitének rendületlenségó-
vel, akaratának törhetetlensógóvel megállóit tántorithatatlanúl, és meg nem rendűit soha. Tied vala
ő, a próféták méltóságának palástját válJain hordó lelkipásztor, kinek ajkairól az elhangzó ige a
velők megoszlásáig hatott, lelkeket győzött le és sziveket hódított meg. Tied vala Ö ismereteinek
minden kincseivel, munkaerejének egész teljességével, az Úr háza s népe iránti szerelmének egész
lángolásával, s még az aggodalmak s kételkedések is, melyek néha lelkére borúltak, a te jólétedért
való töprengésének valának árnyai.
Klio ércztolla lesz hivatva megörökíteni emlékét, s behelyezni őt a magyar protestáns anya-
szentegyház legjobbjainak s legjelesebbjeinek Pantheonába. Mi a váratlan veszteség súlya alatt meg­
hajolva, e pillanatban csak azt érezzük, azt tudjuk, hogy sorainknak egyik legkimagaslóbb alakja
volt, nemcsak összeomlott pórhajlékának hatalmas méreteivel, hanem szellemének evangeliomi hitével,
bölcsességével, mely méltó arra, hogy beszéljék a népek, s dicséretét hirdesse az egész gyülekezet.

Legyen emléke örökre áldott!

 57
R é v é s z I m r e született Új-Fehértón (Szabolcs-me-
gye) 1826 január 14-én. Atyja R é v é s z P á l szegény fe­
hértói jegyző, elhalván mellőle, kiiencz éves korában, any-
ayira a szó teljes értelmében árván maradt, hogy még oly
pártfogója sem akadt, ki legalább tanácsával gyámolította
volna. Ki lett taszítva a nélkülözés s nyomor karjai közé,
s az elhagyatott gyermek érzett elég bátorságot ezek ellen
megküzdeni. Tanulmányait a debreczeni ref. kollégiumban
végezte, még pedig iskolánk történetében talán páratlan
sikerrel.
1844-ben, — Révész akkor 18 éves volt, a magyar
kir. egyetem a következő pályakérdést tűzte ki: „M i az
oka, hogy M a g y a ro rs zá g fennáll és n e m
e n y é s z e t t el, m i n t a h u n o k , g e p i d á k , a v a ­
r o k és m á s n é p e k á l t a l a D u n a és T i s z a m e l ­
l e t t a l a p í t o t t b i r o d a l m a k / ' - S a gyerkőcz tanuló
elég vakmerő volt e kérdésre pályázni, ámbár nehány hó­
nap múlva műve kiadása után csakugyan megbánta tettét,
$ vissza akarta venni az előtte már ekkor csekélynek lát­
szó pályamunkát; azonban a bírálók már akkor készen vol­
tak, a jutalom kihirdettetett s a n y e r t e s a p á l y á z ó k
k ö z t R é v é s z I m r e l ön, E művéről szólva, így irt egy
ismerősének: „ha mostani eszemmel nézem: nyomoréit si­
lányság az, de szép tárgyánál fogva még ma is ódesdeden
emlékszem reá.“
A diadal koszorúja nem kábította el az ifjút. Kettő­
zött szorgalommal irányzá tanúlmányaifc a nemzet történel­
mére, melynek ősi dicsősége iránt csaknem a rajongásig
fokozott tisztelettel viseltetek.
Már iskolái bevégezte előtt elébb szentmibályi, később
balmaz-újvárosi lelkésznek hivatott meg, úgy de ő ismere­
tek szerzése ózdijából külföldi átázásra indúlt. 1851-ben
meglátogatta Bécset, Helvetiát, Hollandiát, Belgiumot. Út­
jának több részletéről az akkori „Magyar H írlap ib a n ter­
jedelmes közleményeket adott ki.
1854-ben szentesi, 1856-ban debreczeni lelkipásztor
s a tiszántúli ref. egyházkerület levéltárnoka le tt ; megtisz­
teltetett a hittudovi és a magyar tudományos Akadémia le­
velező tagja czimevel; alapítója, kiadója, szerkesztője 1867-
től kiiencz éven át a „Magyar Protestáns egyházi és iskolai
Figyelmező“ czimű tudományos folyóiratnak. Ő irta meg Kál­
vin János reformátor életét először magyarái, mely igen elterjedt
könyv két kiadást ért. Elsőrangú búvára volt a magyar prot.
egyháztörténelemnek, nálánál e téren, a forradalom után
s óta senki többet nem tett. Évről-óvre szaporodtak mun­
kái, egy-egy kiegészítő szakaszát, fejezetet képezők a ha­
zai prot. egyháztörténelemnek. D é v a y é l e t r a j z a és
i r o d a l m i m ű v e i a magyar reformáczio kezdetére is új
fényt vet, a Herzog-féle nagy német theologiai Encyklopae-
diában e mű nyomán ő vezette a német tudós világ elé
legalaposabban Déyay stb. czim alatt a magyar reformáczio
kezdetének történetét; E r d ő s i J á n o s másik reformátor
élete, szinte egy új szakaszát képezi a hazai prot. törté­
nelemnek; úgyszintén a Wittenbergi főiskoláról, Sinairól,
énekes könyvünkről, a debr. főiskoláról, zsinattartásunk
múltjáról, prot. iskoláink autonómiájáról, Meliusról szóló
terjedelmes dolgozatai és egyéb nagy fontosságú kisebb ér­
tekezései is p. o. Huszár Gál reformátorról (1862) stb. A
magyar prot. egyház szabadságát feliratokban, tudományos
érvekkel dús önálló munkákban védte ; a prot. egyházalkot-
mányt a legkisebb részletekig kifejté, felderítő s ez által egy­
házi törvényhozásunkat is irányozd; a pátens mozgalomkor
az egész egyház hallgatott s ment szava után; máskor a
népiskolai törvény meghozatalakor, zúgó viharával szem­
ben rendithetlenűl küzdött a felekezetek s egyházunk jogai
érdekében. A legjelesebb tudományos folyóiratokban szá­
mos nagybecsű dolgozatot bocsátott közre, mindenikben
alaposság, itészeti elme, tiszta nemzetiesség, ősi zamatú
nyelv, megragadó erő, sokszor cátói szigor, néhol bru-
tusi keserv s aggódás, de magasztos emelkedettség s
lelkesedés a szent, a nagy iránt, az ő szellemének sajátsá­
gos jellemző vonásai. író ő, kit mindenki elolvas, s kitől
mindig tanulni lehet. Széles olvasottsága, forrás-készletei, gaz­
dag könyvtára, vas-szorgalma éleslátásé történetíróvá képe­
sítők. Borús és derűs napjaiban mindig egy kép lebegett
előtte: a magyar protestáns, az evangyélionii egyháznak
viruló kepe.
Történeti művei közűi részletesebben csak a követ­
kezőket soroljuk elő 1) Dévay Biró Mátyás első magyar
reformátor életrajza és irodalmi művei (Pest, 1863 8. r.
125 1.); ugyancsak: Dévay ungarisch-reforruirte Kir-
che“ Dr. Herzog: Real-Encyclopádie, Gotba, 1865. XIX.
A. 406— 24 1. ; a 2-dik kiadásban (Leipzig, 1878 III, kö­
tet 572 1.). 2) „Vélemény a magyar protestáns ogyházalkot-
mány felett“ (Debreczen, 1861). 3) A magyar protestáns
egyház szabadságának védelme némely tekintélyes német
tudósok támadásai ellen. (Sárospatak, 1862 8 r. 92 1.). E
műben Lecbler, Schonkel, Hoffman, Jakobson s a pátens
ellen apológiáját írja meg a magyar prot. autonómiának.
4) Erdősi János magyar protestáns reformátor, különös te­
kintettel némely magyar tudósok balvéleményóre (Debre­
czen, 1859 8 r. 122 1.). Több tekintélyes hazai tudós el
akarván vitatni Erdősi protestáns voltát, szerző hatalmasan
czáfolja az elvitatók érveit. 5) Méliusz Péter emlékezete,
beszéd Méliusz 3 százados ünnepén (Debreczen, 1873 8 r.
34 1.) 6) Adalékok a magyar ref. egyház zsinattartása
ügyének múltjához. (Debreczen, 1877 8 r. 44 1.). 7) A
magyarországi protestáns gymn&siumok államjogi viszonyai.
Emlékirat (Debreczen, 1870 8 r. 47 1.). 8) Adalékok a
magyar protestánk iskolák autonómiájának történetéhez, 2-
ik javított kiadás, Debreczen, 1870 8 r. 98 1. (1-ső ki­
adás 1869-ben, először a S.-Pataki Fűzetekben jelent meg).
Vázolja a reformáczio hatását hazánkban s a magyar pro­
testáns iskolák üldöztetésének kezdetét s folytatását 1723
és azután az újabb időkig. 9) A magyarországi ref. egy­
ház közönséges énekes könyvéről az énekek szerzőinek név­
sorával történelmi közlemények (Debreczen 1866 8 r.
43 lap).
*
* *
 58
E é v é s z I m r e rendkívül erős, széles vállú, magas
termetű volt, szónoklatai bámulatos hatást tettek, hangja
erős volt; mint a meny dörgés s lágy, fájdalomtól reszkető,
midőn a szenvedő érzést ecsetelte« Szebben kiejtett magyar
szó, templomi szószékről még alig hangzott. Kiejtése hatá­
rozott, szilárd volt, s rendszerbe szedett szép gon­
dolatai mindig a tiszta meggyőződés tolmácsai voltak«
Vasárnap még hallották őt a nagy templom szószékéből
szónokolni. Az ige, melyről beszelt, ez vala: „ B e s z ó l j a
f ö l d d e l és m e g t a n í t t é g e d “ (Job).
Ki hitte volna akkor, hogy a magyar prot. egyház
egyik legerősebb oszlopa még az napon megszűnik élni.
Beggol igen jó kedvű volt s a kereskedő ifjak bál­
jából hazaérkezett leányának tréfálva mondta, hogy délután
együtt mennek majd kocsikázni.
Délben som érzett semmi fájdalmat, csak ebédközben
kapott egyszerre szivéhez s sietett ki könyvtári szobájába.
Itt a sziv-fájdalom meg nagyobb mértékben vett erőt rajta
s összeesett.
A délután folyamában dr. Török, Tegze és Ujházy
orvosok tettek látogatást a betegnél és vágták eret. Már
fél tál vér ömlött ki, midőn a beteg türelmetlenül kérdez­
te, hogy miért nem vágnak eret rajta s kérte, hogy lábai­
ból is bocsássanak vért.
Eszmélete egy pillanatra sem hagyta-el, bárha több
Ízben szállották meg görcsök, melyek akadályozták őt a
beszédben. Ágyánál siró kedves nejét több Ízben vigasztal­
ta, mondván:
— Ne sírj édesem. Velünk van az Isten.
A szintén szünet nélkül ágya körül forgolódott se-
gédlelkészenek pedig csaknem a végérában idézte a bibliá­
nak eme szavait:
„Nyögök, mint a galamb. Erőszakot szenvedek, oh
Uram, adj nyugalmat nekem!44
Az orvosi segély már nem menthette meg. Mindig
gyengébb s gyengébb lett, de nyugodtságát folyton megtar­
totta. Kedves neje gyöngéd szeretettel simogatta arczát,
mire Eóvész csaknem jó kedvvel jegyezte meg: hogy „olyan
a te kezed, mint a bársony44 s kérte, hogy ne vegye rósz
néven tőle, ha bókol.
A halál este, valamivel nyolez óra előtt, következett
be. Csendesen, nyugodtan halt meg, a nélkül, hogy arczá-
nak vonásai csak legkisebb változást is jeleztek volna.
* azon osztatlan érdekeltség, mely a legkomolyabb figyelem­
* *
Eavatala a lelkészházban könyvtári szobájában volt
fölállítva, mely teljesen be volt vonva gyászfekete posztó­
val. A megboldogult életének legnagyobb részét, sok éjjelét
is itt töltötte búvárkodva, tanulmányozva, ide futott halála
előévzetére, azért helyezték a ravatalt is ide.
E é v e s z I mr e , mint halljuk, már reg óta szenve­
dett szívbetegségben, de a baj ily rohamosan, — mint va­
sárnap délután, ő maga is monda, — még nem jelentke­
zett nála. E betegség a család körében rég tudva volt, s
mindig reszketve féltek a pillanattól, melyben nagyobb
mértékben találja megrohanni a csajád fejét.
A temetés igen egyszerű volt, mert a boldogult gyak­
ran fejezte ki óbaját, hogy őt, egyszerűen, fakoporsóba s
minden disz és pompa nélkül temessék el.
Eavatalát többek között Eévész Bálint püspök, a hely­
beli ref. lelkészek, több főiskolai tanár és igen nagyszámú
résztvevő közönség látogatta meg.
Temetése kedden délután 3 órakor volt.
HIVATALOS KÉSZ.
164;— 1881
Nagytiszteletű közjegyző űr!
Az „Erdélyi Protestáns Közlöny44-ben szíygs közzété­
tel végett igazgató tanácsunk alatt visszavárólag közli
a presbyteriánusok múlt évi szeptember havában Philadel­
phiában tartott gyűléséről vett fölhívást.
Az erdélyi ev. ref. egyh. kér. állandó igazgató ta­
nácsának Kolozsvárt 1881 február G*án tartott üléséből.
Incze Mihály,
ig. tanácsos.
Bodor Antal ,
titkár.
APhiladelfiában tartott presbyteri gyűlés
bizottságának szózata az összes presbyteri
egyházak lelkészeihez, presbytereihez és
minden tagjaihoz!
Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánk­
tól s az Úr Jézus Krisztustól!
Kedves szeretett Atyafiak ! Gyűlésünk zártával, jónak
tartjuk szívélyes üdvözlettel keresni meg a szövetségünkben
személyesen vagy irás által képviselt egyházakat.
Kérünk, örvendezzetek velünk együtt az isteni ke­
gyelem nyilvánulásai felett, melyben e Tanács bőven része­
sült e jelen, már második összejövetele alkalmával. Az az
előzékenység, melyet irántunk philadelfiai barátaink tanú­
sítottak, az a nagylelkű vendégszeretet, melyben részeltet­
tek: nyomot hagyott szivünkben. Mondjatok velünk együtt
hő köszönetét mindazoknak, kik időt és költséget nem ki­
méivé, minden várakozáson felül gondoskodtak ügyünk és
kényelmünkről. Örvendetes és biztositő volt reánk nézve
mel kisérte tárgyalásainkat. Örömünk telik annak kijelenté­
sében is, hogy tanácskozásainkat zavartalan egyetértés jel­
lemezte ; hogy ámbár, nem egy pont körűi, véleménykülönb­
ségek merültek fö l: mégis szeretet és gyöngédség sugall­
ták szavainkat. Az összes egyházainkat kiválóan érdeklő
tárgyak, teljesen szabadon és behatóan beszéltettek meg, s
az e tárgyak feletti eszmecsere : kívánatos és hasznos volt.
S hadd mondjuk ki, hogy ezen összejövetele a különböző
országokból való atyafiaknak, kik többféle nyelven szólták
Istennek csodálatos dolgait, bebizonyitá az evangyéliomi re­
formált keresztyénség l é n y e g e s e g y s é g é t , s előjel-

zette áldásteli dicsőségét az Úr ama napjának, midőn nem­
zetek, népek, fajok megszámlálhatatlan sokasága fog állaoi
a Thrón előtt, a Bárány előtt.
Bizony! Istennek jóságos keze jót tett m ivelünk!
Magasztaljak az ő szent nevét mindörökké!
Azonban, el nem válhatunk szövetségünk működési
terétől, inig egymással még néhány baráti szót nem vál­
tottunk, s egymást föl nem bátorítottuk volna az Urunk és
mesterünk szolgálatában való állhatatosságra.
Tanácskozásaink folytán gyakran fontolóra vettük ko­
runk viszályait és kételyeit. Soha sem volt annyira szük­
ség, mint most, szent János eme figyelmeztetóseso: „Sze­
retteim ne higyjetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok
meg a lelkeket, vájjon Istentől Yannak-e?tt
Minden igazságot üdvözöl a keresztyen. Tisztelettel
figyelmez mindenre, a mit a tudomány tanít, vagy a böl­
csesség magyaráz. Tudja ő, hogy Istennek művei és igéi
között ellenmondás nem létezhetik, e hogy ha ilyesmi fon-
forogni látszanék: olyankor vagy a művek megfigyelése,
vagy az igék megértése tökéletlen. S ő nyugodtan várako­
zik, mig majd maga az Úr kinyilatkoztatja a most még
látkörón kivűl levő dolgokat. Az ő meggyőződése az, hogy
a Krisztusban vannak eliejtvo a bölcsességek és ismeretek
minden kincsei; s az emberek lázas és harsány kiáltásai
közepette nyugalomban és bizalomban találja fel erejét.
Lenne bár e nyugalom és bizalom a. tietek.
Szeretteink a Krisztusban l kijelentjük továbbá, hogy
mi ragaszkodunk az Ó- es Újszövetség Írásaihoz, mint az
egyetlen szabályhoz, mely szerint Istent dicsőítenünk kell.
Az írások nemcsak 1 e tt e k ihletve, de még ma is i h l e t ­
t e l j e s e k , mindnyájunk, minden ember számára. Az élő
Istennek Szent Lelke lengi és hatja át Istennek igéjét,
melyek életünk és történetünk külön eseményeit is ta r­
talmazzák. Valóban sokíólekep szól Isten; lényének külön­
féle kijelentései s nyilatkozatai vannak. A hol csak látni
képes szem van: ő jelen van; s a hol hallani tudó fül:
Ő.hallatja magát. De üdvünket czólzó akaratáuak e g y e t ­
l e n m é r v a d ó k i j e l e n t é s e a B i b l i á b a n van. E
czélból ihletteljes a Szentirás. Legyetek állhatatosak Isten
Egyházának, az ihletett ige megbízhatóságának, teljességé­
nek, páratlanságának ezen ki nem gondolható tana mollett.
Emlékezzünk meg arról, hogy csak úgy becsüljük igazán
az Igét, ha elünk vele, ha hirdetjük, ha elmélkedünk fe­
lette, ha szivünkbe vessük s életünkben gyakoroljuk. A
mindnyájunknak kínálkozó irodalom változatos és bőséges.
Mi szives liáládattal fogadjuk, hogy az ismeret ide s tova
terjed; de kérünk, ne tétessetek fölöslegessé a Bibliát an­
nak irodalma által; szövegek és idézetek csoportjait ne
hagyjátok helyébe jutni, hanem komolyan, alázattal, imá­
dattal, m a g á t e könyvet tanulmányozzátok, lelki dolgokat
lelkiekkel vetvén össze s iparkodván Istennek világosságá­
ban látni világosságot.
Buzgélkodjunk az Ige hirdetésnek a családi körben
való fentartása iránt. A hol a keresztyénnek otthona van :
ott kell hogy legyen oltára is. Félő, hogy közöttünk az idő­
vel és fáradtsággal való oly gyakori fukarkodás miatt, a
59
családi isteni tiszteletnek annyira áldásos gyakorlata: elha­
markodtatok, ha egészen el nem mulasztatik. Podig a csa*
Iád az államnak s az egyháznak magva. A milyen indula-?
tok uralkodnak a házban: olyanok töltik meg az egyházat.
Sőt több : a hang, melyen szólunk a házban, az hatja át
háztartásunk minden viszonyát és intézményét. Mi remél­
jük, hogy a lelkészek ez érdekben teljesitendik kötelessé­
güket nyajassággal, lankadatlanul; s hivatásuk szerint szen­
tül törekesznek arra, hogy Krisztusnak Iiíyő népe megtart­
sa s gyakorolja a családi isteni tiszteletet, melyben szülők,
gyermekek, cselédek mindnyájan, kik a családi kört képe­
zik, egyesülnek haladatban, imádatban s az életadó Ige ol­
vasásában.
Fölöslegesnek látszhatnék eszünkbe juttatni az Úr
napjának, a Vásárnapnak hitteljes megülését illető köleler
zettsegünket, élő jogunkat s a kegyelmi eszközökre vonat­
kozó kívánatos figyelmet.
Azonban nem kelt-e aggodalmat bennünk, midőn lát­
juk a keresztyén Szombat szentségének megsértését? Ily
állapotok közt, kötelességünk feléleszteni lelkűnkben annak
tudatát, hogy a hót közzűl egy nap határoztatoit meg, hogy
az az Urnák szenteltessék. Bizonyára nem azért, hogy csak
az egyetlen nap legyen szent, hanem hogy „fenséges kö­
rébe emelve“ tanúságot tegyen és segítsen minket arra,
hogy minden napunk szent legyen.
Óvakodjunk a könnyelműségtől, moly folyton növeke­
dik körünkben. Az Úr napjának megszentelése a hétköz­
napok terheiben megfáradt emberek megnyugtató áldása.
Nyilatkoztassuk ki s bizonyítsuk be azt, hogy e nap ne­
künk örvendetes, szent és nagyrabecsűlt. Nem feketét öl­
tött komor és szomorú idő ez nekünk, hanem az Úrban
való örömünk fölzongósének ideje, megszentelve az Ige hir­
detés által, mely folytatása ama feltámadási reggel üzene­
tének: „az Úr nincsen a sírban, Ö feltámadott.“
S most komolyan fontoljuk meg, hogy mi felelősök
vagyunk a Krisztusnak s az ő egyházának, a hazának szol­
gálatában való rendes és szívből folyó részvételért. Nem a
szabad választás dolga ez, hanem a s z a b a d o n e l v á l ­
l a l t k ö t e l e z e t t s é g e . A hivő keresztyénnek épeu úgy
kötelessége székében ülni, mint a lelkésznek a szószékben
állam. Isten igéje közös ügyünk és egyetemes papságunk
jelvénye. Ennek okáért, Atyafiak! szabadon léphetvén a
szentélybe a Jézus vére által ne hagyjuk el a mi gyüle­
kezeteinket mikép szokásuk némelyeknek.
Hő pártfogástokba ajánljuk egyházunk missziói igyek-
veseit s ügynökségeit. Szivünk óhaja s imája, hogy Krisz­
tus népe élet és erőteljesen valósítaná meg az Ő határo­
zott parancsának igazságát: „tanítványokká tenni minden
népeket“ . Örömmel hallgattuk gyűlésünkön a-jelen volt ked­
ves hitküldérek jelentéseit, melyekből meggyőződtünk a
felől, hogy bár nem nagy dolgok napjait éljük, a Szent
Lélek ereje láthatóan nyilatkozik az egyház missziói terein.
Bizony! tekintve az egyház Kevós-hitűsógét, a pogányság
köreiben mutatkozó eredmények túlhaladják jogos várakozá­
sunkat s a legszentebb örömmel töltik be szivünket.

Vajha a Szenti Léleknek és tűznek új keresztségével
ildafcnék meg egyházunk! Akkor szabad útja lenne az Isten
igéjének s magasztaltatok az. Akkor a Krisztus evangyó-
liema keresztel törné a gátakat jobb és balfelől.
Szeretteink 1 világosabban kell fölfognunk Istennek az
emberek üdvére irányzott akaratát. Szorosabb egységbe kell
lépni Isten leikével, mely kívánja az emberek szivének vi-
szonszeretetét. Gondoljatok Istenre, ki úgy szerette a vilá­
got, hogy Egyszülöttét adná érette. Nem érezzük-e mi a
szererotet lüktetését sziveinkben ? Nem akarunk-o részt ven­
ni az Isten országa evangyóliomának minden teremtmé­
nyeknek yaló hirdetésében.
Kik liivei a különböző egyházaknak — mindazok, kik
az Úr igéjének hirdetésére hivatvák — nem fognak késni,
hálájukat tanúsitni azok nemes támogatása által, kik a te­
rítés szent munkájában fáradoznak; nem fognak késni az
Úr kincstárában az ő szent ügyéért s a keresztyéni ember­
szeretet intézményeire adományokkal járúlni, gyűjtéseket ren­
dezni. R e n d s 7 e r e s j <51 é k o n y s a g r a v a n n a g y s z ü k-
s ég k ö z ö t t ü n k . Ez nem ellenkezik azon szabad Önelha­
tározással, melynek minden keresztyén1 áldozat-forrásának
kell lenni; ez egyedül az adós tényének alaki viszonya az
akarathoz, mely tevékenységre óbresztetott a Krisztus szere-
tetének érzete által. Emlékezzünk meg ,az áldozásra vonat­
kozó apostoli rendtartásról. Előbb m i m a g u n k a t áldoz­
zuk fel az Urnák, azután a m a g u n k é t . A mink v a n, az
csak kimutatása annak, a m ik v a g y u n k . Mily nagy
nyereség lenne a vallásos munkálkodásra nézve, ha azok;
kik isiherik Krisztus kegyelmét, hatályosabban indíttatnának
tettre, Pál apostol ezen mondása á lta l: ,,gyűjtsenek maguk
közt Isten áldása szerint.u Mily ünnepélyesen hangzik fü­
lünkbe a prófétának szava: „Ti megfosztottátok Istent“ .
Mivel fosztották meg ? A dézmákban és áldozatokban. Hoz­
nátok be az egész dézmát az én tárházamba és próbáljatok
meg ezen engem, őzt mondja a seregeknek Ura: ha meg
nem nyitom nektek az egek csatornáit, és ha áldást nem
bocsátók reátok annyira, hogy annak helyet no találnátok.“
(Maiak. III.)
A keresztyen egyház hivatalaiban lévő szeretett Atyák
és Testvérek! Legszivélyesebb rokoni érzelmeink kifejezését
küldjük néktelc. Isten egyházának lelkészei és felvigyázói!
bizony magasztos és dicső a ti hivatástolc. Az ember leg­
főbb érdekei gondotokra vannak bizya. Ti az örökkévalóság
.számára munkálkodtok. Az a mi örökkévaló az ember éle­
iéb en , a mi oly kiválóan különbözik a pusztán időszerű­
iéi : részeteken van. Tevékenységtek tere a lelkiismeret.
Ti látjátok, hogy a romba dőlt lelkiismeret bűnben leled­
zik. A Jézus Krisztusban való engesztelést nyújtjátok ti
neki. Ti vagytok az emberi lét titkainak magyarázói s az
isteni titok kincstárnokai. Ne vegyétek rósz néven, ha fi­
gyelmeztetünk titeket. Legyetek hitteljeselc. Beszeljetek nyil-
tan a bűnösökkel. Hiven hirdessétek Istennek teljes aka­
ratát. Az emberek tetszése vagy nem tetszése ne határoz­
zon felettetek. Kövessétek az apostolt, népetek körében mit
sem tudni mást, hanem csak a Krisztust, a ki megfeszitte*
60
tett. Az egész Krisztus, az ingyen kegyelem, ez legyen
czélja minden hirdetésteknek és munkátoknak.
Egyenesen szabjátok az igazság igéit. Gondoljatok az
éretlenekre, az években vagy bölcsességben ifjakra. Legeltes­
sétek a bárányokat, gondolkodjatok az élemedettekről, az évek­
ben vagy bölcsességben vénekről. Legeltessétek a juhokat.
A mi mesterünk nyájas és kegyelmes. Ő elfogadja szolgá­
latunkat 8 kegygyei tekint veánk, ha szivünk hajlandó az.
Ő akaratát teljesíteni. Előre, kedves Testvérek! Az Ő lép­
teinek hangja mindig mögöttetek vau. Bármi érdeketek van
azok között, kik közt munkálkodtok : semmik azok az Övéi­
hez mérten. Hivatástok az, hogy szolgáljátok a népet. Az
Úr öröme a ti fáradozástok, ha Benne bizva, valósítjátok
bivatástokat s bizonyságot tesztok arról, hogy a Krisztus
küldöttei, apostolai vagytok, kik által megáldja Isten az ő
n ép e t!
Szeretett Testvérek! Az egyház prosbyterei k özött:
fogadjátok munkátok és szeretetekért nagyrabecsülésünk bi­
zonyságát. Közűletek azok, kik részt vettek tanácskozása­
inkban: azok eredményességét nagyban előmozditák „böl­
csességük és komolyságuk által. S a mi tapasztalatunk csu­
pán tükre ama javaknak, melyek a gyülekezet, a buzgó és
tevékeny prosbyterok által hárulnak. Presbyteri egyházunk­
ban a ti állástok tiszteletes és előnyös. Elmélkedjetek hi­
vatalotok kötelességei felett. Ne elégedjetek meg azoknak
tisztán külső hivatalos elintézéseivel; Isten egyházának szol­
gálata többet igényel, mint csupán perczeket s a munkás
akaratnak töredékeit.
Eszélyességteket, igazgatási képességtekot, szellemi és
értelmi tehetségteket szenteljétek Krisztus egyházának ja ­
vára. Különösen ajánljuk figyelmetekbe az egyházi életnek
gyökerét, a hétköznapi és vasárnapi iskolát* Ha a presby-
ter, mint tanító vagy felügyelő az iskola iránt érdeklődést
ta n ú sít: tanítók és tanítványok felbuzdittatnak, s oz által
az iskola és egyház közötti helyes és szükséges viszony
fentartatik. Testvérek! legyetek körültekintők mindennemű
eljárástokban. Adjatok életpéldát a világban, de n e m v i­
l á g s z e r i n t v a l ó t . Legyetek külön állásaitokban Krisz­
tusnak tanúi, — ti magatok Ő általa kormányozva, s igy
előkészítve az ő nevében és lelke szerint való kormányzást
a gyülekezetben, melynek tagjai vagytok!
Testvérek! kik Urunk Jézus Krisztus nevéről nevez­
tettek! mi keg’yelemből tapasztaltuk minden hívőknek lelki
egységét. Mi éreztük, mily nagy Krisztus családjának ama
része, mely presbyteri rendet tart. Története, alkotmánya,
igehirdetésének egyszerűsége, tanainak tisztasága képezik
jogczimót veletek szemben. Azonban gyülekezésünk folyama
alatt, maga a presbyteri rend nem volt reánk nézve oly fontos,
mint a keresztyénsóg ö n t u d a t o s s á g a . K e r e s z t y é n -
s é g csak Egy létezik. E g y a tenger s mégis több tenger
van. Egy a nyáj s mégis több alcol van. S igy van oz az
Egyházzal is. Ugyanazon gondolat-folyam, hason erőle, ösz­
tönök és czálzatolr jelentkeznek előbb-utóbb minden egy­
házban. Egyik nem zárkozhatik el a másik elől. „Ha egy
tag szenved, szenvednek vele a többi tagok is ; ha egy tag
 61
kitüntettetik: örvendenek vele a többi tagok is.“ Nem kell-e
b i z t o s í t a n u n k E u r ó p a vagy a még t á v o l a b b i
f ö l d r é s z e k g y e n g é b b e g y h á z a i t , úgy az Ó-, mint
az Új-világ rokonszenve s szeretőiéről ? nem kell-e meg­
ígérnünk, hogy azok, a kiknek sok adatott, imáikkal
s vagyonukkal fogják segélyezni azokat, a kiknek nyomor­
ral kell küzkődniök?
Szövetségünk egyik elve az, hogy a hozzá tartozó
egyházak között való hit és szervezet különbségére nem
tekint. Mi nem kárhoztatjuk azt, a miben valamely fele­
kezet külön véleményt vall. Sőt óhajtjuk, Isten adjon elő­
menetelt saját tereiken. Kívánjuk, hogy minden egyház mind
nagyobb mértékben vegye a Szentléleknek erejét, s hogy
minden sorsosaik tanúsítanák azt, hogy a szeretet „hosz-
szútürő, kegyes, nem irigykedik, nem álnok, nem fölfuval-
kodott, nem keresi csak a maga hasznát, nem gerjed ha­
ragra, nem gondol gonoszt, nem örül a hamisságnak, örül
pedig az igazságnak; mindeneket elfedez, hiszen, remél,
mindent eltűr.“ (1. Kor. XIII.)
Isten orvosoljon minden sérelmet az ő saját idejében,
ezt könyörögjük. Hogy ez az idő eljőjön minden egyház
s minden hivő számára: kell hogy éljen az a minden lelki
áldások központjában, a Jézus Krisztusban, ő benne e g ye k
vagyunk; ő általa e g y e k leszünk, határozott és szent
küzdelemben a gonosz, a világ s a test ellen. E g y e k azon
igyekezetben, hogy a tökéletes Isten országa felállittassék ;
egyek a megváltottak válaszában: „Jövel azért Uram
Jézus 1“
Istennek s az ő kegyelme igéjének ajánlva titeket:
minden jót kivánunk nektek. „Legyetek tökéletesek; legye­
tek jó egészségben; egyértelemben legyetek: békességben
lakozzatok és a szeretetnek és békességnek Istene leszen
tiveletek!"
Az egyetemes értokezlet jegyzői:
Vm. G. Blaikie.
G, D. Matheus.
A szilágy-szolnoki egyházmegye közgyűlésének
figyelmébe.
(Vége.)
Azt az ellentmondást is hallottam már, midőn az
elmondottakat némelyek előtt előadtam, hogy „ hj a , b a r á ­
t om, a K r i s z t u s k o p o r s ó j á t s e m ő r i z t é k i n­
g y e n , s m é l t ó a m u n k á s a z ő j u t a l m á r a . “ Van
benne valami. Csak hogy az egyházi ügyek vezetése, igaz­
gatása körűi nem ez a fődolog. Az egyházmegyei közhiva­
tal nem k e n y é r , hanem tisztesség s azután „nem csupán
kenyérrel él az ember.“ S mindenesetre jellemző, hogy úgy
vagyunk vele, mint a hajdani szolgabirói világban az igaz­
ságszolgáltatás körül a perköltségek megáilapitásánál : ítélt
maga a szolgabiró, kiszabta maga javára a perköltséget
maga a szolgabiró. Be jó világ v o lt! Szinte jól esik egy-
egy kis maradványát a traktusban szemlélni. En azt hi­
szem, hogy valamivel illendőbb dolog volna, ha az egyes
egyházakba történt beküldetés után a bizottsági tagok nem
magok mondanák meg, hogy „itt a nyugta, fizess kurátor“,
hanem előbb beszámolnának az eredményről, s a gyűlés ál­
lapítaná meg a napidijat a fuvardíjjal s rendelné el a fi­
zetést.
Na de „ereseit sub pondere palma“ — mondja az
ellennózetű. Helyes. Nagyon helyes. Csak hogy a „pondns*
ne az egyházak üres s kimenőit pénztárát húzza, mert azon
ugyan nincs mit vugékonyabbá tenni, legfelebb mint jó
fejős tehenet, „elrugatni“, hanem igen is a közhivatal által
megtisztelt egyesek ű g y b u z g ó s á g á t , m u n k a s z e r e ­
t e t é t , á l d o z a t k é s z s é g é t . Nem azt akarom én ezzel
mondani, hogy a munka ne jutalmaztassók — — ha van
miből. Ezerszer szivesen. De a mig nincs mibő), addig a
mai helyzet egyházaink pénzügyének tönkre silányitása nél­
kül fenn nem állhat.
1869-ben ezen egyházmegye az egyházakra nehezedő
terhet annyira elviselhetetlennek tartotta, hogy jónak látta
az akkori zsinaton indítványozni, hogy az „egyházakat ter­
helő különnemű adók lejebb szállítása tárgyában közzsina­
tunk az illető helyekre folyamodni méltóztassék.“ (Lásd
közzsinati jk. 87 sz. 1869). Az indítvány ugyan el nem
fogadtatott, de tekintve azt, hogy az idők járása azóta auy-
nyira mostoha volt, hogy a pap fizetését pandúrok hajtják
b e ; tekintve azt, hogy a kormány azóta előszámlálhatatlan
czimű adó-nemet fedezett föl s hozott reánk: következőleg
tegyünk úgy, mint az egyszeri ember, mikor a jég szőllő-
jet verni kezdte: ő is botot vett a kezébe, törve, szaggat­
va a szöllőt, mondván : „no most uram Iston, melyikünk
csinál nagyobb pusztítást?“ Azt nem is teszem föl, hogy
közrovatai útján volna kedve valamelyik papnak az egyház
kiadásait évenként fedeztetni. Vagy a ki lehetségesnek tart­
ja, próbálja meg, tudom hamar elmegy tőle a kedve.
Van meg egy körülmény, melyre szükségesnek taitom
fölhívni a figyelmet.
Egyházmegyénk egyik közgyűlése (nagyon gyér szám­
mal voltak jelen azon is) kimondotta szavazattöbbséggel,
hogy az egyházmegyei pénzek takarékpénztárilag kezeltes­
senek. A minoritás hangsúlyozta volt, hogy egy takarék-
pénztárnak sincs homlokára írva, hogy meddig tud él ni . . .
Ezzel ugyan sem egyik, sem másik takarékpénztárt nem
kívánta gyanúsítani, mert itt nem arról volt szó, hanem
arról, hogy hol lehet biztosabban elhelyezni a pénzt ? Ta­
karékpénztárak s egyéb pénzintézetek pedig buktak már
meg, s bizonyára nem állhat jót senki, hogy nem fognak-é
még ezután is bukni? A majoritás fórfiai nagyon furcsa
argumentummal feleltek az ellenvetésre: az úr ne szóljon
bele, mert adósa az egyházmegyének, tehát érdekelt fél.
Nesze neked. Valóban argumentum ad li o m i n e m . Hiszen
ha ezt nézzük, akkor a papság ^/a*3, érdekelt fel lesz, s
bezzeg aztán, ha a k ö z a k a r a t úgy ó r v é n y e s ű 1, hogy
a 2/3 rész úgy tánczoljon, am int az Vadász fütyöli!! Ez ügy­
höz most szolgálhatok egy új érvvel. A vármegyék néme­
lyike az árvái pénzekot szintén takarókpénztárilag szándé-

kozott kezeltetni. Erre mondta a miniszterelnök a múlt
őszön egy enquét-en, hogy ez csak iigy lehetséges, ha o
nézet pártfogói személyes felelősséget vállalnak a pénzért.
Fiat applicatio. Mintha bizony pontosan kiállított kötvény
melleit ingatlanra bekeblezéssel a kö'csönzós nem volna
annyira biztosítva, mint a takarékpénztári betét, a köny­
vecskével. Magyar földhitel intézet, osztrák-magyar bank!
végetek nektek! Jertek, tanuljatok tőlünu pénzelhelyezést!
s rakjátok be pénzeteket a — — makói takarékpénz­
tárba.
Vagy hát hogy a bekeb lezott kölcsön után tőke-ka­
matot kell fizetni ? Kell biz azt, csak az ily kölcsönzés 8
%-ra adható ki, s a takarékpénztár 6% -ján ily úton felül
nyerendő 2% ezt is fedezi, feltéve, hogy a takarékpénz­
tár 6% -ot fizet, nem kevesebbet.
Vagy hogy hát a takarékpénztár többet is ad 6°/0-
■nál? Ezt nem tudom, nem is hiszem. Mert ez egy okkal
több volna arra nézve, hogy ilyen takarékpénztárba pénze­
met ne tegyem be. Annyit feltehetek, hogy a fővárosi pénz­
intézetek is el tudják a pénzt helyezni, ,még talán jobban,
mint a vidékiek, de azt meg épen bizonyossággal tudom,
hogy egyik fővárosi takarékpénztár csak e napokban szállí­
totta le a betétek után a 6 %-ot 4°/0-ra.
A konzuloknak úgy is sokszor mondták már, hogy
„videant“ ; de miután ezek hajlandók az intést inkább ma­
sukra venni, mint a respublikára, ón is azt mondom ugyan,
hogy v i d e a n t , de nem a konzulok, hanem a közgyűlési
•tagok egyenként és egyetemlegesen l Egyébiránt, hogy mily
óvatosan járunk el pénzügyeink körül legjobban kimutatja
e tárgyban hozott végzés jegyzőkönyve. Erről közelebb.
V.
EGYHÁZI LAPSZEM LE.
A „Debreczeni prot. Lap“ 5-ik számának „Jövő
zsinatunk légköre“ feliratú czikksorozata második közlemé­
nyében ezt olvassuk:
A protestántismusnak Kálvin szelleméhez legközelebb
álló felekezetei mind megegyeznek abban, hogy erejüket nem
valami egységes és központosító egyházrendezésre, hanem
az egyes egyháztagok vallási és erkölcsi életének emelésére
és javítására s az áldozatkészség fentartására alapítják.
Nincs is az emberiség vallási haladásának, a koresztyénség
életképességének biztosabb jele, mint az, hogy a logmivel-
tebb prot. nemzetek között új felekezetek alakulnak, és a
fennebb említett alapokon képesek virágzó léteit mutatni fel.
A magyar kálvinismus jövőjét, ha van, nem lehet más ala­
pokra építeni, mint a melyeket eddig történeti fejlődésünk
kijelölt. De a mint nem volna jó mindenben a múlt alapjain
maradni, épen úgy nem volna helyes történeti fejlődésünk
ösvényéről letérni. Az a kérdés már most, hogy ha a ma­
gyar kálvinista egyházban egyházalkotmányi és egyháztár­
sadalmi egyetemes jollegü törekvések, sőt még egyöntetű­
02
ség sem fejlődtek ki, pedig mindnyájan érezzük, hogy ilye-,
neket kezdeményezni kell, milyen tárgyakban és micsoda
mértékig törekedjünk ezekre? A magyar protestántismus-
ban soha sem hiányzott a solidaritás és az egység érzéke
oly kérdéseknél, melyek az illető kor fölfogása szerint álta­
lános órdeküek voltak. A prot. egyháztörténelem azt tanít­
ja, hogy nemcsak a 16 és 17-ik században voltak prot.
közös érdekek és ogységérzet, hanem későbben is. Erősebb
és belsőbb volt régebben az egyes superintendentiákat és
főiskolákat összekötő viszony, melegebb a prot. egyházfiúi
szeretet, kevesebb az apró-cseprő féltékenykedés.
Történelmi alapokon fejlettek ki, részben a legutolsó
evekben, az egyes superintcndentiákban különböző szokások,
törvényes eljárások, aspiratiok és szükségletek is. Vannak
o szokások között olyanok, a melyek ezentúl is szabad fej­
lődésre hagyhatók, p. o. némely eltérő szokások az
isteni tisztelet meneténél, úrvacsora kiosztásnál stb .
Vannak viszont olyanok, melyeknél a belőlöic fejlődött
vagy fejlődhető visszaélések miatt a protestántismus egész­
séges tovább fejlődése forog koczkán, p. o. a presby-
teriumok rendezése, a papválasztás korlátozása stb. A zsi­
natnak lesz feladata ezek közül megjelölni azon bajokat,
melyeket orvosolni szükségesnek tart. Van a magyar
ref. egyház többségének egy aspiratioja, mely most mind
jobban napirendre kerül, s a mely az összes reformált
egyház közmivelődósének emelését czólozza, t. i. valame­
lyik főiskolánknál egy bölcsészeti fakultás és középisko­
lai tanárképző intézet létrehozása. Óhajtandó volna, ha a
jövő zsinat erre a kérdésre is kiterjesztené figyelmét.
És óhajtandó volna még, hogy a közelgő zsinaton nemcsak
ezen, hanem egyéb kérdésekre nézve is a superintenden-
tiák közt mindenféle féltékenység, hegemóniára törekvés a
közjó iránti buzgóságban olvadnának fel; hogy a zsinat a
középiskolai tanügyi kérdések rendezését venné kezébe,
vagy legalább az állammal szemben az e g y e t e m e s z s i ­
mát , az e v a n g . t e s t v é r e g y h á z z a l j ó e g y e t é r ­
tésben foglalna álláspontot.
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r , 188J. fe b v . 1 9 -én .
1 Antal Zsigmond.
............ .......... in...... mi..... ......
Sepsi-szent-györgyi tanodánk egyik nagyérde­
mű alapitója s 23 éven át fáradkatlau buzgalmú
pónztárnoka s egyszersmind árvaszóki elnök, f. hó
13-án, élete 66-ik évében jobb létre szenderült.
Mig ólt, jó szive egész odaadásával csüngött a
„Székely-Miké-tanoda“ létrejötte s fölvirágzása ne­
mes munkáján, s midőn meghalt, belépett a halha­
tatlanok sorába az által, hogy vagyonának legna­
gyobb részét, 20,000 irtot a közmivelődós oltárára

tett le áldozatúl, a tanodának hagyományozván. A
derék férfiú életrajzát avatott kézből közölni fogjuk,
most csak annak megemlítésére szorítkozunk, hogy
temetése f. hó 15-én, ezreknek részvéte mellett, ment
végbe; ravatalát a hálás kegyelet koszorúkkal borí­
totta be, s Révai Lajos buzgó imája mélyen meg­
hatotta a gyászoló közönséget. A tanoda előtt a me­
net nehány perezre megállott, s a fanári kar és if­
júság nevében Bodor Domokos, h. igazgató mondott
megható búcsúbeszédet. A megdicsöiíltnek hamvai
Maksára szállíttattak, hol Színi János esperes tar­
tott imát s beszédet. Később gyászünnepély lesz
rendezve. Legyen az igaznak, a hűnek, a nemesnek
emléke áldott!
— „A p apok életbiztosítása“ czim alatt grófLónyai
Béla egy kis füzetet bocsátott közzé, a melyben, híven ecsetelvén
az árvaságra és özvegységre jutott papi családok sanyarú
helyzetét, tömeges életbiztosításra hívja fel a házas papokat.
Szerző véleménye szerint a társadalom e legtevókenyebb osz­
tálya annál is inkább rá van útalva arra, hogy családja
jövőjét biztosítsa, mert fizetése csak nagy ritkán áll arány­
ban működésével és tevékenységével, s igy soha sincs azon
helyzetben, hogy családját ősszetakaritott filléreivel mentse
meg a nyomortól. S ép azért, mert a papok fizetése oly cse­
kély, hogy abból még életbiztosítási dijat sem tehetnek félre,
Iónyay gróf erre szolgáló jövedelmi forrást is jelöl ki szá­
mukra, a mely legkevésbbé sem jő összeütközésbe társadalmi
állásukkal. Azt alánlja ugyanis, hogy a papok vállalják el
a biztosítási ügynökséget, — a mire különben már nagyon
sok példa van; — ha csak 150 forint biztosítási dijat ju t­
tatnának is évenkint egy önként vállalkozó biztosítási tá r ­
sulat pénztárába, már a saját életüket is biztosíthatnák
1000 forint erejéig. — Minthogy azonban bármely társulat
csakis tömeges biztosítás esetén nyújthatna kedvezményeket
a feleknek, Ldnyay gróf egyesülésre hívja fel a házas papo­
kat, a mely egyesülés módozatait később ígéri kifejteni. —
Mindenesetre életrevaló és humánus eszme, a mely méltán
megérdemli a házas papok figyelmét.
— Szókelyudvarhelyi egyházm egyénk 1879 és 1880-
ban tartott közgyűléseinek jegyzőkönyve, 68 lapra terjedő fü­
zetben, megjelent s beküldetett szerkesztőségünkhöz. Szer­
kesztette s közrebocsátotta Dáné Mózes az egyházmegye de­
rék főjegyzője. Az ily jegyzőkönyvek az egyházmegye szá­
mára becses adalékok gyanánt szolgálván, jó volna, ha a
szókelyudvarhelyi buzgó egyházmegye példáját a többiek is
követnék.
— Új zenem ű, Táborszky és Parsch zenemőkereske-
désóben megjelent: „Ünnepi hangok“ , keringő ifj Fahrbach
Fülöptől, Rudolf trónörökösnek ajánlva Ára 1 frt.
N y o m a to tt S t e in J á n o s m . k ir . e g y e t e m i
63
A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚR A KŐVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
BOCSÁTOTTA KI :
T u d á s ú i és m e g t a r t á s ú i .
160—1881. Vallás és közoktatási m. kir. miniszter úr
ő nagyméltósága 1288 sz. alatti fölhívása folytán komoly
figyelmükbe ajánlom t. t. lelkész afiainak, hogy a gyámsá­
gi és jgondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877 évi XX t.
ez. 113§-nak o-ik pontja szerint, a kiskorú házasságára
nézve általában (e korra való tekintet nélkül), ha az
iránt a gyám és szülők, illetőleg rokonok és a kiskorú kö­
zött egyetértés létre nem jött ; úgyszintén a 18 évet még be
nem töltött kiskorú leány házassága tekintetében is gyám-
hatósági beleegyezés szükséges.
Ebből következik, bogy az eskető lelkész a házasság­
ra lépő kiskorúaktól a szülök vagy gyám, esetleg pedig a
gyámhatóságnak a törvényben kimondott életkort be nem
töltött kiskorúaktól, m i n d e n e s e t b e n a g y á m h a t ó ­
ság b e l e e g y e z é s é t is k í v á n n i k ö t el es .
Köröztetnek.
156— 1881. Széki egyházmegyénkben a b e t h l e n i
első o s z t á l y ú p a p i ál l omás. P á l y á z a t i h a t á r ­
n a p : m á r c z i u s 23-ka. Folyamodványok t. B á t h o r i
D á n i e l esperes afiához Székre küldendők.
163— 1881. Marosi egyházmegyénkben a c s e j d i pa ­
pi á l l o m á s . Javadalma: 345 frt. 87 k r .; a megválasz­
tott pap első évi jövedelmének harmadát tartozik az Özv.
árvái gyámintézetnek befizetni. P á l y á z a t i h a t á r i d ő :
m á r c z i u s v é g e . Folyamodványok t. V á 1y i P á l espe­
res afiához Ny.-Sz.-Benedek (u. p. Ákosfalva) küldendők.
182— 1881. Sepsi egyházmegyénkben a s z ó t y ő r i
k á n t o r t a n i t ó i á l l o m á s . Javadalma: 4 0 - 4 5 ka-
longya búza s ugyanannyi zab kepe, 14— 15 szekér fa,
3 —4 frt. oszpora, az iskolába járó gyermekektől (mintegy
50) egyenként 50 kr., temetésért. 1 frt. vagy 50 kr.; há­
rom határban 1— 1 köböl fórőjű föld s egy szekér szénára
való kaszáló hely; évenként 8 frt. kegyhagyomány; tisz­
tességes lakás. P á l y á z a t i h a t á r n a p : m á r c z i u s v é­
ge. Folyamodványok t. C s i s z á r G á b o r esperes afiához
Egerpatak (u. p. N.-Borosnyó) küldendők.
186— 2881. Küküllői egyházmegyénkben a sz.-dá-
n y á n i k á n t o r t a n i t ó i á l l o m á s . Javadalma 12 vé­
ka búza, 50 véka szemes törökbúza, 10 szekér tűzifa, 2
frt. 81 kr. kamat, minden iskolás gyermektől (van mintegy
30) 1 veder must vagy egy véka gabona, temetésért 20
k r .; 4 hold 2 3 5 Q öl szántó és kaszáló, 315 Q öl szöllő,
a fekvőséget maga miveli; a templom udvarán lévő gyü­
mölcs és fíitermésnek harmadrésze; lakház gazdasági épü­
letekkel. A megválasztott első évi jövedelmének hatodát ta r­
tozik az özv drv. gyámintézeti pénztárba befizetni, két
évig a m.-vásárhelyi tanodának 1 — 1 frtot és bekebelezés­
ért szintén 1 frtot fizet. P á l y á z a t i h a t á r n a p : m á r ­
c z i u s 31. Folyamodványok t. B e n e d e k F e r e n c z es­
peres afiához Harangláb (u. p. D.-Szi.-Márton) küldendők
Kolozsvárt, febr. 15. 1881.
n y o m d á s z n á l a z e v . re f. fő t a n o d a b e t ű iv e l K o lo z s v á r t .
X I évfolyam. Kolozsvárit, 1881. Február 27. 9. szám
M egjelenik hirdetési dijak:
minden vasárnap.

flzorhoztfaégl a kiadói szállás:

ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
ser vagy annak
B é ly e g d ij m in d e n
te re 5 k r.
b e ig t a t á s

PROTESTÁNS KÖZLÖNY
u tá n 30 k r.
N a g y tb b és t ö b b s z ö r m egjo _
b .- fa r k a s u t c z a 16. sz. h o v a
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ’
a la p s z e lle m i s anyagi
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a [
Ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
/ t " Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. Egész é v re 6 f r t . ,
f r t . , é v n e g y e d re
fé lé v re 3
1 f r t 50 kr

F elelős szerkesztő és kiadó tulajdonos : S z á s z ID o a m o ls :o 3 .

Tartalom *, E g y fo n to s szolgálata első évében jövedelméből 240frtot fizessen, vagy

k é rd é s. Ö e n io r. — K ö z v é le m é n y
és k o r s z e lle m . H o r v á t h ha megtörténik, remélheő, hogy netáni özvegye és árvái
I s t v á n , r e f. pap. — Az á ll. ig . ta n á c s r.
ü lé s é b ő l, r. t. — E re d m é n y e k
legalább is olyösszeg penzióban fognak részesülni, mint a
és t a p a s z t a la t o k az is k o la i ta k a ré k -
p é n z t á r a k in t é z m é n y é r ő l
mily nagy volt a lelkész fizetése. Hogy e2 lehet, sőt
M a g y aro rszá g o n a z 1 8 7 9 — 8 0 - ik is k o la i óv
vegén. W e is z B a rn á t F eren cz. —
cs á s z á r s a n é p s z á m lá lá s . H ő k e lennie is kell, N. urnák bebizonyítottam, s itt is elő­
L a jo s.
I r o d a lo m .
—
— T á r ó z a :
K ü lö n f é lé k .
Józse f

adom, hogyan? Az 1866 évi zsinati jkönyv 91. pontja

alatt láthatólag a szilágy-szolnoki e. megye azt indítvá­
EGY FONTOS K ÉRDÉS. nyozza, hogy miután ott, hol özvegy és árvák maradnak,
a lelkész félfizetéssel köteles szolgálni egy évig, —mon-
„Inlerkalaris“ cziin alatt a „Közlöny“ egyik köze­ dassék ki, hogyoltis, holözvegy és árva nemmarad, szol­
lebbi számában Novitius egy czikket közölt, mely alkal- gáljon a lelkész hivataloskodása első óvóben fólfizetéssel,
múl szolgál arra, hogy az „int'erkalaris“ czim alá foglalt menvén a másik fele az e. m. özvegy árvái gyámintózet
annyira fontos s oly mélységes mély zűrzavarban lévő javára. Valószínű, hogy ez indítvány a gyűlés 12-ik órá­
tárgyhoz márcsakazért is hozzászóljak, hogy azérdeklődők jában került tárgyalás alá, s így a zsinat kimondotta rö­
figyelme a többszöri emlegetés által felhivassék, s ezúton viden, hogy „elfogadtatik."Deazmár nemvalószínű, hanem
már lehetőleg a közelebbi kér. közgyűlés megtalálja nyit­ kétségtelen igaz, hogy a zsinat ezen határozatáról valami
ját a szóban forgó ehaos elenyésztetésének. 10—12 éven át, talán az egyetlen indítványozóe. megyét
Mindenekelőtt —talán nemsértemmeg Novitiust kivéve, az egyházmegyéknek még csak sejtelmüksemvolt,
vele —meg kell jegyeznem, miszerint az interkalarisról mit abból merekkövetkeztetni, hogy az e. megyék megcsi­
nembir teljesen tiszta fogalommal, vagylegalábbnembirt nálták gyámintózeti szabályaikat, melyeknek mindenike ál­
akkor, midőn czikkét irta. Mint soraiból kitűnik, nemaz tal 6—10%-al, sőt néhol még többel is terheltetik az
inlerkalaris az, a mi fáj neki (és még valószínűleg sok­ állomását elfoglaló új lelkész az e. megyei gyámintézet ja­
nak), hanem azon elhamarkodott zsinati intézkedés, vára szolgálata első évi jövedelme után. Ezeketannak rend­
melynek következménye, hogy Novitiusés méga többi ifjú je szerint a felsőbbségbez fölterjesztették, a mely
lelkész atyafi, elfoglalván papi állomását, az e. megyei megerősítette. Sigy lön, hogy most, egyfelőlegyh. kerüle­
gyámintézeti pénztárnok nemsokára fölhívja, hogy az első ti intézkedés —másfelől e. m. gyámintézeti „megerősí­
évi p. o. 400 frtot tevő fizetésének felét, az idevonat­ tett“ szabályok által oly módon van megterhelve az ifjú
kozó intézkedés alapján fizesse be, mielőtt szolgálata első lelkész, tiogy azon terűt elbirnia alig lehetséges. És meg­
éve lejárna; megjegyezvén azt is, hogy az e. m. gyámin­ terhelve annak reménye nélkül, hogy a terűhez arányla-
tézet szabályai 3 §-e értelmében fizetésének 100/°-a lévén gos tisztességes nyugdijilletékben részeltetné utódait. Mert
szolgálata első évében a gyámintézeti alapra fordítandó, hiszen az e. m. gyámintózetek, a pénzek gyarló elhelyez-
tehát tessék nemcsupán a 200 frtot, hanema 240 frtot hetése stb. miatt legnagyobb részben oly állapotban van­
mielőbb befizetni, az ő dolga lóvén, hogy a megmaradott nak, hogy egy özvegynek nyújtható évi illeték 10 frt.-tói
160 írtból a jelenkor követelményeinek megfelelően, — legfennebb 30 írtig ha terjed, —s igy mindig kérdés
tisztességessen megéljen. Ebbenrejlik akeserűségoka, nem marad, vájjon, ha az illető ifjú pap szolgálata első évében
pedig az úgynevezett „interkalarisban“, mert hiszen az jól elhelyezne 240frtots azt kellően gyümölcsöztetné, fel­
interkalarisjövedelméről olyképpen intézkedett egyházkerü­ téve, hogy 30 óvetél, valamicskével nemtöbbet érő
letünk, midőn részbenabeszolgálópapnak, tanítónak, rész­ hagyatékot nyujtana-ó özvegyénekvagyárváinakannál, mint
ben az e. m. gyámintézetnek és a tulajdonos e. községnek amit az egyházmegyében létező nehéz körülmények között
rendeli kiadatni; hogy az, az állomását elfoglaló új lel­ elhelyezett gyámintézeti alap nyújthat? Különösen, hamég
készre nézve, semmi szín alatt nemképezheti sérelemnek hozzá teszi évenként azonösszeget, melyet az e. m. gyám­
tárgyát De kérem szívesen, monda nekemN. úr, intézet pénztárába befizetnie kell. Igaz, hogy ha korán
az lehetetlen, hogyt, i.egy400frt. évi fizetéssel ellátott pap talál elhalni, nemfizeti hosszasan az évi illetéket, s ak­
 65
kor is kapui fog özvegye évenként 10—30 frtot; de az
is igaz, hogy a 240 írttal csak törvényes kamatozással is
19 fit. 20 krt, szerezhet, egy kis ügyességgelazonban ta­
lán többet az e. m. özvegy árvái gyámintézet által nyújt­
ható illetéknél . Akérdés alatt lévő tárgyban létező
abnormis állapotot illetőleg szolgálhatok egy példával. Az
sz i lelkésznek p. o. van 2000 frt évi jövedelme,
az e. k. intézkedése folytán fele ezenpénznek lefoglaltatik
az e. m. gyámintézet javára (legalább arra kellene, mert
még ez ideig semmi más törvény nemlétezik, mely sze­
rint az más czélra is lefoglalható volna). Az e. m. gyám-
intézeti szabályok szerint köteles 10%-ot az e. m. gyám­
intézet pénztárába, szolgálata elsőévében, befizetni. Igen,
de az sz i lelkész kötelezett tagja egy másik gyám­
intézetnek, melynek alapszabályai szintén meg vaunakerő­
sítve az illetékes e. k. főhatóságaáltal, még pedig ko­
rábban, mint az e. megyei gyámintézeti szabályok, melyek
szerint szintén 10%-ot köteles befizetni azon gyámintézet
pénztárába. Tehát ezen lelkész köteles szolgálata első évé­
ben fizetéséből 1400 fitót adni gyámintózeti czólokra. Ta­
lán egy kissé mégis sok! Annyi áll, hogy az illető sok­
nak tartja, s az e, m. gyámintézetnek nem fizet. De ez
semhagyja jussát, s igy foly aharcz 2 óvóta eredmény­
telenül. Nos! ha ez a lelkész a múlt év végén meghalt
volna, özvegye az egyházmegyei gyámintézet pénztá­
rából kapott volna am. évre 10 frt 70 krt.
Abból pedig, mit fennebb álliték, hogy semaz egy­
házmegyék sorsát iutózők, sem,úgy látszik, az e. k. főha­
tóságok evidentiában nemtartották azon szóban lévő smár
idézett e. k. intézkedést, előállott azon chaos, mely már
a múlt kér. közgyűlés alkalmával felszínre került akkor,
midőn a marosi e. megyéből több lelkész azon kérelem­
mel járult az e. k. közgyűléshez, hogy azon kötelesség
alól, melyet közelebbről az egyházmegye rájok rótt, mely
szerint első évi fizetésük felet utólagosan a gyámintézet
pénztárába befizessék, mentessenek föl. Itt ugyanis, úgy
látszik, 13 év eltelte után az e. megye arra ébredett fel
egy szép reggelen, hogy gyámintézete javára az egyes
13 év előtt s azóta beköltözött lelkészektől szép ösz-
szeget vonhat be, s 1866 óta azon e. megyébe telepe­
dett azon lelkészeket, kik oly e. k. papi állomását foglal­
ták el, hol özvegy vagy árva nem maradott volt,
1880-ban elmarasztalta abban, hogy első évi fizetésüknek
felét a gyámintézeti pénztárba befizessék. Csakhogy amit
ifjú lelkész korukban egy pár száz frt. adósságcsinálással
megtehettek volna, most nagyon nehéz ám, mert soknak
közűlök ma már nején kivűl 4—5 gyermekről is gondos­
kodnia kell. Megjegyzendő, miszerint ezen lelkészekaz e.
m. gyámintézeti szabályok azon követelményének, mely
szerint fizetésüknek szolgálatuk első évében bizonyos szá­
zalékát (gondolom6 vagy 10%) befizessék, eleget tettek.
Látható, hogy ezen a téren nem csekély a zür-zavar, s
hogy tovább ne fejlődjék, már a legközelebbi e. k.
közgyűlésneka bajon segíteni elodázhatlan teendője volna.
Midőn ezeket irom, s midőn ezek kapcsában felme­
rülnek még számos oly gondolatok, melyekide tartoznának
ugyan, de melyeknek leírására ezúttal nem rendelkezem
idővel, eszembe jut, vájjon az e. megyeigyámintózetipénz­
tárak általában vannak-ó oly helyzetben, hogy a magok
elé tűzött nemes czélnak valaha megfelelhessenek? vájjon
az egyes vidékeken egy nagyobb összeget tevő pénzalap
mai napság gyümölcsöztethető-é kellően s különösen ve­
szély és a nélkül, hogy a kamatok fölhajtása által
magának az intézménynek s jelesen egyházunknak neárt­
sunk akkor, midőn a jobbadán híveinknél elhelyezett tőkék
kamatait törvényes úton kell fölhajtatnunk, mi által oly­
kor egy egész tuczet megyei hatalmasságot teszünk ellen­
ségünkké? S vájjon —és ez már azon fontos kérdés,mely
jelen sorok megírására okúi szolgált —nemvolna-é czól-
szerűbb okkal-mdddal az e. megyei gyámintózeti alapokat
egy központba hozni össze, együttes kezelésre helyezni
el, s arra törni minden lehető úton és módon, hogy aleg-
rövidebb idő alatt olyközponti gyámintézeti alappal ren­
delkezzünk, mely azon 10—.0 frt helyett, melyben most
részeltetjük özvegyeinket és árváinkat, évenként 200— 300
írttal segélyezhesse azokat? Ez aztán megérdemelné a je­
len korban élők lelkesedését és az utódok háláját. Akér­
dés fölvetésével czélomvolt az érdeklődőkvéleményétmeg­
hallgatni, s csak azután szándékozom a tárgyhoz tüzete­
sen szólani. Hogy érdeklődők vannak s igy lesznek, kik
e tárgyhoz hozzá szóljanak, abban annyival kevésbbé ké­
telkedem, mert ennél égetőbb kérdés az erdélyi ev. ref.
egyházkerület papságára nézve aligha létezhetik.
Senior.
Közvélemény és korszellem.
B ü rk ö a 1 8 8 1 . fe b r . 2 2 .
Óriási hatalom az a közvélemény. Most dicsér, majd
kárhoztat; most felemel, majd lesújt; most rohamosan elő­
re tőr, majd takaródét f ú ; most épit, majd rombol, — szó­
val szeszélyes zsarnok. Lényeges tulajdonsága, hogy a kor­
szellemmel, miveltséggel, haladással azonosítja magát, s
ezeknek nevében zsarnoki hatalommal uralja a helyzetet,
irányt jelöl ki, mely felé rohamosan lagadja az egyeseket
úgy, mint a társadalmat és annak különböző rétegoit, a
nélkül, hogy ki lehetne mutatni tulajdonképeni forrását, lé­
nyeget, terjedésének különböző fokozatait s azon egymástól
eltérő legtöbbször ellenmondó faktorokat, melyek közreműkö­
désével oly zsarnokilag uralkodik,
Mondják, hogy a korszellem terméke a közvélemény.
De hát a korszellem honnan születik ? Az elmúlt idők mé-
hében szendergő csiráknak az idő teljességében kifejlett,
gyümölcsöt termő hajtása-ó? Vagy pedig az illető kornak
önálló teremtménye? Avagy a tudomány vívmányai által
megtermékonyitett szellem, kedélyhangulat szükségszerű pro­
duktuma s igy időnkénti kijelentéso-ó? Vagy talán a vég­
telen szellem örök, változhatlan gondolatainak, terveinek
időben és térben emberi értelemmel fölfogott, törékeny nyel­
ven, hiányosan kifejezett megvalósulása-é? Ki tudná meg­
 66
mondani ? Annyi mindenesetre áll, hogy a múlt nem — ez
túlélte magát; a jelen a múlttól egészen isoláltau termőré­
teg nélküli talaj; a tudomány, mint ilyen, nem korszellem,
annyival kevésbbé közvélemény ; Isten örök, változhatatlan
terveit, gondolatait pedig nem ismerjük; mi is — a többi
teremtményekkel együtt — csak az azok valósítására elő­
hozott eszközök vagyunk. A dolog aligha nincs úgy, hogy
a különböző idők teljességében kutatva fejlődő és a véget-
len szellemtől inspirált ész és szív alkotásai, a prózai élet
elútasilhatatlan követelményeivel kimagyarázbatatlan össze­
hozásukban alkotják a k o r s z e l l e m e t , mit határozott
alakban felmutatni senki nem képes; annak sajátos lénye­
gét, bár a nagyobb rósz sejti, hatását érzi, de kimagya­
rázni magának, megfejteni nem tudja, mert az a jelenben
el van rejtve a vizsgaszemek elől; benne élünk, nem lá t­
juk ; szavát halljuk, nem értjük ; vezérünk, nem ismerjük ;
nevelőnk, oktatónk, nem követjük; szól mi hozzánk, nem
halljuk — jóllehet erősen meg vagyunk győződve, hogy
tisztán látjuk, jól ismerjük, helyesen értjük s minden sza­
vát halljuk, úgy annyira, hogy mindnyájan egyen-egyen a
korszellem hivatott apostolainak, helyes magyarázóinak te­
kintjük magunkat, s ezt saját személyével szemben a na­
gyobb rósz másoktól meg is követeli. Ez őncsalódáson ala­
púit meggyőződés okozza azt, hogy a társadalom a korszel­
lemmel és világnézettel kapcsolatosan meglehetős önkóny-
nyel alkotja meg a közvélemény firmája alatt szereplő fo­
galmakat, nézeteket, ítéleteket, nemcsak, hanem magát a
k o r s z e l l e m e t nevezi k ö z v é l e m é n y n e k .
Hibás azonosítás. Ugyanazon időben k o r s z e 11 e m
csupán egy lehet, k ö z v é l e m é n y roppant sok. A mint
hogy ugyanazon korszellem befolyása alatt van önálló köz­
vélemény a földművesek, iparosok, orvosok, jogászok, tudó­
sok, szegények, gazdagok stb. között, s mindenik — ha
öntudatosan működik — a maga k ö z v é l e m é n y é t , mint
absolut igazat, a k o r s z e l l e m m e l hozza kapcsolatba.
Emlékezzünk csak vissza, ezelőtt alig pár évtizeddel a köz­
vélemény előtt a cultura és miveltsóg criteriuma a „ s z a p ­
p a n “ volt, ma már a „ m a s i n a “ lett, s igy egy ember
öltő eltelte alatt „ s z a p p a n “ és „ m a s i n a “ cultura és
civilisatio foglalkoztatja a közvéleményt.
Mondhatná valaki, hogy a közvélemény nem valami
nevezetes dolog, nem a test és vérré vált meggyőződés,
életszükseg érzetének, határozott világnézetnek kifejezése,
csak a test egyik picziny szervének, a nyelvnek, munkája ;
nem is valami félelmes jelenség, legfölebb a levegő artiku­
lált hullámzása, mely lebűvölő hatást gyakorol az agyra, a
szívre, a kezekre, lábakra, magával ragadja az érzelmeket,
szenvedélyeket stb., de nem szabad feledni, hogy a levegő
hullámzása viharrá nőheti ki magát, ha folyása rohamossá
válik, s vájjon mi lesz akkor, ha a levegő hullámzása vi­
harrá változik? A vihar minden rombolása mellett is a
fisikai természet megújúlását eszközli, de vájjon igy van-ó
ez, ha a vihar ki talál törni, az egyház térén is ? Való­
színűleg igy, legalább a történet azt látszik bizonyítani,
hogy az egyház új, megelevenítő szelleme a közvélemény
viharos hullámzásai között és után bontakozott ki s kez­
dett öntudatos alkotásaihoz, az új korszakot alkotó vezér­
elv mindig valami nyomasztó, kimagyarázhatatlan bizonyta­
lanság közepette villant fel, s világosította meg az aggodé
kebleket.
A magyar reformált egyház és mi kálvinista papok
nyomasztó bizonytalanság közt lebegünk; az igaz, hogy a
magyar közvélemény a 19-ik század vezéreszméi, alkotásai,
intézményei iránt nagyon fogékony, azokat mohó vágygyal
karolja fel, lehetőleg mindent megteszen — legalább ezzel
hizeleg magának — hogy a nemzet testévé és vérévé vál­
janak, s igy a cultur népek között méltó helyet foglaljunk:
de a korszellem legbámulatosabb és legnagyobbszerű nyilat­
kozatát, a „ k e r e s z t y é n h i t t u d a t ó t “, a magyar köz­
véleményben nyilvánuló és a mindennapi élet által érvény­
re emelt k e r e s z t y é n h i t t u d a t alapján — a hires zü­
richi tudós Schweitzer, páratlan keresztyén hittanában alig
ha felmutathatta volna. A r e a l i s m u s , u t i l i t a r i s m u s
(ez kissé szerénykedve), h u m a n i s m u s , c u l t u r - á 1l a m,
v i l á g p o l g á r s á g lebegnek a felszínen, ezekkel foglal­
kozik a közvélemény, s ha ezek különböző variatioiban ki­
fáradt, leereszkedő k e g y - talán g ú n y mosolylyal fejezi ki
hogy „ é p e n a v a l l á s o s s á g n e m e n g e d i me g, h o g y
az e m b e r v a l a m e l y i k v a l l á s f e l e k e z e t h e z t a r ­
tozzék.“
Hogy ki legyen ennek oka, — az egyház, az egyhá­
zat alkotó világiak vagy a papok, pro et contra sokat le­
het disputáim azonban sokkal nyíltabb és őszintébb lenne
a kérdést ily alakban tenni fel: „v a n -é s z ü k s é g e g y ­
h á z r a é s p a p r a v a g y n i n c s ? “ ha van, m e l y e k
azon eszközök, b i z t o s í t á s o k , m e l y e k r e n d e l ­
k e z é s ü k a l á b o c s á t h a t ó k ? ha nincs, e g y s z e r ű e n
el k e l l t ö r ö l n i . Ha a közvélemény, a korszellem ve-
zéreszmói, intézményei mellett a kor k e r e s z t y é n h i t ­
t u d a t á t fel nem karolja, sőt tovább is nem létezőnek
declarálja, egyházközség, egyházmegye, egyházkerület, con-
vent, zsinat, élet nélküli alkotásoknak, paragrafus gyártó
testületeknek maradnak, melyek az alkotmányos érzületet,
autonómiához való ragaszkodást kielégíthetik, az egyház
külerejét, tekintélyét nevelhetik, de a benső, átalakító, mun­
kás keresztyén h i t é l e t e t pótolni soha sem fogják. Vaj­
ha a közvélemény, ez óriási hatalom, a szív kételyei, a ke­
bel hullámzása, az ész tapogatódzásai közepotte a kor ke­
resztyén h i t t u d a t á b a n keresne állandó és biztos ala­
pot, melyre legbiztosabban építhetne. Az átmeneti korszak
hátunk megett van, a bizonytalanság ideje elmúlt, a kor
szelleme a vallás erkölcsi téren úgy, mint az egyház terén
hatalmasan és érthetően nyilatkozott . rajtunk a sor,
hogy megértsük. Horváth István ,
ref. pap.
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
K o lo z s v á rt, 1 8 8 1 . fe b r . 2 0 .
Jelen vannak: Nagy Péter püspök, mint elnök, br.
Bánffy Dániel, Incze Mihály, Parádi Kálmán, Bodor An­
tal titkár, Deák József pónztárnok és Szabó Ádám szám­
vevő.
*
 67
Az ülésen kivül elnökileg ellátott 40 ügy referáltat-
ván, helybenhigyatott.
Elnök szomorúan jelenti, hogy táviratilag értesülvén
Antal Zsigmond s.-szt.-györgyi kollégiumi pénztárnok ha­
láláról, a néhai önzetlen, fáradhatatlan működése, valamint
az illető kollégium fölvirágoztatására tett szép alapítványa
emlékéül egy csorkoszorút küldött a megboldogult jeles ra­
vatalára. Szomorú tudásúi vétetvén, határozatik, hogy az
ig. tanács a megboldogúlt özvegyéhez intézendő részvétirat­
ban fejezze ki méltányló elismerését a nemes czélú hagyo­
mányért.
Az 1875 évi 32 t. ez. 41-ik § alapján kelt minisz­
teri rendelet következtében határoztatik esperesi úton leendő
köröztetóse ama kötelezettségnek, mely szerint az iskolát
fentartó egyházközségek elöljáróságai köteleztetnek az or­
szágos tanítói nyugdij-alapba fizetendő évi részietek pon­
tos befizetéséről gondoskodni, a mi ha annak idején meg
nem történnék, az illető egyházközségeken fog fölhajtatni
a tartozás.
A n.-enyedi főtanoda Diód községében lévő belső tel­
kének külső fekvőkkel elcseiélése megengedetik.
A n -enyedi egyházközségnek megengedtetik, hogy a
vár mellett lévő taxás telekre épitett házat megvásárolja,
A menyői egyházközség tizedkárpótlási kamataiból az
építkezésekre tett költségek utalványoztalak, úgyszintén a
hátralékadó kifizetésére szükséges összegek, figyelmeztetvén
az illető elöljáróság, hogy igyekezzék pénzügyeit úgy ren­
dezni, hogy adóját máskor pontosan fizethesse.
Előterjesztetvén a zilahi kollégium elöljáróságának je­
lentése, mely szerint az illető kollégium pénztárában az
utóbbi vizsgálat alkalmával 3590 frt hiány ész teltetett, ha-
tároztatik, hogy az elöljáróság az 1ŐŐ0 évi számadást liala-
déktalanúl vegye be az illető pénztárnoktól; a penztárnok
állítólagos ellenköveteléseit tisztázza, s amennyiben a 3600
írtig záiogjogilag lekötött fekvők a kollégium követelését
nem fedezik, szerezzen új biztosítékot, a kielégítést szor­
galmazza és váUszszon új pénztárnokot.
A marosi egyházmegye özvegy-árvái gyámintózetének
felügyelő bizottsága a múlt egyházkerületi közgyűlés 61 sz.
a. kelt határozatának közlése következtében felküldi gyám­
intézete szabályait. Az egyházk. közgyűléshez ajánlat téte­
tik az illető gyámintózet alapszabályainak olyatén módosí­
tása végett, hogy azon papok, kik özvegy-árvával nem osz­
tozva, kötelesek félévi fizetősök fele részét a gyámintózeti
pénztárba befizetni, ezentúl egy évi fizetősök egy hatod
reszóuek befizetése alól feloldoztassanak.
A szóki egyházmegyei esperes jelentést tévén a Dó-
csey-alapitvány állásáról, ajáülat tétetik az egyházkerü^eti
közgyűléshez, hogy a kiutalt 1050 frt földfcehormentesitési
kötvény és 350 frt. készpénz egy harmad részben útalvá-
nyoztassék a s z a v a i egyházközség papi és tanítói alapja
javára, egy harmad részben a kolozsvári és ogy harmad
részben a m.-vásárhelyi kollégium pénztárába széki és
oroszfáji ev. ref. szegény tanulók segélyezésére. Ezen vé­
lemény előzetesen közöltetik a széki egyházmegyével neta-
láni észrevétele megtétele végett.
r. t.
Eredmények és tapasztalatok az iskolai
takarékpénztárak intézményéről
Magyarországon az 1879—80-ik iskolai év végén.
A múlt évről szóló jelentésemben a következőket
írtam :
,,Az iskolai takarékpénztárak erkölcsi s egyúttal gya-
korlati, anyagi hasznairól részletesen beszélni már felesle­
gesnek is látszik. Mert a kit mindeddig meg nem győztek
azon számos, szóval s Írásban kifejezett elméleti és gya­
korlati érvek, melyek" az intézmény érdekében fölhozattak
és ez iratban is foglalvák: arra további magyarázatokat
vesztegetni czólszerűtlen, az n e m a k a r j a , hogy őt meg­
győzzék, s a m e r e v t a g a d á s s a l s z e m b e n m i n d e n
érvelés haszontalan.“
Ezt Írtam ezelőtt egy évvel, midőn kül- és belföld
számos szakférfiának fejtegetései, a kormányok s parlamen­
tek nyilatkozatai s a külföldön életbeléptetetett iskolai ta ­
karékpénztárak gyakorlati eredményei mellett m eg c s a k
26 h a z a i t a n í t ó ajánló jelentőseit közölhettem, kik az
iskolai takarékpénztárakat iskoláikban meghonosították, s
mindannyian kedvező eredményeket értek el. Ma annál in­
kább feljogosítva érzem magam e szavak ismétlésére, mivel
a múlt tanévről szóló fölbátoritó jelentősek szerint a most
lefolyt tanév az iskolai takarékpénztárakra vonatkozólag
sokkal gazdagabb eredményt mutathat fel. Nem hiányzottak
ugyan egész a legújabb időkig sem támadások s külön­
féle ellenséges áramlatok az új intózmőnynyel szemben; azt
sem lehet tagadni, hogy a nemzetünknél — fájdalom! —
legnagyobb részben uralkodó közöny e téren is gátolta a
gyors haladást: mindamellett némi elégtételül szolgál, ha a
következő táblázatosán Összeállított számokban tagadhatat­
lan haladást veszünk észre:
A táblákból látható, hogy:
községek, hol isk. takarék 1878— 9 1 8 7 9 - 8 0 ► Több
pénztárak léteztek 95 60
35
140 91
iskolai takarék száma 49
93 222 129
kezelő tanitók száma
ezek közül megtak. tett !2938 7333 4395
A megtakarított összeg 1878— 9 38705 frt 81 kr.
19
» n 1 8 7 9 - 8 0 54642
15941 38
Több mint az előző évben
Az intézmény népszerűsége tehát — mint e számok-
ból látható — jelentékenyen emelkedett; t a n i t ó k száma,
kik a nevelés ez áldásos ágával foglalkoztak, s kiknek ha­
zafias buzgalmuktól függ lényegileg az eredmény, 93-ról
222 re emelkedett, a m e g t a k a r í t á s t t e t t t a n u l ó k
száma pedig 2938-ról 7333-ra oly gyarapodás, melyet nem
lehet kicsinyelnünk.
Mindamellett a megtakarítás legnagyobb s legfonto­
sabb becse nem az a n y a g i eredményben, a mammonban
van, hanem az e r k ö l c s i diadalban, mely a könnyelmű
pazarlás helyére a gondoskodást s komoly megfontolást hoz­
za. A gyermek hozzá szokik, hogy az utczákon mindenütt
 (mutatkozó édes nyalánkságok kísértéseinek ne legyen kité­
ve s azokat könnyen mellőzze, hogy az igy nyert s megta­
karított krajczárokat átadja a jó tanítónak megőrzés végett.
Ha egyszer h o z z á s z o k i k , hogy a gonosz hajlamokkal
szemben mindig a j ó t igyekezzék diadalra juttatni, e szo­
kás „második természetévé“ lesz, s később, ha felnőtt, nagy
fáradság nélkül képes lesz a különféle kísértéseknek ellen­
á lln i, a mennyiben azok sokszor nagy anyagi áldozatokkal
vannak egybekapcsolva, s a nyert és munka által szerzett
összegeket az önfentartásra szükséges kiadások fedezésére
fogja megtakarítani, valamint az adókra stb., snem jut az
uzsorások kezébe stb. Ez az iskolai takarékpénztárak va­
lódi, sőt igazán megbecsülhetlen érdeme, s reménylenünk le­
het, hogy ez érdemet nálunk is csakhamar általánosan el
.fogják ismerni.
Hiszen már most is megnyerte ez ügy magas helyről
a megfelelő méltatást. Midőn igy a hazafias működés hatá­
rozott elismerést nyert, nyilvánvalóvá lesz, hogy egész ma-
•gas kormányunk belátta az ügy komolyságát, s annak léte-
-sitősére komolyan törekszik.
Hasonló buzgalommal karolták fel ezenkivűl egyes
vmegyék, mint Pest, Veszprém, az intézményt saját hatás­
körükben; a hazai sajtó sem fáradt ki, hogy ez ügyet
'hatásos támogatásában részesítse, miért az ország hálá­
já t megérdemli. S reményünket nagyban támogatja azon
fontos tény is, hogy sok tanító, a „tapasztalatok“ által
meggyőzetve, megszűnt az intézmény ellensége lenni, s az
iskolai takarékpénztárakat meghonosította ; hogy épen a ta ­
nítók körében jelentékeny számú proselytákat szerzett az
intézmény, kik ismét másokát igyekeznek megnyerni s e
haladás biztosnak tekinthető, ha a tanítók a „tapasztalato­
k a t“ olvasásra méltányolni fogják. A legnagyobb, légből-
«csebb államférfiak is gyakran változtatták meggyőződésöket,
•miéit kellene kételkednünk abban, hogy Magyarország ta­
nítóinak többsége is megváltoztatja nézetét e kérdésre néz­
ve? Ott, hol a tények oly világosan s kétségtelenül czáfol-
Ják meg a felhozható összes ellenvetéseket, hol hazánk ér­
deke, a nép jóléte van szóban, nálunk, hol annyian gon­
dolkodnak a nép helyzetének javításáról, figyelmen kivül
hagyhatunk-e ily kézzelfogható, biztos, habár nem kizáró­
lagos segédeszközt? Nem. Reméljük, hogy az iskolai ta-
;kWékpénztárak nálunk is általános elismerésben fognak ré­
szesülni, s az á l t a l á n o s buzgó felkarolás folytán virágoz­
ni is fognak. Hiszen mindnyájunknak a „nemzet napszá­
m osaidnak kell lennünk.
Weisz Bevnát Ferencz.
IRODALOM.
A magyarországi protestáns egyház történelme. A gym­
nasium V ili. osztálya számára irta Farhas József a
.
budapesti r e f theol. tanintézet tanára Kiadja a duna-
.
melléki ref. egyházkerület. Budapest. 1881 8 r, 151 L
Á ra 80 kr . M e g j e l e n t e k s s z e r k e s z t ő s é g ti n k h e z b e ­
E kézikönyv régóta érzett hiányt pótol egyháztörte-
nelmi irodalmunkban. Az anyag régóta vaU fölhalmozva s
csak emberére várt, a ki földolgozza. A dunainelléki egy­
házkerület megtalálta ez embert, s megbízta e kényes mun­
kával. A megbízás szerencsés vala, mert szerzőnkben oly
egyénre talált, a ki nemcsak biztosan és tapintatosan tud
járni s vezetni egyháztörtónelmünk mezejéu, hanem előadá­
sa által szivünket és lelkünket is föl tudja melegíteni. Nem­
csak az iskolák várták e művet, hanem várta a protestáns
közönség is, mely mindig szeretettel fordítja figyelmét ősei
nagy tetteire s mindig tud új erőt meríteni azok nagy
szenvedéseiből. Fölhívjuk hát az érdeklődők figyelmét, sze­
rezzék meg e kis művet, mely röviden, de élvezhetőleg van
írva. Olvassák el, hogy melegedjék föl szivök egy kissé,
mert bizony nagy szüksége van egyházunknak arra, hogy
sziveink föl melegedjenek az ősök példáin s ne engedjük
hanyatlani egyházunkat, melyet annyi vérrel, annyi áldo­
zattal, oly kitartással és annyi szenvedéssel tartottak meg
számunkra.
A szerző négy korszakra osztja művét, s következő­
leg nevezi meg az egyes korszakokat igen jellemzőleg: az
első, mely magában foglalja a XYI-dik századot, a rofor-
maczio alapításának korszaka; a második, mely 1608— 1711-
ig tart, a küzdve szenvedő korszak; a harmadik, mely az
az 1790-dik évvel záródik be, a néma szenvedések korsza-
szaka; a negyedik, mely tart a legújabb időkig, a magyar
protestáns egyház újra ébredésének korszaka. Ehhez járul
még végre a „Függelék“ , mely szól a hazai vallásfelekeze­
tekről és ezeknek jogi állásáról; a bevett keresztyén val­
lásfelekezetek viszonosságáról ; egyházi és iskolai vagyon­
ról ; a magyarországi protest. egyházak szervezetéről; ugyan­
ezek felosztása — iskoláiról és népességéről.
Bármiről szól szerzőnk, mindent teljes világosságba
helyez. Tárgyalási modora egyszerű, hangja szolid, nyugodt;
sem politikai, sem felekezeti szenvedély nem zavarja az
összhangot. Elfogulatlanságát bizonyítja az is, hogy az em­
beri gyöngeségek, szenvedélyek, érdek, haszonlesés, irigy­
ség befolyását a reformaczio terjedésére épen úgy számba
veszi, mint az ellenreformaczio tárgyalásánál. Királyaink ál­
láspontját a reformacziohoz egy-egy érdekes idézettel világo­
sítja meg. Az ifjú nemzedék bizonyára azért fog köszöne­
tét szavazni szerzőnknek, hogy az 1849 utáni egyházi ál­
lapotokat is vázolja röviden. Többet is kívánna és méltán,
mert ezen újabb korszak az, mely közvetlen talajúi szolgál
az életbe lépő ifjúnak. Ha egy-két lappal gyarapítaná e
korszakot szerzőnk, könyve második kiadásakor, azt hisz-
szük növelné munkája belértékét.
Nemcsak kézi, hanem még tudományos könyv sem
elégíthet ki minden érdeket. Szerzőnk igen szerencsésen
választotta meg a közép útat. Az iránypontokat kijelölte,
vezérfonalat adott a tanár és olvasó kezébe. Czélját elérte,
mert a ki munkáját elolvassa, egyháztörténelmünk kerekded
képét találja meg benne. Vajha minél többen olvasnák el,
*
*
*
k ü l d e t t e k a következő fűzetek és folyóiratok: „A föld és
népei“ czirnű vállalatnak 31, 32-ik füzete. E derék föld-
 69
Tajzi vállalat, mely a fáradhatlan tevékenységű Mehnev Vil­
mos kiadásában s dr« Toldy Lászlónak Hollwald Frigyes és
más szerzők nyomán készített kidolgozásában jelenik meg,
valóban méltán megérdemli a közönség pártfogását és tá­
mogatását. Az egész mű mintegy 600 képpel 4 0 —45 fü­
zetre törjed. Egy-egy fűzet ára 30 kr. — „Általános ma-
gyar-franczia szakácskönyv“ 4, 5, 6-ik füzete, mely szin­
tén a Mehnev Vilmos kiadásában jelenik meg. A mű mint­
egy 24 füzetre fog terjedni. Ára egy-egy füzetnek 30 kr.
— „A tanításról elemi népiskoláinkban.“ Irta: Szüllő Gé­
za kir. tanfelügyelő. E 46 lapra terjedő fűzet, mely a nép­
iskolai tanítás módját minden oldalról föltünteti, népies
modorban hasznos iitasitásokat és szükséges tudnivalókat
nyújt a néptanítóknak. Megjelent Tettei Nándor és társá­
nál, Budapesten. Ára 60 kr. — ,.Magyar Szemle“ II. (feb­
ruári) füzete. Tartalma: Mártinovich Ignácz. Pauier Gyula.
A harmadik köztársaság és a diktátor. Beksics Gusztáv.
A ragályos betegségek és a gomba elmélet. Czakó Kálmán.
Bella * * * Irodalmi szemle. Szerkeszti: Bodnár Zsig-
mond, kiadja Mehner Vilmos. Ára 60 kr. — , .Nemzeti
Nőnevelés“ második évfolyamának I és II (január-február
havi) füzete. T artalm a: Az emberi szolidaritás nevelési
szempontból. De Górandó Antonina. Felhívás a nemzethez
(Zichy Jenő gróf felolvasása). Amos Comenius. Márki Sán­
dor. Comenius Amos János búcsúbeszéde. Fordította Dezső
Lajos. Nyelvészeti levelek. Simonyi Zsigmond. A medve és
élete, Legeza Viktor. Miképen ruházkodtak szépanyáink. Az
Eötvös-ünnepólyről. Az országos nőiparkiállitásról. Gelléri
Mór. A nők tornázásáról. Matolay Elek. Könyvismertetés.
Gyakorlati tanítás. Vegyesek. Szerkesztik és kiadják a bu­
dapesti sugárúti állami tanitónő-képző intézet tanítói. Ket­
tős fűzet, bolti ára 1 frt 20 kr. — „Protestáns Pap“ má­
JÓ ZSEF CSÁSZÁR S A NÉPSZÁMLÁLÁS.
(f 1790 febr. 2 0 )
Parancsold az Augusztus császár;
Számláltassók mm cl e 6zéles világ,
Minden ember nevét beirassn,
És a császár levelébe bévallja.
R é g i Gr adu ál.
A nép legrégibb összeírását, mint a zsidók történe­
téből tudjuk, Dávid király rendelte el, valószínűen az egyp-
tomi királyok példáján. Zúgolódott a nép a király kevélysé­
géből származottnak bitt e inerény ellen, s ki is jelenté
Gád próféta által, hogy ezért várhatja Istentől büntetését,
mely a pestissel be is következett. A rómaiaknál Servius
Tullius hozta be a népnek nemcsak száma, de vagyona sze­
rin t is összeírását, melyet utóbb öt évenként (lustrum) is­
mételtek. E nép- és vagyonösszeirást századokon keresztül
folytatták, nemcsak a római köztársaság, de a császárság
sodik évfolyamának 5-ik száma. Tartalma: Ének. (Vers )•
A mysticismus viszonya a valláshoz és istentisztelethez.
Egyházi beszéd. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv
czime, tartalma, szerzője, első olvosója, belbecse. A legna­
gyobb keserűségben is a hit vigasztal meg. Az istentisz­
telet reformjáról. Különfélék. Boríték. Szerkesztik és kiad­
ják : Lágler Sándor, Kálmán Dezső. — ,,Magy. prot. egyh.
és isk. Figyelő“ harmadik évfolyamának II (februári) füze­
te. Tartalma: Hegel bölcsészeti rendszerének vázlata. Dr..
Heiszler József. Keresztyensóg, katholiczizmus és kultúra.
Tkomay József. A francziák vallásos ébredése. Molnár Zsig­
mond. A régiek. I. Czeglódi István levele Prónai István­
hoz. II. Szőnyi Nagy István levele Prónai Istvánhoz. Kül­
föld. Európa, Ázsia, Afrika, Ausztrália. Belföld. Könyv- és
lapszemle. A szeretet és önfentertás aranykönyve. Szerkesz­
ti és kiadja: Czelder Márton. — „Vasárnap“ első évfolya­
mának 20 és 21-ik száma. Tartalma amannak: Isten ke-t
po l (Vers.) Czelder Márton. A hit első apostolai. Könyves Tóth
Kálmán. A zsellér. Guttini. Biblia olvasási kalauz. Aprósá­
gok. Különös örökös. Ki-ki a maga háza előtt seperjen.
Segedelem az ínségben. Biztos éjjeli szállás. Felhívás az
üzletemberekhez. Ennek: Téli ének. (Vers.) Széles Endre.
A Vasárnap megölése hajdan és most. Id. Osváth Ferencz.
Farsang végén. Petrovics Soma. Nagy nyeremény. Láng
Adolf. Bibliaolvasási kalauz. Felhívás a keresztyén magyar
nőkhöz.
*
* *
Ű j z e n e m ű . Táborszky és Parsch nemzeti zenemű-
kereskedésében megjelent: „Hogy volt.“ Eredeti csárdás, a
magyar tisztviselők országos egyesületének báljára zongorá­
ra szerzó: Nicolich Sándor. Ára 1 frt.
Q>
alatt is. Tudjuk, hogy a Jézus Krisztus is egy ily népösz-
szeirás alkalmával született, midőn anyjának lakóhelyéből,.
Názáretből, a nópszámláló tiszt székhelyére : Bethlehembe
kellett mennie, és rendes szállás hiányában, egy istállóban
vonta meg magát.
Hazánkban a fegyverfogható férfiak számerejónek ki­
tudása, a hadi szemléken föl tüntetése, már az Árpád- és
vegyes-házbeli királyok alatt is szokásban volt; de a való­
di népszámlálást, noha ezt is a hadkóposok kitudása végett,
elsőben II. József császár kezdte 1784-ben. Azóta 1850-
ben, 1857-ben, 1870-ben és a folyó évben negyed Ízben
történt. A népszámlálást ezután, az európai és amerikai
kultur-államok közös egyetértése szerint, minden tiz évben
ismételni fogják.
II. József kezdeménye roppant zajt ütött Magyaror­
szág vármegyéiben. Némely papok, megannyi Gád próféták,
az Isten büntetésével fenyegotődztek. A vármegyék daczos

feliratokban tiltakoztak alkotmányos kiváltságaikat megtá­
madó e merénylet ellen. Közöljük kivonatban Trencsénme-
gyének minden más megyék közt legerélyesebben tiltakozó
foliratát: „Az úgynevezett nópösszeirás, melybe a főrendek
és nemesek is belofoglaltatnak, valamint a házak különbség
•nélküli raelszámolása, ellenkezik a felséged saját kezével
•aláirt azon nyilatkozattal, melyben 1780 november 30*án
jogainkat és szabadságainkat sértetlenül és szentül fentar-
tani Ígérte. Biztosítva hitték akkor magokat az ország ren­
déi felséged királyi szava által, de már elkeseredve kell ta­
pasztalnak, hogy azóta igen sok történt, mi törvényeinkkel
Homlokegyenest ellenkezik. Oly czélból közeledtünk tehát
most felséged magas trónjához, hogy a rajtunk ejtett
hántalmakat érzékenyen bepanaszoljuk, biztatva a remény­
ből, hogy őszinte panaszaink által fölszentelt fejedelmi mél­
tóságát nem fogja m egsértetnek tartan i. Még be nem heg-
gedt a mély seb, melyet rajtunk a szentséges koronának
kivitele ejtett; még nincsenek teljesedve annak visszaadása
iránt ápolt forró reményeink, s mindeddig nem vettünk
tudósítást felséged megkoronáztatása iránt és a szabadsá­
gaink fentartására törvények áltál parancsolt királyi eskü
még mindeddig nem tetetett le; felségednek a német nyelv
•iránt kihirdetett, alkotmányunkkal annyira ellenkező szán­
dékának emlékezete sem hamvadt el keblünkben. És ámbár
é sérelmek még mind orvosolatlanúl maradtak’, már is újab­
bal fenyegeti ősi jogainkat és szabadságunkat a kihirdetett
•összeírás. Ez összeírásnak kihirdetett modora annyira ellen­
kezik az ország alkotmányával, s maga a katonaság hozzá-
járúlta oly aggodalmat gerjeszt hennünk, hogy eléggé nem
csodálkozhatunk ezen rendeletén, melyhez hasonló, szabad
országunkban, mindez ideig hallatlan volt. Jól tudja népünk,
mily eredménye lett a szomszéd cseh és morva tartomá­
nyokban e szokatlan összeírásnak s azért annak már csak
hirénél is megborzad. Ismeri népünk (már t. i. Yerbőczy
népe) az ország ama szabadságát is, miszerint akarata el­
len hadi szolgálatra senkit sem könyszerithetni. Ha az or­
szág rendei jobbágyaikkal egyenlően vettetnének az összeírás
alá: ez nemesi jogainknak oly meggyalázása lenne, mely
minden érzékeny nemesi szivet megsbeezne. Ha ezen szán-
lékolt összeírás minden indokait s eredményeit éretten meg­
fontoljuk: abból azt következtetjük, hogy általa mi is, kik
i drága szabadság ölében születtünk, a szolgaság szomorú
állapotába s a német tartományok alkotmánytalan kormány­
modora alá vettetünk; de mielőtt ennek alája hajoljunk, ké­
szek vagyunk életünket is föláldozni, inkább kívánva az
Sdes szabadságban meghalni, mint alacsony szolgaságban ól­
ai. Ezekben őszintén kijelentettük alázatos közvéleményün­
ket, biztatva a reménytől, hogy felséged ezen törvényes
lkokból, melyek az összeírást és házszámozást ellenzik, ke-
yye’mesen bó fogja látni, hogy mi ez oly sérelmes rende­
lte t sem el nem fogadhatjuk, sem végrehajtását elő nem
mozdíthatjuk, alázatosan kijelentvén, hogy szabadságaink­
nak, melyeket minden javainknál, még életünknél is többre
becsülünk, sérelmével ez Összeírásba nem foghatunk, külön­
ben magunkat és rendületlen hőségünket felségednek legmé­
lyebb alázattal felajánljuk.“
70
így fogták fel akkor a népszámlálást és házszá­
mozást.
De az ehhez hasonló egyéb erélyes megyei föliratok
daczára is, a népszámlálást az e végett beküldött hadi tisz­
tek végrehajtották, a rákenyszeritett járási szolgabirák és
esküdtek segélyével. Az összeírás eredménye Magyarország
és Szlavónia tiz kormánykerületóben (Erdélyen kívül) 1787-
ben ez volt: a nem n e m e s népesség száma 6.935,376,
ebből keresztyén férfi 3.391,022, zsidó 41,300, katonaság­
ra alkalmas egyén 201,437, Ehhez adva a nemességnek
akkori mintegy háromezer számát, Magyarország népessége
1785-ben nem sokkal haladta meg a hétmilliót. M igl870-
ben, tehát közei száz év múlva, tizenkét millióra, a magyar
korona-tartományok összes népessége pedig Erdélyt, Szla­
vóniát s a végvidéket beleszámítva — 15.429,237-re emel­
kedett. Az idei népszámlálás eredményét még csak hónapok
múlva tudhatjuk meg.
II. József császárról lóvén szó, megemlítjük, hogy ő
Budapestet, a királyi helytartótanácsnak, a kincstárnak és a
tudomány-egyetemnek ide áthelyezésével az ország valódi
fővárosává emelte. A budai polgárok, a jótéteménytől indít­
tatva, melyet ama két kormányszéknek városunkba telepítése
következtében élveztek, egy föliratukban azt kérték a ki­
rálytól : engedné meg, hogy hálájokat egy tiszteletére állí­
tandó szobor által fejezzék ki. József azonban, ily külsősé­
geknek nem lévén barátja, 1784 jan, 23-án igy válaszolt
a város tanácsának: „Ha az előítéletek kiirtva s a valódi
honszeretet és a monarchia közjava iránti fogalmak megál­
lapítva és elterjedve lesznek; ha az állam szükségeire, biz­
tonságára és föl virágzására a magáéból arányosan minden­
ki készséggel hozzájárul; lia a fölvilágosodás elterjed a
megjavított tanulmányi rendszer, a papság oktatásának egyen­
lősítése s az igazi vallásos fogalmaknak a polgári törvé­
nyekkel kapcsolata által, ha pontosabb lesz az igazságszol­
gáltatás, s ha a megszaporodott népesség s megjavított föld-
mivolés által a gazdaság létrejön, s ha a földesurak és
jobbágyaik kölcsönös viszonyaik rendezve, ha az ipar, köz­
müvek és kereskedés egész monarchiában megalapítva lesz­
nek, mint én azt bizton remélem : akkor fogom megérde­
melni a diszszobrot, nem pedig most, midőn egyedül Buda
városa nyer némi hasznot borainak bővebb eladásából s a
házbór emelkedéséből az által, hogy a kormányszékeket köny-
nyebb kezelés végett oda áttettem." Persze a felvilágosúlt
császár ez óhajtása s merész álma ma, száz év múlva sem
teljesült egészen.
Öcscsének fia s másodutóda: Ferencz császár-király
emelt Bécsben neki lovagszobrot latin fölirattal, mely ma­
gyarul igy hangzik: „II. Józsefnek, ki nem soká, de egé­
szen a közjónak ólt." A valódi érdemeket becsülni tudó I .
Napóleon, midőn Bécset 1809 ben elfoglalta, a burgban
jövő-menő franczia őrségnek megparancsolta, hogy József
császár szobrának mindig katonásan tisztelkedjenek.
Hölce Lajos.
(Főv. Lap.)
 71

ják, hogy a zsinagóga égését szánszándékos gyújtás okozta..

KÜLÖNFÉLÉK. A zsinagóga elhagyatott, régi épület; a gyújtás, mint lát­
K o lo z s v á r, 188). febr. 26-án. szik, február 17— 18-ika közti éjjel történt, a lángok pén­
tek délben egyszerre négyfelől törtek elő ; a zsinagóga egé­
— Sírem lék Hévész Im rének. A dobreczeni ref.
szen leégett, semmit sem lehetett megmenteni. A stettini
egyházmegye nevében R é v é s z B á l i n t és Sápy Sámuel,
zsidók azt állítják, hogy a keresztyének gyújtották fel, a
mint a presbyterium elnökei, fölhívást bocsátottak ki, mely­
keresztyének pedig, hogy maguk a zsidók tették ezt, hogy
ben az egyház tagjait adakozásra szólítják föl a Révész Im­
az antiszemita mozgalom ellenében érvül hozhassák fel. Ez
re sírján fölállítandó emlékkőre.
is mutatja, mily nagy fokú lehet az elkeseredés Stettinben
— A szilágy-szolnoki ref. egyházmegye idei tavaszi
zsidók és keresztyének között. A stettini zsidó hitközség
közgyűlését, melyre a meghívót Nagy László esperes-hélyet-
elöljárósága ezei markot tűzött ki a tettes kinyomozására ;
tes folyó hó 18-án bocsátotta ki, ápr. 3-án fogja megtar­
Ratzebuhr városka keresztyén polgárai pedig kétezer markot
tani Tasnádon.
ajánlottak fel hasonló czélra. Az államűgyész megkezdette e
— K érelem . Alólírt bizalommal fordul t. lelkésztár­
tárgyban a nyomozást, s fölhív mindenkit vallomásra, „a ki
saihoz és kéri, hogy „A f o k t ő i r e f . e g y h á z m ú l t j a
a dologról tud valamit.a A „Neue Stettiner Ztg.“ ez eset
és j e l e n e “ czimű művet, melyet a foktői ref. egyház épí­
folytán Henrici izgatásainak veszélyes voltára s annak szük­
tendő iskolája javára kiadott, egyházi elöljáróiknak és hí­
ségességére utal, hogy az antiszemita mozgalmat a hatósá­
veiknek tömegesebb megrendelés végett ajánlani kegyesked­
gok fékezzék. A neu-stettini zsinagóga oltása alkalmával a
jenek. Igaz ugyan, hogy ez a mű csak egy egyház múltját
csőcselék gúnyos és sértő kiáltásokat hallatott a zsidókra.
és mai állását festi, de mint érdekes és tanulságos olvas­
— Jezsuiták H orvátországban. A Francziaországból
mány méltó minden protestáns egyháznak és tagjainak fi­
elűzött jezsuiták egy része, mint Zágrábból Írják, Horvát­
gyelmére. Ebhői a szempontból is ajánlom t. lelkésztársaim
országban szándékozik megtelepedni. Egyik ügynökük, kit
figyelmébe e művet, melyet különben maga a jótékony czél
Eugénia ex-császárné pártfogol, a jezsuiták számára meg­
is ajánl. Tartalm a: előszó ; az egyház rövid története; vég-
vette a pankoveczi uradalamat, a mely a zágráb-varasdi or­
rendeleti hagyományozók emlékezete; számadás az 1880-ik
szágúton fekszik. A vételár 200,000 frt. Említést érdemel,
évről; költségterv az 1881-ik évre; leltár. Ára a finom,
hogy a pankoveczi uradalom 120 évvel ezelőtt % zágrábi
nagy ivre nyomott, 50 lapra terjedő diszes kiállítású fü­
jezsuiták birtokában volt, később II. József császár idejében,
zetnek 45 kr ; a pénz beküldése után minden megrendelő
elkoboztatok tőlük, s most a sors csodálatos intézkedése
bérmentve kapja meg. Könyvárusi piaczra nincs bocsátva,
által ismét birtokukba kerül.
egyedül csak nálam kapható. Foktő, u. p. Kalocsa, F e l e ki
— N azarenusok kivándorlása. Temesvárt az otta­
J ó z s e f , ref. lelkész.
ni nazarenusok közt élénk mozgalom van, melynek végczél-
— Isk o lai tak arék p én z tárak január hó folytában
ja az lesz, hogy számos család valószínűleg kivándorol Ame­
keletkeztek : Somorján, kezelő : Karsay Pál tanitó ; Balassa-
rikába, A kivándorlók Memphis városba, Amerika nyugati
Gyarmaton, kezelő: Singer Adolf tanitó; Ó*Moravicz.in,
részébe készülnek.
kezelő: Webele Samu; Nyitra-Rákos-Kereszturon, kezelők:
— A házastársak elválásának kérdése H indostan-
Olajnik Antal és Winkler Ágoston ; Székesfehérvárt, kezelők :
ban. A „Divorçons“ előadása Párisban, a válásról szóló
Szikszay B. Gyula és Velcsy Lipót; Bánfalván, kezelő : Wil-
törvény, meg sok mindenféle vita, mi e tárgyban legköze­
holm Soma; Csantavéren, Bozsonyi Bella kezelése a la tt;
lebb felmerült, alkalomszerűvé teszi Agro hindu város egyik
Szolyván, kezelő: Ember János; Lorettón, kezelő: Berghof-
régi okiratából a következő történelmi feljegyzést: „VII.
fer János; Znió-Váralyán, k . : Arányi Antal igazgató; Sze­
Gyula első kormányzási évében 1000 elválási esetnél több
geden (alsó városi tanya), k.t Hetyke Mihály tanitó; Szé­
fordul elő, a mi felett a császár annyira felbőszült, hogy
kesfehérvárt, kezelők: Csesznek János, Nemessányi Adél,
törvényűi mondá ki a házasságok felhonthatlanságát. A kö­
Jamy József, Kopsinek és Takács Istv á n ; Tapolczán,
vetkező évben 3000-rol kötöttek kevesebb házasságot Ag-
kezelő: Friedman Alajos; Baracska, kezelő: Riesz Samu;
roban, mint minden megelőző évben, ellenben 7000-rel több
Tumisán, k . : Németh Ján o s; Eperjes, k. : Kalóczy József.
volt a házasságtörés, 300 asszonyt, mert megmérgezte az
Összosen tehát 22 pénztár. Az előbbiekkel együtt fennáll ma
urát, el kellett égetni, 75 férjet feleséggyilkolásért karóba
208 iskolai takarékpénztár.
húztak, s az egyes lakásokban 6.000,000 értékű bútorda­
— E gy zsinagóga égése. A németórszági zsidó-ül­ rabot törtek, zúztak össze. A császár e jelenségek folytán,
dözésnek tulajdonítják a neu-stettini templomleégését, mert sietett visszaálütani az elválhatás törvényét.
néhány nappal ezelőtt tartott az ismert dr. HenriciStet-
tinben antiszemita szellemű beszédet, s általában a7t tart­
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
X I évfolyam.
M egjelenik
minden vasárnap.
Szorfee&zttfcégi 8 kiadói czállás :
b .- f a r k a s u t c z a 16. sz. h o v a
a la p s z e lle m i s anyagi
ü g y e it ille t ő m in d e n " k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
Kéziratok nem adatnak vissza.
•pE L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S ! S 5 j á S Z
Tartalom: E g y h á z és t á rs a d a lo m . I . —
m okos. — Révész Im re u t o ls ó n a p já r ó l.
N y í l t k é rd é s k o lo z s - k a lo t a i e s p e re s n a g y t is z t . S z a k á c s I s t v á n
Valiéi* J ó z s e f, e v . ref. le lk é s z . — T á r c z a : A
ős k o r á b a n . L a d á n y i G e d e o n . — K ü lö n f é lé k .
EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM.
Két közlemény.
I.
Mai napság nagyon sokat lehet olvasni és hallani az
egyházi élet hanyatlásáról, valamint a társadalmi corruptio-
rol. Az egyházi lapok úgy, mint 'a politikaiak, ha nem tar­
tanak is rendes rovatot azok tárgyalására, de mint kétség­
be vonható jelenséget annyira evidentiában tartják, annyira
kiemelik azok komoly létezését, hogy a mélyebb jelentőségű
események sem képesek azokat a napi elmélkedések sorából
törölni, sőt épen a legkomolyabb és a nemzet életét gyö­
keresen érdeklő intézkedések tárgyalásával kapcsolatosan
mérőinek fel.
A mit a lapok — az egyházi és nemzeti elet ez
élő orgánumai — oly határozott meggyőződéssel hangoztat­
nak, igen természetes, hogy a társas összejövetelek figyel­
met sem kerülheti ki, s ama jelenségek kétségbevonhatatlan
létezése nemcsak a miveit, hanem a kevósbbe miveit kö­
röknek is határozott meggyőződésévé vált, nemcsak, hanem
azok romboló és tarthatatlan hatása köztudattá emelkedett.
Es mégis, a mi csodálatos és megfoghatatlan, e nyomasztó
és elhordozhatatlan helyzetből a kivezető utat és módot sem
a társadalom, sem az egyház felmutatni nem tudja, hanem
e. helyett, mint minden nyomasztó viszonyok között rendesen
történni szokott, azok ellen Ion irányozva a támadások éle,
kik a kormányzó es végrehajtó hatalommal vannak fölru­
házva, s ez által önmagát a felelősség súlya alól mintegy
fölmentve érzi. Arra, hogy a valódi okot mindenki önma­
gában saját subjéctiv érzelmeiben, gondolkodásmódjában, vi­
lágnézetében, törekvési irányában keresse, ~ nem sok,
mondhatni, semmi hajlam som mutatkozik. Innen lehet ki­
magyarázni azt, hogy a társadalmi corruptioert az állam­
kormány, az egyháziatlanságért a papok vannak felelőssé
téve, pedig nagy valószínűséggel ezek sem emanczipálhatjá^
Kolozsvárit. 1881. Márczius 6. 10. szám
hirdetési dijak:
ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y ann ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je .
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d .
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a ]
EGYHÁZI É S ISKOLAI H ETILA P. E g é s z é v r e 6 í r t . , fé lé v re 3
fr t., é v n e g y e d re 1 frt 5 0 kr
JD O M A O lC O S .
magukat az általános irányzat, uralkodó szollém hatása alól;
G r ó f T e le k i Do­
— Egyházi la p s z e m le . —
ezek is a meglévő helyzet és viszonyokkal egy corruptioba
u rn ák . esnek, azzal a különbséggel, hogy felelősségük mély érzeté­
v a llá s az e m b e r is é g vel annak tudata is párosul, hogy a reformálás, életképes
fejlés kibontakozását még azon esetben is tőlük követelik,
ha az egyesek benső szellemi élete, mint a melytől egyedül
és kiválóan függ a társadalmi és egyházi élet fölvirágzása,
a követelt iránynak megfelelőig át nem alakul.
Egygyel vigasztalhatnék magunkat, azzal t. i. hogy a
corruptionak legnagyobb ellensége maga a corruptio, s mint
a lehulló falevélben van valami erő, mely nemcsak a meg-
rothadást hajtja végre, hanem azt is eszközli, hogy a föl­
bomlott részek új alakban ébredjenek életre: úgy a társa­
dalmi corruptio és egyliáziatlanság is valami előttünk is­
meretlen szétbontó, de ugyanakkor ilj élet-alakot nemző
erőnek nyilatkozata. Azonban az értelemmel és okossággal
biró ember — személy válogatás nélkül — ebben megnyu­
godni nem tud; a felbomlás processusában munkás új
életelvnek, társadalmi; és egyházi, valamint magánéletében
látható alakot törötózlk adni. E törekvés bizonyítására alig
lehetne pregnansabf) alakot hozni fel, mint épen a fennebb
jelzett és általánosán elismert társadalmi corruptio és egy-
liáziafclanság tudatából származó bizonytalanságot, zsémbelő-
dő kritikát, egoismust és minden néven nevezendő „circu-
lus in vitioso“-fele bizonyitgatásokkal támogatott társadalmi
és egyházi életnézetek hosszú sorát.
Kiindulási pontúi tehát elfogadhatjuk egyfelől azt,
hogy a társadalmi corruptio és egyháziatlanság, mint tény
létezik, nemcsak, hanem a közvéleményben is kisebb-nagyobb
mértékben annak létezése tudalomra emelkedett; másfelől
azi, hogy az emberi szellem s az ember nemesebb termé­
szete minden álokoskodás, megnyugtató rábeszélés mellett,
ama viszonyok nyomasztó hatása alól menekülni kíván. Ez
álláspontra helyezkedve elveszti jogosultságát annak vitatá­
sa, hogy a társadalmi corruptio szüli-é az egyházi elet ha­
nyatlását, avagy megfordítva? Pál. vagy Péter-é a méreg-
ital készítő ? Ez vagy amaz osztály metelyezi-ó meg az
egészet? Ezt sem a tárgy komolysága, sem az emberi szel­
lem méltósága meg nem engedik; positiv tények lelkiisme-
tes munkát és határozottan körvonalozott munkatért köve­
telnek. Más szókkal: tisztázni kell, hogy a szellem jelen
alkotásai közepette, a társadalmi újjászületés nagy proces­
susában mily helyet és jelentőséget foglal el az egyház ?
 73
Mert. bármiként okosKodjunk, az egyház utó végre is a tár­
sadalmi életnek kifolyása a végre, hogy a társadalom leg­
lényegesebb életérdekeit minden salaktól megtisztítva, mint­
egy megszentelve ültesse át a gyakorlati életbe. Épen azért
a társadalmi ember hozzá van szokva, hogy az egészséges
világnézetet, erkölcsi tisztaságot s ezek megtestesülését az
egyházi életben, egyházi szervezetben, hivatalnokai kifogás­
talan személyében szemlélje; szigorúan őrködő figyelme,
nem ritkán gáncsoskodó kötekedése, kérlelhetetlen kritikája
a legkisebb hibás fogyatkozást észreveszi, s mindig talál
okot az egyháztól való idegenkedés fedezésére, mert nincs
tisztában az egyház társadalmi hivatásával.
Kétséget nem szenved, hogy a inegtisztúlt keresztyén
világnózlet az ember minden életviszonyait, a munkát, a
jogot, kötelességet, a barátságot, a családot, a hazát stb.
oly magasztos eszményi nagyságban tünteti elő, mely Jé ­
zus Krisztusban történetileg megvalósúlt, alakot nyert, te ­
hát annak megvalósitása az emberre nézve sem megköze­
líthetetlen álomkép: de kétségtelen az is, hogy az ember
úgy is, mint társadalmi lény, úgy is, mint egyháztag, épen
azon alakot nyert eszmét vesztette el szemei elől. Krisztus
előtte áll — tartalom nélkül. Az is igaz, hogy az egyház
a legtisztább eszmény valósítására roppant sokféle világ­
nézettel, törekvéssel, érdekkel saturált társadalmi emberek­
nek vallás-erkölcsi testületté alakúit szövetkezete a végre,
hogy a történetileg alakot csak egy személyben nyert esz­
me, idő folytán, társadalmi alakot nyerjen; de az is igaz,
hogy az egyház is, mint minden emberek által alkotott
testület, alá van vetve az emberi gyarlóságból folyó hibák­
nak és fogyatkozásoknak, minek az egyházi élet iránt még
fokozódott érdekeltséget kellene költeni. A mint tapasztal­
juk, ez nincs igy. Pedig nem férfias és őszinte eljárás az
egyházat egy látszólag megfejthetetlennek látszó dilemma
közzé szorítva, czéltalan vergődéseknek tenni k i; nem fér­
fias és őszinte eljárás, ha a keresztyén társadalomban, ke­
resztyén elemek hatása között felnőtt és igy keresztyén el­
vekkel saturált ember, a saját subjectiv világnózletével ősz-
sze nem eső egyházat, egyházi tant, hitezikket, hierarchiát
egy és ugyanazon jelentósüeknek véve, a korszellem hittu-
datában nyilatkozó keresztyénség nevében határozott ko­
molysággal mondja ki az })anatkeináu-t az egyház felett.
Nem szabad ugyanis feledni, hogy a keresztyénség
első sorban nem tudomány, nem tan, nem eszme, nem é r­
zelem, hanem élet, még pedig olyan élet, melynek fejlése
mulhatatlanúl föltételezi a társadalmat és ennek hitbizo­
mányosát: az egyházat. Társadalom és egyház nélkül nincs
keresztyénség. És főkent az egyházi életben nyilatkozó ke-
resztyónség van arra hivatva, hogy a Krisztusban alakot
nyert eszmét e földi — tehát nem a jövő — életben, a
földi — tehát nem a menyei — társadalom alkotásaiban
megvalósítsa. Ez élet, épen mint az ember fisikai élete
felett bármennyit lehet okoskodni, bölcselkedni, nyilatkozó
jelenségeit vizsgálni stb., s az igy nyert eredményt tan
vagy tudományos alakban földolgozni, de ez a földolgozás
ép úgy nem k e r e s z t y é n s é g , miként nem antropologia
az e m b e r f i s i k a i é l e t e . És valamint az antropologiá-
nak különböző felosztása, különböző nézőpontokból való tá r­
gyalása semmit sem változtat az ember fisikai életén: ép
úgy a különböző világnézlet, különböző theol. és filosofiai
rendszerek, különböző egyház szervezetek soha nem fogják
gátolni a Jézus Krisztusban alakot nyert örök eszmének,
mi a keresztyénségben, mint élet jelenik meg, nem hogy
tartalmi kibontakozását, — mert az örök és változhatat-
lan, — de még alaki fejlését sem. Az örök szellemnek —
kit Istennek nevezünk — örök, változhatatlan élete az az
emberi társadalomban és egyházban, melyek az idő teljes­
ségében különböző alakot vehetnek, a minthogy vesznek is,
de az örök szellem élete lényegileg, mint az emberi társa­
dalomban nyilatkozó erkölcsi világrend, mindig ugyanaz
marad.
Miután pedig — én legalább igy fogom fel — a mi­
volt és felvilágosodott emberi szellem benső életében tuda-
lornra jutott vagy legalább ösztönszerűleg sejtett erkölcsi
világrendnek a társadalmi és egyházi élet a jelenben nem
teljes nyilatkozata — e jelenséget t á r s a d a l m i c o r r u p -
t i o n a k , e g y h á z i a t l a n s á g n a k nevezi, s ellenállhatatlan
erővel törekszik arra, hogy a tudalomra jutott tartalomnak
a külalak is megfeleljen.
GRÓF TELEKI DOMOKOS.
Az akadémia közelebbi ülésében Deák Farkas emlék­
beszédet tartott néhai id. gróf. Teled Domokos fölött. Föl­
használjuk az alkalmat mi is, hogy fölújitsuk emlékezetét
ama nagy és nemes férfiúnak, kit első sorban büszkén val-
lánk magunkénak. Az emlékbeszéd, rövid kivonatban, a kö­
vetkező életrajzi adatokat tartalmazza:
Gróf T e l e k i D o m o k o s azok közé tartozott, kiknél
a szív jósága, nemessége a tudományossággal s a közjó sze­
retető lankadatlan munkássággal párosulván, az új nemze­
déknek minden időben követendő példányúi szolgálhat. Szü­
letett 1810 ápr. l ón; atyja József, anyja gróf Teleki Zsó­
fia volt. Atyját már hót eves korában elveszítvén, anyja
Nagy-Enyeclre küldötte tanúlni, hol a lángelmójű S z á s z
Károly csepegteté az ifjúság szivébe a honszerelmet. De a
tanrendszer kiányos volta nem adta meg azt a képzettséget,
melylyel ily nagy lélek szolgálni akart hazájának. T e l e k i
tehát magánszorgalma útján segitett állapotán, s igy, mint
maga mondja, korán megszokta az emberi társaság tagja
lenni s velők összeköttetésbe lépni. 1829-ben tanúlmányait
Enyeden végezve, Marosvásárhelyre ment a kir. táblához
joggyakornoknak, de már 1830-ban a pozsonyi országyülé-
sen apja helyett mint követ szerepelt. 1832-ben a pesti
egyetemen töltött egy óv után pestvármegyei jegyző lett, s
ekkor történt első föllépése, midőn a követválasztásnál szavaza­
tait nem adván a jelöltekre, azok nem vétettek számba, s ezért a
választáson panaszt emelt a nádor előtt. Visszatérvén Erdélybe,
a „vándor patriótákhoz" s azok elveihez egész szívvel csat­
lakozott. Az 1834-iki erdélyi országgyűlésen Küküllőmegyét
képviselte, s híven küzdött a báró Vesselényi Miklós, Ke­
mény Dénes, Szisz Károly alkotta ellenzék soraiban a kor-

mány ellen. Nem volt elragadó szónok, de meggyőződésből
beszélvén} beszéde batás nélkül nem maradt. Készt vett az
1840—41-iki országgyűlésen is, mint felső táblai tag;
1844— 45-ben Szász Károly társaságában Németországot,
Angliát, Hollandiát és Schweiczot látogatta meg. 1841 óta
a journalistika terén is működött, s magvas czikkeket irt
a napi kérdésekről a C s e n g e r y és S z a l a y által szer­
kesztett „Pesti H írla p ib a s a M é h e s Sámuel „Erdélyi
H íradóijába. Az 1846-iki erdélyi országgyűlésen az or­
szágos bizottság által készített úrbéri munkálat képezte a
vita tárgyát, melylyel az ellenzék nem elégedvén meg, he­
vesen kikelt ellene, Kemény Dénes a sikertelen küzdelemben
kifáradott, oda hagyta az országgyűlést, s most az ellenzék
nevében Teleki Domokos szerkesztett tiltakozást az úrbéri
munkálat ellen. A forradalom lezajlása után visszavoniilt,
mezei gazdaságra és történelmi tanulmányokra adta magát.
1851-ben a Teleki levéltár rendezését kezdte el Deák Fe-
rencz táblai ügyvéd segítségéve), s e 8 évi munkálkodása
közben adatot gyűjtött a „Hóra támadás“ és „Székely ha­
tárőrség történetew czimű munkáihoz. Mélyen érző hazafiéi
lelke félt a kormánynak az „Erdélyi múzeum“ megalapítása
ügyébe való avatkozásától, s aggodalmasan irta Mikónak:
„Az erdélyi muzeum név igen tágas, legyen benne a m a­
g y a r jelző is, különben trilingve muzeum lesz, s oly tér­
re lépünk, honnan a visszatérés mind nehezebb. Be fog
hatolni az idegen elem közinkbe, s Kolozsvár is áldozata
lesz Mintsem a muzeum a kormány szerencsétlen és czélra
nem vezető, de mégis sok nyomorúságot okozó denationali-
sáló intézményeit szaporítsa, inkább mondjunk le az egész-
ről." 1861*től kezdve ismét reszt vett a politikai mozgal­
makban. 1863-ban a szebeni L a n d t a g r a ment, de nem
tartván azt törvényes országgyűlésnek, a terembe nem lé­
pett, s Haynald érsekkel együtt egy nyilatkozatban jelentet­
ték ki a királynak elhatározásukat. 1865-ben „Erdély és a
kormány" czim alatt röpiratot adott ki Lipcsében, melyben
élesen birálja a Nadasdy-Keichenstein kormányt és a Land-
tag viselt dolgait. Az akadémia 1836-ban választotta leve­
lező tagjává; 1855-ben igazgató, 1861-ben pedig tisztelet­
beli tagjai sorába emelte. Betegeskedése 1873-ban kezdő­
dött, s tartott, mig nem a nemes lélek 1876 május 1-én
örökre lecsukta szemeit. Egyenes lélek, a közjóért áldozni
készség jellemének legszebb vonásai. Sokan hibáztatják, hogy tását kérte. E mellett folyvást mozgatta fejet, a mi miatt
erejét, tudományát oly sokfelé forgácsolta, de tettét menti a rendelt nadályokat csak nagy bajjal lehetett reá rakni. Mi­
azon körülmény, hogy tisztének minden ponton megfelelt.
Az egyháznak, iskoláknak, szegényeknek pártfogója, az iro­
dalomnak harczosa s közűgyeinknek egyik feledhetetlen ve­
zére volt.
RÉVÉSZ IMRE UTOLSÓ NAPJÁRÓL.
Keggel a legjobb kedvvel kelt fel, s szokása szerint
olvasgatta elmondandó egyházi beszedet. Harangozáskor ko­
csin ment a nagy tomplomba, mert — sikos idő léven -— hogy még lábán is eret akart vágatni. Jajgatása megszűnt,
az eleséstől félt. Az isteni tisztelet végeztével, a legderül- nyugodt perczei gyakoriabbak voltak, Fejfájása csillapulha­
tobb kedélyhangulatban ment haza, s — a mi csodálatos — tott, hanem gyomrával szenvedett iszonyú kint, s az erős
74
legkisebb nyoma sem látszott rajta a fáradtságnak vagy
mellszorulásnak, a mi az utóbbi évben kisebb-nagyobb mér­
tékben gyötörte. Oly annyira jókedvű volt, hogy még da­
lolni is kezdett. (Az ég alatt a föld színén .)
Az ebédet a legutolsó tál ételig a legjobb étvágygyal
s a legnagyobb jókedvvel költötte e l ; folytonosan tréfálko­
zott családja tagjaival. Az utolsó tál étel behozatalakor —
egynegyed két órakor — hirtelen melléhez kap, egyet jaj­
dúl, mellényét kigombolja, székéről feláll, párszor végig
járja az ebédlőt, s ezen szavakkal: „azt hiszem mindjárt
elfog saját szobájába megy és karosszékébe leül. A
családtagok először azt gondolták, hogy szokásos mellszo­
rulása vette ismét elő, de pár perez múlva iszonyú görcs­
roham fogta el, mely a kiváló lélekerejü férfiút szivszag-
gató jajgatásra kényszerűé. Fia rögtön orvosért szaladt, s
midőn dr. Tegzével megérkezett, akkor már forrón szere­
tett atyját a földön — épen egy könyv állvány mellett —
elterülve találta. Ugyanis csakhamar megszűnt a megboldo­
gult iszonyú görcsrohama, s azt vélvén, hogy a járkálás
szüntetni fogja fájdalmát, fel akart székéről állani. Szerető
neje könnyezve kérte, hogy ne álljon fel, de a vasakaratú
férfiú mégis felállott, egyet-kettőt lépett, de hiába! elhagyta
már ereje, nem bírta magát s lehanyatlott. Kezével azon­
ban mégis tartott annyit magán, hogy gyöngéd neje segít­
ségével lassan és nem nagy rázkódással esett le, s fejét épen
nem ütötte meg. Az orvosi segély megérkeztekor rögtön
karszékébe tették, — mivel ettől fogva csakis egyes tagjait
tudta mozdítani, de egész testét illetőleg már lehetetlen
volt — ruháitól megszabadították, és érvágást kísérlettek
meg rajta, a mit azonban az előhívott borbély a beteg kar­
jának túlságos kövérsége miatt többszöri próba után sem
volt képes véghezvinni. A boldogúltnak ekkor nem voltak
valami nagy fájdalmai, egész szabatosan felelt az orvosok
(dr. Tegze és dr. Török) kérdéseire, kiválólag fejfájásról
panaszkodott, s e mellett jobb lábával volt különösen baja,
a melyet folytonosan emeltetett és dörzsöltetek. A karszék­
ből ágyába tették át, a honnan önerejéből nem kelt fel
többé
Különösen fejével volt kinja, folytonosan ehhez kap­
kodott, s nem találta helyét, mert mindig a fojalj magosi-
dőn kínja néha szűnt, s szóhoz tudott jutni, mindig egész
Öntudattal s legtöbbször tréfálkozva beszélt. Csakhamar
ágybafektetése után idézte É zsaiást: . „ N y ö g ö k , m i n t a
g a l a m b , az é n s z e m e i m f ö l e m e l k e d n e k a m a ­
gasságba! U r a m ! e r ő s z a k o t s z e n v e d e k , adj
n y u g a l m a t n e k e m ! “ Valóban alig mondott pár szót,
szivszaggató jajgatása ismét hallható lett. Fél négy óra
felé már türelmetlenkedve kérdezősködött az órvágó után^
s csakugyan, midőn 4 óra tájban Újházi doktornak sike­
rült eret vágni balkarján, nagyban megkönnyebbült, úgy,

jajgatás helyett vészjósló nehéz, hörgő lélekzete szakgafcta
az ágya körűi állók szivét. Balkarja, melyen az ér meg-
nyittatott, igen megzsibbadt, ezért kérte, hogy egy kis
zsírral kenjék meg. Hű káplánja teljesité kivánatát, s azt
mondá neki a megboldogult: „ C s a k n e m az u t o l s ó
k e n e t e t a d j a f e l k e d v e s t i s z t e l e t e s úr ? ! A z é r t
c s a k k e n j e k é r e m , n a g y o n j ó l e s i k . “ Csakhamar
azután igy szólt nejéhez: „ M e g i j e d t e t e k úg y -c ga-
g a l a mb om? ! nem kell f é l n i az I s t e n
n e m h á g y el m i n d e n t j ó r a f o r d í t . “ Fél öt­
kor hörgése hirtelen megszűnt, arcza megkékűlt s csaknem
egészen megmeredt. Azt hittek rögtön kiadja lelkét, de
csakhamar megszűnt e roham annyira, hogy maga is több­
ször mondá, hogy jobban érzi magát. Nem sokkal ezután
igy szólt: „ K ö r n y é k e z e t t az a r c z á t l a m g u t t a -
íité s , de én is v i s s z a v á g t a m n e k i . “ Vizet igen
gyakran kert s nagy mennyiségben ivott. „V an -e jó vi z
T ú r o n ? “, kérdó káplánjától, —■ ki túri, — s mi­
dőn 62 azt felelte, hogy ott bizony rósz ivóviz van, a meg­
boldogult igy folytatá: „ he j ! É l e s d e n v a n c s a k j ó
vi z, in eg i ha t i k a b b ó l az e m b e r 10 l i t e r t i s
e g y n a p !**
Hét óra tájban már kezdett lélegzése nehezebbé, hör-
gőbbé válni, úgy, hogy e miatt már beszélni is nehezeb­
ben tudott, a vizet és orvosságot is alig volt képes le­
nyelni. Mégis, midőn neje kérdezte tőle, hogy beveszi-é az
orvosságot, igy felelt: nBe b i z o n y l e l k e m, h a s z á z ­
a n n y i v o l n a i s ! “ Majd szintén nejéhez, ki folyvást si­
mogatta szenvedő tagjait, igy szólt: „A te b á r s o n y k i s
k e z e d b ő l m e n n y e i s z i k r á k l öv e l l e n ok b e l e i n,
v a l ó b a n e n y h ü l f á j d a l m a m ; — v a g y t a l á n ne
i s bök ol j a k n e k e d ? “ Fél nyolcz óra felé növekedtek
kínjai, ekkor mondá utolsó szavát ez életben. Ugyanis neje
kérdezvén tőle, bogy ne tegyen-e meleg köméuymagos ru­
hát reá, lassú hangon, vontatva, de egész érthetően igy
felelt: „ B i z o n y — j ó — l e s z — l e l k e m ! “ Ezentúl
többé szólani nem tudott, látszott ugyan egy párszor, hogy
még óhajtana, de szó helyett egy iszonyú hörgés hangzott
már ajkairól
Pár perczczel esti nyolcz óra előtt a hörgés egészen
elcsendesedett, a kin teljesen megszűnt ő derűit arcz-
czal kiböszólhetetlen, leírhatatlan szelíd tekintettel föleinelé
szemeit a magasságos égre, aztán lehunyta — egy jaj,
egy szó, egy sóhaj nélkül elaludt — örökre!
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns egyh. és iskolai Lap“ idői
9-ik számának „A keresztelésről“ feliratú vczerczikkóben
Weber Samu ezt írja:
Újabb időben gyakran állították, hogy a keresztélés
nem tesz különbséget a hitfelekezetelc között, miután csak
a kisded fölvételét jelenti általában a kereszíyénségbe. Azon­
ban, ha a dolog lényegét tekintjük, a különbség sokkal na­
75
gyobb kafch. és prot, keresztelés között, mint első tekintet­
re látszik.
Már a sacramcntumok fogalma egészen eltérő. A kath.
egyházban a szentségek már a véghezvitel által üdvöt esz­
közölnek. A prot. egyházban épen ellenkező fogalommal ta­
lálkozunk. Itt a szentségek csak annyiban üdvösek, hogy a
hit ébresztésére és erősbitósére szolgálnak.
A kath. egyház a keresztelésről azt tanítja, hogy a
keresztelési szertartás véghezvitele által a kereszteltnek ere­
deti és minden más bűne elengedtetik; hogy a bűn örök­
kévaló büntetésének elengedése szintén a szentség követ­
kezménye; hogy a keresztség tanúi a keresztelt nevében teszik
le a hitvallást és keresztségi fogadást, miért is jó k a t o ­
likusoknak kell lenniök, kötelesek a keresztelt gyermekek
k a t h . n e v e l é s é r ő l gondoskodni, ha a szülők elmulasz­
tanák vagy meghalnának és a keresztelttel vagy szülőivel
házasságra nem léphetnek. Itt tehát oly k6reszteléssel vau
dolgunk, mely által a gyermek nem általában a keresztyén-
ségbe, hanem épen a kath. egyházba vétetik fel, oly köte­
lességgel, hogy a kath. egyház igazságaiban hinni és szü­
lői halála esetén a keresztszülők által a kath. hitben fog
neveltetni. Egészen másképen van a prot. egyházban. I tt
az apostoli symbolumra történik hivatkozás, melynek lénye­
ge az összes keresztyónség zászlója. A megkeresztelt gyer­
mek nem egyik vagy másik felekezetbe, bánéin a keresz-
tyenségbe vetetik fel.
Ezen mélyen gyökerező különbséget a kath. és prot.
keresztelés között a nép is érzi és tudja, s nagy része
azon szilárd hitben él, hogy a kath. lelkész által ke­
resztelt gyermek a kath. egyház hivő, ellenben az, kit ev.
lelkész keresztel, csakugyan az evang. egyházhoz tartozik.
Ha száz theol. doktor és még több biró döntené is el,
hogy a vallás dolgában a keresztelés nem dönt, a nép so­
kasága ellenkező véleményen marad. És minél inkább han­
goztatják minden pietas nélkül a fölviiágosodottak : mind­
egy akárki keresztel, annál inkább sértetik a néperzület,
a kegyesség hitvallása és általában minden vallás iránt.
Ugyanezen lapban olvassuk, hogy a debreczeni ref.
egyháztanács néhai felejthetetlen lelkipásztora, R é v é s z
I m r e hirtelep történt halála alkalmából bizalmas értekez­
letre hivatván össze :
1. A megboldogult temetkezési összes költségeit, me­
lyek nem rúgnak 300 írtra, egyhangúlag elfogadta.
2. Az elhunyt nagy férfiúnak — határozottan kifeje­
zett akaratján túl téve magát — emlékkő .állítására ön-
kénytes adakozás végett aláírási fölhívás kibocsátását hatá­
rozta el, s annak szétküldését elrendelte.
3. A nagy prot. tudósnak emlekszobor fölállítását
pendítette meg, de indítványozását és kivitelét a tiszántúli
ref. egyházkerületnek s a hazai ref. összes hitfelekezetek-
nek hagyta fenn, maga* részéről, ha lótesülend, hathatós
anyagi közreműködését s a sírkőre gyűlendő felesleg erre
való fentartását véleményezte.
4. Hogy hátramaradott özvegye s árvái nyomorral és
ínséggel ne legyenek kénytelenek küzdeni, nemcsak a jelen
 76

egyházi évet, hanem 1881 -1 8 8 2 -ig terjedő Szentgyörgy 2) a mellékletek közzűl:

napig özvegyi évűi meghagyni véleményezte; az 1882-től a) a családi értesítő kiállítása, beleszámítva az e vég­
1883-iki Szentgyörgynapig pedig, ha az egyház helyébe re használandó nyomtatvány árát js, 2 írt., ha azonban a
más lelkészt választ, kegyeleti évűi — fél fizetés élvezése családi értesítő egyszer már kiállíttatott s azt évenként csak
mellett — megadni határozta, azontúl pedig 1883-ik év megújítani kell, a változások reá vezetése 50 kr., s ha
tavaszától kezdve. semmi változás sem történt volna, akkor ennek megjegyzé­
5. A megboldogult özvegye s árvái részére, a migséért a lelkészt semmi dij sem ille ti;
kőzűlök valaki ól és az özvegy férje nevét viseli, árvái pe­ b) midőn megyénk közgyűlésének ezen határozatáról
dig sorsukra nézve teljes biztonságban nem lesznek, az tudomásvétel és alkalmazkodás végett értesítem, egyúttal
egyház pénztárából évenként 400 frt. nyugdijat szavazott felhívom szolgabiró urat (a t. tanácsot), hogy ezen rende-
meg egyhangúlag. letemet szigorú ahhoz alkalmazkodás végett hatósága egész
Valóban irányadásúi és hathatós ösztönzésül szolgáló területén haladéktalané 1 és minél szélesebb körben tegye
példa a többi testvér prot. egyházaknak. Vegyenek példát közzé.
és tanuljanak Debreczentől, hogy elhunyt érdemes vagy
Kolozsvármegye alispánjától.
nyugalomra lépni kénytelen lelkészeik és azok családjai
Kolozsvárit, 1879 okt. 30.
iránt hasonló hálás kegyelettel legyenek.
G y a r m a t h y Mi k l ó s ,
alispán.“
Tisztelettel kérdem, nagytiszteletű esperes úr!
Nyílt kérdés kolozs-kalotal ev. ref. erperes
1. Van-ó nagytiszteletednek tudomása e határozatról?
nagytiszt. Szakács István úrhoz.
2. Közöltetett-é ez nagy tiszteleted dél a maga törvé­
Kolozsmegye hivatalos közlönye 1879 november 22- nyes útján, tudás és megtartás, illetőleg a lelkészekkel leen­
ró'l kelt 45-ik számában szóról-szóra ez olvasható: dő tudatás végett?
„Sz. 12036 — 1879.
3. Van-é Kolozsvármegye közgyűlésének joga hatá­
Valamennyi jár. tkts szbiró urnák és ren. tan. váro­
rozni a református lelkészek által teljesített szolgálatok
sok tanácsának.
dija felett?
Tapasztalván, hogy a felszólamlási, elbocsátási és ki­
vételes nősülósi engedély megadása iránti kérések kiállítá­ 4. Mi történnék, ha a határozat ellenére vagy tudat­
sáért különböző s néha felette magas dijak szedetnek, úgy lanságból vagy bármi indokból, valamely lelkész nagyobb
annyira, hogy néha azon szülők, kik teljes jogczimmel bír­ dijat követelne és ez Kolozsvármegye tekintés alispánjának
tudomására jő ne ?
nának fiaiknak a katonai szolgálat kötelezettsége alóli fel­
mentésért kérelmezni, a gyakorlatba vett magas árak miatt Egész tisztelettel várom a feleletet nagytiszteloted
a kérelmezéstől visszariadnak s fiaik katonai szolgálatban részéről.
távol lóvén, gazdaságuk tönkre jut. Ennélfogva ezen kéré­ Mákó, márcz. 1, 1881.
sek kiállítási diját a f, hó 3-án és folytatólag tartott ren­ alázatos szolgája
des közgyűlés 176 jkvi számú határozatával következőleg Valter József,
Szabályozta : ev. ref. lelkész.

A VALLÁS AZ EMBERISÉG ÖS KORÁBAN.*) képen a história nem nyújt felvilágosítást a vallás keletke­
zéséről és fejlődésének legrégibb stádiumairól.
Azon benső viszonynál fogva, a mely mindig megvolt,
Korunknak a tudományok körűi szerzett érdemei közűi
és mindig meglesz az emberek vallása és szellemi fejlődése
nem a legkisebbik az, hogy roppant munkássággal igyek­
közt, a művelődéstörténet legfontosabb kérdéseinek egyike
szik, mint megannyi homokszemeket, összegyüjtögetni azon
az, hogy a vallási érzelmek és eszmék miként jöttek létre
adatokat, a melyekből össze lehessen állítani az emberiség
az emberben, s miképen fejlődtek az emberiség ős korában.
úgynezezett történelem előtti korszakának történelmet, kö-
Kérdés tárgya pedig ez azért, mert a hol és a mikor a
vetkezesképon a vallási eszmék fejlődésének történelmét is.
história kezdődik, ott és akkor már többé vagy kevésbbé
Mondani sem kell, hogy ez lesz a históriának legvonzóbb, leg­
kifejlett v a l l á s r e n d s z e r e k k e l találkozunk. Következés­
ei____________ érdekesebb része.
*) E nagybecsű tanulmányt a tiszántúli ref. középiskolai tanár- A dolog természetéből következik, hogy az ide vonat­
egyesület legközelebbről megjelent évkönyvéből vettük át mutatványul.
Szeri. kozó adatoknak aránylag kicsiny része az, a melyet a kö-
 77
zönségesen úgynevezett história nyújthat; a nagyobb részt nem
a história adja, hanem részint az őskori leletek, részint a
most élő vad népek gondos megfigyelése, s ezek szokásai­
nak a civilizált népek archaeologiájával s mythologiájával
összevetése szolgáltatja.
Azonban meg kell vallani, hogy a vad népekről el­
vont, vagy elvonható következtetéseknél egy nagy nehézség
forog fenn, t. i. az, hogy a most élő vad népek közűi a
legeslegvadabb is hasonlithatlanúl magasabb fejlettségi fokon
áll, mint a milyenen állottak az őskori emberek sok szá­
zadon, sőt évezreden át. És mégis, e nehézség daczára i s ,
igaz, hogy a vad népek gondos megfigyelése az egyik biz­
tos eszköz, a melynek segítségével ki lehet találni az ős­
kori emberiség fejlődésének menetelét. Sőt többet is lehet
állítani, t. i. azt, hogy az ős leletek s a vad népek tanul­
mányozása már eddig is szép eredményekre vezetett.
Azonban siessünk megjegyezni, hogy a vallást illető­
leg nem vagyunk ily szerencsés helyzetben. Itt még nem
támaszkodhatunk biztos tényekre, legalább sokra nem; itt
csak több, kevesebb valószínűséggel biró hypothesisek közt
válogathatunk.
Sok időn keresztül az volt a tudományos világ köz-
meggyőződése, illetőleg a vallásphilosophiának ide vonatko­
zó tantétele, hogy az embert az oktalan állatoktól egyik az
különbözteti meg, hogy vallása van, vagyis, hogy a vallás
az embernek, a szó betű szerinti értelmében, természeté­
hez tartozik. E meggyőződés azzal indokoltatott, s illetőleg
indokoltatik még ma is, hogy a természet nagyszerű jele­
netei a meg teljesen fejletlen őskori embert is félelemre,
bámulatra indították, a mi aztán természetesen és lépésről-
lepésre vezette őt tovább, u. m. az azon nagyszerű jelene­
tekben nyilvánuló valami fensőbb hatalom, vagy istenség
sejtésére, fölismerésére és imádására.
De ma már nem esküszik a tudomány ezen nézet he­
lyességére. P. o, Müller Miksa azt mondja: „Mig a geoló­
gia még nem volt biztos tudomány, addig könnyű volt spe-
culatiok utján megalapítani némely elméleteket a világ te­
remtéséről. De nem tígy áll a dolog már ma, midőn tények
foglalják el az üres theoriák helyét; ezután a philosophu-
sok is óvakodóbbak lesznek, ha a vallásphilosophia körében
valami dogmaszerű bizonyosságot akarnak mondani.“ 1)
Yalóban! ha he lehetne vagy he lehet bizonyitani,
hogy voltak, sőt vannak egészen vallástalan vad népek,
akkor elesnék, illetőleg elesik ama sok századon át helyes­
nek tartott érv. Mert, ha csakugyan van vallástalan nép,
ez kézzel fogható bizonyság arra, hogy a vallásosság az
embernek nem vele született természetes tulajdona. Már
pedig a Yad népek megfigyelése folytán tömeges adatok szó­
lanák a mellett, hogy csakugyan léteznek vallástalan népek.
Százakra megy azon utazók száma, a kik az általok fölke­
resett vad népekről kimeritő jelentéseket bocsátottak közre.
És ma már azon helyzetben vagyunk, hogy olvashatjuk nagy
nevű ethnologok műveit, a kik az utazók nyilatkozatainak
V Max M üller: In trod u ction to th e Sience o f relig io n , 1 2 0 L
összegyűjtésével, rendezésével foglalkoznak, a kik a közlött
adatokból következtetést vontak az őskori emberiség lelki
állapotára, nézeteiket rendszerbe foglalták, s megkísértették
összeállítani az őskori emberiség történelmének főbb voná­
sait, s ezek közt a vallási élet fejlődését is. Ezen ethno­
logok nem egyforma eredményekre jutottak. P. o. Tylor —
hogy úgy fejezzem ki magamat — conservativ, a mennyi­
ben más ethnologoknál tartózkodóbb, sőt fólénkebb a kö­
vetkeztetésben. ő igy fejezi ki m agát: „Nem tudjuk posi­
tive bebizonyítani, hogy minden ma létező népnek van val­
lása. Nem tudjuk pedig azért, mert az illető népet a maga
otthonában, nem ismerjük egész alapossággal, és talán so­
ha sem is fogjuk megismerni, annálfogva, mert a vad né­
pek hamar elpusztulnak. Azt sem állíthatjuk, hogy minden
valaha létezett népnek volt vallása. Még kevósbbe állíthat­
juk azt, hogy a vallás szüksége vele születik az emberrel."
És ezen okoskodások folyamában azon eredményre jut, hogy
„nem lehet bebizonyítani sem azt, hogy nincs, sem azt,
hogy van vallástalan nép.“ 1)
Más nagy nevű ethnologok határozottabban nyilatkoz­
nak. P. o. Lubbock ezt mondja: „Nagytekintélyek állitják,
hogy a vallás az embernek közös, általános, vele született
tulajdona. De más nagy tekintélyek épen ellenkezőt mon­
danak. P. o. tengerészek, Kereskedők, philosophusok, ka-
tho’ikus és protestáns hittérítők, régibbek és újabbak egy­
formán állitják, hogy találtak népeket, a melyeknek Isten­
ről vagy valami fölényről fogalmuk sincs. És ezen állításuk
annál megbízhatóbb, mert ők maguk is elismerik, hogy
ezen tünemény őket magukat is, sok esetben, egészen meg­
lepte, és e kérdésről eddig ápolt nézeteik teljes megváltoz­
tatására kényszeritette. Könnyön megtörténhetik — igy
folytatja — sőt egyik-másik esetben bizonyosan meg is
történt, hogy valaki valamely népet azért állitott vallásta­
lannak, mert nem talált nála a maga vallásához hasonló
fogalmakat vagy intézményeket. Minél fogva, ha felelni aka­
runk eme kérdésre : van-ó minden népnek vallása ? e fe­
leletben nagyon sok függ attól, mily értelmet adunk a
v a l l á s szónak. Mert ha vallásnak lehet nevezni azt a tu­
datot, mely szerint tudja az ember, hogy létezik ő nála
hatalmasabb lény; vagy ha vallásnak lehet nevezni a félel­
met valami fensőbb lénytől, akkor el kell ismernünk, hogy
minden népnek van vallása. Csakhogy ezen esetben más
nehézség áll elő. P. o. ha a gyermek fél bemenni a sötét
szobába, ezt a félelmet lehet-é vallásnak nevezni ?•*a)
Ezután elmond az lítazók előadásaiból nehány olyan
részletes adatot, melyek egyik-másik vad nép teljes vallás-
talansága mellett tanúskodnak. P. o. Lang mondja Austrá-
lia némely vad népeiről, hogy fogalmuk sincs Istenről vagy
valami fensőbb lényről; nincs ,senkijok és semmijök, a kit,
vagy a mit, habár a leggyermekiesebb fölfogás szerint imád­
nának; nincs templomuk, nincsenek bálványaik, áldozataik;
szóval nincs nálok semmi, a mi valami vallás vagy vallási*2
0 E dw . T y lo r : Die A nfänge der K ultur. Aus dem en g lisch en
üb ersetzt v. Sp en gel u. P oske. I : 4 1 8 1.
2) Lubbock: The origin of civilisation, and the primitive con*
dition of man. 138, 139 1. 1.
 78
cselekmény színezetével bírna. Bik mondja az Áru sziget­
csoport egyik szigetén (Vorkay-n) lakó arafurákról, hogy
ezeknek semmi, de semmi vallásuk sincs. És — igy szól
T- hogy teljesen meggyőzhessem magamat arról, hogy csak­
ugyan nincs-é hát vallásuk, Isten ok : kérdeztem tőlük, kit
hívnak segítségül, ha valami bajban vannak, p. o. ha a
szélvész elragadja hajójukat? Ekkor az, a ki köztük leg­
öregebb volt, miután egy kis tanácskozás formát tartott
társaival, igy felelt: mi senkit som ismerünk olyat, a ki­
től segítséget kérhetnénk, ha te ismersz, kérlek, légy olyan
jó, mond meg nekünk. Lichtenstein állítja a koussa kaffe-
rekről, hogy náluk a vallásnak semmi nyoma sem található.
Pater Bagert californiai missionarius beszéli, hogy Califor-
niának azon lakosai, a kik közt ő működött, olyan állapot­
ban voltak, hogy sem társadalmi szervezetük, sem vallásuk
nem volt, p, o. semmi templom, bálvány, áldozat vagy bár­
mi más, a mi istenitiszteletro vonatkoznék. Azt mondja :
„Nagyon sokszor beszélgettem velők, mert óhajtottam bi­
zonyosan megtudni, hogy van-é hát valami fogalmuk az Is­
tenről vagy saját lelkűkről. És meggyőződtem, hogy nyel-
vökben nincs is olyan szó, a melylyel lelket vagy Istent
lehetne kifejezni." Robertson mondja, hogj Amerikában a
fölfedezéskor sok oly néptörzs volt, a melyeknek legcseké­
lyebb fogalmuk sem volt Istenről, sem semmiféle vallásgya­
korlatról.1)
A délamerikai grankhaco indián törzsről állítják a
missionariusok, hogy ezeknek nincs semmi vallásuk, s fo­
rgalmuk sincs sommiféle főlényről. Bates állítja a felső Ama­
zon vidéki indián törzsekről, hogy ezek közt egyetlen egy
sincs, a melynek csak fogalma is volna valami Isten forma
lényről, s hogy nyelvükben szó sincs ilyes fogalmakra. Bur­
ton ugyanezt mondja közép Afrika némely négor törzseiről,
La Vaillant pedig a hottentotákról. Még érdekesebb az, a
mit Livingston mond, t. i. „Egyszer egy buskmannal be­
szélgetve, próbáltam tanítani valami Isten fogalomra, és
•midőn már azt hittem, hogy emberemmel fölfogattam azt,
a mit akartam, akkor vettem észre, hogy a mit én a fő­
lényről beszéltem, ő mindazt egy, az ő falujában lakó főem­
berre, Sekomi-ra, vonatkoztatta.**)22)
A grönlandiakról azt mondja AVaitz, hogy ezek a te­
remtést úgy fogják fel, hogy a létező összes világ az ő
•országukból származott.3) A svéd poláris expeditio, a mely
ezen év elején jött Európába haza, mint érdekest jelenti,
hogy a Behring szorosnál oly vad népet talált, a melynek
fogalma sincs vallásról. (Pesti Napló 1880 február 21-iki
szám.)
Nagyon sokat lehetne még ilyet idézni, de nem idé­
zek többet, csak azt említem meg, hogy Lubbock a fen­
tebb mondottak után igy nyilatkozik: „Azok, a kik azt ál­
lítják, hogy a legvadabb népnél is van valami vallás forma,
olyat állítanak, a mi tökéletes ellentétben áll a valósággal.
De hát hogy is lehetne vallásuk olyan embereknek, a kik
\) Lubbock: i. m. 140. s köv. 1. 1.
9) Lubbock: Die vor gescliicktliche Zeit, aus dem. engl. űber-
setzt v. Passow II. 272—8.1.
*) Waitz: Antropologie dér Naturvölker. III: 310 1.
nem tudják megszámlálni a két kezükön lévő ujjaikat, mert
nem tudnak 10-ig számlálni."1)
Mások még határozottabban nyilatkoznak. P. o. „a
milyen igaz az, hogy az ős ember nem nézte a természetet
művészi szemekkel, s nem érzett vágyat lefesteni a mégha-
tóbb természeti jeleneteket: épen olyan igaz az is, hogy
vallási érzések és eszmék sem támadtak benne. Nem érde­
kelte az ős embert egyéb, csak az önvédelem és a meg­
élhetés.«2)
A fenntebb mondottakat figyelembe véve, ha megen­
gedjük is azt, hogy egyik vagy másik útazó tévedt, midőn
valamely népet egészen vallástalannak nyilvánított; de azt
alig képzelhetjük, hogy mindnyájan tévedtek volna. Követ­
kezésképen meggyőződhetünk a felől, hogy a még teljesen
fejletlen, hogy úgy mondjam — baromi állapotban lévő em­
bereknél nem lehetetlen, sőt természetes a vallástalanig.
Mert tagadhatatlanúl igaz az, miszerint arra, hogy az em­
bernek vallása legyen, mulhatlanúl megkivántatik a fejlett­
ségnek egy bizonyos mértéke, p. o hogy már kiemelkedett
légyen a baromi állapotból.
Ladányi Gedeon.
('Folytatása következik,,)
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 188J. márt. 6-án.
— A k irá ly leirata a jövő október végével megnyi­
tandó ref, zsinat iránt a közoktatási minisztériumhoz már
leérkezett, melyben Ő Felsége ezúttal lemond azon jogáról,
hogy a zsinaton homo regius által képviseltesse magát.
— A vallás- és közoktatási m iniszter a zsinat
megtartására vonatkozó királyi engedélyt következő leirat­
ban tudatta Debreczen várossal: ő császári és apostoli ki­
rályi felsége febr. hó 12-én Becsben kelt legfelsőbb elha­
tározásában legmagasabb engedélyével legkegyelmesebben
hozzájárulni méltoztatott ahhoz, hogy a magyar reformált
egyház czólba vett alkotmányozó zsinatja az egyetemes con-
ventnek 1880. évi decz. 27-én kelt legalázatosab kérvényé­
ben elősorolt tárgyak feletti tanácskozás és határozás czél-
jából a folyó 1881, évi október hó 31-dik napjára Debre­
czen városába egybohivassék és megtartassák anélkül, hogy
ez alkalommal az 1790/1. évi 26. t. ez. 4. §-a értelmében
fentartott és biztos kirendelésére vonatkozó jogát Ő Felsé­
ge érvényesíteni szükségesnek találta volna; egyebekben az
idézett törvény idevonatkozó rendeletéi szorosan fentartan-
dó lévén. — Miről a város Közönségét oly végre tudósítom,
hogy az említett zsinat előtt s annak tartama alatt a meg-
kivántató előzókenysegi intézkedéseket idejekorán megtehesse.
— K irályi adom ány, ő Felsége, a b é j e i é s a h e g y -
k ö z - s z e n t m i k l ó s i helvét hitvallású egyházközségeknek
és pedig az előbbinek egyházi és iskolai épületei helyreállí­
tására, az utóbbinak leégett temploma újra felepithetésére
külön-külön 100 forintot méltóztatott adományozni magán­
pénztárából.
1) Lubbock: Die Yorgesch. Zeit. II. 78 1.
2) Caspari: Die Urgeschichte dér Mentschheit. I 297 1.
 79
— K itü n tetés. A király H a a n Lajos békéscsabai
evangélikus lelkésznek, közhasznú működése elismeréséül a
Eerencz József-rend lovagkeresztjét adományozta,
— Könyves T óth K álm án tekintettel arra, hogy
még folyvást jelentkeznek előfizetők, „Hit Temploma4* czi-
mű művének megrendelési határidejét folyó hó végére álla­
pította meg.
— Szabó Im re szombathelyi kath. püspök, kinek
életéért két hó óta aggódtak hívei, múlt hó 28-án 67
éves korában megszűnt élni. Halála mély részvétet keltett
országszerte, de leginkább székhelyén, mert az elhunyt
egyike volt a legtudományosabb, legszabadabbelvű, leg-
magyarabb egyházfőknek és legszeretetre méltóbb emberek­
nek. Egyház- és országnagy volt a szó valódi értelmében.
Ezért oly nagy az űr, a veszteség, a fájdalom, melyet ha­
lála okozott. A társadalom, az eg}rház egyaránt kiváló út­
törőjét és bajnokát tisztelte benne, s épen abban van mű­
ködésének fényes jellemvonása, hogy e kettő érdekeit a leg­
szebben tudta egyeztetni. Elhunytat méltán tartjuk nagy
veszteségnek, az ország veszteségének, mely az elhunyt
püspöknek egyik legjobb, legérdemesebb és legbecsültebb
fiát siratja. Szabó Imre 1814-ben született Veszprémmegye
Békás községében. Iskolai tanulmányait Mezőlakon, falusi
mesternél kezdette s Pápáu és Győrön folytatta 1830-ig.
Egy év múlva a pesti seminariumba küldetett, a hol 1836-
ig volt. Tanulmányait végezvén 1837-ben káplán, egy ev­
vel később a veszprémi seminariumban a tanulmányok igaz­
gatója, 1843-ban ugyanott a ház aligazgatója, két evvel
később Csicsóban lelkész és két évvel azután egyetemi hit­
szónok s egyszersmind theoiogiai tanár lett. A szabadság-
liarcz lezajlása után az önkényuralom mind a két állásától
megfosztotta, s Iszkázba neveztetett ki lelkésznek, hol az
alkotmányos korszak beálltáig visszavonulva ólt, főleg az
irodalomnak szentelve minden idejét. Oly tiszta, zamatos
magyarsággal és jó humorral kevés ember tudott beszólni
és Írni. Kitűnő szónoklataiért „arany szájú“ melléknevet
nyert. 1861 és 1865-ben Pápát képviselte az országgyűlé­
sen. A felelős minisztérium megalakulásával osztálytaná­
csos, majd miniszteri tanácsos lett, s ezen állásában és
mint képviselő működött 1869-ig, midőn szombathelyi püs­
pökké neveztetett ki. Ez évben az akadémia is tiszteletbeli
tagjává választotta. Ezelőtt kevéssel érte ama kiváló meg­
tiszteltetés, hogy „valóságos belső titkos tanácsosinak ne­
veztetett ki. Nehány jó barátjával Szombathely és környé­
ke társadalmi viszonyait teljesen átalakította. Rendkívüli
változásokat hozott létre a magyarosodás érdekében. Isko­
láiba a magyar nyelvet elóbb bevitte, mint a törvény ren­
delte. A Szombathelyen emelt szép iskola, a megyei papok
nyugalmi intézete, az árvabáz és számos más közművelő­
dési s emberbaráti czél előmozdítása hirdeti érdemeit. Még
betegágyán is élénken foglalkozott a megyei tanítók általá­
nos egyletének megalkotásával. Utolsó nyilvános szereplése
a természettudósok és orvosok szombathelyi vándorgyűlésére
esik, melynek elnöke volt. Ez alkalommal mondott elnöki
megnyitó beszéde, melyben a tudomány és vallás egymáshoz
való viszonyát tárgyalta, egyike volt a legszebb és legne­
N y o m a to tt ö té in Já n os m . kir. e g y e te m i n yom d ászn ál az ev. ref. főtanoda b etű iv el K olozsvárt.
Mai számunkhoz Tauffer Ferencz mag- és növénykereskedósének főárjegyzóke van mellékelve.
mesebb enunciatioknak, melyeket valaha főpap ajkairól hal­
lottunk. Legyen emléke áldott!
— E dinburgi levelezőnk i r j a : Prof. Robertson
Smitb, kit szabad szelleme miatt még a múlt évben elmoz­
dítottak aberdeeni tanári székéről, jelenleg felolvasásokat
tart különböző helyeken, a biblia-itószet elemei felett. Február
21-én is épen egy felolvasást tartott Glasgowban nagy szá­
mú hallgatóság előtt. A felolvasó kijelenti, hogy előadásai
második folyamában foglalkozni kíván az ó test. canon, a
törvény, a próféták és a zsoltárok főrészeinek kritikai vizs­
gálatával. Jelen alkalommal a zsoltárok képezik felolvasása
tárgyát. A zsoltárok könyve — mondja — templomi éne-
keskönyvűl szolgált, és ezen liturgiái rendeltetése megfejti
a gyűjteménynek sok sajátságát, de egyszersmind gazdag
anyagot ad a józan exegesis számára. A mi jelenlegi zsol­
tárkönyvünk a héber szöveg szerint van szerkesztve és
5 kisebb könyvből áll. A zsoltárok liturgiái rendeltetése kí­
nálkozik a gyüjtememy eredetének történelmi nyomozására
és több darab keletkezési idejének meghatározására. Ez­
után a nyomozás módját és főbb eredményeit körvonalozzaP
különös figyelmet szentelve a zsoltárok czimónek kérdésére
és arra, hogy Dávid mennyiben zsoltárköltő ? Általános
eredményül sokkal kisebb becset tulajdonit a czimeknek,
mint a hogy közönségesen el van fogadva. Végűi bezárja
felolvasását azzal, hogy történelmi és gyakorlati fontossá­
gúnak tartja az elterjedt hibás vélemény helyreigazítását.
— Lehet-ó az egyházgondnok m agánvagyonát
az egyházak adótartozásai fejében lefo g laln i? Kis-Kü-
küllő-megyének Bernád községében a görög nem egyesült és
Szőkefalva községében a hely. hitv. egyházak gondnokainak
magánvagyona, a nevezett egyházak adótartozásának tör­
lesztésére lefoglaltatván, ezen eljárást a megye közigazgatá­
si bizottsága feloldotta. A közigazgatási bizottság feloldó
határozatát azonban a pénzügyminisztérium az adófelügyelő
közbe vetett felebbezése folytán megsemmisítette, a foglalást
jóváhagyta, s ez által rendeletileg kimondotta, hogy az egy­
házak adótartozásai fedezésére az egyházgondnokok magán­
vagyona lefoglalható és elárverezhető. A közigazgatási bi­
zottság a pénzügyminisztérium ezen intézkedését a jog ál*
talános fogalmaival ellenkezőnek találván, indítványozta a
megyei közgyűlés előtt, hogy ezen eljárással szemben intéz­
zen föliratot a, képviselőházhoz. Ezen indit7ányt a közgyű­
lés egyhangúlag elfogadta, s azon indokolással terjeszti a
képviselőház ele, hogy a sérelmes eljárás veszélyezteti az
egyházak autonómiáját, mert ezen eljárással szemben nehe­
zen fog találkozni oly buzgó egyháztag, ki saját vagyonát
az ogyház javai feletti gondnokoskodás elvállalásával kocz-
kára tegye.
— Tauffer E erencz mag- és no vény keres kedése f.
évi főárjegyzekót lapunk mai számához mellékeljük. Har-
minczkilencz éve, hogy ez üzlet fenáll, a mi már magában
véve elég bizonyítéka annak, hogy solidságánál fogva hi­
telre s pártolásra teljesen méltó. Ajánljuk az érdeklettek
figyelmébe.
XI évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Márczins 13.
Meg) elenik
minden vasárnap.
Sierkesztífaógi s kiadói szállás:
ERDÉLYI F
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellem i s anyagi
ü g y eit ille tő m inden kü ld e­
m ények czim zendők.
Kéziratok nem adatnak vissza, EGYHÁZI ÉS ISKOLAI H ETILAP.
jp E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S z á S Z
Tartalom : E gyh áz és társadalom . I I . — A ref. e g y e te ­
m es co n ven t. — Az áll. ig . ta n á cs r. üléséb ől, r. t . — F ölh ívás.
H eged ű s L ajos. — Irodalom . — T á r c z a . * A vallás az em beriség
Ős korában. (F olytatás.,) L adán yi G edeon. — K ülönfélék.
EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM.
Két közlemény.
II.
Kétséget nem szenved, hogy az objectiv erkölcsi vi­
lágrendnek az ember benső szellemi életében tudalomra ju­
tott bizonyossága alapja és forrása az erkölcsi cselekede­
teknek, melyek nélkül állam és társadalom fenn nem áll­
hatnak. A kedélynek ezen mélységére a? ész syllogismusai-
val le nem hatolhat, az ott fogamzott életelvet fel nem ke­
resheti, nem definiálhatja, sem oda be nem plántálhatja,
sem ki nem olthatja, mert az a tudás és ismeret körén
kivül eső vallásos érzelem „magának a végesnek élete a
végtelenben, s a végtelennek élete a végesben.“ Az ember
ebben az életben egynek érzi magát azzal az örök Szellem­
mel, ki a természeti törvények, erők és jelenségek által
oly világosan, de törékeny Dyelven, mégis kifojezhetetlen
módon nyilatkozik, azzal a megfoghatatlan értelmes szel­
lemmel, ki nem virág, nem illat, nem levegő, nem csil­
lag, nem vonzó, nem távolitó erő, nem anyag, nem ter­
mészet, nem természet törvénye és mégis ezekben és
ezek által oly dicsőén és nagyszerűen munkálkodik; azzal a
a személyes Lénynyel, kinek öntudata, akarata, gondolata a
világ alkotmányában, az emberi nem történetében és alko­
tásaiban, a kebel szelíd sóhajtásában, a lelkiismeret szavá­
ban annyira érthető és mégis kimagyarázhatatlan, annyira
vonzó és mégis lesújtó, oly szeretetteljes és mégis félel­
mes. És ez a vallásos érzelem annál teljesebb mértékben
magasztasúl oda, hol a mindensegben egy személyes lény
működését ismeri fel, mentői több és teljesebb igazságot
hozott napfényre a tudomány, úgy, hogy a vallásos kedély
mélysége és magasztosűltsága karonfogva jár a tudomány
vívmányaival.
Ezen vallásos érzületet a társadalmi ember meg nem
tagadhatja a nélkül, hogy önmagát meg ne tagadja, sőt ellen­
kezőleg, szükségét érezte és érzi annak, hogy vallásos élet­
11. szám.
h ir d e té s i d i j a k :
K étszer h asábozott garm ond
ser v agy annak te r e 5 k i\
B élyegdij m inden b e ig ta tá s
u tán 3 0 kr.
N ag y ob b és több ször m eg je­
len ő hird etések n él külön k ed ­
vezm én y t n y ú jt a k ia d ó h iv a ta l
" Előfizetési á r :
E g ész évre <5 irt., félévre £
frt.. évnegyed re X frt 5 0 kr
ID O M ÍlO lC O S .
közösséget, egyházat alkosson, melyben emberi természeté­
nek legmagasztosabb lényege találjon kielégítést, nyerjen
alakot. Mert az ember mindenütt, és igy a vallásos téren
is, társulásra van utalva, hogy a vallásos érzés, a véget-
lenhez való viszony érzete, a kölcsönös egymásra hatás ál­
tal tisztuljon. Ügy, hogy értelem nélküli beszéd, maga ma­
gában ollenmondás azoknak nyilatkozata, kik azt mondják,
hogy ők semmiféle egyházhoz, vallásfelekezethez nem tar­
toznak. Ép ily értelemmel mondhatnák azt is, hogy ők nem
tagjai a társadalomnak. Nem sokkal több értelmet és jelen­
tőséget lehet tulajdonítani a jelenben annyira pártolt v i­
lá g p o l g á r s á g oszméjének is, oly értelemben, mint azt
a nagy tömeg magyarázza. Ugyan mit jelent az ilyen for­
ma, beszéd: „m i k ö z ö m az e g y h á z z a l ? É n a z e r i i be , ,
r i s é g n a g y c s a l á d j á n a k s z o l g á l o k , hol n i n c s
s em p á p i s t a , sem l u t h e r á n u s , s em k á l v i n i s t a . *
Miként lehet ily határozatlan világnézlettel az emberi tehet­
séget, értelmet felhasználni, a kebel vallásos szükségletét
kielégíteni? Nekem úgy tetszik, hogy mindez nem egyéb,
mint ürügy arra, hogy az egyes ember az emberiség nagy
családja iránt tartozó kötelességeinek mulasztását takargas­
sa. Tény ugyanis, hogy a ki az emberiségnek használni
kíván, munkásságát csak egy kis körben fejtheti ki, s e
kis körből hullámszerűleg terjed ki üdvös működése az egész­
re, és igy még a világpolgárnak is határozottan kör vonato­
zott társadalmi testületben kell működnie. Ilyen a huma-
nismus, miveltség nevében alakúit kisebbkörű társadalmi
testület van elég, melyek az emberi nem mivelésóre, a nyo­
mor enyhítésére stb, nagyon sokat tesznek, egészen keresz­
tyén elvtől vannak áthatva, de az evangyóliumon alapuló és
a Krisztust fejének valló egyháztól különböznek, azt nem
helyettesíthetik.
És itt nem tehetem, hogy Ckanningnek gyönyörű sza­
vait ne idézzem: „ N e k ü n k — igy szól a páratlan mo­
ralista — s o h a s e m k e l l e n e e l f e l e d n i az e v a n -
g y é l i u m m é l y j e l e n t ő s é g é t és d i c s ő s é g é t , t. i.
a z t, h o g y a z az e m b e r i t e r m é s z e t t ö k é l e t e s í ­
t é s é r e v a n r e n d e l v e . Ez i s t e n i r e n d s z e r n e k
mi nden s z a b á l y á t m a g a s z t o s j e l l e m v o n á s o k
k ü l ö n b ö z t e t i k meg. Ez m e g k í v á n j a , h o g y I s ­
t e n i r á n t i s z e r e t e t ü n k buzgó, j ó a k a r a t u n k
h a t á r t a l a n , s az i g a z s á g u t á n i s z o m j u h o z á -
 81
s u n k e r ő s ős k i e l é g í t h e t e t l e n l e g y e n . Ez o l y
e r é n y r e k ö t e l e z m i n k e t , a me l y n e m á l l a p o d i k
m e g a n n á l , a mi h a t á r o z o t t a n el ő v a n s z a b v a ,
hanem p a z a r bőkezűséggel szentel i I s t e n n e k
és az e m b e r e k n e k s z o l g á l a t á t . Az e v a n g y é l i u m
h a j t h a t a t l a n i gazl el kűs éget , félelem n é l kü l
val ó ő s z i n t e s é g e t t e s z o n k ö t e l e s s é g ü n k k é s
ol y b á t o r s á g o t , a m e l y m e g v e t i a f á j d a l m a t és
l á b b a l t a p o d j a a g y ö n y ö r t az e r k ö l c s i k ö t e l e s ­
s é g t e l j e s í t é s e k o r , v a l a m i n t ol y f ü g g e t l e n
s z e l l e m e t , a m e l y e t s e m m i m e g v e t é s el n e m
i j e s z t h e t , s e mmi r ó s z p é l d a f e l r e nem v e z e t ­
h e t a z i g a z s á g t ói , ho gy n e r a g a s z k o d j é k a h h o z
az ügyh ö z , a m e l y e t a l e l k i i s m e r e t h e l y b e n ­
h a g y . Az e v a n g y é l i u m a r r a hi v m i n k e t , h o g y
a k i t a r t ó s z i l á r d s á g g a l é s r e t t e n t h e t le n s é g -
g e l e g y e s i t s ü k a l e g g y ö n g é d e b b és l eg s z e r e ­
tet reméltébb erén yek e t; egyesítsünk rokon­
s zenves , a me l y m e g l á g y ú l és m e g i l l e t ő d i k
mások j aj jai felett; önzetlenséget, a mely
ö r ö mé t a más ok j a v á r a i r á n y z o t t m u n k á k és
fár adalmakban t al ál ja ; a l áz at os ság o t , a mely
l á t a t l a n ú l s z e r e t j ót t e n n i és e l f e l e d k e z i k
magáról a legnemesebb t e t t e k gyakor lásában.
Az e v a n g y é l i u m a z t p a r a n c s o l j a , h o g y e m b e r ­
társaink iránti magaviseletünk e magasztos
v o l t á t e g y e s í t s ü k k e g y e s s é g g e l , a me l y m i n ­
den eseményben I s t en gondviselését t a l á l j a
f el , és m i n d e n l é n y t az ő a k a r a t á n a k t u l a j d o ­
n i t ; s z e r e t e t t e ] , a mel y s emmi s z o l g á l a t o t
nem t a r t f e l e t t é b b ke mé n y n e k ; b ü n b á n a t t a l ,
a m e l y e gy í t é l e t e t s e m t a r t f e l e t t é b b s z i g o ­
r ú n a k ; h á l á v a l , a m e l y mé g a b a l s o r s b a n i s di ­
cs é re te t mond; szent bizalommal, a melyet a
m e g ol y h o s s z a s és s ú j t ó s z e n v e d é s e k s e m
t ö r n e k m e g és ol y r e m e n y n y e l , m e l y a h a l á l
f e l e t t d i a d a l m a s k o d i k .“
Vajha a biblia és tudományos könyvek mellett a
Channing munkái is helyet foglalnának minden háznál, hogy
a társadalmi ember az ő vallásos kedélyétől fölmelegedve,
mély godolataitél mogvilágositva, fürkészsze a társadalmi
corruptio és egyháziatlanság okait! vajha általa mélyebben
átéreznék azt, „hogy mi oly vallással vagyunk megáldva,
a mely emberi természetünk nemesítésére czéloz, a mely
elismeri az emberben mindazokat a tehetségeket, a melyek
jók, nagyok és kitűnők, s a mely a tökély gyakorlásához
minden bátorítást és segélyt nyújt.“ Gyönyörű és megkö­
zelíthetetlen vonásokban van itt föltüntetve a vallásos ér­
zésnek — a gyakorlati életben, a társadalomban nyilatkozó
categoricus iinperativusa. Sőt maga az egyház is több, mint
vallásos életközösség : vallás-erkölcsi testület.
Sokan úgy vélekednek, hogy ezen vallás-erkölcsi tes­
tületnek erőt, tekintélyt a numerus kölcsönöz, úgy, hogy
mentői több társadalmi ember tagja egyháznak, valamely an­
nál üdvösebben működhetik. Ez csak azon esetben állana,
ha az egyház, mint a társadalmi ember felett álló, attól
elkülönített, mint valami megnevezhetetlen' hatalom — ama
categoricus imperativus formulázásával és végrehajtásával
lenne fölruházva. Ez nem áll — legalább protestáns föl­
fogás szerint nem. Pedig az egyháziatlanságnak okáúl épen
azt hozzák fel a társadalmi emberek, hogy az egyház ma­
gának a vallás-erkölcsi téren csalhatatlanságot követel s en­
nek minden kitelhető módon érvényt szerez. Szeretném, ha
valaki helyesen be tudná bizonyítani, hogy van egyház tár­
sadalmi ember nélkül, mely ennek vallásos érzései felett
korlátlan hatalommal uralkodhatnék Valamint kívánatos vol­
na az is, hogy a társadalmi ember értené át, hogy nem
állami, politikai érdekek valósításáért tagja az egyháznak,
hanem azért, hogy legbensőbb, legnemesebb élefcszükségé-
nek találjon kielégítést. Épen ezért tudnia kellene, hogy a
társadalmi emberek szövetkezetéből alakúit egyház csak ak­
kor felel meg hivatásának, ha állami, politikai, sőt tár­
sadalmi kérdések kizárásával a számára határozottan kije­
lölt téren marad. Számban legyenek bár kevesen a tagok,
de azért a siker ki nem maradhat.
Nálunk, Magyarországon, az a sajátos jelenség
maradt reánk örökségül a múltból, hogy az egyes vallásfe­
lekezetek az egyházi kérdéseket nemzetiségi kérdésekkel
hozták kapcsolatba, úgy, hogy a társadalmi ember az egy­
házat nem vallás-erkölcsi, hanem oly testületnek tekinti,
melyben állami, politikai, nemzetiségi meggyőződésének pro­
pagandát szerezhet, s azt valósíthatja is ; ily nézetből tagja
annak, s mihelyt vágya e téren kielégítést nem talál,
csak névleg tekinti magát az egyházhoz tartozónak. Ez már
annyira vérünkké vált, hogy attól egyszerre szabadulni nem
tudunk. Idő és kitartó munkásság kívántatik abhoz. A mun­
ka jelenben kevesek vállaira nehezedik, e mellett — vall­
juk meg őszintén — az egyház tagjainak nagy száma
miatt látható siker aligha lesz fölmutatható, de azért az
erkölcsi világrend az időben valósúl, s épen az egyház azon
testület, melyben legtisztább alakot kell nyernie. Ezért a
társadalom nem nélkülözheti az egyházat, sőt ennek szük­
ségképi kifolyása; az egyház által képviselt eszme csak a
társadalomban valósúlhat. Egymásra vannak útalva — egy­
más nélkül fenn nem állhatnak. Az egyháziatlanságnak
egészséges társadalomban nincs helye, — de igen is van
annak, hogy a társadalom és egyház egymást kölcsönösen
segitsék a lagmagasztosabb vallás-erkölcsi elvek gyakorlati
valósítására.
A REF. EGYETEMES CONVENT.
(E lső nap ./
Márczius 8.
A ref. egyetemes convent, mely múltkor tanácskozott volt
már, de azt félbeszakította, ma ült össze ismét, hogy a zsi­
nati előmunkálatokat letárgyalja.
A tárgyak ezek: a tanügyi szervezés 1, 2 és 4 ré­
szeinek megvitatása, továbbá egy perrendtartás kidolgozása,
az árvák és özvegyek alapítványánál javaslattétel, végűi ne­
talán előforduló folyó ügyek.
 82
Elnök: Vay Miklós báró, jegyző: Tóth Sámuel debre-
czeni tanár.
Jelen vannak: a dunáninneni kerületből: Török Pál,
Fördős Lajos, Baksay Sándor, Dobos János, Lónyay Meny­
hárt gr. főgondnok, Szilágyi Dezső, Gönczi Pál. A dunán­
túli kerületből: Papp Gábor superintendens, Csonka Ferencz,
Antal Gábor, Körmendy Sándor, Jókai Károly, Molnár Béla,
Beöthy Zsigmond. A tiszsninneni kerületből: K un Berta­
lan superintendens, Fejes István, Szentpétery Sámuel, Vay
Miklós br. főgondnok, Mocsáry Lajos, Hegedűs László. A
tiszántúli kerületből: Révész Bálint superintendens, Kiss
Áron, Szabó János, Peterdy Károly, Lukács Dániel, Balogh
Ferencz, Tóth Sámuel, Degenfeld Imre gr. főgondnok, Kán­
tor Sámuel, Ráday Gedeon gr., Fráter Imre, Mérey Pál,
Ujfalussy József. Az erdélyi részből: Nagy Péter superin­
tendens, Révay Lajos, dr. Kovács Ödön, Takács János, Tisza
László és dr. Kolozsvári Sándor.
Az ülés megnyitása előtt Török Pál superintendens
rövid, szép imát mondott, melyet a jelen voltak áll­
va hallgattak meg. Ennek befejezése után az elnök, Vay
Miklós báró megnyitja a gyűlést, melegen emlékezvén meg
Révész Imréről, gyermekkori jó barátjáról, indítványozza,
hogy az elhunytnak emléke jegyzőkönyvileg örökittessék
meg, mit a convent egyhangúlag magáévá tett.
Ezután Degenfeld Imre gróf jelenti, hogy a múlt évi
conyentből nyert meghagyás folytán ő Felségénél kérelmezte
a debreczeni zsinat megtartását, mire vonatkozólag ő Fel*
sége elhatározását a közokt. miniszter útján tudatta vele
leiratában, melyet ezennel bemutat. A leirat felolvastatott
és tudomásúl vétetett.
T ö r ö k Pál superintendens a napirendhez szól, s azt
óhajtja, hogy a gyűlés első tárgyúi a soproni esetet vegye
föl, valamint a királyi táblának erre vonatkozó Ítéletét és
főleg az Ítélet indokolását, mert mindez az egyházat anya-
könyvétől fosztja meg. Tárgyalandó volna az — szóló sze­
rint — azért is, mert az evangélikusok épen a ref. con-
ventre való tekintetből halasztották összejövetelüket e na­
pokra. Kéri ezenkívül a conventet, hogy a „közalapítvá­
nyok" ügyét szintén ez alkalommal tárgyalja.
A convent Török első indítványa érteimében gond­
nokok és püspökökből álló bizottságot küldött ki, hogy ez
ügyben e hó 10-én tanácskozzék az evangélikus testvérek­
kel. A bizottság a tanácskozás eredményeiről jelentést fog
tenni a convent előtt. Elfogadtatott a másik indítvány is,
s e szerint a közalapítványok is programmba vétettek.
T ó t h Sámuel főjegyző a tanácskozás ügyrendét ol­
vassa fel.
Az I-ső tárgy a tanügyi szervezés kérdése, melynek
alapját a már meglévő alapszabályok és az e tárgyban kikül­
dött tanügyi bizottságnak e részben készített munkálatai képe­
zik. E tárgynál a tanügyi bizottságnak szövegezése olvas-
tatik fel, s ez alapon indúl meg a tanácskozás folyama.
A szabályzat 1 — 12 §§-ai többé-kevésbbé lényeges
módosításokkal elfogadtattak. Nagyobb vita a 13-ik §-nál
keletkezett, mely a növendékek fölvételéről szól. A convent
végre az eredeti szöveget fogadta el, mely igy szól: Az
egyháznak nyilvános óvodáiba és népiskoláiba első sorban
saját hivei, de azontúl bármely vallású és nyelvű növendé­
kek befogadandók. A más vallású növendékek csak azon
esetben útasithatók vissza, ha az illető osztályban a törvé­
nyes létszám már betelt; vagy ha a beiratások előre ki­
hirdetett határidejéig annyi ref. vallású növendék jelentke­
zett, hogy a más vallásúak csak ezek kiszorításával vétet­
hetnének fel.
Következett a II. fejezet, melynek §-aia kisdedóvodák­
ról intézkednek.
A fejezet 14— 22 §-ai részint az eredeti, részint a
tanügyi bizottság módosításaival fogadtattak el, úgyszintén
elfogadtattak a 3-ik fejezet 23— 38 § ai. A 39 § válto­
zást szenvedett, a mennyiben kimondatott, hogy egy tanító
heti 30 órai tanításnál többre nem kötelezhető, s az is­
métlő iskolai órákért, a mennyiben azok 26 órán felül vol­
nának, külön díjazandó. A 40 §, mely a népiskolai növen­
dékek iskolába járásáról intézkedik, egészen kimaradt.
A 41, 42, 43 §§-ok változatlant a tanügyi bizottság
javaslata szerint fogadtattak el. A tárgyalás eme stádiumá­
ban Török Pál superintendens kéri a conventet, hogy ne
vegyék fel a canonokba azt, a mi a tanűgyhöz tartozik, a
mi által megkötnék a canont, s akadályoznák a nép fejlődé­
sét. E jóakaratú figyelmeztetés után folytattatott B) alatti
felső népiskolák tárgya. E részlet §§-ai szintén a tanügyi
bizottság javaslata, s illetőleg módosításai szerint fogad­
tattak el, kivévén az 50 §4, melynél csekély módosítást
tettek az ipariskolákra nézve. A népiskolai tanítókról szóló
fejezetben az 57 §-nál kimondatott, hogy rendes tanitóúl
csak protestáns egyén alkalmazható. Vita keletkezett a 60
§-nál, mely a segédtanítók alkalmazásáról szól.
A §-t végül Kiss Áron indítványára úgy fogadták el,
hogy a segédtanítókat az egyháztanács választja egy évre,
vagy hosszabb, de eleve meghatározott időre az esperes
helybenhagyásával. A fejezet többi §§-ait részint az eredeti,
részint a tanügyi bizottság javaslata szerint fogadták el.
Következett a IV. fejezet, melynél a tanácskozást d.
u. 2 órakor félbeszakították.
(M ásodik nap.)
M árczius 9.
A konvent ma reggel 10 órakor Vay Mik­
lós báró elnöklete alatt folytatta tegnap félbeszakított tár­
gyalását a közoktatási tervezet fölötó. A IV. fejezet „Ta­
nító-, tanítónő- és kisdedóvó-képezdék“ czimet visel, s áll
83— 104 §-ból. A czimet igy változtatták meg: „tanítókat,
tanítónőket es kisdedóvókat képző intézetek.“ A 83 — 92
§§ a tanügyi bizottság javaslata szerint fogadtattak el, a
93 §-ban, mely a kép’ezdei obligatorius tantárgyakat írja
körül, az a változás történt, hogy a német nyelvet a kötele­
zett tantárgyak sorából egyhangúlag kihagyták. A 94— 104
§§ nagyobbrészt a tanügyi bizottság javaslata szerint fo­
gadtattak el.
Következett a II. ré sz : „Keresztyén felebaráti neve­
lőintézetek.“ Az eredeti szöveg ily intézetek gyanánt állít­
ja föl: az árvaházakat, a szeretetházakat, a siketnémák,—
*

a vakok és a gyönge elméjűek intézeteit. Ezek közűi csak
az árvaházakat és a s/eretetházakat, mint folebaráti inté­
zeteket fogadta el, ellenben a többit, mint inkább társa­
dalmi intézeteket mellőzte a convent.
A III. rész tárgyalása előtt, mely a középtanodákról
szól, hosszabb vita fejlődött ki a fölött, fölveendők-é a pol­
gári iskolák a tanügyi tervezetbe, vagy nem. A convent egy­
hangúlag mellőzte a polgári iskolák tervezetet fiúk számára.
Tárgyalásra került ellenben a felsőbb leányiskolákról szóló
fejezet, melyet egészen újonnan dolgozott ki a tanügyi b i­
zottság. A convent e tervezetet elfogadta, s e szerint a re­
formátus felsőbb leányiskolák 4 éves tanfolyaminak lesznek;
kötelezett tantárgyaik: vallás, magyar nyelv és irodalom,
rajz és mértani történet, földrajz, természetrajz, számtan,
természettan, testgyakorlat, ének, női kézmunkák. Rendkí­
vüli tantárgyak: német, franczia, angol nyelv és zene. Az
intézetekbe 4 éves elemi tanúlmányokat végzett leányok vé-
vótetnek föl.
Következett a IV. rész, mely a főiskolákról szól. E
rész szakaszai szintén több-kevesebb módosítással a tanügyi
bizotfság javaslata szerint fogadtattak el.
Kimondatott e fejezetnél, hogy a főiskolákban böl­
csészeti tanfolyam állítandó föl irodalmi tanszékkel együtt,
és pedig kötelezőleg. Nagyobb vita fejlődött ki a fölött:
élethossziglan választandók-é a tanárok vagy nem. A con-
vent végűi abban állapodott meg, hogy az „élethosziglan“
tétel maradjon. A tanárok választása és a fizetések megálla­
pítása az intézeteket föntartó testületek joga, mindez azon­
ban az egyetemes conventnek terjesztendő fel tudomásvé­
tel végett. A tanárok s özvegyeik nyugdíjaztatásáról az
egyházkerületek gondoskodnak. A 196. §,, mely szerint az
akadémiai tanár hetenkint 12 órai előadásnál többre nem
kötelezhető, — kimaradt.
* *
*
A convent tegnapi ülése a missio költségeinek
számadásait kiadta a számvizsgáló bizottságnak, mely­
nek tagjai: Kántor Sámuel, elnök, Takács János, Kolozsvá­
ri Sándor, Szentpétery Sámuel, Szabó János és Fejes I s t­
ván. A küldöttség elnöke ma délután fogja a bizottságot
összehívni a számvizsgálat megejtése végett. Ugyancsak
ma délután a convent többi tagjai az ágostai felekazetű-
ekkel tartanak értekezletet a holnapi együttes ülés előké­
szítése végett.
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
K olozsvárt, 1 881. m árcz. 6.
Jelen vannak : Nagy Péter püspök, mint elnök, br.
Bánffy Albert, Iucze Mihály, Lészai Ferencz, br. Bánffy
Dániel, Parádi Kálmán, Bodor Antal titkár, Deák József
pénztárnok, Szabó Ádám számvevő.
Az ülésen kivűl elnökileg ellátott ügyek referálása és
tudomásúl vétele után az elnök tudatja, hogy a camarati-
cum ügyében Budapestre küldött bizottság távirata szerint
megtörtént az ig. tanács fölhatalmazása értelmében az el-
83
békólés s illetőleg megegyezés statusunk javára évenként
kiútalandó tizennégyezer frtban.*)
A szászvárosi Kún-kollegium elöljárósága hivatkozva
a múlt évben tartott egyházkerületi közgyűlés jegyzőköny­
vének 21 sz. a. foglalt határozatra, kéri az újonnan szer­
vezett és rendszeresített m e n n y i s e g - t e r m e s z e t t a n i
tanszékre a pályázat kiirását. A pályázat 900 frt évi fize­
tésre és 150 frt. szállásilletményre kiiratik a magyar ref,
egyház mind a négy prot. lapjában, a kérvényeknek a főt. püs­
pök úrhoz leendő benyújtására f, é. ápr. 30-lca tűzetvén
ki határidőül.
A tanügyi előadó előterjeszti a kultusminiszter egy
új rendeletét, melynek czime: Útasitás a m. kir, tanfel­
ügyelők számára a népoktatás állapotáról szóló statisztikai
adatok egybegyűjtése és földolgozása tárgyában. Minthogy
némely pontja exequálási módja kellőleg körvonalozva nin­
csen és eg)házi autonómiánkat több tekintetben sérti, el-
határoztatik egy fölirat szerkesztése s fölküldóse a kultus-
miniszterhez, melyben főifejtendő, hogy épen a törvény
pontos teljesítése és a beszolgálandó adatok korrektsége
czóljából kívánatos, hogy az illető adatok ne az igazgató-
tanács megkerülésével, közvetlenül az alantos közegektől,
hanem egyedül csak az ig. tanács útján gyüjtessenek össze
és küldessenek fe l; továbbá, minthogy iskolai vagyonnal
csak azok az egyházak bírnak, melyek jávára hagyományok
tétettek, s minthogy egyházi törvényeink szerint a tanítói
állomás ürességben léte alatt a jövedelem a papot illeti, ő
kötelezte!vén az iskoláztatás folytatására: nem exequálható
és jókora bizalmatlanságra mutató az idézett rendelet 9 §-a,
különösen g) pontja, mely szerint: „Ha valahol tanító
hiányában iskolai szünet állott be, a jövedelem szabálysze­
rűen fölszámítandó, s ez a kiadás egyebek rovatában —
mint maradvány — elszámolandó.“
Bodor Géza és Benkő István külföldi egyetemen lévő
papjelöltek mindegyikének 100 frt. útalványoztatik az aka­
démiai alap kamataiból.
Ezeken kivűl még néhány jelentéktelenebb ügy intéz­
tetek el.
r. t.
FÖLHÍVÁS.
Egy igénytelen, egyszerű, de a vallásos buzgóság tü-
zétől lángoló egyházközség részére bátorkodom a hívek kö­
nyörülő részvétét fölhívni.
Ez a Marós vízválasztóján túl, egy kis völgyben fek­
vő istvánházi tisztán magyar kis község, a n.-enyedi egy­
házmegyének délkeleti szóién.
Ezen egyházközségnek esi temploma a romboló idő­
nek hatalma alatt összeroskadva, hasadozva, annyira élet­
veszélyes állapotban volt, hogy 1879-ben politikai és egy­
házi úton be kellett záratni.
Nagy keserűség fogta el a hívek lelkét, midőn
előttük bezáratott az Urnák szent háza, hol örömükben, bá-
*) S tatu su n k e n a gy fon tosságú s szereucsés m egold áshoz j u t ­
ta to tt kérdéséről részletesebb tu d ó sítá ssa l csak később sz o lg á lh a tu n k .
Szerk.

satukban üdvöt s megnyugvást találtak az élet minden kö­
rülményei közt. Távol volt azonban tőlük a csüggedés, s
mint a szorgalmatos hangya nép, melynek háza feldulatik,
lankadatlan buzgalommal új lak építéséhez fog, az istván-
házi kis község tagjai is, úgyszólva minden kedvező kilá­
tás nélkül, egyedül az Istenbe vetett erős hit s bizalomnál
fogva, új templom építéséhez fogtak. Összeülvén tanács­
koztak és az első eredmény az Ion, hogy 60 gazda
vállalkozott ezer-ezer kész, égetett tégla kiállítására. A 60
ezer tégla már reg behordva és fedél alá helyezve van.
E mellett közös erővel szántván, vetvén, kapálván s a múlt
évben 11 hold Lözlegelot törvén fel kukuricza alá, hangya-
szorgalmukat a kegyelem ura annyira megáldá, hogy a múlt
őszön már a mész és szükségelt fanemű is jobbadán bo
volt szerezve; a télen behordották a szükségelt porondot —
még pedig mily távolságról ? ! minden gazda vállalkozván,
akár van marhája, akár nincs, 100 nagy véka porond be­
vitelére vagy bevitetésóre.
Novemberben a templom és torony tégla s fanemű
munkájára szerződést kötvén 1150 frt.-ban, egy hét alatt
a régi templom és torony közerővel elszedetett, s a funda-
mentom jobbadán kiásatott, úgy, hogy a tavasz nyiltával
-az építkezés megkezdhető, élelmezvén a mesterembereket az
egyes gazdák.
Az egyházközség tagjai, az irás szavai szerint: „ki
t o r n y o t a k a r é p í t e n i , s z á m l á l j a m e g p é n z é t “,
megszámlálván pénzüket, nagyon kevésnek találták azt, de
sokkal nagyobb volt bennük a hit, az Űr háza utáni vá­
gyakozás, mintsem lankadni tudtak volna.
Alólirt látva a buzgóságot, az erejüket túlhaladó ál­
dozatkészséget, nagy bűnnek tartottam volna azt lankasz-
tani, sőt igyekeztem fokozni, s egyszersmind megtenni
mindent, hogy a hű nép valami segedelemhez juthasson.
Ez okból fordulok most is az egyes hívekhez, vagyo­
nosabb egyházainkhoz, hogy a közrészvét egyes porszemei­
ből építhessük fel mielőbb az Urnák szent templomát.
Minden egyes fillér az Úr oltárára tett áldozat, mely
kedves leszen az Úr előtt, s bálára kötelezi az Urnák vá­
lasztott népét.
Alólirt pedig kedves kötelességének ismerendi minden
kegyes adományról nyilvánosan beszámolni.
Gerend, 1881 márcz. 6.
Hegedűs Lajos,
n.-enyedi ref. e. megyei esperes
IRODALOM.
A következő fűzetek és folyóiratok küldettek be szer-
kesztőségünkhez :
Az Abafi Lajos által kiváló gonddal és legnagyobb
elismerésre méltó buzgalommal szerkesztett „ N e m z e t i
K ö n y v t á r “ 69— 75 füzetei, a melyek Dugonics András,
Katona József és Sárosy Gyula müveiből hoznak közleményeket
folytatólagosan. Ára egy-egy füzetnek 30 kr.— „A föld és népei“
84
czimű földrajzi vállalat 33 és 34-ik füzete. E füzetek Afri­
ka vidékeit és népeit ismertetik, több sikerült kép kísére­
tében Hellwald és más szerzők nyomán kidolgozta: dr*
Toldy László. Kiadja: Mehner Vilmos. Ára egy-egy füzetnek:
30 kr. — A „Népszerű Orvosi Tanácsadó vagy Házi Le­
xikon“ 9 és 10-ik füzete. Irta : dr. Ziffer Károly. Kiadja:
Mehner Vilmos. Egy-egy fűzet ára 30 kr. — „Magyar
Szemle“ idei Ill-ik (márcziusi) füzete. Tartalma: Arany
János elbeszélő költészete. Haraszti Gyula. Bella. * * *
A vallás kérdéséről. Bodnár Zsigmond. Egy kuruezvilági
proteus. Thallóczy Lajos. Schliemann Henrik. Thordson
Erik. Irodalmi szemle. Justus. Szerkeszti: Bodnár Zsig­
mond. Kiadja: Mehner Vilmos. Ára 60 kr. — „Keresztény
Magvető XVI. évfolyamának első füzete. Gazdag és válto­
zatos tartalma: Terenzio Mamiani könyve a vallás felől.
Gróf Kuun Géza. Vándorlás Palesztinában. Dr. Hatala Pé­
tertől. A teremtés. Tanszókfoglaló értekezés. Boros György­
től. Cbanning „Tökéletes élete“ . Pélerfi Dénestől. Chalmers
Erdélyről. Kovács János. A vallás- és közokt. ügyi m. kir.
miniszter jelentése 1878—79 és 1879—80 évről. Kovácsi
Antal. Egyházi szemle, ez. Dr. Gyergyai Árpád. Révész
Imre. Levelezés. Udvarhelymegye. Ferenczi Áron. Nyilatko­
zat. Egy székelytől. Irodalmi értesítő. Különfélék. Arany-
köny. Szerkesztik és kiadják: Péteríi Dénes és Kovács Já*
nos. — „Evangéliumi Lelkészi Tár“ második évfolyamának
III. füzete. Tartalma: A hallgató Jézus. Könyves Tóth
Kálmán. Krisztus lelke. Tatay Imre. Az igaz keresztyén a
nehéz napokban. Farbaky József. Isten kegyelme! Polgár
János. Halotti ima siket-néma felett. Czelder Márton. Bűn­
bánati ima. Lakács Ödön. Szerkrszti és kiadja: Czelder
Márton.. Főmunkatársak: Láng Adolf, Gulyás Lajos. — A
„Vasárnap“ czimü evangéliumi hetilap első évfolyamának
22-ik száma. Tartalma: Bizzál Istenben s jót tégy. A hit
oszlopai. Könyves Tóth Kálmán. Egy szegény iskola-tanitó
családja. Fütyölj atyám, fütyölj! Thomay József. Különböző
korszakok az emberiség életében. Szabó József. Bibliaolva­
sási kalauz. Apróságok: Házassági frigy Guineában. Egy
lap a bibliában. Egy kis leány nehéz beteg volt. Szerkeszti
és kiadja: Czelder Márton. Főmunkatársak: Könyves Tóth
Kálmán, Láng Adolf.
Megjelent Bartalits Imre kiadó-nyomdatulajdonoenál
Budapesten (III., Eszterházy utcza 12 szám) „A községi
bírói hivatal vagyis a községi birók hatásköre és teendői
törvénykezési és közigazgatási tekintetben iromány példák­
kal.“ Irta : Kassay Adolf. Ára 1 frt.
Új z e n e m ű . Táborszky és Parsch nemzeti zene­
mű-kereskedésében Budapesten megjelent: „Dalcsokor a
népszínház kedvelt népdalaiból.“ 1. Esteledik szól a gulyás,
2. Vadgalamb szállt. 3. Nincsen nálunk. 4. Elmennék ma
hozzád. 5. Hóka lovam. 6. Olyan ember (Arra kérem.) 7.
Marsadjusztirungba voltam, 8. Ha te tudnád. , Enekhang-
ra zongora kísérettel (vagy zongorára külön) alkalmazta
Erkel Elek. Ára 1 frt.
 A VALLÁS AZ EMBERISÉG ÖS KORÁBAN.
('Folytatás.)
Sokkal nehezebb a kérdés másik része, t. i. az, hogy
a fejlődő vagy fejlettebb embereknél mik voltak a vallási
érzelmGk s eszmék fokozatai, s mily fokozatokon át jutot­
tak azon állapotra, a melyben találja őket a história.
E részben bizonyosnak csak annyit tarthatunk, hogy
az emberiség ős korában imádás tárgyai voltak a halottak
lelke, továbbá némely állatok, még pedig többnyire a vó-
rengezők; továbbá a tűz, fa, kő, viz, a fetishek, a népfő­
nökök, bálványok, s végre az égi testek. De hogy ezek
cultusa mily időszaki rendben követte egymást, és hogy mely
cultusok voltak meg párhuzamosan egymás mellett, e kér­
désekre nem lehet határozott feleletet adni, s legfölebb csak
annyit mondhatunk, hogy a tűz és égitestek cultusa csak
a fejlődés magasabb fokain kereshető.
Az ethnologok és műveltségtörténet irók nagy több­
sége egyetért abban, hogy a halottak, vagyis a halottak
lelkének cultusát tekinti a legrégibb vallásnak. Azonban van
olyan nézet is, a mely szerint nem ebben kell keresni a
vallási érzés legelső nyilatkozatát, hanem azon szeretetben,
a melyet az anyák és gyermekek egymás iránt, és a na­
gyobb társulások alkalmával a családtagok a családfők iránt
tanúsítottak, mint az övóik védői iránt. És minthogy az
ilyen családfőknek hatalmuknak is kellett lenni: e hatalom
természetesen ébresztette a szeretet mellett a félelem érzé­
sét is. Ez volt a nópfőnök cultusa, s e cultus volt a leg­
régibb vallás. E nézetet azzal indokolják, hogy déli Afriká­
ban még most is vannak némely kaffer törzsek, a melyek­
nél az imádás legfőbb tárgya az illető népfőnök.1)
E nézetet némelyek azon módosítással fogadják el,
miszerint elismerik ugyan, hogy a nópfőnök iránti tiszte­
let és félelem valóságos cultussá m agaséit: mégis tiltakoz­
nak az ellen, mintha e cultust egynek lehetne venni az is-
tenitéssel, mert a fejlődés, vagyis a fejletlenség ezen stá­
diumán még teljesen hiányzik az istenség fogalma, követ-
kezóskópen szó sem lehet istenitésről.2)
De tekintsük az általánosabban elfogadott nézetet, a
mely szerint a vallási élet első stádiuma a halott cultus
volt, s szóljunk erről.
A halott cultus helyes fölfogására és megítélésére
nézve nagy nehézséget okoznak némely kétségtelen tények.
Ilyen tény p. o. az, hogy még ma is vannak olyan vad
népek, a melyek nem tudnak helyes különbséget tenni az
alvás és a halál közt. Nevezetesen, minthogy gyakran ál­
modta az ember, hogy itt vagy ott járt, holott nem lehet
iótsége a felől, hogy egy helyben feküdt, gyökeret vert ná­
la az a hit, hogy a lélek az alvás alatt elhagyja a testet, és
l) Caspari i. m. i. 333. 1.
9) Helhvald: Culturgeschichte in ihrer natürlichen EntwiokeluDcr.
2 4-25 1.
messze elkóborol. És e szerint ítéli meg a halált, úgy, hogy a
lélek most is kiment az emberből, de vissza fog térni épen.
úgy, mint a hogy már többször visszatért. Kétségtelenül
igaznak vehetjük, hogy ez a fölfogás általános volt az em­
beriség ős korában. Hiszen még a római mythologiában is
megvan az a fogalom, hogy a halál és álom testvérek ló­
vén, mind a kettő az éjnek gyermeke.
Másik nehézség az, hogy még ma is vannak olyan
vad népek, a melyek bár megkülönböztetik az alvást a ha­
láltól: de teljességgel nem ismerik a halál természetét, lé­
nyeget. Nevezetesen csak annyit tudnak róla, hogy a kit
agyonütnek, vagy leszúrnak, szóval erőszakosan megölnek,
meghal; de nem tudják azt, hogy a halál az embernek
kikerülhetetlen sorsa. Ezt bizonyítja az, hogy ha moghal
köztük valaki természetes halállal, szentül hiszik, hogy ez
gyilkosság, oly gyilkosság műve, a melyet valamely titkos
ellenség ördöngös módon követett el, s iszonyú dühvei ke­
resik a bűnöst, Lubbocknál sok ilyen példa látható. Lás­
sunk egyet-kettőt. Láng mondja az australiaiakról, hogy ha
meghal köztük valaki, még csak nem is gondolnak arra,
hogy ez természetes dolog, mert ők bizonyosan tudják, hogy
valami szomszéd törzsbeli ellenség boszorkánysága ölte meg«
Battel mondja a Guinea parti négerekről, hogy nálok senki
sem hal meg másképen, csak úgy, ha a boszorkány által
megöletett. Stefonson ugyanezt mondja némely délamerikai
vadakról, azon hozzáadással, hogy ha valami nevezetesebb em-
berök hal meg, papjaiktól megkérdezik, ki lehet a gyilkos?
És a papok neveznek meg valakit, a ki aztán menthetet­
lenül halál fia.1)
Ismét egy nehézség az, hogy még ma is vannak vad
népek, a melyeknek a test s lelek közti különbségről oly
gyarló fogalmuk van, miszerint azt hiszik, hogy némely
halálnemek a lelket is megölik. P. o. az i\j-seelandiak sze­
rint, a kit az állatok megesznek, annak a lelke is meghal;
a californiai vadak ugyanezt hiszik arról, a kit megégettek.
Ugyanezt hiszik Afrika némely néger népei, minélfogva ha
valamely boszorkányt kézre keríthetnek, nemcsak megölik,
de meg is égetik.*)
E nehézségek figyelembe vétele mellett ilyen formán
magyarázzák ki a halott cultus eredetét:
A vad népek általános, sőt csaknem kivétel nélküli
fölfogása szerint, mikor az ember meghal, a lélek még ne­
hány napig a test közelében tartózkodik, u. m. vagy a ha­
lott volt lakhelyén vagy a temető körűi; több-kevesebb nap
múlva pedig messzire távozik, de olykor olykor haza jár a
messze távolból is. Továbbá: a halottak lelkei kétségen ki-
vűl gyakorolnak befolyást az itthon maradtakra, a mennyi­
ben tesznek velők jót is, de roszat annál többet, Minélfog-
V Lubbock: On tbc Origin etc. 152—3. 1,
6 *) U. a. 161—2. 1.

va nyilvánul ugyan irántok szeretet s hála is, de annál
•gyakrabban félelem. E félelem sokkol nagyobb akkor, a
•mikor a lélek még itt tartózkodik, mint akkor, a mikor
•már messze távozott. P. o. ha a négertől azt kérdik, hol van
4-ik, 5-ik nagyapjának lelke ? vállvonitya feleli: „mit tu­
dom én hol van, régen elment.“ De ha azt kérdik, hol van
2 —3 nappal ezelőtt meghalt rokonának lelke, egész való­
ját remegés szállja meg, mert eszébe jutott, a mit nagyon
is tud, hogy t. i. a lélek még itt közelben tartózkodik, et­
től pedig nagyon fél. Annyira megy e félelem, hogy né­
mely törzsek, mihelyt eltemették halottukat, azonnal távo­
labb helyre költözködnek.1)
Ezek szerint, ha a meghaltak lelkei részint szeretet,
részint félelem tárgyai még ma i s : teljes bizonyossággal
állíthatjuk, hogy még nagyobb mértékben igy volt ez az
Ős embereknél. És a félelem s szeretet nyilvánítása volt a
halott cultus, s illetőleg az mind e mai napig. Áll pedig
abban, hogy enniök adnak, és pedig vagy a sirdomb vagy
ti ház közelében teszik ki számukra az eledelt, még pedig
részint mint szeretet és hála jelét, részint mint engesztelő
eszközt, azon különbséggel, hogy egyik törzsnél több, má­
siknál kevesebb napig tart e gondoskodás. Továbbá abban
áll a halott cultus, hogy a halottat a temetéskor ellátják
mindazon szükséges tárgyakkal, a melyeket életében hasz­
nált, u. m. mindenféle szerszámokkal, fegyverekkel, lovak­
kal, szolgákkal és nőkkel, és pedig azért látják el, hogy
ezeket azután is használhassa. Történik pedig ezen ellátás
ágy, hogy az éllettelen tárgyakat vagy egyszerűen a sirba
teszik a halott mellé, vagy a sir mellett megégetik, az élő
lényeket pedig a sírnál megölik, s igy a halottnak áldoz­
zák. Még érdekesebbé teszi ezen eljárást az, hogy némely
vad népek valósággal megölik azon élettelen tárgyakat is,
a miket a halottnak adnak, p. o. az edényekét, fegyvere­
ket stb. Úgy hiszem, ez eléggé bisonyitja. azt, hogy az
ilyen emberek nem ismerik a test és a lélek közti különb­
séget. Végre abban áll a halott cultus, hogy a meghaltak
leikéhez kéréseket, vagy ha úgy tetszik, imádságot intéz­
nek, P. o. az amerikai indiánok sioux néptörzse igy imád­
kozik : „halottak lelkei! könyörüljetek én rajtam is, adja­
tok egészséget, jó időt és a vadászathoz jó szerencsét." A
zulu négerek pedig igy: „mi házunk lelkei! adjatok egész­
séget, adjatok gyermekeket, adjatok marhákat."12)
Igaz ugyan, hogy a mostani vad népek roppant nagy
•többsége nem a halott testének, hanem lelkének adja ezt a
tiszteletet, de az ős emberek egyszerűen a halottnak adták.
TSzt következtethetjük abból, hogy, mint fentebb említem,
még most is vannak vad népek, a melyek nem tudnak kü­
lönbséget tenni a test és a lélek közt, még kevésbbé te­
hették ezt az ős emberek.
Annyi kétségtelenül bizonyos, hogy a halott cultus
(vagyis a fejlettebb fokon, a halottak lelkének cultnsa) rop­
pant nagy fontosságú tényező az őskori emberiség vallási
1) Lubbock i. m. 160. 1.
2) Tylor i. m. II. 366. 368. 1. L
86
életében. Müller Miksa m ondja: „az ősök cultusa talán a
legelterjedtebb ősvallás az egész föld kerekségén.1) Ezen
nézet helyessége mellett bizonyít az a körülmény, hogy az
utazók rengeteg nagy számának bizonyítása szerint még
ma is megvan minden vad népnél, sőt meg azoknál is, a
melyek már fejlettebb vallási fogalmakkal is b írn ak ; to­
vábbá bizonyítja az a másik körülmény, hogy a messze ké­
ső korban is, u. m. a históriai cultur népeknél is látha­
tók e cultus maradványai. Úgy hiszem, nem lesz idővesz­
tegetés ezen állításokat pár példával illustrálni.
Ladányi Gedeon .
("Folytatása következik.,)
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 1881, márt. 12-én.
— A R ikén belőli egyházmegyék communitása már-
czius 2-án tartott gyűléséről azt olvassuk a „K eletib en ,
hogy az eddigi szokástól eltérőleg, a gyűlésre a meghívás
nem tétetett közzé a Nemerében, s igy a tagok egy része
nem jelenhetett meg, holott a felmerült tárgyak igen fon­
tosak valának, s a többek között gondnoki állásokra is tör­
ténvén candidatiok, óhajtandó lett volna az egyértelmű el­
járás. A „K.rt tudósítása „titkos p á r tiró l, ellenzékről, pa­
pi és világi elem meghasonlásáról is szólván, sajnálnék,
ha valóban a visszavonás hangjai nyilatkoztak volna e
közleményben, azért kérjük lapunk oltvidéki barátait
a valódi tényállás földerítésére, illetőleg, ha lehet, a „K.“
tudósításának megczáfolására.
— T anári jubileum . Ádám Gerzsonnak a n.-körösi lyce-
um tanárának és igazgatójának 25 éves tanári jubeliuma múlt
hó 22-én folyt le nemes egyszerűséggel és meghatottsággal. Volt
tanítványai ez alkalomból 200 frt. ösztöndíj alapítványt te t­
tek, melynek kamata egy minden tekintetben kiváló szor­
galmú s tehetségű jó erkölcsű tanulónak fog adatni. Adja
az ég, hogy a jubilált kitűnő tanár még sokáig legyen hű
munkása a prot. tanűgynek!
— B ap tisták mentek ki a főváros tövében fekvő
Buda-Örs kath. német faluba, hogy vallásuknak propagan­
dát csináljanak. Ott házat béreltek s padok és oltár fölál­
lítása melleit templomot rögtönöztek, a melyben megtar­
tandó isteni tiszteletre mindenkit egyaránt meghívtak. Az
isteni tisztelet délután 2 órára volt hirdetve. Azonban a
segédlelkósz által aznap reggeli prédikácziojában eleve is
figyelmeztetett budaörsieknek nem kelettek az új térítők,
sőt azokat templomukban megtámadták, az utczára kiver­
ték s kődobálással a faluból kikergették. Hogy a baptista
kon komolyabb baj nem történt, s hogy talán agyon nem
verték őket, az az elöljáróság egyes tagjainak köszönhető.
E hét elején megint kimentek a baptisták Budaörsre, hogy
ott saját templomukban imádkozhazsanak* Négyen voltak-
i) Max Müller i. m. 211. 1.

nem adván erről az auyakönyvbe való bevezetés végett azt
illetékes lelkésznek értesítést: e miatt az 1879: 40 t. ez,
53 §-a alapján panasz emeltetett.
Az első bíróság alkalmazandónak találta az 1Ő79 : 40
t. ez, 53 §-át, mely szerint „a ki életkorának 18-ik évét
még be nem töltött kiskorú egyént az 1868 : 53 t. ez.
rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe fölvesz“ bün­
tetendő.
A budapesti kir. ítélőtábla ellenben, mint ezen ügy­
ben döntő határozattal fölruházott bíróság, 1880 évi de-
czember 28-án tartott ülésében fölmentvén vádlottat, az
1879: 40 t. ez 53 §-át és ezzel kapcsolatban az 1868:
53 t. cz.-et úgy magyarázta &bogy a más vallásfelekezet­
beliek keresztelóse és saját felekezetűnk anyakönyvébe való
bevezetése az 1868: 53 t. ez.-ben nem tiltatván — ily
cselekményre az 1879: 40 t. ez. 53 §-anem alkalmazható.
Hogy e magyarázat azzal, a mint az 1868: 53 t. ez.
eddig magyaráztatott, egyenes ellentétben áll, nem szükség
kiemelnünk.
Hogy belyesesek-é vagy nem ezen okok, melyekre a
határozat alapittatott, annak fejtegktése nem tartozik e
helyre.
A törvényes bíró törvényes hatáskörében Ítélt, s a
fölmerült concret esetben illetékes magyarázója a törvénynek.
Midőn azonban számolnunk kell a tényleges helyzet­
tel, nem hallgathatjuk el, hogy ezen bírói magyarázat oly
hézagát tárta fel előttünk az 1868: 53 t. cz.-nek, ezzel
kapcsolatban az 1879: 40 t. ez. 53 §-ának, a melynek
pótlása nélkül újűlt erővel fakad fel a visszaélések forrása,
újra tág kapu nyittatik a súrlódásoknak és panaszoknak.
Azony tény, hogy az idézett törvények lehetővé tették a
budapesti kir. Ítélőtábla határozatiban nyilvánult magyará­
zatot, oly hiányokra vetett világosságot, melyeken segíteni
nemcsak a vallásfelekezetek jogi helyzetének, viszonosságá­
nak és kölcsönös békéjének biztosítása érdekében, mi ma­
gában véve is fontos állami föladat, hanem más fontos ál­
ami érdekek szempontjából is sürgősen szükséges.
A budapesti kir. ítélőtábla magyarázatáttekintve, kivan
mondva, hogy minden lelkész keresztelhet más felekezetbeli
gyermekeket és bevezetheti azt saját anyakönyvebe, mert
— igy szól az indokolás — ezzel a gyermek vallása nem
változik, s ezen cselekvényeket az 1868: 53 t. ez. nem tiltja.
Hogy miként értelmeztetek előbb minden oldalról a
törvény, azt nem ismételjük és azt hisszük, nem fáraszt'
^hatjuk a mélyen t. kópviselőház figyelmét azzal sem, hogy
mily dogmaticai jelentősége, mily hatálya van a keroszte-
ésnok a vallásfelekezetbe való fölvétel tekintetében.
De ha áll az, hogy — a kereszteles fölvételi hatá­
lyára vonatkozó eltérő fölfogás lehetőségénél fogva — ke­
resztelhető a törvény szerint más vallásfelekezethez tartozó
gyermek: akkor kétségtelenül állnia koll annak is, hogy az
1868 : 53 t. ez. 12 §-ában világosan megjelölt tagjai nyil­
vántartására minden vallásfelekezetnek csak egy lényeges
eszköze marad, f. i. a felekezotéhez tartozónak bevezetése
saját anyakönyvóbe.
Ez pedig csak úgy történhetik, ha az, a ki a keresz-
89
elést teljesítette, köteles azounal értesíteni, s a bizonyít­
ványt az anyakönyvbe bevezetés végett megküldeni azon
lelkésznek, ki hívei nyilvántartására kötelezve van.
E nélkül egyetlen egy felekezet sincs azon helyzet­
ben, hogy a törvény szerint hozzátartozó tagoknál akár a
vallásoktatásra nézve, aaár egyéb tekintetben kötelességeit
teljesíthesse, vagy az 1868: 53 t. ez. 12 §-ába ütköző
visszaélések esetén jogait gyakorolhassa s a sérelmek or­
voslását kereshesse. Mert hiszen számos esetben tudomása
sem lehet a híveire gyakorolt törvényellenes befolyásról.
És ha nem nyújt módot a törvény, hogy minden val­
lásfelekezet nyilvántarthassa, kötelességeikben ellenőrizhes­
se, jogaik gyakorlatában oltalmazhassa saját tagjait, lehet-ó
kételkedni abban, különösen az eddigi tapasztalatok után,
hogy mindazon teritvóny, ígéret, rendelkezés, mit az 1868:
53 t. ez. 12 §-a semmisnek nyilvánít, az illető vallásfele­
kezetek részéről való őrködés és ellenőrzésnek számos eset­
ben lehetetlensége folytáu a törvény betűje és szelleme el­
lenére tényleg hatályhoz jut ?
És mivel lesznek természetesen oly esetek, melyek
napvilágra jőnek, lehet-é kételkedni, hogy a súrlódások és
bajok, melyeknek elhárítása az 1868: 53 törvényezikknek
egyik főczélja volt, ismét felszínre kerülnek ?
E törvény oka és ezé Íja és egész szelleme követelik,
hogy minden egyház anyakönyvébe vezettessék be, melyhez
az minden ellenkező intézkedés semmis volta mellett e tör­
vény 12 §-a értelmében tartozik.
Követeli ezt az anyakönyvek természete is. Mert igaz
ugyan, hogy az anyakönyvek vezettetnek az állam részére
is, vezetésüknél figyelemmel tartatnak az állam szükségletei
is: de annyi tagadhatatlan, hogy azok az egyházak sajátjai,
hogy azokat az egyházak vezetik, vezetési, fentartási költ­
ségeiket — és pedig a mi a protestáns vallásfelekezeteket
illeti, minden kétségen felül — az egyházak viselik.
Tagadhatatlan az is, hogy nincs egyház, a mely ne
azon szempontot tartaná maga előtt, hogy az saját hívei
bejegyzésére és nyilvántartására van rendelve.
Ennek pedig az a következése, hogy minden egyház
azt, a kit a maga anyakönyvébe bevezet, mint saját tagját
kívánja tekinteni; minélfogva oly egyének bevezetése, kik
más vallásfelekezethez tartoznak, a mennyiben egyidejűleg
legalább a i anyakönyv kivonata nem. közöltetik az illetékes
lelkészszel, már önmagában az 1848: 53 t. ez. 12 §-ába
ütköző cselekmény kísérletének tekinthető.
Éreznie kellett ezeknek igazságát a budapesti kir.
ítélő táblának is, midőn említett határozatát meghozta.
Mert midőn fölhozza inditó okaiban, hogy a más val­
lásbeliek megkeresztelósót nem tiltja a törvény és az anya­
könyvekre nézve általában a fennebbiektől eltérő fölfogást
nyilvánítva, a más vallásbelinek anyakönyvezését sem ta­
lálta büntetendőnek, mégis szükségesnek találta megjegyez­
ni, m iszerint:
„Önként éitetődik, hogy ha az ágostai hitv. lelkész
az anyakönyvi kivonatot hívei nyilvántartása czéljából &
kath. plébániától kikérné, az neki haladék nélkül kiadandó,,.
 90
Mi ezen fölfogással már csak azért sem érthetünk
egyet, mert nem ismerhetjük el, hogy a kötelesség teljesi-
tése kérelemtől függjön. Nem tekinthetnénk tovább ily sza­
bályt félrendszabálynál egyébnek, mert az anyakönyvi ki­
vonat közlése elmaradhatna minden oly esetben, midőn az
— mivel a keresztelésről és anyakönyvelésről nem tudna az
illető lelkész — nem is kérethetnék.
Mindamellett idéztük ezen megjegyzést, mert ez is
rámutat azon tényre, hogy ha aklcép magyarázható az 1868:
53 t. ez. s az 1879: 40 t. ez. 53 §-a, mint az a kir.
itélő-tábla magyarázatában jelentkezik: akkor kétségtelen,
hogy az 1868: 53 t. ez. saját szelleméből kifolyólag is
hiányos, hogy nem állapította meg a rendet és viszonossá­
got az auyakönyvek vezetésére nézve, s igy hiányos az
1879: 40 t. ez. III. fejezete is, mely a vallásfelekezetek
viszonosságán alapuló fontos kötelességet nem látott el
büntetőjogi sanctioval.
Mind a kettőre pedig szüksége van az államnak is,
mert elútasithatlauűl követeli ezt a már fölhozott okukon
kívül önmagában az anyakönyyek rendes vezetésének az
anyakönyvekben való kellő eligazodással kapcsolatos nagy-
fonfosságú érdekeknek biztosítása.
Ha minden kér. felekezet lelkésze bevezethet bármely
más vallását saját anyakönyvóbe: akkor elenyészik minden
biztos támpont, minden szabály az anyakönyvek vezetésé­
nek illetékességére nézve.
És ha ninc3 semmi biztos szabály, semmi tájékoztató
alap arra nézve, hogy ki melyik anyakönyvbe tartozik, pe­
dig nem lehet, ha még a vallásközsógi szempont irányadá­
sa is mellőztetik: akkor ennek csak óriási zavar es ren­
detlenség lehet eredménye.
Ezen szempontot is figyelembe véve, igaz, mi is ön­
magától órtottnek tekintettük már az 1868 : 53 t. cz.-ből;
hogy minden felekezetnek joga és kötelessége felekezete
tagjait saját anyakönyvébe vezetni, s ennélfogva önként ér­
tetődőnek tekintettük azt is, hogy a ki ezt meghiúsitja, az
1868: 53 t. cz.-et szegi meg, s őt az erre szabott bün­
tetés éri.
Látva azonban, hogy e törvények ellenkező értelme­
zést is lehetővé tesznek; látva, hogy elvben emez ellenkező
magyarázat mellett is elismérfcetik azon kötelesség, mely
szeriot a más vallásbolit megkeresztelő lelkész, köteles leg­
alább anyakönyvi kivonatot közleni az illetékes lelkészszel;
látva másfelől, hogy ily ellentétekre csak a törvénynek nem
elég világos volta vezethetett, s ezen különböző magyará­
zatot megtűrő homály egyszersmind határozatlanságot ered­
ményezett, a kihágási törvény azon rendelkezéseiben, me­
lyeknek kétségtelen czéljuk a vallásfelekezetek közötti rend,
béke és viszonosság biztosítása: ezeknél fogva elútasithat-
lan kötelességünknek tartottak az idézett törvények eme
hézagait s az azokból eredő káros következményeket a
mélyen t. képviselőház előtt őszinte nyíltsággal föltárni.
Azt hisszük, hogy e hiányok és bajok föltárásából ön­
ként következik a pótlás és orvoslás szüksége.
Azon meggyőződésben vagyunk, hogy elkerülhetetle­
nül szükséges, világos és minden kétséget kizáró megálla­
pítása annak, miszerint azon lelkész, ki más kér. vallásfe­
lekezethez tartozó egyént megkeresztel, köteles erről bizo­
nyítványt kiállítani, s a végett, hogy a megkeresztelt ille­
tékes egyháza anyakönyvóbe bevezettessék, ezen bizonyít­
ványt az illető vallásfelekezet lelkészének bizonyos — a
törvényben meghatározandó határidő alatt — h i v a t a l b ó l
megküldeni.
Hogy pedig ezen intézkedés sértetlen fen tartása ép
ligy biztosíttassák, mint az 1868 53 t ez. hasonló ter­
mészetű rendelkezései: elkerülhetetlenül szükségesnek ismer­
jük egyszersmind, hogy az 1879: 40 t. ez 53 §-ában meg­
szabott büntetés ezen szabály megsértésére is terjesztes­
sék ki.
Meg vagyunk győződve, hogy ha az idézett törvények
ily módon pótczikkekkel kiegészíttetnek, ezzel csak ezen tör­
vények szelleme nyer világos és határozott kifejezést, s ez­
zel egyszersmind a vallásfelekezetek közti jó viszony sza-
badúl meg számos félreértéstől, az állam pedig nagyfontos­
ságú érdekei megóvására nyer ingadozástól ment biztos
alapot.
Tisztelettel kérjük ezeknél fogva, hogy az 1868
53 és az 1879 évi 40 törvenyezikkeket, a kifejtett értelem­
ben törvény által kiegészíteni móltéztassók.
Mély tisztelettel maradtunk Budapesten 1881 már-
czius 12.
A mélyen t. képvisolőbáz alázatos szolgái:
A magyarországi helvót és ágostai hitvallású evang.
egyházak nevében és megbízásából
Báró Vay Miklós s. k.
főgondnok.
Báró Radvánszky Antal s. k.
egyetemes felügyelő.
A REF. EGYETEMES CONVENT.
(Harmadik napj
Márczius 10.
A convent ma d. e. 10 érakor Vay Miklós b. elnök­
lete alatt folytatta tanácskozását a 204 §-nál, mely a ta­
nárképző-intézet fölállításáról szól. E §-ból a részleteket
teljesen kihagyták, csak általánosságban mondották ki, hogy
a tanárképző-intézet tanrendjét és szervezetét s a vizs­
gálatok rendjét az egyetemes convent állapítja meg rész­
letesen. Kihagyta a convent e §-ból a részleteket azért is,
mert a majdan törvényileg szabályozandó állami tanárképző-
intézetekhez akar alkalmazkodni. A 205— 218 §§-ok a
tanügyi bizottság javaslata szerint fogadtattak el. Ezzel a*
köznevelési szervezetet a convent letárgyalván, korábbi h a­
tározat szerint ez alkalomra hagyott I ső részre ment át,
mely az á l t a l á n o s h a t á r o z a t o k a t foglalja magában.
A fejezetet az egyetemi tanügyi bizottság javaslata szerint
elfogadták.
Következett az e g y h á z i b í r ó s á g és t o r v é n y -
*

k e z é s i r e n d t a r t á s tárgyalása. A javaslatot a gyűlés
fölolvasottnak tekinti.
B e ö t h y Zsigmond ajánlja a javaslatot a convent
figyelmébe, kifejtvén, hogy a bizottság iparkodott a perrend­
tartást az egyházalkotmány szervezettel egyöntetűvé tenni,
és a fegyelmi törvénykezési rendtartást az egyszerűség,
gyorsaság^ közvetlenség és szóbeliség alapján alkotni.
K ö r m e n d y Sándor hiányt lát abban, hogy a rend-
tartás csupán a fegyelmi ügyeket vonta körébe, s az egy­
háztársadalmi életből eredő kérdésekre nem terjeszti ki fi­
gyelmét. Indítványozza ennek folytán: mondja ki a convent,
hogy egyháztársadalmi életünk jogfejleményének azon vív­
mányát, mely szerint eddig minden egyházi életviszonyai­
ból fejlődött anyagi peres kérdésekben is intézkedett, al­
sóbb és felsőbb törvényszékei útján ezután is fenn kívánja
tartani, s hívja fel az egyházkerületeket arra, hogy e te­
kintetben fennálló határozataikat vagy szabályrendeleteiket
adatok gyanánt szedjék össze és leendő zsinati képviselő­
iknek adják át, hogy a zsinat e részben is általános sza­
bályzatot készíthessen.
B e ö t h y Zsigmond az indítványt mellőztetni kéri,
mert ez ügyek az államhatalom jogkörébe vágnak.
R á d a y Gedeon gróf a rendtartást fegyelmi rend­
tartásnak kivánja neveztetni. Kü önben megjegyzéseit a
részletekre tartván fenn, a javaslatot általánosságban el­
fogadja.
F e j e s István a javaslatot úgy fogadja el, ha Kör­
mendy indítványát is tárgyalás alá veszik.
R é v é s z Bálint püspök a részletes tárgyalás meg­
kezdését kéri, mely alkalommal Körmendy indítványa értel­
mében végleg intézkednének.
T ö r ö k Pál püspök szintén a részletekre óhajt át­
térni, de Körmendy indítványát sem akarná mellőztetni.
Mo l n á r Béla megjegyzi, hogy Körmendy inditvány-
nyát e javaslattal együttesen nem tárgyalhatni, azon okból,
mert a conventi határozattal útasittattak e javaslat szer-
kesetésére. Itt világosan körül van írva a bilóságok szer­
vezete, hatásköre és teendői. Ez conventi határozat, ezért
a bizottság nem érezte magát hivatottnak arra, hogy a
conventi határozatot túllépve, a magánjogi dolgokba eresz­
kedjék.
Y a y Miklós báró elnök fölszólalására a convent a
részletes tárgyalásba bocsátkozott.
A javaslat öt első §-át, mely a conventi jegyzőkönyv­
ből yan átvéve, az egyetemes gyűlés megjegyzés nélkül el­
fogadta, úgyszintén a 6 § t. A 7 §-ban kimondatott, hogy
érvényes határozat- vagy Ítélethozatalra az elnökkel együtt
a nagyobb egyházközségben legalább 5 (az eredetiben 3),
a kisebben legalább 3 tag jelenléte szükséges. A 8 —29
§§ a bizottság szövegezése alapján fogadtattak el, s szól­
nak az egyházmegyei bíróságról, egyházkerületi bíróságról,
egyetemes conventi bíróságról, bírói illetőség és hatáskör­
ről. Következett a II. rósz tárgyalása a f e g y e l m i e l j á ­
rásról.
A 30 §-nál, mely a fegyelmi panasz beadásáról szól,
91
K ö r m e n d y Sándor indítványozza, hogy a fegyelmi panasz
bizonyítékkal vagy tanúkra hivatkozással adassék be. A con­
vent ez indítványt M o c s á r y Lajos és Beöthy Zsigmond
fölszólalására elvetette.
A 32 §-ból kitörülték azt.a mondatot, „hogy ott, a hol
rendes ügyész van alkalmazva, az ügyész meghatalmazása
után határoz a bíróság a fegyelmi eljárás elrendelése vagy
beszüntetése fölött.“ A 35 §-ból kihagyatott az, hogy a
tárgyalásra a tanúk is beidéztessenek.
Ezzel a tárgyalást fél 2 érakor félbeszakították.
*
* ♦
Az ágostai hiifelekezetűekkel való együttes értekezlet
ma reggel b i z a l m a s s z í n e z e t b e n megtartatott a két
hitfelekezet között. Az együttes gyűlés ma d. u. 5 órakor
lesz. Tárgya az új büntetőtörvénykönyv 53-dilc §-ának meg­
vitatása. A g y ű l é s z á r t k ö r ű .
A missio számadásának megvizsgálására kiküldött
bizottság tegnap délután s ma reggel ülésezett, és vizsgálta
a számadásokat, de befejezéshez nem jutott.
(Negyedik napj
Márc&ius 11.
A convent ma reggel l€fc érakor megkezdett .ülésében
folytatta tegnap félbeszakasztett tanácskozását az „Egyházi
bíróság“ szervezete fölött. A 36 §-ba, mely a peres felek
megidézóséről szól, az szuratott be, hogy ott, hol egy egész
egyházközség vagy általában egy nagy testület volna az
egyik peresfél, ez esetben engedélyeztetik, hogy a f e l e k
k é p v i s e l ő t i l e g i s m e g j e l e n h e s s e n e k . A 37— 39
§*ig mindenütt bevétetett, hogy a v i z s g á l ó b i z t o s o k
m e g h a g y á s á r a i s t a r t o z n a k az i l l e t ő b e i d é ­
z e t t e k m e g j e l e n n i . A 40— 43 §-ok változatlanúl fo­
gadtattak el. A 44 §-nál, mely körülírja, hogy „a vádlott
a bíróság előleges engedélyének kikérése mellett jogosítva
van egyházi vagy világi egyént képviseletével megbízni“ ,
R á d a y gróf indítványozza, hogy e § a szóbeliség és köz­
vetlenség elvénél fogva hagyassák ki. M o l n á r Béla, B a ­
l o g h Ferencz és Dobos János hasonórtelmű fölszólalása
után a convent többsége a §-t kihagyta. A 45 § némi sty-
láris módosítással, a 4 6 —52 §§-ok változatlanúl fogadtat­
tak el
Következett a III. rósz, mely jogorvoslatról szól, s
mint ilyen fölveszi a f e l l e b b e z é s t , i g a z o l á s t és
p e r ú j í t á s t . Terjed az 53— 62 §-ig. A szakaszok közűi
az 53 — 55 változatlanúl fogadtattak e). Az 56, 57, 58.
§-okat, melyek az i g a z o l á s r ó l szólnak, K ö r m e n d y
kihagyatni indítványozza, saz igazolási eseteket a perújítás­
hoz kivánja csatolni. A többség azonban ellenzi a kiha­
gyást, s igy a szakaszok is változatlanul elfogadtattak. Az
59 — 62 §§ szintén a bizottsági szövegezés szerint fogad­
tattak el.
Következett a IV. rósz, moly a f ö l f ü g g e s z t é s -
r ő l szól, s terjed a 63—66 §-ig. A szakaszokat a bizott­
ság szövegezése szerint fogadták e l ; úgyszintén az V. rész
67— 75 §§-aifc, melyek r é s z l e t e s h a t á r o z a t o k a t
 92

tartalmasnak, pár csekélyebb módosítással. E részből a 72, VIDÉKI ÉLET.

7 1 és 75 §§-ok, melyek a k ö z v á d l ó tisztéről szólnak,
kihagyattak. (A sepsi egyházmegyéből.)
Ezzel a javaslat letárgyaltatván, a convent K Ür­ K é t fontos kérdés.
m én dy Sándor tegnap beadott indítványára tért, s azt el­
Bármiként, nevezzük a bajt, csak baj marad. I n t e r-
vileg egyhangúlag elfogadta.
k á l á r i s és g y á mi . nt é z e ti t a r t o z á s a fiatal lelkész­
M o c s á r y Lajos indítványozza, hogy miután a con­ re nézve, igaz, annyira két különböző dolog, hogy a kettőt
vent Körmendy indítványát elfogadta, adja át ez inditvány- összezavarni, vagy egyiket a másikkal fölcserélni, csak té­
nyal együtt az egész munkálatot egy bizottságnak, mely vedés eredménye lehet. Különben hagyjuk ezt, mert majd
akkép alakítsa át, hogy a bíróság nemcsak anyagi, de midőn az egyiket saját magának, a másikat pedig ép oly
más peres ügyekben is ítélhessen. szegény egyházának ki kell fizetnie, akkor mindkettőnek
A convent H e g e d ű s László, K ö r m e n d y Sándor, fogalomkörét megtanulja mindenik Novitius.
Tó t h Sámuel, B e ö t h y Zsigmond, T i s z a László, A n t a l Más itt a kérdés. A gyámiutézetnek gyarapodui kell,
Gábor, L ó n y a y Menyhért gr., R á d a y Gedeou gr., S z á s z mert szegény elmaradott özvegyeinknek és árváinknak a
Domokos, Y ay Miklós báró, R é v é s z Bálint püspök, bizonytalan s e m m i n kívül épen semmijük sincs. De hogyan
S z e n t p é t e r y Sámuel és F e 'je s István fölszóialása után, és mi által ? Úgy, hogy fizetünk előbb ugyan kötvénynyei,
Mo c s á r y i n d í t v á n y á t elvetette. E szerint a bírósági de később — ha executio útján is — pénzzel. Ez helyes;
s törvénykezési rendtartás a letárgyalt szövegezés szerint így gyámintézetünk gyarapodik. Fizetünk tehát mindnyájan
fog a zsinat elé terjesztetni Körmendy indítványával együtt. egyaránt. Oh nem l A törvény igy hangzik — s e b b e n
Egyedül a tervezet 26 §-a, mely igy szól: „Ezen birósá- s s o k a m é l t á n y o s s á g é s i g a z ság — „mindenik
gok c s a k fegyelmi ügyekben ítélnek,* L ó n y a y Menyhért megválasztandó ifjú lelkész köteles első évi fizetésének fe­
gr. közvetítő indítványa értelmében ckkép módosult: „Ezen lét az özvegy-árvái gyáminfcézetbe befizetni.“ Ah értem!,
bíróságok fegyelmi ügyekben a következő §§-okban megál­ tehát a fiatal papok, kiknek különben is a kezdet nehéz­
lapított szabály szerint ítélnek. Egyszersmind 'fentartja az ségeivel meg kell küzdeniük. De jól van, hiszen küzdve
egyház azon jogát, hogy azon ügyeket, melyeket eddig köz­ szép az élet! Úgy ám, de a küzdéshez erő kell 1
gyűlésén Vagy consistoriumaiban intézett el, azontúl ott Igen, de tudjuk azt mi nagyon jól, hogy mi a leg­
intézhesse el.(< nagyobb részben nemcsak azután vagyunk szegények, hogy
papok lettünk, hanem szegények voltunk az előtt is; sőt azt
E l n ö k ezután jelentést tesz a két protestáns hitfe-
is tudjuk, hogy közülünk többet épen szegénysége kénysze-
•lekezet küldöttjeinek tegnapi együttes értekezletéről. A con­
ritett a theologiára. És már a ki szegény volt addig éle­
vent a jelentést helyeslő 'tudomáséi vette.
tében, mint szegény ember lépik ki szegény egyházába is.
Tárgyalás alá került még a missioi kérdésekben be­ No de máskép lesz ezután, gondolja magában, s Kölcsönöz,
adott bizottsági jelentés. .mert hát ruha kell, könyv kell, palást kell, s még sok
K ö r m e n d y Sándor melegen szól a missio ügye egyéb is kell. És íme, még jóformán, be sem lépett egy­
mellett, s fölhívja a convent figyelmét a dolog fontosságára. házába, midőn a tisztelt elöljáróság egész Hiedelemmel tu ­
Javasolja végűi, hogy a convent az ügyet egy bizottsághoz datja^ hogy jövedelme után bizonyos jövedelmi adóval lett
tegye át, mely annak fontosságát mérlegelve, módozatokról megróva. Hiszen ez természetes, gondolja magában, és ezzel vége
gondoskodjék a missio továbbfejlesztésére, is mindennek. De a mint az első egyh. megyei közgyűlésen
B a l o g h Ecrencz azt szeretné, ha a convent fölkér­ megjelenik, egyik tiszteletes kollegája egész barátságosan figyel­
né a kerületeket, hogy szervezzenek oly missio bizottságot, mezteti, hogy ha a bekebelezési dijat ki nem fizeti, nem
mely az adatokat összegyűjtse s majdan a convent elé tér* szavazhat, ha ugyan szavazni kell. Azután egy másik kol­
jeszsze. lega szőrit vele kezet, s csak lassú hangon, hogy más ne
hallja, fülébe súgja, hogy egyházmegyénknek könyvtára is
Szabó János azt óhajtja, hogy a convent ez ügyet
van, oda is évenként egy forinttal tartozik. Ez még el sem
a zsinat elébe terjeszsze.
ment, jön az alpénztárnok úr, s tudomására adja, hogy a
A tárgyalás itt d. u. fél 3 órakor félbeszakadt.
gyámintézetbe bizonyos évi részlettel tartozik, azt pedig
*
* * előre kell fizetni; továbbá, hogy el ne feledje, azt is em­
Az o l á h o r s z á g i m i s s i o számadásainak megvizs­ lékezetébe hozza, hogy gyámiutézeti tartozásáról — ha
gálására kiküldött bizottság ma reggel 8 órától a convent most fizetni nem akar — állítson kötvényt ki, a kamatot
megnyíltáig ülésezett, és tételről-tételre megvizsgálta a szá­ azonban szintén előre ki kell fizetni. No szegény pap, most
madásokat. A bizottság azonban vizsgálatát még ma sem mit csinálsz?! Kiszámítod, hogy mi marad neked. Vigyázz,
fejezhette be. nehogy kifeledd a számításból, hogy a f a k n l t á t o r i á d
csak a közelebbi kerületi közgyűlésig szól! ott ez ovi jö ­
vedelemből még föl is kell szenteltetned magadat; oda pénz
kell (Kolozsvár drága város), de még egy bizonyítványt is
 93
lcapsz arról, hogy már valósággal bevettek a papok sorába,
azért is meg egy nehány forintra szükséged lösz, Mikor eze­
ket mind kiadtad az első évi fizetésedből (ha csakugyan ki­
telik), akkor vess számot magaddal, mi maradt neked, ott
van-é az a 160 frt ? ?
Hogy ez igy van, az természetes, azt senki kétségbe
nem vonhatja. És ha már igy van, én úgy fogom fel, s eb­
ben ügy hiszem, mind Senior, mind Novitius egyetért
velem, hogy a gyámintezet létrehozása alkalmával, a leendő
fiatal lelkészekkel szemben, ügy az igazság, mint a jog,
roppant mértékben meg lett sértve. Hát minő igazság ve­
zérelte mind a gyámintézet létrehozásán buzgólkodó, mind
az azt megerősítő egyeseket és testületet, hogy a legna­
gyobb terhet a leggyengébbekre rakták! ? Az igazság azt
követelte volna, hogy ha már egyszer kötelezővé tették a
fiatal lelkészre nézve első évi fizetésének felét a gyámintó-
zet pénztárába fizetni, ezt a kötelezettséget kivétel nélkül
terjesztették volna ki minden papra. Hiszen, ha a jövedelem
közös, a terűnek is közösnek kell vala lenni. Azért a vi­
lágért sem lett volna visszaható erejű törvény belőle,
a min úgy szerettek s úgy szeretnek lovagolni a „keríté­
sen belőlK-iek, csak az „első évi“ kifejezést kellett volna
„egy év iiv el fölcserélni.
Hát nem látjuk-é, hogy a polgári élet terén hozott
törvények is nemcsak a leendő, de a már élő és működő pol­
gárokat is — s őlső sorban épen őket — kötelezik, azért
még sem jut senkinek eszébe, hogy visszaható erejű
törvényeknek keresztelje azokat? Oh, de arra nem so­
kat ügyeltekI Gyámintézet kellett „mindenekelőtt“ , s mi­
után azt létrehozták azok, kik idvezitőnk figyelmeztetése
szerint valóban nem voltak „fölöttébb igazságosak“, mi kö­
vetkezett abból? az, hogy az utánok következett fiatal nem­
zedéknek kellett a csak papiron lévő gyámintézetet a leg­
nagyobb mértékben valóságban is megteremteni, mórt nem
elégedtek meg amaz igazságos törvény egyszeri betöltésé­
vel, hanem kiterjesztették a fiatal lelkésznek más egy­
házakhoz való átköltözése esetére is.
Ha tisztelt elődeink nem szenderedtek volna úgy el
a föltalálás dicsőségének .mámorában, hanem kimondották
A VALLÁS az emberiség ös korában.
(Folytatás.)
Waitz mondja az Oregon vidéki indiánokról, hogy
ezek a test halála után a léleknek egy évig folyvást enni
adnak a sirdomb mellett; továbbá a floridai indiánokról,
liogy miután megégették a halottat, megégetik annak lak­
helyét is minden benne levővel egyetemben, még pedig nem
holmi fertőtlenitési szempontból, hanem azért, hogy a ház
és a benne lévő tárgyak a meghalt gazdának ezután is
volna mindenkire egyenlőképen, hogy: minden pap tartozik
egy évi fizetésének felét a gyimintézetbe befizetni, úgy ma
nem volna helye a zúgolódásnak, s gyámintezetünk sem
volna még ma is k o l d u s t a r i s ny a.
De ha már igy van, az most az első f o n t o s k é r ­
dés , hogy a gyámintézet létrehozásán belől lett papok tar-
toztak-é s tartoznak-é elődeik özvegyei és árvái számára is
gyámintezetet teremteni, még azon esetben is, ha ők Ösz-
szeroskadnak a terű alatt, vagy pedig ha ők hordozták és
hordozzák az intézet terheit csaknem egészen, miért nem
élvezik akkor annak jogait is azon özvegy papnók és árvák
— a terű hordozása arányában — kik abban, ha máskép
nem is, de keserves nélkülözéseik által részi vettek? Csak
nem akarják, s nem is akarhatják erőszakkal ránk magya­
rázni ama példabeszédet: a mi az enyém, az az enyém, s
a mi a tied, az is az enyém. Ez a fonák helyzet megjárt
eddig tévedésnek, de ha továbbra is igy marad, akkor más
nevet kap.
Még csak egy pár szóm van, a mi már a gyáminté-
zoti pénzek kezelésére vonatkozik. Miután az intézetet meg­
alapították úgy, a hogy, s a pénz is meg volt teremtve
hozzá, addig mig annak pónztárnoka saját falujában vagy a
környéken el tudta helyezni kisebb összegekben két fizető
kezes biztosítása mellett, csak ment a kezelése — bár ak­
kor sem teljesen biztosítva — de miután annyira kinőtte
magát, hogy többé sem egy ember kezén nem maradhatott,
sem pedig kis körben elhelyezni nem lehetett, meg lett
határozva, hogy kezeltessék takerékpónztárilag. íme, hová
lyukadt ki a nagy bölcseseg ! Keserű megtakarított pénzünk
után, vagy tán a melyik után közülünk több 25 % ot fizet,
mi kapunk 4 %-ot. De még az is jó volna, ha tökéletesen
biztos lenne, ámde semmi sincs állandó a nap alatt, még a
takarékpénztárak élete sem. Ki biztosit minket arról, hogy
egy szép reggelen nem arra ébredünk fel, hogy egyik takarék­
pénztár, melyben egy nehány ezer forintunk elhelyezve volt,
m e g b u k o t t ? ? E z azt án már a második f o n t o s
kérdés.
Pál Károly,
eresztényi ref. pap.
szolgálatára lehessenek, sőt e nép törzsei, még kevéssel-
ezelőtt a szolgákat és a nőket is megégették ugyanazon
okból. Patagoniában pedig minden halott temetésénél ölnek
meg egy lovat is.1) Müller Miksa mondja, hogy az Altai
hegység mellékén némely néptörzsek azt hiszik, hogy a h a­
lál a lelket is megsemmisíti, és mégis adnak a halottnak
a temetéskor holmi szükséges dolgokat, a sírnál pedig ételt
tesznek ki azért, hogy a halottakat megfoszthassák minden*
9 Waitz i. m. III. 195, 200. L

.jogos panasztól és mert ha ezt nem tennék)
boszut állanának holmi csapások küldésével *)
Tyloi’ azt mondja, hogy ha végig tekintünk a halot­
taknak tett áldozatokon, látni fogjuk, miszerint azokban az
a szándék nyilvánul, hogy a halottakkal valami jót tegye­
nek vagy szeretetbcí 1 vagy félelemből. Az a gyermekes föl­
fogás, hogy a halottak is megtehetik azt, a mit az élők,
ösztönzi a vad népeket, hogy a meghalt rokonokkal együtt
temessék el azon ruhákat, fegyvereket stb,, a melyeket az
életben használt, és hogy enni adjanak a halottaknak.*V 2)
•Ezért van, hogy p. o. a guineai négerek, tekintélyesebb
embereik temetése alkalmával több rabszolgát és nőt meg­
ölnek azok szolgálatára, és hogy fetisheket is temetnek el
velők. A karaibok előkelőik sírján fegyvereket, vadászku­
tyákat és szolgákat szoktak megáldozni. A fölfedezések ko­
rában az aztékok nem temették el halottjukat a nélkül,
hogy egy edény vizet is ne adtak volna nekik az útra. P e­
ruban pedig még azt is megtették, hogy a nőt elevenen
temették a férj sírjába. És midőn az európaiak kérdezték
ezen tény meglepő okát, azt a választ nyerték, hogy „a
meghaitaknak szükségök van azokra; ők már nemcsak egy­
szer látták, hogy olyan emberek, a kik már régen meghal­
tak, megjelentek, még pedig úgy, hogy velők voltak azon
szolgák stb., a kiket velők eltemettek.u Az indus arclii-
polagus némely vad népeinél pedig az a szokás, hogy mi­
dőn osztoznak a meghalt gyermekei s rokonai, ezekkel
együtt osztozik maga a halott is, osztozik pedig úgy, hogy
az ő számára is szakitnak ki egy portiot és a vendégek
a tor alkalmával az ő portiojából megeszik azt, a mi meg­
ehető, megégetik azt, a mi megégethető és a hamut a sír­
ba temetik.
Vannak olyan vad népek is, a melyek takarékoskodni
is tudnak a halottnak tett áldozatokban. P. o. az észak­
amerikai Winnepeg törzsnél az a szokás, hogy a sirnál
raknak ki sok értékes tárgyat, de a temetés után azon
módon haza is viszik és csak a pipát és dohányt temetik
el. Noha más formaságokkal, de ugyanezt teszik a bengá-
liai santalok is» Legpraktikusabbak a khinaiak. Ezek ré­
szint agyagból gyúrják, részint papírból vágják ki azon
tárgyak alakjait, a melyeket a halott számára megégetnek.
Fentebb említettem, hogy a cultur népeknél is látha­
tók a halott cultus némely maradványai. Igen is láthatók.
Az archeológia s mythologia egyés töredékei kétségtelen bi­
zonyosságra emelik Müller Miksa azon állításának igazsá­
gát, hogy a halott cultus lehetett a legáltalánosabban el­
terjedt ős vallás. Megvolt ez a görögöknél is. P. o. Pa-
troklus temetését úgy rendezte Achilles, hogy a halottal
együtt megégetett a máglyán 2 vadászkutyát és 12 hadi­
foglyot, még pedig a trójai legelőkelőbb családokból való­
kat, továbbá a máglya mellett sok hízott juhot és tulok
ökröt öletett és nyuzatott meg.3) Herodot pedig oly példát
l) M . M ü lle r i. m . 2 1 2 — 13. 1.
V T y lo r i. m . I I . 4 7 7 - 8 . 1.
V I liá s X X I I I . k ö n y v . 165 s. k ö v . v. v.
94
a halottak említ, a mely a halott cultust a nekromautiával kapcsolat­
ban mutatja. P. o. a korinthusi tyrannus Periander az
Acheron melletti Thesprotiában, valami dologban, megkér­
dezte a maga elhalt nejének Melissa-nak lelkét és Melissa
azt felelte, hogy nem fog mondani semmit, mert nagyon
fázik, és pedig azért fázik, mert nem égették meg azokat
a ruhákat, a melyeket eltemettek vele. És Periander, ezt
megtudva, a város előkelőbb nőinek minden becsesebb ru­
háját elszedte, megegettetto.1) A későbbi időkben is meg­
volt a görögöknél az a szokás, hogy a temetéskor áldoztak
a halottaknak, egyéb szükséges dolgok mellett, még szol­
gákat is. Sőt még Philopóimén temetésénél is megtör­
tént ez.2)
A scythákról mondja Herodot, hogy midőn a meghalt
királyt eltemetik, a sirnál megfojtanak egy rabnőt, több
rendbeli udvari szolgával egyetemben, s ezeket is sír­
ba helyezik. Egy év eltelte után pedig ismét ölnek meg
a sirnál 50 szolgát, s ugyannyi lovat.3) A góth néptör­
zsekről mondja Grimm, hogy p. o. a herulok még a ke-
rosztyénség 6-ik századában is folytatták őseiknek ilyen
szokásait, és hogy még ekkor is égettek meg nőt is a
férfi temetése alkalmával. Ugyancsak Grimm mondja a skan­
dináv népekről, hogy ezeknél is szokás volt égetni a sir­
nál egyekek közt kutyákat, lovakat és szolgákat is.4)
A gallusokról mondja Julius Caesar, hogy a teme­
tésnél égetnek meg minden olyat, a miről tudják, hogy a
meghaltnak kedves volt, még állatokat is, sőt kevéssel ez­
előtt kiterjedt ez a szolgákra is.5) Megvoltak e fogalmak
a rómaiaknál is. Ovidiusnál világosan látható egyfelől az,
hogy az itáliai népek is hitték a halottak lelkének olykor­
olykor visszajárását, másfelől az, hogy szükségesnek látták
megengesztelni a lelkeket holmi adományok által és enniök
is adni. P. o .:
Est honor et tumulis, animas placate paternas
Parvaque in extinctas munera ferte pyras.
Nunc animao tenues, et corpora functa sepuleris
Errant, et posito pascitur umbra cibo.
Ov.: Fást.: L. I I .: 55 3. otc.
Ladányi Gedeon.
(Folytatása következik.;
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r , 1 8 8 ) . m á r t . 2 0 -á u .
— Ö Felsége a király folyó hó 11-én fölhatalmazta
a miniszterelnököt, hogy a s z ü k s é g b e l i p o 1g á r i h á-
z a s s á g behozataláról az országgyűlés elé javaslatot ter­
jeszthessen.
a) H e r o d o t . V , 9 2.
*) H e r m a n n : L e h r b u c h d e r g r ie c h is c h e n A lt e r t h ü m e r . 4 0 . §.
2 2 , 2 8 sz. j j .
*) H e r o d : I V . 7 1 . 72.
5) J a c , G r i m m : K le in e r e S c h r ift e n . I I : 2 4 1 , 26 9 .
e) J u l . C a e s : D e h e llo g a ll: V I. 19.
 95

— T erray K ároly, a losonczi állami tanítóképző in­
tézet derék igazgatója, ki múlt hó 6-án ülte meg tanársá­
gának 40 eves jubileumát, közelebbről meghalt Losonczon.
Béke hamvaira!
— Az új érettségi vizsgálati szabályzatot a gym-
nasiumok számára, mint a „Tanáregylet Közlönye" Írja,
már elkészítette az országos közoktatási tanács és remél­
hetőleg nemsokára hivatalosan is közzé fog tétetni.
— Nő doktor, ki érettségi vizsgát tesz. H u g o n -
n a y Vilma grófnő, a zürichi doktor, múlt vasárnap folyó
hó 13-án fejezte be az érettségi vizsgálatokat jó sikerrel.
A budai gymnasiumnak jelenleg a VIII. osztályban működő
tanárai vizsgálták — egynek kivételével, ki a grófnő kor­
repetitora lévén, dr. Lutter N. főigazgató urat kérte fel,
hogy helyette vizsgálja meg a mathematikából a grófnőt.
A vizsgálat a VIII. osztály minden tárgyára kiterjedett, még
a vallástanra, bölcseletre és görög nyelvre is, mely utóbbi
alól sem mentettek fel.
— B abyloniai város. Mr. Hormuzd R a s s a m , ki a
brit rauzeum megbízásából archeológiái kutatásokkal fog­
lalkozik Niniveben és Babylonban, Bagdad közelében a hí­
res régi Nahr-Malka (Fiúmén Regium) mellett egy egészen
ismeretlen Ó-Babylon várost fedezett fel. A londoni „Atho-
naeum“ szerint Rassam már egy csomó érdekes ók- óshio-
rati iratot gyűjtött össze a fölfedezett romok közűi.
— Az evangyólhim F ran cziaországban. Ez or­
szág 40,000 városa közül, a mint mondják, 30,000 már
nyitva áll a protestáns szellemű igehirdetés előtt. A róm.
kath. papok panaszkodnak, hogy mindenütt csak bibliára és
traktatusokra találnak.
— Egyetem es lu th erán u s gyűlés. Amerikából ama
érdekes hirt közük, hogy az edinburgi, philadelphiai egye­
temes presbyteri gyűlések példájára a lutheránusok is ter­
veznek egy ilyen gyűlést, a mely talán a jövő évben Wit-
tonbergben jön össze a 95 tételnek a vártemplom ajtajára
történt kiszegzóse évfordulati napján.
— Táborszky és P arsch nemzeti zenemű-keres­
kedésében Budapesten megjelent: „A toborzás“ Rátkay
László eredeti népszínművének legkedveltebb dalai, 1. Gyöngy­
virág a bokor alján. 2. Zöld leveles koszorú. 3. Kék
csillaggal van tele, 4. Harmat van a faluban. 5. B ar­
na kis legénynek. 6. Haj! egyszer egy kis menyecské­
nek. 7. Haris szállong künn a réten. 8. Síkos a hó. Ének­
hangra zongora kísérettel (vagy zongorára külön) alkalmaz­
ta Erkel Elek. Ára 1 frt, 50 ln\

(2 - 3 ) U I I1 B Í B T S j B - r a r * H R M i .

Egész tisztelettel tudatom, úgy különösen alelkész és tanács urakkal, mint általában az érdeklődő közön­
séggel, hogy nálam boldogúlt atyám, Révész Imrének következő művei készpénzfizetés m ellett tetcnnesen le-
szállított áron. kaphatók :
Alevéltárak megóvásáról és rendezéséről. 30 kr. helyett 15 kr.
A m agyarországi ref. egyház közönséges énekes könyvéről. 25 kr. helyett 12 kr.
Egyházi beszédek Robertson nyom ain. 3-ik füzet. 1 frt. helyett 60 kr.
Adalékok a m agyar protestáns iskolák autonómiájának történetéhez. 80 kr. helyett 40 kr.
A m agyar protestáns hitfelekezetek egyházi és iskolai szükségeinek országos költséggel való fedezéséről.
1 frt. helyett 60 kr.
Mélius Péter emlékezete. 30 kr. helyett 15 kr.
A m agyarországi ref. egyház számára egyházi főhatóságúl fölállíthatni szándékolt konventről. 60 kr. he­
lyett 30 ltr.
A magyarországi protestáns gymnasiumok államjogi viszonyai. 50 kr. helyett 25 kr.
Amagyarországi protestáns egyletről. 70kr. helyett 35 kr.
Adalékok a magyar ref. egyház zsinattartási ügyének múltjához, 40 kr. helyett 30 kr.
Zsinati teendőink mivolta, rendszere és egym ásutánja. Töredékésalapvázlatokegytörvénytervvel stb. 25 kr.
Nehány előleges szó a magyar ref. egyház zsinati előkészületei ügyében. 15 kr. helyett 10 kr.
Igénytelen vélemény a magyar prot. egyháztörténetemjövője ügyében és
Egybáztörténelmi irodalmunk ügyéhez- Együtt 10 kr.
A „Figy e1mező“-ből az 1871, 72, 73, 75, 76, 77 és 78 évi folyamok teljes példányai, egy évi fo­
lyam4 frt. helyett 2 frt. 50 kr., félévi folyam2 frt. helyett 1 frt. 30 kr.
Egyes füzetek ugyancsak a „Figyemezö“-bői (az 1870, 1, 2, 10, 11. 1871, 4, 5, 6. 1872, 3, 4, 5,
6, 8, 9. 1874, 4, 7 kivételével) szintén kaphatók, egy havi füzet 20 kr.-ba számíttatván.
A ki a leszállított ár szerinti összeget közvetlenül hozzám(Debreczen, Piacz, 1822.) bérmentve küldi
be, annak ón is bementve fogomaz illető művet megküldeni. Könyvárusi úton tett megrendeléseknekcsakis azere­
deti s nema leszállított áron tehetek eleget.

j^ .É V É S Z J^Á L M Á N ,
• N yo m a to tt ö t é in János m . k ir . e g y e t e m i n y o m d á s z n á l a z e v . ref. fó t a n o d a b e t ű iv e l K o lo z s v á r t .
XI évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Márczius 27 13. szám
M egjelenik hirdetési dijak:
minden vasárnap.

8zerJtt8Zt$8égi s kiadói szállás:

ERDÉLYI K é t s z e r h a s á b o z o tt g a r m o n d
sor vag y an n ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s

PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
b .-fa r k a s u t c z a 13. s z. h o v a
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
a la p s z e lle m i s anyagi
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k . <Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. E g é s z é v re 6 f r t . ,
f r t ., é v n e g y e d re 1
fé lé v re 3
frt 50 kr

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S : S Z i á i S Z ID o rE lO fe O S .

polgári házasság törvényesen behozatott, és azóta Európá­

Tartalom: H ázasság üg yi h a rcz. I.
tá v . — A re f. e g y e t e m e s c o n v e n t. — Az á ll. ig .
r, t. — I r o d a lo m . — T á r e z a : A v a llá s az e m b e r is é g
( F o ly t a t á s .,) Ladányi G edeon. — K ü lö n f é lé k
N a g y P é t e r . P a r á d i K á lm á n .
HÁZASSÁGŰGYI HARCZ.
i.
Ó - K é r , 1 8 8 1 m á rc z . h ó .
Ha szófctekintiink a jelen társadalmi életben, látjuk,
hogy a modern jogállamok azon bajokon, melyeket az egy­
házak, dogmáikra hivatkozva, a családi élet megalapítá­
sának útjába gördítenek, a polgári házasság behozatala által se­
gíteni akarnak. Másrészt tapasztaljuk, miszerint az egyhá­
zak, első sorban a rém. katliolikus, ezen törekvést mindenben
meghiúsítani iparkodtak. Poroszországban példáúl épen most
készül a prot, orthodixia és a róna. ultramontanismus erős
támadással megrohanni az ottani, még meglehetősen új
polgári házassági törvényt, azon szándékkal, hogy ha­
lomra döntse, mert — úgy mondják a polgári házasság
az erkölcsi romlásnak legtermékenyebb forrása.
Előttem fekszik a „ G a r t e n i a u b ew múlt évi 47-ik
számában megjelent „ Di e C i v i l e k e (t feliratú czikk, mely
az említett mozgalomtól indíttatva, a házassági ügy törté­
nőimét meglehetősen kimeritőleg tárgyalja, és a polgári há­
zasság ellen szórt vádakat erélyesen visszaútasitani törek­
szik. Miután lapjaink tudósításai szerint jelenleg hazai kor­
mányunk is foglalkozik etárgygyal, s rövid idő alatt a facul­
tativ polgári házasság behozatalára vonatkozó törvényjavas­
latot a parlament elé terjeszteni készül, és az ügy egyházi
szempontból is felette fontos, azt hiszem nem cselekszem
felesleges dolgot, ha a fennevezett czikk nyomán rövid vo­
násokban a z o n h a r c z f o l y a m á t r a j z o l o m , m e l y a
h á z a s s á g i ü g y é r d e k é b e n r é g e n k e z d ő d ö t t és
m a i g l a n i s t a r t ; azután pedig, hazai viszonyaink te­
kintetbe vételévé), azon kérdésre a válaszadást megkísértem:
y aj jó n a p o l g á r i h á z a s s á g ü d v ö s és s z ü k s é g e s
i n t;é z m ó n y-é v a g y s e m ?
Múlt évi ápril 1-én háromszáz éve múlt el annak,
hogy H o l l a n d i a és nyugati Frieslandban a facultativ
B ie r b r u n n e r G usz­
ta n á c s r . ü lé s é b ő l,
Ős k o r á b a n .
— H iv a t a lo s ré s z.
nak majdnem minden állama szakadatlanul küzd ez intéz­
mény létesítése érdekében. E tényekkel szemben a gondol­
kodó ajkairól akaratlanúl azon kérdés lebben el: v á j j o n
á ll- é az, h o g y a p o l g á r i h á z a s s á g á l t a l a n é p e k
e r k ö l c s i s é g e v e s z é l y e z t e t i k , és h o g y n a g y o n
ő h a j t a n d ó - é az e g y h á z i e s k e t ó s k i z á r ó l a g o s ­
s á g á h o z v i s s z a t é r n i , i l l e t ő l e g ahhoz r a g a s z ­
kodni.
„ H i s t ó r i a e s t v i t a e m a g i s t r a l Folyamodjunk
felvilágosításért a történelemhez 1 A római birodalom győ­
zelmi mámortól elkábitva, vad tobzódások között sietett alá
a világhistoriai színpadon— vegelpusztulása felé. A nyilvános
életben előbb honos igazságossággal és jellemessóggel együtt
a családi élet erkölcsisége is sírja szélére hanyatlott. Ju ­
lius Caesar, még mielőtt az imperatorok szegyen nélküli bu­
jaságuk által a családi becsületet utolsó maradványaitól
megfosztották volna, azt indítványozta, hogy a rómaiaknak
engedtessék meg, kettős házasságban élni. Ez volt a róm.
pogányság küzdelme saját halálával. Sirhalmain új élet ta­
vasza köszöntött be. A keresztyónség e tekintetben is az
emberiség megváltójaként lepett fel, mert hozta neki a há­
zasság és családi élet egyedül igazi elvét, az apostolok sza­
vaival hirdetvén: „a f é r f i a k s z e r e s s é k f e l e s é g e i ­
ket , m i n t s a j á t t e s t ö k e t , m e r t a ki f e l e s é g e t
s z e r e t i , ö n m a g á t s z e r e t i “ ; azt tanította, hogy „ s e m
a f é r f i n ő n é l k ü l , s e m a nő f é r f i n é l k ü l n i n ­
c s e n a z U r b a n “ a pogány házasság külső köteléke he­
lyett érvényre emelte a szeretet benső kötelmet. Igaz, mig
a keresztyén házasság közintézménye lett a kér. emberi­
ségnek, századok folytak le. A pogány világ erkölcsi sülye-
dósé ugyanis az első keresztyen gyülekezetekben a földi
javak és élvezetek megvetését idézte elő, mely csakhamar a
természetes korlátokon túlcsapongott, és az egyházat végzet­
teljes útakra terelte. „Az, k i t a m e n y b e n a n g y a l o k
i m á d n a k , a f ö l d ö n i s a n g y a l o k a t k í v á n “, igy irt
Jeromos, és Augustinus hozzá tette: „ Cs a k a z t ö k é l e t e s ,
k i s z e l l e m i l e g és t e s t i l e g e l s z a k a d a v i l á g ­
t ó l . “ Ezen asketikus irány megteremtette a szüzességi fo­
gadást, igy történt, hogy a házas élet erkölcstelennek és is ­
tentelennek tartatott, ellenben a coelibatus, mint az „ a n ­
g y a l o k u t á n z á s a “ dicsőítve lett. A házasság ez időben
 97

oly bajnak tekintetett, mely az emberi nem feutartására kal. Egész hévvel vágyódott imádottjának enyelgő átkarolása
szükséges, és az egyházat akarata ellen kényszeritette e z e n , után. És ez oly divatba jött, hogy a nő sértve erezte ma­
az e m b e r i b ti nos t e r m é s z e t á l t a l o k o z o t t v i ­
gát, ha tisztelője őt e kitüntetésben nem részesítette. A
s z o n y t s z e n t e s í t e n i . Létrejött a házasság sacra- champagni grófnő egy alkalommal itéletképen kimondta, mi­
mentuma. szerint házasfelek között sem igazi szerelem, sem igazi
Ebben rejlik minden következő házasságűgyi bajnak vonzalom nem létezhetik.
forrása. A házassági ügyet számtalan rajongó és áhitatosko- i Feslettség a coeiibatus mellett, szerelmeskedés a há­
dó rendszabály körűlárkolta, mely azon rendelkezésben össz- zasságon kivűl: ez volt azon buján sarjadzó erkölcsi gyom,
pontosúlt, hogy a rokonság és sógorság h e t e d i k fokán melylyel az egyházi atyáskodás alatt álló országokban ta ­
belül házasságot kötni tilos. Ez nagy erkölcsi sülyedést lálkozunk, midőn a reformáczio viharos százada boköszöntött.
okozott, különösen kisebb helységekben, hol ennek nyomán , Nem a mi bűnünk, hogy eme torzképeket a történe­
házasságra lépni többé nem lehetett. A helyzet ziláltsága lem lomtárából napfényre kell hoznunk. De mert e rágal­
elvégre kényszeritette az egyházat, hogy a házassági tilalmat mazó támadások, melyek ez idő szerint a polgári házas­
a rokonság és sógorság 4-ik fokára szállítsa le. Mindazáltal VII. ság ellen intéztetnek, nem ostromolnak valami holt betűt,
Gergelynek épen a néptömeg által sikerült a papságot nőtlen­ hanem sújtanak minden szabadelvű választót, ki parlamenti
ségre kényszeríteni. Ez és azon körülmény, hogy a vilá­ képviselőjét meghatalmazta a polgári házasság behozatala
giak házassága egyházi intézménynyé vált, kétségkívül azon mellett szavazni: kénytelenek vagyunk védelmünkre a nép­
oszlopok, melyeken a gazdagság mellett, a rom. egyház óri­ nek, mely előtt a polgári házasság ócsároltatok és a közép­
ási hatalma ez idő szerint is nyugszik. Gergely kíméletlen kori viszony dicsőítetik, fenhangon hirdetni: „ í me , n é z d ,
intézkedései folytán a hatalom tetőpontját érte el. Lé­ az v o l t a ma i d ő n e k e r k ö l c s i s ó g e , m e l y i d ő b e n
legzetet sem vehetett a gyarló földi vándor e túlvilág! ter­ az e g y h á z i h á z a s s á g ű g y i t ö r v é n y h o z á s k o r ­
mészetű hatalom irgalmassága nélkül. Közhitté lett, hogy l á t l a n u l u r a l k o d o t t , és h a t a l m á n a k t e t ő p o n t ­
vezénylete alatt az emberiség erkölcsisóge a legangyalibb, j á n á l l o t t “
s hogy támaszkodhatva eme példányképre, jogosan pana- De valamint a csatázás az éji homály alatt szünetel,
szolkodik az egyház a divatba jövő „ e r k ö l c s r o n t ó “ pol­ és csak a fölkelő nap fuvatja a harcz riadóját, úgy történt
gári házasságra. Igaz-é ez? e téren is. Csak midőn a wittenbergi barát gyújtó szava
Nem nyitjuk fel a történelem könyvét, hogy kellemet­ fölrázta a szellemileg éjjeli sötétségben álmodozó em­
len idézetekkel borítsuk el e szűk keret közzé szorított beriséget, és egyúttal a bűnös házasságról szóló természet-
czikket. Egyszerűen konstatáljuk, hogy a coeiibatus által ellenes rém. kath. dogmát is halomra döntötte ; midőn Lu­
„szentesített“ papság ez időben is, mint ezelőtt, erkölcsisé- ther, ellentétben a pápai tannal kinyilatkoztatta, hogy a
gére nézve az elvetemedettség ugyanazon borzasztó fokán állott, házasság magában véve is „ s z e n t “ és a vallás szerint
annyira, hogy magok a világiak a papság számára szilárd is a társadalomnak legdicsőbb intézménye: csak akkor vet­
házassági kötelmet kívántak, csakhogy nejeik és leányaik te igazán kezdetét a házasságűgyi harcz. Luther lelke­
elcsábításától megóvattassanak és biztosíttassanak. Vagy ha sülten kiálta fel: « U g y a n mi t j e l e n t s e n az,
itt nem, talán a középkori világi házasságban, a mint az h o g y a h á z a s s á g o t m e g t i l t j á k ? h i s z e n a z
a papok által szerkesztett canon által szabályozva volt, ta­ t e r m és z ét i j ogo n a l a p s zi k. E t i l a l o m o l y a n ,
lálhatni fel azon erkölcsi eszményt, melyhez nekünk, az oly m i n t h a m e g t i l t a n á k az e v é s t , i v á s t és a l ­
annyira rágalmazott istentelen és embertelen nemzedékhez, vá s t . Ez t á y o l l e g y e n t ő l ü n k , m e r t a m i t
vissza kellene térnünk? I s t e n t e r e m t e t t és r e n d e l t , a z t m e g v á l t o z t a t ­
Igaz, ama napok szerelemdalnokainak erkölcsi dics­ n i va gy m e g t il t a n i h a t a l m u n k b a n n e m á l l 1.“
énekei meseszerű magasztosságban hangzanak át hozzánk, Érvényre jutott a reformáczio korában azon nézet, hogy a
és a no akkor emelkedett a becsülés és imádás az on magas­ házasság „v i l á g i ű g y .“ B r e n z , a würtembergi refor­
latára, melyen őt a világ*addig sohasem látta. Különös. Mig mátor, határozottan azt tanította, hogy; „A h á z a s s á g i
az egyházi atyák azt állították, hogy az asszony nem Is- s z e r ződé s , mi n t más v i l á g i egyeszsóg, l e g h e ­
fennek hasonmása; mig a canonok a nőt csak a férfi szol­ l y e s e b b e n s z i n t é n a t a n á c s h á z a k b a n vagy
gálójának tekintették a házasságon belül is, addig szűz má s k ö z ü g y i n y i l v á n o s, becsületes, polgári
Mária tisztelése, ki egyúttal isteni és emberi nő, a ván­ h e l y e k e n i n t é z e n d ő e l . <;
dorok, városok és országok védanyja, kinek templomokat és Ezen, a lóm. tannal vívott harezban tehát Luther és
kápolnákét emeltek, az imádat legfőbb tárgya lett. A lovag munkatársai az e r e d e t i k e v e s z t y ó n s é g á l l á s p o n t -
fegyverzett karját nemcsak az örökké tiszta szűznek, ha­ j á t f o g l a l t á k el, m e l y n é l f o g v a a h á z a s s á g a
nem az egész női nemnek és választottjának s hozzá még két e g y b e k e l ő f é l n e k b e l e e g y e z é s e á l t a l meg­
szerelmét és erkölcsileg tiszta bizalmát is szentelte. Két­ k ö t ö t t n e k és é r v é n y e s n e k t e k i n t e t e t t . A wit-
ségtelen, hogy ez a házasságról való egyházi fogalmak el­ tembergi consistorium egy peres ügy alkalmával oda nyilat­
leni reactio volt. De a lovag csakhamar nem elégedett meg kozott, hogy: „Miután nagyon elharapózik az a szokás, moly
a „gage d’amour sans fin* a végtelen szerelmi biztatások­ szerint a jegyesek az esketés előtt egy lakásra mennek lak­
 98
mi és együtt élnek, nem ajánlható ellene büntető rend­
szabályokkal föllépni, m e r t a m e g t ö r t é n t e l j e g y z é s
k ö z t ü k v a l ó d i h á z a s s á g k ö t é s t k é p e z , és ők i g a ­
z i h á z a s t á r s a k n a k t e k i n t e n d ők “. A reformáczio
tudósai ennélfogva az egyházi esketésnek más jogszerű je­
lentőséget nem is tulajdonítottak, mint hogy általa egy már
tényleg fenálló, teljes érvénynyel megkötött, jogilag kétségbe
nem vonható házasság nyilvánosan helybenhagyatik. Az es-
ketést magát a világi felsőbbség felügyeléto alá helyezen-
dőnek vélték. Luther röviden a házasság két oldalát emigy
fejezi ki: „A szerződés körüli eljárást az urak és tanácso­
soknak átengedem, de ha tőlünk kívántatik, a jegyeseket a
templomokban megáldani, érettök imádkozni, vag’y őket meg
is esketni, ezt tenni kötelesek vagyunk. tt
Az igy előidézett helyzet ellentétes mivolta ekkép je­
lezhető : Mig a róm. egyház a világuralom elnyerése és az
államok subordinatiojának keresztülvitelére czélzó terveinél
fogva a házassági ügyet egyedül dogmái szerint akarta
rendezni, addig a reformáczio elvei szerint az egyházi tör­
vénykezés helyébe a házasság ügyében is az állam lépett, és
azóta minden állam ezen ügyet saját viszonyai szerint sza­
bályozni törekedett.
Azonban a reformáczio elve is elvesztette tisztaságát
abban a perczben, melyben a prot. egyház külső hata­
lomhoz jutott. Az ügy körüli harcz űj alakot öltött. Nem­
csak a hitfelekezetek egymás közt kezdettek vitatkozni, ha­
nem az államnak ellenfelei is lettek. Ezen körülmény az
államokat arra kényszeritette, hogy a kérdés gyökeres meg­
oldását kisértsék meg saját álláspontjukból, mert kötelessé-
gök arra intette, hogy polgáraik egyenlő oltalmát bizto­
sítsák. Törekvésük oda irányult, hogy a házassági ügyet az
egyházak egyoldalú, intoleráns befolyása alól kiszabadítsák.
A kérdés ez oldaláról befejező czik künkben fogunk
szólani.
Bierbrunner Gusztáv.
A REF. EGYETEMES CONVENT.
(Ötödik napj
MAvc7. 12.
A magyar reformált egyház egyetemes conventje ma d. e.
10 órakor folytatta tegnap félbeszakított tanácskozását. A múlt
ülés jegyzőkönyvének fölolvasása s hitelesítése után kimon­
dotta a convent, hogy miután a domestica tervezetében
a missio ügye is benfoglaltatik, az utóbbit külön szervezni
s külön tárgyalni nem látja szükségesnek.
A domestica tervezet fölolvastatván :
K u n Bertalan püspök a javaslatot általánosságban
elfogadja, s indítványozza, hogy az egészet a convent az
egyházkerülethez utasítsa. A kerületek a tervezetet megbí­
rálván, jelentéseiket az elnökséghez küldenék, mely e czélra
ad hoc conventet hívna össze, vagy pedig az ügy a zsinat
ideje alatt tartandó conventben tárgyaltatnék.
R ó v a y Lajos hozzájárúl Kun indítványához, nem kü­
lönben S z e n t p é t e r y Sámuel.
P e t e r d y a tervezet ellen van, mert abban az egy­
házra nézve újabb megterheltetést lát.
Bj e öt hy Zsigmond pártolja Kun indítványát, egy­
szersmind javasolja, hogy a convent mondja ki a domesti-
cának elmaradhatlan szükségességét, úgy, hogy épen a szük­
ségesség szempontjából ajánlja a zsinat végrehajtó figyel­
mébe.
A n t a l Gábor azt tartja, hogy a czélnak, az egyház
érdekeinek ezen. tervezet tevékenysége körét illetőleg leg­
jobban megfelel. Nem tartotta volna szerencsés gondolatnak,
ha a domestica körébe belevonják az egyházmegyék több­
féle szükségleteinek fedezését, azért, mert ez esetre a do­
mestica önkéntes jellege okvetotlenűl veszélyeztetett volna,
a mennyiben az egyházmegyék saját szüköégleteiket tar­
toznak fedezni, mások szükségleteiről pedig keresztyéni
szempontból illik gondoskodnak. A javaslatot különben ál­
talánosságban elfogadja, de az a megjegyzése rá, hogy azon
tervezgetés és remény, mely a §-ok köze van szúrva, köny-
nyen félsertésekre adhat alkalmat, mert sokan újabb ter­
het fognak benne látni mindamellett, hogy a tervezetnek
teljesen önkéntes jellege van. Mindezek folytán indítványoz­
za, hogy fogadtassák el már itt a javaslat azon szakaszok
kihagyásával, melyek csak óhajt és tervezgetést foglalnak
magukban, s azután leküldetvén az egyházkerületekhez,
mintegy segélyegylet-tervezet terjesztessék elő a zsinatnak.
R é v é s z Bálint Kun indítványát pártolja.
K ö r m e n d y Sándor azt szeretné, ha a convent a
tervezetet főbb elvekben megvitatná s úgy küldené le az
egyházkerületekhez véleményezés végett.
Szóltak még L u k á c s Dániel és K á n t o r Sámuel
Kun indítványa mellett. A convent végül a domestica-ter-
vezetre vonatkozólag Kun Bertalan inditváuya értelmében
határozott, azaz azt a kerületekhez küldi, s csak ezek vé­
leményezése után terjesztendi a zsinat elé.
Az özvegy-árva sególyegyletet, mint a domestika részét,
szintén a kerületekhez útasitották.
Következett a z s i n a t ö s s z e h í v á s á n a k kérdése.
E tekintetben a convent azt határozta, hogy a zsinati kép­
viselők választását az elnökség útján elrendeli. Egyes ke­
rületek főgondnokaiból és az Öt püspökből álló bizottságot
küldött ki továbbá, mely a zsinat ügymenetét dolgozza ki.
E bizottság ma délután vagy holnap reggel ül össze,
A tárgysorozat szerint vita alá került az o r s z á g o s
t a n ü g y i a l a p o k és a l a p í t v á n y o k ügye.
R é v é s z Bálint indítványozza, hogy a kérdés meg­
vizsgálására bizottságot küldjön ki a convent.
M o c s á r y Lajos annyira kényesnek tartja az ügyet,
hogy még azt sem akarja megmondani, miért tartja kényes­
nek. Ennek folytán azt indítványozza, hogy a kérdés z á r t
ü l é s b e n tárgyaltassék. (Helyeslés.)
A convent R é v é s z indítványát elfogadván, bizottsá­
got küldött ki a kérdés tanúlmányozására, mely a követke­
ző tagokból áll: Tóth Sámuel, Török Pál, Takács János,
Balogh Ferencz, Hegedűs László és Mocsáry Lajos. A con­
vent ennek folytán a kérdésben zárt conferenţiat nem tart.
*

Ezután az oláhországi missio számadásainak megvizs­
gálására kiküldött bizottság jelentését olvasták fel. A bi­
zottság által a jelentésben foglalt javaslatokat a convent
mind elfogadta, kivevőn azt, hogy a missio segélyezésére a
kormány hivassák fel, mert az állam semleges, és ha egyik
felekezetnek ily czélra segélyt adna, más felekezet is igé­
nyelne segélyt hasonló czélra.
A G u s z t á v - Ad o l f - e g y l e t t e l való szerves össze­
köttetés kérdésére nézve kiküldött bizottság előterjeszti je ­
lentését, melyben javasolja, hogy a szóban forgó egylettel
való szerves összeköttetés eszméjét ejtsék e l ; e helyett a
domesticáról szóló szabályzat megalkotásakor történjék in­
tézkedés, mely a Gusztáv-Adolf-egyletnek az egyház által
való rendszeros segélyezését biztosítsa.
Az ü n n e p és v a s á r n a p megtartására vonatkozó
kérvényt a convest az egyházkerületekhez utasította.
Az egyetemes tanügyi bizottság által előterjesztett
s z e r v e z e t elfogadtatott.
Ezután az egyes kerületek által felterjesztett ügyek
vétettek elő.
A Dunántúli kerület kéri a convent intézkedését az
iránt, hogy a vallásügyi országos törvények megsértői az
állam által büntettesseuek. Ezen kérelem a közelebb kiadott
büntető-törvény folytán superálva lett.
Kéri továbbá a dunántúli kerület a conventet, hogy
a vadházasságok megakadályozását ezélzó intézkedéseket
tegyen.
K ö r m e n d y Sándor indítványozza, hogy a kormány­
hoz fölirat intéztessék, melyben arra kéretnék, hogy az
egyháztestületeket és egyes lelkészeket a vadházasságok
megakadályozásában lehetőleg támogassa,
B a l o g h Ferencz az ügyet az egyházkerületekhez kí­
vánja előbb leküldeni.
A convent ez indítvány értelmében határozott a szó­
ban forgó kérelemre nézve.
Ezzel az ülés még nehány kérvény elintézése után,
délután 1 órakor véget ért.
* leg andrásfalvi (Bukovina) lelkésznek a pitesti egyház ellen
* fenn lévő követelésére nézve a bizottság azon véleményben
A missio költségei számadásának megvizsgálására ki­
küldött bizottság ma reggel ismét ülésezett, és végleg be­
fejezte a számadások megvizsgálását, s vizsgálatainak ered­
ményét kimerítő jelentése kíséretében, melyet a bizottság
jegyzője, Szabó János úr szerkesztett, a mai conventi ülés­
nek bemutatta.
A convent küldöttsége a kihágásokról szóló új bün-
tetőtörvenykönyv 53 §-a tárgyában ma délután 4 órakor
az evangélikus hitfelekezet küldötteivel egyetemben zártkörű
értekezletet tartott, melyben némi vita után a G y ő r y
Elek által ez ügyben szerkesztett kérvényt változatlanul el­
fogadta. E kérvényben az illető sérelmes § akként való mó­
dosítását sürgetik, hogy a lelkész idegen hitfelekezethez
tartozó szülők gyermekének megkereszteléséről ne legyen
kénytelen anyakönyvet vezetni, hanem a keresztelésről egy­
szerűen bizonyítványt tartozzék kiállítani s azt záros ha­
táridő alatt azon lelkészhez küldeni/ kinek egyházközségé­
hez* a szülők tartoznak. A kérvényt holnap (vasárnap) d. e.
99
10 órakor Sz e b e r é n y i Gusztáv, T ö r ö k Pál suporinten-
densek, továbbá R a d v á n s z k y Béla b. és V ay Miklós
báró egyetemes felügyelőkből álló bizottság a képviselő-
ház elnökének, a miniszterelnöknek, valamint a cultus- és
igazságűgyiminisztereknek fogja átnyújtani. Az értekezlet
másik tárgyát a Debreczenben tartandó zsinat programmja
képezte, melynek megállapítására, mint jelentettük, ma reg­
gel bizottságot küldött ki a convent. Ez ügyben hosszú
vita fejlődött k i; az értekezlet végre abban állapodott meg,
hogy a zsinati tagok már október 30-ikán tartozzanak Deb-
reczenben megjelenni, a hol e napon előórtekezlet lesz. A
programúinak előre való megállapítását nem tartotta ez él-
szerűnek az értekezlet^ minek folytán ezt a zsinatra bízza.
Az értekezlet d. u. 6 óra után ért véget.
*
*
*
A ref. convent ele terjesztett missioi számvizsgáló bi­
zottság jelentéséből közöljük a következőket:
A bizottság megvizsgálván az 1874— 1879 évekről
vezetett számadásokat, azokat tökéletesen rendben lévőknek
találta. Ehhez képost a missioi alap pénztári állása az 1879
óv végén, az 5079 frt 9 kr. bevételből a 3741 frt. 64 kr.
kiadási összeg levonatván, volt 1337 frt. 47 kr.
Az erdélyi állandó igazgató-tanács az oláhországi mis­
sio működéséről jelentést terjesztett a convent elé, melynek
következő pontjaira hívja fel a bizottság a convent figyel­
mét : 1) Király Ő Felsége 200 frtot adományozottá pitesti
egyház részére; 2) a csak 600 frt. évi javadalmazással el­
látott missionarius részére a közoktatási minisztérium út­
ján a közös külügyminisztériumtól szabad utazási jegy vol­
na kieszközlendő; 3) általában a moldva-oláhországi missio
fejlesztése az egyetemes egyház buzgalmába ajánltatik; 4)
a missioi intézmény részére illetékmentesség volna kiesz­
közlendő ; 5) tekintve a moldva-oláhrrszági missionak nem­
zeti tekintetből eléggé nem hangsúlyozható közérdekű vol­
tát, eme czélra állami segély kieszközléséro kell törekedni.
Végűi Tomka Károly volt pitesti (Oláhország), jelen­
van, hogy az nem tartozik a convent elé, indítványozza tehát,
hogy az illetékes fórumához, az erdélyi egyházkerülethez
áttétessék.
(Hatodik nap.)
M á rcz. 13.
A convent ma d. e. 11 érakor tartott ülésében foly­
tatta és bevégezte tanácskozásait. A napirendet folyó ügye k
töltötték ki. S z e n t p é t e r y Sámuel kéri a conventet, hogy
az é n e k e s k ö n y v elkészítésére nézve intézkedjék. N a g y
Pál, az énekes könyv szerkesztésére kiküldött bizottság el­
nöke azon kijelentésére, hogy a bizottság működik, de
munkálatát be nem fejezhette — convent e kérdés fö­
lött napirendre tért.
A d u n á n t ú l i k e r ü l e t föliratában arra kéri a
conventet, hogy intézkedjék az ott tapasztalt népesedést
gátló körülmények megváltoztatására, s ez irányban Írjon
fel a kormányhoz A dunántúli kerület ez indítványa hosz-
 100

szabb vitát keltett, végűi a gyűlés abban állapodott meg, figyelmessé tétetvén az illető elöljáróság, hogy előzetes en­
hogy az indítvány vétessék le a napirendről. gedély nélkül birtokot jövőre árverezés alá ne bocsásson.
E perczben érkezik V a y Miklós báró nehány tag kí­ A bölöni egyházközségnek megengedtetik, hogy erde­
séretében. jelentvén, hogy a két egyház által az 1868: jéből 1300 drb elévült szálfát eladhasson és hogy a be­
53 t. ez. 12 §-a és az 1879: 40 t. ez. 53 §*ának ki­ veendő összeget a már 6163 írtra növekedett kepeváltsági
egészítése tárgyában együttesen szerkesztett kérvényt a alaphoz csatolhassa, de a papi és tanítói fizetésnek sem a
belügyi, közoktatási és igazságügyi minisztereknek, továbbá tőke 8% , sem ennek 69/0 kamataival leendő megváltása
a képviselőház elnökének a tegnapi zárt értekezlet által nem engedélyeztetik, útasittatván az egyházközség a kepe­
kiküldött bizottság átadta. A fogadtatás mindenütt szívé­ váltsági szabályok szabatos megtartására.
lyes volt. Reményét fejezte ki egyszersmind az elnök, hogy A válaszúti ogykázközség papi állomásával összekö­
a petitionak eredménye lesz. A jelentést éljenzéssel vette tött s újabban módosított fizetés dijlevelét az ig. tanács
tudomásul a gyűlés, s azután folytatta a tanácskozást. helybenhagyja és megerősíti a kér. közgyűlés jóváhagyása
A t a n ü g y i b i z o t t s á g egy önálló bölcsészeti tan fentarfcásával. Ezen dijlevél szerint az új fizetetés 430 frfc.
folyam fölállítását inditváuyozza. Ez irányban már a tan­ 20 kr.
ügyi kérdéseknél történt intézkedés, ennek folytán erre A szakácsi egyházközségnek Nagy László h. esperes
nézve az ott hozott határozatok maradnak érvényben. fölterjesztése alapján megengedtetik, hogy eladhassa czilie-
Az 1879 évi convent által függőben hagyott kérdé­ res erdője fáját egy egyházmegyei biztos jelenlétében elő­
sek ezúttal is függőben hagyattak. zetesen megállapított árverési föltételek szerint. A beveen­
Végűi T ó t h Sámuel jelenti, hogy a zsinatot előké­ dő vételár részben a templomfedésből keletkezett adósság
szítő bizottság tegnap este a következő megállapodásra j u ­
törlesztésére fordítandó, részben tőkésítendő.
to tt: A zsinati tagok október 29-én Debroczenben legye­ r. t.
nek, hol akkor előértekezlet lesz. Október 31-én a zsinat
megnyitását istenitisztelet előzi meg, melyen az imát a leg­
öregebb superintendens fogja mondani. Rendező bizottság
IRODALOM.
alakítására R é v é s z Bálint, mint elnök kéressék fel. A
vasúti és gőzhajozási társulatok ingyenes vagy esetleg le­ A t i s z á n t ú l i r e f o r m á t u s középiskolai tanáregyesület
szállított menetjegyek kiadására kerestessenek meg. évkönyve. Az 188% i évről. Szerkesztette: Gergely Károly,
A convent tárgysorozata ezzel ki lévén merítve, V a y egyesületi jegyző. Harmadik évfolyam. Ára 1 frfc.; megren­
elnök köszönetét mond a tagoknak azon buzgalomért, rnely- delhető a jegyzőnél vagy Csáthi Károly könyvárusnál. Az
lyel a tanácskozásokban részt vettek. B e ö t h y Zsigmond egylet évről-évre nagyobb virágzásnak örvend, szépen meg­
a. convent nevében az elnöknek mond köszönetét tapintatos felel kitűzött nemes czéljának. Jelenleg 5 tiszteletbeli, 21
működéséért. (Hosszes éljenzés.) Végűi T ö r ö k Pál su­ alapitó, 51 pártoló, 105 rendes es igy összesen 182 tagja
perintendens rövid imát mond, s ezzel a convent tárgya- van, 22-vel több a tavalyi létszámnál. Az egylet szellemi
ásait fél 2 órakor végleg befejezte. működéséről is a legnagyobb elismeréssel és méltánylással
szólhatunk, mely a jelen fűzet kétségbevonhatlan bizony­
sága szerint, igen gazdag eredményt tüntet fel. Lapunk
szűk tere nem engedvén meg, hogy a 120 lapra terjedő
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
fűzet minden egyes közleményét érdeme szerint ismertessük
K o l o z s v á r t , 1 8 8 1 . m á rc z . 2 0 . és méltányoljuk, kénytelenek vagyunk változatos és gazdag
Jelen vannak: Nagy Péter püspök, mint elnök, br. tartalmának rövid fölemlitésére szorítkozni, mely a követ­
Bánffy Albert, Incze Mihály, dr. Kolozsvári Sándor, Szász keze : Az egyesületi tagok névsora. A közgyűlés jegyző­
Béla, dr. Jene:. Viktor, Parádi Kálmán, Bodor Antal titkár, könyve. Elnöki megnyitó beszéd. Szegedi Sándortól. Jelen­
Szabó Ádám számvevő, Deák József pénztárnok. tés az egyesület állapotáról, Gergely Károly tói. Pénz tárnoki
Az ülésen lcivűl elnökileg ellátott 28 ügy előterjesz­ jelentés. Osterlamm Ernőtől. A vallás az emberiség ős ko­
tetvén, helybenhagyatott. rában. Ladányi Gedeontól. Minő eszközökkel lehet prot. kö­
Az 1880 évi államsegély kiosztása iránt véleményes zépiskoláink benső életére hatni, szellemét éleszteni, s a
javaslattételre kineveztetnek: főtiszt. Nagy Péter püspök, növendékek tanulás vágyát, erkölcsét, jellemét fejleszteni és
dr. Kolozsvári Sándor, Szász Béla, Debreczeni József, Baló megerősíteni? Száz arany frank jutalmat nyert pályamű.
Sándor, Szabó Ádám és Bodor Antal. Futó Mihálytól. Visszatekintés a hazai és külföldi középis­
A titkár jelentvén, hogy Biró László utódai ellen kolai tauűgy múlt évi nevezetesebb mozzanataira. Bokor
fenálló követelés kiegyenlítése nem létesült, kéri útasittat- Józseftől. A szathmári ref. iskola története. Kovács István­
ni az ügyvédet, hogy Szabó Gyula és Szabó Polixéna ha­ tól. A gyinnasiuinainkban fenálló önképző egyletek. Ladá­
gyományosok ellen a pert folytassa. nyi Gedeontól. A „hogy“ kötőszó. Barkász Károlytól. A t i ­
A ni.-vásárhelyi collegium elöljárósága által a vég­ szántúli ref. középiskolai tanárok nyugdíj- és gyámintéze­
rehajtás útján szerzett kéderfáji birtok eladása iránt be­ tének alapszabályai. Szerkesztői végszó.
nyújtott vásárszerződés kelybenhagyatik s megerősittetik, F ü z e t e s v á l l a l a t o k : „ A föld és népei“ czimű földrajzi
 101
vállalat 35— 38 főzetei közelebbről hagyták el a sajtót. E
fűzetek, több sikerűit kép kíséretében, Afrikáról, az afrikai
szigetekről és Ázsiáról szólanak. — Kautmann Magyar Le-
xiconának 71 és 72 füzete szintén a napokban került ki a
sajtó alól, amaz Budapest vigadójának; ez a föld féltekéinek
képét adván mellékletül.
C h a n n i n g E l i er y V i l m o s v á l o g a t o t t mű ­
ve i . Angolból fordítják és kiadják az unitárius tanárok
(Ferencz József, Bénozódi Gergely, Kovács János, Kovácsi
Antal, Péterfi Dénes és Boros György). VI. köket. A tö­
kéletes élet. Ára 1 frt. 20 hr. Fordítók és kiadók a meg­
előzött öt kötetben korunk ez apostoli szellemű szónokának
és írójának életében megjelent műveiből kiválogatták és a
magyar olvasó közönségnek bemutatták, a melyeket úgy a
Channing nemes és emberies gondolkodásmódjának jellem­
zése, mint viszonyaink szempontjából kiválóan becseseknek
és közérdekűeknek tartottak, melylyel vállalatukat bevég-
zettnek tekintették, miután a megelőzött kötetekből a hír­
neves írónak csupán amerikai viszonyokat érintő beszédei
és értekezései maradtak ki. Azonban a múlt évben, mint
Channing születése századik évfordulóján, Amerika, Anglia
s az európai continens több helyein a tiszteletére rende­
zett ünnepélyek által indíttatva érezték magukat, hogy a
nagy szellem iránt tiszteletüket ez alkalomból is valami
úton kifejezzék. De miután emlékünnepély tartásának itt
nem lett volna oly nagy jelentősége, mint Amerikában és
Angliában, s nem is lehetett oly messze kihatóvá tenni:
emlékünnepély helyett a Channing műveiből korábban ki­
A VALLÁS az emberiség ös korában.
(Folytatás.)
A lithvánoknál és poroszoknál a keresztyén középkor
néhány századán át megvolt az a szokás, t. i. mig e né­
pek pogányok voltak, hogy a halottak a sírnál egyebek
közt szolgákat is áldoztak. A mordvaiak közt jelenleg is
minden család évenként áldozik az ősök sírján.1) A keresz­
tyén népeknél sem hamar enyésztek el ezen eszmék. A 8-
ik századig általános szokás volt Sz. János nap előtti est­
vén ételt vinni a halottaknak a temetőbe. Sőt valljuk meg,
hogy a legcivilisáltabb népeknél is mind e mai napig lát­
hatók a halott cultus némi emlékei. Azon dajkamesék, a
melyek a temetőkben járó éjjeli kísértetekről szólanak, ama
cultus maradványai. Mennyi civilisait ember van, a ki fél­
ne éjjel járni a temetőben, vagy éjjel bemenni azon szo­
bába, a melyben halott fekszik.
Az őskori emberek vallási életének másik nyilatkozata
x) Barna Ferdinand: A mordvaiak pogány Istenei. Érteke­
zések a nyelv- és széptudományok köréből. Kiadja a magy. tud.
akad. 1879.
adott öt kötetet egy hatodikkal bővitették meg. E kötet
tizenkét beszédet foglal magában Channing hátrahagyott és
élte utolsó éveiben irt dolgozataiból. E tizenkét beszéd meg­
annyi sugara, együtt pedig teljes fényképe a tökéletes élet­
nek, melyet az ember e földön vallás-erkölcsi tekintetben
elérhet. E beszédek mindenike magában véve is ogy bevég-
zett egészet alkot, mindazáltal lehetetlen bennök az össz­
hangot észre nem venni, melyek szerzőnek hit- és erkölcs-
tani rendszerét logikai egymásutánjában és sorrendjében
tüntetik fel. A 176 lapra terjedő nagybecsű mű tartalma a
következő: Előszó. Ferencz Józseftől. Az emberben lévő val­
lási elv. Az Isten, kijelentve a világegyetemben és az em­
beriségben. A közös atya. Az atya szeretető az emberek
iránt. Az élő Istenben való bizalom. Az élet Isten ado­
mánya. Az élet valódi czélja. A vallás töbéletesitő ereje.
Jézus Krisztus a mi testvérünk, barátunk és szabaditónk.
A keresztyén vallás lényege. A keresztyénség czélja a tö­
kéletes élet. Az egyetemes egyház.
A k ö z s é g i e l ö l j á r ó s á g h a t á s k ö r e és teendői a
büntető ügyek körűi. Az új büntetőtörvények és miniszteri rende­
letek szellemében irománypóldákkal. Irta Kassay Adolf. Ki­
adta: Bartalits Imre kiadó nyomdatulajdonos Budapesten.
Ára 60 kr., kötve 80 kr. Ajánljuk az illetők figyelmébe.
Táborszky és Parsch uemzeti zeneműkereskedósében.
Budapesten megjelent: „Komoly ábránd“, Scholtz Hermann
urnák barátilag ajánlva. Zongorára szerzé: Thern Károly.
Ára 1 frt. 20 kr.
volt az á l l a t i m á d á s . Ennek eredetét illetőleg különböző
hypothesiseket fogadtak el az ethnologok. Némelyek szerint
onnan keletkezett, hogy a mikor az emberek nyelve még
nagyon fejletlen volt, gyermekeiket állatnevekkel nevezték
el. És ezt a nézetet azzal indokolják, hogy még ma is sok
vad nép van olyan, a melyeknél az egyes törzseknek állat­
neveik vannak, p. o. bivaly törzs, kutya törzs, varjú törzs
stb és mindenik törzs szentnek tekinti azt az állatot, a
melynek nevet viseli, az ilyen állatot megenni véteknek
tartja, holott a testvér törzsek szent állatját szivesen meg­
eszi. Mások sokkal egyszerűbben magyarázzák, t. i. úgy,
hogy az ember látta a vérengező állatnak az övénél sokkal
nagyobb erejét, következéskópen félt tőle, s egyszerűen e
félelem szülte az állatimádást. Ismét mások úgy, hogy ez
szorosan összefügg a halott cultussal. Nevezetesen látta az
ember, hogy az állat megette az ő kedveltjét, tehát ez
már azon állatban v an; következésképen az az állat oly
arányban lett cultus tárgyává, a mily arányban fejlődött a
halottak cultusa
Akárhogy jött létre az állat cultus, kétségtelenül igaz
annyi, hogy ez is egyik stádium volt az ős emberek vallá­
si fejlődésének folyamában. Bizonyítja ezt az a körülmény?

hogy a fölfedezések korában megvolt Peruban, Mexicoban,
•a Karaib szigeteken és másutt, noha e népek már ekkor a
fejlettségnek oly magas fokán álltak, hogy a napot is imád­
ták. Továbbá bizonyítja az, hogy némely históriai népeknél
is tiszta világosságban látható egy állatfaj cultusa, u. m.
a kigyóé. És mindjárt itt jegyezzük meg, hogy az állat
'Cultus a mostani vad népeknél úgy van meg, hogy a helyi
viszonyokhoz képest csaknem minden nép más-más állatot
tisztel, és csak egy állat van olyan, a melynek cultusa ál­
talánosnak nevezhető, s ezen állat a kígyó.
A kígyó cultus eredetére nézve is több hypothesis
van. Némelyek szerint az ég villámainak kígyó alakja vezette
erre az ős embereket.1) Mások szerint a tűz föltalálása után
keletkezett. Nevezetesen a kigyó nyelvét hasonlónak talál­
ták az emberek a tűz lángjához és a kigyó sziszegését a
lobogó láng hangjaihoz.*2) Ismét mások szerint e cultus ere­
detének kimogyarázását nagyon megkönnyíti az a tapasz­
talás, hogy csaknem minden olyan vad népnél, a melyek
ma is tisztelik a kígyót, csak a szelíd kígyók részesülnek
e tiszteletben. E tapasztalás természetesen vezeti az embert
•azon gondolatra, hogy a szelid kígyót mintegy hálából imád­
ják azért, mert nem mérges.
A kigyó cultus föltalálható némely históriai népeknél
is. P. o. Herodot mondja, hogy Egyptomban Thebe környé­
kén szent kígyók vannak, a melyek egészen szelídek, és a
melyeket, ha megdüglöttek, Zeüs (Ammon) templomában te ­
metnek el, mert azt hiszik, hogy azok Zeüs szent állatjai.3)
Továbbá megvolt Indiában, Phoeniciában és Babyloniában,
Sőt a görögöknél is megvolt, még a persa háborúk korában
is , P. o. mikor a persák nyomultak Athéné felé, a város
lakossága nem akart menekülni, de midőn megtudta, hogy
Athéné Polias templomának szent kígyója érintetlenül hagy­
ta az elibe tett mézet, már akkor menekült, mert ez azt
jelentette, hogy a szent kigyó is elhagyta a várost.4) A
lithvánoknál mindaddig, inig e nép a keresztyén vallásra
nem tért, általános szokás volt, hogy minden család táplált
egj-egy szent kígyót. Mindezen okoknál fogva azt állítják
némelyek, hogy a kigyó cultus lehetett az emberek legré­
gibb vallása.
Másik régi vallás volt a n é p f ő n ö k i m á d ás. E
cultus létrejöttét is többféleképen magyarázzák. Némelyek
egyszerűen onnan származtatják, hogy az ős ember, mint
jóltevőjét és pedig mint egyetlen jóltevőjót tisztelte azt, a
ki testi erejével vagy ügyességével megvédte azokat, a kik
hozzá csatlakoztak. E fölfogás szerint inkább a régibb, mint
a későbbi korban kell keresnünk e cultus létrejövetelét.
Mások csak a fejlődés nagyobb fokán képzelik ezt lehető­
nek, t. i. akkor, a mikor yolt az emberek közt valami kor­
látlan hatalmú monarchia forma társadalmi szerkezet; és
akkor, a mikor már ismerték az emberek a test és lélek
közti különbséget. Ezen fölfogás szerint a főnökök lelkének
a) Schwarz: Dér Ursprung dér Mythologie 27 1.
*) Caspari i. m.
3) Herodot II: 74.
*) Grote Hist.: of Grece IV. 455—6 1.
102
cuHusa változott át az élő főnök imádásává. Akárhogy tö r­
tént, igaz annyi, hogy még ma is vannak vad népek, a
melyek a szó betű szerinti értelmében imádják uralkodóju­
kat. P. o. Merolla missionarius beszéli, hogy nyugoti Af­
rikában. a singa-i királynő Istennek vallotta magát, és mi­
dőn ő kérdezte tőle: „ki teremtette a világot?“, a királynő
azt felelte: „ki más, mint az ón őseim.u „Hát Felséged
birja-é őseinek ezen hatalomteljességét?“ „Hogyne, sőt ón
még hatalmasabb vagyok, mertMazamba ország is az enyim.“
Ugyancsak Afrikában némely néger kaffer törzseknél az
uralkodó nemcsak uralkodik, hanem „minden jó forrása,
mert tőle származik minden jó, még az emberek egészsége
is; ő az az emlő, a melyből szívja a nép mind ételét,
mind italát.“ 1) A chinai nép már nem vad nép, mégis a
császár az ég fia.
Ladányi Gedeon .
("Folytatása k övetkezik .;
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 188). márt. 2G-án.
— Kitüntetés« Tóth Lajos, debreczeni ref. tanítót
34 évi hű szolgálatáért király Ő Felsége a koronás arany
érdemkereszttel tüntette ki.
— A m . tu d . akadém ia Ballagi Mórt kérte föl Ré­
vész Imre fölött emlékbeszéd tartására. E hírrel kapcsolat­
ban megemlítjük, hogy több oldalról fölmerült az az eszme,
hogy Révésznek Debreczenben szobrot kell emelni. Tóth
Sámuel a „Prot. Lap“ közelebbi számában e tervre azon
helyes észrevételt teszi, hogy a begyülendő adakozásból sok­
kal jobb volna megvetni egy prot. irodalmi társulat alapját.
— Tarczi Lajos, a protestáns tauűgy veterán baj­
noka, ki közelebbről ünnepié félszázadás jubileumát, f. hó
20-án Bócsben hirtelen meghalt. Vesekő bajban szenvedett,
s a műtétet, mely rajta végrehajtatott, nem vala képes túl­
élni az agg test. Hamvai hazaszállittatnak, hogy az anya­
földben pihenjenek egy küzdelmes, hosszú élet fáradalmai
után.
— M agyarok a Szentföldön. A trónörökös jeruzsá*
leini útja alkalmából dr. Márki Sándor érdekes czikket kö­
zöl a „Földrajzi közleményekében azon magyarokról, kik
szintén a Szentföldön jártak. Keletre a zarándokolások már
szí. István idejében megkezdődtek s a Jeruzsálembe igyek­
vő magyarok számára valószínűleg szt. István alapított
templomot és szállóházat. De úgy látszik e telep nem so­
káig virágzott, 1135-ben egy Petronella nevű gazdag asz-
szony 100 bizanczi aranyon két házat vett Jeruzsálemben
s Kozma és Bonifácz ottan élt magyar remeték segítségé­
vel honfitársainak vendéglőjéül rendezte be. Valamivel későb­
ben (1150 táján) II. Géza is építtetett ott, Mária és szent
István tiszteletére, templomot, ispotályt és szállót, s azt a
hazánkban korán fölkarolt német lovagrend gondjaira bízta.
Tudjuk a történelemből, hogy csak II. Endre teljesítette
0 Caspari i. m, 333 1.
 103
atyjának, III. Bélának, keresztfogadalmát s 1217. aug. 26-án
Spalatp kikötőjében hajéra szállt. Az út részleteiről esak
szövetséges társának, az osztrák kerczegnek kisérői értesí­
tenek; ő maga csupán egyes oklevelekkel tájékoztat ben­
nünket tartózkodása helyeiről. A szemtanú Olivér irva hagy­
ta, hogy mivel ellenséget nem igen láttak maguk előtt, pár
hétig a szent helyeket látogatták s ereklyéket gyűjtöttek.
Kissé költséges módja volt Kelet megismerésének. Endre
1218 februárjában indúlt vissza Tripolisból s ezúttal a
száraz földön át tért haza. A zarándoklások ezen sikerte­
len kaland után sem szűntek meg, s a XlII-ik században
még mindig fordulnak elő esetek, hogy a Szentföldre menő
férj, hosszas odamaradása esetén önként megengedi felesé­
gének, hogy mással kelljen egybe. Sőt akadt a Szentföld­
nek magyar monographusa, Pócsvárady Gábor személyében.
Műve, melyben 1514-ben több magyar társával együtt tett
útját vázolja, s melyben 267 általa meglátogatott helyről
emlékezik meg, többet foglalkozik az általa olvasott köny­
vek adatainak beillesztésével, mint saját tapasztalatainak
ecsetelésével. Őt, a ferenczrendi barátot, az lelkesítette ez
útra, hogy Isten vezérlete alatt Krisztus iránt való szere­
tőiből már a regiek is zarándokolgattak Jeruzsálembe, hol
a pogányoknak gúnyolódásai és könyhullatások közt, tér-
denállva ájtatoskodtak. Szerzőnk som ment más czélból.
Bőven is szól Jeruzsálemről, melyet történelmi és topogra-
phiai tekintetben ismertet. Hasonlóan világlátott ember volt
Husztky György, kit 1532-ben Kőszegről rabságra hurczol-
ván a török, eljutott Konstantinápolyba, onnan pedig 1588-
ban Egyptcmba, melyről sok csodálatost regei ; azután két
év múlva Palaestinába és Arábiába vándorolt. Úgy került
vissza Zágrábon, Stájerországon és Ausztrián át Pozsonyba,
hol öregségében végre megnyugodhatott, s hol valószínűleg
útleírásának rendezgetésével foglalkozott, mely „Descriptio
peregrinatiorus" czimmel kéziratban maradt reánk. írtak
még közvetlen tapasztalat nyomán Aszalai Mátyás récsi
ref, pap, ki Básta és Mihály vajda vetélkedéseinek követ­
keztében még a XVII. század hajualán török földre mene­
kült, továbbá Petrichevich Horváth Lázár, ki 1848. telén
meglátogatván Corfut, Siriát, a Szentföldet, Egyptomot,
Máltát, Syracusá1;, könyvét Pesten 1854-ben Komáromy Fe-
rencz fordította le. — Hoványi Ferencz 1856-ban szintén
bejárta a keletet s le is irta azt „Néhány hét a Szentföl­
d é it czirnű kötetében; Hatala Péter 1859 1862. járt
Palaetinában s tapasztalatait a Knauz által szerkesztett Ma­
gyar Sión 1863— 1865. évi folyamaiban ösmertette. Ferencz
József volt az első, ki a keresztes hadjáratok ideje óta, mint
Katholikus fejedelem nagy fénynyel látogatván meg a Szent­
földet, Jeruzsálembe 1869 november 9-én bevonúlt. Útjá­
nak részleteit hivatalos napló örökíti meg. — Magyarúl
Kecskemétby Aurél, mint szemtanú, irt róla Háromezer
tengeri mérföld“ czimmel Pesten 1870-ben megjelent mű­
vében. — Kuriosumképen ide jegyezhetjük, hogy körülbelül
ezzel egyidejűleg egy debreczeni magyar nő is visezaérke-
zett Alexandrából hazájába (1869 april 25.), mintán két
és fél év alatt — pedig csupán magyarúl tudott és pro­
N y o m a to tt S tein Ján os m . kir. eg y etem i nyom d ásznál az ev, ref. fótanoda b etű iv el K olozsvárt.
testáns volt — bebarangolta Egyptomet és Palaestinát.
Jeruzsálemben 1855 junius 17-én osztrákok és magyarok
számára egy zarándokháznak köveit tevén le, némi biztosí­
tékot nyertek a hívők, hogy az idegen földön sem marad­
nak minden segély nélkül. Még két müvet ismer irodal­
munk, mely a Szentfölddel foglalkozik. Az első Forgáck Sán­
doré, ki azt „Keleti vázlatok“ czimmel Esztergomban 1873-
ban adta ki. A második Asbótli Jánosé. Ez utóbbi 1880
januárjában szállt partra Jaffában, s lóháton tett átázásai­
nak eredményét több lapban igen érdekesen irta le.
— A főváros népoktatása. Békey tanfelügyelő je ­
lentése szerint a fővárosban van 80 községi, 4 állami, 20
felekezeti és 44 majánjellegü, összesen tehát 148 iskola.
Elemi iskolába jár 14,456 fiú és 12,828 leány, összesen
27,284, Ismétlő iskolába jár 813 fiú, 1811 leány, Össze­
sen 2624. Magánintézetbe jár 686 fiú, 980 leány, össze­
sen 1666, Középtanodába jár 3233 fiú, összesen 3233. És
igy az iskolába járók száma tesz összesen 39,792-öt. Is­
kolába nem jár 4457 gyermek. Nyelvre nézve 30,153 ma­
gyar, 8856 német, 33 román, 549 tót, 87 szerb, 63 hor-
vát és 51 egyéb nemzetizégü; a magyar elem tehát 94.13
%-ot képvisel. A tanitók közűi volt 631 képesített, 16
nem képesített. Az iskolák évi kiadásai mindent összevéve
942.190 forintra rúgnak.
HIVATALOS RÉSZ.
261— 1881
Pályázat.
A szászvárosi ev. ref. Kún-kollegium nyolcz osztályú
gymnasiumában újonnan szervezett és rendszeresített m én y-
n y i s é g - t é r mé s z e t t a n i tanszékre ezennel pályázat
nyittatik. Évi fizetés: 900 írt. és 150 frt. szállásilletmeny.
A pályázni óhajtók életkorukat, vallásukat, eddigi szolgála­
tukat, erkölcsi viseletűket és az illető tudományszakra ké­
pesítettségüket szabályszerűen igazolni tartoznak. Kérvé­
nyeiket folyó óv április 30-ig bezárólag az erdélyi ev. ref.
egyházkerület állandó igazgató tanácsának alólirt elnökéhez
nyújtsák be. Az állomás a következő tanév elején, folyó év
szeptember 1-ón elfoglalandó.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület állandó igazgató
tanácsának, Kolozsvárt 1881 márcziu9 6-án tartott ülé­
séből
Nagy Péter,
erdélyi ev. ref. püspök.
Parádi Kálmán,
tanügyi referens.
XI évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Április 3.
M egjelenik
minden vasárnap.
Szdrkesztö'ségi s kiadói szállás:
ERDÉLYI
_____ r _
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellem i s anyagi
ü g y eit ille tő m inden külde­
m ények czim zendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.
j^ E L E L Ö S S Z E R K E S Z T Ő É S KIADÓ T U L A JD O N O S : S S S S U S Z
Tartalom: H ázasságügyi harcz. II. Bierbrunner G usz­
táv. — Az isk olaü gy A usztriában. Várnai. — Az áll. ig. tanács
ü léséb ől, r. t . E gyh ázi lapszem le. — T á r c z a .* A vallás az em be­
ri ség Ős korában, f o ly t a t á s .,) L adányi G edeon. — K ülönfélék.
— K örözvények. — H irdetés.
HÁZASSÁGŰGYI HARCZ.
ii.
Ó -K ér, 1881 márcz. hó.
Mint előző czikkünkben említettük, a fakultatív pol­
gári házasság 1580 évi ápril 1-én Hollandia és nyugat
Erieslandban hozatott be legelőször. Itt azért oly korán,
mór" mihelyt Néinotalföldön a pvct. egyház szilárd állást
nyert, azonnal megkezdődött a katkolikusok üldözése. A
katholikusok és dissidensek kényszerittettek kereszteléseiket
és esketéseiket református papok által végeztetni. Vilá­
gos, hogy leghelyesebb volt az államot e tekintetben az
egyházi uralom alól emanczipálui. Az említett törvény 1586
évi márczius 18-án egész Németalföldre kiterjesztetett, és he­
lyébe csak ezen század elején lépett a kötelező házasságot
rendelő törvény, mely máig is érvényben van.
Bonyolódottabbak voltak azon viszonyok, melyek An­
gliában adtak okot a polgári házasság behozatalára. Midőn
a 17-ik században a prot, elvek diadalra jutottak, a forra­
dalom kitört, mely a vallás terén minden ogykázi rendszert,
mely a kath. vagy az angol főegyházi tradition alapult,
^megsemmisíteni akart. Következményeinek egyike az volt,
hogy az 1653 aug. 24-én hozott törvény az egyházi házas­
ságkötést hatályon kívül helyezte és a kötelező polgári házassá­
got hozta be. Tanúlságosak e themáról M i l t o n szavai:
„A papok azt állitják, hogy az áldás nélküli házasság-
kötés nem szent, de ha megáldással történik, szent­
ség. Pedig az polgári intézmény, házi szerződés, szabad és
különbség nélküli dolog az egész emberi nemre nézve, és
nem valamelyik vallás kizárólagos ügye, mert emberiségi
minőséggel bir. Igaz, legjobb a házasságot istenfélő szán­
dékkal kötni, és mint az apostol mondja: „az U r­
b a n “, de a z é r t a p a p és a n n a k á l l í t ó l a g s z ü k ­
séges m e g ál d á s a n é l k ü l sem s z e n t s é g t e l e n ,
é p ol y k e v é s s é , m i n t v a l a m i m á s v á l l a l a t vagy
szerződés a po lg ári életben, melynek szin­
14. szám.
h ir d e té s i d i j a k :
..
K étszer hasabozott garm ond
sor vagy annak te r e 5 kr.
B élyegdij m inden b eig ta tá s
u tá n 3 0 kr.
N agyob b és többször m egje­
len ő h ird etések n él külön ked­
v ezm én y t n y ú jt a k ia d ó h iv a ta l
* (Előfizetési á r :
E g ész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyed re 1 frt 5 0 kr
D O lE lO fe O S .
t é n a z U r b a n és a n n a k d i c s ő í t é s é r e k e l l t ö r ­
r.
t é n n i e . A mi papjaink tagadták ugyan, hogy a házasság
szentség, de azért annak egyházi megáldását maguknak tar­
tották meg, mígnem az utolsó parlament annak polgárr sza­
badságát tőlök kiküzdötte és a házasságkötést és registrá-
lását az egyház kezéből kivette s a polgári hatóságok il­
letékessége alá rendelte."
Milton öröme nem sokáig tartott. Már e törvény élet­
beléptetésekor annak ellenei azt ily malitiosus szavakkal
gúnyolták: „Visszatért az aranykor, az új kormánynak
„ a k a s z t a n i “ és „ h á z a s o d n i “ rokon fogalmak; egy és
ugyanazon biró szerepel mindkettőnél.“ Ehhez janiit me g a
népnek törvény elleni gyűlölete; a Stuartok restauratioja
után a törvény eltűnt, 1753-ban pedig a katolikusoknak
és dissidenseknek megparancsoltatött, házasságaikat angli­
kán papok által megáldatni. Végre 1836-ban B u s s e l l
lord indítványa és P e e 1 B o b é r t fáradozása folytán a
fakultatív polgári házasság minden angol számára törvé­
nyileg biztosítva, s igy az eddigi bajon segitve lett. Azon­
ban a törvény Skót- és Irhonra nemszólott, ámbár An­
glia érdekében jó lett volna, ba ezen országokra is kiter­
jesztetik.
Skótiában sajátos viszonyok fejlődtek ki. A skót há­
zasságok világszerte ismeretesek és híresek. Azoknak meg­
kötésére elég a két fél beleegyezése, A skót törvény ugyan
parancsolja az egyházi hirdetést és esketést, s annak elmu­
lasztására büntetést is szab, do ez felette csekély, s igy a
nép a törvény rendeletével nem is gondol, sőt ellenkezőleg
arra használja fel, hogy az egyházi esketést mellőzze. A békehí­
ré előtt megjelennek egyes párok, azt állítva, hogy bizonyos
lelkész által, kit megnevezni nem akarnak, meg vannak es­
ketve, megfizetik a csekély — egy fél guinea — körülbe­
lül 4 frt. 80 kr.-ból álló büntetést, s igy jogérvényes bi-
zonyitváyt nyernek kötött házasságukról. Angol szerelmes
párok, kik hazájukban nem házasodhattak, tömegesen vonúl-
tak Skótiába, s óhajtásuk teljesítve lett. Egy kicsiny, az
angol-skót határon fekvő falu, G r e t n a - G r e e n , különösen
kedvelt menkelye volt a szerelmeseknek, kik megjelentek a
falu kovácsánál, mint az ottani békebirónál, hogy előtte a
házasaági consensust bevallják, és igy házasságot kössenek.
Történt, hogy az angol korona három legmagasabb hivatal­
noka, kik egyidejűleg hivataloskodtak, e kovács előtt lép­
 105
tek házasságra, Csak 1856-ban mondotta ki az angol tör­
vényhozás, miszerint a skót házasságok csak akkor érvé­
nyesek, ha a jegyesek 21 napig Skóthonban tartózkodtak,
így Angliában is oly körülmények léteznek, melyek a há-
zasságűgyben szükségessé teszik a reform mozgalmakat,
melynek eredménye végre csakis a kötelező polgári házas­
ság lehet.
A kath. Francziaországban a kérdés megoldása egy­
szerűbb volt; nem azért, mert a viszály csomóját a forra­
dalom kardja vágta ketté, hanem azért, mert a jogviszo­
nyok sajátszerűleg az állam érdeke mellett szólották. Ugyan­
is a franczia klérus és kormány a tridenti zsinat határo­
zatai szerint a házasságot szentségnek ismerték el ugyan,
de egyúttal kimondották, hogy a jegyesek concensusa oly
szerződést képez, mely csak a pap áldása által válik sa-
kramentummá, A szerződések pedig az állami hivatalnokok
illetőségéhez tartozván, magától érthető, hogy a házasság­
ügyi biráskcdás csakis az államé lehet. Ezen elvekre volt
fektetve a franczia protestánsok számára 1685-ben kiadott
esketési rendszabály is, melynek értelmében azoknak hirde­
tése törvénybirák által eszközöltetett és az esketést a prot.
lelkész csak egy bíró jelenlétében végezhette. De ez is csak
a pünkösti boldogság volt. A protestánsok beállott üldöztetése
következtében kizárólag csak kath. esketés türetett meg.
Az üldözöttek ellenszegültek ezen eljárásnak, erdőkben, bar­
langokban gyűjtötték össze híveiket, kikkel az országból
száműzve voltak; itt áldották meg az egybekelőket, mi ál­
tal létrejöttek az úgynevezett „sivatag-házasságok“, melyek
a törvény előtt érvénytelenek voltak. Az ezt végző papok a
hóhér kezébe jutottak, az itt esketett férjek gályákra hur-
czoltattak, a nők börtönbe vettettek. De a nyers erőszak a
polgári élet hallatlan fölbomlását idézte elő; eredménye az
volt, hogy már 1852-ben 1.600,000 személy polgári állását
elvesztette.
Európa ez időtájban a házaséletnek felette szomorú
képét mutatta fel. De a tisztító vihar nem késett. Mint a
szélvész szárnyain közeledett a nagy forradalom. Túl a ten­
geren, Amerikákan és a roskatag Európa talaján, Franczia­
országban az élő nemzedék fenhangon követelte az emberi
jogok proklamálását. A szabadelvű eszmék nyomása alatt
1787 nov. 28-án XVI Lajos kibocsátotta azon edictet,
mely a protestánsok eltűrését kimondotta s megenged­
te nekik, hogy szabad választásuk szerint vagy a kath. pap,
vagy a királyi biré előtt köthetik házasságukat. K é s ő b ­
b e n — 1791-ben— a t ö r v é n y a h á z a s s á g o t e g y e ­
d ü l p o l g á r i s z e r z ő d é s n e k t e k i n t i és 1792 szept.
20-án ki lett hirdetve a polgári házasságot rendelő törvény,
mely a Code Napoleon-ba is fölvétetett.
P o r t á l is államtanácsoa e törvényt a következő,
örökké emlékezetes szavakkal indokolta; „A házassági szer­
ződés a társadalmi rend alapja, minélfogva minden állam­
nak lényeges joga annak föltételeit meghatározni. Mi
nem tagadjuk, hogy a vallásnak vonatkozása ne volna a
házasságra, mert a vallás azt erkölcsileg vezényli s szent­
sége által megáldja. De ebből az egyháznak bíráskodása a
házassági ügyekben nem következik, mert különben az egész
kormányzást át kellene engedni az egyháznak, miután a
morál minden emberi cselekményre kiterjed. Pedig ez által
megújítanék a régi tévedéseket, melyek minden cselekményt,
a lelkiismeretre való vonatkozásában, arra használtak fel,
hogy általa az egyház világi uralmát fölépítsék.“
A róm. kath. egyház e törvény előtt meghajlott. A
VII. P i u s pápa és N a p ó l e o n közölt létrejött concorda-
tűm 54 §-a ezt mondja: „A papok a házasság megáldá-
sát csak azokkal szemben kívánhatják, kik kimutatják, hogy
a házasságot kellő formában a polgári hivatalnok előtt meg­
kötötték.“
Francziaország példáját követtek a porosz rajnai, hes-
seni és bajor taitományok, melyek mind a polgári házas­
ság intézményét hozták be.
De még előbb, mint Francziaország, II. József csá­
szár 1785-ben kibocsátott pátensében a házasságot pol­
gári szerződésnek nyilvánította. Sajnos, hogy a bekö­
vetkezett háborús időben az ily reformok iránti fogékony­
ság alákanyatlott.
Az 1848-iki politikai átalakulás az egyházat is érin­
tő. A f r a n k f u r t i német nemzetgyűlés a kötelező polgá­
ri házasságot szabályozó törvényt meg is alkotta, de a re-
actio eltemette. Oldenburgban a fakultatív, M a j n a i
F r a n k f u r t b a n és B a d e n b e n a kötelező polgári
házasság továbbra is fenmaradt. P o r o s z o r s z á g b a n
ugyan már 1851-ben meg lett Ígérve, hogy a polgári
házasságot törvény által szabályozni fogják, de ez csak
1859-ben történt meg, és a beterjesztett törvényjavaslat
az urak házában ekkor is megbukott.
Időközben a német dissidensek oly házas életet foly­
tattak, melyet az országos törvény concubinatusnak tekin­
tett, mert a dissidensek consistoriumai nem voltak elismerve.
1861-ben a lignitzi kerületben 144, a boroszlóiban 540
ily házasság köttetett. Épen azért majdnem minden német
állam sietett a polgári házasságot elfogadni. Poroszország­
ban is bekövetkezett az egyházi politika nagy változása, és
1876 évi jan. 1-jétől a kötelező polgári házasság megál-
lapittatott.
Konstatálnunk kell még azt is, hogy a fölsorolt or­
szágokban a polgári házasság behozatala korántsem volt
kifolyása a forradalmi frivolitásnak vagy a könnyelmű sza-
badelvűségnek, hanem ellenkezőleg szükségszerű következése
volt azon elvnek, mely szerint az állam polgárait az egy­
ház praeíensioi ellen védeni tartozik. V a l ó b a n a t ö m e g
t u d a t l a n s á g á r a t á m a s z k o d i k , a ki a p o l g á r i
h á z a s s á g o t s z e n t e s k e d ő k é p p e l , m i n t e r k ö 1es ­
te l e n i t ő i n t é z m é n y t , r á g a l m a z z a ; h i s z e n a
történelem tanúsága s z e r i n t épen a ti s ztáb b
e r k ö l c s i s é g u t á n i t ö r e k v é s b ő l k e l e t k e z e t t és
g y ó g y í r a k a r t l e n n i a m a s e b e k r e , m e l y e k az
egyházak szőrszálhasogató türelmetlensége
ó s f e n h é j á z ó k ö v e t e l é s e f o l y t á n a n é p e k élet-
t e s t é n t á madtak.
Ez annál biztosabban állítható, mert a polgári ha-
 106
zasság azon erkölcsi mozzanatokat, melyekre a középkor a
házassági életet fektette, nem veti meg. Az állami törvény­
hozás azokat sértetlenül hagyja; senkinek sem tiltja házas­
ságát vallásos actus által megszenteltetni, csak polgárainak
minden rend- és valláskülönbség nélkül egyenlő jogot és ol­
talmat akar biztosítani.
Azon czikk, mely szerint a bázasságűgyi harczol a
fennebbiekben előadtam, elmélkedését e szavakkal végzi b e :
„ K i t é v e az e g y h á z a k r e a c t i o n a l i s t ú l k a p a s a i -
n a k, m e l y e k a s z a b a d s á g o t v e s z é l y e z t e t i k é s
o s t r o m o l v a a socialismus feldulási terve i­
t ől , m e l y e k a b i r t o k t u l a j d o n t és a c s a l á d o t
t a g a d j á k , az á l l a m n a k n e m s z a b a d e g y s z e r ű e n
t ü r e l m e s n e k lenni, h a n e m a fenálló t á r s a d a l ­
mi r e n d é r d e k é b e n e r ő s b á s t y á k a t k e l l e m e l ­
ni e , m e l y e k e n a t ú l z ó p á r t o k f é k t e l e n s é g e
me g t ö r i k , k ö t e l e s s é g e a t á r s a d a l o m s z e n t s é ­
g é t , a h á z a s s á g o n a l a p u l ó c s a l á d o t ép ú g y a
s o c i a l i s t i k us r a j o n g ó k e l l e n v é d e n i , v a l a m i n t
s o h a m e g nem e n g e d n i , ho g y a h á z a s s á g m i n t
a h a t a l o m v á g y e s z k ö z e t e k i n t e s s é k és a k á r m e ­
lyik h i e r a r c h i c u s t a s t ü l e t t ő l k i z s á k m á n y o l -
tasssék,“
Most még azon kérdésre kellene válaszolnom:
v á j j o n a p o l g á r i h á z a s s á g üd vös és s z ü k s é g e s
i n t é z m é n y - é v a g y s e m ? Úgy vélem azonban, hogy e
kérdésre, habár Közvetve, elég érthető választ adtam a
fennebbiekben. Mindazáltal nem hallgathatom el, hogy ha­
zánkban is a házassági ügy oly bonyolódott és a házasu­
landókra nézve oly zaklató, miszerint mindenesetre eme bo­
nyodalmak és zaklatások megszüntetése vagy törvényes ki-
kerülketése felette kívánatos és szükséges. Beánk, protes­
tánsokra nézve ugyan elegendő lenne, ba példáit! a vegyes
házassági válóperekről szóló törvény nem a jelenlegi fogal­
mazásban, hanem a törvényesen bevett vallásfelekezetek vi­
szonosságáról szóló törvény 8-ik §-a értelmében volna szer­
kesztve, és a büntető törvény a reversalisokra is kiterjesz­
tette volna figyelmét. De igy az államnak, ha a házasság-
ügyi bajoknak elejét akarja venni, nem marad egyéb hátra,
mint a polgári házasságot behozni. Ez nem lesz kötelező,
sőt még fakultatív polgári házasság sem, csak a zsidók
és keresztyének közötti házasság engedélyezése, mert a
rém. kath. egyháznak hatalma sokkal nagyobb, semhogy
többbet, ez idő szerint, keresztülvinni lehetne. De részem­
ről ezt a keveset is örömmel üdvözlöm, mert reményiem,
hogy ez is hozzászoktatja a kath. egyházat, az e m b e r i
és á l l a m i j o g o k a t t i s z t e l e t b e n t a r t a n i , a minek
mi csak örülhetünk,
Bierbnmner Gusztáv.
Az 1SKOLAŰGY AUSZTRIÁBAN.
(Eredeti levél.)
B ócs, m arcz, 30,
Az osztrák pártviszonyok elkeseredését mi sem illusz­
trálhatja élesebben, mint a legutóbbi események tanúlsága,
mely egyszersmind szomorú világot vet azon válságos hely­
zetre, hová a legtűlzóbb szenvedélyessóg sodorta a lajtán-
túli nemzetiségi súrlódásokat. E lapok tisztelt olvasói előtt
nem lesznek ismeretlenek a nyolcz évi iskolakötelezettség
kérdésében parlamenten kívül és parlamenten bolől folyta­
tott szó- és tollharczok előzményei, a nélkül azonban, hogy
a dolog pikánsabb részleteire kitérnék, nem látom érdekte­
lennek kissé behatóbban foglalkozni e helyen is e fontos
kulturális lépéssel, mely nem egy ágában tartalmazhat meg-
sziveíendőt a magyar oktatásügy öntudatos fejlődésére nézve
is. Nem minden ösztönszerű érzék nélkül lett Lienbacher-
nek a nyolcz évi iskolakötelezettség leszállítására czelzója­
vaslata elsőrendű létkérdéssé fokozva a közvélemény Ítélete
által. Főkép a „grossdeutsok“ széthúzó eszmék emlőin nö­
vekedő egyetemi ifjúság az, mely a nagy német kultúra
palládiuma ellen intézett erőszakos támadást lát a javaslat
keresztülvitt tökéletes elfogadásában. Tény az, hogy az első
fejszecsapás meg lett adva az iskolatörvények ólőfáján, s
hogy meg lett adva, e részben a felelősség kizárólag a fö-
deralismust és clericalismust illeti, mely kezet nyújtott egy­
másnak egy méltán féltett állami érdek elárulására, önző
pártczólok megnyerhetese végett
Igaz, hogy a javaslat, azon alakjában, melyben tör*
vény erőre lesz emelendő, voltak épen az autonóm törvényho­
zásokra bízza annak eldöntését, hogy vájjon a hatodik is­
kolai év letelte után adandó-é és minő mértékben adandó
ismétlő oktatás még két évig. De a ki tartományi gyű­
lések összetételét ismeri, egy pillanatig sem lehet kétség­
ben a felől, hogy a testületektől a nyolcz évi iskolakötele­
zettség érdekében mi sem várható, s hogy a határozat ily
értelmű módosításában csak az alak más, az eredmény
ugyanaz. S ez eredmény, számba sem véve azt, hogy a re-
ductio épen a szellemi fejlődésnek paedagogice legterméke­
nyebb éveit ragadja ki az iskoláztatás alól — politikailag
és társadalmilag veszélyes, koczkázatos.
Az osztrák birodalmi népiskolai törvény magas föl­
adatot tűz az állampolgár elé. Egy még ifjú alkotmány sza­
bad intézményeinek megőrzésére hivatva, a törvényhozás,
közigazgatás, jogszolgáltatás közvetlen részeséül oly értel­
miséget követel magának, mely polgár-kötelmeit ismerni s
gyakorolni tudja. Az 1869-iki törvények 3-dik paragrafu­
sában körvonalozott tanczél a népiskolai tárgyak fölsoro­
lásában ezt a szempontot fejezi k i; mi több, épen a nyolcz
évi iskolakötelezettségre való tekintette) lön megállapítva a
vallás, nyelvtan, számtan, természetrajz, földrajz, törté­
nelem, alaktan, irás, ének, [testgyakorlat (s leánynövendé­
keknél ezen kivfil a kézimunkák) kötelezővé tétele. Mint
látható, alig lehet elképzelni e nagy tananyagnak hat
év keretébe való beilleszthetését. S ba ennek követ­
keztében egyszer megfelelő arányosításra kerül a sor,
a clericalisok bizonyosan gondoskodni fognak anól, hogy
lehetőleg a reáliák szenvedjenek rövidséget a változó
viszonyokhoz mért új tanbeosztás által. De nem fogja érin­
tetlenül hagyni a czélba vett reform a magasabb taninté­
zetek szellemi eredményeit sem, melyek igy csekélyebb elő-

készültségi! egyéneket lévén kénytelenek befogadni, jóval ke­
vesebb sikerre lesznek utalva minden tekintetben.
Tagadhatatlan, hogy kezdetben némi elégedetlenségre
talált a nyolcz évi iskolakötelezettség rendszere a üép al­
sóbb rétegeiben. A falusi nép szívesebben küldte gyerme­
keit a mezei munkára, hol legalább segitségéré lehettek
vagy részt vehettek a háztartás apró-cseprő gondjaiban. E
patriarchális hajlam kifolyása volt az az agitáczio, mely
végre ki tudta vivni, hogy egy 1879 márcz 25-diki minisz­
teri rendelet, a helyi körülmények tekintetbevételével, némi
föltételes enyhítéseket engedett meg a két utolsó korosz­
tály iskolakötelezettségére vonatkozólag. Hanem ez ágitáczio
is inkább az érintett törvényczikk keresztülvitele, mint elvi
alakja ellen volt irányozva, s ma már a városokban min­
denütt, kisebb községekben pedig nagyrészt kényelmes s
nem ritkán fényes iskolaházakat látunk fölállítva, kertek és
tágas tornázó helyek kíséretében, könyvtárakkal, taneszkö­
zökkel s az egészségtan minden követelményeinek megfe­
lelő subaelliákkal fölszerelve. A nagy áldozat a népiskola­
ügy érdekében meg Ion hozva, a tanitóhiány megszűnt és
most . És most ugyanazon tényezőknek, melyek segé­
lyével a népoktatásügy Ausztriában nagygyá fejlett, sup-
prim&lása, erőszakos elfojtása czeloztatik. Mert a tervezett
módosítás mellett a tanerőknek jelenlegi számában való fön-
tartása financiális lehetetlenség. Mi több, a tanítóképző-in­
tézeteknek mai terjedelműkben való meghagyása is indoko­
latlanná lesz válandó, mert mire képezni hét-nyolcz évig
egy tanítót, ha hivatása és a népiskolai tanczél nem kí­
ván tőle fokozott szakértelmet? A nyolcz évi iskolakötele­
zettség megszólítása alig fog egyebet eredményezni, mint
a magántanintézetek ismételt fölszaporodását, hasonlólag a
concordatum emlékezetes idejéhez, még pedig a tudomány­
szomjas ifjúság nem anyagi előnyére s szellemi épülésére.
De hogy az ismétlő iskolák rendszere sem sok reménynyel
kecsegtet arra nézve, hogy a hajon gyökeresen segitve le­
gyen, élő tanúság rá az analóg vasárnapi iskolákkal tett
meghiúsúlt kisérlot, 1869 előtt.
Fontolóra véve a körülményeket, lehetetlen igazat nem
adnunk a közvélemény azon fölháborodásának, mely Ausz­
triában a foganatba vett új rendszabályok ellen nyilatkozik.
Egy kulturállamnak csakugyan nem lehet feladata a nem­
zeti nevelés terén retrograd lépéseket koczkáztatni. A köz­
tudat meglehetősen tisztában van azzal, hogy a parlamenti
többség e ténye nagyrészt katholikus klikkek mesterkedé­
seinek köszönhető, s e tudat csak annál szomorúbb szín­
ben tünteti föl azon eltitkolhatlan valóságot, hogy ez idő
szerint monarchiánk mindkét felének kultúrpolitikája, min­
den határozott alakból kivetkőzve egyik provizorius állapot­
ból a másikba tántorog a próbálgatás örvényén.
Várnak
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
K olozsvárt, 18 81. m árcz. 2 7 .
Jelen vannak: főtiszt. Nagy Péter püspök, mint el­
nök, Incze Mihály, dr. Kolozsvári Sándor, Szász Béla, dr.
107
Jenei Viktor, Parádi Kálmán, Bodor Antal titkár, Szabó
Ádám számvevő.
Az ülésen kívül elnökileg ellátott ügyek előterjesztése
és azoknak helybenhagyása után az elnök fölhívja a gyű­
lés figyelmét a tiszáninneni reform, egyházkerületi múlt évi
közgyűlés jegyzőkönyvének 13 sz. pontjára, mely szerint az
illető egyházkerület egy kormányrendelet következtében az
államsegélyt egy, az összegnek megfelelő általános bélyeges
nyugtatványra veheti föl, holott a mi érd. ogyház kerüle­
tünk a kiosztott részletösszegeknek bélyeges nyugtatványok-
kal való elszámolására útasittatott. Fölirat intéztetik a
pénzügyi minisztériumhoz, a valószínűleg tévedésből szár­
mazott utasítás megváltoztatása érdekében.
A szancsali egyházközség 1879 és 1880 évi adóhát-
rálékának kifizetése végett 79 frt. 86 kr. útalváayoztatik
az illető egyházközség kárpótlási kamataiból.
A sepsi-szent-györgyi Mikó-kollegium gymnasiumában
ürességben lévő ó-classica literatúrai és az újonnan rend­
szeresített mennyiség-természettani tanszékre a pályázat
kiírása elhatároztatik. E tanszékek mindegyikével 1000 frt.
rendes fizetés és 100 frt. lakbórilletmény vagy szállás van
összekötve. A folyamodványok benyújtására f. é. április
30-a tűzetik ki határidőül.
A sepsi-szent-györgyi Mikó-kollegium pénztárnokának évi
fizetése 400 frt.-ról 600 frt.-ra nem engedélyezhető, minthogy a
folyó évi költségvetés szerint az illető elöljáróság csakis
104 frt. fölösleggel rendelkezik. Ennek alapján a pénztár­
noki fizetés ezúttal 500 frtra emeltetik, kilátásba helyez­
tetvén, hogy mihelyt a pénztár ereje a fölhajtandók fölhaj­
tásával megengedi, az a kért összegig fel fog emeltetni.
A pánczélcsehi módosított papi dijlevői, mely az il­
lető papnak évenként 100 írttal nagyobb fizetést biztosit,
helybenhagyatott és megerősittetett.
A mikeszászi egyházközségnek megengedtetett, hogy
az eddig iskolahelyiségűl és tanítói lakásúl használt épüle­
tes belső telkét átbocsássa állami iskolai használatra, oly
föltétel alatt, hogy az állami iskolához hitfelekezetünkhöz
tartozó tanító alkalmaztassák és köteleztessék az énekvezéri
teendők vitelére.
A s.-szent-györgyi Mikó-kollegium elöljárósága föl-
küldi néhai A n t a l Z s i g m o n d kollégiumi volt pénztár­
noknak nejével együttesen tett végrendeletét, mely szerint
a vógrendelkezők haláluk után összes vagyonukat a s.-
szent-györgyi kollégiumnak hagyják tanulói tápintézet ala­
pítására.
Az erdővidéki egyházmegye t. közgyűlésének azon
határozata, melyben meghagyja a n.-baczoni egyházközség­
nek, hogy magtári tőkéjének ezer forintot meghaladó ré­
szét takarékpénztárba helyezze, helybenhagyatott, nehogy a
tetemes kölcsönök által terhelt egyháztagok elszegényedé­
sére alkalom nyujtassék.
A makkfalvi székely nemzeti iskola f. évi költségve­
tése helybenhagyatott, s megengedtetett a pénztári felesleg­
ből egy konyha és egy pincze építése, Úgy szintén hely­
benhagyatott a bukuresti egyházközség f. évi költségvetése
is, mely szerint a) közalapnál a fedezet 5236 frt., szük­
séglet 4552 frt., felesleg 687 f r t . ; b) iskolaalapnál a fe­
dezet 1966 frt., szükséglet 2576 frt., hiány 610 frt.,
útasittatván az illető egyházközség a mutatkozó hiánynak a
pénztári feleslegből való fedezésére.
A sülelmedi egyházközség tornya javítására a meg­
állapított 80 frt. államsegély utalványoztatok.
A n.-paczali egyházközség és az illető közigazgatási
bizottság között N.-Paczal községében fölállítandó állami
iskola érdekében kötött szerződési tervezet némi módosítás­
sá] helybenhagyatott.
Az első magyar általános biztositó társaság az egy­
házi tűzbiztositások után az első három évre egyházmegyei
czélokra engedélyezett 5°/0 jutalékot az egész biztosítási
időre kiterjesztette, miről az egyházmegyék érfcesittetnek.
A szász nemzeti egyetem a szászváros i Kun-kolle-
gium segélyezésére 1000 frtot utalványozott a folyó évre,
«melynek fölvétele végett * nyugtatvány elküldetett.
r. t.
EGYHÁZI LAPSZEMLE,
A „Protestáns egyh. és iskolai Lap“ idei
13-ik számában Farkas József „ V i s s z a p i l l a n t á s a
•ref, c o n v e n t n e k különösen tanügyi javaslataira“ fel­
iratú czikkében ezt Írja :
Kétségtelen, hogy a konvent tanügyi javaslatai a
modern kultúra követelményeinek nem felelnek meg. De
nem a belátás és akarat hiánya tette e javaslatokat olyan­
ná, hanem nagyrészt a viszonyok. A konvent egyik kezé­
vel iskoláink emelésén munkálkodott, másik kezével pe­
dig az iskolát fentartő testületekre nehezedő terhet mérle­
gelte; rajta volt és van a konvent, hogy iskoláink az
újabb kor által kijelölt színvonalra fölemelkedjenek, de ir­
tózik ama gondolattól, hogy azokat, a melyek e színvo­
nalat meg nem közelítik, megölje. Ez legfőbb oka, hogy
konventünk némileg félmunkát végzett. P. o. mellőz­
te a tanári fizetés minimumának megállapítását, mert ha
aránylag csekély összeget állapit meg, ezt több iskola-fen-
tarto testület hajlandó lehetett volna maximumúl tekinteni,
s ez által a tanári fizetés időnkénti javítása akadályozta­
tott volna; ha pedig „tisztességes“ fizetést állapit meg,
félő, hogy a tanintézet bezárását idézte volna ele.
Egyházunk sehogy sem akarja azon keserű tanácsot
■elfogadni, hogy a mely testület nem akar, vagy nem képes
a kor kívánalmainak eleget tenni, zárja be iskoláját. Az
iskolák igen kedves gyermekei. Süketté, makacscsá lesz
modern kultúra bármely követelése előtt is, midőn gyerme­
két kellene kitagadnia, megölnie — gyermekét, ki nemcsak
neki, hanem nemzetének is istápja. Az utóbbi negyedszá­
zad alatt igyekezett a divatos áramlat nemzetünket elidegeníteni
a középtanodáktól és divatos szólammá l e t t : reális pályára fiatal­
ság ! Tagadhatlan, miszezint szükséges, hogy nemzetünk ez
iránybanis tért foglaljon, hogy az anyagiakra is gondoljunk, és ne
bocsássuk idegen kezekre azon állásokat és vállalatokat,
melyek gazdagokká tesznek közvetlenül egyeseket, közvetve
pedig azzá teszik a nemzetet. De másfelől ne feledjük,
hogy ránk magyarokra kiválóan fontos a miveltségnek az
a neme, melynek előcsarnokát a középtanodák képezik.
Nemzetünket annyi idegen nemzetiség közepette nem csu­
pán az tartotta fenn századokon át, hogy a földbirtok nagy
része magyarok kezében volt, hanem talán inkább az, hogy
magyarok voltak birtokosai a klassikus miveltségnek és az
ily miveltséget igénylő hivataloknak, állásoknak. Minket
nem a magyar beszéd tartott fenn a miíltban sem, a jö­
vőben sem az fog fentartani, hanem a magyar szellem, az
alkotmányos szabadságért küzdeni s mindent áldozni tudó
szellőm. E szellemnek pedig főélesztője a klassikus mivelt-
ség és érvényre emelője ama hivatalos állások, melyek­
hez csak a közóptanodák útján juthatni.
Nemzeti és nemzetiségi tekintetben igen fontos, hogy
ezen állásokat jövőben kik foglalják e l Úgy a középtano-
dai, mint az egyetemi ifjúságnál igen nagy a nem magyar
nemzetiségűek száma, s ha ez fokozatosan így halad, ha a
magyar nemzetiség elveszti nemcsak a földbirtok nagy ré­
szét, de a szellemi suprematiát is. ha a hivatali állásokon
nem az ezredéves viharok közt edzett magyar szellem lesz
uralkodó: akkor nemzeti szabadságunk felett nem az ezer
éven át megvédett genius fog őrködni.
Nagy fontosságúak a középtanodák egyebütt is, de
talán még inkább nálunk, s főleg az újabb időben, midőn
a magyarokká letteket és leendőket kell magyarokká nevel­
nünk, midőn a magyarúl beszélő idegen származásuakba
kell a magyar szellemet beoltanunk. Ez okból kiválóan fon­
tosak a tiszta magyarság kebelében létező közóptanodák, a
minők kivétel nélkül az egyházunk által fontartattak. Azért
ne törjenek pálczát az illetők egyházunk és konventüuk fe­
lett, hogy alkudozik a viszonyokkal, s minden áron igyek­
szik a kultúra követelményeit a felekezeti érdekkel,
az egyházi testületek önkormányzati jogával összeegyez­
tetni. Erőnkkel számot kell vetnünk, és ha a konvent
atyai jóindulatból felettébb óvatosan intézkedett is iskola-
ügyeinkben: a tanintézeteket fentartő testületeknek oda
kell törekedni, hogy tanintézeteik versenyképesek és a rá*
a jók várakozó nagy hivatás betöltésére képesek legyenek.
 109
A VALLÁS AZ EMBERISÉG ŰS KORÁBAN.
(Folytatás,)
Némelyek a nepfőnök cultusából magyarázzák ki a
bálványimádás létrejöttét is. Nevezetesen ágy, hogy azon
népfőnökök, a kik akár jóságuk, akár roszaságuk által ki­
tűntek, haláluk után is sokáig szeretet, illetőleg félelem
tárgyai voltak, s ezekre emlékeztető képek voltak a bálvá­
nyok, De siessünk megjegyezni, hogy sokkal többen vannak
olyanok, a kik a bálványimádást a fetishismus testvérének
tartják, nevezetesen azt mondják, hogy a bálványimádás a
fetishismus fejlettebb alakja.
A fentebb mondottakon kivűl imádás tárgyai voltak
még a viz, fák, kő és fetishek. De ezek tisztelete minden
valószínűség szerint sokkal később, t, i. azon korban jö­
hetett létre, a mikor már ismerték a tüzet. És most tér­
jünk át a tűz föltalálására, illetőleg azon fontosságra, a
melylyel a tűz bir az emberiség lelki fejlődésének folya­
mában.
Tévedés volna azt hinni, mintha a tűz föltalálása csak
annyiban volna fontos, hogy mint a családi tűzhely köz­
pontja, megalapította, illetőleg fejlesztette a szó betű sze­
rinti értelmében vett családi életet, s ez által megalapí­
totta volna a civilisation Más és nagyobb fontossága van
ennek, olyan, a minél fogva, ha nem mondjuk is azt, a
mit némelyek mondanak, hogy ez volt a legrégibb isteni
3rijelöntés, de mondhatjuk azt, hogy ez egy nagy forrada­
lom az emberiség lelki világában.
Hogy miként jöhettek az emberek a tűz föltalálására,
erre nézve is sok hypothesis van, P. o. egyik az, hogy a
vulkánokból kiömlő tűz vezette az embert a tűz megisme­
résére, Másik az, hogy az ember látta, hogy a villám meg-
gyujtja a fákat. És midőn e tüneményt többször ismétlőd­
ni látta, lassanként megismerte a tűz természetét. Ismét
másik a petroleum források meggyuladása. És ez tanulsá­
gosabb volt annyiban, a mennyiben mint kisebb és köze­
lebbről szemlélhető tűz, jobb alkalmat nyújtott a tűz ter­
mészetének fölismerésére. Itt már könnyű volt meggyujtani
egy darab fát, és igy tovább vinni a tüzet. Vagy pedig: a
sűrű erdőségek mellett lakó embernek föltűnhetett, hogy
midőu a szél összedörzsöli a száraz fa gályáit, ezek meg-
gyuládnak.
Azonban némelyok azt mondják, hogy ezen itt emlí­
tett bypothesisek oly gyarlók, hogy minden psychologiai
alapot nélkülöznek. Mert — mondják — „ki merne az ős
embereknél föltenni olyan fölfogást vagy következtetési ké­
pességet, a mely megérthette volna az okok és okozatok
ilyen lánczolatát?“ Ezek szerint a fennebb említett tüne­
mények h a t á r o z o t t a n n e m vezették az embert a tűz
föltalálására. Ezek szerint a tűz nem találtatott fel addig,
a mikor az ember maga tudta azt tetszése szerint előállí­
tani vagy eloltani. A tűz csak akkor tatáltatott fel, a mi­
kor az embernek már volt annyi ügyessége, hogy a köve­
ket tördelte és csiszolta, s ezekből meg a fából tudott hol­
mi primitív szerszámot előállítani. És ekkor, u. m. a kö­
vek összedörzsölése közben elpattant szikrák, illetőleg a
dörzsölt fának meggyuladása vezették az embert a tűz föl­
találására. E nagyon valószínűnek látszó hypothesist egy
históriai tény is erősiti. Nevezetesen a régi indusoknál, a
Védák korában a tűz Istene, Agni, két darab fának gyer­
meke volt.
Noha bízvást föltehetjük, hogy sok ember volt már
olyan, a kik láttak égő petroleum-forrást, és sokkal több
olyan, a kik láttak villám által gyújtott tüzet: mégis rend­
kívül nagynak kell gondolnunk azt a hatást, a melyet a
tűz feltalálása gyakorolt az emberekre, t. i. a mestersége­
sen vagy szándékosan előállított tűz hatása. Mert ez a mes­
terségesen előállított tűz ismertette meg az emberekkel a
tűz természetét úgy, a hogy nem ismertethette a teimésze-
tes tűz. Továbbá a még fejletlen embernek a tfiz ismerete
nyújtott alkalmat némely rendkívül nagy horderejű elmélke­
désekre. Most már megtanulhatták az emberek, hogy a tűz
meleg, és melegít. És noha már régóta tudhatták, sőt tud­
ták, hogy a meghalt ember meghidegűl: most volt alkalmuk
rájönni azon gondolatra, hogy az élő emberben valami tűz­
nek kell lenni. És erre a gondolatra annál természetesebben
rájöhettek, mert tapasztalhatták, hogy az élő ember szájá­
ból kijövő lehelet is meleg, a mi már nincs meg a halott­
nál. Szóval azon gondolatra jöttek, hogy tulajdonkópen a
tűz az élet. Ez a fölfogás tette a tüzet szentté, vagy, ha
úgy tetszik, Istenné. Grimm szerint az emberek eleitől fogva
szentnek tartották a tüzet, s ennek használata különböztet­
te meg őket az oktalan állattól. *) Nagyon sok nép my-
thosaiból egész bizonyossággal lehet következtetni, hogy az
emberben lévő életet a tűzzel azonosították. Ezt a fogal­
mat talán semmi sem fejezi ki szebben, és nagyszerűbben,
mint a görög mythologia Prometheüse. A mai művelt né­
pek közt is alig van olyan, a melynek nyelve (tropice) tű z-
n c k nem nevezné az ember nagyobb mérvű elevenségét,
élénkségét.
Nagyon természetes, hogy az ős ember valami rend­
kívüli erőt tulajdonított azoknak, a kik a tüzet előállították.
Ezek voltak az emberiség legrégibb csudatevői, bűvészei,
papjai. Mellesleg megemlítem, hogy a mostani tudomány a
régi tűzgyújtókat shamán-oknak nevezi, azért, mert Siberi-
ában igy neveztetnek a még teljesen primitív bűvész papok.
Némely körülmények figyelembe vétele folytán azon követ­
keztetésre jutunk, hogy a tűzgyújtás sokáig nem lett az
emberek közös jogává, hanem a csudatevők kiváltsága ma­
radt. Ezt lehet következtetni onnan, hogy Mexicóban és
déli Amerikában a fölfedezések korában is nagy számmai
voltak olyan primitív képek, a melyek ábrázolták a tűzgyúj­
tót az ő rendes szerszámaival együtt, és a mely képek a.
*) Grimm i. m. 215 1.

.népnek valóságos szentségei voltak. Továbbá onnan, hogy
•«még ma is vannak oly vad népek, a melyek, ha tűzök vé­
letlenül kialszik, iszonyú véteknek tartanák azt, hogy ma­
guk gyújtsanak tüzet, hanem a szent tűzről gyújtott tüzért
mennek, bármily messze kell is érte fáradni.
Ladányi Gedeon
( 'F o ly ta t á s a k ö v e t k e z ik .)
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r ,
— Évnegyedei előfizetőinket előfizeté­
seik megújítása s felez számú hátraléko­
sainkat hátralékaik törlesztésére tisztelet­
tel kérjük, kijelentve, hogy azoknak, kik
elismervényt aláírva nem küldöttek be, s
előfizetői kötelességüknek sem tesznek
eleget, a lap tovább küldetését megszün­
tetjük, mert nem vagyunk azon helyzet­
ben, hogy a lappal ingyen szolgáljunk.
.1881 ápr 2.
A kiadóhivatal.
— M arosvásórhelyi főtanodánk vagyoni állásának
számbavételére s általában helyzetének megvizsgálására az
•egyházkerületi bizottság tegnap szállott ki. A vizsgáló bi­
zottság tagjai Nagy Sámuel, marosi egyházmegyénk érdemes
főgondüoka, Sárkány Ferencz tanár és Benkő János esperes.
— „Az iskolázás jelene A u sztriáb an “ ez lesz a
czime azon nagy érdekű s 38 ivre terjedő műnek, melyet
Felméri Lajos, egyetemi tanár s lapunk t. munkatársa a
napokban sajtó alá adott, s melyben a tudós tanár egyfelől
az angol tanűgy terén a múlt évben Angliában szerzett
tapasztalatait adja elő, s másfelől saját közoktatásügyünk
reformkérdései felől is tájékozást nyújt. Szerző szives ígé­
retét bírjuk, hogy művéből megjelenése előtt mutatványnyal
tiszteli meg lapunkat.
— N agybányáról írják : „Márcz. 15-én telt el 25
éve annak, hogy C z e l d é r M á r t o n lelkipásztorunk a
Krisztus evangyeliumát hirdeti, mint lelkész, ő azonban
’.nem hódolt a jubileum-láznak, hanem a nélkül, hogy még
csak gyülekezetének is megemlítette volna, egyszerű tem­
plomi imában köszönte meg Istennek azon kegyelmességét,
melyet vele cselekedett. 28 esztendővel ezelőtt, szintén márcz.
15-én jelent meg a gyermekek számára irt „Ibolya“ czimű
első munkácskája. Fölemlítette, hogy a jelenlegi lelkészek
közűi, hitrokonainkért ő nála senki sem szenvedett többet.
Ez nem dicsekvés, ha csakúgy nem tett, mint Pál apóstól,
ki dicsekedett nyomorúságaival.“ Üdvözöljük mi is a távol­
ból a csöndben jubilálót.
— G yászhir. H e r e p e i G e r g e l y paptársunkat
fájdalmas veszteség érte. Szép reményű kisdedeinek egyike,
az alig négy éves Károly rohamos tüdőlob áldozata lett. A
temetés m. hő 29-én ment végbe, a lesújtott család feles
számú tisztelőinek őszinte részvéte mellett.
110
— Új tem plom . N.-almási egyházközségünk régi
templomának romjai fölött újat épit. Isten segítse a j 6
munkát !
— Gyászhir. Tarczy Lajosunk elhunytáról a követ­
kező gyászjelentéseket vettük: A dunántúli h. h. egyház-
kerület pápai főiskolájának tanári kara, mély fájdalommal
. jelenti T a r c z y L a j o s főiskolai tanárnak, magyar tud.
akadémiai tag és kir. tanácsosnak Becsben, márcz. 20-án
esti 10 órakor, életének 74-ik, tanárságának 51-ik évében
történt gyászos elhuny tát. A boldogúitnak földi maradványai
márcz. 24 én. d. u. 4 órakor fognak Pápán, a h. h, egy­
1883. á p r. 2 -á n . ház szertartásai szerint az alsó városi sirkertben örök nyu­
galomra tétetni. A család gyászjelentése igy szól: Alóürot-
tak legmélyebb fájdalomtól áthatott szívvel jelentik feled-
hetlen jó atyjuk, nagyatyjuk, illetve ipuknak, Tarczy Lajos
főiskolai tanárnak stb. hosszas szenvedés után végelgyen­
gülésben történt gyászos elhunytát. Nyugalom és béke leng­
jen a legjobb atya porai felett! A megboldogúltnak gyer­
mekei, vejei és m enyei: Tarczy Laura és férje Perlaky Gé­
za, Tarczy Dezső és neje Horváth Ida, Dr. Tarczy Zoltán
és neje Liszkay Ilona, Tarczy Lenke és férje Zarka Dénes.
Unokái: Perlaky Lajos, Laura, Ella; Tarczy Jolán, Lenke,
Lajos; Zarka Gizella és Elemér.
— M egjelent: A „Magyar prot. egyh. és isk. Fi­
gyelő“ harmadik évfolyamának III, IY-ik (márczius-áprilisi)
füzete a következő gazdag és változatos tartalommal: Ré­
vész Imre. Czelder Márton. Hégel bölcsészeti rendszerének
vázlata. Dr. Heiszler József. A vallásos rajongók forradal­
ma. Csuthy Zsigmond. Az ős időkből. Yenétziáner Sándor.
Az illetéktelen keresztelések. Fiié Lajos. Énekeskönyvünk.
Ivánka Sámuel. Töredékek a magyar reform, énektörténe­
lemből. Kálmán Farkas. Missziói közlemények. Láng Adolf.
A keresztyén archetyponok. Vári Szabó Sámuel. A régiek.
A kecskeméti reform, egyházi jegyzőkönyvéből. Fördős La­
jos. Kiskomáromi István levele. Közli Koncz József. Kor­
mányrendelet 1848-ból. Közli Rácz Károly. Külföld. Euró­
pa, Ázsia, Afrika, Amerika. Belföld. Konvent. Külföldi köny-
vészet. Alkári. Könyv- és lapszemle. A szeretet és önfen-
tartás aranykönyve. Szerkeszti és kiadja: Czelder Márton.
— „Nemzeti Nőnevelés“ második évfolyamának III-ik (már-
cziusi) füzete. Tartalma: Hogyan neveljük kisdedeinket. (Le­
velek egy anyához.) Első levél. Női kereset-források. Ste-
tina Hona. A magyar föld lakói őseink beköltözése előtt.
Sebestyén Gyula. Az iránytű. Kont Gyula. Kötelesség és
lelkiismeret. Smiles S. után (angolból). A szobadiszitésről.
Költemény-magyarázat. (Fiamnak, Arany J.) Koináromy La­
jos. A tanítónő magatartása a háziipar és kézimunka ta ­
nításánál. Kucelnik Vilma. A skrofulás gyermeksk érdeké­
ben. Rózsahegyi A. Az orsz. tanítói gyűlésre vonatkozó
rendeletről. Magyarázat színes himzós-minta mellékletünk­
höz. — „Protestáns Pap“ második évfolyamának 6-ik szá­
ma. Tartalma: Oh maradj velem. Visszásságok. Virágvásár^
napi egyházi beszéd. Húsvéti egyházi beszéd. Esketési be­
széd. Az istentisztelet reformjáról. Cura pastoralis. Lelkészi
iroda. Különfélék. Borítók. Szerkesztik és kiadják: L ágler
Sándor, Kálmán Dezső.

— Sok iskola. Ha az iskolák számáról valamely
ország1 tudományos állására lehet következtetni, akkor B a ­
d e n minden ország felett áll. Ebben a kis országban t. i.,
melynek a legújabb népszámlálás szerint 1.570,000 lakosa van,
két egyetem, egy polytechnikum, 4progymnasinm, 9 gymna­
sium, 3 pro-és reálgymnasium, 4 reálgymnasium, 27 felsőbb
polgári iskola, 8 felsőbb leányiskola, 4 tanitónőképző, 3
praeparandia, 1 építési iskola és 44 ipariskola van.
— TJj zenem üvek. Táborszky és Parsch zeneműke­
reskedésében Budapesten megjelent: A s e h o n n a i Gabá-
nyi Árpád népszinművének legkedveltebb dalai. 1. Árok is
van 2. Még azt mondják. 3. Pej paripám. 4. Fehér
galamb. 5. Te kis galamb. 6. Azt mondta 7. He
hajts a mende-mondára. 8. Tőlem akár 9. Szegelet
ház. 10 Húzzad czigány. Éneghangra zongorakisérettel (vagy
zongorára külön) szerzó Zsigmond Ákos. Ára 1 frt.
krajczár.
HIVATALOS RÉSZ.
431— 1881
Pályázat.
A sepsi-szengyörgyi ev. ref. Miké-kollegium gymna-
siumában az ürességben lévő ó - c l a s s i c a l i t e r a t ú r a i
és az újonnan rendszeresitett m e n n y i s e g - t e r m é s z e t -
t a n i tanszékekre ezennel pályázat nyittatik.
E tanszékek mindegyikével évi 1000 frt. (egyezer fo­
rint) rendes fizetés és 100 frt. lakbér illemény vagy szál­
lás van összekötve. A pályázni óhajtók életkorukat, vallá­
sukat, eddigi szolgálatukat, erkölcsi viselőtöket és az illető
tudományszakokra képesitettségöket szabölyszerűen igazolni
tartoznak. Kérvényeiket folyó év április 30-ig bezárólag az
erdélyi ev. ref, egyházkerület állandó igazgató-tanácsának
alólirt elnökéhez közvetlenül nyújtsák be. Az állomások a
következő tanév elején, folyó óv szeptember 1 én, elfogla-
landók.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület állandó igazgató ta­
nácsának, Kolozsvárt 1881 márczius 27-en tartott üléséből.
Nagy Péter , longya búza, 15 régi véka tiszta vagy elegy búza, 60 ré­
erdélyi ev. ref. püspök.
Parddi Kálmán , tott szántó, melynek legnagyobb része még nincs szánté­
tanügyi előadó.
A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚR A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
BOCSÁTOTTA KI :
Köröztetnek.
238— 1881. D e ó s i e g y h á z m e g y é n k b e n a d é z s -
a k n a i k ánt őri á l l om ás . Javadalma: készpénzben és
oanonica portio^jövedelméből összesen 225 frt», tisztességes
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
I ll
lakás és kert. Kötelességei: énekvezeri teendőin kjvűl a
lelkész akadályozása esetén és úrvacsora osztás napján dél­
után templomi szolgálatot tenni s az állami iskolában éne­
ket tanitani. P á l y á z a t i h a t á r n a p : ápril 24-ike.
303— 1881. U g y a n é z e n e g y h á z m e g y é n k b e n
a v á l a s z ú t i p a p i á l l o m á s . Javadalma 30— 35 hold
canonica portio, 110 frt. készpénz fizetés, az udvarból ga­
bona és pénz, az egész fizetés pénzre számitva 400— 450
frtot tesz. P á l y á z a t i h a t á r n a p : ápril 24. Folyamod­
ványok mindkét állomásra t. N a g y L a j o s esperes aálioz
Dobokára (u. p. Válaszút poste restante) küldendők.
240— 1881. N a g y - e n y e d i e g y h á z m e g y é n k b e n
a b á g y o n i IV. o s z t á l y ú p a p i á l l o m á s . Javadalma:
410 frt. 60 kr.-ra megy, melyből 152 frt, 60 kr. kész­
pénz, tisztességes lakás jó gazdasági épületekkel s szabad
50 legeltetési joggal. P á l y á z a t i h a t á r n a p : ápril 30. Fo­
lyamodványok t. H e g e d ű s L a j o s esperes aához (u, p.
Ar.-Gyéres) Gerendre küldendők.
?88— 1881. M a r o s i e g y h á z m e g y é n k b e n a
m á j a i k a n t o r - t a n i t ói á l l o m á s : 159 frt. 78 és fél
kr. fizetéssel. P á l y á z a t i h a t á r n a p : ápril 30-ika. Fo­
lyamodványok t, V á l y i P á l esperes aához Ny.-Sz.-Be­
nedek (u. p. Ákosfalva) küldendők.
298— 1881, S z i l á g y - s z o l n o k i e g y h á z m e ­
g y é n k ben a m o n ó i k á n t o r t a n í t ó i á l l o m á s . Ja­
vadalma: 7 0 —75 véka búza, 10—12 veder bor, 30— 35
szekér fa, 8— 10 frt., borváltság, 5 — 6 sing vászon, 1
hold 960 Q öl szántó, melyet a hívek miveinek, a gyü­
mölcsfával beültetett temető egyharmaclának haszonélvezete
és tisztességes lakás. Ezen javadalom pénzértéke 182 frt.
o. é. P á l y á z a t i h a t á r n a p : ápril 20-ka.
Ugyanezen egyházmegyénkben a czikói
k á n t o r - t a n i t ó i á l l o má s . Javadalma 45 frt. kész­
pénz és lakás kerttel. P á l y á z a t i h a t á r n a p : ápril 30-
ika. Mindkét állomásra a folyamodványok t. N a g y László
h, esperos aához Sz.-Somlyóra küldendők.
307— 1881. N a g y s z e b e n i egyházmegyénk­
b e n a h a r ói p a p i á l l o m á s . Javadalma: 16 és fél ka-
gi véka szemes törökbúza, 8 veder must, 95 hold tagosi-
nak fölhasogatva. Stola keresztelésért 20 kr., esketésért 2
frt., temetésért 1 frt., idegenektől és bért nem fizetőktől
kétszer ennyi. Ezeken kívül egy 800 Q öl 5 éves erdő
évenkénti haszna. P á l y á z a t i h a t á r n a p : ápril 30.
Folyamodványok t. S y l v e s t e r D o m o k o s esperes aához
Vízaknára küldendők.
Kolozsvárt, márczius 22, 1881.
XI évfolyam. Kolozsvárit, 1881. Április 10. 15. szám.
H e g J e l e x i i j£ hirdetési dijak:
minden vasárnap.

8z6rk662t0ségl s kiadói szállás:

b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendök.
Kéziratok nem adatnak vissza.
ERDÉLYI Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje.
lenő hirdetéseknél külön ked.
vezményt nyújt a kiadóhivata\
" Előfizetési á r :
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. Egész évre 6 frt., félévre 3
frtMévnegyedre X frt 5 0 kr

JRelelős szerkesztő és kiadó tu lajd o n o s : S z s s t B Z I D o m o l S O S .

Tartalom: Emlékeztetés. G I. — Özvegy-árva gyámin- Afejtegetések nagyon hosszúra nyúltak. Egyik-má­

sik hozzászóló gyakorlati javaslatokat is tett a haj orvos­
tózeteink. — Az áll. ig. tanács n. üléséből, r, t. — A keresztyé­
lására, s az ember azt hihette volna, hogy ennyi buzgó
nek állapota Perzsiában. Wagner. — Vi d é k i élet: Az erdővidóki
jóakaratnak, atapasztalat által érzett jótanácsoknak még­
egyházmegyéből, r. 1. — Egyházi lapszemle. — Külföldi szemle. —
T ár ez a.-A vallás az emberiség őskorában. fFo lytatás és vége.)
Ladányi Gedeon. — Különfélék.— Körözvények.
is csak lesz valami eredménye e tagadhalatlanúl ''nagy
fontosságú ügyben, mely az önkormányzatot autonomicus
ellenőrzés alá vetve, igazi protestáns elv ésintézményként
vala tekinthető.
EMLÉKEZTETÉS. Még alaposabbnak mutatta e reményünket az ahir,
Oltmelléke, ápril elején. m e ly az áll. ig. tanács üléseiről széló jelentések útján
Talán nemtúlságos szerénytelenség tőlem, egyház­ jutott böztudomásra, s melyszerint az áll. ig. tanács a
kerületünk egyik legigénytelenehb szolgájától, ha más hiá- maga kebeléből bizottságot küldött ki, mely a visitatio
ban, ón bátorkodommint emlékeztető föllépni. Régóta vá­ egész kérdését tegye tanácskozása tárgyává s javaslatot
rom, hogy más valaki, illetékesebb szólaljon fel az ügy­ készítsen az ellenőrzés e módozatának miként reformálan­
ben, de mintán látom, hogy várakozásomhasztalan, ma­ dó voltára nézve.
gamteszemmeg, a mit másnak illett volna végezni. Mi, a kik közvetetten szetólélőt vagyunk, hogy mi:
Adolog az egyházmegyei visitatiok dolga, az emlé­ be kerül az egyes egyházközségeknek a Visitatio; hogy
keztetés pedig amlts. állandó ig. tanácsnak szól. Bocsánat mily terhes munkát végeznek a vizsgáló bizottságok és
a merészségért. mégis mily véghetetlen csekély valódi eredmény lát­
Innen-onnan háromesztendejénél több, hogy e tisz­ szik ez után a sok költség és terhes munka után,
telt lap hasábjain igen éles hangú vidéki szé harsant föl örömmel vettük a hirt a bizottság kiküldéséről s várva
a visitatiok ügyében, s a névtelen iró egész kíméletlenül lestük a tanácskozás eredményét, a bizottsági munkálatot,
kimondá meggyőződését, hogy a visitatiot végző közegek mely ha jól emlékszünk a dátumokra, már a múlt évi
nemteszik meg a rájok rótt kötelességet, hanem csak közgyűlésen tárgyalás alá kerülhetett volna.
olyantessék-lássék munkát végeznek. Egy kis rövid csa­
tározás után ez a dolog is elaludt, mint annyi más üdvös lésen A munkálat nemkerült napirendre a múlt közgyű­
—gondoltuk: no majd jövendőre; ily sok ágú-
kezdemény.
Egy év múlva már határozottabb alakot öltött a alatt mérd
b og ú k
ind
és nem hányható-vethetö meg oly rövid idő
en oldalról, várjunk türelmesen.
kérdés —Szász Béla igazgató tanácsos úr lépett ki a
síkra, s mind azegyházkerületi közgyűlésen, mind e„Köz­ Atürelmes várakozás a mi részünkről megvolt, de
lönyében méghatározottabban formulázta a vádat, avisi- máig semlátjuk még csak nyomait sem, ha készűl-é a
tatiot mostani alakjában pláne eltöltendőnek vélemé­ munkálat bár az idei közgyűlésre?
nyezvén. Akérdés fontosságát, gyönge és erős oldalait az
Megindúlt aztán a harcz az egész csata-vonalon. He­ enyimnél sokkal avatottal)b tollal fejtették ki annak ide­
tekig, hónapokig olvashattuk mindkét egyházi lapunkban jén, —de égető voltát senki élénkebben nemérezheti ná­
a fölszólalásokat, melyek legnagyobb része ugyan a visi- lam. Azért legyen megbocsátva vakmerőségem, ha az én
tatio fentartása mellett hangzott, de még a legconser- csekélységembátorkodott ez emlékeztetéssel föllépni, kér­
vativabb czikkezők is kénytelenek voltak bevallani, hogy ve az illetékeseket, hogy a megoldást bár az idei köz­
a visitatiok a mint jelenleg folynak, ugyancsak sok kivág­ gyűlésre előterjeszteni kegyeskedjenek.
ni valót tüntetnek föl, s hogy az eredmény, mit általuk; Valóban: periculumin mora!
elérünk, épen nemáll arányban a munkával és költséggel,
melyet rájok fordítunk. Q. P.
 113
ÖZVEGY-ÁRVA GYÁMINTÉZETEINK.
Marosi egyházmegye, 1881 ápril 5.
A főtiszt. egyházkerületi közgyűlés 1880— 61 jegy­
zőkönyvi pont alatt:
■
— „a marosi egyházmegye özvegy-árvái gyámintézete
közgyűlésének az egyházmegyoi közgyűlés által ajánlattal
fölterjesztett folyamodását annak engedélyezéséért, hogy
azon papok, kik 1876 előtt léptet be és özvegygyel
nem osztoztak, oldoztassanak fel az 1866 évi közzsinati
határozat azon kötelezése alól, mely szerint első évi papi
fizetősök felerészét tartoztak befizetni az egyházmegye öz-
vogy-árvai pénztárba; azon papok ellenben, kik 1876 éven
innen foglalták el állomásaikat, kötelesek legyenek"
áttette az igazgató tanácshoz azon utasítással, „hogy
az ezen ügyre vonatkozó adatokat beszerezve, jövő évi köz­
gyűlésünk ele torjeszszen be e tárgyban véieményes javas­
latot.«
A mólt. állandó igazgató tanács fölkérte az egyház­
megyei intézetektől megerősitett alapszabályaikat, netalán
történt módosításaikat s e tárgyban föl terjeszteni szándé­
kolt véleményeiket.
Elismerésre méltóan cselekedett e lapok nt. szerkesz­
tője, midőn lapja terét megnyitotta ezen „fontos kérdés“
megvitatására, minden oldalról felvilágosítására.
Eddigele szóltak e tárgyhoz Miklósi József (Pr. Köz­
löny 1880 28, 29, 31 sz.), Novitius (1881 4 sz.), Senior
(1881 9 sz.); ide sorolható még Szilágyi Farkastól „A
nagy-enyedi ev. ref. egyházmegye papi özvegy-árva gyám­
intézetének alapszabályai“ (Egyli. és isk. Szemle 1880 31 sz.).
Minthogy épen marosi egyházmegyénk intézeti köz­
gyűlése hozta felszínre a „fontos kérdést", bátorkodom én
is egy kevés tért kérni, hogy csekély tehetségem sze­
rint fölvilágositásához járulni igyekezzem.
Teljesen egyetértek „Senior" azon megjegyzésével,
miszerint „Novitius" „az interkalarisról nem bir teljesen
tiszta fogalommal, vagy legalább nem birt akkor, midőn
czikkét irta, mert az interkalaris jövedelméről olylcép in ­
tézkedett egyházkerületünk, hogy az új lelkészre nézve sem­
mi szia alatt nem képezheti sérelmének tárgyát."
Az tűnik ki, szerintem is, Novitius soraiból, hogy
„nem az interkalaris az, a mi fáj neki" (s még valószínű­
leg soknak), noha fölhozott indokait nagyobb részt nem
osztom.
Talán nem veszi sertésnek „Senior", ha megjegy­
zem, hogy az elődje özvegyével nem osztozott pap állomása
első évi fizetésének felét az egyházmegyei özvegy-árva in ­
tézet pénztárába fizetni rendelő egyházkerületi köztörvény
és minden belépő új pap által egy évi fizetésének bizonyos
százalékát (25% , 10% , 3 % , Ve) ugyanoda fizetni határo­
zó egyházmegyei megerősitett gyámintézeti szabály közt
csakis azon egyformaságot vette figyelembe, hogy mind a
kettő szerint az összeget ugyanazon pénztárba kell fizetni.
A két fizetés külömbségéről — lényegében és következmé­
nyeiben — pedig vagy „nem hirt — mindőn czikkét
irta — tiszta fogalommal", vagy legalább ezen különb­
séget czikkében föl tüntetni elmulasztotta.
Azonban, mielőtt ez állításomat igazolnám, s őszinte
véleményemet nyilvánitanám, mi fáj valóban Novitiusnak
(és meg valószínűleg soknak), engedje meg Senior, hogy marosi
egyházmegyénk eljárását téves világításban föltüntető eme
szavait: „a marosi egyházmegyéből több lelkész azon ké­
relemmel járúll az e. k. közgyűléshez, hogy azon köteles­
ség alól • I tt ugyanis, úgy látszik, 13 év eltelte után
az egyházmegye arra ébredt fel egy szép reggelen, hogy
gyámintózete javára az egyes, 13 Ó7 előtt s azóta beköltö­
zött lelkészektől „szép összeget vonhat beu az igazság és
tényekkel egyezőleg igazítsam helyre.
Hogy nem több lelkész folyamodott, hanem maga az
iniózeti közgyűlés, azt igazolják az e. k. közgyűlés jegy­
zőkönyve 61 pontjának fennebb betűről-betűre idézett sza­
vai. Hogy az egyházmegye nem „13 év eltelte után ébredt
fel egy szép reggelen", s mi okon terjesztette fel épen a
közgyűlés, kitűnik a következőkből.
Valamint egyházit őrületünk több egyházmegyéjében, úgy
a marosiban is a 40-es évek elején alapittatott a gyámin­
tézet. Egy választott bizottság, a partialis synodus felügye­
lete s ellenőrzése mellett, pontosan, szembotünő előmenetel­
lel vezette ügyeit. Az absolutismus nyomasztó időszaka
mondhatni, mitsern akadályozta előmenetelét. De az 1868-
iki egyházmegyei szervezet életbeléptével, a fraternitás nem
találta fel magát az egyházmegyoi közgyűlésben, a bizott­
ság vesztette támaszát a partialis synodusban. Megtartotta
a bizottság üléseit pontosan, határozott lelkiismeretesen ;
határozott az elődje özvegyével nem osztozott belépett új
paptársra nézve 1872-ben (1866-tól ez ideig egy új pap­
társ sem lepett ily állomásra), s azután esetenként határo­
zatait ismételte, a tartozókat név szerint megjelölte, fölszó-
littatni rendelte. Határozatai rendesen papíron maradtak;
engedelmeskedés, végrehajtás szünetelt; nemcsak ilynemű
tartozást nem fizetett egyik is, hanem hatodot, részvényt, sőt
tiszta kamatot is csak az, ki önszántából akart. Élónk vi­
ták merültek fel az egyházmegyei bizottsági közg’yüléseken,
a melyek az egyházi lapokból ismeretesek. E viták
nem voltak mindig szenvedély nélküliek. Vitatkozás közben
aztán „arra ébredt fel" papi testületünk, hogy a hátralé­
kok szinte felülmúlják a kötlevelekben álló összeget, s a
kötlevelekben álló összeg is, bár 3 drb. kötlevelet kivéve, a
többi betáblázási záradékkal van ellátva mind, de mivei
a helyszínelés alkalmával kitűzött zárhatár idő alatt be nem
jelentettek, a záradék per útján lóvén érvényesíthető, mond­
hatni, csak papíron áll. Ekkor elnémúlt a vita, egyetértés­
sel módosítva lettek a szabályok, az egyházmegyei közgyű­
lés ajánlattal fölterjesztette, s a főtiszt, kerületi közgyűlés
1878 : 94 jegyzőkönyvi pont alatt megerősítette.
("Folytatása következik,,)
AZ ÁLL. IG. TANÁCS N. ÜLÉSÉBŐL.
Kolozsvárt, 1881. ápr. 3.
Jelen vannak: Nagy Péter püspök, mint elnök, Lé-
zai Ferencz, Incze Mihály, dr. Kolozsvári Sándor, Szász
 114
;Béla, ái\ Jenéi Viktor, Gyarmathy Miklós, Parádi Kálmán,
Bodor Antal, Szabó Ádám, Deák József.
Az időközben elnökileg ellátott ügyek előterjesztetvén,
helybenhagyó tudomásul vétettek.
Az elnök ajánlatára a n.-enyedi kollégium elöljárósága
fölszólittatik, hogy e hó 15-ig küldje föl nyilatkozatát az
agentiale és Telekianum elszámolása iránt tett javas­
latról.
A széki egyházra, esperes a sajó-udvarhelyi egyház­
község vagyoni ügyei érdekében sürgősen fölhivatik, hogy
mutassa ki, mi vagyona van a sajó-udvarkelyi egyházköz­
ségnek fekvősógben? tőkékben? tőkepénzei kiknél és mily
biztosítékra vannak elhelyezve? mennyi a kamathátrálék?
egyúttal küldje föl az illető egyházközség múlt évi bevéte­
leiről és kiadásairól a számadási kivonatot.
A felvinczi egyházközség temploma cserep ezésére és
egy új torony építésére vonatkozó szabályszerű költségve­
tés s illetőleg tervrajz Kovács Sándor mérnök által ajánlott
^módosítással helybenhagyatott.
A kolozs-kalotai egyházm, tanács ajánlatával felter­
jesztett templomépitési tervrajz költségvetése és szerződése
a n.-almási egyházközségnek több rendbeli módosító aján­
lattal helybenhagyatott, figyelmessé tétetvén az illető egy­
házközség azon helytelen eljárására, mely sz.erint a terv­
rajz helybenhagyása előtt az alapzatot már kiásatta.
A n.-enyedi kollégium elöljárósága elfogadás és jó­
váhagyás végett beterjeszti m.-szentkirályi haszonbérlő ké­
rését, melyben a haszonbérlet tartamát a még hátralévő
három évi időn túl 9 vagy legalább 6 évvel meghosszab-
bittatni k é ri; egyidejűleg fölhatalmazást kér az illető elöl­
járóság arra, hogy minden olyan bérlővel, ki a birtokot
gondosan kezeli s a haszonbért rendesen fizeti, tetszés sze­
rint meghosszabbíthassa a bérleti idő tartamát árverés nél­
kül. lg. tanács a kérésnek helyet nem adhat, mivel nem
tartja magát illetékesnek megváltoztatni az egyházkerületi
közgyűlés azon határozatát, mely a haszonbérletet 6 éves
cydusban állapította meg.
A m.-vásárbelyi kollégium 1879 évi számadása hely-
benhagyatott és pénztárnoka a szokott fenntartással felol­
doztatott.
r. t.
A KERESZTYÉNEK ÁLLAPOTA
PERZSIÁBAN.**)
— Eredeti tudósit ás. —
Uruiniah, márcz. 10. 1881.
Perzsia mostani keresztyénéi romjai s elkorcsosúlt
maradékai assyriai ősatyáiknak, a chaldeaiknak, nestoria-
noknak; vannak köztük katholikusok úgy, mint protestán­
sok, kiket utóbbi időben, némi csekély részben, vallási te-
*) Wagner bazánnfia, ki katonai szolgálatban Perzsiában idő­
zik, márcz. 10-iki kelettel égy levelet intézett Báró Bánníi Dániel
o nmóltóságához, melyben élénk színekkel festi az ottani keresz­
tyének állapotát. E magánlevélből adjuk a fennebbi részleteket.
kintetben angol s franczia missionariusok vezetnek. De
ezek a szegény emberek oly kemény bánásmódban részesül­
nek a mohamedánok részéről, hogy a zsidók sorsa Európá­
ban száz év előtt sokkal kedvezőbbnek mondható. Némileg
az indiai keresztyénekre emlékeztetnek Mexico fensikjain, de
megfordítva, mert ezen indiánokat a spanyol inquisitorok
tűzzel-vassal igyekeztek megtéríteni, s sikerűit is ez nekik
annyiban, hogy e szegény emberek előttük csókolták s ve­
tették a keresztet, de távol szemeik elől, a Cordillerák és
Andesek fensikjain Witzliputzlit imádták; a régi módok
és assyrok e tartományaiban azonban a szegény keresztyé­
nek csak elrejtve s titokban tartottak isteni tiszteletet, s
ha mindjárt ez idő szerint a missio és Európa igazán elég­
telen oltalma alatt imádhatják is kápolnákban Istenüket,
sorsuk borzasztó, s minden keresztyén, ki nem akarja,
hogy kutyaként bántalmazzák, vagy épen kivégezzék, a mu­
zulmánok szokásait, külsőségeit s erkölcseit kénytelen föl­
venni, ha mindjárt csak tettetésből is. Tőrök turbánt hord
borotvált fején, s töiök nemzeti ruházatot visel, nehogy
rögtön főiismertessék; tiltva van neki valamit egy i g a z -
h i v ő n e k eladni, legfőlebb féláron. Ha ruhája egy muzul­
mánt érint az utszán, elverik, mint egy kutyát, mert tisz*
tátlanná tett egy igazhivőt. Legszebb leányait fölkutatják,
s erőszakkal valamelyik hárembe hurczolják, s ha egy ily
szerencsétlennek sikerűi üldözői körmei közűi elmenekedni,
a legjobb esetben agyonütik, azon hamis vád alapján, hogy
bárha muzulmán nő lehetett volna, mégis keresztyén akart
maradni.
A szegény keresztyént üti, veri, a nagy vallás há­
borúban, mely a snnnik és schiahok között még most is
foly, mind a két fél, s ha végre elkeseredésében külföldre
akar menekülni, orosz főidre, a határon föltartóztatják, el­
fogják, s jaj neki és az övéinek 1 Az egyetlen közeli ke­
resztyén állomot, Oroszországot, mely egy tekintélyes se­
regnek ez országba küldésével könnyen segíthetne ez álla­
potokon, a féltékeny Európa s Angolország tartják vissza.
Sajnos, hogy politikai viszonyok következtében nem képes
a hatalmas keresztyénsóg a mahomedánismust e hajdan ke­
resztyén államokból kiszóritni, vagy legalább a muzulmán
kormányokat kényszeríteni, hogy a keresztyén vallást a
többivel egyenjogú vallásnak ismerjek el.
Az egész keresztyén világ elfeledi Oroszország ter­
jeszkedésétől való félelmében, mennyi ártatlan keresztyén vérét
ontá ki a mahomedánismus. A perzsa különben szabadelvű,
nemes gondolkozású ember, de a török fanatikus vad állat
vallásos kérdésekben s czivilizátiora képtelen.
Wagner.
VIDÉKI ÉLET.
A z erdovidélci egyházmegyéből.
1881 mávezius 27.
Egyházmegyénk f. hó 7-én tartotta ez évi rendes köz­
gyűlését, hol daczára a rósz időnek, nehány közgyűlési tag
*) Tárgyhalmaz miatt késett. Szerk.
*
 115

hiányzott csak. A közgyűlés istenitisztelettel vette kezdetét, b) Am.-hermányi egyhízközsógre vonatkozólag jelenti,
melyen a szolgálatot Revay Páljegyházm. aljegyző végezte, Má­ hogy ezen egyházközség középületei máig se lévén bizto­
t é : VII, 22— 23 alapján: „A k e r e s z t y é n f a r i z e u ­ sítva, jóllehet évről-évre meghagyatott annak eszközlése,
s o k é r ó l elmélkedvén, kik tanítanak a Krisztus n e v é b e n , ez alkalommal pedig jegyzőkönyvileg hagyatott meg a me-
de nem a Krisztus szellemével; ördögöt űznek: a Krisztus gyebirónak: február elején a papi csűr leégett b i z t o s i t ­
nevében, de az ördögök fejedelme, a sátánnal; hatalmas dol­ t a 11 a n ú 11
gokat cserkesznek: a Krisztus nevében, de nem a Krisztus A közgyűlés szomorúan veszi tudomásúl e mulasztás­
leikével! Ezekről mondá Jézus: „mérges kigyók fajzatjai“, ból származott kárt, és az ügyet további törvényes eljárás
„festet koporsók“, „kívül piros, belől férges almák“, „bá­ végett átteszi a köztörvényszékhez.
ránybőrbe öltözött farkasok“ Ki mondá nektek, hogy c) Köpecz — úgy mond esperes afia — neveze-
„ a z én p i t v a r o m k ü s z ö b é t t a p o s s á t o k “ ? „Soha zetes peres ügyeiről. Sok adósa ellen kellett pert indítani,
nem ismertelek titeket, távozzatok el előlem álnokságnak de veszély még nincs. Itt is az a baj, a mi n.-baczoni
cselekedői!“ egyházközségünknél, hogy sok a közvetlen és közvetett adós,
Templomból kijövet esperes afia rövid megnyitó be­ s nem lehet érdektelen határozatot hozni; megbotránkoztak a
szédében üdvözli a közgyűlés tagjait, s Istennek áldását jó erkölcsűek, hogy az egyházmegye vizsgáló bizottsága
kérve a közgyűlés munkálkodására: a gyűlést megnyitód­ a 100 frtos összegekre betáblázást rendelt — annyira
nak nyilvánítja. megbotránkoztak, hogy a megyebiró e miatt beadta le­
A tárgysorozat rendjén olvastatik a 264 —1881 sz.
mondását és új megyebiró választásra kellet fölhívni az
a. kelt igazgató tanácsi leirat, a tanítói nyugdijak beszol­
egyházközséget. De a mint a lelkész jelenti a közgyűlés­
gáltatása tárgyában. Tudomás és ahhoz alkalmazkodás vé­
nek, mégis megmaradt, s igyegygyel kevesebb b a j van ma
gett köröztetni határoztatott.
Több felső leirat ezúttal nem lévén: felolvastatott Köpeczen!
Nagy Ferencz, baróthi levita levele, ki esperesi engedély d) Nagy-Ajtáról örömmel jelzi, hogy tek. Zathureczki
nélkül elhagyván állomását a múlt óv közepe táján, erről József űr mily buzgósággal fáradozik e kis egyház anyagi
lemond, s kéri esperes afiát, hogy most a szerencse moso­ emelkedésén; pénztőkéje 1712 frt.-ra, magtára 157 hektóra
lyogván m ásutt: adjon bizonyítványt, s egyszersmind vegye emelkedett, s ha ily tisztakezűleg foly, rövid időn czél-
tudomásul lemondását. hoz jut a kepeváltsági alap.
A közgyűlés a lemondást tudomásúl veszi és meg­ e) Bölönre nézve csak a régi szomorú dolgokról te ­
hagyja az anyaegyház lelkészének, hogy mielőtt egybehívná a het jelentést. A vagyonkezelés minden kritikán alól áll, nem
baróthi leányegyház híveit, biztos tudomást szerezzen levita szaporodik; senki egy lépést sem tesz az egyház érdeké­
afia viselt dolgairól, vegye számba a neki átadott tárgya­ ben, hogy busásan meg ne jutalmaztassa magát érette. A
kat és járjon végére: nem vett-é fel illetéktelen fizetést múlt évben kiküldött bizottság fölterjesztett munkálatára
stb. Ezekhez képest esperes afia a bizonyítványt ki fogja felsőbb helyről még intézkedés nem tétetett.
szolgáltatni. f) Közép-Ajtáról, mint az egyházmegye legvirágzóbb
Következett az esperesi jelentés az egyházmegyei vizs­ egyházközségéről úgy szellemi, mint anyagi tekintetben a
gáló bizottság befejezett munkálatáról. legörvendetesebb jelentést tehet. Iskolája fénye a többiek­
E jelentésből kiemeljük: nek, kepeváltsági alapja 16,196 frt.
a) A n.-baczoni iskolai magtár ügyét, melynek pénz­
g) Ajta anyagi állapota ezt is felülmúlja, 26,234 frt.
készlete majdnem 3000 forint, magtári gabonája pedig a
lévén kepeváltsági alapja, de már iskolája sok kívánni va­
száz hektót meghaladja. Az adósok és kész fizető kezesek
lót hagy fenn.
száma 200-on felül van, s a preslyterium arról győződött
Minthogy az egyházi hívek egymás között meghason-
meg az egyházközségnek 1881 január 7-én tartott közgyű­
lottak egy új iskolatelek vásárlása fölött a közgyűlés Ré-
lésében, hogy a magtári vagyon veszélyeztetése nélkül jö­
vay Pál és Zsigmond Benjámintot küldötte ki a czélba vett
vőre is, a régi kezelésmóddal, tovább haladni nem lehet,
telkek megvizsgálása végett, azon útasitással, hogy azok
mert a közgyűlésnek kétharmada vagy közvetlen adósa, vagy
közül a legalkalmasabbat, és minden kikötések nélkül, az
kész fizető kezes lévén: é r d e k t e l e n h a t á r o z a t h o ­
egyházközségre legelőnyösebbet kiválasztván, vigye keresz­
z a t a l r a n e m k é p e s . Ajánlja az egyházmegyei vizsgáló
bizottságnak, hogy a künn levő tőkék 3— 4 évi részlettör­ tül a vásárt és tegyen jelentést eljárásáról, az egyházköz­
lesztéssel mondassanak fel, s az évenként hefolyó összeg séget pedig útasitsa, hogy a jövő tanév elejére az új tel­
takarékpénztárba helyeztetvén: alkalomszerűleg olyan fekvő ken az iskolát építse fel, természetesen a terv- és költség­
birtok vásároltassák rajta, melynek jövedelme fölérjen, a vé­ előirányzatot előbb bererjeszti jóváhagyás végett.
telár százalékával. h) Végül a kis-baczoni egyházközség beléletéről hoz fel
Az egyházmegyei közgyűlés méltányolja a nagybaczo- jelentésében egy szomorú körülményt, mely szerint a fca-
ni egyházközség presbyteriumának ezen javaslatát, s bárha tanitó és nehány híve között megbasoulás történt, s a taní­
az egyházközség közgyűlése a presbyteriumnak ezen aján­ tó ellen panasz tétetett. E panasz nem tartozván a köz­
latát nem fogadta is e l: fölir a mólt. ig. tanácshoz továb­ gyűlés elé, köztörvenyszókünkhez tétetik át az ügy meg­
bi intézkedés végett. vizsgálás végett, űtasittatván esperes afia, hogy panasz-
 116
Jótól a szokott vizsgálati költség előre vétessék bo a hi­
bás fél terhére.
Az itt fel nem soroltakra általánosságban megjegyzi,
hogy azokban semmi lényegesebb jelenteni valót nem ta­
lált. Az iskolákra szintén általánosságban azt jelenti, hogy
a himlőjárvány miatt nehány ideiglenesen bezáratott, de a
többiekben rendes folyamatban megy a tanítás és kielégítő
eredménynyel.
r. h
(Vége következik.,)
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns egyh. és iskolai Lap“ idei
14-ik száma „Budapesten“ feliratú vezérczikkóben Bierbrun-
ner Gusztáv ezt Írja:
1869 óta buzgolkodunk az e g y e t e m e s t h e o l o -
g i a i a k a d é m i a f e l á l l í t á s a k ö r ü l , de ma még hát­
rább vagyunk a czéltól, mint voltunk indítványozásakor. A
kérdés csomója üdvös megoldásának sikertelensége azonban
korántsem a pénzhiányból ered, hanem onnan, hogy m i
i t t , hol e g y m a g y a r o r s z á g i ág. h i t v. ev a ng. e g y ­
h á z m é l t ó s á g á h o z i l l ő és a k o r k í v á n a l m a i ­
nak megfel el ő t ke o l o g i a i a k a d é m i a f e l á l l í t á ­
s á r ó l v a n szó, e l ő s z ö r az e g y e t e m e s s é g m a ­
g a s l a t á r a f ö l e m e l k e d n i n e m t u d u n k és má s o d ­
s z o r a z o n h e l y e t , m e l y e n az i n t é z e t e g y e d ü l
helyesen felállítandó volna, co mb in at io n k bó l
egészen kihagytuk,
A mi azt a kérdést illeti, hogy az egyetemes theolo-
giai akadémia hol állítandó fel, egy perczig sem kellene
tétováznunk, hauem szivvol-lélekkel mondanunk, hogy: B u­
dapesten
A helv, hity. testvérek Budapesten fenálló tlieol. tan­
intézete buzdító példa arra, hogy ez lehetséges. A lehető­
ség még növekedni fog, ha az egyetemes theol. akadémiára
'tett és ígért alapítványok nem a hagyományozás holt be­
tűje, hauem éltető szelleme értelmében értékesíttetnek.
E liagyomáuyozásoknál a fősúly nem a helyre,
hanem az „ e g y e t e m e s theologiai akadémiá­
r a “ helyezendő. Kétségkívül a fiatalabb nemzedék, melynek
szive e tekintetben is az ország fővárosához szit, a leg­
közelebbi egyetemes gyűlésen oda fog hatni, hogy az
egyetemes theologiai akadémia egyedüli méltó helyén —
Budapesten állíttassák fel.
KÜLFÖLDI SZEMLE.
Mióta e lapok hasábjairól a külföldi rovat a tér szűk volta miatt
nem egyszer kiszorúlt, sok olyan adta elő magát úgy az ó-, mint az
újvilágban, mik hallgatással mellőznünk már azért sem szabad,
mert legfőbb törekvésünk arra irányúi, hogy olvasójukat a kor
■és az események sziuvoualán tartsuk. Ezért, midőu külföldi
rovatunk t rövid időre elejtett fonalát ismét fölvesszük, el
nem mulaszthatjuk; hogy azon eseményeket, melyek egyházi
téren előadták magokat, legalább főbb vonalaikban ne vázoljuk.
Fordítsuk tehát tekintetünket legelőbb az agg Euró­
pára, s úgy tapasztaljuk, hogy nem sok örvendetest regis-
trálhatunk.
3 T é r a e t o r s z íí g heves társadalmi harcz színhelye.
A z antisemita mozgalom, mely újabb időkben, hazánkban
is nagy hullámokat ver, folyton izgatottságban tartja a
kedélyeket. Az egész ország két pártra szakadt, hírlapok,
magánosuk és hivatalnokok egész hévvel küzdenek, vitáz­
nak a zsidók ellen és mellett, sőt maga a trónörökös sem
átalotta e mozgalomba szintén beleavatkozni, a mennyiben
több ízben nyilatkozott e kérdés fölött, s zsidóellenes moz­
galmat határozottan elitélte. A mozgalom főintézői Stöcker,.
udvari lelkész, és egy dr. H enrid nevű szenvedélyes zsi­
dó gyűlölő, s ha az előbbi visszavonulóban is van a küzd-
térről, annál hevesebben folytatja a harczot az utóbbi. Ez
üldözési szenvedély gyakran a nevetségesbe megy át. így
p. o. dr. Henrici kimutatta, hogy Ábrahám, a zsidók törzs­
atyja, kit eddig mint az erény és egyenes lelkűség minta­
képét ismertünk, semmivel sem különb egy közönséges nye­
részkedő zsibárus-zsidénál. Ily körülmények között nem cso­
da, ha még a nép emberei közül is sokan a zsidók pártjá­
ra állanak s sémita népgyüléseket tartanak«
Irlaml elnyomott, igazságtalanúl igába vert népe egy
lélekemelő szabadságharczot kezdett meg elnyomói, az an­
golok ellen. Hogy fog e harcz kiütni, e perczben meg nem
mondhatni. Ha üdvös következményeket is vonand maga
után, a szabadság tekintetében, annál többet ártott, s fog még
talán ártani a vallásos intézményeknek. Természetes, hogy
ott, a hol a polgár teljes fegyverzetben kél és nyugszik, a
legtöbb esetben szó sem lehet nyugodt isteni tiszteletről.
Ez még csak megjárja, de elszomorító hírek feküsznek előt­
tünk a papi személyek bántalmazásáról is. Ily körülmények
között teljes szivünkből óhajtjuk e harcz befejezését, mely­
nek kihatása még a jövőre is káros befolyással lehet.
Francziaország a jóllét lágy párnáin nyugszik,
s izgatóbb hírek felőle épen nem terjednek. Csupán nehány
nevezetesebb mozzanat említhető vallási téren. Egyik az,
hogy Paris városa a protestantismus martyrjának, Colligny
admirálnak egy emlékszobrot szándékszik állíttatni, másik
az, hogy a franczia közoktatásügyi miniszter megtette az
első lépeseket a párizsi nagy protestáns egyházközség pa-
roclviákba leendő felosztására . A képviselő-kamara épen
most vitat egy törvényjavaslatot a hadseregben uralkodó
vallásszabadságról. E szerint a katonák semmi általános
isteni tiszteletet nem lesznek kötelesek meglátogatni, s igy
a különböző liitfelekezetűok nem lesznek kényszerítve egy
vallás isteni tiszteletét látogatni meg.
Melvétia protestánsai is érzik egy kapocs hiányát,
mely egygyé foraszsza őket. E czólbol Zürich kanton egy­
háztanácsa azon javaslatot tette, hogy minden évben egy
általános egyetemes zsinat tartassák, melyen Schweiz ösz-
szes kantonjainak protestánsai képviselve legyenek, s köz­
érdekű ügyeikről tanácskozzanak.
Oroszország szintén rendkívüli harcz színtere.
A túlcsapongó szabadság harcza ez, a homályt kedvelő zsar­
 117
noksággal. Azok, kik a harczot vívják, gyakran oly eszkö­
zökre vetemednek, melyek a nemes eszméhez, melyért küz­
denek, épen nem méltók. így az utóbbi időben megbotrán­
kozást keltett a miveit világban azon merénylet, melynek
az agg II. Sándor czár áldozatáéi esett. Mint hírlik, fia
.
s utóda I I I Sándor czár sokkal szabadelvűbb ember, s
sok engedményeket teend vallási tekintetben is. Elvárjuk 1?
Afrika déli részén a boerok küzdenek szabadsá­
A VALLÁS AZ EMBERISÉG OS KORÁBAN.
(Folytatása és vége.)
Hogy a tűz mily benyomást tett az emberek lelkére,
kitetszik onnan, hogy a fejlődés magasabb fokán is, t. i. a
mikor már voltak Istenei, ezen Istenek mellett is sokáig
megmaradt a tűz imádása. Bátran állítható, hogy a histó­
riai népeknél is el volt terjedve a régibb időkben. P. o.
világos nyomai vannak Ázsiában a zsidóknál, chaldeusok-
nál, Kis-Ázsia összes népeinél, a médok, persák, scythák,
sarmatáknál, India minden népénél és az araboknál. Afri­
kában az egyptomiaknál, a hol minden templomban foly­
vást égni kell a szent tűznek, továbbá Aethiopiában és
Lybiában. Európában is sokkal általánosabb volt a Vesta-
féle szent tűz cultusa, mint a hogy első tekintetre gondol­
ná az ember. Görögországnak egy városa sem volt, a mely­
nek ne lett volna prytaneuma, megannyi külön szent tűz­
zel. A keresztyén középkorban a még pogány poroszoknál
folyvást égett a szent tűz, és ha véletlenül kialudt, a
pap a halállal lakolt gondatlanságáért. Mexicoban még a
fölfedezések korában megvolt a szent tűz tisztelete, Peru­
ban pedig a Nap szüzei őrködtek a szent tűz fölött, épen
mint Rómában a Yeszta papnői.1) Még ma is sok nép imád­
ja a tüzet. P. o. Amerikában a Natcher és Ojibwa törzsek,
Afrikában a Congo négerek. Nagyobb figyelmet érdemelnek
e rószban a persák, kik már nem vad népek és mégis
nagy rószök mai napig is tűzimádó. A tunguzok az égi
testek mellett a tüzet is imádják,*2) és soha sem esznek
húst a nélkül, hogy ez első falatot a tűzbe ne dobják. A
mordvaiak is tisztelik, áldoznak is neki, nevezetesen egy
darab lepényt dobnak bele.3) A mi őseinkről is azt mondja
Theophylaktus : „a magyarok erősen tisztelik a tüzet." Sőt
a keresztyén dogmák közt is lehet a tűz cultusának némi
maradványát vagy emléket találni.
Azonban volt a tűz föltalálásának sokkal fontosabb
eredménye is, mint a tüzimádás, Nevezetesen az, hogy mi­
után látta az ember, hogy a kőben és fában ilyen erő rej­
lik, az e fölött való gondolkozás által lett képessé arra, hogy
különbséget tudjon tenni az anyag és az abban rejlő erő
A) Lubbock: On the Origin. etc. 229, 31 1.
2) Max Müller: Introduction etc. 199,
V Barna Férd. i. m. 31 1,
gukért az ango lók ellen. E háború a legnagyobb mértékben
veszélyezteti az ott lévő keresztyén missiolcat, sőt, mint a
tudósítások hangzanak, a legtöbb helyen teljesen meg is
semmisítette mindazon üdvös eredményeket, melyeket eddig
a buzgó missionariusoknak elérni sikerült.
Ezek főbb vonásaiban az utóbbi hónapok nevezetesebb'
eseményei.
közt, s ez vezette őt a test és lélek közti különbség föl­
fogására is.
A tűz imádása volt az átmeneti lépcső egyfelől a fe-
tishismusra, másfelől az emelkedettebb vallási fogalmak első'
stádiumára, u. m. a természet imádásra.
A mi a fetishismust illeti: ezt sokan úgy tekintik,,
mint (hogy egy új divatú kifejezést használjak) a tűz cul­
tusának ellaposodását, elposványodását, vagyis mint megál­
lapodást azon a stádiumon, a melyen az ember imádta egy­
szerűen a kő- és fadarabot, mint tűzeszközöket, különösen
pedig azon fajú fák egyes darabjait, a melyek leggyakrab­
ban használtattak a tűz előállítására. E fölfogásból folyt,
hogy a kőnek, fának minden olyan darabja, a mely a sha-
mánok kezében megfordúlt, szentté- lett és ez volt a fetish.
Azonban noha e hypothesis elfogadhatónak látszik,
nagy nehézségeket okoz az a körülmény, hogy vannak fe-
tishek, a melyek nem kőből és nem. fából vannak. P. o.
vannak fetishek, u. m. a szent állatok bőréből, a melyeket
karperecz alakban használnak ; továbbá agyagból. Ezen utób­
biak többfélék, u. m. madaraknak, halaknak és négy lábú
állatoknak agyagból gyúrt és kiszárított alakjai, a melyek
vagy füzér alakban vannak összekötve, vagy valami zacskó
formában tartatnak. Úgy látszik, hogy ezeket úgy is lehet
tekinteni, mint a fetishismusnak az állat-cultussal combi-
nálását. Továbbá, minthogy a kő- és fadarabok gyógyítás
és varázslás eszközeiül is szoktak használtatni: némelyek
azt mondják, hogy a fetishismus talán nem is vallás, ha­
nem csak varázslás, boszorkányság. És e nézetet azzal tá­
mogatják, hogy a mai vad népeknél az a fetishismus alap­
eszméje, hogy a fetish oly eszköz, a melylyel hatni lehet
az Istenre vagy Istenekre. Továbbá azzal is támogatják,
hogy a vad népek, ha nem teljesül valamely kérelmük vagy
imádságuk tárgya, köztudomás szerint, jól elverik a fetisht.
Azonban igazsága van Tylornak, midőn azt mondja, hogy
igen gyakran megesik, miszerint az idők folyamában meg­
változnak a czerimoniák alapjáúl szolgáló eszmék, ellenben
a czerimoniák változatlanéi megmaradnak.1) Ezt ide alkal­
mazva, ha a mai vad népek fetishei talán nem mondhatók
is Isteneknek, alig kétkedhetünk a felől, hogy az ó-korban
azok voltak.
Sokkal emelkedettebb álláspont az, a melyen az em*
*) T y l o r i. m . I I . 3 6 4 . 1.
 118
’berek a követ és a fát nemcsak mint a tűz eszközeit, ha­
nem önmagokért tisztelték. A kő, fa és a viz cultusának az
ad nagy históriai fontosságot, hogy ezt tekinthetjük úgy,
mint a természet imádás kezdetét.
Hogy a kő, fa és viz valóságos imádás tárgyai vol­
tak, arra nagyon sok bizonyság van. P. o. Amerikában,
közép Afrikában, Egyptom déli részein, a Sahara környe
kén, továbbá Szibériában, Lapponiában és India szigetein
sok népnél ma is valósággal szentek némely élőfák. Tylor
látott Mexicoban egy szent cyprusfát, a melynek ágain soha
sem hiányoztak az áldozatok. Franklin pedig Eszakameri-
.kában látott egyet, a melynek ágain, egyéb áldozati aján­
dékok mellett, bivalkús és ruha szövet darabok is függöt-
tek. A históriai népek közűi a régi görögöknél Zeüs szent
tölgyfája Dodonában e cultus maradványa. A germánoknál
még a Nagy Károly korában is megvolt. Köztudomású tény,
hogy Károly, midőn a szászokat fegyverrel téritgette a ke­
resztyén hitre, kivágatta a nép szent fáit. A brémai püs­
pök pedig meg ezután egy század múlva is kénytelen volt
kivagdaltatni a szent fákat. Barna Ferdinánd pedig a mold­
vaiaknál is emlit szent tölgy- és hársfákat, mint a melyek­
nek ágaira aggatják a tojásos lepény áldozatokat, karácson
estéjén pedig a szent nyírfa szerepel.1)
A viz cultusa ma is megvan Guineában némely né­
ger törzseknél és az amerikai indiánoknál, és pedig annyi­
ra megvan, hogy imádkoznak hozzá és áldozatokat dobnak
bele. Az ázsiai indusok már sokkal fejlettebb népek, mégis
szentnek tartják a Gangest és áldoznak neki. A régi gö­
rögöknél is kétségtelenül megvolt a vizcultus. P. o. Oké-
anos nemcsak a viz Istene, hanem viz Isten volt; sőt tud­
juk, hogy Thetis a folyamokat is meghívta az Istenek olym-
pi gyűlésére.
A mi a kövek cultusát illeti, ez ma is megvan Abis-
syniában, a Tahiti szigeteken, a Féji-eknél és Amerika né­
mely vad törzseinél. Sőt Európában a keresztyén közép kor­
ban is sokáig megvolt. P. o. Tkeodorich canterbury érsek a
Vll-ik században tiltja a kövek tiszteletét, Edgár király
ugyanezt teszi a X-ik században, Kauut pedig a XI-ikben.
Továbbá Frankországban az 567-ben tartott toursi zsinat
meghagyja a papoknak, hogy ne eresszék be a templomba
azokat, a kik még most is imádják a köveket; a VII-ik
században a nantesi zsinat hasonló módon rendelkezik. Nem
tagadhatjuk el, hogy a mi őseinknél is megvolt a fa, kő
és viz cultusa. Szent László törvénye világosan mondja,
hogy „a ki pogány szokás szerint áldozik a fák, források
és kövek mellett, büntetésül fizessen egy ökröt.“
Az őskori emberek természet imádásának s általában
vallási fejlődésének legmagasabb foka volt a nap s az égi
testek cultusa. „Ez volt a legmagasabb lépcső, a melyre
eljuthatott a gyámoltalan emberi elme.,,*)
Első tekintetre úgy látszik, hogy a vallási fejlődés
ezen stádiumára eljuthattak az emberek a legrégibb korban
is, meri évezredeken át láthatták, tapasztalhatták a nap
világító és melegítő erejét. Azonban vannak komoly figyel­
*) Barna Férd. i. m. 24, 30, 31. 1.
*) Mar Müller i. m. 215. 1.
met érdemlő körülmények, a melyek oda mutatnak, bogy a
nap cultusa aligha jött, sőt nem jött létre a tűz feltalálá­
sa előtt. P. o. azon vad népek, a melyek ma is teljesen
vallástalanok, valamint egyebet nem, úgy a napot sem imád­
ják. E tekintetben különös figyelmet érdemelnek az északi
sarkvidéken lakók, a kikre nézve nagyon jótékony az a me­
legség, a melyet a rövid ideig látható nap nyújt. És még
sem imádják a napot. Továbbá, a vad népek életének nem
egy részlete van olyan, a melyek világosan mutatják, hogy
a földi tüzet úgy tekintik, mint az égi tűz, vagyis a nap
egy részét. Ilyen p. o. az, hogy az eletet, egészséget a
nap ajándékának tekintik, ellenben a halált, betegséget a
sötétség szellemeinek tulajdonítják. Nevezetesen azt hiszik,
hogy a beteg emberben meghomályosodott, elgyengűlt az
élet tüze. Innen van, hogy a betegségek gyógyításának
legszokottabb módja az, hogy a varázslók a beteg szájába
lehellenek, vagy mellette tüzet gyújtanak, vagy a kővel és
fával, mint tüzszerszámokkal, csinálnak holmi bűvös czeremo-
niákat. Még fontosabb köiülmény az, hogy vannak vad
népek, a melyek a n a p n a k m i n d e n r e g g e l t ű z z e l
á l d o z n a k , u. m. a pipa tüzevel. P. o. a Húron mellóki
indiánok a pipát a nap ajándékának tekintik, és midőn
reggel rágyújtanak az első pipa dohányra, arczczal a nap
felé fordulva, szent pietással eresztik az első füstöt a nap
felé, s egyet-egyet a 4 világ-tájék felé. A Hudson öböl
mellóki indiánok pedig a pipából 3 füsttel üdvözlik a föl­
kelő napot. Hasonló módon fejezik ki tisztelőtöket más Is­
teneik iránt is.1) Noha más alakban, de megvan ez a fejlet­
tebb népeknél is. Grimm ezzel hozta kapcsolatba a régi
históriai népeknél megvolt azon szokást, miszerint Isteneik­
nek a tűz segélyével adták át áldozataikat, midőn azokat
megégették, továbbá azon közönséges hitet, hogy az Iste­
nek előtt kedves áldozat füstje az égbe emelkedik.*) Továb­
bá sok vad népnél megvolt régebben az a szokás, hogy
halottjaikat megégették, az australiaiaknál pedig ma is meg­
van. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy ez valami köz­
egészségügyi szempontból történik. Nyíltan megmondják ők,
miért teszik ezt. Azért, hogy mivel a halott lelke külön­
ben is az égbe megy, utána küldik a testet is az égbe
felszálló füst alakjában. Ki nem tudná, hogy még ma is,
Európa minden országának köznépénél megvan az a ba­
bonás fogalom, hogy a bolygó tüzek a halottak lelkei. Ez
is azt mutatja, hogy nagyon sokáig uralkodott az emberek­
nél az a hit, hogy a lélek, mint tűz, rokonságban van
a nappal.
Mindezen okoknál fogva az etknologok csaknem ál­
talánosan elfogadták azt a nézetet, hogy a nap csak a
tűz föltalálása után lehetett Istenné, t. i. akkor, a mikor
az emberek már tudtak elmélkedni azon analógia fölött, a
mely van egyfelől a lélek és tűz, másfelől a földi és az
égi tűz közt.
Ladányi Gedeon.
1) Waitz i. m. 182. 1.
2) Grimm i. m. 215 1.
 119

KÜLÖNFÉLÉK. fele részét a nemes gróf kölcsön adja, oly feltétel mellett,,
hogy halála után ez összeg is a tanoda tulajdona marad­
Kolozsvár, 188), ápr, 9-én. jon. Adja Isten, hogy a tanoda mentői későbbre legyen ez
— Évnegyedes előfizetőinket előfizeté­ összeg tulajdonosává 1
seik megújítása s feles számú hátraléko­ — Rószvótnyilatkozat. Sayous Ede a montaubani
sainkat hátralékaik törlesztésére tisztelet­ ref. theologiai fakultás egyik tanára — mint a Debr. prot.
tel kérjük, kijelentve, hogy azoknak, kik Lap írja — valamint a theologiai tanári kar is maga részéről
elismervényt aláírva nem küldöttek he, s részvétét és sajnálatát kifejező levelet intézett Debreczenbe
előfizetői kötelességüknek sem tettek a Révész Imre halála feletti veszteség alkalmával; egyúttal —
eleget, a lap további küldését megszün­ miután személyes baraja volt az elhunytnak — kéri tu ­
tetjük, mert nem vagyun k azon helyzet­ domásukra hozni a bánatos özvegynek, gyermekeinek, a ro­
ben, hogy a lappal ingyen szolgáljunk. konoknak s Révész tiszttársainak fájdalom kifejező meg­
188X ápr. 9. emlékezését.
A kiadóhivatal. — Szem élyi hirek. S z a b ó Pá l , sz.-szolnoki egyházr
— Néhai Nagy Ferencznek, kolozsvári főtano­ megyénk érdemes esperese, ki betegeskedőbe okán, az es­
peres! hivatal folytatásától visszavonúlt vala, f. hó 8-án
dánk egykori tanáránaks nagyhirü pomologusnak hát­ — mint örömmel értesülünk -— az ügyek vezetését újólag
rahagyott özvegye is elköltözött egy jobb világba. átvette.Időközben N a g y L á s z l ó helyettesitette őt elisme­
1876 óta, midőn élete hú társát elveszítette, az öz­ résre méltó buzgalommal. — G e r g e l y K á r o l y , a „Deb-
reczeni protestáns Lap egyik szerkesztőtársa s főiskolai
vegyi bánat setét fellege borúit lelkére s testi ereje tanár krassói pappá választatván, tanári állásáról lemondott.
is megrendülvén, örökké szerető szivének egyetlen A főiskola benne tanerőinek egyik legkitünőbbikét vesz­
tette el. — A b i h a r i e g y h á z m e g y e a Papp Károly
örömét s vigaszát azoknak körében kereste s lelt© lemondása által megürült esperesi hivatalra Gaál Imre
föl, kiket övéinek mondhatott, s kik őt a gyermeki n.-kerekii ref. papot választotta meg.
hála s szeretet érzelmeivel környezők, A nemes szi- — Gyészhir. Kolozskalotai egyházmegyénket súlyos
veszteség érte. Benedek Pál, bikali ref. pap s az egyház­
vü nő s gyöngéden szerető édes anya földi marad­ megyének évek hosszú során át érdemes jegyzője, hosszas
ványai f. hó 8-án, az őt tisztelők s szeretők töme­ és gyötrelmes betegség után f. hé 3 okán meghalt. Szép
képzettség, vallásos buzgóság s nemes egyszerűség ékiték
ges részvétele mellett tétettek nyugalomra; ravatala az elhunytat s örökítik nevet egyházközsége, egyházmegyéje
fölött Szász Q-erő esperes mondott megható imát s s egyházkerületünk évlapjain. Áldassék emléke!
a fötanodai énekkar zengette el a bús búcsúdalt.
A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚR A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
Emlékét megőrzik azok, kiknek szivében lakozott, s
BOCSÁTOTTA K I:
kik a soha el nem apadó hála s szeretet fájdalmá­
val fognak őrködni a hant fölött, melyben nemes K ö r öz t e t nek.
hamvai pihennek! A családi gyászjelentés igy 330— 1881. E r d ő v i d é k i e g y h á z m e g y é n k b e n
a b a r ó t l i i l e v i t á i á l l o m á s . Javadalma: a hívektől
hangzik : kepeváltás és oszpora czimen 80 o. é. frt., 3 legatioból
Szász Domokosáé sz. Nagy Ilka, saját, férje évenként 20 o. é. frt. Kegyhagyományi tőke kamataiból
Szász Domokos, helybeli ev. ref. pap és egyházkerületi köz­ évenként 20 o. é. frt, minden tanulótól 40 kr. tandíj, t.
jegyző, fiók Károly; testvére Nagy Miklós szerkesztő; nagy­ Zathureczky Gyula urnái szabad étkezés, ha magát a levita
nénje Simon Anna; nagybátyja Vájná Miklós, valamint a illően viseli; egy okleveles tanító számíthat még vallásta-
nitásért 50 o. ó. frt. államsegélyre. Kötelessége: isteni tisz­
rokonok és hozzátartozók nevében a gyermeki szeretet mély telet elvégzése és az iskolában a törvény kívánalmai sze­
fájdalmával jelenti, hogy jó édes anyjuk, az illetőknek na­ rint való tanítás. P á l y á z a t i h a t á r i d ő : ápril vége.
pája, nagyanyja, testvére, rokona, néhai Nagy Ferencz ev. Folyamodványok t. S z á s z J ó z s e f esperes afiához Bi-
ref. tanár özvegye, Si m o n J u l i á n n á , élete 64-ik, öz­ barczfalva (u. p. Baróth) küldendők.
vegysége 6*ik évében f. hó 5-én csöndesen kimúlt. Kiszen­ 338— 1881. S z é k i e g y h á z m e g y é n k b e n a b ú ­
z á i IV. os zt , p a p i á l l o m á s 458 o. e. frt. 48 kr.
vedett tetomei f. hó 8-án d. u. 4 órakor, rövid halotti ima fizetéssel. P á l y á z a t i h a t á r i d ő : ápril vége. Folyamod­
utánt a b,-farkas utczai 7 számú háznál levő lakásáról a ványok t. B á t b o r i D á n i e l esperes afiához Székre kül­
köztemető kertjébe nyugalomra helyeztetnek. Kolozsvárt, dendők.
1881 ápril 6. Béke poraira ! 301— 1881. K ü k ü l l ő i e g y h á z m e g y é n k b e n a
— A képviselőház a lielv. és ág. evang. egyház m . - b o g á t i m á s o d i k t a n í t ó i á l l o m á s . Javadalma:
360 o. é, frt., szállás és tüzelő fa. Kötelessége a fiú gyer­
kérvényét a keresztelés ügyében folyó hó 2-án tárgyalta, s mekeket a törvényszabta módon tanítani. P á l y á z a t i h a ­
Baross Gábor előadó ama indítványát fogadta el, hogy a t á r n a p : ápril vege. Folyamodványok — a tanítói okle­
kérvény megfontolás és ennek folytán szükségessé válható véllel együtt — t, B e n e d e k F e r e n c z esperes afiához
törvényhozási eljárás kezdeményezése czéljából a kormány­ Harangláb (u. p. Dicső-Szt.-Márton) küldendők.
nak adassák ki. F ö l k é r e m t. t. esperes és vizsgálatom alatti egy­
házaink t. lelkész afiait, hogy a püspöki jelentéshez kellő
— Gr. K un K ocsárdnak egy újabb nem es te tte . adatokat szíveskedjenek e hó végéig mulhatatlanúl bekül­
Szászvárosi gymnasiumunk épületének további kiépítése deni.
szükségessé válván, az e czélra szükséges 12,000 írtnak Kolozsvárt, 1881 ápril 4.
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. fötanoda betűivel Kolozsvárt,
XI évfolyam.
M egjelenik
minden vasárnap.
6zerkdozttfségi s kiadói szállás:
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendok.
Kéziratok nem adatnak vissza.
Kolozsvárit. 1881. Április 17. 16. szám
4/lrdtUti dijak;
ERDÉLYI Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
' Előfizetési á r :
EGYHÁZI E S ISKOLAI H ETILA P. Egész évre 6 frt., félévre 3
írt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr

JFelelős szerkesztő és kiadó t u lajd o n o s : S z á s z ZDoxxiolzos.

Tartalom: „Kelj föl.“ — Özvegy-árva gyámintézeteink; j á r n u n k . “ Krisztus nekünk nemcsak az engedel­

— Vi déki élet: Az erdővidéki egyházmegyéből. (Vége.) r. 1. —
A szilágy-szolnoki egyházmegyéből. (Közgyűlés.) Dombi Lajos. — mességben és szolgálattételben; nemcsak a szenve­
Egyházi lapszemle. — Külföldi szemle. — T á r c z a .* Bethlen Gábor
és Kendy Istyáu. Közli: Szilágyi Sándor. — Különfélék.— Hiva­ désben s kereszthordozásban, hanem póldányképüuk
talos rész. a föld porából fölemelkedésben, az líj életre ébre­
désben is, hogy együtt ünnepelhessük vele meg nem­
csak nagypénteket, hanem husvót ünnepét is.
„ KELJ F Ö L ! “ „ S e r k e n j föl, t e ki a l u s z o l s k e l j f ö l
(Husvét ünnepére.; a h a l á l b ó l “ : ez ébresztő szózat zendúl felénk
Husvót ünnepe a legfönségesebb d i a d a l ü n ­ husvót reggelén. Keltsen visszhangot e szózat mind­
nep. Nem oly diadalnak ünnepe, minőt-a világhódí­ nyájatok lelkében, kik e sorokat olvassátok.
tók városok és falvak füstölgő romjai fölött, vér­ Keljetek föl a hi t e t l e n s é g n e k , ennek a l e l k i
áztatta csatasikon annyiszor ünnepeltek már, harso­ h a l á l n a k sírjából. Nem olyan hitet kívánunk mi
nák riadó hangjával harsogva túl a zokogó jajt, tőletek, mely hozzá tapad a hetfihez s meghatáro­
mely a hátramaradott özvegyek s árvák szive mé­ zott hitczikkek és hitvallások nyűgébe akarja vetni
lyéből szakadott föl Diadalünnepe a világosság­ a szellemeket; uem olyan hitet, mely útját akarja
nak a sötétség, az igazságnak a tévely, az erénynek állaui a szabad vizsgálódásnak s szent borzadálylyal
a bún, az életnek a halál fölött! És e diadal hőse fordúl el a tudomány vívmányaitól és nem oiyan
a Dávid fia, a lelkek örökké élő Királya, kinek tró­ hitet, mely igaz voltával büszkélkedve, mohó kár­
nusa magasabb, fénylőbb és móltóságosabb mint örömmel süti mások homlokára az eretnekség bélye­
valamennyié: a J é z u s K r i s z t u s ! Erősebb vala gét. Hanem kívánunk tőletek hitet, mely a léleknek
ő, mint a gyülölség, mely tábort járt körűle; mint benső ereje arra, hogy mindig s mindenben keresse,
a hitetlenség, mely követ gördített sírjára; mint a fürkószsze, magához ölelje azt, a mi igaz a tudás
halál, mely örök martalékáéi tekintő. Diadalmasko­ végtelen világában; szeretettel csüngjön azon, a mi
dott valamennyi fölött s az a kétezer év, mely föl- szép a természetben, a művészetben s az életben, s
tárúlt sírja fölött elröppent, az igazságnak, a b it­ kövesse még önfeláldozása árán is azt, a mi az
nek és szeretetnek mindazon kincsei, melyeket a örök jó eszményéhez közelebb vezérli. Az ilyen hit
nyomába lépő emberöltők tőle örököltek, s melyek­ a szellem fölszárnyalása a magosba, hol ragyogób­
nek birtokában élni boldogító s meghalni idvesség- bak a sugarak s üdébb a lóg. Az ilyen hit közele­
re vezérlő: mind arról tesznek bizonyságot, hogy ö dés az ég felé Keljetek föl s igyhigyjetek!...
ma is él, örökké ól s ura a lelkek országának, Is­ Keljetek föl az ö n z é s n e k , a nemesebb érzel­
ten dicsőségére! meknek sírjából. Mily sokakra ráborúlt ennek a sír­
De a husvót ünnepe nemcsak az ő diadalün­ nak halm a! Azokra mind, kiknek saját parányi én­
nepe ; azzá lehet s kell lennie mindnyájunkra néz­ jük mindenben az első s fő; kiknek vágyaik, remé­
ve. Már az apostol megmondá, hogy a Krisztus nyeik, törekvéseik, küzdelmeik látkörót saját érde­
„ a z o k n a k , k i k e l a l u d t a k , l e t t e l s ő z s e n ­ kük határolja s azon túl rájok nézve nem létezik
g é j ü k “ s „ m i k é n t ő f e l t á m a d o t t a h a l á l ­ semmi, senki! Az ilyenek lehetnek bölcsek, gazda­
ból , a z o n k é p e n k e l l n e k ü n k i s ú j é l e t b e n gok, hatalmasok, e világ szerint boldogok, lehetnek

minden, csak egy nem: K r i s z t u s k ö v e t ő i . Elfe­
lejtkezni önmagunkról, saját pillanatnyi hasznunkról
s áldozni erőt, időt javáért azoknak, kikkel Isten
minket megáldott; szeretettel hajlani küzdő, szen­
vedő, szűkölködő, könnyező embertársaink felé és se­
gíteni rajtok; küzdeni nemes lángolással jóllétéért,
elhaladásáért a hazának, az anyaszentegyháznak s
az egész emberiségnek: ez az új élet, ez a föltáma­
dás! Keljetek föl s igy küzdjetek cs igy szeres­
setek'^
És serkenjetek és keljetek föl a c s ü g g e t e g-
s é g álmából, abból a sírból, melybe lényeteknek
erkölcsi ereje, bátorsága, egy jobb jövőbe vetett bi­
zalma hanyatlik alá s áléi el. Nézzetek Krisztusra,
ki a szenvedések viharában meg nem ing, kinek ön­
bizalma az akadályokkal szemben folyton nő, —
nézzetek rá, az övök diadalmasra! A magát legerőt-
lenebbnek érző emberben a ható, alkotó, kitartó s
küzdő képességnek csodás erői rejlenek, mint a pa­
rányi magban, melyből vihartól edzett, rügyeket
szökkentő, lombokat hajtó, gyümölcsöket termő pál­
ma nő. Az önbizalmatlanság scsüggetegség: h a l á l ;
az önbizalom s bátorság: é l e t , szülőauyja minden
nagynak, igaznak, nemesnek és jónak! Ne feledjé­
tek: a jövendő munkásai vagytok, miként vala a
Krisztus, midőn testben járt a földön, miként az ő
ma is s örökké az ö mindent átható, megelevenítő,
meghódító szelleme által, mely fölött nincs s nem
lehet hatalma az időnek és halálnak. Keljetek föl
s az ő szelleméből merítsetek bátorságot, bizalmat
s igy munkáljatok!
Hadd zendüljön s keltsen visszhangot, Husvót
ünnepén, szivetek, lelkűtek mélyén a magasból alá-
haugzó dicsének :
H a lle lu ja ! H a lle lu ja !
ÖZVEGY-ÁRVA GYÁMINTEZETEINK.
M a ro si egyházm egye, 1881 á p r il
(Folytatás.)
Ezen módosított szabályok alapján 1879-ben alakúit
újra gyám intézetünk ; a választott bizottság tagjai, az
esperessel élükön, a gyűlés szine előtt esküt tettek le az
intézet ügyeinek lelkiismeretes kezelése, felügyelete és
szabályainak megtartására. Közbe legyen mondva, esküjök-
hez hívek voltak; még a veszendőnek vélt tartozások is
biztosíttattak, a hátralékok nagy részben bevétettek, az alaptőke
több mint 6000 frttal gyarapodott.
Ezen bizottság, több rendbeli jegyzőkönyvi ha­
tározat alapján, fölszólította az elődeik özvegyével nem
121
osztozott, 1872— 76-ik évben belépett öt új paptársu­
kat is, állomásaik első évi jövedelme általok elhasznált
fele részének a törvény értelmében, zárhatár idő alatt, a
gyámintézet pénztárába befizetésére. A illetők zárhatár idő letelte
előtt fölfolyamodást adtak be az intézeti közgyűléshez, hi­
vatkozva a törvény nem tudására, más egyházmegyékben is
gyakorlatban nem létére stb. Fölfolyamodásukat az 1880
évi májusi rendes intézeti közgyűlés tárgyalta, az illetőket
kihallgatta, a tanácskozás higgadtan, szenvedély nélkül folyt le.
Véleményem szerint legdöntőbb befolyásúvá lett egyiknek, a
Senior által fölhozottal egyező emez érve: „ka állásom elfog­
lalása első évében reá kónyszeritettek volna, kiéhezem, ki-
rongyoskodom, addig családot nem alapitok, de ma m á r . , . “
A különböző vélemények összesimultak, s teljes egyetértés­
sel egyhangúlag hozatott a következő határozat : „Intézeti
közgyűlésünk elhiszi, hogy 1876 előtt, midőn a pap válasz­
tási szabályok közé tisztán beigtattatott, ifjú paptársaink
nem tudták, vagy legalább nem tartották teljesen köte­
lező erejű törvénynek, miután azonban ezen tartozás egy­
házkerületi köztövvényen alapúi, az elengedésre nem érzi
ugyan magát följogosítva, de az erre illetékes hatóság, a
főtiszt, egyházkertileti közgyűléshez fölfolyamodik, engedé­
lyezését kérve a kötelezettség terhe alóli fölold oztatásokra
stb.“ És ezon fölfolyamodást fölterjesztette az egyházmegyei
közgyűlés egyhangúlag, ajánlattal.
Ezen kissé hosszas, de tényhű leírásból, azt hiszem,
kitűnik, hogy a marosi egyházmegye, ha szintén nem sok­
kal korábban kezdett is éberebben működni,, nem „13 év
eltelte után ébredett fel“, és semmiesetre sem azon szándékkal,
hogy „13 év előtt és azóta beköltözött lelkészektől szép
összeget vonhat be.“
Fölemlitendőnek vélem még, miszerint marosi egyház­
megyénkben 1866-ban 15 új paptárs lépett be, kik
elődeik özvegy-árváival osztoztak; 1872— 1876-ig 5, 1878—
1880-ig 3, kik elődeik özvegy-árváival nem osztoztak.
Legyen szabad még az ügy ez oldalának teljes meg-
érthetésére annyit ide jegyezni, hogy midőn a múlt 1880-
iki e. k. közgyűlésen, marosi egyházmegyénk ezen folyamo­
dása tárgyaltatott és többfelől bizonyos érthető fölszólam-
lások történtek, az e. k. közgyűlés egyik igen tisztelt vi­
lági tagja fölállt, s ilyen szavakkal kezdette beszédét: „Bá­
mulattal állottam fel, midőn hallom, hogy van egyházkerü­
letünknek egy 13 év előtt hozott törvénye, és hallom itt
12. a nt. esperes urak szájából, jobbról és balról, biz az az
én egyházmegyémben sincs végrehajtva, biz azt mi sem
teljesítettük , És ezen beszéd végén tett indítvány
eredménye lett a 61. alatti határozat. Csekély véleményem
szerint sem azért, mint Miklósi József gondolja: „útasit-
ván az igazgató tanácsot a gyámintézeti szabások beszer­
zésére és azoknak egyöntetű alakban a jövő közgyűlésre be­
nyújtására", sem azért, mint Senior czélszerűbbnek vélné :
„okkal-móddal az egyházmegyei gyámintézeti alapokat égy
központba hozni össze, együttes kezelésre helyezni el . .
hanem, mert az igazgató tanácsnak kötelessége felügyelni,
hogy egyházkerületünk minden törvénye legyen az illetők
 122
által teljesítve ; teendője : ha valamely törvényt czélra ve­
zetőnek nem talál, indokolva módosítását ajánlani, indítva -
nyozni; joga és kötelessége: az egyházmegyei özvegy-árvái
gyámintézetek ügyeit is felügyelni, szabályaik teljesítését
ellenőrizni, számadásaikat felülvizsgálatra fölkivánni, felül­
vizsgáltatni.
És most térjünk azon állításom igazolására, miszerint
„Senior“ csakis azon egyformaságot vette figyelembe, hogy
mind a kettő szerint az összeget ugyanazon pénztárba
kell fizetni.
Az 1865 évi papválasztási szabályok módosították
a még nehány évvel korábban érvényben volt azon törvényt,
mely szerint az elhalt pap özvegye és árvái egy egész kegy­
évi lakást és jövedelmet élveznek; a pap halálát követő Szt.
György, illetőleg Szt. Mihály naptól a következő Szt. György,
illetőleg Szt. Mihály napig új pap nőm választatik, úgy*
hogy az özvegyet és árvákat félévi lakás és jövedelem il­
leti az egyházközségtől. Azután ríj pap választatik, de „h i-
v a t a l o s k o d á s a első évé ben a f i z e t é s n e k csak
f e l é t k a p j a , m á s i k f e l e p e d i g a z ö z v e g y n e k és
á r v á k n a k f i z e t e n d ő . “ Ezen törvény életbelépte után
1866-ban adia be a szilágyi egyházmegye indítványát, hogy
„h a sem ö z v e g y , s e m á r v á k n e m m a r a d n a k , a
j o g és m é l t á n y o s s á g s z e m p o n t j á b ó l , a m e g ­
h a t á r o z o t t f é l f i z e t é s a d a s s á k az özvegy-árvái
p é n z t á r n a k . “ Ez indítványt fogadta el és tette minde-
nik egyházmegyében kötelező erejűvé a közzsinat 91., az
egyházi főtanács ugyanazon évi 18. alatt. Mindkettő módo­
sítás nélkül vétetett át az 1876-ki szabályokba.
Ezen törvény szavai s lótrejövóse körülményeiből egye­
nesen következik egyfelől az, hogy
nem a belépő új pap adja „elődje özvegye és árvái­
nak, esetleg az özvegy-árva gyámintézetnek „első evében a
a jövedelem felét“, ki a törvény tiszta szavai szerint „első
évében a fizetésnek csak felét kapja“, hanem az egyház-
község, illetőleg egyházkerületi köztörvény, miután másik
fele nekik fizetendő; másfelől az, hogy
ha sem övegy, sem árvák nem maradtak, nem a be­
lépő új pap fizeti, hanem az egyházközség, illetőleg egy­
házkerületi köztörvény az özvegy-árva intézetnek az évi
papi fizetésnek felét, miért az új pap onnan valami jöve­
delmet várhatna, hanem a „jog és méltányosság szempont­
jából“ fizeti a közös özvegyek és árvák részére, azaz mind­
azon papok özvegyei és árvái gyámolifcására, kik az ürese­
dés ideje alatt a papi szolgálatot teljesítették, s még eset­
leg canon szerint teljesíteni kötelesek. És nem úgy rövidíti
meg ez által az új pap első évi jövedelmét, hogy „arány-
lagos tisztességes illetőkben ne részeltetné utódait“, — mert
hiszen ugyanazon törvény biztosítja és ugyanazon egyház­
község visszafizeti kétszeresen bekövetkező halála esetén
özvegyének és árváinak a lakáson kivűl egy fél és
egy egész évi fizetés fele részében.
('Folytatása következik.,)
VIDÉKI ÉLET.
Az erdővidéki egyházmegyéből.
1881 márezius 27.
(Vége.)
Ezek után következett, Eévay Pál elnöklete alatt,
Borbáth Márton és Bartos László személyében kiküldött bi­
zottság jelentése, a mlts. áll. ig. tanács múlt évi 1070 sz.
alatt a „ t a n á r v á l a s z t á s i m ó d o z a t o k “ tárgyában
adandó vóleménynyel, a mint következik :
1) Egyházmegyei közgyűlésünk a főt. egyházkerületi
közgyűlésnek 1880-ik évi 21 jk. szám alatt, a „ t a n á r i
q u a l i f i c a t i o“-ra nézve hozott határozatát teljesen ma­
gáévá teszi.
2) A mi pedig a választási módozatokat illeti, arra
nézve következő véleményét óhajtja érvényre ju tta tn i:
a) akár újonnan rendszeresített, akár üresedésbe jött
régibb tanszékre a pályázatot az ig. tanács hirdeti ki, az
illető tanoda hordozván annak költségeit;
b) a pályázati folyamodványok az illető tanoda elöl­
járóságához nyújtandók be, melyeket az elöljáróság a főt.
egyházkerületi közgyűlés 1880 évi 21 jk. szám alatt ho­
zott k é p e s i t e t t s é g i okmányok szerint lajstromoz és az
ig. tanács útján a főt. egyházkerületi közgyűléshez fölter­
jeszti ;
c) az okmányokkal fölterjesztett folyamodványok a
közgyűlés alkalmával a dictatura irodájában közszemlére ki­
tétetnek a választás megejtéséig;
d) valamennyi képesített folyamodó, m i n d e n k i j e ­
l ö l é s m e l l ő z é s é v e l , választás alá bocsáttatik ;
e) végűi, ha csak egy képesített folyamodó len n e: a
jelenlévő közgyűlési tagok egybarmadának kívánságára, a
választás a jövő közgyűlésre elhalasztandó.
A közgyűlés a bizottság által beterjesztett ezen v é l e ­
m é n y t egyhangúlag elfogadta.
Következett a tanügyi előadó jelentése.
Előadó jelenti, hogy az egyhm. határozata szerint a
folyó tanévben is meglátogatta az iskolákat s örömmel hoz*
za tudomására közgyűlésünknek, hogy az iskolákban a nö­
vendékek pontosabb följártatását észlelte mindenütt. Fáj­
dalommal tudatja azonban, hogy Kis-Baczonban 1880 októ­
bertől 1881 február elejéig, Bölönben február elejétől má­
jusig, Szál-Doboson február 10-ikótől májusig, Olasztelken
szintén február 12-től májusig a himlőjárvány miatt bezá­
rattak az iskolák.
A mi a tanulásban való előmenetelt illeti, a mennyi­
ben most elbírálható, kielégítő.
Végűi nagy örömmel jelenti, hogy a közgyűlés által
az iskolai takarékpénztárak szervezése és felekezeti isko­
láinknál való életbeléptetése körűi tett fáradozásait a leg-
örvendetesebb es legmeglepőbb siker koronázta. Fülén, Bar-
dóczon, Olasztelken, Köpeczen, Közóp-Ajtán, Nagy-Baczon-
ban es Nagy-Ajtán több mint 100 gyermek megkezdte a
takarítást. Nagy-Baczonban eddig 27 növendék január 10-
től fogva takarított 15 frt. 51 krt., Nagy-Ajtán 5 frt. 20
*

krt., Fülén, Bardóczon 1— 1 frtot, a többiekben is megin-
dúlt, de a pénzösszegről még nincs jelentés téve.
Az egész ügyben az az örvendetes, hogy a tanitők
egész készséggel vezetik a kezelést, az iskolaszékek min­
denütt lelkesedéssel fogadták a tanügyi előadó előterjeszté­
sét, s azonnal hozzá is láttak a munkához, a növendékek
által megtakarított összeg pedig legnagyobb részben ön-
k e r e s m é n y e i k b ő l áll, úgymint fonás, „rigmus“-mon-
dás, tollútépésből stb.
Az intézmény életbeléptetéséhez tek. bardóczi Bartha
Károly úr a bardóczi iskolához, br. Rauber Ottó ő nagy­
sága az olasztelkihez, tek. Deák Albert köpeczi báuyapénz-
tárnok a köpeczihez, tek. Bedő József baróthi felsőbb nép­
iskolai igazgató a n.-ajtai községi iskolához, tok. Bíró Al­
bert baróthi felsőbb népiskolai tanító a közép-ajtai isko­
lához hozatták meg az iveket úgy a növendékek, mint a
tanitók részére, még pedig tanügyi előadó afiának egyetlen
fölhívására, a legnagyobb készséggel. E szerint csak N a g y
B a c z o n és F ü l e hozatta saját pénztárából. Az eddigi
eredményekhez képest reményű előadó, hogy a többieknél
is sikerűi az akadályok legyőzése. Adja Is te n !
A közgyűlés elismerő örömmel fogadta tanügyi előadó
jelentését, s jegyzőkönyvileg köszönetét fejezte ki említett
kegyes „maecenasoka-nak szives ajándékaikért.
Végre következett a directori számadások megvizsgá­
lásáé« a diroctor választás. Annak felülvizsgálatával s az ered­
mény jelentéstételével Révay Pál, Bartos László egyházi és
Zsigmond Benjámin világi képviselő afiai bízattak meg.
Directoirá választatott — és pedig ez alkalommal ötöd-
izben tiszteltetve meg egyházmegyénk egyhangú bizalma ál­
tal — Benkő Gergely, n.-ajtai ref. lelkész afia. Isten él­
tesse a vagyonkezelésben buzgó és tiszta kezű paptársunkat
sokáig.
Ezzel a tárgysorozat kimerittotvén, esperes afia meg­
köszönve a közgyűlés tagjainak higgadt tanácskozását, az
ülést föloszlatja. Ekkor director afia szives meghívására, az
általa 22 személyre rendezett közobédre mentünk, onnan
pedig, a barátságos poharak felköszöntése és kiürítése után,
ki-ki a maga tűzhelyéhez sietett.
r. I
A szilágy-szolnoki egyházmegyéből.
(Közgyűlés.)
K é m e r, 18 8 1 á p r .
Véleményem szerint, az egyházmegyék életének neve­
zetesebb eseményei az egyházi heti lapoknak méltó tárgyát
képezvén: nem leszek talán szerenyte’en, midőn a nagy­
tiszteletű szerkesztő urat az alábbiaknak becses lapjában
leendő közlésére szives tisztelettel fölkérem.
Folyó hó 3-án tartotta meg szilágy-szolnoki egyház­
megyénk Tasnádon tavaszi s egyszersmind tisztújító köz*
gyűlését. Daczára az idő és út kedvezőtlen voltának, az egy­
házmegyei képviselő testület tekintélyes számban jelent
meg, moly jelenség felreismerhotlen bizonyítéka a közügy
iránti érdeklődés s hivatalos kötelességérzetnek,
123
E közgyűlés annyival méltóbb, hogy egyházmegyénk
történelmének lapjain fénypontot képezzen, mivel az űgy-
buzgóság s testvéri szeretet nemes érzetétől áthatott keb­
lekben meggyőződéssé érlelődve amaz örök ig azság : „con-
cordia parvae rés crescunt, discordia maximae dilabuntur“,
a viszálkodás szelének elfojtásával s a szeretet pánczólával öve­
zetien szép egyetértés tanújeleit lehete tapasztalni e köz­
gyűlés egész folyamán.
A múlt és jövő egyesülésének a jelen által tanú-
bizonysága, hogy midőn közelebbi időkben az egyházmegye
idősebb papjai a közgyűlésben való tényleges részvételtől
magukat távol tartották, most láthatánk a közgyűlésen oly
lelkészeket, kikre alkalmazhatók a költő ama szavai: „can-
didior tendenti barba cadebat.u
Ez egyházmegyei közgyűlésünk papi testületünk több
tagjának halántékára tévé az elismerés babérkoszorúját. He­
lyettes esperes t. Nagy László afia buzgó működésének lelkes
éljenzéssel fogadása*); a rendes esperes, t. Szabó Pál afia
megrongált egészsége szerencsés helyreálltának őszinte
örömmel üdvözlése; a gyámintézeti pénztárnokságot H év en
át biven viselt t. Viski Pál afiának e hivatalra ismételten
— nagy szavazattöbbséggel — lett megválasztása; az
egyházmegyei papi testület egy veterán tagjának — ki ez
egyházmegye közszolgálatában 22 évet töltött el — a sza­
vazatok összeségével az ülnöki karba lett beválasztása:
egyenként és összesen méltó elismerés tanúbizonysága;
az egyetértés dicső hajnalának ébredését jelző örvendetes
jelenség.
Rövidség okáért mellőzve e közgyűlés 48 pont alá
foglalt tárgyainak tüzetes ismertetését, legyen elég fölem­
lítenem ama fontos határozatot, miszerint közgyülésileg ki­
mondatott, hogy egyházmegyénk kebelében, azon egyházak­
ban, hol papi özvegy vagy árvák nem maradnak, ezután a
papi állomás egy félévig betöltetlen marad, s e félévi papi
fizetés illető egyházgondnoka által, a beszolgáló lelkész el­
lenőrzése mellett, beszedessék, a gyámintózeti pénztárba
befizettessék, s a megválasztott lelkész csak ennek meg­
történte után nyerjen jogot az egyház papi állomásának el­
foglalására, illetőleg csak ekkor adassák meg részére a
szükséges esperesi consensus.
Tekintve azt, hogy az eddigi szabályok értelmében az
újonnan megválasztott lelkészek első évi jövedelmüknek felét
az egyházmegyei gyámintézeti pénztár részére fizetni valá-
nak kötelesek ; tekintve továbbá azt, hogy az ifjú lelkész ek
10. a kezdet nehézségeivel küzdve, legtöbbször csak kötvény­
nyel valának képesek fizetni a gyámintézetnek: egyházme­
gyénk ez újabb intézkedése, mig egyfelől a gyámintézet ré­
szére teljesen biztosítja az időközi jövedelem befizetését,
más részről az új papok vállairól oly súlyos terhet vesz le,
melynek nyomasztó voltát mindnyájan érezzük.
Szintén fontos egyházmegyénk közgyűlésének azon in­
tézkedése is, miszerint határozatilag kimondatott, hogy ez­
után arra, hogy az egyházmegyei közgyűlés határozatképes
legyen, legalább 15 tag jelenléte mulhatatlanúl szükséges.
*) A helyettes esperesnek közgyűlés elé terjesztett érdekes
jelentését közölni fogjuk. Szerk.
 124
Egy lelkésznek azon ajánlata folytán, hogy egyházme­
gyénk közérdekű határozatai általa összeszedessenek s az
egyházmegye által közhasználatra kiadassanak, szükségesnek
látta egyházmegyénk közgyűlése, indítványt tenni fölter­
jesztés utján a végből, hogy — a tiszántúli ref. egy­
házkerület példáját követve — egyházkerületünk közérdekű
határozatainak összeszedése s közhasználatra leendő kibo­
csátása eszközöltessék.
Végűi ide igtatom egyházmegyénk tisztikarának név­
sorát :
Főjegyző: Nagy László.
D irector: Bíró Károly (tasnádi).
Aljegyző: Kónya László.
Közpénztál nők: Rózsa Sándor (mivel Viski Pál nem
fogadta el a megválasztást).
Tanügyi előadó: Szász Forencz.
Ü l n ö k ö k : (egyháziak)
Id. Dombi Lajos, Botka Károly, Surányi Gyula, Gás­
pár János, Bakcsi Sándor és Bíró Károly (raocsolyai). Pót­
ülnökök : Benkő Lajos és Szentkirályi László. Ülnökök:
(világiak) Décsei Ferencz, Kis Lajos, Lukács László, Kere­
kes József, Kovácsi Miklós, Faragó Sándor. Pótülnökök :
Viski Zsigmond és Kaizler Ignácz. Ügyvedek: (egyháziak)
Viski Pál, Sebes György és Kovács Ferencz; Ügyvédek:
(világiak) Lőrinczi György, Bölöni Sándor és Hunyady Do­
mokos.
A fennebbi sorokban röviden összegezve egyházmegyei
közgyűlésünkről szóló tudósitásomat: bátor vagyok kimon­
dani, miszerint alig hiszem, hogy találkozzék sz.-szolnoki
egyházmegyénk papi testületében csak három egyén is, ki
helyeslő nyilatkozatával ne szentesítené ez egyházmegyei
közgyűlésünk eljárását. Miből kifolyólag szivem mélyéből
jövő őszinte óhajtásom: vajha állandóan a szeretet és egyet­
értés lelke éltetne mindnyájunkat, hogy a közűgyek iránt
való meleg érdeklődés egyházmegyénk virágzását biztositaná
mindenkorra. Isten velünk!
Dombi Lajos,
l'émeri ev. rét. pap.
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns egyh. és iskolai Lapu idei
15-ik számának nA tömeges életbiztosítás kérdéséhez* fölira-
tú ve/érczikkeben Gyöngyösi Sámuel ezt Ír ja :
Kevéssel azután, hogy gr. Lónyai Béla a tömeges
életbiztosítás eszméjét fölszinre hozta, az „első magyar ált.
biztositó társaságtól“ egy kis főzet jelent meg, reményt nyújt­
va a lelkészeknek, hogy ha a társulat ügynökeivé lesznek
és biztosítókat szereznek, annyi procentuatioban részesül­
hetnek, hogy talán biztosítási dijukat is kifizethetik. „Pium
desiderium“ az egész ! Ha egyeseknek sikerülne is az üz­
let, a lelkészek egyetemére semmi előny sem háromlanék
belőle; haszna csak a biztosító társulatoknak lenne, mert a
lelkészek, ha tömegesen biztosítanák magukat és mint ügy­
nökök több tagot is nyernének meg, a társulat csak azon
proceotuatiobau részesítené, a mit más ügynökeinek úgy
is megad.
De a kijelölt alapon még más nehézségek is állanak
a lelkészek általános biztosítása útjában. Ugyanis a bizto­
sító társulatok nem fogadnak el minden jelentkezőt biztosi*
tásra. Már pedig nagyon siralmas állapot, midőn a tár­
sulat valakit visszaútasit és ezzel kimondja felette a ha­
lálos ítéletet.
Akadályozva van a lelkészek tömeges biztosítása az
eddigi alapon a dijilletéknek az életkor szerinti nagy kü­
lönbsége által is, mert ama kis fűzet kimutatása szerint
mig egy 25 éves ember 21 frt. 2 kr.-t. fizet 1000 frt. biz­
tosított tőke után és egy 45 éves 41 frt. 72 kr.-t, addig
egy 60— 65 éves embernek 80 frt -tón felül kell fizetni, A
lelkészeknél ily magas díjtétellel tömeges biztosításra szá­
mítani nem lehet, mert az idősebbek nagyobb része
n<?m bírná meg ha a kenyeret ki nem adná szájából, vagy csak
1— 200 frtotbiztosíthatna,am i vajmi keveset érne. Az ille­
ték-dijaknak befizetése is a mostani gyakorlat szerint nagyon
terhes a lelkészek nagy részére nézve, mert kevesen kap­
ják fizetősöket havonként vagy évnegyedenként pontosan;
a legnagyobb rész termesztménye eladásából jút pénzhez.
A lelkészek tömeges életbiztosítása czélra vezető csak
úgy lesz, ha mind a három prot. lelkészi kar egyszersmin-
denkorra egy életbiztosító társulatba lép kötelezettségsze-
rűleg. Másik tenni valónk volna hiteles és tökéletes statis-
tikai adatok beszerzése.
Czikkiró ez előzmények után a következő indítványt teszi:
1. Lelkészi értekezleti körök, egymáshoz közel lakó
lelkészek vitassák meg, hogy a társulás útján előnyösen le-
hetue-é szerződni valamelyik solid társulattal, és megálla­
podásaikat közöljék egyházi lapjainkban.
2. Ha a többség czélszerűuek találná a mozgalom
megindítását, a három felekezot részéről a lapok útján e
téren teljesen szakavatott lelkészeket kellene fölkérni, kik
a statistikai adatokat összeállítanák és megvitatásra elő­
készítenék.
Ha a statistikai adatok készen lennének és a kijelöl­
tek tervjavaslatot készítenének, az ország valamelyik köz­
pontján országos prot. lelkészi közgyűlés tartatnék, melyen
az eszme életbeléptetésének módozatai meghatároztatnának,
ha tekintélyes többség pártolná.
A „Debreczeni prot Laptt 7 és 10-ik számá­
nak „A zsinati képviselők választása s a zsinati költségeka
czimű vezerczikkóben Tiszántúli igy i r :
A magyar ref. egyetemes konvent 1879-ben az al-
kotmányozó zsinat alakításának és szervezetének szabályza­
tát elkészítette, melynek 8 §-ában a képviselők választása
ügyében ezen általáoos útasitás foglaltatik: „a z e g y e s
e g y h á z k e r ü l e t e k b ő l k ü l d e n d ő k é p v i s e l ő k me g ­
v á l a s z t á s á n a k és i g a z o l á s á n a k m ó d j á t a z e-
gyes egyház k e r ü l e t e k m a g u k h a t á r o z z á k m e g . “
A zsinati képviselők választásának többféle módja van,
de legtermészetesebb és legigazságosabb volna a népesség
és egyházközségek száma szerint e czélra külön alakítani
választókerületeket. Azonban ez oly sok nehézséggel és akadály*
 125
lyal járna, a melyeket alig lehetne legyőzni. Czélszerü lesz
az egyházmegyék választási jogát most is fentartani. Ké­
pezzen jelenleg is minden egyházmegye egy önnálló válasz­
tókerületet, oly módon, hogy választhasson egy egyházi és
világi képviselőt.
A zsinati költségek mennyiségének meghatározásánál
nem szabad figyelmen kivűl hagyni ama körülményt, hogy
a zsinati képviselők mindnyájan napidijjal
l á t t a s s a n a k e l . Ennek fedezésére pedig nem lehet más forrást
megjelölni, mint egyedül az önkénytes adakozást és lélek-
szám szerint másfél vagy két kr. adókivetését.
KÜLFÖLDI SZEMLE.
Érdekes a küzdelem, melyet a különféle árnyalati! pár­
tok a polgári házasság érdekében és ellen folytatnak. Ha­
zánkban, mint következményeiből látjuk, a polgári házasság
pártjának törekvései jutottak fölszinre. Hasonló eset fordúlt
elő D á l i á b a n . E kis országban divott ugyan eddig a
p o l g á r i h á z a s s á g , de olyan személyek számára, kik az
állam vallása, a katholikus vallás, törvényeit megvetve, el­
válásuk után új házassági szövetségre léptek. Most azon­
ban a dolog más fordulatot vett, a mennyiben a vallás és
közoktatásügyi miniszter egy törvényjavaslatot terjesztett a
kamara elé, a polgári házasság kötelezővé tételéről. Az ered­
ményről még nem bírunk tudomással.
4}i*fiiiényorsz& g* Az örmény érsek, Miguirditsch
Dikranian, mint egy Konstantinápolyból jött tudósítás je­
lenti, egy általa közrebocsátott, állítólagosán, államot-veszé­
lyeztető röpirat miatt fogságra vettetett.
H f a x é b a n , Ausztráliában az Ujkaledóniához tartozó
Loyalty-szigetek egyikén kitört vallásháborúról, mely a múlt
BETHLEN GÁBOR ÉS KENDY
ISTVÁN.
Bethlen Gábor egyik legszebb, legmelegebb levelet mu­
tatom be magáréi az eredeti példányról Írva, mely Maros-
Vásárhelyt a gróf Telekiek levéltárában őriztetik. De hogy
a levél minden vonatkozása annál érthetőbb legyen, szük­
ségesnek tartom egy pár szót előre bocsátani.
Ez a Kendy István a Báthory Gábor korlátnoka volt,
kit e fejedelem mint összeesküvőt nótázofct. Régi főrangú
családból származott, mely egyaránt gazdag és előkelő volt,
de szerencsétlen is egyszersmind: őseinek egész hosszú
sora bakó bárd alatt végezte életét, vagy a száműzetés
keserű kenyerét ette. Kendy Ferenczet és Antalt Izabella
királyné végeztette ki (1558); Kendy Jánost, Gábort és
Farkast Báthory Gábor nótáztatta (1 5 7 5 ); Kendy Sándort,
Ferenczet és Gábort Báthory Zsigmond végeztette ki (1594).
Ennek a Sándornak fia volt István, ki katholizált. Bethlen
év julius havában folyt le, következő tudósítást hozzák a
lapok. A kanakoknak a protestáns missióhoz tartozó egy
csoportját megtámadták a katholikus kanakok dorongokkal
és vasrudakkal fölfegyverzett csoportjai. Minthogy a protes­
tánsok nem voltak fölfegyverkezve, tehát futásnak eredtek.
Ez első eredmény által vérszemet kapva, fegyveres hírnö­
köt küldtek a katholikusok a protestánsokhoz, hogy azokat
csatára hívják, a melyben istenítélet által kell annak meg-
állapittatni, hogy melyik vallás jobb. A protestánsok meg­
tagadták az ütközet elfogadását, hogy a vasárnap nyugal­
mát általa meg ne zavarják és elnapolták a dolgot a leg­
közelebbi napra. Hétfőn megtörtént az ütközet, s a ka-
tholikusek tökéletesen megveretvén, egy halomra futot­
tak, mely könnyen védelmezhető vol\ Körülfogva és éh­
ség által fenyegetve, követeket küldöttek a győzők­
höz és abban egyeztek meg, hogy a meggyőzőitek fizes­
sék a kadisarezot. Majd fölszólították a katholikus missio-
nariusok a katholikus kanakokat, hogy semmi kártalanítást
ne adjanak és biztaták őket a íranczia katonák oltalmával.
Az idegen lelkészeknek az ő ügyökbe való beavatkozásán
földühödve, átvonultak a protestáns kanakok az egész
szigeten és lemészároltak minden benszülöttet, a ki csak az
ellenfélhez tartozott, sőt a csecs-szopó gyermekeket sem
kíméltek. Ez oktalan kegyetlenkedés volt, s mindezen szo­
morú események a katholikus hittérítőket terhelik, kik az
általok megtéri tett kanakokat már régi időtől fogva inge-
1élték a protestánsok ellen. A keresztyónség terjesztése elé
a római katholikus hittérítők különben is akadályokat gör­
dítenek. Inkább szövetkeznek a pogányokkal, mint­
sem a protestáns hittérítőkké) vállvetve terjesztenék az Is­
ten országát. Oly bűn ez, mely szégyene az egész római
katholiczismusnak.
Gábortól háromszor nyert kegyelmet s háromszor árulta el
urát. Bethlen megbocsátott neki, de természetes volt, hogy
nem bizott benne s alatta nem emelkedhetett. A nagyra­
vágyó embert ez bántá, s hogy pályát törhessen magának,
házasság által akart a fejedelemmel rokonságba jutni.
A fejedelem asszonynak nővére, Károlyi Katalin neje
volt Rhódey Ferencz váradi kapitánynak. Rhedeynónek első
férjétől volt egy leánya, Bánffy Zsuzsánna, akkor még 13
éves leány, ezt kérte meg Kendy István.
A házassághoz természetesen Bethlen megegyozéso is
kivántatott, s hogy gondolkozott ő e dologról, kitetszik
alább következő leveléből, melyet Rhédey Ferencznek, a le­
ány mostoha atyjának irt, s mely azért is érdekes, mert
Bethlen mély vallásos érzületét föltárja előttünk, de a mely
kortörténetileg is érdekes.
* * *
Spectabilis et magce dne affinis nobis honorande.
Kgd levelét az estve felé hozák, melyben több Írási,
között kévánja az én censurámat Kendi Istvánnak való vá-

lasztetelóre. Látom ez mostani írását is, és az előbbenit
is, melyekből én megszokott avagy magával született
nemzetéről fajzott álnokságnál egyebet nem colligáikatok,
mely ő írásira énnekem sok írással kellene megfelel­
nem Kgdnek, ha mindazokat le akarnám jedzegetni, a mi­
ket az ő mostani intentumában látok, de arra üdöm sem
leven, csak egy nelián szóval Írom mostan Kgdnek az én
ebbeli vékony censurámat. Az mi az Kendi ebbeli kévánságát
illeti, ha vallásunkon való keresztyén ember volna, ha pro-
scriptus nem volna, kinél ez világon mi lehet rettenetosbb
gyalázat ? a kit igaz törvén szerint urának, nemzetének,
hazájának elárulásáért proscribálnak, ha ezzel az házasság­
gal nem kereskednék szokása szerónt, ha elméjében, csen­
des természetiben tökéletes volna, mondom, ha ezek az
difficu tások ez dologban nem volnának, mit kellene Kgd­
nek asszonyomhoz való igaz szeretetiórt istentől nagyobb
szerencsés kívánni annak az árva gyermeknek ennél ? bi­
zonyára semmit nem, mert Kendi igen nagy és régi nem­
zet, csakhogy negyed íztől fogva az pellengérek alatt nya-
fcazták őket; ő maga serény elméjű, okos jó deák, jó gond­
viselő, raagaviselő. De ha mélyebben gondolkodunk az do­
logról, könnyen feltalálhatni ezt, hogy ezzel az házassággal
csak kereskedik, és ebben nem az gazdagságot keresi, mert
ízt tudja, hogy ott nincsen; nem az felettébb szépséget is
keresi, nem is az maga idejéhez illendő állapotot keresi,
mert tudja felettébb való gyermeki állapotját, hanem keresi
ezzel csak ezt, miképpen az gyermek által maga elóbbenni
állapotját in integrum restituálkatná, atyafiságunkban fér­
kezhetnék, melyet ha végben vihetne, azután minden ő meg­
szokott mestersóginek oxerceálásának continuálásában ezer­
képpen való alkalmatossági adatnáuak és engedtetnének sok
űjabb zűrzavarnak indításában, praktikáknak forralásibau;
ie bár ezeket az opiniokat bátra tegyük, csak ezeket gon-
ioljuk meg, ebben kasonló-e hozzá az gyermek, feltaláljuk,
iiogy nem, sőt sok ideig kellene még várni. Ha keresztyén­
ijei való házasságot akarna követni, holott ez meg 13.esz-
lős nincsen, ón pedig bizony nem javallom 14. és 15. esz­
tendejének előtte akárki is gyermekét, hogy házasságra ad­
ja egy nehány okokért, melyre elegendő példákat hozhat­
nánk cum experientiis. Másodszor ő pápista, mi orthodoxu-
sok lévén, meggondolhatja Kgd azt, hogy Kendi nemsokára
pápistává tenné, elaltatná az gyermeket, és arról Kgtek
tartoznék számot isten előtt adni, nem a gyermek. Harma-
iik, soha oly nagy urasága nem lehet Kendinek ezután, hogy
iz proseriptionak rettenetes gyalázatja örökké rajta nem ma­
rad. Azért nekem ilyen okokból bizony nem tetszik ez az
házasság; mindazáltal valami Kgdnek és asszonyomnak ő
íglmónek legjobbnak ez dologban tetszik, azt kövesse, nem
íz ón vékony értelmemet, mert az gyermek nem enyim,
ianem asszonyom szülötte, Kgdnek is ő Kglméórt az gyer-
nekkel minden jót kell cselekedni, gondját kell viselni,
nert az igaz keiesztyóni indulat, szeretet Kgtől azt kóván-
la; más az mi legnagyobb, hogyha az mindenható istennek
elvégezett szent akaratja leszen ez dolognak vágbemenetele
felől, senki emberek közül azt meg nem gátolhatja, mert
az szent házasságot, fejedelmek inaugurálását, hadak meg-
126
verósét ő felsége minden rendeléseit között ez hármat leg-
kiváltkóppen magának választotta. Istent liijja segítségül
Kgtek könyörögvén ő felségének, hogyha az ő nevének di-
csiretire, az közönséges társaságnak javára, Kgteknek be-
csülotire tendál ez házasságnak realitása, mutasson módot
ő felsége ennek tisztességesen való végben meneteli felől
Kgteknek, ón elhittem kétség nélkül, az úristen módot mu­
tat benne. Kendi uram az szent szoretetről az házasság ál­
lapotában keveset gondolkodik az mint eszemben veszem,
mert im nem régen Sándorfinót az nagy venasszont, ki volt
50 esztendősnél nagyobb sokkal, kevés gazdagságért elve­
szi vala, ha az asszonynak akaratja lett volna reá, depro-
seriptus állapatjára nézve nem ment hozzá; Nyári Pálné
asszonyom sem adta leányát neki. De én ezeket nem azért
irom, hogy az Kgtek akaratját ezzel meggátoljam, sem
hogy az árva gyermeknek szerencséjét elveszessem, tá­
vol legyen, hanem Írtam csak az én elmemet az Kgd ké-
vánságára; valami Kgteknek jónak tetszik, azt cselekedje,
én semmiben nem ellenkezem a Kgtek ebbeli akaratjával,
sem Kgdre ezért nem neheztelek, ha neki adja is Kgtek.
Mikoron magát megtisztíthatná az rút Iliiből, melyben
sokáig ül, az országgal deleáltathatná articulusban inseralt
proseriptioját, melyet ón Medgyesen celebrált első gyűlé­
sünkben véghez nem tudék vinni, ezt ha végben vihetne,
azután avagy ezenközben énvelem is elhitethetné, ezután
hogy csendes lenne, dolgaiban nem praktikálna, sorsával
contentua lenne, jószágát kezéhez vehetné Érdélben, melyet
az ő nótáján maga nónje bir, Lonát, Kod őrt, Keczyitet
(Kecsetet?) talám azután én is különben gondolkodnám az
dologról, de igy simpliciter ennél egyebet nem mondhatok.
Én reá ni méltán nem panaszolkodhatik, mert ha bejött vol­
na a hozzám, assecuratiomra satisfaciált volna császár­
ral való transaotionknak amaz articulusnak: (Magcus
Stepkanus Kendi piincipem Transsylvaniae debito more re-
quirat de statu suo, mely ezt kóvánja, hogy bejöjjön, elle­
nem való vétkeit megismervén, megkövetvén gratiát impet-
ráljon.) Eddóg külömb állapotja lehetett volna, de ez ideig
mindenkor csak azt kereste, hogy jószágához férhessen és
az erdéli jószágát oda ki bírhassa, de magát ne subjieiálja
az erdéli fejedelemségnek; ez az oka, hogy jó válasza nem
lehetett ez ideig! Ezeket Kgd ha megizeni avagy Írja neki,
nem bánom, értse a barátom okát dolgának; ezután is va­
jamig be nem jő debito more nem requirál, soha az ón
életemben állapotját nem consequálja Érdélben. Külömben
kellene az dologhoz fogni, ha az mi atyafiságunkban akarna
részesülni. Ez egy dologról ezeket akarárn Kgdnek írni.
Et fooliciter Yaleat. Ex Maros-Újvár die 16. Julii 1617.
Benevolus affinis
Gr. Bethlen m. p.
Kgd meghitt emberivel is közölje ez ón Írásomat ez
dologról vegye azonnal is censuráját. Én inkább javalla-
nám Király Györgynek.
K ü l c z i m : Spectabili ac mageo dno Francisco Ebé­
déi, equiti aurato, comiti comitatus Bihoriensis, consiliario
arcisque ac praesidii nostri Varadiensis capitaneo supremo
affini nobis honorando.

(Eredetije*) Bethlen Gábor saját kezével a m.-vásár­
helyi Teleki ltárban.)
Kendy e közben Bethlent is megtalálta levelével, s
ez által sikerűit őt megengesztelnie. Ha meggyőződhetnék —
irá Rkédeynek aug. 1-éről — hogy megtérése őszinte, szi­
véből beleegyeznék, „mert ha igazán akarná az kengyelt
nyomni, hazájának sokat szolgálhatna eszével“, s a család­
nak nagy támasza lehetne. Egyelőre hogy ereszkedjék vele
egyezkedésbe — ő ki fogja próbálni, hogy mennyire lehet
benne bizni.
Úgy látszik azonban a próbát nem állotta ki. A há­
zasságból nem lett semmi. Kendy István 1618 május 9-én
Boldogkő-Váralyáu megesküdött Palocsay Horváth Annával,
a Báthory Gábor özvegyével, egy kövér és csúnya, de igen
gazdag asszonynyal, s a Bánffy kisasszonyt 1619 jan. 27-
én elvette a fejedelem kamarása, Rhédey Pál.
Közli: Szilágyi Sándor.
— " KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r , 1881. á p r.
— Husvét szép ünnepén, midőn a jelek sze­
rint a keresztyén világgal együtt a természet is
új életre ébredése ünnepét ülendő, Istentől minden
olvasónk számára a megelégedés, a békesség s
vallásos öröm áldásáért esdeklünk s kérjük Istent,
hogy ez esdeklésünket hallgassa meg!
— Közelgő egyhózkerületi közgyűlésünk legfonto­
sabb teendőinek egyikét a tömeges tanárválasztás fogja ke-
pozni. A nagy-enyedi tanodához tgy, a marosvásávkelyihez
egy, a sepsi-szt.-györgyikez kettő, a szászvárosihoz egy,
összesen ö t tanár lesz választandó. Valószínű, hogy pályá­
zó lesz feles számmal, de hogy azok közűi kik lesznek mél­
tók arra, hogy v á l a s z t o t t a k k á legyenek? a jövendő
nagy kérdése. Vajha a méltókban se lenne fogyatkozás.
— Az egyhózkerületi bizottság, mely m -vásárhe­
lyi főtanodánk vagyoni és szellemi állapotát megvizsgálan­
dó — mint közelebbről jelzők — a helyszínére kiszállott,
vizsgálata nyomán azon örvendetes meggyőződésre jutott,
hogy nevezett főtanodánknál az anyagi előhaladás s szelle­
mi gyarapodás szembetűnő. Csakhogy rogistrálkatunk valami
jó hirt is, a sok rósz kö zö tt!
— A gró f B ethlen ós gr. Lázár családok gyászba
öltöztek. Néhai gr. Bethlen Jánosunknak egyik nagy remé­
nyű fia, gr. Lázár Miklósnak, a jeles történetbuvárnak veje,
ifj. gr. B e t h l e n J á n o s hosszas szenvedés után, életé­
nek alig 38-ik evében f. hó 12-ón Kolozsvártt elhunyt.
Szétfoszlott édes álmok, tört remények szálltak alá a kora
sírba s felette fiatal özvegy és árván maradt kisdedek bá­
nata viraszt fönn. Legyen könnyű neki a földi
— A „ H it T em plom a“ czim alatt jelent meg a
fáradhatlan munkásságé s egyházi téren kiváló érdemű K en y ­
v e s Tót h Ká l má n tollából egy becses gyűjtemény, a nagy
hírű Spurgeon egyházi szónoklataiból magyarrá szabadon átdol­
gozva. A vastag kötetre terjedő gyűjtemény ára 1 frt. 80
kr., kapható szerzőnél iLaczháza, Pestmegye). Kötelessé­
günknek tartandjuk bővebb méltatását, addig is paptársaink
kiváló figyelmébe ajánljuk.
— Isk o la i takarékpénztárak a lefolyt márczius hó­
ban Weisz Bernát kir. tanácsos értesítése szerint 22 isko­
lában állíttattak fel ismét. U. m. A b a ú j - S z á n t ó n ág.
*) Ugyanott egy 1740 aug. 16-ón a királyi cancellaria két
jegyzője által hitelesített másolatban ia megvan._______________ ___________
Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
127
e v , kezeli: Hajtmánszrey Lajos, B a r d ó c z o n , kezeli r
Gáspár László, B e r e g s z á s z o n nőegy. polg. iskola, ke­
zeli: Szkonyák Gusztáv, Csabi * e n d o k e n , kezeli: Gosz-
tonyi József, F ü l e k e n , kéz.: Jancsó IstváD, G y é r gyó-
D i t r ó n , kezelik: Ringú Mihály, Tóth Mihály, Varga J á ­
nos, Fejed György, Eötvös Imre, Küzmös Róza, Me d g y e s -
K i s - S o m l y ó n , kezeli: Rózsa János, H ő r t h ib a n : kéz.:
Záborszky Gyula, K ö z é p - A j t á n , kéz.: Veres Károly, Mol­
nár Albert, N a g y - A j t á n kéz.: Boda Sámuel, N a g y - B a -
c z ó n b a n , kéz.: Bocz Péter, Zsigmond Béla, N y í r e g y h á ­
z á n , kéz.: László János, 0 1as z t elk en, kéz.: Bartalis Jó­
zsef, S z é k e n , kéz.: Bencze Károly, S z é k e s f e h é r v á r t
9 és 10 leányoszt., kezeli: Hauptman Anna, oszt.,
Angeli József, S z i k s z ó n , kezeli: Friedl József, T i -
s z a-E s z t á r o n, kéz.: Kovács István, T a r d o s i n b a n :
k . : Kellerman Ignácz, Tn ró c z-Sz e n t-M á r t ó n b a n , k .:
Nagy István, Vjes z p r e ra ben, k. Krausz Jakab. E s z e ­
rint szaporodás 22, s igy van jelenlog hazánkban 254 is­
kolai takarékpénztár.
— Táborszky ós P arsoh nemzeti zeneműkereskedó-
sében Budapesten megjelent „Rococó, 41 Ballet, zongorára két
kézre. Ára 1 frt. 50 kr.
”
15-én. HIVATALOS RÉSZ.
587 — 1881.
Pályázat.
A maros-vásárhelyi ev. ref. kollégium főgymnasiumá-
ban az ürességbe jött m e n n y i s é g - t e r m é s z e t t a n i
rendes tanszékre ezennel pályázat nyittatik.
E tanszékhez kötött évi rondes javadalom: 1200 frt.
és 300 frt szálláspénz. A pályázók életkorukat, vallásukat,
eddigi szolgálatukat, erkölcsi viseletűket és az illető tudo­
mányszakra képesítettségüket szabályszerűen igazolni tar­
toznak. Kérvényeiket folyó évi május 10-ig bezárólag az
erdélyi ev. ref. egyházkerület állandó ig. tanácsának alólirt
elnökéhez közvetlenül nyújtsák he. Az állomás a következő
tanév elején, folyó évi szeptember 1 -én, elfoglalandó.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület állandó igazgató-ta-
nácsatól
Kolozsvárt, 1881 április lO^ón.
Nagy Péter ,
erdélyi ev. ref. püspök.
Parádi Kálmán ,
tanügyi előadó.
560— 1881.
Pályázat.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület állandó ig. tanácsa
a nagy-enyedi Bethlen-kollegium főgymnasiumában a p h i -
l o s o p k i a és c l a s s i c a l i t e r a t u r a egyesitett tanszé­
kére ezennel pályázatot hirdet a következő évi javadalma­
zással: 1350 frt. (egyezerháromszázötven frt.) pénzfizetés­
sel. A pénzfizetés öt évenként 50 frt.-tal emelkedik 250
frt. összegig.
A pályázók életkorúkat, vallásukat, eddigi szolgálatu­
kat, erkölcsi viseletöket és az illető tudományszakra képe­
sítettségüket szabályszerűen igazolni tartoznak. Kérvényei­
ket folyó óv május 10 -ig bezárólag az erdélyi ev. ref. egy­
házkerület állandó igazgató tanácsának alélirt elnökéhez
közvetlenéi nyújtsák be. Az állomás a következő tanév ele­
jén, folyó évi szeptember 1 -én, elfoglalandó.
Az erdélyi ev. ref. egyh. kér. áll. ig. tanácsától
Kolozsvárt, 1881 április 12.
Nagy Péter,
erdélyi ev. ref. püspök.
Parádi Kálmán,
_________ _______ tanügyi előadó.____
X I évfolyam. Kolozsvárit, 1881. Április 24.
M egjelenik
minden vasárnap.
Szerkeszt&ségi a kiadó! szállás:
ERDÉLYI
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
Ügyeit illető minden külde­
mények czimzendök.
Kéziratoknemadatnakvissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI H ETILAP.
J^E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S Î S s S S b S Z
Tartalom: A deficit. — Özvegy-árva gyámintózeteink.
(Folytatás.) — Esperesi jelentés, (k sz.-szolnoki ev. ref. egyház­
megye folyó évi 3-án kezdődőleg tartott tisztújító közgyűlése elé
terjesztette Nagy László h. esperes.) — Az áll. ig. tanács r. ülé­
séből. r. t. — Kimutatása az 1880 évi államsegélyből részesedő
egyházközségeknek és- egyéneknek. — Külföldi szemle. — Iroda­
lom . — Különfélék.
A DEFICIT.
Kolozsvárt, 1881 api'. 22-éu.
Csak egyszáz forint, de mégis csak clefictt az, amit
az igazgató tanács megkezdett, a midőn az 1880 évi ál­
lamsegély kiosztásra rendelt 800 frt.-nyi részét a feles
számú folyamodók és valóban segélyre szorultak között
nembírta másként arányosítani, minthogy100frt.-tótmég
ez összegen felül előlegezett az idei segélyből, mely a tör­
vényhozás intézkedése nyomán úgy is nagyobb lesz aval
az öt százalékkal, melyet több óv óta visszatartott, amúgy
semvalami bőven kimért államsegélyi jutalékunkból.
Egyes autonómtestületeink, fájdalom, eddig is is­
merték ezt a modern korbeli betegséget, a deficitet; de
maga az egyházkerület mindeddig megbirta magát e ra­
gálytól óvni, s ez az első eset, hogy a segítség jőszándé-
ka s az osztalék némi javulásának biztos kilátása rávitte
az ig. tanácsot ennek az ominosus expediensnek a meg­
kísérlésére.
Búrmilly csekély legyen aránylag az összeg, maga
a dolog megérdemli, hogy egy perczig megállapodjunk
nála, mert ez a lejtő, köztudomás szerint, olyan sikamlós
és meredek, hogy legtöbbször nemott áll meg az ember
rajta, hol eleve gondolta, vayy akarta volna.
Amentség ugyan teljesen kielégítő. Midőn az ig.
tanács előtt 150—200 folyamodás fekszik, melyek össze­
sen 25—30,000 frt.-ró1szólnak, s melyeket a fölajánló
egyházmegyék seui tudnak 20—25,000 frt.-nál alábbszál­
lítani, holott a 6800 frt. kérlelhetetlen szigorral követeli
a valóságos krajczároskodást; midőn a folyamodványok
annyi és annyi valódi s elrémitő szegénységet, halasztha­
tatlan, szükséges javítást tárnak föl ; midőn romba dőlt
templomok, pajtaszerű iskolák, adósságokkal terhelt üres
két kulcsú ládák, elrendelt executiok, földrengés, árvíz,
17. szám
girditisi dijak;
f ..
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked
vezményt nyújt akiadóhivata-
" Előfizetést á r:
Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr
Z D O M O -O lS O © .
eső, szárazság sújtotta, vagy elaggott, terhes csiládú, be­
teg, kicsiny fizetésű egyházi szolgák esdeuek segélyért:
bizony inkább azon lehet csodálkozni, hogy nem régen
kezdődött a deficit s nemnagyobb most is.
S mégis, bár elfacsarodik az ember szive, e folya­
modványok adatai hallattára, s a kényszerűség parancs­
szavára, melyet a „nemlehet“ hangoztat, semnőnie, sem
állandósúlnia nem szabad e deficitnek, —holott látjuk
tisztán, hogy a szükségek állandóan öregbednek.
S mi e bajból csak egyetlen szabadulást látunk —
a domestica cassa minél gyorsabb és teljesebb megalapí­
tását. Volna ugyan még egy másik út is: a visitatorok,
ha megtennék kötelességüket, s akkorpersvadealnák, kóny-
szeritenék az autonomtestületeket a bajok elhárítására,
mikor a szakadás még csekély, s igy kevéssel pótolható
—felényi romlást olvashatnánk ki a folyamodványokból.
P. o. haa marosi esperes nemmost jajduluaföl az„Ellen­
zék“-ben, hogy egyházmegyéje egyik községét az évi
tanítói nyugdijilletékért exequalják, hanem mindjárt az
első évben lépett volna föl s tette volna meg a köteles­
ségszerű intézkedést, talán elvesztette volna a kedvezőszép
alkalmat az oppositiora, de megmentette volna az egy­
házközséget az executiotól. De miután a visitatioktól, mint
látjuk, minél kevesebbet várhatni, az egyetlenmentő mód­
ként a domestica marad.
Közszükségeink ezer és ezer ága-boga kiáltva-kiált
felénk, s nemcsak az államsegélyért való folyamodások
nyomasztó tárgyalása évenként, hanem úgy szólván min­
den igazgató tanácsi ülés újabb és újabb sebet tár elénk.
Aki figyelemmel kiséri e gyűlésekről szóló tudósításokat,
láthatja hányféléi hangzik a segélykiáltás, s mennyiszer
törik meg a segítő szándék az erőtelensógen. Domesticánk
még csak csiráiban van —mi az, ennyi szükséghez ké­
pest ötvenezer forintnyi tőkel —s már is kénytelenek
vagyunk igénybe venni, ha nemakarjuk a romokat sza­
porodva látni.
Vajha eza 100 forintnyi deficit fölhivná a közfi­
gyelmet a domesticára is, vajha az úján meginduló gyűj­
tés több sikerrel folyna, mint a most lefolyt cyclusbeli,
hogy ne váljék a 100 forint ezerekké, hogy ne legyen
a financzialis deficitből morális deficités a végén krida...
 129
ÖZVEGY-ÁRVA GYÁMINTEZETEINK.
Marosi egyházmegye, 1881 ápril 19.
(Folytatás.)
Valamint nem az egyházkerületi köztörvény idézte elő
az „abnormis állapotokat“, melyet Senior fölemlít, hanem
az sz i lelkész, ki a 2 0 0 0 frfc. évi papi jövedelem­
nek a törvény tiszta szavai szerint a gyámintézetnek „fize­
tendő“ részét is, törvény ellenére, magának akarta elvenni,
s két évi harcz után sem ábrándúlt ki „abnormis állapotá“-
bél. „Ha ez a lelkész a múlt év végén meghalt volna“,
törvény szerint kapott volna Özvegye az egyházközségtől, a
lakáson kivűl, egy egész félévi fizetést, egy egész évi papi
jövedelem felerószét, összesen 2000 frt.-tot és a 4C0 frt.-
ra is a két gyámintózettől bizonyos évi járulékot. Miután
pedig férje nem fizetett, sőt az őt nem illető részt is el­
tartoztatta, ha az egyházmegye, a törvényre támaszkodva,
kamatostól letartóztatta volna özvegyi illetékéből az 1000
frt.-tot, s a két gyámintézet is hasonlóan tett volna 400
frt.-jával: ki helyezte volna az ártatlan özvegyet ez „ab­
normis állapotba?“ A törvény-é? vagy épen férje? Én azt
hiszem, ez utóbbi.
Ha azon ifjú paptársak, kik ily állomásra léptek, ezt
eszökbe vették volna hivatalba lépésük reggelén; és az elő­
deik özvegyével és árváival osztozott paptársak példájára
nem nyúltak volna az „első évi fizetés másik felerészé“-hez,
mely nem nekik volt „fizetendő“, hanem egyházközségeiknél
hagyják és útalják illető helyére, ma egyikök sem mon­
daná a törvényt „a gyűlés 12 -ik órájában“ alkotottnak, s
mindenik nyugodtan ebédelne a nap 12 -ik órájában.
Egészen más azon 3, 6 , 10 , 25 százalék, s többnyire
Ve fizetés, melyekre, mint alaptételekre, vannak fektetve
egyházmegyei gyámintézeteink, az egyházmegyék különböző
nézetei, viszonyai, megállapodásai s ezek alapján alkotott
és megerősített szabályaik szerint. Ezek az illető intézetek­
nek létalapjai, nem esetleges, hanem rendes bevételei, sőt
mivel a részvény mindeniknél részint csekély, részint
ideiglenes, több egyházmegyében évi osztalék tárgya. Ezek
után már várhat, várnia kell minden pap társnak egyházme­
gyéje gyámintézetétől utódai részére megfelelő illetéket.
Ha mindenik egyházmegye szem előtt tartja a főtiszteletű
püspök úr eljárását, ki oly lelkiismeretes pontossággal ügyel
a központi gyámintézet ügyeire, fáradhatlan buzgalommal
kezeli pénzeit, követi főiskoláink tanárai példáját, kik csen­
desen, zúgolodás nélkül, pontosan fizetik, egyik egyházme­
gyénkénél sem kisebb évi illetékeiket, kik oly pontosan ke­
zelik es oly szépen gyarapítják gyámintezeti pénztárukat
a várakzzás egyik egyházmegyében sem lesz hiában való.
Ez a különbség alapjában, lényegében és következ­
ményeiben a két fizetés között, melyet Senior vagy nem
vett figyelembe, vagy legalább czikkében föltüntetni elmu­
lasztott.
Gondolatom szerint ezen különbséget vette figyelembe
a múlt évi e. k. közgyűlés is, midőn a kolos-kalotai egy­
házmegye indítványát 53 sz. alatt elfogadta és általánosan kö­
telező törvénynyé lette, azaz kimondotta, hogy az elődje
özvegyével és árváival osztozó pap ugyanazon egyházme­
gyében új állomása évi fizetéséből csak annyival kapjon
kevesebbet, a mennyi az elhaltakon állomásról, utódja hi­
vataloskodása első évében, özvegyének és árváinak „fize­
tendő“ ; az elődjeik özvegyével és árváival újabb állomásai­
kon is osztozni köteles papokra pedig nem terjesztette ki
e kedvezményt, hogy minden özvegy és árva egészen ve­
gye annak kétszereset, mivel néhai férje, illetőleg atyja,
hiyataloskodása első évében, az egész jövedelemnél keveseb­
bet kapott.
Azonban teljes tisztelettel ki kell mondanom azon
meggyőződésemet, miszerint: ha való, a mit olvashatni e
tisztelt lapok idei 9-ik számában „Az áll. ig. tanács ülé­
séből“ :
„A marosi egyházmegye özvegy-árvái gyámintézetenek
felügyelő bizottsága . felküldi gyámintézete szabályait.
Az egyházk. közgyűléshez ajánlat tétetik az illető gyámin«
tézet alapszabályainak olyatén módosítása végett, hogy azon
papok, kik özvegy és árvával nem osztozva, kötelesek évi
fizetésök felerészét a gyámintézeti pénztárba befizetni, ezen­
túl egy évi fizetésök hatodrészének befizetése alól föloldoz­
tassanak“ ,
a mólt. áll. ig. tanács figyelmét ezen különbség ki­
kei ülte.
Ugyan, ha ez ajánlat az e. kér. közgyűlés elé ter­
jesztetnék s elfogadtatnék, nem volna-é lehetséges, hogy
— miként a szilágyi egyházmegye 1866-ban — valamelyik
egyházmegye, közvetlen a következő egyházkerületi köz­
gyűlésen, „a jog és méltányosság szempontjából“, indít­
ványozná, miszerint azon papok, kik özvegy és árvával
osztoztak, ezután egy évi fizetésök hatodrészének befi­
zetése alól oldoztassanak fel. És ez indítványt, a tör­
tént előzmények után, lehetne-é el nem fogadni? s ha el­
fogadtatnék, nem lenne-é a marosi s általában mindenik
egyházmegyei gyámintézet alapjában megingatva, előmene­
telében megakadályozva ?
Vagy ugyan „a jog és meitáuyosság szempontjából*
más egyházmegye nem inditványozhatná-é, hogy azon papoknak,
kik elődeik özvegyével es árváival nem osztoztak s egy évi
fizetésök egyhatodának az özvegy-árva gyáinintózetbe befi­
zetése alól föloldoztattak, özvegy-árvái a kegyév javadal­
maiban, egyhatoda hiában, részesittessenek, az egyhatod
szolgáltassák be a gyámintézet pénztárába. Ez indítványt
is a történt előzményből és indokokból meg lehetne-é tagad­
ni? s ha elfogadtatnék, nem az történnék-e, mit egyik tisz­
telt barátom, éppen e lapok terén, o szavakkal fejezett
ki: „kíméljük az új pap megevőjét, s elvesszük özvegy-
árvái betevőjét.“
(Vége következik.^
ESPERESI JELENTÉS.
(A sz,-szolnoki ov. ref. egyházmegye folyó évi ápril 3-án kezdődő-
leg tartott tiszfoijitó közgyűlése elé terjesztette Nagy László li.
esperes.^
Nagytiszteletű e. m. közgyűlés!
Midén az e. in. szervezeti szabályok 4-ik fejezet c)
pontja által előirt kötelességemnek eleget teendő vagyok,

félek, hogy avatatlan kezem nem fog mindenütt biztos ecset-
vonásokat találni, s a legjobb akarat mellett is csak hal­
vány képben mutathatom fel az egyházmegye vallás-erköl­
csi, szellemi és anyagi képét. Ugyanazért elére is kérem a
n. t. közgyűlés szives elnézését, s ha ezt megnyerem, vi­
szonzáséi Ígérem, hogy a tények és viszonyok egyszerű elő­
adásával igyekszem lekötni a közgyűlés nagyrabecsölt figyel­
mét s teljességgel nem kívánom fárasztani a nagy szóla­
mok rongy bársonyával.
Öt nap előtt éppen fél esztendeje múlt, hogy n. t.
Szabó Pál esperes afia őszi közgyűlésünket megnyitó beszé­
dében azon — fájdalom arczárói könnyen olvasható —
nyilatkozattal lepte meg közgyűlésünket, hogy megrongált
egészségi állapota miatt egy időre kénytelen az esperesi
hivatal vezetésétől visszavonulni, s kérte a közgyűlést, hogy
a törvény értelmében csekély személyemmel helyettesit*
se. A közgyűlés sajnálattal értesült ezen kényszerűit —
habár nem végleges — visszavonulásról, s a törvény alap­
ján és értelmében engem, mint akkori főjegyzőt ültetett az
elnöki székbe, s kezembe adván az ügyek vezetését, ez in­
tézkedéséről értesítette az illetékes főhatóságot.
A helyettesitő közgyűlést követő három hétre szeret­
ném a feledés áthathatatlan sötét fátyolát borítani, de mert
amaz idő jelenségei sokak előtt talányosak voltak, nem el­
fátyolozni, de sőt a legtisztább világosságba helyezni kö­
telességemnek tartom.
Én azon nézetben lévén, hogy az egyházmegye a tör­
vény alapján járt el a helyettesítéssel: az elnöki szék el­
foglalásával kezembe vettem az egyházmegyo összes ügyei­
nek vezetését. A n. t. esperes úr pedig azt vélvén, hogy
be kell várnia a főtiszteletű püspök és mlts. ig. tanács
jóváhagyását: tovább folytatta intézkedéseit. És igy a sz.-
szolnoki ref. egyházmegye erkölcsi testének egyszerre két
kormányzó feje volt. Első voltam, ki e visszásság ellen föl­
szólaltam, kijelentvén, hogy a felelősséggel járó helyettesí­
tést nem teljesíthetem. Eljárásomban csak azon aggodalom
vezetett, hogy ha fölfogásom szerint jogos téren állván,
folytatom működésemet, ezen nagy terjedelmű egyházme­
gyében a rend és jó közigazgatás ügye veszélyeztetve lesz.
Ámde a nagytiszteletű esperes úr értesitvén, hogy a nyu­
galomra komolyan szüksége van, kijelentette, hogy a felső
jóváhagyást többe nem várja és a hivatalos pecséteket múlt
év október 2 2 -én hozzám küldvén, a kétfejűség teljesen
megszűnt. Ezen időtől kezdve a felelősség teljes tudatával
magam vezettem az ügyeket. Levelezéseink, mint jelenté­
sem csatolmányai bárki által megtekinthetők.
Arról biztosíthatom a n. t. e. m. közgyűlést, hogy
mindketten jóhiszeműleg jártunk el, s hogy az egyházmegyé­
re e miatt semmi hátrány nem háramlótt, Jegfölebb azon
következménye lett, hogy az e. m. két főhivatalnoka között
egy 15 eves benső baráti összeköttetésben gyökerezett vi­
szony, igen rövid időre, kissé meglazúlt.
Ezen fölvilágositással tartoztam az egyházmegye fe­
jének s talán egy kissé önmagámnak is.
*
* *
130
És most áttérek a lefolyt események okmányszerű
előadására, kezdvén ott, a hová összefolynak az egyházke­
rület kormányzásának minden szálai: a püspök és ig. ta­
nács egyházmegyénkre kiható intézkedésein.
Pőpásztorunktól 18 leiratot vettem, melyek mindeni-
kében szabályszerűen eljártam. Mindazáltal kötelességem­
nek tartom ezek némelyikére fölhívni az e. m. közgyűlés
figyelmét. Jelesen:
Múlt évi 1204 sz. a. ( ^ 7^ ) midőn elrendeli,
közgyűlésünk fölterjesztése alapján, a közkeresetet azon
fontos elvi megjegyzést teszi: „Nyomozatot rendelhet el
ugyan az esperes, mint az e. m. más hatósága is; de a
nyomozat elbírálása és ennek következtében a határozat,
eshetőleg Ítélet kimondása, a törvényszék teendője.“ N. t.
e. m. közgyűlés! fegyelmi törvényünk igaz, hogy még csak
javaslat alakjában van, s annak megalkotását a convent,
vagy zsinattól várja egyházkerületünk is. Eddigoló minden
egyházmegye a nála kifejlett praxis szerint járt el. Addig
is azonban, mig fegyelmi ügyeinkben törvény sinormórtóke
szerint járhatnánk el, ez elvi útasitás helyes irányadóúl
szolgálhat.
("Folytatása következik.;
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
Kolozsvárt, 1881 ápr. 18.
Jelen voltak: főtiszt. Nagy Péter püspök, mint elnök,
br. Bánffy Dániel, br. Bánffy Albert, Szász Béla, dr. Ko­
lozsvári Sándor, dr. Jenei Viktor, Parádi Kálmán, Bodor
Antal titkár, Doák József pénztárnok, Szabó Ádám szám­
vevő, Balogh György ügyvéd.
Az elnök jelenti, hogy miután az árpástói egyház-
község a részére f. évi 216 ig. tan. sz. a. megszavazott
3700 frt. kölcsönösszeg fölvételére megállapított föltételek­
nek eleget tett, a kölcsönt elnöki útalványra kiszolgáltatta;
kéri intézkedését tudomásúl venni és ideiglenes útalványát
egy végleges útalványnyal kiczeréltetni. Ugyancsak utólagos
helybenhagyás végett bejelenti az elnök, hogy a m.-vásár-
helyi ref. kollégiumi elöljáróság fölterjesztése álapján ki­
íratta a néhai Mentovich Ferencz halála által két évvel ez­
előtt ürességbe jött m e n n y i s é g - t e r m é s z e t t a n i tan­
székre, nemkülönben a n.-enyedi kolleg. elöljáróság kérése
alapján a néhai Mihályi Károly halálával megüresedett phi-
losophiai és classica-litoraturai egyesitett tanszékre közzé-
tétette a pályázatot a magyar ref. egyház négy kebli lap­
jában. A tett elnöki intézkedések jóváhagyó tudomásúl vé­
tetnek, s a titkái útasittatik az árpástói kölcsönűgyben ki­
adott ideiglenes utalványnak egy véglegessel leendő kicse­
rélésére.
Kondor Endre megnyervén a másodbiróság előtt a
hadadi egyházközség ellen folytatott perét, az illető egy­
házközséget f. évi ápr. 28-ára kitűzött, 2130 frt. erejű vég­
rehajtás fenyegeti. Balogh György egyházkerületi ügyvéd
Zilahra küldetik a végett, hogy átvegye a pervivő ügyvéd­
től az összes periratokat és ott helyt megkészitse s be-
terjeszsze a fellebbezést a legfőbb törvényszékhez.
*
 131

A titkár bemutatja és referálja az ülésen kivűl el- IV. K o l o z s k a l o t a i e g y h á z m e g y e .

nökileg ellátott 47 ügyet. Tudomásul vétetvén, helyben- 1. A zsoboki egyházközség templomépitósből szárma­
hagyattak. zott adósságai törlesztésére 100 frt. — kr.
A kinevezett bizottság beadja az 1880 évi államse­ 2. A patai egyházközség temploma kiigazítására
gély kiosztására vonatkozó jelentését, mely szerint kiosz­ 80 frt. — kr,
tandó 6900 frt; 100 frt. a jövő évi segély terhére esvén, 3 Balázs István a.-járai lelkész (rendszeresített
lg. tánács a bizottság jelentését magáévá tette, s kiosztá­ segély) 70 frt. — kr.
sát az alább közlött kimutatás értelmében elhatározta. 4. Dómján János kajántói lelkész csekély fizetése
Tókos Sándor gyulafehéivári esperes fölterjesztése pótlásáúl 30 frt — kr.
alapján helybenhagyatik a benedeki egyházközség malmá­ 5. Antal György kis-petrii r. tanító csekély fizetése
nak javítására vonatkozó terv és költségvetés, úgyszintén pótlásáúl 15 frt. — kr.
helybenhagyatik a főt. püspök beterjesztése alapján a bo- 6. Tulogdi István m.-bikali r. tauitó csekély fizetése
ros-bocsárdi püspöki jószágon lévő lak kijavítására vonat­ pótlásáúl 15 frt. — kr.
kozó terv és költségvetés , a szükségelt 694 frt. a püs­ 7. Kálmán István egeresi r. tanító csekély fizetése
pöki alapból kiutaltatván. pótlásáúl 15 frt. — kr.
r. t. 8. A kajántói tanítói állomás csekély fizetése pótlásáúl
25 frt. — kr.
9. Dévai Mihály bábonyi lóvita csekély fizetése pót­
KIMUTATÁSA lásáúl 15 frt. — kr.
10. Sebestyén János nyug. lelkész (minden fizetés nél­
az 1880 évi államsegélyből részesedő egyházközségeknek
kül nyugalmazott agg) 10 frt. — kr.
és egyéneknek.
11. A györgyfalvi iskola tanítói állomás (az előlege-
I. V. - hunya d- z a r á ndi e g y h á z me g y e .
sen kiútalt összeg visszahelyezéséül)________ 50 frt. — kr,
1. A harói egyházközség temploma és tornya kiiga­ Összesen: 425 frt. — kr.
zítására (takarékpénztárilag kezelendő). 100 frt. — kr. V. S z i l á g y s z o l n o k i e g y h á z m e g y e .
2. A kéméndi egyházközség temploma kiigazítására 1. Az egeresi egyházközség templomepitésre (taka-
100 frt. — kr. róapénztárilag kezelendő) 100 frt. — kr.
3. Fábri József ö.-boldogfalvi lelkész a petrozsényi 2. A sülelmedi egyházközség temploma kiigazítására
egyházközségbe beszolgálásért (rendszeresített) 50 f r t . — kr. 100 frt. — kr.
4. Nagy Imre n.-rápolti tanító (rendszeresített segély) 3. A süléi med-czikói lelkészi állomás (rendszeresítet
40 frt. — kr. segély) 100 frt. — kr.
5. Jakab Dénes bácsi lelkész a piskii iskolában vallás- 4. A sülelmed czikói tanítói állomás (rendszeresített
tanitásárt 30 frt. — kr. segély) 40 frt. — kr.
6. Jánosi József alpestesi kántor, csekély fizetésű ré­ 5. A sz.-valkóra beszolgáló lelkész (takarékpénztá­
gi szolga. 20 frt. — kr. rilag kezelendő) 50 frt. — kr.
Összesen: 340 frt. — kr. 6. Juhász Mihály böösházi lelkész egyszersminden-
II. G y u l a - f e h é r v á r i e g y h á z m e g y e . korra 20 frt. — kr.
1. A vingárdi egyházközség (a templom kiigazítá­ 7. Molnár Miklós egerházi tanító (csekély fizetésű,
sára már kiutalt 110 frt. visszatérítendő belőle) nagy családdal) 20 frt. — ki*.
210 frt. — kr. Összesen: 430 frt. — kr.
2. Gruzda Domokos tövisi lelkész (rendszeresítet segély)
70 frt. — kr.
3. Székely László tővisi tanító (rendszeresített segély) KÜLFÖLDI SZEMLE.
30 frt. — kr.
Összesen: 310 frt. —- kr. Edinburgi levelezőnk 1881 ápr. 13-iki kelettel a kö­
vetkezőket irja:
III. N .-enyedi e g y h á z m e g y e .
Tegnap tartatott meg a skót egyháznak félévenként
1. Az istvánházi egyházközség
templomépitésre ismétlődni szokott zsinata Glasgowban. Új moderátorrá Mr.
100 frt. — kr.
Gilbert J. választatott.
2. A m.-n.-csáni egyházközség iskolaházépitésre D r. J o h n s t o n e a gyűlés elé terjesztett jelentésé­
100 frt. — kr. ben fölhivja a commitee figyelmét egy oly házassági esetre,
3. A túri egyházközség adósságai törlesztésére mely tiltott fokon belől köttetett, nevezetesen: egy elhalt
50 frt. — kr. feleségnek nőtestvérével, és kérdi a gyűlést: vájjon helyben­
4. Téglás István csombordi lelkész, elbetegedett, cse­ hagyjad ezt?
kély fizetésű, régi szolga. 50 frt. — kr. Mr. H u t t o n azon véleményben van, hogy az elhalt
Összesen: 300 frt. —- kr. feleség testvérével kötött házasság nem ütközik a szt. írás
 132
•parancsaiba, hogy az nem sérti a házi békét, nem vezet
erkölcstelenségre. Véleménye szerint a leviticus nem kár­
hoztatja az ilyen házasságot, kivéve azon esetet, a hol a
feleség még életben van; az új-testamentomban sem ta­
lálhatni helyet, melyben az ily házasságok tiltva len­
nének. E házassági kérdés nem tréfa tárgya. Ez oly
kérdés, mely az oiszág lakói közűi százaknak jólétére és
boldogságára vonatkozik. Nincs kétség abban, hogy az ily
házasságok rövid időn törvónyesittetni fognak, és hiszi,
hogy a skót egyház nem tesz lépéseket az ily házasságok
ellen. — Mr. P a g a n az előtte szólóval egyetért. — Mr.
> Ro b e r t T. a Hutton által fölsorolt érveket olyanoknak
találja, melyek szerint a szóban forgó házasság sem a
közérzülettel, sem Isten igéjével ellentétben nem áll, tehát
reményű, hogy a zsinat véleménye csak helybenhagyó lehet
e házasságra nézve. — Mr. W a l l a c e oda nyilatkozik,
hogy Mr. Hutton beszédéből kifolyólag jó lélekkel állíthatni
fel olyan társulatot, mely hasonlítana a régi rómaiaké­
hoz, és teljesen fölhagyni a házassággal. (Kiáltások : gya­
lázat! ohl) A nép érzülete az ily házasságok ellen van. Ó
sokszor tapasztalta és tanácsolta azoknak, a kik megnősül­
tek és a kiknek sógornőjük is volt, hogy ezen rokonokat,
ezen sógornőket csak a legritkább esetben liivják meg ma­
gukhoz. (Gyalázat! oh!) — Dr. S t o r y azt tanácsolja, hogy
ezen kérdést illedelemmel és belátással tárgyalják, nem pe­
dig pajkossággal. Az ő véleménye szerint is Hutton érve­
lése elég erős és meggyőző, mely szerint a zsidótörvény sem
tiltotta el az ily házasságokat. —-Mr. M* N a u g h t kevésnek
tartja az időt a kérdés hosszasabb vitatására. Ez csupán
az egyház által hozható rendbe és nem kellene szélnek
ereszteni. Az ország morális érzülete nem kiváltságos tes­
tületekben vagy parlamentben, hanem az egyházban talál­
ható fel, és szóló azt is állütja, hogy az egyház erkölcsi ér­
zülete az ily házasságok ellen nyilatkozik.
Szavazásra kerülvén a sor : 40 szóval 33 ellen a
kérdéses házassági ügy helybenhagyatott.
Ezenkívül több helyi érdekű ügy láttatott e l .
B. I.
New-York: államban 1.203,000 tagja van a római
•egyháznak, s igy közel egyötöde az Egyesült-Államokban
élő katholikusoknak. Van két érsek, 6 püspök, 993 lel­
kész és 175 papnövendék. Van közel 900 templom és
kápolna, 100 felsőbb tanintézet és 270 felekezeti iskola
80,429 tanitványnyal.
Az evangeliom kezd elterjedni Delta szigetén
a négerek között is. Okrika nevű helyen templomot is épí­
tettek, és a hozzátartozók száma már 400. Egy falut, mely
nem messze fekszik Bonnytél, a lakosok „Izrael földéneka
neveztek, mivel egy bálvány sincs benne.
A b a s u t o k a t 50 évvel ezelőtt műveletlen állapot«
bán és nagy nyomorban találták a prot. missionariusok, de
a múlt évben már volt közöttük 13 nagyobb és 70 kisebb
téritő állomás, a melyek központjai a kér. isteni tisztelet­
nek és a kezdődő szervezkedésnek. Több mint 6000 ben-
szülött teljesen keresztyénné lett, és 20—25 ezer azok
száma, a kik rendszeresen taníttatnak az ovangeliomra. Az
áttörtöket annyira áthatotta a keresztyéni szellem, hogy a
vasárnapot a legszigorúbban megtartják. Mintegy 600 font
sterling (6000 frt.) értékű biblia osztatik szót az ország­
ban évenként. Mióta azonban egy háború tört ki, sok mis-
sioi épületet felégettek. A missionariusok maradtak, de csak
azért, hogy sírjanak a rombolás felett, mely szellemi és
vallásos munkájok eddig elérni sikerűit eredményeit fe­
nyegeti.
Ázsia. Az indiai főiskolák. Indiában három régibb egye­
tem van, úgymint M a d r a s b an, Calcuttában és Bombayban,
a negyedik Lahorban 1877-ben nyittatott meg. Ez utóbbi
skót minta szerint van szervezve, mig a régieknek saját­
szerű organismusuk v a n : c o l l e g e s-ek vannak hozzájok
kapcsolva, s a tanítás csak ezekben foly, mig magukban
az universitásokban sem tanárok, sem hallgatók nincsenek,
hanem csak f e l l ow- k, tagok, minőkké a kormány tanfér­
fiakat, tudósokat és magasabb állású tisztviselőket nevez ki.
Ezen fellow-k összesége képezi a senatust, mely valóságos
iskolai főhatóság. Ezen egyetemek állapítják meg úgy a
felsőbb, mint a középiskolák számára a tanterveket s jelö­
lik ki minden cursus számára a tankönyveket. A senatusok
négy decanatusra oszlanak; az elsőhöz tartozik az egyete­
mes tudás (angol nyelv, művészet), a másodikhoz a jogtu­
domány, a harmadikhoz az orvostudomány, a negyedikhez a
mérnöki szak. Ezen decanatusok egyszersmind a legfelső
vizsgáló fórumok. Az egyetemekhez kapcsolt tulajdonképoni
tanintézetekbe, a kollégiumokba az vehető fel, a ki a ma-
triculatlonalis vizsgálatot az egyetemre kiállotta. A tanulók
egy házcsoportban együtt laknak és pedig mindenik külön
szobában. Ebédlőik, társalgó termeik, j átszó udvaraik stb.
közösek; az ebédlők tehéntrágyával vannak behintve, hogy
a hinduh vallási követelményeinek elég legyen téve. A bú­
tor kevés és egyszerű. Közös konyhájuk ép oly kevéssé van,
mint házi kápolnájuk; a kasztok és secták tiltják e közös­
séget. Aránylag kevés európain, féleurópain, más hindukon
és mohamedanuson kivűl valamennyi kollégium-lakos a Brah-
man-kasztból való. A brahmánok többsége szigorúan vallásos
szülőktől származik, kik fiokat nem tudományszomjból kül­
dik iskolába, hanem azért, mert az angol kormány alatt
ilyen műveltség és akadémiai gradus nélkül nincs kilátás
magasabb hivatalra. E. Schlagintweit, ki most bocsát közre
Indiáról egy nagy munkát, s kitől ez adatokat a „Z. f. d.
h. ü . D.u átvette, azt mondja, hogy a vizsgálatok igen
szigorúak. A kollégiumba való fölvételnél az aspiránsok
kétharmada bukik meg, akadémiai gradusokat alig fele nyer
a kollegiatusoknak. A szerző szerint a vizsgálatok e rósz
eredménye a tanítás módjának tulajdonítandó; nagy súlyt
helyeznek a formális tudásra, a tankönyvek tartalmának el­
sajátítására, ellenben az angolban való kiképzést elhanya­
golják.

IRODALOM.
Könyvismertetés.
A keresztijén egyház történelme. Irta Warga Lajos sá­
rospataki theologiai tanár. 1. köt. A reformatio előtti
korszak. Sárospatak. 1880. 8. r. 529 i.
E terjedelmes munka elolvasása után alig s alig tu ­
dok szabadulni azon nyomasztó hatás alól, melyet a keresz­
tyén egyház küzdelmeinek végigtekintése támasztott bennem.
Nem csupán a világi, illetőleg politikai, hanem inkább a
szellemi vajúdások lebegnek szemem előtt. Azon vajúdások,
melyeknek közepette az értelem elhomályosúl, helyébe a
képzelődés lép, melynek alapján felekezetesség támad. Bár­
mily szent őzéiből és meggyőződésből történtek is az első
keresztyenek hitvitái, mégis fáj látni az egyház önmar-
czangolását, értelem nélküli, szenvedélyes küzdelmét. De
van e küzdelemben vigasztaló is, mert meg-megcsillan
benne az értelem, és szerzőnk nem mulasztja el soha a
józanabbak és értelmesebbek eszméit, törekvése it rokonszen­
ves világításba helyezni.
A mi e könyv felosztását illeti, általában véve nem
tért el az eddigi felosztástól. Első időszak a kér. egyház
alakulásától N. Constantinusig, mintegy 33— 312-ig. 2-ik
időszak N. Constantinustól N. Károlyig. 312— 800-ig. 3-ik
időszak N. Károlytól a reformatioig. 800— 1517-ig.
A bevezetésben az egyház és egyháztörtónelem fo­
galmáról, a kér. egyháztörténelem tárgyalási módjáról, kút-
fóriásai és segédtudományairól, továbbá az egyháztörténe­
lem osztályozásáról és irodalmáról szól a szerző. A hiva­
tottak bizonyosan sok hasznát fogják venni az irodalmi ro­
vatnak.
Az első időszak a történelmi előzmények leirásával
kezdődik, mely igen ügyesen van összeállítva a legjelesebb
Írók müvei után, de jegyzetei sem a könyv terjedelméhez
nem illenek, sem azokhoz, a kiknek szánta művét a szerző.
P. o. a római triumvirátust, a római köztársaság utolsó
hőseit s azt, hogy Octavianus mikép nyert Augustus czi-
met, ki nem tudja ? A római, görög és izrael nép tu­
dományos, erkölcsi és vallási állapota is érdekesen van föl­
tüntetve. Szóval a történelmi háttér kitűnő.
Ezek után azt vártam, hogy mintegy betetőzésül,
mintegy providentialis jelenségül a Jézus Krisztust fogja föl­
tüntetni a maga fenségében, magasztosságában, történelmi
és vallási szempontból egyiránt.*) Ha valami pogány ember
olvasná el e könyvel, azt hinné, hzgy a szerző nem igen
becsüli nagyra hite alapitóját, lelke megváltóját. Valóban
csodálkoznunk kell a tárgyalásmód ezen fölfogásán. Egy fe­
jezetet csak megérdemel talán idvezitőnk is a keresztyén
egyház történelmében. Nem kell sajnálni azt az ismétlést,
a mi bizonyosan bekövetkezik, ha a Jézus Krisztusról is
és tanítványairól is szólunk. Úgy veszem észre, hogy ko­
runkban nagyon is szükséges a Jézusi szellem ismételgetése.
A munka további részében kiterjeszkedik szerző a
*) De csalódtam. A Jézus Krisztusról külön fejezetben
egy szót sem ir.
133
keresztyén egyház megalakulására, terjedésére, üldöztetésé­
re, az egyházi alkotmány, egyházi élet és hittan kifejlődé­
sére és jelenségeire, továbbá a hivatalos, illetőleg állami
egyháztól eltérő nézetekre, reformtörekvésekre. Ezek azon
főbb czimek, melyek alatt a keresztyén egyháztörténelem
kepét élőnkbe tárja. Tárgyalásában elfogulatlan, szabadelvű.
Személyes vonzalmát az egyes vélemények és személyek iránt,,
valamint dicsőitő vagy kárhoztató Ítéletét ezek fölött ritkán
fejezi ki. Elmélkedésekbe nem bocsátkozik. A dolgokat ma­
gokat beszélteti, rendezi, csoportosítja. Az egész munka,
arányosan van beosztva. A jelentékenyebb személyekről és
tárgyakról nem szól túlságosan sokat, vagy túlságosan ke­
veset. Kiemelkedőbb részek azok, melyek az alexandriai is ­
koláról, a gnosticismusról, Julianus Apostataról, Ariusvól,
Pelagius és Augustinusról, VII. Gergelyről és Wikliffe-ről
szólnak stb. A világtörténelmi fonalat sehol sem ejti el,
de némely helyen mégis nem terjeszkedik ki eléggé, vagy
nem állítja elég élénken szembe az ellentéteket egyház és
állam között. Ezt lehet észrevenni p. o. a keresztes had­
járatok leírásánál. Én legalább azt hiszem, hogy egyháztör­
ténelemben mindig részletesebben lebet, sőt kell előadni a
keresztes hadjáratokat, mint világtörténelemben. Továbbá,
fölfogásom szerint, helyesebben tett volna szerző, ha egy
fejezetben adja elé az összes keresztes hadjáratokat. így
egy képben láthatná az olvasó az egészet, s maradandóbb
hatása volna, mint amúgy elszórottan. így válnék lehetsé­
gessé az is, hogy a hadjáratok vegéhez csatolná az ember
a következményeket s főleg hatásukatj az egyházi életre.
Indokolja fölfogásomat az is, hogy az egyháztörténe­
lem bölcsészeti természetű, s a bölcsészeti tárgyalás mel­
lett az időrendtől szabad eltérni.
A pápaság és császárság között folyt küzdelem elég rész­
letesen van leírva, de az I. és II. Ottó s III. Henrik sze­
replése nem domborodik ki jelentősége arányában. VII. Ger­
gely története kifogástalan. A küzdelem további folytatásá­
ban nincs kiemelve eléggé az olasz városi elem álláspontja
a császársággal szemben; I. Frigyes császár legyőzetéseal­
kalmával pedig a welfeké. II. Frigyesről (395 1.) azt mond­
ja, hogy „a hosszú küzdelem után, melyet kora és a jövő
kor érdekében a pápai zsarnoksággal vívott, legyőzetlenűl
pihent le sírjába.“ Ezt nem lehet állítani, hiszen ritkán
maradt állam oly zilált állapotban, mint a II. Frigyesé, a
ki sem kiátkoztatását, sem letétetését nem tudta megakadá­
lyozni a lyoni 1245-iki zsinaton. Inkább azt kellett volna
kitüntetni, hogy e zsinat alkalmával erkölcsileg maradt
győztes II. Frigyes. Ő nyújtotta a békejobbot IV. Inczének,
ki nem fogadta el. Hiában kérték Inczét a franczia
király IX. Lajos s ennek felesége Berta. Incze hajthatatlan
maradt, mert rideg czelja volt a Frigyes erejét megtörni
s családját kiirtani. Érdekes lett volna ide beszőni Fran-
cziaország, Anglia és Arragonia álláspontját, mint a m e­
lyek pápaellenesek voltak, de egyéb korlátot nem tudtak
vetni Incze elé, csak azt, hogy nem fogadták be. Ide
kellett volna igtatni azt az egy lappal hátrább tett kifeje­
zést, hogy „a császárság porba volt tiporva“, s nyomban
 134
utána tárgyalni a pápaellenes franczia politikát. Ez a dol­
gok valódi rendje, s kár megzavarni azzal, hogy közbe­
szőjük a Hohenstaufen-ház kimultát, IX. Lajos 2 keresztes
hadjáratát, X. Gergely alatt a pápaválasztás szabályozását
és a siciliai vecsernyét. Még csak azt jegyzem meg, hogy
szerzőnk beszél katecheták, hermeneuták, chiliasmus, doke-
tismus, manichaeismus, nestorianis- és adoptianismusról, mi­
előtt megmondaná mivoltukat. Ezeket a theologusok mind
jól ismerik, de a közönség nem. Azonban ezen segít a név­
és tárgymutató, mely utal azon helyekre; hol a könyvben
részletes fölvilágositást kaphatunk. Ilyenszerű, de már fon­
tosabb hiba az, hogy kétszer van szó „a szellemi rokonság
házassági akadályairól“, de sehol sem ad fölvilágositást
róla. Mi hát megmondjuk olvasóinknak, hogy szellemi ro­
konságban van az örökbe fogadó apa örökbe fogadott fiával,
leányával.
Egyébiránt az egész munka széles látkörről tanúsko­
dik. Irálya egyszerű, mesterkéletlen, könnyen érthető ;hosz-
szabb mondatokban — tán a gyengébbek kedvéért — az
alanyt ismételni szokta ; egészen magyaros. Szerzőnk nagy és
derék munkát végzett, mely méltán megérdemli az elismerést,
s kivánjuk, hogy a hátralévő két kötetet szerencsésen fe­
jezze be.
T. 1.
* *
»i«
M u l a t t a t ó z s e b k ö n y v t á r czim alatt B u z á r o -
v i t s G u s z t á v könyvkiadó Esztergomban egy igen figye­
lemreméltó vállalatot indított meg humoristikus irodalmunk
gyarapítására. Előkelő humoristáink javarésze csoportosúl
az életrevaló vállalat mellé, s elég lesz jellemzéséül csak
az eddig megjelent fűzetek tartalmát is megemlíteni. Az
első fűzet Balázs Sándor, A mama tyúkszeme czimű novel­
láját közli ; a második Lauka Gusztáv, Az eltévedt csók
czimű vig beszélyét hozza; a harmadik Eckstein Ernő egyik
legkitűnőbb humorisztikus elbeszélését tartalmazza Vörös
Julcsa czimmel dr. Spinoza (dr. Ompolyi M. Ernő) valóban
talpraesett átdolgozásában; a negyedik fűzet Györffy Iván
hírneves humorisztikus toasztozó Hat humoros toasztját mu­
tatja be s az ötödik megint két humoros novelettet ad ki
Lauka Gusztávtól. Egy agg legény viszontagságai s Her-
czeg Ugrikovics Mirkó czimmel. A következő fűzetek hoz­
zák Balázs Sándor, Lauka Gusztáv s több kiváló iró humo­
risztikus novelláit, sőt Gvadányi József hírneves Eontó
Páljának kiadását, Eckstein néhány nagybecsű novellájának
átdolgozását s humorisztikus költemények gyűjteményét. A
Mulattató Zsebkönyvtár irányát tehát mindezek után jelle­
meztük. Meg kell még említenünk, hogy a takaros kiállítás
minden igénynek megfelel, s a külön is megrendelhető fű­
zetek ára c s a k t i z k r aj ez ár. T i z f ü z e t r e 1 f r t . -
j á v a 1 e l ő f i z e t é s t i s e l f o g a d a k i a d ó . A ju­
tányos és jóravaló vállalatot őszintén ajánlhatjuk olvasóink
szives figyelmébe.
* hangzik:
^ *
„A k ö z o k t a t á s t ö r t é n e t e M a g y a r o r s z á g o n
a t i z e n n y o l e z a d i k s z á z a d b a n “ czimű terjedelmes mű­
ből, melyet Molnár Aladár irt, megjelent az első kötet. Hosz-
szas és szorgalmas levéltári kutatások eredménye e mivolő-
dós-történelmi munka, melynek az első fele közel negyven
ívre terjed. A középkori oktatásügy fejlődésének áttekintése
után részletesen rajzolja a külfö’di és hazai humanisták mű­
ködését, továbbá a jezsuiták oktatási módját, a nagyszom­
bati és kassai egyetem s más, a jezsuiták által vezetett
intézeteket ismerteti, majd a kormány és a törvényhozás
tevékenységét sorolja elő s utána a protestáns tanitásűgyet,
a különféle líceumok s kollégiumok szervezetét, aztán a ke­
gyesrendiek működését, végűi az erdélyi oktatásügyet mél­
tatja behatóan, sok helyütt a legapróbb részletekig. A nagy-
érdekű műhöz, mely Mária«Terézia sokat fólremagyarázott
korszakának mivelődéséről nyújt képet, a szerző a bécsi
udvari kabinet irattárát is használhatta a király különös
kegyéből. A második kötet az év végén jelenik meg; az
egész mű ára 6 forint.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 188J. ápr. 23-án.
Nagy-baczoni
INCZE MIHÁLY
a kolozsvári ref. egyházközségnek, illetőleg egyház­
megyének harminczkét hosszú éven á t páratlan buz-
galmú, kötelességei teljesítésében mindvégig hű,
igaz és nemes szivíi főgondnoka; az egyházkerület
közügyeinek ismeretekben gazdag s önfeláldozásban
mindig készséges munkása, legfőbb kormányzó'
testületének, az állandó igazgató tanácsnak, ismételt
ízben megválasztott tagja, élete 78-ik évében f. hó
20-án szivszélhüdésben meghalt. Nem áldván meg
őt a gondviselés családi élettel, szive osztatlan sze-
retetetének melegével önként választotta családján,
az ő egyházán csüngött, s e családja őt viszont év­
tizedeken át olybá tekintette, úgy tisztelte s szeret­
te, mint jóltevő atyját, vezérét, patriarcháját. Pár
évvel ezelőtt testi ereje hanyatlása okán a főgond-
nokságról lemondott, mely alkalomból az egyház őt,
elévülhetlen hálája némi jeléül, tiszteletbeli főgond­
nokává választotta meg. Mint igazgató tanácsos azon­
ban tovább is, az utolsó pillanatig, buzgón műkö­
dött. Áldassék a derék, nemes, vallásos szivíi férfiú
emléke s példája buzdítson másokat is, hogy szen­
telt nyomdokaiba lépjenek! Gyászjelentéseket adtak
ki a hátramaradt rokonok, az állandó ig. tanács s
a kolozsvári egyház kebli tanácsa. Az utóbbi igy
Az ev. ref* egyház kebli tanácsa a maga és az egész
reformált egyház nevében meghatott szívvel jelenti, hogy 32
éven keresztül tényleges, két óv óta tiszteletbeli fogondno-
 135

ka, nyugalmazott volt főkormányszéki titk á r: Nagy-Baczoni vannak. Azt akarja, hogy a kocsi és a lovak első intésére
I n c z e Mi h á l y életének 78-ik évében, rövid betegség kéznél legyenek. E remise 20,000 lírájába került. Sétái al­
kalmával sokszor kertészkedéssel szokott foglalkozni, ásat;„
után, egy jobb hazába költözött. Egy vallásos, buzgó, köte­
növényeket helyeztet át más helyre, néha-néha a Vatikán ker­
lességénél többre törekvő, nemes szivű és emelkedett szel­ tészének nem kis kétségbeesésére. Legújabban szőlőt ül-
lemű emberrel fogyott meg a kevesek száma. Előtte mindig tettetett a gyönyörű kertbe. Saját lakosztálya mellett egy
a közczól lebegett, háttérbe szorítva egyéni vonzalmát. Ke­ külön magán irodát rendeztetett be, hol Monsignori Lau-
véssel megelégedő, szerény és oly férfiú vala, ki felekezeté- renzi és Boccali, pár nap óta pedig Vulpini titkos kama­
nek és hazájának szentelte egész életét, és a ki vallásos rás is dolgoznak. Ez utóbbit pompás latin irálya miatt al­
kalmazta itt a pápa. E három ember a pápának tulaj dón-
hitben tért meg atyáihoz. Nyugodjék csöndesen 1 Földi ré­ képeni bizalmas titkárai, ezekkel dolgozik egész csendben-
szei folyó hő 22-én d. u. 5 órakor fognak fapiaczsori 4 sz. fuggotlenűl a hivatalos államtitkári hivataltól s nem egy­
saját házától — rövid halotti könyörgés után — a közte­ szer ennek háta mögött. Nem egyszer volt rá 6set, hogy
metőbe kisértetni. Kolozsvárt, április 21. 1881. mikor az államtitkár a pápa elébe terjesztő a levelezéseket,
— Legfelsőbb k itü n te té s, ő Felsége a király Tre- mit az ő rendeletére vagy útasitása folytán dolgozott ki, a
fort Ágost vallás- és közoktatásügyi minisztert valóságos pápa e szavakkal szakitá félbe: „Már ezt elintéztem.“
belső titkos tanácsossá nevezte ki. — E gyetem eink a középkorban. Dr. Á b e l Jenő,
a „Történelmi társulat“ egyik ülésén egy nagyérdekü érteke­
— A kolozsvári egyetemi kör 1880-iki „Évkönyv“-
zést olvasott fel „egyetemeinkről a középkorban.“ Ezen fő­
ének adatai szeirnt a tagok száma 128, kiknek 67 hirlap iskolákról, az úgynevezett S t u d i u m g e n e r a l e-król, Ábel
áll rendelkezésükre; a tavalyi bevétel 1772 frt., a kiadás kutatásai számos eddig ismeretlen adatot hoztak napfényre,
pedig 1477 frt. volt, és igy az alapvagyon gyarapodott melyekből s szerző alapos conjecturáiból eléggé tiszta-
294 frt.-tal. képet nyerünk róluk. A legrégibb egyetemről, a v e s z p r é ­
m i r ő l valószínűnek tartja a szerző, hogy az a sz. István
— A következő sorok közlésére k é re ttü n k f e l :
által alapított iskolából keletkezett, s egyetem III. Béla alatt
„Értésemre esvén, hogy némely szakközlöny Spurgeon be­ lett belőle. Teljes virágzásban 1276 körűi állott, de való­
szédeiből szintén közöl: remélem, hogy sem a szerkesztő­ színű, hogy az Árpád-ház kihalta után keletkezett zavarok­
ség, sem a tisztelt fordítók nem akarják az irói tulajdon­ ban megszűnt. — Ennek pótlására alapította Nagy Lajos
jogot megsérteni. Van szerencsém tehát nyilvánosságra hoz­ 1367-ben a p é c s i egyetemet. Virágzását mutatja egyebek
közt az is, hogy 1543 előtt mintegy 2000 hallgatójavolt.
ni, hogy Spurgeon föntartotta a forditásjogot s azt magyar
— Zsigmond b u d a i egyeteméről azt tartja a szerző, hogy
nyelvre reám ruházta át. Szabadjon remélnem, hogy lel­ azt a király valószínűleg nejének, Máriának, ösztönzésére
késztársaim s a tisztelt szerkesztőségek tiszteletben tar- alapította. Az alapitó halála után megszűnt a gyorsan hir-
tandják e figyelmeztetés után a tulajdonjogot.“ K.-Laczháza, nÓ7ro emelkedett intézet. Helyébe a p o z s o n y i egyetem
1881 ápr. 19. K ö n y v e s T ó t h K á l m á n . lépett, melyet Mátyás király kétségtelenül V i t é z János esz­
— A pápa otthon. XIII. Leó korántsem mutatja tergomi érsek ösztönzésére alapított. A pápa engedélyező
bullája szerint a főiskolának a bolognai mintájára kellett
magát annyit Róma utczáin, mint előde, IX. Pius. „Non é
berendeztefcnie. 1407-ben nyitották meg. Vitéz a legjobb
simpatico“, mondják a férfiak, „é troppo bruto“ (nagyon tanerőket nyerte meg az intézet számára, minők voltak:
rút) mondják a nők, s összehasonlítást vonnak közte s IX. Ilkusch Márton, Gattus János, Regiomontonus János, Krum-
Pius között, természetesen ez utóbbinak előnyére, a ki sze­ pach Lőrincz és Schricker Miklós. Vitéz halála után nem
retetreméltó, kedves öreg úr volt. Persze a mostani pápa szűnt meg; de Mátyás, Budán akarván egy új, nagyszerű
főiskolát állítani, kevesebbet gondolt vele; halála után az­
termete nem valami szép, s ezt ő maga is tudni látszik,
tán csakugyan végleg megszűnt. — Mátyás király budai
mert kis termetét fejedelmi magatartással akarja emelni s egyeteme 1480 körül kezdett épülni. Tervezete nagyszerű
a művészek, kik által az utóbbi hónapokban háromszor fes­ volt. Valóban 40,000 tanulóra volt szánva. A roppant épü­
tette le magát, nagyon nehezen felelnek meg igényeinek. letek elkészültéig, mire Heltai szerint száz óv kellett volna,
Hogy hogyan élt IX. Pius, azt mindenki tudta Rómában, egy kisebbet emeltetett a király, melyben a tanítás tény­
leg folyt. Egyébiránt ez inlózet működéséről nagyon keve­
Leó életmódjáról semmit sem hallani. Oka ennek egyszerűen
set tudunk. A mohácsi szerencsétlenség ezt is megszüntette,
abban rejlik, hogy amannak oly pontosan be volt oszt­ Elpusztúlt a török dúlás alatt a pécsi egyetem is. Az egye­
va napirendje, akár csak egy óramű, mig Leónak semmi temek megszakadt működését már az új korban a n a g y -
rend sincs életmódjában. A mint a szükség és munka kedve s z o m b a t i főiskola folytatta.
hozza magával, a szerint kel föl, későn vagy korán. Majd — A vadházasságok és az erkölcstelen élet akadá­
korán megy aludni, majd késő éjig dolgozik, nem egy­ lyozása és meggátlása tárgyában, a nagyváradi gör. katho-
szer íróasztalánál aludt el, s úgy vitte szolgája reggel az likus püspök és Kolozsmegye közönsége, tekintettel az em­
lített visszaéléseknek a nagyváradi gör. kath. egyházmegye
ágyba. Egyedül étkezik cabinetjében a fölszolgáló udvari és Kolozsmegye területén aggasztó mórveket öltött elhara-
hivatalnokokkal együtt. Az étkestálak, miket délben behoz­ pódzására, kérvényt intéztek a belügyminiszterhez, melyben
nak, nem hagyják el a szobát, hanem a maradókot elte­ hatályos kormányintézkedések foganatosítását kérelmezik.
szik estére. Ebéd után a Vatikán kertjében sétál, kocsija — H ibaigazítás. A nagy-enyodi Bethlen-főtano dánál
betöltendő filosofiai s klassika literatúrai tanszékre vonat­
mellett folyton két nemesi testőrnek kell lovagolni. Ha egy
kozó s lapunk közelebbi számában közlött pályázati hirde­
jókora körutat tesz, rendesen kiszáll, s azután gyalog sé­ tésből tévedésből kimaradt, hogy a jelzett készpénzfizetésen
tál tovább. Ott, hol kiszállani szokott, külön remisét épít­ I kivűl még 96 köbméter tűzifa s alkalmas szállás, esetleg
tetett magának, bár a vatikáni istállók közvetlen közelébe ' szálláspenz is a javadalamhoz tartozik.
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. íötanoda betűivel Kolozsvárt.
XI évfolyam.
Meg jelenlli:
minden vasárnap.
Smkeezttfségl s kiadói szállás:
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellem i s anyagi
ü g y e it illető m inden külde­
m én yek czim zendők.
Köziratok nem adatnak vissza.
Kolozsvárit. 1881. Május 1. 18. szám
hirdetési dijak;
ERDÉLYI K étszer hasábozott garm ond
sor vagy annak te r e 5 kr.
B élyegdij m inden b e ig ta tá s
u tá n 3 0 k i\
N ag y o b b és többször m eg je­
len ő hird etések n él kü lön ked­
v ezm én y t n y u jt a k iad óh ivatal
" Előfizetési á r :
EGYHÁZI ES ISKOLAI H ETILAP. E g é sz évre 6 frt., félévre 3
írt., évn egyed re 1 frt 5 0 kr

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S KIA DÓ T U L A JD O N O S : S S S I S S S ID p iT lO lS O Q .

Tartalom: A gyávám én vége. D r. K olozsvári Sándor. kónt megszakított, kiadásának kegyelemtől függővé
— Ö zvegy-árva gyám intézefceink. ( V é g e . ) — E sp eresi jelen tés. (A
tételével, az anyagi erőtől megfosztva s az élet h e­
sz.-szoluok i ev. ref. egyházm egye folyó évi 3-án kezdődőleg tar­
to tt tisztú jító közgyű lése elé terjesztette N n g y László h. esperes.) lyett tengődésre szorítva, hadd pusztuljon egyházunk, s
— Az áll. ig. tanács r. üléséből, r. t. — K im u tatása az 1880 évi pusztuljon vele mindaz, a mi a protestantismusnak
állam segélyb ől részesedő egyházközségek nek és egyéneknek. — Iroda­
lo m . — K ülönfélék. — Köi'özvóuyek. általuk kárhoztatott attribútuma. Távol legyen tő­
lünk, hogy a megelőző magyar felelős kormányok­
nak is ilyen vagy ehez hasonló intentiokat tulajdo­
A GRAVÁMÉN VÉGE. nítanánk, sőt még recriminálni sem czéluuk most,
éppen a kibékülés^ perczeiben; de még sem nyom­
K olozsvár 1881. ápr. 2 9 .
hatjuk el egészen a keserűségnek minden utóhatását
Dicső emlékezetű nemzeti választott fejedelme­ azért, hogy azok fölébe helyezték a financzialis ér­
inknek „ C a m e r a t i e u m b e n e f i c i u m a i r 61“ szó­ dekeket az igazság és méltányosság követelményei­
lunk e Közlöny tisztelt olvasói előtt még egyszer nek, s a halogatással és perré utasítással elvették
és utoljára. Igen, emberileg számítva: utoljá­ lehetőségét annak, hegy az 18(10 as évek végén, az
ra, mert végre-valahára, a szinte két évszázadon át államnak is akkor kedvező anyagi viszonyai között, reánk
húzódott gravamennek vége van. Kivált a közelebb nézve kedvezőbb és az eredeti javadalmakkal inkább
lefolyt évtized alatt, fájdalom! többször volt alkal­ arányban álló kiegyezést létesíthettünk volna. Azon­
munk e tárgyban a panasznak és méltó elkeseredés­ ban igy is meg kell nyugodnuuk a dolgok állásá­
nek hangját hallatni; de hiába való volt az ügy jo­ ban és annál inkább hálás elismeréssel adóznunk
gi és történelmi oldalának földerítése; hiúban való a m o s t a n i m a g a s k o r m á n y n a k , a mely az ál­
volt az azokhoz való igényünk jogosságinak hangsú­ lami kir. jogügyigazgatóságnak a per érdemére vonat­
lyozása és kimutatása: a rideg fiscalis tekintettel kozólag kikért szakértő jogi véleménye meghallgatá­
mégis háttérbe szorították a régi alaptörvényeken sa mellett, az állam mostani kedvezőtlen pónzviszo-
nyugvó szerzett magánjogot és méltányosságot egy­ nyai daczára sem késett az egyházkerület által nyúj­
aránt. A múlt század kormányainak jogellenes in­ tott bókejobbut megragadni, s a mostani törvényke­
tézkedései és állami alkotmányunk líjból visszaállí­ zési viszonyok között egy évtized g is elhúzódható
tása óta, a mostanit megelőzőleg fenállott felelős s éppen ezért részünkre tetemes költséget és kelle­
kormányunknak el-, illetőleg perre útasitó intézke­ metlenséget okozható nagy per letételével a létrejött
dései között, az eredményben nem, csak az intensiok- per közti béke által majdnem kétszázados grava-
ban és indokokban mutatkozott a különbség. Ama­ mentjét egyházkerületünknek véglegesen megszün­
zokat az ellenszenv vezette, a melyet keblükben táp­ tetni.
láltak általában a protestantismus, a magyar nem­
zetiség, a magyar miveltsóg, a szabad gondolkodás A jövő 1882-ik éven kezdve számos iskoláink,
és vizsgálódás iránt abban, hogy fejedelmi javadal­ lelkészeink és szegény tanítóink fogják már élvez­
mainknak részint elvonásával, részint arra jogosu­ hetni az évi 14 ezer frt.-ból*) aránylag reájuk eső
latlanokkal való megosztásával, s részint pedig az javadalmat, nemzedókröl-nemzedókre átszállókig
aránylag felette csekély részlet, különben is időn- E dd ig csak 3 3 5 8 frt. javadalom járt.
 137
Újból fogjuk érezni dicső emlékű, nemzeti fejedel­
meinknek jótékonyságát. Emlékezetük föhijiil a há­
lás új nemzedékekben. Emlékoszlopuk emelkedik
egyházunk és tanintézeteink anyagi gyarapodásában,
s ezzel kapcsolatos föl virágzásában mert egyházaink, és
iskoláiuk éltető elemét képezik magyar nemzetisé­
günknek.
Legyen emlékük áldott az alapitó fejedelmek­
nek! Legyünk elismeréssel kormányunk tanúsitott jó
indulata iránt és hódolattal felséges Királyunk iránt,
a ki legmagasabb helybenhagyását adta ügyünk bé­
kés kiegyenlisésóhez!
Dr. Kolozsvári Sándor.
ÖZVEGY-ÁRVA GYÁMINTEZETEINK.
Marosi egyházmegye, 1881 ápril 26.
(Vege.)
Avagy mellőzve ezen lehetséges eseteket, nem bizo­
nyos következése lenne-é, hogy az özvegy-árvával nem osz­
tozó papok miudenik egyházmegyében a félfizetést, az egész
évi fizetés egyhatoda levonásával, kívánnák fizetni gyámin­
tézeteik pénztárába, azon egyházmegyék pedig, melyekben
nem egyhatod az alapbetét, hanem 3, 6, 10 százalék vagy
meghatározott összeg — mint az enyedi egyházmegyé­
ben 25 frt — csak annyit lennének hajlandók leengedni,
S nem lenne-é ebből igazán „zűrzavar“, „chaos?“
Sőt ha az ajánlat való s az e. kér. közgyűlés elfo­
gadná, túl menne a határvonalon, melyet főtestűleteinknek,
egyháztörvényeink keretében és szellemében, az alantos tes­
tületekkel szemben tiszteletben kell tartaniok,
A részesodés az időközi jövedelemből — elődeik öz­
vegy-árváival nem osztozó új papok évi jövedelmének fele-
része — egybázkerületi köztörvény. Ezt az egyházkorület,
mint saját alkotásait, módosíthatja, változtathatja, el is tö­
rölheti, a nélkül, hogy logkevésbbe is visszatetszenék az egy­
házmegyéknek, vagy gyámintózeteik állását érintené, mert
ezek csak mint esetlegesek, ideiglenesek, mellékesek vannak
szabályaikba bevezetve,
A marosi egyházmegyében az egyhatod, a szilágyi
egyházmegyében a 10 százalék stb. a helyi viszonyokból,
körülményekből kifejlett, az egyházkerübt által ismételten
megerősített, 3 5 --4 0 éves gyakorlat által a kebli érde­
kekkel egybeforrott oly speciális törvény, melyet az illető
egyházmegye megkérdezése, tudta, beleegyezése nélkül mó­
dosítani lehet, ha jogos, de alig hiszem, hogy eszélyes
lenne.
Ezek után már röviden nyilváníthatom egész őszintén,
mi fáj Novitiusnaic (és meg valószínűleg soknak) t. i. azon
számítás, reményükben történt csalódás, hogy az első évi
papi fizetés azon felerészét is, mely törvény értelmében
a gyámintézet pénztárába lett volna fizetendő, elvették, el­
használták. Úgy gondolták, hogy annak nálok kell marad­
ni, de azért mégis ugyanazon jogok és előnyökben részesülnek,
melyekben elődeik özvegy-árváival osztozott paptársaik. És
közelebbről „egy szép reggelen arra ébredtek fel“, hogy a
törvény nevében illetékes helyére visszafizetni követelik.
Erre elkezdtek „tűzet“, „zűrzavart“, „chaost“, „meg kop-
pasztást“, „tönkrejuttatást“ stb. kiáltani, ha valahogy
változott körülményeik között a terhes visszafizetés kötele­
zettsége alól menekülhetnének.
Mivel nagyobb megterheltetésök, ha a törvénynek en­
gedelmeskednek és a mi nem illette őket, törvény ellenére, el
nem sajátítják, mint azon paptársaké, kik elődeik özvegy­
árváival osztoztak, s többnyire a canonica portioból a föl­
dek soványabb részét vettek el, a kepe javátadták elődeik özvegy­
árváinak, az egyházmegyeiránt is minden kötelmeiket teljesítet­
ték, s még sem zúgolódnak sem a törvény, sem sorsuk ellen ?
Mihői állanak, honnan származtathatók azon előnyeik,
kitűnőségeik, melyek alapján paptársaik felett kiváló
helyzetet, megkülönböztető kedvezményt igényelhetnének ?
De félbeszakítom e „fontos kérdés“ múltjáról már is
igen hosszúra nyúlt fejtegetésemet, csak tisztába hozatalára
nézve mondom el röviden szerény véleményemet.
Mi a múltat ille ti:
Az előzményekből egyenesen következnék az, hogy
elődeik özvegy-árváival nem osztozott pap társainkon az il­
letéktelenül elvett félfizetés, törvény értelmében, jog és
méltányosság szempontjából, vétessék fel. Azonban, miután
a végrehajtás pontatlansága, az ellenőrzés hiányos volta,
több évi elnézés biztatása is befolyt tettök re; miután —
mint Senior helyeson jegyzi meg — „soknak már közűlök,
nején kivfil, 4 - 5 gyermekről is kell gondoskodni“, hogy
az ártatlan nő és gyermekek ne szenvedjenek a férj és
apa ifjúkori hibájáért, tartozásaikat az 1876-iki papválasz-
tási szabályok életbelépte előtti időszakból, marosi egyház­
megyénk fölfolyamodásával egyezőleg, törlendőnek vélem.
Jövőre nézve pedig:
Minthogy sem nem jogos, sem nem méltányos, sem
nem tanácsos, bogy az üresedésben levő papi állomások
között egy egész évi jövedelem fele esetlégtől tétessék füg­
gővé, az egyházmegyei gyámintézetek jövője pedig mullia-
tatlanúl megköveteli, hogy az egyházkerület ne csak sza­
bályaikat erősítse meg, ne csak évi kimutatásaikat kérje
be, hanem ügyeiket is felügyelje, eljárásaikat ellenőrizze,
számadásaikat felülvizsgálatra bekérje:
1. Mondja ki az egyházkerületi közgyűlés, hogy
azon egyházközségekben, hol özvegy-árva nincsen, az
új pap belépése első évében a papi jövedelem fele egyene­
sen a gyámintózetnek fizetendő, épen úgy, mint a me­
lyekben özvegy-árvák vannak egyenesen azoknak adatik,
a gyámintézet teendője lévén felügyelni, bevenni s értéke­
síteni. Azonban jogosítsa fel az új papot, hogy a
mennyiben, s a hol nem pénz, hanem terményekből
áll a papi jövovelem, az azon idő szerint hivatalo­
san megállapított pénzérteket 20 százalék levonással meg­
tarthassa.
Ennyi levonás, figyelembe véve, hogy a gabona ára

a megállapított középáron olykor alább áll, továbbá a fel­
ügyelet, bevétel, értékesítés körüli fáradalmat, költséget,
legalsóbb számításban adható.
Ezen 20 százalék ugyan kevesebb, mint — ha való—
a mélt. állandó ig. tanács által ajánlatba hozott egyhatod,
de nem érinti egyik egyházmegyének is életben lévő külön
szabályait, nem kényszerit egy új papot is elfogadásra, csak
a köztörvény körülírása keretében marad, mint a kolozs-
kalotai indítvány elfogadása, sőt minden sérelem nélkül
mondható ki helyette 25— 30 stb. százalék.
2. Mondja ki az egyházkerületi közgyűlés, hogy
mindenik egyházmegyei gyámintézet köteles évenként
az e. k. közgyűlést megelőzőleg számadásait, a főt. püspök
úr útján, az áll. ig. tanácshoz, egész terjedelmében, mel­
lékleteivel együtt, felülviz sgálat végett fölterjeszteni.
A főtiszt, m. püspök úr útján azért, hogy legyen al­
kalma mindeniket áttekinthetni, a mélt. állandó ig. tanács­
hoz pedig azért, hogy részletesen felülvizsgálhassa, vizsgál­
tathassa s mindenik gyámintézet ügyeit felügyelhesse, el­
lenőrizhesse.
Egy már vén marosi pap .
ESPERESI JELENTÉS.
(A sz.-szolnoki ev. ref. egyházmegye folyó évi ápril 3-án kezdó'dő-
leg tartott tisztújító közgyéléso elé terjesztette Nagy László h.
esperes.)
(Folytatás.)
Múlt ©vi 1384 sz. a; leiratban fel
hiva egyházmegyénk közfigyelme
a) a moldvai-oláhországi missiora ;
b) a szlavóniai missiora;
c) több segélyre szorult egyházközség ügyeire.
E fölhívás eredménye lett, hogy a moldva-oláhországi
missiora sz.-Somlyói egyházközségünk 1 frtot, a bodrog-ke-
reszturi egyház részére pedig monói egyházunk 2 frtot
küldött esperesi hivatalomhoz, mely a kor. közgyűlésre fölvien­
dő lesz.
Nem kis fontosságúnak tartom a folyó évi 331 sz. a.
(^ írf!r) fopászfcori leiratot. Ezen leirat a főt, püspök úrhoz
intézett azon kérésemre lett válasz: „ha egy királyhágón túli
kerületben első lelkészképesitő vizsgát tett ifjú — miután
ez alapon a Királyhágón túl káplánságra kibocsáttatik, s a
sacramentumok kiszolgáltatására fölhatalmaztatik — hozzánk
folyamodik kápláni állomásra, segédlel készül elismertetnék-é
és püspöki facultatiot nyerne-é?“ E kérdésemre tagadó vá­
laszt kaptam, azt Írván püspök ő m ltga: „miután a mi
nálunk szokásos papi szigorlat a királyhágón túli egyház-
kerületekben divó két papi vizsgával egyenértékű, nekem
ezen a megszabott határon túl mennem annál kevésbbé
szabad, mivel ez a nálunk végzett és szigorlatot állott
papjelölteknek praejudicalna.“ Ebben megvan tehát és pe­
dig törvényes alapon és indokoltan meg van szabva az a
mérték, a melyet megkövetelhetünk a szomszéd egyházke­
rületből, esetleg nálunk segódlelkészkedni óhajtó ifjakkal
szemben.
138
És most áttérek a mlts. ig. tanács leirataira.
A lejárt rövid félév alatt 48 leiratot vettem az ig.
tanácstól, melyek egyesek, egyházközségek és az egész egy­
házmegyét illető tárgyakat tartalmaznak, s melyek minde-
nikében a hatáskörömbe eső intézkedések megtétettek.
Két leirat a tárgysorozat 7 és 8 tétele alatt van föl-
véve, öt — a tasnádi egyház anyagi ügyeire s különösön a
2600 frt, kölcsön ügyére vonatkozó —■ leirat pedig a 9
tétel alatt képezendi a közgyűlés tanácskozásának tárgyát.
A kisebb fontosságú leiratokkal nem kívánom fárasz­
tani a közgyűlés figyelmét, azonban kötelességemnek tar­
tom egy néhány fontosabb, közérdekű s esetleg további in­
tézkedést igénylő leiratra fölhívni a közérdeklődést.
Az érkezés időszaki sorrendje szerint első helyen áll
a múlt évi 982 sz a. érkezett leirat, mely az
iránt intézkedik, hogy azon esetekben, ha az egyházközsé­
gek adósainál kamatra volnának tőkósitendők, avagy az
adósság másra szállana, miként kell eljárni, s egyszersmind
ily esetekre szétosztás végett kellő számú pótkötelezvóny
minta lett leküldve.
Én ez ügyben úgy véltem leghelyesebben eljárni, hogy
a leiratot kőnyomatban sokszorosítottam s a pótkötelezvóny
minta kapcsában a leiratot is egész terjedelmében megkül-
döttem minden anya- és leányegyháznak. Az e. m. közgyű­
lést c s a k a r r a v a g y o k b á t o r f ö l k é r n i : móltóztas-
sék az egyházlátogató bizottságoknak egyszer-mindenkorra
utasításul adni, hogy vizsgálataik alkalmával a legszigo­
lett rúbban nézzenek utána, hogy előforduló esetekben mennyi­
re tartották szem előtt a rendeletet az egyházközségek elöl­
járói, és ez irányú tapasztalataikról tegyenek jelentést.**)
Nagy fontosságú a múlt évi 1412 sz. a.
kelt, az állami, illetőleg községi iskolák szervezésére vo­
natkozó leirata, melyben a kultusminiszter úr azon Ígérete
alapján, hogy hajlandó a nemzetiségi szempontból veszé­
lyeztetett pontokon, az illető egyházközségek támogatása
mellett, állami iskolákat létesíteni; továbbá azon egyházköz­
ségeknek, melyek községi alapon rendezik he iskoláikat,
állami segélyt nynjtani“; több egyházközségünkre nézve
adatok beszerzésére lettem utasítva,
Miként jártam el megbizatásomban, részletes tájéko­
zást nyújt a fennebbi leirathoz másolatban csatolt föl-
terjesztésem, mely szerint a már meglévő községi isko'ákon
kívül községi alapon óhajtanám szervezni: Goroszló, Erked,
Széór fiú-leány,- Diósad, Hadad, Percesen és Sarmaság le­
ányiskoláit; állami iskolát óhajtanék N.-Paozalon kivűl Ilos-
ván, Sülelmeden, Böösházán, Sz. Csehben és Krasznán Ezen
javaslatom elfogadása s valósithatása által (Ilosvát nem
számitva) az öt állami iskola nemcsak erős vódővet képez­
ne a megye szóiét elfogla’va tartó oláhság belterjeszkedese
és a Protestantismus, vagy is nálunk a protestantisihussal
összeeső magyarság védelmére, hanem ellenkezőleg hóditó,
vagy legalább is olvasztó hivatása lenne.
*) Ezen javaslatot közgyűlésünk határozattá emelte.
N. L.
*
 139
Végűi óhajtanám, hogy Sz.-Somlyón, mint Szilágyme­
gye természetes központján, egy magyar tannyelvű állami
felső leányiskola szereztessék.
Nem tudom, ha vájjon nem igen nagyot inarkoltam-é?
De érzem, tudom, hogy a ki e tervet képes leend keresztül
vinni: nemcsak igen nagy szolgálatot teend a nevelés szent
ügyének, hanem egyszersmind eroditvényeket emel a ma­
gyar államiság biztosítására.
Az első lépés már megvan téve, mert a n.-paczali
állami iskola már bevégzett tény, miután a ngs, tanfelügyelő
úrral folyó évi márczius hó 2-án a helyszínén a szerződést
már meg is kötöttem, melynek másolata az iratok közt
megtekinthető.*)
Ez űgygyel szorosan összefügg az ig. tanácsnak múlt
évi 1383 sz. a, kelt leirata a községi iskolák
részére tagositás alkalmával kiszakított vagy kiszakítandó
területek haszonélvezete tárgyában, mely szerint a vallás-
és közoktatásügyi miniszter űr nemcsak azon útasitást adta
a megyei közigazgatási bizottságoknak, hogy az ily alapok
jövedelme oly községekben, hol sem állami, sem községi is­
kola nincs, a felekezeti iskolák segélyezésére fordittassék,
hanem múlt évi 1816Ő sz. a. kelt leiratában azt is enge­
délyezni Ígérte, hogy az ily fekvőt illető őgyházközségünk
kezeltesse felekezeti iskolája javára. Ez ügyet illetőleg nem
terjeszthetek tiszta képet az e. in. közgyűlés elébe. Ugyan­
is igen sok paptársam azon elvből indulva ki, hogy: „ná­
lam nem volt tagosítás, sem legelő avagy erdő elkülönítés,
vagy nálam az űj telekkönyv még nincs készen, tehát nincs
mit jelentsek“, a negatív jelentés teljesítését feleslegesnek
tartotta.**) (Folyt, köv.)
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
Kolozsvárt, 1881 ápr. 24.
Jelen vannak: Nagy Péter püspök, mint elnök; br.
Bánffy Albert, dr. Kolozsvári Sándor, Gyarraathy Miklós,
Szász Béla, dr. Jenei Viktor, Parádi Kálmán, Bodor Antal
titkár, Szabó Ádám számvevő, Balogh György ügyvéd.
Az ülésen kivűl elnökileg ellátott 11 ügy referálta-
tott és helybenhagyatott.
Az ig. tanács méltányló és hálás elismerése mellett
kegyeletes s szomorú sajnálkozását fejezte ki néhai ig. ta ­
nácsos és huzamosb ideig volt egyházközségi és egyházme­
gyei főgondnok mlts. Incze Mihály halála felett.
Hegedűs Lajos esperes fölterjesztése alapján helyben-
hagyatott az istvánházi egyházközség templomának és tor­
nyának építésére vonatkozó tervrajz és költségvetés.
A n.-enyedi kollégium elöljárósága Biró Miklós kollé­
giumi volt ügyvéd ellen fenforgó perköltség és előlegelszá­
molási ügyben űtasittatott, hogy a nevezett ügyvéd ellen
a fölhivási pert haladéktalanul megindítsa.
*) Azóta vett értesülésem szerint a szerződést némi módo­
sítással az ig. tanács megerősítette. N. JL
**) Közgyűlési jelentésemben a mulasztók részletesen
fel vannak sorolva, itt azonban nem kívánom a nyilvános­
ság elébe hozni. N. L*
A deési egyházmegyei esperes, miután az erdőfel-’
ügyelet és erdőőrködés költségei fedezése tárgyában az egy­
házközségek erdőbiitokaik kimutatására fölhivattak, a köve­
tendő eljárásra nézve útasitást kér az ig. tanácstól. Mint­
hogy az 1879 évi XXI-ik erdőtörvény 19. § a értelmében
gazdasági terv készítése alól mindazon erdőtulajdonosok
megkívánhatják főlmentésüket, kiknek erdei rendes gazdál­
kodásra nem alkalmasok, födiivatik az illető esperes afia,
hogy jelentse be a szolnok-dobokamegyei közigazgatási bi­
zottságnak: mely egyházközségeink erdőbirtokai nem alkal­
masok rendes gazdálkodásra, kérvén azok fölmentését a
gazdasági terv készítése alól. Továbbá, minthogy az idézett
törvény 22-ik §-a értelmében csekélyebb terjedelmű vagy
kisebb értékű erdőtulajdonosoknak a közigazgatási bizott­
ság megengedheti, hogy az erdőkezelés az erdőőrzóssel ugyan­
azon egy személyben egyesittessék, továbbá, hogy közös er­
dőőr tartására több ejdőbirtokos egyesülhessen: esperesafia
kérje egyházközségeinkre nézve ezen engedély megadását.
A fintaházi egyházközség részére a Petki és Rauber
tulajdonukat képező malomból járó szombati vám biztosítá­
sa végett az egyházközség űtasittatott, hogy a szolgalmi
jog telekkönyveztetése végett indítson rendes pert.
A balázsfalvi egyházközség elöljáróságának megenged­
tetett, hogy kántor-tanítói telkét örök áron eladhassa, és
hogy a beveendő vételárt a papi telken czélba vett építke­
zésre fordíthassa.
A zilahi kollégium pénztárában észlelt hiányból szár­
mazható károsodásra nézve az illető kollégiumi elöljáróság
tétetett felelőssé és közvetlenül a rector-professor, a ki sa­
ját vallomása szerint nem teljesítette az egylik. közgyűlés azon
határozatát, mely szerint kötelessége lett volna minden hónap
vegén pénztári zárlatot tartani és a pénztár állását beje­
lenteni az elöljáróságnak.
A nagyrápolti egyházközségnek 1878: 551 számalalt
takarékpénztárilag kezelt 109 frt. államsegélye, kamataival
együtt, iskolaépitési czélra útalványoztato tt.
A d.-szt.-mártoni egyházközségnek az illető egyház-
megyei tanács ajánlata alapján megeageifcetett, hogy a Bá­
bahalma községbon lévő belső telkét és 4 hold 3 5 0 Q öl
külső birtokát örök áron eladhassa, de egyszersmind útasit-
tatott, hogy a vételári Összegen ugyanazon egyházi alapra
fekvőket vásároljon. A n.-enyedi kollégium elöljáróságának
szintén megengedtetett, hogy a kollégiumnak Tövis községé­
ben lévő 739 [J öl belső telkét és a rajta lévő rozzant
házat eladhassa.
r. t .
KIMUTATÁSA
az 1880 évi államsegélyből részesedő egyházközségeknek
és egyéneknek.
( V é g e .)
VI. D e é s i e g y h á z m e g y e .
1, A kozárvári egyhk. temploma befedésére 100 frt.
2. A hidalmási egyhk. adósságai törlesztésére 50 frt.
 140

:3. A kaczkói leik. állomás, rendszeresisett segély 60 frt. XII. N . - s z e b e n i e g y h á z m e g y e .

4 . A kidéi leik. állomás „ „ 50 frt. 1. Esperesi rendes járulék, rendszeresített segély 100 frt.
.5. Bántó Mihály esztényi leik,, régi szolga csekély 2. A balázsfalvi egyhk. adósságai törlesztésére 100 frt.
fizetéssel 50 frt. 3. A mibályfalvi egyhk. tűz által elhamvadt papi
•6. Czinege Mihály alsó-töőki tanitó, csekély fizetésű 20 frt. lak befejezésére 50 frt.
7. Farkas Sámuel némái tanitó, n 15 frt. 4. A n.-szebeni rendszeresített segély 50 frt.
Összesen : 345 frt. 5. Lukács Ferencz mibályfalvi leik., csekély fizetésű 50 frt.
VII. S z é k i e g y h á z m e g y e . 6. Muzsnai József mibályfalvi tanitó, „ 20 frt.
1. Apa-nagyfalusi pap és tanitó, rendszeresített segély 150 frt. 7. Nemes András balázsfalvi tanitó „ „ 20 frt.
.2. A viczei pap és tanitó 150 frt. Összesen: 390 frt.
3. A kis-iklódi egyhk. temploma kiigazítására 100 frt. XIII, U d v a r h e l y s z é k i e g y h á z m e g y e .
4 . Szabó József légeni leik. csekély fizetése pótlásául 20 frt. 1. Az oczfalvi egyhk. temploma kiigazítására 100 frt.
5. Székely József feketelaki leik. 20 frt. 2. A sz.-keresztúri egyhk. papiak építésre 100 frt.
-6. Török Károly k,-iklódi lé vita „ „ 20 frt. 3. A n.-buni egyhk. temploma kiigazítására, taka-
7. Szathmári Sándor kudui leik. csekély fizotése pótlásáúl 15 frt. rékpenztárilag kezelendő 100 frt.
8. Márton József visai tauitó, jégverés által szenve­ 4. Az ábiahámfalvi egyhk. templomra 50 frt.
dett kárai pótlásáúl 15 frt. 5. A bikafalvi egyhk. iskolaháza bevégzésére 50 frt.
9. Szentes Gyula sz.-újvár-szentesi lóvita, csekély 6. H.-szt,-mártoni lelkószi fizetés, rendszeresített
fizetésű 15 frt. segély 100 frt.
Összesen : 510 frt. 7. H.-szt.-páli lelkószi fizetés alapjára rend.segély 50 frt.
VIII. N. - s a j ó i k á p t a l a n . 8. Menyi János voldorfi leik., „ 50 frt.
1. A nagy-sajói egyhk.papiak kiigazítására 100 frt. 9. Nagy Mózes n.-buni leik., csekély fizetésű 40 frt.
IX. G ö r g é n y i e g y h á z m e g y e . lO.Sándor Józs. csekefalvi leik., esek. fizetése pótlásáúl 40 frt.
1* A komlód-oroszfái pap és tanító, rendszeresített segély 150 frt 11. A dobófalvi beszolgáló leik.,,, 20 frt.
2. A görgény-üvegcsőri lévita 150 frt. 12. A dobófalvi levita „ „ 2 0 frt.
3. Garda Márton nyug. leik. „ » 2 1 0 frt. 13. Székely István böződi tanitó „ 20 frt.
4. A tancsi egyhk. adósságai törlesztésére 40 frt. 14. Benczódi János oczfalvi leik.,, 20 frt.
5. Biró József abafái tanitó, csekély fizetésű 30 frt. 15. Boncz József hodgyai tanitó „ „ 1 5 frt.
6. Sipós József kis-ilyei levita „ „ 30 frt. 16. Baka János al.-simónfalvi leik, „ 20 frt.
7. Érsek Sándor, köbölkúti tanitó, csekély fizetésű 30 frt. 17. Bándi Mózes bikafalvi tanitó „ _____ „_________15 frt.
Összesen: 630 frt. Összesen: 810 frt.
X. M a r o s i e g y h á z m e g y e . XIV. E r d ő v i d é k i e g y h á z m e g y e .
1. A mosonyi egyhk. adósságai törlesztésére, a sür­ 1. A bardoczi egyhk. templomópitésre, takarókpónz-
gősség miatt előlegesen kiutalt összeg vissza­ tárilag kezelendő 100 frt.
helyezéséül 80 frt. 2. A baróthi állami iskolai vallástanitói fizetés 50 frt.
2. A h.-bodoni egyhk. templom igazításra 50 frt. Összesen: 150 frt.
3. Az abódi egyhk. adósságai törlesztésére 50 frt. XV. S e p s i e g y h á z m e g y e .
4. A fintaházi egyhk. iskola szobája berendezésére50 frt. 1. Kálnoki egyhk. temploma kiigazítására 100 frt.
5. A seprődi egyhk. iskola építésre 50 frt. 2. A szotyori egyhk. adósságai törlesztésére 100 frt.
6. A szt.-simoni tanítói alapra, takarékpénztárilag 3. Az árkosi egyhk. papiak építésre, t&karókpénz-
kezelendő 50 frt. tárilag kezelendő 100 frt.
7. Kis Pál n.-bodoni lelkész, csekély fizetése pótlásáúl 30 frt. 4. Albu Endre k.-borosnyói leik., huzamos beteges­
kedése költségei fedezéséül 40 frt.
8. Veres Mózes csikfalvi leik. „ „ „ 2 0 frt.
5. Kelemen Ferencz s.-szt.-királyi kántor, csekély
9 Bogdán József gyalakúti lelkész, iskola-tanításért 20 frt.
fizetése pótlásáúl 10frt.
10. Nagy Mózes sz.-gerliczei lelkész, tűzkára pótlásáúl 30 frt.
6. Ágoston Pál s.-szt.-királyi leik., csekélyfizetésű 35 frt.
11. Kis Dániol k.-szt.4váni tanitó, csekély fizetésű 15 frt. Összesen: 385 frt.
Ö sszesen: 445 frt. XVI. O r b a i e g y h á z m e g y e .
XI, K ü k ü l l ő i e g y h á z m e g y e . 1. A teleki egyhk. adósságai törlesztésére 100 frt.
1. A sz.-almási egyhk. iskolájaberendezésére 50 frt. 2. Zajzon András nyug. leik., nagy szegénységben
2. A haranglábi egyhk. adósságai törlesztésére 50 frt. élő egyén 20 frt.
3. Bitai Mátyás m. -bodoni lelkész, huzamos betegsége 3. Molnár Dániel tamásfalvi nyug. tanitó, nagy sze­
gyógyítási költségeire 50 frt. génységben élő egyén 20 frt.
4. Bocz Zsigmond kerepei leik., csekély fizetésű 30 frt. Összesen: 140 frt.
5. Mihály József d.-szt.-mártoni leik., csekély fizetésű 20 frt. XVII. K e z d i e g y h á z m e g y e .
6. Vas Ferencz m.-sülyei lelkész, „ „ 20 frt. 1. Zajzon István feltorjai leik., jégverés, betegség
Összesen: 220 frt. és más csapásokkal sújtott egyén 50 frt.
 141
XVIII. P ü s p ö k i v i z s g á l a t a l a t t i e g y h á z a k .
1. Oroszfalvi leányegyháznak, adóssága törlesztésére 50 írt.
2. Maros-vásárhelyi egyhk. tűzvész által szenvedett
kárai pótlásául 120 frt.
Összesen: 170 frt.
XIX. E g y h á z k e r ü l e t i h a t á r o z a t k ö v e t k e z t é b e n
ki o s z t a t o t t :
1. A képezde mellettigyakorló iskola tanítójának 600 frt.
2. Özv. Hiri Ferenczné nyugdija __________150 frt.
Összesen: 750 frt.
A kiosztott segély főösszege: 6900 frt.
IRODALOM.
F e l m é r i L a j o s , a helybeli tudomány-egyetem egyik
jeles tanára „Az iskolázás jelene Angolországban“ czirnű,
sajtó alatt lévő müvére az aláírási fölhívást közrebocsátot­
ta. Mint a fölhívásban jelzi, e mű arról kíván számot ad­
ni, hogy a világ legvagyonosabb s legmiveltebb nemzeté­
nél minő anyagi és szellemi s különösen minő erkölcsi tő­
kék befektetésével történik az ifjúság oktatása. E kérdésre
válaszúi föltünteti az angol közoktatás egész képét. Nagy­
becsű müve tartalmának gazdagságát s tanúlságos voltát
bizonyítja a következő tartalomjegyzék.
E l s ő r ó s z . Nópiskulázás. I. Népiskolák (bevezetés).
A) A vasárnapi iskola. B) A „B ritt“ és „Nemzeti társa­
ság“. II. A népoktatási törvény úttörői (Carpenter Mária,
Brougkaw, Birkbeck). III. Az önkenyfcessóg és az állam
beavatkozása. IV. A népoktatási törvény 1870. V. A nép­
oktatási törvény elvei és hatása. VI. A londoni iskolaszék.
A) A községi iskola. B) Az iskolába-járás eredményei. C)
Kisdediskolák. D) A siketnómák oktatása. E) A vakok ok­
tatása. F) Műtani iskolák. VII. A birminghami iskolaszék.
VIII. A községi és az önkénytes iskola. IX. A tanítás tár­
gyai és módszere. Iskolai könyvek s egyéb taneszközök. X.
A kötelező iskolázás és akadályai. XI. Polgári iskolák. XII.
Felnőttek oktatása. (Felsőbb népiskolák.) A) A munkások
collegiumai. B) A munkásnők collegiumai. XIII. Irgalmas
intézetek. A) Fiú-szeretetházak (Roys’ Homes). B) Leány-
szeretetkázak (Girls’ Homes). C) Rongyos iskolák (Ragged
Schools). XIV. Tanitónevelők (Training Colleges). XV. Ered­
mények a tanitónevelesben, XVI. Az angol és a hazai ta­
nitónevelők. XVII. Eredmények a nópiskolázásban. Az an­
gol és a magyar népiskola s a társadalom. Következtetések.
M á s o d i k r ó s z . Középoktatás. Bevezetés. Első sza­
kasz. Bennlakó középiskolák. (Public Schools witk Boarding
Houses). A) Régi szervezetitek. I. Eton. II. Charte'shouse.
III. Rugby. IV. Harrow. V. Ckrist’s Hospital. VI. West­
minster. VII. Uppingham. B) Újabb szervezetüek. VIII.
Marlborough. IX. Clifton College. X. Dulwich College. XI.
Mill Hill School. Második szakasz. Bejáró középiskolák.
(Publik Day Schools). I. Merhant Taylors’ School II. City
of London School. III. University College School. IV, 1)
King Edward’s School (Birmingham), 2) St. Paul’s Sohool
(London). Harmadik szakasz* Eredmények a középoktatás­
ban. I. Az iskolakormányzás; az igazgató és a tanári kar;
a bennlakó és a tutor. II. Az erkölcsi nevelés. III. Phy-
sikai nevelés; a játékok (athletika); kézi munkák. IV, A
fegyelem. V. A szolgáskodás (Fagging). VI. A középiskolai
tanuló. VII. Az iskola arczulata. Az osztályrendszer és
felebbvitel; a classikai és a reál (modern) szakasz. VIII.
A vallás s az ó-c)assikai és az újkori nyelvek tanitásmód-
szere és a kézikönyvek. IX. Az anyanyelv és irodalom, a
történelem és földrajz tanitásmódszere és a kézikönyvek.
X. A mathesis és természettudományok tanitásmódszere és
a kézikönyvek. XI. Rajz- és zenetanitás. XII. Az angol és
a magyar középiskola. A) Erkölcsi oldal. B) Értelmi oldal.
XIII. Vizsgálatok. XIV. Az angol és a hazai vizsgálati
rendszer. Neg}redik szakasz. Leány-középiskolák és collegiu-
mok. Bevezetés. A) Középiskolák. I. North London Colle­
giate School. II. Milton Mount College. III. Notting Hill
Gigh School. B) Collegiumok. IV. 1) Királynő-Collegium
(Queen’s College). 2) Bedford College. 3) City of London
College for Ladies. V. 1) Girton College. 2) Newnham Hall.
VI. A nők közép- és felsőiskolázása s az egyetemi vizsgá­
latok. VII. Eredmények a népiskolázásban. Ötödik szakasz.
Természettudományi és művészeti oktatás; közóptanodai
tanárnevelés. I. Természettudományi és művészeti oktatás
(Sciene and Art Department). II. A nemzeti rajztanitóne-
velő (National Art Training School), III. Iparosok szakis­
kolái (Mechanics’ Institutes). IV. A közóptanodai tanárne­
velés. South Kensington, Cambridge. Az oktatók egyesülete
(Coliego of Preceptors) ; a tanitónevelő- és nyilvántartó
társaság (Teachers training and registration Society) Col-
legiuma Londonban.
H a r m a d i k r ós z . Felsőoktatás. I. Oxford és Cam­
bridge. II. A collegiumi élet. III. A collegiumok és az
egyetem kormányzata. IV. Egyetemi és collegiumi tanárok
(Professors, lecturers, intercollegiate lecturers) és az okta­
tás, V. Vizsgálatok. VI. Egyetemi könyvtárak; nyomdák és
kiadványok. VII. Általános jellemzés. Az angol, skót, ne­
met és magyar egyetemi reudszer. V III, A londoni egye­
tem. IX Egyetemi collegium (University College). X. Ki-
rály-collegium (King’s College). XI. Owens Collegium (Man­
chester) és a Yorkshirei collegium (Leeds). XII. Theologiai
akadémiák. XIII. Jogi collegiumok. XIV. Orvosi akadémiák.
Befejezés.
A 36 — 38 nyomott ivre terjedő mű aláírási ára 3
frt. o. é. Kevesbbé tehetős szakemberek kedvéért előfizetést
elfogad a mű nepiskolázást tárgyazó első és közép- és
felsőoktatásról szóló második felére is: az elsőre 1 frt. 50
kr., az utóbbira 2 frt.-javai. A bolti ár magasabb lesz.
Minthogy a költséges kiállítás miatt nagy számú fölös pél­
dányt nyomatni nem lehet, tisztelettel kéri a megrendelni
szándékozókat, hogy a kívánt teljes vagy rész-példányok
számát f. é. május 20-áig levelezőlapon vele tudatni szíves­
kedjenek. Az aláírási dijt beküldőknek a mű bórmentesen;
másoknak postai utánvéttel küldetik meg. Gyűjtőknek 7
teljes vagy 10 rész-példányra egy tiszteletpéldánynyal szol­
gál, A kiállítás díszes voltáról a budapesti xn. kir. egye­
temi nyomda kezeskedik. A mű első fele május hó végén
 142
fagyja öl a sajtót. — Rész ünkről a tudós szerző ritka ér­
tékű művét összes olvasóink figyelmébe kiválóan ajánljuk.
„ G y a k o r l a t i b i bl ia m ag y a r á za t o k“ czim alatt
ü j szakfolyóirat indult meg. Szerkeszti és kiadja : Garzó
Gyula, békés-gyomai ref, lelkész. Főmunkatársak : Könyves
Tóth Kálmán és Barakonyi Kristóf. Megjelenik negyedéven­
ként három ivén. Előfizetési ára: egész évre 2 frt., félévre
1 frt., negyedévre 50 kr. E valóban közhasznú és tanúlsá-
.gos vállalatból a két első fűzet már el is hagyta a sajtót.
Tartalma amannak: A biblia rövid ismertetése, Könyves
Tóth Kálmán. Mózes első könyve, Korén Pál. Sámuel első
könyve, Haan Lajos. A zsoltárok könyve, Garzó Gyula.
Dániel könyve, Barakonyi Kristóf. Pál első levele, Garzó
Gyula. Ennek: A biblia rövid ismertetése, Könyves Tóth
Kálmán. Mózes első könyve, Korén Pál. Sámuel első köny­
ve, Haan Lajos. A zsoltárok könyve, Garzó Gyula. Dáüiel
könyve, Barakonyi Kristóf. Pál első levele Timotheushoz,
•Garzó Gyula, Ajánljuk e sokat Ígérő vállalatot olvasóink
becses figyelmébe, mert igen jó hasznát vehetik és ol­
csó áránál fogva nagyon könnyen megszerezhetik.
* ház boldog emlékezetű nagy fórfiának ez arczképét, mely­
* *
„Apáczai Cs er e J á n o s n é p s z e r ű é l e t r a j ­
z a “ czimen egy érdekes kis fűzet látott napvilágot. Össze­
állította és a brassómegyei tanítótestület 1880 évi október
hó 14-én Zajzonban tartott közgyűlésen felolvasta Koós
Ferencz, brassó-fogarasmegyei kir. tanfelügyelő. Ára: 10
kr. A tiszta jövedelmet az „Apáczai Csere János emléke“
czimű alap gyarapítására ajánlja szerző. Felhívjuk olvasó­
ink figyelmét e 22 lapra terjedő füzetre, melyben szerző
igen érdekesen és ügyesen írja le Apáczai Csere János 34
évre terjedő, tettekben gazdag életét a bölcsőtől a kopor­
sóig.
*
* *
K o r r a j z o l ó t á r s a d a l m i t a n ú l m á n y o k je-
lontek meg Budapesten a Bartalits Imre kiadóhivatalában
(Eszterházi utcza 12 szám) ily czimeni „Rejtelmes édes."
Irta Szejkei Oszkár. Ára 2 frt.
* s z o r í t k o z z é k ; tehát: ászt, kosztom, azomba, kerbű
* *
A „ M a g y a r S z e m l e “ IV-ik (április havi)füzete a
következő gazdag és változatos tartalommal jelent meg:
A zsidók Palaestinában, Hatala Péter. Lilly. * * * A de­
m okrata Magyarországon, Beksics Gusztáv. Az állam javak
kiadása, Joób Laj^s. Az osztrák állam- és a déli vasút.
Schuber Albert. Emlékezés Tóth Kálmánra. — ------- A
Skandináviái és dán drámairodalom, Thordson Erik. Irodal­
mi szemle. Szerkeszti Bodnár Zsigmond. Kiadja: Mehner
Yilmos. Ára : egész évre 6 frt., félévre 3 frt., negyedévre
1 frt. 50 kr., egyes fűzet 60 kr.
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r , 1 8 8 1 . á p r . 3 0 -á n .
— K am arai javadalm aink iránt egyházkerületünk
által megindított koreset pörintéző bizottsága ma indúlt
Budapestre, hogy a Felség által is helybenhagyott kormá­
nyi egyózség perközti béke alakjában leendő megkötését a
budapesti kir. törvényszéknél, a kincstári jogűgyek igazga­
tóságával egyetórtőleg, végrehajtsa Lapunk mai első czikke
érdemileg méllatja a kérdést, s e helyen csakis örömünk­
nek kívánunk kifejezést adni, hogy e száznyolezvan évos
gravamen el van végre onyósztetve, s hogy b. e, nemzeti
fejedelmeink egyházaink különböző testületéi iránti gondos­
kodása, bár részben, érvényre vala, a bizottság tapintatos
működése s mindenekfölött a magas kormánynak eléggé nem
méltányolható jóakaraté magatartása nyomán, juttatható.
— A felecLh.etten emlékű. Révész Inu*6 kitünően
talált fenynyomatú arczképe megjelent ifj. Csáthy Károly
könyvárus bizományiban Debreczenben. Ára 50 kr., vidék­
re keresztkötés alatt küldve 60 kr. Bizonyára többen lesz­
nek hitfeleink között, kik megszerzik a magyar ref. egy­
nek nem volna szabad hiányozni egyetlen prot. ember szo­
bájából is.
— A M agyar N yelvőr lngújabb füzetében a szer­
kesztő a magyar nyelvtudomány érdekében arra kéri fel a
vidéki hírlapok szerkesztőségeit, hogy a d j a n a k h e t e n ­
ként vagy a k á r csak h ó na po nk é nt bármi t a r ­
t a l m ú k ö z l e m é n y t (táiczaczikket, elbeszélést, napi hirt,
vidéki tudósítást stb.), me l y e g y - e g y v i d é k n y e l v é t ,
különösen kiejtését s a mennyire lehet szólá­
s a i t , t á j s z a v a i t stb. h i v e n v i s s z a t ü k r ö z z o . Az ily
nópnyelviközlemények l e í r á s á r a vonatkozóútasitásaita kö­
vetkezőkben körvonalozza: Szükséges, hogy azok az i l l e t ő
v i d é k k i e j t é s é n e k hű h a s o n m á s a i l e g y e n e k ;
más szóval: a z e g j e s s z ó k l e í r á s a s z á r m a z á s u k ­
ra s al kot ó e l e me i k r e való t e k i n t o t né l k ü l , s
t e k i n t e t n é l k ü l az u r a l k o d ó o r t h o g r a p h i a i
s z a b á l y o k r a , az e g y e s h a n g o k h ű l e b e t ű z é s é r e
vagy kerbül vagy kerböl, aszongya, vezsd é, vess ki, dop-
tál stb., nem pedig: azt, kezdtem, azonban, kertből, azt
mondja, vesd el, vesd ki, dobtál. Az e czélra használandó
külön Írásjegyek a köve kezők: á = hossú, nyílt a, p. o.
amára (amarra), mókhátak (meghaltak) mind, koszorúvá
koszorúval) stb. á = rövid, zárt a. Járatos Hont, Nógrád,
Gömör megyékben, Slavóniában, ritkábban Borsodban a rö­
vid, nyilt a helyett, p. o. haragszanak, falakát, hálálom,
stb ,; továbbá Moldvában és a Szókelységben, de csak ak-
i
kor, ha a rákövetkező szótjgban á hang van, m int: kaszás,
hatalmát, de k a s z a , h a t a l m a t , é = hosszú, nyilt e.
Előfordúl mint tiszta egyszerű hang a palóczságban némely
szók hosszú, zárt é-je helyett, m in t: kéz (kéz), szép (szép),

é n (én), cseléccség (cselédség) stb. Általában é-t használ
a nép e helyett, különösen a -vei ragban és az el p r e ­
fixumban. ez ntóbbiban mindig akkor, ha az el mással-
hangzés kezdetű igéhez van kapcsolva (pótló nyújtás); p,
o, késsé (késsel) né jáddzá, egészen éborút (elborúlt) az
ég, — Részünkről is fölkérjük lapunk összes vidéki mun­
katársait, levelezőit, szíveskedjenek a Nyelvőr e nagyjelen­
tésű fölhívását becses figyelműkre méltatni s az útasitás
szem előtt tartása mellett írandó közleményekkel lapunkat
koronként szerencséltetni. Nyelvében él a nemzet!
— B ibliaterjesztő társu lato k . A porosz, bajor és
würtembergi bibliaterjesztő társulatok jelentéseik szerint
a múlt évben 114,736 egész vagy részbibliát ter­
jesztettek el. Az utolsó tiz év alatt Németországban nagy
mérvben növekedett a bibliák forgalma. A bajor bibliater-
jesztő társulat jelentése szeréQt mindenütt haladás
hető, s az igazság lanka db atlanűl tör előre.
— Szélhüdós a kathedrán. Scbiel Sámuel brassói
evangélikus papot husvét első napján szélhüdós érte, épen
akkor, midőn ünnepi beszédét bevégezte. Eszméletlen
potban hozták le a templomi szószékről; nem tért
magához s rövid idő múlva meghalt. Schiel 71 éves
s egyik kiválóbb papja felekezetének.
— P ap irlakodalom . Az amerikaiak nem elégszenek
meg azzal, hogy 25 óv után az ezüst, 50 évi házasság után
pedig az aranylakodalmat üljék meg, hanem az első óv után
megülik a czukor-, két év után a vas-, tizonöt óv után a
zink és húsz után a messzing-lakodalmat, Egy kaliforniai
hírlapíró a múltkor ülte meg a papirlakodalmát s a lak-
zin a vendégek csinosan díszített papirsipkákat viseltek. Az
ajándékok közt, miket a hírlapíró kapott, rengeteg sok
kép, könyv, lámpaernyő, kesztyű — és zsebkendő — ska­
tulya s más ily papirtárgy volt.
A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚK A KÖVETKEZŐ KÖEÖZVÉNYEKET
BOCSÁTOTTA K I :
T u d á s ú i és m e g t a r t á s ú i .
394— 1881. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi-
niszter űr ő nagymeltósága l ő ő l márczius 27-én 7023 sz.
a. kelt leirata értelmében útasitom anyai-könyvvezető t.
lelkész aait. hogy a monarchia másik felében honilletékes,
de Magyarországban elhunyt tartalékos, szabadságos kato­
nák Landwehrek halotti bizonyítványait hivatalból díj és
bélyegmentesen kiállítva nyolcz napon belől az elhalálozási
hely községi elöljáróságának küldjék által.
Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. fötanoda betűivel Kolozsvárt.
143
Köröztetnek.
398— 1881 K o l o z s - k a l o t a i e g y h á z m e g y é n k ­
b e n a n a g y - p e t r i i k á n t o r - t a n i t é i ál 1 o má s. Java­
dalma: egy örökségen lakó egész béres fizet egy kis véka
búzát, 8 kupa törökbúzát, a fel bórfizető ennek felét, van
16 egész és 20 félbér fizető; 6 szekér tűzi f a ; 9 vékás ca-
nonica porfcio, melyből 3 véka féléjük az egyház mivel meg,
ezenkívül egy fél vékás kenderföld az egyh. k. által mivel-
ve; az udvar ad évenként 4 véka rozsot, 3 szekér fát és
10 o. ó. frt.-tot; tandij, minden gyermektől fél szekér fa és
3 kupa törökbúza, 8— 13 kr.-ig pénzfizetés, az ismétlők­
től 50 kr., ezenkívül az egyház magtarából 50 véka sze­
mes törökbúza, temetésért énekszóval 20 kr., búcsúz tató­
val 40 kr., tisztességes lakás 1 V2 hold kerttel; hétköznapi
harangozásért egész béresektől 3 kupa, fél béresektől 8 ku­
pa gabona. P á l y á z a t i h a t á r n a p : május 25. Folyamod­
észlel'
ványok t. S z a k á c s I s t v á n esperes aához Sz.-Lóna (u.
p. Gyalu) küldendők.
405— 1881. M a r o s i e g y h á z m e g y é n k b e n a
b e de - s z. - hár om s á g i p a p i á l l o m á s . Fizetése 265 frlj.
álla­ 55 kr. P á l y á z a t i h a t á r n a p : m á j u s 25-ke.
többé U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é b e n a mező- ber -
volt, g e n y e i p a p i á l l o m á s . Fizetése: 378 frt. 51 kr. P á ­
l y á z a t i h a t á r n a p : május 25. A ki ez állomások kö­
zűi bármelyiket elnyeri, köteles első évi jövedelmének ha­
todát befizetni a marosi özv. árva-gyámintézeti pénztárba.
Folyamodványok mindkét állomásra t. V á l y i P á l esperes
aához Ny.-Sz.-Benedók (u. p. Ákosfalva) küldendők.
412 — 1881. U d v a r h e l y i e g y h á z m e g y é n k b e n
a s z . - m á r t o n i s e g é d k á n t o r - t a n í t ó i á l l o má s . Ja ­
vadalma: 18 kai. búza, 5 véka zab, 7 szekér fa, ezek a
nyugalmazott tanító halálával megkétszereződnek; 5 o. ó.
frt. ospora, a tanitófizetós alapból 35 véka gabona, 10 7Ó-
ka zab, tandij minden tanulótól 1 frt., tanúi 26 : 3 hold
szántó, 243 Q öl kaszáló haszonélvezete; tisztességes la­
kás gazdasági épületekkel és kerttel. P á l y á z a t i h a t á r ­
n a p : május 25-ike. Folyamodványok t. S o l y m o s i István
aához Bögöz (u. p. S z.-Ud v a r h e 1y) küldendők.
429— 1881. S z i l á gy- s zol n o k i e g y h á z m e gy énk-
b e n a peóri l e á n y t a n i t ó i á l l o m á s . Javadalma : 12 o*
ó. frt., 64 véka elegybúza, 2 öl tűzifa, 1500 Q öl szán­
tó, mely minden évben használható — adóját az eg)h. k.
fizeti; tandij: minden növendék fizet egy véka vegyes bú­
zát, 9 liter mustot, egy nyári csirkét, 40— 50 kr. tandijt,
van mindig 40— 50 tanítvány, az ismétlők 1 frt.-tot fizetnek.
P á l y á z a t i h a t á r n a p : május 25-ike. Folyamodványok
t. S z b ó P á l esperes aához Diósad (u. p, Zilah) küldendők.
Kolozsvárt, ápril 20-án 1881.
A SZEEKESZTŐ POSTÁJA.
V á l y i P á l e s p e r e s u r n á k . Térszűke miatt jö-
vo számban.
XI évfolyam. Kolozsvárit, 1881. Május 8. 19. szám
Meffjelenllc h ir d e té s i d i j a k :

minden vasárnapi

fiserkuzttfségl 8 kiadói szállás:

ERDÉLYI K é t s z e r h a s á b o z o tt g a r m o n d
sor v a g y a n n a k te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b eigfcatás

PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
u tá n 3 0 k r.
Nagyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
b .-f a r k a s u t c z a 1 6. s z. h o v a
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
a la p s z e lle m i s anyagi
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
» t Előfizetési á r :
Kéziratoknemadatnakvissza. EGYHÁZI ES ISKOLAI H ETILAP. E g é s z é v re 6 f r t .,
f r t . , é v n e g y e d re 1
fé lé v re 3
frt 50 kr

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S ! S S S S I S Z ID O Z H O lS Z O S .

Tartalom: S is y p h u s i | tudomány egyes ágainak történelmét nézzük, igazit kell

m unka. B te rb ru n n e r G u sztá v . —

adnunk dr. Baas Hermán ama állításának, hogy a kö­

L a n c e s t e r és B e l l a z a n g o l n é p o k t a tá s a la p e lv e ir ő l. — E sp e re si je ­
le n t é s . ( A s z .- s z o ln o k i ev. re f.
zépkortól egészen a múlt század közepéig, a tudomány
egyházm egye f o ly ó évi 3 -á n ke z-
d ő d ő le g
h . esp eres.)
t a r t o t t t is z t ú j ít ó
— Egy k is
disciplinái között, a theologia gyakorolta a vezérszerepet.
k ö z g y ű lé s e
é s z re v é te l,
elé t e r j e s z t e t t e
s egyéb s e m m i.
N a g y L á s z ló
Egy ö re g
pap. — Az á ll. ig . t a n á c s r . Jelenleg azonban legfeljebb az egyetemi tantárgyak jegy­
ü lé s é b ő l, r . t . — H e ly r e ig a z ít á s , Vá-
l y i P á l , ev. re f. esp eres. — zékében találkozunk vele. Amúlt század közepétől száza­
E g y h á z i la p s z e m le .— K ö rö zv é u y e k .

dunk elejéig a tudomáuyok között első rangú helyet fog­

lallak el a bölcsészet és a széptudományok. Jelenleg pe­
SISYPHUSI MUNKA. dig a vezérpálcza a természettudomány kezében van, ha­
bár ennek valódi életkoraaligszámlál többet kétszázévnél.
Vitatkozás nélkül be kell vallani, hogy ezen válto­
Ó - K é r , 1 8 8 1 m á j. 2 .

„A legjelentősebb eredménya —mondja Wagner zások a theologusok nózetirányaira is nagy befolyással

Mór —„melyet a természettudomány felmutat, azon voltak. Igaz, hogy a positivisták aközépkori tudományos
igazság, hogy a természetben a fejlődés nagyszerű tör­ „statusquo“ emlőiből szívják hitéletük táplálékát, de a
vénye uralkodik A természetnek azon törekvése, szabad vizsgálódás alapján állók a jelen egységes világ­
hogy szerves alakjainak tőkéiétesbülésót és nemesbülésát nézet fonásainál üdülnek. Ennekeredményeaz, hogya the-
szünet nélküli fejlődés által eszközölje, nemcsak a legvi­ ologusok tulajdonkepeni hivatásuk szerepéből kiestek. Töb­
gasztalóbb minden igazság között, melyet a tudomány va­ bé nemannyira azegyház külelleneiellen küzdenek, amint
laha napfényre hozott, hanem egyszersmind a természet az ,,ecclesia militans“hűbajnokaihozillenék, haneminkább
istenszeriíségenek legvilágosabb bizonyítéka is. Nagyfon­ maga az egyház váltcsatatérréés theologiánk lettönmagá­
tosságú kijelentés, melynek azonban a természetbúvár lé­ ban „theologia militans*5. Abelharcz följvást tart ósfoly­
nyegesen más értelmei ad, mint valamely úgynevezett ki­ ton nő. Azon kérdés körűi forog a küzdelem, hogy szívós
nyilatkoztatott vallás papja.u kinek birtokában van az egyedül idvezitő protestáns hit­
Nyilvánvaló, hogy az utolsó mondat theologusok el­ igazság? Atusakodás czélja pedig, mint ez másképen
len intézett vágás akar lenni. Ez minket meg nem lep­ nemis lehet, a győzelemelnyerése. Érdekes, fontos küz­
het; tudjuk, hogy az úgynevezett „positivisták“ vagy delemez, valódi sisyphusi munka, azon eltéréssel
„orthodoxok“ azon fejlődési törvényről, melyet a termé­ a régi mesétől, hogy itt kotten, a ,,positiv irányú4f theo­
szettudomány elvitázhatlan igazság gyanánt bemutat az logusok és a haladás hívei hengeritik meggyyőződésük
emberiségnek, mitsömakarnak tudni, mert ez az embe­ kövét a győzelemtetőpontja felé, s midőn az egyik már
ri észben egészen más világnézetet honosít meg, mint közel gondolja magát a czélkoz, utána törekszik a másik,
a milyenhez ők ragaszkodni szoktak. s azon rázkódások alatt, melyeket az utána törekvő okoz,
De azontheologusokat, kik aszabadvizsgálódásered­ isszagördűl vágyódásánakkiindulási pontjához.
v
ményeitől meg nemijednek, ily szemrehányásokkal illetni E látványt szemlélve, akaratlanúl azonkérdés lebben
nemlehet. Ezek őszintén hódolnak azon meggyőződésnek, el ajkainkról: ki lesz a győztes?
hogy a tudomány haladásával a theologiai világnézetnek Azok, kik a természettudósokat istentagadóknak tart­
ós a vallási fogalmaknak is okvetetlenül fejlődniök kell. ják , ső t hajlandók a szabadelvű theologusokat is ezen ka­
Arohamos haladás híveinek állítása szerint vaknak és tegóriába sorozni, határozott választ szoktak adni e kér­
süketnek kellene lennie annak, ki e fejlődést tagadni mer­ désre. Szerintük csakis a positiv, dogmahü theologiáó le­
né. Bemutatnak az emberiség történelmére s azt olvassák het a maradandó diadal, s egyedül az általa létesített
ki belőle, hogy az idők folyama alatt nemcsak egyes em­ intézmények boldogíthatják az emberiséget. Eámutatnak
berek és népek, hanema tudomány összes ágai oly vál­ szintén atörténelemre, kiemelvén, hogy valahányszor már
tozásokon mentek át, melyeknek eredményei az előbbeni kinyújtotta kezét a szabadirányú theologia a győzelmi ko­
állapotoktól lényegesen különböznek. És csakugyan, ha a rona után mindannyiszorhátrálásrakényszerittetett, smai
 146

napig sem sikerült törekvésének czélját elérni. Ily | eszmék uralkodtak, ő teremtett egy nemcsak haza­
érvelésre támaszkodva, Németországban, különösen most, fiúi, hanemkeresztyéni újjászületést is. S ezen újjászü­
ismét büszkén néz le a reactionalis egyházi párt a hala­ letésben a félelemés kényszernek még árnyékasemvolt,
dás híveire. Alig, hogy nehány derek lelkész hitkűségóta hanemcsipán ama gyermeki bizalom, hogy az, a mi
dogmák mérlegén könnyűnek találta, hozzáfogott nagy nagyszerű és isteni, érdemes arra, hogy mind a hazafi,
buzgóSággal a polgári házasság megszüntetése érdekében mind a keresztyén által szeplőtlen tiszteletben tartassák.“
agitálni. Aminap pedig egy lipcsei lapjában támadásokat Tehát az, a mire a szabadelvű theologia győzelmé­
intézvén minden szabadabb protestáns mozgalom ellen, nek reményét alapítja, nemcsak a tudomány és ennek
magát a jénai theologiai facultást is „hitetlennek“ fonalán a vallási fogalmak szünetnélkűli fejlődése, hanem
bélyegzé. Igaz, Európának szellemi légáramlata most na­ a lelkiismeret és igy a protestáns hívek önelhatározásá­
gyon szelíd kezd lenni. Némely hatalmasság retteg az nak szabadsága is. Minden egyházi reformkísérlet e két
anarchiától, és miutánsoha semgondolt alattvalóinak Jé­ mozzanatból indűl ki. Ezen álláspontot foglalja el többek
zus szellemében való neveltetésére, most nincs nagyobb között a „Berlini Reformegyletu-nek közelebbről megin­
óhajtása, minthogy alattvalóiban azon szellem lakozzék, dított lapja is —„Corre spon deozbl at t für Kir­
mit az udvari egyház szolgás természetesen állásuk chliche Reform" —melyprogramijábankiemeli, hogy
megszilárdítására, képviselnek minden áron, ha kell, tudó- czélja azon széllé m ébresztése, mely az egy­
máuyos lelkiismeretűk föláldozása árán is. Bevalljuk, hogy háznak szabadelvű fejlő dését eszközli. Sok
ez idő szerint a „confessionalistákw sisyphus-köve kö­ van e programúiban olyan, a mit hazai protestántismu-
zelebb van a győzelemtetőpontjához. sunk legszabadabb elvű papjai semimának alá. Azonban
Yisszaretten-ó ezért a szabadelvűtheologia? Koránt­ mi más viszonyok között ólunk, mint németországi hit-
sem! Ez is bízik meggyőződésének igazvoltában, vallván, sorsosaink, és ha ők azon önkormányzati intézményekkel
hogy valamint a természet világábanstabilitás nemlétezik, bírnának, a melyekkel mi, bizonyosan nemvolna okukdog­
úgy a szellemében is szünetnélküli továbbfejlődés az ural­ mahű társaik ellen oly szívóssággal küzdeni, a mint azt
kodó törveuy. Azt tartja, hogy maga a reformatio nagy­ valóban kénytelenek tenni.
szerű bizonyitéka annak, hogy a tudomány haladásával a Annyi azonban áll, hogyreánk nézve semlehet kö­
vallási fogalmak is fejlődnek; vitatja, hogy a bölcsészet zömbös azon szűnni nemakaró sisyphusi munka, mely a
a legszilárdabb dogmakivőkben is nézetváltozást idézett németországi orthodox és szabadelvű theologusok közt
elő, és hogy a biblia-itészet s az objectiv dogma-törté­ folyó harczban észlelhető. Magyarhoni protestáns egyhá­
nelemellenállhatlan befolyást gyakorolnak vallási meg­ zunkjövőjére nézve is nemcsak érdekes, deegyszersmind
győződésünkre. felette fontos az a kérdés „ki fog győzni? a theolo­
Es valóban, ha elfogulatlan szemmel nézzük a sza­ giai orthodoxia-é vagy annak haladó ellenfele?“
badirányú tkeologiának eddigi eredményeit s azon czélo- Sejtelmünk, reményünk étekintetbenmi? válaszunk
kat, melyeket maga elé tűz, azokat elátkozandókuak nem a fölvetett kérdésre milyen? Öt hét óta irodáin ab­
találjuk. Hiszen maga az annyira ócsárolt rationalismus- lakán keresztül nézemgyümölcsfáimat; virágbimbóik már
nak azon eléggé nemméltányolható érdememegvan, hogy kinyíltak volna pár nap alatt, ha azord, kedvezőtlenidő­
megtanított minket természetesen gondolkodni, s az ör­ járás, egy-egy meleg óra kivételével, meg nem akadá-
dög hitének bilincseiből kiszabadított. A gyakorlati egy­ dályozta volna. Mondhatnám, számtalanszor voltamazon
ház terén pedig, különösen 1840 óta egyleti összekötte­ reményben, hogy holnap virágdísz lepi el gyümölcsfáimat,
tések által új eletet iparkodik föleleveniteui a keresztyé­ de hiába. Csak most nyíltak ki a virágok valahá-
nek lelkében. Aprolestantismust, mely a tantételek fe­ ra hosszú harcz után. Szegényekvalódi sisyphusi munkát
letttámadtvitákmiattkebelébenmeghasonlott, akrisztusisze­ végeztek: de nemvesztek el, győztek!
retet gyakorlása által kiengesztelni, összetartani s igy a Vigaszteljes kép! jóskepe a haladó theologiáuak,
fölbomlástól megóvni akarja. Nézetűnk szerint kár ajénai mert csakis ez a valódi protestáns theologia; általában
egyetemet „hitetlenn ek" bélyegezni, haegyébértnem, jósképe a fejlődő protestáus egyházi életnek, mert csakis
azért, mert Hasé, az átszellemült hitű, előkelő irályű ez érdemes a protestáns névre. Hiszen már szám­
theologus, a prolestántismusnak legtárgyilagosabb és épen talanszor ismétlődött ama tapasztalat, hogy
azért legmeggyőzőbb bajnoka és védője, ki egyházunknak valahányszor a reformatio életteljes vallása
nagyobb dicsőséget szerzett, mint akárhány rajongó con- hierarchikus intézmények által holt for­
fessionalista. Avagy hol van az orthodoxok között az a mulává tétetett, a protestáns egyházban a
férfiú, kiről el lehetnemondani azt, a mit Henke Schlei- szabadság és türelmesség, az egyház iass ág
ermach erről ír? „Schleiermacher“ — - mondja Hen­ és hitbuzgóság kihalt és eltemette tett. Néze­
ke —„a berlini universitásra, mint theologiai tanár és temszerint elóg indító ok arra, hogy egyházi
mint hitszónok meghivatván, mindkét tekintetben halá­ életünk terén a haladó hiveksisyphusi mun­
láig mindig csak gyűjtő, soha semszétszóró, mindigeme­ kájában csüggedetlenűl részt vegyünk.
lő és elevenítő, kiengesztelő és egyesitő tevékenységet Bierb runner 0 tiszt áv .
fejtett ki. Itt, hol még a II. Frigyes korából származott
 147

LANCASTER ÉS BELL AZ ANGOL | terian Institutiön), a mely nehány evvel később, (1817.
NÉPOKTATÁS ALAPVETŐI.*) őszen) a ma is virágzó „Britt és külföldi iskola-társaság­
gá“ vált, ily czimmel: „The British and Foreigu School
(A Brité és Külföldi s a Nemzeti iskola-társaság'. The British and
Fóréignt and The National School Society.)
Society.“
I. Vasárnapot ahétköznaptól csakegy lépés választja Atársaság czólja szegény gyermekek vallásos és az
el. Aszegények gyermekei vasárnapi iskolázását a hét­ pártkülönbség ism eretek elemeiben való nevelése minden felekezet, vagy
köznapinak kellett követnie. Jó formán tiz esztendő se mi felekezetimné(u lkül. Atársaság nemszabja magát sem­
folyt le, s a bejáró népiskola (Elementary Day School) tás egyedüli kézikönnsectarian y ve. A z
), a biblia lévén a vallástaui-
elemi ismeretek közlése dol­
szintén megtalálta a maga alapitóját. g ában főtörek vése oly o ktatási elvek követése és fejleszté­
Lanacaster József egy ifjú quaker 1796-ban se, melyek mindenütt alkalmazh
szülőföldén, London Sonthwark nevű külvárosában a ron- egyformán fontosak, s az idegenaétósk,gybarm el- és külföldön
ati iskolákban
gyos gyermekeket, kik az utczákon csak úgy rajzottak, szintoly szükségesek, mint az úgynevezett britt
nagy hévvel kezdé oktatni. Ahelyett, hogy tandijt sze­ ban. Atársaság bevallott elveit következő eszközökiskúotján lák­
dett volna a koldus tücsköktől, kik a környék gazdag terjeszti: 1) Tanítókat nevel. Jelenleg 5 tanitónevelö-iu-
hangyáinál szoktak egy-egy kis alamizsnáért házalni: tézet (Training College*) tart fenn (köztük 4 tanító nők
őket még táplálta is, s egyedüli büszkesége az volt, hogy számára), melyekben évenként körülbelül 400 növendék
megmentse a szegények-házától.**) „Arrateljességgelnem tan
gondolt, mondá életirója, Corston, hogy ő a szegények Aútársaság i. 2) Miveit ügyvivőket és iskolalátégatókat alkalmaz.
nagy pártfogója; a tanítóba és jó barátba beleveszett a vezett britt isk olafelügyelői (School inspectors) az úgyne­
patronus.“ „Bizony azt hinné egy chemikus —úgymond kal értekeznek.olák isk
A
ra felügyelnek s a vidéki bizottságok­
közbenjárók új iskolák alapítása végett
Lancaster —azért teszik szegények-házába a felügyelők gyűléseket és felolvasáso
a szegényeket, hogy megkísértsék azok a füstnek szu­ alapítására ösztönzik, szókvat al
tartanak, aszülőket új iskolák
o da hatnak, hogy fiók-társu­
rokká változtatása módszerét, mert hát az istenad­ latok alakuljanak. Az anyatársaság
ták, nagy unalmokban, a szegények háza szobája falát erejének ébren tartása, szabadságántiszte efiók-társaságok
ak istápolása, hogy
cseppentett feketére mázolták.“***) Alig 17éves korában minél előbb független cselekvési központokká válhassanak.
erősen föltette magában, hogy a pauper gyermekek értel­ E társaság tehát nemakar óriás tölgy lenni, mely min­
mi és erkölcsi elhagyóttságán segíteni fog. A gyermekek den tápszert magához vesz és gyűrű után gyűrűt vet,
sergesleg („like flocks of sheepw)tódultak hozzá, úgyhogy mig törzse óriási mérvekre tesz szert, haneminkábbplán­
1798-ban számuk ezerre rúgott. Lehetetlen volt egyma­ ló intézet, mely minden erejéből rajta van, hogy új
gának e tömeget tanítania. Föltalálta magát: az idősebb htáajtásai vagy dugványai mentői előbb gyökeret verjenek
és haladottabb növendékeket az ifjabbak tauitására fogta, és önállókká váljanak. Akárhány iskolát alapított már s
így lön Lancaster Londonban az u. n. monitori, más szó­ támogatott odáig, mig az a maga lábán megindíthatott.
val a váltakozó (mutual) tanmód alapítója. E rendszer Az ily intézeteket a társulat szárnyakra bocsátja, s azután
egyszerű és gazdaságos voltáért csakhamar kedveltté és gondját róluk úgy leveszi, hogy központi bizottsága jelen­
közkeletűvé lön. Lancastert tanítása sikere, a közönség téseiből is eltűnnek. így történt a dolog nehány tanitóne-
rokonszenve, a nagy urak, különösen Bedford herczeg, velő-intézettel is. 3) Az iskolaszékekkel és mindazokkal,
meg Sommerville lord és a király, III. György pártfogá­ kik nagy Brittaniában vagy másutt az elemi iskolázást
sa elhódította. Tízezer gyermek olcsó oktatásáról és mun­ szivükön hordják, vállvetve közreműködik. Ha valamelyis­
kára való alkalmazásáról tervet dolgozott ki, melyet a ki­ kolának rendes, vagy rendkívüli esetben tanítóra vanszük­
rálynak ajánlott. Majd fejébe vette, hogy Nagy-Brittania sége, jószivvel segít a bajon, föltéve, hogy az illető isko­
összes ifjúságát az ő rendszere szerint nevelni valóságos lákban a munkás osztályok gyermekeinek minden káté,
missioszerü munka lenne. Azonban nemvolt elég ember hitformula vagy egyéb felekezeti színezet nélkül tanítják
arra, hogy a megindította mozgalmat vezetni bírja. Ta­ a bibliát. 4) Kézikönyveket és egyéb iskolai taneszközö­
nítónak jó, de adminisztrátornak gyarló volt. Ügyei za­ ket ás szerelvényeket ad a belföldi új iskoláknak, s ha­
varba jöttek, pénzügyileg megbukott, s végre 1818-ban sonló segedelmezésben részesíti mindazokat a gyarmati
Amerikába ment, hol húsz viszontagságos évmúlva(1838) vagy bármely világrészi iskolákat, melyek a népoktatást a
New-York egyik utczáján szerencsétlenül kimúlt. Bendsze- társaság elvei szerint terjesztik, b) Központi könyv­
re Amerikába menetele előtt tiz évvel jóravaló kezekbe rak tárában nagyon olcsó áron ávultat tankönyveket
került, mert 1808-ban megalakólt a szegény osztálybeli és az iskolák beállítására minden szükséges szerelvé­
gyermekek tanítására a Lancasteri-intézet (Lancas- nyeket.
*) M u t a t v á n y s z e rz ő n e k „A z is k o lá z á s j e le n e A n g o l o rszá g ­ *) A T r a in in g C o lle g e t , m e ly s o k t e k in t e t b e n m ás, m in t a
b a n “ ez. s a jtó a la t t lé v ő m ű v e I. ré s z é b ő l. n é m e t L e h r e r b ild u n g s - A n s t a l t , m e ly e t n á lu n k képezdére, vagy
**) „ W o r k h o u s e , t lie v e ry nam e is a b u r le s q u e “ , m o n d ja k é p z ő -in té z e tre f o r d ít o t t a k , h e ly e s e b b n e k lá t t a m n ép t a n í ­
„ Q u t lin e s o f á P l á n “ ez. ir a t á b a n L o n d o n 1 8 0 6 , 2 3 1. t ó n e y e l ő -i n t é z e t n e k , v a g y r ö v id e b b e n t a n i t ó n e v e l ő n ek

***) I. m. 22 1. n e v e z n i.
*
 148

II. Azelőtt hat évvel (1792) ahogyLancastermonito­ Nem kis fontosságú az ig. tanácsnak múlt évi 1422
rai működni kezdettek, Indiában Madras katonai árvahá­ sz. ko’t leirata, mely szerint: „Több eset föl-
zában dr. Bell (egy st. andrewsi borbély fia), ki szülőhe­ merüléséből ig. tanácsunk sajnálattal tapasztalta, hogy egy­
lye egyetemén orvos-tudori oklevelet szerzett, az intézet házközségeink fekvőségeit tárgyazó telekkönyvi följegyzések
tiszteletbeli igazgatója, midőn sehogy sem bírhatta rá a nem tartatnak kellő ellenőrzés alatt", „az egyházközségek
segédtanítót, hogy a kezdő tanulókkal az abcz-t fövénybe telekkönyvi iveinek nagyobb ellenőrzését szükségesnek lát­
írassa, kénytelen volt őt egyszerűen elbocsátani s helyét ván.", elrendelte a telekkönyvi hitelesített másolatok bevé­
egy 8 éves fiúval pótolni. Akis tanító nagyon jó szolgá­ telét, s az eredményről jelentéstételre hivott fel. Folyó évi
latot tett, s dr. Bell e gyakorlat életrevalóságát most már márczius 7-érői 294 sz. a. kelt fölterjosztésem másolatát
iratokban kezdő fejtegetni és terjeszteni. A mint Angol­ ide csatolva, fölkérem az e. m. közgyűlést, méltóztassék ha­
országba visszatért, kapva-kaptak a lancasteri lelkesült tályosan intézkedni, hogy: egyházközségek rászorít-
ségíi tanítón, s 1801-ben swanagei rectorrá lett; később fossanak a telekkönyvi hiteles másolatok beküldésére, —
(1818) westminsteri kanonokká lön s mint olyannagyva­ egyházközségek pedig útasittassanak a beküldött
gyont szerzett (120 ezer font sterling), melyet halálakor birtokivi másolatot telekkönyvi hiteles másolattal cserélni
(1832) a st. andrewsi egyetemnek hagyott*) ki. (Elhatároztatott. N. L.)
Bell —az általa föltalált rendszerért való lelkesedést Megjegyezni kívánom, hogy azon egyházközségeket,
kivéve —mindenben ellenlábasa Lancasternek. Ez a fe­ hol a tagosítás már megtörtént, vagy folyamatban van, nem
lekezet nélküli vallásos oktatásért buzog; ellenben Bell kívántam a régi s a tagosítás által értéktelenné vált vagy válan­
csak a felekezeti tanítók s mindenekelőtt az angol egyházi dó telekkínyv beküldésével egy későbbi újabb megterheltetósnek
hittételek tanítását tartja a szegények nevelése sarkkövé­ tenni ki; úgyszintén számadásra vontam azon egyházközsé­
nek. Ez alapon csoportosultak elvei körül az angol egy­ gek elöljáróságát, hol a telekkönyvben betáblázást találtam,
ház főpapjai. a betáblázva talált teher miként származása s jelen állásá­
Az angol államegyház papsága egé-z a jelen szá­ ra nézve. A mlts ig. tanács fölterjesztésemben ecsetelt je­
zadig nemúgy tanítottaaszegényember gyermekét (Poor), lentésemet jóváhagyó tudomásul vette, s elrendelte, hogy
mint a skót papság. Ez bevezette az elemi ismeretek kö­ az óv vegén a függő kérdésekre nézve tegyek jelentést.
rébe. Az anglican pap ellenben tanította a gyermeket ol­ Ez ügy ötletéből arra kérem az e. m. közgyűlést,
vasni, írni, számolni s aztánmeghagytaaszülőknek, nagy­ méltóztassék határozatilag űtasitani az esperesi hivatalt,
anyának vagy a gyámnak, hogy tanítsa meg gyermékét hogy az egyházközségek telekkönyvi állásáról minden tava­
vagy unokáját a Miatyánkra, Hiszekegyre s a kátéba fog­ szi közgyűlésre terjeszszen részletes, táblázatos kimutatást.
lalt hitczikkekre. Mikor agyermekmindezeket úgy a hogy Hogy pedig ez az egyházközségek minden megterheltetese
tudta, a pap szokás szerint megerősítette a hit- (czikke- nélkül megtörténhessék, útasitandók lennének azon egyház-
lyek) ben.**) Az angol egyház gyakorlata szerint a nép­ községek papjai, a hol telekkönyvi hatóság van, hogy az
oktatás alfája és ómegája az egyház kátéja. esperes fölhívására az év elején tegyenek jelentést az espe­
rest hivatalhoz azon egyházközségek telekkönyvi állásáról,
ESPERESI JELENTÉS. melyek az ők egyházközségükben lévő telek.-hivatal hatósá­
(A s z .- s z o lu o k i ey. ref. e g y h á z m e g y e f o ly ó é v i á p r il 3 -á n ke zd ődő- ga alá tartoznak.*)
le g t a r t o t t tis z tv ljitó k ö z g y ó ló s o elé t e r je s z t e t t e N agy L á s z ló h. Fontos elvi intézkedést tartalmaz az ig. tanácsnak
e sp e ie s.)
múlt évi 1660 sz. a. kelt határozata, melyben ki mondatik,
( F o ly t a t á s .)
hogy „egyházi hivatalnokainknak egyházközségeikkel szemben
Kérem az e. m. közgyűlést a községi kezelés alatt
per folytatását egyházi törvényeink tiltják, s ha valamelyik
álló javadalmaknak felekezeti hatóságaink kezelése alá bo­
egyházi hivatalnok ezen tilalom ellen vét, egyházi itton fe-
csátása iránt az ig. tanácsi leirat szellemében Szilágyme-
nyitendő,“ Ezen leirat az ón fölterjesztésem folytán kelet­
megye tekintetes közigazgatási bizottságánál a kellő lépé­
kezett, mert egyházmegyénkben divattá kezdett válni, hogy
süket megtenni.***)
a kántor és tanító afiak bérköveteléseikért bepereljék egy­
*) E z e lő t t n e h á n y é v v e l ez a la p b ó l á llít o t t a fe l a n e v e z e tt házaikat. Én pedig ezt visszás dolognak tartván, — e be­
s k ó t e g y e te m a n e v e lé s ta n ! ta n s z é k e t. tegség ellen orvosszert kerestem, s a fennebbi leiratban
**) D r . M a rsh C lia m b r id g e l t h e o l. ta n á r 1 8 1 1 -b e n j u n iu s
13*án a P á l e g y h á z b a n p a p o lt a L a n c a s t e r i is k o lá k e lle n . B e széd - meg is találtam. Ha az e. m. közgyűlés jónak látja, ezen
jó b e n a z t fe jte g e tte , h o g y a n e m z e ti n e v e lé s a la p ja a n e m z e ti v a l ­ ig. tanácsi leiratban foglalt elvi intézkedés körlevólileg köz-
lá s . „ S c h o o ls fó r a l l M L o n d o n 1 8 1 2 , 2 8 1. A Q u a r t e r l y R e v ie w 1811
o k tó b e r. tudomásra hozandó lenne.**)
***) E z e n f o lh iv á s f o ly t á n k ö z g y ű lé s ü n k ú t a s it o t t a a z e s p e re s i
h iv a t a lt , h o g y S z ilá g y m e g y e t a n f e lü g y e lő j é t ő l sze re zze be azon k i­
E ponttal kapcsolatosan legyen szabad felvetnem egy
m u t a t á s t , h o g y a t a g o s ít á s , le g e lő - vagy e r d ő e lk ü lö n it é s a lk a lm á ­ kérdést. Vájjon helyes -é, hogy inig az egyházi hivatalos
b ól m egyénk te r ü le t4 n hány eg yházközségünkben m ennyi t e r ü le t
le t t k is z a k it v a k ö z s é g i is k o la c z iin ó n ? E z e n a d a t o k n y ilv á n t a r t á s á r a
személyek mindenike a püspöktől, mint legfőbb egyházi hi­
tö rz s k ö n y v n y it a n d ó , m e ly jö v ő b e n e s e tr ő l-e s e tr e k ie g é s z ít e n d ő . vatalnoktól elkezdve, le az utolsó harangozóig eskü mellett
A z o n e g y h á z k ö z s é g e in k p o d ig , a h o l a k ö z s é g i is k o la ille t ő s é g e m ár
k is z a k ít h a t o t t, ú t a s it t a t n a k a m egyei k ö z ig a z g a t á s ú tjá n a m agas
m in is z t é r iu m h o z f o r d u ln i, a n é p essé g a rán yá b a n ő k e t il l e t ő t e r ü le t *) E z e n j a v a s la t o t egyházm egyei k ö z g y ű lé s ü n k h a tá ro za ttá
k ö z v e t le n , fe le lő s sé g m e lle t t le e n d ő k e z e lh e té s e n g e d é ly e z é s é é r t. e m e lte . N. L.

* *) K ö r ö z t e t ó s e e lr e n d e lt e t e t t . N . L.
 149

•szolgál az úr oltára körűi, addig azok, kikre a népnevelés | mérten úgy, a hogy lehetett ; nem kórt tőle senki semmit
szent ugye van bízva, s miut kántorok a templomi szolgá­ és mikor elhalt, özvegye és árvái nyakába nem hagyott
lat második tényezői: az eskü kötése nélkül szolgálnak? nyomasztó adósságokat, s az árva család, még a családfő
►Ha az e. m. közgyűlés ezt visszásnak találná, kérem el­ életében megszokva a takarékosságot és szegénységet, nem
rendelni, hogy jövőre a tanítók és kántor-Unitók mily es- zúgolódott sorsa ellen. A mostani fiatal papok közűi pedig
kflforma szerint és mely testület előtt lesznek kötelesek ritka lep a díszes papi állomásba úgy, hogy adósság ne
esküt tenni le?*) terhelné; hivatalát azon reményben foglalja el, hogy eddigi
Ha inegamlitem még azt, hogy fölterjesztésemre a adósságait rögtön lefizeti, de csakhamar észreveszi, hogy
mlts. ig. tanács : máskép van neve a sors könyvébe beírva mert mihelyt
a) lehetővé tette az annyi év óta húzódott Kápláni új hivatalát elfoglalta, némely egyházmegyében első évi
•állomás betölthetését j jövedelmének felét, másban 10 vágy 20 százalékát a
b) megerősítette a s.-újlaki, gyámint-ózet pénztárába kell fizetnie. De még ez sem elég,
c) meg a völcsöki pap-tanitói állomások dijlevelét; mert azután papsága minden évében évi jövedelmének hol
d) a bukás szélén álló sz.-udvarkelyi egyházközség egy, hol több százalékát ugyan e czélra kell áldoznia, a
főgondnokáúi kinevezte tekintetes Pelei Mór sz.-biró u r a t; melyhez járúl még az évenként fizetendő soknemű állami adó.
e) a n.-falusi tagosításhoz Nagy László sz. -Som­ Ezenkívül, ha hivatását be akarja tölteni, legalább egy hi­
lyói pap; vatásához illő szakközlönyre elő kell fizetnie, és igy adós­
f) a récsei tagosításhoz Kemény István varsolczi pap; sággal terhelten, évi kiadásait jövedelme a legtakarékosabb
g) az ardói tagosításhoz pedig tok. Z, Kis Elek képvi­ életmód mellett sem fedezhetvén, nyomorúltabb családot hagy
selő afiait nevezte ki az egyházkerület megbízottjainak: hátra, mintha neoi lenne interkalare, nem lenne gyáminté­
nagyjában ecseteltem a mlts. ig. tanácsnak egyház­ zeti pénztár. Ebből látható, hogy a czél nincs elérve. Kér­
megyénkre kiható félévi intézkedéseit. dés : miképp lehetne hát e bajon segíteni ?
(Folytatása következik.,) Szerény véleményem szerint ezen, az egyházakra és a
papokra nyomasztólag ható terűn csakis az által lehetne
könnyíteni, ha a közelebbről összeülendő egyházkerületi
közgyűlés vezérfórfiai egész erejükből oda törekednének,
EGY KIS ÉSZREVÉTEL, EGYÉB
hogy a jelenleg az egyházmegyékben létező gyámintézetek
SEMMI. összes tőkéi központilag kezeltessenek és szüntethessek he
Nem akartam ugyan az interkalare és gyámintézet az interkalare s a papok által a gyámintézet javára a
"tárgyában, mely egyházkerületünk egyházait és papjait kö­ jelenlegi módozat szerint való fizetés, és a helyett mon­
zelről érdekli eddig szót emelni, annyival inkább nem, dassák ki, hogy fizessen minden első osztályú egyház papja
mert ez a tárgy e lapok hasábjain annyiszor Ion szellőz­ évenként 3, minden másodosztályú 2, minden harmadosz­
tetve, hogy alig lesz egy pár új érv, mely a jelenlegi álla­ tályú 1 forintot, minden negyedosztályú 50 kr.-t, minden
pot megváltoztatására hatással lehetne. De most mégis meg­ püspöki vizsgálat alatt álló egyház papja pedig 5 forintot
próbálom, ha ugyan szelet nem vetnék és hiábanvalóságot és minden papot tartó egyház annyi forintot, a hány papot
•nem aratnék. Az igaz, hogy a toll, melylyel irok, oly régi tart. Ezt az összeget az esperesek szedjek be és szolgál­
mint a. tenta, melybe azt mártom, de az eszme, melyet el- tassák a közpénztárnok kezelése alá. De minthogy az öz­
mondandok, 42 éves hivataloskodásom alatt szerzett tapasz­ vegy ugyan kevés gyámolt nyújthatna az özvegyek és ár­
talat gyümölcse. vák számára, ehhez lenne csatolandó az öt évenként kiosz­
Régebben nem volt interkalare, nem volt gyáminté­ tatni szokott segély kamatja. Ez Összeg tőkésítés és keze­
zeti pénztár, egyházaink mégis szegények voltak, a papok lés végett a közpónztárnok kezelése alá lenne adandó és
gyámoltalan családjokat szegénységben hagyták hátra; most csak anuak kamatjával kellene az özvegyeket és árvákat
van interkalare, melynek némely egyházmegyében roszúl gyámolitani. Itt fölmerülhetne az az ellenvetés, hogy az
alkalmazása miatt az egyházak szegényednek, s a mint államsegély szegényebb papjaink és egyházaink fölsególósere
naponként szegényednek, akképp éreztetik a papokkal van útalványozva. De ez ellenvetés ellen bátran fölhozható
is e szegényedést; van gyámintézeti pénztár, s a papok öz­ az, hogy az államsegély kamatainait évenkénti elforgácsolása
vegyei és árvái mégis nyomor últabb állapotban maradnak által nagyon kevéssé vannak szegény egyházaink s még
hátra, mint mikor nem volt sem interkalare, sem gyámin­ szegényebb papjaink özvegyei és árvái segélyezve; sokkal
tézeti pénztár. E jelenség oka, nézetem szerint, abban rej­ czelszerűbb voln a, ha az központilag, kiválóan csakis
lik, hogy régebben ritka pap kezdette hivataloskodását adós­ javakra jövedelmeztetek. Jói tudom én azt is, hogy a szé­
sággal terhelve, s ha hivatalát elfoglalta, élt jövedelméhez kely papságnak kifogása lesz a központi kezelés ellen, mert
nagy elleuszenvvel vannak a centralisatio iránt, pedig az
*) K ö z g y ű lé s ü n k e lh a tá r o z ta , h o g y j ö v ő r e a t a n ít ó k és k á n - ugyancsak nem germanizálja a papok özvegyeit és árváit.
t o r t a n it ó k is fö le s k e te n d ő k . A z e s k ü - m in ta e lk é s z íté s é v e l az e. m.
fő je g y z ő je b íz a t o t t m e g . A z e s k ü a k e b li e g y h á z t a n á c s je le n lé t é b e n Ha régi tollal irt szerény véleményem hatással
az e g y h á z lá to g a tó b iz o t t s á g e lő tt le s z le te e n d ő . E z e n h a t á r o z a t m e g ­
leéud egyházkerületünk vezérfórfiainak működésére, ön­
e r ő s íté s , s ille t ő le g a z e g é sz e g y h á z k e r ü le t r e le e n d ő k it e r je s z t é s vé­
gett a z e g y h á z k e r ü le t i k ö z g y ű lé s h e z fo g fö lt e r je s z te tn i. N. L, ként értetődik egy szabály készítése, mely a közpénztár-
 150

nők, esperesek kötelmeit, minden az özvegy-árvákat illető | séggel jártak, s melyet az egyházközségek — mint egy
intézkedést a legkisebb részletekig, valamint az egyházak s rájok rótt újabb terhet — nagyon éreznek, S most, hogy
a papok fizetési módozatát tisztán körvonalozza. utoljára kényszerültem a tiszta valóságot sajtó útján kö­
Egy öreg pap.*) zölni, ne vegye rósz névén czikkiró úr. Tehetek-é róla, ha
van lelkiismeretem, s még álmom sincs sülyedező egyháza­
ink sorsa miatt; vagy tán az a baj, hogy nem kormány-
HELYREIGAZÍTÁS. párti, hanem ellenzéki laphoz folyamodtam ? Erre igaz nem
kértem engedőimet czikkiró úrtól, de méltóztassék most az
Az „Erdélyi prot. Közlöny* ápr. 24-iki számában a
egyszer megengedni ezt nekem.
„Deficit“ czimű czikkben czikkiró belesző engemet is, pe­
Nagyon sokat tudnak ott Kolozsvárt a theoria asz­
dig én sem deficit nem vagyok, sem deficitben nem va­
talán, de hiába, az igaz valót ide le a gyakorlatban csak
gyok. Azt mondja ugyanis: „ha a m a r o s i e s p e ­
mi ismerjük.
r e s n em mo s t j aj d ú l n a f öl az „ E l l e n z é k i b e n ,
h o g y e g y h á z m e g y é j e e g y i k k ö z s é g é t az é v i Sokat korholják azt a visitatiot, de tessék lejönni s
tanit ói nyugd ijillet eké rt exequálják, hanem megpróbálni csak egy kerülőben: akkor meg fogja látni,
m i n d j á r t az e l s ő é v b e n l e p e t t v o l n a f öl s t e t ­ hogy sem nem haszontalan, sem nem komédia a visitatio, hanem
te v o l n a meg a k ö t e l e s s é g s z e r ű i n t é z k e d é s t , egy nehéz kereszt, életveszélylyel járó missio. Hiszen a
t a l á n e l v e s z t e t t e v o l n a a k e d v e z ő s z é p a l k a l ­ visitatorok mártírok; egy néhányszor áldozatúl estem ón ma­
m a t az o p p o s i t i o r a , de m e g m e n t e t t e v o l n a a z gam is, ki nyolcz év alatt ekkora egyházmegyében minden
e g y h á z k ö z s é g e t az e x e c u t i o t ó l . “ Felséges okosko­ egyházközséget, évenként személyesen átvizsgáltam két rend­
dás ! melyik az az első év, melyben nekem intézkednem kel­ beli visitator társaimmal ; vagy talán az a kis napidij a baj,
lett volna? mikor tudhattam volna meg, hogy 1881. már- a szálka, hiszen a törvónybirónak 2 0 —25 frt.-ja van egy
cziusban a s e p r ő di leányegyházközségtől nyugdijilletéket napra, nekünk hárman 5 frt. Hogy miként visitáltunk,
fognak követelni, hiszen még február végén a visitatio al­ bizonyságot teszen a főtiszt, püspök úr két rendbeli ész­
kalmával a helyszínen sem tudtam. Hát föltehettem-é, hogy revétele visitatori jegyzőkönyveinkre. Egyikben azt mondja :
ilyesmi fog bekövetkezni ott, hol még tanitói állomás sincs? a m a r o s i e g y h á z m e g y e hű m a r a d t m a g á h o z é s
Miként intézkedhettem volna az első évben az egész be- m ú l t j á h o z ; a másikban: az e g y h á z v i z s g á l a t n a g y
kecsalyai szolgabirójárásban, hol a néhai Tőkés László úr p o n t o s s á g g a l ó s l el k i s me r e t t o 1 j á r t el. Vagy
szolgabirósága alatt egy egyházközségtől sem kértek nyug- ez sem igaz? Kötelességérzetet és kötelességteljesitést nem
dijillcték czimen egy krajczárt sem ? s utána 74— 80 frt.- kérek kölcsön czikkiró úrtól.
tot exequáltak. Vagy nekem kellett volna-ó elmennem az Sajátságos állapot a szegény kálvinista espereseké.
adófelügyelőhez, hogy kérjek exocutiot a nyomorú egyház- Ők püspökükkel hordják az anyaszentegyház keiesztjét, és
községekre, ha a hatóság nem vette fel évenként: ezt ed­ mégis némely urak szeretik örökké korholni. Mit fizetnek
dig nem tudtam« A számadások rendén a kiadásokban nem nekünk? vagy talán az a néhány esedékes garas szálka a
volt nyugdijadé e kerületben a múlt évig. Figyelmeztettem, szemükben ?
intettem az illetőket. Mindig azt felelték: nem k é r i s e n ­ Egyébiránt kilóg a ló lába. Az a baja czikkiró urnák,
ki. De akkor is S e p r ő d r e nézve nem intézkedhettem hogy ellonzékeskcdem, ellenzéki lapba Írtam. Eugedje meg,
volna, a hol nincs rendezett tanitói állomás. Hogy készít­ hogy lehessenek nekem is, mint embernek és polgárnak,
tessek orvosságot, a mig nem vagyok beteg? E vádját privát nézeteim.
czikkiró urnák visszaútasitom, mulasztást el nem ismerek. Ha a sajtó ügyben ellenkező véleményt nyilvánítottam
Olvassa le nekem akárhonnan ezt. Én a nyugdíj általi ter- többek nézetével szemben, engedje meg a nyugdíj ügyében
heltetéseiért a hatóságom alatt lévő egyházközségeknek sokszor is ellenvéleményemet nyilvánítani czikkiró úrral szemben.
folyamadtam a mlts. állandó ig. tanácshoz, a főtiszteletű Ha nem igazat szóltam, tegyen bizonyságot ott, a hol szól­
egyházkerületi gyűléshez. Egyszer fölterjesztottem 26 egy­ tam, ne zavarja össze esperesi eljárásommal. Eugera terro­
házközséget, akkor azt méltóztattak válaszolni: nincs re ­ rizálni nem lehet efféle fegyverekkel, evvel nem fog behaj­
ménységök annyinak fölmentesét eszközölni. Azután fölaján­ tani pártzászlója alá. Engedje meg még kérem, hogy érez­
lottam tizenhármat, akkor csak azt a választ kaptam : bi­ ni és gondolkozni merjek. Mulasztásaimat, ha tetszik, ke­
zonyítsam be, hogy azok oly szegények. Futottam, fáradtam resse ki máskor a főtiszteletű püspök úr vagy az igazgató­
mindenfelé, hogy egyházközségeimet, melyek annyiféle adó tanács irodájából. Most ennyit, s ha parancsolja, folytat­
alatt roskadoznak, megmentsem, de azért nem ellenkeztem, hatjuk.
sőt a fölsőbb parancsoknak feltétlenül engedelmeskedtem,
Ny.-Szt.-Benedek, 1881 április 26-án.
még abban is, hogy egyházközségeimtől a telekjegyzőköny­
veket behajtassam, melyek 6— 10 frt.-ig terjedő bélyegkölt- Vályi Pál,
marosi ev. ref. esperes.*)
*) Habár nem mindenben értünk egyet öreg barátunk véle­
ményével, mégis tért adunk e soroknak, mert örvendünk, ha egy­ *) Fentartjuk a jogot, hogy munkatársunk, az illető czikk Író­
házkei illetünk et érdeklő ily fontos ügy minél szélesebb megbeszélés ja megjegyzéseit a nt. esperes úr „Helyreigazítás“-ára adandó al­
tárgyát képezi. Szerk, kalommal megtegye. Szerk.
 151
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
Kolozsvárt, 1881 máj, 1.
Jelen vannak: főt. Nagy Péter püspök, mint elnök,
br. Bánffy Albert, br. Bánffy Dániel, Lószai Ferencz, Pa-
rádi Kálmáu, Bodor Antal titkár, Szabó Ádárn számvevő.
Az ülésen kivfil elnökileg ellátott 21 ügy bejelentet­
vén, kelybenhagyatott.
Elnök bemutatja idősb br. Vay Miklós ő nmltsága
meghívóját a közel lévő egyetemes zsinatra. Áttétetik br.
Bánffy D., Szász Béla és Bodor Antal tagokból álló bizott­
sághoz a benne jelzett és az egyeteoies zsinat elébe ter­
jesztendő javaslatok véleményes előkészítése végett.
A m. reform, egyház segélyalaptól*vezete kiküldetik
■az egyházmegyékhez véleményezés végett.
Egyházkerületüuknek a trónörökös ő felsége nászün­
nepélyén leendő képviselesére br. Kemény Gábor ő nagy­
méltósága, gr. Bánffy Miklós ő nmltsga, Tisza László ő
mltsga, mint egyházkerületi főgondnokok, továbbá br. Bánffy
Dániel, br. Bánffy Béla és gr. Bánffy György ő mltsgaik
kéretnek fel.
A közeledő egyházkerületi közgyűlés főbb tárgyai gya­
nánt kitüzetriok: a zsinati képviselők küldetése, a kamarai
javadalmak folyósítása tárgyában kötött békeegyezmény, ta­
nárok választása, gondnokok választása, á tanárválasztás
szabályzata.
A tanügyi előadó jelentest tesz a szászvárosi meny-
nyiség-természettani, a s.-szt.-györgyi classica-litteraturai és
mennyiség-természettani tanszékekre kiirt pályázatok eredmé­
nyéről, bemutatván a pályázók okmányaik alapján összeál­
lított minősítési táblázatokat, A pályázók felszerelt folya­
modványaik a minősitvényi táblázat kapcsán leküldetnek a
kollégium elöljáróságához, a hol a tanszék betöltendő, a
többi kolleg. elöljáróságokhoz a minősitvényi táblázatok hi­
teles másolatai, fölhivatván a kollégiumok elöljáróságai,
hogy a múlt évi egyházkerületi közgyűlés által megállapí­
tott qualificatio feltételei alapján (Id. jkv. 21 pont I. B.
kikezdés) jelöléseiket az eddigi gyakorlat szerint megejtsék
-és a jelölő levélkéket ig. tanácsunkhoz fölterjeszszék.
Bókéssy Gyula Latin alaktana“ és „Latin gyakorló-
könyve“ (II. kiadás* gymnasiumaink I. és II. osztályaiban
használható tankönyvek közé fölvétetett. Bírálatot írtak ró­
la Deák Gerő szászvárosi, Koncz József m.-vásárhelyi és
Török István zilahi tanárok.
A szászvárosi kollégium elöljárósága jelenti, hogy az
osztályok szaporodása és a népesség tetemes gyarapodása
miatt kénytelen volt tervbe venni a kollégium további ki­
építését. Gróf Kun Kocsárd főgondnok úr nemcsak hogy
beleegyezett a ma 5700 frt. építkezési alapból 5000 frt.
fölhasználásába, melyhez még csatoltatik a szász nemzeti
egyetemtől nyert 1000 frt. segély, hanem azon Ígéretet
tette, hogy a hatezer frt.-ton felül lévő összeget maga fog­
ja fedezni, ha az iskola a czélba vett terv szerint épül fel;
ezen összegnek csak a kamatját fizeti a kollégium, mig a
gróf el, azután a tőke is az iskolának marad. Az ig. ta­
nács örömmel és hálás elismeréssel veszi tudomását a Kun-
kollégium terveit kiépítésére felajánlott újabb adományát a
| nagylelkű főgondnoknak; a tervrajzot és költségvetést hely­
benhagyja.
A m.-vásárhelyi koll, elöljáróság által a Maurer-féle
ürmösi birtok eladásáról kötött szerződés helybenhagyatik
és megerősittetik.
A kérői egyházközség papi kepéjének megváltása en­
gedélyeztetik, miután a szorgalmi úton gyűjtött és központi
kezelés alá beadott 1000 frt. tőke kamatjával a kepe fe­
dezve van.
A sz.-udvarhelyi kolleg. elöljáróság kérelme alapján
mogengedtetik, hogy a Pálffy Miklós gagyi birtokát, melyet
követelése fedezésére árverésen vett meg, 7800 frt.-ton el­
adhassa; egyúttal fölhivatik annak kimutatására, hogy meny­
nyi volt a kollégiumnak Pálffy Miklós ellen fenállott kö­
vetelése.
Ezeken kívül meg több kisebb jelentőségű ügy intéz-
fcotett el. 1\ t.
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns egyh. és iskolai Lap“ Bal­
lagj Mór, egyházunk és irodalmunk e nagyérdemű veterán­
jának derék közlönye a jövő január 1-ével lép pályafutása
2 5 -ik évébe, s ezt múltjához móltélag fogja megülni. E
derék közlöny nehéz körülmények között indúlt meg, s
mindvégig érdemes és tartalmas harczosa volt hazafiúi küz­
delmeinknek az egyház, iskola és közművelődés terén. A
magyar protestáns egyház életében 24 év éta alig merült
föl kérdés, melyet meg ne vitatott volna, s a magj'ar pro­
testáns egyháznak alig volt jelesebb férfia, ki e lap dolgo­
zótársa ne lett volna. Huszonöt éves jubileumát is az egy*
házirodalom emelésének szenteli. E végett munkatársaihoz
első czikkében a következő fölszólitást intézi :
„A mi jubileumunk nagyon egyszerű lesz. Mindössze
is abból fog állani, hogy a protestáns egyháztörténeti iroda­
lomnak egy szerény áldozatot fogunk bemutatni. Tervünk
nevezetesen az, hogy volt és jelenlegi munkatársainknak,
különösen a protestáns egyház és iskolaűgv terén való sze­
replősöket ogy-egy életrajz keretében összeállítjuk s egy
önálló kötetben közzótesszük. Hogy azonban ez a tervünk
sikerüljön: ismét munkatársaink közreműködésére van szük­
ségünk.
Arra kérjük nevezetesen őket: szíveskedjenek életraj­
zukat beküldeni, k ü l ö n ö s t e k i n t e t t e egyháziro­
d a l m i s á l t a l á b a n e g y h á z i m ű k ö d é s ö k r e . To­
vábbá, nagyon lekötelezve óreznők magunkat, ha azok, a
kik egyik-másik elhunyt munkatársunkhoz közelebb állottak,
azokuak életrajzát is megírnák számuukra. S minthogy a
tervezett kötet a jövő év elején jelennek m eg: kérjük az
életrajzokat f ol yó é v i a u g u s z t u s hó e lej é r e hozzánk
beküldeni, hogy maradjon elég időnk a muuka sajtó alá ren­
dezéséhez.“
Azon esetre, ha ezen kötet közrebocsátása sikerülni
fog, az abból befolyó tiszta jövedelmet a domesztikára vagy
más ebhez hasonló jótékony czélra fogja a szerkesztő for­
dítani.

KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 188). máj. 7-ón.
— Cameraticum pörünkben a bókeegyezségmúlt
csütörtökön íratott alá a meghatalmazottak által a
Jmdapesti királyi törvényszék előtt- Az egyezségi
okmány ehhez képest már az idei közgyűléseié lesz
terjeszthető, s hisszük, hogy közgyűlésünk örömmel
veendi tudomásúl az ügy e szerencsés lebonyolítását.
A fölemelt évjáradék 1882 év jan. 1-sejón kezdve
fogja egyházkerületünket illetni, s a kifizetés módja
is előnyösebb lesz az eddiginél, mintán az összes
járadék nem, mint eddig, egyszerre, minden év no­
vemberében, hanem negyedévi részletekben lesz ki­
szolgáltatandó. Ez is jelentékeny előny a járadék
élvezésére nézve.
— Trefort Ágoston vallás- ós közoktatásügyi mi­
niszter úr közelebb meglátogatja városunkat. Az egyetem
ós municipium vegyes bizottságot alkotott, mely részletes
programmot állapított meg annak a férfiúnak a fogadására,
kinek szinte egy évtized óta tartó vezetése alatt hazánk,
de különösen városunk közoktatásügye is oly nagyot hala­
dott. A miniszter úr útjának czélja, hogy a kolozsvári egye­
tem orvoskari intézetei számára szükséges épületek kérdé­
sében személyes tájékozódást szerezzen a helyszínén, s igy
egyelőre a kellő előintézkedéseket megtehesse; de remélhe­
tőleg Kolozsvár tanintézeteit is meg fogja látogatni. A mi­
niszter úr, mint értesülünk, a magyar kormány tagjaival
részt vesz ő fensége Rudolf trónörökös esküvőjének ünne­
pélyén Becsben, s május 12-én érkezik hozzánk s két na­
pot fog itt tölteni és május 14*én útazik el körünkből. A
fogadást intéző bizottság igyekezni fog, hogy kifejezze ked­
ves vendégünk iránt városunk tiszteletet, s hogy a minisz­
ter úr kedves emlékkel távozzék Kolozsvárról. Az indóház-
ban az egyetem és municipium küldöttsége várja a minisz­
ter urat. A fogadtatásra, hir szerint, a tanintézetek is meg
fognak jelenni.
— Pördős Lajos, a magyar református egyház e ki­
tűnősége, május 1-én tartotta meg lelkipásztorkodása 25
éves jubileumát Kecskeméten. Az ünnepélyre megjelentek
az egyházmegye papjai ós gondnokai valamennyien. T ö r ö k
Pál püspök levélileg üdvözölte a jubilánst, rendkívül szives so­
rokkal. Az ünnepély istenitisztelettel kéz dődött, melyen nz
ünnepi beszédet egyházunk és irodalmunk kitűnő munkása,
B a k s a i Sándor tartotta, szépen méltatva Fördos érdemeit
az egyházi pásztorkodás és egyházi literatura terén. A
templom minden zege-zuga szorongásig megtelt. A díszes
közönség ezután a főiskola nagy termében gyűlt össze,
melyben az ünnepeltet viharos éljenzéssel fogadta. FördŐst
ezután számos küldöttség üdvözölte, az egyház nevében
F i ló Lajos nagykörösi lelkész, a kecskeméti presbyterium
nevében Á g i főgondnok diszkötésű bibliát és gyönyörű
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. fötanoda betűivel Kolozsvárt.
152
| palástot nyújtván át az ünnepeltnek. Majd L e s t á r Péter
polgármester, aztán a r. gymnasium igazgatója C s a b a i
Imre, a jogakadémia rectora C s i l l é r i Benő, L a u k o Ká­
roly, ág. evangélikus lelkész s B o g y ó Pál r. k. plébánus
szólották, aztán az izraelita hitközség, di\ K e c s k e m é t i
Lajos vezetése alatt, s a különféle tanintézetek, ügyvédi
kamara és kecskeméti sajtó képviselete következett. Az ün­
nepelt meghatva válaszolt á szónokoknak. Végűi diszlakoma
következett, melyen reszt vett a város értelmisége vallás­
különbség nélkül s több vidéki vendég is, Dobos János
czeglódi lelkész, Filó Lajos, Kovács Lajos n.-körösi r. pa­
pok, Kiss József debeeczeni tanfelügyelő.
— Révész B álint superintendens a tiszántúli ref.
egyházkerélet tavaszi közgyűlésén, a mely f. hó 2-án kez­
dette meg tanácskozásait, „Révész Imre társaság“ czirn
alatt tudományos prot. theologiai társulat alapítását indít­
ványozta, s az eszme megvitatására bizottság küldetett ki.
— Tanárválasztás. A tiszántúli ref. egyházkerület
f. hó 4-én a debreczeni theol. intézet gyakorlati lelkészt
tanszékére rendes tanárnak Csiky Lajost választotta meg,,
ki eddig mint rendkívüli tanár működött az említett inté­
zetnél.
— A t. ez. szülők és gyám okhoz a b u d ap esti
állam i közép ipartan oda igazgatóságától. Hogy azon
iparos tanonezok es segédek is, a kik régebben valamelyik
középiskolának c s a k k é t - k á r o m o s z t á l y á t végezték
s azóta a gyakorlatban vannak, beléphessenek az állami
közép ipartanodába : fölkéretnek a t. ez. szülők es g'yámok,
hogy a f ö l v é t e l i v i z s g á t i l l e t ő f ö l v i l á g o s i t á -
sért m i e l ő b b s z í v e s k e d j e n e k az i g a z g a t ó ­
s á g h o z f ó r d ú l n i , h o g y az é r d e k e l t e k a j ö v ő
t a n é v e l e j é n t a r t a n d ó f ö l v é t e l i v i z s g á r a kel­
l ően e l k é s z ü l h e s s e n e k , mert csak s i k e r e s
v i z s g a a l a p j á n v e h e t ő k fel .
— M ehner Vilmos kiadásában újabban megjelentek:
1) A f ö l d és n é p e i czimű nagybecsű munka 3 9 —42 fü­
zetei, melyek Ázsia több nevezetes tartományát tárgyalják,
melyeke1; különösen a mai politikai események az általános
figyelem és érdeklődés tárgyaivá tettek, igy Afganistant,
hol az angolok vivtak több véres csatát, továbbá Persiát
és a Kaukasus ama vidékeit, s a turkumánok földjét, me­
lyekről az oroszok hóditó tervei és műveletei folytán Euvó-
paszerte beszélnek. 2) Az o r v o s i t a n á c s a d ó 14 és
15 füzete, (az ivándai keserfiviztől kezdve a konyhaedények
tisztántartásáig), melyek számos gyakori betegséget ismer­
tetnek, s azok gyógyítási módját adják elő. E közegészség!
vállalat, mely tüzetesen, a legnagyobb szakértelemmel és
a mellett népszerűén ismertet meg minden hasznos es ár­
talmas növónynyel, háziszeirel és betegséggel, ép oly nól-
külövhetlen minden családra nézve, mint az előbbi munka,
melynek ismerete nélkül valódi művelt ember nem képzel*
betű. Mindkét vállalat füzeteinek ára 30— 30 kr.
 XI évfolyam.
Megj elenik
minden vasárnap.
Szerkeszti4gl s kiadói szállás :
b .-fa r k a s u t c z a 16. sz. h o v a
a la p s z e lle m i s anyagi
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ó k .
Kéziratok nem adatnak vissza,
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S KIADÓ T U L A JD O N O S : S z á l S Z j
Tartalom: Id . b r. V a y M ik ló s
nökének,
—
a re f. z s in a t ü g y é b e n az e .» k e rü le te k lie z in t é z e t t fö lh iv á s a .
L a n c e s t e r és B e l l a z a n g o l n é p o k t a tá s
m éri L a jo s. — E sp e re si je le n t é s .
m e g y e fo ly ó é v i
t e r je s z t e t t e N a g y
3 -á n k e z d ö d ő le g
L á s z ló h . e s p e re s .)
e g y h á z m e g y é b ő l. ( M . — i.) — Ö n v é d e le m . K e r e k e s
t o r- p r o fe s s o r . —
c z ik k Író ja . —
F ig y e lm e z t e t é s a h e ly r e ig a z it ó n a k .
T á r c z a :
K e r e s z t e lé s és n é v a d á s . „ V . K . “ K ü lö n f é lé k .
ID. BR. VAY MIKLÓS URNÁK,
mint a konvent elnökének, a ref. zsinat ügyében az
e.-kerületekhez intézett fölhivása.
Az alkotmányozó nemzeti zsinat tartásaügyébenvég­
érvényes határozatok hozatalára följogosított egyetemes
konvent 1880 szept. hóban Budapesten tartott tanácskozása
alkalmával elhatározván, hogy a czélba vett alkotmányozó
zsinat folyó évi okt. 31-ik napjára Debreczen városába
egybehivassék: megbízta azon kon.venti tanácskozások el­
nökét, mélt. gróf Dégenfeld Imre tiszántúli főgondnok
urat, hogy törvényeink értelmében ŐFelségétől; dicsősége­
senuralkodókoronás,apostolikirályunktól, azsinattartásáraés
idejére nézve a legmagasabb királyi engedélyt kérje ki.
ŐFelsége nemkésett a legalázatosabb fölterjeszté­
sünkben foglalt kérelemnek helyet adni, s f. évi febr. 12*
én Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával hozzá járulni
méltóztatott ahhoz, hogy alkotmányozó zsinatunk a kért
és jelzett időben és helyen egybehivassék és megtartassák,
a nélkül, hogy ez alkalommal az 1790—91*ik évi 26 t.
ez. 4 §-a értelmében fentartott és biztos kirendelésre vo­
natkozó jogát ŐFelsége érvényesíteni szükségesnektalálta
volna.
Mely kegyelmes királyi engedély s egyetemes kon*
ventünkneklegközelebb márczius 8—14 napjántartott ülé­
seiről vezetett jegyzőkönyv 110 és 126 sz. végzései alap­
ján, —miután a zsinati előmunkálatok befejeztettek, a
mennyiben a) a zsinat alakításának és szervezésének sza­
bályzata, tanácskozási és ügyrendi tervezettel az 1879
szeptemberi; b) az egyház alkotmányának tervezete; c)
a középiskolai oktatás szabályzata 1880 októberi; d) az
egyházi bíróság és törvénykezési rendtartás; e) a közne­
velés és közoktatás szervezetének szabályzata; f) azorszá­
gos reformált segélyalap tervezete az 1881 márcziusi kon-
venti tanácskozások alkalmával megálJapittattak sajegyző­
Kolozsvárit, 1881. Május 15. 20. szám.
hirdetési dijak:
erdélyi K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y a n n ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
* Előfizetési á r:
EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. Egész é v re 6 f r t ., fé lé v re 3
í r t . , é v n e g y e d re 1 frt 50 kr
D D O IÉ E lO lS I O Ö .
u r n á k , m in t a k o n v e n t e l­ könyvekkel együtt mindenik egyházkerület részére meg­
a la p e lv e ir ő l. ( V é g e .) F e l­
küldettek; tehát ezek szerint az egyetemes konvent a főt.
(A s z .- s z o lu o k i ev. r e f. egyház­ egyházkerületektől 1877-ik évben nyert megbízatásának
t a r t o t t t is z t ú j ít ó
— V i d é k i
k ö z g y ű lé s e
é le t: A
elé
m a ro s i
eleget tett: fölhívoma főt. egyházkerületet, hogyaz1879-
S á n d o r , z ila h i r e c ­ ik évben a zsinat alakításának és szervezetének megálla­
Am a b iz o n y o s
pított szabályzata értelmében a zsinati képviselők megvá­
lasztása ügyében intézkedni méltóztassék aképpen, hogy a
megválasztandó képviselők f. óv október 29-én már meg­
jelenjenek, hogy 30-án a szükséges előértekezések meg­
tartathassanak.
Továbbá tisztelettel értesítema főt. egyházkerületet,
hogy az egyetemes konvent szükségesnek tartotta egy
rendező bizottság szervezését, mely a szükséges előmun­
kálatokat végezze s annak elnökévé a tiszántúli e.-kerü-
let nagyérdemű püspökét, főt. Révész Bálint urat válasz­
totta meg, a kihez kéremmajd elfllegesen a megválasz­
tott zsinati képviselők neveit megküldeni, s a ki fog in­
tézkedni úgy a képviselők elszállásolása ügyében, mint az
útazási jegyek megküldése iránt is.
Főt. egyházkerületi közgyűlés! Magyar ref. egyhá­
zunk életében elérkezett tehát azon időpont, hogy az oly
régi idő óta táplált és mélyen érzett egyesülésnek és szo­
rosabb együvé tartozásnak szép eszméi és tervei, az egy­
házkerületek között a zsinat útján immár megvalósulást
nyerhessenek, s törvények által egyetemeden kötelezőleg
állapittassók meg ref. egyházunk azou organikus egysé­
ge, mely egyedül van hivatva egyetemes egyházunk vó-
delmezésére és boldogitására. Ezen eszméktől vezéreltetve
járt el megbízásában az egyetemes konvent, ezen elvek­
nek kell véleményemszerint továbbra is vezér- és irány­
adóknak lenni egyházunk mindenműködésénél, mert csak
ágy teljesítheti egyetemes ref. egyházunk magasztos hi­
vatását, mely is nemmás, mint a valódi keresztyéni el­
veknek, az Isten országának terjesztése hazánkban a jó­
zan fölvilágosodás és a magyar nemzetiség erősbitésére.
Egyetemes egyházunk legszentebb érdekeit a főt.
egyházkerület figyelmébe s bölcsességébe ajánlva, az al­
kotmányozó nemzeti zsinatra ezen meghívásomat azon
óhajtásommal zárombe: a mily nehéz és küzdelmes volt
ref. egyházunknak regi múltja, legyen ép oly mértékben
megnyugtató, eredményekben gazdag ég boldogító a jö­
vendője. Abékesség, szeretet és egyetértés szent lelkeve­
zérelje és ihlesse meg minden tetteinket!
 154
LANCASTER ÉS BELL, AZ ANGOL
NÉPOKTATÁS ALAPVETŐI.
(A Britt és Külföldi s a Nemzeti iskola-társaság. The British and
Foreign, and The National Sehool Sooiety.)
(Folytatás és végej
1803-ban Angliában és Walesben, hol az angol egy­
ház papsága legtöbb erélyt fejthetett volna ki az iskolázás
ügyében, a munkás osztály több mint másfél milliónyi 5 —
15 éves gyermeke közűi csupán 86 ezer járt, jobban
mondva, fordúlt meg az iskolában. E szerint a munkás osz­
tály gyermekeinek csupán egyhuszad része volt, úgy a hogy,
iskolázva,
Nyilvánvaló a mondottakból, hGgy a népiskolák szer­
vezése a vidéken vérszegénységben szenvedett. Ugyan e
bajban sinlett a főváros is. Ma is sokan emlékeznek rá
Londonban, hogy e század elején a Szt. Pál egyház kör­
nyékén egymásután nyíltak meg a lancasteri és a nem
angol egybáz-felekezeti iskolák, úgy hogy az egyház püs-
kei megbotránkozva tapasztalták, hogy a Pál egyházat az
idegen iskolák egészon isolálták. E tapasztalat a papság és
hivek lelki nyugalmát fölzavarta. Kényszerhelyzetekben ac-
tiohoz kezdettek.
Elsőbben azonban csak szóval áldoztak a népoktatás
ügyéért, kikeltek a lancasteri iskolák ellen szószéken és
irodalomban, s őket azzal vádolták, hogy azok nem is ke­
resztyén iskolák, mert kátét nem tanítanak. Frimmerné asz-
szony, ki egyformán buzgólkodott a nevelés ügyéért és az
államegyházért, s a ki Bell-el is levelezett, iratokat adott
ki Lancaster ellen, melyekben őt latitudinarismussal vá­
dolta. Leveleiben Lancastert a „schismaticusok Goliáthjának“
nevezte, később pedig Southey, Beli egyik barátja, „Sár­
kány“ (Dragon) czimmel tisztelte meg a nemes ember­
barátot.
Mig Bell abban járt, hogy tervét a kormánynyal el­
fogadtassa, addig a papság és barátai szerették volna a
lancasteri iskolákat felekezetiekké s egyúttal tönkretenni.
A népoktatásra e század elején nem állottak nagy pénzösz-
szegek rendelkezésre. Az i s k o l a , az o l c s ó t a n í t á s és
a h i t e z i k k e k k ö z ű i a lancasteriek a n é p érdekéért
a két elsőt vál&szták; az anglican papság az e g y h á z
kedvéért az u t o l s ó (a hitezikkek) mellé állott. Felekezeti
iskolát sürgetett, mert tudta, hogy igy 1) egy lancasteri
iskola helyett 4— 5 felekezeti kellene, de mert 2) ennyi
iskolára költség nincs, tehát iskola sem lesz.
Ez alkalommal valóban ráillett az angol egyházra az
a bibliai mondás; yúgy haiczolt, mint a ki ok nélkül vág­
ta a levegőt.“ A miveit közönség ártatlan tűzijátéknak
vette a clergy dühöngését; a nép pedig csak azért is tó­
dúlt az olcsóbb iskolákba, mert tiltották.
Most már nemcsak a Pál egyház, hanem ő r s é g e is
el volt szigetelve. Helyzetükben nem tehettek okosabbat:
lerakták a fegyvert. A tettre tettel feleltek, s a „Britisch
Society“- (akkor még Lancast. Institution) -val szemben
1811-ben fölállították a „National Society“-t, melynekczél-
ja a szegények nevelését az államegyház (Established Church)
hitelvei szerint eszközölni.
A társaság főczélja — úgy mond 1870-ik évi érte­
sítője — elősegitni, hogy az egyház szegényebb tagjai
gyermekeiket naponként kellő oktatásban, kézimunkában és
az államegyház vallotta keresztyén vallás elveiben taníttat»
hassák. E végre a társaság kiváltképpen a bányász és ipa«
ros nagyon népes kerületekben és a szegényebb földmivelő
vidékek egyházaiban igyekszik az iskolákat szaporítani.
Továbbá tanitónevelő-intézetek fölállítása, iskolák szervezé­
se és látogatása s alkalmas kézikönyvek olcsó áron való
eladása útján lehető legjobb oktatási rendszert igyekszik
terjeszteni.
Vidéki iskolák fölállítására oly föltétellel nyújt se­
gédkezet, ha a segélyösszeghez képost az illető község is
adakozik. Az egyház — úgy mond tovább az értesítő —
a középiskolák és felsőbb grammaticai iskolák által sokat
tett a vagyonosabb osztályok gyermekei nevelésére, a nem­
zet és parochialis iskolák útján szintén sokat a szegényebb
osztályok gyermekeiért is.
Most már a középosztály alsóbb és az iparos osztály
felsőbb rétegeinek gyermekei számára kell egyházi szellemű
polgári iskolákról (Midiié Class. Schools) gondoskodnia.
III. Az eddig mondottakból is eléggé érezhető, hogy
e két társaság 2 különböző alapon s egymástól nagyban
eltérő elvek szerint működik. A Britt-társaság egyfelől min­
den felekezeti formulákat kizár, de másfelől felöleli a bib­
liát, s megkívánja, hogy azt az iskolában olvassák és ta ­
nítsák; e tanítás czólja, hogy az erkolcö és a vallás elemei
megértését könnyűvé tegye. Az ekként megvetett alapú
épület tovább építését és befejezését a szülőkre és lelki-
pásztorokra bízza. A Nemzeti-társaság az egyház kátéját s
ezzel az egyházi formulákat állítja iskoláiban az első hely­
re. A gyermeki szellemnek való tej- és pópszerű tápszer
helyett (Mi}k fór babics^ a theol. százados viták döntvé­
nyeit, ezt a nagyon is kemény eledelt, nyújtja a tanulónak.
A Britt-társaság a vallásból és erkölcsből indúl ki, ellen­
ben a Nemzeti a bibliát megközelithetlen bálványként te­
kintvén, az elemi iskolázás sarkkövének az egyház tanát
declarálja. Amaz száraz formuláival és dogmáival az érte­
lemhez szól, emez a gyermek erkölcsi érzületét és vallásos
műösztönét (instinctus) ragadja m eg; amaz az emberi ter­
mészetre egy oldalon h a t, ez az egész ember belsejét kí­
vánja mivelni. A Nemzeti-társaság az államegyház csalód-
hatlannak tartott alapelveire, harminczkilencz hitezikke-
lyóre épit; a Britt-társaság ellenben a nagyon is csalat­
kozható einbori természetre s annak minden articulusnál
régibb tulajdonságaira. Amaz a „nemzeti" ezég alatt f e l e ­
in ás, emez s z e r é n y czim alatt nemzeti nagy munkát vé­
gez. Szóval amazok e g y h á z t a g o k a t , emezek e m b e r e ­
k e t kívánnak nevelni.
A Britt-társaság, — mint már említem, — ha any-
nyira erősödött a védelme alatt alakúit iskola, szabad me n ­
tére hagyja, hogy saját lábán járva megizmosodjék, s ha
rá alkalmas, magához hasonló új iskolákat teremtsen. Igen
természetes tehát, hogy munkája az egész földre kiterjed,
mondhatni, világra szóló, (all theworld over), mondja helye­
 155

sen a társaság 1879 évi jelentése.*) E társaság Krisztust | A ki a két társaság évkönyveit figyelemmel vizsgálja,
teszi a gyermekek mintaképévé, e helyett a Nemzeti-társa- | bizonynyal észreveszi, hogy a Nemzeti-társaság működése
ság a felekezeti féltékenységet csepegteti a gyermeki lé­ tervrajzát idősb nővéie alapszabályai mintájára alakította..
lekbe. Innen származik exclusiv jelleme és az a félig fi­ Munkássága köre a szerint bővült, mint a Britt-társaságé,
gyeld, félig védő helyzet, melyet a társulat 1875 közepén mely nem elméletekből indúlt ki, hanem az alsóbb osztály
tartott gyűlésében kimond, mely szerint a „népnevelós ügye gyermekeinek szellemi szükségeiből. E társaság tehát a
Angliában a legkritikusabb korszakát éli.tt E társaság, ver­ munkás osztály szellemi és erkölcsi szükségei kielégítésére
senytársával ellenkezőleg, magához fűzi azokat az iskolákat, alakúit; ellenben ifjabb nővére az egyháznak új tagokkal
melyeket életre hivott, vagy a melyek vele szövetkeztek. való gyarapítását tartotta mindig szem előtt.*)
Annyival könnyebben teheti ezt, mert mfiködésköre csak A figyelmes vizsgálónak lehetetlen azonnal észre nem
Angliára és Walesre szél. venni, hogy az angol egyház papsága nem egész jószántá­
A Britt iskolák a népoktatási törvény szellemében ból állott be a népnevelési mozgalomba. C o a c t a e s t i n ­
alapított iskolákkal és iskolaszékekkel barátságos viszony­
t r a r e . Áldozatból tette s cserebo viszont áldozatot kivánt
ban vannak. A társaság központi bizottsága nehány éves
a szülőktől, a tanulóktól a felekezeti tanok elsajátítása
határozata szerint csekély évdijórt (legkevesebb egy gui-
által. Hogy ennek elfogadása valóban nagy áldozat a sze­
noa) a vele szövetkezett állami iskolákat szívesen segíti
gény gyermekek részéről, arra a legecclatansabb példa a
tanítókkal való ellátásban, vizsgálatokban, iskolák látogatá­
népoktatás állapota megvizsgálására ez előtt 12 évvel ki­
sában stb. A nemzeti társasig ellenben a legkimértebben
küldött biztosok jelentésének eme passusa:
s csupán az elkerőlbetlen törvényes formulák között érint­
„E vidéken (York thire) sok tanító a kátét valamely
kezik az említett államiskolákkal ős iskolaszékekkel.**)
Az előadott vonásokból eléggé fölismerszik a két tár­ oly bűvös eszköznek vagy talizmánnak tartja, mely a ta­
saság más-más arczulata. Az egyik világi (secularis) irá­ nulóba, a szók értelmére való tekintet nélkül, belopja az
nyú, a másik egyházi; egyik nyílt szivő, őszinte, mint em­ erényt. A szók betanulását s nem az értelem vagy erkölcs
berbaráthoz illik, a másik komoly és begombolkozott, mint mivelését tartják czólnak. Sőt mi több, az egyháziasságnak
egy fő-fő „clergyman“***) Az első társaság úgy beszól a zsinórmértékévé is ezt teszik, akár értik a növendékek,
mint érez, az utóbbi azonban, jóllehet az egyház szolgáló* akár nem. Alig van elszomoritóbb dolog, mint látnom, hogy
leányának (kandalaid) nevezi magát, mindazáltal hangja eh hány jóra való ember tanítja a tantárgyak legmagasabbikát
árulja, hogy a háznál az úrnő szerepét viszi. Mindkét tár­ oly módszerrel, melyet az oktatás minden más teréről meg­
saság anyagi tőkéje alapítványokból és adományokból kerül vetve dobtak ki. E módszer semmit sem nyújt az értelem­
ki. A Britt-társaság bevétele 1878-ban 2094 font sterling volt, nek s még kevesebbet az érzelemnek és lelkiismeretnek.
melyet majdnem az utolsó fillérig elköltött. Á Nemzeti­ Legelszomoritóbb pedig e dologban az, hogy csak a szegény
társaság évi bevétele 1878-ban 25,507 fontra rúgott, s és az iskolának lekötelezett gyermekek kénytelenek a kátét
csupán a tanitónevelő-intózetek vallásos tantárgyai exarai- tanülni. Főként érettök kell a törvényhozásnak közbelépni
nálására 1878-ban 1709 fontott költött. Huszonegy vidéki és őket a lelkiismereti záradék (Conscience clause) védelme
tanitónevelő-intézet fölállítására nyújtott segedelmet, s köz­ alá helyezni. “*)
vetlen kezelése alatt Londonban öt Training College van,
Felméri Lajos .
három férfiak s kettő nők számára. Köztük legnevezetesebb
az anyaintézet a batterslai Training College. A társulat szö­
vetségében álló elemi és vasárnapi iskolákban körülbelől 2
ESPERESI JELENTÉS.
( A s z .- s z o ln o k i ev. re f. e g y h á z m e g y e fo ly ó é v i á p r il 3 - á n kezdó'dó'-
% millió gyermek tanúi, ellenben Angliában és Walesben
lé g t a r t o t t t is z t ú j ít ó k ö z g y ű lé s e e lé t e r je s z t e t t e Nagy L á s z ló h .
már 1874-ben több mint 9-ed fél milliónyi népességű te ­ e sp eies.)
rületen voltak elterjedve a Britt-társaság szellemében ve­ ( F o ly t a t á s .)
zetett iskolák.****) A társaság 1875-ki gyűlésén Pease
A rendszeresített közgyűlések közti idő alatt törvény
által bejelentett adatok szerént a most emlitettt területen
a'apján kormányzó testület, az e. m. tanács, a múlt félév
lévő 513 iskolaszék közűi 322 fogadta el a társaság alap-
alatt 4 gyűlést tartott, melyekben mind elintéztettek az es-
elveit. íme Lancaster missziószerű törekvése — hogy An­
peresi hatáskörben el nem intézhetett ügyek. Ugyancsak tar­
golország területén minden gyormeket az ő szellemében ve­
tatott a lefolyt félév alatt 3 kijelölő bizottsági ülés, me­
zetett iskolákban tanítsanak olvasni, Írni — egyrészt tel­ lyekben a s.-újlaki és völcsöki pap-tanitói és a sz.-csehi
jesült.
kántor-tanitói állomásra történt kijelölés.
*) S e v e n ty -F o u rt R e p o rt o f th e B r it is h a n d F o r r e ig n So- Továbbá tartottam egy rendkívüli közgyűlést és egy
siety. L o n d o n , 18 7 9 .
**) S ix t y E i g t h A u n n u a l R ep o rt of th e N a t. Soc, L o n d o n ,
*) 1 8 6 8 - b a n t ö i t é n t az a s a já t s z e rü eset, hogy m id ő n a
1879, 8 0 L
k ö z o k t a t á s ü g y á lla p o t a m e g v iz s g á lá s á r a k i k ü ld ö t t e g y ik b iz t o s n a k
***) A B r it t - t á r s a s á g n a k 3 1 é v ig v o lt e ln ö k e s egy fé l szá­
e g y a n g o l f e lf ö ld i G r a m is k o la c le r g y m a n ig a z g a t ó ja a rra a k é r­
z a d n á l h o s s z a s a b b a n v o lt a t á r s u la t e lv e in e k m e le g s z ó s z ó ló ja R us-
d é sre, h o g y „m e g v a n n a k -é a f iú k m in d k e r e s z t e lv e a , azt f e l e lt e ,
9cl lo r d . 11 8 7 8 ); a N e m z e t i t á r s a s á g e ln ö k e az a la p s z a b á ly o k s ze ­
h o g y g y a n t á s a s z e rin t n in c s e n e k , de b iz ő m e g sem k é rd e z te , h a n e m a
r in t m in d ig a c a n t e r b u r y i é rs e k .
k á t é t m in d n y á j o k n a k e g y fo r m á n t a n ít o t t a . R e p o r t s of th e S c h o o ls
A n g l i a s W a le s n é p e s sé g é t 22 m i l l i ó r a tév e, k it ű n ik ,1 o g y
I n q u ir y C o m m is s io n e r s I X . k ö t , L o n d o n , 18 6 8 , 1 8 3 — 4 1.
m ily ó r iá s i h ó d ítá s o k a t te tt e tá rs a sá g a f e le k e z e ti is k o lá k k a l
jzem bon , * * ) U g y a n o t t . 1 6 5 1,
 156

rendkívüli házassági törvényszéket. Vezettem egy papi és Múlt évi 307 sz. a. következő intézkedésem olvas­
egy kántortanitói választást. ható: „Még nincs két hónapja, hogy az ügyek vezetését
És n. t. e. m. közgyűlés! sajnos, de igaz szó, mely­ átvettem és e rövid idő alatt is igen sok mulasztást észlel­
nek elhallgatását az esperesi hivatal felelőssegével járó kü- tem, de leginkább megbotránkoztatott az, hogy akadtam
telességérzetom nem engedi: e k i l e n c z g y ű l é s és k é t
egyházra, hol a pap nem. tartja kötelességének egyháza
v á l a s z t á s közűi az e. in. ínéltóságos és teirintetes gond­
pénz-, mag- és bortáráról hivatalos ea a kétkulcsú ládában
noki karából egyetlen egyszer volt szerencséin tisztelhetni álló naplót vezetni, a gondnok pedig nem tartja hivatalos
br. G-yőrffy Lajos algondnok urat, a ki ezen kivűl is több esküjével ellenkezőnek, hogy az egyház vagyonát magánál
Ízben indokolt elmaradásáról értesített, de ezen kivűl a töb­ kezelje. Minthogy biztos tudomásom szeriut ez eset nem
bi gondnok urak egyikéhez sem volt soha szerencsém, sem egyedül áll: hivatalos komolysággal és a mulhatlanúl bekö­
magukat nem helyesitettek, sem elmaradásuk okáról soha vetkező törvényes következményekre hivatkozva, meghagyom
nem értesítettek. Pedig igtató- és postakönyvem tanúsítása tisztoletes paptársaimnak a hivatalos napló vezetését, az
szerint minden egyes esetben minden illetékes tag meg volt egyházak gondnokainak pedig, hogy eskűjök és a gondnoki
hiva általam. útasitás rendelkezése szerint az egyház jövedelmeit, a mint
E sajnos jelentésem indokának és fontosságánakinegitélhe-
befolynak, az utolsó cseppig, az utolsó szemig, az utolsó
tésére fölhívom az e. m. közgyűlés becses figyelmét az e. megyei
krajczárig haladéktalanúl tegyék illetékes helyére !“
szervezetnek 1867-ik évi közzsinati jkönyvhen olvasható sza­ Sokkal rövidebb az idő ez intézkedésem megtétele és
bályaira, úgyszintén az 1876-ik évi egyházkerületi közgy. mostani jelentésem között, hogy sem ennek teljes életbe­
jegyzőkönyvében olvasható „papválasztási s ezzel kapcsola­ léptetését bátorkodnám jelenteni. Éppen azért kérem a n.
tos rendszabályokra.M Ezen rendszabályokban igen sok fon­ t. o. m. közgyűlést, méltóztassek ezen törvényes intézkedé­
tos, határozottan körvonalozott teendő van ruházva az e. semet magáévá tenni, annak végrehajtása iránt minden ha­
m. gondnokokra, melyeknél az esperes köteles a gondnokok talmában lévő eszközzel rendelkezni, mert csak ez úton le­
közreműködését igénybe venni, s mely közreműködés f e l e z ­ het az egyházak vagyoni hanyatlásának mind sokasodó je ­
n é az esperesi felelősséget, könnyítené az ügyek vezetését
lenségeit megkevesbiteni, s mindenesetre elérni azt, hogy az
és gátúl szolgálhatna egyik-másik esperes esetleges hatás­ egyházak számadásai nem a gondnoki év végével bemondott
körén túl kapási szándékai ellen.
adatok alapján állíttassanak össze, hanem a lelkiismeretesen
Távol legyen tőlem, mintha ily fontos ügyben azon­
vezetett napló lezárásával egyszerűen összeessenek. Már pe­
nal érdemleges intézkedést kívánnék provokálni. Ez a baj
dig meg kell vallani, hogy eddigolő az egyházak számadásai
oly időit és oly nagy, hogy annak gyökeres orvosolhatására
legtöbb helyen e szerint készültek. Ámde az ilyen patriar­
consiüum szükséges.
Ugyanazért — megemlítvén, hogy az egyházmegyének chális beszámolással — kétségen kivűl vagy az egyház,
régebben két fő- és négy algondnoki állomása volt, s ezek vagy a gondnok — legtöbbnyire az egyház kisebb-
nagyobb mértekben megkárosodik, s ha a gondnok több-
közűi e g y fő- és e g y a l g o n d n o k i állomás jelouleg és
már évek óta üresedésben van — czélszerűnek vélném, ha kevesebb összegig elmarasztaltatik, minden más tényezőt
az e. m. közgyűlés talán éppen főgondnok mlts. br. Bánffy hibáztat, csak önmagát nem. És a felülvizsgáló hatóság
Albert úr o nga elnöklete alatt egy tekintélyes bizottságot részére hol a biztos alap, melyre támaszkodva nyugodt lel­
küldene ki, azon utasítással, hogy beható tanácskozás után kiismerettel mondhassa ki a fölmentő avagy elmarasztaló
e baj orvoslására kimerítő javas'atot terjeszszon a jövő Ítéletet ?
1882-ik év tavaszi közgyűlése elébe.**I) Ha az egyházmegyei közgyűlés ez intézkedésemet ma­
gáévá tenné, talán lehetne, az egyöntetűség szempontjából,
A lejárt rövid félév alatt részint az e, m. közgyűlés, hivatalos pénztári naplókat lytbographiroztatni és lehető ju ­
részint az e. m. tanács előleges jóváhagyása alapján, ré­ tányos áron megküldeni az egyházaknak.*)
szint önállóan több rendbeli intézkedést tettem, melyek ezen ( F o ly t a t á s a k ö v e t k e z ik .)
jelentésemhez csatolt körleveleimben mind megláthatók, s
mely utóbbiak közűi csak egy párt kívánok a t. közgyűlés
figyelmébe ajánlani.
VIDÉKI ÉLET.
*) E g y h á z m e g y e i k ö z g y ű lé s ü n k b e le m e n t ez ügy é r d e m le g e s (A marosi egyházmegyéből.)
t á r g y a lá s á b a , és e z t h a t á r o z t a : T e k in t v e , h o g y e g y h á z m e g y é n k fő g o n d ­
M a r o s v id é k , 1 8 8 1 . m á j. 4.
n o k a , m lt s . b r . B á n f f y A l b e r t ő n g a n e m c s a k le g t ö b b n y ir e tá v o l v a n
a z e g y h á z m e g y é b ő l, d e m in d á lla m g o n d n o k az e g y h á z k e r ü le t köz­
Egyházmegyénk tavaszi közgyűlése tegnap és ma folyt
ügyéi á lt a l is n a g y m é r t é k b e n ig é n y b e v a n v é v e ; t e k in t v e , hogy
a z e g y h á z k e r ü le t le g n a g y o b b t r a k t u s a in a k tö rv é n y s za b ta s z ü k s é g le ­
le M.-Vásárhelyt. Szokás szerint a gyűlést istenitisztelot
t e it a c s a k d ig n ilis j e lle g é v e l b ír ó e g y fő - és 3 a lg o n d n o k i á llo m á s előzte meg, melyen Molnár Albert m,-sámsondi új lelkész
k i nem e lé g ít h e t i: m e g k e r e s te tn i b a tá ro z ta to tt a m lts . ig . ta n á c s , elmélkedett Mát. 13-ik részének 52-ik verse fölött. Coquerei
k ie s z k ö z ö ln i a le g k ö z e le b b i e g y h á z k e r ü le t ! k ö z g y ű lé s t ő l e g y fő - és után dolgozott szép menetű beszéde mind tárgyánál, mind
e g y a lg o n d n o k i á llo m á s b e t ö ltb e t é s é t . M é lt á n y o s és s z ü k s é g p a ra n ­
c s o lta k é r é s ü n k m e g n y e r é s é n e k r e m é n y é b e n k ö z g y ű lé s ü n k a k ij e lö ­
pedig értelmes előadásánál fogva megérdemelte azt az osz-
lé s t is m e g te tte . E z e n k í v ü l m e g k e r e s n i h a t á r o z t a k ö z g y ű lé s ü n k á m ít s ,
ig . t a n á c s o t , h o g y a t ö r v é n y e k a la p já n és é r t e lm é b e n a fő is k o la i *) A k ö z g y ű lé s ez in t é z k e d é s t k ö t e le z ő e r e jű h a tá roza ttá
g o n d n o k o k U ta s ítá s á n a k m in t á j á r a á llít s o n ö s sz e egy egyházm egyei e m e lte , a h iv a t a lo s n a p ló ly t h o g r a p h ir o z t a t á s á t e lre n d e lte . A ro va ­
g o n d n o k i ú t a s itá s t , és a z t k é t p é ld á id b a n
a z e g y h á z m e g y é k fő - és a lg o n d n o k a in a k .
a lá ír á s v é g e tt k ü ld j e m e g
N. L. I t o k m e g á llít á s á v a l a z e ln ö k lő f ő je g y z ő t s a
p e n z t á r n o k o t b íz t a m eg .
k in y o m a t á s s a l
N. L.
a köz-
 157

katlan tetszést, melyben részesült. Istenitiszfcelet után a vár- | tőkéje 16,307 frt. Magfcári tőke pénzben 2080 frt, gabo­
•megye termébe vonúlyán, gyűléssé alakúit a száznál nagyobb nában 6533 véka szemes kukuricza és 1912 véka zab, az
számra terjedt közönség, miután Vályi Pál esperes megnyi­ összes fekvőség pedig 5419 holdból áll. Ezekkel szemben
tó beszédéből örvendetes tudomást vett az egyházmegye ked­ nem örvendetes az, hogy a házasúltak száma feltűnő
vező állapotáról. De e közben elboruló arczczal tekintett apadást mutat.
azon hely felé, mely gr. Toldalagi Viktor halálával a gond­ Az iskolák állapota általában véve nem kedvezőtlen,
noki sorban üresen maradt, mert jó és hiv vala ő, ki azt a tanitók igyekeznek a kiadott tantervhez alkalmazkodni.
egykor elfoglalva tartotta. Halála felett jegyzőkönyvileg fe­ Némely helyt nem járnak el helyesen a vallástanitás körűi,
jezte ki a gyűlés részvétét és mély fájdalmát, ezt megelő­ a mennyiben a konfirmácziói kátét adják a gyermek kezébe,
zőleg május 1-én az egyházak gyászisteoitisztelettel áldoz­ a nélkül, hogy a kellő alapismeretet birná, már pedig a
tak emlékének. A gyűlés megnyitását az újra választott vi­ népiskolai valiástanitásnál épen arra kell törekedni, hogy a
lági képviselők névsorának fölolvasása követte, melynek fo­ növendékek a szükséges előismereteket szerezzék meg, nem
lyamán kitűnt, hogy a gegesi egyház saját kántortanitóját pedig, hogy mindjárt kátét kezdjenek magolni, mihelyt meg­
választotta világi képviselőjévé. De minthogy a törvény a tanultak aunyira olvasni. Erre nézve intézkedés tétetett. A
képviseleti rendszer behozásával a világi elem előtt nyitott tankötelesek összes száma: 6514. Ebből iskolába följár t :
ajtót a bemenetelre s egy ingremiált kántor pedig semmi­ 4016; nem járt föl: 1499. Felsőbb tanodába vagy más
féle szemmel sem nézhető másnak, mint egyházi elemhez iskolába tanúit: 167. Fel volt mentve: 1249. Ezek közűi
tartozónak, a gegesi választás nem nyert helybenhagyást. szinte ezerre megy azok száma, kik ruhát lanság és szolgá­
Báró Kemény Domokos országos képviselő, kit azon kitün­ lat miatt nem járhatnak iskolába. Azon óhajtás, hogy a
tetés ért, hogy két egyházközség által is elválasztatott, a cselédtavtó gazdák tanköteles cselédeiket iskolába adják he­
•lukafalvi mandátumot fogadván el, a cs.-szentiványiról le­ tenként kétszer, a mily szépen hangzik a papiroson, épen
mondott, s igy ez utóbbi egyházban is új választás szük­ oly nehezen valósítható meg az életben. Meghalt a tankö­
sége forog fenn. Az olvasás alá vett leiratok közűi egy, telesek közűi 41. Más vallásit följárt 107. Az igazolatlanul
mely az országos nyugdíjalapba fizetendő évi rovatok föl- mulasztók száma apadóban van. M.-Sáinsondon iparosztály-
szedésénél azon szigorú eljárást ígéri, miszerint nem-fizetés lyai van összekötve az iskola s kosárkötés tanittatik. Ugyan­
esetében a tanító helyett is az egyházon veszik fel a ro­ itt 12 gyermek téli ruhával láttatott el gr. Bethlen Is t­
vatait (már pedig sok egyház még a maga terhét is alig vánná kegyeű adományából. Os.-Szt.-Iványon pedig a taní­
győzi), úgy belesodorta a gyűlést a vitatkozás bonyodalmá­ tói fizetés pótlására Knöpfler Vilmos 100 frt.-tál járult. A
ba, hogy csak fárasztó szóharcz után tudott kibontakozni directori számadásokat felülvizsgáló bizottság jelentése ta­
belőle. Végre mégis abban történt, egy fölmerült indítvány núskodott arról, hogy az pontosan vizsgálta a dolgot, s a
ötletéből, megállapodás, hogy szegenysorsú iskoláink, melyek gyűlés egy pár formasákra vonatkozó javaslatát el is
e terhet hordozni nem képesek, inkább ajánltassanak fel fogadta. Úgy szinten az egyházmegyei tanács jegyzőköny­
egyszerre mind kiközösítésre, semhogy örökös zaklatásnak vét átvizsgáló biztos jelentése is olismerésreméltó utánjá­
és adósságcsinálásnak legyenek kitéve. Azonban jgy sem rásra vallott. Volt restauratio is, a házassági kö2törvényszék
jóslunk nekik nagy boldogságot, a mint ezt az ákosfalvi tagjai új választás alá kerülvén, de egy új tag, Bitai Mi­
esetből következtetni is lehet, hol a kiközösített iskolát a fe­ hály kivételével, a régiek maradtak. E gyűlés volt hivatva
lekezet kénytelen volt visszavenni kebelébe, jobb sorsot re­ kijelölést tenni két gondnoki állomásra is. A küzdelmes vá­
mélvén igy számára. Sokan mintegy kicsinylőleg mondják, hogy lasztás a következő eredménynyel végződött: főgondnokságra ki­
a felekezeti iskolák alól állanak a törvény által kimért vo­ jelöltettek : Bereczki Sándor, gr. Bethlen István, Illyés I s t ­
nalon ; mi azonban ezzel szemben azt kérdjük, hogy hol ván; algondnokságra pedig: Illyés Károly, Szabó János,
van az a községi iskola, mely azzal a magassággal dicse­ Deési Farkas.
kedhetik, melyet a törvény megkíván?
(M -i.)
A gyűlés első napját egy igazán Keresztyéni érzület­
ről tanúskodó ajánlat Lette nevezetessé, úgyszólva örök em­
lékűvé a szent-simoni és rigmányi egyházakra nézve. Ugyan­
is Szöllősi Sámuel, városi polgár, kit a szt.-simonyi egyház ÖNVÉDELEM.
képviselői mandátummal tisztelt meg, ebéd közben pokárkö-
szönteskez kezdvén, a következőt mondotta : „a szt.-simoni Zilali, 1881 május 8.
ref. iskola tanítójának fizetés pótláséi fölajánlok 50 frt,- Nagytiszteletű szerkesztő űr! Becses lapjának f. é.
tot, oly hozzáadással, hogy halálom után örököseim is tar­ május 1-én kiadott számában az „áll. ig. tanács r. ülésé­
tozzanak ez összeget evenként fizetni mindaddig, mig a szt.- ből“ ez. rovatban e szavak olvashatók: „A zilahi kollégium
simoni ref. iskola fenáll, ha pedig megszűnnék ref. iskola pénztárában észlelt hiányból származható károsodásra nézve
lenni, a fölajánlott 50 frt. évenként a tractus pénztárába az illető kollégiumi elöljáróság tétetett felelőssé és közvet­
folyjon be, honnan az elöljáróság által időnként a legsze­ lenül a rector'-professor, a ki saját vallomása szerint nem
gényebb ref. tanitónak adandó ki; továbbá a szt.-simoni ref. teljesítette az egyházkerületi közgyűlés azon határozatát,
papnak adni fogok évenként 25 frt.-tot a rigmányi ref. ta­ moly szerint kötelessége lett volna minden hónap végén
nítónak szintén 25 frt.-tot életem fogytáig." E szavakra har­ pénztári zárlatot tartani s a pénztár állását bejelenteni az
sány éljenzés dörgött fel. A másodnapi gyűlésen bejelen­ elöljáróságnak." Ezen közlemény szerint e lap t. olvasói
tette a derék képviselő, hogy alapítványát 1882-ben teszi előtt azon terhes vád érhetne, hogy én a rám szabott kö­
folyóvá oly módon, hogy az mindig az alapítás évfordulóján, telességet önfejűleg mulasztottam el. Miután 28 évi r. ta­
május 3-án fizetődjék be az espereshez, ki azt 30 nap alatt nárságom alatt bárminemű kötelesség teljesítésében, gyak­
az illetőknek nyugta mellett kiadui legyen köteles. ran előfordult beteges állapotomban is, tehetségem szerint,
A fölolvasott vizsgálati adatokból láttuk, hogy az igyekeztem még kibáztatásra sem adni okot, s lelkiismere­
egyes egyházakban számos adakozások történtek a múlt év­ tem megnyugtat, hogy öntudatosan nem is adtam, tiszte­
ben is. Némely egyház jelentékeny pénztőkével bir, mint a lettel kérem ezen fölvilágosító soraim közlését.
nyárádszeredai, mely 18,000 frt.-tot kamatoztat. Az egyház­ Az igaz, hogy a pénztári havi zárlafot s következő­
megye összes egyházainak pénztőkéje 152,944 frt. Iskolai leg az ezekről való jelentéseket nem teljesítettem az 1880-
 158
ik év folytán, mert a kebli elöljáróság, több helyzetünkből
folyó akadályok miatt, az újabb pénztári kezelést, minden
részleteiben, csak az 1881-ik év elején léptette életbe, a
mi világosan kitűnik az e tárgyra vonatkozó, az elöljáró­
ság megbízásából a jegyzőkönyvek nyomán általam készí­
tett, az elöljáróság által helybenhagyott, s mint ilyen a
mélt. áll. ig. tanácshoz fölküldött előterjesztésből. Ha a do­
log nem így állana, miként lehetne érthető, sőt képzelhető
is, hogy a nagyon gyakori, legtöbbször pénzűgygyel fog­
lalkozó előljárósági gyűlésekben a be nem terjesztett je­
lentésekért kérdőre soha nem vonattam? Azon előter­
jesztés tehát nem a személyemre vonatkozó, általam be­
ismert) mulasztásom bevallása, hanem a történteknek hű
előadása.
A fennálló gyakorlat, de szabályaink szerint is, az
összes tanodáinkra vonatkozó fensőbb rendeletek az elöljáró­
sághoz küldetnek; a helyi viszonyokból folyó akadályokról
fölterjesztést ezek tesznek; egy vagy másban megbízottaik­
tól ezek kötelesek közvetlenül számot kérni. Ilyen szerve­
zet mellett minden tanodái hivatalnok, tehát a rector-pro­
fessor (ki a rendszabályok szerint, az előljárósági gyűlések
határozatainak végrehajtásáról gondoskodik) működésére néz­
ve is irányadók és szabályozók az elöljáróság intézkedései,
A nt. egyházkerületi közgyűlés is szóban forgó határozatá­
nak az illető érdekeltek tudomására juttatása s mikénti vég­
rehajtása végett a fenálló gyakorlattól eltérő módról nem
intézkedvén, mi volt természetesebb, mint az, hogy műkö­
désemre nézve irányadó, szabályozó lett a kebli elöljáróság
o tárgyú intézkedése. Ezekből kifolyólag szerény fölfogásom
s az igazságról való fogalmam szerint azon felelősségből,
mely ilyen esetekben netalán fölmerülhetne, nem lehetek
többre érdemes, mint az elöljáróságnak bármely egyszerű
tagja, annyival inkább, mert ha az elöljáróság az itteni,
eddig gyanútlan pénztári kezelésben jóhiszemüleg, a szük­
séges könyvek és ivek beszerzéséig nem bízva, a zárlatok
tételét kötelességemmé toszi, épen oly nyomósán és lelkiis­
meretesen megtettem volna a múlt évben is, mint teszem
most, s tettem az óv elején, mely fájdalom oly kedvezőtlen
eredményű lett. Ha a jövőt előre látnék, sok intézkedéseink
máskép történnének!
Kerekes Sándor , túl aztán opponáljon.
zilahi rector-professor.
KERESZTELÉS ÉS NÉVADÁS.*)
I.
A miket el akarunk mondani, habár nem mindig ér­
demlik is meg az utánzást, de bizonyára azt a következte­
tést engedik levonni, hogy még a műveltség legalsó fokán
álló népeknél, sőt maguknál a „vadakénál sem hiányzik
az érzelmek legnemesebbike, a szülői szeretet.
A m a l á j o k a gyermeknek nem sokkal születése után
nevet adnak, de a mit ritkán tart meg egész élete folya­
mán. Nevet változtatnak, vagy legalább a már meglévőt
kiczifrázzák és megtoldják valamely fontosabb családi ese­
mény alkalmával, yagy valami nevezetesnek tartott cseleke­
*) Lapunk múlt évi folyamában volt már alkalmunk a mű­
veletlen népek halotti szokásait vázolni, s ez alkalommal nem tart­
juk érdektelennek a koporsó után a bölcsőről is egyet-mást
közölni.
Figyelmeztetés a helyreigazitónak.
Nt. Vályi Pál esperes úr zokon veszi minapi meg­
jegyzésemet, de nagy hevében maga bizonyítja be, a mit
czáfolni akar. Maga Írja, hogy tanítói nyugdíj-illeték czimón
74 —80 frtofc exequáltak, — tehát több évi restantiának.
kelle fölgyűlni Seprődön is, máshol is. Mit állítottam ón?
Azt, hogy a tanítói nyugdij-törvény meghozatala óta köte­
les lett volna a visitatiot ellenőrizni, ha fízetik-é az egy­
házközségek a törvény értelmében az illetéket, s ha nem
fizetik: rá kell vala kényszeritni őket, hogy ne gyűljön fel
a tartozás ily nagy összegre, s hogy ne kelljen az egy­
házközségeknek még végrehajtási költségeket is fizetniölc..
S mit mond erre nt. Vályi Pál úr? Azt, hogy a restantia
csakugyan felgyűlt, de ő ártatlan, mert eddig nem kérték
az illetéket. Ej, ej, esperes űr — talán tetszik tudni, hogy
a tanítói nyugdij-törvényt meghozták 18**-ban, s abban
egyszermindenkorra ki van vetve az évi 12 frtnyi dij. Nem
kellett volna tehát 18**.on kezdve egyszer is várni az
execufciot, nem is kellett volna, mint nagy elmésen kérdi,,
kérni a végrehajtást, hanem kellett volna évről-évre fizet­
tetni, s akkor nem gyűlt volna föl a hátralék. S ha az
egyházközségek csakugyan nem tudták volna, (a mit nem
hiszek), hogy évenként fizetniük kell: tudnia kellett volna
a visitationak s fejének, az esperesnek, s rá kellett volna
szoritnia őket a kötelesség teljesítésére. Ha erre sem való
és jé a visitaczio : ugyan mire való s mire jó ?
Nem az ellenzekeskedés a baj, — mindenki olyan ka­
lappal köszön, a milyen van; nem a dividuum a b a j: le­
vegőből nem élhet senki, még az olyan „mártír“ sem, a
ki „egy néhányszor áldozatúl esett mártt (de azéit szeren­
csére jó egészségnek örvend); a haj abban rejlik, ha a vi-
sitatiok és esperesek nem szorítják rá az egyházközsége­
ket, hogy törvényszerű tartozásaikat idején törleszszók, s
engedik a sok évi restantia felgyülését, az executio kiszál­
lását s a végrehajtási költségek bekövetkeztét.
Egész tisztelettel figyelmeztetem tehát a nt. esperes
urat, hogy jövőre ne várjon öt-hat évet, mig az executio
kiszáll, hanem minden eszendőben fizettesse be pontosan vala­
mennyi egyházközsége által törvényszerű adótartozását. Azon^
Ama bizonyos cziklc ivója.*)
det véghezvitelekor. A malájok saját nevöket nem örömest
ejtik ki, mert azt szerencsétlenségnek, illetlenségnek ta rt­
ják. Ha e szokással ismeretlen európai a maiajtói nevét
kérdezi, láthatólag zavarba jő, a miből többnyire a jelen­
lévők egyike a kérdésre adott feleletével segíti ki. — Az
anyák gyermekeiket nem karjaikon hordják, hanem hátu­
kon, egy elől zsák módjára összekötött kendőben. Már ma­
ga e szokás föltételezi, hogy az anyák gyermekeik hor­
dozása közben egyéb munkát is végeznek, midőn kezeiknek
szabadon kell lenniök. A bölcsőt ritkán használják gyerme­
keik elaltatására. E ozólra kicsiny, két végénél fogva meg­
erősített függő-gyékény szolgál. A gyermekek bamar fej­
lődnek őskorán megfcanúlnak járni, meztelenül lótnák-futnak,
s a hideg ellen nem kell őket óvni. Maga a meleg égalj
*) Arra is figyelmeztetem a nt. urat, hogy a telelckönyvekre
nincs miért bélyeget tenni, mert az egyházi hatóság az egyházi
egyén hitelesítését is jóbá veszi. A bélyeg-illeték helyett fizessék
inkább a tanítói nyugdíj-illetéket!
 159
•kedvező a gyermek fejlődésire. Különben is a halandóság
•a gyenge életkorban általánosan annál csekélyebbnek mu­
tatkozik, minél enyhébb az illető ország égalja.
J á v á b a n az apa, gyermeke születése után, rokonait
^ünnepélyre hivja össze, Ilyen alkalommal a koránból egy
részt olvasnak fel és pedig József próféta történetét, mi
alatt az éitesebb asszonyok egyike a kisdedet ölében tart­
ja . Az apa gyermekének most nevet is ad, és az a bevett szo­
kás, hogy a név kezdő betűje a nagyapa- vagy nagyanyáé­
val egyezzék. Különben az előkelőbb osztályhoz tartozó já-
vaiaknál a gyermekségben nyert név nem érvényes az egész
életre, a férfikorban s később is gyakran változtatják ne­
veiket, valabánybzor magasabb állásba jutnak, minél fogva
az egész sor magas czimet magában fog'aló név, az egyén
rangját és hivatalát is jelzi. A leánynak világrajötte nyoi-
czadik napján fölczimpáit keresztülszurják s fonálszálat húz­
nak át rajta, hogy később az ott is divó arany fülőkéssé-
geket legyen hova akasztani. A születés után két hót múl­
va paszitafólét rendeznek, a gyermek fejét megborotválják
a valamely folyóban megfürösztik. Ha a gyermek 7— 8-dik
hónapját elérte, egy szenthelyre viszik, hol hirneves és ké­
ső vénséget ért egyének vannak eltemetve. I tt teszik le a
gyermeket először a földre, idáig még folyvást hordozták.
Az anyák gyermekeiket majdnem általában maguk szoptatják,
•*s a gyermekek halandósága is ott jóval kevesebb, mint ná­
lunk Európában. A gyerekek 7 és 13 eves korukban újabb
ünnepélyes szertartásokon mennek át. A rokonok és bará­
tok vendégségre gyűlnek az apai házhoz, hogy a történelmi
vagy mythologiai tartalmú fölolvasást — vajaiig — meg­
hallgassák.
Kh i n á b a n nagy az öröm, ha fiúgyermek születik;
ellenben nagy a szomorúság, ha leány jön a világra, külö­
nösen a szegényebb osztálynál, mert a leány mivel sem já ­
rulhat a család auyagi helyzetének javításához. A fiú előtt
nyitva áll a világ, s ha elég szorgalmas és tanulékony, szü­
lőivel sok jót tehet, sőt azok az államtól is számithatnak
jutalomra, ha fiaikból derék és tanúit hivatalnokokat nevel­
tek. Ha a sors mostohán bánt is vele az adómánynyal, mi­
nélfogva hivatalra és egyébb alkalmazásba sem juthat, a
fiúgyermeknek mégis legszentebb és a vallás által eleibe
szabott kötelessége szülőit tőle telhetőleg istápolni. Annyi­
ra becsülik a gyermeki kötelességet, hogy még a halálra
Ítélt gonosztevő is kegyelmet nyer, ha ki tudja mutatni,
hogy szülői öregek, s nincs 16 evesnél idősebb fiúk vagy
unokájuk, a ki érettök dolgozhatnék. A khinai gyermek kü­
lönböző nevet visel; az elsőt apjától nyeri nem sokkal szü­
letése után. Meghívják az egész atyafiságot, s a családi
templomban összegyűlve az apa gyermekét karjára véve,
mindenféle imádság és szertartás kíséretében elnevezi. A
második nevet tanítója adja az iskolában; a harmadi­
kat bázasodáskor kapja, midőn eddigi nevét egy szótaggal
megtoldja.
J a p á n b a n a kicsiny világpolgárt mindjárt születé­
se után megismertetik a fürdő jótékonyságával, s mindazon
alkalmatlanságoktól megóvják, melyek tagjai szabad mozga­
tását netalán akadályozhatnák. A névadás fontos ünnepélye
■a fiúknál 31, a leányoknál 30 napra következik. Eme megha­
tározott napokon a gyermeket ünnepi menetben a családi
templomba viszik. A menetet a gyermek ruhatárát vivő
szolgaszemelyzet kíséri; a ruhatár természetesen annál gaz­
dagabb és értékesebb, minél nagyobb rangú s vagyonú az
•apa, A menetet egy nőcseléd zárja be, kezében dobozzal,
melyben a szolgálattevő papok jutalmazására szánt összeg
foglaltatik, továbbá egy papirszelet, rajta három névvel. A
pap elvégzi imáját és más, a vallástól rendelt szent cse-
Jekvónyt s a templomban lakozó isten eleibe teszi a három
nevet választás végett. Ha ez megtörtént, tudtára adja az
összegyűltöknek, hogy isten akaratából mi lesz a gyermek:
neve s vizzel behinti. Az ünnyepólyt hangszerekkel kisért
szent énekek rekesztik be, kifejezve a szülék háláját az
Isten iránt s az újszülöttre szerencsét és áldást esdekel-
ve. Most ezen ogy névvel a polgári társaságba fölvett gyer­
meket különböző templomokban hordozzák meg, s végre az
apa legközelebbi rokonához térnek be vele. Ez megajándé­
kozza egy marék kenderrel, mi a hosszú életet jelképezi,
talizmánokkal, ereklyékkel és egyéb értékeseknek és szen­
teknek tartott tárgyakkal. Az újszülött fiú ezenkívül még
két legyezőt kap (kardok hiányában), hogy azok neki bá­
torságot kölcsönözzenek. E nézet a legyezők tulajdonságára
nézve talán különösnek tűnik fel, de mivel Japánban nagy
hadi legyezők is vannak, melyek nem csak buzogány he­
lyett, hanem léghuzam előidézése czéljából is használtat­
nak, igy ott a legyező joggal helyettesítheti a mi fából
való gyermek-karajainkat. Az újszülött leány kagylót kap,-
mint a szépség és kellem képmását.
A b i s s z i n i á b a n a keresztelés templomban törté­
nik, még pegig a fiúknál 40, a leányoknál 80 napra vi-
lágrajöttük után, mert hagyományaik szerint Ádám terem-
tetése után csak 40 nap múlva vezettetett be a földi para­
dicsomba, s oda őt Éva csak 40 napra követte. A szertar­
tás sok tekintetben eltér a nálunk gyakorlatban lévőtől. Min­
den gyermeknek van keresztszülője; keresztelő medencze
gyanánt szolgál egy agyag-tál, melynek vizét előbb megfüs­
tölik, ezután a pap lábával megérinti, s ennek megtörtén­
tével szentnek tartják. Szűz Máriának tiszteletére zengett
dicsenekek s János evangyóliuma egy részének felolvasása
zárják be az előkészületeket. Mire a kisdedet a négy világ­
táj felé meghajtják, fejjel a vízbe meritik és szentelt
olajba mártott zsinórt kötnek nyakára.
. V. K.“
K o lo z s v á r , 1 8 8 J. m á j. Iá -ó n .
— Magyarország leendő királya május 10-
én ülte nászünuepót Stefánia belga kerczegaövel,
József nádor unokájával. A birodalom minden ré­
széből fölhangzott az üdvözlet a fiatal boldog pár
felé. Az uralkodó család örömét és ünnepét közösen
érzi mindkét testvórhaza. Szeretetünkből és remé­
nyeinkből fűzzük az itjú pár számára az arakoszo-
rút mi is. Legyen boldog a kát fiatal szív, s tegyék
áldásossá az egek életűket a magyar nemzet boldo-
gitásában!
—■ Legfelsőbb adom ányok. Király ő Felsége a to-
kaji és m.-n.-csáni ref. hitvallású egyházközségeknek 100—
100 frt. iskolaópitósi segélyt raéltóztaioü adományozni ma­
gánpénztárából.
— K apcsolatosan e hírrel megemlítjük, hogy a ki­
rály ő felsége huszonkét 300 frt.-tos ösztöndíjat adományo­
zott fia menyegzője alkalmából, és pedig négyet a bécsi egyetem,
négyet a budapesti polytechnicum, kettőt a Prágában lévőkét
egyetemi főtanoda, kettőt-kettőt a gráczi, brünni és lember-
gi főtanodák számára, ő Felsége továbbá 100,000 frt. értékű
járadékot adományozott a trónörökös nevében, hogy a her-
nalsi és soproni katonatisztek leányainak nevelőintézetében
tíz hely alapittassék.
 160

— Trefort Á gost, m. k. vallás- és közoktatásügyi I b ért 1 frt., Szentimrei 1 frt., Vodianer Béla 1 fit., R á-
miniszter ár a ma reggeli gyorsvonattal városunkba érke­ kosky Géza 1 frt., Baranyi Ödön 1 frt., br. Kemény Kál­
zett, a folyamatban lévő egyetemi építkezéseket megtekin­ mán 1 frt., Miké Bálint 1 frt., Békási Károly 1 frt.,,Iván­
tendő. Szász Károly, Markusovszky miniszteri tanácsosok s ka Imre 1 frt., Pogány Károly 1 frt., Miksa Zsuzsánna 1
Wóber főépítész képezik kíséretét. Az indókáznál a polgár- frt., Miksa Ilona 1 frt., Miksa Emma 1 frt., br. Kemény
mester vezetése alatt az egyetem tanári kara, feles számú Gábor 2 frt., gr. Bánffy Béla 2 frt., Rákosky István 1 frt.,
testület s díszes városi közönség fogadta a minisztert. Boros Bálint 1 frt., Miaht kanonok 1 frt. E r-
Tiszteletére ma este az egyetemi tanári kar, holnap délben d ó l y b Öl : br. Kemény Gyula 5 frt., Zeyfc Károly id. 2
a városi közönség rendez banquettet. Vasárnap esive uta­ frt., Zeyk Károly ifj. 2 frt., mlts Zoyk Károlyné 2 frt.,
zik vissza Budapestre. Legyen körünkben szívélyesen üd­ id. Zeyk Dániel 2 frt., Gyárfás Domokos 1 frt., br. Ke­
vözölve a magas vendég s érdemes kísérete! mény Dénesné 1 f r t , Zeyk Kálmán 2 frt., Zeyk Miklós 5
— Br. K em ény Gábor főgondnok ő nméltésága folyó frt., br. Kemény Gyerő 2 frt., özv, bv. Kemény Dénes­
évi junius hó 12-ik és következő napjain tartandó egyház* né 2 frt., br. Kemény István 5 fri,, Zeyk József 5 frt.,
kerületi közgyűlésünkre a meghívókat már szétküldött«. A gr. Bethlen Istvánná 10 frt., gr. Bethlen István 5 frt.,
közgyűlésen tárgyalásra kitüzettek: 1) Az egyetemes ev. Scholcz Antal 1 frt,, br. Kemény György 5 frt., özv. gr.
ref. zsinatra képviselők megválasztása s ezek napidija. 2) Az Teleki Domokosné 10 frt., gr. Vass Béla 5 frt., gr. Beth­
elvont kamarai javadalmak folyóvá tételét tárgyazó peregyez- len Gezáné 5 frt., gr. Bethlen Géza 5 frt. Összesen 142
seg. 3) Tanárválasztás szabályozását tárgyazó javaslat. 4) frt. Fogadják a nemes lelkű adakozók a gyámolított forró,
Gondnokok és tanárok választása. hálás köszönetét.
= Közelebbről összeülendő kerületi közgyűlésünk — V o ltaire a m aterialisták ró l. Holback megírta
egyik fontos tárgyát képezendi a több tanodáinknál ürese­ „Sistéme do la nature“ czimü könyvét és Voltaire az eb­
désbe jött tanári állomós betöltése. A hivatalos adatok alap­ ben kifejtett tanokat, meg akarta czáfolni és erre vo­
ján összeállított jelentések szerint pályáznak: a) a n a g y - natkozó munkájáért Frigyes Vilmos, a későbbi porosz
en y e d i p h i l o s o p h i a i es c 1s s i c a-1 i t e r a t u r a i király, egy 1770 nov. 12-ről kelt levélben mondott
e g y o s i t e t t t a n s z é k r e ötön (név szerint: dr. Bartók a Ferrey-i bölcsnek köszönetét és egyúttal kérte, ismer­
György, Bodor István, dr. Boros Gábor, dr. Ferenczi Ala­ tesse meg saját véleményét a lélek természetéről is,
jos, Fogarasi Albert); b) a s z á s z v á r o s i m e n n y i s é g- mert ;;ka nem is szívesen ereszkedem tudományos búvár­
t e r m ó s z e t a n i t a n s z é k r e ötön (név szerint: Bartha kodásba, de nem szeretném hinni, hogy oly lángósz, mint
Zsigmond, Dósa István, Kovács János, Mailéi1 Lajos, Simon ön, a halál által semmivé foszlik.“ E levélre Voltaire nov.
Ferencz) ; c) a s.*sz t.-gy ö r g y i e l á s si ca-1 i t o r a t u r ai 28-ról a következőleg felelt: „Igaz, hogy az ember nem
t a n s z é k r e ötön (név szerint: Benke István, Fogarasi sokat tud arról, mi a lélek; még nem látta azt senki.
Albert, Jánosi Gábor, Lakatos Sámuel, Miháltz Ödön); dj Mindaz, mit felőle tudunk az, hogy a természet örök meg­
ugyanoda a mennyisóg-termószettani tanszékre nyolezan alkotója megadta nekünk a képességet, hogy gondolkozzunk
(név szerin t: Bartha Zsigmond, Bodor Domokos, Dósa Ist­ és hogy az erényt megismerjük. Az nincs bebizonyítva,
ván, Jakab Géza, Kovács János, Mailéi1 Lajos, Olasz Gyula, hogy tehetségeink a halál után is élni fognak, de ennek
Simon Ferencz); e) a m.-vásárhelyi mennyiség-természetta- ellenkezője sincs. A kétségek közt, melyek négyezer év óta
ni tanszékre nyolezan (név szerint: Bartha Zsigmond, Be- négyezer alakban merültek fel, az a legbizonyosabb, hogy
dőházi János, Berényi János, Finta Ignác/, Mailéi* Lajos, soha sem fogunk biztosat tudni. E bizonytalanság érzeté­
Olasz Gyula, Simon Ferencz, dr. Yályi Gyula.) ben élvezzük az életet és nem félünk a haláltól. Csak a
charlatan akar mindent tudni. Mi az első okokról nem tu ­
— K elvidéki egyetem . Most már nemcsak Szeged dunk semmit. Őrült gondolat az, meghatározni akarni az
és Pozsony mozgolódnak azon irányban, hogy a harmadik Isten, az angyalok, a szellemek fogalmát, és biztosan tud­
egyetem székhelyéül választassanak, hanem a felvidéken is ni akarni, miért teremte Isten a világot, midőn azt sem
mozgalom indáit meg. Sárosmegye közönsége ugyanis fel­ vagyunk képesek tudni, miért bírjuk akaratunk szerint ke­
iratban a képviselőházhoz fordult, hogy a harmadik egyetem zünket mozgatni. A bizonytalanság nem kellemes, de a
fölállításánál valamelyik felvidéki megye alkalmas városa vé­ természetbölcselők minden tudománya nevetséges dolog, A
tessék figyelembe. Szepesmegye bizottsági közgyűlése, ezen mi engem a „természet rendszeréiben leginkább bánt, az
hozzá pártolás végett megküldött föliratot tágyalván, elisme- a vakmerőség, melyljel állítja, hogy nincs Isten, pedig meg
rósremóltó szerénységgel oda nyilatkozott, hogy azon szel­ csak meg sem kísérli, hogy bizonyítékát adja az Isten léte
lemi és anyagi tényezők, melyek egy tudomány egyetem lehetetlenségének. Sok van e könyvben, mi szépen van
fölállításának, a mai kor igényeihez képest, feltételét képe­ mondva, de »csak szavalás az egész és nem bizonyítás. E.
zik, a felvidék egyik nagyobb városában sem találhatók fel, könyv ép oly veszélyes az uralkodóra, mint a népekre. Ha
s igy a föliratot nem pártolhatja. Isten nem volna, ki kellene találni 1 (Si Dieu n ’existait
— B itai M átyás m.-bodoni ev. ref. lelkész lapunk pás, il faudrait l’inventer!) De az egész természet azt ki­
útján köszönetét mond mindazoknak, kik kegyesek voltak áltja, hogy van Isten 1 hogy van magasabb erő, végtelen
őt hót havi terhes betegsége alatt szóval-tettel segíteni, vi­ hatalom, csodás rend és minden azt igazolja, hogy mi füg­
gasztalni, gyámolitani. Ezek között keresztyéni felebaráti günk attól. Rettenetes tudatlanságunkban tegyük legalább
szeretőtöknek legszebb példáját adták gr. Bethlen Géza es a legjobbat, mi erőnktől kitelik, igy vélekedem én és igy
Miksa Elek, előbbi Erdóljben, utóbbi pesti képviselő tár­ vélekedtem mindig mindazon bajok és bolondságok közt,
sai között eszközölvén gyűjtést e szegény atyánkfia részé­ melyeket egy 77 eves kor tapasztalt. Fönsóged előtt a leg­
re. Az adakozók névsora a következő: B u d a p e s t r ő l : szebb pálya áll. Kivánok, sőt jövendölni merek önhöz és
Miksa Elek 1 frt., Scbváb Károly 1 frt., Valaki 1 frt., érzületeihez méltó sorsot önnek. En ismerem önt gyermek
Lázár Lajos 1 frt., Sánta Lajos 1 frt., Bereczky Sándor 1 korától stb. Voltaire.0
frt., Szontagh Pál 1 frt., Sigmondi Vilmos 1 frt., br. Ke­ — K elm éri Lajos, egyetem i tan ár úr, fölkért an­
mény János 1 frt., Lészai Lajos 1 frt., gr. Lónyai Meny- nak kijelentésére, hogy „Az iskolázás jelene Angliában“
Kórt 2 frt., Simó Lajos 1 frt., Surányi Bernát 1 frt., Lu­ czimü sajtó alatt lévő művére az előfizetési határidőt május
kács Gjörgy 1 frt., Zolnai Gábor 1 frt., br. Vodianer Al- végéig meghosszabbítja.
Nyomatott ötéin János m, kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref főtanoda betűivel Kolozsvárt.
 XI évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Május 22. 21. szám.
M egjelenik hirdetési dijak:
minden vasárnap.
SzorfeMZttfségl a kiadói m l l á c :
ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y an n ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
b .- fa r k a s u t c z a 16. sz. h o v a
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
a la p s z e lle m i s anyagi
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
ü g y e i t ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d o k . " (Előfizetési ár:
EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. E g é s z é v re 6 f r t . , fé lé v re 3
Kéziratok nem adatnak vissza. f r t . , é v n e g y e d re 1 frt 5 0 kr

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S KIADÓ T U L A JD O N O S : S S Z Á & Z JD O m O k O S .

Tartalom: L e g y e n e k ü d v ö z ö lv e ! — E s p e r e s i j e le n t é s . ( A sz. Mert ebben a jó egyetértésben és kölcsönös ra­

s z o ln o k i ev. r e f. e g y h á z m e g y e fo ly ó évi 3 -á u k e z d ő d ő le g ta rto tt
t is z t ú j ít ó k ö z g y ű lé s e elé t e r je s z t e t t e N a g y L á s z ló h . esp eres.) —
gaszkodásban maradhat csak a korona fénye és Ma­
V i d é k i élet: A v .- h u n y a d i e g y h á z m e g y é b ő l. J a n ó A lb e r t . — A gyarország üdve teljes!
k ü k ü l lő i e g y h á z m e g y é b ő l. K ü k ü H ő m e n t i. — Az á ll. ig . ta n á c s r.
ü lé s é b ő l, r. t. — K ü l f ö l d i s z e m le . — I r o d a lo m . — T á r e z a: Ke- Ez az ország, még nem gazdag, de erős; s
re z te lé s és n é v a d á s . í r . „V . K . w K ü lö n f é lé k . — K ó rö z v c n je k .
erős volt mindég! Ez a nemzet megállotta egy év­
ezred minden zivatarát, ádáz tatár és török barczai
után is ott villogott kezében győzelmes kardja, s
LEGYENEK ÜDVÖZÖLVE! büszke homlokán megtépetlenül zöldéit a borostyán.
S hazájáért, királyáért mindig lelkesedve, ontotta
Kolozsvárt, 1881 május 20.
vérét s áldozta életét, még akkor is, a mikor fél­
Szent István koronájának örököse, Rudolf fö- relökött alkotmánya miatt sajgott kebelében a seb;
herczeg Magyarorszag fővárosába elhozta fenséges s még föláldozóbb rajongással áll uralkodója védel­
nejét, Stephánia főherezegasszonyt, ki a szépség és mére akkor, a mikor becsülósót a becsfilés. szerete-
ifjúság, szeretetremóltóság és sziv-ióság varázsával tét a szeretet viszonozza, a mikor nemcsak régi
hódit. ereje tartja össze, de visszanyert alkotmánya alatt
Legyenek üdvözölve ! gazdagsága is egyre gyarapszik!
Az ifjú Budapest repeső örömmel zengi ezt, s A fiatal fejedelmi pár útja megpecsételi a köl­
utána harsogja egész Magyarország, a hármas bérez csönös szeretetet, s biztosítja kölcsönösen a jövőt.
ölén, a négy folyam mellékén.
A magyarnak nincs rokona széles e világon
Mert útjok nemzeti ünnep, pecsétje az uralko­
dó-ház és a magyar egymás iránt való benső szere- a kire számitna, legközelebb szivéhez a királya esik,
tetének, biztató záloga a sokat Ígérő jövőnek. a leendő királynak pedig nincs népe a monarchiá­
ban, melyre biztosabban számíthatna, mint a ma­
A leendő király és leendő királyasszony akkor je'enmeg
a nemzet színe előtt, amikor boldogságuk az első napok gyarra. Igazán hirdeti ezt ama lelkesedés, melylyel
minden édességében gazdag, a mikor a szív tele ál­ fönsóges nejével, a halhatatlan József nádor unoká­
dással és csak áldani vágyik, — s a legnyíltabb jával maga között látja, az az áldás, melylyel kö­
az áldó szeretet és rajongó hűség nyilatkozatainak zel és távol e hazában őket üdvözli.
befogadására. Minden szó, minden cselekedet egy- Legyen frigyök a legboldogabb, örömben gaz­
egy édes emlék, mely a legszebb napok keretéből dag, búban szegény, mert más boldogsága irán t is
ragyog vissza nemesen, fölemelően, kiirthatatlanúl.
fogékonyabb az, a ki maga boldog!
8 ez a fényes emlék legyen mindenha biztosítéka a
kölcsönös jó egyetértésnek, az egymást becsülő ra- A boldog királynak van igazán boldog nem­
aszkodásnak a magyar és fejedelme között! zete!

ESPERESI JELENTÉS.
(A sz.-szo ln o k i ev. ref. egyházm egye folyó évi ápvLl
leg ta r to tt tisztú jító közgyű lése elé terjesztette
esperes.)
(F o ly ta tá s.)
Múlt évi 429 S7. a. következőleg szóltam paptársaim­
hoz: „Az ev. szerint reformált egyház papsága nagy te­
kintélynek örvendett a múltban, s mint vezető tényező volt
elismerve hazánk nevelés- és közszabadság-űgyeiben. E te­
kintélyt annak tulajdonítom, hogy nemcsak a nép ajkán
forgott a közbeszéd, hanem prot, papságunk fontos hivatá­
sának öntudatában át is érezte: „a jó pap holtig tanúi.“
Kétszeresen szükséges ez ma, a rohanva haladó korszak
versenyterem És szükséges különösen az egyházi élet fontos
mozzanatait ébor figyelemmel kísérni. Igen jól ismerem a
mindennapi kenyér nehéz küzdelmeit, de hallom az ón nagy
mesteremnek szavát: „nemcsak kenyérrel él az ember.“ Nem
akarok egyik vagy másik lapnak propagandát csinálni, de
elvárom és annyival inkább elvárhatom minden egyes pap­
társamtól, hogy legalább egy egyházi lap által folytonos
összeköttetésben álljon egyházközsége határán túl is a prot,
szellemi élettel, mivel maga egyházmegyei közgyűlésünk már
rég kimondotta, hogy az egyházak számadásaiban elfogadja
egy egyházi lap előfietési dijjáuak felét. A vizsgáló bizott­
ság útasitva leend minden pap társamnál utána nézni, ha
.vájjon csak a kenyér szolgája-é vagy pedig a szellemi for­
rás üdítő italára is szorojuhozik lelke!?“
N. t. e. m. közgyűlés! Ez intézkedésem — csodála­
tos! — nem találkozott az összes papság tetszésével. Né­
melyek hatalmi túlkapásnak bélyegezték, mások tán újítási
viszketegnek rótták fel, sőt akadt otyau is, a ki a nyil­
vánosság terén gúnytárgyává igyekezett tenni. Ám, a ki ez
intézkedésemben — eltekintve annak jogos voltától, melyet
elvitatni nem engedek — a szilágyi ev. ref. papság erköl­
csi emelésének törekvésén kivűl egyebet keres és talál, annak
nagyon cacodubiosus embernek kell lennie.
És itt nem állottam meg, hanem azon paptársaim
részére, a kik szeretnének lapot járatni, de csekély jöve­
delmükkel együtt járó terhes családi viszonyaik miatt azt a
4 — 5 frt.-tot sem áldozhatják valamely egyházi lap jára­
tására az „Erdélyi protestáns Közlöny“ szerkesztő-kiadója,
n. t, Szász Domokos úrtól kieszközöltem 5 ingyen példányt, a
melyek e hó 1-től kezdve folyóvá is tétettek és pedig tiszt. Juhász
Mihály böösházi, tiszt. Kovács Ferencz t.-szántói, tiszt.
Tóth Imre nagy-paczali és az épen most betöltendő s.-újla-
ki és völcsöki pap-tanitó afiak részére. A n. t. szerkesztő­
kiadó szívessége azonban itt nem záródik be, sőt az elő­
fizetők számának szaporodtával több-több példányt Ígér in­
gyen rendelkezés alá bocsátani. Fölhívom tehát az e. m.
közgyűlés t. tagjait és pedig nemcsak az egyházi, hanem a
világi tagokat is, kiket Isten megáldott az ólhetés eszkö­
zeivel : fizessenek elő ez egyházi lapra, s ez által, mig egy­
felől figyelemmel kisérhetik az egyházkerület s részben a
protestáns világ ügyeit, másfelől eszközül szolgálnak arra
is, hogy a szegény sorsú papok mind részesüljenek ingyen
példány élvezetében.
Ez ügyre vonatkozólag még csak azt akarom megem­
líteni, hogy azon hét egyházon kívül, melyet az órmelleki
egyházlátogató bizottság még nem vizsgált meg, kezeim közt
van, s meg is tekinthető az egyházmegye papjainak és ta­
nítóinak szellemi élvezetét igazoló statistikai kimutatás. E
kimutatás érdekes, a mely megérdemli a megtekintést. Én itt csak
arra kérném a n. t. e. m. közgyűlést, hogy miután a t.
tanító afiak közül alig egy-kettő járat a „Néptanítók Lapw-ján
kívül más lapot, sőt ezen, a kormány ingyen kegyelmé­
162
ből élvezett lapot sem tartj ák rendben : mcnclja ki az e.
m. közgyölés, hogy a tanitók kötelesek ezen lapokat a leg­
nagyobb lelkiismeretes pontossággal összeszedni, az egyhá­
3-án k ezd ő d ő -
zak pedig kötelesek óv végével beköttetni s a leltárba be­
N agy László h.
vezetvén, az egyházlátogató bizottságnak fölmutatni.*)
íme nagy vonásokban az egyházmegye kormányzatá­
nak a közel múltból ecsetelt képe, melyből úgy hiszem, főbb
vonásaiban áttekinthető, hogy a főpásztor, jg. tanács, e.
m. tanács es esporesi hivatal miként igyekeztek az e. m,
szellemi és anyagi életét nemcsak most meglévő állapo­
tában biztosi tani, hanem a lehető teljesebb föl virágzás út­
jára terelni.
És most áttérek egyházmegyénk jelen állásának föl-
tüntetésére.
Az e, m. 65 anyaegyházának 66 papi állomása közül
ez idő szerint ürességben van 10. Ezek közül egyben nyu­
galmazott pap van, 2 most áll betöltés alatt, 2 ügye a
közgyűlés tanácskozásának tárgyát teendi, a többire néz­
ve is meg vannak téve a kellő intézkedések vagy a papi
állomás betölthetósónek előkészítésére, vagy valamely szom­
széd egyházhoz csatoltatására.
Tanítói állomás is van ürességben 10, melyek részint
pályázat alatt vannak és Szt. György nap után lesznek be­
töltve, részint az illető egyházak leendő rendezésétől van
függővé téve ez állomások jövendő sorsa.
Nem kis aggodalmat okoz az esperesi hivatalnak az
egyházkebli gondnoki állomások betöltése is. Ez állás vé­
gen a becsület, érdem és polgártársak bizalmának legna­
gyobb megtiszteltetése volt, ma már erős adag protestáns
buzgóság avagy az egyház vagyonának — Csáky-szalma mód­
jára kezelhetésének — reménye kell a számadó gondnoki
állomás elfogadtatására és özeken felül az e. m. hatóság
részéről sokszor egész a végletekig menő erkölcsi és anya­
gi kényszerítő befolyás. 20 egyházgondnoki állomására tel­
jesítettem a kijelölás kötelességét. Az ezen kijelölés alapján
választottak közül 4*et csak személyes rábeszélésemmel,
egy néhányat pedig csak a büntetéssel fenyegetés csapóján
végződő atyai intésemmel; egy egyház választottját pedig
a kiszabott és külhatóságilag fölhajtatott 20 frt. birsággal
sem vehettem rá a gondnoki állomás elfogadására s tehát az
eskü letételére E szomorú jelenség okát látom a száma­
dások fennebb ecsetelt módon való készülésében s az abból
származó gyakori károsodásokban, az egyesek és erkölcsi
testületek napról-napra növekedő vagyoni bukásában, min-
denekfelett pedig abban, hogy az egyházak adóhátralékáért
a sz. gondnokok magán vagyonát támadja meg s foglalja lo
az adóhivatal. És ezen utolsó ok, s az abból származó oko­
zat lehető elhárítására két űtat látnék követendőnek:
1 Utasítanám az esperesi hivatalt, hogy minden esz­
tendő végével minden egyháztól kérjen be részletes kimu­
tatást arról, hogy:
a) Mennyi az évi adója? b) Mennyit fizetett az év
folytán ? c) Mennyi a hátralék ? d) Miért nincs törlesztve
az egész adótartozás?
Az egyházaktól bevett eme jelentésekből készítendő
táblás kimutatás az egyházlátogató bizottság útján ellenőri­
zendő, s ez úton a tavaszi közgyűlés elébe terjesztendő.*)
2. E mellett azonban hathatós és könnyen indokol­
ható fölterjesztést intéznék az egyházkerületi közgyűlés ú t­
ján a magas kormányhoz, esetleg a képviselőházhoz, az
alantos közegek ezen, kétségen kívül törvénytelen és jog­
talan eljárása ellen.**)
('Folytatása következik .)
*) H atározattá e m e lte te tt. N . L,
*) E z e n j a v a s la t a z o n k ie g é s z ít é s s e l fo g a d t a t o t t e l, h o g y „a
je le n t é s d e c z e m b e r 1 5 -ig b e k ü ld e n d ő “ , t o v á b b á a k é rd ő p o n to k f)
a la t t k ie g é s z it e n d ő k : ,,f) M in ő a la p b ó l fiz e tte s s é k a z a d ó ? “ N . L
**) H a t á r o z a t t á e m e lte te tt. N. L.
 163
VIDÉKI ÉLET.
(A v.-hunyadi egyházmegyéből.)
Hátszeg, májas hava.
Egyházmegyénk f. h. 4 és 5-én tartotta meg tavaszi rendes
közgyűlését. A gyűlés istenitisztelettel vette kezdetét, mely
alkalommal Böjtbe Ödön ó-brettye*kitidi lelkész afia tartott
egy igen csinos s mindnyájunkat kielégítő tartalmas beszé­
de t a szép számmal egybegyült közönség előtt, közremű*
ködvén az istenitisztelet emelésére a v.-hunyadi dalárda is,
Hajtman Pál, állami tanitó vezetése alatt.
Áz istenitisztelet végeztével a közgyűlési tagok
számos érdeklődő egyén kíséretében, Bartha Lajos esperes
és mélt. Pogány György főgondnok úr vezetése alatt a
v.-hunyadi olvasó egylet nagy termébe vonultak, hol espe­
res elnök afia a közgyűlést egyházmegyénk anyagi és szel­
lemi állását minden oldalról kimeritőleg föltüntető, terjedel­
mes, nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadott beszéddel nyi­
totta meg, mely megnyitó beszed egész terjedelmében
jegyzőkönyvre vétetni rendeltetett. Közbecsülósben álló
esperesünk, ki eddig is mindun megnyitó beszédében ele­
ven színekkel ecsetelte egyházmegyei domestikánk fölállítá­
sának égető szükségét, most buzdító szavainak életet adan­
dó, maga részéről 50 frt.-tot ajánlott fel házipénztárunk
gyarapítására, mely által az ige testté Ion és szép remények­
kel biztató fejlődésnek is indult, mert egyházmegyei
szeretve tisztelt főgondnokunk mólt. Pogány György főispán
úr 100 frt.-tal, Tóth László, Dózsa Dénes, Sándor János,
Fekote Ferencz és Berivóy László urak 50-50 frt.-tal já-
rúltalc a nevezett alap gyarapítására, s igy az idők teljessé­
gében megszületett az, a miért eddig buzgón imádkoztunk.
Most hát már rajtunk a sor, hogy mindnyájan a magunk
működési körében mindent elkövetve oda hatni igyekezzünk,
hogy e szép reményekkel méltán biztató egyházmegyei há­
zipénztár napról-napra gyarapodván, oly terebélyes ólőfává
növekedjék, hogy annak cletnedvéből az oly sok nyomorral
küzdő szegényebb iskoláink és egyházközségeink táperőt
nyervén, a kor igényeinek megfelelő állásra juthassanak s
egyházmeg’yénkben rendkívül nagy fontosságú missiojuknak
ho7a-tovább mindinkább megfelelhessenek. Fogadják fennirt
kegyes adakozók becses adományaikért egyházmegyénk leg­
mélyebb köszönetét és legnagyobb elismerését.
A kö/gyülés tárgysorozatából megemlitendőnek tartom
a taoárválasztás módozataira vuiiatkozó javaslatot, mely
egész terjedelmében n következő
1. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület fő- és középta­
nodáinál az ürességbe jött, vagy újonnan rendszeresített
tanári állomásokra a mólt. áll. ig. tanács pályázatot hirdet
és a kitűzött határidőre beérkezett folyamodásokat a legkö­
zelebbi kerületi közgyűlés elé terjeszti. 2. A kerületi köz­
gyűlés a beérkezett folyamodások megvizsgálására egy 7
tagú bizottságot küld ki, mely megbírálja, hogy a folyamo­
dók közűi kik képesítettek és kik nem? A nem képesített
folyamodókat a választhatók közűi kizárja, a képesítettek
között pedig elméleti és gyakorlati képzettségüket tanúsító
okmányaik nyomán érdemsorozatot állít meg, a sorrendben
első helyre azt tévén, kinek legjobb bizonyítványai vannak.
Az igy megállított erdemsorozat a választási teremben nyil­
vánosan kifüggosztetik, hogy mindenki láthassa, a folyamodók
bizonyítványai alkalmas helyen szintén nyi’ván tartatván,
hogy minden választó beléjök tekinthessen. 3. A képesített
folyamodók közűi a kerületi közgyűlés általános szótöbb­
séggel szabadon választ. 4. Ha a szavazatok annyira meg­
osztanának, hogy általános szavazattöbbséget senki sem
nyerne : akkor a két legtöbb szavazatot nyárt pályázó kö­
zött új választás történik. Ha második helyen két vagy
több pályázó kapna egyenlő szavazatot, régi gyakor­
latunknak megfelelőleg a szűkebb választásban mindezek
pályázhatnak. 5. A felfolyamodások megvizsgálására ki­
küldött bizottság 7 tagja közűi legalább is 3 tag fő- és
közeptanodáink tanárai közű) választandó. 6. A bizottság
határozatait szótöbbséggel hozza. Egyik vagy másik
folyamodó kizárásánál azonban a kisebbségnek joga van
a közgyűléshez föllebbezni. 7. Ily föllebbezés esetén
a közgyűlés meghallgatja mind a többség, mind a ki­
sebbség előadójának nyilatkozatát és vitának helyet nem
adván, a következő ülésen a kérdést szavazatával eldönti.
8. Azon tanodának, melyhez tanár választandó, jogában
áll a folyamodók megvizsgálására kiküldött bizottságba ma­
gát két tag által képviseltetni, kik a bizottságnak az illető
tanodát érdeklő határozataiban döntő szavazattal bírnak.
Ezt követte a tanügyi előadó terjedelmes jelentése,
melyből az egyházmegyénk területén létező iskoláink állásáról
azon örvendetes meggyőződést voltunk szerencsések sze­
rezni, hogy habár lassan is, de erőnk és tehetségünk mér­
tékéhez képest évről-évre mindenütt haladunk.
Jelezni kívánom továbbá azt, hogy közgyűlésünk az
üresedésbe jött főgondnoki állomásra kijelölte mólt. Szil-
vássy László, gr. Kún Géza és mólt. Kendcfty Sámuel ura­
kat, az algondnokságra pedig mSIt. Barcsay Béla, m. P o­
gány Ádám és Berivóy László urakat.
Ezeken kívül a felsőbb rendeletek felolvasása és több
egyházközség kérvényének tárgyalása képezte a tanács­
kozás folyamát.
Jánó Albert.
(A kilküllői egyházmegyéből.)
A küküllői ev. ref. egyházmegye folyó hó 3 -illán tar­
totta meg ez évi rendes közgyűlését Dicső-Szt.-Mártonban.
A gyűlést istenitiszfcelet előzte meg, melyet balavásári lel­
kész afia, az idő rövidsége miatt, csak c$y rövid megható,
szép könyörgéssel végezett.
A templomból kijőve, a gyűlés szép számmal megje­
lent egyházi és világi tagjai a vármegye házának nagyter­
mében sereglettek össze, a hol esperes afia a legszivélye-
sehbön üdvözölvén a gyűlés minden ta g já t: fölhívta a fi­
gyelmet az elnöki jelentés meghallgatására, mely jelentés,
az egyházmegye szellemi és anyagi elhaladását consta-
tálván, örömmel vetetett tudomásul. Ezek után esperes
afia a gyűlést m egnyitottak nyilvánította.
A megállapított tárgysorozat rendjen legelébb is az
újonnan választott képviselők számbavétele és igazolása ve­
tetett tárgyalás alá. Ezek között teljes örömmel és büszKe-
séggel hallottuk: gr. Bethlen Árpád, Szilágyi Lajos alispán,
Kispál Sándor, Gyárfás Lajos, Gerendi István, Gáspár György
és Kolozsvári Albert ügyvédek neveit. Oh, vajha e nevek­
hez kötött édes reményünk megteremné a maga méltó gyü­
mölcsét: egyházmegyénk szellemi és anyagi gyarapodását!!
Ezután következett a tisztviselők restaurálása: fő­
jegyző, director, aljegyző, házassági és köztöi vónyszéki bí­
rák, tanügyi előadó s a kijelölő bizottsági tagok megvá-
tása. Itt már egy kis szóvihar is keletkezett. Egy kicsiny
párt, mely ezelőtt is többször emelte fel fejét az egyház­
megye érdekében (nem hivatali kórságból), most is a buz-
góság és ügyszeretet lelkének nemes fegyverével harczolt
azok ellen, kik az egyházmegyei tisztviselők restauratioját
ezen a gyűlésen keresztül akarták vinni. „Az új tisztviselők
megválasztása — érvelt a kicsiny párt — csak az új tiszt­
viselők joga, ezek pedig csak a jövő közgyűlésre lesznek
meghívandók: tehát az új tisztviselők megválasztása is ma­
tt

radjon ol az őszi közgyűlésre.“ E kis embercsoporttal szem­
ben azonban sok kedélyes és kedélytelen vitatkozás után, a
sokkal nagyobb párt nyerte el a pálmát, kivált főjegyző
afiának a választás lehetősége mellett való talpraesett érve­
lése következtében, a tisztviselők megválasztását el is ha­
tározván. Erre főjegyző, director és aljegyző afiai hivataluk­
ról lemondottak, de a túlnyomó többség közfelkiáltással új­
ból megválasztotta őket, ésigy Kovács Elek a főjegyzői, Bar-
talus Sámuel a directori, Hegyi Sándor az aljegyzői tisz­
tet újból elfogadván, az üresen hagyott szekekeket ismét
elfoglalták. Megjegyzem, hogy a választás ellen tiltakozók
ezen a gyűlésen minden választó és választható jógáikról
lemondottak, azon hozzáadással, hogy gyógyító balzsam után
néznek Oileádban .! ?
A még megválasztott székbirák, tanügyi előadó és ki­
jelölő bizottság tagjairól Írn i: térszűke miatt jövőre
halasztóm. Hanem nem mellőzhetem ez alkalommal megem­
líteni egyházmegyei főgondnokaink elismeresreméltó. egyhá-
zias szellemű, nemes buzgalmát. Valóban könnyű és gyö­
nyörűséges dolog az esperesnek egy olyan egyházmegyében
szolgálni, hol az egyházmegye fő- és algoudnokai a köz­
gyűléseken pontosan megjelennek, őt a terhes kötelességek
teljesítésében vallásos szivök meleg szeretetével, szélesen
kiterjedő ismerőtökkel gyámolitják, jó peldaadásukkal hiv-
ségre, kitartásra ösztönzik, mint a küküllői egyházmegyé­
b e n ! Sőt többet tesznek a soknál is; igy p. o. egyik tisz­
teletreméltó főgondnokunk Tkuroczi Pál úr ő méltósága
tárgysorozaton kivűl az „özvegy-árva“ pénztár ügyét, a
mint kéz alatt meghallottam, csak azért kívánta elővétetni,
hogy e pénztárt mintegy 200 frt.-tal megajándékozhassa.
Vajha e nemes áldozatkészség példája a többire is elra­
gadna !
Még egy nehány kevósbbé érdekes tárgy között ne­
vezetes volt a d.-szt.-mártoni leányegyház kérése az ottani
papi állomás föllitása tárgyában. Egyházmegyei közgyűlé­
sünk egészen magáévá tette ezen ügyet, kivált midőn hely­
beli patronus főgonduok Szilvási Sándor úr ő méltósága
szólott e tárgyban és a meghatottság hangján körülbelül
ezeket mondotta: „Öreg napjaimat élem, s mielőtt azok
végképen eltelnének, szeretném bármi nagy áldozattal is a
d.-szt.-mártoni leányegyháznak ezen kérésében kifejezett és
óhajtott reménységét megvalósúlva látni.“ E nemes kebel­
ből eredő és tiszteletreméltó szavak után egyházmegyei
közgyűlésünk egyhangúlag elhatározta ezen ügy pártolását
és az illető helyre fölterjesztését a legmelegebb ajánlattal,
KiiJcüllömenti.
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
K o lo z s v á rt, 1 8 8 1 m á j.
Jelen vannak : főt. Nagy Péter püspök, mint elnök,
br. Bánffy Dániel, dr. Kolozsvári Sándor, dr. Szász Béla,
di\ Jenei Viktor, Parádi Kálmán igazgató tanácsosck, Bo­
dor Antal titkár, Deák József pénztárnok és Szabó Ádám
számvevő.
Az ülésen kivűl elnökileg ellátott 35 ügy előterjesz­
tése és helybenhagyása után az elnök előadván, hogy az
országgyűlés elfogadta a pénzügyminiszter által a 6%-os
aranyjáradék-kötvényeknek újabb kibocsátású 4% -os arany-
járadók-kötvónynycl leendő convertálásáról benyújtott tör­
vényjavaslatot, és a 4 % aranyjáradókra az aláírás határ­
napját f. év május 19 d. u. 5 órára tűzte ki, fölhívta az
ig. tanács figyelmet, hogy ily kedvező körülmények között
gondoskodjék a központi kezelés alatt álló 6%-os aranyja-
radék-kötvényekbe elhelyezett, tőkék újabb elhelyezéséről; a
164
mire az ig. tan. elhatározta, hogy az Összes 6 % -os arany-
járadék-kötvenyeket 4% -os aranyjáradók-kütvényekben he­
lyezi e l ; a conversio bejelentésével es foganatosításával a
főt. elnököt és a pónztárnokot bízta meg.
Az elvont kamarai javadalmak perintéző bizottsága
részletesen előadja ez ügyben tett lépéseit és tudatja, hogy
a nyert fölhatalmazás értelmében megkötötte a békeegyez-
inényt 14,000 frt. kamarai javadalomösszeg megállapításá­
val, beleszámítva a már élvezett 3358 frt. 25 kr. összeget
is. S miután a bekeegyezményt a király ő felsége jóvá­
hagyta, szabályszerű törvényszéki alakban is megköttetett,
s annálfogva most már csakis az országos költségvetésbe,
mint rendes évi kiadás fölvétele Szükséges az ügy végleges
lebonyolítására. A bizottság kiemeli gróf Bánffy Miklós fő­
gondnok úr ő nagyméltóságának és Hegedűs Sándor képviselő
urnák szives és buzgó fáradozásukat ez ügy érdekeben. Ig.
tanács köszönetét szavaz a bizottságnak eredményes eljá­
rásáért, valamint gr. Bánffy Miklós ő nagyméltóságának és
Hegedűs Sándor országos képviselő urnák szives támogatá­
sukért. Főtiszt. Nagy Péter püspök afia dr. Kolozsvári
Sándor, Szabó Ádám és Bodor Antal személyükben bizott­
ság neveztetik ki annak megkísérlése végett, hogy nem
volna-é megállapítható azon összeg, mely a perintéző bi­
zottság munkadija fedezésére útalványoztassék s általában
adjon véleményt mind a bizottság munkadijainak fedezési
módjára, mind a perköHségi előlegek megtérítésére és a
kamarai javadalomban vételjogosúltak részesedési arányára
és mértékére vonatkozólag.
Dr. Jenei Viktor, dr. Szász Béla és dr. Kolozsvári
Sándor igazgató tanácsosok egy határozati javaslatot nyúj­
tanak be, mely az egyházmegyékben a kollégiumi elöljáró­
ságokhoz és a püspöki vizsgálat alatti egyházak elöljárósá­
gaihoz küldve előadná a kamarai elvont javadalmak folyóvá
tétele végett ezelőtt megkisérlett lépések sikertelenségét és
a jelenlegi kormánynyal kötött egyezmény előnyeit, elisme­
rést fejezne ki ő felségeiknek és a kormányfórfiainak sé­
relmünk orvoslásáért. A határozati javaslat szövege egészen
elfogadtatván, anuak a fennebb megnevezett kebli elöljáróságok­
kal leendő közlése elhatároztatott.
r. t.
KÜLFÖLDI SZEMLE.
Az united-presbyterián egyház évenkénti zsinata má­
jus 2-án este nyittatott meg. Edinbourgki levelezőnk terjedelmes
tudósítással tisztelt meg, mi azonban, sajnálatunkra, a gyű­
lés folyamát, térszűke okán, csak kivonatosan vázolhatjuk.
Május 2-án fél 7 órakor istenitisztelet tartatott. Más­
16. nap (3-án) az ülés folytattatott. Dr. Scott titkári jelenté­
séből megemlítésre érdemesek a következő adatok: Az u.
p. gyülekezetek száma 549, egygyel kevesebb, mint 1879-
ben. A kevesbedós oka. az, hogy két gyülekezet egyesült.
Van 858 iskola 10,899 tanítóval és 84,440 tanitvány-
nyal. Theol. student van 116, vagyis 15-tel több, mint
az előző évben. A gyülekezeti tagok száma 173,982,
tehát 152-vel kevesebb, mint 1879-ben. Az egyház összes
vagyona az elmúlt 10 évben volt 3.650,908 font sterling,
79,862 fonttal több, mint a megelőző 10 évben.— A cseh
egyház két képviselője, Cisar és Káspár kéri, hogy a zsi­
nat képviseltesse magát az általok a II. József császár ál­
tal kiadott türelmi rendelet (1781) százados évfordulóján
tartandó ünnepélyen. Dr. Hődemakera holland egyház javá­
ra segélyt kér, Megszavaztatik 500 font. O d i a n (Ameri-
káoól) fölemlíti, hogy Törökországban közel 100 evang.
egyház van, némelyik 4 —500 prot. taggal. M a t t r o Pr o*

e h e t (Florenczből) jelenti, hogy 9 évelőit a waldeusi egy­
ház Itáliában 1800 tagot nyert a római egyházból és most
3000 tagja van. 10 évvel ezelőtt volt 37 egyház és állo­
más, most van 74. Sőt ez évben 650-nel több r. kath.
kathumenus van nevelésök alatt. D a r d i e r (G-enfből) föl­
említi, hogy a következő hónap végén a genfi ev. egyház
jubileumot fog tartani. Ezután a külmissió titkára tesz je­
lentést a külmissióról. Van az egyháznak 8 missioja, ezek­
ben van 49 európai téritő; 4 orvosi téritő ; 3 európai ta­
nító; 14 ordinált bennszülött; 7 4 bennszülött tanitó; 147
iskolamester; 24 bennszülött nőtanitó és 8 más ügynök;
333 képezett munkás. (Tetszés.) A 63 fő- és .153 mellék­
állomáson van 9687 coramunicans, 2014 inquirens, 170
hétköznapi iskola, melyben van 10,707 tanítvány. Ma11-
h e w s a madagaskári missióról szól. 1866-ban — ügy
mond — volt a szigeten 79 gyülekezet, most van 1142;
1866-ban volt 30 bennszülött lelkipásztor, most van 604;
volt 10 evangélista, most van 124; volt 60 bennszülött
tanitó, most van 4134; 1866-ban volt 5255 egyháztag,
most van 71,585; 1866-ban 13,682 követő, most 244,197;
1866-ban 3000 volt képes olvasni Isten igéjét, most 26,217;
66-ban ktiriilbelől 1000 biblia osztatott ki, most 38,090;
66-ban volt 18 iskola 811 tanitványnyal, most van 862
iskola 43,904 tanitványnyal. Madagaskár királynője újab­
ban úgy nyilatkozott, hogy mivel belátja a keresztyén ne­
velésnek jó hatását a népre, ezutánra általános iskolakö­
telezettséget állít fel.
A május 5-iki gyűlés főtárgyát képezte dr. Scott elő­
adása a irlandi presbyteri egyház és az un. presb. egyház
egyesítéséről. Hosszas vita után a zsinat elhatározta ez
ügyben semleges álláspontot foglalni el.
A május 6-iki ülésen a közerkölcsisegről tétetett je­
lentés, mely felett a zsinat, bizottsággá alakúlva, zárt aj­
tók megett tanácskozott. A jelentés vonatkozik azon kal­
márkodásra, mely az angol leányokkal űzetik a kontinens
számára, erkölcstelen szándékból; a Chinával folytatott ópium
kereskedésre; az ijesztő mérvben szaporodó házasságbontá­
sokra és Skotland némely kerületeiben elharapódzó törvény­
telen születésekre, és végre a vasárnap megtartására. Mind­
ezekre nézve fölterjesztések megtétele határoztatott el úgy
a kormányhoz, valamint a testvér-egyházakhoz
Május 9-én p r o f . J o h s t o n e beszélt hosszasan az
új-testamentom megvizsgált fordítása (revised translation)
mellett, mint a mely nemsokára megjelenik; végűi indít­
ványozza, hogy mivel e fordítás kitűnő tudósok által esz­
közöltetett : a zsinat legyen azon, hogy e fordítás papok
és más arra képesítettek közreműködése által nyerjen mi­
nél nagyobb becset és elterjedést. Az indítvány közfelki­
áltással elfogadtatott.
Május 10-én d r. S c o t t tett jelentést az elöregedett
és elgyengűlt papok és missionariusok pénzalapjáról. Ennek
növelésére javaslatok tetettek.
Ezzel a zsinat egy rövid istenitisztelettel veget ért.
S p a n y o l o r s z á g . {Egy új protestáns gyülekezet),
A múlt év augusztus havában egy szegény munkás telepe­
dett meg Murcia tartománynak Lorca nevű kis városkájában
s neki fogott a protestáns hitelvek terjesztésének. Kezdet­
ben sok nehézséggel kellett küzdenie; nejét fanatikus el­
lenfelei többször tettleg durván bántalmazták, a nélkül,
hogy a törvényhatóságok által megbüntetettek volna; a pap­
ság az új apostol követőit kímélet nélkül excommunicálta.
Azonban pártolói is akadtak néhány tekintélyes lorcai pol­
gár személyében, kik vele s eszméivel együtt éreztek. Ezek
fölszóliták Cartkagena prot. lelkészét, hogy tegyen látoga
tást gyülekezetükben. Orejon űr engedett a kérésnek, s
megjővén gyújtó beszédeket tartott. Ma a kezdetben oly
165
gyenge lábon állott gyülekezet már 65 ezer lelket számlál.
Nem szép póldája-é ez az ernyedetlen vallásos buzgóságnak?
I n d i f i . ( Theisták.) Egy különös vallásfelekezet áll
fenn Kelet-Indiában, melynek tagjai magukat Krisztus hin­
du apostolainak nevezik. Elveik sokban megegyeznek a ke­
resztyén valláséival, sokban el is térnek emezektől. Érde­
kes leírását olvassuk egy német lapban annak, hogy miként
veszik e theisták az úri szent vacsorát. Összegyűlnek —
Írják — egy teremben s leülnek a csupasz földre. Erre
egy ezüst tálezáu rizst és vizet hoznak be. (A keletiek a
bort nem isszák szívesen.) A gyülekezet elnöke fölolvassa
Lukács evangéliuma 22-ilc fejezetét. Erre egy imát mond
el, mely körülbelől e szavakat tartalmazza: „Szálld meg
szentlélek a rizst és vizet, s változtasd a durva anyagot
megszentelő szellemi erővé, hogy az, mint Jézus Krisztus
teste, vérünkkel s húsunkkal egyesüljön. Csillapítsd lelkoink
óhét és szomját e rizszsel, ez étellel és itallal, melyet
te rendeltél nekünk. Erősíts meg minket Krisztus erejével
és tarts meg minket kegyes életben! E szavak elmondása
után a rizs és a viz megáldatilc, s kis részletekben a je ­
lenlévők között kiosztatik. Az ünnepélyt egy Isten, Krisz­
tus és a próféták dicséretére zengett dicsének rekeszti be.
T ö r ö k o r s z á g . {Biblia-fordító.) 1879 őszén tör­
tént, hogy Hodsa Achmed Efendi török tudós az ulemák ál­
tal halálra ítéltetett, mert dr. Koelle, német missionarius
részére pénzért átültette a biblia egyes részeit török nyelv­
re. Az akkori stambuli angol követ, Sir Henry Layard, fá­
radozásainak sikerült kieszközölni, hogy az elitéit életben
hagyatott. A török kormány Hodsa Achmedet Khiosz szi­
getére küldte, hol a legszigorúbb őrizet alatt tartatott. A
borzasztó földrengés, mely a szigetet nem rég meglátogatta,
a szerencsétlen biblia-forditónak is kinyitotta a börtön aj-
tait és sikerűit neki a nagy zavarban egy angol hajóra
menekülni. Achmed Efendi jelenleg Londonban tartózkodik,
hol a befolyásos egyének élénk reszt vesznek sorsában. Va­
lószínű, hogy valamely tanintézetnél, mint a keletinyelvek
tanára fog alkalmazást nyerni. 2 —y.
IRODALOM.
A h i t t e m p l o m a . E g y h á z i b e s z é d e k C. H.
S p u r g e o n nyomán i r t a Könyves Tóth Ká l má n .
I-ső k ö t e t , B u d a p e s t , 1881. L e g r á d i t e s t v é r e k
n y o m d á j á b ó l . S z e r z ő t u l a j d o n a . Jeleztük közelebb­
ről e beszódgyüjtemeny megjelenését s tüzetesebb ismerte­
tését ígértük. Terülik szűk volta azonban most sem engedi,
hogy ez Ígéretünket oly mérvben váltsuk be, mint a minő­
ben e gyűjtemény belbecse valóban megérdemelné. Spurgeon
még 1851-ben, alig 17 éves korában, elkezdette hirdetni
Krisztus igéjét, mint egyszerű néptanító Newmarketben,
honnan még ugyanazon évben Cambrigbe meut át, mint
magántanitó, s mint ilyen, önként vállalkozott a környéken
szétszórt s pap nélkül szűkölködő dissenter egyházközsé­
gek lelki gondozására. Első föllépéseivel már meghódította
hallgatóit s a környék vándor-apostola lett. Alig egy évi
működése után a Waterbeach-i egyházközség* papjává vá­
lasztotta s szónoki hírneve már 1853-ban Londonig szár­
nyalt s a New-Park-Streeti baptista község próbabeszéd tar­
tására szólítván föl, oly rendkívüli hatást tett, hogy egy­
hangúlag lön megválasztva. A község kisded kápolnája csak­
hamar szűknek bizonyulván, tágabb helyiségről kelle gon­
doskodni. 1856 október 19-én tartotta első beszédét a
 166
Eoyal Lorrey Goodley-ben, mely London legnagyobb gyül-
helye, s 10— 12 ezer hallgató befogadására elegendő. Az­
óta folyton ott tartja; naponként liészer is, beszédeit, s a
letelt 25 év alatt csak arra szolgált, hogy szónoki dicső­
sége folyton emelkedjék s vallásos szellemének kifogyhatlan
bányájából a hitigazságok új meg lij kincs ut hozza napvi­
lágra. Beszédeinek száma meghaladja az 1000-et; s a leg­
nagyobb rész a rögtönzés jellegével biró, s ha a homiletika
követelményeinek nem is megfelelő mindenik, de valameny-
nyi az inventio ritka erejének, élénk képzelő tehetségnek,
rendkivűli bibliai jártasságnak, a meggyőződés sugalta szó­
noki hévnek s a Krisztusi igazságok idvczitö voltába vetett
rendületlen hitnek nyomait hordja magán. E mellett azon­
ban elvitázhatlan, hogy fantasiája gyakran igen túlcsapongó,
a mysticismus felé hajló , képeiben s hasonlataiban a kellő
KERESZTELÉS ÉS NÉVADÁS.
ii.
Most forduljunk A f r i k a nyugoti partjai felé.
S i e r r a-L eo n eban a gyermekeket anyjukról neve­
zik. Az Arany-partokon a bét azon napjától nyerik nevüket, ame­
lyen születtek, később pedig tetteikkel szerzik meg maguknak
érdemneveiket.
A b a m b a r r a k n á l a névadás szertartása csak ab­
ban áll, hogy a „griot“ — dalnok vagy próféta — a gyer­
mek leendő nevét háromszor fülébe kiáltja, valószínűleg azért,
hogy vele megértesse s arra hallgatni megtanítsa. A gyer­
mekek anyjukkal különösen benső viszonyban állanak. A
természetes ragaszkodáson kivűl az Arany part négereinél
ennek alapja ama jogi intézmény, mely szerint a gyermek
állapotára nézve anyját, nem pedig apját követi. A gyer­
mekek szabadok vagy rabszolgák, az uralkodó családhoz, a
nemességhez vagy közrendhez tartoznak, a szerint, a mint
anyjuk egyik vagy másiknak tagja.
Mielőtt a Dó l - Af r i k a kafferjeinel tapasztalt keresz­
telési szertartásokra áttérnénk, pár szóval azon sajátságos
udvariasságot akarjuk fölemlíteni, melyben ott a vő anyó­
sát részesíti. Nevezetesen házassága után anyósát soha sem
szabad többé látnia; a mint ott mondják, szégyelnie kell
magát előtte. Ha valami fontos közölni valója van, bizonyos
távolból kiáltozza oda vagy deszka-falon keresztül adja tud­
tára. Ez bizony kellemetlen udvariasság, mert miután a
kaffer-földön, soknejíisóg dívik, találkozás alkalmával mind­
két fél nem ritkán nagy zavarba jöhet. Ilyenkor az anyós­
nak valami bokor után kell néznie, hogy ott elrejtőzhessek,
vejem uram pedig ökörbőr-paizsát tartja arcza elé, s tekin­
tetével az ellenkező oldalra fordul. Eme rövid, de „igaz“
kitérés után lássunk újból fölvett tárgyunkhoz.
A k a f f e r e k gyermekeiknek, születésük után nem so­
kára nevet adnak, s itt vagy bizonyos esemény az irányo­
dó, vagy pedig olyan tulajdonságok vetetnek tekintetbe, me­
lyeknek elsajátítása későbben a gyermekekre nézve kívána­
tos. Az újszülöttet gyakran születése napjáról nevezik el
olyan formán, mint Robinson a maga szolgáját „P éntekinek.
Ha a születés idején vadállat ordítása hangzik, e körülményt
előjelnek tekintik s hozzá alkalmazkodnak. Ha ez póldáúl
hiéna volt—nyelvükön „impisi“— úgy a gyermek neve vagy
„Impisi“ , vagy pedig ezen állatnak sajátságos hangja után
„U -hu-hu“ lesz. Egy fiát, miután apjának sok lova volt, el­
neveztek „Uso mahase“-nek, azaz „lovak apjáénak. Egy
leánynak, kinek anyja egy misszionáriustól a föld megmun­
mértékről megfeledkező s tárgyainak kidolgozásában nem
egyszer a hosszadalmasságig terjengő. Ez indokok bírták—
s nézetünk szerint is igen helyesen — Tóth Kálmánt ar­
ra, hogy az általa kiválasztott 38 beszédet nem szó sze­
rinti fordításban ültesse át, hanem — mint az előszóban
mondja — magyarrá idomítsa, megtartva mindazonáltal a
beszédek sajátságos jellegét. Dicséretére szolgál az, hogy
maga elé tűzött feladatát sikeresen oldotta meg. A forma,
melyben a beszédeket adja, templomi szükségeinknek teljesen
megfelelő, s a tartalom is ágy van áldolgozva, hogy leg­
kisebb mértékben sem gyakorolja ránk az idegenszerűség
hatását. Paptársaink el ne mulaszszák e gyűjtemény meg­
szerzését. Ára 1 frt. 80 kr., s a megrendelések K. Tóth
Kálmánhoz intézendők, Laczházára, Pestmegyében.
kálására új kapát nyert, „Uno-ut szimbiw, azaz „vas leá­
nya“ nevet adtak. Ezt a születés alkalmával kapót nevet
„igmanatt-nak nevezik ; ezenkívül mindegyik kaffer másodi­
kat nyer, s ez az „iszibonga“, valamely általa későbben vég­
hezvitt cselekedet emlékére. így például Panda főnöknek
ilyenfóle melléknevei yalának: „repülő fecske“, „róz-puska-
vessző“, „inkakariui ökör“, „jamai orszlán“, „esetlen
elefánt“, stb.
A u s z t r á l i á b a n a csecsemőt puha kéregre fektet­
ve, azon kifeszitik s anyja igy hordozza; Ausztrália nyu­
gati részében pedig opossu műbőrbe hurkolják, ez állat sző­
réből készített zsineggel kéz- és lábcsuklóinál összeszoritva,
hogy a gyermek szép csendesen viselje magát. Az ausztrá­
liai anya, ha gyermeke meghal, a kis hullát hónapokon át
hordja magával zsákjában, melyen aludni szokott, mig csak
a csontok maradnak belőle, ezeket néha ismét összeilleszti
s elégeti vagy eltemeti. Mindjárt születése után, vagy né­
mely vidéken csak 5 — 6 hét múlva, a törzs legvónebb fór­
fia elnevezi valami természeti tárgyra vonatkozó névvel.
Egynek-egynek lehet több neve is; hozzájuk járul Port
Lincolnban még a születés helyének neve. Délen némely
törzseknél a szülék gyermekükről nevezik magukat is, igy
p. o. Kadli apja vagy anyja, s ha másik gyermek születik,
ennek nevét veszik föl.
Az u j z e e l a n d i a k n á l a mi keresztelésünkre em­
lékeztető sajátságos szokás uralkodik. E szertartás eredete
ki nem mutatható és előttünk szintén homályos a melle
mondott beszéd értelme is. Csak kevés személyt bocsátanak
a papok által titokban tartott ünnepélyességhez. Legfőbb
kellék, hogy a pap a gyermeket vízzel behintse, gyékényre
fektesse s mindezt bizonyos szavakkal kisérje. Az a s s z o ­
nyok által hozott gyermeknek a pap feje fölé áll, kezében
vízbe mártott zöld gályát tartva. A gyermeket hozott nők
és a pap között párbeszéd kezdődik, de ez az európaiak
előtt jóformán ismeretlen. Ha a gyermek oly idős, hogy a
papot maga fölkeresheti, annak házában újabb szertartás
következik, s a gyermeknek szüleitől nyert előbbi neve új­
jal cseréltetik fel. Egyúttal a pap fiatal fát ültet azon ki­
fejezett óhajtással, hogy a gyermek növekedjék és gyarapod­
jék; mint ez a neki szentelt fiatal fa. Továbbá a pap a
keresztelendő füléhez egy fabálványkópet tart s a gyermek
családjában előforduló neveket mindaddig sugdossa fülébe,
mig egyet tüszszent, s az e közben kiejtett név lesz a
gyermeké. Magától érthető, hogy egy kis tüszszentésro in ­
gerlő szerre is van szükség, mert különben a papnak hely-
lyel-közzel soká kellene várakoznia. A tüszszentés megtör-

tente s a gyermek nyilatkozata után, hogy a kapott név­
vel beéri, a pap versbe foglalt kérelmet mond el. A fiú­
gyermeket fölhívja, hogy irtsa az erdőt, munkálkodjék szor­
galmasan, legyen vitéz a csatában s viselje magát férfiasán.
A leánygyermektől követeli, hogy „arcza verejtékével egye
kenye.rét“, ruhákat szőjjön s minden reávárakozé kötelessé­
get pontosan elvégezzen. De ez a második név sem lesz ál­
landó, módosulhat az életben előforduló valami jelentékeny
esemény, valami véghezvitt kiválóbb cselekmény szerint. Ez
az oka annak, hogy ugyanazon egyén élete különböző sza­
kában más-más néven szerepel.
Az ujzeelandiak s még nehány országok lakóin kivűl
a „ v a d a k é n a k nem igen van hajlamuk gyermekeiknek ne­
vet adni s ha ez többféle kellemetlenséggel nem járna együtt,
a „ vadgyermekek - ezrei minden név nélkül futnák meg az
életpályát. Ez az eset volna az é s z a k a m e r i k a i i n d i ­
ánoknál is, kik ellenszenvvel viseltetnek az iránt, hogy a
szülők gyermekeikre nevüket adják, sőt azt egyenesen ve­
szedelmes és bűnös cselekvénynek tartják, minélfogva
lelkiismeretesen el is kerülik. Örömestebb ruházzák gyer­
mekeikre a legnevetségesebb egyéb neveket. Gyakoriak az
effélék: Pharah a tehén, Kana a darázs, Kuba a róka, Ka-
numa a béka, Szekalki a szecska stb. Ha e szerint a ró­
ka, mint a család elsőszülötto, idővel valami ravasz és for-
tólyos harczossá fejlődik, nevének megfelelőleg, a szülék el­
hagyván rógiaevüket, fiúkét választják, s lesz belőlük Khul-
lingge és Khulleszlike, azaz róka apja és auyja. Ha pedig
a róka elhal, a szülék az utána következő gyermekük nevét
veszik föl, ennek nem léte eseten visszatérnek régi nevük­
höz, melyet még mint gyermektelenek használtak.
Az i nd i á n-törzsek csak ritkán adnak helyet a keresz­
telesnek. E szertartásnak neve „midevi-gamig“. A beava­
tottakat „mide“-knek nevezik, s az ilyenek szélesen kiter­
jedt, bizonyos vallási szertartásokhoz kötött atyafiságot al­
kotnak. A „midevi-gamig“ különben mintegy 13 méter hosz-
szú lugas pálmagaíyakból. Keleti végén van a be- és a
nyugatin a kijárás. Ünnepélyesség alkalmával az atyafiság-
hoz tartozók mindnyájan jelen vannak feleségeik és gyer­
mekeikkel együtt. A keresztelendő gondtalanéi hever a fű­
ben, bepólálva a „tikinagan“-ba. A bejárásnál függenek a
gyermek apjától a papoknak szánt ajándékok, mint tarka
karton, dohány stb.
Egy útazó elbeszélése szerint az indiánok különös
szertartása azzal kezdődött, hogy a legidősebb pap, ki ezüst­
tel borított nagy fülfüggőket s hatalmas ezüst orr-gyűrűt
viselt, beszédet tartott, előadva összejövetelük czélját s kér­
ve a „nagy szellem“ áldását. Erre az összes „midé“-k ün­
nepélyes körjárást kezdettek, mi alatt a gyermek apja és a
vendegek fölálltak s a falhoz támaszkodtak. A papok sor­
ban egymásután haladtak, jobb kezükben a gyógy-zacskóval.
E gyógyzacskókat — az obszibbevák nyelvén „ p i n d s z i i -
g o s s z a n “ — a természethez lehetőleg híven, különböző
állatok bőréből készítik, úgy hogy az egyik fejével, lábaival
egészen úgy néz ki, mint egy vadmacska, a inásiic mint
egy medve, a harmadik mint egy vipera stb. A „pindszi-
goszszanu tele van mindenféle értékes tárgyakkal, de a me­
lyek természetesen a profán szemek előtt rejtve maradnak.
Az indiánok azt hiszik, hogy ezen zacskókból fuvalom száll
ki s az valakit lefúhat a földre, sőt meg is ölhet, de épen
ágy ismét egészségre és életre hozhat. Ezen hiedelmen alap­
szik az egész szertartás. Előre tartott gyégyzacskókkal,
mint a kozákok kifeszitett lándzsáikkal, lassan ügetve ga-
loppiroztak a papok áldozatuk felé. A dobok pokoli lármát
ütöttek, s hangzottak a borsóval töltött lopótökök. Hogy a
lárma teljes legyen, a „midó“-k csatadalt orditának, a mi
annál hangosabbá lett, minél gyorsabban futottak, s utoljá­
ra ordító „Hó ! Hó! — hohohohoho! o! o! o! o ! “-vávált.
167
Ha egy „midé* valamely vendéghez közeiért, feléje sz ú rta
„pindszigoszszan“-nal, mire a megtámadott azonnal a föld-
rohullott. Ezen hőstett után kissé alább hagyott a futással
és a ho ! hol kiáltozással, mig ismét azt De r n hívé, hogy
a zacskó újra elég erős egy másik nézőt lefúni a lábáról.
Miután 7— 8 ily módon elvégzé galoppirozását, a kereszte­
lési vendégek mind a földöu hevertek. „Soha sem felejtem
el“, mondja utazónk, „azt a fantasztikusan feleziezomázott
öreg embert;, ki hangos ordítással esett a papra, majd ma­
gasan a levegőbe szőkéit s pofáit jól felduzzasztá, hogy
gyógyzacskóján segítsen. Miután ekkópeu a „pindszigoszszan“
kiejté megsemmisítő erejét, — senki sem mozditá se kezét
se lábát, mig a varázszacskó reá nem fútt. A pap elfeled­
kezett egy leányról, s a szegény nem mert fölkelni, mig
valaki a papot feledékcnységér9 nem figyeluiezteté s mihelyt
a viperát orrához tartotta, vidáman és egészségesen ugrott
fel a földről. E szertartás bevégződtével a teljes harc/i
fegyverzetbe öltözött keresztapa fölvette a „tikiuagan“-t s
karjain a papokhoz vitte. Őt követte 5— 6 asszony, kik
sorban fölállottak, mihelyt ő megállt. Az apa beszédet ta r­
tott, mire egy pap válaszolt, a dobok és borsóval töltött
lopótökök újból elkezdtek pokoli lármájukat, s mindenki táncz-
ra kerekedett, még maga az apa is karján g3rermekével. A
sátor közepén hevert egy meglehetős nagy, kendővel fedett
csomag. Most e körűi kezdettek a papok közben járni s szá­
jukat rettenetesen elfintoriták, mig a főpap két kis kagylót
ki uem köpött. így a varázs meg lévén törve, mindegyik
két kis kagylót adott ki hasonló módon magából, arezvoná-
saikat rendbe hozták és szomszédaikra megkönnyebbült, eló-
gűlt tekintettel pillantottak, majd e szavakra fakadtak: „A
nagy szellem alapitá a midé-k ezen atyafi ság át s én szeren­
csés vagyok ahhoz tartozhatni.“ Ezzel vége lön a szertartás­
nak. Nem maradt egyéb hátra a papok által az apának
titokteljes varázs-szerek átadásánál, melyek majd a gyer­
meknek később hasznára lesznek.
Ilyen szokások vannak a fold különböző részein a kü­
lönböző népeknél.
V. K .‘:
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 188 J. máj. 21-én.
— Szem élyi hírek. A kolozskalotai egyházmegye
közelebb tartott közgyűlése jegyzővé I g n á c z Ká r ol y, b.-
hunyadi, directorrá Dó z s i G y u l a gyalul lelkészt válasz­
totta meg.— A kolozsvári egyházmegye köztörvenyszókónok,
dr. J e n e i Y i c t o r lemondása következtében, B ó n i s
I s t v á n kolozsmegye érdemes főjegyzője lön egyhangúlag
tagjává választva.
— A M .-V ásárhelytt megjelenő „Erdélyi Figyelő“
írja: „Az ev. ref. status figyelmébe ajánljuk Erdélyben az
ó-topliczai ev. ref. leányegyházat, honnan azt a panaszt
vettük, hogy ezen fiók-megye (sic) ezelőtt tiz évvel nem­
csak virágzásnak indúlt, hanem az anya-egyház pénztárába
a magyaréi ev. ref. egyházhoz 5000 frtot tett le gyü-
mölcsöztetés végett, hogy abból idővel magának önálló egy­
házat alapíthasson, s ezt még azután is több czeret érő
havasi erdőbirtokkal gyarapítót!a, miből szintén jelentékeny
pénzösszeg folyt be, habár azt a pap a gondnok kikerülé­
sével adta el potom árban, de jelenleg nem hogy előreha­
ladott volna e különben gazdagnak nevezhető fiók-megye,
hanem hívei is kezdenok elpártolni s a megyét ott hagyni,
miután a gondnok ott csak pictus masculus, semmire sem.
 168
■terjed ki felügyeleti joga, semmit sem képes ellenőrizni, s
az egyháztagok még soha semmi számadást nem bírtak ki­
csikarni vagyonuk állásáról papjuk pedig ezen szép jöve­
delem daczára két esztendőben egyszer ha megjelennek ezen
fiók-egyházban. Mégis valami mélyen elrejtett hely lehet
az a Toplicza.“ — Eddig az „E. F .u Mi nem birunk rész­
letes tudomással az ügy állásáról, de első sorban az egyh.
megyei gondnokság részóiől felvilágosítást várhatnánk el.
— A tiszántúli ref. egyházkerület ez évi közgyűlését
Miskolczon máj. hó 10-én nyitotta meg báró Vay Miklós
főgondnok, ki ez évben az egyházi téren mindig bölcs és
buzgó hivataloskodásának 58-ik évfordulóját érte meg. A
gyűlés, daczára a Mocsári Lajos és társai által kifejtett
minden erőlködésnek, igen nagy többséggel kimondotta
a zsinat megtartásának szükségességét, elfogadta a zsinat
kitűzött idejét, és a zsinati választásokat a tiszántúli egy­
házkerület legközelebbi gyűlésének intézkedéseivel egybe­
hangzókig elrendelte, valamint a zsinati "költségek mikénti
fedezéséről is intézkedett. Különben a gyűlés hangulatáról
örvendetesen jelezhetjük, hogy a zsinat feletti viták nagy
hévvel folytak ugyan, de egyszeismind ildomosán és maguk
után semmi keserűséget sem hagyva. A magyar protestan-
tismus közvéleménye nagy örömmel fogja tudomásul venni,
hogy Révész Imre emlékére agyüjtőivek a tractusokban kö­
röztetni fognak; az aláírások már a gyűlés folyamán meg­
kezdettek. (D. P. L.)
— A d u nántúli ref. egyházkerület elhatározta,
hogy oly egyházközségekben, hol a tankötelesek száma a
ŐO-at meghaladja s e g é d - , a hol pedig a százat is megha­
ladja, ott m á so d-tanitói állomások szervezendők. Óhajtan­
dó, hogy e nagyon is czélszerű intézkedés minólhamarább
megvalósuljon.
— A gyerm ekek tú lte rh elése a modern tanrend­
szer által sokszor kihívta az orvosok tiltakozását. Lipcsé­
ben közelebb egy kis fűzet jelent meg dl*. Hasse tóbolyhá-
zi orvostól, ki számadattal bizonyítja be, hogy a gyerme­
kek túlterhelése nemcsak általános egészségügyi szempont­
ból káros, hanem okozója a tébolyodási esetek szaporodá­
sának. A fűzetke élesen bonczolja a felsőbb tanintézetek
tanrendjét s igyekszik kimutatni, hogy a gyermekek csak­
ugyan nem képesek megküzdeni a roppant tananyaggal és a
túlterhelés következménye a szemek romlásában, testi el-
satnyuláshan és számos esetben elmezavarodásban nyilvá-
núl. A tanférfiak kétségkívül sok kifogást fognak tenni dr.
Hasse állításai ellen, de a fűzetke mindenesetre megérdemli,
hogy a tanűgy barátai figyelembe vegyék, mert sok jó út­
mutatást ad arra nézve, hogy a szellem képzése mellett
miként kell gondot fordítani a fiatal nemzedék testi fejlő­
désére is.
— A zsidók m egtérítésén fáradoz már régóta egy
angol társulat, mely e napokban gróf Shaftesbury elnökle­
te alatt tartotta meg hét,enharmadikevi közgyűlését. A je ­
lentés előadta, mily sikerrel folyt a keresztyensóg terjesz­
tése azsidók közt; e czélra az egylet száznegyven ügynököt
ta rt s harmincznégy főállomása van, még pedig Angliában
négy, az európai szárazföldön huszonnégy, Afrikában hat;
évi bevétele tavaly 34,237 font sterling volt, kiadása 33,419
font. Bardsley liverpooli dékán indítványára, a gyűlés egye­
bek közt kimondotta, miszerint tekintettel az európai konti­
nensen élő zsidóság mostani szorongatott társadalmi és po­
litikai helyzetére, a keresztyén egyháznak fokozott erólylyel
kell felhasználni a jelen alkalmat, hogy a zsidó népet a ke­
resztyén egyháznak megnyerje.
— Meghívó. A szilágymegyei tanitó-testület zilahi
járásböre tavaszi gyűlését folyó évi május hó 30-án d. e.
9 órakor B á l l á községében fogja megtartani, melyre a
kör rendes pártoló és tiszteletbeli tagjai, továbbá a tanűgy
Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. fótanoda betűivel Kolozsvárt.
iránt érdeklődő tanűgybarátok tisztelettel moghivatnak. A
g y ű l é s t á r g y a i : 1. Elnöki megnyitó és jelentés. 2,
Új tisztikar választása. 3 . B a r t h a K á r o l y ballai ref.
tanító gyakorlati tanítása. 4. „Szilágymegye területén a nép­
iskolai k e r t é s z e t i o k t a t á s minő akadályokba ütközik,
s ezen akadályokat minő módon lehetne elhárítani?* Elő­
adó : F o d o r Dáni el , zilahi tanár és elnök, 5. P u n g u r
Gy u l a , zilahi tanárnak a „természettudományok köréből“
ez. értekezése. 6. „Szilágymegye területen az i s m é t l ő
o k t a t á s minő akadályokba ütközik, s ezen akadályokat
minő módon lehetne m egszüntetni?“ Előadó: J u h o s B é ­
la, zilahi közs. népiskolai igazgató. 7. A gyakorlati taní­
tás megbirálása. 8. Indítványok és más folyó ügyek
elintézése.
— F igyelm eztetés. A n . - e n y e d i ref. Bethlen-fő-
tanoda I. gymn. osztályában a folyó tanév végén k é t üre­
sedésbe jött J a b 1 one z ay-fóle alapítványi hely fog be­
töltetni. Ezen alapítvány élvezésére kizárólag csakis a l s ó -
f e h é r m e g y e i n e m e s i r e n d b ő l (equestris ovdo) szár­
mazott tanulók jogositvák. Ennélfogva fölkéretnek azon t.
szülők, kiknek a nevezett főtanoda I. gymn. osztályában
tanuló fiaik vannak, hogy fiaiknak a l s ó - f e h é r m e g y e i
n e m e s i származását igazoló okmányaikat f. év junius 18-
ig a főtanodai igazgatósághoz küldjék he N.-Enyed, május
15. S z é k e l y F é r e n c z , tanvezető tanár.
A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚR A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
BOCSÁTOTTA K I:
Köröztetnek.
605 —1881. N a g y e n y e d i e g y h á z m e g y e n k -
b e n a m. - ú j v á r i Il-od o s z t. p a p i á l l o m á s , a meg­
választott köteles állomása elfoglalásakor az özv. árva gyám-
intezeti szabályoknak eleget tenni. P á l y á z a t i h a t á r ­
n a p : junius 20-ika. Folyamodványok t. H e g e d ű s L a j o s
esperes afiához Gerend (u. p. Ar.-Gyéres) küldendők.
628— 1881. D e é s i egyházmegyénkben a
Ili d a l m ás i Il-od o s z t . p a p i á l l o m á s , fizetése össze­
sen 645 frt. 86 kr., a canonica-portio adóját a pap fizeti.
P á l y á z a t i h a t á r n a p junius 20-ika. Folyamodványok
t. N a g y L a j o s esperes afiához Doboka (u. p. Válaszút
poste restante) küldendők.
482— 1881. K e z d i egyházmegyénkben a
m a r t o n f a l v i f e l e k e z e t i t a n í t ó i á l l o m á s . Java­
dalma: 300 o. ó. frt. negyed évi részletekben előlegesen
fizetve, 3 öl kemény tűzifa, tisztességes lakás és k ert;
kötelessége a törvónyszabta tanításon kivűl az istenitiszte­
leten szolgálni, magát az egyházmegyébe bekebeleztetni és
a rikánbelőli özv. árv. gyám intézetnek tagja lenni. P á l y á ­
z a t i h a t á r n a p : junius 20-ika. Folyamodványok t. S z í­
n i J á n o s esperes afiához K.-Albis ( ü. p. Al.-Csernáton)
küldendők.
M e l e g e n a j á n l o m a t, afiaknak, mellékelt meg­
rendelési fölhívást az „Új magyar Athónás“ czimű mun­
kára.
Kolozsvárt, május 17, 1881.
A SZERKESZTŐ POSTÁJA.
T. vidéki levelezőinket tisztelettel fölkérjük, szíveskedjenek la­
punkat egyházmegyéik tavaszi közgyűléséről tudósítással tisztelni meg.
X I évfolyam. Kolozsvárit, 1881. Májas 29.
M e g j e le m llt
minden vasárnap.
flzertoszttfaégl s kiadói sz á llá s:
ERDÉLYI
PROTESTÁNS KÖZLÖM.
b.-farkasutcza 16. sz hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
t t
Kéziratok nem adatnak vissza, EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP.
^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ TU L A JD O N O S : S z á S Z
Tartalom: Igazgató tanácsi körlevél acomeraticum ügyé­
ben. Nagy Péter, ev. ref. püspök. Bodor Antal, titkár. — Héber
éposz. Szász Kár. lytól. — Esperesi jelentés. (A sz.szolnoki ev. ref.
egyházmegye folyó évi 3*áu kezdődőleg tartott tisztújító közgyűlése
elé terjesztette Nagy László h. esperes.) ^VégeJ — Vi dj é ki é l e t :
Sanyarú viszonyok. — Az áll. ig. tanács r. iiléséboi. r. t. —
Észrevételek „A magyarországi reformált egyház egyetemes tanügyi
bizottsága által IX és Vili. osztályú gymnasiumra készített tan­
terv“-re. T. I. — Tárcza: Gr.. Bethlen Miklós levele az erdélyi
ref. egyháztanácshoz. Közli: Koncz József. — Különfélék.
IGAZGATÓ TANÁCSI KÖRLEVÉL
a cameraticum ügyében.
Tudva van czimed előtt egybázkerületi közgyűlésünk
ama határozata, mely szerint igazgató-tanácsunk útasitva
lön, hogy az elvont kamarai javadalmak kiutalásáért a
m. kir. kincstár ellen rendes pert iuditson.
Ismeretesek amaz előzmények, melyek azerdélyi ref.
anya,szentegyházat jogának érvényesítése végett pör útjára
kónyszeritették.
Közel 200 esztendeig tartott fájdalmas sérelmünk,
melynek orvoslását kiában kereste anyaszentegyházunk;
nemtalált meghallgatásra semaz esdeklésnek méltányos­
ságot kérő hangja, sem a jogos panasznak erőteljesebb
szava.
Ama nemzeti és kultúrái czelok, melyek a „kama­
rai javadalmak“ dicső emlékezetű alapítóinak —nemzeti
fejedelmeinknek —szemei előtt lebegének, a hazánk sor­
sát másfél évszázadon á't vezető kormányférfiak czélzatai-
val nemvalának összhangzatban. Jogainkat kétsegbevon-
ták, javadalmainkat konfiskálták. És a hatalomegyoldalú,
önkényes intézkedéseinek nyomása alatt, több mint 160
év leforgása után oda jutottunk, hogy a jogenyésztő el­
évülési idő moha jogainkat már-már tfégkópen elfödi vala.
Ahazánk történelmében 1867-ik évvel megújított
új korszakkal egyházkerületünk kormányzó testületében is
új remény óledett az iránt, hogy méltányos panaszaink
meg fognak hallgattatni és elévülésnek indúlt jogaink él­
vezetébe ismét vissza fogunk helyeztetni. Indokolt kére­
lemmel fordultunk tehát az alkotmányos magyar minisz­
tériumhoz, elvont kamarai javadalmainknak folyóvá tétele
végett.
Halhatatlan jelesünk, br. Eötvös József, akkori val­
lás- és közoktatásfigyminisster, belátván ejavadalmaknagy
jelentőségű kulturmissioját, valamint azt is, hogy követe­
22. szám.
hirdetési dijaki
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
Előfizetési á r :
Egész évre 6 frt., félévre &
frt., évnegyedre 1 frt 50 kr
D O K lO lS O S ,
lésünk anyagi jogalapja iránt kétség alig foroghat fenn,
nemkésett a maga részéről mindent megtenni arra néz­
ve; hogy méltányos kívánalmaink kielégittessenek. Deegy­
felől az ő korai halála, másfelől az úgy megoldására jo­
gosított körökben támadott aggályok következtében, az
anyagi igazság helyett az alaki jogtörvények, sót egyene­
sen a fiskális érdekek szempontja lépett előtérbe, és mi
—ismételt kérelmezéseink és sürgetéseink után —végre
is pör útjára útasiltatánk.
Ily előzmények után egyházkerület! közgyűlésünk
1878 évi 105 sz. határozata alapján az e czélra válasz­
tott perintéző bizottság 1879 dec/.ember 26-án 47856 p.
sz. a. beadta a keresetlevelet a budapesti bir. törvényszék­
nél —és ezzel a pör kezdetét vette.
Ámbár igazgató tanácsunknak semmi kételye sem
vala követelésünk igazságára nézve, mindamellett meg­
gondolva egyfelől a pör útján való jogérvényesítés kése-
delmező voltát, másfelől a pör kimenetelének ki nemre­
kesztett kedvezőtlen esélyeit: készséggel fogadta és hagyta
jóvá a pörintéző bizottságnak mindazon lépéseit, melyek
a pör békés kiegyenlítésének útját továbbra is nyitva tar­
tották. És hogy ezzel anyaszentegyházunknak jó szolgála­
tot tón: a következmények igazolták. Ugyanis még mi­
előtt az első folyamodás! bíróság Ítéletet mondott volna,
tehát a lehető legnagyobb időnyeréssel, folyó évi február
20-án a kormány megbízottai és perügyelő bizottságunk
fölvették a béke-táivyalások fonalát. Minek folytán folyó
évi márczius 6-án létrejött és kölcsönösen aláratott az
előleges kiegyezési pontozatokat magában foglaló ama
jegyzőkönyv, mely hivatva lön 180 eves jogsérelmünk­
nek véget vetni.
Akincstári jogűgyek igazgatósága és egyházkerü­
letünk meghatalmazottjai által elfogadott eme kiegyezést
a minisztertanács kaladéttalanúl tárgyalás alá vevén, nem
késett azt elfogadni és legmagasabb jóváhagyás és szen­
tesítés végett dicsőségesen uralkodóUrunk és Királyunk
elébe ajánlattal fölterjeszteni. Alegmagasabb jóváhagyás
folyó évi ápril 24-ón megadatván, ugyanez évi május 4-
ón létrejött a pör bírósága előtt aformaszerűpöregyezség,
melynek értelmében az edd:g élvezett évi 3358 frt. 25
kr. helyett jövő 1882 január 1-én kezdve „kamarai ja­
vadalom“ czimén 14,000, azaz tizennégyezer forint évi
járandóság fogja egyházkerületünket illetni; egyetlen —
 170

de alkotmányszerü —kikötésképeu fentartatván a tör­ Először — a természet nézlet alapján — kozmogóniai s

vényhozó testületnek utólagos hozzájárulása az által, hogy mythologiai fogalmak jőnek létre, azokból egyes mondák
az 1882-ik évi államköltségvetés tárgyalása rendén az ál­ képződnek, melyekben a nép összes világnézlete, érzelmi
landósított szükségletek rovatába az 14,000 frt. egyezségi világa s történelmi (először még mondái) hagyományai ré­
összeget fölveendi, a minek bekövetkezése felől azonban, szenként rakódnak le, magokban ki kerekednek s lassanként
ismerve országos törvényhozó testületünk többségének ed­ egymáshoz sorakoznak. Azután összekötő kapcsok képződ­
dig nyilvánúlt s remélhetőleg jövőben sem változó haza­ nek, melyek az önálló mondákat mondakörökbe vonják ösz-
fias czélzatait, kétségünk annál kevésbbé lehet, mert a sze, s az egybekerekedő mondaköröket összefüggő vagy
pöregyezség mind felséges Uralkodónk szentesítő aláírásá­ e g y e g é s z nemzeti mondává összesítik. S mikor az auyag
val, mind pedig a kormány részéről már megtörtént elfo­ igy készen és együtt van, mikor azt aójdok és rkapszó-
gadással biztosítva van. dok, vagy akárhogy nevezzék a mondadalok e fentartóit s
Midőn a kamarai javadalmak sérelmes és bonyolúit továbbplántálóit, századokon keresztül hordozták, fejtették
kérdésének megoldását czimed örvendetes tudomására jut­ és alakították: akkor előáll a Vijáza vagy Valmiki, a Hó­
tatjuk, nemhallgathatja el igazgató tanácsunk a legmé­ méi* vagy Firdúzi, a ki azt utolsó, állandó formájába önti,
lyebb hódolattal párosúlt hálaérzelménekkifejezését dicső­ s a mondák magától termett (naiv) anyagát műalkotásban
ségesen uralkodó Királyunk atyai jósága iránt, valamint örökíti meg.
méltányló elismerésének és hálás köszönetének nyilvánítá­ Csak a hói e hosszú és természetes műfolyamatot
sát a hazánk ügyeit jelenleg vezető ama kormányférfiak semmi sem zavarja meg: állhat elő a valódi éposz s mehet
irányában, kiknek bazafisága, szabadelvüsége és nemzeti tökéletességre.
érzülete nyújtott módot arra, hogy közel 200 éves jogsé­
relmünk lehetségig orvosoltassék és ez által dicső emléke­ Föltehető, s a történelem is bizonyítja, hogy nem
zetű nemzeti fejedelmeink fenkölt lelkű alapítványai nagy minden népnél vannak egyaránt meg az óposz-alakulás e
részben ismét visszaadassanak közmivelődési és nemzeti föltételei, azok alakulási folyamát megzavarja és lehetet­
magasztos czéljaiknak. lenné teszi valami — többnyire történelmi — ok, s az
Neveiket áldjukmostan, és hálával fogja emlegetni eposz nem alakúi meg.**) Bár mondák nélkül egy nép sínes,
a késő nemzedék mindaddig, mig a magyar nemzeti és mondái nem mindeniknek kerekednek teljes mondakörökké,
általános embeii közmivelődési czéloknak szolgálatokat végre tökélyes óposzszá k i ; egyes tagokban maradnak s
teend a magyar protestáns egyház. ilyenekül vagy mesékben züllenek el, vagy átmennek a t ö r ­
Az erdélyi ev. ref. egyhker. áll. igazgató tanácsának ténelembe.
Kolozsvárt, 1881 május 16-án tartott üléséből. így maradtak egyes tagokban, mint a maga helyén
Nagy Péter , látni fogjuk, a szláv epika fejlődő, de kifejlődni nem tudó
ev. ref. püspök. részletei, nevezetesen a szerb (délszláv) hős mondában ; igy
Bodor Antal , nagyreszt a kelta-, breton-, frank mondában; igy a spanyol
titkár. Cid és egyéb románezokban. Mesékbe vesztek nagyrészt, a
mennyiben az Iliász és Odüsszejában, illetőleg az Eddában
A HÉBER ÉPOSZ*) s a Nibelungónekben földolgozást nem nyertek, a görög s
az északi germán és skandináv hit és közmondák egyes*
(I. V o lt - é a h é b e re k n e k é p o s z - k ö lt é s z e t ü k ? — II. A h é b e r ős t ö r ­ darabjai. A történelembe mentek át, hogy mást most ne
t é n e le m b ír á la t a . — III. A h é b e r ( b ib lia i) éposz v á z la t a és fó'bb
említsünk, a bún Etele-, a magyar Árpád- és vezér* s ki­
t a g ja i.)
rálymonda egyes részei, melyek krónikáinkban, prózai alak­
jSzász ‘Karolytói. ban fentartva, többé-kevósbbé hiteles fejezeteivé váltak tör­
I. ténelmünknek.
Volt-é a hébereknek éposz-költészetük ? Úgy látszik, hasonló történt a sémi eredetű héber
vagy zsidó nép mondáival is, melyek részint a nép tisz-
Arra, hogy valamely népnél tökéletesen kifejlett éposz
túltabb vallási nézlete, részint külbefolyások következtében
állhasson elő, sok körülmény összetalálkozása szükséges.
elhomályosult eredeti mythologiájából fejlődlek ki, de be-
Lassú, rendesen századokra terjedő lévén az éposz fejlődése, vegzett éposz-kepződosre nem vezettek. S itt majdnem dön­
szükséges, hogy megzavaratlanúl mehessen át a fejlődés
tő biztossággal rámutathatunk a történelmi okra is, mely
minden stádiumain, mig utolsó alakjában tökéletesen kike-
közbeléptével meggátolta a mondáknak költői mondakörök­
rekitve léphet a világ elé s maradhat fenn örök időkre.
be tömörülését s végre egységes óposzszá alakulását.
*) A j e le n t a n u lm á n y , m e ly n e k k ö z lé s é t e z e n n e l m e g k e z d jü k ,
Hogy egy eposz alkotóelemei, és pedig nem csekély gaz­
e g y fe je z e t s ze rz ő n e k „A v ilá g ir o d a lo m n a g y é p o s z a i“ c z im fí, k é t dagságban, megvoltak a héber nép hagyományai között:
k ö t e t r e t e r je d ő m ű v é b ő l, m e ly e t a z a k a d é m ia k ö n y v k ia d ó b iz o t t s á g a arra a biblia ó-testamentomi része cllenmondkatatlan bi­
f ö lh ív á s á r a a k ö n y v k ia d ó v á lla la t s z á m á r a ir , s m e ly n e k e ls ő k ö t e t e zonyságot szolgáltat csaknem minden lapján. Mert a miatt
m é g ez é v b e n , a m á s o d ik 1 8 8 2 -b e n fo g [m e g je le n n i. A z e ls ő k ö te t
az ókor nagy é p o s z a it t á r g y a lj a : e ls ő s o rb a n a h in d n h é p o s z á t,
részint a világeredet és a népek őstörlenelme, részint a
(a M a h a b a r a t á t és R a m a j á n á t ) , a z u t á n a p e r s a é p o s z t, a S á h - N á m é t zsidó nép származása, alakulásai, megoszlásai, részint hadi,
F ir d ú z it ó l, v é g re a h o m é ri é p o szo k a t. K e le t époszai r é s z le t e s tá r­ házi, egyéni s erkölcsi történelme gyanánt adatik elő, az
g y a lá s á h o z t o ld a lé k é i j á r u l a v a ló d i é p o s z i fe jlő d é s ig nem ju th a to tt legnagyobb részint annyira magán viseli a monda költői jel­
s m o n d á i és t ö r t é n e lm i e le m e k b ő l v e g y ü lt , de azokat k e llő le g el
nem k ü lö n z ő h é b e r é p o s z r ó l s z ó ló j e le n fe je z e t. A h o m é ri époszok-
legét, hogy okmányolt történelemnek egyáltalában nem, a
h o z p e d ig t o ld a lé k é i a H o w ó r u t ó d a ir ó l, a c y c lic u s o k r ó l és V ir g il­ bibliai kritika mai állásában pedig még kevésbbé fogadható
r ő l s z ó ló fe je z e t j á r ú l. A m á s o d ik k ö t e t k é t r é s z r e o s z l ik ; e lő s z ö r eh De a szájhagyományból, részint az elsőbb királyok ko­
a k ö z é p k o r n a iv e p ik á i t á r g y a lt a t n a k , m e ly e k közűi t e lje s e n k i d o l ­ rában, részint a babiloni s asszír fogság alatt, írásba fog­
g o z o t t é p o s z c s a k a N ib e lu n g é n e k , a t ö b b ie k m é g e g é s z e n ki nem
f e jle t t e p ik á k s m o n d a - és r o m á n c z k ö r ö k b e n m a ra d ta k ; a zu tá n az
laltatván, a fogság után a zsidó népnek természetében fek-
ú j k o r n a g y m ű é p o s z a i, a D a n t e D i v i n a k o m é d iá j á t ó l a M ilto n e l­
v e s z e tt p a r a d ic s o m á ig ; t o ld a lé k u l a m agyar é p o s z k ö lt é s z e t e : Z r í­ **) MüllerMiksa az egyetemes irodalomban összesen csak ö t
n y i, V ö r ö s m a r t y , A r a n y m ű v é ib e ii. í m e a m u n k a te rv e . A j e le n f e ­ ily tökéletességre ment époszt ismer el: a hindu Maha-Bharatát,
j e z e t e t , m e ly t á r g y á n á l fo g v a is é r d e k e lh e t i l a p u n k o lv a s ó it , a s z e r ­ a persa Sáh-Námét, a Homér Iliászát, a germán Nibelungokat és a
z ő s z ív e s s é g é b ő l k ö z ö lj ü k . S ze rk . finn Kalevalát.
1

az egy-isten-hit, az igazság kétségbevonhatatlan erejé

hat, s a mi később, más mithologiából hozzájárul: az
gyalok és démonok hite, erkölcsi jelentősége mellett
valószínűséggel van fölruházva, hogy még a fölvilágos
bölcsészet sem idegenkedik elfogadásától vagy legalább
hetősége megengedésétől.
( F o ly t a t á s a k ö v e tk e z ik .,)

ESPERESI JELENTÉS.
(A s z .- s z o ln o k i ev. re f. e g y h á z m e g y e f o ly ó é v i á p v il 3-áQ kezdő<
lé g t a r t o t t t is z t ú j ít ó k ö z g y ű lé s i e lé t e r je s z t e t t e Nagy L á s z ló

e s p e ie s .)

( V é g e .;

Érzem, hogy tán már is túlságosan visszaéltem

e. m. közgyűlés türelmével, éppen azért áttérek a szám
ékesszóló csoportosításához, hogy mutassam fe l: A) H
nyan vagyunk? B) A jövő nemzedék szellemi élete biztos
tására mennyire vesszük igénybe a nópnevelést ? C ) Menn
vagyon felett rendelkezünk?
rettyémente
Kraszna-Be-

Belső fél
Összesen

Érmellék

pr
Oi tó
III.

aq
II.

I.

O:
PT w

bO 05 05
co t- L 00 05 S\
05 o CO k-J
P5 tó
05
tf*- o y -L 05
<»
PT
<
x>
22824

10235

05
6243

05 PT

05
03
w
IS)
 172

ig a
4, a
tá­
ljuk

íme az erdélyi ev. ref. egyházkerület 1/ A-tod4nak ö

szes vagyoni értéke. E szerint csak minden 20 embe
esik egy hold birtok és minden prot. lólekre 1 frt, s
kr. közvagyon. Némely magyarországi rém. kath. püspök]
s o k s z o r o s a n t öbb évi j ö v e d e l m e van, mint a
egész egyházmegyénk a l a p v a g y o n a , pedig bizony a
gyón a függetlenség egyik biztosítéka. Ám ezért ón ]
aggódnám, ha a protestáns éld buzgóságot a maga üde <
jében tudhatnám. De ne tagadjuk, mai napság ez igen
kívánni valót hagy fenn.
közűi Igaz ugyan, n. t. e. m. közgyűlés, hogy ha az
IÖZŰ1 nem őrzi a házat, liiában vigyáznak az őrizők; de ép
i ól­ olyan igaz az is, hogy az úr a maga őrzését általunk (
ágát, közli. Azért nyíltan kimondom, hogy ha meg akarunk á
íetők ni a hanyatlás útján és ez által lassanként minden irány
iraló- rátérni a fokozatos fejlés ösvényére: az egyházak szám
gondnokaiban nagyobb buzgóság, az egyházak papjaiban,!
szo-
első domesticus curatorokban, pontosabb és lelkiismeretej
íeve-
ellenőrzés, azé. m. elöljáróságábanpedig szigorúbb felüj
aere-
let gyakorlása követelendő megl
*vos-
agye-
Mielőtt bezárnám már is talán kelleténél hosszal
nyúlt jelentésemet, nem zárkózhatom el drága magyar haza
 173
minden irányban átható ama mozgalomtól) mely az ország
törvényhozó testületének még ez óv folyamán történendő
megújítása érdekében megindult. Tisztelem mindenkinek meg­
győződését s elvárom t. pap- és tanitótársaimtól, hogy kép­
zettségük és minden befolyástól független állásuk alapján
mindenik saját lelke legszentebb meggyőződésének sugalla­
tát követendi. Mert mindnyájan e drága magyar haza pol­
gáraivá születtünk és csak életpályánk választása útján let­
tünk pappá, illetőleg tanitóvá.
Azonban legyen szabad mégis arra kérnem t. pap- és
tanitótársaim at: ne vessék bele magukat a politikai küz­
delmek hullámárjába! A polgártársak között a különböző
érdek stb. által föl korbácsolt pártszenvedélyek hullámai igen
könnyen el szoktak simulni, ámde igen gyakran a válasz­
tás előtt elkeseredett pártharczban állott ellenfelek a p a p
és t a n i t ó f e j e f e l e t t n y u j t a n a k e g y m á s n a k b é k e -
j o b b o t , de a lezajlott küzdelem keserű utóizét a pap és
tanító érzi meg. Szabadok vagyunk követni befolyásé latlan
meggyőződésünket, szabadon engedjünk haladni saját meg­
győződése útján mindenkit, s együtt kiáltsuk:
»Neked virulnod kell oh hon,
Áldás, béke lengjen határidőn!!“
Nagy László.
VIDÉKI ÉLET.
(Samjaní viszonyok,)
Közelebbről a Sajó völgyében utazván, egy a széki egy­
házmegyéhez tartozó egyházról sok, kellemetlen dol­
got hallottam, melyek a „canonica visitatio44 mostani alak­
jában való tehetetlenségét, elégtelenséget és igy czélszerüt-
lenségót is világosan bizonyítják.
A hallottak utáa kíváncsiságom (nem mindig emberi
gyarlóság) ösztönzött arra, hogy a dolgoknak körülményesebben
utána járjak, s fájdalommal értesültem, hogy a hallottak
szóról-szóra igazak.
Van azon egyházközségnek adóslevelekben közel
1000 frt.-nyi tőkéje. De ezen adóslevelek nagyrészt még
elfogadható kezesek által sincsenek biztosítva, sőt azt is
állítják, hogy oly pótievél is van, melynek állítólagos kiál­
lítója — az adós — mit sem tud arról, hogy ő az egy­
háztól valaha valamit kapott volna, s igy azt sem tudja, hogy
ki adkatoH a gondnoknak az ő nevében adóslevelet. A több
száz frt.-nyi kamatra kiadott tőke mellett az egyházköz­
ség azon abnormis helyzetben van, hogy évi 10 írt* állami
adóját képtelen fizetni, s a múlt évről 9 frt. és ogy nehány
krajczár hátrálékban van. A magtár és egyházi vagyon ke­
zelése nincs kellőleg separálva. Az egyház épületei roszak,
s a harangláb agyonütéssel fenyegeti a vakmerő harango-
zót és csak azért nem dől el a galambfiak után áhitozó
gyermekek alatt, mert már két év óta a galambok is meg­
unták a s 7ellős fedél alatt esővel és hóval daczolni s csen­
desebb tanyára költöztek. Pedig mint az illető lelkész is
beismeri, ezen harangláb kijavítására és újból fedésére ez­
előtt 2 vagy 3 évvel a gondnok tisztességes összeget szá­
molt el számadásilag a szent visitationak. Az egyház iro ­
mányai, számadásai, kötlevelei stb. hollétét maga a pap
sem tudja, mert az egyház 2 kulcsú ládájának, mely üresen &
papnál áll, talán más rendeltetése van. így igen ter­
mészetesen a pap azt sem tudja, hogy ki, mennyivel és
miért tartozik az egyháznak. Ily rendetlenség következtében
megtörtént, hogy az egyház adósait más szemesebb hite­
lező exequálta, s az egyház érzékeny veszteségeket szenve­
dett, sőt most is hasonló károsodásra van kilátása.
Kevéssel több lelkiismerettel és a tanúsitottnál kisebb
indolentiával a gondnok és lelkész urak részéről, mindezek
másképpen történtek volna.
Hát a szent visitatio mit tett eddig? hogyan enged­
te meg, hogy a helyzet éveken át ily tűrhetetlenné fejlőd­
jék ? S ha ezt el tudta nézni s egyes előíordúlt eseteknél
el is hanyagolta megtenni a kellő intézkedéseket, szabad-é
kérdenem, hogy mire való áz a szent visitatio, mely oly
csendes lelki nyugalommal szedi be a visitatio és a n. t.
esperes úrdiurnum át? avagy ők nem pirulnak-é nem telje­
sített kötelességükért a szegény egyházat megadóztatván, az
egyházak öntudatos kárositóivá törpülni s nem gondolják-é
meg, hogy papok létére párhuzamba állíthatók a Krisztus
palástján osztozó poroszlókkal.
A j á n l o m ez e s e t e t a m é l t ó s á g o s á l l a n d ó
ig. t a n á c s f i g y e l m é b e , melynek tagjai a nt> szer­
kesztő űrtől megtudhatják az egyházközség nevét.
Mezőségi.
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
Kolozsvárt, 1881 máj. 22.
Jelen voltak: főtiszt. Nagy Péter püspök, mint elnök;
br. Bánffy Albert, dr. Kolozsvári Sándor, dr. Jenei Viktor,
dr. Szász Béla, Parádi Kálmán igazgatőtanácsosok, Bodor
Antal titkár, Deák József pénztárnok és Szabó Ádám
számvevő.
Az időközben elnökileg ellátott ügyek (26) bejelentet­
tek és helybenhagyattak.
A titkár előterjesztésére mindenik egyházmegye espe­
rese útasittatott, hogy az egyházközségek telekjegyzőköuy-
vi iveit vegyék be, hasonlitsák össze az egyházmegyei
conscriptiőval, terhelő följegyzések esetében haladéktalanéi
intézkedjenek.
Az egyetemes énekűgyi bizottságba a főtiszt, püspök
úr mellé, az ő ajánlatára, nt. Szász Domokos és dr. Kovács
Ödön neveztettek ki.
A kultusminiszter a kórodi egyházközségre méltatla­
néi kirótt tanitói nyugdíj intézeti járulékok tárgyában s ille­
tőleg a már befizetett 70 frt. 50 krnyi járulékok viszaté*
ritésére vonatkozólag értesítvén az igazgatótanácsot, hatá­
rozatba ment, hogy valamennyi egyházközség útasittassék, hogy
valamennyi iskolát, a melyektől az illetéket kérik, vegye
jegyzékbe, mindenütt kimutatván, hogy melyik iskola után
nem kell, mert nem lehet, illetéket fizetni.
A bölöni egyházközség fölterjesztett jelentésére tudo­
máséi vette az ig. tanács a „Go g ó* nevű erdőből kijelölt mint­
 174
egy 1300 drb. szálfának 5001 frton történt eladását és a
szerződvényt helybenhagyta, megrendelvén, hogy az illető
összeg takarékpénztári könyvecskéje esperes afia kezére adas­
sák ; megengedi az egyházközségnek, hogy az 1880. évi
egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyv 35 pontja alatt fog­
lalt föltételek mellett 8°/0 kamatra kölcsönt adhasson, de a
kölcsön csak az egyházmegyei tanács határozata folytán ad­
ható ki.
Mintán a fogarasi egyházközségnek a tagositási mun­
kálatok nagyon előrehaladott volta miatt nem lehet kilátása
arra, hogy a közelebbről tartandó baromvásárok alkalmával
valamely közhelyet vehessen használatba, alkalmas barom-
vásártérről pedig köteles gondoskodni: ig. tanács megenged­
te nevezett egyházközségünknek, hogy a fogarasi m. kir.
álladalmi ménesbirtok jószágigazgatóságától a nevezett czél-
ra átengedett és alkalmasnak bizonyult fekvőnek csere vagy
vásár útján megszerzése végett a in. kir, kormány közegé­
vel — ig. tanácsi jóváhagyás fentartásával, — szevződ-
vényt köthessen.
A szancsali egyházközség részére a legelő elkülönítés
alkalmával kihasított 6 hold 372 Q öl területű tövises
legelőjének eladását, részben elcserólését s a vételári ösz-
szegen fekvő vásárlását tárgyazó három rendbeli szerződ-
vényt az ig. tanács helybenhagyta, fölbiván esperes afiát a
bekebelezés végett szükséges intézkedések megtételére
Solymosi István udvarhelyi esperes afia vóleményes
jelentésére helyhenhagyatott az egyhámegyei közgyűlésnek
K á d á r D o m o k o s kérésére 40 sz. alatt kelt határozata,
mely szerint az új vagy változott állomások hátralékban
lévő féldija az egyházközségek tiz évre megállapított álta­
lános jövedelmeik aránya szerint veendő és a kamatok is
három évre visszafelé számítandók.
Szakács István esperes fölterjesztésére a győrfalvi
néptanító csekély fizetésének pótlásául 50 frt. államsegélyi
összeg előlcgeztetett az 1881 évi államsegélyből.
A sz.-udvarhelyi egyházmegye tanácsa pártoló ajánla­
tával fölterjesztett, a szentlászlói anya- és a miklósfalvi
leány-egyházközség között létrejött egyezség, mely szerint
a miklósfalvi egyház továbbra is filiája marad a szt.-lászlói
egyháznak, az egyházkerületi közgyűlés jóváhagyása fentar-
tásával helyhenhagyatott.
A s.-szent-györgyi Mikó-collegium elöljáróságának föl-
terjezztésére R ó v a y L a j o s , azon collegium pótgondnoka
az egyházkerületi közgyűlés jóváhagyása fentartásával f, évi
egyházkerületi közgyűlésre meghivatik, ajánlatba hozatván a
collegium újabb szervezésének befejezéséig gondnoki minő­
ségben az egyházkerületi közgyűlés tagjai közé való fölvétele.
A tanügyi előadó bemutatja a maros-tordamegyei köz-
igazgatási bizottság statistikai táblázatát, melyet ama
bizottság politikai úton a görgény-szent-imrei ref. lel­
készhez küldött (12 kr.-érb) népiskolai adatokkal ki­
töltés végett. E táblázat esperesi úton az egyházmegyei ta­
nács elébe került, ez pedig az ig. tanácshoz terjesztette,
kérdvén, hogy miután a mi mintáink szerint beküldött jelen­
tésekből ezen rovatos táblázatban kivánt adatok föltalálha­
tók : kötelesek-é az egyházi hatóságok ezen táblázatokat el­
fogadni és betölteni, tetszés szerint emelkedő dijt fizetni,
a nélkül, hogy erre az igazgató tanács rendelete szükséges
lenne. Fölirat intéztetik a kultusminiszter úrhoz, melyben
fölfejtetik, hogy a felekezeti hatóság részéről betöltés vé­
gett kiküldött statistikai ivek tartalomra nézve megegyez­
nek az állam által kibocsátott ivekkel, s annálfogva a meny­
nyiben felekezeti hatóságunk is bizonyos dijt szed azokért,
kettős kiadás terheli egyházközségeinket; de másfelől a fe­
lekezet részéről beszolgáltatott rovatos kimutatások egészen
fölöslegessé teszik az új táblázatokat. Ha az illető közigaz­
gatási bizottság az általa czélba vett egyöntetűség elérése
végett szükségesnek látta új táblázatok nyomtatását és ki­
küldését, küldje ki azokat ingyen és ospérési úton az ille­
tő egyházközségi iskolaszékek lelkész-elnökeihez, kik népis­
kolai rendszabályaink értelmében útasitva vannak minda­
zon adatok készséges kiszolgatására, a melyek az országos
népoktatási törvény alapján népiskolai rendszabályainkban
szabatosan meghatározva vannak. De nem kívánhatnak az
állami községek ref. lelkészeinktől olyasmit, mi az egyhá­
zi iskolaszék körén kjvül esik, t. i. a büntetés kiszabásáról
való tudósítást. Fölfejtetik, hogy a nyomtatásban megjelent
„Tanterv, Utasítás és Kendszabályok" czimű törvényünket a
kultusminiszter úr 1878 évi 22,918 sz. alatt elismerőleg
vette tudomásúl, megjegyezvén, hogy annak életbeléptetése
és keresztülvitele ref. egyházkerületünk iskoláiban kétségen
kivűi örvendetes eredményeket fog előidézni. E törvényün­
ket megküldöttük az egyházkerületünk területén fennálló ösz-
szes megyei közigagatási bizottsági elnökségekhez és tan-
felügyelőségekhez, remélvén, hogy szem előtt tartandják
népiskoláinkkal szemben követendő eljárásaikban, a mi fájda­
lom nem tö rtén t; annálfogva fölkéretik a kultusminiszter
úr, hogy a statisztikai adatok gyűjtésében, beszolgáltatá­
sában szerezzen érvényt a tanfelügyelőségek előtt is az or­
szágos törvény értelmében megalkotott és az államkormány
előtt ismeretes rendszabályainknak, útasitván az illető tan -
felügyelőségeket a népoktatási országos törvényen sarkalló
felekezeti szabványaink kellő respeetalására és szem előtt
tartására. Mindezekről az illető lelkész afia osporesi úton
értesíthetik és egyszersmind útasittatik — addig is, mig
ezen tárgyú föliratnak foganatja lenne — a Rendszabályok.
44 §-nak pontos teljesítésére.
r. t.
ÉSZREVÉTELEK
„A magyarországi reformált egyház egyetemes tanügyi
bizottsága által IX és VIII osztályú gymnasiumra
kószitett tanteiV'-re.
Érdekkel olvastam végig e tervezetet. Jól esett lát­
nom, hogy a tanítás súlypontját a magyar nyelvre helyezi,
s czólúl azt tűzi ki, hogy „gymn. oktatásunk kiválóan nem­
zeti alapokon nyugodjék s nemzeti szellemtől legyen áthat­
va. A gymn. pályát végzett ifjú érezze és tudja, hogy ő a
magyar nemzet testének élő tagja, a tudományszeretet mel­
lett vigye leikébe a hazaszeretet szövetnekót s legyen érzü­
letében úgy, mint gondolkozásában magyar.“
Előre bocsátom, hogy nem vagyok a IX. osztályú
gymn, pártolója, ámbár észrevételeim tételére nem az ösz­
tönöz, de lehet, hogy erről is szólok később. A közfigyel­
met csak a történelem beosztására kívánom fölhívni, mert
felfogásom szerint a tervezők nőm követték helyes kiindu­
lási pontjukat, midőn a magyar történelemuek mind a IX-es;.
mind YIII-as felosztású gymn.-bán csak 3— 3 órát adtak.
Ez nem elég. A hiányt nem pótolják a magyar nyelvtani
órák magyar történelmi tárgyú olvasmányai, mert ezek csak
olvasmányok maradnak, kikapott részletek az egészből, s ösz-
szefüggő magyar történelmi képet nem alkothat magának
az ifjú, csak a VIII és IX-ilc osztályban. Az olvastatásnal
csak a megértést veszi és veheti számba a tanító, de a
megtanulást nem. Megértés és nyelvtani bonczolás az egész.
A tervezők helyes kiindulási pontjának az felelne meg leg­
inkább, ha a rendszeres történelmi oktatást a magyar tör­
ténelemmel kezdenék meg. Ezt óhajtanám én is. Megmon­
dom miért. Azért, mert nemzetünk történelme sokkal kö­
 175
zelebb áll szivünkhöz, mint a világtörténelem; könnyebben
és szívesebben tanuljuk; kitűnő átmeneti eszközül szolgála
nehezebb világtörténelem tanulására. Ezért kívánnám föl­
vétetni a magyar történelmet 3 órával a IV osztályba. De
van nekem ennél még fontosabb okom is. Ugyanis azt ál­
lítom, arról vagyok erősen meggyőződve, hogy történelem­
tanításunkban a magyar történelmet kell törzsfának tekin­
tenünk, ebből kell kinövelnünk a világtörténelmet, mint
ágakat, s ezen ágak útján kell a törzsbe visszavezetnünk a
világtörténelem éltető nedvét, igazságait. A történelem ta-
nulásában fontos szerepet játszik az emlékezőtehetség, s én
azt hiszem, hogy ennek igen jó szolgálatot teszünk, midőn
a magyar történelem előlegezése által támaszpontot nyúj­
tunk a világtört. tanulására. A közép- és újkor tanítása
közben csak ezen előlegezés alapján olvaszthatjuk be nem­
zeti történelmünket az egyetemesbe. Csak ily módon fog­
hatja fel nemzetünk álláspontját a többiek között az ifjú.
De kívánja ezen IV-ilc osztálybeli tanítást a magyar nyelv
is, mert akár költészetről, akár szónoklatról, akár irodalom-
történetről akarunk szólani, mindig számba kell vennünk a
nemzet politikai állapotát, s mivel az ifjú ezt érti meg
könnyebben, ezt kell előbb tanítanunk, erre kell alapíta­
nunk magyar nyelvi oktatásunkat az V-ik osztályon kezdve.
A IV-ik oszt.-beli órák mellett megtartanám a V ill­
ák, illetőleg a IXdkbelieket is. Ezen a fokon, igen termé­
GR. BETHLEN MIKLÓS LEVELE.
az erdélyi ref. egyháztanácshoz.
Bécs 1 7 1 2 f e b r . 2 4 .* ;
Erdélyi szent keresztyén Keformatum Consistorium,
Nekem kedves, bizodalmas uraim, És mind testi, mind a
krisztusban lelki igen kedves Atyámfiái. Az Istentől lelki
testi békességet kivánok kegyelmeteknek, etc.
Szomorúan értettem kegyelmetek között lévő némely
vélekedéseket az enyedi Kollégium pénze Sáfárlásáról, És
nevezetesen, hogy abból inkább kellene ma segíteni a Mi-
nisteriumot, mint sem a Collegiumot, mivelhogy a fiskáli-
tásból azelőtt járt beneficiumok elvétettek a Ministeriumtól.
Tartozom azért Kegyelmeteket conscientiosa informatiómmal
ebben az Kegyelmeteknek magának igen káros vélekedésben
világosítani és az káros tévelygéstől reducalni tehetsegem
szeróut, És egyszersmind Isten és az ő Háza előtt jöven­
dőre is lelkemet megmenteni, Hogy mondhassam Act. 20,
26 az én erőtlenségemhez képest. Azért:
1. Az mely frtot 33240 a négy szász városra adtam
én, az ezekből a summákból áll:
T i z e r e r f o r i n t a debreczeni taxából és a Colle-
gium jószága jövedelméből usque ad annum 1685 Szabó
Keresztéitől az mü hírünkkel Curatorokul sugorgatott pénz:
Debreczen ab anno 1685 egy pénzt sem adott.
T i z e n h á r o m e z e r k é t s z á z n e g y v e n frfc a
radnóti (in anno 1686 úgy tetszik) lett collectaból, mely­
nek ón voltam perceptora akkor és régen számot is ad­
tam róla.
Eliez a két summához, ha idegenek között volna is
a dolog, a Ministeriumnak semmi közi sincs, ha perlenek
is felette.
Az t í z e z e r f o r i n t j a a Gilényi testamentomábél
*) E kiválóan érdekes levélve fölhívjuk olvasóink figyelmét.
Szerk.
szetesen, már magasabb szempontból, a világtörténelemre
folytonosan refectálva adnám ele a magyar történelmet, és
különösen az alkotmányfej lésre kelyeznók fősúlyt. Végül je­
lenkori alkotmányunkat ismertetném meg minden commen-
tar nélkül. Ily módon válnék a magyar történelem a nem­
zeti oktatás koronájává, az ifjú vérévé és testévé.
A mi a kivitelt illeti, vagy elvennénk valamelyik
tárgytól egy órát s 3 újat toldanánk a mostanihoz, vagy
ha egyik tárgytól sem lehetne órát elvenni, megelégednénk
2 érával is a IV-ik osztályban. Mindkét esetben 31-re
menne az érák összes száma, s ez talán még sem volna
rendkívüli megerőltetés a tanulókra nézve.
A tervezet azon pontja, mely a latin nyelv tanítását
a II. osztályban kívánja, valószínűleg közhetyeslesre talál;
már a világtörténelem felosztása a IX oszt. gymnasiumban
aligha megnyeri a köztetszést. Én e felosztásban kettőt
nem helyeslek. Egyik a 4 esztendőre való einyujiás, a m á­
sik pedig az, hogy a tervezők egy színvonalra helyezték az
ókori keleti népek történelmét az eseményekben kibeszól-
hetetlcnűl gazdagabb újkorral. Ugyanis mindkettőnek egy-
egy évre 3— 3 órát szántak, Ezt az arányt, azt hiszem,
senki sem fogja helyeselni.
T. 1.
áll, az mely haszontalanul sétála Amsterdamba; kik költöt­
ték el az mi parányi haszna volt, legjobban tudja, ha m ég
él, Veszprémi István püspök uram és a fia és Kolozsvári
Is tv á r uram, melyet száma nélkül proponáltunk a Consis-
toriumban, de haszna nem volt. De ez in parenthesi ma­
radjon. Quod ad matériám controversam, megyek elébb.
2. Ennek a ^ (10,000) írtnak feléig praetea dalhat­
na a Ministerium etiam vigoro contractus et testam enti
Giianyiani. A contractusba Teleki Nihály, Macskási Boldi
zsár és ón voltunk regiusok inter Giíanyianam etToffaeum-
és igy abban az 33240 írtban a Ministeriumnak etiam de;
vigore juris csak flór ^ (5000) van. De
3. Az végeztetett vala proptór confusionos vitandas,
hogy a mely három Kővárvidóki falu Gilányiról maradt az
Ecclesiára, noha fele az Collegiumó volt volna, de az Coi-
legiumnak onnét semmi egyéb ne járjon, hanem csak a nyá­
ri dolgos. Egyéb minden jövedelem, mely is szép egy né­
hány száz forintra ment esztendőnként, menjen Püspök uram
kezébe a szegényebb praedicatorok vagy Ecclesiák segítsé­
gére. És az igy is practizálfcatott. Ezt a Collegium tisztar­
á j a nem percipialta. E contra püspök uram is a szászok­
nál lévő interest nem attingálta, sem másutt lévő adós­
ságát a Collegiumnak, úgymint Toroczkai és Nemes János
uramóknál. Ez utolsó penig frfc 1000 a Consistoriumtól az
Údvarhelyi Scholához rendeltetett, melyről Bethlen János uram
szólhat. A Kőhalomnál lévő pénz nem ezekhez való, az
atyára lógatuma az udvarhelyi Scholához.
3. Van a Ministerium számára kiadott péuz flór
2000 Szász-Sebesnél. Éhez a Collegiumnak .semmi közi,
püspök uram percipialja. És ez a pénzről való genuina per
me fide mediante data informaţie.
5. Nagy errornak tapasztaltam eleitől fogva azt a
veszekedést: Ecclesia pénze, jószága vagy Collegiumó ? Mert
hiszem az Apostol szava szerént 1 Kor. 3. 21. et sequ
minden az Ecclesiáé. A világ sem volna, ha Ecclesia nem.
 176

Tolna, De a római vallás tartja azt, nem a reformata* KÜLÖNFÉLÉK.

hogy az Ecclesiáó— azaz a papé, a derűsé, vagy szóljunk
K o l o z s v á r , 1 8 8 ) , m á j. 2 8 -á n .
a mii vallásunk stylusával: a Ministeriumé vagy egyházi
rendé; nem a papoknak iratik ott: omnia vestra sunt. A — Fölhívás. Az egyházkerületi közgyűlésnek azon
Ministeiium és a Collegium vagy Scliola az Ecdosia két tisztelt tagjai, kik a közgyűlés első három napjain elszál­
keze, mindenik az Ecclesia szolgája; egyik a templom­ lásolásra igényt tarthatnak, szíveskedjenek junius hó 8-ig
ban pro adultis, másik a Scholában pro juventute. Docto-
a rendező bizottságot e felől értesíteni. Az értesítések a
res sünt a Deo dati. Eph. 4. 11. Tartani kell ezt minde-
nilcet az Ecdesiának, mert még a nyomtatót is táplálni kell, „Prot, Közlöny“ szerkesztőségéhez czimzendŐk, Kolozsvárt,
mennyivel inkább ezeket. 1 Kor. 8. 7 et sequ. Tartani 1881 máj. 28. A rendező bizottság.
kell bizony, de nem injuriával. Vide Ita 61. 8. Egyik lá- — Gondnok kijelölés. Kolozsvári ref. fŐtanodánk
bod törd el, mikor mind a kettő fáj, s kösd be a másikot elöljárósága a tanodánál huzamos idő óta ürességben lévő
a velejével. Azt is meg kell gondolni egyik algondnoki állomásra Veres Ákos, kir. törvényszéki
1. Szorosan szólván, melyik szükségesebb és melyik­ bírót, Szász Béla és dr. Kolozsvári Sándor egyetemi taná­
nek a fogyatkozása károsabb; mert aMinisteriumnakugyan­ rokat kandidálta.
csak vannak arra köteles privatus táplálói, de a Coliegium- — Közgyűlési' szónok. A főt. püspök űr a kei illeti
nak nincs. Noha nemde nem a Schola-e a Ministerium szü­
lő s nevelő anyja? Deákból leszen a pap. Sőt a Schola közgyűlés megnyitása napjára ünnepi szónokul Keresztos
szüli a Királyokat, Fejedelmeket, birákat, polgárokat etc. József, n.-enyedi theol. tanár urat nevezte ki.
Miért yan annyi bolond, lator János ? Azért, mert a Scho- — A m agyar prot. egyetem ugye a Dunamellékén.
lából kevés jó Jancsi megyen ki. Hányadik ember az, a ki A dunamelléki ref. egyházkerület a tiszántúli egyházkerület
csak a templomban tanulja meg ügyibe az Istent? bizo-
fölhívására azon határozatot hozta, hogy teljesen méltányol­
nyitja a község ostobasága, barom élete, melynek oka a
magyar Scholák nem léte. ja ugyan e szervezési mozgalmat, de ma még nem látja
ez ügyet annyira érettnek, hogy szükségesnek tartaná a
2. Minden falu, város tartozik disznópásztort tartani;
más város, falu vagy ország s Fejedelem nem tartozik, hogy maga részéről bizottsági tagokat küldeni ki.
tartson neki. Nem tartozik-ó hát ezerszer is inkább prae- — Zsinati képviselők választása. Révész Bálint
dicatort tartani, ha a Mennyországot hiszi ? De ez tette superintendens a tiszántúli ref. egyházkerületben a tanin­
jéggé az erdélyi református embereket, hogy mind a Feje­ tézetek tanárait fölszólította, hogy két rendes és két pót­
dének tartottak papot nekik. Az oláhoknál alábbvalók; Yan
képviselőre szavazataikat jövő junius hó 3 6-ig küldjék be.
Erdélyben úgy hiszem ezer oláh pap, mennyi unitárius prae-
dicator, mennyi pápista páter? Mind tartottak ezek papot — K eoskem óten nehány nap óta két angol hittérí­
a magokéból — csak a református nem tud s nem akar. tő időz és zsidókat akar megnyerni a protestáns hitnek.
Szánnjon meg az Is te n ! A „Talmud“-ból is bőven idéznek, de nem bizonyos, hogy
Helytelen argumentumnak látszik ezért ón nekem a fáradságnak lesz-é eredménye ?
az, hogy mivel Apor István, Szász János elvonák — Bedőházi János a vegy-természettani szakcso­
a beneficiumokat, már a Collegiumóból -tartassák a portra képesített tanár, ki ez idő szerint néhai Mentovich
Ministerium az olyan beneficiumoldól privált helyeken. Ki
Ferencz helyét ideiglenes tanári minőségben tölti he, f. é.
győzné az egész országban? Hiszen Enyed, Marosvásárhe­
lyen, Kolozsváron kívül minden városokban a Fejedelmek május 20— 23 napjain a kolozsvári tudomány-ogyetemen a
tartották. Nem mondom az olyan nyomom Ecclesiák, mint m e n n y i s é g t a n b ó l is dicséretes eredmény nyel állotta
káli, selyei, fejéregyházi, szóváti, medgyesi etc,, hogy vala­ ki a tanári vizsgálatot.
mit nem kellene adni a püspök ur kezébe rendelt, odaföl — Z sinati ügy. A dunamelléki ref. egyházkerület
említett fundusból. Másként bizony szükségesebb volna az
közgyűlése a zsinati képviselők választása ügyében hosszas
enyedi romlés-épitós és a Fehérvári Collegium manutenealasa,
melyhez azelőtt is fordítottunk néha azután, hogy a Patro- vita után szavazással döntött, ezen határozatot hozván*
nusok, kik testekben, kik élve lelkekben úgy meghalának, hogy a zsinatra képviselőket az egyházmegyék, nem pedig
hogy mindonét elvonák. Ma van bizony az az üdő, hog> az egyházközségek válaszszanak (mindenik egyházmegye
jól megolvassák a reform. Patronusok és Ecclesiák a mit egy-egy rendes és egy-egy pótkópviselőt.)
az Apostol ir 1 Kor. 8. 7. És 2. Cor. 8 et 9. És aprae- — A budapesti unitárius leányegyház anyaegyházzá
dicatorok Phil 4. 11— 12 Hebr (Zsidók) 11. 25—26.
alakítása ügyében Ferencz József püspök elnöklete alatt
Én ezt igaz szeretettel és jé lelkiismerettel írván
gyűlés tartatott, melyen részt vettek Jakab Elek, az egy­
kegyelmeteknek, kívánom az Isten szent lelkét kegyelme­
teknek. Becs 24 február 1712. ház gondnoka, Székely, Buzogány stb. Az anyaegyház ren­
des lelkészéről az unitáriusok amerikai és angliai hitroko­
Kegyelmetekért imádkozó szolgatársa, szolgája és vén
atyj afia nai gondoskodnak, egyéb szükségleteit pedig a hazai unit.
az urban G. Bethlen Miklós mpr. egyház fedezi. Templomuk építésére már eddig is jelenté­
( ...) keny összeget Írtak alá.
Kegyelmetekért a Krisztus rabja.
— Hibaigazítás. Lapunk múlt számában Bitai Má­
Eredetije a gróf Teleki család levéltárában M.-Vásár-
helyit. tyás m -bodoni ref. lelkész nemeskeblű segélyezői kCzűl té­
vedésből kimaradt a gr. Vas Albert és gr. Vas Albertné
Közli: Koncz József. neve, kik egyenként 5— 5 frt. segélyt voltak kegyesek ado­
mányozni; végül Miksa Elek nem 1, hanem 14 frt. ado­
mánynyal járúlt a segélyösszeghez.
Nyomatott Ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
 XI évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Jnnius 5. 28. szám.
M egjelenik hirdetési dijak:
minden vasárnap.

Szdrfeeeztfaégi s kiadói oeáll&B:

ERDÉLYI K é t s z e r h a s á b o z o tt g a r m o n d
sor v a g y a n n a k te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 kr.
b e ig t a t á s
u tá n 3 0 k r
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
b .- f a r k a s u t c z a 16. sz. h o v a
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
a la p s z e lle m i s anyagi
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
Ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
* (Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza, EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. Egész évre 6 f r t . , fé lé v re 3
fr t ., é v n e g y e d re 1 frt 50 kr

Felelős szerk esztő és k ia d ó tu l a jd o n o s: S z sá tsz i D D o a a a o ls o s .

Tartalom:
H é b e r ép osz. ( f o ly t a t á s ;
A s z e lle m
S zász
r ik á n b e lő li c o m a u n it á s . E g y
ta g . — A g ö rg én yi egyházm egyéből
M e z ő s é g i. — Az á ll. ig . ta n á cs
d e k e s ir o d a lm i t e r m é k . V á r n a i I. K ü lö n f é lé k .
A SZELLEM.
(Pünköst ünnepére.)
(Sz—s.) Élt hajdan egy férfiú, kinek sziveképes volt
magába fogadnimindazt, amijó, szép és igaz. Történt egy­
szer, hogy e férfiút fölkereste egy tudás, hogy szóvitába
elegyedjék vele Aférfiú a tudóshoz, a többek közt, igy
szólt: „Ászéi a hová akar fliui fű, és annak
zúgását hallod, de nem tudod honnnétjön és
hová megy; igy van mindenki, a kia lélektől
születik". Atudós kétkedve rázta fejét s ott hagytaőt;
ahhoz, a mit addig hallott, tanúit, tudott, sehogy se illett
ez a beszéd; nemértette meg.
Azóta sok, nagyon sok idő telt el s ma már csak­
nemháromszáz millió ember emlegeti nevétannak abölcs
férfiúnak. Emlékezetére ünnepeket szentelnek s évenként
egyet, az utolsót, az év azon szakában, midőn a bimbók
virágokká nyílnak, annak tiszteletére szentelik, ki azt a
bölcs férfiút helye*tesiti Ahelyettesítőt igy hívják: Szent
Lélek; az ünnepet: Pünköst.
Ismered*e te, kedves olvasóm, annak a bölcs fér­
fiúnak ezt a helyettesét, ezt a szent lelket, ezt a terem­
tő, életadó, világosító, vigasztaló szellemet? Vagy talán
te is kétkedve rázodfejedet, minthajdan Nikodemus, s az
efezusi tanítványokkal igy válaszolsz.: „Hírét sehallottam?“
Jer velem!
Vessünk csak egy pár pillantást abba a könyvbe,
mely „a mi tanúságunkra hatott“, melyben számunkra
„az örökélet beszédei vannak.“ N<^zd, a ok a régi, ha­
lottnak látszó betűk megelevenűliiek; életre kelti azokat
az a szellem, melynek azok csak külső burkolatja, tes­
te az a szellem, mely azokat átlengi, áthatja,
mely bennök örökké ól: az Isten igéje. Tárd föl előt­
te szivedet s az a szellemélni fog benned is.
Jer velem!
(P ü n k Ö st ü n n e p ére;
K á r o l y tó i. — V i d é k i
tö rz sg y ö k e re s s z ü le t e t t
(E g yh ázm e g yei
r . ü lé s é b ő l, r.
K o l o z s v á r , 188 1 j u n .
( S z — s .)
Lépjünk be a legfensé^esebb templomba: a ta­
—
é l e t :
A
A
vaszi természet templomába. Lágy szellő érinti homlokun­
c o m m u n it á s i kat, virágillat árad felénk, a napsugarak fénye, az ég
k ö z g y ű lé s ; . kékje, a föld szinpompája szemünkbe ragyog min­
t. — Egy é r­
denütt, mindenfelé az élei, az öröm hangja hallatszik s
lelkűnkbe csendül Hát ezekben nemólő-é, nem je­
lenvalóó az a szellem, melyről nemtudjuk, hogy honnét
jön és merre megy, de érezzük ellentállhatatlan hatását,
melyet ránk gyakorol; csodás erejét, melylyel magához
vonz, úgy hogy mi is önkéntelenül a magasba szárnya­
2.
lunk, mint fejünk fölött a pacsirták. Avagy az a rűgy,
mely az ágon kiszökken, az a bimbó, mely szirmait ki­
tárja, az a zöld lomb, mely a szellőben meging, az a
dal, me’y a fellegek közt zeng, azok a csillagbetűk, me­
lyekkel e fenséges templomboltozatja tele van írva, nem
az örökké élő szellemnek megannyi gyönyörűgondolatai-é,
melyek bennök, általok alakot öltenek, testet nyernek?
Tárd föl. szivedet a természet templomában e szellem
előtt s élni fog benned is.
Jer velem!
Vegyüljünk az emberek közs, mert ez a szellemott
is föltalálható. Ha valami igazságot keressz, találni fogsz
mindig embereket, kik veled egy úton járnak. Ha valami
jót akarsz, lesz mindig segítő kéz, mely feled hajlik stá­
mogat. Ha közelitni törekszel a tökély feló, nemmaradsz
soha egyedül, mert mindig voltak, vannak s lesznek, kik
a végtelen felé vágyakoznak. Vess csak egy futó pillan­
tást a népek, nemzetek s az egész emberiség történetére
s látni fogod, hogy a hanyatlást mindig azemelkedés, a
tévelygést mindig a fölvilágosodás, a gyűlölködést mindig
a szeretet diadalma követi. Ez az erkölcsi világrend örök
törvénye, mely ellen a tusakodás hiábanvaló; ez annak a
szellemnek fényes útja, melyenmindig előretörtek azem­
beriség jobbjai, vá!asztottjai. Lépj e nemesen küzdők
sorába s tapasztalni fogod, hogy aunaka szellemnek, mely
vezérelte s vezérli őket többrőbtöbbre, jobbról-jobbra, mely
az emberiséget, évezredek nehéz de dicsőséges küzdelmei
árán, a tudomány annyi igazságának, a miveltség annyi
áldásának, a hit ás emberszeretefc annyi drága kincsének
birtokába juttatta, —annak a szellemnek csodás ereje
benned is életre kel, téged is áthat s képesít arra, hogy
diadalt nyerj a kétkedés, a csüggedés, a büufölött. Tárd
föl szivedet az örökké élő szellemnek az emberiség szel­
 178

lemében jelauvaló, titkon munkáié, de hová-tovább mind | allegóriák; tulajdonképeni költői járulók, vagy is szorosan
inkább diadalmaskodé hatalma elölt s e hatalom trónt vett mondái elemek nélkül.
emel a te szivedben is. Még egy harmadik ok is járúlliatott ama kettőhöz:
Jer velem! az t. i. hogy a héber költészet, vagy is a mi belőle költői
De nem. Maradj egyedül, szállj magadja &figyeld alakban maradt fenn, tisztán lyrai: dalok, énekek, hvmnu-
meg saját szived dobbanásait, saját lelkednek elrejtett, szók, dithyrambok. A héber nyelv ugyan nem ism er' sem
legbensőbb gondolatait s észre fogod venni, hogy abban rímet, sem mértéket, vagy szorosan vett versbeli rhyth-
visszhangot kelt mindaz, a mi igaz, jé és szép. m ust; a költői alak nála csak az úgynevezett párhuzamos­
Azembernemesebbtermészetefogékonysággalbirmind­ ságban áll (mely szerint ugyanazon vagy közel ugyanazon
azonérdekek iránt, melyek acsalád, azegyház, a társadalom, gondolat egymásután két, egymástól némileg különböző, de
a haza s emberiség fennállásának, haladásának s boldo­ körülbelül egyenlő terjedelmű mondatban fejeztetik ki), mely­
gulásának magas rendű érdekei. Szivednek ezekiránti ter­ hez a nyelvnek csak prózai rkythmusa, vagy hangzatossá-
mészetszerű fogékonyságát ápold, fejleszd; lépj be ezeknek ga járul. A lyrai darabokban az érzés és a kifejezés len­
üde, éltető légkörébe s a balzsamos levegő, melyet ma­ dülete egyenesen költői eredetre vall; mig az elbeszélő köl­
gadba , főlpezsditi ereidben a vért, újjászüli agyad­ tészet, ha van ilyen, természeténél fogva közelebb esik az
szív sz

ban a gondolatot, megedzi akaratodban az erőt. Szállj elbeszélő prózához, mintsem tőle átlag s mindenütt meg­
magadba s bocsátkozz be szived mélységeibe, mint tenger különböztethető volna.
fenekére a búvár, mert ott teremnek a valódi gyöngyök, Ámde ha a bibliai elbeszélések közűi azokat, melyek
az igaz gondolatok, a nemes érzelmek s nagy elhatározá­ tartalmilag költői alkotásra vallanak, figyelmesen tekintjük,
sok drága gyöngyei! Az a szellem, mely az Isten igéjé­ ép úgy ráakadunk bennök a héber költészetet jellemző pár­
ben, a természetben, az emberiség történetében örökké huzamosságra, mint a lyrai darabokban.
élő, ott szunnyad benned; ébreszd föl, hogy erejét fejt­ Avagy ha a ü*ób egész könyvén át ily párhuzamos­
hesse ki, alakítson át, teremtsen újjá téged is s akkor át ságot látunk végig vonúlni :
fogod érteni, át fogod érezni mély igazságát azon szavak­ Jób panaszkodik:
nak, melyeknek hallattára a tudós Nikodemus kétkedve „Elveszszen a nap, melyen születtem — s az éjsza­
rázta fejét. ka is, melyen azt mondták: gyermek fogantatott !a
„Az a nap legyen seiétség — és a világosság azon
ne fónyljék !“
A HÉBER ÉPOSZ. „Az az éjszaka legyen magános — öröm-ének ne han­
(I. Volt-é a hébereknek éposz-költészetük ? — II. A héber ős tör­ gozzék azon!“
ténelem bírálata. — III. A héber (bibliai) éposz vázlata és főbb „Miért nem haltam meg anyám méhében — vagy
tagjai.) kijővén abból, miért nem vesztem e l? “
JSzász ‘líárotytól. „Miért tartottak ölben — és miért adtak csecset,
I. hogy szopjam?“
„Mert most a földben fekünném és nyugodnám —
Volt-é a hébereknek éposz-kőltészetük ?
( F o ly t a t á s ,)
alunnám és nyugodalmam volna!“ (III, 3 — 13 v.)
E l i f az f e d d i :
Talán ama páratlan józanság, a belső igazság jellem­
„íme sokakat tanítottál — és a megfáradt kezeket
ző sajátsága, mely a héber isten- és hősmondát a többi
megerősítetted.“
népekétől (úgy a hindu- és persa-, mint a görög- és ger­
„Az elesendőt felemelték szavaid — és a reszkető
mán-árjákétól) annyira megkülönbözteti, — kozzájárúlván a
térdeket megerősítetted.“
kijelentés elfogadása által adott tekintély is — : okozza,
„Most pedig, hogy rád jött a nyomorúság, nehezen
hogy valamint sokáig azt tartották, hogy a héber népnek
tűröd-e? — s hogy rád is szállott, elretten tése? “
nem volt mytbologiája*), úgy még ma is majdnem általá­
„Emlékezzél meg, mikor veszett el az ártatlan és
nosan elfogadott tétel az, hogy a héber népnek nincs tu- mikor töröltettek el az igazak?“ (IV. 3 —7).
lajdonképeni epikája, s hogy a biblia előadása részint Vagy mert ez, elbeszélés keretében tulajdonkép tan-
beigazolt történelem, részint erkölcsi és bölcsészi tartalmú költemény, egy vallásos theodikéja: ha oly történeti elbe­
*) E nézetet fényesen czáfolja meg tudós hebraeistánk dr. szélésben is, mint p. o. az Eszter könyve, ilyeneket ta­
Goldziher „A mythologia a hébereknél“ czimű jeles könyvében, lálunk :
mely eredetileg egyetemi előadásai vezérfonaláúl volt ívva, s mely­ „Uralkadása harmadik esztendejében (Ásverus király)
ből egyes részletek először magyarul (a Nyelvtudományi Közlemé­
nyek II kötetében) jelentek meg, különösen nyelvészeti oldalról fej­ lakodalmat szerze minden főembereinek és hűbéreseinek —
tegetve a kérdést, később összefüggőig kidolgozva németül, s eb­ Perzsiának pedig és Médiának hatalmasai, főemberei és a
ből lefordítva és a szerző által nyújtott adalékokkal kiegészítve an-
golúl (Mythology among the Hebrews, and ist historical develop­ tartományok fejedelmei előtte valának.“ (I. 3.)
ment. London, 1877). Goldziher e könyvében a héberség eredeti „És a király Esztert minden asszonyok felett szeré­
mythoszait kutatja, s azoknak átalakulásait és a bibliai mondává
fejlődését adja elő. Engem e helyütt csak a bibliai monda maga té — és minden szüzeknél kedvesb és kellemetesb valá
érdekel, de azért a műben (melynek angol kiadását használtam, előtte; és az ország koronáját fejébe teve — és őt király­
mint a legteljesebbet) sokat találtam czélomra tartozót, a mit a
jelen fejezet alábbi czikkeibeu igyekeztem is fölhasználni. névá tévé Vásti királyasszony helyébe.“ (II. 17.)
 179

„És monda néki a király: Mi dolgod van, Eszter ki­ évre; b) jegyzője a 4 egyhmegye jegyzői közűi választatik,
rályné — és micsoda kérésed van?“ (III. 3.) mint az elnök ; c) directora a 4 egyhmegye directorai közűi
választatik, mint a jegyző; d) tagjai a 4 egyh. rendes hi­
Vájjon más-e mindez (s a példákat vógetlenig soka-
vatalnokai (esperes, jegyző, director), az egyházmegyék gond­
sithatnók) mint ugyanaz a párhuzamosság, melyet a héber nokai és mind a négy egyházmegyéből az egyhm. közgyű­
lyrai költészetben mindenütt, mint a rim és mérték és lés által az egyházmegyei ülnöki karból választott egy egy­
rhythmus helyettesitőjét találunk, de mely az elbeszélő köl­ házi és egy világi ülnök. 4. A communitás évenként két rendes
tészet maradványaiban sem hiányzik. közgyűlést tart, egyiket az egyházkerületi közgyűlést egy
hónappal megelőzőleg, a másikat az egyházkerületi közgyű­
Sem a külforma, sem a béltartalom nem áll tehát
lés után 5 hónapra, mindkét alkalommal a communitás, mint tör­
egyenest ellent azon feltevésnek, hogy az ótestamentumi vényszék, ülést tart. Rendkivűli esetekben rendkivűli köz­
Írások egy része, történelem alakjában s igényével lép bár gyűlés is hívható össze, valamint sürgős és fontosabb ese­
fel s ilyennek van bár majdnem háromezer év óta elismer­ tekben a communitás, mint törvényszék is összehívható. 5. A
ve, azért mégis nem egyéb, mint egy alakulásban lévő, de communitás rendes gyűléseinek helye S.-Szt.-György, fennmarad­
abban megakadt, nagy nemzeti eposz egyes mondatrészei­ ván a közgyűlésnek azon joga, hogy a következő gyűlés
helye felett esetenként máskép is határozhasson. 6. A ommunitas
ken egymásmellé sorozott gyűjteménye. mind köz-, mind törvényszéki ölesei nyilvánosak, jogában
A bibliatörténet részletes bírálata mutathatja ki: mi áll azonban mindkettőnek 10 rendes tag kivánatára zárt
és mennyi a valódi történet benne, s mi és mennyi a mon­ gyűléssé alakúlni. 7. A communitást, mint közgyűlést, a
da; hogy olvadt össze s hogy hatotta át egyik a má­ com. elnöke hivja össze, összehivó levelét a 4 egyhm. es­
sikat ? pereseihez intézi, kik kötelesek azt ogyházmegyójökben ha­
ladéktalanul köröztetni, ezenkívül a közgyűlés helye és ide­
E bírálatnak, mely a bibliai tudomány legkitűnőbb je az egyházi és vidéki lapokban is közzé teendő. Minden
mivelőit foglalkoztatta s foglalkoztatja századunkban még rendes közgyűlés alkalmával törvényszék is tartatván, a commu­
folyvást, mi csak vázlatát s eredményeinek csak legfőbb nitasnak, mint törvényszéknek, összehívása külön csak azon eset­
vonásait adhatjuk a következőkben. ben válik szükségessé, ba valamely rendkivűli fontos vagy sür­
( F o ly t a t á s a k ö v e tk e z ik .,)
gős ügy elintézése rendkívüli törvényszék tartását igény­
lené. Ez esetben a communitás, mint törvényszék elnöke hivja
össze szintén az esperesek útján.
II. SZAK ASZ.
VIDÉKI ÉLET. A communitás hatásköréről.
A rikán-belőli communitás. 8. A communitás, mint közgyűlés: a) másodfokú
hatóságot képez azon ügyekre nézve, melyekben az egy­
A rikán-belőli communitás, mely született á halhatatlan házmegyei Közgyűlés vagy tanács határozatai után hiva­
emlékű Bethlen Gábor fejedelem alatt 1614-ben, megke-
talból vagy a felek által fellebbezés tétetik; b) az egyház­
reszteltetett mindkét Rákóczy György szeme láttára, szen­ kerületi közgyűlés által az egyházmegyékhez véleményadás
vedett 254 esztendeig, meghalt Szilágysomlyón 1868-ban: végett kiküldött kérdésekben i r á n y a d ó l a g f o l y b e az
halottaiból fel akar támadni s elfoglalni ama kiváltságos
egyházmegyék megállapítandó véleményére; c) a rikán-be­
helyzetet az egyházkerületben, mit 1868 óta az egyházke­
lőli özv. árvái gyámintezetnek főkormányzó testületé, mint
rület foglal el a rikán-belőli négy egyházmegyével szemben.
ilyen ennek hivatnlnokait megválasztja, működésüket ellen­
Arról vau szó, hogy a „rikán-belőli communitás“ újraszer-
őrzi, számadásait megvizsgálja, szabályrendeleteket alkot és
veztessek Össze is hivatott a communitás ez óv márczius
a meglévőket módosítja; d) a szontgyörgyi Mikó-tanoda anya­
2-ára, melynek üléséből, Székely Gergely egyházmegyei fő­
gi és szellemi ügyeit, mint alapító-testület, figyelemmel ki­
gondnok elnöklete alatt, Nagy Sándor hidvógi és Kis Al­
séri, annak érdekében előterjesztéseket tesz, a szükséghez
bert ilyefalvi lelkészekből egy bizottságot küldött ki, az új­
képest, a tanoda! elöljárósághoz vagy az egyházkor, köz­
jászervezés módozataira szolgáló munkálat elkészítésével bíz­
gyűléshez, illetőleg igazgató tanácshoz; e) a communitás főgond­
ván meg őket. A bizottság küldetésében eljárt es három
nokára a fennálló szabályok értelmében a kijelölést megte­
szakaszban, 23 pont alatt, elkészített egy olyan valamit, a
szi. 9. A communitás, mint törvényszék, másodfokú bíróság az
mi úgy illik jelenlegi egyházszervezetünk keretébe, mint a
egyházmegyei köztörvényszék végzései és Ítéletei ellen a
« p u r g a t o r i u m “ a keresztyén egyház hitelvei közé. íme
felek által beadott vagy hivatalból bejelentett fellebbezések
itt következik
eseteiben. 10. Mind a közgyűlés, mind a törvényszék hatá­
I. S Z A K A S Z .
rozatai, illetőleg végzései ellen fellebbezhetni az egyházke­
A communitás szervezetéről. rületi közgyűlés, illetőleg igazgató tanács vagy az egyház­
1. kor. köztörvényszékhez. 11. Hogy ugyanazon tárgyban sen­
A rikán-belőli communitás alább megjelölendő hatáskö­
réhez képest két testületet foglal magában: a) communitás ki I., II*od fokúlag is ne határozhasson: az érdekelt egyház­
mint közgyűlés és b) communitás, mint törvényszék. 2. A megye képviselői (t. i. melynek hatósága ellen a fellebbe­
communitasnak, mint közgyűlésnek: a) elnöke a communitás fő­ zés történt) a másodfokú határozatnál csak felvilágositólag
gondnoka, akadályoztatása esetében, a communitasnak, mint járhatnak el, de döntő szavazattal nem bírnak. Ha az el­
törvényszéknek elnöke (lásd: 3 a) pont); b) jegyzője a 4 nök vagy jegyző vagy mind a kettő ezen pont első bekez­
egyházmegye (értsd: sepsi, orbai, kezdi és erdővidóki) ren­ dése értelmében érdekelve lenne, azon egy eset tárgyalásá­
des jegyzői közűi a communitás, mint közgyűlés által választott ra : ad hoc elnök, jegyző vagy mind a kettő választatik.
egyón, ki 3 évre választatik; c) director a 4 egyhmegye di- 12. Sem a közgyűlés, sem a törvényszék tagjai dijazásban
rectorai közűi választatik, mint a jegyző; d) tagjai a 4 nem részesülnek.
egyházmegye közgyűlésének r. tagjai s a szontgyörgyi Mi- III. SZAKASZ.
kó-tanoda gondnokai és rendes tanárai. 3. A communitás, A z ü gy kezelésről.
mint törvényszéknek: a) elnöke a 4 egyhmegye espereseiből a 13. A communitás gyűléseinek összehívása úgy eszközlendő,
communitás, mint közgyűlés által választott esperes, választatik 3 hogy a gyűlések ideje mindenjegyházban legalább 14 nappal meg-
*

előzőleg megejthető legyen) a tanácskozás fontosabb tárgyai
az összehívóban lehetőleg megemlitendők. 14. A tárgysoro­
zat összeállítása czéljából: a) a 4 egyhm. jegyzői kötelesek
a föllebbezett űgydarabokat a gyűlés ideje előtt legalább ő
nappal a közgyűlés jegyzőjéhez áttenni; b) a törvényszéki
elnök, mint másodelnök, a II. sz. 7, b) alpontban megje­
lölt tárgyakat a gyűlés előtt 3 nappal bejelenti a közgyű­
lés elnökének vagy jegyzőjének; c) a gyámintézet kezelő
személyzete tárgyalás alá bocsátandó jelentéseit a fentebb
érintett idő alatt szintén jelzi az elnök- vagy jegyzőnél. Az
a, b, c alatt jelzett beadványok, illetőleg bejelentésekből a
közgyűlési elnök és jegyző afiai összeállítják a tárgysoroza­
tot, melynek sorrendjén azonban változtatni a közgyűlésnek
jogában áll. 15. A gyűlés megnyitása az előbbi gyűlés jegy­
zőkönyvének felolvasása után, a tárgysorozat napirendre vé­
tele előtt, az elnök bejelenti a tárgysorozat összeállítása
után hozzá írásban beadott indítványokat, kérelmeket stb.,
melyeknek tárgyalási sorrendjét a gyűlés állapítja meg. 16.
A közgyűlés folyama alatt fölmerülhető önálló indítványok­
nak azon ülésen való tárgyalása vagy elhalasztása felett a
közgyűlés határoz, de csak a fennebbi pontokban jelzettek
letárgyalása után. 17. Csekélyebb módosítások kivételével
minden indítvány, kérés ötb. Írásban adandó be. 18. Az
ügyek összehalmozódása esetében egyes bonyolúltabb űgy­
darabokat a jegyző, az elnökkel egyetértve, veteményes je­
lentéstétel végett a törvényszék valamely tagjának is ki­
adhat (egyébként a közgyűlés rendes előadója a közgy. jegy­
zője.) 19. A gyámintézet számadásai és jelentései megvizs­
gálására és véleményes jelentéstétel előterjesztésére az őszi
közgyűlés mindig egy bizottságot nevez ki, melynek elnö­
kéhez a szükséges irományok a gyűlés előtt legalább 14
nappal a gyámintézet igazgató választmánya által átteendők,
hogy a jelentés a tavaszi közgyűlésen mindig beadható le­
gyen. 20. A hozott határozatokat köteles a jegyző az ér­
dekelteknek jegyzőkönyvi kivonatban vagy hátiraton 10 nap
alatt megküldeni. 21. Ha a hozott határozatok ellen a kéz­
besítéstől számítandó 14 nap alatt a fellebbezés írásban a
jegyzőhöz be nem adatik, a határozat jogerőre emelkedik.
22. A Mikó-tanoda elöljárósága évenként egyszer Írásos je ­
lentést terjeszt a közgyűlés elé a tanoda anyagi és szelle­
mi ügyeiről. 23. Mindezen kezelési szabályok a 13, 14 b
és c alp. 19, 22 pontjai kivételével a törvényszékre is ki­
terjednek. S.-Szt.-György 1881 ápril 26-án tartott bizott­
sági ülésből. Székely Gergely, elnök. Nagy Sándor, b. tag.
Kis Albert, b. jegyző. Ez volna hát azon t e s t , melyet az
1868-ik évben levetkezett régi, tökéletlen teste helyett a
rikán-bolőlicommunitasnakazTJr 1881-ikévóben is élő szel-»
leme lakóházává kellene fölvenni, 13 évi halottaiból való
föltámadása után. Ez volna az a tisztitó tűz — purgato-
rium — melyben a rikán-belőli négy egyházmegye minden
eredendő bűnétől megtisztúlt állapotban tárhatná fel anya­
gi és szellemi ügyeit a főt. egyházkerületi közgyűlés előtt. Es
a mi nagyon természetes, annak rendje szerint indokolja
is a bizottság beterjesztett s az egyházmegyéknek vélemé­
nyezésre kiküldött és itt egész terjedelmében közlött mun­
kálatát.
Az I. szakasz 1— 7 pontjaira azzal érvel: Bethlen
Gábor 1614-ben adta rá a kiváltságlevelet, hogy legyen
communitás, és lett communitás. Ezt mindkét Rákóczy
György fejedelem megerősít ette, az egyházkerület közgyű­
lése — akkor még közzsinat — 1868-ban Sz.-Somlyón az
egyházmegyék rendezésére hozott „S z a b á l y ok- 11 fejezeté­
ben meghagyja a communitast addig gyakorolt jogaiban.
Ez mind szép tiszteit communitás, de az idézett szabályok
11-ik fejezetében „a Rikán-belőli négy egyházmegye, u. m. sepsi,
kézdi,orbai és erdővidéki t a r t o z n a k « törvény szerint külön-
külön szervozni magukat. “ Azt hisszük, hogy a dicső Beth­
180
len Gábor fejedelem kiváltságlevelén ez olyan fonna csorbát
ejt, mint a mesebeli farkas a csikón, melyet úgy megha­
rapott, hogy csak a körme maradt. Úgy is van. 14 év óta
a communitás azokból a jogokból, melyeket a bizottsági munkálat
az egzházmegyók felett magának vindikál, az árva gyámin­
tézetet kivéve, egyetlen egyet som gyakorolt; ezt pedig
minden szabadságlevél hiányában gyakorolja a communitás
üres czime nélkül a többi egyházmegye is, hol gyámintézet
létesült. Hivatkozik a bizottság még Dózsa egyházjogának
2 r. 54 §-ára is, a II. szakasz 9 pont indokolásában, Dó­
zsa eme szavaival: „a 4 egyházmegyebeli ügyekre nézve,
a házasságiak kivételével, fellebbezési törvényszék is .“ Csak
hogy itt ismét az a baj, t. communitasi bizottság, hogy Dó­
zsa amaga jeles egyházjogát előbb megirta, hogy som lát­
hatta a közzsinat által 1868 bán meghozott „ S z a b á ­
ly o k*-nak az egyházmegyéket s ezek között a rikán-be­
lőli 4 egyházmegye átalakító hatását és immár 13 év éta
a maga rendes útján való fejlődését, minden beavatkozása
nélkül a communitásnak. Hivatkozik a bizottság továbbá
a com.-nak 1852-ik évben hozott jegyzőkönyveire, a foly­
tonos gyakorlatra stb. Mi hisszük, hogy a communitás jegy­
zőkönyvében sok minden van annak tagjai, ügykezelése és
viselt dolgairól, de már azt tagadjuk, hogy 1868 óta az
egyetlen özv. árva gyámintózet ügyeinél egyéb tekintetben
valami felsőbb hatósági jogot, bármelyik egyházmegyében,
akár ez ollen, mint hatóság, akár más magánfelek ügyei felett
gyakorolt volna, mint ezt a bizottsági munkálat indokolásában
egész az áradozásig látjuk fölsorolva. Az egyházkerületben
egyházkerületet csinálui s az 186.8-ik évi, az egyházme­
gyék teendőjét és hatáskörét megállapító ^ S z a b á l y o k *
által ö n á l l ó v á tett egyházmegyéket a presby tóriumok állás­
pontjára terelni, nézetünk szerint, az egyházkerület és a
4 egyházmegye ellen tervezett, kisszerű államcsinynak lehet­
ne mondani. Hisz igy jobb lenne a négyből egy egyház­
megyét csinálni, s hagyni a communitast halottaiban békén
pihenni! Yideant consules! S miért akarja a bizottság az
egyházmegyékkel szemben a communitast másodfokú ható­
ságnak tolni fel a kerületi közgyűlés elébe? Mert Dózsa
egyházjoga is említi, hogy ez „az egyházmegyei ügyekben,
a házasságiak kivételevei, fellebbezési törvényszék is egy­
szersmind“; mert a mint a bizottság véli, a felek meg­
nyugtatására ez szükséges; mert végűi az egyházkerületi
közgyűlés által az egyházmegyékhez véleményezésre beadott
ügyeket befolyásolni akarja. No lám, az a communitás mit
nem tűz ki maga elé abból a szabadságlovélből. Mind szép,
mind jó, csakhogy baj van a dologban. A communitástól
is fellebbezhetünk a közgyűléshez az egyházmegyék határo­
zatai, végzései éllen, akár hivatalból, akár mint magán fe­
lek, s végül is ott dől el a dolog. Minek hát egy nagy pi-
pájú, kevés dohányú testületet állítani — támasztani — fel
halottaiból, mikor az egyházmegyék itthon jól elvégzik a
13 éves gyakorlat szerint dolgaikat? A gyámintézetekért?
Ám legyen; de c s a k i s e z é r t ! A „Szókely-Mikóu-tano­
dáért? Mert ennek alapitó testületé? No hát, tisztelt bi­
zottság, nyugodjék meg abban az írásos jelentésben, mit a
tanoda elöljárósága évenként az igazgató tanács útján a
kér. közgyűlésnek ad, mert ha ez nem tudja ellenőrizni
anyagi és szellemi ügyeit: bizony a communitás sem!
Hogy pedig miképen ellenőrizte, arról tanúságos adatokat
szerezhetne a communitás számára, a közelmúltban e tano­
da vagyoni ügyeire megejtett vizsgálat után tett jelentés­
ből, a melyet az elöljáróság a communitás ülésében egyik
tagja által be is mutatott. Megesnék benne, ha a többi ala­
pító testületek, nóvszerint: S.-Szt.-Gycrgy es más közsé­
gek, minden évben egyszer írásos jelentést kérnének a ta­
noda elöljáróságától az intézet anyagi és szellemi állapota
felől! Akkor egyebet se csináljon, mint az év nagy részét

«zen írásos jelentésekkel töltse az elöljáróság« Kár, igazán
kár, hogy a bizottság, midőn a s z e l l e m i ügyek állapo­
tát is tudni akarja, a négy egyházmegyei tanügyi előa
dót nem gyúrta be munkálatába, hogy Parádi Kálmán
gyönyörködött volna benne ? ! Még nem késő, ig az! Mire
való e kotynyeleskedés ott, a hol az egyházkerület egyedül
az ellenőrző főhatóság? S ha az ehhez tett jelentések meg­
bízhatók : mit keres még a communitás? Azt a dicsőséget,
hogy ő is alapitó testület? Meg van ez örökítve magával
a t é n y n y e l , nem szükség azt papiroson publikálni már
tovább. Aztán 6 0 - 7 0 kilóineter távolságra hívja a köz­
gyűlés tagjait és a törvényszéki bírákat a panaszos felekkel
együtt, de sem fuvar, sem napidijról nem gondoskodott.
Talán nem tetszik tudni, hogy még a kebli egyházmegyei
gyűlések is milyenek szoktak lenni a központtól olyan tá­
vol fekvő egyházi és világi képviselők részéről, mint a hogy
fekszik Torja, Zugon, Zabola s erdővidék kormosmenti egy­
házaié ? A communitás határozata jogerőre emelkedett, ha 14 nap
alatt a kézbesítéstől számítva, írásbeli fölfolyamodás nem
érkezett e jegyzőhöz No s ha 14 nap alatt az esperes nem
tudja megjáratni a körlevelet, mely egyházmegyei közgyű­
lésre hív, melynek hatósága ellen egy magánfél panaszára
ítélt a communitás. Ez annak az egyházmegyének tekinté­
lyét nagyon emeli úgy-é a magánpanaszlók szeme előtt ?
8 megtörténik aztán még az is, hogy a communitás hatá­
rozatát elvetik oda fenn az egyházkerületi közgyűlésen
ugyanezen ügyben, s akkor a magánfélnek megnyugtatá­
sára csinált a communitás egy kis költséget! R é s z ü n k -
ről abban a n éz e t b e n vagyunk: hogy a rikán-
b e l ő l i c o m m u n i t á s e l e g e t é l t 254 év a l a t t , s
1868-ig s ok ü dv ös d o l g o t v é g e z h e t e t t v o l n a ,
a m i n t h o g y v é g e z e t t is, me r t a m i h é z a g o t
p ó t o l , a z s z ü k s é g e t f e d e z ; de 1868 ó ta , a m i n t
az e g y h á z me g y ék a Sz . - So ml y ó n h o z o t t , t ö r ­
v é n y e r ő r e j u t ot t é s m i n d e n e g y h á z me g yó t e g y ­
formán kötelező „Szabályok“ meghozattak:
a z ó t a t ú l é l t e ma g á t , f ö l ö s l e g e s s é v á l t . Gyám­
intézeti ügyeit ám rendezze továbbra is, a mint tetszik,
jóllehet itt is hajlandók volnánk, mint a kepeváltsági ala­
pot, központra adni az egyházkerület közvetlen ellenőrzésé­
re, mert az ügyek jobban állanának mindenütt, s nem kel­
lene attól félni, hogy vagy valamelyik paptársunk vagy az
intézet szenved kipótolliatatlan kárt minden becsületessége,
illetőleg üdvös czólja mellett. Majd ha a communitás ezen
bizottsági munkálatokat tárgyalta és megállapodásra jutott:
becses engedőimével, még visszatérünk rá. Addig pedig kér­
jük a nt. szerkesztő urat, szíveskedjék ezen egyházkerüle­
tünk „ f e l e t t “ vagy „ a l a t t “ lebegő purgatoriumszerű
valamit becses lapjában fölvenni s módot adni a hozzászó­
lásra másoknak is, a kiket a dolog érdekel és illet.
Egy tősgyökeres született communitctsi tag.
A görgényi egyházmegyéből.
(Egyházmegyei közgyűlés.)
1881 máj. 26.
Egyházmegyénkben 15 első- és másodosztályú egyház
van. Tehát 15 olyan pap van, kit nem aggaszt annyira az
élet gondja, s inkább hivatalának élhet és íróasztalánál
munkálhat addig, mig mi, a többiek sovány kukuricza- és
zabföldeink forgatásával töltjük a hosszú napot, hogy vala-
inikép megélhessünk. Lenne hát, ki koronként egy-egy sze­
rény tudósítást Írjon a mi egyháztársadalmi életünkről is.
És még sem akar megszületni azon egyszerű tudósítás. Ne­
kem, szegény öreg embernek kell az eke mellől írnom ne­
hány sort specialiter április hóban tartott közgyűlé­
sünkről Ha a munka közben folyton a föld rögét
181
néző vén fejem az oké szarvához és kapa nyeléhez szokott
kezemnek nem tud tollba diktálni úgy, m lntant. szerkesztő úr
és a t. közönség megkívánnák, elnézést kérek.
Tehát tavaszi közgyűlésünk április hó 26 és 27 nap­
jain tartatott meg Szász-Régenben. Alkalmasint a nagyon
is meggyűlt mezei munka okozhatta, hogy mind a t. lel­
készek, mind a képviselők közűi csakis közepes számmal
jelentek meg a közgyűlésen. Annál nagyobb volt örö­
münk, midőn láttuk, hogy mlgs Gyárfás Domokos, mlgs
Horváth Mihály és br. Kemény Kálmán gondnok urak lép­
nek be és ülnek a tanácskozás zöld asztala mellé A
nt. esperes úr szívélyes üdvözlete után, rendes szokás sze­
rint, az évi jelentést olvasta fel t. főjegyző afía, melyben
az egyházmegye kimerítő képét mutatta fel a jelen voltak
előtt, feltüntetvén mindazt, a mi az egyházmegye anyagi
és erkölcsi, egyházi és iskolai életére nézve vouatkozhatik.
A terjedelmes jelentés részleteibe nem bocsátkozom, mit o
lapok szűk tere sem engedne meg. De föl kell említenem, hogy a
szorgalmi jövedelmek, az ajándékozások hosszú sorát öröm­
mel hallgattuk végig, a melyek mind arról tanúskodnak,
Jngy a tagok t e t t e l is készek munkálni Isten országán, s
hogy a tagok egyházmegyénkben nemcsak mint numerusok
szerepelnek, hanem a szó igaz értelmében élő-kövei a pro­
testáns társadalom épületének A fény mellett termé­
szetesen árny is szokott len n i; együtt jár e kettő mindig. Egy­
házmegyénkben a lélekszám szaporodott ugyan más val­
lásról áttértek által is, de föltűnt az, hogy egyik egyház­
községünkből kilencz tag tért át a rém. katholikus egy­
házba. Mely szomorú dolog még szomoritóbbá vált, midőn
a jelenlevő ifjú pásztor afia az átállások oka felől megkór-
deztetvén: „nem tudoma-mal felelt.
Leginkább megragadta a ügyeimet a jelentés azon
része, hol az oly sok mindent mozgató erő, a pénz került sző­
nyegre. Az egyházmegyei elöljáróság és e. m. tanács múlt
1880 évi működését, egyebek mellett, kiválólag az vette
igénybe, hogy az egyes egyházközségek tőkepénzeit rendez-
tesse, biztosíttassa, a törvény kívánalmainak megfelelő köt-
leveleket állíttasson ki s esetleg a biztosítatlan tartozáso­
kat fölvétesse Az esperes úr a múlt év folytán csak­
nem mindenilc körlevelében fölhívta erre az illetők figyel­
mét. Az egyházmegyei tanács bizottságokat küldött minden
oly egyházba, hol a kebli elöljáróság sem tudott magára
igazítani. S már most, a jelentés szerint, egy pár egyház
kivételével, hol most foly a javítgatás, mindenütt megtör­
tént a tőkepénzek kellő biztosítása A többek között
van egy alap, melyre kiváló figyelmet szoktunk fordítani,
mely hivatva lesz, hogy a protestántismus megölőjót: a
mai keperendszert egykor megszüntesse; mondanunk sem
kell, hogy ezen alap nem más, mint a k e p e v á l ­
t á s i alaptőke, mely az egyházmegye összes egyházai -
ez idő szerint, h a t v a n o z e r forintra rúg. íme, a kis
mustármagból kibújt élőfa milyen szépen hajtja koronáját !
A nagy gonddal és részletességgel összeállított opus
után a directori és közpénztárnoki s z á m a d á s o k kövétkez-
tek. Itt többféle alap van, úgymint: közpónztári, Ben-
kő-alapitvány, özvegy-árYai, tanszer és nyomtatványi alap.
 182
Az ezekről szóló számadásokat mind f ö l o l v a s t á k szó-
szerint az utolsó betűig. Á számadások k i á l l í t á s á ­
b a n hioa nincs; a bevétel és kiadás quadrál a legutol­
só Vjj krajczárig; de az eredmény mégis az, hogy a szá­
madások végén nem tudtam volna megmondani, hogy
mi volt az elején Szerény nézetem szerint valamely
számadást nem v é g i g h a l l g a t n i , hanem t a n ú i m á ­
n y o z ni kell, mely alkalommal az illető számadó a hozzá
intézendő „miért“ kérdésekre kötelosfölvilágositástadni. De
efféle most nem történt. Az egyházmegyének van válasz­
tott ellenőri bizottsága, melynek kötelessége lett volna a
közgyűlést megelőző napokon megvizsgálni a director és
pénztárnok naplóit és számadásait s azokról j e l e n t é s t
tenni, de ez elmaradt, pedig a nt. esperes úr a közgyűlési
meghívó körlevelében figyelmeztette a bizottságot.
A számadások fölolvasása discuss jóra adott alkalmat.
Többek között K. J. képviselő űr azon kérdést intézte: mi
az oka annak, hogy egyházközségeink az évek előtt kisza­
bott egyházmegyei rovatait minden évben egyformán űzetik,
holott a kiadás nem lehet mindig ugyanaz ? Miért nincs
költségvetésünk? A tisztelt képviselő úr a
szeg fejére szeret ütni; pedig derék ember ám, s kár, hogy
az elet filosophiájából még nem tanulta meg, hogy practi-
kusabb dolog sokszor a szeg feje mellé ütni A költ­
ségvetésnek valóban ideje is volna már. Mai napság szent
István koronája területén a legutolsó falucskának is meg­
van a költségvetése, s nekünk, erkölcsi testületeknek, kik
autonómiánkra, protestáns voltunkra, szabadság-érzetünk­
re oly sokszor hivatkozunk, még mind hiányzik évi
költségvetésünk. Minek lehet nevezni ezen tényt ? A t. ol­
vasóra bízom.
A számadások fölolvasásának tudomáséi vétele után,
délutáni 2 órakor ebédre oszlottunk szót. Mióta Szász-Ró-
genben, mint központban tartjuk egyházmegyei közgyű­
léseinket, azóta a k ö z e b ó d e k , a regi vándor partia­
lis zsinatok kedves emlékű összejövetelei, melyeken sok jó
eszme merült fel s vitattatott meg, elpárologtak, A czivi-
lizált világ ebben is előhaladást mutat. A tiszteletes asz-
szony jó tyúkos laskája, töltött káposztája, nagyra porczio-
zott bárány- és malacz-síiltje ma nem izlenék megfinnyá-
súlt Ínyünknek; most a czifra arabeszkekkel nyomtatott
étlapokról syllabizáljuk le hangzatos nevű közgyűlési ebé-
deinket, melyekben bizonyára megvan azon előny, hogy
miattuk ama régi magyar betegséget, a cs t haza
nem visszük.
A délutáni ülés 3 óra tájban megnyittatván, több
vegyes közgyűlési tárgy került tanácskozás alá, melyek kö­
zűi még egyet említek fel, a t a n á r v á l a s z t á s i mó­
dozatok megállapítását. Közgyűlésünk elejtendőnek látja az
eddig szokásos candídatiot s a helyett s z a b a d v á l a s z ­
t á s t kíván, hogy t. i. a képesítettek mindnyája választás
alá bocsáttassák És ezzel tudósításomat be is kell vé­
geznem, minek oka az, hogy nekünk még mind nincs
t á r g y s o r o z a t u n k . Az ember nem tudja, hogy melyik
tárgy mikor fordúl elő, s e miatt sokszor nem lehet jelen
épen akkor, mikor a legközérdekűbb ügy következik
E mellett még azon szokás is megvan nálunk, hogy a köz­
gyűlési tárgyak k ö z ö t t köztörvényszóki, sőt házassági
ügyek is vétetnek elő, s e miatt sok közgyűlési dolog mesz-
sze tolatik. Azt pedig nem lehet kívánni, hogy az oly
távolról jött szegény mezőségi ember két napig is üljön
ott azért, hogy a közgyűlési ügyek tárgyalását végig
várja.
Máskor t a l á n máskép Írhatja tudósítását
Mezöségi.
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
K o lo z s v á rt , 1881 m á j. 30.
Jelen voltak: főtiszt. Nagy Péter püspök, mint elnök;
br. Bánffy Dániel, dr. Szász Béla, dr. Kolozsvári Sándor,
dr. Jenei Viktor, Parádi Kálmán, Bodor Antal titkár, Ba­
logh György ügyvéd, Szabó Ádám számvevő.
Az időközben elnökileg ellátott ügyek (23) bejelen­
tetvén, jóváhagyattak.
A szászvárosi I. és II. papi intercalaris jövedelmé­
ről beadott pénztárnoki kimutatás a már megvizsgált 1878
évi számadással összehasonlítva, helyesnek találtatván, ha-
tároztatik, hogy a Il-ik papi állomás után esedékes félévi
tozedkárpótlási kamat — levonatván a 45 napi interkalare
— 799 frt. 79 kr, összegben kiutaltassák, a fenmaradó
rósz pedig a papi állomás javára tőkósittessék.
A b.-o.-budai énekvezértanitói dijlevél Nagy Lajos
deési egyházmegyei esperes fölterjesztése alapján helyben-
hagyatik.
A kövesd i egyházközség administraţi ója felett rendel­
kező 1879 évi egyházmegyei vizsgáló bizottság határozata
ellen, a bürkösi pap aíia által beterjesztett felebbezés te­
kinteten kívül hagyásával, fölfolyamodó pap aha úfcasittátik
az egyházmegyei vizsgáló bizottság határozata értelmében
évi 60 frt. díjért a nevezett egyházközségben beszolgálni.
Sylvester Domokos esperes pártoló ajánlata mellett
fölterjesztett templom-kijavítási tervrajza és költségvetése
a túri egyházközségnek helybenhagyatik.
A pevecseni egyházközség templom-tervrajza és 2827
frt. 77a/ 2 kr.-ról szóló költségvetése az építészeti hivatal
elnöke által tett javaslat kiegészítésével elfogadtatok s jó­
váhagyatok.
A valkói levita és beszolgáló lelkész dijleveleik s az il­
letők kérelme alapján a múlt évi államsegélyből e czélra
megállapított 50 frt. állandósított segély V3 részben a be­
szolgáló pap, a/3 részben a levita javára kiutaltatok.
A tanügyi előadó jelentést tesz a kollégiumok 1879—
80 évi zértudósitásairól, melynek alapján az ig. tan. a n.-
enyedi kollégium zártudósitását mellékleteivel együtt sza­
bályszerűnek találván, jóváhagyó tudomásúl veszi. Dr. K o ­
v á c s Öd ö n , S z é k e l y F e r e n c z és N a g y L a j o s ta­
nár afiainak, kik néhai M i h á l y i K á r o l y súlyos beteg­
sége ideje alatt és halála után is a philosophiát és a latin
irodalmat tanították, szives köszönetét szavaz. Méltányló
elismeréssel veszi tudomásúl a gondnoki és tanári kar
atyai gondoskodását, melynél fogva Enyed városának jóltevő
 183

családjai ezen tanév folytán is 30 szegénysorsú tanulónak reméltóbb Morselli azon áilitása, hogy a női öngyilkossá­
ingyen kosztot főzettek. A jóltévő családok mindegyikének gok sűrűbb előfordulása, a hét mindkét felében, a szombat
s kiválóan mólt. br. K e m é n y I s t v á n főgondnok urnák, kivételével, megfordított arányban áll a férfiakéhoz, s ma­
ximumát a reggeli hat órától délig eső időszakban éri el,
ki e jótékony intézkedést évről-évre oly tetemes segélylyel mig a napfelkeltét megelőző órákban a legjelentéktelenebb-
istápolja, rnaleg köszönetét szavaz. re sülyed. Tehát az öngyilkossági hajlam nem a magány, a
A kolozsvári, m,-vásár helyi és s-szent-györgyi kollé­ csend és pihenés, hanem a munkazaj és tevékenység per-
giumok zártudósitásai jóváhagyó tudomásul vétetnek; ellen­ czoivel jár párhuzamosan. Egy, a műhez csatolt tájékoztató
ben a zilahi es szászvárosi kollégiumok tanügyi állapotai térkép azon irányt jelöli kelotről északnyugatra az európai
kontinens felé, melyet a szőke hajú árják népvándorlásuk­
ügyében az illető elöljáróságok részint kiegészítés, részint ban követtek. Ez a race, mely évszázadok múlva az eu­
egyes dolgokra vonatkozó fölvilágositás végett fölhivatnak. rópai czivilizáczio élére volt lépendő, legtöbb hajlandóság­
A n.-enyedi kollégiumi elöljáróság jelenti, kogy B i- gal viseltetik az önkénytes halálhoz. Nép faji rendezés te­
h a r y I s t v á n gyakorló-iskolai tanítóval minden tekintet­ kintetében első sorban állanak a dél- és középnémetek, utá-
nok jönnek az északi népek s legvégre a szlávok, olasz­
ben meg van elégedve, s nagy örömére szolgál constatál-
románok és latinok. Ha a vallásos rajongás motívumát,
hatni, hogy a múlt évi egyházkerületi közgyűlés Bihary mely főkép a mohamedánoknál és Buddha követőinél játszik
István megválasztásával igen szerencsés választást tett, hathatósan közre, kihagyjuk a számításból, úgy a protes­
mert Bihary úgy is mint néptanító, úgy is mint épen gya­ táns felekozeteket illeti a szomorú dicsőség, hogy az ön-
korlóiskolai tanító és úgy .is mint a főiskola tanítótestüle­ gyilkosság mániájában első helyen neveztessenek meg. Kevesebb
kontingenst nyújt a katholikusok, s még kevesebbet a zsi­
teinek tagja, állása kívánalmainak teljesen megfelel s an-
dók vallástestülete.
nálfogva kéri az ig, tanácsot olynemű előterjesztést tenni
Valamely nép erkölcsi állapotának megítélésére mind­
a f. évi egyházkertileti közgyűlés elé, hogy nevezett gya­ eddig alig ismert a statistika többet két tényezőnél. E két
korlóiskolai tanító megválasztása végérvényesnek mondass ék tényező a vétségek és törvénytelen születések rovata.
•ki. Megnyugvással veszi tudomásúl az ig. tan. jelentését Pedig tán senki sem fogja tagadhatni, hogy az önkéntes
és ajánlattal terjeszti a közeledő kerületi közgyűlés elébe. halálesetek gyarapodása, még ha egy kissé túlzó szabadel-
műséggel nem tekintjük is oly ténynek, mely szükségkép
r. t . a közerkölcsiség meglazulására vetne világot, de ép oly
szoros kapcsolatban áll a bűnügyi statistika egyidejű növe­
kedésével, mint a mily •kérlelhetienűl vonja viszont ez
Egy érdekes irodalmi termék. utóbbi maga után az élet sivár negatioját. És mégis ki van
mutatva, hogy a társadalmi stilyedós különböző alakzatai
Az olasz tudományosság különös előszeretetet tanúsit közt az öngyilkosság azokban karapózik el mélyebben, me­
modern társadalmi kérdések fölvetése és bonczolgatása iránt. lyekben a tulajdon elleni vétségek múlják felül az életbiz­
Ha nem is mindig hatol be azon problémák mélyébe, me­ tonság elleni merényletek átlagos számát. Kissé utána gon­
lyek a század gondolkozását az izzásig hevitik, de alapos dolva, nagyon természetesnek fogjuk találni o körülményt.
kutatásaival, melyekben igazi germán türelmesség és latin Először azért, mert csak a kedély patbologiájának termé­
életteljesség párosúl, nem kis mértékben van joga kihívni szetes fokozati törvényét látjuk benne kifejezve, mely mig
a szellemi világosság minden barátjának élénk és fokozott a gyilkosság actusánál tetőpontját éri el, s úgyszólva lélek­
figyelmét. A könyv, melynek tartalmát szándékszunk a kö­ tani szünpontot képez, addig a tulajdon elleni kihágások­
vetkezőkben röviden vázolni, „II suicido* czimet visel, s nál még folyvást emelkedőben van. Másodszor, mert az er­
úgy tárgyánál, mint szerzőjének személyisegénél fogva ese­ kölcsi egyén, mint tettei szabad világának központja, mind­
ménynek tekinthető az európai könyvpiacz terén. Morselli, két esetben egész más viszonyban lép elénk. A vagyon-
a maceratai tébolyda igazgatója, már állásánál fogva is oly biztosság elleni vétségeknél ugyanis az ethikai összeütkö­
egyénnek mutatja be magát, ki az Öngyilkosságnak, a mo­ zés mozzanata az egyén és az általános é l e t között lévő elvi
dern élet e legszomorúbb jelenségének symptomatologiájá- ellenmondásból, holott az emberi élet sértetlensége ellen
val és therapiájával a legapróbb részietekig ismerős. S hogy elkövetett merényleteknél csak az egyik egyén és a másik
minő széles alappal rendelkezik a moralstatistika eredményei­ között fennforgó tisztán s z e m é l y i harczból fejük ki.
nek kifejtésére, csattanósan bizonyítja az a tény, hogy Magától értetődik tehát, bogy a bukás bekövetkezése az
észleleteinek anyaga nem kevesebb mint 300,000 esetve előbbi esetben már csak a« ellenfél végtelenül hatalmasabb
terjed ki, mig ezzel szemben még Queteletnól is csak voltánál fogva is valóbbszinű, azaz, az előrebocsátott tételt
30,000, Lislenél 52,000, Wagner és Oetlingennél pedig ismételve, öngyilkossági esetek előfordulása rendes körülmé­
120,000 esetre szorítkozik a földolgozandó statistikai anyag nyek között ott, hol a tulajdon elleni kihágások múlják
száma. felül az életbiztonsági vétségeket, sokkal gyakoribb, mint
Nem lehet meglepetés nélkül szemlélni azon óriási ott, hol az utóbbiak vannak túlsúlyban.
szorgalmat, mely e nehozen megbízható készlethalmazt szi­ Bűnügyi esetekben a nők részvétele úgy aránylik a
lárd rendszerbe önteni igyekszik, Morselli könyve első ré­ férfiakéhoz, mint 1 a 4-hez. Öngyilkosságoknál mint 1 a
szében az öngyilkosság aetoiogiájával foglalkozik, helyi és 3-hoz; Olaszországban az arány valamivel magasabb, t, i.
idői viszonyai szerint vizsgálja e társadalmi betegség okait mint 20 a 79-hez. Könyvünk szerzője szerint a férfiúi
s különféle diagnózisait, úgy etimológiai, mint vallási és elem túlsúlya abban leli magyarázatát, hogy mig a nőket
sexualis szempontból. Sajátságos körülmény ötlik itt mind­ többnyire fizikai okok (téboly, pellagra, agy bánta Írnak) ve­
járt legközelebbről fel: hogy tudniillik a szándékos halál, zetik Öngyilkosságra, addig a férfiúnál a létért való küzde­
valamint az őrültség előidézésére is nem annyira az előre­ lem agentiái jJnek első sorban számításba. A mi az okok
haladott nyári évszakok intensiv heve, mint inkább a ki­ benső természetét illeti, ez meridionalis irányban váltako­
kelet langyos átmenete foly be, mely a még ellentétes be­ zik. Mig dél hővérű népeinél szerelem és nyomor esnek
hatások alatt álló szervezetre izgatólag hat. Még figyelem­ legnagyobb súlylyal a latba, addig északon az alcohoiismus
 184
maga 50 százalékot képvisel, Közép-Európában pedig ré- |
szint életuntság (taedium vitae), részint pedig a büntetés­
től való szégyen és félelem, tehát két magasabb czivilizáczio- és Köpe Dezső. Kisebb jutalmakat számosán nyertek. Ez­
ra valló lélekállapot idézi elő a legtöbb öngyilkosságot.
Könnyen érthetőnek fogjuk találni, ha komoly tudó­
sunk gondolkozását végűi az öngyilkosság bölcseleti háttere
is bűvkörébe vonja. Kifogástalan meghatározását adja e
„lelki betegség“ alapokának, midőn azt egy „raffinált ego-
ismus“ kifolyásának tekinti, megengedvén mindamellett,
hogy fenkölt és nemes indokokból is történhetik öngyilkos­
ság, habár ritkábban. Mi az utóbbi fentartást feleslegesnek
tartjuk és bátran elengedjük szerzőnek azon egyszerű ok­
ból, mivel, hogy valaki, mint Publius, önfeláldozásból,
vagy mint Cato, jellemszilárdságból követ el öngyil­
kosságot, épen nem zárja ki azt, hogy legmagasztosabb in­
dokai is ama raffinált egoismusra legyenek „in ultima ana-
lysi“ visszavihetők. Mert hisz még e kivételes esetekben is
a jó nem önmagáért történik, hanem egy bizonyos benső
ösztön kielégitése okáért, mely ösztön, tegyük föl, látszó­
lag talán épen tulajdon énünk háttérbe szorítására irányúi,
egy rajtunk kivűl álló személyiség javáért, de a mely ösz­
tön mindamellett mégis csak önzés, mert önmagának felel
meg. Igaz, hogy a gyakorlati élet nehezen békűl ki azon
gondolattal, hogy a leggonoszabb és legnemesebb cseleke­
det közt csak gradualis különbséget lásson, de a bölcselem­
nek épen az a föladata, hogy minden problémát legkisebb
parányaira tagoljon fel, s nem utasíthatja el magától az e
műveletből folyó evidens tényeket.
A könyv második része az öngyilkosság synthesise,
természete és therapiája feletti nézetek fejtegetéseinek van
szentelve. Legtöbb érdekkel bir ebben az öngyilkosság to­
vaterjedésének meggátlására ajánlott prophylaxis. Fájdalom
itt elhagyja a statistikust eddigi biztossága. Óvszerei a
rósz drámairó deus ex machinájának benyomását teszik
ránk. „Egyetlen gyógymód, Írja Morselli, az óletverseny kor­
látozásába^ tehát a túlnépesedés megakadályozásában álla­
n a / Jól van, de miként? E kérdésre szerzőnk adós marad
a felelettel. Mert tudnunk kell, hogy az egyetlen ellenha­
tás, melyet a társadalom physiologiája a születések túlnyo­
mó arányával szemben tud és ismer, épen az anyagi és
szellemi jóllét fölvirágzása. Ez képes volna a szaporodás
mértékét kellő határok közé szorítani, csak az a baj, hogy
mire ily állapot általánosságban elérhető volna, akkorra
már és ugyanazon okoknál fogva, a betegség is magától
megszűnne, tehát ez esetben nem lenne többé szükség az
orvosságra sem. Épen az okozza a társadalmi tudományok
módszerének sajátos nehézségeit, hogy oly jelenségek teszik
tárgyát, melyeknek kellős közepében élünk és mozgunk, s
melyekről épen azért csak korlátolt távkörrel bírhatunk.
De másfelől szintén e körülménynek kell kiváltképpen
kihívnia tiszteletünket, és elismerésünket a tudomány oly nap -
számosai iránt, kik mint Morselli is egész erejüket az em­
beri élet hasonló rejtélyeinek földerítésére áldozzák.
Várnai 1.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 188). máj. 28-án.
— A kolozsvári egyetem zárünnepe vasárnap dél­
előtt ment végbe a redoute termében. Haller Károly rek ­ életrajzi gyűjteményét adják benne az 1760— 1880 közti
tori beszéde föltüntette a múló tanév kiválóbb mozzanatait.
Dr. Óvári Kelemen jogtani dékán „Milyen a jog, szerve­ szeptember havában jelenik meg, 470 protestáns (refor­
zésének kifejlődési időszakában* czimmel fölolvasást tartott.
Aztán a tanácsjegyző olvasta fel a pályadij-nyertesek név­ fölsorolásával s a munkáságukra vonatkozó vélemények idé­
sorát. A „Deák-Ferencz-alapitvány“ 250 frtosjutalmát Mel-
czer Vilmos végzett jogász nyerte el, oly művel, melynek iro­
dalmi becse ugyan nincs, de a mely bir némely előnyös
tulajdonnal. Százhúsz frtos dijat nyert Vájná Gábor jogász;
Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. fötanoda betűivel Kolozsvárt.
száz frtosokat nyertek: K. Molnár Viktor joghallgató, Fe­
hér Lajos, Joó Imre, Gerecze Péter, együtt Gáspár János
zel kapcsolatban megemlítjük, hogy az egyetem jogi karánál
dékánnak dr. Lindner Gusztávot, a természettudományinál
dl*. Kanitz Ágostot, a bölcsészetinél dr. Szabó Károlyt, az
orvosinál dr. Xlug Nándort választották meg.
— Dr. V ályi G yula f. ó. május hó 28-án a ko­
lozsvári tudomány-egyetem mennyiség-természottudományi
kara által egyetemi magántanárrá habilitáltatott, mely ha-
bilitatio megerősítés végett a nm. vallás- és közoktatási
minisztériumhoz az illető tudományi kar által rendkívüli
ajánlattal és pedig az előszabott szóbeli vizsgálat és pró­
baelőadás elengedésével terjesztetett föl, mi csak kivétele­
sen és a megántanári képesítést szabályozó miniszteri ren­
delet 21 §-a szerint „elismert tudományosságu férfiakkal“
szemben történhetik.
— A m agyar tudományos akadémia mathemat.-ter-
mészettudományi állandó bizottsága nyílt pályázat folytán
Parádi Kálmán kolozsvári kollégiumunk természelrajztaná-
rát az erdélyi vizek örvény férgeinek vizsgáltával hízta
meg és anyagi támogatásban részesítette.
— Ötvenéves tan ító i jub ileu m át üli meg e hó 12-én
Szabó József debreczeni tanító. A 71 éves aggastyán ez
emlékezetes napját a debreczeni ref. egyház is meg fogja
ünnepelni. Az érdemes férfiú 1831. márczius hé 10-én lé­
pett a néptanítói rögös pályára; szolgált mint néptanító a
karczagi, szepesi és kábái ref. egyházakban, s ez utóbbi
egyházból hívta meg 1847-ben, 98 pályázó közűi a deb­
reczeni ref. egyháztanács, a debreczeni leányiskola tanító­
jának. Növendékei száma az 50 év alatt felülhaladják a
10000-et. Érdemeit nemcsak azon egyházak, melyekben
szolgált, hanem a király is elismerte 1872-ben, ő felsége
a népnevelés terén szerzett érdemeiért a koronás ezüst ór-
demkereszttel, s most 50 éves jubileuma alkalmából az
arany érdemkereszttel díszítette fel. Ez utóbbi legmagasb
kitüntetés a junius 12-en, a debreczeni reform.kis templom­
ban tartandó ünnepély alkalmával fog az agg tanítónak,
ki még ma is teljes ifjú erővel működik pályáján, ünnepé­
lyesen átnyújtani. Azonkívül az egyház díszes ezüst serle­
get fog átnyújtani az ünnepeltnek.
— Közvizsgálatok. A n.-eneedi ref. Bethlen-főisko-
lában a f. évi nyári közvizsgálatok jun. 10-én kezdődnek
és jun. 29-én végződnek; a székely-udvarhelyi főiskolában
pedig* jun. 18-án veszik kezdetüket és jun. 30-án érnek véget.
— Papválasztás. Bethleni ref. egyházközségünk, mint
értesülünk, néhai Csűrös József helyébe Gyárfás Albert bu-
kuresti derék lelkészt választotta papjává. Gratulálunk a
szerencsés választásnak és idvezeljük a honába visszatérő
ifjú lelkészt.
— B odor Domokos s.*szt,-györgyi ref. segéd tanár­
tól a napokban „Tetragonometria" czimen egy 28 lapra
terjedő fűzet jelent meg S.-Szt.-Györgyön a BernsteinMárk
gyorssajtójában. E fűzetet, mint a segódtanár úr munkás­
ságának bizonyítékát, ajánljuk az érdekeltek figyelmébe.
— Ú jabbkori magyar protestáns egyházi irók élet­
rajza. Szentkuti Károly és Kálmán Farkas barsmegyei ref.
lelkészek „Új magyar Athenas* czimű vállalatra hirdetnek
előfizetést. Az újabbkori magyar protestáns egyházi irók
időközből, folytatván ebben Bőd Péter gyűjteményét. A mű
mátus és evangélikus) egyházi iró életrajzával, munkáik
zésével, Az „Athenas“ 40 ivre terjed, ára 4 frt., s ez
összeg az átvételkor fizetendő. A megrendelések junius
végéig Szentkuti Károly nevére czimzendők Barsmegyébe,
Pózban, utolsó posta Füss.
X I évfolyam.
M egjelenik
minden vasárnap.
SserkMsttfflégi & kiadói Bíálláí:
b .- f a r k a s u t c z a 16. sz hova
a la p s z e lle m i s anyagi
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d o k .
Kéziratok nem adatnak vissza,
jp E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S I S S S S I S Z
Tartalom: Az e g y h á z k e r t ile t i k ö z g y ű lé s
A H é b e r eposz, (fo lyta tá s,)
(H á ro m sz é k 1 8 8 1 m á j u s 3 1 .) L e v e le z ő . —
h á z m e g y é b ő l.) R ó z s a S á n d o r,
T á r oza: G r . B e t h le n M ik ló s le v e l e
hö z. K ö z li K oncz J ó z s e f.
K ö rö zv é n y e k .
AZ EGYHÁZKERÜLETI KÖZGYŰLÉS
alkalmára.
Egyházunk törvényhozó testületének hivatott
tagjai újra egybeseregelnek, hogy bölcs belátással,
egyetértő akarattal és a nemesre, jóra irányzott igaz
lelkesedéssel végezzék el az áldásos munkálatot, mely
vallás-erkölcsi életünk föleievenitésóre, javítására hat­
hatósan szokott befolyni. A protestáns szellem sza­
badságra képesítő és az ónjogúság erőt fejlesztő ál­
lapotára juttató hatása évról-évre intensivebb irány­
ban nyilatkozik. A protestáns egyház mivelődési
missiojának mind élénkebb tudatára ébred; e mis-
sio fontosságát a nemzeti miveltségre nézve mind
szembeszökőbb világossággal bizonyítja be a tettek
mezején % nemes elhatározások, üdvös alkotások,
bölcs intézmények létesítése által és ez által nö­
veli tekintélyét kifelé; ólónkebbó teszi önérzetét be­
felé; de fokozottabb mérvben juttatja diadalra azon
meggyőződést az egyház minden igaz hívében, hogy
az áldozatoktól sem szabad visszariadni annak, ki
az egyház földi hivatását: az erkölcsi tökólyesbülóst
komolyan az élet törvényének ismerte el.
Emelő tudattal tölti el a keblet a jelen évi
egyházkerületi gyűlés tárgysorozatával mindjárt
legelső pontja, mely az egyetemes ref. zsinatra kül­
dendő képviselők megválasztására vonatkozik. Tehát
valahára az összes reformált egyház legjobbjai, az
egyházkerületek kormányzó testületéinek leghivatot-
tabb tagjai összegyűlnek, hogy az elszigeteltségben
pangott erők magasabb közös czólokr.a, együttes mű-
Kolozsvárit. 1881. Junius 12. 24. szám.
hirdetési dijak:
ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y an n a k te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 kr.
b e ig t a t á s
PROTESTÁNS KÖZLÖNY
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g j e ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
t t Előfizetési á r :
EGYHÁZI E S ISKOLAI H ETILA P. Egész évre 6 ír t ., fé lé v re 3
f r t., é v n e g y e d re 1 f r t 5 0 kr
J D O M C lO lC O Q .
a lk a lm á r a , n. —
ködósre felbuzduljanak, hogy az összes reformált
S zász K á r o ly tó l. — V i d é k i é l e t :
(A s z ilá g y - s z o ln o k i egy­
egyház egyesitett erővel vívja ki, mint a magyar
re f. le lk é s z . ■— K ü l f ö l d i s z e m le . — közmivelődás tényezője, azt a rangot, melyre törté­
V e s z p r é m i I s t v á n r e f. p ü s p ö k ­
— K ü lö n f é lé k . — H i v a t a lo s ré s z. —
nelmi hagyományai, százados küzdelmei, kiapadhat-
lan buzgósága, hitének emelő hatása és szabadság
szeretetóvel párosult fölvilágosúlt szelleme jogosítják
föl. A köznevelés és közoktatás lehető egyöntetű
rendezése által az egy begy ülendő zsinat oly erköl­
K o lo z s v á rt, 1881. ju n . 10.
csi kötelességet ró az egyes egyházkerületekre, mely­
nek értékét fokozza az, hogy önkéntes; becsét mér­
hetetlenné teszi az, hogy a nemzeti kultnrának
teendi meg azt a szolgálatot, melyet nemzeti pro­
testáns fejedelmeink tettek meg a magok idejében.
Csak ne a terhekre nézzünk, de azon magasztos hi­
vatásra, mely egyházunk önkormányzati jogával függ
egybe; ennek megpecsótlóse, szentesítése. Csak bon­
takozzunk ki a fóltókenykedés és kölcsönös bizal­
matlanság azon dermesztő hatása alól, mely még
politikai téren is annyi keserűséget, exasperalt szen-
vedólyeskedóst, pártoskodast idéz elő : egyházi élet­
ben, az erkölcsi világ fiuomahh körében kimondha­
tatlan sok rombolás szülője.
Ne rohanjunk vakon a politikai párttusákhoz
hasonló küzdelmekbe. Ne tekintsük fődolgunknak
leplezett gyűlölködésünk diadalra juttatását. Gondol­
juk meg, hogy a legnagyobb egyetértés mellett is,
a hangos lelkesedéssel magunkra vallott kötelezett­
ségeknek alig tudunk megfelelni. Ne higyjük, hogy
egy kis botrány meg nem árt. Ha nyomot hagyott
a kedélyekben, ha leajzott egy már-már a czólra
irányzott akaratot; ha lehangolt egy-egy a lelkese­
dés hymnusát zengeni kész keblet: sokat, nagyon
sokat ártott. Mit ér el egyik vagy másik „párt“,
hogy egyházi életünkben annyi keserű emléket föl­
idézett eme szót toliamra vegyem, ha személyek ü l­
dözése közben a közjó által parancsolt nyugott be­
látásról megfeledkezik ? Úgy jelenjünk-ó meg annak
 186

idején a testvér egyházkerületekkel közös találkozóra,
hogy az egymás meghurczolása miatt arczunkou ég­
jen a szégyen pírjai
Személyi kérdés több fordúl elő a jelen egy­
házkerületi közgyűlésen: gondoljuk meg, hogy az
alkotmányos intézmények belső értéke az arra való
egyénektől függ. Az iskola olyan, a milyen a tanár;
befolyásunk a zsinaton olyan lesz, a milyenek azon
egyének lesznek, kiket bizalmunkkal tisztelünk meg;
iskoláink anyagi és szellemi felügyelete a gondno­
kok ébersége nélkül gyarló lábon fog állani; de az
önmagát kormányozni nem tudó testület az egyház-
kerület testének nem szerves élettel biró tagja, de
sebe, de kinövése. Adja Isten, hogy e kiválóan vá­
lasztó egyházkerületi gyűlés megtalálja a hivatot­
takat.
Az egyetértő szeretet, a lankadni nem biró
buzgóság, de mindenek előtt és felett az Isten áldá­
sa kísérje a jelen évi egyházkerületi közgyűlés mun­
kálkodását.
n.
A HÉBER ÉPOSZ.
(I. V o lt - é a h é b e re k n e k é p o s z - k ö lt é s z e t ü k ? —
t é n e le m b ír á la t a . — III . A h é b e r ( b ib lia i)
t a g ja i.)
fizasz 'Karolyt&l.
( F o ly t a t á s .)
II.
A héber őstörténelem bírálata.
Mondani sem kell, hogy a Genézis (Mózes I. könyve)
mindazon fejezetei, melyek a teremtést, az ember teremté­
sével együtt, a paradicsomot, a bűnbe esést, az első em­
ber-családokat s nemzedékeket, a bűnnek a földön elára-
dását s az özönvizet, abból egyetlen családnak Isten külö­
nös akaratából való menekülését, a Noé három fia — az
emberiség három főfcörzsénelc ősatyái — történetét, az em­
ber újabb elszaporodását azon helyben, s a Bábel tornya
épitését s onnan való elszéledést tárgyalják (Gén. I —XI):
akár az ember őstörténelméről való feljegyzései történelmi
tényeken alapulnának.*)
Történelmi színezetet a bibliai előadás csak a bábeli
szétoszláson kezdve nyer, a hol a sémi, khámi és jáfeti
törzsek, nyelvök összezayarodtával különválnak s ellenkező
világtájak felé vándorolnak el.
Elfogadva az egy pár embertől való származást s az
emberiségnek lassanként való elszaporodását (és az özönvíz
általi megsemmisülés s csak egy családnak fenmaradása
után ettől a másodszori hasonló elszaporodást), észszerű —
bár történelmi tényekkel nem bizonyítható — olyasmit ten­
ni föl, mint a Genézis X. és XI. fejezeteiben elbeszélve
van. A nemzetség-izek és a nevek hitelességéről természe­
tesen nem lehet szó; de hogy a Noé három fia közűi min-
deniktől egy-egy nagy néptörzs ered, melyek mindenike is ­
mét a bárom Noé fiútól származó unoka-fiáknak megfelelő-
lég megannyi nemzeteket foglal magában: alapjában elfo­
gadható, így származnak a három Noé fiú közűi az egyik­
től, Jáfettől s ennek fiaitól az árja és ural-altáji népek;
a másiktő), Ellámtól, az óvilág két régi birodalmának:
Egyptomnak és Babilonnak a népei; a harmadiktól, Sóm-
től, egyik fia: Arfaksád után magok a zsidók, e hagyomány
fentarlói; a másik (Asszur) után az óvilág harmadik nagy
birodalmának, a babilonival versenyző asszírnak, a harm a­
diktól, Lúdtól, a negyedik birodalomnak, a Kisázsiában ke­
letkezett Lídiának, az uralkodó népe ; a negyediktől, Arám­
tól, az arabok stb.
Természetes, hogy a héber monda, a többiek futóla­
gos érintése mellett, főfigyelmőt saját ágazatára fordítja, s
II. A h é b e r ős t ö r ­
Arfaksádnak, a Sóm harmadik szü!ött fiának a családfáját
é p ősz v á z la t a és fő b b
és leszármazóit nevezi meg izről-izre, — mennyi történeti
igazsággal: szintén eldöntendő kérdés még.
De már az eddigiekbon is eléggé támogatják a kri­
tika kutatásait a többi néptörzsek és ágazatok hagyomá­
nyai, s bármily kezdetleges alakú följegyzései. A babiloni
és asszír ékirások — az egyptomi királyjegyzékek és hie­
roglifek szolgáltatnak ehhez adatokat. Manetho, ki Anto­
nius Szóter alatt az egyptomi uialkodók jegyzékét szerkesz­
tette s Berózns, ki Bélnek babiloni templomában pap volt
(Kr. el. m. e. 280 évvel), hazája őstörténetét három könyv­
ben (görög nyelven) hagyta hátra, kezdve azt a világ ere­
detével, a babiloni hagyomány szerint, folytatva a királyok
jegyzékével, nyolez vagy kilenoz dynastián keresztül, a ba­
*) G o ld z ih e r id . m . m in d a k o z m o g ó n iá t , m in d a z e r k o lc s t a -
n i t é t e le k e t ( je le s e n a g o n o s z e r e d e t é r e s a b ün b e-esé sre v o n a tk o ­
z ó k a t ) k iz á r j a a s z o r o s a n v e tt m y t h o lo g ia k ö r é b ő l s je le s e n az u tó b ­

a történelmi adatok nevére igényt nem tarthatnak s egye­ b ia k r a n é z v e k im u t a t j a m ű v e u to ls ó fe je z e té b e n , hogy azok — a

m in t a b ib liá b a n á lla n a k — a z s id ó n é p n é l c s a k a b a b iló n ia i fo g ­
nesen a mondák országába űtasitandók. Mert Jóbbal szól­ s á g a la t t és íg y id e g e n é r in té s r e k e le t k e z t e k s á lla p í t t a t t a k m e g és
t is z t á n ir o d a lm i a lk o t á s n a k t e k in t e n d ő k Engem e ta n u lm á n y b a n
va, ki volt jelen, mikor az ég és a föld fundáltattak ? ke vé sb b é é r d e k e l a k e le t k e z é s s o r r e n d j e és m ű fo ly a m a . E n úgy ve­
szem a b ib liá t , a m in t v a n ; m e r t ig y is e lő b b i s tá d iu m n a k t e k in ­
A teremtésről, az emb9r eredetéről s elszaporodásáról t e m , m in t le t t v o ln a a h é b e r é p o s z v é g le g e s m e g a la k u lá s á v a l — a
minden ősnépnek saját mondái vannak; és feltűnő, hogy m i a z o n b a n n e m j ö h e t e t t lé t r e . G o ld z ih e r e g y é b ir á n t k im u t a t j a , h o g y
a „m y th o sz“ ( v a g y is a n a iv s m é g t u d a t la n em ber e ls ő f e lf o g á s a i
az özönvíz is a legtöbb mondában helyet foglal. Ám a föld a t e r m é s z e ti j e le n s é g e k r ő l, s a m ik é p a z o k n a k k é p le g e s vagy köz­
v e t le n k if e j e z é s t a d ) m ik é p o lv a d t b e k é s ő b b a „ v a l lá s b a “ — m e ly
őskora iránt a természeti tudományok által felállított elméle­ a h é b e r e k n é l, b á r sokkal később, a t is z t a m o n o t h e is m u s a la k j á t
tek a Genézis felfogásait, nagyjában legalább, megerősítik; v e t te f e l ; é s a „ t ö r t é n e le m b e “ ( a b ib li a i b a t. i.) , m e ly b e a m y th o -
s z i e lé m e k e t k iv á la s z t a n i, r e n d e z n i s k é p le g e s s é g ö k h ü v e ly e it le t e j-
a mi nem azt teszi, hogy a Genézisnek akár kozmogóniája, t e g e t n i: m u n k á j á n a k fö la d a t a .
 187

biloni Noéig, Kszizutruszig, s utána a káldeus és asszír | dására, hogy egy csoportban — melynek terjeszkedését mi
királyok bosszú során át, egészen a Kürosz koráig. Fel­ sem gátolja — meg ne férjenek s három világrészbe szót
jegyzései ép oly messze nyúlnak vissza és sokkal meséseb­ kelljen oszolniok: akárki megítélheti.
bek, mint a zsidó hagyomány s ép úgy nyúlnak be a tör­ Ezekre a nevekre s ezekre a nemzedék-korszakokra
ténelmi korba, mint emez. Kozmogóniája sokkal kevésbbé tehát semmit sem adhatunk, a minthogy ezeket külső adat
észszerű, mint a mózesi, de nemzodékrendje s király­ ép oly kevéssé erősiti meg, mint belső igazság.
jegyzéke érdekes adatokat szolgáltat a Genezis bírálatához. Be Ábrahámmal, a Táré fiával és két testvéröcscsé-
Világos azokból, hogy a két hagyomány közös eredetű, s vel, a nagyapjok nevét viselő Náhorral és Háránnal, a Lót
hogy a főtények, kibontva a mythoszi elemekből, igazak apjával, — egyszóval a Sómtól kezdve tizedik nemzedékkel
bennök. Ép úgy támogatják a Maneiho följegyzései s álta ­ — új korszak kezdődik.
lában az egyptomi történelmi hagyományok a zsidó hagyo­ Az ember első korszaka — a paradicsomi, aranykori,
mány egy későbbi — mondaszerű, de történelmileg is iga­ munka nélküli életet nem számítva, mely minden nép me­
zoltnak vehető — fő tényét, a zsidók egyptomi tartózko­ sekönyvében az első fejezet — a bár történelmi tényekkel,
dását. cbronologiai följegyzésekkel, hiteles névsorokkal stb. nem
Visszatérve a bábeli néposzláshoz s a héber nemze­ bizonyítható, mégis mulhatailanúl létezett első korszak: a
dékrendhez, a biblia (1 Móz. XI. 10— 32) a Sóm ivadé­ vadász-élet; a második a pásztorkodás, legelőről-legelőre,
kait, mindenütt csak az első szülöttek megnevezésével, tiz nomádólet; a harmadik a megtelepedés egy helyben: a föld-
nemzedéken át adja elő Ábrahámig, a Táré fiáig.*) Be e mivelés; a negyedik az államalapítás, a munkafolosztás el­
pátriárkák még két— három —négyszáz esztendőig élnek, va­ vén és alapján.
lamivel rövidebben, mint az özönvíz előttiek, kik hat—ki- Nos, a Táré fiaival még csak a második korszakot,
lenczszáz esztendővel számítják élőtöket, a mi annak a jele, a nomád pásztorőletet kezdi a Sém törzsének az az ága,
hogy ogy ember neve alatt korszakok foglaltatnak össze.**) mely saját hagyományai szerint Arfaksádtól kezdve (a ki
Be e korszakok egymásba folynak s a tiz. közűi az első maga harmadszülőtt volt) mindig első szülötteken szárma­
túléli a töredék kezdetét. Mert Sém száz éves, mikor Ar- zik le, s melyből a héber nép, az Izrael népe, a zsidó*)—
faksádot (az özönviz után két évvel) nemzi, de még azon­ egyszóval az a bibliai nép válandó, mely magát Isten ki-
túl ötszáz esztendőt é l; s mivel kilenczedik izbeli unokája, választottjának és egyedül igaz vallás, az egy-isten-hit ki­
Ábrahám, 200 evvel születik később, mint Arfaksád, a ki zárólagos letéteményesének vallja.
a maga fiát Sólát harminczöt éves korában nemzi, de még Hogy ily korszakban Írott hagyományokról s törté­
azontúl négyszáz és három évig él — s igy tovább a töb­ nelmi hitelességről még szó sem lehet: önként értetik.
biek is mind, harmincz évvel nem/ik fiaikat, de 2 —3 száz Magának Ábrahámnak, testvérgyermekének Lótnák és utó­
évig élnek m ég: látni való, hogy Ábrahám születésekor az ő dainak, Izsáknak, Ézsau- és Jákobnak a a Jákob tizenkét
atyái, tizediziglen, fel Sómig, mind élnek még. fiának történeti volta szintoly kétséges; sőt az vehető bi­
Ez oly mondái vonás, melynek minden történeti és
zonyosnak, hogy nagyobb részint csak mythikus személyek,
élettani lehetőség ellen m ond; s ha van példa rá, hogy ne- jelvi jelentőséggel s neveik alatt a zsidó nép első mytho­
gyedizi unokát érjen valaki, a tizedik izt megérnie lehetetlen. szi fogalmai vannak megszemélyesítve.**) Bár ugyanezt le-
A tiz nemzedék közepén áll Póleg, a ki alatt a bá­
beli megoszlás esik. Ámde Póleg az özönviz után csak 101 *) H é b e r : a v iz e n t ú li, Á b r a h á m n a k a z E u f r a t e s c n á t k e lé s é ­
t ő l ; I z r a e lit a , I z r a é l- t ő l, J á k o b n a k a t u la j d ó n k é p e u i t ö rz s -a p á n a k ,
évre születik, 30 éves korában ér apaságot, mely után még a t iz e n k é t f iú a p j á n a k m á s o d n e v é t ő l, m e ly n e k j e l e n t é s e : Is te n e lle n
209 évet él ugyan, tehát mintegy 160 évvel éli túl az d ia d a l m a s ; v é g r e a z s id ó n é v S z id á t ó l s z á r m a z ik , a le g t e k in t é ly e ­
s e b b t ő l a J á k o b f ia i k ö z ü l, a k in e k n e m z e ts é g é b ő l s z á r m a z t a k B á -
Ábrahám születését, de ba az mondatik, „a föld megoszlá­ v id és k ir á ly u t ó d a i s v o lt m e g íg é r v e a M e s s iá s is . A m a g y a r z s i ­
sa Péleg alatt történt", ezen kétségkívül azon időpontot d ó s zó a s z lá v z s id o v - b '-l y a n á tv é v e .
* * ) G o ld z ih e r id é z e t t m u n k á j a e r é s z b e n a le g é r d e k e s e b b
kell értenünk, a melyen Póleg a nemzedék hordozója, vagy k u t a t á s o k a t t e s z i s n e v e z e t e s e r e d m é n y e k r e j u t . M iu t á n a m y t k o s z
is minor fiát, Eéut nem zi; mert különboQ épen úgy lehet f o g a lm á t ig y h a t á r o z t a m e g : „ a z a m ó d , m e ly e n a z é r t e lm i f e j lő ­
d é s e lső f o k á n á lló e m b e r a t e r m é s z e t e r ő i és j e le n s é g e i á lt a l r e á
vala mondani, hogy a bábeli megoszlás Sém, vagy Arfaksád, te t t h a t á s t s a z o k t ó l n y e r t b e n y o m á s a it és é s z le le te it k i f e j e z i “ ; m i­
vagy Sála, vagy Éber alatt történt, mivel ezek mindeaike u t á n e z a la p o n b e b iz o n y ít j a , h o g y a m y t h o s z - k é p z é s n e m c s a k n é ­
m e ly n é p s a já tja , h a n e m a fe jlő d é s a m a f o k á n m in d e n n é p é , m e r t
élt meg akkor. A bibliai aiat szerint tehát a bábeli meg­ ép o ly te rm é s z e te s , é le t ta n i fe jle m é n y , m in t a n y e lv - k é p z é s ; m iu t á n
oszlás 131 évvel az özönviz ulián történt volna. Eleg-ó a h é b e r m y t b o s z f o r r á s a i g y a n á n t , e lső s o rb a n é p e n a p a t r i a r k liá k
t ö r t é n e t é t m o n d á it) s e ln e v e z é s e it, a z tá n a z ó -te s ta m e n to m u . n.
131 év az embereknek, három törzsből akkora elszaporo- t ö r t é n e t i ( in k á b b b ő s m o n d á i/ k ö n y v e it , a J ó z s u e és B i r á k köny­
v é t , t o v á b b á m a g á t a z s id ó n y e lv k u t a 'á s t j e l ö l i k i ; ez e lő z m é n y e k
S é m , f ia A r f a k s á d , f ia S é la , f ia É b e r , f ia P é le g — k i a la t t u tá n é r d e k e s e n és r a e g g y ő z ő le g m u t a t ja k i , a m it fe n te b b á llit á n k ,
a b á b e li s z é tv á lá s t ö r t é n t , — f ia R é ú , fia S ze rú g , f ia N á h o r, f ia h o g y a p a triá rk h á k n e ve i s z e m é ly e i, t ö r t é n e t e i, m y t h o s z i f o g a lm a k ­
T á r é , f ia Á b r á m (k i ké sőb b Á b ra h á m n e v e t n y e r t ) e z a t iz iz m eg­ r a v ih e t ő k v is s z a és s o k k a l e lő b b k e le t k e z t e k , m in t a z e g y is t e n - h it
f e l e lő a z ö z ö n v iz e lő t t i t iz p á triá rk a nem zedék s o rá n a k . (Á b rá m a h é b e r e k n é l. E m y t h o s z o k k ö z é p p o n t j a it t is , é p e n m in t a z á rjá k ­
a n n y i, m in t „ m a g a s a t y a " ; Á b r a h á m : s o k n é p a t y ja . E n é v v á lt o ­ nál a nap a h o ld , a v ih a r , a v iz , a tű z ,— s z ó v a l a t e r m é s z e ti e r ő k ,
z á s t a z z a l a z Í g é re tte l n y e r te , h o g y m a r a d é k a i r e n d k ív ü l el fu g n a lc e le m e k és je le n s é g e k n é z le t e ib e n á ll. Az Á b rah á m neve m agas
s z a p o r o d n i.) a t y á t j e le n t , a m i a r ó la — m in t n a g y n é p t ö r z s - a t y j á r ó l v a l3 h it ­
**) A B e ro z u s f ö lj e g y z é s e ib ő l fe n m a ra d t tö re d é k b e n m ég re u t a l; d e m á r m á s ik j e le n t é s e b o r ú s é jje l; m ig I z s á k : m o s o ly g ó t ,
s o k k a l h o s s z a b b id e ig é ln e k az e m b e re k : A n e m p s z in u s z 3 6 ,0 0 0 , h a j n a lt j e le n t k iz á r ó la g s a b ib li a i m e s e , h o g y Á b r a h á m fiá t , Izsá ­
O c .a r t u s z 8 8 ,0 0 0 , K s z iz u t r u s z p e t i g 6 4 ,8 0 0 é v ig é l és u r a lk o d ik . ko t, m e g á ld o z n i k é s z ü l, j e lv ile g a z t t e s z i, h o g y a z e s t b a j n a lt e ln y e li
Ezek k h a ld e u s k ir á ly o k . A z s id ó - h a g y o m á n y b a n a k o rszako k kép­ a p ja , a z éj. S á r a a z Á b r a h á m n e je : a h o ld ; J ó z se f: a s o k á s it ó
v is e lő i n e m k ir á ly o k , h a n e m c s a k e m b e r e k , a t y á k ,le g f ö le b b t ö r z s f ő k . ( E g y p t o m b a n m e g s o k a s it ja a k e n y e r e t ) ; R e b e k h a a f ö ld k ö v é r s é g e ;
 186
idején a testvér egyházkerületekkel közös találkozóra,
hogy az egymás meghurczolása miatt arczunkon ég­
jen a szégyen pirja?
Személyi kérdés több fordúl elő a jelen egy­
házkerületi közgyűlésen: gondoljuk meg, hogy az
alkotmányos intézmények belső értéke az arra való
egyénektől függ. Az iskola olyan, a milyen a tanár;
befolyásunk a zsinaton olyan lesz, a milyenek azon
egyének lesznek, kiket bizalmunkkal tisztelünk meg;
iskoláink anyagi és szellemi felügyelete a gondno­
kok ébersége nélkül gyarló lábon fog állani; de az
önmagát kormányozni nem tudó testület az egyház-
kerület testének nem szerves élettől biró tagja, de
sebe, de kinövése. Adja Isten, hogy e kiválóan vá­
lasztó egyházkerületi gyűlés megtalálja a hivatot­
takat.
Az egyetértő szeretet, a lankadni nem biró
buzgóság, de mindenekelőtt és felett az Isten áldá­
sa kísérje a jelen évi egyházkerületi közgyűlés mun­
kálkodását.
n.
A HÉBER ÉPOSZ.
(I. Volt-é a hébereknek épősz-költészetük ? — II. A héber ős tör­
ténelem bírálata. — III. A héber (bibliai) éposz vázlata és főbb
tagjai.)
JSzisz TLCarolytól,
(Folytatás.)
II.
A héber őstörténelem bírálata.
Mondani sem kell, hogy a Genézis (Mózes I. könyve)
mindazon fejezetei, melyek a teremtést, az ember teremté­
sével együtt, a paradicsomot, a bűnbe esést, az első em­
ber-családokat s nemzedékeket, a bűnnek a földön elára-
dását s az özönvizet, abból egyetlen családnak Isten külö­
nös akaratából való menekülését, a Noé három fia — az
emberiség három főtörzsének ősatyái — történetét, az em­
ber újabb elszaporodását azon helyben, s a Bábel tornya
épitését s onnan való elszéledést tárgyalják (Gén. I —XI):
a történelmi adatok nevére igényt nem tarthatnak s egye­
nesen a mondák országába útasitandók. Mert Jóbbal szól­
va, ki volt jelen, mikor az ég és a föld fundáltattak?
A teremtésről, az emb9r eredetéről s elszaporodásáról
minden ősnépnek saját mondái vannak; és feltűnő, hogy
az özönvíz is a legtöbb mondában helyet foglal. Ám a föld
őskora iránt a természeti tudományok által felállított elméle­
tek a Genézis felfogásait, nagyjában legalább, megerősítik;
a mi nem azt teszi, hogy a Genézisnek akár kozmogóniája,
akár az ember őstörténelméről való feljegyzései történelm i
tényeken alapulnának.*)
Történelmi színezetet a bibliai előadás csak a bábeli
szétosztáson kezdve nyer, a hol a sémi, khámi és jáfeti
törzsek, nyelvök összezavarodtával különválnak s ellenkező
világtájak felé vándorolnak el.
Elfogadva az egy pár embertől való származást s az
emberiségnek lassanként való elszaporodását (és az özönvíz
általi megsemmisülés s csak egy családnak fenmaradása
után ettől a másodszori hasonló elszaporodást), észszerű —
bár történelmi tényekkel nem bizonyítható — olyasmit ten­
ni föl, mint a Genézis X. és XI. fejezeteiben elbeszélve
van. A nemzetség-izek és a nevek hitelességéről természe­
tesen nem lehet szó; de hogy a Noé három fia közül min-
deniktől egy-egy nagy néptörzs ered, melyek mindenike is ­
mét a bárom Noé fiútól származó unokafiaknak megfelelő-
leg megannyi nemzeteket foglal magában: alapjában elfo­
gadható, így származnak a három Noé fiú közűi az egyik­
től, Jáfettől s ennek fiaitól az árja és ural-altáji népek;
a másiktő), Ellámtól, az évilág két régi birodalmának:
Egyptomnak és Babilonnak a népei; a harmadiktól, Sóm­
tól, egyik fia: Arfaksád után magok a zsidók, e hagyomány
fentarlói; a másik (Asszur) után az óvilág harmadik nagy
birodalmának, a babilonival versenyző asszírnak, a harm a­
diktól, Lúdtól, a negyedik birodalomnak, a Kisázsiában ke­
letkezett Lídiának, az uralkodó népe ; a negyediktől, Arám­
tól, az arabok stb.
Természetes, hogy a héber monda, a többiek: futóla­
gos érintése mellett, főfigyelmét saját ágazatára forditja, s
Arfaksádnak, a Sém harmadik szülött fiának a családfáját
és leszármazóit nevezi meg izről-izre, — mennyi történeti
igazsággal: szintén eldöntendő kérdés még.
Be már az eddigiekbon is eléggé támogatják a kri­
tika kutatásait a többi néptörzsek és ágazatok hagyomá­
nyai, s bármily kezdetleges alakú följegyzósei. A babiloni
és asszír ékirások — az egyptomi királyjegyzékek és hie­
roglifek szolgáltatnak ebhez adatokat. Manetho, ki Anto­
nius Szóter alatt az egyptomi uialkodók jegyzékét szerkesz­
tette s Berézas, ki Bélnek babiloni templomában pap volt
(ICr. el. m. e. 280 evvel), hazája őstörténetet három könyv­
ben (görög nyelven) hagyta hátra, kezdve azt a világ ere­
detével, a babiloni hagyomány szerint, folytatva a királyok
jegyzékével, nyolez vagy kilenoz dynastián keresztül, a ba-
*) Goldziker id. m. mind a kozmogóniát, mind az erkölcsta-
ni tételeket (jelesen a gonosz eredetére s a bünbe-esésre vonatko­
zókat) kizárja a szorosan vett mythologia köréből s jelesen az utób­
biakra nézve kimutatja miivé utolsó fejezetében, hogy azok — a
mint a bibliában állanak — a zsidó népnél csak a babilóniai fog­
ság alatt és igy idegen érintésre keletkeztek s állapíttattak meg és
tisztán irodalmi alkotásnak tekintendők Engem e tanulmányban
kevésbbé érdekel a keletkezés sorrendje és mufolyama. En úgy ve­
szem a bibliát, a mint van; mert igy is előbbi stádiumnak tekin­
tem, mint lett volna a héber éposz végleges megalakulásával — a
mi azonban nem jöhetett létre. Goldziker egyébiránt kimutatja, hogy
a „mythosz“ (vagyis a naiv s még tudatlan ember első felfogásai
a természeti jelenségekről, s a mikép azoknak képleges vagy köz­
vetlen kifejezést ad) mikép olvadt be később a „vallásba“ — mely
a hébereknél, bár sokkal később, a tiszta monotheismus alakját
vette fel; és a „történelembe“ (a bibliaiba t. i.), melybe a mytho-
szi elémeket kiválasztani, rendezni s képlegessógök hüvelyeit letej-
tegetni: munkájának föladata.
 187

biloni Noéig, Kszizutruszig, s utána a káldeus és asszír | dúsára, hogy egy csoportban — melynek terjeszkedését mi
királyok bosszú során át, egészen a Kürosz koráig. Fel­ sem gátolja — meg ne férjenek s három világrészbe szót
jegyzései ép oly messze nyúlnak vissza és sokkal meséseb­ kelljen oszolniok: akárki megítélheti.
bek, mint a zsidó hagyomány s ép úgy nyúlnak be a tör­ Ezekre a nevekre s ezekre a nemzedék-korszakokra
ténelmi korba, mint emez. Kozmogóniája sokkal kovésbbé tehát semmit sem adhatunk, a minthogy ezeket külső adat
észszerű, mint a mózesi, de nemzedékrendje s király­ ép oly kevéssé erősiti meg, mint belső igazság,
jegyzéke érdekes adatokat szolgáltat a Genezis bírálatához. De Ábrahámmal, a Táró fiával és két testvéröcscsé-
Világos azokból, hogy a két hagyomány közös eredetű, s vel, a nagyapjok nevét viselő Náhorral és Háránnal, a Lót
hogy a fotények, kibontva a mythoszi elemekből, igazak apjával, — egyszóval a Sómtól kezdve tizedik nemzedékkel-
bennök. Ép úgy támogatják a Manetho feljegyzései s álta­ — új korszak kezdődik.
lában az egyptomi történelmi hagyományok a zsidó hagyo­ Az ember első korszaka — a paradicsomi, aranykori,
mány egy későbbi — mondaszerű, de történelmileg is iga­ munka nélküli életet nem számítva, mely minden nép me-
zoltnak vehető — főtényót, a zsidók egyptomi tartózko­ sekönyvóben az első fejezet — a bár történelmi tényekkel,
dását. chronologiai följegyzésekkel, hiteles névsorokkal stb. nem
Visszatérve a bábeli nóposzláshoz s a héber nemze­ bizonyítható, mégis mulhatatlanűl létezett első korszak: a
dékrendhez, a biblia (1 Móz. XI. 10— 32) a Sóm ivadé­ vadász-élet; a második a pásztorkodás, legelőről-legelőre,
kait, mindenütt csak az első szülöttek megnevezésével, tiz nomádólet; a harmadik a megtelepedés egy helyben: a föld-
nemzedéken át adja elő Ábrahámig, a Táré fiáig.*) De e mivelés; a negyedik az államalapítás, a munkafolosztás el­
pátriárkák még két— három —négyszáz esztendőig élnek, va­ vén és alapján.
lamivel rövidebben, mint az özönviz előttiek, kik hat—ki- Nos, a Táré fiaival még csak a második korszakot,
lenczszáz esztendővel számítják élőtöket, a mi annak a jele, a nomád pásztoréletet kezdi a Sém törzsének az az ága,
hogy egy ember neve alatt korszakok foglaltatnak össze.**) mely saját hagyományai szerint Arfaksádtól kezdve (a ki
Be e korszakok egymásba folynak s a tiz közűi az első maga harmadszülött volt) mindig első szülötteken szárma­
túléli a töredék kezdetét. Mert Sóm száz éves, mikor Ar- zik le, s melyből a héber nép, az Izrael népe, a zsidó*) —
faksádot (az özönviz után két évvel) nemzi, de még azon­ egyszóval az a bibliai nép válandó, mely magát Isten ki­
túl ötszáz esztendőt é l; s mivel kilenczedik izbeli unokája, választottjának és egyedül igaz vallás, az egy-isten-hit ki­
Ábrahám, 200 évvel születik később, mint Arfaksád, a ki zárólagos letéteményesének vallja.
a maga fiát Sólát harminczöt éves korában nemzi, de még Hogy ily korszakban Írott hagyományokról s törté­
azontúl négyszáz és három évig ól — s igy tovább a töb­ nelmi hitelességről még szó sem lehet: önként értetik.
biek is mind, harmincz évvel nemzik fiaikat, de 2 —3 száz Magának Ábrahámnak, testvórgyermekénelc Lótnák és utó­
évig élnek m eg: látni való, hogy Ábrahám születésekor az ő dainak, Izsáknak, Ézsau- és Jákobnak a a Jákob tizenkét
atyái, tizediziglen, fel Sémig, mind élnek még. fiának történeti volta szintoly kétséges; sőt az vehető bi­
Ez oly mondái vonás, melynek minden történeti és zonyosnak, hogy nagyobb részint csak mythikus személyek,
élettani lehetőség ellen m ond; s ha van példa rá, hogy ne- jelvi jelentőséggel s neveik alatt a zsidó nép első mytho­
gyedizi unokát érjen valaki, a tizedik izt megérnie lehetetlen. szi fogalmai vannak megszemólyesitve.**) Bár ugyanezt le-
A tiz nemzedék közepén áll Péleg, a ki alatt a bá­
beli megoszlás esik. Ámde Péleg az özönviz után csak 101 *) H é b e r : a v iz e n t ú li, Á b r a h á m n a k a z E u f r a t e s c n á t k e lé s é ­
t ő l ; I z r a e lit a , I z r a é l- t ő l, J á k o b n a k a t u la j d o n k é p e n i t ö r z s - a p á n a k ,
évre születik, 30 éves korában ér apaságot, mely után még a t iz e n k é t fiú a p j á n a k m á s o d n e v é t ő l, m e ly n e k j e l e n t é s e : Is te n e lle n
209 évet él ugyan, tehát mintegy 160 évvel éli túl az d i a d a l m a s ; v é g r e a z s id ó n é v S z id á t ó l s z á r m a z ik , a le g t e k in t é ly e ­
s e b b tő l a J á k o b f ia i k ö z ü l, a k in e k n e m z e ts é g é b ő l s z á r m a z t a k D á ­
Ábrahám születését, de ha az mondatik, „a föld megoszlá­ v id és k ir á ly u t ó d a i s v o lt m e g íg é r v e a M e s s iá s is . A m agyar z s i ­
sa Péleg alatt történt“, ezen kétségkívül azon időpontot d ó s zó a s z lá v z s id o v - b .1 v a n á tv é v e .
* *; G o ld z il ie r id é z e t t m u n k á j a e r é s z b e n a le g é r d e k e s e b b
kell értenünk, a melyen Péleg a nemzedék hordozója, vagy k u t a t á s o k a t t e s z i s n e v e z e te s e r e d m é n y e k r e j u t . M iu t á n a m y t h o s z
is minor fiát, Réut nemzi j mert különbon épen úgy lehet f o g a lm á t ig y h a t á r o z t a m e g : „ a z a m ó d , m e ly e n a z é r t e lm i f e j lő ­
d é s első f o k á n á lló e m b e r a t e r m é s z e t e r ő i és je le n s é g e i á lt a l r e á
vala mondani, hogy a bábeli megoszlás Sóm, vagy Arfaksád, t e t t h a t á s t s a z o k t ó l n y e r t b e n y o m á s a it és é s z le le te it k i f e j e z i “ ; m i­
vagy Sela, vagy Éber alatt történt, mivel ezek mindenike u t á n e z a la p o n b e b iz o n y ít j a , h o g y a m y t h o s z - k é p z é s n e m c s a k n é ­
m e ly n é p s a já tja , h a n e m a fe jlő d é s a m a f o k á n m in d e n n é p é , m e r t
ólt még akkor. A bibliai adat szerint tehát a bábeli meg­ é p o ly t e r m é s z e te s , é le t ta n i fe jle m é n y , m in t a n y e lv - k é p z é s ; m iu t á n
oszlás 131 évvel az özönviz u!ián történt volna. Elég-e a h é b e r m y t h o s z f o r r á s a i g y a n á n t , e ls ő s o r b a n é p e n a p a t r i a r k h á k
t ö r t é n e t é t m o n d á it ) s e ln e v e z é s e it, a z t á n a z ó -te s ta m e n to m u. n.
131 óv az embereknek, három törzsből akkora elszaporo- t ö r t é n e t i ( in k á b b h ő s m o n d á n k ö n y v e it , a J ó z s u e és B í r á k köny­
v é t, t o v á b b á m a g á t a z s id ó n y e lv k u t a 'á s t j e lö li k i ; ez e lő z m é n y e k
* ) S é m , fia A r f a k s á d , f ia S é la , fia É b e r , f ia P é le g — k i a la t t u tá n érd e kesen és m e g g y ő z ő le g m u t a t ja k i, a m it fe n te b b á llit á n k ,
a b á b e li s z é tv á lá s t ö r t é n t , — , fia R é ú , f ia S zerú g , f ia N á lio r , f ia hogy a p a tria rk h á k n e ve i s z e m é ly e i, t ö rt é n e t e i, m y t h o s z i fo g a lm a k ­
T á r é , fia Á b r á m (k i ké ső b b Á b ra h á m n e v e t n y e r t ) e z a t iz i z m e g ­ ra v ih e t ő k v is s z a és s o k k a l e lő b b k e le t k e z t e k , m in t a z e g y is te n - h it
f e le lő a z ö z ö n v iz e lő t t i t iz p á triá rk a nem zedék s o rá n a k . (Á b rá m a h é b e r e k n é l. E m y t h o s z o k k ö z é p p o n t j a it t is, é p e n m iu t az á rjá k ­
a n n y i, m in t „ m a g a s a t y a “ ; Á b r a h á m : s o k n é p a t y ja . E n é v v á lt o ­ nál a nap a h o ld , a v ih a r , a v iz , a tű z — s z ó v a l a t e r m é s z e t i e r ő k ,
z á s t a z z a l a z Í g é re tte l n y e r te , h o g y m a r a d é k a i r e n d k ív ü l el fo g n a k e le m e k és j e le n s é g e k n é z le t e ib e n á ll. Áz Á b rah á m neve m agas
s z a p o r o d n i.) a t y á t j e le n t , a m i a r ó la — m in t n a g y n é p t ö r z s - a t y j á r ó l v á lj h it­
**) A B e ro zu s f ö lj e g y z é s e ib ő l fe n m a r a d t tö re d é k b e n m ég r e ú t a l ; d e m á r m á s ik j e le n t é s e b o r ú s é jje l; in ig I z s á k : m o s o ly g ó t ,
s o k k a l h o s s z a b b id e ig é ln e k az em b e re k : A n e m p s z in u s z 3 6 ,0 0 0 , h a j n a lt j e le n t k iz á r ó la g s a b ib li a i m e s e , h o g y A b r a h á m fiá t, Izsá ­
O t . a r t u s z 8 8 ,0 0 0 , K s z iz u t r u s z p e t i g 6 4 ,8 0 0 é v ig é l és u r a lk o d ik . k o t, m e g á ld o z n i k é s z ü l, j e lv ile g a z t t e s z i, h o g y a z e s t h a j n a lt e ln y e li
E z e k k h a ld e u s k ir á ly o k . A z s id ó - h a g y o m á n y b á n a k o rsza k o k kép­ a p ja , a z é j. S á r a a z Á b r a h á m n e je : a h o ld ; J ó z se f: a s o k á s it ó
v is e lő i n e m k ir á ly o k , h a n e m c s a k e m b e r e k , a t y á k ,le g f ö le b b t ö r z s f ő k . ( E g y p t o m b a n m e g s o k a s it ja a k e n y e r e t ) ; R e b e k h a a f ö ld k ö v é r s é g e ;
*
 188

hét mondani magának Józsefnek a nevéről s személyéről VIDÉKI ÉLET.

is, az a tény, hogy a zsidó törzs egy része Egyptomba jutott,
(Háromszék 1881 május 31,)
ott elterjeszkedelt, egy időben hatalmi állást foglalt el, az­
A rikánbelőli commuuitásnak ma nagy gyűlése volt
tán az eredeti egyptomi népnek nyűge és terhe lett, melyet
Kovásznán. Jelen volt 1 főgondnok, 3 algondnok, 3 espe-
az nyakáról lerázni igyekezett s végre le is rázott: ha a
res, jegyzők, lelkészek, világiak, tanítók, több mint 50—
bibliai hagyománytól eltérő alakban is, de lényegében igaz­
60 személy. A gyűlés nagy érdeklődések között nyílt meg,
nak vehető. Vájjon az egyptomi történelemben szereplő sé­
mert sokan voltak, kik a márczius 2-án tartott communi-
mi pásztor-törzs — hikszosz — betörése s uralomra jutá­
tás-gyüléssel, különösen annak gondnoki jelölésével nem
sa azonos-é a József és bátyjai (s a később hozzá toldott
voltak megelégedve, s előre hirdették, hogy azt meg kell
monda szerint apjok az öreg Jákob) Egyptomba jutásával
semmisitni. Voltak azonban olyanok is, kik jókor figyelmez­
s ott elterjedésével: még vitás kérdés ; de magát e tényt
tessék a gyűlés tag jait: nehogy oly praecedenst állítsa­
kétségbevonni nem lehet.*)
nak fel itt, melynek következményei magát a communitás éle­
Az Ábrahám s közvetlen utódai története: a zsidó­ tét végveszéllyel fenyegetik. A nyugodt, higgadt szó győ­
ság nomád-élete. S mert a nomád népek többre becsülik az zött, s a határozatok elég kímélettel s szükséges tapinta­
éjt, holdjával és csillagaival,**) mint a napot, mely a gulyák tossággal egyenlítették ki a nagy ellentétben állott vélemé­
tovahajtására nem oly alkalmas, a zsidók e korában is a nyeket, s megnyitották az útat, melyen a communitás jö­
holdistenség magasabb szerepet nyer és nagyobb becsben vőben ismét nyugodtan mehet tovább s folytathatja missio-
áll, mint a nap. Az evet is, úgy látszik, a hold járta sze­ ját, munkásságát, ha van még ilyen számára fenhagyva.
rint számítják, 360 nappal 365 helyett. Az egyptomi la­ Nevezetesebb tárgyait a gyűlésnek felsorolom a k ö ­
kás pedig az iskola, melyben a zsidóság a föld mi velőst meg- vetkezőkben :
tanúlja s az államéletre készül. Egytomban mind a kettőt 1. A felsőbb rendeletek során a m. áll. ig. tanács­
kifejlődve találta ; s mikor onnan kiszabadúlt, magával is nak azon leirata a s.-szt.-györgyi tanoda elöljáróságához,
vitte mindkettőt az új hazába, mely neki — hagyományai melyben az iratik, hogy a tanoda pénztárnoki hivatala most
szevint — Ábrahám óta már megígért föld, melyet azonban az eddigi gyakorlat szerint betöltendő, jövőre pedig adjon
fegyverrel kell megszereznie, földmiveléssel elbirtokolnia s tervet arra nézve, hogy kik bírhatnak szavazási joggal pénz­
államot szervezvén rajta, állandó lakhelyűi biztosítania tárnok választás ügyében, itt is fölolvastatván, ez volt az
magának. első tárgy, melyen mindjárt két részre oszlott a gyűlés.
(Folytatása következik.,) Voltak, kik vitatták, hogy a communitás már most mond­
jon le egészen arról, hogy a tanoda pónztárnoka választá­
R á k k e l: b árá n y . A z Ezsau és J á k o b t ö rt é n e t e is a nap s z e m é ly c - sába befolyással legyen; voltak, kik a communitás ezen
s it é s é n a l a p s z i k ; E z s a u neve n a p o t j e l e n t ; a rc z a azé rt v ö rö s , m in t
a n a p tá n y é ra , s sző rö s, a n a p a r c z á n a k s u g a r a s v o lt á t j e lk é p e z v e .
eddig meglévő jogát fentartatni kívánták. Kissé hosszas,
Jákob p e d ig a z , a k i a m á s ik u t á n j ő ; in n e n a m e s e , h o g y a m in t de elég nyugodt s tárgyilagos vitatkozás után a határozat
i k e r ü l s z ü le t t e k , J á k o b É z s a u n a k a sa rk á b a k a p a s z k o d o tt; „ a h a j­
n a l k a p a s z k o d ik a n a p s a r k á b a .“ í g y h o z k i a tu d ó s sze rz ő m y th o -
ez lett : most a tanoda elöljárósága a pénztárnokot ideigle­
s z i a la p f o g a lm a k a t s k é p e k e t a le g tö b b b ib li a i n é v b ő l, s a y e lö k nesen állítsa be, addig, mig a communitás újra szervezése
ö s s z e k ö t ö t t t ö r t é n e t e k j e lv i m a g y a r á z a t á b ó l: K a i n és Á b e l. a J á k o b
f ia i s t b - b ő l. I ly é r t e lm e z é s e k n e k s s z ó f e jt é s e k n e k m agokban és
magtörténvón s abban az a kérdés is: kik szavazhatnak a
egyenként nem t u la j d o n ít u n k r é s z ü n k r ő l v a la m i k ü lö n ö s fo n to s s á g o t; pénztárnok választásnál? elintéztetvón, rendes választás vi­
d e m ih e ly t r e n d s z e r v a n b e n n ö k s m in é l ö s s z e fü g g ő b b s egy gon­
d o la t -n y o m o n j á r ó b b : o ly a rán yb an e m e lk e d ik fo n t o s s á g a is . E
tethetik véghez.
m y t h o s z i fe lfo g á s a z o n b a n n e m z á rja k i , h o g y o ly a s e g y é n e k , a t y á k 2. Fölolvastatott t. Újvárosi Józsefnek, kit a már­
s t ö r z s f ő k , m in t Á b r a h á m , I z s á k , J á k o b , Lót s tb . v a ló b a n is lé t e z ­
h e tte k , e z e n v a g y m á s n e v e k e t v is e lt e k b á r s a n e k ik t u la j d o n ít o t t
czius 2-iki gyűlés tanodái algondnokságra és Bodor Zsig-
v a g y m á s j e lle m m e l és t u la j d o n o k k a l. A t ö r t é n e le m és a m yth o szi mondnak, kit főgondnokságra jelölt volt, ezen jelöltetésről
von ások s a já ts á g o s m ó d o n e g y e s ü lh e t n e k — s e g y e s ü lt e k is b iz o n y á r a
— a h a g y o m á n y á lt a l e lf o g a d o t t s k ö r v o n a lo z o t t e g y é n is é g e k b e n .
való lemondása. Ez volt a nagy tárgy, mely fölött a ver-
*) A h ik s z o s z - u r a lo m ko rá t nehéz b iz to s a n m e g h a t á r o z n i.
mesebbek és a higgadtabbak megküzdöttek. Sokan voltak,
A z é r t v a ló b b s z in ű , h o g y a m o n d a a z o n Y e r s z io ja , m e ly s z e r in t Jó­ kitc határozott nyíltsággal követelték, hogy a márcziusi
z s e f e g y h i k s z o s z i k ir á ly , A p a p i ( A f o o is z J a la t t j ö t t v o ln a E g y p t o m ­
b a , e le j t e n d ő ; s in k á b b e lfo g a d h a t ó , h o g y J ó z s e f s b á t y j a i le t e le p e ­
gyűlés egész gondnokjelölését meg kell semmisitni, de vol­
d é s e a G ó z s e n fö ld é n , a h ik s z o s z k iű z e t é s e u tá n , K r. e. m in t e g y tak ellenkező nézeten is elegen; olyan — igaz — senki
m á s f é l e z e r é v v e l t ö r t é n t s e ls z a p o r o d á s u k 2 2 0 — 2 4 0 év a la t t e m e l­
k e d e t t a n n y ir a , h o g y a h ik s z o s z ó ta a sém i tö rz se k e t am úgy is
sem volt, ki a jelölést helyesnek mondotta volna, ha­
g y a n ú s szem m el néző fá ra ó k ( e g y p t o m i k ir á ly o k ) e lh a t a lm a s o d á s u k ­ nem azt keresték a nyugodtabb nózetűek, hogy miképen
t ó l fé lv e , ő k e t nyom ni és ü ld ö z n i k e z d e t t é k Az e ln y o m á s le g e g y ­
s ze rű b b e s z k ö z e v o lt E g y p t o m b a n a z ó r iá s i á lla m i é p ít k e z é s e k n é l a
lehessen kimenekülni abból a hálóból, melybe a márcziusi
k é n y s z e r m u n k á r a a lk a lm a z á s . E g y p t o m i f o r r á s o k is te lje s e n m e g e r ő ­ gyűlés a communitást bevitte, mit lehetne tenni a végre,
s ít ik a 2. M ó z s . I . 1 1 — 14 v e r s e ib e n e lő a d o t t sa n y a rg a tá so k a t, m e ­
ly e k k e l a z s id ó k a t I I . R a m z e s k ir á ly , P it h o m és R am zes v áro so k
hogy ez a gyűlés ne mondja ki a márcziusi gondnokjelölés
é p íté s é n é l s fia M e n e f t a k i r á l y m é g n a g y o b b m é r t é k b e n ille t t e . elvetését, s mégis út nyíljék arra, hogy a communitás má­
* *; K i nem e m lé k e z n é k a z é jr e , m e ly e n az I s te n a n g y a la sokat jelölhessen. Elkeseredésig — lehet, hogy sokra
Á b r a h á m o t k iv it t e h á z á b ó l s a c s illa g o s e g e t m e g m u ta t v á n n e k i, íg y
s z ó lt: „ E n n y i le s z a t e m a r a d é k o d i s i “ (1 M ózs. X Y 5 ); vagy a
nézve unalmasságig is — húzódott, néhol elég tárgyilagos,
J ó z s e f á lm á r a , m e ly b e n a p ja , a n a p , a n y ja a h o ld , t e s tv é r e i a c s il­ de néhol nagyon is érdes vitatkozás után, mely alatt elég
la g o k (1 M ó z . X X X V I I . 9 .) . A Jákob t iz e n k é t f ia is : a c s illa g o s
ég, a t iz e n k é t é g i j e g y g y e i s k ö r ü lö k a tö m é rd e k c s illa g g a l: az ő
világosan kihangzott az a nézet is, hogy ne siessünk el­
m a r a d é k a ik . vetni anyaszentegyházunk azon századokon át őrzött eljá-

rását, mely szerint a gondnoki állomásokra mindig fölke«
reste lehető nagyobb s nagy fórfiait — vógro ezen hatá­
rozatban állapodott meg a gyűlés: Tekintve azt, hogy a
gondnokjelölés éppen az alapítókat illeti leginkább; mivel a
márcziusi gyűlésre az alapítók némely vidékből teljesen
nem, másból csak hiányosan hivattak meg, communitási
gyűlésünk a gondnokjelölést elhalasztja akkorra, mikor a
coinmunitás szervezésével tisztázva lesz az, hogy kik bír­
nak ott szavazási joggal.
Mint egykor anyaszentegyházunk minden kényesebb
kérdést halasztott a szervezés utánra — belérakott a nagy
tarisnyába — úgy teszünk most mi is a communitásnál.
Vájjon megerjük-é, hogy az összehalmozódott csomó bár any-
nyira m egnyugtatóig kibonyolódjék, mint ez anyaszent egy­
házunk közállapotára nézve történt?
3. Fontos tárgya volt a gyűlésnek az úgynevezett
czipó-űgy is. Az enyedi tanodánál t. i. a fejedelmi kegyha­
gyomány, az úgynevezett principistai beneficium ős a szé­
kely pap s mesterfiaknak járó czipó s díjmentesség most
nem úgy szolgáltaik ki, mint régebben ezt sokan
a papok s mesterek közűi sérelemnek veszik s a com-
munitás útján kívánják orvosoltatni. E tárgyban készült
egy hosszas fölterjesztés a m. áll. ig. tanácshoz s az most
jött a gyűlés elébe. Az idő nagyon el lévén telve, a tagok
is már kifáradva, e tárgy felett semmi vitatkozás nem volt,
a fölterjesztést a gyűlés elfogadta s fölküldeni határozta.
Mindenesetre jó lesz, hogy a in. áll. ig. tanács a fejedelmi
kegyhagyomány ügyét alapján nézze meg, s a székely pap
és mesterfiaknak, valamint a principistáknak úgy rendelje
kiszolgáltatni a beneficiumot, a mint azt a fejedelem annak
idejében tervezte.
4. Bizottság neveztetett ki arra, hogy a communitás
újra szervezésére nézve az egyházmegyék beküldött vélemé­
nyeiből egy egységes tervet állítson össze a jövő gyűlésig, S
egy más bizottság, mely a communitásnak, mint alapité-
testületnek, szervezéséről dolgozzon tervet. Nem volt idő
megvitatni azt az önként fölmerülő kérdést, hogy mi az
a két communitás? de azt hisszük, hogy mikor a munká­
latok be fognak adatni, mindenki könnyen átlátja, hogy
csak egy communitás lehet, s az igen könnyen s jól
lehet alapitó testület is,
5. Volt még egy tárgy, melyet a sepsi egyházmegye
beadott javaslata hozott elő, t. i. mikópen lehetne a rikán-
belőli egyházközségeink kepeváltási tőkéjének itt Háromszé­
ken maradó központi kezelését kivinni ? hogy az elhelyezett
pénz maradhatna az egyes egyházközségek tagjainál is,
természetesen törvényes biztosítók mellett, de ne a helybe­
li megyebirék, hanem valamely központban idegenek keze­
lése mellett? Nagy kérdés! Fog-é boldogulni a communitás
vele, Isten tudja csak. Mi, kik máról holnapra sem látunk
-előre, e messze jövőbe benyúló s száz meg száz felé ágazó
kérdés előtt hallgatva állunk meg.
Levelező.
189
(A szilágyézolnoki egyházmegyéből.)
S z ilá g y - N a g y f a lu 1881 m á ju s 31.
A szilágy-nagyfalusi ref. egyháznak minden nevezheti
épülete 1859-bén porrá égett. Két évtized alatt sem volt
képes az egyház teljesen kiépülni a romokból. A lelkőszi s
két tanítói lakot rögtönözve csakhamar fölépítették, a tem­
plom cseréppel lett befedve, új orgona lett beállítva, 1877-
ben a torony be lett bádogozva, 1878-ban az elégett desz­
ka-kerítés helyére kőfal emeltetett a templom és torony kö­
rűi. A még hiányzó két harang (1860-ban készült egy 8 —
9 mázsás a romok közt megtalált harangok széthullott ma­
radványaiból), s toronyóra beszerzése és a torony falának
külső kitakarítása máig is vár egyházunk tagjainak és a ne­
mes keblű adakozóknak áldozatkészségére.
Ily körülmények között nem csoda, ha a tetemes se­
gélyezés mellett is, csak egy harang hívogatja ma is az
Úr házába a különben példásan templomba járó gyüleke­
zetét. Legalább még egy harang öntetése regi óhaja egy­
házunknak. De miből ?
Ez óhaj teljesűlhetése érdekében egyházunk kebli
tanácsa, e sorok írójának indítványára elhatározta, hogy
próbáljunk önkéntes adakozás útján gyűjteni harang-alapot.
Az indítványozó, a gondnok és presbyterek kíséretében a
múlt őszön házró 1-házra járt s megkezdte a gyűjtést. Már-
már lemondtunk a reményről, hogy ez óv folyamán az új
harang megszólaljon, midőn végre is bátorságot vettünk
magunknak segedelemért az ifjú méltóságos báró Bánffy
György ő nagyságát küldöttségileg megkeresni.
Az „aranykönyvbe" való aztán itt következik. A ne­
mes lelkű ifjú báró, ki fényes tehetségei képzettségének
már annyi téren adta jelét, ez alkalommal vallásos érzüle­
tét bizonyította be fényesen, midőn tisztelgésünk után, elő­
adásunkra azonnal azt kérdő: „mennyi hiányzik még a szük­
séges összegből?“ s kegyes volt megigérni, hogy a hiány­
zó 140— 150 frtot családja körében ő maga fogja össze­
gyűjteni.
Meglepetésünket, örömünket lehet képzelni. Megindúlt
lélekkel mondottunk köszönetét a nemes ajánlatért, s Isten
után a mlts báró úr kegyes ígéretében bízva, meg is köt­
jük e napokban a szerződést a harangöntővel.
Bár hosszadalmassá kezd válni tudósításom, még sem
tehetem, hogy ne emlékezzem meg ez alkalommal szilágymegyei
tanfelügyelő és mlgos Kerekes József kir. tanácsos urnák
egyházunk iránt tanúsított ritka jóindulatáról s kegyes párt­
fogásáról.
Mintha nem elég csapás sújtotta volna egyházunkat,
a fennebb fölsoroltak szerint: 1879-ben két tanítói állomás
után 5 évre terjedő tanítói nyugdij-illetéki hátralékért jött
reánk az axekuczio, százhúsz frt. tőke és ennek kamata
erejéig. A megyei adófelügyelői hivatal a tanfelügyelő úr
közbenjárására szives volt felfüggeszteni a végrehajtást, míg
valamit igazíthatunk bajunkon. S miután az egyik tanítói
állomás nehány éven át betöltetlen állott, a közoktatásügyi

magas minisztériumhoz mlts Kerekes József úr útján be­
adott s általa hathatósan támogatott kérvényünkre a köve­
telés fele törölve lett.* 9)
Úgy a mlts báró úr, mint a mlts tanfelügyelő úr is
fogadják egyházunk forró köszönetét a tanúsított kegyes jói­
ndulatért.
Míg sok szükséggel küzdő egyházaink ily fenkölt je l­
lemű s lelkű pártfogókra találnak: nincs miért kétségbees­
nünk jövőnk feletti!
Rózsa Sándor , literaturett czimű czikke aggodalmat okozott az egyháznak,
ref. lelkész.
KÜLFÖLDI SZEMLE.
Skötia.
(Bobertson Smith, aberdeeni tanár ugye a skót szabad egyház
egyetemes gyűlésén.;
Edinburgi rendes levelezőnk a skót szabad egyháznak
májusban tartott egyetemes gyűléséről terjedelmes tudósí­
tással tisztelte meg lapunkat, melyből azonban — térszűke
okán — csak azon részletet közölhetjük, mely Bobertson
Smith tanár ügyére vonatkozó, s mely jellemző világot vet
arra, hogy mennyibon érdemli meg az az egyház a „sza­
bad“ nevet ? !
Május 23-án kezdődött — Írja tudósítónk — Bo­
bertson Smith aberdeeni tanár ügyének tárgyalása. Smith
az ótestámentomi könyvek felett irt kritikai munkájában—
a mint állíttatik — az egyháztanával ellenkező állást fog­
lal el. Ügye már régen foglalkoztatja a szabad egyház fér­
fiúit; presbytóriumait, bizottságait. Az ellene emelt vád,
hogy a szent iratokról tiszteletlen módon nyilatkozik, hogy
szerinte Istent nem lehet a szent iratok szerzőjének te­
kinteni, hogy állítása szerint a szent iratok nem authenti-
kus elbeszélései a tényeknek, a valódi eseményeknek és
végre, hogy a próféczia nem hitelre méltó. Megkezdődtek a
vitatkozások pro et contra, mig végre a gyűlés belefáradván,
éjjeli 12 óra után feloszlott, más napra halasztván az ügy
folytatását.
GR. BETHLEN MIKLÓS LEVELE
Veszprémi István ref. püspökhez.
Édes Komám Püspök uram !
Értettem Diószegi Mihály tói vészszerént Örömmel, de
bizony részszerént csudálkezással, hogy Isten kegyelmedet
még élteti ez nyomoru siralom völgyében. Vájjon lelkem
uram nem olyan-e az mü kettőnk hossza élete, mint a Je ­
remiásé ? hogy lássuk az mi gonoszunkot és azt mondjuk
Jeremiással Cap. 9, 1 et sequentibus. Szánja meg Isten
a mi vendegünket és engedje azt a szót a mi szánkban
*) A többi rész, a kamatokkal együtt, mintegy 72 frt.-ra men-
vén, kifizettetett. B. S.
190
Május 24-ike egészen a professor Smith ügyének tá r­
gyalásával telt el. Az ülés megkezdődött d. e. 10 órakor
és kevés megszakítással éjfél utánig tartott. Az érdeklődés
oly nagy volt, hogy már reggeli 6 óra előtt gyűlni kezdett
a hallgatóság. Minden helyet lefoglaltak, sokan kénytelenek
voltak visszamenni. Az első indítványt prof. Bainy tette,
indítványában hivatkozván a múlt assembly határozatára, a
presbyteriumok fölterjesztésére és prof. Smitbnek védeke­
zésére, és úgy találta, hogy Smith „Hebrew language and
tekintve úgy az állításokat, melyeket e czikk tartalmaz, mint a
hangot, melyen Írva v a n ; kimondja és indítványoz­
za, hogy az egyház ne tartsa veszély nélkülinek vagy elő­
nyösnek, hogy prof. Smith tovább is tanítson valamelyik
collégén. A második indítványt dr. Whyte terjesztette elő..
Indítványozza, hogy mivel minden tagnak és hivatalnoknak,
a ki ellen vád emeltetik, joga van megkívánni, hogy
törvényes úton járjanak el vele szemben: a kérdéses ügy­
ben is neveztessék ki egy bizottság, mely éretten vizsgál­
ja meg prof. Smith iratait, és ha olyanoknak találja, emel­
jen vádat ellene az aberdeeni presbyterium előtt, mint első
fokú illetékes hely előtt, és bármily esetben tegyen fölter­
jesztést a következő General Assemblyhez. Mindkét indít­
ványozó órákig tartó beszédvlel támogatta indítványát. A
következő hosszú harczban a két párt férfiai közűi sokan
részt vettek. Végre szavazás következvén: prof. Biiny in-»
ditványa mellett szavazott 423, dr. Whyte indítványa mel­
lett 245 tag; tehát a Smith elleni többség 178.
Május 26-ika ismét csaknem egészen a prof Smith
ügyével telt el. A karzatok szorongásig megteltek hallga­
tósággal. Dr. Adam azon indítványt terjeszti elő, hogy e
hő 31-től kezdve prof. Smith tanári székéről elmozditottnak
tekintessék; azonban a következő Assembly-ig maradjon
meg teljes fizetésében. Ez indítvány mellett és ellen sokan
fölszólalnak, maga Smith is hosszú és erős beszédet tart
ellene s kijelenti, hogy soha sem fogja enni azon egy­
ház kenyerét, a mely nem engedi meg, hogy szolgáljon
neki. Inti párthiveit az egyházban való in tradásra, Dr.
Adam indítványát a ház nagy többsége elfogadta.
hamar, a mit Simeonnak Luk. 2, 29 etc. Én bizony ha
szabad volna csak azt mondanám, a mit Ily és I. Kir. 19,
4 etc. és Pál Philip 2 , 22 etc. Nem dicsekedem én ma­
gammal, hanem I. Kor. 1, 31. Eph: 2 . Kor. 11, 23. Epb:
acta 20, 4, 19, 29 etc. et Eph: 3, 1. Bizony In az Isten
az ő fenségével, szentlelkével szüntelenül is még Joel. 2 ,
28 tett igéreti szerint extra ordinarie nem vigasztalt vol­
na, oda lett volna mind az én dolgom Dáviddal Psal 27
etc. alibi pap. Mondhatnám én kegyelmeteknek minyájan a
mit Jákob Gén. (I Móz.) 42, 1. Mié t nem kezdi el ke­
gyelmetek az e c e t e s i a s t i c u m b e n e f i c i u m o k s o l i -
c i t a t i o j á t az hol3) elhagyták, Írtam én Teleki és Beth-
9 Itt két szó ki van huzva; azonban kivehető „Püspöki
Péter.“
 191
Ion László uraméknak felölő. Én Tarczali, Szentkereszti2)
ülAmók áltál segíteném az mint lehetne«
Mit irtam én Bonyhai uramnak kegyelmed látja, úgy
akartam, hogy kegyelmedtől menjen hozzája és bár az Enye-
di és ő néhai praeceptori hírével maga Bonyhai javára jö­
vendőben is közönségesen az Ecclesiaknak javára; mert
féltem az Istennek annál az embernél letett szép vetését
az világi tövisek el ne fojtsák; én tudom, mit írok. Sa­
pienţi satis.
Azonban az házam predicator nélkül nem lehet, meg­
írtam az feleségemnek és Kapusi9) uramnak az iránt az
elmémet. Jaj mely ajándékon akar az erdélyi fő és nemes
ember üdvezülni! ha más papot nem tart neki — kész a
nélkül éln i; igy tapasztaltam ezt gyermekségemtől fogva.
Hallom az Teleki László uram fő kuratorságát bizony
örömmel : de énnekem mindenkor kollegáim voltak, bár
Bothlen László és Lázár G yörgy uram is az volna ; min-
deniknek az atyja kollegám volt.
Az Istenért! ne hagyja kigyélmetek az Scholákat —
nevezetesen az Fehérvári*4) ue dissipalodjék ; hiszem szép
fundus az a szászoknál levő — (33 ezer) forint ha nem
csordul mégis cseppen aprónként belőle, és fehérvárinak is
fordíthatni keveset: 0 si deus, qui mihi dadit velle, daret
et perflcere, utinam ! Jaj lelkem püspök uram ! mely gyá­
moltalanok, gyengék, hidegek vagytok minyájan. Mit gon­
dolsz, ha én az catholicusok között aetate, diguitate et cu-
ratoris suppremi titulo talis fuissem, qualis Apor5*) illis,
et ego inter vos fűi, és igy jártam volna mint most, mit
mulatott volna el eddig érettem mind az Secularis, Eccle-
siasticus és Scholasticus status. De én a királyhoz egy tö­
rekedő jottat nem órdemlettem ! Nem csodálom, hogy az
holt primas mert ez catholicus nem cselekedte, vagyon oka
reá, noha helytelen, úgy hiszem, az ellenkezőt el nem mu­
latja, Szent Péterért könyörgött az Ecclesia Act. 12, 5.
Talám az én érettem is ugyan ingenui (sic) (in genere?)
foglyok és Rabok között odaórtetik; de mivel nem speciali-
ter, non expresse quidem ad vanitatem et invidiam nomi­
ne — séd re ipsa, mint egy betegért. Hát az királynak
nem szabad-e egy egész reformata Ecolesiának könyörgeni
ilyen tagjáért (mi bizony nem voltam én fattya, hanem —
merem mondani — attya az erdélyi Ecclesiaknak, Minis­
terium és Scholáimak) nem meri, nem akarja a Secularis
főrend. Lelke rajta! Az Ecclesiasticus és Scholasticus ordo
miért nem követheti el? Istennek és a királynak szabad
könyörgeni. Engem ugyan az Isten vagy az szabadsággal,
Ágensek voltak Bécsben, kiknek — kivált Tarczalinak —
igen sok levele van a Teleki levéltárban.
8) Fehérvári professor.
4) Most m.-vásárhelyi.
5) Apor István, ki a cameraticum beneficiumot fel kezdette
függeszteni egy s más keresett okon, s nem fizette ki hét eszten­
deig, a mely mind nála is veszett, noha sokat jártának belé, hogy
kifizesse. Végre kommissiot rendelt az udvar Erdélybe, a melyben
fő volt gr. Zean Fridrik; ezelőtt Bethlen Miklós kanceliarius és a
reformata ecclesiák valóban buzgó lelkű kurátorok a donatiokat
megmutogatták; sőt gabonát, bort stb. pénzre, a mint legolcsóbban
szokott járni az országban, határozták, a mely mindegyütt nem tett
többet, hanem vnlami 6689 rhenens forintot. Ezt a munkát Bethlen
Miklós kanceliarius és Simon Mihály Ítélő mester vitték véghez a
kommissioval sok kedvetlen vetélkedésekkel és nagy fáradsággal s
igy álliták helyre. Lásd Bőd Péter „Smirnai szent Polikarpus“ 141
lap. Veszprémi István püspök életrajzában.
vagy talám még inkább az fogsággal megkoronáz : de az
mit Pál ir 2. Tim. 4, 16 féljen attól minden. Az Isten
vigasztalja meg kegyelmeteket, ha úgy tetszik én bennem
is. Absque jactantia sic dictum. Vestra Pátriáé etEcclesiaö
peccata magis, quam mea, me in hoc carcere tenent, ut
me careatis. Vos magis, quam ego punimini. Ajánlom Is­
tennek Kegyelmedet. Bécs 1709 jul. 29.
Kegyelmed atyjáfia az Christusban és annak rab kö­
vete és Kegyelmed Komja :
Gr. Bethlen Miklós.
P. S. Az Szászok, vagy Lutheránusok: (üti iíluduntur
nomine) atyafiak eddig bizony elkövették volna, Szász Já ­
nos*) özvegyiért elis követek; sőt a gubernium is irt volt
az m ellett; de bezzeg nem én mellettem! etc.
Eredetije a gr. Teleki család levéltárában.
Közli: Koncz József.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár, 188J. juu. 11-ón.
— Legfelsőbb k itü n te té s. Király Ő Felsége br.
Kemény Gábor miniszter ő nagyméltóságát, egyházkerüle­
tünk nagyérdemű egyik főgondnokát első osztályú vaskoro-
narenddel diszité föl. A legfelsőbb kitüntetés fénye egyház-
kerületünkre is kisugárzik, mert a nemes bávót első sorban
mi mondhatjuk magunkénak.—Egyházkerületünknek még egy
más tagját, közűgyeinknek egyik kiváló buzgalmú veterán
bajnokát, dr. Antal Lászlót is legfelsőbb kitüntetés é r te :
Király ő Felsége a királyi tanácsosi czimet adományozván
neki.
— Igazgató tan ácsu n k ünnep harmadnapján kezd­
ve három napon át folytatólagos gyűléseket tartott, melye­
ken túlnyomó nagyobb részben a közgyűlés tanácskozási
tárgyai készíttettek elő : az évi működésről szóló jelentés,
a tanügyi előadó előterjesztése, a tanodái vizsgáló bizott­
ságok jelentései, számadások, felülvizsgálások, bizottsági
munkálatok, egyházmegyei vóleményok stb. A három napi
gyüleskezós eredménye legnagyobb részint a holnap megnyíló köz -
gyűlés tárgyalása seréven lapunkban is bőv ismertetés alá ke­
rülvén, fölöslegesnek tartjuk ez igazgató tanácsi gyűlések­
ről a szokásos külön tudéstiást közleni.
— Legfelsőbb adom ány. Király Ő Felsége az ist-
vánházi és nagy-laki ref. hitközségeknek templomuk fölépí­
tésére közelebbről 200 - 200 írt. segélyt móltóztatott ado­
mányozni magánpénztárából.
— B r. K em ény Gábor egyházkerületi főgondnok ő
nagyméltósága közgyűlésünk elnöki székét elfoglalandó, szom­
baton este N.-Enyodről, hová képviselői beszámoló beszédét
megtartani tegnap útazott le — városunkba érkezik.
— L apunk folyó évi 21-ik számának „Különfélék“
czimű rovatában a m.-vásárhelyi „Erdélyi Figyelő* után
*) Szász János = Sachs János, családi neve Zabanius János,
szebeni királybíró, a vallásos üldözések elől Erdélybe menekült
Zabanius Izsák eperjesi tanár fia, kit a szebeni országgyűlés Schul-
ler János segesvári polgármester lefejeztetéséórt fő- és vagyonvesz­
tésre ítélt s az ítéletet 1703 decz. 5-én végre is hajtatta Szebeu
piaczán a 40 ó y g s férfiún. A vérpadra, mint pap, 76 éves atyja
kisérte.
 192

a topliczai leányegyházról egy közlemény jelent mog, a me- | zett érdemei elismeréséül, jelen év julius hó 6 és 7 nap­
lyet Albert János, mint az említett egyház papja és egye­ jain, Tasnádon tartandó közgyűlése alkalmával jűbilaris ün­
düli pénzkezelője, hivatalos adatokkal czáfol meg. Lapunk nepélyt rendezni. Éljen még soká a derék jubilandus!
szűk tere miatt a terjedelmes czáfoló iratnak csak főbb
pontjaira szorítkozhatunk. Az egyház vagyona az 1880 évi HIVATALOS RÉSZ.
számadás bezártakor következőleg állott: I. A birtokosság 187— 1881.
adománya 735 frt. 80 kr. II. Az erdő árából bogyült pénz­ Pályázat.
alap 6237 frt. 82 kr. Tehát az összes pénzalap 6973 frt. A sz.-udvarhelyi ref. kollégiumnál a három évenként
változó német nyelvtanitói állomásra az elöljáróság ezennel
78 kr. volt. A kiadás 1880-ig összesen 1283 frt. 45 kr. pályázatot hirdet. Ezen tanítósághoz 600 hatszáz frt. évi
volt. A számadásokat a vizsgáló bizottság minden évben fizetés van kötve, s a megválasztott tartozik hetenként leg­
megvizsgálta s felülvizsgálatra beküldötte az egyházmegyei alább 18— 20 órán tanítani. A pályázók közűi előnynyol
tanácshoz. Hogy a pénzkezelés a magyarói ref. egyház pap­ bír az, a ki a nemet nyelven kívül a franczia nyelvet is
jára bízatott ideiglenesen, oly módon, miszerint azt egy­ tanítani képes. A megválasztott köteles állomását f. é.
szeptember 1-én elfoglalni. A folyamodók életkorukat, val­
háza ládájában őrizze, oka az volt, hogy az egyházmegyei
lásukat, képzettségüket kimutató okmányokkal fölszerelt
tanács a topliczai egyházat még eddig nem tartotta olyan­ folyamodványaikat nevezett kollégium elöljáróságához 1881
nak, a mely a kebelében elhelyezendő pénz biztonságáért junius hó 30-ig adják be.
felelősséget vállalhasson. Az egyháztagok száma, kik egy­ Keit Sz.-Udvarhelyt az 1881 május 28-án tartott
házuk alapításában és emelésében nagy tevékenységet fej­ elöljáróság! gyűlésből.
Sebest Ákos,
tettek ki s fejtenek ma is, folyton szaporodott nagy rész­
algondnok.
ben átállás által. A hívek szaporodása mellett bizonyít az Félegyházi Antal,
a körülmény, hogy 1866 bán a lelkek száma 15 volt, mig e. jegyző.
ma 39. Mióta Albert János a topliczai egyház papja (1860),
egyetlen eset sem volt arra, hogy valaki az egyházból ki­ A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚR A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
lépett volna. Ennyit szükségesnek láttunk az igazság érde­ BOCSÁTOTTA K I:
kében a topliczai egyház állapotára vonatkozólag elmonda­ K ö r ö z t e t nek.
ni. Az elfogulatlan olvasó ebből is megítélheti, hogy meny­
517— 1881. S z é k e l y u d v a r h e l y i e g y h á z me­
nyi és milyen alapja van az „Erdélyi Figyelő*1 említett
gyénk ben a s z e d e r j e s i k á nt or - ta ni tói állo­
közleményének.
m ás. Javadalma: 90 véka búza és 363 v. esős törökbű-
— A fölszentelendő ifjú lelkészek száma — am int
za, alapítványi kamat és tandíj 60 frt., 48 szekér tűzifa,
értesülünk — 24 lesz. E szokatlan magas szám abban ta ­
2 h. 938 Q öl szántó és 635 öl kaszáló, egy ögósz
lálja magyarázatát, hogy a mólt évben a fölszentelés ün­
gazdát illető legeltetési javadalom, 6 tenyeres napszám, ké­
nepélye elmaradt.
nyelmes lakás, gazdasági épületekkel és szép gyümölcsössel.
— P ap v álasztás. Válaszuti ref. egyházközségünk
P á l y á z a t i h a t á r n a p : julius 10-ike. Folyamodványok
folyó hó 7-én Vadas Albert papjolöltet választotta lelké­
t. S o l y m o s i I s t v á n esperes afiához Bögöz (u. p. Sz.-
szévé. Szerencsét és sikert kívánunk ifjú collegánknak.
Udvarholy) küldendők.
— A T om pa-reliquiák ügyében a gömöri ref. egy­
597— 1881. S z i l á g y - s z o l n o k i egyházme­
házmegye legközelebb Hamván tartott közgyűlésén elha­
g y é n k b e n a v ö l c s ö k i p a p - t a n i t ó i á l l o m á s . Ja­
tározta, hogy a kebelében ólt T o m p a Mihály koszorús köl­
vadalma: minden pár egyháztag fizet 3 véka búzát vagy
tő n k reliquiáinak fiókot nyit Tornallyán lévő könyv- és
ennyi szemes törökbúzát, egy veder mustot vagy 17 kr.
levéltárában. Szentpóteri Sámuel ref. lelkész tehát fölhívja
borpónzt, a fólbóresek ennek felét, az özv. asszonyok 3 —
mindazokat, kik ily reliquiáli birtokában vannak, hogy küld­
3 sing vásznat. Van 34 szekér jó tűzifája. Sz.-Újlaki és
jék be azokat Nagy Pál könyvtárnoknak, tornallyai lel­
vicsai 1, e.-ban mindon pár fizet 3 v. gabonát, a félbéres
késznek. A költő gyámleánya özv. Csizi Jánosné már 43
ennek felet, canonica portio Újlakon 13 hold 475 Q öl
becses levelet küldött be a czélra.
szántó, 4 hold 475 □ öl rét, 175 □ öl puszta szöllő-
— Id. Som ogyi K ároly tasnádi ev. ref. kántor-ta- hely és 2 h. 375 Q Öl cziheres, a vicsai határon 8 hold
nitó május 14-én, nehány napi betegség után, meghalt. A 1095 Q öl szántó, 3 h. 1130 □ öl legelő ós 3 hold
67 évet élt derék férfiúi a tanitói nehéz pályán 51 évet töl­ 1270 Q öl kert felének haszonélvezete, a canonica portio
tött, mely idő alatt folyton elismerésre méltóan működött, aduját a pap fizeti. Stola mind a 3 egyházban: kereszte­
s több rendbeli kitüntetésben is részesült. A szilágymegyei tanító­ lésért 20 krrajezár, esketósórt 80 krajezár, temetésért pré-
testület, melynek másodalelnöke volt, érdemei elismeréséül, dikáczioval 1 frt., tandíj czimen a nagyobbak fizetnek
épen jelen évi közgyűlésé alkalmával, jubiláns ünnepélyt egy véka szemes törökbúzát, egy véka mustot, egy
szándékozott tiszteletére rendezni, de — fájdalom — e szekér fát, a kisebbek ezeknek felét, tisztességes lakás.
megtiszteltetést nem érheté meg. Béke poraira 1 P á l y á z a t i h a t á r n a p : julius 10 ike. Folyamodványok
— Jn b ila ris ün n ep ély . A szilágymegyei tanítótes­ t. S z a b ó P á l esperes afiához Diósad (u. p. Zilah) kül­
tület B á t h o r i G y ö r g y kis-dobai ev. ref. kántortanitó- dendők.
nak, a tanitói pályán 50 évet meghaladott idő alatt szer­ _____Kolozsvárit junius 4, 1881.
Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. fótanoda betűivel Kolozsvárt.
XI évfolyam.
M e | fJ e l e n l K
minden vasárnap.
8serkepztfaé&i s kiadd! szállás:
b .- f a r k a s u t c z a 1G. sz. h o v a
a la p s z e lle m i s anyagi
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d o k .
Kéziratok nem adatnak vissza.
jp E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S : S z á S Z
Tartalom: B r . K e m é n y G á b o r b e sz é d e ,
nok ür a 1 2 - ik i k ö z g y ű lé s e n t a r t o t t
S zász K á r o l y tó i. — P a rá d i K á lm á n
— K ö z g y ű lé s ü n k . — K ü lö n f é lé k ,
BR. KEMÉNY GÁBOR BESZÉDE,
melyet a iőgondnok úr a junius 12-ki közgyűlésen
tartott.
Tisztelt egyházker. közgyűlés!
Midőn a múlt évben Sepsi-Szent-GyÖrgyön május
23*án roegnyiltkerületi közgyűlésünk határozatanyomán a
jelen évi kér. közgyűlésre a mai napra és e helyre össze-
sereglett tagjai a legszívesebben üdvözölném, megnyitó
beszédemet egy jelentéssel vau szerencsémmegkezdeni.
Mindnyájunknak kebelében a legélénkebb visszhang­
ra talált az örömnek és a reménynek ama számtalan nyi­
latkozata, a melyető fenségeiknek Rudolf főherczeg, koro-
naőrökösnek, Stefánia belga kir. herczegnövel való házas­
sági frigye okozott, mert mindnyájan a fejlődésben lévő
haza reményeinek zálogát láttuk benne. Az örvendetesese­
mény egyszersmind mindnyájunknak módot nyitott Ő Fel­
sége legmagasabb uralkodó háza irányába érzett tisztelet-
teljes szeretetünknek és alattvalói hódolatunknak kifeje­
zést adni.
Ajelzett érzelmeknek úgy az erdélyi, valamint a
Királyhágón túl lévő 4 egyházker. részéről együttes fel­
irat intóztetett 6 Fenségeikhez.
Afeliratnak átuyujtását egyházunk 5 kerületének
megbízottjaiból alakúit küldöttség eszközölte, melyhezcsat­
lakoztamón is, és a mely b. Vay Miklós ő nagyméltósá­
gának, mint legidősebb egyházker. főgondnoknak vezetése
alatt, azon szerencsében részesölt, hogy ő fenségeik fogad­
ták és a feliratot átnyújthatta. És ő fenségeik kegyteljes
szavakkal fogadták úgy a feliratot átnyújtó küldöttséget,
mint b. Vay Miklós ő nagyméltóságának a fenséges pár­
hoz intézett rövid, de szép szavait, melyekben arra útal,
hogy „igénytelenül jelenünk meg ugyan, de a miben ma­
gunkat túlszárnyaltatni soha senki állal nem engedjük,
az a hazánk, nemzetiségünk s a felséges uralkodó ház,
igy ő fenségeik iránti hűség és ragaszkodás.“ „Fogadják
fenségtek —folytatá —kegyelmesen az e haza földjén
élő két milliónyi tősgyökeres magyar ref. lakosság nevé­
Kolozsvártt. 1881. Junius 19. 25. szám.
girietési dijak:
ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
ser vagy annak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 ki*.
b e ig t a t á s
u tá n 3 0 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
* Előfizetési á r :
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. E g é s z é v re 6 f r t . ,
í r t . , é v n e g y e d re 1
fé lé v re $
frt 50 kr
ID O M C lO lS O S .
m e ly e t a f ő g o n d ­
ben nyilvánított abbeli imaszerü kivánalainkat, hogy az
— A H éber ép osz. ( F o ly t a t á s ) örök gondviselés áraszsza fenségtek szent frigyére lehető
t a n ü g y i é lő a d ó é v i je le n t é s e . leggazdagabb áldását, tartsa távol egymásért dobogó szi­
veiktől az élet keserűségeit és tegye oly boldogokká,mint
ezt népeik ezrei s köztük a mi megbízóink, a magyar
egyetemes ref. egyház tagjai is, buzgón kérik az egek
urától1*
És most, tisztelt egyházker. közgyűlés, a fenneb-
biekben számot adván a magasztos nászünnepélynek egy­
házunkat illető mozzanatairól, legyen szabad a komoly
munkák sorompói közé szállani le.
Minden korszaknak megvannak a maga uralkodó
eszméi, megvannak az ő megoldandó kérdései, néha talá­
nyai. Ezek közzé tartoznak jelenleg az egyháznakviszonya
az államhoz, a polgári házasság, valamint a felekezeti és
állami tanításnak egymáshoz való viszonyai.
Fel van állítva a tétel és nagy rokonszenvvel szo­
kott fogadtatni, különösen épen azonkörök által, melyek
magokat kiválóiag szeretik szabadelvűekneknevezni: „sza­
bad egyház a szabad államban!“ ÍJgyvagyunk azonban e
mondatta], mint annyi mással, a mint azok jelszóvá vál­
nak: azok a legkülönbözőbb és gyakran ellentétes eszmék,
fogalmak forrásává, tárházává lesznek. Ki volna botor,
különösen mint protestáns, az egyház szervezetének sza­
badságát, önállóságának helyességét tagadni? —Deki vol­
na botor tárt kapukat nyitni vallásos újítások végtelen
sorának, egyházaknak, mintha azok is puszta iparvállala­
tok lennének: megállapítására? És vájjon nelenne-é jo-
gosúlt az államhatalom keletkező egyházi felekezeteknél
mindig előzetesen megvizsgálni: vájjon nincsenek-é a hit-
czikkek közt olyanok, melyek az államtársadalmi és po­
litikai rendjével homlokegyenest ellentétben vannak és tu-
lajdonkópen nemis a bit, hanema politikának, a társa­
dalmi életnek kérdései vagy tételei ? Ha bölcsészeti szem­
pontból bocsátkozunk e kérdések szövevényébe, oly ered­
ményre jutni nemfogunk, mely mindenoldalonmegnyug­
vást volna képes nyújtani. Van azonban biztos alap, a
melyen határozott állást foglalva, csakjavíthatunk a fen-
állón, de tévedéstől mentve leszünk, chaoszbanemjutunk.
Ez az alap mindenütt és mindenha és igy mi nálnnk is
a létező társadalmi rond, a fonálló törvényeknek összes
rendszere.
Mihelyt nemhisszük magunkról azt, hogy absolut

becsűt állítunk elő, a mely egyszer-mindenkorra oldotta
meg a kérdéseket, mihelyt nemragad önhittségünkodáig,
hogy képzelgésünkben fölfedezni véljük a bölcsek kövét;
de máról holnapra Isten kegyelméből élni; egyházunkat
és hazánkat a jelen és jövő korok számára szolgálni, biz­
tosítani kívánjuk:s nincs mit a felforgatásoktól tartanunk.
Eeá fog ez esetben jönni a figyelmes kutató, melyik a
helyes lépés és keresztyén őnmegtagadással fogja hordani
annak netaláni terheit, vagy Istenben való hitében csak
erősbülve élvezni annak előnyeit. így áll ez mindazonkér­
désekre nézve is, melyek az egyháznak az államhoz való
viszonyait tárgyazzák, vonatkozzanak azok akár tisztán a
vallás szabadságának, akár az egyházak belszervezetének
és autonómiájának gyakorlatára, akár a polgári vagy egy­
házi házasságkötés kérdésére.
És valójában, tisztelt egzházker. közgyűlés, nemcsak
általában uralkodó kérdései azimént vázoltak jelen ko­
runknak, de a lefolyt év is ténylegesen foglalkozott velük.
Foglalkozott úgy általában a közvélemény, a szakirodalom
és a hírlapirodalom, valamint a törvényhozó hatalom is,
és foglalkoztak a ref. egykázkerületeknek e tekintetben
kiküldött megbízottjai. A képviselőház több Ízben tette
eszmecsere tárgyává úgy a polgári házasságnak, valamint
az állami nevelésnek kérdését, habár még eddig megálla­
podását nem mondotta ki, az egyházkerületekpedig azok­
nak egymásközötti és az államhatalomhoz való viszonya
rendezésével foglalkoztak; és erre vonatkozó megbeszélés­
nek eszközlésére és a további lépésnek ezen egyházkerü­
letünk részéről való megállapítására a jelen kér. közgyű­
lés is hivatva van, a mennyiben az egyetemes evang. ref.
zsinatra való képviselők küldésének ügye az igazgató ta­
nács által javaslatba hozott tárgysorozat egy pontját ké­
pezi. Már csak azért is azonban, mert a kérdés megbe­
szélés alá fog kerülni, annak elébe vágni nem kívánván,
ezúttal többet arról nemszólok és csaképenjelezni kíván­
tamaz előttünk álló feladatot, illetőleg korunk feladatait.
És már most be is fejeznémszavaimat, ha a ke­
gyelet adójának nem akarnék kifejezést adni. Elvesztő
ugyanis egyházkerületünk ezévbenigazgatótanácsának egy
páratlan buzgóságú, puritán becsületességű tagját, egyhá­
zunknak egy táutorithatlan hívét: Incze Minály nyugal­
mazott k. kormányszéki titkár nincs többé. Áldás kísérje
az üdvözültnek emlékét, nyugodjanak porai békében az
anyaföldben.
És most az erdélyi ev. ref. egyházkerület 1881-ik
évi rendes közgyűlését meguyitottnak jelentemki.
A HÉBER EPOSZ.
V o lt - é a h é b e re k n e k é p o s z - k ö lt é s z e t ü k ? —
é n e le m b ír á la t a . — III. A h é b e r ( b ib lia i) éposz
ta g ja i.)
J S zísz ‘K a r o lá tó l.
II.
A héber őstörtéttelem birálata.
(Folytatás.)
I tt kezdődik történetének, mely eddig csak mese volt,
hősmondai korszaka, melybe már a történeti igazság félre-
ismérhetlen elemei szövődnek bele.
194
A Mózos személye felől a történelmi értékű főijegy­
zések különbözők. Manetho, az egyptomi krőnikairó szerint;
a zsidó hagyomány Mózese egy Ozarszif nevű egyptomi pap
volt, kit Amenofisz fáraó 80,000-ed magával (az általa
egyptomiaknak tartott, mert tényleg egyptomi alattvaló zsi­
dókkal) együtt azért tiltott ki országából, mert ragályos
betegek (a zsidóknál gyakori fehér rűhtől vagy bólpoklos-
ságtól megszállottak) voltak; de fellázadván, a. hikszosz
néppel szövetkeztek, egész Egyptomot elfoglalták, de le-
győzetvén, kivándoroltak. Mások Mózest Ramzesz fáraónak
egy Mohár nevű főemberével azonosítják.
Bármikép legyen is a Mózes személyének kérdése el­
döntendő, a bibliai történetben a kétségbevonhatlan tények
egész sora áll előttünk, bizonyos. Első tény, hogy az el­
szaporodott s elnyomott és üldözött zsidók kiköltöztek Egyp-
tómból; második, hogy egy fenkölt szellemű vezér — bár­
ki volt is az — állt az élükön; harmadik, hogy a kiköltö­
zés és az arab pusztákon való hosszú vándorlás bibliai elő­
adásában, a sok moQdai toldalék és jelvi mese mellett, az
Egyptomban való húzamos tartózkodás befolyásának meg­
annyi nyomaira akadunk; a kovásztalan kenyér az egypto­
mi sanyarú élet tanúja és emléke; a kígyóvá váló vesszők
az egyptomi papok varázsmestersegei; az Egyptomot ért
tíz csapás természeti jelenségek némileg túlzott, de alapjá­
ban igaz előadása; a Vörös tengeren száraz lábbal átkelés
a dagály és apály megfigyelt tüneményének fölhasználása ;
a törvény két táblája az egyptomi törvényhozás utánzata,
bár tetemesen módosítva a zsidók későbbi, már királykori,
sőt fogságbeli nézletei által, melyeknek határozott befolyása
a dekalog bibliai szövegén félreismerhetetlen; az érczkopor-
só és arany-borjú az egyptomi bálvány-istenek maradványa;
a frigysátor beosztása, az orvosi és életrendi szabályok, a
leviták hierarchiája, az istentiszteleti szertartások s rejtel­
mek, megannyi bizonyságai az egyptomi befolyásnak s így
többé-kevésbbé történeti tényékül vehetők. A pusztai tar­
tózkodás negyven,, vagy más számítás szerint, hatvan éve,
a nép száma — mely 600;000-nél több harczos után két
millióra teendő — a monda természetében fekvő túlzások
lehetnek. S végre a kivándorlás ideje is elég biztossággal
meghatározható. A héberek iratának korszámlálása szerint
Ábrahám Kr. e. 2140-ben költözött szülőföldéről Kanaánba;
Jákob 1925-ben vándorolt egész háza népével Egyptomba;
s 1495-ben (tehát több mint négyszáz évi ott tartózkodás
után) vándoroltak ki onnan. Az egyptomi adatok szerint a
zsidók e kivándorlásának III. Rarnzes trónnlépte — vagy
is Kr. e 1273 — előtt, tehát Menefta király idejében
kelle történnie, mert III. Ramzes király uralkodása első
II. A h é b e r ős tö r-
éveiben ismételt hadjáratokat intézett Sziria ellen, a nélkül,
v á z la t a és fő b b hogy útjában a zsidókkal találkozott volna, a mi lehetetlen
lenne, ha ekkor még a pusztában bujdosnak. Kr. e. 1260
körűi kezdhettek az ígért föld, a „tejjel és mézzel folyó*)
Kanaán meghódításához.**)
A hősmonda második fejezetében — az őshaz avagy
* ) A tej a h o ld , a m é z a n a p j e lk é p e , s a k e t t ő e g yü tt az
é g i t e s t e k á ld ó t e r m é s z e té t j e le n t i.
**) V . ö. D u n c k e r I, k . 3 3 6 — 3 4 4 II. (a m a g y a r k ia d á s b a n .)
 195
igéret-föld meghódításában a Józsué vezérlete alatt — és
p harmadikban, mely a Bírák korát tárgyazza, mielőtt a
zsidóknak királyaik lettek volna: ügy vegyül az igaz a
költöttel, a történelem a mondával, mint minden nép hős-
mondájában épen szokott.
A földrajzi és ethnographiai helyzet meglehetősen vi­
lágos. A Kánaánt elfoglalva tartó népek egy része a hébe­
rek fajrokoná, Sémi eredetű volt; részint Ábrahámnak a
Sárától született Izsák előtt szolgálójával, Hágárral, nem­
zett, az Istennel kötött szövetségkor szintén körűlmetólt,
később kitagadott s elűzött fiától, Izmáéitól, részint az
$zsáutól, más néven Édomtól, meg Lótnák saját leányaival
vérbünben nemzett fiaitól, Moábtól és Ammontél szárma­
zott és neveiket viselő népek (izmaéliták, édomiták, moabi-
ták, ammoniták); más része azonban tőlök egészen idegen,
nem sémi eredetű, hanem Khámtól származott s a zsidók
későbbi isten-nézletében pogányoknak (bálványimádóknak)
bélyegzett népek voltak.
Kanaán a Khám fia volt, s tőle származott a tarto­
mánynak nevet adó főtörzs, a kananéusok ; maga a Kanaán
név azonban mély alföldet is jelent, szemben a fensikot je­
lentő Arámmal, s igy valószínű, hogy nem a föld kapta
nevét a Khám fiától s utódairól, hanem ezekre ruházta a
monda a föld természeti nevét vissza. A Palesztina név,
melyen ez országot a görögök nevezték a filisztektől szár­
mazott, a zsidóknak legelenségesb ez idegen törzstől. Ká­
naánnak, a Khám fiának, a következő nevű fiakat tulajdonit
a b ib lia: Szidont (értelmére : halász), a kitől a hasonnevű
város neveztetik; Két-et, Amóri-fc, Kivi-t, Arvádi-t és Ha-
máti-t, meg annyi törzs fejét és névadóját, melyeknek min-
denikével meg kelle küzdeniök az Ábrahám örökét vissza­
foglaló zsidóknak.
E népeknek, a történelem által is igazolt nem meg­
vetendő miveltségök volt már akkor, sőt sokkal azelőtt,
hogy a zsidók Kanaán elfoglalására megérkeztek. Szidont
maga a biblia „a nagy Szidonnak*, Czórt, a görögök sze­
rint Tiruszt „hatalmas erősségnek“ nevezi. Biblusz — a
zsidóknak Gebal — magát még ezeknél is régibb virág­
zást! városnak tartotta. Hebron, Szikhem és Damaszkusz,
szintén régi vá.osok voltak; s Jerikót, a pálmák városát,
mely erős kőfallal vala kerítve, Józsué csak úgy vehette
be, hogy falai csoda által dőltek meg. E városok, jelesen
Sóidon, Tirusz, Biblusz királyai Istenektől — jelesen az
első kettőéi Báltól, az utóbbié Azéra Istennőtől — származ­
tatták magokat, a mi hatalmok jeléül vehető; Bál és Azéra
jótékony Istenek voltak, kiknek a dualizmus elve szerint
Molokh és Asztarté feleltek meg, mint gonosz s romboló
hatalmak.
Hogy a honfoglalás történetileg igaz tény, az iránt
kétség nem Jehet; a zsidó állam léte a történelmi korszak­
ban s írott bizonyságok kétségbevonhatlanúl megerősítik.
A mi különösen a Jákób fiai után nevezett törzsek elhe­
lyezkedését illeti: oly tényeken alapszik, melyeket a Krisz­
tus lnrabeli — történelmileg igazolt — állapot is teljes
mértékben megerősít. Mi a monda adaléka a történethez,
az elbeszélés könnyen földeríti, s azzal itt nem is fáraszt­
juk az olvasót.
('Folytatása következik.,)
PARÁDI KÁLMÁN TANÜGYI ELŐADÓ
évi jelentése.
Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés !
Hivatalos jelentésem a kollégiumok és az egyházme-
gyei népiskolák 1 8 7 9 - 8 0 évi tanűgyere vonatkozik. Fe­
lőle emlékezve, a már négy éves tan. előadói utasításnak
teszek eleget, mely kötelez évről-évre egyházkerületünk ösz-
szes tanügyi állapotáról kimentő jelentést szerkeszteni és
előterjeszteni. Nem kívánok túlterjeszkedni e kötelessége­
men, azon tanügyi mozgalmak előadása által, melyek a ma«
gyár ref. egyházban oly nagy, messze körre gyűrűző hul­
lámokat vertek föl. Ismeretesek azok mindnyájunk előtt.Ki
ne tudná, hogy tanterv, rendszabály, tanárképzés, felügye­
let, államhoz való viszony mind-mind szóba került ez év
folytán is, és pedig nem csupán magán vélemény alakjában,
de hivatalos úton, a hivatalos élet követelő szigora kísé­
retében. Mindamellett alig van csak egy kérdése is e neve­
zetes mozgalomnak, mely a jelen év alatt megoldást nyert
volna. Úgyszólván függőben tartatik a három éven keresztül
érlelt tanügyi szervezkedés — s legyen szabad reménylenüQk,
hogy — függőben tartatik, mert végmogoldása a zsinat
elé tartozik, mely hivatva lesz még a folyó évben oktatás­
ügyünk gyökerét érintő határozatokat hozni.
Jelentésem tulajdonkópeni tárgyára, az 1879— 80
tanévre térve, örömmel jelezhetem, hogy az a csendes, de
intensiv munkálkodás éve volt. Törvényes szervezetünk kor­
látain belül és a szerint folyván a kollégiumi tanítás és
kormányzás, általában normális, ismeretes s többé-kevésbbé
állandó viszonyok tűnnek ki az alább csatolt kimutatásokból.
Igazgató-tanácsunk a kollégiumi zártudósitások és a
vizsgáló bizottságok jelentéseik alapján meggyőződött arról,
hogy a kollégiumok szellemi ügyeit illetőleg nemcsak hogy
veszély nem fenyeget és vétkes mulasztás nem forog fenn
sehol sem, de sőt a kollégiumok elöljáróságai és tanárkarai
egyen-egyen és összesen mindent elkövetnek, a nekik osz­
tályrészül jutott anyagi és szellemi erő mértéke szerint, ar­
ra nézve, hogy a tanuló ifjakban úgy az ismeretszerzés
vágyát, mint a kötelmek teljesítésére az önkénytes hajla­
mokat felköltsék és megszilárdítsák, hogy versenyképes,
becsületes ifjakat bocsássanak ki iskoláinkból. E meggyő­
ződést nemcsak az ig. tanács táplálja a kerület kollégiu­
mairól, hanem bizonyítja azt a közfelfogás, az élet is, a
mennyiben kollégiumaink népessége nehány év óta, az idén
is, tetemesen gyarapodott; pedig a tanulmányi előmenetel
megítélésénél tanártestületeink általában véve szigorúbbak
most, mint a m últban; szigorúbbak, mint egyházkerületünk
területén létező más hasonrangú iskolák intézői, különösen
abban, hogy szigorú korlátok közt tartják a magántanulói
intézményt és hogy semminemű rendes tantárgy alól senkit
fel nem mentőnek Ezek felől részletes fölvilágositást nyúj­
tanak a csatolt rovatos kimutatások.
A népességi mozgalmat, a vallás és nemzetiség sze­
rint megoszlást feltüntotő táblát mellőzzük ezúttal és csak
annyit jegyzünk ide belőle, hogy a 7 kollégiumban beíra­
tott összesen 2655 ifjú és növendék, az ezt megelőzött év­
bon 2608. A szóban forgó tanév végén volt összesen2454,
azelőtt 2371.
*
 a © —1
|A VlII-ik gymn. ozzt.

^ v rt *Z M ed SS
Yisszalópett v. vissza-

Vizsgálatra Érettnek « -a ^2 P -® ^3
nyilvánít­ co « m © £ x«n M d >» 2
mérnök-ópiteszeti
jelentkezett 49 ^49 ■£ ^ -ed '£ - S .s, -d9 -©
tatott fl eu ^ a ál
utasittatott

©
népessége

2 ° ved g>
1

to ©
l

co © ■** g -8
Yisszavettetett

A kollégium ok -©

1 bizonytalan
►3 2 2 > '3 -í«r -®
Magán tanuló

bányászati
b© 2 d
kitüntatéssel

gazdasági
© »d -© I§ M «
& "S *»

erdészeti
Nyilvános

N
egyszerűen

nevei CO • = a3 !© iO a 3

katonai
554 » m ©

györgyi
V©
orvosi

tanári

3> © cd
d d S2 d
tanuló

papi

-© a ® © _ »bo a
jogi

© -cd ®
co ©
3 © © d S "©
• ~r fcD !§ a
_ - 5 -©
-© -o „ ©3 *©*

f
E> á 1 y á r a l é p t e k ja
54 >»
bos«
CO a A !2 '2 •° J.
cö 2 c d t n « w ©
||

co
v® -2 ifi
© © 5*
54 cd ©
-© 54 2 60
N.-enyedi Betblen-coll. 16 17*) ***) 3 <s> 2 5 3 p
2 1 10 7 2 i 1
>3 ^ © bS30 ^ 8
Kolozsvári kollégium 24 24 — — 15 3 5 7 _ — •3 ” » «0
6 5 2 1 1 «2 ±? © <
V®
:0 ÍS bo rö
M.-vásárhelyi „ 39 39 — — 27 — __ __ _ •a S » 2 ö
12 5 7 3 3 1 4 16 ► » 5-t
vcd © .^4 sa g N -22*í © -cd
í©
Sz.-udvarhelyi „ 19 17 — — 4 13 — 4 2 2 2 — 1 1 2 _ 1 2
•4 bo -*f «• 3 b e 'd
2 £ M © -cd
S2,
Zilahi , 10 10 — — 3 7 — 4 2 2 2 49 bö 02 2 © 'ed
'S © a *— 3S>04 ■S
© ->
a
2
© *©
®
d m d ®
49
Összesen 108 107 — 2 26 72 7 25 20 13 4 5 3 1 7 1 “ l "T ő © jo -ed
a d VCÖ ’bo g 2 « a g
A múlt évben 115 11 0 ,! — 1 7 32] 5 17 33 9 2 J ö) 3 2 4 5 —, ns .15
bo © -£3 «© a ^ © vg
» =« ^
66 7 ©
© 4£ ö >3 o *
bo 54
*) A m eg elő ző évben b e te g ség m iatt m eg nem je le n te k k ö z ű i: 1. bo o a 3 -d ® M ®
d 54 x° ^
a « M N2 S J c*- -© «M
**) K ettő a k ö v etk ező szep tem b er hóban lete en d ő ja v ító vizsgálatra, k ettő p ed ig o sz tá ly ism étlésre ű tasittatott.
■s -S s i eö 02 v® 15 © •< J*
V® H £
g d
£© © a ö >> -d N y±2 r4 vq bO dcd
3 a cd «

A tanulmányi előmenetel %-ben kimutatva az 1879— 80 tanév végén I-» ^© ©4t>- ved ^0 W © 49
s® ’ © fcO-© N
© tH CO''©"“' >s 49
_______________tartott vizsgálatok eredménye alapján. ^ 50 SS CO H
eo © •4>9 S © <N C* CO j J | j <N

A g y m n a s i u m o k b a n ^ ® 4O ,co > 2* -©
-©
E
•©
- s t í i p ^ s o
49
cd
49
49
I-
Az elemi iskolákban ,© ^ 5 - t u ^ l

N bű
-cd*§
N-©W)
9
. © 5«
>»
>■
-® 644 9 9© ^
49 .
o 50-0
©
©
/—
- t ó S Z l A ^ J
‘w
©
49 * 1 1 1 1 l |
h
iíb

©*
d
W if J f 2 a
S aa - ©
o > bo © > bo -53 ^ Ö ©P<
sí
bo ^ cd -Sí *3
-cd ed «d Be­ aa > cd a 49 | o o
N
co
^

*©
co

a í »©
^ co _, =d
© s 50 © L
=d
na 1i *2
d o * §
o w
•
©
a_ co
05
d t—
© 49
49
© CQ
4 9 •—
~ O
©* 44C
9

9
Í - ÍP tí
H ÖQ M H H I
r 05

5* Ci © cd ^ d © M d
© © CD * ©
Ö co
co Cd
43 ^3 cd © ^ e Z 3 3 { co
Beíratott íra­ ^4 cd Í4 49 =d o
a 00 v® C 0 C 5 3 D t > O ^ v-H o

-aí ^ g
5h v©
o 49
^ O © eo S ^ l © - ^ u a |o C w ^ p i o S i z g
(M W C l H H tH

3 ^ -C « 9d w -d
•49 4«
©
co xn o
N 49 SPl 3 |5 ° © >> g 49 49 -cd e S ^ s s e d a u 00 35
► tott • g i 2 8? £ 5 ©
CO C i O C5 o t> tH
<204»
2 . o
N3 bolq '© C5 P . 5 > -ed ■és
cg ^ *3*- 2 ©
%m Á 2
(M O W H H »H t-4
©o © -le C3 4 9 4 9

ho © “0 0 -»
• z s o ^ i-T A V
49 49 © Cd S
g l* osztályzatot nyert S >> osztályzatot •° TÜ O J 5 ^ ?? M -4® ©
 197

mm 1880 évi számadásából s illetőleg 1881 évi költségve- J letei, nem egyebek, mint a regénykórság melegágyai.“ Ennek
tőséből meggyőződött a felöl, hogy a nevezett kollégiumnál fölemlitésével csak megfelelő gondoskodásra kívántam fölhív­
rendszerosifcetfc második rendes tanári állomással egybekö­ ni az illető kollégiumok tanártestületeit.
tött kiadások biztosan fedezve vannak, megnyitotta a pá­ A tanuló ifjúságnak nyújtott segélyekre és jutalmak­
lyázatot a classica-literaturai tanszékkel egyidejűleg a meny- ra vonatkozólag — a mennyire a rendelkezésemre álló ki­
nyiség-természettani tanszékre is a főtiszt, közgyűlés utó­ kimutatásokat a multéviekkűl összehasonlítottam— meggyő-
lagos jóváhagyása reményében. Annál fogva, ha a méltós. ződésszerűen kinyilváníthatom, hogy boldogemlőkű hitsorso»
ig. tanács intézkedése a f. t. közgyűlés helyeslésével ta­ saink hagyományából a szűkölködő, de dicsérotes magavise­
lálkozik, öt rendes tanárral fog szaporodni erdélyi kerüle­ let és szorgalom által szép reményekre jogosító ifjak és nö­
tünk tanárainak száma. vendékek közt pénzben, kenyérben és könyvekben az idén
Az erkölcsi állapotokat illetőleg idézem a n.-enyedi is mindaz ki lón osztva, a mennyi kiosztás végett, mint
igazgatótanár ez évi tanszakot bezáró beszédéből a követ­ kegyadomány, a kollégiumi elöljáróságokra bízva volt. Mólyobb
kező sorokat: „kollégiumunkban rósz erkölcsű növendék betekintésre csatolom 6 . szám alatt a részletes kimutatást.
meg nem maradhat, a minthogy ez évben nem egy oly Mind a 7 collegiumban kiosztatott segély-, jutalom — és
növendékünk vala, ki maga belátva, hogy itt számára nin­ ösztöndíjak czimón Összesen 23,056 frt 55 kr. 20 drb arany,
csen hely, önként távozott el a jó erkölcsnek és tudomány­ 24 véka gabona és 186 drb. könyv.
nak szentelt falak közül — intő például az akaraterejük­ A közvetett segélyezés főösszege 28,135 frt 74 krra te­
ben még netalán nem elég erős ittmaradottaknak és tanul­ hető, melynek állandó forrásai: az ünnepi logatio, a ma­
ságos leczkéűl a jövendőre. Mindenekfelelt pedig nagy gán tanítói javadalom, a lakás — és tanitásdijak alóli föl­
megnyugtatásál szolgálhat mindnyájunknak az, hogy azok, mentések.
kiket ez évben kiútasitással kellett fenyitenünk, nem a mi Enyod városának jóltovő családai: ezen tanév folytán
tanítványaink. Úgy hozták a hibát magukkal ide, a honnan is meghozták áldozatukat a szegénysorsú tanulók anyagi
kiirtanunk kellett azt, még mielőtt a jóra és roszva egy­ segélyezésében. A gondnokok a tanári kar tagjaival es 20
aránt fogékony ifjaknak szivében termékeny talajra talál­ előkelő családdal együttesen 30 tanulónak voltak kegyesek
hat vala.“ Az erkölcsi állapotnak e minden mesterkéltsógtSl ingyen kosztot főzetni. Br. Kemény István főgondnok ur
mentes, sajátos jelleme holyeselhető paedagógiai tapintat­ ő máltósága, ki e tanévben is 8 drb aranyat ajánlott fel
nak az eredménye, és én — a mennyire tudomásom ter­ pályadijakra, a télen egymaga naponként 10 szegény tanu­
jed — hajlandó vagyok hinui, hogy ily bíróság őrkedik a lót látott el ingyen koszttal.
többi kollégiumokban is tanuló ifjaink magaviseleté felett, A kegyes alapítók sorába léptek a kolozsvári kollégi­
mert a rendkívüli kihágások esetei összes kollégiumainkban umnál dr. Lengyel Dániel, a losonczi állami gymnasium
elenyésző csekélyek. És ezzel szoros kapcsolatban ált — igazgatótanára, 200 frttai; a maros-vásárhelyi kollégiumnál
tapasztalatom szerint — a tanulmányi és általában az ön­ néhai Schwarz Gyuláné, br. Bánífy Mária, 1879 október
munkásság eredménye. Tavalyi jelentésemben részletesen 31-ón Székesfehérvárt történt gyászos halála, előtt tett
szólottám az ifjúsági önképző-körökről és azon különböző végrendelete szerint a m.-vásárhelyi kereskedelmi bankban
módokról, melyekkel az egyes tanártestületek az érettebb elhelyezett 12,642 frttai;ugyané kollégiumunknál 1000 frfcot
ifjúság önmunkásságát éleszteni és táplálni igyekeznek. tettek le végrendeletig somogyomi birtokos, néhai Hor­
Annálfogva ismeretes dolgokkal fárasztanám a főtiszt, köz­ váth Márton és neje, néhai Szabó Anna. Néhai Nagy Fe-
gyűlés becses figyelmét, ha az ifjúsági önmunkásság nemei­ vencz gernyeszegi gazdatiszt 68.11 irtot hagyományozott a
nek részletezésébe bocsátkoznám. Tekintve az itt-ott ál­ m.-vásárhelyi kollégiumnak, mely a kollégium tőkéjéhez csa­
landósít szokásokat, a több évi eredmény alapján megál­ toltatok.
lapított mértéket — az ezen irányban nyilvánuló buzgósá- Ezen új alapítványok és kegyes ajándékok kétségtele­
got is csak dicséretesnek mondhatom. De elvi szempontból, nül szép tanújelei a közművelődés iránti buzgalomnak és
a gymnasium mai föladata szempontjából, mely az ö3szes tanügyünk iránti meleg érdeklődésnek. Hassanak emelőleg
tehetségek arányos kiművelését sürgeti, nézve és bírál­ mindnyájunk szivére! Fogadják, a kegyes adományozók és a
va az önképzés ügyét, legott szembetűnik, hogy ifj. már csak néhai alapitványtevők élő rokonai egyházkerüle­
-önkópző-köreink működése ogészen egyoldalú, mert csak tünk köszönetét és elismerését; legyenek azon megnyug­
költészettel és szépirodalommal foglalkoznak. Önképzőköre­ vással, hogy szívesen nyújtott alapítványaiknak az illető kol­
ink legnagyobb részének Összes munkássága versek írá ­ légiumok bü sáfárai fognak lenni.
sában, wegbirálásában és szavalásban áll, a helyett, hogy
erejűkhez képest a komoly tárgyakat is felölelnék. Egyedül
a n.-enyedi kollégium önképző-körei haladtak — felfogásom KÖZGYŰLÉSÜNK.
szerint — helyes és biztos úton. Egyik kollégiumban a K o lo z s v á r , 1 8 8 1 j u n . 17.

gymnasiumi V-ik és VI-ik osztálybeli tanulóknak, más-más Folyó hó 12 -dikén megnyílt és 16-dikán bezárt egy-
név alatt külön egyletök is van. Ezekre vonatkozólag igen házkorületi közgyűlésünk tárgyalásának menetét a midőn
helyesen jegyzi meg Ladányi Gedeon az önképző egyletek­ főbb vonásaiban vázolni kívánjuk, előre is sajnálkozásunk*»
ről irt értekezésében, „hogy a kisebbkorú tanulók ilyos egy- nak adunk kifejezést, hogy nem terjeszkedhetünk ki annyi-
 198
ra a részletekre, a mint óhajtjuk vala, holott a számos
nagyfontosságú és messzevágó flgy és elhatározás a teljes rész­
letezést teszi vala óhajtan dóvá. Lapunk korlátozott tere azon­
ban gátot szab óhajunknak, s igy csak töredékeket adhatunk
az egész helyett.
Nem hiában, hogy az 1881 évi közgyűlés kiválóan vá­
lasztó gyűlés vala: a tagok a rendesnél nagyobb számban
jelentek meg, s már az első napon a tagok névsorának föl-
olvasása alkalmával közel száz tag jelenlétet lehetett con-
statálni, mig az egyes választásoknál váltakozva százötven
szavazó is jelentkezett, s bár a tagok ily nagy száma, az
ismeretes szólási kedv s a terjedelmes tárgysorozat gazdag­
sága a közgyűlés tartam át hosszúvá tehette volna, az el­
nöklő főgondnokok tapintata, a tagok mérséklete s a köza­
karat buzgó igyekezete lehetővé tette, hogy a tanácskozás­
ra fordítható napok negyedikén délben már bezárható vala
a közgyűlés.
De lássuk a dolgok egymásutánját.
El s ő nap.
Báró Kemény Gábor főgondnok és kereskedelmi mi­
niszter a színig megtölt terem közönségének hangos élje-
nei közt elfoglalván az elnöki széket, közérdekeltség között
tartá megnyitó beszedőt, melyet lapunk élén egész terjedel­
mében közlünk.
A nagy tetszéssel fogadott s jegyzőkönyvre vétetni
rendelt beszéd után a titkár fölolvasván az igazolt tagok
névsorát s kitűnvén, hogy a határozatképességre megkíván­
taié 50 tag jelen van, az elnök az 1881 évi egyházkerü­
leti közgyűlést megalakúltnak jelenti ki.
Egyházmegyei hivatalos fölesketósre csak egy jelent­
kezett: Ignácz Károly, a lcolozs-kalotai egyházmegye jegy­
zője ki a gyűlés színén fel is eskettetett.
A közjegyző jelenti, hogy úján kibocsátandó ifjú pap
19 jelentkezett nála s mutatta he okmányait, melyek mind
rendben találtattak, mihez a főt. püspök úr hozzáadja, hogy
nt. Keresztes József enyedi theol. tanár atyánkfia ezúttal
színién fölavatandő lesz. A közgyűlés ehhez képest kibocsátás­
ra elfogadja a következő húsz tiszteletes atyafit:
Biró Áron sz.-földvári pap, Bitai Kálmán inaktelki
pap, Benkő Sámuel alpestesi pap, Bőjthe Ödön ó-brett.yei
pap, Csiszár Pál monói pap, Demeter Gyula nyárszó-sár-
vásári pap, Demeter Mihály szacsvai pap, Kertész István
bagosi pap, Kis József komollói pap, Keresztes József nagy-
enyedi theologiai tanár, Lőrinczi Gábor mikeszászi pap,
Menyei János voldorfi pap, Molnár Gyula somlyó-újlaki
pap, Nagy Károly m.-igeni, Nagy József hévízi pap, Or­
bán Gábor baiavásári pap, Péntek Ferencz ér szt.-királyi
pap, Szabó Géza felső-csernátoni pap. Tóth Sámuel puszta-
kamarási pap, Vadas Albert válaszúti pap.
A fölszentelendő ifjú papok erre sorjában előszólittat-
ván, a püspök komoly, intő szavakat intézett hozzájok, fi­
gyelmeztetve őket nagy és nehéz hivatásuk teendőire. Evei
az egész gyűlés belfarkasutczai nagy templomunkba vonúR
s kezdődött az ünnepélyes isteni tisztelet, a Polgári dalkör
fölszárnyaló karénekével, Nagy Péter főt. püspök buzgó,
mély érzelmű imádságával. Az alkalmi egyházi beszédet Ke­
resztes József enyedi theol. intézetünk fiatal, de tudós ta­
nára tartotta Máthé XXII. 37—39 verseiről a szeretet mi­
voltáról; Krisztus szeretet-vallásáról, az ellentétről korunk
modern áramlata és az igazi vallásosság között, tartalma­
sán és tudományosan fejtegetve a vallás legmélyebb pro­
blémáit, jelentőségét és lényegét. Az alkalomhoz mérten
kissé hosszúra nyúlt elmélkedő beszédet a főt. püspök úr
hatalmas, szónoki erejű, forma-tökélyben kitűnő kibocsátó
szónoklata követte: „legyen békesség, istennek békessége a
ti szivetekben" tétel fölött — figyelmeztetvén őket, hogy
mit kell Istennek békessége alatt érteniök, miképen szerez­
hetik meg azt a papi pályára való elhivatottságuk; élőtök
teljes harmóniája s hitük rendűletlensége á lta l! Övék a jövő s
ők megláthatják az Ígéret földét, mig szónok csak a vágy*
gyal marad, az ígéret földének küszöbén. A munka, Krisz­
tus országának munkája az ifjú papoké, csak általuk tel­
jesülhet be az ígéret. Az istenitisztelet, az egyszerűségében
megható kibocsátó szertartással s az esperesi kar buzgó
énekével d. u. két óra tájt ért véget.
M á s o d i k nap.
Az elnök a gyűlést a beérkezett irományok bemuta­
tásával kezdi meg, ezek közt b. Bánffy Albert főgondnok
úr, gr. Batthyány József és Gyárfás Domokos leveleit, hogy
gátolva vannak a gyűlésben való részvételben. A kérvények,
indítványok, sórelmi ügyek és fölfolyamoiások szokatlanúl
is bosszú sorának bemutatása után, segédjegyzőkűl kine­
veztetnek : Sándor János, dr. Elekes Viktor és Bőd Károly,
az úján választott képviselők pedig (Domokos Antal, Do­
mokos Albert, gr. Bethlen István, Mihálcz Elek, id. gr.
Teleki Domokos, Pünkösti Ferencz) igazoltatnak, minden
vita nélkül, ellenben a küküllői egyházmegye jegyzője fö­
lött rövid vita fejlett ki. A küküllői egyházmegyei képvi­
selők mandátuma ugyanis lejárván, az új képviselők válasz­
tása elrendeltetett, azonban csaíc részben hajtatott véghez
s igazoltatásuk sem végeztetvén teljesen he, az egyházme­
gyei közgyűlésre a régi képviselők hivattak meg. Az egy­
házmegyei hivatalosak lemondván, a gyűlésen lemondások
elfogadtatott, helyük betöltetett, azonban ez ellen fölfolya­
modás nyujtatott be, s igy kérdésessé vált, ha az úján
megválasztott jegyző foglalhat-e helyet az egyházkerületi
közgyűlés tagjai sorában? Szerencsére azonban új jegyzővé
is a régi, t. i. Kovács Elek afia választatott meg s igy,
mig a közgyűlés szabályszerűségének megítélése áttét etett
az ig. tanácshoz, Kovács Elek, mint már fölesketett jegy­
ző, közgyűlési tagnak elfogadtatott. Hasonlókép elfogadtatott
Révai Lajos a sepsi-szent-györgyi tanoda pótgondnoka, kit
az ig. tanács a közgyűlés helybenhagyása reményében hi­
vott meg e gyűlésre.
Az elnök ajánlatára kineveztettek:
a) az inditványi bizottságba b. Inczedi Zsigmond,
Csiszár Gábor, Szász Béla;
b) a kérvónyibe b. Kemény Béla, Dr. Jenei Viktor,
Solymosi István, Rákosi Lajos;
c) a sórelmibe: gr. Bethlen Géza, Kisantal Sámuel,
Bihari Sándor;
d) a feliratiba: Lázár Mihály, Bartha Lajos, Hege­
dűs István;

e) a pénztárvizsgálóba: Szakács István, Szabó Ká­
roly, b. Bánffy Ernő;
f) a püspöki keresés alatti pénzek számadásait meg­
vizsgáló bizottságba gr. Bethlen Gábor, Lóthe Lajos, Bé-
thi Lajos.
g) a királyhágóntúl superintendentiák jegyzőkönyvei
átnézésére Sándor Elek, dr. Kovács Ödön, Hegedűs Lajos;
h) a tanári jelölő levélkék fölbontására: Szilvási Lász­
ló, Sylvester Domokos, Elekes Károly ;
i) szavazatok beszedésére: Gyárfás Domokos, Szabó
Károly, Mezei Albert, Koncz József, Herepei Károly, Csi­
szár László;
k) az 1882 évi költségvetés átvizsgálására Ugrón
Sándor, Színi János, Kis Lajos s vtigül
l) Kovács Gyula számadásai felülvizsgálására: dr.
Szőcs Emil, Demeter Sámuel, Sárkány Feiencz.
— Br. Vay Miklós meghívója az idei egyetemes zsinatra
fölolvastatván, kimondatott, hogy a 18 választandó kép­
viselőn felül még még 6 póttag is választandó (ezekhez
járúl egy főgondnok, a püspök és a tanári kar két küldötje).
A választás a következő napra tűzetik ki.
— Az ig. tanács javaslata a tárgysorozat iránt változat­
lan elfogadtatván, következett a főt. püspök úr jelentése évi
működéséről. E jelentést közölni szándékozván egész terje­
delmében, ez alkalommal nem terjeszkedhetünk ki rá, csak
jelezzük, hogy közgyűlésünk köszönetét szavazott buzgó
működéséért a főt. püspök urnák.
— Az ig. tanács évi működéséről szóló jelentése ki lévén
nyomatva, fölolvasottnak tekintetett s átvizsgálás és refe-
ráda végett kiadatott Nagy Lajos, Hegedűs János, Kerekes
József és Nagy Sándor afiainak,
— A tanügyi előadó terjedelmes, minden részletekre a
legalaposabban kiterjeszkedő jelentését lapunk mai számában
egész terjedelmében közölvén, e helyen mellőzzük részletezését,
megemlítve, hogy a közgyűlés a tanügyi előadó kiválóan buz­
gó működéséért a legmelegebb köszönetét szavazta meg —
a lehető legméltóbbnak.
— A s.-szt.-györgyi Székely-Mikó-tanoda pénzügyei ren­
dezésével lehetővé vált a mennyisóg-természettani tanszéké­
nek rendszeresítése s az ig. tanács a közgyűlés jóváhagyá­
sának föntartásával pályázatot is hirdetett e tanszékre. Most
a közgyűlés kimondá a rendszeresítést s a választás megej-
tését tárgysorozat rendjén kívánja végrehajtani.
— A papi szigorló -bizottság indítványt terjasztvén elé,
hogy jövőre a papi szigorlatok két részben, a tanfolyam 2 -
ik és 4-dik évének végévol tartassanak meg: a közgyűlés
a bizottság indítványát elfogadja és határozattá emeli.
— Igen érdekes, bár csekély figyelemre méltatott jelen­
tés volt az ig. tanácsé a tanodák megvizsgálására kiküldött
•egyházkerűleti bizottságok eljárásáról, most már valameny-
nyi tanodánk meg lévén vizsgálva, az enyedi kivételével,
holott épen ezen tanodánk miatt lőnek a vizsgálatok el­
rendelve. Reméljük, a kiküldött bizottság mielőbb teijesiten-
di ez irányban kötelességét. Ez adatokat is terjedelmesen
szándékozván ismertetni, itt csak annyit általánosságban,
hogy tanodáink folytonos fejlődést mutatnak s a hiányok
199
elenyésztetésére tett igazgató tanácsi javaslatok mind elfo­
gadtattak.
— A tanári kijelölő levélkék felbontására és összeszámí­
tására kiküldött bizottság beadja jelentését, mely szerint
a negyedik philosophiai és eláss, literatúrai tanszékre ki­
jelöltettek dr. Ferenczi Alajos, dr. Boros Gábor, Fogarasi
Albert; a marosvásárhelyi mathematikai tanszékre dr. Vá-
lyi Gyula, Bedőházi János és Berényi Jáncs; a szászvárosi
mennyiség-természettudományra Simon Ferencz, BarthaZsig-
mond, Kovács János.
— A püspök ez eredmény bejelentése után kifejté,hogy
dr. Ferenczi Alajos, mint volt kath. pap, nem lévén alkal­
mas arra, hogy enyedi theol. intézetünk mellett a philoso-
phiát protestáns szellemben tanítsa, — kérte, hogy nevezett
jelölt a candidatusok sorából töröltessék ki. B. Kemény
Gábor elnök erre megjegyzi, hogy miután a jelölés törvé­
nyesen ment véghez, a jelöltek sorából egyes tag felszóla­
lására senki ki nem hagyható.
E kérdés fölött aztán hosszas és élénk vita indúlt,
mely a következő napra is átnyúlt, ezúttal csak a másik
két tanszékre (a marosvásárhelyire és szász városira) tűzef-
ven ki a következő napra a szavazás.
Kolozsvár, 188J. jun. 20-án.
— Br. Kem ény Gábor fő gondnok ő nagy méltósága
közgyűlésünknek csupán három első napján elnökölhetett,
hivatalos teendői Budapestre szólitván. A kedden esti gyors­
vonattal hagyta el városunkat.
— K özgyűlésünk bevégezte után megkezdődtek a
házassági főtörvónyszóki tárgyalások s szakadatlanúl tartot­
tak vasárnap délig, A házassági főtörvényszéken elláttatott
összesen 212 válóper, a köztörvényszéken 6 közkereseti
ügy. Nem hivatalos színezetű értekezlet tárgyát képezte az
egyházmegyék kikerekitésének nagy fontosságú kérdése is,
s a többség véleménye oda hajlott, hogy a történelmi múlt­
tal biró 18 egyházmegye továbbra is föntartandó s az egy­
házközségek czélszerűbb csoportosítása azoknak keretén be­
lől eszközlendő. A püspöki széken a püspöknek azon jelen­
tése, hogy az egyházkerűleti nyomtatványok árából 500
irtot megtakarított, örvendetes tudomásúl vétetett s ez ösz-
szeg tőkésítése elhatároztatott. A Dézsi és Boltza-féle ala­
pítványok kamataiból a sárpataki, a széplaki, a fal-enyedi
és a lőrinczfalvi felekezeti iskolák fölszerelési költségekre
egyenként 25 frt segélyben részesítettek. A püspöki szék
bevégeztóvel az esperesi s jegyzői kar a püspök urat szál­
lására kísérve, a szívélyes búcsú szavait közjegyző tolmá­
csolta, mire a püspök úr megható szavakban mondott kö­
szönetét, Isten áldásáért esdv'e a szélrózsa minden irányá­
ban távozókra.
— Közgyűlési választások. Zsinati képviselőkűl meg­
választattak: A) R e n d e s t a g o k : a) V i l á g i a k : Gr.
Bánffy Miklós, Zeyk Károly, Lészai Ferencz, dr. Kolozsvári
Sándor, Szász Béla, Molnár Aladár, Gáspár János, Mezei

Albeit, dr. Dózsa Miklós, b) P a p o k : Szász Domokos, Ben*
kő János, dr. Kovács Ödön, Szász Gevő, Kávai Lajos, Sza­
bó Pál, Sylvoszter Domokos, Bartha Lajos, Hegedűs Lajos.
B) P ó t t a g o k : a) V i l á g i a k : Dr. Jenei Viktor, Kerekes
József, gr. Bethlen Géza. b) P a p o k : Vályi Pál, Bíró Ká­
roly, Nagy László. Tanárokká választattak : Bedőházi János
a m.-vásárhelyi természettudományi; Simon Fernncz a szász­
városi mennyisegtan-termószettani; Bodor Domokos a s.-
szt.-györgyi mennyiségi ermészettani; Benke István ugyan­
oda a eláss, philologiai tanszékre. Továbbá Veres Ákos, a
kolozsvári főtanodához algondnokká; gr. Bethlen István, a
marosi egyházmegyében főgondnokká; Zeyk Gábor a gy.-fe-
hérvári egyházmegyében algondnokká; Horváth László az
orbai egyházmegyében algondnokká; Szilvási László a hu-
nyad-zarándi egyházmegyében főgondnokká; Barcsai Béla
ugyanoda algondnokká; Ilyés Károly a marosi egyházmegyé­
ben algondnokká; Bágyu Zsigiuond a sz.-városi tanodában
algondnokká választattak. Igazgató tanácsosok lettek : Lé-
szai Ferencz, dr. Kolozsvári Sándor, Gyarmathy Miklós, Pá­
rád i Kálmán, egyszersmind tanügyi előadó és dr. Kovács
Ödön. Az ig. tanács évi működésének megvizsgálására ki­
küldettek : Jancaó Lajos, Debreczeni József és Szabó Ká­
roly ; az egyházkerületi pénztár számadásainak felülvizs­
gálatára Sárkány Ferencz, dr. Szőcs Emil és Gerób Márton.
— K érelem . Tisztelettel kérem a lelkész és tanító
arakat s általában az „Érd. Prot. K ö z l ö n y « olvasóit, szí­
veskedjenek a mostani yagy a régebbi választási mozgal­
mak alatt megjelent és megjelenendő röpirutokát, programm-
beszédekot, beszámoló beszédeket, szóval az úgynevezett vá­
lasztási nyomtatványokat számomra — saját költségemre —
Sárospatakra megküldeni. Dr. B a l l á gi Gé z a .
— Meghivó tanítói közgyűlésre. A „Szilágyinegyei
tani tó-testület“ évi nagygyűlését jelen év j u l i u s ho (i
és 7 n a p j a i n fogja megtartani T á s n á d on, E gyűlés­
sel kapcsolatosan, julius 6 -án, tani tó testület jubiláris ün­
nepélyt. rendez Báthori György kis-dobai ev. vef. kántor- i
tanítónak és testületi tagnak a tanítói rögös pályán 50
évet meghaladott idő alatt szerzett érdemei elismeréséül, j
‘Van szerencsém e közgyűlésre és a jelzett jubiláris iiune- '
pélyre a tanítótestület összes tagjait, valamint a tanűgy
iránt érdeirlődő közönséget tisztelettel meghívni. A testü­
leti tagok elszállásolásáról gondoskodva lesz, s e czélból az
illetők jelentkezzenek t. Kiss Lajos tasnádi ev. ref. tanító
urnái. Zilahon, 1881 évi juuius hó 6 -án. B o r b é l y S á ­
mu e l , tanitó-testületi elnök.
— A Szókely-Mikó-tanoda elöljárósága, tanári ka­
ra és ifjúsága néhai Antal Zsigmondnak, a hű és buzgó
tanodái pénztárnoknak s fen költ lelkű tanodaalapitónak em­
lékére f. év junius hó 25-óu d. e. 10 órakor gyászünne­
pélyt fog rendezni, melyre az elhunytnak rokonai, barátai,
a közművelődésnek és tanodánknak pártfogói tisztelettel meg­
hivatnak. A Székely-Mikó-tanoda elöljáróságának 1881 má-
jus 11-én tartott gyűléséből. Székely Gergely. íögondnok.
Jánosi Gábor, jegyző.
— A ném etországi Gbsztáv Adolf-egylet folyó évi
főgyülosófc Dortmuncl városban augusztus hó 16, 17 és 1 8 -ik
napján fogja megtartani.
N y o m a to tt ö t é in János n i. k ir . e g y e t e m i
200
— A magyarországi jánosrendi szabadkömivea páholy
melynek nagy mestere— tudvalevőleg— Pulszky Ferencz, mint a
„Prot.egyh. és isk. Laptt megbízható forrásból Írja, nagyon szép
dologban fáradozik. A főtisziikar egy „Rö p i r a t e gy l e t w-et
alakított, melynek feladata a népet erkölcsnemesitő nyom­
tatványokkal látni el. A kivitel módozatait Pulszky elnökle­
te alatt egy hetes bizottság állapítja meg. A budapesti pá­
holyok mind s a vidékről is igen tekintélyes szómmal,
1 0 0 — 100 frt. évi járulékot szavaztak meg e valóban szép
és nemes ügy kivitelére és biztosítására. Ilyen egyletek
más országokban már régen vannak, csak Magyarország volt
hátra. Az egészben az a különös és érhetetlen, hogy a
szabadkömivesek miért csinálják titokban ezt és ehhez ha­
sonló nemes intézkedéseiket.? Hiszen első és legfőbb sza­
bályuk az egymás iránt való testvéri szeretet, ez pedig nem
szégyen. Miért félnek hát a nyilvánosság elé lépni?
— Szives tudom ását. Felméri Lajos kolozsvári egye­
temi tanár: „A z i s k o l á z á s j e l e n e A n g o l o r s z á g ­
b a n 4 czimű nagybecsű művének első kötete megjelent. Ára
1 frt 80 kr. E mű Il-ik (terjedelmesebb) és jövő hó vé­
gén megjelenő kütotéro szerző elfogad aláírásokat (2 frt.-
jával) julius hó 15-ig. A bolti ár sokkal nagyobb lesz. Az
első kötet szintén megrendelhető szerzőnél az aláírási ár­
ért (1 frt. 50 kr.)
— A kolozsvári ev. ref. főtanodában az 1880—81-
ik tanév 11-ik felében tartandó nyilvános vizsgálatok sora.
M’jus 22-én d. u. 3 órakor: Zene es ónekpróba. Május 28-án
d. u. 3 órakor : Vivő- és torna-gyakorlatok a torna-vivóda
udvarán. Május 31-en d. e. 8 — 11-ig: II. éves bölcsészek,,
a növénytanból. Junius 22-én d. e. 8 —-11 -ig: II. éves böl­
csészek, a hittanból. Junius 22 -én d ,e . 8 —-11-ig: VI.középosz­
tály, minden tantárgyból. Junius 22-én d. u. 3— 6 -ig: I.
éves bölcsészek, a mennyiségtanból. Junius 23-án d. e.
8 —11 -ig : I. éves bölcsészek, az egyetemes történelemből.
Junius 23-án d. c. 8 —11-ig: V-ik középosztály, minden
tantárgzból. Junius 23-án d. u. 3— 6-ig; 4-ik elemi osz­
tály, minden tantárgyból. Junius 24-én d. e. 8 — 11-ig: I.
éves bölcsészek, a hellén irodalomból. Junius 24-én. d. e.
8 — 11-ig: IV-ik középosztály, minden tantárgyból. Junius
24-én d. u. 3 — 5-ig: 1. elemi osztály, minden tantárgy­
ból. Junius 25-én d. e. 8 — 11-ig: I. éves bölcsészek, a
latin irodalomból. Junius 25-én d. e. 8 —11-ig: III. kö­
zéposztály, minden tantárgyból. Junius 25*én d. u. 3 — 6-ig :
2-ik elemi osztály, minden tantárgyból. Junius 26-án d. e.
7 12 -ig: Vl-ik középosztály átviteli szigorlata. Junius
27-ón d. e. 8 — 11 -ig: I. éves bölcsészek magyar irodalom
történetből. Junius 27-ón d. e. 8 —11-ig: Il-ik középosz­
tály, minden tantárgyból. Junius 27-ón d. u. 3— 6 -ig: 3.
elemi osztály, minden tantárgyból. Junius 28-án d. o.
8 — 11 -ig : I. éves bölcsészek, az ásványtanból. Junius 28-
án d. o. 8 — 11 -ig: I. középosztály, minden tantárgyból..
Junius 29;én d* \ 9 órakor: a tanOÍ,ai év be‘
zárása. Május 14. és lo-en d. o, 8 12 -ig, d. u. 3 7-ig*
Írásbeli érettségi vizsgálatok. Junius 29., 30. es Julius
1 -én szóbeli érettségi vizsgálatok. Kolozsvárit, 1881, juni­
us 12-én. Az ov. ref. főtanoda Igazgatósága.
n y o m d á s z n á l az e v . r e f. fő t a n o d a b e t ű iv e l K o lo z s v á r t .
X I évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Június 26. 26. szám.
Miegjolenlk gtráeUsl dijak:
minden vasárnap.
ERDÉLYI Kétszer hasábozott garmond

mm.
sor vagy annak tere 5 kr.
Ssortazttoógi s kiadói szállás: Bólyegdij minden beigtatás
után 30 kr.

otestáns
b.-farkasutcza 16. ez- hova Nagyobb és többször megje­
a lap szellemi s anyagi lenő hirdetéseknél külön ked­
ügyeit illető minden külde^ vezményt nyújt a kiadóhivatal
menyek czimzeudők. Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. Egész évre O frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr

j^E L E L Ő C S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S I S l Z Á & Z X S O M C lO lS O S .

Tartalom: Előfizetési fölhívás. — Püspöki jelentés. (Egyházkerületi közgyűlésen junius 13-án.) — A Héber éposz.
(Folytatás; Szász Károlytól. — Közgyűlésünk. — Parádi Kálmán tanügyi élőadó évi jelentése. (Folytatás és vége) — Irodalom. —
Különfélék.

e l ő f iz e t é s i f ö l h ív á s .

„ERDÉLYI PROTESTÁNS KÖZLÖNY“

1881-dik évi, tizenegyedik, 2 ik felévi f oly simára.

Előfizetési dij: Egész évre 6 forint, félévre 3 forint, negyedévre 1 frt 50 kr. — A ked­
vezményi árak fentartatnak továbbra is.
Az előfizetési pénzek postautalványnyal lapunk kiadó hivatalához (b. farkas utcza 16-ik
sz.) küldendők.

Kiadótulajdonos és szerkesztő:
Szász Domokos.

PÜSPÖKI JELENTÉS. a királyhágóntúli egyházkerületnek, mind nekünk, erdé­

(4.2 egyhkerületi közgyűlésen junius 13-án.)
Midőn Isten kegyelméből ismét részembe jutott aza
szerencse, hogy egy évlefoiyta után a t. egyh. közgyűlés
színe előtt megjelenhetek és a lefolyt év. egyházunkat kö­
zelebbről érdeklőeseményeiből afontosabbakat kiemelhetem:
legelső helyen kell megemlitnem, hogy a zsinat előmun­
kálatai megkészitésére mind az öt. egyházkerület által telj­
hatalommal fölruházott konvent, csaknemháromévigtar­
tott munkálkodását befejezte, és a magyar reformált egy­
ház közzsinata f. évi október 31-éré, Debreczen városába
összohiva és a fenálló országos törvények értelmében, e
zsinat megtartására ŐFelsége engedélye ki vau nyerve.
Ez a magyar protestántismus történelmében kétségkívül
előzmény nélküli és korszakot alkotó esemény. Mert mind
lyieknek, voltak bár ezelőtt is zsinataink, de oly zsinatot,
vagyis egyházi- törvényhozó testületet, a melyben a ma­
gyar reformált valamennyi egyházkerület képviselve lelt
volna, nemtud fölmutatni a történelem. Az egyesülésnek
és az egyesüléskövetkeztébenerősbödésneknaponként érez-'
hetővó vált szüksége hozta létre e zsinatot, s midőn már
úgyszólva ennek megnyílása küszöbén állunk, méltányol­
nunk kell azok önmegtagadását,,,.#Jrik, bár arról voltak
meggyőződve, hogy az általolc is óhajtott egyesülés más,
rövidebb és kevésbbé költséges úton is létesitbető volna,
mégis inkább meghajlottak a közakarat előtt, mintsem
csökönösen ragaszkodva jobbnak hitt meggyőződésűkhez,
útját zárják az annyira szükséges egyesülésnek. Adja Is­
ten, hogy majd a zsinat tanácskozó termében is mindig
jóhiszeműleg és keserű utóérzet nélkül meghajoljon az
egyéni nézet a közakarat előtt, hogy nemcsak a hozandó
 202

törvények holt betűiben, hanema törvényhozók és képvi­ reszteltek oly kisdedeket, a kiknek az 1868 évi 53-ik t.
seltjeik szivében is szülessék meg az egyesülés! Ez az ez. 12 szakasza értelmében egyházunk híveinek kellett
egyesülés a protestántismus természetéből kifolyólag nem volna leauiök, haneme keresztelési adatoknak az illető
lehet egyformásitás, hanemaz egyházkerületek egyéni sa­ auyakönyvbe vezetése iránt tett hivatalos megtalálásra, ha­
játságai fentartása mellett, csakis a minden egyházkerüle­ tározottan tagadó választ adtak, hivatkozva az illető há­
tet közösen érdeklő ügyekben egységes eljárásraésaszük­ zasfelek állal adott reversalisra és a fenn hivatolt törvény
séges védelemre, az erők egyesítésére szoritkozhatik. rendelkezései ellen a lelkiismeret szabadságára. Mind esé­
Amásik nevezetes esemény az új büntető törvény relmes panaszokat kötelességemből kifolyólag haladék nél­
életbe'épése következtében állott elő. Ugyanis a sopronyi kül föltérjesztettem a vallás- és közoktatásügyi miniszter
járásbíróság egy hozzá emelt panasz folytáu büntetést sza­ úr ő nagy méltóságához, kérve az országos törvény ha-
bott. az 1879-iki 40 t. ez. 53 §-a értelmében azon ka- tározványáuak fentartását és az ellene vétők rendreútasi-
tholikus papra, ki egy vegyes házasságbét született gyer­ tását; de tiszteletteljes kérésemre, sürgetésemdaczárasem
meket az 1868-ik évi 53-ik t. ez. 12 szakaszának hatá- kaptamsemmi választ, sem egyéb nyomát nem láttam
rozványa ellen, illetéktelenül megkeresztelt; ezt az ítéletet annál, minthogy a m.-ilyei plébános a „Magyar Állam“
pedig a budapesti kir. tábla, a vádlottat fölmentvén, meg­ egyik számában nekemrontott, hogyanmerészeltemőt ez
semmisítette, s egyszersmind kimondotta, hogy amásval­ eljárásáért a felelős miniszternek fölpanaszolni s tőle az
lásfelekezethez illetékesek megkeresztelése és azoknaksaját országos törvények tiszteletben tartását követelni és ma­
felekezetűk anyakönyvébe való bevezetése az 1868-ik 53 gamat erdélyi ref. püspöknek nevezni. Ez az ártatlan, de
t. czikkben nemtiltatván: ily cselekvényre az 1879-ik t. buzgó tiszteletes úr azt képzelte, hogy ón oly ügyben, a
ez. 53 §-a nemalkalmazható. melyben törvényes úton keresemaz elégtételt, majd még
E törvényszékiítéletet mindkét hitvallásúmagyar pro­ hírlapi polémiába elegyedemvele. Ami azonban mégsa­
testánsokra nézt sérelmesnek találván, afolyó évmárczius játságosabb, ez újabb sérelmi panaszok közt vanolyan is,
elsőnapjaiban Budapesten tartott konvent alkalmával, az a mely a r. katb. püspöki kar emlékiratában kifejtett ál-
ágostai hitvallású királyhágóutúli egyházkerületek főgond­ láspouttal semférhet össze. Ez az emlékirat ugyanis —
nokai és püspökeivel együttesen tartott tanácskozmányaink- mint feljebb jelzérn —a budapesti királyi táblaitélelében
ból egy kérvényt terjesztettünk a kópviselőházhoz, mely­ nyilvánított álláspontot foglalja el: ez az Ítélet pedig in­
ben föl fejtve, hogy a királyi tábla ítélete következ­ dokolásában nemcsak a törvény alkalmazásába szorítkozik,
tében, szükség-képen zavaroknak kell fölmerfilníök, és igy hanemmég dogmatikai defínitioba is bocsátkozik, midőn
a hitfelekezetek közötti béke válságoknak lesz kitéve:azt a keresztségről azt állítja, hogy az nemegyik vagy má­
kértük, hogy az 1879-iki 40 t. ez. 53-ik §-aoly pótezik- sik hitfelekezothe, hanemáltalában a keresztyén vallásba
kel egészittessék ki, a mely kimondja, hogy az a lelkész, való fölavatás. Történt pedig Parajdon, hogy egy vegyes
a ki oly egyént keresztel meg, a ki az 1868iki 5 3 -ik t. házaspárt megesket a ref. lelkész —igy hát nemhihető,
ez. értelmében nemaz ő hitfelekezetéhez tartoznék, és e hogy ezek a r. kath. lelkésznek reservalist adtak volna—
keresztelésről az anyakönyvi kivonatot záros határidő alatt és e házasságból született leánygyermeket, a ki, az anya
az illető lelkésznek hivatalból meg nemküldi, ugyanazon hitünk sorsosa lévén, nálunk lett volna megkeresztelendő,
büntetés alá essék, a mely az 1868 évi 53 t. ez. 12 §- megkereszteli a r. kath. plébános, a gyermek alig egy
ában megszabott határozvány ellen vétőkrevan kimondva. éves korábanmeghal, a halálesetet bejelentik a ref. lel­
Aképviselőház kérvényünket áttette aminisztérium­ késznél, a bi harangoztat is, azonban lelkészünk minden
hoz —»megfontolás és annak következésébenszükségessé tiltakozása daczára, csaknemerőszakkal eltemeti a kath.
válható törvényhozási eljárás kezdeméűyezése czéljából.“ plébános, mert ez a csecsemő a szent keresztségben az
(Ipsissima verba.) egyedül idvezitö római kath. anyaszentegyházba vétetvén
Ezzel szemben a r. katholikus püspöki kar is tar­ fel, mint r. katholikust csakis a kath. plébános temet­
tott értekezletet, melynek eredménye egy emlékirat lett; heti el!
ebben a királyi táblai ítélet álláspontját foglalja el és ál­ Ha ezenkívül fölemlítemmég azt is, hogy aKirály­
lítja fel 6Ínormérlékűl lelkészei eljárására nézt. hágó n túl a r. katholikusok oly házak és telkek után is
Mig a törvéuymagyarázásra egyedül hivatott magyar kezdenek követelni egyházi járandóságokat, a melyek je­
képviselőház óvakodott kérvényünkre még csak nézetet is lenben protestáns kézen vaunak, de hajdanában valami­
nyilvánitni, haneme vallásközi fontos kérdést bizonytalan féle canonica visitatio alkalmával katholikus egyéu birto­
időre függőben hagyta a római batb. clerus kiadta ave­ kában voltak; mig mi itt ez országrészben a protestáns
zényszót, s ennek következtében meg is indúltak az oly kézről katholiknsba átment birtokokra fektetett és telek-
cselekvények, a melyek legkevésbbé semmozdítják elő a jegyzőkönyvileg biztosított egyházi járandóságainkhoz is a
hitfelekezetek között oly igen kívánatos ésüdvözítőnkszel­ legtöbb esetben csak költséges per útján juthatunk: nem
lemével annyira egyező békét és egyetértést. Több rend­ jöhet senkinek különösen, ha akaratlanúl eszembe ötlik a
beli panaszok érkeznek hozzámegyházkerületünkkülönbö­ római meseiró példázolatja a farkasról és bárányról. Sőt
ző és oly vidékeiből, a melyekben ezelőtt ily versengésre mondhatná valaki, hogy azon az úton vagyunk, a melyén
nemvolt példa; a r, katholikus papok nemcsak megke­ Magyarországot RegnumMarianummá akarták volt tenni,
 203
mikor a református papok a katholikus püspök visitaezio-
ja alatt állottak. Nagy szükségünk van tehát a tömörü­
lésre, egyesülésre, összetartásra, hogy egyesült erővel mun­
kálhassunk azon áramlat ellen, a mely a légiijabbidőkben
a szabadelvűdet és lelkiismeret szabadságát hangoztatva,
visszavonására irányúi még azon kevésnek is, a mit a
hitfelekezetek egyenjogositására az 1868 évi 53 t. ez.
adott.
Aharmadik, a mit megemliteni akarok, az iskola-
tanitói nyugdij-illeték kirovásának és fölhajtásának mó­
dozata. Nemleszek e tárgyban olyan terjedelmes, mint
múlt évi jelentésemben voltam; kijelentemazonban, hogy
azokból, a miket akkor mondottam, egy árva betücskét
semvonok vissza, mert kendőzetlen, de száraz igazságot
mondottam. Hogy e törvény alkalmazása és a végrehaj­
tása minő fogyatkozâsos, hogy ne mondjam, nagyban fer­
de irányú, arról meggyőződést szerezhet a főt. egyh, köz­
gyűlés az igazgató tanács jelentéséből; ebből meg fogja
hallani —a sok közűi csak egyet említsek fel —hogy
Kidében 1876 óta —tehát a népiskolai törvény keltezé­
se előtt —állami iskola létezik—és mégis tanítói nyug­
díj-illetékben és hátralék-kamataiban egyházközségünkre
—holott e községben, a miénken kívül, méghárommás
egyházközség van —kiróttak 84 irtot, s mivel nemvolt
honnan fölvenni, lefoglalták az egyházközség gondnoká­
nak két darab marháját. Ezt a speezialis esetet főlegazért
említettemfel, hogy kérjema főt. egyh. kér. közgyűlést
egyik egyházmegyénk indítványával egyezőleg: móltóztas-
sék a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságához az iránt
folyamodni, hogy az egyházközségek adótartozásáért ne
vigyék a végrehajtást a gondnok magánvagyonára, a ki
a legtöbb esetben nem oka a hatralékban-maradásnak;
annyival is inkább, mivel ezek az esetek, főleg az oly
szegény és kisded egyházainkban fordulnak elő, amelyek­
ben a gondnoki állomás betöltése jelenleg is nagy bajjal
jár, ez eljárás további fentartása mellett pedig épen le­
hetetlenné válik, a mi aztán az egyházközségi adminis-
tratio lelietlenné tételét vonná maga után, ez pedig —
úgy hiszem —nemlehet az államérdekében.
Alegmélyebb hála és kegyelet érzetével és nyilvá­
nításával kell megemlékeznemŐFelségéről, legkegyelme­
sebb koronás királyunkról, a ki ez év folytában is több
szegény egyházközséglinkkel is éreztette atyai kegyét és
bőkezűségét, magánpénztárából juttatott nagylelkű adomá­
nyaival.
Aház asztalára kitett és a főt. egyházkor, közgyű­
lés tagjai között kiosztott példányai jelentésem mellékle­
tének mutatnak fel némiörvendateseredményeket: ugyan­
is a szülöttok száma 2245-tel haladja felül a halottakét,
továbbá, a hozzánk tértek 82-vel a más hitfelekezetbe tér­
tek számát; az egyházközségekben is mutatkozik anyagi
gyarapodás a nagyobb-kisebb ajándékozások pedig arra
mutatnak, hogy a protestántismus egyikjelleme: az áldo­
zatkészség. a súlyos körülmények nyomása alatt semhalt
még*»merőben ki népünkből. De hogy nincs-é kihalóban,
arról biztositni nemmerném a főt. egyh. közgyűlést;
mert a szegényedés fokozatosan növekszik, a mint azt
nekem, ki az egyházmegyék vizsgálati jegyzőkön)rveit
minden évben felülvizsgálom, szomorú alkalmamvan ész­
lelni. Erre mutatnak főleg a kivált némely egyházmegyé­
ben feles hátralékok. Én kötelességemből kifolyólag min­
dig komolyan fölhívom az egyházmegyék elöljáróságait,
hogy e hátrálókok apasztására óvatosan, de egyszersmind
erélyesen munkáljanak, jelesen a kikölcsönzött tőkék ka­
matai hátralékának szaporodását teljességgel neengedjék,
mivel, fájdalom, sok.helyütt ezeknek törvény útján egy­
szerre való fölhajtásával úgyszólva min testünkbe űtnők
a kést, mert egyházközségeink tagjai tünkrejuttatását esz­
közölnék.
Hátra volna még saját hivatalos működésemről rész­
letezve szólanom; de ezt engedje el nekema főt. egyh.
kér. közgyűlés; különben is hivataloséletemnyitottkönyv,
tárva mindenki bírálatának; én minden bírálatot, útba­
igazítást szives köszönettel veszek, mert tudom, hogy té­
vedhetek; azt az egyet legyen szabad nyilvánitnom, hogy
Istentől nyert tehetségeimtől kitelhetőleg legjobbakaratom
szerint igyekeztembetölteni kötelességeimet, a mennyi­
ben hajlott koromengedte.
És most jelentésemvégén arra kell térnem, a k
az egyházmegyei tisztviselők karából ezen időközben el­
szólhatott noha e tisztes karnak ifjabb tagjai sorában
állott. Ez kolozs-kalotai egyházmegyénk főjegyzője, már
csak néhai Benedek Pál kedves afia, a ki ritka szép lelki
adományokkal, jeles készültséggel és megtörhetlen hiva­
tali buzgósaggal töltötte be helyét, Sírkövére a hajdankor
kedvelt jelképletét, a szabad szárnyakon repülő lepkét
metszethetnék annak kiábrázolására, hogy szép lelke, ros­
katag teste rablánczaiból megszabadult. Legyen áldott
emlékezete! íme ritkulnak a régi nemzedék sorai, helyet
adnak az újnak; adja az ég, hogy a jóknak a jobbak, a
derekaknak derekabbak, a buzgóknak buzgóbbak lépje­
nek nyomába, hogy egyházunk elmondhassa magáról:
„Sic ego in posteris crescamlaude recens!“
A HÉBER EPOSZ.
. V o lt - é a h é b e re k n e k é p o s z - k ö lt é s z e t ü k ? — II. A h é b e r ős tö r-
é n e le m b ír á la t a . — III. A h é b e r ( b ib lia i) éposz v á z la t a és fő b b
ta g ja i.)
fizetsz károly tol,
A héber őstörténelem bírálata.
II.
( F o ly t a t á s .)
Talán még több része van a mondának, sőt meg a
mythosznak is, a következő fejezetben, a Birák u. név.
történetében. A kiket az Izraól népe, mielőtt királyság
vagyis egységes és rendezett állam lett volna, a szükség­
hez s a teljesen le nem győzött rokon és idegen népek
időleges számadásaihoz képest vezéroiűl — u. n. birákúl
— választott: alig egy-kétkivétellel nem fogadhatók el tör­
ténelmi személyekül, annyi bennök a mondái, sőt a mesés
eredetre valló vonás. Hogy Gideon bálványokat imádott, ma­
tt

ga az egyisten-hitre oly sokat tartó — mert későbbi ere­
detű — irás megvallja, ép úgy mint azt, hogy Abimélek
testvérgyilkos s Jefte útonálló volt. Általában az erkölcsi-
séggel gyöngén állunk az ótestamentomban. Maga a nép
ősatyja, Jákob, vagy Izraél, mai erkölcsi fogalmaink sze­
rint igazi imposztor. A görög isten- és hitmondában ugyan­
ezzel az árnyoldallal találkozunk minden lépten-nyomon. A
bírák legnevezetesebbike kétségkívül Sámson. Az ő szemé­
lye a legmesésebb. Szándékosan mondjuk mesésnek s nem­
csak mondainak. Be van bizonyítva, hogy mythoszi sze­
mély,*) A Jefte fogadása s leányának feláldozása annyira
magán viseli a költői monda-alakulás jellegét, mint a Bí­
rák könyvének toldalékáúl tekintendő Ruth könyve egy iga­
zán költői idyllét, melynek — mint amannak is — pár­
ját kell keresni. Általában a Bírák könyvében alig van va­
lami, a mi a történelem kritikáját kiállaná: a vógkifejló-
són kivűl, mely a királyság megalapításának már valóban
történelmi mozzanatára vezet.
A királyság megalapításával a valódi történelem te­
rére lépünk. De azért a monda alakitó s módosító hatása
ide is sokszorosan átnyúlik. Nemcsak annyiban, hogy az
első királynak, a Benjámin törzséből származott Saulnak a
története szembeszökőig és czélzatosan meg van hamisítva.
6 ugyanis — hogy hindu nyelven szóljunk — kszatrija-
nemből származván, a papi renddel összeütközésbe jött s a
papok által szerkesztett Írásokban, a papok érdekében, gyű­
löletes színben kelle őt feltüntetni. Sault a papok, jelesen
Sámuel, a birák utolsója, tette királylyá, az elveszett sza­
marát kereső fiúban saját s a papság kész eszközét remél­
ve találni; de hálátlannak tapasztalván, el kelle őt vesz­
teni. A kiváltságolt Júda nemzetségből való Dávidot sze­
melték ki megbuktatására. Hogy Dávid, a pásztorfiú és dal­
nok alakja, fellépése, győzelme az óriás Góliát filiszteuson
egészen a monda körébe utalandó, nem szükség bizonyitni.
így a Saul őrjöngési rohamai, ismételt kísérletei Dávid
elvesztésére, ennek nagylelkű megbocsátása, csakhogy végre
is elveszítse s czólt érjen : ha bírhatnak is valami törté •
nelmi alappal, mondái részletekkel legalább is egyenlő mér­
tékben vannak keverve. Bizonyos, hogy a történeti hagyo­
mányok, a «irályok és krónikák könyveiben a Dávid elő­
nyére erősen át vannak dolgozva. Hogy Dávid kitűnő egyé­
niség volt: nem szenved kétséget. Erős kézzel ragadta meg
a kormányt s az új és a páitvisszályok miatt meg nem
szilárdéibatott királyságot esze és erólyo által megerősí­
tette, sőt benn és künn hatalmassá tette. Fölismerve, hogy
a papság mily hatalom az államban, s nem feledve, hogy ő
is tulajdonkóp ennek a segélyével emelkedett a trónra, szö­
vetkezett azzal s pártolta mindenben. Ragyogó tohetségei-
*) S t e in t h a l, — k in e k e r e d e t ile g a Z e it s c h r i f t
p s y c h o lo g ie - b a n (1 860. I I . k .) k ö z lö t t n a g y é r d e k li
G o ld z ih e r id . m . t o ld a lé k á b a n a n g o l f o r d ít á s b a n t a lá lj u k ,
e z t. S z e r in t e Sám son a h é b e re k H é l io s z á n a k (na p
m o n d á i, v a g y in k á b b m y t h o s z i a la k j a . H o s s z ú h a ja , m e ly b e n
r e j lik , n e m e g y é b , m in t a n y á r i n a p t e n y é s z tő e r e je á lt a li
d é s j e lk é p e ; a n n a k le n y ir á s a a t é li h e r v a d á s . N e v e , S á m s o n ,
b e r S e m e s - s e l fa nap) azon os. I la r c z a i a f ili s z t e u s o k k a l
és se té t d u a lis z t ik u s e lv é n e k a k if e je z é s e . D e Sám son soha sem
h e t e t t a n n y ir a , h o g y a z is t e n e k k ö z é , le g a lá b b m in t f é lis t e n , f ö lv é t e s ­
s é k , m in t H e r a k le s a g ö rö g m o n d á b a n ; ő m e g m a ra d t h ő sn e k .
204
vei, fegyverei szerencséjével, uralkodásának pompájával si­
kerűit elfelodfcetni nemcsak kortársaival, hanem még az
utóvilággal is jelieme erkölcsi fogyatkozásait s azt, hogy
tulajdonkép árulással, cselszövénynyel és erőszakkal szerez­
te meg magának a koronát, s hogy többszörös gyilkos volt.
A mit az istenitiszteletért (főleg a papok érdekében) s a
mit a nemzet egységéért, a 12 nemzetség közti szorosabb
kapcsolat létrehozásáért t e t t : uralkodásának maradandó ér­
deme, De viszont örök szennyfoltja — életében elkövetett
bűnein kivűl is — halálos ágyán tett ama rendelkezése,
melylyel haragosai vagy megbántói elleni boszúját fiára
hagyta örökségül. Fia, a bölcsnek nevezett Salamon, még
hatalomvágyóbb s pompaszeretőbb volt nála. A királyi trón
meg lóvén már erősítve, fáradság nélkül élvezhette apja
erélyének gyümölcseit. A zsidó nép alatta emelkodett a ha­
talom tetőpontjára, s ha a Sába királynéjának látogatása
csak mese is, történeti tény, hogy tekintélye a külföld előtt
is nagy volt. Hirám királytól kölcsönzött föniki építőmes­
terekkel építette a nagyszerű templomot Jeruzsálemben,
melyet még Dávid tett volt fővárossá, a Sión hegyen; s a
várost a mellett is díszes építkezések által emelte. Fény­
űzésére, roppant háreme gyönyöreire sok pénz kivántatván:
szigorú adórendszert hozott be s a végrehajtás keménysége
által is elkeserítette a népet. De a keserűség szava életé­
ben nem emelkedhetett föl, mert hatalmával s egyénisége
varázsával el tudta azt fojtani. E varázsnak tulajdonítandó,
hogy egész mondakör képződött szeraélyo körűi. Nemcsak a
pompaűzéséről s szerelmeiről szóló tudósítások lehetnek túl­
zottak, hanem a bölcsességéről való példabeszédek is, s a
bűbájosságáról, szellemigézéről stb. szóló mosók nem ke-
vesbbe.
Nem csoda, hogy mihelyt személyiségének varázsa
megszűnt s utódja Roboátn nem pótolhatta azt, a nemzet
kettészakadt, s a nagyobb fél, tíz nemzetség a tizenkettő
közűi, a meghalt király számos fia közűi egy másikhoz —
Jeroboámhoz — pártolt. Az egy országból kottő lőtt. S
ettől kezdve Zsidóország története az erkölcsi sülyecles és
elaljasulás szomorú képét tünteti fel s a szakadások, p árt­
viszályok s testverharezok szakadatlan lánczolata, melyek
végre is az ország megsemmisülésére vezettek. A két ha­
talmas szomszéd, Babilon és Asszíria, egymásután igázta
le a meghasonlott nemzet két országát; feldúlta városai­
kat s rabszijra fűzve szolgaságra vitte népeiket.
A nagy fogság új fordulópontot képez a héber törté­
nelemben és pedig nemcsak mint történelmi tény s nagy nem­
zeti csapás, hanem — és különösen — a héber istonnóz-
let fejlődésében is, melynek az adta meg ízt az alakot,
melyben azt a bibliai hagyomány föltünteti és pedig oly
fü r V ö lk e r - színben tünteti föl, mintha az lett volna a zsidók eredeti
t a n u lm á n y á t
k im u t a t j a
istennézlete, már az ember teremtésétől fogva.
is t e n é n e k )
e re je
Mivel ránk nézve, kik a bibliában a mondái hagyo­
növeke­ mányokat s az éposz elemeit keressük, ez a héber tö rté­
a hé­ nelemnek s bírálatának a legfontosabb kérdése: kissé rész­
a fé n y
m e­ letesebben kell itt vele foglalkoznunk. A kérdés, a héber
istennézlot fejlődése, a héber vallásos könyvek keletkeze-

«ének a kérdésevei függ össze s azért azt kell szeműgyre
Tennünk.
Esdrás könyvének előadása szerint a Nabukadnezár
babiloni király által fogságba vitt zsidókat, Czirus (Kürosz)
perzsa király — ki Babilont is elfoglalta s nagy birodal­
mába kebelezte — b« csáiotta vissz« bazájokba, visszaadván
nekik a jeruzsálem i templomból y^ákiuányúl vitt szent edé­
nyeket s egyéb arany és ezüst drágaságokat s rendelvén,
hogy hazamenve építsék meg újon a Salamon templomát
s állítsák helyre a régi istenitiszt'letet. Erre a fogságban
levő zsidók nemzetségenként összeszámlált ittak s Zorohábel,
Józsua, Nehémiás st,b. vezérlete alatt nagy részük haza is
ment; megmentették a templomot s megkezdték az dldo-
dozatokat és megtiltok a régi szertartás szerint a páska
(húsvéti bárány) ünnepét A inág visszamaradt rész Arta-
xerxos király idejében, E.-drásnak (az első főpap, Áron, a
Mózes tóstvéröcscse ti/euö-öd izbeh unokájának) vezetése
alatt ment haza. Ezek azok voltak, hi!; a pogány okkal (ba­
biloniakkal) összeháziMjdván, az első Ízben nem akartak
volt hazamenni; de most előre ment társaik szerencsés pél­
dája által buzdítva és hithez hű Esdrás pap által ser­
kentve, elűzték pogány nejeiket szintén hazamentek. íme,
az Esdrás könyvének rövid tartalma, mely nagy részt, iga­
zolt történelmi tényeket foglal magában s tárgyunkhoz szo­
rosan nem tartóz »tt bár, emiirendö volt a következőkért.
A legutóbb is még 13 Pilonban, illetőleg Perzsiában
visszamaradt zsidók közt volt egy .Nekémiás nevű, Arta-
xerxes királynak pohara-■ka. A ki meghallván, hogy az ő
atyaüai mennyi bajjal küzdenek még most is a romjaiból
nehezen épülő hazában * Sulimon templomának fölépíté­
sét sem bírják befejező«, engedőimet kért az ő urától, a ki­
rálytól, hogy ő is hazamé késsen s az népének az ország
és a templom hely reá III ta>áb mi .segítségül lehessen. A mit
a királytól megnyervén, ház..ment; «z oilonségos indulaté
kanaáni benszülöttekkei buo/.han álló zsidóknak ólére ál­
lott, kik „egy kezeikben kardda a másikban vakoló-kanál-
lal 41 építkeztek és véddveztok. míg végre Esdrás és Nehé­
miás egyesült buzgóságámik .sikerüli; a templom építését
befejezni, a várost és az ország biztosságát helyreállítani
s a népet az istenitisztelot szabad gyakorlatába ismét be­
vezetni. Most a nép ű jr« inegszámláltitik, a régi törzsek
és nemzetségek szerint — az államélot helyreáll.
Ez a történet kerete; ebben pedig az itt. reánk tar­
tozó lényeg; hogy E^dnis és Nnhémiás helyreállítván az is­
ten itiszteletet, újból összeszedek a régi szent iratokat,
jeiesen a törvényt vagyis u M'-zes könyveit.
(Föly ^afci.sa következik.)
KÖZGYŰLÉSÜNK.
K o lo z s v á r ,
( F o ly t a t á s .)
H a r m a d i k n a p.
A «harmadik nap a szokott bemutatások a beadvá­
nyoknak az illető bizottságokhoz való útalása után, Nagy
Domokos interpellatiójával kezdődött, hogy miért nem vé­
205
tetett föl a napi rendre az országos reformált egyházi se­
gély-alap tervezete s az arra vonatkozó egyházmegyei véle
ményok alapjáü készült igazgató tanácsi előterjesztés.
A főt. püspök úr, mint az ig: tanács ez idő sze­
rinti elnöke, azonnal felel az interpellatióra s kifejti, hogy
az egyházmegyék a segélyalap felőli véleményadásra kellő
időben fölszólittattak, azonban kellő időben nem küldték
be véleményeiket, némelyik pedig egyáltalán nem, úgy hogy
az ig. tanács nem készíthette el az előterjesztést, a mire
nem is volt köteles, miután egybázkorületi szabály, hogy az
ig. tanács csak oly ügyekéi; tartozik a közgyűlés elé terjesz­
teni, a melyek egy hóval közgyűlés előtt előtte feküsznek.
Különben valószínű, hogy az idei egyetemes zsinat nem
fogja ez ügyet véglegesen elintézni, s igy lesz módja a
közgyűlésnek határozata megállapítására.
A püspök válasza egyhangúlag tudomásul vétetett.
A tanári kijelölő levélkéket fölbontó és összeszámító
bizottság jelenti, hogy a sepsi-szent-györgyi mennyiség-
ü TíiiésziMtam tanszékre Bartha Zsigmond, Bodor Domokos
és Kovács János; ugyané kollégium classica litteraturai tan •
székre Fogarasi Albert, Bonke István és Jánosi Gábor je­
löltettek ki.
E választások s a még megejtendők a közgyűlés kü­
lönböző napjaira beosztatnalc.
Fölvétetvén a napi rend, ismét megkezdődött a n.-
enyedi pliilosophiai és classica literatúrai tanszék jólölési
ugye fölötti hosszas vita. A fölszólalók egy része a candi-
datio eredményével elégedetlen lóvén, a legelőitek képesit-
tetden voltát bizonyítgatta (ezen az alapon több más tano-
dákoz való kijelölés is meg lett volna támadható), va^m int
azt, hogy már maga candidatio kiírása helytelen volt,
mivel e philosophiára es classica literaturára alig található
egyként qualiü-.ált jelölt, s igy a tanoda érdeke a tanszék
tánágaiuak helyesebb beosztását tenné óhajtandóvá. Mások
rámutattak a tényre, hogy a kijelölés szabályszerűen folyt
le; hogy a múlt évi közgyűlés nem intézkedvén a candidá-
lás mikéntjének szabályozásáról, ellenben meghagyván érin­
tetlenül az eddig kijelölésre jogosultak jogait; most nem
lehet hatalom szóval nem letté tenni a megtörténteket.
A majdnem egész délelőtt folyt vita herekesztetvón,-
az elnök Összegezi a tárgyalás főbb momentumait s con-
statálja, hogy Demeter Sámuel és társai az enyedi katlied-
rára való választás egy évre elualasztását indítványozzák ;
Hegedűs János öt tagú bizottság kiküldését indítványozza,
mely a hármas candidatioba bejutottak okmányait megvizs­
gálván, tegyen jeleutóst, ha a jelöltek 4birnak-é az erre vo­
natkozó törvény keretébe beillő qualiacatioval ? és dr. Ko­
vács Ödön a választás elhalasztása mellett útasitfcatni kí­
vánja az enyedi főtanodát, hogy e kathedra tárgyait czél-
1881 j u d . 19. szerűbben s a tanoda mostani szükségeinek megfelelőbben
oszsza bo. az áll. ig. tanács fölhatalmaztatván, hogy jövőre
a pályázatot e módosítás értelmében hirdesse ki.
A kérdés föitótetvón, ha megkívánja-e a közgyűlés
a kijelölés alapján ezúttal a választást ejteni, 21 tag ki-
vánságárajiitkos szavazás rendeltetik el, a mi megtörtén­
 206

vén, a 131 beadott szavazatból 70 nem, 61 igen tiint ki,

mire dr. Kovács Ödön indítványa egyhangúlag elfogadtatott, PARÁDI KÁLMÁN TANÜGYI ELŐADÓ
A szavazatszedö bizottság jelentése alapján az elnök évi jelentése.
kihirdeti, hogy a szászvárosi mathematikai s physikai tan­ (Folytatás és vége.)
székre 144 boadott szavazatból 143-mal megválasztatott
Népiskoláink állapotát rajzoló jelentésem anyagát, az
Simon Ferencz, a marosvásárhelyi szintén mathematikaira
1879— 80 évi tanszakról, részint a népiskolai Rendszabá­
146-ból 99-el Bedőházi János.
lyok 53 és 68 §§. értelmében benyújtott statistikai kimu­
Az elnök indítványára kimondatván, hogy a közgyű­ tatásokból, részint az egyházmegyei tanügyi előadók jelen­
lés e nap délutánján is kíván ülést tartani, a délután meg­ téseiből merítettem. Alapos tájókozásúl csatolom az A)
nyitott ülés, pár elnöki bejelentés tudomásul vétele után, jegyű rovatos táblázatot.*) A csatolt kimutatás részletei mel­
tárgyalás alá veszi az ig. tanács által előterjesztett sza­ lett czelszerűnek láttam egész általánosságban és egyház­
bályzati tervezetet a tanár-választás módozatait illetőleg. megyénként is registrálni és közszemlére hozni a népisko­
Ez előterjesztés szintén hosszas és érdekes vitákra lai állapotokat.
adott alkalmat, különösen a candidatio meg- vagy meg nem 1. A v . - h u n y a d - z a r á n d i egyházmegyében a
tartása kérdésében. Lapunk olvasói egész terjedelmében is­ tanköteleseknek csak igen kevés % -ka nem jár is­
mervén az ig. tanács múlt évi javaslatát, most csak any- kolába s ezeknek legnagyobb része is törvényesen mente­
nyit tartunk szükségesnek megjegyezni, hogy a múlt évi sített. Az iskolába járó tankötelesek szellemi előhaladása
közgyűlés határozata értelmében, véleményadásra szolittattak elég kedvező. Az iskolák felszerelése általában sok, némely
föl az egyházmegyék és a tanodák, közöltetvén velők a helyen pedig nagyon sok kívánni valót hagy fenn.
szabálytervezet. Az egyházmegyék túlnyomó nagy többsége 2. A g y u l a f e h é r v á r i eg y há zmegy ében
a candidatiot teljesen el kívánta ejtetni s a közgyűlés sza­ a tankötelesek szorgalmasan látogatják az iskolákat s a
bad választási jogát akarta törvénybe ig tatn i; a tanodák fel nem járók legnagyobb része törvényesen mente­
többsége csak annyi megszorítást kívánt, hogy a qualificált sített.
folyamodók érdemsorozatba rendeztessenek, s e sorozat alap­ Eg’yes egyházközségekben idegen vallásfelekezetnek is
ján szabadon történjék a választás, ■— mig az ig. tanács meg népesítik felekezeti iskoláinkat. Az iskolák állapota és fel­
kívánta tartani a gondnokokból, tanárokból és az ig. ta ­ szerelése általában gyarló, pár egyházközségben felszerelés­
nács küldöttjeiből alakított kijelölő bizottságot s csak any- ről szó sem lehet. (Krakkó, AVingárd, Borberek, Zalathna.)
nyi módosítást tőn múlt évi javaslatán, hogj a qualificált Nagy-e nyedi egyházmegyében tanúit
pályázók számához képest 3 — 6 jelölt legyen a közgyűlés összesen 1753, tehát a tanköteleseknek valamivel több
választása alá bocsátható. mint 6 1 % -a; a/on aránytalanság m agyarázatát, mely
A részletes tárgyalás megkezdetvén, általában kimon­ szerint a felekezeti iskolával nem biró egyházközségek
datott, hogy az úján rendszeresített tanszék csak a rákö­ tanköteleseinek száma úgy viszonylik egymáshoz, mint 3/.A
vetkező közgyűlésen tölthető he, mig az átalakított tan­ — felhozatik, hogy három felekezeti iskolában szü­
székek a szükséghez képest már azon a közgyűlésen, a netelt a tanítás, jelesen C s o m b o r dón, mert az új isko­
mely az átalakítást elhatározta. Továbbá mcgállapittatott, i la még nincs készen; H a d r é v e n , mert az iskolaholyn
hogy az egyesek, vagy társulatok által alapítandó új tan­ ségűl szolgált papi lakot a vizáradás lerontotta ; G.-Ke-
székekhez kötött föltételek fölött mindannyiszor a közgyű­ r e s z t ú r o n , mert a tanító a kolozsvári közkórházban
lés határoz. A harmadik pont (a megüresedett tanszékek fekszik, a lelkész pedig szintén oly beteges, hogy papi
iránti pályázat kihirdetéséről) változatlanig elfogadtatván, a teendőit is nehezen végezheti. Lelkész aflai kivétel nélkül
negyedik pont (a candidáló bizottságról) újólag hosszú vi­ teljesítették kötelességeiket az állami és községi iskolákban
tát idézett elő, s a végen is szavazás döntött, 44 szóval is. A tankötelesek szellemi előhaladása elég kedvező ará­
37 ellenében elfogadtatván, a candidáló bizottság megtar­ nyokat tüntet föl.
tása, — a bizottság összealkotásának módozatai a más napi 4. K o l o z s v á r i e g y h á z m e g y e népiskoláiról hi­
ülés elhatározására halasztaiván, — kitűzetvén egyszersmind vatalos adatok hiányában mit sem mondhatok, a tankötele­
a szavazás a kilépő öt ig. tanácsosra (Lészai Ferencz, sek számáról csak hozzávetőleg lehetne szólani, mert csa­
Gyarmathy Miklós, dr. Kolozsvári Sándor, Parádi Kálmán ládi könyve nincsen.
és Yályi Pál) valamint a sepsi-szent-györgyi betöltendő két 5 . Kol o z s - k a l o t ai e g y h á z m e g y e tanügyi elő­
tanszékre is.
adójának egészen szabályszerű és kimerítő jelentése szerint
Báró Kemény Gábor főgondnok ez nap este elutazan­ az iskolába járók száma növekedett a múlt évéhez képest;
dó lévén, a közgyűlés hangos éljenzéssel vett tőle búcsút. több iskolában szünetelt a tanítás diphtheritis miatt, vizs­
gálat sem tartatott (Egeres, Bábony, Vista); két községben,
(Folytatása következik,)
*) Nagy terjedelme miatt nem adhatván lapunk hasábjain,
annyit jegyzünk ide belőle, hogy 4 4 5 elemi néptanító tanított 4 3 2
czainem kizárólagosan vegyes népiskolánkban összesen 2 1 ,7 4 9
gyermeket.
 207
Koródon és Nyárszón, hanyagságból nem volt vizsgálat. Ál­
talában haladás mutatkozik a törvényszabta tanfolyam ki­
tartásában. A szellemi előrehaladást gátolja egyfelől az is­
kolák hiányos felszerelése, másfelől az a körülmény, hogy
az iskolaszékek nagyobb része nem gondoskodik idején,
hogy a gyermekek a szükséges könyvekkel láttassanak el.
6. Szilágy-szolnoki egyházmegyében a 13. N a g y s z e b e n i e g y h á z m e g y é r ő l az iskolai
tankötelesek jelentékeny száma hanyagolta el az iskolákat,
még pedig törvényes mentesitós nélkül. A szellemi előreha­
ladás egyházközségenként meglehetős változó, néhol dicsé­
retes, néhol kielegitő, néhol kevés ás egy helyen (Völcsök)
semmi. Arra is van eset, hogy az eredmény a tanító ha­
nyagsága miatt elégtelen (Lele). Az iskolák fölszerelése ál­
talában kielégitő s az 55 egyházközségi iskola között csu­
pán 8 van hiányosan fölszerelve (ballai, borzási, érkörösi,
kr.-czégónyi, mindszenti, monói, paczalusai és völcsöki).
Négy felekezeti iskolánk egész év folytán zárva volt (Ilos-
va, Kövesd, Sz.-Udvarhely, Czikó).
7. D e ó s i e g y h á z m e g y e népiskoláiról megbízható
adatok hiánya m iatt mitsem szólhatok; de nem tehetem,
hogy az illető egyházmegye tanügyi előadójának rövid ál­
talánosságban mozgó jelentéséből ne idézzem a következő­
ket: Deésen még a ref. vallású tankötelesek számát sem
lehet biztosan tudni, minthogy családkönyv kószitve nincs.
A deósi ref. iskolákba járók nagyrésze vagy nem ref. val­
lású vagy nem helybeli.
8 . S z é k i e g y h á z m e g y é b e n a tankötelesek je­
lentékeny száma nem látogatja az iskolákat, minek oka ré ­
szint a szülőkben, részint az iskolaszékek erélylelenségé-
ben keresendő. A szellemi előrehaladásról adatok hiányá­
ban semmit sem lehet tudni, úgy szintén az iskolák álla­
potáról és fölszereléséről sem. Mint szomorúan jellemzőt
fel kell emlitenem, hogy a tanitók legnagyobb része csupán
ideiglenesen alkalmazott s csekély képességgel bir.
9. N a g y s a j ó i k á p t a l a n b a n a 309 tanköteles
5 3 % -a teljesen nélkülözi az oktatás áldásait; és az arány­
talanul kisebb százalék sem elég eredményesen látogatja az
iskolákat; a tanhelyiségek czélszerűtlenek, sőt csaknem
használhatatlanok; a felszerelések elégtelenek. A tanitók
nélkülözik a szakértelem, buzgalom es munkás ügyszeretet
azon mértékét, mely az oktatás sikerének leglényegesebb
feltételét képezi.
10 . G ö r g ó n y i e g y h á z m e g y é b e n a tekintélyes
számú tanköteleseknek csak igen kis része (3031-bol 107)
mulasztotta el az iskolát látogatni törvényesen nem ment­
hető ok miatt. A szellemi előrehaladás ezzel párhuzamosan
teljesen kielégitő.
11. M a r o s i e g y h á z m e g y é b e n a tankötele­
sek iskola-látogatása megnyugtató. Az ^iskolák állapota s
berendezése, .felszerelése általában kielégitő s ennek meg­
felelően a tankötelesek szellemi előrehaladása is kedvező.
Yan egy pár egyházközség, melynek iskolája a jelen körül­
mények között nem tartható fenn (selyei, ra.-keresztúri,
boosi, iklandi).
12 . K ü k ü l l ő i e g y h á z m e g y e b en a tanköte­
leseknek csaknem fele járt iskolába és ezeknek kis része
volt törvényesen mentesítve, A szellemi előrehaladás álta­
lában csekély, minek egyik főoka az ideiglenesen alkalma­
zott, igen gyenge tehetségű és képzettségű tanítókban ke­
resendő. Az iskolák felszerelése és berendezése csupán a
szükségesekre terjedt ki s általában szegényesnek mond­
ható.
kimutatások, egyházmegyei tanügyi jelentések kétségbevon-
batatlanúl haladást jeleznek; az igazolatlan mulasztások
egyik főoka az iskola hiányában s illetőleg az iskola meg
nem nyithatásában keresendő (Asszonynópe, Bolya, Hari,
Kövesd, Örményszókes és Pókafalva). Az iskolák felsze­
relése csak néhol kielégitő.
14. U d v a r h e l y i e g y h á z m e g y é b e n a tanköte­
leseknek csak igen kis része nem járt iskolába s az is
csaknem valamennyi törvényesen mentesített. A szellemi
előrehaladás igen kedvező. Az iskolák berendezése és fel­
szerelése a kivánalmaknak teljesen megfelelő. Örvendetes
jelenség az, hogy a törvónyszabta mindennapi tan folyamot
szeptemberrel kezdik és áprilissal végzik és hogy az is­
métlő iskoláztatást melegen felkarolta az egyházmegye.
15. E r d ő v i d ó k i e g y h á z m e g y é b e n az iskolába
járó tankötelesek száma igen kedvező arányt mutat fel. A
szellemi előrehaladás néhol dicséretes, általában pedig ki­
elégítő. Az iskolák berendezése s fölszerelése, kevés kivé­
tellel, hiányos. Az egyházmegyei tanács erélyes intézkedé­
sének kivánt eredménye volt a vallástanitás és az is­
métlő iskoláztatás ügyében.
16. S e p s i i e g y h á z m e g y é b e n a tankötelesek­
ről, azoknak iskolába járásáról, a szellemi előrehaladásról
semmi adat, úgyszintén az iskolák berendezéséről és föl­
szereléséről sem. Az egyházközségek közűi kettőnek (É t­
falva, Káinok) iskolája községivé változott törvényellenesen,
a miért az illető elöljáróságok feleletre vonandók.
17. O r b a i e g y h á z m e g y é b e n a tankötelesek
között, a törvényesen mentesítettek kivételével, igen kevés
van, ki iskolába nem jár. A szellemi előrehaladás igen ked­
vező. Az iskolák berendezése és fölszerelése a kivánalmak­
nak teljesen megfelel. Általában minden irányban igen ked­
vező jelenségek mutatkoznak.
18. K e z d i e g y h á z m e g y é b e n a tankötelesek
és iskolába járók száma igen kedvező és örvendotos ará­
nyokat tüntet fel, nemkülönben a tanulók szellemi előreha­
ladására vonatkozó adatok is. Az iskolák általában szabály­
szerűen vannak berendezve s fölszerelésük a kivánalmak­
nak és szükségleteknek teljesen megfelel.
Az előterjesztettek alapján fölhívta igazgató-taná­
csunk a kolozsvári, deósi, széki és sepsii egyházmegyék,
valamint a n.-sajói káptalan elöljáróságait a népiskola ügy­
re vonatkozó jelentéseik felküldésére s illetőleg a felküldött
hiányos adatok kiegészítésére és oly intézkedések megtéte­
lére, melyeknél fogva a nagy mértékben mutatkozó hivatali
mulasztásoknak jövőre eleje vétessék. A többi 13 egyház­
megye népiskolaűgyi állapotait az illető elöljáróságoknak a
népnevelés terén kifejtett buzgóságát és ennek megnyug­
tató eredményeit, az ig. tanács méltányló elismeréssel jó*

ráhagyó tndomásűl vette. Azon hiányok elonyósztetéso ér­
dekében, melyek szegénységünk miatt forognak fenn, legyen
szabad idéznem egyik legfáradhatatlanabb hivatalnokunknak,
a görgényi esperes a fiának, ama szívből fakadó óhaját:
„domestjca, jöjjön el országod! mert erős meggyőződésem—
igy szól — a hosszas tapasztalaton okulva, hogy rondele-
tek, határozatok, bármi szivhez szóló beszédek, a jelzett
égető szükségeken nem segítenek a jelen nyomasztó viszo­
nyok közt, hanem egyedül a pénz! A mily arányban nö­
vekedik az állami, községi teher illető egyházakra és me­
gyetagokra azon arányban nehezül az elhordozhatatlan szük­
ség az egyházakra és szenved az isholaügy.u Vajha a do-
mestikához kötött reményeink mielőbb valósúlnának.
IRODALOM.
A N é p s z e r ű O r v o s i T a n á c s a d ó 16-ik füzete
Mehner Vilmos ízléses kiadásában megjelent, s ezzel az el­
ső kötet be van fejezve. A közegészségügynek megbecsülhe­
tetlen szolgálatot tett a kiadó e mű közrebocsátása által,
Ha meggondoljuk, hogy a mindennapi életben mi mindenfé­
le testi bajoknak vagyunk kitéve s mennyire legfőbb érde­
ke minden embernek saját egészsége fölött őrködni, úgy
bátran kimondhatjuk, hogy e könyvnek egyetlen káznál sem
szabad hiányozni. Betűrendben 632 czim alatt számos bajt,
gyógyszert, gyógyhelyet, gyógymódot ismertet, a táplálók
alkatrészeit elemzi, megmondja, mely elodelok táplálók, me­
lyek egészségtelenek. A legújabb tádományos felfedezések
alápján van e mű összeállítva népszerű, világos, bárki ál­
tal könnyen megérthető modorban. A szöveg közé 250 kép
van nyomva s a műhöz tiz ábra mellékelve. Az első kötet
ára 5 frt, A haladéktalanul megjelenő második kötet füze­
teit 30 krjával kaphatni.
A m a g y a r - f r a n c z i a s z a k á c s k ö n y v b ő l megje­
lent a 9. és 10-ik füzet. A mű, mely összesen 24 füzetre
fog terjedni, a gazdassonyok által rég érzett hézagot tölti
be, miután eddig nem volt könyv, mely a franczii szakács-
művészet felfedezéseit a magyar konyha titkaival együtt ki­
merítően tárgyalná. Különösen egy tekintetben nélkülözhet-
len e könyv meg azok előtt is, a kik különben kitűnő g/',z-
dasszonyok és szakácsnők: abban t. i. hogy a mi a
kácsművószetben talán a legfőbb dolog: a z i z l s e s és
d i v a t o s t a l á l á s t részletesen leírja, viliivé Könnyen
érthető modorban. A legutóbb megjelent füzetek a szarva­
sok, őzek s egyéb vadak és szárnyasok elkészítési módját
tartalmazzák. A könyvet Mehner adja ki, s a díszes kiadás
az előnyösen ismert ezóg hii nevének becsületére válik. Egy-
egy füzet ára 30 kr.
A F ő i d és n é p e i czimű nagy feltűnést keltett mun­
kából előttünk fekszik a legutóbb megjelent nógy füzet 44 —4Gdg.
Ezzel be van fejezve a második kötet, mely 84 ivén Afri­
kát, Ázsiát és Ausztráliát ismerteti. Az ismerotkedvelőkro,
általán minden művelt emberre szerfölött érdekes Sahirának,
a Nilns országainak s Afrika déli és keleti, eddig csak ke­
vesek által ismert része, L i v i n g s t o n e , S t a n l e y világ­
hírű utazók mellett számos tudományszomj által vezérelt
férfiú, köztük a hires magyar ótazó, M a g y a r L á s z l ó
észleletei, tapasztalatai foglaltatnak össze e könyvben azok
följegyzósei es tüzetes leírása nyomán. Érdekes, megkapó
képet nyerjük o műben eurapai láb által még alig erin* tt
eme vadregónyos, majd óriási erdők által borított, majd a
végtelenségbe nyúló pusztaságokból álló földrészeknok. Nép­
rajzi ismertetései kitűnők és alaposak. A magyar mű, mint
tudva van, Helwald világhírű munkája után készül s bátran
elmondhatjuk, hogy a maga nemében páratlan. Sajtó alatt
van s már a legközelebbi napokban megjclon a harmadik
kötet első füzete is. E kötet kizárólag Európával fog fog­
lalkozni, a legutolsó hivatalos statisztikai adatok alapján.
N y o m a to tt B t e in J á n o s in . k ir . e g y e t e m i
208
Ez adatok Európa minden államában ép most állitta tik öszv-
szc, s a munka megjelenését ép e körülmény késleltető,.
Mondanunk sem kell, hogy e műben Magyarország különös^
tekináettel és khnmtően lesz ism rtetve, számtalan művé­
szi kivitelű eredeti kép által kisérve. Általában képek dol­
gában e mű kiválóan gazdag; a két első kötet képei négy­
öt százra mennek s ezeken kivűl van két kötetben 60 mű­
vészi kivitelű mellékelt kép Á% áldozatkész kiadót, Mehner
Vilmos urat, valóban elismerő; illeti meg, hogy e becses
művet miüdeuki által s jutányosán megszerezhetővó tette..
Az eddig megjelent két kötet ára az I. köt. diszkötesben
7 írt, 50 kr., a II, kötet 6 frt. 50 kr. A harmadik kötet
(u. m. az I < és II. kötet is) megrendelhető füzetenként 30
krjával.
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r , 1 8 8 ) . j u n . 2 8 - á n .
— kapunk megjelenése elhárithatlan
akadály miatt késett, miért t. olvasóink
elnézését kéri a Szerkesztő.
— Az egyetem es énekügyibizottaégnak a kon vént
által kinevezed tagjait főt. püspökünk, mint a bizottság
elnöke, a múlt. szeptemberi konventi értekezlet megállapodása
értelmében július 5-ikéro Kolozsvárra hívta meg. A bizott­
ság feladata a hazai ref. egyházkerületek használatára egy
közös énekes-könyv léirejohetését előkészíteni. A bizott­
ságnak városunkban összegyűlendő érdemes tagjait előre
is idvezeljük.
— Tafióri jubileum . E hó 12-én szép ünnepet ren­
dezett a budai állami tanítóképző intézet tanári kara ez
intézet igazgatója, G y e r t y á n f f y István tiszteletére, 25
éves tanári működése alkalmából. Az ünnep az intézet nagy
termében folyt le, melyet csinosan földiszitettek s mely
megtölt az ünnepelt tisztelőivel. Ott volt a közoktatásügyi*
minisztérium részéről Tanárky Gedoon államtitkár, Gönczy
Pál és Szász Károly miniszteri tanácsosok, Buzogány Áron,
továbbá Békey Imre budapesti tanfelügyelő s a tanűgy
számos képviselője. A teremben megjelent Gyertyánffyt
Békey üdvözölte ; aztán dr. Kiss Áron, az intézet paedago-
glai tanára, Lederer Ábrahám, az izraelita tanítóképző, Pé­
té rf fi Sándor a budapesti tanítók és egy tanár a magyarorszá­
gi polgári tanári kar nevében. Az érdemes férfiú megbatottan
köszönte meg az óvácziókat és a nap emlékére 1000 frtos
alapítványt tett oly czélból, hogy kamataiból ez intézetbeli
szegény tanulók segélyoztessenok. Az ünnepélyt a hymnus
eléneklésö rekosztette be, molyét az intézeti dalárda és ze­
nekar adott elő. Az ünnopelt azonkívül még számos megle­
petésben részesült; igy jelenlegi tanítványai az ő nevére
450 frtból álló alapítványt gyűjtöttek, melynek kamatjai
évenkint az intézetbe járó és Gyertyánffy által kijelölendő
két szegény tanuló segélyezésére fordítandók; volt tanítvá­
nyai pedig albumba foglalt arczképeikkel lepték meg. A
vidéki városok tanintézetei közűi is többen küldtek üdvöz­
letei». Délután lakoma volt a Hungáriában. — D e b r e c z e n -
b e n is jubileum vol t é napon. Ott S z a b ó J ó z s e f n e k ,
a ref leánytanitónak fólszázados jubileumát ülték a kis-
templomban. Nómethy Lajos lelkész mondott üdvözlő bősze­
det, s Kiss József tanfelügyelő adta át a királyi kitünte­
tést, az arany órdumkeresztet. Szabó mélyen megindulva
köszönte meg a megemlékezés és kitüntetés jeleit. Domo­
kos Lajos tanító beszéde rekosztó be az ünnepélyt, melyre
sokan jolentek meg
-— V álasztások. A pápai ref. főiskolában az elhunyt
Tarczy Lajos helyére Keresztesi Kis Józef, a kún-szentmiklósi
gymnasium igazgatója választatott meg; csejdi egyh.községünk
pe lig Kertész Mózes iklandi lelkészt választotta papjává.
n y o m d á s z n á l a z e v . r e f. f ö t a u o d a b e t ű iv e l K o lo z s v á r t .
XI évfolyam. Kolozsvártt. 1881. Jnlíus 8. 27. szám.
Megj elenlli; h ir d e té s i d ija k :

minden vasárnap.

fteorkesztfoégi s kiadói szállás:

ERDÉLYI K é t s z e r h a s á b o z o tt g a r m o n d
sor vag y ann ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
b .-fa rk a -s u tcz a 16. sz. lio v a
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
a la p s z e lle m i s anyagi
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
a g y é it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ö k . " Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza, EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. Egész év re 6 f r t ., fé lé v re 3
í r t . , é v n e g y e d re I frt 50 kr

j^ELELÖS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOS: X D O m O l^ O S .

Tartalom: E lő f iz e t é s i f ö lh ív á s . — K o l lé g i u m a in k v a g y o n i á llá s a s t a n ü g y i b e re n d e z é s e . — A Héber eposz. (F o ly ta tá s ,)

Szász K á r o ly tó i. — K ö z g y ű lé s ü n k , r . t . — V id é k i élet: (A d e é z si e g y h á z m e g y é b ő l.j M i k l ó s i J ó z s e f, ev. re f. p a p , — ' - T á r c z a : Egy ta ­
n ítv á n y o m s ír j a f e lo t t B a ló S á n d o r. — K ü lö n f é lé k . — K ö rö zv én y ek.

e l ő f iz e t é s i f ö l h ív á s .

„ERDÉLYI PROTESTÁNS KÖZLÖNY“

1881-dik évi, tizenegyedik, 2-ik félévi folyamára.

Előfiizetósi d ij: Egész évre 6 forint, félévre 3 forint, negyedévre 1 frt 50 kr. — A ked­
vezményi árak fentartatnak továbbra is.
Az előfizetési pénzek po stantalványnyal lapunk kiadó hivatalához (b. farkas uteza 16-ik
sz.) küldendők.

Kiadótulajdonos és szerkesztő

Szász Domokos.

KOLLÉGIUMAINK VAGYONI ÁLLÁSA i enyedi Bethlen-kollegiumvizsgálatáról szóló jelentés pe­

dig mindez ideig nemnyujtatott be, és igy ezen jelentés
s tanügyi berendezése. csakis öt kollégiumunk vizsgálatának eredményét tünte­
(lg. tanácsi előterjesztés a kér. közgyűlésen.)
ti fel.
1. Akolozsvári kollégiumvagyoni ügyei múlt évi
Kollégiumaink vagyoni áldásának és tanügyi bérén« deezember 18—22 napjain vizsgáltattak meg. Apénztári
élezésének közvetlen megszemlélés alapján leendő megvizs­ napló lezárásával 2449 frt. 62Y2 kr. pénztármaradvány­
gálására s a vizsgálat eredményéről részletesjelentés tétel nak kellett lenni. Találtatott 1460 frt. 82 kr. készpénz,
végett 1878-ik évben tartott egyházkeríileti főt. közgyűlés „loeo paratae“ ezimű kiadás 901 frt. 35 kr. és igazolás
által kinevezett bizottságok eljárására kitíízött bárom év feltétele mellett beszámíttatott 87 frt. 447j kr., együtt
letelvén: igazgató tanácsunk következőkben teszi meg je­ 2449 frt. 6 IV2 ki'- Loco paratae czim alatt ezen kollé­
lentését a bizottságok működéséről: giumnál szokásba volt bizonyos visszatérítendő előlegezé­
Mindenekelőtt előre bocsátja, hogy a sepsiszent­ sek tétele, mely eljárás a rendes számadásvitelle! ellen­
györgyi Székely-Mikó-kollegiumvagyoni ügyei megvizs­ kezvén, igazgató tanácsunk ezen eljárást jövőre meg­
gálására kinevezett bizottság eljárásáról szóló jelentését szüntetendőnek s egyidejűleg útasitandőnak véli a kollé­
még az 1880-ik év elején beadta, s a múlt évben tartott giumpénztáraokát, hogy utalvány ésigazolványnélkül, szi­
egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 30 p. a. főbb gorú felelősség terhe alatt legcsekélyebb összegű kiadáso­
részleteiben a vizsgálat eredményefeltüntettetett; a nagy­ kat setegyen apénztárból.
 210
Akollégiumösszes tőke vagyona 188,531 frt. 72
krt. teszen, és pedig készpénzben 1460 frt. 82 kr„ ér­
tékpapírokban 109,215 frt. 50 krt., takarékpénztári Könyv­
ben 28,318 frt. 76 krt. és magánkötvényben 49,536 frt.
64 krt. Az utóbbi czimalatt vannak bevezetve az alapít­
ványok is.
Apénztári kezelésre nézve a bizottságkiemeli, hogy
a rector professor által tett ideiglenes utalványok az elöl­
járóság által ugyanazon tételekről kibocsátott végleges
utalványnyal nem összhangzók, mert az elöljáróság
által gyakran egy végleges utalványban a rector ideig­
lenes utalványára több tétel alatt naplózott összegek
egyesittetnek a rendszeres pénztári kezelés és ellenőrzés
hátrányára. Útasitandő a kollégium elöljárósága, hogy a
rector professor által ideiglenesen utalványozott minden
egyes bevételi vagy kiadási tételt, külön előljárósági szám
alatt, külön utalványozzon és az ideiglenes utalványozás­
nak elfogadását a jkvi számreávezetésével jegyző tanára
által írassa reá az utalvány szelvényre s adassa át a
pénztárnoknak számadásához csatolás végeit.
Abizottság jelentése szerint a pénztárnoki cautio
4000 frt.-ról szól, de hogy a biztosíték készpénzben be­
fizettetett, avagy zálogjogi biztosíték adatott, arról említés
nemtétetik. Az elöljáróság e tekintetben utólagosan fel­
világosítás nyújtásra hivandó fel, azon úlasitással, hogy a
biztosítéki okmány a letétek közé és a tökekönyvbe is be­
vezetendő.
Akollégiumtörzstőkéje nemcsonkittatott. Egy ki
sorsolt 1000 frt. névértékű földhitel-intézeti záloglevél be­
váltási ára számadásszerüleg bevételeztetettugyan, dehogy
miképen tőkésittetctt, nemtűnik ki, mi a kamatozó tőkék
sértetlen fentartásának ellenőrzése tekintetéből szükséges
lett volna.
a magánosoknál elhelyezett kölcsön tőkék és alapít­
ványi tartozások közűi zálogjogilag nincsen biztosítva 22
követelés 5885 frt tőkeösszegbenés azezentőkék utáni hát*
rálékos és folyó kamatok. Ezen biztosittatlan követelések
legnagyobb részben ügyvédi kézen vannak fölhajtás vagy
biztosítás végett. Atöbbi követelések zálogjogilag bizto­
sítva vannak, de hogy első helyen és kétszeres becsérté-
kü fekvőkre a telekjegyzőkönyveknek különböző helyen
vezetésük miatt a bizottság által nemvolt megvizsgálható,
ezen hiány az elöljáróság által utólagosan pótolandó.
Amagánosoknál elhelyezettt tőkék után hátrálékban
lévő kamatok összege tüntettetett fel, de kiemeltetett a
tőkeösszeget meghaladó kamattal tartozók; b. Kemény
Ferencz helyett br. Kemény Domokos úr 118 frt. 11kr.
tőke után 121 frt. 301/2kr. és 420 frt tőke után 592
frt. 20 kr. kamattal. Gr. Bánffy Béla úr 1855-ben tett
300 frt kegyesadományi tőke után kamatot nemfize­
tett. Útasitandő az elöljáróságakamathátrálékosokkalszem­
ben szabályaink szigorú foganatba vételére.
Aper megindítása végett ügyvédi kézre adott köte­
lezvényekről csakis a pénztárnok egyszerű följegyzései té­
tetvén a kötvények helyére, jövőre útasitandő a pénztár­
nok, hogy a kiadaudé kötvényekhelyére az elöljáróság
utalványát és az ügyvédnek a kötvény átvételéről szóló
elismervényét helyezze el.
Akollégiumügyvéde a részére megállapítandó rész­
letes útasitásba kötelezendő évenként a perek állásáról
részletes kimutatás beadására.
Az elöljáróság nemszerezvén meg fekvőségeiről a
telekjegyzőkönyvi iveket, fölhívandó ezen hiány pótlására.
AkollégiumAjtón, Gyerő-Vásárhely, Pányik köz­
ségekben és szab. kir. Kolozsvár városában lévő fekvősé-
gei —a tanári lakok s hivatalos használat alatt állók
kivételével —bérbevannak adva.
Atanoda! épületen és tanári lakokon több javítás
szükséges; általában véve kielégítő állapotban vannak.
2. A marosvásárhelyi kollégiumvagyoni ügye folyó
évi márczius 31—ápril 3ik napjain vizsgáltatott meg. A
pénztári naplót lezárva a 2136 frt. 98 kr. készpénz és
13 drb arany pénztármaradvány hiánytalanul megtalálla-
tott. valósággal is. Akollégiumtőke-vagyona IBI,592 frt.
39 krt. és 4835 drb ££ teszen. Általábanezenkollégium
tőke-vagyona az utóbbi években emelkedést mutat.
A bizottság jelentéséből az tűnik ki, hogy a pénz­
tárnok csak egy példáaybau vezeti a számadásokat, s mi­
kor a számadások felülvizsgálatra fölküldetnek igazgató
tanácsunkhoz, a számadásiátvitelekről, egyes tőkék állásá­
ról stb. biztos adat nemáll a kollégium rendelkezésére.
Útasitandő a pénztárnok szabályainknak megfelelőleg szá­
madásának két hasonló példányban leendő beadására.
Nemtartja elfogadhatónakigazgatótanácsunk avizs­
gáló bizottság azon ajánlatát, hogy az aranyba lett fizeté­
sek és kiadások föltüntetésére külön napló vezettessék,
vagy a naplóba külön rovat nyittassák, mert ez ép úgy
szükségfeletti, mint a különböző értékpapírok részére
mind megannyi külön napló vagy rovat nyitása. Az
aranyba történt bevétel és kiadás a polgári év első nap­
ján lévő árfolyamszerint vezetendő be anaplóba, »meg­
jegyzés“ rovatba kitüntetve, hogy a fizetés aranyban
eszközöltetett; ily eljárás mellett az év végén is tud­
ható, hogy hány drb. arany fizettetett be, vagy ada­
tott ki és hogy oszt. értékben mennyi értéket képvisel
árfolyamszerint.
Anyert engedély folytán kitörlendőnek jelzett tő­
kék egyúttal kiadásba helyeztethettek volna. Ezen hiány
kipótlandó és a kitörlendőnek határozott tőkék csakis a
nyilvántartási könyvbe írandók be. Pénztárnok útasitandő
az értékpapíroknak egyenként számuk és névértékűk jel­
zésével a tőkekönyvbe leendő bevezetésére, épen igy beve­
zetendő a kereskedelmi bank betéti könyve mellett elhe­
lyezett 1000 frt. összeg is. A bizottság helyesen jegyzi
meg, hogy a kollégiumi pénztár külön alapjainak, u. m.
tanári, tanári özvegy-árvái nyugdij-alap, olvasó-egylet-alap
családi alapítványok stb. vagyona külön-külön föltünte­
tendő.
Akollégiumfekvőségeiből csakis az adósoktól vég­
rehajtás útján szerzettekből történtek elidegenítések fel­
sőbb jóváhagyás mellett. A tüzmentes pénztár teljesen
biztos helyen tartatik. Zálogjogilag nincsen biztosítva a
 211

kollégiumnak 22 követelése 19761 írt. 75 kr. tőke és I vagyis Saul király (Kr. e. 1055 —1033) ideje előtt.**) A
4999 írt 11 kr. kamat összegben; ezek közűi 4778 írt. mi nem zárja ki, hogy egyes vészei, akár Írásba téve, akár
91 kvt. tévő hét követelés alapítvány. Fölhajtás végett költői alakbad szájról-szájra adva, régebb keletűek lehet­
ügyvédi kézen van 2 1 kötelezvény, az ezeken alapuló kö­ nek. A legrégibb zsidó költészeti terméknek méltán tarta-
vetelés teszen 4410 drb és 13,109 frt. 56 krt. tik a Lámek éneke, a Genez. IV. 23, 24 verseiben. Az
Akollégiumnak, úgy látszik két ügyvéde van, mi özönvíz előtti pátriárkákról, az Ádám első utódairól Noéig
nemhelyeselhető. Az ügyvédek részére útasitás állapítan­ szóló k é t följegyzés is, a Gén. IV. és V. részeiben, bizo­
dó meg azon kötelezettséggel, hogy minden évben tar­ nyára régibb eredetű. De épen egymástól eltérő voltuk, egy
toznak a perek állásáról részletes kimutatást adni be a és ugyanazon könyvben, a bizonyság — hogy később illesz­
kollégium elöljáróságának és az utasításban megállapí­ tettek egybe.
tandó az ügyvédek kötelességei, úgy díjazásuk is. Az egyik nemzedókrend igy szól: Ádám fia Káin, fia
Apénztárnok útasitandó, hogy csak az elöljáróság Hánók, fia Irád, fia Mekujáel, fia Merhusáel, fia Lámek, —
utalványára és az ügyvéd elismervénye mellett adjon ki kinek két feleségétől: Hadától fiai Jábál a pásztorkodás és
perfolytatás tekintetéből kötelezvényeket. sátorban lakás kezdője és Júbál a zene föltalálója és Czil-
Az írni és olvasni nemtudó adósok által kiállított lától Jubálkiiin a kovácsmesterség falta) ílója. Ez a nem­
kötelezvényekre nincsenek reá írva, hogy a kötelezvény zed ékrend a Kain ivadékait adja.
két tanú előtt anyanyelvükön fölolvastatott ésmegmagya- A másik az Ádám harmadik fiáét, Setét, ekkóp : Ádám
ráztatott. A6% kamatnak 8 %-ra föleme'éséről kiállított fia Set, Set fia Énos, fia Kessán, fia Mahaláléel, fia Járed,
pótnyilatkozatok nemkebeleztelek be. Miudezen hiányok fia Énók, fia Matuséla, fia Lámek, fia Noé,
utólagosan pótolandók. De ki nem látja, hogy Hánók és Énok, Irád és Gá-
Apénztárnok útasitandó, hogy 4000 frt készpénz­ red, Mekujáel és Mahaláel, — hogy Lámeket és Noét ne
ben vagy biztos államkötvényben avagy kétszeres becsér- is említsük, — ugyanazon nevek változatai, sőt Kónán és
tékft fekvőre a zálogjog bekebelezése által haladéktalanúl Kain is egyre vezetendők vissza, s hogy itt tulajdonkép
adjon pénztárnoki biztosítékot. csak egy nemzedéksor van két különböző alakban.
Útasitandó az elöljáróság, hogy a kollégium összes S a mi ennél még nevezetesebb, az első s kétségkí­
vagyonáról a leltárt haladéktalanül készíttesse el, a telek­ vül régibb följegyzóst magában, foglaló töredékben az Isten
jegyzőkönyvi számok idézésével egyes fekvőségei becsér­ neve Éloá (többesileg Elohim, az Úr); a másodikban Je-
tékét állapíttassa meg s azok telekjegyzőkönyvi iveit is hova (Jáhvé) „a lét elve, vagy létrehozó“ — az Istennek,
szerezze meg. hogy úgy mondjuk, t u l a j d o n n e v e a hébereknél.
Akollégiumi főépület a lépcsők kivételével, azújabb S e két név már egyenesen vezet az istennézlet fo­
épületek pedig teljesen jó karban találtattak, a tanári la­ kozatos fejlődésének vizsgálására.
kok is teljesen használhatók. Az isten-eszme, a mint a bibliában kifejezést nyert,
(Vége következik.! a királyok korabeli próféták gondolata: nagy és szerencsés
gondolat, a bűneibe elmerült népnek nem annyira fóken-
tartására a félelem mint megtérítésére a nemzeti Istenhez
A HÉBER EPOSZ. való ragaszkodás által. S csodáljuk-é, hogy az, a ki a szent
(I. Volt-é a hébereknek éposz-költészetük ? — II. A héber ős tör­ könyvek mai szövegét megállapitotta, lett légyen Esdrás
ténelem bírálata. — III. A héber (bibliai) éposz vázlata és főbb vagy Nehómiás, az a szerző, a kit — nevét nem tudván—
tagjai.) a tudomány csak a J a h v i s t á n a k nevez, e nagy és sze­
fizász 'K irotytól, rencsés gondolatot a régi írásokba is bevitte, melyek még
II, akkor keletkeztek, mikor a zsidó nép, kibontakozva az is­
A héber őstörténelem bírálata, tennézlet első, mythoszi fogalmaiból, a természetnózlet köz­
vetlenségéből, mely napot, holdat, hajnalt, vihart, tüzet stb.
('Folytatás.)
személyesített Istenekké, az istenfogalom magasb, de erköl­
Hogy a zsidóknak a fogság előtt is voltak vallásos
csileg még ki nem tisztéit fokára emelkedett s Istenét vagy
(szent) irataik, nem szenved kétséget; de ép oly kevéssé
Isteneit, — mert mindig többesben beszél róla, —> mint
az, hogy ezek mai alakjokat csak a fogság ut4n nyerték
teremtőt és világ-igazgatót: E l o h i m n a k (Úr), mint ha­
meg; legkevésbbé pedig az, hogy azok csak legkisebb rész­
dak vezetőjét A d o n a j n a k (seregek ura) vagy S a d d a j -
ben származnak abból az időből, melyre nevök s a rólok
n a k (erős Isten) nevezte.
szóló későbbi hagyomány útal,
A J a h v é az Izrael népével szövetséget kötött Isten
Hogy jelesen a Mózes nevét viselő öt könyv közűi neve. E szövetséget a későbbi írások tulajdonkép már Ádám-
egyet sem irt Mózes: kétségtelen. Az újabb irás-kritika* *1) ra, az első emberre s Noéra, a második első emberre, a
kimutatta, hogy a Genózis (a világ és az ember eredetéről mai emberi nem tulajdonképeni ősatyjára vitték vissza.
s a zsidó nemzetnek az Egyptomba költözésig való törté*
neteirŐl szóló könyv) sem Íratott a királyság fölállítása, **) Mind a Mózes nevét viselő könyvekben, mind a Bírák
könyvében ismételve fordúl elő e kifejezés: „még akkor nem vol­
tak királyok Izraelben“ (I. Móz. XXXVI. 31. Bir. XVH. 6. XVIII.
*) Ewald) De Wette s mások. 1. XXI. 25). Világos, hogy ezt csak a királyok korában írhatták.
 212
Hisz az Isten a bűnbe esett első emberpárnak megígérte
már, hogy magvából teremtetni egy szabaditót a kígyó (a
bűn) uralma alól; s Noétól elfogadta a menekülés liálaál-
dozatát s kibékülése jeléül a szivárványt tüntető föl a ki­
derült égen. Szorosabb alakot öltött a szerződés Ábrahám­
mal, kinek megigértetett, hogy nagy nép — a választott
nép — atyjává leend s a szövetség jeléül a környülmetél-
kedés rendeltetett; még szorosabbra köttetett Mózessel, a
törvény két táblájának kiadásakor, a pusztában, a Sinai
hegyen.
Kell-é mondanunk, hogy az Istennel való ilyetén szö­
vetségnek, mint kétoldalú szerződésnek s magának a szö­
vetséges Istennek, mint kizárólag nemzeti Istennek az esz­
méje, sokkal későbbi fejlemény, mint az Ábrahám és Mózes
kora, sőt mint a rólok szóló Írási hagyományok első szer­
kezete?
A héber istenitisztelet, a mint azt a pásztorkorban
a törzsfők (Ábrahám stb.) megalapították s Mózes szervezte;
a mint a királyok első korszakában Dávid és Salamon a
Sión hegyén s a frigysátor helyett épitett jeruzsálemi tem ­
plomban egész pompájában kifejtették; a mint azt a Lévi
nemzetségéből származott papi rend, az Áron utódai, gya­
korolták s reá az erős és szervezett hierarchia alapittatott:
egészen más volt, mint a későbbi Jalivé-tisztelet, melyet a
későbbi királyok alatt a pogány bálványozásba visszaesett
és undok erkölcstelenségbe merült nép megtérítésére —
nem a papok, sőt ellenük, a hierarchia ellenében, a nép
prófétái gondoltak ki, s mely utolsó formulázását csak a fog­
ság alatt nyerte meg s az onnan visszatérés után újra
szerkesztett szent könyvekben lelte teljes kifejezését.
E szempontból nézve tehát, a zsidó történelem, meg
annak a világtörténelem egyéb adatai által igazolt király­
korszaka is, lényegileg mondái jellegű, a mennyiben vezér­
eszméje: a nemzeti Istennel való szövetség nem alapszik
történeti tényeken, hanem később vitetett bele a törté­
neti hagyományokba. A sokkal későbbi keletű jahvéiz-
mus átdolgozta az összes mythoszi, mondái és történelmi
hagyományokat és saját istennózletékez idomította mindezt.
S mivel végső kifejtését maga a jahvéizmus is a babiloni fog­
ságban nyerte meg, természetes, hogy a babiloni fogalma­
kat és emlékeket is felvette magába, az ember eredetéről s
első lakhelyéről, a népek megoszlásáról s őstörténeteiről
stb. Fölhasználta ugyan a régibb Írott hagyományokat, rész­
ben változatlanúl — s innen azok ellenmondása az új néz-
lelekkel •— részben átalakította, de egészben véve sokkal
későbbi szöveg, mint a milyennek az ó-testamentom egyes
könyveiben magát mondja.
S épen azért, inig az a történelem külső tényei te­
kintetében a törtéuelmi kritika elbánása alá esik, a tör­
ténelem előtti korszakra vonatkozó részei: a fenmaradt
nemzeti mondának — bár később tetemesen átdolgozott —
darabjai gyanánt tekintendők.
Most tehát e nemzeti monda — mint eposzi hagyo­
mány — átnézetét s tagolását kell vázolnunk.
(Folytatása következik,)
K o lo z s v á r , 188 1 j u u . 19.
(Folytatás és vége.)
Ne g y e dik nap.
Zeyk Károly főgondnok megnyitván az ülést s bemu­
tatván a beérkezett beadványokat, folytatólag tárgyaltatik a
tanárválasztási szabályzat, megállapittatván, hogy ha 6 -nál
több a qualificált folyamodó : legfölebb 6 , ha 3-nál több :
legalább 3 jelölendő a candidáló bizottság által; a candi-
dáló bizottság tagjai : az egyházkerületi főgondnokok, az
ig. tanác9 két küldötte és tanügyi előadója ; az érdekelt
tanoda 2 gondnoka és 2 tanára, a netalán hiányzó gond­
nokok helyet r. tanárok pótolván, a többi tanodák egy-egy
tanára (lehetőleg a betöltendő kathcdrának megfelelő szak­
tanárok) és a közgyűlésen beadott s elfogadott indítvány­
hoz képest, még négy három-három évre választott közgyű­
lési tag, kik azonban az egyházmegyék gondnokai, espe­
resei és képviselői közül választandók, ha pedig az első
szavazásnál általános többség el nem volna érhető, szőkébb
választás rendelendő el a legtöbb szavazatot nyert két je­
lölt között; a szabályzat többi pontjai változatlanúl elfo­
gadtattak.
A szavazatszedő bizottság jelentése alapján kihirdet-
tctik a zsinati képviselőkre megejtett szavazás eredménye,
( 1. lapunk múlt számát) útasittatván egyszersmind a tano­
dák, hogy az általuk választandó két zsinati tagot szintén
válaszsák meg. Kitüzetnek továbbá a következő nap reg­
gelére a választások a v.-kunyad-zarándi fő- és algondno-
ki állomásra; az orbai, gyulafehérvári egyházmegyék s a
szászvárosi és kolozsvári tanodák egy-egy algondnoki, va­
lamint a marosi egyházmegye egy fő- és egy algondnoki
állomásra, — mely választások eredményeit már közöltük
lapunk múlt számában.
Következett az elvont kamarai javadalmak érdekében
a pörintézö bizottság és a m. kir. államkincstár között kö­
tött ismeretes pöregyezség, melynek nyomán a [most élve­
zett 3358 frt. 25 kr. -nyi évjárulék 1882 jan. 1 -én kezd­
ve évi 14,000 frt.-ra emeltetik, mihelyt a magj'ar törvény-
hozás az 1882 évi költségvetésbe az igy kivívott 10,641
frt. 75 kr.-nyi többletet fölveszi.
Az e tárgyra vonatkozó acták a közgyűlés asztalára
kitetetvón, a gyűlés előtt Szász Béla ig. tanácsos és pör-
intézo bizottsági tag tesz szóbeli előterjesztést az ügy
egész folyamáról. Előadja az idevonatkozó közgyűlési és iga
tanácsi határozatokat, melyek szerint a pörintézö bizottság
korláttalan fölhatalmazást nyert a pör vitelére vagy elbé-
kólésére, s melynek alapján a bizottság örömmel ragadta
meg az alkalmat, a midőn az ügy békés elintézésére nyílt
kilátás, annyival is inkább, mivel mind maga, mind az ig.
tanács tagjai, főgoiulnokaink és tekintélyes és illetékes egy-
háztagj^ink helyeslésüket nyilvániták a pörintézö bizottság
eljárásának minden egyes phasisa fölött. Mindé mellett i s ,
a midőn a pöregyezség pontozatai megállapítására került a
sor: a pörintézö bizottság már kezei közt lévő korláttalan
fölhatalmazásán felül is, táviratilag újabb határozatot kórt
az áll. ig, tanácstól, ha megkötheti-ó az előleges egyezsé­
 213
get az 14,000 frt.-nyi évjáradék iránt s csak midőn az ig.
tanács újabban is “megadta táviratilag a fölhatalmazást, irta
alá a budapesti kir. kincstári jogűgyek igazgatóságával egyet­
értő ig a pöregyesseg előleges pontozatait. A miniszterta­
nács e pontozatokat Ő Felsége helybenhagyása alá terjeszt­
vén s Ő Felsége az évjáradék ily fölemelését legkegyelme­
sebben engedélyezvén, a pörintóző bizottság újólag Buda­
pestre utazott s fölhatalmazott ügyvédje által megköttette a
budapesti kir. törvényszék előtt a k ir. kincstári jogűgyek
igazgatóságával a pöregyességet, mely immár csak azt az
egy föltételt hagyja főn, hogy a magyar országgyűlés az
igy fölemelt évjáradék fedezetét az 1882 évi költségvetésbe
fölvegye, minek következtében a pöregyezség végleges és
örök időkre szóló érvényt nyer. Végűi fölfejti, hogy a pör-
inléző bizottságnak a saját előleges tanulmányai, külön­
böző levéltárakban tett buvárlatai, nagy számban összeszer-
zett hivatalos okiratai s a keresetlevél szerkesztése mellett,
eljárásában lényeges segítséget nyújtottak gr. Bánffy Mik­
lós fögondnok ő excja, valamint Hegedűs Sándor képviselő
afia, az ig. tanács határozata nyomán kéri a közgyűlést,
hogy a por ilyszeríí elbékélését vegye tudomásul s az ille­
tőknek szavazzon köszönetét.
Nagy Péter püspök csak annyit kiván az előterjeszt
téshez hozzáadni, hogy az igy elért eredményt örvendetes
tudomásul vegye a közgyűlés, mihez képest a közgyűlés
egyhangúlag a következő határozatot mondta ki:
„Közgyűlésünk az elvont kamarai javadalmak ügyé­
nek békés megoldását örvendetes tudomásul veszi s az el­
ért sikerért gr. Bánffy Miklós főgondnok és Hegedűs Sán­
dor atyánkfiának, valamint a pörintéző bizottságnak meleg
köszönetét szavaz.“
A pörintéző bizottság tagjai távozván a gyülésterem-
ből, tárgyalás alá vétetett az ig. tanács előterjesztése, mely
szerint a pörintéző bizottság munkadija iránt az ig. ta­
nács által megállapított s a közgyűlés által helybenhagyott
pontozatok szerint a járulók többlet két évi összege a pör­
intéző bizottságot illetvén, az ig. tanács a javadalmazottak
érdekében czólszerűbbnek tartja, hogy a munkadjj előre
szolgáltassák ki a pörintóző bizottságnak valamely egyház-
kerületi alapból az előlegezósi kamatok levonásával, hogy
igy a javadalmazottak már 1882-ön kezdve élvezhessek az
évjáradók emelkedését, az igy előlegezett tőke, kamataival
együtt, húsz kétezer forintos részletekben törlesztetvén, a ka-
hiarai javadalmak 14000 frt.-jából addig csak tizenkétezer
frt kerülvén kiosztás alá. A pörintóző bizottság jutaléka
szerződésszerűleg a két év nyolcz negyedévi részletéből ösz-
szesen 21,283 frt. 50 krt. teszen; ez összeg azonban elő-
legezési kamatai levonásával, valamint a pörintéző bizott­
ság három tagja: dr. Kolozsvári Sándor, dr. Jenei Viktor
és dr. Szász Béla önkéntes ajánlata folytán a rajok eső
perköltségek visszaajándókozása nyomán, tizonnyolczezer fo­
rintra szállván le: csupán ennyi lesz az országgyűlés ra-
tificalása után előlegezendő. A közgyűlés egyhangú határo­
zattal elfogadta az ig. tanács ez előterjesztését is, utasít­
ván egyszersmind az ig. tanácsot, hogy a következő köz­
gyűlésre részletes tervet nyújtson be a fölemelt évjáradék
kiosztására nézve. E határozat természetesen az 1882 évi
országos költségvetés megállapításához képest válik ér­
vényessé.
A zsinati képviselők díjazása iránt elfogadtatott az
ig. tanács javaslata, mely szerint a remélhetőleg leszál­
lított vasúti menetdijakon felül azoknak, kik igénybe kíván­
ják venni, 3 frt. napidij adandó, fedeztetvén e költségek
felerészben a garasos tőke jövedelméből, felerészben pedig
az államsegélyből, miután e czimen külön rovatai kivetése
egyáltalán nem ígérkezik lehetőnek.
A szavazatszedő bizottság — eredményében lapuuk
hasábjaiban már közzétett — jelentése után, bemutattatott
az ig. tanács jelentése a papi és tanítói fizetések újabb
kimutatása iránt, mely a törvény értelmében minden öt
évben úján beterjesztendő. A jelentés tudomásúl vétetett.
Ugyancsak módosítás nélkül helybenhagyatott a jövő évi
költségvetés az ig. tanács előterjesztése értelmében, mely
száz és egynéhány frt. fölösleget mutat. Helybenhagyatott
továbbá az ig. tanács javaslata, moly szerint a b. e, Mikó
Imre sepsi-szent-györgyi alapítványának papírjai, az ala­
pítvány érdekében, a szükséghez képest, kicserélhetek is
lesznek. A nagy-enyedi tanoda és az ig. tanács között az
agentialis költségek és a Teleki-alapitvány járandóságai
ügyében fönforgott elszámolási különbözet, az ig. tanács
javaslata szerint, kiegyenlittetett; valamint Bihari István a
nagy-enyedi tanitó-kópző gyakorló-iskolájának tanítója állo­
másán végleg megerősittetett. A Dócsei Lajos-féle végren­
delet végrehajtása az ig. tanács előterjesztése értelmében
elrendeltetett, valamint a marosi egyházmegyei özvegy-árvái
intézet módosított alapszabályai megerősittettek. Örvendetes
tudomásúl vétetett a Baldácsi-alapitvány kezelő-bizottságá­
nak jelentése, melyből kitűnt, hogy a bizottság az alapít­
ványi vagyon terheinek tisztázásában már is messzire ha­
ladt s a vagyon teljes teher-mentessége a reméltnél koráb­
ban várható, mihez képest a kezelő-bizottságnak közgyűlé­
sünk meleg köszönetét is szavazott.
Ugyané nap délutánján kegyeletesen csatlakozott köz­
gyűlésünk a tiszántúli egyházkerület határozatához, rnely-
lyel a most elhunyt dr. Kévósz Imre emlékezetének meg­
örökítését mondotta ki, a gyűjtő-ivek a magunk részéről is
köröztetvén egyházkerületünk illető testületéi között.
Az áll. ig. tanács évi működéséről szóló jelentés vé-
leményes előterjesztésére kiküldött bizottság jelentése elfo­
gadtatván, az ig. tanács buzgó működéséért köszönet sza­
vaztatott.
Ejfogadtatott a nagy-enyedi tanoda volt ügyvéde biró
Miklós számadási ügyére vonatkozó ig. tanácsi előterjesztés,
a tanoda elöljárósága felelőssé tétetvén a kérdés lebonyolí­
tása iránt, valamint fölhatalmazás adatott az ig. tanácsnak,
hogy a zilahi tanoda volt pénztárnokával szemben a tanoda kö­
vetelésének biztosítására nézve a kellő intézkedéseket megtegye.
A királyhágón túli superintendentiák jegyzőkönyvei­
nek átvizsgálására kiküldött bizottság javaslata alapján föl­
kéretik püspök afia a kollégiumi vallás-oktatás czélszerűbb
beosztása iránti tervkészítésre s csatlakozik egyházkerüle­
 214
tünk a tiszántúli superintendentia határozatához a protes­
táns egyetem, illetőleg* a filosophiai facultás és a prot. ta-
nárképezde tervét illetőleg.
A püspöki kezelés alatt álló pénzek megvizsgálására
kiküldött bizottság előnyös jelentése örvendetes tudomásul
vetetett; az egyházkerületi pénztári számadások felülvizs­
gálása pedig lielybenkagyatik az illető bizottság jelentése
alapján.
Az indítványok előterjesztésére kiküldött bizottság
referadájából kiemeljük a következő fontosabb tárgyakat:
A tanári értekezlet indítványozván, hogy a közgyűlé­
sek jövőre minden óv augusztusának utolsó hetében tartas­
sanak: m egtartatott az eddigi gyakorlat szarint a pünkösd
utáni hót, avval a módosítással, hogy a gyűlés megnyitása
pünkösd negyed napjára helyeztetett át, az új papok kibo­
csátása pedig meghagyatott a pünkösd utáni vasárnapra;
a pénzügyminiszter úrhoz fölirat intóztetik, hogy egyházi
tartozásokért jövőre ne foglaltassák le a számadó gondnok
vagyona; a tanítók és énekvezérek jövőre eskületófcellel fog­
lalják el állomásaikat; a sepsi-szent-györgyi tanodának meg­
engedtetik, hogy pénztárnokát a rikánbelőli communitásLól
függetlenül válaszsza; az egyházkerületi közgyűlések kinyo­
matott jegyzőkönyveinek megvétele ajánltatik a gondnokok­
nak és egyházmegyei képviselőknek.
A szavazatszodő bizottság eredményében már közlött
jelentésének meghallgatása és az egyházkerületi pénztár
megvizsgálására kiküldött, bizottság megnyugtató jelentésé­
nek tudomásul vétele után következett a sérelmi, majd az
ötödik napi ülésen a kórvenyi bizottság jelentése, melyek
szokás szerint csekély érdekeltség között lotárgyaltatván, az
ügyek nagyobb része az áll. jg. tanács elintézése alá úta-
sittattak.
Különösebben megemlíthetjük a Kovács Gyula nagy-
enyedi volt főerdősz számadás-vizsgálati ügyét, a közgyűlés
e tengeri kígyója, bár az ig. tanács által már régebben el­
láttatott, végmegoldásra csak a jövő évi közgyűlésen kerül­
vén, miután a számadások felülvizsgálatra egy három tagú
bizottságnak adattak ki, mely jövendőre teszi meg jelen­
tését.
S evvel befejezzük f. é. egyházkerületi közgyűlésünk
tárgyalásairól szóló vázlatos jelentésünket, még csak any-
nyit emlitvén meg, hogy a legutolsó napon m. Tisza László
egyházkerületi főgondnok űr elnökölt, érdekes visszapillan­
tásban összegezvén a sikeres munkát, melyet ez évi köz­
gyűlésünk végezett, mire a főt. püspök űr mondott a fő­
gondnok uraknak, a gyűlés harsány éljenzései közben, meleg
köszönetét buzgó működésűkért — épen úgy, mint a gyű­
lés harmadik napján a közgyűlési tagok tisztelgő serge ólén
b. Kemény Gábor, Zeyk Károly és Tisza László, majd pe­
dig gr. Bánffy Miklós főgondnok urak előtt, kik szintén
atyafíságos szavakkal viszonozták a szónok és tagok szives
megemlékezését.
A viszontlátásig 1
r. t.
VIDÉKI ÉLET.
(A deézsi egyházmegg éhöl.)
P á n c z é lc s e h , 1S81 j u n , 27,
Helybeli műkedvelői társulatunk az ev. ref. templom­
ban fölállítandó „orgona-alap11 javára f. hó 23-án tartott,
tánczvigalommal egybekötött jótékonyczelű előadással ismét
egy élvezetes estélyben részesité vidékünk szép számmal
egybesereglett intelligens közönségét.
Elodázhatatlan kedves kötelességemnek tartom ez es­
tély lefolyásáról, valamint az eredményről röviden megem­
lékezni s ezzel egyszersmind a közreműködőket, méltán meg­
illető közclismerésnek kifejezést adván, a résztvevő közön­
ségnek is szives köszönetét mondani.
Műkedvelőink ez alkalommal Csíki Gergely jóles szín­
műírónk „ A n n a “ czimü kitűnő hatású legújabb drámáját
adták elő és pedig annyi ügyességgel s gyakorlottsággal,
oly müizléssel és kitűnő alakítással, melyet műkedvelőktől
egyáltalában alig várhatni és ritkán láthatni, mi által a
néző közönség egyhangú elismerését, viharos tapsokban és
ismételt kihívásokban kifejezett tetszésnyilvánítását méltán
kiérdemelték.
Az előadás sikerében és dicsőségében osztozott: Fusz-
kó Magda k. a., Harmath Márton űr, Verbowsky Lujza
k. a., Deósi Lajos úr, dr. Pataki Albert űr és Béldi Annak. a.
Az előadást tánczvigalom követte, mely kedélyes tár­
salgás és lankadatlan jó kedv mellett reggelig tartott. A
vidék intelligentiája igen szép számmal jelent meg és ked­
ves emlékekkel távozott a kedélyes mulatságból.
Az estély összes bevétele, leszámítva a kiadásokat,
jegyek árából 40 frt. 70 kr., felü letesekből és e czólra
töitónt adományozásokból 89 frt. 20 kr., összesen 129 frt.
90 kr. o. é . ; ehhez számítva a múlt előadás tiszta jöve­
delmét 75 fi tót, az egész orgona-alap jelenleg 204 frt.
20 fert teszen o. é.
Minden dicséretnél ékesebben beszélnek e számok s
kétségtelen bizonyitékát szolgáltatják Pánczélcseh ref. ma­
gyarsága egyházunk iránti lelkesedésének, tettekben nyil­
vánuló buzgó pártfogásának.
Úgy ezen, mint rövid idő alatt több irányú szép in­
tézkedései, u. m. a parochialis telkek és czinterem újbóli be­
kerítése, rendezése, a templomba vezető díszes csiga-útnak
közerővel előállítása, a czinterem díszítése, ez alig 160
lelket számláié, sokkal nagyobb számú idegen ajkú és val­
lásit nép közé heékelt egyháznak, önerején és szorgalmán a
papi alap javára 1000 frt. alapnak letétele, 200 vékán
felül jó kezek alatt lévő magtára, most alakított „ma­
gyar olvasóköre“, mind oly tények, melyek megérdemlik,
hogy ezen egyház, mely mint különálló sziget a körülötte
csoportosuló magyarságnak zászlóvivője s különben is hely­
rajzi szép fekvésénél és élénk üzleti forgalmánál fogva a
vidék központja, egyházi főhatóságunk által alkalmilag föl-
karoltassék, mit különben nemcsak egyházi, de nemzeti é r­
dekeink is a vidéken megkívánnak.
Ezek után ide jegyzem az emlitett jótékony czélra
adakozók és felűlfizetők neveit, a nyilvánosság előtt való
nyugtázás végett.
 215

Bodor Károly 10 frt., Jakab István 4 írt., Horváth 1 frt., br. Vesselényi Ferenczné ő nagysága 3 frt., egy

Gábor 2 frt., Mike Lajos 2 frt., Horváth Ferencz 1 frt,,
Eápolti Sámuel 1 frt.. Szénási Károly 1 frt.,Balogh Lajos
1 frt., Széuási Gábor 2 frt., Szilágyi István 1 frt., Veres
György 1 frt, Eápolti József 1 frt., Srom János 1 frt.,
Jósa Albert 1 frt., Filep István postamester 1 frt., Eápolti
Sándor 1 frt., Szigyártó János 1 frt. 50 kr., Eápolti Is t­
ván 1 frt., Gagyi Dániel 1 írt., özv. Szilágyi Eszter 1 frt.,
Eácz István 1 frt., Szilágyi István 1 frt., Hagy Sándor 1
frt., Szép István 2 frt., Kelemen Mihály 1 frt, Én is ad­
tam 20 kr., Gogomán Antal 2 frt., Barabás Dénes 1 frt.,
Osztián Antal 1 frt., Török József 2 frt., Hunyadi Károly
40 kr,, Hencz Sándor .20 kr., Sáhin Izsák 3 frt., Baranyai
Ferencz 1 frt., özv. Ocsvai Polixéna 1 frt,, Jakobi Jakab
05
társas estélyen gyűlt e czélra 5 frt., br. Bánfty Dániel
excellentiája 2 frt., br. Bánffy László ő mlga 80 kr., J e ­
néi Árpád tagositó mérnök 5 frt., Kocsis Lajos 40 kr.,
Válya Ferencz cs.-görbéi főszolgabíró 2 frt.,Válya Ferencz­
né ő nagysága 3 frt,, Pap Teodor 80 kr., Jakoby Eszti
k, a. 2 frt.
Fogadják a kegyes szivű adakozók, valamint a szépért,
jóért egyiránt lelkesülni tudó mélyen tisztelt résztvevő kö­
zönség egyházunk és a jótékony czél nevében őszinte szi­
ves köszönetemet.
Miklósi József ,
ev. ref, pap.

EGY TANÍTVÁNYOM KOPORSÓJA FELETT. O h ! kinzó e tövis . méregfolyadékkal

Kenve sebző vége;
„Tizenöt tavasznak hervadt rózsaszála!“ Ki jön kitépni azt, balzsamot hintvén a
Koporsóban fekszel ; Szív sajgó sebére?
Hu barátnők serge, szülők nagy keserve
Könyárral borit el. Te vagy a ki sujtolsz, te vagy ki felemelsz,
Jó és erős Isten!
Szólnak hozzád, nem szólsz: sötét halálangyal Te segítesz, midőn emberi hatalom
Tiltja, hogy adj választ; Segitni erőtlen.
Néznek, nem viszonzod; szelid szemed többé
Édes fényt nem áraszt. Jőj, törüld a könyet, hogy a tisztáit szemek
Téged láthassanak,
Ajkidon némaság, homály szemeiden, Ki élsz, éltet adván a sírba húllt ember
Fagy űl homlokodon; Eoncsolt porainak.
Piros rózsa helyett orczádon sáppadoz
Halovány liliom. Jőj, értesd meg velünk, hogy új élet vár ránk,
Szebb, mint ez a földi,
Szépen viritnak künn kis kerted rózsái, Hol újra látjuk azt, kinek elvesztésén
Zöldellő lomb mellett; Szemünket köny tölti.
Arczád rózsáinak oly hamar, oly hamar
Hervadni mért kellett?! Nem enyészetre tér, újonnan születik,
Kit szemfedő takar;
Ezer virág közűi kettő hervadott e l : Keservesek jaja új születést jelző,
Arczodon két rózsa; Lágy szavú bölcsődal.
De e rózsapárban mintha minden virág
Elhervadott volna! Letörött virágszál! te sem enyésztél el,
Lettél menny virága;
Ifjú élted tüntén szülőid szivkertje Ohl hisszük ezt, hisszük; legyen e szent hitért
Elveszité ékét, Az Úr neve áldva!
Pusztává Ion . . . oh! nem, dúsan term i kinzé
Fájdalom tövisét. Báló Sándor.
 216
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvárj 188), jül. 2-án.
— Kolozsvári főtanodánk évi záríinnepólye jun.
29-én tartatott meg, a főt, püspök úr s gondnokainak je­
lenlétében. Sárkány Ferencz igazgató érdekes zárbeszedót
tévszűke miatt csak jövő számunkban közölhetjük.
— A vizsgák izgalm as hetét élték át az utóbbi na­
pokban a tanárok és a tanuló ifjúság. Kolozsvári főtanodánk
közvizsgálatai legnagyobb részben sikerültén folytak le. Az
érettségi vizsgálatra huszonöt ifjú állott fel, s ezek közzű)
három kitűnő, kettő jeles, s a többi jó és kielégítő osztály­
zatot nyert. Egyetlen egy sem bukott meg. A deáki szi­
gorlat már nem végződött ily dicséretes eredménynyel. A ha­
todik k. o. tanulói közzűl 6 -an útasittattafc az ismétlésre.
A többi osztály-vizsgálatok fényes tanúbizonyságot tőnek
arról a hírnévről, melynek e kitűnő főtanodánk örvend. —
A kolozsvári belvárosi leányiskola közvizsgálata csütörtökön,
jun. 30-án d. e. 9 — 12 óráig és d. u. 3 — 5 óráig tarta­
tott meg számos szülő, tanflgybarát és érdeklődő jelenlé­
tében a farkasutczai ref. templomban. A növendékek biz­
tos feleletei mindenkit megleptek, s mi is, kiknek alkal­
munk volt a vizsgálatot figyelemmel kisérni, csak dicsére­
tet mondhatunk a tanítónők buzgalmáról és a növendékek
szorgalmáról. Szint ily jó sikerről folytak le a bét elején
felekezetűnk külvárosi iskoláiban a vizsgálatok,
— Gyászhir. Néhai Molnár Sámuel, marosvásárhelyi
főtanodánk szép emlékű tanárának özvegye, özv, Molnár
Samu élné, szül. Antal Borbára, Antal Jánosnak, néhai püs­
pökünknek leánya junius 27-ón, élete 81-ik évében, Szász­
városon meghalt. Élete utolsó eveit vejónól, Incze János
szászvárosi paptársunknál tölté el, a hálateljcs szeretet ke­
belén. A ritka jóságú anya, nagyanya, testvér, rokon el
hunytát két gyermeke, tizennégy unokája, három dédunoká­
ja, két testvére (özv. Z. Bodola Sámuelnó s dr. Antal Lász­
ló) gyászolják. A nemesen eltöltött hosszú élet után, legyen
nyugalma csöndes!
— A tiszán tú li ref. középiskalai tan áreg y let évi
rendes közgyűlését julius hó 8 — 9-ikén M.-Túron tartja meg
Felolvasást tartanak Bodolay László, Bihari Péter, Nagy
Pál és Halmi János.
— 55 eves iskolai jubileum . A körmöczbányai ál­
lami főreáliskola — mint lapunknak írják — e hó 19-ón
tartotta 25 eves fennállásának ünnepét, melyen az intézeti
igazgató az iskola 25 éves történetetf Hlatky József tanár
pedig a körmöczbányai városi, vagyis protestáns gymnasium
XYI. és XVII. századi történetét olvasta fel. Két tanuló
Versényi György tanár két költeményét szavalta el. Az ün­
nepélyen nagyszámú közönség volt jelen ; a vendégek kö­
zött volt Szász Károly miniszteri tanácsos, ki ép ez idő­
ben látogatta mog az intézetet és a tankerület főigaz
gatója: dr. Klamarik János, Az ünnepélyen felolvasott,
illetőleg elszavalt dolgozatok és költemények a körmöcz­
bányai főreáliskola ezidei „Értesítődben fognak megje­
lenni.
— Iskolai takarék pénztárak érdekében Woisz F fl
Bernát kir. tanácsos kövétkező „Felhívása-t bocsátottt ki
Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
azon néptanítókhoz, kik hazánkban az iskolai takarékpénz­
tárokkal foglalkoznak : „Valamint a múlt évben, úgy a fo­
lyó évi iskolai tanfolyam bevégződésének közeledte alkalmá­
ból is felhívom az iskolai takarékpénztárokkal foglalkozó
néptanítókat, hogy a következő kérdő pontokra szerkesztett
válaszaikat alólirotthoz (meg bórmentetleníil is) beküldeni
szíveskedjenek. 1* Mi a neve és jellege az iskolának vagy
osztálynak? 2 . Hány tanuló jár abba? 3. Hányán vettek
részt a takarékpénztári betevesben ? 4. Mennyi a takarék­
pénztári összes betét? 5. Mi a kezelő czime és neve? 6 .
Mi a tapasztalás az intézmény czólszerűsógére nézve? Eme
kérdésekre adott válaszok és számadatok arra vannak hi­
vatva, hogy az intézmény életrevalóságáról és hazánkban való
fejlődéséről tanúságot tegyenek s ez által a sikeres tovább
fejlődésnek egy újabb rúgójáúl szolgáljanak.
A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚR A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
BOCSÁTOTTA K I:
T u d á s ú i és m e g t a r t á s ú i .
643—1881, Vallás és közoktatási m. kir. miniszter
úr ő nagyméltósága 13,383 sz. alatt kelt leiratában a
svájczi szövetség és az osztrák-magyar monarchia között a
letelepedések iránt 1875-ik évi decz. hó 7-én létrejött, il­
letve az 1876-ik évi XVII t. ez. 8 -ik szakasza értőimében
elrendeli, hogy az anyakönyvvezető lelkészek útasittassanak
jövőre a Magyarhonban tartózkodó svájczi alattvalók szüle­
tési, esketósi és halálozási hivatalos anyakönyvi kivonatai
haladók nélküli és díjmentes kiállítására s a hivatalo­
san kiállított kivonatoknak a püspökség útján, a svájczi
szövetség — Bécsben székelő — követségéhez leendő el­
küldésére.
Miután pedig a szerződés létrejötte óta lefolyt 5 év
alatt csak egy ily kivonat küldetett meg, a miniszter úr ő
nagyméltósága arra hív fel, hogy komoly kötelességükké te­
gyem t. lelkesztársaimnak, úgy a/ elmúlt időről, mint jö­
vőre az ilynemű anyakönyvi kivonatoknak hozzám — illő
helyre szolgáltatás végett — haladék nélkül beküldését.
Köröztetnek.
651 — 1881. S z i l á g j sz o l n o k i e g y há z m e g y é n k ­
b e n a t a s n á d i k á n t o r - t a n i t ó i á l l o m á s . Javadal­
ma: 250 o* é. frt., a Kőmives-fóle alapítvány kamatjából
60 frt., tandíj 6 - 1 2 évesekig 2 frt. 80 kr., ismétlőktől 1
frt., növendékek száma 7 0 —80, 1 h. föld haszonélvezete,
temetésért 50 kr— 2 frt.-ig, tisztességes lakás és kert;
kötelessége: az orgonistái teendőkön kívül a leányiskola
tanítása és az egyházmegyei rovatalok hordozása. P á l y á ­
z a t i h a t á r n a p : augusztus 1 .
693— 1881. U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é n k b e n
a g ö r c s ö n i k á n t o r - t a n i t ó i á l l o m á s . Javadalma:
49 véka gabona, 24 veder bor, 2 h. 1150 Q öl 3-ad osz­
tályú szántó és 2 h. 855 Q] öl 3-ad oszt. kaszáló haszon-
élvezete, 2 kubik öl fa, tandíj kisebbektől 20 kr., nagyob­
baktól 33 kr., temetésért 20 kr.— 33-ig, br. Vesselényi Miklós ő
nagyságától, ha a tanító a kor kívánalmainak megfelel,
évenként 50 o. é. fit. P á l y á z a t i h a t á r n a p : augusztus
1 . Folyamodványok mindkét állomásra t. S z a b ó P á l es­
peres afiához Diósad (u. p. Zilah) küldendők.
Kolozsvárt, junius 28, 1881.
 XI évfolyam. Kolozsvárit, 1881. Julius 10. 28. szám.
M e g je le n ik girMtst áljak:
minden vasárnap.

Szorkeestooégi s kiadói czállás:

ERDÉLYI Kétszer h&sábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás

PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
után 30 kr.
b.-farkasutcza 16. sz. kova Nagyobb és többször megje­
a lap szellemi s anyagi lenő hirdetéseknél külön ked­
ügyeit illető minden külde­ vezményt nyújt akiadóhivatal
mények czimzendők. cElőfizetési ár:
» t
Kéziratok nem adatnak vi$$2a, EG YH ÁZI E S ISKOLAI H ETILA P. Egész évre 6 frt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr

J 'E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S I S Z iá S Z H D o a ^ C lO fe O S .

T a r t a l o m : Előfizetési folhivás. — Kollégiumaink vagyoni állása s tanügyi berendezése. — Igazgatói zárbeszéd. Tartótat
Sárkány Fevencz h. igazgató-tanár a kolozsvári ev. vef. kollégium nagy termében 1881 junins 28-án. A Héber éposz. (Folytatás) Szász
Károlytói. — Tá r c z a : Beléptem a templom ajtaján — Különfélék.

e l ő f iz e t é s i f ö l h ív á s .

„ERDÉLYI PROTESTÁNS KÖZLÖNY"

1881-dik évi, tisenegyedik, 2-ik félévi folyamára.

Előfizetési dij Egész évre 6 forint, félévre 3 forint, negyedévre 1 frt 50 kr. — A ked­
vezményi árak fentartatnak továbbra is.
Az előfizetési pénzek postautalványnyal lapunk kiadó hivatalához (b. farkas utcza 16-ik
sz.) küldendők.

Kiadótulajdonos és szerkesztő

Szász Domokos.
*&&&— ------- -

Atanoda összes vagyonának leltározásáról, a pénz­

KOLLÉGIUMAINK VAGYONI ÁLLÁSA tári értékek őrizéséről és kezeléséről a bizottság nemte-
szen említést, csak azt jegyzi meg, hogy a kollégiumi
s tanügyi berendezése. épület földszinti boltozott vasajtóval s rácscsal ellátott
(lg. tanácsi előterjesztés a kér. közgyűlésen.) szobájában lévő pénztári értékek elhelyezésére Wertheim-
szek rény szerzeudő. Útasitandó a kollégiumelöljárósága a
(Vége.)
Wertkeim-szekrény haladéktalan megszerzésére és a va­
3. Aszékely-udvarhelyi kollégiumunk vagyoni ugyeon leltározásáról jelentéstételre. A kollégiumnak több
megvizsgáltatott folyó évi ápril 25— -28-ig. A napló le­ értékpapírjáról megjegyzi a bizottság, hogy a pénztárnok
zárásával a pénztár-készlet 1547 frt. 57 kr. összegben nyilatkozata és a járásbíróság elismervénye szerint letétbe
biánytalanúl s rendes kezelés alatt találtatott. A kollé­ van helyezve.
giumösszes tőkéje 219.790 frt. 75V2 krt leszen, tartozá­ Úgy látszik, hogy az elöljáróság utalványa nélkül
sa nincsen. Abizottság összehasonlította az 1880 évi tétettek ezen letétek, mely eljárás szabályellenes lévén,
költségvetést azon évi számadás eredményével, minden útasitandó az elöljáróság az úgy állásáról részletes jelen­
egyes alap bevételei és kiadásai többletét vagy hiányát, je­ téstételre. Atőkék közé több értékpapír hibásan vezette­
lezte; végösszegben 354 írt. 65 kr.-ral felülhaladta a tett be osztrák becs helyett pengő pénzben és megfordít­
számadás szerinti bevétel a költségvetésben előirányzott va; a kijavíttatás iránt az elöljáróság fölhívandó.
bevételi összeget. Apénztárnoki cautio 5000 frt.-bau zálogjogi beke­
 218

belezés által biztosítva van. Akünlévő követelések, az 5 vasas ládában tartattak. Útasitandó a kollégium elöljáró­
%-oe és 6 % -os alapítványi-kötvények kivételével, mind sága az értékpapíroknak és takarékpénztári könyveknek
biztosítva vannak zálogjogilag; csakis Barabás Józsefné az ellenzáros szekrénybe haladéktalanelhelyezésére segyik
220 frt. tartozásának zálogjoga nemkebeleztetett át, m ely kulcsának a rector kezéhez átadására, a törzskönyvnek
mulasztásért az elöljáróság felelősségre hivandó fel. sürgős elkészíttetésére, melybe az értékpapírok számuk és
Akollégiumkiadásai nemcsak fedezhetők a bevé­ összegük főbüntetésével bejegyzendők.
telből hanemmég tőkésíteni is képes; múlt évben bevé­ Akollégiumnak magánosoknál elhelyezett tőkói 294
teli többlete 4881 frtot tett. kötelezvény mellett helyeztettek el és a takarékpénztári 16
Egy évi kamattal hátralékos volt 30 adós, félévi részvénynyel együtt 73,382 frt. 06 kr. értéket képviselnek,
kamattal 34 adós; ezek ellen per indíttatott; régebben melyhez hozzáadva takarékpénztári kezelés alatt álló1900
megindított per 54 van folyamatban. A bizottság nem* frt. és 4 államkötvényben 435 frt., együtt 2335 frt. ér­
teszen említést arról, hogy az ügyvéd miként folytatja a téket, összesen vagyoni állása 75,717 frt. 06 kr., evvel
pereket. Az elöljáróság fölhívandó, hogy az ügyvéd ré­ szemben azonbau a pénztárkészlet apad 2385 frt.-tal.
szére készítsen útasitást s kötelezze a perekállásáróléven­ A magán-kötelezvények hiánytalanúl rendben talál­
ként részletes kimutatás beadására; az útasitásban az tattak, az egyházközségek adományáról szóló 200 frt. ér­
ügyvéd kötelességei és javadalma pontosan meghatáro- téket képviselő kötvényen kívül zálogjogilag szabálysze­
zandók. rűen van biztosivá 157 kötelezvényen alapuló követelés,
Négy adós ellen fennálló követelés behajtása végett biztosittatlan 137, tehát közel hason felerésze, a biztosit-
a kollégiumvolt ügyvéde utasítás ellenére a pereket nem tatlan követelések közül azonban 1 1 2 önkénytes adakozási
indította meg. elöljáróság útasitandó, jelentéstétel kö­ ajánlat; ezek közűi 66 követelés egyházközségeinkésegy­
az

telezettsége mellett, ezen veszélyeztetett követelések rea­ házi hivatalnokaink által tett kegyadomány, melyek biz­
lizálására. tosítása végett, méltányossági tekintetből, a perek meg­
Afelső főtéren lévő kollégiumi épület földszinti és indítását az elöljáróság függőben tartotta; az egyes ado­
emeleti szobái alacsonyak, ablakai kicsinyek; a második mányozók nagy része pedig vagyontalanság miatt biztosí­
emeleti vagyis padlásszobák roskatagok; a fedélzet avúlt, tékot nemnyújthat. Ezentőkék közül fölhajthatlannak je­
gerendái az 1876 évi tűzvész alkalmával annyira meg­ leztetek 22 , összesen 1000 frt. 67 kr. értékben. A kol­
rongáltalak, hogy halaszthatatlan, sőt a bizottság légiumelöljárósága utasítandó, hogy a 109 frtot megha­
ajánlja, hogy a padlásszobák teljesen bontassanak le és a ladó oly alapítványokat, melyek az alapítványi utódokra
hátulsó udvaron lévő roskatag épület helyére egy föld­ szállottak zálogjogilag biztosíttassa, a fölhajthatlanok tör­
szinti épület emeltessék. lése iránt a lépéseket tegye meg.
a kollégiumi épület többi része még használható Akollégiumot 1000 frt. 6 %-os tartozás terheli,
állapotban van.
Atanári lakok sok javítást igényelnek, különösen a azo sz iv
nban hitelező Kaisler Imre gondnok űr azon nemes
ű nyilatkozatot tette, hogy a tőkevisszafizetésének kö­
felső főtéren a kollégiumi épület mellett fekvő 760 sz. telezettség
épület. Akollégiumkét bérháza bár avúlt, de használ­ azonban aekollé alól a kollégiumot fölmentendi: útasitandó
giumelöljárósága, hogyaz igazgató-tanács en­
ható. állapotban van. g ed ély e n élk ü l semminemű kölcsönt fel ne vegyen.
Abizottság nemteszen említést arról, hogy a kol­
légiumnak hol és mily terjedelmű fekvőségei vagy külsői összegAazkam athátrálék 7392 frt. 97 krt. teszen, mely
vannak, miként kezeltetnek és mi jövedelmet hajtanak. frt-tál felüélh vi kamat bevétel mennyiségét több mint 2000
aladja. Legnagyobb részben a biztosittatlan s
Ezen hiány az elöljáróság által utólagosan pótolandó. részb
4. Azilahi kollégiumvagyoni ügye folyó én feb ­magas összegre akeg
en fö lh ajtatlan yadományok kamataiból gyűlt fel
ruár 6—9 Dapjain vizsgáltatott meg. A napló lezárása s nyi összegeknek ajánlatba ho,zoatt fö
ily hátrálék lhajtható kegyadoraá-
a kiadási összegnek a bevételekből levonása után (5761 tatlanokuak törlése által a valóságbnak iztosítása a fölhajtha-
megfelelő tőke-va-
frt. 92ki\-nak kellett volnalenni, találtatott valósággal 3171 gyon és kamathátrálék mennyisége tisztázan dó.
frt. 92 kr , tehát 3590 frt.-tál kevesebb. Ezenhiányhely­
repótlása iránt tett intézkedésekről igazgató-tanácsunk dezik,Asőtkom llégiumévi bevételei a kiadásokat teljesen fe­
integy 1500 frt. feleslegre lehet számítani.
részletes előterjesztést nyújtott be a főt. egykázkerüleli
közgyüséshez. Pénztárvizsgálat évek során keresztül nem Letétekről és alapítványi várandóságokról szóló ok-
volt 1881 évi január 31-ig, mikor a hiány fölfedeztetett. m áuy ok rendben találtatlak 10,431 frt. 9473 kr. érték­
Az 1879 évi egyházkerületi közgyűlés 35jkv. sz. a meg­ b en ; e zek között van a pénztárnak 1000 frt. pénztárnoki
állapított ellenőrzés csakis 1881 évi január havától kezd­ bizto síték ról szóló okmánya zálogjogi bekebelezéssel ellát­
ve lóptettetett életbe. A, számadási törzskönyv pedig még va. Ajánlja igazgató-tanácsunk a péuztárnoki biztosítéknak
csak most készíttetik. Az ellenzáros Wertheimrszekrénybe legalább 2000 frt.-bán leendő megállapítását.
csakis a magán-kötlevelek és alapítványi-levelek helyez­ Akollégiumépületei és fekvőségei rendesen nem
tettek el ; az államkötvények és takarékpénztári kötvények leltároztattak, mely hiány azonnal pótolandó s a leltár a
ellenben szabályellenesen a pénztárnoknil állott egyszerű telekjegyzőkönyvek melléklésével fölszerelendő.
 219

Párhuzamosan egymásmelleit fekvő három kollé­ telezvény kiállítására. Egyidejűleg fölhívandó az elöljáró­
giumi épület közűi az „új“-nak nevezett egyemeletesház, ság arra is, hogy a kik alapitváuyi ígéretüket nem ko­
nagyobb részben bérbe van adva a városnak 4 osztályú moly elhatározásból tettéks kegyadományukról kötelezvény
polgári iskolai használatra. Akollégiumi épületek általá­ kiállítását megtagadnák, az ily igérettevők neveinek és
ban meglehetős jó állapotban vannak, a szükségszék kivé­ ígérvényüknek az alapítványok és tőkék könyvéből kitör­
telével, mely gyenge faalkotmáoy mielőbb lerontandó. lése végett vegye foganatba a szabályszerű eljárást
Az egyetlen tanári lak kis oldalszobájának boltoza­ Igazgató-tanácsunk évi működéséről szóié jelentésé­
ta omlófélben van, többi része használható. Ezen telken ben jelezte, hogy a kollégiumi épület elégtelen lévén a
van egy faépület, melynek egyrészében a kollégiumi szol­ tanulók befogadására, gróf. Kun Kocsárd főgondnok úr
ga lakik, más részében a kollégiumi főépület szűkös volta nemes szivü ajáulata folytán az épület megkosszabitása
miatt 12 szegénysorsú vidéki tanuló helyeztetett el. Mivel által díszes és czélszerű kiépítése közelebbről munkábavé­
ezen épület nagyon avúlt és gyenge, az elöljáróság figyel­ tetik. Gróf Kun Kocsárd főgondnok úr által azon kollé­
me erre fölhívandó. giumnak adományozott két házas telek a kollégiumtulaj­
Négy bérháza van a kollégiumnak, három megle- : donáéi telekkönyteztetett; a haszonélvezet adományozó
hetös állapotban, a negyedik — szatócsboltnak kiadott ! gróf úrat illeti. Ahaszonélvezetre jogosított elhalálozása
épülete —sürgős javítást igényei. | folytán a kollégiumkizárólagos tulajdoni birtokába jutott
5. Aszászvárosi Kun-kollegiumvagyoni ügyei maúltszászvárosi 35 számú házas telek.
évi deczember hó 20—21 napjain vizsgáltattak meg. Aj ATarcsai-féle bérház omlófélben van, még kijaví­
pénzlárnoki napló lezárása után föltüntet"tt 67 frt. 43 tásra semérdemes, a belső lelek azonban a kollégium­
kr. összeg hiánytalanúl rendes pénztári kezelés alatt ta­ hoz közel fekvésénél és terjedelménél fogva becse?.
láltatott. Akollégiumkülső fekvői következők
Vagyoni állása a kollégiumi pénztárnak Aromosi fekvő 2 hold 1450 Q öl s jelenleg sem
a) tőkében 97,542 frt. 86 kr. hajt semmi jövedelmet, a vizsgáló bizottság minden áron
b) kamat és haszonbér hátrálékban és í eladandónak véleményezi.
benemfizetett alapítványokban 3092frt. 59 kr. I Agalaczi birtok 52 hold 915 □ öl, végrehajtási
Együtt 100,635frt 45 kr. j árverezés útján jutott a kollégium birtokába, több évig
c) tartozása az algyógyi egyházköz­ mit semjövedelmezett, ez évben 45 frt. haszonbért fi­
ségnek (2,520frt. —kr. zetnek használatáért; a bizottság véleménye szerint alka-
Activ állása 98,115frt. 45kr* bmszeröleg eladandó.
Gróf Kun Kocsárd gondnok úr 50,000 frtos alapítványa | Ahetzegáuyi birtok 369 hold, ez is végrehajtás
áll 54,800 frt. erdélyi földtehermentesitési kötvényből, az utján szereztetett, a birtokhoz tartozó malomért és korcs­
épitkezési alap pedig 5441 frt. 06 kr. készpénzből és ma regáléért évi 300 frt. bér fizettetik, a nagyobb részt
1880 julius 1-től folyó kamatból. Letétbenvan 10,000 frt. silány minőségű földek csak költséget okoznak; a bizott­
p. p. névértékű erdélyi földtehermentesitési kötvény. ság ezen birtoknak alkalomszerű eladását ajánlja.
Apénztári értékek az igazgató-tanár lakásának elő- j Abizottság ajánlatai elfogadásával felhatalmazandó-
szobájában elhelyezett kisded Wertheim-ládában tartatnak, nak véli igazgató-tanácsunk a kollégium elöljáróságát a
mely elhelyezés nemlóvén biztos, a kollégium elöljárósá­ további lépések megtételére, de egyúttal figyelmeztetendő-
ga fölhivatott egy czélszerű Wertheim-szekróny vásárlá­ nek, hogy tőke pénzeit majd mi értékkel sembiró fek-
sára és az e czélra használt ládának kézi pénztáréi apénz- .vők biztosítására ne kölcsönözze ki, mert a károsodásért
tárnoknak leendő átadására. azelöljáróságot térbeli a felelősség.
Általában véve a kollégiumbevétele a kiadást fe­
dezi.
Magánkötvények mellett elhelyezett 22,890 frt. 66 IGAZGATÓI ZÁRBESZÉD.
kr. tőkéből biztosittatlan 2149 frt. 72 kr. Beperesités vé­ Tartotta Sárkány
gett xígyvédi kézre adatott 33 kötelezvényen alapuló3893 Ferencz h. igazgató-tanár a kolozsvári ev. ref.
frt. 11 kr. követelés. A kamathátrálókok összege 783 kollégium nagy termében 1881 junius 28-án.
frt 30 kr., vagyis az évi kamatnak még felerészénél is Mélyen tisztelt elöljáróság, szeretett pályatársak, ne­
kevesebb. Egyes alapítók által aláirt, de be nem fizetett mes ifjúság!
kegyalapitványok összege 2075 frt. 09 kr. Sajnos azon- : Egy esztendő gördült le tanodánk felett, melyet nyom­
bán, hogy ezen alapítványokról szabályszerű kötelezvények j ban követ egy m ás; a lejártnak szemfedele s a jövőnek
nemvétettek, sazalapítók—részbenutódaik- többszöri föl- i bölcsőtakarója egy és ugyanaz. A múltra visszapillantani,
szólitásra semvoltak hajlandók alapítványi okmányt ál­ a jövőt előkészíteni czélja az iskolai éveket záró beszá­
lítani ki. molóknak.
Akollégiumelöljárósága fölhívandó, hogy szólítsa Megszoktuk évek óta e helyről rokonszenves hangon
föl az alapítvány-tevőket a kollégiumiránti meleg érdek­ elmondott megnyitó és bezáró beszédeket hallani attól, ki
lődésből tett kegyalapitványi ajánlatokról szabályszerű kö­ ez évet is megnyitotta jó reménységgel, kérve a *Minden-
 2 20
ható áldását tanodánkra. E fáradhatatlan tanférfiút, az if­
júság atyját, tanácsadóját: Jancsó Lajos tanártársunkat,
kedves barátunkat, megrongált egészsége visszatartja a ter­
hes, de általa mindenkor a legnagyobb buzgó sággal teljesí­
tett igazgatói teendők intézésétől, és súlyos betegsége hó­
napok óta ágyhoz szegezve kínozza. Küldjünk egy részvét-
nyilatkozatot szenvedő betegünkhöz és kérjük Istent, hogy
tanári karunk e jeles tagjának teljes fölgyógyulásával ör­
vendeztesse meg a múzsák ezen hajlékának apraját ésnagy-
ját, hogy ő a talentumot, mely részére adatott, sok, sok
évig érvényesíthesse.
Alig pár hava, hogy tanártársaim s a mlts. elöljá­
róság bizalma az igazgatói teendők vitelével megtisztelt; az
idő rövidsége és a teendőknek az év végén összehalmozédá-
sa lehetlenné tették a letűnt év eseményei felől teljes
tájékozottságot szereznem, s azért köteles jelentésem hiá­
nyaiért és egyszerűségéért a mélyen tisztelt közönség szives
elnézését kérem.
A tanári kar egyesített erővel; közegyetértóssel igye­
kezett hivatásának eleget tenni, s ha valamelyiket betegség
vagy más elháríthatatlan akadály gátolta foglalkozásának tel­
jesítésében, azt pótolni kötelességünknek ismertük. így pó­
tolta Jancsó Lajos tanártársat dr. Török István segédtanár.
Egyik segédfcanárunk, dr. Ferenczi Zoltán, a tanév elején a
helybeli polgáriskolához rendes tanárnak választatván, he­
lyébe dr. Gergely Sámuel urat nyertük meg, kit sogédta-
nári minőségben a mlts. igazgató-tanács megerősített.
Ugyancsak a f. é. egyházkerületi közgyűlésen elöljáróságunk
egyhangú ajánlatára tek. Veres Ákos kolozs. kir- törvény­
széki biró úr tanodánk algondnokává választatott meg és
midőn én e helyről tanári karunknak a szerencsés választás
feletti örömét tolmácsolom, egyszersmind azon meggyőző­
désemnek adok hangot, hogy választott algondnokunk szí­
vesen fog megjelenni azon körben, mely őt magáénak sze­
rette és szereti mondani; hathatósan fog közreműködni azon
szent ügy ápolásában, mely talpa és támasza nemzetiségünk
és a szabadelvűség fennmaradásának és emelkedésének.
Az ősöktől örökölt tanodái együttlakással együtt jár a
magántanitói rendszer, mely szerint VII— VIII osztályú ta­
nítványaink, a bennlakó egyetemi hallgatók és osztálytaní­
tók megbizatnak az alsóbb osztályok növendékeinek fel­
ügyeletével s azoknak a felhagyott tárgyakra előkészítésé­
vel. Ez intézményt, mint a kor kívánalmainak meg nem
felelőt, sokan gáncsolják; a felett vitázni itt helye nem
lévén, én körülményeinkből kifolyólag még mindig nélkülöz­
hetetlennek tartom, sőt hasznosnak mindaddig, mig magánta-
nitóink kötelességeiket pontosan teljesitik. E tekintetben a ma-
gántanitók — b$r lehetnek s voltak is kifogások, sőt volt
mulasztó, ki tanítványai vesztésével is büntettetett — leg­
nagyobb részben a szülők és tanvezető tanár megelégedését
kiérdemelték.
A népességi mozgalmat illetőleg a következő szám­
adatok nyújtanak felvilágosítást.
Beíratott év elején a VIII és VII gymn. osztályban
Összesen 57; eltávozott időközben 1 , elbocsáttatott 2 , ma­
radt az év végén 5 4 ; az YI—I gymn. osztályban volt
rendes tanuló 225, magán 2 , kilépett időközben 12, meg­
halt 4, maradt az év vegén 2 1 1 ; az elemi 4 — 1 osztá­
lyokban volt rendes tanuló 160, magán 2 , kilépett időköz­
ben 13, maradt az év végén 149, Ezek szerint volt az óv
elején összesen 446 tanítványunk, az év végén 4 14; a
múlt évi létszámhoz képest apadás 3.
Az ifjúság magaviseletét általában kielégítőnek mond­
hatom, leszámítván azt, hogy éppen a legfelső osztálynak
vált ki olyan Lét növendéke, kik gyakori mulasztásaik és
éjjeli kóborlásaikért eltávolíttattak. Apróbb kihágások in­
kább a városon előfoidúlt polgári mozgalmak és tüntetések
alkalmával mutatkoztak, de komolyabb következmény nélkül,
úgy, hogy megfenyitést érdemlő kihágássá egy sem fajúit.
A tanulás és önképzés terén kifejtett buzgóságot, kü­
lönösen az ifjúsági önképzőkör működésének eredményeit, a
zene- és ének-egyesület folyton emelkedő tevékenységet ege*
szén kielégítőnek mondhatom, de e mellett kénytelen va­
gyok megemlíteni azt, hogy a legkomolyabb önkéntes mun­
kára, mely a gymnasium orőmérőjének vétetik, nem akadt
vállalkozó: a gr. Teleki Sámuel-féle pályadijra egyetlen pá­
lyamunka sem adatott be.
A tanulásbeli előmenetel és erkölcsi magaviseletről
kiállított rovatos kimutatást jegyző tanártárs azonnal föl­
olvassa.
Még meg kell említenem, hogy a taaóv szerencsétlen­
séggel kezdődött és hogy nagyobbal nem végződött, csak az
isteni gondviselésnek köszönhető. Múlt évi szept. 4-én egy
Il-ilc gymn. oszt. tanuló, Kun Márton, petróleummal vigyá-
zatlanúl járván, a kezében kigyuladt, á tele üveg szétpat­
tant s az ebből reáömlött égő anyagtól Összefecskendezve,
megégett s két nap múlva nagy kínok közt meghalt. A
másik szerencsétlenség a szülők gondatlansága miatt követ­
kezett be. Czóbel Bélát, IV gymn. oszt. tanulót vizsgálata
napján nagyanyja revolverrel ajándékozta meg, miről az
apának is tudomása volt. A gyermek f. hó 24-én bement
egyik tanulótársához, a revolvert reásütögette s fültövón
lőtte.. A meglőtt Viski László, szintén IV gymn. oszt. ta ­
nuló, súlyos testi sérülést szenvedett, még jelenleg ‘is kór­
házban van, de hála Istennek, nincsen életveszélyben. íme,
a szülők gondatlanságának egy jé reményű tanuló szintén
áldozata Ion.
Járványos betegség nem vett ugyan nagy kiterjedést,
de nobány gyermeket még aem kiméit; 9— 10-en voltak
súlyos betegek inlázban; három nem bírta ki, a többi sze­
rencsésen felgyógyult. Halottaink száma volt 4. Kún Már­
ton II gymn. oszt szeptember hóban égés következtében,
Kübacher Árpád V gymn. oszt, február hóban, Ferenczi
Gerő V gymn. oszt. májusban, Bodor Zsigtnond, VI gymn.
oszt. szintén májusban inláz következtében haltak el. A
végzés által kivánt áldozatok nyugodjanak csendesen!
A betegekről és a halottakról emlékezve., önként kí­
nálkozik az alkalom, hogy a múlt év végén Jancsó Lajos
igazgató tanár által megpendített üdvös eszme felkarolását
is jelezzem. Ugyanis Jancsó Lajos tisztelt barátom múlt
évi zárbeszédében alaposan fejtegette egy tanodái kórház
nélkülözhetetlenségét, s fölhívta a szülők és pártfogók jó
 221
indulatát az ügy pártolására; kimutatta, hogy a tanodának
nórni kis alapja e czélra már is vau, valamint igen alkal­
mas helye az építésre is. És fölhivása nem volt kiáltó szó
a pusztában, mert mindamellett, hogy a kezdeményezőt gya­
kori, csaknem folytonos betegsége gátolta kivánt buzgó-
sággal eljárni, s a felszólitó-levelek nagy részét nem expe-
diálbatta önkéntes adakozás útján begyült és pénzintéze­
teknél elhelyezve van 529 frt. Ehhez jön a Kendefi Elokné,
gr. Bethlen Krisztina 1843-ban e czélra tett hagyománya
291 frt. 93 ki\, együtt 820 frt. 93 kr. Csekély összeg a
nagy czélra, de kezdetnek elég ; csak kitartás, buzgóság és
tanodánk kevés év múlva egy jótékony intézettel lesz gaz­
dagabb. A kegyes adakozók nevei a többi szent czélú ado­
mányokkal együtt, ez évi Értesítőnkben fognak felsoroltatni.
Szellemi munkásság anyagi segély nélkül nem létezik,
azért szükségesnek tartom az anyagiakról is említést tenni,
Tőkéink, mint jövedelem források, nagyon meg vannak tá ­
madva ; ugyanis az országot elárasztott bankok a kamatot
annyira lenyomták, hogy most pénzünket képtelenek vagyunk
úgy kamatoztatni, hogy a jövedelem a szükséglettel arányban
legyen. A nagyobb tőkéket felmondják, befizetik és az új­
bél elhelyezés vagy pénzintézetbe tétellel vagy értékpapi­
rosba fektetéssel történik, de egyik sem haji be 5 $ -nál
többet, pedig az alapító-levelek 6% kamatról rendelkeznek,
JD nyomasztó körülmények súlyát eléggé érezzük, de bízunk
Istenben, ki tanodánk felett eddig is őrködött, ki rendelt
buzgó férfiakat az ügy kezelésére, támasztott magas lelkű
pártfogókat, kik azon feleslegből, melylyel megáldva vágy­
nak, a közművelődés oltárára leteszik a maguk áldozataikat.
A tanügyié fordított költségen kívül épületeink fenn­
tartása is tetemes költséggel j á r ; igy a múlt nyáron több
rendbeli halaszthatatlan javítást kellett eszközölnünk, mely
közel kétezer frt.-ba került. S ennek felemlitése kapcsán
legyen szabad elöljáróságunk elismerő köszönetét kifejez­
nem tek. Heigel József, kir. mérnök urnák, ki a részére
fölajánlott 100 frt. tiszteletdiját tanodánknak ajándékozta.
A már helyrehozott javításnál és ennek költségénél nagyobb
veszedelem és költség fenyeget, a mennyiben főépületünk­
nek a könyvtár felőli részén a szarvazat megromlott, hogy
annak kiigazítását többé elodáznunk nem lehet.
Vagyoni ügyeinket ez évben vizsgálta meg az egyház­
kerületi bizottság: gr. Bethlen Géza, dr. Jenei Viktor és
Domokos Antal személyükben. Beadott jelentésük még nem
közöltetett tanodánk elöljáróságával, annyit azonban előre
is tudunk, hogy abban is több rendbeli épületjavitás szor­
g a lm a z ta d
A kegyes alapítók sora ez óv folytán is egygyel gaz­
dagodott. Özv. Veress Józsefné ő nagysága egyik jó remé­
nyű fia, Veress József 5-öd éves kitűnő orvosnövondók em­
lékének megörökítésére 1000 frt készpénzt tett le elöljá­
róságunkhoz, hogy ennek kamatját, Veress József-alap czi-
<mén, egy jó tanuló élvezze az I vagy a Il-ik gymn. osz­
tályból s a jutalom legyen azon osztályhoz kötve a Vl-ik
•osztályig. Ezen alapítvány inár a félév végén életbe lépett,
elnyerte egy Il-ik osztályú növendék. Méltó emléke egy je­
les ifjúnak, ki épen most öt éve tette le itt kitűnő osz­
tályzattal az érettségi vizsgálatot. Isten éltesse az alapitót!
Tetemes anyagi segélyben részesültek növendékeink ez
óv folytán is jutalom, ösztöndíj, tanítás- és lakásdij-elen­
gedés czimén. Különféle alapítványokból és egyesek aján­
dékából kiosztatott a kitűnő tanulásbeli előmenetel és jó
magaviselet által kitűnt ifjak közt összesen 814 frt. 54 kr.,
2 drb arany és 4 drb ezüst tallér. Könvjutalom czimén 26
frt. 79 kr. Czipóban kiosztatott 62 szegény gyermek közt
9359 pár, melynek ára a süttetéssel együtt: 767 frt. 25 kr.
Nagytiszt. Szász Domokos egyházkerületi főjegyző,
helybeli pap s vallástanár buzgó kezdeményezésére és fel­
hívására kegykosztban részesült 33 szegenysorsú növendé­
künk, kiket e nagy jótéteményhez 34 asszonyság kegyessé­
ge juttatott. E kegyes szivű nők egyenként és egymásután
főzettek egyszer, többnyire kétszer havonként és a minden­
napi étkezés egy arra berendezett szobában közösen történt.
Hálás köszönetünket nyilvánítjuk — e helyön is — sze-
genysorsú tanulóink nevében a nagytisztdletű kezdeménye­
zőnek és a tisztelt asszonyságoknak, kik a jótékonyság ki-
meritetketlen forrásából táplálták szegény növendékeinket.
A helybeli egyház 6 árvát segélyezett 426 frt. 25
kr.-ral. Állami ösztöndíjat 6 növendékünk élvezett, össze­
sen 480 frtot.
A tanítás- és az ágyhelydijak felerészben vagy egé­
szen való elengedése által tanári karunk 2954 frt. 50 kr.
nyi segélyt nyújtott. A három ünnepi legatióból és a ma­
gán tanításból befolyt összesen 6900 frt., mely részben a
bennlakó egyetemi hallgatókkal megoszlott. E közvetett anya­
gi segély mellé járúl az a kedvező körülmény, melynél fog­
va gymnasiumot végzet jóviseletű ifjak — viszont szolgálat
feltétele alatt — tanodánkban csekély díjért szállást kap­
nak, sőt ellátást is nyerhetnek, a viszont szolgálat nem áll-
ván egyébből, mint abból, hogy ők tanodánk jé hírnevét
gyarapitni kötelesek.
Jelentésemet legméltóbban fejezem he azon kegyes
pártfogók neveinek felsorolásával, kik tanodánk segélyezé­
séhez áldozataikkal járultak: özvegy Veress Józsefné 1000
frtnyi alapitványnyal; gr. Bethlen Géza és dr. Jenei Viktor,
mint a tanoda vagyoni ügyeinek megvizsgálására kiküldött
biztosok, munkadijukat, együtt 50 frtot, ajánlottak fel a
tanári nyugdíjalapra; gr. Teleki Miksánó ő nagysága 30
frtot, Dorgó Albert közjegyző űr 2 frtot, Mihály László úr
2 frtot, Sípos Gábor és Dániel György urak egy-egy ara­
nyat adtak jutalmakra, Burckkárdt Ágoston a szegény tanu­
lók alapja javára ajándékozott 20 frtot. Köszönet a szíve­
sen nyújtott adományokért!
Ezzel bezárom sok tekintetben hiányos jelentésemet,
s azzal az 1880—81 tanévet. Legyen hála az év folytán
élvezett javakért a mindenek urának; áldás hazánkon és a
viszontlátásig béke mindnyájunkkal!
A HÉBER ÉPOSZ.
(i. Volt-é a hébereknek éposz-költészetük ? — II. A héber ős tör­
ténelem bírálata — III. A héber (bibliai) éposz vázlata és főbb
tagjai.)
JSzdsz cKdrolytól.
(Folytatás.)
III.
A héber (bibliai) époaz vázlata a főbb
tagjai.
Mellőzve már a történeti hitelesség kérdését s kriti­
káját, egyszerűen mint époszi hagyományt tekintsük a hé­
ber nemzeti mondát s jolöljük meg annak főbb tagjait,
egyszerűen utalva — részint azokra, miket felőle az előb­
 222
bi czikkben mondtunk, részint a biblia tartalmának olva­
sóink mindenikénéi föltehető ismeretes voltára.
1. A bibliai eposz első tagja az e r e d e t s a terem­
tés első korszaka, kezdettől az özönvizig. Mint minden ős-
nép mondái, a héber is a világ előállásán — a kozmogó-
nián — kezdődik. De milyen előadás ez, az árja ősnópe-
kéhez képest! Mily egyszerű és észszerű, mily világos, ne­
mes és méltéságos! „Kezdetben teremté Isten az eget és
földet. S a föld sivár és puszta volt, setétség ült a mély­
ség színén; s az Isten lelke táplálá a vizeket!“ -— „S
Isten szólt: Legyen világosság és lett világosság.“ A vi­
lág teremtésének hét napja évek millióira terjedő korsza­
koknak felelhet meg, jól van; egymásutánjában lehet vala­
mi, a fejlődés rendje ellen való, megengedjük; de egészé­
ben és lényegében megfelel még az újabb tudomány föl­
fogásainak is. Mint válnak el a vizek a száraztól, mint
csapódnak le a légkörből a föld szinére, foglalják el a mé­
lyebb vészeket, alkotnak tengereket; mint támad a tenyé­
szet, először csak a növényi, aztán a vizi s egyéb alsóbb­
rendű állatoké, később a magasbrendű állatok következnek,
végre az ember ♦ Nem igy tanitja-é a fejlődés törvé­
nyét Darwin is? Csakhogy nem magától föjlődik a lények
lánczolata, hanem mind külön teremtő akarata. S nem igy
sugallja-é eszünk, érzésünk?
Az első emberek paradicsomi állapota, a kígyó ár­
mánya, csábja, az első bűn, a paradicsomnak az ártatlan­
sággal együtt elvesztése, az élet zord valóságára és sanya­
rú küzdelmére való ébredés: egy szép jelvi mese, talán a
legszebb és legmélyebb értelmű, mely valaha ember agyá­
ban megszületett s leíratott. Látni fogjuk, mikóp használja
fel azt egy modern költő (Milton) a legszebb keresztyén mü-
éposz tárgyául.
Az emberek tovább származásánál, mint láttuk, kissé
zavarba jő a mondái hagyomány s két eltérő úton indúl
meg, Az első emberpár két első fia, Kain és Ábel, versen­
genek — amaz irigységgel, emez ártatlansággal. S a szü­
lők első bűnét az első vétek követi, a legborzalmasb a egyptomi nagy letelepedés (József,) előtt is megfordultak
testvérgyilkosság. Eddig a monda határozott; itt válik két­
felé, Egyik szerint a gyilkos testvér elzüllik s többé nem
hallani róla. Új fia, Set, születik, s az ő maradékai töltik
be a földet. A másik versio szerint, a gyilkos testvér ala­
pit családot, bűnös nemzedéket. A két nemzedéksor nevei
majdnem azonosak, s ez mutatja a hagyomány forrásának
megzavarodását. Az Úr megjegyzé Káint, hogy senki, a ki
találja, meg ne ölné. De ugyan ki találná s ölné meg, ho­
lott rajta s szülőin kivdl még senki sem volt a világon ?
Az Ádám maradékai, rajta kezdve, tiz nemzedékben
soroltatnak elő. Az emberek 6— 900 évig élnek; vagyis a
nevek korszakoknak felelitek meg. Van köztök szent, ki
Istennel járván, nem hal meg, hanem élve megy égbe: kö­
zös vonás valamennyi ősnép mondájával. Az emberi mive-
lődés első elemei is föltalálhatók e korszakban; .az első
mesterségek s művészetek; az első dal megzendűl Lámek,
a kilenczedik ember ajkán. De egészben véve az emberiség
megromlik, elaljasodik, elhajol Istentől. Isten megbánja;
hogy ömbert teremtett $ elhatározza, hogy elveszti a meg-
romlott fajt, özönvizet bocsátva a fólire. Még is van egy
igaz e megromlott fajban, annak és családjának s bennök
az emberiségnek, megkegyelmez Isten. Megtanítja Noét
bárkát építeni mesterségesen, melyben családjával s a szá-
razi állatokból, melyek különben elvesznének — egy-egy
párral menedéket találjon.
Az özönviz-monda maji minden néppel köz. Jele,
hogy valóságon alapúi. Bibliai alakja a babiloni Xizusztrusz-
mondával azonos; jele, hogy a fogság alatt onnan vé­
tetett.
2. Az eposz második tagja az emberiség új elszapo­
rodásával, a néptörzsek megoszlásával, s a héber nép kivá­
lásával a többi közül, foglalkozik. Hogy a megoszlás Bá­
belnél történik, vagyis Babilon annak központja: ez ismét
a babiloni fogság alatti eredetre látszik vallani; de a hé­
ber nemzeti szempont itt már határozottan előtérbe lép. A
szétoszló emberiségből kiválik a három főtörzs egyikének
egy ágazata, személyesülve Ábcahámban, mint annak tulaj-
donkópeni ősatyjában, a kitől ez ágazatnak külön élete
számítandó. Ez ágazat a héber, melynek ez a tulajdonké-
poni nemzeti mondája; mondájának legtisztább része, és
pedig két irányban : tiszta a történelmi adatoktól, melyeket
megelőz, s az idegen adalékoktól, melyektől vegyitetlen ma­
radt. Oly korról szól, melyből még nincsenek történelmi
följegyzések; s oly kizárólagos héber nemzeti tulajdon,
hogy a babiloni hagyományokból — mint az egész embe­
riségre vonatkozókból — nem lehetett kiigazítani.
A monda e része is megfelel az emberiség fejlődése
általános törvényeinek. Az államalakitás előtt a törzsfők
patriarkhális uralma, a helyről-helyre, legelőről-legelőre vo­
nuló pásztori (nomád) elet, a földmi velő korszak első kez­
detei.
Mi e korszak adataiban s a patriarkhák neveiben és
történetében a mythoszi, a képleges és jelvi: érintettük
már. Hogy itt-ott a történelem emlékei is bele csillannak,
mutatja Ábrahám látogatása Egyptomban, mely azzal a tör­
ténelmi tónynyel áll összefüggésben, hogy a zsidók az
már o t t ; s mutatja a Zsodoma és Gomorra elpusztulása,
melynek a Holttengerben maradandó emléke maradt fenn.
Az eposzi monda e része túlnyomólag idylli jellegű,
bár itt-ott mélyebb tragikai mozzanatokkal is váltakozó. Említ­
sük mindjárt a Lót történetét, lakhelye borzasztó elpusztulásá­
val, nejének sóbálványnyá változásával, leányaival való vér
fertőzése tragédiájával; említsük Hágár és fia, Izmáéi, epi­
zódját, mely, mint az előbbi is, népágazatok eredetével van
kapcsolatban; emlitsük a Jákob és Ézsau viszályát, aman­
nak elbujdosását, küzdelmét a titokteljes éji küzdővel, a ki
nem más, mint Isten maga; emlitsük e csoport utolsó
tagját, mely átmenetűi szolgál a következőre: a József el­
vesztését bátyjai által. De mily bájos idylli képek tárulnak
elénk az angyalok látogatásában Ábrabámná) ; az Eliézes
leánykérésében Izsák számára, mikor Rebekát a kútnál
találja; a Jákob álomlátásáról a mennybevivő létráról; hét
évi szolgálatában Lábánnál, hogy Rákhelt, kit szintén a
kútnál, az itatóban talált (a pásztornép stereotyp képe!)
| megnyerhesse, s midőn a neki nem tetsző Lea kezével elé-
 223
gitik ki, újabb hét évi szolgálatában az igaziéit; kibékü­
lésében Ézsauval; 'családi életében, mely a tőle származan­
dó nagy nemzet képe már, kicsinyben minden árnyala­
taival.
S a József és bátyjai története. Csak a Szijavus tö r­
ténete az iráni époszban, hasonlítható ehhez; nemcsak a
BELÉPTEM A TEMPLOM AJTAJAN
Beléptem a templom ajtaján,
És előttem égi látomány
Talán nem is a templom vala,
Hanem az ég csarnoka maga.
Körülöttem égi alakok,
Itt szeráfok, ott apostolok,
És fölöttem bymnusz, szárnyaló,
Minden szivet fölmagasztaló.
A karzatról áradt el a dal,
Viszhangzott a boltozat, a fal,
Mintha a kar ihlett ónekét
SzelJemajkak visszazengenék.
KÜLÖNFÉLÉK.
K olozsvár, 188J. ju l. 9*én.
| T a k á c s J á n o s. | | ^ -
T a k á c s J á n o s , a magyar távirdák főigazgatója,
kolozsvári kollégiumunk feledhetetlen volt igazgató-tanára,
protestáns egyházunk egyik kiváló dísze, tüdő -szélhüdés kö­
vetkeztében, váratlanul elhunyt. E szomorú hirt hozta
folyó hó 8-án a távirda sodronya, mély részvétet költ-
vén mindazok lelkében, kik a jobb létre szenderűlt férfiút
szerencsések voltak ismerni, becsülni, tisztelni és szeretni.
Fáradhatatlan tevékenység, meleg protestáns érzület, magasb
iránytól lelkesített akaraterő, megvesztegethetetlen igazság­
érzet, utjából kitérithetetlen erely, a közműveltség ügyeiért
áldozatkész lelkesedés, mely a gyakorlati belátás tisztult
álláspontjára emelkedett: mind párosúltak Takács János­
ban, ki azért őszinte barát, közkedvességű társadalmi lény
vala. Legkivált protestáns nevelésügyünk őrzi hálásan em­
lékezetét, bár 13 éve múlt, hogy tehetségei más térro hiv-
ták a jeles férfiút* A forradalom előtt 1842-ben lön meg­
választva a néhai Méhes által Kolozsvártt újonnan alapí­
tott természettudományi és mennyiségtani tanszékre; 1846-
ban kezdé meg működését; a 48-iki minisztériumban mi­
hasonlatért, mely Szijavus és Szudabé s József és Putifárné
történetei közt meglepő : hanem a két hős eszményi alak­
jáért s jelleme salaktalau, tiszta és mondailag fényes vol­
táért általában.
( F o ly t a t á s a k ö v e tk e z ik .,)
A magasban, úgy tetszett nekem,
Az angyalnak harsonája zeng,
És könyvéből, a mely nyitva volt,
Az apostol maga is dalol,
Áhítattal telt meg a kebel,
Igen, égi csarnok volt a hely!
A szegény, kit elhagyott a hit,
Nyugadalmát megtalálta itt.
Végsőt szólt a komoly orgona,
Elröppent az utolsó ima,
A hivőkkel én is távozám
De a hymnusz most is zeng talán.
(„V. U.u) Dalmady Győző.
niszteri titkárrá neveztetett k i ; a forradalom lezajlása után
a Szönyi-fóle intézetben és egyebütt nevelősködött. 1856-
ban választatott meg kolozsvári kollégiumunkhoz tanárrá,
hol 1868-ig a tanári kar dísze, az intézet kitűnő igazgatójavolt,
kiben erély és igazságérzet a legnagyobb mérvű bensőséggel
egyesült. A német irodalmi tanszék megteremtője, szegény­
alap első megindítója és több hasznos intézmény lelkes tá­
masza volt.
1868-tól, mint a távirdák igazgatója, ez állásnak
díszt, fényt kölcsönzött; a magyar szellemnek, moly e hi­
vatal közegeinél nehezen volt meghonosítható, buzgó kifej­
lesztője lön az elhunyt jeles.
Szive, lelke bórczes hazánkba visszavonta; már-már
nyugalomba kívánt, és talán hozzánk visszatérni; áldozatos
buzgalma fent is nem mulasztott el egy alkalmat sem,
hogy a protestáns egyházi és tanügynek ne szolgáljon.
Közelebbről látogatta meg barátait, kikhez önzetlen
hűséggel ragaszkodott; leányát ment látogatni Brassóba,
honnét testvére gyermekéhez, Székely János nejéhez ment
át Kézdi-Vásárhelyre, hol a szélhüdés hirtelen vetett véget
a nemes életnek. Hatvannyolcz évet ólt, mely idő alatt az
örökkévaló dolgokra forditá gazdag tehe tségeit.
Legyen áldott emlékezete!
— Az egyetem es ónekűgyi bizottságot, mint lapunk­
ban jelezve volt, főt. Nagy Péter püspök úr, mint ideigle­
 224

nes elnök, f. hó 5-ére ülésre hívta össze. Megjelentek a — A kőzópiskalai tanáregylet évi közgyűlése Budapes­
tiszántúli kerületbő1: Kiss Áron és Ilyés B álint; a tisza- ten f. hó 4-ón nyílt meg a lipótvárosi főgym. dísztermében, Be-
mellékéből: Fejér István és Ivánka Sámuel; a dunántúliból: recz Antal elnöklete s számos tag jelenlé te mellett. Jelen
Csonka Ferencz ;a dunamelliKÓből Kovács Albert; az erdélyiből: volt Tanárky Gedeon közoktatásügyi állam titkár és több ki­
dr. Kovács Ödöns Szász Domokos. Addig is, mig a tárgyalás váló tanférfiú s miután az elnök üdvözle a tagokat, dr.
folyamáról lapunk közelebbi számában részletes tudósítást Kö­ Brozik titkár felolvasta az évi jelentést. Felsorolta az utóbbi
zölhetnénk, jelezzük, hogy igen élénk s érdekes eszmecsere időkben a középiskoláknál történt reformokat, érintő a fe­
után a bizottság a tárgyalás alapjáéi elfogadta azon albi­ lekezeti kérdést, mely a tavaly bejelentett törvényjavasla •
zottság! munkálatot, melyet Szász Károly és Kovács Albert által égető kérdéssé vált s melylyel a választmány sokat
dolgozlak ki, s mely az egyes egyházkerületek énekűgyi bi­ foglalkozott. Utána a pénztárnok olvasta fel jelentését, mely
zottságainak véleményadás végett még a múlt évben ki va- szerint a bevétel 4348 írt. 96 kr. volt a kiadás 4122 írt-
la küldve. A tárgyalás' ez albizottsági munkálat fonalán ha­ 20 kr. volt; segélyalap 226 frt. 26 kr., az egyleti vagyon
ladott s a magyarországi s erdélyi énekeskönyvekből a Sói- 1321 frt. 76 kr. A könyvtár 852 művel szaporodott s je­
tárok és Dicséretok közűi ki lettek választva a megtartan- lenleg 900 műből, 2112 értesítőből sat. áll. A jelentések
dók s illetőleg az átdolgozanvók, úgy a szöveg, mint a dal­ tudomásúl vétele után az alapszabályok módosítása került
lam szempontjából. Az új énekes könyv tervvázlata e sze­ napirendre s a módosítások közűi m egemlitjük, hogy az egy­
rint elkészült s e javaslat megküMetik az egyes egykázke- let végre kiküszöbölte cziméből a hibásan képzett „tanoda"
rületek énekűgyi bizottságainak, azon fölkórósael, hogy egy szót és czime jövőre ez lesz: „Országos k ö z é p i s k o l a i
évi zárhatáridő alatt vegyék részletes tárgyalás alá, módot tanáregyesület. *
találván egyes darabok átdolgozására, a bizottság által egyes
— N yilvános köszönet. Alólirt főtanodai i g a z ­
alkalmakra szükségeseknek jelzett új énekek (szövegek és
gatóság mindazoknak, éspedig névszerinti mólt. id. Zeyk
dallamok) előállítására s általában előkészítésére annak, hogy
Károly, mólt. id. Gáspár János, t. Sándor Elek, Adler
az egyetemes énekűgyi bizottság nagyfontosságű föladatát
Sándor* Fodor Miklós, Szász Józsof, Biró Miklós, Szilágyi
teljesen megoldhassa. Előzetesen megemlítjük végűi azt is,
Farkas, Varró Gergely, Yokál János, Czirner József, Bar­
hogy a bizottság végleg szervezte magát, megválasztván
tók György, Nagy Albert, Vinlder János, Váró Ferencz,
főt. Nagy Péter püspök urat, eddigi ideiglenes elnökét, vég­
Folyóvics Sándor, Müller Mihály, LFinna István, Magyari
leges elnökéül s Kovács Albertét előadójáúl. A bizottság
tárgyalásai két egész napot vettek igénybe s a bizottság Károly, Khloyber Walter uraknak, illetőleg tisztelt család­
tagjai mindkét napon a püspök úr vendégszerető asztalának jaiknak, Czv. Donogán Jakabné és özv. Lengyel Károlyné
voltak vendégei. ő nagyságaiknak, mélt. br. Splényi Henrik, t. Kis K ár oly,
Bocz József, Binder Ágoston uraknak, m int a kik a taná­
— Ötven éves lelkészi jabileumát. ülte meg e hó ri karon kiyűl a lefolyt 1880 —81-iki tanévben 30 sze­
3-án Szepesolasziban K a l c h b r e n n e r Károly szepes-ola- génysorsa tannlónak voltak szívesek ingyen kosz tót főzetni;
szi evang. lelkész, főesperes és a m. tud. akadémia rendes nemkülönben mélt. Kemény István főgondnok urnák, ki a
tagja. Az ünnepeltnok nagyszámú tisztelői gyűltek össze a szép télen bennlakása alatt naponként 10 szegény tanulót látott
napra. Az ünnepelt nagy érdemeket szerzett az egyház és el ingyen koszttal — kedves kötelességének ismeri, a nagy-
iskola terén, de még nagyobbakat a botanikában s főleg enyedi Bethlen-főtanoda szegónysorsú tanulói nevében, bálás
annak speciális ágában, a gombászatban. Kalchbrenner 30 köszönetét nyilvánítani. Nagy-Enyed, jul. 2, 1881. Az ev.
éves korában kezdett a növénytannal foglalkozni nagy te­ ref. Bethlen főtanoda igazgatósága.
hetséggoi s fáradhatlan buzgalommal os oly eredménynyel, — Helyreigazítás. Miklósi József kollegánk fölkért,
mely nevét nemcsak hazánkban, de az egész continensen
annak kijelentésére, hogy lapunk múlt számában a pán-
ismertté tette. Az ünnepély 9 órakor kezdődött, melyen je­
czélcsehi ref. egyházközség „orgona-alap“ javára rendezett
len voltak: Czélcus István a tiszai kér. superintendense,
műkedvelői előadás bevételi összegéből 40 frt. 30 kr. ki­
Breuer Sándor esperes felügyelő, Csáky Zenó gróf és neje,
adási összeg levonandó, mint a mely tévedésből a bevétel­
Yandrák és Benczúr eperjesi tanárok, az iglói gymnasium
hez számíttatott.
tanártestülete, több esperes, lelkész és a környék előkelő­
— É rtesítés, A n.-enyedi ev. ref. tani tó kepe zdénéi
sége. Az említett órában a menet az ünnepelttel a tem­
az idei néptanitó-képesitési vizsgálatok f. ó, szeptember hó
plomba ment. Bövid istenitisztelet után következett a szá­
14-ón kezdődőleg fognak megtartatni. Folyamodók kérvé­
mos üdvözlés. Ezenkívül a szepesolaszi evang. egyház hi- !
nyeiket (végzett tanulmányaikról szóló okmányokkal és ke­
vei aranyozott diszserleget, az esporesség a bibliának Dóré- |
resztlevéllel) kellőleg fölszerelve, alólirt igazgatósághoz tér-
féle diszkiadását, ezüst íróeszközt, arany tollat és hamutar­
jeszszék be augusztus hó 31-óig. Kérvények, melyek ezen
tót, Scherfel barátja díszes kiállítású kárpáti herbáriumot
határidőn túl érkeznek, figyelembe vétetni nem fognak. Kelt
ajándékozott az ünnepellnek. Déli 1 órakor 180 terítékű
N.-Enyeden, 1881 julius hó 4*ón, N a g y L a j o s , kép.
diszebéd volt, melyen az első toasztot Czékus mondta a ki­
igazgató.
rályra és családjára, mit a társaság zajos éljenzéssel fo­
gadott, Utána egész sora következett a pohárköszöntések­
nek az ünnepeltre.
Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. fötanöda betűivel Kolozsvárt.
IX évfolyam.
M e g je le n ik :
minden vasárnap.
Szerkoszttfsógl s kiadói szállás:
b .- f a r k a s u t c z a 1 6. sz. h o v a
a la p s z e lle m i s anyagi
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
Kéziratok nem adatnak vissza.
Felelős
Tartalom : A k o lo z s v á r i ev. r e f. k o ll é g iu m t a n á r i k a r á n a k
r é s z v é t n y ila t k o z a t a Takács
hoz. — A d u n á n t ú l i ev. r e f o r m á lt
E n e f c e s k ö n y v “ r e v id e á llá s a t á r g y á b a n a la k u lt b iz o t t s á g m u n k á la t á r a
8 a z „ E r d é l y i É n e k e s k ö n y v 4'-re
Héber ép osz. ( F o ly ta tá s ,) S z á s z K á r o l y tó i.
s r e n d e s ü lé s e ib ő l, r . t . — Les
t o r H u g ó , H e t z e l e t Q u a n t in
K örö zvén y ek .
A kolozsvári ev. ref. kollégium
t a n á r i k a r á n a k
%ahics olajos urljoz, a JXkuffar (Hitelbank titkárához.
Nagyon tisztelt titkár úr!
A kegyelet és hála nemes érzelmeinek hódo­
lunk, a visszaemlékezés édes-fájó hangulata hatja át
sziveinket, midőn Ön előtt kifejezzük azon mélyen
érzett részvétet, melyet elhunyt jeles atyjának, kol­
légiumunk egykori büszkeségének, élte utolsó pil­
lanatáig jóltevő pártfogójának, a protestántismus
szóval és tettel jeles bajnokának váratlanül jött le­
sújtó halála keltett föl mindnyájunkban.
Résztvesziink a fiúi fájdalomban az alma ma­
ter : kollégiumunk nevében, melyet önnek jobb
létre szenderult derék atyja huzamos időn át mint
hivatott vezérszellém a legsúlyosabb időben, a meg­
támadott protestántismus sötét napjaiban, törbetlen
kitartással, önzetlen lelkesedéssel igyekezett dicső
múltjához méltó rangra emelni, régi fényét az újabb
idők követelményeinek kielégítése mellett is fentar-
tani, a gáncs homályától megvédni és az autonóm
szabadság arányában kifejlett kötelességek színvona­
lán megtartani.
Hogy intézetünk nemcsak a testvér intézetek,
de hazánk rokon intézetei sorában nem utolsó he­
lyen á ll: abban feledhetlen édes atyjának: Takács
János egykori igazgató-tanárunknak elévülhetlen ér­
demei vannak.
A fejlettebb igényeknek megfelelő újabb tan­
székek állítása, az önsegélyre utalt protestáns neve­
Kolozsvárit. 1881. Juliiig 17. 29. szám.
hirdetési dijak:
ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y ann ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s
u tá n 30 kr.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
" Előfizetési á r :
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. E g é s z é v re 6 f r t . ,
f r t . , é v n e g y e d re 1
fé lé v re 3
frt 50 kr
szerk esztő - és k ia d ó tu la jd o n o s: S z á iS í^ : X D o n c x o lc o e .
lés kiapadbatlan segélyforrásai közül újabbak fölfe­
L a jo s h o z , a M a g y a r H it e lb a n k t it k á r á ­
e g y h á z k e r ü le t n e k az „Egyházi dezése és megnyitása; az intézet erkölcsi súlyának
a d o tt v é le m é n y e s je le n té s e . — A emelésére czólzó és igazsággal párosúlt eróly által
Az á ll. ig . t a n á c s négy
q u a tre v e n ts d e P e s p r it . ( P á r V i k ­
ellenőrzött lankadhatatlan tevékenység fentartása,
1 8 8 1 .; V árn ai S. — K ü lö n f é lé k . —
mely igazgatói működésének legszebb ténye vala:
csak egyes mozzanatai azon egész mivoltában szép
és gazdag pályának, melyet néhai Takács János
megfutott.
r é s z v é t i r a t a A kegyelet és emlékezet fáklyája bevilágít sír­
jába, de sziveinket: a barátok, kartársak, sőt egy­
kori tanítványok szivét a gyász és bánat homálya
tölti el.
A hit adjon vigaszt Ön méltóbb fájdalomtól
lesújtott szivének; fogadja részünkről az igaz rész­
vét tiszta szívből fölfakadó könnyeit, mint áldozatot
annyi jeles tettért, melyek kollégiumunk történeté­
ben örök betűkkel vannak bevésve. Az örök dolgo­
kat cselekedte a múló életben, a bal hatatlanság ko­
szorúját levelenként szedte e földi létben. E koszorú
fónyeskedjók neki az ismeretlen világban.
Még egyszer fogadja a nagyon tisztelt titkár
úr legmélyebb részvétünk nyilvánítását.
Legyen az 6 emlékezete áldott mi közöttünk!
Kolozsvárit, 1881, julius 10-én.
Következnek az aláírások.
A dunántúli ev. reformált egyházkerületnek az „Egyház
Énekeskönyv“ revideálása tárgyában alakúit bizottság
munkálatára s az „Erdélyi Énekeskönyv“ -re adott
véleményes jelentése.
A Budapesten 1877-dik évi november hóban tartott
egyetemes értekezlet alkalmával kinevezett bizottság, mely­
nek feladatáúl tűzetett ki bizonyos tervezetet készíteni az
új Énekeskönyv kiállítására nézve, a magyar és erdélyi
„Énekeskönyv“ összeolvasztását illetőleg azt indítványoz­
za, hogy a Zsoltárokból ki kell hagyni 78*at, a magyaror­
szági dicséretek közűi pedig 150 dicséretet, az erdélyi di­
cséretek közűi 139-et; ellenben meg kell hagyni a magyar­
 226
országi dicséretek közűi 88-at, az erdélyiek közűi pedig
150-et: de a felveendőikül jelölt zsoltárok ésdicséreteksző*
vege is részint teljes átdolgozást, részint nyelvi és verse-
lési, általában irályi javítást igényel.
A kitűzött czól felé törekvésben elsőben is az „Er­
délyi Énekeskőny“-et teszsziik vizsgálatunk tárgyává, és
hogy erről kimondjuk őszinte véleményünket, az a kérdés
merül fe l: mi az, a mi abban előny nyel bir a miénk felett?
az egyesítés által az erdélyiek nyernek-ó vagy m i? őszin­
tén ki kell mondanunk előre is, hogy a berendezés helye­
sebb az erdélyiben, mint a magyarországiban; de az erdé-
yi dicséretek bár későbben írattak, emelkedettség, buzgó­
éig, komolyság s tartalomra nézve nem állanak előnyben a
magyarországiak felett
A mi a berendezést illeti, lássuk a cziinet. Az erdé­
lyi énekes könyv czime: „Megújított énekeskönyv az erdé­
lyi nagyfejedelemségbeli ev, ref. anyaszentegybáz használa­
tára“, jobb, helyesebb s elfogadhatóbb elnevezés, mint a
magyarországi: „közönséges istenitiszteletre rendeltetett
Énekeskönyv, mely szent Dávid zsoltárain kívül magában
foglal némely kiválogatott és helvét vallástételkövető négy
superintendentia által jóváhagyott énekeket“ ; még helye­
sebb volna közösen elfogadni cziműi: „Éaekeskönyv a ma­
gyar reformált keresztyének lelki üdvére vagy használatára“,
mert a keresztyen nevezet általánosabb, ismeretesebb min­
den vallásfelekezetek előtt, mint akár az evangélikus, akár
a helvét hitvallás, protestáns stb. elnevezés.
Helyesebb az erdélyi énekeskönyvben a hangjegyek
rövid ismertetése, moly megelőzi az énekeket — s köve­
tésre méltó példa, melyet az új ón^keskönyvbe is fölveen­
dőnek ajánlunk.
Ezután következnek az énekek, nálunk dicséretek,
számra nézve 244, melyek közűi az utolsó 24 temetési éne­
kek különböző korú emberek felett, különféle alkalmakra;
igen helyesen, mert ha a halott egyházi gyászbeszéddel te-
méttetik, nem kell külön halottas könyvet vinni a templomba;
a mi énekeskönyvünkben alig van 2 —3 zsoltáron kivűl ha­
lotti ének.
Következnek végűi szent Dávid zsoltárai, mintegy 32
zsoltár, a többi 118 kimaradt; lígy gondoljuk, hogy ennyi
is elég a zsoltárokból, ámbár a tisztelt bizottság 72-öt és
igy kétannyinál többet roeghagyandónak véleményez ; igy is
jól van: támogatjuk a bizottsági véleményt.
Az egészet bezárják: rövid elmélkedés a könyörgésről,
úrvacsoráról, reggeli és esteli könyörgések.
Ezen beosztás nagyon helyes, czólszerűbb, mint a
magyarországi; csak az feltűnő, miért vannak Dávid zsol­
tárai az ónekkönyv végére száműzve, holott már a régiség­
nél fogva is megilleti azokat az első hely?!
Ezen rövid megjegyzés után, zenei szempontból in­
dulva ki, s az énekek zenészeti oldalát tekintve, tesszük
meg észrevételeinket
Óhajtottuk volna olvasni az énekügy érdemleges tár­
gyalását s az indokokat, molyok a bizottságot ez vagy amaz
ének meg- vagy kihagyása s az egésznek egybeállítására
határozták: de csak a számok alá besorozott száraz, puszta
vázlat, mint végeredmény lévén előttünk, nekünk is csak
a száraz vázlatra lebete reflektálnunk.
Az erdélyi enekeskönyv, melyből a bizottság sok da­
rabot átvett, s mely általa hihetőleg azért közöltetett, hogy
a melódiáknak az itt előadott modorban szerkesztését fo-
gadja el, megfelel azon régi óhajnak, mely énekeink dalia-
mait a régibb határozatlan hangnemek s hangjegyek helyett
az újabbkori zene szabályai szerint sürgeti szer késztetni.
A régi dallamok mind a mai zenében annyira megszokott
és ismert G vagy Violin hangkulcsra vannak áttóve. És ez
igen helyes. Az áttételre azonban lehetetlen egy általános
megjegyzést nem tennünk. A melódiákat a régi szerint
meghagyták, de a rythmikát megváltoztatták, önkény sze­
rint idomítván át az egész hangjegyet félre, negyedre, a
hosszút rövidre és megfordítva. Akármely zenedarab készí­
tésénél melodika és rytbmika együtt járnak, a kettő egy­
mástól elválhatlan, s ha egyik vagy másik megváltoztatik:
a darab elveszti lényegét. Zsoltáraink dallamainak szerzője
Gaudimel, ki jártas volt bizonyosan az akkori zene minden
ágában, nem készítette, a minthogy nem is lehet, melódiáit
hangmérték nélkül; következőleg nem lehetnek azok oly csu­
pán fölebb-alább emelkedő hangtömegek, melyeket majd e,
majd ama rythmus szerint, igy vagy amúgy változtatni le­
hetne a nélkül, hogy eredetiségükből ki ne vetkeztetnének,
Ö foglalta-é Marót és Béza már kész verseit dallamokba?
vagy az ő már készen volt melódiáira készíttettek a ver­
sek? nem tudjuk. De annyi bizonyos, hogy mikor Lobwas-
ser Ambrus németre és mikor Szenczi Molnár Albert ma­
gyarra fordította a rímekbe szedett franczia zsoltárokat,
Gaudimel dallamai már készen voltak; úgy mint közép­
kori modorban szerkesztettek, épen hagyattak s változatla­
nul vétettek át énekeskönyveibe más nemzeteknek; mint
ezt Gaudimelnek 1607-ben megjeient munkája után és
nyomán kiadott franczia, német, magyar zsoltárok mutatják,
melyeknek mindegyikében egymással és a régivel egészen
egyező melodika és rythmika uralkodik. Mi ok volt a mos­
tani áttételeknél az összevágó hangmérettől eltávozni? nem
tudjuk. Azt mondják: a szöveg magyar rythmusa kívánja
igy. De ha ez á ll: akkor más lévén minden nyelvnek ryth­
musa, legelőször is mind Lobwasser, mind Szenczi Molnár
fordításánál máskép kell vala átváltoztatni Gaudimel dal­
lamainak franczia rythmus szerint alkotott hangméretét, mi
pedig nem történt. Mind a franczia, mind a német, mind
a magyar zsoltáros könyvek egyenlően megtartották a régi
szerkezetet, Szenczi Molnár Albert „franczia nóták“ szerint
készítette verseit, s igy Gaudimel dallamai a nélkül szál­
lottak át az utókorra, hogy hangmértókük igy vagy amúgy
változtatásával lényegükben csorbát szenvedtek volna. Az
újabb szerkesztésekkel pedig csorbát szenved a lényeg, s a
sokféle rythmizálás közepette egészen eltéved az ember az
eltérések tömkelegében, mint ezt egy pár fölhozandó példa
eléggé megvilágosithatja. Nézzük meg a XXIII. zsoltárt.
Ezt a genfi franczia zsoltár, Maróthynak 1774-ben kiadott
harmóniai könyve s a mi közönséges énekeskönyvünk egész
tactusban, a szokott egész és fél kóták váltak ozásával, régi
discant vagy tenor hangkulcscsal, de mindenütt egymással
 2 27
egyezőleg állítják elő« Az erdélyi énekeskönyv 3/ ft tactusban
s a régi mértéktől eltérve, fél, negyed és pontos hangje­
gyekkel viszi keresztül az egész darabot. Marx berlini Me-
lodienbuchja az „Ich danke dir o Gott in deinem Throne"
czimfl dicséretben szintén egész tactusban, de elorebocsátott
vorschlaggal s a negyed kótákat alig 4 — 5 helyen fél ké-
tákkal fölváltva, adja elő e zsoltár dallamát. Mennyi eltérés
csak ez egy darabban! Ily eredményre jutunk, ha összeha­
sonlítjuk a XLII, XLVI, LXXYlI-ik zsoltárok melódiáit az
említett régibb könyvekben, az űjabb átiratokban s a Marx
Melodienbuchjában látható szerkezetekkel! Melyik most már
itt az igazi rythmika? Hogy lehet eligazodni a különböző­
ségek zűrzavarában? Véleményünk szerint itt biztos iiány-
tfi csak az lehetne, ha Gaudimel melódiái azon hangmér­
tékkel, mint minő az eddigi, különösen franczia zsoltár­
könyvekben, mert ezek legközelebb állhatnak az eredetihez,
találtatik, tétetnének át Violin-kulcsra s foglaltatnának újabb,
praecisebb hangnemekkel és hangjegyekkel ütemekbe. Ez
nem járna nagy nehézséggel, s ekkép a régi dallamok meg­
maradnának szokott minőségükben. Annyival inkább meg-
tartandónak vélnők pedig — a mennyire az újabbkori ze­
ne törvényei megsértése nélkül lehet — a régi szerkezetet,
mert Gaudimel melódiái majd mindegyikében oly rendszeres
rythmizálást lehet észrevenni, mely a verssorokban való
egyenlő váltakozással az egész darabon keresztül vonul.
Nézzük meg a XIX zsoltárt. Itt a 6 tagú verssorok mind­
egyikében 4 hangjegy egész, 2 fél, még pedig egyenlő vál­
takozással; a két 7 tagú verssorban pedig 3 hosszú, 4 rö­
vid, szintén egyenlő egymást fölváltással. Oly rendszort le­
het kiválóan észrevenni, hogy többet ne említsünk, a XXXIII,
XLVII, LXXXI, XCIX, CXXXV-dik zsoltárokban, mi minden
esetre arra int bennünket, hogy önkény szerint s minden
ok nélkül ne háborgessuk a régi szerkezetet.
Ezen észrevétel után a bizottsági összeállítás rendje
szerint a következőket jegyezzük meg :
I. A zsoltárokat illetőleg:
1. A bizottság által fölvettek közűi az V, XV, XX,
XXXI, LI, LXXI, LXXXVI, CXXXIX es CXLI-ik zsoltáro­
kat, részint nehézkes, hosszadalmas s csekély hatású melódiájuk
m iatt, részint némelyiknél egyúttal a tartalom gyarlósága
miatt „kihagyandóknak“ véljük. Ellenben
2. A kihagyottak közűi fölveendőknek véleményezzük:
a) a XXXV-lk zsoltárt (ha csak 13 versét is) mind
azért, mert dallama leghatalmasabb dallamaink egyike;
mind azért, mert akár a magyarországi, akár az erdélyi di­
cséretek közűi számosán vannak ennek dallama szerint szer­
kesztve; az eredetit hát ismernünk kell, hogy a szerinte
alkotottakat énekelhessük; továbbá
b) a LXXXI zsoltárt rendszeresen rythmizált, erőtel­
jes, lelkesedésre buzditó melódiája miatt, ha mindjárt ta r­
talma speciális zsidó njmzeti viszonyokat fejez is ki nagy
részben; úgyszintén
c) a CXIX, CXXII és CXXXVII-ik zsoltárokat szintén
hatásos vagy szívhez szóló zengzetes dallamaik miatt, me­
lyek különben több, a sorozatba fölvett dicséretnek is alap­
jáéi szolgálnak.
(Vége következik
I A HÉBER ÉPOSZ.
(I. Volt-é a hébereknek éposz -költészetük ? — II. A héber ős tör­
ténelem bírálata. — III. A héber (bibliai; éposz vázlata és iobb
tagjai.)
fizász ‘Károlytól.
III.
A héber (bibliai) éposz vázlata s főbb
tagjai.
( 'F o ly ta tá s .)
A József és Putifárné mondáját az izlám is átvette
a héberektől, s fentartotta és örökítette a perzsa és arab köl­
tészetben. Józsefet Jusszufnak nevezte s a nőnek Zulejka
nevet adott. De míg a héber monda merevűl megtartja er­
kölcsi szigorát s Putifárnét végig utálatosnak hagyja, ki­
ben csak az állati bujaság dolgozik s megvetésünk tárgya,
a perzsa és arab költészetben Zulejka megeszményűl s ben­
ne a szerelem abban üli diadalát, hogy tisztitó tűz lesz,
mely a szívből az aljas vágyak salakját kiégeti s a meg­
bánás és megtérés által méltó arájává teszi őt a szűz
Jusszufnak. Szép fordulat kótségkivül; de a bibliai felfogás
eredetibb s igazabb; mindenekfölött pedig jobban beleillik
a bibliai éposz keretébe, mely a VII parancs elleni vétsé­
gek minden alakjának számtalan példájától szinte hemzseg,
de igazságszolgáltatás és büntetés nélkül egyiket som hagy­
ja. E z é r t a bűnért kelle a világnak özönvíz által, ezért
Zsodoma és Gomorrának kénköves tűz által elveszni; s az
e g y igaz, a ki e két város pusztulásából, Isten kegyelmé­
ből, menekül: harmadnap ugyanabba a vétekbe esik, a sa­
ját leányaival.
Visszatérve a József történetére, az a legszebb er­
kölcsi beszóly, mely valaha Íratott. Lélektani megalapítás,
a hősnek születésétől kezdve, mely apjának kedvesebbik fe­
leségétől oly soká váratott magára, mig a kevésbbe kedves
Leától s mellette ágyasaitól *iz gyermeke született, s már
e késedelem által is fokozta a soká várt s végre megérke­
zett fiúnak az apa előtti kedvességét, az elkényeztetósig
menő megkülönböztetést, melyben bátyjai rovására rószesit-
tetett s mely azok irigységét és féltékenységét kihívja, a
nélkül, hogy igazolná, mert az elkényeztetett fiú, szépségé­
vel, tehetségeivel, maga kedveltetósóvel valóban megérdemli
a megkülönböztetést; különös álomlátásai, melyek oly ter­
mészetesek s mégis a rendkívüli színezetét viselik magukon
s a későbbi álommagyarázatok világának adják előizletét;
bátyjai gonoszsága, melylyel őt el akarják veszteni s bár
életének megkegyelmeznek (miudnyájok javára!), de rabúl
mégis eladják; e rá nézve csapásnak látszó fordulat, mely
az ő s mindnyájok szerencséjének megalapítójává válik;
szolgálata a Putifár házában, szerencséje, mely gazdájának
is szerencsét hoz; megnyerő, sőt sziv-igéző egyénisége,mely
buja vágyaka tébreszt asszonyában; ennek hamis vádja; bör­
tönbe vettetése; ott feledtetése; álommagyarázó tehetsége ;
a két magyarázat beteljesedése; a pohárnok hálátlan meg-
feledkezóse róla; a király álmai; azok bölcs és szerencsés
megfejtése — 8 ennek következtében magas polczra ju ­
tásam o g a n n y i lánczolatként Összefüggő, következetes, lé­
lektani s egyszersmind meglepően leleményes részlete a
*
 228
gyönyörű beszólynek. Itt e ponton sajnáljuk, hogy Putifár- lesz nehéz találni, hiszen annyi zsidó asszony maradt cse­
nénak nem jut szerep, a szerencséhez visszatérő ifjúval csemő nélkül. Mindjárt találnak is — az ott leselkedő
szemben, s dicsérnünk kell a perzsa regét; de — mint anyát.
már említettük, el kell ismernünk a héber hagyomány er­ Milyen költői idyll ez! Fel is használták nagy költők
kölcsi szigorának helyességét. Ám a mese java még most is, többi közt Hugó Victor*) De ez idyll egy nagy eposz
következik. Az éhség a Kanaán földén, mely a hitetlenül nyitánya. Mert a felfogott csecsemő az Izraél népének sza-
eladott, azóta elveszettnek hitt, talán — a lelkiismeret leg­ badltéja lesz a szolgálat házából. S mint a népe elleni bor­
biztosabb rejtekén s olykori fölszőlalásán kívül — régen zasztó rendszabály — a csecsemők vízbe dobatása — ju t­
el is feledett gyermek bátyjait épen ide hajtja gabona-vá- tatta őt a király-udvarba, hol egyptomi nevelést nyert; úgy
sárra; a felismerés; a testvérekkel játszott kisérlő játék ; a másik kegyetlenség, a véreivel a kényszermunkáknál űzött
s épen Judával és Benjáminnál, a legkedvesebbekkel; a durvaság lobbantotta fel szivében hivatása érzetét. Ok és
maga megismertetése; a nemeslelkű megbocsátás; az apa okozat így fonódik össze a világ erkölcsi kormányzatában;
odahivása s találkozás vele: — mindez az egyik megindu­ s az erkölcsi világrend az, hogy a roszbél jó jöjjön ki, a
lásból a másikba ejt, az egyik elragadtatásból a másikba gonosz maga büntesse meg magát. Egy egyptomi hajdú ke­
ringat. A legazdagabb, emotiokban változatos, fokozatokban gyetlenül vert egy hajlott korú zsidót, a ki roskadozott a
kimeríthetetlen, szivet, elmét egyaránt betöltő elbeszélés, teher alatt, mit a toronyépítésnél a vállaira raktak. Mózes
melyhez a képzelet sem adhat semmit. Teremhet-é ilyet az ezt meglátta s a zsidó vér megmozdált, lángra lobbant szi­
élet, a valóság? vannak-ó ilyen epizódjai a történelemnek ? vében. Megölte az egyptomit. De ez nagy bűn volt, s el
Csak az alkotó képzelődés, a monda kimeritketetlenűl terem­ kelle bujdosnia.
tő ereje, ez az őserő, szülhet ilyent. Csodáljuk, hogy a köl­ ("Folytatása következik.,)
tészet eléggé ki nem zsákmányolta!
3. A héber óposznak tulajdonképi hősmondai része,
mint fentebb láttuk, bárom tagra oszlik:
a) az egyptomi sanyarúság s az abból való kiszaba­ AZ ÁLL. IG. TANÁCS NAGY ÉS RENDES
dulás (Mózes); ÜLÉSEIBŐL.
b) az Őshaza visszafoglalása (Józsué); Kolozsvárt, 1881 jul. 3-án*
c) az új állam első szervezete s rendezkedése (Bírák);
Jelen voltak: főt. Nagy Péter püspök, mint elnök; br. Bán-
az első egy regényes, a második egy vitézi, a har­
fly Albert főgondnok, br. Bánffy Dániel, dr. Kolozsvári Sándor,
madik egy idyllekke) vegyített kalandos éposz.
dr. Kovács Ödön, dr. Szász Béla, dr. Jenei Viktor igazga-
Egyikben sem keressük a költői alakítás erejét, mely
tó-tanácsosom, Deák József pénztárnok, Szabó Ádám szám­
eldob mindent, a mi a cselekmény kerekségét s egységét
vevő és Bodor Antal titkár.
gátolná s e szempontból lagalább is feleslegesnók látszik ;
mely éles tapintattal s bölcs mérséklettel válogat a mon­ Az időközben ülésen kívül ellátott ügydarabok beje­
dái anyagban. Ne feledjük, hogy a héber éposz csak az anyag lentetvén, tudémásúl vétettek.
fölhalmozódásáig fejlődött s azért sokkal több van benne, Boldog emlékű Kendeffy Pál által négy egyházközsé­
mintha az éposz teljes kifej léséig juthatott volna. A mon­ günk részére tett feltételes örökösödési intézkedéséből folyó
da még a történelem alakját viseli, mely rendes egymás­ örökjog megváltása tárgyában Kendeffy Sámuel által bea­
utánban mindent elmond, a mit igazuak tart, vagy annak dott ajánlat véleményezésére felhívott jogügyi bizottság je­
tartatni akar. Annái inkább pedig, mert valóban is sok ve­ lentése beható tárgyalása után, királyi táblai itélő-birákból
gyül belé a történeti igazságból. alakítandó bizottság felszólittatik az iránt véleményadásra,
A zsidók, Jákob s tizenkét fia maradékai, félelmesen hogy a végrendelet értelmében érdekelt egyházközségeinket
elszaporodtak Egyptomban; aggodalmat költöttek a fáraók­ minő kiterjedésben illeti az örökösödési jog.
ban s ezek elnyomás által akarják őket nemcsak megfélem­ A jogügyi bizottság előterjesztésére székely-udvarhelyi
líteni, de tényleg fogyasztani, ha lehet meg is semmisíteni. kollégiumunk tanára, Kis Ferencz afia, hajlott életkora és
A felnőtteket kényszermunkára hajtják s ott ütik, verik, gyenge egészsége miatt ideiglenesen tisztességes nyugalom­
megszakadásig terhelik; az anyákat (a bábák felelőssége mel­ ba helyeztetik, hosszas űgybuzgé fáradozásainak elismerésé­
lett) kényszerítik, hogy új szülötteiket vízbe dobják. Ez vel. Egyidejűleg megengedi ig. tanácsunk 600 frt. évi fize­
utóbbi borzasztó rendszabály lesz a gondviselés kezében a téssel — a nyugalmazás idejére— e tanári állomás helyettessel
szabadulás eszköze, a fordulat előkészítője; mert azt kiját­ leendő betöltését. Az állomással egybekötött fizetés fede­
szani, egy szegény zsidó anya, fonott gyékénykosárban zése felett az előljáréságtél fölküldendő adatok beérkezte
ereszti kisded magzatát a Nil árjára s maga a parton lesi, után fog érdemleges határozatot hozni.
mi lesz vein. A király leánya rabnőivel arra sétál; meglát­
ják a vizen úszó gyékénykosarat, kibalászszák, gyermeket *) M oi'se s u r le N il czimű fiatalkori ódájában ("1820),
melynek idylli hangjából a befejezés:
találnak benne; könnyű eltalálni, hogy zsidó gyermek; ak i-
»Egy bölcső által lesz megmentve Izrael,
Kályléány szive megesik rajta; elhatározza, hpgy magához Egy bölcsü által lesz megmentve a világ“ ódái magosságra
vofí^í,. fölneveli; csak szoptató dajkát kell keresni; azt pom emelkedik, mint az Arany J. Rákhelébeu: „Az ige, az eszme lw

Elnök afia jelentvén, hogy theologiát végzett 10 ifjú
alkalmazás nélkül van: kollégiumaink elöljáróságai felszólít­
hatnak, theologiát végzett ifjainknak rendes beneficium
mellett a kollégiumokba befogadása végett, s hogy e tekin­
tetben tegyék magukat érintkezésbe a n.-enyedi kollégium
elöljáróságával.
Pénzfcárnok afia. jelentvén, hogy n. Andrásofszki Ef-
raimné utódai a központi pénztári kölcsön követelését ké­
pező tökét és lejárt kamatait befizették, a befizetett összeg
pénztárra utaltatott s a kötelezvényszerű kamatok kifizetése
esetében pénztárnok útasittatott a kötelezvény kiadására.
K o lo z s v á r , 1 8 8 ) . j u l .
Jelen voltak: főtiszt. Nagy Péter püspök, mint elnök ;
Gyarmathy Miklós ig. tanácsos, Bodor Antal titkár, Deák
József pénztárnok, Szabó Ádám számvevő, Balogh György
ügyvéd.
Az időközben olnökileg ellátott 10 ügy referaltatván,
helybenhagyatott.
A kórodi leányegyházközség összes tagjai nevében be­
nyújtott kérelemre egy új lóvitai lak építésével felmerült
költségek fedezésére azon 70 frt. 50 kr. lejárt kamataival
együtt, a nevezett egyházközségnek kiutaltatik, melyet az
illető egyház tanítói nyugdíj-illeték fejében befizetett, de a
kultusminiszter úr egy utóbb tett fölterjesztésre visszautalt.
Tamkó Bertalan sz.-somlyói ügyvéd jelenti, hogy gr.
Bánffy Béla Sz. D. sz.-somlyói ügyvéd ellen fenálló 1520
frt. követelését az egyházkerület javára ruházta át és az
arra vonatkozó okmányokat beterjeszti. Miután gr. Bánffy
Béla ő méltósága jelzett követelését b. e. br. Wesselényi
Eóza úrnő emlékére általa tett 1500 frtnyi alapítvány biz­
tosítása végett ajánlotta fel, felkéretik a hátralékban lévő
kamatoknak tett ajánlata alapján leendő kifizetésére is.
Nagy László e. megyei jegyző fölhivatik a telekkönyv és a
periratok megtekintésére, a biztosítás és jogérvényre jutás
iránt fölvilágositás nyújtás végett.
A jogügyi bizottság véleménye a Fodor András ala­
pítványa tárgyában elfogadtatott; annálfogva órtesittetik a
dévai egyházközség, hogy az ig, tanács rendszeresített se­
gélyeket az államsegélyből nem állapíthat meg; hanem kel­
lően fölszerelt s évenként megújított folyamodásra kilátás­
ba helyezi a lehetőségig a folytonos segélyezést.
A jogügyi bizottság veteményes előterjesztést tesz a
K. Francziska J. Antalné ügyében, hogy miután a közok­
tatási miniszter úr 1312 — 1881 számú sérelmes leirata
más úton nem orvosolható, terjesztessék ezen ügy az e
tárgyban teendő memorandum kíséretében vagy a most ok­
tóberben összeülendő zsinathoz, vagy a magyar törvényho­
zás elébe jogorvoslat végett, lg. tanács átteszi a zsinathoz
•a convent elé terjesztés végett. A memorandum szövegezé­
sével a jogügyi bizottság bizatik meg.
Ugyancsak a jogügyi bizottság a szászvárosi Kun-
kollegium Nopcsa László csődtömege ellőni ügyében jelenti,
hogy ezen ügyet — mely a bekövetkezett tények által túl­
szárnyalva van — maga részéről is befejezettnek s az adós­
sal szemben elveszettnek jelenti ki, s igy a hátrálékköveté­
229
lés törlésének engedélyezését véleményezi. A jogügyi bizott­
ság véleménye elfogadtatott.
A jogügyi bizottság a szilágyfő-kereszturi egyházköz­
ség 12 drb., összesen 261 frt. 87 kr. értékű adóssági le­
velek ügyében jelenti, hogy azok még kezesekkel sem vol­
tak kellően biztosítva, ennél fogva ezen követelések törlé­
sét, mint indokoltat, javasolja; ellenben a most törlésre
ajánlott összegeknek az egyház részére leendő megtérítése
iránti felelőssége az érdekelt kezelőknek, a mennyiben hely­
telenül jár!akel,érintetlenül marad. A bizottsági javaslat el­
fogadtatok, azzal a hozzáadással, hogy esperes fölhivatik a
helyszínén személyes meggyőződést szerezni a felől, ki ad­
10 é n . ta ki a pénzeket szabályellenesen, biztositatlanúl,
A jogügyi bizottság constatálja, hogy a hitelszámve­
vőség a szcderjesi egyházközség kisorsolt kötvénye késedel­
mes kifizetése által hibázott, de tekintve azt, hogy az 5
hóra eső kamatveszteség, melyre nézve a mulasztás és fe­
lelősség per útján megállapítható, 82 frt. 40 kr.-nál töb­
bet nem tesz, s a költségek ezzel szemben esetleges per­
vesztés esetében aránytalanúl többet tennének, annálfogva
a bizottság a perben anyagi hasznot nem lát. A bizottság
véleménye elfogadtatott.
r . t.
L E S Q U A T R E V E E T S DE L ’E S P R I T .
( P á r V i k t o r H u g ó , P a r is , H e t z e l e t Q u a n t in 1881J
„Je vis les quatre vents passer<4 — láttam a négy
szelet előttem elzúgni. E szavakkal kezdi az ősz költő újabb
reflexióinak gyűjteményét. Utánok kiált, hogy nem csak ők
képesek a világon igy keresztűlvágtatni, az emberi szellem
ép oly merész pályákat ir le. Az emberi szellemben is
van villámszerű szélroham, épen mint bennetek, tragikus
szelek. Az emberi szellem ép oly északi szélvész mint ti.
Ép úgy elsöpri Nérót mint ti a dögvészt. A gondolat négy
szárnyú sas, mely az örvényből, hol Noé úszik, a szigetre
csapong, hol János álmodik. A szellem négy szele a költő
előtt a satyrát, drámát, lyrát és epost jelenti. így a két
kötet is, mely előttünk fekszik, négy részre oszlik: Le liv-
re satyrique, le livre dramatique, lyrique és epique. Leg­
kevesebb becsű ezek közt a második, a drámai ró>z. Sze­
mélyei, melyek benne föllépnek merő schemák, s a tizen­
hetedik századbeli sváb földön játszanak, azt bizonyítgatva,
hogy nem a vagyon s nem a gazdagság, hanem egyedül a
szeletet elégitheti ki a nőt huzamosabban. Annál tartalma­
sabb s megragadóbb a satyrai rész, melytől ha csak hal­
vány fogalmat is akarnánk adni, az egészet ide kellene je­
gyeznünk.
Mindjárt kezdetben az ifjú Hugó Viktort látjuk le­
festve, midőn mint sápadt ifjoncz harezba megy s a múzsa,
kérdésére, hogy minő fegyverei vannak? büszkén feleli:
„Gyűlölet a rósz s szeretet a jó iránt, oh múzsa! s igy job­
ban vagyok pánczélozva, mind a legerősebb l o v a g . —
„És pajzsaid?“ — „Megvetés }és lenézés.41 Majl szemlét
tart a büntető és ostorozó költők felett, köztük Aoschylus-

.<sal, Prometheus fiával és legyőzőjével, ki a zsarnok Jupi­
tert az érez drámához szegzi. Hugó a satyrát tágabb érte­
lemben veszi, mint rendesen szokás. Ki a roszat ostorozza
az előtte satyrikus, kifejti, hogy a satyrának ma nagyobb
föladata van, mint valaha. Tere többé nem a régi Lilliput.
„Világosság, ész, igazság, mi több, jóság a haragban, rész­
vét, bocsánat a tévelygésben, ez az, a mivel ma is, mint
a régi Eóma idejében akérlelhetlen s mégis gyöngéd satyra
az embernek tartozik. Marquis vagy orvos, egy kaszt, egy
osztály, ez többé nem tere, neki az egész ember kell. Ül­
dözi az alávalóságot, de nem a nevetségességet.tt Mikép
taglalhatná azonban a „Napóleon le petit" szerzője a sa­
tyrát, a nélkül, hogy feledné annak a zsarnokok elleni mis-
sioját? „Ha egy jött-ment szerancsefi, minden homlokon
felülemelkedve, a népet lábbal tiporja, lábával, melyre az­
előtt tán még saruja sem volt, akkor a satyrai múzsa, min­
den despotát és szörnyet, törpét mint óriást, szárnyas ku­
tyáinak dob zs á kmá nyul . S ez a muzsa-szépségre Hebe,
iszonyúságra Medusa, kiséri a költőt, ha a gazdaggá lett
szeuteskedőt iija le, ki a népet járszalagon vezeti s Istent
pártfogása alá veszi, vagy ha III Napóleonra emlékezve,
így szól: „Láttam szivedet Isten nélkül s szobádat mosdó-
edény nélkül.u Továbbá: „Alacsony homlokod nem bii'ja el
e sisaktollat. Sorsod, mint ifjú dérének, mint agg pedig
gyávának lenni. Igaz emelkedéshez egy lépést sem tettél;
varangy! fölfuvod magad, de nem nősz." A L i t t e r a t u -
r e dalban Hugó a forradalom eredményeit ünnepli. Örül,
hogy elmúlt a roccoco-idő, melyben az ember Isten kézira­
tát javítgatta, „Nem, ez nem az a kor többé, melyben Le­
nötre Versaillesban a bokrot s fasort igazitgatta; nem az a
század, melyben a zö'dben csak nyírott fák alatt hajporos
embereket lehetett látni. Az emberiség végre olyannak mu­
tatja magát, a milyen, minden reggel szabadabbnak s min­
den este okosabbnak, s a régi lekopott öltöny alól kikan-
dikál, a valódi te k in te t/ Lelkesülten magaszt alja Hugó a
költő, de főkép a versköltő rendeltetését. A próza sohasem
érheti utol a verset. Ha utánozni akarja, mesterkéltté válik,
A költői prózát ballettánczossá degradálja: „Tu crois étre
Ariéi, et tu n’es que v estris/ „Le bout de l’oreille“ köl­
teményében a költő azon gerjed föl, hogy a bigott Spanyol­
hon műveiből autodafét csinált. Egy barátja értesíti erről
Jerseyben, mire ő gúnynyal válaszol: „Donc j ’ai chaud en
Espagne, et froid en A ngleterre/ De a könnyű irónia
elkeseredésnek ad helyet, ha a papság és katonaság kinö­
véseire gondol s bosszúsága e szavakban tör útat: „Yous
me faites horreur croulez tói monstre papé, ettoi monstre
em pereur/
„L’échafaud“ feliratú költeménysorozatában maró glos-
sák s fenkölt szentencziák egymást váltják föl, az egész
a halálbüntetés ellen irányúi. „A bakó, Írja, bárki legyen
is, egyik lábával meredélyen áll. A bárd, bármit tegyen is,
bűnt követ el. Ha egy fej lehull, megreszket bele az ég.
Fejezzétek le Nérót, ez esztelen vadállatot, úgy Neró az
általános élet. Lépjen Tiberius a bité alá, s vére az em­
beri nem vére le s z / Kegyelmet követel a bűnös számára.
„Te csöndes éj, melyben lélegzőin, te tudod, hogy ha leg-
230
elkeserodettebb ellenségem volna lábam előtt, Kain mint
biré, Júdás mint pontifex és Sátán mint király, megnyit­
nám ajtómat s igy szólnék: „Menekülj!w Nem akarja sem
a király, sem a nép fejét. „Ha egy harezban ezrek esnek
el, nem oly borzasztó, mintha egy ártatlan kivégeztetik.
Ha Jézus zúgolódva hagyná oda a Kálváriát, s a Sátánt
megfeszítené, azt mondanám: „Eredj! Te nem vagy I s t e n /
A halálbüntetés elleni tiltakozásából önként folyik a nép­
oktatás melletti plaidoyerje. Egy látogatása a bagnoban, e
szavakra fakasztja: „Ckaque enfant qu’on enseigne, est un
hőmmé qu’on gagne/ Az iskola ép oly szentély, mint az
egyház. A bagno fegyenczeinek elaljasodását is tudatlansá­
gukkal indokolja. „Szerencsétlenek ők, nem gonoszok. Az.
első vétek ő ellenök lett elkövetve. Kiolták belölök az esz­
me lángját, a társadalom meglopta lelköket/ S a bűnösök
után jönnek a föld nagyjai, a halál utáni egyenlőségükben.
„A sir visszhangtalan sötétségében Eotschildot ép azon
férgek és patkányok lakmározzák föl, melyeket ő fizet, s
melyeknek ura és tulajdonosa/ „Hogyan? — gúnyolódik
tovább — kiváltságolni azt, a mi nincs! Hogyan! Nagyot
és kicsinyt különböztetni meg a mérhetlenségben! Jánost
dögnek s Pált parfümnek tartani!" Csak akkor fog meg­
szűnni kaczagni a holtak közt tett rendkülönbség felett, ha
látni fogja, hogy a sir éjét és borzalmat a prefect tarifája
szorint fog osztogatni, s a halál árulni fogja a férgeket.
Ha már benne van a páleza-suhogtatásban, Brüssel váro­
sának is ad egy leczkét azon macska-zenéért, melyet egykor
neki ott rendeztek. Azt mondja a közreműködőkről: „Én
egyedül voltam és fegyvertelen, ők csak ötvenen voltak, s
még az sem bizonyos, viseltek-é mindannyian fegyvert?“
Önvigasztalása megható: „Gyakran szövetkeznek fent és
alant, hogy leteritsenek, De mit tesz az ? Néha meg a böl­
csők áldanak, az ember könnyek közt mosolyg felém, az
ég kék s az embernek végre is joga van kötelességét tel­
jesíteni. Dicsőség Istennek / Hasonló hangon irta volt ak­
kor is, mikor a nómot-franczia háború után Jerseybe visz-
szavágyódott: „Ott el-elgondolkodom és semmit sem találok,
a mi nekem ellentmondjon; szabadon járok körül, szaba­
don élek és lélegzőm s a nagy sötét oczeán az én vélemé­
nyemen v a n / S valóban az ő lelke is leginkább hasonlit
a csöndes, hullámzó oczeánhoz. Ha vet is sok üres kagy-
lóhéjat a partra, de fenekén becses drágagyöngyöket rej­
teget.
(Yége következik.)
Várnai S.
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r 1 8 8 1 j u l . 1 6 -án .
— A os. k. közös hadügyminisztérium megrendelte
a katonai törvényszékeknek, hogy a katonáknak s katonák
hitveseinek ne adjanak többé engedélyt az u. n. kolozsvári
unitárius házasságokra s kijelentette, hogy az ily házassá­
gok érvényteleneknek fognak tekintetni. E szerint a ma­
gas hadügyminisztérium egy kardvágással, akarjuk mondani,
egy tollvonással meg akarná semmisíteni az unitárius fele-
 231
Vezetnek országos törvények által szentesített ítélő hatal­
mát s e hatalom gyakorlatának a magyar állam által eddig
tiszteletben tartott jogosúltságát. Úgy látszik a különböző
jogkörökre nézve a hadügyminisztérium kebelében felette
■confusus fölfogás uralkodik.
— Az Egyházi s Iskolai Szem le f. hé 7-iki szá­
ma máig sem jelent meg. E késedelem oka — mint ér­
tesülünk — abban rejlik, hogy e lap az átalakulás vajúdá­
sának napjait éli s ezután nem hetenként egyszer, csak
hónaponként fog kétszer megjelenni s előfizetési ára 4
frt.-ra szállittatik le.
— Az erdólyrószi ev. ref. fő- és középiskolák ta ­
nárainak f. é. jun. 12-ik és 15-ik napjain Kolozsvárt ta r ­
tott rendkívüli értekezletén fölvett jegyzőkönyv megjelent s
szerkesztőségünkhöz beküldetett. E jegyzőkönyvből értesü­
lünk, hogy a jelen évről a rendes értekezlet megtartása el-
halasztatott a jövő évre, a husvet előtti hétre, székhelyűi
Zilali tűzetvén ki. Megbizatott továbbá a kolozsvári tanári
kar, hogy a testvér-tanodák tanári karai részéről két zsi­
nati rendes és egy póttagra vegye be a szavazatokat s az
eredményt terjeszsze föl az ig. tanácshoz. Ha absolut több­
séget egy sem fog kapni, a legtöbb szavazatot nyert négy
■tag szűkebbkörű választás alá fog bocsáttatni. Megállapit-
tatott azon arány is, mely szerint az egyes. tanodák a zsi­
nati küldöttek költségeit fedezni fogják.
— A pápa a m erényleteiből. A pápa a fejedelmek
elleni merényletek kárhoztatására encziklikát adott ki, mely
új elméletet állít föl a világi felsőbbség eredetéről. A pá­
pa alapeszméd) azt veszi föl, hogy az egyház elleni h a m
általános társadalmi veszedelemhez vezetett. A polgári vi­
lágnak szilárd alapját a kereszténység teremtette meg, ez
tanította a fejedelmeket és népeket kötelességeik ismeretére,
a népek azonban túlságos szabadságra való törekvéseikben
a keresztény államoszmét elvetettél:, s modem bölcselők föl­
állították a tételt, hogy az államhatalom a néptől szárma­
zik. Ez nem katholikus eszme. A katholiczizmus mindenne­
mű alkotmányt elfogad ugyan, de az alkotmány csak ma­
gyarázza a fejedelmek jogait s nem forrása e jogoknak, mert
azok Istentől származnak. Az ó* és ilj-szövetségből vett
idézetekkel bizonyittatik, hogy az állami hatalom Istentől
származik. Ha ez olfogadtatik, az következik belőle, hogy a
fejedelmeknek annál fogva van joguk alattvalóikat a tör­
vények követésére kényszeríteni, minthogy a törvények mog-
szegése bűnt képez. E jogot azonban csak Isten adhatja
nekik a religió közvetitése által; államalapnak a társadalmi
szerződés erőtlen s tényleg nem áll fönn. Mert az uralkodói
hatalomnak Istentől kell származnia. Ha az uralkodó ezt
elismerj akkor megteszi kötelességét, ezzel azonban meg­
szűnik minden indok arra nézve, hogy az alattvalók föllá­
zadjanak. A régi keresztények, — mondja a pápa, — már
•a pogány császárok alatt a legjobb alattvalók voltak, s még
inkább a keresztény uralkodók alatt. Ellenben a keresztény­
ellenes modern eszmék az alattvalói hűséget megzavarták és
általános veszedelmet szültek. Előbb a reformáczióból szár­
maztak a lázadások, később az úgynevezett modern bölcse­
let és a liberalizmus, végre a kommunizmus, szoczializmus
és nihilizmus volt ezek forrása. E kinövések ellen a vilá­
gi fejedelmeknek nincs hatalmuk; a törvényes büntetéstől való
félelem az embereket meg nem téríti, csak az egyház se­
gíthet. A pápáknak joguk volt az újjitásokat ellenezni, ők
gyanútlan segítői a fejedelmeknek, s ezek érdekei a hit ér­
dekeivel azonosok. Az encziklika végűi a püspököknek meg­
hagyja, hogy ez eszméket hiveik között terjesszék.
— A ta n ith a tla n avagy tompa elméjű gyermekek
tudvalevőleg a nyilvános tauintézetekből ki lévén zárva, a
szerencsétlenek legnagyobb része ez idő szerint okszerű
ápolás hiányában teljesen elsatnyúl és az állaoiasság fokára
sölyed. Ezek oktatása érdekében a közoktatásügyi miniszter
értesíti a közönséget, hogy a kormány támogatása mellett
fennáll a fővárosban egy intézet, mely ezek nevelését tűzte
ki czélúl és ennek gondos testi ápolás, az érteleini állapot­
hoz mért szellemi oktatás és hasznos mezei és kézműipari
foglalkozás által felel meg. A fölvételi dij teljes ellátással
évi 300 — 600 frt. között váltakozik. Bővebb fölvilágositá-
sokat a kir. tanfelügyelők adnak.
— N yilvános köszönet. Református kollégiumunk
alélirt igazgatóságának van szerencséje hálás köszönetét
nyilvánitani azon nemes és áldozatkész adakozóknak, kik
szívesek voltak egy oly intézmény alapvetéséhez hozzájárul­
ni, melynek áldásaiért a jövendő ifjú nemzedékek lesznek
az alapítóknak örökre hálaadósai. Ez intézmény: az iskolai
kórház, melynek alapításában Jancsó Lajos igazgató kezde­
ményezése folytán résztvettek nagylelkű adományaikkal: 1.
J a n c s ó L a j o s igazgató tanár gyűjtői vén: Mélt. Nagy Péter
ev. ref. püspök 100 frt., gr. Teleki Miksánó ő nagysága
100 írt., br. Bánffy Zoltán berecztelki lakos, egykori nö­
vendékünk 50 frt., Takács János távírda igazgató, egykori
igazgató-tanár 20 frt., dr. Lengyel Dániel losonczi nyugal.
igazgató tanár 10 frt., dr. Lengyel Dánielnó, Schiessel Ró-
zália 5 frt., Naláczi Ödön II éves bölcsész 100 frt., Hajdú
Ferencz II é, böl, 2 frt., Dombi Zoltán II é. bö). 2 frt.,
Sófalvi Miklós II é. böl, 2 frt., Brunnor Károly rettegi la­
kos 1 f r t , Csiszár József szolgabiró helybeli 1 frt., Csi­
szár Clyula egy. hallgató 1 frt, Sófalvi Miklós egeresi ref.
lelkész 1 frt , in. özv. Macskási Pálnó 1 f r t , m. Macskási
Antal egei esi birtokos 1 frt., br. Tboroczkai Viktor II. e.
bölcs. 50 kr., Horovitz Salamon I ó. böl. 40 kr., Felvin-
czi György egeresi földbirtokos 40 kr., Zeiler Gyula II ó.
bölcs. 35 kr., Józsa György I. ó. bölcs. 50 kr., Csuka
Domokos I. e. bölcs. 30 UrM Szabó Edmund I ó. bölcs. 30
kr., Bokis László és fia 30 kr., t. Haraga János egeresi
postamester 20 kr., Átiraháut Antal egeresi körjegyző 20
kr., Csaus László egeresi kereskedő '20 kr., Beteg Lászlónó
egeresi bérlő 5*0 kr., Gyulai Mária egeresi 20 kr.,N. N. Egeresről
20 kr , Rendel Hermán egeresi bérlő 10 kr., Minla Miklós 10 kr.
Összesen 40 L frt 45 kr. 2. D e b r e c z e n i J ó z s e f tan vezető
tanár gyüjtőivón: Csíki Mihály helybeli polgár 4 fr t , Bok­
ros Arisztid, elemi 2 osztályos 3 frt., Moh»upt Mihály ősz-
terni jegyző, Turontálmegyóből 25 frt., Hóczei Lajos hely­
beli erdősz hivatalnok 4 frt. 60 k r, mlts Teleki Mihály
nyug. gubernalista hely tt 2 frt. 40 kr., Baitha János hely-
boli orvos 2 frt. 40 kr., Fenyő György fcelekkönyvvezetó
 232

Beézsen 2 frt., Székely Mihály jenői gazdatiszt 2 frt., Be­ josné, Sárkány Ferenczné, Gevéb Mártonná, Debreczeni Jó-
csei Hugó helybeli iparos 2 frt., Mihalcz Elek valkói ref. zsofné, Hegedűs Istvánná, Keresztesi Pálné, Gráf Jakabné,.,
pap (mig fia tanodánkba lesz) 2 frt., Meiszner József IV, Macskási Sámuelné, Burckkardt Ágostonná, Nagy Dánielné,
gym. tanuló 2 frt*, Fülöp Mihály jószágigazgató Gyéresen Kácz Jánosné, Bányai Györgyné, Grau Józsefné, Scecblinszki
2 frt., Turbucz Ferencz deézsi pénztárnok 2 frt., Somogyi Györgynó, Tóth Istvánná, Hajdú JáDosné, Kilin Miklósáé,
István helybeli ügyvéd 2 frt., Elekes András helybeli tör­ Bíró Mihályné, Kónya Kudolfnó, tiszt. Herepei Gerőné, Bo­
vényszéki hivatalnok 2 frt., Fosztó Ferencz hidalmási bir­ dor Lászlóne, Szőcs Gézáné, Somodi Istvánná, Gotthárd Jó ­
tokos 2 frt., Demsik Gyula hidalmási birtokos 2 frt., Nagy zsefné, Nesztor Jánosné uraszszonyoknak, mint a kik a le­
Domokos krasznai birtokos 2 frt., Fodor György gazdatiszt folyt 1880— 81-ik tanévben havonként kétszer, — valamint
2 fr t , Égeni Sándor helybeli polgár 1 frt. 90 kr., Hubi- Dávid Antalnó, Bán Istvánná, Stein Gáborné, Széki Miklós-
nek Józsefné szebeni úrasszony 1 frt, 40 kr., Gáspár La­ né, és Bodor Antalné, uraszszonyoknak, kik havonként egy­
jos visai ref. pap 1 frt., Babos Gábor mezőségi birtokos 1 szer 32 szegónysorsú tanulónak voltak szivesok kegykosz-
frt., Heigel Lipót és Albert VI gym. osztályosok 1 frt. tót főzetni, — úgyszintén azoknak is, kik szives adomá­
Pál Albert kataszteri biztos 1 frt., Szabó Edmund vállal­ nyaikkal járultak a tapintézet alapjának gyarapításához mint:
kozó helyben 1 frt., Kilin Miklós helybeli birtokos 1 frt., br. Bánfty Jánosné 10 frt., br. Kemény Kálmánné 5 frt.,
Tompa Károly tanodái ügyvéd 1 frt., Porchet Ferencz hely­ Pigor Jánosné 8 frt., Burckhárdt Ágoston 20 frt., Biró
beli iparos 1 frt., Györgybiró Sámuel hivatalnok helytt 1 Mihály 1 f r t.—kedves kötelességének ismeri a helybeli ref.
frt., Biluska Simon gyalui birtokos 1 frt,, Tauffer József kollégium szegónysorsú és jó reményű tanulói nevében, kiket
kereskedő helytt 1 frt., Olasz Károly helybeli tanácsos 1 e nagylelkű áldozatkézsség által megmentettek a szükség
frt,, Wagner Ferencz VI gynxn. tanuló 1 frt., Wagner Vik­ nyomasztó küzdelmeitől, hálás köszönetét nyilvánítani. Ko­
tor I gymn. tanuló 1 frt., Csiszár László bálványosváralyai lozsvár, 1881 jul. 10-én. A helybeli ev. ref. kollégium
ref. pap 1 frt., Horváth György csúcsai birtokos 1 frt., igazgatósága,
Ziegler Emil helybeli járásbiró (évenként, mig fia itt lesz) — Köszönetnyilvánítás. Szász-régeni birtokos t.
1 frt., Vikol István helybeli birtokos 1 frt., X. Y. 60 kr., F i n n a S á m u e l űr a görgeny-szent-imrei ref. egyháznak
8 fit. értékű zárat ajándékozott, melyért az egyház nevé­
Jórend József II gymn. tanuló 50 kr., Gráf Lőrincz hely­ ben forró köszönetét nyilvánítani kellemes kötelességének
beliiparos 50 kr,, Tokai János bogáti ref. pap 40 kr., Grampier ismeri. S z é k e l y F e r e n c z , ref. lelkész.
Károly II gymn. tanuló 40 kr., Jakab Lajoséi. 4 osztályos
tanuló 40 kr,, Hort József vasúti mérnök helytt 40 kr.} A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚR A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
Kelemen Ferencz helybeli rof. egyházfi 20 kr., Pakli Al­ BOCSÁTOTTA K I :
bert VI k. o. tanuló 20 kr. Mendel Farkas VI k. o. ta­
K ö rö z te tn e k .
nuló 20 kr., Fischer Gyula IV gymn. tanuló 10 kr. Ösz-
szosen 92 frt. 60 kr. 3. A gr. T e l e k i M i k s á n é ő 735 1881. K o l o z s - k a l o t a i e g y h á z m e g y é n k ­
b e n a ma gy ar-b i k á l i p a p i á l l o m á s . Javadalma:
nagysága gyüjtőivén: Özv. gr. Teleki Domokosnó ő nagys. minden gazda fizet 1 s fél kalongya búzát, ha búzája nem
5 frt., br. Wesselényi Ferencz ő nagys. 5 frt., br. Wes­ terem 4 kis véka rozsot, búzát vagy törökoúzát és 2 ve­
selényi Istvánná, gr. Rbédai Zsanettá 5 frt., gr. Karacsai der mustot, az egyháztagoktól igy begyűl mintegy 52 kai.
búza, 152 véka gabona, 38 veder m ust; megmivel az egy­
Melani 5 frt., gr. Degenfeld Augustine 5 frt., ifj.gr. Teleki Sá­
házközség első évben 20 kis véka rozs alá való földet s
muel 5 frt., gr. Teleki Gusztáv 5 frt., Voith József 5 írt.,
minden munkáját elvégzi, második évben ugyanezen földben
Csiki Imréné 5 frt., Síéin Gábor 2 frt., ? 5 frt. Összesen tavasz vetést vet, harmadik évben egy kis véka rozsot vet
47 frt. 4. S á r k á n y F e r e n c z tanár gyöjtőivén : Szto- el az egyházközség; két vékás kenderföldet szintén az egy­
vicsek Ferencz 20 frt., Bodor Zsigmond emlékére a VI. házközség szánt meg és vet be; 3 szekérre való széna
gymn. oszt. 5 frt, 50 kr., Turbucz Ödön IV gymn. tanuló hely, 25 veder bort termő szöllő; a temető és czinterem
fű és gyümölcstermésének két harmada; keresztelésért egy
5 frt. Összesen 30 frt. 50 kr. A kórház alap teszen tehát:
csirke és egy kenyér, esketésért idegenektől 1 frt., teme­
571 frt. 55 krt. Midőn a fölsorolt adakozók a nemes eszme tésért 2 frt. o. é. Az összes fizetés pénzértéke 436 frl.
valósításában ily mérvű buzgalommal voltak szívesek tá­ 93 kr. P á l y á z a t i h a t á r n a p : augusztus 31-ike. Fo­
mogatni kollégiumunk igazgatóságát, őt nemcsak hálára kö­ lyamodványok t. S z a k á c s I s t v á n esperes afiákoz Sz.-
telezték, de e jótékony intézmény létesítéséhez neki a leg- Lóna (u. p. Gyalu) küldendők.
jogosabb reményt nyújtották arra nézve, hogy ez intézményt 733— 1881 S z i l á g y - s z o l n o k i e g y h á z m e g y é n k -
b e n a b ö ö s h á z i k á n t o r - t a n i t é i á l l o m á s . Java­
a tanuló ifjúság iránt érdeklődő tisztelt szülők és tanűgy-
dalma: az egész bérfizetőktől 1 — 1 véka búza, 2 kupa must,
barátok ezentúl is szívesek lesznek fölkarolni. A fentebb a félbéresektől ennek fele, minden telektől egy szekér fa,
fölsorolt adakozóknak ismételten meleg köszönetét nyilvá- 9 h. 1520 Q öl szántó, 1246 Q öl rét haszznélvezete,
nitja Kolozsvártt, 1881 jul. 15. A kolozsvári ev. ref. kol­ a fekvőséget nagy részben az egyházközség miveli; teme­
légium igazgatósága. tésért 40 kr., tandíjba az abcésektől 20 kr., és egy csir­
ke, a nagyobbaktól ennek fele; lakásúl egy szoba és kony­
— N yilvános köszönet. Alólirt kollégiumi igazgatóság ha. P á l y á z a t i h a t á r n a p : augusztus 20-ika. Folya­
mindazoknak, és pedig névszerint dr. Szőcs Emilné, tiszt. modványok t. Sz ab ó P á l esperes afiához Diósad kül­
Szász Domokosáé, dr. Bartha Jánosné, Vizi Endréné, Pará- dendők.
di Kálmánná, Szász Béláné, dr. Kolozsvári Sándornó, JancsóLa- _____ Kolozsvárt, julius 13, 1881._____ _
Nyomatott Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
 IX évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Julius 23. 80. szám.
Megjelenni; h ir d e té s i d ija k :

minden vasárnap.

Szerkesztőségi o kiadói mállás:

ERDÉLYI K é t s z e r h a s á b o z o tt g a r m o n d
s(*r v a g y a n n a k t e r e
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s
u tá n 30 k r
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
b .- fa r k a s u t c z a Ifi. sz hova
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
a la p s z e lle m i s anyagi
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d Ö k . Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. E g é s z é v re 6 frfc., fé lé iv é &
f i t . , é v n e g y e d re 1 í r t 5 0 kr

j^ E L E L Ö S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S z á S Z

T a r t a lo m F in is csak példaképen jeleztük ezeket, mert az egyházi élet te ­

s a n c t if ic a t m e d ia . B i e r b r u n n a r G u s z t é v .
— A d u n á n t ú li ev. r e f o r m á lt e g y h á z k e r ü le t n e k a z 'E g y h á z i É n e ­
k e s k ö n y v “ ,r e v id e á lá s a t á r g y á b a n a la k u lt b iz o t t s á g m u n k á la 'á r a s az,
rén hasonló tüneményekkel találkozunk.
„ E r d é l y i É n e k e s k ö n y v 4'-ro a d o t t v é le m ó n y e s je le n té s e . ( V é g e ) C s o n ­ A róm. katk. szlávok e hó 5-én C y r i l l és Me-
k a Feren cz. — A H é b e r ép osz. ( F o ly t a t á s ) S z á s z K á r o ly tó i. V i d é ­
t k o d i u s hittérítőknek emlékét ünnepelvén, zarándok-
ki élet. ( A z u d v a r h e ly i ev. re f. e g y h á z m e g y é b ő l.) N a g y J ó z s e f.
— L e s q u a t r e v e n ts d e l ’esprifc. ( P á r V i k t o r H u g ó , H e t z e l e b Q u a n t in küldöttséget menesztettek Rómába Európa miuden orszá­
1 8 8 1 .) V á r n a i S . — T á r e z a : Im a . — N e m e ib ő l. — S z e m e r ja i
B é la . — K ü lö n fé lé k . — H iv a t a lo s ré s z, — Köröz' ,'én y ek.
gából, kik a pápának hálafeliratokat nyújtottak át. Ró­
mában ezen ünnepély fontossága tetőpontját érte el, már
azért is, mert S t r o s z m a y r diakován püspök, ki a jám ­
bor zarándokok vezére, ez alkalommal a pápához intézett
FINIS SANTIFICAT MEDIA. latin üdvözlő beszédében, a többek közt, igy szólott: „ a
r óm. k á t h. s z l á v o k a v i l á g m i n d e n r é s z é b ő i
Ó - K é r , 1881 j u l . 20.
S ze n t P é t e r székéhez siettek, hogy s z e n ts é ­
Akármerre irányozza figjrelmét az ember ma, min­ g e d z s á m o l y á h o z b o r u l v a , a t i s z t e l e t és j á m ­
den, mit lát és hall, közelben és távolban, azt látszik bi­ b o r s á g , az e n g e d e l m e s s é g és h á l á d a to s s á g
zonyítani, hogy a jelzett czimben kifejezett jezsuita jelszó é r z e l m e i t n y i l v á n í t s á k a z o n m a g a s z t o s a j á n ­
főelvévé lett a jelen társadalomnak összes törekvéseiben ós d é k é r t , m e l y n é l f o g v a s z e n t s é g e d s z e n t a p o s ­
küzdelmeiben, fent és alant. S valóban, ba széttekintünk, t o l a i n k a t , C y r i l l t é s M e t h o d i u s t a m e n y e i
úgy tetszik, ez állításra vonatkozó példákat raosaikképen h i e r a r c h i a m a g a s a b b r a n g f o k o z a t á r a e m e l n i
egymásmellé lehet sorolni. Sőt, ha szétpillantunk a poli­ k e g y e s v a l a “ Hozzá tévé aztán Stroszmayr hogy ki
tikai élet mezején, állitásimk majdnem kétségbevonhatat­ nem lehetett volna gondolni valami mást. mi a szlávok-
lannak tűnik fel. Gr ui t e a u C h a r l e s például, ki Gr a r- nak drágább és a k o r s z ü k s é g e s e k megfelelőbb le­
f i e l d , az északamerikai egyesült államok elnöke ellen e hó hetne e valóban n a g y s z e r ű és i s t e n i a j á n d é k n á l .
3-án merényletet követett el, azzal menti gonosz tettét, hogy „Korszerű ezen ajándék, szerinte, mert a szlávok üdvére
azt a köztársaság üdvéért vitte véghez. A b d u 1-H a m i d szul­ absolute szükséges, hogy a Rómával való egységet szilár­
tán halálra Ítéltette M i d h a d pasát, mert állítólag részes A b- dul megtartsák, illetőleg abba belépjenek. Ezt már a 9-
d u l - A z i z meggyilkoltatásában; a mint a diplomaták ik században tanították Cyrill és Methodius és épen azért
gyanítják azért, mert Oroszország érdeke a,zi kiváuja, hogy oly becsesek e szentek a szlavoknak. Különben azon szlá­
a t^rök állam Európa rokonszenvótől és részvététől töké­ vok is nagy tiszteletben tartják okot, kik Rómával még
letesen megfosztassék s igy minél előbb egészen összeros- nem egyesüllek és a nem róm. kath. szlávok is a pápa
kadjon. A p r á g a i zavargások, ottani szláv szellemű hí­ nagy ajándéka által mélyen meg vannak hatva.0 Azon
rek szerint, azért támadtak, mert a csehek kénytelenek reménynek ad végre kifejezést, miszerint a nem róm.
elnyomatásuk ellen tettlegesen tiltakozni; bécsi szabad kath. szlávok is rövid idő alatt be fogják látni, hogy a
irányú közlönyök szerint azért, hogy a politikai reactio h i t n e k t ö k é l e t e s b i z t o s s á g á t és az a p o s t o l i
útja ily módon is egyengettessék. Z á g r á b b a n nagy zajt j s z o l g á l a t b a n v a l ó t á g a s a b b s z a b a d s á g o t és
ütöttek F i u m e miatt, mert az a horvátok szerint hazájok á l d á s os s á g o t csakis a róm. kath. egyházzal való egye-
kiegészítő részét képezi; a mi hazafiúi sejtelmünk szerint ] sülésben lehet elérni. Válaszában a pápa a püspök be­
valószínűleg azért, hogy ezen egyetlen tengeri jkötőnk is szédét nagyon helyesnek találja, s maga is inti a rég el­
hozzáférhetőbb legyen a szláv aspíratioknak és Magyar- pártolt szlávokat a róm. kath. egyházzal való újbóli egye­
országnak ezen az úton is gyorsabban megbénittassék po­ sülésre.
litikai jelentősége. Mindezen tüntetések tehát nem azért történtek, mert
Nemde mindebből hangosan szól a „ F i n i s s a n c ­ . a pápának bánatot szerezne az, ha a nem róm. kath. szlá-
t i f i c a t m e d i a “-féle schibolet? Igen, de mi* köze egy ^ vök az örökkévaló bárhozatnak esnének áldozatúl, hanem
egyházi folyóiratnak a politikai cselszövésekhez? Ám, mi I bizonyosan azért, hogy a róm. kath. egyháznak a szlávok
 232

között megrendült positioit ismét megszilárdítsák. Nem | hogy az orthodoxok, kik a jelenkori igényekneksemmiféle
azért, hogy a hit biztossága, szabadsága és áldásossága a engedményeket tenni nem akarnak, hanema múlt száza­
kath. Róma alatt korszerű kifejezést nyerjen, hanemhogy dokból származott vallási tantételeket Árgus-szemmel Őr­
a schismatikus szlávok bünbánólag visszatérve, boruljanak zik, ezt azért teszik, mert „emberekuek szolgái“,
le a pápa előtt s legyen rém. kath. értelemben elvalahá- mert az úgynevezett udvari theologia nymbusát föladni
ra: „Egy pásztor és egy nyáj.“ irtóznak, mert protestáns hierarchiát létrehozni vágyódnak,
E vágyódás ellensúlyozása tekintetében Oroszország­ hol minden pap kis pápa, kinek szava csalhat!an, mely­
ból ime ilyen hírek érkeznek hozzánk: „Észreveheti, nek a laikus feltétlenül hódolni kénytelen. 8 igy azok
hogy a czár birodalmának tulajdooképeni kormányzója küzdelmeik és törekvéseik zsinórmértéke is eme jelszó:
lgnatieff generális. Más ember alig gondolhatott vol „Finis sanctificat media.“
na ki oly gonosz ellentüntetést a Rómába zarándokolt Viszont az orthodoxok ugyané váddal lépnek fel a
szlávok tüntetésével szemben, miDt a minő julius 5-én a haladás hivei ellen. „Nem" —igy mondják — az fő-
szt.-pétervári templomokban s hihetőleg másoroszvárosok czéljok a szabadirányú protestánsoknak, hogya népet sza­
templomaiban is végbe ment. A csehek megfeledkeznek badítsákki, szerintük, azódou, ma érthetetlenvallási nézlet
nemzetük lognagyobb férfiáról, Húsz Jánosról, a lel­ bilincseiből s vallásilag és erkölcsileg önállóvátegyék, ha­
kiismereti szabadság martyrjáról, kinek halála napja e hó nemszentségtelen kezekkel halomra akarjákdönteni mind­
5-én volt és Stroszmayr vezérlete alatt hódolnak a római azt, mit évszázadok változhatlanszentnek bizonyítottakbe,
curiának, mely oly gyakran prédikált keresztes hadjáratot csupán azért, mert bosszút forralnak a fenálló egyházi ha­
Csehország ellen. Azonban az oroszországi templomokban tóságok ellen, melyek elég keresztyén bátorsággal bírtak,
a „hit és szabadságért küzdő orosz-szláv hő­ nekik kijelenteni, hogy nézeteikkel nem alkalmasak a
sök emlékére“ gyászistentisztelet tartatott, és az áhi- krisztusi egyház körén belül szent szolgálatokat végezni,
tatoskodó sokaságnak ingyen osztatott ki Húsznak arcz- sőt azt tanaikkal megingatnák és veszélybe döntenék. Ha
képe és életrajza a cseh nép sorsának leírásával együtt." tehát most a szabadelvűség és a haladás szárnyaira kel­
Az ember akaratlauúl azt kérdi: Hogyan, az oro­ tek, ez csak annak a jele, hogyeljárásukvezérelve: „Fi­
szok talán elvalabára megértvén Húsz törekvéseinek áldá­ nis sanctificat
A nnak k u
media.“
tatása, hogy a két fél közül melyik jár el
sos magasztosságát, azoktól vezéreltetve óhajtanának be­ őszintén és lelkiismeretesen , futólagos eszmefuttatásom
jutni a hit és lelkiismeret szabadságánakországába? Szá­ szűk keretében nemtisztázható . Ezt e becses lap egykö­
nalomra méltó önámitásban szenvedne az, ki ilyesmit el­ zelebbi czikkében fejtegetni meg
hitetne magával. Szt.-Péterváron csak arra akarják figyel­ nyit emelek ki, miszerint mindenkísértem . Most csak any-
meztetni ő szentségét, a római pápát, hogy a nem rém. élet minden terén voltak s vannakidőm ben és a társadalmi
kath. szlávok a róm. curiára nézve mindörökké „Nenyúlj nemes törekvések, melyek a valódi üdva, ig is oly önzetlen
azság és sza­
hozzámvirágnak“ tartandók, sőt a czári kormány Strosz- badságért uemcsak lelkesülve működtek fárad
mayrt talánfel is szólítja, hogy térjen átagörögkeleti egy­ soha semkisértették meg a szent ügy eléréséhatatlan ul és
házba és igy segítse elő a szlávok egyházi egysége hely­ eszközt használni, vagy önző czél érdékébenaszent dotelen re n em
log­
reállítását. g al v isszaéln i, h anem készek vo ltak szep lőtlen m u nkálko­
Látni való, hogy egyházi téren is Rómában úgy,
mint Szt.-Pétervárt, teljesül Scheer János azon né­ d ásu kat halálu k által is m egpecsételn i. És ily törekvések
zete, mely szerint az emberi törekvéseknek cziműl szol­ kdéáso pviselői azok, kiknek az emberiség minden jót és ál­
st köszön. Azért magyarhoni protestáns egyházunkra
gálóelvek nemegyebek szemfényvesztésnél, s ha mélysé­
gükre pillantunk, látjuk, hogy azok önámitásból s mások­ gyentkboárm
von a zólag nincs forróbb óhajtásom, mint az, hogy le­
nak általunk való ámításából állanak. „Fölfalni vagy föl­ legyen kénely theologiai nézletünk, egyházunk soha se
falátni, ez — mondja Scheer —az emberi törekvé­ ni, hogy az nemm y telen unkálkodásunkra itéletképen kimonda­
seknek valódi lényege.“ Vagyis mint elmefuttatásomczime ficat media“-fóvleoltelvegnyekéb,köm v
int a „Finis sancti­
etése.
mondja: „Finis sanctificat media.“ Bierbrunner Gusztáv.
Tanulságos intések eme jelenések reánk, protestán­
sokra, nézve is, bár egyházunk határán kivűl esnek is,
mert különböző irányú hittudósaink szintén azzal kezdik A dunántúli ev. reformált egyházkerületnek az „Egyházi
egymást vádolni, hogy törekvéseiknek főczélja az önérdek Énekeskönyv“ revideálása tárgyában alakúit bizottság
kielégítése^ a melynek alegszentebbdologfeláldoztatikvagy munkálatára s az „Erdélyi Énekeskönyv“ -re adott
avval visszaélés űzetik. Nemrólunk, magyarhoni protes­ véleményes jelentése.
tánsokról szólok, De a némethoni protestánsok szünetnél-
kűli viszálkodásaikra vonatkozólag a panasz nem egészen (Vége.)
alaptalan. II. A dicséreteket, melyeknél nagyobb tere van és
Aprotestáns haladás hívei, kik fáradhatlanúl azon lehet a költőnek, mint a zenésznek, illetőleg:
működnek, hogy a jelen világnézlet magaslatán órvónye- 1. A kezdő énekeknél kihagyandénak véljük a 3, 5,
sitsék a vallás iránti őszinte tiszteletet, nyíltankimondják 13 szám alattiakat dallamuk nehézkessége miatt, úgyszintén

a 14-dik számalattit is, mely a LXzsoltár szerint volna
énekelendő) e pedig főlebb kihagyatott a zsoltárok közűi,
melódiája hát a dicséretnek sehol nemlenne föltalálható.
Ellenben felveendőnek ajánljuk köznap reggeli énekeink 4-
dikét: „Urama törödelmesa stb. Óhajtanék, ha a magya­
rok: „Szivemszerint kívánom4 vagy a némotek: „Herz-
lich thut micli Verlangen4 kedves énekének lágy s igazán
bűnbánó, szívhez szóló melódiája nocsak a temetési énekek
között, hanemitt a gyakrabban éneklendő dicséreteknél is
minél tüzetesebben előfordulna.
2. A hétköznap reggelieknél kihagyható a 24-dik szám
alatti minden gördülékenység nélküli dallama miatt.
3. A hétköznap délutániaknál a 30-dik szám alattit
más dallammal találjuk a magyarországi énekeskönyvben,
mással az erdélyi énekek között, mással ismét Maróthi ének­
könyvében. Mind Maróthi, mind az erdélyi énekeskönyv
dallama folyékonyabb, mint az, mely nálunk szokásban van :
inkább amazok közűi egyik lenne hát elfogadandó.
4. Abűnbánati hétre valóknál :
a) a 38-dik szám alatti más melódiával van az erdé­
lyi, mással a magyarországi énekeskönyvben, mely Maróthit
követi, úgy hogy egy kis igazítással egész duett keletkez­
hetnék a kettőnek együtt éneklésével. Mindkettő folyékony,
könnyű, rövid sorú, bünbánathoz alkalmazott, sőt a ryth-
mizálás is mindkettőben majdnem egészen összevág. Meg
lehetne mind a kettőt ismertetni.
b) a 39 szám alattit a Violin kulcsra áttételnél 8/*
vagy % tactnsban inkább azon régi dallam és méret sze­
rint óhajtanók szerkesztetni, mely a magyarországi és Ma-
róthi-féle énekeskönyvhen van. Az erdélyi énekeskCnyv tel­
jesen megváltoztatja a réginek azon jellegét, mely az egész
és fél kótáknak egymással való rendszeres váltakozását az
egész darabon keresztül viszi.
5. A vasárnap reggelieknél az 56 és 57 szám alat­
tiak nehézkességük miatt kihagyandók.
6. Az űj esztendeieknél a 77-ik szám alatti ének
Maróthi harmonikusában fél, negyed (vagy ott befestett) s
néhol pontozott kótákkal, pausákkal oly szépen és exacte
el van látva, hogy ha az eredetit nem ismerjük is, semmit
nem kételkednénk e dallamnak oly modorban való szerkesz­
tését tenni énekeskönyvünkbe az újabb átiratnál.
7. Nagypéntekre, mivel egy sincs fölvéve, egyet leg­
alább, a magyarországi 17-ik dicséretet (0 ártatlanság bá­
ránya), meg lehetne hagyni, ha más szöveggel is. Megszo­
kott, elterjedt s egészen menettó tempóban menő melódiája
a kedélyre kedves benyomást idéz elő.
8. A húsvéti énekeknél:
a) a 87-dik szám alatti éneknek régi dallamával régi
rythmikáját óhajtjuk megtartatni, mely itt, mint már több
fölhozottáknál, egész rendszerben keresztűlvonúl az egészen,
minden verssor 7 szótagjából 3 egész, 4 fél hangjegy lé­
vén egyenlő váltakozással. Az ettől eltérő rythmizálással az
erdélyi ónekeskönyv megváltoztatja a darab zenéjét;
b) a 88-dik szám alatti kihagyandó.
9. A pünköstieknél a 93-ik szám alatti, — úgy-
szinte
233
10. A karácsoniaknál a 105-dik szám alatti dicsére­
teket Luthei szerkesztése szerint ajánljuk énekeltetni.
11. Az urvacsoraosztáskoriakuál a 118-dik szám alatti
dicséretnek nemcsak rythmusa, hanem több helyütt dallama
is a Maróthi-féle s közönséges és az erdélyi énekeskönyv­
ben eltérőleg lévén előállítva, inkább a réginek megtartását
ajánljuk egész vagy 2/ fc taktusban.
így kellene a 140-ik szám alatti éneket is szerkesz­
teni és szövegében a „hallgassál*4 szót kiigazítani.
12. A természeti alkalmakra valóknál a 141*dikszám
alattit, ha már a OXLIY zsoltár, melynek dallama szerint
énekeltetik, kihagyatott, vagy ki kellene hagyni, mert sehol
az énekeskönyvben nem lehetne föltalálni melódiáját, vagy
a zsoltár dallamát idoigtatni.
13. A temetési énekek, melyek a bizottság által el­
fogadhatóknak találtattak, mind az erdélyi énekeskönyvbő)
vétettek, de hol azok egyikének sincs hangjegyekben elő­
adva melódiája, csak ennyi lévén az ismeretlen dallamnak
fölé írv a : „a maga nótáján44, mit pedig sehol fel nem ta­
lálunk. Itt a bizottság eljárását annyiban hiányosnak ta­
láljuk, hogy a magyarországi régibb és xijabb halottas
könyveket, melyek melódiákkal el vannak látva, egészen fi­
gyelmen kívül hagyta, ezekből a melódiák hiányát kipótol­
tatni nem ajánlotta s régi megszokott halotti énekeink ja­
vából nehány kiválogatottat összeállításába fel nem vett.
Annyival inkább lehete pedig ezt várni, mert már 38 év
óta közkézen forog a dunántúli egyházkerület által 1841-ben
kiadott s azóta 17 kiadást ért halottas könyv, melyben
nemcsak régi szöveg van átdolgozva vagy újonnan készí­
tettekkel föl cserélve, hanem a dallamok is mind a rég kí­
vánt violin kulcsú hangjegyekkel, hangnemekkel, ütemekkel
vannak szerkesztve, megtartatván mindenütt, a hol csak
lehetett, a régi hangméret.
Ezt előre bocsátva:
a) a bizottság által fölvett énekek közűi kihagyandók-
nak véljük a 142, 143, 144, 145, 146, 153, 154, 155
szám alattiakat jobbára nehézkes, untató, kellemetlen me­
lódiáik miatt. Ellenben:
b) fölveendőknek tartjuk;
a) az erdélyi énekeskönyvből a 223 számú éneket s
jS) a pápai vagy dunántúli halottas könyvből a 4, 26,
39, 40, 51, 59, 60, 65, 66, 68, 72, 73, 74, 85 éneke­
ket, leginkább melódiájukért, ha mindjárt azok némelyikéhez
más szöveg készíttetnék is.
Az énekek szövege és költészeti oldalához szólva, rö­
viden a következőkben nyilvánítjuk nézetünket:
A mi az erdélyi énekeskönyvben foglalt énekek bél­
tartalmát, költői kidolgozását, irályát s rimelését illeti: bár
azok később Írattak, mint a magyarországi dicséretek —
mint már fölebb is érintettük — nem állanak előnyben a
Magyarországiak felett. Vannak köztük szépek, vallásos buz­
galommal teljesek, hagyott is meg többet a bizottság, ki­
javítva s átdolgozva megállhatnak a magyarországiak mellett.
A tisztelt bizottság kimondotta ugyan, hogy minden
meghagyandó énekek részint teljes átdolgozást, részint nyel­
vi és verselési, általában ivályi javítást igényelnek, hanem
*
 234
ez nehéz munka, mert könnyebb egy új költeményt vagy
éneket szerezni, a.*;ut rósz rímekkel, mérték s metszet nél­
kül Írottakat újra dolgozni; azért nem mulaszthatjuk el
hangsúlyozni azon óhajtásunkat, hogy minél több új ének
szerzésére kell fölhívni az ihletettebb szellemű költő­
ket. Ha már új éneKeskönyvet akarunk összeállítani, legyen
az a mai kor szellemével összhangzó, minden keresztyének
méltánylásával s nagyrabecsülésével találkozó.
A bizottság tervjavaslata negyedik pontjában ez áll
„a fölveendőkűl jelölt zsoltárok és dicséretek szövege is ré­
szint teljes átdolgozást, részint nyelvi és vevsdlési, általá­
ban irályi javítást igényelvén, az érdeklődők fölhivatnak,
hogy e javítási s átdolgozási munkában résztvenni, illető­
leg az iránt való készségöket nyilvánítani szíveskedjenek4*,
megemlítvén a fentebbi harmadik pontban, hogy énekszer-
zőinktől pedig új darabokat kér. Vájjon nem lenne-é ez
gyakorlatiatlan eljárás? s nem bizatnék-é ez által véletlen­
re a magyar reformált anyaszentegyház magasztos ügye?
Hiszen mindnyájan érdeklődünk, de nem minden érdeklődő
képes dicső, magasztos ének-szerzésre; a ki pedig képes,
talán nem annyira érdeklődik. Menjünk a szokott, helyes­
nek bizonyéit úton, könnyebben czélt érünk.
Bátrak vagyunk egy szerény indítványra fölhívni a
közfigyelmet.
Hirdessünk pályázatot!
A legszebb ének jutalma 20 arany, a legszebbet meg­
közelítő 10 énekért egyenként 5 arany, a legsikerültebben
kijavított 10 énekért egyenként egy arany; ez mindössze
80 arany. Ezen összeg 5 egyházkerülettől csakély áldozat,
de szívesen fölajánlana ennyit bármelyik nyomdatulajdonos
azon felűl; mennyit szerződésileg fizetendne, ha a kiadási
jogot elnyerhetné. így sokan fognának pályázni olyanok is,
kik különben nem pályáznának a dicskoszorúért is, meg a
jutalomért is ; sokan lesznek olyanok is, kik megelégesz-
nek az 5 egyházkerület s a két egyesült reformált anya­
szentegyház koszorújával. Lehet ez ellen vagy mellett vi­
tázni; dó ez a szokott s czélravezetőbb eljárás. Ha pedig
a tisztelt bizottság javaslata mellett kell maradnunk : akkor
nem általában kell fölhívni az érdeklődőket, hanem különö­
sen kell fölszólítani azokat, kikről föltesszük vagy tudjuk
is, hogy érdeklődnek, s tapasztaljuk is, hogy erre képesek.
Nem zárhatjuk be véleményes jelentésünket a nélkül,
hogy a katechizmusi énekekre vonatkozólag is rövid meg-
jegyzést ne tegyünk.
Mindkét énekeskönyvben 52 katechizmusi ének van,
az erdélyibe sok van átvéve a magyarországiból: kívánatos,
hogy ezekből a szebbek és jobbak szenteltessenek ki s a
vasárnapi énekek közé soroztassanak; hisz csak két éne­
künk van vasárnap délutánra« Azt az erőt, melyet a kate­
chizmusi énekek alkotására forditnánk: fordítsuk oly szép,
magasztos, emelő, megható és vigasztaló énekek szerzésére,
melyek már a gyenge gyermeki lélekbe átvigyék a szép íz­
lést, fölemelkedett érzelmeket, kegyeletet; részvétet minden
iránt, mi szép, nemes, dicső és felséges; az ifjakat lelke­
sítsék. bármely korút magasan érézni megtanítsanak, a sze­
gényeket s öregeket vigasztalják vallásunk s Isteutiuk di­
csőítésére, hazánk díszére s a magyar reformált keresztyé­
nek lelki üdvére.
Kelt Szent-Gálon, 1881 június 12.
Csonka Ferencz,
dunántúli énehűgyi biz. tag.
A HÉBER ÉPOSZ.
(1. V o lt - é a h é b e r e k n e k é p o s z - k ö lt é s z e t ü k ? — II. A h é b e r ős tö r ­
t é n e le m b ír á la t a . — III. A h é b e r ( b ib lia i) éposz v á z la t a és fő b b
ta g ja i.)
f i z á s z ‘K á r o ly to l.
III.
A héber (bibliai) éposz vázlata s főbb
tagjai.
(Folytatás)
Ez a fordulat egy dráma első felvonásának látszik
$ talán ez csábított némely modem írót a kísérletre nálunk
is,*) hogy Mózesből drámai hőst csináljon. Lehetetlen kí­
sérlet, mert Mózes eposz-hős. Nem a világrend ellen lázad
fel, nem végzete ellen küzd; ellenkezőleg. Küldetése van:
a világrend helyreállítására s a végzetessóg támogatásával.
Nem is téved, nem is bukik s bár maga nem láthatja meg
az ígéret földét csak távolról, azért diadalmasan — mert
czélt érve — megy sírba, melyet legeudaszerűon maga az
Isten saját kezével ás meg számára.
A Níluson lebegő gyékény-kosár s a Nébo hegyén
istenásta sziklasir közt a világirodalom legszebb épopéái
egyike játszódik le. A hős küzdelme, végzete és hivatása
öntudatra ébredésével; a csipke-bokorban megjelenő Isten,
a ki megmondja neki, mit kell tennie; kétkedése saját erőt­
lenségében ily föladatra s az Úr biztató, sürgető, parancso­
ló szava; megjelenése a Fáraó udvarában; követelő szava
fölemelése; küldetésének igazolása, előbb csodatételek, aztán
az egyre fokozódó csapások által, melyek mindenikében a
színhely (Egyptom) világ- s természetnézlete tükröződik le;
az utolsó csapás: az első szülöttek elveszése, le a barmokig;
az összegyűjtött s egybetartott nép útra-készülése; a pás-
kha bárány s a sietségben kovásztalan maradó kenyér; a
király kétségbeesése s az indulásra adott engedély, mely
parancsra válik; az útra-kelós; a vörös tenger, mely a rne-
nekvőket átereszti s aztán összeczapódik, hogy üldözőiket
eltemesse; a vezérlő tűzoszlop ; a sivatagban fakasztott for­
rás, az éhezőknek leszállt fürjesoport s égből hulló manna;
s most a törvény kiadása, két kőtáblán, Isten saját keze
ujjaival Írva, hozzáférhetlen fényességben, égi villámlás kö­
zepette; a türelmetlenkedő nép, mely arany-borjút önt s
bálványt imád, mig Istene s vezére közt szövetség kötte­
tik; a Mózes haragja, fájdalma, könyörgése; az első égő
áldozat; a nép megszámlálása; a kémek, kik az ígért föld
megszemlélésére küldetnek; a lázadók megemésztetése föld­
ből kijövő tűz által; harezok a határokon; a Nébó hegye,
melyről Mózes egy pillantást vethet az Ígéret földére, de
*) M a d á c h Im re, V á r a d y A n t a l.
 235

be nem inebet abba; hálaadó éneke, imája, halála, eltemet­ laltatik, melyhez toldalékul járul az a roindenekfelett bájos
tetése Isten keze által: íme e felséges éposz egyes részei, idylli epizód, melynek Rúfch könyve a czime.
majdnem'költői kerekségben, ha a szertartási s egyéb tör­ Az ország meghódítása után is maradtak még a fold
vények aprólékos és hosszadalmas szabványai, beleékolve a előbbi lakói közt elemek, melyek nem akartak meghódolni
mondába, meg nem zavarnák az alkotás keiekségét; s vé­ s megnehezítették a héberek békés lakozását ősapáik földén.
gűi a törvény — polgári és vallási — egy az első négy­ Ezeket féken tartani, vagy le-leverni, folytonos kisebb csa­
hez később csatolt ötödik könyvben még egyszer elő nem tározás Yolt, mely néha nagyobb mérveket is öltött s álta­
terjesztetnék. lánossá lett. Ilyenkor a szövetséges köztársaságban együtt
A Mózes alakja, az Isten emberéé, kimagaslik az epi­ élő testvértörzsek, kiket különben közös fő nem kötött ösz-
kai hagyomány eseményeiből. Tiszta s nemes alak, kinek s?e, vezért választottak ad hoc, vagy elismerték annak a
meg haragja is szent; még az Istennel való érintkezése felsőségét, a kit épen az események a dolog élére állítot­
is méltóságos: a legmagasabb époszi alakok egyike. Halála tak, a mi — a csodálatossal természeténél fogva átszőtt
mélabús benyomást hagy hátra, de mely — összefüggésben époszban — rendesen mint Isten különös rendelése van
az előzményekkel — fölemelő s magasztos. föltüntetve. Ezek az esetenként választott, vagy önkényte-
4, A hősmonda második tagja a Józsué éposz, az lenűl
ős­ az úgy élére állított vezérek: a b í r á k .
haza visszafoglalása. Ha Álmost egyik költőnk*) helyesen Az első lázadás a Kananéusok részéről történik, kik­
nevezte a magyarok Mózesének, Józsué a héberek Árpádja, nek földét az osztály szerint a Júda nemzetsége birván, az
ki a határbérczen kidőlt ős vezértől örökségkép veszi át az Úr a Juda nemzetségét parancsold, hogy ellene fölkeljen és
őshaza visszafoglalásának nehéz, de dicső föladatát. leverje a támadót. Juda pedig a szomszéd Simeont hivta
Józsué, a Nún fia és époszi hős; ő is Istentől veszi segélyül, ígérve, hogy ha majd ez támadtatik meg, ő is vi­
küldetését, mint előde. szont segélyül lesz. S menvén a Kananéus ellen, azt több
Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szóla az Úr városból, Bősekből, Hebronból kiszorítsák, d >Debirnel, mely­
Józsuának, a Nún fiának, ki a Mózes szolgája vala, ezt nek neve a kananéusoknál Kirját-Sófer vala, megakadtak.
mondván : Ekkor Káleb, egyik főember Judában, azt monda: A ki
meggyőzi Kirját-Séfert és beveszi, annak adom Aksát, a
„Mózes az én szolgám meghalt; most azért kelj fel
s menj által a Jordán vizén, te és mind ez a nép arra a leányomat, feleségűi. És a Kaleb őcscsének, Kénáznak a fia,
Tőidre, melyet lábatok talpa megnyom, nektek adtam, a Otkniel, ifjú dalia, ki unoka vérét bírni óhajtá, bevette a
várost, megnyerte a leányt s vitézségéért a hadjárat to­
mint Mózesnek megmondám. A pusztától és e Lybánustól
vábbi részére vezérül választaték. így lett Otkniel az első
.fogva a nagy folyóig, az Eufrátesig; a Hitteusok földe a
nagy tengerig lesz napnyugofc felől a ti határotok. Előtted biró Izraélban. S a Kananéusok lázadását a többi nemzet­
senki meg nem áll, mig élsz ; a mint voltam Mózessel, úgy ségek földén lakó legyőzött pogány népek is jelűi vevék a
leszek veled is, e) nem hagylak téged, sem el nem mara­ fölkelésre, mely majdnem általánossá Ion.
( F o ly t a t á s a k ö v e t k e z ik .)
dok tőled!" (Józs. I. 1—5.)
A csodák ismétlődnek. A nép száraz lábbal megy át
a Jordánon, mint Mózes alatt a vörös tengeren. Jerikó
falai, megvivhatátlanok különben, trombitaszóra leomlanak,
VIDÉKI ÉLET.
népe odavesz, csak egy bűnös nő, ki a zsidók kémeit jól (Az udvarhelyi ev. ref. egyházmegyéből)
fogadta s elrejtette, tartatik meg. Város város után, tar­ H é v íz , 188 1 j u l . 19.

tomány tartomány után esik el s a honfoglalók hatalmába; Hévíz községi iskolánk tanítói kara folyó óv és hó
ha nappal a liarcz eldöntetlen marad, Józsué szavára „a 17-én szavalatokkal egybekötött tánczvigalmat rendezett
nap megáll a Gibeonban s a hold az Ajalon völgyében" s községi iskolánk alaptőkéjének gyarapítására.
megvárják a csata eldöltét. Királyok meghódolnak s adófi- Midőn ez alkalommal morális kötelességemnek tartom
zetőkűl ajánlkoznak. S az egész ország elosztatik a tizen­ a bevételekről, felűlfizetésekről és kiadásokról a nyilvános­
két nemzetség közt, mig a papoknak a többiek földén el­ ság előtt számolni, egyszersmind tisztelettel kérem a n t.
osztva 48 város adatik.**) szerkesztő urat, szíveskedjék becses lapjában tért engedni
S ezzel a rövid és tisztán vitézi éposz — melyben ezeknek leszámolása végett.
epizódúl csak a jerikói nő Ráháb története szerepel — be Mielőtt ezt tenném, még megjegyzem, hogy midőn
van fejezve. ily czélú előadásokról hallunk, már előre is minél nagyobb
A közmonda harmadik tagja a Bírák könyvében fog­ bevételi számot várunk.
Itt ez esetben kicsinynek mutatkozik ugyan, de ha
*) Garay. meggondoljuk, hogy nagy részint távoli helyekről kell meg­
**) J ó z s e f n e k k é t fia ( E f r a im és M a n a s s z é ) u tá n két nem ­ nyerni az ügy iránt lelkesülni tudó személyeket, azonnal
z e ts é g s a z o s z t á ly b ó l k é t r é s z j u t . E l l e n b e n a Lévi papi n e m ze t­
sége ne m kap fö ld b ir t o k o t , hanem — hogy az is t e n it is z t e le t e t s
soknak tűnik fel kicsinységében is.
s z e r t a r t á s o k a t a t ö b b i n é p k ö z t m in d e n ü t t v ég e zh esse , a ta rto m á n y Összes bevétel volt: 52 frt, 40 kr. Ebből jegyekből
48 v á r o s á b a n h e ly e z t e t ik e l s é le lm é r e a t iz e d r e n d e lt e t ik . A z á l­ begyült 31 frt., felűlfizetésekből 21 frt. 40 kr. Felűlfizet-
la m s z e rk e z e t e e g y s z e r ű ; szö v e ts é g e s k ö z t á r s a s á g in a k m o n d h a tó ;
je lle g e : fö ld m iv e lő . tek: főtiszt. Simon Jenő fogarasi róm. kath. lelkész 5 f r t.,
 236

N. N. 50 kr., Szilágyi József 50 kr., mltsGuténau Nándor | ég alatt az oszlophoz kötözve korbácsolt hátakat, a büszke'
és Károly urak 2 frt., Mózes Károly 2 frt., Mózes Móricz- vérezőket, szemeikben sugárral, karjaikon kötéllel, a m int­
nó 50 kr,, N. N, 50 kr., N. N. 50 kr., Bernáth Mózes- áz éj lépcsőin fel s alá járkáltak.“ Önmagát csak atomnak
né 50 kr., Friodmann Sámuel 50 kr., Mózes Ferencz 1 frt. tekintette, kinek nincs joga a martyromsághoz. Midőn azon­
50 kr., Kestnelbaum Sámuel 50 kr., Bocz István 50 kr., ban ő is nyert némi részt a teherből, megköszöni Medusa-
Beiner János 50 kr., Flórián Gerő 1 frt., Kozma unit. lel­ sorsnak: „Maintenant $ destin, $ Meduse morei!“ Máskor
kész 10 kr., Kornfeld Náthán 50 kr., Deutsch Adolf mér­ p ed ig : „Mit tesz az, hogy a véletlentől örvénybe sodort
nök 1 frt., Barti Mózes 50 kr., Beichert József 1 frt., atomom mit szenved? Mások, kik nálamnál jobbak voltak,,
Keichert Vilmos 1 frt., Nicu Victor Dancescu román pro- még többet szenvedtek. Minden jól van !“
fessor 50 kr., N. N. 30 kr. Igazi lyrai hangulatúak azon versek, melyekben a ten­
Összes kiadás vo lt: 20 frt. 14 kr., ezt levonva az ger magányát festi. 1854 okt. ő-diki kelet alatt magasz­
52 frt., 40 kr.-ból, marad az alaptőke javára 32 frt* 26 talja Jerseyt hangzatos sorokban. „Ott nyugszik Jersey“
krajczár. az örökké zúgó hullámok között. Kicsinységében két
Fogadják a nemes szivű adakozók iskolaszékünk ne­ nagy tulajdona van. Mint szigetnek az oczeán, mint szirt-
vében szives köszönetemet. nek a hegy. Bélen Normandia, északon Bretagne által
Nagy József \ Francziaországé, s virágos ágyában Francziaországtól nye­
ev. ref. lelkész és iskolaszéki elnök. r i mosolyát s néha könnyét is. Hazája neve általában
megható hangokat csal ki lantjából. Olvassuk csak a „Chan­
son“ czimű dalt, hol már szokott rhetorikája is a népiesbe
L E S Q U A T R E V E E T S DE L ’E S P R I T . csap át. Egy száműzöttnek idegen országban a kikelet be­
cseit mutatják, ő azonban nem örül. Mi neki idegen földön
(Pav Viktor Hugó, Paris, Hetzel et Quantin 1881.,) a május! „Száműzött tekintsd a rózsát. Harmatos hajnal­
(Vége.) tól fogantotta a derűs tavasz. Száműzött tekintsd a rózsát!“
A második kötet, mint már említők, * Livre lirique — „Azon rózsákra gondolok, melyeket én ü lte tte m ; Fran-
és Livre epique*et foglalja magában. A költő éjnek idején cziaország nélkül a kikelet sem kikelet.“
vógiglovagoltatja Párizs utczáin IV Henrik, XIH, XIV és „Je pense
XV Lajos szobrait. £ borzalmas epizód fölfejti minden bű­ Aux roses que je semais,
neiket s epigrammái éllel ostorozza. Útjokban a királyok Le moi de mai sans la Franse
egy térre érnek, melynek közepén vérpad emelkedik. A fel - Ce n’est pás le moi de mai.“
hőkön láng-betükkel Írva áll: „1793“, mig a guilottine-on Csak Jersey feledtetheti vele némikép hazája feletti
egy véres emberfő látható. A kivégzett XVI Lajos feje. busongását. Egy panegyrisében azt is mondja róla, hogy
Megszólítják az irtózatos jelenést: „K isértet! Minő alkot­ ott a bűnös lelke fehér lesz újra, mint a mosónő kiterített
mány az?“ — „A vég!“ felel az tompán. „Ki é p ítette?“ vászna a napon. Lehet e hasonlatot kissé bizarrnak talál­
— „Ti magatok, őseim 1“ ni, ép úgy, mint ama másikat, midőn előbb egy kutyát
Be a pathos ereje azon ellentétben emelkedik tető­ megdögleni s utána rögtön egy csillagot főlvillanni lát­
pontra, hol álombéli visioit festi le, s először szeretett ván, így töpreng magában: „Honnan jön a csillag, ho­
gyermekeiről emlékszik meg, az apa és költő kettős gyön­ vá megy az eb ?“ Mire felelete: „Isten, mi kérdezünk, ho­
gédségével. „Szebb látományaim egyike, ha Jeanne és Mar­ lott jobb volna hallgatnunk. Mire erőlködéseink, kételye­
git — ti látjátok őket csillagok — esténként szárnyas lá­ ink, küzködóseink ? Mire méregetni a feneketlensóget ?
bakon végigsuhannak a mezőn. Hanem mindazon álmok közt, Várjunk. Békében az emberekkel és az emberek mellett él
melyek lelkemet foglalkodtatjúk, legbájolóbb az, mely hörgő a titok.“
zsarnokokat átdöfött kebellel mutat. „Mily csodás rejtély Mint a satyrai résznek a halálbüntetés, úgy a lyrai-
mégis, ha e látszólagos engesztelhetlenség daczára ily bé­ nak az öngyilkosság feletti elmélkedései tekinthetők köz­
kítő utóhanggal bocsátja el a Livre epique olvasóit: „Ol­ p o n tját. Hugó előtt az öngyilkosság eg'yértoíiűű a szökés­
vadjon minden testvériségben össze, s Isten észt, tudo­ sel. Csak Istennek van joga a világot kioltani, az életet
mányt, kutatást és számítást e malaszt szolgálatába fog eltűrni kötelesség, ő t az aggkor megtanította minden ke­
adni.“ És ez a hang az, a mely már átvezet a szélrózsa serűséget nyugodtan venni. Az aggkor magaslatán nyílott
lyrai irányába, a melynek már küszöbén kijelenti a költő, előtte a legszélesebb latkor. „Éltem már a halál árnyékába
hogy mindaz, mit szól, tesz és nyilvánosságra hoz, hason­ lép, kezdem látni a dolgok nagyobb oldalát. Az igaz ember
lít az „oroszlán szörnyű haragjához.“ Aztán megkérdi a szebb, úgy ha a sors földre sújtja, s a naplemente apothe-
felhőket, a kzenith e szüzeit“ s a madarakat, a „lóg gyönge ozis.“ Továbbá: „Mosolygok a pusztaság fele, szemlélődök
magzatait“, hogy mint vélekednek oly magosán fent az em­ és várok. Szivem, mely soha sem érzőit vágyat, békével te­
beri nyomorról, Szégyent kiált arra, ki elmulasztja köteles­ lik be. Félem az Istent s igyekszem idejekorán fölebredni
ségét s tehetetlenség ürügye alatt nem gátolja meg a ro- ama borzasztó álomból, melyet életnek neveznek. A felhőt-
szat. Egészen száműzetéséig irigyelte azokat, kik kötelessé­ lenségbe fog vinni a halál. Hallom érkezni fekete paripáit.
geik mártyrjaivá lőnek. „Féltékenységgel néztem a csillagos Olyan vagyok, mint a ki igen sietett s félúton várja be,;
 237
’mig a szekér elhalad. Az árnyékon, a megbünhödött vét­
ken át hagyom oda életet, mely egykor üde volt, ma
virágtaian, sötét sivatag, hol lábaimnál a félig nyílt sir
roppant sugarai már eló'revetik árnyaikat. „Moi, je ne veux
qu’aimer, cár j >ai si peu de temps.“
Lyrai könyve azon verseken végződik, melyeket 1870
jul. 14-én irt, midőn Hauteville-Houseban az európai egye­
sült államok tölgyfáját ültette. E tényt, mint történelmi
actúst tünteti elő. Óhajai s reményei, melyeket hozzáköt, e
szavakban tetéződnek: Itt a száműzetés földe, vessük el
T1&
— Németből. —
Völgy melyén kis kápolnában
Álltam az est homályban én
Csúcsos, szines ablakin át
Berezgett a méla holdfény.
Árny ölén az ajtó mellett
Kis gyermekeik kara zendűlt,
Úgy viszhangzott ez szivemben;
Angyali kar, hittem szentül.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár 1881 jul. 23-án.
— Jancsó Lajos, kolozsvári tanodánk derék tanára,
ki huzamosabb idő óta betegeskedik, a tanoda elöljáróságá­
ról a jövő tanévre szabadságidőt kért s nyert egészsége
^helyreállítása végett. Tantárgyait tanártársai osztják föl
maguk közt.
— A kolozsvári felsőbb leányiskolának, mely egy évi
fennállásával jó hírnevét már megalapította, szeptemberben
megnyittatik 3-ik osztálya is, A növendékek létszáma, mint
értesülünk, meg fogja közelíteni a 100-at s vidékről is töb­
ben fogják leányaikat ez intézetbe adni. A városi bizott­
ság megtette a kellő intézkedéseket a tanhelyiségek szük­
ségessé vált kibővítése érdekében. A tanerők is szaporit-
tatni fognak. A természettudományi tanszékre a pályázat ki
is van hirdetve.
— A zsinati képviselők választása a királyhágón-
túli egyházkerületekben is folyamatba indúlt. A tiszántúli­
ban a beregi egyházmegye Peterdy Károly esperest s Kán­
tor Sámuelt rendes,- Ferge József beregi papot póttagúi
választotta meg. A világi pótkópviselőségre általános szó­
többséget senki se kapván, szűkebbkörű pótválasztás fog
történni.
bele a reményt. Vessük be a sötét éjt és nappalé ieend.
Növekedjél Istenben, láthatlan csira. Vessük el fájdalmun­
kat, száműzöttek s váljék belőle szeretet! Mássza meg az
emberiség a te tő t; föld mosolygj végre a merész embernek,
agyaggolyó légy édenné már, miután oly soká börtön
voltál.“
S az elvetett csira napról*napra nagyobb koronát
bocsát magából; a mi még hiányzik, nem egyéb, mint — az
e u r ó p a i e g y e s ü l t á l l a mo k .
Várnai S.
Éreztem, hogy imádkozni
Hajt szív s lélek; szót nem leltem
S im, bús lelkemnek mélyéből
Egy sóhaj a légbe lebben:
Dalaim az ifjú korból,
Uram! add vissza nékem,
Gyermekies hitemújra
S eltűnt első üdvösségem.
Szemerjai Béla.
— TJj községi iskolák. Kolozsvár képviselőtestülete
közelebbről tartott ülésében két új községi iskola felállítá­
sát határozta el, egyiket a hidolvén, másikat a külső közép
utczában. A kidelvei szeptemberben, egyelőre bérházban,
meg is nyittatik.
— Révész Im re síremlékének tervrajzára a debre-
ni vef. egyház által kitűzött pályázat sikerűit. Tizenhét
pályamű érkezett be, melyek szakértők által megbiráltatván,
a pályadij egyhangúlag Czigler Győző budapesti építésznek
ítéltetett oda. A Czigler által tervezett síremlék gúla alakú
lesz.
— N azarénus m ártíro k . A pécsi katonai törvény­
szék előtt a napokban három bácskai katona állt, nazarénu-
sok, az alatt a vád alatt, hogy minden fenyegetés és
büntetés daczára sem akarnak a kezökbe puskát venni. A
vádlottak hivatkoztak vallásuk törvényeire és azt mondták,
hogy készek minden kigondolható nehéz munkát végezni,
csak azt ne kívánják tőlük, hogy lőfegyverhez nyúljanak. A
boldogtalanokat hat, négy és két esztendei sáncz munkára
ítélték el.
— Az evangélikusok theologiai akadém iája tárgyá­
ban a Pozsonyban tanácskozott bizottság megállapította azon
pontozatokat, melyek szerint az egyetemes egyház és a po­
zsonyi egyház közt az egyezség sikerűit, s az egyetemes
ev. theol. akadémia Pozsonyban felállítható. E pontozatok

értelmében átengedi a pozsonyi egyház a német templom
udvarán álló, emeletes és 4 tantermet magában foglaló épü­
letét s hétköznapokra szónoklati gyakorlati helyűi, tanári
felügyelet mellett, magyar-tót templom áll. Az akadémia ez
épületének átalakítási költségei közadakozás útján lesznek
fedezendők. A pozsonyi egyház átengedi továbbá használa­
túi könyvtárait s gyűjteményeit; kisebb díjfizetés mellett
alumneumát és dij nélkül Skaricza és Jeszenák-fó!e élelme­
zési intézeteit. Jutiat a theologusoknak évenkint 1391 frt.
stipendiumot; kész, külföldre nem mehető, hazai egyeteme­
ket látogató theologusokat is segélyezni azon alapból, mely­
ből külföldi akadémiákra menők nyernek ösztöndíjat. A tan­
erőkre nézve, átadja a pozsonyi egyház az akadémiának 2
rendes tkeologiai tanárát és a gyakorlati theologiai tanáráúl
magyar-tót lelkészet. Az egyetemes egyház felállítaná 3
rendes és 2 magántanári tanszéket. Utóbbiak, üresedés ese­
tén rendes tanárokká lesznek promoveálhatók. A tansze­
rekre és vegyesekre megkivántató kiadásokat is beleértve,
szükségeltetik 9727 frt., mely a meglévő alapokban és a
pozsonyi egyház külön alapítványában leli fedezetét. Az
egyetemes gyűlés, mint legfelsőbb felebbviteli fórum alatt
álland az elnökkel együtt 27 tagból nagy és az ennek ke­
beléből választott 9 tagú kis akadémiai kormányzó tanács.
Az akadémiai, elkülönített pénztárt a pozsonyi egyház sa­
ját költségén és jótállása mellett kozelendi. Az egyetemes
theol. akadémia esetleg más helyre is áttehető. A fennálló
eperjesi és soproni theol. intézetek fenmaradása és műkö­
dése az egyetemes akadémia fölállításával csorbát nem szen­
vedhet.
— A „P ro testán s P a p “ 10-ik füzete megjelent a
következő tartalommal: Reggeli fohász A zsinat előtt, (Foly­
tatás,) Izráel bujdosása. Péter halászata. Vázlatok. A prot.
pap i ':'tékes ezimérői. Különfélék. Boríték.
HIVATALOS RÉSZ.
A főtiszfceletű püspök úr az esperesekhez és vizsgá­
lata alatt álló egyházközségek lelkészeihez a következő f e l ­
h í v á s t intézte:
760— 1881.
Vallás és közoktatásügyi miniszter úr ő nagyméltó­
sága 19,G44— 1881 f. hó elsejéről kelt felhívása következté­
ben hivatalosan fölkérem Tiszteletedet, hogy az 1700-di:
évtől 1726-ikig vezetett anyakön>vekben gondosan kutattas-
sa, illetőleg kutassa ki Kurt-Kirschfeld Hans Móricz volt
gyalogsági százados házasságára és e házasságból esetleg
származott gyermekek viszonyaira vonatkozó s netán fellel­
hető adatokat és a kutatás eredményéről engem hivatalosan
értesitson.
Kolozsvárt julius IS án 1881.
Nagy Péter
erdélyi ev. ref. püspök.
N y o m a t o t t ö t é in J á n o s m . k ir . e g y e t e m i
238
241— 1881
Előljár. sz.
Fölhívás pályázatra.
A székely-udvarhelyi evang. reform, kollégiumban egy­
előre csak az 1881— 82-ik iskolai évre betöltendő helyot-
tes tanári állomásra alólirott elöljáróság ezennel nyilvános
pályázatot hirdet.
Ezen állomáshoz a történelem földrajznak a gymna­
sium felső osztályaiban hetenként 2 0 —22 órán való taní­
tása s egyéb e tanársággal járó teendők elvégzése van köt­
ve. És köteles leend az illető szükség esetén egy külön
szobában az iskolában benlakni.
A megválasztandó évi javadalma: 600 frt. o. ó.
Fölhivatnak hát mindazon tanárok és tanárjelöltek,
kik ezen állomást elnyerni óhajtják, hogy tanképesitettsé-
güket, életkorukat, vallásukat és a netán eddig folytatott
tanítói működésüket feltüntető okmányokkal fölszerelt fo­
lyamodványaikat f o l y ó ovi a u g u s z t u s h ó 10-ik n a p ­
j á i g a kollégium igazgatóságához nyújtsák be, mert a ké­
sőbb érkezők nem vetetnek figyelembe.
Kelt Székely-Udvarhelyt, július hő 17-én 1881.
Seb esi Ákos , Gönczi Lajos>
algondnok. helyettes jegyző-tanár.
A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚRA KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
BOCSÁTOTTA K I:
Köröztetnek.
706— 1881.P ü s p ö k i v i z s g á l a t a l a t t á l l ó b u ­
k a r e s t i (Romániában) e g y h á z k ö z s é g b e n a l e l k é s z !
á l l o m á s . Javadalma 2370 frank (200 db cs. k. arany)
évenként, havi részletekben fizetve; rendes stola; három
szobából álló lakás, pincze, kamara és konyhával. Köteles­
sége a lelkészi minden teendőkön kivűl hetenként 10— 12
órát tanítani és az iskolára felügyelni. A folyamodók közűi
meghívott vagy kiküldött lelkész csak egy évi próbaidő után
választatik meg. Előnybe részesülnek a német és román
nyelvben jártasok, a mi a folyamodványokban kimutatandó.
Pályázati határnap augusztus vége; a folyamodván)ok hoz ­
zám kül dendők.
727 1881. V á j d a - h. - z a r á ndi e gy há z m e g y é n k-
ben a ki *i st yőri e g y h á z k ö z s é g l e l k é s z i á l l o m á ­
sa. Javadalma: 400 frt. o. é. és tisztességes lakás ; a meg­
választandó lelkész köteles a növendékeket tanitani és az
egyházmegyei gyámintózetbe első évi fizetésének 10 száza-
lékját befizetni. Pályázati határnap : augusztus 20-ika.
728— 1881, U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é b e n a
r á k o s di k á n t o r t a n í t ó i á l l o má s . Javadalma: 100
véka (30 literes) tavaszbuza, 100 veder must, 100 írt, hat
, részletben fizetendőleg, tisztességes lakás, a temető harmad
részének és egy kenderföldnek haszonélvezete. Pályázati ha­
tárn a p : aug. 20-ika. Folyamodvánok mindkét állomásra t.
B a r t h a L a j o s esperes aálioz, Tordos (u, p. Szászváros)
küldendők.
n y o m d á s z n á l az e v . re f. fö t a n o d a b e t ű iv e l K o lo z s v á r t .
IX éyfolyam. Kolozsvárit, 1881. Julius 31. 31. szám.
M egjelenik hirdetési dijak:
minden vasárnap.
8zorkeezt(fs6gi b kiadói ozállds:
ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y annak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
h e ig t a t á s

1TESTÁNS KÖZLŐI
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
b .-f a v k a s u t c z a 16. sz. h o v a
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
a la p s z e lle m i s anyagi
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
ü g y e i t ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k . " Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. E g é s z é v re 6 f r t . , fé lé v re 3
f r t . , é v n e g y e d re 1 frt 5 0 kr

J^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S 2 5 8 L B Z Z D O X E lO lC O B .

Tartalom: T ö r v é n y s é r t é s . S z á s z B é la . — A d ju n k s e g é ly t E lap olvasóinak nem kell magyaráznunk,

a s z e g é n y e k g y e r m e k e in e k ! D r . J e n e i
( F o ly t a t á s t S z á s z K á r o ly t ó l. — Vidéki
r ó l. L é n á r t J . — 5 0 éves t a n ít ó i j u b ile u m .
á lla p o t a . K ö v é r A n d rá s. — E g y h á z i la p s z e m le .
z é r e l m in k e t . S c o t t W a lt e r k ö lt e m é n y e .
és s z o b rá s z a t. S z é c h y K á r o ly t ó l. A z
— K ü lö n f é lé k . — A s z e rk e s z tő p o s tá ja .
TÖRVÉNYSÉRTÉS.
K o lo z s v á r ,
Nagy szó, kivált ha olyan közeg ellen emel­
tetik a vád, a mely a törvények sértetlen végre­
hajtására van hivatva s még nagyobb, ha oly
részről követtetik el, a mely épen arra rendelte­
tett, hogy az alája rendelt közegek eljárását el-
lenőrizze és törvénysértésök esetén, törvénytelen
eljárásukat megsemmisítse, hatalmuk jogtalan irány­
ban való használását megtorolja.
Fájdalom, a szóban forgó sérelem épen e
legsúlyosabb formájával van dolgunk, fájdalom,
monarchiánk összes hivatali közegei közűi az egyik
legmagasabban állóval szemben kell a törvénysér­
tés vádját emelnünk.
A közös hadügyminiszter lapunkban is ös-
mertetett rendeletéről van szó, mely az „úgyne­
vezett kolozsvári vagy unitárius házasságok“ kö­
tését a hadsereg tagjainak megtiltja és pedig avval
a hivatkozással, mivel „Ausztriában“ az unitá­
rius vallás nem tartozik az elismert vallások
közé.
A hírlapok e közleménye oly képzelhetetlen
tényt constatál, hogy szinte hajlandók volnánk az
egész hirt merő koholmánynak tartani — azon­
ban mindez ideig nem olvastuk sehol czáfolatát
s igy a hihetetlent is hinnünk kell, m ert: ab es-
se ad posse valet consequentia.
V ik to r . — A Héber ép osz.
hogy minő törvénysértést követett el a közös had­
élet. A m a k k f a lv i is k o lá ­
(— ). — A k ib é d i is k o la ügyminiszter e rendeletével, ha csakugyan kiadta;
— Tárcza: ő ve­
nincs miért idéznünk az Appr. Comt. I. r. I. ez.
Hegedűs I s t v á n t ó l. V a llá s
ú jk o ri p r o t e s t á n s e g y h á z . 1. t .
2 czikkét, az 1791. L ili. törvényczikket, sem
Lipót kiegészítő hitlevelének 1. pontját. Nem kell
rám utatnunk az 1791. XXXIV. erdélyi törvény-
czikkre, sem az 1848. XX. vagy az 1868 XLIII.
és L ili. törvényezikkekre, mint a melyeknél fog­
1881 j u l . 2 7 .
va királyi eskük biztosítása mellett tényleg bírjuk
a jogot, az unitáriusok vagy lutheránusok csakúgy,
mint mi, szóval az összes magyarországi protestánsok,
azt a jogot, a melyet a közös hadügyminiszter úr e
rendelete egyetlen tollvonással confiscalni akarna
most az unitáriusoktól, majd mi tőlünk — job­
ban mondva a magyar közjogtól.
Mi igen nagyra becsüljük gr. Byland Rheidt
úr kardjának élét s tisztaságát; megbocsát azon­
ban, ha nem csekélyebbre tartjuk dicső őseink,
fejedelmi vezéreink szablyáját, a melylyel kilctiz-
dék számunkra autonóm jogaink érvényét s oly
hatálylyal iktatták e jogokat kétoldalú szerződé­
sek formájában törvényeink sorába, hogy a mo­
dern jogállammá fejlett Magyarország legújabb
közjogi átalakulásai alkalmával: 1848-ban és
1867— 78-ban szintén kötelezve volt e jogok el­
ismerésére, újabb törvénybe iktatására s dicsősé­
gesen uralkodó királyunk az eskü letételére, mely
szerint „szontűl és sértetlenül megtartandjuk és
megtartatjuk Magyarország alkotmányát, törvényes
függetlenségét, kiváltságait, törvényszerű szoká­
sait s Magyarország koronázott királyai által szen­
tesített törvényeit. “
Az tehát minden kétségen felül áll, hogy
Szent István koronája területén megvan a pro­
testáns egyházaknak autonómiájuk, mind a köz-
igazgatás, mind az igazságszolgáltatás és igy a
 2 40
házassági törvénykezés minden pontjára nézve s
mindaddig, mig a magyar törvényhozás e jogvi­
szonyokat szabályszerűen meg nem változtatja:
szent és sérthetetlen ez autonómia nemcsak a kö­
zös hadügyminiszterrel, hanem magával a Felség­
gel szemben is.
De nemcsak Szent István koronája terüle­
tén, hanem a föld minden zugában bir e joggal
a magyar korona minden protestáns polgára, mind­
addig, mig e magyar polgári kötelékből törvény­
szerűen ki nem vált s épen a közös miniszterek
egyike: a közös külügyminiszter köteles megvé­
deni is mindnyájunkat e jogainkban minden ide­
gen támadással szemben. Annyival inkább köte­
les a közös kormány minden tagja, és igy a kö­
zös hadügyminiszter is, respectálni e jogokat, mert
hiszen a közös kormány tagjai csakis a monar­
chia egyenlő jogú két felének: Ausztriának és
Magyarországnak alkotmányos jogalapjaiban bírják
lételüknek jogalapjait.
Sőt, a mi épen a fenforgó kérdést illeti:
ugyanaz a kétoldalú szerződés, mely a két fél
közösségi jogviszonyait szabályozza, nyíltan és vi­
lágosan megmondja, hogy: „a magyar hadsereg
egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári
viszonyai, jogai és kötelezettségei fölött, melyek
nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar
törvényhozás és illetőleg a magyar kormányzat
fognak intézkedni.“ A közös hadügyminiszter ur­
nák tehát épen az a törvényczikk rendeli meg
mostani eljárásának ellenkezőjét, a melynek kö­
zös hadügyminiszterségét köszöni. Ha tehát a had­
sereg egyes tagjainak „magyarországi polgári vi­
szonyai, iogai és kötelezettségei“ fölött a közös
hadügyminiszter intézkedési jogot vesz magának s
őket a „kolozsvári vagy unitárius házasság“ kö­
tésétől eltiltja: evvel a legflagransabbtörvénysér­
tést követi el.
Még súlyosabbá teszi e törvénysértés sérel-
mi voltát ránk, magyar protestánsokra, nézve a
közös hadügyminiszter indokolása, mely szerint
evangélikus lelkésznek azért tiltatik el e házas­
ságok megáldása, „mivel az unitárius vallás a
Lajtán túl nem tartozik a törvényesen elismert
vallások közé.“ A közös hadsereg magyar tag­
jainak épen semmi közük sincs ahoz, hogy' a Laj­
tán túl minő vallások vannak „törvényesen elis­
merve“ s igy rájuk az ottani jogviszonyok egy-
| általán nem alkalmazhatók — valamint a lajtán-
túli katonákra sem volnának a magyar törvények
alkalmazhatók. A közös hadügyminiszter tehátkö-
teles a lajtántúliakra az ottani, a Iajtáninneniek-
re az itteni törvényeket alkalmazni minden olyan
polgári viszonyokra, jogokra és kötelezettségekre
nézve, a melyek „nem a katonai szolgálatra vo­
natkoznak“ és bár a magyar példabeszéd a há­
zasságot a hadveréssel teszi párhuzamba, talán
még sem akarja Byland-Rheit úr a házasságkö­
tést a katonai szelgálat körébe vonni
Mindezeknek alapján: nemcsak az unitáriu­
soknak, nem is csak a magyar protestánsoknak,
hanem a magyar közjog minden hívének és igy
minden magyar embernek a leghatározottabban
tiltakoznia kell e törvény- és alkotmánysértés el­
len s miután a kőzösűgyi törvények a miniszter-
elnököknek adják meg a jogot és kötelezettséget
a monarchia két felében érvényes alkotmányos
jogok védelmére a közös kormánynyal szemben
ez esetben a magyar miniszterelnök kötelessége e
törvénysértés elhárítása; a rendeletnek, ha létezik,
visszavonatása s a gondoskodás arról, hogy al­
kotmányunk ilyes megsértése jövőre lehetetlenné
tétessék, a magyar törvények és királyi eskük
szentesítette protestáns autonómia biztosi ttassék.
Semmi kétségünk a felől, hogy Tisza Kál­
mán nem mint protestáns, hanem mint magyar s
mint ez idő szerint a magyar közjog legfőbb őre,
megteszi ez irányban törvényes kötelességét, nem
tűri el, hogy a közös hadügyminiszter túltegye
magát a magyar alkotmányon, I. Ferencz József
esküjén.
Szász Béla.
ADJUNK SEGÉLYT A SZEGÉNYEK
GYERMEKEINEK!
Az emberi társadalomnak sokféle betegségei vannak.
Az a sok sötét bűntény, melyek a bünfenyitő bíró­
ságoknak folytonos munkát adnak, mindannyi kórjelenségo
valamely társadalmi betegségnek. A bires Pitavai a
múlt századbau összegyűjtve a legnevezetesebb bűnesetek
leírásait kiadta és munkája —húsz kötetre ter­
jedt. Halála után mások folytatták a gyűjtést és ma már
egy jókora kis könyvtárt alkot az emberi iszonyatosságok
eme gyűjteménye.
Mennyi lelki förtelem, mily erkölcsi sötétség van e
kötetekben!
 241
A« erkölcsi fertelemlegbővebb forrása pedig —a
szegénység. Régi tapasztalat: paupertas est magna
meretrix.
Minél nagyobb a nyomor —annál több a bűn.
Ha kevesbíteni óhajtjuk ezek számát: vessük fej'
szónkét a baj gyökereire. Enyhítsük a nyomort, segéljük
a szegényt.
# betegesedett szegény gyermekek sorsa enyhítését. Gyűjtést
* *
Ha egy jótékony tündér egyszerre tisztességes álla­
potba varázsolná a föld valamennyi szegényét —ohmily
felséges menyországgá változnék át a föld!
Tündérünk, mely egy pillanat alatt elvégezné a va­
rázslat munkáját, nincs. De van az emberi szívnek egy
oly adománya, melynek csodálatos hatalmával pótolni
lehet a mesebeli tündérek erejét, és ez —az ember­
szeretet.
Az emberszeretet hasonlít ama csoda-forrásokhoz,
melyek a hol fölfakadnak, gyógyítják az embert és ter­
mékenyítik a vegetatiot.
Hogy csak ismerőseink körében maradjak: mennyi
jót árasztott maga körül egy gr. Teleki Domokos, gr.
Mikó Imre; mily termékenyítő meleg sugározza körűi egy
gr. Kun Kocsárd emberszeretetét!
Papjaink, tanítóink, egyszerű közbirtoksoaink közűi
nemegyet említhetnénk, a ki saját szerényebb körében
nyomon követi ama nagyok példáját.
Ajó ember szivének természeti szükséglete az, hogy
jót tegyen.
Ha igaz is egyfelől, hogy a bűn bűnt nemz s a
rósz példa ragályos, de azt sem lehet tagadni másfelől,
hogy az erkölcsi világban nagy hatalma van a jónak is.
Miként a gonosztevő bűntársakat nevel magának, ügyegy
jó és nemes lélek példája vonz és javít. Mert az emberi
természetben megvan a jó és rósz egyiránt, s a melyik
hányban kapjuk a hatást, arra indulunk.
Ennek lehet tulajdonítani bámulatos hatásait azem­
berszerető, jótékony egyleteknek, melyek az emberiséget
mindenfelé igyekeznek megszabadítani a nyomortól, Ín­
ségtől, bűntől, tudatlanságtól.
Angliában minden második ember tagja valamely
jótékony egyesületnek. És a világ legnagyobb nemzete az
angol. És e nagyság egyik legnagyobb factora az angol
közszellem, mely egyleteket alkot a népnevelés és tu­
domány előmozdítására, az ipar, kereskedelem és közgaz­
daság fejlesztésére, a mértékletesség megszilárdítására, a
hiszabadűlt fegyenczek tisztességes foglalkoztatására, el-
züllött szegény gyermekek szeretetházára, lelenczek elhe­
lyezésére, munkatehetetlen elaggott szegények egyházai­
ra stk. stb,
Nálunk az egyesületi szellem csak újabb időben
kezd némileg fejledozni. De már eddig is mennyi biztató
sikert tapasztalunk. Mily nagy különbség van p. o. nép­
nevelésünk mostani és 15 év előtti állapota között! Ekü­
lönbséget pedig, a törvényhozás intézkedései mellett, bi­
zonyára nemkis mérvben emelték népnevelési és tanitó-
egyleteink.
Asiker biztató eredményeire utalva, egy újabb hu­
mánus mozgalomra hívjuk fel figyelmét azoknak, kiknek
nemes szive élvet tatái a jótéteményekben. Viszonyaink­
hoz alkalmazva, nálunk is termékenynyó lehetne tenni az
eszmét.
Ezelőtt nehány évvel ugyanis több jótékony szelle­
mű ember feladatúi tűzte ki magának a nagy városi el-
rendeztek arra a czélra, hogy u. n. „szünidei gyar­
matokat“ létesítsenek; a nagy városi szegény és be­
teges gyermekeket összeszedték s a nyári szünidőre —
tanítóik felügyelete alatt —valamely egészséges fekvésű
hegyi tanyára helyezték el őket. Örömvolt nézni azokat
a szegény gyermekeket, a kik soha igazi, jó levegőt nem
élveztek, a kik a nagy város elzárt falai között sínylették
át fiatal életüket, hogyan nyertek új életet, erőt ésegész­
séget.
Az eszme hódított. Apéldát követték a czivilizáli
világ nagyobb városaiban mindenfelé. Legújabban Buda­
pesten is megindúlt már a mozgalomez irányban, s ta­
lán még ez idén lesz Magyarországon is coloniája a sze­
gény beteges gyermekeknek.
Nekünk itt a Királyhágón innen olyan nagyobb vá­
rosunk nincs, a hol ez az újabbhumánusmozgalmat meg­
indító baj nagyobb mérvben mutatkoznék.
De van egy egészen hasonló természetű nyomorú­
ságunk, melyet minden figyelmes szemlélő lát és tapasz­
tal, s melynek enyhítésére mégis mindeddig mondhatni
semmit semtevénk.
Ez a szegény gyermekek teli iskolázta­
tásának nyomorúsága.
ü. szegény napszámos vagy az Ínséggel küzdő öz­
vegy honnan vegyen gyermekének egy darabka melegru­
hát? Hát az árvákról, munkatehetetlen vagy elzüllött
életű szülők gyermekeiről ki gondoskodik? Oh, és mily
sokan vannak az ily szerencsétlenek, a kik önhibájukon
kivűl —az ártatlanság éveiben már —ínségre, boldog­
talanságra vannak praedestinálva!
ínség, boldogtalanságra gyermek-éveikben, aztán
bűnre és kárhozatra később . ,
Mert a nyomor a legnagyobb kerítő. És minél na­
gyobb a nyomor —annál több a bűn. Annái számosab­
bak és vaskosabbak lesznek a Pitaval kötetei .
Előzzük meg a bajt. Alkossunk egyleteket a sze­
gény gyermekek téli iskoláztatásának lehetségessé té­
telére.
Módja egyszerű. Egyetlen jészivű és űgyszerető em­
ber a községben álljon a dolog élére, nyisson egyaláírási
ivet s járja el a község tehetősebbjeit; az aláírók ne kö-
teleztessenek meghatározott adományokra; ad mindenki, a
mit adhat, avúlt ruhát, gabonát vagy pénzt; egydarabka
vászonrongyot is megvesz a rongyszedő, pénzt lehet be­
lőle csinálni és meleg ruhát lehet vele venni a szegény­
nek. Egy lomtár mindenütt akad, a hol az odavalóado­
mányokat ideiglenesen el lehet helyezni. De ez a 1om-
tár el fogja látni ruházattal a falu összes szegény gye­
rekeit.
*
 242
Eötvös monda valahol, hogy „a gyermek félig an­
gyal, félig állat; sokat kell sülyednie és emelkednie, hogy
ember legyen.“
Az élet nyomorúságai elvégzik a sülyedés munkáját,
mi fáradozzunk a gyermekek emelésének munkájában.
Ne jeledjük el, hogy az emberi társadalomamanagy
betegségét, rneljet a mindennapi bűnök szakadatlan Ián-
czolata jelez, gyégyitni kell. Abűntények megtorlása,
a gonosztevők megfenyitése csak repressiv hatást gyako­
rolnak, de gyökerésen nemorvosolják a bajt. A javító
fogházakra milliókat költenek a czivilizált államokban
és aránylag igen csekély az eredmény. Természetes; mert
a vén fa már nehezen hajlítható. De töltsünk
többet az iskolákra s akkor kevesebbet kelladnunka bör­
tönökre.
Nyújtsunk módot a földhöz ragadt szegény ember
gyermekeinek, a börtön eme szerencsétlen candidatusai-
nak, hogy iskolába járhassanak, hogy fejlődjék ki bennük
az ember és ne az oktalan állat és tanuljanak megtisz­
tességes munka után élni, —akkor■aztán, orvosolva lesz
a társadalom egyik legnagyobb nyavalyája.
Adjunk segélyt a szegények gyermekeinek!
Dr. Jenei Viktor.
A HÉBER EPOSZ.
(1. Volt-é a hébereknek éposz-költészetük ? — II. A héber ős tör­
ténelem bírálata — III. A héber (bibliai) éposz vázlata és főbb
tagjai.)
fizász cKárolytól.
III.
A héber (bibliai) éposz vázlata s főbb
tagjai.
(Folytatás)
A pogányokkal való együttélésnek pedig nem az örö­
kös lázongások és ellenségeskedések: inkább a velők való
keveredés és barátkozás, szokásaiknak, életrendjüknek s
mindenekfelett bálványozásaiknak elsajátítása volt a fővesze­
delme. Íme a rákfene, mely a még fiatal héber állam tes­
tén korád kezde rágódni. Története, bírák és királyok alatt,
az igaz hit küzdelme a bálvány-imádás ellen.
Az általánossá lett felkelés még más vezéreket is kö­
vetelt s igy lettek Otbniel után, még egyidejűleg vele Ehud
és Sámgár is az Izrael bírái. Ehud a Moabiták királya Eg-
Ion ellen ment, a ki a hébereknek közöttük lakó és velők
együtt bálványozásba merült részét leigázta s nyolcz évig
tartá a maga pálczája alatt; Ehud karddal utó át Eglont s
elvette tőle a tartományt. Sámgár pedig a filiszteusok ellen
ment, a kik szintén megnyergelték vala az Izrael fiait; s
egymaga, egy ökör-ostorral, hatszáz filiszteust levágott.
De hogy Ehud meghala, a moabiták közt lakó izrae­
liták ismét csak bálványozásba merültek. S ezúttal egy
asszony váléfc ki közülök, eszével, erényével s erejével, egy
jövendő-mondó, feddő beszédű, hatalmas asszony, Dóbora,
az Izrael negyedik birája. De hogy az eláradó veszedelem­
mel bírjon, férfi birát is vett maga mellé, a Bárák szemé­
lyében. Ellenök Sisera, egy elbizakodott pogány fegyverke­
zett s kilenczszáz vasas szekérrel és sok néppel ment szem­
be velők. De Bárák, a Naffcali és Zebulon törzséből össze«
gyűjtött tizezer vitézzel szétszórta a vasas szekereket s
megfutamította a büszke sereget. Maga Sisera is futott s
Jáhelnek, a Héber feleségének, a ki ismerőse volt, a sáto­
rához ért. Jáhel szép szóval behívta magához a szaladó
vezért s mikor az, fáradságtól elnyomva, elaludt sátorában
a földön, szeget vert halántékába s a földhöz szegezte. így
harczoltak akkor is az asszonyok, Débora és Jáhel, akár a
saragossai leány, vagy az egri nők. Bárák és Dóbora dics-
és öröméneket zengtek a diadal fölött s az Izrael épsége
újra meg volt mentve.
De a Midianiták újra háborgatni kezdték az állam
békéjét s az Úr, az Izraél Istene, a Manassé nemzetségé­
ből, az Abiézer nemzetségéből való szegény ember, Jóás
fiát, Gedeont, az „erős férfiút“ küldé ellenök; a ki, Isten
angyalától biztatva és erősítve, háromszázad-magával csu­
dadolgokat mivel a Midrán ellen s egész vénségéig birája
vala Izraelnek. Utána a fia Abimélek következek, a ki a
maga atyafiait ölé meg s ezért malomkővel zúzaték agyon.
De utána, az Izraél megszabadítására új biró támada, Sóla,
az Isakhár nemzetségéből, a ki huszonhárom évig uralko­
dók, de a biblia elfeledő följegyezni: mi nevezetes dolgo­
kat tőn; valamint a következő bírónak Jairnak is, a ki
„huszonkét esztendőig itélé az Izrael nemzetségeit“, csak
a nevét hagyá emlékezetben.
Érdekesebb lap következik: a Jeftáé; a ki Gibeádnak
a fia vala, egy parázna asszonytól; a miért a törvényes
feleség gyermekei elűzék őt az apai háztól. De mikor az
Ammoniták feltámadtak az Izraél ellen, a nép vénei meg-
emlékezének róla, visszahívták őt bujdosásából, rábízták a
vezérletet, vagyis a nép birájává tevék. Jefta pedig, mikor
a harczba ment, megesküvók, hogy ha győz, — a mi visz-
szatértekor az ő kapuján először jő elébe, Istennek áldoz­
za. Gondolta, hogy valamely barma lesz. Győze pedig s
győzelme Ilire megelőzte hazatértét. S jőve elébe, üdvözle­
tére diadalmenetének a többi néppel együtt, szép szűz
leánya, as egyetlen. De a leány kész volt betölteni atyja
fogadását — s önként mene az áldozatra.*) A költők ezt
az epizódot is kizsákmányolták s talán még jobban is ki­
zsákmányolhatnák.
A következő három bíróról (Tbsán, Élva, Abdon) is ­
mét alig van valami följegyezve. De a ki most következik:
Sámson, a bibliai hősmonda olyan hőse, mint Herákles a
görögé. Ereje csodálatos s ugyanannyi próbáit adja annak.
A napisten utolsó személyesülése, de ki a mythoszból kivált
mondában egyszerű hős marad. A filiszteusok ostora, kik
általa lesznek oly nevezetes néppé az Izreé) történetében,
sorsa oly tragikus, mint regényes; regényes hős kalandjai
által; tragikus az által, hogy egy nővel van összekötve, a
kinek épen a filiszteusok közűi valónak kell lenni. DelilaV
V Nem életo- s vérbeli áldozatra, mint a bibliai szövegből
kitűnik (Bir. XI. 37=39), hanem Jehova papnője lön, övök szüzes­
ség fogadalmával. Talán az első apácza, „mert szokás 15u ez Iz­
raelben.41
 243
szép, csábitó és gonosz; a Kirhók fajából való. Sámson
meséket mond és fejt; csodálatos ereje hajában van; a fi«
liszteusok vetéseit fölporzseli, magokat egy szamár-álkapocs-
csal ezerenként veri le. De a szerelem ölében elalél, el­
lankad, s a miben ereje volt: dús haja, a csábos no olló­
jának áldozatúl esik. Akkor a filiszteusok; a Delila roko­
nai megkötözik, szemeit kiszúrják, malomba fogják, mint a
lovat s végre egy gyermek vezetéseire bízzák a védetten s
véteni nem tudó vakot. Ám haja megnő, erejét visszanyeri,
s megrázva a palota oszlopait, hol hatalmas ellenségei dő­
zsölnek, magával együtt azokat is a romok alá temeti.
Mily tragédia! Egy nagy keresztyén költő, Milton,
fel is dolgozta a „Bajnok Sámson“ czimű drámai költe­
ményében.
Itt vége a Birák époszának,*) de még két epizódjá­
ról hozzá, kültőileg be nem illesztve a nagy költeménybe ;
setét és tragikai az egyik, vidám és idylli a másik : amaz
a Benjámin nemzetségének, ez a Rútli asszony története.
Az elsőről elég legyen ennyi: a Benjámin nemzetsé­
géből való Gibeabeliek nagy gonoszságot tőnek egy útazó
levita feleségével s midőn az Izraél többi nemzetségei azt
meg akarák torolni a Gibeabelieken, a Benjámin egész nem­
zetsége magáévá tette a Gibeabeliek dolgát s e miatt az
Úr az egész Izraelnek rendelé, hogy törölje el. maga közöl
a Benjámin nemzetségét; a mi nagy ollentállás és sok vér­
ontás után meg is történt. De mikor a Benjámin nemzet­
ségéből a fegyverfogható férfiak mind kiirtattak, az Úr
megkegyelmezett a Bénjámin nemzetségének, hogy minde­
nestől fogva ki ne töröltessék a nemzetségek közűi s a
megmaradtak közűi helyreállittatott. A bűn, a megtorlás; a
kiengesztelés: a tragikum mind a három eleme meg van e
történetben. (Bir. XIX—XXI r.)
A Rutli asszony idylli történetének egy külön könyv
van szentelve. Nem tudjuk melyik biró alatt történt a do­
log, csak „a napokban, mikor a Birák ítélnek vala“ nagy
•éhség Ion Izraelben s egy Elimélek nevű férfi, a Juda nem­
zetségéből, a feleségével, Naómival elme ne eleséget, vagy
életmódot szerezni magának a moabiták földére. Két fiokat,
Maiont és Eiljont is magokkal vitték. Elimélek maghala s
az Özvegy, két fiával, ott maradt a Moáb földén. A két
•fiú ott megházasodott s nőül vett két moabita leányt, egyik­
nek neve Orpa, másiké Rutli vala. S meghala a két ifjú
férj is ; s a három özvegy, Naomi, Orpa és Ruth, magok
onaradának.
Ezalatt otthon, a Juda földen jobb termések s ke­
nyéradó esztendők fordultak s Naómi elhatározd, hogy ha-
zamogy. S monda két menyének, térjetek haza szülőitek há­
zához, én hazamegyek atyáim földére. Orpa engedett is s
elbúcsúzván napától, hazament. De Rutli ragaszkodók na­
pához s nem akart megválni tőle: „A hova mószsz, oda­
megyek ; a hol lakni fogsz, ott lakom; a te néped az én
népem, a te Istened az en Istenem legyen ! Csak az egy
halál választ cl engem tőled.‘‘
Naómi tehát hazatért s vele Ruth is. Naórainak pe­
*) A Sámuel bíróságát (az utolsó bíró- s első prófétáét) már
:& király-époszhoz számítom.
dig otthon egy gazdag sógora vala: Boáz. Aratás volt, do
a két ö/vogynek nem vala aratni valója. Ruth azért elké~
redzék napától, hogy tarlózni menjen. S juta épen a Boáz;
tarlójára. Boáznak pedig megtetszék a szép arczú leány
(mert leánynak nézte, ártatlan fiatal képével); s parancsold
embereinek, hagyják szedegetni az elhagyott árpafejeket.
De megtudván Boáz, ki légyen a fiatal nő, eszébe
juta a zsidó törvény, mely azt rendeli, hogy a magtalanéi
elhalt férfi özvegyét ennek sógora vegye nőül, hogy a csa­
lád ki ne haljon. De Naómi is megtudd a dolgot s úiasitd
Ruthot, hogy éjjel a szérűn feküdjék a Boáz lábához.
Boáznak tetszék a dolog, de nem bánta Ruthot; ha­
nem reggel tanúkat hivatott s a kezén lévő fők felét a
Moáb földén elhalt Elimélekének vallá s magának megvál­
tani ajánlkozók, azzal a feltétellel, hogy az Elimélek fiá­
nak özvegyét, Ruthot, nőül veszi.
S az egész nép helyeselte a dolgot. S az Úr áldása
vala rajta. S lőnek Boáznak fiai Ruth* ól és az ő nemzet­
ségéből származék Dávid király.
Ez utolsó szó adja meg a magában is gyönyörű
idylli költeménynek a jelentőségét; s a keresztyén hagyo­
mányban e jelentőség még magasabbra emelkedik az által,
hogy ugyané nemzetségből, a Ruthóból cs a Dávidéból,
származik a Jézus Krisztus, a Messiás, a világ megvál­
tója.
Keresztyén költők e bájos idyllt, az ó-testamentom-
nak, a József története után legszebb részletét, szintén
jobban kizsákmányolhatják, mint eddig tették.
5. A hősmondát a k i r á l y - m o n d a követi. Már tö r­
ténelmi talajon állunk, de a mondavilágnak még sok eleme
játszik át c korszakba is.
Sámuel, a ki Sámson után következett, az utolsó Bí­
rónak számit tátik Izraélben. Az Úr őt kis gyermekkora óta
nagy dolgokra hitta, hogy egykor az Izrael birája és vezé­
re legyen. A főpap Eli házában nevekedék s Isten mindig
szólott hozzá s prófétául hívta őt; mert a próféták nem a
Lévi nemzetségéből való papok közűi kerültek ki, hanom
az Isten kiválasztottaiból.
Lön pedig, hogy a filiszteusok megtámadták Izraelt;
az Éli pap fiai, Hofni és Fineás voltak a vezérek; s az
Izrael legyőzetett s a frigyláda, melyben az Úr törvényét,
» szövetség okmányát őrzók, a fiiiszteusok kezére került.
Hofni és Fineás elesett; s Éli pap, a hármas gyászhirt
hallva, hátraesék székében és szörnyet hala.
A filiszteusok azonban visszaküldék a frigyládát,
melylyel nem tudták mit tenni s melytől féltek. Az Izrael
népe pedig, okulva a történteken, Sámuelt biróúl és előljá-
róúl választá; de elhatározá egyszersmind, hogy királyt kér
magának, a ki rendszerint uralkodjék rajta.
S a Benjámin nemzetségéből való Kisnek szamarai
elveszvén, a fiát, Sault; azok keresésére küldő. A ki útjá­
ban Sámuel házához jutott és Sámuelnek megtetszék a ter­
metes és daliás ifjú s azt ajánlá királyul, a minden ároa
királyt sürgető Izraólnek.

Saul első föllépése igazolá a választást; megverte a
föllázadt Ammonitákat; megfutamította a filiszteusokat; s
nagy Ion népszerűsége. De kedvessége sem a nép, sem az
Isten előtt nem tartott soká. Mert legyőzvén, az Amalékiták
királyát, Agágot, az Úr parancsa ellen megkegyelmező an­
nak és békét köte vele. Hiába bánta meg tettét: az Űr
megvetette őt és szakított vele s a Júda nemzetségéből
való pásztorfiút, Dávidot, jelölte ki helyette királyul,
( V é g e k ö v e t k e z ik ,)
VIDÉKI ÉLET.
A makkfalvi iskoláról.
M a r o s v á s á r h e ly , 1 8 8 1 j u l .
A mindennemű vizsgálatok zaklatott és meleg napjai
után csak most tudtam időt venni magamnak, hogy meg­
emlékezzem egyik vidéki iskolánkról, melyet a szó valódi ér­
telmében magunkénak nevezhetünk, mert „székely-nemzetitf
és homlokzatán halhatatlan hazánkfiának a nnagy11 W e s s e ­
l é n y i n e k nevét hordozza.
Wesselényi a székelység egyik központján, Ma k i a l ­
v á n , iskolát alapított azon népnek, meljet ő szeretett s a
mely őt tisztelte, hogy az az ős eiő, mely a Ktiküllő
völgyein a székelység ereiben lüktet, a nevelés-szellem és
erkölcsnemesitő áldásaiban részesülve, hazánk javára fej­
lődjék, a nemzetnek új és életerős hajtásokat termeljen.
Junius 25-én Nagy Sámuel főgondnok, dr. Dósa Mik­
lós, Dósa Elek algondnokok és Lénárt József gondnoksági
jegyző, valamint szép számú helyi és vidéki érdeklődő közönség
jelenlétében tartatott meg a hat tancsoportra osztott 71
tanuló évi zárvizsgálata. A nyilvános vizsgálatok általában
a formálitások körébe tartoznak és úgy tekinthetők, mint a
szülők és a nagy közönség előtti ünnepélyes beszámolás.
A ki egy iskoláról beható bírálatot akar mondani, annak
év folytán, a minden napi munka közepett kell látnia az
erő és munka beosztását, az iskola működésben levő beléletét.
A jártas és gyakorlott szem azonban egy évi zárvizsgálat­
ból mindazt kiolvassa, megérti, mi egy iskola vezetésében,
a tanítási módszerben, szóval a rendszerben czélszerű, jó,
hiányos vagy épen hibás.
És itt örömmel constatáljuk, hogy a makfalvi Wes­
selényi nevet hordozó székely-nemzeti iskola egy oly sze­
rencsés talajra fektettetett és oly lel kiesméretes, értelmes
kezek által vezetett telepje a nepnevelósnek, melyre öröm­
mel és a jövő iránti megnyugvással tekinthetnek, úgy a
nagy alapitó halhatatlan szelleme, mint a székelység mű­
velődését leikükön hordozó felügyelők és érdeklődök. Dicsé­
retes rend, példás tisztaság és fegyelem, nyugodt és értel­
mes feleletek, értelmet és gondolkozást fejlesztő tanító és
kérdező módszer: ezek jellemzik az iskolát és azon vizsgát,
melyet mint egy évi munka eredményét a nyilvánosság
előtt bemutattak.
A dicséret és elismerés méltán illeti meg a gondnok­
ságon és különösen helyben lakó algondnok Dósa Eleken
kivől, a képzett és búzgó tanítókat, Felméri és Tolvaj urakat.
244
Levelünket azon óhajtással zárjuk b e : vajha a nagy
és szép lelkű alapitó szelleme lengené át népünk élő nagy­
jait, ébresztené föl és tartaná ébren bennünk a népneve­
lési intézetek iránti érdeklődést — s ha szükség — áldo­
zatkészséget; vajha a népnevelés e kicsiny, de fontos ül­
tetvényes kertje, hovatovább több és több életerős ifjú haj­
tást adna nemzeti mivelődésünk termőfájának!
Lénárt J .
50 éves tanítói jubileum.
Zilah, jul. 18.
A szilágy megyei tanítótestület folyó hó 6-án Tasná-
15. don tartott közgyűlésével kapcsolatosan két érdemes tagjá­
nak, S o m o g y i Károly tasnádi és B á t h o r i György kis-
dobai ev. ref. kántortanitóknak félszázadot meghaladott si­
keres működésök emlékére jubiláns ünnepélyt tervezett.
Azonban Somogyi K. nehány héttel az ünnepély előtt meg­
halt, s igy az csak a Báthori Gy. tiszteletére tartatha­
tott meg.
Az egyszerű, de magasztos és a jelen volt tanítókra
bizonynyal buzdító hatású ünnepély részleteiről a követke­
zőkben van szerencsém értesíteni: a megtisztelt két, az
alkalomhoz mért emelkedett szárnyalásé, beszéddel üdvözöl-
tetett; az egyiket B o r b é l y Sámuel tanitókép. tanár és
elnök tartotta, a tanító-testület nevében, a másikat B í r ó
Károly tasnádi ev. ref. lelkész, mint esperesi megbízott, a
szilágy-szolnoki ev. ref. egyházmegye nevében. Borbély Sá­
muel, beszéde végeztével, egy d i s z k ö t é s ű k ö n y v e t ,
„A tanító az Iskolában“ nyújtott át a megtiszteltnek, mint
a szilágymegyei tanító-testület ajándékát, e szép nap em­
lékére. E könyv elejére nehány tiszta levél van bekötve,
s ezekre a tanító-testület tagjai sajátkezűteg írták be ne­
veiket, mi felette becsessé teszi ez emléket. Átnyújtott
továbbá egy d í s z o k l e v e l e t , mely Vcrsónyi Gábor kép.
rajztanár jól sikerűit műve, s mely az ünnepeltnek tanitó-
testületi tiszteleti taggá lett megválasztásáról szól. Kézbe­
sített egyúttal 5 d a r a b a r a n y a t , m o l y l y e l S z i l á g y ­
me g y e t ö r v é n y h a t ó s á g a , a De á k P e r e n c z em­
l é k é r e létesített alapból tüntette ki az arra magát kivá­
lókig érdemesített derék öreg néptanítót. A lélekemelő ün­
nepélyt a megtisztelt beszéde zárá be, melyben megilletőd-
ve köszönte meg hosszas és mindig küzdelmes munkálko­
dásának ily soha nem remélt megjutalmazását.
Somogyi Károly emléke iránt pedig az által rótta le
tiszteletét a nevezett tanitó-egylet, hogy érdemeit méltá­
nyolva, a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökíteni határoz­
ta, s testületileg kivonult sírjához, hol F a l u v é g i Albert
tan, kép. igazgató-tanár egy megható beszédben megemlé­
kezve az elhunytról, mint tanítóról és mint tanitó-tostületi
alelnökről, a testület nevében fejfájára egy díszes koszorút
helyezett.
_____ (-)
 245
A feibédi iskola állapota.
Kibéd, jul. 20.
Egyházközségem iskolája függőben levő ügyének meg­
oldását már évek óta várom; de miután ily hosszan tartó,
jóremőnyű várakozásom után sem látok ez ügyben semmi
örvendetest, csak növekedő bajt: kényszeritve érzem maga­
mat» ez ügyet nyilvánosságra hozni» nehogy a hallgatás
agyonhallgatást szüljön, annyival is inkább, mert már több­
ször zörgettem az illetékes helyeken — esperesi és tanfel­
ügyelői hivataloknál — de mind hiában, mert nem nyitta
tott meg, habár kéréseimre szebbnél-szebb Ígéretek tétettek
is mindannyiszor.
E növekedő baj az 1874-ik évben veszi kezdetét. Ez
övig iskolánk ügye következőleg állott, Ugyanis: az 1868-
iki népoktatási törvény már ezt követő évben, az eddig
meglevő iskola mellé, másod-fiúiskolát teremte a derék szé­
kely nép jóravalóöága folytán, átadva a község, a kormány­
tól már régebb, mintegy két-háromezer írttal megvásárolt
kaszárma helyiséget épületeivel együtt iskolahelyiségnek,
adva meg ezen felül tanítói fizetés-alapra négyezer frtot is.
■Ezen másod-fiúiskolát a község állította föl, községi vagyon­
ból, de egyházi és politikai község — egy pár pásztor csa­
ládot kivéve — ugyanazon egyénekből állva, a felügyeletet
az egyházi elöljáróságra bizta. Ez igy volt 1873-ig s a ta­
nítás szép eredménynyel is folyt. Ekkor tartva a község
attól, hogy ha iskolát tart, majd valami megterheltetés fog­
ja érni, p. o. iskolai vagy tudja Isten miféle adó: átadja
egészen az egyházközségnek. Az egyházi elöljáróság azon­
nal lépéseket is tesz, hogy a meg rendezetlen, illetőleg át-
alakittatlan épület egy tanítói lakká és egy tanteremmé ala­
kíttassák át. E végre megszerez mindennemű szükséges
anyagot úgy, hogy a következő év tavaszán fa, tégla, desz­
ka és mész az iskola udvarán van és csak építőmesterre
vár. Ekkor elkezd suttogni Maros-Tordamegye tanfelügyelője
Filep Albert, királyi tanácsos úr, hol az egyik, hol a má­
sik székely atyafival s azon Ígéretet teszi, hogy ha a meg­
levő iskolahelyiséget, vagyonával együtt átbocsátják a ma­
gas kormánynak, fényes iskolát fognak nyerni minden újabb
megterheltetés nélkül, értve iskolaadót, tandijt stb. Ezen fé­
nyes Ígéret annyira tetszett a különben is megterhelt nép­
nek, hogy nemes szándékában megáll s jelentést tesz az
esperesi hivatalhoz. Nt. Vályi Pál esperes úr vevón a jelen­
tést és fölkéróst az egyházközségben való megjelenésig is­
mert buzgósága és pontossága szerint, azonnal megjelenik
•a helyszínén s 1874 julius 12-ón gyűlést tartott. Megha­
tározták az átadás föltételeit s egyszersmind elnöklő espe­
res urat bízták meg, hogy ez ügyet a mlts. áll. ig. tanács
elébe vigye s a kormánynyal a szerződést kösse meg. Eddig, mint
a száraz tények mutatják, még nincs semmi nagy bij. Van
törekvés* igyekezot és van haladás is. De lássuk a dolog
másik oldalát i s ! Itt beáll, a tanfelügyelői ígéretek után, a
váradalom s ezzel együtt a pangás, hanyatlás s később a
zavar iskolánk ügyében. Pangás — mondom —■ és zavar,
mert a hogy ő nagysága neszét veszi az említett gyűlés­
nek, azonnal bele kezd avatkozni iskolánk ügyébe mélyeb­
ben; most már nemcsak ígér, hanem teszen is. 1875 4k óv
elején — papot és presbyteriumot nem tekintve — köz­
ségi iskolaszéket és elnököt nevez ki s ugyanekkor az el­
ment tanitó helyett küld mást, községi tanító czim en; ezek
mellett az iskolai pénzalap kamatjaiból elengedéseket te­
szen s úgy gazdálkodik, hogy egy lélek se merte azt hin­
ni, hogy a szerződés a kormánynyal meg ne köttetett vol-
na, annyival inkább, mert egy ízben alólirt a már megkö­
töttnek hitt szerződést kérve ő nagyságától nagy számmal
jelen volt hívei előtt, azt méltóztatott válaszolni, hogy „nem
hozta ki, de benn M.-Vásárhelyen közölni fogja, ha
bemegyek.“
Ilyen jóhiszemben élve, 1878-ik óv tavaszán ismét
kijön ő nagysága s azzal lepi meg községünket, hogy a
magas kormány négyezer frtot utalt iskolai czélra s meg­
bízta a tanfelügyelőséget arra nézve, hogy a hová ezt czól-
Szerűnek és szükségesnek látja, adja is ki oda. Elmondta,
hogy ő ezt Kibódnek akarja kiadatni, Ígérvén újabban, hogy
semmi megterheltetés sem fogja ezért érni sem a községet,
sem az egyeseket. A község őzen ajánlatot köszönettel fo­
gadta s ennek folytán a pénz az adóhivataltól, tanfelügye­
lő, iskolaszéki elnök és községi bíró által kivétetett, a tan­
felügyelőség által pedig elkezeltetett, ő lévén a pénzkezelő
és építtető is. Ez az építés oly szépen keresztül is ment,
hogy ma-holnap csaknem minden roszabb a réginél, pedig
deczember havában is javában folyt a kőmives munka s
ráadáséi az iskola alaptőkéjéből is odalett egyezernégyszáz
frt, s a község mégis 120 frtot fizet vissza évenként az
elfogadott négyezer frt. törlesztésébe. Mig ezek történtek,
azalatt kaptunk még egy második községi tanítót, hogy se­
gítsen a másiknak az éhezésben és koplalásban, mert a
megcsonkított iskolai pénzalap még az egyiknek sem tudta
éhségét elűzni, a rendes időben beterjesztett költségvetés
pedig mitsem segített, mert a már közelebb eltelt iskolai
évre sem jött még eddig egy garas is. Mig ezek éheztek,
addig a másik, az úgynevezett müfaragászati tanitó, tan­
műhelyének be nem rendezése miatt két éven át nem ta ­
nítva, húzta a rendes fizetést s húzza máig is csaknem
szolgálat nélkül, alig lévén 7— 8 tanítványa és ezek is csak
akkor, mikor akarnak, nem lévén semmi utasítás adva is­
kolaszékünknek a müfaragászati iskolát illetően. Különben ez
bölcs munkabeosztás ! ?
Vajha e tarthatatlan állapoton segítenének már egy-
szer-valahára az illetékesek. Az orvoslást esdi
Kövér Andrásy
kibédi ref. lelkész.
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns Egyh. és Isk. L a p “-ban Nagy
Ignácz, kölkedi református lelkész-társunk egy 90 é v e s
ígéretre figyelmezteti az összeülendő zsinat képviselőit ; ne­
vezetesen arra, hogy a királyhágon-túli protestánsok, mint
p r o t e s t á n s o k sehol sincsenek a törvényszékekben képvi­
selve, a házassági ügyekben tudvalevőleg a világi katholi-
 246
kusok ítélnek. Megvolt e jog régebben odaát is, de i d e i g ­
l e n e s e n a világi hatóságokhoz került, s ott felejtették.
Az 1790/1. 26. törvényczikk II. §-a azt mondja:
„Mind a két hitvallású evangélikusok minden házassági ügyé­
nek elintézése az o saját egyházi székeikre hagyassák, ő
Felsége azonban királyi hivatalához képest mind a két hit­
vallású evangélikusokat meghallgatva, alkalmas módról fog
gondoskodni, hogy nemcsak a perlekedő felek minden oldalú
biztosságára kellően szerveztessonek ezen egyházi székek,
hanem azon elvek is, melyek szerint ezen egyházi székek
annak idejében a házassági ügyeket elbírálni fogják. A d d i g
p e d i g ezen házassági ügyek a világi törvényszékek által
fognak elbíráltatni.0 Ez az „ a d d i g p e d i g " épen 90 esz­
tendeje hogy tart.
Az úri rend, ha válni akar, kimenekül Erdélyországba;
a szegény alsóbb néposztály pedig nem keres törvényt, se
hatóságot, hanem elcsapja magától házastársát, összeáll vad­
házasságra egymásután harom-négygyel, mert ez szabad,
ebből a pap nem parancsol, a világi törvényszék pedig ezzel
nem törődik; ha pedig találkozik olyan, a ki a válóperét
mégis törvény eleibe viszi, biztos lehet felőle, hogy mire a
válóper eldől, akkorrá nem kivan újabb házasságra lépni,
mert megette kenyerének javát; de arról még biztosabb le­
het, hogy a pro és contra prókátorok lefejtik még a bőrét
is; s vónsége, társ és támasz nélkül, vagyontalant fogja
a véginség szemétdombján találni.
Mivel a válópör óriás idő- és pénzveszteségbe kerül, a
vadházasság pedig teljeson és tökéletesen szabad, sőt nem­
csak szabad: a vadházasság a könnyüerkölcsü alsóbb nép
közt javában virít és szaporodik, a közerkölcsiség pedig
bomlik és vész, a társadalom alapja, a családi élet tökéle­
tesen alá van ásva és leroskadással fenyeget. Ezt eredmé­
nyezte az a 90 esztendeig tartó „addig pedig".
Igaza van a czikkirónak, hogy jó volna e sérelmet a
zsinati feliratban felhozni, s ha csak lehetséges kikezdeni,
mert a protestáns felekezet a családokból állván, ha a csa­
lád alapjában megvan rendülve, az egész felekezet romlás­
nak indú1; annyival inkább, mert minden vallásfeleke­
zetnek, még a zsidónak is, megvan a joga, hogy kebelében a
köserkölcsiségre ügyel, s a családi életet k ö t i és o l d j a
s a házasságokban való perekben Ítél. így meglehet király-
bágon-túli testvéreinknek is e joga, — meg kell lennie.
A „Debreczeni Protestáns L a p p b a n érdekes
közlemény a debreczeni jogtanárok véleménye, melyet a
közoktatási kormánynak a felékezeti jogakadémiák összevo­
nása ügyében kiadott felhivására adtak. Kimutatja e feli­
rat, hogy sem a tanárok minőségéből, sem a tanerők szá­
mából nem bizonyítható be a protestáns jog-akadémiák gyar­
ló volta. Sőt ellensezőleg. Igen sok mai egyetemi tanár
előbb jogakadémián működött. így Frank Ignácz, Geörch
Illés, Karvassy, Láner, Madarassy, Virozsil, újabban Pauler,
Kőnek, Kautz, Hoffmann, Cherny, Sághy, Herczegh, Hajnik,
Scbnierer, Yécsey, Kerkápolyi, B é r de, Gr o i s z , J e n e i ,
K o l o z s v á r i , L a d á n y i , I m r e Sándor, Felméry stb.
jogakadémiák — részben protestáns főiskolákból kerültek ki.
A tanerők száma pedig általában elegendő.
A budapesti egyetemen 1879— 80-ban 4 parallel tan­
szék tanárával együtt 16 rendes, 16 magán és 1 helyettes*
tanár működött a jog államtudományi karban, Kolozsvárott
pedig 13 rendes s 1 magántanár. A királyi, állami és kath„
jogakadémiákon a tanárok száma 8 rendes, rendkívüli jog­
tanár s 1— 3 magántanár. 1879—80-ban a protestáns jog­
akadémiákon és pedig Kecskeméten a szorosan vett jog- és
államtudományokat 8 r. ny. jogtanár és 3 magántanár,
egyéb tantárgyakat 1 főgymnaziumi r. ny. tanár mint he­
lyettes tanította; Debreczenben a szorosan vett jogi és
államtndómányokat 6 rendes jogtanár és 2 bölcsészetszaki
rendes akadémiai tanár, egyéb tantárgyakat 1 r. ny. theolo-
giai, 2 r. ny. bölcsészetszaki akadémia és 9 helyettes, se­
géd- és m agántanár; Sárospatakon a szorosan vett jogi
tantárgyakot 5 rendes, 1 rendkívüli, 2 bölczészetszaki ren­
des akadémiai és 1 magántanár; Pápán a szorosan vett
jog- és államtudományokat 4 rendes jogtanár, továbbá (egyéb,
nem jogi tantárgyakkal együtt) 1 theologiai, 2 bölcsészet­
szaki rendes tanár s egy magántanár; M.-Szigeten a szo­
rosan vett jogi tantárgyakat 4 rendes jogtanár, 2 gymn.
rendes tanár mint helyettes s egy magántanár. És igy a
rendszeresített akadémiai tanerők száma Kecskeméten, Deb-
reczenben, Sárospatakon eléri a kir. jogakadómiák tanárai­
nak számát, ellenben a pápai és m.-szigeti jogakadémiák
kívánni valót hagynak fen. A jogtanárok száma azonban az
elébb említettekben is kisebb, mint a budapesti és kolozsvári
egyetemen. Ugyde ebből protestáns jogakadémiáink tudomá­
nyos színvonalára hátrányos következést vonni nem lehet,
mert az egyetemeiről híres Németországban is sok egyetem
van, a melyen nem több, vagy nem sokkal több tanerő mű­
ködik, mint protestáns jogi tanitézeteinkben. Nevezetesen a
folyó iskolai év Il-ik felében tanit jog- és államtudományo­
kat Rostockban 6, Giessenben, Kiéiben, Freiburgban, Kö-
nigsbergben, Würzburgban 7, Greifswaldban 8, Boroszlóban
9, Bonnban, Jénában 10, Strassburgban 11 előadó tanár.
Schweitzban ugyancsak a folyó félévben a báseli egyete­
men 7, a zürichin 10, a bernin (egy parallel tanerővel
együtt) 11, Oroszország dorpáti egyetemén 8, Ausztriában
a czernowitzi egyetemen 10 tanerő ad elő jog- és államtu­
dományokat. S bár a tübingeni, hallei egyetemnek 13, a
keidelberginek 14, a göttingeninek 16, a müncheninek 18,
a lipcseinek 20, a berlininek 22 jog- és államtudományt
előadó tanára van jelen a félévben: azért odakint senkinek
sem jut eszébe, hogy a kevesebb tanerővel biró fentebb em­
lített egyetemeknek, mint a kor színvonalán alólállóknak^.
bezárását sürgesse. Még 1868-!>an a budapesti egyetemen
is csak 8 rendes jogtanár volt.
Elismerjük egész készséggel, hogy e számok igazak: de
époly nyíltan valljuk be, hogy a közoktatási kormány kívánsága
is helyes; s a protestántismus érdekében cselekszünk éppen
bölcsen, ha ereinket csoportosítjuk, s a törvénynek megfe­
lelő, de általában közepes jogakadéuaiák helyett kevesebb, de
kitűnő akadémiákat szervezünk.
Folytatás a mellékleten.
 247
Melléklet az „Érd. Prot. Közlöny“ 31. számához.
Ő VEZÉREL MINKET.
Scott Walter.
Midőn az Úr a szolgaság földéről
Szerette népét kivezéreié,
Előtte füst és lángoszlopba’ kél föl
S száll kalauzúl a szent nép elé.
N a p p a l a bámósz földlakók előtt.
A f e 1 h ő-oszlop lialkal száll, suhan ;
É j j e l csodálva lát a puszta föld
Láng-oszlopot lobogni úntalan.
Eként ma is még, bár nem látva, hogy ha
Boldogság napja ontja sugarát,
E csalárd fényre f e l h ő száll borongva,
Enyhitni azt, ha gondolunk Te Rád.
De ha pályánkra zord felleg borúi,
Viharzó veszszel és övedz homály,
Te hosszá-tűrő, te irgalmas Úr,
Előttünk láng-oszlopként, oh, te szállj!
Hegedűs István .
VALLÁS ÉS SZOBRÁSZAT.
A renaissance hatalmas éltető szelleme dús virágzást
támasztott a képzőművészetek terén. Az antik eszmék fu-
valma áldólag csókolgatta a lángelmék homlokát, ihletet és
lelkesedést árasztva szét, az antik alakok kikeltek a múl­
tak sírjából, a föld alól, s elbűvölték az élőket, példákul
szolgálva megint.
S a renaissance emberei versenyre keltek, nemes oda­
adással küzdöttek a régi nagyokkal.
S a liarcz nem volt a Pygmeusok harcza.
A festészetben diadallal emelkedtek föléjek. A festé­
szet új vívmányai: az olaj-technika, a perspectiva, a fes­
ték-keverés és szin-vegyités ismerete a művészeket o ly tö­
kélyre képesítették, minőről Hellas hírneves festői soha sem
is álmodoztak. L e o n a n d o da V i n c i „Úrvacsorája*4, Mi-
c h e l - A n g e l o „Utolsó itélote“, R a f f a e l l o „Madon­
nái“, C o r e g g i o „Szent éje" s a remekeknek még egész
sora oly fenséges alkotások, miket csak megközelíteni le­
hetséges, utolérni bajosan, felülmúlni sem mi esetre sem.
Az építészetben a verseny tisztességes sikereket ara ­
tott. A B r a m a n te, R a f f a e l l o és Mi c hel-A n g e l o San-
Pietrója, ha nem is oly közvetlen ihlet üde terméke, mint
a Pantheon, de conceptiója és compositiója hatalmasabb és
merészebb, mint azé; sőt Goethe szerint, mint az összes
antik templomoké Velencze „San-Marco^-ja, Orvieto és Si­
ena dómja, frescóikkal és domborműveikkel egyetemben, szin­
te Örök emlékei a becsületes vállalkozásnak.
A renaissanconak csak szobrászata maradt messze az
antik megett. Pedig hősök vívtak itt is. G h i b e r t i és
D o n a t e l l o gigászi erővel törtek az újjászületés g en u ­
sainak útat, s Michel-Angelo San-Pietrobeli Pietája-, Santa
Maria szopra Minervabeli Krisztusa-, s különösen a San-
Pietro in Vincolibeli Mózese a keresztyén szobrászat leg­
magasabb csúcsára emelkedett. És mégis?! Mégis Michel-
Angelo maga kénytelen volt szinte korlátlan alkotó ereje
daczára kezeit csüggedten leereszteni, s nemes önismerettel
kijelenteni, hogy Pkidias, Skopas, Praxiteles utolérhetetlen,
s a Vatikanbeli Meleager balkezének kiegészítésére nem
mer vala vállalkozni, nehogy elrontsa.
Mi a főoka a verseny sikertelenségének?
Kétségtelenül a vallás, — a görög és keresztyén szob­
rászok vallásának különböző természete.
A Michel-Angeloók monotheismusa sokkal ma-gaszto-
sabb, mint a Phidiásék sokistenhivese; do a monotheismus,
hogy úgy mondjuk, szobrászi motívumokban sokkal szegé­
nyebb, sivárabb, mint a polytheismus, mely tele az iste­
nek, istennők, regék és csodák pazar szépségeivel. A ke­
resztyén Isten lélek, a kit lélekben imádnak, a ki teljes­
séggel alkalmatlan szoborba való megtestestesitósre, Vég-
hetetlen nagysága és fensége előtt lehull a művész vésője,
a Teremtő megteremtésére gyönge.
A festészet megkísértette ugyan nem eg’yszer, de még
legmerészebb kísérlete is, a M i c h e l - A n g e l o „Atya-Is­
tene“ a sixtini kápolnában nem egyéb, mint Zeus, koresz-
tyénes fölfogásban. Egyedül K r i s z t u s , a ki mogistcnűlt,
s anyja Má r i a , a kit a katholicismus megistenitett, azok
az alakok a koresziyen mythobgiában, (ha szabad e kife­
jezéssel ólnom), a kik a keresztyén szobrászt magasztos
lelkesedéssel illethetik, éltek mint emberek és felszálltak
megistenűlye oda, a hol a Meny és Föld ura lakozik s —
a minthogy ezeknek ábrázolása sikerűit leginkább.
Hellas istenei és istennői minden teli- és félvéri ro­
konságukkal egyetemhen mintegy a plastikának születtek.
A keresztyén Isten a maga képére teremti az embert,
a pogány görög a maga kepére teremtette az — Istent.
Az c istenei és istennői olyanok voltak, mint az emberek,
szenvedély, szerelem, féltékenység, gyüiölseg viharzott szi­
veikben, csakhogy alakjokat fény és dics sugározta h e ; az
Olympon éltek, ambrosiát ettek, serlegükben nectár gyön­
gyözött, — a földre is lejártak olykor az emberekkel ka­
landozni és komázni. A görög emberi alakban képzelte
őket, csak tökéletesebbeknek, fenségesebbeknek, mint maga volt.
S midőn a művész vésője alá vette Zoust, — az istenek
es emborek atyját, ki kezében tartja a villám-csomagot, &
Aphroditét, a szerelem istenasszonyát, ki nem anyától lett,
úgy kelt ki teljes szépségében a kristály-tiszta habokból,
ki szemében hordta a veszedelmes nyilat, — s az egész
isten-kört, melyben az egyiken az erő lön széppé, másikon
a szépség vált erővé, — akkor csak a férfi és női szépség
eszményéig kelle emelkednie, illetőleg a mintaképpen álló
 248

szép görög nőt vagy férfit kelle isteni eszményéig tökéle­ Már Zwingli is kijelentette, hogy az isteni szellem
tesítenie. S a ki látta Zeust, Árest, Hermest, a Ludovisi- nem volt Palaestinára szorittatva; Plató is ivott az isteni
villabeli Hérát, a capitoliumi vagy miiéi Aphroditét — az forrásból s Seneca szintén szent ember vala. Épen ezért
el fogja ismerni, hogy ez elbuvölŐleg sikerűit; az el fogja megkülönböztetést tesz az újabbkori theologia a keresztyén
ismerni, hogy az antiic szobrászat virágzásának főoka az vallás elve és Jézus személye között. Hogy az ember ér­
antik vallás volt; mert a szobrászokban a művészi és val­ téke érzületében rejlik s igy „Isten országa“ nem külső
lási ihlet együtt hatványozta a lelkesedést és alkotóerőt; alakzatokban közelget el, hanem bent, az ember bensőjében
az el fogja ismerni, hogy igaza voltWinckelmannak, az an- I van; hogy az igazság és jóság után való esengósben és
tik művészet halhatatlan kutatójának, midőn azt mondotta: törekvésben már benne rejlik a föltalálás boldogsága i s :
„a legmagasabb szépség Istenben van.“ a keresztyén vallás ez alapelvei nem történetes, kívülről
származó történelmi, hanem szükségképi okossági tételek,
Széchy Károly.
a melyeket mindenki megtalálhat igazoltan önmagában. Ezek
sem igazabbakká, sem bizonytalanabbakká nem válnak az
által, hogy Jézus életének adataira nézve hogyan sikerűi­
AZ ÚJKORI PROTESTÁNS EGYHÁZ. nek a kutatások.
Az újkori theologia igyekszik megszabaditui a vallást
Dr. Kalthoff, a német protestántismus egyik neves sza­ a történetektől, örök lényegét el akarja választani attól, a
badgondolkodója, a „Gartenlaube“ idei folyamának három mi egyetlenszer történt m eg; keresve e helyett azt, a mi
számában igen érdekes tanulmányt közöl a „Culturbarczrél az ember szellemének lényegében most és mindenkoron rej­
a protestáns egyházban" s mély szakértelemmel fejtegetvén lik, hogy ezt aztán függetlenné tegye örökre minden csu­
a fejlődés-menetet, melyet a protestántismust tevő eszmék pán történelmi kérdéstől. Épen azért nem attól a kérdés­
kezdettől fogva korunkig megfutottak s különösen éles bí­ től teszi dolgát függővé, hogy „honnan nyerik a vallásos
rálati mértékét alkalmazván a mostanában ismét hatalmas­ igazságok bizonyítékaikat az okosság számára?" bánom at­
kodó reactiora, mely a német protestáns egyházban minden tól, hogy „honnan nyerik erejüket a szívre és akaratra
szabadabb irányzat elnyomását a hatalom eszközével kísérli nézve? minő úton válnak a történelembe belelópelt eszmék
meg, figyelemre méltóan vázolja a föladatokat, melyek a az ember húsává és vérévé?“
szabad protestántismus előtt a jelenben állanak. A törek- A szabad protestántismus e jellemzése után áttér dr.
vósi czélok, melyeket a tudós szerző olvasói előtt kitűz, Kalthoff a tudomány méltatására a protestántismus körében
eléggé jellemzik azokat az állapotokat, melyekkel a protes­ s visszautasítására minden hatalmi szózatnak, akár az ál­
táns szabadság nemzetének jelenben meg kell küzdenie s lam, akár sz egyházi papi rend részéről származott lé­
mi, mutatóul, érdekesnek tartjuk ez elmélkedések egy ré­ gyen az.
szét olvasóinkkal is megismertetni. „Mit is keresne — folytatja — a hierarchia ebben
„A jelenkori protestáns, mondja dr. Kalthoff, immár a protestáns egyházban, a középkori tekintély-egyháznak ez
nőm azért nevezi magát keresztyénnek, mivel Jézus sze­ a legszomorúbb s az emberi nem szellemi előrehaladásával
mélyéről bizonyos metaphysikai nézeteket vall magáénak ; folytonos harezban álló maradványa ?! Ebben az egyházban
nem is azért, mivel a keresztyén vallás alapítójában vala­ nincs semmiféle egyházi hatóságnak, semmi synodasnak az
mi föltéttelen tekintélyt látna, a kinek szabad tetszésére a joga, hogy az egyesnek megszabhassa, hogy mit higyjen,
kellett volna a maga gondolkodását és ítéletét adnia, bánom miként gondolkozzék és érezzen. Az úgynevezett egyházi
azért, mivel Jézus vallás-erkölcsi öntudatában saját maga rend is elvesztette természetfölötti hivatali tekintélyének
tudalmának alapvonalait találja meg. A protestáns egyálta­ utolsó morzsáját is, a mi annyiszor vált már a jellemtelen-
lán semmi rabszolgai szellemi függést nem érez bármely, sóg leplévé s a tudatlanság és vakbuzgóság szabadságleve-
ha még oly magasan is álló, emberi nagyság irányában; léve. A pap is annyit ér, mint személyisége és jelleme,
hanem érez — és ez végtelenül sokkal többet jelent — sem többet, sem kevesebbet. Egyszerűen a község hivatal­
erkölcsi és szellemi közösséget, E szellemi közösség azon­ noka ő s mint ilyen ő van a községért, nem pedig a köz­
ban egyáltalában nem ér véget bármely egyes történelmi ség ő érette. Nem árulhatja magát, mint különös isteni
személyiségnél. titok birtokosa; nem beverhet végig az egyházi hitvallás
„Bármily magasan álljon is — mondja Strausz „Jé­ és a káté kényelmes párnáin, hanem fáradhat atlanúl azon
zus életéiben — Jézus azok közt, a kik az embernek azt, kell lennie, hogy vallásos fogalmait kitisztázhassa, új néze­
a mivé lennie kell, tisztábban és világosabban állították teket szerezhessen, s hogy a mit elért, községe fölvilágosi-
szeme elé, azért e tekintetben még sem vala ő sem az el­ tására és orkölosi épülésére fordíthassa.
ső, sem az utolsó, hanem valamint e részben megvoltak És ez a protestáns egyház végűi nem ismer különb­
előzői Izraelben és Görögországban, a Gangos és az Oxus séget a szent és profanus dolgok között, mert rá nézve
partján, ép oly kevéssé maradt követők nélkül, sőt inkább minden szent, a mi igaz, tiszta és nemes. A protestáns
amaz előkép ő utána is továbbfojtett, minden oldalról ki­ egyház nem veti háta megé áhitatoskodását, mint valami
egészítést nyert s különböző jellemvonásai jóval inkább kiszabott munkát, bizonyos érákban, bizonyos helyeken. Ha­
egyensúlyba rendezkedtek.“ nem áhitatoskodás neki az emelkedett gondolatok és tiszta
 249
érzelmek, minden csöndes áramlata, mely a leiken átvonul.
Istenitisztelet számára minden becsületes napi foglalatos­
ság, az emberiség szolgálatában végzett minden tett. A hol
ez az egyház összegyülekezéseket rendez, nem az observan-
tia kedvéért, vagy azért teszi, hogy az égbe szóló útleve­
let osztogasson, hanem azért, hogy ismét ráfordíthassa a
tekinteteket az emberiség nagy czéljaira, s hogy a szellemet
ismét, mintegy fürdő által, megtisztíthassa a mindennapiság
porától.“
Közli: — l— t.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár 1881 jul. 30-án.
— K irály Ő felsége e petrozsényi bányatelepen ala­
kúit helvét hitű leányegyháznak templomépitósre magán-
pénztárából 200 frtnyi segélyt adományozott.
— Az országos tanitógyülést előkészítő bizottságba
meghívott egyletek küldöttei Budapesten jnlius 28-án dél­
előtt 10 órakor, az országház első emelete helyiségének ter­
mében gyűlést tartottak. A gyűlésen megjelentek: G ö b e l
János, a székesfehérvári, W i z e r Endre a pécsi, C s a t k ó
Alajos a felmegyei, R i c g e r I. a kolozsmegyei, O r b á n
Ferencz a brassói, L a k i c s Vendel a budapesti, Gy ö n -
g y ö s s y Rudolf, az aradvidéki, Putscb Tóbiás a szepesi,
Papp Péter a debreczeni, Sárkány Gábor, a beregi, Berecz
Gyula a dólmagyarországi, Zádor Gyula a pozsonymegyei,
egylet részéről. Békey Imre királyi tanácsos és budapesti
tanfelügyelő, mint elnök, rövid üd7özlő beszéddel nyitotta
meg a gyűlést, s előterjesztette, hogy a 14 meghívott egy­
let közűi 12 elküldötte képviselőit, a két elmaradt pedig
igazolta magát. Kéri a gyűlést, hogy a tárgyalásokat hig­
gadtan vigye, a mi mindvégig meg is történt. A bizottság
az országos tanító gyűlés elé a következő 12 tételt terjesz­
tendő 1. Az országos tanító gyűlés. 2. A tanító-egyletek
szervezése. 3, Az Eötvös-alap ügye. 4. A magyar nyelv
tanításának módszere és határozottabb terjesztésének mód­
jai a nem magyar ajkú iskolákban. 5. A népnevelési egyle­
tek kérdése. 6. A megyei tanszer-muzeumok. 7. Az ismétlő
iskolák tantervének alkalmazása, a vidékek viszonyai­
hoz képest. 8. Az iskolai takarékpénztárak. 9. A történe­
lem és alkotmánytan tanításának módszere. 10. Az iskolai
fegyelem. 11. A községi könyvtárak és ifjúsági iratok. 12.
A kézi munka és háziipar tanításának módszere a népisko­
lákban. Azután az ügy- és sorrend megállapítására küldöttek
ki bizottságokat, a minek végeztével a gyűlés véget ért.
— Zsinati képviselők . A pesti egyházmegyében meg­
választattak a beküldött 23 érvényes szavazat közűi S i p ó s
Pál főesperes 21, és M a d a s Károly segódgondnok szintén
21 szavazattal rendes, S z i l á g y i Benő gyömrői lelkész
s J o r d á n István világi tanácsbiró póttagoknak. Az unghi
egyházmegyében rendes tagok lettek Makkay Dániel, ung­
vári lelkész és tanácsbiró, Kovács Károly, világi tauácsbiró,
a póttagságra általános szavazattöbbséget senki sem nyert,
s augusztus 30-án új választás fog tartatni.
— Az elem i iskolai vallás-oktatásra vonatkozólag,
m i n t a „ P r o t e s t á n s E g y h á z i és I s k o l a i L a p “
írja, a vallás- és közoktatásügy miniszter legközelebb egy
igen fontos, elvi jelentőségű határozatot hozott. A főváros
egyik elemi iskolájában ugyanis egy felekozetnélkűli osztrák
alattvaló fölvétetvén gyermeket, nem egyezett belé, hogy
az vallásoktatásban részesüljön. A kerületi iskolaszék a
szülő ak’a ratát nem ellenezte. Az ügy azonban a fővárosi
tanács ele kerülvén, ez a kérdést annyira fontosnak és elvi
jelentőségűnek tartotta, hogy jónak látta vógeldöntós végett
a minisztériumhoz fölterjeszteni. S a minisztérium a tör­
vényre támaszkodva kimondta, miszerint a hazai törvények
értelmében a vallás- és erkölcsi oktatás minden hazai is­
kolában kötelező lóvén, a külföldieknek sem engedhető meg,
hogy nyilvános iskolába járjanak, ha az országos törvény
kívánalmainak nem akarnak megfelelni.
— Gyöngyösy Sám uel tisza-nánai lelkesztársunk
újabb egyházirodalmi műveire előfizetést hirdet F e r e n c z i
B. raiskolczi kiadó. A szerző neve elég ösmoretes, hogy
hosszadalmasan ajánlani no kelljen. A művek a következők :
I. K ö z n a p i t e m p l o m i i m á k , főtekintettei az évsza­
kokra. Félvászonba kötve 2 frt. II. V a s á r n a p i és ü n ­
n e p n a p i i m á k templomi használatra. Fólvószonba kötve
2 frt. III. M a g y a r p r o t e s t á n s e g y h á z i s z ó n o k ­
l a t o k 3 és 7-ik füzete. Egyenként 1 frt. 50 kr. A füze­
ten évnegyedenként jelennek meg és bórmentesen utánvé­
tellel kapják az előfizetők. Bolti árok magasabb leend.
Gyűjtők 10 példány után tiszteletpéldányban részesülnek.
A mi e műveket illeti, szerző azokban gonddal dolgozta föl
a szent könyvben szétszórt buzgóság gyöngyeit, s mig
szent áhítattal mereng a természet templomának szépségein,
a láthatóról mintegy kézen fogva vonja a lelket a látha­
tatlanra. A szónoklatok jobbára a kor bűneit osztromolják.
A két füzet 45— 50 egyházi beszedet fog tarfalmazni Nevezete­
sebb tárgyai: Keresztelő János tragikus élettörténete hat
beszédben. A nép szava. Húsvéti csodálkozás. A lelkesedés
hatalma. A nagyravágyó öncsalódása. A Bethesda tavak
nyomorékjai. A fényüvós. A kölcsön vett pénz. Meddig lesz
Jézus a világ világossága ? E két füzet csak ünuepalkalmi
és közönséges egyházi beszedeket fog tartalmazni.
Zolich. K ároly, privigyei tanító jóravaló művet
szerkesztett „Tanítói Működési Napló“ cziminel, mely a
napló rovatait a tanító összes teendői közt lévő párhuzam
feltüntetésével állítja össze s útmutatást ád azok kitöltésé­
re. A könyv szerző szerint különösen alkalmas az iskolai
élet állapotának megítélésére, a képezdei növendékeknek tá ­
jékoztatására, a tanítói gyakorlatnak a nevelés- és oktatás­
tani elmélet figyelmes szemmel kisérésével való előnyös
megszerzésére. A fűzet ára 20 krajczár, mely összeg Nagy-
Tapolcsányba Platzkó Gyula könyvkiadóhoz küldendő.
— E lfogadott tankönyvek. A hivatalos lap közlése
szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter az országos
közoktatási tanács előterjesztése folytán P i r c h a l a Imre
„Anthologia latina“, dr. T ó t h Sándor „Magyar irodalom­
története“ czimű tankönyveit engedélyezte, G r e g u s s Ágost
„Magyar költészettan“ és N é v y László „Poetica“ czimű
 250
tankönyveit ajánlotta. E könyvek közűi a t a n k ö n y v fo­
galmának csak Névy és Pirchala munkája felel meg, Gre-
guss könyve kittinő mű, de inkább a tanárok, mint a ta­
nulók kezébe való; ám azért helyes használat mellett sem­
mi kifogásunk ellene. Annál nagyobb meglepetéssel olvas­
suk dr. Tó t h Sándor Irodalom-történetét is az engedélye­
zett tankönyvek sorában, mert se tanár, se tanuló helyes
Ítéletet nem szerezhet belőle. Ez a munka az önállóskodás
apró bogaraival van teli. Fölfogása sok helyütt ferde, judi-
ciuma fólszeg. Szerinte G y u l a i Pál t a n u l m á n y a i t
ügy, mint költészetét, a közepesség jellemzi. Legművészibb
alkotása „Vörösmarty élete" híjával vaD a különböző részek
kapcsának; nagy gondolatai nincsenek, kifejezései közönsé­
gesek. A legújabb költők eredetiségét, a külföld eszméi meg­
mételyezik. Ezek élén S z á s z Károly áll, a ki érzéseire
csinálja a verseket, a világirodalmi reminiscentiáktól nem
ment, szereti a képek hajhászatát, alkalmi verseiben mo­
doros. T o l d y Ferencz, az irodalom-törtónetirás megalapí­
tója működését két irány jellemzi: az a p r ó z á s és az
újabb viszonyokkal többé-kevésbbó e l f o g u l t s á g . A ha­
gyomány föltétien tisztelete is hibája, mert ókori vázlatai a
történelem téves fölfogását leginkább terjesztették; a nyelv-
tudományban az összehasonlítás törvényeit alaposan nem is­
meri. S z a l a y Lászlóról megemlítve, hogy alapos jogisme­
retekkel és szigorú forrás-tanulmánynyal lépett föl, azt ál­
lítja, hogy tárgyilagossága rideg, a kur tapogatódzásán ő
sem hatol túl, mikor tények helyett üres egybevetésekre
szorul. S z a b ó Károlyról, se többet, se kevesebbet nem
mond, minthogy „még ez irányhoz sorakozik/4 Minden tő­
ről-hegyre keresés nélkül, csak úgy találomra nyitottuk föl
ez „Irodalomtörténetet, a mint a német mondja Stich-pró-
bakóppen, — s ime az éretlenségekből egész csokrot le­
hetett kötni. Tudjuk nagyon jól, hogy jó Homer is el-el-
bólingatott olykor, igy a közoktatásügyi tanácson is meg­
eshetett, hogy felszínesen olvasott át egy könyvet; de min­
denesetre kérjük, hogy máskor nagyobb figyelemmel válo­
gassa meg, a mit engedélyez. Mert az ily munka százak­
nak és százaknak ronhatja meg Ítéletét a fejletlen növen­
dékek közül. Középiskoláink igazgatóinak és irodalomtörté­
neti szaktanárainak pedig ajánljuk, hogy csak maradjanak
T o l d y Ferencz „Irodalomtörténeti tanköüyve“ mellott, me­
lyet G y u l a y Pál szigorú szeme nézett keresztül, vagy r a ­
gaszkodjanak B e ö t h y Zsolt „Irodalomtörténetéhez44, mely
rövid találó jellemzéseivel alapos tájékozást ad, vagy állja­
nak meg I m r e Sándor kitűnő kézikönyvénél, mely úgy
nyelvtörténeti, mint irodalmi fejtegetéseiben egyiránt avatott
és igazságos ítéleteket nyújt.
— „A -vasárnapűgy külföldön ós h azánkban“
czimű mellékletet bocsátott közre a „Dubreczeni Protestáns
Laptt utolsó száma. Kifejtve a vasárnapi iákolázás kérdésé­
nek egész körét, a következő javaslatokat teszi, miket a
tiszán-túli református egyházkerület el is fogadott: 1. Min­
den egyházkerületben vasárnapűgyi bizottság választassák,
5 — 7 tagból 2— 3 évre; annak feladata: figyelemmel ki­
sérni a vasárnapűgyi mozgalmakat külföldön és hazánkban
s azokról időnkint jelentést tenni a kerülethez; továbbá
feladata: a közgyűlés tanácskozása ele indítványt terjeszte­
Nyomatott a tőin János in. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. lötauoda betűivel Kolozsvárt.
ni, valahányszor idejét látja: hogy az egyházkerület er­
kölcsi tekintélyével lépjen föl, szózat, körlevél, folyamodás,
fölterjesztés alakjában hatni ki- és befele. Végre kezde­
ményezze az egyházmegyei s gyülekezeti vasárnapi bizott­
ságokkal karöltve a vasárnapügy fontosságát, hasznos­
ságát fejtegető, ismertető olvasmányok, iratok kiadását és
terjesztését irodalmi úton. A kerület azonnal kezdje meg
példaadólag a kerületi bizottság kinevezését. 2. Az egyház-
megyei gyűlések is alakítsanak vasárnapűgyi bizottsá­
got saját kebelükben azon czélból, hogy az szemmel kísérje
a vasárnap ügyét az egyházmegye területén, tanulmányozza
a teendőket, gyűjtse az adatokat a felől, mik akadályai a
vasárnap megtartásának, mi képen lehetne segitni, hatni a
visszaélések megszüntetésére; a szebb jelenségeket bátorítá­
sul mutassa föl, mindezekről az egyházmegyei gyűléshez
koronkint jelentést tegyen. 3. Minden presbyteriumban, ki vájt
a népesebb helyeken, helyi bizottság alakittassék a vasánap
megóvására, felhívások, intések, figyelmeztetésekkel hatni a
gyülekezet tagjaira. Ilivja fel az egyház-tanács hathatósan
a népiskdatanitókat, hogy ezek ragadjanak meg minden
kedvező alkalmat, kivált a vallás tanítás közben, ébren ta r­
tani tanítványaikban a vasárnap jelentőségének és megszen­
telésének mivoltát és kötelességét. 4. Kívánatos, hogy önálló
vasárnap megszentelő társulatok alakíttassanak központi ós
fiók-egyletekkel, melynek tagjaiúl szerény évi dij — 40
vagy 50 ln\ — fizetéssel az önként jelentkezők vétessenek
fel. A jövedelem forditlassék vasárnapi irodalmi müvek lé­
tesítésére. Az ily társulatokat aztán hathatósan támogassák
az egyhási bizottságok s ezeket viszont amazok. A társa­
dalomra társadalmi úton lehet hatni.
— H árom székm egye tantestülete julius 23-én rend­
kívüli közgyűlést tartott Kózdi-Vásárhelyen, melyen a bu-
dapesten augusztus 12-ón tartandó országos tani tó gyűlés­
re kellett képviselőt választani. Titkos szavazással megvá­
lasztották Erdélyi Károly felső népiskolai igazgatót s a ta­
nító-testület elnökét. Második tárgyát képezte e gyűlésnek
a vallás- és közoktatásügyi minisztertől megerősittetlenűl
leérkezett alapszabályok egyés pontjainak módosítása. A mi­
niszter által megjelölt pontokat a közgyűlés magáévá tette;
csupán az alapszabályok 2d-ik §-áru vonatkozólag azon
óhaját fogja egy indokolt feliratban kifejezni, hogy az ha­
gyassák meg egészben, annál is inkább, mivel egyfdlől e
§. az 1872 ós az 1876-iki miniszteri rendeletek alapján
van az alapszabályokba fölvóve; — másfelől pedig nevezett
§-nak kihagyásával a körök munkálkodásai lennének meg­
bénítva, minthogy e §. a közgyűlésekre menendő tanítók­
nak fuvar- és napidijat s pontos rmgjelenóst határoz meg.
A SZERKESZTŐ POSTÁJA.
A. F. úrnak Kózdi-Yásárhely. Szives tudokozódását
köszönjük, s örömmel értesíthetjük, hogy lapunk szerkesz­
tője a j e g e n y e i f ü r d ő b e n hová pihenés végett üdülni
ment, teljesen jól érzi magát. Hétfőn hazajővén, kérdésére
levelileg fog felelni.
IX évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Augusztus 7.
Megj el eltilt
minden vasárnap.
8sttkosBt08égÍ 0 kiadói szállás:
ERDÉLYI
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI H ETILAP.
^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S z á S Z i
Tartalom: A papválasztás kérdéséhez. Dombi Lajos. —
Költészetünk és a Hiteszmék. Haraszti Gyula. — A Héber óposz.
(Vége.) Szász Károlytói. — Egyházkerületünk napszámosai. —
Egyházi lapszemle. — Tár cza: Régi dolgok, melyek mindig újak
maradnak. —z~y. — Különfélék. — Körözvények. — A szerkesz­
tő postája.
A PAPVÁLASZTÁS KÉRDÉSÉHEZ.
Kémei- 1881 aug. 4.
Mint a papi testület egyik igénytelen tagja, bátor­
ságot veszek magamnak —röviden bár — hozzászólani
a „pap-válasziási szabályok" fontos kérdéséhez.
Évekkel ezelőtt egy hírlapi czikkemben ezen kérdés­
hez hozzászólva, a többek közt ezeket írtam:
A papválasztásnál a népjognak szabadosságig fo­
kozódó szabadságát egyáltalában nemtartomhelyesnek,
babár „választott nemzetség, királyi papság, szent nép
vagyunk“, mert jóllehet a papuralom vágyától teljesen
ment vagyok, minclazáltal véleményem szerint a lelkészi
választásra vonatkozó szabályoknak oly módon kell alkot­
va lenniök, hogy ez által a papi tekintély —mely a pa­
pot, mint „Krisztus szolgáját“ méltán illeti meg —leg­
kisebb csorbát se szenvedjen, vagy is más szóval: gon­
doskodni kell oly valasztási-szabályról, hol a megveszte­
getésnek útja mind a lelkész-jelölt, mind pedig a válasz­
tók előtt lehetőleg elzárassék. E nélkül a kegyhajhászat
folytonos tápot nyer, a vesztegetésnek tág tere van fen-
hagyva, az érdemcsakritkán talál elismerést.“
Mint e szavaimból kitűnik, nemvalók a múltban s
—mint ezennel kijelentem—nem vagyok a jelenben
sembarátja a korlátlan választási szabadságnak. S hogy
miért? arra könnyen megadhatja bárki a feleletet, ha az
egyházi úgy, miként a polgári életben széttekintve, figyel­
me tárgyává teszi az oly választási eredményeket, hol a
szabad választásnak kellő korlátái hiányzanak. Mert, hogy
többet ne említsek, hányszor lehetett, sőt bizonynyal volt
példa reá, hogy a tiszántúli egyházkerületben gyarló
elegendő osztályzattal végzett papjelöltek gyorsan papi
állomást nyertek a nép szabad választási joga folytán, mig
kitűnő papjelöltek évekig káptalankodtak s káptalankod­
nak részint azért, mert nem alkalmasok majálisi táncz-
rendozésre, nemképes hangjok túlkiáltani azorkánt, vagy
3SL szám
gtrietisl dijak:
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked.
vezményt nyújt a kiadóhivataj
cElőfizetési ár:
Egész évre 6 frt;., félévre 3
írt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr
Ü C Ű ttlO lS O Q .
azért, mert szerénységük miatt a kegyhajhászat sikamlós
ösvényére nem tévelyedének snincs számukra pártfogás
fent és alant.
Tudomásomszerint az erdélyi ref. egyházkerület pap­
választási szabályai legújabbak s nézetem szerint czélnak
legmegfelelőbbek. Itt gondoskodva van arról, hogy az ér­
demelismerést nyerjen, elméleti és gyakorlati képzettség
egyiránt tekintetbe vétetik, a korlátlan választási szabad-
Ságnak szárnya szegve, mindazáltal a uépjog túlságosan
megszorítva nincs.
Épen azért, nézetemszerint, bátran fel lehetneven­
ni alapúi az erdélyi ref. egyházkerület papválasztási sza­
bályait s ezen épiteni fel zsinatilag az egyházkerületek
mindenikére kötelezőleg az új paprálasztási szabályokat.
Ami a „figyelő“ nt. szerkesztőjének azon észi*e-
vételét illeti, hogy őa „személyes pályázatnak“ nem ba­
rátja, e tekintetben én egész más nézetben vagyok.
Ugyanis:
Habár egyszeri megjelenés s ottszószékbe lépésnem
egészen kielégítő arra, hogy apapi állomásrapályázóegyé­
niségének hű tükrét tárja fel a gyülekezet előtt, mindaz­
által elégséges arra, hogy általa némi fogalmat szerez­
zen magának a nép annak minőségéről s a pályázatra
megjelentek közt az egybehasonlitást megtevő, a „pályá­
zatra jogosúlt“ s igy a képesség hasonló fokán állóegyé­
nek közül azt válaszsza meg papjának, kit e tisztességre
belátása szerint közöttük legérdemesebbnek itól. „Győzzön
a jobb“ a hasonlók között!
Abban, hogy azon gyülekezetnél, melynek papja
óhajt lenni, személyesen megjelenjék az illető pályázó s
ott magát minden tekintetben kifogástalanúl viselvén, egy
templomi szónoklattal bemutassa magát a gyülekezetnek:
én semmi lealázást nemlátok a papra nézve, mert Isten
igéjét bármely gyülekezet előtt hirdetni nemcsak hivatás-
szerű, sőt Krisztus által egyenesen rendelt kötelessége a
papnak, mert megváltónk nemazt mondá tanítványainak,
hogy csak egyetlen gyülekezetei részeltessenek az örökige
forrásából, sőt meghagyó: „Elmenvón, tanítsatok minden
népeket!“
Ugyanazért egyiránt szent kötelességét teljesiti a
pap, ha akár mint lelkész, akár mint azon állomásra pá­
lyázó valamely gyülekezetnek templomában hirdeti Krisz­
tus evangéliumát.
 252
Egyébiránt erdélyi ref. egyházkerületünk papválasz­
tási szabályaiban nincs is mulhatlan kötelességévé téve a
pályázatra bocsátott egyéneknek a személyes megjelenés
s ebből kifolyólag nemcsak megteheti a pályázatra bocsá­
tott egyén, hogy nemmegy el próba-prédikácziot tartani,
sőt a meg nemjelenés nemis zárja ki őt amegválasztás
lehetőségétől. Épen pár hónappal ezelőtt történt olyaneset,
hogy egy egyház hivei a pályázók közűi olyat választot­
tak meg papjoknak, ki nemjelent meg próbaszónoklatra,
sőt —mint hallám —Őtsoha sem is látta egyetlen
tagja sem azon gyülekezetnek, melynek ma fölszentelt
fungens papja.
Azsinatilag megalkotandó egyetemes papválasztási
szabályok alapjáúl ismételten az erdélyi ref. egyházkerü­
let e tárgyú szabályait czélszerűnek Ítélem.
Hogy az újonnan alkotandó papválasztási szabályok
mindenik egyházkerületre kötelezők legyenek —egyebek­
től eltekintve —már csak magában azért is szükséges­
nek tartom, hogy ne legyen e speczialis törvények által
annyira megnehezítve egyik egyházkerületből a másikba
átmehetés, mint jelenleg. Mert ma példáú), ha egy Deb-
reczenben vagy Sárospatakon első pap-képességi vizsgát
kiállott papjelölt akar valamelyik erdélyi ref. pap mel­
lett káplán lenni —fenálló szabályaink értelmében —fa-
kultatoriát mindaddig nemnyerhet, mig a második pap-
képességi vizsgát le nemteszi, holott mint saját tapasz­
talásomból tudom, a tiszántúli egyházkerületben az első
papképességi vizsga letétele jogot ad a fakultaltatásra.
Továbbá minő fonáksága az a különböző egyházkerületek
papválasztási szabályeltérésének, hogypéldáúl ugyanazon
papjelölt Erdélyben a 113 lelket számláló tordosi egyház­
ban még ki semjelölhető, mig Derecske (6000 lélek),
H.-M.-Vásárhely (40—45 ezer lélek) pedig megválaszt­
hatja papjának. Az ily visszásságok tarthatatlanok!
Ha szavaimaz alkotás terén működésre hivatottak
egyetlenének bár figyelme tárgyáúl szolgálnának, haszon­
nal töltöttnek tartanámazon időt, melyet e sorok meg­
írására forditék.
Dombi Lajos,
kómeri ev. ref. pap.
KÖLTÉSZETÜNK ÉS A HITESZMÉK.
Kolozsvár, aug. 5.
Az embeiiseg gyermekkora köríti koczkáziatták a leg-
mórészebb találgatásokat. Ruházata, táplálkozása felől e kor­
nak még Legalaposabbak nézeteink; legnehezebben szellem-
világáról szólhatni. Annyit azonban ténynek vehetünk, hogy
a fejlődő embernek figyelmét első sorban a külvilág ragadta
magához s csak aztán [birt öneszmlélSdésig jutni, egyéni
élményeiről magának számot adni. S minthogy észleleteit
nem annyira a csirában levő ész, mintsem a képzelet ve­
zette: k ö l t é s volt lelke első működése. így szülemlett
meg mindenekelőtt a költészet és pedig a cosmogonia köl­
tészete. Vallást e kor, a szó mai jelentésében, ép oly ke-
véssé ismer, mint tudományt : mindkettő még a költészet­
ben szunnyad s csak később válik ki belőle s alakúi töb­
bé kevésbbá ellenséges elemmé rája nézve. A valláselemek
ugyanis gyorsan solidulnak, összetömörűlnek; a mythoszok
elvirágoztával a hátramaradt capsulából egyre fej lenek a
dogma-magok; a bonczoló, rendező ész megkezdi feladatát
s végbe megy a vallásalapitás isteni műve. Ekkorra a köl­
tészet már rég elveszté ős jellegét s profánná vált : táma­
dó és védő szerepet vinni kénytelen az ellen, mi egykor
saját lényegének volt alkatrésze.
Emelkedés, virágzás időszakát pedig alig képez ez a
Kor a költészetre; sőt határozottan mondhatjuk, hogy e
költészet akkor hajt leghatalmasabban, leggyönyörűbben, mi­
dőn még a vallásnak talajában gyökeredzik. A hitszellem
bámulatos lendületet tud adni a léleknek, szárnyalását se­
hol magasztosabbá nem segíti, mint ép a költészetben. A
Gangos szent partjain, hol minden fű-fa szellemet rejtett,
a lég túlvilági lényekkel volt telve s az ember rettegve
gondolt e körén kívül eső lényekre, kiknek titokzatossága
s erős sérülékenysége, úgy torié hajlama oly melancholicus
clair-obscur homályába boriták e földi létet: itt a szent
Granges partjain, a pantheismus delén virágzott ki Indiá­
nak colossalis elbeszélő- és szinköltészete, melyhez foghatót
a világirodalom nem mutat; ez az óriási, nehézkes, álmatag
növényzet, minő csak a hindu égőv alatt terem. Hellas
örök derűit ege alatt, hol karcsú hajók futottak be az
öbölbe s az erejét érző nemzet nyugodt kalokathagiában
élt, — büszkén férfiúi szépségére, olympiai olajágokért szállt
versenyre; boldognak találva az életet, melynek küljelensé-
gei mind társulékony, meghitt ismerőseivé alakultak,- s az
égbe és vizbe saját emberi voltát állította oda megszázszo-
rusitva Istennek : Görögországban is nem a polytheismus
sugalmazta-é Homér halhatatlan alkotásait, Pindárnak eget
csapkodó hymnusait, s teremtette meg Aeschylusnak még
ázsiai színezetű és Sophoclesnek már teljes harmoDiájú vi­
lágát? Alig hagyhatom említés nélkül az építészet és szob­
rászat jelenségeit; de úgy a hindu, asszyr s egyptomi mű­
vészetet se lett volna szabad mellőznünk. Hogy tárgyunk­
nál maradjunk, vájjon a középkor költészetének bájos h al­
vány liliomai is nem góth templomok kriptaudvarán árvál-
lottak fel a massiv kőzet kopár aljában; nem az ascefcis-
mus idézte fel a lovagkor bűvös monda-világát, mely mint­
egy megtestesítője az eszmény után örök törekvésnek?
Hogy a renaissance idejében az emberiség testébe ön-
tődött új vér erős hullámoztatásákoz mennyi köze volt az
újjászületett s a classicai befolyás alatt mintegy a közép­
korra reactióúl félig elpogányosúlfc hiteszméknek: ennek ki­
fejtését ép oly kevéssé tehetjük futólagos elmélkedés tár­
gyává, mint annak részletezésébe sem ereszkedhetünk, mily
si váritő hatása volt a múlt század frivol elmélkedéseinek,
a hivatott geniek e tetszelgő sziporkázásainak, kik komo­
lyan t e n n i e mostoha körülmények és saját puhultságok
miatt már nem bírtak s annál készebben ragyogtatták pa­
radox eszméiket, mert úgy se kellett attól tartaniok, hogy
a megvalósításnál, végrehajtásnál ki fog tűnni hamis fogá­
suk« De századunk legelején okvetlen meg kell állnunk egy
tájékozó pillantásra.
 253
A franczia forradalom elsöpörte a főidről a monar-
chát fényes udvarával, megfosztotta az eget alkotójától s
angyal-karától* A földön vérben úszó hullák s oda fennt
puszta úr, mely a kétségbeesettek felkiáltásait megdöbben­
tőn veri vissza. Parny a szentháromság-egyistenséget egész
hőskölteményben paródiázta ki, Chateaubriand Eené-je már
életunalmat, s Werther s Leiden öngyilkosságot hirdetett
s korunk küszöbén a legnagyobbá s legdivatosabbá válandó
költő, Byron, egész seregét zúditotta közénk ama blazirt
emberfajnak, mely e földi lét megvetését negélyezte és azt
szerette elhitetni, hogy e létet bármely perczben odadobni
kész : a kedélynek nem volt meg az a földfeletti vigasz,
mely a csalódások ellen balzsamot nyújt, a seb egyre mér­
gesedett s csak kétségbeesett lemondásban találtak meg­
nyugvást. így kezdődött meg a világfájdalom, igy a világ-
fáldalom költészete.
A földi megzavart kormányforma úgy a hogy rend­
be jött, régi rendje restauráltatott; csak az égi hatalmas­
ságba, melynek pedig ép oly régi, sőt régibb volt hagyo­
mánya, nem tudtak belenyugodni* A szellemvilágba ismét
visszatérni látszott a chaos, s Byron K ain-jában úgyszól­
va a világbomlás felett hallatott kétségbeesett panaszjajo­
kat : gyöngéd és fenszárnyaló lelkében a kikerülhetlen mú­
landóság, a halál eszméje megrendítette a hitet a gondvi­
selésben, káromló ékesszólással önti ki lelke óriás hevét az
Isten ellen, ki csak pnsztithatás végett alkot s kit magá­
val a gonosz elemmel azonosít, ezt teszi létünk sorsának
intézőjévé. A hajdani maniehaeusok tanát adja modern pes-
simismussá fejlesztve. E a i n a világfájdalmas költészet leg­
hatalmasabb mozzanata a tetőpontot jelzi, álét kérdéseinek,
magának a világrendnek őrjítő elítélése* Byron közvetlen
utódja, Müsset, már alantabb, azaz közöttünk szárnyal s nem
annyira a léttel, a világrenddel, mintsem magával az em­
beri szívvel törődik: a szív örvényein tűnődik, ez örvény
hullámzásának hosszas szemlélése szédíti meg, ejti hallu-
cinatioba és meriti végleg ki. ő az emberekben vesztette
el hitét ; az érzelmek nála soha sem verhetnek állandóan
gyökeret, mert őrök változékonyaknak ismeri s fogantatá­
suk perczében már elenyészésükre kell gondolnia* Egész
belsejét kielégitetlen indulat emészti, akkora szeretet, hogy
hevétől a félemberiség szívverése újra megindulhatna ; s ez
emésztő kinok alatt mámorban keres feledést, halált. Ha
Byron a világrendre mondott bírálatot, Müsset a lélek, a szív
gyarlóságán zokog s kétségbeestében vissza-visszatér régi
bitéhez s keblét ogy-egy perezre gyermeteg hit harmata
enyhíti reggelenként, Byron világfájdalmában a cosmogonia,
Massetnól a psychologia bír főszerepet. Heine már, bár
eleinte beteges eszményekkel kaczérkodik, társadalom javító
elvek apostolaként lép fel. A F a u s t és W i l h e l m M e i s ­
t e r nagy költője egyre experimentálgatott már a múlt szá­
zad vége óta a különféle életpályákkal s iparkodott meg­
oldani a lét harmóniájának titk á t: Heine most a Saint-
Simonismus ábrándos élveit hirdeti, a vagyon egyenlőséget,
az érzékek felszabadjtását; szóval a munka és b ér, a nő-
emanczipáczio kérdéseit pendíti m eg; de az a félkomoly,
paradoxszerű ruha, melybe eszméit öltözteti, ép úgy képte­
lenné teszi a tettre, mint a XVIII század nagy szellemei­
nél láttuk. Ezért mond le később elveiről s tér vissza, ő,
aJehova imádójából került pantheista, a deismusba.
Ily sajátos kanyargásokat mutat költészetünk folyása
e század közepéig. S ha mai nap az irodalom legdivatosabb
czikkeit, a regényeket és színműveket megkérdezzük: mi
választ nyerünk? A socialismus kérdéseinek keretében az
állat-embert látjuk ott kettős lényűségóvel vergődni, ez a
vergődés köti ma le érdekeinket; ha eddig a lelket analy-
sálták, most a physiologiától várják a probléma megol­
dását.
Mikorra érik el ezt majd, mikorra csillapúi le végre
a chaos forrongása, ki tudja. Be ha e mozgalmaiban végig
tekintünk, ellenállhatja fülünkbe cseng az Írás szava:
„Boldogok a hivők.ft
Valóban a menny már itt a földön övék.
Haraszti Gyula.
A HÉBER ÉPOSZ.
(I. Volt-é a hébereknek éposz-költészetük ? — U. A héber ős tör­
ténelem bírálata. — IH. A héber (bibliai) éposz vázlata és főbb
tagjai.)
fizetsz %árolyt6l
III.
A héber (bibliai) éposz vázlata s főbb
tagjai.
(Vége.)
Dávid a fíiliszteusok óriás bajnokát, a Góliátot, parittyá­
val veri le, melyhez a patakból szedegeté a kövecseket, s
diadallal viszi haza az óriás levágott fejét; Saul, még ki­
rály, féltékeny szemmel nézi növekedő vetélytársát; s udva­
rába vovén, a lantot pengetni értő ifjút gónoszú) elveszteni
tör. A király fia, Jónathán, szövetkezik az üldözött ifjúval;
részére állnak a papok is, kiket Saul e miatt leölet s Dá­
vidot halálra kergeti. Végre Saul, a ki Istenről megfeled-
keztében az endori boszorkánytól kér jóslatot, s bár Dávid
ártatlanságáról és nemeslelkűségéről ismétolve meggyőződik,
őt üldözni meg nem szűnik: a harezon gonoszul vész el,
fiával együtt, s Dávid király lesz.
A történet e része annyira magán viseli a monda
jellegét, hogy annak alig van egy ize, valónak elfogadható.
A papok meséje, a kik Saulban megcsalódtak s Dávidot
álliták ellenébe s végre is czólt értek, De Dávid, a kit „Is­
ten emberének*4 neveztek, a történelem itélőszéke előtt nem
az, a kinek a hagyomány festi. A királyi széken is fény
és árny egyenlő mértékben vegyül alakján; s a zsidó tör­
ténet e kiválasztott hőse undok bűnökkel jelzi uralkodását.
Harczait nem fogjuk követni. Nem vázolni történelmi
te tte it; a templom-épités iránti elhatározása s a mit az i$-
tenitisztelet rendezése körűi t e t t : igazolja a papság elősze­
retet iránta* Bár a szent könyvben neve alatt álló zsoltá­
roknak csak logkisebb része származhatik tőle, bár paráz-
naság és gyilkosság jelzi uralkodását s családjában setét
tragédiák játszatnak lo: ő a hagyományban „a szent ki­
 254
irály“ marad — s mi most a király-mondát úgy vesszük,
a mint van.
Fia, Salamon, sem erényeiben, sem bűneiben nem ki­
sebb ember nála. Első fellépése egy imádság, melyben csak
a bölcsesóg adományát kéri Istentől, egy bölcs és meglepő
emberismeretről tanúskodó ítélet, s az apja által hagyo­
mánykép ráhagyott bosszúnak gaz végrehajtása Egész
jelleme ily ellentétből szövődik. S az Isten templomának
bőkezű építője, hallatlan bujaságban és rút bálványozásban
végzi életét.
Öröksége kétfelé szakadását, az Izrael és Juda or­
szágainak elválását, utódainak s alattok a népnek — a
próféták intései daczára — undok bűnökbe és bálványo­
zásba merülését, az e miatt rajok szakadt Ítéletet: a babi­
loni s asszír hódítást és fogságot - említettük már. A
történet e részét, hol a tények túlnyomósága mellett a mon­
dának is jut elég része még, bátran mellőzhetjük itt.
E fogságból visszatérés után Zsidóország nem birt
többé a tekintély és hatalom azon fokára emelkedni, a me­
lyen előbb s különösen Dávid és Salamon királyok alatt
állott. De a külső hanyatlást ellensúlyozta a szellemi s ki­
vált erkölcsi élet, jelesen az istennézlet fejlődése, melyet a
héber nép e fogságnak s az ez alatt teljesen kifejlődött
profetikusnak köszön. A régi haragos Istenek (Elohim,
Saddaj, Adonaj) tisztelete helyére a határozottan erkölcsi
e g y - i s t e n , a Jahvé, tisztelete most lép igazában. Mig
minden egyeben, a mi a héber istennózletben s ősmondában
van, a különböző idegen befolyások, az egyiptomi, kanaáni,
babiloni, mind feltűnő és világosan kimutatható : a Jahvé-
eszme a héber szellem eredeti és kizárólagos sajátja. Mily
más a próféták Istene, mint a haragos, ellenség-megrontó,
az apák bűnét a maradókban harmad- és negyediziglen meg­
torló régi Isten, az Elohim! Jahvé erkölcsi lény, minő az
egy-isten tisztúltabb fogalmához illik, a ki a megtérőnek
megbocsát s azt kegyelmébe fogadja. Igaz, hogy kegyelmét
még csak az Ábrahám ivadékaira terjeszti ki s nem az
emberiség egyetemes Istene, hanem kizárólagos nemzeti Is­
ten ; de e minőségében is annyira magasztos, fogalma any-
nyira tisztáit már, hogy a kerosztyénsóg egyetemes Atya-
Istenéhez való felemelkedésig már csak egy lépés kell.
Ez a fogság s annak keserű tapasztalatai gyümölcse ;
s ha e vívmányt nemcsak a zsidó nép, hanem az összes
emberiség szempontjából tekintjük, gazdagon kárpótol az a
a zsidó nép külső hanyatlásáért, mely a fogság utáni kor­
szakot jellemzi.
A fogságból visszatért zsidóság csakhamar elveszti
állami önállóságát, melyet teljesen megalapítani a fogság
után egy perezre sem tudott. A Nagy Sándor hódításai
után, melvek Palesztinát is Szíriába, nyugati Ázsiának e
görög uralom alá került nagy birodalmába olvasztották, a
nagy makedón utódai közűi kettőnek, Seleuxussznak és Pto-
.lemeusznak a családja került felszínre s versenyzett Szí­
ria uralma fölött. A Szeloukidák, Sel. Nikátortól (f Kr. e.
281) és I. Antiokhustól (j* 262), a ki Szótár, szabaditó,
melléknevet vett föl, mig fia, II Antiohus, már az Isten
(Iheos) névnél kisebbel meg sem elégedett, — Seleukus
Fílopátorig (f 175) folyvást hanyatlóban, az Egyptom felett
uralkodó Ptolemeidák ellenben, Ptol. Légi- vagy Szotórtől
( f 280) kezdve Ptol. Energéteszig (f 221) emelkedőben
voltak; de ettől kezdve Ptol. Fílopátorig (f 204) és Ptol.
Epifáneszig (f 180) ők is hanyatlottak s végre egészen az
emelkedő római befolyás alá kerültek.
Zsidóország már III (vagy nagy) Antiokhus alatt a
Szcleukidák uralma állá került ; ennek unokája Antiokhus
Epjfánesz (a felséges), de a nép által úgynevezett Epimá-
nesz (az eszelős) alatt a nyomorgatás szélére jutott s épen
az elnyomatás által fejlődött ki utolsó hősi föllobbanása,
melyet a héber hős-óposz méltó utójátékának nevezhetünk :
a Makkabéusok hős-kora.
Matatiás főpap, öt hőslelkű fiával, a Makhabeus okkal,
a szír uralom ellen föllázadva, a mórt ez pogány Isteneit
akarta az egy-istent hivő zsidó népre ráerőltetni, s lá­
zadásába belevonva az egész nemzetet, ha nagy háborút
nem viselhetett is a hatalmas elnyomó ellen, oly gerilla-har-
ezot szervezett és folytatott, melynek hősi mozzanatokban
s az elszántság és önfeláldozás tetteiben nem sok párja
van a világtörtóuolemben. A legidősb testvér, Judás Ma­
khabeus, nehány váratlanul kivívott diadal után legalább
becsületes békét eszközölhetett, mely alatt az Antiokhusok
által eltörölt nemzeti istenitiszteletet újra fölállíthatták s
annak gyakorlatába visszaléphettek. Öcscse, Simon meg nem
elégedve a kivívott mérsékelt sikerrel, tovább is fegyverben
tartá a népet s egészen lerázta a sziriai jármot, úgy, hogy
fia, Aristobulus ismét föl vehette a királyi czimet. De a
p e r d i t i o e x t e I z r a e l , ismét igazolta magát. A tisz­
ta izraeliták (a Jákob-utódok) az édonitákkal (az Ézsau
utódokkal) keveredve, az édonita Herodes magához ragadta
az uralmat s az utolsó nukkabikat mind legyilkolta. S Zsi­
dóország, melyet a hős Makhabeusok a Seleukidák hanyatló
uralma és a szír befolyás alól kiszabadittattak, a Ptolomei-
dák egyptomi uralma és ennek réven a római befolyás és
uralom alá került.
A fogság utáni történet s jelesen a Makkabéusok
függetlenségi harcza, a görög befolyás alatt készült (s épen
azért nem is zsidó, hanem szir-görög nyelven irt) törté­
neti és mondái könyvekben van megírva, melyek legneve-
zetesebbike a Makkabéusok két könyve, a minden alapot
nélkülöző s csak a nép hősi eilentállásra buzdítását czólzó
Judit könyve és a Dániel-mondakörhöz*) tartozó némely
Toldalékok (p. o. a Zsuzsánna-története). E könyvek alig
számíthatnak történeti hitelességre, költői mondáknak tekint­
hetők s mint ilyenek méltóan zárják be a bibliai héber
eposz mondakörét.
Egy új mondavilág nyílik meg a zsidó népnek meg-
igóit Mossziás születésével, a ki körül aztán a keresztyén­
monda dicső köre képződik.
*) D á n ie l a z s id ó k le g n a g y o b b p r ó f é t á in a k e g y ik e , a fo g s á g
a la t t N e b u k a d n e z á r b a b ilo n i k ir á ly u d va rá b a n n ö v e k e d e t t z s id ó if j ú ,
k i n e k n e v é h e z a c s o d a - m o n d á k e g é sz s o ra (a z o r o s z lá n - v e r e m , az
ég ő k e m e n c z e , a z a g y a g lá b o n A lid b á lv á n y s tb .) f ű z ő d ik . M onda­
k ö r e n e m z á r ó d ik b e a fo g s á g g a l s a szű z Zsu zsánn a m e g in d ít ó
t ö rt é n s t é b e n ú j r a f ö lé b r e d a z a p o k r if - k o r s z a k b a n .
 255
EftYHÁZpBÜLETÜNK NAPSZÁMOSAI.
Kolozsvár, 1881 aug. 4.
Egyházkerületünk napszámosai, — kik volnának ezek
'mások, mint a papok, tanító k és énekvezérek!
Előttünk fekszik az a kimutatás, melyet igazgató ta­
nácsunk e napszámosok létszámáról, javadalmazásáról egy-
beállított s közelebbről tartott közgyűlésünk elé terjesztett.
A ki végig pillantja a kimutatást, annak önkénytelenűl is
összefacsarodik a szive.
Igazi szomorú jelentés! Lássuk csak közelebbről ezeket
•a setét adatokat.
Papi állomásunk van összesen 552 és pedig elsőren­
dű csak 82, másodrendű 93, harmadrendű 80 és negyed*
rangú 297.
Ennek a szomorú értelme az, hogy egész egyházke­
rületünkben csupán 82 o*y papi állomás van, melyben a
fizetés fölmegy 800 frt.-ra, tehát annyira, mint az állam
szolgálatában egy fogalmazó javadalma. Ellenben az összes
állomásoknak felénél többnek kevesebb fizetése van, mint
•egy vasúti konductornak; 297 olyan papunk van, kinek
nincs több 300 frt.-nál! Az 552 papi állomás összes ja ­
vadalma 298,936 frt., tehát nem több, m int a katholikus
atyafiaknál egyetlen egy jobban dotált püspöki állomás, p.
•o. a n.-váradi. Tehát hatodfólssáz család föntartására, leg­
alább is 2000-ro tehető gyermek fölneveltetésére nem áll
rendelkezés alatt több anyagi erő, mint a mennyi fölött
egy nőtlen katholikus püspök disponál!
A tanítói s kántortanitói állomások természetesen még
.nyomorultabbak. Van összesen 446 s a fizetések összego
100,928 frt., a miből égj állomásra átlag 226 frt. j u t !
Kántori állomás van 109, ezeknek a javadalma ösz-
szesen 24,505 frt. s ebből átlag egyre 224 frt esik. Ko­
lozsvárt a városszolgáknak a fizetése ennél jóval több.
Es ki veszi mégis szivére sorsát ezeknek a szegény
embereknek, ki gondol ezekre a napszámosokra, kik egy
egész életen át küzküdve a sziikölködéssel, hogy ne mond­
jam ínséggel, a legnemesebb, de egyszersmind a legnehe­
zebb munkát végzik. Gondozzák az tír szőlőjének plántáit,
irtják a gyomot, hintik a szivekbe az igének magvait, buz-
ditnak, vigasztalnak, oktatnak és — koplalnak. Ha az a
negyedfél százezer lélek, melynek javáért élnek, küzdenek,
.szenvednek ezek a szegény emberek, évenként csak 10-
10 krajczárt (egy fertály pálinka ára) áldozna s szol­
gáltatna be a domestika pénztárába, nagyot segítene raj­
tok. Tenne ez évenként 40,000 frtot, a melyből 30,000-et
.tőkésítve, csak 25 óv alatt (egy balhatatlan testület életé­
ben ez csak egy pillanat!) teremteni lehefne egy milliónál
több alapot, De ki veszi szivére sorsát ezeknek a szegény
embereknek, ki gondol ezekre a napszámosokra? A domes-
tikánkat, leszámítva egy nehány tiszteletre méltó kivételt,
senki se. pártolja.
Az esdeklés, zörgetés nem. használ semmit. Bizony
szomorú bizonysága ez a mi egyházkerületünk lelki sze­
génységének, mert azt talán senki se állifcja, hogy ez a
szégyenletes eredmény az anyagi tehetetlenség követkozmé-
nye volna. Juttathatna erre a czélra 10 krt évenként még
az utolsó igazi napszámos is! — Csak egy mustármagnyi
buzgóság kellene.
Az igazgató tanács jelentőse végűi föltünteti azt is,
hogy egyházmegyénként az utolsó tiz évben az egyes állo­
mások javadalma mennyivel emelkedett vagy apadott. A
végeredménye a kimutatásnak az, hogy tiz óv alatt a papi
fizetések emelkedtek 25,930 frt.-ta). Ez az emelkedés is
azonban csak látszólagos s onnan származik, hogy a ter­
ményjavadalmak a mostani pénzérték szerint becsültettek
meg. Ezzel azonban szembe áll a megélhetés költséges vol­
tának emelkedése, a mi tiz év alatt bizonynyal meghaladja
a 10% -ot. A helyzet tehát nem lett jobbá. De lássuk az
egyházmegyéket s a püspöki vizsgálat alatti egyházakat
külön-külön.
E kimutatás szerint:
1. A v.-hunyad-zarándi egyházmegyében a papi fize­
tés négy egj'házközsógben 514 frt. 33 kr. emelkedést és
egy egyházközségben 48 frt. 94 kr. csökkenést m utat; igy
az emelkedés 475 frt. 39 krt teszen. A fizetés változá­
sokról kiállított dijlevelek megerősítettek.
2. A gyulafehérvári egyházmegyében fizetés feleme­
lést tűntet fel négy egyházközség 86 frt. 08 kr. összegé­
ben, csökkenést öt egyhözközsóg 445 frt. 34 kr. összeg­
ben, általában csökkent a fizetés 359 frt. 26 kr.-ral. A
papi fizetésnek ezen tetemes csökkenését részben azon kö­
rülmény idézte elő, hogy a m.-igeni egyházközség által csak
ideiglenes használatra papjának adott szöllőt, zilált anyagi
helyzete tekintetéből saját használatába visszavette, mi ál­
tal a papi fizetés 158 frt. 57 kr.-ral lejebb szállott ; rész­
ben annak tulajdonítható, hogy a képező birtokos hitsorso-
saink száma csökkent.
3. A nagy-enyedi egyházmegyében emelkedett a papi
fizetés 26 egyházközségben 3389 frt. 65 kr.-ral, csökkent
hat egyházközségben 134 frt. 70 kr -ral, melynek levoná­
sával az emelkedés 3254 frt. 95 krt teszen.
4. A kolozsvári eg’yházmegyében a papi fizetésben
változás nem történt; a szamosfalvi tanítói fizetés mennyi­
sége nem tüntettetett fel.
5. A kolozs-kalotai egyházmegyében a fizetés-emelke­
dés 114 frt, 10 kr., csökkenés 124 frt. 27 kr., igy 10
frt. 17 kr. apadást tüntet fel. Ezen egyházmegyében új
összeírás nem volt, csak két egyházközségben előfordult és
helybenhagyott fizetés-módosítás vezettetett be az egyház-
megyei jegyzőkönyvbe, melyből a kimutatás lemásolva ki­
adatott.
6. A szilágy-szolnoki egyházmegyében a papi fizetés
összesen 5341 frt. 69 kr. emelkedést és 13 községben 384
frt. 80 kr. csökkenést tüntet fel ; ennek levonásával az
emelkedés 4956 frt. 69 krt teszen.
7. A deósi egyházmegyében a papi fizetés emelkedése
2223 frt. 62 kr. csökkenése hat egyhözsógben 269 frt.
82 krt és igy az emelkedés 1953 frt. 60 krt teszen.
8. A széki egyházmegyében a papi fizetés emelkedett
ogy egyházközségben 4 frt.-tal, a kimutatás más változá­
 256
sokat nem tüntet fel, sőt a közelebbi években rendszeresí­
tett m.-kályáni papi állomás és ezen állomással egybekötött
fizetés mennyisége fel sem vétetett a kimutatásba. Úgy
látszik a fizetés összeírása ezen egyházmegyében nem ej-
tetett meg, ksak a régi kimutatásból újabb másolat külde­
te tt fel.
9. A nagy-sajói káptalanban a papi fizetés emelke­
dése teszen három papi állomásnál 1Ő3 frt. 49 krt, csök­
kenése öt egyházközségben együtt 156 frt 24 krt és igy
emelkedés többlele 27 frt. 25 kr.
10. A görgényi egyházmegyében a papi fizetés emel­
kedett 1569 frt. 69 kr.-ral, csökkent 14 egyházközségben
együtt 316 frt. 45 kr.-ral, igy az emelkedés többlete te­
szen 1253 frt. 23 krt.
11. A marosi egyházmegyében a papi fizetés emel­
kedett 1159 frt. 51 kr.-ral csökkent egy egyházközségben
38 frt.-tal, igy az emelkedési többlet 1121 frt. 51 kr.
12. A küküllői egyházmegyében a papi fizetés emel­
kedett 3297 frt 75 kr.-ral, csökkent egy egyházközségben
7 frt, 43 kr.-ral, igy az emelkedési többlet teszen 3292
frt. 32 krt.
13. A n.-szebeni egyházmegyében a papi fizetés emel­
kedett. 1962 frt. 45 kr.-ral, csökkent 4 egyházközségben
218 frt. 40 krral és igy a fizetés emelkedési többlet 1744
frt. 05 krt tesz.
14. Az udvarhelyi egyházmegyében a papi fizetés
emelkedett 3779 frt. 30 kr.-ral, csökkent 13 egyházköz­
ségben 462 frt. 78 kr.-ral, igy az emelkedési többlet teszen
3316 frt. 52 krt.
15. Az erdővidéki egyházmegyében a papi fizetés
emelkedett 483 frt. 95 kr.-ral, csökkent három egyházköz­
ségben 133 frt. 27 kr.-ral, igy a fizetés emelkedés többle­
te 350 frt. 68 kr.
16. A sepsi egyházmegyében a papi fizetés emelke­
dett 5535 frt 03 kr.-ral, csökkent négy egyházközségben
39 frt. 60 kr.-ral, igy fizetés emelkedés többlete 5496
frt. 43 kr.
17. Az orbai egyházmegyéből beküldött kimutatás
szerint a papi fizetés emelkedett egy egyházközségben 30
írttal, csökkent egy egyházközségben 6 írttal, igy az emel­
kedési többlet 24 frtot teszen. Úgy látszik a papi fizetések
újabban nem Írattak össze, hanem csak a régi kimutatás
másolata küldetett fel, némi módosítás hozzájegyzésével.
18. A kézdi egyházmegyében a papi fizetés emelke­
dett 2074 fit, 36 kr.-ral, csökkent egy egyházközségben
1 frt. 69 kr.-ral,* az emelkedési többlet 2072 frt, 97 krt .
teszen,
19. A püspöki vizsgálat alatt álló egyházközségek­
ben, a deési, enyedi, fogarasi, szászvárosi, sz.-udvarhelyi,
k.-vásárhelyi és m.-vásárhelyiben változás nem volt, az ilye-
falvi és sepsi-szt.-györgyi egyházközségekben a papi fize­
tés emeltetett összesen 256 frt. 73 kr.-ral.
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns Egyh. és Isk. Lap“-ban Nagy
Ignácz, kölkodi ref. pap „Modern üldözések" czim alatt
czikksorozatot kezd. Az ember lelke — Írja czikkiró —
olborúl, ha prot. egyháztörténetünk lapjait forgatja s visz-
szagondol azon időkre, midőn a Básták, Karaffák, Koloni-
csok s a jezsuiták fekete serge uralkodott. Igaz, hogy az
1790-iki törvényhozás az az előttinél kedvezőbb helyzetet
teremtett s az arra következő évtizedek eléggé meg nem
becsülhető vívmányok birtokába juttatták a protestáns egy­
házat. Szerinte azonban a vívmányok legnagyobb része csak
eiméletben van meg s annak, a ki a helyzetet közelebbről
figyeli meg, lehetetlen föl nem ismernie, hogy a szabadel­
vűség zászlói alatt ma is jezsuita-körmök vannak s a bő
carbonari-köpeny alól kilátszik a lóláb.
Igaz, hogy nem szedik el templomainkat, nem tiltják
többé istenitiszteletünket, hiszen látják, hogy magunk se
igen építjük és gyakoroljuk azt; hanem kegyetlen adókkal
megterhelik mind a papot, mind az egyházat s ha a pap­
nak védelemre vagy támogatásra van szüksége, meg épen
nem tagadják, hanem addig húzzák*vonják a dolgot, hogy
beleun és abban hagyja, vagy ha a pap követeléseit világi
hatóság által akarja behajtatni, megexequálják a híveit s a
dolog ódiumát a pap nyakába döntik ; de a behajtott össze­
get nem látja évekig vagy talán soha. Nekünk megvolt a
végrehajtási jogunk, de a szabadelvűseg úgy követelte, hogy
minden erő, minden szálai a hatalomnak a kormány kezei­
ben legyenek összpontosítva, az állam pedig katholikus ál­
lam, a katholikus vallás uralkodó vallás, ennek közegei leg­
nagyobb reszt pápista egyének, ítélnek minden dolgainkban,
ügyeinkben. Valamikor a törvényhozásban, vármegyéken stb.
ott voltak a hatalmas protestáns rendek ; de a szabadelvű­
ség egyenlőséget hirdet, el kellett töröltetniök a rendeknek
s az olyan törvénynek, mely azt rendelte, hogy a hatósá­
gokban bizonyos aránylagos szám protestánsok által töltes­
sék be s a protestáns egyház ezek által képviseltessék,
védessék. A liberalismus ezt a korlátoltságot eltörölte s a
hivatali állásokat betöltötte felekezetiségre való tekintet
nélkül, tisztán pápistákkal. A mi protestáns rendeink nin­
csenek többé, a papság maga úgy van szervezve, hogy so­
kat nem nyomhat a hatalmas klérus ellenében; azonban,
hogy katholikus világi rendek se hiányozzanak, olt vannak
a hatalmas és roppant összegekkel rendelkező mindenféle
czimű egyletek, irodalmi körök, katholikus kaszinók,
legény-egyletek stb. S mindezek ellenében mi nem t iszunk
semmit, nemcsak hogy nem teszünk, hanem leányainkat
küldjük az apáczákhoz nevelőbe. Bizony nagy ideje volna
már ezek ellensúlyozásáról gondoskodnunk. A nevelésügy
volt az, a miben a mi hitfelekezetünk századok óta felette
állt az uralkodó felekezetnek. A népnevelést egyenesen mi
teremtettük Magyarországon, a felsőbb oktatásnál pedig azt
mutattuk meg, hogy hogyan lehet felsőbb támogatás nélkül,
sőt tán az államhatalom daczára a lehotő legolcsóbban im-
posáns intelligentiát teremteni. Iskoláink az egyház vete­
ményes kertjei valának. Terhes volt a sok áldozat, de a
 257
protestáns szellem hozta azt szívesen, mert tudta, érezte,
hogy mind szollem^kincsbányája van iskoláiban. Oh, azok
a mi, ma már leszólt, kigúnyolt kálvinista kollégiumaink
nagyon sok felvilágosult fdt adtak a két magyar hazának.
A legszabadabb gondolkodás tanitása mellett a legnagyobb
erkölcsi szigor, rendszeretet, munlcakedv taníttattak az if­
jaknak. Mesés olcsó ellátás és mindenütt nyitva levő se­
gélyforrások, legatiok, suplicatiok, rectoriák, neveldségek s
REGI DOLGOK, MELYEK MINDIG ÚJAK
MARADNAK,
Ezelőtt kétezer évvel, Róma fénykorában, midőn a
kincs- és becsvágytól elszédult római nem elégedett meg
azzal, hogy a felvilágot rabigája alá hajtotta; nem avval,
hogy királyok s népek hajtották porba fejőket Róma ural­
kodója előtt; nem avval, hogy városáról elmondhatta, hogy
az a világ közepe s magáról, hogy ő a világ első polgára,
hanem minden irányban igyekezett külső hatalmát gyara­
pítani, — éltek emberek, kik a hódítók csatazajában, a kür­
tők rivalgási közben a szerelmet, a bánatot, az örömet, a
gyönyört s a maró fájdalmat zengtek lantjukon, mások,
kik gyújtó beszédeket tartottak a néphez, mely vakon kö­
vette a lánglelkű tanácsokat; voltak, kik egyszerű, kis szo­
bában, szorgalmasan asztaluk felé hajolva felvésték a táb­
lákra azt, mi felett mi, az utókor, csak bámulni tudunk,
de azt utánozni alig bírnék: ezok a szerény emberek, gyön­
ge fegyvereikkel, a lanttal, a szóval s az ironnal megala­
pítás a római birodalom örök hírnevét a szellem hatalma
által. A világ-tudomány e merész előharczosai sokkal tágabb
látkörrel bírtak, mint korlátoltabb felfogású embertársaik.
A költőt felűlemelte a pogány isten-imádás korlátain a szív,
a szónokot a lelkesedés, a tudóst a szellem. Midőn a költő
az Istenekről dalolt, akaratlanéi is, minden isteni tulajdon­
ságokkal egy főszellemet ruházott föl, a szónok szintén szi­
vében hordá ez eszmét s a tudóst is ez hevité. Nemes szel­
leműk fölfedó előttük a vallásosság, a kegyesség, az embe­
riesség, a barátság és az erények megmásithatlan alapelveit,
törvényeit, föltételeit. Ezek legnagyobb részét a mai világ
is magáévá teszi.
Mi tehát nem tartjuk érdektelennek, sőt felesleges­
nek épen nem, egy kis koszorút fűzni a rómaiak és eshe-
tőleg a görögök által hangoztatott örök-igazságokról, mert
amazok munkái habár nagy részben le vannak fordítva,
közkézen nem igen forognak.
* Az emberi szellem felröppen az égig, behatol a múlt­
Az Isten a mi fogalmunk szerint nem lehet más,
mint egy minden anyagtól s elemtől szabad és független
szellem, mely mindent túlél, minden legkisebb változást
intéz, minthogy saját magában lakozik az örök mozgás fő­
tényezője. (Cicero.)
egyéb segélyforrások lehetővé tették olyan ifjaknak is a ta­
nulást, kiket hazulról alig vagy sehogy sem voltak képesek
segélyezni. S ezen ifjak közűi most sokan ott ragyognak
az ország nobilitásai között. Valamikor pedig együtt élde­
géltünk a kollégiumi tűzkd-levesen, megettük a förmeteget
s 8 frt.-nyi segélyért 11 mértföldre gyalog elballagtunk
legatioba.
Mire való az emberek elől elrejtőzni? Isten előtt úgy
sincs titok. (Seneca.)
*
Természet, sors, szerencse, mind különböző nevei
csak Istennek, különféle körülmények és viszonyok szerint
s bizonyítékai csupán mindenhatóságának. (Seneca.)
*
Nem kell sokat hinni annak, a ki csak Istenben hisz
és semmi egyébben. (Publius Syrius.)
*
Sok vitatkozás elűzi az igazságot. (U. az.)
*
Minden atyának kötelessége gyermekét arra szoktatni,
hogy a jót saját jószántából s ne félelemből tegye. Ez az,
á mi az atyát a tanítótól megkülönbözteti. A mely szülő
ezt nem teheti, az ismerje el, hogy képtelen gyermekei ne­
velésére. (Terrentius.)
*
Minden jó dolog sokszorosan jobbnak tűnik fel az
önző emberének, ha része van benne. (Seneca.)
*
Senki sem élhet boldogan, a ki egyedül m agáért él,
a ki mindent csak a maga érdekében teszen. Csak az él
igazán magáért, a ki másokért él. (U. ő.)
*
Nem akadályozni meg a rósz tettet, midőn lehet,
annyi, mint intézőjének lenni. (U. ő.)
*
A gyermekek lelkében a természet tükröződik vissza.
(Cicero.)
*
A munka nagy lelkek tápláléka. (Seneca.)
*
Tétlennek lenni annyi, mint megtanulni a roszat
tenni. (Cato.)
*
ba s a jCvőbe. Ez a nyomoréit test, ez börtön, ez hányja-
veti magát majd ide, majd amoda; ez az oka a sok bánatnak,
szenvedésnek, mely őt éri. A lélek azonban halhatatlan és
sérthetetlen s nincs hatalom, mely rajta erőt vegyen.
(Seneca.)

A halhatatlan lélek úgy kormányozza a testet, mint
az örökkévaló a világot. (Cicero.)
* kora daczára még most is testi ós lelki jó erővel biv, hosszabb be­
Minket nem a véletlen terem tett; egy felsőbb hata­
lom uralkodik felettünk. Vájjon csak azért lőn-e az ember
teremtve s azért tápláltatott, hogy végig szenvedvén az
élet minden fáradalmát, az örök semmiségbe enyészszék el?
(Cicero.)
* gyatott. B e r s i e r , párisi nagyhírű ref. pap közelebbről
Tekintsük a halottakat eltávozottaknak; s igy gon­
dolkodván, soha som csalatkozunk ; mi csak előre bocsá­
tottuk őket; nemsokára mi is követni fogjuk őket, még ta­
lálkozunk velük. (Seneca.)
*
A ki erényes a k a r lenni, már félig az, (Seneca.)
*
Kitörölni az életből a barátságot, annyi, mint a na­
pot venni le az ég közepéről. (Cicero.)
*
Miért titkolnánk el barátunk elől bármit is ? Ketten
vannak-é, he két barát van együtt ? (Seneca.)
*
A legjobb, mit a fösvény tehet az, hogy
(Publicius Syrius.)
— z —y.
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r 18 8 1 a u g . 6-á n .
— F ő tisz te le tű pü sp ö k ü n k fárasztó munkája után
pár napi pihenésre vonúlt félre, Drágba, a br. Wesselényi
család egyik ősi fészkébe.
— Kegyes pártfogó. Id. gr. Teleki Domokos, mint
levelezőnk értesít, komlódi egyházközségünknek öt évre,
évenként 7 hold földet rendelkezésére bocsátott, oly fölté­
tellel, hogy a hívek megmiveljók s jövedelmét a papilak
építésére fordítsák.
— K érelem a tan in téze te k igazgatóságaihoz. Tisz­ lás. Pályázati határnap: aug. 20-ilca. A kellőleg fölszerelt fo­
telettel kérjük a hazai s különösen a prot. tanintézetek
igazgatóságait, szíveskedjenek az 1880 -1 -ik i tanévről bzó-
ló értesítőiket, mihelyt megjelennek, hozzánk ismertetés vé­
gett beküldeni, Az „Erdélyi Prot. Közlöny“ szerkesztősége.
— K öszönetnyilvánítás. A szászrógeni első tutaj­
kereskedő társulat, a holt-marosi ev. ref. egyháznak — t.
Suller Dániel úr buzgó és lelkes közreműködése folytán —
60 szál vastag deszkát volt szives ajándékozni, mely ado­
mányért a nemes társulat fogadja egyházam nevében forró
hálámat, köszönetemefc. Holt-Maroson, 1881 jalius 28-án.
B ó k a Gy ö r g y , holtmarosi pap.
— Búcsúünnep. Közelebbről ritka szép ünnepély
színhelye Yala a leydai egyetem. A nagyérdemű S e h o l t e n,
az újkori szabadelvű theologia legkitűnőbb képviselőinek
egyike, 70-ik évét betöltvén a holland törvény értelmében Ön 1880-ban januariusban csak 1 frt. 40 krt, küldött; a.
nyugalomba lépett s a jelzett napon tanítványainak nagy
serge, tanártársai s feles számú tisztelői összesereglettek
egész Németalföldről s búcsút vettek tőlo. A búcsú meg­
Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
258
ható szavait K u e n e n , a nyugalomba lépettnek egykor tanít­
ványa, most tanártársa tolmácsolta. Az ünnepelt, ki hajlott
szédben válaszolt, visszapillantást vetve az újkori theolo­
gia fejlődése történetére.
— T ú lh ajto tt szabadelvűsóg. A Ferry-féle törvé­
nyek értelmében Francziaországban a népiskolák ezentúl
államintézetek lesznek s a tantervből a vallástanitás kiha­
egy röpiratban támadta meg ez intézkedést, meggyőző ér­
vekkel mutatva ki; hogy az erkölcstan nem pótolhatja a
vallástanitást. Bersiernek, bizony, teljesen igaza van.
— R itk a tünem ény. Még a jezsuitáktól is telik ki
néha valami jó dolog. C u r c i páter lefordította olasz nyelv­
re s népszerű magyarázatokkal kisérve, közrebocsátotta aa
egész szentirást. Kitünteti a Vulgata hibáit s egészen az
eredeti szöveget tartotta szem előtt, s a mi még meglepőbb,
a protestáns exegetákról s biblia-forditókról nagy elisme­
réssel nyilatkozik.
— B ek ü ld etett szerkesztőségünkhöz: Magyar olva­
sókönyvek a népiskolák Il-ik, Ill-ik és IV-ik osztályai szá­
mára. Szerkesztették Barna I., Hajnal A., Sretvitzer Lajos
meghal. és Steiner István, budapesti tanítók. Kiadta Dobrovszki és
Franké; ára egy kötetnek 28 kr. Mint a kitűzött czélra
kiválóan alkalmas kézikönyveket ajánljuk olvasóink fi­
gyelmébe.
A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚR A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYT
BOCSÁTOTTA K I :
Köröztetik.
785— 1881. K o l o z s v á r i e g y h á z m e g y é n k b e n ,
a kolozsvári ev. ref. egyházközség külmagyar utczai vegyes
népiskolájában egyik tanítói állomás, melyben azonban a
megválasztandó csak egy évi idő után fog állandosittatni,
ha erre érdemesnek bizonyúl. Javadalma: 400 írt. havon­
kénti részletekben fizetve ós az iskolai telken szabad szál­
lyamodványok dr. S z ő c s E m i l főgondnok úrhoz Kolozsvárra
czimzendők. Megválasztott állomását 1881 szeptember 1-en
tartozik elfoglalni.*)
Kolozsvárt, julius 25, 1881.
A SZERKESZTŐ POSTÁJA.
D ó z s a I m r é n e k , K é r ő b e . A titkár urat megkér-
tem, hogy expediálja azonnal.
F e r e n c z y Gyul a k o l l e g á n a k , S z i l á g y s z e g .
Beleegyezem.
C s i s z é r P á l k o l l e g á n a k , M o n o . Ön csak a
múlt óv Il-ik felére küldött 3 frtot, de a folyó évre semmit,
Losonczi J ó z s e f kollegánk, Ákosfalva.
többi azóta hátrálékban van.
*) Tárgyhalmaz miatt a többi körözvényeket jövö számunk -
ban közöljük. ___________ Szerk.
IX évfolyam.
M egjelenik
minden vasárnap.
Ssorkossttaégl 8 kiadói szállá«:
PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
b ,- f a r k a s u t c z a 1 6. sz. h o v a
a la p s z e lle m i s anyagi
Ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
Kéziratok nem adatnak vissza»
^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S : S z á S Z
Tartalom : Az o rsz á g o s t a n it ó - g y ü lé s . — 1.— t . —
la n d ó ig a z g a t ó t a n á c s je le n t é s e
s z e m le . — T á rcz a : A s zá sz
D é z s i I s tv á n ügyében. K ö z li:
v e s z e d e lm e E r d é ly b e n . — K ü lö n f é lé k . —
AZ ORSZÁGOS TANITÓ-GYÜLÉS.
Ma kezdte meg Budapesten az országos tanitó-
gyülés tanácskozásait, a lapunkban annak idején köz-
lőtt programon szerint. Az előkészítő bizottság már
a múlt hó végén összeült s a 14 meghívott nép­
tanító-egylet közzül tizenkettőnek küldöttjei napok
óta tanácskoznak a nagy gyűlés elé térjesztendő tár­
gyak felöl, melyeket külön előadók referálnak a ma
kezdődő nyílt gyűléseken.
Az országos tanitó-gyülést, mint tudjuk, a köz­
oktatási miniszter hívta össze s e miatt a néptaní­
tók bizonyos köreiben némi zúgolódás is nyert ki­
fejezést, a miért % miniszter az eddigi gyakorlattól
eltérve, maga vette kezébe az ügyet.
Mi pedig azt hisszük, hogy tanítóink, komolyan
megfontolva a dolgot, utóbb még magok fognak a
miniszter iránt hálával viseltetni, a mostani duzzo-
gás helyett.
Igaz, bizonyos mértékben, hallgatag szemrehá­
nyás foglaltatik a miniszter e közbelépésében, mint­
ha azt mondotta volna, hogy az eddigi tapasztala­
tukon okulva, üdvösebb lesz irányt mutatni a taní­
tóságnak s olyan szervezetet adni e testületnek, a
melyet a maga erején, annyi bosszú éven át sem
birt magából kiforrani.
De hát — tisztelet, becsület, de igazság is—
higgadtan nézve a dolgot, nem is másképen van az.
Mert hát az eddigi tanitó-gyülések minden nagy
igyekezet, sőt elismerjük jóakarat mellett is, inkább
Kolozsvárt*. 1881. Augusztus 14. 3$ . szám
gtiáetést dijak:
ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vagy annak tere
B é lje g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s
u tá n 30 k r.
N agyabb és t ö b b s z ö r m e g je ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó b iv a t a
ár:
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. E g é s z é v re 6 f r t . , fé lé v re 3
f r t . , é v n e g y e d re 1 f r t 5 0 kr
3D 01X 101S03»
Az á l­
arra voltak jók, hogy ez oly nagyfontosságű testü­
évi m ű k ö d é s é r ő l. — E g y h á z i la p ­ let gyengeségeit hozzák felszínre, hogysem a hiva­
u n iv e r s it á s 1 6 2 9 -b en h o zo tt ít é le te
tásuknak megfelelő életképességről tegyenek tanúsá­
Koncz J ó z s e f. — A P r o t e s t a n t is m u s
K ö rö z vények. got. Egy csomó dictio, üres és haszon nélkül való
panaszkodás — no meg nehány magnum áldomás —
ime az eredmény, a mit az eddigi tanitó-gyülések
ott főn az ország szivében produkálni tudlak. Már
pedig csakugyan eljött ideje, hogy Magyarország ré­
K o lo z s v á r, 1881 aug. 1 2 .
szének szellem-fejlesztői valamivel többre is érjenek
akkor, a mikor arról van szó, hogy a néptanítók és
a népnevelés kérdéseit, magasabb, általánosabb szem­
pontból fogjuk föl.
Nem akarjuk állítani, hogy az eddigi tanitó-
gyülések is épen minden haszon nélkül lettek volna.
Hiszen már maga az, hogy a testületi szellem, a hi­
vatás önérzete — ha néha túlhajtva is — kifeje­
zést nyerhetett azokban, örvendetes ellentétet alko­
tott a múlthoz képest, a midőn a bohézat-irók ál­
landó alakjaiként az iskolatanitók szerepeltek. De e
tagadhatatlan eiŐhaLdás mellett, mind jobban és job­
ban kitűnt a hézag, mely a boldogabb jövő mérté­
kére alkotott népoktatási törvény és a még nagy
számban működő régi tanítók között tényleg meg­
van s melynek áthidalását egyedül és kizárólagosak
az időtől várhaljuk, remélhetjük.
Épen ez áthidalás végrehajtására alkalmas a
miniszter ez intézkedése, hogy az eddigi forrongó és
határozott alak nélkül szűkölködő elemek működése
megszabott formákba tereltessók s a gyakorlati élet
égetőbb kérdései vétetvén tárgyalás alá, irány jelöl­
tessék a tanítói testületeknek.
Maga a tanító-testületek egy szerves egyesület­
be v?ló orgauisálása méltán foglal tehát a kitűzött
tárgysorozat élén helyet, mindjárt második pontként
szerepelvén a tanitó-egyletek szervezésének kérdése.
Eötvös az iskolaügyet túlnyomó mértékben társadal­
mi, csak kisebb részében akarta államkormányzati
 260
ügynök tekinteni — a minek e következése az lön,
hogy a magyar társadalom szalmatüzkónt kilohbant
lelkesedése az évek rendjén lelohadva, az államnak
kell a hiányzó támaszt szolgáltatnia, mely nélkül a
magára hagyott tanítóság csak ingadozva állhatna
meg. Ezért kell helyesléssel fogadnunk a miniszter
mostani kezdeményét s ezért kell vagy szűk látkö-
rüségröl, vagy épen még roszabbról vádolnunk azo­
kat, a kik ez oly természetes kormányi lépéssel
szemben oppositiot formáltak.
A tárgysorozat többi pontjai, úgy szólván, ma­
gukért beszélnek. A kicsiny kezdetből aránylag rö­
vid idő alatt oly szépen kifejlett Eötvös-alap, mind
tekintélyes voltánál fogva, mind — talán — or­
szágossá tételének érdekében, méltán alkothatja a
legkomolyabb tanácskozás tárgyát, országos törvé­
nyeink értelmében is indokolva lévén az ezirányú
intézkedés, miután a Felség, mint legfőbb patronus,
minden közalapítványnak legfőbb őre, felelős minisz­
tere útján. Hát még a magyar nyelv tanításának
módszere és határozottabb terjesztésének módjai a
nem magyar ajkú iskolákban, mely a programúiban
a negyedik helyet foglalja el! És igy sorjában. A
népnevelési egyletek kérdése (a mint Eötvös után
gr. Zichy az ügyet legutóbb fölelevenitó); a megyei
tanszer-muzeumok, az ismétlő iskolák, az iskolai ta­
karékpénztárak, a történelem és alkotmánytan taní­
tása, az iskolai fegyelem, a községi könyvtárak és
ifjúsági irarok, a kézi munka és a háziipar a nép­
iskolában — nem valamennyi oly köznevelési kór-
dés-e, a mely az utóbbi években ismét és ismét köz­
vitatkozás tárgyát alkotta s a melyek elvégre csak­
ugyan megoldásuk elé volnának vezetendők!
Valóban csak a legmelegebb üdvözlet hangján
nyilatkozhatunk országos tanitó-gyülósünk e megnyi­
tó napján, mind az összehívó miniszter, mind az
összesereglett tanítók irányában. Az az eszmény,
mely halhatatlan emlékű Eötvösünknek, a mivelt-
sógben és miveltség által nagyra fejlő Magyarország
felöl szemei előtt lebegett, mind jobban és jobban
közeledik a megvalósulás felé s az út, mely ódáig
vezet, a nehéz és komoly munka útja. Örülünk, hogy
az országos tanitógyülést ez útra lépve látjuk s vaj­
ha már az első megindulás minél messzebbre ve­
zetné a béke-hadsereget dicsőséges munkájában!
-l.- -t.
Az állandó igazgató tanács
je le n t é s ©
évi működéséi ' ül .
Múlt évi május hó 23-tól 27. napjain tartott egy­
házkerület! közgyűlés bezártától, mai napig lefolyt műkö­
déséről, az igazgató tanács, főbb intézkedései felsorolásával,
felelősségéből kifolyó jelentését, következőkben teszi meg:
1. Ezen egy évet s néhány napot magában foglaló
idő alatt benyajtatott 1865 űgydarab, melyek a legközeleb­
bi napok alatt beadott 18 darab kivételével elláttattak. Az
ügyforgalom, a múlt év megfelelő időszakához hasonlitva,
42 darab szaporulatot tüntet fel, mely emelkedés az előző
év átlagával csaknem teljesen arányos.
Tartott ezen idő alatt 34 ülést és pedig 11 nagy-
és 23 kis ülést.
2. Egyházkerületünk közigazgatásának zavartalan ren­
des folyama, bár általában kedvező hatással volt egyházaink
és iskoláink fejlődésére, mindamellett anyagi tekintetben
előhaladás alig volt észlelhető. Fájdalmasan kellett tapasz­
talnia, hogy az állam-segélyért folyamodó s legnagyobb
rés/ben halasztbatlan gyámolitásra szorult egyházközségeink
száma folyton szaporodik; mig ellenbon az újabb fizetés
rendszeresítésekkel nagyon igénybe vett államsegélyből a
rendelkezés alatt állé összeg megapadott s e miatt gyak­
ran oly egyházközségeink sem voltak segélyezhetők, melyek­
nek kellő támogatása egyházkerületünknek kiváló érde­
kében áll.
Mind gyakrabban hangoznak fel méltó panaszok az
országos tanítói nyugdíj illeték szabálytalan kirovása és fel­
hajtása miatt. Szentgerliczei egyházközségünkre, jóllehet fe­
lekezeti iskoláját csakis 1869, évi november havában állí­
totta fel, 1875. évtől kezdve számított nyugdíj-illeték ro­
vatott, úgy seljoi egyházközségünk nyugdíj illetékfizetésre
köteleztetek, holott dijlevelileg a pap kötelessége a tankö­
telesek oktatása. Maros .Szent-Király, Náznáufalva községek­
ben 1878. évben, Kidé községében 1875-ben állami iskola
állíttatván fel, felekezeti iskoláink beszünlettottek, minda­
mellett azon községekben levő egyházközségeinkre az 1875.
évtől folyó nyugdíj illetékéért végrehajtás vezettetett. Ezen
egyházközségeinkre kirótt illeték loiratása végett az intóz-
kedéseket.azonnal megtette az igazgató tanács, azonban a fel-
terjesztések ellátásáról a n. m. vallás- és közoktatási mi­
niszter úr ő mlga. által nem értesittetott. A szent-annai
egyházközségünk tanítói nyugdíj hátralék tartozásába iskola
felszerelési tőkéje elexequáltatott, a szawos-udvarhelyi egyh.
községünk ily cziinű hátralékába a számadó gondnoknak
két marhája vétetett végrehajtás alá; a végrehajtás függő­
ben tartásáért felirat intéztetett,. A göczi és magyarékerc-
ki egyházközségeink ellen tanítói nyugdíj-illeték hátralékuk
felhajtása tárgyában tett felterjesztésében kérte igazgató
tanácsunk a nagy méltóságú m. kir, vallás- cs közoktatásügyi
miniszter urat, hogy ezen községekben, nem lévén képesek
egyházközségeink az oktatásról gondoskodni, intézkedjék a
 261
nép oktatásáról; de mind ezen felterjesztésekre nem ka­
pott választ.
Az országos tanítói nyugdíj-illetők fizetésére kötele­
zett egyházközségeink névjegyzékének közlése végett tett
felterjesztésre azon választ nyerte igazgató tanácsunk, bogy
községenként lévén egybeállitva a nyugdíj-illeték kötelezet­
tek jogyzéke, a kérés nem teljesíthető, azonban az igaz­
gató tanács által egybeálütandó kimutatás felküldése eseté­
ben a felfejtondő indokokat tekintetbe veendi; minek foly­
tán utasítva lettek egyházmegyéink a kimutatás egybeállí­
tására szükséges adatok felküldésére. Reméli az igazgató-
tanács, hogy a kimutatás megállapításával, nyugdíj-illeték
fizetésére nem kötelezhető egyházközségeink további zakla­
tástól meg fognak mentetni.
3. Egyházközségeink ogyreszénok anyagi hanyatlását
egyes rendkívüli csapáson s az általában terhelő adókon kí­
vül részben az is idézi elő, mert háztartásuk nagy részben
rendezetlen, gyakran fordulnak elő esetek, hogy a rendes
kiadások, adók, tanítói nyugdíj-illeték stb. több évről nem
fizettettek ki, s midőn az illető egyházközségre, felhajtás
végett, végrehajtás vezettetik, csak tetemes kárral mentheti
meg vagyonát a fenyegető árverés veszélyétől.
4. Rendezettebb kezelést és kedvezőbb anyagi helyze­
tet tüntetnek fel általában a központi felülvizsgálat alá
tartozó pénzalapok; a felterjesztett és felülvizsgált költség­
vetések, kivétel nélkül, bevételi többletet tüntetnek fe).
Kollégiumaink közalapjait egyenkint felsorolva az évi bevé­
teli összegből, a kiadások levonása után, fennmaradó ősz­
iét teszen : nagy-enyedi Bethlen kollégium költségvetése sze -
rint 18°/0-ot, kolozsvári 0.5% -ot, maros*vásárhelyi O.5°/0-
ot, sz.-udvarhelyi 2.6% -ot, a s.-szt.-györgyi Székely-Miké
kollégium költségvetése szerint pedig 1.1 %-ot.
Gróf Kún Kocsárd főgondnok ur ő méltósága, szász­
városi Kun-kollegiumunk egyik érdemdús megalapítója, be­
leegyezését adta, hogy a tanulók befogadására elégtelennek
bizonyult Kun-tanodánk kiépítésére feíhaszuáltassék alapít­
ványának építkezési alapjából 5000 frt., sőt egyházkerüle­
tünket bálára kötelező azon nemeslelkű ajánlatott is tette,
hogy a beadott építési terv elfogadása és az építkezés meg­
kezdése esetében a 11,422 frfcra számított építőéi költség
fedezésére a kollégium rendelkezésére álló 6000 frton fe­
lül szükséges összeget sajátjából fedezendi; csak is azt kí­
vánván nevezett kollégiumunktól, hogy általa az építkezés­
re költendő tőkeösszeg után életében 6 % kamatot fizessen.
Kedves kötelességének érzi az igazgató-tanács értesíteni a
főtiszteletű egyházkerületi közgyűlést ezen nagylelkű aján­
latának köszönettel lett elfogadásáról s az építkezési terv
ós költségvetés helybenhagyásáról.
5. A trónörökös ő Fenségének nászünnepélye alkal­
mából az igazg. tanács örömmel ragadta meg az alkalmat
egyházkerületünk részéről csatlakozni hazánk minden hit-
sorsosai nevében az egyetemes konvent, elnöke báró Vay Mik­
lós ur Ő nméltósága vezetése alatt tolmácsolt szerencse- ós
üdvkiváuat kinyilatkoztatásához; s ez által kifejezést adni
egyházkerületünknek a Felséges uralkodóház iránt érzett
alattvalói hódolatának, bizalmának és szeretőiének.
(Folytatása következik,)
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns Egyh. és Isk. L a p p b a n Nagy
Ignácz „Modern üldözések* czim alatt folytatja czikksoro-
zatát s jelzi, hogy az alkotmány helyreállítása után az ide­
alista Eötvös csakhamar létrehozta a népnevelési törvényt;
mely a p a p i r o s o n oly szabadelvű, hogy különbet még
álmodni sem lehet. Minden felekezet tanintézetei megnyittat­
tak a más felekezetbelieknek is (a mieink njitva is voltak
mindig). A hol egyes felekezetek nem bírnak iskolát állí­
tani, tartozik állítani a község közös iskolát (össze lehet
csapni egy kasba a méheket a darázsokkal). A mely fele­
li ezet sokalja az iskola terheit, községivé teheti iskoláját
(no erre aztán korteskedtek is egyházainkban és jó siker­
rel). A tanítói fizetés minimuma megállapíthatott (ennél­
fogva a jó zsíros kálvinista rektoriak minimumra szállít­
tattak országos törvénynyel). Iskolai székek állíttattak (azt
elfeledték a törvényhozók, hogy nekünk negyedfólszázad óta
vannak iskolai székeink, csakhogy azoknak presbyterium
volt a nevök). Tanfelügyelői hivatalok állíttattak (nálunk
már rég voltak ilyenek körlelkósz név alatt, de erről se
vettek tudomást). Az iskolakötelezettség kimondatott, a mu­
lasztás birsaggal sujtatik (de végre nem hajtatik). Az el­
különítendő legelőkből bizonyos mennyiség iskolai alappá
kikasittatik. Országos tanítói nyugdíjintézet állittatik stb.
Ezeket örömujongással fogadhatta a protestáns felekezet;
mert a mit mi óhajtottunk valaha, mind meg van az itt
igen szépen Írva. Igenis csak í r v a . A gyakorlat igen si­
ralmasan tanított meg bennünket arra, hogy nem jó nagy
urakkal egy tálból cseresznyét enni. A közös iskolákban a
jezsuita szabadelvűség ilyen logikával élt: „ti protestánsok
szegények vagytok, nagy teher nektek az iskolatartás, ket­
tőn jobban megbirjuk, legyen az iskola közös “ ós többnyire
ráálltak a gyülekezetek, mert még a papok között is na­
gyon divat volt a közös iskolával szabadelvűsködni. És a
logika megy ma már a maga lánczolatán tovább igy: a mi
a tietek, az közös, a mi közös, az a miénk is; a mi a
miénk, az a miénk, a mi a miénk; az nem a tietek; ergo
a ti protestáns felekezeti iskoláitok, melyeket őseitek any-
nyi áldozatok árán teremtettek és tartottak fenn, a miénk
már, mert ki hagytátok húzni fogaitokat csupa szabadelvü-
ségbőh Felsőbb tanintézeteinkkel még könnyebben elbánnak.
Nem kell egyéb, csak a követelt nagyon drága és elvi­
selhetetlen apparátust léptettessók életbe : rendre meg fog­
nak bukni a mi áldott jó alma matereink. Csak pápista
törvényhozás kell hozzá, mely a mi szegénységünkre az ő
millióival akarjon ványomakodni ós mondja ki, hogy ha
felsőbb iskolát akartok tartani, ennyi s ennyi tanárt, eny-
nyi és ennyi fizetéssel, ilyen s ilyen épületekkel állíthattok
csak vagy, „ba nincs pénzed, ne tanácsolj“, bezárom az
iskoládat. A tanfelügyelői intézménytől is sokat vártunk,
mig nem tudtuk, hogy minő lesz; azt hittük, hogy azok
ki fognak neveztetni felekezetiek szerint az ahoz értő ne­
velési szakemberekből, tehát a papok, tanárok és tanítók
közűi; hogy ők nekünk a népnevelós terén hatalmas tárna-
 262
szainv lesznek; azonban legtöbbnyire nem is szakembert
neveztek ki és ianfeliigyelői hivatal helyett sratistikai adat­
gyűjtő bürót állítottak, a ki mi nekünk ugyan soha sem
segít; iskoláinkba nem jő, hanem a minisztérium nevében
örökké számadatokért zaklat bennünket s hiába Írjuk meg,
hogy ez s ez hiba, igy s igy kellene segíteni, azért nem
segít senki. Több rendbeli fölszólalás történt itt-amott,
hogy a tanfelügyelők soha sem látogatják a népiskolákat*
Ezen a bajon aztán úgy segítettek, hogy neveztek ki is­
kolalátogatókat a tanfelügyelő mellé annak ajánlata folytáu.
No még ezen förmedtünk csak fel igazán* Plébánusokat ne­
veztek ki Baranyamegyében a kálvinista iskolák látogatá­
sára. A mi ellen századok óta küzdöttünk, a miről már
többé nem is álmodtunk, megjött a szabadelvüség köntö­
sében. A tanítói nyugdíjintézettel pedig úgy jártunk, hogy
szegény túlterhelt egyházi pénztárunkat derfire-borúra exequál-
ják ; a tanítóinkat is exequálják. Az elkülönített legelőkből az
1868. évi XXXVIII. t. ez. 39 §-a egy százalékot iskolai alap­
nak rendel s a 41 §. megengedi, hogy azon alap jövedel­
me ott, a hol községi iskola nincs, a felekezeti iskolák se­
gélyezésére fordittathatik. Sok helyen bekövetkezett a lege*
lőelkülönités és a törvényszabta mennyiség ki is hasittatott;
presbyteriumaink regtön rátették Közöket az iskolai földek­
re, s azok haszonbéréből kezdtük iskoláinkat fölszerelni,
építeni, bővíteni. Nem sokáig tartott azonban a dicsőség ;
jött egy miniszteri rendelet, mely tőlünk az iskolai földek
A SZÁSZIJNIVERSITAS 1629-ben HOZOTT ÍTÉLETE
DÉZSI ISTVÁN ÜGYÉBEN.
A szászvárosi ey. ref. elsőrendű egyháznak 1621-től
1629-ig Dézsi István volt lelkésze, egy nagy miveltsógű,
mély tudományú, páratlan ékesszóló es feddhetlon jellemű
s e szép tulajdonaiért Bethlen Gábor fejedelem és testvére,
Bethlen István által is kedvelt férfiú. Dézsi a megelőző
években is a legtekintélyesebb egyházakban, mint Gyula­
fehérvárét, Déván és Kiiküllővártt köztiszteletben paposko-
dott, magánélete azonban szerencsétlen volt, kétes jellemű
neje miatt, ki a mellett, hogy vagyonilag is megrövidítette,
sok kellemetlenséget és keserű perczeket okozott a derék
egyházi férfiúnak. E mellett támadott pőre a szászvárosi
egyházban hallgatójával, Kampó Jánossal, ki nemcsak a
kellő tiszteletet nem adta meg lelkipásztorának, hanem nyil­
vánosan becstelenitette. Az ügy a szász univorsitas elé
került, melynek jurisdietioja alatt volt Szászvárosszék is s
az 1629-ben doczember 3-án ez ügyben a következő ítéle­
tet hozta :
„Miután az alma universitas mindkét peres félnek,
egyfelől tiszteletes Dézsi István szászvárosi papnak, mint
felperesnek, másfelől szintén szászvárosi Kampó Jánosnak,
mint alperesnek, feladásait, kifogásait, bizonyításait és ok­
kezelését elvette s a község bocskoros jezsuitáinak adta, a
kik hogy kinek számolnak vele, azt nem tudom; de ha m i
abból, a mi a mi hallgatóinknak földéből elvétetett, a mi
hallgatóink iskolájára akarunk költeni valamit, hát előbb a
minisztériumhoz kell folyamodnunk, „a ki a kérelmet meg­
adhatja vagy megtagadhatja/ Sőt ennél is több történik.
A mi sérelmeink voltak hajdan, ugyanazon sérelmek for­
dultak elő ma is, csakhogy simább alakban. Híveinkkel a
plébánusok adót fizettetnek, hallgatóinkat elkeresztelgetik;
a törvény nem egyenlő mértékkel mér, világos példa a sop­
roni eset és a többi; életereinket, a vagyon forrását elvag­
dalják; nevelésünket, iskoláinkat szabályozzák, úgy, hogy
sírva nézünk utánok; szóval a mostani állapotokat én bát­
ran merem modern üldözésnek nevezni. A zsinat rövid időn
összeül* Sajnos, hogy megvárta a kedvezőtlen áramlatot,
tán több sikere lett volna előbb. A javaslatok alkotmány­
gyártással fenyegetnek, pedig van mi nekünk hatalmas al­
kotmányunk, melyet kifejtett az idő, megszilárdítottak a vi­
harok; azt kellene kitatarozni s mindenekfelett a sérelme­
ket megorvosoltatni. A választási mozgalmak kezdődnek;
de az a baj, hogy rendesen olyanokat jelölgetnok, a kik a
protestáns népéletben nem élnek, egyházi életünket min­
dennapi bajaival együtt nem ismerik. H ja ! nekünk orszá­
gos notabilitások kellenek 1 Nagyon lehet tartani tőle, hogy
vagy semmi sikere nem lesz a drága zsinatnak, vagy ha
lesz, még roszabb állapotokat teromt, mint a mostani*
mányait olég hosszasan és figyelmesen megháuyta-vetette,
vizsgálta és szellőztette, tekintetbe vévén a hozzá intézett
fejedelmi rendeletet is, érett megfontolás után végre Isten
és az ő igazsága szerint következő módon mondott ítéletet:
Minthogy Kampó János alperes Dézsi Istvánt, lelki-
pásztorát, ki iránt kettős tisztelettel viseltetni tartozott,
három főbenjáró szörnyű rágalommal illette, jó hírnevében
megsértette, nyíltan rablónak, tolvajnak, ördög papnak ne­
vezvén és kiabálván s ezek közűi egyet sem tudott meg­
mutatni, sem tanukkal bebizonyítani, tartozik felperes 15
nap alatt, illetékes bírája előtt testi esküjével tisztázni ma­
gát a rászórt gyalázattól, hogy t. i. mióta nője oly gyalá­
zatos hírbe jött, vele házassági kötelékben együtt nem la­
kott és nem érintkezett, Ezen ünnepélyes eskü letétele után
az universitas ítélete úgy hajtatik végre, hogy alperes Kam­
pó János bókóba veretve s a közpiaczra vitetve, kádra ál­
líttatok, reggeltől délig; ekkor a hóhér szakállát és baju­
szát levágja álláig; igy a szakállától megfosztott saját szá­
ját kezével háromszor becsapja és feuhangon kiáltja, hogy
hazudta mindazokat, a miket papjáról, Dézsi Istvánról, e z ­
előtt kiabált és terjesztett. Végre a bakó által a városból
kivezettetve, Szászvárosszékből is úgy eltávozzék, hogy azon
helységbe soha többe belépni ne merészeljen. Ha pedig a
város környékén vagy Szászvárosszékben valahol megfoga-

tik) ezen ítélet erejénél fogva nyelve vágassék ki és feje
vétessék el. Felperes Dézsi István is a fejedelmi parancs
erejénél fogva az executio után tizenöt nappal az egyházi
törvényszéken indítsa meg a pert nője ellen. Ezen ítéletet
az egyik fél kérésére kiadtuk stb. Volenher nótárius.
Bőd Péter latin kéziratából a Teleki-könyvtárban.
Közli: Koncz József.
APROTESTÁNTISMUS VESZEDEKME
ERDÉLYBEN.*)
Z sigm ond fejedelem újra visszatérvén , vallásszabad ságot ígér. — A
rendek felk aro lják ; d e lereretvén , R u d olfot ism erik e l. — Az 1 6 02-
k i m e g g y esi országgyű lés m inden b e v e tt vallás szabad ságát
sítja . — B ásta és N ap rágy javaslatai E rdély szervezésére
ezekben a vallás ügye. — A z 1603. jan u ári o rszá g g y ű lésen
császár b izto sa i k orlátlan u l in tézk ed n ek .
Az események rohamosan és váratlanúl fejlődtek. A
mig Erdély követei az ország átadásának feltételeivel oda
jártak Bécsben, addig Báthory Zsigmond vallásszabadságot
s törvénytiszteletet ígérve, újra visszajött Erdélybe trón­
jának elfoglalására.
És újra talált pártot, mely őt visszafogadá; talált
országgyűlést, mely lelkesedni tudott mellette! A Csáky
István, mint az ország generálisa által 1601. jan. 21-re
összehívott kolozsvári országgyűlés csakugyan megválasz­
totta a hóbortosságig szeszélyes embert fejedelemnek; a
Rudolf pártjához szitákat, jelesül Bocskay Istvánt és Nap­
rágy Demeter püspököt száműzte. Márczius 27-én a kolozs­
vári jezsuiták templomában tartották az istenitisztoletet, s
fényes lakomák zajában feledni látszottak, hogy a könnyel­
műség és jellemtelenség ezen szövetsége minő következmé­
nyeket fog hozni a különben is sújtott országra.
A rövid ideig tárté öröm mámorát csakhamar a kese­
rűség és nyomor jajjai váltották fel. Bekövetkeztek Erdély­
nek legszomorúbb napjai. Németek, vallonok, hajdúk, oláhok
és törökök egyaránt pusztították a szerencsétlen országot.
Rudolf császár, ki ép oly szeszélyes, ép oly állhatat­
lan és jellemtelen volt, mint Zsigmond, kiadta a rendeletet
Bástának, hogy Erdélyt minél előbb fegyverrel hajtsa lábai­
hoz, hogy aztán hozzá foghasson Magyarországon is a re-
formáczionak vógképoni kiirtásához.
Básta, ki magával hordozta a jezsuitákat s diadalai­
nál mindenütt elűzte a protestáns lelkészeket, gyászos szi­
gorral hajtotta végre urának parancsát. Erdély csakhamar
le Ion verve ; hitvány fejedelme újra ott hagyta a szeren­
csétlenség napjaiban.
A győztes Básta 1602. aug. 23-ra országgyűlést h í­
vott össze Medgyesre, a végből, hogy Rudolf császár uralmát
véglegesen megalapítsa.
Sok és nevezetes tárgy merült itt fel, a mennyiben
*) M utatvány Z silinszky M ihálynak „A. m a g y a r ország­
gyűlések vallás ügyi tárgyalásai a reform a t i o t ól
k e z d v e “ czim ü m ü v éb ő l E nagybecsű m űnek m é g csak első
te te je le n t m eg, m ely a bécsi b ék ek ötésig terjedő k ort tárgyazza.
K iadja a F ra n k lin -társu lat. Ára 3 frt. K özelebbről ism ertetn i fogjuk.
Szerk.
263
a meghódított ország összes alkotmányos viszonyait Rudolf
akaratjához képest kellett átalakítani. Ezeknek sorában a
vallást, mely Erdély fejlődéstörténelmébon kiváló szerepet
játszott, mellőzni lehetetlen volt.
Básta hivatkozik propositioiban a kolozsvári szerző­
désre, melylyel az ország jogait és kiváltságait, a szabad
vallásgyakorlatot megerősítette ; de a kisérő levélben, mely­
lyel a hozott törvényeket Rudolfhoz fölterjeszté, megjegyzi,
hogy ezen contractus már semmi érvénynyel sem bir, mi­
után annak megkötése után is fegyvert fogtak. A mi az
általa hasonlag megerősített vallásszabadság kérdését illeti,
erre nézve azt ajánlja a rendeknek, hogy a szebeuieket
szép szerrel bírják rá a vallásváltoztatásra; a kálvinistákat
egyelőre kíméljék, hanem az ariánusokat, judaizansokat és
b izto ­
n ézv e;
szombatosokat annál kérlelhetetlenebből üldözzék.
m ár a Az önmagukkal meghasonlott és alázkodó rendek hálát
mondanak Bástának, hogy „e szegény ország nyomorúlt ál­
lapotba ilyen jóakaratra hozta. “ ígérik, hogy mindenben
szolgálatjára lesznek, s kívánják, hogy az úristen őt a sze­
gény haza oltalmára és ő felsége a római császár után való
gondviselésre segítse, hogy óképpen „ő szent felségének
nevének dicséretére, keresztyensógnek előmenetére és javá­
ra, nagyságodnak jó hírére, nevére, szegény hazánknak és
magunknak megmaradására lehessen.“
Az adóra, táborozásra és közigazgatásra vonatkozó ha­
tározatok és panaszok felszámlálása mellett, a vallásra néz­
ve a Ő. pontban ezt határozták: „Mivelhogy pedig orszá­
gul nekünk is sok hántásaink és nyavalyáink vannak, azok-
rul igy szólottunk, legelőször, hogy mind az előtt való ar-
ticulusok s mind pedig nagyságoddal való contractusunk sze­
rint a recepta reügiók minden helyeken megmaradjanak és
senki abban meg ne turbáltassek.“
A hozott törvényeket Básta még az nap meg erősítette
s szept. 1-én jóváhagyás végett egy hosszas jelentés kísé­
retében Rudolfnak küldötte fel Prágába.
A jelentésben irja, hogy az országgyűlés követeket
akart küldeni ő felségéhez, de nézete szerint az ország
megtartására csak kellő es7közök megteremtése szükséges.
A vallásra nézve azt tanácsolja Rudolfnak, hogy jó
volna a szászok között a katholikus vallást behozni s an­
nak elfogadására mindenekelőtt a szebeuieket hangolni, mert
ezeket, nézete szerint, aztán a többiek is követnék. Min­
denekelőtt pedig ki kell irtaui az arianusokat, szombatoso­
kat vagy zsidókat, valamint a kálvinistákat is, de ez utób­
biakat egyelőre még kímélni akarja.
Ezen pontokon kívül Básta minden másban hajlandó
volt a kíméletnek es engesztelődésnek útjára lépni.
Azonban Rudolf császár Erdély önállóságának utolsó
védfalát, az országgyűlések tartását, illetőleg a törvények
hozatalát is meg akarta szüntetni, mi által természetesen a
vallásszabadság mellett való törvényes felszólalások is el
lettek volna fojtva. Több tanácsosának véleményét kívánta
meghallgatni Erdélynek „új szervozósere nézve.“
kö­
Eire nézve felette fontos Náprágy Demeternek, a
száműzött erdélyi püspöknek emlékirata, melyben az java-
soltatik, hogy ő felsége vegye kezébe az ország kormány­
 264

sásá t s kormányzóul egy kath, vallású hű és okos katona­ | kath. vallás ellen mindenkor terveket forraló arianusoknafc
embert állítson oda, a ki kellő anyagi erővel rendelkezzék. kolozsvári egyházait foglalja el és csukja be; az arianus
Az egyes nemzetek viszonyainak leírásánál gondosan kiter­ hitszónokokat pedig űzze el. Ugyanezt tegye a kálvinisták­
jeszkedik a vallásra is. A szászok, úgymond, mind luthe­ kal is. Mert méltó dolog — úgymond — hogy Ferdinánd
ránusok. Ezeket ily háborús időben nem tartja tanácsosnak császár, kit János királyfi arianus hitszegése megfosztott
háborgatni, csak rendbe kívánja őket szedetni, kivált azo­ ez országtól, ily tett által megboszultassék és a királyfi
kat, kik ő felségéhez hívek maradtak. Majd cljő az alka­ eretneksége, melyet az igazbivők elűzésével ide plántált,
lom, a midőn a török legyőzése után és a szomszédok le- kárhoztattassék és az ország hatáván túl kiűzessék. A val­
csendesedósével ő felsége pártfogása *latb győzedelmeskedni lás helyreállitására nézve igen hasznos lesz, ha ő felsége
fog az ősi vallás. A székelyok iránt szigorúbb akar lenni, minél előbb egy püspököt helyez oda, s annak egykor el­
mert ezejc vadabbak és nyugtalanabbak, habár vallásra nez- vett javait és tizedeit visszaadja, mert azok, miket Zsig-
ve többnyire katholikusok; de vannak köztük kálvinisták, mond ajándékozott, ő felségeinek seregei által majdnem
szombatosok és arianusok. Ezeket most könnyű volna a egészen elpusztittattak. Káptalant is helyezzen el Gyulaié-
katholikus egyház kebelébe téríteni, mert magok is hajla­ hérvárott, s annak jövedelmeit adja vissza s mindent meg­
nak a kath. hit fele s nagyon meg lévén törve, könnyen tisztítson és megújítson. Az egyháznak János idejétől el­
engednek; csak kath. papokat kell köztük elhelyezni, a mi­ tűnt szabadságát védje s az Isten dicséretét és dicsőségét
nők most is vannak ott többen. A csikszékben levő mo­ mindenütt mozdítsa elő.
nostort, melyben most francziskánusok vannak, segitse ő Ezzel egyértelmű javaslatokat tottek mások is, minek
felsége s akkor a megszaporodott barátok az egész szó- következtében Rudolf császár leküldte biztosait báró Molarl
kelységet be fogják járni, beszédekkel és szentségekkel Jánost és Burghausen Miklóst, hogy alakítsák át Erdély al­
táplálva a népet. A magyarok majdnem mindnyájan aria- kotmányát. Ezek 1603. jan. 15-re országgyűlést hívtak
nusok és kálvinisták, kiket ezen rajok nézve végzetes idő­ össze Fehérvárra s előadták Rudolf kívánságát Erdély bir­
ben a legkönnyebb módon lehetne a kath. hitre téríteni és toklására nézve, követelvén a rendektől a hűségi eskü leté­
pedig aképen, hogy mindenekelőtt ő felsége mutassa, mint­ telét. Az ország jogairól és szabadságairól szó sem volt
ha nem volna hajlandó őket kegyelmébe fogadni. Az aria- és az ezt emlegető rendek azt a választ nyerték, hogy ez
nusok minden templomát be kell záratni, s az arianus lel­ a felségének a gondja.
kipásztorok fej vesztés büntetése mellett tiltassanak el a A tiz évi nyomor annyira megviselte a rendeket, hogy
szószéktől. A kik erre hajlandók lesznek, azokat hamar ke­ nem is nagyon sokat ellenkeztek, belenyugodtak a dolgok
gyelembe kell fogadni, a kik pedig nyakas kodnak, azokkal új állásába, letették a hűségi esküt, a aélkűl, hogy viszont
keményebben kell bánni. Elvett javaik és jövedelmeik a jogaik épségben tartását kikötötték volna.
régi urbarialis rend szerint ő felsége váraihoz adassanak. A tárgyalások folyamán mogállapitott postulatumaik-
Az arianusok tizedei hasonlóképen elvetessenek, s mindazon ban ugyan kértek ezt is, valamint a szabad vallásgyakorlat
jövedelmeik, melyeket katholikus fejedelmek esküjük szerint biztosítását is; de a császári biztosok csak annyit vála­
adtak, elvonassauak. Mindazon törvények, melyek egykor az szoltak, hogy azt ő felségének kegyelmére kell bizni; ők
ő javukra hozattak s a fejedelmek által megerősittettek, nem kételkednek, hogy ő felsége jóindulattal fog határozni
megsemmisittessenek. Mindez, Naprágy nézete szerint, meg­ a vallás dolgában is. De megjegyzik, hogy a róm. kath.
történhetik ő felségének egyszerű parancsára, ha a bizto­ vallásra, melyet ő felsége követ, gondot kell viselni s azt
sok szorgalmatosak lesznek; a nélkül, hogy ebből bármely valahonnan kizárni ne igyekezzenek s annak követőit sem­
új zavargás veszélyétől félni lehessen. Az arianusok két miféle boszusággal ne illessék.
fővárosa Torda és Deós egészen el vau pusztitva s nézete Ez oly alakban volt közölve a rendekkel, melyből
szerint oda vagy új telepitvényt kell hozni, vagy az elme­ azok az országgyűlés jogkörének megsemmisítését látták s
nekült nyakas arianusok csak feltételesen bocsátandók visz- kívánták, hogy a válasz poutonként ós pedig az ő beadvá­
sza. Kolozsvár egyedül képezi székhelyét az arianus püspö­ nyuk oldalára Írassák. De a biztosok nem akarták megen­
köknek ; innét, bármily Uű legyen is e város ő felségéhez, gedni, hogy a rendek articulusokat alkothassanak; sőt el­
egészen ki kell űzni a ragályos felekezetet; am i igenköny- lenkezőleg, azt akarták most keresztülvinni, „hogy jövőre
nyen megtehető. per decreta et placeta érintkezzenek velők inkább, mintsem
Az oláhok az egész országban szót vannak szórva, articulusaik alá vessék a kormányt.“ Ez volt Bástának is
különösen a hegyes vidéket lakják; vallásra nezve sehisma- óhajtása.
tikusok ; idegen nyelvüknél fogva nehezen téríthetők meg Az országgyűlés gyenge volt követeléseiben; csupán
a rom. kath. vallásra. Különben használhatók minden szol­ kérésre szorítkozott. Az egyes nemzetek közűi különösen a
gálatra. szászok féltették jogaikat és szabadságait és külön felirat­
Miután előszámlálta volna a fejedelmi jószágokat, bá­ ban folyamodtak evang. vallásuk szabadságának megerősí­
nyákat, sóaknákat s azoknak jövedelmeit, végűi elmondja téséért. A császári biztosok csak arra intették a szászo­
véleményét az ország kormányzására és a kath. vallás ter­ kat, hogy az ág. hitvallás mellett maradjanak, s ne enged­
jesztésére vonatkozólag is. Mindenekelőtt azt tauácsolja, jék, hogy közöttük más veszedelmes vallások, minő például
hogy a győztes császári tábornok (Básta) a jezsuiták és a a judaismus és sabbatismus, elterjedjenek; továbbá kikötik

azt is, hogy a róm. Katholikusok szabadon gyakoro lhassák
>a magok vallását és semmiféle hivatalból ki ne zárassanak.
Ezenkívül a szászok kérték Rudolfot, hogy a szász
nemzet maradjon egy test, melynek feje Szeben legyen,
•hogy városaikban ne tartassék országgyűlés, karaik kárpó­
toltassanak; Szeben számára külön jutalmat kérnek, hűsége
elismeréséül stb.
Ezen országgyűlésen a császári biztosoknak minden
tette azt bizonyította, hogy Erdély nem tekintetik töobé
önálló fejedelemségnek, hogy a császár nem tartja egyéb­
nek, mint oly provinciának, mely felett korlátlanúl rendel­
kezhetik.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár 1881 aug. 13-án.
— Az országos tanitógyülest tegnap 9 órakor nyitotta
meg Békéi Imre tanfelügyelő, a képviselőház üléstermében.
A gyűlés korelnökké Gáspár Jánost, körjegyzőkké Rieger
Imre kolozsvári s Berecz Gyula fehértemplomi tanitókat vá­
lasztotta meg. A kormányt Gönczi Pál, miniszteri tanácsos,
a fővárost Eátli Károly, főpolgármester képviselték, kik
meleg szavakban idvezelték a gyűlést, mire Gáspár János
korelnök feielt. A tisztviselői karra a kijelölő bizottság can-
didálváu, megválasztattak: Békéi Imre elnökül, Göbel J á ­
nos alelnökűl, Berecz Gyula, Csathó Alajos es Rieger Imre
jegyzőkké. Verificaltatott 194 képviselő s ezzel az első ülés
véget ért.
— É rdekes lelet. Szabó Károly fcörténettudosunk a
kolozsvári városi levéltárban egy nagyon érdekes okmányra talált:
a városi communitásnak, illetőleg a városi bíráknak és es­
küdteknek Báthori István fejedelemhez a Dávid Ferencz és
neje Baráth Katalin közt fönforgott válóper tárgyában 1575
márcz. 16-án intézett föliratára. A fölirat ránk, reformá­
tusokra, nézve is kiváló érdekű, mert kitűnik belőle, hogy
Alesius Dénes 1875-bon nem református, hanem lutheránus
püspök volt s a válóper végellátás végett hozzá űtasittatott.
Szabó Károly szives volt e nagybecsű okmányt, közlés vé­
gett, lapunk számára átadni.
— Tem plom szentelés. Bágyoni egyházközségünknek
szép ünnepélye lesz f. hó 14-én. Évok óta épülő temploma
fog fölszontoltetni. A templom fölépítése körűi Darkó Jó­
zsef, bágyoni paptársunk, szerzett magának kiváló érdeme­
ket. A templomszontclós sorrendje a következő: 1. Im át
mond Hegedűs Lajos, esperes. 2. Beszédet tart Sándor Já ­
nos, n.-euyedi egyházmegyei jegyző. 3. A felszentelő imát
a főt. püspök úr tartja. Keresztelni fog Barabás József,
úrvacsorát oszt Benedek Fereucz, az egyházközség új papja.
Az eskető beszéd tartására lapunk szerkesztője volt föl­
kérve, de hivatalos teendői a részvételben akadályozzák.
— A m arosújvári papi állomásra Bartalus János,
Bari Zsigmond, Teleki József, Csiszár Zsigmond, Jancsó
Lajos és Bornemissza Károly kandidáltattak. A próbabeszé­
265
dek tartása most van folyamatban.A választási, hó 28 -án fog*
megtartatni.
— Gyászhir, Hegedűs Jánost, n.-onyedi hittanárun­
kat és családját súlyos veszteség érte. N eje: Szabó Kata­
lin, Szabó Sámuel tanár, Szabó Ferencz és Szentpáli Ig-
náczné, sz. Szabó Eszter testvére, hosszas és fájdalmas
betegség után, f. hó Ő-án kimúlt. Két hűt s három leányt
hagyott hátra a derék nő s jé anya. Temetése f. hó 10-
én ment végbe. A sokat szenvedett pihenése legyen
csöndes! — A család gyászjelentése igy hangzik: Hegedűs
János, nagyenyedi ref. theol. akadémiai lanár, a maga és
gyermekei: Ilona, férje dr. Kovács Ödön és fiók: Gyula,
neje Winkler Mari és fiók; Klára, férje Kovács Gyula és
gyermekeik; Katinka és Kálmán; — a boldogúltnak testvé­
rei: Szabó Ferencz, Szabó Sámuel, neje Nagy Katalin és
gyermekeik; Szabó Eszter, férje Szentpáli Ignácz és fiók,
valamint a többi rokonok nevében mély fájdalommal jelenti,
hogy elíeledhetlen kedves neje, az önfeláldozó édesanya és
nagyanya, a szerető testvér: Hegedűs Jánosné, szül. Bá­
gyoni Szabó Katalin, élete 59-ik, boldog házasságuk 33-ik
évében, folyó hó 8 án, d u. 7 órakor, hosszas betegség
után bevógozte áldásteljos földi életét. Az egek Ura meg­
áldotta őt szerető hű szívvel, világos, tiszta értelemmel, ki­
tartó, önfeláldozó akarattal; és ő az Úr mindezen áldásait,
élte utolsó pcrczéig, szerettei boldogitására szentelte. Élete
enyhülés, megelégedés, öröm és áldás volt nekünk; halála
szünetlen fájdalom, kipótolhatlan veszteség marad. Az Úr,
ki bővsóges kegyelméből mogálda minkot vele, adjon nc-
jon nekünk erőt a nagy veszteség keresztyéni hordozására.
A boldogult hűlt tetemei folyó hó 10-ón, d. u. 4 érakor
fognak, a háznál tartandó gyászszertartás után, a Bethlen
főtanoda sirkcrtjóbe kísértetni. Nagy-Enyeden, 1881, au­
gusztus hó 8-án.
— Zsinati választások. A debreczeni ref. egyház­
megyének megválasztott zsinati képviselői lettek: Rendes
tagok: Dávidházi János esperes, Balogh Ferencz debreczoni
hittanár, Bernáth István segédgondnok, Simonffy Imre Doh-
reczen város polgármestere. Pótkópviselők : Némethy Lajos
debreczeni lelkész, Saápy Sámuel, a debreczeni egyház fő-
gondnoka, Az énnelléki egyházmegyében zsinati rendes kép­
viselőké megválasztattak: Szőke János esperes es Fráter
Imre segédgondnok; potképviselőkul : Kiss Albert, baga-
méri lelkész és dr. Miskolczy Mihály, egyházmegyei világi
jegyző és tanáosbiró. Az abauji ref. egyházmegyében
egyházi részről általános többséget senki sem nyert. En­
nélfogva új szavazás rendeltetett el, a rendes képviselőség­
re Béki Sámuel, kassai és Kérészy Barna, alsóvadászi lel­
kész között s a pótképviselőségre ugyancsak Kérészy Bar­
na és Varga József szikszai lelkész között. Világi részről
m egválasztalak: Teleky Péter rendes- és Meczner József
pótkepviselőkü). — A tornai egyházmegyében világi rendes
tagul Lökő Géza, segédgondnok és orsz. képviselő, egyházi
póttagé pedig Vajányi Lajos, perkupái lelkész választattak
meg. A tornai és a f.-zempléni egyházmegyék egy válasz­
tókerületet képeznek olyan formán, hogy amaz világi ren­

des- és egyházi pót-, emez pedig egyházi rendes- és világi
pótképviselőket választ. — A szabolcsi egyházmegyében ren­
des képviselőitől megválasztattak : Lukács Ödön esperes és
Ujfalusy József segódgondnok ; pótképviselőkűl kijelöltettek :
egyházi részről Gonda Balázs, Görömbei Péter és Yitéz Mi­
hály, világi részről Pilissy László, Szesztay Károly és ifj.
gr. Lónyay Menyhért. Ez utóbbiakra a szavazás elrendelte­
tett. A kecskeméti egyházmegyében Filő Lajos a póttagsá­
got el nem fogadván, új szavazás alkalmával Dobos János,
egyh. kerületi főjegyző és czeglédi lelkész választatott meg,
a ki megválasztatását elfogadta.
— A történelm i társulat ez idei kirándulásának,
melyre a tagok közűi összesen 70-en jelentkeztek, már
végkép megállapították programraját. A tagok e hó 21-én
indulnak Eperjesre, hol másnap az ünnepélyes közgyűlést
Pulszky Ferencz nyitja meg „a történetírás elméletéről“
tavtantó értekezéssel, utána pedig Bánó József értekezik
Sárosmegye nemzetiségi viszonyairól a múlt századokban s még
többen tartanak előadásokat. A bizottságok aztán egészen
a bó végéig fognak kutatni a megye különböző pontjain a
családi levéltárakban, közben kirándulnak a vörös-vágásig
opál-bányába, majd Bártfára s itt fognak találkozni a len­
gyel vendégekkel, kiknek fogadására Sárosraegye értelmisé­
ge nagy készületeket tesz. Az zárülés augusztus 31-én
lesz Eperjesen.
— A zsidók frigyládája. Jeruzsálemben közelebb egy
szekrényt ástak ki a földből, melyről hivő lelkek eleintón
azt hitték, hogy az a Mózes-készitótto frigyláda. A tévedés
azonban csakhamar földerűit, mivel a szekrény vasból van,
mig a frigyláda fából készített és tömör aranylapokkal ki­
rakott szekrény volt. A jeruzsálemi kormányzó megkérdez­
te az ottani zsidó tudósokat, hogy hová lett tulajdonképen
a Mózes-készitette frigyláda, melyet sem a babyloniak, sem
a rómaiak el nem burczoltak. Azt a választ kapta, hogy
azt a szekrényt, a benne őrzött s még Mózes által készí­
tett törvónytáblákkal együtt Jerómiás próféta még az első
templom elpusztítása előtt elásta. Fájdalom, az elásatás he­
lyét nem lehet közelebbről megjelölni, mivel egy hagyomány
ilyenül magát a templom telkét, mások ismét a Neho he­
gyét állítják, a hol Mózes az örök álmot aluszsza. A kor­
mányzó a hallottak és tapasztaltakról most jelentést tett
Konstantinápolyban s Jeruzsálemben most azt hiszik, hogy
a fényes kapú el fogja rendelni a templom helyének átku­
tatását. Időközben a seik, a kié a Nebo hegye, elhatározta
pontosabban átkutatni azt.
A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚR A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
BOCSÁTOTTA K I:
T u d á s ú i és m e g t a r t á s ú i .
757— 1881. V a l l á s - és k ö z o k t a t á s ü g y i m i ­
n i s z t e r úr ő n a g y m ó l t é s á g a 14,403 számú 1881.
N y o m a t o t t S t e in J á n o s m . k ir . e g y e t e m i
266
évi julius hó elsejéről kelt felhívása következtében, hivata­
losan tudatom a tiszteletes afíaval, hogy a hadmentességi
dij ügyekben akár hivatalosan, akár a felek által kívánt
anyakönyvi kivonatokat, bélyeg- és díjmentesen állítsák ki,
s az előfordúlható visszaélések megakadályozása tekintetéből
e kiadványokat a „hadmentességi dij ügyben bélyegmentes“
felirattal — felelősség terhe alatt — lássák el.
K ö r ö z t e t nők.
771— 1881. S z i l á g y - s z o l n o k i e g y h á z m e g y é n k ­
b e n a m e n y ő i k á n t o r - t a n í t ó i á l l o m á s . Javadalma:
dézma-kárpótlási kamatból évenként két részletben 300 frt.,
o. év 7 h. 115 nsz. öl canonica portio haszonélvezete,
tisztessegns lakás kerttel. Köteles a kántorságon kivűl min­
den ref. iskola köteles gyermeket ingyen tanitani. Pályá­
zati határnap: augusztus 3 1-ike. Folyamodványok t. S z a b d
P á l esperes afiához, Diósadra küldendők.
770— 1881. P ü s p ö k i v i z s g á l a t a l a t t á l l ó
f o g a r a s i e g y h á z k ö z s é g t a n í t ó i ál l o má s a . Ja­
vadalma : 360 frt., az egyházközség pénztárából havi 30
frtot előlegben fizetve; veteményes kert és egy nyil föld­
nek fele, a piaczi vámfának 7 ft-ed része, melyből osztályát
fűteni tartozik, a megmaradt részt saját szükségletére for­
díthatja ; a temetéseknél éneklési segédkezésért 30 kr., a
tandíj hitfelektől 1 írt., idegenektől 2 frt., nőtlennek való
szabad szállás, mit, ha az egyházközség meg nem adhatna,
120 frt. szálláspénz. Kötelessége a törvényszabta tanításon
kivűl, temetéseknél fent kitett díjért segédkezni és sátoros
ünnepeken délutánonként prédikálni, ezért javadalma 9 frt.
20 kr. o. é. Az illető egy évi próbaidőre választatik, mely­
nek sikeres kiállása után állandósittatik; csak okleveles
ev. ref. tanítók pályázhatnak. Pályázati határnap: aug. 31-
ike. Folyamodványok t. P á n c z é l K á r o l y afiához, Foga-
ras, küldendők.
781— 1881. S e p s i e g y á z m e g y ó n k b e n a kö-
k ö s i k á n t o r t a n í t ó i á l l o m á s . Javadalma: a kepének
egv harmada, mely ez idő szerint 36 kai. búza és 96 kai.
zab, fakepe váltás 12 frt., szemes gabona és árvák kepét
m. e. 8 frt., oszpora és kegy-alap kamatjai m. e. 11 frt.,
tandíj minden tanulótól 40 kr., m. e. 15 frt., 1 h. 1335
nsz. öl szántó, 3 h. 7 nsz. öl kaszáló haszonélvezete, mely­
nek adóját az egyház fizeti, tisztességes lakás. A fizetés
pénzértéke, lakáson kivűl, 200 o. é. frt. Pályázati határ­
nap: aug. 3 1-ike. Folyamodványok t. C s i s z á r G á b o r
esperes afiához Egerpatak (u. p. N.-Borosnyó) küldendők.
783— 1881, S z é k i e g y h á z m e gy ó n k b en a r a a ­
g y a r-n e me g y e i Il-od osztályú papi állomás. Pályázati
határnap: aug, 31*ike.
U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é b e n a nagy-de-
ve c s e r i IV-ed osztályú papi állomás. Pályázati határnap :
aug. 3 1-ike. Folyamodványok mindkét álbmásra t. B á t h o -
r i D á n i e l esperes afiához Székre küldendők.
Kolozsvárt, julius 25, 1881.
n y o m d á s z n á l a z e v . r e f. fö ta n o d a b e t ű iv e l K o lo z s v á r t .
 IX évfolyam. Kolozsvárii. 1881. Augusztus 21. 84. szám
Megj elenilt hirdetési dijak:
minden vasárnap.
Scüiftoszttfoigl 8 kiadói szállás:
ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y a n n ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b eigfcatás
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
b.-faTkasutcza 1 6 . s z. h o v a
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
a la p szellemi s anyagi
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők. (Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI H ETILAP. E g é s z é v re 6 f r t ., fé lé v re 3
f r t ., é v n e g y e d re 1 f r t 5 0 kr

j^ E L E L Ö S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S Z i á l S Z i D O I T l O k O S .

T a r t a lo m : M o ln á r A la d á r . — Az á lla n d ó ig a z g a t ó ta ­
i, ideig működött, azért alig ismerők korunkban anya-
n á c s je le n t é s e évi m ű k ö d é s é r ő l. ( F o ly t a t á s ) , — Egyházi la p s z e m ­
szentegyházunk hivebb, igazabb szolgáját Molnár
le . — I s k o la i é r t e s ít ő k . — E ls ő k ö z le m é n y , — T á rcz a : A szív
Aladárnál!
és a j e lle m r ő l. D e G era n d ó A n t o n in a . — K ü lö n f é lé k . — H ir d e t é s .

E sorok írója abban a szerencsében részesült,

hogy tanárának, majd barátjának nevezhető őt. A
szelíd kedély, melylyel a cselekvésben nyilvánuló erős
i Mol nár Aladár akarat pároséit; a tiszta gondolkodás, mely a mély­
+ 18 3 9 . f 1881. aug. 1 7.
ség mellett az átlátszó könnyed előadásban nyert ki­
fejezést; a mély és erős hit az emberiség nemes
Szomorú hir, valódi gyászhir foglalja el ma küldetésében s bizalom a cultura diadalában; lelke­
lapunk első helyét: M o l n á r A l a d á r m e g h a l t . sedésig fokozott idealisinus a képzelgés beteges á r­
nyalatai nélkül; meleg ember” és ügyszeretet az ön­
A politikai lapok, a tudományos szakközlönyök
zés majdnem tökéletes háttérbe szorításával s a meg­
szintén a magok gyászaként hirdetik a szomorú ese­
győződés melletti bátor kitartás — ime a jellemvo­
ményt, de legméltóbban épen a protestáns egyházi
nások, melyek tiszteletet, szeretetet biztosítottak szá­
és iskolai közlönyök mondhatják a magukénak fé­
mára mindenkinél, ki ismeré s annál inkább, minél
nyes működését s oly korán elkövetkezett setét vé­
közelebb valánk szerencsések ismerhetni őt!
gét. Az igazi fájdalom önzésével tartunk tehát igényt
a drága halotthoz, ki bármennyire a hazáé, a nem­ írói, tanári, államférfim működésének rövid
zeté vala: első sorban mégis a protestántismus szel­ vázlatát alább veszik olvasóink. Mi e helyen csak
lemének vala hű bajnoka, s mint ilyen a mi ha­ azt akartuk érinteni, miért nevezzük kiválóan saját
lottunk ő! veszteségünknek kora elköltöztök
A nyilvános élet terére való első kiléptótől fog­ Még csak most közeledett élte delelő pontja
va, midőn mint a philosophia helyettes tanára, a felé — útja még mindig fölfelé haladt — j a j !
pápai ref. főtanodán, úgyszólva még mint ífjoncz, hogy ily egyszerre, váratlanéi kelle megszakadnia!
működött, halkan kilobbanó életének végső pillana­ Vigaszunk csak az az egy lehet, hogy a miénk volt
táig, midőn a múlt óvszázbeli magyar iskolázás tör­ s a mienk marad emléke müveiben, nemes példájá­
ténetét oly bámulatos szorgalommal s valódi tudo­ ban s legközelebb az által, hogy a midőn sa­
mányossággal készité elő s alkotá meg részben; a ját egyházkerülete le akarta szoritni az egye­
magyar közoktatási reform nagyszabású munkáiban, temes protestáns egyház munkateréről, egyházke­
melyeket Eötvös mellett oly híven végezett; a tör­ rületünknek jutott a megtisztelő szerencse, hogy
vényhozás termében és a társadalmi működés sok zsinati képviselői sorába beválaczthatá. Fájdalom,
oldalú foglalatosságai közepet!, mint embert, mint már nem veheti igénybe e mandátumot, de a
tanítót, mint tudóst, mint államférfiút egyként a szellem: a cultur-Magyarország kifejlesztése, mely
nemes érzésű, szabad, tiszta gondolkodású, törhetlen öt lelkesítő, örökségkép reánk szállá ő róla s a
erélyű protestántismus jellemzé s bár a szoros ér­ midőn ez irányban teljesítjük kötelességeinket, tud­
telemben vett egyházi szolgák soraiban csak rövid juk, hogy szellemben küzöttünk lesz, érezni fogjuk,
 268
hogy emlékét legigazabban így őrizhetjük meg ma- |
gunk közt, sziveinkben.
Áldás emlékezetén!
*
*
* érdemelt népszerűséget emeltemég a „Néptanítók isme­
Molaár Aladár 1839-ben született Veszprémben, hol
atyja Dénes a megye központi szolgabirája volt, s azóit
a megye székhelyén kellett laknia. De fia még csak 6
éves volt, mikor —megyéje közszeretetétől kisérve—hi­
vataláról lemondott s falusi birtokára Túr-Vásonyba köl­
tözött. Itt kezdte tanulását Aladár, részint házi nevelője,
részint a református pap vezetése mellett. Atyja1868-ban
képviselővé választatván, fiát is magával vitte s a pesti
evangel kus gyranasiumba adta be. De a forradalom esé­
lyei, a kormány és kópviselőház Dehreczenbe költözése
megzavarták tanulói pályáját s atyját Debreczenbekövette,
hol szintén a kollégiumba járt, de nemtanári előadások­
ra, mert azok szüneteltek, hauema képviselőház ülésébe,
melyek a tiz éves fiúnak ekkor egyedüli iskoláját képez­
ték. Aforradalomleveretése után atyja jószága elkoboz-
tatváu, az ő iskolázása ismét abbanmaradt. Olvasgatásas
öntanulás útján pótolgatta a rendes iskolai képzés hiányait,
majd 1853-ban Pap Istváu, a vámosi hírneves lelkész,
Pap Gábor superintendens atyja házába került, ki gonddal
vezette a törekvő ifjúi, s annyira vitte, hogy ez 1855*ben
kellő előkészülettel léphetett a pápai főiskolába, előbb a
bölcsészeti, aztán a tlieologiai tanfolyamra,« 1860-ig mind
a kettőt kitűnő sikerrel be is fejezte. Ez évekre esik első
föllépése az irodalomban, tudományos értekezéssel.
a theologia végeztével előbbi mentora, Pap István,
oldala mellett káplánkodott, majd Kerknpoly Károlyhosz-
szasb betegeskedése alatt a pápai re/, főiskolában a böl­
csészeti tárgyakat adta elő, s az alig 21 éves fiatal tanár
oly sikerrel működött, hogy 1862-ben a pesti ref. tlieo-
logiai intézetbe hivatott meg, előbb helyettes, egyévmúl
ya rendes professoruak a bölcsészeti tanszékre. Rendkívü­
li munkássága azonban a theologiáu, az egyházkerületek­
ben, a különféle tanügyi bizottságokban annyira megtörte
gyönge erejét, hogy egyelőre kénytelen volt tanári pályá­
ját félbeszakítani.
Neve ekkor már az irodalomban isjó hangzásúvolt.
Alapokban közlött számos bölcsészeti s irodalmi dolgo­
zaton kívül átdolgozta Erdmann Lélektanát, s elkészítette
s kiadta „Bölcsészet Történetének" első részét s bölcsé
szeti dolgozataiért 1867-ben a magyar akadémia levelező-
tagjává választatott, hol székét „külön tudomány-e a böl­
csészet?Kcziraű értekezéssel foglalta el, melybena philo-
sophia önálló művelésének jogosultságát követelte.
Egészsége helyreálltával nagyobb tanúlmányi útat
tett Német-, Svájcz- és Felsőmagyarországban, melynek
eredményeit magyaréi és németül is megírta. Mikor haza­
jött, b, Eötvös József meghívta minisztériumábatitkárnak,
de csakhamar osztálytanácsossá mozdította elő. Eötvös
legfontosabb munkálataiban —többi közt a népoktatási
törvénynél s annak végrehajtásában —referensül hasz­
nálta s az első képezdék szervezésében szintén jobb keze
volt. Neve ez időbeli közműlelődósi iratai által, minők:
„Atanfelügyeletről hazánkban és külföldön“, „Anéptaní­
tók nyugdíjazásáról“, a „Gazdasági népoktatásról hazánk­
ban és külföldön" —rendkívül népszerű lett. S e meg­
rettára", melyet többek közreműködésével indított meg;
nemkülönben azután következő két nagyobb tanulmánya:
„B. Eötvös oktatási minisztersége“ és „Erkölcstan.“
Mint közoktatási osztálytanácsos páratlan buzgalmat
fejtett ki a póttanfolyamok, gazdasági és szőlőszeti szak­
iskolák felállítása körűi. Emberbaráti szoretetének mara­
dandó emléke a balaton-füredi szeretetház, árva gyer­
mekek iskolája, különös tekintettel az említett szakkép­
zésre.
B. Eötvös halála után csakhamar lemondott a hiva­
tali pályáról s 1872-ben a nagy-vásonyikerület által meg­
választva, a parliameutnek lett tagja.
Aképviselőházban szakképzettsége és tárgyias szó­
noklatai által rövid idő alatt elismerést vívott ki. Mint a
középiskolai törvény előadója a tanügyi bizottságban s a
kolozsvári egyetemi törvény előadója a központi bizottság­
ban különösen kitüntette magát, a néptanítók nyugdíjazá­
sáról szóló törvénynek pedig úgy a hírlapokban, mint a
képviselőházban a leghatalmasabb szószólója volt; sannak
létrejötte, úgy szólván, egyedül neki köszönhető. Mind­
ennek természetes következménye volt, hogy a magyaror­
szági néptanítók második egyetemes gyűlése hálából el­
nökéül választotta meg.
De nemcsak a népoktatás, hanema felsőbb leány­
nevelés történetében is maradandó nevet szerzott. Ő volt
ugyanis, ki a külföldi női középiskolákat legelsőben tanul­
mányozta, ki a felsőbb nőoktatás kérdésében egy kitűnő
könyvet bocsátott közre, ki a budapesti felsőbbleányisko­
lának felállítását a képviselőházban ékesen szólóbeszéddel
indítványozta, s azt, mikor a kormány és parliament fel­
állította, mint a közoktatási miniszter megbízottá évekig
mély szakértelemmel és odaadó buzgalommal vezette. S e
női középiskola fölvirégoztatásában mintát alkotott a ha­
sonló intézeteknek, hatalmas lendületet adott hazánkban a
nők magasabb műveltségének.
Fájdalomazonban, hogy igazgatói működése alatt
már többször betegeskedett s ölő baja mindegyre komo­
lyabbá vált, mi visszalépésre birta. Ezentúl a képviselő-
házban is, hol előbb a Deák-pártnak, a fusioután asza­
badelvűnek, végre Bosznia, és Herczegoviua occupátioja
után a mérsékelt ellenzéknek volt bfi és nagyrabecsűlt
tagja, mind kevesebbszer szólalt föl. Otthon, kedvencz ta­
nulmányai tárgyának, a közoktatásnak ólt, s az akadémia
történelmi bizottságának megbízásából készítette nagy
művét, melynek czime: „Aközoktatás története Magyar-
országon a XVIII-ik században“, melyből az első 600 la­
ponfelül terjedő kötet pár hó előtt jelent meg. A kritika
a legnagyobb elismeréssel fogadta.
Ugyanez időre esik tervjavaslatánakkidolgozása, me­
lyet a magyar egyetemes reformált egyház conventjének
megbízásából az öt reformált superintendentia tanszerve­
zetéről készített s mely némi módosításokkal azidénmeg-
 269
nyi'andó egyetemes zsinaton kerül végtárgyalás, illetőleg
elfogadás alá.
Üdülni és megpihenni a gleichenbergi fürdőbe vo­
nóit. De ott betegsége annyira kitőrt rajta, hogy az idei
általános választásokra se kerületében, melyetpadiaméntbe
lépése óta mindvégig képviselt, sem egyebütt föl nem
lépett. Óhajtott javulása be nem állott, —megpihent
örökre.
Az állandó igazgató tanács
je le n té s e
évi működéséi*öl.
(Folytatás.)
6, Nemzoti fejedelmeink által egyházi testületek, papi
és tanitói hivatalok részére adományozott, azonban a hata­
lom által egyoldalulag elvont kamarai javadalmak kárpótlá­
sa és folyóvá tétele végett megindított per folyamán, ked­
vezd alkalom nyilván egyházkerületünknek ezen majdnem
két százados jogsérelmének méltányos alapon leendő orvos­
lására : az igazgató-tanács, a főt. egyházkerületi közgyűlés
által adott teljes felhatalmazás alapján, feljogosította a por
vezetésevei megbízott kiküldötteket a hékeegyesség megkö­
tésére. A még teljes jogerőre nem jutott .béke*egyezmény
részletei a tárgysorozat rendén külön előterjesztés alapján
kerülnek tárgyalás alá,
7. Az igazgató tanács az ellátása alá tartozó száma­
dásokra vonatkozólag jelenti, hogy:
a) Egyházkerületünk központi pénztári alapjáról 1871—
1873 évig, a garasos pénztárról 1865 — 1973 évig veze­
tett számadásokat Bányai Vitális volt pénztárnok beadta s
igy ezen számadások, valamint egyházkerületünk jelenlegi
pénztárnoka által beadott 1879 és 1880 évi egyházkerületi
közpénztári számadások, kebli vizsgálat alatt állanak«
Egyházkerületi köz, letéti és kárpótlási alapokról ve­
zetett 1878 évi, továbbá a nagy-teremi alapítványról veze­
tett 1879 évi számadások áttétettek a felülvizsgálással meg­
bízott bizottsághoz. Egyházkerületünk közpénztáráról és
mellékalapjairól vezetett 1880 évi számadást egyházkerüle­
tünk pénztárnoka beadta és az kebli vizsgálat alatt áll.
A központi kezelés alatt álló készpénzek, takarék-
pénztári elhelyezés mellett kevés jövedelmet hajtván, az
egyes alapok tőkepénzoit az igazgató tanács kétharmad­
részben 6% -os magyar aranyjáradék papírok, ogyharmad-
részben magyar vasúti kötvények vásárlására fordította.
Ezen kedvező elhelyezést azonban kénytelen volt megváltoz­
tatni, mert a 6% -os magyar aranyjáradók kötvényeknek
4°/0-os aranyjáradék kötvényekkel való convertálása tör-
vényhozásilag elrendeltetett. Az igazgató tanács a kezelése
alatt állott 65,000 frt. 6 ^ -o s aranyjáradék, kötvénynek 4
%-os aranyjáradók kötvényre átíratása végett jóllehet a
tömeges felűljogyzésre tekintettel — 130,000 frtot jelentett
be, csak 7800 frt. 4% -os aranyjáradók kötvényhez jutha­
tott volna, mi okból czélszorűbbnek látta a 6 %-os arany­
járadók kötvény egész értékének 5 %-os magyar vasúti köt­
vényekbe elhelyezését s ez iránt a szükséges lépéseket meg­
tette. Mintán a 6 %- os aranyjáradók kötvényeknek vásár­
lása alkalmával a tulajdonos alapok legkevesebb 7°/0-ot
nyertek, ez által a tőke is jelentékenyen növekedett s vi­
szont a tőkének nem 4 $ -o s , hanem 5%-os vasúti kölcsön-
kötvénybe fektetésével a kamatjövedelem is emelkedett. Ké­
ri az ig. tanács ezen intézkedéseinek jóváhagyó tudomásul
vételét.
b) Szabó Ferencz, a n.-enyedi kollégium volt üzlet­
vezetője ellen indított számadási felhívási per még folya­
matban van.
c) Tatár Sándor, n.-enyedi kollégiumi volt udvarbiró,
beadott számadására még 1877 év elején kitett észrevéte­
lekre számadói feleletének benyújtására, újabb meg újabb
batáridő meghosszabbítást kórt és nyert a n.-enyodi kollé­
gium elöljáróságától s mivel ezen számadással kapcsolatos
számadási okmányok a kollégium rendelkezése alatt állottak,
az igazgató tanács Tatár Sándor kollégiumi volt udvarbiró
számadásait leküldotte az elöljáróságnak azon ismételt fel­
hívással, hogy az arra vonatkozó feleletet vegye be s úgy
ezen, mint Kiss István ispán kapcsolatos számadását első­
fokúig lássa el és csakis másodfokú ellátás végett küldje
fel igazgató tanácsunkhoz.
d) Kovács Gyula, n.-enyodi főtauodai volt erdősz,
számadásai végellátás végett a főtiszteletü egyházkerületi
közgyűléshez headattak.
e) Az igazgató tanács felülvizsgálata alatt álló pénz­
alapokról vezetett számadások beadását és ellátását feltün­
tető kimutatást */2 alatt mellékli.
f) A moldova-oláhországi missioi-alap 1880 évi szá­
madását 7 2 alatt mellékelve azon kéréssel terjeszti igaz­
gató tanácsunk a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés elé,
hogy móltóztassók ezen jelentés átvizsgálására kinevezendő
bizottságot utasítani annak felülvizsgálására.
g) Az egyházkerületi házipénztár és gróf f Mikóa-
alap állását a '/a és 'A al&tt csatolt kimutatás tünte­
ti fel.
h) Az egyházkerületünk telken eszközölt építkezések­
ről egybcállitott számadás ezen jelentéshez c s a t . o l t a t i k .
8. Az igazgató tanács a főtiszteletü egyházkerületi
közgyűlés jóváhagyása fentartásával a következő intézkedé­
seket tette:
a) A kérői egyházközségnek megengedte, hogy a 36
frt. 40 krra becsült papi kepét szorgalmi úton gyűjtött
1000 frt. tőke kamataiból megválthassa.
b) A völcsöki és somlyó újlaki egyházközségek papi
és tanitói állomásainak egyesítését megengedte, a tanitói
teendők vitelére kötelezett pap fizetése az előbbi egyház-
községben 414 frt., az utóbbiban 4-14 frt, 59 krt. t9szen
Az egyesítést a fizetések csekély volta tette szükségessé.
c) A válaszuti, pánezólesehi, m.-mad.arasi és m.-csá-
vási egyházközségeink módosított papi dijlevelei belyben-
hagyattalc, a fizetések némi emelkedése igazolva lóvén.
d) A nyéni egyházközség papi és ónekvezóri dijlevelei
h e l y b e D h a g y a t t a k ; az énekvezéri fizetés lejebb szállíttatott,
miután az énekvezér a tanitói teendők vitele alól fölmen­
tetett.
e) A boros-bocsárdi püspöki birtokon levő avult ház
kijavítására a püspöki alapból 694 frt. kiutaltatott, az épít­
kezés befejeztével számadástétel kötelezettsége mellett.
(Vége következik.,)
*
 270

EGYHÁZI LAPSZEMLE. ben engedhető meg, ha a jelölteket mind óhajtja az egy­

házközség meghallgatni.
A „Bebreczeni Protestáns Lap“ 23-ik szá­ e) A kijelölés és ennek következtében a választásnál
ma közli rövid kivonatban a debreczeni egjhra. lelkészt ér­ az eddig érvényben állott amaz általános szabályt, hogy
tekezletének javaslatát a lelkészválasztási szabályok tárgyá­ „választható az egész magyar ref. egyházban minden ren­
ban. Tudjuk, hogy királyhágóntúli egyházkerületünkben moz­ des lelkipásztor s mindazon lelkészjelölt, ki lelkószképes-
galom indúlt meg a papválasztási szabályoknak a zsinat ségi 2-dik vizsga sikeres letevéséről kellő bizonyitványnyal
által leendő egységesítése érdekében s oda túl már régebb bir* következő korlátozással pótoljuk meg oly egyházköz­
foly az irodalmi fejtegetés e kérdésben. A nevezett lap ségben azonban, melyben középiskola van, vagy melyben a
ugyané száma is közöl még e javaslaton kivűl egy vitázó lelkek száma a 6000-et baladja, úgy az egyháztanács, mint
czikket e kérdésről. Mi a nélkül, hogy ez által az unifica- a jelölő bizottság, csak oly egyéneket ajánlhat, kiknek is­
tio e neme mellett állást kívánnánk foglalni, érdekesnek kolai és lelkészképessógi bizonyítványaik jeles vagy kitűnő
tartjuk e helyen a javaslat főbb pontjainak bemutatását — osztályzatúnk; vagy külföldi akadémián legalább 2 féléven,
bár azok számára, kik idei ogyliázkerületi közgyűlésünkön a bölcsészeti és theologiai tantárgyak hallgatói voltak ; vagy
a mi kijelölő rendszerünk ellen oly éles szavakat hallattak ezen kellékek nem létébon magokat több évi lelkészi szol­
A javaslat főbb pontjai ezek: gálat által a lelkipásztor kodás terén vagy a mellett az egy­
a) A gyülekezet tagjai által eddig gyakorolt szemé­ házirodalmi téren munkálkodásukkal kitüntették.
lyes és közvetlen választás oda módosíttassák, hogy az oly f) A választók köze, a kik tehát a presbyterek melle
egyházközségekben, melybon a presbyterek száma az 50-et a szükséges arány szerint a lelkészválasztó testületet vá­
nem haladja túl, még 3*szor annyi ; 50 —100-ig még 2- lasztják, az egyházi adót teljesítő nőket is felveendőknek
szer annyi; 100-on felül még egyszer annyi választó vá­ tartjuk.
lasztassák a gyülekezet tagjai által a presbyterium mellé, a A „Protestáns Egyh. és Isk. Lap“ 33. szá­
kik aztán együttesen választják a lelkészt. ma „Ismét egy sérelmes esetM-et közöl. E szerint egy ref.
b) Minden egyházmegyében az egyházmegye részéről atya egy r. kath. anya halva Kis-Ráskára szállított
egy kijelölő, kandidáló bizottság állíttassék fel, melynek éves fiát az anya kívánságára s a reversalisra való hivat­
tagjai évenként az egyházmegyei közgyűlés által titkos sza­ kozása mellett, a r. kath, orgonista, a plébános távollóte-
vazás útján választatnak, az esperest és segédgondnok hi- ben és a kis-ráskai ref. pap írásos tiltakozása mellett is,
vatalszerűleg tagjai. eltemette s a plébános másnap a halálesetet a kath. anya-
A választott tagok 2 egyházi és 2 világi egyén. könyybe be is vezette. A kis-ráskai ref. pap e miatt pa­
E bizottságnak föladata és jogköre lenne : naszt emelt a nagy-mihályi szolgabirónál, kérve a kath.
Miután az egyháztanács a maga kebelében 4 jelöltre orgonista és plébános megbüntetését s a stola visszafizet-
nézve megállapodott, azoknak neveit ezen egyházmegyei je ­ tetésót. A szolgabiró a panasziót el Másította, sőt a plébá­
lölő bizottsághoz terjeszti be; e bizottság, ha mind a 4 nos költségei fejében 5 frt megfizetésére kötelezte, egyszer­
jelöltet alkalmasnak s választhatónak tartja, egyszerfilog smind azt is megrendelvén a plébánosnak, hogy a halálese­
tudomásul veszi az egyháztanács ajánlatát s azok megvá­ tet, az illető iratok megküldésével, jelentse meg az illetékes
lasztásához megerősítését adja, azonban 2-öt a 4 közül ref. papnak. A szolgabiró e föllebbezett végzését az alis­
szabadon törülhet s azok helyett más 2-öt ajánl kellő in­ pán megsemmisítette s az egész ügyet hivatalból áttette az
dokolással az egyháztanács figyelmébe, a mikor a válasz­ illetékes sátor-alja-újhelyi kir. törvényszékhez. A törvény­
tásnak ezen 4 jelölt közül kell megtörténni; ha azonban szék aztán sem a 3 frtnyi stólát meg nem ítélte a pa­
az egy ház tanács 4 ajánlotta közül 3-at, vagy mind a 4-et naszló ref. papnak, sem a kath. orgonista, illetőleg plébá­
törli a bizottság, akkor újabb jelölésre hivatik fel az egy­ nos ellen nem folytatta a bünvizsgálatot, „büntethető cse­
háztanács, ha az ismét azokat az egyéneket ajánlaná vagy lek vény hiányából.“ A nevezett lap közleménye arról nem
xijakat ugyan, de olyanokat, kik az egyházmegyei kandidáló szól, Ha törtent-e a s.-a.-iijhelyi kir. törvényszék e végzése
bizottság ítélete szerint azon kelyre alkalmatlanok vagy ellen föllebbozós. íme az 53. §. históriájának a folytatása!
méltatlanok s a valódi érdemesek mellőztetnek: az úgy az
egyházmegyei törvényszék elé terjesztetik.
c) A választandó egyének kijelölésénél a kezdemé- j ISKOLAI ÉRTESÍTŐK.
nyezés mindig az egyháztanácsot illeti, tehát az egyházta- ! — Első közlemény. —
nács a maga kebeléből 4 egyént ajánl az egyházmegyei 1. A kolozsvári állami segélyt élvező s nyilvánossági
kandidáló bizottsághoz, a. további teendők, a mint az előbbi joggal folruházott F e l s ő b b K e r e s k e d e l m i I s k o l a
számban elő van adva. I. É r t e s í t ő j e az 1878— 81-ik t a n é v e k r ő l . A fel­
d) A próbaszónoklat bizonyos feltételek és ellenőrzés ügyelő bizottság megbízásából szerkesztette K i s s S á n d o r ,
mellett megengedhető. Ugyanis ha az egyháztanács kívánja, igazgate-tanár. Az 1878— 9-iki tanévre, mely a rendes
a jelöltek az esperes engedélyével és mogbizottja jelenlété-» szokástól eltérőlog csak szeptember 15-én vehette kezdetét
ben az egyházközségben prédikálásra megjelenhetnek. Azon­ 11 rendes és 4 rendkívüli tanuló íratta be magát, kik
ban ineg jegyzendő, hogy a pi'ób aszón oklat osak azon eset­ nemcsak kielégítették az iskola alapítóinak várakozását, ha­
 271

nem felül is múlták azt. Az 1879— 80-iki tanévre, mely szes száma 82, kik közűi nemzetiségre nézve 3 román, 1
közbejött akadályok miatt szintén csak szeptember 15-én német, a többi magyar; vallásra nézve pedig 44 r, kath.,
vette kezdetét, az első osztályba 8 rendes és 4 rendkívüli, 16 ev. ref., 6 ágostai hitv. 2 unit., 11 izraelita, 3 gör.
a második osztályba pedig 10 rendes és 3 rendkívüli, te­ keleti.
hát összesen 25 tanuló íratta be magát. Azonban e szép 3. A kegyesrendiek vezetése alatt álló vóm. kath. fő-
szám részint a tanulók elhalálozása, részint eltávozása kö­ gymnasium 1 3 8 0 -8 1 -ik tanév értesítője. Közli Váradi
vetkeztében az év végéig 14-re apadt le. Az 1880— 81 Móricz, igazgató. A 104 lapra terjedő füzet felerészét Nagy
tanévben az első osztályba 15, a másodikba 10 és a har­ Alajos következő czimü értekezése foglalja el: „A tekintély
madikba 5 és igy összesen 31 tanuló íratta be magát, kik elve nevelésünkben, kiváló tekintettel családi életünkre."
közűi csupán kettő volt rendkívüli. Év folytán eltávozott a 16 (rendes és rendkívüli) tanár foglalkozik az ifjú­
két első osztályból 3 tanuló. 1881 január 27-én a tanuló ság szellemi és testi erejének fejlesztésével. A tanulók ösz-
ifjúság önképzőkört alakított, melynek vezetésével a tanári szes száma 382, kik közűi vallásra nézve 236 kath.,
kar dr. Ferenczi Zoltán tanárt bízta meg. Ugyancsak az 81 gör. kath., 17 gör. keleti, 4 ág. evang., 4 helv. hitv.,
ifjúság saját kebeléből 4-es férfi dalegyletet alakított Ko- 13 Mózes vallasd. Érettségi vizsgálatra jelentkezdtt 29,
rosztey Lajos tanár vezetése alatt. Folyó évi május 29-én érettnek nyilváníttatott 22, visszavettetett 7.
tartott onképzőköri zárünnepélyen úgy az önképzőkör, mint 4) A nagy-váradi róm. kath. népiskolának tizenkot-
a dalegylet szép sikert mutatott fel évi működéséről, mi tődik ó r t e s i t v é n y e az 1880—81 tanév végén. Az ér­
által életrevalónak bivonyúlt mindkettő. tesítőt Áo Mihály ily czimű értekezése nyitja meg: „Az
Az első évben 10, a másodikban 11 s a harmadik­ ásványország a népiskolában." A tanító személyzet össze­
ban 9 tanár működött. sen 6 tagból áll. Tanulók száma a 4 osztályban összesen
2. A kolozsvár-városi nyilvános községi p o l g á236,
r i kik közűi 4 magántanuló; vallásra nézve 203 r. kath.,
fiúiskola é r t e s í t ő j e az 1880—81 t a n é v v é ­ 3 gör. kath., 12 gör. keloti, 14 helv. hitv., 4 ágost. hitv.
g é n. A felügyelő bizottság megbízásából szerkesztette Deák Anyanyelve inindeniknek magyar.
József, igazgató. Ez iskola 1870 november havában kez­ 5. A székely-udvarhelyi kir. állami főroáliskola X.
dette meg két tanár (dr. Császár Károly és Indali Péter) évi é r t e s í t ő j e az 1880—81 iskohiév végén. A 65 lap­
vezetése alatt működését. Ez időtől fogva 1873-ig az is­ ra terjedő kis fűzetnek majdnem felerészét Laukó Albert
kola nevezetesebb mozzanatait az évenként szaporodott osz­ ily czimű értekozése tölti be: „A földrajz tanítása és a
tályokkal lépést tartott tanárválasztások tették. 1875-ben földrajzi terminusok." Igazgató: Héjjá Endre. Tanított 13
az V-ilc osztály is megnyilt ugyan, de 1877— 78-ban a rendes tanár és 1 szaktanító. Tanulók száma: 115; val­
vallás- és közoktatási miniszter úr leirata értelmében ke­ lásra nézve 28 r. kath., 1 gör. Katii., 1 gör. keleti, 10
reskedelmi iskolává alakíttatott át. ágost. vallású, 47 helv. hitv., 17 unitárius, 4 Mózes val­
A múlt iskolai évben 5 rendes és 5 rendkívüli ta­ lásin Érettségi vizsgálatot tett 5, mindenik érettnek nyil­
nár volt alkalmazva e 4 osztályú iskolánál. A tanulók ösz- váníttatott.

Kt

A SZÍVRŐL ÉS A JELLEMRŐL.*) , szeretni tudó szív, egyik leghatalmasabb tényezője az er-

I. j kölcsiségnek.
A szívről. ! Azonban ez csakis a természet szerint fejlesztett szív-
Az értelem után az orkölcsiség és tökéletesedés leg­ j ről áll. Minden érzés, a maga nyerseségében ösztön. A ki
hatalmasabb tényezője a s z ív . Nem olég ismernünk a jót, mélyen érző szívvel van megáldva, az természet szerint szen­
azt szeiotnünk is kell. Hogy ha a jó nem gyakorol szivünk­ vedélyes. Már pedig az ember époly szenvedélyes lehet a
re hatalmas vonzerőt, hiába szól hideg értelmünkhöz, nem roszban mint a jóban. A szenvedély csupán nagyítja, száz­
kényszerít engedelmességre. Az elvont kötelesség holt betű. szorozza hatalmunkat, de jóban, roszban egyaránt. Annyi
bizonyos, hogy a mélyen érző lény erkölcsileg soha sem lesz
Igaz hogy azon tiszteletet, melyet a kötelesség teljesítése
középszerű. Mikor tehát a szív nincs a maga törvénye sze-
mindenkire gyakorol, még azok is érzik, kik nem képesek
1 riiit kifejlesztve, mikor ösztön marad, mikor nincs öszhang-
a kötelességért lelkesülni, de mindenesetre sokkal jobban és
j bán az értelemmel, akkor a voszra ragadhat a helyett, hogy
könnyebben teljesítik azok, kik azt szeretni képesek. Ezért
j a jóra serkentsen. Ez magyarázza meg, részben legalább,
a természet törvényei szerint fejlett, össze nem nyomorított, tág,
! miért felnek az emberek annyira a szív fejlesztésétől.
*) D e G ó r a n d ó A u t ó n in a ú r n ő n e k , a K o lo z s v á r v áro si Nincs talán szellemi adomány, melyre kevesebb gond
fe lső b b le á n y is k o la j e le s ig a z g a t ó já n a k k ö z e le b b e g y ú j m ü v e , „ N e v e ­ lenne fordítva. A növelésnél többnyire épen semmit sem
lé s t a n " ^ k e r ü l k i a s a jt ó a ló l. A z o n k e lle m e s h e ly z e t b e n v a g y u n k ,
törődnek a szívvel, és ha törődnek, akkor biztosan elnyomá­
h o g y a t is z t e lt Í ró n ő s z ív e s s é g é b ő l e k é t r ö v id fe je z e te t m u t a t v á n y u l
e lő re k ö z ö lh e t jü k . S zerk. sán, kiszorításán fáradoznak. Alkalmatlan tehernek találják
 272

a léiért való küzdelem kemény tuséira, s azt képzelik, hogy
az életben csupán a hideg számítás vezet czólhoz. De mi­
csoda czélhoz? Mi tulajdonkép az emberi lény életczólja, ha
nem a folytonos tökéletesedés, mások boldogitása s a jó
összegének nagyobitása e földön? Minden emberi lény kö­
telessége felhasználni önmaga és másokra nézve azon boldog-
ság-kútforrásokat, melyeket a végzet fakasztott számára.
Éhez összes tulajdonaira van szüksége.
Az is igaz, hogy az érzékeny léuy átlag többet szen­
ved, mint az érzéketlen, nemcsak a maga fájdalmain, má­
séin még többet húsúi, de kárpótlásul vannak örömei, me­
lyeket a mindennapi ember sejteni sem képes. És különben
is a kő érzéketlensége volna*e irigylésre méltó?
Harmadik ok, melyet a szív ellen felhoznak, az, hogy
minden lelkesedésnek kútforrása, már pedig, jelenlegi szo­
morú társadalmunkban, semmitől sem rettegnek annyira,
sógre nézve, úgy egyéni, mint társadalmi szempontból. A
mélyen érző lények, még ha el is tévedtek, sokkal feljebb
állnak erkölcsileg az érzékületleneknél, kiknek könnyebb volt
az igaz úton maradni. Mert a rezgő, meleg lelkek minden­
esetre sokkal tökéletesithetőbbek. Azon percztől fogva, a
mikor a jót felismerik és magokat öntudatosan annak szen­
telik, ezerszer többet érnek, mint mások. A szív ekkor úgy­
szólván érző értelem lesz, mely összhangban az észszel, en­
nél élesenlátóbb é3 hatalmasabb.
A kifejlesztett szív többé nem ösztön, öntudatos ha­
talom, mely — nem passiv gyengeség, hanem a lélek leg­
szebb virága, activ jósággal — van fölruházva. A jóság &
legbüvösebb erő a világon, mely mint a napsugár, minden­
kit áthat, átvarázsol. Az igaz jóság közelében még a rósz
is többet ér, emelkedik, javúl.
K ife jle s z t e t t szív n é lk ü l ig a z jó s á g nem lé t e z h e t ik .

mint a lelkesedéstől, mely egészséges lélo.vben a legistenibb S z ív n é lk ü l v a ló d i c s a lá d i é le t s in c s , csak annak ke­

tulajdon. Gondosan be szeretnék pánczélozni, már a zsen­ serű p a r ó d iá ja . Hol nem a s ze re te t e g y e s ít i, o lv a s z t ja ö s s z e

ge gyermek keblét is, minden nemesebb felhevülós, minden az eg ym ásh o z ta rto z ó lé n y e k e t , o tt n in c s c s a lá d , c s a k is kü­

elragadtatás, minden bámulat ellen. Egytől-ogyig praktikus lö n f é le e g o is m u s h id e g g y ü le k e z e t e , mi a le g e r k ö lc s t e le n i-

lényeket kívánnak nevelni, körülbelül oly módon, mint azon tő b b h a tá ssa l h ír, m ig az ig a z i c s a lá d i é le t m in d e n e r k ö l-

orvos, ki betegét a köszvény fájdalmai ellen biztosítandó, c s is é g ős t ö k é le te s e d é s le g e ls ő a la p ja .

annak karjait és lábait levágatná. A megcsonkított lélek talán még nélkül igaz barátság nem létezik, podig ez a t ö ­
S zív

szánalomra méltóbb, mint a megnyomorított test, mert a kéletesedés egyik nagy rugója, már csak azért is, mert ki­
nyomorék szellemileg azért még szabad lehet. Különben ragad bennünket röghöz szegző önzésünkből es saját boldo-
senki sem állíthatja, hogy a túlságos lelkesedés tenné tönk­ gitásunk helyett más boldogitását helyezi élőnkbe vegczól-
re századunkat, hanem ellenkezőleg a kiszárított lelkek két­ nak, mi minden tökéletesedés kezdete.
ségbeejtő üressége és a tökéletesen mégis ki nem irtható, S z ív n é lk ü l nem le h e t ig a z s z e r e le m , m e ly ha nem

de termeszctcllenesen félrevezetett ösztönök és tulajdonok a la p ú i k ö lc s ö n ö s t is z te le t, h e c s ü lé s , ro k o n sze n v es b á m u la ­

féktelen kicsapogásai. to n , ha nem b ú z á it , k ö lc s ö n ö s t ö k é le t e s e d é s r e , akkor épen

Ekkep járnak el többnyire a szívvel a nevelésnél, A a lja s itó h a tá ssa l b ír h a t . Itt középút n in c s : vagy fe le m e l,

társadalmi, világi élet aztán befejezi a munkát. Ha még vagy le s ú jt .

S z ív n é lk ü l n in c s h a z a sze re te t, e le g n e m e s e b b s le g ­
megmaradt ugyanis a szív egy szögletében egy kis igaz sze­
e m b e r ib b é rzések e g y ik e , m e ly m ik o r v a ló d i s n em csak ü re s
retet, lelkesedési bajiam, bit valamiben: azt kérolhetetlenűl
szób ól á ll, a le g g y ö n ü r ü b b te tte k re , a le g ö n fe lá ld o z ó b b é le t­
kiirtja. Nincs zsarnokibb erő a világi közszellemnél. Ellen­
re le lk e s ít .
séget lát minden ere leli egyedben, mely bármiben is kü­
Szív nélkül nincs emberszeretet, a nagy lelkek e legszentebb
lönválik a tömegtől. Azt nem tűri, mindenkit a maga min­
vallása, moly megadja a hitet az emberiség folytonos hala­
tájára akar összcsugoritni. így kerülnek aztán ki azon húsz
dása és tökéletesedésében, erőt ad a legnagyobb áldozatok
éves aggastyánok, kikben semmi ideál nincs és kik kétség­
véghezvitelére, megvilágítja a legkomorabb életet s minden
beesve az élet felett, még mielőtt élni kezdtek volna, an­
körülményok közt megszerzi az ember egyedüli való boldog­
nak nemesebb örömeit nem sejtik, csupán a vagyont, az
ságát, a lelki derültséget, az örökös reményt. A ki hiszen
anyagi jóllétet imádják, s érzéki élvezőtekbe siilyedve, min­
a tökéletesedésben es erejéhez képest mindent megtesz an­
den emberit elvesztenek.
nak előmozdítására, az aztán semmit sem vár, sem az em­
A társadalomnak épen nem a lelkesedéstől, de ez ál­ berektől, sem a körülményektől, önmagában leli mpg bol­
talános közönbösség tol ke'lene tartania. Azon viharos kor­ dogságát.
szakokban, melyekben eszmék izgatják fel a lelkeket, lég« A szív tehát nemcsak tökéletesedésünk, de boldogsá­
alább szellemi élet van, őszinte hit, eszmény. Ezért képe­ gunknak is hatalmas eszköze. A ki azt elnyomja magában
sek e korszakbeli emberek véröket ontani meggyőződésükért. vagy másban, bűnt követ el, az omberi jog és természet
De mikor a lelkek színvonala leszáll, mikor a nem­ elleni bűnt. Egyáltalán az emberi lénynek egy tulajdonát,
zeti ideál elhomályosodik, a közönbösség lesz a többség egy ösztönét sem szabad kiirtani, mert az nem egyéb, mint
vallása. Közönbösség a politikában, közönbösség az erköl- az emberi szellem kevesbitóse, hanem mindent a maga ren­
csisúgben, közönbösség a jó és rósz, az igazság és tévedés deltetési helyén s természeti törvényei szerint kell öszhang-
iránt. Az anyagi jólét túlbecsülése, általános kótszinűség, ban fejleszteni. Még a szenvedélyek is, melyek ösztöntől
érdekhiány, tudatlan skepticzismus jellemzik a hanyatló kor­ erednek ugvan, de felemelkedhetnek a gondolat legmerészebb
szakot. magaslatáig, hatalmas eszközök lehetnek a jóra, csak jól
A szív fejlesztése rendkívül fontos tehát az erkölcsi- legyenek irányozva.
 273

IL azok lolki betegok, Öntudatlanok, következőkép minden fe­

A jellemről. lelősség alól feloldott lények. Ezek kivételével tehát, a töb­
A jellem az emberi lény legmagasztosabb, legemberibb bieknél a gyakorlat fejleszti az akaratot. Ha a gyermeket
tulajdona a szó teljes értelmében. Az emberi egyodot a je l­ úgyszólván már a bölcsőben szoktatják arra, hogy magát
lem különbözteti meg. Az állat is g o n d o l k o d i k és s z e ­ le tudja győzni, magának parancsoljon, ez természetévé vá­
r e t bizonyos mértékben, de azon gondulaterővel, mely te t­ lik, a lelki szabadság kezdetét teremti meg számára, mely­
szés szerint, bármely tárgyra irányozható, s melynélfogva nek segítségével egykor tökéletes felszabadulását eszközöl­
a lélek saját érzéseiről, eszméiről magának számot adhat s heti. Minden küzdelem, melyből az akarat győzedelmesen
azokat megitéli, csupán az ember van felruházva. Ez adja kerül ki, a többi győzelmeket biztosabbakká és könnyeb­
meg szellemi szabadságát, ez teszi erkölcsi lénynyé. Ebből bekké teszi. Az egyszer kifejtett erkölcsi erély sóba sem
áll egyedüli felsőbbsége. vész kárba, mindig megtenni gyümölcsét.
Az ember megteremti cselekedeteit az öntudatos aka­ Épen úgy, ha az akarat aztán lemond hatalmáról, el­
rat hatalmával. Az akarat tehát teremtő erő, mely a gondo­ hagyja magát, a következő küzdelem nehezítve lesz, s ha
latot, az érzést érvényre juttatja. Ettől függ főkep az egyed ez többször ismétlődik, lassan-lassan ezer láthatatlan köte­
erkölcsi értéke. Mert a jó szándék, melynek nincs elég ere­ lék veszi körűl; lenyűgözi s tehet itlenebbé meg tehetetleneb­
je, hogy tetté váljék, semmi erkölcsi értékkel nem bir. A bé teszi. Mindig több erélyre volna szüksége, hogy diadal­
valódi erkölcsiség jó szándékból és jó tettekből áll. maskodjék, s épen mindig kevesebbel bir.
A jót küzdelem árán lehet létrehozni, csak is küzdve tö­ A nemes irányú lelkek legtöbbet szenvednek az ily
kéletesedünk. Mert küzdés kell ahoz, hogy az ember eszméit erkölcsi gyávaságtól, mely idővel valódi lelki betegséggé fa­
ösztöne, elveit szenvedélye fölébe emelje, hogy az igaz­ júi. Azonban a mig gyógyilhatlanná nem vált, még mindig
ságot keresve, magának fogalmat szerezzen az őt uraló örök hatalmában áll az embernek a sülyedós lejtőjén megállni s
törvényekről, s hogy ezekből következtetve megalkossa ma­ ismét felfelé törekedni. A gondolaterő még nem erény, de
gának saját ideálját, s abhoz minden körülmények közt hű semmiféle erény, semmi kötelességteljesitós nem lehetséges
maradjon. E küzdéshez pedig erő kell, gondolaterő, aka­ ezen tulajdon nélkül. Természetesen mindenki csak erólye-
raterő, mely egymást gyámolitja. Ez a jellem. Csupán az hez képest van kötelezve. Innen eved, nem az általános fe­
él emberi értelemben, a ki jellemmel bir, azaz képes irá­ lelősség, de a személyes felelősség fokozatos külonfóloségo.
nyozni életét, tudja hová megy, s az önválasztott úton kö­ Ezért nem szabad másokat oly szigorun elítélnünk, mint ön­
vetkezetesen halad. A többi teng az emberi szinvonalon magunkat. Nem tudhatjuk, hogy mások mennyi lelki erővel
alól s a vak körülmények nyomorult játéka, rendelkezhetnek. Önmagunk iránt azonban ezen elnézés bű­
Elképzelhetlen tehát, hogy midőn, az emberi életben
nös volna. Mert mi nekünk nem szabad mentségül erkölcsi
oly rendkívül fontos tényező az a k a r a t , annak fejleszté­
gyengeségünket felhozni. Ha e gyengeség szinlett, a ment­
sét annyira elhanyagolják a nevelésnél. A szívvel és jel­
ség alábbvaló a hibánál; ha valódi, logikailag jogtalan. A
lemmel majd senki sem törődik. Csupán az értelemmel fog­
mint felismerjük e gyengeséget és arról beszélünk, ezen
lalkoznak a legújabb időkben, azt sem azon irányban, a
egyszerű tény által arra vagyunk kényszerítve, hogy min­
melyben kellene. De még ha a legczélszerüebbentennék is, a
den erőnket megfeszítsük annak legyőzésére és igy erőnk­
lélek egységes leven, különböző tulajdonai egymással szoli­
höz képest épen azért vagyunk felelősek, a miért a felelős­
daritásban vannak, s ha csak egyet fejlesztenek a többiek
ség alól ki akartunk bújni. A gyógyithafclan erkölcsi gyen­
rovására, az sem fejlődik a maga törvénye szerint.
Ez okozza, hogy a társadalom oly szomorú képet nyújt. geség már nem is érzi többe fogyatkozását, tökéletesen ön­
Az állattenyésztők jól tudják, mily gonddal jár egy tiszta tudatlan. A mig marad egy kevés öntudat, addig mindig
faj előteremtése. Vannak tudományos szabályaik, melyekhez vissza lehet nyerni ar erkölcsi szabadságot.
szorosan ragaszkodnak, pedig csak anyagi tulajdonokat akar­ Az erély, mint már fölebb mondtuk, minden erény­
nak előhozni. Hát még emberi lelket teremteni mennyivel nek rugója s kivétel nélkül, minden kötelesség-teljesítésé­
merészebb, magasabb feladat! Hisz a szobrász, ki nyers hez szükséges lévén, ép úgy a cselekvés, mint a vissza-
márványdarabba életet igyekszik lehelni, csak úgy ér czelt, tartóztatáshoz meg a belső összhang előidézésére is s egy­
ka művésznek született s művészi hajlamait a legnagyobb általán minden óletnyilvánulásnál mulhatlanúl szükséges. A
mértékben kifejlesztette, pedig csupán tehetetlen, erőtlen gondolat-erő, akarat-erő, kiviteli-erő lényegben nem külön­
anyag tömeggel bajlódik. És azok, kiknek öaélettel bíró, böznek egymástól, mert az eszme, akarat es cselekedet,
magától fejlődő lelket kell faragniok, melynél minden elhi­ csak különböző fokozatok, ugyanazon láncznak külön böző
bázott vágás többé helyre nem hozható visszahatást szül, szemei. A tett külső és látható befejezése a láthatatlan
még sejtelemmel sem bírnak többnyire arról, mi feladatuk szándéknak és az eszme minden szándék kezdete. A gon­
s hogyan kell hozzáfogni! dolat szorgalmas és türelmes munkás gyanánt, lassan-lás-
Innen van, hogy a szív- és jellemfejlesztósro oly kevés san, észrevétlenül alakítja át az akarat rugóit, mig az ki­
gond van fordítva. Pedig soha sem lehet azt igen korán tör s tetté válik, Mindennek közös eszköze az erély, a
elkezdeni. Az erkölcsi erő; az akarat ugyanis csirában min­ lelki erő. Ezt épen úgy, mint a testit, a folytonos gyakor­
denkinek meg van adva, kisebb-nagyobb mértékben* Csakis lat fejleszti. A nevelésnél tehát rendkívül nagy gondot kel­
a boldogtalanok vannak attól tökéletesen megfosztva, de lene forditni a lelkierő fejlesztésére, azaz a joilom képző-
 274

sere, mit az által kópzünk a gyermeknél, ha minél koráb­
ban arra szoktatjuk, hogy m a g á t l e g y ő z n i s m a g á t
v e z e t n i tanulja.
A gyermek még járni sem tanulna meg soha, hogyha
lábait nagykoráig összekötve tartanák. Épen úgy élni sem
tanúi meg, ha nem gyakorolja magát bele. És mit csinál­
nak többnyire ? Lánczon vezetik, minden önállóságot el­
nyomnak benne, mikor pedig felnőtt s tökéletesen készü­
letlen, egyszerre, átmenet nélkül kezébe kapja a kormányt
s vezetheti bárkáját kenye-kedve szerint oly tengeren, mely
előtte egészen ismeretlen. Az volna a csoda, ha hajótörést
nem szenvedne!
A mint a kormányokról mondják, hogy az a legjobb,
mely legkevesebbet kormányoz, úgy a nevelésnél az a leg­
jobb nevelő, ki legkevesebbet lép fel saját személyisegé­
vel, kinek működése láthatatlan, de azért áldásteljes, szó­
val ki egész szabadon hagyja kifejlődni az egyed minden
hajlamait és erőit s megelégszik avval, hogy azokat a jó
felé irányozza, kinek főtörekvése magát minél előbb szükség­
telenné tenni.
Bizonyos fegyelem kell a nevelésnél. De az üdvös fe­
gyelem azonban nem, feltétlen engedelmesség önmagával
következetlen, gyakran szeszélyes, gyarló emberi lény irá­
nyában, ki majd mindig, nem a gyermek érdekében, de bi­
zonyos parancsoló ösztön kielégítésére gyakorolja egyenetlen
hatalmát; hanem igenis öntudatos, szívből eredő hódolat, az
erkölcs változhatlan törvényei, az örök igazságok iránt, me­
lyeknek nevelő és gyermek orejökköz képest egyaránt alá
vannak vetve s a melyeknek követésében a nevelő adja a
legelső példát. A ki csupán kötelességeinek tanúit engedel­
meskedni, abból lesz egykor szabad lény, Önmagával meg
nem hasonlott e mb e r ,
De Gerando Antonina .
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvíír 1881 aug. 2u-cán.
— A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr dr.
Felméri Lajost, egyetemi tanárt s lapunk érdemes munka­
társát a helybeli tanitóképezdo igazgató tanárságának ren­
des tagjává nevezte ki.
A h ely b eli felső leányiskolában a természettu­
dományi tanszékre az iskolaszék f. hó 15-én túlnyomó több­
séggel B u r n á t z J á n o s , kitünőleg qualificált tanárjelöl­
tet választotta meg.
— Az egyetem es énekűgyi bizottságnak f. évi jul.
5 és 6-ik napjain tartott ülésóoől fölvett jegyzőkönyv meg­
jelent s főt. püspökünk,. mint elnök által a tagoknak azon
fölkéréssel küldetett meg, hogy f. évi okt. 20-ig a kijelölt
darabokat javítsák ki s hozzá terjesszék he.
— A bágyoni ev: ref. egyházközség új templomá­
nak ünnepélyes fölszentelése, mint lapunkban jelzők, f, hó
14-én megtörtént, az általunk közlött programmtól annyiban
eltérőleg, hogy az egyházközség érdemdús eddigi papjának,.
Darkó Józsefnek, a papi állomásról lemondása is annak egyik
megható pontját képezte. A főt. püspök úr, a fölszentelósi
actust végrehajtva, még aznap visszatért székhelyére.
— Z sinati választások. A szatmári ref. egyházmegyé­
ben, szűkebb körű választás útján, egyházi pótkópviselővo
lett Szarka Boldizsár. A bihari egyházmegyében rendes kép­
viselőkké választattak Gaál Imre esperes és Ritoók Zsig-
mond segódgondnok, pótképviselőkké Nagy István nagy-vá-
radi pap és Szűcs Lajos tanácsbiró. A nagybáuyai egyház­
megyében Ujfalusi Miklós segéd-gondnok rendes, Hory Béla
pót-tag lett. A békés-bánáti egyházmegyében Szabó János
esperes, gr. Rádai Gedeon és Kovács Ferencz, A heves-
nagy-kunsági egyházmegyében Ilyés Bálint kis-ujszállási
pap, Székely Károly, kűn-hegyesi pap rendes, Lukács Dá­
niel mezőtúri pap, póttag l e t t ; a világi részről rendes ta­
gok lettek Horthy István segódgondnok és Balogh István
tanácsbiró; a póttagságra uj választás lesz. A gömöri egy­
házmegyében megválasztattak Szentpéteri Sámuel esperes és
Csider Károly tanácsbiró; a póttagságra uj választás lesz.
A zempléni enyházmegyében Fejes István, sátoralja.-uj helyi
pap egyházi rendes,— Dokus Ernő főjegyző, világi póttaggá
választatott. A nagyszalontai egyházmegyében rendes kép­
viselőkké választattak: Nagy Dániel esperes es Eresei Sán­
dor világi tanácsbiró; pótképvisolővó Szél Kálmán n.-szalon-
tai pap. A világi póttagságra új választás lesz.
— M olnár A ladár végső napjairól a „Pesti Napló
a következőket jelenti : A folyó évi húsvéti szünidőt Nagy-
Vázsonyban töltötte, de betegen tért vissza a fővárosba, hol
vasutezai lakásán május 2-tól 18-ig betegen feküdt. Orvo­
sai dr. Kétly és dr. Hegedűs tanácsára május 18-án Glei-
cbenbergbe ment, holjulius 14-ig maradt. A fürdő igen jó­
tékony hatással volt reá, egészséget visszanyerte. Ekkor dr.
Závori Károly főrdőorvos tanácsára, ki regi jó barátja és
iskola*ársa volt, Tirolba ment, de nem az előirt utazási ren­
det követte, hanem a tizennégy napra szabott útat rövid pár
nap alatt tette meg. Mittelwald és Tahi közt a vasúti hid
leszakadván, az utasok kénytelenek voltak egy óráig gyalog
meuni, mig a legközelebbi állomást elérték. Tobachnál rosz-
szul lett s betegen ért Welsbergbe. Innen a beteget Po­
gány augusztus elsején küldte vissza Gleichenbergbe, hová
augusztus 5-én érkezett meg. Ekkor már egészen oda volt,
nehezen vált meg Pogánytól, kinek vissza kellett térnie Bu­
dapestre. A főrdőorvos rögtön ágyba fektette, s szigorúan
megtiltotta neki, hogy dolgozzék. Betegágyát nem hagyta
el többe, a halál letépte férfi kora delében, munkás pályája
kellő közepén.

(1 -3 )

B'O.d.apesterx, rv. leér. 22Zdrolyu.tcza l. száz», alatt

és minden könyv&rnsnál kaphatók:

Szász Károly. Az egyházi évkör. Ünnepi prédikácziók. 240 lap. Ára 1 frt 50 kr.
Szász Károly. Halotti imák. 2-ik bővített kiadás. Egészen vászonba kötve. 2 frt 4 0 kr.
Zombory Gedő. Egyházi beszédek ünnep és vasárnap délutánra. I*ső füzet. 1 frt 20 kr.
Margócsy. Prot egyházi beszédtár. IV-ik kötet (az előbb megjelent 5 kötet 6 frt 90 kr.) 1 frt 20 kr.
Megrendeléseknél legczélszerübb az árt postautalványon beküldeni, mely esetben a kivánt mö
Ibérmentve küldetik meg.
Nyomattot ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref főtanoda betűivel Kolozsvárt
X I évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Augusztus 28. 35. szám
M egjelenik
r H ir d e té s i d i j a k :

minden vasárnap. K é t s z e r h a s á b o z o tt g a r m o n d
sor vag y a n n a k te re 5 k r.
B é ly e g d ij m in d e n beigfcatás
Szerkesztőségi s kiadói szállás:
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
b .- f a r k a s u t c z a 16. s z. h o v a
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
a la p s z e lle m i s anyagi
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ö k .
t * (Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza, EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. Egész év re G ír t .,
í r t . , é v n e g y e d re 1
fé lé v re &
frt 5 0 kr

j^ E L E L O S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó TU L A JD O N O S : 3 5 5 S I S 2 5 I D 0 3 M .0 lS :0 3 .

T a r t a lo m : K iv o n a t fö t is z t e le n d ő Pap Gábor d u n á n t ú li Religionis- záradékra hivatkozással — a mint ez az egy­

ref. s u p e rin t o n d e n s ú r é v i je le n t é s é b ő l. — Az
n á c s je le n t é s e évi m ű k ö d é s é r ő l. ( F o ly t a t á s ) . —
ü lé s e ib ő l, r . t. — V id é k i élet: F e lv ilá g o s it á s ú l
m .- j á r a i re f. r e lk é s z u rn á k a „ S z e m le “ 27.
„ V i s z h a n g - “j á r a . M e z ő s é g i. — I s k o la i é r t e s ít ő k .
m ény. — I r o d a lo m . — T á rc z a : Az e r d é ly i is k o la ü g y e k
s a és a z o r s z á g o s in té z k e d é s e k . — K ü lö n f é lé k . —
KIVONAT
fötisztelendő Pap Gábor dunántúli ref.
úr évi jelentéséből.
Pelekezetközi viszonyaink az év folyamában sem ja­
vultak, a római egyház uralkodó hatalmát minden lépten-
nyomon érezteti velünk, s mert Krisztusnak egyháza vi­
tézkedő egyház, hogy mi Krisztusnak valódi egyházához
tartozunk, az abból is kitűnik, mert folytonosan küzdenünk
kell törvény által biztosított jogainknak megvódelmezheté-
sóért az ezeket letiporni törekvő clerus által ellenünk inté -
zett jogosulatlan, országos törvényekbe is beleütköző táma­
dásoknak visszaverhetésóért. S mert Krisztus egyházának
fegyverei nem testiek, az igazság pajzsában öltözötten —
a lelki erőnek fegyverzetével szállunk szembe hatalmas el­
leneinkkel, kiknek erőt kölcsönöz a gazdagság, privilegizált
állás, főrendi háznál képviseltetés, világ szerinti tekintély,
s az ezekből eredő nagy befolyás, melynek még a legfelsőbb
helyeken, sőt az igazságszolgáltatás terén is érvényesítésé­
re nem hiányzik nálok sem az akarat, som a képesség s
mikor működésüket eredmény által koszorúzva látjuk, lehe­
tetlen nem éreznünk azt, hogy mi még most is Kegnum
Marianumban élünk, az 1848: XX-ik t. czikkben procla-
mált vallási egyenjogúságtól igen messze állunk, s a helyett,
hogy közelednénk, a mi hátrányunkra folytonosan távo­
zunk attól fájón érezzük, hogy rescrudescunt in Hun­
gária vulnera antiqua religionis Christinae lielveticae et
augsburgianae. Confessionis addictae, s ha a törvényhozás a
szabadság szent lelke által ibletelten oly interconfessionalis
törvényeket nem alkot, melyek minden kételyt kizárólag —
minden*..félremagyarázást Jebetetlenitőleg, nem biztosítják a
gyengébb jogait az erősebb félnek túlkapásai ellen, akkor
azon törvényekben sem bízhatunk, melyek látszólag jogain­
kat biztosítják, sőt ki vagyunk téve meg azon lehetőségnek
is, hogy az „absque tamen praeiudicio romano catbolicae
á lla n d ó ig a z g a t ó ta ­
Az á ll. ig . tau ács
házi történelemből igazolkatólag már történt is — még
t. H e n te r Pál existálhatásunk is kérdésessé tétetik.
szám áb an m e g j e le n t
— M á s o d ik k ö z le ­ Az 1868: LlII-ik t. ez. 12-ik §-a törvény által sza­
a la k u lá ­
H ir d e t é s .
bályozza a vegyes házasságokból születendő gyermekeknek
vallásos növeltetését, felekezeti hovatartozandóságát. De mert
e törvénynek nem volt sanctioja, mert az ellene vetőkre,
az azt lábbal tapodóknak törvénytiszteletre tanítására büntetés
nem szabatott, a római papság, mely csak akkor hajol meg
superintendens az ország törvényei előtt, ha a római törvényekkel nincs
ellentétben — nem létezőül tekintette a törvényt, reversa-
lisokat követelt a vegyes házasságoktól, keresztelte, anya­
könyvezte s igy de facto egyházába fölvette azon gyerme­
keket is, kiknek de lege a protestáns egyházhoz kellene
tartozniok. Egymást érték a clerusuak ezen törvényt tápo­
dé eljárása következtében j , superiiitender/cknek a vallás
és közokt.-űgyi minisztériumhoz intézett, a jogsérelem or­
voslatát kérő föliratai s elismeréssel kell itt kijelentenem,
hogy a cultusminiszter ily ügyekbon tett minden fölterjesz­
tésemet kellő figyelemben részesítette s a törvényt lapodott
plebánust illetékes egyházi hatósága útján útasitotta a tör­
vénynek tiszteletben tartására, a keresztelósről fölvett anya­
könyvi bejegyzésnek az illetékes lelkészhez anyakünyvezhe-
tóse végett a palást-dijjal együtt leendő áttételére. De csak
is útasitotta, a törvénysértő büntetéssel nem Bujtatott, mert a
törvényt hozók oly erősnek hitték a törvények iránti tisz­
teletet, főleg a papságban, melynek mint minden szépben,
jóban és nomesben, úgy a törvények iránti tiszteletben is
jó példával kellene előljávni a lelki vezérletük alatt álló
nép előtt, hogy a büntetésnek kiszabását fölöslegesnek tar­
tották. S ha bár visszás állapot is az, hogy a törvény sért­
hetetlenségének csak a függeléket képező sanctioban van
biztositéka, bár törvényt — épen azért, mert törvény az,
s ily minőségében sanctioját önmagában hordja — soha és
senkinek sem volna szabad bünteti enűl megsértenie, de mert
a szomorú tapasztalatok arról győztek meg bennünket, hogy
a jogaink védelmezesére alkotott törvények a különleges sanctio
hiánya miatt a hatalmas clerus által büntetlenül sérthetők,
a törvényt alkotott nemzet fenségének megalázásával lábbal
tapodhatók, jónak látta egyházkerületünk föliratban kérni
a kepviselőházat arra, hogy sértőkre büntetést szabó
sanctio által biztosítsa az 1868; U JI. ezikknek sért-
hetlenségéto
 276

Kérelmünknek óhajtott eredménye lett. Az 1879-ki XL. | csak vallásfelekezeti rendeltetés szempontjából vezettetik,
t, ez. 53-ik §-a büntetést szabott azon lelkészekre, kik az hanem és főleg államilag átruházott hatáskörben a születés
egyházukhoz nem tartozókat életkoruk 18-ik évének betöl­ tényének és idejének igazolására stb.“ Elismeri e szerint,
tése előtt egyházuk kebelébe fölveszik. Azt hittük, hogy e hogy az anyakönyv vallásfelekezeti rendeltetése szempont­
törvénynek megalkotása bezárta százados sérelmeinknek jából vezettetik. Azt is el kell ismernie, már csak azért
hosszú sorát. Ismét csalódtunk. A római papság kezdetben is, mert az ítélet szerint állam által az átruházott hatáskör­
megdöbbent s a soproni esetben az ottani járásbíróság ál­ ben történik a vezetés, hogy az anyakönyv államilag elis­
tal hozott igazságos — az országos törvény sérthette őségé­ mert közokmány, melyben úgy vallásfelekezeti, mint állami
nek biztosítására szóló Ítélet után voltak esetek, hogy egyes rendeltetése szempontjából csak is igaz adatok írhatók be.
plébánusok az egyházukhoz nem tartozó, de keresztelés vé­ Az az anyakönyvvezető e szerint, ki az anj'akönyvbe nem
gett mégis hozzájok küldött gyermeket nem keresztelték igaz adatot jegyez be, közokmányt hamisít. Ha hát áll a
meg, hanem az illetékes lelkészi hivatalhoz utasították ke­ királyi táblának azon másik érvelése, hogy a gyermek, ha­
resztelés végett a szülőket. Nekem is volt ily esetem. De bár a római egyházban kereszteltetek és anyakönyveztetett,
időközben a római egyház püspökei Budapesten tanácsko­ de lege mégis protestáns, akkor a plébánus közokmányt ha­
zásra gyűltek össze, s habár tanácskozásaik eredményét a misított, mert a katholika egyházban születettek és keresz­
titok leple fedezi a be nem avatottak előtt, igen valószínű, teltek közé beirt oly gyermeket, ki a protestáns egyházban
— a későbbi fejlemények legalább ezt látszanak igazolni— született s mint ilyennek ott is kellett volna úgy keresz­
hogy a törvénynek megerőtlenitése, az illetéktelen keresz­ telhetnie, miDt anyakönyvezhetnie. Ez esetben a plébánust
teléseknek és anyakönyvezéseknek jövőre is folytathatása, a nem fölmenteni, hanem mint közokmányt hamisítót kellett
törvény szerint oda nem tartozó lelkeknek is egyházuk ke­ volna elmarasztalnia. Ha pedig az okmányhamisitás vádja
belébe tereltetése végett ott hangoztatták először, hogy sem alól föl akarja menteni, akkor el kell ismernie, hogy be­
a keresztelés, sem az anyakönyvezés nem fölvétel ez vagy jegyzett adatai vallásfelekezeti rendeltetésük szempontjából
amaz keresztyén felekezetbo, mert az által csakis az egye­ is igazak és igy igaz a gyermeknek a római egyházhoz
temes keresztyén egyházba vétetik föl az illető. E nézetnek tartozandósága, mert azon anyakönyvbe csakis a római egy­
a bíróságok által elfogadtatása esetén biztosítva voltak a házban született gyermekek írhatók be, s ez esetben a plé­
felől, hogy folytathatják ellenünk, a vegyes házasságokból bánus a gyermeket 18-ik évének betöltése előtt fölvette
született gyermekeknek egyházakba terelésével, hóditó had­ egyháza kebelébe s úgy büntetendő, mint az 1879: XL-ik
járatukat a nélkül, hogy az 1879: XL-ik t. ez. 53-ik §- t. ez. 53-ik §-ának megsértője. Tertium non datur. Ha a
ának büntető súlya alá eséstől kellene tartaniok. királyi táblai tanács saját érveléséből folyó logikai követ­
S a királyi táblának azon tanácsa, mely a famozus kezetességgel hozza meg ítéletét, akkor a soproni plébánust
soproni esetben Ítélt, a járásbíróság ítéletének feloldását vagy mint közokmányt hamisítót, vagy mint egyházába il­
indokoló érveivel csakugyan ezen clericalis álláspontra he­ letéktelen fölvevés által törvényt sértőt, de okvetlenül el
lyezkedett, s arra helyezkedésével üres hanggá, értéktelen kellett volna marasztalnia. A királyi táblai Ítélet is nem ez
semmivé tette nemcsak az 1879 : XL. t. ez. 53-ik, hanem vagy amaz kér, felekezetbe, hanem az egyetemes keresz-
az 1868: LlII-ik t. ez. 12-ik és 13-ik §-ait is. tyénsegbe való fölvételnek állítja a keresztséget. Ez az
Nem akarom kétségbe vonni, hogy a királyi táblai egyetemes keresztyénség azonban azóta, mióta felekezeti
tanács tagjai a bírói függetlenség magaslatán állva, mel­ különült — mint szervezetten s a felekezetektől különálló­
léktekintetek hatásától teljesen szabadon, legjobbnak hitt iig működő testület nem létezik. Oly orgánuma, mely által
meggyőződésük szerint hozták meg Ítéletüket. De mert er- bárkit is fölvehetne kebelébe, nincs. Előbb vagy az egyik,
rare humánum est s mint emberek ők is alávetvék a téve­ vagy a másik felekezetbe, de föl kell venni a tagot s e
dés lehetőségének, s csalhatatlanságot a bírák sem követel­ fölvétel által lesz az tagjává az egyetemes keresztyénség­
nek magoknak, azt határozottan állítom, hogy igen nagy nek is. Jól tudja ezt a római papság, s ha mégis magáévá
tévedésben voltak a feloldó ítélet meghozatala alkalmával, teszi azon nézetet, hogy a keresztség nem felekezetbe, ha­
s utat nyitottak a törvény tapodhatására, szabaddá tették a nem az egyetemes keresztyé.isegbe való fölvétel, teszi ezt
lélekvásárt. felhatalmazták szabadon, minden tartózkodás nél­ azért, mert csakis saját egyházát tartja keresztyénnek, a
küli működhetésre azokat, kik az Úr Jézus e szavainak „Bé­ többi keresztyén felekezetet eretnekiti, hittől elszakadtaknak,
kesség ti nektek!“ hangoztatása helyett a viszálynak sár­ eretnekeknek, szakadároknak tartja a többi keresztyén fele­
kányfogait hintek a felekezetek közé, melyekből a gyűlölet­ kezet tagjait. Nyíltan hirdetik ezt a pápai encyclikák, a
nek, egyenetlenségnek, szakadatlant tartó küzdelemnek fegy­ syllabusok, az űrnapi tanítások urbi et orbi. S igy az egye­
veres vitézei kelnek ki, kimondhatlan hátrányára úgy a sze­ temes keresztyénségbe való fölvétel a clerusnak álláspont­
retet lelke által élő keresztyénségnek, mint a polgárok ver­ járól tekintve egy jelentőségű a római egyházba való föl­
sengése által nyugalmában megháboritott államnak. vétellel; s ha a királyi tábla tanácsa nem is, de a keresz­
A királyi tábla tanácsának Ítélete hogy téves, azt telő plébánus igen jól tudja, hogy saját egyházába vette
igazolja annak illogicatlansága, mert azon érvek, melyeket föl az illetéktelenül keresztelt és anyakönyvezett új szülöt­
indokolására felhoz, összetörik magát az ítéletet, Az mon­ tet, elhódította azt tényleg azon egyháztól, hová de lege
datik ugyanis az indokolásban, hogy: „az anyakönyv nem­ tartoznia kellene, s épen a más egyházban lelt keresztelés
 277

és anyakönyvezés miatt az illetékes lelkész az új szülött­ végett kénytelen volt ezen kisegítő módot venni alkalma­
nek még létezéséről sem bírván — főleg nagy városokban zásba s még igy is sok folyamodót üres kézzel kellett el­
tudomással, annak vallásos oktatása fölött sem őrköd­ bocsátania, kiket múlhatatlauiíl segélyezendőknek vélt. A
hetik, egyháza bitelveiben oktatása felől sem gondoskodhat kiutalt többlet az előlegező közpénztárba az 1881. évi ál­
hatik; a mint (és épen egyházkerületünkben) a Nagy-Atádi lamsegélyből helyeztetik vissza s tekintve, hogy ez évi ál­
ős Tatai esetek igazolják^ a törvényt sértő plébánus nem­ lamsegély 5 % levonása nélkül fog kiutaltatni, ezen előleg
csak anyakönyvezi, hanem a római egyház hitelveiben ok­ visszahelyezése után is fog annyi kiosztásra fennmaradni,
tatja, meg is áldoztatja s ha meghal, el is temeti a fele- mint a múlt, avagy azelőtti évben.
kezetébez nem tartozókat és ha az ily eseteket följelentjük, 10 Egyházkerületünk részére országgyiilésileg e folyó
az érdeklettek azt válaszolják, hogy mindez nem fölvétel, évre 5°/0 levonása nélkül megszavazott 14,000 frt áilamse-
ők oktatják a hitben, áldoztatják s ba meghalnak, el is te­ gélyi összegből az 1880. évi egyházkerületi közgyűlés ha­
metik a nálok jelentkezőket, de azért de lege tartozhatnak tározata értelmében 6500 frt tőkésítendő lévén az egybáz-
azok a protestáns egyházhoz, habár de facto lefoglalta, be­ kerületi házi pénztár alapjára, az igazgatótanács ajánlja a
kebelezte is őket az a római egyház, melynek ténykedése főt. egyházkerületi közgyűlésnek annak elhatározását, hogy
mellett futották meg egész életpályájukat. Valóban difficile a fennmaradó 7500 frt osztassák ki a segélyért folyamo­
est satyram non seribere! dók között.
Mi jogainkban vagyunk az ily törvényellenes eljárás
Ezen ajánlat elfogadása esetében 700 írttal nagyobb
által sértve s a törvényt h ^ o tt nemzet méltóságában van
Összeg lesz segélyezésre fordítható, mint az ezelőtti évek­
megalázva, mert széttópett törvényeinek rongyait dobja ar-
ben s e mellett az egyházkerületi házipénztár is a szokott
czához, a törvénynek minden tartózkodás nélküli tapodhatására
mérvben gyarapítható.
most már bírói Ítélet által is feljogosított hatalmas clerus.
Ezen Ítélet óta, a rajtunk lélekhalászás által elkövetett sé­ Az egyházkerületi házipénztár (domestica) felállításá­
relmek döbbentő mérvben szapoiodnak. Érdekes volna az ily nak elhatározása alkalmávál nem lévén részletesen megálla­
sérelmi eseteket összegyűjteni, már csak egyháztörténelmi pítva ezen pénztár rendeltetési czélja: igazgató-tanácsunk
tekintetekből is, hogy illustrálja azon szomórú helyzetet, kéri annak szabatos kijelölését, hogy a kibocsátandó új
melyben van még korunkban is hazánkban a jogaiban nem gyüjtőiveket a kijelölendő czól hangsúlyozásával szerkeszthesse.
védett, a clerus önkényének oda dobott és sérelmeinek or­ 11. .Az első magyar általános biztosító-társaságnál
voslatát még az igazságszolgáltatás termeiben is hiába ke­ eszközölt tömeges egyházi biztosításokért fizetett dijakból
reső magyar protestáns egyház. A hatalom, az erő, a be­ egyházkerületünk központi papi-, özveery-, árvái gyáminté­
folyás a clerusnál van s mert potentes potenter agunt, el­ zete javára nevezett biztositó intézet 1879. évre ICO frt
járásaiban nem ismeri a törvény korlátáit, tetszése szerint 47 krt., 1880. évre pedig 126 frt 31 krt juttatott az
ront keresztül azokon. Ok a sasok, kik hatalmuk érzetében igazgató tanácshoz, mely összegek az illető pénztáralap ja­
fenn szárnyalnak, mi vagyunk az üldözött columbák, kiket vára utalványoztatok. Ezen társaságnál biztositó egyházi
a censura még a justitia termében is vexál s kikre a cle- testületeink kimutatását igazgató-tanácsunk egybeálli tóttá s
ricalismus meg a törvényt is szóttópő karmaival akkor, ott y c alatt csatolja. Ezen kimutatás hiányos, mert az adatok,
és úgy csap le, a mikor, a hol és a mint neki tetszik, sürgetés daczára, a kolozsvári és széki egyházmegyéktől nem
hogy védtelen martalékát szóttéphesse. küldettek be.
(Vége következik.,) A múlt évi közgyűlés bczártátol egyházkerületünkben
négy egyházközségünk szenvedett tűzkárt, melyek az első
magyar általános biztosító-társaságnál biztosítva lévén, ezen
Az állandó igazgató tanács társaság által kártérítésül összesen 1056 frt 90 kr. utal­
je le n té s © ványoztatok.
évi m ű ködésér ől. Ezen biztosító-társaság pártolását az igazgató-tanács
('Folytatás) újabban is melegen ajánlja egyházi testületeinknek és any-
9. nyival inkább, mert meggyőződést szerzett arról, hogy tűz­
Az 1880. évi államsegély az */6 alatt mellékelt
kimutatásban részletezett összegekben osztatott ki a meg­ kárt szenvedett egyházi testületeink kárai méltányosan és
nevezettek között ; GoOO frt. pedig tőkésittetett az egyház­ gyorsan elégítettek ki, sőt újabb kedvezményt adott ezen
kerületi házipénztár részére. A kimutatásból láthatólag az társaság az által, hogy egyházmegyei czélra, biztosítás
igazgató-tanács a segélyezés végett kiosztásra megállapított első három évére megállapított 5 % jutalékot, mind a hat
6800 írtnál 100 írttal többet, vagyis 6900 irtot osztott ki. díjazott évre kiterjesztette.
Ezen eljárásának a fennebb 2. pont alatt részletesen 12. Múlt évbon Philadelfiában tartott egyetemes prés-
foliejtott azon körülmény volt indoka, hogy az eddig rend­ bytéri gyűlés jegyzőkönyve az igazgató-tanácsnak is meg­
szeresített. javadalmazásokon kivül, a múlt évi közgyűlés küldetett, melyből ez örömmel értesült a presbyteri egyházak
határozata folytán, a tanitó-képezde mellett felállított gya­ életerős tömörüléséről. A hozott nagy fontosságú határoza­
korlóiskola tanítójának 600 frt. fizetőse is ebből lévén le- j tok közül kiemeli az igazgató-tanács, hogy a vallásom hit és
vonandó, a legsürgősebbnek mutatkozó szükségek fedezése buzgóság emelése és az erkölcsi tisztaság a p ó I á , j a száljából
 278

a vasárnapok kegyeletes megünneplését főfeladatúi tűzte ki dése elrendeltetik, ebből lévén az egylik. e perre tett költ­
s melegen ajánlotta az áldozatkézség és jótékonyság gyakor­ ségei visszatartandók — mihez képest Fodor L. abbeli ké­
lását a szüköködők felsegitésére, mint az önzetlen keresztyé­ vése, hogy a telken lakása továbbra is engedélyeztessék,
ni szeretet legszebb nyilvánulását. nem teljesíthető.
(Vége következik.) A kereskedelemügyi miniszter a n.-enyedi tanoda an­
gol bankbéli pénzének fölvételét folyamatba indítván: két
rendbeli előlegének megtérítéséül, a tanoda terhére, 4G frt
AZ ÁLL. IG. TANÁCS ÜLÉSEIBŐL. felküldetik.
K o lo z s v á r , a ug. 2 4 .
A brád-ribiczei egyház volt pap ja: Zakarias D. itéle-
Jelen vannak: főt. Nagy Péter elnök: br. Bánffy Al­ tesen megállapított tartozása fölhajtására port lévén kény­
bert fog,, di\ Kolozsvári S., Deák J., Szabó A. A titkár telen indítani: az ide vonatkozó közgyűlési végzések hiteles
helyett: Szász Béla. másolatban megküldetnek a nevezett egyhk. gondnokának.
A műit évben kiosztott államsegélyről a számadás el­ Az ajtoni új tanítói dijlevél, a fizetés több mint két­
készülvén és a számvevő által megvizsgáltatván, fölterjesz­ szeresére emeltetvén, megerősittetik.
tetik a miniszteri számvevőséghez s a folyó évre szóló se­ A zsoboki egyhk. templom-építési számadásos ügye
gély kiutalása kéretik. áttétetik a számvevőhöz, a kolozsmegyei alispáni hivatal
A galaczi egyhközség pap-tanitói állómására valami pedig fölkéretik, hogy az egyházközség békéjét zavaró s
Molnár Zs. állítólag volt ev. luth. pap vágyakozván, a múlt bujtogató K. F. a községből eltávolíttassák.
évben s ez idén is folyamodott ig. tanácsunkhoz ez állo­ N, Kendeffy Pál összes vagyonát hitbizományi lielyet-
másért, de kérésével, természetesen, elútasittatott. Legköze­ tesitésképen a Kendeffy család több megjelölt tagjának, fiú
lebb azonban szövetkezett bizonyos (állítólag kolozsvári) R. örökösök nélküli elhalálozásuk esetén pedig négy hunyad-
Károly József u. n. „tanárK-ral s egy csomó református, rnegyei egyházközségünknek hagyományozván: a családta­
lutheránus, katliolikus és izraelita aláírásával ellátott jegy­ gok közötti kiegyezés következtében ajánlat tétetett illető
zőkönyv szerint megválasztatta magát galaczi ref. papnak, egyházközségeinknek, hogy virtuális jogukról 4000 frt ki­
derék társát pedig (a ki német körlevele szerint a világ fizetése fejében mondjanak le. A községek, az egyházmegye
minden tudományából tanítást igér a „jó módú családok“ és az ig. tanács jogügyi bizottsága az ajánlat elfogadása
gyermekeinek s a mellett szájvizet és pommádét is árúi) mellett nyilatkozván: az ig. tanács a 4000 frtnyi váltság-
ottani ref. „tanárnak.“ Ezt az állítólagos választást beje­ összeg elfogadását mondotta ki.
lenti a galaczi cs. és kir. consulatusnak, Láng K. m.issio- A baczoni egyhk. kapitányi lakának a politikai köz­
nariusnak, ig. tanácsunknak és — — Czelder Márton f.- ség részére leendő eladása, 2000 frt vételáron, engedélyez­
bányai ref. pápuák. Miután pedig Láng K. nem ismerte el tetik, miután a telket a politikai község tagjai ajándékoz­
a lutheránus tiszteletest ref. papnak s a galaczi parockiát ták iskolai czélra az egyhközségnek s a mostani vásár is a
nem engedte neki átadatni: gyalázatosán piszkolódó levéllel végett történik, hogy a telken az állam segélyével községi
fenyegette misszionarusuunat, s kijelentette, hogy ba nap iskola állíttassák be.
alatt a parockiát neki át nem adatja : Czelder „Figyelői­ A 'szilágy-somlyói rectori alapjövedelmei, kápláni
dében, a „Függetlenségiben és „Fgyetértés“-ben kipollen- fizetésre, folyosittatnak s az eddigi felgyűlt kamatok isk.
gérezi, állásából elcsapatja s a román törvényszék elé ál­ építkezésekre kiutaltatnak.
líttatja, egyidejűleg a galaczi népet is föllázitva ig. taná­ Elláttatott még több folyó ügy.
csunk ellen, úgy hogy a missionarius kénytelen volt a ga­ t.
laczi cs. és kir. consulatushoz folyamodni assistentiáért. Ig.
tanácsunk a volt „pogány hittérítő“ pogány dolgait fölfejt­
vén cultusminiszterünk útján a közös külügyminiszternek, VIDÉKI ÉLET.
süigős közbelépésért folyamodott; a galaczi egyházhoz intő Felvilágosításul
leiratot intézett. Láng Károly misstonariust pedig megfe­
lelő eljárásra útasitotta, számára, egyszersmind az útikölt­ t. Henter Pál maros-járai ref- lelkész urnák a „Szemle“
ségek fedezésére, 100 frt segélyt is utalványozván. 27. számában megjelent „Visszhangjára-
i
A péterlaki egylik. vesztett urbériségeiért 9 GO frt A. 1 1881 aug. 15.
és 1500 frt B. betűs kötvényt, 42 frt H V 2 ^Tt nyervén, A görgényi egyházmegyéből az „Erdélyi prot. Köz-
ez értékeket egykker. közpénztári 3000 frt tartozása és j löny(‘ f. évi 23-ik számábau közlött közgyűlési tudósítá­
hátrálék-kamatai törlesztésére kívánja fordittatni. A pénz­ somra t. Henter Pál m.-járai ref. lelkész úrtól az „Egy­
tárnok útasittatott az értékek átvételére s a számvevővel házi és isk. Szemle* 27-ik száma czáfolatot hoz. Minthogy
egyetértve a napi árfolyam szerinti értékének kiszámítására, a Szemlét rendesen olvasni nincs szerencsém, a későn ka­
hogy megállapítható legyen, menuyi törleszthet? ez össze­ pott támadásra csak most tehetem meg felvilágosításomat.
gek tartozásából. Hogy tudósításom választ provokálhat, hittem ; de oly
A dévai Fodor-alapitváuy-féle telek eladása 3500 frton hamis visszhangot, minőt azon férfi irt, kit „ ti s z te lé ­
megtörténvén, most befizetendő 1000 frtos részlet felkül­ té s “ eziwen szólít ott a hegyek között egy egész kis fa*
 279
lucska: nem reméltem. De hát már megtörtént s ezen meg­
nyugszom. Megnyugszom, mert tudom, hogy olyan kalappal
köszön minden ember, a milyen van. Úgy beszél minden
ember, a hogy tanulta. A tövisről szőlőt, a bojtorjánról
fügét nem szednek. Tiszleletes Henter úrtól sem lehet más
hangú beszedet várni, mmt csak azt, melyet „Szemle“
olvasóinak adott Egész reflexiója nem egyéb, mint
maró gúny, esetlen élez, és a hol tárgyilagos akar lenni:
az igazság szándékos elferdítése
Isten adta fogyatkozásaim mellett megvan az a gyen­
gém is, hogy feleselni, a stylaris vagdalásokat hasonlókkal
viszonozni nem tudom. Tehát a rám fogott megzavarodás­
ról, a mérges fulánk öltögeteséről, a homályban maradásról,
az opponálási mániáról s a gúnyból nekem tulajdonított nagy
szellemről és szónoki képességről: nem szólok. E helyett a
dologra térek s személyeskedés helyett t é n y e k k e l akarom
megtenni f e l v i l á g o s í t á s o m at .
Közgyűlési tudósításomban irám, hogy nincs s z á m a ­
d á s - v i z s g á l a t u n k , nincs t á r g y s o r o z a t u n k
Tiszleletes úr tudja azt, hogy bérezés hazánk legszerényebb
falucskájának is, bol csak krajezárokban számlálják a pénzt,
megvan a maga költségvetése; de szerinte a görgényi trac-
tusnak, mely ezerek felett rendelkezik, afféle portéka nem
kell s e tárgyban igy szól „Úgy tudom, hogy az előre
látható és előre nem látható költségek fedezésére szolgáló
összeg quantuma, egyszer-mindenkorra, vagy legalább ad­
dig, mig ugyanazon viszonyok között élünk, megvolt álla­
pítva, arányosítás szerint kiosztva s ezen alapon szedték
és szedik az egyházmegyei rovatait.“ S tovább azt kérdi
t. úr tőlem: „Miért nem mutatom ki, hogy az évek előtti
állapot miben változott, vagy módosult ; a kiadás mennyi­
vel lett kevesebb, mennyi pénz szokott felgyűlni évenként,
hová fordítják, mi a maradék?! Ezekre nézve, a nél­
kül, hogy a számadások egyes tételeit idézném s azokkal
tért foglalnék, úgy hiszem, hogy a következőkben elég fel­
világosítással szolgálok.
A görgényi tractusban az e g y h á z m e g y e i r o v a ­
t a i t az 1873 év őszén kezdtek szedni, mely rovatai éven­
ként 283 frtra rúg. A rovatalszedést szükségessé tette fő­
leg azon körülmény; hogy a vándor pártiális szent- székek
megszűnve, az új szervezkedés óta az egyházmegyei köz­
gyűlések és törvényszéki ülések, Szász-Régen városában,
mint központon, tartatnak. Ezek költségeit (napidij, gyü-
léstartási helyiség stb.) fedezni kell, s ezért Ion kiszabva
az új teher az egyházak pénztárára. Mivel azonban a t a ­
gok mindnyája sóba sem jelenik meg, s a kiadás e miatt
kevesebb annál, mennyire számítva volt: a rovatai már a
második évben maradékot tüntetett fel. Költségvetés nem
lévén, a kirótt quantum évenként szedetett be (s szedetik be ma
is) úgy, mint 1873-ban ki volt szabva S mi lett en­
nek eredménye ? Az, hogy a rendre felgyűlt fölösleget,
egyéb készpénzzel együtt, a director szépecskén elköltötte
saját privát szükségeire. S a különben tiszta jellemű Z. P.
az 1877-ik évben, hat évi directorsága bevégeztével, az
1880 évi április 29. napján kelt s nyilvánosságra hozott
director és pénztárnoki számadások szerint 1338 forint
58 kiv,, azaz: e g y e z e r h á r o m s z á z b a r m i n e z n y o l e z
f o r i n t és ö t v e n n y o l e z k r a j c z á r r a l m a r a d t
a d ó s az egyházmegyének! Ha k ö l t s é g v e t é s ü n k és a
pónztármaradék évi pontos kiszámittatása szokásban lesz
vala, efféle nem történik meg
(Vége következik.)
ISKOLAI ÉRTESÍTŐK.
—■ Második közlemény. —
A n a g y k ő r ö s i ref. f ő g y m n á z i u m értesítőjét
Ádám Gerzson igazgató szerkesztő. Az intézetnek tiz tagbél
álló tanára kara a lefolyt évben súlyos veszteségeket szen­
vedett ; Deák József tanár huszonhét évi működése után nyu­
galomba vonult, Szűcs Ferenc/ pedig, a természettan jeles
fiatal tanára, meghalt. Tanuló vult összesen 265, mind ma­
gyar; vallásra nézve ref. 183, ev. 8, róm. katb. 22, görög­
keleti 1, izr. 61. Az ifjúság szorgalmáról és erkölcsi vise­
letéről a jelentés dicséi öttel emlékezik meg; érettségi vizs­
gálatot tizenhatan, tettek jó sikerrel. Az önképző társaság
ez évben is megalakúit s Mészöly tanár vezetése mellett si­
keresen működött. Alapítványt az intézet a lefolyt évben hár­
mat kapott; egyet Ádám Gerzson igazgatótanár működésé­
nek huszonöt éves jubileuma alkalmából volt tanítványai
alapított ik; a másik kettőt szintén az iskola volt növendé-
dei adták; mind ösztöndíjakra. A tápintézet és a tanszer-
gyűjtemények is kaptak adományokat; a könyvtár most már
15,772 kötetet foglal magában.
A s z é k e l y u d v a r h e l y i e v. r e f . k o 11 e g i u m ér­
tesítőjét az elöljáróság megbízásából Gönczi Lajos igazgató-
tanár adta ki. Az intézetben tizennyolez tanár működött s
304 tanuló látogatta, kik közűi magyar volt 295, német 7,
oláh 2; vallásra nézve ref. 270, cv. 7, unitárius 11, róm.
kath. 13 és egy-egy gör. katk., gör. keleti és izr. Halál
által az intézet négy növendékét veszitó. Az ifjúság szor­
galmát és viseletét a jelentés dicsérőleg emeli k i ; az ön-
képző körben, olvasó egyletben is sikerrel működtek, pályá­
zatokat, felolvasásokat rendeztek sat. Az intézet anyagi hely­
zete igen kedvező, tőkéi a kéíszázezer frtot megközelítik s
a múlt évben ötezer frtal gyarapodtak. A növendékek segé­
lyezésére óvenkint mintegy négyezer forintot fordítanak.
A m i s k o l c z i ref. l y c e u m értesítőjét Veskóy Zs.
Jenő igazgató szerkesztette, ki „A természeti tudományok
álláspontja az emberrel szemben“ czimű kis értekezést is
közöl benne. Az intézetben tizenöt tanár működött, a ta ­
nulók száma 450 volt, meg pedig ref. 166, ev. 16, róm.
kath, 68, gör. kath. 6, gör. keleti 2, izr. 192. Érettségi
vizsgálatot negyvenkettőn tettek le sikerrel. Ösztöndíjat ki-
leucz tanuló kapott, jutalmakat többen. Az ifjúságnak van
Kazinczy-köre, melyben Solymosi Samu tanár vezetése mel­
let, 162 tag gyakorolta magát irodalmi, nyelvészeti dolgo­
zatokban s több pályázatban vett részt, szavalati, felolvasó
üléseket tartott sat. A tápintézetben, melynek tőkéje most
4916 frl., hét növendék kapott élőimet. A tanszergyüjte-
mények egyes adományokkal ez évben is gyarapodtak, a ta­
nári nyugdíjintézet részére többen, összesen 140 frtot aján­
dékoztak, a tanári-dij alapjára pedig a miskolczi pénz­
tár 200 frtot.
 280
IRODALOM.
Beküldetett szerkesztőségünkhöz a Rákóczy Lajos fővá­
rosi tanító által a népiskolák III, V és VI osztályai szá­
mára készített „Földrajz{i, három füzetben. Az első fűzet
Budapest és környéke leírását adja, Pest-Pilis-Solt-Kiskun
megyével. Ára 30 kr. Az V. osztály számára készült füzet
a magyar birodalom földrajzát adja tiszta áttekintéssel és
velős rövidséggel. Ára. 40 kr. A harmadik fűzet a termé­
szeti és politikai földrajz alapelveinek összefoglalását és a
mértani földrajzot tartalmazza, Ára 30 kr. A mű pálya­
nyertes s Dobrowsky és Franké tulajdona. Ajánljuk az ér­
deklettek figyelmébe, úgyszintén az ugyanazon kiadó-czégnól
megjelent két térképet, melyek egyike az osztrák-magyar
monarchiát, másik a magyar birodalmai ábrázolja. Áruk
egyenként 12 kr,
Az erdélyi iskolaűgyek alakulása és az országos
intézkedések.*)
A mohácsi vész után külön fejedelemséggé alakúit E r­
délynek iskolái s közoktatási viszonyai az anyaországéitól
több tekintetben eltérőleg fejlődtek, bár magok a tanítás
rendszerei, ugyanazon befolyások alatt, lényegökre nézve ha­
sonlóéi alakultak.
Fönnmaradt adatok szerint már a XV. században meg­
lehetős számmal kellett lenni Erdélyben, bár inkább csak
alsóbbrendű iskoláknak. Különösen a szászok által lakott
városok tartottak, ha nem is felsőbb, de az eleminél min­
denesetre nagyobb iskolákat, néha külföldről hozott igazga­
tókkal. A nagysinki iskola rectoráűl 1430-ban a Regens-
burgból húzott Halbgovachsen Henriket említik, ki egy dí­
szes misekönyvet hagyott maga után emlékűi, melyet szépen
festett diszbetűkkel irt. Nehány óv múlva (1446) a nagy­
szebeni iskolát a Visztula mellől a német lovagrend köréből
jött Graudenz Arnold vezette, mint tudomásunkra első igaz­
gatója. A brassói iskolákat 1464-ben Renchlin Hieronymus
igazgatá. A Barczaságon 1510-ben és Medgyes-székben 1516-
ban eszközlött összeírások szerint majdnem egy községben
sem hiányzott az iskolaház vagy az iskolamester. Sőt a szá­
szoknál, Fraknói szerint, már a XIV. században találunk az
iskolákra vonatkozó intézkedéseket. 1361-ben a falusi is­
kolák tanítóiról rendelkeznek. 1397-ben a temetésekért biz­
tosítanak neki dijakat. 1438-ból vannak reá adatok, hogy
az iskolamestereket a községek fogadták föl, de a püspökök
sürgetik, hogy ez a plébánusok hozzájárulásával történjék.
A magyar ajkúak számára káptalani és kolosiori isko­
lákéi van tudomásunk. így maradt fönn emlékezete a Gy.«
Alkalomszerűnek tartjuk legközelebbről elhunyt jelesünk­
nek, Molnár Aladárnak, ,, A k ö z o k t a t á s t ö r t é n e t e M a g y ar-
o r s z a g o n a XVIII. s z á z a d b a n “ ez. utolsó nagyszabású mű­
véből, melyből — fájdalom — csak az első kötet láthatott napvi
Jágot., ez érdekes mutatványt közölni. Szcrk.
„ Nők m u n k a k ö r e “ czimű s a női ipar fejlesztését
előmozdító hetilapra hirdet előfizetést B e v i l a q u a Rezső
postatiszt. A lap ára egész évre 2 frt. Megindulni szept.
1-én fog.
A „ Fö l d és n é p e i “ ez. díszes válalatból a 47— 48
füzetek jelentek meg, melyek Európa leírását hozzák. E fü­
zetekkel egyszersmind a VII. kötet is kezdetét veszi, mely­
nek átdolgozásával György Aladárt bízta meg Mehner, az
áldozatkész kiadó. — Ugyancsak az ő kiadásában megjelen­
tek a „ Ké p e s V i l á g - t ö r t é n e t “ 55— 59 füzetei.
„T h u k i d es b e s z é d eiw czimű kimerítő tanulmány jelent
meg, dr. Bászel Aurél egyet, magántanártól, Kókai Lajos kiadá­
sában. E figyelemre méltó mű, melynek szakszerű ismerte­
tését közelebbről adni fogjuk, ára 1 frt. 80 kr.
Fehérváron és az elszakadáskor Erdélyhez csatolt N.-Vára­
don fönnállott káptalani, s a Kolozsváron és Maros-Vásár­
helyen volt kolostori iskoláknak.
Mindezen intézetekből kikerült tanulók a XV. század­
ban s azóta nagyszámmal jártak külföldi egyetemekre, jele­
sen Krakkóba, Bécsbe s később Wittembergbe. A krakkói
egyetemen az 1402— 1522-ig lefolyt százhúsz év alatt az
erdélyi szász községekből származott több mint 160 jfju
nyert részint baccalaureatust, részint mesteri fokozatot. A
bécsi egyetem anyakönyvében 1501 — 1526-ig 265 erdélyi
tanulót találunk bejegyezve, kiknek túlnyomó többsége szin­
tén szász volt.
Á szászok között az egyetemekre járást s ez által a
papság nagyobb műveltségét nagymértékben mozdították elő
egyes egyházmegyéknek (káptalanoknak) már a XIV század
első felében hozott oly határozatai, a melyek szerint plébá­
nossá csak az lehetett, ki főiskolai (egyetemi) tanultságot
I mutat ott ki.
I Erdélyben tehát, iskoláinknál is, a német egyetemek­
kel nagymérvű összeköttetéseiknél fogva, az elmek talán még
inkább elő voltak készitve a XVI. század reform mozgal­
maira, mint az ország egyéb részeiben. Luther Németor­
szágon 1517-ben kezdeményezett egyházi reforraátiojának
tanait szász kereskedők majdnem ugyanazon időben behozták
Erdélybe s azok 152.0-ban már terjedni kezdenek Szebenben
és környékén.
A reformatio behatolása s elterjedése eg}' időre esik
Erdélynek az anyaországtól elválásával és nemzeti fejedel­
mek alatt külön állammá szervezkedésével.
E körülményből folyt közoktatási viszonyainak is el­
térő alakulása.
Mig az anyaországban protestantismes erős küzdel­
mekkel s Erdély segélyével annyit kivívhatott ugyan, hogy
két felekezetének hite bevett vallássá fogadtatott, de tény­
leg szükebb korlátok közé szorittatva is csak megtüreíett,
s az államhatalom folytonosan ellensége volt addig Erdély-
 281
ben már 1557-ben kimondatott a bevett négy keresztyén
felekezet vallásszabadsága s nemsokára tényleg a protestán-
tismus vált uralkodó hatalommá. Ennek következtében a tör­
vényhozás és az államfők is, —■ Báthory István korát le­
számítva — a protestáns s közelebbről a reformált tanin­
tézetekre terjesztet ki ápoló gondoskodásukat, egész a XVIII.
századig. Itt ezeknek lön hasonló helyzetűk, mint Magyar-
országon a róm. kath. tanintézeteknek. A fejedelmi hatalom-
.nak a Habsburg házra szállta után a kormányzat iránya is
megfordul. A XVIII. századtól a protestáns iskolák tekin­
tetnek valamennyien particuláris intézetekül s az államha­
talom velők szemben a katholikus jellegű intézeteket ter­
jeszti és pártfogolja.
Magok a felekezetek között azonban egy ideig élénk
harcz folyik és a szerint, a mint helyenként és időnként
egyik vagy másik emelkedik túlsúlyra, változik ismételten
az ott levő tanintézetek felekezeti jellege is.
A magok közűi választott fejedelmek alatt a magyar
nemzeti élet főfészke Erdélybon volt. Az államhatalom min­
den izében magyar. A törvényhozás nyelve is a XVIII-ik
századig magyar, A szászok magok körére szorítkozván, ki-
vűJök az egész társadalmi élet, a fejedelmi udvaréval együtt,
magyar. A XVI. és XVII. században meglehetős gazdag ma­
gyar irodalom fejük ki. A magyar művelődést magyar feje­
delmek istápolják. Itt lehetett volna önállóbb magyar köz­
oktatást is kiképezni.
Fájdalom — bár egjres kísérletek nem hiányoztak
a fejedelmeknek sem sikerült oly magyar egyetemi főisko­
lát teremteni, mely közoktatásunkat a külföldnek, ba nem
is befolyásától, de uralmától megszabadítva, a magyar köz-
művelődésnek valódi alma materjévé emelkedett volna.
Már János Zsigmond, midőn a rendek a köztanitásról
gondoskodásra fölkérték, 1567-ben Blandrattát külde Bázel­
be, hogy az általa alapítandó akadémia számára kitűnőbb
tanerőket nyerjen meg. Ennek nem sikerülte után, 1569-
ben a párizsi egyetem nagynevű tanárával: Rarnus Péterrel
egyezkedett ugyané czélból. Ramus a Bertalan-éj áldozatául
esvén, a fejedelmi szándék meghiúsult. Végre még Szikszai
Fabriczius s.-pataki tanárral tett szintén eredménytelen kí­
sérletet,
Mint látandjuk, Bátkory István a jezsuitákkal akadé­
miai főiskolát létie is hozott, melynek a jezsuiták kifizetése
vetett végett.
Bethlen Gábor czólzata a gyulafehérvári kollégium ala­
pításával hasonlóul egy igazi felsőbb akadémia, illetőleg egye­
tem létesítése volt. De ügy látszik, ezt nem bírván egyszer­
re egész teljességében előállítani, azt akarta, hogy az fo­
konként fejlődjék ki. Az utódok és az idők vihara ezt is
meghiúsiták.
A reformátio elterjedésével az oktatás újra rendezése
a szászoknál minden rázkódás és az iskolai oktatás meg­
szakítása nélkül ment véghez. Nálok rövid idő alatt min­
denütt egész községeik elfogadván a Luther-féle reformátiot,
fennállott iskoláikat egyszerűen protestáns iskolákká alakí­
tották át vagy helyökre rögtön újat állítottak.
A magyaroknál ellenben, a mint a protestántismust
elfogadták, a feloszlatott káptalanokkal és zárdákkal az ál-
talok ellátott tanintézetek is megszülitek, a nélkül, hogy
helyettök a zavaros időkben mindjárt újakat állítottak volna.
A tanultság c miatt bekövetkezett hanyatlásának megszün­
tetésére az ország rendei nemsokára sürgeték iskolák fel­
állítását s e czólra a secularizalt egyházi javak egy részét
szánták.
(Folytatása következik,)
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r 1881 a u g . 2 8 -á n .
— K irályi adom ány. A király ő felsége a n.-búni
ref. egyházközségnek magánpénztárából 200 frtot méltóz-
tatott legkegyelmesebben adományozni.
— K itüntetés. Károly román király, koronázási ün­
nepélye alkalmából, Gyárfás Albert bukaresti volt ref. lel­
készünket a román csillagrend jelvényével díszítette föl.
— Szemere M iklós, irodalmunk érdemes veteránja,
az örök-ifjú költő f. hó 21-ón elhunyt. Legkéső vén-
ségéig megőrizte szelleme rugókon yságát, teste egész­
ségét; csak az utóbbi hónapokban betegeskedett. Sze­
mere Miklós sarjadóka volt az ösmeretes Szemere családnak,
mely korunkban kívüle még két jeles irót adott a hazának,
Pált és Bertalant. Szemere dalaiból, melyekkel első föllépé­
sét gyorsan követte, oly fiatal, hajlékony, élénk, szeszélyes
és pezsgő szellem szólótt, minőt az első, a boldog ifjúság
aranyévén túl, csak a választottak szoktak megőrizni. Sze­
mere pajkos, szeszélyes dalai egy nálunk azóta is kevésbé
művelt genret és pedig nagy szerencsével honosítottak meg.
Kedélye és humora ezekben ért tetőpontot. Az akadémia és a Kis-
faludy-társaság egyik legrégibb tagjukat, a magyar irodalom
legifjabb veszteségét siratják benne. Nyugodjék csendesen!
— Révószünnep. Debreczenben aug. 21-én tarta­
tott meg Révész Imre, az elhunyt nagy tudós, emlékünne­
pélye az egyházkerületi papság, gondnokság, világi küldöt­
tek és nagyszámú fényes közönség jelenlétében, a főiskola
imaterinóben. Alkalmi ének után, melyet képezdei ifjak ad­
tak elő, S z a b ó János köröstarcsai nagytudományú esperes-
lelkész csaknem két óráig tartó hatásos emlékbeszédben ecse­
telte Révész Imre életét. Kiemelte egyházi, tudományos, kü­
lönösen történelmi, egyház-szervezeti, kitűnő irói működését,
majd utalt nagy befolyására a magyarországi egyházi és is­
kolai életben, ecsetelte a pátensek küzdelmes korában kifej­
tett vezér férfiúi tevékenységét, országos képviselői működé­
sét, melyet Deák Ferencz is teljesen méltányolt, jellemezte
mint embert és családapát, azzal végezvén beszédet, hogy
Révésznek maradandó emléket egyedül jellemének, eszméi­
nek, munkásságának követése által lehet emelni. Szabó em­
lékbeszédét úgy éles ítélő tehetség, mint szabatos előadás,
mély vallásosság és lelkiismeretes, alapos buvárlat jellemzik.
A beszéd után ismét alkalmi ének volt s ezzel a kegyeletcs
ünnepély végett ért.
— Országos tanitó-gyülós. Az országos tanitó-gyü-
lés izgalmas napjai lefolytak. Az ülések bevógeztével nem
mulaszthatjuk el mi sem áttekintőleg tájékozni lapunk t.
' olvasóit azok lefolytéról. — A hivatalos megnyitás, mint
 282

már jeleztük is, aug. 12-én történt. A gyűlés, túl leven az
alakuláson, másnap megkezdte a komoly kérdések vitatását.
Az általános tanácskozások mellett a ref. tanítók kü­
lön is folytattak magánértekezleteket, melyekben a helyze-
tök javítása végett teendő lépéseket vitatták meg. Az or­
szágos ülés után negyvenhármán gyűltek össze Szalóky Dá­
niel elnöklete alatt s emlékiratot fognak intézni a ref. zsi­
nathoz. Bizottságot választottak, mely az ez ügyben már
eddig készült emlékiratokat megvitat.va; tüzetes javaslatot
tegyen. — A tanitógyüléssel egyidejűleg rendezett tanszer-
kiállítást pénteken délután nyitották meg több tanfelügyelő­
nek és az országos gyűlésre megjelent tanitókópviselők tel­
jes számának részvételével. Tankönyvek, térképek, iró- és
rajz eszközök, számológépek mellett vannak ott iskolai pa­
dok, sőt egy kis szoba teljesen úgy berendezve, amint a
népiskolai törvény követeli. Vakok, siketnemák tanítására
szolgáló eszközök szintén láthatók. — Az ünnepnapok alatt és
után is folytatta tárgyalásait, a gyűlés elintézve az ismétlő isko­
lákról, a megyei tanszer-muzeumokról, az iskolai takarékpénz­
tárakról szóló kérdéseket; az Eötvös alap ügyében pedig bi­
zottságot küldött ki; mely az átvétel végett az alap eddigi
kezelőivel tárgyalásba bocsátkozzék. — Ezek után a gyűlés
a nem magyar iskolákban való magyar nyelv tanítás és a
kézi munka oktatás kérdéseit intézte el; más nap az isko­
lai fegyelemről s a vallás erkölcsi oktatásról szóló pontok
felett tanácskozott. Augusztus 20-án végre befejezte tanács«
kozásait. Utolsó ülésének első tárgya kegyeletes megemlékezés
volt Molnár Aladárról, az elhunyt jeles tanférfiúról, kinek
halála fölött a gyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki sajnálatát;
egyúttal pedig fölkérték a balaton-füredi szeretetház képvi­
selőjét, hogy a gyűlés nevében koszorút tegyen az elhunyt­
nak koporsójára. Izgalmas jelenet is fordult elő ez utolsó
ülésben, midőn egyik tanfelügyelő bőbeszédűséggel vádolta a
tagokat. Olyan zaj keletkezett, mint a honatyák tanácskozá­
sainak legélénkebb napjaiban s egyik tanító erélyesen uta-
s i t á vissza a vádat, egyúttal kifejezést adva a tanítók és
t anfelügyelők közt uralkodó, nem épen örvendetes, ingerült
érzelmeknek. Szerencsére Tóth József pestmegyei tanfelügye­
lő higgadt és mérséklő szavainak sikerűit lecsillapítani a vi­
hart s a gyűlés aztán befejezhette tárgyalásait, megállapít­
ván az országos tanitógyülés szervezetének szabályait. Vé­
gül kijelölték azon tizennégy egyletet, melyek a jövő tani­
tógyülés előkészítő bizottságba tagokat fognak küldeni. Dél­
után bárom órakor Békey Imre hosszabb zárbeszédével ért.
végett az ülés s a közel két hétig Budapesten időzött ta­
gok hazaoszoltak.
— A kisdedóvók országos g y ű lést tartottak Bu­
dapesten. Aug. 21-én előórtekezletük volt, melyen meg­
állapították a közgyűlés programúját s megtekintették
a futó-ntczai kisdedóvó, valamint a kisdedóvó-egyesület minta-
óvódájának helyiségeit. A közgyűlést másnap délelőtt nyitotta meg.
P.-Szathmári Károly elnök. Miután a tisztikar jelentését tu-
domásúl vettek s a felmentvényt megadták, az indítványok­
ra került a sor P.-Szathmáry indítványa folytán megbízha­
tott a választmány, dolgozzon ki oly módozatot, mely sze­
rint magasabb képzettségű férfiak is a kisdedóvás terére lep­
nének. Ezután Boér indítványára Tisza Kálmánnét tisztele­
ti taggá választotta a közgyűlés és elhatározta, hogy arcz-
képét az egylet helyiségében felfüggeszti. A jövő gyűlés he­
lyéül Losoncz városa jelöltetett ki. DólutánvoltP.-Szathmáry Ká-
elnök arczképének leleplezése. A leleplezési ünnepélyen nagy
roly közönség volt jelen. Szathmáryt küldöttség hívta meg, s mi­
dőn megérkezett, a pesti róm. kath. tanitó-képezde tagjai
„Üdvözlet“ czimii négyes dallal fogadták. Ezután György
Aladár tartott emelkedett hangon, Szatkmáry életrajzát s
tevékenységét, valamint a kisdedóvás jelenlegi állapotát szé­
pen festő beszédet, melynek végén lehullott a lepel az arcz-
képről. Dapsy Kálmán Szabó Endre költeményét szavalta el,
Dömötör Géza pedig Szilágy-Somlyó város polgármesterének
levelet olvasta fel, melyben a polgármester osztozik a város
nevében, Szatbmárynak, mint Szilágy Somlyó város szülöttjének
ünnepélyében. Szathmáry hosszú beszéddel köszönte meg e
kitüntetést s melegen emlékezett meg a kisdedóvók érdemei­
ről ; végül fölolvasták Tisza Kálmánná üdvözlő levelét. A
kisdedóvók ezután testületüleg vonultak ki a keropesi köz­
temetőbe, hol Komjáthy György érdemes kisdednevelő
sírkövének felállításánál voltak jelen; esti 8 órakor pedig
bankettre gyűltek össze, P.-Szathmári Károly tiszteletére.
Augusztus 23-án d. e. Dömötör Géza orsz. óvóképezdei igaz­
gató értekezett „Az óvodai értelemgyakorlatok anyagáról és
ennek módszeres kezeléséről.“
— P ályázat m eghosszabitás. A kolozsvári ev. ref.
egyházközség külmagyarutczai vegyes népiskolájában egyik
tanítói állomás betöltésére a pályázati idő f. év szeptember
10*éig meghosszabbittatik. A megválasztandó csak egy évi
idő után fog állandósittatni, ha erre érdemesnek bizonyul.
Javadalma; 400 frt, havonként részletekben fizetve, és az
iskola telkén szabadszállás. A kellőleg felszerelt folyamodványok
a jelzett egyház főgondnoka dr. Szőcs Emil úrhoz czimzen-
dők Kolozsváira. A kolozsvári ev. ref. egyli. keblitanácsá-
nak 1881 augusztus 21-ón tartott gyűléséből.
— É rtesítés. A nagy-enyedi ev. ref. Bethlen főtano­
dánál folyó évben megtartandó papi szigorlat idejét a mólt.
és főtiszt, püspök úr, 82 0—1881. sz. leiratában, szeptem­
ber 5. és köv. napjaira mélioztatott kitűzni, miről az elő-
állani szándékozó tudomásvótel és ahoz alkalmazkodás végett
értesittetnek. Nagy-Enyed, aug. 21. 1881. A n.-enyedi ev.
ref. Bethlen főtanoda igazgatósága.

(2 -3 )

B ia.d .ap eeten ., ZE’V . 3s©x. S^éxolyvLtcza, 1. s z á m a la t t

és minden bönyv&russn&l Kaphatók s

Szász Károly. Az egyházi óvkör. Ünnepi pródikácziók. 240 lap. Ára 1 frt 50 kr.
Szász Károly. Halotti imák. 2-ik bővített kiadás. Egészen vászonba kötve, 2 frt 40 kr.
Zombory Gredö. Egyházi beszédek ünnep és vasárnap délutánra. I-ső füzet. 1 frt 20 kr.
Margócsy. Prot egyházi beszódtár. IV-ik kötet (az előbb megjelent 5 kötet 6 írt 90 kr.) 1 frt 20 kr.
Megrendeléseknél legczélszerűbb az árt postautalványon beküldeni, mely esetben a kívánt mű
Ib é rm e n tv e küldetik meg.
Nyomattot ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál aa'ev. "ref. főtan oda. betűivel Kolozsvárt,
XI évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Szeptember 4. 36. szám.
M e g je le n n e flitdetési dijak:
minden vasárnap.

Szerkosztüségi s kiadói szállás:

ERDÉLYI
________ í ________
K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
s o r v a g y annak; t e r e
B é ly e g d ij m in d e n
5 kr.
b e ig t a t á s
u tá n 30 k r.
b .- f a r k a s u t c z a 16. sz. h o v a N agyobb és t ö b b s z ö r m e g j e ­
a la p s z e lle m i s anyagi le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­ v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
m ények c z im z e n d ő k .
Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI É S ISKOLAI H ETILAP. E g é s z é v re 6 f r t . , fé lé v re 3
í r t . , é v n e g y e d re 1 frt 5 0 kr

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA DÓ T U L A JD O N O S : & Z Á & Z D D O E C lO lS O S .

Tartalom : K iv o n a t fő tis z te ié n elő Pap
re f. s u p e rin t e n d e n s ú r é v i je le n t é s é b ő l. ( V e g e .) —
g a tó t a n á c s je le n t é s e évi m ű k ö d é s é r ő l. ("Vége.) —
F e lv ilá g o s ít á s u l t. H e n t e r P á l m .- j á r a i re f. r e lk é s z
le u 27. szám áb an m e g j e le n t , , V is z h a n g - “ já ra . M e z ő s é g i.
I s k o la i é r t e s it ő k . — H a r m a d ik k ö z le m é n y . — K ü lfö ld
— T á rc z a : Az e r d é ly i is k o la ü g y e k a la k u lá s a és
té z k e d é s e k . — K ü lö n f é lé k . — S z e r k e s z tő p o s tá ja . —
KIVONAT
fó ti sz telendő Pap Gábor dunántúli re f.
úr évi jelentéséből.
( V é g e .)
Superintendensi felhívásomra már érkeztek be a plé-
bánusoknak rendszerezett törvényt sértő eljárásáról hivata­
los adatok az imelyi, füzes-gyarmati, táczi, kálozi, kis-ke-
szii, batt)háni, soponyai és tatai egyházakból. Ezek közűi
itt csak a tatai jelentés adatait sorolom fel. A tatai plébá­
nos 1868-ik évben nyolez, 1870-ik évben hat, 1871-ik év­
ben tiz, 1872-ik évben öt, 1873-ik évben kilencz, 1874-ik
évben hét, 1875-ik évben tiz, 1876-ik évben kilencz, 1880-ik
évben négy s igy az 1868: LlII-ik t. ez. alkotása óta
összesen 68 helvét hitvalló gyermeket keresztelt és anya­
könyvezett illetéktelenül, és saját beismerése szerint hitok­
tatásban is részeltetett, áldoztatott is, el is temetett egye­
seket a nélkül, hogy a törvény büntető szigorával sújta-
tott volna, sőt a tatai járásbíróság előtt eleve megjósolva
annak akkor még ki sem mondott ítéletét, védbeszédóben
fönnen hangoztatta, hog’y ő püspökének űtasitása szerint
jár el; hogy akkor lenne rendbontó, ha nem annak engedelmes­
kednék s hiszi, hogy mint eddig diadalmasan jött ki az ily
harczokból, úgy a jelen esetben is övé leend a diadal. S
jóslata teljesedett, a járásbíróság fölmentette, s a panaszt
emelt reformált lelkésztől még a szólhatás jogát is megta­
gadta, föllebezósét elvetette. De a tatai ügyben felebbezett
a királyi ügyész, s bár azóta már hónapok folytak le, a ki­
rályi tábla még mindig késik az Ítélet meghozatalával. —
Elismeréssel kell itt kiemelnem a tatai reformált lel­
késznek azon érdemét, hogy szemben az egyházunk tagjait
ragadozó plébániával, kitéve önmagát az anyagi javakban
károsodhatás lehetőségének, valódi pásztori hűséggel és éber­
séggel őrködik a krisztusi nyájnak fenyegetett hívei fölött,
s nem csak akarat, hanem apostoli buzgóság, erely és ké­
pesség is van benne árrá, hogy egyházunknak fenyegetett
érdekeit megvédelmozze.
Gábor d u n á n t ú li I A királyi tábla tanácsa által a soproni esetben ho­
Az á lla n d ó ig a z - '
Vidéki élet: zott ítélet három millió protestánsban renditette meg azon
u rn ák a „Szóm - hitet, hogy számíthat törvény által biztosított, különben is
( V é g e .) —
— I r o d a lo m . kevés s a vallási egyenjogúság követelményeit ki nem elé­
az o r s z á g o s in ­ gítő jogainak védelmére, s a hírlapokban folytatott éles, de
H ir d e t é s .
a jogvédelem teréről is leszorított protestántismusnak méltó
elkeseredése által teljesen igazolt csatározások után, f. évi
márczius hó 12-ik napján a helvét és ágostai hitvallású
superintendens
evangélikusok közös tanácskozásra gyűltek össze Budapes­
ten a reformált egyház tanácstermében s együttesen intéz­
tek feliratot úgy a magyar kormányhoz, mint a képviselő-
házhoz, melyben azt kérik, hogy a félremagyarázásra tért
nyitó homály eloszlathatása végett az 1879: XL, t. ez. 53-
ik §-a szövegeztessék újra, s az a lelkész, ki más keresz­
tyén vallásfelekezethez tartozó egyént keresztel meg s az
erről fölvett jegyzéket az illetékes lelkészi hivatalnak, ez
által leendő anyakönyvezés végett azonnal,,.és hivatalból meg
nem küldi, ugyanazon büntetéssel sujtassék, a minő van
kiszabva arra, ki más felekezetbelit életkora 18-ik évének
betöltése előtt az 1868: L ili. t. ez. 12-ik §-a ellenére
egyházába fölvesz.
Azóta a római egyház püspöki kara is tanácskozott, s
bár tanácskozásai nem voltak nyilvánosak, mégis a szár­
nyaló hírek szerint a kormányhoz intézett emlékirat lett
annak eredménye, melyben azt kérik, hogy legyen irány­
adó jövőre a kir. tábla ítélete, mi más szavakkal annyit
tesz, hogy legyen szabad ezentúl is ellenünk indított had­
járatuknak büntetés nélkül folytathatása.
En bizom a törvényhozók és a kormány bölcseségó-
ben, igazságosságában, jogérzetében és hazaszeretetében;
bizom abban, hogy törvény által s az előre haladó kor kí­
vánalmainak megfelelőleg rendelkeznek és szabályozzák a fe-
lekezetközi viszonyokat s nem engedik, hogy a felekezetok
egymással szemben azon természeti állapotban legyenek,
melyben az erősé a diadal s a gyengébb fél védetlenűl do-
batik oda az egyenlőtlen küzdelemben az erősebb félnek
martalékáúl.
Nem hagyhatom itt emlitetlenűl, hogy a tatai plóbá-
nus, ki a fölebb közölt adatokból láthatólag épen nem ex-
cellál a haza törvényei iránti tiszteletben, a tatai helv.
hitv. lelkészt, mint törvénysértőt, csendháborítót panaszolta
be püspöke általi közvetítettségben azért, hogy reformált
apa és róm. kath. anya közt az 1868 : L ili. t. ez. szén-
 286
A szászvárosi Kun kollégiumunk főgondnoka méltó­
ság os Barcsay László, —
Vajda-hunyad-zarándi egyházmegyénk fő- és marosi
egyházmegyénk algondnoka, gróf Tholdalagi Viktor, —
A szászvárosi Kun kollégium algondnoka Nagy Ignácz, —
Vajda-hunyad-zavándi egyházmegyénk algondnoka Bo-
dola János, —
Orbai egyházmegyénk algondnoka Csia Albert, —
Nagyenyedi Betlien kollégiumunk ősz tanára Mihá­
lyi Károly, —
Jenei József, marosi egyházmegyei és ifj. gr. Beth­
len János, görgényi egyházmegyei képviselők, — bevégez*
ték buzgó munkás életüket. Legyen áldott emlékük!
VIDÉKI ÉLET.
Felvilágositásúl
t. flenter Pál maros-járai ref. lelkész urnák a „Szemle“
27. számában megjelent „V isszhangjára.
1881 a u g . 15.
(Vege.)
Tiszteletes urnák nemhogy költségvetés, de még a
számadások b i z o t t s á g i m e g v i z s g á l á s a sem kell,
mert ő, a mai napság élő közönséges halandók meggyőző­
désével ellenkezőleg, a következő különvéleményen van: „A
mi engem is érdekel, azt én m a g a m szeretem tanulmá­
nyozni; s t e l j e s s é g g e l n e m t a r t o m e l é g s é g e s ­
n e k magam megnyugtatására az ellenőri bizottság tanul­
mányozását s az ebből folyó jelentést, még ha megtörtént
volna is.“ Tehát t. úr szerint ezélravezetőbb dolog, ha va­
lamely testület nem bizik az á l t a l a s z a b a d o n v á l a s z ­
t o t t számonkérő bizottságban, mert annak vizsgálata, a
mellett, hogy n em m e g b í z h a t ó — „ t e t e m e s k ö l t ­
s é gge l is j á r “ Valóban: difficile est satyram non
scribere T. úr szerint azért sem kell számadás-vizs­
gálat, m ert: „Az egyházmegyei mindennemű számadásokat
é v r ő l - é v r e köröztetni szokták; azokat a hivatalos rendele­
tek tárába he is kell iktatni, s igy alkalom nyilik minden
érdekelt fél részére, hogy otthon, csendesen tanulmányozza
azokat.“ A számadások állítólagos „ ó v r o i - ó v r e “ történő
közzétételére nézve felvilágosításom a következő; A minde-
nik egyházban meglevő „Rendeletek táraw, melyben a köröz-
vények beíratnak, a folyó XlX-ik században csak k é t í z ­
b e n mutatja fel a számadások nyilvánosságra hozatalát. Ugyan­
is: az 1877 évi ápril 6-án kelt 899— 1877 szám alatti
esperesi körlevél mellett köröztettek az 1872 — 73— 7 4 —75
évi ö s s z e v o n t egyházmegyei számadások kivonatai; és
az 1878 évi aug. 3-án kelt 1049— 1878 sz. a. esperesi
körlevél mellett szótküldettek az 1876 és 1877 évi száma­
dások kivonatai, Azon elől és azon innen: egyházmegyei
számadások köröztetésónek semmi nyoma! S ha netalán
tiszteletes űr az említett eseteken kivűl megjelölni tud még
más számadás-költöztetéseket is, én a n ny i s zo r t í z fo­
rintot fizetek egyházmegyénk özvegy-árvái gyámintózete
pénztárának, a hány olyan esetet felmutat Bátor va­
gyok megjegyezni, hogy a fennebbi, általam megjelölt ese­
tek alkalmával sem számadások, hanem számodási k i v o ­
n a t o k voltak közzétéve. Egy t e l j e s számadás magában
foglalja a n a p l ó k , n y u g t á k , a d ó s o k és b i z t o s í t é ­
k o k kimutatását vagy legalább jelzését is Ennyit a
tiszteletes űr által valótlanúl állított köröztetésekről.
T. Henter Pál urnák t á r g y s o r o z a t sem kell, sőt
„ha volna ilyen, el k e l l e n e t ö r ü l n i , mert a parlamen­
táris életben igen sokszor a l e g k ö z e r d e k ü b b t á r ­
g y a t s z o r í t j á k le a napirendről és pedig hosszas idő­
re“ Ilyen tudományt e becses lap t. olvasói még nem
hallottak. Nagy kár, hogy a közelmúlt években lefolyt egy­
házpolitikai küzdelemben nem emelte fel hatalmas szavát
t. úr; sok hasznát vette volna az anyaszentegyház! Azon­
ban most is használhat; jól teszi, ha legalább is kieszköz-
li, hogy az egyházkerületi közgyűlés ezentúl a drága idő­
ből egy perczet se vesztegessen el haszontalan tárgysorozat
megállapításával Hogy mily nagy szükségünk volna
nekünk is olykor-olykor arra a veszélyes tárgysorozatra,
arra nézve is szolgálok egy példával felvilágositásúl. Mi­
dőn Z. P., volt director, a fennebb irt 1338 frt 58 kr.
pénzzel adósa maradt a tractusnak, azon kéréssel folyamo­
dott egyházmegyei közgyűléshez, hogy addig is, mig az el­
költött összeget évenkénti részletekben törlesztheti, fogadják
el egyszerű k e z e s e s adóslevelét s az ingatlanaira való
átjegyzéssel ne okozzon neki az egyházmegye költséget. A
jámbor Zilinczki Pál ebben hibát nem követett el, mert
k é r n i szabad akárkinek. S mi lett a dologból? Az, hogy
a keres elfogadtatott; mely ha tárgysorozat rendén kerül
vala elő, bizonyosan máskép ütött volna ki
A fölebb irt esetből az iránt is felvilágosodbatnék t.
űr, hogy épen vannak „közérdekű, közérdekübb, legközér-
dekűbb“ dolgok. Mert peldáúl az ügy sokkal inkább érdekli
az embert, mikor arról van szó, hogy egyházmegyénknek
ezer forintot meghaladó követelése: e g y e t e m e s l i ypo-
t h e s á v a l n e m bí r ó k e z e s m e l l e t t (ma igy van a
Z. P. adóssága) künn hagyassék-e ? — mint akkor, mikor
arról foly a szónoklat, hogy a maros-járai papi istálló desz­
kával vagy zsúppal fedessók-e be? Ha tárgysorozat
lesz, akkor az első nap d é l u t á n i * ) ülésen, a tiszteletes
úr bevallása szerint is „el é v e t t l e v á t á k “ miatt a k ö z ­
g y ű l é s t a g j a i nem lesznek kénytelenek megritkulni. Ha
tárgysorozat lesz, akkor sem fogunk l á b a t l a n k o d n i ; ezt
tenni nem hogy szokásunk volna, do sőt a m á s fogadat-
lán (vizsgát nem tett és senki által fel nem kert) proKá-
toroskodását is rösteljük Hogy az úr által nevetsé­
gessé tenni akart „közérdekübb“ dolgokra visszatérjek, be­
cses figyelmébe ajánlom nt. Bartók G-yörgy szerkesztő ab­
beli jelentését, hogy miután a B e t b l e n - f ő t a n o d a mint
a theol. akadémia székhelye a rohamos bukástól mentve van,
miután a h a r c z o k lefolytak, szóval a nagyobb és közér-
dekűbb ügyek megoldást nyertek: a „Szemlét“ ezután csak
havonként kétszer fogja kiadni; mely szerk. jelentés épen
azon számban jelent meg, melyben t. urnák a közönséget
félrevezető „Visszhangja“ látott világot.
*) Tiszteletes úr a d é l u t á n i illést már e s t e l i n e k látja
Sajnálom!
 287
És végűi megvallom, hogy közgyűlési tudósításomban
egy hibát ejtettem, a mit ezennel ki kell javítanom, mivel
«ön gondosan elhallgatta azt. S a hiba abbéi áll, hogy a
•tiszteletes úr egyházközségében, Maros-Járában, nem mint
Írtam : kilencz t ag, hanem kilencz c s a l á d lépett ki a
reform, egyházból Az egyházmegyei közgyűlés u t á n
a „nem tudom“ Helyett most jobbnak ) látja ön a m e g ­
g y ő z ő d é s t hozni fel okúi. Ezt megmondhatta volna t.
úr az egyik mlgos főgondnok felszólítására a közgyűlésen
is s nem kell vala féloldal nyomtatványt izzadnia ki a
mentegetőJzésben Miután tiszteletes úr a tapasztalás
szerint a dolgok valódiságát olyannyira szereti elferdíteni,
bajos most eligazodni azon, hogy tulajdonlapén melyik az
igazi ok. S a j á t s á g o s f e l l é p é s é b ő l ítélve, az áttéré
sek oka lehet e g y é b isi Bármikep legyen is, nem
tenne fölösleges dolgot, a ki ' a maros-járai meg-megújuló
esetekre felhívná a méltóságos igazgató tanács figyelmét,
nehogy ma holnap egy mísoiik viczei egyházzal dicseked
hessünk!
Ezennel felvilágosításomat bevégzem. Azt látom, hogy
tiszteletes úr felfogása és modora egészen elüt más közön­
séges emberekétől. Mindegy ! Arról biztosítom, hogy mikor
a közérdeknek használni vélem esetenként t. urnák is, más­
nak is, készséggel elmondom felvilágosításaimat.
Mezoségi.
ISKOLAI ÉRTESÍTŐK.
—■ Harmadik közlemény. —
A kolozsvári evang. reform, kollégium értesítője az
"1880— 81-ik évről. Az elöljáróság megbízásából szerkesz­
tette: Debreczeni József, tanvezető tanár. Közölve van ez
értesítőben Jancsó Lajos igazgatói megnyitó és Sárkány
Ferencz igazgatói zárbeszéde, mely beszédek lapunk hasáb­
jain már napvilágot láttak. A tanítói testület 8 rendes, 3
segedtanárból, 7 szak- és 5 osztálytanítóból állott. A ta­
nulók száma 447 volt, kik közűi nemzetségre nézve 405
magyar, 1 nemet, 10 oláh, vallásra nézve pedig 336 ref.,
12 luth., 2 unit., 45 r. kath., 8 gör. kath., 3 gör. kel.,
10 izraelita, érettségi vizsgálatra állottak 24-en, kik mind­
nyájan sikerrel állották ki a szigorlatot. Az ifjúsági ön­
képzőkör, melynek 90 tagja volt (V—YIII osztályos tanu­
lók), elismerésre méltó szorgalmat és munkásságot fejtett
ki úgy a szavalásban, mint szépirodalmi művek (eredeti és
fordított költemények s beszélyek) írásában és megbirálá-
sában. Az önképzőkör a lefolyt évben is fentartá „Remény“
czimű hetilapját, melyben több eredeti munka jelent meg.
Az önképzőkörnek 250 frt. törzsvagyona van földtehermen-
tesitési kötvényben. A Jancsó Lajos igazgató tanár által
czélba Yett iskolai kórház alapja javára begyült eddigele
571 frt. 55 kr. Kiváló figyelmet érdemel ama körülmény,
hogy a múlt év folyamában városunk több jóltevő urasz-
szonyának áldozatkészsége folytán a kollégium 33 szegény-
sorsú, jóreményü növendéke részesült kegykosztban.
A sárospataki ref. főiskola (akadémia és gymnasium)
állapotáról jelentés. Igazgatók az akadémiában Mitrovics
Gyula, a gymnasiumban Zsoldos Benő. Értekezés: Mutat­
ványok Thucydides magyar fordításából, Zsoldos Benőtől.
Hallgatók sz. az akadémiában 170, kik közűi 122 hittan­
hallgató, 48 joghallgató. Az akad. hallgatóknak y 3-ad ré­
sze lelkész és tanító fia. A gymnasiumban a tanulók sz.
610. A négy alsó osztályban a tanulók sz. 84 és 118 közt
váltakozik. A főiskola a lefolyt évben töltötte be fennállá­
sának 350-ik óvót. Az akad. igazgató érdekes Összehason­
lítást tesz az iskolának 25 év előtti és jelenlegi állapota
között. Megjegyzendő, hogy 25 évvel ezelőtt jelent meg elő­
ször nyomtatásban az igazgatói jelentés. Az ebben megje­
lölt tanárok közűi csupán kettő van még életben; 17 meg­
halt és 8 eltávozott. 25 év elolt az akadémiában a heti
óraszám 61 volt, mig a lefolyt évben 131; az akad. hall­
gatók száma akkor 102 volt, tehát 68-al kevesebb, mint
jelenleg; a tápintézeti tagok száma akkor 36 volt, jelen­
leg 284; végre az akad. tanárok száma akkor 5 volt, je­
lenleg pedig 18, mely utóbbiak közűi 5 a vallás- és egy­
háztudományi szakban, 4 a bölcsészetiben, 9 a jog- és ál­
lamtudományiban működik. A tanárok közül többen a le­
folyt évben irodalmi téren is működtek. A főiskolai könyv­
tár rendezése halad előre, de meg nincs bevégezve. A szé­
pészeti- és műrógészeti muzeum szépen gyarapodik; a lefolyt
évben 7 eredeti kép is szereztetett be; az óremgyüjte-
mény 619 darabbal gyarapodott. A jelentés szerint az
intézet törekvése az, hogy e muzeum egyik vidéki köz­
pontjává váljék az archeológiái, műipari és képzőművé­
szeti törekvéseknek, s hogy másrészről a muzeum útján az
ifjúság műérzéke fejlesztessék. Az irodalmi kör, — mely
eddig csupán tankönyvek előállítására szorítkozott s mely­
nek czége alatt a lefolyt évben is két népiskolai tan­
könyv jelent meg, a Sárospataki Fűzeteket“ szándékszik
feleleveníteni s másrészről egyetemesebb érdekű tudományos
munkák kiadatását is tervezi. A főiskolai könyvnyomda 10
önálló munkát, 16,800 példányban állított elő, nem számít­
va a kisebb nyomtatványokat. Az iskola anyagi ügyei, két
birtok jövedelmének szaporítása, illetőleg biztosítása folytán,
jobbra fordultak. A jövő évben az irodalmi önkepző társu­
lat, fennállásának 50-ik, s a főiskolai énekkar 100-ik év­
fordulóját üli meg. Ez utóbbi tehát a hazai dalárdák közt
legrégibb. Az akadémiai- és a fclgymuasiiimi ifjúság tűz­
oltó-egyletet alakított, melynek a superintendentia 675 frt-
nyi segélyt szavazott meg. Ez egylet a sárospataki polgár­
ság tűzoltó-egyletének segédcsapatát képezi, de csakis tűz­
vész alkalmával, mert különben önállóan, külön paran­
csnokság alatt szervezkedik és működik. Yay Miklós, édes
anyjának halála alkalmából a betegsegélyző-egyleti kór­
ház belső felszerelési költségeinek fedezésére 300 frtot ado­
mányozott.
KÜLFÖLD.
Európa. Angolország. Ezen évi szeptember hóban
tartatik meg az első egyetemes methodista congressus Lon­
donban. A methodismus fenállása (140 év) éta, most bizo­
nyéi be először az atlánti óceánon innen és túl levő egy­
házak képviselőinek imposans egyesülése, a wesleyanus kö­
zösség növekedése és virágzása, mely „a methodismus tör­
ténetében új korszakot van hivatva jósolni.“ A congressu-
son 400 delegátus vesz részt, kik közűi 200 amerikai, (80
a methodista püspöki ogyházból es 38 annak déli ágazatá­
ból), mig a többi rósz Angolországra és hittérítői egyhá­
zaira marad. Megbeszélés végett a következő fontos tételek
vannak kitűzve: A methodismus kötelmei a pápasággal, a
skepticismussal, elszegényedéssel szemben; a methodismus
állása a neveléssel, az evangeliomositási eszközökkel, külö­
nösen a neposztályokkal szemben, a methodismus segédesz­
közei és erkölcsi felelőssége, a sajtók használata, a
gyarapodását elősegítő eszközök stb. 50,000 (márkányi
összeget kell összerakni, hogy a congressus költségei,
a melyektől természetesen a methodismus ügyét illető leg­
nagyobb remények tétettek függővé, fedeztessenek.
 Németország. B e r l i n b e n a tanuló ifjúság száma & tek'oen 40 tanitó és 4 tanítónő működik, ezek közt azon­
múlt tanévben összesen 125,59 volt és pedig 64,381 fiú ban csak 13 tanitó van, a kinek hivatása a tanítás. A ta­
s 63,718 leány. 101.520 járt, nyilvános iskolába, 1016 nítók fizetése 1000 és 1500 frt. közt ingadozik. Ezen isko-
zsidó felekezeti, 14,563 magániskolába. Vallásra nézve ' Iákba összesen 2067 gyermek járt, és pedig 282 mohame­
1 1 8 ,ö fö S p r o t e s t á n s , 6077 katholikus, 8071 zsidó, dán, 914 gör, keleti, 756 rom. kath., 115 zsidó. Az arány
261 má9 vallású, legkedvezőbb a zsidóknál.
Francziaorszâcg. A f r a noz i a r e á l i s k o l á k új j á s z e r ve ­ A m e r i k a . Mexicóban az evangelicus egyház most
zése. Miután a francziák gymnasiumaik tantervét egészen felfor­ 131 gyülekezetét és 188 prédikátort és hittérítőt számlál
gatták, a múlt hónapban egy bizottságot küldött ki közok­ összesen, kik közt 143 benszülöH van.
tatásügyi miniszterük, hogv a reáliskoláknak az úgyneve­
zett „enseignement secoudaire spécial4* iskoláinak líjjászer-
BrasiliábaUt mint az „Itaüe“ jelenti, a Vatikán ki­
eszközölte a jezsuitáknak visszatérését.
vezéséro nézve javaslatot tegyen. A „Revue de renseigne­
ment secondaire spécial“ e kérdéssel már több számában Észalcamerilcában az egyesült államokban, egy né­
foglalkozott. Junius 1-seji számában közli a tervet, mely metek által fefállitandó egyetem terve készen van. A né­
szerint a reformot meg kellene valésitani. A franczia re­ met egyetem német mintára alakuland és Németország emel­
áliskolák tanfolyama hat évre emeltetnék; 11 és 12 éves kedésének állandó emlékezetére „Vilmos császár-egyetem“
tanulók vétetnének fel, a kik az intézetet 17 vagy 18 éves nevet viselend. A költségvetés körülbelül 2 millió dollárrá
korukban hagynák el. A. klasszikus nyelvek továbbra is ki­ van előirányozva. Az egyetem helyéül kiválóan Milwaukee
maradnának; az érettségi bizonyitvány, „certificat d’études mint bizonyos mérvben legnémetebb város, az egyesült ál,
spéciales“ őgyenrangű volna a gymnasiumok adta érettségi amokban, hozatott javaslatba.
bizonyitványnyal és feljogosítana mindazon pályákra, me­ A f r i k a . Egyptomban, a f. évi márcz. 30-diki al-
lyeken a latin nyelv ismerete okvetetlenűl nem szükséges. királyi rendelet, egy franczia mintára alkotott oktatásügyi
Az ötödik és hatodik évben a latin nyelvet facultative ta­ tanácsot állitott fel, a mely minden tanügyi dolgokban, mint
nítanák; a mely tanuló kívánja, ebből is tehetne vizsgá­ legfőbb tanácskozó hatóság fog eljárni és e tekintetben a
latot s az eredmény érettségi bizonyítványába beíratnék, A legszélesebb körű felhatalmazással bir. Elnöke az oktatás­
miniszter kiküldötte bizottság fog Ítéletet mondani e javas­ ügyi miniszter. All ez a tanács 21 tagból, kik közűi 13
latról ; munkálatainak eredményét mindenesetre közölni fog­ benszülött, 11 külföldi; ez utóbbiak közt önként erthető-
juk olvasóinkkal. leg kiválóan vannak képviselve francziák és angolok, ame­
Bosznia és Herczegovina. Taníígyi állapot. Az occu- rikai van 2, német 1, dr. Spitta-Bey a nemzeti könyvtár
pált tartományok kormánya újabban egy főzetet adott ki, igazgatója.
melyben a népnevelési intézetek vannak ismertetve 1879-
ről, és pedig az első részben azok, melyek még a török
uralom alatt a különféle hitközségek által a saját feleke-
zetbeli gyermekek számára állíttattak ; a másodikban azok, IRODALOM.
melyeket az osztrák-magyar kormány állitott Serajevóban, M úl l á t t a t ó Z s e b k ö n y v t á r czim alatt Buzáro-
felekezeti különbség nélkül való használatra. A hat politi­
vits Gusztáv esztergomi könyvkiadó, dr. Kőrösy László szer­
kai kerületben összesen 645 régi iskolát talált az occupa-
tio, köztök 535 mohammdánt. Volt Serajevóban még egy kesztésében egy humorisztikus vállalatot indított meg. A
görög-keleti fel. reáliskola is, melyet a múlt évben állami vállalat eddig tiz füzetet adott közönségünk olvasóasztalára.
reálgymnasiummá alakítottak át. Bosznia-Herczegovina ősz** Az első ötről már volt alkalmunk röviden megemlékezni s
szes lakossága 1.158,440; ezek közűi minden 1807-re dicsérőleg nyilatkozni. Az utóbbi öt fűzet a következő ta r­
esik egy iskola. Az arány tehát látszólag nem a legrosz-
talommal jelent m eg: 6. fűzet. Humoros költemények. 7.
szabb; csakhogy p. o. a mohamedán iskolák közt igen sok
van, melyek az iskola nevet alig érdemlik. Legnagyobb a főzet. M, F. Márton úr bajai* Huraoreszk. 8, fűzet A ki­
mehtebek száma (499), a hol a tanitó sem tud irásuál, ol­ tűnő vendég. Vígjáték Csepregky Ferencztől. 9. 10. (két*
vasásnál egyebet; ruzsdie-iskola, olyan polg. iskolaféle ösz- tSs főzet) Eckstein hírneves humoreszkjének (lm Carcer)
szesen 18, mcdress szintén 19 van. Ez utóbbiak papi is ­ fordítása dr. Spinoza tollából: „az iskolai kalodában“ czim alatt.
kolák, melyek egyedül nevezhetők művelődési intézeteknek.
A mulattató zsebkönyvtár minden egyes füzete befejezett
A rém. kath. és gör. kel. iskolákban némileg kedvezőbbek
az állapotok. Ezekben az oktatás európai módon foly s a egészet nyújt s tartalmánál, irányánál fogva nemcsak a nagy-
tanítok egyrésze „képesítve“ van. A tanköteles gyermekek közönségnek, de ifjúságunknak is tiszta lelkiösmerettel ajánl­
még nincsenek összeírva ; a kormány a lakosok száma után ható. A fűzetek ára egyenkint 12 kr. Tiz egymásután kö­
12°/0-ot vesz fel ; e szerint volna iskolába járható gyermek vetkező fűzet előfizetési ára bérmentes szállítással 1 frt.
129,012; valóban iskolába jár 29,516, azaz 21 oj0} mig a
minden oktatás nélkül felnövekedők száma 79 °/0% Az isko­ Megrendelhető postautalványnyal Buzárovits Gusztáv könyv­
lába járók közűi 70 fiúra 20 leány esik. Nevezetes, hogy kiadónál, Esztergomban.
a zsidó gyermekek csak 1% -ot tesznek, ezek is fiúk; zsi­ A „ M a g y a r N é pb a r á t “ czimű szepii odaírni és
dó leány-gyermek egész Bosznia-Herczegovinában egyetlen ismeretterjesztő képes heti lap III. évfolyamának első szá­
egy som járt iskolába; viszont Biliács kerületben egyetlen mát küldték be hozzánk. A heti lapnak felelős szerkesztő­
rém. kath. iskolás gyermek sem volt, jóllehet a kath. la­
kosok száma 5076. A tartományi kormány az occupatio óta je Ábrányi Emil, főmunkatársai Berényi László s Mikszáth
nagy buzgóságot tanúsít a népoktatás fejlesztésében. Ed- Kálmán. Az előttünk fekvő első számot úgy tartalma, mint
digolé 24 népiskolát állitott és 14-et segélyez. Ez intéze­ csinos kiállítása is ajánlja. A lap előfizetési ára egész évre 6 frt.

A I Mim PBOT. KÖILŐRY“ YÁeeiáíA,
Az erdélyi iskolaűgyek alakulása és az országos
intézkedések.
( F o ly t a t á s .)
Midőa Izabella letelepítésével az új fejedelemség szek-
helyévé Erdélyt, s közelebbről Gyulafehérvárt tették , a ren­
dek az 1542-ben Szókelyvásárhelyen tartott országgyűlésen
a Statileo halálával megüresedett püspökség fehérvári épü­
leteit és a kincstárnok által kezelendő összes uradalmait a
királynénak adták, a fejedelmi udvartartás költségeinek fe­
dezésére. Egyéb egyházi javakat illetőleg, kérték a király­
nét, hogy azokat érdemes férfiaknak adja, kik az egyháznak
szolgálni s a királynéért és fiaiért imádkozni tudnak. En­
nélfogva kivánták az orodi káptalan javait is Horváth Mi­
hály kezéből kivétetni s az egyháznak visszaadni. Az 1544-
iki tordai országgyűlésen a rendek figyelmeztetik a király­
nét, hogy az egyházi javakat el ne idegenitse, magánosok­
nak ne adományozza, s a mennyiben ez törtönt volna, ve­
gye vissza.
Azonban úgy látszik, mind e mellett egyesek mind na­
gyobb mértékben keritgették kezeikre az előbb egyházi jó­
szágokat. Ezért az 1556. májusban Kolozsváron tartott or­
szággyűlés elhatározta, hogy „miután több jószágokat s jö­
vedelmeket eleink zárdák és egyházak használatára adtak
•vagy hagyományoztak, az egyszer Istennek ajánlott dolgo­
kat pedig profán czelokra fordítani nem szabad: ennélfogva
azok hű kezelőkre bízassanak, ő felségeiknek az országba
bejövetelükig megtartassanak, majdan ő felségeik határoz­
ván meg, mikép használtassanak föl szent czelokra és is­
kolák állítására.“ Itt emlitik először egyházi javaknak is­
kolákra fordítását.
Ugyanezen óv végén (nov. 25, decz. 7) tartott ko­
lozsvári országgyűlésen a rendek az egyházi javak secula-
risatioját véglegesen el akarták intézni, különösen kiván­
ták, hogy a püspöki káptalani s zárdái javak vissza ne
adassanak azoknak, kiktől elvétettek, hanem valamint eddig
részben a fejedelemnek adattak, úgy ezután is az ország köz-
szükségeire fordittassanak. A királyné föntartotta magának,
hogy e javak visszaadása vagy az udvar használatára és
közczélokra fordítása fölött tanácskozásaival való tárgyalás
után fog határozni, a káptalanok ügyét pedig a legközeleb­
bi országgyűlésre halasztotta., Azt azonban a rendek egy­
hangú kívánatéra elfogadta, hogy az ifjúság képzésére kü­
lönösen a kolozsvári és vásárhelyi kolostorokban felsőbb is­
kolák (scholae literariae) állíttassanak.
Az alig egy pár hónap múlva (1557 febr. 6 — 15)
Fehérvárra hivott gyűlésen a rendek türelmetlenül sürgetik
e határozat foganatosítását. „Látván — mondják — hogy
az ifjúság nevelésének elhanyagolása miatt a barbárság na­
ponként mind jobban ferjed és növekedik, e bajon segiten-
dők: kérik a királynét, hogy miután a rendek közhatároza­
tával a káptalanok és a barátok rendje kiűzettek, bizonyos
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r 1881 szé p .
— Komoly figyelmeztetés azobnftb, »
Iliket, illet. Aa időt, fáradságot és munkát,
mely e lap saerkesatésével jár, saivesen
áldozom minden anyagi haszon nélkül,
mert kedves kötelességemnek tartom egy-
házkerületemnek e téren is csekély erőm*
289
helyeken a barátok zárdáit oly iskolákká alakíttassa, me­
lyekben tudós és a nyelvekben jártas férfiak az ifjúságot a
tudományok minden nemeire tanitandják.“ E kérelemre a
szentesített törvónyczikk egyik tanintézet alapjául a vásár­
helyi barátok kolostorát, a másikául a Kolozsvártt levő két
zárda közűi azt rendeli, mely e czólra alkalmasabb leend.
A rendek panaszát mennyiben okozta a műveltségnek
a korábbi állapothoz képest valósággal hanyatlása, mennyi­
ben talán az oktatás szükségének erősebben fölébredt ér­
zése: ezt annyival nehezebb megítélni, mivel a régibb is­
kolákat nem ismerjük. De azt tudjuk, hogy p. o. Kolozs­
váron volt városi iskola 1526-ig szász, attól fogva ma­
gyar tanítóval s ez intézet, mint látandjuk, 1545 körűi lett
protestánssá Vízaknai tanítósága idején. Az sem dönthető
el biztosan, hogy a rendek egyhangúlag kifejezett kéret-
mökben minő felekezeti jellegű iskolákat kivánták ? Kezdet­
ben a magyarok is általában a reformátionak Luther-féle
iiányát fogadták el. Azonban ez időben Petrovics kir. hely­
tartó pártfogása alatt már a calvinismus is erősen terjedt.
Sőt még a róm. kath. egyháznak is voltak, bár naponként
kevesbedő hívei, kik közé tartozott maga a királyné, fiával,
János Zsigmonddal.
Az ugyanazon év (1557) junius havában Tordáa tar­
tott országgyűlés biztositá Erdélyben a vallásszabadságot.
A gyűlésen túlnyomó többségben még a lutheránusok vol­
tak, kik az országban egyházilag superintendensük alatt
már szervezkedtek is. Velők szemben a kálvinisták, Petro­
vics kanczeliár védelme alatt, szintén erőseknek érezték ma­
gokat. A katholicismus érdekéből Novikampianus Albert, a
királyfi nevelője, adott be az országgyűlésre egy apológiát,
melyben az új felekezetek tanait czáfolá; melyet azonban
alig méltattak figyelemre. A vallási pártok ilyen állásában
hozták azon nevezetes határozatot, hogy „mindenki azt a
hitet követheti, melyet akar, a régi vagy új szertartásokkal,
csakhogy az új hit követői ne bántalmazzák az új hit kö­
vetőit.“ A vallási viták kiegyenlítésére egyháziakból es vi­
lágiakból összehívandó nemzeti zsinat tartását helyezték ki­
látásba.
Ugyané gyűlésen véglegesen elhatározták Kolozsváron
a domonkosok, Vásárhelyen a ferencziek zárdájából iskolát
állíttatni, amarra évi 100 frtot, erre a székely dózmából
szükséges mérvű segélyezést*) állapítván meg. A harmadik
iskolát N.-Váradon a minden szentekhez czimzett zárdából
rendelték folállittatui. E mellett Váradon meghagytak két
zárdát a fekete és szürke barátok használatában.
---------------- (Folyt, köv.)
* ) A s e g é ly ö s s z e g m e n n y is é g é t m e g m o n d ja a z 1 5 6 5 j u u . 2 2 —
2 9 k o lo z s v á r i o r s z á g g y ű lé s k ö v e t k e z ő a r t ik u lu s a : „A s z é k e ly - v á s á r ­
h e ly i s c h o lá h o z a h a r m a d f é ls z á z f o r in t s e g íts é g e t ő fe ls é g e a m eg­
h o lt k e g y e lm e s a s s z o n y u n k (t. i. I z a b e lla ) le v e le ta rtá sa s z e r in t e z
e s z te n d ő b e n is m e g a d ta s jö v e n d ő b e n is m e g a d ja .1* ( S z ilá g y i S.
É r d . o r s z . g y ű l. I I 2 8 9 1.)
3sssss$pgC>— 4 3 * «
mel szolgálni. De teljességgel nem áll mó­
3 -á n . domban s nem is kívánhatja tőlem senki
azt, hogy a lap föntartásáért pénzáldoza­
tokat hozzak. Ennek szüksége nem is fo­
rogna fönn, ha az előfizetők kötelezettsé­
güknek mind eleget tennének. Kénytelen va­
gyok azonban kijelenteni, hogy feles szám­
mal vannak olyanok, kik többszöri barát­
 290
ságos figyelmeztetés, kérés és sürgetés
daczára sem küldötték be az előfizetést. A
neveket még most elhallgatom, de szá*
mokkái szolgálok« 34-en vannak olyanok,
kik nemcsak a folyó, de még a múlt évre
sem fizettek egy fillért sem s a lapot még­
is járatják. A folyó évről 150-en vannak
hátrálékban az egész összeggel. A hátrá-
lékok összege meghaladja az ÍOOO frtot
s e miatt a nyomdai költségeket sem ké­
pes a bevétel fedezni. A helyzet igy tart­
hatatlanná lesz s kénytelen vagyok kije­
lenteni, hogy ha tf. évi ohtobei* 1-ig, az
utolsó évnegyed kezdetéig, a hátralékosok
kötelezettségüknek eleget nem teszuek,
ügyvédi kézre adom őket át, s neveiket
közrebocsátva, lápomat megszüntetem«Ko-
lozsvártt, 1881 szept. 1. Szász Domokos,
kiadó-szerkesztő.
— Az u n itáriu s egyházi főtanács e hó 28-án tar­
totta közgyűlését városunkban. Miután Ferencz József püs­
pök elmondta megnyitóját s üdvözölte Allén Henrik József
tan árt, ki mint az amerikai és angol unitáriusok követe jött
a legrégibb unitárius egyházhoz Kolozsvárra, szót emelt
Allén s latin nyelven hosszabb beszédet mondott, melyet
az unitáriusok közlönye, a Keresztyén Magvető, fog közölni.
Az ülés, a püspöki jelentés meghallgatása után, tanügyi,
közigazgatási s pénzügyi kérdésekkel foglalkozott s ezeknek
elintézése után Derzsi Károlyt, a budapesti űj egyház pap­
jává választotta, Lőfi Áron, bölöni papot sepsi-miklósvárkö-
ri, Kelemen Albert királyi papot marosközi esperessé szen­
telte föl. Az ünnepélyes istenitisztelet szónoka Kediger Gé­
za, szabédi pap volt, ki nagyhatású beszédet tartott. Az
ülést 2 órakor nagy ebéd követte a püspöknél, melyen je­
lenvoltak a többi közt Dániel Gábor udvarhelymogyei főis­
pán, dr. Berde Áron egyetemi tanár főgondnokok; Szent-
iványi Gyula brassómegyei főispán, Allén H., P. Horváth
Kálmán isk. gondnokok, a helybeli unit. tanári kar, Albert
János ismert egyb. iró és sok más vidékiek. Köszöntőket
mondtak a királyra a püspök, a püspökre és a többi ki­
válóbb hivatalos személyekre, úgy Allenre, ki maga gyö­
nyörű toaszttal felelt, szerencsét kivánva a magyar unitá­
riusoknak és a magyar nemzetnak, melynek nagy emberét,
Kossuthot, személyesen ismerte Amerikából.
— Dócsei K ároly, nagy enyedi hittanárunk tanári
állomásáról lemondott, és pedig hosszas és hű szolgálatai
daczára nem formál igényt sem végkielégítésre, sem nyug­
díjra.
— Papválasztások. A maros-újvári egyházközség jul.
28-án J a n c s ó L a j o s , papjelöltet s püspöki titkárt egy­
hangúlag papjává választotta. Gratulálunk az egyházközség­
nek, mely a megválasztottban szép miveltségű, nemes jel­
lemű, szerény és buzgó lelkipásztort nyert. — Ugyancsaíc
egyhangúlag választattak meg B á l l á K á r o l y , bukuresti
(3 -3 )
IBia.<a.apeete:n, I ’V . Izer. Z K Iá ro l^ v itc z a 1. s z á r a i a la t t
és minden könyvárusnál kaphatók:
Szász Károly. Az egyházi évkör. Ünnepi prédikácziók. 240 lap. Ára
Szász Károly. Halotti imák. 2-ik bővített kiadás. Egészen vászonba kötve.
Zombory Gedő. Egyházi beszédek ünnep és vasárnap délutánra. I-ső füzet.
Margócsy. Prot egyházi beszédtár. IV-ik kötet (az előbb megjelent 5 kötet 6 írt 90 kr.) 1 frt 20
Megrendeléseknél legczólszerűbb az árt postautalványon beküldeni, mely esetben a kívánt
foérmentve küldetik meg.
Nyomattot Stein János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. fötanoda betűivel Kolozsvárt.
segédpap hidalmási és B e n e d e k La j o s , szent-györgyi
osztálytanító búzái pappá. Szerencsét kívánunk!
— A d u n án tú li evang. egyh ázk erü let közgyűlést
tartott közelebbről Győr városában. A gyűlést meg­
előzőleg néhai Haubner Máté, volt győri szuperintendens
emlékére tartatott hálaünnepóly, mely alkalomból Poszvék
Sándor tartott emelkedett hangulatú emlékbeszédet. Ezután
Karsay Sándor és báró Prónay Dezső társelnökök vezetése
mellett kezdetet vette a nagygyűlés, a melyre az egyházke­
rületből igen nagy számban jelentek meg egyháziak és vi­
lágiak. Az elnöki megnyitó után első sorban a miniszteri
leiratok olvastattak fel, melyek elintézése után a dobrai-ügy
és az inczédi s a sövényházi kath. pap-bér ügy keltettek
hosszabb vitát. A dobrai-űgy abban áll, hogy az ottani egy­
háznál szokásban volt ez ideig, hogy a törvénytelen gyer­
mekek után büntetésként, bizonyos pénzbírságot szedtek,
s az igy begyült Összeg a törvénytelen gyermekek nevelteté­
sére fordittatotfc: az egyház-kerület azonban kimondta, hogy
más, inkább morális úton iparkodjék az illető egyház hatni,
mert ez a büntetésmód manap „anachronismus.“ A kath.
papbér-űgy pedig abban áll, hogy két Ízben előfórdúlt már
Yas- és Győrmegyóben azon eset, hogy miniszteri rende­
let szerint olyan ev. birtokosok, kik volt katholikus birto­
kot vettek meg, a kath. canonika visitatió alapján, kötelez­
te le k a birtok után a kath. papi járandóságot megfizetni.
Ezt az egyházkerület mint „gravamena-t tárgyalta, törvény-
sértésnek deklarálta s voltak, kik ezért a minisztert is vád
alá kívánták helyeztetni: végre határozattá emeltetett, hogy
az ügy egyetemes gyűlés elé vitetik s addig is, mig ez a
lépeseket az ügy orvoslása érdemében az országgyűlés út­
ján megteszi, az elnökség felkéretett, hogy a visszaélések
meggátlása ügyében belátása szerint tegye meg a szüksé­
ges lépéseket.
— E ranczia trap p isták H orvátországban. Károly-
város mellett a resiczai birtokot, egy franczia trappista tá r­
sulat, — mely a bibornok-órsektől és a bántól engedélyt
kapott a letelepedésre és a földbirtok vásárlásra, — 85,000
frtért megvette. Az űj tulajdonosok nemsokára új templo­
mot fognak maguknak építeni s a kastélyt átalakíttatják
kolostorrá, s a föld népét megtanítják iparra és fölneve­
lésre. Ez év végéig mintegy 60 trappista fog Resiczára ér­
kezni; a jövő évben női trappisták telepednek meg ugyan­
csak e helyütt, a kik föladatakúl azt tűzték ki, hogy a nő­
ket kézi munkára, idegen nyelvekre és iskolai tantárgyakra
tanítsák. A trappisták mindennemű kézimunkában teljesen
járatosak, úgy, hogy a reüd minden szükségletének eleget
képes tenni, idegen segítség* nélkül.
A SZERKESZTŐ POSTÁJA.
X, A k ö l t ö z ő m a d a r a k ez. költemény alapgon­
dolata csinos ugyan, de tartalmánál fogva nem illik be la­
punk keretébe s forma-hibák miatt különben sem adható ki^
1 frt 50 kr.
2 frt 40 kr.
1 frt 20 kr.
kr.
mü
 XI évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Szeptember 11. 37. szám.
M e g je le n n i girtillsl dijak i
minden vasárnap.

EzorköQztífoógl s kiadói szállás:

ERDÉLYI K étszer hasábozott garm ond
sor va g y annak te r e 5 kr.
B élyegd ij m inden b e ig ta ta s
u tá n 3 0 kr.
N a g yob b és többször m eg je“
b.-fark asu tcza 16. sz. hova
len ő h ird etések n él külön k ed “
a lap szellem i s an yagi
ü g y e it ille tő m inden kü lde­ v ezm én yt n y ú jt a k ia d ó h iv a W
m én y ek czim zendők. " <Előfizetési á r :
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. E g é sz évre 6 frt., félévre 3
Kéziratok nem adatnak vissza,
frt., évnegyed re 1 frt 5 0 kr

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S Z S t S Z iD O M C lO lS O S .

Tartalom: M egn yitó beszéd 1 8 8 1 — 8 2 -ik isk olai é v
jé n , szeptem ber 4-én ta rto tta : H eged ű s Is tv á n , ig a zg a tó tanár. —
M ilyen leg y en jelen korunkban az eg yh ázi b e sz é d ? V as T am ás.
E g y h á zi lapseem le. — Isk o la i értesitő k . N eg y ed ik közlem én y. —
Irodalom , li. i. — Tárcza: Az erdélyi isk o la ü g y ek
az országos intézk ed ések . (F o ly t.) — K ülönfélék. — K örözvén yek .
MEGNYITÓ BESZÉD
1881—82-ik iskolai év elején, szeptember 4 én
tartotta:
Hegedűs István,
igazg ató tanár.
Mélyen tisztelt elöljáróság, nagyérdemű hallgatók,
nemes ifjúság!
Midőn a méltóságos elöljáróság és szeretett tanár­
társaimlekötelező bizalmából e helyről, mint igazgatószól­
hatok, azt elfogúltság, a Dyugtalankodó lelkiismeret ha­
bozása nélkül nemtehetem. Mint ez intézet egykori nö­
vendéke, később mint tanára, annyi drága kötelékkel fű­
ződtem, forrtamazzal egybe, hogy a hála, a ragaszkodás
is, melylyel e kollégiumon csüngök: elég okot szolgáltat­
nak arra, hogy erőtlenségem, kevés tapasztalati ismeretem
érzetében, az idővel és korral szaporodó teendők halma­
zának tudatában, a remények és nemesnagyravágyás ha­
tása alatt meginduljon keblemben az ahullámzás, melyaz
eszmény hatása alatt oly titokszerűen mozdúl megaz em­
beri lélekben, mint a tenger ár-apálya.
De fokozza e nyugtalankodást nagyérdemű elődeim
buzgó munkásságának, termékeny működésének .és bölcs
intézkedéseinek nyomán a nagy múlthozméltóvirágzásnak
indúlt intézetünk bel- és küléletében lépten-nyomon szem­
lélhető haladás látása. Mit tehet az én gyengeségemaző
teljes kormányzásuk után? Nemhull-e ki erőtlen kezem­
e le ­ Ha az egyesek életében gyakori tapasztalás igazolja
Aristoteles bölcs mondását, hogy leghamarább hervad el
—
a hála, leghamarább szárad föl a köny; egy intézet fen-
alakulása és tartója, tápláló nedve, a szebb jövő záloga: a hálás em­
lékezet. Áldozatos buzgóság, örökké valóeszmékszolgálata
adott létet ez intézetnek: lehetne-e hálátlan és feledékeny
azok iránt, kiknek „éjjeli, nappaligondjaiktárgya volt“—
mint a fájdalom! már hamvaiban nyugvó Takács János
irta a kórágyhoz kötött volt igazgató, Jancsó Lajoshoz,
ki maga is, annyijeles méltó utódaként, hat éven átszen­
telte törhetetlen lelki ereje javát nyugalomra útalt gyenge
testénekegészségéreszükségespihenőóráit isekollégiumnak.
Afeledékenység nemcsak hálátlanság volna, de a
teendők halmaza közt szükséges emelő gondolatokról, a
múltról hangzó biztató szózat vigaszáról való könnyelmű
megfeledkezés.
Adja a jó Isten, hogyfélbeszakadt munuásságát újra
megkezdje, hogy az intézet virágzására irányzott gondos­
kodását elvesztegetve ne lássa, hogy reményei meg ne
szégyenüljenek.
Adja Isten, hogy közvetetten hivatalbeli elődöm, ki
a volt igazgató tanár kezéből kihanyatlott kormányrúdat
szilárd kézzel ragadta meg, hogy aztán nekem adja át.*
éber gondoskodását azzal látta megjutalmazva, hogy buz­
galmam, elszánt tevékenységem ne hiányozzék a nagy
feladat teljesítésére.
És épen ezért vagyok nyugtalan. De a méltóságos
elöljáróság bölcseségében, szeretve tisztelt pályatársaim
egyetértő, jóindulatú támogatásában, ismert önzetlen ügy­
szeretetében vetett bizalomfentart. A babozás eltökélés-
be, a félénkség bátorságba, az erőtlenségerélybe megyát.
a kötelesség szeretete: lelkeme soha semcsalárd irány­
tűje vezérelni fog, ha Isten is úgy akarja.
* *
*

ből az evező-rúd? Nemtévesztem-e el a bölcs óvatosság­ Amegemlékezés, a hála szavai után, hadd térjek
gal követett irányt? Mert nemtartozom, legalább az em­ életűnk második nemtőjóhez: a Reményhez.
beri gyarlóság korlátái közt, nemakarok tartozni azokkö­ Év kezdetén a növendék ifjú reményuyel gazdag
zé, kik egy tiszt, egy állás méltóságát nemazazt betöltő nyiladozó kebellel lépi át ez iskola küszöbét. Reménynyel,
egyén munkás tevékenységének értékéhez mérik, hanem melyet még nemszállított alá a tapasztalat ridegebb, de
annak külső attribútumaival megelógesznek. Nem is sze­ érlelő hatása; reménynyel, mely nemmérlegeli a lehető­
retnék a thebai nagy lyrikus vádja alá esni, ki fájdalma­ ség szűkös mértékét; remónynyel, mely a képességet hi­
san jajdúl föl, hogy „a régijótett szunnyad; feledékenyek hetetlen magasra fokozza; remónynyel, mely egy görög
az emberek.“ bölcs szerint az „ébren levők álma.“
 292
Apályafutás végén mennyi a legyőzetettt mennyia
csüggedező!Nemegykifáradva, az „ébreulevőkálmát“köd­
dé foszolni látja. De mégis van egy világ, acsodákvilága;
van egy világ, melynek törvényea szabadság, melynekha­
tára a végtelenség, mely az emberi lélek mélyén szuny-
nyad, de ha fölébred, ha tudatra gerjed: nem ismer le-
veretést, nemtapasztal csügedést, nincs mulandéság alá
vetve. E világ: az akarat világa, melyről a nagy Kant
azt mondta, hogy fenségesebb a csillagos égbolt pompá­
jánál.
E szunnyadó világgal jöttök ti ifjak ez intézetbe. E
szunnyadó erő fölgerjesztését tűzi ki szent czélúl: ez ok­
tatva nevelő kollégium.
Ekollégiummásodik megalapitója, szellemi újjáte-
■remtője, Apáczai Csere János, épen kilencz negyed száz
éve, hogy programmszerű fényes beszédében megemlékez­
vén az egyszeri szónokról, ki egy tekintélyes hallgatóság
előtt, mely várvavárta a szót ajkairól, csak annyit mon­
dott: Ember, ezzel mintegy szemlélhetően akarvánmin­
den hallgatójának leikébe vésni a szó sólyát, jelentőségét,
kijelenté, hogy neki csak ennyit kellene mondania: Is­
kola! oly mindent kifejező, a jobb jövőt magában rejtő
e szó, ha valóságba megy.
Én is, nemes ifjúság, csak elmondhatom a nagy
Apáczaival: az akarat világát, mely a szunnyadó erőkben
rejlik, a nevelő intézeteknek hivatása létrehívni; az em­
bert emberré képezni; mindazon tehetségeket és erőket
kifejleszteni, melyek összege e szó: ember; hogy az
Apáczai által felhozott egyszeri szónok beszéde, ha ezegy
szóból állana is, elégjelentőséggel bírjon ezintézetből ki­
lépő minden ifjúra nézve.
De akkor az akarat világa, melyről állitám, hogy
törvénye a szabadság, e szabadság által úgy érvényesül,
mint a hogy vallásunk értelmező a szabadságot a héber
törvényszerűséggel szemben. Szabad a féktelen indulatok­
kal szemben, mint Odysseus Kirké bűvitala által nemvolt
állattá sűlyeszthető; szabad a csábokkal szemben, mint az
ithakai bujdosó a syren hangok által nem volt elszédit-
hető; szabad a henyeség szelleműié hatalmával, a csüg­
gedt tétlenség zsibbasztó, az érzékiség ernyesztő hatásával
szemben.
De a világosság fia, mely megtisztelő czimmel a
szentkönyv novezi az embert, csak úgy szabad, ha meg­
ismeri az erkölcsi világ megmásithatlan és ki sem játsz­
ható törvényeit és ezeket önként teszi élete törvényeivé.
De az erkölcsi töivónyek ki nemelégíthető tevékenységre
sarkalnak; az erkölcsiség nemes aspiracziokat költ fel a
jóra termett lélekben; soha egészen be nem tölthető kö­
telességek a nagy feladatok egész sorát tárja fel előtte;a
Herakles csodatetteiről szólómondahősévéavatjafel aszel­
lemi téren minden egyes ifjat.
Kérdezheted nemes ifjú: a családi kör meleg tűz­
helyétől, a forron szerető anya meleg ölelő karjai közűi,
a kedves testvérek vidámseregétől azért jöttemón e fa­
lak közé, hogy erőmet talán meghaladó teendőkre, szigorú
kötelmekről halljak és az ernyedés, ahanyagság, törvény-
vénysértés esetében büntetések sújtsanak? A gyermeki lét
gondtalan szabadsága helyett lépten-nyomon korlátok, ti­
lalmak körébe miért kelle lépnem?
De nemes ifjú: a családi tűzhelyen is a szülők ki­
tartó, éjeket átvirasztó ébersége tartja fenn azt a mele­
gítő tüzet; a földi paradicsomot nagy munka, nehéz ve­
rejték árán szerzik meg a te gyámoltalan, segélytelen
gyermekkorod számára: de te vagy hivatvaegykoron őket
fölváltani, hasonló teendők várnak te reád: ha nemgya­
korlód erőidet, ha nemfejleszted képzettségeiket, ha nem
szoktatod lelkedet a nagy feladatok megértéséhez, nem
edzedjellemedet: a szenvedélyek forrókorszakában, azélet
viharaiban megtörsz, meg nemállasz.
De aztán a nagy aspiraoziokk&ljáró nagy erőfeszí­
tés csak kezdetben tűnik föl tűrhetetlennek, az erőfejtés
arányában nő a lélek; szárnyat bontva emelkedik fölebb-
főlebb. És mily dicső a földi lét nyűgeiből öndutattal és
nemgyermeki ábránddal, akaraterővel és nem regényes
rajongással kiemelkedni.
Acsaládi élet tűzhelyét itt nem találjátok fel, de
feltaláljátok a tudomány és erkölcs Vesta tüzét, melyet
akkor gyújtottak, mikorőseinkvallásosbuzgalma ezintézetet
létrehívta és fentartói vagyunk e lángnak mindnyájan,
kiknek lelke világot innét kapott. E helyen bontakozik ki
majd tudalmatlanságából lelketek; e helyen avatódik föl
az erkölcsi és szellemi világ polgárává, hogy majd innét
az életpályára előkészítő szakiskolára megszerezze az első
képességet, mely első föltétele a valódi szakképzettségnek:
az általános műveltséget, az erkölcsi tökély utáni vágyat,
az emberies érzés- és gondolkodásmódot. A családi élet
szűkebb köre itt egy kis mintatársadalommá szélesbedik,
hol már nema szülei megbocsátásra hajló gyöngédség,
olykor gyöngeség, de a férfiasán edző szokásnak és tör­
vénynek, mélyeknek gyökere százados múltba nyúlik visz-
sza, határozott formái uralkodnak.
S valamint a tornaszerek kemény, szilárd anyagja
való az izmok edzésére: úgy a törvény szigora csak az
ifjúság erkölcsi fejlődésének izmositására van szánva.
Protestáns iskoláink nemlegutolsó becse épenabban
áll, hogy nemcsak az oktatás módszerére nézve követnek
bizonyos elveket, melyek a modern paedagogusok által is
ugyancsak helyeseknek ismertetnek föl és bár a változó
divat szeszélyeivel szemben a hagyományokhoz túlon-túl
ragaszkodásról vádoltatnánk, a divat legújabb fordulata
épen felénk közeledik, holott mi csak követtük az eredeti,
a paedagogia renaissance korában kimondott sarkelvet:
non múlta, séd múltúm; tehát mintmondám,nem­
csak az oktatás módszerére nézve követnekiskoláink bizo­
nyos hagyományos elveket, de a nevelés, kivált a szokta­
tás és fegyelmezés terén forditnak kiváló figyelmet arra,
hogy önálló tevékenységre rugauyossággal biró, szabadsá­
gára féltékeny, de enmagát a törvény szigorával alávetni
tudó akarattal bocsáttassanak ki növendékeink ez intézet
falai közül.
Az angol gentryt nevelő nagy hagyománynyal di­
csekvő Gollege-ei jellemfejlesztő rendszerét, hagyományait
hoztákbe külföldről hazatérttanáréspapelődeink,kikasze-
 293
gényeshazai viszonyoltközt, aféltett magyarság, a megtáma­
dott felekezetihitélet védelméreszervezett kollégiumainkban
agentry független jellemét edző szellemben neveltéka ke­
gyes pártfogók jótékonyságából létrekölt intézmények ál­
tal oltalmazott, támogatott szegényebb sorsú magyar kö­
zépnemességet és a porból fölemelkedni törekvő tehetsé­
geket.
Az idő enyhített a durvább korban szokásban volt
rendszabályok formáin; de lényege épen fenmaradt és
nincs okunk valamely divatos újabb útra térnünk; mert
a lényeg: aszabadságra törvényszeretetáltal
nevelni: igaz marad.
Nemes ifjak, ne tekintsétek hát e törvényeket ellen­
séges korlátoknak, melyek ifjú.jó kedélyetek megkeseri-
tésére, szabadságszomjas lelketek békóbaveretesére vannak
fölállítva: az élet szigorúbban sujtolja azokat, kik törvé­
nyeit áthágják. Acsaládi gyöngéd gondozás alatt köny-
nyen gondtalanságra hajló ifjúságtokat e törvények csak
figyelmeztetik, csak jelképesen észleltetik veletek azon
korlátokat, melyeket szabni fog magaazélet, atársadalom.
Abüntetés, mely e kis társadalomtörvényeibe ütkö­
zőt sújtja: csak érzékenyebb eszköz, mely a szendergőt
fölrázza gondtalanságából.
E törvények fentartására oly nyugtalan éberséggel
őrködöm, mint a ki meg vagyok győződve, hogy az el­
kényeztetett, elszenderitett ifjú örvénybe rohan.
Az egyszerű görög találós mese a jótékonyságotúgy
jelképezte, hogy egy örvény szélén szendergő ifjút álmá­
ból fölriasztó egyénben tüntette föl a jóltevőt.
Ez intézet törvényeinek őreihasonlószerepet visznek.
De az ébredő öntudat maga teszi meg igazában
azt, mit a törvény csak külsőleg tehet meg.
Szépen mondá Stagira bölcse, hogy a bölcsészeinek
az a haszna van, hogy képessé tesz arra, miszerint pa­
rancs nélkül teljesítsük azt, mit mások a törvénytől való
félelemből tesznek meg.
Ez iskolai nevelésünk czólja is. És a mai társadalom
egyik legfájóbb sebe épenabban áll, hogy a szabadságot
bálványozza, de nemszeretiatúlnyomórész: a szabadság
csak az egyénjogát szentesíti, de az egyéniséget azzá
csak az egyén maga teheti. „Korlátozásban tűnik ki a
mester“ mondá Göthe.
E korlátozás az életben a vonzó erőt képviseli, mely
nélkül az erkölcsi lények világrendszere zűrbe hullana.
Törekedni fogok elődeimnyomainjárvaazon viszony
fentartására, sőt fejlesztésére, mely az egyházat és iskolát
egybeköti.
Az emberi szellemJanus-arczának egyikfelea föld­
re, e világra néz; de a másik a titokzatos végtelen felé
van fordulva és onnét nyer fényt. E végtelenségtől elfor­
dulni egy volna magasabb rendeltetésünket szentesitő vá­
gyakról, reményekről mondani le. Ez nemfelvilágosodása,
ez elsötétülése volna a szellemnek.
Hagyományaink az egyház és iskola közli kapcsot
szorosnak, bensőnek hagyták reánk; mi e kapcsot buzgó-
sággal, helyes vallásos neveléssel és szentesítést kereső
erkölcsi törekvésekkel kívánjuk erősíteni, fentartani.
Pártfogók szent hagyakozásaiból teremtett áldozat-
készségéből fentartott, az egymástfelváltónemzedékekbűz-
góságából fokról-fokra virágzóbbá emelt intézetünk kül- és
beléletének továbbfejlesztése a mi kötelességünk. Nemcsak
a tanárok, de a tanuló ifjúság összetartó, egyetértőközre­
működése tesz egy intézetet virágzóvá. Én csak azt kívá­
nom, tegyük múltjához méltóvá. És azzá tesszük mi, ta­
nárok kitartó munkássággal; ti, nemes ifjak, jóra hajló
tevékenységgel, bennünk vetett gyermeki bizalommal és
nemlankadó, önmagatoknak szellemi és erkölcsi nemes­
bítésével, ez intézet törvényei, szokásai iránti tisztelettel.
De kegyelettel tekintsetek az intézet épületére, min­
den vagyonára: mennyi kegyes szándék, mennyi nehéz
verejték árán szerzett áldozat tapad ez intézet minden
kis zugához, ki rombol, ki kárt tesz: szentségtelenkezek­
kel nyúl ahhoz, mi nemaz övé, nema miénk: de évszá­
zak hagyománya, melyet épen, sőt mindig a kor követel­
ményei szerint szélesbitve, csinosbitva kell utódainkra
hagyni.
Most is az elöljáróság nemhabozott közel harmad­
fél ezer forintot, bizony nagy megerőltetésével, áldozni,
hogy a kollégiumépülete épen az idő viharával szemben
biztosított állapotban fogadja be kedvesvendégeit: titeket,
nemes ifjak!
Nektek nemelég ezt tudnotok, de a legnagyobb
gonddal és kegyelettel kell bennünket a kollégium épüle­
tének és bútorzatának megőrzésében támogatnotok. Ön­
ként értetődik, hogy a rombolóval szemben oly szigorral
fogok eljárni, a milyen súlyos áldozattal lehet e magunk
erején, a múlt és jelen nemzedékek áldozatkészségéből
létrehozott intézetet fentartani.
Denemcsakfentartani kötelességünk;lehetően, erőnk­
höz képest, ez intézet intézményeit fejlesztenünk kell;
mert hasznos intézményei együtt véve teszik ez intézetet
azzá, a mi. Ily intézmény volt igazgató tanár, JancsóLa­
jos által megindított iskolai kórház is, melynek tőkéje
már az ezer forintot megközelíti. Ha e kis társadalom
minden tagja szeretettel csüngegymáson:lehetetlen, hogy
el ne szoruljon szive annak tudatára, hogy ha betegtagja
van, a szülei ház meleg gondozása helyett annyi más ide­
gen, ismeretlen beteg közé kerül, kiknek arczárói nem
mosolyg felé részvét, a kortársak fölelevenitő, félig gyó­
gyító vidámmosolya.
Karoljátok föl, ti ifjak, oh karoljátok föl tisztelt szü­
lők és emberbarátok e kórházat, mely ha létrejön, a jövő
nemzedékek hálára legfogékonyabb tagjai: a szülőiktől
távol elszakadt szegény beteg gyermekek fognakmindnyá­
junkat áldani.
És most felnyitoma sorompót. A pályafutás hozza
meg nektek a koszorút, mely boldoggá teszi szülőiteket,
de egyedül tehet boldoggá titeket. A koszorút, melynek
virágait az anyatermészet bőven adja: a fujdogáló őszi
szelek nélkül is elhervad; de a pályanyertes ifjú koszo^
rúját a kötelességteljesités boldogító tudata és a szülők,
az elöljárók szeretete és elismerése fonta: ennek örökké
megmarad a becse; megmarad anövekvőönérzetben, min-
*
 294

dig tudalmasabb akaratban és az ég legnagyobb ajándé­ egyházi beszéd a közönséges embereknek való ; * lelkész,
kában: az erkölcsi tisztaságban és igazvallásosságban. a ki nektek az igét hirdeti egy korlátolt fejű, képzelgő,
Adja Isten, hogy az új tanévet úgy végezzük, mint képmutató ember.“ Sőt ezek a „közönszges emberek“ is,
a kik azerkölcsi tökéletesedésvégtelenmezejénegyállomás­ kik a nép alsóbb osztályához tartoznak, ma már mind in ­
sal közelebb jutottunk a magasztos czélhoz! kább visszatartják magokat, mind közönyösebbekké lesznek
Az ég áldása nyugodjék drága hazánkon, városun­ ezen egykor nagy befolyást gyakorlott nevelési eszköz iránt,
kon, ez intézet elöljáróin, tanárain, tanitóin, tanulóin. S tapasztalható, hogy mai napság, még azok is, a kik az
És ezzel ez 1881—82-ik iskolai évet megnyitottnak egyház iránt mélyebben érdeklődnek, élénken foglalkoznak
nyilvánítom. azon kérdéssel, hogy vájjon ha az egyházi beszédet telje­
sen mellőzni nem lehet, de nem lenne-e helyes azt jelen­
tékenyen korlátozni, nem lenne-e czélszerű kimozdítani az
istenitisztelet központjából, hogy helyét egyéb foglalja el,
Milyen legyen jelen korunkban az egyházi példáúl az úri szent vacsora, vagy a művészet különböző
beszéd? alakjában; sőt többen vitatják, hogy czélszerű lenne tisz­
Koránt sem azóit választottam a fenncbbi czimet, tán liturgiái istenitiszteletet hozni be. Azonban bármily
mintha czélom az egyházi beszéd általános elméletének fej­ hatalmas hangok emelkedjenek is ez irányban, mindazokra
tegetése lenne. Csupán azon elútasithatlan követelmények­ csak azt mondhatjuk, hogy nagyon sajnálatos lenne e véle­
ről akarok szólani, a melyeket jelen korunkban mellőzni ménynek túlsúlyra emelkedni. Mert habár el kell ismernünk,
nem lehet az egyházi beszédekben, röviden szólva: az hogy liturgiái tekintetben, a mi protestáns istenitisztele­
e g y h á z i beszéd egyedi jellegéről. tünk sok kivánni valót hagy fenn, de abba beleegyeznünk
„Egyházi beszéd és jelen idő 1 Van-e ennek értelme ? nem lehetne soha, hogy az egyházi beszéd istenifcisztelotünk-
— hallom az ellenvetést. Nem eilenmondís-e ez magama­ ből kimaradjon. Mert ez annyit tenne, mint szakítani tel­
gában? Avagy talán az egyházi beszéd alkalmazkodhatik-e jesen egyházunk történeti múltjával és traditiojával, a mi
a folyton változó korviszonyokhoz és áramlatokhoz annyira, kipótolhatatlan kárt vonna maga után. Ez annyit tenne,
hogy a különböző idők különböző jellegét öltse magára? mint szakítani evangeliomi protestáns egyházunk szellemé­
Nem kell-e az egyházi beszédnek minden korban és min­ vel és jellemévé! — a mi még sokkal nehezebben terhel­
den időben u g y a n a n n a k l e n n i e , mint a melynek fól- ne — és útat törni a katholicismus felé; annyit tenne,
reismerhetlen feladata: a dolgok változása között azt hir­ mint az istenitiszteletbon az evangeliomi protestáns elvet,
detni, a mi változhatatlan, a mi örökkévaló 1“ Igaz, a mi mely annak bizonyos paedagogiai jellemet ad, felcserélni a
az egyházi beszéd elévülhetlen magvát, az Isten igéjét il­ katholikus elvvel, a mely szerint az egyház az üdvösségnek
leti, e tekintetben változásról szó nem lehet; nem beszél­ örök időre bevégzott tökéletes intézménye; annyit tenne,
hetünk e tekintetben a m ú l t , a j e l e n és a j ö v ő egy­ mint az evangeliomi istenitisztelet túlnyomóan vallásos
házi beszédéről. De tekintve a módot, a mely szerint az meggyőződést és vallásos jellemet képező ereje helyére, a
Istennek örök igéje a népnek prédikáltatik: ennek különböző katholiuus istenitiszteletnek a külső érzékre ható s többé-
időben különbözőnek kell lenni, ha meg akar felelni kevésbbé homályos és mystikus hangulatát állítani, vagyis
feladatának, mely nem egyéb, mint a belső lelki életnek fölcserélni a szellemet, a lelket a merey formalismussal.
építése. És ez oly követelmény, a melyet jelen korunk ige­ Valóban végzetes csalódás lenne azt hinni, hogy egy ily-
hirdetőinek figyelmen kivűl hagyni nem lehet. szerű újitás a protestáns nép vallásos és lelki szükségét
A reformáczio az igehirdetést, az egyházi beszédet, inkább vagy bárcsak annyira is kielégíteni képes lenne.
Azzal e szerint tisztában vagyunk, hogy a protestáns
a protestáns istenitisztelet központjává emelte. „A leg­
istenitisztelet elmaradhatatlan főrésze az egyházi beszéd,
nagyobb, a legszentebb, legszükségesebb és legfelségesebb
az igehirdetés, mely az idők során át elútasithatlan lelki
istenitisztelet: prédikálni Isten igéjét és a papi hivatal
szükségévé vált a protestáns népnek s mély gyökeret vert
a legfelségesebb hivatal az egyházban“, írja Melancbton,
annak lelkében. S ha az egyházi beszéd jelenben csakugyan
és Luther azt mondja: „az í r o t t b e s z é d d e l a z ö r ­
a hanyatlás periódusán áll, ebből teljességgel nem az kö­
d ö g n e m s o k a t t ö r ő d i k , de ha p r é d i k á l n a k ,
vetkezik, hogy tehát kihagyandó az istenitiszteletből, ha­
a t t ó l e l s z a l a d . “ E szerint a reformátorok az egyházi be­
nem sokkal inkább az, hogy magát az egyházi beszédet re­
szédnek a legmagasztosabb feladatot jelölték ki, s attól
formálni, regenerálni kell, hogy magasztos czéljának inkább
a legmagasztosabbat várták, t. i. legyőzését minden ellen­
megfeleljen, mint valaha, s igy a jelenkor szükségét kielé­
séges hatalomnak, építését az egyháznak és az egy­
gítse. És már ily értelemben mondjuk, hogy legyen az
házi beszéd e nagy feladatot be is töltötte. Hanem azóta
egyházi beszéd, a szó valódi értelmében a j e l e n k o r e g y ­
az egyházi beszédnek nagyon változatos sorsa volt. Majd
házi bes z éde, r ö v i d e b b e n k o r s z e r ű beszéd. S
mellőzve hatástalanná yált, majd ismét új emelkedést vett
ezzel a főkórdóshoz értünk: m i r e i r á n y u l j o n a z egy-
és alkalmassá lett feladatát ismét derekasan betölteni. De
házi beszéd fennebb é r in te tt reformatioja, s
kétséget nem szenved, hogy jelenben ismét a hanyatlás pe­
m i b e n á l l j o n az?
riódusán van. Nincs meg épitő hatása. A műveltebbek je ­ Vas Tamás.
lentékeny része Schiller amaz Ítéletét hangoztatja: „Az (Folytatása következik,)

EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns Egyh. és Isk. L ap“ 36-ik szá­
mában Görömbei Péter „Az országos ref. segélyalap és a
bárom krajczárus előirányzat“ feliratú vezérczikkében ezt
Írja:
A segélyalapra mai viszonyaink között okvetlen szük­
ség van. A konventi bizottság tervezete szerint ez alap
czéljához szó sem fér, de igen az alapot teremtő módoza­
tokhoz. Felhozható, hogy e tervezet tárgyalhatására az egy­
házmegyéknek alkalom nem nyujtatott, és igy azok autono-
mikus képviseleti alapon tartott gyűléseikben e munkálat
felett véieményöket nem nyilváníthatták. A javaslat anyagi
része ellen még sokkal nyomatékosabb ellenvetést lehet fel­
hozni. Ugyanis a minden lélek után fizetendő 3 kr. oly teher, me­
lyet a felső-szabolcsi egyh. megyében, egy-kettő kivételével,
az egyházak nem bírnak meg. Ne vegyük el az utolsó kraj-
czárt is; ne vonjuk el még a levegőt is azoktól a szegény
egyházaktól, ne terheljük őket erejük felett^ mert egymás­
után afíiliáltatnak, elpusztulnak, s nem lesz többé a ma­
gyar ref, egyháznak az a segélyalapja, mely a halottakat,
elzüllött, elszegényedett és elnéptelenedett egyházakat új
életre keltse. Mi úton-módon teremtsünk hát alapot? Ön­
kéntes adakozás és alapítványok eszközlése által. Ha való­
ban és igazán egyesülni és közös erővel működni akarunk,
adja át mindenik kerület hasonczélú alapítványait a közös
országos egyházi segélyalapnak; gyüjtsünk alapítványokat
országszerte tehetős és főrangú hitfeleink között, még pe­
dig nemcsak 500 frtosokat, mint a tervezet javasolja, ha­
nem 1000, sőt 10,000 frtosokat is, azon kedvezménynyel,
hogy a nagyobb alapítók előjogokat is élvezzenek (p. o. a
10,000 frtos alapitó és utódai magok jelölhessék ki, hogy
kinek vagy mely egyháznak akarják segélyül nyújtani alap­
juk rendelkezés alatt álló részét); rendeztessenelc gyűjtések
e őzéire az egyes egyházakban. Szóval az önkónytes ada­
kozás es ne a kivetés elvét fogadjuk el. Az országos se­
gélyalap növeléséhez lehetne számítani s adni jövőre még
az államsegélyt is. De ne fordítsuk e segélyt első sorban
egyetemekre, jogakadómiákra, hanem szorosan és határozot­
tan egyháztársadalmi s vallás-erkölcsi czélokra. Sőt az elemi
iskolák segélyezését is csak második helyre tegyük, mert
e téren az államnak csak helyettesítői vagyunk s fizetünk
már iskolafentartás és tanítói nyugdíj czimén úgy is éven­
ként eleget. Ez irányú tevékenységünkhöz különben köve­
teljük ki már valahára a fundus studiorumból a minket
joggal megillető részt.
ISKOLAI ÉRTESÍTŐK.
— Negyedik közlemény. —
1880— 8 1 - d ik i é v k ö n y v a r e f o r m á t u s o k
debreczeni főiskolájának akadémiai t a n s z a ­
k a i r ó l . Közli Kassay Sámuel, ez évi akadémiai igazgató.
A tanári kar összesen 21 tagból állott, a tanulók száma
pedig a második félév végén 246 volt, még pedig 137 hit-
tanhallgató és 109 joghallgató. A létszám a megelőző év­
hez képest szaporodást mutat, de ez csak a hittanhallgatók
osztályát illeti, mig a joghallgatók száma oly nagy mér­
tékben apadt, hogy a jogakadémiák újjászervezése óta még
soha sem voltak ily kevesen; az apadás pedig az első éve­
seknél mutatkozik, a mi azt látszik bizonyítani, hogy álta­
lában kevesebben kezdenek a mind nehezebbé váló jogi pá­
lyára lépni. Vallásra nézve a hittanhallgatók természetesen
mind reformátusok voltak, a joghallgatók közt pedig volt
84 ref., 12 rém. kath., 5 ágost., 4 gör. kel. és 4 i z r . ;
nemzetiségre nézve ? hittanhallgatók mind magyarok, a jog­
hallgatók közöl 105 magyar, 1 szerb, 1 német és 2 ro-
295
mán volt. Az ifjúságnak van önképzőtársulata, mely Géresi
Kálmán vezetése mellett pályázatokat, felolvasó üléseket
tartott; van olvasó egylet, melynek a múlt évben 230 tag­
ja volt s a mely 200 frtot fordított könyvekre és lapokra;
a hittanszaki önképzőtársulat, melynek 96 tagja volt, hit­
tan körébe vágó pályázatokat, felolvasásokat, prédikáláso-
kat rendezett. A jogászoknak szintén van külön önképző­
körük. Van ének- és gyorsíró-egylet. A főiskolánál továb­
bá számos alap van, melynek kamataiból pályadijakat tűz­
nek ki az ifjúság számára. Ösztöndíjban és más segélyben
számosán részesültek; legatio karácsonykor 155, husvótkor
157 volt. Az intézet könyvtara, óremgyüjteménye ajándékok
által szépen gyarapodott és a könyvtár most 53,647 könyv­
ből és kéziratból áll.
A zilahi álamilag s egé lye zet t község
po) g á r i f i - s k ó l a h a t o d i k é r t e s i t v é n y e . 1880—
81 tanév Kiadta Kerekes Sándor, igazgató. Közli ez érte­
sítő Fodor Dániel ily czimfi értekezését: Szilágymegye te­
rületén a népiskolai kertészeti oktatás minő akadályokba ü t­
közik, s ezen akadályokat minő módon lehetne elhárítani?“,
mely értekezést szerző a „Szilágymegyei tanitó-testület“ zi­
lahi járáskörének folyó évi május 30-án Balián tartott ta­
vaszi gyűlésen olvasott fel. A tanári testület 10 tagból ál­
lott. A tanulók száma 135 (1 magán tanuló), kik közűi val­
lásra nézve 92 helv. hitv., 18 r. kath., 14 Mézes vallásé,
6 gör. kath., 3 gör. kel., 2 u nit.; nemzetiségre nézve pe­
dig 123 magyar, 3 német, 9 román. A szorgalom feléb­
resztése és fokozása czéljából részint egyes űgybuzgó egyé­
nek szives ajándékozásából, részint tandíjból ez évoen is
osztattak ki jutalmak.
IRODALOM.
(Könyvismertetés)
T h u k y d i d e s b e s z é d e i , irta dr. B a s z o l A u ­
r é l egyetemi magántanár, kiadta Kókai Lajos. Ára 1 frt
80 kr. „Az ékesszólás az antik államélet lelke“ — mondja
maga a szerző és ebben magyarázatát adja annak is, hogy
miért van oly fontos szerepe az antik történetírásban a be­
szédeknek. Meglepő a beszédek átgondolt kidolgozása, mű«
vészi berendezése, az egész mű keretébe illesztése, főként
Thukydidesnél, kit a régi történetírók közűi mindannyi fe­
lett tisztel meg az újabb kor is az „oknyomozó történet­
iró“ kitüntető czimével. Az események okaiba mélyen be­
hatoló szellemmel oly pregnáns elevenséggel tárja föl Thu-
hydides a peloponesusi háború kitörését, az abban részt
vett államok érdekeit, az intéző férfiak terveit, nagyravá-
gyását, az egy más ellenküzdő felek népi és egyéni jelle­
mét, történelmi hagyományait és reményeit, hogy Müller
Otfried kérdésbe teszi, ha vau-e az összes történelmi múlt
egy korszaka is hasonló elevenséggel, plastikus szemlólhe-
tőseggel megörökítve. Athént látjuk dicsőségének tetőpont­
ján, szemünk előtt szédül a lejtőre, mely a katastrofához
ragadja; az ékesszólás bűbájos hatalma, a jellem csillogó
fénye előttünk izgatja fel a nemes és nemtelen szenvedé­
lyeket, melyek végzetes bonyodalmat idéznek elő örök ta­
nulságát a jövőnek. A hagyományaihoz ragaszkodó, aristo-
krat gondolkodású, komoly, de durva erőre támaszkodó Spárta
megmérkőzik a szellemi fölényével, az összes belien sza­
| badság védelmében elévülhetetlen érdemeket szerzett, da
 296
nagyravágyásában, a bölcs Perikies balála után, határt nem
ismerő nyugtalan és lelketlen népvozérek által elkábitott
Athén demokrat hatalmával. A kisebb államok a hatalma­
sok küzdelmébe sodortatnak; nem férnek meg Hellasz ha­
tárai közt, Sziczilia lesz a harcz mezeje, a tenger árja hel­
lén vértől piroslik. E mozgalmas életet szemlélteti Thuky-
dides; azonban ez a külesemények látható része; de az
események lelkét, a mozgató szenvedélyek lázas polémiáját,
az érdekek drámai szóváltását, a végzetszerűen szövődő lé­
lektani motívumokat n e m a történetíró többé-kevésbbó
alanyi reflexióin keresztül, e többé-kevésbbó finom fátyolon
á t: de a küzdő felek beszédeiben, melyek a lényegre nézve
az eredeti beszédek gondolatmenetét történelmi hűséggel
adják vissza, mint dr. Bászel ügyes érveléssel bebizonyítja,
mintegy megszólalni halljuk; a szó lelke száll hozzánk. A
szó erejét, hatalmát a maga jelentőségében értjük meg,
hogy mily fontos szerepet játszott oly államokban, melyek­
nél a döntés az eszméket és érdekeket tolmácsoló ókesszó-
lástól nagy részben függött. Bás«el teljes tudományos tá ­
jékozottsággal, Thukydides összes műveinek beható ismere­
tével, az antik rhetorika elméletének, elveinek alapos ér­
tésére valló részletességgel mutatja ki Thukydidesnél elő­
forduló beszédek szerkezetét, a régi rhetorika által ismert
formák, berendezés, szó- éB gondolatalakzatok kimerítő és
találó példáival mustrálja e beszédek alaki jellemét; azután
az összes beszédek tartalmát ad ja; e beszédek által megvi­
lágított helyzetet tünteti föl. Komoly, tudományos tárgya­
lással bonczolja a beszédeket; e beszédek alapján ismerteti
a peloponnesusi háború tényezőinek indulatait, törekvéseit; a
AZ jjIEB. PROV. RÖfL§«¥Si t A&CXAj A.
Az erdélyi iskolaűgyek alakulása és az országos
intézkedések.
('Folytatás.)
Kolozsvár város levélórában főnmaradt egykorú ada­
tok azt mutatják, hogy a kolostorok épületeivel a hozzájok
tartozott kertek, szőlők, s e nemű — bár nem sok — in­
gatlan javak is az iskolának adattak.
Ezenfelül az 1557. tordai országgyűlés 6. czikke elren­
delte még, hogy a szászokkal egyértelomben levő (azaz lut-
herana) magyar vallásfelekezet egyházai a papjai számára ki­
szolgáltassanak a dézmák s hasonló törvényes jövedelmek,
melyeknek egy része szintéu az iskolákat illesse. Egyéb
seculárisált egyházi javak azonban Erdélyben sem fordittat-
tak a protestáns magyar iskolák javára, hanem legnagyobb
részük a rendek uraimék kezére került.*)
*) Az 1Ö88. decz. 8—23. országgyűlésen a jezsuiták kiűze­
téséről folyt vitákban a ref. és unitárius papok egyebek között fi­
gyelmeztetik a rendeket, hogy, ha a katholikusok megerősödnek, az
elszedett egyházi javak visszavételére kerül a sor, „ezek pedig már
az ő kezők között vannak" (Érd. országgyűlési emlékek 3. k. 83.1.)
A szászoknál az egyházi vagyon a prot. egyház, illetőleg azuniver-
sitás birtokába ment át.
vezérférfiak jellemképét rajzolja részletekbe menő árnyalat­
tal, Thukydides történetírói érdemeit méltatja és neki a
halhatatlan jogczimet melegen vindikálja. Dr* Bászel műve
hét fejezetre oszlik, melyek közűi a három első a Thuky­
didesnél előforduló beszédek tartalmát és alakját érteti meg
és ismerteti szakavatott tollal és az idevágó irodalom szép*
ismeretére mutató részletességgel; a többi fejezetek o be­
szédek jelentőségét magában a műben, az e beszédek által
visszatükrözött eseményeket és hangulatot, a népeket és
egyéneket jellemzi; és végre azon érdekes kérdésre is meg­
kísérti megfelelni, hogy mennyiben felelnek meg e beszédek
a valóban tartott beszédeknek, mennyiben a történetíró mű­
vészetének alkotásai. Érdekesen czáfolja Pfauval szemben,
hogy Thukydides lényegileg a történelmi valóságot adta.
Helyesen védi Thukydidest azon vád ellen, hogy ő Spártá-
val rokonszenvezett volna. Kimutatja, hogy Thukydides a
meztelen igazságot őszintén adja elő és ezért Athén népé­
nek meggondolatlan, féktelen kaland-szomját az ellenfél be­
szédei által ügyesen ledorongolja. Hiszen ellenségeink job­
ban ismerik hibáinkat, mint talán minmagunk.
A mű menete arra mutat, hogy egyetemi előadások,
ra lett volna kidolgozva, mi hátrányára szolgál, mint iro­
dalmi műnek, mert az első három fejezet száraz tárgyalása
nem egy laikust visszariaszt, holott ha legyőzi a kissé p e ­
dáns hang kellemetlen benyomását, az egész mű elolvasása
után ugyancsak jutalmazva látja fáradtságát. Tanároknak:
derék munka.
h. i.
Az országgyűlések még több alkalommal fölszólaltak,,
és a fejedelmek intézkedtek is tanintézetek ügyében. így
történtek János Zsigmondnak már említett kísérletei akadé­
mia felállítására, melyek nem sikerültével egy negyedik latin:
iskolát mégis létrehozott Gyula-Fehérváron.**)
János Zsigmond uralkodása alatt új, negyedik bevett
felekezetűi az unitáriusok emelkedtek föl. Hivökűl a fejedel­
met is megnyerték, s ennek következtében az aristokratia
nagy része is csakhamar hozzájok csatlakozott. Egypár előbb
kálvinista tanintézet (p. o. a kolozsvári és váradi) hason­
lóul unitáriussá vált.
János Zsigmond után Báthori István választatott feje­
delemmé. Türelmes, alkalmazkodó ember. Ő maga buzgó*
katholikns, de azért a kálvinista Károli Pétert vette magá­
hoz udvari papjáéi, és szorgalmasan rósztvett az az által
**) Ez iskola 1557-ben, vagy az erre következet közelebbi
években keletkezhetett. Az 1565. (kolozsvári jun. 22—29.) ország­
gyűlés határozataiban találjuk: Az fejérvári scbola megépítésére,
jövedelemnek ahhoz szakasztására, és tudós személyeknek ahhoz tar­
tására, kik görögöt, deákot tánitsanak, és az egyházi szolgálat na­
ponkint isteni tisztességére . . . ő Felsége jóllehet az előtt is gon­
doskodott, de az ő kegyelmek országül való engedelmes intésére és
kívánságokra oly gondot akar viselni, ügy akarja az fejérvári scho-
lát megépíteni, hogy országúi ő Felségével egyetemben kedveskedő
hessünk." (Érd. országgyűl. emlékek II. 290. 1.)
 297

^vezetett ref. istentiszteletben. Csendesen a kath. egyház gya­ | s azt saját költségén berendeztette. Possevini előterjesztő
rapításán munkált. Rövid idő alatt lengyel királya választa­ a királynak a jezsuiták oktatását s azt vele úgy megked­
tott, de azért élete végéig oly befolyást gyakorolt Erdélyre, velteié, hogy Vilnában 1581. máj. 12-ikén kiadott okira­
hogy öcscse Báthori Kristóf, a névleges fejedelem', inkább tában a kolozsvári gymnasiumot akadémiák rangjára emel­
^csak az ő uralkodása alatt állott vajdája volt az országnak. te s e nemű főiskoláknak szokásos minden kiváltságával
Báthori István idejében a jezsuiták már nagy befo­ főiruházta. A király av új főiskolát még Tiburcz, Bogár­
lyást gyakoroltak Lengyelországban mind az ifjúság nevelé­ telke és Kajántó falvak adományozásával gazdagítá. A jó
sére, mind az udvarnál a politikában. A hetvenes évek vé­ anyagi ellátás következtében Bécsből, Lengyel- és Olaszor­
ge felé került Báthorihoz a tanügyi munkáiról és diploma- szágból jeles rendtagokat küldtek oda tanitókúl, kiknek szá­
tiai szerepléséről egyaránt nevezetes Possevini Antal*) atya. ma csakhamar 30-ra emelkedett. Ezenfölül István király
Első érkezésekor (1578) mint a pápa megbízottja s egyút­ Possevini közreműködésével és XIII. Gergely pápa kivána-
tal II. Maximilian császár özvegyének rendkívüli követe, tára 1583-ban a főiskolánál convictust állított, melynek
majd másodízben mint pápai nuncius működött a lengyel föntartására a pápa a maga részéről is évi ezer aranyat
‘és orosz udvaroknál. Küldetésének fő czélja volt a Báthory ajánlott. Ekkép emeltek a jezsuiták o főiskolájában, s ki­
által szorongatott Waszilejevits Iván orosz czárnál kivinni vált annak convictusában (vagyis semináriumában) „a pro­
az oroszoknak a romai kath. egyházzal egyesítését. Erre testánsok ellen erősséget“, mint papjaik a tordai gyűlésen
reményt is nyújtottak neki, E reményben eszközölte ki panasziák. Tanulóik randkivűl szaporodtak. Nemsokára szá­
v(1582) nagy ügyességgel Báthorynál az oroszokra nemcsak mos protestáns szülő is szívesen adta hozzájok gyermekét.
előnyős, de megmentő békét, midőn Báthory győzelmeivel a Ez intézet növendéke lön Pázmán Péter is.
dolgok már oda jutotlak, hogy még egy lépés, s az oroszok (Vége következik.;
^kerültek volna a lengyel királyság hatalma alá, A béke meg­
kötése után Iván czár nem gondolt többé a római egyház­
zal egyesülésre. Possevini minden rábeszélési képességével
s a czárral folytatott ügyes vitatkozásaival még annyit sem
Kolozsvár 1881 szép. 10-én.
tudott kieszközölni, hogy a czár engedné meg Oroszország­
— Kolozsvári ref, főtanodánkban az 1881 - 1 8 8 2 -
ban kath. templomok építését.
iki iskola év ünnepélyes megnyitása f. hé 4-én, vasárnap
Annál sikeresebbek voltak törekvései Báthory István­
d. e. 11 órakor tartatott meg a fő- és aigondnokok, az ősz-
nál. Ő eszközölte ki, hogy István király 1579-ben Leleszi
szes tanári kar, a főiskolai ifjúság nagyrészének jelenlété­
János atyát Gyulafehérvárra küldé a fejedelem: Báthory
ben. Az ünnepélyt a lapunk szerkesztője által mondott rö ­
Kristóf fiának, Zsigmondnak nevelőjéül; és hogy még azon
vid alkalmi ima nyitotta meg. Ezután Hegedűs István ez
évben Leleszi után 12 jezsuitát — a jelesebbekből — tele­
idei igazgató tanár tartotta meg magvas megnyitó, s egy­
pített Kolozsvár mellé Monostorra. Báthory István a hajdan
szersmind székfoglaló beszédjét, melyet lapunk más helyén van
Szt. Benedekrendű kolozsmonostori apátságot, Monostor, Bács,
szerencsénk közölni. Az ünnnpólyt az újonnan jött esküd­
Tegenye helységekkel adományozta nekik kollégiumuk s
tek (Katona J., Sándor J. és Kövendi K.) felesketése s a
azonnal megnyitott iskolájok ellátására. Két év múlva gym-
pályakérdések kihirdetése, zárta he. A gr. Teleky-féle alap­
nasiumukat Kolozsvárra be a városba helyezték át, hol Ist­
ból, egyenként 21— 21 frt. jutalommal, a következő pálya­
ván király két elpusztúlt kolostor adatott rendelkozésökre,
kérdések tűzettek ki: „Adassák elő az északamerikai gyar­
*) Possevini szütetet 1534-ben Mantuában előkelő családból. matok keletkezésének története1 és „A Kazinczy-féle nyelv­
Theologiai tanulmányainak végeztével egy ideig Gonzalez titkára. újítás bírálata, a magyar nyelvtudomány mai álláspontjáról
1559-ben lépett a jezsuita rendbe. 1562-ben a valdensesek térítése
Körül fejtett ki feltűnő ügyességet. Innét az avignoni, majd a lyoni tokintve.“
kollégiumok rektorává Ion. XIII. Gergely pápa 1577-ben III. János — Báró K em ény István, mint a legmélyebb rész­
svéd királyhoz küldé, azt a r. kath. egyházba megnyerendő. Posse-
vininek sikerült a svéd királyt annyira bírni, hogy az az úrvacsorát véttel értesülünk, Csombordi birtokán életveszélyes kórban
tőle a kath. szertartás szerint vette. Mivel azonban a király azon kívánal­ sinlik. A nemes báró kórágya fölött nemcsak a családnak
mait, hogy a mise a nép nyelvén tartassák, s az úrvacsora a népnek is
két szín alatt szolgáltassák ki, s a papok házasodhassanak: nem tud­ összesereglett tagjai, de a távolból mi is mindnyájan, kik
ta a pápánál alfogadtatni, másodízben küldetésekor eredménytelenül őt nagyrabecsülni és tisztelni tanultuk, lélekben összegyüleke­
kellett elhagynia Svédországot.
zünk s betegsége jobbra fordulásáért buzgón esdeklünk Is ­
Ezután küldetett két Ízben Lengyel- és Oroszországba. Len­
gyelországból visszatérve, lengiakább Olaszországban élt. Meghalt tenhez.
1611. febr. 16-ikán. Számos iratai között legnevezetesebbek: 1. — A Zsedenyi-em lók javára rendezett sorsjáték Új-
„Moscovia“ Vilna, 1586, és Köln 1695, ólosz fordítása Possevini
Baptistától, (Ferrara 1591J, fontos egvháztörténeti forrás, a végén Tátrafüreden megtartatott s 1438 frt. tiszta jövedelmet ho­
Transylvania czimü fejezetében Erdélyre is érdekes közléseket tar­ zott a nemes czél javára. E szép eredmény gr. Batthyáni
talmaz; 2. Bibliotheca selecta de ration© studiorum, Róma, 1593, és
Köln, 1595, in föl. nagy kötet. Ez utóbbi tulajdonképen paedagogiai Ferenczné, Gaizágó Salamonná, Gráfl Józsefné és Neuhoffer
encyclopaedia. Kétségkívül igen fontos mű a jezsuita oktatási rend­ Jánosnó űgybuzgalmának köszönhető.
szer megismeréséhez, de alapforrásúi — mint némelyek vélik — nem
tekinthető. A Ratio Studiórum 1691-iki első hivatalos megállapitása — Síremléket Molnár Aladárnak! Veszprémmegye
után Íratott, s inkább annak commentárjáúl szolgál. 3-ik nagyobb közelebbi óvnegyodes közgyűlésén Véghely Dezső alispán
műve Apparatus sacer. Köln, 1603—6.
meleg szavakkal emlékezett meg Veszprómmegye bizottsági
Possevini életrajzát önállóúl is megírta francziáúl Jean d’Osigny
Pária, 1712. tagja, Molnár Aladár haláláról. A megye gyűlése jegyző-
 298
könyvileg fejezte ki részvétét a megyét és a hazát ért vesz­
teség felett, azonkívül megbízta az alispánt, hogy rendelje
el a gyűjtést megyeszerte a Molnár Aladárnak emelendő sír­
emlék javára. Miután a balatonfüredi szeretetház tanári ka­
ra hasonlókép fog cselekedni, remélhető, hogy a síremlék
felállítása nemsokáig fog váratni magára.
— Z sinati választások. A dunántúli helv. hitv. egy­
házkerületben zsinati képviselők lettek: I. Egyházi rész­
ről: 1. rendes képviselők: László József főiskolai gondnok,
Csonka Ferencz veszprémi esperes, Körmendy Sándor b. so­
mogyi esperes, Vály Lajos komáromi esperes s. e. k. főjegy­
ző, Póly Lajos tatai esperes, Horváth Mihály mezőföldi es­
peres. 2. pótképviselők: Jókai Lajos borsi esperes, Stett-
ner Ignáoz nyárádi lelkész, Czike Lajos á-szőnyi lelkész,
Begedi István istvándii lelkész, Barthalos Mihály pápai es­
peres, Máté Lajos lelkész, II. Világi részről: 1. rendes
képviselők: Beöthy Zsigmond legf. itélőszéki biró s. e. k.
főjegyző — ki a főgondnokot a zsinaton meg nem jelenhe-
tées esetén helyettesítendő — gr. Gyürky Ábrahám főispán,
Molnár Béla ügyész s. e. k. jegyző, Pázmándy Lajos ta­
tái s. és pápai főiskolai gondnok, Vóghely Dezső alis­
pán s e. k. jegyző, Chernelházy Chernél Ferdinánd őrségi
s.-gondnok. 2. pótképviselők: Szeles József mezőföldi s.-gond-
nok s e. k. számvevő, Jókay Károly ekeli közbirtokos, Chépán
Antal somogyi alispán, Szabó Kálmán közbirtokos s ügyész,
Vághó János pápai s, gondnok, Konkoly Tliege Gyula borsi
főjegyző. III. A tanári kar részéről: 1. rendes képviselők:
Bocsor István és Antal Gábor. 2. pótképviselők: Szilágyi
József és Karsa István. Az alsózempléni egyházmegyében
pótképviselőkké lettek Terhes Barna sárospataki lelkész és
e. m. tanácsbiró s dr. Lengyel Endre e. m. világi tanáes-
biró személyében, — A nagykárolyi egyházmegyében ren­
des képviselőkké választattak Szilágyi Lajos esperes és Ku­
lin Imre segédgondnok; pótképviselővé lett Segesváry Jó­
zsef kántorjánosii lelkész és e. m. tanácsbiró. — Az ungi
egyházmegyében zsinati képviselőkké másodszori szavazás
folytán, általános szótöbbséggel, egyházi részről Orémus Dá­
niel salamoni lelkész és egyh. m. főjegyző, világi részről
pedig Gyöngyösi Pál e. m. tanácsbiró választattak meg. —
A tiszántúli egyházkerület tanintézetei részéről Szilágyi Ist­
ván máramarosszigeti lyceumi igazgató rendes képviselővé
választatott; a másik rendes képviselőre és a pótképviselők­
re új szavazás rendeltetett el.
— G yészhir. Révai Lajos barátunkat, sopsi-szt.-
györgyi egyházközségünk derék papját s tanodái gondno­
kunkat fájdalmas csapás érte. A folyó év tavaszán egyet­
len kis leánya, f. hó 8-án öt éves kedves kis fia halt meg
agytyphusban. Fogadja legőszintébb részvétünk kifejezését.
A FŐTISZT. PÜSPÖK ÚR A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
BOCSÁTOTTA K I :
Felhívás.
816—1881. A dunántúli ref. egyházkerület megtalá­
lása következtében felhívom t. lelkész aait, hogy az alaku­
lóban levő k a p o s v á r i ref. egyház részére gyűjtést ren­
dezzenek és e gyűjtés eredményét a következő egyházkerü­
leti közgyűlésre, a rendes úton szolgáltassák be.
K ö r ö z t e t nek.
819— 1881. S z i l á g y - s z o l n o k i e g y h á z m e g y ónk-
b e n a p a c z a l u s a i k á n t o r - t a n í t ó i á l l o m á s . Java­
Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
dalma: minden családtól egy véka gabona, özvegyek felét,,
családtagok jelenleg 40 kr, tankötelesek 6— 12 évig egy vé­
ka gabonát és 24 krt, búcsúztatásért 1 frb; lakhely kert­
tel; 3 h. szántó, egy boglyára való kaszáló, adóját a tanító
fizeti. Kötelessége a tanításon kívül a pap ott nem létében
vasárnap isteni tiszteletet tartani.
82.3—1881. U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é b e n a
v ö l c s ö k i p a p - t a n i t ó i á l l o m á s . Javadalma: minden
pár egyháztag fizet 3 véka búzát vagy annyi szemes török-
búzát, egy veder mustot vagy 17 kr. borpónzt, a félbóre*
sek ezeknek felét, az özv. asszonyok 3 —3 sing vásznat, 34
szekér jó tűzifa. Sz.-újlaki és vicsai 1. e.-ban minden pár
fizet 3 véka gabonát, a fólbéres ennek felét; canonica por-
tio: Újlakon 13 h. 475Q öl szántó, 4 h. 4 7 5 []ö l rét, 175
□ öl puszta szőllőhely es 2 h. 375[[]öl cziheres;a vicsai
határon 8 h. 1095 Q öl szántó, 3 h. 1130 Q ö l legelő és
3 h. 1270 Q öl kert felének haszonélvezete, a canonica por­
tié adóját a pap fizeti. Stola keresztelósórl 20 kr, eskoté-
sért 80 kr, temetésért prédikáczióval 1 frt, tandíj czimen
a nagyobbak fizetnek egy véka szemes törökbúzát, egy ve­
der mustot, egy szekér fát, a kisebbek ezeknek felét; tisz­
tességes lakás. P á l y á z a t i h a t á r n a p m i n d k é t á l l o ­
m á s r a : szept. 30. Folyamodványok t. S z a b ó P ál esperes
aához Diósadra küldendők.
821— 1881. K ü k ü l l ő i e g y h á z m e g y é n k b e n a
s z ő k e f a l v i p a p i á l l o m á s . Javadalma: 400 frt o. é.
Tisztességes lakás, gazdasági épületekkel, a megválasztott
köteles egy évi jövedelmének hatodát beköltözése előtt befi­
zetni a gyámintózeti pénztárba, bekebeleztetés 2 frt, a
vásárhelyi iskolának 2 évig 2 —2 frt. P á l y á z a t i h a ­
t á r n a p : szept. 30. Folyamodványok t. B e n e d e k F e ­
r e n c z esperes aához Harangláb (u. p. Dicső-Szt-Már-
tón) küldendők.
862—1881, U d v a r h e l y s z é k i e g y h á z me g y én k-
b e n a s z . - l á s z l ó - m i k l ó s f a l v a é s áb r a h á m f al va
e g y e s ü l t e g y h á z a k 1 el k ó s z i á l l o m á s a . Javadal­
ma: kepe 134 kai. búza, 155 kai. zab, 21 v. búza, 42 v.
zab; fekvöségek: 1 h. 834 első osztályú, 3 b. 243 másod
oszt. 92 Q öl 3-ad oszt. szántó; 1104 Q ö l első oszt,, 3
h. 130 Q öl másod oszt. kaszáló haszonélvezete, a földeket
szántja és ádozza az egyházközség. Tisztességes lakás gaz­
dasági épületekkel és kerttel, a megválasztott köteles első
évi jövedelmének felét, a papi gyámintézetbe fizetni. P á ­
l y á z a t i h a t á r n a p : s z e p t , 3 0 .Folyamodványok t. S o 1ym o-
s i I s t v á n esperes aához Bögöz (u. p. Sz.-Udvarhely) küldendők.
868— 1881. A n a g y s z e b e n i e g y h á z m e g y é ­
b e n a k i s - e n y e d - p ó k a f a l v i p a p i á l l o m á s . Java­
dalma: 35 és V2 kai. szalmás, 40 véka szemes búza, 118
véka esős törökbúza, 31 veder must, 3 szekér széna, 3 sze­
kér fa, Készpénz a korcsma jövedelem (ez idő szerint 247
frt) egy harmada, 43 frt. 88 k r ; stola: esketós 2 frt. ke-
resztelós 1 frt. temetés 1— 2 frt-ig; tan- és fűtésdij min­
den tanulótól 1— 1 frt., canonica portió 8 h. 899 Q]öl
szántó, 10 h. 656 Q öl kaszáló; 245 Q ö l szőlőhely, la­
kás és kert. P á l y á z a t i h a t á r n a p : szept. 30. Folya­
modványok t, S y l v e s t e r D o m o k o s esperes aához Víz­
akna küldendők.
871— 1881. K ol 0 z s k a l o t ai e g y h á z m e g y é n k -
az a j t o n i k á n t o r - t a n i t ó i á l l o m á s . Javadalma: az
egyh.k pénztárából 160 0. é. frt. két egyenlő részletben fi­
zetve, 50 1. v. szemes törökbúza. 7. 764 Q ö i első oszt.
tagositott can. por. haszonélvezete, 7 h. szekér tűzi fa a hívek
által beszállítva, tisztességes lakás gazdasági épületekkel és
kerttel, stólából óvenkint 3— 5 frt-ig. P á l y á z a t i h a t á r ­
n a p : szept. 30. Folyamodványok t. S z a k á c s I s t v á n os-
aához Sz-Lóna (u. p. Gyalu) küldendők.
Kolozsvárt, augusztus 26. 1881.
I évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Szeptember 18. 38. szára.
M egjelenik h ir d e té s i d ija k :

minden vasárnap.
írkoGzttteégi 9 kiadói szállás:
ERDÉLYI Kétszer hasábozott garmond
sor yagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
arkasutcza 16. sz. hova Nagyobb és többször megje­
lap szellemi s anyagi lenő hirdetéseknél külön ked­
eit illető minden külde­ vezmény t nyújt a kiadóinvata 1
mények czimzendők.

iratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. Egész évre G frt„ félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S z á S Z ID O T X X O lS IO S .

Tartalom: Báró Kemény Gábor. Szász Béla. — Milyen legyen jelen korunkban az egyházi beszéd? (Folytatás.) Vas
amás. — Az áll. ig. tanács r. üléséből, r. t. — Egyházi lapszemle. — Külföld. — Tár ez a: Az erdélyiiskolaűgyek alakulása és
* országos intézkedések. (Folyt.) — Különfélék. — Hirdetés.

BÁRÓ KEMÉNY ISTVÁN.

* 1811 — f 1881 szept. 14-én.

Az erdélyrészi kiválóan magyar arisztokráczia egyik legnagyobb tagja, az alkotmányos

szabadelvű régi gárda egyik legsajátosabban jellem zett alakja, a hazai cultorfejlődés egyik leg­
hívebb munkása, a nemzeti közűgyek, az emberies jótékonyság, a politikai, közművelődési és
protestáns egyházi élet egyik legtevékenyebb viadora: b. Kemény István is elköltözött hát, fáj­
dalmas űrt hagyva maga után nemcsak családja, hanem a társadalom, az állam, az egyház és
iskola sokoldalú működési körében is !
A csapásra, mely e súlyos veszteségben mindnyájunkat ért, el valánk immár készülve.
A család tagjai, kik szemtanúi valának a nehéz tusának, melyet a halálnak e vastestű és vas-
alcaratú férfiúval vívnia kelle, mig nagy nehezen meg bírta törni, s a mondhatni számnélkűli
tisztelők, kik csak távolról kísérhetők aggódó figyelemmel a rombolás erőszakos munkáját, tud- |
ták, tudtuk, hogy a katasztrófa minden perczczel bekövetkezhetik, — s mégis fájdalmasan, ki- |
nosan esik hozzászoknunk a gondolathoz, hogy Kemény Istvánt, kit mindig s mindenütt ott- lát- |
tünk, a hol a legjobb ügyek verejtékes munkája folyt, többé nem látjuk a közdolgosok soraiban, |
hogy többé nem számíthatunk vezérletére, segélyére, fáradhatatlan buzgalmára, törhetetlen ki- I
ta rtására! I
I)e talán még ennél is jobban fáj az a veszteség, mely azokat érte, a kik oly szeren- I
esések valának, hogy megismerheték azt a nemesen gyöngéd szivet, mely Kemény István férfias I
mellében dobogott, I
A darabos, mondhatni, érdes külső, mely a felületes szemlélőt visszariaszthatá, a mé- |
lyebben tekintő számára a legnemesebb szivet tárta föl, mely a mily finoman érzett, ép oly erő­
sen ragaszkodott szeretető tárgyához, hitéhez, meggyőződéséhez, a mely nem változott a napok
és évek változó divatjai szerint, hanem megtartó benyomásait, mint a klassikus költő által meg­
énekelt kehely finom illatát A halál sem bírt teste más részén hozzáférni, hanem szivét
támadta meg, a mely igazi lényegét tévé s a mely, mint az ókori mithus hősének sarka, egyet­
len sebhető része vala
A Széchenyi és Wesselényi szellemi iskolájában felnövekedett ifjú fiatalkori mozgalmas
vállalkozásait; az élet tapasztalatai közben megérett tetterős férfiú áldozatkész tevékenységét; a
csak évekre — de szellemre és erőre nézve soha nem — ősz ifjonti lelkesedését minden köz­
ügy irá n t : egyként a s z í v , az érzelmek uralma jellemezte, s akár, midőn még mint fél gyermek,
a szegény oláh zsellér fiú kiszabadítására ugrott a megdagadt Maros hullámai közzé; akár, mi­
dőn Enyed romjai közzűl saját élete koczkáztatásával vezette ki a bujkál ókat, vagy tetemes va­
gyoni segélylyel látta el a szabadság börtönben sinlő m artyrjait; akár midőn a közgazdaság
terén példányképűi haladt, hogy száz és száz szűkölködő családot, szegény tehetséget gyámolit-
 300

hasson, árvákat neveltethessen, özvegyeket ruházhasson, avagy városon, megyén, országházában, egy­
házakban és iskolákban a legnemesebb és legodaadóbb munkát végezhesse, vezér és közkatona egy
személyben lehessen s az arisztokrácziát és patronatust a szó legnemesebb értelmében gyakorolhassa:
mind, mind az igazi nemesen érző, az igazságért lángoló s az önzéstelen feláldozó e m b e r t látók,
tiszteltük, bámulók benne!
Egyetlen — de valóban mélyen megvetett, gyűlölt — ellensége volt: a gonosz. A mily
erősen, törhetetlenűl szerette a hite szerint való jót, oly teljes szivéből üldözte, sújtotta a hite sze­
rint való roszat, roszakat. A szóval-humanusok hibául róhatják föl neki ezt, de a ki az emberben a
jellemet, a határozott egyéniséget becsüli: tisztelettel hajlik meg e jellemvonása előtt is, mely az el­
mosódott jellemtelenség e korában, a midőn mi gyöngék — a körülmények mentegetődző leple alatt
— oly könnyen megalkuszunk az elvek, meggyőződések fölött, már-már a legritkább kivételek közzé
sorozza az ilyen igazi individuumokat. S ő életével, egész magaviselkedésével, szavaival s ezektől csak
előnyükre elütő tetteivel bizonyitá be, hogy igazi emberbarát, humánus, segitő, nemes ember vala.
Sokat szégyenitett meg életével azok közzűl, a kik hivatásszerűleg prédikálják az emberszeretetet, s
nála a bibliai példázat szerint — valóban „a keserűből édes jőve ki .tf
Immár pihen ő, a ki soha nem ért rá pihenni, mert mindig munkált — másokért, család­
jáért, azokért, a kiket szeretett, nemzetiségéért, egyházáért, hazájáért. Nem egyes monumentális al­
kotás, hanem az a mindenfelé zajtalan kiterjedő jótékony tevékenység tartja fönn nevét a jók szivé­
ben, mely mint a nap melege és világossága észrevétlen táplál, növeszt, érlel. A humanismus nem a
mai kirakatos idők légkörében van otthon, s ő még azokból az évekből maradt ránk drága hagyo­
mányként, a midőn magokért az elvekért hirdették s váltották be az elveket, a jóért s nem a hír­
ért cselekedték a jót.
Ellenségei is maradnak, a kik érezték sújtó erejét, de több, a ki áldja, mert ismeré nemes,
szinarany szivét, mely az emberben csak az igazi emberit becsülte, szerette!
Legyen áldva tiszta neve közöttünk!
Szász Béla.

Br. K e m é n y I s t v á n , a hazának és az országnak
kitűnő fia, született 1811-ben. Édes atyja, b. K e m é n y
Simon, királyi táblai biró, majd Alsé-Fehérraegye adminis-
trátora, s édes anyja, gr. T e l e k i A n n a, nagy buzgalom­
mal fejlesztették a serdülő gyermek tehetségeit; s az már
mint ifjú, a nágy-enyedi főtanodának, melyben tanulását
kitünően végezte, dísze volt. Tanulmányai végeztével a ki­
rályi táblán gyakornokoskodott egy esztendeig. De úgy lát­
szik, a hivatali pálya nem igen vonzotta, mert csakhamar
elhagyta. 1834-ben b. Bánffy Katalint nőül véve megháza-
sodott, s atyai birtokát, Csombordot, átvéve egész szenve­
déllyel gazdálkodott. E szép örökséget tagositotta, s elsőül
az országban váltó gazdagságra rendezte be. Gazdálkodása
az okszerű gazdászat mintaképe volt, alapos elméleti isme­
retekkel s kitűnő gyakorlati tapintattal vezetve. Noha egész
lélekkel gazdai dolgainak feküdt — mégis tudott időt sza­
kítani a közügyeknek is, s Alsó-Fehórmegyóben csakhamar
igen befolyásos politikai tényező lett s befolyása évről-évre
csak nőtt s növekedőben maradt élte végéig. S alig volt
valaki, ki egy megye politikai életére oly döntő hatást gya­
korolt volna, mint ő. Ennek tulajdonítandó, hogy már mint
fiatalember, derék sógorával, b. K e m é n y D é n e s s e l ,
Alsó-Fehérmegye követjéűl választatott. 1848-ban pedig,
mint már elismert politikai tekintély, megyéje főispánjává
neveztetett ki. E tisztet a legkényesebb körülmények kö­
zött is buzgó odaadással, sőt önfeláldozással vitte. Mikor a
szerencsétlen leveretés bekövetkezett, a szerencsétleneket
élete koczkáztatásával mentette meg. Helyéről nem tágított.
Barátai sürgették, hogy meneküljön, de ő nemes elszánt­
sággal s önérzetes bátorsággal felelt: „Tudjátok meg, mikor
engem futni láttok, Erdély szomorú jelentése indúlt ú tra.“
S maradt; megyéje áldásáúl, mert igen sokan egyenesen
neki köszönik óletöket. A függetlenségi, harcz leveretése
után is a maga szabadsága és vagyona veszélyeztetésével
rejtegette és segítette az üldözötteket. Mikor hazatért, há­
zát feldúlva, ménesét, gulyáját, jármos marháit elrabolva
találta; nem csüggedett, helyreállította épületeit s pár óv
alatt felvirágoztatta gazdaságát. Ez időben állította föl ré­
szint a regi romjain, részint bővítve híres csombordi szöl-
lőjét, melynek Erdélyben alig akad párja.
A provisorium alatt a passiv ellenállás bajnoka volt,
s mint ilyen részt vett a szebeni országgyűlésen; az al­
kotmányos aera kezdetekor ő is a cselekvés terére lépett,
mint az unió és alkotmány kitűnő hive érvényesítette mind
a megyei köz-, mind az erdélyi országos gyűlésen befolyá­
sát ; később pedig, mint Alsó-Fehérmegye egyik kerületének
képviselője, a magyar országgyűlések állandó tagja volt, s
ott rendületlenül előbb a Deák-párthoz, a fusio megtörténte
után a szabedelvühez tartozott. Erős pártember volt mindig,
de minden politikai nézet iránt türelemmel viselkedett, épen
azért becsülte is mindenki párlkülönbsóg nélkül; csak az
ideiglenes „becsületes em bereket nem bírta tűrni, ezek
féltek is tőle. A politikai pályájától gyakori gyengélkedései
miatt már 1878-ban visszavonúlt s magának élt; nem,
nemcsak magányának, hanem a nagy-enyedi főtanodának is,
melynek élete végéig gondnoka volt, melyet romjaiból hely­
reállított s mindig éber gonddal féltett és ápolt.
 301

Mint igazi főúr s emberbarát az űgyefogyottaknak, | egyházi beszéd külalakjáról szólunk, itt mindenekelőtt főte-
árváknak és szegényeknek valódi atyjok volt; s jótékony­ kintetet az i r á l y igényel. Az irály tekintetében, minket
ságában még az sem lankasztotta, hogy sokszor találkozott papokat, különösen egy baj — hogy ne mondjam — egr
hálátlansággal. Nem azért tőn jót, hogy hálára számítson, veszély fenyeget. Jelesen a chablonszerüseg, az a mindig egy
hanem azért, mert lelke és szive szerint volt nemes, s a úton való haladás, melybe a gyakori pródikálás miatt be­
jóltevós lelke és szive követelménye volt. szédeink szerkezete sülyedhet és a melyből hová-tovább
mind nehezebben tudunk kivergődui. Vannak egyházi szó­
nokok, a kik a beszéd felosztására helyeznek minden súlyt,
Milyen legyen jelen korunkban az egyházi s ha ebben czélt értek, ha a részek és alrészek a lehető­
ségig elég korrektek, elég művésziek és eredetiek, azt vé­
beszéd? lik, hogy már minden meg van téve. Pedig az nem úgy
(Folytatás) áll. Sok kívántatik még oda, hogy egy beszéd igazán meg­
Úgy vélekedem, hogy midőn az egyházi beszéd refor- feleljen a czélnak, hogy hasson, megindítson, épitsen. És
mátiojáról van szó, mindenekelőtt a k ü l a l a k jő vizsgálat kivánataik mindenefcfelett az irálynak az a bizonyos üdesé-
a lá ; ez az, a mire első sorban súly helyezendő» S itt az ge, az érzelmek és gondolatok az a bizonyos eredetisége,
egyházi beszédet teljességgel nem akarom egy kategóriába a melyen észrevehető ne legyen semmi bágyadtság, semmi
helyezni a nem egyházi, tehát v i l á g i s z ó n o k l a t t a l . olyan, a mi a hallgatóval a dolgozó szoba levegőjét érez­
Nem téveszthető ugyanis szem elől, hogy az egyházi be­ tesse; kívántatik bizonyos könnyedség, emelkedettség, a
szédben Isten igéje hirdettetik, s hogy annak, épen ezért, mely feledtesse a hallgatóval azt, hogy előtte egy előre ki­
a világi szónoklatok felett, az előadás komoly méltóságával dolgozott beszédet mondanak, sőt ellenben a beszéd azt a
és minden mesterkéltseget gondosan kerülő keresetlen egy­ hatást tegye rá, mintha a beszélő közvetlenül szivét, lelkét,
szerűséggel kell kitűnnie és azon tudat által kell áthatva érzelmeit öntené belé. Ez elengedhetlen követelménye a jó
lennie, hogy a beszélő nem csupán sajátját adja, hanem egynázi beszédnek. S hogy ezt elérjük, hogy a fennebb
azt, a mit o n n a n f e l ü l r ő l kapott« S épen azért, mivel jelzett bajt kikerülhessük, hogy irályunk a chsablonszerűség-
onnan felülről kapottat hirdet, sokkal inkább, mint a vi­ tői a lehetőségig ment legyon és megtartsa üdeségét: fel­
lági szónoknak, arra kell törekednie, hogy a forma, a kül­ tétlenül szükséges elismert jő nevű írók egyházi beszédeit
alak méltó legyen a béltartalomhoz. Tudja mindenki, hogy gyakran olvasni s ez által eszme-kincseinket gazdagitni,
főleg a kevósbbó miveit hallgató, mily nagy súlyt szokott érzékünket, nemesíteni, a könnyedséget a kifejezésekben el­
helyezni az egyházi beszéd külalakjára, úgy, hogy előtte ez sajátítani. S még ez sem elég I Olvasnunk, tanulmányoz­
sokszor több, mint a béltartalom. Ebből azonban koránt­ nunk kell folyton és folyton klassikus íróink műveit és ta­
sem az következik, hogy a béltartalomra kevesebb gondot nulmányoznunk kell mindenekfelett magát az életet. Igye­
forditva, a frázisnak, a külsőnek hódoljon az egyházi szó­ keznünk kell megismerni hallgatóink lelki szükségeit, ba­
nok, hanem igen is következik az, hogy igyekezzék a tar­ jait, nyomorait, beszéd- és gondolkodásmódját. E nélkül
talom hatását és becset a külalak által is emelni, a he­ valóságos lelki haszonnal és úgy, h o g y i g a z á n m e g ­
lyett, hogy azt, ennek számba nem vételével csökkentené. é r t e s s ü n k , aligha prédikálhatunk.
Ez kiváló figyelmet érdemel, főleg a jelenben, midőn a vi­
Vas Tamás.
(Folytatása következik.)
lági szónoklat oly magas fokra emelkedett fel, s nem rit­
kán még a legközönségesebb ember előtt is alkalom nyílik
a világi és egyházi szónoklat között egybehasonlitást tenni,
és pedig nem egyszer ez utóbbi rovására. Ne mondja sen­ AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
ki, hogy a béltartalom melegsége és gazdagsága kipótolja K o lo z s v á r , szo p . 11.

a forma hiányait. Bizonyos, hogy az utóbbi az előbbi nél­ Jelen voltak: főtiszt. Nagy Péter püspök, mint el­
kül mitsem é r ; azonban az is áll, hogy a külalak, a forma nök; Lószai Ferencz, Parádi Kálmán, Bodor Antal, Deák
fontos szerepet játszik az egyházi beszédben. És itt nem József, Szabó Ádárn, Balogh György.
mellőzhetem felsőbb iskolai oktatásunkra vonatkozólag je ­ Az időközben elnökileg ellátott 79 ügy bejelentetvén,
lezni egy sürgető szükséget, s e szükség: s o k k a l i n k á b b , helybenhagyó tudomáséi vétetett.
m i n t eddi g, g y a k o r o l n i a p a p i p á l y á r a k é s z ü ­ A tanügyi előadó előterjeszti a kultusminiszteriumtól
lő i f j a k a t a b b a n , h o g y s a j á t g o n d o l a t j ai k á t leküldött ügyiratokat a n.-galambfalvi községi népiskola
tudják szabad beszédben kifejezni, formába 1880— 81 évi költségvetéséről, az illető egyházközség elöl­
ö n t e n i ! Figyelmet érdemlő mogjegyzés ez, mert ha el járóságának, valamint az egyházmegyei esperes nyilatkoza­
kell ismernünk egyfelől azt, hogy papokat képző intéze­ tait, melyek szerint a n.-galambfalvi ref. egyházhözségnok
teinkben az anyagi kiképeztetés forrásai ma már elég gaz­ semminemű speciális iskola-vagyona s illetőleg jövedelem-
dagon vannak feltárva ifjaink előtt, másfelől lehetetlen szük­ forrása nincsen. Nevezett egyházközség megtett minden tő­
ségét nem éreznünk az alaki képzettség, a szónoki isko­ le telhetőt, a midőn felekezeti iskolaházát átengedte a köz­
láztatás hiányának. ségi iskoláztatás czéljaira évi 10 írtért; szegénysége miatt
De tovább haladva felvett tárgyunk rendén: midőn az nem tarthatván fenn felekezeti iskolát a kor kívánalmainak
*
 302

mogfelelőleg, meghajolt a törvény szigora előtt és fizeti evangelikosoktól eddig a plébánusoknak fizetni szokott stola
tanköteles gyermekeiért a tanitásdijat és a törvényes isko­ s ágybér teljesen megszüujék, de ennek ellenében a minisz­
laadót. Arról mitsem tehet, hogy az iskolai költségvetés teri rendelet hivatkozik egy kath. egyházlatogatási jegyző­
nincsen a politikai község anyagi erejéhez mérve és hogy könyvre, mely megjelöli, hogy az inezédi egyháztagok egy
abban oly tetemes hiány mutatkozik már az első évben is. telek után mennyi gabonát fizetnek a plébánusnak lelkószi
Igazg. tanács nem tartja méltányosnak, hogy a községi is­ illetmény czimén. Tehát a Kath. egyházlátogatási jegyzőkönyv le­
kola fentartásában hitsorsosaink — a kormányközegek ki- verte a magyar országgyűlés által hozott s a magyar király
vánatára — a más hitfelekezetüeknól és általában a tör­ által szentesített törvényt. Ha az említett miniszteri ren­
vényben megbatározott 5 % adónál többel terheltessenek. deletben nyilatkozó elv érvényben marad s irányadó lesz
Ily értelmű felirat intéztetik a kultusminisztcr úrhoz. jövőre is, el lehetünk készülve, hogy igen sok helyen fog­
L. Á. tanuló, ki a m.-vásárhelyi kollégiumban kíván­
nak a plébánusok inezédi kollegájukéhoz hasonló követelés­
ta kijavítani a máshol nyert elégtelen osztályzatát, kérel­ sel fellépni, s ez esetben egyházunkat számos gyülekezeté­
mével elútasittatott. ben veszély fenyegeti. Ki mondhatná meg, hogy ama sé­
Láng Károly missionarius jelentése Tomka Károlynak relmes rendeletben inaugurált irány által nyitott úton med­
a pitesti egyház elleni követeléséről tudomásul vétetett, el­ dig haladhat a klérus? E rendelet tendentiájában is lehe­
határoztatván, hogy az egyetemes conventhez jelentés ter­ tetlen fel nem ismernünk a protestáns egyházak ellen szer­
jesztessék, a melyben kifejtendő, hogy az igazg. tanács vezkedő üldözésnek előre vetett baljóslatú árnyékát. A kath.
által megállapított követelése Tomka Károlynak 371 frank egyház nagy befolyással rendelkezik minden irányban s be­
16 centimet teszen. Ennek kiegyenlítésére fizettetett útikölt­ folyását rendszeresen felhasználja, hogy mindig több és
ségül 500 frank, tehát 128 frank és 84 centiméi több. több ponton érvényesítse irántunk ellenséges terveit.
Az útiköltség épen azért utalványoztatok mert papi fize­ Midőn egyházunk fenyegetett érdekeire, jogaira gon­
tését nem kapta meg. dolunk, méltán kérdhetjük, mivel érdemelte meg a lépten-
Szabó Pál szilágysz. esperes ajánló felterjesztésére a nyomon ellene nyilatkozó bizalmatlanságot és elnyomási tö­
kis-dobai egyházközségben építeni kezdett iskolaház teljes rekvéseket?
befejezéséhez szükséges 120 frt. utalványoztatott az illető A protestántismus fáradhatlan munkássággal egyen­
egyházközség tizedkárpótlási kamataiból. gette mindenkor az utat a hit és gondolatszabadság előtt,
Bartha Lajos esperes felhivatilc, hogy király urunk fejlesztette a testvériség elvét s nagyban ébresztette az
ő felsége által a petrozsényi egyházközség templomépitósi egyénben az emberi méltóság érzetét, a közügyek és szent
költségeinek fedezésére kegyesen adományozott 200 frt. át­ czélok iránt az áldozatkészséget. E munkásságával gyámo­
vételéről az egyházközség által szabályszerűen kiállítandó lította az emberiség haladását a fejlődés útján a tökéletes­
nyugtatványt küldje fel az ig. tanácshoz. ség fele. Továbbá a magyarországi prot. egyházak, midőn
Felirat intéztetik a kultusminiszter úrhoz a bagosi kiváltak a r. katholiczismus kötelékeiből, nem hoztak onnan gaz­
második tanítói állomás után tévesen kirótt tanítói nyug- dagon jövedelmező püspökségeket, egyházi javadalmakat. A
dijilleték törlése iránt. buzgó hívek önerejükből alkották s tartották fenn a vallás­
A paczali kántortanitó módosított dijlevele (készpénz erkölcsi élet ápoló templomait; önerejükből emeltek s ta r­
181 frt. 90 kr.) megerősittetett az egyházk közgyűlés hely­ tottak fenn számos virágzó tanintázetet, melyeknek a mi-
benhagyásának fen tartásával. veltség terjesztéséért az ország szinten köszönettel tartozik.
r . t.
Önerejükből tartanak fenn, az állam minden megterhelése
nélkül, sok alsóbb és felsőbb iskolát, melyekben más fele­
kezetű növendékek is gyámolitásra találnak. És mindezen
EGYHÁZI LAPSZEMLE. áldozatkészségért a joggal megillető elismerés és tisztelet
helyett, fájdalommal kell látnunk az egyházunk ellen irá­
A „Protestáns Egyli. és Isk. Lap“ 37-ik szá­
nyúit ostrom éledését. Mi soha sem kívánjuk sérteni a kath,
mának „Hostis adest!“ feliratú vezérczikkében ezt ol­
egyháznak sem jogait, sem javait. Azonban ha egyházunk,
vassuk :
vallásunk megtámadtatik, bebizonyítjuk, hogy e szent örök­
A prot. egyház hazánkban rósz időt ól. Meg-meg­
ségért, az elődök nyomán, az utódok is készek élni, halni.
újított támadásokkal kisért a reactionak ama sötét szelle­
me, mely az egyenjogúság és gondolatszabadság zászlaját ........ ........................... .. naw M W oaw w pw w m — —

lobogtató protestántismust kiengesztelhetetlenül gyűlöli. A

legújabb kísérlet a klérus tagjai részéről a protestánsokat KÜLFÖLD.
birtokaikban támadja meg, követelvén, hogy ezek kath. JSíém etoffSEiííg. Németországban mostanáig legna­
kézből vett telkeik után a plóbámisnak rendes lelkószi il­ gyobb esemény, hogy a protestáns császárság kibékül a ró­
letményt fizessenek. Az inezédi plóbánus felterjesztésére a mai pápával, abba hagyja a kulturharezot, melynek politi­
vallás- és közoktatásügyi miniszter e követelést jogosnak kai szempontból helyes volta iránt keleikezte óta megoszol­
ítéli, s ennek folytán a r. kath, plóbánus papi adót szed­ tak a nézetek, még a nem reakezionarius európai politikai
het protestáns lakosoktól. Ott van a szentesített törvény körökben is. Németországban 12 millió római katholikus
1790—91: 26 t. ez., a moly nyíltan kimondja, hogy az van, a kiket nem jó elkeseríteni, mert könnyen elpattan-
 303
Ihat a német egység vaspántja valami nagyobb zökkenés
alkalmával, példának okáért, ha egy diadalmas hatalom fe­
nyegetné Berlint valami katholikus oldalról. Azután meg a
társadalmi földúltság, a szoczialismus merényletei is arra
inték Bismarkot, hogy ne játszék tovább a szabadelvfisóg-
gel, mert hiszen látható volt, hogy szereplése e téren csak­
is kaczérkodás, játék s nem komoly törekvés volt.
Az e tárgyban folyó alkudozásokról a következőket je­
lentik: A porosz kormány czélja az, hogy a májusi törvé­
nyek, nevezetesen a papok képzettségéről és alkalmazásáról
szóló pontok mellőzésével és az egyházi hatóság közremű­
ködésével tölthesse be az üres egyházi székeket. Ez a köz­
reműködés azonban és a bejelentés elkerülhetlen föltétel. A
kormány javaslatot szándékozik az országgyűlés elé terjesz­
teni az iránt, hogy a szentszéknél ismét porosz követséget
állíthasson fel. A kormány tudata SchlÖzer követ által a
kúriával a király azon szándékát, hogy a nevezett diploma­
tát fogja a kúria mellé német követnek kinevezni. Fölte­
hető, hogy a pápa is hajlandó lesz egy Berlinben székelő
követség által tartós érintkezésben maradni a kormánynyal,
mert ekkép a fönforgó és még netán felmerülő ellentétek
kiegyenlitését, egy ilyen követség közbelépése segélyével
jobban és üdvösebben, mint eddig, fogják elérhetni.
O laszország* Az olaszok és a szentek. Mikor az
-olasz zsivány zsákmány után indúl, előbb szépen megkéri
az ő házi szentjét, küldjön neki útjába egy jó kövér ban­
kárt. Ha küld, jó, kap a szent szobra egy szépen égő visz-
gyertyát; ha nem, akkor a zsivány természetesen dühös, s
össze-vissza veri a hálátlan szobrot. Egészen hasonló eset
történt Genua mellett Comuneglia falvában; szárazság volt;
a lakosok adtak szt. Rókusnak három nap határidőt, hogy
azalatt esőt küldjön, s midőn ez időpont letelt s esőt nem
kaptak, elmentek a templomba, a szent szobrának kötelet
kötöttek a nyakába, aztán belé dobták a kútba. Elkeseredésük
oly nagy volt, hogy a lelkész is elfutott a faluból, nehogy
8«
Az erdélyi iskolaűgyek alakulása és az országos
intézkedések.
Általában Erdélyben a jezsuiták ép oly nagy buzgó-
ságga) és ügyességgel, mint gyors sikerrel fogtak munká-
jokhoz. Az országnak már gyermekkorában megválasztott le­
endő fejedelmét: Báthory Zsigmondot egészen kezűkbe vet­
ték és teljesen növendékükké tették. Gyorsan terjeszkedtek.
Iskolákat nyitottak több helycD, hol már a reformátusoknak
voltak tanintézeteik, t. i. Kolozsváron, Fejérváron, Váradon.
Magánosok adományaiból és hagyományaiból is feltűnően
szaporodott vagyonuk.
Azonban alig néhány év alatt erős visszahatást idéz­
tek föl maguk ellen, főleg a miatt, hogy nem maradtak meg
a tanításnál, hanem a mellett, hogy a politikába is avat­
koztak, úgy az iskolában mint azonkívül, a tanítást tekin­
ő is úgy járjon, mint szt. Rókus. Szent fölvilágosodás jöj­
jön el a te országod!
O r o sz o r sz á g . Kormányi intézkedés az iszákos-
ság ellen. Az orosz legnagyobb bűne a pálinkaivás. Sem­
miféle népe a világnak nem tud úgy inni, mint az orosz,
s oly hallatlan mértékben lerészegedn'i. Egész vidékek pusz­
tulnak el, mert az orosz paraszt, ha beül a pálinkamérésbe,
őrületes szenvedélyében ott marad nemcsak addig, mig pén­
ze tart, hanem a mig ruháját is beissza. Ignatiev belügyi
miniszter e nemzeti nyavalyán a zemsztvók (községi kép­
viseletek) közreműködésével akar segíteni. Kormánymegbí­
zottakból s a tartományi képviseletek 24 tagjából álló bi­
zottság fog összegyűlni, hogy javaslatokat tegyen az iszá-
kosság elleni rendszabályokról. A pálinka nagy megadózta­
tása és a korcsmák számának apasztása eddig nem nagyon
lényegesen csökkentette a bajt. Évek óta tapasztalják, hogy
az iszákosságnak főleg ünnepnap engedik át magokat a
parasztok. Ilyen nap podig igen sok van Oroszországban.
Ünnepnap a nép először a templomba, azután a korcsmába
megy. Más mulatságot a paraszt nem ismer. Este azután
rendesen holt részeg s másnap sem képes szokásos munká­
ját folylatni. A papok intései rendszerint hatástalanok. Csak
ritka esetbeD határozta el egy-egy község, hogy a korcsmá­
kat becsukatja. Be ez *z iszákosokat nem tartja vissza a t­
tól, hogy a szomszéd faluba ne menjenek inni.Mindenekelőtt
tehát arról van szó, hogy az ünnepnapok nagy számát
csökkentsék.
Á z sia . A hajdan híres libanoni czedrus-erdő m int­
egy 400 fára rugó berekké olvadt. Rustem pasa, Libanon
főkormányzója, most köiülkeritette a helyet, s szigorúan el­
rendelte, hogy a berekben sem sátrakat építeni, .sem bar­
mokat legeltetni nem szabad. Tilos ezenkívül az erdőből va­
lamit elvinni, vagy a fák közelében tüzet gyújtani. A pasa
e rendelete igy talán megmenti a végenyészettől Syriának
ezen egyik legbecsesebb emlékét.
tették főfeladatokúl. Csakhamar egyenetlenségeket okoztak a
társadalomban és családokban. Térítési buzgalmukkal meg­
hasonlásba hoztak gyermekeket szülőikkel, rokonokat
rokonokkal.
A kevés kivétellel már protestánssá lett országban
különben sem szívesen látták a katholicismus gyarapítása
czóljából beköltözéseket, mely nem is volt épen törvényes.
A szerzetes rendek törvénnyel töröltettek el, s vagyonuk
securálizáltatott, kimondatván többször, hogy vissza nem
adható. És e törvények daczára, az országgyűlés megkérde­
zése nélkül, tulajdonkepen nem is a törvényes fejedelem, ha­
nem a lengyel király telepítő az országba a jezsuitákat, s
ellátta őket terjedelmes ingatlan birtokokkal. Mindamellett
Báthory István nagy tekintélyének védő szárnyai alatt kez­
dett tanítói működésűket csak elszivoltók, sőt intézeteik jó­
voltát látva, protestáns szülők is mind számosabban adták
 304
hozzájok gyermekeiket. Az 1581-iki országgyűlés bele is
nyugodott, begy az ifjúság tanítására maradjanak meg Mo­
nostoron, Kolozsváron és Fehérváron, csak azt kötötte ki,
hogy tovább ne terjesztessenek és az 1579-iki országgyű­
lés végzése szerint működésükkel egyedül az oktatásra szo­
rítkozzanak. De midén látták, hogy mily bámulatos gyorsa­
sággal növekedik vagyonuk, hatalmuk és befolyásuk; midőn
sikereik által bátorítva mind merészebben támadólag léptek
föl a más vallásfelekezetüokellenes itt-ottm ár erőszakos esz­
közökkel is terjesztők vallásukat s háborúságokat okoztak:
ekkor mind erőssebben fölzudultak el lenők. Végre a med-
gyesi 1588. deczemberben tartott országgyűlüsen a rendik
teljes erővel követelték az országból eltávolittatásukat, s
annak törvénybon kimondása előtt megtagadták mind Zsig-
mond fejedelem nagykorúsitását, mind az adó megajánlását.
Hiába pártolta őket nehány főur, hasztalan volt szép és
ügyes védekezések az országgyűlésen, hol a leghevesebb vi­
ták közepette megjelent küldötteiket csendben kihallgatták;
hasztalanok voltak a fejedelem napokon keresztül vonako­
dásai, majd részben való engedményei. A rendek állhatato­
san megmaradtak teljes kitiltásuk követelése mellett, utalva
a jezsuiták lengyelországi viselt dolgaira és azon veszélyek­
re, melyeket katkolikus népeknél is mindenütt fölidéztek.
Báthory Zsigmond utoljára is kénytelen volt egészen onged-
ni, s a jezsuiták az országból törvénnyel kitiltattak.
1595-iki fehérvári országgyűlés azonban, a katholika
vallás szabadságára tekintettel, ismét beleegyezett, hogy Mo­
nostorra, Kolozsvárra, Fehérváira bejöhessenek, kikötvén,
hogy Váradra s egyóbb helyekre ne bocsáttassanak.
De sorsuk folyton változó maradt. Koronkint meg-
engedtetett maradásuk bizonyos helyekre korlátoztatva, s a
tanításon kivűl egyéb gyakorlatuk eltiItatván, majd támadt
zavarok miatt ismét távozásra kónyszeritettek. így a Bá­
thory Endre megöletése után való zavaros időkben kolozs­
vári akademiájokat a nép tövig lerombolta. (1603). Az
1607. és 1610-iki országgyűlések, mivel „nemcsak a con-
ditiókhoz nem tárták magokat, de fejedelmek ellen prakti-
cálásokba és a haza békességének háboritására néző dol­
gokba elegyedtek“ újból kitilták őket az országból. A buz­
gó reformátusgBethlen Gábor fejedelem 1615-ben visszaadá
nekik monostori épüloteiket, Monostorra, Fehérvárra és Ka-
ránsebesro telepítő, s e helyeken anyagilag is támogatá őket.
A jezsuita Káldi, Bethlen által pártfogolva, fordítá a bib­
liát. I. Eákoczy György alatt szintén zavartalanul taníthat­
tak. A két leghatalmasabb protestáns fejedelem nem hábor­
gatta, sőt megvédte a jezsuitákat, épen mivel elég erős volt,
az oktatáson, irodalmi tevékenységükön és az istentisztelet
gyakorlásán túlterjeszkedő működésökot meggátolni. De
.1653-ban már ismét kiüzettek, s ellonök minden tiltó ren­
delet megújittatott. Ezután csak a fejedelmi hatalomnak az
osztrák házra szálltával 1698-tól (vagy 1694-től) jöhettek
ismét az országba.
Fejedelmi pártfogással s támogatással régi intézetei­
ket Monostoron, Kolozsváron s N.-Váradon fölőlesztettók és
újakat állítottak.
Báró Apor István kincstárnok telepítette Őket 1694-
| ben Brassóba, 1698-ban Fehérvárra, Szebenbe 1699-ben;
Marosvásárhelyen több erdélyi nagyúr eszközlésére léte­
sült residentiájuk, (1705-ben,*) Ugyanez időtájt telepedtek
Sz.-Udvarhelyre is, mindenütt tanintézetet nyitván. Úgy
hogy a XVIII. században a rend fölosztásáig, Erdélyben is
az ő kezökben volt a kath. ifjúság nevelése. Önként értetik,,
hogy iskoláikban itt teljesen azon tanrendszer szerint taní­
tottak, melyet e munka folyamában előadtunk. Kolozsvári
akadémiájuknak I. Lipót visszaadta a hajdani benezés apát­
sághoz tartozott mindazon javakat, melyeket Báthoiy István
már a jezsuitáknak adományozott. Ez intézetben gymnasiu-
mi és teljes bölcsészeti tanfolyamot tartottak. A theologiá-
nak csak egy részét, — a polemika theologiát — tanítot­
ták, s a tanfolyamot a növendékek részint Nagy-Szombat*
ban, részint a fölállított fehérvári püspökség székhelyén fe­
jezték be. Egyéb iskoláikban a syntaxisig, egypár helyen a
rhetorikáig terjedő gymnasiumuk volt. Ez intézeteik azon­
ban még a XVIII. század második felében is meglehetős
szegény állapotban tengődtek.
A Báthoryak után Erdély minden választott fejedelme
a reformált vallásfelekezethez tartozván, s tényleg e feleke­
zet képezvén az uralkodó ölemet, a reformált tanintézetek
kerültek állami gondviselés alá. Legfőbb kormányzóink ma­
ga az „orthodoxus“ fejedelem s annak egyházi és világi
tanácsa voltak. Az ezekre vonatkozó intézkedésekről az il­
lető felekezet iskoláinak ismertetésénél szólunk.
Az ágostai hitvallású szászok és az unitáriusok szá­
mukra biztosított szabadságukkal maguk intézkedtek iskolai
ügyeikben.
Azonban az országgyűlések koronként az iskolaűgyben
valamennyi tanintézetre vonatkozó határozatokat is hoztak,
melyek közűi legyen elég megemlíteni a következőket:
A medgyesi 1614. (febr. 23.) országgyűlés felhatal­
mazván a felekezetek püspökeit egyházaik látogatására s a
felügyelet gyakorlására, egyszersmind rendeli, hogy iskolá­
kat, a mennyire lehet, mindenütt igyekezzenek állítani és
fölépíteni.
Az 1619. (máj. 5.) fehérvári gyűlés az ünnepek meg
nem tartásáért súlyos bírságokat szab ki, s még szigorúbb
büntetés alatt rendeli, hogy e bírságokat az ispánok s ki-*1
*) É r d e k e s a in .- v á s á r h e ly i k a t li. is k o lá n a k és p a r o c h iá n a k
ú j r a k e le t k e z é s e . A X V I. s z á z a d ó ta 1 7 0 3 -b a n j e le n t m e g e lő s z ö r
r e n d e s k a t h . le lk é s z , S z é k e ly Z s ig m o n d , k i m á r a g g a s ty á n lé v é n , a
le lk é s z i t e e n d ő k e t a z 1 7 0 5 -b e n é r k e z e t t j e z s u it á k n a k a d t a át. Ek­
k o r V á s á r h e ly e n c s a k k é t r ó m . k a t k o lik u s h iv ö k v o lt. A j e z s u it á k
a z o n n a l tij k is e g y h á z a t , p a p la k o t és is k o lá t á llít o t t a k . A v id é k r ő l
ö s s z e s z e d t é k a k a t h . v a llá s ú n ö v e n d é k e k e t , k ik e t a n n á l k ö n n y e b b e n
m a g o k h o z v o n h a t t a k , m e r t a k u r u e z m o z g a lm a k m ia t t a s z ü lő k n e m
v ih e t t é k g y e r m e k e ik e t tá v o la b b f e k v ő in té z e te k b e . I s k o lá j o k — m e ly ­
b e m á s v a llá s u a k a t is s z ív e s e n b e fo g a d t a k — c s a k h a m a r ig e n n é p e s
le tt. A z e le m i t a n ít á s r a v ilá g i tanítót, is v e t te k s e g e ts é g ű l. Benkő
K á r o ly s z e r in t ( M a r o s s z é k is m e r t . 1860) a g y m n a s iu m a la p j á t 1 7 1 2 -
b e n H e v e n e s i G á b o r h á z fő n ö k te tte le, négyezer fo r in t o t adván
s z e g é n y t a n u ló k é le lm e z é s é r e . S a já t já b ó l a d ta -e ez ö sszeg et vagy
ú g y g y ű jtö tte ? n e m tu d o m . K a t o n a Is tv á u s z e r in t (1. fö n n e b b 240.
1. 7 8 . je g y z .) a v á s á r h e ly i in té z e te t E r d é l y n a g y ja i a la p it á k . A je ­
z s u it á k b u z g ó lk o d á s á r a a z e g é s z s z é k e ly f ö ld r ő l, m é g G y e r g y ó b ó l is
h o r d t á k ö s sz e a z a d o m á n y o k a t pénzben, é p ü le t - a n y a g o k b a n . G ye r­
g y ó b ó l m é g á c s o k a t is k ü ld t e k . M ig m űködésök k e zd e té n (1 7 0 5 )
k é t k a t h o lik u s h i v ö k v o lt : 1 7 3 2 -b e n m á r n a g y o b b it a n i k e lle t t h e l y i ­
s é g e ik e t , s 5 0 0 t a n u ló r a e m e lte k ú j é p ü le te t.

irálybirák az egyháziak kezéhez adván, ezek kizárólag a vá­
rosok és faluk templomaira és iskoláira fordittassanak. „Egy-
házfiakúl pedig mindenütt hiteles, jó lelkiismeretű, zálogos
emberek állíttassanak.“
Az 1624-iki (fehérvári jún. 23.) országgyűlés VI.
czikke a főldesuraknak szigorú büntetés alatt megtiltja, hogy
jobbágyaik azon fiait, kik nem óreg korukban s valósággal
a tanulásért lépnek be az iskolába, onnét kedvök ellen ki«
vegyék. E törvény többször, jelesül 1635-ben meg is
líjittatott.
Több törvények intézkednek arról is, hogy bármi ren­
den levő tanítók hivatalukban ne háborgattassanak, és ka­
tonák semmi körülmények között se szállásoltassanak
iskolákba.
Végre nevezetesek az 1642. és 1656. között keletke­
zett azon törvények, melyek a tanulmányok czéljából kül­
földre mehetés szabadságát biztosítják.*)
Ezekre hivatkozva, az erdélyi kanczellár még akkor
is eltilthatatlannak nyilvánította a külföldi egyetemek láto­
gatását, midőn Mária Terézia uralkodásának egy időszaká­
ban azt mindenkép meg akarták szüntetni, s a magyaror­
szágiakat jórészt nem is eresztették ki.
Mindezen törvények, ha nem is igen tartalmaznak nagy­
szabású intézkedéseket, de mutatják az országgyűléseknek
az oktatásról való folytonos gondoskodását,**) s pedig na­
gyobb mértékben, mint a magyarországi törvényhozás ha­
tározatai,
A fejedelmi hatalomnak a magyar királyra, illetőleg a
Habsburg házra ruházásakor adatott ki 1691-ben az ország-
gyűlés által is elfogadott leopoldi hitlevél, mely az ország
alkotmányával együtt biztositja a bevett négy vallásfeleke­
zet szabadságát, templomait, iskoláit, ezek mindennemű ala­
pítványait s fejedelmi adományait, valamint általában az
eddig hozott törvények megtartását. Egyszersmind kiköti,
hogy a katholikusok is — egyéb felekezetek sérelme nél­
kül — mindenütt, hol híveik vannak, szabad gyakorlatot
élvezhessenek, különösen pedig Kolozsváron és Fehérváron
egyházat állíthassanak.
E hitlevélnek s a benne biztosított törvényeknek kel-
lendett a XVIII. században is az iskolák fő jogalapjáéi
szolgálnia.
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r
— Br. K em ény Istv án temetése f. hó 16-án d. u.
3 órakor történt meg, majdnem oly imposáns mérvű rész­
vét között, miut a mekkorát a megboldogult oly méltán
megérdemelt. Enyed már korán szokatlan sürgéssel volt
tele : az országrész különböző tájairól seregesleg érkeztek
a nagyszámú tisztelők, kik bár az utolsó tisztessógtótelben
ré szt akartak venni. A város* és megyeházán, valamint a
tanodán gyászlobogók lengettek, s az utczákat meghatott
*) A p r o b a t a C o n s t ít u t ió P . II I ., T i t .
I I I ., T i t . 9 , a r t . 1.
**) Hozzájok véve a kollégiumok állításáról szóló s alább
ismertetendő 1622-iki törvényeket is.
305
arczú férfiak töltötték be. Délelőtt tiz órakor a nagy-enyedi
főtanoda tanári kara vonúlt ki a közeli Csombordra, hogy
az ősi Kemény-lak falai közt setótiő koporsóra letegye az
intézet kegyeletadóját: egy szép koszorút, jellemző feliratos
szalagjával. Akkor már az egész ravatalt nagy számú ko­
szorúk boriták, s az udvar és nagy terem már gyászoló
közönséggel volt tele, mely óráról-érára növekedett, úgy,
hogy mire a gyászszertartás órája elkövetkezett, az oszlop­
soros előcsarnok elé fölállított ravatalt s az egyszerű ércz-
koporsót ezerek és ezerek állták körűi. A főtanoda népe,
elöljárósága, a megye és város tisztikara, a nagyenyedi, fe­
hérvári és szebeni egyházmegyék majdnem teljes számú
papsága, espereseikkel, a gyulafehérvári és tordai k. tör­
vényszék számos tagja, a m. k honvéd tisztikar, a 48-a6
honvédek, a nagyenyedi tűzoltók zenekarukkal, a főtanodai
énekkar, a közel és távol vidék számos kitűnősége, Enyed
polgársága és díszes női közönsége, Osombord és a közeli
falvak köznépe, Kolozsvár, Torda, Felvincz, Fehérvár, Ma­
rosvásárhely tájairól számos tisztelő környezé, betöltve a
tágas udvart, a koporsót, mely mellett kótfelől a szebbnél-
szebb koszorúkat tartó fiatalság hosszú sorai nyúltak el. A
pap lapunk szerkesztője volt, a majdnem teljes számban
megjelent Kemény-, Bánffy-, Zeyk-, Teleki-, Bethlen- és
Gyárfás-családok által elfoglalt oszlopcsarnok előrészéről
meghatottan ecsetelte a nagy veszteséget, mely a családot,
a megyét, a tanodát, az anyaszentegyházat és az egész ha­
zát Kemény István halálában érte. Alig vala szem a népes
gyülekezetben, melyet az önkénytelen kicsordult könyek meg
ne nedvesítettek volna, midőn összegezve hallók s végig fu­
tottuk gondolatunkban, hogy mit bontott el örökre az a
koporsó. Utána Damokos László, marosvásárhelyi királyi
táblai bíró, a megboldogultnak egykori képviselőtársa, han­
goztatott ékes, költői, de igaz búcsúszavakat az elköltözött-
höz s a tűzoltók gyászindulójának hangjai után hosszú-
hosszú sorban indúlt a monet a kert egy árnyas helyén
ideiglenes sirhoz, mert végleges pihenőre, a ncegboldogúlt
óhaja szerint, a drága porok egy hegycsúcsra építendő sír­
boltba fognak utóbb helyeztetni, szemben a szépen viruló
szöllő-hegygyel, a gyönyörűen gondozott kert és ősi lak fö­
lött, honnan a bájos Marosvölgyre s a távoli toroczkai, ab-
rudbányai havasokra nyílik a szép kilátás. Az a sírbolt né­
mán is beszédes tanúja lesz annak, hogy mit tett és ha­
tott Kemény István 70 éves élete folyamán e tereken! A
sírnál Elekes Károly, igazgató tanár a főtanoda, Csató J á ­
nos, alsófehór alispánja a megye nevében mondottak rövid,
szívből jövő búcsút, s evvel a közönség és a gyászdal zoko­
gásai közt lebocsátották és betemették a drága hamvakat
rejtő koporsót. Legyen a pihenés oly csöndes neki, a mily
zajos, tettekben gazdag vala áldott élete!!
— A kolozsvári tu d . egyetem új hatóságainak bc-
igtatása és a tanév ünnepélyes megnyitása vasárnap f. hó
11-en ment végbe a városi vigadó nagytermében. Az ünne­
pélyen szép számú közönség és az egyotemi ifjúság töme­
gesen vett részt. A terem felső részében volt berendezve
1881 szép. 17-én. az egyetem tanárai számára készített zárt hely, közepén a
felolvasó asztallal. Dr. Haller Károly volt rector, mellén a
csak nem rég kapott III. oszt. vaskorona-renddcl jelent meg
a felolvasó asztalnál s felolvasta beszámoló beszédét, mely­
nek végeztével éljenzések között adta át helyét az egyetem
új rektorának, dr. Ajtai K. Sándornak, ki diszmagyar ruhá­
ban lépett fel az emelvényre s olvasta fel a hallgatóságra
osztatlan hatást gyakorolt székfoglaló beszédét. A közönség
a kitűnő beszéd felolvasása után zajos éljenzések között fe­
jezte ki teljes elismerését. Dr. Haller Károly volt rektor
beszédéből szükségesnek tartjuk megemlíteni a következő
4, és C o m p . C o n st. P.
statistikai adatokat a múlt évre vonatkozólag. Az egyetem
négy karánál összesen 41 rendes, 1 rendkívüli, 1 helyettes,
4 magántanár, 1 előadó, 2 magántanitó, 16 tanársegéd, 4
 306

műtőnövendók (tehát összesen 70) működött. A tanári tes­
tületnek a tudományos társulatok körében és az irodalom
terén kifejtett működése a lefolyt tanévben is jelentékeny
eredményekben nyilvánult. Az egyetemi hallgatók létszáma az
első félévben 470, a másodikban 480 volt, kik közűi nemzeti­
ségre nézve 409 magyar, 28 német, 33 román. Vallásra nézve
voltazelső félévben r. kath. 212, gör. kath. 24,gör. kel. 11,
ágost. hitv. 32, hclv. hitv. 139, unit. 20, Mózes val. 23;
a második félévben pedig r. kath. 202, gör, kath. 22, gör.
kel. 10, ágost. hitv. 31, helv. hitv. 124, unit. 29, Mózes
val. 21. Kiállíttatott a 4 karnál összesen 35 tudori, a ta­
nárvizsgáló bizottságnál pedig 32 tanításrajogositó oklevél.
Az egyetemi hallgatók szorgalmáról és tudományos törek­
véséről szép bizonyságot teszen az, hogy a múlt évben
2065 frt. osztatott ki pályadijakban, a mi még egyszer
annyi, mint a megelőző évben. Ezenkivűl részesült a hall«
gatóság az első félévben állami s nem állami ösztöndíjból
és tandijelengedésből 10,187 f r t , a másodikban 12,915 és
igy összesen 23,102 frt. javadalmazásban. A joghallgatók
segélyegyletének törzsvagyona 6427 frt. 38 k r .; a múlt
tanévben 360 frtot fordított segélyezésre. Az orvostanhall­
gatók segélyegyletének a vagyona 3173 frt. 70 kr. (a se­
gélyezést még nem kezdette meg), a gyógyszerészhallgatóké
1272 frt. 33 kr. (a segélyezést még nem kezdette meg). A középis­
kolai tanárjelöltek segélyegylete a múlt év végén alakúit és erő-
sittetett meg. A „Júlia“ román ajkú egyetemi polgárok önképző
éssegélyző egylete a múlt évben 260 frtot fordított segélye­
zésre. — Ugyancsak folyó hó 11-cn a budapesti egyetemi
templomban „Veni sancta“ volt számos tanár és tanuló
ifjú részvételével. Afcután az ifjúság a díszterembe gyűlt,
hol dr. Vócsey Tamás, jogkari dékán mondott olyan beszé­
det, a mely valóban méltó, hogy ne csak az ifjúság köny-
nyelműbb része, bánom a rendőrség is a legkomolyabban
szivére vegye» Beszélt Vócsey az anyagi és erkölcsi romlásról, me­
lyet az idéz elé, hogy az egyetemi ifjak közűt számosán
látogatják a játékbai lángokat, vesztegetve pénzüket és ide­
jüket, megrontva bccsületérzésöket és jellemöket. Vócsey
szerint a játék kórság egyik feoka korunk romlásának, a sok
sikkasztásnak, hűtlenségnek, öngyilkosságnak és amerikai pár-
bajnak, sok házi élet feldulásónak. Arra buzdította az egye­
temi ifjúságot, hogy munkálkodjék szorgalmasan, mert leg­
hatalmasabb szer ilynemű baj ellen a munka, szorgalom. E
beszéd, mely az elhangzó éljenzésnél többre érdemes, való­
ban megérdemli, hogy hasson azokra, kik képesek még jobb
útra térni.
— Br. K em ény István haláláról, a n.-enyedi főta­
noda is adott ki gyászjelentest, mely következőleg hangzik:
A nagy-enyedi ev. ref. Bethlen főtanoda elöljárósága mélyen
megrendült kebellel tudatja, hogy a vezetése alatt álló tan­
intézet szeretve tisztelt, legidősebb főgondnoka: magyar-
gyerő-monostori br. Kemény István áldásos tetteidben gaz­
dag életét, folyó év szeptember 15-én, reggel 2 órakor,
71 éves korában, hosszas szenvedés után, csomboréi b ir­
tokán bevégezte. Hűlt tetemei folyó hó 16-án, délután 3
órakor fognak a — Csombordon tartandó gyászszertartás
után — ideiglenesen ottani kertjébe elhelyoztetni. Kit —
mint ez intézet egykori növendékét — az ifjúi korból mind­
végig megőrzött kegyelet, — mint 33 éven át fáradkatlan
curatort — az éber gondosság és buzgó vigyázat főzött e
tanodához; kit jósága egész életében pihenni soha sem ha­
gyott : halálában legyen béke és nyugalom kiszenvedett porainak
— A Székely*Mikó kollégium nál az Antal Zsig-
mond halálával üresedésben volt pénztárnoki állomást —■ a
*Nemere“ szerint — az elöljáróság betöltötte, megválaszt­
ván Vásárhelyi Sainú takarékpénztári könyvvezetőt. — Meg­
említjük továbbá az elöljáróság egyik-másik irányban tett s
az iskola emelkedését czólzó azon fontos intézkedését, hogy
tanári lakásúl és bérháznak megvette a kórház sovon fekvő
Székely G-ergely-fóle házat.
— P api vizsgálat. Folyó hó 5, 6 és 7-ik napjain
N.-Enyeden főt. Nagy Péter elnöklete alatt megtartott pa­
pi vizsgálatra jelentkeztek összesen 17-en, kik közűi 7 ki­
tünően, 4 jelesen,5 egyszerűen képcsittetett, 1 pedig visz-
szaútasittatott.
— P uskás Bajos nyéni ref. lelkesztársunkat meg­
rendítő csapás érte. Neje, ki egy gyermeknek lett volna
eletet adandó, vasárnap éjjel a szülési kínok közt meghalt.
A hű és gondos anyát négy árvája siratja. A holttestet
Sepsi-Szentgyorgyre vitték s nagy részvét mellett temették
el a családi sírboltba.

A
ló!irt szelőmé! 2 frt. 50 Serért megrendelhető ily czim
űmunka:

az e g y h á z i esztendőnek mi nden ü n n e p é r e és v a s á r n a p j á r a .

(1 — 1) I R T A

üZOLBEISriaiE'yER ALBERT,
esernyői evang. lelkész.
(2 fűzet, 381 lap, összesen 67 beszéd.)

A tiszta jövedelem a csernyei evang. gyülekezet felsegélésére fordittatik. A könyv bér­

mentve küldetik keresztkötósben.

C/sernye (postahely, Veszprémmegyében.J

XI évfolyam. Kolozsvárit, 1881. Szeptember 25. 39. szám.
M egjelenik h ir d e té s i d ija k :
minden vasárnap.

GaerköezU'eógi s kiadói szállás:

ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y ann ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 kr.
b e ig t a t á s

PROTESTÁNS KÖZLÖM.
u tá n 30 kv.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
b .- fa r k a s u t c z a 16. sz hova
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
a la p s z e lle m i s anyagi
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó b iv a t a j
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
t t Előfizetési á r :
K é z ira to k nem a d a tn a k v iss z a . EGYHÁZI ES ISK O LAI H ETILA P. Egész é v re 6 f r t . ,
fr t ., é v n e g y e d re 1
fé lé v re 3
frt 5 0 kr

^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N Q S : S z á S Z E » 0 m .0 3 S :0 3 .

T artalom : C a m e r a t ik u r n á in k ü g y é b e n . — M il y e n le g y e n 188.1. évi államköltségvetés XIX. fej. 4. czime, 9 rovat

je le n k o r u n k b a n az egyházi b eszéd?
Az á ll. ig . t a n á c s r . ü lé s é b ő l, r . t. —
la i ó r t e s i t ő — K ü lf ö ld . — T á rcza :
m a t h y Z s ig á n é t ó l. — K ü lö n f é lé k .
tő p o s tá ja .
CAMERATIKUMAINK ÜGYÉBEN.
Olvasóink tudni fogják, hogy cameratiku-
maink ügyében, a magas kormány s egyházkerü­
letünk perintéző bizottsága között létrejött s K i­
rály ő Felsége által is helybehagyott per-közti
egyesség csak azon esetben emelkedik jogerőre,
ha ez egyességet a törvényhozás jóváhagyja s
az évi járadék-többletet az országos költségvetés
rovatába, mint állandó kiadást, fölveszi s meg­
szavazza. Azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy
a minisztertanácsnak előterjesztését, illetőleg indo­
kolását e reánk nézve oly nagyfontosságú s min­
ket oly közelről érdeklő ügyben, egész terjedel­
mében közrebocsáthatjuk.
Az előterjesztés igy hangzik:
Az erdélyi helv. hifcv, evang> egyházak, tanodák és né­
mely r. kath. lelkészség számára kamarai járandóságok fejében
eddig felvett 3545 frt. helyett az erdélyi ev. ref. egyház-
kerület javára az 1382-ik évi költségvetésbe cameraticum bene­
fici um gyanánt 14,000 frt. és a három r. kath. lelkész ré ­
szére ugyanezen czimen 187 frt., tehát a múlt évi java-
dalmazásho.z képest Összesen 10,642 frttal több irányozta-
tott elő, mely többlet, minthogy a három róna. kath. lelkész
járandósága változást nem szenvedett, a nevezett reformá­
tus egyházkerület javára esik.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület igazgató tanácsa, az
erdélyi fejedelmeknek adotnánylevelei és d. o. Lipób császár
ő felsége diplomája alapján, minthogy e rószbeli kérvényei
administrativ úton visszaútasittattak, pert indított a kincs­
tár ellen.
Az említett egyház cameraticum boneficium czime alatt
évi 3358 frt. 25 krt eddig is élvezett, mely összeg az
( F o ly t a t á s .) Vas
E g y h á z i la p s z e m le .
A m e g n y u g v á s . ( R a jz .)
— K ö v ö zY Ó n yefc.
K o lo z s v á r , 188 1 s z e p t. 2 1 .
Tam ás. —
— Isko*
alatt felvett 3545 frtnyi tételben foglaltatik, inig a 186
G ya r- frt. 75 karral mutatkozó többlet némely róm. kath. lelkész
— S ze rk e sz­
járandóságát képezi.
Keresetében az egyházkerület a fennebbi járandóság
pótlását kérte :
a) az eredetileg az 1698, évig készpénzben, sóban es
terményekben élvezett járandóságokat jövőre természetben
(a mi hozzávetőleges érték szerint 73,684 o. é. forin­
tot képezne);
b) a múltra nézve, tőke fejében 568,094 frt. 33 krt
és részleteinek 180 évről számításba tett 4 °/0 kamatait.
Noha a kincstári jogűgyek igazgatósága ezen kereset­
be vett követeléseket tisztán jogi szempontból megitélhetle-
neknek véli, főleg az elévülésre hivatkozván, mégis oly köz-
kormányzati és méltányossági okokat emelt ki, melyek alap­
ján a követeléseknek méltányos alapon loendő kiegyenlítését
a kormány czelszerűnek találta.
Az egyezség, melynek megkötését egy ideig az egyház
képviselőinek túlságos követelései akadályozták, s a tárgya­
lások félbe is szakadtak, utóbb 1881. évi inárczius bó 6-án
mégis létrejött s a m. kir. pénzügyminiszternek ugyanazon
évi ápril 17-én 15,522 sz. alatt a minisztertanács hozzá­
járulásával tett előterjesztése alapján ő felsége 1881. évi
április 22-ón kelt legfelsőbb elhatározásával a kincstári
jogügyi igazgatóság és az erdélyi reform, egyház közötti
egyezségnek jóváhagyására a pénzügyi minisztert felhatal­
mazni méltóztatott. Ezen egyezségben foglalt kikötés szerint
az eddigi évi 3358 frt. 25 krnyi járandóságnak évi 14,000
írtra leendő felemelése és 1882. évi január 1-től kezdőleg
évről-évre s örök időre ez össszegben fizetése akkoron válik
az államkincstárra nézve kötelezővé, ha a törvényhozás, a
felperes egyházkerület eddigi 3358 frt 25 kr.-nyi járan­
dóságának többletét, azaz 10,641 frt. 75 krt az 1882 évi
államköltségvetésben megszavazza s állandósítását kimondja.
Azon közérdekű és méltányossági indokokból, metyek
a kormányt az egyezség megkötésére indították, szükséges­
nek látszik a következőket említeni fel.
Történelmi tény, hogy Erdélynek a felséges ausztriai
ház uralma alá lett bocsátása idején,. Erdély belólete, úgy
vallási, mint politikai tekintetben bosszú időig forrongásban
állott, s e forrongás oly mérveket öltött, hogy annak le­
csillapítása végett s a béke helyreállítása érdekében a köz
 308
ponti kormánynak nem egyszer kellett politikai úton a vi­
lági és felekezeti rendekhez oly intimatumokat kibocsátani,
melyek értelme nem állott mindannyiszor kelló' összhangzás -
ban azon rescriptumokkal, melyek az általános udvari ka­
mara útján a kincstári jószágok rendezése és a felekezeti
sérelmek czélba vett kibékitése tekintetéből, különösen a
fiscalis jószágok rendezésére kiküldött kamar&lis commissio-
hoz kibocsáttattak.
Az előbbiek biztató Ígéreteiből ugyanis a református
rendek sérelmeiknek méltányosabb kiegyenlítését nem min­
den alap nélkül remélhették; mig a kamara útasitásaiból
azon elpalástolhatlan ellenmondás emelkedik ki, miszerint
czélúl az tűzetett ki, hogy a fiscalis javadalmakra nehezü­
lendő igények lehetőleg lejebb szállíttassanak ; sőt ha a kor­
mány compromittálása nélkül kivihető, azok érvénytelcnit-
tessenek.
Az akkori kormány politikai és administrativ intézke­
dései közt az ellenmondások annyira szembetűnők voltak,
hogy mig a mindkét felekezeti igények tárgyalása felett
1699 és 1700-ik évben megtartott minisztertanácsi kon-
ferontiákban a jogegyenlőség elvének alkalmazása mondatott
ki, és a katholikusok javadalmai nyomban folyósittattak is,
sőt e kivűl nagyértéfcű uradalmak és egyéb jelentékeny egy­
házi és iskolai javadalmak birtokába jutottak: addig a re­
formátusok státusának évtizedeken húzódott tárgyalások után
4051 m. forintra leszállított segélyezésének folyósítása is
sok akadályokra talált; az egyes református papok pedig a
hitközségi hívektől szedett tized javadalmak élvezetében is
liáborgattattak.
Ezekből láthatólag azon felfogásnak kell helyet adni,
hogy az akkori politikai elvek a reformátusok jogos igé­
nyeinek tárgyalásánál nem kis mértékű nyomást gyakorol­
hattak és hogy a reformátusok, bár igényeiknek méltányos
kielégítését a kanczelláriai leiratokban foglalt igeretek alap­
ján méltán várhatták: azoknak elvileg megbatározott jog-
egyenlőség mérve szerinti méltányosabb megállapítását csu­
pán politikai okok hátráltathatták.
A kincstári jogfigyek igazgatósága által kötött s ál­
tala elfogadandónak véleményezett szóban lévő egyezség
egyrészt a per esélyeinek elejét vevén s másrészt a refor­
mátus egyházkerület méltányos igényeinek kielégítést nyújt­
ván, a 10,642 frtnyi járandósági többletnek megszavazása
annyival inkább indokoltnak mutatkozik, mennyivel inkább
bizonyosabb, hogy ezen egyezségnek kétségen kivűl azon
üdvös eredménye is lesz, hogy az erdélyi ev. ref. egyház
sokszor panaszolt sérelmei orvosoltatván, hivei megnyugvást
találandnak és az egyház, anyagi segélyezésének ezen gya­
rapítása mellett hatásosabban fog azon hivatásának megfe­
lelni, mely a közművelédés terén feladatát képezi.
A mi a három r. k. lelkész részére előirányzott 187
fitot illeti, ezen járandóság, mint elől emlittetett, változás
alá nem esett. A különbség a múlt évi költségvetéshez ké­
pest az, hogy mig eddig az összeg a ref. egyházkerület já ­
randóságával egybefog laltatott, addig az most megkülönböz­
tetés és világosság kedvéért önálló tétel gyanánt látszott
czélszerflnek előirányzani,
Milyen legyen jelen korunkban az egyházi
beszéd?
(Folytatás.)
Azonban az egyházi beszédnek nemcsak külalakja az,
a mi jelen korunkban figyelmet érdemel, hanem — sőt ez
természetesen végtelenül fontosabb — a t a r t a l o m . S itt
megint a fennebb felhozott ellenvetéssel állunk szemben.
„Tehát az egyházi beszédnek még tartalma is változhatok a
korszellem szerint? még ennek is újítást kóll szenvedni?
E szerint többé már nem az Isten igéje képezi az
egyházi beszéd tartalmát, hanem a modern bölcselet evan­
géliuma? Nem, ez nem lehet; ez már csakugyan kárhozatos
tévút. Valamint a keresztyéni élet minden téréin, úgy az
egyházi beszédben is, el azzal a nyomorúlt és veszélyes
subjectivitással, a mely gyökere minden rosznak, a mely
aláás minden isteni tekintélyt, még az Isten igéjét is
és ennek helyére a változó emberi tételeket állítja s épen
ezért nem épit, hanem szüntelen zavar és rombol! „Nem,
épen ennek a subjectivitásnak a bűne az, hogy az egyházi
beszéd elvesztette tekintélyét, hatását, befolyását a szivekre
és az életre. Vissza kell ismét foglalnia helyét; az egyházi
beszédnek tárgyilagosnak kell lennie ismét, pusztán tár­
gyilagosnak és egyebet nem kell prédikálni, mint a bibliai
tant, az egyház dogmáit, minden alanyi hozzáadás kizárá­
sával, minden modern cziczoma nélkül, tisztán, meghami-
sittatlauúl.“
Nem lehet tagadni, hogy van bizonyos jogosúltsága
e fennobbi feljajdulásnak s az abban kifejezett követelés­
nek; de másfelől azt is ki kell mondanunk, hogy e köve­
telés a legnagyobb mértékben egyoldalú. Az egyházi be­
szédnek tárgyilagosnak kell lenni; ez tagadhatatlan és el­
engedhetetlen. Nem állhat az szolgálatába sem a korszel­
lemnek, sem a divatnak. Nem egyszer hallhatunk napjaink­
ban úgynevezett divatos egyházi szónokokat, a kik beszé­
düket teletömik jól hangzó frázisokkal, szellemdús fecsegé­
sekkel mindenről, a mit csak beránthatnak beszédjükbe; és
el is érik a nekik tetsző eredményt, de é p í t e n i , n e m
é p í t e n e k bizonyára. Igen, tárgyilagosnak kell lenni az
egyházi beszédnek s ezen kívánalmat különösen két szem­
pontból hangsúlyozom! Egyfelől azon értelemben, a mely­
ben a szent könyv is hangoztatja azt: az apostoli beszéd
értelmében, a melynek alapjelieme ki van mondva Pál apos­
tol szavaiban: „ M i k o r t i h o z z á t o k m e n n é k , a t y á m ­
f i ái , n e m m e n t e m , h o g y az I s t e n b i z o n y s á g t é ­
t e l é t n a g y é k e s s z ó l á s s a l és b ö l c s e s s é g g e l h i r ­
d e s s e m n é k t e k ; m e r t nem v é g e z t e m volt m a ­
gamban egyebet v a l a m i t tudni tiköztetek,
h a n e m a J é z u s K r i s z t u s t , a z t p e d i g , a ki m eg-
f e s z i t t e i e t t . w S valóban az apostolok tudták, hogy mit
tesznek; tudták, hogy miben áll az ő beszédük hatalma,
ők nem prédikálták a Krisztusról való tant,, hanem magát
a Krisztust prédikálták, őt, személyének az emberiségre
nézve centrális jelentőségében. S épen ez az a főkövetel­
mény, a melyet a jelenkor egyházi beszédében első sorban
kell kiemelnünk, első helyre kell tennünk, ma inkább, mint
 309
valaha. Olyan időben, a midőn a dogma hitelében oly so­
kat vesztett, midőn a kétely oly mély és általános hatalmat
vett a sziveken, teljes készséggel és egész lélekkel aláír­
hatjuk Meier dresdai prédikátor ama szép szavait: „a m i
az e m b e r t a k e r e s z t y é n i i g a z s á g r ó l m e g g y ő ­
zi, az l e i s k e l l h o g y g y ő z z e ő t ; a mi p e d i g l e ­
g y ő z i az e m b e r t , az n e m az e m b e r i o k o s k o d á ­
sok e l me é l e , nem a v a k í t ó b i z o n y í t á s o k h a t a l ­
ma, h a n e m a K r i s z t u s s z e r e t e t é n n k és s z e n t ­
s é g é n e k f é n y e . Ah, h a l e n n e v a l a k i , a k i n e k s i ­
k e r ü l n e l e l e p l e z n i a ma i n e m z e d é k e l ő t t az
i s t e n i megvál t ó képét , a ma g a i s t e n i f e n s é ­
g é b e n és a ma g a mé l y e m b e r i s é g é b e n , h o g y
f e l n y i l n á n a k e n e m z e d é k s z e m e i és m e g l á t h a t ­
n á k n e m a z t a K r i s z t u s t , m e l y é t az e m b e r i
b ö l c s e s s é g f e s t e t t , h a n e m a v a l ó d i , az i g a z i
K r i s z t u s t , az e v a n g é l i u m K r i s z t u s á t ; az l e n ­
ne az i g a z i r e f o r m á t o r , ki a kor kéte­
lyeit eloszlatná s l e c s e n d e s i t e n é a n n a k l eg­
m é l y e b b s z ü k s é g é t ! “ Mindenekolőtt ez értelemben
kell a mai kor egyházi beszédének tárgyilagosnak lenni.
Igen s meg egy más tekintetben is! A biblia, e forrása az
életnek, fájdalom, sok tekintetben van ma elzárva a nép
előtt. Ez, mely egykor az emberiségnek legbecsesebb házi
kincse volt, ma már nem több és nem egyéb, mint egy
iskolai könyv, mely ha itt-ott meg megtalálható is, de por­
tói lepetve. Nem lehet azért reánk, lelkészekre, fontosabb
és sürgősebb feladat, mint a bibliát ismét becsessé tenni
népünknek, s nekem úgy tetszik, hogy az erre vezető utat
mi magunk mellőztük és mellőzzük, a unnnyiben a biblia
szöveget nem értékesítjük az egyházi beszédben úgy, a
mint lehetne és kellene. Vannak mai napság elég nagy
számban egyházi szónokok, a kik nem veszik számba azt,
hogy az egyházi beszédre nézve főfeltetel a bibliai szöveg
alapos tanulmányozása. Az ilyenek egyházi beszédeinél a
szöveg csak motto, mely oda van bigyesztve a bevezetés -
hez, igen sokszor talán nem is azért a főgondolatórt, a
mit magában foglal, hanem sokkal inkább az összefüggés­
ből kikapott egyes szóért; aztán ha szerencsésen eljutott
a szónok tárgyáig, akkor ott hagyja, félrelöki a szöveget ;
vagy ha itt-ott még történetesen megjelenik a szöveg, úgy
tűnik fel az, mint valamely oda beeresztett folt. így aztán
nem lebet csudálkozni, ha a biblia szavai lassanként- i de ­
genekké lesznek a hallgatók előtt, s ha lassanként kivesz
az a tudat a hallgatók leikéből, hogy a biblia a hitnek for­
rása, az egész keresztyéni élet dajkája, tápláló anyja s
aztán idő múltával a nép úgy nézi azt, mint a mely sem­
mi összeköttetésben nem áll a mindennapi élettel és az ő
életviszonyaival. Nem, minden egyházi beszédnek, kivétel nél­
kül mindeniknek, habár most egyik, majd másik oldalát he­
lyezze is előtérbe a szövegnek, fel kell használnia tel­
jesen a z t ; s mialatt egyfelől a bibliai gondolatok kimerit-
hetetlen gazdagságát és mélységét tünteti elő, addig más­
felől fel kell tüntetnie ugyanannak alkalmazhatóságát
az emberi életre s annak különböző viszonyaira, hogy lás­
sák a hallgatók, miszerint az még ma is az Istennek ha-
| talma. Ily módon a biblia iránti hitel és előszeretet ismét
felébred a hallgatóságban. Ezen értelemben mondom, hogy
a jelenkor egyházi beszédének főkelléke az, hogy t á r g y i ­
l a g o s , azaz b i b l i a i legyen!
Vas Tamás .
(Folytatása következik.)
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
K o lo z s v á r , s zé p . 18.
Jelen voltak : főtiszt. Nagy Péter püspök, mint elnök;
dr, Kolozsvári Sándor, dr. Szász Béla, dr. Jenei Viktor,
Parádi Kálmán ig. tanácsosok, Bodor Antal titkár, Szabó
Ádám számvevő és Deák József pénztárnok.
Az időközben elnökileg ellátott 12 úgy bejelentetik
és tudásúi vétetik.
Főtiszt, püspök afia tudatja, hogy Kovács Sámuel
deési egyházközségünk papja f. hó 14-éről órtesitette, hogy
f. hó 9-én reggel megboldogúlt Cs e r é n y i K á r o l y , kacz-
kói birtokos egy, a püspök úrhoz intézett levelet és egy
meghatalmaz vány t bizott reá. A levélben nevezett örökha­
gyó értesíti a püspök urat, hogy Schilling Rudolf közjegy­
zőnél egy végrendeletet tett le és a bemutatott felhatal-
mazványnyal feljogosítja és felkéri püspök afiát a végren­
delet átvételére. A levél szavai szerint : „végrendeletében
az a l s ó - b a l á z s f a l v i , á r p á s t ó i é s k a c z k ó i szent-
egybázak felsególósóre pénzbeli vagyonából kevés adományt
szentelt.“
T. R ó t h P á l egyházmegyei gondnok felkéretik s
magbizatik a t. Kovács Sámuel deési e. k. paptól e kimu­
tatásban jelzett pénzek és értékpapírok átvételére s lehe­
tőleg személyes behozatalára, úgyszintén a deési e. k. is­
kolájának hagyományozott könyvek átvételére s az iskola ré ­
szére átadására. A titkár űtasittatik az örökhagyó végren­
deletének hiteles lemásoltatásara.
A felvinczi egyházközség kölcsön-kérvénj'ére kilátásba
helyez az igazgató tanács 2000 frt. kölcsön utalványozását,
előlegesen fizetendő 6°/0 kamatra és évi utólagos 200 frt.
törlesztésre, ha azt az illető egyházközség kellőleg biztosí­
tani tudja.
A dr. „Szotyori“-alapítvány élvezetére (190 frt.)
Má r k Z u á r d orvosnövendék neveztetik ki,
A bürgezdi egyházközség által megvételre ajánlott, a
nevezett egyházközség temploma közvotlcn szomszédságában
lévő 12 3 4 Q ölnyi telek megvásárlását az ig. tanács is elő­
nyösnek találván, felhatalmazza a bürgezdi egyházközség
elöljáróságát 1000 — 1500 frt. erejéig az árverésben leendő
részvételre.
Láng Károly jelentése a moldva-oláhországi missio
állápotairól tudomáséi vétetik, s egyidejűleg felhivatik, hogy
a Plojesten szükséges javításokról költség-előirányzatot ké­
szíttessen es küldjön fel.
r. t.
*
 310
EGYHÁZI LAPSZEMLE,
A „Protestáns Egyh. és Isk. L ap“ 38-ik szá­
mában Vasváry Sándor „A kereszteltek anyakönyvezésére
vonatkozó miniszteri rendelet“ feliratú vezérczikkében ezt Írja:
Egy eve, hogy megjelent ama miniszteri rendelet,
mely az anyakönyv vezetésével megbízott közegeket szigo­
rúan kötelezto a kereszteltek bejegyzésénél, különösen az
előttük ismeretlen szülék gyermekeinél, amazok házassági
bizonyítványát bekövetelni, s már is sok, törvényt a tiszte­
letben tartó lelkész tapasztalhatta, hogy mily nehéz feladat
e rendeletnek teljesen megfelelni. A lelkész, midőn a tör­
vényt betölti, békéjét és nyugalmát áldozza fel. De ez még
csak hagyján. A piebánus megkereszteli bizonyítvány nél­
kül is, mert az atya kívánja, mert gyakorlatból tudja, hogy
azért büntetés nem éri. Ha a lelkész eskotési bizonyítvány
nélkül keresztel, épen semmit sem nyer, sőt vészit. Mert
ha netalán törvénybe ütköző dolgot követ el, ki tudja mi­
lyen büntetést mérnek rí. De ennél nagyobb a morális
veszteség, ha bizonyítvány nélkül keresztel, mert elveszti
hitelét, s még szemére is lobbantják, ha egyszer a törvény
meg nem tartása által valakinek kedvezett. Keserű tapasz­
talatok ezek. De hát mit tegyünk? Eleget tegytink-é a mi­
niszteri rendeletnek, vagy ne? Bizonyára be kell töltenünk,
mert törvény és mert jól felfogott érdekünk parancsolja.
De hogyan? Ez a bökkenő. Folyamodjék a nemsokára ösz-
szoülendő zsinat a minisztériumhoz, h o g y az e t á r g y ­
b a n k i a d a n d ó , de s e m m i má s e s e t b e n n e r a h a s z -
n á l h a t ó osket ési b i z o n y í t v á n y o k a t a bélyeg
a l ó l m e n t s e fel. És ha a minisztérium kérelmünk­
nek helyet ad, mit a törvény xnegtarthatása érdekéből
sem szabad megtagadnia: ú t a s i t t a s s é k az e g é s z
l e l k e s z i ka r , h o g y m i n d e n e z u t á n k ö t e n d ő h á ­
z a s s á g a l k a l má v a l , m i n d a z o k n a k , a ki k a má s ­
hova köl t ö z é s n e k ld v a n n a k teve, a l é l ye g-
telon díjtalan esketési bizonyítvány kezökbe
adandó; valamint a korábbi házasságokból
származó gyer mekek t ö r v é n y e s s é g é n e k i gazo­
l á s á r a s z ü k s é g e s e s k e t é s i b i z o n y í t v á n y o k is,
a megkereső lelkészt h i v a t a l h o z b é l y e g es
díjmentesen megküldendők, megjegyezvén,
h o g y az i gy k i á l l í t o t t e s k e t é s i b i z o n y í t v á ­
nyok c s a k i s a j e l z e t t e s e t b e n b í r n a k bizonyi­
t ó e r ő v e l és s e m m i m á s e s e t b e n n e m h a s z n á l ­
h a t ó k , A kérdéses miniszteri rendeletnek igy lehetne leg­
könnyebben eleget tenni. így megszabadulnánk a büntetés­
től való rettegéstől és a kellemetlen súrlódásoktól híveink­
kel. Mindenesetre megérdemli, hogy tegyünk érette va­
lamit.
is k o l a i é r t e s í t ő .
— Ötödik közlemény. —
A ko l oz s vár - v á r o s i á l l a m i l a g s e g é l y e z e t t
f e l s ő b b l e á n y i s k o l a első évi Értesítője megjelent s
részletesen megismerteti a közönséget e jóravaló intézet
történetével s egész belső berendezésével. E női középiskola
czélja alkalmat nyújtani arra, hogy benne társadalmunk női
tagjai nemük sajátlagossága, s a társadalmi jelen viszonyok
által föltételezett, de egyszersmind oly mérvű általános mű­
veltséget szerezhessenek, a mely egyfelől élethivatásukra
szükséges, másfelől megfelel azon általános műveltségnek,
melyet a férfiak saját óletczóljaik érdekéből gymnasiumaink
és reáliskoláinkban nyerhetlek. A tanfolyam n é g y évig
tart, tananyagát és tantervét illetőleg befejezett egészet
képez. Az első osztályba oly leányok vehetők fel, akik 12-
ik életévöket betöltötték, s a hat elemi osztályt valamely
nyilvános iskolában jó eredménynyel végezték. A kik ma­
gánintézetben jártak, azok a népiskola Vl-ik osztályának
tárgyaiból fölvételi vizsgálatot kötelesek tenni. A többi osz­
tályokba való felvétel is nyilvános bizonyítvány vagy fel­
vételi vizsgálat alapján történik. Az intézet a városi isko­
laszék kebeléből kiküldött felügyelő bizottságnak ellenőrzése
alatt áll, s De Gérando Antonina igazgatónő kitűnő veze­
tése mellett a legörvendetesebben fejlődik. Az első iskolai
évben már 56 növendéke volt, kik a legszebb eredmenynyel
haladtak; most pedig, a második tanévben, a mikor a har­
madik osztály megnyílt, növendékei száma a 9Ö felé jár.
Fényes bizonyítéka, hogy mennyire hézagpótló o női közép­
iskola Kolozsvárra és Erdélyre nézve általában, s hogy meny­
nyire felkarolta a közönség azonnal, melynek érdeklődése és
rokonszenve nemcsak a fölkarolásban nyilatkozik, de abban is,
hogy a társadalom előkelőbb osztályainak tagjai közűi igen
sokan meglátogatják az új intézetet. Kívánjuk, hogy évről-
évre csak erősödjék és virágozzék!
KÜLFÖLD.
Az egyetemes methodista gyűlés.
— Saját levelezőnktől. —
London, szept. 7.
A gyűlés e hó 7-én kezdődött a City Road Chapel-
ben, istenitisztelettel; a moderatori széket Rév. dr. Os-
born foglalta el, a ki elnöke egyszersmind a brifct Wesley
methodista gyűlésnek. Az egyetemes gyűlés áll 400 tagból,
a kik 3— 4 millió methodista egyháztagot képviselnek és
ezenkívül 23 millió más hozzájok tartozót. Egy futólagos
pillantás a methodista egyházak és missiói állomások tér­
képére, igazolja azon állítást, hogy a raethodismusnak oly
nagy birodalma van, melyen a nap soha som megy le. In ­
dia, China és Japán képviselve vannak, úgyszintén Német­
ország, Olaszország, Francziaország es az angol gyarmatok
csaknem mind ; képviselve van Európa és Amerika ; Ázsia
és Áfrika pedig nagy részben. A gyűlésen a lelkészek
és világiak egyenlő számmal vannak.
Az egyházi beszédet dr. Simpson philadelphiai meth.
püspök tartotta, nagyszámú hallgatóság előtt. Ezelőtt 130
évvel — monda — a methodjsmus csak nehány deákból
és nevelőből állott. Beszéde folyamában vázolta Wesley
küzdelmeit és őt Lutherhez hasonlította. A mint Luther
a w.ormsi gyűlés előtt állott, farkasszemet nézve a világi
 311
hatalommal és igy szólt Máskép nem tehetek, Isten engem
úgy sególjen", úgy állott Wesley a gúny és üldözés között.
Tanulmányaitól, törekvéseitől, terveitől, határtalan jóté­
konyságától semmi sem riasztotta el. Foglyokat látogatott,
prédikálva előttök; iskolákat szervezett a szegények számára
stb. Vallásos iratokat irt és adott ki és segédkezet nyújtott
arra, hogy létrejöjjön egyike az első vallásos iratokat terjesztő
társulatoknak. Krisztust választottapéldányképűi,körüljárt, min­
dig jót cselekedve. Azóta 100 esztendő telt el és azok, kik
szemrehányással illették őt — meghaltak és el vannak fe­
ledve, de Wesley él, philosopkusok, á'lamfórfiak és törté­
netírók tisztelettel említik nevét, utódai támadtak a föld
minden részében. Ma Wesley utódéi több mint 30 külön­
böző nyelven hirdetik az evangéliumot, szabad és teljes
váltságot hirdetvén a népeknek. A methodismus e sikert
nem kardnak vagy udvari kegynek köszöni, hanem tanai
komolyságának.
A délutáni ülésen dr. Osbome beszélt. Midőn 100
óv előtt — úgymond — Wesley János prédikált, csak
44,000 methodista volt az amerikaiakkal együtt, inig most
e csekély szám milliókra szaporodott. Meg van győződve,
hogy a tanok, melyeket hirdetnek és a szellem, melyet mi-
velni igyekeznek, a korosztyénsóg elterjedésére és végleges
győzelmére vezetnek. A tan, mit hirdetünk,— így szól—kétség
nélkül, katholikus, de nem római vagy angol katholikus, hanem
v.ad'ohv.óg a szó valódi értelmében.
Este Lord Mayor M. Arthur és Lady Mayoross, kik
a Wesley egyház tagjai, fogadták az egyet, gyűlés képvi­
selőit a Mansion House-ban. A vendégek számra 900-an
voltak.
A gyűlés másodnapján, szept. 8-án, dr. Co o k e ol­
vasta: „A Methodismus története és eredményei“ czi-
mü értekezését. A methodismus, mely 143 évvel ezelőtt
nem létezett, ma 4.800,000 egyháztagot és több mint
23.000,000 hozzátartozót számlál. A 18-ik század — mon-
dá — a vallási hanyatlás százada volt, szükség volt a fel­
elevenedésre és Isten támasztott férfiakat, a kik ezt végre­
hajtsák : Wesleyket, Whitefieldekot és másokat. De nem­
sokára megkezdődött az ellenállás és a templomokat bezár­
ták előttök. Ez vezette őket arra, hogy szabad ég alatt
prédikáljanak. Ezt követte a missioi munka, az első mis-
sionariusok a gyarmatokra kivándorolt kegyes methodisták
lévén, így terjedt el a methodismus Nyugat-Indiában, az
amerikai államokban, Canadában, Új-Skócziában, Új-Found-
landban, G-ibraltarban és sok más helyen, úgy nogy most a
világ csaknem minden részében vannak missioi állomásai.
Szept. 9-ón „Amethodismus evang. ügynökségei“, a kö­
vetkezőnapon „Methodismus és az ifjú(<ez. értekezések voltaka
vitatkozás tárgyai; mig hétfőn és kedden „A vasárnap és mér­
tékletesség" és „A methodismus lehető ves zél yei vol t ak a
nagyobb jelentőségű tárgyak, mikre a gyűlés figyelme irá­
nyúit, Szerdán szept. 14. „A nevelés" felett tanácskoztak,
tekintettel úgy az elemi iskolákra, mint a theologiai inté­
zetekre. A gyűlés tartama szept. 21-ig terjed.
B. I.
O l a s z o r s z á g « Szent Péter temploma, kanonoká­
nak áttérése. Campelló gróf, a római Szont-Póter templom
kanonoka a katholikus hitről a protestánsra tért á t; Cam­
pelló gróf ez ügyben Borromeo bibornokhoz a következő le­
velet intézte: „Eminoncziás uram! IX. Pius életének utolsó
éveiben meg akartam már Írni e levelet. De tekintettel lé­
vén e férfiú magas életkorára, s személyes háladatosságom-
ra ő iránta, ez megakadályozott engem szándékom kivitelében.
Midőn Pecci lett a pápa, jobb sorsot reméltek a jövőben a
haza és az egyház számára. E remény meghiúsult. Ma ellen-
állhatlan kötelességemnek engedek, mint keresztény és pol­
gár. A lelkiismeret nem engedi többé, hogy olyan egy­
házhoz tartozzam, mely lelkészeit úgy elválasztja a pol­
gári társaságtól, mint valami indiai kaszt. A legújabb átok,
melyet Curci könyve ellen intéztek, s mely egyúttal meg­
semmisített minden reményt, mit az új pápába fektettünk,
kétségtelenné teszi, hogy a pártgyülölet az egyházban ki-
engesztelüotlon, hogy az ilyen átoic sokkal inkább sújtja a
bírót, mint az elitéltet, kinek inkább tiszteletére válik. A
legújabb átkok szembeszökőig azt bizonyítják, hogy a szá­
zadok hosszú harcza sohasem fog megszűnni, hogy az egy­
ház és állam kibékülése, mint ezt minden becsületes keresz­
tény és polgár kívánja, lehetetlen. Ha a papság minden el­
fogadható ok nélkül makacsúl folytatja a küzdelmet, tekin­
tet nélkül arra, hogy mily társadalmi baj keletkezhetik eb­
ből, ki kell nyilatkoztatni, hogy ily vakságnak csak a ju-
daeismusban akad párja. E ténynek fölismerése eloszlatta
eddigi előítéleteimet. Azért kilépek a katholikus klérus tag­
jainak sorából, hogy mától kezdve Krisztus meghamisitat-
lan, tiszta evangéliumáért küzdjok, fogadásomhoz képest,
lelkiismeretem megnyugtatása végett; hogy fölemelt homlok­
okkal, képmutatás nélkül, a hazaárulás álarcza nélkül vall-
hassam magamat kereszténynek és olasz polgárnak. Emi-
nencziád nem fogja elhatározásomat kicsinyes indokoknak,
talán kielégítetlen becsvágynak betudni. Nincs panaszom
eddigi káptalanbeli kollegáim irányában, kiknek emléket, k i­
vétel nélkül, mindig tiszteletben fogom tartani. A világ leg­
első egyházának kanonok! méltóságát oly nagyra becsültem,
hogy semmiféle becsvágy sem csábított más kitüntetés elé­
résére. Mostani lépesem megtételére az ős kereszténység
tanulmányozása s Rosmini, Gioberti, Vertura és Desanctis
művei sarkaltak. Azért kérem eminencziádat, tudassa a pá­
pával, hogy önként lemondok a vatikáni bazilika kanonok-
ságáról, de sohasem fogom azt megengedni, hogy visszalépésem
összezavartassék azon, a titkos intrigák által elejtett, áldozatnak
visszalépésével, kit ráerőszakoltak a lemondásra, épen úgy mint
nem rég egy jeles, de sorsüldözte társamat. Tíz évi érett meg­
fontolás, vógnélkűli havezok és csalódások után állíthatom
Isten és Krisztus előtt, a kik Ítélni fognak fölöttünk, hogy
ezen komoly lépést minden melléktekintet nélkül csakis lol-
kiismeretem megnyugtatása végett teszem, a mit bizonyít­
hatnak előkelő papok, kikkel hosszú ideig folytattam bizal­
mas értekezést. Jól tudom, hogy azon lapok, melyeknek a
vatican és a vaticani kamarilla ad irányt, üldözni fognak,
de azt is tudom, hogy az ilyen eljárást a közmegvetós sú jt­
ja. Csak a hallgatással fogok tehát felelni és imával, hogy
 312
minél több követőm legyen azok között, kik mint én is,
ifjú korunkban megcsalatv*, saját szolgaságunk lánczait az éle­
ten át fáradságosan liurczoljuk, kiknek nem szabad a tudomány
világát követniök, kik alig képesek elviselni a folytonos csa­
lódásokat. Engem csak a sir nyugalma fog megszabadítani
e külső és belső tárgytól. A jobb második élet boldog hal­
hatatlansága kárpótolni fog a kimondhatlan szenvedésekért.
Eminencziád kész szolgája, gróf Campelló Henrik. Róma,
A MEGNYUGVÁS.
(Rajz.)
G yarm athy Zsigámétól.
Négy éves voltam, mikor édes anyám meghalt,
és jó öreg nagyszülőim magukhoz vettek az irtási kis pap­
iakba. Nem emlékszem, hogy az itt töltött nyoloz év alatt
édes apám vagy egyszer meglátogatott volna. Második fele­
sége s fiatalabb gyermekei egészen betöltötték — ha nem
is szivét (mert abba, úgy hiszem, soha senkit sem fogadott
be) de legalább is — azt a tért, mely rendesen támadni
szokott az anyátlan gyermekek s a másodszor nősült apa szi­
ve között.
Mikor elkövetkezett az a szomorú idő, hogy kedves
jó öregeim örökre odahagyták a csöndes kis paplakot, en­
gem haza szállítottak születésem helyére, egy kis mezővá­
rosba, hol — mint minden kis városban — az emberek rend­
kívül érdeklődtek egymás ügyei iránt. Apám az egész úton
egy szót sem szólt hozzám, s én háboritatlanúl gyö­
nyörködhettem a virágos mezőben és néztem, hogy a ha­
rangvirágok hogy hajtogatták kis kéklő fejeiket a gyenge
szellőben, a mécsvirág pedig egyenesen, kevólyen állott, csak
fűszeres illatát terjesztette szét a nyári levegőbe. Hát váj­
jon a nagymama virágaiból mi lesz ezután? Kifogja ápolni
kedvenczeit, a szürkéskék levendulákat? Szegény! mennyi­
re szerette e régi divatú virágot; mikor vasárnaponként a
tomplomba ment, még ruhája is épen olyan színű volt, mint
a tornucz előtt az a levendulás tábla, mely a kőt gesztenye­
fa között szürkéllet hamvas kék zománczczal. De hogy is lesz az,
mikor harangoznak az irtási toronyban és nem nagyapa me­
gyen a templomba? Vájjon ki fog ezután koszorút kötni a
szószékre és bokrétát tenni az „árasztalakra, ka ennem le­
szek ott? Egy erősebb szellő épen olyan illatot hajtott fe­
lém, mint ama koszorúk és bokréták illata volt a hűvös kis
templomban, s óu egy pillanatig úgy éreztem, mintha ott
ülnek a „papné székekben a nagymama levendulaszin ru­
hája mellett, és a nagyapa őszfeje csendesen emelkednék ki
a szószékből.
Felrezzentem: a jóleső érzelem elröppent — megér­
in tü n k . Haza jövetelemen, nem mondhatom, mintha édes
apám jobban örvendett volna mostohámnál vagy annak lá­
gyánál. Pedig hogy ezek nem lehettek valami nagy örömben,
mindjárt sejthettem e megjegyzésből. Mostohám lánya a mint
két ládámra tekintett, igy szélt anyjához:
1881, szeptember 13.“ — Campelló levele és áttérése a refor­
mált methodista egyházba rendkívüli nagy feltüntetés idé­
zett elő, mert nem fordult még elő, hogy hasonló magas
állású egyházi férfiú Rómában elhagyta volna a katholikus
hitet. Az áttérés előtt egy nappal fogadta a pápa Campellót,
de szándékától nem téríthette el. Campelló negyven éves és
egy régi spalatói nemes családból származik, testvérei a pá­
pai gárda tisztjei.
— Mama, hát Eszter ezután mindig a mi nyakun­
kon fog lakni ?
— Biz itt a ! felelt mostohám és felnyitotta a ládá­
kat. A kisebben az én fehérneműim és ruhácskáim voltak
rendben rakva; a másikban, az úgynevezett „nagy, kávó-
szin ládákban pedig a nagymama jól gondozott sok szép
fehérneműén kívül — mint valami szürke, halványsárga és
piros csikós hengerek — nagy türelekben, egymásmellé rak­
va feküdtek a végvásznak. Szegény nagy mama! mikor e
vásznak négy, öt soros száritó köteleken szellőztek az ud­
varon, mily kedvtelvo járogatott mellettök és szelíd büszke­
séggel mondogatta: — No csak minden papné ilyet és ennyit
rakjon félre kis unokája részére! Úgy-e kicsi Eszter, sze­
reted e szép asztalneműket és konyharuhákat? Majd, ha én
nem leszek, jusson eszedbe, hogy sok hosszú téli estén
fonta nagyanyád azt a fonalat, miből a takács ezeket szőtte.
Hogy ne szerettem volna, mikor a napfényben úgy
tündököltek a szürkés lensziu alapon a búzakalászok, cser­
levelek vagy szöllőfiirlök, mintha épen ezüstből lettek volna
oda rakva. Csak azt nem tudtam elképzelni, hogy mit fo­
gok ón e töménytelen sok vászonnal csinálni ? Jó, hogy
nem tudtam kitalálni, mert úgy sem került volna rá a sor
soha. A „nagy kávészin láda“, ámbár sokkal nagyobb volt
a másiknál, még sem állott senkinek az útjába, én legalább
soha sem láttam többé, de azért mindig eszembe jutott,
hogy az ezüst virágos asztalneműt szegény nagymama fonta
„sok hosszú téli estén“. De nem ment feledékenysegbe az
én kis ládám, mert az nagy bűnt követett el már az első
estén. Mostohám folytonos járása, kelése közben (soha sem
tudtam kivenni, mit végez ilyenkor ?) beleütötte lábszárát
s erre aztán egész erejével tört ki irántam való érzemónye.
— Jaj, vesztél volna oda ládástól, te életem megke-
seritője! Bárcsak álmomba sejtettem volna, hogy apád egy­
szer az ón nyakamra hoz, tudom istenem, soha sem lóptom
volna át a házatok küszöbét! Nem voltam ón olyan na­
gyon megszorulva férjhezmenetel dolgában 1 Különben en­
nek is az a könyvmoly vén nagyapád az oka ; hát illet
neki férfi létére annyit siránkozni a felesége után, hogy
belehaljon? Bizony okosabb lett volna addig élni, a mig
téged oda varr valami káplán nyakába!
Ilyen volt első napom a szülői házban, és ilyen volt
az ott töltött öt évnek minden napja. Eleinte nagyon szo­
morú voltam és minden este azt hittem, hogy megreped a
 313
szivem jó nagyszülőim után. Későbben elővettem kék bár­
sonyba kötőt* imakönyvemet, melyet szegény jó nagyapa ti­
zedik születésnapomra vett. És mindig világosabbnak tet­
szettek azok a szavak ott a megváltó képe alatt s rendre
egészen meg is vigasztaltak. Nagyapa szép kerek betűivel
ezt irta oda: „Kis unokám, ha önmagaddal békében akarsz élni,
úgy legyen a te türelmed oly kifogyhatatlan, szereteted oly
mély és hited oly erős, hogy megközelithetsd öt, a ki ma­
gát feláldozta egy szent eszméért.a Előbb csak azért ol­
vastam e sorokat, mert édes fájó érzést ébresztett nálam
az ő kedves, jól ismert betűinek látása, későbben pedig ol­
vastam, hogy elgondoljam, miként ha ez a s/ó: türelem létezik,
akkor lenni kell egyéneknek is, a kik azt gyakorolják? Bi­
zony azok jobbak náladnál E szter! Hiszen, ha jól meggon­
dolod, a te bajod még nem is olyan nagy s mégis hajlandó
lennél bánatba m erülni! Mostohád goromba és igazságtalan
hozzád, de hát e műveletloa asszony saját gyermekeihez is
szintén olyan, kisértsd meg egy parányit türelmesebbnek
lenni, mert még most nagyon távol állasz attól, hogy „le­
gyen a te türelmed kifogyhatatlan !w Hát szereteteddel kit
árasztasz el? Édes apádat, testvéreidet vagy épen mosto­
hádat? Hát a hited milyen erős? Gondoltál-e csak egyszer
arra, hogy minden jóra fog fordulni ? Bizony nem, soha
sem hanem ezután édes jó nagyapa . ígérem, hogy
ezután! S a mint a fogadást tettem, természetemnek eredeti
vidámsága úgy visszapattant, mint az eső által levert kis
fűszál, ha a nap meleg, ragyogó sugarával érinti. Az igaz,
hogy a szülői házban senkihez sem éreztem ragaszkodó szo-
retetet, de gyűlöletet sem. Pedig tudtam — hiszen vi­
lágosan kimutatták! — hogy engem senki sem szeret, ele­
inte nagyon nehéz volt ez a tudat; későbben megedzőitem
súlya alatt és könnyen hordoztam: egy odaadó mély von­
zalom vette el élét minden fájdalmas gorombáskodásnak.
Egy vonzalom, mely nem vesztett eredeti érintetlenségéből
semmit s épen olyan friss ma, mint volt akkor tizenkét
éves koromban. Ellenállhatatlan hatalom vonz és vonzott
mindig két tárgy fele: ha az illatos, harmatos, bársonyos
szirmú virágokat látom valami kéjes édes érzés fog el, s
ilyenkor mindig úgy sejtem, mintha én még egyszer éltem
volna, s e szinpompát és üdesóget láttam akkor is, mikor
nem tudom, hogy voltam, és egy hatalmas szózat azt mondja
nekem, hogy látni is fogom mindig, mikor már úgy fog
tetszeni, mintha nem lennék. Földibb s talán ezért még
erősebb vonzalom a másik, az, a melyik a kicsi gyerme­
kekhez köt. Az üde, életteljes, ártatlan kisdedekhez 1 Mikor
anyjokhoz simulva szopnak; mikor gödrös kis kacsóikkal,
gömbölyű karjaikkal feléd repesnek ; mikor az első bizony­
talan léptekkel billegnek karjaid közé; mikor félig nyiltpi­
ros kis ajkaik közfii, mint parányi harmatcseppek tündök­
lőnek ki az átlátszó új fogacskák; mikor a legnagyobb ve­
széllyel szemben ártatlan bizalmasság sugárzik ragyogó
tekintetökből; szóval mindig: aluva, szopva, tipegve, já t­
szadozva ők előttem az Istennek legkedvesebb teremtései.
Túláradó, de azért mégis egyenlően állandó, mely szeretet
az, mely hozzájok köt. A virágok és gyermekek iránti von­
zalom mindig mélyebb gyökeret vert és mindig erősebb jö-
véseket hajtott, a mint éreztem, hogy gyermeki szivem
egész szeretető rájuk van utalva.
Irtáson is szerettem én a nagymama levenduláin kezd­
ve az erdőszéli kis szulákokig minden virágot; szerettem az
egy napos csecsemőtől kezdve (kiket nagyapához hoztak ke­
resztelni, s kik olyan különös torzkópeket vágtak a tarka
selyem kendő alatt s olyan keservesen sírtak, mikor nagy­
apa fejökre öntötte a hideg vizet) a kapuk előtt játszadozó
apróságokig minden gyermeket. De az mégis más szeretet
volt, mert ha nagyapa térdére ültetve beszelt nekem azok­
ról, a miket ama nagy sárgult levelű idegen nyelven irt
könyvekből olvasott, elfelejtkeztem mindenről, csak azok a
csodás régi dolgok érdekeltek. És elfeledkeztem akkor is a
virágokról s gyermekekről, mikor nagymamával napokig
tisztogattuk a dióbelet és odarakosgattuk a hámozott ba-
raczkok és szilvák magvai helyére, mert ilyenkor
nagymama úgy dicsérte az ő „jó kis gazdasszony“ unoká­
ját s olyan kedves dolgokat mondott arról az időről, mikor
majd nagy lány leszek, hogy szivem repesett az örömtől s
reményeim aranyos fátylán át, csak a várva-várt, boldog­
ságtól tündöklő napokat láttam
A szülői házban senki sem foglalkozott velem, s két
évig, mig iskolába jártam, csak szidtak, de nem kívántak
tőlem semmit. Felkereshettem a legdúsabb virágú réteket,
a legrózsásabb arczú és legkövérebb kacsójú gyermekeket,
senki sem kérdezte, merre jártam? Sőt ha igen korán tér­
tem haza, anyám mindig azzal fogadott: Már ismét a nya­
kamon vagy?
Ilyenkor újból távoztam s újból magamhoz szorítot­
tam azt a kis gyermeket, a melyik utoljára mutatott hoz­
zám ragaszkodást, s mig a gyermek kövér karjával átfogta
nyakamat és piros, gödrös arczát arczomhoz nyomta, szi­
vem teletölt hálával e szeretetert; zsémbelhettek oda haza,
mert én csak arra gondoltam, hogy holnap ismét látni fo­
gom valamelyik kedvenczemet s ismét érezni fogom azt a
boldogságot, melyet a kicsinyek ragaszkodó szeretetében
találok.
(Folytatása következik,)
K o lo z s v á r 1881 szép. 2 5 -é n .
— Az igazgató tanács f. hó 25-ón rendkívüli ülést
tartott. A tanodáink és egyházainkhoz szétküldendő ú t a -
s i t á s t tárgyalja az aequivalent adó alapjainak bevallása iránt,
Tudvalevőleg az e g y e n é r t é k i adó tárgyainak meghatá­
rozása, bevallási módja és megadóztatása ez év folytán újabb
szabályozás alá estek, minek következtében az adóhivatalok
az egyházhoz és iskolához szétküldötték ama rovatos iveket,
melyek szerint ezek f. évi okt. 1-ig kötelesek lesznek min­
den ingó és ingatlan javaikat bevallani. Nehogy a sok te­
kintetben komplikált rovatok egyházi testületeinknél zavart
idézzenek elő: igazgató tanácsunk jónak látta a bevallási
munkálat terheit felvilágosító útasitásával megkönnyíteni.
Valószínű azonban, hogy a zavarok, reclamatiok stb. igy
sem lesznek teljesen elkerülhetők, mert nincs világos határ-

Tónál vonva az adótárgyak és adó alá nem vonható értékek
között. Praxis te plura docebit. Ajánljuk egyházi testüle-
tőinknek, hogy minden oly kérdésben, melyben kellően tá­
jékozva nincsenek — forduljanak felvilágosításért az igaz­
gató tanácshoz.
— A lap u n k m ai tározójában megkezdett rajzra e helyen
is felhívjuk olvasóink figyelmét. E kis rajz előzményét
adja elő a „Fővárosi lapok“ hasábjain megjelent s a közön­
ségnél osztatlan tetszést aratott „Egy papné életéből“ ez.
beszely tárgyának Minket ért a megtiszteltetés, hogy
szellemdűs tollú írónőnk ez igen sikerűit rajzát lapunk
hasábjain bocsáthatjuk közre.
■
— Szem élyi hírek* Jancsó Lajos helyett, ki m.-
ujvári pappá választatott, Bodor Géza papjelöltet vette föl
a főt. püspök úv maga mellé titkárul.
— Gyászhir. Szabó Lajos költői ref. lelkésztársun­
kat megrendítő csapás érte. Neje, szül. Fttlöp Berta, 38
éves korában f. hó 20-án rohamosan jött betegségben meg­
szűnt élni. ítészünkről is őszinte részvéttel osztozunk a
férj és a három árva mély fájdalmában.
— A n.-enyedi tanitókópezdénól folyó hó 14 —18-
ik napjain tartottak meg az idei tanitóképesitési rendes
vizsgálatok. Megjelent a vizsgálatra felbocsátottak közűi
összesen 26 néptanító és tanítójelölt. Néptanítónak kópesit-
tetett és oklevelet nyert 1 vizsgázó jeles, 11 elsőrendű ál­
talános osztályzattal; félév múlva teendő pótvizsgára űtasit- iskola kötelestől egy véka esős fcörökbúza, egy szekér fa és
tatot.t 9, egy évi újra készülésre 2 ; három vizsgázó pedig
visszalépett a vizsgálat folyama alatt,
— A következő sorok közlésére kérettünk fel: J e ­
lentés. Van szerencsém a nevelésügy t. ez. barátainak tisz­
telettel jelenteni, hogy „Neveléstudomány“ czimű, 130 nagy
ivre terjedő, 3-dik kiadású művem pár száz példányának árát,
annak könnyebb megszerezhotése czóljából, 10 írtról 6 írtra,
— „A Nevelés történelme“ cziraü munkám II-dik kötetét
(az I. elfogyott) pedig, mely bevezetésében az ókor növelé­
sének eszméit és eredményeit kiemelvén, mint a keresztény
kor nevelésének rajza, magában is teljes egésznek tekinten­
dő, 5 írtról 3-ra szálitottam. — A művek csak nálam kap­
hatók. Kelt Budapesten, 1881. évi szept. 6-án. Lubrich
Ágost. m. k. egyetemi r. tanár. (Lakása: Sándor-utcza, 22. sz.)lyoztatása vagy hon nemléte alkalmával minden papi teen­
A FŐTISZT. PÜSPÖK UE A KÖVETKEZŐ KÖRÖZVÉNYEKET
BOCSÁTOTTA K I:
T u d á s ú i és m e g t a r t á s ú i .
886 —1881. Vallás- és közoktatásügyi m. kir, minisz­ n e k h o z z á m b e k ü l d e n i .
ter űr ő nagy méltósága. 1881. aug. 17-én 23,736 sz. a.
az egyházi hatóságokhoz következő leiratot intézett. A m.
kir. honvédelmi minisztertől a következő tartalmú átiratot
vettem : a tettleges szolgálatban elhunyt s a legénységi ál­
lományhoz tartozó honvédek temetésénél szükséges kopor­
só beszerzésére s egyéb kisebb költségekre, a honvédségi tér felette szűk volta miatt.
illetékszabályzat szerint a kincstár terhére 3 frt számitható
fel. Ez átalány minden az említett állományban levő elhunyt nöm. Legközelebbről sor kerül rá.
honvéd részére, minden tekintet nélkül vagyoni viszonyai­
ra felszámítható.
N y o m a t o t t ö t é in J á n o s m . k ir . e g y e t e m i n y o m d á s z n á l a z e v . r e f. fő t a n o d a b e t ű iv e l K o lo z s v á r t .
314
Miután azonban a fennebbi átalány a rendeltetéssze­
rű kiadásokkal teljesen kimerittetik, s az elhunyt vagyon-
talansága esetében a lelkészek és kántorok temetési dijai
ebből nem fedezhetők, nehogy e miatt az elhunyt egyházi
szertartás nélkül takarittassók e l : a m. kir. honvédelmi mi­
niszter augusztus 8-án 21,868 sz, a. újólag a végett kere­
sett meg, hogy a lelkészkedő papságot az egyházi felsőbb
hatóság útján oda utasítanám, miszerint azon esetben, ha
a tettleges szolgálatban elhunyt honvéd Yagyontalansága, il­
letve teljes szegénysége az illető csnpatparancsnokság által
a kellő módon igazoltatik, és ha az illető lelkészek és kán­
torok a temetés helyén laknak, a t e m e t é s i e g y h á z i
s z e r t a r t á s t d í j f i z e t é s n é l k ü l i e l j e s i t s é k.
Köröztetnek.
927— 1881. K ü k ü l l ő i e g y h á z m e g y é n k b e n a
s z . - a l má s i p a p i á l l o m á s . Javadalma: 400 o. é. frt.
lakás, gazdasági épületekkel és kerttel. A megválasztott
tartozik első évi jövedelmének hatodát a gyáraintézeti pénz­
tárba befizetni, úgyszintén abekebeleztetésórt 2 frtot és a
m.-vásárhelyi főiskolának 2 évig 2 —2 frtot fizetni. A ren­
des papi szolgálaton kivűl köteles leend a lelkész tanítani.
P á l y á z a t i h a t á r n a p október 30. Folyamodványok t.
B e n e d e k F e r e n c z esperes aához Harang láb (u. p. Di­
cső* Sz-Márton) küldendők.
942— 1881. S zí l á gy- s z ol no k i eg y ház me gy ón k-
b e n a g o r o s z l ó i k á n t o r - t a n í t ó i á l l o m á s . Javadal­
ma: minden háztüztartó gazdától: egy véka jó búza, 4 ku­
pa must vagy 20 ki\, az özvegy asszonyok fel bért fizet­
nek, az egyházközség ad 12 szekér tűzifát. Tandíj: minden
20 k r ; fordulónként egy-egy köblös föld, melyeket az egy­
házközség vet be a kántor által adott maggal, 3 szekér
szénát termő hely, a mintegy 1 holdnyi régi temetőnek ha­
szonélvezete. Stola: temetésért énekszóval 20 kr, búcsúzta­
tóval 40 kr. P á l y á z a t i h a t á r n a p : olctober 20. Folya­
modványok t. S z a b ó P á l esperes aához Diósadra küldendők.
963— 1S71. S e p s i e g y h á z m e g y é n k b e n az á l ­
dó b o l y ! t a n i t ó i á l l o má s . Javadalma: 300 frt. o. e.
25 frt. szállásra és 20 frt. fára. Kötelessége a törvény ál­
tal kiszabott tárgyak pontos tanítása. P á l y á z a t i h a t á r ­
nap: október 15. Folyamodványok t. Cs i s zér Gábor e s ­
peres aához Egerpatak (u. p. N.-Borosnyó) küldendők.
954— 1881. B u k a r e s t i e g y h á z k ö z s é g ü n k b e n
a s e g é d l e i k é szí á l l o m á s . Javadalma: havonkint .1 2 0
frank előlegosen fizetve és 2 szobából álló lakás. Kötelessé­
ge hetenként 28 órát tanítani s azonkívül a lelkész akadá­
dőt végezni. A folyamodóknak előnyt ad az oláh és német
nyelvben való jártasság: erre folyamodványaikban refloktál-
niok kell. P á l y á z a t i h a t á r n a p : okt. 15. Folyamodvá­
nyok h o z z á m küldendők.
F ö l k é r e m az i l l e t ő k e t , h o g y a n é vk ö n y v i
a d a t o k a t l e g k é s ő b b e hó v é g é i g s z i v e s k d j é ­
Kolozsvárt, szeptember 20. 1881.
A SZERKESZTŐ POSTÁJA.
— B őd K á r o l y na k, S z.-U dvar h e l y t t. Megnyi­
tó szép beszédedet a legjobb akarattal sem közölhetem, a
— Kö n y v e s T ó t h K á l m á n n a k . Szépen köszö­
— D. I-nek. A vers alapeszméje szép, de formai
tekintetben átdolgozást igényel.
XI évfolyam.
M eg j e le n ik
minden vasárnap.
Szorlmtíaógl « kiadói iz illii:
b .- fa r k a s u t c z a 16. sz. h o v a
a la p s z e lle m i s anyagi
Ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
Kéziratok nem adatnak vissza,
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó TU L A JD O N O S ! S 2 2 S W 3 S 3 I D O D ^ l O l S Z O © .
T a r t a lo m : H a lo t t a k o rszá g á b a n , K ö n y v e s T ó t h
— M il y e n le g y e n j e le n k o r u n k b a n
Vas Tam ás. — Az á ll. ig . t a n á c s
la p s z e m le . — I s k o la i é r t e s ít ő k . —
cza: A m e g n y u g v á s . ( R a jz.) G y a r m a t h y Z s ig á im t ó l.
K ü lö n f é lé k .
A HALOTTAK ORSZÁGÁBAN.
i.
Tehát megtörtént. Budapest városának orvosi testü­
leté a napokban a „ h u l l a é g e t é s t M nemcsak hogy elfo­
gadta, sőt egyenesen ajánlotta, s megérjük, hogy pár évti­
zed múlva a hullaégetés lesz divatos temetkezéssé. Az esz­
me nem uj. Egy század óta mozognak már egyesek, hogy
ezt ez eszmét keresztülvigyék, s irne, most már sikerűit is
egy pár városban hullaégető keinenczeket felállítani« Még
két nagy haj van, mit nehéz lesz elhárítani. Egyik az,
hogy a hullaégetés sok időbe s költségbe kerül; másik az,
hogy a vallásos érzet tiltakozik e temetkezési mód ollen.
A keresztyének, törökök és zsidók ezredévek óta földbe te­
metik halottjaikat, s mig a föltámadás hitét ki nem irtjuk
a szívből, inkább fektetik halottjaikat koporsóba, hogy ked­
veseik a sírban porladozzanak; holott voltaképen a hulla­
égetés sem irthatja ki a hitet, mert az az Isten, ki hitünk
szerint a porból föltámasztbat, testünk nemesebb lényegét
a tűz lángjai közt is megőrizheti ama napra. Nem annyira
a tudomány, mint inkább a gyöngéd érzelem hatalmán tö­
rik meg az új temetkezési eljárás meghonosítása.
A jövő élet számtalan hitágazata tulajdonképen két
főcsoportba sorozható. Egyik azt tartja, hogy az örök ólet
mindjárt a földi lét után kezdődik, a másik azt tanítja,
hogy az később, idők múlva, érhető el. Ez utóbbi hit hívei
s vallói a magok halottjait temetőkbe viszik, koporsóba fek­
tetik, hogy ott csöndesen nyugodjanak a boldog föltámadás
reménye alatt. Zsidók, keresztyének és törökök azon boldog
hitben pihennek el, hogy lellcök túléli testeket s csodás ló­
tele változtat a halálban. Épen ezért mindegy, ha a test akár
megég, akár vadállatok, akár férgek zsákmánya leend. A
porrészt p lélek, e tiszta, halhatlan lény nem követeli vissza.
Az arja néptörzs, nyugati Európa lakosainak őseik egy
más világban hittek, hová a test tökéletlenségei őket nem
követik, s ott fent valamelyik égi testben a hivő zavarta­
Kolozsvárit, 1881. Október 2. 40. szára.
«Hirdetési dijak:
ERDÉLYI f
K é t s z e r h a s á b o z o tt g a r m o n d
sor vag y an n ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s
0
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g j e ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
/ t " Előfizetési á r :
EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. E g é s z é v re 0 f r t .,
f r t . , é v n e g y e d re 1
fé lé v re 3
frt 5 0 kr
K á lm á n . lan boldogságot élvezend. Ezek megégették halottaikat, hogy
az egyházi b eszéd? ( F o ly t a t á s .) a romlandó test tiszta lénye füst alakjában szálljon föl a
r . ü lé s é b ő l, r. t. — Egyházi
K ü lf ö ld . — I r o d a lo m . Tár- boMogság hazájába, hol őket Agai, a tűz Istene fogadja.
( F o ly t a t á s .; — India ős népe szerint a hullaégetés volt egyenes és köz­
vetlen út a menyek országába, mert egyenesen azt hitték,
hogy a tűz új életet ad a halottnak. Yarna, az első ember
is tűz által jutott Istenhez s ő vezeti a tűz lángjain ke
resztül a hívőt a magasságban lakó Istenhez.
A budhismus is azt tanítja, hogy minden bűnnek gyö­
kere a testben rejlik; innen az élet a budbistákra nézve
teher, s boldog az, ki az élettől megmenekül. A lélek szá­
mos alakot ölt, mielőtt Nirvánába költözhetnék. Most Isten,
majd démon, ember és állat. Ez a lélekvándorlás teszi őt
aztán közönyössé gyönyör és fájdalom iránt. Hogy a lelek
a halál után mindjárts könnyen megkezdhesse vándorlását:
szükséges, hogy az gyorsan meneküljön meg a portesttől.
Ennélfogva vagy meg kell azt égetni vagy más úton gyor­
san eszközölni romlását.
Az ős bramin s budha hitágazat ma már számos vál­
tozatokat mutat föl, de a test gyors feloszlásának szüksé­
gességet minden felekezet egyaránt sürgeti. Tibetben a ha­
lottakat nem égetik meg, de magasan fekvő helyekre teszik
ki, hogy a saskeselyük mihamarább fölfalják, a szegényebb
osztályúakat gyakran az ebek elé vetik. A gazdagabbak hul­
láit e czélra készült magaslatokra viszik fel. A húsrészeket
darabokba metélik, a koponyát, csontokat mozsárban törik
meg, s mikor e műtéttel készen vannak: füstöt csinálnak,
hogy a saskeselyüket oda csalogassák. Jönnek is azok ez­
rével.
Siámban, hol szintén a budhismus uralkodik, a szegényebb
sorsú hivők a halottakat vadállatok zsákmányául dobják ki,
mig a vagyonosobbakat megégetik s a megmaradt csontport
vagy hamut urnákba helyezvén, a templomhoz közel ássák
el gúla alakú emlókszobrok alá. Az elégetés tisztességében
a véletlen halál áldozatai, úgyszintén a gyermekek sem ré ­
szesülhetnek, s a mi különös, nem szabad azokat sem meg­
égetni, a kik himlőben haltak el. Ezeket a folyamba dobják.
Nehány hindu felekezet a halottak csontjait s hamvát a szent
Gangesbe veti.
Bráma s a Budha hivei némi módosítással mindnyá­
jan a porreszek gyors felbomlását siettetik, nemcsak igy
ölthet szerintük a lélek új hazájában más nemesebb alakot.
A parszik vallása szintén a tisztulás elméletét fogadta el.
 316
A Zénda-veszta pedig határozottan a megbocsáthatlan bű­
nök közé számlálja a hullának akár vízbe dobását, akár
megégetését vagy eltemettetését. A hulla a Dakmára — a
csönd bástyájára — viendő, hogy ott a ragadozó madarak
semmisítsék meg. A lélek csak akkor idvezülhet, ha rögtön
menybe tér. A hátrahagyott porhüvely tisztátalanná tesz
mindenkit, a ki azt érinti, s a ki bármely oknál fogva ha­
lottal jŐ érintkezésbe, ha azt akarja, hogy ismét tiszta le­
hessen, annak számtalan mosódásokon kell keresztül mennie.
A régi arja törzs népei is a léleknek azonnal való el­
költözését tanították, azért ők is kevésre becsülték a por­
maradványokat. A homéri korszakban élő görögök vagy
megégették halottaikat vagy egyszerűen nyílt térre tették
ki. Ez utóbbi eljárást azonban inkább ellenségeikkel szem­
ben vették alkalmazásba. Nagy hősöket nagy ünnepélyessé­
gek kíséretében égettek el. Mikor Patroklosz elesett, vég-
tisztességtételére négy ló, kilencz eb s tizenkét trójai fo­
goly égettetett meg vele együtt. Az égő parázst borral ol­
tották el, a csontokat összeszedvén, arany hamu-vederbe
helyezték el, hogy majd idővel Akhil hamvaival együtt te-
mettessék el. Ebből kiviláglik, hogy az ős hajdanban a gö­
rögök embereKet is áldoztak nagyobb temetések alkalmával.
A későbbi görögök nézetei az örök életet illetőleg kor­
szakonként módosúltak. A néphiedelem azonban az maradt,
hogy nyomban a halál után ki-ki elveszi a mogérdomlett
jutalmat, illetőleg büntetik. A halott mindjárt az alvilágba
költözik, hol árnyék módra folytatja létezését. Örömest ve­
szik, ha földi kedveseik kegyelettel őrzik meg emléküket, s
fáj nekik az elmellőztetés. Az Istenek haragja sújtja azt,
ki tisztességesen el nem takarittatja övéit. Innen eredt az­
tán az a szokás, hogy ha valaki az úton talált valami hul­
lát, ha mást nem tehetett, legalább földdel behintette. Hogy
a nap sugarait meg ne fertőztessék, a halottakat még nap­
kelte előtt elszállították azon helyre, hol azt megégették.
A szegényeket, mivel nem került ennyi költségbe, eltemet­
ték. Agyagból vagy cziprusfából készült koporsóba helyez­
ték. A hullaégetés sokba kerülő költekezés volt. A legkö­
zelebbi rokonok levágták hajzatukat s mindazzal, mit az
elhunyt kedvelt, a máglya lángjai közé dobták. A csontokat
hamvvederbe gyűjtötték össze, s az a többi hamvvedrekkel
együtt a családi sírboltban őriztetett. A hamvvedrek mellé
függeszték föl a harczosok fegyvereit, a nők tükreit, a
gyermekek játékszereit, a diadalmas bajnokok győzelmi jel­
vényeit.
A rómaiak is majdnem Ilyen formán temetkeztek. A
köztársaság későbbi korszakában az égetés jött; szokásba, s
a császárság alatt ez volt leginkább gyakorlatban, de a ke-
resztyónség terjedésével ez a szokás lassanként kiküszöböl­
te te k úgy hogy már a negyedik században csaknem hal­
latlan volt. Az eltemetendő hullát assosi kőkoporsóba he­
lyezték, melynek az a sajátsága volt, hogy a fog kivétele -
vei, negyven nap alatt az egész testet, hogy úgy szóljunk,
fölemésztette, innen nevezték el sarcophagusnak vagy hús­
evőnek. Itt a máglyán égették el a hullát, a közeli roko­
nok Összeszedték a hamvakat s urna nevű edénybe zárták,
melyet különbféle anyagból készítettek, u. m, márványból,
alabástromból vagy égetett agyagból. A halott neve rende­
sen az urnán olvasható, sőt gyakran születési és halálo­
zási adatokat is tartalmaz, végül azon egyén neve is ol­
vasható, ki az urnát ajándékozta. Csak kivételes esetben
engedték meg a város területén belől eső sírboltokba helyez­
ni az urnákat. Hadrián egy rendelete értelmében az, a ki
a halott hamvait a városba be merte csempészni, negyven
arany pénzbírságra lett büntetve, s a temetkezési hely le­
foglaltatok. A gazdagok síremléke rendesen márványból yolt
faragva, s vaskorlát vette körül. A sírokat nagyobbára az
országútak mellett váltották meg, s az appiani úton lát­
ható sirok csaknem Kóma kapujáig terjedtek.
Könyves Tóth Kálmán
Milyen legyen jelen korunkban az egyházi
beszéd?
(Folytatás)
Tehát minden beszédnek van o b j o c t i v oldala, de
van bizonyára s u b j e c t i v oldala is. S ez utóbbit feledni
jelenkorunkban végzetesnek tartom. Egészen eltekintve at­
tól, hogy a jó prédikáczio soha sem tagadhatja meg a ma­
ga subjectiv evangéliumi jellegét: az egyházi beszéd sub­
jectiv oldalát szüksógképen feltételezi egyfelől a k o r s a ­
j á t s á g a , melyben az tar tátik és másfelől a h a l l g a t ó k
s a j á t s á g a , a kik előtt az tartatik.
A mi az elsőt illeti: ezen teljességgel nem az érten­
dő, hogy az egyházi szónok rabszolgailag hódoljon a kor­
szellem áramlatának; de bizonyára fontosak és figyelmet
érdemlők e tekintetben Hagenbach szavai: „az oly egyházi
beszédek, a melyeken ama kornak, a melyben elmondva vol­
tak, semmi nyomát észrevenni nem lehet, bizonynyal nyom-
talanúl enyésznek el.K Vigyáznunk kell, hogy az egyház
és az élet közötti lévő űr melyebb és nagyobb ne legyen, mint
a minő jelenben 1 Az egyházias gondolkodású és szigorúan
conservativ Guizofc kimondta: „hogy az evangeliomtól elide­
genedett jelénkort csak azok vezethetik vissza s nyerhetik
meg újólag az evangeliomnak, a kik azalatt, mig a kérész-
tyénséget védelmezik, nem sértik, nem bántják a jelen tár­
sadalom azon eszméit, azon jogát és érdekeit sem, a me­
lyek annak életében mély gyökereket vertek.M Ily értelem­
ben legyen a jelenkor egyházi beszéde, inkább mint valaha,
subjectiv, alanyias, korszerű. Álljon benső összeköttetésben
nemcsak az egyesek mindennapi életével, hanem az embe­
riség életével is.
Úgy de korunk sajátságaihoz tartoznak annak gyar­
lóságai, fonákságai, bűnei, Az a kérdés tehát, hogy ezekkel
szemben minő álláspontot foglaljon jelenkorunk egyházi be­
széde? Az elméleti és gyakorlati materialismus, sokak er­
kölcsi tarthatatlansága s az abból származó bizonytalanság,
szétzüllöttség, mind általánosabbá váló megvetése az is­
teni és emberi tekintélynek, csaknem nyílt megtámadása az
erkölcsi életrendnek: a kor ezeu nagyon elterjedt, hatalmas
hibái, a melyek nem szorítkoznak csupán csak az egyesek
életére és életkörére, hanem többé-kovósbbé mindenkit érin-
 317
tenek, mindenkit magokkal ragadnak, ezokot tekintve, sem­
mi kétség nem lehet a felett, hogy a jelenkor a vál­
ság kora, a melyből rendesen egy új korszak szokott
kibontakozni. Ilyen időben a papi hivatal egyfelől két­
szeres pásztori eszólyt és tapintatot igényel. S nekem úgy
tetszik, hogy jelenkorunk egyházi beszédeiben, mind a két
tekintetben sok hiba követtetik el. Van a prédikálásnak
egy téves módja, a melyet talán leghelyesebben e s z t e l e ­
n ü l b u z g ó l k o d ó n a k lehetne nevezni. Megjegyzem, mi­
előtt tovább mennék, hogy abuzgóságnak, az isteni dolgokért
való lelkesedésnek, minden keresztyén ogyházi beszéd főjel­
lemvonásának kell lennie. De különbséget teszek egy­
szersmind az igaz buzgóság és az esztelen, oktalan buz-
gólkodás között, a melylyel leggyakrabban a dorgáló beszé­
dekben találkozunk. A dorgáló beszédek, magokban véve
mint ilyenek is, a legnehezebbek, a legkényesebb termé­
szetűek, de kétszeresen nehezek, főleg a jelenben, annyira,
hogy nemcsak a laikusoktól, hanem magoktól a lelkészek­
től is nem egyszer lehet hallani: „a dorgáló beszédek töb­
bé nem korszerűek, lejárták magokat.“ Azonban ez a jel­
szó, igy általában kimondva, épen semmit sem mond.
Mert habár magára a bőszedre vonatkozólag áll is az, hogy
a túlbuzgóság, a vakbuzgóság csak árthat s épen magának
az evangeliomi egyháznak történelme sok példát mutathat
fel ezen állítás igazolására, de másfelől fenmarad a dor­
gáló beszednek az a feladata, hogy a szivekben felköltse a
bünbánat érzelmeit. Vannak lelkészek — és pedig nagy
számban — a kik úgyszólva irtóznak a törvényt prédi­
kálni, a kik érzelgős, szellemdús előadásukkal csak a ke­
délyre igyekeznek hatni, hízelegnek szüntelen. De mi egyéb
hatása lehet az ilyen beszédeknek, mint a mi van egy hir­
telen elröppenő álomnak? Tehát az isteni dolgokért való
nemes lelkesedés és búzgóság egyik főkelléke az egyházi
beszédnek, főleg jelen korunkban, de ettől mindig meg kell
különböztetnünk a túlbuzgólkodást, az esztelen heveskedést.
Esztelen buzgólkodásnak nevezhetjük azt, ha valaki a nél­
kül, hogy oka lenne rá, a nélkül, hogy a körülmények kí­
vánnák, szüntelenül buzog, heveskedik, jajgat. S pedig van­
nak elegen egyházi szónokaink között, kik azért, mert a
szívhez szólam nem tudnak, minden istenadta vasárnapon
a kor bűneit, erkölcsi romlottságát hozzák elé. De kérdem,
mi lesz ezzel elérve ? Semmi egyéb, mint az, hogy a ke­
délyeket mindannyiszor oltompitják, mert a folytonos dor­
gálás és jajgatás keresztül megy a fejen, épen úgy, mint
a malom zúgása a molnárén, a ki azt minden nap hall­
gatja. Nőm, ha a szöveg vagy az alkalom felhív rá, ra­
gadjuk meg azt készséggel s beszéljünk egész komolyság­
gal a kor romlottságáról, de őrizkedjünk mindig és mindig
ezt a tárgyat czibálni; fontoljuk meg a régi közmondást:
„ne qu i d ni m i s i
Esztelen buzgólkodásnak nevezhetjük továbbá azt is,
ha az egyházi beszéd pusztán csak dorgál, a mint ez igen
gyakori esetben történni szokott, Mert mi lesz ezzel e'érve?
A puszta dorgálás elkeserít, de meg nem nyer, nem hó­
dítja me ga sziveket; fegyelmez, de nem javít. Soha se mel­
lőzzük, midŐD arra alkalmunk van, szembeállítani a meg­
döbbentő képeket a keresztyénség dicsőségével, a rútat, az
olijesztőt a széppel, a magasztossal, s ehhez vonzani a szi­
veket, Hiszen büntet, fényit a jónak, a szépnek felmutatott
képe is, de egyúttal meggyőz és meg is nyer. Végre esz­
telen buzgóságnak nevezhető az is, ha a dorgálás szenve­
délyes, megszégyenítő, lesújtó, gyülöletteljes. Az ilyen be­
széd igen könnyen azt a benyomást teheti a hallgatókra,
hogy a lelkészt emberi személyes motívumok vezetik, azaz,
hogy az istenit az emberi szenvedélyek közé vonja le Le­
gyen a dorgáló beszéd mindig azon tudattól áthatva, hogy
felette áll a kor küzdelmeinek ; legyen mérsékelt, méltóság-
teljes, hadd legyen mindig hallható a buzgólkcdáson át a
szeretet fájdalma is azokért, a kik kivűl vannak, és legyen
mindig érezhető a szeretet gondoskodása azokért, a kik be­
lül vannak, hogy egy is el ne vesszen a Krisztus szivének
éiütése által. Legyen a dorgáló beszéd nem szépettevő, nem
hízelgő, nem egy úton haladó a kor áramlatával, hanem
legyen az isteni dolgok iránt mély erkölcsi komolysággal
és érdeklődéssel teljes; legyen ne esztelenül buzgólkodó,
pusztán, szenvedélyesen dorgáló, hanem a keresztyéni sze­
retet szívverésétől áthatott. Ez szükséges a jelen korban.
Ez egyik legfontosabb feladata a lelkésznek, melyet ma in­
kább, mint valaha, meg kell oldania.
Vas Tamás.
(Folytatása következik.)
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
Kolozsvár, szép. 23.
Jelen vannak: főtiszt. Nagy Péter püspök, mint elnök;
dr. Jenei Viktor, Gyarmathy Miklós, dr. Kolozsvári Sándor,
dr. Szász Béla, Parádi Kálmán ig. tanácsosok; Bodor An­
tal titkár, Deák József pénztárnok, Szabó Ádám számvevő,
Balogh György ügyvéd.
Sylveszter Domokos n.-szebeni esperes fölterjesztésére
tárgyaltatik a bürkösi pap kérelme, melynél fogva kérelme­
ző pap afiának az ő és neje által kiállított kötelezvényre
350 frt. fizetési előleg utalványoztatik.
A sz.-lóoai egyházközség és az illető egyházmegyei
tanács beterjesztett jegyzőkönyveiből kitűnvén az, hogy a
sz.-lónai egyházközség szegénysége miatt nem bírja feleke­
zeti iskoláját a törvény kívánalmainak megfelelőig fentar-
tani, igazg, tanács a felek, iskola megszüntetését megenge­
di és egy állami vagy egy államilag segélyezett községi isko­
la szervezésére az egyházközségi elöljáróságot felhatalmazza*
A dévai egyházközség újonnan megállapított temetői
rendszabályai az illető egyházmegyei közgyűlés pártoló aján­
latával tudomásul vétettek és megerősítettek.
Tekintettel a maksai egyházközség papjának előbala-
dott korára, megengedtetik, hogy a most meg működő;
pap életében az énekvezér tanítsa a hitsovsos tankötelesek­
nek a vallástant s ezen időre a régi énekvezér-tanitói fize­
tést — a kizárólag tanítói fizetésen kivűl — az ónekvezór
élvezze; e végből és a fenforgó ok miatt ideiglenesen hely-
benhagyatik az újólag kiállított dijlevél.
*
 318
Az erdővidéki egyházmegyei közgyűlés beterjesztett ha­
tározata alapján útasittatik a dálnoki egyházközség, hogy
az 1876 évben tartott egyházkertileti közgyűlés rendeleté­
hez képest helyezze hatályon kivűl a régi énekvezér tani tói
dijlevelet és állitson ki új, a változott viszonyoknak meg­
felelő dijlevelet az énekvezóri állomásra vonatkozolag. —
Ugyancsak a mákosfalvi tanítói dijlevél módosítása tárgyá­
ban, tekintve a márkosfalvi egyházközség tagjainak és evvel
egyidejűleg az énekvezéri fizetésnek tetemes csökkenését, a
kizárólagos tanitói fizetésnek jövőre az énekvezér javára le­
endő kiadása megengedtetik. Özvegy Antal Zsigmondnó, a
s.-szt-györgyi kollégium és a maksai egyházközség képvise­
lői közt létrejött osztályos egyességet az ig. tan. a kölcsö­
nös végrendelet értelmében helybenhagyja és azt eredetiben
a két leltárral és haláleset felvételi jegyzőkönyvvel együtt
leküldi az illető kollégium elöljáróságának.
Patai Ferencz kiskapusi elaggott énekvozér tanítónak
10 frt. államsegély előlegeztetik.
A sepsi egyhm. esperes aáfia felterjesztésére a bras­
sói egyházközség adás-Yevési szerződvénye helyben hagyatik
(vásárol egy drb földet 120 írton a korábban eladott papi
szántóföld árából); a fen maradó összeg kamatai mindaddig
tőkésitendők, mig annak idejében czélszerü fekvő vásárlá­
sára lesz fordítható.
Márton András pap esperesi közvetítéssel értesittetik,
hogy a szinyei egyházközség számadásai beadattak s igy pa­
nasza teljesen alaptalan. A mányai 1. egyh. fekvősógei után
az adót panaszló köteles hordozni a 600— 1878 sz. a. kelt
határozat értelmében. Esperes aáfia útasittatik a szinyei egy­
ház adóhátrálékának kimutatására s ennek alapos tisztázása
érdekében, minthogy esperes afia eljárása ellen is panasz
emeltetett, egyházmegyei gondnok Eóth Pál afia fölkéretik
és a hivatalos kiszállással s vizsgálattal megbizatik.
r. t .
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns Egyh. és Isk. L ap“ 39-ik szá­
mában Szekeres Mihály „Kellenek é egyházi magtárak ?u
feliratú czikkében ezt Írja:
Sok helyen pusztuló egyházaink jövője nagyon sötét­
nek mutatkozik, ha, mig lehet, nem gondoskodunk a szük­
ségek fedezéséről. Erre pedig legkönnyebb és legczélszerűbb
a kölcsön- vagy takarékmagtár. Ha nem volna ez igy, nem
lenne annyi magtár, mert a nép ellene szegült volna. Van­
nak, mint minden újításnak, a magtárak felállításának is
ellenei, a kik felhozzák ellene, hogy :
1. F e l á l l í t a n i n e h é z . Nem nehéz, csak győzze
meg a lelkész hallgatója főbbjeit magán úton a magtár
szükségességéről, tanácsülésben aláírási ivet kell elővenni,
a lelkésznek lehetőleg a legfőbb összeggel aláírni s aláírat­
ni az elöljárókkal és azon gyűlésből kiküldeni 2 tanácsost,
kik a híveket az iwel házanként megkeresik. Eredmény igy
bizonyára lesz.
2. A k e z e l é s n e h é z . Ez sem nehéz. Az a fő,
hogy legyenek szabályok, legyen magtári könyv, magtári
ellenőr. A kiadást a magtári gondnok teljesíti, felírván egy
czédulára a kivenni akaró nevét, a kiveendő összeget és a
kezest. Ekkor a kivevő — mielőtt gabonát kapna — a
czédulával elmegy a lelkészhez és ott a magtári könyvbe,
mint adós, beírja nevét, úgyszintén a kezes is, az össze­
get előttök bevezeti a lelkész a nevek után és a czédulára
ráírja a könyvben lévő folyó számot és saját névét. Ezen
ozédulával az illető visszamegy a magtárba s kikapja gabo­
náját, a czédula pedig a magtárnoknál marad, hogy a fő­
könyvvel összehásonlittassók. Ez ugyan hosszas eljárás, de
helyes és czélszerü.
3. Bő t e r m é s k o r b e n n m a r a d a g a b o n a .
Megtörténik, igaz, de nagy ritkán; nincs a mai világban
általános jó termés soha, a magtári gabonára szükség van,
ha ősszel nem, tavaszszal. Aztán az évi kamat egy részét
évenként., vagy a mikor jó ára van, pénzzé kell tenni, s a
pénzt „ m a g t á r i p é n z t á r “ czim alatt jcvodelmeztetni.
4. U z s o r a a z e g é s z , mikor egy mérő gabonára
egy fertály a kamat. Ez a leggyengébb érv, mert az állítás
nem igaz. Megtörténik, hogy az egyház még kamatot sem
kap, nem hogy uzsoráskodnék.
5. R ó s z t e r m é s k o r a k a m a t n e m f o l y be.
Még a tőkének is be kell folyni, ha másként nem, könyv­
ben. A kamatot nem szabad künnhagyni, m e r t a k a m a t ­
h á t r a l é k a m e g ö l ő f é r e g a m a g t á r n á l . Ha nem
fizet az adós, fizessen a kezes.
6. Bő t e r m é s k o r s o k t ő k e b e f ő ly, de n in c s ,
a k i k i v e g y e . A tőkének mindenféle terméskor be kell
folyni. Ha mind befizetik, betöltik a magtárba és felét ki­
viszik, sőt lehet, hogy mind. A jövő óv meghozhatja a nagy
árt, és igy nincs veszteség.
7. Az e g y h á z i m a g t á r f i z e t i a h i v a t a l n o ­
k oka t . Bizony ez nem jó. Fizesse az egyház. A magtár pedig
legyen olyan pénztár, magtár, hol a megszorult v a l 1á s k ü ­
l ö n b s é g nélkül pénzt és kenyeret nyerjen, s a melyből
az egyház beruházásokat tehessen vagy építkezzék.
8. J o b b l e n n e s z á n t ó f ö l d e t v e n n i m a g t á r
he l y e t t . Igen is a m a g t á r t e g y e n h a s z n o s be­
f e k t e t é s e k e t , ez a fő, nem pedig az, hogy elharacsol-
tassék; vegyenek az érdekeltek az egyház számára a mag­
tári gabona árán időnként, ha lehet, fekvő birtokot, mert
idővel, ha gyengül is a nép, lesz föld és lehet hivatalnok.
Tehát az legyen czelja a magtáraknak, hogy földbirtokot
szerezhessünk a gyülekezetek számára.
ISKOLAI ÉRTESÍTŐK.
— Hatudik közlemény. —
É r t e s í t ő a r e f o r m á t u s o k d e b r e c z e n i fő­
i s k o l á j á b a n a t a n i t ó k ó p e z d ó r ő l és az e l e m i i s ­
k o l á r ó l . Az 1880—81 tanévről. Szerkesztette: Joó I s t­
ván, a tanitóképezde igazgatója s az elemi iskolák felügye­
lője. A tanitóképezde tanári kara 7 tagból állott; tanulók
száma az első félévben 92, a másodikban 69, a gyakorló
iskolában pedig 64 volt. 1880— 81-ben két Ízben tartatott tani-
tóképesitési vizsgálat, a melyekre 15 férfi és 1 nő tanító­
jelölt jelentkezett, kik közöl 7 nyert oklevelet, a többi részint ön­
ként visszalépett, részint visszaútasittatott. A főiskolában
a gyakorlóiskolán kivul elhelyezett elemi osztályokban 6 ta­
nító működött, és a tanulók száma 401 volt. A főiskolában
a képezdei növendékek számára fentartott szobák az év ele­
jén nem lévén elégségesek, a főiskolai épületben csak 60
növendék nyert lakást, a többi számára a varoson kellett
szállást bérelni; februártól kezdve azonban már mindenik
növendék benlakott.

A z i l a h i e v. r e f . f ő t a n o d a é r t e s í t ő j e az
1 8 8 0 —81-ik t a n é v r ő l . Az elöljáróság megbízásából szer­
kesztette: Berényj János, tanvezető tanár* A tanítótestület
18 tagból állott. A tanulók száma az elemi iskolában az
első fólévbon 168, a másodikban 162 volt; a gymnasium-
bán (V— VIII osztály) úgy az első, mint a második félév­
ben 51, és igy a főtanoda összes népessége az első félév­
ben 219, á másodikban pedig 213 volt. Érettségi vizsgád
latra jelentkezett 10; a kik mindnyájan érettnek ítéltettek.
Rigorosumot 12 tett. Ösztöndíjban és jutalmakban, nem
számitva az állami és közvetett segélyeket, kiosztatott ősz-
szesen 377 frt., 1 drb. cs. arany és 42 drb. könyv. Volt
az ifjúságnak Önképzőköre, ének- és zenekara. Az önkép­
zőkörben a munkásság élesztősére egyesek ajándékából ösz-
szesen 20 frt. és 1 drb. cs. arany tűzetett ki a múlt év­
ben jutalmul.
A s zi l á gy- s oml yói á l l a m i l a g s e g é l y e z e t t
k ö z s é g i e l e m i n é p i s k o l a é r t e s í t ő j e az 1880—
81-dik tanévről. Kiadta: a községi iskolaszék. 9 tanító mű­
ködött e népiskolánál a múlt tanévben, A tanulók összes
száma 260 (flu 161, leány 99) volt, kik közűi vallásra
nézve 93 ev. ref., 60 róm. kát., 98 Mózes és 9 gör.
kath. hitű.
KÜLFÖLD.
3íém eiot*$z& g;. A német katholiknsok e hóban
tartották meg 28-ik évi nagygyülósöket Bonnban. A gyű­
lés elnöke br. Wamboldt Fcrencz volt. A képviselők több
elvi jelentőségű határozatot hoztak, melyek közzűl n9m tart­
juk érdektelennek nehányat t. olvasóink tudomására ju ttat­
ni. Ilyenek: I. A szent atyát illetőleg. A közgyűlés, mint
mindenkor, úgy most is kinyilatkoztatja teljes szeretetét és
odaadását, valamint egész és feltétlen alávetését az apos­
toli szék tekintélye alá. A közgyűlés megbotránkozását fe­
jezi ki az örök városban a IX. Pius pápa maradványai meg-
szeutsegtelenitése felett és ebben XIII. Leó pápa ellen in­
tézett súlyos sérelmet és bántalmat lát, valamint Pius holt­
teste ellen elkövetett moggyalázást és miudenekfölött a pá­
paság ellen elkövetett súlyos, erőszakos tettet. II. A Imi
iurharczra vonatkozólag. A közgyűlés kívánja és elvárja
mindazon törvények s rendeletek mielőbbi mellőzését, me­
lyek évek hosszú sora óta elnyomják a nemet katholiknsok
lelkiismeretét, sértik az egyház szükséges s biztosított jo
goit és ellentétben állanak az államnak úgy, mint az egy­
háznak jól felfogott érdekeivel egyaránt III. A z iskola-
kérdést illetőleg, A közgyűlés ismételten kijolenti, hogy ra­
gaszkodik azon elvhez, miszerint a szülők mellett az első
jog az egyházat illeti meg a gyermekek nevelésében. A
közgyűlés tehát megújítja tiltakozását az állami tanmono-
polium, valamint az iskolai kényszer ellen és az iskolának
kizárólag az állam általi vezetése ellen. Tiltakozik különö­
sen a felekezetnólkűli és vallásilag vegyes iskolák ellen, az
egyháznak megszorítása ellen a vallásoktatás vezetése és
felosztásában, valamint a tanítóknak tisztán állami kikép­
zése és kinevezése ellen úgy a felsőbb, mint alsóbb isko­
láknál. IV. A társadalmi kérdésre vonatkozólag. A köz­
gyűlés a legnagyobb érdeklődéssel követi az összes jóindu­
latú törekvéseket s kísérleteket a társadalmi nyomor meg­
szüntetésére, melybe „az I s t e n r ő l m e g f e l e d k e z e t t “
(?) liberalismus korunkat döntötte. A közgyűlés azonban
nyíltan s határozottan kijelenti azon meggyőződését, hogy
319
minden törekvésnek e téren a keresztyénség szellemétől át-
hatottnak kell lennie, hogy üdvös czélra vezessen, — és
hogy annak a keresztyén életben való megvalósítása n é l­
kül nem lehet tartós javulását elérni az uralkodó nyomor­
nak. V. A szerzetes rendekre nézt. Tokintettel ezen tá r­
sadalmi nyomorra, főkép az alsóbb néposztályokban, vala­
mint tekintettel az ifjúság szükséges keresztyén nevelésére:
a közgyűlés egész határozottsággal reclamálja az ő keresz­
tyén szerzetes társulatait, melyeknek áldásos működését nem
lehet nélkülözni a legnagyobb kár nélkül — és a fennál­
lók számára szabad, a hitszabályoknak megfeleld, semmiféle
rendszabályok által meg nem akadályozott tevékenység ki-
fejthetésót követeli. Mindezekből világosan kitetszik, hogy
a katholicismus korántsem szándékszik levetkezni merevsé­
gét, feladni tarthatatlan, az emberi szellem mostani fejlő­
désével meg nem egyező elveit.
O la s z o r s z á g . Campelló gróf rágalmaztatása . Gr.
Campellot, a protestáns vallásra tért római volt kanonokot,
most mindenféle gyanúsításokkal üldözik, a mi különben
előre volt látható. Egyik klérikális lap azzal vádolja, hogy
már régóta meg nem engedett életmódot folytatott, s mert
most szigorúan fel akartak ellene lépni, azért tért ki a
kath. egyházból. Egy másik lap meg azt újságolja, hogy
szerelmi regény az igazi oka gr. Campelló kitérésének s
m ír legközelebbről nőül is veszi választottját, egy igen gaz­
dag hölgyet, úgy hogy anyagi tekintetben nem lesz oka
sajnálni kanonoki gazdag jövedelmének elvesztését. Gróf
Campelló egyelőre némán fogadja e vádakat.
S p a u y o l o r s z á g . Gastelar az antiszemita moz­
galom ellen. Castelar Emil, a nagy spanyol államférfin és
költő az „Eldia“ nevű spanyol lapban egy czikket tett köz­
zé. mely a kaszt hazájában, Németországban uralkodó zsi­
dóüldözések ellen fordúl s következőleg okoskodik :
„Jelenetek, melyekről azt hittük, hogy a középkor
sajátai, megújulnak megrémült szemeink előtt . nyilvá­
nos egyesületek a kiűzetést kérik, mint Torquemada szo­
morú napjaiban. A bűnös türelmetlenség jelenti, hogy be­
teg gyermekek zsidó mérget kaptak és hogy a közös sze­
rencsétlenségnek az istengyilkosok az okai* Négy századdal
látszunk távol lenni a miénktől, az annyira ragyogótól és
visszavetve ama napokba, melyekben egy gonoszság által
terjesztett hír, hogy az átkozott faj a gyermekeket elra­
bolta anyáik Öléből, hogy Őket istentisztelete áldozatainál
- alkalmazza, dühös csapatok fáklyákkal és tőrökkel vonultak
ki, a házakat irgalom nélkül felgyújtván és a védtelen te­
remtményeket pihenés nélkül üldözvén. Nevettünk volna
azon, a ki nekünk ily bűntettet bejelent, az eszme és sza­
badság ellen, a gondolatszabadság népe ellen elkövetve ! És
általános megbotránkozása fennáll. Fegyver ez, a reakczio-
náriusok és ultráraontánok által forgatva a szabadelvű párt
ellen, mely oly sok zsidót számit hívei közé; reakcziona-
riusok és ultnmontánok fegyvere, mintha még nem volna
friss a tinta, meiylyel a törvények írattak azok ellen, a kik
most annyira hátrálnak és a száműzést kérik, mely meg
saját fejeik fölött 1>beg. — Ha az athéni a művész, a ró­
mai a politikus, a főni ez iái a kereskedő, az assziriai a
csillagász, az egyptomi az asztrolog és a perzsa a katona,
akkor a zsidó temploma és Istene által a hajdankor papja.
Theologiánk főeszméje, az abszolút és örökle vés eszméje,
az ő eszméje; az erkölcsi törvény, mely még mindig ural­
kodik felettünk elpusztíthatatlan hatásaival, a Horeb lángoló
csipkebokrában és a Sinai hegy villámainak czikázása köz­
ben Íratott. Csak az ily nép szívóssága őrizhette meg sér­
tetlenül Isten egységének tiszta eszméjét, midőn a szfiulc-
szek mozogtak gránit piedesztáljaikon és a nimfák és szi­
rének ép úgy énekeltek a levegő hullámaiban, mint a pa-
 320
takok folyásában, hogy a világot pogánynyá tegyék. Ben­
nünk mindnyájukban aesthetikai érzelmeinknél fogva van
valami az athéniekből és vallási érzelmeinknél fogva valami
az izraelitákból. — A zsidó faj, mely szót van szórva, bo­
lyong, hazátlan, tűzhelynélkűl; képtelen, hogy Salamon
templomát ismét helyreállítsa, mely elpusztittatott, midőn
a keresztyónsóg mér elfoglalta és megszületett; az a faj,
mely annyi átok tárgya, oly nagy düh czéltáblája, a vilá­
gon túlsúlylyal bir, mert intelligencziájában a metafizika
legfőbb elveivel, az előny legvilágosabb ösztöneit egyesiti.
Mindenekelőtt Németország az, mely nem tagadhatja meg a zsidó
fajt. Első filozófusai tudományuk első elveit egy zsidó fen­
séges könyvében, Spinoza elméleteiben betűzték. A német
zenének van Mayerbeerje, a német költészetnek Heineje, a
bölcsészeinek Mendelssohnja, a kik bazájoknak mindnyájan
a hervadhatatlan dicsőség napját adták Ha Németország a
vallási türelmetlenség lovagjává változnék, hogy eredetéhez
hűtlen legyen és eszméiben esküszegést kövessen el, akkor
e bolygóról csakhamar eltűnnék, mint minden öngyilkos
nemzet, a ki a jog eredeti elveit felismeri.“
IRODALOM.
A d u n a m e l l ó k i ev r ef . e g y h . k e r ü l e t kiadvá­
nyaiként Kókai Lajos bizományiban megjelentek: „Egyház­
történelem , a népiskolák VI. osztálya számára, Bocsor La­
jostól,“ és „Keresztyénhittan a ref. elemi iskolák V. osz­
tálya számára, Filó Lajostól.“ <— Lapunk szűk tere nem
engedi e kis művek érdemleges m éltatását, s csupán any-
nyit jegyzünk meg, hogy czóljuknak tökéletesen megfelel­
vén, az illető tanítóknak őszintén ajánlhatjuk. Egy-egy kö­
tetke ára 20 kr.— Kaphatók Budapesten a bizományosnál.
M e g r e n d e l é s i f e l h i v á s „A H i t T e m p l o m a “
czimű egyh. beszédgyüjtemóny II ik kötetére. C. H. Spur-
geon nyomán irta Könyves Tóth Kálmán. Az első kötet
félév alatt csaknem az utólsó példányig elfogyott. Köszönet
érte lelkósztársaimnak! Miután több oldalról föl lettem szólitva,
hogy a második kötetet a jelzett határidőnél hamarább adjam saj­
tó alá s mivel már eddig is több mint száz előfizető jelentke­
zet: kötelességül ösmerem, hogy a fölhívásnak engedve, a
második kötetet minél rövidebb idő alatt kibocsássam. Tá­
jékozásul fölemlítem, hogy most is annyi példányt nyo­
matok, a hány megrendelő jelentkezik. Óhajtanám, ha
még ez óv végen kikerülhetne a mű sajtó alól. Kérném
azért, hogy a megrendeléssel, illetőleg előfizetéssel ne mél-
tóztassanak késlekedni. Igyekeztem azon, hogy a tartalom
még érdekesebb legyen mint az első köteté. Tartalmazni
fog 18— 20 ivén 35 —38 beszédet. (Saul és Krisztus. Ka-
lászszedegetők. Krisztus arczképe. A rósz mentség nem is
mentség. Értékes drágakő. Jónás ! ne aludjál I Szunnyadó
lelkek ostora. A sár-fal. Dicsőséges gyalázat. Nyer s mégis
vészit. Nincs hely a vendéglőben. Haldokló Izrael sat.) A
megrendelésnek két módja van, u. m. megrendelhető le-
Telozósi lapon, a mikor is a mű 1 frt. 86 kr, után­
vét mellett a megrendelő költségére küldetik meg, vagy elő­
fizetés útján 2 frt utalványozása m ellett; ez esetben a pél­
dányt annak idejében ajánlott keresztkötós alatt küldöm
meg. Ajánlatosabb ez utóbbi mód, mert kevesebb költség­
be jö d , mint az utánvétes megrendelés. Egyszerre bekül­
dött tiz előfizetés után egy tiszteletpeldánynyal szolgálok.
A megrendelések egyenesen hozzám (K.-Laczháza (postahely)
Pestmegye) intózendők. Kérném az utolsó posta és megye
megjelölését. Az első kötet megjelenése alkalmával tanúsí­
tott szives pártfogásért most is esedezem. Kiváló tiszte­
lettel vagyok, K.-Laczháza, 1881. szept. 15. Könyves-
Tóth Kálmán.
F e l h í v á s , a „ V a s á r n a p “ p á r t o l á s á r a s te r­
j e s z t é s é r e . Isten kegyelméből, egy éve, hogy a „Va-
sárnap“-ot megindítottuk. Czólunk volt a „Vasárnap meg­
szentelésének előmozdítása, a családoknál, gyermekeknél, if-
jaknál, felnövelkedetteknól az evangéliomi vallás és tiszta
erkölcs, a keresztyénhez méltó élet megkedveltetóse; hit- és
vérrokonainknak a test és kor romboló és sülyeztő áramla­
ta ellen némi védése és óvása. Mily sikerrel szolgáltunk a.
fenséges czélnak, azt a sziveket látó jó Isten tudja, s a
kik lapunkat olvasták: megítélhetik. Mi lsen segedelmével,
s buzgó társaink támogatásával: haladni kivánunk szolgá­
latunkban, lépésről-Iépósre menni a megáldó kegyelemben, s
édes Idvezitőnk evangéliumának a nép világositására ra-
gyogtatásában. Meggyőződésünk, hogy a „Vasárnap“ kiadá­
sa által magyar evangéliumi népünkért ámbár kicsinynek
tetsző és sok fáradsággal járó, de a legszükségesebb dol­
got cselekesszük. Fogadják hálás köszönetünket azon tisz­
telt társak és űgybarátok, kik a „Vasárnap“-ot szellemi és
anyagi támogatásukkal segítették, terjesztésének fáradságos
munkájában közreműködtek. Kérjük ezen támogatást és köz­
reműködést továbbra is. A „Vasárnap“ fennmaradása az
egyetemes magyar protestáns egyháznak legközelebbi érde­
ke. Nekünk tanitnunk kell népünket, lehajolni leikéhez sze­
retettel s azt Krisztushoz ölelni szent buzgalommal. Óhajt­
juk azért, hogy a „Vasárnap“ minden egyházba járjom, is­
mert és szeretett házi barát legyen, hogy népet gyfijtsö
a huzgéságban, Isten, Krisztus s emberszeretotben lángo­
ló híveket, fiakat és leányokat támasszon az Isten orszá­
gának. A „Vasárnap*, mint eddig, két forintért egész év­
re két hetenként jelent meg. Határozott számú példányok
megrendelését kérjük. Számonkénti elárusitásra csak a fe­
lesleges példányokból adhatunk. Tiz példány után egyet az.
iskola könyvtárak számára szívesen engedünk. Mint az utób­
bi számokban, magyarázatokkal valláserkőlcsisógű képeket
is közlünk. Bizalommal fordulunk pártolásért a főt. püs­
pök, esperes, fő- és segódgondnok urakhoz, lelkész és ta­
nító-testvérekhez, a gyülekezetek elöljáróihoz, minden hit-
rokonainkkoz, hogy a „Vasárnap“ által a hit és szent ólet
jótéteményeit munkálni, előmozdítani méltéztassanak. Isten,
nelc kegyelme és Szentlelke áldja meg az ő népéért való
nemes törekvést s az abban kitartó buzgalommal fáradozó*
kát. Felsőbányán, szept. 10-én Urunk 1881-ik esztendőjé­
ben. A „Vasárnap“ szerkesztője s főmunkatársai: Czelder
Márton, Könyves Tóth Kálmán, Láng Adolf.
 321
AX „IEi. PIOT.
A MEGNYUGVÁS.
(Rajz.)
Gyarmathy Zslgánétól.
(Folytatás.)
II.
Mikor az iskolából kivettek, mostohám nagy kiabálás­
sal előadta, hogy ő ennyi idős korában mi mindent tott.
(E sok rendkivűl jeles cselekedet hallatára azt gondoltam,
hogy bizony nagyon megváltozhatott 1) Tehát tovább nein
lesz senki bolondja, ezennel kijelenti, hogy más életet fo­
gunk élni: ingyenélőt nem akar házánál látni, épen elég
volt már 1 s igazán nem győz eléggé csodálkozni végtelen
türelmén; más régen túl adott volna egy ilyen leányon!
Erre felébredt büszkeségem, $ meg akartam mutatni, hogy
én sem vagyok ingyenélő. Hiszen nagymama korán mun­
kálkodásra szoktatott s mindig azt állitotta, hogy épen olyan
szorgalmas vagyok, mint szegény mama volt. Tehát egész
evőmből, egész munkakedvvel fogtam a dologhoz. Idegenek,
de még különösebben a cselédek nagy szavakkal állították,
hogy én egymagámra teszek tizannyit, mint mostohám nagy
lányával együtt; hanem mostohám ezt nem akarta elismer­
ni, s ha lehet még gyakrabban emlékezett az „ingyenólők*-
ről, mint előbb. Csakhogy már nem szomorodtam el miatta,
mindig ezt gondoltam: — te, azért mégis tudod magadban,
hogy nincs igazad s ez neked roszabb, mint nekem, tehát
miért búslakodjam én miatta ? S igy rendre önbizalmam
megszilárdúlt s kezdtem érezni, hogy mily valódi igazság
rejlik e szavakban: „A belülről jövő segítség mindig erő­
síti az embert, de a segítség kívülről változatlant erőt­
lenéi, “
Azon az őszön, melyen tizenhetedik évemet betöltöt­
tem, történt, hogy a vacsora végeztével, az eső zúhogása és
a mostohám veszekedése mellett behallszott, hogy a kaput
erősen döngetik. Apám kissé megemlékezve a szentekről —
már annak a szentéiről, ki a kaput veri — kiment meg­
nézni, ki van ott? Mi is utánna siettünk és megálltunk a
tornáczon, mig apám az utczaajtóhoz ment s azt kinyitva,
megtudta, a mit tudni akart. Pár perez múlva a kapun egy
úti kocsi gördült be és megállt a tornácz bejárata előtt;
selyemruha suhogás hallszott s egy nő lépett ki a kocsi­
ból. De azt hiszem e selyemruhás vendégre nem hathatott
épen kellemesen az a körülmény, hogy a csatorna a bejá­
rat felett volt kilyukadva, s a ki esőben a mi tornáczunk-
ra lépett, az elkerülhetetlenül hideg viz-zuhanyban része­
sült. Egy elfojtott sziszszenés árulta ol csak, hogy a jö­
vevény már túlesett a fürdőn s azután, mintha semmi sem
történt volna, oly édeskés nyájassággal üdvözölt mindnyá­
junkat ; azután pedig az anyám jobbját folyton szorongatva,
mondta:
— Higyje e), kérem, nagyon sajnálom, hogy a kér-
lelhetlen véletlen folytán ily későn kell igénybe vennem
szives vendégszeretetüket, de a fogadók tömve vannak vá­
sáros vendégekkel, s igy azokba szállást nem kapva, mint
VÁRCJÁIA.
útasnak kelle zörgetnem azon a kapun, melyen holnap,
mint rokon jöttem volna egy rövid látogatásra. Igen,
ezt akartam tenni, mielőtt városi téli szállásomra köl­
tözöm.
Mig beszélt, ráismertem a fényűző Kegöldinére, kiről
tudtam, hogy mamának rokona volt, de azért soha sem vet­
tem észre, hogy csak fejét is fordította volna felénk, mi­
kor feltűnő öltözékében egy-egy új fogatát mutogatva a
kisvárosiaknak, házunk előtt elhajtatott. Hanem mostohám—
ki rendkívül kapaszkodó természetű volt — rögtön szószé-
rint votte a dolgot, s széles arcza úgy ragyogott a nagy
szerencse miatt, mint alkony táján egy nagy napraforgó a
szelet jelző égi vorességben.
Kedves rokonunk minden nyájaskodása mellett oly tá­
vol tartotta magától az egósz családot, s oly fenséges le­
ereszkedéssel bánt mindnyájunkkal, hogy mostohám, ki imád­
ta a — szerinte — rendkívül úri modort, egész elragad­
tatásba jött miatta, s minden felszólítás nélkül ígéretet tett,
hogy e „vizitet“ majd visszaadja Regöldön a nyáron. Az
ón személyem pedig egyszerre nagyot emelkedett előtte és
most már nemcsak azért nevezett angyali lányának, mert
vendégek előtt azt szokta tenni, hanem azért is, mert e
magasrangú vendég voltaképen csak az én rokonom. Mos­
tohám* hozzám való gyöngédségét még az is fokozta, hogy
az úrnő feltünőleg sokat foglalkozott velem s fürkésző —
de nem kellemes — tekintetét folyvást felém irányozta.
— Eszter, hol növekedtél? — kérdezte, midőn egy
csésze meleg kávét tettem elébe. Mostohám megelőzött a
felelettel: ^
— Én neveltem az angyalomat, hisz oly piczike volt,
mikor visszakerült a szülői házba. Én még előbb óhajtot­
tam volna szárnyaim alá venni, de hiában, öreg nagyszü­
lői miatt nem lehetett.
Csak a szegény jó öregokre való visszaemlékézés ta rt­
hatott meg, hogy erre fel ne nevessek. Regöldinó nem igen
figyelve e megjegyzésre, más kérdést intézett hozzám. Egy
különös kérdést:
— Eszter, ez mind a te hajad? és poudor illatú,
hosszú körmű kezét fejemre tette, Elcsodálkoztam e kérdés
felett, mert az én gyermekkoromban még nem volt divat
az álhajak hordozása, a ezért egész megdöbbenéssel kér­
deztem :
— Hát kié lenne?
— Szép, szép, de az még feltűnőbb előttem, hogy
oly jó Ízléssel van rendezve; fiatal lányoknál ez ritkaság. . .
aztán tovább beszélt fésülködésről, ruhákról és divatról. E
felületes fecsegés rég elmosódott volna emlékemből, ha amaz
emlékezetes esős őszi estén nem épen ez idézte volna elő
életemben a fordulópontot.
Másnap korán reggel, de olyan korán, hogy máig is
csodálkozom, miként tudta a mi vendégünk már akkorra
egész művészettel kifesteni arczát, s úgy beszorítani dere­
kát a pánczél fűzőbe, hogy az én lélegzetem majdnem el­
akadt miatta — beszólitott, és igy kezdte:
 322

— Édes kis Eszter! Tudod, mi rokonok vagyunk — dításéi, esetről-esetre, egész terjedelmükben felolvastatja. Ad­
és mondhatom, csakis ketten e háznál, mert az a brutális jon Isten minden egyházközségünknek ily hálás szivű fiá­
kat, kik egyházukról, az ő édes anyjukról, a messzi távol­
mostohád, egy számtartó kisasszony, csak nem rokonom!
ban is szeretettel emlékeznek meg!
Tehát mi ketten értsük meg jól egymást ; rokonok között
— Z sinati választások. Egyházkerületünk tanodái
helye van a bizalmasságnak, s én neked egy bizalmas köz­ két rendes és egy pótkópviselő választásra lóvén jogosultak,
lést teszek. Tudod Eszter, egy állást foglaló, mágnási kö­ ig. tanácsunk a szavazatok beszedését s összeszámítását ko­
rökben forgó úrnő, ki e mellett jómódú fiatal özvegy is, lozsvári főtanodánk tanári karára bízta. A szavazás meg­
kényszerülve van külsejével sok olyat tenni, mi talán meg­ történt, de általános többséget csupán Parádi Kálmán (39
szavazatból 35-öt) kapott. Aránylag legtöbb szavazatot nyert
botránkoztató a falusi vagy kisvárosi szemek előtt. Azért
a másik rendes képviselőségre Bihari Sándor és Hegedűs
csak tapasztalatlanságodnak tulajdonítsd, ha szokatlannak János; a póttagságra ugyancsak Bihari Sándor és Szabó
fog előtted tetszeni az, a mit mondok. Egy nagyvilági nő­ Sámuel. Ezek közötti szűkebbkörű választásra a tanodák
nek önmaga és a társaság iránti kötelessége, hogy mind­ fölszólittattak. A tiszáninneni egyházkerületben a tanintéze­
azon hiányokat, melyeket a természet szűkkezűsége okozott, tek részéről rendes kópviselokűl Mitrovics Gyula és Szinnyei
Gerzson sáros-pataki tanárok választattak meg.
művészettel egyenlitse ki. Például, ha neked dús hajzatot
adott s tőlem megvonta azt, nekem most már kötelességem — Szép alapítvány. Hildebrand József, m.-vásárhe­
lyi kir. törvényszéki biró, szép alapítványt tett ottani ref.
arról gondoskodni, hogy e hiány ne legyen feltűnő. Gon­
fő tanodánknál. Az alapítványról szerződés van kiállítva, mely
doskodtam is róla már régen. Nézd e haj fonatot Eszter, szerint az alapitványozé halála esetére az osztrák-magyar
körülbelül megközelíti a te hajad nagyságát, azért kérlek, Gszti egyletnél biztosított 1000 frtnyi Összegből 400 frt., a fő­
légy olyan szives, alkoss belőle egy olyan frizurát nekem, tanoda tanári fizetésének s dijainak pótlására fordittassék, 200
mint a magadé; az rendkivűl kedves, valami fiatalos kecs­ frt. óyí Kamata, egy a jogi pályára készülő jó tanuló V III.
gymu. osztályosnak juttattassék ; az ottani közintézetek közül
esei önti el a fejet; egyszerű féstilködésben még ilyen Íz­
a ;;Gecsea intézet 100 frt.-bán, a „Clotilltt árvaház 70
léses elrendezést soha sem láttam. Tudom bizonyosan, hogy frt.-ban, a városi kisdodévóda 70 frt.-ban, az iparos ön-
ismerőseim közűi többen fognak várni megérkezésemre, kepző- és betegsególyző-egylet, a polgári iskola és a tűzoltó
óhajtanám, hogy ily frizurával jelenjek meg közöttük egylet 50—50 frt.-ban, a nőegylet 10 frt.-ban részesüljön..
ha olyan szives lennél Eszter — U nitárius iste n itisz te le t B udapesten. Az újonnan szer­
vezett unitárius anyaegyház első papjának, Derzsi Károlynak
Készséggel teljesítettem óhajtását; s mig gyér haja
hivatalába beigtatása okt. 2-án fog megtörténni a bpesti luthera-
közzé tűztem a tömött álfonatot, nevettem magamban e már nusfőgymnasium dísztermében. Ez ünnepélyben részt veendő,
nem fiatal asszony hiúságát. Kolozsvárról is többen a fővárosba rándultak föl, élükön
(Folytatása következik,) Ferencz József püspök úrral, ki beigtató beszédet tart.
— E gyetem es prot. papi értekezlet tartása érdeké­
ben Czelder Márton fölhívást tett közzé. Nézete szerint leg­
alkalmasabb időpont és hely volna erre nézve a zsinat ta r­
KÜLÖNFÉLÉK. tama Debreczenben. Czélja lenne a domestika, bel- és külmis-
K o lo z s v á r 1881 o k t . 1-én. misio stb. ügyének megbeszélése. Curiosum az egészben
csak az, hogy Czelder megjelenésre hívja föl az unitárius
— A k egyelet szép ténye. Dr. Kolozsvári Sándor és lutheránus papokat is, a kikkel élhetünk mi igen jó bé­
értesülvén arról, hogy luka-ilenczfalvi egyházközségünk, mely­ kességben, de domesfcikát együtt aligha alapíthatunk.
nek kebelében látta meg ő is először a napvilágot, ódon — A^köz.oktatásűgyi minisztérium jövő évi költség­
templomát újra fedetni készül, többeket, kik ugyancsak on­ vetése jelentéktelen Csszeggel fog többet követelni az ál­
nan származtak, de most már a hazában szerte szét kü­ lami gymnasiumok és reáliskolák részére. A szakiskolák
lönböző állásokat foglalnak el, felszólított arra, hogy szülőföld­ számára 36,000 írttal többet kíván a miniszter; ez összeg
jükre váló hálás visszaemlékezésül, fedeznék együtt a tom­ egy részét a pozsonyi bába-iskola áthelyezése, egy részét
plom új gombjának költségeit. Felhívása nem maradt vissz­ több ipariskolában a tanítók szaporítása, legnagyobb részét
hang nélkül. A nemes czélra a következő, részint luka-, pedig a fiumei kereskedelmi iskolának fölállítása veszi igény­
részint ilenczfalvi származású derék emberek adakoztak : a be. A tanítókat és tanítónőket képző intézetek szükségle­
kezdeményező 15 fr to t; id. Kolozsvári Lajos (édes atyja) teire 13,000— 13,000 frt.-tal kivan többét a m iniszter;
jelenleg nagy-ajtoni birtokos 5 frtot; Mátyás Miklós egres­ e költség a mostohán díjazott zene- és rajz-tanitók illetmé­
tői birtokos 13 frtot; Mátyás Sámuel, buzásbesenyői birto­ nyeinek és házhóreknek szaporítására szükséges.
kos 10 frtot; Deák József, kolozsvári polgári iskolai tanár
10 f r to t; Kolozsvári Antal, ajtoni ref. pap 5 frtot; Ko­ — Egy zsidó lán y k itérése és az egyházi áto k .
lozsvári Domokos, ajtoni birtokos 3 frtot; ifj. Kolozsvári Dóry, azelőtt Deutsch Vilma, zsidó szülők gyermeke, Ercsiben
Lajos, ajnácskői irodalmi gazdatiszt 5 frtot; Gergely Lajos, e hó 21-én az ottani templomban református hitre tért át, hogy
radnótfái ref. pap 5 frtot; dr. Gergely Sámuel, kolozsvári a jövő hó 6-án Józan Dániel keőy-i pappal oltárhoz lépjen
szaktanár 5 frtot; Kakasi Márton, nagytereim ref. pap 5 és örök frigyre keljen. A szülők és a család többi tagjai —
frto t; Vásárhelyi László, gombosi ref. pap, testvéreivel, még egy kis csecsemő kivételével — a zsidó hiten marad­
Lőrincz és Boldizsárra] együtt 10 frtot; Szász Károly, hid- tak, A zsidó hitközség, zárt és felette zajos ülésben, ke­
almási tanító 5 frtot; Dózsa Dénes, várhegyi gazdatiszt, 1 beléből az egész családot kizárta és egyházi átokkal sújtotta.
frto t; Összesen 97 frtot. Az egyházközség lapunk útján — H ibaigazítás. Lapunk folyó évi 38»ik száma hir­
köszönetét mond a nemes szivű adakozóknak, s köztudomás­ detésében Kolbenheyer egyházi beszédeinek megrendelési
ra hozza azon határozatát, mely szerint adományleveleiket, ára 2 frt. 40 kr. helyett tévedésből 2 frt. 50 k iv ra té­
kedves emlékűi, két kulcsú ládájába helyezte el, s jövőben tetett. Kérjük t. olvasóinkat e hibaigazítást szives tudomá-
nagyobb építkezéseket elhatározó gyűlésein, a híveknek buz­ súl venni.
Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
XI évfolyam. Kolozsvárt!, 1881. Október 9.
IVIegjeleni Ív
minden vasárnap.
erdélyi
CzerkosBttfségl s kiadói szállás:
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendök.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S Z S t S Z
Tartalom : Halottak országában. II. Könyves Tóth Kálmán.
— Milyen legyen jelen korunkban az egyházi beszéd? (Folytatás.)
Vas Tamás. — Az áll. jg. tatács n. üléséből, r. t. — Vi d é k i
é l e t : Őszi közgyűlés. — Egyházi lapszemle. — Külföld. — Is­
kolai értesítők. — Irodalom. — Tár cza: Maradj velem. Benkő
István. — A megnyugvás. (Rajz.) Gyarmathy Zsigánétól. (Foly­
tatás.,) — Különfélék.
A HALOTTAK ORSZÁGÁBAN.
ii.
A keresztyén vallás tana a föl támadásról a skandiná­
vok s németek közt is eltörölte a bullaégetést, de meg a
tizedik században egyes kivételes példákra találunk, Nor­
végiában és Svécziában is sokéig volt használatban az ége­
tés. A bullát teljes díszben tették a máglyára, melle he­
lyezték kedvencz ebét, szolgáját, fegyvereit, sőt néha még
nejét is. Az égetés több ízben a hajón ment véghez. Ek­
kor a csontokat, hamvakat a tengerbe szórták vagy pedig
urnába helyezve ásták el s óriás köveket raktak fö­
lébe. A legrégibb korban, a ki nem veszhetett el csatában,
öngyilkossá lett, hogy öreg korra ne jusson. Az öngyilkos­
ság nem volt tilalmazva, sőt tisztességesnek tartották, hogy
igy a küzdelemtől s betegségektől megmenekülhessenek. Az
ős skandinávok azt hittek, hogy ha, erőszakos halállal múl­
nak ki : nyomban a Valhallába vitetnek, hogy ott vendéges­
kedjenek Odinnal. A nők Freya, a szerelem istennője tár­
saságában gyönyörködtek az élet után; a germán faj is di­
csőségnek tartotta, ha a csatamezőn esik el, s ha egy ger­
mán szerencsétlenségére otthon haldokolt, dárdáját ütötte
testébe, hogy legalább vére folyjon. A Heruliánok között a
beteg és öreg esdekelvé kérte, hogy üssék agyon.
Hogy az ember közvetlen halála után más létet cse­
rél, ez meg ma is általános hiedelem a vad törzsek között.
Néhány fidzsi szigeten a gyermekek leöldözik idős szülőiket;
magok az eladottak kérik e kegyet. Választhatnak megfoj­
tás vagy elve eltemetés közt. E tisztet a szerető gyerme­
kek át nem engednék másnak. Teljesen meg vannak a felől
győződve, hogy a gyilkosság által jót tesznek szülőikkel,
mert azok megifjúlt alakot öltenek a jövő életben.
A turáni faj — sinaiak, mongolok, tatárok ős elődei
szinten hitték a lélek halhatatlanságát, sőt meg voltak győ­
ződve arról is, hogy a szellemnek szüksógo van ama fegy­
41 szám.
flUdetési dijak!
Kétszer hasábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr.
Nagyobb és többször megje­
lenő hirdetéseknél külön ked­
vezményt nyújt a kiadóhivata
" Előfizetési á r :
Egész évre 6 írt., félévre 3
frt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr
I D O lD O - O lS O © .
verekre, ékszerekre, tárgyakra, melyeket a test életében
használt, szolgáit, ebeit s tápszerét nem nélkülözheti ott
som. Ebez képest sírboltjuk az élők lakhelyeinek mintájára
épült. A halottat minden poreputyával ott hagyták sátrában,
s hogy külső megtámadásnak ki ne leg)ren téve, befedték
ezt vagy földdel vagy kövekkel.
Az üj-zélandiak is saját hajlékaikban temették el ha­
lottjaikat, ott hagyván azoknak egyet-másait, ők is azt hit­
ték, hogy haláluk után közvetlen más alakot cserélnek, s a
hittél ltok meg nem tudták őket győzni a halottak egykori
feltámadásáról. Közép-Afrika benszülöttei közűi többen kuny­
hójuk alá temetkeznek, s az élők azért nem hagyták el
kunyhóikat.
Eszakamerikában több benszülött bőrbe varrja halott­
ját s fölteszi valami faágra. A patagoniabeliek elválasztják
a húst a csontoktól, melyeket megtisztítanak szépen, aztán
ejrakosgatják rendbe s csak egy óv múlva temetik el.
A tahitiak szintén nem temetik el mindjárt a halot­
tat. Fölteszik egy biztosan védett magaslatra. Ott elrot­
had, s csak azután szedik össze a csontokat s ilgy te­
metik el. Néha a főt elválasztják a törzstől s egy külön
szelenczében őrzik meg.
Látjuk tehát, bogy az emberiség egy rósze azon volt,
hogy a testet mielőbb megsemmisítse, most azokról szól­
junk, kik a test fenmraadását szent kötelességükül tekintik.
Ezek azon hiedelmet táplálták, hogy a test bizonyos idő
elmúltával föl fog támadni, ennélfogva azt minden sérelem­
től meg kell óvni, hogy azt a lélek visszatérése alkalmával
épen találja meg. E tekintetben legelső helyet érdemelnek
az egyptomiak. Azt hitték, hogy a lélek akkor egyszer
visszatér porsátorába s visszaadja annak életet, mozgását,
A zsidók nagyrésze szinten hitte a halottak új életre éb­
redését, s ugyanazért különbféle kénetekkel igyekeztek meg­
gátolni a test rothadását. Gamáliel rabbi temetése alkal­
mával tizennyolca font balzsamot használtak fel, s idvezi-
tőnk testéhez Nikodómus mintegy száz fontnyi mirha
és aloe vegyiteket használt. Mindegyik zsidó azt óhajtá,
hogy azon országban temessék el, hol hitök szerint a Mes­
siás fog uralkodni, olőhiván a koporsóból a halottakat. J á ­
kob és József bebalzsamozott holttestét vissza kellett vin-
niök a Kanaánba, s általános hiedelem volt, hogy az igaz­
hivő zsidó holtteste, akárhol temettetett légyen is el, a föld
alatt elgördül Kanaánba; a föltamadás emez országát „az
 324
élők országának“ nevezték s a sírboltokat „az élők hajlé­
ka“ czimmol tisztelték meg.
Az első század keresztyénéi a sírboltot „cemeterium“-
nak vagyis alvóteremnek nevezték. Tanították, hogy min­
denki fölébred a sírból) ha hallotta Isten igéjét s hitt is
abban. Ha a zsidók azt óhajták, hogy Kánaánban temettes-
senek el, a keresztyének óhajtása az volt, hogy a templom
melletti téren pihenhessenek. A szentelt vízzel behintett
temető volt, szerintük, az ígéret földe. Hitetleneknek itten
nem volt helyűk, s ha mégis eretnekeket kellett elteraet-
niök, oly helyet szemeltek ki, mely nem volt beszentelve.
Azt is hitték, hogy biztosabban föltámadnak, ha testök va­
lami vértanú sírjához minél közelebb fekszik, mivel pedig
ezeket gyakran a templomba helyezték végnyugalomra, las­
sanként a templom területe változott át temetővé. A tem­
plom alatti sírboltokba való temetkezés egyik legnagyobb
jövedelmi forrásává lett a papoknak. A purgatorium hitelve
megállapittatván, bejött a requiem használata is, s a papok
uralma ki lön terjesztve nemcsak az élők, de egyúttal a
halottak birodalmára is, tőlük függvén az elköltözött lelkek
és testek békés nyugalma.
Századok jöttek s enyésztek el, míg rájöttek, hogy
milyen veszedelmes eljárás az, ha a halottakat az emberi
lakások közelében temetik el. Sokáig kellett a tudománynak
küzdenie, mig kivihette, hogy a templomok alá ne temet­
kezzenek, De most már tovább megy a tudomány. Erősen
kardoskodik a mellett, hogy a városok közelében fekvő te­
metők ártalmas kigőzölgése mind megannyi járványok ve­
szedelmes csirái, ugyanazért javasolja a hullaégetést, mely
a feloszlást nehány perez alatt végzi el, Győz-e a tudo­
mány az emberi szív érzelme fölött ? nem tudjuk, de az
bizonyos, hogy ha győzne is, ez eljárás korántsem dönt­
hetné meg a hitet, mint némelyek gyanítják. Vértanukat
is égettek még, de a hívők nem féltették azokat a vég­
enyészettől. A lélek örök s halhatatlan.
Ez általános adatokat szükségesnek tartottam közöl­
ni egy nagyobb forrás után, mely a halottak birodalmának
történetét részletesebben tárgyalja.
Könyves Tóth Kálmán
Milyen legyen jelen korunkban az egyházi
beszéd?
('F o ly ta tá s)
Szemben jelenkorunk hibáival, gyarlóságaival másik
téves faja az egyházi beszédnek, másik eltévesztett módja
a prédikálásnak az; a melyet s i r á n k o z ó n a k , s o p á n -
k o d ó n a k nevezhetnénk. Van sok lelkész, ki úgy vélekedik,
hogy mindent megtett a kor ellenséges hatalmasságai ellen
azzal, ha minden vasárnapon sóhajtozik, panaszol, kizsör-
töli magát, s jósolgatja a világ erkölcsi elpusztulását. Ez
a faja az egyházi beszédeknek s ez a módja a prédikálás­
nak bizonyára a legkevésbbé rokonszenves. Ez egyfelől igen
könnyen ama farizeusi érzést költi fel a hallgatókban: „Is­
ten, hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint itt
ez a publikánus*‘; mig másfelől a hallgatókban kételyt tá ­
maszt az evangeliom világgyőző hatalma iránt, pessimistikus
világnézetet terjeszt és sajnálatos módon megzavarja az
eszményire irányul'* kedélyeket s a katholicismus felé terel.
Hol található az ilyen beszédekbenatna h it: „ha emberektől
van ez a dolog: megsemmisül; ha pedig Istentől van, úgy
azt senki meg nem döntheti“ ; és hol található meg az
ily6n beszédekben az a h it: „ha Isten velünk, kicsoda el­
lenünk?“ Nézzünk az apostolra: mentői nagyobb a nyo­
morúság, annál vidámabb a szív; mentői több az ellenség,
annál nagyobb a bátorság. A ki elcsügged, az nem alkal­
mas jelenkorunkban a leikészi tisztre. Valóban most van
szükség arra, hogy minden egyházi beszéden átvonuljon a
győzelem tudatától áthatott hit hangja, az evangeliom ro-
molhatatlansága felől való lelkesült meggyőződés, az a hang,
a mely a bátortalanokat erősíti, az ingadozókat megnyeri,
meghódítja.
Azonban korunk sajátságai kö/é tartozik nemcsak a
gyarlóság, az erkölcsi fogyatkozás, hanem a kort mélyen
mozgató bizonyos jogosúlt törekvés is. S o törekvés, e moz­
galom főleg a socialis és a természettudományi élet terén
vehető észre. Kérdés, hogy e törekvésekkel szemben, minő
állást foglaljon az egyházi beszéd? mert, hogy állást kell
foglalnia, az magában érthető. S itt az egyházi beszédnek
újból egy másik neme kerül elé, melyet k a t h o l i z á l é n a k
nevezhetünk. Ilyen beszédnek tartom azt, a mely mindazt,
a mi a socialis élőt és a természettudomány körében a je­
lenkort a legmélyebben érdekli és mozgatja, világiasnak s
épen ezért már előre az Isten országával ellentétben álló­
nak vészén; moly az államot az egyház ellenségének te­
kinti, a tudományt a hittel kibékithetetlennek tartja, s az
egész modern műveltséget keresztyónietlennek, sőt keresz­
tyénellenesnek akarja foltüntetni, és pedig a nélkül, hogy
felismerné a bennök rejlő erkölcsi csirát és erőt, a
melyek segédeszközei lehetnek az Isten országa terjeszté­
sének. Az egyházi beszéd e neme, a prédikálás e módja túllő
a czélon s épen ezért nem ta lá l; ezenkívül élesíti az el­
lentéteket, mélyebbé és tágasabbá teszi az űrt az egyház
és az élet között, a helyett, hogy azok kibékitésére útat
készítene. Misem károsabb annál, mintha a nép érzi, hogy
a lelkészek, az ő született tanítói és barátai, megvetéssel
utasítják el magoktól, s nincs értelmük, szivök és érzőtök
az iránt, a mi ötét a legközelebbről és legmélyebben ér*
dekli. Nem, a lelkésznek hivatása, sőt kötelessége is ezeket
beszédének körébe bevonni, mint segédeszközöket értékesí­
teni és felhasználni saját czéljára; így és ekkor fogja adni
azt, a mi máskülönben sokszor hiányzik: a meggyőző, el­
ragadó és magával ragadó elemet 1 Avagy lépjünk csak a ter­
mészettudomány körébe!
A természettudomány úgy tűnik fel korunkban, mint
a keresztyén hitnek, a vallásnak legveszedelmesebb ellen­
sége. Valóban a természeti tudomány hívei az újabb vizs­
gálódások és felfedezések nagyszerű, bámulatos és meglepő
eredményeiben megkészitették a fegyvert, melylyel a ke­
resztyén bitet sarokba szorítsák. El kell ismernünk, hogy
ez a fegyver valóban hatalmas. S kérdem: vájjon az egy-
 325

h ázi beszéd a természettudományok hitellenes törekvései | Az időközben elnökileg ellátott ügyek bejelentése és
elől félreállhat-e ? Bizonyára nem. Ennyi azonban még nem helybenhagyása után elnöklő püspök afia jelenti, hogy a
elég. Az ellenféltől kell tanulnia; szükség, hogy en­ bukuresti egyházközség Barlalus János papjelőltet megvá­
nek saját fegyvereit vegye kezébe s azokkal menjen szem­ lasztotta első papjának egy évi próbaidőre; továbbá tudat­
be vele; körül kell öveznie magát a szentlélek fegy­ ja, hogy Veress János kitünőleg végzett papjelöltet meghív­
vereivel. Miért van az, hogy ha olykor-olykor úgynevezett ta a bukuresti egyházközség segédpapjának, de nevezett
természetből m entett egyházi beszédet tartunk, mindig csak papjelölt afia hajlandóbb lenne a piteşti papi állomás el­
a régi járt úton haladunk, s nem tudunk kitérni a régi foglalására. Elnök afia jelentése tudásúi vétetik és Barta-
kerékvágásból? Miért használjuk mindig csak a regi, száz­ lus János bukuresti első papnak a megállapított előnyök
szor elmondott és épen azért hatást vesztett példákat? biztosíttatnak. És minthogy a piteşti papi állomás betölté­
Miért kerüljük azokat az új és hatalmas segédeszközöket,
se nagyon óhajtandó, V. J. papjelölt afia meghívása a ne­
a melyeket maga a természettudomány önként ad kezünkbe?
vezett egyházközségnek ajánltatik.
Miért nem törekszünk fölvenni beszédünkbe a részletek azon
Az egyenértéki adó ügyében a nagy-szebeni pénzügyi
igazán csodálatos teljességét, azon nagyszerű példákat, a
igazgatóságtól vett megsürgetésre, tudomására hozatik a
melyek sokkal dicsőbbek mindannál, a mit a korábbi theo-
sürgető igazgatóságnak, hogy ig. tan. megtette a lépéseket
logia nyújthat, hogy feltárjuk a hallgatók előtt Isten ha­
a bevallási ivek pontos beküldése iránt, de tudomása sze­
talmának, nagyságának és bölcsességének megmérhetetlen
rint több egyházközség nem kapta meg a bevallási ivókét,
mélységét és a sziveket áhítatra indítsuk iránta? Yajjon
s valószínűleg azért késedelmezik több egyházközség a ki­
nem kölcsönözne-e ez beszédeinknek bizonyos ellenállhatlan
mutatás beadásával.
hatalmat, mivel épen azon eszközt használja fel, a mely
A kolozsvári kollégium tanári kara, mint megbízott
jelenben varázserővel hat, és a mely előtt a lelkek legörö-
jelenti, hogy a kollégiumok részéről az egyetemes zsinatra
mestebb meghajolnak ma? De vegyük a s o o i a l i s kérdést!
Az úgynevezett socialismus, social-demokráczia hasonlókép képviselőkul Parádi Kálmán kolozsvári és Hegedűs János
készen áll azon fegyverekkel, melyekkel romboló törekvéseit nagy-enyedi tanár afiai választattak meg, póttagnak pedig
megvalósíthatni véli. S ez a fegyver hatalmas. A tér, a Szabó Sámuel kolozsvári tanár. A megejtett választás hely-
melyet elfoglalt ellenállhatatlan erőt kölcsönöz védőinek; a benhagyatik és a megválasztott tanárképviselőknek a meg­
kérdés, a melyet elodázbaUannak tart, valóban égető. Kér­ bízó-levél kiállittatik.
dés: fölvegye-e a fegyvert a kér, egyházi beszéd ezen tö­ Révész Imre emléke megörökítésére kibocsátott gyűj­
rekvésekkel szemben? Minden kétségen kivűl fel.Ez azonban tő-ivek szétküldetnek az egyházközségekhez és kollégiumok­
magában véve még nem elég. Ismétlem, a mi fennebb hoz adakozások gyűjtése végett.
mondva volt: saját elleneitől kell tanulnia; szükség, A folyó évben tartott egyházkerületi közgyűlés jegy­
hogy amannak saját fegyvereit vegye fel, hogy czelt érhes­ zőkönyvének 55 (1. 2.) 56, 74, 81, 86 számú határoza­
sen, miközben rá kell mutatnia meggyőzőleg, hogy ama tainak foganatosítására szükséges intézkedések megtétettek.
kérdések csupán csak a kéresztyénség, a vallás által a ke­ A felvinczi egyházközség tornya építésének befejezé­
resztyéni élet-nézet alapján oldhatók meg, mely a munkát sére 2000 frt. kölcsön utalványoztatok.
nem tekinti átoknak, az embert nem tekinti eszköznek, ha­ Vásárhelyi Sámuel afiának a s.-szentgyörgyi kollégi­
nem úgy nézi, mint Isten gyermekét, mint te stv é rt; s e umhoz pénztárnokúl történt megválasztása belybenhagyatik
közben e nézetet felkölti, érvényre juttatja nemcsak a sze­ és megerősittetik.
gények, hanem a gazdagok lelkében is. Ha ezt igy és jól A zsibói egyházközség módosított papi dijtevele hely-
alkalmazva mondjuk ki, az kétségtelenül varázserővel fog henhagyatik, mely szerint a pap évi fizetése 838 frtot teszen.
hatni, mivel oly kérdéseket, oly kételyeket és aggodalmakat r. t.
érint, a melyek mélyen a szivekben feküsznek. Igen, ezt
kell tennünk! Ha a régi húrok többé hangot nem adnak,
újakat kell érintenünk; ha a régi kapcsolópontok ma nem
léteznek, keressünk újakat; ha a régi út többé czólhoz nem
VIDÉKI ELET.
vezet, lépjünk az új ösvényre, mely a régi központhoz ve­ Őszi közgyűlés.
zet. Tagadhatatlan, hogy az egyházi beszédnek a jelen idő Pánczélcseh, 1881 szép. 27.
hatalmas új segédeszközöket szogáltat, s azokat fel nem Deósi ev. ref. egyházmegyénk f. hó 25-én tartotta
használni a legnagyobb homiletikai tévedés lenne. meg ez évi rendes őszi közgyűlését. A mi az egyházi és
(Vége következik.;
világi tagok létszámát illeti, a kik megjelentek, mind ott
Vas Tamás.
voltak, a kik meg nem jelentek és magukat nem is iga­
AZ ÁLL. IG. TANÁCS N. ÜLÉSÉBŐL. zolták, azok más alkalommal számba fognak vétetni. A meg
Kolozsvár, 1881. okt. 2. nem jelenők inkább világiak voltak. Az egybegyűltek ar­
Jelen voltak: főtiszt. Nagy Péter püspök, mint el­ czárói olvasható volt a nap eseménye iránt váló élénk ér­
nök ; Benkő János, Szabó Pál, dr. Kolozsvári Sándor, dr. deklődés. A gyűlés istenitisztelettel kezdődött. Kósa Károly
Szász Béla, Parádi Kálmán, Bodor Antal, Szabó Ádám, babuezi ref. lelkész afia volt a szónok, jól átgondolt, szé­
Deák József és Balogh György, mint ügyvéd. pen kidolgozott, alkalomhoz illő beszéddel elégítvén ki az
 326
igen díszes templomi gyülekezetei. Az istenitisztelet ve- |
geztével az ev. ref iskola egyik termébe vonultunk ; ott
láttuk soraink élón br. Bánfíi Dezső szolook-dobokamegye
nagyérdemű főispánját, Koth Pál polgármestert és egyhin.
gondnokot, Miskolczi Lajos, Pataki Dániel képviselő urakat.
Nagy Lajos esperes űr szívélyes szavakkal üdvözli az egy-
begyült tagokat, esperesi mandátumának idője letelvén, meg­
köszönvén a közgyűlésnek eddig benne helyezett bizalmát,
pártfogását, esperesi hivataláról lemond és a közgyűlést
felkéri, hogy jogával élve, az esperesi széket töltse be.
Lemondása nem fogadtatott el, s egyhangúlag, közfelkiál­
tással újból megválasztatott a következő 6 évi oziklusra es­
peresnek. Az egyházmegye főjegyzői tollát az időközben
ideiglenesen választott főjegyző, Tunyogi Béla, lelkész afia
is letette, és beadta lemondását egyházmegyénk érdemes
directora, Kovács Sámuel, deési lelkész afia is. Szavazás
útján nagy szótöbbséggel főjegyzővé Pap István, berkeszi
paptársunk, egyházmegyénk jeles képességű, közszeretetben
állé tagja, közűgyigazgatová újból Kovács Sámuel afia let­
tek megválasztva* Indítványba hozatott az aljegyzői állás
betöltése is, mi, tekintve, hogy esperes és főjegyző az egy­
házmegye két szólón Jaknak, elkerülhetetlen szükséges is.
Köz- és házassági-törvényszéki tagok is újból választatván,
folyó ügyek elintézésére került a sor, legelsőbben is a
felsőbb leiratok, cameraticum űg’y stb. vétetvén elé, Az idő
előhaladása miatt a délelőtti gyűlés bezáratott.
Délután 3 órakor a gyűlés tovább folyt, több apróbb,
'egyházközségeket és egyeseket érdeklő ügy elintézése, ál­
lamsegélyért való folyamodványoic megvizsgálása és felaján­
lása képezvén a gyűlés főbb tárgyait.
Az Úr háza és egyházmegyei intézményeink iránt
való szeretetnek egy pár szép tényét is szerencsések valánk
jegyzőkönyvünkbe igtatni, s van szerencséin a nyilvánosság
előtt is felemlíteni, tolmácsolván ezáltal közgyűlésünknek az
illetők nemes szivű eljárása iránt szives köszönetét. Zacha­
rias János zilahi ügyvéd és neje, kis fiók, Jenő, szüle­
tése emlékére a m.-n.-sombori ref. egyháznak egy 30 frt.
értékű szószék és urasztali takarót adományoztak. Jónás
Bálint, borsai paptársunk kaczkói volt egyházában restan-
tiában maradt, de azután szolgabirói úton felhajtott 40 frt.
kepe illetőséget egyházmegyénk özv. árv. cassájának ado­
mányozta. Kovács Sámuel, deési lelkész, közűgyigazgató —
mint a deési takarékpénztár igazgatója — bejelentette,
hogy nevezett pénztár, mint minden évben, úgy ez évben
is 10 frtot szavazott meg egyházmeg’yónk özv. árv. cassája j a ­
vára. A nemes szivű adakozóknak külön-külön jegyzőköny­
vileg szives köszönet szavaztatott.
Egy pár házassági és egy köztörvónyszóki tárgy fel­
vétele után a gyűlés véget ért. Több életrevaló eszme sző­
nyegre hozása, megbeszélgetése s általában az egész lefo­
lyása alatt tanusitotf élénk érdeklődés zálogát képezi an­
nak, hogy ez egyházmegye papi kara összetartás és ta­
pintatos vezérlés alatt úgj egyháziskolai, mint nemzeti­
ségi téren megifjúlt szellemben és erőben dicséretesen
fogja szép és magasztos hivatását minden tekintetben be­
tölteni.
Adja Isten, hogy úgy legyen l
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns cgyh. és isk. Lapa 40-ik szá­
mában Ballagi Géza „Külön nemzetisóg-é a zsidó?* feliratú
tárczaczikkében ezt Írja:
A zsidókat ma már csak a szász földön sorozzák az
önálló nemzetiségek közzé, mert egyebütt régen összeolvad­
tak azok más nemzetiségekkel. Angolországban a zsidó val­
lási! polgár angolnak, Fr ancziaországban francziának vallja
magát, mert mindkét helyen elveszítette a zsidóság önálló
faji jellegét. Nálunk a zsidók a társadalomban egy egészen
elkülönzött érdekkört alkotnak, melynek egy részről a val­
lás, másrészről az egynemű foglalkozás az oka. A zsidót
nem faji sajátságai különzik el a társadalomtól. Zsidó f a j i
sajátság nincs is. Mert póldáúl a penzvágy nem a sémita
ver természetes sajátsága, hanem az öuző pónzvágyat is a
keresztyén állim és társadalom mesterségesen oltotta bele
a zsidóságba, midőn azt v a l l á s á é r t üldözőbe vette, te­
hetségeit eluyomta s a kereskedelmi vagyis azon életpályára
szorította, melyet a „szent atyák“ megvetettek, mint amely
önzést, pónzvágyat költ fel az emberben. A vallási üldözé­
sek természetesen összetartásra ösztönözték a zsidókat.
S mivel épen vallásuknak izent a kérésztyón,ség irtó hábo­
rút : vallásuk mély szeretető elfolojteté velők a közös szár­
mazás és vérségi kapcsolat tudatát. Ilyen körülmények kö­
zött természetesen a zsidóság elveszítette faji önállóságát,
de annál inkább ragaszkodik vallási szokásaihoz. Különösen
ezen orthodox vallási szokások akadályozzák meg még ma
is a zsidók egy részének belépését a társadalomba, s ezek és
nem a faji sajátságok sütik rá az ismertető bélyeget.
Azt, hogy nálunk melyik nemzetiséghez tartozik a
zsidó, minden egyes zsidótól külön-külön kellene megkér­
dezni, mert igaza van Keletinek abban, hogy a n e m z e t i ­
s é g m e g h a t á r o z á s a e l s ő s o r b a n és m e g t a g a d -
h a t l a n ú l e g y é n i j o g , s c s a k az e g y é n á l t a l o l d ­
h a t ó m e g ; m é g p e d i g n e m i s o l d h a t ó me g m á s ­
k é p , m i n t e g y é n i b e v a l l á s ú t j á n . A modern sta-
tistikusok a nemzetiség meghatározására nézve általában
ezt az elvet követik, mert ez a legmegbízhatóbb alap, me­
lyet semmi más nem képes pótolni.
KÜLFÖLD.
N é m e t o r s z á g . Az utód az előd vétkeit jóvá te­
szi. Szép hagyományt tett egy tábornok özvegye Salzburg­
ban, a ki nem rég balt meg. Végrendeletében nagy összeg pénzt
hagyományozott egy evang. árva iskola alapítására, hogy a Salz­
burgban és annak környékén levő árva gyermekek abban
nevelést nyerjenek. „Ekepen hiszem — igy szól — jóvá
tehetni családom egyikének bűnét, a ki a múlt században,
talán túlságos vakbuzgóságból, sok evangélikus családot
juttatott romlásra. E nő Firmian grófnő, kinek előde, Fir-
mian herczeg-püspök, 1731-ben 30,000 embert száműzött
az ev. bit követéséért.
O l a s z o r s z á g . Vallási butaság* A virág vasárna­
pi körmenet Palmas Majorka városában istenkáromlásból

és ostobaságból áll. A lómai papok viszik Sz. Máriának, Sz.
Veronikának és a szent keszkenőnek képet, előttök em­
berek sétálnak, Nazarenust, a ki jó Jézusnak is neveztetik,
Cyreniabeiit, a jó tolvajt, a rósz tolvajt és másokat szemé­
lyesítvén. Ezen szerepeket azok viszik, a kik többet ígérnek
vetélytársaiknál és a legnagyobb összegeket fizetik a papok­
nak. Egykor ez évi jövedelmezós igen nagy volt, ez évben
azonban feltűnő közöny mutatkozott e tekintetben a lako­
sok részéről, a kik nem igen voltak hajlandók fizetni azon
kitüntetésért, hogy a kimagasló jellemeket személyesítsék a
keresztrefeszités tragikus látványában. Úgy látszik, mintha
János profécziája teljesülni kezdene, „mert az ő áruikat im­
már senki sem veszi“. (Jel. 18. 11)
A pápa római székhelye, Ismét emlegetik, hogy XIII.
Leó pápa el akarja hagyni Eómát. Hir szerint a közelebbi
napokban egy bibornoki konklávét fog majd összehívni a
kővetkező kérdés megvitatására: Tekintve a legközelebbi
múltban történt rendetlenségeket, és szemben azon alávaló
agitáczióval, mely a jelenben is folyton foly a garanczia-
törveny ellen és tekintve végre az átalános politikai viszo­
nyokat Európában, czélszerű-e hogy a pápa Rómát az első
adandó alkalommal elhagyja vagy jobban illenék-e, hogy vár­
jon addig, mig arra erőszakos tett által fog kényszerittetni ?
Algír. Sidi sejk, az arab szent. Algírban Negrier
ezredes Sidi sejk sírját szétrombolta; szükségesnek tartotta
ezt a helyet földdel egyenlővé tenni, hol búcsújárások
ürügye alatt exaltált mohamedánok össze szoktak gyülekez­
ni. Mielőtt a sir lerombolásához fogott volna, a szent csont­
jait felvétette, G-éryvillébe vitette s az ottani mecsetben
helyeztette el. De a sir feldulása roppant elkeseredést oko­
zott, mert az arabok Sidi sejkje ugyanis nem a közönséges
szentek közűi való, milyeneket az izlam százakat számlál.
Sidi magas rangot foglal el az égi hierarkhiában s ámbár
emberi halállil múlt ki, az arabok hite szerint még min­
dig a földön van s segíti azokat, kik hozzá folyamodnak.
Csodákat is mivel, legalább az arabok beszélnek akárhány
csodatóteleről. Sidi sejk, kit itjú korában, úgymint egymás
hőst, szintén Abd-el-Kader-nek hívtak, még a 17-ik szá­
zadban élt, s már életében szentnek tartották. Vándoroltak
hozzá messze földről, s mint az ilyen szentek rendesen,
roppant gazdagságra tett szert, mert ajándék nélkül senki
sem jött hozzá. Halála előtt meghagyta, hogy holttestét egy
öszvérre kössék, s a hol az először' megáll, ott mossák
meg az izlam szabályai szerint, a hol pedig másodszor
megáll, ott temessék el. Az öszvér El-Abioduál állott meg
s itt építettek neki az arabok egy nagy Kubbáh-fc vagyis
kápolnát, azt, melyet a francziák most szétromboltak. Sok
arab törzs tartja magát Sidi -sejktől számlázottnak s ezek
szoktak a felkelésekben legélénkebb reszt venni.
ISKOLAI ÉRTESÍTŐK.
— Hetedik közlemény. —
An a g y e n y e d i e v . ref. ,; Bo Ilii en-fő ta n oda“ 1880—
81 t a n é v i ér t es í t őj e. Kiadta: az igazgatóság. A 127 oldalra
terjedő fűzetet Elekes Károly iyazgató tanár tanévi, nagy
327
gonddal és csínnal összeállított zárjelentése nyitja meg,
a mely e főtanodánk egy évi életének a tanügyi téren hű
kópét tárja fel az olvasó előtt. A múlt tanévben nevezett
főtanodában működött 11 rendes tanár (egy rendes tanári
szók ürességben volt), 3 segódtanár, 5 szaktanító, 10 osz­
tály- és 5 segédtanító. A tanulók összes létszáma az óv
elején 718 volt, de az év végére részint halálozás, részint
eltávozás folytán 652-re apadt le, mely létszámból az elemi
iskolára (4 osztály) 223, a gymnasiumra (8 osztály) 336,
a theologiai akadémiára (4 osztály) 60 és a tanító képei­
dére (3 osztály) 33 esett. Nemzetiségre nézve magyar volt
596, nemet 2, román 36, tót 1, lengyel 1, zsidó 16; val­
lásra nézve pedig református 526, róm. uath. 53, gör.
kath. 25, Mózes vallású 16, íuth. 15, unit. 4. Az ifjúság
a múlt tanévben 15,309 frt. 26 kr, közvetlen, 6732 frt.
közvetett és igy összesen 22,041 frt. 26 kr. segélyezésben
részesült. Ezen kivűl N.-Enyed városának nehány jóltévo
családja a tanári kar tagjaival 30 szegény sorsú tanulót
látott el ingyen koszttal; nemkülönben a főtanoda — fáj­
dalom — már csak néhai nemes szivü főgondnoka, br. Ke­
mény István a télen egymaga naponként 10 szegény tanu­
lónak adott ingyen kosztot. Végűi a főtaDoda — mint ed­
dig — úgy a múlt évben is 72 szegény tanulót részesített
ingyen kosztban. A felsőbb tanfolyam hallgatóinak volt ol­
vasó'egyletölc, általános tudományos és szépirodalmi önkép­
ző-, theologiai önképző- és dalkörük.
IRODALOM.
A „ P e s t i H í r l a p “, mint a hozzánk beküldött mu­
tatványszámokból és előfizetési fölhívásból látjuk, a legna­
gyobb terjedelmű és leggazdagabb tartalmú napilapok egyi­
ke, amellett, hogy a legolcsóbb is. (Előfizetési ára egész
évre 14 frt., félévre 7 frt., negyedévre 3 frt. 50 kr., egy
hóra 1 frt. 20 kr.l Megjelenik mindennap egy és három­
negyed ivén, vasárnapokon pedig két és fél ivén, számos
rovattal és 15—25 részint politikai, részint szépirodalmi,
szatyrikus és ismeretterjesztő tartalmú Közleménnyel. Kö­
zöl mindennap regényt, beszólyt, két-három tárczát és a
mellett hetenként többször gondos kivitelű illustrácziókat.
Mellékletül azonkívül zenedarabokat és térképeket is nyújt
olvasóinak. Ily sokoldalú és változatos tartalommal egyet­
len más fővárosi napilap sem jelenik meg. A „Pesti Hírlap“
iránya nemzeti, független minden irányban. Küzd Magyar-
ország önállásáórt, gazdasági függetlenségéért, az igazi li­
beralizmusért. Vezórczikkeit a legkitűnőbb publiczisták és
parlamenti korifeusok Írják : Eötvös Károly, Hoffmann Pál,
Lukács Béla, Pulszky Ferencz, Tors Kálmán. Számos dol­
gozótársa közűi legyonek még megemlítve: Buroslyáni Nán­
dor, Erdélyi Gyula, Győri Vilmos, Hevossi József, Jakab
Elek, Kászonyi Dániel, Kakujai Gyula, Kenedi Géza, Mik­
száth Kálmán, Pulszky Károly, Radó Antal, Rudnyánszky
Gyula, Szana Tamás, Szemere Attila, Újvári Béla, Váradi
Antal sat. A „Pesti Hírlap“-ra a hó bármely napján lehet
előfizetni s a kiadóhivatal (Budapest, nádor-utcza 7.) meg­
keresésre azonnal dijtalanúl küld mutatványszámokat.
„Új z e n e m ű v e k . Táborszky és Parsch zeneműke-
reskedésóben Budapesten megjelent: „A s z é p a s s o n y
k o c s i s a “ népszínműből. Alföldi hangok. Az apád az
anyád csillagát. (Elmennék én hozzátok.) Kis kertemben
rózsafa (Megérdemli az a lány,) Zúg e szellő Nem
azért jöttem ón ide. Huber Sándortól. Ára 80 kr.
 328
Megjelent a Székely-egyleti képes na p ­
t á r 1882-re, melyet a székely-egylet azért alapított, hogy
ez által is egy új csatornát nyisson, melyre a székely nép
közé hasznos, nemesítő olvasmányokat s e mellett a ki­
vándorlástól elriasztó képeket is juttasson. A szerkesztő
bizottságot: Szász Károly, Szilágyi Sándor, Deák Farkas,
Buzogány Áron, Imecs Jákó, Tkuróczi Adolf és dr, Bochkor
Károly teszik. A naptár ára 30 kr., aránylag a legolcsóbb
magyar naptár, minthogy az egylet nem nyerészségből ala­
pította, sőt kész ráfizetni az előállítás költségeinek egy ré­
szét, csakhogy kitűzött hazafias czélját ez által is elérje.
A naptár a Franklin társulat nyomdájából került ki igen
díszesen. Az ország összes vásárainak jegyzékét s a sok­
féle hirdetéseket nem számítva 80 nagy kéthasábos 8-ad-
rét lapból áll.
A „ K é p e s C s a l á d i L a p o k “ negyedik évfolyamá­
nak első számát megkaptuk, s annak átlapozása után ismét
MARADJ VELEM!
flános X I V , 23.
Maradj velem. Már-már alkony föd el,
Nő a homály; TJram te légy közel.
Ha nincs segély és nyugtom nem lelem,
Vedetlenek gyámolja, légy velem 1
Rövid létünk elrohan, mint a h ab ;
Vig zajt bú vált, semmi fény nem marad,
Romlás és változás űl mindenen:
Te, ki nem változol, maradj velem !
Ne csak tekints, ne csak szólj, oh Uram,
Hanem esdek, lakjál itt untalan —
Nem, mint vendég, ki perezre megjelen:
Örök barátomként maradj velem!
Ne, mint király, ki számadásra von —
Jöjj, oh kegygyei, gyógyírral szárnyadon;
Szüntesd a bút, enyhíts keservemen,
S maradj, mint bűnösök barátja, itt velem!
Mosolygtál már, mint kis gyermek felett,
Bár lázadással törtem ellened
Bár távozám tőled, tőlem te nem,
Oh, légy közel, Uram ! maradj velem!
Nálad nélkül perczig sem élhetek,
Ki más győzné le a kísérteteket?
Hű vezetőm ki lonne, ha te nem ?
Árnyban és fényben, oh! maradj velem.
Nem rettegek, veled áldott vagyok;
Múlik könyem, enyhülnek a bajok;
Mi a halál? árt-e a sirverem?
Győztes leszek, csak te légy velem 1
és ismét meggyőződtünk, hogy e lap valóban megérdemli
azt a nagy keresettséget, pártolást, melyben a közönség
részesíti. Tartalmas, élénk ezen heti lap, mint nálunk ha­
son irányú lap egy sem. Ingyenes gazdag mellékletek, az
előfizetőknek nyújtott értékes kedvezmények tekintetében is
páratlan. Mindez igen ajánlatossá teszi a „Képes Családi
Lapok“-at. Ha még megemlítjük, hogy havonként egy d i ­
v a t l a p o t s e g y g a z d a s á g i l a p o t külön-külön ad
pompás kiállításban, egészen ingyen; hasonlókép ingyen
igazán művészi kivitelű szinnyomatú a r c z k e p a l b u m o t
(egyelőre művésznőink arozkép-csaonokát) s hogy minden
szám telve van honi s külföldi tárgyú képekkel; mindez
csak úgy hihető el, ha tudjuk, hogy a lap már e d d i g i s
t í z e z e r p é l d á n y b a n nyomatik s kel el. Előfizetési ára
6 frt. egész évre, mely Mehner Vilmos-hoz küldendő, (Bu­
dapest, papnövelde utcza 8. sz.) Ajánljuk e lapot minden
magyar család aszlalára!
Jövel, Uram, lezárt szemem elé,
Ragyogj reám s mutass az ég felé: —
Hajnal hasad, a földi árny megyen —
Éljek, haljak, Uram, maradj velem.
S midőn lelkem, mint szabadúlt madár,
Hol nincs keserv, az üdv honába száll:
Oh, mily dicső! — Uram ! — mit érezek,
Örökre, ott, ón lészek T e v e l e d !
(Angolból.,)
_____ Benkő István.
A MEGNYUGVÁS.
(Rajz.)
Gyarm athy Zsigádétól.
II.
(Folytatás.)
A forgótükröt — melynek terjedelmével sehogy se
volt megelégedve — addig hajtogatta erre-arra, mig jól ki-
vehette haja elrendezését, ekkor mind a két kezét fejéhez
emelte a gyöngéden tapogatva a fonatokat, úgy kezdett be­
szélni, mintha csak magára lett volna: — Persze, hogy
ez! mindjárt gondoltam, hogy az a frizura adja azt a fia­
talos s mégis elegáns kinézést tagadhatatlan, hogy a
fésülködéstől rendkívül sok függ, de ezt soha sem tudom
megértetni az én sok ostobámmal, pedig azért tartom egy
részét No hát ne távozz Eszter, még nem is beszél­
gettünk együtt . Mond csak édesem, nem unod te a
kisvárosi életet? Én nem képzelek borzasztóbbat, mint egy
ilyen helyen lakni! legyen falu vagy nagy város, csak az
ne, mi e kettő között Yan, hát te hogy gondolod Eszter?
— Én a falut leginkább szeretem, s ha tőlem függ­
ne, mindig falun laknám.
 329
— Az csak tőled függ, Eszter, hogy az év legna­
gyobb részét ott töltsd. Jöjj be most velem Kolozsvárig
kora tavaszszal kiköltözünk arra a regényes szép Eegöldre,
a hol aztán pompásan kifalazhatod magadat No, mit
szólsz hozzá Eszter?
Az első pillanatban kellemes érzés kapott meg, tehát
végre mégis nyílik egy út, melyen át megszabadíthatom
magamtól azokat, a kiknek nyakán vagyok; mert bár soha
sem mélyedtem méla bűsongásba, de azért éreztem, hogy
nem jó dolog valakinek a nyakán tudni magunkat. íme,
most itt az alkalom. Igaz; dobat miért akar e nő magával
vinni ? Tekintetéből nem érzem ki, mintha meleg rokoni
érzések vonzanák hozzám; s különben is, a mióta meglát­
tam, mindig megtestesülve hiszek benne egy alakot, melyet
akkor képzeltem, midőn szegény jó nagyapa oly sokszor
ismételte, hogy: „a hivalkodó, cziczomás asszonyi állatnak
üres az ő szive.“ Ilyenkor mindig előttem állt egy alak;
midőn Eegöldiné leszállt a kocsiról és a kocsilámpák egy
pillanátra bevilágították arczát, úgy tetszett nekem, hogy ő
az a cziczomás asszony, s e hitet épen nem döntötte meg
kifestett arcza, feltűnő öltözéke és felületes beszéde.
A mint, folyvást a tükör előtt állva fésülködését meg­
elégedéssel szemlélte, egy gondolat, villant át ágyamon mely pilla­
nat alatt lánggal borította be arczomat s a helyett, hogy kérdésére
feleltem volna, magam intéztem hozzá egy kérdést:
— Ugye bár nincsen, a ki kedvére fésülje, azért akar
magával vinni?
Felém fordúlt, fürkészve tekintett kigyúlt arczomba,
aztán megsimogatta fejemet s a legédeskésebb hangon szólt:
— Te kis bohó, hiszen ha száz fejem lenne, mint
volt valahol valakinek No mit nevetsz? Talán nem
feje volt száz annak a bizonyosnak? J ő , hát száz szeme,
az mindegy, nem tartozik idol Tehát ha száz fejem lenne,
akkor sem szorulnék meg frizer dolgában. Úgy bizony,
édes kis büszke húgom, ne hidd, mintha rád lennék szo­
rulva I Nem mondom, hogy ha nálam leszel s valami kü­
lönös kedvet érzesz a fésüléshez, ki nem elégítheted abbeli
vágyadat, tudod mint rokon rokont m egfesthetsz.
A mint ily modorban tovább beszélt, elmosolyodtam
s azt gondoltam: úgy hát a „cziczomás asszonyi á lla tin a k
nemcsak a szive üres, hanem üres a feje is.
— Do hát miért akar magával vinni? — kérdeztem
szokott egyenességemmel.
— Különös egy teremtés! Hát neked nem elég any-
nyit tudni, hogy sok vendéget fogadunk, színházba járunk—
és ide nagy ügyelemmel kell a hajat rendeznünk, mert a
páholyban a frizura fő — aztán de hát miért is val­
latsz annyit? Nem vagyok én a te vádlottad és kimondom
őszintén, hogy nem is értelek! Hiszen mostohád minden
igaz ok nélkül annyira esküdözik és állítja, milyen szép
viszony van köztetek, hogy csak a bolond nem látja ki
ebből az igazat; azért nem is értem, mért kéreted maga­
dat? Jer, lásd meg magad a télen, hogy tetszik-e nálam ?
S ha nem tetszik, még mindig haza jöhetsz drága mosto­
hád karjai közzé l De nem hiszem, hogy azt megtedd; de­
rűit élet vár az én házamban rád. Úgy-o azt mondtad az
este, hogy nagyon szeretsz olvasni? hogy nagyatyádnak
sokat olvastál? Nekem is olvashatsz, nagyon szeretem az
érdekfeszitő regényeket hallgatni, s igazán sokszor gondol­
tam, hogy bár lenne egy alkalmas egyén, a ki felolvasson
nekem.
Mindig elmosolyodom, ha eszembe jut, mily mohóság­
gal ragaszkodtam akkor ahhoz a gondolathoz, hogy a fel­
olvasás kedvéért és nem a fésülésért akar magával vinni.
Most már semmivel sem tartom nemesebb foglalkozásnak:
felolvasni egy felületes asszonynak izgalmas férczmnnkákat,
annál, mintha feje búbjára tűz az ember egy csomó álha­
jat. De tizenhét éves korunkban más színben látjuk a dol­
gokat s gyermekes büszkeségünkben inkább elámitjuk ma­
gunkat, mintsem bevallanók az igazat s a meggondolás
nyugodtságával szemébe néznénk az eseményeknek.
Mire a kis város felett az őszi köd felemelkedett, s
mint tömör opálszin felhő gomolygoti a hegyek ormain, s
az emelkedő nap halvány sárgás fónynyel ragyogta be az
utcza pocsolyáit, én már Eegöldiné mellett ültem az úti
kocsiban. Bánat nélkül váltam meg azoktól, kik a szeretet
melegéből egy szikrával sem érintettek soha. Még a régi
házat is könnyű szívvel hagytam oda, ahhoz sem kötöttek
kedves, gyermekkori emlékek ; csak egy ablak volt az egész
épületben, melyet a korai emlékek feledhetetlenné tettek
előttem, csak ott emlékszem, hogy egyszer láttam édes anyá­
mat. Az ablak-könyöklő végig volt rakva virágokkal, édes
anyám lehajolt egy halvány rózsaszín hónapos rózsára, én
felnyujtottam kezemet a virág után, édes anyám azt mond­
ta: hadd el kicsinyem, még ki sem nyílott teljesen, ne sza­
kítsuk le szegényt! Aztán ölébe vett, kezemet lefogta, oda
tartott a rózsákhoz, megcsókolt, arczomat arczához nyomta,
s minden cserép virágot így szagoltunk meg ketten. Más
emlék nem állítja előmbe éles anyámat, de ez az egy oly
élénk, hogy tekintetének melegét, hangjának szerető sze­
lídségét s arczának puhaságát mindig érezni fogom. E soha
el nem mosodő mély benyomás még élénkobb lesz, vala­
hányszor a rózsa és rezeda kedves illatát érzem. Azért
lesznek e virágok az én kedvenczeim mindig.
Elindultunk. A mint kikanyarodtunk az utczára, fel­
néztem ablakainkra: a párás üveglemezekhez oda tapadtak
nyilló virágaim, s a sötét-piros bodros szegfűk úgy emel­
kedtek fel a gyöngéd kis kék szemű nemophilák felett,
mintha búcsúzni akarnának tőlem, de én nem sokat figyel­
tem rájuk, tudtam, hogy ha lesz a széles világon egy zúg,
a hová magamat megvonhassam, ott virágnak is lenni kell,
s a virág mindenütt egyenlően kedves, de olyan ablakra
sehol sem találok a föld kerekségén, hol az én édes jó
anyám rám tekintett szerető gyöngéd nézésével. Istenem,
ha ott állna ő most is! akkor tudom, hogy leánya
ehj, Eszter, végy erőt magadoni Hát ez a te erős Önbi­
zalmad? Hisz még egy lépést sem tettél azon az úton,
melyről azt hitted, hogy magadban bízva, bátran fogsz rajta
előre haladni. Most épen, midőn az első lépést tennéd, már
is igy összeszorúl a szived? Jusson eszedbe, mit irt jó
öreg nagyatyád ima könyvedbe Igazi tehát erős h it-
 330
tel indulok édes jé nagyapa! Gyorsan letöröltem könnyei­
met s búcsút intettem kis kedvcnczeimnek, kik az abla­
kokból borzas fejjel kandikáltak hi s gömbölyű kövér ök­
leikkel dörzsöltek álmos, de ragyogó szemeiket E közben
egy kanyarulatnál ismét feltűnt az apám keskeny magas
háza: arra az egy ablakra rásütött az őszi napsugár, s én
odaadó áhitatos érzéssel néztem a csillogó üvegtáblákat,
néztem addig, mig a távolság miatt akkorának tetszettek,
mint egy ragyogó érem, aztán, mint egy halvány fényű kis
csillag, melynek rezgése áttör a sötétségen, s hosszú óvek
múlva is úgy tetszik, hogy ama távol rezgő kis csillag ki­
séri lépteimet, és valaki ounan mindig lát engemet.
('Folytatása következik,)
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár 1881 okt. 9-én.
— T u d á sú i. Miután a lapom f. évi 36-
ik számában közrebocsátott figyelmezte­
tésnek részben sikere lett, a mennyiben
a kitűzött határidőig a hátralékosok kö­
zűi feles számmal törlesztették hátralé­
kaikat, nem látom indokoltnak lapom
megszüntetését, épen most, midőn egy­
házi közéletünk a küszöbön álló zsinati
törvényhozás útján új korszakba lépen­
dő. Tekintettel azonban arra, hogy a
hátrálékosok száma most is jelentékeny,
a nyomtatási s kiadási költségeket pe­
dig múlhatatlanul fedezni kell, kényte­
len valék Stein János úrral egyezkedni
oly formán, hogy a künn lévő hátralé­
kokat, a lap tartozásának törlesztéséül,
rendelkezésére bocsátottam. A további
lépéseket ennélfogva a hátralékok ügyé­
ben ő fogja megtenni, miután azokra
nézve én vele véglegesen elszámoltam.
Kolozsvár, 1881 okt. 8.
Szász Domokos,
szerkesztő.
— Jó ték o n y egyesület. Városunkban mozgalom in­
dúlt meg, melynek czélja a szegény sorsú tanköteles gyer­
mekek segélyezése, első sorban ruházattal ellátása, oly for­
mán, hogy egyes családok az elavúlt ruhaneműeket s egyéb
limlomjaikat koronként rendelkezésére bocsátják az egye­
sületnek, mely azokat értékesíti s a befolyó Összegeken a
szegény tanulóknak ruhákat s taneszközöket szerez be. A
nemes és életrevaló eszme megpenditője dr. Jenei Viktor,
egyetemi tanár. A felhívás az alakulásra pár nap alatt
közre lesz bocsátva.
Nyomatott ötéin János ra. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtan oda betűivel Kolozsvárt.
— A „Család és Isk o la szerkesztésétől, mint ér­
tesülünk, H e g e d ű s I s t v á n , helybeli tanár s lapunk
munkatársa, visszalép.
■
— Z sinati választások A felsőbaranyai ref. egyház­
megyében 37 szavazattal zsinati világi rendes képviselővé
dr. Ballagi Mór választatott meg, ki a választást elfogad­
ván, egyúttal a solti egyházmegyei pótkópviselőségeről lemon­
dott. A tiszántúli ref. egyházkerületben a fő- és középisko­
lák második rendes képviselőjévé Szegedi Sándor debreczeni
tanár választatott. A pófcképviselőségre az első szavazásnál
Futó Mihály hódmezővásárhelyi tanár 32, Békési Gyula deb­
reczeni tanár 19, Joó István debreczeni tanár 11 szava­
zatot nyervén, köztük, mint legtöbb szavazatot kapott egyé­
nek közt, újabb szavazás lesz. — A dunántúli egyház-
kerületben a felsőbb tanintézetek részéről pótkópyise-
lővó Vámos Béla kecskeméti jogtanár, a gymnasiumok ré ­
széről rendes képviselőül Öreg János n.-körösi tanár vá­
lasztatott meg.
— Százezer forintos alapítvány. 1863-ban Kárász-
Horgosi Anna végredoletet tett, mely szeiint az ingóságai
elárverezéséből és három pesti háza bérletéből befolyó jöve­
delmek tőkésittctvón, mint alapítvány kezeltessék mindaddig,
mig az százezer forintot el nem ér. Ha a töke 100,000
írtra nő, akkor az bárom egyenlő részben Budapest, Sze­
ged és Csongrad városoknak adandó át, hogv kót-ket fiú
és két-két leánygyermek ösztöndíjazására fordittassanak az
évi kamatok. A gyermekek logyenek árvák, bármely vallá-
súak, de mindenesetre magyar nemzetiségűek. Az alapítvány
a főváros letéthivntalában kezeltetvén, 1879. augusztus 1-én
elérte már a 100,000 Mot, s azóta 10G ezer írtra nőtt.
A fővárosi tanács most elhatározta, hogy a hagyományozó
végakaratát azonnal végrehajtja, a 100,000 frfcot elosztván,
az ösztöndíjakat életbeléptéti, a másilc kétharmadot pedig
Szeged és Csöng rád városoknak megküldi.
— A szultán és Salam on tem plom a, Mint a tö­
rök lapoknak Jeruzsálemből Írják, a szultán elrendelte, hogy
Salamon templomáuak még meglevő maradókait restaurálják,
környékét a törmeléktől, szeméttől megtisztítsák, hogy igy
derültebb kinezóst nyújtson az egész. E helyen áll tudvale­
vőleg az Omár-mecset, melynek 150,000 frt. évenkinti jö ­
vedelme van. Ez összeg, melynek legnagyobb része eddig
Konstantinápolyba folyt, ezentúl a restaurálásra fog fordit-
tatni. Eredetileg már Abdul Aziz elrendelte az újítás mun­
kálatait, akkor, midőn Ferencz József király meglátogatta
a szent földet. De a mit megkezdettek akkor, nehány hó­
nap múlva kénytelenek voltak abba hagyni. Midőn az idén
Kudolf trónörökös a templomot meglátogatta, Reuf pasa a
kormányzó nagyon röstelto, hogy e hely, melyet keresztyén,
muzulmán, zsidó egyformán tiszteletben tart, olyan elha­
nyagolt állapotban van. Az ő Konstantinápolyba küldött je­
lentésének köszönhető, hogy a szultán most elrendelte a
restaurálást, melynek felügyelői a porta két képviselője
Ferig és Raif offendik.
X I évfolyam.
MegJ elenllt
minden vasárnap.
8zerk062ttf8égi s kiadói szállás:
b .- fa r k a s u t c z a 16. sz. h o v a
a la p s z e lle m i s anyagi
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ö k .
Kéziratok nem adatnak vissza«
J'ELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOSI S z á t S Z
T artalo m : K ilá t á s p k . K .
ru n k b a n a z e g y h á z i b eszéd. ("V eg e).
s z e g é n y s o rs ú is k o lá s g y e r m e k e k s e g é ly e z é s e
zi la p s z e m le . — I s k o la i é r t e s ít ő k . —
n y u g v á s . G y a r m a t h y Z s ig á n é t ó l. ( F o ly t a t á s ,) r-? K ü lö n f é lé k .
KILÁTÁSOK.
K o l o z s v á r , 1881 o k t . 14.
A törvényhozás új cziklusának megnyitása ő Fel­
sége által a szokott módon történt, s a trónbeszéd előter­
jesztette a munkatervet, mely szerint a korona tanácsosai
az új házzal a megoldásra váró kérdéseket elintézhetni
remélik.
Beánk, mint nem politikai lapra, kevésbbé tartozik
ugyan ez úgy fejtegetése — noha protestáns egyházunk
soha sem volt idegen — már csak alapelveinél fogva is—
a nemzeti közélet életérdekeitől, sőt koronként positiv részt
is vett azok intézésében, a minthogy mi soha sem von­
tunk a földi és földön túli élet között oly éles határvona­
lat, hogy meleg érdeklődést ne tanúsítanánk minden iránt,
a mi emberi társaságunk e földi létét illeti. Hiszen mi
már itt megvalósítva kívánjuk Isten országát látni.
De most, talán még a szokottnál is szorosabb ér­
dek fűz ez új cziklnshoz, azoknál a kérdéseknél fígva, me­
lyek az illetékes részről az előterjesztett programjaiban ki­
tűzettek. íme, a trónbeszéd külön kikezdésben emlékezik
meg a felsőbáz reformjáról s külön tételt szentel a köz­
oktatás megoldandó kérdéseinek, mint a melyek különö­
sebben is fogják a törvényhozás tényezőit a következő há­
rom év alatt foglalkoztatni.
A mi az elsőt illeti, igaz, nem most először van
alkalmunk a törvényhozás figyelmét a felsőház reformjára
fordítva látni — még a Deákpárt kormányzásának idején
is hallók e reform, szükségét hangoztatva, s Kemény Zsig-
mond még java erejében volt, midőn e kérdésre nézve ki­
fejté kiválóan nyomós elméletét; de talán elvégre csak­
ugyan komoly a szó, s ezt látszik jelzeni az a tény is,
hogy a kormány egyik, e kérdésre nézve ugyancsak ille­
tékes tagja, a vallásügyi miniszter csak most fejtegette
Kolozsvárit. 1881. Október 16. 42. szám.
hirdetési dijak t
ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y ann ak
B é ly e g d ij m in d e n
tere 5 kr.
b e ig t a t á s
u tá n 30 k r .
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g j e ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
* Előfizetési ár:
EGYHÁZI E S ISKOLAI H ETILAP. E g é s z é v re 6 í r t . , fé lé v re 3
f r t . , é v n e g y e d re 1 f r t 5 0 kr
ID O E E lO lS Z O S .
választói előtt a íelsőház reformjára vonatkozó nézeteit
T. — M ily e n le g y e n j e le n k o ­ tüzetesen, a miből talán túlhajtás nélkül vonhatjuk azt a
Vas Tam ás. — F e ls z ó lít á s a
következtetést, hogy a kormánykörökben most már komo­
é rd e k é b e n . — Egyhá­
K ü lfö ld . — T á rc z a : A m eg­
lyan foglalkoznak e kérdés megoldásával.
De, ha Trefort Ágoston ez alkalommal hangoztatott
nézeteit a kormány nézetei szerében fogadhatjuk, nem sok
okunk van nekünk, protestánsoknak, nagy megelégedéssel
nézni a kérdés megoldása elé. A miniszter úr ugyanis
a katholikusok megyés püspökeit mind meg akarja a fel­
sőházban hagyni, ellenben a protestáns superintendensek
közűi csak a „képeseket“ kívánja a törvényhozás ez egyik
főfactorába meghivatni, mert hisz „a protestánsok gond­
nokaikat úgy is azok közűi a főurak közöl „szokták“ vá­
lasztani, a kik, mint ilyenek, a fel.sőházban ülnek, s igy
„érdekeik eléggé lesznek ott képviselve.“
Hogy az államnak az egyházzal számolnia kell: ter­
mészetes, de hogy a m. kir. vallásügyi miniszter a fe ­
le k e z e t e k k e 1 ily módon kíván e reformra nézve szá­
molni : ez már valami egyéb, mint természetes. Mit ért
a miniszter úr a „képes“ protestáns püspökök alatt, nem
tudhatjuk, de azt tudjuk, hogy mihelyt valamely protes­
táns egyházkerület megválasztotta püspökét: az állam egy­
ként köteles püspökül elismerni az illetőt, a nélkül, hogy
a saját katona-mértéke alá állítani joga volna. És azt is,
legalább is különös argumentationak kell tekintenünk, a
midőn a mi választási „szokássainkkal vigasztal minket
a miniszter úr, mely szerint főúri gondnokaink által amúgy
is képviselve lesznek érdekeink a felsőházban. Hogy mi­
lyen állású hitsorsosok közzűl válaszszuk gondnokainkat:
az a mi jogunk, s hogy ilyszerű „szokásokra“ alapittas-
sék a felsőház szervezete, ez aligha természetes folyómá-
nya az állambölcseségnek. De, ha helyet is foglalnak
azok a protestáns főurak a felsőházban; nem mint pro­
testáns főgondnokók, hanem általán, mint főurak, foglal­
nak ott helyet, s ily okoskodással bizton künn lehetne va­
lamennyi katholikus püspököt a felsőházból hagyni, mert
hisz a katholikus (nagyobb számban lévő) főurak képvi­
selhetnék a katholikusok egyházi érdekeit.
E pont tehát ugyancsak kihívja annak idején leendő
felszólalásunkat, s jó lesz, ha az illetékesek addig is ré­
sen lesznek.
A másik, minket közelebb érdeklő pontja a trón­
 332
beszédnek, a közoktatási kérdések, melyek megoldását a
korona e törvényhozástól várja.
Ez ígéret, természetesen, első sorban a kőzéptano*
dai oktatás törvény általi rendezését illeti. Valóban ideje
is, hogy a törvényhozás e tengeri kígyója, mely annyi­
szor került már tölszinre, de mindannyiszor ismét eltűnt,
elvégre megszűnjék csakis kísérteni. Nézzünk már valahá-
ra szemébe a jelenésnek, fogjuk meg a jobbik végén, s
meglássuk, nem lesz az oly rettenetes, mint némely ha­
jós-kapitányok velünk elhitetni szeretnék Ne féljünk: a
kísérlet csak addig kisértet, a míg annak tartják, de mi­
helyt bátran szembeállunk vele, elveszti ijesztő voltát s
lesorvad szertelen arányaiból, melyekbe képzelmünk öl­
töztető. S ime, a miniszter úr immár be is nyujtá a kép­
viselőháznak a régi törvényjavaslatot, azokkal a módosí­
tásokkal, melyeket rajta a múltkori közoktatási bizottság
tőn — kivéve a tanárképzésre és qualificatiora vonatkozó
bizottsági megállapodásokat, melyeket a miniszter most
sem hajlandó magáévá tenni. Lesz gondunk rá, hogy a
javaslatot tüzetesen megismertessük olvasóinkkal, s mi
hisszük, hogy az új cziklus egyik legfontosabb alkotása
épen a középtanodai törvény leend. Vajha protestáns anya-
szentegyházunk megnyugvására történnék az alkotás!
K. T.
Milyen legyen jelen korunkban az egyházi
beszéd?
(Vége.)
Azt mondottak fennebb, hogy az egyházi beszéd ala­
nyiságát feltételezi egyfelől az i dő, a k o r s a j á t s á g a ,
a melyben az tartatik, de feltételezi másfelől a h a l l g a t ó ­
s á g s a j á t s á g a i s, a kik előtt az elmondatik.
Sajátságos természetűek a mi hallgatóink! Gyüleke­
zeteink nem amaz első pünköbti gyülekezőt, betelve a ke­
resztyéni élet és érzelmek azon üdeségével; nem is a ro-
formáczió korabeli nép, áthatva attól a hatalmas vallásos
szomjtól. Epén ezért reánk nézve nem lehet mérvadó sem
az apostoli prédikáczió, sem pedig a reformátoroké. Nekünk
olyan gyülekezeteink vannak, a melyeknek egy mindeneset­
re csekélyebb részét lehet talán a valóban h i v ő k közé
sorozni, egy része a hitben még a gyermekek közé tartozik,
a nagyobb rész közönyös, a másik, többó-kevósbbó nagy
számban, ingadozó, a hitetlenség mérgétől megvesztegetett.
Ily hallgatósággal szemben, természetesen az egyházi be­
szédnek különös és sajátszerű jelleget kell felöltenie. S
milyen legyen az? Készben erre a kérdésre is talál az, a
mit fennobb a kor hibáit ostromló dorgáló beszédekre vo­
natkozólag mondottunk; s épen azért mindazokat e helyen
ismételni felesleges. Azonban még más pontok is jőnek itt
tekintetbe. A már fennebb jelzett sajátszerű hallgatósággal
szem ben soha se tevoszsze szem elől az egyházi szónok
beszédében azt, hogy a „kemény eledel“ c s a k a f e l n ő t ­
t e k n e k a d h a t ó , a „tejet“ p e d i g a g y e r m e k e k n e k
kel l a d n i a . Ez alatt azt értem; hogy a szónok ne vigye
fel a dogmát úgy, a mint van, soha a szószékbe, ne tár­
gyalja azt ott úgy, mint valamely sarkalatos igazságot, a
mely további bizonyítást nem igényel, a mint ezt tehetné
az a szónok; a ki egészben véve hivők előtt beszél ; ne ke­
rülje a bizonyítást, sőt igyekezzék tárgyát újabb meg újabb
oldalról megvilágositani és megvédeni azt a kor aláásó tá­
madásaival szemben; ez nagyban be fog folyni arra, hogy
beszéde üdeséget és életteljes színezetet nyerjen. Értem
továbbá azt, hogy a keresztyéni üdvigazságok úgyszólva
központra eső tanait, a kér. szellemi élet legbensőbb s
legmélyebb mysteriumait, a melyeknek megértéséhez a fej­
lettség egy bizonyos magasabb foka kívántatik, ne vigye
fel a szónok a szószékre és ne tárgyalja; mivel az arra
megkivántató érettség a legtöbbekben nincs meg, hanem
helyes pacdagogiai íapintattal adja a gyermekeknek a tejet,
vagyis a zsidókhoz Írott levél szerint szólva, kezdje az I s ­
ten-ige első betűin, a keresztyénség legegyszerűbb alap­
igazságain. Túlnyomóan a p o l o g é t i k a i és a lehetőségig
p a e d a g o g i a i irányú beszédekre van szüksége jelenko­
runknak! S ezzel a prédikálásnak egy oly módja van érint­
ve, a mely úgy tűnik fel, mint jelenben a legfontosabb.
Korunkban az egyházi beszédnek többé nem annyira az
é r t e l e m h e z , mint sokkal inkább az é r z e l e m h e z , a
k e d é l y h e z , még inkább az a k a r a t h o z , a z ö n t u d a t ­
h o z kell fordulnia és arra hatnia. Ragadja meg az embeii
szív kitörülhetetlen isteni érzelmeinek vonásait s arról men­
jen át a vallásnak, a keresztyénségnek igazságaira, azon­
ban soha sem elvont módon, hanem mindig hivatkozva a
tapasztalásra, az érzelemre, a szív benső életére és akként
haladjon tovább annak kitüntetésére, hogy az evangeliom
hitelre méltó nem pusztán az egyház tekintélyéért, hanem
azért, mert az az embeii szív legbensőbb életszüksége. Ez
nevezhető az egyházi beszéd l é l e k t a n i kezelésének, a m i
főleg korunkban ajánlandó. Ehhez azonban bizonyos általá­
nos lélektani tanulmány kívántatik, és mindenekelőtt gon­
dos tanulmányozása a nép, a hallgatóság gondolat és érze­
lemvilágának, és kívántatik meleg, szeretetteljes szív. Ilyen-
szerű kezeléssel lesz az egyházi beszéd üde és óletteljes
színezetű; ez által menekszik meg attól a fárasztó egy­
hangúságtól, a mely a hallgatót csak untatni képes, és
lesz úgyszólva p á r b e s z é d d é , melyben maga a hallgató
is részt vesz, lépten-nyomon figyelemmel kisér, kérdez és
felel. Egy ilyen párbeszédhez azonban két dolog szükséges,
az t. i. hogy a lelkész saját Keresztyéni élettapasztalatá­
nak kamrájából merítse mindig azt, a mit mond, legyen az
az ő tulajdona, es hogy ne mondjon soha semmi olyat, a
mit saját szivében már előre át nem ólt. Mert nincs ro-
szabb annál és misem árt inkább az egyházi beszédnek
többet, mintha a hallgató arra a gondolatra jő a beszéd
hallgatása közben, hogy a lelkész c s a k h i v a t a l b ó l be­
szél, csak azért, mórt neki kötelessége beszélni. Innen van
akárhányszor az a kellemetlen gyanúsítás: „maga sem hi-
 333
szí, a mit beszél.“ Nem, a lelkésznek igazi értelemben, a
mint azt venni szoktuk, mindig m a g a m a g á t kell pré­
dikálnia. Ő l e l k é s z , a szó valódi értelmében, nem pedig
puszta szája a szentléleknek; azt adja, a mit f e l ü l r ő l
v e t t , de azt, ügy adja, mint olyat, a mit, mint szabad er­
kölcsi szerzeményt, sajátjává tett. S nem kell feledni, hogy
csak az a beszéd ópit, a mely ily módon a beszelő tulaj­
donává változott; de az ilyen aztán igazán épit, mert a
valódi meggyőződésnek hatalmas ereje van. Ezt nem pó­
tolhatja sem a beszélés művészete, sem a páthosz, s két­
ségkívül legnagyobb dicséret az egyházi szónokra nézve az,
hogy: é r z i azt , a mi t b e s z é l . Ily módon a lelkész
belső életének gazdagodásával gazdagodni fog beszédje is,
s ha olvasta korábban irt beszédjeit, erezni, tapasztalni
fogja azokon a többó-kevésbbé már áthaladott és legyőzött
fejlődési fokozatokat, lehetetlennek fogja érezni a már el­
mondott beszédet, úgy a mint van, ismételni; igy so­
ha sem fog abba a bajba esni, hogy magát kiprédikálta
légyen, mivel a keresztyéni igazságoknak minden egyes
iijabb ismerete, szivében egy újabb nyeremény lesz beszé­
deihez. Végre korunkban az egyházi beszédek iránt támaszt­
ható legfőbb követelés az, hogy legyen rá ülhető azokra ez
a pár szó: „hiszek, azért szólok.“
(Német kútfő után.)
Vas Tamás.
FELSZÓLÍTÁS
a szegény sorsú iskolás gyermekek segélyezése
érdekében.
Hivatalos adatok szerint városunkban a tanköteles
gyermekek száma 2873. Ezek közül iskolába jár 1972. T e­
hát iskolázatlanúl marad 901.
Igaz ugyan, hogy városunk összes tanköteles gye r-
mekeinek befogadására elegendő iskolánk nincs, de m ásfe­
lől tény az is, hogy meglévő iskoláinkat sem használják
annyian, mint használhatnák.
Különösen a legszegényebb osztályok gyermekei azok,
a kik majdnem egyáltalában iskolázatlanúl maradnak.
Annak, hogy e szerencsétlen gyermekek az iskolát
soha meg sem ismerik, szülőik tudatlansága mellett, egyik
főoka a nyomor. A szegénységnek oly foka, hogy ez osz­
tályok gyermekei még csak a rendes ruházatot is nélkü­
lözni kénytelenek.
Tudva van, hogy tólviz idején nem ritkán meggye­
id nek sorai még a rendes iskolalátogató kicsinyeknek is,
mert a gyönge, szegényes ruházat nem nyújt védelmet a
fagylaló hideg ellen, s a szegény anya, ha nem védheti
gyermekét meleg ruhával — legalább tűzhelye mellett t a r t ­
ja őt, nem bocsátja iskolába.
A tanuló mulasztásainak, vagy épen az iskola teljes
mellőzésének társadalmi súlyos következményeit elég jelez­
nünk, bővebben fejtegetni értelmes emberek előtt fe­
lesleges.
Ám e súlyos következmények: a tudatlanságból szár­
mazó n y o m o r és bűn megelőzése nagy részben magától
a társadalomtól függ. Vannak oly socialis nyomorúságaink
is, melyeken épen — igen könnyen, mondhatni minden ál­
dozat nélkül — segíthetünk.
És ilyen a szegény gyermekek téli iskoláztatásának
ama nyomorúsága, mely a ruházat hiányából támad.
Nincs olyan középszerű háztartás, melyben koronként
ne akadnának elviselt, elhasznált dolgok, a miket a zsitávus
órtékesitni tud.
Tisztítsuk ki kamráink lomtárait; engedjük meg, hogy
a részünkre már használhatlanná vált ó-szerre való dolgok
egy megbízható kezelő útján értékesittossenek : és a szegény
tanköteles gyermekek nagy száma el lesz látva meleg ruhával.
Alkossunk egyesületet, melynek tagjai, minden további
kötelezettség nélkül, megengedik, hogy koronként az egylet
gazdája nálunk megjelenve, a netalán ez idő alatt használ­
hatlanná vált dolgokat (elviselt ruhaneműt, lábbelit, rongyot,
vagy az ó-szerre való bárminemű tárgyat) — elvitethesse
az egyesület lomtárába, hogy innen egy felügyelő bizottság
ellenőrzése alatt, az átalakítható ruhaneműek közvetlenül a
szegény gyermek szülőinek vagy gyámjainak kiosztassanak,
egyéb tárgyak pedig zsibárusok között elárverezve, a befo­
lyó érték szegény gyermekek felruházására fordittassék.
E kicsiny és értéktelennek látszó dolgok tömegével
elérhetjük idővel azt, hogy nem lesz városunkban gyermek,
a kit a ruházat hiánya tartson vissza a tanulástól; sőt
lesznek gyermekek, a kiket szülőik iskolába fognak járatni
azért, mert ott ruhával látják el őket.
A hány gyermeket édesgetünk be igy az iskolába, any-
nyi értelmes, talán majd hálás és becsületes emberrel fog­
juk szaporitni népünket.
A minden jóra fogékony szivű nőket, család anyákat,
bizalommal kérjük föl az egyesület nemes czéljának támo­
gatására, mert meg vagyunk győződve, hogy annak sikere,
első sorban, tőlük függ.
Számtalan példák bizonyítják, hogy társadalmi téren
a jótékonyság világában a nők odaadó buzgalma zajtalan,
de annál áldásosabb közreműködése csodákat mivel. A ko­
lozsvári nők e tekintetben mintaképül szolgálnak.
A befolyó adományokról, azok értékesítéséről es ho-
vaforditásáról pontos számadás fog vezettetni, mely az egy­
let tagjai előtt mindig nyitva áll.
A segélyző egyesület előkészítő bizottsága nevében*
Kolozsvárt, 1881. október 11-ón.
Minorich Károly ,
polgármester*
Váradi Károly ,
kir. tanfelügyelő.
drt Jm ei Viktor ,
egyetemi tanár.
*
 334
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns ogyh. és isk. Lap“ idői 41-ik
számában Marjai Péter „Vélemény a keresztelési anyakönyv
helyes vezetéséről, tekintettel a múlt évi 22,065 számú mi­
niszteri rendeletre“ feliratú vezérczikkében ezt Írja:
Ama miniszteri rendelet lényege Dem az, hogy a pap
szigorúan bekövetolje az előtte ismeretlen szülők házassági
bizonyítványát, hanem az, hogy: a k e r e s z t e l t e k be ­
j eg y zé s én él , azok törvényes vagy t ö r v é n y t e ­
len s z ü l ó t é s ü k r e n é z v e b i z t o s t u d o m á s t s z e ­
r e z z e n , s a szerint igfcassa anyakönyvbe a szülöttet. Az
aztán teljesen a lelkész találékonyságától függ, hogy e biz­
tos tudomást miféle úton-módon szerezze meg. A törvényes
vagy törvénytelen származás biztos megállapítására esketési
bizonyítvány nélkül is könnyen lehet módót találni. E mód
a következő : minden olyan esetben, midőn oly gyermeket
visznek vagy jelentenek be keresztelésre a lelkésznél, ki­
nek szülői nem az ő egyházában léptek házasságra, s igy
előtte ismeretlenek azok, megkérdezi az illetők egybekelési
idejét és más szükségeseket, s átír azon egyház lelkészé­
hez, hol az egybekelés történt, fölkérvén az illető lelkészt,
hogy ilyen s ilyen ügyben küldje meg hivatalos használatra
N. N. szülők egybekeléséről a bizonyítványt díj nélkül.
Bizonyára egyetlen lelkész sem tagadná meg kartársának ilyetén
kérését. Természotes, hogy a bizonyitvány megérkeztéig a
keresztelés — ha a gyermek egészséges — elmarad. Ha
pedig a gyermek beteg, s a bizonyitvány után várni nem
lehet — számítva a bizonyitvány utólagos megszerzésére—
az atya két tanú előtt tett ama állítására, hogy nejével
törvényes házasságot kötött, bizonyitvány nélkül is meg­
keresztelhető.
Ha az elmondott mód Dem volna elég alkalmas és
czélhoz vezető, van egy más, a mely már nagyon fárad­
ságos a lelkészre nézve, de a haszna megvan, mert a
lelkész mentve van a miniszteri rendelet megsértéséből
származható kellemetlenségtől, a közönség pedig nem kö­
szönheti meg eléggé e rendszer előnyét, E mód a követ­
kező: mindazon szülőknek, kiknek gyermekük születik, úgy­
nevezett „Család-könyv“ adatik, melybe följegyeztetnek az
egész családra vonatkozó összes adatok, Midőn ezt kiállít­
juk, eleget teszünk a miniszteri rendeletnek és nagy szol­
gálatot a közönségnek, biztos tudomással bírván igy a
családjukban történt miudenféle változásokról, mert ba szü­
letés vagy haláleset van a családban, addig sem kereszte­
lési, sem halotti anyakönyvbe jegyzésről nem lehet szó,
mig az illető családkönyvet a lelkészi hivatalhoz az eset
bejegyzése végett be nem vitték. Kik szeretik egyházukban
a rendet, hasznost és czélszerüt meghonosítani, helyesebben
nem cselekedhetnek, mintha a családkönyvek alkalmazását
használatba veszik, moly által a miniszteri rendelettel is
könnyen végezhetnek.
is k o l a i é r t e s í t ő k .
— Nyolczadik közlemény. —
É r t e s i t ő a z u n i t á r i u s val l á s köz öns é g i s kol ái r ól az
1880—81 t anévbe n. A nevelésügyi bizottság megbízásá­
ból szerkesztette: Kovács János, igazgató tanár. Második év­
folyam. A kolozsvári főtanodánál működött a papnöveldében
5 rendes és 1 szaktanár, a gymnasiumban 9 rendes-, 4
pót-, 2 segédtnnár, 2 köz- és 7 szaktanító, az elemi is­
kolában pedig 2 köz- és 1 okleveles tanító. Tanulók száma
a papnöveldében 21, a gymnasiumban 240, az elemi isko­
lában 64 és jgy az összes létszám 325 volt. Nemzetiségre
neve magyar 305, német 5, román 25, vallásra áózve unit.
154, ev. ref. 56, ág. hitv. 20 volt. Az ifjúság — bele
nem értve 20 szegény sorsú tanuló élelmezését — 11,090
frt. 39 kr. segélyezésben részesült. Volt az ifjúságnak ol­
vasó-, önkepző-, Apollo-köre és kölcsönző-egylete. — A
tordai középtanoda tanári és tanítói személyzete 13 tagból
állott (7 rendes tanár). Volt a gymnasiumban (V osztály)
88, az elemi iskolában (4 osztály) 68, tehát összesen 156
tanuló, kik közül magyar volt 135, román 20, német 1 ;
vallásra nézve róm. kath. 27, unit. 61, ev. ref, 42, gör.
kath. 17, gör. keleti 4, Mózes vallású 3, lufcli, 2. 3091
frt. segély osztatott ki a tanulók között. — A székely-
keresztúri középtanoda tanári és tanítói testületé állott 4
rendes, 1 segédtanárból, 2 köz- és 2 szaktanítóból. A ta­
nulók száma a gymnasiumban (V osztály) 151, az előké­
szítő osztályban 38, osztálytalan 6, és igy összesen 195
volt. Nemzetiség szerint magyar volt 135, román 10, né­
met 6; vallás szerint 103 unit., 23 ev. ref., 8 róm. kath.,
10 gör. kel., 5 ágost. hitv., 2 Mózes vallású. Van az
ifjúságnak olvasó és kölcsönző egylete s önképző köre.
É r t e s í t ő a n a g y k ö r ö s i ref, t a n í t ó k é p z ő -
i n t é z e t és n é p i s k o l á k á l l l á s á r ó l az 1880— 81
t a n é v b e n , összeállította: Magyar Antal, igazgató tanár.
A tanári testület 4 rendes és 3 segédtanárból állott, kik
közül többen működtek irodalmi téren is; önálló munkát irt
Losonczy László és Hajdú László. A tanulók száma a ta­
nítóképző intézetben 69 volt, kik közül 3 ágost. hitv., a
többi pedig ref, vallású; a népiskolában 1804 s az iparos
tanulók vasárnapi iskolájában 111. Az önképző társulat*
mely nehány évig szünetelt, újból megalakúit. Az elemi is­
kolának azon épülete, melyre Szalay Pálnó, szül. Faragó
Zsuzsánna úrasszony 17,000 frtot adományozott, elkészült
és megnyittatott. Az egyháztanács elhatározta, hogy a fo­
lyó év elején az eddigi 18 iskolán kívül meg két iskolát
fog megnyitni, egyiket a fiúk, másikat a leányok számára.
Az összes ref, iskolákra a város költségvetésében 7094, az
egyházéban 6290, és igy összesen 13,384 frt van előirá­
nyozva. A múlt évben tanitóképesitő vizsgálatra jelentkezett
összesen 53, kik közül oklevelet nyert 37,
A nagykörösi községi felső l e á n y i s k o l a
i s mé t l ő , - t a n y a i i ss k ol ák és k i s d e dó v ó*i nt ó ze-
 335
•tok é r t e s í t ő j e az 1880—81 t a n é v r ő l . Összeállítot­
ta: dr. Tóth Mihály, igazgató. A tanítói testületnek 6 tag­
ja volt. A tanulók száma a felső leányiskola két osztályá­
ban 25 volt (vallásra nézve 14 helv. liitv., 2 róni. katb.,
9 Mózes vallású) j az ismétlő iskola hét osztályában (3 a
fiúké, 4 a leányoké) összesen 432 (181 fiú, 251 leány)»
vallásra nézve a fiúk mind helv. hitűek, a leányok közűi
pedig 239 helv. hitv. és 12 Mózes vallású volt; a 8 ta­
nyai (pusztai) iskolában 198 fiú és 119 leány, tehát ösz-
szesen 317; a két kisdedóvó intézetben 143 fiú, 118 leány,
vallás szerint ref. 242, róm. kath. 9, Mózes vallású 10.
KÜLFÖLD.
O l a s z o r s z á g . Egy sajátságos közoktatásügyi terve­
zet. Egy olasz lapnak a következőket Írják Rómából: B a cc e l i
közoktatásügyi miniszter novemberben egy új, épjoly gazdag tar­
talmú, mint merész törvényjavaslatot fog a parlament elé
terjeszteni a kötelező oktatásról. Azon kettős szempontból
kiindulva, hogy valamely törvény csak akkor helyes, ha ál­
talában alkalmazható, s hogy a polgárnak szükséges okta­
tás azon fokhoz alkalmazkodjék, melyet ő az emberi tá r­
saságban elfoglal, a miniszter az olaszokat öt csoportba
osztja. Az elsőbe a parasztok és munkások tartoznak; a
másodikba az iparosok, kereskedők és kézművesek ; a 3—
5-ikbe a földbirtokosok, a járadék azon nagysága szerint
sorozva, melyet birtokuk nyújt nekik : 2000 lírát ól 10,000-
ig, 10,OOO-től 20,OOO-ig és 20,000-en felül. A terv sze­
rint az első osztályhoz tartozó polgárok kötelezve volnának
az első és második elemi osztályt, a második osztályhoz
tartozók a harmadik és negyedik osztályt látogatni; a har­
madik csoporthoz tartozók gymnasiumot vagy technikumot,
a negyedik csoportbeliek lyceumot vagy felsőbb technikai
intézetet, végre az ötödikhoz tartozók valamely tudományos
vagy irodalmi egyetemi fakultást látogatnának s miután
doktori diplomát nyertek, kötelesek volnának két évig kül­
földön átázni, A negyedik és ötödik csoportbeli azon pol­
gárok, kik bizonyos életkorig az illető intézetek tanfolya­
mait nem végezték el elégséges eredménynyel, bizonyos
polgári és politikai jogok elvesztésen kivűl büntetést is
űzetnének, mely tulajdonuk negyedrészét tenné. Azon ne­
mesek, kik nem föleinek meg tanulási kötelezettségüknek,
elvesztik a nemességet. Csak azok vétetnének ki, kik az
államnak a hadseregben vagy polgári hivatalokban szolgál­
nak, mert azon ismeretek, melyek tőlük hivatalbeli köte’es-
ségeik pontos teljesítéséhez megkivántatnak, egyenértékű
bizonyítvány gyanánt tekintetnek. Egy külföldi tanügyi lap
azt a megjegyzést teszi ezen római tudósításhoz, hogy h a
a hírek igazak, nagy feltűnést fognak okozni. No ezt mi
is el merjük mondani,
O r o s z o r s z á g . Örült messiás. Oroszországban a
szoloveczki kolostorban tizenöt óv óta senyved egy Puskin
nevű vallási rajongó. A Perm kormányzóságból többen Pé-
tervárra akarnak menni, kieszközölni Puskin szabadon bo­
csátását. Ez ember élete oly tanulságos, annyira jellemzi
az oroszországi vallási viszonyokat, hogy nem lesz érdek­
telen pár vonással vázolni. Puskin Adorján Permben szüle­
te tt; fiatal korában a gróf Sztroganoff-fóle jószágokon al­
kalmazták könyvvezetőnek. A Sztroganoff uradalom paraszt­
jai egyszer csak zilált hajjal látták maguk közt csavarog­
ni ; kevés eszét vagy a könyvvezetés szellemi munkája, vagy
más eset rabolhatta el. Új tant kezdett hirdetni, s magát
istenküldöttjének, messiásnak adta ki. Puskin hamar talált
követőket a buta nép közt, mely áhítattal leste szavait,
Puskin azt beszélte a bámuló népnek, hogy őt isten a vég­
ből küldte, hogy az embereket már e földön szentekké te­
gye. Szerinte azonban a szent élet a föld örömeinek élve­
zetében állt, miket isten minden ember számára teremtett,
mikben tehát mindenkinek már e földön kell részesülnie.
A permi parasztoknak végtelenül tetszettek az uj Krisztus
szavai, s mikor még azt prédikálta, hogy a kormánynak
nincs joga az új hit követőitől sem adót, sem pedig az
állami javak bérlőitől bért követelni, mert ezáltal megkáro­
sítja a hívőket istentől kapott birtokukban, híveinek száma
aggasztó módon növekedett. Az oiosz kormány végre kény­
szerítve látta magát az itj hit követői tizeiméinek határt
szabni. A szekta fejét elfogták, s a bolondok házába akar­
ták zárni, hol igazi helyen lett volna; a szent zsinat azon­
ban más szempontból vette a dolgot, s közbenjárása foly­
tán Puskint a szoloveczki zárdába zárták, az arcbangelszki
kormányzóságban. Humánus emberek azonban Puskin érde­
kében a czárhoz fordultak, s II. Sándor el is rendelte, hogy
a szoloveczki zárda foglyát, e szerencsétlen elmebeteget vi­
gyék Pétervárra orvosi vizsgálatra. Az orvosok egyhangúlag
őrültnek nyilvánították őt, s miniszteri határozat folytán
ismét tébolydába akarták vinni. A szent zsinat azonban is­
mét hevesen ellenezte ezt, azt állitván, hogy az orvosok
nem értenek egy az eretnekség által megfertőzött ember
lelkiállapotának megvizsgálásához, ez a papok tudományá­
ba vág. Lehet, hogy Puskin őrült, mondák, de akkor min­
den hitetlenről el lehetne azt mondani. A szent zsinat is­
mét a szoloveczki zárdába vitette Puskint, önhatalmilag, a
czár, a miniszter akarata ellenére. Az ügy lassankint fele­
désbe ment, a szoloveczki pópák azt tehettek Puskinnal, a
mit akartak, inig végre most az új uralkodóhoz fordultak,
hogy a szegény őröltét vitesse oda, a hova való, a bolon­
dokházába.
A m e r i k a . Nyegleség a szószéken. A new*yorki
lelkészek néha különös módon igyekeznek hallgatókat fogni
a vasárnapi istenitiszteletre. Egyik olajfestményeket mu­
togat a szószéken, a másik egy forgattyú-fóle készüléket
hajtogat, a mint beszél és ez által a szemkápráztató ké­
peknek egész sorát mutatja fel hallgatóinak. S z e m e k és
f ü l e k ki vannak elégítve, hogy a szivek mennyire
az más kérdés.
 336
»«
A MEGNYUGVÁS.
(Rajz.)
Gyarmathy Zsigánétól.
( F o ly t a t á s .)
III.
A zajos, vendéglátott városi házban Regöldinó sokkal
inkább bele merült a toilette-kórdósbe, minthogy szüksé­
get érezte volna valami nemesebb foglalkozásnak, s igy,
tartok tőle, jóval gyakrabban rendeztem álhaját, mint a
hány fejezetet felolvastam neki. De nem volt időm e fog­
lalkozás mi.itt lázonganij mert a rám bízott, azaz magamra
vállalt háztartás gondjai és teendői annyira elfoglaltak, hogy
távol maradt tőlem minden regényes fölháborodás, s a leg­
tökéletesebb jó kedvvel láttam a munkához. Néném nem
volt hozzám se jé, se rósz. Ama felületes, fényűző asszo­
nyok módjára senkit sem szeretett, de azért érezve, hogy
szüksége van rám, türhetőn bánt velem. így az ő házában
nem volt okom panaszra, s különösen a gyönyörű fekvésű
Regöldön kellemes nyaraim voltak. Itt nem zavart az a
nagy zajos társaság, melyet télen át néném maga köré gyűj­
tött, s melyet nem a miveit, vidám kedély derűje elevení­
tett, hanem a mesterkélt, mondva csinált kedveskedés, azaz
üres, émelygős udvariaskodás, melynok nincsen üditő, ne­
mesitő hatása, csak unottságot hagy maga után. Legalább
Regöldinén ezt tapasztaltam, mert a mily vig és kedves­
kedő volt társaságban, oly unalmas lett szokott környeze­
tében. Vannak egyének, kik egész élőtöket abban töltik,
hogy társaságot gyűjtenek magok köré, s annak minden
nő tagját gyűlölik] társaságba mennek s a háziasszonyt a
legkíméletlenebbül megszólják. Hogy ebben mi lehet az él­
vezet? soha sem tudtam kitalálni.
Egy kora tavaszi napon, mikor a légben már érzik
a kikelet édes lehellel©, de az utczákon szennyes bugybo-
rékokat vetve, foly a hóié, ott álltam a nagy ebédlő-asztal
mellett, beszámítva a tiszta ruhákat és arra gondoltam,
hogy csak jőne már hamar a rügyfakadás kedves időszaka,
hogy hagyhatnám itt ezt a hosszú asztalt, melyet minden
este zajos társaság űl körűi és hallgatnám azt a másféle
zajt: a hegyi patakok csörgését, az erdők zúgását, a visz-
szatérő madarak énekét, a pásztor-sipokat, nyáj-kolompokat,
szóval mindazt, a mi gyermekkorom óta kedvesé teszi előt­
tem a falut. Rendezgetve a nagy halom asztalneműt, me­
lyeken a fény és árny, a mint a nap ki-kibukkant az úszó
felhők közűi, még fenylőbb és szeszélyesebb virágokat szőtt,
mint a takács, eszembe jutott az a másik halom asztalne­
mű, melyet szegény jó nagymama, „sok hosszú téli es­
tén “ font
— Eszter 1 — szakította félbe gondolatomat a néném
hangja — hozasd elő a fehér kázsmér pongyolámat, a dél­
előtt nem mozdulok ki szörnyű unalmas idő; kettőt—
hármat ásitott, aztán odahagyta a tükröt, s az ablak-kö­
nyöklőre dőlt, egyszerre csak egész felélénkült hangon is­
mét szólított:
— Eszter! Eszter! jer ide hamar, ugyan ne tem­
pózz, dobd le azt az asztalneműt, hiszen nem fáj az an­
nak ! Látod? — kérdezte kifelé intve.
Én látlain, hogy a hó széles lomha pelyhekben hull
alá, s a kövezeten rögtön felolvadva folydogál tovább.
— Ugyan ne vizsgáld a csillagokat, hanem nézz oda
az utczasarok felé, látod azt a feketében öltözött fiatal em­
bert, nem ismered?
— Nem.
— Soha életemben nem láttam ilyen feltűnő érdekes
arczot pedig nem tartozik a societáshoz, mert akkor
ismerném. Nehány nap. óta látom erre járni, de még ma
meg kell tudnom, hogy ki. Úgy-e Eszter, te is feltűnő je ­
lenségnek találod ?
Annak találtam.
— Eszter! A barna bársony ruhámat vétesd elő, ki
akarok menni, de ne fogass be, gyalog megyek.
Ezután néném egy pár napig járt-kelt, sürgős leve­
leket irt sajátkezűleg; szóval látszott, hogy valamiben töri
az eszét; harmadnap múlva megtudtam, mit végzett.
Egy boltból tértem haza, a mint benyitottam a?, úgy­
nevezett „kis salon“-ba, ott találtam RegÖldinével szemben
ülve az utczán látott ifjút: kezében könyvet tartott és
olvasott. Néném, a mint meglátott, kérte az ifjút, hogy
pár pevczig szakitsa félbe olvasását, s akkor oly czikornyá-
san s oly különös dolgokat beszélt, hogy én elámulva hall­
gattam. A szóhalmazból kivehettem, hogy Gyóres Pál, fia­
tal theologus, a ki szives volt nála elfogadni a felolvasó
szerepet, de ezt csak azon kikötéssel tette, hogy ha meg­
lesz engedve ama könyveket olvasnia, melyeket különben is-
el akar magának olvasni.
Néném a legnagyobb örömmel egyezett e kívánságba,,
mert hát, édes Eszter, te tudhatod mennyire rajongok a
kedves Montesquieu, Rousseau, Lamartine, Mill Sfcuárt s több­
más kedvencz Íróimért ?
Én tudtam azt, hogy néném még regényt sem hall­
gatott végig, ha komolyabb irányban volt Írva, neki csak
órdekfeszitő, kalandos mese kellett és mosolyogtam magam­
ban. Az ifjú, a mint túl volt a bemutatáson, nem sokat
törődött velünk, megtetszett rajta, hogy nagyon távol jár a
rózsaszín kárpitos „kis sálon“-tói; bizonyosan ott, hol az*
eszmék világában a dolgok még rózsásabb zománczczal van­
nak bevonva, mint itt e gyöngéd fényű lágy selyem da-

ttnaskok; )tt, hol a képzelet még aranyosabb szárnyakon
repül, mint itt e porfir talapzatra helyezett kis cupidó.
Későbben én is bepillantottam e tündérvilágba, de hogy
benne lakjam, oly magasra soha sem tudtam emelkedni«
Néni végre elhallgat, a csend felriasztja az ifjút, tá­
vol járó tekintetét visszaszállítja a könyv nyitott lapjaira,
azután feltekint s szolid, rokonszenves hangon ezt m ondja:
— Tehát ott hagytuk el, hol az iró kárhoztatja né­
melyek azon állítását, mintha az igazságnak előbb-utóbb
diadáha kellene jutnia; ezt az állítást olyan közhelynek
tartja, melyet egyik ember a másik után ismétel. De én
ebben az egyben nem vagyok egy véleményem a „Szabad­
ság“ mélyen gondolkozó Írójával, és tiszta meggyőződésem,
hogy a valódi igazság az a ragyogó sugár, mely előbb vagy
utóbb áttöri a sötétség kérgét s akkor
— Oh, az igazság mindig csak igazság ! — szólt
közbe néném, s talán előbbi megjegyzéseiből okulva, az ifjú
nem várta további fejtegetését az igazságnak, s olvasni
kezdett.
Eleinte sértett, hogy néni miért kerített más felolva­
sót, hisz ott voltam ón, de későbben, midőn csodálattal és
végtelen gyönyörrel hallgattam azt a felolvasást, milyenről
•eddig még fogalmam se volt, azt gondoltam, hogy: a ki
ezt hallgathatja, az bizonyosan okosan teszi, hanem unatkozik
az én egyhangú zümmögésemen.
Az ifjú — néninek sürgető kérései folytán — min­
den nap nálunk ebédelt, s így alkalmam nyílt sokat beszél­
getni vele az elolvasott munkákról. Szavaiból kitetszett, hogy
ő egy szép világban ól, s leküzdhetetlen vágyat keltettek azok
bennem, hogy szerezzek ismereteket, melyek segítsenek sza­
vakba önteni ezt a sejtelmet, mely nem tartja lehetőnek
amaz eszményített világot, vagy legalább is nem úgy, mint
azt az ifjú képzeli. Ha többet tudnék, el merném neki mon­
dani, hogy más világ az, melyet a könyvek tárnak fői
előttünk, s más az, a melyben élünk; hogy a könyvekből
sok és nagy ismeretet lehet szerezni, de emberismeretet
nem. Éreztem, hogy ón, a ki oly távol állok e tudo­
mányosan miveit ifjú magas röptű szellemétől, azt a kis vi­
lágot, melyben élünk, sokkal jobban ismerem mint ő. De
azért nagy csodálattal hallgattam fenkölt szavait s igyekez­
tem megérteni őt. Sok bosszú éjen át merültem ama köny­
vekbe, melyeket ő megdicsért, s melyekben ón is nagy
gyönyörűséget találtam. A napok gyorsan repültek, s azt
hiszem, oda künn Regöldön már javában fakadoztak a rü ­
gyek, s ón még sem gondoltam arra. Néném pedig épen
nem hozta elő a kiköltözködést; egyszer aztán eszébe ju ­
tott, hogy nagyon gyönge, orvosi tanács nélkül nem élhet,
azért a városon kell maradnia, hanem engem küld ki,
hiszen addig is én vezettem a háztartást — bomlasz
a falu után, tehát menj! Az utóbbi időben oly türelmetlen
és ingerült volt irányomban, hogy örömmel kellett volna
fogadnom a tőle való megválást, aztán a falut is sonkái
inkább szerettem a városnál, és mégis, midőn kocsira ültem,
hogy a várost késő őszig tCbbé meg ne lássam, szivem el*
szóróit, s a napfényes széles utczák sötéteknek tetszettek.
337
Összerezzentem, elpirultam s könnyeimet gyorsan letörölve,
kérdeztem önmagámtól: Eszter, mi ez? s ugyancsak önma­
gámmal el akartam hitetni, hogy nem tudom.
IV.
Itt van Regöld a maga természeti nagy szépségében, épen
mint volt. Erdős halmainak bársonyos mélyedéseiben oly
hívogató az árnynyal váltakozó fátyolozott fény; hegyi erei
barna sziklás medreikben úgy csillogtatják aczélszin rezgő
föd r ócskái kát, s épen úgy sietnek a falu felé, miut eddig;
a harmatos szirmú vadvirágok oly frissek, s oly boldog
röpködéssel száll felettők a zománczos szárnyú pille, mint
eddig; a madarak és munkások dala is az a régi kedves
dal, melyet századokkal ezelőtt is visszhangoztak 6 gyö­
nyörű táj bérczei. És mégis, mintha az egészből hiányoz­
nék valami ; mintha közönséges, egyszerű munkaszerető
természetem meghasonlásba jött volna önmagával, 8 ón,
mint egy második személy, mindig igy szóltam ma­
gamhoz :
Hát ha itt van a természetnek minden szépsége, hogy
nem érzed annak varázsát? Melyik érzéked bónúlt meg?
Hisz te úgy vagy most, mint mikor nagy hülós után el­
vész a szaglás és ízlés: az illat épen úgy terjeng körülötted, a
gyümölcs úgy átadja zamatját, mint eddig, s te még sem
érzel abból semmit. Vájjon mi emberek nem vagyunk-e még
sok mindennel így? Vájjon azok a sejtett, de fel nem fe­
dezett nagy titkok nem tárulnának-e fel előttünk egy új
érzék gazdagodásával? S mig ehhez hasonló kérdéseken té-
pelődtem, gondosan elkerültem, hogy bevalljam saját bajo­
mat. Rendre addig ébrosztgettem kötelességérzetemet, mig
végre kezdte megérteni, hogy engem nem ábrándozni kül­
dött ide Regöldinó; és mégis úgy hiszem, hogy életemnek
e magánosán töltött napjaiban többet ábrándoztam, mint
várni, vágj épen megengedni lehetett volna egy oly sze­
gény, elhagyatott teremtésnek, mint én voltam. Úgy tet­
szik, hogy ekkor én is álmodtam valamit a fiatal szívnek
amaz örökké bűvös álmából, mely átváltoztatja egész vi-
lágunkut s még a késő évek sötétülő napjaiba is beragyog,
emlékeztetve életünknek tavasz-álmára. A Regöldiné gyö­
nyörű kertjének egy magaslatán emelkedett az a kerek nyi­
tott pavillon, melyben e szép álmok szövődtek. Be lehetett
innen látni az egész völgyet, apró, fehér kis fabázaival,
sűrű gyümölcsössével, szántóföldjei és rétjeivel, melyek kö­
zött meg-megcsillant a szétágazó kis hegyi patakok tiszta
vize, a völgynyiláson fel a szétszórt oláh kunyhók szalma­
fedele barnállott, azokon túl a ködbe vesző havas hegyor­
mok emelkedtek, szóval oly fenséges és megkapó volt in ­
nen a kilátás, hogy nem csoda, ha még egy ilyen magara­
fonna közönséges teremtést is elbűvölt s rövid időre édes
álmokba ringatott
A mezei munka megkezdődött: mig az ekevas meg­
megcsillanó pengélye hosszú barázdákat szelt a párolgó
földben, a kifordúlt alvó cserebogarak és a piczi bársonyos
piros rozarok kezdtek ébredezni a tavaszi napsugár alatt.
Aztán jött a többi munka, a mi mind nagyon kedves volt
 338

előttem, mert még jobban összefűzött a szabad természet­ tást közöl a közelebbről Budapesten tartott unitárius iste­
tel. Legalább eddig soha sem éreztem semmi ürességet, nitiszteletről. Előre bocsátva, hogy ez alkalommal 44 uni­
semmi vágyakozást, ha ott kün lehettem, a lekaszált fű tárius férfiú élt az úri szent, vacsorával, a tudósító szóról-
illatát szíva és futkorázva a hullámzó vetés között. Még szóra ezt Írja: „ H i z e l k e d e s n é l k ü l e l m o n d h a t ó ,
boldogabb voltam, ha az erdő hűsében egy-egy kéklő nefe­ h o gy e 44 un i t á r i u s f é r f i k i t ű n ő é r t e l m i e r ő t
lejcscsel koszorúzott forrás mellé dőltem és hallgattam a k é p v i s e l , me l y t u d o m á n y , h a z a f i s á g , j e l l e m s
madarak énekét. Olyan szabad és boldog voltam, hogy soha p o l g á r i állás t e k i n t e t é b e n fi gyel met érdemel:
de soha sem kérdeztem: miért is élek én? S ha már élek, a h á r o m s z o l g á l ó p a p , H a t a l a , B e d ő, H a j ó s ,
miért nincsen valakim, édes anyám, vagy édes testvérem, B u z o g á n y , J a k a b E l e k stb. E szerint Jakab Elek
vagy akárki, a kivel egy bizalmas szót szólhatnék? Ehj, bizonyítja saját neve aláírásával, hogy Jakab Elek kitűnő-
Eszter, hisz eddig is igy volt az, s neked még sem jutott értelmi erővel, mély tudományossággal, hazafias jellemmel »
eszedbe beteges ábrándozásban sirdogálnod 1 Tudod meny­ figyelmet érdemlő polgári állással ékeskedő férfiú! Ehhez
nyire nem szeretted te az ilyen érzelgős teremtéseket, hát sem kell comraentár.
te is olyan akarsz lenni? így önmagamatébresztgetve, dor­ — A kolozsm egyei tanítótestület évi rendes közgyű­
gálva, de mindig munkálkodva, végre találtam valamit, mi lését f. hó 28 és 29-ik napjín fogja városunkban megtar­
a békét visszaszállította szivemben és újból megadta azt a tani. A tantestület ez alkalomra De Geranio Antonina ő
benső összhangot, mely nélkül nincsen az életnek semmi nagyságát s Boros György, unitárius tanár urat nyerte
becse. Azt hittem, hogy feltaláltam életem czólját, s a hit meg felolvasókúl.
tökéletesen kibékített, m egnyugtatott; félbeszakította ugyan — A „Család és Isk o la “ szerkesztését Hegedűs
tündérálmaimat, melyek nagyon szépek voltak, ele a telje­ István ref. ig. tanár úrtól dr. Ferenczi Zoltán tanár úr veszi
sülés reménye nélkül és elvezetett arra az ösvényre, me­ át. Jó kézből jó kézbe.
— TJj egyházi lap, Sárospatakon, a „Prot. egyh. és
lyen haladva, egy parányi hasznos dolgot cselekedtem, s
isk. Lap“ értesülése szerint, újévkor ref. egyházi lap fog
abban megnyugvást fogok lelni mindig. Mindig ? Vájjon,
megindulni.
Eszter, tudod te e szónak az értelmét? Az emberi élet — Z sinati választás. A gömöri helv. hitv. egyház­
ugyan nagyon rövid, ha arra gondolunk, hogy mennyit kel­ megyében zsinati világi pótkepviselőűl Lörinczy Endre, ta-
lene még tanulni, mikóp tudjunk valamit, de nagyon hosz- nácsbiró választatott meg.
szű akkor, ha az órák megnyúlnak és végtelenné tesznek — A teve a tű fokán. A metaphorában foglalt Mát.
egy napot, és ezen hosszú órák és hosszú napokon át te 19; 2 4 : „Könnyebb a tevének átal menni a tűnek fokán,
mindig érezni fogod, hogy nincsen és nem is lesz soha, hogynem a gazdagnak Isten országába menni" azon tényre
ki napjaidat megrövidítse. Gondoltál te erre? Gondoltam. vonatkozik, hogy vannak a keleti városok nagy kapuiban
Számot vetettem önmagámmal (mint a hogy már kis leány kicsiny és alacsony nyílások, kóplegesen „tű fokáénak ne­
koromban is sokszor tettem), s érzem, hogy csendesen, tö­ vezve, épen m inta hajó ablakát gyakran nevezik „bikaszem“-
kéletes lelki nyugalommal fogok a magam által fölfedezett nők. Ezen nyílások igen szűkek arra, hogy a teve átme­
ösvényen haladni. hessen rajtok, akár van megterhelve, akár nincs. Midőn egy
(Vége következik.) megterhelt tevének át kell menni egy ily nyilason, letérdel,,
a terhet leveszik róla és azután úgy vergődik át térdein.
Lady Duff Gordon erre vonatkozólag, a következőket irja
KÜLÖNFÉLÉK. Cairoból: „Tegnap láttam, hogy egy teve átment a tű fo­
Kolozsvár 1Ő81 okt. 15-én. kán, azaz egy zárt helynek (inclosure) alacsony, boltivezett
— A vallás- és közoktatási miniszter úr a képvi- ajtaján. Le kell térdelnie és fejét le kell hajtania, hogy
sélőház folyó hó 6-iki ülésén ismét benyújtotta a gymna- átmászhassók; igy kell a gazdag embernek is magát meg­
siumi és reáliskolai oktatásról szoló törvényjavaslatot. Az alázni.“ E megfejtéssel tehát világos előttünk e metapbora
ríj javaslat magában foglalja azon módosítások legnagyobb sokat vitatott értelme.
részét, melyeket a képviselőház közoktatási bizottsága a — Bécs középiskoláiról következő statistikai adatok
legutóbb előterjesztett javaslaton tett s a miniszter elfo­ jelentek meg az 1880—81-iki tanévet illetőleg: 11 gym-
gadott. Kivételt képeznek a tanárképzésről és képesítésről nasiumba járt Összesen 4439 tanuló, kik közt katholikus
szóló fejezetek, melyekre nézve a közoktatási bizottság meg­ 2626, protestáns 238, zsidó 1518 (!), görög 16, ókatholik.
állapodásait nem fogadta el a miniszter. 1, hitvallásnóikőli 11 volt. Legtöbb tanulója volt az aka­
— Z sinati h ir. Az egybeülendő alkotmányozó zsinat démiai gymnasiumnak. Legtöbben a felvételre azonban a
első ünnepélyes ülésének színhelye a debreczeni ref. nagy skót benezósek gymnasiumánál szoktak jelentkezni, és pe­
templomban lesz. Imádságot mond főt. Nagy Péter püspök dig oly nagy tömegben, hogy a jelentkezők sokkal nagyobb
ú r; alkalmi egyházi beszédet tart Fejes István sátoralya- részét kénytelen az igazgatóság visszaútasitani. A mi a
újhelyi paptársunk. reáliskolákat illeti, azok száma 9,— 2745 tanulóval, £kik
— E gy szerény u n itáriu s. A „Magyar Polgár * f. közűi 2010 katholikus és 600 zsidó. Bécs külvárosaiban
évi 230-ik száma Jakab Elek tollából s aláírásával tudósí­ van 1 gymnasium és 2 reáliskola, 468 tanulóval.
Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
XI évfolyam.
Megj elenil£
minden vasárnap,
Szerkesztőségi s kiadói szállás:
b .- fa r k a s u t c z a 16. sz. h o v a
a la p s z e lle m i s anyagi
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
K é z ira to k nem a d a tn a k v iss z a .
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S Z S t S Z
T a r t a lo m : A fe le k e z e ti ta n á rk é p z é s. K .
r e n c z v á ló p e r e a k o lo z s v á ii
ta n á cs i\ ü lé s é b ő l, r . t. — E g y h á z i la p s z e m le .
s it ő k .— T á r ez a: Az e g y e t le n
A m e g n y u g v á s . ( R a jz .) G y a r m a t h y
A FELEKEZETI TANÁRKÉPZÉS.
Kiváló érdekkel vártuk a közoktatásügyi miniszter
törvényjavaslatát, melyet az új törvényhozásnak a közép-
tanodai oktatás szabályozása iránt m indjárt az ülésszak
elején benyújtott legkivált azokat a határozmányokat,
melyek bennünket, felekezeteket, közelebb illetnek. Mint
ilyenek, első sorban érdekelnek m inket az állami felügye­
letet és a tanárképzést illető tételek, s most, a midőn a
javaslatból ez utúbbira nézve köztudomásúvá vált a meg­
felelő fejezet: örömmel tapasztaljuk, hogy a miniszter úr
lényeges módosításokat tőn eredeti tervezetén, és pedig
épen abban az irányban, a melyben a református konvent
ez űgybeu m egbízottjai: a fögonclnofeok és superintenden•
sek a múltkori kópviselőházhoz beadott fölszólalásukban
szavukat fölemelték vala. Emlékezhetünk ugyanis, hogy a
miniszter úr múltkori törvényjavaslatában elismerte ugyan
a felekezetek jogát a tanárképzéshez, sőt e tekintetben
bizonyos messzimenő liberalisraust is gyakorolt, a feleke­
zeteknek majdnem szabad kezet engedvén a tanárképzés
és tanár-vizsgálás ügyében, de az egyik kezével igy nyúj­
tott ajándékot az által tette keserűvé, hogy viszont, a fe-
lekezetek által képesítendő tanárjelöltek előtt lebocsáttat-
ni tervezte az állami középtanodán a tanári székek sorom­
póját, még csak lehetőségét is kirázván annak, hogy a
felekezeti tanárképzőben és vizsgáló-bizottság előtt képe­
sített tanárjelölt valaha állami vagy állami felügyelet
alatt álló középtanoda tanárává lehessen.
Örömmel látjuk az úján átdolgozott javaslatból,
hogy a miniszter úr ez igazságtalan és méltánytalan —
sőt a mai közmiveltségi viszonyok közt épen absurd —
álláspontját elhagyva, teljes egyenjogúságot kíván a tör­
vényben az állami meg a. felekezeti tanár-képzőkben és
tanár-vizsgáló bizottságok előtt qualificált tanárok számára
és között biztositaui, határozottan kimondván a javaslat
70 §,: „a mennyiben a hitfelekezet az előbbi 68, 69 §§-
Kolozsvárit. 1881. Oktober 23. 43. szám
h ir d e té s i d ija k :
ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y a nn ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s
u tá n 3 0 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g j e ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó b iv a t a j
" (Előfizetési á r :
EGYHÁZI É S ISKOLAI H ETILA P. Egész é v re 6 f r t . , fé lé v re 3
f r t . , é v n e g y e d re 1 frt 5 0 kr
ID O M C lO lH O S .
T. — D á v id F e - bán megszabott módon gondoskodik a tanárképzésről és
ta n á c s e lő t t 1 5 75-ben . — Az á ll. jg . képesítésről, az ekkép nyert tanárképesig) oklevelek az ál­
— I s k o la i ó r te -
v ig a s z t a ló . Hegedűs Is tv á n . — lamiak érvényével bírnak, s az igy képesített tanárok úgy
Z s ig á im t ó l. ( V é g e ,,) — K ü lö n f é lé k . az állam rendelkezése és közvetlen vezetése alatti, m int
a többi középiskolákban akadálytalanéi alkalmazhatók. “
Hogy aztán evvel szemben gondoskodni kíván a m i­
niszter az ellenőrzésről is, ne hogy a felekezeti tanárkép­
zés és képesítés színvonala alól m aradjon.az állam szá­
K o lo z s v á r, 1881 o kt 22. mára megállapított mértéken — az csak természetes, s
túlhajtott felekezetieskedés nélkül alig megtámadható.
Hogy legalább 16 tanárral kívánja elláttatni a felekezeti
bölcsészeti és természettudományi facultásokat, melyek
mellett tanárképző tartható fö nn; hogy e tanároknak szak-
qualificatioval kell birniok (de „kivételesen alkalmazhatók
oly egyének is, kik a ludományos irodalom terén, vagy a
tudomány gyakorlati művelésében kiváló bizonyságát szol­
gáltatták az illető szakra (való) képzettségüknek“) ; hogy
a tanárok nevei és képesitvényei, az ellenőrzés gyakorol-
hatása kedvéért a m iniszternek fölterjesztendők; hogy a
miniszter a fetekezeti tanár-vizsgáló bizottságokba szava-
zatjoggnl biró tagokat kü ld h et: mindé határozmányok oly
kérdéseket érdekelnek, a melyek iránt ellenkező nézet­
től csak az lehet, a ki nem hajlandó elismerni, hogy a
köznevelés állami érdek és igy állami ellenőrzés alá ál­
lítandó, s a ki a mi polyglott államunkban a magyar ál­
lameszmét a divergens velleitások prédájául akarná, sub
titulo felekezeti autonómia, bocsátani.
És hogy e javaslat a felekezeti középtanodákra gya-
korlandó állami befolyást nem kívánja az ész- és foga­
lomszerű ellenőrzés határain túlterjeszteni, tanúsítja a 69
§. harmadik kikezdése, maly a felekezeti főhatóságok jo­
gává teszi annak megállapítását, ;,hogy a tanárvizsgálatok
mily renddel tartassanak, azokon a tantárgyak miként
osztassanak be, továbbá, hogy a tantárgyak mely szakcsopor­
tokba foglaltassanak össze; s végre, hogy az ismereteknek ezen
szakcsoportokban minő mértéke kívántatik meg" — a minisz­
ter a felekezeti főhatóságok ez iránti megállapodásai felől
épen csak jelentést követelhetvén, „annak ellenőrizhetése
végett, hogy az ismeretek fölállított mértéke nem cseké­
lyebb-e az állami képesítő vizsgálatokon alkalmazottnál ?“
És végül különös elégtétellel látjuk a javaslat 71
§-ában a határozatot, hogy „a képesítő vizsgálatok nyelve
a magyar41, csakis 5 évi időhaladékot adhatván a minisz-
 340
tér azoknak a felekezeti főhatóságoknak, melyek ez en­
gedmény kérését indokolni tudják az egész vizsgálatra,
vagy egy részére nézve.
A javaslat egyes pontjaira nézve lehetnek, sőt van­
nak is, kisebb jelentőségű észrevételeink, melyekre annak
idején visszatérünk, de nagyban és egészben csak mele­
gen üdvözölhetjük a közóptanodai törvényjavaslat emen-
dált kiadásának e szakaszát!
Egyetemes egyházunk fölszólalása tehát nem ma­
radt eredménytelen !
K. T.
Dávid Ferencz válópere a kolozsvári tanács
előtt 1575-ben.
Dávid Ferencz válóperének irataiból eddig csak az
1576 jan. 10-dikén Báthori István fejedelem rendeletére
magyar és szász lutheránus papok által Enyeden tartott
zsinat elválasztó végítéletét ismertük, melyet a n.-szebeni
ágostai hitvallású püspöki levéltárból, egy zsinati végzése­
ket tartalmazó régi másolat-gyűjteményből, kivonatosan is­
mertetett J a k a b El e k , Dá v i d F e r e n c z e m l é k e 212.
213 1.
Az általam alább közlendő oklevél, mely Kolozsvár
város levéltárának csak legújabban rendezett részében jött
napfényre, nevezetes világot dórit ezen por eddig homály­
ban volt folyamára. Látjuk ez oklevélből, melylyel Kolozs­
vár város tanácsa ezen előtte folyt ügyet a fejedelem pa­
rancsára 1575 márcz. 16-án a fejedelmi törvényszékre föl-
terlesztette, hogy a válópert Dávid Ferencz ellen neje Ba­
rát Kata, mint felperes, Kolozsvár törvényszékén már 1574-
ben lejártatta; a városi tanács Ítélete ekkor a fejedelmi
törvényszékre fellebbeztetek, mely Dávid Ferenczre nézve
terhelő Ítéletet hozott. Ezen' Ítélet ellen Dávid Ferencz a
fejedelem kegyéből perújité parancsot nyert, s ennek ere­
jével nejét, Barát Katát s annak anyját, Gertrud asszonyt,
a kolozsvári biró és királybíró elé idéztette; kik, miután
a felek szóváltásaikat megtették, oly Ítéletet hoztak, mely
szerint Barát Kata, ki a világi törvényszék illetékessége
ellen kifogást tett s csak a fejedelem által kijelölt egyházi
biróság előtt akart a per érdemébe bocsátkozni, tartozott
volna a dolog érdemére nézve is nyilatkozni. Ezen ítélettel
Dávid Ferencz meg lett volna elégedve, de Barát Kata ügy­
véde azt a városi tanács és esküdt polgárok elébe felleb­
bezte, s miután a biró és királybíró Ítéletét a tanács is
helybenhagyta, a fejedelemhez folyamodott, és attól 1575.
márczius 5-dikén kelt parancsot eszközölt ki, mely a vá­
rosi tanácsnak meghagyta, hogy az egész pert érettebb
megvizsgálás végett a fejedelmi törvényszékre terjeszsze föl.
Az igy felterjesztett perirat hátára van jegyezve a
fejedelmi törvényszéknek 1575 márczius 18-án kelt itélóte,
mely ugyanezen törvényszéknek előbbi Ítéletével egyezőleg
— mely ellen, mint rá nézve terhelő ellen Dávid Ferencz
perújítással élt — úgy hangzott, hogy ezen ügy válóper
lévén, nem világi bírák, hanem a superintendens Alesius
Dénes által döntendő el, Dávid Ferenczet pedig azért, hogy
Barát Kata anyját, ki a perben nem állott, bírák elébe
idézte, a fejedelmi törvényszék 33 forint büntetésben ma­
rasztalta el.
Ezen Ítélet értelmében került ezen per Alesius Dénes
superintendens törvényszéke elébe, mely az enyedi zsinaton
1576 jan. 10-dikén a már említett elválasztó végítéletét
meghozta.
Abból a körülményből, hogy ezen zsinat végzései,
melyben a magyar szász lutheránus papok vettek részt, a
lutheránus zsinati végzések gyűjteményében a n.-szebeni
püspöki levéltárban maradtak főn, biztosan eldönthetőnek
tartom azt a legújabb korig vita alatt állott kérdést, hogy
Alesiust, — ki nézetem szerint az erdélyi vármegyék te­
rületén lévő magyar és szász lutheránus egyházak superin-
tendense volt, — leliet-é az erdélyi reformátusok első su-
perintendensónelc tartani ?
Az unitárius kolozsvári plébánus Dávid Ferencz váló­
perét felperes neje kérelmére utasította a fejedelmi törvény­
szék egyházi biróság elébe, kijelölvén e per biróságáúl Alo-
sius Dénes superintendens törvényszéket. Ez intézkedést az
a körülmény teszi érthetővé, hogy még 1575-ben, ezen vá­
lóper lefolyása idején, az unitárius egyháznak nem volt su-
perintendense. Ilyennek Dávid Ferenczet, felekezete folya­
modására csak az 1576. jan. 28-án, ezen per végítélettel
történt befejezése után, Medgyeson tartott országgyűlés egyik
törvényezikke ismerte el.
Illustrissime princeps ac Magnifice domine et domi­
ne Nobis graciosissime Seruitiorum nostrorum Infauoreux Mag-
nificentie Vestre debitam et paratam semper commendatio-
nem, Vestra nouerit magnificentia. Quod cum in quadam Cau-
sa et differentia Inter honestam Catkerinam filiam Prndentis ac
Circumspecţi quondam Stepkani Baraţii, alias Consortem Re-
uereudi domini francisci Dauidis plebani noştri, vt actricem
ab vna, ac prefatum franciscum dauidis veluti Incausamattrac-
tum parte ab altera, ratione diuorty (ut ipsa aetrix prae-
tendit) Coram Indicibus nostris Anno superiori mo ta et
adiudicata, Ac tandem In presentiam Magnificentie Vestre
per appellationem einsdem actricis denoluta, ibique Reuisa
et Emendata, prefatus Incausamattractus grave onerosum-
que accepisset Judicium, per gratiam Növi Judicy Idem In-
causam attractus Causain eandein Renouare et Reformarc
volens, quasdam litteras Magnificentie Vestre pro Nouo Ju-
dicio Eidem concossas nobisque preceptorie sonantes pre-
sentare curauerat, penos quas sequenteui propositionem suam
Coram Nobis In seriptis exhibuifc. Dauid Ferencz feleletti az
Nóvum Judicium mellett procurator által. Az néhai B arát
Istvánná és az leánya ellen Tisztelendő Biró uram és ki-
rálbiró uram, ez Nouum Judicium mellett ti kegyelmetek
eleiben citáltattam az néhai Barát Istvánnét leányával egye­
temben Barát Katával, miért hogy az anyja leányának gond­
viselője és ótalmazója, miképpen constái az preceptor iából,
az melyre minden actiójokat fundálták, hogy Si Iuris est,
hogy eriminose et calumniose cselekednek ón velem ; mert
ez elmúlt nyárban megbetegiilvén hozzá kivata engemet,
és vltro offerálá az békesóget és az pernek leszállítását én
köztem és leánya között; másodszor ezzel meg nem eléged­
vén, mikor én megbetegűltem volna, kozzam jőve és kö-

nyerge, miért hogy leszállította volna immár az pert én köztem
és leánya között, az bizonság leveleket és egyebeket ci­
szakasztanám, kit meg is mivelék szemei előtt; harmad­
szor ezzel meg nem elégedvén leánya testamentomát, ugy
mint plenam habens potestatem filie et actrix existens, és
az békeségre és az pernek leszállitásának nyilván való
megbizonyitására az városnak birái és polgári előtt elsza-
kasztá, és az ón töttem testamentomot approbálá, melyben
nyilván vagyon, hogy minden per köztünk leszállóit, és
leánjrát én nekem ugy mint hites feleségemet megadta, Si
Juris est. Ez okáért azt mondom, hogy ez leszállított pert
sine gratia Noui Judicy nem indíthatta volna, és miért
hogy elindította, és az transmissiót az táblára küldötte, ki
az előtt kim volt, és az táblán inscribáItatott volt, és az
után az compositio köztünk lőtt, Incurrált In facturn Ca-
lumnie et Cause perpetuum Silencium, Az törvény bocsás­
son ki, ezeket megbizonyitni kész vagyok, et tabulis tes-
tamenti és élő bizonságokkal; ha kegyik valamit megtagad­
na ezekben, az ő maga hitire hagyom, Saluo Jure addendi
plura. Quo percepto annotata relicta quondam Stephani Ba­
rát, In Contrarium premisse propositionis Respondit hoc
modo. Az néhai Barát Istvánné feleletti Dávid Ferencz el­
len. Tisztelendő biró uram és királbiró uram, ti kegyelme­
tek eleiben panaszkodni jöttem ; kegyelmetek emlékezhetik
rólla, hogy az én leányom között, Barát Katalin között és
Ferencz uram között vagyon néminemű igyentelensóg és
házasságbeli elválásra való igyekezet, leányom urunktól ő
Nagyságától egyházi renden való birót kért az ő köztek
való dolognak megítélésére, ő kegyelme penig Ferencz uram
kegyelmetek birósága alá kévánja az tör vént, ugy annyira
hogy immár törvén is folyt köztek mind itt ez városon,
mnnd penig urunk ő Nagysága tábláján; mely törvónt sú­
lyosnak érezvén Ferencz uram uj Ítéletet vött leányom ne­
vére, az mellett adott valami feleletet be, mely feleletben
én hozzám felel, patvarosnak mond, és nagy sok kilömb
kilömb féle dolgokkal, vádol; melyből azt akarja én nékem
nagy kissebbségemre és gyalázatomra mutatni, hogy én
volnék minden köztek való háborúnak oka, megkötője és
megódója. Azért ón mostan ennek az derekára semmit nem
felelek, hanem csak ilyen tudománt teszek, hogy ón soha
nem voltam sem vagyok oka, valaki én felőlem azt ma­
gyarázza, nem jól, nem igazán és hamisan magyarázza:
mert ón az ón leányomat soha nem kísztettem semmi tör-
ventelen és lisztátalan dologra, nem kötöttem; most es,
noha édes anyja vagyok, de ez köztek való háborúban p rin ­
cipális nem vagyok, melyet én te néked Ferencz pap igaz
törvónnek fogásával idővel megbizonitok; ez nevet tőled
felvennem és viselnem*,), hanem kévánom, hogy ez protes-
tatio emlékezetben legyeu, és jegyzést kóvánok rólla. To­
vábbá miért hogy te neked ón velem még ez óráig semmi
pered nem volt, soha idézetben som voltam veled, sem
semmi sententia én köztem és te közted nem költ, sem uj
Ítéleted én nevemre nem költ, hanem extra omnem viam
Juris sine omni Citatione legittima én ellenem actiót for­
*) I tt e g y - k é t s z ó ( ta lá n n e m akarom )
d e tib ő l.
341
mái tál, az törvénbe be is adtad, ha törvény, ennek terhét
várom. Az derék dologra penig, mikor Isten módot ad, ki­
lömben kereslek és megmutatom, hogy az mivel engemet
mind most és mind ennek előtte gyaláztál, méltatlan, és
mind te magad gondolatja: mert ón mind jó anya inkább
köztetek törekedő ós szerző voltam az békeségben; te ma­
gad tudod, mivel adtál okot feleségednek az magad meg-
unására és meggyülöléséro. Hiszem előttetek volna az tör­
vény, igazítanád ott magadat; ha az én leányomat bűnös­
sé teheted, nincsen én nékem arról mit tennem, ón az tör­
vénynyel nem bírok, hanem alája vetettem, és mindent szen­
vedjen, ha érdemli. Cum protestatione ennek utánna is li-
ceat többet szólnom. Post kec et prenotata actrix aduersus
eandem propositionem Incausamattracti pro se respondit
kis verbis. Barát Katalin aszszonnak az néhai Barát I s t ­
ván leányának feleletti Dávid Ferencz ellen, az kolozsvári
plébános ellen. Tisztelendő biró uram és királbiró uram,
értem Ferencz uram rainemü dolgot forgat én ellenem az
uj ítélet mellett, tudni illik hogy mikor ő kegyelme beteg
volt volna az nyárban, akkor az ón aszszonyom anyáin ő
kegyelmével megbékélt volna, és az minemli levelek lőttek
volna köztök, el is szaggatták volna: azért én erről tudománt te­
szek csak, ilyent, hogy az mikor ideje és módja lészen, ós
törvény szerint való helye, reá gondolok; most c sak imezt
mondom, hogy még ez óráig mi köztünk volt az vetélke­
dés csak az biró felől; én ő kegyelmétől el akarnám válni
törvény szerónt, az kegyelmes fejedelemtől egyházi renden
való birót kértem, ő kegyelme penig azt vitatja, hogy az
én kévánságoinnak az elválásra valónak meglátása, megíté­
lése kegyelmeteket külső renden való bírákat ille ti; azúrunk
táblája csak az bíróságról deleberált, nekünk azt Ítélte,
hogy az pispök székit nézi ez dolognak meglátása. Azért
én ez mellől el nem megyek sem ide sem tova, sem az de­
rék dologra, az mit ő kegyelme proponál, nem felelek itt
kegyelmetek előtt, hanem ott, a hol annak az törvényének
kell celebráltatni, a hová az ő Nagysága széki es mutatott;
sőt azt mondom, hogy ő kegyelme az uj Ítélet mellett az
derék dolgot itt az kegyelmetek székin nem fordíthatná az
ő Nagysága törvénye ellen, hanem az biróság ellen kellett
volna szólnia, ha mit újíthatná vagy ronthatná az ő Nagy­
sága urunk széki delioeratioját. De hogy azt ingyen emlé­
kezetben sem hozza, hanem az derék dologba excipiál, Si
Juris est, ezt indebita actionak mondanám, az vagy inkább
calumniának, ez okon, hogy egyszer ő maga appelíált az
pispökre, melyről jegyzést mutattam, most immár esmeg
kegyelmetek eleiben akarja vonni az dolgot; valame­
lyiknek azért az törvény azt találja, az pénáját megvá­
rom; protestálok, hogy az én birám előtt ez dologban, ki
az fejedelemtől és az törventől jegyeztetett, minden fogásid-
ra választ akarok tennem.
(Vége következik.,)
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
K o lo z s v á r , 1881. o k t. 16.
k im a r a d t az e re­
Jelen vannak: fct. Nagy Péter püspök, mint elnök;
Leszai Ferencz, dr. Kolozsvári Sándor, dr. Szász Béla, Pa­
tt
 342
ridi Kálmán ig\ tanácsosok, Bodor Antal, Deák József,
Szabó Ádárn, Balogh György.
Az időközben elnökileg ellátott 34 ügy beterjesztet-
vén, helybenhagyó tudomásul vétetett.
A bülgezdi egyházközségnek szabályszerűen kiállított
kötelezvényére 800 írt. kölcsön-összeg utalványoztatott a
domestikából Szabó Pál esperes afia kezéhez,
A zilahi kollégium in. elöljáróságának újabb fel-
terjesztésére kinyilvánítja az ig. tanács, hogy a kollégium
volt pénztárnoka ellen fenforgó követelés tárgyában a sza­
bályszerű törvényes útról mindaddig lo nem tér, mig leg­
alább valószínűnek nem látja a kollégium követelésének fel-
hajthatását.
A Székely-Mikó-kollegium elöljárósága által beterjesz­
tett s 5738 frt. értékű épülettel ellátott házas telek meg­
vásárlása ügyében kötött szerződveny kelybenhagyatott.
A dengelengi kisajátítási pénznek a szamosvölgyi vas­
úttársaságtól való felvételére meghatalmazott kérői pap afia
jelentése következtében a kisajátítási egyezmény helyben-
liagyatott és megerősittetett. A dengelengi egyházközség a
felvett összegen földbirtok vásárlására esperesi úton úta-
sittatott.
A n.-enyedi kollégium elöljárósága jelenti, hogy egy­
felől a főiskolának a közelebbi években folyton szaporodó
népessége, másfelől a gabona árának folytonos emelkedése
már a közelebbi pár év alatt azon kényszerűségbe hozta az
elöljáróságot, hogy a czipósüttetésre előirányzott összegen
némileg túlmenjen. A jelen évben pedig szokatlanúl nagy
számmal jöttek czipóra igényt tartó tanulók, kik a czipó-
kegylet élvezete nélkül nem lennének képesek tanulásukat
folytatni. Minek következtében kéri, hogy a jelen évben a
czipóra kiadandó összeget rendkivűlileg 800 írttal felemel­
hesse. A kért felemelés engedélyeztetett.
A kolozsvári egyházközség tanácsa által beterjesztett
kimutatás a Méhes Sámuel-féle alapítványból f. éyi novem­
ber hó 1-én leendő sególykiosztásról tudomásúl vétetett és
helybanhagyatott. Az egyházközség tanácsa felhivatott, hogy
a jövőre a kiosztási tervezet felküldésével egyidejűleg mu­
tassa ki a tőke és lejárt kamatai mennyiségét is.
Az ormányi egyházközség módosított papi dijlevele,
mely szerint az összes jövedelem 359 frtot tesz, helyben-
hagyatott a kerületi közgyűlés jóváhagyása fentartása
mellett.
r. t.
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns egyh. és isk. L ap“ idei 42-ik
számának „História est vitae magistra“ feliratú vezérczik-
kében Bierbrunner Gusztáv ezt Írja:
Egy futó pillantás a keresztyén vallástudomány tör­
ténelmére meggyőz minket arról, hogy legrégibb theologiai
disciplina a gyakorlati theologia. Felette nagy az az iro­
dalom, mely az idők folyamában azon fáradozott, hogy a
lelkek meghódításának tudását és képességét minél nagyobb
mérvben sajátíttassák el a keresztyén egyház terjesztőivel
és fejlesztőivel. A gyakorlati theologia, amely képesít min­
ket az egyházi élet fejlesztésére, Isten országának terjesz­
tésére, jóllehet az egész keresztyén egyház életére vonat­
kozik, mindig tekintettel van arra a kisebb körre, nemzet­
re vagy országra, melynek határán belől az illető szerzője
élt, működött és tanított az egyház szolgálatában.
Egyházi lapjainkban évek óta napi renden van ama
keserű panasz, hogy egyházi életünk hanyatlik, minek az
oka fiatalabb papi nemzedékünk, mint a mely nem képes
a mai vallásos igényeket kielégíteni, a magyarországi prot.
egyház szükségeinek megfelelni. Sokan azt állítják, hogy ez
egyfelől onnan van, hogy theolegusaink gyakorlati látköre
nagyon szűk, azon kerület particularis szelleme lakozván
bennök, melynek intézetében nevekedtek; vagy másfelől on­
nan, hogy lelkészhivatási ábrándjuk igen nagy, mivel a
külföldi egyetemekről oly nézetekkel térnek haza, melyek
egyházunk keretébe nem férnek bele. Ki Ion emelve, hogy
mindkét körülmény következményei honi egyházunkra ká­
rosak. A jelzett bajok orvoslására óv- és gyógyszerek ke­
restettek és ajánltattak. Sokan úgy vélekedtek; hogy a jö­
vőn lehet segíteni egy egyetemes theologia felállításával,
melyben az egész haza leendő papi nemzedéke találkozik
majd. Ma már köszöbén állunk az egyetemes theologiai akadémia
felállításának, csakhogy nem Budapesten, hanem Pozsonyban
fog létesülni. Azonban reméljük, hogy az egyetemes gyűlés,
midőn dönteni fog e fontos ügyben, szeme előtt tartja e
figyelmeztetést: „História est vitae magisfcra/' s a szer­
ződő kerületek kiegyezését már csak azért som fogadja el
egész terjedelmében, mert az e g y e t e m e s b i z o t t s á g
a j á n l j a az e g y e t e m e s k ö z g y ű l é s n e k a p o z s o n y i
ág. h i t v . e v a n g . egyhá z a z o n í g é r e t é n e k é r t é k e ­
s í t é s é t , h o g y a p o z s o n y i ag. h i t v . ev. magyar
tót lelkészt a gyakorlati theologia rendes
tanárául alkalmazza. Hiszen e pontnak elfogadása
annyi volna, mint a theologiának az egyházi életre leg­
fontosabb szakát egészen a véletlenre hízni és a felállítan­
dó akadémiában nevelendő papi nemzedékhez fűzött reményt
csirájában elfojtani. A gyakorlati theologia tanárának tu ­
dósnak és szónoknak, tanárnak és papnak, tanítónak és
nevelőnek kell lennie szívvel, lélekkel. Biztosithat-é Po­
zsony, hogy magyar-tót lelkésze mindig ily férfiú lesz ? Ha
csak a jelent kellene tekintetbe venni, bátran bízhatnék a
gyakorlati theologia tanárságát a mostani pozsonyi magyar­
tót lelkészre, kinél jobb erőt kívánni sem lehet, de midőn
a beláthatatlan jövőről akaruuk gondoskodni, leghelyesebben
járunk el, ha a történelem intését figyelembe vesszük. Yá-
laszsza az egyetemes tanács a gyakorlati theologia tanárát.
ISKOLAI ÉRTESÍTŐK.
— Kilenczedik közlemény. —
A h ód-m ezo- vá s á r h e l y i r e f o r m á l t fő g y m ­
n a s i u m 1880— 81 t a n é v i é r t e s í t ő j e . Közzé teszi
az igazgatóság. A 68 lapra terjedő fűzetet Halmi János
ily czimű értekezése nyitja meg: „A mennyiségtan tanítá­
sáról.“ Közli ez értesítő a diákokat és a gymnasium négy
 343
felsőbb osztályába járó tanulókat illető ^örvényeket. A ta­
nári testület összesen 13 tagból állott, nem számitván bele
a más vallásúak hittanitóit. Tanuló volt az év végén ösz-
szesen 286 (7 magán), kik vallás és nemzetiség szerint
következőleg oszoltak m eg: ref. 125, evang. 6, róm. kath.
82, gör. kel. 15, Mózes vallási! 8 0 ; magyar 282, német
16, román 4, szerb 6. A múlt évi létszám a megelőző évi­
hez képest 8 csökkenést tüntet fel, mely csökkenés részint
az első, részint az alsóbb osztályokra esik, mint a melyek­
be egyfelől kevesebb vétetett fel, másfelől pedig számosán
léptek ki. A főgymnasium felsőbb osztályának tanulói ke­
belében fenállot a múlt évben is a Petőfi-önképzőtársulat,
mely a megelőző evek példájára dicséretes buzgósággal és
szorgalommal folytatta munkásságát különböző tárgyú mun­
kák írása és megbirálása, higgadt vitatkozás, szavalatok és
azok rögtönzött bírálata által. A tanulók közt 353 frt.
AZ EGYETLEN VIGASZTALÓ,
Moore Tamás.
0 ki letörlőd a bú könyeit,
A lét mi zord, mi gyászos lenne itt,
Ha nálad a csalódott, sebhedo tt
Nem lelne menkelyet!
Ha az öröm csak eltün’, elenyész,
Még a remény is hamar ködbe vész,
Bár könyeinken megtört sugara,
Perczig fölcsillana:
Ki bírná el, ha zúg a förgeteg,
Ha óva szárnyaddal nem véd’sz te meg.
A békeággal hozzánk hát jövel
Az éjt oszlatni el!
Érintésedre sötét gyötrelem
Öröm fényénél fényesebb leszen:
Miként az égben égő csillagot
Nappal nem láthatod.
Hegedűs István .
A MEGNYUGVÁS.
(Rajz.)
Gyarmathy Zsigánétól.
iii.
(Vége.)
Junius közepe felé járt az idő; Regöldiné még min­
dig nem nélkülözhette orvosai tanácsát, s igy én az egész
tavaszt és a. nyár kezdetét magánosán töltöttem, de az
utolsó hónap alatt már nem türelmetlenkedtem. Szegény jó
nagyapa tanácsait, ha későn is, de rendre mégis csak kö­
vettem, s ennek köszönhetek mindent. Egy rekkenő meleg
54 kr, segély osztatott ki. A tápintézetben teljes élelme­
zést nyert 14 tanuló.
A z i l a h i m. k i r . á l l a m i t a n í t ó k é p e z d e t i ­
ze d ik é r t esi t v é n y e. 1880—81 tanév. Az igazgató,
tanács megbízásából szerkesztette: Faluvégi Albert, igaz­
gató. Közli ez értesítő az igazgató tanár tanévet megnyitó
és bezáró beszédét. A tanítói testületnek 12 tagja volt. A
növendékek száma a képezdóben összesen 54-re rúgott, kik
közűi nemzetiségre nézve 49 magyar és 5 román, vallásra
nézve pedig 35 ev. ref., 7 róm. kath., 4 gör. katli., 2 ág.
evang., 1 gör. kel.; a gyakorlóiskolában szintén 54-re, kik
nemzetiségre mind magyarok, vallásra nézve pedig 53 ev*
ref,, és 1 róm. katb. Tanitóképesitő vizsgálatra 3 jelent­
kezett, kik mindnj'ájan sikerrel állották ki a vizsgálatot.
A képezdei növendékeknek volt önképző körük „Eötvös­
kor“ czimen.
délután, mikor a virágok meghajolnak a forróság alatt, és
talpunkat égeti az út fövénye, azt gondoltam, hogy mig
enged kissé a nap heve, felmegyek az árnyas pavillonba
s nem iábatlankodom a szegény kaszások és ozénagyüj-
tők között, hadd nyújthassák mog déli álmukat tetszésük
szerint. Alig léptem fel a pavillon körbe futó lépcsőin, erős
szélroham támadt: az olajfák felforgatott levelei úgy néz­
tek ki, mintha hó borítaná a lombokat, a havasi rópkény-
borostyán pedig úgy csörgött, mint ősszel a száraz levél;
nehány csattanás után elsötétült a táj, s a hegyek közül
zúgó moraj hallszott. Alig pár perez múlva jéggel vegyes
súlyos esőcseppek koppantak a plefedélzeten, azután egy
zúhogó sebes zápor ömlött alá. A karcsú oszlopokra tapadó
rep kény borostyán fénylő levélkéin, mintha dér csillogott
volna. A mily sebesen jött a zápor, oly gyorsan el
is futott, s az újból kisütött nap pirosra festette az úta-
kon összefutot kis tócsákat, a ribizke-sor piros fürtéin pe­
dig úgy csillogtak az esőcseppek, mintha rózsaszín gyé­
mánttal lettek volna beszórva. Kelet felé — ott, hol sö­
tét zöld mogyoró-bokrok között kanyarogva bujkál a fehér
út — kettős szivárvány emelkedett, épen úgy, mintha dia­
dal-kapuja lenne annak a fogatnak, mely feltűnt a bokrok
között. Különös vörhenyes szin öntötte el az egész tájat,
s ón a szokatlan színárnyalatban gyönyörködve, darab ideig
feledtem, hogy jó lenne legalább innen a munkások után
nézni. Esc után jobban fog a kasza, tehát lássuk, mit csi­
nálnak ? E pavillon déli oldalán tekintettem ki, az „erdő­
közi tisztás“ verőfényben ragyogott, s a kaszások hosszú
sora erős suhintásokkal szelte a dús fűvet. A sötét erdő
különös színben úszott, felette kigyúlt szegélyű kuszáit fel­
hőkön túl, a havas hegycsúcsok rózsaszínes lángban mint­
egy hullámozni látszottak. Különös és megkapó látvány
volt az egész, s ón soha sem gondolhatok úgy vissza éle­
temnek e legnevezetesebb napjára, hogy előttem ne álljon
a természetnek e felzúdulása, csodás sziuáramlata, szelíd
 344
"bájos alkonya, Az alanti réteken viz csillogott, s a hegyi
kis erek feldagadva, harsogva rohantak a falun végig. A
kertvégi fűzfák csúcsaiból csak annyi látszott ki, mint
Ggy-egy kis bokréta, felettük tajtékzó sárgás hullámok csap­
kodtak; imifct-amott apró széna-boglyák úsztak, a széleken
pedig vadvirágok tépett szirmaiból egy hullámzó tarka fű­
zér kavargott.
A felzajdűlt természet utolsó tombolása, e zúgva ro­
hanó ár pár perez múlva elhagyott medrébe visszatér,
s az alkony szelid fényben fog visszaragyogni a vihar
után. Eszter, mire emlékeztet ez tégedet? Nem épen igy
hánykodott és tombolt a te benső világod is? Ehj, elmúlt
már! MiDden a mi fájt, a mi felzavart, a béke szelid szi­
várványába olvadt. Akkor előbb önmagámra nem ismerve,
tévolyegtem a setétben: a hit világossága, mely a könnyeken
át még tisztábban szokott ragyogni, nem törhetett át a fel­
zaklatott érzelmek hullámzására. Magamon meg nem bot-
ránkozva kerestem egy kis világosságot, a mi után indul­
hassak, s mert kerestem, meg is találtam azt. Hála érette
annak az örök nagy jóságnak, a ki vigasz nélkül soha sem
hagyja az igazán hívőket. Engem is elvozérelt ama kis há­
zikóig, a hol újból érezni kezdettem, hogy nincsen az a pa­
rányi féreg, a melyik egészen czéltalanúl lenne teremtve:
hiszen én is tehetek valamit, a mi jobb a semminél, jobb
— és itt először vallottam be önmagam előtt — annál,
mintha egészen belemerülök egy remény nélküli érzelembe. . .
igen, most már nyugodtan ismerem el, hogy az vol t a b a j . . .
az érzelem nem vesztett ugyan semmit melegségéből és
mélységéből, mindig ott fog az maradni szivemben, csak
az a fájdalom csillapult le teljesen, melyet a reménytelen­
ség tudata okozott. Az első balzsamcseppet erre az a nap
hozta meg, melytől kezdve számítom új életemet.
Ott haladtam el egy kis szegényes ház előtt, a hon­
nan éles gyermeksirás hallszott ki. Az ajtóban nem volt
kilincs, tudtam, hogy járnak be e nélkül is : fölemeltem
kissé sarkából az ajtót, s az rögtön kinyílt, boléptem: a
földes szoba közepén állt egy bölcső, vastag szőrzsinorral
erősen lefűzve, úgy, hogy a szegény kis gyermek karját
sem mozdíthatta, arczát csípték a legyek és szájából ki
volt hullva a durva rongyba kötött fekete kenyér czuczli.
Eszter, soha se moDd többé, hogy te szereted a gyermeke­
ket. Szereted önmagadat, mikor saját mulatságodra össze­
csókolod az életteljes rózsás arczú tiszta kis gyermekeket
és nem jutnak eszedbe azok az elhagyatott, szegény szá­
nandó kis teremtések, a kik szenvedésen kezdik az életet,
s érzik a nélkülözést már akkor, mikor ragyogó tekinte­
tűkből csak az örömnek kellene sugározni. Szegény kis
gyermekek! Pedig te, Eszter, tudhatnád, hogy itt munka
idején mily szánandó sorsa van a falusi gyermekeknek,
többnyire mind ott hagyták őket magukra. Mig ezeket gon­
doltam, kieresztettem a szegény vézna kis teremtés karjait,
a czuczlit visszatettem szájába és hazafutottam, pár perez
múlva újból ott voltam egy korsó friss tejjel, s a mint
cseppenkónt töltögettem az édes tejet kiszáradt nvelvecské-
jére és láttam, mily m o h ó s á g g a l nyeli és keresi a másik
cseppet, rendre szép csendesen kezdett az én világom is
kiderülni, úgy, hogy mire a gyermek elégült arczczal el­
aludt, s én egy hűs almafa lombbal betahartam arczát, a
derülő láthatáron szelid körvonallal tűnt fel előttem egy kis
világos ösvény, sejtettem, hogy azon kell haladnom, ha egy
kevés megnyugváshoz akarok jutni. A sejtelem nem csalt;
most már tudom, hogy ha le akarjuk önmagunkat győzni,
elkerülhetetlenül szükséges határozott lépést tenni va­
lami kitűzött czél felé; ezzel a törekvéssel fokozhatjuk aka­
raterőnket s diadalmaskodhatunk egy-egy olyan érzelmen, a
mely már csaknem legyőzött.
Mire a kis falun végig mentem, a tejes-korsó egé­
szen kiürült. Több helyen találtam a bölcsők mellé bezárva
egy-egy négy*öt éves kis testvért, kik ringatási kötelessé­
güket ugyan nem teljositették, de annál szívesebben fogad­
ták az édes friss tejet.
E kirándulást követő éjjel aludtam először csendesen,
mióta Kegöldre küldöttek. Felébredésem után — mint ren­
desen — eljött most is kisérteni a 7 a kérdés, hogy „hát
miért élsz te Eszter ?,“ s mig máskor egész nap csak kér­
deztem, most rögtön feleltem is: élek, hogy tegyek egy pa­
rányit azokért, a kikhez mindig úgy vonzódtam. Tudtam
ugyan, hogy ez nagyon kevés, de ez a tudat nem lan-
kaszt le annyira, hogy azt a keveset se tegyem. Most, mig
a forróság tart, igyekszem szegény kicsinyeken hűsíteni;
majd ha beáll a hideg, megkísértem melengetni őket. Eny-
nyi az egész, nagyon kevés, de előttem minden, mert visz-
szaadott önmagámnak, kibékített azon gondolattal, hogy
soha sem lesz az másként: hogy az az érzelem ne várjon
viszonzásra, és nem is v á r: lecsendesedve, megtisztulva el­
foglalta helyét szivemben; ott fog maradni utolsó pilla­
natomig.
Most már csak arra kell törekednem, hogy kitűzött
útamon azok az apró kiadások ne haladják meg az értékét
annak a szolgálatnak, a melyet én nőnemnek teszek, mert
csak igy lehetek nyugodt minden tekintetben. így tisztába
hozva magam előtt teendőimet, érzem, hogy ez a megnyug­
vás nemcsak pillanatokra szól: igaz, valódi megnyugvás az.
Újból érzem, sőt mélyebben érzem, mint valaha, a termé­
szet iránti nagy szeretetet, s érzem, hogy egy olyan paránya
vagyok a végtelen mindenségnek, a melyik nem semmisül­
het meg végképen. Sejtem kimondhatatlan sejtelemmel,
hogy a mit mi „végnek hiszünk, az még csak a kezdet“...
— Jó estét E szter!
Mint egy villámütésre úgy megrendültem e jól ismert
kedves hangra: Isten hozta Gyéres Pál űr, hát hát
talán a néni is itt van?
— Nincsen itt; de én most nem Kolozsvárról jövök.
Eg'y gyönyörű fekvésű kis faluból, Csipkésről jövök, hol a
falu népe megtisztelt bizalmával: lelkészévé választott,
most tartottam beköszöntő beszédemet. Regöldiné ő nagy­
sága ollenezte a dolgot, kért, hogy ne temessem el fiatal­
ságomat egy félreeső kis faluba. Én Istenem, hisz ez lesz
nekem az újjászületésem! Aztán egy benső fény derűjével
szép arczán elmondta, hogy élete feladata lesz e nép bol-
dogitása, s szent meggyőződése, hogy ha egész erővel, igaz
hittel küzd az ember egy czél felé, a siker el nem ma­
radhat.
Oly bensőséggel beszélt, s a nemes tűz pírja oly
 345
megkapón gyűlt ki antiic szabású tiszta arczán, hogy egé­
szen magával ragadott szép világába. Kimondhatatlan
gyönyörrel lestem szavait, s mikor elhallgatott és mélázva
tekintett a távolba, épen olyan gyönyörrel vetettem egy-
egy tekintetet ragyogó kék szemébe, e tiszta fényű kék
mélységbe és önkénytelenűl ezt kérdeztem magamtól:
Eszter, itt mellette ülve, s a delejes vonzódástól meg­
rendülve, most is azt hiszed, hogy nyugalmad valódi ? Azt
hiszem ; most még inkább, mint valaha. Le van győzve az
utolsó kisértés is, szivem megértette, hogy az ő jelenléte
nem hozza őt közelebb hozzám, hiszen az a szelíd szép
arcz ott van és ott is marad mindig szivemben.
Rám nézett szelíd tekintetéből melegség sugárzott, s
elragadó, természetes egyszerűséggel mondott olyan szava­
kat, melyeket ón elfeledni soha, de soha seoi fogok,
— Eszter, engedjen meg e bizalmas hangért, de én
most máskeat nem szólíthatom. Midőn távozása után elő­
ször mentem nénjékez felolvasni s megtudtam, hogy épen
az nem fogja az emelkedett szellemű munkát hallgatni, a
ld egész figyelemmel melyed t abba, kimondhatatlan kelle­
metlen érzés járt át. Épen úgy, mintha enyhe világításnál
gyönyörrel merülünk egy műremek szemléletébe, s egyszerre
csak sötét lesz körülöttünk, ilyet éreztem én,, midőn egy
szép mondat után feltekintettem a könyvből, és szemem
nem találkozott az ön megértő, lelkes tekintetével. Előbb
megdöbbentett gyors átváltozásom, mert nem tartottam le­
hetségesnek, hogy a világitó magas eszmék mellett, sötét­
séget erezhessek. Csakhamar megtudtam, hogy a világosság
önnel szállt el, s hogy mindörökre sötét lenne nekem' a
csipkési kis papiak, ha ön, Eszter, hiányoznék abból. Nem
igen tudtam felelni, de azért úgy hiszem Pál mindjárt ész­
revette, hogy ón nem kívánom a csipkési kis papiak se-
tétségót.
Midőn az alkony visszasütő pírja rózsaszínre festette
az eső után a párázatot, úgy tetszett nekem, hogy e bájos
fény mind amaz ismeretlen kis lakból, sugáizik ki; iiogy
ilyen rózsaszín a jelen, a jövő, az egész világ! Pál is igy
hitte. Az alkonypir még ott lobogott a hegyek ormain, mi­
dőn Pál távozott. Hosszasan tekintettem utánna, aztán túl­
áradó boldogságomban felkiáltottam úgy-e Eszter, mégis
csak jobb lesz ig y keresni fel a kicsinyeket? Mert, hogy
boldogságodban sem fogsz rólok megfeledkezni, azt csak
felteszem rólad. Nem, soha sem fogom feledni, hogy a gyer­
mekek voltak az én megmentőim mindig: szeretőtök vigasz­
talt akkor, midőn a szülői házban nem találtam sze­
rető szívre; az irántok érzett szánalom vezetett arra az
útra, melyen feltaláltam a megnyugvást akkor, midőn érez­
ni kezdettem életem ürességet. Hogy tudnám éu ezt valaha
elfeledni ?
Aztán, midőn Pál elmondotta a dolgot Regöldinónek,
az rögtön Regöldre jött, még sokkal ingerültebbnek ta­
láltam, mint mikor elváltam tőle. Szokott nagy mondásai­
val azt állította, hogy ő kígyót melengetett keblén; az­
után elnevezte Pált csillagjáró ábrándos bolondnak. De
hogy miért? akkor épen úgy nem értettem én sem, mint
a hogy nem fogja érteni az én jó Pálorn soha sem.
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r 1881 okfc. 2 2 -é n .
— A szegény iskolás gyermekeket segelyző egyesü­
let, melyet lapunk tisztelt munkatársa, dr. J e n e i Y i le­
t ö r e közlöny hasábjain nehány hót előtt megpendített, a
múlt vasárnap megalakult. Az egyesületnek czélja az is­
kolába járást lehetővé tenni oly szegény gyermekeknek is,
kik az év folyamán, de különösen a rideg télben, a ruha
hiánya miatt kénytelenek az iskolákból kimaradni. S e czélt
az által igyekszik elérni, hogy a melegen érző emberbará­
tokat fölszólítja, mikép az elviselt ruhákat ne vessék vagy
ne vesztegessék el pótom árért az ószeren, hanem bocsás­
sák éz egyesület részére, hogy ez belőlük a ruhátlanokat
fölruházhassa. A czél szép és nemes, a kötelezettség úgy
szólván semmi; nem csoda tehát, hogy az egyesület esz­
méje városunkban a legkedvezőbb visszhangra talált, s va­
sárnap M i n o r i c h Károly polgármester elnöklete alatt a
tanácsház nagy termében számosán vettek részt az alaku­
ló-gyűlésen. Y á r a d y Károly, kolozsmegyei királyi tanfel­
ügyelő előterjesztette az alapszabályokat, melyek szabato­
san körvonalozzák az egyesület czólját és hatáskörét, va­
lamint egész működését. A gyűlés pár szónyi módosítással
elfogadta azokat, s alapjukon legott egyesületté alakúit.
Gáj mán Zsigmond ajánlatára elnöknek az eszino megpen-
ditője, dr. J e n e i Viktor kiáltatott ki, a többi tisztség be­
töltése pedig választás útján ment végbe. AJelnökök lettek:
Grámán Zsigmond s dr. F e l m é r i Lajos, jegyzők: S zé-
c h y Károly s R i e g e r Imre, pénzfcárnok: S z é k y Miklós,
gazda : K o l o z s v á r y Albert; választmányi tagok pedig:
Várady Károly, Paál Ferencz, dr. Éltes Károly, Minorich
Károly, Szász Domokos, Szász Béla, Nagy Kálmán, Bene­
dek József, Várady Albert, Kovács János, Mádai János,
Petrán János urak. Az egyesületbe eddig mintegy 9 0 — 100-
an iratkoztak be, kik között az első gyűjtést az egyesület
gazdája, Kolozsváry Albert tanító úr a jövő szerdán, ok­
tóber 24-én indítja meg. A felebaráti szeretet, mely az
egyesület megalapítója volt, legyen buzgó támogatója es
nagyranevelője, hogy Isten segítségével oda fejlődhessék,
mikép városunkban ne találhasson senki ruhátlan fázó
gyermeket!
— A m agyarhoni ág. hitv. egyetemes közgyűlést
megelőző tanácskozás a napokban tartatott az iskolai épü­
letben. E szokásos tanácskozást megelőzőleg az egyes ke­
rületek küldöttei tisztelegtek Radvánszky Antal b. egyete­
mes felügyelőnél. Mind az og'yházi, mind a világi rendből
sokan jelentek meg az esti értekezleten, melyet a felügyelő
szívélyes üdvövlő szavakkal nyitott meg, azután az egy­
háznak ez évi mozzanatairól adott számot, legörvendetesebb
tény gyanánt említvén föl, bogy a király 1000 frtot ado­
mányozott a felekezet gyámintézetónek. A felügyelő rosza-
lólag említi a káth. papság magatartását a büntetőtörvény
53 §. körül, a parlamenthez ez ügyben beterjesztett kér­
vény máig is függőben van, a kath. klérus a z illetéktelen
keresztelést fokozott mérvben folytatja, beavatkozik aprotestáns
illetőségbe temetéseknél i s ; az anyakönyvi kivonatokat meg,
melyeket a protestáns lelkésznek hasonló esetekben nyil­
 346
vántartás végett ki kellene adni, kiadni vonakodik. E kér­
dés élénk és éles vitatkozásra adott alkalmat, melyben Szou-
tágh Pál,- Sárkány József, Péchy T., Fabinyi Teophil, Kar-
say superintendens és Győry Elek vettek részt, s melynek
fonalán kiderült, hogy a parlament a büntető törvény bajt
okozó 53 §-ához már múlt szessziójában állást foglalt s
abban állapodott meg, hogy itt novelláris intézkedés litján
segíthetni. A felügyelő tehát fölkéretett, hogy a kormány­
nál az ügy elintézését sürgesse meg. A tanácskozás ezután
hosszasan és szenvedélyesen foglalkozott a közoktatási mi­
niszter azon intézkedésével, mely szerint Inczeden, sőt
Trencsónmegyében arra kötelezett egyes avang. lakosokat,
hogy a római kath. papnak papi illetményt fizessenek tel­
küktől, mely azelőtt róm. kath. kezekben volt. A minisz­
ter hivatkozik arra, hogy a kath. papnak követelése azért
jogos, mert a püspöki kánoni vizitacziona’is jegyzőkönyv
által a róm. kath. pap fizetése nem házaspároktól, hanem
a fekvő birtoktól jár. Karsay superintendens kiemeli, hogy
ezen intézett támadás nem ú j; meg lett már egyszer a
múltban kisértve a rém. katb. papok illetményeit telekköny­
v iig biztosítani ; a támadás most azért veszedelmesebb,
mert, úgymond, létünk, birtokunk ellen történik alkotmá­
nyos kormány alatt azon érvvel, hogy ily dolgok elintézése
ő felségének legfelsőbb védjogához tartozik, holott ezek az
1790— 91 évi 26 törvónyczikk 6-ik §-ában tisztán van­
nak szabályozva. E tárgyhoz többen hozzászóltak. Végre ke­
serű vita után Péchy Tamás emez indítványa csekély mó­
dosítással fogadtatott el: „A n. méltóságú vallás- és köz­
oktatási miniszter urnák. A róm. kath. papoknak evang.
liivek által kiszolgáltatandó ágybér ügyében hozott intéz­
kedés, ellenkezvén a vallásfelekezetek tagjainaK természetes
jogaival, ellenkezvén az 1790—91 t, ez. és az 1848-ik
XX t. ez. szavával és szellemével, de ellenkezvén Magyar-
ország bíróinak, közigazgatási hatóságainak, sőt magának
az e végzést aláirt miniszter urnák több rendbeli hason
ügyekben hozott határozataival, az egyetemes gyűlés mély
megdöbbenésének ad jegyzőkönyvileg kifejezést és elhatá­
rozza, hogy az ügynek törvények szerinti elintézésére a
miniszterelnök útján az összminiszteriumot ! akként kéri
fel, hogy ba az teljesen megnyugtató megoldásra és elin­
tézésre nem vezetne, akkor sérelmét kérvényileg fogja az
országgyűléshez benyújtani s felkéri az egyetem nmélt.
felügyelőjét, hogy e kérvényt szerkesztotve benyújtása iránt
intézkedjék, egyszersmind megkereste testvér kelv. bitv.
egyháztestvóreinket, hogy ezen, mindkét prot. egyházat egy-
iránt sértő és fenyegető törvénytelenség elhárítására, ha­
sonló lépést tenni szíveskedjék. Egyszersmind kijelenti az
egyetemes gyűlés, miszerint megvárja egyházunk minden
tagjától, hogy tehetsége szerint mindent elkövetem!, hogy
egyházunkat fenyegető ezen igazságtalan és törvényeinkbe
ütköző eljárás megszüntettessék.“ Ezen indítvány módosí­
tása abban áll, hogy kéressék fel a minisztérium, hogy az el­
marasztaló folyamatban lévő ítéletek beszüntetését minél
előbb rendelje el.
— A zsinat. Debreczenben október 6-án b. Vay
Miklós elnöklete alatt zsinati előértekezlet volt, melyen a
képviselők vasúti jegyeinek ügye s az ünnepélyes megnyitás
programmja intéztettek el. A „ Z s i n a t i t u d ó s i tó ", mely
a zsinat tartama alatt hetenként 3— 4-szer fog megjelenni,
melynek első száma immár előttüuk fekszik, e programmot
a következőkben hozza: 1. Október 29-én déli 12 órakor,
és délután 3 órakor érkezés a vasúton. 2. Az indóháznál
Debreczen város hatósága és a reformált egyház presbyté-
riuma részéről fogadtatás s az elszállásolás foganatosítása.
3. Estve 5— 6 óráig a főiskolai gyülésterembe összejövetel,
ismerkedés végett. 4. Octóber 30-án délelőtt templom után
VgH órakor a főiskolai gyülésteremben összejövetel előer-
tekezletre. 5. Octóber 31-én a zsinatot megnyitó isteni I
tisztelet rendje: fél kilencz órakor a főiskolai gyülésterem-
ben összejövetel; 9 órakor harangok zúgása alatt a nagy
templomba menetel, hol a püspök urak a lelkipásztori 2
székben, az egyházi szónokkal együtt foglalnak helyet; a
világi képviselők a főgondnok urak vezetése alatt, a szószék­
kel szemben eső 6 első széket foglalják el; az egyházi
képviselők a keleti oldalon levő 2 sor székből a 4— 4 el­
sőben fognak ülni. Az elhelyezkedés megtörténvén, felállóra
a 37-ik dicséret első verse, azután a 2 következő vers éne­
keltetik el. A 3-ik vers alatt: A püspöki kar legidősebb
tagja fölmegy a szószékbe s imádkozik. Ennek végződésével:
A főiskolai énekkar énekel; mely után a végső sorok alatt,
Fejes István sátoralja-újhelyi lelkész zsinati képviselő, a
szószékbe fölmenvén, egyházi beszédet tart, melynek végző­
désével ismét a főiskolai énekkar énekel; azután pedig az
egész gyülekezet a 90-ik zsoltár 9-ik versét énekli, majd
az 1-ső verset, mely utóbbi alatt a zsinati képviselők a
gyülésterembe azon rendben, a mint jöttek, visszamennek.
6. Az isteni tisztelet alkalmával a karzaton: közül a déli. a
vidékről beérkező vendégek, a nyugoti oldalon levő pedig a
nők számára tartatik fel. 7. Úgy a megérkezés alkalmával
az indóháznál, mint a templomi isteni tiszteletkor a bejá­
ratoknál, a városi hatóság részéről és a főiskolai felsőbb
tanulók közül megbízott egyének, azon czélból hogy az is­
meretlenek tudjanak biztosan kihez fordulni, — fehér sza­
laggal, mint jelvénynyol lesznek ellátva.
— Dr. F elm éri Lajos a kolozsvári egyetemen a
pedagógiai nagytudományú tanárának becses munkájából*
melynek czimo: „Az i s k o l á z á s j e l e n e A n g o l o r s z á g ­
b a n " a második kötet a napokban került ki a sajtó alól.
E kötet két nagy részre oszlik : az I-ső ismerteti a ben-
lakó és bejáró középiskolákat, a középiskolák eredményeit,
a leányközópiskolákat és collcgiumokat, végre a természet-
tudományi és művészeti szakoktatást s a középiskolai ta ­
nár-nevelést. A Il-ik szól a felsőbb oktatásról, jelesen az
egyetemekről és szakiskolákról. A munka a legaprólékosabb
szakismerettel és leglelkiismeretesebb gonddal van írva ; na­
gyon is megérdemli a megszerzést és áttanulmányozást s
középiskoláinknak a legmelegebben ajánljuk. Ára 3 frt.
— Szabó János, lelkész-társunk kitűnő egyházi be­
széde, melyet R é v é s z Imre fölött tartott; a Z s i g m o n d
Sándor imájával együtt megjelent. A gyászfedelű fűzet ára
40 krajezár, s a begyülendő összeget a tiszántúli reformá­
tus egyházkerület a tervbe vett Révész Imro-alapitványra
fordítja, melynek czólja lesz: a magjar protestáns egyház-'
történeti irodalom segélyezése és továbbfejlesztése. A be­
széd is, a ezélis megérdemli, hogy minél több vevője akadjon.
— A kisdedóvók országos egyesülete elhatározta,
hogy Tisza Kálmánnénak, gr. Degenfeld Ilona ő nagyméltó-
ságának arczképét közadakozás útján lefesteti a kisdedóvás
körűi szerzett érdemeiért. E vegett P. Szathmáry Károly
elnök, Boér Ignácz alelnök és Dömötör Géza titkár a nagy
közönséghez, különösen a kisdednevelés barátaihoz fordúl,
hogy filléreikkel adakozzanak e nemes czélra, mert az ilyes
áldozat értéke hesonlit a mozaik művekéhez, melyek annál
becsesebbek, minél apróbb és számosabb darabból vannak
összetevő. Szerkesztőségünk is kapott egy felhívást, s az
közönségünk számára nyitva áll. Az adományaidat szívesen
elfogadjuk és rendeltetése helyére elküldjük.
— Zsinati választások. A dunamellóki ref. egyház-
kerület fő- és középiskolái részéről rendes képviselőül Ko­
vács Albert theol. tanár és Öreg János gyrun. tanár, pót-
képviselőül Vámos Béla jogtanáv és Baráth Ferencz gymn.
tanár; a békesbánáti egyházmegyében egyik egyházi rendes
képviselőül Miklovicz Bálint h.-m.-vásárhelyi lelkész és egy­
házmegyei tanácsbiró; a tiszántúli ref. egyházkerület tanin­
tézeteinek részéről pedig pótképviselőül Joó István debreczeni
és Futó Mihály h.-m.-vásárhelyi gym. tanár választatott mog.
XI évfolyam.
jM Cegjelenilc
minden vasárnap.
Sz&rkMBtffségi s kiadói szállás :
b .-fa v k a s u tc z a 16. sz. h o v a
a la p s z e lle m i s anyagi
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
Kéziratok nem adatnak vissza.
j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó L A pT U JD O N O S I S Z
T a r t a lo m : S á m i L á s z ló . —
Ö s s z e ü le n d ő n e m z e t i z s in a t n a k iid v ö t l K . S . — D á v i d F e r e n c z v á ló p e r e a
k o lo z s Y á ii ta n á cs e lő t t lö 7 Ö - b e n .
k ö r é b ő l. L á n g K á r o ly . — V id é k i
ü lé s é b ő l, r . t. — Egyházi
Az I. z s o lt á r . S z á s z B é la .
k e s z t ő p o s tá ja .
SÁMI LÁSZLÓ
S z ü l, 1817, n o y .
Kolozsvári főtanodánkat nagy és váratlan
csapás sújtotta. A ref. tanárok egyik érdemes
iSesztora, s mint legbensőbb barátja, gr. Teleki Sán­
dor elnevezte — a valódi minta-ember, Sámi
László, f. hó 23-án este 3A 8 órakor, szivszélhii-
désben, alig pár perc-znyi szenvedés után, kimúlt.
Benne a legnemesebb eszmék harezosa, az igaz,
szép és jó apostola, a közbecsülésben álló ember
s a tanítványai által bálványozott tanár költözött
el. Harminczhat éven át működött zilahi és ko­
lozsvári tanodáinknál szakadatlanéi,' s bár akár.
hányszor lett volna alkalma fényesebb állást fog­
lalni el, ő csöndes, de áldásdús tanári pályáját,
más izgalmas hivatallal nem szándékozott föl­
cserélni.
Zilahon született. Szülői Sámi János és É l­
tető Borbára voltak. 14 éves korában jött Ko-
lozsvárra, Zilahon megkezdett tanulmányait foly­
tatandó, s itt csakhamar az aristocraţia, de leg­
inkább a Wesselényi család kedvencze lön. A
pozsonyi országgyűlésről hazajővén, hol az or­
szággyűlési ifjak élén állott, az öreg Wesselényi
által Zilahon egyenesen az ő számába alapított
történelmi tanszéket foglalta el. A «viadalomban
tevékeny részt vévén, ennek elnyomása után ül­
döztetésnek lön kitéve. Kolozsvárt vonult meg,
hol egy ideig főúri családoknál perelő sködött,
mígnem egyházi főtanácsunk őt helybeli főtano­
dánkhoz hívta meg, hol aztán 1855 máj. 20-án
rendes tanár is lett. Ez idő óta csöndben, de mesz-
szire kihatóan működött egész haláláig, mely csön­
des volt, mint élete.
Legyen nyugalma is csöndes!
Kolozsvárit, 1881. Október BO. 44 szám.
fíháetésl d ijak !
ERDÉLYI sor vag y
B é ly e g d ij
garmond
K é t s z e r h a s á b o z o tt
annak t e r e 5 k r .
minden beigtataB
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k o d
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t u
(Előfizetési á r : 1
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI H ETILA P. Egész é v re 6 f r t . ,
f r t . , é v n e g y e d re 1
fé lé v re 3
frt 5 0 kr
j Q í& Z ID O M a O lS O S .
Áz 1 8 8 1 - ik év i o k t. 3 1 -é n
Az 1881-ik évi okt. 31-én összeülendő nemzeti
Szabó K á r o ly . — ■ A m is s z ió
élet: — Az á l l . ig . ta n á cs r.
zsinatnak üdvöt!
la p s z e m le . — K ü lf ö ld — T á r ez a
K o l o z s v á r , 188 1 o k t . 2 8 .
— K ü lö n f é lé k . — K örö zvén yek. — Szer­
Mire e soraink napvilágot látnak, Debreczenben már
együtt lesznek a választottak, az ös D una tájairól, a ma­
gyar Tisza partjairól és Erdély bérczei közűi, hogy a vi­
1 6 -á n f 1 8 8 1 o k t , 2 3 -á n , lág előtt bizonyságot tegyenek magyar hazánkban a „leg-
raagyarabb egyház“ életéről s életszereinek egészséges
működéséről. Zsinatot tartunk, csaknem egy óvszáz letű­
nése után, az óta, hogy az eredményre nem vezetett bu­
dai zsinaton (1791) elhangzottak az utolsó szavak azon
hitsorsosainknak ajkairól, a kik nemcsak az „ u r a l k o d ó “
s épen abbau az időben „ e l s ő n e k “ és „ k i t ű n ő n e k “
vitatott r. kath, egyháznak nyomása alatt, hanem bel-
életük rendezésére irányzott törekvésük tekintetében, egy­
másközt is meghasonnlva vívták a protestántismus érde­
kében a vallásszabadságnak s az egyházak között való
egyenlőség biztosításának nemes harczát. Zsinatot tartunk,
a melynek ad hoc szervezete nem ismeri már többé a
Királyhágó elválasztó szikla ormát, s ott a hitben, val-=
lásban, czélban és törekvésben, valamint hazánk és m a­
gyar nemzetiségünk szeretetében is egy édes testvérek: a
magyarországi és erdélyi evang. reformált egyházkerüle-
I tek választottal ölelik egymást azon terem falai között, a
| melyet — hisszük és rem éljük! — a z e l s ő k ö z ö s
e g y h á z i alkotm án y m e g a l k o t á s á n a k templo­
m á v á fog felavatni a reformátio megalapítása évforduló
napján összeülő alkotmányozó zsinat. Zsinatot tartunk, a
melynek politikai é-5 társadalmi háttere, (hála a felvilágo­
sodás szellemének s a nemzetek culturalis előhaladása fe ­
lett őrködő gondviselésnek!) ha nem is teljesen ment
minden setét árnyéktól, de összehasonlithatatlanúl kedve­
zőbb, mint a milyen az 1791-iki budait zsinaté volt,
Csak egy futólagos tekintetet kell vetnünk az 1791:
26 t. ez. keletkezésének előzményeire, csak belepillanta­
nunk az 1791-iki országgyűlés nyilvános tárgyalásaiba és
az azokat megelőzött kerületi tanácskozraányok naplóiba,
izeneteibe és emlékirataiba, melyekben a kerületek pro­
testáns és r. katholikus rendei egymással szemben elfog­
lalt álláspontjukat jelezték, látni fogjuk, hogy a kimagasló
jI ellentétek, bármennyire egészen más irányban szóliták
 348

küzdtérre a prot. egyház fórfiait, hogy az elödök által vé­ ellen. Cum protest atione szólok. Miért hogy feleletedben én
res áldozatok árán kivívott egyházi alaptörvényeiket s az ellenem ezzel mented magadat, hogy az te leányodat azelőtt
ezek által biztositott vallásszabadságot megvédve és biz­ is törvéntelen dologra nem kísztetted, és tisztátalanságra
tosítva hagyhassák hátra a következő nemzedékről nem­ nem kötötted, azért te Barát Istvánné leányoddal egyetem­
zedékre. be Barát Katával, Si Juris est, azt kóvánom, hogy- nyil­
Ma már nemkell vitatkoznunk az 1606-iki bécsi ván megmagyarázzátok, micsoda törvéntelenség és tisztá-
és az1645-iki linczi beczikkelyezett békekötéseknek jogi talanság legyen e z ; mert míg meg nem értem, addig nem
természete és kétoldalú szerződést képező jellege fölött. tudok reá felelnem. Item ezt is megmagyarázzátok mert
Nemképezi jelszavunkat ezen békekötések most kétségbe te magad jól tudod, mivel adtál okot az temagad megunásá-
nemvont erejének visszaállítása, vagy az azok ellenére ra és meggyülölesére; mert én semmi okot nem adtam t u ­
kiadott kir, rendelteknek s explanatioknak érvénytelení­ domásom szerént. Mondom penig, hogy ugyan tartoztok ve­
tése stb., hanemcsak résen kell állauunk, hogy mind­ le hogy megmagyarázzátok, mert ez tisztesség dolga, melyre
azon alaptörvények, a melyek a Királyhágóninnen és túl, ez igék láttatnak intendálni: mindenben elől járó. Ez oká­
kezdettől fogva a legújabb ideig keletkeztek, a törvény­ ért legelőször azt kevánom, hogy törvény szerént ez láttas­
hozás akaratához híven s az egyenlőség és viszonosság sák meg; az után kész vagyok minden feleletednek meg­
elvének megfelelően, tartassanaktiszteletbenés hajtassanak felelnem, és az ón propositiómat jó bizonságokkal megerő­
végre. E tekintetben feladatunk a Királyhágón innen és sítenem. Liceat cum protestatione plura loqui. Iterum pro­
túl lévő prot. egyházkerületeknek közös. Hogy elégerősek curator prefate actricis pro relicta quondam Stepliani Ba-
legyünk kifelé feladatunknak teljesítésében: egyesülteknek rat subiunxit aduersus replicationem Incausamattracti A
s az együvé tartozás, a solidaritás érzetében egyeknek hol azt mondod, hogy ón Barát Istvánné veled componál-
kell lennünk mindenekfölött befelé. A széttagoltságnak tam és az okáért az transmissiót táblára nem küldhettem
és egyházkerületeink között az eddigi teljes függet­ volna; ez ellen én azt mondom, hogy ezzel engemet az le­
lenségnek vége kell hogy szakadjon. Az egyesülés anyagi ányommal való perben uem elegyíthettél volna; hanem, ha
és szellemi erőinknek s igy hatalmunknak növekedése; valamit én cselekedtem volna te ellened, törvénbe laktam,
saját súlyunknak fokozása. ADebreczenbeu összeülő zsi­ megtaláltál volna törvénynyel, megfeleltem volna ón neked
nat legelső munkája lesz, az összes magyarországi és er- mindenre ; azért semmiképpen engemet erre nem hihattál
délyrészi egyházkerületnek egy alkotmány keretébe való volna, hozzám sem felelhettél volna. Annak okáért az aláb­
beillesztésével megoldani az egyesülés nagy feladatát.Nem bi feleletem tartása szerónt, ennek az terhét, ha törvény
lesz kis feladat. Kivált nekünk, erdélyieknek, több szá­ engedi, megvárom rajtad. Idem procurator in persona an­
zados különállásunk s az egyházi alkotmányos szerveze­ notate actricis adiecit: Az te rész szerént való replicatiód-
tünknek sajátlagos fejlődése oly intézményeket illesztett ra én ezt mondom: Miért hogy el hagytad az ő Nagysága
be egyházi életünkbe, a melyekkel nem lehet egyszerre székin költ sententiát, melyet én nékem adtanak, az uj
és oly könnyen szakítani. Itt a hatalom szava, nem az Ítéletet is elhagytad, kit az sontentia ellen és én ellenem
óhajtott egyesülés, hanema szakadás okozója lenne. A hoztál, és más dolgot proponálsz én ellenem, kinek semmi
teljes egygyéolvadás lassú processus, de okszerűen vezet­ helye nincsen; én penig az ő Nagysága székinek senten-
ve biztos eredményű. Legyünk egyek alkotmányunk főbb tiája mellől el nem állok, mert ez dolog diuortiumot n é z ;
elveinek keresztülvitelében, de a részleteket hagyjuk az mikor annak bírája előtt leszünk, valamit ellenem felelsz,
idő és haladás egyengető kezére. Legyen egység, de nem esmót reá felelek, és ha törvény engedi, ez féle feleletednek
egyöntetűség. Lelkűnkben ilyen gondolatokkal üdvözöljük terhét megvárom. Quibus sic dissentientibus et tandem
a debreczeni nemzeti zsinatot. Kívánjuk, hogy tanácsko­ Judicium nostram expetentibus, Nos Judices primarius et
zásain és munkálkodásán legyen Istennek áldásai hogy Eegius Judicauimus hoc modo. Miért hogy Dávid Ferencz
a mostani kedvezőbb viszonyok között, hajtsa végre a az ő propositiója ellen az Barát Istvánné responsiójába ta ­
megkezdett minden irányú reformés szervezkedés művét, lált nemi csekélyeket, melyeket ő mond tisztesség dolgának
hogy legyünk erősek bent, legyünk erősek kifelé s min­ lenni, és abban vár elsőben törvént pronuntiálni, ki el­
denütt, a hol prot. vallásszabadságunk, magyar nemzeti- len Barát Istvánná azt mondja, hogy ok nélkül elegyítette
tógi és kulturális érdekeink erőnket igénybe veendik. volna őtet az perben, mert ő vele semmi dolga nem vol­
K. S. n a; az leánya penig azt mondja, hogy nem módja szerént
élne ő ellene az nouum Judiciummal, az mit proponál az
mellett, az sem oda való volna; de arról, az mi dolga ő
Dávid Ferencz válópere a kolozsvári tanács neki vele vagyon, az ő neki rendelt birája előtt mindenről
megfelelne, tetszett az mi ítéletünknek: Mivel hogy az Ba­
előtt 1575-ben.
rát Istvánné responsiójában vadnak az mondások, melyeket
(Vége.) Dávid Ferencz tisztessége ellen esmer lenni, de mi nekünk
E contra memorafcus Incausamattractus replicauit hec: még eddéglen annak nem látszanak len n i; hanem ha el
Dávid Ferencz rész szerént való replicaliója az néhai Ba­ nem akarja szenvedni, és tovább akar benne monni, ha
rát Istvánné Godrud aszszony és az ő leánya Barát Kata ennek utánna több beszédekből az vagy bizonságokból tisz-
 349

tessége ellen esmertetnók lenni, az törvény arról is Ítéletet ( et vanis excepcionibus a mcritoque cause prorsus alienis,
teszen köztek, De miért hogy az principális causa forgott sanioris discussionis gracia,’a vestra presentia in Curiam
kiválképpen Barát Katalin aszszony és Dávid Ferencz kö­ nostram transm itti consueuerint debeantque, Pro eo harum
zött, az nouum Judicium es ez ő köztök lőtt sententia el­ serie conmittimus vobis firmiter vt acceptis presentibus,
len hozatott: azért tartozik az derék dologhoz, az mi köztök et rebus sie vt prefertur stantibus, statim causam eandem
vagyon, az nouum Judicium mellett szólni és ahoz valót re- simulcum tota sua serie et processibus conscribi facéré, et
plicálni, annak utánna úgy tudunk ő köztek deliberálni. earn In curiam nostram nostram scilicet Inpresentiam maturius
Mely mi ítéletünket meghallván mind két fél, Dávid Fe­ discutiendam, nisi legittimam aliquid obsistat Impedimentum,
rencz contentus lön vele, hogy kész lenne az derék dolog­ transmittere modis omnibus debeatis et teneamini, Secus
ra is nekik jobban megfelelni: do az más félnek procura- non facturi, presentibus perlectis exhibenfci restitutis, Da­
tora nem engedő, hogy többet felelne és replicálna, mert tum Albe Julie Die Septima Mensis Marcy, Anno domini
immár annak idejét elmulatta volna, sőt még az mit felelt, Millesimo Quingentesimo Septuagesimo quinto, Stephanus
az sem oda való volna; nem kellett volna utát elhidni és Báthory de Somlyo m, p. Quibus receptis et Intellects,
más dolgot köziben elegyíteni; azért minden igyekezettől nos commissioni et mandato Magnificentie Yestre satisface-
elmaradott volna. Annak okáért az tanácsnak és esküdt re volentes, premisse contencionis seriem presentibus In-
polgároknak eleiben appellála vele. Mely két fél között va­ seri et Inscribi faciendo, ad prouocationem procuratoris an­
ló igyentelenségnek rendit, és arról a mi biráinknak Ítéle­ notate Catherine Baratth, In presentiam Magnificentie Yes-
tit, mikor mi esküdt polgárok és tanácsbeliek megértettük tre fideliter duximus transmittendam. Quam et feliciter va-
volna, mi es jóvá hagyjuk az ő Ítéleteket, és hagyjuk azt lere desideramus, Date In civitate Coloswariensi die Deci­
is hogy megfeleljen és replicáljon az derék dolog ellen Dá­ ma sexta Marcy, Anno domini Millesimo Quingentesimo
vid Ferencz, ha mit akar. De az mi hagyásunkkal és íté­ Septuagesimo quinto
letünkkel is meg nem állván az Barát Katalin aszszonnak Eiusdem Illustrissime Maiestatis Yestre
procuratora, ő Nagyságának székinek jobban való meglátá­ Seruitores obsequentes
sára appellála vele. Mi peniglen nem akarók csak ilyon Judices et Jurati
rész szeréut elbocsátni, hanem teljességgel vég lóvén köz­ ciues Colosuarienses.
tek az nouum Judicium mellett való dolgokban, úgy készek (B- H.)
lőttünk volna elbocsátni. Ezt meghallván Barát Katalinnak
K i v ű l : In presenciam Illustrissimi Principis ac
procuratora, profcestála, hogy különben is el akarná vinni.
Magnifici Domini et domini Stephani Báthory de Somlyo
Az után egynéhány nappal juta élőnkbe Nagyságodnak pa­
Vayuode Transsiluaniensis et Siculorum Comitis etc. do­
rancsolatjával, mely ezkóppen sonált, Stephanus Báthory de
mini nostri graciosissiwi
Somlyo Vayuoda Transsiluanus et Siculorum Comes etc.
Prudentibus Circumspectis Judicibus et Juratis Ciuibus Ci- Pro honestis mulieribus Gedrude relicta Prudentis ac
nitatis Coloswariensis, Salutem et fauorem, Exponitur No- Circumspecti quondam Stephani Baratth, et Catherina filia
bis pro parte et in persona honeste mulieris Catherine eiusdem vt actricibus, Coutra Reuerendum dominum fran­
filie Prudentis et Circumspecţi quondam Stephani Barat ci- ciscum Dauidis plebanum nostrum veluti Incausamattractum
uis Ciuitatis Coloswariensis alias Consortis konorabilis fran- Causa Introscripta Transmissa.
cisci dauidis Pastoris Ecclesie eiusdem Ciuitatis, Qualiter R á j e g y e z v e : 1575. Aperta per Magistrum Eme-
temporibus preteritis In quadam causa inter ipsam expo- ricum Swlyok Protonotarium.
nentem ab vna vt actricem ac dictum franciscum dauidis 01 d a l t h á t á r a j e g y e zve: 1575. Leuata feria
veluti Incausainattractum parte ab alia, ratione et pre- Sexta post Dominicam letare. Pro A. Laurencius Koppány,
textu dyuorty primum coram vobis mota et adiudicata, pro I. nemo. Deliberatum est Quod sicuti in alys litteris
postea verő subsecuta appellatione, in sedeque nostra Remissionalibus deliberatum erat, vt causa ista tamquam
Judiciaria discussa fuisset, In qua dictus franciscus daui­ diuorty non coram Judicibus Secularibus, séd coram Super-
dis recepto a vobis oneroso Judicio litteras Noui Judicy intendente discuciatur, Ita nunc otiam idem est Judicium,
accepisset, vobisque in Judicio Yigore earundem ambe par­ Quod causa ista diuorty agatur coram Cionisio Alosio Su-
tos suas exbibuissent aliegaciones et responsiones, vosquo perintendente, Quod verő franciscus Dauidis matrein actri-
in radem causa penes nouum Judicium iuxta partium res­ cis, que in causa non fűit, sine citatione coram Judicibus
ponsiones Judicium fecissetis, et sententiam tullisetis, Quo astare coegit, et eandem lite impetiuit, Ideo in poena as-
vestro Judicio atrix non contenta per vos causam eandem tacionis faisi terminj flór, 33 conuincitur.
iuxta continentiam litterarum Noui Judicy in Curiara nostram
Eredetije K o l o z s v á r város levéltárában
nostram scilicetinpresenciam transmitti postulasset, Vostamen
(Faso. I. n. 44.)
nescitur quo respectu ducti causam eandem 'ad legittimam
Instanciám dicto Exponentis transmittere noluissetis, prout Másolta 1881. aug. 11.
nolletis etiam de presenti, Vnde requisiti sumus pro parte .
Szabó Károly
et in persona eiusdem exponentis, vt causam eandem trans­
mitti faceremus, Et quia vniuerse cause exceptis friuolis
*
 350
A MISSZIÓ KÖRÉBŐL.
Említve volt már a lapokban, hogy két hivatal-va­
dász, (Molnár Zsigmond, állítólag volt evang. pap, tanár és
amerikai (?) methodista misszionárius és ennek méltó tá r­
sa Reick Károly József, kir. jegyző (?) és tanár) az anya­
gi segély hiányában még mindig üresedésben lévő galaczi
egyház papi hivatalára vetették ki hálójukat, s a hiszékeny
népet azon Ígéreteikkel, hogy ingyen végeznek szolgálatot,
s az iskolás gyermekeket ingyen ruházattal is ellátják, any-
nyira elcsábították, hogy a galaczi egyház tagjai minden
törvényes formák mellőzésével, Molnárt a papi hivatalra,
Reichot a tanítóira annál is inkább megválasztották, mivel
Molnár mindenütt, még a hatóságoknál is azzal izgatott,
hogy ő törvényes joggal lett kiküldve a misszióba, és pe­
dig Galaczra, a misszió megalapítója által. A választás az
igazgató tanács által semmisnek nyilváníttatott. Az egy­
házközség erre lemondván Molnárról, Reichot azon remény­
ben, hogy az igazgató tanács engedni fog s őt hivatalában
megerősíti, megtartotta állomásán. A napokban az egyház
elöljárósága belátván tévedését, egy kérelmet intézett hoz­
zám, mely szerint fel vagyok hiva arra, hogy szabadítsam
meg az egyházközséget Reichtól, e második iparlovag­
tól is.
Ez a választás története.
A mint Molnár a választásról szóló, saját maga ál­
tal szerkesztett és octroyált jegyzőkönyvet kezei közé kap­
ta, azt azonnal több példányban lemásolta, a másolatot a
konzulátuson, miután magát mint megválasztott galaczi
rendes papot, bemutatta, hitelesítette s azzal kezében, hi­
vatkozással arra, hogy ő Galaczra illetékes hatóságtól lett
kiküldve s törvényesen megválasztva, bejárta, Plojest és Pi-
test kivételével, minden missziói telepeinket, egy a zsinat­
hoz felterjeezlendő, s általa szerkesztett folyamodványt mu­
tatván föl, mely szerint a romániai magyarok, nemcsak
hogy belenyugosznak abba, hogy Molnár, helylyel-közzel,
nekik istenitiszteletet tartson, hanem még kérik is a zsi­
natot, hogy Molnárt, kinek nemes szivéről és jóindulatáról
(?) meg vannak győződve, nevezze ki moldva-oláhországi
főmisszionariussá, engem pedig czifrábbnál-czifrább rágal­
makkal illetnek; ezen okmányt Molnár úton-űtfólen a leg-
szerónytelenebb rábeszélés és a leggaládabb hazugságok
mellett, boldog-boldogtalannal, valláskülönbsóg nélkül, alá-.
Íratta s a napokban a zsinathoz terjesztendi fel. Ily mó­
don kerítette Molnár legelőször is a brailiaiakat hálójába,
kik azt kivén, hogy az ő galaczi papsága csakugyan egye­
nes és törvényes dolog, (mert hiszen ő mindenütt azzal
izgatott) s hogy az ő fellépése Czelder, az igazgató tanács
és az én beleegyezésemmel történik, s örülvén annak,
hogy Galaczön pap van, ki pap Brailában is szolgálni
fog, készséggel aláirták a fennevezett okmányt.
Végre e két iparlovag rákonczátlankodása abban érte
el tetőpontját, hogy mindkettő anyakönyveket rendelt meg,
egyik a papi hivatal, másik az iskola részére s e mellé
két hivatalos pecsétuyomót, egyet a pap, másikat a tanító
használatára.
A magam részéről e két szemérmetlen hivatal-haj-
hász ellen egyedül a román hatóságnál s ott is ügyvéd ál­
tal léphetném föl, ehhez pedig nem rendelkezem a szüksé­
ges pénzzel.
Olyan ipanovagók ezek, a kikből a szemérem már
rég kihalt, s a kikben a lelkiismeret rég elaludt. Nem ret­
tennek ezek vissza a legnemtelenebb eszköztől sem, míg
reményük lehet, hogy czéljukat érhetik; a börtön gondolata
sem gátolja meg őket aljas játékuk folytatásában. Konzu-
laink előtt a misszió megalapítójára támaszkodván, köröm-*
szakadtig harczolnak, s midőn ezek által lenózetve ós meg­
vettetve lehordatnak, Krisztusra kivatkoznak, kinek az ily
dorgálásból — a mint azt álszenteskedve gyakran mondani
szokták — szintén bő von kijutott.
Egyébiránt román alattvalóknak vallják magukat s a
legnagyobb szívóssággal küzdenek az üresodésben lévő pa-
rochiális épület elnyeréséért,
Mindezeket szükségesnek tartottam közzétenni, egy­
részről azért, hogy ez álszenteskedő jezsuita kenyér-vadá­
szok leálezáztassanak, másrészről azért, hogy ha netalán
ez az ügy a zsinat elé kerülne, azon érdemleges elintézést
nyerhessen.
Láng Károly ,
ref, misszionárius.
VIDÉKI ÉLET.
(A z e r d ö v id é k i e g y h á z m e g y é b ő l.)
Bölön. 1881 okt. 24.
A bölöni ev. ref. egyházközségnek folyó hó 16-án szép
ünnopelye volt, a mennyiben e napon adatott át a hasz­
nálatnak braesai orgonaművész, Nagy Józsefnek egy hat
változatú új orgonája.
Az orgona 800 frtba került. Külseje szép, díszes;
hangja zengzetes, kellemes s főleg mélyebb hangjai kitűnők. Szak­
értők véleménye szerint tartósságára számíthatni, s a kívá­
nalomnak minden tekintetben megfelel. Azért bizton és jó
reménynyel ajánljuk nevezett művész urat mindazoknak
figyelmébe, kik orgonát akarnak javíttatni, vagy olcsó és
mégis jó orgonát készíttetni.
A felavató, vagy ha úgy tetszik, felszentelő beszé­
det alólirott lelkész tartotta Sz. Dávid 150 r. 4 v. alapján,
beszélvén: 1-ször. Az orgonákról általánosan. 2-szor,Van-e
az orgonának helye templomainkban, és ha van, minő jó­
tékony befolyása van az istenitiszteletre ? 3-szor. Az orgo­
nával összekötött éneklésről.
Végül kedves kötelességet teljesítek, midőn azon ada­
kozók neveit, kik az említett új orgonára vagy terményben,
vagy készpénzben adakoztak, a nyilvánosságnak átadom.
Adakoztak: Bartlia János 5 írt., Zatbureczkv József 2
frt., Sebestyén Károly és neje, Radó Zsuzsánua 3 frt., Nagy
Tamás ós neje 2 frt., Tőkés János és családja 3 frt., An­
tal Albert és csal. 5 frt., Tőkés Miklós 2 frt., Nagy Elek
ós csal. 1 frt. ós 20 liter gabona, ifj. Deák Samu 1 frt
és 10 liter gabona, Budai István 1 frt, id. Deák Samu 1
frt., Gyáfrás Mihály 1 frt., Dávid Lázár 1 frt., Pál lg-,
nácz 1 f r t , Gyenge Áron 1 frt., Pál Ferencz (erdei) 1 frt.,
Gál Dániel 1 frt., Bodri József kath, 1 frt., Rácz Sándor-
nó, Héczey Judith 5 frt., Lőfi Rebeka unit. 1 frt., Bálint
István 1 frt., Rab András 50 kr., Bedő Albert 50 kr.,
Boldizsár János 50 kr., Dávid Ferencz 50 kr., Lázár Dá­
vid 30 kr., Vitális Domokos unit. tanító 50 kr., Pálfi
Elek, n.-ajtai ref. ónekvezór 50 kr.,BedŐ József 50 kr.,
Biró József n.-ajtai kereskedő 50 kr., Kanyó Mária 50 ki’., Ta­
mási István unit. tanító 50 kr., Zathureczky Gyula 2 frt.,
Huszár József 50 kr., Huszár Mihály 50 kr., Kurta An-
 351
drás 10 liter gabona, Farkas Sándor 117 2 liter gabona,
Gyáfrás István l l 1/^ ü t0r gabona, Nagy Gábor 40 lit*
gabona, Pál Sándor unit. 10 liter gabona, Budai Ferencz
10 liter gabona, Bonyliai Ferencz 3 liter gabona, Pál Mik­
lós unit. 11 liter gabona, Tana József 10 liter gabona,
Sikó Áron 20 lit. gab., Tana István 6 lit. gaboiia, Beák
József unit. 1 liter gabona, László Nagy Józsefné 2 lit.
gabona. Fogadják a nemes keblű adakozók az egyház ne­
vében szives köszönetemet.
Sebestyén Károly , jóváhagyása után tudatja elnök afia, hogy gr. Bánffy Mik­
ev. ref. lelkész.
EGYHÁZI LAPSZEMLE.
A „Protestáns cgyh. és isk. Lap“ 43-ik szá­
mában Bakonyi „A zsinat előestéjén“ feliratú vezérczik-
kében ezt írja :
A pessimisták tana elvetendő, mert tudjuk ugyan jól,
hogy magyarok és kálvinisták vagyunk, és e kettő közűi
egyik is elég arra, hogy közöttünk egyetértés létre ne jő­
jön, de értünk mi már olyan időt is, melyben úgy is mint
magyarok, úgy is mint protestánsok vállvetve munkáltunk
egyházunk ügyének előmozdításán. A régi úgynevezett go­
nosz időkben egyházunkat egyesíteni, összeszoritani, egy
kicsit megfojtani akarták, most pedig — vagy 300 év
óta — nagyon tágan vagyunk, mint egy egész, nem tudunk
érezni, még kevésbbó cselekedni. Ezt a veszélyt érezzük
mindnyájan. Es ha meg vagyunk is győződve mindnyájan
egyházunk testének ezen szétszakadozottságas ennek folytán
a zsibbadásnak, tétlenségnek beállta s még nagyobb mérvű be­
következése felől: avagy nem tudná-e a magyar kálvinista
egyház annyira megemberelni magát, hogy a torzsalkodást
levetkőzve, hagyományos szokásait, vélt vagy valódi jogai­
nak egy kis részét a közért feláldozza s lótesitse azt, mi­
től egyháza felvirágzását remélheti.
A túlcsigázott optimisticus remények alábbszállitan-
dók. A zsinatolás ideje nem nyulkatik évekre vagy épen
évtizekre; a hetek is elég nagy áldozatokba kerülnek. Már
pedig teljes lehetetlenség, hogy nehány heti tanácskozás
alatt mindazon tárgyakra nézve bölcsen lehessen intézkedni,
melyek évtizeden át zsinati tárgyakúl jelöltettek ki. Hagy­
junk fel a vérmes reményekkel. Nem a zsinat s nem egy­
két heti tanácskuzás fogja tengernyi bajainkat orvosolni,
hanem Önmagunknak kell azokat lassú, kitartó munkásság­
gal oszlatni. A zsinat maradandó s áldásos emléket hagy
maga után, ha semiúi mást nem teszen is, mint megteremti
a magyar ref. egyházat, az eddig szetdarabolt tagokat egy
élő egésszé alkotja s ez által megadja a lehetőséget, hogy
mint egységes egyház egyesített erővel forgassa a dárdát,
ha kell, Siona védelmére. A zsinat nemes munkát teljesít
akkor is, ha hazánk egész ref. egyházának egységes szer­
vezetét megállapítja a legalsó fokozattól a legfelsőbbig.
Igaz, hogy jó volna, ha a zsinaton más is történhet­
nék, mert van mégegy-két felettébb égető seb, melynek orvoslása
s egy nehány oly reform vagy intézmény, melynek életbe­
léptetése felette óhajtandó volna, de kérdés: lesz-é a zsi­
natnak ezekre ideje és ereje. Ha lesz, nagy hálával fogad­
juk; ha nem, a fennebb említett minimummal is meg le­
szünk elégedve.
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
K o lo z s v á r , 1 8 8 1 . o k t . 2 3 .
Jelen voltak: főtiszt. Nagy Péter püspök, mint elnök;
br. Bánffy Albert, Benkő János, Gyarmatby Miklós, dr. Ko­
lozsvári Sándor, dr. Szász Béla, dr. Jenei Viktor, Parádi
Kálmán ig. tanácsosok; Bodor Antal, Szabó Ádám, De­
ák József.
Az időközben elnökileg ellátott 15 ügy bejelentése és
lós ő excell., a delegatióba választatván, éppen a zsiöat tar­
tartama alatt el van foglalva és e miatt a zsinaton részt
nem vehet; tudatja továbbá, hogy miután Zeyk Károly fő-
gondnok és zsinati képviselő jelentése szerint szintén részt
nem vehet a zsinaton, helyébe gr. Bethlen Géza gondnokot
és zsinati póttagot hívta meg, de most már mind a három
póttag meghivatott, s igy a meg nem jelenhető negyedik
póttag helyett nincsen ki meghivassók, fölhívja az ig. ta­
nácsot a további intézkedések megtételére. — Gr. Bánffy
Miklós főgondnok ő excell. helyett gr. Bethlen Géza zsina­
ti póttag meghívása tudomásúl vétetik; Zeyk Károly egy­
házkerületi főgondnok afia felkéretik, hogy nem lévén több
póttag, ki helyette meghívható lenne, szíveskedjék a zsina­
ton megjelenni.
Bartha Lajos v.-h.-zarándi egyházmegyei esperes afia
felhivatik, hogy útasitsa a dévai egyházközs éget, miszerint
a Spányik József és Fodor Luiza által az egyházközségen okozott
károkat becsültesse meg és ha a megállapítandó összeget ne­
vezettek ki nem fizetnék, a törvényes lépéseket haladékta-
lanúl tegye meg.
A szászlónai ref. felekezeti iskola megszüntetése és
községi vagy állami alapon leendő szervezése tárgyában az
illető szerződvóny helybenhagyása előtt felhivatik Szakács
István esperes afia felvilágosítás-nyújtásra az iránt, hogy az
énekvezértanitó lakásáról van-e gondoskodva? mi lesz a fi­
zetése s ragaszkodik-e az egyházközség azon feltételéhez,
hogy csakis állami iskola állíttassák fel ?
A Tövis községében fekvő Sárpataki-féle lisztelő ma­
lom eladása tárgyában felhivatik a n.enyedi kollégium elöl­
járósága, hogy minden esetben, akár az eladást, akár a ha­
szonbért látná az elöljáróság előnyösebbnek, úgy az árvere­
zési feltételeket, mint a kaszonbóri szerződvényt előzetesen
terjessze fel az ig. tanácshoz.
A házi pénztár alapjára kibocsátandó adakozási felhí­
vás tervezete elfogadtatván, megállapittatik, hogy a főtiszt,
püspök és br. Bánffy Albert egyház kerületi főgonclnok afiai
által aláírva 1000 példányban nyomassák és küldessék ki
az esperesekhez és a kollégiumok elöljáróságaihoz.
A jogügyi bizottság beterjeszti az ig. tanácsi ügyvéd
számára adandó iitasitás tervezetét, melynek első, az ügyvéd
kötelességeit tárgyazó része nemi módosítással megállapitta-
tott, a második rész tárgyalása az idő előhaladottsága miatt
a jövő ülésre halasztatott.
r. t.
 352

S p a n y o lo r s z á g . Reform mozgalom katholikus

KÜLFÖLD.
O la s z o r s z á g . A pápa elköltözése Rómából. Ér­
dekes hírek kezdenek terjedni az örök városban. A pápa
szándékszik végleg odahagyni a vaticán zord falait, s laká­
sát más, békésebb államba áttenni, hol szentsége s tekin­
télye ellen nem intéznének majd annyi s oly sokféle táma­
dást (?). A tervek eddig még csair a pápai udvar titkát
képezik, a kandi világ azonban mégis bir homályos sejtel­
mekkel azok felől. Ezek szerint a pápa lakhelyét Salzburg­
ba, vagy Ausztriába tenné át? sőt — mint némely lapok
gúnyosan megjegyzik — az Ausztráliába való átköltözkö-
déstől sem idegenkedik. Mennyi igaz e hírekből. az még
nem bizonyos, de hogy a pápa s egyáltalában a katholikus
világuralom viszonya az olasz kormányhoz s az olasz néphez
feszültebb, mint valaha, azt bizonyítják a pápa személye s
hivatala elleni gyakori tüntetések a nép részéről, s azon
körülmény, hogy G-angelbauer bécsi érsek e napokban
csak azért utazott el székhelyéről Rómába, hogy a be­
csi udvarnál látogatást tevő olasz királyi párral elkerülje a
találkozást.
Olasz zarándokok Rómában. Háromezer olasz ka­
tholikus zarándokolt nem rég Rómába, hol őket október
16-án a pápa ünnepélyesen fogadta s beszédet is tartott
előttük, melyben kiemelte, hogy ő e l l e n s é g e i között ól
és felszólította azért „hű és szerető gyermekeit“, hogy tö­
mörülve, őt q helyzetéből kimenteni siessenek. Beszéde
hemzseg a Protestantismus ellen szőrt rágalmaktól és ócsár-
lásoktól; mi ezt azonban már megszoktuk, hisz minden
ünnepélyes alkalomkor ilyeket hallani annak a személynek
ajkairól, ki a „béke fejedelmét", Jézust akarja e földön
képviselni!
N é m e to r s z á g . A jezsuiták kndarcza Luxem­
burgban. Luxemburg csak nem rég lett önálló állammá.
Ezt a jezsuiták fel is akarták használni, s mint a német
kormánytól nem függő területen, benne egy egyetemet akar­
tak felállítani. Szándékuk kivitelét azonban az erélyes kor­
mány határozottan ellenezte s igy tervök dugába dőlt.
részről. Üdvös mozgalom indult meg a katholicismus egyik
erős fészkében, Spanyolországban, magának a katholikus
vallásnak intézményei ellen. Sok katholikus község, látva a
vallás számtalan intézményének helytelen voltát, tömörült, a
vallást ez alapon reformálni. Újabban négy tekintélyes egy­
házközség is csatlakozott a mozgalomhoz, u. m. a madridi,
a sevillai, a maiagai és a monistroli.
O r o sz o r sz á g . Új zsidó szekta Oroszországban.
Elisabetgradban (Chersoni kormányzóság) új zsidó szokta
alakúit, mely bibliai testvér szövetségnek nevezi magát. A
szekta minden külső szertartást elvet a circumcisión kivül.
Házasságot templomi szertartás nélkül, kölcsönös beleegye­
zés alapján kötnek. A régi ünnepekből csak a szombatot
és januarius 2 dikát tartották meg, az utóbbit, mint a
testvórszövetsóg alapításának napját, Erkölcsi tekintetben a
szekta oly foglalkozásokra ösztönzi tagjait, melyek az em­
bert megnemesitilr, s ezek közt első helyen áll a föld-
mivelós.
Á z sia . A katholicismus Khinában. A Sanghaiban
megjelenő angol lap szerint a „menyei birodalomban “-bán
jelenleg egy millió százezer keresztyén lakik, kik majd.
mindnyájan katholikusok. A püspökök száma negyvenegy,
a kik alatt 664 európai és 660 benszülött lelkész áll s
harmincz kollégiummal és harmincznógy kolostorral rendel­
keznek. Az istentisztelet mindenütt khinai nyelven folyik s
a hívők készséggel áldoznak péterfilléreket is a pápa szá­
mára.
A m e r ik a . A protestántismus. A protestántismus
örvendetes előhaladást tett Dólamerikában. Az Argentin köztár­
saság Villa-Colon nevű városában alapított prot. egyház,
mind több-több hívőt toborz maga körűi. 2 és fél év óta
az egyháztagok száma 150-ről 2000-re szaporodott. Szá­
mos katholikus tért át, a mi örvendetes bizonyítéka annak,
hogy ínégDelamerikában is kezdik belátni, mily hatalmas el­
lensége a jezsuitismus a nép üdvének.

í.
Oh mely boldog, a kit nem ejthet meg Olyan ő, mint termő, árnyékos fa,
Áltanácsa a hitetleneknek;
Bűn útjára, a ki soh* se* téved,
Csufolókkal, a ki nem űl széket,
Hanem az Űr törvényét szeretve
Éjjel-nappal abban telik kedve.
25«
AZ I. ZSOLTÁR.
(Kísérlet az új énekeskönyv számára.)
Szász Bélától.
2.
Melynek lábát csöndes folyó m ossa;
Ágát korán lehúzza gyümölcse,
Zölden marad lombja késő őszre —
Ki az Úrral kezdi minden dolgát:
Jó szerencse s az egek pártolják.
ÖS»
u
Mig a bűnös, hitetlen, tévelygő:
Mint a polyva, mit elkap a szellő ,
Meg nem állnak, ha ítél az Isten,
Igazak közt ülő helyok nincsen,
Útjok elvesz s csak annyi n)'omuk van,
Mint kilocscsant víznek a homokban ..

KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r 188 1 o k t.
-& í§ | GRÓF BETHLEN ISTVÁN.
Lapunk zártakor vesszük az egyházkerületünket
ért egy újabb csapás hírét, hogy gr. Bethlen Ist­
ván, marosi egyházmegyénk újonnan megválasz­
tott főgonclnoka, az erdélyi aristokratia egyik leg­
tehetségesebb fiatal tagja, f. hó 28-án reggel Bécs-
ben, egy műtét következtében, megszűnt élni. Ben­
ne hazarészünk, és egyh. kerületünk egyik legszebb
reményét veszté el. Elhunytét neje, gr. Teleky Ilona,
a vidék jótékony angyala s három kiskorú gyér
meke siratja. Tetemeit haza hozzák szülőföldé­
re pihenni. Legyen porainak könnyű a h a n t!
— Sárai László tem esóse f. hó 16-án, az elhunyt
többször kifejezett óhaja értelmében, d. e. 11 órakor ment
végbe, nagyszámú közönség jelenlétében. A háznál Szász
Gerő tarto tt egy rövid imát, inig a sir fölött Hegedűs Ist­
ván mondott búcsút egykori szeretett- tanárának .s tanár­
társának. A temetésen képviselve voltak Kolozsvár s a vi­
dék főrangú, politikai, irodalmi körei, az iparos osztály,
számtalan egylet és a helybeli főtanodák. A koporsó körűi a
gjász napjaiban az elkunj'fcnak nyolez tanítványa őrködött,
s ezek haladtak a gyászmenet alkalmával is a gyászszekér
mellett, mig a szemfedőt hat ref. főtanodai esküdt tartotta.
Bár az elhunytnak határozottan kifejezett óhajtása volt,
hogy temetése minden külső pompa és fény nélkül menjen
végbe, ezt csak részben lehetett teljesíteni. A temetést már
a száz meg száz ember jelenléte is díszessé tette. Kevés
koszorú diszitette a ravatalt, mert a család fölkérésére, a
koszorúk pénzben váltattak meg, hogy az igy összegyűlt
összegből helybeli főtanodánknál egy „ S á m i - a l a p “ lóíesit-
tessék, történelmi pályakérdések kitűzésére, s esetleg egy a tör­
ténelemben kitűnő előmenetelt tanúsító szegény tanuló se­
gélyezésére. Mint halljuk, ez alapra ily módon már eddig
több gyűlt be 700 írtnál, a mely körülmény már magában
fényes bizonyítéka annak, mily közszeretetben s tisztelet­
ben állott a megboldogúlt.—■Ismerősei s barátai körében egy
más mozgalom is támadt, egy diszes siremlók felállítása iránt.
A kezdeményező e téren Derűjén László, kinek gyüjtőivén
eddigelő közel 300 frt. jegyeztetett be e czélra. Ííindezen
tények magukért és az elhunytért sokkal fényesebben be­
szélnek, kogysein méltatásukba beljebb kellene bocsátkoznunk.
— A h arm ad ik egyetem . Tudvalevő, hogy egy har­
madik egyetem fölállítása van tervezve, s helyéül részint
Szegedet, részint Pozsonyt emlegetik. Szeged városa a múlt
héten ez ügyben tanácskozásokat tartott, melyek folyamán
elhatározta, hogy e tekintetben a tőle telhető legna­
gyobb áldozatokat is meghozza. Trefort miniszter is
lement e hó 22-én Szegedre, Szász Károly miniszteri
tanácsos és több egyetemi tanár kíséretében, s részt
353
vettek a városházán tartott tanácskozásban. Trefort
miniszter kijelenié, hogy mint Pozsonyban, úgy itt is egész
2 9 -én .
tárgyilagossággal fogja tárgyalni a kérdést s részéről óhajtja,
hogy a nyerendő adatok Szeged előnyére szolgáljanak. Hang­
súlyozta aztán az egyetem felállításának pénzügyi nehézsé­
J ^ - geit, megemlité, hogy ma még nem tudhatni, egy vagy két
óv alatt föl lesz-e az egyetem állítható, végűi visszaútasitá
az e kérdésben fölmerült gyanúsításokat.
— É tfalva és Z oltán két kis község, — mint a
„Nemere" Írja — egymás szomszédságában a székely-földön,
a kettő együtt 598 lélekszámmal. E két község emberi em­
lékezet óta testvéries viszonyban él egymással, a többek
közt együtt tartanak iskolát, együtt képeznek egy egyház-
községet. E községek lakói, beszámítva a konkolyt, mely a
legtisztább búzából sem hiányzik, általában józan gondol­
kodású, minden jóra szivesen hajló értelmes egyének. Neve­
zetes, hogy e két kis községből ez ideig 14 okleveles egyén
került ki, kik közül 8 ref. lelkész, 2 tanár, 2 tanító, 2 végzett
gazdatiszt. Ezeken kívül a közel múltban meghalt egy lel­
kész és egy tanító. A községi iskolánál magasabb rangú
tanintézetben, jelenleg tanúi e két kis községből 9 fiú és
7 leány, összesen 16 növendék. E szám-arány szép bizo­
nyítéka a közórtelmesedésnok.
— A protestán s segély egy let egyetemes conventje
Czékus István superintendens es Ivánka Imre elnöklete
alatt a napokban folyt le a nagy-szombati evangélikus
templomban. Az ülés nevezetesebb mozzanatai a következők
voltak: Konstatálták, hogy az adományozások a múlt évben
nem voltak oly nagy mérvűek, mint azelőtt. Ő felsége 1000
forintot adott, Ez összegből a király-lehotai egyháznak 400,
az abaúj-szántóinak 600 forintot szavaztak meg. A con-
vent Reischel kereskedő sírjára, ki 2000 forintot hagyott
a segélyegylotnek, koszorút tesz. A budapesti nőegylet szép
templomi edényeket, Prónay Dezső báró 200 forintot adott.
A Gusztáv-Adolf egylet múlt évben 12,105 forintot osz­
tott ki magyarországi szegények közt. Hálából a magyar-
országi protestánsok ez egylet fönnállásának 50-ik évfordu­
lója alkalmából, mi jövőre lesz, deputátiót küldenek Lipcsé­
be ; egyszersmind 1000 forintos magyar alapítványi helyet
fognak alapítani a német intézetnél. Nagy visszatetszést
szültek azon czikkek, melyek Boor Mihály szakolezai lel­
kész „Koronhevna Sionéa folyóiratában ez egylet ellen meg­
jelentek. Boor azért irta e czikkeket, mivel a Gusztáv-Adolf-
egylet szerinte csakis a magyar ajkú evangélikusokat se­
gélyezi, A gyűlést barátságos lakoma zárta Le, melynél nem
hiányoztak a felköszöntők sem.
— Isk o lai tak arék p én ztárak állása. Weisz B. F.
királyi tauácsos úr megküldött© lapunknak az iskolai ta ­
karékpénztárak 1880— 81 évi állapotáról szóló jelentését,
melyet az országos magyar gazdasági egyesület iskolai ta ­
karékpénztári albizottságának október 6-iki ülésében elő­
terjesztett, Ez igen érdekes jelentés főbb adatai ,a követ­
kezők: 1876-ban iskolai takarékpénztár volt 13 helységben,
15 iskolában; betevő tanuló volt 2621, a betett összeg
13,337 frt. A haladás evről-óvre lassú volt; nagyobb len­
dületet az intézmény 1880-ban vett, mikor p takarékpónz-
 354
táras iskolák száma 50-ről 141-re emelkedett, s még na­
gyobbat a folyó évben, mikor a szaporodás a helységeknél
82, az iskoláknál 99, a kezelő tanítóknál 229, a betett
összegnél 17,170 frt. 61 kr. A jelen évben t. i. iskolai
takarékpénztár van 178 helységben, 240 iskolában; a ke­
zelő tanítók száma 451, a betevő tanulóké 14,984, a be­
tett összeg 71,817 frt. 78 kr. Jelentéstevő örömmel con-
statálja az előítéletek oszlását s az intézménynek ezzel ará­
nyos fejlődését, de azt is felemlíti, hogy más államoktól e
tekintetben „szógyonitőleg'4 hátramaradunk. Jelesen Fran-
cziaországban az 1880 augusztusi kimutatás szerint 14,372
iskolai takarékpénztár 302,841 betéti könyvecskét, össze­
sen 6.403,773 frankról adott ki. Egyébiránt bizalmat le­
het meríteni a jövőre nézve a kormány gondoskodásából,
mely eddigelé is szép tettekben nyilvánult. A közokt. mi­
niszter úr már két ízben adott 1000— 1000 frtot oly tanítók
jutalmazására, kik isk. takarékpénztárakat kezelnek ; ugyan­
csak 1000 frtot adott e czólra báró Kemény Gábor keres­
kedelemügyi* miniszter úr is; jelentéstévő a múlt és jelen
évben 500— 500 frtot. De talán legfontosabb mozzanat ez
ügyben az, hogy az augusztusban tartott országos tanitó-
gyülés az iskolai takarékpénztárak gyakorlati behozatalát
az ország összes tanítóinak ajánlotta. Végűi a jelentéstevő
több hatékony módot és eszközt ajánl az intézmény sike­
resebb terjesztésére. Kijelenti, hogy azon 1000 frtot, me­
lyet nehány év előtt az „Eötvös-alap“ javára a nemzetgaz­
dasági egyesületnél letett, most e czélra akarja fordítani.
— B . e. br. K em ény Istv án tem etése alkalmával
lapunk szerkesztője, Elekes Károly, n.-enyedi ig. tanár, Da-
mokos László, kir. táblai ülnök és Csató János alispán ál­
tal mondott ima és beszédek, nem rég kerültek ki sajtó alól
egy igen díszesen kiállított füzetben, melyet az elhunyt ki­
tünően talált arczképe is diszit. A fűzet csak az elhunyt
közelebbi ismerőseinek küldetik meg, s könyvárúsi úton nem
szerezhető meg.
— Uj zenem űvek. Táborszky és Parsch zeneműke-
reskedesében Budapesten megjelent: „Zengő bokor“ 1.
Selymes Panna. 2. Szeretni. (Már az aztán valami.) 3.
Gyászba borúit 4. Hét utcza van a faluban 5.
A bírónak. 6. A rózsának tövise van Énekhangra,
zongorakiserettel (vagy zongorára külön) szerzó: Szentir-
may Elemér. Ára 1 frt.
A FŐTISZT. PÜSPÖK URA KÖVETKEZŐ KÖRÖZ VÉNYEKET
BOCSÁTOTTA K I:
T u d á s ú i és m e g t a r t á s ú i .
1070— 1881. A nagyméltóságú m. kir. vallás- és
közoktatásügyi miniszter f. évi október 4-ről kelt 25,725
számú átiratával arról értesít, hogy újabb időben ismét
fordultak elő esetek, hogy a katonai eltartásban részesülő
személyek elhalálozása feltűnően későn jut a nyilvántartó
hatóságok tudomására. Ennélfogva felhívom t. lelkész afiaifc:
hogy mihelyt bárminemű katonai ellátásban részesülő kato-
N y o m a t o t t S t e in Ján os m . k ir . e g y e t e m i n y o m d á s z n á l a z e v . r e f.
I nai egyén vagy ily minőségű katonai özvegy vagy árva
meghal, az általuk díjmentesen kiállítandó halotti bizonyít­
ványt minden haladék nélkül a község elöljárójának küld­
jék át.
Köröztetnek.
1006— 18 81. A s z é k i e g y h á z m egy ó b e n a ma-
g y a r - k á l y á n i lelkészi állomás. Fizetése: 197 — egy-
százkilenczvenkót — frt. 70 — hetven — kát. hold tago-
sitott külfekvősóg haszonélvezete, melynek jelenleg évi ha­
szonbére 240 frt. Keresztelósórt: 20 kr., esketósórt: 1
frt., temetésért: prédikáczióval 1 frt, 20 kr., könyörgéssel
50 kr., anyakönyvi kiadványokért 1 frt. Tanításért minden
gyermektől 50 kr. vagy két tenyórnapszám. Minden kon­
firmált ifjú házasulása, vagy ferjhezmenetelóig köteles egy
tenyeres napszámot tenni. Minden papi birtok utáni terhe­
ket és adót az egyház hirdoz. A megválasztott köteles
minden lelkészi és kántortanitói teendőket végezni. P á 1 y á-
z a t i h a t á r n a p : nov. 24-ike. Folyamodványok B á t h o r i
D á n i e l esperes afiához Székre küldendők.
1102— 1881. A sz i Iá gy s z ól n o k i e g y h á z m e ­
g y é b e n a z s i b ó i fólfizefcóses lelkészi állomás. Az egész
fizetés: I, Wesselényi Béla bárótól: 50 — ötven — o. é.
frt. 40 kalangya búza, 40 veder bor, azon esetben, ha
bortermés nincs, a bor. fizetés nem kárpótoltatik. Szombati
vámváltságba 30 véka tiszta és 10 véka elegybúza; 40
véka kukoricza; 2 drb {/2 éves sertés s ezek hizlalására
20 véka szemes kukoricza, II. Az egyházközségtől: tisz­
tességes lakhely, gazdasági épületekkel és kerttel; 8 frt.
45 k r.; 50 véka tiszta és 50 véka elegybúza, 145 véka
részben kukoricza, részben rozs. 100 o, é. frt. (váltság.)'
5 b. 1428 Q] öl szántó, 5 h. 437 Q] Öl kaszáló haszon-
élvezete. Esketésért 1 — 3 singes kendő; keresztelésért 20
kr., temetésért templomban 2 frt, háznál 3 o. ó. frt. Pá­
l y á z a t i h a t á r n a p : november 24*ike.
1042— 1881. U g y a n e z e n e g y h á z m e g y é b e n a
s z . - s z e g i k. tanítói állomás. Fizetése 145 frt. 68 kr.
35 —28 véka gabona. 1 h. 1388 Q öl szántó, 2 h. 1569"
□ öl kaszáló haszonélvezete, melyeknek mivelése az egy­
háztagok kötelessége, 8 szekér tűzifa hazaszállítva. Teme­
tésért 20 kr, verses búcsúztatás 40 kr. Tandíj: kezdők­
től Va véka gabona, 20 kr., olvasóktól 1/2 véka gabona és
40 kr. Tisztességes lakás, kert és egy melléképület. P á-
l y á z a t i h a t á r n a p : nov, 24-ike. Folyamodványok mind­
két állomási a S z a b ó P á l esperes afiához Diósadra kül­
dendők.
Kolozsvárt, október 19, 1881.
A SZERKESZTŐ POSTÁJA.
D é n e s J ó z s e f u r n á k . Számtalan költeménynyel
rendelkezünk ugyan tarczánk számára, legközelebb azonban
mégis helyet szorítunk költeményei közzűl legalább egy-
kettőnek.
fő t a n o d a b e t ű iv e l K o lo z s v á r t .
 XI évfolyam.
M egjelenik
minden vasárnap.
Szdrtas2ttfségi s kiadói szállás:
PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
b .-fa v k a s u t c z a 16. sz. h o v a
a la p s z e lle m i s anyagi
Ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
Kéziratok nem adatnak vissza.
j ^ E L E L Ő S SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOS: S z á b S Z
T artalo m : B r. V ay M ik ló s
Z s i n a t i t u d ó s it á s . — N e v e ze te s e g y é n e k h it v a llá s a .
n io r j a i B é la . — Z s in a t u n k és a „ R e lig io “ .
I r o d a lo m . — T á rc z a : D e b r e c z e n . (A
ló S á n d o r. = Z s o lt á r f o r d ít á s o k . I f j .
— S z e r k e s z tő p o s t á j a .
Br. VAY MIKLÓS
z s i n a t i m e g n y it ó b e s z é d e .
Főtisztelendő és méltóságos országos zsinat!
Mindenekelőtt méltóztassanak kegyesen megengedni,
egyetemes református anyaszentegyházunk mélyen tisztelt
képviselői, hogy ily teljes számmal lett nagyszámú meg­
jelenésűk, mint vallásügyeink iránti buzgóságok zálo g afe­
letti őszinte örömöm nyilvánítása m ellett, szivem egész
melegével lehessen üdvözölhetni szerencsém! De bocsássa­
nak meg egyszersmind, ha mindjárt kezdetben kívánok
kevés szavakat kölcsönözni legmélyebb hálám azon érze­
tének, melylyel lehetetlen, hogy el ne teljék kehiem a
napjaink felett őrködő isteni gondviselés iránt, mely gyen­
ge; de hogy hitfeloimnek szentelt egy év híján 60 évek­
re terjedő lefolyta után hódolhassak még azon legújabb
zsinati szabályoknak, melyek értelmében, mint hivatalomra
nézve legidősebb egyházkerületi főgondnok, én köteleztetem
annak elnöki székét elfoglalni, nem tehetem ezt azonban
gyengeségem érzetében anélkül, hogy most m ár ne ese­
dezzem a mélyen tisztelt gyülekezet előtt, miszerint legye­
nek annak nagy érdemű tagjai kímélettel és elnézéssel agg
korommal járó testi és lelki fogyatkozásaim iránt, jiin d u -
latilag pótolván ily módon azokat; hozzám a régi barátság
kötelékeivel fűzött püspök elnöktársam ezennel szintúgy
tisztelettel kikéri segélye s támogatása mellett ezt.
Főtiszteletü s méltóságos zsinat!
Úgy vagyok meggyőződve, hogy hibát követnék el,
ha mindjárt első vonalban nem koronás apostoli királyunk
és véduruuk azon legkegyelmesebb engedélyéről tennék
említést, melynek köszönhetjük ez örvendetes napra lett
felvirradásunkat! Nem kerülhetvén ki figyelmünket az a
körülmény sem, mely szerint belűgyeink ez útoni rendez-
Kolozsvárt!, 1881. November 6.
ERDÉLYI
t t
EGYHÁZI E S ISKOLAI H ETILAP.
e l n ö k i m e g n y it ó b eszéd e —
( S c h ille r .,) Sze­
— z — y. — K ü lfö ld . — 1790—91. törvény által részére biztosított királyi biztos
re f. z s in a t a lk a lm á b ó l,) , Ba­
S zász K á r o ly . — K ü lö n fé lé k .
45 szám-
h ir d e té s i d ija k :
K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y a n n a k te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó liiv a t a
Előfizetést á r :
E g é s z é v re 6 fr t., fé lé v re 3
f r t . , é v n e g y e d re 1 f r t 5 0 kr
IDOZElOlSOS.
hetését annyira egészen s minden megszorítás nélkül ki-
vánta saját magunk akaratára bízni, hogy ez által az
— homo regius — kinevezésétől is elállóit, újabb csal-
hatlan jeléül világszerte ismert és magasztalt alkotmányos
érzületének s irántunk táplált hálás elismerést érdemlő nagy­
becsű kegyelmének, sőt megtisztelő bizalmának!
Mondjunk tehát mindezekért szivünk mélyéből áldást
felséges személyére, összes dicső családjára — uralko-
dó házára!
Méltóságos és főtisztelendő zsinat!
A magyar reformált egyház életében kétségkívül min­
dig egyik legfontosabb mozzanat volt s m aradt máig is,
ha ennek képviselői zsinatra gyülének össze. Nem min­
dig van erre alkalom, s igen ritkán kerül fel a dolog ter­
mészetéből kifolyólag azon parancsoló szükségesség, mely
a zsinat tartását elodázbatlanná teszi. M a i iin n ep é l y e s
n a p s az 1791. szept. 12 ke közt nagy idő folyt le. Ek­
kor nyilt meg protest. egyházunknak a múltban utolsó
zsinata! Kedveződen kilátások között vette az kezdetét és
nem is kedvező eredménynyel végződött.
Megalkotja ugyan kánonait, melyeknek a kitűzött feladat
szerint az egyházi és iskolai igazgatás s a házassági pe­
rek megítélése dolgában az egyházi és világi rendek köz-
megegyezésével s a királyi felség megerősítése mellett bi­
zonyos normativuműl kellett volna szolgálni; de azok meg
nem. erősittettek, maga a zsinat is ugyanazon év okfc. Ifi­
én befejezte működését, s a mi későbben abból az életbe
ment által, azt maga az élet, gyakorlat szentesítették.
De mert ily kedvezőtlen emlékek fűződnek ezen zsi­
nathoz, arra intsen ez bennünket, hogy folytonosan csak
a m últra tekintve sóhajtozzunk egy szebb és boldogabb
jövő u tán !? N e m , sőt útmutatóid kell ennek szolgálni
arra, hogy megértve a kor intő szavát, mely a fokozatos
tevékenységet követeli a baladhatás szükséges teltételéül,
protestáns elveinkhez híven mi is mint dicső emlékű h í­
veink a haladás, a reform útjára lépjünk! Bizonyára fél­
reértené protestáns egyházunk magasztos hivatását, a k i
azt állítaná, hogy hittávsadalmunknak akár a t a n , akár
az a l k o t m á n y o s s z e r v e z e t , akár n e v e l é s és o k ­
t a t á s t e r é n , valamikor megállapodnia lehet
 356
Atörténelemarra tanít bennünket, hogy azon ősök
a reformált egyház magasztos elveit magokévá tették
s ez elvek védelmét oly szorosan egybefíiggőnek hitték a
közszatadság védelmével, hogy amaz által emezt is foly­
tonosanvédelmezték, melynálunkamagyarhazábantagadha­
tatlanul mindig ősszefüggött aprotestáns vallás elveinek, a
lelkiismeret szabadságának, az egyház alkotmányának vé­
delmével. Aközszabadság védelme, és megfordítva. Mond­
hatjuk, hogy dicső Őseink a kard élén vivták ki egyhá­
zunk létjogát! Mi, hála az égnek, a békeál dá sait él­
vező késő unokák, ennek ölén nyugodtan és higgad­
tan tanácskozhatunk azon teendők felett, melyek ma re­
ánk várakoznak, és épen erre hiv fel bennünket ez ünne­
pélyes alkalom, midőn egyházunknak alkotmányosé éstör-
vénythozó zsinatát megnyitjuk.
Ámde, melyek ennek teendői? Az a kérdés
az, mely ma mindenek előtt megoldandó általunk.
Az egyház tana, az egyház szervezete, ne­
velés és oktatásügye: ezek azon kérdések, melyek­
nek megoldásával foglalkoztak azon zsinatok, melyek ko-
ronkiut összejöttek, néha külön választva azokat, néha
együttesen.
Ma is ezen kérdések amegoldandók. Haugyanisezen
3 kérdés benső természetét vizsgáljuk, azonnal szemünkbe
ötlik, hogy ezek egy szerves egészet képeznek, s protes­
táns életünknek alapjai,
Ami az egyház tanát illeti: aprotestantizmusala­
kulásának első korszakában, midőn a tan alapján való
szervezkedés volt mindkét protestáns felekezetnek elútasit-
hatatlan kötelessége, kétségtelen, hogy mint az egyház
hitéletének biztos'alapja, mint azon szilárd szikla, melyen
az egyház felépülhetett, úgyszólván ez képezte a régibb
zsinatok kizárólagos feladatát.
Ha már azon korszakokban, melyekben a tan alap­
ján való alakulás volt prot. egyházunk feladata, a tan
megállapítása tűzetett ki főczélúl, a körül forgott a többi
megvitatandó kérdések sorozata, — ha mondom, ezen
megalakulás! periódusban maga a tan vette igénybe leg­
jobbjaink összes munkásságát: azon épen nincs mit cso­
dálkoznunk. De mi, kik biztos alapon állunk, kiket sem
a hatalom önkénye, sem más felekezetek féltékeny­
sége nemkényszerit többé arra, hogy hitvallásunkat még
újra formulázzuk, a tant illető kérdések taglalásába any-
nyivalkevésbbé bocsátkozunk, mivel a mi korunknak moz­
gató eszméjét a hitelveket illető vitás kérdések megoldá­
sa egyáltalában nemképezi.
Nemazt mondomezzel, hogy a mai korszak közö­
nyös az iránt, miért elődeink buzogtak, szenvedlek; ha­
nemjelezni akartam, hogy a változott viszonyok és fel­
fogás miatt ez nemannyira a tanácskozó testületek fóru­
ma, mint inkább magával a tannak a tudomány elvei
alapján foglalkozók elé tartozik. Mindénszázadokótafenn­
álló egyház az ősök hitvallását oly öröklött alapnaktekin­
ti, melyhez igen óvatosan nyúl; mert az eképen felme­
rülhető viták, a mint azt épen a zsinatok története mu­
tatja, nemaz egyetértés tudatát fejleszték ki, miut iukább
okot szolgáltattak arra, hogy a szakadás előkészíttessékaz
egyház kebelében. Ma már a prot. egyháznak többé uem
alakulási, mint inkább elhaladási stádiumában vagyunk.
Az egyházi szószék is többé nem annyira a más nézete­
ken levők elleni küzdtér, mint a mi volt a reformátusok
korszakában, hanema hívekneklelki megnyugvást, vigaszt
oszló tartozik lenni.
Nemazt teszi ez, hogy a protestáns egyház a sza­
badvizsgálódásszellemévelszakítson,hanemazt, hogyegyelőre
a tant illető kérdések vitatatását, a hitelveket illető fel­
fogás átalakítását a tudomány azon férüaira bízza, kik
ezen kérdések tanulmányozására illetékesek.
Épen ezért az alkotmányozó zsinat ezen kérdéssel
nemlesz hivatva foglalkozol.
Ami azon másik fontos kérdést illett, melylyel zsi­
nataink koronkint foglalkoztak, az az egyház alk otmá­
ityár a, az egyház szervezésére vonatkozik.
Atan után kétségtelenül ez a legfontosabb. Protes­
táns egyházunk őseink által az idő folyamában olyalkot­
mányt nyert, miként annak közigazgatása, a lelkészi és
világi rendek közt osztatott meg. Avilági rendek képez­
ték az egyház védő elemét. Védték a hatalom ellen, ha
kellett fegyverrel és megóvták a netaláni hierarchikus tö­
rekvések túlkapásai ellen: gyámolitották vagyoni áldoza­
tokkal, s igyszóval, tettel oda hatottak, hogy ezenegyház
erőssé, s ez által hazánkbananemzetvédbástyájáválegyen.
Aszervezet kérdése tehát az, melyre ezúttal minde­
nekelőtt kötelességemnek ismeremfelkérni a m. és f. zsi­
nat ügyeimét, a mennyiben ezen téren sok lesz a megbe­
szélni, sok az elintézni való, ha azt nőmakarjuk, hogya
szervezet hiányossága káros visszahatással legyen egyhá­
zunk jövő fejlődésének folyamára.
Elismerem, hogy alkotmányozó és törvényhozó zsi­
natunk magasabb álláspontot foglalhatott volna el, és biz»
tosabb alapra építhetett volna, ha az állami törvényhozás,
a mint azt óhajtottuk is, úgy az egyház ésállamhatalom,
miként a vallás felekezetek közti jogviszonyt (örvény által
kellőlegkörvonaloztavolna, mivel igy, semmás felekeze-
teklrel, semazalkotmányos kormányzattal szemben, nem
sodortatnánk azon helyzetbe, hogy vagy mi kövessünk el
a törvénytől eltérő szabálytalanságokat, vagy azok túlka­
pásaitól szenvedjünk méltatlanságokat1—Hazánk alkot­
mányosan kormányoztatik, és mégis azegyházés kormány,
miként a frlekezetekközt, a súrlódásoknapirendenvannak!
S ezen súrlódások mind azon egy okra vezethetők vissza,
hogy a jog-egyenlőség és viszonosság csak a törvény be­
tűiben él 1—A nélkül, hogy részletekbe ereszkedném,
csak jelzem, mikép folyvást vitás kérdések merülnek
fel az egyházi funkcziók terén, milyen a keresztelés, te­
metés, vegyes házasságok közti viszony, lelkészek, illető­
leg egyházak áldozási, patronátusi ügyei, illetéktelenpárbér
követelések s több effélék.
Mikor fognak méltányos és jogos megoldást nyerni,
nemtudjuk, azért nemis függesztjük fel ettől további
 357
teendőinket; nekünk szükségünk van reá, hogy egy olya-
tén egyházi alkotmányt léptessünk minél előbb életbe,
mely egyházunk közigazgatását szilárdabb alapra fektesse
s az egyházi törvénykezést mai viszonyainknak megfelelő­
ig átalakítsa! igen, szükségünkvan arra, hogyegyamai
kor követelményeinek megfelelő teljes egyházalkotmány
mielőbbi életbeléptetésére megtegyünk minden lehetőt s
kiterjeszkedjünk egyszersmind egy halaszthatlau követel­
ményre, mely sok bajnak veheti elejét mindjárt a legkö­
zelebbi jövőben.
MéJtóztatnak tadni, hogy reformált egyházunk, ha­
zánk némely részeiben, az elpusztulással határos állapot­
ban levő egyházközségeket mutat fel; ott ahivekszegény­
sége romboló hatással van egyházközségeinkre! Az egy­
ház fenntartói magok is szegények lóvén, tőlök méltányo­
san nemkívánható az, hogy lelkészeik, tanítóik nyomo*
rán segítsenek, bármiként hangoztassák is azon különben
megdönthetien igazságot, hogy „a protestáns egyház csak
híveinek áldozatkészségéből állhat fenn.“ Ezen áldozat-
készséget azonban csak oly intézkedésektart.hatjákéletben,
melyek az erők tömörülését veszik czélba, ha aboldogabb
viszonyok közt élők gyámolitják szegényebb testvéreiket,
ha a szerencsésebb viszonyok közt levőegyházakfeleslege
azokuakjút, melyek már a jelenben is az- elpusztulás
ellen küzdenek.
Ily intézkedésül ajánlkozik az egyházunk egyeteme
által újból czélba vett több mint busz év előtt indítvá­
nyozott, de akkor megbuktatott domestikának felállítása.
Ez sürgős elintézést igényel, mivel nemmaradhatunk to
vább azon állapotban, melyben vagyunk, ha csak azt nem
akarjuk, hogy széthulljon egyházuok, mint oldott kéve s
nemnézhetjük tétlenül pusztuló és elerőtlenedő egyház-
községeinket, nyomorral küzdő lelkészeinket, tanítóinkat.
Ne habozzunk tehát tovább s határozzunk érdemlegesen,
ha lehet véglegesen a dolgokban! Utolsó konventünknek
is ez a kérése hozzánk.
Áttérek immár a fontoskérdésekharmadikára, mely-
lyel a jelen zsinatnak foglalkoznia kell s ez a közoktatá­
si, az iskola-ügy. —Fontos, nemcsak azon protestáns né­
zet szempontjából, hogy egyházunk, mint különösen tanító
egyház, az iskola segédkezését nem nélkülözheti, sőt az
iskolát annyira saját létalapjának tekinti, hogyareformált
egyház megszlinuék legfontosabb hivatását teljesíteni, ha
kezét az iskoláról levenné, hanem fontos midenekfelett
azon körülménynél fogva, miszerint épen napjainkban a
közoktatás terén a legsürgősebb teendők várnak érdemle­
ges megoldásra.
Mit tett %múltban a protestáns egyház a közokta­
tás érdekében, arra hazánk történelme hivatott felelni!
Őseink, kik a reformáczió tanait elfogadták, mindenütt
iskolákat igyekeztek állítani, jól tudván, hogy szent vallá­
sunk tanai újabb és újabb életerőt csakis az iskolákból
szívhatnak magokhoz. —Nemszabad szemelöl téveszte­
ni a református egyház oszlopférfiainak ezen irányzatát.
Arég lezajlott múltak emléke int bennünket arra, hogy
iskolákat alapító ésfenntartóőseinknyomdokaiba lépve, tan­
intézeteinket épen úgy igyekezzünk virágzóvá tenni, mint
ők arra törekedtek. De másrészt oly akut kérdések meg­
oldása is vár reánk, melyeket elódázni nemlehet, melyek­
kel a helyes egyházpolitikának okvetlen számolnia kell.
Ezen zsinatnak egyik igen fontos teendője leend:
megalkotni a köznevelés és közoktatás álta­
lános szervezetének szabályzatát a magyar
reformált egyházban.
Református egyházuok a múltban az oktatás minden
ágát felkarolta, ma már nagy kérdés, megtarthatjuk e
tovább is ezen irányt, vagy számot vetve anyagi erőnkkel,
s azon reformokkal, melyeket anéptanitás, aközéptanodák
s a felsőbb oktatás körében minden irányban meg kell
indítanunk, —szeműgyre véve mindazonkövetelményeket,
melyeket a meghozott és meghozandó orsz. törvényekeli-
bénk szabnak, ne cseréljük-ó fel az extonziv irányza­
tot e téren is a tömörülés intenzív s inkább czélra ve­
zető irányzatával?
Nemfárasztomtovább a fót. és m!sg. zsinatot, s
meg vagyok győződve, hogy mindezen s ezekhez hasonló
kérdések tanácskozásaink folyamán a legczélszerübben
fognak elintéztetni, s ki fog tünui ez alkalommal isaprot.
egyház áldozatkészsége. E felől biztosit a múlt bennün­
ket, de engedjék meg, hogy kedvező jelül vegyem azt
is, hogy zsinatunk a reformáczió évfordulati napján, s
épen azon városban tartatik, melyben 1567-ben az ak­
kori időhöz alkalmazott új konfesszió megszületett.
Arról szólanom, mikor s kik által indítványoztatok
jelen zsinatunk tartása, —mi minden történt 4 év el-
forgása alatt ez ügyre nézve, mig végre czélhozjutottunk,
—miként késziték el egyházkerületíinkkeli folytonosérint­
kezés mellett számos „ad hoc“ konventeink, zsinati ta­
nácskozásaink megkönnyítése tekintetéből, a kezeink közt
levő anyagot, meg annyi jeleseink buzgó fáradozásainak
gyümölcsét, —mindezekről szólanom—mondom—fe­
leslegesnek tartom. Használjuk fel tehát ezeket kellő idő­
ben és helyén.
Ha őseinket is a haladás szelleme vezérelte, merít­
sünk mi is erőt ezen szellemből, mely szent örökségként
maradt reánk, s írjuk törekvéseiuk zászlójára jelszó-
ól : „excelsiorl“
ZSINATI TUDÓSÍTÁS.
Okt. 29-én komor, borongó őszi időben indultunk
Debreczenbe, hogy ott a ref. egyháznak 100 év óta nem
ismétlődő életjelensógében, sokak által üdvözölt és sónak
által kárhoztatott közzsinatában részt vegyünk. Az őszi
permetegtől áthatóan hideg volt a levegő: de szivünk me­
lege csakhamar fölenyhité, midőn Czegléden a dunántúli és
dunamelleki superintendentiák zsinatra siető képviselőivel
összetalálkoztunk. Jól esett látnunk s belevegyülnünk eme
közös czél felé törekvő seregbe, a melyűek öregje s fiatalja

égni látszott ama vágytól, hogy minél hamarább segitbes-
són reformált Sionunk lognagyobb baján, oly alkotmányt
dolgozván ki számára, melynek védpaizsa alatt az egyház és
iskola fölvirágozzék, a tudomány és közerkölcs hatalmas
lendületet vegyen. A képviselők mellett számosán érkeztek
oly papok is, a kiket egyedül a zsinat, iránti érdeklődés
késztetett útnak a távoli Baranya-, Somogy- és Febérme-
gyék vidékéről.
E szellenjes társaságban a zsinaton előfordulandó egy
s más ügy feletti eszméinket kicserélgetve oly gyorsan re­
pült az idő, hogy észre sem vettük, mire az egyhangú,
unalmas alföldi rónán átröpülve Püspök-Ladányba érkez­
tünk. Itt találkoztunk az erdélyiekkel, kik püspökük, Nagy
Péterrel élükön, az erdélyi egyház kitűnőségeit magukba
foglalva, egész imposans csapatot képeztek. A püspök-la-
dányi rostauratio nem volt ily nagyszámú vendégseregre
elkészülve, mert ebéd csak annak jutott, a ki idejében sze-
meskedett; a sült verebet szájába váró nyelhette azután az
éhkortyot.
A sebesen elköltött rósz ebéd után egész vigan in­
dultunk Debreczenbe, hová délutáni 3 órakor rendeltetési
helyünkre megérkeztünk.
Az indóháznál az egybesereglett nagyszámú városi
népség s főiskolai fiatalság fogadta az érkezőket. Az élő
sorfalon áttörtetve a váróterembe, minden zsinati képviselő
kezébe kapta szállás-jegyét, s azzal a készen álló kocsikon
ki-ki szállására hajtatott.
Délután 5 órakor az előre megállapított teivezet sze­
rint a főiskola zsinati helyiségül berendezett dísztermébe
gyülekeztünk össze, hol az egyház s város nevében Révész
Bálint püspök üdvözölte a megjelenteket. Kiemelte beszé­
dében, hogy Debreczen mennyire örvend ama szerencsének,
hogy a zsinatot kebelébe fogadhatja s prot. egyházunk fel­
virágoztatására hozandó üdvös törvények bölcsőjéül szol­
gálhat. A debreczoni ref. egyház és város szeretettel fo­
gadja vendegeiül a zsinat tagjait, s azt kéri csak, hogy
e szeretetet rokonszenvükkel, bizalmukkal viszonozzák.
Az üdvözlő szavak elhangzása után eszmecsere indúlt
meg a felett, mi módon ismerkedhetnének meg legkönnyeb­
ben egymással a zsinat tagjai. Utóvégre is azt találták leg-
czélszerűbbnek, ha a tagok névsora felölvastatik, mire az
illető felállva, kijelenti jelenlétét. Erre Tóth Sámuel deb-
reczeni tanár a zsinati tagok neveit felolvasva rövid idő
alatt, habár futólag, megismerkedtünk azon nevezetes fér­
fiakkal, a kikre az egyház szervezésének dicső, de ne­
héz munkáját hízta. Jól esett hallanunk a nevek közt
jelesebb prot. férfiainkéit, s azok felhangzásakor a tisztelgő
éljen el nem maradt.
A következő nap vasárnap léven, ki-ki templomba
ment és pedig tetszése szerint oda, a hová akart. Én a
híres nagy templomba mentem, a hol az öreg testben ifjú
lelkű Könyves Tóth Mihály tartott a zsinat fontossága te ­
endőiről szóló alkalmi beszedet, A beszéd s előadás méltó
volt a szónok hírnevéhez, s szinte sajnálta az ember, hogy
358
még tovább is nem részesülhetett az általa nyújtott ritka
szellemi élvezet s lelki épülésben..
Templom után olőleges tanácskozásra a gyülósterem-
he mentünk. Itt br. Yay Miklós, a tiszántúli egyh.-kerület
főgondnoka s Nagy Péter, erdélyi püspök kettős korelnök­
sége alatt uyilt meg a tanácskozás. Br. Yay a zsinati ta­
gok szívélyes üdvözlése után a zsinat megalakulására vo­
natkozó teendőkre hívja fel az egybegyűltek figyelmét s e
végből az elnökség mellé körjegyzők kijelölését véli szük­
ségesnek. Előleges értesülés szerint legifjabbak lévén az
egyháziak közül Lukács Ödön, Sylvsster Domokos, espere­
sek, György Endre és Molnár Béla világiak: a körjegyző­
ség vitelére fölkóretnek.
Gyűlés után a zsinati képviselők testületileg mentek
tisztelegni szeretett és tisztelt világi elnökükhöz, br. Yay
Miklóshoz, a kinek a város nagyszerűen épen azokat a ter­
meket rendezte be, a hol egykor hazánk nagynevű kormány­
zója szállása volt. A szívélyes fogadtatás után, ugyanígy
tisztelegtek gr. Dógedfeld Imrénél, a tiszántúli kerület fő-
gondnokánál, Nagy Péter, erdélyi püspöknél, ki a zsinat­
nak, mint Török után hivatalára nézve legidősebb püspök,
egyházi elnöke s Révész Bálint, debreczeni püspöknél.
Mindenütt a legnyájasabban s szeretetreméltó előzékenység­
gel fogadtattak.
Okt. 31-én felgyülekeztek a zsinati képviselők az
ülésterembe s onnan, a harangok zúgása közt, a világiak
nagyrészo diszmagyarban, az egyháziak papi öltözetben, pa-
lástosan, párosával vonultak a nagy templomba. A papi
székekeket Révész B., Nagy Péter, Pap Gábor, Kun B er­
talan püspökök s az ünnepi szónok, Fejes István, sátoralja­
újhelyi ref. lelkész foglalta el; a világi zsinati tagok a szó­
székkel szemben, az egyháziak az attól halra eső kereszt-
székekben foglaltak helyet, de sokan az urasztala köré ra­
kott székekre szorultak; oly zsúfolásig megtelt a templom
a vidékről, de különösen Somogytól Szatkmárig és Bácstól
Vasig terjedő vidékről besereglett nagyszámú érdeklődő kö­
zönséggel s a helybeli egyház tagjaival, hogy még az
úri nőközönség nagy része is a karzatra szorúlt.
A „Jövel szentlélek Ú risten" magasztos ének elzengése
után, melyben az egész közönség buzgóan vett részt, Nagy
Péter püspök ment fel a szószékbe s remek imában kérte
az ég Urát, adná áldását a zsinat működésére, melytől
nemcsak egyházunk, de egyúttal szeretett hazánk felvirág­
zását is várjuk. Áldást kért a királyi felségre, hazánk sze­
retett nagy asszonyára, felséges királynénkra, a trónörökös
párra, hazánk kormányára, lakosaira, miiubn egyházi fe­
lekezetid, mely velünk együtt az Isten országának terjesz­
tésére működik közre.
Az ima végeztével a főiskolai énekkar összhangzatos
és valóban szép éneke közben, az ünnepi szónok ment fel
a szószékbe s hatásos, majdnem egy egész óráig tartó beszédet
mondott Szt. Pál Korintk I I : 10 r. 4, 5 verseiről. Azután
ismét az énekkar szólalt meg, majd a közének alatt kivo-
núlt a közönség a templomból s a zsinati terem földszint­
jét s karzatait töltötte meg.
 359
Yay báró diszinagyarban s a Szt. István-rend nagy sza­
lagjával s csillagjával mellén az elnöki székbe lépve, üd­
vözölte az egybegyűlteket, de egyelőre még nem mint zsi­
natot, mert hogy zsinattá legyenek, meg ahhoz előbb a ház­
nak meg kell alakulnia. E végből mindenekelőtt egyházi elnökre
volna szükség. E méltóság a zsinati szabályzat értelmében
Török Pált illetné meg, mint a ki hivatali idejénél fogva
legidősebb superintendens. Azonban ez, mint már tegnap
felolvasott leveléből magán úton tudomásunkra jutott, s
most pedig hivatalosan is jelentheti, a zsinaton nem óhajt
részt venni, az egyházi elnökség ennélfogva Nagy Péter,
erdélyi püspököt illeti meg, mint a ki hivatali idősbségére
Török Pál után következik. Felkéri ennélfogva Nagy Pé­
ter püspököt az egyházi elnöki szók elfoglalására. Nagy
Péter rövid beszédet tartott, mielőtt az elnöki emelvényre
lépett volna. Kiemelte ebben, hogy helyzetének fontosságát
s erőinek gyengeséget érezve csak úgy remélheti, hogy a
ránéző feladatnak megfelelni bir, ha a zsinati tagok párt­
fogásában részesül. Ajánlja tehát magát a tagok bizalmába
s szeretetóbe s ezzel az elnöki széket elfoglalja.
Az elnökség betöltése után a ko rjegyzők is elfog­
lalták helyeiket, mire a megbízó-levelek beadása követke­
zett. Kitűnt ebből, hogy a megjelent s megbízó-leveleiket
beadott képviselők száma 89, hozzá vóvén ehhez a püspökö­
ket és főgondnokokat, kik a gyűlésnek hivataluknál fogva
tagjai, a megjelent zsinati tagok összes száma 9 7, ennélfogva
többen lóvén jelen az összes tagok felénél, elnök a házat megala­
kítanak jelentette ki, s felhivta a tagokat, hogy a rendes jegy­
zők és háznagyra adják be szavazó-jegyeiket. A szava­
zás folyamára felfüggesztetett az ülés.
Lefolyván a szavazás s a kiküldött bizottság a sza­
vazatokat összeszámolván, az újra megnyitott ülésben az elnök
kihirdette az eredményt, mely szerint jegyzőkké választat­
tak az egyháziak közüli Baksay Sándor, Mitrovics Gyula,
Tóth Sámuel; a világiak közül pedig : Végliely Dezső, Szász
Béla és Ritoók Zsigmond, háznagygyá pedig egyhangúlag
Joó István.
Az ülés befejezte előtt elnök tudtára adja a gyűlés­
nek, hogy miután Tisza Kálmán miniszterelnök hivatalánál
fogva gátolva van a zsinaton való rósztvehetósben, helyette­
séül a dunántúli supeiintendentia Beöthy Zsigmondot vá­
lasztotta meg. Török Pált pedig a dunamelléki superinten-
dentia küldötteinek megjegyzése következtében, Főrdös La­
jos, mint legidősebb esperes, fogja helyettesíteni. S ezzel a
napi teendők befejeztetvén: az ülés berekesztetctt.
No v, 1. Kevéssel 10 óra után, midőn a zsinat tag­
jai már megjelentek, s a nagyszámú érdeklődő közönség
a karzatokat s a terem számukra fentartott részét elfog­
lalta, megjelent az evang. egyetemes konvent küldöttsége,
br. Prónay Gábor, egyet, felügyelő és Czékus superinten-
denhsel élükön, hogy a, testvér ref. egyház zsinatát rokoni
szeretettel üdvözölje. A háznagy az emelvényen az elnöki
székek mögé rakott üléseken mutatott nekik helyet.
Az elnökök letelepedvén, br. Vay Miklós világi el­
nök, a lapunk homlokán olvasható rendkívül érdekes s
számtalanszor éljenzésektől megszakított megnyitó beszédet
olvasta fel.
Beszédét bevégezvén, egy kegyeletes tényről emléke­
zik meg. Ki foglalkozott — úgymond — a zsinati űgy-
gyel behatóbban, mint a nagy Révész Imre ? Iskola ügye­
inknek ki szentelte inkább életét, mint Molnár Aladár, s
ime, ezek kidőltek sorainkból, mire a diadal napja elkö­
vetkezett. Mondjuk tehát legalább: áldás emlókökre!
Végre köszönetét mond a városnak, a mely a zsina­
tot áldozatkészséggel kebelébe fogadta, s ezzel a zsinatot
m e g n y i t o t t n a k nyilvánítja.
Mielőtt a tanácskozáshoz fognánk, így kezdé b. Vay
remek elnöki beszéde után, ki keli jelentenem, hogy a ve­
lünk jóban, roszban osztozó evang. egyház képviselőit kül­
dötte el hozzánk, hogy zsinatunkat testvéri szeretettel üd­
vözöljék s bemutatja aunak vezetőit, Czókua Istvánt és br.
Prónay Gábor főfelügyelőt.
Prónay Gábor üdvözlő beszédében kiemelte, hogy a
magyarhoni prot. egyház története sok tragikus eseményt
foglal magában. Ha ezt nézzük, akkor azt látjuk, hegy az
ily veszedelmek alkalmával a két felekezet mindenkor test­
véri kezet fogott egymással. Hiszen különben is úgy tekint­
hető a két felekezet, mint ugyanazon fának két ága, mely
egy törzsből, az evangéliumból vette eredetét.
Nem egyszerű udvariassági tényt kívánt a küldött­
ség jelenteni, hanem egyenesen a felett való örömüknek
kívánnak kifejezést adni, hogy a ref. egyház már zsinatba
gyülekezett akkor, mikor ők még csak az előkészületnél
vannak.
Száz évvel ezelőtt ugyanezen városban egy ütt ült a
két prot. egyház zsinata. A közeledés elmaradásának okait
vitatni nem ide tartozik. Ők azon igyekeznek, hogy a test­
véri kapocs ne csak fentartassék, hanem lehető szorosan
fűzzön egymáshoz bennünket..
Ezek után — úgymond— fogadják még egyszer testvéri üd­
vözletünket. Adja az ég, hogy egyházunk és hazánk javára mű­
ködhessenek. Mert meg vagyok győződve, hogy a mi t egyhá­
zunk javára tesznek, az az egész haza javára fog szol­
gálni.*)
Br. Vay elnök körülbelől igy felelt: A küldöttség szó­
noka szépen emelte ki beszédében, hogy a száz évvel ez­
előtti zsinaton testvéries egyetértésben, közös bizott­
ságban dolgozta ki a két egyház a közös feladatokra vo­
natkozó feliratodat. Azóta, fájdalom, ily közeledés nem tör­
tént. Annál jobban esik tehát, hogy * jelen küldöttség
élén oly, a magyar nemzet ügye mellett buzgó superinten­
dens, Gzékus mellett, oly jeles hazafit szemlélhet, mint a
minő Prónay Gábor, s hogy Radvánszky közös feltörj esz«
test óhajt a két egyházat közösen érdeklő ügyekben.
Fogadják a zsinat nevében szives testvéri megemlé­
kezésükért köszönetét s adják ezt át küldőiknek.
Az ünnepélyes szertartás bevégezte után, megkezdő­
dött a rendes ülés, melyben legelőször is György Eudre
*) E minden tekintetben sikerült beszédet jövő számunk
egész terjedelmében hozni fogja. Szerk.
 360
körjegyző a múlt ülés jegyzőkönyvét olvasta fel. Erre a
körjegyzők visszavonultak s kelyöket a rendes jegyzők fog­
lalták el.
Következett a napi ülés tárgya : az ügyrend megál­
lapítása.
E kérdésben először is gr. Lónyai Menyhért szólalt
fel s kiemelte, hogy minden tanácskozó testület első fel­
adata az, hogy a saját ügyrendjét kidolgozza. Minthogy
azonban ezt már a konvent előzőleg megtette, legczélsze-
rflbbnek vélné, ha az a jelen zsinatra elfogadtatnék, s
majd, ha a zsinat rendes intézménynyé fejlődik, akkor
lesz helyén a zsinat állandó ügyrendének megállapítása.
Ez indítvány elfogadtatván, ugyancsak ő lépett fel
azon inditványnyal, hogy a tanácskozás alapjául általában
fogadtassák el a konvent 5 rendbeli kinyomtatott javaslata.
Midőn ez is elfogadtatott, gr. Lónyai ekként szólott: Mint­
hogy a superintendentiák a zsinatnak az alkotmányterve­
zet kidolgozását tették főfeladatává: a zsinat már azzal is
nagy eredményt ér el, ha az egyház alkotmányát megálla­
píthatja. Vegyék tehát működésük alapjává a konventnek
„Alkotmánytervezet“ czimű dolgozatát, de úgy, hogy ennek
keretébe olvaszszák bele a többi 4 munkából azokat a czik-
kelyeket is, a melyek az alkotmány körébe tartoznak. A
zsinatnak tehát e négy dologgal kell foglalkoznia: 1. Az
alkotmánynyal. 2. Az iskola kormányzásával. 3. A törvény­
kezéssel. 4. A domestika kérdéseivel. Ez irányban írásba
foglalt indítványt nyújt a zsinat ele.
Az indítvány felolvastatván, elfogadtatott, kinyomatni
s napi rendre tűzetni rendeltetett.
Heves és hosszan tartó vita fejlődött ki azon kérdés
felett, hogy ez inditvány mely napon tárgyaltassék. B á l­
lá g i azt óhajtotta, hogy rögtön kinyomatván s szétosztat-
ván, már a következő nap tárgyalás alá vétessék.
R é v é s z püspök lehetetlennek tartja, hogy ily rövid
időn kinyomattassék s a képviselők kerületenként megvi­
tathassák, ugyanazért egy napi szünetet indítványoz.
B e ö t h y Z s i g m o n d pártolja Révész indítványát.
A n t a l Grábor azt mondja, hogy a zsinat minden­
napra megállapíthatván napirendjét, mivel Lónyai indítványá­
nak van oly része, t. i. az alkotmánytervezet, moly a kon-
venti munkálatból változatlanul átvétetik : ezt tehát már a
holnapi ülésben is tárgyalni lehetne.
Gr. L ó n y a i holyesli s elfogadja ezen nézetet.
B e ö t h y szerint, mivel az egész indítványt elfogad­
tuk, nem kaphatunk ki belőle egy részt, hanem kinyoma-
tása után egy nappal szóljunk hozzá.
M e z e i L a j o s azt mondja, hogy az alkotmányter­
vezet ki lévén tűzve, nehogy a formalismus miatt elvesz­
tegessük az érdemleges tárgyalásra való időt, óhajtaná a
holnapi tárgyalást.
K ö r m e n d i Sándor és H e g e d ű s László a tárgya­
lás elhalasztása, C s e n g e r i Imre és B a l o g h Ferencz a
másnapi tárgyalás mellett szólalnak fel. Balogh különösen
hangsúlyozza, hogy az egyház szemei rajtunk függenek, ha
hüzznk-halasztjuk a teendőket, elcsügged a buzgalom s
szójjeloszlunk eredmény nélkül. A zsinat erkölcsi tekinté­
lyét az menti meg, ha minden nap foglalkozik. Az angolok
egy nap három s a franczia protestánsok két gyűlést tar­
tanak. No mulaszszunk tehát egy napot se, mert az ország
figyelme ellankad, ha mindennap nem munkálkodunk.
S z á s z D o m o k o s hosszabb beszédben szintén az
elhalasztás, D o b o s és gr. R á d a y a másnap délutáni
tárgyalás mellett nyilatkozik.
K o v á c s A l b e r t abban a nézetben van, hogy mi­
vel a Lónyai indítványa s a konventi munkálat eleje egész
a 105 §-ig egyezik: holnap lehetne már a tárgyalást meg­
kezdenünk, de ha száz év óta várhattunk, most se vesz
kárba az az egy napi várakozás.
V ay Béla báró, R i t o ó k Zsigmond, S ^ e n t p é t e r i
Sámuel az elhalasztás, U j f a l u s i Miklós, B e n k e Is t­
ván, K o n c z Imre a rögtöni tárgyalás mellett nyilatkoztak,
mire szavazás útján a többség az elhalasztást határozta el.
A következő ülés 9 órakor kezdődik.
Jegyző az ülés befejezése előtt Tisza Kálmán távirati
tudósítását olvasta fel, melyben sajnálatát fejezi ki a fe­
lett, hogy a zsinatban részt nem vehet, de íeméli, hogy
legalább pár órára üdvözölheti a zsinatot.
A kaszinó tudatja, hogy a zsinat tagjait szívesen
látja vendegeiül. Köszönettel fogadtatik.
Nevezetes egyének hitvallása.*)
Schiller.
I.
A lég, mely Schiller hazájában lengett, a gyermek
vallási fejlődésére kedvező befolyást gyakorolt. Midőo atyja,
övéi körében, a reggeli és esti ájtatosságot végzé, s azt
kora költőietlen moralismusának befolyása alatt, minden
szűkkeblűség nélkül ugyan, a következő, enmaga állal ké­
szített, imával zárta be: De ne engedd, hogy csupán bű­
neim bevallására szorítkozzam, s ne, hogy tettetők módjára,
a btinbánattal beérjem stb., a gyér mek Schiller mindig csön­
desen hallgatott.
Még lélekemelőbb Schiller gyermekkorából azon je­
lenet, midőn egy kirándulás alkalmával, a husvét-hétfői
istenitiszteletet, anyjuk vezetése alatt, künn a szabad ter­
mészet ölén végezték, s midőn a gyermekek azt, mit anyjuk
nekik az emmausi ifjakról elbeszélt, maguk élték át. így
növelte és /fejlesztette a házi nevelés a gyermek lelkében a
vallásos érzést, mely a lorchi lelkész**) vezetése alatt, még
szebb fejlődésnek indúlt.
Még alig serdült fel, vallásos kedélye már is nagy
támadásoknak volt kitéve, és pedig azon émelygős beszé­
dek által, melyeket, mint tanuló, minden vasárnap halla­
ni volt kénytelen egy Zilling nevű lelkész szájából, s a me­
lyek őt, saját beismerése szerint, nagy mértékben megbotránkoz­
*) L . la p u n k 1 8 8 0 - ik i é v f o ly a m á n a k 1 7 - ik s z á m á t.
**) Moser Ulrich volt ez, kinek később Schiller a .»Hara­
miák“ ez. színművében örök emléket állított.
 361
tatták s nagy befolyással voltak arra, hogy le tegyen azonszán-
dékáról, hogy a papi pályára lépjen.
Würtembergben Károly Jenő egyetemén minden tanul­
mányát vallásos szellemben és szárazon vezették, ez azon­
ban nem tudta elnémítani a már kitörő félben lévő haj­
lamot a költésre, jóllehet képzelő tehetsege, épen e neve­
lési irány következtében csupán szent-történeti tárgyak kö­
rűi forgott. így énekelte meg már 14 éves korában Izrael
hőset, ki a Nebo hegyén múlt ki, igy az első keresztyén
vértanúkat. Sőt még egy 1717-ben, tehát 18 éves korában
irt prózai művében*) is igy sóhajt fel: „Itt az idő, mi­
dőn fellépnek a balgák és igy szólnak sziveikben: „Nincs
Isten!“ I tt vannak a gyászos napok, midőn jobbra a babo­
na dühöng, balra a hitetlenség gúnyolódik.“ Más helyütt
igy szól: „Mindent elvehetsz tőlem: minden szivet vonzó
földi szerencsét, minden elbóditó világi gyönyört, s csupán
az igazságot hagyd meg nekem, s eléggé szerencsés, elég­
gé boldog leszek.* Kegyeimet kér a tévelygők számára,
„kik a föld összes nyomorúltjai között legnagyobb mérték­
ben szükségük Isten segítségét s kegyelmet.“ E művét a
következő két versszakkal végzi, melyek bármely prot.
énekes könyvben méltán foglalhatnának helyet, s melyek­
nek szépsége a hevenyészett fordítás daczára is kitűnik :
Jézus Krisztus urunk védelmezz meg minket,
Te, ki atyánk jobbján ülsz az égben széket!’
Ellenink hatalmát oltalmaddal verd le,
Előtted csak porszem gúnyolóid serge.
Velők is kegyelmed uram érezteted,
A kik pedig most csak gúnyolódnak veled.
Add, hogy mielőtt még testök’ sir födné be,
Térjenek az igaz élet ösvényére.
Hogy ifjúságának későbbi folyamában, midőn lelké­
ben már a költészet és vallás szoros szövetséget kötöttek,
az alig busz éves Schiller keblében élénk vágy gerjedt
hogy a „Messiás“ lánglelkű költőjével, Klopstockkal ta­
lálkozzék, az könnyen érthető ; e határozott kifejezést nyert
ragaszkodás daczára is azonban, Klopstock befolyása az
ifjú költészetére csupán formainak mondható, a mint azt
több költeménye is bizonyítja.
A hit- és költészetnek az ifjú lelkében való ez össz-
hangzatos szövetsége ellen fenyegető állást von a Stutt­
garti akadémián az időtájt uralkodó materialisztikus irány,
s azon körülmény, hogy az ifjú költő egész lelkesedéssel
csüngött annak a kimagasló alaknak, Kousseau-nak a művein,
a ki az emberiséget a nevelésben, a társadalomban ural­
kodó korlátoktól megszabaditni igyekezett, s kinek sírjánál
Schillerünk igy sóhajt fel:
E régen sajgó sebre lesz’-e ír ?
Sokratest is csak sophisták ölék meg,
Rousseaut halálra gyötrék keresztyének,
Ki a keresztyént emberré tévé!
*) „Vasárnap reggeli gondalatok“.
íme, már rokonszenvez Rousseauval. Hogy ne gya­
korolna tehát szellemére még nagyobb befolyási, még na­
gyobb rokonszenvet hogy no élesztene benne Diderot, ki,
mint sokan gúnyosan megjegyzik, a porosz király udvari
istentagadója volt? Csakugyan már a „Haramiák“ czimű
színműve e nagy szellem termékeinek s irányának befolyása
alatt szülemlett meg. Mert jól jegyzi meg Schiller egyik
alapos bírálója, hogy „nem Schwan Fridrik, a wtirtembergi
ifjú rabló tévé Moor Károlyt haramiává, hanem Plutarkh,
Rousseau s az akadémia börtön-falai.“
Költőnk azonban pár év múlva ismét magába tért. A
vallás szentsége ellen elkövetett merényletként tűntek fel
saját szemei előtt a szavak, melyeket e színművében sze­
replő egyének azájába adott, s önkénytelenűl kötelezve
érezte magát, hogy színművének ilyes irányát a nagy kö­
zönség előtt okadotalja; ezt meg is tette a műhez meg-
szülemlése után pár évvel irt előszavában, hol a többek
között ezeket mondja
„Nagy divat mostanában a vallás felett élezelődni; s
nem is lángész ma már az, a ki istentelen gúnynyal nem
ostorozza a legszentebb igazságokat Remélem, hogy
nem épen alacsony bosziit állok a vallás és közerkölcsiség
ilyes pellengérezósóórt, midőn az ilyen gyalázatos kontá­
rokat a legbecstelenebb rablók személyében dobom a világ
utálata elé!u Igaz ugyan, hogy ez neki pár év után túl­
haladott álláspontnak tűnt fe l; igaz, hogy 22 éves korában
egy halott felett igy tudott zengeni:
Szálljon szender rád a sir ölében,
Szenderagj, mig ismét láthatunk
Más világon nem; ezt bölcsek vallják,
Sem a népnek paradicsomába*;
Nem az égben, mint a költők dallják ;
Viszontlátunk mégis bizonyára.
Bármint legyen is, bármit bizonyítsanak is idézett sza­
vai, szivébőMelkéből még sem volt soha materialista.
Igaz, hogy igy panaszkodik egy Körnerhez 1784-ben
intézett levelében: „Ezer meg ezer ember élete legtöbb-
nyire nem egyéb, mint növényi élet: a nedvek keringése,
a táplálék felszívása a gyökerek útján, s azok földolgozá­
sa de mégis igy szól, mintegy beismerőleg: „Sírok
a gondolkodó teremtmények legnagyobb részének e túlságos
rendszeressége miatt, s csupán azt tartom boldognak, a k i­
nek megadatott az, hogy természetének óraműve érzi, mi­
szerint kerekét egy szabad szellem mozgatja. Lelkűnknek
egy kissé magasabb hivatása van, mint csupán a gópmű
pontos ketyegésére vigyázni fel . Sok ezer embernél,
sajnos, fölényt követel magának a test a lélek felett; ez
azonban visszakövetelheti jogait, igy jőnek létre az ihletett-
ség perczei, a perczek, melyek a geniusnak szentelvók.u
 362
Talán ép egy ilyen perczében vetette papírra a kö­
vetkező szép sorokat:
Ha vérző szívvel kell lemondanod,
Lelked az éggel
Át csak pokol által hidalhatod?
Természeted csak kinpadon kel-ó fel ?
Oh ily istennek zárva templomunk 1
Szemerjed Béla.
ZSINATUNK S A „KELIGIO.“
A „Religio“ ez. kath. egyházi és irodalmi folyóirat
35-ik számának „Vegyesek“ rovatában a következő sorok ol­
vashatók: „A református „zsinat“ mely 114 tagból fog ál-
lani, f. hó 31-én nyílik meg Debreczenben. Ragyogón süt
a magyar protestántismus napja. Ámde késő ősz van már
és az alkony igen közel esik a délhez lu
Nem szokásunk ugyan a „Religio“-t rendesen olvas­
ni, most azonban szemeink történetesen mégis fennakadtak
a fönnebb idézett ominosus sorokon. Hogyan? A protes­
tántismus napja leáldozni készül ? Aligha.
T. laptársunk, úgy látszik, tökéletesen megfeledkezik
a helyzetről, a melyben jelenleg a katholicismus leledzik.
A magjarországi protestánsok lelkes férfiai összegyü­
lekeznek, hogy egyesüljenek a hitben és erőben, hogy még
szilárdabb alapokra fektessék a ref. egyház jövőjét, hogy
egyöntetűleg működhessenek ki- és befelé.
A katholikusok vezérférfiai fejőket vesztik a nagy
zfir-zavarban, mely a róm. kath. egyházban uralkodik. Kap­
kodnak jobbra-balra, segélyért fordulnak szőrűit helyzetük­
ben egyik kormánytól a másikhoz.
A protestánsok vezérférfiait a köztisztelet, a közbe-
csüiós környezi.
A pápa személye s tekintélye ellen az olasz nép s
más külső nemzetek ellen intézett támadásokról mindennap
olvashatni a lapokban.
Alig lehetne felmutatni férfiakat (nevezetesebb, tekin­
télyesebb emberekről szólunk), kik a prot. egyház kebeléből
a rómaiéba tértek volna át.
A katholikusok legkitűnőbb, s legmagasabb egyházi
hivatalokat betöltő férfiai egymásután hagyják el az egyház
sülyedő hajóját. Példa rá Campello gróf esete.
A magyar protestánsok a hála, a tisztelet fólrema-
gyarázhatatlan jeleivel környezik a magyar uralkodó párt,
s az viszont szeretettel viseltetik hű alattvalói iránt.
Az olasz uralkodó pár és az olasz katholikusok kö­
zött a viszony amolyan kutya-macska barátságnak tetszik
a mi laikus szemeink előtt, különösen a kath. papság ré­
széről. Mig a protestánsok keresve-keresik, s szerencséjük­
nek tartják, hogyha uralkodójuk színe elé kerülhetnek, ad­
dig a bécsi pápai nuntius eltávozik székhelyéről, hogy az
olasz királyi párral elkerülje a találkozást.
Boldognak érzi magát nálunk az a város, melyben
egyik prot. püspök vesz állandó lakást.
A pápa helyzete; mint a kath. lapok maguk is be­
ismerik, Rómában tarthatatlan. El kell költöznie. De hová?
Angliában, Francziaországban, Belgiumban, Németország­
ban, sőt még a katholicismus ősi fészkében, Spanyolország­
ban is ügy alakultak a viszonyok, hogy ez országok egyi­
kébe sem tehotl át lakását. Elmegy tehát Ausztráliába.
A protestáns vallás hittóteleive 1 minden protestáns
meg van elégedve; azok minden józan ember gondolkodás-
módjának megfelelnek. Senki azokon változtatni nem tö­
rekszik, soha nem emelkedik azok ellen egy hang, sem a
közéletben, sem a sajtóban.
Ám a katholikus vallás dogmáit, a józan felfogás
szempontjából, vajmi gyakran szigorú vizsgálat alá vetik,
s mondanunk sem kell, hogy e vizsgálat eredménye nem
nagyon kedvezőleg üt ki azok részére. Nemcsak a „sza-
badoncz" sajtó, magából az egyház kebeléből emelkednek,
fel sújtó vélemények a kath. egyház szervezete ellen. Hogy
többet ne említsünk, utalunk ama spanyolországi kath. hit­
községekre, melyek a kath. vallás reformátióját oly fenn­
hangon sürgetik, hogy az eddig bizonynyal eljutott a ró­
mai pápa füleibe is.
Aztán tekintsen vissza a „Religio“ azon pályára,
melyet keletkezése óta a katholikus, s arra, a melyet a
protestáns egyház futott meg.
Valóban találóan hasonlította t. laptársunk a protes-
tantismust teljes fényében ragyogó naphoz, mely lassan­
ként tör elő a homály ködéből, mig végre, szétoszlatván az
emberiség reggelén sötótlő fellegeket, teljes pompában su­
gárzik.
Mi is szolgálhatunk egy találó hasonlattal. A ka­
tholicismus bizony nem egyéb egy kóbor üstökös csillagnál,
mely rövid ideig ragyog, de a mely letünte után is m utat­
ja farkában gyászos múltjának emlékeit, melyeket, az ők
sötétségükben, csupán az egyház roppant mennyiségű kin­
cse aranyoz meg.
*
* *
Nem volt szándékunk heves vallási támadást intézni
e sorokban a katholicismus ellen, csak ezt a közmondást
akartuk a „Religio“-nak eszébe juttatni, hogy ki ki
söpörjön a maga háza előtti —«-í/.
KÜLFÖLD.
N é m e to r s z á g . Bluntschli f. Súlyos csapás érte
a német protestánsokat. A német protestáns egylet tiszte­
letbeli elnöke, Bluntschli János Gáspár október 21»én, 73
éves korában rögtöni szivszélhűdés következtében meghalt.
Vallási kérdésekben tekintély volt, de korunk egyik legkitű­
nőbb jogtudósa is lévén, halála nemcsak a protestántismus,
hanem a tudományos világ vesztesége is. Sok szép mondá­
sát jegyezték fel. Álljon itt a sok közzűl nehány, a jeles
férfiú jellemzésére: Az egyház legsürgősebb s leginkább
teljesíthető kötelessége és feladata korunkban az örök Is ­
tenben vetett hitet, melyet Krisztus prédikált, ismét fel­
éleszteni, s életünkben gyümölcsözővé tenni.
Folytatás a mellékleten.
 363
M elléklet az „E rdélyi prot. Közlöny“ 45 számához.
Az emberiségnek a világ lényegéről szerzett alapos
tudásának összhangzatba kell hozatnia az egyházi élettel,
s a, vallásos meggyőződés előadásával.
Fröbel ünnepély. F r őb e 1 F r i g y e s születésének
emlékére 1882. ápril 21-én a német egyetemes nevelő­
egylet Dresdában ünnepélyt rendez, melyen a férfiú emlé­
kezetét, ki az Istennel, a természettel s az emberiséggel
való összhangot hirdette s a gyermeki kedély psychologja
volt, dr. Lángé Wichard, müvei kiadója fogja felújítani.
A n g l i a . Női egyetem. A női kérdés, mely minden­
felé annyi kísérletre, vitára ad alkalmat, Angliában is rég­
óta foglalkoztatja az elméket. Évekkel ezelőtt előkelő fér­
fiak és nők társulatot alakítottak, mely feladatáúl tűzte ki,
hogy oly tanintézetet alapítson, hol a nők ép úgy nyer­
hessenek magasabb kiképeztetést, mint a férfiak. Az inté­
zet eleinte szerény körben mozgott, most azonban már for-
maszerü egyetem, mely Cambridge közelében palotaszerü
épülettel s nagy alaptőkével bir és épan úgy van beren­
dezve, mint a férfi-egyetemek. Girton-collegaben (ez a ne­
ve) most hatvannyolcz tanítvány van s a .szabályok szerint
a belepő növendéknek legalább tizennyolcz evesnek kell
lennie s nyilvános vizsgálatot letennie az egyetemi' előadá­
sok megértéséhez szükséges tantárgyakból; ily vizsgálatot
közelebb huszonnégyen tettek le s ötvenen készülnek reá.
A tanfolyam három-négy évig tart s a díj teljes ellátásért
és oktatásért száz font sterling; de szegényebb sorsúak
számára már van számos ösztöndij-alapitvány. A tanítvá­
nyok jóformán teljesen szabadon járnak el teendőik és ta ­
nulmányaik dolgában, a felügyelőnők inkább csak társnőik
gyanánt szerepelnek; minden leánynak két szobája van,
melyet az intézet tulajdonát képező legszükségesebb bútor­
zaton kívül saját tetszése szerint rendezhet be. G-irton
colle-gen kívül hasonló női egyetemeket szerveztek már
Oxfordban és Newhamben is.
G örögorsz& g. Thessaiiában egy hegységben tiz
kis görög kolostor van, melyek fekvése igen sajátszerü.
A kolostorok mindegyike egy járkatlan sziklacsúcson fek­
szik, úgy hogy a szerzeteseket magukat is kosarakban húz-
zák föl társaik. Az élelmet is ily módon viszik föl a ko­
lostorba. E „meteor“-oknak nevezett kolostorok közül, mi­
ket II. Palaeolog Andronikos építtetett, ma már csak há­
romban laknak. Az ott járt görög biztosok oly szerzetese­
ket is találtak a kolostor lakói közt, kik harmincz óv óta
nem hagyták el sziklafószköket.
IRODALOM.
M e g j e l e n t a „F r a n k 1i n-t á r s u 1a t k i a d á s á b a n
1882-re: A p r o t e s t á n s (új) k é p e s n a p t á r , a most élő
naptárak legidősbike, melyet dr. Ballagi Mór ezelőtt már
huszonhét esztendővel alapított s melyből most a XXVIII. évfo­
lyamjelenik meg, nehány óv óta Dúzs Sándor tanár szerkesz­
tése mellett; figyelemmel kiséri a protestáns egyházi élet
mozzanatait, méltányolja jeleseit és kiváló intézményeit s
egyházi tiszti névtárt nyújt. Jelen évfolyamában a protes­
táns egyház ez évi halottai közül a nagyérdemű tudós Be­
vesz Imre s a szerencsétlenül elhalt jeles Fabriczius Ká­
roly, az élők közül Schleining Károly evang. esperes arcz-
képei és életrajzai vannak fölvéve. A többi tartalom is,
úgy a szépirodalmi, mint az ismeretterjesztő, a vallásos és
erkölcsi tartalomra s irányra való tekintettel van megvá­
logatva. így K. Tóth Kálmán beszélye : „Későn és még
sem későn 1“, Bodor József rajza: „A vén preczeptor utol­
só órája“, nehány fordított költemény, egy pár tartalmas
értekezés: „Munka és hő“, természettani elmefuttatás,
„Népünk szaporodása és a gyermekhalandóság“, cura pas-
toralis (lelkészi gond,) szempontjából stb. mind a kitűzött
iránynak megfelelő dolgozatok. A jelesen szerkesztett nap­
tár ára 50 kr.
A „ N e m z e t i N ő n e v e l é s "-bői egyszerre je­
lent meg a júliusról, augusztusról és szeptemberről
szóló fűzet, 15 ívnyi tartalommal. A kötet Gönczy Pál
arczképét közli s működéséről igen melegen emlékezik meg.
További czikkei: „Az első állami leánynevelő intézet“, mely
a benlakással ellátott fővárosi állami polgári iskolai tanító-
nőképző intézet gyakorló iskolájáról szól. „Az ismétlő isko­
la jelentősége a leánynövendékekre“, Uhrl Józsától. „A kén
és vegyülékei“, Auer Józseftől. Az orsz. tanitótestületi köz­
gyűlés. Az országos nőjpar-kiállitás, melyet Sebestyénné
Stetina Ilona ismertet, stb. A szerkesztőség egyszersmind
jelenti, hogy a vállalatból a jövő hóban kettős fűzet jelenik
meg. A mostani füzet ára 1 fit. 80 kr.
K e r e s z t y é n e gy b az tö r t ón e 1 e m. Negyedik
korszak. Luthertől a jelenkorig. Első rósz A XVI. és
XVIII, század, I r t a : Balogh Ferencz, hittanszaki tanár a
debreczeni ref. kollégiumban. IV. füzet. Debreczen, kiadja
ifj. Csáthy Károly. Ára 1 frt. 20 kr. Szerző a már nála
megszokott alapossággal s vonzó előadással kezeli tárgyát,
s igy müve nemcsak azoknak ajánlható, kik specialiter e
tudományágat teszik tanulmány tárgyivá, hanem azoknak
is, kik e téren laikusok, A negyedik korszak második vagy­
is befejező része, mely a XVIII. es XIX. század egyházi
történetét tárgyalja, az 1882 óv folyamán fog megjelenni.
A k ö v e t k e z ő h a s z n o s k i s t a n k ö n y v má ­
s o d i k átdolgozott kiadását vettük: Kézikönyv az egyete­
mes történelem tanítására, életrajzi irányban. Népiskolai nö­
vendékek számára készítette: Orbán József, sárospataki ta­
nár, Kiadja az „irodalmi kör“ a főiskola költségen. Ára
kötetlen 30 lcr., kötve 37 kr. E kézikönyv az egyetemes
történelem főbb vonásait életrajzi leírásokban adja elő, egy­
szerű, a népiskolai növendékek fölfogásához s fejlettsegéhez
alkalmazott irmodorban. Elég ajánlás számára ez a pár szó
a czimlapján: M á s o d i k k i a d á s .
Gr. B e l e z n a y Á r p á d előfizetési felhívást bocsátott
ki leánya, gr. Beleznay Luiza, a világtalan költőnő „Éj i
 364
v i r á g o k “ cziinű költeményeire. „A sorsnak — úgymond
— alig van nagyobb csapása mint megfosztva lenni a szem
világától. Ámde az örök sötétségre kárhoztatott egyéneknek
is megvan az ő életörömök, vigasztalódásulc az ész és képzelem
világában Az én szemevilágától megfosztott leányom, Luiza is,
leginkább a költészet nemesebb honába találjan fel örömét,
boldogságát; nem csak ismeri, de nagyobb részt kívülről
tudja a magyar költők legtöbb műveit, s csendes éjjelében
maga is teremt szebbnél szebb költői virágokat. — És én,
hogy még nagyobb örömet szerezzek széplelkű leányomnak,
ki orvosi ápolás gondos bánásmód mellett még vissza
nyerheti szeme világát, elhatározám az ő költeményeit egy
bokrétába fűzve kiadni, s ha nem is oly tökéletesek azok,
mint a vak Hornéi* és Milton ünnepelt költemónj'ei, de a
magyar olvasó közönség még is szívesen fogja azokat von­
ni, s már csak irányuknál fogva is móltányolandja/1 A
körülbelül 12 ívre terjedő díszes mű előfizetési ára csak 1
DEBRECZEN.
(A ref. zsinat alkalmából.)
Nyílt arezű város, keblen nyílt vidéknek,
Nyiltszivű nép hazája: Debreczen!
Fogadd a bérezés Erdély vándorának
Köszöntését, fogadd üdvözletem !
Miként kicsiny hazám ezer patakja
Futtában czélt vidékeden talál:
Minden csepp buzdult szivem forrásából
Téged keres, hozzád sietve száll.
Igaz magyar te! múltúnk szent emlékit,
Kegyelve, híven őrzi kebeled;
Igaz magyar te! szebb jövőn munkálni
Nem szűnik elméd, nem késik kezed.
Szeut emlékek —■megannyi fényes álom —
Kelnek lelkemben, járva földeden:
Nagy fejedelmek, rég elhunyt leventék
Hősi alakja újra megjelen.
Látom Rákóczink fényes udvar-népét,
Hadértő Bethlen erős bajnokit,
Hős Bocskayt, a rn'nt elszánt csatára
Vezérli ellenttipvó hajdúit;
Ész fegyverével, sújtó kard élével
Honért, hitért a harcz mint vivatik.
*) Jelen költeményt localis érdeke miatt legelőször a dél)*
reczeni lapok közölték, s mi azt, szerző szives engedélye folytán »
a „Debreczen“-bői vesszük át. Szerk.
forint, aranyozott diszkötéaben 2 forint. Ki a költő nő nagy­
alakú hű arczképét (Barabástól) is bírni óhajtja, külön 1
frtot szíveskedjék beküldeni. A gyűjtőknek minden 8
után egy tisztelet példány jár. Az aláírási ivek és pénzek
beküldésének határnapja f. ó. november hó 25-ike, s azok
egyenesen gr. Beleznayhoz Budapestre, a Császárfürdőbe kül­
dendők.
E l ő f i z e t é s i f ö l h í v á s t kaptunk a „Magyar dal­
album“ czimű füzetes vállalatra^ mint a magyar nép dalla­
mainak zongorára alkalmazott egyetemes gyűjteményére. Az
albumot, mely immár a harmadik folyamába lép, Limbay Ele-
.mér és Nemesovits Antal szerkesztik. A fűzetek november
hó elsejétől minden, hó elején fognak megjelenni, Előfizetési
ár egész évre 1 frt. 80 kr.; félévre 90 ki\ Egyes fűzet
ára 25 kr. Az előfizetési pénzek Győrbe, Honnicke Kezső-
höz, a vállalat kiadójához intezendők.
j Erős város ! ott vagy a küzdelemben,
Aratván annak zöld babérait.
S midőn később eged felhő boritá
S fényét veszté szerencséd csillaga,
S édes fiából az édes anyának
Lettél mellőzött, lettél mostoha :
Erőd nem tört meg üldözés csapásin ;
Tépő vihar csak edzé szivedet;
Soh* sem valál az ég vigasza nélkül,
Ki hiven őrzéd drága hitedet.
Külső fogyatkozást ha kelle látnod,
Tisztult, erősbűit benső életed :
Vezérzászlót, bár nem véres mezőkön,
Vezérzászlót emel ma is kezed.
íme, zászlód, kibontott, lengő zászlód,
Egyesülés szent muukájára int,
Hogy hű anyánk: „magyar vallás“ egyháza,
Egység által legyen erős megint.
Legyen erős, áldásthozó sikerrel
Megoldani nehéz feladatát:
Népünknek megszerezni ama kincset,
Mely földön békét, égben üdvöt ád.
Sionunk szent ügyének hű vezére !
Ki a zászlót előttünk hordozod,
Légy áldva Istentől, legyen megáldva
A szív, mely e szent zászlóért dobog.
Baló Sándor.
 m . ZSOLTÁR.
I.
Mely nagy, Uram Isten, ellenségim száma,
Nincs lelkemnek, mondják, már szabadulása.
Pedig oh Uram, mig te vagy az én pajzsom,
Bánatos fejemet nyugalomra hajtom;
Nyugton fekszem, alszom, mert hisz te vagy velem,
így sok ezer néptől sem gyötör félelem.
Kelj fel Uram s tarts meg örök kegyelmeddel,
Elleneim hatalmát hatalmaddal vedd el,
Mert egyedül t i e d minden szabaditás,
Szálljon hát népedre t ő l e d örök áldás.
XV. ZSOLTÁR.
I.
Vajon ki az, Uram, ki a te lakodban,
Pejét lehajthatja örömben s nyugodtan ?
Kinek tette s szava tökéletes igaz,
A ki iosz nyelvével mást soh’ sem rágalmaz ;
A ki nem gyalázza meg felebarátját,
S nem örül, ha látja, hogy azt mások bántják.
II.
Kinek szeme előtt utálat a gonosz,
Kinek ölömet az istenfélós okoz,
Szavát, esküjét ki kárral is megállja,
Pénzét ki nem adja soh* se uzsorára,
A ki ajándékért ártatlant nem vádol:
Az megáll erősen, magában s magától.
XCIII. ZSOLTÁR.
i.
Uralkodik az Úr hatalmas erőbon,
Dicsőség s hatalom övedzi merőben.
Erejét a föld is csupán tőle vette,
Hogy meg ne induljon, parancsol felette.
II.
Mert hisz állandó a Te széked örökre,
Öröktől-örökre fogva vagy Uram, te !
Bőszen zajló folyók zúgva, zajgva folynak,
Tengernek liabjai egymásra omolnak :
III.
Ám az Úr az égben erősebb ezeknél:
Tenger habjainál, zúgó vizesósnél!
Erős Nálad a szó, a tett és akarat,
Házad szentsége sok ideig megmarad.
■
I fj Szász K ároly
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r 1881 n o v . 5-ó u .
— Lapunk zártakor táviratilag vesszük az
örvendetes hirt, hogy a magyarországi ref. egy­
házkerületek, s erdélyi egyházkerületünk között f.
h ó 4-én tartott zsinati ülésen az u n i ó m e g t ö r ­
t é n t . Az unió nem mondható ugyan teljesnek,
mert egyházunk belszervezete sokban elüt a ma­
gyarországi egyházkerületekéitől, s az erdélyi ref.
egyház megmarad a maga különleges helyzetében,
de igyekezni fog a magyarországi ref. egyház al­
kotmányához közeledni. Az unió megkötése — mint
táviratunk tudósit — akkora lelkesedést idézett
elő, hogy a magyarországi s erdélyi zsinati kép­
viselők egymás keblére borűltak, s az ülés az
nap nem volt folytatható.
— Új egyetem i tanár. Ő feisége dl*. Nagy Fereucz
nagyváradi jogakadómiai nyilvános rendes tanárt a kolozs­
vári tudomány-egyetem a polgári törvénykezés s a váltó és
keresedelmi jog nyilvános rendes tanárává a rendszeresített
illetményekkel kinevezte. Az újonnan kinevezett szép ké­
szültségi! .tanár két évet töltött Berlinben, mint Tisza kor­
mányelnök fiának mentora. Üdvözöljük őt fényes állásán!
— A ,.Család es Isk o la “ szerkesztését Hegedűs
Istvántól, lapunk t. munkatársától, Ferenozi Zoltán polgári
iskolai tanár vette át. Örvendünk, hogy bérezés hazánk e
hézagpótló közlönyének szerkesztői tolla avatott kezekből
avatott kezekbe ment által, s őszintén szerencsét kívánunk
az új pályatársnak.
— A városunkban a múlt tavaszszal tanító-egyle­
tünk határozata következtében keletkezett Eötvös-alap-gyüjtő-
bizottság szorgalmasan gyűjti a tagokat. Mily üdvös czélra
kötelezik magukat az évi 1 frt — mond egy forint — fize­
tésére ^az aláírók, bizonyítéka ennek, hogy az 1876. óta az
ország fővárosában alakúit gyűjtő-bizottság a befolyt pénz­
alap kamataiból, m int' országszerte, úgy városunkban is
jelét adta jótékony voltának; t. j. a helybeli állami tani tó-
képezde egy III. éves növendékét, Szabó Emmát, — ki ta­
nító leánya s most már maga is működő zágoni tanítónő,
.— 100 frt segélypénzben részesítő,
— A zsinat m egnyitásának napján gr. Degenfeld
Imre fényes ebédet adott a képviselők számára. E zsinati
banketten, mely a „Bika" vendéglőben tartatott meg, a há­
zi gazda a királyért, királynéért és a trónörököspárért emelt
poharat. N a g y Péter zajos tetszést keltett toastban br.
Vay Miklósért; B e ö t h y az ágostai hitv. küldöttségért;
. P r ó n a y Gábor Yay báróért, Nagy Péterért és Dögenfeldért,
P a p p G. superintendens Révészért, S z á s z Domokos Tisza
Kálmánért és a kormányért, Gy ő r y V. Révész I. emlékére,
 366 k
s az élő Révészért, majd az egyetértésért s egy jobb jövő­
ért ürítettek poharat» A bankett késő délután ért véget.
— A zsinati képviselők teljes névsora. Többször
volt már alkalmunk olvasóinkat e g y e s zsinati képviselők
új választásáról értesíteni, de ezt a körülményekhez képest,
csak hézagosán lehettük. A következőkben t. olvasóink a
zsinati képviselők teljes névsorát veszik : D u n a m e l l é k i e k :
Bakóczi Sándor, Kovács Antal, Koncz Imre, Csekei István,
Dömény József, Kovács Albert, Sípos Pál. Fördős Lajos,
Décsei Lajos, Jordán István, Tóth Ferencz, Öreg János,
Papp Lajos, llallagi Mór. D u n á n t ú l i a k : László József,
Horváth Mihály, Yályi Lajos, Páli Lajos, Csonka Ferencz,
Körmendi Sándor, Beöthy Zsigmond, Molnár Béla, Csérnél
Ferdinánd, Szeles József, Jókai Károly, Yéghelyi Dezső,
Antal Gábor. T i s z a m e l l é k i e k : Szentpéteri Sámuel,
Makai Dániel, Kopre Ferencz, Debreczeni Gábor, Prágai
Lajos, Béky Sámuel, Fejes István, Ragályi György, Hegedűs
László, Szinnyei Gerzson, Teleki Péter, Lükő Géza, Kovács
Károly, Mitrovics Gyula, Csider Károly. T i s z á n t ú l i a k :
Kiss Áron, Doktor János, Lukács Ödön, Illyés Bálint, Gaál
Imre, Szilágyi Lajos, Szőke János, Székely Károly, Dávid-
házi János, Pápai Imre, Széli Kálmán, Szabó János, Tóth
Sámuel, Balogh Ferencz, Bencsik István, Miklovicz Bálint,
Peterdi Károly, Ujfalussy József, Kulin Imre, Yályi János,
Ritoók Zsigmond, Horthy István, Bárczay Gyula, Szegedi
Sándor, Lengyel Imre, Fráter Imre, gróf Ráday Gedeon,
Veszprémi Gáspár, Kántor Sámuel, Bernáth István, Szilágyi
István, Kovács Ferencz, György Endre, Ujfalussy Miklós.
E r d é l y i e k : Szász Domokos, Benkő János, Sylvestor Do­
mokos, Kovács Ödön, Hegedűs Lajos, Bartha Lajos, Révai
Lajos, Lészai Ferencz, dl*. Szász Béla, di\ Kolozsvári Sán­
dor, Mezei Albert, Kerekes József, dr. Jenői Viktor, Hege­
dűs János, Parádi Kálmán. — Ezekhez számítandók még a
superintendensek és az elnökök.
— A „N em ere“ múlt száma a következő, egyházke­
rületünket közelről érdeklő, közleményt hozza. Mi is adjuk
azt, a legkisebb hozzátoldás nélkül: „Végrendelet a Szó-
kely-Mikó-kollegium és a megyei közkórház részére. Ma már
néhai Balykó György egerpataki közbirtokos és családtalan
agglegény a múlt szombaton, f. hó 22-én, mintegy 6— 7
ezer írtra menő vagyonának örököseivé — rokonai teljes
kizárásával — háromnegyed részben a Székely-Mikó-kolle-
giumot és egynegyed részben a megyei közkórházat tette;
ezenkívül minden felkelhető s mintegy 400 fr;ra becsűit
ingóságait egészben a kollégium részére hagyta — egyedül
azt kötvén ki, hogy a kollégium abból temettesse el. Sze­
rettük volna e szép, s mai nap közbirtokos részéről ritkító
végrendelkezést a fennebb említett közalapítványok sorába
helyezni, ha bevógzett ténynyel állnánk szemben. — Most
még tartózkodunk a keserűség és a méltán felháborodott
közbotránkozás, nyilvános kifejezéseitől; mert semmiképpen
nem akarjuk elhinni, mit nemcsak a szárnyaié közhírből,
hanem hozzánk közelálló biztos forrásból halottuk, hogy t.
i. a végnapjaiban tehetetlenné vált végrendelkező többször
kifejezett akarata ellenére a végrendelet nem az erre egye­
N y o m a t o t t ö t é in János m . k ir . e g y e te m i n y o m d á s z n á l az
dül illetékes kir. közjegyző közbejöttével állíttatott ki, ha­
nem csak a rokonsági köteléknél fogva közelről érdekelt
két tanú által, kik egyszersmind annak készítői voltak —
miért ne nevezhetnék meg? — Kisantal Sámuel rótyi lel­
kész és Balykó Dénes által, kik magukról minden gyanút csak
akkor fognak elhárítani, ha a hagyatéki tárgyalásnak a kol­
légium és a közkórház érdekében szabad menetet hagynak,
más szóval: ha a maguk és a többi érdekelt rokonság ré­
széről a végrendeletet törvényesnek elismerik s ellene aka­
dályokat nem gördítenek. Szoros kötelességünkből kifolyó­
lag ezen annyira közérdekű ügyet szúnyadni nem hagyjuk
s lesz módunkban, akármerre forduljon az ügy, szavunkat
hallatni, ha kell sujtólag, ha kell elismerőleg.“
— A kolozsm egyei tanító*testület 1881. évi ren­
des közgyűlése október 27-ón d. u. */2 3 órakor vette
kezdetét egy előértekezlettel, melyet Benedek József egy igen
hatásos és alkalomszerű beszéddel nyitott meg. Október 28-
án a tantestület elnöke egy kitűnő beszéd elmondásával
a közgyűlést megnyitotta. Benedek Áron, tantestületi t it­
kár olvasta fel az egyesület folyó évi munkásságának ered­
ményét feltüntető terjedelmes jelentését, melyet a közgyűlés
helybenhagyó tudomásúl vett. Ezután Rieger Imre, az egye­
sületnek az első országos tanitó-gyülesen volt képviselője,
tartotta meg beszámoló beszédét, melyet a közgyűlés szin­
tén tudomásúl vett. Ezután az egyesület közlönyének ugye
tárgyaltatott. Paal Ferencz előadó jelenti, hogy Hegedűs
István a szerkesztőségtől visszalépett s helyette dr. Feren-
czi Zoltánt sikerűit e tisztre megnyerni. Miután a közpon­
ti választmány által beadott jelentések felülvizsgálására, to­
vábbá a szavazatok beszedésére bizottságok küldettek ki,—
De Gerando Antonina Cheevé Emil franczia zenetanárról,
olvasott fel egy kitűnő életrajzot. A délután tartott folyta­
tólagos közgyűlésen Benedek János, n.-almási tanító adta
elő a következő vitatótelt: „Mely körülmények közt s minő
okok folytán lesz a gyermek árulkodóvá?“ Az október 29-
ki folytatólagos közgyűlésen megváksztattak a képviselők
és a központi választmány tagjai. Yógűl kebli ügyek tár­
gyalása után, Boros György tanár tartott felolvasást „Az
iskola és a v allásiró l.
— A nem et trónörökös bonm otja. Az ohlaui udva­
ri vadászatokra, mit német nagyurak rendeztek a német
trónörökös tiszteletére, hivatalos volt többi közt Kavel
evangolikus lelkész is. A trónörökös egyszer azt kérdezte
tőle, hogy eljön-e másnap is a vadászatokra. A pastor, hi­
vatására való utalással, tagadólag felelt. „Pedig van nekünk
Berlinben elég pastorunk, mondá a trónörökös, hivatkozás­
sal a zsidóüldöző lelkészekre, kik tudnak lőni — bakot,
miért ne jöhetne ön is e l? “
A SZERKESZTŐ POSTÁJA.
Deb r e c z e n b e . Jövőre gyorsabban kérjük a tudd-
sitást expediáltatni. Hát főt. püspökünk imáját nem kap-
hatnók-e meg ?
S z a b ó L a j ó s u r n á k . Ko l t ó . A helyreigazítás
nagyon későn jött, mert öt hót múlva már nem közölhető.
e v . re f. fő ta n o d a b e t ű iv e l K o lo z s v á r t .
XI évfolyam. Kolozsvárit, 1881. November 18. 46 szám-
M e g je le n ik hirdetési dijak:
minden vasárnap.
Szerkesztőségi a kiadói szállás:
ERDÉLYI Kétszer h&sábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bélyegdij minden beigtatás
után 30 kr
b .- f a r k a s u t c z a 16. s z. h o v a
Nagyobb és többször megje­
a la p s z e lle m i s anyagi
lenő hirdetéseknél külön ked­
ü g y e it ill e t ő m in d e n k ü ld e ­
vezményt nyújt a kiadóhivatal
m ények c z im z e n d ő k .
" Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. Egész évre 6 írt., félévre 3
írt., évnegyedre 1 frt 5 0 kr

^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S I S Z S l ö Z i ^ O X X lO lS O S .

Tartalom : Az unió. Dr. Jenei Viktor. — Zsinati tudó­ minő az egyesülés vala, nem lehet „mondva“ csi­
sítás — Báró Prónay Gábor beszéde. — Vidéki élet. Erdővidéki-
Külföld. — Tárcza: Hol volt a paradicsom ? — Különfélék. — nálni. Egy felséges inspiratio hatotta át az öt
Szerkesztő postája. egyházkerület választottjait, mely eloszlatott ab­
ban az órában minden kételyt, minden aggodal­
mat. És ez inspiratio nem lehet hazug.
AZ UNIÓ. H a mindemellett találkoznának még most is
egyesek, a kik, mint Fjló Lajos, az erdélyiek kü­
Debreczen, 1881 nov. 10.
lönleges közjogi helyzetét összeférhetlennek tar­
A magyarországi reformált anyaszentegyház tanák az unió eszméjével: ezeknek aggodalmait
uniója, melynek tervét annyi kétely és remény, — úgy hisszük — teljesen el fogják oszlatni
aggodalom és bizodalom környezd, elvégre tény- majd a tények, melyek az épen igy — és nem.
nyé lön. a Procrustes ágyának mértéke szerint — létesült
Az 1848-iki politikai unióját szétválasztott uniónak lesznek örvendetes következményei.
hazarészeinknek Magyarországon a pozsonyi 7-ik A z uniónak lényege az e r ő k e g y e s í t é s é ­
t. cziklc mondta ki. Es ama nagy férfiak,' kik az b e n áll. Mint ilyen, nem czél az, hanem csak
1848-iki törvények megalkotásával hazai történel­ eszköz arra, hogy magasabb rendű feladatunkat
münk legfényesebb lapjait írták meg, az egyesü­ annál könnyebben oldhassuk meg. Az erők egye-
lési törvénybe beigtatták, hogy Erdély mindazon sithetése nem követeli, hogy katonai egyenruhába
külön törvényei és szabadságai, melyek a mellett, kényszeresük összes intézményeinket, sőt ellen­
hogy a teljes egyesülést nem gátolják, a k ö z ­ kezőleg, a kényszer-zubbony csak karjaink erejét
s z a b a d s á g n a k k e d v e z ő k , továbbra is fen- bénítaná meg.
tartatnak. Különböznek institutioink és egyházi életünk
A véletlen úgy akarta, hogy a magyar ref. egynémely formái, mert a protestantismussal leg­
egyház alkotmányának is épen 7-ik czikkelye le­ szorosabb kapcsolatban álló i n d i v i d u á l i s s z a ­
gyen az, mely az erdélyi egyházkerület egysűlé- b a d f e j l ő d é s különbözőkké tette azokat. A
sének föltételeit szabályozza. Es a magyar refor­ megszokás, a históriai traditiolc és a fejlettség kü­
mátusok választott férfiainak akarata e helyen is lönböző foka eléggé indokolják azt a gyöngéd kí­
fentartotta az erdélyiek mindazon törvényeit, me­ méletet, mely zsinatunk magatartását jellemzé e
lyek — a k ö z s z a b a d s á g n a k k e d v e z ő k specialitások irányában.
Jól van ez igy. Ámde egyek valánk eddig is hitelveinkben.
Voltak és vannak közöttünk, különösen a És eggyé levénk most abban az erős akaratban,
királyhágéninneni részekből többen, a kik attól hogy összesített erőnkkel virágoztassuk fel az
tartottak, hogy az erdélyi egyházkerület kiváltsá­ egyetemes magyar protestáns egyházat. E ma­
golt helyzetének biztosítása meghiúsítja magát az gasztos czélra irányuló, erős akarattal messzekató
uniót. Magas emelkedettségről és testvéri szerete- intézkedések küszöbére léptünk, és munkálkodá­
tök mélységéről tettek tanúbizonyságot e férfiak, sunkban nem fognak gátolni az egyházkerületek
midőn a 7-ik czikkely elfogadásának magasztos beléletének alaki különbségei. E különbségek idő­
pillanatában, a könnyekig megindító közlelkese­ vel el fognak simulni. Átvesszük egymástól, a mi
dést egyetlen kétkedő szóval sem zavarták. Fo­ jó és elejtjük azt, a minem életrevaló. De tenni fog­
gadják érette kézszoritásunkat, mely íöldobogó juk ezt ö Dk ént, a protestáns egyház méltóságá­
kebelünk melegével van áthatva. Legyenek biza­ val egyedül összeillő s z a b a d elhatározással, meg­
lommal irányunkban továbbra is! Olyan jelenetet, fontolva és nem hamarkodva.
 368

Egyesülésünknek idővel bizonyára meg lesz­ csak azért kívánja e §. módosítását, mert rósz benne a
nek beléletünk tökélyesbitésére irányúló eredmé­ meghatározás, hanem azért, mert törvénykönyvbe nem való.
nyei is. Kifelé pedig — és nagyfontosságú közös Hitnyomozó törvényszék az egyház nem lehet. A 8. §. kü­
érdekű ügyeinkre nézve már most oly hatalommá lönben is feleslegessé teszi az elsőt. Ne terjesszenek be
levénk, minőről ezelőtt csak pár évtizeddel is szentesítés végett olyat, a mit semmi halandó szentesítése
alig álmodánk. alá nem kívánna bocsátani. Különben is csak azt szokás
Mi, kik e zsinaton jelen valánk, láttuk a definiálni, a mihez kétség fór; a magyar ref. egyházhoz
magyarországi reformált egyházban rejlő értelmi nem fór kétség, mert élő erejével eléggé meghatározza magát.
és erkölcsi erőnek nagyságát. Tudalmára ju to t­ B e ö t h y a §. megtartása mellett nyilatkozik.
tunk annak, mi eddig csak sejtelmünk vala. S V a y B é l a nem szeretne szintén dogmatikai vitába
szétoszolván innen, az ország minden részeiben ta­ ereszkedni, de azt se szeretné, ha újra keresztelnek magun­
núbizonyságot fogunk tenni tapasztalatainkról; mi­ kat; maradjon meg régi nevünk, sezt elérjük ha ogyesitjük a két
nek következtében hisszük, reméljük és várjuk, §-t akként, hogy ha a magyar ref. egyház mely nevezte­
hogy föl fog ébredni minden magyar protestáns tik után ezt tesszük : magában foglalja, stb.
kebelben az a férfias önbizalom, melynek nyomá­ B a l o g h P e r e n c z nem fél oly nagyon a dogmá­
ban sarjadzik a tett tól, mert hiszen, ha ezt a szót mondjuk ki zsinat, már ak­
Úgy legyen! kor dogmát mondtunk, mert ezt nem használhatja más tes­
Dr. Jenei Viktor. tület. Ha ezt mondjuk ref. zsinat, még több dogma lesz
benne. Akár mihez fogjunk, mint egyház, abban dogma lesz.
Mi egyházi törvényt alkotunk, tehát annak nem lehet pusz­
tán polgári jellege. Ha azt mondjuk csak, hogy ref. egyház,
ZSINATI TUDÓSÍTÁS. nem határoztuk meg szabatosan magunkat, mert az angli­
N o v e m b e r 3. A mai ülés első tárgyát gróf kán episkopalis egyház ref., de nem presbyteri. Midőn fel­
L ó n y a i kinyomatott indítványa tette. Az indítványozó említjük, hogy presbyteri ref. egyház, a legszebb dogmát
rövid indokolásában kijelenti, hogy ő ezzel nem egyebet kí­ mondottuk ki. Az a ritus, midőn mindentől felünk, a mi
vánt elérni, hanem csak azt, hogy a tanácskozás rendje úgy dogma, nem illik a zsinat méltóságához. Eredetünket se
állapíttassák meg, hogy az alkotmány elkészítése tekintessék szégyeljük. Csakugyan Helvetiából vettük a reformatiot. Ne
ezen gyűlés fő czéljáúl. De miután zsinati képviselő-társaival szógyeljük az egyesülést, ne szégyeljük, hogy mi a világon
való beszélgetései nyomán arról győződött meg, hogy azok az elterjedt ref. reformationak testvérei vagyunk. Jöhet idő,
indítványában a conventelé utalt ügyet is fenn akarják t ir­ midőn a külföldi testvéreknek azt mondjuk, mi 300 év óta
tani a zsinat számára, s az alkotmány elkészülte után, azt testvéreitek vagyunk, most nálunk baj van, jöjjetek segítsé­
hiszik, hogy lesz még idő azok tárgyalására is: ő tehát ja­ günkre. Meg lehet, hogy mint 1861-ben Anglia közbeveti
vaslatát ez irányban módosítja s újólag írásban beterjeszti, magát érettünk. A §. megtartása mellett van.
Gr. L ó n y a i ekkép módosított indítványát egyhangúlag H e g e d ű s L á s z l ó t az előző szép beszéde megha­
efogadván a gyűlés, azonnal áttért az alkotmányszervezet totta, de meg nem győzte, Minthogy alkotmány s nem dog-
1-ső §. tárgyalására. makószitése a czélunfc, s a vita szakadást idézhetne elő, Vay
Azonban ezen §. meglehetős vitát keltett. Sokan az indítványát fogadja e).
egyháznak abban kifejezett meghatározását helytelennek, má­ R é v é s z azt hiszi, hogy meg kell határoznunk ma­
sok alkotmány-törvénybe nem valónak tekintették s a ja­ gunkat, mert általános nóy alá akárki is alábujhat. Nem le­
vaslatok egész halmazát nyújtották be, mig végre Vay Béla het az 1 §-t kihagynunk, ha közjogi alapunkat ellökni nem
br. Ballagiéval összeöntött indítványa fogadtatott el. akarjuk. Ha szógyeljük kimondani, hogy mi az ó- és új szö­
A vitát Körmendi Sándor kezdte meg, a ki beszédé­ vetséget tartjuk irányadónknak, ne nevezzük magunkat ke­
ben hangsúlyozta, hogyha szakadást nem akarunk előidézni, resztyéneknek. Fölös^ges ugyan a XVI-ik századra hivatko­
a dogmatikai meghatározásoknál óvatosan kell eljárnunk. zás, de azért benne maradhat, mint szintén a Helvótiára
Sok szó fér p. o. ahhoz, hogy e §. a vallás és erkölcsi is­ való is, mert jöhet olyan idő, midőn a külföld segítségére
meret forrásául egyedül az ó- és újszövetséget ismeri el. szorolunk. A §. megtartása mellett szavaz.
Hisz már az Idvezitő azt mondja: mindeneket megpróbálja­ B a l l a g i így szólott: ha valakinek, úgy neki külö­
tok, s a mi jó, azt tartsátok meg; ennélfogva a józan nösen óvakodnia kell, hogy e kérdés bővebb dogmatikai fej­
észt az egyház mindig a hit forrásául tekintette. De meg tegetésébe ne bocsátkozzék. Nem is kivan. De nem hall­
ha a rom. kath. Rómára, a görög kath. Szent-Pótervárra gathatja el, hogy Ő korunk legdicsőbb vívmányának tartja,
néz, miért ne lehetnénk mi magyar egyház. Ő tehát ezen hogy ezt az elvet: kiki magának áll és magának esik, a mi
módosítást adja be: ,.a magyarországi ref, kér. egyház, mely egyházunk tette sajátjává. Mi nem dogmát alkotni, hanem
országos törvényeinkben helv. hitv. evangélikusnak nevez­ alkotmányt szerkeszteni jöttünk Össze. Ő Révész orgumen-
tetik, magyar evangéliumi ref. egyháznak nevezi magát.u tumait derogálóknak tartja az egyházra. 0 derogamennek
K o v á c s Öd ö n szinten módosítást nyújt be. ő nem - tartja, hogy kimondjuk, miként a XVI. századi reforraátio-
 369

lioz tartozunk, mert ez azt tenDé, hogy valaha megtagad­ Az 5. §. egyszerűen elfogadtatott.
tuk. A szabad vizsgálódás jogát meg kaptuk, azért tartja A 6. § ra vonatkozólag Kovács A. azt a módosítást
derogátionak a dofinitiot. Egyébiránt kérdi, mit tartozik az indítványozza, hogy az alsóbb testületek szabályrendeletet
alkotmány keretébe ez a definitio; ha mégis igy hangzanak, hogy csak akkor tekintessenek érvényeseknek, ha azokat jóváha­
a magyar prot. egyház zsioat-presbyteri egyház, azt értené) gyás végett felsőbb hatóságaiknak beterjesztik. Némi vi­
de annak, a mi ott van, nincs értelme. Ő is Vay szerkeze­ ta után, melyben Körmendi, Antal Gábor, dr. Kolozsvári Sán­
tét fogadja el némi módositással. dor, Ballagi Mór, Szentpóteri Sámuel, Lónyai Menyhért,
R é v é s z személyes ügyben szól s azt mondja Balla- Jenei Viktor vettek részt, az eredeti szövegezést fogadták el.
ginak, ha derogamenről van szó, nem tudja, melyik dorogált Nov. 3, d é l u t á n .
inkább az egyháznak, ő-é vagy Ballagi. Mire Ballagi bocsá­ S z á s z D o m o k o s a maga és érdélyi képviselőtársai
natot kórt, hogy ő derogálni nem akart. nevében a 7. g«hoz beadott módosítván} át következőleg in­
" D o b o s óvakodva az előtte szólók példájától, nem dokolja :
dogmatizál, mert ha a dogma terére lépünk, úgy járunk, Erdélyi képviselő társaim megbízásából bátor vagyok
mint a ki polypot fog meg, a mely addig csavargózik, teker­ a 7-ik §-hoz ogy módositványt bet i jeszteni, s tekintve a
gőzik, mig utóljára nyaka köze csavarodik. Ő becsüli Ba kérdés fontosságát, kérem nehány pillanatra a t. zsinat fi­
loghot, de a sok dogmával való foglalkozás által annyira Ösz- gyelmét s evezését.
szezavarodott, hogy kismuglerezte magát a zsinatból, az A t. zsinat minden tagja bölcsen tudni fogja, hogy
országból s utoljára Angliában vetette fel szemeit. Isten a régi Erdélyben a prot. egyház s első sorban a ref. egy­
őrizzen meg bennünket minden angol patrociniumtól. ő azt ház megalapulása sokkal szerencsésebb viszonyok közt tör­
óhajtja, hogy e §. igy legyen: a bit és erkölcs ügyében tént, s igy azok folytán ott az egyház a fejlődés sokkal
döntő tekintélyűi az ó-és újszövetséget ismeri el. Ez egy-kót kedvezőbb fokozatain ment át, mint a királyhágóninneni
szó kihagyásával maradhat az egész §. részekben. A vallásszabadság már 1564-ben, midőn a ref.
K o v á c s A l b e r t azt hiszi, hogy ha volt valaha oly egyház magát önállóan szervezte s első püspökét megválasz­
egyén, a ki e §. iránt elfogulatlanéi jött e terembe, a vita totta, ott már tényleg diadalának ünnepét ünnepelte.
aggályt kelthetett henne. Senki sem jött azzal a gondolattal Nem túlzás azon állitás, hogy a magyar protestán-
ide, hogy itt dogmát fognak alkotni, s ime benne vagyunk tismus aranykorát ott élte át, jogara alatt azoknak a di­
a dogma közepiben. Akkor pedig milyen kepe lesz ennek a cső emlékű fejedelmeknek, kik nemcsak fejedelmi hitbuz­
zsinatnak. Balogh bebizonyította, hogy ebben a §-ban csak­ galmuk, áldozatkészségük bőségszavúját ontották ki az
ugyan d ogma van. Ha volnának, a kik dugmatikai tételt egyházra, hanem részébe juttattak egy oly kincset, mely
óhajtanak, azokat nehány szóval megnyugtathatja. Voltak minden földi kincsnél többet é r : az állami hatalomtól füg­
dogma-alkotó és alkotmányozó zsinatok. Dogmát alkotott a VI getlenül az egyházi és iskolai ügyekben az önkormányzat
századig az összeskor, egyház, azóta alkotmányt készitenok a szabadságáuak oly mértékét, a mivel — állít mi merem —
zsinatok. A reformatio a maga dogmáit a XVL században a föld kerekségén a prot. egyház sehol sem bírt abban az
alkotta meg, de már a XVII. század elejével megszűnt a időben, csak ott. Csak egy pillantás az Approbata és Com-
dogma «alkotás, úgy, hogy a Geleji-féle kánonokban már nincs pilata constitutio-kra, mindenkit meggyőzhet erről. Az újabb
dogma, csak alkotmány. Hagyjuk el tehát a dogmát s kezd­ időben annyiszor hangoztatott eszméje a szabad egyháznak
jük meg az alkotmányt a Vay propositioja szerint. A kath. a szabad államban, ot1; már ekkor valósággá lett. Nagyon
egyház definitioja inaiglan létezik, pedig az is igen tekin­ természetes hát, hogy a szabad ságnak ama kicsiny, de clas-
télyes egyház. sicus földjén az egyházi és iskolai sajátos intézmények
Szavazásra kerülvén a dolog, az eredeti szerkezetet igen hosszú sora jött létre s oly mély gyökereket vert,
a többség nem fogadta el; a jelentéktelenebb módosításokat melyek a későbbi nehéz idők viharait túléltek s lényegük­
szerzőik viszszavonván, nagy többséggel a Vay-Ballagi-féle ben még ma is létezők. E sajátos intezméuyek, melyek
következő szöveg fogadtatott e l: az evang. szerint refor­ ,a királyhágóninneni fejlődés termékeitől lényegesen elté­
mált magyarországi keresztyén egyház, mely stb. rők, a zsinat tagjainak kezén forgó emlékiratban jelez­
A 3. §. csekély stiláris módositással efogadtatott. ve vannak.
Hosszabb vitát keltett a 4. §-ra vonatkozólag az a Köztudomású tény az is, hogy az erdélyi egyház köz­
kérdés, kitétessék-e ő felségének az egyh. és iskola belü- joga akkor sem változott meg, midőn Erdély külön állami
gyeire vonatkozó felügyeleti joga. élete megszűnt. Részére az államhatalom kétoldalú szerző­
K ö r m e n d i azt mondván, hogy a törvény az egyház dés jellegével biró okmányban, a Lipót-fóle hitlevélben az
belűgyeire való felügyelési jogot nem adott ő felségének, önkormányzatnak addig élvezett teljes szabadságát továbbra
maradjon tehát innét ki, s csak az iskolára vonatkozólag is fentartotta s biztosította, és mig a királyhágóninneni
hagyassák meg. Ily értelemben indítványt ad be. részekben, a becsi és linczi békekötések utáni szomorú
Némelyek az egész felügyeleti jog felemlitését fölösle­ időkben, egész hosszé sora jött létre oly törvényeknek, me­
gesnek tartják, mivel ha nem említjük is meg, azért az or­ lyek a békekötések által biztosított jogokat megszorították,
szágos törvény biztosítja azt ő fe'sógónek, mig végre Lónyai sőt nagy részben illuzoriussá tették, addig az erdélyi ösz-
indítványára a §. végére tétetett. szos törvényhozások története egyetlen czikkelyt sem mutat
 370
fel, mely a Lipót-féle hitlevél által sanctioaált szabadsága
nak derogált volna. Igaz, hogy rendeleti úton történtek kí­
sérletek, p. o. a múlt században, midőn Bajkai kath, püs­
pök sugalmazása folytán, összes iskolai vagyonúnkat konfis-
kálni akarták. De hála Istennek ! még ez a kísérlet sem
sikerült.
Nyilván való ezekből, hogy az önkormányzat szabad­
sága nekünk, erdélyieknek, oly Örökségünk, mely őseinkről
szállott át. melyet utódainknak sértetlenül kell hátrahagy­
nunk, a mit, ha nem tennénk, még sírunk melyén se vol­
na pihenésünk csöndes.
Meg vagyok győződve, hogy ezt a zsinat bölcsesóge
nem is kívánja tőlünk. Ha nem kívánta tőlünk ezt az állam-
hatalom, mely a régibb időben annyiszor ellonseges állást
foglalt el velünk szemben, hogyan kívánhatnák azok, kik
hitünk sorsosai, kik ugyanazon édes anya emlőiről szívták
az élet nedvét, mint mi ? Én erről annál inkább meg va­
gyok győződve, uieit hiszem és vallom, hogy az erdélyi
egyház által élvezett jogok és szabadságok a magyarhoni
testvéreknek nemcsak hogy ártalmára nem, sőt mindig elő­
nyére szolgáltuk. Azok közül a bérezek közül ide, az alföld
rónáira, nemcsak a kardok fénye villant át diadalmasan,
de onnan a jogoknak s szabadságnak sugarai is átragyog­
tak s nőm egyszer világították be azt az éjszakát, mely-
lyel az üldözések viharai a magyarhoni testvérek láthatá­
rát elborították. Kérem hát az éu testvéreimet, hogy nem­
csak az erdélyiek, hanem saját eedekükben is, ne kívánják
tőlünk jogaink, szabadságunk feláldozását s feladását an­
nak az alkotmányos szervezetnek, mely ott a jog és szabad­
ság nyomán létrejött; sőt engedjék meg, hogy azt tovább
is fejleszthessük. E kérésünket körvnnalozza módositványom
első bekezdése.
Önként értetik, hogy e föntartás csak belűgyeink au­
tonom intézésére vonatkozik s teljességgel nem czélozza a
testvér egyházkerületek helűgyeibe avatkozásnak még csak
távoli kísérletét sem. Sőt elismerem, hogy sok van itt, mi
hozzánk átplántálandó, s a szőnyegen lévő törvényjavaslat­
ban sok van, a minek kötelező voltát magunkra nézve is
készséggel elismerjük. Ez álláspont körvonalozását czélozza
indítványom 1) és c) alpontja. Mert mélyen érezzük, hogy
közeledésre s erőtömöritésre vtm szükségünk, mert csak az
által emelkedhetünk föl arra a magaslatra, mely a prot.
egyházat múltjánál fogva méltán megilleti. Az egyesülés
tekintélyt szerez fölfelé, mert két millió protestáns szavát
meghallják a hatalom széken ülők is, s átlátják, hogy a
mit szólunk s akarunk, a trón és haza javára szolgáló.
Az egyesülés által erőt nyerünk a felekezetközi küzdelmek
megvívására is.
De az unió csak úgy lesz életképes, ha nem czélozza
az egyházkerületek unificatióját. A Protestantismus nem
papismus, mely a centralisatiora s a formák ugyanazonos­
ságára tör. A Protestantismus az individualitás vallása,
s ezt a t. zsinat bölcsesóge bizónynyal szem előtt tartand-
ja s procrustesi ágyba nem szorítja az egyházkerülete­
ket. Az unió legnagyobb áldása az lesz, ha oly czélokra
egyesíti az erőket, a melyeket külön-külön egyik se va­
lósíthat : ha közös erővel építjük föl a prot. közokta­
tás templomát, ha együtt szabályozzuk az egyház Ítélő
hatalmát, a papképzós és választás módozatát, ha együtt
teremtünk egy erős prot. egyetemet. Ily czólok szol­
gálnak nekünk érintkezési pontokul, s ezekben közreműköd­
ni az erdélyi egyház testvéri jobbját felajánlja. E készsé­
günket jelzi módositványom c) pontja.
Tisztelettel kérem módositványom elfogadását. A mó-
dositvány igy szól:
7. §. Az egyházi törvényhozás jogát az országos s egyházi
törvényes zsinat gyakorolja, és a zsinat által alkotott törvé­
nyeket csak törvényes zsinat magyarázhatja, módosíthatja
vagy törölheti el.
Az erdélyi egyházkerületnek az AC. és CC. I. részei­
ben és az 1691 -ik évi Leopoldinum diploma 2, 3 pontjai­
ban biztosított joga és a több százados különállás folytán
kifejlett alkotmányos szervezete érintetlenül hagyatik, és
részére fentartatik, hogy alkotmányát jövőben is a képvi­
seleti rendszer elveivel összhangzéan tovább fejleszthesse,
kötelessége lóvén a teendő módosításokat a konventnek, il­
letőleg a zsinatnak bejelenteni.
Önként értetik, hogy :
a) ez a fentartás az erdélyi egyházkerületnek csakis
belügyi autonóm intézésére vonatbozik ;
b) e törvénynek az erdélyi egyházkerület alkotmányá­
tól el nem térő részletei ez egyházkerületet is kötelezik ;
c) az öt egyházkerületet egyetemesen érdeklő űgyek-
bon a zsinat az erdélyi egyházkerületre nézve is törvény­
hozó testület.
B a l l a g i M ó r előre kijelenti, hogy az erdélyi egy­
ház hozzánk csatlakozását a legmementuosusabb jelenetnek
tekinti, s azt, hogy erdélyi atyánkfiáit magunk között lát­
juk: a leghatalmasabb vívmánynak tartja. Nagyobb testü­
let inskituioinak hirtelen elváltoztatását sem kivihetőnek,
sem kívánatosnak nem tartja. Ennek helye van forradal­
mak idején: békében csak fokozatos átalakulásnak van
helye.
Legyen azonban neki is szabad az erdélyi viszonyok­
ra egy rövid pillantást vetnie.
Erdélynek a vallásra vonatkozó törvényeit, úgy, a
hogy azok az appr. és comp. const. összegyűjtöttek s a
Lipót-féle rendelet által m egerősítettek: a legliberalisabb
és leghumánusabb institutioknak tartja. Azonban szólania
kell arról, hogy mindazon dolgokban, melyek a directiora s
a rítusra tartoznak: az erdéiyi egyház teljesen független
az államtól s határozatait nem köteles bejelenteni. (Kovács
Albert közbeszól : az nincs az appr. cons.-ban). „Midőn
Erdély az egyesülésre felszólittatott, én nem csodálkoztam volna,
— úgymond— ha azt mondja, hogy oly zsinatra, mely rendele­
téit a felsősógnek fel tartozik terjeszteni, belépni nem fogok.
Azonban ők nemes elhatározással túltettók magukat azon
a nehézségen, mely a mai időben formalitásnál nem egyéb,
így történt, hogy az erdélyi superintendentia a conventbe
bele ment. De am int az 5 superintendentia szorosabb egye-
 371
•sűlóse szóba jö tt: azonnal, és pedig joggal, azt mondták:
mi az erdélyi egyházkerület belügyeit autonóm jogkörünk­
nek tekintjük, s mivel a mi egyházunk szerencsésebb aus-
piciumok közt alkotta meg alkotmányát: mi a mi suporin-
tendentiánk alkotmányát világos törvény által lcivánjuk biz­
tosítani. Mig Erdély e kívánságától el nem áll, mi öt erre
nem kényszerithetjük. Mi egyforma viszonyok közt fejlőd­
vén, beleegyezhetünk az egyformaságba. Tehát a 7. §-ban
mondassák ki Erdély autonómiája; de egy feltétel alatt,
hogy azon részletek, melyek később, de egyes §-nál előfor­
dulhatnak , elmaradjanak.“ Mert nem látja crélszerűnek, hogy
egymásaiéi lett egészen ellenkező nyilatkozatok jöjjenek a §-
okba. Ily értelmű módositványt ad be a zsinatnak.
K á r m á n P á l Szász módositványához csatlakozik.
F e j e s I s t v á n Szász és Ballagi indítványa közt el­
vi ellentétet lát. Mig Szász az egyes ja k b a n a kikötése­
iket fentartandóknak tartja addig Ballagi nem kívánja azo­
kat a részletezés alkalmával fölemlíteni. Pedig, ha az álta­
lános .fentartások egy §-ban kimondatnak: akkor az erdé­
lyieknek a zsinaton több dolguk nincs, hanem hazamehet­
nek. Czélszerűbbnek véli, ha a kivételek az egyes §-ba be-
igtattatnak, mert a mi alkotmánytörvényünk jobban meg­
védi Erdélyt, mint saját alaptörvényei. Ezért adott be oly
módosítást, mely nem általános, hanem részteles jogfentar-
tást biztosit Erdély számára.
Dr. K o l o z s v á r i S á n d o r hosszabb s tüzetesen
előadott beszédében részint Szász D. azon állításait varialja,
hogy Erdélyben szabadabb institutiok fejlődtek ki, mint Ma­
gyarországon; részint Fejes azon nyilatkozatát czáfolja,
hogy az erdélyi ref. egyház jogalapja nem volna szilárdabb
a magyarénál. Szász D. inaitvanyát pártolja.
H e g e d ű s L á s z l ó Szász módosításának csak első
részét fogadja el, a többire nézve a Ballagi indítványához
csatlakozik.
D o b o s J á n o s : 78 évre terjedő életének — igy
szól — számos oly helye van, melyen örömest szeret em­
lékezetben időzni. E helyek közűi most e tárgyra vonatko­
zólag csak egyet emel ki. 1848-ban ott volt az országgyű­
lésen, nem mint követ, hanem mint pap, s nem zárhatta
el keblét azon érzések előtt, melyek úgyszólván a levegőben
röpködtek. Midőn az egyesülés Erdélylyel kimondatott, nem
tudtunk örömünkben szólam, hanem a kik egymásmelleit
állottunk, egymás nyakába borúltunk. Ő mögötte Bábarczi
állott, a kinek beszedet csak hátulról szerette hallgatni, de
nem nézte, hogy ki, összeborúlt vele és úgy sírtak, mint
a gyermek. Ezen helyre szeret visszaemlékezni.
„Egy időben a zsinatnak ellenzője voltam. De—igy szól—
midőn Erdély angyala, Nagy Péter azt mondta, hogy legalább ad­
dig szeretne élni, mig az unió Erdélylyel vallási tekintet­
ben is létrejöhet a zsinaton, azt mondottam: jól van, be­
levetem magam a köztünk tátongó űrbe, mint Curtius,
csakhogy az unió létrejöhessen. Ez a második kedves boly
életemben.
Erdély fejedelmeinek köszönhetjük, hogy mi most itt
vagyunk: ennélfogva ne vessünk neki gátot, ha azon jo­
gaikat, melyeket e dicső fejedelmektől nyertek, feutartani
akarják. Én kiterjesztem karjaimat s elfogadom az indítvány
szerinti uniót, ha bolehalok is.
L ó n y a i szintén azt óhajtja, hogy fogadják el Szász
Domokos indítványát, mire br, B á n f f y Albert érzékeny és
hosszantartó éljenzésektől kisért beszéde után, az elnök
Szász D. indítványát szavazatra bucsátván, az egyhangúlag
elfogadtatott.
N a g y P é t e r ez ünnepélyes pillanatban a lelkes
fogadtatást meleg szavakkal köszönte meg. Ha — úgymond
— Dobos talál életében oly helyeket, melyen, mint a ván*
donnád ár, szeret megpihenni: az ő életében ez a pillanat
olyan. Adja az ég, hogy ezen egyesülés legyen állandó, s
ebből származzék a magyar egyház jövő dicsősége
Nov. 4-ón. Br. V ay és N a g y Péter elnöklete alatt
az ülés megnyílván, a múlt ülés jegyzőkönyve fel olvastatott
és hitelesíttetett.
E l n ö k megbízatásához híven, két bizottságba nevez
ki tagokat, u. m. a naplóbiráló bizottságba Ballagi Mórt,
Kovács Ödönt, Molnár Bélát, Balogh Ferenczet és Hegedűs
Lászlót; a tanügyi bizottságba Kovács Albertét, Antal Gá­
bort, Szinnyei Gerzsont, Szilágyi Istvánt és Parádi Kálmánt.
R é v é s z B á l i n t és T ó t h S á m u e l indítványt
nyújtanak be 4 bizottság kiküldése iráut, mely kinyomatik
s a holnapi napirendre kitűzetik.
M i t r o v i c s G y u l a jegyző olvassa a 8. §-t, mely nemi
vita után, mely a korul forgott, hogy ő felségének csak vallá­
si és egyházi belügyeinkre van főfolügyeleti joga, ellenben
az alkotmányi ügyek törvény által szabályozvák, azok tehát
ő felsége főfelügyelete alá nem tartoznak, változatlant
elfogadtatott.
M i k l o v i c z B á l i n t 9. §.-úl a következőt óhajtja
tétetni: a magyar ref. egyház presbyteri vagy zsinat pres-
byteri rendszer szerint kormányozza magát.
Elfogadtatott, de úgy, hogy ne ide tétessék, hanem
2-ik §-úl.
A 13. §-ig változatlant elfogadtatott a szöveg, de
ehhez sokan szólották s módosítást ajánlottak.
Az egyházközségi tagságról van ebben szó. Némelyek
határozottan azt akarták e §-ba tetetni, hogy mindenki
csak egy prot. egyházközség tagja lehet, t. i. azé, melynek
polgári községének illetőségéhez tartozik, vagy a melyikébe
egyházi felsősége beosztja, s ez értelemben szólották Jo r­
dán István, Ritoók Zsigmond, Mezey Albert, Lengyel Imre,
Körmendi Sándor, Kármán P á l; mások ellenben az egyház-
községek elpusztulását jövendölték azon esetre, hacsak meg
nem adjuk az egyházközségi jogokat mindazon helyen a
birtokosoknak, a hol birtokaik után egyházi adót fizetni kény­
telenek. Ily értelemben szólt Antal Gábor, Yályi Lajos,
Papp Gábor, Miklovicz Bálint, mígnem Fejes István a ház­
szabályokra hivatkozván, hogy a mely czikkre több módosí­
tás adatik be, azt új szövegezés végett a bizottság elé kell
útasitani: a bizottság küldése elhatároztatott, s elnök a mó­
dosítást tévő Pap Gábor, Jordán István, Antal Gábor, Ri-
 372
toók Zs,, Fejes I., Lukács Ödön és Kovács Károly urakat
nevezi ki a bizottságba.
Ugyanezen bizottsághoz útasittattak a 14 és 15-
ik §-ok.
Hosszantartó vitát idézett elő a 16-ik §., mely az
egyházközségi gyűlésekről szól. A kis egyházak papjai véd­
ték, mivel náluk gyakorlatban van, a nagyobb egyházakéi
elkeseredetten küzdöttek ellene, mivel általa a demagógiá­
nak láttak útat nyitva, s nemcsak az egyházi, hanem főleg
az iskola-ügyek felforgatását vélik ennek útján bekövetke-
zendőnek. Sajnos jelenség volt különösen, midőn a tiszán-
inneni egyházkerület képviselői, püspökükkel élükön, azt
nyilvániták, hogy készebbek a gyűléstől eltávozni, mintsem
e jogukról lemondani. Az ily erkölcsi prossiókkal azután,
ha speciálitásaikat az egyes egyházkerületek keresztül hajt­
ják, hol lesz meg az egyöntetű egyházalkotraány.
A vitát B a k s a y kezdte meg a 16 §. A) pontja, s
a 17 és 18-ik §-ok elhagyásának inditványozása és indo­
kolásával.
A mit eddig tettünk, nemcsak az épület alaprajzának
elkészítése volt. Ez, a mibe most fogunk, már magának az
épületnek alapja. Ha az egyházközségi gyűlésnek hely ada-
d i k : akkor hol a zsinatpresbyteri rendszer? A községi
közgyűlés ős gyűlés, melyet czivilizált államban tűrni nem
lehet, főleg a nagyobb egyházközségeknél lesz vógetlenül
veszedelmes. Hogy alkotja meg p. o. Debreczen, a melynek
csak presbyteriuwa 180 tagból áll. Továbbá minden gyű­
lésnek bíráskodási jogának is kell lenni, ha nem adunk
neki, csonka lesz jogköre, ha adunk vagy maga vesz, osz-
tracismus vagy linchelés fejlődik belőle. I. Béla hivott ösz-
sze ily ős gyűlést, vallási ügyben. Biz azt szét kellett ver­
ni. A lelkész és presbyteiium-választásra nem kell gyűlés,
a számadás vizsgálására pedig nem zajos testület, hanem
Yeningerek valók. A számadás eredményét adja tudtúl a
pap a szószékből, a hol csak ő szólhat. A fekvő birtok fe­
letti rendelkezés pedig az egyházmegye joga. Ezért indít­
ványának elfogadását ajánlja.
P á p a y I m r e az egyházközségi gyűlést újnak s a
presbyteri rendszerrel, mely az angol puritán jellemeket
szülte, ellenkezőnek mondja. A népgyülést a presbyteri
rendszerrel összeegyeztetni nem lehet. Olyan az, mint a
két vedres kút, melynek egyik vedre a kút fenekén van
akkor, mikor a másik a kút színen. Egyszerre mindakettő
a kút színén nem lehet* A presbyteri rendszert ajánlja.
Ugyanily szellemben szól H o r t y István is.
S z i n n y e i G e r z s o n az egyházi ügyek iránti ér­
deklődést úgy véli ébren tari hatónak, ha a népnek ily gyíi-
lósezósi joga van, hol a fontosabb, főleg vagyoni ügyeket
tárgyalhatják.
Ma k a y D á n i e l az egyházközségi gyűlést a ref.
egyház életgyökerének hiszi, s ha a nép nem tudja, mi kö­
telessége, ne csudálkozzunk rajta, ha a templom üressé
válik.
H e g e d ű s L á s z l ó azt vetto ki az indítványból,
hogy azt hiszik, hogy ezen intézkedés még sehol sincs életbe­
lep tetve. Pedig a tiszáninneni kerületbon életben vannak,,
a nélkül, hogy baj származnék belőlük. Egyébiránt az ily
közgyűlés nem is gyakorol egyéb jogokat, mint lelkészt,
presbyteriumot választ s a számadást megvizsgálja. Erre
pedig joga van a népnek. A nagyobb vagyon feletti intéz­
kedés jogát is meg kell neki adnunk, hiszen úgy is beje­
lenti azt az egyházmegyének. Hol hát a demagógia, a m i­
től félnek. Ha ily jog a gyülekezetektől elvetetnék, e zsi­
nati gyűlésnek tagja tovább nem lehet. (Hosszasan tartó
nem helyoslő zúgás.)
K ö r m e n d i S á n d o r . Elvi és gyakorlati szempont*
ból helyesli a népgyülést. A közgyűlés nagyobb dolgokat; a
közterhek megállapítását végzi, a preshytórium pedig kor­
mányzó testület. Elvi különbség tehát van a két intézmény
között. De gyakorlati szempontja is van a kérdésnek, mert
a protestántismus demokratikus intézmény. Ha a talajt
szőkébbé tesszük, a piramist hegyére állítjuk, a küzdelmes
időkben nem fejthetünk ki elég erőt, mert a kötelesség a
jog élvezésével jár karöltve. Ő a centralisationak, a con-
sistoriáknak nem barátja. De nagyobb község, mint p. o.
Debreczen, képviseleti közgyűlést állíthat. Hagyják meg te­
hát az egyházkerületek történelmileg kifejlett jogát, hisz
Erdély a maga unióját a maga specificus jogainak respec-
tálásától tette függővé, s mellőzve az indítványt, a konventi
szöveget fogadjuk el.
K á r m á n P á l az egyházi közgyűlések eltűrésével a
nazarenismus és baptismus elharapózásától fél*
L ó n y a i azt mondja, hogy a zsinatnak nehezebb kér­
dése alig vau, mint ez. Bajos oly rendszert behozni, mely
a múlttal ellenkezik. A hol helyesnek mutatkozik a községi
gyűlés : tartsuk meg. Hisz a nagy és kis községeket úgy'
som kell egyformán kormányozni.
A 16. §-ban le van téve a kérdés megoldásának he­
lyes módja, az egyházkerületre lévén bízva, hogy állapítsa
meg, hogy hol legyen közvetlen, hol képviseleti gyűlés. 0
a 16. §-ban kimondaná, hogy az egyházközség saját belűgyei-
ben önnön belátása szeiűnt, a törvény korlátái között hatá­
roz. Az ügyeket a presbyterium intézi. A közgyűlés joga
legyen a pap, presbyterek s számadást vizsgáló bizottság
választása, költségvetés megállapítása. Ez veszedelmes nőm
lehet. De azt, hogy meglévő jogot eltöröljünk, nem tartja
szükségesnek. Szerkesztés végett bizottsághoz útasitja a §-t*.
R é v é s z B á l i n t azon meggyőződésben van, hogy
történeti alapon kell megmaradnunk. Egyházközségi gyűlés
kánonok és törvényekkel soha sem volt rendszeresítve, ha
életbe lépett is a Tiszáninnen. Nem lehet azokra kénysze­
ríteni, a kiknél nem volt, s a kik azt hiszik, hogy nálok
veszedelmes. Jobb szeretné ha a presbyterium választatnék
nagyobb számban. Ő elfogadná a javaslatot, de úgy, hogy senki­
nek scrupulusa ne maradjon. Csatlakozik Lónyai indít­
ványához.
B a l o g h F e r e n c z . Komoly megfontolás után oda
nyilatkozik, hogy a népképviselet behozatala ellenkezik a
tiszta presbyteri elvvel, a melynélfogva ő e czikk kitörlése
mellett nyilatkozik. A nép jogait különben is legjobban biz-
 373
tositja á tisztúj itás, ha joga vau azokat választani, a kik
őt kormányozzák. De e javaslat nem is egyöntefű, mert né­
hol az egész nép gyülósez, másutt meg csak képviselői.
Hát a presbyterek mik? Ezek nem a nép képviselői. Ezek
mellé még más képviselőket adni olyan, mint két kard egy
hüvelyben. Az adózásnál s más ilynemű ügyeknél ez a tes­
tület a presbyteriumot dönti meg. Ha nagyobb érdeklődést
akarunk kelteni, hozzuk be inkább a nyilvános presbyteri
gyűlést. Ő a szabadságnak barátja, de e téren a zsinat-presb.
rendszer a legszabadelvűbb. A demagógiának nem barátja.
K o v á c s A l b e r t úgy vélekedik, hogy a történeti
előzményeket figyelembe kell vennünk. Kálvin Genfben a
tiszta presb. rendszert hozta be, s nincs a világon oly kál­
vinista egyház, melyet ne a presbyterium kormányozna,
hanem a nép. Magyarországon is e rendszer alapján fejlő­
dött a kálvini egyház. Nincs oly törvényünk, mely a nép-
gyülést szervezetükbe beigtatná, s aholfenáll, csak abusus.
Más dolog az, ha néha hívunk népgyülést és megint más,
ha évenként összeülendő institutiová akarjuk tenni. Ő te­
hát, mivel, eddig törvénybe igtatva nem volt, a kálvini in-
stitutiokkal ellenkezik és mivel végre a nép sem kívánja,
a Baksay indítványához csatlakozik, do az aggódók meg­
nyugtatása végett Révész módositványával bizottság elé úta-
•sittatni kéri.
A Baksay indítványa mellett szólalnak fel röviden
L u k á c s Ödön, M i k l o v i c z Bálint, D o b o s dános, ki az
eredeti szöveg javaslatát az egyházalkotmányunkba becsem­
pészni szándékolt veszélyt rejtő trójai falóhoz hasonlítja.
A Lónyai javaslatához csatlakozik D é c s e y Lajos, S z e n t -
p é t e r i Sámuel és F e j e s István, a ki olmondja, hogy a
szöveg Révész Imre eszméje, ki éppen a nagyobb egyházak­
ban uralkodó vallási közöny ellensúlyozásáúl s a nópgyti-
lések jogkörrel ellátása által az érdekeltség felgerjesztésére
segédeszközül vélte felhasználhatónak.
Délután 5 órakor folytattatván a tárgyalás: A n t a l
Gábor azt mondja, hogy ha az egyházközségi nópgyüles az
alkotmányba nem igtattatik, akkor a lelkész, még ha tem-
plomépitési költség kivetés végett hívná is össze anópgyü-
lést, csak meetinget hívhatna össze, s ha lesz oly kor­
mány, mely a meetingezést megtiltja, még ily fontos ügy­
ben sem lehetne népgyülós. Egyébiránt az som mondható,
hogy a nép ezen jogot ne kívánná. De a jó békesség
kedvéért nem bánja, hogy a hol eddig nem volt nópgyülés
szokásbsn, ott ne erőszakoljuk, de a hol volt, ott tartsuk
meg. így a 17. §. megmaradna egészen, a 18. §. pedig
törlendő,
J o r d á n I s t v á n . A 16. §. egészen megtartandó,
de a zsinati képviselők választását nem adná a népnek,
mert azt most nem kívánja. Majd, ha kívánja, adjuk meg.
Ekként módosított indítványa, ha el Dem fogadtatnék, a
Baksayéra szavaz. Ugyanily értelemben nyilatkozik Vályi
Lajos is.
R i t o ó k Z s i g m o n d előre kíjelenii, hogy Baksay
indítványára szavaz, A konventi munkálatba felvett községi
gyűlést visszaesésnek, nem pedig fejlődésnek tekinti. A tör­
ténelem tanúsítja, hogy a görög és római nép gyakorolta a
közgyűlési jogot, s mert szerencsétlenségére a képviseleti
rendszert nem ismerte, az ókori institutiok bókét, mara-
dandóságot nem eredményeztek, A legkiválóbb szellemek
a nóp ostracisinusának estek áldozatéi. A fejlődés eredmé­
nyezte a képviseleti rendszert: ebben rejlik a szabadság és
rend; retrograd lépés lenne tehát visszamennünic azon in­
tézményre, melynek a szabadság és rend áldozatáűl esik,
A nép tömegben nem tud ellentállni az izgatásnak. A lel­
kész-választásra nem kell közgyűlés, a nélkül is gyakorol­
hatja a nóp. A szabadság abban áll, hogy a jogos akarat
érvényesüljön, a mi a nópgyülósben nem történhetik, mert
az visszariasztja a legkepesebb embereket. A suffrage uni-
verseliét az újabb korban a zsarnokság használta, s abból
is kitetszik, hogy abban nem rejlik a szabadság. A mód­
szer az, hogy választás által gyakorolja szabadságát a nép.
Ha a presbyterium mellé még közgyűlést állítunk, akkor
azt eunek végrehajtó bizottságává aljasitjuk. Ha ez ragadja
magához a kezdeményezést, a presbyterium nem bír ellene
állani. A presbyterium megpróbált intézmény, a közgyűlés­
nek pedig csak rövid múltja van. A kik - ez intézmény jó­
ságát vitatják mind csak kis községekre hivatkoznak, s 100
egyháztagnál még nincs meg az a veszély, a mely a nagy tö­
megben lejük. Azt mondják, hogy ba Debreczen nem akar
ős gyűlést, ne Jegyen benne; de akkor minek a kicsi egy­
házakban is, hiszen a nagy egyházakban több az értelmes
ember, mint a kicsinyekben. Ha megvonjuk a nagyoktól,
ne adjuk meg a kicsinyeknek se. Elismeri, hogy Ló­
nyai indítványa lehető legeszélyesebb, mert eltalálta azt az
útat, melyen ki lehet egyeztetni a két ellentétet. De van­
nak oly ellentétek, mint az olaj és viz: ilyen az ős gyű­
lés s a képviseleti rendszer, Azért vagy fogadjuk el az ős-
gyülóst, vagy pedig* a presbyteri rendszert. Baksay indít­
ványára szavaz.
Miután meg M o l n á r B é l a elmondotta hogy ő a
közgyűlés barátja, mert történeti alapon nyugszik, mert
a protestántismus az egyéni szabadságot procJarnálta, tehát
retrograd lépés volna azt elvenni a néptől; V e s z p r é m i
G á s p á r pedig, hogy ő oly módozatot óhajt, mely mind a
két felet kielégítené, tehát a hol eddig volt közgyűlés, meg­
tartaná, a hol nem volt, oda nem vinné be; s Vay B é l a
báró, hogy ő bár a közgyűlést fentartani óhajtja, de a
presbyteriummal oly ellentétes intézménynek látja, hogy
csak szavazat útján dönthetünk e kérdésben: K u n B e r ­
t a l a n szólalt fel, hogy a tiszáninneni superintendentia
miért ragaszkodik e jogához. Főbb indokai ezek voltak:
az ők egyházi életükkel a községi szabadabb élőt ösz-
szeforrott. Az ő superintendcntiájuk egyes egyházmegyéi
oly függetlenek voltak, hogy meg püspököt sem választot­
tak, hanem a legidősebb esperes elnökölt a sup. gyűlésen
vS időközben is az vitte az ügyeket. Ha a szabadságot el­
vennék a néptől, egyházi élőtöket tennék semmivé. A má­
sik ok lelkiismeretbeli. títasitást ugyan nem kaptak, de
tekintve, hogy egyházkerületük a konventi munkálatra mint
nyilatkozott: ezt indirect útasitásnak vehetik. Majd a gyű­

lés lovagiasságára hatni kívánván, elmondta, hogy az ok egy­
házkerületük eleve félt a zsinatba való bemeneteltől, mert
tarto tt tőle, hogy szabadabb intézményeivel leszavazzák azok
a nagyobb egyházak, a melyekben a consistorialis rendszer
fejlődött ki. Vegyék tehát tekintetbe szabadabb intézményeiket
8 ezeket hagyják meg náluk, hiszen ők úgy sem kívánják,
hogy azok, a kiknek nem kell, erre rá kónyszerittessenek.
Csak még Ballagi nyilatkozott ügy, hogy a protestántismus-
nak nem lévén czélja az egyformásitás, másként nem old­
hatják meg az ellentétes kérdést, mintha kimondják, hogy
e §. alkalmazása az egyházkerületek autonóm belűgyei közé
tartozik.
Erre következett B a k s a y , az indítványozó zárbeszé­
de. Midőn indítványát beterjesztő, aggódott, hogy nem lé­
tező tárgyról terjeszt be indítványt. Hogy tényleg áll fenn
ily intézmény, azt tudja, mert ő is elnökölt egyben, de
hogy törvényes, hivatalos alakban nem létezik, arról meg
az egyházkerületek tesznek tanúságot, mert nem tapasztalta,
hogy a felsőbb bíróságokkal valaha egy ily gyűlésnek lett
volna valami elintézni valója. Mi csak oly hatóságokról ta­
nácskozhatunk, a melyek egymással érintkezhetnek, csak
oly intézményeket állíthatunk fel, melyekben a felsőbb az
alsóbbat ellenőrizheti, felelősségre vonhatja. De ki felel a
közgyűlésért, ha téved? Ubi omnes peccant, nemo peccat*
Hogy vonhatni felelősségre ezen legalsó közeget, nem tud­
ja. Sanctiót is kell nyernie, hogy törvényes legyen. De
hogy nyerjen sanctiót egy oly testület, mely, ha tetszik,
ezer, tízezer tagból áll. Ha nálunk erőszakolnák a közgyű­
lés létrejövetelét, sok bajt szülne. Egyébiránt a javaslatban
biztosítva van, hogy a hol volt, fenmaradjon, de a hol nem
volt, kényszerítőig ne állítsák fel.
A zárbeszéd elmondása után is próbáltak még nehá-
nyan szólani, így a többek között B e ö t h y . Csakhogy ő
kijelenté, hogy nem az indítványhoz szól, mert annak a
zárbeszéd elmondása után nincs helye, hanem mivel az ő
meggyőződése szerint itt az egyetértésre van szükség és
miután a Lónyai indítványával az egyetértésre eljuthatunk,
ezt kívánja felolvastatni, hogy mielőtt szavaznának, e két
indítvány közt választhassunk.
L ó n y a i csak pár szót szól, mielőtt indítványa fel­
olvashatnék. Tagadja, hogy az egyházközség vezetésére csak
a presbyterium lenne jogosítva, a közgyűlés pedig határo­
zott hivatali joggal nem bírna. Más egyházkerületeknél az
egyházközség gyakorol ily jogokat, ezeket tehát nem el­
venni, hanem csak körülírni, szabályozni feladatunk. Ezt
cselekszi az ő indjtványa, mely által salvalva van a tiszán-
inneniek azon óhaja, hogy közvetlen nepgyülós s a többiek
azon joga, hogy közvetett vagyis választott képviselők gyű­
lése által intézkedhessenek.
Lónyai indítványa a következő
§. Az egzházkozsóg belűgyeit a közgyűlés által
lasztott presbyterium intézi.
§. Az egyházközség hatása körébe tartozik:
a) a rendes lelkész választása a törvények értel­
mében;
374
b) a presbyterek és egyházközségi gondnokok válasz­
tása. A zsinati képviselőkre szavazás.
c) a presbyterium ált;il újabb teher kivetése, az egy­
ház fekvő birtokainak eladása, vétele, csereszerződések, köl­
csönök megkötése iránt az egyházközség ele terjesztett ja­
vaslat feletti határozat, mely határozatok az egyházi fek-
vőség jóváhagyása, elé terjesztendők.
§. Az egyházközség mi módon gyakorolja a fenn em*
litett, számára fenlartott ügyek vagy más egyéb gyakorlat­
ban lévő tárgyak feletti határozást, azt az egyes egyházke­
rületek szabályrendelet ú‘ján állapítják meg, különös tekin­
tettel arra, hogy az ogyháztagok közvetlen vagy választott
képviselők által, mely eljárás ós módozatok mellett gyako­
rolják.
Miután L íikő Géza az eredeti szöveg felett névsze­
rinti szavazásra beadott kérelmét visszavonta, a 16. §. ere­
deti szövege elvettetett, s Lónyai indítványát fogadta el he­
lyette a zsinat.
BÁRÓ PRÓNAI GÁBOR BESZÉDE.*)
Főtiszteletű és nagymóltóságú zsinat! Mint a magyar­
honi ág hitvallású egyháznak küldöttei jelenünk meg e
helyen, hogy egy reánk bízott kedves kötelességnek eleget te­
gyünk. E ránk ruházott feladat és megbízatás az, hogy
őszinte testvéri üdvözletünket tolmácsoljuk a helvét hitval­
lásúnk egyetemes zsinata előtt.
A magyarhoni prot. egyháznak története számtalan,
tragikus jelenetet foglal magában, és ha e történet lapjait
tekintjük, úgy látjuk, hogy a két piot. hitfelekezet sorsa
mindenkor azonos és fejlődése párhuzamos volt. — Úgy
tűnik fel előttünk e két hitfelekezet, mint ogy és ugyan­
azon fának két, ámbár különböző, de nem ellentétes irány­
ban haladó ága, melynek mindenike ég feló tör, es mind
a kettő egy és ugyanazon talajba bocsátja gyökerét.
(Éljenzés.)
Nem egyszerű udvariassági tény vezetett ide főtiszte­
letű ós méltóságos zsinat! Legbensőbb érzühtünknek és
őszinte örömünknek kívánunk kifejezést adni, hogy hekö­
vetkezett azon időpont, midőn a magyarhoni ref. egyháznak
képviselői zsinatilag tanácskozhatnak.
Szerencsésebb helyzetben van a testvér hitfelekezet e te­
kintetben sajtó egyházunknál, mely most még csak az
előkészületekkel foglalkozik.
Önként olőnkbe tűnik azon kép, midőn majdnem egy
századdal ezelőtt a két hitfelekezet együtt g'yülósevett; de
nemcsak ezen idők emléke újul meg jelen alkalommal ben­
nünk, megújúlnak mindazon küzdelmek emlékei, melyek be­
folytak, melyeknek főczólja az volt, hogy a két egyházat
egymáshoz közelebb hozzák, — Vájjon a gyakorlati élet
igényeihez mérve, van-e kilátás ily folytonos és fokozatos
közeledésre? Ennek vitatása nem lehet e pereznek feladata,
hanem mégis ki kell emelnünk azon őszinte testévri érzel­
münket és kérni a zsinati képviselőkot, hogy legyenek meg­
vá­
győződve arról, miszerint nemcsak valódi benső érdeklődés­
sel kísérjük a testvér egyház tanácskozásait, hanem törek­
vésünk mindig az leend, hogy ha az isteni gondviselés meg-*
*) Mondotta a zsinat nov« 1-én tartott ülésén.
Folytatás & mellékleten.
 __ 375
M elléklet az „E rdélyi prot. Közlöny“ á6 számához.
engedi, a közöttünk fennálló testvéri kapcsot nem csak
fen tartsuk, hanem fejlesszük és lehetöleleg szorosabbra fűz­
zük. (Élénk éljenzés.)
Ezek után főtisztelendő és méltóságos ^zsinat! fogad­
ják még egyszer küldőink nevében őszinte testvéri üdvöz­
letünk és azon benső óhajtásunk kifejezését, hogy engedje
az isteni gondviselés, hogy a ref. egyháznak és hazának
javára az isteni gondviselés vezérlete alatt a legsikerdú-
sabban működhessenek, — mert az a meggyőződés vezet
bennünket, hogy a prot, egyház előmenetele és hazánk
kultúrája egy és ugyanazonos.
VIDÉKI ÉLET.
A marosi egyházmegyéből.
(Őszi közgyűlés.)
1881 novem ber 5.
Ha „gyűlés“ nevezetre csak sokak összegyűlése vol­
na jog* sült, akkor ón most nem szóiba nék egyébről,
mint kevesek összejöveteléről, midőn a marosi egyházme­
gye november 3-án tartott őszi közgyűléséről akarok egyet-
m ást elmondani. Azonban a tömeges megjelenésnek két
legyőzhettem akadálya \ olt. Egyik a sát tenger, mely a
három heti esőzés alatt az űtalrat, főleg falu helyen ten-
gelymagasságig elöntötte; másik az a megdöbbentő e se­
mény, hogy ifjú, új főgondnokunkat, gr Bethlen Istvánt,
kinek akkor kellett volna gondnoki helyét a közgyűlésen
először elfoglalni, e uapon temették s a gyülésterem
üressége mindig eszünkben tartatta, hogy a hiányzók jó
része szomorú kötelességet teljesíteni van. A szép remé­
nyű főgondnok váratlan halála fölött a gyűlés mély fáj
dalaiénak jegyzőkönyvileg is kifejezést adott s elhatározta,
hogy a bánatos özvegyhez részvétiratot intéz. Ezt megelő­
zőleg nov. 2-án a marosvásárhelyi indóháznál az egyház­
megye nevében egy küldöttség várta, főgondnok, Nagy
Sámuel és Valyi Pál esperessel élén, a Bácsbil érkező
nemes hamvakat.
De térjünk vissza, ha könyázott szemmel is, a gyű­
léshez. Az elnöki megnyitó jelzése szerint, a gegesi egy­
házközség, mely a tavaszi közgyűlés által új választásra
volt utasítva, Kis József birtokost választotta képviselőjé­
vé, ki mint. ilyen, igazoltnak ismertetett el. A csejdi egy­
házközség új papot választott, Kertész Mózes, volt iklan-
di és a mezőbergenyei egyház Székely Sáudor, volt
küküllővári lelkész személyében, Üresedésben vaunak a
nyárád-szent annai és iklandi papi állomások. Utóbbi egy­
háznak, mely még nem rég küzdött meg a papkereséssel,
bizonyára nehezebb dolog* lesz állandó papot fogni, mint
Mohamednek volt galambot csalni vállára. Azért szeretjük
hinni, hogy Ikland elcsatoltatása minél előbb ténynyé vá­
lik, biztos előjelül arra, hogy csakugyan közeledünk az
affiliatio eszméjének megvalósításához.
Az államsegélyi kérvények elévételénél kitün hogy
aránylag kevés folyamodó van, de ennek oka nem a szil-
kölkődők csekély számában rejlik, hanem azon logikus fel ♦
fogásban, miszerint sikertelen fáradság soknak zörgetni
olyan ajtón, mely csak kevesek előtt nyühatik meg. Azon­
ban részemről mégis azt tartom, hogy tanácsosabb itt
zörgetni, mint kölcsön után szaladgálni, mert ma is igaz,
a mi hajdan a delphii templom ajtajára volt írva, hogy:
„aeris alieui comes miseria“ Az egyházak közűi fo­
lyamodtak és fel is ajáultattak: NyrSzent-Benedek adós­
ságtörlesztésre 200 í r t i g ; Lőriczfalva iskolafelszerelésre
200 frtig ; Koronka, toronyfedésre 200 írtig ; Mező-Pá­
ni th tanítói fizetes-alapra 100 frtig; Seprőd iskoUház
bevégzésére 60 frtig; Luka-Ilenczfalva templomfedésre
200 frtig.
A papok közűi foljánlást nyertek: Kis Pál, Veres
Mózes, Bogdán József, Eaduly Sámuel, Málnáéi Perencz
100— 100 írtig; a tanítók közül: Bordi Károly és Kis
Dániel 50—50 frtig. Ezek szerint az összes kérés 1560
frt. Ez magában nem is volna sok, de hát a többi egy­
házmegyékből vájjon még hány ezer járul ehhez? Kelle­
mes változatosságul a kérések után Ígéreteket is hallot­
tunk. A me/ő-kölpényi egyház előnyösen módosult papi
és tanítói dijlevelét m utatta be, melynek megerősítés vé­
gett való fölterjesztését kérte. A fak«pe részletezésénél v i­
tatkozás fejlett ki a felett, hogy a fa öl vagy szekér­
szám szerint számíttassák é. Az eddigi szokáshoz képest
maradt az utóbbi s kívánjuk, hogy az öreg pap még sok
öreg szekér fát lásson udvarára bedöczögui. Továbbá a
szent-simoni egyház, melyben eddig tanítói államás nem
Yolt, s e miatt a népuevelés ügye folytouos pangásnak
volt kitéve, tanítói állomást rendszeresített s erről szóló
dijlevelét be is mutatta a gyűlés előtt. A dijlevél fény­
pontját Szöllősi Sámuel egyházmegyei képviselő 1000 fo-
riutos alapítványa teszi, melynek kamatja évenként a
tauitú fizetésére fordítandó. Do az alapitó kiköti, hogy az
ezen állomásra történendő választásnál az szavazata le­
gyen a döntő. Az új állomás alapítása örömmel vétetett
tudásúi s fölterjesztése, megerősítés végett, elhatároztatott.
De a gyűlés egyszersmind azt is Kimondotta az alapító kí­
vánalmával szemben, hogy autonomikus törvényeinken vál­
toztatást tenni nem áll hatalmában. Sajnos volna, ha az
alapitó oly körömszakadásig ragaszkodnék kikötött felté­
teléhez, miszerint annak törvénybe ütközése miatt nem
teljesűlbetése esetén adakozási kedve lehülepednék, s
e miatt már a születéskor koezkáztatva lenne az új állo­
más existentiája !
A gyűlés folyamán megdöbbenéssel hallgattuk végig
a kibédi lelkész írásban benyújtott panaszát az ottani zi­
lált iskolai viszonyok miatt. Elszomorító, hogy e panasz
nem üres felsóhajtás, hanem alapos vád a tenni nem­
akarás azon merev mozdulatlansága ellen, mely a szép
fejlődésnek indult iskolát igy tönkre jutni engedné. De az
 3 7Ö
űgyállás némi megvilágítására nemfelesleges röviden je­
lezni, miszerint a kibédi népes egyház látva, hogy a tan­
kötelesek száma sokkal nagyobb, semhogy azt egyedül a
kántortaniU rnegbirhatná, még 1869-ben elhatározta egy
külön fiú-iskola felállítását; e czél megvalósítására a köz­
ség (falu) adott 4000 frt segélyt. De mikor már azon a
ponton lett volna, hogy építéshez kezdjen, ott terem a
kir. tanfelügyelő s szép Ígéretekkel megnyeri a felekezet
beleegjezését, hogy az iskola községivé alakittassék. Leg­
ott az ügyet kezébe veszi, épületekről gondoskodik, beállít
két tanit5t, kik a tanítást kellő sikerrel folytatták. De a
nyáron Kibéd községe csak arra ébred, hogy mindkét ta­
nító készülődik, más hely után néz, mert a nyomort to­
vább tűrni nemtudja, inig végre szerencsésen el is me­
nekül az éhezés elől, mert noha ők igyekeztek teljesíteni
kötelességeiket, de fizetéshez nemigen tudtak jutni. Ha
a tanfelügyelőhöz fordultak, az ígért mindent, de tenni,
nemigen tett semmit. Megjegyzendő, hogy aza szerződés
is, melynél fogva a felekezet iskoláját átadta a köz­
ségnek, még máig sincs aláírva az államközeg részéről,
szóval még ma is hiányzik a formaszerű kiállítás. Ha a
tanfelügyelőhöz fordultak, Ígért miudent, de nemtett sem­
mit. S miután a községtől nyert 4000 frt. is mintegy
1500 írtig meg van csonkítva, a felekezet nem képes a
maga erején két tanitót állítani s a törvény kívánalmá­
nak megfelelő iskolát tartani fenn. Mos,t hát agyűlésazon
határozatban állapodott meg, hogy ezen ügy állása, rész­
letes felfejtéssel, terjesztessék az állandó igazgató tanács
elébe, a szükséges további lépések megtétele végett. És
hisszük, hogy a kormány nemtagadja meg a kellő or­
voslatot s ki fogja nyomoztatni sürgősen, hogy a tanítók
miért nemkapták pontosan fizetésüket, a 400 frt. alap­
tőke mi czélra csonkittatott meg, a szerződés miért
nemíratott alá? stb. stb.
Egyébiránt mi szokva vagyunk az effélékhez. Ákos-
falván csak egy évig tudott fenállani a községi iskola, a
tauitót onnan is elkergette az éhezés; Ny.-Szeredában
folytonos küzdelemben vau a községi tanító, hogy bár
utólagosan fizetéséhez juthasson, mert a tanfelügyelő csak
igér itt is, de annál egyebet nemteszemS különös, hogy
a panaszokkal szemben a mély hallgatás sánczai mögött
tartja magát mozdulatlanéi! Megfoghatatlan talány előt­
tünk, hogy miért engedi ennyire fejére nőni a vádakat,
mert Filep Albert tanfelügyelőt becsületes embernek is­
merjük.
Az állandó igazgató tanács egy leirata arról értesít,
hogy teljes névsor állítandó össze mindazon egyházaink­
ról, melyek tanítói nyugdijilleték fizetésre vannak köte­
lezve, s megjelölendők azon egyházak is, melyek ezen
illeték fizetése alól fölmentésre igényt tarthatnak. Ez
utóbbiak kiválasztása két szempont szerint történhetik ;
ezek egyike a teljes szegénység, másika pedig rendes ta­
nítói állomás nemléte, mint p. o. a hol apap tanít. Egy
ily névsor összeállítására bizottság küldetett ki. A máso­
dik kategóriába sorozandó egyházak kiválasztása az igza-
ság sugalma szerint megtehető könnyen minden kellemet­
len utókövetkezmény nélkül. De nemig'y van az elsővel a
dolog, mert itt megtörténhetik, Ingy az a kéz, mely a
fölmentést eszközli: özvegyet vagy árvát taszít anyomor­
ba. Igaz, hogy onnan, a bol nincs miből, nagy baj fizet­
ni évenként a. nyugdijillotéket, de másfelől az sem kicsi
baj, ha az özvegy vagy árva, szóval atanító hátrahagyott
családja koldusbotra jut. Itt tehát nemannyira a fölmen­
téssel, mint inkább az arányosítással lehetne segíteni a
bajon. Sokkal nyomosabb dolog e/., semhogy úgy köny-
nyedéo, ujj-kegygyel tovább lehetne vetni.
Végül az egyik director számadását megvizsgáló bi­
zottság jelentése vétetett megnyugtató tudomásúl.
Marosvidéki.
KÜLFÖLD.
F r n a i c '/ J a o i ’szft;»'. A temetők ügyében a franczia
szenátus elfogadta a képviselőház által már régebben meg­
szavazott törvényjavaslatot, mely szerint Francziaországban
többé nem lesz felekezeti temető s bárminő vallásunk mind
közös siikertbe temetendok.
etorsxfig. Bismark a zsidóiildözésrol. Né­
met lapokban olvassuk, hogy Bismark, a birodalmi kanczellár, egy
nagy gyártelep zsidó vallású tulajdonosának fogadtatása al­
kalmával kinyilatkoztatta, hogy határozottan rosszalja a
harezot a zsidók ellen, legyen az vallási vagya származás
ellen intézett harcz. Soha se fogja beleegyezését adni abhoz,
hogy a zsidóknak adott jogokat megcsorbitsák. Szellemi szer­
vezetük teszi ki a zsidókat az ellenzék támadásainak; ő
azonban nem tesz különbségot az általa követett gazdasági
politikának zsidó vagy keresztény ellenesei közt, mert ő ezt
a poiikát az országra nézve dús sikerrel kecsegtető­
nek tartja
Ázsia. Egyetem Japánban . A japáni ifjak eddig
rendesen az európai egyetemeket látogatták, államköltségen.
A japáni kormány azonban úgy találta, hogy ez igen költ­
séges, azon felül az ifjúság sem részesül a kellő felügye­
letben, azért Jeddóban egyetemet állított fel. Ez egye­
temen eleinte ango1, franczia és német tanárok voltak al­
kalmazva, utóbb azonban az angolok és francziák elbocsát­
tattak és most a tanári kar teljesen német. Az egyetemet
ezer tanuló látogatja. A tanárok megkapják az oda és visz-
szaútazás költségeit, fizetésűi pedig évenkint 1000 font ster­
linget, (10000 frt.) és házat kerttel,
Afrika. Egy mohamedán szent temetése Egyiptom­
ban. A múlt héten négy híres korán-tudós sejk halt meg Kai­
róban : Husszein Aga. Mire szakálla mogfehéredett, bema­
golta az egész koránt, s vén napjaiban az a szent őrült­
ség szállt bele, hogy egész éjjeleken át virasztott, s foly­
ton a koránt mondta e! magának. Holttestét a város legelő­
kelőbb ulemái mosták meg, azután azon fehér turbánba gyön­
gyölték (lehetett vagy hót rőf), mit tizenötödik éve óta kor-
 377
dutt fején, A halottas menetet három teve vezette, melyek
meg voltak rakva mindenféle ennivalóval, A tevék után jött
három hízott bival, ezeket hajtotta pár száz dervis; szent
énekek zsongása közt. Azután jöttek az ulemák a koporsó­
val s ezután megint pár száz üvöltő dervis, többen közülCk
derékig megruhátlanitva. A tevék- bivalok s süvöltő dervisek
HOL VOLT A PARADICSOM?
Sok könyvet írtak már a paradicsom helyéről a nél­
kül, hogy azok a művek tubbé-kevésbbé felületes konjek-
turáknál nagyobb becsííek lennének. Nem rég azonban De­
litzsch Frigyes német tanár és ismert tudós Lipcsében ér­
dekes tanulmányt adott ki e tárgyról, s e müvo az eddi­
gieknél kétségkívül sokkal becsesebb, sőt valóban figyelem­
re érdemes.
Mindenekelőtt kimutatja, hogy a paradicsom, a bibliai
Éden, nem a képzelet szüleménye, hanem valóságos föld­
rajzilag meghatározható hely, melyet a bibliai elbeszélés
szerzőjének ismernie kellett, mivel vízrendszerét elég pon­
tosan meghatározta. E szerint a paradicsomon egy nagy
folyó megy keresztül s abból kilépve, négy önálló folyam­
ra oszlik, melyeknek külön neveik vannak. Delitzsch e fo­
lyókat igyekszik főkóp a jelen térképeken kimutatni.
Századokon át megegyeztek a theologusok abban, hogy
a bibliában (Mózes első könyve II. 8— 15.) említett négy
folyó közül a Pkrat alatt az Eufrat s a Obiddekel alatt a
Tigrist kell érteni, de hogy Gichon és Pison mily folyókat
jelentenek, a fölött sokat vitatkoztak. Egyik legrégibb né­
zet volt, hogy Pison a Ganges s az általa körülvett föld
Ckawil=Inclia, vagy pedig Pison=Indus, s a Gichon, mely
a bibliai jelentés szerint Kust veszi körül, egy a Nílus fo­
lyóval. Más nézetek szerint a paradicsomot s igy a Pisont
és Gichont a Tigris és Eufrates forrásvidókén kell keresni.
S csakugyan Örményországban ott találták az Arajest (ma
Áras) és Pbesist (ma Eion), s a paradicsomot ide tették.
A harmadik csoport végül az Éden-kertet a Tigris és Eufrat
egyesülése (ma Sát el Arab) után bekövetkező sikságra he­
lyezi, hol az egyesült folyó két delta-torkolatban ömlik a
perzsa öbölbe. E két ág, továbbá az Eufrates és Tigris
képeznék a négy paradicsomi folyót. E magyarázók már
közel járnak az igazsághoz, de még sem találják el, mivel
ez a volt paradicsom abban az időben, midőn a bibliai el­
beszélés kezdődött, nagyrészt még tenger volt. A babyloni
alluvial síkság általában évezredek óta folytonos alakulás­
ban van, s már a régiek tudták, hogy állandóan növekedik,
évenként átlag 22 méterrel, úgy hogy Babylon virágzása
kora óta (Kr. e. a 6-ik században) a tengerpart fele leg­
alább 1 0 - 1 2 mértföld szeles alluvial réteg támadt. Az
csoportját vagy harmincz állami méltóság zárta be Az e l ­
hunyt sírjánál a kövér bivalokat átküldték a másvilágra,
hossztengelyük mentében nyársat böktek rajtuk keresztül
s megsütötték. A fóligsűlt, véres, zsíros daraboktól azután
az üvöltő dervisek foga kopott a nagy sejk lelke üdvösségére
egész hypothesis igy a szó szoros értelmében a tenger­
be esik.
Az Éden-kort helyére nézve különben még más né­
zetek is voltak, egészben véve mintegy 80, a mi eléggé
tanúsítja azt a rendkívüli érdeklődést, melyet e kérdés
iránt a keresztyének századokon át mutattak. Mind a többi
nézetek azonban meg inkább tarthatatlanabbak, mint az
említettek s a modern földrajzzal oly kevéssé egyeztethe­
tők meg, hogy az újabb korban már kiváló theologusok is
hajlandók voltak a paradicsom létezését mesésnek mondani.
De hibásan. A bibliai elbeszélő kétségkívül valódinak ta r­
totta a négy folyó nevét, a Pison és Gichon jelentése fö­
lött sincs kétségbe, sőt olvasói számára egyenesen magya­
rázó jegyzeteket tesz hozzá.
Delitzsch kimutatja, hogy Kus és Chawila, a Pison
és Gichon mellett s azokkal egyidejűleg nevezett tartomá­
nyok Babyloniában voltak, s hogy ez országban előfordult
az arany (Bedolach) és a soham kő (karneol,) is. Ha tehát
az Éden-kertet e tartományban kell keresnünk, nincs más
mód, minthogy a Pisont és Gichont nem a folyók, hanem
a csatornák közt keressük. Az Eufrat s Tigris folyók, to­
vábbá némely babylouiai csatorna közt a különbség külső­
leg alig észrevehető: a csatornák szélesek és hajózhatók
voltak, mint ama folyók s részben oly regiek, hogy már
is elfeledték róluk a bibliai iró korában, hogy emberi kéz
alkotta, s azért könnyen lehetett őket a paradicsom alko­
tása idejébe tenni.
A termékeny babyloniai vidék az Eufrat és Tigris
alsó folyásánál igen könnyen volt megegyeztetbető a para­
dicsomkert fogalmával. Folyók és csatornák gazdagon ön­
tözték e helyet, sok diófa, karcsú datolya, lombos és ár­
nyékos mindennemű gyümölcsfa bőven termett e hetyen, s
ezért Babyloniát már regen az ó-kor kertjének nevezték, s
maga Herodot mondja, hogy Babylonia gabona és pálma­
gazdagsága nagyobb, mint bármely más államé, s szántó­
földéin több gyümölcs terem, mint Egyptomban. A pálma­
erdő egész a tengerpartig terjed, közben vannak az alma,
sezam s más gyümölcsfajok; a búza és rozs 200-, sőt 300-
szoros magot is adtak. Még ma is, midőn a csatornákat a
homok befutja s több évezredeken keresztül lezajlott külön­
féle pusztítások ez országot valódi pusztává alakították át,
a két folyó alsó partján szakadatlan egymásutánban követ­
kező pálma-erdőkben tömérdek datolya terem, s e fák ko­
 378
ronatörzsei a szélbon ringatózó lombjai a különben egyfor­
ma jellegű vidéknek festői színezetet adnak. Babylon köz­
vetlen szomszédságában egy ékirat a vidékot egyenesen I s ­
ten mezejének (Kar Dunias) nevezi, s innen ágaztak el a Pi-
son és Gichon csatornák, melyeket folyóknak tartottak. Az
előbbit Delitzsch a mai Pallakopas csatornában, a másikat
a Sat-el-Nil csatornában véli föltalálni.
Minden hypothesis, mely ily legendaszerü tárgyakra
vonatkozik, annál valószínűbb lesz, minél könnyebben meg­
érthető s egyszerű megoldást hoz felszínre. Delitzsch nézete
kétségkívül egyszerű és természetes, s igen valószínű, hogy
az éden-kertről iró zsidó az álmodott paradicsomot megva­
lósítva, azt oly vidékre helyezte, mely az ő idejében a leg­
termékenyebb, s egyúttal legszebb volt s nem volt oly tá ­
vol, hogy Ilire még ez időben is hozzá el ne juthatott
volna.
„V. U .“
K o lo z s v á r 1 8 8 1 n o v . 1 2 -é n .
— Z sin ati tudósításunk látszólagos hézagos vol­
tára nézve szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy november 2-
án a zsinat nem tartott ülést, banem az egyes egyházkerüle­
tek képviselői magok között tanácskoztak a gr. Lónyai in­
dítványa fölött.
— Az állandó igazgató tanács a zsinat tartama
alatt egyelőre nem tarthat ülést, miután tagjainak legna­
gyobb része, az elnököt sem véve ki, zsinati képviselő. Ez
az oka, hogy az ig. tanácsi tudósítások rovata lapunkból
egy időre szinten kimarad.
— S chiller hitvallása ez. czikkünknek II. részét
tárgyhalmaz miatt csak jövő számunk liozandja, a miért
olvasóink elnézését kérjük.
— ítógeni F erencz papjelölt s kolozsvári főtanodánk
ellenőre, kit az m. bikali egyházközség lelkészévé választott,
folyó hó 13-án tartja meg beköszöntő beszédét. Szerencsét
kívánunk az új pályatársnak!
— T refort m iniszter szobra Buziáson, Tre-
fort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszternek Huszár
Adolf szobrászunk által formált s a bécsi cs. kir, órezön-
tödóben bronzba öntött kiiünően sikerűit mellszobra tavasz
nyiltával Búziásra fog szállíttatni, e fürdő parkjában fel­
állíthatni s a fürdő-idény bekövetkeztekor ünnepélyesen le­
leplezhetni. Szakértők állítása szerint e szobormű úgy hű­
ség, mint finom kidolgozás tekintetében egyike a legsike­
rültebb hazai szobroknak,
— A fővárosi u n itáriu s egyháznak, mely nem ré­
giben alakúit meg, eddig elé körülbelül 800 tagja van, kik
közül mintegy 200-an a fővárosban, a többiek pedig a vi­
déken laknak.
N y o m a t o t t fcte in J á n o s m . k ir . e g y e t e m i n y o m d á s z n á l a z e v . re f. íö t a r io d a
— Az esztergom i ref. egyház, a melynek mintegy
200 tngja van, nem tudván másképpen segíteni magán
közelebbről országos gyűjtést szándékozik indítani, hogy
anyagilag biztosíthassa jövőjét.
— Előfizetési felhívást vettünk „A deósi ev. ref.
egyházközség története“ czimű műre. S zorzője Kádár Jó­
zsef polg. iskolai tanító Deesen. „Nemcsak a történet ked­
velőt, — úgymond szerző a felhívásban — de bizonyára
Szolnok-Dobokamegye minden egyesét érdeklik azon művelődési,
nevelési és egyházi események, melyek a deósi ev. ref. egyházköz­
ség életében a keresztyénseg megalapításától, a mai napig
lezajlottak. Hasznos szolgálatot véltem tehát tenni, akkor,
midőn a d e ó s i ev. r e f . e g y h á z k ö z s é g t ö r t é n e t e
megírásához fogtam, mert ez által nemcsak e sokat szen­
vedett egyháznak, nemcsak Deós városának múltját vilá­
gíthatnám meg, de több oly fontos történeti adatról is te ­
hetnék említést, melyekről eddig tudomásunk sem volt.“ A
mű 18 — 12 ivre terjed. Előfizetési ára 1 frt. A munka
1882. ápril havában fog megjelenni. Az előfizetések 1882.
év január végéig szerzőhöz beküldendők. Minden 10 előfi­
zető után egy tisztetetpéldány jár.
— Az egyházi ille té k ek ügyében a kormány egy
vegyes bizottságot küldött ki, melyben a vallás-, igazság­
os belügyminisztérium két-kót taggal van képviselve. E bi­
zottság f hó 7-én veszi a kérdést tárgyalás alá. A tanul­
mányi alap igazgatóságát a vallásügyi minisztérium
véleményadásra szólitván fel, ez a maga véleményében a
miniszteri rendelet ismeretes álláspontjára helyezkedett, va­
gyis a canonica visitafio alkalmával, az egyes községekben
a telkek után egyezségileg kimért párbért a dologhoz kö­
tött tehernek akarja quali fikái ni. Reméljük azonban, hogy a
bizottságban ez az álláspont, — mely a vallásfelekezetek
közötti jó egyetértésre és békességre nézve olyannyira ve­
szedelmes, — nem fog többségre jutni. S ha e reményünk­
ben mégis csalatkoznánk: nőm lesz más hátra, minthogy
az országgyűlés útján keressük sérelmünk orvoslatát. (P.E.I.L.)
A SZERKESZTŐ POSTÁJA.
S z e b e n i n e k . A beküldött beszély ez alakban nem közöl­
hető lapunkban. Különben kidolgozása sem kifogástalan.
Mennyivel jobb lenne e különben nem roszúl választott
tárgyat, ily czim alatt dolgozni át „Gondolatok egy szí­
nésznő koporsója fölött. Ha ily szellemben dolgozza át,
talán még közölhetnők; a kéziratot, kívánatra, vissza
küldhetjük.
S z a b ó J ó z s e f u r n á k . A már kiszedett cziklc,
tárgyhalmaz miatt, jövő számunkra maradt Elnézését kérjük.
b e t ű iv e l K o lo z s v á r t .
XI évfolyam.
M e g j e le m ű t
minden vasárnap .
Szorfcd&zttfgégl s kiadói szállás:
b .- fa r k a s u t c z a 1G, sz. h o v a
a la p s z e lle m i s anyagi
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
Kéziratok nem adatnak vissza.
^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S I
Tartalom 2 Z s in a t i t u d ó s it á s
v a llá s a . S c h ille r . I I . S z e m e r j a i B é la . —
e g y h á z m e g y é b ő l.) S zabó Jó z se f. —
k ik b eszédem h a llg a t j á k . D ié n e s Jó z se f. —
ZSINATI TUDÓSÍTÁS.
N o v e m b e r 5 d e.
Elnökök: br. V ay és N a g y Péter püspök.
A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesít­
tetett *
T ó t h S á m u e l jegyző fölolvasta a maga és Révész
Bálint által aláirt s a mai napirendre kitűzött ama indít­
ványát, melyben n^gy bizottság küldését ajánlják.
Az indítvány elfogadtatván, részint az elnök, részint
egyes zsinati tagok ajánlatára kiküldetnek:
a) egyházbjrósági biz,: Ráday Gedeon gr., Molnár
Béla, Csider Károly, dr. Kolozsvári S .;
b) egyházalkotm. b. : Kun B., Fejes István, Szász D.,
Sipós Pál, Körmendi S., Kis Áron, Balogh F ,;
c) domestieai b, : Bánffy Albert br., Beöthy Zs., Főr-
dös Lajos, Ujfalusi Miklós ;
d) kérvenyi b iz.: Fráter Imre, Csonka Fér,, Teleki
Péter, Benkő János és Koncz Imre.
P a p G á b o r , mint a 13, 14, 15 §§, újra szövege­
zésére kiküldött bizottság elnöke jelenti, hogy a bizottság
munkálatával elkészült s az előadói tiszttel Antal Gábort
bizta meg.
A n t a l G á b o r rövid indokolás mellett fölolvassa az
új szövegezést, mely a 13 §-ban az eredetitől csak abban
tér el, hogy kihagyatott belőle az, miként csak egy egy­
házközség tagja lehet valaki, továbbá, hogy a hol ref. köz­
ség nincs, azon ref. község tagja, melynek testületéhez la­
kóhelyét az egyházi felsőbb hatóság beosztja.
Továbbá 14 §-úl a következőt kívánja beszúratni a
bizottság : Ha a ref. egyház valamely tagja illetékes egy­
házközségen kívül más egyházközségben is rendesen és ál­
landóan viseli az egyházközség terheit: ott az egyházköz­
ségi tagokat illető jogokat is gyakorolhatja.
A régi 14 §. megmarad, de 15-ik lesz.
A 15, most 16-ik §, első része az egyházközségi ta­
gok jogát körülíró rósz változatlan marad. A kötelességek­
Kolozsvárit, 1881. November 20. 47 szám.
hirdetési dijak:
ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y ann ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
beigfcatas
u tá n 30 k r.
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g j e ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
" Előfizetési á r :
EGYHÁZI ES ISKOLAI H ETILAP. E g é s z é v re 6 f r t . ,
í r t . , é v n e g y e d re 1
fé lé v re 3
frt 50 kr
S Z iS lS Z i D O m O k O S .
— N e v e z e te s egyének h it­ ről szóló rész változik ekképen: kötelességeik úgy a ma­
V id é k i élet: (A g ö rg é n yi
gánéletben, mint a közszolgálatban az egyház és iskola ja­
K ü lf ö ld . — T á r e z a : B o ld o g o k ,
K ü lö n f é lé k . vát, virágzását előmozdítani, gyermekeik oktatása és vallá­
sos neveléséről kellően gondoskodni. A többi megmarad.
Némi fölszólalások után az ajánlott szövegezés elfo­
gadtatott.
Hosszabb eszmecserét, nem vitát, idézett elő a 19 §.,
melyben arról van szó, hogy kik legyenek presbyterek. E
§. végéhez az van szúrva, hogy a tanítók hivataluknál fog­
va és nem választás útján tagjai a presbyteriumnak, oly
számban, a mennyi az egyházban a rendes és helyettes
lelkészek száma. Ha valamely egyházban több tanító vagy
oly gymnasium tanára vau, melyet maga az egyház tart
fenn, ezek a maguk kebeléből a papok számának megfelelő
tagokat választanak a prosbyteriumba.
Az eszmecserét a tárgy felett Bal l á g i Mór indította
meg, következőleg szólván:
Nehány evvel ezelőtt az ország tanítói között a kül­
földről bekerült ama mozgalom indúlt meg, hogy az iskola
az egyháztól elszakittassék. Ez eszmét az országházban tar­
tott tanító gyűlés hangoztatta, s mindenütt visszhangra ta­
lált, mert összetévesztették az iskola emanczipátioját a köz­
ségi iskola eszméjével. Ezek pedig toto coelo különböznek
egymástól. A mi tanítóink is belesodortattak ezen áram­
latba, azonban csakhamar belátták, hogy ily törekvésekkel
maguk alól rántják ki a jogalapot, mert a mi jogviszo­
nyaink s a külföldi bureokrata egyházalkotmány rerdkivűl
elütnek egymástól. Ennélfogva, lia csak úgy nem akarnak
járni, mint a szárazra került hal, az egyházhoz való szo­
rosabb ragaszkodásra kellett gondolniok. Ezen törekvés ki­
folyása az, hogy az egyházközségben való teendőkre tága­
sabb tért kívánnak maguknak nyittatni. Ezt ő helyesnek
tartja, mert annak a jele, bogy az egyház öntudatos, tag­
jainak érzik magukat. Ennélfogva indítványozza, vagy job­
ban mondva esedezik érte, kegy adják meg a tanítóknak
azon jogot, hogy valamint a lelkész, hivatalánál fogva, el­
nöke a presbyteriumnak, úgy a tanító is lehessen annak,
hivatalánál fogva, tagja. Mert, ha csak választás útján le­
het tagja valaki a presbyteriumnak, akkor a lelkész sem
lehetne, hivatalánál fogva annak elnöke. Arra nézve, a hol
a lelkészek számánál több tanító van, az a véleménye, hogy
a tanítók válaszszák ki maguk közül a presbytóriumba kül­
 380
dendő egyéneket. Az, hogy a tanitó is tagja lehet, válasz­
tás útján, a presbyteriumnak, valóságos irónia. Egyébiránt Er­
délyben minden baj nélkül fenn is all az, a mit ő indítványoz: ott
tanítók s tanárok mind presbyterek. Ajánlja indítványának
elfogadását.
S z e n t p é t e r i S á m u e l neui lát Ballagi indítványá­
ban sérelmet, sőt inkább ő is a mellet van, hogy a tanítói
kart ki kell emelni eddigi mellőzött állapotából. Ugyanily
értelemben nyilatkoztak U j f a 1u s i Miklós és D o b o s Já­
nos, kik azt a kifejezést, hogy a tanítók is tagjai lehetnek
a presbyteriumnak, oly megbélyegezőnek tekintik, mely a
tanítót egyenesen a capite censik közzé sorozza. H e g e d ű s
László is oda nyilatkozott, hogy a tanítót, a ki oly fontos
munkát végez, illendő megtisztelni azzal, hogy tiszteletbeli
presbyterré tétessék. R é v é s z B. kijelenti, hogy Ballagi
indítványával teljesen egyetért. Nem ez szült visszatetszést.,
hanem az a nyilatkozata, hogy ha a tanitó nem lehet, hi­
vatalánál fogva, tagja a presbyteriumnak, akkor a pap sem
lehet. Az mondatott, hogy a tanítók, hivataluknál fogva,
méltán tagjai a presbyteriumnak, mert ők szellemi munká­
jukkal öntözik az egyház élő fáját, hogy az virágozzék.
Azonban vannak oly tagok is, a kik anyagi áldozataikkal
eszközli!: ezt. Ilyenek a patronusok. A mai demokratikus
kor kihagyván a presbyterek közűi a pártfogókat, ha­
nyatlik az áldozatkészség. Ő ezeket is tiszteletbeli presby-
terekké kívánná tenni, csak az batároztassék meg, kit tekint­
sünk patronusnak. A tanárokra ez neui szól, mert ők kü­
lönben is, hivataluknál fogva, tagjai a presbyteriumnak.
P á l y L a j o s még a más vallású patronusokat is
szeretné tiszteletbeli presbyterekkó tenni, mit M i k l o v i c z
Bálint ellenez. P á p a y Imre azt állítja, hogy választás út­
ján lehet valaki presbyter, a hivatalnál fogva valódi pres-
byterség a consistorialis rendszerre áltál-menetel lenne, mit
ő perhorrescál. A n t a l Gábor kijelenti, hogy a tanárok,
hivataluknál fogva, nem tagjai a presbyteriumnak, sőt ő
mint tanár, nem is kívánja, bogy azok legyenek. Legyenek
csak mint mások, választás útján presbyterek. J e n e y Vik­
tor Pápayuak felel meg s azt mondja, a mint hivatalánál
fogva tagja a presbyteriumnak a gondnok, kit nem pres-
byternek választottak s a pap, a kit pappá: miért ne ad­
hatnék meg a tanítóknak is e megtiszteltetést. A patrona-
tust ő is helyesli, csakhogy határozzuk meg, mily terhet
hordozzon a patronus, nehogy, mint Erdélyben, minden te-
her-viselés nélkül, örökölketés útján szálljon firól-fira a pa-
tronatus. B e ö t h y Zsigmond kimondatni akarja, hogy a
tanárok, hivataluknál fogva, legyenek tagjai a presbyteri­
umnak, de csak oly egyházakban, melyeknek gymnasiumait
maga az egyház tartja fenn. ,Áz egynázkerületi iskolák vagy
akadémiák tanáraira nézve A n t a l Gábor nézetét fogad­
ja el.
Még a szöveg azon része ellen is szólották többen,
hogy gondnokok helyett gondnok tétessek, mire V ay elnök
először is az eredeti szövegre szavaztat, a mi el nem fo­
gadtatván, a következő szöveg jött helyébe :
„A presbyterium tagjai 1. hivatalból a rendes vagy
helyettes lelkész, illetőleg lelkészek, a gondnok vagy gond­
nokok, az egyházközség által fen tarto tt iskolák rendes ta­
nítói, illetőleg tanárai oly számban választva saját maguk
közűi, a hány rendes vagy helyettes lelkész van az egy­
házközségben; 2. az egyházközségi gyűlés által, saját tag­
jai közűi, a presbyterségre választott egyének.“
Sokan szólották a 20 §-hoz, mely a presbyterek szá­
mát határozza meg, mig végre gr. L ó n y a i szólalt föl,
hogy e czikket a 23 §-sal együtt kell elintézni, mert a
presbyteri rendszerben e két tényező fontos 1. hogy vá­
lasztassák; de 2. azon számon túl ne menjen, melylyel oko­
san tanácskozni lehet. Nem óhajtja, hogy egyszerre áj vagy
félévben új tagokból alakúljon a presbyterium, mert a gya­
korlat, a traditio ekkor megszakittathatnék. Ő tehát azt
szeretné, ha a presbyterium 12 évre választatnék, de úgy,
hogy minden 3 évben lépjen ki. Ekkor nem vesz ki
a traditio, s a presbyterium is felfrissülhet. A lelkek szám­
arányához képest az 50— 3000-ig ily fokozatos számú presb.
óhajtana: 4, 8, 16, 20, 24, 2 8 ; ezenfelül minden ezer
után 4-et.
Miután még K o l m á r Béla az élethosszig, H o r t y
László és K is Áron a Lónyai indítványa mellett szólották*
szavazás útján azt fogadta el a zsinat.
Hosszas vitára és tengernyi indítvány beadására szol­
gált alkalmúl a presbyterségre választható egyének qualifi-
catioját kitüntető 21 és 22 §. L u k á c s Ödön nemcsak azt
akarja kitétetni, hogy az választható, a ki tisztességes éle­
tet ól, hanem azt is, hogy az egyházi ügyek iránt buzga­
lommal viseltetik. P á l y Lajos azzal toldaná meg, hogy er­
kölcsi vétségért, büntetve nem volt, S z á s z Béla, a ki
írni, olvasni tud. Mind e módosítások azonban szava­
záskor elvettettek, s az eredeti szöveg maradt meg.
A 22 § t D é o s e y egyszerűen töröltetni kéri. Syl -
v e s t é r Domokos fentartja, sőt módosítást ad be, hogy egy-
szerreapa, fiával, vejével, testvéreivel ne legyen presbytér. P á ly
Lajos, K ö r m e n d i S, töröltetni, P a p Gábor föntartatni
kívánja.
M o l n á r B é l a életfogytiglani választást kíván. Ké­
sőbb azonban módositványát visszavonván, Lónyai módosít-
ványa elfogadtatott.
Hosszabb eszmecserét idézett elő a konventi tervezet
azon szakasza, mely szerint a presbyteriumnak tagjává nem
választható, a ki az egyházközséggel haszonbérlési, adós­
sági, vállalkozási vagy bármely nyereséggel vagy veszteséggel
járó vagy hivatala viseléséből származó számadási kötele­
zettségben áll, mindaddig, mig ezen kötelezettség tart.
Többen e szakasz kihagyását óhajtották, utalva szá­
mos egyházközségre, a melyekben épen a presbyterek ve­
télkednek abban, hogy a maguk által kivett kedvező bérle­
tek útján az egyház javát előmozdítsák. Mások utaltak a r­
ra, hogy a presbyterek maguk között elosztván a bérlete­
ket és az egyház pénzeit, ez által az egyház kárát idézték
elő. Ezzel szemben azonban megjegyeztetett, hogy ily eset­
ben az esperesnek kötelessége az ellenőrzés s a lelkész bűz-
gósága megakadályozhatja az ily visszaélést.
 381
A zsinat a szakasz kihagyását rendelte el.
N o v e m b e r 6. d. u.
Elnök: V ay és N a g y P é t e r .
Jegyzőkönyvintelesités, üdvözlő táviratok bejelentése
és bizottsági tagok kinevezése után, S z á s z Béla jegyző
olvassa a 24 §-t, mely a presbyterek eskűmintáját tártál«
mázzá. Ebben H o r v á t h Mihály az egy élő Isten mellé
tétetni kívánja: a ki Atya, Fiű és Szentlélek. Azonban B á l ­
l á gi azon indítványává, hogy mivel minden egyházkerületnek
különben is meg vannak az eskü mintái minden hivatal
részére, s többnél az alkotmánytervezetben úgy sincs, csak
itt a presbyterekről szóié szakasznál: e §*t töröltetni s az
egykázkeríiletekro bízatni kéri az eskűminta megállapí­
tását.
Ez inditvány elfogadtatott, s N a g y Péter ajánlatára
24 §-úl ez té te te tt: A presbyterek hivataluk kezdetén az
egyházkerület által megállapított eskűminta szerint ünne­
pélyesen foleskettetnek.
A 26 §-hoz L u k á c s Ödön azt kívánja toldani,hogy
a népesebb gyülekezetekben az erkölcsi sülyedés meggát-
lása végett a presbyterek neg3redévenként egyszer látogat­
nák meg a gyülekezet köztük kiosztandó tagjait. Azonban
ez nem fogadtatott el, hanem a szöveg megmaradt.
A 27 §. egyes czikkelyeire Vályi Lajos, Csekei I s t­
ván, Kármán Pál, Doktor János, Szeles József, Yéghelyi
Dezső és többen különféle módosításokat ajánlottak, azon­
ban ezek mind el vettetettek s az eredeti szöveg megmaradt.
Végre a tárgyalás hosszadalmasságának megszünte­
tése s a sok módosítás özönenek meggátlása végett kon-
ferentiák tartását határozták.
N o v e m b e r 7 d. e.
A mai napon gőzerővel haladt a zsinat. Letárgyalta
a §-okat a 27 iktől $ 103 ikig, tehát az egyes egyházak­
ban a kettős elnökségen kezdve, az egyházineg3rekl egyház­
kerületek, convent és zsinat szervezetének kérdéseit. E
rettentő sebes haladás előidézésére a tegnapi gyűlés után kö­
vetkező zárt konferentia folyt be. Ebben arról tauakodtak,
hogyan lehetne a tárgyalást gyorsítani, hogy a szegény
prot. egyház a napi 800 frtnyi kiadástól megkiméltessék.
Egyéb módot erre netu láttak, mintha a szónokok és in ­
dítványozók nem koptatják annyit a nyelvüket. Favete
liDgvis, mint Dobos bátyánk rnondá. Ebből az következett,
hogy mindenki röstelkcdett szólni, s a jegyző nyargalhatott
a §-okon végig.
Az ülést, mint rendesen, V ay b. és N a g y P é t e r
elnökök a jegyzőkönyv hitelesítésével kezdték. Majd D ó-
csey és R i t o ó k Zs. adtak be a 27 §-hoz módositványt.
Décseynek csak a bekezdéshez van módositványa, mely a
következő: A preabyterium elnöke a rendes lelkész. Oly
egyházközségekben, hol eddig a kettős elnökség gyakorlat­
ban volt, az eddigi szokás fentartliató.
R i t o ó k Zs. módositványa így hangzik: a presbyte-
riurn elnöke a lelkész oly egyházközségekben, hol ed­
dig a kettős elnökség gyakorlatban volt: ezen gyakorlat
fentartandó. Társ-elnökül, ki mint ilyen főgondnok czimet
visel, oly egyén választható, ki középiskolai tanfolyamot
végzett s az egyházközség vagyonát nem kezeli.
Módositványa indokolásában kimondja, hogy ő az
egyes elnökség barátja, a kettős elnökség lényeges hiba,
melyet az egyházkormányzat felsőbb fokain csak a maga­
sabb műveltség tesz veszélytelenné. Szükséges bizonyos ér­
telmi fok azon egyén részére, a ki valamely gyülekezet­
ben az ügyeket vezeti. Ha választania kell, mindenesetre
azon eg}TÓDt bizná meg az elnökséggel, a kiben értelmi
garantiát lát. A lelkészt busz évig képezik arra, hogy a
gyülekezetét vozesbesse. Ha ehhez egy értelmetlen egyén
társ-elnökül osztatik be, paralisálják vele azon értelmi erőt,
melyet a lelkésznek képzettsége nyújt. Kétindokot hallott a
kettős elnökség mellett, egyik a paritás, másik azon előny,
melyet a világi elem buzgalma által nyer az egyház, S e
buzgalmat növelni kell az által, hogy a világiak kCzűl va­
laki társelnökké tétetik a presbyteriumban.
Azonban a presbyteriumban nincs paritás. A felsőbb
egyházi hatóságokban eg3renlő számban van képviselve az
egyházi és világi elem, a presbyteriumban pedig egyedül
áll a lelkész több világi ellenében. A mi a buzgalmat il­
leti, ha csak a társelnökség indítana valakit huzgóságra,
ez nem valódi buzgóság volna, hanem hiúság, melynek töm-
jénezni nem kiván. Sem méltányosnak, sem a múltban
gyökerezőnele nem tartja, hogy a presbyteriumban társel­
nök állíttassák. Egyetlen indok, hogy vannak egyházak, hol
a társelnökség főgondnoki czim alatt gyakorlatban van.
Nem tagadja, hogy elvi szempontból ennek is ellene van,
de belenyugszik, hogy ott ezentúl is fentartassélc.
K o v á c s A n t a l csatlakozik Ritoók indítványához,
mert a társelnökséggel a demagógiát mozditnék elő. Azon­
ban, mivel a zsinat tárgyalásai alatt meggyőződött arról,
hogy bölcs intézkedés az, miszonnt minden egyházkerületnek
meghagyják történeti institution, Ő som bánja, ha mogka-
gyatik a kettős elnökség, a hol eddig megvolt.
S z a b ó J á n o s is Ritoók indítványához csatlakozik,
s mivel az elmondotta az egyes elnökség előnyösségének
indokait, ő annak taglalásába nem ereszkedik.
B e ö t h y Zs. A mai és főleg a tegnapi konferentia
vitái megmutatták, hogy a kettős elnökség kérdése meny­
nyire fontos. A zsinati tárgyalások folyama alatt kimond­
tuk, hogy egyházunk a pvesbyteri rendszert követi, ennek
pedig p paritás az alapja. De hogy az időt kíméljük, mivel
két inditvány van, a Décscyé és a Ritoóké s azok indoko­
lását is megértettük, szavazzunk valamelyikre.
D é c s e y visszavonja indítványát, hogy a vitát rö ­
vidítsük, mivel a Ritoók indítványában meg van permissive,
a mit ő imperative akart kimondatni.
F e j e s I s t v á n a magáévá teszi Décsey elejtett in­
dítványát. Szerinte nem a paritás elvéből foly a kettős el­
nökség, banem annak történeti alapja vau. Régibb időben
nem létezett, de a presbyterium sem volt, mert még a
Geleji kánonokban is az monda tik, hogy csak ott állíttas­
sák legalább, a hol lehet. A hol patroDiisok voltak, azok
kormányozták az egyházat, ezek voltak a főkuratorok. A
 382
nagyobb egyházakban 1848 előtt nem a lelkészek elnököl­
tek. A főgondnokok mondtak tehát le jogaikról, ennélfogva,
ha a kettős elnökség jogát ki nem mondjuk, megsértjük a
történelmi jogokat, megsértjük azon egyházakat, melyekben
a kettős elnökség divatozik.
N a g y P é t e r . Nekünk az leven czólunk, hogy oly
törvényeket állapítsunk meg, melyek az egész egyház egye­
temet kielégítik, tehát annak elkerülésére, hogy oly in­
tézményt erőszakoljunk az egész egyházra, mely annak egyik
részében uralkodik, de a másik részében erős visszatet­
szést szül, azt indítványozza, hogy mondja ki a zsinat,
miszerint: a presbyterium elnöksége ügyében minden egy­
házkerület iáját belátása szerint intézkedjék a fenálló in­
tézmények alapján.
H e g e d ű s L á s z l ó szerette volna, hogy egyenlő
törvények hozattak volna az egész egyházra nézve, de már
az első alkalommal a concessiok terére léptünk. Ha almi­
nak volna helye, a Dócsey indítványát pártolná, de kije­
lenti, hogy határozottan az eredeti szerkezethez ragaszko­
dik, mely érett megfontolás eredménye, miután az egyház-
kerületek megvitatása után került ide. Kiváltságokat, me­
lyek mások jogsérelmével állanak fenn, eltörlendőkhek tart,
de jogokat elvenni sérelmes dolog. Különben is tapasztalat­
ból tudja, hogy a kettős elnökség nem veszedelmes, sőt
vannak oly ügyek, melyeket sikeresebben adhat elő a világi
elnök, ki a néppel atyafiságbaii áll. A quafificatio megsza­
bása ellenkezik a protestántismussal, mely az egyenlőséget
tartja jelszaváúl. Sem egyik, sem másik módositványt Dem
fogadja el, hanem az eredeti szevkezefcet.
H o r t h y I s t v á n Hegedűs indítványát fogadja el.
R á d a y G e d e o n Hegedűs nézetét czáfolja. Nem
tartja ugyanis antiliberalisinusnak a qualifioatio megszabá­
sát. A kettős elnökség mindenütt kötelezővé tétele czélra
nem vezet, mert a gondnokság a legtöbb községben külön­
ben is nem tisztség, hanem szolgálat, melyre erővel kell
fogni az emberüket. Az ily emberekre bízni az elnökséget,
nemcsak a papi, hanem a presbyteri tekintély lerombolására ve­
zet. Álliberalismusból ne állítsunk fel oly intézményt, mely­
ből csak baj származhatnék. Ritoólc indítványát fogadja el.
K o v á c s A l b e r t . Első nap tárgyaltuk az erdélyi
speciálitásokat, a második nap a tiszáninneni specialitások­
kal telt el, s majdnem szakadást idéztek elő, most meg a
dunamelléki specialitásokkal foglalkozunk; de, a mely nem
fenyeget szakadással, mivel ez az egyházkerület több Íz­
ben kitűnő jelét adta annak, hogy a többség akaratának
kész meghódolni. Honnét van ez, hogy ily spociálitásokkal
találkozunk ? Onnét, hogy a zsinat több életviszonyra akar
egyetemesen kötelező határozatot hozni, mint a mennyi az
egyesülésre szükséges volna. Az oly törvényjavaslat, mely
mindent szabályozni akar, senkit sem elégíthet ki. Kétség-
kivűli, hogy az egyesülésre megkivántatik, hogy bizonyos
egység el legyen érve, de ezen egyformaságnak nem sza­
bad tovább terjednie azon szerveknél, melyekkel az egy­
házkerületek egymással érintkeznek. Másutt megtarthatják
saját institutiojukat. Ez a kérdés is olyan, mely bátran bí­
zathatnék az egyes kerületek statutarius jogkörébe.
Hogy a két indítvány közűi melyik fogadtassák el,
a kettős elnökség fejlődésének kérdése szolgál útmutatóűl,
melyet Fejes helytelenül adott elő. A kettős elnökség a bod-
rog-kereszturi szüreten létesült, melyet 150 esztendő óta
nyög a ref. egyház. A kettős elnökség azonban csak az
egyházmegyében és kerületeken hozatott be, de a convent-
re nézve nem. Zsinat sem volt soha kettős elnökség alatt,
csak a mostani. Törvénynyé tehát csak az egyes elnöksé­
get kell tenni, megengedetté a kettőset. Több esperest meg­
kérdezett ez ügyben, a kik azzal biztatták, hogy a kettős
elnökség ártatlan dolog, mert csupa fictio. De akkor minek
tegyük törvénynyé azt, a mi lictio, s másutt mégis bajt
szülhet. A nép sem kívánja ezt. A kettős elnökséggel nagy
harczok végződtek be, a tractusokon és superintendentiákon
nincs is vele baj, de veszedelmes lehet az egyes egyházak­
ban. Ritoók indítványára szavaz.
Még S z í n y e i 0. szólalt fel röviden, mire elnök
szavazásra bocsátotta a kérdést. Az eredeti szöveg elvet­
tetett, úgyszintén Décsey módositványa is. Ritoók módositvá-
nva fogadtatott el, de azon része nélkül, mely a qualifi-
catio megszabását tartalmazza.
A 27 §. második és harmadik kikezdése változatla­
nul meghagyatott, nemkülönben a 28 és 29 §. is.
A 30 §-hoz R i t o ó k módosítást ajánl. Nem kívánja
sorshúzás által dönteni el, hogy melyik elnök szavazata
legyen határozó, hanem körvonalozza, hogy mely ügyek mi
módon intéztessenek el. Sőt egyenesen a lelkésznek kíván­
ná adni a döntő szavazatot. Azonban módositványa elvet-
tetett, s úgy ez, mint á 31, 32 és 33 §. változatlan ha­
gyatott. A 34 §. pedig, mivel erdélyi ügyeket tárgyal, ki­
hagyatott. Sőt egyszer mindenkorra megjegyzem, hogy mi­
vel a 7 §-ban az erdélyiek jcgfentartása általánosságban
kimondatott, az erdélyi viszonyokra vonatkozó minden rész­
leges rendszabály az egész alkotmánytervezetből mindenütt
kitöröltetett.
Következett az egyházmegyékre vonatkozó része az
alkotmánytervezetnek. Ennek 38 §. a) pontjához S z é k e l y
Károly azt kívánja kimondatni, hogy a mely egyházmegyé­
ben két segedgondnok van, jövőre csak egy válasz tassék,
Azonban ezen indítvány, mint az egyházkerületek kebli
ugye, mellőztetett. A b) pontra B a l l a g j azt az indít­
ványt teszi, hogy az egyházmegyei tanácsbirák között a
tanítók is képviselve legyenek, hogy megtartassák az az
elv : semmit rólunk, nélkülünk. Midőn ez a gyűlés a taní­
tóknak az alkotmány sánczai közé való fölvételét egyhan­
gúlag elfogadta, ez azon elvből történt, hogy a mi egyhá­
zunkban, mely -kiválókig tanító egyház, hol a lelkész is
első sorban tanító: a tanító, mint a lelkész munkatársa,
az egyházi élet előkészítő tényezője. Szükséges tehát, hogy
az egyházi ügykezelésben szintén részt nyerjen. Ez a ha­
ladás az újabb kor vívmánya. Nem lehetett ez igy a régi
korban, mert még a (delej i kánon is azt mondja, hogy
in ecclesia aristocratico democraticum régimén amplectitur.
Oly viszonyok között, midőn a lelkész fogadta a tanítót,
 383
nem lekötött ennek joga az alkotmányban. Ajánlja indítványá­
nak elfogadását. (Nagy zaj.)
K á n t o r S á m u e l ebben a gyülekezetek jogának
megszorítását látja. Általános felkiáltással Ballagi indítva*
nya mellőztetett, s úgy ez, mint a következő §-ok a 44-ig
változatlant elfogadtattak. A 44 §-koz S z é k e l y Károly
azt kívánja tétetni, hogy miután vannak oly felekezeti gym-
nasiumok, hol az esperes erősiti meg a tanárt, az esperes
felügyeleti jogának megőrzésére tétessék ki az 1. pontba,
hogy a népiskolák és esetleg középiskolák feletti felügyeleti
jog az egyházmegyéi illeti. Ez indítvány is elfogad­
tatott.
Cs i d e r K á r o l y a szerkezeibe óhajtja felvétetni,
hogy az egyházmegyék jogkörébe tartozik az egyházközsé­
gek és presbyteriumok határozatai ellenében felmerült pa­
naszok és folyamodások felett való határozás.
Az egyházkerületekről szóló rész a 46 §-tól a 60-ig
némi csekély stiláris módosítás mellett változatlan ha­
gyatott.
A konventről szóló részben a 60 §-hoz szólva Pa-
p a y Imre az egész konventi intézményt az alkotmányból
kitöröltetni kívánja, s helyette a zsinatot tenni az egyház­
kerületek fölé legfőbb kormányzó testületül. K á n t o r Sá­
muel is mellőztetni kívánja a konventet, mig Főrdös Lajos
kimondja, hogy ez a zsinat épen azért hivatott össze, hugy
a konventet megalkossa. S z e n t p é t e r i Sámuel a kon­
venti tagok 3 évre való választása ellen szólt. Nem látja
szükségesnek, hogy 3 évre választott egyének s ne éven­
ként megiíjoló tagok vezessék az egyházkerületek közügyéit.
A Lutheri egyház egyetemes közgyűlése is azért oly jóté­
kony hatású, mert friss, nem mogcs ontosodott tagokból
áll. E czikket bizottság elé kívánja útasitani, A zsinat
azonban változatlanúl megtartotta.
A 61 §-ban K o v á c s Albert kettős elnöke helyett
kettős elnökséget kíván tétetni, mert az elnökség nem ket­
tős, mint a kétfejű sas. Elfogadtatott.
A 64 §-ban K ö r m e n d i azt óhajtja kimondatni,
hogy minden egyházkerület saját küldötteinek költségeiről
maga gondoskodjék. Ujfalusi a sok pénzt felemésztő konvent
terheit magok a tagok által kivánja fedeztetni. Áldozzunk
az egyházért, mint őseink áldoztak. Azonban a szöveg e
felszólalások daczára fentartatott.
A 65 §-han magyar ref. egyház helyett, magyaror­
szági ref. egyház tétetett N a g y Péter indítványára; a
többiben maradt a szerkezet.
K o v á c s A l b e r t azt mondja, hogy a b) és c) pont
jórészben egyet mond, csakhogy a b) nem mondja világo­
san azt, a mit a c) világosan kifejez. Hiánya az, hogy
nem mondja meg, mik a közös ügyek, úgyszintén az is,
hogy a közös ügyek mi módon való elintézése felől: intéz­
kedik. E baj elhárítására módositványt ajánl. Mire B e ö t h y
azt jegyezte meg, hogy ha az egyházkerületek megegyez­
nek abban, hogy miféle ügyeket intézzenek el közösen,
megtalálják azt a módot is, a mely szerint intézkedjenek.
A szöveget megtartani kéri. Ennek ellenerő R i t o ó k a b )
pont törlését kívánja, mivel ruganyos és centralisatiora ve­
zethet, mitől előre féltek a konvent ellenzői. H eg ed ü s a
pontot fentaríani kívánja, nem tart a centralisatio lehető­
ségétől. K ö r m e n d i szerint nem áll előtte szóló azon
nézete, hogy a közösen fölterjesztett ügyekből jogsórolem
nem származhatni, mert a konvent intézkedhetik akként,
hogy megsérti az egyes egyházkerületek jogkörét. Épen ab­
ban rejlik a veszély, hogy a konvent az egyes egyházke­
rületek jogkörét fogja csorbítani. Örül azon, hogy az egy­
házkerületek egységesekké lehetnek, hogy az 5 egyházkerület
mellett egy egységes magyar proó. egyház fog létesülni.
De hogy az egység meg ne ölje az egyes egyházkerületek
jogait, ki kellene adni a jogügyi bizottságnak, hogy a jo ­
gokat kellőleg körvonalozza. Általános jogfentartás, mint a
tapasztalat tanúsítja, nem sok hasznot eredményez. Szava­
zattöbbséggel a 6. pont elfogadtatott.
Az e) pont Veszpremy Gáspár és Kun Bertalan mé-
dositványa daczára, Beöthy Zs. magyarázata folytán meg­
hagyatott.
Az f) pontnál K ö r m e n d y attól tart, hogy a kon­
vent a superinlendéntiák akarata ellenére is hívhatna össze
zsinatot, melynek jogát ő az egyház egjretemének kivánja
fentartani, ennélfogva ő igy szövegeznó : a zsinat tartha-
tása végett a kezdeményező lépéseket megteszi. K u n B er­
talan pedig igy kivánja a §. elejét: az egyházkerületek
előleges megkérdezése és jóváhagyása mellett. N a g y
Péter azt mondja, hogy a szöveg maradhat, csakhogy a 103
§. kellőleg módosíttassák,
Mo l n á r B é l a az 1) pontnál azt mondja, hogy a konven­
tet, a mennyiben az egyházkerületek belügyeibe nem avatkozik,
elfogadja, de az egyházkerületek oly irányú gyámság alá
helyezését, hogy meg a közpénzek kezelésére is a konvent
ügyeljen fel, nem kivánja. K ö r m e n d y a felügyeletet nem
képzeli másként, mint a számadások revideálása által, a
mi roppant bajjal járna s gyakorlatilag kivihetetlen. Molnár
indítványához, az 1) pont törléséhez járúl. D o b o s a Ke-
nessey elveszett alapítványokra hivatkozik, hogy a felügye­
let szükségét bebizonyítsa. P a p Gábor a Kenessey-alap el­
vesztőt azzal indokolja, hogy gondookok kezelték, s a ke­
rület felügyelete paralysáltatott.
Elnök feltevőn a kérdést, a többség az 1) pont ki­
hagyása mellett nyilatkozott.
A 68 §-nál A n t a l Gábor a határozatképes konventi
tagok számát 15-ről 20-ra kivánja emeltetni. A mit el is
fogadtak.
A 70 §-nál K u n Bertalan nem kívánná (költségkí­
mélés szempontjából) évenként összehívni a konventet, ha­
nem csak mikor szükség van rá. R é v é s z is úgy nyilat­
kozott, hogy csak akkor tartassák konvent, ha az egyház-
kerületek többsége kivánja. Azonban a szöveg mindennek
daczára megmaradt.
A délután 5 órakor kezdett s fél 8 -kor végzett ülés­
ben a zsinatról szóló részt tárgyalta le egészen a zsinat.
A dologgal siettek, s mondhatni főrészben elsiették. Egy
kissé nagyobb higgadság, a költségkímélés daczára, sem

ártott volna. Kitöröltek 4 lapot az eredeti szövegből; s he­
lyette egyszeri felolvasásra Szász Béla eléggé hosszú mó-
dositványát fogadták el, anélkül, hogy kinyomtatás által —
igaz, hogy az ügyrend szerint csak az indítványt koll ki­
nyomatni — mindenkinek hozzáférhetővé tették volna.
E sietségnek az lett következménye, hogy az alkot­
mánytervezetbe fölveendő egyéb tények összeszedésére ki­
küldött bizottságok, u. m. a tanügyi és jogügyi munkála­
taikkal el nem készülhetvén, a 8 órai reggeli nyilvános
ülésben, előleges napirendre tűzés nélkül az egyházi tiszt­
viselőkről szóló szakaszt kellett elővenni. Á meglehetősen
zavaros tanácskozás következőleg folyt le.
A 71 és 72 §. változatlan maradt.
A 73§-ra vonatkozólag F e j e s István a tiszáninneni
superintendeDtia képviselőinek megbízásából azt kéri, hogy
minden egyházkerületnek annyi két képviselő adassék, a
hány egyházmegyéből áll.
N a g y P é t e r kijelenti, hogy a konvent n zsinati
tagok számát a népesség aránya szerint határozta meg;
ennélfogva, ha az egészet felforgatni nem akarjuk, a sző-
vegbon megállapított számarányt meg nem változtathatjuk.
S z á s z B é l a feláliván, igy szólott: Az alkot­
mánytervezetet állapítjuk meg ez idő szerint. Ez alaptör­
vénynek csak elvet kifejező meghatározásokat kellene meg­
állapítani, az olyakat pedig, a melyek legfölebb szabály­
rendeletekben foglalhatnának helyet, nincs miért körülír­
nunk. E tekintetben többszörösen határozott kifejezést adott
már a zsinat, midőn kimondotta, hogy csak a főbb elvekre
nézve kivan megállapodásra jutni. A nehézséget eddig is az
okozta, hogy oly részletekbe bocsátkoztak, a melyek az
egyes egyházkerületek történeti előzményeibe ütköztek. Az
a meggyőződése tehát, hogy a 71 — 74 §-ban foglaltaknak
meghagyásával a 74 —85-ig terjedő §-ok, melyek a zsina­
ti tagok választásának módozatairól szólnak, mellőztessenek
s csak a főbb elvek mondatván ki, a módozatok bízassa­
nak az egyes egyházkerületekre. Ha megmaradnak az ed­
digi eljárás mellett, oly megszorításokat fognak behozni, a
melyekben az egyes individiumok nem könnyen mozog­
hatnak. A mostani zsinat is különböző választási módozat
mellett jött létre, mégis az egyetemes ref. egyházat kép­
viseljük. Bízassák tehát a zsinati képviselők választási mó­
dozatának megállapítása az egyes egyházmegyékre. Ez
irányban Írásba foglalt módositványt nyújt be a maga és
társai nevében, melynek elfogadtatását kéri.
A Szász Béla indítványához csatlakoztak László Jó­
zsef, Horváth Mihály, Ritoók Zsigmond, a ki csak azon elv
kitételét kívánta, hogy a képviselők választása a zsinat-
presbyteri rendszer szerint történjek; továbbá R ó v a y L a­
jos, a ki koránt sem lát akkora veszélyt abban, ha a vá­
lasztás az egyházkerületekre bizatik, mintha azok százado­
kon át birt jogaik megsértése miatt elégületlenűl mennek
haza a zsinatról. B e ö t h y Zsigmond is úgy nyilatkozott,
hogy a választási jog kétségkívül a presbyteriumot illeti,
de az eddigi választási formák is biztosítanak bennünket
arról, hogy a presbyterium befolyása a választásra meg­
384
fog hiúsittatni. Adhat tehát némi engedményt a zsinat a&
egyházkerületeknek, hogy azoknak történelmi jogait megf
ne sértse. Mert, ha kimondja a zsinat; hogy a választási
módozat megállapítását az egyházkerületekre bízza, már az­
zal szabályt hozott a választásra vonatkozólag, melyben az.
igazolás is benne rejlik, e szerint a zsinat törvényessége
meg nem tagadható. L e n g y e l Imre is pártolta Szász
Béla indítványát, de mivel » kihagyatni rendelt § -okban
elvi jelentőségű tételek is vannak, nehogy elhamarkodással
vádoltathassunk, a szöveget egész terjedelmében felolvas­
tatni kívánja. A felolvasást követelvén S z e n t p é t e r i Sá­
muel, V e s z p r é m i Gáspár is, elnök fölteszi a kérdést, fel­
olvastatni kivánja-e a zsinat? mire a többség a felolvasta-
tás mellett nyilatkozott.
Már n felolvasás előtt a Szász B. módosítása el­
len s a részletes választási szabályok hozatala mellett nyi­
latkozott H o r t h y István, ki, hogy jövőre a legtörvénye­
sebb alakban jöhessen létre a zsinat, egyöntetű s minden
egyházkerületre egyiránt kötelező választási törvény meg­
állapítását kívánja. B a l o g h F. is azt hiszi, hogy ha nem
egyöntetűen jön össze a zsinat, megtámadható annak tör­
vényessége. B a l l a g i aztmondá, hogy itt, a hol közös alap­
ra koll állnunk, ez alapot úgy kell körülírnunk, hogy egyen­
lően választassanak azok, kik a zsinatban részt vesznek;
mondjuk ki tehát, hogy az egyházközségek választanak, és
minden egyház annyi képviselőre szavaz, a hány képvise­
lője van annak a kerületnek, a melybe tartozik.
A kihagyásra szánt §-ok fölolvasása után. H e g e d ű s
László emel szót, kielégítőnek tartván, hogy ki 7an mond­
va, kik választatnak, ós hogy a választás a zsinat-presby-
teri rendszer alapján történik. Hogy az egyes egyházkerü­
letek hogyan rendelkeznek n választásról, választókerületek
vagy egyházkerületek szerint intézik-e a választást, az az.
alkotmányt nem sérti meg.
B é k y S á m u e l szerint a Szász Béla által ki hagyat­
ni szándékolt §-okban a fő- és középiskolák tanárai külön
választó testületekként szerepelnek. Nem sértjük-e az a l­
kotmányt, ha igy külön tanári kasztot teremtünk? Mond­
juk ki, hogy a tanári képviselőket is a presbyterium vá­
lasztja,
G r. R á d a y G e d o n belenyugszik a választás akár-
mely módozatába, de abba nem, hogy más képviselő jelen-,
hessók meg, mint a kit a presbyterium választ. Bár tisz­
teli a tanárokat, de azt nem helyesli, hogy oly testületek
küldjenek a zsinatra képviselőket, kik az egyházban, mint
fórum, nem szerepelnek. Tanárok megjelenését szükségesnek
tartja, de azokat is a presbyfceriumok válaszszák vagy pedig,
ha maguk választják, csak informáló tagjai legyenek a zsi­
natnak.
M o l n á r B é l a elfogadja a Szász módositványát, s
csak azért szól, hogy Rádaynak feleljen. Ha ezen eljárás
új lenne, nem szólana, de régi szokás, hogy a tanári testület
választó testületnek tekintetik náluk, s főgondnokra, püspökre
stb. együttesen ad szavazatot. Tehát a zsinatra is meg kell
adni ezen jogát. A prosbyterium különben sem tudhatná

megítélni, hogy a választandó tanár mily szolgálatot tehet
a zsinaton. A történeti alapot, melynél fogva a tanári tes­
tület önálló testületnek tekintetik, minden fontosabb sza­
vazásnál meghagyatni kéri.
Nehány fölszólalás után a 73 §. második kikezdése
végére az tétetett, hogy az iskolák képviselői az illető ta­
nári testületek által választatnak. A harmadik kikezdés pe­
dig úgy módosíttatott, hogy a kerületi képviselők a gyüle­
kezetek presbyteriumai által általános szótöbbséggel vá­
lasztatnak.
Következett ezután a Szász Béla módositványára a
szavazás, mely általános szótöbbséggel elfogadtatott.
A következő 86 §., mely ezt mondja: „tanácskozás
alá csak a magyarországi ref. egyház és iskola közös ügyei
vehetők“, töröltetett.
A 102 §-nál, mely a zsinat teendőit sorolja fel,
H e g e d ű s László indítványozza, hzgy a zsinat hatáskö­
rébe vétessék fel az egyház tana is ; B a l o g h Ferencz
ugyanoda a házassági peres ügyek feletti intézkedést kéri
beigtatni. Indítványaik írásban beadására útasittattak.
Az utolsó §. K ö r m e n d y S. következő módositványa
szerint fogadtatott el: „103 §. A zsinat rendszerint 10
évenként tartatik; ha azonban az egyházkerületek többsége
az egyetemes egyház érdekében s halasztást nem. szenvedő
indokokból rendkívüli zsinat összehívását látja szükséges­
nek, annak összehívása tárgyában az egyetemes konvent
intézkedik.“
N o v. 8. d. e.
A jegyzőkönyv hitelesítése után beterjesztelek a ga-
laczi ref. egyház kérvénye, missio ügyben, mely a kérvé-
nyi bizottsághoz útasittatott.
A köznevelés és oktatás szabályzatából az alkotmány­
tervbe fölveendő részek kiszemelésével nem készülvén el a
kiküldött bizottság, e tárgy elnapoltatok, helyette az egy­
házi tisztviselőkről s egyes egyháztagokról szóló része az
alkotmánytervnek vetetett elő.
A kezelő 120— 123 §. változatlanul maradtak.
Mielőtt az alkotmánytervezet tárgyalása megkezdődött
volna, B a l l á g i azon indítványt tette, hogy miután a 102
§-ban a lelkész-választás módozatainak megállapítása is
a konvent teendői közé soroztatok, bizottságot kellene
kiküldeni e szabályok elkészítésére, vagy utasítani kellene
a konventet, hogy ez irányú törvényjavaslatot készítsen elő.
Ez indítvány elfogadása után olvassa a jegyző az
egyházi tisztviselők s egyes egyháztagokról szóló rósz 120,
121, 122 §-ait, melyek változatlanéi meghagy attak, A 123
§-t S í p o s Pál igy kívánja módositlatni: „A segéd- és időközi
lelkészek ügyének törvényszerű rendezése tárgyában való
intézkedés a fe n á l l ó g y a k o r l a t a l a p j á n a z i l l e t ő
e g y h á z m e g y e , illetőleg egyházkerület jogkörébe tar­
tozik.“
B a l l a g i ellenzi az egyházmegyék ilyetén feljogosí­
tását a káplánok elhelyezésére. Nehogy megnehozittessék
egyik egyházkerületből a másikba való áltál-menetel, egy­
formaságot kíván ez ügyre nézve behozni s a szöveg meg­
385
tartása mellett nyilatkozik. B e ö t h y is ily értelemben szól,
kiemelvén, hogy ha minden egyházmegyének szabadságában
áll a lelkészek ügyét rendezhetni, mi jog marad a super-
intendentia számára? A hány egyházmegye van, annyiféle
az intézkedés.
Sípos médositványát pártolják K is Áron, M i k io ­
vi c z Bálint, K ö r m e n d y Sándor, a ki a dunántúli
egyházkerület felzavarását látja abban, ha a káplánok el-
rendozési joga az egyházmegyéktől elvonatik. H o r v á t h
Mihály ezt az egyházmegyék autonomikus jogának tartja,
melyet tisztelni kell. Az egyházmegyék különben is jobban
ismerik embereiket s az egyházak szükségeit, mint a su-
perintendentia, ennélfogva czólszerűbben intézkedhetnek.
R ó v a y Lajos azt mondja, hogy a mi jó van institutioink-
ban azt tartsuk meg, és miután a szöveg által nincs el­
zárva, hogy az egyházkerületek fentartsák, ha jónak lát­
ják, az egyházmegyék eddigi jogait, az eredeti szöveghez
ragaszkodik. D o b o s ezt mondja: Helyes, hogy védjük egy­
házmegyéink jogait, de tegyük ugyanazt a superintenden-
tiával is, mert a mennyivel szaporítjuk az egyházmegyék
jogkörét, annyival csonkítjuk meg a superintendentiáót, ho­
lott e kérdésben a superintendentiák csakugyan czélszerub-
ben intézkedhetnek.
R é v é s z nem bánja, ha a tractusokra bizatik is a
segédlelkészek elhelyezése, de a nyilvántartás végett az es­
peresek jelentsék be a püspöknél, hogyan intézkedtek. Szó­
lották még a kérdéshez P á l y Lajos, B e n e s i k István,
C s o n k a Feroncz, a módositványt párto1vat mire az szavazat-
többséggel csakugyan el is fogadtatott.
Heves vita fejlődött ki a 124 §-náJ, mely a lelki-
pásztor hivatalos teendőiről szól. K o v á c s Albert a §-t
egész nyers modorban támadta meg, elítélve annak szer­
kezetét, hogy nemcsak lényeges logikai hibában szenved,
hanem nevezetes theologiai félreértések is foglaltatnak ben­
ne. Logikai hiba az, hogy a 3. szám alatt elsoroltak az 1.
és 2-dilc szám alá Boroztatnának. Theologiai félreértés, hogy
a cuia pastoralis körébe utal olyanokat, a mik közigazga­
tási teendők, s kihagy belőle olyanokat, a mik valóban oda
tartoznának, minő a betegek látogatása. Egyébiránt e §.
fölösleges is, mert itt csak általánosságban van elmondva
az, a mi a következő §-ban részlegesen elsoroltatik. Töröl­
jük tehát e §-t s menjünk át a következőre.
M i k l u v i c z azt kívánja, hogy a törvény világos és
határozott legyen, s bár nem óhajtja, hogy mindent bele­
rakjunk a törvénykönyvbe, nehogy oda jussunk, a hová a
farizeusok, a kik megszűrték a szúnyogot és elnyelték a
tevét, de a mely életviszonyokra alkothatunk szabályokat,
azokra alkossunk. Megnyugodnék a szövegben is, de azt
som bánja, ha új szöveg kidolgozására bizottság küldetik
ki. Azt is óhajtaná, hogy az esküvő ideje határozottan meg-
állapittatnók, nehogy szabad legyen Kis-Pórcsen az, a mi Debre-
czenben nem szabad, t. i. az esküvő szombaton és va­
sárnap.
H e g e d ű s szintén megszabatni kéri a pap teendőit,
hogy azokat, mint valami tükörben, láthassa. K o v á c s
 386
Ödön ellenben a Kovács Albert álláspontjára helyezkedve, e
§-t töröltetni kéri. I í o n c z I. a szöveg mellett marad, de
fölvétetni kivánja a lelkész kötelességei közé a hoidelbergi
káté raagyarázását s azt, hogy a konfirmáltakról anyaköny­
vet vezessen. B a l o g h Ferencz is pártolja a szöveget, de
ha logicusabb rendbe szedetnék, nem bánná. E végből 3—
4 tagú bizottság kiküldését javasolja. V ó g h e l y i Dezső a
lelkészek teendői közé igtattatni kéri a kórházakban fekvő
betegek látogatását, mert sehol annyi áttérést nem eszkö­
zölnek a rém. kath. papok, mint épen itt, a miéinknek
lanyliasága miatt.
K o v á c s Albert, mint indítványozó, zárszava után
újra szövegeztetni rendelte a zsinat s ennek teljesítésére
Balogh Ferencz, Hegedűs László és Kovács Albertét kül­
di ki.
A 125 §. helyébe, K o v á c s Albert szerint, ezt kel­
lene tenni: Minden lelkipásztornak kötelessége, hogy hiva­
talos teendőinek végzése közben a fenálló törvényekhez s
rendszabályokhoz alkalmazkodjék. S z é k e l y Károly viszont
kérdi, mi a sacramentunjok kiszolgáltatásának megszabott
rendje, holott ugyanazon egyházmegyében néhol a debre-
czeni, másutt a pataki liturgiát használják. E helyett helyi
szokást kivánna tenni, mit viszont M i ki o v i ez ellenez.
B a l o g h F. a szöveg megtartása mellett nyilatkozik, s
úgj ez, mint a Kővetkező 126, 127 §. is változatlant
megtartatott, valamint a következő 128 is, mely pedig az
eddigi gyakorlattól kitérő állapotot honosit meg. így pél-
dáúl a jogászok s gymnasiumi tanulók eddig szokásos le-
gatioba menetelét megtiltja, s a lelkipásztorokat mindazon
beszédekért, melyeket helyettük tartanak, felelősekké teszi.
A 129 §• helyébe S z a b ó János a következő szö­
veget ajánlja: Keformált egyházunk két vallásos cselekményt
ta rt magától az Úr Jézustól rendelt sacramentumnak u.
ni. a keresztséget és az úrvacsoráját. Mindakettőt csak e r ­
r e t ö r v é n y e s e n f e l h a t a l m á z o t t e g y é n e k szol­
gáltatják ki. A mi Körmendi, Ballagi és MikloYicz fölszó-
lalásai után el is fogadtatott. A 130 §-ba K o n c z Imre
az anyaegyháztól távollévő filiákban lakók kedvéért így kí­
vánja a szöveget: Azonban rendkivűlileg úgy a templom­
ban. mint maeránháznál *is lehet bármelv időben keresztel­
ni. Ez elfogadtatott; a 1311$. maradt. A 132 §-nál P e-
t e r d i Károly kimondatni kéri, hogy a beteg gyermekek
keresztelésénól keresztszülők jelenléte nem kívántatik. F ő i ­
dő s kéri, hogy eddig a keresztapák jelenléte nem volt
szokásban, hát ezentúl megkivantatik-e ? Y á 1y i ezt szük­
ségesnek tartja, mert a keresztszülők a gyermeknek ke­
resztyen vallásban neveléséről fogadalmat tesznek. Mi k l o -
v i c z azt idealisalasnak nevezi, mid a gyakorlatban nem le­
het megvalósítani. J o r d á n a keresztelóst egyúttal pol­
gári actusnak is mondja, hol a keresztszülők tanúk arra,
hogy a gyermek mely apáé s anyáé? A szöveg megtartá­
sát kéri, mi meg is maradt.
A 134— 137 §-ig terjedő §-ok az úrvacsora kioszta-
tásánalc módozatait tartalmazzák. B a k s a y ezeknek fölol­
vasása után azt mondja, hogy a 130 §. azt tartalmazza,
hogy a beteg bármikor kérheti az úrvacsorát, a 134 pedig
ezt ünnep- és vasárnapra szorítja. Ennélfogva szigorúbb
meghatározást óhajt. Az úrvacsorának a betesrbez való vi­
tele kath. szokás s a mi embereink a halotti szentséget
akarják ezzel pótolni. Nézete szerint az úrvacsora csak va­
sárnap és ünnepnapokon osztandók, ? a betegeknek is csak
a rendes úrvacsora osztás idején adná, A 136 §-t, mely a
gyermekeknek és elmebetegeknek az úrvacsorától való el­
tiltását rendeli, kivihetetlen rendőri intézkedésnek tartja.
Ezt előzőleg1 tanácsolhatni, de ha valaki már az úrvacsorá­
nál van, vissza nem úfcasitható. L á s z l ó József a betegek­
nek bármikor kiosztaná az úrvacsorát. F ő r d ö s ez időt
délelőttre kívánná, szorittatni. M a k a i ezt lehetetlennek
tartja, a kórházi betegek miatt. K o n c z Imre azon szo­
kást kivánja fentartani, hogy az elöljáróknak székeikbe,
helyükbe vigye a pap. Erre hosszas vita, magyarázat fej­
lődött ki. H e g e d ű s ezt megengedhetőnek tartja, mert
külföldön a megszentelt kenyerot az cgyházfiak viszik a
híveknek helyébe a templomban. P a p Gábor a Koncz ál­
tal emlitettt szokást sajnos esetnek mondja. Isten előtt egyen­
lők vagyunk, tehát a hiúság oltárán ne áldozzunk. A svéd
egyházban mindenkinek helyébe viszik a szent jegyet, mi
se tegyünk különbséget a hiúság kedvéért.
Fölszólaltak meg ezeken kivűl Kis Áron, Nagy Lász­
ló és Benkő János, mire Kun Bertalan leczkét tartott a
papoknak, mondván, hogy e §. oly kérdésről szól, a mely­
ben a liturgia mindenkit eligazít. Csodálkozik rajta, hogy a
lelkész urak ily dolgokon még vitatkozhatnak. Mit mond rá
a külföld, ha olvassa, hogy ily egyszerű dolgok felől sin­
csenek tisztában papjaink, No vitázzunk tehát, hanem fo­
gadjuk el a §-t. B a k s a y mond erre zárszót, mire a szö­
veg a szavazásnál elfogadtatott.
A 104 §-ban K e r e k e s József tanfelügyelő a kon-
firmátiot a 12 évről a 14 évre kivánja áttétetni, mert a
törvény 15 óvos korig ismétlő iskolát rendel, s ezt épen a
konfirmáltak miatt, a kik regi szokás szerint, azt hiszik,
hogy azzal az iskolával szakítottak, nehéz megvalósítani.
B e n k ő János túlmegy Kerekesen, ő egyenesen 15 évet
kíván. Mire K i s Áron azt mondá, hogy ily mellékes ok
miatt nem lehet a kér. gyomokét az úrvacsorával való
éléstől eltiltani A többség a szöveget elfogadja.
A 142 §-hoz Véghelyi oda tétetni kivánja, hogy a
kórházban lévő betegeket is köteles meglátogatni a lelkész.
G y ö r g y Endre pedig a halálra ítélt szerencsétlenektől a
szerencsétlen szót töröltetni kívánja. Mindkét módosit-
vány elfogadtatott; nemkülönben a többi §. is a 1 4 3 —
147-ig,
Ennél P a p Gábor azt mondja, hogy a lelkész hiva­
talos functioi közt az esketós nincs kitéve. Kivánja tehát,
hogy a szövegezésre kiküldött bizottság erre is terjeszsze
ki figyelmét.
V é g h e l y i a polgári rendeletek teljesítéséről szól.
Vannak — úgymond — oly rendeletek, molyeket csak köz­
vetlen elöljáróságaik útján véve tartoznak a lelkészek lelje-
jesiteni, de vannak olyanok is, molyokét, ha a polgári ha-
Folytatás a mellékleten.
 387

Melléklet az „Erdélyi prot. Közlöny“ 47 számához.

tóság útján veszik is, tartoznak teljesíteni, ilyen az újon- Az élet útján két virág nyit, ember
czozási, betegápolási stb. ügy. Fölszólaltak fölvilágósitólag A melyeket a bölcs koreső meglő).
Koncz és Mezey Albert, mire úgy Pap Gábor, mint Vég- A növök elvezet s remény,
helyi indítványa, a szövegező bizottságba útasittatott, ebbe Ki egyikét letörte, ne kívánja
pótlólag be választatván még Véghelyi Dezső is. A másikat, hadd éljen az tovább,
M o l n á r Béla a bizottságok munkálkodhatására való Ki nem hiszen, az a gyönyört sovárgja.
tekintetből a délutáni gyüléskezós megszüntetését indítvá­ Ez igaz, ah, mióta áll a föld!
nyozza. Elfogadtatott. Ki hinni tud, az sorsát tűrje, állja;
Olvastatott K o v á c s Antal és 14 képviselőtársának Világ felett története ítél.
azon indítványa, hogy a házassági pereknek a zsinati te­ Azt is kiolvashatjuk e szavakból, hogy költőnk már
endők közé felvétele ügyében a bizottság küldessék ki. Az letörte az élvezet virágát és hinni nem tud Istenben, pe­
indítvány kinyomatni s a tagok közt kiosztatni rendel­ dig ha ezt tesszük, téves felfogásból indultunk ki, mert sze­
tetett. rinte is volt Isten, csak hogy ő ezt az Istent a természet­
ben működő erőben, a szellemeket egyesitő szeretetben ta­
lálja fel. ő Istent a mindenség lelkének tartja. Misem bi­
Nevezetes egyének hitvallása. zonyítja ezt jobban, mint egyik költeményének követ­
kező sorai:
Schiller.
Bú epeszté a teremtő lelket,
II. Hiányt érzett s lelkeket teremtett,
Sokan vannak, kik Schiller vallásos zamatú költemé­ Lelkeket, mik lényét visszatükrözik.
nyeiben nem az Isten, hanem a szerelem magasztalását ke­ Hogy a későbbi idők folyamán teljesen tisztában volt
resik, így értelmezik az alábbi versszakot is, abban nem a a maga részéről Isten lényének mivoltával, azt legjobban
vallásos kedély kiömlését, hanem a szerelem ömlengését bizonyltja „Görögország Istenei“ ez. költeménye, melyben
találván : a költő, mint azt egy Kornerhez intézett levelében maga
Mindenséginek milliói mondja, nem a philosophia istenét állítja pellengére, sem
Forrjatok e csókba össze! a nagy tömeg jótékonysággal megáldott álomképet, hanem
Lenni kell egy égi lénynek, azt a szörnyszülöttet, melyet bűnös felfogás hozott létre.
Mely szivetek össze kösse. A Deismus Istenéről szól tehát kétség kívül, melyet az
Hogy költőnk ez égi lény alatt, nem a szerelem Is­ akkori világnézlet a legjobbnak ismert el, s melynek még
tenét, hanem az Alkotót érti, az kétségen kívül áll. S mi egy Voltaire is áldozhatott; azt az Istent, a ki megteremtvén a
e tekintetben teljes mértékben csatlakozunk Schmidt berli­ világot, azt sorsának engedte át, a felvilágosodás Istenét
ni tanár véleményéhez, ki e versszak felől igy nyilatkozik : tehát, mely csupán a világ teremtőjo s ép oly nyomasztó lét­
„Ezt a természetfölötti égi lényt csupán a költő teremtő tel bir, mint- az isteni jogaitól megfosztott természet. Mert
phantásiája tette f ö l d i boldogság örök forrásává; s ez ha­ hisz maga költőnk is igy szói:
tározottan nagy tévedés volt vallásos tekintetbon a költő
Rég kihalt, ah, gyászol már a rét,
részéről, a mennyiben ő egy egész mindenség boldogitását
Istonségeb nem tilál a szóin.
egy oly, a világon teljesen kívül álló lénytől követelte,
Elröppent az életteljes kép,
mely csak közvetve foly be a nagyok és parányok életének
Egy bús árnyék maradt., ah, cs<\k fenn.
boldoggá, szerencséssé tételére!“ Nagy tévedések azon­
ban soha sem tehetők jóvá kicsiny eszközökkel, s mihelyt Koránt se higyjük azonban, hogy Schiller kora ilyes
fölism ertetek, rögtön átcsapnak a másik szélsőségbe. így téves felfogásaival szemben csupán a bánat és vád hangjait
fejlődött ki később Schiller lelkében is a hit egy a világ­ szólaltatta volna meg lantján. Sokkal nagyobb szellem volt,
ban és a világon élő Istenben ; e bitről győz meg minket bngysem egyetlen érzésnek tudott volna hangot adni csak.
a „Megnyugvás“ ez. költeménye, mely egy a két világ­ Ellenkezőleg! Az idealismus honában keresett menedéket
nézet közti ingadozás, őrről „A kisértet-látók“ ez. beszé- mindaz ellen, a mit a b b a n a k o r b a n egyháznak, vallás­
lye, mely az igazhivő supranaturalismus önkényesen mű­ nak s egyáltalán keresztyónségnek neveztek, s ezt, leg­
ködő, csodás bűvkörrel övedzett Istene elleni tiltakozás, alaposabb bírálóinak véleménye szerint, csupán azért tette,
erről a „Bölcsészeti levelek“ ez. műve, mely egy ifjú lélek hogy annál kényekben ismerhesse föl a keresztyénsóg való­
vallomásainak alakjában van kidolgozva. di lényegét. Rajta is bebizonyult a gölhei mondás: nA
Mindezekből világosan kitűnik, hogy Schiller föltétle­ fenséges, a mit sem a pirkadó hajnal, sem az éj létre
nül hitt Istenben, s ha látszólag kérdésessé is teszi azt, hogy lel­ nem hoz (mert hisz ezekben az alakok egyesülnek), el űze­
kében a vallás, a hit gyökeret vert, müveinek minden sorá­ tik a nap á’ttl, — mely mindent szétválaszt és elkülönít, — s
ból az ellenkező tetszik ki. Saját hitének ilyes kétségbevo­ kénytelen a inegstimmisűlés örvényébe tüQni el a művelt­
nása lappang a következő sorokban: ség növekedése folytán, ha nem elég szerencsés arra, hogy
 388
o Széphez meneküljön s vele bensőleg egyesüljön ; ez által
mindketten egyenlő mértékben halhatatlanokká s 9lpusztit-
hatlanokká lesznek.a Nem az tette költőnket ez elv zászló­
vivőjévé, hogy egy értekezést irt a színpadról, mint erköl­
csi intézményről, még kevésbbé az, hogy rnegirta „Az em­
ber szép tani neveléséiről örökbecsű bveleit, melyeknek
czélja, kimutatni azt, hogy az út a szabadsághoz a „Szép“-
on vezet keresztül, hanem az, hogy ő, Don Carlos, Wallen­
stein, Teli költője, a szépség templomának papjaként mű­
ködött oly sikerrel, mint előtte s titánná senki más, azon
óhajtással lelkében, hogy az idealismus által megszabadítsa
az életet a polgári viszonyok szűk korlátáitól s azon egyéni
sajátságával, hogy nem engedett az anyagnak maga felett
hatalmat, hanem azt alakította át és dolgozta fel úgy, a
mint lelkülete sugallta. Ezek jellemvonásai, melyek által ő
magát egy a nép műveltségét vallásosság által előmozdító
kiváló alakká tette.
Schiller költészete egy oly alakhoz hasonlítható, melyet
tünde csillagfény övedz, olyan az, mint a sphárák zenéje.
Épen ennélfogva bir azon varázshatalommal, hogy a hall­
gatót, az olvasót sejtelmekkel tölti./,el egy örök, az emberi
eszmék körén felül álló lény felől. S ha el is akarja köl­
tőnk vallásos érzéseit leplezni, midőn igy szól:
„Mely vallást ismerek ? Egyet sem azok közül, me­
lyekről nekem szóltál. És m iért? Vallásból!, önmagát czá-
folja meg, más lielytt Kereszt vallása te ! Csupán te nyuj -
tasz kettős pálmát az alázatosság s az erő koszorújában “
Akard a jót! Érezd az Istenséget! Ez az, ami t köl­
tőnk műveinek minden sorából leolvashatunk, ha az ott írva
nem is áll.
Szemerjai Béla . inényre hivatkozni
VIDÉKI ÉLET.
(A görgényi egyházmegyéből.)
Ú gy- és pénzkezelés.
„
( Viszonzásul az Erdélyi prot. K özlöm /1 23, 35 és 36
,,
számában megjelent Mezőségi‘l aláírásé közleményekre .)
A görgényi egyházmegye folyó évi október 18-án tar­
tott köztörvényszéke a jelzett közleményekben hamis vilá­
gításban látván dolgainkat feltüntetve, 6 jegyzőkönyvi szám
alatt engem bízott meg, hogy a valót, hivatalos adatok köz­
lésével, mutassam fel. Ezt teszem a következőben :
Azon állítás, hogy közgyűléseinknek nincs tárgysoro­
zata, valótlan. Az esperes (ezt máskép képzelni sem lehet)
a gyűlés elé terjoszfcendőket fölmutatja, a tagok bármelyi­
kének joga és módja lévén hozzászólni, a hallgatás az
esperes által készített tárg 3rsorozat elfogadását jelentvén.
Ez előre készített tárgysorozat tárgyalásába, termé­
szetesen, bele nem mehetnek, mivel a gyűlés folyama alatt,
tehát a másod napon, is érkezhető kérelmek, beadványok
(melyek közt fontosak, is lehetnek) az esperes tudomására
csak akkor jutnak, midőn a dictatura-vezető, régi szokás
szerint, azokat az asztalon elébe tette.
Az első nap délutánján — pihenésül legtöbbnyire
5— 10 perez szünet közben — néha a leiratok s a köz­
dolgok tárgyalása jön elő; de a per kezdetén, a béke-kí­
sérletért személyesen megjelenni köteles távol lakó válófe­
leket más napra maradás költségével terhelni: s u m m a
jus, s umma injuria.
A számadások előleges részletes megvizsgálására az
özvegy-árvái.intézet alapulása óta fenálló háromtagú ellenőri
bizottság fölé, a közpénztár növekedésével, 1876-ban má­
sodfokú bizottságúl, egy nagy bizottság lett szervezve és
kinevezve. E két bizottság részletes bírálata és jelentésével
karmadfokúlag lettek a számadások, évenként rendszeresen,
a közgyűlés elé terjesztve, 1879-ben azonban, az előbb be­
terjesztettek hiányosak lóvén, két Ízben terjesztettek elő. Az
ellenőri biztosok, köztük világiak is, esperes, jegyző, sőt
még a főgondnok urak is több Ízben tettek és teszuek idő­
közönként rögtönzött pénztár- és pénzkezelési vizsgálatot,
csak a nagybizottság választott tagjai mutatnak kevés buz-
góságot; alig egy-kettő jelenik meg a gyűlésen; 1879 aug.
21-ón egy sem jelenvén meg, a gyűlés e miatt 28-ára na­
poltatok el, aSz. Rógenhez legközelebb lakó tag egyetlen egy
nagy-bizottsági gyűlésen sem jelent meg.
Ezen szabályszerű eljárásánál a számadások megvizsgálása csak
1881-bon lett először, a fizetésekre való várakozás késedelmes
beadása miatt, mellőzve; a közgyűlés ekkor is a rendes és jól is­
mert tételeket helybenhagyta, de számvizsgálat és részletes
elbírálás végett visszaútasitotta a két bizottsághoz. Ez elbí­
rálás meg is történt.
Hogy a pénzkezelés, e közöny daczára, sem nem lel­
kiismeretlen, sem nem hanyag, legyen szabad az eredmóny-
1858 végén (régebbi jegyzőkönyv nincs kezűmnél)
közpénztári tőke volt: 30 frt 5 ki\, 1864 vegén: 253 frt.
60 kr. és 1880 végén, a takarékpénztári kamatot is tö ­
kének véve: 4019 frt. 60 kr. És ennek minden fillére sza­
bályszerűig, a kisebb összegek két kezessel, a nagyobbak
(most a Zilinczkió is) zálogjogi bekebelezéssel vannak biz­
tosítva.
Ha meg is történt, hogy Zilinczki a directori pénz­
tárba 811 frt. 73^2 krral adós maradt, (ezt a számot a
hivatalos könyvek is mutatják), ez többé törtéuni nem fog*.
A director minden elszámolás végén a maradókot készpén­
zül leszámlálja, a napi kiadásokat meghal adó összeget a
közpénztárnok kezelése alá adja, és igy Zilinczkivel som tör­
ténhetett meg az, hogy egyetlen fillér is zsebében marad­
jon; ha a közgyűlés összos tartozására nézve — mi az
1877-iki számadás zártával, a fennobli összegen kívül, 62
frt. 12 kr., a tanszer-pénztármaradekkal es 520 frt. 25
kr. kötlevelezett tőkével együtt: 1400 frt. 7 0 7 a krra rú ­
gott — az alaki és zálogjogi biztosítást előbb mellőzte;
tette pedig ezt azon föltevésben, hogy a valódi biztosítás fölta­
lálható az adós becsületes jellemében, ismart vagyoni állá­
sában, elegendő fedezetű kezességében és összes dóz-
makárpótlása lezárolásában, mely évenként 250 frt 80 krt
tesz. ^Ez utóbbi kypothekára az ig. tanács is kölcsönöz.)
 389
A tartozás ma már 1881 végéig, a törlesztett kamattal 1147
írtra szállott alá.
A költségvetés 1873-ban 6t 7 és 73 jegyzőkönyvi
szám alatt volt először megállapítva; addig nem volt rá
szükség; director által szedett pénzek csak kezén mentek
átf s a szabályozott fizetések szedésen kivűl, tanszer-forga­
tás s az atyafiak kényelmére hozott nyomtatványok közve­
títésével vesződött s emelte, saját személye koczkáztatásával,
egyházmegyéje tőkéjét.
A költségvetés azóta változatlanul áll; rendes kiadási
rovata — nem számítva ide az átmenőben kezelt pénze­
ket — a közgyűlési tagok díjazása ( fejenként 1 fit. 50
krral,) 5 egyházkerületi képviselő útdíja s a jegyzőkönyvek­
hez való papír fedezésére 283 frt. rovatai volt határozva.
Való, hogy a meg nem jelenő közgyűlési tagok napi­
dija s 3 egyházkerületi képviselő útdíja benmaradt. De ezen
meg nem jelenést számba venni nem szabad s az egyház
kerületi képviselőséget díjcsökkenés útján tölteni be, demo­
k ra ta , alkotmáuyellenes elv.
Ezen maradékból a Viktória 7-ik évi ajándéká­
ból, meg a fenuebb jelzett dircctorj gazdálkodásból
és ezeknek kamataiból gyűlt egy kis tőkéje az egyházme­
gyének ; de árt-é az, ha az eljöhető és eljövő rendkívüli
kiadások fedezésére nem kell mindjárt egy új rovatallal
zavarni az egyházat? s nem jól fog-e egyházmegyénknek
egy kis észrevétlen született domestika, melyet ki tudja
meddig fog csak tervezni a magyar reformált anyaszent-
egyház, s melyért rég sóhajtozik az erdélyi ey. ref. egy­
házkerület ?
Különben a tavaszi közgyűlés másod napján egy bi­
zottságot nevezett ki a költségvetés vizsgálat alá vételére,
ennek jelentése tárgyalásakor lesz módja és joga Mezősé-
ginek szavát feleineki.
Eddig a hivatalos közlés.
* *
Ha Mezősögi közleménye által egyházmegyém reputa-
tiojáb csonkítva hittem volna; ha az „Érd. prot. Közlöny“
1. olvasó Közönségétől nem várhattam és vártam volna el,
hogy a frázisokat méltó értékükre redukálni fogja, folyto­
nos gyengélkedésem daczára is, régebben szólottám volna,
de hallgattam, mert a szólásnak szükségét nem láttam ;
miután azonban a tollat kezembe adták, csatolok egy pár
szót a fennebbiekhez.
Mindenekelőtt megsúgom a t. közönségnek, hogy azon
tavaszi közgyűlésen egyházmegyénk mezőségi részéről senki
sem volt jelen; a Hezősógi névre tehát a szép frázisok
kapcsáúl volt szükség. Ki rejtőzzék alatta? nem keresem,
de a harist elárulja hangja- Mezőségi szava, azon Kegenvi-
déki atyafiakra vall, kik gyűléseink első délelőttjéi, dij-ki­
osztásig, bölcsen hallgatva, félfigyelemmel kitartják, de már
a többiről délután elpárolognak ; második nap és a bizott­
sági gyűléseken nem mutatják magukat, noha némelyik­
nek M ez ős é g é közelebb fekszik gyűléseink helyiségéhez,
m int saját lakásához, kik e szerint szándékosan tudatlan­
ságban hagyják magukat azért, hogy a Rég’eni piaczon vagy
valamely bormérésben rémségeket idézzenek oly dolgokról, me­
lyekről bizonyságot szerezni nemcsak jogukban áll, de kö­
telességük is.
Legyen szabad ezeket arra figyelmeztetnem, hogy a
szelíd és alázatos Jézus — kinek igéje hirdetésére vállal­
koztak — nyiltan álezázta le a farizeusokat és korbácsolta
ki az Úr házából a galambárúsokat; kövessék őt: jöjjenek
el, a mikor és a hová a kötelesség hívja, üssenek bátran,
ha kell, a szeg fejére.
így építették hajdan Isten országát ; ez eljárás illik
becsületes emberekhez, nem pedig nyúl-bőrbe öltözve macs­
ka-körmöt mutogatni!!
A görgényi ev. ref. egyházmegye köztörvényszéke
megbízásából.
Szabó József ,
egybm. főjegyző.
KÜLFÖLD.
A n s s z irL ’*. Gymnasiumi enquete Becsben. Az osz­
trák gymnasiumok reform-ügyében karácsonykor enquete-
bizottság fog összeülni Bécsbon. Ez alkalomból a minisz­
térium a gymnasiumok referense által egy emlékixatot dol­
goztatott ki, mely a tárgyalások alapjáúl fog szóig Uni.
Az emlékiratot előleges tanulmányozás végett valamennyi kö­
zépiskolai tanfelügyelőnek, az enquete tagjainak és más
tanfórfiaknok szétküldetett. A tanácskozások tárgyát külö­
nösen a következő főpontok fogják alkotni ; 1. Egyes ed-
digelé érvényben álló normaliák ez élszerű megváltoztatása.
2. A tanítási utasítások a német és a classikus nyelvek
tanítása tárgyában. 3 A növendékek fölvótelo a gymna-
siurni, illetőleg a középiskola első osztályába, (Betöltött 10-
dik év és fölvételi vizsgálat,) 4. Tanárok kikepeztotóse a
német nyelvből és irodalomból, szláv és olasz tarnyelvű
középiskolák számára. 5. Csakis egy latin és görög nyelv­
tani tankönyv engedélyezése legalább tiz óv tartalmára. 6.
A német nyelvi tanórák szaporítása a gymnasium Y-ik osz­
tályában. 7. A közép felnémet a gymnasiumban. 8. A ter­
mészettudományi tananyag egyenletes felosztása a gymna­
sium tantervében. 9. A középiskolai igazgatók és tanfel­
ügyelők felmentése az Írással összekötött teendők alól (Be­
freiung vom Schreibgeschüfto). 10, A kisebb városokban a
nem eléggé életképes középiskolák beszüntetése; e helyett
a szükségletekhez nézve a középiskolák szaporítása nagyobb
városokban. 11. A középiskolai tanfelügyelők kineveztetése
a középiskolák kategóriája és száma szerint, nem pedig,
mint eddigelé humanisztikus és reálisztikus szakcsoportok
szerint.
Új gymnasiumi tanterv a porosz*
országi gymnamtmokban . A poroszországi gymnásiumok-
bau a jövő iskolai évtől kezdve az új gymnasiumi tanterv
fog fokozatosan életbe lépni. A görög nyelv tanítása az új
tanterv értelmében nem a quartában, hanem csak a íertiá-
ban fogja kezdetét venni. A földrajz a gymnasium közép­
es felső osztályaiban mint önálló tantárgy fog előadatni.
A franczia nyelv ezentúl a gymnasiumban és a szóbeli
érettségi vizsgálatban r. tantárgy lesz. A mennyiségtani és ter­
mészettudományi tantárgyak az eddiginél nagyobb terjede­
lemben fognak taníttatni a gymnasium közép- és felső osz­
tályaiban.
 390
a®
Boldogok, kik beszédem hallgatják.
Kik roskadoztok éveknek súlyától,
És vágytok enyhe nyugalom után :
Minőt nem adhat a világ, az é le t;
Mely mi övé« ah! abból ád csupán - .!
Kiknek a puha vánkos is kemény már —
S kiknek kebléből mély sóhaj fakad
Oh jertek a Megváltóhoz, ki monda :
„Én megnyugtatlak f áradottakat!“
Kik éjen, nappalon kiven küzdétek
Családi jóllét s a közérdekért —
És most, sok év után, könytclfc szemekkel
S halványan néztek szót a sikerért . . .!
S nem láttok semmit, s üdvös munkátokkal
Fölhagyni készt tépő fájdalmatok: —
Oh jertek a Megváltóhoz, ki igy szólt:
„Én eltevém mennxjben jutalmatok
Kik törve vagytok éltetek tavaszán
Nem bájol el virág s a méla hang,
Mely fölszáll lomb közűi; sőt tetszőbb nektek
A temetésre konduló harang
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár 1881 nov. 19-én.
— L apunk oeconomiéja jelentékeny változásokat
szenvedett az utóbbi időben, és fog még szenvedni a zsinat
tartama alatt, zsinati tudósításaink nagy terjedelme miatt.
Azt hisszük t. olvasóink az ez okból keletkező hátrányokért
meg fognak bossátani, különösen, ha zsinati tudósításaink
ki inévi lő voltát veszik tekintetbe. Lapunk megnagyobbitott
terjedelmét majdnem kizárólag e tudósításoknak szenteljük,
de még sem vagyunk azon helyzetben, hogy a zsinat tanács«
hozásaival lépést tarthassunk 1 Ezért is reméljük olvasóink
elnézését, mert hisz jobb kissé későbben, a jó, mint elha­
markodva a rósz.
— Halálozások. Egyszerre két halálesetről veszünk
fájdalmas tudomást. Az egyik a B i r ó K á r o y, tasnádi ref.
lelkészé, i. iben egy Önzetlen, derék szolgát vesztett anya-
szentcgyházunk, s * egy szerető, minden izében becsületes
férfiút ismerősök Családi gyászjelentése igy hangzik: „A
legmélyebb fájdalom leverő érzetével tudatjuk forrón szore-
tet.t édes apánk, testvérein, vöm és sógoranknak néhai Biró
Károly volt tasnádi ref. lelkész s a sz.-szólnoki ref. egyh.-
megye közügy-igazgatójának folyó évi nov. hó 12-én d. u. füzete megjelent 20 eredeti csinos dallal. A havi fűzetek­
2 órakor, életének 41-ik évében, 2 havi súlyos szenvedés ben megjelenő vállalat jutányos áránál fogva is megérdemli
után történt gyászos kimuitát. A megboldogultnak porrá a pártolást. Előfizetési ára egy évre vagyis 10 füzetre 1 frt.
válandó földi részéi f hó 14-én d. u. 2 órakor fognak a 70 kr, félévre vagyis 5 füzetre 90 kr; egyes füzet ára zon­
ref. templomban tartandó gyász istenitisztelet után az Örök gorára alkalmazott 20 dallammal csak 25 kr. Megrendelé­
nyugalomnak átadatni. Tasnádon, 1881. nov. 13. Biró Ilona, sek Hennicke Rezső kiadóhoz, Győrbe intézendők.
Béla, Káioly, Ilona mint az elhunyt gyermekei. Biró Mária
nővére, férjével: Nagy Lajossal. Özv. Dusóczky Pálné, szül:
Varga Juliánná mint az elhunyt napa, a többi rokonok ne­
vében is. Béke lengjen az elhunyt porai felett l — Egy
második gyászlap lozsádi Zudor Károly, ev. ref. egyházme­
gyei képviselőnek s sz.-földvári ref. egyházunk gondnoká­
nak élte 74-ik évében történt kimuitát jelenti. Legyen ál­
dott emlékezete.
Nyomatott atoin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvárt.
a®
Megválni vágytok földtől és az égtől
A hol az élet álma teljesül
Oh jertek a Megváltóhoz, hisz’ igy szólt :
r K i mindvégig megáll, az idvezül !u
Ki hőn szerettél s mélyen megcsalódtál
Komok közűi, oh ! mentsd meg hitedet ;
S roncsolt reményed elhervadt virági
Majd nyernek újból szint és életet .!
Nézd a kereszt hősét — ő is szeretett
S csalódott, szenvedett keservesen:
Jer hát hozzá s felüdülsz, mert igy szólott:
,
„Vigaszt a siró bizton nyer vészén“
Oh jertek, jertek mind! Kihez mennétekV
EnylT, béke és vigasz csak nála van,
Oltári, templomi oly pusztán állnak,
De mily sok, ah, a rósz s boldogtalan .
Mind boldogságért pályáztak s nem leltek,
Világ s az élet meg nem adkatak:
Oh jertek hát hozzá, hisz1 ő Ígérte:
,
„Mily boldogok kik szavam hallgatják .w
Dicnes József.
— Az u n itáriu s hitközség Budapesten f. hó 14-én
tartotta. Hajós János elnöklete alatt, közgyűlését, melyet
Derzsi Károly gyönyörű beszéde által kisért istenitiszte^t
előzött meg. Az elnök jelenlétében örömmé! constatáita az
anyaegyház megalakulását, mely teljesnek mondható. Majd
előadta a kebli egyház javaslatát a közgyűlés és pres-
byteri ranács szervezése iránt. A közgyűlés e javasla­
tok elfogadását a legott megejtett választások által docu-
mentálta. Megválasztattak tehát: I gondnokká : Hajós János,
II gondnokká: Bedő Albert, jegyzőkké: Farkas Sándor és
dr. Máté Sándor, pénztárnokká: Végh József, cgybázfiakká:
Ajtai József és Szigeti József. A presbyterium tagjai lettek,
a fővárosból: Buzogány Áron, Dániel Gábor, Domaniczky
István, Gál Jenő, Grusz Albert, Halmágyi Sándor, dr. Ha-
tala Péter, Jakab Elek, Sebess Pál, Serényi Heurik, dr.
Székely Ferencz, Székely Elek, Tassay Béla, Űrmössi Mik­
lós ; a vidékiek .közűi: Herczog Odescalchy Artliur, Nagy
Károly, Horváth György és Malatinszky György, összesen
18. A közgyűlés a választásokon kivűl még több kisebb
ügyet intézett el.
— A „M agyar D al-A lbum '' IH-ik kötetének első
— P ro testan tism u s és panazlavism us czim alatt
közelebb oly munka jelenik meg, mely — mint azt a „P.
Naplów a szerző és a mű főbb tartalmának ismerete után
mondhatja — sensátiot fog felkölteni. A mű oly férfiú­
tól ered, ki a magyar államiság egyik leglelkesebb előhar-
ezosa s a ki e műben a legnagyobb figyelemre méltó eszmé­
ket fejti meg.
XI évfolyam. Kolozsvárit. 1881. November 27. 48 szám
M e s je le n ilc h i r d e té s i d i j a k :

minden vasárnap.

S2orfc6B2ttfaégl s kiadó! szállás:

ERDÉLYI K é t s z e r h a s á b o z o tt g a r m o n d
sor vag y ann ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b é ig t a tá s
u tá n 30 k r.
Nagyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
b .-fa v k a s u t c z a 16. sz. hova
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
a la p s z e lle m i s anyagi
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z e n d ő k .
* Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza, EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. E g é s z év re 6 f r t ., fé lé v re 3
í r t . , é v n e g y e d re 1 f r t 5 0 kr

j^ E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S K S U I S Z j 3 D 0 3 ^ 1 0 3 S 0 S .

T artalom :
kesztettük egybe, demár ennyiben is áldásos és új mun­
B r. Vay
kát végeztünk. És méltán, mert az egyházi közigazgatás
Miklós zárbeszéde a z s in a t 24-ki
u to ls ó ü lé s e n . — Z s in a t i
és törvényhozás formáinak megállapítása által rég óhajtott
t u d ó s ít á s — Vi dé ki é l e t : ( A z e r d ő ­
v id é k i e g y h á z m e g y é b ő l.) r . 1. —
rendet, összhangzást és egyöntetű eljárást hozvánegyház­
K ü lö n f é lé k .

társadalmi életünkbe, oly erős és hatalmas szervezetetlép­

tettünk életbe, mely a részeket, egyes hatóságokat, az
egészre kiható tevékenységre kényszeríti. E nagy és erős
BR. VAY MIKLÓS szervezetbe beillesztettük az egyetemes conventet. Ez, új
hatósági körében, arralesz hivatva, hogy egyházi és isko­
zárbeszéde a zsinat nov. 24-ki utolsó ülésén. lai, szellemi és anyagi ügyeinket az egyéni és autonóm
tekintetek tevékenységének igénybe vételével vezesse. Egy­
Főtisztelendő és méít. zsinat! házi és világi férfiaink bölcseségétől, egymást kölcsönösen
Mielőtt, tisztemnél fogva, alkotmányózó' zsinatunk se gítő, Erdélylyel immár teljessé lett egyesülésünk után,
ezen szakát beiekeszteném, engedje meg a mélyen tisz­ Hogyyegaesen
lén
m eg
hatványozott közreműködésüktől fog függni,
alap ítóit szervezetbe az élet mozgató szelleme
telt zsinat, hogy egy visszatekintő pillantást vethessek
immár véget ért tanácskozásainkra éskifejezést adjakazon késöltö zzék és a testet, a gépezetet az élet lelke elevenítse
gondolatoknak, érzelemnek, melyek bennema legközelebb tartsa fenn, (Helyeslés.)
lefolyt napok hatása alatt támadtak. Aköznevelés és oktatás szervezetébe valami egészen
Fogadják a mélyen tisztelt zsinatnak tagjai egyen­ vettünktársad
ú j é s almunkat gyökeresen átalakító eszméket nem
ként és összesen mindenekelőtt hálás elismerésem kifeje­ küzdterónek,m be , ert az iskolát nemtartjuk forrongó eszmék
zését azért, hogy azon ügyek elintézésében, melyeket el­ megtisztúlt viláan h emaz összes társadalmat átható, már
nöki megnyitó beszédemben jeleztem, s melyek országos ügyet minden iránóyzbletankife
g n jezésének. Ha mégis az oktatás­
egybegyülésíinknektulajdonképemtárgyátképezték, ref. egy­ nyeinkben gyökerező jogainkanroálltuéks, ötettü
felk k azt alaptörvé­
hazunk javára, oly buzgó kitartással és egyetértő igyeke­ nél fogva, az egész ország előtt nyíltan tartásinfen
beva
ösztönünk­
llván, hogy
zettel közreműködni kegyesek valának, s nekem, az élet iskoláink mindenestől egyházunk testéhez tartoztak
alkonyán bár, megengedték érezni ama legfenségesebb és maradván őseink ezen hitéhez. (Tetszés.) Megjeg,yehztü ívek
k,
legtisztább örömet, hogy mindaz, a mi hitfeleim érdeké­ hogy midőn iskoláinkat felekezeti érdekeink ápolására, fej­
ben oly régóta óhajtásban, vágyban és reményben rin­
gatta lelkemet, most az valóság, a tény, az igazságere­ lesztéseié
ed dig, ú gy
fontartjuk és tökéletesítjük, ugyanakkor, miként
jövendőben is, a magyar nemzeti közműveltség
jével áll előttem! És igy a ref. egyház számára az élet szent ügyének akarunk szolgálni! (Igaz! Úgy van!)
jogát, melyet már régen kivívott, éber gonddal őrzött és
ekképen megérdemlett, az eddiginél még nagyobb mér­ É s m ert ily küldetésünkkel és elhatározásunkkal a
tékben biztosítva láthatom. (Élénk éljenzés.) magyar államvállairól a teker és felelősség egyrészet
Megengedem, mélyen tisztelt zsinat, hogy lehetnek átio tvesszük, bizalommal számítunk arra, hogy a „coordina-
olyanok, kik az újítások és javítások terénlázas sietséggel alapliteriae
törvén y
insitutionis“ és „suprema inspectioa kérdései,
ein k értelmében, s a régi szokás és hosszas
szoktak előre törni, snemlesznek megelégedve törvényho­ gyakorlat utasításai szerint oldatnak meg a kormány és
zói működésünkkel. és országgyűlés által. (Éléük helyeslés.) Én magamrészé­
Ez lehető, de mindamellett is azt hiszem,hogy mi ről úgy a kormány, mint az országgyűlés bölcseségétől e
nyugodt önérzettel távozhatunkküldőinkkörébe, mert meg­ tekintetben a legjobbat várom.
győződésem szerint megtettük mindazt, a mit, felekezeti és
nemzeti érdekeink szerint, a viszonyokhoz képest, megte­ nom, H átra van, a miről mindenekelőtt kell vala szóla-
hettünk. Én azt vallom, mélt. és főtiszteletű zsinat, hogy nat létrehm
a agyar reformált egyház közalapja, melyet azsi­
mi ezúttal is egy lépést tettünk előre és reformált egyhá­ junk lelkétzoatt.
o Magas emelkedésben tarthatja mindnyá­
zunk elveinkhez híven, a kor egészséges szellemét meg­ majdnemegy negyged z a ondolat, hogy a mag, mely ezelőtt
század előtt egyházi és világi fér-
értve, ez alkalommal is, mint fenállásunk óta, folytonosan fiaink gondoskodása által elvettetett, épen a mostani zsi­
reformáltunk. (Élénk helyeslés.) naton, a czél fenségétől áthatott lelkek szent buzgósága
Igaz, hogy az egybázalkotmány körében nagy ré­ folytán, már-már termő életfává változott. S legyen sza­
szint csak folyvást fejlődő egyházi életünk és a törvény bad hinnem, mélt. és főtiszteletü zsinat, hogy há csak
erejével biró szokás által megszentelt gyakorlatot szer­ ez egyet végeztük volna is, ezen egyetlen eredmény is—
 392
emberileg szólva —őrök időkre biztosítja országos össze­
gyűlésünk emlékét. (Tetszés.)
Ekorszakalkotó nagy tett hódító hatása alatt en*
gedje meg a mélyen tisztelt országos zsiuat, hogy azon
boldogító hittel hagyjamel elnöki székemet, hogy a ma­
gyarországi ref. egyház nemcsak volt, hanem lesz is.
(Hosszasan tartó lelkes éljenzés.)
ZSINATI TUDÓSÍTÁS.
N o v e m b e r 9 d. e.
Elnökök: b. Y ay és N a g y P.
A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, Szász B.
egy megjegyzésével hitelesíttetett.
Következett ezután a lelkipásztorok magánéletéről
szóló szakasz vagyis a 148— 158 §-ok.
E szakaszban foglalt részletes útasitások helyett K ö r-
m e n d i S. a következő általánosságban tartott szöveget
ajánlja: „A lelkipásztorok úgy magán, mint társadalmi vi­
szonyaikban, szerény, feddhetetlen, hivatásuknak megfelelő,
munkás és egy házias életet éljenek.t{ Ennek az az előnye,
hogy nem részletez, s igy nem marad ki belőle semmi,
mert minden részlet alája vonható.
Mi k i o v i ez bár nem hajt térdet a konventi mun­
kálat előtt, de azért annak részletes tárgyalását óhajtja.
B e ö t h y is azt mondja, hogy minden hivatalnoknak
részletesen szokott teendője előírva lenni. A feddhetetlen
szó olyan kibúvó ajtó, melyen még a politikai pártküzdel­
mekben résztvevő is kibújhat, pedig az eube való kevere­
déstől óhajtanák a papokat megóvni. B a l o g h is azt véli,
hogy ha a lelkész szót kihagyják a javaslatból, minden
emberre ráillik. Jobb a részletes szabály, mert legalább a
lelkészi pályára lépő ifjak tudják, mire kell vállalkoztok.
K o n c z a jézusi szeretet hangsúlyozásától tart, nehogy a
pap ellenségei a 158 §-ban foglalt fegyelmi eljárást indít­
sák meg ellene, ha jogos perbe keveredik is. Krisztus is hara­
gudott. Szavazással a módositvány elvettetett.
Részletesen tárgyaltatván a §-ok, B a l o g h a 154 §-
hói az oly tüntetésektől, az oly szót töröltetni kéri. Elfo­
gadtatott, ekként a papoknak a tüntetésektől óvakodniok
kell. A 155 §-t Y ay B. töröltetni kívánja. K o v á c s Ödön
is, mert félreértésre ad alkalmat. Ha kötözködni akarnak a
pappal, azt mondhatják, hogy a gazdálkodás is oly foglal­
kozás, mely őt tanulmányaitól elvonja. D o b o s János a köte­
lességek részletesen elősorolása mellett van, mert fájdalom,
oly űzelmekbe bocsátkoznak a papok, melyeket itt fölemlíteni
is szegyei; hogy többet ne mondjon, néhol az uzsoráé zsidók
kai szövetkezik. Szavazással fentártatik a §.
A 156 §-ra S z á s z Domokos ezt mondja: ő azok
közé tartozik, a kik azt tartják, hogy a pap, első sorban,
legyen pap, azaz minden erejét gyülekezetének szentelje,
De oly munkakörre is elhivathatik a pap, mely őt egyhá­
zától húzamosabb időre eltávolítja, p. o. ha országgyűlési
képviselővé választatik. Itt is hazájának, egyházának szol­
gál, mint boldogúlt Révész Imre, mint az elnöki széken
ülő Nagy Péter, ki a népoktatási törvény meghozatalakor a
protestáns érdekeket hatályosan védelmezte az országházá­
ban. Ily megszorítás más felekezetek rendszabályaiban nem
foglaltatik. Nem szeretné, hogy egyedül a mi egyházaink
papjai legyenek kánon által az országgyűlésből kitiltva.
Azért a két-három hetet töröltetni kívánja s a helyett a
szövegbe azt tétetni: ha húzamosabb időre távoznak egyhá­
zaikból s a j á t e g y h á z k ö z s é g ü k b e l e e g y e z é s é v e l
tartoznak jelenteni stb.
B e ö t h y : a törvényjavaslat szerkesztői nem akarták a
lelkészeket a magasabb megtiszteltetésektől, a képviselőség­
től elzárni. Azonban nehezebbe tennők a dolgot, ha meg­
szabnék, hogy mily feltételek alatt fogadhatja el azt. Ő
tehát e szakaszt meghagyatni kívánja. R é v é s z azt kí­
vánja, hogy a bejelentés az egyházközségi elöljáróságnál s
az esperesnél tétessék meg.
Szavazással elhatároztatott, hogy a szövegből a 2— 3
hót kimarad s a bejelentés a Révész B. indítványa szerint
törjénjók.
Hosszabb eszmecserét keltett Szász D. módositványá-
nak a gyülekezettől engedély-kérésre vonatkozó része.
L e n g y e l I m r e kitétetni óhajtja ezt, mert nem
képzel oly gyülekezetét, a mely ezt lelkészétől megtagadná.
B e ö t h y ellenben nagyon is képzel, sőt példával is szol­
gál, föltevén, hogy az elöljárók az ellenjelölt pártjához ta r­
toznak, azonnal megtagadják az engedélyt. B ó d o g Albert
ellenben nemcsak arra kíván garancziát, hogy a lelkész
esetleg képviselői állást elfoglalhasson, hanem arról is pro-
visiot kíván, hogy ha az ekklózsiának van szüksége pap­
jára, arról is gondoskodva legyen. A legtöbb rendetlenség,
haj az oly egyházakban található, melyekben húzamosabb
ideig hiányzott a rendes lelkész. Az egyháznak is adassák
meg tehát a jog-, hogy ha a lelkész jelenlétet szükségesnek
látja, annak eltávozni akarásakor a felsőbb egyházi fórum
elé indokolt felterjesztéssel járúlhasson.
Ú j f a l u s y azt hiszi, hogy az engedély-kórós mellett
a lelkészt majd rósz akarat, esetleg egészsége helyreállt
tására szükséges eltávozásában vagy a konventre és zsi­
natra való jövetelében is meggátolhatná, Még V á l y i La­
jos szólt az engedély-kórós ellen, mire szavazással az in ­
dítvány e része eivettetett,
Hevessé vált a vita a 157 §-nál, mely a papok úgy
magán, mint hivatalos öltözetéről szólt. Egyik szónok úgy
eldobta a sujkót, hogy az elnök, gyengén bár, de rendreűta-
sitani kónytelenűlt.
K o v á c s A l b e r t kezdte inog a támadást e §. ellen.
E czikk — úgymond — egyike a törvénykönyv legérdeke­
sebb §-ainak. E fölött folyt a legtöbb vita az irodalomban.
A konvent és a zsinat kérdése elenyészett ama főben járó
kérdés mellett, hogy legyen-e a kabáton zsinór vagy pedig
ne? Van benne némi tetszetős, hogy uniformis legyen.
Katona nemzet ezt mindig érdekesnek tartja. De van ben­
ne valami új is, mert sehol a világon kálvinistáknál papi
egyenruha nem volt soha. (Nagy zaj, ellentmondások.) Az
 393
irodalom számos történeti adattal bizonyítja, hogy volt, de
ez adatok abban a hibában szenvednek, hogy nem történe­
tiek, mint ezt szóló képes kimutatni. A miveit külföld pél­
dája hasonlót mutat. A pap csak a szószéken visel egyen­
ruhát. Angliában, Francziaországban a bírák megtartották
középkori egyenruhájokat, de a papok ilyennel nem bírnak.
A prot. Németországban sincs megszabott papi egyenruha.
Protestáns papi eleink nagyobb tiszteltetését sokan abból
magyarázzák, hogy egyenruhát viseltek, sót a mostani kath.
papokról is azt tartják, hogy egyenruhájuk m ellett része­
sülnek nagyobb tiszteletben, mint a mi papjaink. De a ka­
tolikusoknak sincs kánonilag megszabott ruhájuk, ott is
csak ususnál fogva jöttek be a különféle egyenruhák. Hosz-
azasan idézi a XVI. században Melius Péter elnöklete alatt
tartott'zsinatnak ide vonatkozó végzését, melyből kitetszik
hogy a papok közönséges ruháját, annak színeit és alakját
tetszésükre bizza. Túl van már a világ azon, hogy az uni­
formisnak nagy fontosságot tulajdonítson. A Geleji kánonok
sem szólnak a ruha alakjáról. Van a miveit társadalom em­
bereinek oly ruházkodási módja, melyet elfogad orvos, ügy­
véd, hivatalnok biró egyiránt, ez legyen a papoké is. Mé-
lius csak a bohózatos öltözködést tiltja. A §. törlését nem
indítványozza, de csak annyi legyen benne, a mennyi régi
rendszabályainkban foglaltatik, s a rendszeres egyházi ruha
elszámlálása s eloszabása helyett ez tétessék: midőn hiva­
talos tisztökben iárnak_el, p a l á s t o t v i s e l j e n e k . Fur­
csa lenne, ha fegyelmi eljárás alá vonatnék az, a ki jó
pap, (le kabátján a zsinórt nem tűrheti.
L á s z l ó J ó z s e f óhajtja a papi viselet előírását.
Sok oly példát tudna idézni, melyek ezt ajánlatossá teszik.
Hogy papjaink kevésbbé tiszteltetnek, mint aróm. katb.-ok,
annak oka a pongyola viselet. Látott lelkészt sarkantyűs
csizmában, pitykés dolmányban, sőt saját superintendense
koporsójánál is oly ruhában, melyet szinte szógyeit. Ily ese­
tek meggátlása végett a szöveg megtartását kívánja.
N a g y P é t e r azt mondja, hogy a konventet e §.
hozatalára nem a históriai múlt, hanem a jelen szükség
kényszerifcette. Hogy mint rendelkezik e tekintetben a zsi­
nat, az magától a zsinattól függ. De a mit megállapít: az
az ellen vétők bizonyára fegyelmi vizsgálat alá vonatnak.
A prot. szabadság nem szabadosság.
S z á s z D. szerint Kovács Albert többet olvas ki a
szövegből, mint a mennyi benne van. Formaruháról abban szó
sincs. Meg a hivatalos funclio alkalmával sem kíván formaruhát.
A formaruha fogalma azt teszi, hogy mindenkié egyenlő le­
gyen. Itt az nem mondatik ki; csak annyi van obben ki­
mondva, legyen a papnak tisztességes kalapja. Hát K. A.
nem kívánja, hogy a papoknak tisztességes kalapjuk legyen?
Mivel csak a hivatalos functiok alkalmára ir elő különös
ruhát, egyéb alkalmakra pedig csak tisztességesen és feke­
tébe öltözést követel, K. A. aggodalmai alaptalanok.
V ég h e l y i D e z s ő t a zsinatnak eddigi folyama a r­
ról győzte meg, hogy a zsinatnak, ha a sok szószaporitást
elkerülni akarja, a konventi munkálathoz előadóról kellett
volna gondoskodnia. Ő mint polgári egyen tudja, hogy a
lelkészek ruházatát a magánkörökben sokkal jobban meg­
ítélik, mint ezt a papok tehetik. A róm. kath. papok ru­
házkodását, ha nem kánon szabályozza is, de teszik ezt
diocesisenkónt, sőt beleelegyedik a kúria is. Tény, hogy
lelkészeink úgy magáníoglalkozásaik, mint a köztanácsko­
zásokban oly öltözetben jelennek meg, melyen még a köz­
nép is megbotránkozik. A ruha előírása mellett nyilatkozik.
F e j e s szerint nálunk a lelkészek szegénysége teszi
szükségessé az egyenruhát, mely hivatalos functiok al­
kalmával viselve tovább tisztességes marad, mintha minden­
nap abba járhatnak, A hosszú attilla legyen végig begom­
bolható, longa vagy reverenda-féle. A palást kurta kabáttal
szintén nem díszes.
L e n g y e l I m r e szintén óhajtja a papi ruhát. Tud­
na esetet felhozni a forradalomból, hol a községet a loson-
czi-félo veszélytől a hivatalos ruhába öltözött pap kérelme
mentette meg. Sőt ő még ezt is a szövegbe óhajtaná igtat-
ni, hogy nemcsak hivatalos tisztök, hanem polgári hivatalos
ünnepélyekben való megjelenésűk alkalmával is formaruhát
viseljenek.
H e g e d ű s L * ászló Kovács A.-nek felel, hogy ha
formaruha nem volt is, ha színe sem volt megszabva (Rá­
kóczi udvari papjának gránát színű mentet ajándékozott),
de tiltották a misiri gallér és bunczutka viselését. Később
bejött á reverenda a forradalomig, ez visszahelyezte jogába
a nemzeti viseletét, tartsuk még tehát ezt, sőt magyar
nadrágot és csizmát is viseljünk.
Pártolták még a szöveget B e n kő János, Mi k i o v i ez
Bálint, Ma k a i D., (ki örül, hogy őt utolérte a divat) és
S z é n t p é t e r i Sámuel. Révész Bálint szerint legtöbb bot-
ránkozás történik a kalap miatt. Némely pap percre kala­
pot visel, Ki határozta meg, milyen a tisztességes kalap?
Hagyjuk ki tehát a kalapot, maradjon jssíiJl & magyar sü­
veg. Az attillához pedig tétessék oda: h i v a t a l o s a l k a l ­
m a k k o r v é g i g begojnbolva.
A sűrű helyeslésekkel félbeszakított beszédek elhang­
zása után, K o v á c s A. zárbeszédét tartotta meg, polomi-
sálva az ellenemondókkal. Az erdélyi püspök — úgymond—
azt állította, hogy a törvény nem a múlt, hanem a jelen
kedvéért hozatott, pedig a törvényhozónak a történeti múlt
mindig parancsol, A ki a történeti talajról leveszi a lábát,
ügy jár, mint most a zsinat, a mely jóformán azt sem
tudja, mit csináljon. (Nagy zaj, ellentmondások. Ennek ei-
hallgátása után, V a y elnök igy szél: neui akarná ugyan
rendreűtasitani a szólót, de móltóztassék meggondolni, hogy
ha ily nyilatkozatot fig’yolmeztetés nélkül hagyna, mi kö­
vetkezhetnék belőle? Az, hogy rendeleteink végrehajtását s
tiszteletben tartását nem követelhetnek. K. A. tisztelettel
fogadja a rendreutasítást.) Folytatta ugyan még beszédét,
de már kedvetlenül s csakhamar bevógezte, módositványá-
nak elfogadását ajánlván.
Szavazásra kerülvén a dolog, Kovács Albert módosit-
ványa elvettetett, a Lengyel Imre s Révész Bálinté ellen­
ben elfogadtatott; tehát a 157 §. utolsó része új szövege­
zésben igy hangzik: „midőn pedig hivatalos tisztökben jár­
 394
nak el, sőt polgári ünnepélyeken is, rendszeres egyházi ru­
hát viseljenek ; nevezetesen magyar süveget, egészen fehér
vagy fekete nyakkendőt, hosszú fekete attillát begombolva,
palástot, általában minden öltözetet feketét.
A 158 §-ra, melyben az mondatik ki, hogy a 125—
157 szakaszokban foglalt kötelességek elmulasztása fegyel­
mi eljárást von maga után, B a l l a g i Mór igy nyilatkozott:
„A jó törvények első kelléke, hogy keresztulvibetők legye­
nek, s alkalmazásuk ne idézze elő azt, a mit a közmondás
igy fejez k i: sok törvény, sok bűn. Ha ezt a szakaszt még
ezzel a §-al is megtoldjuk, prófétai lélek nélkül is elmond­
hatjuk, hogy minden ekklézsiában találkozik oly házsártos,
nyugtalan ember, ki előtt oly kaput tárunk fel, a melyen
át a blkész nyugalmát folzavarhatja. E §«okban foglalt kö­
telességek alapján az kezdhet fegyelmi eljárást a lelkész
ellen, a kinek tetszik. Minek tesszük hát ezt ki itt, mikor
vele a házsártosok figyelmét mintegy felhívjuk, hogy a mi­
kor tetszik, üstökénél fogják a papot. Ajánlja e §. kitör­
lését, hiszen úgy is minden törvényben benne foglaltatik a
sanctio azok ellen, a kik azt nem teljesítik.
Helyeslik Ballagi indítványát Gyory Lajos, György
Endre és Gál P éter; L e n g y e l Imre ellenben azt véli,
hogy ha e §-t kitöröljük, azzal megsemmisítettük mindazt,
a mit a papokról mondtunk. F ő r d ö s Lajos ellenben azt
mondja, mivel az alkotuiánytörvény miiicl a 13 fejezete ve­
gén ilyen sanctio mondatik ki, elég volna, ha a törvény-
könyv végén egy §-ban mondatik általában, hogy a pap,
esperes, püspök, főgondnok stb. stb. kötelességeik elmulasz­
tása esetében fegyelmi eljárás alá vonatnak. C s i d e r Ká­
roly, G á l Péter, P a p Lajos, sőt V a y b. elnök is e né­
zetben van, s e §. szövegezésére bizottságot, kár az al­
kot mányozó, akár a perrendtartásra kiküldött bizottságot
vélik felbatalmazandónak.
Szavazással a §. töröltetik, s a törvényalkotó bizott­
ság az uj szerkezet szövegezésével megbizatik.
Következett ezután az „e s p e r e s t e k r ő l " szóló feje­
zet tárgyalása. K ö r m e n d y Sándor a czimből kitörlendő­
nek tartja az utolsó t betűt, nemcsak azért, mivel a szó
végén roszúl hangzik a t betű, hanem azért is, mivel a
szó vegén az mondatik, hogy az esperest rest, pedig szerinte
az esperes nem lehet r e s t , mert annak nagyon is gyors­
nak kell lennie. Kérdezte sokaktól az esperest szó etymolo-
g iáját. Némelyek az e r s p r i e s t szóból magyarázzák, de
ez korántsem oly kielégítő, mint Dobosé, a ki azt mondja,
hogy az esperest helyesebben esperesnek mondandó azért,
m ert ős időktől fogva sok pere szokott lenni. Tehát nem
esperest, hanem ö s p ö r ö s , vagy ha úgy tetszik, e s p e ­
r e s . Töröltetni kivánja továbbá a választandó qualificatio-
jára vonatkozó következő jellemzést: „kik tudományukkal,
valódi lelkipásztori jellemükkel kitűnnek", valamint azt is,
hogy „megerősítés" végett az egyházkerületnek bejelentendő
a választás. Elég ha tudomás vételül terjesztetik fel. Ha
benne marad e jellemzés a szövegben, nem csak megszorí­
taná a választók jogát, de alkalmat adna az összehasonlí­
tásra a meg nem választott jelöltekkel. S hol az a fórum,
moly megbírálja, hogy ki az érdemesebb, s ha nem az vá­
lasztatott volna, annak hivatalából való kitételét eszközölje.
A 10 éves restauratio is megengedtetik. Ezt pártolja,
mert a mostani felhalmozódott esperesi teendők mellett min­
dig munkabíró egyéneknek kell az ügyek élén államok. A
megerősítés az egyházmegyék autonomicus joga, melyet nem
kell kitenni annak, hogy a megválasztottat esetleg a supe-
rintendentia meg ne erősítse.
B e n c s i k I s t v á n elfogadja a§-t. De mivel gondos­
kodni kell arról, hogy a választást ki adja tudtára a kerü­
letnek, kitétetni kéri, hogy az egyházmegyei közgyűlés vagy
a szavazat-bontó bizottság.
P e t e r d i K á r o l y a 10 eves restaurationalis cyc-
lust hosszalja s helyette 6 évet javasol. Ha tisztesség, ré­
szesüljön benne más is, ha toher, hordja más is.
K is Á r o n 21 éve már, hogy viseli e hivatalt (É l­
tesse soká az Isten !), de ha a közbizalmat elvesztené, le tud­
na róla mondani. A t-t töröltetni kéri, mert soha sem tu­
dott hozzá szokni, de a jellemzés maradjon meg, hiszen
minden kánonban benne van. A restauratiot nem óhajtja,
mert ezt az elvet a biblia nem ismeri. Azonban, a kik óhajt­
ják, megengedi a szöveg, bár ő semmi jót nem vár tőle, A
t, nélkül az egész §-t elfogadja. R á d a y nem barátja sem
a t-nek, sém a restaurationak. Uj f a l u s i a restauratiot
a politika teréről becsempészetnek tartja. Bár soha be ne
hoztuk volna, de mivel, a hol meg van, bajos volna kiirta­
ni, a szöveget megtartja. Ko n c z Imre is igy nyilatkozik.
V e g h e l y i D e z s ő az élethossziglan választás mel­
let tör lándzsát. A püspökök szintén élethosszig választat­
nak. Az mondatott, hogy lia meggyőződtek a gyülekezetek
arról, hogy az esperes hivatalára alkalmas ember, újra meg­
választják, ő meg azt tapasztalta, hogy rendesen az ilyet
nem választják mog.
B é k y S á m u e l szintén az élethossziglan választást
pártolja. D o b o s hajdan a restauratio hive volt, doha most
is abban a nézetben volna, magát verné meg. Jobb szeret­
né, ha csak az élethossziglan választás lenne a szövegben.
B a l o g h F e r e n c z szerint a reformatio három szá­
zados fejlődése azt mutatja, hogy nem mindig elvek, ha­
nem a körülmények szerint alakították az alkotmányt. A mi
alkotmányunk oly mixtum compositum quid, melyben a kül­
föld mindenféle rendszeréből van valami. Yan benne ma-
szatja az episcopalismusnak, congregationalismusnak, inde-
pendentismusnak , azonban azt az elvet, hogy ?z újabb kor­
ban csempésztetett be a restauratio a politika teréről, me­
résznek mondja. Másuttt is van restauratio nem csak ná­
lunk. A skótoknál a zsinat elnökei évről-évre választatnak.
Ne csak alulról restauráljunk tehát, hanem felülről is. Le­
het e mellett is érveket felhozni: az erők felfrissülését s
több effélét. A restauratio mellett van, az élethosszig válasz­
tást nem fogadja el.
A szöveget pártolták még Me z e i Albert, K u l i n
Imre, Mi ki ovi e z Bálint, mire szavazat rendeltetvén el,
a szöveg a t. nélkül elfogadtatott.
 395
A 160. §. változatlanul maradt. A 161 §-hoz H o r ­
v á t h Mihály azt kívánja tétetni, hogy az esperes nem csak
az egyházmegye levéltárára, hanem pénztárára is felügyel.
A 164 §-t V é g h e l y i Dezső úgy kívánja szövegeztetni,
hogy gondoskodik, miként az egyházak ingatlan vagyonai
telekkönyvoztessenek. Mindkét módositvány elfogadtatott. S
ezzel az esperesekről szóló czikk lefejeztetvén, az ülés
bezáratott.
Nov, 10. d. e.
Elnökök: br. V ay és N a g y Péter.
A múlt ülés jegyzőkönyvileg felolvastatván hitelesíttetett.
P a p G á b o r , mint a 102 §, újra szövegzésére ki­
küldött bizottság elnöke benyújtja az elkészített munkála­
tot, s annak a napirendre tűzött szakaszok előtt való tá r­
gyalását kéri.
A n t a l G á b o r is jelenti a köznevelés és oktatás
szervezetének a L ó n y a i gr. indítványa értelmében leendő
átdolgozására kiküldött bizottság részéről, hogy munkálatuk­
kal ők is elkészültek, de mielőtt kinyomatása s napirend­
re tűzése elhatároztatnék, szükségesnek látja elmondani,
hogy munkálatuk két részből áll, t. i. a sajátkópeni mun­
kálatból s egy ahhoz mellékelt indokolásból. Ez indokolást
felolvastatni kéri, mert majd abból kitűnik, hogy kinyoma-
tandó-e a munkálat, vagy a nélkül is tárgyalható.
Az indokolás azt mondja, hogy a köznevelés és ok­
tatás szervezetének szabályzatából ne csak az iskolák kor­
mányzatára vonatkozó részek vétessenek tárgyalás alá, ha­
nem az egész. A zsinat méltóságához nem illenék, hogy
egy ilyen fontos tárggyal s annyi jeles erő közreműködésével ké­
szült munkálattal oly könnyedén elbánjon. A részletes tárgyalás­
nál az esetleges módosításokat az egyes §-oknál adja elő
a bizottság.
A bizottság véleményét elfogadta a zsinat s a köz­
nevelés szabályzatának tárgyalását a következő napi ülés fo­
lyamára kitűzte.
Olvastattak azután az újra szövegezett §-ok.
A 124 §-ba a lelkész hivatalos teendői közé igtat-
tatott az 1. alá a heidelbergi káté magyarázata. A 2. pont­
bél a konfirmatio az 1. negyedik pontjáéi tétetett. A 3.
czime így állapíttatott meg: A lelkipásztori gondozás és
egyházkormányzás körében.
Ugyanez a bizottság a lelkipásztorokról szóló fejezet­
ben 141 §-úl felvétetni óhajt egy, a házasulandók kihirde­
téséről s megesketéséről szóié ily szakaszt is: „A házasu­
landók kihirdetése vasárnap és a reformált egyház ünnepein
délelőtt történik. Azon vasárnapokon, melyeken úrvacsora
osztatik, délután. Harmadszori hirdetés poenitentialis vasár­
nap, sürgős esetet kivéve, nem engedtetik.6
H o r v á t h M i h á l y a hirdetés tilalmát nagypéntek­
re is kívánja kiterjesztett, az esketés idejét is meghatá­
r o z ta d óhajtaná és pediglen úgy, hogy csak délelőtt tör­
ténhessék, nehogy a felek részeg fővel álljanak elő.
F ő r d ö s az újkenyóri s újbori úrvacsora napját ki-
vanja megállapittatni, mert ha szabad tetszés szerint ren­
delik ezt a lelkészek, az egyik gyülekezetben lakó félnek
poenitentialis hete lehet, holott a másiknak nem lévén, az
esküdhetnék.
Vá l y i L a j o s a Horváth M. módosításához még azt
is hozzá tenné, hogy az esküvő falun csak az istenitiszte­
let idején történjék, s hogy rém. kath. ünnepeken hirdetni
nem szabad.
K á r m á n Főrdös indítványát pártolja, de az esketés
idejét nem kívánja m egszabad, mert gazdasági szenpont-
ból délután esküszik a nép, akkor nem kell lakodalomi ebé­
det, csak vacsorát adni.
K i s Á r o n azt tartja, minthogy se a hirdetés, se
az esketés nem bűn, bármikor megejthető. A régi kánon­
ban csak azért van erre korlát, hogy az űrnapja Bachus nap­
jává ne váljék. Majd az ünnepek megszentelésénél hozzunk
rá szabályt. Még a kath. ünnepeken is megengedné a
hirdetést.
D o b o s szinte igy nyilatkozik. S z e n t p ó t e r i S á ­
m u e l megadná a lelkésznek azt a jogot, a mi eddig volt.
Mi k i o v i ez helyesli a hirdetési napok megszabását, sőt
még az újévet is a tilalmasok közé tenné. Bóm. katb. ün­
nepeken szó se legyen a hirdetésről, Tartsuk fenn jogun­
kat, a kath. pap egy jottát sem enged a magáéból. K u n
B. a vegyes házasokra való tekintetből, nehogy a másik
félhez menjenek, s a lelkész stólája csorbuljon, a délutáni
esketést is megengedne. P a p Gábor a délelőtti, H e g e d ű s
a bármikori esketés mellett szól. A délelőttre szoritkozás
főleg a művelt felekre volna vetáló. K o n c z I m r e , S ző­
ke J á n o s a tetszés szerinti esketés mellett szól;. Ily é s
Bálint pedig nehogy a régi kánonnál lazább rendszabályt
alkossunk, az újra szövegező bizottsághoz kéri útasiitatni.
Szavazással a hirdetésre vonatkozólag a fentirt rend­
szabály fogadtatatt el, a következő hozzá tétellel: „Nagy­
pénteken egyáltalán tiltva van. Az esketés bármikor mog-
engedtetik.6
A 147 §. szövegét igy fornulázta a bizottság: „A
lelkipásztorok az egyházi és vallásos ügyekben egyedül sa­
ját egyházi hatóságuktól függenek, s e tekintetben azok
egyhazilag törvényszerű intézkedéseinek és felhívásainak
készséggel engedelmeskedni, azok ilynemű határozatait és
végzéseit pontosan teljesíteni kötelesek. A kormány azon
rendeletéit, melyek az országos törvények végrehajtására
vonatkoznak s velük saját egyházi hatóságaik útján közöl-
tetnek, kötelesek végrehajtani. A megkereséseket, melyeket
a polgári hatóságok a közigazgatás érdekében hozzájuk köz­
vetlenül intéznek s melyek az országos törvényekkel meg­
egyeznek, szintén teljesíteni tartoznak. Az egyházi elöljárók
és hatóságok törvényes végzéseinek nem engedelmeskedők,
azokat nyilvánosan kigunyolók vagy kisebbitők fegyelmi el­
járás alá esnek.6
B e ö t h y kormány helyett államkormányt kivan tétet­
ni. C s i d e r Károly pedig a büntetést kiszabó utolsó pon­
tot a zsinat egy idevonatkozó határozatánál fogva elhagyat­
ni kívánja, Mindkettő elfogadtatott.
Következet ezután a püspökökről szóló fejezet 166—*
172 §-ok.
 396
A 166 §-t, mely a püspök meghatározása, B a l U g i
Mór elhagyatni kívánja, mert hosszadalmas körülírása an­
nak, hogy az episcopus primus inter pares. De hamis is
e meghatározás, mert ha hatóság a püspök, s pedig az, jo­
gának is kell lenni, mert e nélkül a hatóság tűz volna me­
leg nélkül, víz nedvesség nélkül vagy n o n e n s . Kezdhet­
jük itt is mint az espereseknél azzal, hogy ki választható
püspökké. J o r d á n István csatlakozván a Ballagi nézeté­
hez, a törlést a zsinat elhatározta.
A 167— 168 §. megmarad. Ez utóbbiban a helyett,
hogy a püspök beállittatik, Yóghelyi indítványára, „beig-
tattatik “ tétetvén. A 169 megmaradt, a 170 töröltetett.
A 171 §. a püspök kötelességeit sorolja elő.
A kormány rendeletéinek végrehajtására vonatkozólag
Y é g h e 1yi szeretné azt kitétetni, hogy a mennyiben oly
rendeletek érkeznének a kormánytól hozzá, a melyeket a
közgyűlés jóváhagyása nem köröztethet, azok ellen a kor­
mánynál rögtön representáljon. Ily joga az alispánnak is
van. Ez indítvány elfogadtatott.
Arra nézve, hogy a püspök lehetőleg minden évben
egyházmegyét látogasson meg, Körmendy a kötelező látoga­
tás mellett van s azon enyhítő kifejezést: hogy ha a kö­
rülmények és viszonyok engedik, töröltetni kéri. Az ily lá­
togatások a lutheránusok és katholikusoknál fölöttébb jóté­
konyak. Ezt nálunk is követeli a hitélet és az isko­
lák érdeke.
N a g y P é t e r a látogatást a püspökök buzgóságára
bizná. B e ö t h y a szövegre szavaz, K o n ez a püspökök
túlterheltsége miatt, s mert az esperesek úgy is látogatnak,
elhagyatni kéri ezt a szakaszt.
B a l o g h P e r. szintén töröltetni kívánja. A püspök
csak akkor látogasson, mikor annak szükségéről győződik
meg. S z e n t p é t e r i a szövegre, A n t a l Gábor szintén
arra szavaz. Mindig a vallásos közönyről Írunk, s az, a ki
ez ellen legtöbbet tehet, az ne venne az orvoslásban részt?
Más felekezetek püspökei is látogatnak, sőt ilyenkor a vi­
lágiak a püspök mellé serégéivé, könnyebben buzdűlnak
áldozatra.
Szavazással a szöveg meghagyatott.
Betétetett még a püspök kötelességei közé az is,
hogy nemcsak a superintendentia levéltárára, hanem pénz­
tárára is felügyel.
H o r v á t h M. kitetetni kívánja azt is, hogy a felek
tudják, miként a püspök kötelessége a rokonsági felment-
vényért beadott kérvényeket a kormányhoz felterjeszteni.
Azonban hiában fogott mellette Debreczen is, sőt biában
kívánta még a segédlelkészek kibocsátását s a lelkészek
felavatását betétetni, mind a két indítvány elvettetett. A
172 §. kimarad.
A negyedik fejezet tárgyalása előtt S z a b ó János
azt indítványozta, hogy mivel pap, esperes, püspök stb.-ről
tétetik említés, a tanítóról pedig nem, erről is kellene egy
külön fejezetet készíteni. De miután T ó t h Sámuel felvi­
lágosította, hogy a közoktatás szervezetében lesz arról szó,
indítványát visszavonta.
A negyedik fejezetnél, mely az egyházközségi gond­
nokokról szól, M ez ey Albert azt az indítványt tette, hogy
csoportosítani kellene az egyházi hatóság, p. o. egyházme­
gye, egyházkerület, egyházközségbe tartozó hivatalnokokról
szóló részeket. N a g y Péter ajánlatéra ez indítvány a rész­
letes tárgyalás utánra halasztatott.
A 173 §-nál P á p a y Imre azt kivánja, hogy a fő-
gondnokot az egyházközség, a számadó gondnokot a pres-
byterium válassza, a ki érte különben is felelős. Körmendy:
e §-hoz való szigorú ragaszkodás mellett kis gyülekezetben
nem lehot gondnokot kapni. B a k s a y e helyett, hogy az
egyházközségi közgyűlés választja, csak egyházközséget kí­
ván tétetni. L e n g y e l Imre szintén, C s o n k a Fér. pedig
lutheránust is választhatónak tart. Szavazáskor Baksay in ­
dítványa elfogadtatott, Csonkáéra való tekintetből pedig a
szöveg úgy módosíttatott, bogy a gondnok a prot. egyház­
tagok közűi választható.
A 174 §-hoz D o k t o r János oda csatoltatni kéri, a
mi a 209 §-ban foglaltatik, vagyis ha valaki a gondnok­
ságot el nem fogadja, felmentési dijat űzessen. Erre főleg
oly községekben van szükség, a hol közmunkával szerzik az
egyház jövedelmét.
V é g h e l y i szintén kitétetni óhajtja a bírságot, mert
ha nem lesz az alkotmányban, a polgári hatóság nem hajt­
ja végre. C s i d e r vagy statutarius intézkedésre bizná
vagy mindenüvé kiterjesztené e rendszabályt.
Szavazással a bírságról szóló szakasz ide is beigtattatni
rendeltetett.
A 175 szakasznak azon pontjánál, mely az. egyházi
adónak beszedését s a hivatalnokok fizetésének kiadását a
gondnokok kötelességévé teszi, igy szólott Vá l y i Ján o s:
minthogy a gondnokok az egyház vagyonáért felelősséggel
tartoznak, gondoskodnunk kell, hogy az egyház követelé­
seit behajthassuk. A polgári hatóság néha ily czélra felhi­
vatván, nem nyújt a gondnokoknak segédkezet. Ha tehát mi
köteleztük hivatalnokainkat a világi hatóság rendeletéinek
teljesítésére, helyén látná, hogy azok is kötelezietnónek ily
esetben sególyadásra. A törvény-szerkesztő bizottság úta-
sittathatnék ennek fogalmazására.
S z á s z B é l a nem gondolja, hogy ily köteleztetest
kellene kitennünk, mert ha alkotmányunk szentesittetik,
már az által köteleztetik a polgári hatóság annak végre­
hajtására. M i ki o v i c z és C s i d e r a Végbelyi indítványá­
nak fogják pártját. H e g e d ű s L. kimondandónak tartja,
hogy ki pereljen oly esetben, ha a gondnok nem birja a
lelkész és tanító fizetését behajtani. Ki kell tenni, — hogy
a gondnok perelhessen — annak actoratusát. V ég h e l y i
még azt is ki tétetni akarja, hogy a természetbeli szolgál-
mányok teljesítéséért is az pereljen, Ha itt arról previde­
álunk, könnyen végrehajtja a polgári hatóság. L e n g y e l
Imre a szakaszba beletétetné: „ s z ü k s é g e s e t é n a meg­
f e l e l ő p o l g á r i h a t ó s á g i g é n y b e v é t e l e me l l e t t i
b e s z e d é s ér Öl."
Pártolták még ez indítványt F e j e s István és Gy ö r g y
Endre, melyre szavazást rendelvén az elnök, Vályi indítvá­
nyát a szövegező bizottsághoz teszik át.
 397
Az egyház birtokai után fizetendő adónak, „az orszá­
gos törvény átal meghatározott időben“ fizetése tétetett a
szövegbe Véghelyi indítványára.
A 176 §. igy állapíttatott meg: „Az egyházi gond­
nokok a kezelésük alatti egyházi javakért minden vagyo­
nukkal felelősek.
Az V-ik fejezet az egyházmegyéi gondnokokról, a
VI— XIII az egyházkerületi főgondnok, tanácsbirák, egy­
házmegyei főgondnok s tanácsbirák, jegyzők, énekvezérek,
egyházfiak, egyháztagokról a 183— 211 §-ok változatlanul
elfogadtattak. De mindenünnen a kötelességmulasztásra rótt
büntetésről szóló czikk elvetetett, hogy majd egy §-ban
mondassék ki.
Gyűlés végeztével diszebéd volt a zsinati tagok tisz­
teletére, melyet a debreczeni fényes gyülekezet rendezett.
Volt vagy 180 teríték válogatott ételekkel, finom borokkal.
A toasztok sorát báró Vay zsinati elnök nyitotta meg.
N o v. 11 d. e.
Elnökök, mint rendesen,
A múlt ülés jegyzőkönyve olvastatván, hitetelesíttetett.
Erre következett a „köznevelés és közoktatás szer­
vezetének szabályzata“ tárgyalása.
A tárgyalás megkezdése előtt Me z e y Albert a ta n ­
ügyi bizottság jelentését felolvastatni kéri, melynek meg­
történtével, igy szól: Miután a zsinat a Lónyai indítványát
elfogadta, mely szerint csak a kormányzatra vonatkozó §•
okát kellett volna kiválogatni az alkotmánytervezetbe, nem
jött-e ellentétbe a bizottság a zsinat által elfoglalt alappal,
midőn a szabályzatot egész terjedelmében tárgyaltatni kí­
vánja. Meg kellett volna a rájok bízott kiválogatást lcisór-
leniök, rendszeres munkát készíteni belőle. Ezen rendszeres
munkát az alkotmányügyi bizottság a tanügyivel összefogva,
előállíthatta volna.
N a g y P é t e r , miután Lónyai a maga indítványához
részletes útasitást nem adott, csak a főbb elveket jolzé, a
melyek szerint a bizottsági munkálatot szerkesztett kí­
vánta, ne vessék el' a munkát, mielőtt ismernék, hanem
tárgyalják.
S z i n n y e i G e r z s o n bizottsági tag a munkálat vé­
delmére kelve azt mondja, hogy a Lónyai indítványát, mely
az alkotmányterY 2-ik részét képezné, az iskolaűgyi szer­
vezet nem vetette el, de mivel a kormányzati ügyek na­
gyobb része úgyis rendtartásba való, csak fél munkát végez­
ne a zsinat, ha az iskulaűgyot is ép úgy a maga egészé­
ben nem szabályozná, mint szabályozta az egyházi életet.
Br. V ay elnök: Lónyai gróf azért tette indítványát,
hogy az államkormánynyal összeütközésbe ne jöjjünk. Akár-
mint teljesítette a bizottság föladatát, jobb lesz tárgyal­
nunk, mint újólag visszaórnnünk hozzá,
A tárgyalás elhatároztatván, a jegyző olvasta a beve­
zetést a bizottság által meghatározott szöveg szerint.
„A magyarországi ref. egyház iskolaügyeit, illetőleg az
országos törvényekben biztosított és törvényes joggyakor­
latban kifejlett önkormányzati jogánál fogva, saját kebelé­
ben a köznevelésre é s közoktatásra a következő szervezetet
állapítja meg.“
Ez elfogadtatott. Az 1-ső §. a ref. egyházban a köz­
nevelésre szolgáló intézeteket sorolja elő. Ennek felolvasása
után H e g e d ű s László szólalt fel, azt mondván, hogy az
intézetek elsorolásánál vezérelvül azt kell felállítanunk, hogy
a prot. egyház csak azon intézetek fentartását veszi gond­
jai alá, a melyeket ereje megbir. Mert ha nem soroljuk is
elő azokat, a melyeknek felállítására jogunk van, de erőnk
nincs, azért nem vitiáltuk jogainkat, hogy felállíthassuk
majd akkor, ha pénzünk lesz. Ily felesleges és nem is any-
nyira felekezeli, mint inkább államérdekű intézetnek tartja
a kisdedóvó-képezdét. Ilyet még a miniszter sem állított,
pedig annak kötelességévé is tették. Nekünk legfeljebb oly
kisdedóvókra van szükségünk, melyeket kevéssé képzett
vónasszonyok is vezethetnek. Egyébiránt az egyháznak,
első sorban, nem is az iskolákra, hanem az egyházakra van
szüksége. Ha ezek meggyengittetnok, szethullanak az isko­
lák is. A tanítóképzők felállítása is államérdek. Felesleges
ott állítanunk, a hol eddig nem volt. Különben is annyi
tanító kerül, ki az állami intézetekből, hogy azokat som bír­
ják elhelyezni, s csak szellemi proletariátust teremtünk. Leg­
feljebb a felsőbb iskoláknál gondoskodjunk az ily állami tan­
intézetekben képzett tanítóknak a vallásban s annak okta­
tásában való képzéséről. A sok felesleges részlet elsorolá­
sát sztikógtelennek tartja.
P a p Gá b o r a kisdedóvódák védelmére kel. Szüksé­
gesek ezek, legkivált ott, a hol más felekezetűok által
fentartott óvódák vannak. Mert ha gyermekeink ezekbe já r ­
nak, azután a népiskolából megint más felekezet által fen­
tartott felsőbb leányiskolába mennek, nem lesz belőlük soha
igazi protestáns nő. Az állami képezdékből kikerült növen­
dékekből sem lesz soha jó prot. tanító. A szövegre szavaz.
R é v é s z B á l i n t egyetlen intézet kihagyását sem
tartja helyesnek. Mondjuk ki legalább elvileg, hogy azok
fentartására jogunk van. Ha, mint Hegedűs mondá, a ta­
nítóképző felállítása az állam dolga, akkor minden iskoláról
elmondhatnék, hogy az állam köteles azoknak fentartására.
Főleg a tanítóképzésnek közeinkből kieresztését tartja ve­
szedelmesnek.
A n t a l G á b a r hiányosnak tartaná a szöveget, ha
még annyi- intézetet som sorolnánk el, a mennyivel tényleg
bírunk. Védi úgy a kisdedóvódák szükségességét. Mire sza­
vazással a bizottság szövegezése elfogadtatott.
Hasonlókép csekély módosítással elfogadták a 2 , 3 ,
4, 5 §-okal. A 6 §. második bekezdése a bizottság véle­
ménye szerint, töröltetik. A gyermekekre egyenként 0 .8 Q]
m. helyet rendel e §. Ezt R ó v a y Lajos töröltetni kéri.
H e g e d ű s L. is úgy nyilatkozott, hogy a közóptanodai
törvényben sem lóvén benne s a népiskolai törvényben le­
vőt sem exequálják, kihagyandó.
B a l l a g i a törvénybe oly ideált tart kitüzendőnek,
melyet ha rögtön nem hajtunk is végre, affelé törekednünk kell,
bennehagyatni kéri. P a p Gábor ellenben a kihagyás mel­
lett szól, mert ha benne hagyjuk, a tanfelügyelő kénysze­
ríthet rá. Különben is az országos, törvény szerint készült
tantermek czélszerűtlenek.
 398
Szavazással a térfogat megszabása kihagyatott.
A 7. §. töröltetett, a 8, 9 §. elfogadtatott, azon
módosítással, hogy benne egyházi hatóság helyett, egyház-
megyei és egyházkerületi hatóság tétetett.
A 10 szakaszt; mely a tanító fizetésének beszedését
az egyházközség kötetességévé teszi, a bizottság töröltetni
óhajtja. Azonban B a l l a g i meghagyatni kívánja, nehogy a
tanítónak kelljen surlódnia a néppel. K ö r m e n d y Balla-
git pártolja, H o r v á t h M. a bizottságot, azt mondván: fö­
lösleges itt is betenni, ügy is elő van már sorolva a gond­
nok teendői között. Szavazással azonban a szöveg meg­
tartatott.
Kihagyatott ezután a 11, 12 és 13 §,
A k i s d e d ó v ó k r ó l szóló II. fejezet 14 §-a elma­
rad, a 15 igy kezdődik: „Az óvódéban szigorúan megtar­
tandó elv, hogy az nevelő-intézet.“ Kihagyatni rendeltetett e
§-ból e té te l: „az elemi iskola tantárgyait képező ismere­
tek tanítása annyira kizárandó; hogy . kihagyatott
végre a Frőbel-fele játékokról szóló záradék is.
A 17— 20 §-ok összeolvasztattak. A kisdedóvóda
igazgatója czim helyett, kisdedóvóda vezetője tetetett, a 21
§-ba az tétetett, hogy az ó v ó k f i z e t é s ót az egyházta­
nács állapítja meg.
A fejezet letárgyalása után, D o b o s ekként szólalt
fe l: ha az ember végig megy azon a pontokon, a melyek tö­
röltettek s a melyek megmaradtak, Hegedűs véleményéhez
hell térnie, mivel az egész óvóda nem egyéb, mint egy
vénasszony vezetésére bízott intézet. Ezt bizony bátran
kitörölhettük volna.
S z á s z D o m o k o s ellenben azt az észrevételt tette,
hogy a gyermekkertek egészen más berendezésűek, mint az
óvódák, és mivel ilyeneket is tart fenn a prot. egyház, eze­
ket is bele kellett volna venni a 15 §-ba; Antal Gábor azon
megjegyzésére, hogy mivel lehet még jobban kezelt intézet
is, mint a Frőbel-féle és mivel ez úgyis paedagogiai elv,
mely yáltozhatik, azért ezt nem lehot igtattatni, Kimarad.
Az elemi népiskoláról szóló III. fejezet 23 § ába
B i t ó ók Zs. az 1868-iki t. ez. helyett o r s z á g o s t ö r ­
v é n y t , a második kikezdésbe pedig iskolafentartókdi az
egyházközségek s más egyházi hatóságokat kivan tétefni.
Elfogadtatott.
A 23, 24, 25, 26, 27 §-ok megtartattak, ez utóbbi
úgy igazittatván, hogy az illető iskolai felsőség ad enge­
délyt arra, hogy a tanító 80 növendéknél többet tanít­
hasson.
A 28, 29 §-ok változatlanul maradtak, a 30 és 31
§. második kikezdései töröltettek. Ez utóbbiban az van,
hogy a tankönyvek ingyen adatnak a szegény tanulóknak.
B a l l a g i annak meghagyását indítványozza, azt mondván,
ne töröljük ki a törvényből azt, a mi becsületünkre válik.
Csak azt szeretné kimondatni, hogy kinek a költségére.
A n t a l Gábor kihagyatni véli, mert nem szegények is kö­
vetelnék az ingyen könyvet. K ö r m e n d y szerint megítél­
né a presbyterium ki szegény, ki nem. B e n kő azért nem
tartja kimondhatónak, mert a presbyteriumnak nincsen alap­
ja ingyen könyvekre, pénzt pedig semmiből teremteni nem
lehet. D o b o s is azért kívánja töröltetni, mert csak vesze­
kedés támad belőle, ha a presbyterium kénytelen Ítélni a
felett; hogy kinek adassék. B e ö t h y Zs. ennek elkerülésére
szegénységi bizonyitvány felmutatása mellett adna csak in­
gyen könyvet.
Szavazással a zsinat a bizottság javaslatát fogadta
el, s a bekezdés töröltetett, úgyszintén a 33 §. is.
A 32 §-t igy fogadták el: „ M i n d e n i s k o l a
f ö l s z e r e l e n d ő s z ü k s é g e s és e l e g e n d ő t a n ­
s z e r e k k é 1.“
A 34 §. igy egy szerűsittet e t t : Az elemi iskola 5 és
6 oszt. növendékeinek s az ismétlő iskolásoknak és a fel­
ső népiskola tanítóinak a rendes iskola idején kívül a házi­
iparnak oly ága is tanítható, melyet a tanulók felnőtt ko­
rukban is haszonnal űznek.
Az elemi népisko^ról szóló §-ok közűi a 35 és 36
elfogadtattak. K ö r m e n d y szerint a szöveg, mely azt
mondja, hogy ismétlő iskolába azok tartoznak járni, kik a
mindennapi iskola tanfolyamát elvégezték, a rósz akaratú-
akat mentesíti az iskolába járástól, ha azok véletlenül á
6 osztályú elemi népiskolába nem jártak. Azt kívánja tehát
e helyett tétetni, hogy azok kötelesek ismétlőbe járni, kik
12 évöket betöltötték.
A 37 §., mely a tanórák számát heti 20— 27-re
szabja, S z e n t p é t e r i Sámuel szerint tönkre teszi a falusi
iskolákat, melyek ott az óvódát is pótolják. Mindamellett a
virradattól napestig tartó iskolázási óhajától elüttetett.
A 39 §. a népiskolai tantárgyakat sorolja elő. Ezek
közé M i t r o v i c s Gyula még a ref. egyházalkotmányt is
oda tétetni kívánja. K e r e k e s József szerint benne van
az már az egyháztörténetben, s elég is belőle, a mennyi ott
van« D o b o s beleegyezik abba, ha valaki a roppant gar­
mada tanúlni valót apasztani akarja, de szaporításába nem.
Ekként a tantárgyakat nem szaporították.
A f e l s ő b b n é p i s k o l á r ó l szóló czikkeknél T e-
l e k y Péter indítványára a tantárgyak közé a polgári mel­
lé az egyházalkotmány is bevótetett. A gazdasági és iparos
szakoktatás (48 §.) módozatai csak általánosságban tétettek
ki, a részletezés elmaradt.
A népiskolai tanítókról.
Az 50 §-nál A n t a l Gábor bizottsági előadó szerint
törlendő a tanitóképesitő bizottság szervezeti javaslata. Mi­
nek oly egyházmegyében, hol tanitókepezde nincs. A kor­
mány úgy sem ismeri el az ilyen által kiállított okmányt.
Elég, ha csak oly egyházmegyénél szerveznek képesítő bi­
zottságot, a melynek tanítóképzője van. A §-t ekként is
fogadlák el.
Az 51 és 52 §-ok, melyek a tanító qualificatiojáról
szólnak, egybeolvasztattak. A qualificatiohoz H o r v á t h
Mihály a magyar honpolgárságot is oda kívánja tétetni s
azt, hogy a magyar nyelvet érti. Az 53 §-ban csak styla-
ris módosítás tetetett. Az 54 §-ba beletétetett Horváth és
Csider azon indítványa, hogy rendes tanítóvá csak prot.
magyar honpolgár lehet, ki a magyar nyelvet beszéli. SŐt
K u n Bertalan még az 1869-ik év óta tanítóvá lett, de
Folytatás a mellékleten.
 399
Melléklet az „Erdélyi prot. Közlöny“ 48 számához.
■vizsgát nem tett egyéneknek is el kívánná ezt engedtetni,
a mit azonban nem fogadtak el.
Némi vita fejlett ki a segéd- és ideiglenes tanitók
kérdésénél. V ál y i Lajos a gymnasistát nem alkalmazná
segédtanítónak. K ö r m é n dy az ellen szól, hogy ne a köz­
ségek válaszszák, hanem az esperes rendelje. P a r a d i tö­
röltetni kéri, hogy csak oly theologus lehet segédtanító, ki
a neveléstant is hallgatta, mert akkor a tkeologustól több
qualificatiot nem kivánunk, mint a gymnasistatéi. S z á s z
Domokos szerint az alkotmányos élet keretébe nem illik be,
hogy a segédtanítót az esperes rendelje ki, inig végre Kö r ­
me n d y azon fölvilágositására, hogy a segédtanítók az el­
aggott tanitók segédei, mint a papoké a káplánok, s ha
ezekről nem az esperes gondoskodik, könnyen hely nélkül
maradnának; más a rendszeresített állandó segédtanító, ezt
választja a község. A következő szöveget fogadták e l: rend-
szeresitett állomásokra segédtanítókat a gyülekezet választ,
nem rendszeresített állomásokra pedig az esperes ne­
vezi ki.
A többi végig alig valami változtatással fogadtatott
el, csak az iskolaszékről mondatott ki az (73 §.), hogy ha­
táskörét szabályrendelettel az egyházmegye állapítja meg.
N ov. 12. d. e.
Elnökök: V ay Miklós b. és N a g y Péter.
A jegyzőkönyv felolvastatván, hitelesíttetett.
K u n B e r t a l a n bejelenti, hogy a lolkószválasztási
szabályzat elkészült. Kinyomatik s napirendre tűzetik.
A Köznevelés szabályzatából a 70—86 §-ok majdnem
minden változtatás nélkül elfogadtattak.
A 90 §'ban, hol az mondatik, hogy a tanító (nő)
kópezclóben 15 évüket betöltött s 25 évükön túl nem ha­
ladt egyének vehetők föl, B a l l a g i az évek számát 30-vá
kívánja tetetni, Gr á s p á r János pedig a maximumot nem
akarja meghatározni. A n t a l Gábor, mint előadó, oly fel­
világosítást ád, hogy 25 évesnél korosabbak is tehetnek
azért képesítő vizsgát, de a 15 éves növendékekkel együtt
iskolába járásuk veszedelmes volna.
Szavazással a Gáspár indítványát fogadták el.
A leányok a felsőbb leányiskola 3 első évéről n y e r t
bizonyitványuyal is felvehetők a tanítóképzőbe.
Ri f coók ezt a 43 §-al ellenkezőnek tartja, mert ott
a felső leányiskola 2 évre van megállapítva s ebből átlép­
hetnek a tanítóképzőbe.
S z á s z Béla szerint különbség van a felső s a fel­
sőbb népiskola közt. Amannak két éves a tanfolyama s
ilyen van Nagy-Körösön is, emezé négy éves. A szöveget
megtartaná.
A n t a l Gábor azt látja, hogy ezzel azt szándékolják
mondani, hogy a leányok kisebb képzettséggel is felvétet­
nek, mint a fiúk. Mivel a két b zavart okoz, azt törlené.
B e ö t h y a két éves tanfolyamú felső iskolából is
felvenné a leánynövendékeket.
^ Szavazással a fennebbi szöveg elfogadtatott.
A 92 §-nál, mely a képezde tantárgyait sorolja elő,
T el eky József antkropologia helyett psychologiát kivan
tetetni. Azonban A n t a l Gábor azon felvilágosítására, hogy
újabb időben a lélektan úgy is embertani alapon tárgyal-
tátik, az eredeti szöveg megmaradt. B a l l a g i indítványára
a tantárgyak közé a polgári alkotmánytan mellé az e g y ­
h á z i is oda tétetett.
Töröltettek ezután a tanító-képző növendékeinek tan­
díjmentességéről, a közoktatás felállításáról szóló §-ok. Ezek
Antal Gábor szerint nem tartoznak az alaptörvénybe.
A 102. §. ekként állapíttatott meg: „Az igazgató
tanács hatáskövét az egyházkerületek szabályrendelettel ál­
lapítják meg.tt
A 103. §. az igazgató tanács felett álló hatóságokról
szól. Ezt M o l n á r B. szabatosabb kidolgozás végett a
tanügyi bizottsághoz útasitaná. A n t a l G. felvilágosításá­
ra azonban a szöveg maradt.
A 104. §. B a l o g h F. indítványára csak ennyit tar­
talmaz: „A tanév végen értesítő adatik ki."
Me z e y A l b e r t e fejezet végére újabb §, felvételét
óhajtja a zárvizsgák módozatáról s a tankópesitő oklevelek
kiadásáról. Indítványát nem fogadták el.
A keresztyén felebaráti intézetekről való szakaszok
némi módosítással elfogadtattak.
Következett ezután a törvényjavaslat 3-ik része, mely
a középiskolákról szól. E résznél legelőször dr. Örog János
szólalt fel.
(Ez érdekes beszéd főbb pontjait s a gyűlés tovább
folyamának leírását lapunk jövő számára vagyunk kénytele­
nek halasztani. Szerk.)
VIDÉKI ÉLET.
(Az erdővidéki egyházmegyéből.)
1831 n o v e m b e r h ó .
Egyházmegyénk folyó hó 16-án tartotta őszi köz­
gyűlését.
A tagok nagyon kevés számban jelentek meg. Az
esperesi rövid megnyitó beszéd után tárgyaltattak: a mélt.
állandó igazgató tanácsnak a főt. egyházkerületi közgyűlés
dei 86 jk. szám alatt hozott határozata alapján kelt leirata,
az egyházmegyei papi özv. árvái gyámintézetek keblileg
megvizsgált számadásainak jövőre, a főt. püspök úr útján,
az igazgató tanácshoz végellátás végett leendő felterjeszté­
se tárgyában. Egyházmegyei közgyűlésünk a felterjesztés
m e l l e t t nyilatkozott. Ezután jött a tűzkárbiztositás tá r­
gyában kelt leirat, mely körlevolileg már körözve is volt. Tu-
domásúl vétetett.
A Révész Imrének állítandó emlék tárgyában kibocsá­
tott gyűjtői vek, körlevél mellett, szétküldetni határoztattak.
Elnök ezok után az ülést 10 perezre felfüggesztvén, ez
 400
alatt Sebestyén Károly, bölöni ref. pap, miután az o tá­
vollétiben, még 1873-ban, az egyházközség kótkulcsú lá­
dájából elveszett pénznek feltalálásához némi nyomok ta­
lálhatók, leéri a köztörvényszéket, hogy e tárgyban beadott
panaszát azonnal tárgyalja« Köztörványszékünk a kérést és
mellékleteit átvizsgálván, ebből tudomást von arról, hogy
az íígy már az igazgató tanácsnál folyamatban van. A ké­
rést tehát, mellékleteivel együtt, oda fölterjeszteni határoz­
ta a további intézkedések végett, miről Sebestyén Károly
afia értesittetik. Ugyancsak Sebestyén Károly panaszt ter­
jeszt be Antal Albert, enekvezér tanítója ellen. A panasz
kiadatott az illetőnek feleletre.
Egyéb köztörvónyszéki tárgy nem leven, az ülés újból át­
alakul közgyűléssé, melyen nehány magánügy ellátása után,
következett a directori számadás megvizsgálására kiküldött
bizottság jelentése. Ebből megtudtuk, hogy van az egyház­
megyének, közszükségletekre, kötvényekben elhelyezett 240
frt. 30 kr. tőkepónze, jövőre pénzkészlet jelenleg 208 frt.,
Kálvin-alap kötvényekben 83 frt., a „BenkÖ“ alap, mely
nem áll ugyan a director számadása alatt, 71 frt. A b i­
zottság számadás alakjára megjegyzi, hogy az nincs az
egyházkorületi törvényekben előirt módon szerkesztve, mi­
után a bevételnél úgy, mint a kiadásoknál, csak egy osz­
lopsor van. Director afia útasittatott jövőre a törvényben
megszabott minta szerint készíteni és nem három évről
egyszerre, hanem minden évről külön-külön adni be számadást.
Továbbá kimondja a közgyűlés, hogy a directori számadás­
ban, a bizottság észrevételéhez képest az alaptőkék, a köl­
csönzők neve és a kölcsön összeg mennyiségével, nyilván
tartandó. Nemkülönben az is, hogy az egyházközségek által
az egyházmegyei vizsgáló bizottság által szedett pénzek,
külön-külön minden egyházközség részére, a bizottság na­
pidijával együtt — eltérve a „ r é g i g y a k o r l a t t ó l —
közgyűlésben állapittassanak meg s előre közöltessenek az
egyházközségekkel. Végűi óhajtja a bizottság, hogy miután
a visitatiok alkalmával a prosbyterium igen vök helyt mód-
nólkűli költekezéseket csinál, szabja meg a közgyűlés, hogy
ily czimen minő összeget vesz jóba az egyházközségi szá­
madások rendjén. A közgyűlés e tárgyban útasitotta a vizs­
gáló bizottságot, hogy a lehető legszigorúbban ellenőrizze
az egyházközségek ilyetén költekezéseit s azt a lehetőségig
megakadályozni igyekezzék.
Ezután Revay Pál a „Benkő Józsefnek állítandó sír­
emlék“ tárgyában, a múlt közgyűlésen tett indítványára
hozott határozat alapján, olvassa az általa szerkesztett kö­
vetkező felhívást:
Felhívás összes magyar protestáns testvéreink, a tudomány
barátai és a magyar napi sajtóhoz.
„Mert érdemére halhatatlau
De nem várt rá virágos út ;
Vérzett nehéz viadalokban, —
Felé ezer hullám tolült.
S mig folyt— sokáig folyt—az élet:
Veszély nem szűnt, hab nem lohadt,
Pazar kézzel liinté a végzet
Lábához a sárkány-fogat/*
T o m p a M.
A társadalmunkban ma élő és tényezőkép szereplő
egyének nagy része még meg sem született volt; bölcsőben szen­
dergő vagy porban játszó gyermek-sereg vala akkor, midőn
1814-ben deczember« hó 28-án a magyar protestánsok egyik
legigénytelenebb papja, de nagy nevű tudósa: árkosi és
közép-ajtai B e n k ő J ó z s e f , 74 hosszú évre nyúlt tragi­
kus lefolyású életét befejezte.
Majdnem fálszázad óta hordjuk elfojtott lelkiismere­
tünkben, a magyar protestánsok másik büszkesége — pap­
ja, koszorús költője — Kriza Jánosnak eme „ p u s z t á b a n
e l h a n g z o t t “, de prófétai nyíltsággal sújtó szavait:
„Benkő sírja előtt Ajtán, vad tüske van örül
Hálátlan honnak kőszive rajta szobor.u
Minket, az ordővidéki ev. ref. egyházmegye papi és
világi elöljáróságának képviselő testületét, sújt a vád a
„ h á l á t l a n “ szóban. És mi töredelmesen ismerjük be e
vádnak mind a mai napig, jogosúlt voltát. Ha tagadnák,
67 óv tétlensége tesz ellenünk bizonyságot! Több mint
felszázad óta járunk el a csak „ t ü s k e “-bokorral jelzett
sir mellett, melyben, ha nem is egy Miltiades alszik, de
bizony mi sem lettünk fölötte Tbemistoklesek! Az a „ v a d
t ü s k ©“-bokor halasabb volt az ő poraihoz, melyből táplá­
lékát szívta fel gyökerein, mint mi az ő szelleméhez, mely­
ből egy század óta táplálkozik lelkünk! Az minden tava­
szon lombsátorral borult a sir fölé, s midőn a nyár elrö-
pűlt, hervadt leveleit hullatta rá kegyelet jeléül; meg akkor
is ő r t állott az elhagyott sir fölött, midőn a dermesztő
tél vihara zúgott a sírok fölött, akkor is oda mutat lomb­
jaitól megfosztott, tövises, csupasz karjaival a sírra, jelké­
pezvén az alatta nyugvó földi életét! És mi ? Ah, elfutja
arezunkat a szégyen pirja, hogy születésének százados, ha­
lálának félszázados évfordulóján sem jelentünk meg sírja
fölött, bár csak e rövid fohász elrobegésére: l e g y e n á l ­
d o t t az i g a z a k e m l é k e z e t e ! Elborítja arezunkat a
szégyen pirja, kesorű fájdalommal telik el lelkünk, midőn
élettörtónótéből olvassuk, hogy az erdővidéki ev. ref. egy­
házmegye papi testületének kebelében — hol századokra
„ ü r e s m a r a d t az ő h e l y e “ — a szolgálattevő lel­
készen kivűl, nem találkozott csak egy is, ki ha egy köny-
cseppet nem, legalább maroknyi földet ejtett volna Benkő
koporsójára!
íme a fagyos közöny vaskezeivel keblünkben eddig
elfojtva tartott lelkiismeret elhagyta börtönét, szabadon jár
és készül: „az ó e m b e r l e v e t k e z e s e az ú j n a k
fel ö l t őz é s é r e !“ Igen, Benkőre nézve, egész lelkünk
erejéből valljuk az é r d e m l é t e z é s é t és a j u t a l o m
jo g o s ú l t s á g á t .
Ki nem ismeri kegyeletünk régen elfeledett, de ma
újra feltámasztott tárgyának, Benkőnek, érdemekben gazdag,
jutalomban a silányságig szegény tragikus életét ?
Ismeretekben gazdag lelke fényt vetett a letűnt szá­
zadok sötét ködébe, hogy a tudományszomjas lélek föltalálja
a már-már elveszettnek gondolt események szálait; ez ak­
kor oly igénytelen helyen támadt fény sugarai fölnyultak
egész a királyi trónig s leértek és bevilágítottak a szegény

por setet kunyhójában haldokló beteg ágyára ! Midőn a ki­
rályné kegye, az érdemet megjutalmazandó, az egyházi szó­
székről, a tanári kathedrába hívta, „a j ó p á s z t o r el
n e m h a g y j a n y á j á t ! Nem kell a magasabb czim, fé­
nyesebb állás, jövedelmezőbb szék a maga zajosabb életé­
vel, marad kis családja, szerető hívei csendes körében,
hogy .a valódi bölcs nyugalmával tovább buvárkodhassék!
Ah, de máskép volt megírva a sors könyvében. Meg
kell lenni! A koronás fő kegyét visszautasítottad, meg kell
hajolnod a mi követelésünk előtt; ha nem tetszett a ko­
lozsvári kir. lyceumban fölajánlt tanári szék, tessék a mi
udvarhelyi ref. tanodánkban a kevésbbó jövedelmes tanári
szék; ha nem fogadtad el ott a történelem tanszéket, hol
egész lényed otthon érezte volna magát, jöjj és foglald el
nálunk a hittani széket, mert van képességed, a miről ed­
dig nem tudtunk (?), hogy azt is boföltsd, ha akarod ;
akarnod pedig kell, mert az anyaszentegyház érdeke paran­
csolja s a ki ebben „f el n e m v e s z i az ő k e r e s z t ­
jé t , n e m mé l t ó az ő h o z z á ! “
így menydörög Benkő szelíd lelke fölött illetékes
felsőbb hatósága, hogy kiszakítsa őt békés kis családja,
szerető hívei és csendes magányában fáradhatatlanul űzött
búvárkodása köréből és elfoglalja udvarhelyi ref. tanodánk­
ban a hittani széket.
Ki nem ismeri Benkő tragikus életének tovább fej lé­
sét, midőn, bár tanítványai a bálványozásig szerették, s ta ­
nártársait, mint nap az apró bolygók fényét, úgy elhomá-
lyositá tudományával, a fekete irigység, a gyanúsítás kar­
jával, kilöki a tanári székből és kegyelem képen a köpeczi
ref« egyház papi székébe ülteti vissza; hol viszont, talán
mert ott mindig sok volt a „ b a j “ s épen most a legna­
gyobb, a nyugalomba lépett papnak megtagadja, a mit
ígért, hogy Ikarasként szálljon föl közűlök s a közop-ajtai
temetőbe hulljon alá!!
Magyar protestánsok, szeretett testvéreink!
Mi, az erdő vidéki ev. ref, egyházmegye papi és világi
elöljárósága, képviselő testület© a valódi érdem iránt szükséges
tisztelet kegyelctes érzése, a soha érdem szerint nem él­
vezett jutalom jogosúltságának tiszta tudatával, esdvo ké­
rünk egyen-egyen és összesen, hallgassátok meg kérésün­
ket, segítsetek nemes törekvésünkben: n y i s s a m e g ki-
lc i e r s z é n y é t , s bár f i l l é r e i k k e l j á r ú 1j o n
nem egypt omi mú mi á k s z á m á r a é p í t e n d ő gú­
l ák, h a n e m e g y s z e r é n y s í r e m l é k f ö l á l l í t á s á ­
hoz B e n k ő J ó z s e f hamvai föl é!
Csak filléreket kérünk abból az elfogyhatatlan tartalmú
erszényből, melynek nőve: á l d o z a t k é s z s é g , melynek alakot
öltött mozgó lénye a háromszázados élet-halál harezban is
győzelmesen álló protestáns anyaszentegyház minden vívmá­
nyai, hóhéraival együtt, s talán nem mondunk hihetetlen
nagyot, midőn állítjuk, hogy az ig e hamisitlan hirdetése
mellett, jövőre is ez á l d o z a t k é s z s é g t ő l függ a pro-
testántismus ion maradása, felvirágzása és nagyjaink iránt,
ha életükben nem is, de legalább haláluk után érdemeik
elismerésének nyilvánithatása ?
401
Azon hit és reménységben, hogy magyar protestáns
testvéreink, a tudomány minden barátai és a közügyét any-
nyi odaadással szolgáló magyar napi sajtó kegyeletes fel­
hívásunkat — melynek nincs ránk nézve magasabb jelen­
tősége, mint a kezdeményezés elkésett dicsősége — tár«
gyához méltó ügyiem és becses pártfogásában részes itendi;
bízzunk abban, hogy a „vad tüske “-bokor őrhelyét mielőbb
egy szerény síremlékkel osztja meg Benkőnk hamvai fe­
lett, kinek míg élt:
„Pazar kézzel hinté a végzet
Lábához a sárkány-fogat!“
A Révay által szerkesztett és felolvasott ezen felhí­
vást, közgyűlésünk egyhangúlag, változatlant elfogadta és
a mélt. állandó igazgató tanácshoz fel terjesztetni határoz­
ta, azon alázatos kéréssel, méltóztassék ezen felhívást egy­
házmegyénk t e r h é r e legjobb belátása szerinti mennyiség­
ben a szükséges gyűjtőivel* kapcsában kinyoraatni, vala­
mennyi protestáns testvér egyházkerületek és egyházmegyék,
tudományos intézetek főhatóságaihoz, a maga részéről is
rávezetett jóváhagyásával, közrebocsátani, a napi sajtót föl­
hívni és a begyülendő összeget, az elhelyezés könnyebb vol­
táért, mig az adakozás foly, központban és közvetlen fel­
ügyelete alatt kezeltetni.
Végűi következett Révay Pál, tanügyi előadó jelenté­
se, mely nagy részletességgel tekint vissza az egyházkerületi
törvényhozás által 1878-ban kibocsátott népiskolai „ t a n ­
t e r v , ú t a s i t á s és r e n d s z a b á l y o k “ hatására a le­
folyt három éves cziklusban, melyet egy új korszak kezde­
tének jelöl felekezeti népiskoláink tanügyinek tovább fejté­
sében. Örömmel jelenti, hogy bár a tankötelesek lélekszáma
36-al apadt a lefolyt tanévben a megelőződhez képest, de
3.5% -nyi szaporodást jelez a feljárók száma. Az összes
tanköteleseknek 80% -a járt föl ez évben, mig a múltban
csak 77%. A fölmentetteknél is hasonlólag felénél több
ma az Írni és olvasni tudók száma, mig a megelőzött évben
ezek száma megfordított arányban állott egymáshoz. Fo­
gyott a betegség, fólszegség, ruhátlanság és nőtt a csalá­
di ok, szolgálatban és felsőbb tanodákban létei miatt tá­
volmaradótoké. Sejnálattal jelenti azonban, hogy még min­
dig számtalan hiányt észlelt a legtöbb iskolánál. Teljesen
felszerelt, kellő tantermit és tanerőkkel ellátott iskolánk
alig van kettő; hol a tanerő megvan, ott vagy a felszere­
lés hiányos, vagy a terem elégtelen, sőt olyan is van, hol
egy emberre 250 tanköteles gyermek jutna, ha mind föl-
mennének. A tanítók igyekezetével általában meg van elé­
gedve, mit szives tudomásul vétetni kér, sőt némelyek a
legnagyobb elismerésre méltó buzgósággal végzik köteles­
ségeiket. A már több, mint tiz év óta, ha nem is mint
járvány, de szórványosan előforduló toroklob, még a lefolyt
évben is szedte áldozatait; a himlő pedig egész rohamos­
sággal uralkodott nehány egyházközségünkben, miért négy
népiskolánk, az év közepétől fogva egy vagy két hónapig,
be volt zárva. Örömmel jelenti továbbá, hogy az iskolai ta­
karékpénztárak szervezésében is siker koronázta fáradozá­

sait, a mennyiben Köpeczen 36 fiú és 16 leány márczius-
tól május végéig megtakarított 45 í r t 80 krt; Közep-Aj-
tán 44 fiú és 33 leány ugyancsak raárcziustól május vé­
géig 32 frt 14 krt. Az előbbi iskolánál gyűlt összeg ha­
vonként a baróthi népbankban helyeztetett el, mint l e ­
t é t , Q>°/0 mellett; az utóbbi házilag kezeltetett s a zár-
vizsgakor kiosztatott, miből a szülők tandijt fizettek. Fülé­
ben 67 növendék megtakarított ápril elejétől május vegéig
15 frt. 24 krt, Nagy-Baczonban (községi iskola) 48 gyer­
mek 39 frtot, Nagy-Ajtán (községi iskola) 30 gyermek 15
frtot. Bardoczról és Olasztelekről, hol szintén az ő közbenjárá­
sára lépett életbe ily takarékpénztár, nem kapott jelentést.
RemónyJi, hogy a tanítók, az egyházmegye ismételt felhí­
vására, még nagyobb buzgósággal fogják felkarolni, az oly
rövid idő alatt is eredményei által feltűnő üdvös intézményt.
Jelentése végén megköszönve a három év előtt személyét
megtisztelő bizalmat, hivataláról lemond, de a közgyűlés őt
egyhangúlag újból megválasztotta. Ezzel a gyűlés véget ért.
r.
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r 1881 n o v . 2 ti-á n .
— A zsinat első ülésszaka négy hétig tartott foly­
tonos tárgyalások után, nemes feladatának eleget teve, f. hó
24-én véget ért. Az ünnepélyes zárülés a jelzett napon d.
e. 11 órakor vette kezdetét, b. Vay Miklós beszédével, me­
lyet lapunk élén egész terjedelmében közlünk. Utána Ré­
vész Bálint püspök meghatoitan tolmácsolta a hálateljes
elismerés s köszönet érzelmeit, melyeket a zsinat minden
tagja a nagyérdemű ősz elnök iránt szivében táplál. Majd
az elnök fejezte ki a zsinat köszönetét a város és egyház
vendégszeretetéért s a jegyzői karnak buzgó munkálkodá­
sáért. Az éljenzések csillapúlta után, Nagy Péter, mint el­
nöktárs, könyekig indító imában adott hálát az Istennek sege­
delméért, melylyel a zsinat munkálkodását megáldotta és
sikerre vezette. A megható ima elhangzása után a zsinat
tagjainak ajakán háladal zendűít meg s ezzel az első ülés­
szak bezárult s a tagok emelkedett hangulattal oszlottak
szót, de csak azért, hogy rövid idő múlva újra egybetalál­
kozzanak az ősz elnök szállásán, hol Kun Bertalan püspök
úr intézőit a nemes báróhoz nehány búcsúszót, majd Nagy
Péter szállására vonúlt a menet s ott Beöthy Zsigmond
tolmácsolta az elismerés szavait. Búcsútisztelgések történ­
tek Révész Bálint, püspök urnái s gróf Degenfeld Imrénél.
Az előbbinél Szász Domokos, az utóbbinál Pap Gábor püs­
pök ur volt a zsinati tagok érzelmeinek tolmácsa. Küldött­
ségek jártak továbbá Simonffy Imre polgármester urnái és
Sápi Sámuel egyházközségi főgondnok árnál. Este az ifjú­
ság tisztelte meg a két elnököt fáklyás*zenével. Az emléke­
zetes napot búcsúlakoma fejezte be, melyben a zsinatnak
csaknem összes tagjai, élükön a püspökökkel, résztvettek.
Nyomatott ötéin János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozvsárt.
402
— Z sinati különfélék, A zsinati tagok elhatároz­
ták, hogy br. Vay Miklós életnagysága arczképét, saját
költségükön, elkészíttetik, hadd ékítse az a zsinati tanács­
kozás nagy termet, melyben a nemes báró oly bölcsesóggel
s sikerrel töltó be az elnöki széket. — Az együtt töltött
szép napok emlékéül a zsinat tagjairól fénykép-album van
készülőben. — A zsinat tagjainak alkalmuk volt egy estét
a tanuló ifjúság körében tölteni el, hallgatva s élvezve az
ifjúság kitűnő énekkarának szebbnél-szebb dalait.
— B ikali egyházközségünk temploma f. hó 13-án
megható ünnepély színhelye volt. E napon köszöntött be
az egyházközség újonnan választott derék popja, Regeni
Ferencz. A gyülekezet buzgó éneke után Szakács István,
esperes úr tartott beiktató beszédet. Következett utána
az új pap, Jer. I. 4 — 10 versei alapján, emelkedett szel­
lemben hatással beszélvén. Az ünnepélyes alkalomra a
vidékről is többen jelentek meg, köztük Gyarmatliy Zsig­
mond családjával. Az istenitisztelet után özv, Hankovics
Györgyné ő nagysága vendégszerető háza fogadta kebelébe
I. a vendégkoszorút.
— A zsinaton kifogásolt „esperest“, szóra nézve
nem tartunk érdektelennek feljegyezni egy nyelvészeti ész­
revételt. Az esperes szót Ázsiából a perzsáktól hozták be
a magyarok, A perzsák az égi testek et: napot, hódat stb.
és ezek jelképét a tüzet imádták. A tűz hébar, perzsa nyel­
vén es, A szanszkrit eredeti nyelveken prist, prister, pit-
re = tisztelni; innen es-piter = tüztisztelő-p.ip. Valeat,
quantum valere pót est.
— Luther M árton névnapja — Írja a „Debreczeni
Ellenőr*4 — valószínűleg igen nevezetes reform nap lesz je ­
len zsinatunk történetében, mely rendes munkássági körén
kívül is, napról-napra érezteti áldásos kifolyását. Nov. 11-
én a zsinatnak tanárokból álló töredéke értekezletet tartott
kerületünk protestáns tanáregyesületének központi választ­
mányával a felett, hogy miként lehetne említett tanár-egye­
sületet általánosítani s mind az öt protestáns kerületre ki­
terjeszteni. Ezen országos prot. tanáregylet orgánuma len­
ne egy oly közlöny, mely nem egyedül a középtanodai, de
általában az összes tanítási és nevelési ügyet felkarolná s
fejlesztené; szükség esetén pedig védelmi közegül szolgál­
na méltatlan megtámadtatások ellen. Az eszme nagy lelke­
sedéssel karoltatott fel s mindenki részéről áldozatkészség
nyilvánúlt. A szükséges szervezeti előmunkálatok mogtétele,
továbbá a közlöny megindításának szempontjából, 7 tagú
vegyes bizottság küldetett ki, Szilágyi István, m.-szigeti
igazgató, elnöklete alatt* E bizottság már a zsinat tartama
alátt megteszi a kellő intézkedéseket.
— H ibaigazítás. Lapunk múlt számában a 388-ik lap
2-ik hasábja első bekezdése helyett ez olvasandó: „Az első
nap délutánján néha jőnek elő l e v á t á k (váló kereset első
felolvasása) s a közdolgok tárgyalása, legtöbbnyire pihené­
sül, 5 — 10 perezre szünetel; de a per kezdetén stb .M
XI évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Deczember 4.
Miegjelenilc
minden vasárnap.
Szerkesztőségi a kiadói szállás:
ERDÉLYI
b.-farkasutcza 16. sz. hova
a lap szellemi s anyagi
ügyeit illető minden külde­
mények czimzendők.
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.
j^ELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOS: S Z Á S Z
Tartalom : A debreczeni zsinat. György Endre. — Zsi.
nati tudósítás. — Az áll. ig. tanács r. üléséből, r. t. — KülÖufélék,
A DEDRECZENI ZSINAT.
A múlt hó 24-ón befejezett zsinatot méltán
lehet nevezetes emlékezetűnek és kedvező előjelekkel
biztató, áldásos kezdeménynek tekinteni. Mert a re­
formátusok debreczeni zsinata, nevezetes pontot képez
nemcsak a hazai protestáns egyház történetében, ha­
nem — már csak azon nagy fontosságánál fogva
is, a melyet a pár excellence „magyar“ felekezet a
magyar hazában elfoglal — az egész ország törté­
netében is. Oly kérdések váltak ezen zsinaton meg­
oldottakká, oly nehézségek elhárítottakká, melyek
évszázadokon át gyakorolták emésztő befolyásukat a
protestáns egyházra.
Ha a debreczeni zsinat, melynek munkálkodása
befejezett gyanánt tekinthető, semmi mást nem lé-
tetitett volna, mint pusztán és kizárólag az egyház
alkotmányáról szóló törvényt, már maga ezen egy
alkotás által is eleget tett volna bőven a hozzákö­
tött várakozásoknak. Ez alkotmány egyesíti először
az erdélyi egyházat a magyarországi egyházkerüle­
tekkel ; ez alkotmány teremti meg az egész egyház­
ra nézve a központi administratio közegét: a con*
ventet, és szabályozza a központi törvényhozó testü­
letet : a zsinatot; — műid oly dolgok, a melyek
régóta foglalkoztatták pium desiderium/fgyanánt az
elméket, a nélkül, hogy a legvéi'me|$f$J számítással
is remélhette volna valaki ily közlífcmegvalósitha-
tásukat.
Nem lehet állítanunk, hogy majjja az alkot­
mánytervezet, — úgy, a hogy végleg megállapitta-
tott s ő felsége szentesítése alá terjesztetik —- tö­
kéletes mű volna. Semmi sem tökéletes ugyan, de
őszintén megvallva, az új református alkotmány sok­
kal tökéletlenebb a relatio lehetőségnél is. Minden
compromissum szükségszerű természete az, hogy épen
azért, mert mindenkit ki akar elégiteni, senkit sem
elégíthet ki teljesen. Szükségtelen mondani, hogy e
4 9 szá m .
(H ird etési d ija k /
Kétszer k&sábozott garmond
sor vagy annak tere 5 kr.
Bólyegdij minden beigtatás
után 30 kr
N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­
le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t u y u j t a k ia d ó h iv a t a l
<Előfizetési á r :
Egész évre 6 írt., félévre
frt., évnegyedre I frt 5 0 kr
DDOXXlOlSOS.
hiány igen is érezhető az új alkotmány-tervezetben
is, mely a compromissumok ezen hiányaival feltűnő
mérvben ékeskedik. Nemcsak hogy a 7 §. által fen-
tartatott az erdélyi egyházkerület statusquoja minden
belkörü intézményeire nézve, hanem a határozatok
is, a melyek positiv intézkedést tartalmaznak, majd
egyik, majd másik irányzat kifejezései, legtöbbször
pedig compromissumók, s még annál is többször
egységes intézkedés helyett relegáltatnak a kényes
pontok az egyházkerületek jogkörébe, s igy sanctio-
náltatik a jelen egységtelen eljárás.
Különálló történeti fejlődés és a mellett oly—
itt-ott egészen túlságosan — erős autonomicus érzés
természetszerűleg vezetnek ily állapotokhoz. Ha az
egyesülési szükség érzete elég erősen megért is már
arra, hogy az egyesülés külsőleg létrejöjjön nem
érhetett meg eléggé arra, hogy ez egyesülésnek ál­
dozatul odadobasó'ék a különálló historicus fejlődés
meganuyi becses emlókjele, mely a múltban oly sok
kiváló szolgálatot teljesített, s melyet ép ezért köny-
nyen elhagyui nem lehet. De ha egyszer a keret
meg van teremtve, s a belterjes élet, az öt egyház-
kerületek árverését közös mederbe tereli, maga e
közösen pezsgő éjét lassan, de annál biztosabban
fogja szétrombolni a még útban álló gátakat; az
egyesülés részletenként is nagyobb és nagyobb leend,
s a czél minden erőltetés nélkül el lesz érve. Bölcs
mérséklet tartoztató minden erőltetéstől a lefolyt zsi­
natot ; és e bölcs mérsékletnek a mindenki belenyug­
vása mellett való, sima és teljes összeolvadás lesz
közel jövőben remélhetőleg méltó jutalma.
Az egyesülés uevezetes ténye az egyházi bírás­
kodás és lelkószválasztás egyöntetű szabályozásán
kívül különösen két fontosabb tényben nyert praeg-
nans kifejezést: az egyik & kölcsönös segélyalap, a
másik a tanügy kérdése. Az előbbi anyagi, az utóbbi
szellemi összekötő az egyesülés tényében. A refor­
mátusok két milliönyi népe az anyagi bajok közt
egymás segélyére van utalva, s mielőtt az 1843
XX. t. ez. által részére biztosított állami interven-
tiot igénybe venné, nemes elhatározással fordül —
az aláírások eddigi sikere mutatja, hogy nem rósz
 404
alapon — a hívek munkás szeretete felé, a fenye­ hasznos munkát, oly bölcs vezetéssel, oly kitűnő
getett pontok közös ápolása, a veszélyek elhárítása eredmónynyel oldott meg, minőt századok óta óhaj­
érdekében. Hosszú évtizedek után így vált testté b. tott és hiába reménylefct a magyar Sión.
Vay Miklés nemes kezdeményezése s a selfhelp ne­
mes jeligéjével most indúl először az anyagi közös­
ség emelő érzetével meg a. református egyház a küz­
delem elé.
A tanügy terén is nevezetes momentumokkal
állunk eredmény gyanánt szemben. Egy tanárképző
intézet felállítása, a középiskolai ügy rendezése, a
tanitók helyzetének emelése mind maradandó emlékei
lesznek a legutóbbi zsinatnak. Mindez azonban a
kezdet kezdete, s úgy tetszik nekem, hogy anyaszenl-
egyházunkuak épen ezen a téren kell nagyon sok
erőt kifejteni, ha régi prominens helyzetét vissza
akarja hódítani.
Egy dolog azonban ügyelőmre méltó mozzanat
s figyelmet érdemlő jelenség. A református egyház
ez alkalommal szakított ismét a felekezeti szűkkel)-
lűség korlátáival. Törvényjavaslataiban respectálva az
1790— 91 XXVI. t. ez. 5 §-ában biztosított su-
prema inspectio jogát, csupán ezen jog meghatáro­
zása és az ugyanakkor az állam részére biztosított
coordinatio literariae institutionis gyakorlati körül­
írása maradtak fenn vitás pontokúi. Kétségkívül el­
férnek különböző magyarázatok egymás mellett; any-
nyi azonban kétségtelen, hogy kibontakozva a,
bécsi es linczi békekötések légköréből — ez alka­
lommal a gyakorlati szükségek elismerése jóval ál-
lamiasabb irányt honosított meg a zsinaton, mint
azt a református egyházkerületek bármelyikénél is
tapasztaltuk volt ezelőtt. A viszonyok higgadt mér­
legelése úgy tetszik nekünk — hivatva van ar­
ra, hogy ez irányt elősegítse, s hogy ne engedje a
protestáns egyházat jutni élére azon mozgalomnak,
mely az állam jogkörét akarná korlátozni, s mely
mozgalomnak eshető]eges gyümölcseit aligha % refor­
mátus egyház élvezné. OszintÓD örvendve ezen, sze­
rintünk helyes, irányzatnak, azon vitás kérdések meg­
oldását, melyek ép a tanügy terén mutatkoznak, —
melyeket a zsinat bölcsessége igen tapintatosan nem
akart sem a házasságügyi, sem a gravaminalis kér­
désekkel szaporítani, — azt hisszük, mindkét fél
kölcsönös jóindulata köunyen biztosíthatja.
És igy — bármily vélemények legyenek is a
részletekben, a melyeket utoljára is pótol az idő, s
annyival inkább, mert e pótlásra meg is va.n adva
a keret — nagyban és egészben kitűnő eredménye
volt a véget ért zsinatnak. Sem a szatmári Bákó-
czy György-féle, sem a budai zsinat nem volt sem
ily mély hatású, sem ily tág keretű. Új életet ön­
tött e zsinat, az egység életét, az erő öntudatát, a
református anyaszentegyház fáradt tagjaiba; s a be­
záráskor méltán adhatott hálát Istennek, mert oly
(E — r.) G yö rg y E n d re.
ZSINATI TUDÓSÍTÁS.
Nov. 12. d. e.
(Folytatás )
Ör e g J á n o s szerette volna, ha a középiskolai ok­
tatás javaslatának készítői, mint afféle református emberek,
a reform terére léptek volna s ne kötötték volna magukat,
mindenben a kormány vontató kötelére, liánéin önálló vele -
mónynyel állanának elő. Mi a németek példájára, a kiknek
az a politikája, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is
megmaradjon, a classicus tantárgyak mellé tömérdek reáli­
ákat osztunk be. Az angolok ismét máskép fogják fel a
dolgot, azt mondják, hogy a gymnasium nyújtson classicus
műveltséget s a reáliákból legföiebb a mathematjkát veszik.
Ez helyes is volt a renaissance korában, mikor classi--
cusüu kivűl egyéb irodalom nem volt. Most már óriási ki­
terjedésű modern irodalom is van, s ennek nagy tere arra
készt bennünket, hogy szakítsunk a régi irálylyal, ne az
irodalmi, hanem a t u d o m á ny os n e v el é s r e helyezzük a
súlyt, a tudnivalókat az életszükségekhez alkalmazván, lile­
tép ha már egységes középiskolát fogadunk el, gyakorla-
tiabbá kell tennünk az az által nyújtott képzést, tehát kö«
népiskolai oktatásunknak g y a k o r l a t i n a k is kell lenni.
Harmadik ezé), a mit magunk elé kell tűznünk, a középis­
kolai oktatásnál a társadalmi életre való előkészítés. Az a
körülmény, hogy boldog emlékű közoktatási miniszter,
Eötvös, a görög nyelvet, facultativvá akarta tenni, a mos­
tani pedig, Trefort, a latin nyelvet akarja bevitetni a reál­
iskolába, a mely eszmét a mostani reáltanárok is pártolni
látszanak, azt mutatja, hogy a korszellem egységes közép­
iskolát kivan. Ez pedig csak úgy létesíthető, ha jelenlegi
gymnasimni tantárgyainkból a g ö r ö g n y e l v e t t ö r ü 1-
j ük, a latin nyelvet pedig intensivebbé tesszük, tanulását
csak a felsőbb osztályokra szorítván.
Yay br. elnök azt jegyezte meg e beszédre, hogy bár
igen szép fejtegetése a tárgynak, de a felolvasott szakasz-
szal nem áll összefüggésben. Egyébiránt, ha valaki még az
általános tárgyaláshoz szólni kivan, szívesen meghallgatja.
S z i n n y e y G e r z s o n a tanügyi bizottság részéről
kijelenti, hogy a bizottság előtt szakférfiak által hosszú idő
alatt készített törvényjavaslat állott, s ha mindjárt elfogad­
hatóknak tartotta volna is az előtte szóló elveit, nem állott
jogában e munkálatokat felforgatni. Különben a művelt vi­
lág evek óta küzd a reál és humán irány egyeztetésével, de
mai napig nem tudta megoldani e kérdést. Azt indítvá­
nyozza, hogy a zsinat kezdje meg a fejezet részletes tár­
gyalását.
S z á s z B é l a csupán * miatt szólal fel, hogy ki­
jelentse, hogy ő egyénileg jogosúltaknak tartja ugyan azon

elveket" és azok után való törekvést, melyeknek Ö r e g J á ­
n o s kifejezést adott, de ki kell nyilatkoztatnia, hogy ezen
elvek a magyar prot. egyház tanügyi múltjával ellentétben
állanak.
H e g e d ű s L á s z 1o hosszabb beszédben ugyanazon
elveket fejtegeti, melyek Öreg János beszédében foglaltat­
nak. Hangsúlyozza az egységes középiskolának szükséges­
séget, melyekben az oxact tudományokra kell helyezui fő-
súlyt. Bármily súlyt helyezzünk is a classicus nyelvekre,
azért nem képezzük ki velők eléggé a növendéket a felsőbb
tudományok hallgatására, de meg a classicusok szellemébe
se* hatolnak be. A miniszter is, mikor egy hírneves szak­
embertől tudakozódott e tárgyban, attól azt a véleményt
hallá, hogy a görög nyelv fenn nem tartható. El kell jön­
ni az időnek, mikor a mostani irányt nem folytathatjuk
többé. Egyébiránt prot. egyháziskola intézményeit mindig
reformálni igyekezett. De most nem tartja időszerűnek a
középiskolák reformálását. A kormány folytonos beavatko­
zásaival szemben most nem volna czélszeiű új alapra álla-
ni. Ennélfogva a javaslatot elfogadja a részletes tárgya­
lás alapjául.
K o v á c s Ödön értekezésok tartását nem tartja he­
lyén valónak és izólravezetönck, a részlete, tárgyalásra ki­
van áttérni.
M i k 1o v i o z B á l i n t a tantárgyakkal való túlter­
heltetek ellen emeli fel szavát.
G y ö r g y E n d r e azt a kérdést intézi a bizottság­
hoz, hogy votte-S és mennyiben vette tekintetbe munkála­
tánál a. kormány törvényjavaslatát.
A n t a l G á b o r felvilágositásúl annyit mond, hogy
vette, sőt sok tekintetben tovább is ment annál.
Ezután kezdetét vette a részletes tárgyalás.
ív ö r m e nd y S á n d o r megszorításnak tartja, hogy az
ískola-állitók közé uinoseuelc az egyesek beletéve, holott
kormány azoknak is megengedi a középiskola felállítását,
sőt az engedély kérést és adást is feleslegesnek tartja.
T ó t h 8 ám. a szövöget megtartani kívánja. Elvo az, hogy
a rósz gymnasiuui rosszabb, ha van, mintha nincs. Az en­
gedélyre okvetlen szükség van, hogy fel nem szerelt inté­
zetek ne álljanak fenn.
Bal l á g i szerint itt csak a nyilvánossági jog meg­
adásáról van szó, ha a felsőbb hatóság mit sem tud az
intézetről, mimódon vállal érte felelőszégot.
Szavazással úgy ez, mint a 109 §. is elfogadtatott.
A 110 §. azt mondja, hogy az intézetek mellett lévő
könyvtárak s egyéb gyűjtemények gyarapítására szolgáló évi
összeget az egyházkerületek állapítják inog. E szöveg közé
az száratott, hogy a fentartó testületek meghallgatásával.
V é g h e l y i a gyűjtemények leltárát is felkiildene a
kerületnek.
Kör ni én dy az ily aprólékos dolgok szabályozását
megszorításnak tartja. A feni ártó testületekre bizná az
egészet.
R é v é s z igyekszik megnyugtatni Körmendyt azzal,
hogy fentartó testület meghallgatása nélkül úgy sem fog .
a kerület intézkedni.
405
Mi ki o v i ez nem akarná azt megengedni, hogy bi­
zonyos helyeken ne adassanak meg a szükségesek, de a köz­
ségeket nem kívánná tű 1terheltetni. Ő a bureaukratia ellen­
sége, nem tudja miért kell mindezeket felterjeszteni a kon-
venthez. Tudomás vételül felterjesztené a költségvetést, do
hogy a superintondentia intézkedjék, azt nem kívánná.
K e r e k e s a superinfcendentia, H o r v á t h a fentartó
testületek jogát védi, mire a módosítás elfogadtatott.
A 111 §-nál, mely a más vallasd tanulók felvételéről
szól, H e g e d ű s László ezt töröltetni kívánja, mivel ez a
fentartó testületek belűgye.
Kon ez I m r e ellenben nem ellensége más fele-
kezetüeknek, de igazságos kivan lenni a magáé iránt is.
Az épületek tanszerek árát fedezik liitsorsosaink, a más
felekezetitek ellenben csak használják. A debreczeui ref.
leánynevelő intézet 1881-ik évi programmja szerint 171
növendék közül csak 87 ref., a többi más vallásfelekezet-
beli és pedig azok közül is 41. zsidó. A kecskeméti ref.
gynmasiumban 934 növendék közül 132 ref., 34 zsidó.
Miskolezon 450 tanuló közül ICO ref., 192 zsidó. Szívesen
látjuk mi a más felekezetek növendékeit, csakhogy ne mi
viseljük egyedül az építkezés tanszerek költségeit, ha­
nem járuljanak ok is valamivel annak terűéhez. Ugyan­
azért e ponthoz azt kívánja tétetni, hogy más. valláséi
növendékek felvétetnek ugyan készséggel, de intézel, fen-
tartási dij“ czimen bizonyos összeget tartóz zzanak ezek
űzetni.
K o v á c s A n t a l nem pártolja Kon ez indítványát,
mert akkor más vallásnak túlságos tandíj miatt ott
1jogynále hanintézotóinkéi;.
A n t a l G á b o r . A mi középtanodáink első sorban
azért állanak fenn, hogy saját felekezetűnk fiai kepoztet-
hesseoek azokban. De másfelől folyton azt 'Hangoztatjuk,
hogy mi az állam helyett is tartjuk fen ez intézeteket s
ezért kérünk azok számára autonómiát, sőt e mellett még
segélyt is. Ez két szempont szövegben meg van óva.
Az pedig, hogy hol és mennyi tandíj rovassák más vak
lásfeleke/,etilekre, fentartó testületek dolga. Az indítványt
mellőztetui az eredeti szerkezetet elfogadni kéri.
R é v é s z B á l i n t úgy hiszi, hogy senki sincs azon
nézetben, hogy középtanodáinkból a más vallásfelekezetuek
gyermekei kizárassanak. Azért az indítvány mellőzesét kéri.
Eddig is szokásban volt, hogy a más vallásúak magasabb
tandijt fizettek. Ezt az ügyet az egyházkerületek majd sza­
bályozzák.
M a k a i D á n i e l a tanítás szabadságának barátja,
s épen ez okból jobban szerette volna, ha fel sem hozat­
tak volna azok, melyek elmondattak. A szövegre szavaz.
Ugyanígy nyilatkozván M i k l o v i c / is, az indítványt mel­
lőzték s az eredeti szöveget fogadták el,
A 115 §. ily szövegezésben fogadtatott el: „Rendes
tanárokéi feddhetlen erkölcsű oly magyar honpolgár prot.
egyének alkalmazhatók, kik az illető tanszakban középisko­
lára. tanári oklevelet nyertek. Kivételesen azok is, a kik a
tudományos irodalom terén bizonyságát szolgáltatták annak,
I hogy az illető szakra képzettek.*
■i»
 406
Az eredeti, ennél sokkal hosszabb szöveghez szólot­
ták H o g e d ü s László, azt mondván, hogy e §. oly intéz­
kedéseket foglal magában, melyek régibb időben reánk nézve
nem léteztek. Jogunk volt azelőtt tanárainkat képesítenünk. Azt,
hogy a tanár művelt ember legyen, mutogatni felesleges,
ennélfogva ő is kívánja a képesítést. De különbséget lát
a kéz alatti javaslatban s a miniszteri törvényjavas­
latban foglalt tanárképesilési módozat között. A miniszter
megengedi, hogy a leendő tanárok a műegyetemen is tanul­
hassanak, csakhogy akkor gyakorlati képzettségükről kell
bizonyságot tenniük. A mostani javaslatban pedig a tanár­
képzésre a miniszter oly intézetet kíván, melyben legalább
is 16 bölcsészet-természettudományi szakbeli tanár legyen.
Ö örülne, ha ily intézet állíttatnék, mert a philos. cursus-
nak a papnövendókek is hasznát vennék. De mivel ily nagy
teherrel járó intézetet akar ránk róni a miniszteri javaslat,
azért nem fogadhatja el a kedvezményt, Egyébiránt ő álta­
lában is ellensége a tanárképző intézeteknek, mert csak
chablonszerű embereket képeznek. Kívánja a tanszabadságot,
hogy a tanár is, mint az ügyvéd, az orvos stb. szabadon
az egyetemen képezhesse magát, ne pedig a tanárképzőben,
a németektől importált intézetben.
A n t a l G á b o r szerint, ha a miniszter Hegedűsre
bízta volna törvényjavaslatának szövegezését, ő sem lehetett
volna méltányosabb a felekezetek iránt, mint a milyen a
miniszter volt.. Csakhogy olvassuk el a miniszteri törvény-
javaslat 70 §-át is. Abban az van, hogy ha a 16 tanárral
berendezett tanárképzőben kepeztetnek növendékeink, azot t
nyert diplomáikat államérvényeseknek ismeri el s tanárain­
kat az állami intézetekben is alkalmazza. Ellenben kisebb
mérvben berendezett intézetben csak saját felekezeti isko­
láinkra képesíthetjük tanárainkat, ö a „ l e g a l á b b “ szó
elhagyásával elfogadná az egész §-t.
B a l l á g i nem kívánna a miniszter engedélyével élni,
ne hogy újjal mutogassanak ránk, hogy tanáraink csak a
magunk intézetében bírtak a vizsgán által-menni, Fecsér-
lés volna 38 ezer frtba kerülő tanárképzőt állítani fel, lio-
lőtt legföllebb 3 rendes tanár szükséglet mutatkozik éven­
ként összes iskoláinkban. De a miniszteri törvényjavaslat
nem is azt mondja, hogy külön 16 tanárral ellátott intéze­
tet kell felállítani, hanem csak azt, hogy a hol az előirt
■szakokra annyi tanár van, ott állítható ilyen képezde. Ő
tehát a tanárképző kihagyásával elfogadja a §-t„
Sz á s z B é l a polemisál Hegedűs ellen, hogy a ta­
nárképzőben ápen olyan szabad szellemű a tanítás, mint az
egyetemen, mert hisz abban is csak az egyetem tanárai
tanítanak« A különbség a tanárképezde s az egyetemi tanítás
közt csak annyi, hogy amabban gyakorlati képzéssel van
az elméleti összekötve. Ugyanezt megtehetne egy kevés
megerőltetéssel nehány egyetemi facultás felállításával Deb­
recen. is. A bizottsága szövegezését ajánlja,
B a l o g h F é r. szerinti e czikk többet tartalmaz, mint
kellene. A prot. egyház ekként maga szorítja korlátok közé
magát. Hiszen a külföldön is képezheti magát tanárrá va­
laki. Továbbá olyaura is hivatkozik, a mi nincs s tán nem is
lesz, t. i. tanárképzőre. Olyat, a mi nincs, nem kell tör­
vénybe igtattatni. Azt is feleslegesnek tartja, hogy kitá-
tossék, miként a ki 5 évig rendes tanárként működött, an­
nak képesítő vizsgát nem kell tennie, mert az úgy is ma­
gától értetődik.
Még C s i d e r Károly szólt a §-hoz, kitétetni óhajt­
ván, hogy tanár csak magyar honpolgár lehet, mire szava­
zással a fennebb közlött szöveg elfogadtatott.
Nov, 13 d. e.
Elnökök: br. V a y és N a g y Péter.
A jegyzőkönyv felolvastatván, hitelesíttetett.
A napirend tárgyalása előtt U j f a l u s i Miklós beter­
jeszti az országos segélyalap tervezetének kidolgozására ki­
küldött bizottság munkálatát. Kinyomatni rendeltetett s tár­
gyalása a szerdai ülésre tűzetett.
T ó t h S á m u e l jegyző beterjeszti Nagy Péter püs­
pöknek a galaczi folyamodvány felvilágosítására szolgáló
mellékletet. A kérvényhez csatoltatni s a kérvényi bizott­
ságnak kiadatni rendeltetett.
A köznevelési szabályzat tárgyalását folytatván a
zsinat, a 118 §-nál; melyben az moudatik ki, hogy az egy­
házközség, pártfogóság vagy egyházmegye által fentartott
iskolák tanárait az illető lentartó testületek é l e t h o s s z i g
választják s az egyházkerület erősiti meg, K ö r m e n d y S.
mind az élethosszig törtéuő választást, mind az egyházke­
rület megerősítési jogát megtámadja. Lcgfölebb tudomás vé­
tel végetti fölterjesztést engedne meg. Némelyek azt mond­
jak, hogy a megerősítés a valóságban úgy sem egyéb tudo-
másvételnól, de ha igy van a dolog, merő képmutatás, a
mit törvénybe igtattatni nem kíván. Egyébiránt bizonyos
speczificus esetnél fogva is kénytelen e §. ellen felszólalni.
A múlt század végén Festetich György gróf három közmű­
velődési intézetet alapított, ezek egyike a csurgói ref. gyin-
nasium, melynek felügyaleti jogát az alapitó kath. főúr
egyenesen a belső somogyi ref. egyházmegyére bízta. Ez
az egyházmegye a prot. intézeteit növendékei közűi választá
eddig is tanárait, s úgy járt el eddigelé, hogy a felsőbb
hatóságok beavatkozására szükség nem volt,
Ha összeveti e §-t a miniszteri törvényjavaslattal,
azt találja, hogy inig az teljes tiszteletben tartja a fentartó
testületek jogait, addig e 18 §, azt egészen megingatja.
Ekként saját törvényjavaslatunk sokkal jobban megszorítja
a fentartó testületek önrendelkezési jogát, mint a minisz­
teri törvényjavaslat. A kerület felügyeleti jogát elismeri,
de erre elég a t u d o m á s v é t e l . Különben sem involvál
egyebet e §,, mint a tudomásvételt, mert a qualificatio
meg lévén szabva, a választó testület eléggé meg van arra
nézve kötve, hogy csak alkalmas egyéneket választhasson.
Ha pedig a megerősítést az egyházkerület fentartja, s ki
nem tétetik, mily esetben tagadható meg az, akkor önkény-
kedésre nyitunk, vitat. Módositványának elfogadását kéri.
Kö r me n d y beszédét minden oldalról a nem tetszés
zajával kísérték, sőt L ü k ő Géza, hogy a jelentéktelen,
egyéni kiváltságokat védő s a tanári állást lealacsonyító idő
és pénzpazarlást okozó hosszas beszéd feletti boszankodását
 407

kifejezze, a zsinatot eme derültséget keltő megszólítással A n t a l G á b o r előadó szerint azért kívánta a bi­
illette: Drága zsinat! E megszólításért bocsánatot kér, de az zottság ennek kitételét, nehogy a magánórák üzletnek te­
előtte szóló hosszú beszéde miatt kénytelan ezt használni. kintessenek. Van elég ember, a kinek a 20 óra is sok.
Neki nem az abban mondottakra, hanem a szerkezetre, mely De a ki bírja a munkát s a kinek alkalmazását előnyösnek
polgári bűntényt említ, van megjegyzése. Ő nem ismer kü­ tartja a hatóság, nincs elzárva a szövegezés szerint az út
lönbséget a polgári és egyházi egyén által elkövetett bű­ arra, hogy a fen tartó testület a hiányzó órák pótlásával
nök között, a miért is a p o l g á r i jelzőt a bűntény mel­ ezt bízza meg. A fizetésre való jogosúltság biztosítva van
lől töröltetni kívánja. A mi a későbbi szavazással meg is már azzal, hogy a tanár 20 óránál többre nem kötelezhető»
történt. P a p G á b o r azt mondja, bogy minduntalan hangsú­
F e j e s akkor látna csak centralisatio felé való tö­ lyozzák, hogy a tanárnak a korral haladnia kell, tehát ne
rekvést a §-ban, ha a konventre bízná vagy az államkor­ terheljük túl, bogy önképzésre maradjon ideje. De ha igy
mány követelné magának a megerősítést. De igy, a mint több óra adására kívánunk útat nyitni, akkor ő Horváth
van, elfogadja a §-t. Mihály indítványát pártolja.
A n t a l G á b o r úgy tudja, hogy az egyesek állíthat­ B é k y S á m u e l az algymnasiumi tanárt akarja több
nak ugyan középiskolákat, de a kormánynyal szemben nem órára kötelezni, mint a felső gymnasiumit.
képviselhetik azokat. Erre a felsőbb hatóságok hivatvák. De R é v é s z B á l i n t a tanügyi bizottság új szövege­
ha igy van, felelősseget kell vállalniok azokért, a mi csak zését, dr K o v á c s Ödön pedig az eredeti szöveget pár­
a tanárok megerősítése által történik. Az élethossziglan vá­ tolja. Azt helyesli, hogy az intézet helyiségében ne tanít­
lasztás töröltetését csak megemlítette Körmendy, de elsik- hasson a tanár magánórán felsőbb engedély nélkül, de hogy
lott felette (Körmendy közbeszól: mert a bizottság o szót saját házánál is korlátoztassék ebben s tán saját fia ta­
töröltetni kívánta), mire Antal azt felelte, hogy a bizottság nítására is engedélyt kelljen kérnie, azt méltánytalannak
a szöveg elején meghagyta s csak a §. közepéből, mivel tartja.
ott felesleges ismétlés, kívánta kitöröltetni. A bizottság ja­ Szavazással a bizottság szövege fogadtatott el.
vaslatát ajánlja. A 122 § igy módosíttatott: „a tanárok fizetésére,
P a p Gá b o r nem óhajtja az egyházmegyék* jogkörét
az igazgató külön díjazására nézve a 88 §. határozatai ér­
megcsorbitani, s annyi tény, hogy az alapitó a csurgói
vényesek."
gyrnn. kormányzását egyeueson a belső somogyi egyházme­
E szakasznál dr. Ö r e g János inódosit7ányt ad be,
gyére bízta, De mivel itt nemcsak arról, hanem általában
mely szerint a Molnár Aladár-féle javaslatból vétetnék fel
a középtanodákról van szó, a szerkezetet elfogadja.
e szöveg után a fizetések minimumáúl 1000 frt. és 200
H e g e d ű s L á s z l ó is helyesli Körmendy felszólalá­
frt. lakbér s az 5 éves 3% fizetés-emelkedés. Módositványa
sát, mert több önrendelkezési joggal bíró iskola is Yan,
elvettetett.
de azért elfogadja a szerkezetet, azon megjegyzéssel, hogy
A 124 §-nál, moly a gymnasium tantárgyait sorolja
ha eddig nem volt is megerősítési joga az egyházkerületnek,
elő, T e l e k y Péter igy szólott: oly sok tantárgy ez, hogy
hadd legyen ezentúl.
gátolja a lélek, főleg pedig az itélő-teketség kifejtését. Ezt
^ögjsgyzem itt egyszer mindenkorra, hogy a mely §-fc
csak úgy érhetni el, ha a fogalmazási gyakorlatokra több
nem emlitek fel, azokat változatlant minden szó nél­
időt, legalább is 4 órát fordítunk s a tantárgyakat rövid
kül elfogadták.
121 §. a bizottság következő szövegezésével fogadta- vázlatban adjuk elő. A tantervbe négy nyelv van felvéve,
tik el „Az igazgató nem teljes gymnasiumuái 16, teljes s azok közül kettő holt nyelv, Nekünk, a kik polygloid; ál­
gymn.-nál 12, a többi tanárok 20, a rajztanár 24 heti lamban élünk inkább azjjilo, mint^ a hóit nyelvekre van
óránál többre nem kötelezhetők, A tanárok sem más inté­ szükségünk. Elő nyelvet pedig grammatikából nem sajátít-
zetben nem taníthatnak, sem az iutézet növendékeinek ma­ hatnnk el, azért külön társalgási órákat kivan. Indítvány
gánórákat nem adhatnak az iskola felsó'bbségénok engedelme tétetett a görög nyelv eltörlése s latin szőkébb körre szo­
nélkül.“ rítása iránt. Ezt helyesli. Mig a latin nyelv, úgy szólván, élő
H o r v á t h M i h á l y meghagyatai kívánja a kerületek nyelv volt nálunk, mig azon gyiiléseztünk, jegyzőkönyvez­
azon jogát, hogy több órát is adhassanak. tünk, megtanulták gyermekeink. De most grammatisálva* nem
6 tanulják meg. Kövessük tehát a hajdani művelt görög nép
a ll á g i ezen kitöröltetni ajánlott határozatot, hogy
„ha a megjelölt óránál többet taDitanak, azért méltányos példáját. Ezek a többi művelt népek, assyrok, egyptomiak
külön díjban részesitendők“ bcnkagyatni kívánja. A mi ta­ tudományát elsajátították, de nyelveket nem. Nekünk is a
náraink úgy fizettetnek, hogy csak szegényesen élhetnek. görög s latin irodalom remekeit a saját nyelvünkre átül­
A hol 8 tanár van, ott 20 órával nem futja ki az óraszám, tetve kellene tanulmányoznunk. A latin nyelvet, gram­
tehát vagy másokkal vagy a rendes tanárokkal, a mi mind matikából, mely a nyelv philosophiáját teszi, csak elŐha-
rajok, mind az iskolára előnyösebb, kell a hiányzó | óraszá­ ladott korban, a 6-ik osztályban kezdené.
mot pótoltatni. Ezérf méltányos, hogy külön dijaztassanak. B a k s a y S á n d o r . A tanterv készítőinek nem le­
S y l v e s t e r D o m o k o s a magánóra-adás, engedély- hetett az a czéljok, hogy mindent megtanítsanak a növen­
-tol függővé tétele ellen beszél. dékeknek, hanem az, hogy csak azt tanítsák meg legalább*
 408
a mire azoknak szükségük van. Itt pedig annyi tantárgy
van elsorolva, a mennyivel legfelobb lángósz birkózhatnék
meg. Pedig tapasztalásból tudja, hogy a gymnasium a kö­
zépszerű tehetségek képző helye. N j halmozzuk tehát túl
őket tudnivalókkal, hanem csak annyit adjunk nekik, a
mennyit megbirnak. Itt 1G tantárgy van elsorolva, ezek
között 12 olyan, mely a legalsó osztálytól a legfelsőbbig
tanittatik. És mivel átlag 24 óra esik egy osztályra, ebből
egy tantárgyra csak 2 óra jut. Tehát egyik tantárgyat a
másik rovására ol kell hanyagolnunk, és mivel a szakrend­
szer divatozik, a leglényegesebb tantárgyaknak kellő mérv­
ben való tanításáról szó sincs.
De mivel a gymnasium nemcsak tudományt tanító,
kané: egyúttal nevelő intézet is tartoznék lenni, a tantár­
gyak ily tulkcilmozási. mellett a nevelői feladatot csak úgy
közoliti meg, ha. azon tantárgyakra helyezi a fősúlyt, me­
lyek az erkölcs képzésére megkivántatnak. Mit lehetne te­
hát, mint legkovésbbé lényegest kivetnünk? Semmi mást,
mint a n é m e t n y e l v e t . Hogy ezzel mennyi terhet ve­
szünk le a növendóF vállai ról, felesleges elmondania. Mert
itt nemcsak német nyelvről, hímem német irodalomról is
van szó, a mi pedig rengeteg. Nem mondja Ö, hogy mo­
dern nyelv nem szükséges, de megtanulja azt privatini az,
a ki annak szükségét érzi. Az érettségi vizsgán azután
megmutathatnák a növendékek, hogy valamely élő nyelvnek
legalább az elemeit értik.
A bizottság előadója különczködésnok mondta előre a
német nyelv elleni felszólalást. Ő ozc visszautasítja. Nem
akarná ugyan, hogy indítványa elfogadtassák, mert tudja,
hogy az egyházban még nagyobb „bellum civilow-re adna
alkalmat és okot, mint dogma. De mindamellett ajánlja
indítványának el fogadását.
Boksay ez indítványa meglehetős derültséget okozott
a komoly zsinati atyák soraiban, midőn G y ö r g y Endre
majdnem hasonló .szellőmben szólalt fel. Ha elismerjük azt,
hogy a gymnasium a tudós pályára készítő intézet, akkor
a jlass-icus nyelvekre kell helyeznünk a fősiilyt, s ez eset­
ben a némot nyolvre semmi szükség. Viszont, ha azon ál-
lásponfcift foglaljuk ol, a mit tegnap Öreg János jelzett,
akkor a görög nyelvet törölhetnek. Ha a tantárgyak
felett szavazásia. kerülne a dolog, ő inkább a német
nyelvet nem tenné kötelezővé. De mivel az országgyűlés
azzá tehetné, nem akarná, hogy magunkat új törvényhozás
szükségének tegyük ki. Mivel úgy is az országgyűlést illeti
2i kötelező tantárgyak megszabása s azt nem tudhatjuk,
mit állapit meg, az egész 7 §-t mellőzhetnek.
U j f a In sy M i k l ó s azon iskolából való, a melyben
a latin es görög nyelv volt az uralkodó. De mivol azóta
sok progressio történt a nevelésben, azt hiszi, hogy előbb
jutunk oda, hogy eltöröljük a görög és talán még az ennél
is becsesebb latin nyelvet, mint németet. Gyakran meg­
bánni kénytelen tettét, a lei, mig módja volt benne, el nem
sajátította a német nyelvet. Ugyanazért meghagyná a szö­
veget úgy, a mint van.
A szöveg szavazás nélkül elfogadtatott.
A 125 §. ekként szövegeztetett: „Rendkívüli tantár­
gyak a zene, műveltebb népek élő nyelvei és a gyorsírás,“
A 132§-nál a párhuzamos osztályok felállítására vonat­
kozólag K o n c z Imre nem óhajtaná, hogy ha más vallású
növendékek miatt válna szükségessé azok állítása, e miatt
saját hítsorsosainkra vettessék adó. Az izraeliták jószántuk­
ból egyetlen egy intézetet sem állítottak. Olyanok, mint a
kakuk, mely ha kiköltette és kitápláltatta magát valamely
más madárral, elrepül, s lesz ismét az, a mi volt: kakuk.
Tehát ő párhuzamos osztály állításának szükségessége
alkalmával a más vallásiakra mérsékelt adót vetne.
.Szavazás rendeltetvén a tanügyi bizottság által elfo­
gadott eredeti szövegre, mivel ellene és mellette is egyenlő
számmal szavaztak, Vay elnök arra adta szavazatát,
A 13G §. szövege ekként állapíttatott meg: „Pót-,
esetleg felvételi-vizsgát tartoznak tenni azon tanulók, a kik
reál- vagy polgári-iskolából gymnasiumba akarnak átmenni.
Ezen vizsgákért díj néni fizettetik.“
A §. azon része, melyben a más gytnnasiumból jöttek
pótvizsga alá vetlmtésóről van szó, töröltetett. B a 1 o g li
Ferencz nem tartaná czélszerűnek, ha a nyilványos gyui-
násiumok bizonyítványa bármely más gymn. részéről is
kritika alá vétetnék. Az eltérés hülönben is onm annyira
a tantárgyak minőségében, mint csakis mennyiségében
lehet ez pedig nem nagyon határozó. Különben is egységes
tantervűnk les" akkor ily zaklat/» eljárásra nem lesz
szükség.
S z á s z Béla nem osztja Balogh nézetét. A miniszter
törvényjavaslatában is meg van az ily felülvizsgál;
mivel vannak oly iskolák, a melyekben kisebb mérvű
tudást követelnek. Az osztályt átugrani akarók ide mene­
külnek, s miután megtették, visszamoiinének eredeti helyük­
re, hol nem ütik meg a Kellő mértékét. Hogy gymnamurná­
inkat ily vádaktól megmentse, fentar bar tárni §-h.
A n t a l Gá b o r azért tartja felülvizsgálást szüksé­
gesnek, mert nem egyféle tantárgyak tani hatnak minden
iskola ugyanazon osztályában. Ha tudná a növendék, hogy
mit kell pótolnia, ha máshová akar menni, elkészülne. így
pedig nem pótolván, tudása közt hézag marad, s az új he­
lyen nem boldogéi. Tehát didaoticai szempontból kívánja
szöveg megtartását. A vizsga dijának szedetése vagy nem
szedetése az egyházkerületek belügye, azért, töröltetett.
B a l l á gi kitétetni kívánja, hogy vizsgáéi] nem szed­
hető.
Szólották még R é v é s z Bálint, P a r á d i Kálmán,
Hegedű László és B e ö t h y Zsigrnorid, mire szavazással
a Balogh Ferencz és Ballagi indítványa, elfogadtatott, a
fennebbi szövegben állapodtak meg.
A, „K ö z é p i s k o 1á k i g a z g a t á sa és h a t ó s á-
gai** czimü fejezetnek 148 §-áluin az igazgató tanár tiszte
csak általánosságban mondatik el, a részletezés mellőz-
tetett.
Ezen szakasznál dr. Ö r e g János azon indítványt
terjesztő elő, hogy mondassák ki, hogy az igazgató tanárt
kik és mennyi időre választják. Ezen kérdésbe azonban nem

bocsátkozott a zsinat, elégnek tartván, ha az egyházkerü­
letek szabályrendelettel intézik el az ügyet.
Az ülés végén G y ö r g y Endie nyújtott be indítványt,
melynek értelmében a konventet ideiglenesen azon jogkör­
rel ruházná fel, hogy ha az állam megalkotandó közópta-
nodai törvényjavaklatában a tanűgyről e most megállapított
törvény szövegétől ellérőleg intézkednék, ahhoz a konvent a
superintendentiák heleegyezéséval hozzájárulásunkat eszkö­
zölhesse.
Az országos törvény is körűlbelől oly tárgyak felől
intézkedik, — úgymond — melyekről mi most intézkedtünk.
S mivel meglehet némileg eltérünk egymástól, az állam
által hozott törvényekhez csakugyan nekünk kell szólanunk.
Ha a zsinat eloszlik s határozatai szentesittetnek, a hozott
törvényeket csak más zsinat módosíthatja. Az országos tör­
vényben vannak oly §-ok, me:yek delicat voltuknál fogva itt
nem érintettek. Ilyen p. a suprema inspectio kérdése.
Ilyen az államsegélyezés vagyis egyes tanároknak bizonyos
szakokra az állam által való beállítása. Tehát gondoskod­
nunk kell arról, hogy ha az állam intézkedéseiből valamit
át akar venni az egyház, azt. valaki véghezvihosse. Ezért
kérte, hogy konvent bízassák meg vele.
N a g y P é t e r elnök az indítvány kiuyouiatását s
napirendre tüzesét elrendelvén, az ülés eloszlott.
Nov. 14. d. c. 10 óra.
Elnökök: b. V a y és N a g y Péter.
A jegyzőkönyv felolvastatván, hitelesíttetett.
Következett a. közoktatási törvényjavaslat, negyedik a
„főiskolákról" szóló fejezetének tárgyalása.
A 159. §. a főiskolák meghatározását így adja
főiskolák a gondolkodás fejlesztésére a tudományok mű­
velésére szolgáló és egyszersmind bizonyos étetpályákra tu­
dományosan előkészítő intézetek/*
E meghatározásba. 8 z e n t p é t e r i Sámuel betoldatni
kívánta, hogy az életpályákra ref egyházunk érdekében elő­
készítő intézetek. Tegnap a madarakról vétetett — úgy­
mond — példa, hadd vegyen ő mellekről. A méhek
munkásokból, királyi eledellel táplálván őket, királynőket
tudnak nnvelni. A mi növendékeink iskoláinkból kiléptükkor
maradnak azok, amik voltak beléptükkor. Azért ajánlja,
hogy prot. érdekeink nagyobb szemmel tartása végett mó­
dosítása elfogad tassék.
B e ö t h y , B a l l a g i és N a g y Péter oly értelmű nyi­
latkozataira. hogy midőn a prot. egyház főiskolákat állít,
midőn ezek a tanügyet szolgálják: egyúttal az egyházat is
szolgálják; a Szentpétery módosítása elvettetett és a szö­
veg megmaradt.
A 164. §-t a bizottság ekként fogalmazta: „a főis­
kola személyzetét képezik a) a rendes, b) rendkívüli
tanárok.
A 173. §-ban, mivel a főiskola theologiai, bölcsészeti
s jogi szakokkal és esetleg tanárképezdével is M r: a böl- ,
csészeti tanfolyam az eredeti szerkezetben 3 évre volt téve,
de Antal Gábor előadó szerint 4 évre teendő, mert a tlieo-
logia, tanítóképző, sőt az államnál a bölcsészet is 4. évre
van téve.
409
S z á s z Béla főleg azért kívánja a 4 évet, mert az
államnál a philosophia docturatus oursusa szintén 4 év
lóvén, ha mi 3 év alatt doctorizálimk; az állam nem fogja
a mi doctorainkat az övével egyenrangúaknak tekinteni. K ü ­
lönben is a pliilosopkiai stúdium annyira felszaporodott,
hogy 3 év alá nem szorítható, ennél fogva a tárgyilagos
szükség is követeli a 4 evet.
Peltétetvén kérdés, a 4 év elfogadtatott.
A 177. §-nál. mely azt mondja ki, hogy a tanár elő­
adásában meggyőződését szabadon követhei, S z o n t p é te-
r y Sámuel a theologiai szakban a tanszabadság elvének né­
mi megszorítását szerette volna kimondani. — Érzi
úgymond — felszólalásának ránehezedő súlyát, de kénytelen
úgy a maga, mint sokak nevében kijelenteni, hogy a §-t,
úgy a hogy van nem fogadhatják el. Hogy a philosophia
tanárainak teljes szabadság adatik az helyes, mert az köt­
ve van a törvény szabályai által. A hol több theologiai ta ­
nár van, ott sem veszélyes a tanszabadság, mert a liberá­
lis mellett oU van a dogmatikus is. De n, hol a thelogiá-
nak csak Gi>y tanára van, s ha ez olyan, lei kétségbe von
minden dogmát, megtámadja a bibliát: őzt helyeselni nem
tudja. Nem vádol senkit, de az ily eset bekövetkezhet é s
nek lehetőségét megadja szegénységünk, mely nem engedi,
hogy katedra mellé katedrát állítsunk. E pontba óhajtaná
fen tartani az egyház korlátozási jogát, hogy protestáns
egyház hitelvei védve legyenek, hogy ne tanítsanak olyano­
kat, melyek megbotránkoztatják a gyengéket.
A tanszabadságnak a thologia terén is szükséges vol­
ta mellett lelkesen szónokoltak, ez ósdi félénkség ellenében
,,a
B.aJ 1 a g i Mór moudván, hogy ő mint volt theotogiai tanár
kénytelen a theologia becsületének védelmére kelni. A ki a
theologiában hamis tanokat hirdet: az maga magát öli meg,
Ő a protestáns theologiát oly tudománynak tartja, melynek
nem kell félnie a tanszabadságtól. Ez az indítvány meg­
bélyegezné a protestáns theologiát és annyi volna, mintha
kimondanók, hogy a theologia nem tudomány. Ajánlja a
szöveget.
Dr. K o v á c s Ödön. A protestáns egyházban soha
sem volt törvény által megkötve ^ __theologiai katedra. A
fentartó testületek választásuk által korlátozhatják ezt. Vá­
lasszanak olyan embert, a ki tudományos munkálkodásának,
gondolkodás módjának jelét adta. Megtörténhetik ugyan,
hogy az ilyeu később előbbeni elveit megtagadja: de az
ilyen ellen fegyelmi eljárást kezdhetnek, mert. elvét, a mire
megválasztották, tagadta meg. Az ilyen megszorítás még a
külföldi protestáus orthodoxia előtt is megbélyegezné a ma
gyár ref. egyház közzsinatát.
H o r v á t h Mihály: tagadhatatlan ugyan, hogy van­
nak oly tanintézetek, hol nem az egyház szempontja sze­
rint tanittatik a dogmatika, de mivel a püspökről szóló fe­
jezetben ki van mondva, hogy a tanításra felügyelni köte­
lessége, ez őt megnyugtatván, elfogadja a § t.
Ezen beszédek után a zsinat meghagyta a §*t.
A 181. §-nál S z á s z Béla a főiskolai tanács tagjai
közé prorektorokat s prodékánokat is kivan fölvétetni, boga
 410
a múlt évi rektor résztvevőn a tanácsban, megmaradjon a
oontinuitás az igazgatásban*
A n t a l Gábor azon felvilágosítására, hogy a mi fő­
iskoláink nem járnak oly nagy apparátussal, mint az egye­
tem s a tanároknak úgy is fele részt vesz a tanácskozás­
ban, s ezzel a continuitás biztosítva v an : a javaslat el­
vettetett.
A 186. §-ból, mely a konventről, mint a legfőbb is­
kolai hatóságról szól s minden iskolára egyáltalán kihat a
működése, a tauügyi bizottság javaslata szerint külön feje­
zetet alkottak, s igy ez tétetett 5-ik részszé, a mostani 5
rész pedig 6-ikká.
A n t a l Gábor előadó: A bizottsághoz egy javaslat
tétetett át a tanárképesités tárgyában. Mivel a tanárképez-
de felállítását a zsinat a konventhez utasította, majd ott
lehetvén e javaslattal is foglalkozni: ugyanazért a javasla­
tot tisztelettel vissza teszi a ház asztalára.
Dro \ i o s János készakarva nem szólt az egész köz­
oktatási szervezethez, mertjaz irodalom toron kimutatta, hogy
ez a szervezet semmit sem ér. Azért nem szélt, mert ha
minden helynél fel akart volna szólani, a melybe lelke bele
ütközött: egész órai időt egymaga vett volna igénybe. De
most felszólal, hogy salvalja lelki meggyőződését: elolvasva
a szervezetet, meg van győződve az egész javaslat, most
már törvény hiábavalóságáról. Ez ajmint van fenn nem marad­
hat, hanem ősbüne miatt okvetlenül elpusztul.
M o l n á r Béla ezen szervezetben csak oly intézete­
ket lát, a melyek főiskoláinkban eddig is megvoltak. De
nincs szó oly intézetről, mely a prot. egyház közóhaja s ez
egyetem-, vagy ha ez nem állítathatnék fel: a tanárké«
pezdéroí. Mi képezzük a magyarság zömét: ennélfogva egy
magyar protestáns egyetem felállítása nemzeti szükséglet­
nek felelne meg. Kívánná tehát, hogy a törvény úgy ter­
jesztessék szentesítés alá, hogy ha módunkban lesz: egye­
tem et is állíthassunk. Azt azonban hangsúlyozza, hogy ne­
künk prot. tanárkópozdét már most szükség felállítanunk.
Méltóztassék tehát a zsinatnak intézkedni az iránt, hogy
valamely főiskolánál, talán a kerületek meghallgatásával pro­
testáns tanárkópezde állíttassák fel.
T ó t h Sámuel bizottság kiküldését javasolja, mely ros­
tálná meg, hogy mit tehetne e tárgyban a zsinat.
R é v é s z Bálint A tiszántúli egyházkerület pendítet­
te meg először az egyetem eszméjét, s ezt legelsőbben a
dunántúli kerület karolta fel. Sőt a többi egyházkerületeket
is felhívta bizottságok kiküldésére, melyek az ügy felett ta ­
nácskoznának, A tavaszi egyházkerületi közgyűlésekre már
tervezet s költségvetés is adatott be, úgy az egyetem, mint
a tanárképezdóre. A közoktatási törvény ki fogja mondani,
hogy senki oklevél nélkül tanár nem lehet, gondoskodnunk
kell tehát oly intézet létesítéséről, a hol tanáraink kópesít-
tessenek, Méltóztassék tehát egy oly bizottságot küldeni ki,
moly e tárgyban véleményt adjon s javaslatát még a zsinat
folyama alatt beterjessze. Tegyük ez ügyet tanácskozás tá r­
gyává, mert ez létkérdés ránk nézve. Az egyetemek most
inkább kath. színezetűek, mint államiak, tehát gondoskod­
nunk kell nekünk is arról, bogy saját czéljainknak megfele­
lő egyetemünk legyen. Ha most nincs is pénzünk, azért
nem kell levennünk napirendről ezt a tárgyat. Gyüjtsünk,
hogy annak idején létesíthessünk.
A bizottság kiküldését elfogadta a zsinat, s minden
egyházkerületből a püspökök és főgondnokok mellé még
két tag választását rendelte el.
Bevégződven az iskolai szabályzat tárgyalása, követ­
kezett az egyházi bíróság és törvénykezési rendtartás felet-
ti vita.
Az általános tárgyalás megkezdésekor K o v á c s Ká­
roly a bizottsági munkálattal szemben külön javaslatot nyúj­
tott be.
K o v á c s Károly javaslefca felolvastatván, Fejes Is t­
ván ezt kiváDja az általános tárgyalás alapjáéi elfogadtatni,
inéit egyszeri hallásra is ugy találta, hogy a bizottságénál
egyszerűbb s nem csak a fegyelmi, hanem a dologi ügyek­
re is kiterjeszkedik. Szeretné, ha kinyomottatnók, hogy ösz-
szehasonliltathatnék a bizottságéval s a kettőből e gyesit-
hetnénk egy minden igényeknek megfelelő szerkezetet.
N a g y Péter elnök azt hiszi, hogy a bizottság ja ­
vaslata már elfogadtatván az általános tárgyalás alapjául,
egyenesen arra kellene áttérni.
K ö r m e n d y azt mondja, hogy Kovács az általá­
nos vita megkezdésekor, még mielőtt a bizottságé felett ha­
tároztak volna, adta be javaslatát, és igy még eldöntésre
vár, hogy a kettő közül melyik fogadtatik el. Ugy látja,
hogy a zsinat az időt kíméli, de ba e szempontból min­
dent elfogadunk, a mi elénk adatik, akkor kár ily költséges
zsinatot tartanunk, ő tehát a költség kímélés daczára el­
mondja véleményét. Nekünk nemcsak fegyelmi eljárási sza­
bályokra van szükségünk, bánom a dologi peres ügyek el­
intézésére is. A jogászok azt mondják, hogy ez a bírósá­
gok dolga, ehhez az egyháznak nincs joga. De ha eddig
évszázadok óta volt, ezutánra is van jogunk hozzá. Külön­
ben is, ha a mi consistoriumainkon előfordulni szokott csekély
értékű dologi bíróságok, ügyvédek elé utaljuk, nemcsak te­
temes költséget okozunk a feleknek, hanem ferde helyzetbe
juttatjuk őket, mert a bíróságok a mi egyházi viszonyain­
kat nem ismerik. A kérdés csak az: akarja-e a zsinat,
hogy egyházi törvényszékeink ezután is intézkedjenek dolo­
gi peres ügyekben. He akarja, s ha azon nézetben van,
mint a jogászok, hogy fegyelmi s anyagi perek együttes
szabályzatba nem szoríthatók: készíttessék két szabályzat,
a fegyelmi és dologi peiekre külön-külön. Elfogadja a bizott­
ság munkálatát, de csak azon feltétellel, hogy a fegyelmi
eljárás mellé az anyagi peres ügyekre új szabályzatot dol­
gozzanak belő.
V a y b. elnök: A konvent elfogadja, hogy a dologi
perek a fegyelmi perieked ósi szabályoktól clválasztassanak.
Megtörténhetnék, hogy a mi törvényeink az államéival ösz-
szeütköznénok. Törvényeinket szentesítés alá kellvón ter­
jesztenünk, a status nem tűrné, hogy mi status in statu-t
alkossunk.
L e n g y e l Imre. Ez a vita felesleges, mert a bi­
zottság munkálatát általános tárgyalás alapjáúl elfogadtuk^
Kovács javaslatát csak ugy tárgyalhatnék, ha az elfogadást
Folytatás a mellékleten.
 411
Melléklet az „Erdélyi prot. Közlöny“ 49 számához.
meg nem történtnek tekintenék. Többszőr is feláldoztuk már
a formát a lényegnek; de most erre nincs szükség, mert,
mint Vay olnök monda, a dologi pereket úgy sem intézhet­
nék el a polgári törvényhozás ellenére. Nekünk különben is
inkább_csak fegyelmi^ törvényekre van s z ü kségünk.
^ N a g y Péter elnök újból felteszi a kérdést, elfogad­
ja-e a zsinat a bizottság munkálatát általános tárgyalás alap-
jáül, s midőn az elfogadás megtörtént, Ritoók Zsigmondjegy­
ző olvasta az 1-ső §-t, mely Így hangzik:
„Az egyházi bíráskodást gyakorolják :
I. Az egyházközségi, II. egyházmegyei, III. egyház-
knrületi, 'IV. egyetemes konventi bíróság.14
Ezután felszólal K o n c z Imre a konventi bíróság
ellen, minthogy azzal sértve látja a zsinat-presbyteri elvet.
A ssinati képviselőket ugyanis a presbyteriumok választják,
mig a konventi bíróságot maga a konvent Továbbá a su-
perintendentiáktól venné el az áj Intézmény azokat a jogo­
kat, melyekkel eddig azok bírtak. Azonfelül veszélyesek­
nek is látja, mert csak a perlekedési viszketeget neveli.
Igaz ugyan, hogy két ellenkező ítélet alkalmával fellebbez-
hetők ugyan hozzá az ügyek, de tapasztalatból tudja, hogy
az egyházmegye és e. kerület többnyire ellenkezőleg ítélnek.
Ekként többnyire minden ügy felkerülne hozzá, s e miatt
költséges intézménnyé nőné ki magát, mivel az ügyek el­
intézése sok időt venne igénybe. A népet pedig ily költsé­
ges intézményre való adózással terhelnünk nem lehet, Ez
okból a konventi bíróságot elvetendőnek véli.
M o l n á r B éla: A konventi bizottságot oz intézmény
létesítésére a közóhaj vezette. De meg szükséges is, mert
két ellenkoző Ítélet soha nem nyugtató, s már e miatt
is fel kelleti állítani e harmadfokú bíróságot.
V é g h e 1 y Dezső az egyháznál előforduló rendetlen­
ségek okát abban találja, hogy nem volt eddig oly szerve­
zett hatóság, mely az egykáz ügyeinek egyöntetű vezetésé­
re lett volna hivatva, ilyen lesz ezután a konvent. Koncz
is nyilván a konvent elé vinné az oly ügyeket, melyeket az
e, kerület nem a közhangulat szerint ítélt el, vagy a supe-
rintendensek feletti bíráskodást szintén inkább a konventre
bízná, mint az e. kerületre(Koncz közbeszól: nem bíznál
Véghely azt mondja erre, sajnálja, mert ez arra mutat, hogy
Koncz a törvényes rendnek még sem oly barátja, amilyen­
nek vallja magát), Az elnevezésekre azonban módosítást
ajánl, a mennyiben ő az eddig szokásos elnevezéseket tarta­
ná meg, t. i. a 3. első fokon tanácsnak s nem bíróságnak
nevezné.
M o l n á r Béla: A bizottság az elnevezést az egy­
öntetűség kedvéért állapította igy meg ; továbbá azért, hogy
megfeleljen a név a dolognak. Bírói eljárást ugyanis csak
biró gyakorolhat*
K o n c z I. személyes kérdésben eme 1 szót. Ö szintén
óhajtja megvédeni rendet, de óhajtja megvédeni az egy­
házmegyék jogát is. Azért lesz rend, ha az esperes felelt
az egyházmegye bíráskodik is.
L e n g y e l Im re: Az egyházi téren is csak emberek­
kel találkozunk, a kik nem tökéletesek. Ha mi nem tüznők
ki főbb emberoink fegyelmi bíróságáéi a konvontet ép úgy,
mint a polgári főbb tisztviselőknek ki van tűzve fegyelmi
bírósága, hiányos lenne konventünk. A konventi bíróság el­
fogadását ajánlja.
S z á s z Domokos is elfogadja, mert nem lát benue
centralizáló téndentiákat. Meggyőznek erről a konventi bíró­
ság elé utalt ügyok. Vannak a kik azt hiszik, hogy püspök
és főgondnok felett ítélni nem fog kelleni. De hisz most is oly su-
perintendentia kebelében vagyunk, hol a múltban éles per
folyt loegy püspök ellen, A püspökök felettünk állanak: illő
hogy a superintendontia felett álló hatóság ítéljen felettük.
Csodálkozik, hogy épon esperes tiltakozik az ellen, hogyne
legyen kihez appelálniok, ha a superintendontia nem ítél­
ne helyesen felettök. Épen az esperesek érdekében állónak
tartja, hogy igazukat, hiröket, novöket még egy második fó­
rum előtt is védelmezhessek. Sőt a jogszolgáltatás fogalmá­
val is egyedül ez egyezik. Mert ha csak két fórum ítél s
az első bíróság itólóletét megsemmisíti a második, sajátké­
pen csak egy bíróság Ítélt az ügyben. Adjuk meg tanáraink­
nak, papjainknak stb,, hogy ügyöket egy legfelsőbb bíró­
ság elé fölebbezhessék.
H e g e d ű s elfogadja a konventi bíróságot, mert
eddig is volt és pedig az egész egyházat érdeklő pe­
rekben.
D o b o s szerint ha azt mondanék ki, hogy a kon-
ventnok bírósági joga nincs, olyat mondanánk ki, a mit ki­
vinni nincs hatalmunkban, mert eddig is volt bírósá­
gi joga, meg kell adnunk ezutánra is.
K o v á c s Albert Véghely módositványát nem fogad­
ja el, mert a bíróság ítél, a magyar nyelv természete sze­
rint tanács tanácsot ad. A szövegre szavaz.
Feltótetven a kérdés, elfogadja-e a zsinat a szöveget:
elfogadtatott. A következő § ok a 13-ikig szót nem érdem­
lő módosításokkal elfogadtattak.
B é k y Sámuel azért szólalt fel, hogy egyenlőtlen
számú biiák lévén megállapítva és mive) nincs kitéve, meny­
nyi legyen az egyházi s világi tag: ez összeütközésre ve­
zetne. Megkívánja itt Is tartani a paritást.
K o v á c s Albert szerint nem \így értendő a paritás,
mint Béky érti. A paritás csak a választásnál kívántatik,
de hogy egyenlően legyenek jelen az ítélet hozatalnál egy­
házi és világi tanácsbirák, arra nem tekintenek soha. I tt a
zsinaton sem tettük.
A 10. §-nál Dr. Ö r e g János emelt szót az egyhá­
zak által fenntartott közép tanodák tanárai érdekében. Azt
óhajtaná, hogy azok fegyelmi ügyeit is első fokon az egy­
házkerület s felső fokon a konvent ítélné el. Ha már nem
lehetnek fizetés dolgában egyenlők szerencsésebb viszonyok
közt élő egyházkerületi közép- s felső tanodákban működő
pályatársaikkal^ legyenek legalább bíróságaik tekintetében
egyenlők.
A gyűlés már-már elfogadta az indítványt, midőn
K ö r m e n d y , j ^ f ő l e g pedig B a l l á g i azon kijelentésére,
 412
liogy fegyelmi ügyekben kiváltságot a tanárok vészére nem
kivan, s ha nem derogál a papnak, hogy az egyházine gye
Ítéljen felette, a tanárnak sem derogálhat, dr, Ö r e g in­
dítványa elvettetett.
Nov, 15. d. e.
Elnökök: br. V ay és N a g y Péter.
A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetett.
T ó t h S á m u e l jegyző az elnökség megbízásából
ajánlja az egyetemügyi bizottságba a következő tagokat:
Az erdélyi egyházkerületből Gáspár János főgondnok-
helycttes, Kovács Ödön és Szász Béla, a dunamellóki e. k.-
ből Vizsolyi Gusztáv és Kovács Albert, a tiszántúli e. k.-
ből Hegedűs László és Szinnyei Gerzson, a dunántúli e. k.-
bői Molnár Béla és Antal Gábor urakat.
T ó t h S á m u e l indítványozza, hogy a tanárok és
tanítókra vonatkozó kánonok kidolgozásával bízassák meg a
lelkészválasztási szabályzat készítő bizottság. Elfogadtatott.
Folyláttatván a törvénykezési rendtartás, a 13-ik §-
nál C s i d e r Károly némi módosítást adott be, melynek kö­
vetkeztében a szöveg igy állapíttatott meg :
Az egyházkerületi bíróság rendszerint csak két fokon
bíráskodik ; mint első fokú törvényszék ítél a püspök és o.
kerületi főgondnok kivételével, az esperesek, m i n t i l y e ­
n e k és egyházmegyei gondnokok stb. ügyeiben.
M o l n á r Bé l a helyesli a m i n t i l y e n e k beszúrá­
sát. Természetes, hogy mint esperesről lóvén róluk szó, csak
mint esperesek tartozhatnak e bíróság alá.
L e n g y e l I m r e jobb szeretné, ha az esperes papi
minőségben elkövetett hibáért is az egyházkerület ,hatósága
alá tartoznék. Hogy ítéljen felette az az egyházmegye, mely­
nek ő az elnöke?
Gr. R á d a y szerint még ha a püspök követ is el,
mint pap, hibát, az is az egyházmegye ólé tartozik.
Szavazással a C s i d e r inditváir/át elfogadták.
A konventi bíróságról szóló 21 §-nál, mely azt mondja,
hogy „Rendkivíílileg pedig még haimadfokon is ítél azon
fellebbezhető ügyekben, melyekben az e, megyei és e. ke­
rületi bíróságok Ítélete nem egybehangzó“ F e j e s István
szólalt fel, azt mondván, hogy* ezzel a konvent jogköre ve­
szedelmesen túl terjesztetik. Sőt az adott viszonyokat tekintve
a konventi bíróság oly testületté nőné ki magát, melynek
nem volna elég évenként egyszeri ülés, hanem parmanens
üléseket kellene tartania.
Nehogy porviszketegből minden ügy felvitessék a kon-
yent elé, szükségesnek látná, hogy befejeztessenek azok az
egyházkerületeken. Különben is uekünk nem a perlekedési
vágyat, hanem a felsőbb hatóságok iránti tiszteletet kell
fejlesztenünk.
M o l n á r B é l a Épen azért terjeszti csak az egybe
nem haugzó itéletű pereket a bizottság a konvent elé, hogy
a perviszketeget korlátozza. De az oly pereket, melyek
kenyér- és becsületvesztóst vonnak maguk után, megnyug­
tatás végett ily osetben szükséges egy harmadfokú bíróság
elé terjeszteni.
R i t o ó k szerint, ha két ellenkező Ítélet van, akkor
tulajdonkép csak egy ítéletről lehet szó, mert az egyik a
másikat lerontja. Csak a másodfokú Ítélet indokaiból látják
he a felek, hogy ily indokok is vannak, s csak úgy tudnak
azok ellen védekezni. Es mivel jogkörén nem mehet túl a
biróság, mert teendői meg vannak szabva, elfogadja a szö­
veget.
F e j e s . A harmadfokú biróság csak itt a zsinaton
terveztetett. A konventi munkálatban épen azok, a kik most
ezt védelmezik, u. m. Molnár Béla, Beöthy Zsigmond, Ri-
toók Zsigmond, kétfokú bíróságot indítványoztak.
Szavazással a megtámadott czikkely elfogadtatik.
V á l y i J á n o s a 21 §-hoz oda kívánná tétetni,
hogy jogórvónyes ítélet hozatalára az elnökkel együtt k i-
lencz biró jelenléte szükséges. Ez indítvány elfogadtatik.
A 22 §. után, R i t o ó k Zsigmond egy új szakaszt
kivan beczikkelyeztetni: „Kötelezettségük, sőt jogosítva
vannak a lelkészek a hatóságuk alatt álló egyházi t i s z t ­
viselőket és hivatalnokokat, meg szolgákat fegyelmi eljárás
nélkül meginteni és rendreútasitani; s ezen megintés es
rendreútasifcás ellen a fellebbezés nem használható.“
C s i d e r K á r o l y szűknek tartja o §-t a fegyelmi
ügyek tárgyalására. Eddig a kisebbrendű, csak dorgálással
fenyitett ügyeket a canonica visitatio intézte el, a na­
gyobb hivatalvesztessel járó ügyek a tractualo consistorium
elé tartoztak. Most, habár codificáljuk is a törvényt, az
Ítélő hatóságok azért ugyanazok maradnak, jóllehet az álta-
lok végezhető ügyek szorosabban körvonaloztatüak. De mind
e mellett nem foszthatjuk meg őket eddig gyakorlott dis-
cretionalis jogaiktól. Óhajtaná kimondatni, hogy kik vannak
meg az elsoroltakon kívül, a kik dorgálást vagy más fe­
gyelmi eljárást gyakorolhatnak.
Talán legjobban kifejezi nézetét az a szöveg, melyet
ő új §-úl felvétetni akar. Felolvassa meglehetősen hossza­
dalmas módositványát.
R á d a y G e d e o n n a k is van e szakaszhoz módosit-
ványa. Közel áll ahhoz, a mit Csider indítványoz. A jog­
ügyi bizottság fogalmazványa egy kissé szűkkörü. Olvassa
módositványát.
B e ö t h y Z s i g m o n d Ráday módositványáhím nem
lát oly fontos dolgot, a miért a már elfogadott szakaszt
felforgatnunk kellene. A Csider indítványában sok jó van,
de kérdés, szükséges-e mind beigtatnunk, a mi abban a
pap-, esperes- s a superintendensokről mondatik. Úgy vette
észre, hogy ezek csak útasitások, a melyek röviden ki van­
nak fejezve a szerkezetben. A mi még ehhez szükséges, az
Ritoók indítványában benne foglaltatik. Ő tehát erre szavaz.
R i t o ó k Z s i g m o n d Csider indítványára azt mondja,
hogy a dorgálás jogát testületre ruházni nem lehet. Egy
ember szerezhet magának meggyőződést a felett, a mi felett
dorgálást kell kimondania, de testület csak előzetes vizs­
gálat nyomán mondhat dorgálást. A vizsgálat pedig csak
fenyitő eljárás alapján indítható. A mit a pap, esperes,
püspök diseretionalis jogáról mond Csider, az az ő indítvá­
nyában is benfoglaltatik. Ezt nem adhatni meg minden­
kinek, mert a dorgálás, feddés oly büntetés, melyet az ér­
zékeny ember 1000 forinttal váltana meg. A dorgálás
joga tehát csak megbízható egyénnek adható.
 413
A mi a békebiró-fóle intézmény behozatalát illeti, ezt
csak úgy lehetne a rendszer felforgatása nélkül behozni, ha
megmondanék, lei, mit, mily mértékben Ítélhet el, a mi az
indítványban nem foglaltatik. Á maga indítványát ajánlja,
mely a jogügyi bizottság szövegezése.
Szavazás rendeltetvén el sorban a R á d a y , C s i d e r
és R i t o ó k indítványára, a két első elvettetvén, a Ritoók
Zsigmondé fogadtatott el.
A tárgyalás folytatása előtt felszólalt R i t o ó k , bője*
lenlvén, hogy a bizottság, mely a fegyelmi esetek összesze-
desére s egy §-ba szerkesztésére kiküldetett, munkálatával
elkészült, Kéri, hogy kinyomassék s napirendre tűzessék.
Kinyomatása elrendeltetett.
K ö r m é n dy S á n d o r itt felszólal s a konventi mun­
kálatból bizonyítgatja, hogy a peres kérdések egyházi bíró­
ság által való eldöntésének jogáról nem tett le a konventi
bizottság; sőt e régi joghoz ezentúl is ragaszkodni kíván.
E tárgyban többek által aláirt iditványt nyújt be, mely szin­
ten kinyomatni rondeltetetb.
Folytathatván a tárgyalás a 33 §-nál, mely igy szól
vAz elnök a hozzá érkezett panasz, hivatalos megkeresés
yagy a nyilatkozat alapján, a vizsgálat elrendelése fölött
határoz; s ha vizsgálatot lát szükségesnek, a vizsgálatra a
bíróság kebeléből egy egyházi és egy világi tágot küld ki“
— nagy vita támadt, melyben igen éléok részt vettek töb­
ben. Ko v á c s Albert indította meg a következő beszédével:
Nem minden aggodalom nélkül szólal fel, mert módositvá-
nya oly irányt képvisel, a mely ellen eddig a közvélemény
hangosan szólalt fel. A formákat érti, pedig a formák az
igazság kiderítésének eszközei. A perrendtartás formái olya­
nok, hogy méltók árra, hogy egyházi szerkezetünkbe ül-
tettessenek. Vannak a jogszolgáltatásnak oly formái, melyek
minden fejlettebb jogviszonyok közt életbe léptette ttek,
ilyen a többek közt az is, hogy senki teljesen be nem bi­
zonyított bűntényért, o! ne ítéltessék.
„Ha a bíró előtt bizonyítom valamivel ártatlanságomat,
de az azt kielégítőnek nem találja, ekkor eilenem ríjabb
nyomozást indít meg, ez már magában meggyalázó. Kell
tehát oly jogorvoslatot keresnünk, moly ez ellen biztosítsa
a feleket.“ Felszólalásának alapja az, hogy vádhatározat ki­
mondása ellen a vádlott fellebbezési joggal bírjon. E vád^
határozat kimondásának joga az esperest illeti, de ez ellen
legyen fellebbezési jog a püspökhöz, s csak ha ez elfogad­
ná, akkor mondatnék ki a vóghatározat s indíttatnék meg
a vizsgálat. Indítványozza tehát, hogy a fennebbi §-ban a
hivatalos megkeresés után ez tétessék: „és a p a n a s z -
l ő t t n a k e r r e t e t t n y i l a t k o z a t a u t á n “ s a §. vé­
gére ez: „A v á d h a t á r o z a t e l l e n 3 n a p a l a t t f e l ­
l e b b e z é s s e l l e h e t él ni , m e l y n e k e l b í r á l á s a 2-
od f o k ú b í r ó s á g e l n ö k é r e b i z a t i k . “
A vád alá helyezés fontos következményeket von maga
után, t. i. a hivatalból való felfüggesztést s a helyettes
fizetését. A jogszolgáltatásnak első kelléke, hogy gyors le­
gyen, de meg fontosabb, hogy jó és igaz legyen. Utolsó
indoka az, hogy az erdélyi egyházkerület eljárása hasonló
ahhoz, mint a mit Ő proponál.
M o l n á r B é l á n a k , mint előadónak, kötelessége a
konventi munkálatot védeni. Abban eredetileg benne volt,
a mit Kovács Albert indítványoz, de a bizottság elvetette
azon indokból, hogy nem szükséges a formákhoz szorosan
ragaszkodnunk. Helyesli Kovács Albert indítványát s el­
fogadja.
B e ö t h y Z s i g m o n d , ha valaki jobbat ajánl, mint
a jogügyi bizottság, azt ők elfogadják. így tesz Kovács
Albert indítványával is. Beane volt az eredeti munkálatban,
de az egyszerűség miatt kitörölték. Ha bíróság határoz a
vád alá helyezés fölött, az ellen nincs appellata. De ha egy
ember kezébe tesszük le a vizsgálat elrendelési jogát, ak­
kor e meghurczoltatás ellen a fellebbezésben kell garantiát
keresnünk.
Gr. R á d a y szintén elfogadja K. A. inditványát. A
bizottság úgy vélekedett, hogy a fegyelmi ügyöknél legjobb,
ha minél hamarább véget érnek; azért találta ki a szöveg­
ben előadott médott, nehogy esztendőkig elhúzódjék az ügy.
Azonban mivel K. A. indítványában a visszaélések ellen
garantiát lát, hozzá járúl.
U j f a l u s s y M i k l ó s a szövegre szavaz, mert a vád
alá helyezésben nem meghurczoltatás! lát, hanem puri-
ficatiot.
Y e s z p r é m y G á s p á r a K. A. indítványára szavaz,
de megcsorbitva látja a gyűlések jogát. Oda kívánja tétet­
ni, hogy a vizsgálatot elrondelheti a preshyterium, az egy-
házmogyoi, a kerületi gyűlés.
T e l e k y P é t e r a szöveget tartja m eg; B o n k ő
János az erdélyi eljárást dicséri. R i t o ó k Zsigmond azt
mondja, hogy a bizottság a tárgyalás alkalmával a törvé­
nyes eljárási gyakorlatot védte, de azt keresztül nem vi­
hette. A bírósági gyakorlat abból áll, hogy forog-e fenn
fegyelmi eset vagy nem s elrendelheti ahhoz képest a vizs­
gálatot. A vizsgálatot nem tartja mogbelyegezőnek. Do ha
| elrendelheti az elnök, be is szüntetheti; arra is joga van.
í Ez pedig egy cinbor kezébe nem adható. A lényeg nem a
gyorsaság, hanem az igazság. A mivel egy harmadik ember
meg van bélyegezve, az justizmord. Kovács Albert inditvá­
nyát elfogadja, csak azt kéri, hogy ne elnök, hanem elnök­
ség tétessék s ezzel eloszlattatik Horváth Mihály aggálya
is. Továbbá, hogy ne a vizsgálat, hanem a ráhozott hatá­
rozat (tehát úgy az elrendelő, mint a megszüntető határo­
zat) ellen lehessen beadni fellebbezést.
K u n B e r t a l a n RPoók módosityányára szavaz.
S z á s z D o m o k o s Kovács Alberthoz t csatlakozik. A
szöveg az esperesnek oly rendkívüli hatalmat ad, mely visz-
szaólésro ad alkalmat. Benne van, hogy ha szükségét látja
a vizsgálatnak, elrendeli, s ha nem látja, nem rendeli el.
Tegyük fel, hogy oly pap ellen lépnek fel alapos váddal
hívei, a kinek az esperes jó barátja, akkor nem rendeli el
a vizsgálatot. Útat kell tehát engedni azoknak, a kik az
esperes önkénje ellen ily esetben felebbezéssel élni akarnak.
V é g b e l y D e z s ő Ritoók fölfogását osztja, de mivel
az megmerhető azzal, a mit Kovács Albert proponált, an­
nak indítványát elfogadja. A fegyelmi eljárás kétélű fegy­
ver, mert sértheti az egyént. Most nagyon elterjedt a gya-
 414
nusitás, divat minden hivatalban lévő egyént lerántani.
Mondták, hogy speciális barátság kedvéért megakaszthatja
az esperes a barátja ellen kórt vizsgálatot, ugyanazért en­
nek megakadályozása végett a K, A. indítványának elfo­
gadtatását kéri.
K o v á c s A l b e r t zárszavával élve azt mondja, hogy
minden elíeninditvány ellen fentartja ugyan a magáét, de
a Ritoókét elfogadja, hogy ne a „ v i z s g á l a t e l l e n “ , ha­
nem e helyett a . v é g z é s e l l e n “ tétessék.
Szavazásra tűzetvén ki az indítvány, a K o v á c s Al­
berté Ritoók módosításával elfogadtatott.
Az 52 §-hoz C s i d e r Károly következő toldalóka fo­
gadtatott ol. A bíróságok az általuk hozott érdemleges Íté­
letet az illető egyházi vagy iskolai hatóságoknak megkül­
deni tartoznak, jóllehet azt Molnár Béla, mivel a feleknek
ügy is megküldetik, feleslegesnek tartotta.
Még csak a 64 §-nál volt némi vita, melyben arról
van szó, hogy a hivatalától felfüggesztett tanítónak helyet­
tesítése által okozott költségeit ki állapítsa és térítse meg.
A szövegben az van, hogy közigazgatási úton intéztetik el,
de erre Véghely azt mondja, hogy végzés Kell, s ki hozza a vég­
zést! B e ö t h y azt mondja erre, hogy a közigazgatási bi­
zottság hozza meg a végzést, de annak végrehajtása polgári
perre litasitandó.
B á l l á gi nemcsak a helyettesítési költségeket kívánja
ártatlannak nyilvánítás esetén megtéríttetni, hanem mind­
azokat a kiadásokat is, a melyeket a méltatlanul meghur-
czolt tanító szenvedett.
Szóltak még a dologhoz V é g h e l y , L e n g y e 1 Imre,
A n t a l Gábor, R á d a y és K o v á c s Albert, ki módosit-
ványt is nyújtott be. Szavazás rendeltetvén el, a Kovács
Albert következő módositványát fogadták el:
„A mennyiben a felfüggesztés helyettesítés szükségét
vonta maga után, s a helyettesítés folytán költségek olcoz-
tattak, azok megállapítása és megtérítése felől a bizottság
külön végzés által intézkedik.*
Nov. 16.
Elnökök: br. V ay és N a g y Péter.
A jegyzőkönyv felolvastatván, hitelesíttetett.
A napirend első tárgya: az alkotmánytervezet másod­
szori olvasása s a lelkészválasztási szabályzat.
T ó t h S á m n e 1 jegyző olvassa az elfogadott alkot­
mánytervezetet. Ennek bevégződése után következnék^ a lel­
készválasztási szabályzat tárgyalása, de mielőtt hozzáfogtak
volna, K ö r m é n dy Sándor kérvényt nyújt be a lelkészi
fizetések minimumának megállapítása s a természetbeli szol-
gáluiányok megváltatása iránt. Kéri, hogy ez «a választási
törvény előtt tárgyaltassók.
V ay elnök. A konventnek szivén feküdt a lelkészi
fizetések szabályozása, a mi kitűnik abból, hogy ez ügyet
az egyházkerületekhez utasította»
S i p o s P á l mivel néhol az egyházmegyék intézked­
nek, e tárgyban azt óhajtaná kimondatni, hogy a lelkész
fizetések minimumának megállapítása az e. kerületek, i l l e ­
t ő i g e g y h á z m e g y é k jogkörébe tartozik.
Hosszas vita fejlődött ki ezután a kérdés felett, ki a
kerületet, ki az egyházmegyét védte.
K ö r m én dy azt mondja, hogy a kérvény czólja el-
éretott, mihelyt a zsinat utasítja a kerületeket az ügyek el­
intézésére»
D o b o s nem barátja az e. kerületek jogköre meg­
csonkításának. Különben is e kényes ügyet jobban elintéz­
heti az e. kerület, mint az e. megye.
K is Á r o n szerint a megyékben a megélhetési vi­
szonyok nagyon különbözők, azért a minimum megszabását
a megyékre bízná.
B á l l á gi is ügy vélekedik, hogy más megélhetési
viszonyok lévén p. o. Máramanjsban, mint Pestmegyóben,
az e. m e g y é k r e k e l l e n e bi z ni az ügyet. Mert ha nagy
területre tekintve állapítjuk meg a minimumot, semmi czélt
sem érünk el vele.
R é v é s z B á l i n t is barátja a lelkészek fizetése meg­
állapításának, de attól tart, hogy a minimum megállapítá­
sával sok e. község elpusztul. De ha meg kellene lenni,
inkább az e. megyékre bízná e megállapítást, csak megerő­
sítés végett terjesztessék fel a kerülethez.
K u n B e r t a l a n a kerületeket bizná meg. Ha egyik
egyházmegyében több lenne a minimum, mint a másikban,
itt is igyekeznének amazzal egyenlőre leszállítani. Náluk
az egész kerületre nézve 60() frt. A mely községek ezt nem
bírják meg, affiliáltattak. A végrehajtás nem járt semmi
nehézséggel.
F e j e s I s t v á n szerint a minimum kérdésénél nem­
csak a papok, hanem az egyházak érdekeit is tekintetbe
kell vennünk. Ha az egyházmegyére bízzuk a megállapítást,
hol a papok uralkodók, félő, hogy saját érdekeik tűlhajtása
sok egyház affiliálását vonná maga után, a mibe pedig az
egész egyháznak beleszólási joga van. Ő az egyházkerületek­
re bízná, haoár oly fontos kérdésnek tekinti, hogy érdemes
volna, mielőtt a zsinat benne határozna, bizottság elé
utasítani.
B e n k ő J á n o s szintén az egyházak érdekében emel
szót. Náluk ugyanis sok oly egyház van, a hol a papi hi­
vatal fentartása nemcsak vallási, de politikai, nemzetiségi
okból is szükséges. Ily helyeken még a minimumot sem b ír­
ják fizetni. Az ily kis községek életét csak a domestica
biztosíthatja.
P a p G á b o r azokkal van egy véleményen, kik az
ügyet az e. kerületekre bízzák. Különben is jogukban áll a
kerületeknek, hogy egyik e. megyében magasabbra vegyék
a minimumot, mint a másikban.
H e g e d ű s szerint a zsinat nem határozhat mást,
minthogy e minimum megállapitása egyházkerületekre
tartozik. A minimum alól lesznek kivételek oly egyházak
kedvéért, melyeknek affiliáltatása nemzeti érdekbe ütközik.
Y á l y i L a j o s e kérdésnek a domestikával együttes
tárgyalását kéri.
R á d a y G e d e o n gr. Egész egyházunknak égető s
nehezen megoldható kérdése ez. De épen azért óvatosan
járjunk el benne, A minimum megállapitása lehet áldásdús,
lehet veszedelmes is. Czólszerűnek látná, hogy rcegindittas-

sék itt a zsinaton, de inig az egyházmegyék elő nem so­
rolják, hogy melyek a missioszerű egyházak, nem lőhet
benne határozni. Ha lesz erős domostikánk, e kérdés akkor
oldható meg legczélszerűbben. Egyet azonban kimondatni
kíván, hogy az egyházmegyék buzgalma az egyházkerület
controleriája alá tartozzék, nehogy túlcsigázzák a minimumot.
S z á s z B é l a azt hiszi, hogy e kérdés szavazással
nem dönthető el, mert e kérdés a zsinat elé nem tartozik.
V Az alkotmánytervezetben kimondottuk az 55 §-ban, hogy a
lelkészek fizetésének megállapítása az egyházkerületek jog­
körébe tartozik. A zsinat a 102 §. szerint csak felügye
arra, hogy tisztességes fizetősök legyen a hivatalnokoknak.
Óhajtaná, ha az indítványozók visszavennék indítványukat,
mit ha nem tesznek, napirendre térést indítványoz.
Y ó g h e l y D e z s ő szerint, mivel a kérvény nemcsak
a minimum, hanem a szolgálmányok megváltására is vonat­
kozik, óhajtaná, ha a bizottság elé adatnék.
Kö r m o n d y szerint azon megállapítások, melyekre
Szász Béla hivatkozott, nem zárják ki, hogy a zsinat ne
foglalkozzék e tárgygyal, mert ha ez utasítja az ügyet a
kerületekhez, nagyobb súlylyal bir az ügy, mert mintegy
eleve sanctionálja a kerületek ez irányban hozandó határo­
zatait. Tegyék át tehát a megyékhez az ügyet, hogy azok
az e. megyek viszonyainak tekintetbevételével döntsék el
mind a két kérdést.
N a g y P é t e r az eltérő vélemények összeegyezteté­
sére a következő indítványt terjeszti elő: „A lelkészi java-
dalmaztatás minimumának meghatározása, mint szintén az
egyházi közmunkák megváltása módozatának megállapítása,
az egyházmegyék kihallgatásával, az egyházkerületek j oga.“
Ez indítvány elfogadtatván, következett a lelkészvá­
lasztási szabályzat tárgyalása.
H o r v á t h M i h á l y felolvasta tni kéri, s hogy azután
kezdessék meg az általános tárgyalás.
N a g y P é t e r elnök szerint, ki lévén nyomatva, fel­
olvasottnak tekinthető. Felolvasottnak tekintik.
B e ö t h y Z s i g m o n d . A lelkészválasztás kérdése igen
fontos, mert ez idézi elő a legtöbb összeütközést. Ugyan­
azért óhajtaná, ha közmegnyugvásra idéztethetnék el. De
ezt nem látja a benyújtott javaslatban. Nem látja benne
biztosítva a választás szabadságát, az érdemesebb lelké­
szek előléptetését s a segédlelkészek rendes lelkészszé te­
hetősét kellő mértékben biztosítva. Indítványozza, hogy
ezen szabályzat el ne fogadtassák, hanem adassák vissza a
bizottságnak, melyhez újabb tagok jelölendők ki. A bizott­
ságnak feladatául tűzessék, hogy az erdélyi lelkészválasztási
szabályzatot, mely sokkal szabadabb eljárást biztosit a Lel­
készek választásánál, —. vegye figyelembe és a szóban lévő
lelkészválasztási szabályzatot ahhoz alkalmazva, új kidolgo­
zásban terjeszsze vissza a zsinat elé.
B é k y S á m u e l . E lelkőszválasztási szabályjavaslat
illuzoriussá teszi, sőt megsemmisíti gyülekezeteink vá­
lasztási szabadságát. A javaslat részleteivel foglalkozni nem
szándékozik, mert rosznak tartván az alapot, arra építeni
egyáltalában nem akar. Az indokolás eleje azt mondja, hogy
415
őzen szabályzatnak vezérelve az 1-ső §-ban fejeztetik ki
abban, hogy a lelkészzálasztás joga szabályszerű kijelölés
mellett a gyülekezetei illeti. Azt nem tagadhatni, hogy ez
a vezérelv s éppen ebben áll a szabályzatnak minden hibája,
mert hogy a kijelölés és a gyülekezetek választási joga ne
legyenek egymással ellentétben, azt hiszi még maga az elő­
adó képviselő is, ki különben erős logikával rendelkezik,
aligha képes lenne elfogadható érvekkel megczáfolni. Le kell
tehát szállítani valódi értékére a főelvet, s ki kell mondani
nyíltan azt, hogy nem lesz ezután szabad választási joga a
gyülekezetnek, hanem lesz alkalma, sőt kötelessége futkos­
ni és költekezni csak azért, hogy megtudhassa azt, hogy a
kijelölő egyházmegyei bizottság ki által akarja jövőre gyü­
lekezetüket boldogítani. A szabályszerű kijelölés örvénye
elnyeli a gyülekezetek választási szabadságát. Az indokolás
szeiint is csak v a l ó s z í n ű az, hogy az egyházközség
megvédheti a maga érdekeit; hanem az — és ezt nem a
bizottsági indokolás, hanem szóló mondja — nem valószínű,
de b i z o n y o s , hogy az egyházmegye képviselői, ha nekik
úgy tetszik, megsemmisíthetik a gyülekezetek választási sza­
badságát.
Szólnak ezután S z e n t p é t e r i , K ö r m o n d y , kik
elfogadják Beöthy indítványát. K un Bertalan meg csak nem
is gondolta, hogy itt arról lehessen szó, mikép a lolkész-
választási szabályzat a tárgyalás alapjáúl se fogadtassák el.
Minthogy beszédeikben többen kifejezést adtak csodálkozá­
suknak, hogy neve is a javaslat alatt v a n , kötelessége ma­
gát a gyanú ellen igazolni. Ő, mint a bizottság elnöke, csu­
pán a bizottság által hozott határozatokat mondotta ki, no­
ha a maga egyéni nézetét magában a bizottságban is hang­
súlyozta, valamint hangsúlyozza itt is, hogy a lelkészválasz­
tásnál szabadabb eljárást kíván törvénybe igtatni. M ik lö ­
vi ez oly fontosnak tartja ez ügyet, hogy annak megvita­
tását zárt ülésben óhajtja .« a megvitatás után tartja csak
tárgyalhatnak.
K is Á r o n : A legrégibb kánonok a lelkészválasztá­
soknál csak azt kívánták, hogy a lelkészek az esperesek be­
legyezése nélkül ne álkai maztassanak. Ez volt oka a „nova
vocationak," a „papmarasztásnak,“ melynek meggátlására a
tiszántúli egyházkerület érvenyesitni kívánta a maga XIY.
kánonát, mely szerint a meghívás kétféle: belső az istentől,
külső az egyház véneitől; s érvényesíteni kívánta ama má­
sik kánonát, hogy „az esperes előkelő társaival Ítélje meg,
ki, minő helyre méltó." És ezt úgy gyakorolta, hogy meg­
jelentek az e. m. gyűlésen a választó gyülekezet küldöttei,
és ott az e. megye kormányzói megkérdezték őket, kit óhaj­
tanak lelkészükül, és tüstént vagy azt, vagy a kit ők jónak
láttak, oda rendelték hozzájok. 1860-ban egy új lelkészvá­
lasztási szabálylyal a választási jogot az egyház ^összes fi­
zető tagjaira, kiterjesztették. E szabály azonban csak újabb
visszaélésekre vezetett, egyes tolakodók a nép megnyerésé­
ről, a presbyterium mellőzésével döntötték el az egyház
hátrányára a választást. A választási panaszok soha meg
nem szűntek, mert az e. megye csak akkor semmisíthette
meg a választást, ha a választási szabályok meg nem tar­
tattak. Hogy azért az egyházi felsőbb hatóság joga is év-
 416
vényesűlbesscn, az egyházkerület egy újabb szabálymódositó
bizottságot nevezett ki, mely Erdély s a Duoamellóke példa»
jára a kijelölést javaslá, s az el is fogadtatott.
Szóló kéri a zsinatot, ne helyezze ellentétbe az egy­
házi felsőbb hatóságokat az egyházközségekkel, nem ellen­
ségek azok; inkább azért állanak fenn, hogy vezessék a
községeket. Hadd jelöljenek együtt s adjunk egy netán szük­
séges eligazító végszót a felsőbb hatóságoknak, s nem lesz
helytelen a választás. Javaslatukat köztárgyalási alapúi aján-
ja a zsinatnak, és kéri annak elfogadását. Tárgyaljuk év
gig majd meglátjuk mit ér.
N a g y P é t e r elnök a lelkészválasztási szabályzatot
oly fontos ügynek tartja, melytől egyházunk jövő boldogsá­
ga függ. Tekintve hogy az idő annyira előre haladt már,
hogy a szólásra feliratkozottak nem fognak -mindnyájan az
ügyhöz hozzászólhatni: indítványozná, hogy e tárgyban a vita
most megszakittassék, s délután egy zárt tanácskozásban a
szőnyegen levő ügy minden oldalról megbeszéltessék. Ekkép
a holnap tartandó ülésben nagyobb tájékozottsággal lehetne
a vitát tovább folytatni. (Helyeslés),
L e n g y e l I m r e a vitát már vége felé közeledőnek
látja, s a vita megszakítása csak halasztását okozná a kér­
désnek. Óhajtja a Yita tovább folytatását.
Ko v á c a A l b e r t sajnálja, hogy a vita berekesztése
által a szólástól elüttetett. Mindenesetre kedveskedni fog az
egyházi elnök urnák, hogy ezúttal a kérdéshez nem fog szó-
lani, ámbátor azt hiszi, hogy a képviselőnek a házszabályok
értelmében bármelyik kérdéshez van szólásjoga.
N a g y P é t e r kijelenti, hogy itt a szabadszólási jog
nem vonatott meg senkitől; itt csak arról van szó, hogy
egy felette fontos ügy minden oldalról kellő világításba le­
gyen helyezhető. (Nagy zaj.)
A kellemetlen intermezzó után tárgyalás alá vétetett
a házassági peres ügyekről szóló indítvány, melynek felol­
vasása után felszólalt
K o v á c s A l b e r t : Más gyűlésekben azt tapasztalta,
hogy az elnökség a házszabályokat nemcsak a tegokkal res-
pektáltatta, hanem maga is megtartotta. Itt azonban azt
látja, hogy maga az elnökség sem tártjaim eg a házszabá­
lyokat. (Nagy zaj.) , kéri a felolvasott inditványt, mi­
vel az napirendre kitűzve nem volt, a napirendről le­
vétetni.
N a g y P é t e r elnök kijelenti, hogy a rendreúáasi-
tást az ejnökség nem érdemli m eg: az inditványt, kinyo-
matása előtt hogyan lehetett volna tárgyalni ? Most azon­
ban, miután már ki van nyomatva s ki van osztva, néze­
te szerint, bízvást tárgyalás alá lehet venni.
B r. Y ay M i k l ó s elnök tisztelettel fogadja a rend-
reútasitást, akkor, midőn annak helye van, de mikor arra
egyátülában nincs ok, a rendreútasitást viszzaútasitja I (Nagy
zaj, élénk helyeslés.)
Heves vita után M o l n á r Béla indítványára az in­
dítvány napirendről le vétetvén, elnök az ülést d. u. fáikét-
tőkor berekeszti.
Nov. 17.
A mai ülésen a 1 e lkjés z v á l a s z tá s i s z a b á l y ­
z a t tárgyalása folytattatott.
B e ö t h y Z s i g m o n d sajnosán tapasztalja, hogy az
általa benyújtott indítvány a kedélyeket egyik másik olda­
lon nem várt módon felizgatta, annálfogva, tekintve azt,
hogy a tárgy kellőképpen előkészítve nem is volt, indítványát
olyképpen módosítja, hogy a lelkész választási szabályzat té­
tessék át a konventhez, miszerint — ha szükségét látja, az
egyházkerületek meghallgatásával, készítsen egy teljesen új,
a czélnak talán inkább megfelelő választási szabályzatot,
mely a felzavart kedélyeket is megnyugtassa, s ezen sza­
bályzatot még a 3 éven belől összeülendő zsinat elé
terjessze.
S z á s z D o m o k o s : Nem akarja ezúttal a beadott
javaslat érdemére vonatkozó elvi álláspontját körvonalozni :
föntartja e jogát azon esetre, ha a zsinat többsége jelen
sessiójában végleges törvényt akar hozni a papválasztásra.
Ezek előre bocsátása után kijelenti, hogy B e ö t h y indít­
ványát pártolja. Minden törvényhozó testületnek, de főleg
egyházinak, a lehető legnagyobb óvatossággal, az adott vi­
szonyok bölcs megfigyelésével és az előkészületek teljes ap­
parátusával kell belebocsátkozni egy törvény megalkotásá­
ba. A fönforgé kérdés nincs kellőleg előkészítve, a mennyi­
ben nem ment még keresztül a konvent előkészítő tárgya­
lásán. A zsinat, ha e tárgyat a konventhez vissza is uta­
sítja, nem jön magával ellenmondásba, sőt a házszabályok
10-ik §-ában provideálva is van ily esetekről. A politikai
törvényhozó testületek is követnek ily eljárást gyakran, a
menyiben egyes törvényjavaslatok tárgyalását mandátumok
keretén belől egyik ülésszakról elnapolják a másikra. — A
jelen zsinat mandátuma 3 évig tartó s ezen idő alatt több­
ször fog összeülni. Ezalatt ideje lesz a konvontnek, esetleg
kihallgatva az egyházkerületeket, úgy készíteni elő a kérdést,
hogy az végleges megoldást nyerhessen, és pedig a lehető
közmegnyugvásra, a mi nem remélhető, ha most már végleg
megalkotjuk a törvényt.
T ó t h S á m u e l . Az egyházkerületek a lelkószválasz-
tási szabályokig vonatkozó véleményüket eleve beter­
jesztették, Ezek összesítéséből egy lelkészválasztási szabály­
zat kidolgozására a zsinat bizottságot küldött ki, mely mun­
kálatát be is terjesztette ide. Különös lenne^-ha a zsinat
épen az általa kiküldött bizottságnak munMlatát még csak
tárgyalás alapjául sem fogadná el. Megköveteli azon bizott­
ság tekintélye, hogy ez a munkálat tárgyalás alá vétessék.
(Helyeslés.)
U j f a l u s s y M i k l ó s szavazás által látja eldönthető­
nek a kérdést, mely már arra teljesen meg van érve. Úgy
véli, hogy az elodázás által csak üszköt fogunk dobni a nép
közé, mitől pedig Isten mentsen.
H e g e d ű s L á s z l ó B e ö t h y indítványa mellett nyi­
latkozik, úgy véli, hogy e kényes kérdésben nem kellene
többségileg határozni, mert ez rósz vert szülhetne ott, hol
végi szokás által szentesített jogot sértenének meg a zsi­
nat határozatai. A konvent az egyházkerületek meghallgatá­
sa útján oly javaslatot terjeszthet elő, mely nagyobb meg­
nyugvást idéz elő. Készéről a kellő qualifikatio iránt kí­
vánna garancziákat.
 417
H o r v á t h M i h á l y utal a megállapított alkotmány
azon szakaszára, moly világosan kimondja, hogy a konvent
készíti elő a javaslatokat, melyek alapján a zsinat megalkot­
ja a törvényeket. T ó t h Sámuel megjegyzését illetőleg ki­
jelenti, hogy a superintendentiák nevében senki sem nyi­
latkozhatott, hanem csapám azok egyes tagjai mondották el
nézeteiket.
R é v é s z B á l i n t az ügy edddigi lefolyásából azon
következtetést vonja, hogy a zsinatnak részletes tárgyalás
alá kell vennie a lelkes választási szabályokat. E szabályok
a zsinat elé terjesztettek, azután egy bizottsághoz irtásit-
tattak, s most általános tárgyalás alá vétettek. Azt hiszi,
hogy csalódnak azok, kik azt hiszik, hogy ha e kérdés a
konventre bizatik, akkor közmegnyugvásra fog elinléztetni:
minél később veszik ezen ügyet tárgyalás alá, annál na­
gyobb keserűséget fog előidézni. A kérdés nézete szerint
teljesen meg van érve s a vissaélések oly nagy mérvben
ismétlődnek, hogy a szabályzat megalkotásává sürgős szük­
ség van. Beöthy indítványát mellőztetni kéri.
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R ÜLÉSÉBŐL.
Kolozsvár, 1881. nov. 27.
Jelen voltak: főt. Nagy Péter püspök, mint olnök,
dr. Szász Béla, Parádi Kálmán, Szabó Adám számvevő,
Bodor Antal titkár, Deák József pénztárnok és Balogh
György ügyvéd.
Az időközben elnökileg elintézétt 16 ügy bejentet-
vón, tudomásul vétetett.
Az elnök előadja, hogy a helyi adófelügyelőség a
Mégai-telekre vetett adót leírta, de a püspöktitkári és püs­
pöki lak után házbér-adót követel 1877-től kezdve. Fel-
folyamodás intéztetik a pénzügyigazgatósághoz a törvény
alapján és a püspöki rangra vonatkozó káuoo idézésével.
Ugyanő jelenti, hogy Báthori Dániel, a sajó-udvárhelyi
egyház volt gondnoka, Balogh Mihály curatori liquidum
törlesztésére a 900 frtból 735 irtot befizetett. Pénztárra
utalványoztatott az illető egyházközség javára.
A pitesti papi dijlevól t. Veres Sándor számára be-
küldetvén 50 írt. útiköltséggel, főtiszt, püspök afia fölke-
rétik az ügy elintézésére.
A s.-szentgyörgyi kollégium elöljárósága jelenti, hogy
az újonnan választott pénztárnokot hivatalába beigtattatia
s az erre vonatkozó okmányokat (a pénztárnoki transposi-
tiorói szóló jegyzőkönyvet, pénztárnoki utasítást, a pénz-
tárnoki biztosítókról való okmányt) tudomásvétel végett
felküldi. Az elöljáróság intézkedése oly felhívással vétetett
tudomásúl, hogy a pénztárnoki útasitást az elöljáróság
rendszeres egészbe foglalva állítsa ki, írassa alá két tanú
jelenlétében és küldje föl helybenhagyás végett.
Előterjesztetvén a sz.-udvarhelyi kollégium elöljáró­
ságának a Gagyi-Pálfi-féle birtok eladása tárgyában köve­
tett eljárása, raegiratik az illető m. t. elöljáróságnak, hogy
ha a vásárló által vásárolt fekvők 595B frt. vételári ösz-
szege a vevő zálogjogi biztosítékul felajánlott birtokára
nem lenne kétszeres értékben telekkönyvezve, ennek foga­
natosítását haladéktalanúi eszközölje.
Igazgató tanácsunk hibáztatta a brassói egyházköz­
ség elöljáróságát azon szabálytalan eljárásáért, hogy egy
1600 frt. zálogjogi biztosítással terhelt házas telekre 200
frt. kölcsönt adott és a következményekért őt felelőssé
tette.
A szilágy-szolnoki egyházmegyei tanács pártoló aján­
lata alapján megengedtetett, hogy a szilágy-szentkirályi
egyházközség egy 5 lakosztálylyal ellátott 7 0 0 Q öl terü­
letű épületes telket vásárolhasson.
Előterjesztetvén a goroszlói egyházközség vagyoni
ügyeinek rendezéséről szóló jelentés, a papi fizetésre vo­
natkozólag, minthogy a canonica portio adójának a pap
által leendő hordozása fizetés csökkenést képez, a clijlevél
azzal a módosítással hagyatott helyben, hogy ezeu adót
jövőre is az egyházközség köteles hordozni.
A sz.-szolnoki egyházmegye közgyűlése pártoló aján­
lattal jelenti, hogy a lecsméri egyházközség ideiglenesen
az ippi anyaegyházhoz kivan csatoltatni, hogy ezen ide­
iglenes csatolás alatt papi fizetésének egy részét tőkésítve
jövedelmezőbb papi állomást szervezhessen. Az egyházme­
gye határozatának helybenhagyásával nevezett egyházköz­
ségnek 1884 évi április 24-ig ideiglenes leányositása m eg­
engedtetett. Esperes afia inegbizatott a papi fizetés taka­
rékpénztárba helyezésével és a takarékpénztári könyv meg­
őrzésével.
A szász-lónai egyházközség iskolaszobájának a felál­
lítandó állami népiskola használatára átbocsátása megen
gedtetett, úgyszintén az állami iskola felállítása után a
fel. iskola megszüntetése is. A felküldött szerződvény hely -
benhagyatik, azzal a megjegyzéssel, hogy az iskola épület
nem egészen, hanem csak az iskola-szoba adatik át, an­
nak többi része az énekvezér számára fentartatván, és
pedig határozottan állami iskola használatra. Az énekve-
zéri mndositott dijlevél helybenhagyása függőben tartatik.
Sz.-Földváron egy állami iskola felállítása következ­
tében felekezeti iskolánk beszüntetése tudomásúl vétetett.
Az illető állami népiskolában a tanítói teendők vitele a
helyi ref. lelkész afiának megengedtetett az egyházkerüteti
közgyűlés jóváhagyásának fentartása mellett.
Ezeken kívül még több kisebb ügy nyert elintézést.
r.
KÜLÖNFÉLÉK.
Kolozsvár 1881 decz 3-au.
— Főt. N agy P é te r püspökünk a debreczeni tanuló
ifjúság által a zsinati két elnök tiszteletére rendezett fák­
lyászene alkalmával az idvezlő beszédre következőleg vála-
 418
szolt: „Nemes ifjúság! Kedves barátaim! Engedjétek meg
nekem ezt a megszólítást; hiszen a debreczeni iskolát én
ma végeztem el. Ennek az iskolának koptattam csaknem
egy egész hónapon keresztül küszöbét és ott tanultam szé­
pet, nagyot; mert ott tanultam azt, hogy a ref. egyház
fenn fog állani az időknek végetlenségéig, mert tagjainak
szivében el a vallás szeretetete, az ahhoz való buzgó ra­
gaszkodás és áldozatkészség. Lelkem ek forró vágya volt,
hogy megérjem ezt a zsinatot, hogy megérjem a magyar
ref. egyház kerületeinek egyesülését és igy annak a szilárd
alapnak letevését, a melyen nem fog többé semmi erőszak
diadalmaskodni! (Éljenzés.) A jó Isten az ő kegyelméből
megadta ezt érnem. (Éljenzés ) De bennem az emberi sziv
úgy van alkotva, hogy ha egyik kivánsága teljesedik, he­
lyébe mást fogad, Most más óhajtásom van: azt szeretnem
megérni, hogy a debreczeni tanintézet fölébe egy magasabb
tanintézet állíttassák! (Lelkes éljenzés) hogy itt a hazának
minden részéből, keletről és délről, éjszakról es nyugatról
összoseregeljenek ifjaink és a particuláris nézeteken felül
emelkedve, egyesüljenek szívben és lélekben. Itt tanulják
meg e három nevezetes tan t: Istent félni, a hazát szeret­
ni; s a nemzet javára önzetlenül mindent feláldozni. Vagy,
mint a költő m egírta: „Légy kész, légy hiv egy ész, egy
szív. Szót, vért, mindent a szent ügyért!“ (Éljenzés !) Itt
az Isten házának tövében állunk, melynek két tornya emel­
kedik az égre és a róna útasának messziről hirdeti egy
nagy város jelenlétét. Olyannak képzelem én ezt a két tor­
nyot, mint Mózest, mikor küzdve az amalekiták ellen, fel­
tartotta két karját s ennek látása bátorságot adott az izra­
elitáknak ósgyőzelmeskedtek, E szent épület mellett van egy
várnégyszög, melyet a hitetlenség, az anyagiasság sötét
szellemű soha sem fog bevenni. E várnógyszügnok kedves
ifjúságához szólok és most kérlek benneteket, kedves ifjú­
ság, hogy oltsátok és véssétek szivetekbe a haza, a nemzet
s az egyház iránti szeretetet, hogy azok a szövetnekek, me­
lyek előttünk égtek e zsinatban, soha ki ne aludjanak, ha­
nem mikor a mi gyengülő kezünkből kihullanak: oh vegyé-
ték fel azt és ti lobogtassátok tovább. (Éljenzés.) Isten a
minden jóknak ad-ja, áldja meg és szentelje meg ezt az if­
júságot, hogy legyenek ezek a hazának kitűnői, mint valá-
nak azon jelesek, a kik ezen épületből kikerültek, Az isten
szentelje és áldja meg őket 1“ (Hosszan tartó lelkes éljen­
zés.) Ezután az ifjúság haza tért, szivében azon szent meg­
győződéssel, hogy a mely egyháznak kormányán ily férfiak
állanek, nem kell azt félteni az idők viharától! Éljenek a
zsinatnak általunk megismert és megszeretett dicsői, tagjai
és elnökei, hogy virágozhassák vezetésűk alatt hazánkban
az oly sokat szenvedett Protestantismus!
— Az „esperes41 szóra vonatkozólag lapunk 48-ik
számában közlött nyelvészeti megjegyzést egyik t. munka­
társunk emigy rectificálja : „Az „esperes“ szót nem vehette
a magyar a német erzprist-től, mert akkor legalább is
e r e z p o r e e z n e k módosította volna. A periában van ugyan
„ e s p e r e “= p a p , de ez csak olyan szószármaztatás, mint
a Hellasz = halász. Ha bevettétek a németet, ne zárjátok
Nyomatott títem János m. kir. egyetemi nyomdásznál az ev. ref. főanda betűivel Kolozsvárit.
ki a francziát. Ott van a r c h j p r e s b i t e r, Hangoztasd ezt
magyarúl s három első szótagjában megtalálod, a mit kere­
sel esperes. Az unitáriusok ke r é s z t é ny-je sem a ke­
resztről, nem is a Christianustól, hanem közvetlenül a fran-
czia „Chrestien“-ből (a hogy régebben írták s mondották
is) vétetett s mondatik csaknem úgy, mint írva v an : „Khe-
resztyien“ Ne a francziát ü s d : . . . P a x vobiscum." B a k é r i
— Adakozás az orsz. ref. közalapra (domesztika).
Készpénzben. Ragályi Nándor 1000 frt, Ballagi Mór 1000 frt,
László József 1000 frt, Böszörményi Róza 1000 frt, Özv. Hegyi
Mihályné 500 frt, Makay Dániel 100 frt,ifi. b. Vay Miklós 5000
frt, id. b. Vay Miklós 5000frt, KörmendySándor 200 frt, Szilá-
dy János 200 frt, Koncz Imre 50 frt, Tóth Fcrencz 200
frt, Szilágyi Benő 30 frt, Szól Kálmán 50 írt, Soltész Lász­
ló 50 frt, Szentpótory Sámuol 100 frt, Csider Károly 100
frt, Fráter Imre 200 frt, Pap Gábor 100 frt, Fordős Lajos
100 frt, György Endre 200 frt, Horthy István 500 frt,
Bárcay Gyula 200 frt, Miklovicz Bálint 100 frt, Jókay
Károly 100 frt, Baksay Sándor 50 frt, Gál Péter 500 frt,
Szilassy István 200 frt. Ujfalussy Miklós 1500 frt, Vályi
János 1000 frt, Ilyós Bálint 100 frt, Révay Lajos 30 frt,
(a törvény életbeléptetésével). Kötvényben: Dr. Szász Béla
200 frt, Nagy László 100 frt, Kovács Antal 50 frt, Cse-
kei István 20^Frt, Molnár Béla 200 frt, Béky Sámuel 40
frt, Debreczeni Gábor 50 frt, Benkő János 100 frt, idősb,
gr. Ráday Gedeon 500 frt, Hegedűs János 50 frt, Gáspár
János 200 frt. gr. Degenfeld Imre 5000 frt, Szász Do­
mokos 200 frt. Életfogytiglani évi járadék: Dömóny József
5 frt, Dobos János 10 frt, Ujfalussy József 10 frt, Kun
Bertalan 20 frt, Tóth Sámuel 10 frt, Sy.lvester Domokos
10 frt, Révész Bálint püspök 50 frt, Kulin Imre 10 frt,
Székely Károly 10 frt, Nagy Péter püspök inig hivatalát
folytatja évenkint 50 frt, Kiss Áron esperes, hivataloskodá­
sa tartama alatt évi 10 frt.
— B ek ü ld ettek szerkesztőségünkhöz a k ö v etke­
ző füzetek: Boros György helybeli unitárius theol. tanár
„Az iskola és á vallás“ czimű jeles felolvasása, melyet iró
a kolozsmegyei tanító testület folyó évi okt. 2 9 -ki közgyű­
lésén tartott. Ára 20 kr. Kapható Stein János és Demjén
Imre könyvárusoknál. Tiszta jövedelme az „Eötvös“-alap ja­
vára fordittatik. Továbbá imák és beszédek, melyek a buda­
pesti unitárius anyaegyház megalapitási ünnepén, folyó évi
okt. 2-án lettek elmondva. Tartalma: I. Derzsi Károly bu­
dapesti unitárius lelkész beköszöntő imája és szép beszédo.
II. Ferencz József unitárius püspök emelkedett szellemű üd­
vözlő s beigtató beszéde. III. Albert János tordai unitárius
lelkész urvacsorai beszéde és imái. Végül Farkas József
hangulatteljes ünnepi költeménye. Ára 20 kr. Jövodelme a
papság megalapítására fordittatik. Ajánljuk mindkét füzetet
t. olvasóink figyelmébe s szives pártfogásába.
XI évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Deczemfoer 11. 50 szám*
M egjelenik § ir d e té s i d i j a k :

minden vasárnap.

Saeikeezt&BÓgi s kiadói szállás:

ERDÉLYI K é ts z e r h a sá b o zo tt g a rm o n d
sor vag y annak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig t a t á s

PROTESTÁNS KÖZLÖM.
u tá n 30 kr.

b .- f a r k a s u t c z a 1 6. sz. ho va
Nagyobb és többször megje­
a la p s z e lle m i s anyagi
lenő hirdetéseknél külön ked­
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
vezményt nyújt akiadóhivatal
m ények c z im z e n d Ő k .
t t Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza. EG YH ÁZI E S ISKOLAI H ETILAP. E g é s z é v re 6 f r t ., fé lé v re 3
f r t . , é v n e g y e d re 1 frt 50 kr

j^ E L E L Ö S S Z E R K E S Z T Ő É S K IA D Ó T U L A JD O N O S : S Z i á i S Z ID C O M -O l^ O S .

T a r t a lo m : Z s in a t i tu d ó s ítá s . —
ü lé s é b ő l, r . t. — K ü lö n f é lé k . — P á ly á z a t .
ZSINATI TUDÓSÍTÁS.
N ov. 17. il. e.
( F o ly t a t á s .)
L e n g y e l I m r e . Szomorú tapasztalás, hogy a szé­
lesen kiterjesztett szabadság az egyházi élet terén kipótol-
hatlan káros gyümölcsöket termett. A választás korlátlansá­
gának megszorítását egyházunk történelmi fejlődése és zsi-
nat-presbyteri rendszerünk egyenes követelményének tekin­
ti. A bizottsági javaslatot részletes tárgyalás alapjául el­
fogadja.
D o b o s J á n o s . Beöthy Zsigmond indítványát el nem
fogadhatván, engedje meg a mélyen tisztelt zsinat, hogy
igazolásomra egy folyamodványt olvashassak fel, éppen in­
nen a zsinatból indulót. A folyamodvány igy lenne: Mél-
tóságos convent!
J e g y z ő (közbeszól:) T a l á n zsinat
Dobos J á n o s : nem, konvent. (Nagy derült­
ség.) Méltóságos konvent! Mi Debreczenbeu egybegyftltünk,
tanácskozunk, zsinatolunk egyházunk életkérdései fölött, de
megvalljuk, eligazodni nem tudunk, talán azért, hogy a
nagymólt. konvent minket, a zsinatot, kellőleg meg nem
eszelt. Ezért mi, mint legfelsőbb egyházi törvényhozó tes­
tület, ezt a fontos kérdést felebbezzük lefelé, a nágymóltó-
ságú konventhez. (Derültség.)
Valósággal igy lesz, ft. zsinat, ha a konventire híz­
zuk a mi eszünket. (Derültség.) Ezért nem fogadhatja el
Beöthy indítványát. Legnagyobb kalamitásnak tartaná ezen
úgy elhalasztását.
K u l i n I m r e e fontos ügyet nem kívánja hosszú
időre elnapoltatni ; a bizottság által javasolt munkálatot
elfogadja. K án t o r Sámuel azt kívánja, hogy szavazással
döntessék el a kérdés. P á p a i Imre tárgyaltatni kívánja a
javaslatot. C s i d e r Károly Beöthy indítványát elfogadja,
B e n k ő ellenzi.
A n t a 1 G á b o r. Az alkotmánytervezet 18. §-ában
már meg van állapítva, hogy a rendes lelkész ki által vá­
lasztassák, s ezzel mintegy utasítva van á zsinat a válasz-
Lapunk mai számához van m ellék elj a Légrády testvérek kiadványainak jegyzéke.
Az á ll. ta n á c s r .
tás módjának megállapitására. Nem is oly tájékozatlan e
tárgyra nézve egyházunk közönsége, mint némelyek állít­
ják, mert nincs oly intézmény, mely az újabb időben egy­
házi lapjainkban annyira megvitattatott volna, mint a pap*
választás kérdése. Sőt egyes egyházkerületekben, pl. a du­
nántúliban, midőn a legközelebbi időben több egyházmegye
kérvényt nyújtott be a lelkészválasztási szabályok megvál­
toztatása iránt, folyamodót azzal nyugtattattak meg, hogy
e tárgyban a legközelebb összeülendő zsinat fog végleges
törvényt alkotni. A kérdés tehát a végleges eldöntósi e meg
van érve.
A bizottsági javaslatot részletes tárgyalás alapjáéi
elfogadja. „
L á s z l ó József és Ga á l Imre szintén elfogadják.
B e ö t h y zárbeszéde után, az elnök azon kérdést te­
szi fel: elfogadja-e a zsinat a lolkészválasztásra vonatkozó
bizottsági munkálatot, igen vagy nem?
A beterjesztett bizottsági javaslat 58 szavazattal 30
ellenében elfogadtatott. Ezzel az ülés 3/ 42 órakor végétért.
A holnapi ülésben a domestica kérdése kerül napirendre.
No v . 18.
Elnökök: b. V ay Miklós és N a g y Péter.
A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetett.
Napirendre került a m a g y a r o r s z á g o s r e f o r m ,
á l t . e g y h á z i k ö z a l a p czimű törvényjavaslat, melyet
Ujfalusi Miklós, idősb gróf Lónyai Menyhért, br. Vay Béla,
Fördős Lajos és Páli Lajos zs. képviselőkből álló bizottság
dolgozott ki s terjesztett a zsinat elé. E törvényjavas­
lattal s annaii indokolásával már az előző napi konforen-
czián annyira megismerkedtek a zsinat tagjai, hogy azt a
mai napon, némi csekély módositással, nagy lelkesedés kö­
zött egyhangúlag elfogadták.
A nyilvános ülés következőleg folyt l e :
A jegyző felolvasván a törvényjavaslatot indokolásával
együtt: a részleges tárgyalás alapjául egyhangúlag elfo­
gadtatott.
A részleges tárgyalásnál K u n Bertalan a közalap
czéljáúl „a csekélyebb díjazású lelkészek segélyezése“ mel­
lett a csekélyebb fizetésű tanítókat is kívánná segélyezni.
Azonban inditváuya Lónyaynak azon megjegyzésére, hogy
a tanítókról, mivel az állam érdekeit is szolgálják, az ál­
lam már is gondoskodott: mellőztetett.
 420
A 4 §-nál, mely azt mondja, hogy „ezen közalaphoz
minden családfő köteles vagyoni ás kereseti viszonyához
képest bizonyos évi járulékot fizetni*, gr. Lónyay azt
mondja, hogy a hozzájárulás arányát is kívánná kimondat­
ni, s e végből egy újabb §. betoldása volna szükséges, mi
a 7 §. után következőleg toldatott be :
„A közalaphoz minden családfő évenként legalább ojy
összeggel tartozik járúlni, a mennyi a családja fen ta rtá sra
inegkivántató Összegnek 7 10ü0 részét képezi. Ha pedig va­
laki évi járulékát egyszer mindenkorra fizetendő tőkével kí­
vánná megváltani, akkor fizesse évi járulékának húszszoro­
sát. Ez esetben mind ő, mind első közvetlen utódja a köz­
alapra való adózástól végleg felmentetik,“
Az ily megváltások által oly tekintélyes tőke képződ­
nék, mely a közalapot örök időkre biztosítaná.
A 7 §. második kikezdósóből a szöveg elfogadása ál­
tal 9-ik §, származott. Ebben a közalap gyarapítására szol­
gáló tőkék lévén elősorolva, gr. Lónyay a kegyes adományok
czime alá a bi\ Baldácsy alapítványának a fent említett
czélokra folyóvá teendő évi járulékait is az alap évi költ­
ségvetésébe kívánja felvétetni. A mi meg is történt.
A törvényjavaslat az elfogadott módosításokkal igy
hangzik
„Tör vényj avas l at a mag ya r országos re­
f or mál t egyházi kTTz a 1a p r ó 1.
1 §. A magyar országos reformált egyházi közalap­
nak rendeltetése: egyházunk megerősödésére és fejlődésére
szolgáié azon czéloknak elősegélóse és gyámoütása, melye­
ket az egyes egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerü­
letek saját erejükből teljesíteni nem képesek.
Továbbá a közalap erejéhez képest oly ügyek előbbre
vitele, melyek az egyetemos egyháznak kiváló érdekeit ké­
pezik és csak egyesitett erő által érhetők el.
2 §, Feladata:
a) oly szegény egyházközségek felsegélésc, melyek
önerejükből fenn nem állhatnak és a melyeket az illető egy­
házmegye és kerület önerejéből fenn nem tarthat;
b) ott, hol szükségesnek mutatkozik, új egyházköz­
ségek alakulásának, templomok és iskolák építésének és
fentartásának segélynyújtás által való előmozdítása ;
c) csekély dijazású lelkészek segélyezése ;
d) Magyarország határain“"belől és a társországokban,
vagy ezeken túl fekvő keleti és déli államokban elszórva
élő hitfelek lelki gondozása s e őzéiből missiok, útazó lel­
kipásztorok intézményének gyámoiitása, fenfcartása és szer­
vezése, hogy igy az idegenek közt könnyen elenyészhető
ezerek az egyház és nemzettest tagjáiúl megtartassanak;
e) elaggott, hivatalra képtelenné vált lelkészeknek,
lelkészek özvegyeinek s árváinak számára egy nyugdíjinté-
zet alkotását a közalapból adandó állandó segély által elő­
mozdítani.
3 §. A segélynyújtás feltétele, hogy az egyházközsé­
gek, egyházmegyék és kerületek a maguk részéről is meg
tegyenek előbb minden lehetőt azon czél elérésére, molynek
segélyezéséért folyamodnak.
4. §. Ezen közalaphoz minden családfő köteles va­
gyoni és kereseti viszonyához képest bizonyos évi oly já­
rulékot fizetni, mely legalább is megfelelő legyen azon
érték egy ezredrészének, melyet a család évi fentartása
igényel.
5 §. Az évi járulék megállapítása történik osztályba
sorozás által, még pedig akként, hogy minden családfő azon
osztályba sorozza magát, mely a 4 §-ban megállapított
aránynak megfelel.
6 §. Az osztályok fokozatait, a bevallás módját és
annak helyesbítése iránti eljárást az egyetemes konvent sza­
bályrendelet által állapítja meg.
7 §. A bevallási ivek betöltését az egyházközségek
presbyteriumai eszközük, mely alkalommal a konvent által
megállapított utasítás köztudomásra hozandó. Minden csa­
ládfő, vagyoni és kereseti viszonyához képest, maga vá­
lasztja az osztályt, melybe besoroltatni kivan, s a mely
szerint fogja évi járulékát fizetni. Ezen önkéntes bevallás
eredménye az egyházközségben köztudomásra hozatik s az
egyházmegyéhez felterjesztetik. Úgy a presbyteriuinnak,
mint az egyházmegyének jogában áll, feltűnő aránytalanság
esetében, a bevallást megjegyzései kíséretében az illető
egyénnek vagy prosbyteriumnak visszaküldeni s annak ki­
egyenlítésére fplhivni.
8 §. A családfőnek jogában áll évi járulékát egyszer
s mindenkorra megváltani, a mi akkép történik, hogy az
osztály szerinti évi járulékának húszszorosát készpénzben a
közalapra befizeti.
Az akkép befizetett összegek tőkésitendők, s az alap
csak a tőkének kamatjait fordíthatja évi kiadásainak fede­
zésére.
A magát az évi járulók fizetésétől megváltó családfő
sem maga, sem első egyenes utódja a közalaphoz javulásra
többé nem hivható.
9 §. A 8 §-ban említett tőkén kívül a közalap tőké­
jének gyarapítására szolgálnak:
a) Az országos domestica czitnén netalán eddig be­
folyt vagy régebben kötelezőleg felajánlott adományok.
b) Egyes egyházi testületeknek, u. in, az egyházke­
rületek — megyek — és községednek hasonezélú tőkéi
vagy adományai, a mennyiben azok most vagy később fel-
ajánltatnának.
c) Kegyes adományok.
d) Vegrendeloti hagyományok.
e) Évenként egyszer, október utolsó vasárnapján,
mint a reformatio évfordulatán, a templomi hirdetések jö­
vedelme.
f) Az alap évi jövedelmének óvről-évre tőkésítendő
2 5 % -a, végre
g) Az évi számadás lezárása után fenmaradt összeg.
10 §. A báró Baldácsy-alapitványnak az alapitó-levél
szerint a fentemlitett czélokra (2 §.) folyóvá teendő évjá­
ruléka az alap évi költségvetésébe fölveendő.
11 §, A konventuek feladata lesz a 2 §. e) pontjá­
ban felemlített s mielőbb felállítandó országos reform, egy­
házi nyugdij-intézetnek szervezése es életbeleptetése.
 421
A konvent ez iránti tervezete, létesítés előtt, az egy­
házkerületeknek hozzájáiulása végett megküldendő.
12 §. Az egyetemes konventnek további feladata egy
állandó végrehajtó bizottság alakítása iránt intézkedni, mely­
be minden egyházkerület egy-ogy tagot választ. Ezen vég­
rehajtó bizottság hatásköre kiterjed a közalap kezelése-, a
konvent által hozott határozatok alapján azok vógrehajtása-
és általában az összes kezelés ellenőrzése-, pénztárak és
számadások megvizsgálása-, a számadásra kötelezettek fel­
mentése s általában mindannak megtételére, mi ezen alap
felvirágzását és rendes kezelését előmozdítani képes.
13 §. A konvent a közalap állapotáról és fejlődésé­
ről minden évben emlékiratot bocsát ki, melybe a végre­
hajtó bizottság jelentését felveszi és ezen emlékiratát kellő
számú példányokban az egyes kerületeknek megküldi.
14 §. Ezen törvény életbeléptetésével és az erre szük­
ségesnek mutatkozó részletes intézkedések megtételével az
egyetemes konvent bizatik meg; rendszabályai érvényesek
lesznek a legközelebbi zsinatig.“
S z á s z D o m o k o s egy \ijabb jövedelmi forrásúi a
házassági hirdetések cgy forinttal való megadóztatását java­
solja. Erdélyben az esketések megadóztatása már tényleg
gyakorlatban is van, hol az, alig 12 év alatt, a papi öz-
vegy-árva-alap javára 30 ezer frtot jövedelmezett.
B a l o g h F e r e n c z ellene van az ily czimu meg­
adóztatásnak. Úgy is elég nagy a házassággal járó költség,
a szegény ember már is alig bírja. Ha újabb terhet rovunk
rá, azzal csak a vadházasságok számát s az elerkölcstele-
nedést szaporítjuk, Azonfelül ez által eltöröljük az önkén­
tes adózás jellegét, melynek üdvös voltát a skót szabtad
egyházban tapasztalta, hol ez által a papok fizetésének mi­
nimuma 1500 frtra emeltetett.
Szavazással erre a S z á s z Dóm. indítványa elvet­
tetett.
A 10 §-nál, mely a közalap kezelésére a konvent
által választandó végrehajtó bizottságiól szól, P á l i Lajos
azt az indítványt tette, hogy minden egyházkerület ne csak
egy rendes tagot, hanem egy póttagot is válasszon ebbe.
Az indítvány elfogadtatott.
A 12 §-hoz, mely azt mondja ki, hogy a szükséges
részletes szabályok kidolgozásával a konvent bizatik meg, s
rendszabályai érvényesek lesznek a legközelebbi zsinatig,
Lónyay ezt kívánja tétetni: „ é r v é n y e s e k m a r a d n a k
a l é g k ö z e 1e b b i z s i n a t e z e n ü g y b e n h o z a n d ó
t ö v é n y e n e k k i h i r d e t é s é i g.M
L ó n y a y indítványát el is fogadták.
Befejeztetvén a törvényjavaslat tárgyalása, K ö r m e n -
d y Sándor azt indítványozza, hogy az érdeklődés fokozásá­
ra czélszerűnek látná, hogy a közpénztárból az eg’yházme-
gyók s egyházkerületeit fiók pénztárakat kapjanak oly mó­
don, hogy a beszolgáltatandó összegnek y ^ e maradna az
egyházmegyénél, 7^-e az egyházkerületnél s csak a mara­
dék 3/ 4-e adatnék a közpónztárba.
Gr. L ó n y a y a napirendhez szólva azt mondja, hogy
miután az egész törvényjavaslat letárgyaltatott, ez indít­
ványnak hely nem adható. Megtehette volna Körmendy a
2 §«nál, de most nem mehetünk bele, ha csak az imént
megalkotott törvényünket azonnal fel nem akarjuk forgatni.
Különben is oly nagy a közpénztár elé tűzött czól, hogy
annak elérését az ily elforgácsolás lehetetlenné tenné,Egyik
legfontosabb czélja a közpénztárnak a szegény lelkészek
gyámolitása s az oly egyházak segélyezése, melyeknek fen-
állása egyházi s nemzeti érdek. Ne forgácsoljuk tokát szét
az erőt, mely különben is az egységben áll. Melegen ajánlá
ezután a megalkotandó alapot a zsinat figyelmébe. Nem ta­
gadja, úgymond, hogy minden kezdet nehéz. Ha a ref. egy­
ház tagjai felkarolják az alap ügyét, bizonyára oly intéz­
mény fog teremtetni, hogy a késő utódok áldva fognak visz-
szagondolni azon napra, melyen a zsinat ezen alapot meg­
alkotta. A mag, mely ma elvettetett, kellő gondozás mel­
lett terebélyes fává fogja kinőni magát, melynek árnyéká­
ban az egyház jólétet fog élvezhetni.
Gál I m r e . Mikor a belgák függetlenségi harczukat
vívták, egy hajót bocsátottak a tengerre, arra a hajóra ez
volt írva: „Incertuin, quo Fata ferant.“
Én ebhez a hajóhoz hasonlítom a mi magyar ref.
egyházunkat, azért, mert bizruytalan volt a rév, melybe
sorsa hajtani fogja. Most megváltoztak a körülmények, mi
különböző egyházkerületek békésen, testvériesen egyesültünk
s ez által felépítettük azt a falazatot, a melynek kebelé­
ben megszűnik a visszálkodás, az cgyeaetlenkedés, a tor­
zsalkodás, a szegénység és az elhagyatottság. Én azt hi­
szem, hogy nem koszorúzhatjuk meg szebben az egyetér­
tést, a testvéries kibékülést, nem emelhetünk szebb tető­
zetet erre a nagy épületre, mintha gr. Lónyay módosítása
beszövésével a magyar országos reformált egyházi közalap
tervezetét teljesen elfogadjuk. (Általános helyeslés.)
R a g á l y i G y ö r g y igy szólt: Szónoklatot sokat hal­
lottam, de ajánlatot keveset. Azt hiszom, az adakozást meg
kell kezdeni. Én részemről a domestikára e z e r forintot
ajánlok fel. (Hosszas éljenzés.)
B a l l á g i Mór . Nekem oly örömet okozott e mai
nap, hogy ki kell jelentenem, hogy ón a m á s o d i k e z e r
forintot teszem le e szent czélia. (Hosszas éljenzés.)
L á s z l ó J ó z s e f . E magasztos pillanatban nem te­
hetek egyebet, minthogy a közalaphoz a h a r m a d i k e z e r
forinttal járulok. (Szűnni nem akaró éljenzés.) '
Ma k a y D á n i e l . Szálljunk le az alsóbb légiókba.
Én, mint családos ember, s z á z forintot ajánlok fel. (Él­
jenzés.)
R é v é s z B á l i n t indítványozza, hogy Lónyaynak
a zsinat jegyzőkönyvileg fejezze ki köszönetét« (Élénk he­
lyeslés.)
L ó n y a y M e n y h é r t kijelenti, hogy csak köteles­
ségét teljesítette, s ezért Köszönet nem illeti meg. (É l­
jenzés.)
Y a y M i k l ó s báró elnök. Sok alkalommal yolt sze­
rencsém elnöki minőségben tiszteletreméltó gyülekezetek ha­
tározatait kijelenteni. De soha nagyobb örömmel nem tet­
tem ezt, mint ma, a midőn szerencsém van a reformált
egyház zsinatának azon határozatát, mely szerint egyhan-
*
 422
gúlag elfogadja azon indítványt, a melyet Lónyay Menyhért
gróf társaival együtt kidolgozott és előterjesztett. Mert az
által bevezető szavaim igazoltatnak, a midőn megnyitó be­
szédemben azon reménynek adtam kifejezést, hogy lehetet­
len, miszerint a magyar ref. egyház megtagadja múltját,
hogy ne legyen most is áldozatkész, hogy ne ragadná meg
most a legnagyobb örömmel az alkalmat anyaszentegyházá-
nak újabb életre ébresztésére.
Magasztos volt a ezé!, az áramlat, mely ide vezetett,
és a zsinat megértette az áramlatot és megragadta az a l­
kalmat a cselekvésre, mondván: „bis dat, qui cito dat.“
Itt van előttünk a törvényjavaslat, Isten segítségé
vei törvénynyé is fog válni; de azért még csak papíron
lesz meg. A legelső feladat tehát az lesz, hogy érezzük,
miszerint annak életbeléptetése körül mindnyájunknak van­
nak kötelességei és teendői.
Verba volánt, exempla t rab unt. És e téren nekünk
vagyonosobbaknak, azután a lelkipásztoroknak fog jutni leg­
nagyobb feladat, de nemcsak ezeknek, hanem a ref. egyház
minden tagjainak lesz ez irányban teendője. Családfők,
anyák, sőt még a gyermekek is rajongjanak ez ügyért, hi­
szen ha tudtunk iskolai takarékpénztárakat alapi tani, vájjon
megtagadnák-e a gyermekek, ha azt mondjuk nekik, szere­
ted-e vallásodat, egyházadat? ha igen úgy add ide gara­
sodat ! Csak ha valamennyien vállvetve közreműködünk, csak
azon esetben fogjuk ezen üdvös intézményt óletbeléptot-
hetni.
Egyébiránt a példabeszéd azt mondja: sogits maga­
don, az Isten is megsegít! Megpróbálunk mindent, de az
áldás Istentől jő! (Lelkes éljenzés).
F e j e s I s t v á n . Meghatva érzem magamat ezen ün­
nepélyes pillanatban és hálás köszünetemet nyilvánítom az
egyház lelkészeinek részéről, a kiknek állásuk biztosítása
tekintetében hozatott ezen nagyszerű határozat. Buzgó és
lelkes világi főgondnokaink és főuraink hozzájárultak ezen
nagyszerű épület alapjainak lerakásához, egyszersmind egy
oly új térkőt vállaltak magukra, a minőt a magyarországi
társadalomban mások ő rajtuk kivűl nem hordoztak. Azt
hiszem, hogy a tény, a mely itt mcst jegyzőkönyvünkbe
igtattatott, századok múltával is kimagasodó monumentum fog
a magyar reform, egyház történetében maradni. Minden in­
tézkedéseink alá vannak vetve az idők változásainak, de ez
maradandó emléke lesz ezen zsinatnak. Azt hiszem, hogy
ez által Mózeseink egyszersmind egy érczkigyót tartanak
kezükben, a mely egyfelől e monumentum maradandóságát
jelenti, másfelől azt, hogy a kik ezen erczkigyó által meg-
érintetnek, azoknak sajgó sebeik begyógyittatnak!
Azt hiszem végre, t. zsinat! hogy ha voltak, kik kis­
szerűeknek tekintettek némely tárgyakat, a melyek ezen
zsinat által fulöleltettek, de ezen monumentumot ők is nagy­
szerűnek fogják ismerni, hogy ezen egy alkotásnál fogva is ér­
demes volt, hogy a zsinat létrejött; ellenben, hogyha más
részről volnának talán olyanok, a kik egy Yagy más tárgy
vitatásánál egyénileg sérelmet szenvedtek, de midőn ezen
érczkigyó által megérintetnek, ezen egyének sebei is meg
fognak gyógyulni és mindenki örömmel, hittel és szeretet­
tel fog eltávozni a zsinatról. Én azért hálámat fejezem ki
az igen tisztelt világi főgondnok és eluök irányában, a ki
ezen eszmének régóta lelkes bajnoka. (Élénk éljenzés.) Há­
lámat fejezem ki az egész főgondnoki kar és a zsinat vi­
lági tagjai irányában, a kikről hiszem, hogy buzgón fognak
ezen ügy érdekében működni. Az isteni gondviselés tartsa
meg őket egyházunk jav ára! (Élénk éljenzés.)
D o b o s J á n o s . Korra és vénségre tekintve, tudo­
másommal csak egy van korosabb nálam, a mi igen tisz­
telt elnökünk, (Zajos éljenzés.) A tiszteletreméló lelkészi
karban ón vagyok a legöregebb, legidősebb.
Engedjék meg nekem, hogy éli is érezzein ennek a
monumentumnak, ennek a történétnek nagyságát, fenségét
és dicsőségét, engedjék meg nekem, hogy én, mint legöre­
gebb a jelenlévők között, a papság, az egyház nevében be­
mutassam azon örömet, a mit keblembon érezek, de szájam
kimondani nem képes.
Nagymóltóságú zsinat! Ut e teremben, itt e templom­
ban, hadd mondjam el és hadd fojezzem ki azt a sok érzést,
a mely most kebelemben tolong; hadd mondjam el az öreg
Simeonnal, minekutána nem sok van, a mit még élek e
földön, de mégis minekutána meglátták szemeim ezen dol­
gokat, hadd mondjam el: „Mostan bocsásd el szolgádat
bekével !<( (Lelkes éljenzés,)
K is Ár on. Együtt vagyunk, mint urunk tanítványai
voltak az első Pünköst ünnepen, együtt vagyunk egyenlő
értelemmel, megszállott bennünket Isten szent lelke és a
mit buzgó imádsággal annyiszor kértünk, hogy a nyomor
karjai közűi megmeneküljenek azon munkások, a kik az Úr
szőlőjében dolgoznak: ime halljuk az Úr meghallgató sza­
vát, hogy teljesülésbe menend buzgó imádságunk. Itt van­
nak az isteni gondviselésnek eszközei, közegei köröttünk és
közöttünk, a kik felsegítik a gyámoltalant, támogatják az
erőtlent, megelégitik az éhezőt. Egy ünnepet ülünk, a
melynek meg párját nem ülte a magy. ref. egyház. Hadd
szenteljük meg ezen ünnepet úgy, hogy ne gondolkodjunk
most más dolgokról, ne foglalkozzunk más érzelmekkel, mint
az egyesülés és szeretet érzelmével, mely bennünket czélunk
felé segitend. Kérem a nagyméltóságú elnökséget és a zsi­
natot, ezen ünnepélyes hatás alatt hadd távozzunk el innen,
s hadd áldozzunk Istenünknek e nagy nap jelentőségéhez
képest. (Általános élénk helyeslés.)
Ezzel az ülés d. u. fel 2 órakor véget é rt,N a g y Pé­
ter elnök azon nyilatkozatával, hogy miután az idő drága,
délután 5 órakor ismét ülés fog tartatni, melyen a függő­
ben lévő kisebb ügyek intéztessenek el.
N o v. 18-án d e l u t á n 5 órakor az ülés megnyilván,
napirendre került a P a p Gábor és társai azon indítványa,hogy a
fegyelmi ügyek mellett az egyházi közigazgatási viszonyból
származó peres ügyek elintézésére is kívánnának törvénye­
ket alkottatni, mivel az egyháznak ez eddig gyakorlatban
volt jogát jövőre is fentartandónak vélik.
P a p Gá bor utalva az indítvány indokolásában elő­
adottakra : azt egyszerűen elfogadtatni kéri.
 423
H it o 6 k Z s i g m o n d azt mondja, hogy ily perrend­
tartást a zsinat nem alkothat, mert hosszas vitát szülne,
hogy a szóbeliséget vagy az írásbeli eljárást fogadnók-e e l!
És bár az egyházi kérdésekből eredő perek nem oly bonyo­
dalmasak, mint a polgáriak, de azért ezekre is rendtartást
kellene kidolgozni, pedig azon adatok is, melyeket e tárgy­
ban az egyházkerületek benyújtottak, hiányosságuk s za-
vartságuknál fogva nem használhatók. Sok oly ügy van itt
felemlítve, mely az egyházi hatóságok által is elintézhető,
mint p. o. a hivatalnokok fizetésének kiszolgáltatása, de má­
sok a polgári hatóság elé tartoznak, milyen p, o. a közle­
gelő kérdése. Minthogy bajos hirtelen kiválogatni az o. ható­
ság ele tartozó ügyeket, azért e tárgyat a konventhez kiváu-
ja áttététől.
K á n t o r S á m u e l azt kívánja a konventnek tudtára
adatni, hogy nem valami a polgári perrendtartás mintájára
szerkesztett javaslatot kívánnak, hanem csak az eddigi pa­
triarchális gyakorlat rendszerezését.
K ö r r oe ndy a zsinat rövid idejére való tekintetből
szintén nem bánja, ha e tárgy a konventre bizatik, csak­
hogy egyszerű s az egész egyházra nézve egyenlő legyen
a perrendtartás, mert némely polgári tisztviselő épen a for­
maság hiányára yaló tekintetből tagadja meg az egyházi bí­
róságoktól az assistentát.
C s i d e r Ká r o l y azt hiszi, hogy mivel rövid idő
alatt nem szerkeszthetnénk jó perrendtartást, jobb lesz, ha
a konventre bízzuk a dolgot. Meg van különben is minden
egyházmegyének és kerületnek a maga eljárási szabálya, s
ha nem eftectuáltatnak végzései, az az eljáró személyek hi­
bája. Különben is ki van már fejezve az alkotmányterve­
zetben, hogy az egyház ügyeit maga iutézheti, ennélfogva
ha ez szentesittetik, a polgári hatóságok az assistentiát meg
nem tagadhatják.
L ó n y a y gr. Az alkotmány elkészült, a domestica
felállittatott, s ha a zsinat több kérdést nem oldana is meg,
elvégezte feladatát. Különben az elhalasztásból nem szárma­
zik veszedelem, mert megmarad az eddigi gyakorlat. Mint-
-sem elhamarkodva roszúl végezzünk valamit, jobb ha a kon­
ventre bízzuk.
Y ég h e l y a Ritoók indítványára szavaz, ha az, a
mit Csidor mondott, az alkotmánytörvényben hatályosan ki­
fejeztetik.
B e ö t h y szerint nem szükséges ez ott, mivel a bí­
rósági szervezetben úgy is benne v an ; ez pedig az alkot­
mánytervezetnek kiegészítő része.
N a g y P é t e r elnök felolvastatván újra a Ritoók in­
dítványát, szavazattal elfogadtatott.
Tárgyaltatott ezután K o v á c s Antal és társai azon
indítványa, hogy a reformált egyháznak a házassági váló­
perekben az 1790— 91 t. ez. által is biztosított bírásko­
dási jogának érvényesítésére bíróság állifctassék.
B e ö t h y ezen közjogi kérdést a luther. atyafiakkal
közösen tartja megoldhatónak. Felhívást kíván tehát azok­
hoz e tárgyban intéztetni, s csak ha azok is hajlandók ily
irányú intézkedésre, akkor azokkal egyértelműig intézked­
hetnék benne a zsinat.
B a l o g h F e r e n c z úgy nyilatkozik, hogy mivel a
kor szelleme a polgári házasság felé tör, s az rövid időn
úgy is megvalósúl, sőt maga is ez eszme barátja, nem tar­
taná czólszerűnek, ha most belemennénk ilyenféle dologba.
Ha el tudtuk tűrni évszázadokig, hogy e jogunkat nem
gyakorolhattuk, várhatunk tovább is, míg az állam ez ügy­
ben intézkedik. B e ö t h y indítványához csatlakozik.
K i s Á r o n szerint, ha a polgári házasság létre jő,
nem mi érettünk jő létre, hanem azokért, a kik a házassá­
got felbonthatatlannak tartják. 0 azt tapasztalta, hogy hit­
feleink is óhajtják, hogy legyen a házassági válóperekre bí­
róságunk, mint az erdélyieknek. A lutheránusokkal egye­
temben való elintézést elodázásnak tartja.
Lü k ő ( r é z a nem szeretné, ha a zsinat a múlt szá­
zadokhoz akarna visszatérni. Ne akarjuk a törvényhozással
a retrograd lépést m egtétetni; úgy is a polgári házasságot
fogja a liberalismus életbeléptetni.
M o l n á r B é l a nem akarná e százados jogunkat a
polgári házasság kérdésével összekeverni. Nekünk az 1790—
91 t. ez. szerint valóban jogunk van, ha akarjuk, a há­
zassági törvényszék felállításához, csak az a kérdés, szük­
séges-e ez most V Mivel szerinte nem szükséges, a jog el­
ismerése mellett napirendre térést indítványoz.
A n t a l G á b o r azt kérdi Körmendytől, melyik egy­
házkerület bízta meg őket, hogy ez ügyet ide vonják. Ne­
künk nem lehet oly ügyet elővennünk, a mit az egyházke­
rületek ide nem tettek. (Zajos ellenmondás.) Ez nemcsak
minket, hanem állami közjogokat is illető kérdés. Nálunk a
polgári hatóságok nem tárgyalják voszabbúl a válás ügyét,
mint az egyházi bírósagok. Ha magunk tárgyalnék, sem
meone jobban, mint a hogy most megy. Vegyük le a na­
pirendről, ne keverjük össze saját ügyeinket az állam
ügyeivel.
L e n g y e l I m r e helyesnek tartja az indítványt,
mert hiány volna, ha a zsinat kifejezést nem adna annak,
hogy jogaihoz ragaszkodik. Azt kívánja kimondatni, hogy a
mennyiben a róm. kath. házassági bíróság érvényben ha­
gyatok, mi is ragaszkodunk az 1790 — 91 törvényben elis­
mert jogainkhoz, de hogy a bíróság miként lép tettessék
életbe, azt a konventre bizná.
B a l l á g i . Ha az oószággyülésen kellene nyilatkoz­
nia e kérdésben, a polgári házasság mellett s a szent szé­
kek eltörlésére szavazna, de oly felekezet gyűlésében, mely­
nek alapitói kimondták, hogy a házasság polgári cselek­
mény ugyan, de azért megkívánják, hogy az egyház szente­
sítse , a polgári házasságra nőm szavazhat. Ha azt mond­
ják, ne bízassák a házassági ügy a szentszékre, melynek
tagjai a házassághoz nem értenek: ezt érti. De hogy a mi
tanácsunkra se bízassák, melyben nehány pap kivételével
többnyire törvónytudók ülnek: azt nem érti. És mivel
nemcsak az 1790— 91, hanem az 1868 t. ez. is elisme­
ri ezen jogunkat, kívánja, hogy míg más felekezet bírja
e jogot, mi is ragaszkodjunk hozzá. Beöthy indítványára
szavaz.
S z á s z D o m o k o s csodálkozik Balogh FerenczOn, a
 424
ki magát eddig a tradifcionalis hit bajnokának mutatta be,
hogy most könnyen bánik el olyan joggal, melyet a ref.
egyház korával egyidejűleg megszerzett, s melylyel a Ki-
rályhágóntúl most is bir, a Királyhágóninnen pedig jólle­
het az absolut kormány konfiskálta, de nemcsak az 1790—
91, hanem az 1868-iki t.cz. is sanctionálta. Ha a ref. egyház
rögtön felállítaná a szent széket, államjogba tehát nem üt­
köznék. Antal G. argumentumát megforditja s azt mondja,
hogy Erdélyben ép oly jól és sokkal olcsóbban végzik a
válópereket, mint Magyarországon a bíróságok. Náluk alig
kerül szegény embernek 30 frtba, mig itt, a hol ügyvédek
vezetik az ügyet, aligha többe nem kéről. Nem hiszi, hogy
a polgári kötelező házasság mostanában behozassák. Az a
hatalom, mely a protestánsoktól elvette a házassági ügyet,
meg tudja akadályozni a polgári házasság behozatalát is.
Napirendre nem térne, hanem Beöthy indítványát fogad­
ja el.
L e n g y e l I m r e járult ugyan Beöthy indítványához,
de azt kívánja kitétotni, hogy a házassági törvényszékhez
a ref. egyháznak is van joga.
Szavazásra kerülvén a dolog, K o v á c s Antal indít­
ványa elvettetott, a Beöthyé pedig a Lengyel Imre toldalé-
kával együtt elfogadtatott.
Következett ezután az alkotmánytervezetből a fegyelmi
ügyek össseszedésére s egy szakaszba foglalására kiküldött
bizottság munkálatának tárgyalása.
Az egész munkát némi csekély, főleg stylaris módo­
sítással elfogadták.
Végül elintóztetett G y ö r g y Endre azon indítványa,
mely szerint egyetemes konventet felhatalmaztatni kéri,
hogy ha időközileg a közőpiskolák rendezésére oly országos
törvény hozatnék, a melynél fogva a miénknek pótlása vagy
módosítása kivántatnék, őzt a konvent az egyházkerületek
meghallgatása mellett megtehesse.
B. V ay elnök azt hiszi, hogy a zsinatnak a törvény
szentesítése után a kihirdetésre össze kell gyűlnie. Ne bíz­
zuk tehát az iskolaűgy érintett elintézését a konvontre,
mert akkor elintézhetjük magunk zsinatilag.
G y ö r g y E n d r e megelégszik azzal, ha kimondatik,
hogy a zsinat csak elnapoltatik, de befejezve nincs, mert
okkor a kormánynyal érintkezésbe léphet.
L ü k ő G é z a ezt magától érthetőnek tartván, arra
kéri György Endrét, vegye vissza indítványát. György csak
a mondott feltétel alatt kívánja ezt tenni, ennélfogva az
elnök szavazást rendelvén György Endre indítványa felett,
a gyűlés nem fogadta el.
N o v. 19.
A napirend első tárgyául a jegyző másodizben olvasta az
alkotmánytervezetet a 120 §-tól fogva.
Erre a törvény szövege végleg elfogadtatott.
Majd gr. R á d a y Gedeon szólalt fel, mondván, hogy
ifjú b. Vay Miklós megbízásából jelenti a zsinatnak, hogy
ez a régebben megpendített, de létre nem jött domesztikára
befizetett adományait 5000 frtra kiegészítve, a most meg­
alakult közpénztár rendelkezésére bocsátja.
E r r o K ö r m e n d y Sándor azt indítványozta, hogy
aláírási ivet kellene szerkeszteni, melyre azok is feljegyez­
hessék adományaikat, a kik bár örvendenek a tegnapi hatá­
rozatnak, de élő szóval restéinek jelentkezni.
L ó n y a y az aláírási iv szerkesztésére bizottságot in­
dítványoz, hogy szabatosan formuláztassók, hogy mi czéira
s mi módon kötelezik magukat az aláírók.
Ló n y a y indítványa elfogadtatott, s az aláírási iv
szerkesztésével meg is bízatott, azon hozzáadással, hogy vá­
lasszon maga mellé tetszése szerint kót-három egyént.
V a y M i k l ó s báró elnök. Őszintén megvallom, hogy
ón az itt teendő adakozásoktól nem várok nagy eredményt,
hanem várok attól, hogy bekövetkezik az idő, a midőn tö ­
megesen tódulunk ide és leteszszük filléreinket a szent czél
javára. Én talán ellentétbe jövök magammal, ha azt mon­
dom, hogy ha most az iv ide letetetik, ón aláírni nem fo­
gok. Azonban, ha korommal számot vetek, az is igaz, hogy
nem tudom, lesz-o meg módom osztályozni magamat. (Él­
jenzés.) Hanem van a törvényjavaslatban egy §., a mely a
végrendeleti hagyományokról szól, legyen szabad nekem ma
megtennem végrendeletemet, do úgy, hogy még életemben
készpénzben lefizethessem, a mit e czéira szántam. Én is
ö t e z e r irtot ajánlok fel a domesztikára. (Hosszantartó
zajos éljenzés.)
B a l l á gi Mór . Tisztelni az érdemet szent köteles­
ség. Meghajolni a nagy tehetség előtt lelkűnknek oly su­
gallata, a melynek bocsületos ember ellen nem állhat, mind
a kettőnek szóban is kifejezést adni a léleknek csaknem
Ösztönszerű szükségessége. Azt hiszem, ha nevet nem em­
lítek is, e teremben mindenki érti, hogy kikről van szó;
az egyik nagy méltóságú elnökünk, a kínok családjánál ha­
gyományos a protestáns egyház iránti szeretet, a másik gr.
Lónyay Menyhért, a kinél szintén családi örökség a pro­
testáns egyház szeretefce. Hogy ezt a hagyományos irányt
el nem feledték, megmutatták legközelebb, még pedig oly
mérvben, hogy a mi több évtized óta legmelegebb óhajtása,
áhitozása volt az egyháznak, az most teljesedésbe fog men­
ni, teljesedésbe minden bizonynyal, különösen akkor, ha
megtörténik az, a mit most mondott gróf Lónyay, hogy itt
fogják az aláírási ivet köröztetni, s mindenki <aláír annyit,
a mennyit vagyoni tehetsége megenged. Mert csak akkor
állhatnak bátran a hívek elébe azok, kikre, a mint Szent-
pétery S. tisztelt képviselőtársam igen helyesen megjegyzé,
ez ügy keresztülvitelének nagy munkája néz. Rá fognak mu­
tathatni az itt történtekre, s látni fogják a hívek, hogy a
zsinat csak oly terhet akar vállaikra rakni, melynek vise­
lésében a zsinat tagjai elől mentek szép példával.
Ezek után engedtessék meg nekem, hogy ez ünnepé­
lyes óra jelentőséget pár szóval illusztráljam, visszatekint­
ve ennek az ügynek keletkezésére 1858-ban. Az akkor ke­
letkezett »Prot. Egyli. és Isk. Lap“ kéteszm étirt homloká-
ra , az egyik az egyházkerületok egyesítése, a másilTegy
közpénzalap (domesztika) létesítése. Jöttek vesérczikkek,
értekező és másféle czikkek, folyt a sok szép szó, de nem
akadt omber^a ki eszközölje, hogy az ige testté legyen.
 425
Akkor felszólalt ifjabb br. Vay Miklós, a meg igen
fiatal, de erényekben akkor már érett ifjú és azt tette, a
mit tegnap Ragályi György barátom, hogy röviden szólva a
dologhoz, kijelentette, hogy ő minden hold föld birtoka után
kész évenként 1 krajczárt fizetni, a mi 68 frtot s nem
tudom hány krajezárt tett ki, Ez volt a kezdet. A lelkes
kezdeményezés csakhamar lelkes utánzókra talált. Felszólalt
gr. Teleki Sándor, kijelentve, hogy ő ugyanez alapon even­
ként 150 frtot fizet. Jöttek aztán egymásután a lelkesnél
lelkesebb felszólalások, jöttek különösen a papok részéről
s a szabolcsi és hajdukerületi papok szintén aláírtak a do-
mesztikava, úgy, hogy a dolog a legszebb folyamatban volt,
a mikor egyszerre ismét egy nagyon fiatal segédgondnok,
nagyon fiatal, de már akkor is nagy tekintélyű férfiú, bi­
zonyosan a legőszintóbb meggyőződésből felszólalt ez ügy­
ben s ezen szavakat irta a lapomba: „Az egyházi domesz-
tikát felállítani, az adózásokat rendszeresíteni, a módot, a
mely szerint azok történjenek, meghatározni a zsinat kizá­
rólagos joga és kötelessége. Ennek elébe vágni helyesnek
nem tartom !“ 0 aztán kitűnő tonetsége szerint kifejtette
az ügyre nézve a miénktől eltérő nézeteit s úgy találta,
hogy az akkori idők szerint sokkal helyesebb lesz, ha meg­
marad az adakozás az egyházkerületek körében; ott minden
ember tegye meg a magáét; de egy általános domesztikát
nem hisz időszerűnek. Ismét nem szükséges mondanom azok
előtt, kik az egyházi ügyekben jártasok, hogy ez a nagy
tekintélyű fiatal ember Tisza Kálmán volt. (Éljenzés.)
Ez a nyilatkozat a dolgot egy perczig feltartóztatta,
<ie nem akasztotta meg végleg, S ismét egy fiatal ember
— akkor általában fiatal emberek szerepeltek az egyházi
téren azért, mert egy kicsit bajos, veszedelemmel járó volt
Írni, beszelni és tenni — akkor mondom felszólalt Lónyay
Meuj'hért, azon időben úgy tudom szintén fiatal segédgond­
nok és a domesztika teljes programmját adván, kifejtette
részletesen, mi alapon és mi úton-módon lehetne a dolgot
keresztül viuni és valósítani. Jellemzi a kort, hogy az az
ártatlan tartalmú, rendkívül érdekes dolgozat lefoglaltatott
s iró és szerkesztő a vádlottak padjára kerültek.
Ilyenek voltak azok az idők, a melyeknek folyama
alatt keletkezett a domesztika eszméje. Akkor beláttuk,
hogy Tisza Kálmánnak igaza volt, hogy nem lehet a dol­
got folytatni, annyival inkább, mert bekövetkezett egy n a ­
gyobb mozgalom, a mely minden figyelmünket lefoglalta,
a pátensi mozgalom
Mindezeken túl vagyunk s most hála Istennek oda
jutottunk, hogy a zsinat, melyre Tisza Kálmán a domesz­
tika létesítését utalta, együtt ül, maga pedig mint minisz­
terelnök, a hatalom legmagasabb polezán sokat tehet a szent
ügynek előbbvitelére, s én hiszem, mert bízom protestáns
lelkületóben és buzgéságában — eljött a nap, a hol szavai
beteljesednek. Várom is, hogy nagy befolyású állását, va­
gyoni nyomatokat, mindazt latba fogja vetni, hogy ez az
intézmény necsak létrejöjjön, hanem virágozzék. Ezt várom
és remélem, hogy nem hiába várom. (Éljenzés.)
A napirend második tárgyát képezte a lelkészyálasz-
táei törvényjavaslat részletes tárgyalása. **
Az első §«uál, mely igy hangzik : „A leikószválasztás
joga az egyházi felsőség felügyelete s szabályszerű kijelö­
lés mellett a gyülekezet szavazatképes tagjait i l l e t i s z ó t
kér Szilády János s azt indítványozza, hogy tétessék belé,
miként a kijelölés az egyházak osztályozása és a lelkészek
minősítettsége alapján történik. Ezzel, úgymond, el lesz
érve, hogy minden lelkész oda jusson, a hová való s min­
den egyház olyan lelkészt kapjon, a milyen megilleti. Ez­
által megmented k az egyház számára sok erély, sok tehet­
ség, a mi a mostani választási rendszer mellett elveszett.
L é n y a y a „szabályszerű kijelölést“ kihagyatni kéri,
mivel ha benne marad, már azzal elfogadtuk elvű! a kije­
lölést. E helyett ezt tenné : „a választás ezen törvény ren­
deleté szerint történik.“
K ör m e n d y sem tartja czélszerűnelc, hogy ez elvet
mindjárt itt előhozzák. Majd ha rá kerül a sor. A követ­
kező szöveget ajánlja: „a mag3ar országos reformált egy­
házban a lelkészi. állomások betöltése a jelen törvény értel­
mében gyakoroltatok,“
S z á s z D o m o k o s a papválasztásuál a deleji káno­
nokban kimondott azon elv barátja, hogy a választás joga
a gyülekezetnek keresztyén erényekkel ékeskedő tagjait il­
leti, ki nem zárva a gyülekezet beleegyezését. A regi kánon
tehát nem a ncp egyetemére, hanem annak csak kitűnő
tagjaira bízza a választást. De még ezek sem választhat­
nak korlátlanul, hanem csak azt a papot, a kinek megvá­
lasztásába az esperes beleegyezik. A magyarországi ref.
egyházak ekként választék papjaikat egész a legújabb idő­
ig, midőn a korlátlan választás a politikai élet teréről az
egyházba is bővítetett az egyházak s a lelkészi kar nagy
hátrányára. Úgy kell tehát szerveznünk a papválasztást,
hogy általa a gyülekezetek belnyugalma biztosíttassák, a
mit úgy érünk el, ha a papválasziást a képviselő testület­
re bízzuk, továbbá, hogy a lelkészi pályára lépő is bizto­
síttassák, hogy magát kellőleg kiművelve érdemesítve a
legmagasabb polezra eljuthat. Erdélyben ezen czclt elérik
a választásnak képviselők által való mogejtetése s a gyü­
lekezetek és lelkészek osztályozása által. Mivel a tiszántúli
egyházkerület papválasztási törvényjavaslatában az 5 §-
bán szintén ez van kimondva, 1 §. helyett ezt kívánná bc-
igtattatni.
A n t a l G á b o r szerint csak a 15 §-ban lévén szó
arról, hogy a választást kik gyakorolják, ezen indítványt ott
kellene megtenni. Itt Körmendy indítványára szavaz.
R é v é s z B á l i n t , R á d a y , M i k l o v i c z felszóla­
lásai után a Körmendy indítványát elfogadták.
A 3 §-t, mely ezt tartalmazza: „á lelkészeknek az
egyházhatóság által elrendelt helyváltoztatása esetén, válasz­
tásnak nincs helye“, H a g y László kihagyatni kéri, mert
nincs oly hatóság, mely a lelkész helyváltoztatását rendele­
tileg eszközölhetné. Legföllebb csere által történhetik ily
változtatás, de a mikor úgy az egyháznak, mint a lelké­
szeknek belé kell egyezniök a cserébe.
A n t a l G á b o r a 3 §. helyett ezt kívánja tétetni:
„Lelkész változások csere útján is foganasithatók, ha 1.
 426
az illető gyülekezet lelkésze s presbyteriuma bele egyezik s
az egyházmegye kormánya a czélba vett változást helyben
hagyja és 2. ha az egyházmegye vagy egyházkerületi
kormány a gyülekezet meghallgatásával rendeli el a vál­
tozást. “
A n t a l G á b o r indítványa elfogadtatott, mig a 4.
§., mely azt mondja, hogy a választás a lelkész egész éle­
tére szól, mint magától értetődő Körmendy indítványára tö­
röltetett.
Az 5., 6. §. több-kevesebb felszólalás után elfogad­
tatott.
A II . cziménél Ló n y a i szólalt fel, azt mondván,
hogy hosszas tapasztalat után arról győződött meg, hogy az
egyházak boldogsága mindig a paptól függ. A jó pap
valóságos áldás, a rósz pap valóságos átok a gyülekezeten.
Tud rá példát, hogy egy buzgó pap 20 év alatt egészen át­
alakította a moraliter romlott gyülekezetét.
Oda kell tehát terekednünk, hogy a papok buzgóságát
emeljük s közöttük a gyülekezetek kellő gondozásában ne­
mes versenyt támaszszunk. E végből szakitanunk kell meg­
csontosodott rendszerünkkel, osztályozzuk a lelkészeket s az
egyházakat s mondjúk ki, hogy az érdemé a jutalom. A
kandidátio egymagában nem vezet czélra, ha csak előbb ki
nem mondatik, hogy ez az egyház ezek közűi választhat.
Arra kéri tehát a zsinatot, küldene ki egy bizottságot,
mely a II. szakasz helyett készítene olyan javaslatot, amely
szerint az egyházak egyházkerületenként 4 osztályba soroz-
tatnának, s gondoskodna oly módokról, melyeknél fogva az
erdemesűlt lelkészek előmenetele lehetővé válnék.
L ó n y a y indítványa elfogadtatván, ugyancsak az ő
elnöklete alatt Pap Gábor, Révész Bálint és Szász Domo­
kos a II. szakasz újabb szövegezésére kiküldetnek.
A második szakasz ekként elesvén, K ö r m e n d y azon
indítványt teszi, hogy miután a Lónyay indítványa bontó-
lag hat a következő szakaszokra, a III. szakasz tárgyalá­
sába ne bocsátkozzék a gyűlés. Azonban Kovács Albert
azon nyilatkozatára, hogy bármiként állapittatik is meg a
qualificatio, azért választani egyaránt kell, elfogadta a gyű­
lés azon indítványt, hogy a III. szakasz tárgyalása meg­
kezdessék.
Kitűnt azonban mindjárt a 15 §. tárgyalásánál, hogy
Körmendynek igaza volt. Hosszas vita után sem bírván el-
igazódni a gyűlés azon kérdésen, hogy kik legyenek a vá­
laszték, mig nem tudja, kik s mily feltételek alatt választ­
hatók, Lengyel Imre azou indítványát fogadta el a gyűlés,
hogy a további tárgyalást elhalasztja akkorra, mikor a Ló-
nyay-féle bizottság a II. szakasz szövegezésével elkészül.
Miután L ó n y a y azt ígérte, hogy délután 5 órára
készen lesznek az új szöveggel, az elnök a gyűlés folytatá­
sát akkorra halasztotta.
Délután 5 órakor a gyűlés megnyílván, az elnöki szé­
ket Hagy Péter elfoglalta s a gyengélkedő b. Vay Miklós
helyett gr. Degenfeld Imre.
Olvastatott agr. L ó n y a y indítványára szerkesztett
szöveg s annak indokolása, mely szerint e szöveg csak
az általános elveket állapítja meg, a részletes szabályok
kidolgozását az egyházkerületek meghallgatásával a konvent-
re bizza.
Maga a módosított szöveg a következő:
II. A m i n ő s i t v é n y m e g á l l a p í t á s a , a k i j e ­
l ö l ő b i z o t t s á g a l a k í t á s a és a k i j e l ö l é s m ó d j a :
7 §. A lelkészválasztásra nézve általános elvként meg-
állapittatik, hogy :
a) rendes lelkészeknek pályájukon szerzett érdemeik,
az egyházak gondozásában elért kitűnő siker és hosszú
időn át rendesen teljesített szolgálata méltánylásban ré­
szesüljön ;
a papjelöltek, illetőleg segédlelkészek tudományos kép­
zettsége, szolgálati idejök, mint ez alatt tanúsított buzgal­
muk kellő figyelembe vétessék.
8 §. E végből egyházkerületenként az egyházak, a
papi jövedelem arányában négy osztályba sorozandók, a
lelkészeknek és segódlelkészeknek pedig a fentebb emlitett
minősitvény szerint pályázati képessegük megállapítandó.
9 §, Az egyházak osztályozása és a lelkészek minő­
sítése iránti eljárást az egyházkerületek véleményének te­
kintetbevételével az egyetemes konvent állapítja meg.
10 §. A lelkészválasztás a fennebbi szakaszokban
megállapított osztályozás és minősitvény korlátái közötti ki­
jelölés által történik.
L ó n y a y azt kivánta volna, hogy módositványának
tárgyalásába rögtön belebocsátkozzék a zsinat, többen azon­
ban az elhamarkodástél félve, jó magyar szokás szerint
egyet aludni kívántak rá, ugyanazért kinyomtatását s a tár­
gyalásnak más napra elhalasztását kívánták.
E fontos kérdés felett azután, hogy ma tárgyalják-e
vagy holnap, két álló óra hosszáig vitázott a zsinat, úgy,
hogy az egész ülés ezzel tölt el.
A felolvasás után V ég h e l y Dezső indítványozta a
kinyomtatást, pártolták nézetét Horváth Mihály és Vályi
János. Lónyay ellenben azt javaslá, hogy írja le mindenki
rögtön, úgy sem hosszú, mert vasárnap miatt nem dolgozván
a nyomdában, nem várhatunk a kinyomtatásra.
S z á s z Bé l a pártolta Lónyay indítványát. Az alap­
elvekkel — úgymond — mindjárt a 10 §-nál tisztába kel­
lett volna jönnünk, már ott ki kellett volna tüntetnünk,
mindenki választ-e vagy csak a presbyterium, classificatio
vagy candiiatio útján történjék-e a választás. Ha ott tisz­
tába nem jöttünk, jöjjünk m ost: tegye fel az elnök a kér­
dést, classifikálank-e vagy nem, candidálunk-e vagy nem,
s akkor holnap részletesen tárgyalhatjuk.
Gr. R á d a y igazat ad Szász Bélának, azonban azt
mondja, hogy az alapelvek fölött már döntött a zsinat, mi­
kor a javaslatot általánosságban elfogadta. Most csak arról
van szó, hogy a Lónyay által formulázott §-ok mennyire egyez­
nek meg ez általános elvekkel. Mivel ez fontos kérdés, Vég­
helyivel tart.
Gr. D e g e n f e l d Imre elnök közbeszól, hogy ha a
többség elrendeli a kinyomtatást, ne foglalkozzunk a tár­
gyalással.
Folytatás a mellékleten.
 Melléklet az „Erdélyi prot. Közlöny“ 50 számához.
K o v á c s A l b e r t szerint a házszabályok megenge­
dik, hogy kinyomtatás nélkül is tárgyaljuk a módositványt.
E zsinaton tettek vagy 100 indítványt, s abból 5— 6 nyo­
matott ki. Igaz, hogy a tárgy fontos, de mivel alapgondo*
latát elfogadta a zsinat, rögtön tárgyalhatjuk.
P a p G á b o r osztja Ráday azon nézetét, hogy midőn
az általános vitánál a választási törvényt részletes vita alap­
jáéi elfogadták : annak az a'apelveit is elfogadták ; de mi­
vel a Lónyay módosításában ezek meg vannak tartva, mert
meg van benne az érdem méltatása, a qualificatio, a kan-
didatio, nem lát indokot a halasztásra.
B a l o g h P e r e n c z r e kellemetlen hatást tett az
indokolás, mert a választási törvényt egészben nem old­
ja meg, hanem annak egy részét a fconventre bizza. Az
ily részleges megoldással abdicálna a zsinat. Ha tehát
a szabad választás elve a kandidatió, a classificatio e l­
fogadtatott: ezekhez szólnunk kel) , menjünk a részletes
tárgyalásra.
S z á s z D o m o k o s nem osztja Balogh azon nézetet,
hogy a zsinat abdicálna, ha e törvényjavaslat bizonyos ré ­
szeit nem tárgyalná. Az alkotmánytervben is a lelkészkép­
zés stb.-nek csak általános elveit állapítja meg a zsinat, a
részleteket a konventre bizta. A kik azért félnek a tárgya­
lásba bocsátkozni, hogy itt talán új elvekről van szó, téved­
nek, mert itt csak két ismert alapelvről van szó, egyik a
választás kérdése vagyis kik a választók, másik a kandida-
tio kérdése vagyis, hogy kik a választhatók. E §-ok csak
azt szabályozzák, hogy minő szempontokat vegyen tekintet­
be a kandidationál a kandidáló bizottság. Mindamellett, ha
óhajtják a kinyomtatást, ő sem ellenei.
E é v é s z B á l i n t nem tudja, miért ne bocsátkozhat­
nánk bele rögtön a tárgyalásba. Lónyay elvei elfogadtattak,
s csak azok részletes formulázásával bízatott meg. E mó-
dositvány csak irányt akar szabni a kandidationak, ki az,
a ki arra a kérdésre, hogy az érdem jutalma ztassók-e, igy
felelne: én nem akarom. Azt se lehetne tagadni, hogy a
segedlelkószek közűi azok, a kik érdemesítik magukat, a
kandidationá) tekintetbe veendők. Hisz épen azért kívántuk
a javaslatot, hogy az árdemotlenek ne jussanak be. Azon­
ban némelyek aggályaira való tekintetből nem ellenzi, hogy
holnap tárgyaltassék.
N a g y P é t e r elnök 5 perezre felfüggeszti az ülést,
hogy az alatt a képviselők a módositványt leírhassák, mert
hirtelen kinyoraatni lehetetlen.
A leírás után újra megnyílván az ülés, a tárgyalást
más napra halasztotta
Nov. 20. d. e.
Elnök: br. V a y és N a g y P é t e r . Jegyzőkönyv fcl-
olvastatván, hitelesíttetett
B r. V ay elnök a napirend tárgyalásának megkezdé­
se előtt, a következőt terjesztette elő :
Méltóztatnak tudni, hogy a törvényjavaslat sanctio alá
terjesztése komitivával szokott történni. Ennek a komitivá-
nak általános elveit jónak látná, ha zárt kon fér ént iába
állapítanák meg, s a végleges szövegezésre 4 tagú bizott­
ság küldetnék ki. Továbbá az ágostai atyafiak gravameneik-
ről représentât]ot szándékoznak az országgyűlés elé terjesz­
teni s ennek szövegét együttes eljárás megállapithatása
czéljából nekünk is megküldik. Ennek megbeszélését is a
zárt konferentia eszközölhetné. És végre abban is meg kel­
lene állapodnunk, össze jöjjön-e a zsinat, ha a hozott tör­
vények szentesittetnénelr, a törvény kihirdetésére. Mindezen
ügyek elintézésére a mai nap délután 5 orcájára zárt kon-
ferentiát hiv össze.
Ezután L ó n y a y beterjeszti a közpénztárra adakozás
végett elrendelt aláírási iv szövegét, mely felolvastatván
C si d e r K á r o l y szerént részint kevesebb, részint
több van a szövegben mondva, mint a mennyi kellene. Ke­
vesebb van benne a kelleténél, mert nincs megmondva, mi­
kor, mely körülmények közt, s kinek kell a végrehajtást
foganatosítani, a befizetéseket teljesíteni, több van benne,
mint a mennyi kellene, úgy hogy ő egyenesen csak azt in­
dítványozná, hogy csak az tétessék bele, miként ez aláírá­
si ivén kiki csak arra kötelezi magát, hogy a konvent ál­
tal megállapítandó módon kötelezi magát a fizetésre.
Olvastatott ezután a L ó n y a y által megállapított szö­
veg 7 §.-a. Erre K u n Bertalan azt mondja, hogy ha e
szakasz magában állana s nem volna több §.-al összekötte­
tésben, elfogadná. De mivel ő a szabad lelkészválasztás hí­
ve, kénytelen kijelenteni, hogy e §.-t el nem fogadja, mert
részint ebben, részint a következőkben több megszorítás
foglaltatik a korlátlan lelkész választásra, mint a törvényja­
vaslat erdeti szövegében. De nemcsak ő, hanem tiszáninne-
ni képviselő társai sem fogadják el s végrehajtásáért ke­
zességet nem vállalnak. Ha az ekklézsiák s lelkészek classi-
ficatioja behozatik, s még ebhez a kandidatió is, ez által a
nép választó joga teljesen illusoriussá tétetik. Egyébiránt
azt sem látja, hogy a klassifikatio által a korteskedésnek s
a kandidatió által a nepotizmusnak eleje vétetnék. Ha osz­
tályba soroztatnak a lelkészek s ekklézsiák, ha a kandidáló
bizottság csak egy osztályból jelölhet ki lelkészt, akkor az
ifjabb lelkészek nagyobb ekklózsiába soha sem juthatnak. De
még nagyobb baj ennél az, hogy az eddigi választási gya­
korlat által elevenen fel van ébresztve a népben az a tu­
dat, hogy ők viselik az egyház terheit, tehát a választási
jog is is őket illeti. Sőt sértve erezhetik magokat nemcsak
az ekklézsiák, hanem a lelkészek, ha az utolsó kategóriába
tétetnek. Az olyan, a ki buzgó az egyház iránt, de szeren­
csés talentumot nem adott neki Isten, sértve érzi magát
a klassificatio által. Továbbá az életben is halad az önkép­
zésben a lelkész, s ekként a képláni vizsgán kapott osz­
tályzat az egész életre nem mérvadó. Az osztályzás tehát
csak az egyetlenséget, gyülölséget mozditná elő a lelkészek
közCtt. Mindezeknél fogva, de meg mert kivihetetlennek
is taitja, úgy a maga, mint társai nevében, el nem fogadja.
X o n c z I m r e szerént a 7 §-t nem tárgyalhatni a
 nélkül» hogy a 8 és 9-ve is ao terjedjen ki a fegyelem. A
lelkészválasztási panaszok ekettőre vihetők vissza: nem j u ­
talmaztatok az érdem, nem azok jutnak a kellő helyre,
a kik oda valók volnának. Jutalmaztassák az érdem a
jobb egyházzal. Kiben találtatok ez érdem, megmond­
ja az egyházkerület és a konvent. Azt is megtudhatjuk
minden nehézség nélkül, hogy melyik az első, melyik a
másolik egyház, ott vannak as esperesnél a dijlevelek. Az
élet szintén klassificál; ennélfogva c három szakaszt változ­
tatás nélkül elfogadná, a mikor elesnék a negyedik pont,
a kandidátio, s megmaradna a nép választási szabadsága.
T e l e k i P é t e r , jóllehet ugyanazon kerület képvise­
lője, a melyiké Kun Bertalan, de azért ellensége a korlát­
lan választási szabadságnak s ha tehetné, a választói jo­
got egyenesen a presbyteriumra ruházná. De mivel a L ó-
n y a y módositványa által új szempont merült fel, kényte­
len a dologhoz hozzá szólni. Hogy a nép korlátlan válasz­
tási szabadsága korlátoztatok azt helyesli, de már egyhá­
zainknak az osatályozás által ily aristokratikus alapon szer­
vezését nőm tartja czelszerűnek. A legszegényebb egyházakra
lehangoiólag hat, hogy szegénjrségök kihirdettetik, s arra
fakadnak, hogy hát ők csak a kimustrált papokból választ­
hatnak. Továbbá akként segítenek majd a bajon, hogy a
chartán fölszámítják majd busásán a jövedelmet, csakhogy
magasabb classisba jussauak, vagy hogy legalább a mini­
mum kikerüljön. Egyébiránt, ha az egyházmegye classificál-
ná a lelkészeket, minthogy annak fele papokból á ll, melyik
merné magát nyíltan kitenni annak a gyűlöletnek, hogy lel-
késztársát 4-ik osztályba sorozta be. Ennek az lesz
vetkezménye, hogy mindenki az első osztályba soroz­
tatok. De annak sem barátja, hogy az egész országban ki-
hirdettessék, hogy ezek az első, ezek az utolsó osztályba
tartozó lelkészek, Mindezeknél fogva a 7-dik §-t elfogadja
Lónyay mádositványából, de a többit nem.
D o b o s J á n o s engedőimet kér, ha a dolgot más ol­
dalról veszi s csak a maga szempontjából szói hozzá. Nem
tudja komiét, de annyit tud, hogy nem az evangéliumból,
nem a keresztyén egyház ősi időszakából, hanem meg lehet
a német pórlázadás zavaros korszakából importálták hoz­
zánk azt a pusztító ragályt, melyet korlátlan lelkészválasz-
tési fekete himlőnek lehetne nevezni. Nálunk nem tudja,
nem a Lőrincz paptól vagy a Dózsa lázadásból keletkezett-e
e ragály. A politika teréről csúszott be az egyházba, meg­
szerettük, s most uralkodik rajtunk. Most azon tanakodunk,
mi módon lehetne megszabadulnunk tőle. Szerencsére itt is
találkozik egy Jennor, a ki legalább oda működik, hogy e
himlő veszedelmes no legyen. Nagy köszönet neki érte. A
szomszédorszígban találkozott olyan ember, a ki elhozta
hozzánk a mentő szert és lelkünkre kötötte, hogy próbál­
juk meg és ne hagyjuk tovább terjedni a bajt. Szívesen fo­
gadja Erdélynek ezen orvosszerét s gratulál hozzá, hogy azt
importálta. Tudja, hogy mostani izgatott állapotunkban a
tiszameliékén a korlátlan választás mellett febris inflam-
matoriussal fog járni, s a ki szereti gyermekét, mint a ti-
szamellék, félti, hogy megtalál halni bele. Ő nem fél, mert
inkább javulást vár tőle. Azt mondja tehát, hogy minden
kapaczitatiot félre téve, fogadjuk el e kettős mentő szert,
a klassifikátiot s qualifikátiot, de egy feltétel alatt, hogy a
mentőszer alkalmazása rögtön történjék. Innen a zsinatból
menjen az ki, mert engedőimet kór, nem szeretné borbé­
lyokra bízni a beoltást.
Gr. E á d a y szerint, benne a Lónyay által beadott
módositványa élénk viszhangot keltett. Ha a lelkész válasz­
tási törvénybe bele illeszthetők, pártolja. De a javaslatban
oly intézmények is foglaltatnak, a melyek bizonyos erköl­
csi zaklatással járnak, a minek nem akarná lelkészí karun­
kat kitenni. De az ekklézsiák túlságos osztályzásának nem
barátja. Továbbá az osztályozás által bizonyos ekklézsiák a
kiválóbb egyenek megválasztbatásától örökre elüttetnének.
A Lónyay módositványa helyett mást ajánl, melyben az ek­
klézsiák 3 osztályba soroztainak, továbbá a lelkószkijelölő bi­
zottságot vezérlő elveket foglalják magokba.
L e n g y e l I mr e . Feltűnhetett sokaknak, hogy annyi,
az egész egyházat érdeklő törvényt megalkottunk és most
egy egyszerű törvény megszerkesztésével napok óta vesző­
dünk. Ennek a dolognak magyarázatát abban találjuk, hogy
lelkészekről van szó, a kiknek kezébe van letéve az, hogy
az egyház virágozzék. Továbbá választási törvényről van
szó, a mely minden téren a legnehezebben megoldható. De
figyelmeztet arra, hogy választási törvényt úgy soha sem
lehetett alkotni, hogy annak hiánya ne ktí volna. Ne ke­
csegtessük hát magunkat a/zal, hogy ha hosszasabban ta­
nácskozunk, hiánytalan törvényt alkotunk. Az egyházak klas-
sificalasa könnyű, mert statistikai munka. De nem ily köny-
kö­
nyű a qualifikatio megállapítása. Visszavonást szül a
lelkészek között, ha ezt a választási törvényekbe beorősza-
koljuk, A lelkésznek nem csak tudománya jő tekintetbe, s
ha a bizottság bele bocsátkozik a lelkészek qualifikatiojába,
megsérti a lelkészek önérzetét. Óhajtja, hogy a prot. lelké­
szek, mint eddig, úgy ezután is szép egyetértésben éljenek.
Szép, hogy az érdem jutalmaztassák; de hol van ez keresz-
tűlvive? felelet sehol, Mivel a lelkészválasztási törvény fő­
elvei elfogadtattak s abban nincs a lelkészek qualifikatioja
és az egyházak klassifikatioja, az most bele nem tehető, de
ki lehet mondani, hogy a kandidáló bizottságok vegyék te­
kintetbe. Mivel az 1 §-ból ki hagytuk a „szabályszerű ki­
jelölés m ellettk ifejezé st, annak kijelentésével, hogy a 7-ilc
§-t nem fogadja el, ide tenué 7-ilc §-úl, hogy a lelkészvá­
lasztás kijelölés mellett történik s ehhez venné Lónyay 9
§-ának két utolsó kikezdését. A rósz lelkészválasztás meg­
akadályozását csak kijelölés által véli elérhetőnek.
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
K o lo z s v á r , 1881. de c, 4.
Jelen voltak: főtiszt. Nagy Péter püspök elnöklete
alatt Lészai Ferencz, dr. Kolozsvári Sándor, dr. Szász Béla,
dr. Jenei Viktor, Paradi Kálmán, Bodor Antal titkár, Deák
József pénztárnok, Szabó Adárn számvevő.
Az időközben elnökileg ellátott 19 ügy előterjesztése
 429
és jóváhagyása után előterjesztotik a n.-enyedi collegium
elöljáróságának két rendbeli jelentése; az ogyikbcn Décsei
Károly theologiai tanár nyugalomba lépését, a másikban a
nevezett tanár lemondása folytán szükségessé vált intézke­
dését tudatja az igazgató•tanácscsal, azt t. i., hogy a nyu­
galomba lepett tanár által tanitott tantárgyak előadását K e­
resztes József tanárra bízta*— Décsei Károly theologiai tanár
lemondását és m ert--saját szavai szerint— fáradt lelkének
pihenésre van szüksége: njmgalomba lépését az ig. tanács
sajnálattal veszi tudomásul és elhatározza, hogy a nagytu-
dományú veterán hosszú időn keresztül folytstott sikeres
fáradozásáért, egyházunk iránti hü ragaszkodásáért, a neve­
lés-oktatás terén szerzett érdemeiért elismerését jegyző­
könyvileg kifejezi, kérvén őt, hogy tartsa meg jó indulatát
a pihenés óráiban is élte véghatáráig* egyházunk iskolaügye
iránt. A helyettesités ügyében tett előljáiósági intézkedés
megnyugtató tudomásul vétetik, felhivatván az illető elöljáró­
ság, hogy e megüresedett tanszék betöltésére vonatkozó
javaslatát oly időben terjoszsze fe l, hogy az ig. tanács
annak alapján a jövő évi egyházkerületi közgyűlésben vete­
ményes jelentését megtehesse.
A n.-enyedi collegiumi elöljáróság fölterjesztése alap­
ján Fogarasi Albert s. tanár fizetésének 120 írttal, Bartha
Zsigmond s. tanárénak 100 írttal, Demeter Kálmán s. ta-
nárénak 100 írttal és a közoktatéké 35— 35 írttal pótlása
e folyó tanévre jóváhagyatik.
A széki egyházmegyei közgyűlés ajánlatára a sajó-
udvarhelyi egyházközségnek a somkereki anyaközséghez csa-
toltatása elvileg helybenhagyatik; a levitái állomás szerve­
zése és a heszolgáló pap fizetése ügyében bővebb fölvilágo-
sitás kéretik az illető egyházmegyétől.
Folytatólagosan tárgyal tátik az ig. tanács ügyvédének
adandó utasítás, melynek az ügyvédi díjazásra vonatkozó
szakasza némi módosítással megállapitttatik és elfogadás
végett az ügyvéddel közöltetik.
r. t.
K olozsvár 1881 decz 10-én.
— A szegény tanulók segélyezésére alakúit egylet
eléggé nem méltányolható s már is eredmónydús tevékenységet
fejt ki városunkban. Az egylet pártoló tagjainak száma folyton
növekedő, s a választmány azon kedvező helyzetbe jött, hogy
közelebbről tartott ülésében az ajánlatba hozottak közül 40
szegény sorsú tanulót juttathatott téli meleg ruházathoz.
Vajha a nemes példát vidéken is s főleg a városokban, hol
az ily egyletek megalkotására csak egy kis jóakarat s buz-
góság kell, mentői több helyt követnék!
— Új községi iskola nyílt meg közelebbről váro­
sunkban, a hidelvén. Tanítójául az iskolaszék Kolozsvári
Albertét választotta meg. kinek működésétől legjobb ered­
mény várható. A város elhatározta, hogy a jövő évben még
egy községi iskolát áliit föl a külközép utczában.
— N agy szerenosétienség . Bécsben a Ring-szin*
házban e hó 8-án az estéli olőadás folyama alatt gázrobba­
nás történt, s nehány pillanat alatt a színház lángba bo­
rúit. A közönség nagy része nem volt képes kimenekülni,
s az oda égettek száma meghaladja a 300-at.
— H am is hirek. Kolozsvári főtanodánkról egy pár
helybeli lap eléggé meg nem róható könnyelműséggel, azt a
hirt bocsátotta világgá, hogy a typhus-járvány ijesztő mérv­
ben dúl benne. Az igazgatóság sietett helyreigazítást kö­
zölni s köztudomásra hozni, hogy összesen négy botegülósi
eset fordúlt elő, s azok közül is csak egy végződött ha­
lállal.
— Suum cuique. Nagy örömmel hozom nyilvános­
ságra az egyház iránti forró szeretet és áldozatkészség két
ritka példáját, minőket az ezen érzelmeiről ismeretes pro­
testáns magyarság nem sokat mutat föl. Mert közczélra adni
annak, kinek fölösleges is marad : legalább is nem nagy
érdem, de annak, ki napról-napra alig él, odaadni azt, mit
önmagától von e l: dicsőség. Egyházmegyém két csekély fi­
zetésű tanítója tette ezt. Egyik a m.-pétorfalvi S a l a Mó­
zes, kinek fizetése hivatalos kimutatás szerint 1 7 2 = e g y -
s z á z h e t v e n k é t frt, s kinek a koldus-alamizsnából meg­
■ takargatott filléreiből egyházközségének egy 550 frt értékű
! harangot készíttetett, mi a f. é. őszén rendeltetése helyére
föl is állíttatott. A másik a buzásbocsárdi tanító K o s a
Mihály, ki 1 8 6 = s z á z n y o 1 c z v an h a t frt. 65 kr. évi
fizetése mellett 2 fiú és 1 leánygyermekét tisztességesen fel­
nevelve, elhelyezve, 40 évig szolgált egyházközségének, a
múlt hó 20-án elhunyt neje emlékére egy 80 frt. értékű
urvacsorai tányért ajándékozott, s ugvauakkor iskolai czólra
100 frt. alapítványt tett. íme, a tények, melyek beszélnek,
és ékesen és hangosan buzdítva beszélnek ! Egyházatoknak
öreg hü szolgái! engedje meg a ti szerénységetek, hogy
nyilvánosan is mondjak, lelkem mélyéből, köszönetét nektek !
Áldjon meg az Isten minden áldásával !1 Vízakna, 1881
deczember 8. S y l v e s t e r D o m o k o s , n.-szobeni rof. egy­
házmegyei esperes.*)
— A szerb p atria rk h a m egválasztása. A karlovi-
czi szerb kongressus Maximovics Miklós országgyűlési kép­
viselőt választotta meg elnökéül, s e hó 4-én végrehajtotta
a patriarkha-választást. A Miletics-párt nagy többséggel
győzött s Stojkovics Arzén, szent-endrei püspököt, ki Bu­
dán székel, választotta meg a magyarországi szerb egyház
fejévé. Nagyon kétsége-, hogy vájjon a választást a kor­
mány helybenhagyja e? Stojkovics már egyszer meg volt vá­
lasztva e méltóságra, de a választás akkor seui nyert meg­
erősítést.
— A négy új szent. Rómában e hó 3-án délelőtt
10 órakor ment végbe Rossi, de Láb re, d a ra de Montefal-
co és Lorenzo da Brindisi kanonizálás előkészítő második
konzisztorium. Közönség kisebb számban volt, mint az első
konzisztorium alkalmával. Alig voltak 150-en, nagyobbrészt
olasz nemesek. Á pápa némileg politikai izű beszédet inté-
*) Tisztelettel kérem a hazai lapokat a fentirt tények szives
közlésére. S. D.
 430
2ett a bibornoki kollégiumhoz és végűi felszólította, hogy
szavazzák meg, a megboldogultak közűi ki vétessék fel a
szentek sorába. E formalitás bevégzése után hozzáfogtak az
„ad perpetúám rei memóriám“ kezdetű jegyzőkönyv felvé­
teléhez. Fél 1 órakor az ünnepélynek vége volt. A szentté
avatás a Pétertemplom külső nagy oszlopcsarnokában e hó
8-án történt meg.
— Lapunk mai számához mellékelve veszik olva­
sóink a Legrády testvérek kiadványainak jegyzéket. Az eb­
ben foglalt kiadványokat annál melegebben ajánljuk olvasó­
ink pártfogásába, minthogy széles körben való elterjedtsé­
gük már magában fényes tanúságot tesz értékes voltukról.
Különösen a „Pesti Hirlap“ ez. élénken szerkesztett napi
lapra hívjuk fel az olvasók figyelmét.
PÁLYÁZAT
népiskolai kézi és vezérkönyvek készítésére.
A tiszántúli reformált egyházkerület népiskolai tan­
ügyi bizottsága pályázatot hirdet a következő népiskolai
kézi- és vezérkönyvekre:
I. A vallástanitásra készíttessék:
1. Kézikönyv a 3 és 4-ik osztályok számára 5 nyo­
mott ívnyi terjedelemmel,
2. Hit- és erkölcstani kézikönyv az 5-dik osztály
számára 4 —5 nyomott Ívnyi terjedelemmel.
3. Egyháztörténelmi kézikönyv a 6-dik osztály szá­
mára 5—6 nyomott ívnyi terjedelemben.
4. Vallástanitási vezérkönyv a 4 alsó osztály tan­
anyagára 8 —10 nyomott Ívnyi terjedelemben.
5. Vallástanitási vezévkönyv az 5-dik osztály tan­
anyagára, minek terjedelme 4—5 nyomott iv legyen.
II. A magyar nyelv tanítására nézve
1. Az I. és II. osztályok tanítóinak beszéd s érte­
lemgyakorlatok tanítására vezórkönyv 10 nyomott ívnyi
terjedelemben.
2. Abc-e s elemi olvasókönyv 3,
3. Ahhoz vezérkönyv 5 —6 nyomott Ívnyi terje­
delemben.
4. Olvasókönyv a 2, 3 és 4-ik osztályok számára,
külön-külön 5, 8 és 10 nyomott ívnyi terjedelemben.
5. Olvasókönyv az 5 és 6 osztályok számára együtt
15—20 nyomott Ívnyi terjedelemben.
6. Nyelvtani és fogalmazási tanítást tartalmazó ve­
zérkönyv legfeljebb 20 nyomott ívnyi terjedelemben.
III. A mennyiségtan tanítására:
1. Számtani és mértani vezórkönyv együtt 13—15
nyomott ivoyi terjedelemben.
IV. A földrajz tanítására:
1. Vezérkönyv minden osztály tananyagára nézve,
egy darabban, terjedelme 8—10 nyomott iv legyen.
2. Kézikönyv a 4-ik osztály számára 4,
3. Kézikönyv az 5 és 6-dik osztályok számára, együtt
6 nyomott Ívnyi terjedelemben.
V. Történelem tanítására:
1. Kézikönyv a 3 és 4 osztályok számára együtt 4— 5,
2. Kézikönyv az 5-dik osztály számára 4—5 nyo­
mott Ívnyi terjedelemben.
N y o m a to tt ö té in Ján o s m . kir, egyetem i nyom d ásznál az ev. ref. főanda b etű ivel K olozsvárt*.
VI. Természettudományokra nézve
1. Olvasó-, illetőleg kézikönyv a C tantervhez 4 nyo­
mott ívnyi terjedelemben.
2. Vezérkönyv a természetrajz tanítására, minek ter­
jedelme 10—12 nyomott iv legyen.
3. Természettan tanítására vezérkönyv 10 nyomott
ívnyi terjedelemben.
VII. Énektanításra
1. Vezórkönyv 10 nyomett ívnyi.
VIII. Kajztanitásra:
I. Vezórkönyv 10 nyomott ívnyi terjedelemben.
IX. Testgyakorlatra és X. Munkaiamtásra vezérkönyv
a szükséges ábrákon kivűl 4—5 ívnyi terjedelemmel.
Úgy a vezér-, mint a kézikönyvek az 1878-dik év­
ben megerősített s kinyomatott egybázkerületi népiskolai
tantervek közűi az A tantervhez készítendők, kivéve a
természetrajzi olvasókönyvet, mit a C tantervhez kell ké­
szíteni. Szükséges azonban a vezérkönyvekben részletesen
kijelölni, hogy a tananyagból mennyi tartozik a B, meny­
nyi a C tan tervhez. K tantervek a népiskolai tanügyi bi­
zottságnak a főt. egyházkerülethez felterjesztett s attól
! elfogadott és az 1880 évben nyomtatásban is megjelent
| javaslatával együtt Debreezenből köDyvárúsi úton megsze­
rezhetők.
A tantervek s ama javaslatokban foglalt alapelvek
lesznek szabályozók a pályaművek megbhálásánál.
Az elfogadott könyvek az egyházkerület tulajdonává
lesznek, s az olvasó* és kézikönyvek szerzői kis 8-ad rét­
ben ritkított garmonddal számítva, bárminő betűkkel nyo­
matnak is műveik, ivenként az első kiadáskor ötezer pél­
dányig 25 frttal, ha a nyomtatás ezen felül eszközöltetik,
minden ezertől, a későbbi átnézett vagy javított kiadások­
nál is ismét ötezer, tehát összesen tízezer példányig 5
írttal dijaztatnak. Tízezer példányon felül a díjazás meg­
szűnik. A vezérkönyvek szerzői pedig rendes 8-adrétben,
ritkított garmonddal nyomott ivéért egyszer mindenkorra
35 frttal jutalmaztatnak.
Nem záratnak ki a pályázatból a már kinyomott
kézi- és vezérkönyvek sem, s elfogadtatás esetében ezek
szerzői, ha egyszersmind könyveik tulajdonosai is, a fen-
nebb kitett módon dijaztatnak; ha pedig mások a kiadó­
tulajdonosok, a tulajdonjognak az egyházkerületre leendő
átruházása magánegyezkedés tárgya leend.
A már kinyomott vezér- és kézikönyvekre nézve a
pályázat e szerint nyílt, a nyomtatásban meg nem jelen­
tekre nézve ellenben zárt.
Felhivatnak anuálfogva a pályázni akarók, hogy ki-
nyomatott műveiket, vagy ha kéziratban lévő munkákkal
pályáznának, e kéziratokat tisztán leírva, bekötve, lapszá­
mozva s névrejtő levéllel ellátva a bizottság elnökéhez
Porosaiméra, Szatmármegyóbe, posta helyben, az 1882-
dik év október hó 1-jéig küldjék be.
Kelt Debreczenben 1881 év nov. hó 24.
K is Á ron,
a tiszántúli ref. egyházkerület népisk.
tanűgy bizottsági elnöke.
XI évfolyam. Kolozsvárt!. 1881. Pm em lber 18. 51 szám
Me^i eleni k hirdetési dijak:
minden vasárnap.
erdélyi K étszer hxsábozott garm ond
sor vagy annak te r e 5 kr.
B élyegdij m inden b eig ta tá s
Saorkoíztfoégi b kiadói szállás:
‘ után 3 0 kr
b.-farkasutcza 16. sz. hova N agy o b b és többször m eg je­
len ő h ird etések n él kü lön ked ­
a lap szellem i s anyagi
ü g y e it illető m inden kü lde­ v ezm én y t n y ú jt a k iad óh ivatal
m ények czimzendŐk. " $löfizetési á r :
EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. E g ész évre 6 frt., félévre 3
Kéziratok nem adatnak vissza.
frt., évnegyed re 1 frt 5 0 kr

j^ELELÖS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ TULAJDONOS: Z D O M C lO feO S .

Tartalom : Z s in a t i tu d ó s ítá s . — Az á ll. ig . ta n á c s jp * Ha ezt akarja, el kell fogadnia a 7-ik §-t, mert csak azt
ü lé s é b ő l, r . t. — V i d é k i é le t : A s z ilá g y s z o ln o k i egyházm egyém ^ f
M . J. — A g ö r g é n y i e g y h á z m e g y é b ő l. G á l i G á b o r . — I r o d a lo t o ^ —
tartalmazza, a mit az eredeti javaslat 11— 13 §-a.
K ü lö n f é lé k . ‘ /
K o v á c s A l b e r t az előtte szólok szépen alkotott
\ <P-
beszédei mellott csak töredékes megjegyzésekre szorítkozik.
A vita jelenleg csak a 7-ik §. felett folyik, s csak vélet­
ZSINATI TUDÓSÍTÁS. lenül terjengett tovább, ennélfogva nem reflectál arra, hogy
N oy. 20. d. e. a szabad vagy korlátozott választás vagy a candidatio hc-
(F o ly ta tá s ) lyos-e? Igaz, hogy Pál candidatio nélkül jutott az apostol-
H o r t h y I s t v á n . A bizottság a szabályzat kidol­ ságra, de elég bajt is okozott az Öreg Péternek, s habár
gozása közben kimondta, hogy a qualifikatio elvét nem fo­ később a történelem igazolta is Pált azért senki sem kí­
gadja el. Ha tehát a zsinat elfogadta a bizottság munkála­ vánná, hogy a fiatal Pálok, az öreg Pétereket infestálják.
tát, lágy az ő meggyőződése szerint ez a módosítás nem is Azt se akarja kiszámítani, hogy mikorra lesz a káplánból
volna tárgyalható. Ha tárgyalják, azt tartja róla, hogy a pap, de semmi kétséget sem szenved, hogy minden pap­
kijelölés mellett a szabad választást másodsorban korlátoz­ halállal egy káplánnak pappá kell lennie Azt is mondták,
ván, felettébb veszedelmes. Lőhet, hogy Erdélyben jó, s ezt hogy a gyülekezetekre loverőleg hat, ha a 4-ik vagy 3-ik
bámulja, mint a múmiát bámulni szokták, do nálunk nem osztályba soroztatok, ő rá az a körülmény, hogy sem ‘nem
lehet jó, mert itt a szabad választás az uralkodó, s elég, főúr, sem nein gazdag, soha sem hatott leverőleg. Erdély­
ha ezt a kijelöléssel korlátozzák. A lelkészeknek az élet­ be ezelőtt 17 évvel hozták be a classificatiot akkor ott 3
ben tett haladásuk tekintotéből való qualifikátioját lehetet­ osztályt állítottak, s a 3-ik osztályba azon gyülekezeteket
lennek tartja. Sőt az utolsó osztályba sorozottaknak elke- sorozták, melyekben a papi fizetés nem ment többre 300
seritése által a társadalom nyűgére való osztályt teremte­ frtnál; az elsőbe pedig azokat, a melyekbe 500 írtnál több­
nénk. Továbbá a klassis mellett a 4-ik osztályba sorozot­ re rúgott. Most 4 osztály van, s a 4-ik osztályba azok tar­
tak az 1-ső, 2*ik osztály mellett soha sem jutnának hely­ toznak, melyekben a lelkész fizetése 500 írton alól ven.
hez s fel lehetne életükben fejfájukra írni „itt nyugszik N. Ott tehát az lett az eredmény, hogy iparkodtak emelni a
N. , meghalt káplánkodásának 60-ik évében. Még csak e fizetéseket, csakhogy kitünőbb embereket nyerjenek.
zsinat alatt keletkezett aggályának ad kifejezést. Sokszor Azt mondják, hogy a classificatio leverőleg hat a pa­
találkoztunk Lónyay indítványaival. Eddig egy sem volt pokra, Ha jól emlékszik, tán Fáy óramutatójában olvasta,
olyan, melyben a kézalatti tárgy egy része a konvent elé „lia látok eg*y kopott ruhíjú, meggörbedt hátú művelt em­
ne lett volna utalva. Ebből azt vonja ki, hogy Lónyay a bert, kinek földre sütött szemei 50 éves korra mutatnak,
konvent hatáskörét szeretné kiterjeszteni. Már csak e szem­ de szomorú arcza sokkal idősebbnek láttatja, mindjárt tu ­
pontból is elveti Lónyay indítványát. dom, hogy kálvinista pap.“ A mélyen tisztolt zsinat tegnap
K u l i n I m r e elfogadja a 7 §-t. levette hátukról a kopott kabátot, most azf kérjük tőle,
V ó g h e l y D e z s ő elfogadja a 7-ik §-t, de némely hogy vegye le arczukról is a levertséget. Önökhöz fordulok,
nyilatkozatokra szólnia kell. Kun Bertalan nyilatkozata, e zsinatnak fiatal világi tagjai. Ha önöknek azt mondanák,
melyet nemcsak a maga, hanem atiszáninneni képviselő tár­ hogy akármit dolgoztok, ott fogtok maradni, a hol vagytok,
sai nevében is mondott, fájólag érintette. Azon nyilatkoza­ sivárrá válnék önökre nézve az élet, melyet a feljebb emel­
tát érti, hogy e törvény végrehajtását nem merné magára kedés reménye tesz édessé, ő mint professor tudja, hogy a
vállalni. Ha a tiszaninneniek mint ilyenek adnak hangot, papnővendókek első esztondejökben tanulnak, de az utolsó­
az ellenkezik a tárvónyhozói méltósággal, mert itt úgy va­ ban már alig, mert akkorra észreveszik, hogy« a tudomány­
gyunk, mint az egyetemes egyház képviselői s annak ér­ nyal nem mennek semmire. Szép az az elv, hogy Isten or­
dekében kell nyilatkoznunk. Lengyel Imre azt mondta, hogy szágában mindonek egyenlők, de ha itt e földön ezen elv
a testvéri egyetértést óhajtja s az érdom jutalmaz tatását. szerint akarnék berendezni az Isten országát, hamis hely-
 432
zötbü jutnánk, tU a fóldöu a földi viszonyokkal keli meg­
alkudnunk, itt a bűnnek bűntetteim, s az erénynek jutal­
maztatni kell. Ajánlja a 7-ik, sót a többi §-t is az elfo­
gadásra.
P ap G á b o r már az általános vitánál kimondotta, hogy
a szabadságot a rend által kivánja korlátozni. De a sza­
badságot nemcsak lent, hanem fent is korlátozná. Eía az
alantas közeg áttöri a gátot, az daczra, lázadásra vezet, ha
a felső: absolutismusra. A lolkószválasztásnál alant a népet
korlátozza a kijelölés, font a kijelölő bizottságot korlátozza
a qualificatio. A múltból szerzett tapasztalatok arról győz­
tek meg, hogy oly Önkény gyakoroltatott, a mely a nép ér­
dekét nem tartá szem előtt, hanem csak a választandókét.
Most mindkét irányban kiterjed a korlátozás. Tehát itt nem
két megszorilás irányúi a választók ellen, hanem azok egyi­
ke a népet, másika a kijelölő bizottságot korlátozza. ('He*
lyeslés.) Kun Bertalan azt mondá, hogy az osztályozás sérti
a gyülekezeteket. Ha sérti, majd igyekezni fog, hogy ma­
gasabb osztályba jusson, mint ez már Erdélyben meg is
történt. A lelkészek túl a Dunán már classificálva vannak,
csakhogy még egyedül a lelkószi vizsga alapján. Itt még a
gyakorlati életben szerzett érdem is tekinletbe vétetik. Szent-
pétery azt mondta, hogy ha a szabad választás nem lett
volna, Tompa, Hegedűs stb. nem lettek volna soha papok­
ká, ő azt hiszi, hogy a 7-ik §. alapján még hamarább azzá
lettek volna.
Ugyanazért elfogadja, sőt másoknak is elfogadásra
ajánlja.
8 z i i á d y János kihagyatni kéri a 7 §-ból, hogy a
kik „ h o s s z ú i d ő n á t . u A nyilvános hivatalban lévőket
rövid időn is ki lehet ismerni. Nem akarná, hogy a kitűnő
fiatal emberek kizárassanak az előmenetelből.
Szólották még ezenkívül Pály Lajos, Yeszprómy Gáspár,
Béky Sámuel és Bonkő János, a mi után Lónyay zárszavát
mondta el, czáfolváu az előtte szólókat. Némely élesebb ész­
revételekre való választól felmentik, úgymond, Pap Gábor
és Kovács Albert beszédei. De Horthynak felelnie kell, aki
azt állitá, hogy a zsinatnak nem szabad megmásítania azt
a határozatot, a mit hozott. Mivel Beöthy indítványa is
csak azt tartalmazta, a mit a Lényayé, s az elvettetett, nem
lehetett volna most tárgyalni. Nem volt itt, mikor azt tár­
gyalták s azért elkérte a jegyzőkönyvet. Abban az áll, hogy
a Beöthy indítványára nem szavaztak, hanem arra, hogy el­
fogadják-e az eredeti törvényjavaslatot vagy nem. 90 kép­
viselő közűi a névszerinti szavazásnál 68 igennel, 30 nem­
mel szavazott, ós.igy Boöthy indítványára nem is kellett
szavazniok.
Azon imputatiot, hogy cí a zsinat hatalmát egy más
institutto hatalma kedvéért meg akarná semmisíteni, vissza­
utasítja, 6 a zsinat jogkörét csorbítani nem akarja, de mi­
vel csak 10 évenként szándékoltatik zsinat tartatni, a ha-
iaszthatlan ügyekre szükséges a konvent, mely különben sem
egyéb, mint az 5 superintendentia megszorított képviselete.
Az egész világon jutalmazzák az érdemet, csak a mi egy­
házunk kebelében új az eszme. Minden új eszmo alkalma­
zása nehéz, ezért akarta ő, hogy az osztályozás és minősí­
tés a konyentre bízassák, a mely egységes s az országra
kiterjedhető munkát készíthetett volna. Nem ellenzi azon­
ban, ha az egyházak osztályozása az egyházkerületek által
vitetik véghez, csakhogy lehető egyöntetűség végett határo­
zataikat egymással közöljék.
Vannak viszonyok, a hol a kandidatio szükséges, csak­
hogy ennek korlátozása is szükséges, hogy mindig vallásos,
buzgó emberek legyenek azok, a kik megválásztatnak.
Örömére szolgál, hogy Kun Bertalan, a kinek az egész
törvényre aggodalmai vannak, a 7-ik §-t elfogadta. A fődo­
log az, hogy alkalmaztassak s ne maradjon írott malaszt.
Kijelenti, hogy csak a 7-ik §-ra tette észrevételeit
s csak annak elfogadását kivánja. Egy nagy költő szavaira
hivatkozik, hogy „a remény nem hagyja el soha az embert,
még az agg is sírja szélére ülteti.w Keményt kell adni min­
denkinek, hogy érdeme megjutalmaztadk, mert másként, lia
nem tolakodó, nem korteskedő, soha előbbre nem mehet.
Ajánlja a 7-ik §-t elfogadásra.
N a g y P ó t e r elnök a 7-ik §. kitűzi szavazásra azzal
a megjegyzéssel, hogy a „huzamosan“ szó helyett h í v e n té­
tessék. Szavazással elfogadtatott a §.
Olvastattak s egyenként elfogadtattak ezután Osider,
Kun Bertalan, Ráday, Lengyel Imre, Ujfalussy Miklós rövid
felszólalásai után a 8 és 9 §-ok; a 10-ik a holnapi ülésre
maradt.
Nov. 21. d. e.
Elnök b. V a y és N a g y Póter.
Jegyzőkönyv fel olvastatván, hitelesíttetett.
Az ülés elején K o v á c s Antal indítványt terjeszt be
arra nézve, hogy a prot. püspökök jö tagjai lehessenek a
felső háznak.
H e g e d ű s László is indítványt nyújt be a fegyinté­
zeteknél lévő lelkészek érdekében. Ezeket a kormány nevezi
ki, de a püspöknél bejelentve nincsenek, és így be nem ke-
beleztetvén, előhaladásuk útja el van zárva s terhes köte­
lességükért csak 800 írttal dijaztatnak, holott nyugdijok
nincs. Indítványozza tehát, hogy 1. vétessenek egyházi fen-
hatóság alá és 2. eszközöljön a zsinat számukra a rninis-
teriumtól méltányos dijat, s a tábori lelkészek mintájára
nyugdíjjal biztosíttassanak.
Beterjeszti továbbá az a bizottság is munkálatát, moly
a dékánság rendszeresítése s az egyházi adóügy kezelési
szabályainak kidolgozását teljesítette.
A napirend szerint folytattatok a lelkészválasztási tör­
vényjavaslat tárgyalása, s elsőben is elő vétetett a Lónyay
módositványának 10. § a.
Ezt V4á l y i János feleslegesnek tartja, mert az ed­
digi §-okkal a lelkész választás kellőleg korlátoztatok, feles­
leges tehát az újabb korlát a jelölés által. Az egyformán
minősítettek közül legalább választhasson szabadon az egy*
ház. E szerint a kijelölés helyeit azt tenné, hogy a válasz­
tás a megállapodott minősitvóny korlátái között szabadon
történik. Ennek következtében azután az eredoti választási
törvényjavaslat l i — 14. §, kihagyatník,
 433
N a g y Péter egyéni nézetét mondja el. Mikor a zsinat
az alkotmánytervet általában elfogadta: a benne lefektetett
elveket és igy a kijelölést is elfogadta. Ne méltóztassanak
tehát Penelope vásznát szőni az elvek újabb meg újabb
vitatása által.
K is Áron, ha a jelölés el van fogadva: eláll a szótól.
S z i 1á d y János nem tartja következetlenségnek azt, hogy
habár névszerinti szavazással elfogadta is a zsinat a bizott­
ság munkálatát, azért annak alapokéin is ne változtathas­
son. Ugyanazért oly értelmű módosítást ad beT mint Yályi.
Ha el van fogadva a minősítés és osztályozás, a kijelölést,
mint fölöslegest, mellőzendőnek tartja. Elég ha kimonda-
tik, hogy ezek közül választhattok, a többit adjuk oda a
népnek. Minden kijelölésnek természetében van a kényszer.
Mikor a bizottság 2— 3 egyént kijelöl, hogy ezek közül
válaszszatok, nem tud egyébre hivatkozni, mint hogy nekem
igy tetszik. Eléggé korlátoztuk már a nép korlátlan válasz­
tási szabadságát. Elég, ha a kijelölő bizottság azt mondja,
hogy ebből az osztályból választhattok, vető joga csak akkor
legyen, ha nem abból akarnának választani.
Gr. R á d a y : Szilády felszólalásán nem csodálkozik,
mert nem volt itt a v itán , de Vályin csodálkozik a ki itt
volt s tudja, hogy az elvek elfogadtattak. Az ily felfogás
ellen, kéri az elnököt, hogy vető jogával éljen s .ne enged­
jen új vitát támasztani oly kérdésekben, a mikben már régen
döntött a zsinat.
K i s s Áron. Ha a jelölés ellen szót enged a zsinat,
neki is ongedje meg, hogy mellette szólhasson. Pártolja
a. jelölést, mert a bizottság elfogadta, pártolja, mert a régi
kanon ugyanezt elégnek tartotta a jó pap választás elérésé­
re. A tegnapi hutái1ozat a lelkészek qualifícatioját megálla­
pította. Meg van ez a papiroson, de a zsinat nem effecfcuál-
hatja. hanem bízta az egyházkerületekre. A qualificatió meg­
állapításán nem azért búsul, hogy meg lesz, hanem inkább
azért, mert nem lesz meg. Félig van még csak a törvény
megalkotva, de ki van mondva az osztályozás és minősítés,
ki vezeti ezt, ki ügyel fel, hogy megtartatik-e vagy nem a
választásoknál? Sőt ha akármely okból nem jöhet létre a
minősítés és osztályozás, nem jó-e, ha a törvényben meg
van szabva az a közeg, amely ezt a hibát helyre üti a kan-
didatio által. Kéri te h á t, hagyják meg a jelentést s fogad­
ják el a 10. §-t.
B. V a y elnök: Nem fogja senki szemünkre vethetni,
hogy bárkit a szólásban megakadályoztunk. De nem kelle­
mes, hogy az elnökség felszóllittatik arra, hogy jogait gya­
korolja. Mivel a 7-ik §-t elfogadtuk, ne méltóztassék a mi­
nősítés felett beszélni.
B. V ay Béla Yályi indítványát pártolja.
M o l n á r Béla szerint csak egy irányban lehet nyilat­
kozni, mert az általános vitánál mogállapittattak az alapél«
vek, s akkor a többség a korlátlan választás ellenében a
candidatio korlátját fogadta el. E felett szó sem lehetett
többé, legfelebb a felett, hogy miként állapítsuk meg a
kandidatiot.
M i k l o v i c z azt mondja, hogy a nagy harcz épen a
papválasztási törvényjavaslat elvi kérdései felett folyt, s az­
ért fogadták ol a törvényjavaslatot, mert annak alapelveit
elfogadták. Nem barátja a kijelölésnek, sőt a korlátlan vá­
lasztás b arátja, de mivel ismeri annak veszélyeit, a korlá­
tozott választás mellett van. A vita onnét ered, mert az
1-ső §-ból elhagytuk az elvi kifejezést. Jobb lett volna ezt
az egész ügyet a kerületekre bízni. Vitattuk eléggé a dol­
got, most már megért a kérdés, szavazzunk felette.
S y l v e s t e r Domokos: Szalmát csépelünk. A quali-
ficatio nem zárja ki a candidatiot, mert a qualificatió csak
megszabja a kandidáló bizottság eljárását. Szavazzunk.
V á l y i Lajos a qualificatiot elég kijelölésnek tartja.
Yályi János indítványára szavaz.
B a l o g Ferencz: Mivel az egyenlő minősitottsógüek
közt is lehet különbséget tenni ad hominem és ad ecclesiam,
mivel a holt .szabályt élő emberek alkalmazzák ad hominem
és ad ecclesiam, mivel ismétlést lát: igy fogalmazná a 10-ik
czikket: a lellcészválasztás kijelölés által történik.
R é v é s z Bálint: Azt álliták némelyek, hogy miután
a qualificatiot és osztályozást elfogadtuk, nincs szükség ki­
jelölésre; továbbá, hogy már az 1-ső §-ból is kihagytuk a
kijelölést: de hisz benne volt akkor, mikor általános tár­
gyalás alapjául a törvényjavaslatot elfogadtuk s azért hagy­
tuk ki csak onnét, hogy hátrább tegyük. Egyetért Syives-
terrel, hogy a két fogalom nem zárja ki egymást, hanem
inkább folyománya egyik a másiknak. A qualificatió és osz­
tályozás a kerületekre bizatik , ki tudja letesül-e valamikor.
Vagy ha meg lesz és pályázhat 30—40 ogyén, olhuzódhatik
a választás Isten tudja meddig. Szükség tehát, hogy legyen
candidatio, hogy irányt adjon a gyülekezetnek, hogy kit tart
rá jók nézve alkalmasnak. Az kétségen kivűl áll, hogy a ki­
jelölést nem lehet kitörölni e törvényből
B e ö t h y Zsigmoud örömmel constatálja , hogy a mit.
ő indítványozott: az érdemesult lelkészek promntioja, az keresz­
tül ment. sőt mivel a segéd lelkészek pappá lehetése is biz­
tosítva. van, teljesen meg van nyugtatva. Mikor tegnap Ló-
nyay azt indítványozta, hogy czikke a 7 dik szakasz elé
jöjjön: ezzel nem azt mondta, hogy a candidatio nem kell,
hogy pótolja. Sőt egyenesen úgy áll a dolog, a mint többen
mondták, hogy a qualificatió és a classificatio a kijelelő bi­
zottságot szabályozzák. A candidátionalis bizottság pedig
azt szabályozza, hogy a nép azok közül ne válasszon, a
kik nem qu a1ifikál bak. Tovább nem szükség vitáznunk, fo­
gadják el e § t.
L e n g y e l Imre. Labyrintba jutottunk, mert az első
§-bói kihagytuk a kijelölést. Ha azon alapra áll a mit a
zsinat elfogadott, t. i. a qualificatió és classificatio alapjára,
feleslegesnek talaja a candidatiot. De ha kihagyják: akkor
a többi eljárásnak nem lesz alapja. Hogy tudja meg a nép,
hogy kit válasszon? Révészszel oda nyilatkozik, hogy nem
lehet kihagyni e §-t.
V e s z p r é m y Gáspár ők a candidatioval a lelkész­
választás korlátozását akarták, de ha o qualificatió és clas­
sificatio meg van, nem kell a kijelölés, mert az esperes
megmondja, hogy kik jelentkeztek.
 K o v á c s A lbert: tagadhatatlan, hogy a kijelölés
némi korlátot jelent; tagadhatatlan, hogy a qualificatio
és clasBificatio is korlát; tehát a kik a korláttól félnek,
nem csoda, ha a kétszeres korláttól kétszeresen felnek. Pe­
dig az ogyilc a kijelölő bizottságot, a másik a választókat
korlátozza. Tehát o két institutio nem teszi egymást feles­
legessé, hanem inkább feltételezi. Óhajtja, hogy az egyházme­
gyék a gyülekezetek felett gyámkodjanak, de korlátlan ha­
talmat nőm adna nekik. Épen ezt korlátozza a Lónyay mó-
dositványa, mely tehát nem zárja ki a candidáló bizottságot.
Vá l y i János végszóval ól, hosszan czáfolva az ellene
szólókat.
N a g y Péter felteszi a kérdést a szavazásra, é s p e ­
dig mivel 15 képviselő névszerinti szavazást kért, a névsort
fololvastatja.
Igennel szavazott 4 5 , nemmel 35 képviselő, ennél­
fogva a Lónyay módositványának 10. §-a is elfogadtatott.
P á l y Lajos: Miután e §. elfogadtatott és miután
nincs gondoskodva arról, hogy kinél jelentkezzenek a jelöl­
tek, oly indítványt ad be, mely az e tárgyban teendő in ­
tézkedéseket szabályozza.
N a g y P éter: majd ha a részletes tárgyalás során
o kérdés következik, akkor kéri raegtótetni az indítványt.
Olvastatott ezután az eredeti javaslat 7. §-a.
K ö r m o n d y módosítást nyújt be arra vonatkozólag,
hogy az egyházmegye kikből alakítsa a kijelölő bizottságot.
Azt akarná, hogy „az egyházmegyei közgyűlés évenként,
egy évi tartamra, az egyházmegyei tanácsbirák közűi a ki­
jelölő bizottságba 3 rendes és 3 póttagot válaszszon/
V e s z p r é m y Gáspár a szöveget akarja, a mint van.
Korín endy módositványának elve tósó vei.
Felolvashatván P á l y Lajos hosszadalmas módositványa,
Körmondy már csak azért is olvetendőnek tartja, mert a
választ-áy előtt csak 24 órával akarja a jelölteket tudtál
adni a választóknak. Logfölcbb annyit tartana meg belőle,
hogy jelentkezhetni az esperesnél.
B e ö t h y hirlapilag is óhajtaná köröztetni a megürült
leikoszi állomást.
K ö r m o n d y csak a qualiíicalt lelkészeket kívánná
tudósittatni az osporos által.
A n t a l Gábor ugyanezt kívánja, hozzá téve, hogy a
püspök kihirdeti az egyházi lapban, hogy jelentkezzék a
ki akar.
A 7. §. K ö r m o n d y módosifcványával s ez utóbbi
toldalékkal elfogadtatott.
A 8. §*ra, mely a jelöltek számát szabja meg, B ó k y
Sámuel azt mondja, hogy mivel a kijelölő bizottság, mint
Kiss Áron monda, csak a gyülekezetét van hivatva támo­
gatni: azt óhajtaná, hogy a kellő minősitvénynyel bírók kö­
zűi , egyet legalább olyat tartozzék kijelölni a bizottság, a
kit az egyház jelöl ki.
M o l n á r Béla: jelentkezés lévén, nem lehet kijelölni,
kit az egyház kívánna talán, de a jelentkezettek között
nincsen.
S z á s z Domokos nem járul Béky módositványához,
mert ez kerülő úton megsemmigitése volna a zsinat azon
határozatának, mely a candidatiot megállapítja. E szerint,
ha a bizottság meggyőződik, hogy valamelyik a qualificaltak
közűi nem azon egyházba való ember, nem jelöli ki. Föl­
merülhetne tehát az az e se t, hogy a gyülekezet oly külső
minősitvénynyel biró embert ajánlhatna, a ki nem hozzájok
való. A candidáló bizottságot utasítással megkötni nem lo­
bot, s ez intézkedés gyakorlatilag a kijelölés nullificatiojára
vezetne.
Sem Mi k i o v i ez, sem Lengyel Imre nem fogadják el
Bóky módositványát, ez utóbbi a szövegbe: ajánlottak he­
lyett jelentkezetteket kivan tétetni.
K ö r m e n d y , azon esetre, ha a gyülekezet a
kijelöltek közűi vonakodnék választani, az egyházmegye azon
jogát, hogy ily esetben az rendelhet oda papot, az egyház­
megyei tanácsbirákra kívánná ruháztatni.
V á l y i L a j o s nem szereti a consistoriumot. Kör­
mondy inditványát nem fogadja el.
R é v é s z B á l i n t nem tartja a szabadság eszméjé­
vel megegyezőnek, hogy beletétessók a törvénybe a lelkész-
rendelés. Ne tegyük fel, hogy ily renitens község akadhat­
na. Elhagyatni kéri.
L e n g y e l I m r e a szöveg mellett nyilatkozik. A
zsinat megképeztetvén, elfogadta a §-t.
A 9 §. kimaradt, a 10 elfogadtatott, de a l l , 12,
13 benne lévén a Lónyay szövegezésében, szintén kimaradt.
A 14 §-hoz, mely azokat sorolja el, hogy kik nem
jelölhetők ki, Illyés Bálint szólt: az utolsó részt igy kí­
vánná szövegeztetni: „azon segédlelkészek, kik valamely
gyülekezet lelkészének nyugalmát rósz akaratból meghábo-
ritották azon lelkésznek halála, l e m o n d á s a v a g y
g y ü l e k e z e t b e t á v o z á s a után, ott közvetlenül lelké­
szekül ki nem jelölhetők/ Elfogadtatott.
A 15 §-ban a választói jogot hegy kik gyakorol­
hatják, az soroltatik elő, de Vályi János ezek között nem ta­
lálja azon nőket, kik uem férjesek, hanem önállók. Továbbá a
polgári törvényből át van véve az, hogy csak azok szava­
zók, a kik egyházi tartozásaikat lerótták. Ez a polgári
életben is szomorú jelenség. Mivel túlszigorú s a keresz­
tyén elvekkel ellenkező intézkedés, kihagyatni kéri.
S z á s z D o m o k o s azt kívánta volna, hogy a ti­
szántúli egyházkerület javaslatából vétessék át az az intéz­
kedés, hogy a lelkészt vagy a presbyterium vagy e végre
választott képviselő testület választja, de mivel már úgy
is eléggé m ogszoiitatott a választás, visszavonja indít­
ványát.
K o n c z I m r e szerint a társ- és leány egyházaknak
is lóvén egyházi terhei, ha nem mondatik ki, hogy közölök
csak azok a választók, kik az anyaegyház terheit is vise­
lik, jogtalanul ruháztatualc fel a választó képességgel, ho­
lott az anyaegyház kisebbségével egyesülve a többséget ma-
jorisálhatnák.
B. V a y elnök bátorkodik figyelmeztetni a zsinatot,
hogy az alkotmánytervezetben elfogadott keretben mozog­
junk. Ott mír meg yan állapítva az anya*, társ- és leány-
egyházak egymáshoz való viszonya.
 435
L á s z l ó J ó z s e f » mivel rendesen kevesebbel járul­
nak a leányegybázbeliek az anyaegyház szükségeinek fede­
zéséhez, tehát csak azok presbytóriumainak a-ina válasz­
tói jogot.
S z i l á d y J á n o s Koncz indítványát fogadja el, mert
oly leányogyházak is vannak, a melyek az anyaegyháznak
mit som adóznak, sőt még rá sem kényszeríthetők. Az ilye­
neknek engedett szavazatjog zavart idézne elő,
U j f a l u s s y M i k l ó s az egyház szükségeire ép úgy
kell a pénz, mint az államéra, sut még jobban, mert az
állam, ha megszorul, vehet kölcsön. Kerosztyéntelcnsógnek
mondák, ha nem fizotők kizáratnak a választásból. Ő meg
azt tartaná keresztyéntelcnségnek, ha a nem fizetők miatt
a lelkész vagy tanító éhezni, rongyoskodni volna kénytelen.
Ugyanazért meghagyatni kívánja, hogy csak a ki adóját
lefizeti, lehet választó.
Szavazásra kerülvén a dolog, V á l y i János módosit-
ványából bevétotett, hogy az önálló, nagykorú vagy nagy-
korúsitott nők is szavazó képesek; a leányegyházaivra ki­
mondatott, hogy csak azon arányban bírnak szavazati jog­
gal, a miJy arányban »z anyaegyház fentarfcásához járóinak;
továbbá az adó befizetésére vonatkozólag azok a szavazat-
képesek, kik a múlt évi tartozásaikat egy hónappal a vá­
lasztás előtt befizették.
A 17 §. a választási lajstrom elkészüléséről s kiiga­
zításáról szól. Erre nézve V á l y i János azt kívánná, hogy
a kiigazítást a kijelölő bizottság ne a választást megelőző
porczekben, hanem a kijelölés alkalmával eszközölje.
M i k 1o v i c z B á l i n t azt kivánná, hogy a választási
lajstrom a presbytevium által elkészíttetvén, borekesztessók
s a felszólamlás és kiigazítás végett ki tétetvén, két nappal
a választás előtt fejeztessék be.
D o k t o r J á n o s azt szeretné kimondatni, hogy a
jelölő bizottság költségeit szegény egyházak helyett az egy­
házmegye pénztára fizeti.
B a l o g h F e r e n c z nem tenné kötelezővé, hogy a
kijelölő bizottság ne ülhessen össze a választó egyházban,
hanem mindig valamely nem érdeklett más egyházba ta r­
tozzék menni. Már ezzel is megkiméltetnék az egyház je­
löltjeinek költsége. Kihagyatni kéri tehát azt, hogy nőm
érdekelt egyházba tartoznak menni.
Szavazással módositvány nélkül fogadták el a §-t.
A 18 §. arról szól. hogy pióba papolásra menüi nem
szabad. H o r t h y István ezzel ellentétes nézetben van. Al­
kalmat kívánna inkább a lelkészeknek nyújtani arra, hogy
tehetségeiket bemutassák. így a nélkül választ a gyüleke­
zet, hogy ismerné őket. Képtelenség, hogy a gyülekezet a
lelkészt saját szolgálati helyén hallgassa meg. Az egész gyü­
lekezet nem mehet el, hanem 2— 3 tagot elküld, ezek
Ítélete pedig nem nyújthat kellő biztosítékot a gyülekezet
megnyugtatására. Nem érti, hogy mi szolgál akadályul ar­
ra, hogy a jelöltek meg ne jelenhessenek az egyház kebe­
lében, hogy magukat Ott bómutássák. Talán a korteskedés?
(Felkiáltások: a z ! az !). Az oly korteskedést, mely a szel­
lemi tehetségek bemutatásában áll. szívesen veszi. Másne­
mű korteskedést pedig távolról könnyebb eszközölni. Vagy
lealázónak tartják? Ha a törvényhozó testület tagjai be­
mutatták magukat választóiknak, nem lehet a lelkészre néz­
ve sem lealázó. Ezt tenne csak hozzá, hogy a próba-papo-
lás csak a gyülekezet meghívására s az esperes engedői­
mével történhetik.
Az idő előhaladván, s a szólásra sokan lóvén följe-
gyezvo, elnök az ülést berekeszti s a vita folytatását a kö­
vetkező napi ülesre halasztja.
Nov. 22 d. e.
Elnök: br. V a y ós N a g y P, Jegyzőkönyv feiolvas-
tatván, hitelesíttetett.
Az ülés elején S z á s z Domokos emelkedett szellemű
beszédben arra kéri a zsinatot, hogy fejezze ki helyeslését
a püspöki és főgondnoki karnak azon eljárása felett, hogy
eddig a konvent megbízásából egyházunk érdekeit superin-
spectio s a közóptanodai törvényjavaslat nagyfontosságú
kérdéseiben annyi bölcseséggcl és sikerre^képviselte s hatalmaz­
za fel őket arra, a maga nagyobb tekintélyével, hogy jöven­
dőben is ugyanezt megtehessék.
Ez indítvány közholyosléssol elfogadtatott.
B e nc s i k I s t v á n egy debreczeni nő, özvegy Hegyi
Mihályné levelét olvassa fel, melybon a maga nevében a
férje emlékére 500 frtot ajánl fel a közpénztárra. Boncsik
azt inditváuyozza7 ííogy*miután Hegyiné első a népből, ki
a domesztikára áldozott, neki jegyzőkönyvi köszönet sza­
vaztassák. Elfogadták.
K u n B e r t a l a n beadja az alkotmánytervezethez azon
pótezikket, melynek szövegezésére kiküldettek. A mai na­
pirendre kitűzetik.
Folytattatván a lelkészválasztási törvény, a próba-pa-
polásról B e ö t h y Zsigmond ekként nyilatkozott: sok előnyt
nyújtanánk ugyanannak megengedésével a lelkészeknek, mert
az egész gyülekezet, férfiak és nők meghallgathatnák őket.
S ha sikerülne a nőket könyökre inditaniok, hatalmas kor­
tesekre tennének ezzel szert. De lealázónak tartja a lelké­
szekre nézve s nem hiszi, hogy önérzetes lelkész vállalkoz­
nék rá, azért kéri az eredeti szöveg megtartását.
S z on t p ó t e ry S á m u e l . Az az oldal, a melyen ő
áll, a lelkészválasztásra nézve elvesztette ugyan a döntő
csatát, azonban a gárda meghal, de meg nem adja magát.
Mogragad minden alkalmat, hogy a törvényjavaslatot a lel­
készek s egyházakra nézve, a mennyire lehet, jóvá tegye.
Ily javításnak tartja Horthy indítványát, azért azt pártolja.
Azt tenné lóhát a §-ba, hogy a választó gyülekezet képvi­
selők által is meghallgathatja a jelölteket, de ha azt ki­
vánná, hogy hozzá, jöjjenek ogy vasárnap elvégzésére, az
esperes engedélyével s az egyház költségére megengedné.
Küldjön ki az esperes egyúttal biztost, a ki eljárásáról re-
latiot terjesszen hozzá.
Beötbynek az asszonyokra való hivatkozására azt
mondja, hogy épen az ő gyülekezete, Pest mondta ki, hogy
próbapapolás nélkül senkit sem választ meg. Meghívott tehát
Báthori halálakor egy jeles fiatal embert, de az nem ment
el s nem is választották meg. Török Pál elment s megvá­
lasztották úgy a maga, mint az egyház javára. Az ágostai-
aknái is divatos a próbapapolás, és a mi választási perein­
ket épen ennek hiányából magyarázták. Példákat hoz fel,
hogy mennyire jó, ha előre megismerik a jelölteket. Hivat­
kozott egy öreg tisztes assessorra, ki nyugalmasan élt sa­
ját falujában, s szerencséje volt, hogy a nagyobb egyház,
hol megismerték halotti alkalommal, nem választotta meg.
Hivatkozik egy tanárra is, kit egy nagy emberünk aján­
latára, ki felkelő napnak jelezte, megválasztattak láttatlan-
ba, mind annak, mind az iskolának nagy veszedelmére,
S z á s z D o m o k o s Horthy indítványához csatlakozik.
A zsinat azon tagjai, a kik az egyes gyülekezetek teljes
szabadsága mellett szót emeltek, az eddigi gyakorlat teljes
fentavtására nem adhatják szavazatukat. Ha arra szavazná*
nak, hogy a gyülekezet saját szemeivel ne láthasson, ke­
zeire, lábaira békó vettessék, sajátmagukkal jönnének ellen­
kezésbe. A kandidatio elfogadásával a helyzet egészen meg­
változott. A ki pap akar lenni, annak jelentkeznie kell s
azok közül kandidál a bizottság 3 —4 -et; a gyülekezet pe"
dig ezek közűi választ. Nem vonható el tehát a gyüleke­
zettől az a jog, hogy ezeket saját körében megláthassa.
Azt nem érti, hogy a bemutatás miért sértené a pap ön­
érzetét. A papnak soha se válhatik szégyenére, ha a Krisz­
tus igéit hirdeti, sőt magának a papnak áll érdekében,
hogy bemutassa magát azoknak, a kik által megválasztatni
akar. Kortesbedésso kellő ellenőrzés mellett a próbaszónok-
iat nem válhatik, s ez Erdélyben permissivo meg is van.
Akárhányszor megtörténik, hogy egy megjelenés a hive-
kot meghódítja. Miután a korlátlan választás megszűnt s
nehány ember hirhozása után a megismerés lehetetlen, a
próbapapolást meg kell engednünk.
L á s z l ó J ó z s e f nem hitte, hogy a 18. szakasz ak­
kora vitát idézzen elő. A mi benne van, oly méltányos,
hogy mindenki elfogadhatja. A gyülekezet meghallgatja a
papot, csak az tiltatik, hogy az helyébe menjen. E §-al a
korteskedés* útját vágjuk el, melyet nemcsak nyiltan, de
alatlomban is lehet űzni, mint az az ügyvéd tett, a ki egy
kliensét hangosan leszidta, mikor az utcza ajtón akart hoz­
zá egy kövér disznót behajtani, azt kiabálván, hogy ő nem
az az ember, a ki megvesztegetteti magát; halkan azonban
azt súgta neki, hajtsa be hozzá a hátulsó ajtón, hogy sen­
ki se lássa. Ha megengedjük, hogy a pap, mint a római
konzul prensálhasson, elég, ha valamely estélyre elmegy s
ott az előkelőket ügyesen felköszönti; a korteskedésre ezt
a hátulsó ajtót nyitottuk ki. Az egyszeri bemutatásra azt
mondja, hogy decipit frons prima multos. De a jó külső
nem az első, nem a legfőbb kelléke a papnak, hanem a jó
erkölcs, a példa. Elhiszi, hogy hódit a külső, de megjár­
hatják vele a gyülekezetek, ép úgy, mint a ki szépségéért
vesz feleséget. Keressék a gyülekezetek azokat a tulajdon­
ságokat a lelkészekben, melyek boldogságukat leginkább elő­
mozdítják.
TJ j f a l u s s y Miklós. Sok sebünk van de ezek
között legnagyobb papjaink tekintélyének hanyatlása. Pedig
ez az állam alapja. Ha megvonatik a paptól a tekintély,
készen van a demoralisatio. A preiisálás is csak akkor ka­
pott lábra Kómában, mikor a valódi római jellem elenyé­
szett. Azonban még a legkorrumpáltabb korban sem hallot­
tuk a rómaiakról, hogy papjaik prensáltak volna. A ró­
maiak a papi tekintélyt annyira államuk hasisának tekin­
tették, hogy őket mindig tiszteletben tartották. Nem tudná
szavazatát azokéhoz kapcsolni, a kik a papi tekintélyen oly
csorbát akarnak ütni, mint a milyen ez intézkedéssel ezé-
loztatik. Csodálkozik, hogy egyházi férfiak részéről hallja
ez indítvány pártolását, a kik legjobban tudják, hogy meny­
nyire szükségük van tekintélyük helyreállítására. Még a
politikai téren prensálni járóknál is baj van, ha egyéb nem,
a hiúság, annál inkább baj az a papoknál, a kikről azt
szeretné, hogy tükrökül szolgáljanak, De hiszi, hogy ha
vannak is, a kik pártolják a prensálást, többen vannak vele
együtt, a kik ezt nem pártolják.
P e te r dy K á r o l y azt kórdi, milyen képpel fordul
vissza a próbapapolásra ment s meg nem választott pap
azokhoz, a kiket elhagyni akart, de czélja nem sikerűit.
F e j ő s I s t v á n azt hiszi, hogy nem a bizottság mun­
kálata felett tanácskozik a zsinat, mert azon elvek, a me­
lyek azt összetartották, megváltoztattak. Ott látja a dolgot,
a hová Beöthy első nap akarta terelni, hogy az eredeti
törvényjavaslat elvettessók, s az erdélyi fogadtassók el. Pe­
dig az eredeti javaslat egészben helyes. Nem hiszi, hogy e
tilalommal a papok tekintélyét megvédenők. Azt nem tudja,
hogy Rómában jártak-e prensálni az augurok, de azt tudja,
hogy ha találkoztak, egymásnak szemébe nevottek. Minde­
nütt, a hol az erdélyi papválasztási törvényhez hasonló van
életben, mint p. o. Poroszországban, divatban van a
próbapapolás. Ha ott Erdélyben nem sérti a papok tekin­
télyét, miért sértené nálunk. Csak azt akarja mondani,
hogy az elfogadott elvekből nem a 18 §. folyik consequen-
ter, hanem a Horthy indítványa, azért ablioz csatlakozik.
S z é l i K á l m á n a szöveg fentavtására szavaz, mert:
a próbapapolás a korteskedés boczikkelyezóse volna.
B a l o g h F e r ó n ez nem tartja korteskedésnek a ma­
ga bemutatását, sőt mivel ezzel a felelősség a választó kö­
zönségre hárittatik, reá szavaz.
Végre B c n c s i k és H e g e d ű s László beszédei s
H o r t h y zárbeszéde után, melyben az indítványa ellen fel­
hozott érveket igyekezett megczáfolni, megejtetett a szava­
zás, s a szöveget, melyben próbapapolás helyett próbaszó­
noklat tétetett, 51-en 24 ellenében elfogadtak.
A 19 g-nál, mely a választást felkiáltással vagy nyil­
vánosan élőszóval rendeli, Vá l y i János a titkos szavazás­
sal való választást indítványozza. Másutt és mindenütt tit­
kos szavazást rendel alkotmánytervezetünk. Továbbá feszé­
lyezi a lelkészt, ha tudja, hogy kik szavaztak megválasz­
tásakor ellene, sőt a titkos szavazás a korteskodésnek is
némileg útját állja; mindezeknél fogva a titkos szavazást
ajánlja.
A titkos szavazás Horváth Mihály, Peterdy Károly,
Révész Bálint felszólalására elfogadtatott.
A szavazó lajstrom berekesztése, kiigazítása Miklo»
vicz fennobbi indítványa szerint történik.
 437
A 21 §-t K ö n u f l ü d y ekként kívánja szövegeztetni:
A jelöltekre beadott szavazatok általános többségét nyert
egyén tekintetik megválasztottnak. Ha az első szavazásnál
általános többség nem éretett el, a két legtöbb szavazatot
nyert egyén azonnal új szavazás alá bocsáttatik. E szö­
veget el is fogadta a zsinat.
A 26§. ekitételét: „a m e g a j á n d é k o z o t t lelkész“
ekként módosítja a zsinat: a választást elfogadott lelkész«
A 27 §. szöveget igy állapiták meg: A választó egy­
ház köteles a megválasztott lelkészt, annak családját és
Összes ingóságait ingyen elszállítani.
A 29 §. Kor í n e n d y indítványára ekként fogad tá­
tik e l: Ha a megválasztott lelkész szolgálati bolyén két
évet még be nem töltött s már más egyházon megy lel­
készül, az elszállítás költségeit fele részben maga tartozik
fizetni. Mert, mint Kormendy mondá, az egyház, mely a
lelkészt választja, meglőhet nem tudja, hogy szolgált-e már
két évig az előbbi gyülekezetben, s igy ezt büntetni a költ­
ségviseléssel nem lehet, hanem igen is a lelkészt, a ki ezt
legjobban tudta.
A 30 §. S z é l i Kálmánnak ritkított betűs betoldásá­
val fogadtatott el. „Az egyes egyházmegyékben a csonka
és kegyeleti evekre, t o v á b b á a l el lee s z i g y á m i n t ó-
z e t r o a lolkószi földeken stb. történő beruházásokra néz­
ve tett belkörü intézkedéseknek és szabályoknak a megvá­
lasztott lelkész föltétlenül engedelmeskedni tartozik."
A 30 §. után C s o n k a Ferencz a következő 31 § t
kívánná betoldani: „A választó egyház köteles a lelkész­
jelölő bizottság s a lelkész választására kiküldöttek költsé­
geit fedezni.“ Elfogadtatott.
A 31 §. a visszaélések megtorlásától szól. Kö r r ne n-
dy ilyképpen szövegeztetné: ,Ha okadatolt panasz
adatott be az espereshez hogy a szavazatok megnye­
résére a v á l a s z t o t t é r d e k é b e n b á r k i á l t a l tiltott
eszközök használtattak, a választás jóváhagyását az esperes
felfüggeszti." Elfogadták.
A 32 §-ban A n t a l G á b o r e szavak helyett „ha
valamelyik lelkész-jelölt maga magát a választó gyülekezet­
nek ajánlgatta*, ezt tétetné: „Ha v a l a m e l y i k k i j e ­
l ö l t m a g á t a j á n l o 11a", továbbá e kifejezést: „hibásnak
talált párthívei“, ezzel óhajtaná felcseréltetni, „ a n n a k é r ­
dekében törvényt elen e s z k ö z ö k k e l működött
p á r t h í v e i . “ Mindkettőt elfogadta a zsinat.
Szél i K á l m á n a 32 §-ban a megvesztegetés esz­
közei közé a pártbivek által történő „fenyegetés által való
elijesztesz is bevéteti.
lefejeztetvén a lelkószválasztási szabályok tárgyalása,
két bizottsági munkálatot terjesztettek be az illető bizott­
ságok elnökei, u, in. a jus advocatiao, a felség védelmi jo­
gának — és a jus supremae inspectionis, a felügyeleti jog­
nak s az egyházi vagyon kezeléséről szóló szabályzatnak
tervét; továbbá a tanítók és tanárokra vonatkozó kánonok
megállapítására kidolgozott munkálatokat. Mindkettő elfo­
gadtatott s a másnapi tárgyalás végett napirendre tűzetett.
Végre a szentesítés alá felterjesztendő törvények mol-
ló kisérő irat szerkesztésére a következő tagokból álló bi~
zottság küldetett ki, u. m. Révész Bálint s Pap Gábor püs­
pökök, Ballagj Mór, Hegedűs László, Szász Domokos és
Tóth Sámuel zsinati jegyző.
Nov. 23. d. e.
Elnökök: br. Vay es N a g y Péter. A jegyzőkönyv
felolvastatván, hitelesíttetett.
B e n e s i k I s t v á n ismét azon kedvező helyzetben
van, hogy iljra egy nemeslolkű debreczeni nő ajándékát je­
lentheti be a házipénztár javára. Ez a nő Böszörményi
Róza, a ki 1000 frtot ajánl fel szép levél kíséretében.
S z a b ó J á n o s : A lelkószi kar egyik lelkes, tudós
tagja általam ogy emlékiratot terjeszt a zsinat elé, melyben
a Károly biblia fordításának hiányosságát, a liturgia ren­
dezetlenségét s egyházaink anyagi nyomasztó helyzetét ecse­
teli. Ez emlékiratot ajánlom a zsinat figyelmébe.
N agy P é t e r : Miután a házipénztár csak a kon-
vent felállítása után alakulhat meg, de addig is folynak be
adományok, bizottságot kivan kineveztetui, a moly a do-
mesztika végleges megalakulásáig az ügyeket vezesse. A
debreczeni főiskola pénztára átvehetné az összegeket s a
bizottság elnöke lehetne a tiszántúli püspök, Révész Bálint.
Elfogadtatott..
T ó t h Sámuel szintén örömmel jelenti, hogy a dob-
reezoni egyház főgondnoka mólt. gr. Degenfeld Imre úr a
házipénztár javára 5000 frtot ajándékozott. (Éljenzés.)
Olvastatott másodízben a házipénztár felállításáról
szóló törvényjavaslat. Végleg megállapittatott.
Olvastatott másodízben a bírósági törványjavaslat.
Végleg megállapittatott.
Olvastatott másodízben az alkotmánytervezethez ké­
szített pótezikkely a felség felügyeleti jogáról s a védelmi
jogról (jus advocatiae), továbbá egy másik pótezikk az egy­
házi vagyou kezeléséről. Végleg megái lapittatik,
Olvastatott másodízben a tanítók s tanárokról szóló
fegyelmi reudszabáiy. Végleg megállapittatik.
Olvastatott a bölcsészi szak s taüárképezdo felállítá­
sára kiküldött bizottság javaslata, mely kimondja, hogy
teljes theologiai ós bölcsészeti facultás állittatik fel s an ­
nak felállítását az egyházkerületek meghallgatása s javas­
latai nyomán a konventre bízza. Elfogadtatott,
Olvastatott a dékánság intézményének felállítására ki­
küldött bizottság javaslata, mely szerint minden egyházban
a prosbyterium mellett dékán s ennek támogatására d ő l dé­
kán állíttassák a végből, hogy azok a gyülekezhet az óv
különböző szakaiban könyöradományok gyűjtése végett meg­
keressek. A begyőlt összeg 7 r c azon iskoláknak juttafc-
tatnék, melyek azon egyházkeiületben eddig a supplicatio
jogával bírnak; V4-e azon egyházaknak, melyeknek a se-
gólygyüjtósre, eddigi szokás szerint, engedély adható; a
maradók a helybeli egyház szegényei, gyámoltalanai
felsegélésére hagyatnék fenn.
Az inditváoy támogatására F e j e s István szólalt fel,
mondván, hogy nem kívánja ugyan, hogy ez intézmény az
eredeti alakjában állíttassák fel, hanem az újabb viszonyok
 438
szerint. A czél, mely végett oz intézmény felállittatnék,
eddig is gyakorlatban volt, u. m. a sególygyöjtés. Azonban
azon mód, melylyel a mai tanulók a supplikatiot gyakorol­
ják, nein vezet czólra. Szégyenük az egyes pártfogók meg­
keresését s így csak az egyházak segélyére vannak utalva,
a mely útiköltségeikre annyira felmegy, hogy a gyűjtőiekből
az iskolának mi sem marad. Az egyes egyházak segély-
gyűjtői is felemésztik a maguk dijjaira a gyűjtött összeget.
Sőt az ily segélygyüjtők tartása a lelkészeknek is felettesok ki­
adást okoz. Mindezeknél fogva, mivel a helybeli dékánok
által begyűjtött segély mibe sem kerül s a segélyre szorult
iskolák s egyházak a maguk osztalékát igy is megkapnák,
a dekánság intézményét alkotmánytervezetünkbe, ha azt nőm
akarjuk, hogy hiányos maiadjon, felveendőnek véli. A na­
gyon segélyre szőrűit egyházak s iskoláknak ezután is ad­
hatna engedélyt a konvent. De ha igy rendszerezzük s en­
gedélytől tesszük függővé a gyüjthetóst, a kevesebb enge­
délyt kapóknak több segély juthat osztályrészül. Most ol-
forgácsoltatik az erő, mert mindenki, a ki kér engedélyt,
az megkapja.
Br. V a y elnök azt kérdi, hogy ha itt csak az álta­
lános elveket fogadják el, a részleges kidolgozás végett át-
tehetnők-e a konventhez ?
N a g y P é t e r ily értelemben feltett kérdésére a zsi­
nat a dékánság intézményét elfogadta.
K ö r m e n d y S á n d o r jelenti, hogy a közpénztárra
aláírás végett kitett ivre következő adományok folytak be
t iskola dísztermében fogja megtartani üléseit. Sőt később is
eddig, készpénzben aláíratott 2660 frfc, kötvényekben 6840
frt., évi adomány 175 frfc., a mi 3500 frfc. tőkének felöl
( meg. Az eddigi gyűjtés ez ivón 13,000 frt., s a már be­
jelentett összegekkel az egész 27,000 frt.
Br. Vay elnök: a gazda számadásának megvizsgálá­
sává s költségeinek és fizetésének megállapítására Révész
Bálint elnöklete alatt Fráter Imre, Lengyel István, Vesz­
prémi Gáspár, Balogh Ferencz küldetnek ki.
Olvastatott ezután a kórvényi bizottság jelentése az
átvizsgált kérvényekről.
Érdemlegesen a zsinat egyben sem határozott, ha­
nem a legtöbbet vagy elvetette vagy a konventhez uta­
sította.
A kísérő levél aláírásával br. Vay Miklós és Nagy
Péter elnökök, Tóth Sámuel ós Veghely Dezső jegyző bí­
zattak meg.
Jegyző jelenti, hogy a szentesítés alá felterjesztendő
törvénykönyv általános czirao oz lesz: „A magyarországi
reformált egyház alkotmányos szervezete*, ennek
I-ső Ré^ze: Az egyház. Az első részben lévő 5 sza­
kasz a következő: 1. Az alkotmányról. 2. Az egyházi tiszt­
viselők. 3. A lelkészválasztási szabályok. 4. Országos köz­
alap. 5. Egyházi adótörvények.
II. Rész. A köznevelés és oktatás ügy.
III. Rész. Egykázbirósági és törvénykezési rend­
tartás.
Megállapították a zsinat pecsétjét is. Közepén égő
fáklya alá vésve: Máté V. 15. Körirata: A magyarországi
ref. egyh. zsinati pecsétje 1881.
Z á r ű lé s n o v. 24-én d. e.
Elnökök: b. V ay Miklós és N a g y Péter. A jegy­
zőkönyv felolvastatváo, hitelesíttetett.
B en e s i k István szerencsésnek érzi magát, hogy
most már harmadszor jelenthet be adományozást, ugyanis a
nagybányai o gyházmegyének szeretve tisztelt segédgondnoka,
mélt. U j f a l u s s y Miklós úr 1500 frtot adott az országos
közalapra.
K i s s Á r o n szintén örömmel jelenti, hogy a szat­
mári egyházmegye segódgondnoka, nagys. V á l y i János űr
az országos közalapra 1000 frtot adományozott,
Olvastatott másodízben a lolkószválasztási szabályzat.
Végleg megállapittatott.
Br. V ay Miklós a mai jegyzőkönyv hitelesítései az
elnökségre kívánja bízatni.
Br. V ay Miklós elnök olvasta a zsinatot bezáró, la­
punkban mar közlött, beszédét.
Az elnöki beszédre R é v é s z Bálint felelt a dobre-
szoni ref. egyház nevében, mint azon egyház lelkipásztora,
melynek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy a zsina­
tot kebelébe fogadhatta.
Ezen újonnan épült iskola alapköve letételekor, midőn
a zsinat iránti indítvány egyházkerületünk e tanácsterméből
szótküldotett a testvér-egyházkerületekhez, még alig mertük
remélni, hogy ezen zsinat csakugyan létesülni fog és őzen
annyi hullámok verdesték körül a megindított eszmét, any-
nyi ellenkező iráuyú szelek támadtak ellenében, hogy sok­
szor kételkedni kezdtünk, mi lesz bolőle V
De valahányszor kételkedtünk és csüggedoztünk, exc.«»
iád bölcsességére ós tapintatosságára gondoltunk ós elmond­
hatom, hogy exc,-iádnak köszönhetjük leginkább, hogy ezen
zsinat létrejöhetett és tanácskozásait befejezhette. (Lelkes
éljenzés.)
Az exc.-iád elősorolta nagy horderejű határozatokból,
a melyek a zsinat tanácskozásai folytán létrejöhettek, csak
a konvent kérdését említem föl, mint a melyből származott
leginkább a félreértés, a mely immár eloszlott. A konvent
meg Yan állapítva ós be yan ékelve egyházunk szervezeté­
be, ós azt hiszem, hogy ezután minden félreértésnek és
kellemetlenségnek vége fog szakadni. (Helyeslés.)
Most már itt állunk az elválás bús órájában, itt va­
gyunk együtt ezen teremben, hol Isten nevében ós sege­
delmében bizva, elkezdtük tanácskozásainkat ós az ő dicső­
sége raogdicsőitette magát erőtlenségünkben.
Végeztünk annyit, a mounyit lehetett s elvégeztük
azt, a mi elénk kitűzve volt. Átéreztük mindannyian az
apostolnak azon nagyjelentőségű szavait: Nem azé a siker,
a ki plántál és öntöz, hanem Isten az, ki előmenetelt ad.
Itt vagyunk ■ — mondom — e terembon a búcsú meg­
ható érájában, hol úgy tekintünk egymásra, mint a búcsúzó
Pál apostol az efezusi hívekre, mondván : Az ón orczámafc
ti többé nem látjátok.
Folytatás a mellékleten.
 439
Melléklet az „Erdélyi prot. Közlöny 44 51 számához.
Kik e terembon vagyunk, talán soha sem látjuk töb­
bé egymást ügy, a mint itt együtt voltunk. J)o zárjuk keb­
lünkbe az egymás iránti testvéries szeretetet és boldogitó
emlékezetet. Miután pedig lehetetlen, hogy hozott határo­
zatok és* megalkotott törvények, bárminők legyenek is azok,
mindenekre nézve kielégítők és kedvesek legyonek, rendel­
jük alá tehát mi is egyéni nézeteinket és meggyőződésün­
ket a közmegegyezéssel hozott törvényeknek és igyekez­
zünk azoknak, miként az apostolok, az egyházi életben é r­
vényt szerezni.
Midőn az apostolok mesterüket az égbe emelkedni
látták, búsan állottak elliagyatottságuk érzetében, de egy
szó hallatszott hozzájuk megnyugtatóiig. Maradjatok együtt
Jeruzsálemben! Együtt is maradtak és ezen egyetértés esz­
közlé azt bennük, hogy csakugyan felöltöztettek mennyei
erővel.
Ezt fogja bennünk is eszközölni I^teD, ama minden­
ható atya, s azért ezen érzést, ezen elhatározást vigyük el
magunkkal, habár szétoszlunk is a jelon órában, de együtt
leszünk és együtt maradunk ref. egyházunk javának elő­
mozdításában. Vigyük el magunkkal azon érzetet, hogy ex.-
cziád, a ki velünk volt, midőn nehéz hám ok intéztettek
egyházunk ellen, — velünk volt aunak derűit lapjaiban,
ezután sem hagy and el bennünket. (Hosszas éljenzés.)
Nagy ni. báró! Fogadja hálás köszönetemet részint
Debreczen városa és polgármestere, részint a debreczeni ref.
egyház s annak fogondnoka részéről is, itt ezen teremben
folytatott tanácskozásaink közt irányunkban tanúsított elő­
zékenységéért, gyöngédségéért és tapintatosságáért, egy­
szersmind tartsa meg városunkat és ref. egyházunkat ke­
gyes jó emlékezetében. (Éljenzés.)
És most azzal a buzgó óhajtással végzem be besze­
demet, hogy nagymcltóságodnak áldásdús, hazát s egyházat
egyaránt boldogitó életét s egyszersmind olnöktársának, a
főtiszt, és mólt. püspök urnák életét, kinek egyházkerüle­
tével most oly testvórileg összeolvadtunk mindkettőjük­
nek életét számos éveken keresztül tartsa meg az Isten !
Majd. br. V a y Miklós intézett a meghatottságtól re­
megő hangon rövid búcsú szót elnöktársához, a jegyzői kar­
hoz, a zsinat tagjaihoz, a debreczeni ref. egyházhoz és
városhoz.
Megható zárimát mondott erre N a g y Péter, püspök,
s utána felzendűlt a zsinati tagok ajkairól: „Légyen te
kőfalaidban csendesség és jó békesség,“ Az utolsó sornál:
m i n d e n j ó t k í v á n o k t e n ó k e d , minden szem meg*
nedvosűlt.
Az ülés befejezte után a zsinati tagok testületileg
tisztelegni s búcsúzni mentek a gyűléseket ritka tapintattal
s bámulatos kitartással vezetett s mindnyájuk szeretetél
megnyert világi elnök, b. Vay Miklóshoz, a kinél a zsinati
tagok érzelmeit Kun Bertalan püspök ékes és mindenkit
meghatott szavakkal tolmácsolta. Innét szintén testületileg
mentek el az egyházi elnök, Nagy Péter püspök szállására,
a kitől a zsinati tagok nevében Beöthy Zsigmond vett bú­
csút. Gr. Dcgonfeld Imrénél Pap Gábor, püspök, Révész Bá­
lintnál Szász Domokos tolmácsolta a zsinat bálás érzelmeit.
A városnak, tanúsított vendégszeretetéért, a zsinat küldött­
ség által fejezte ki köszönetét, valamint a kaszinónak is*
S ezzel befejeztetett egyházunknak ama nevezetes té­
nye, mely után száz év óta hiában óhajtozott s most. felsé­
ges királyunk kegyességéből végrehajthatott. Az egyház, ha
az alkotott törvények szentesittotnok, szervezve van. Jók-e,
az egyház virágzására alkalmasok-e az alkotott törvények,
azt alkalmaztatásuk után a jövő mutatja meg. De ha még
tökéletesek nem volnának is, mindenesetre az egyház egy­
ségének, a rendszeres eljárásnak s főleg a házipénztárnak
megalakítása által csak jót várhatunk tőlük. Adja Isten,
hogy e remény toljosűljön. Öreg János.
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
K o lo z s v á r , 1881 d o c. 11 én.
Jelen voltak: főtiszt. Nagy Péter püspök, mint oh
nők; dr. Kolozsvári Sándor, dr. Jenei Viktor, Parádi Kál­
mán, Bodor Antal titkár; Szabó Ádám számvevő, Balogh
György ügyvéd.
Az időközben ellátott ügyek bejelentetvén, jóváhagyattak.
Hegedűs Lajos esperes afia jelentése alapján inogon-
gedtetik, hogy a hadróvi egyházközség roskatag papi házát
egy eladóvá tett alkalmas új épülettel roáfizotés mellette)-
cserélje.
Mis.sionarius Láng Károly afia jelenti, hogy a galaczi
egyházközségbon ideiglenes tanitói minőségbon megválasz*
tolt Beicb K. József meghagyás daczára sc»m adta be iga­
zoló és tanképósitő okmányait, — Megválasztatása semmis­
nek nyilvánittatik és az egyházi épület elhagyására útasit,-
tatik.
A szászvárosi egyházközség fölterjesztésére megenged­
e tik , hogy az állammi leányiskola fölállítása indokából fe­
lekezeti leányiskoláját beszüntesse és ónekvezértanitója a
Kun kollégiumba elemi iskolai tanitói minőségben áthelyez­
tessék, kötelessége maradván az illető egyházban az ónok-
vezéri teendők folytatása.
A marosi egyházmegye föl terjesztésére örömmel véte­
tett tudomásul, hogy szentsimoni egyházközség kedvező
anyagi viszonyainál fogva az énekvozertanitói állomást rend­
szeresítheti. A dijlevól megerősítése előtt azonban útasit-
tatik, hogy a fizetés alapját kápező jövedelmek biztos vol­
tá t mutassa ki.
A nagyalmási egyházközség új templomé pitkezesének
felülvizsgálásáról boadutt mérnöki jelentés jóváhagyó tudomá­
sát vétetett és az ajánlatba hozott javítások megtétele el­
rendeltetett.
A külföldi egyetemeken vallás-tudományt hallgató if­
jak segélyezésére szánt alapból részeltetés végett benyuj-
 440
Unió kérvén3rek beadására zárthatáridőül jövő évi február
vége tünetik ki.
Valyi Pál marosi egyhmegyei esperos afia jelenti,
hogy a kidében felállított állami elemi iskolában alkalmazott
2 tanító, mert fizetésüket nem kapták meg, állomásukat
elhagyták ; hogy az iUetö iskola ügye végképpen elhagya­
tott és hogy anyagi tekintetben is többrendű pénzzavar fo­
rog fenn. Az osperesi jelentés a kultusminis/.tor úrhoz ter­
jesztetik föl a további intézkedés megtétele /égett.
r. f.
VIDÉKI ÉLET.
(A deézsi egyházmegyéből.)
Ib-Cseh, 1851 deez. 8.
(tteköszöntéai ünnepély. Közebéd. Jotékonyezélú tánczvigaloui.
Köszönetnyilvánítás.)
Hidalmáson f. hó 4-én egy lélekemelő ünnepélynek
valánk tanúi. Ahidalrnási ev. ref. egyház új lelkésze, Bállá
Károly afia tartá c napon beköszöntő beszédét. Délelőtt 10
órakor mindenfelől gyülekező sokaság lepte el a templom
kornyékét ós az odavezető utakat. Még a nap is ünnepelni
látszott, s a tavaszias idő csak omolt© az tinnopies hangu­
latot. Tíz órakor tomplomba mentünk. A 27*ik dics. 2 első
verse elónekléso után, esperes-helyettes, igtató lelkész, e
sorok Írója szószékre lépett, „a mi s o g e d e l m ü n k“
után rövid, az alkalomhoz illő boigtató beszédet tartott, a
szontirásból vett idézetekkel mutatván fel a pap ós hall­
gatói egymás iránti kölcsönös kötelességeit kívánva az új
lelkésznek azt az örömet, nogy „ö r ö m m e l ó s n o m b án a. t-
t a l s z o l g á l n a “ , hogy esz közölhesse és szemlélhesse egy­
házának folytonos előmenetelét és virágzását, hogy legyen
az egyház luís árnyat adó menhelye az élet küzdelmeiben
.elfáradt vándornak, az általa hirdetett, ige krisztály tisztán
csörgedező patak a lelki szomjazóknak. A beszéd végezté­
vel imában kérve áldást az új lelkipásztorra és hallgatóira,
felhívta az új lelkészt széke elfoglalására. Kgy vers cl-
énekléso után, szószékre lépett Bállá Károly lelkész afia s
rokonszenves hangon mondott, könyekig megható, buzgó
ima után, Pál apostol II. Korinth. Xll. 20, 21 versei alap­
ján tartott igen korszord ós alkalomhoz illő szép beszédet,
fejtegetvén bevezető részében a műi napság divattá válni
kezdő vallásos közönyt, kifejtvén álláspontját a közönyös­
ség nagy tömegével szemben és ismertetvén a szent ügy szol­
gálatában álló személyét, ki már felöltötte „a l el ki f e gy-
v e r t, a z i g az s ág m e 11 v a s á t, a b é k e s s é g e v a n-
g e l i u m á n a k s a r u i t , a h i t n e k p a i z s á t, a z ti cl-
v ö s s é g n e k s i s a k j á t . " A zászlót, melynek szolgálatá­
ba állott, el nem hagyja s csak akkor lenne Isten előtt
megalázva, ha a fogyveroket nem használva a zászlót el­
hagyná s ő is ama világi nagy tömeg után indulna.
Közletszessel fogadott beszéde után, zárimában kért
áldást hazánkra, nomzotünkre, folségos királyunkra, egyhá­
zainkra s a gyülekezetre. Egy vers oléneklése alatt
a gyülekezet elszlott, egy rém. katli. ós egy unitárius csa­
lád fogadván úgy az igtató, mint az új lelkészt ós idegen
vendógoket ebédre barátságos házuknak vendégszerető asz­
talához. Este az egyház javára jótókonyczólú tánczvigalom
volt; jó zene mellett, szép körben, lankadatlan kedvvel folyt
a mulatság reggelig. x\ helyi ós vidéki egybegyült szép
számú közönség fényes bizonyítéka a jótékony czél iránti
lelkesedésnek. A bál jövedelméről illetékes helyen számolni
fognak, e helyen azonban a nyilvánosság előtt megomliten-
dőnek tartom, hogy a jótékony czólra történt felűlfizetések
sorát bi\ Vosselóuyi Forcncz egyházmegyei főgondnok ő
mltga nyitotta meg, kinek egyházaink iránti áldozatkészsé­
ge kifogyhatatlan mint eddigelő, úgy ez évben is érez-
teté a hidalmási anyaegyházzal fopatronusi nagyle Illőségét
ós jószívűségét, a papi lakás tetemes kijavításait saját költ­
ségén eszközöltetvén. Csak a közhála és elismerés nyilvá-
oulásának leszek e helyen szerény tolmácsa, midőn kívá­
nom, hogy adjon az Isten sok ily nemes koblií főpatrenust
egyházainknak, éltesse és tartsa, meg Isten sokáig állandó
jó egészségben egyházainknak, hazánknak és nemzetünknek
díszére, javára!
Mindnyájan egy kedélyesen eltöltött estoly kedves
emlékeivel távoztunk haza. A viszontlátásig!
M. J .
(A görgényi egyházmegyéből.)
K o m ló d , 1881 d ecz. 18.
Örömmel tudatom, hogy a komlód-oroszfái ev. ref.
egyházban az 1881-ik évben is szaporodott a hívek száma.
Ugyanis hitünkre áttért a gör. kaiili. vallásról egy férfi ós
egy no, de a hivek szaporodásánál sokkal örvendetesebb
az, hogy a kegyeletesek száma is kezdett szaporodni. így
Oroszfáján az úrasztalára Szabó Molnár Károly és neje
Fiilep Mária egy szép asztal-takarót ajándékoztak, mit nov.
27-én, istenitisztelet alkalmával, a jócselekedetekhen bűz«
ditó példaadással, mutattunk fel és tettünk az asztalra. Ugyan­
csak Oroszfáján Kerekes Dávidné, Szigetin Zsuzsanna egész
évben az úrasztalát ellátta kenyérrel.
Polgár István és neje Brassai Katalin (komlódi egy­
szerű földművesek) a komlódi úrasztalát díszítették; fel egy
szép takaróval, mellnek szegélyzetón van mindkettőjük
neve. A komlódi egyház tagjai a folyó 1881-ik évben Ön­
szorgalmukkal szereztek 150 véka esős törökbúzát, a papi
lak építésekor történt egyházi adósság törlesztésére. Itt
a mag termékeny földbe hull, a g’yiimölcsözós szépen mu­
tatkozik.
Gáli Gábor,
komlód-oroszfái rof. lelkész.

IRODALOM.
Me h n e r V i 1m o skiadásából ismét több érdekes füzet
érkezett szerkesztőségünkhöz mutatváuykép. „A f ö l d és n ó-
p c ia kitűnő műből, melyet a jeles tehetségű Gy ö rg y Aladár
dolgoz át nagy szorgalommal és hivatottsággal, uégy (49 —
52) füzet küldetett be. E fűzetek behatóan foglalkoznak a
nyugati európai államokkal ; gyönyörű képei — úgy a szö­
vegbe nyomottak, mint a mellékelt, aczélmetszetek — igazán
szemléltetve oktatnak. E De mű hasonló mű nem volt még
a magyar olvasó közönség asztalán. A népisme, földrajz stb.
tudományok népszerűsítésére nagy tényező e mű, melyet
sok jeles tulajdonán kívül ára is (egy füzet csak 30 kr.)
ajánlatossá tesz E mű első két kötete már egészen meg­
jelent s pompás diszkütésben kapható.
23 e k ü l d e t e t t , ugyancsak Mc h n e r Vilmos kiadásá­
ból a „ Ké pe s v i l á g t ö r t é n e t “ 60, 61, 62 füzete. E
fűzetek is a. szokásos diszszel a lelkes kiadónál megszo­
kott csínnal jelentek meg sok, a szövegbe nyomott gyönyö­
rű koppéi képmellókletekkel a keleti népek történelmét
tárgyalva. Mehnernek szerencsés keze volt, midőn o válla­ !
irók utódainak közleményei nyomán, temör vonásokban,
munkáik kőnyveszetével s a munkásságukra vonatkozó vé­
lemények idézésével s azoknál, kiknek életrajzaik egy- vagy
más helyen megjelentek, a források megnevezésével, s a
hol szükséges, a téves adatok helyreigazításával. Az „U.
M. Atkeuas“ terjedelme 40 nyolezadrót iv, ára 4 forint
leend, mely az átvótolkor fizetendő. E z ú t t a l c s a k k ö ­
t e l e z ő a l á í r á s t k í v á n u n k , hogy tájókozha ssuk ma­
gunkat a nyomatandó példányok mennyisége iránt. Kérjük
| a főt. püspök s nt. esperes urakat s mindazokat, kikhez
i aláírások gyűjtése végett, iveket küldöttünk, hogy iveiket
| j u n i u s v e g é i g S z e nt k u t i Károlyra czimezve (Pózban,
! u. p. Füss, Bars m.) beküldeni szíveskedjenek. Minden meg-
1 rendelő bórmentve kapja meg példányát. Tisztelettel, 1881,
| ápril havában. S z e n t k u t i Károly, pozbai ref. lelkész.
| K á l m á n Farkas, gyüdi ref. lelkész. B i e r b r u a n ö r
Gusztáv, ó-lcéri ág. ev lelkész.
KÜLÖNFÉLÉK.
K o lo z s v á r 1881 d e cz 17 én.

latot alapította; ez is egyedüli az összes magyar konyv-

piaczon s az egész magyar literáturábau. Ajánljuk a ha­ j — A veres k ereszt-eg ylet f. hó 19>én tartja meg
zai közönség pártfogoló ügyeimébe. Egy fűzet ára 30 kr. alakuló közgyűlését városunkban. Tüzetesen fejtegetni oz
E műből h á r o m t e l j e s k ö t e t j e l e n t me g s g y ö ­ egylet humánus ezélzatait egészen felesleges. Szervezését
n y ö r ű k ö t é s b e n k a p h a t ó . Mindkét munka felette aján­ koronás királyunk ő felsége kezdeményezte s annak foga­
latos k a r á c s oni és ú j é v i ajándékul is. Megrendelhető a natosításával gróf Károlyi Gyulát bízta meg. Az anyaogy-
kiadónál, (Budapesten, papnövelde utcza 8 sz.) és mi n - let f. évi május 17-én, Királyasszonyunk védnöksége alatt,
don hazai k ö n y v k e r e s k e d é s b e n , valamint a könyv- Budapesten alakúit meg 490 alapitó, 456 rendes 10 foriu-
ügynököknél. i tos, 1604 évi egy forintos és 228 rendkívüli vagy össze-
M e g r e n d e l é s i f ö l h í v á s , ily czimíí munkára: , sen 2778 taggal és eddig 74,557 frfc. alapitványnyat és
» Új m a g y a r A t li e n á s (Új a b b k o r i m a g y a r p r o t. | ezzel, illetve a volt magyar országos sególyző nőegylet egye­
e g y h á z i i r ó k é l e t r a j z i g y ű j t e m é n y e ) . “ Alólirot- sülése folytán ennek tagjait és vagyonát is hozzászámítva
tak hosszast) idő óta gyűjtögetvén magyar prot. irók élet­ 1161 alapitó, 1589 rendes 10 frtos, 24,518 évi egy és
rajzait, kezdve, hói a jó Bőd elhagyta Atkenásában ha­ tÖ2b frtos és 4646 rendkívüli vagyis összesen 31,914 tag­
ladva a jelenkorig, — azon meggyőződésbon, hogy ilynemű gal és 153,675 frt. 26 kr. a központban kezelt alapitvány-
munka egyrészt némi szolgálatot toend általános nemzeti nyal. Meglehetősen elterjedt azonnézet, hogy a veres-kereszt
irodalmunk búvárainak, s még inkább in. prot. egyházi iro­ egylet csupán háború esetén és csakis a katonaság érdeké­
dalmunk majdani Toldyjának; másrészt az e szakmával tüze­ ben van hivatva működni, mint ilyenről, elégségesnek
tesebben nem foglalkozó, de szellemi munkásaink élete s tartják, ha a polgárok adakozását háború esetén veszi igény­
működése iránt mégis érdeklődő müveit prot. közönségünk­ be, béke idején tehát a segély-gyűjtés ós szervezkedés mun­
nek is tanulságos olvasmányt vélvén nyújthatni, tisztelet­ káját fölöslegesnek vagy legalább is ido3lőttinek tekintik.
tel felhívjuk mindazokat, kiket nemzeti irodalmunk s ennek Téves e nézet úgy alapjában, ruint következtetéseiben. Mert
egyik kiválóbb tényezője a m. prot. egyh. irodalma s a igaz ugyan, hogy az egylet foczélja a háborúban megsebe­
jeltelen sírokban nyugvó vagy meg elő jelesebbjeink sült harezosok ápolása, de hogy o nagy feladatnak szükség
élete s munkálkodásának közelebbi üsmerése érdekel, hogy esetén megfelelhessen, elinaradhatlan kellék, hogyie czélra
ily tárgyú, fentebbi czimen említett munkánk megjelenését a béke idején szervezkedjék, mert lia föltételezhető is, hogy
pártfogásuk által eszközölni, illetőleg megrendelő aláírásuk­ sebkötő anyagok egyéb efféle szerek háború esetén gyűj­
kal biztosi tani szíveskedjenek. Ezen, fentebbi czimen f. évi tés útján beszerezhetők, kórházak felállítása, betegápolónők
szeptemberben megjelenő gyűjtemény, az 1760— 1880-diki kiképeztetése, önkéntes csapatok szervezése, betegszállító
i d ő k ö z b ő l , a K i r á l y h á g ó n i n n e n és t ú l é l t v a g y vonatok, hajók és kocsik beszerzése csakis hosszú időn át,
©l ő 470 m a g y a r p r o t e s t á n s (ref. é s ág. e v.) egy­ tehát a béke idején létesíthetők, valamint az ezekhez szük­
házi iró életrajzát adandja, legnagyobb részt önálló kutatá­ séges pénzösszegek is polgártársaink szertelen megterhel-
sok vagy eredeti források, azaz: önéletrajzok- vagy az illető tetese nélkül nem egyszerre, hanoin parányi részletekben,

de folytonos gyűjtés által állíthatók elő, s épen e körül­
mény adja észszerű magyarázatát annak, hogy alapszabá­
lyaink 5-ik §-a a tagsági dijat csak évi egy forintra ha­
tározta, De téves az egylet valódi czelja iránt ama nézet
is, mintha az egylet csakis háború esetén és csupán a Ka­
tonaság érdekében volna hivatva tevékenységet kifejteni, —
mert az alapszabályok 4-ik §-a szerint az egylet föladata
j ó t é k o n y m ű k ö d é s é t á l l a n d ó s i t a n i vagyis a
b é k e i d e j é r e is k i t e r j e s z t e n i . A haza különbö­
ző részeiben felállítandó kórházaink béke idején nem a ka­
tonák, hanem segélyre szoruló polgártársainknak fognak
inenheljül szolgálni, az egyletnek betegápolásra kiképzett
női, béke idején, szintén a családok egyik legszebb, de leg­
súlyosabb feladatát, a betogek ápolását lesznek hivatva tel­
jesíteni ; másrészt rendkívüli szerencsétlenségek, mint árvíz,
tűzvész, ínség vagy járvány esetében az egylet feledata a
szőkölködők segélyezése. Melegen ajánljuk olvasóink fi­
gyelmébe.
A Sém i-alapra eddig begyült adakozások összege
meghaladja az 1200 frtot. Ez alap kamatainak felhaszná­
lására nézve a kolozsvári ref. t inári kar az özvegy elé azon
javaslatot terjesztette, hogy 1000 frt. kamatja fordittassók
a jövő tanéven kezdve a gymnasium YH-ik vagy VlII-ik
osztálya logkitünőbb növendéke segélyezésére; a többi pá­
lyadijak kitűzésére.
A m agyar királyi udvar lelkészei. A közelebb
múlt napokban az egész sajtó felszólalt az iránt, hogy a budai
királyi várpalota lelkésze Bócsbe helyeztetvén át, ez állomásra,
mely tényleg magyar királyi udvari lel koszi állás, végre
magyar pap neveztessék ki. A „Századok* czimü történelmi
folyóirat közelebbi száma is hozzászól e kérdéshez s érdekes
adatokkal mutatja ki, hogy a csehországi vörös-csillagos ke­
resztes vitézek rendje mikóp jutott hozzá, hogy a magyar
király udvarában a lelkészi hivatalt birja. E rend, melynek
eredeti hivatása a szent földre zarándokló csehek oltalma­
zása volt, a szent föld elvesztése után betegápolással fog­
lalkozott s mint ilyen 1723-ban nyert honosítást Magyar-
országon, de oly feltétellel, hogy tagjai sorába magyar if­
jakat vegyen fel. É feltételt soha sem teljesítettek, A rend
pozsonyi házának első főnöke, Götzl, elnyerte a budai Szent
'Zsigmond prépostságot; később, 1731-ben elnyerte a má­
sodik főnök, Mader is, es azóta mai napig a cseh rend fő­
nökei bírták e prépostságot. Buda várába azonban nőm ez
úton jutottak be, hanem Mária Terézia királynő telepité
őket ide lelki igazgatókul a királyi lakban elhelyezett an­
gol szüzedhez s rajok bízta a királyi palota kápolnájának
lolkészi teendőit is. És o lelkészséget megtartották akkor
is, mikor az angol szüzek átköltöztek Pestre. És mikor
1771-ben Szent-István jobbja a várkápolnába helyeztetett,
unnak is a cseh papok lettek az őrei, most pedig, hogy a
királyi udvar időnként itt időz : tényleg, mint udvari lel­
készek működnek. A „Századok“ móleán hangsúlyozza, hogy
ez továbbra nem tűrhető ; a cseh rend kórházak vezetésére
jött hazánkba, angol szűzok lelki igazgatására telepedett
N y o m a to tt S t e in J á n o s m . k ir .
442
Budavárába, tohat semmi jogcziiue, hogy a magyar királyi
udvar lelkészi állását elfoglalja, s meg kell szüntetni azt a
példátlan fonákságot, hogy a magyar király lelkészei, Szent-
István jobbjának őrei egy cseh rend tagjai legyenek.
— Meghívó. A „szilágymogyei tanitó-testület“ zilahi
járásköre jubiláns ünnopélylyel egybekötött féléves gyűlé­
sét folyó évi deezomber hó 20-án d. e. 9 órakor Kis-Doba
községében fogja megtartani, melyre a kör rendes, pártoló
és tiszteletbeli tagjai, továbbá a tanflgy iránt érdeklődő
tanűgybarátok tisztelettel megbivatnak. A g y ű l é s t á r ­
g y a i ; 1. Elnöki megnyitó. 2. B á t b o r i G y ö r g y kis-
dobai ov. ref. kántortanitónak a tanítói pályán 50 évet
meghaladott idő alatt érdemei elismeréséül, ő császári és
apostoli királyi felség által Iegkegyelemesebben adományozott
„ koronás érdemkereszt“ fel tűzése K e r e k e s J ó z s e f kir.
tanácsos és szilágymegyoi tánfelügyelő űr által. 3. A de-
corált tagtárs úr üdvözlése, a tanitó-testület részéről P o-
d u r D á n i e l zilahi tanár és elnök által, az egyházközség
j részéről pedig B o t k a K á r o l y nagy-dobai ev. ref. lel-
j kész úr által. 4. F a l u v é g i A l b e r t zilahi igazgató ta-
j oár urnák „A tanító-testületi járáskörök sikeres müködé-
j sórólu tartandó értekezésének meghallgatása. 5. A „Musil“-
J fele irkák, rajz- és számtani fűzetek ismertetése V e r s e ­
li y i G á b o r zilahi rajztanár úr által. 6. S z a b ó L a j o s
zilahi községi népiskolai vezértanitó úr gyakorlati tanítá­
sának meghallgatása és megbirálása. 7. S z o n t e J ó z s e f
budapesti magy. kir. állami canitónőkepző intézeti tanár
által a népiskolai tanítók számára irt számtani műnek
ismertetése az elnök által. 8. Indítványok s más folyó
ügyek elintézése. Zilah, 1881 dccz. 10-én. F o d o r Dá­
niel, elnök.
l
— Q-yászhir. A miskolezi liclvét hitvallású ref. lyce-
| um tanári kara úgy a maga, mint a megszomorodott család
j nevében fájó szívvel jelenti, hogy S z i i c s S á n d o r miskol­
ezi ref. lyceumi rendes tanár hosszas szenvedés után, éle­
tének 47-ik, boldog házasságának 15-ik, gymnasiumi tanár­
ságának 9-ik évében, folyó deezomber hó 13-dikán délután
1 órakor jobblétre szenderűlt. A munkás tiszttársat, hu
férjet, jó atyát és szerető rokont gyászolják; özvegye szül.
Fogavasi Róza asszony, — gyermekei Béla, József, Sán­
dor, Mariska, Róza és Juliska, — apósa Fogarasi Gábor
karczagi gymnasiumi tanár nejével és gyermekeivel, tiszt­
társai és tanítványai. A megboldogult porreszci deczembev
15-ón d, u. 3 órakor toronyalja-utczai lakából az avasi
temetőbe siri nyugalomra kisértetett. Miskolcz, 1881. deczem-
ber hó 14-én. Az úr áldása és a jók emlékezete őrködjék,
siri «Urna fölött!
— Hibaigazítás. Lapunk legközelebbi számában a
népiskolai kézi- és vezérkönyvek készítésére megjelent p á­
lyázatban e helyen: „IX. Testgyakorlatra és X. Muukata-
nitásra vezórkönyv a szükséges ábrákon kívül 4 —5 ívnyi
terjedelembon'1 a 4— 5 ívnyi helyett 4— 4 Ívnyi olva­
sandó.
e g y e t e m i n y o m d á s z n á l a z ev. re f. fo a n d a b e t ű iv e l K o l o z s v á r t !
XI évfolyam. Kolozsvárit. 1881. Deczember 26. 52 szám.
M!egr j e l e n i k hirdetési dijak:
minden vasárnap.

8zerkoeEt(loógi s kiadói ssálláa:

ERDÉLYI K é t s z e r hasa h o z o t t g a r rn o ü d
sor vagy an n ak te re
B é ly e g d ij m in d e n
5 k r.
b e ig la t á s
u tá n 3 0 k r

b .-fa rka su fccza 16. sz. h o v a N agyobb és t ö b b s z ö r m e g je ­

a la p s z e lle m i anyagi le n ő h ir d e t é s e k n é l k ü lö n k e d ­
v e z m é n y t n y ú j t a k ia d ó h iv a t a l
ü g y e it ille t ő m in d e n k ü ld e ­
m ények c z im z o n d ő k .
Előfizetési á r :
Kéziratok nem adatnak vissza. EGYHÁZI ES ÍSKOLAJ HETILAP E g é s z é v re 6 ír t .,
I rt., é v n e g y e d re 1
fé lé v re 3
fr t 5 0 kr

j^ E L E L Ö S S Z E R K E S Z T Ő É S KIADÓ T U L A JD O N O S : S s á ö ^

T a r ta lo m 2 E lő f iz e t é s i fe lh ív á s . A nagy év S z á s z B é la . J é z u s a z e jt ő e lő tt. -z -y . — Az á lla n d ó ig. ta n á c s r. ü lé ­

s é b ő l. r. t — I r o d a lo m — L a p s z e m le . — K ü l f ö l d . — T á r ez a K ará cso n . S z e m e rja i B é la . — Hugó V ik t o r t ó l. Hegedűs I s tv á n . —
H iv a t a lo s r é s z . — K ü lö n f é lé k . — S z e r k e s z t ő p o s tá ja .

ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS

6'“1—

Itó g y te st é t* e g y B ó lé k v a g y to k . H a l. IV .

evangélium szerint reformáll magyar egyház az 1882-ik évvel életének új korszakába lép. Az or­
szágos közM piény egyhangú ítélete ^zerjnl a közelebbről tartott egyetemes zsinat, törvényhozási nagyszabású mun­
kája állal, lerakta azon alapokat, Snelyeken a magyar proteslántismus benső megújhodásának, az idők viharaival
dnezoló erejének s egységének temploma épülhet föl.
Az . . . Erdél yi p j o l . Közi ön y“ eddigi XI. évi pályafulása alatt ez újkorszaknak vala. igényi ölen. de
jóakarni ú elöharezo.sa. Kihoniott lobogója kürtiI a magyar protestántisnms bajnokainak díszes tábora sereglelt ösz-
sze az erély lövhellenségével, az ügy igazságába vetett erős hittel bekövetkezendő diadal bizonyos remény­
ségével vivla a nemes harezol. melynek nyomán nem vér és köny hull. hanem élet és áldás tenyész.
A vészek egyesülésének, a. reformál! magyar egyház uniójának fénylő gondolnia, melynek .jegye alatt
küzdöll. valósággá vált. mint hajdan a pusztai vándorlás után Izrael tizenkét törzsöké, midőn bevégezle a hon­
foglalás dic. liarezát. egy egységes nemzetteslíé tömörült Dávid és Salamon koronás királyainak jogara alatt
erejét egyesítve, fölépítette közös templomát, úgy nekünk is. kik magunkat a magyar reformált egyház igaz hívei­
nek valljuk, az immár egvgyé váll. édes otthonunkban, közössé lelt lelki házunkban ügyül 1 munkálni. az egy
ezélra törekvésnek íölébredeft érzetéi buzgón ápolni nemcsak vallásos, de egyszersmind hazafias kötelességünk.
A helyzet változtával lapunk feladata is álalakúi, jobban mondva, kiszélesül. Eddig az öt ref egyház­
kerület közül csak az egyiknek, az erdélyinek, szolgált közlönyéül; jövőre nézve feladatául azt tekintendi. hogy
irodalmi közege legyen az egygyé vált magyar reformált egyház egyházi és iskolai magasrendft
közös érdekeinek s az egyes egyházkerületeknek és azok között az erdélyrészinek is particnlaris
érdekeit csak annyibau képviselje, a mennyiben azok az egésznek javára szolgálnak.
Lapunknak a jövőben követendő emez irányát jelezzük az által is, hogy eddigi eziméből az „Erdélyi“
jelzőt kihagyjuk, rovatokat nyitunk a zsinati törvényhozás által megteremtett új helyzet nyomán előtérbe lépett
 444_

8 az egyetemes egyházat közösen érdeklő kérdések vitatására, a megalkotott új intézmények népszerűsítésére, hogy
mentői mélyebb gyökereket verhessenek azok egyetemes egyházunk termőképes talajában.
B melleit íontarljuk eddigi rovatainkat.
Közlünk vezér* és ir á n y c z ik b e k e t , t a n u lm á n y o k a t és é rte k e z é se k e t^
h tilfö ld i sz e m lé k e t, p ro t. e g y h á z t ö r t é n e lm i e m lé k e k e t, lapunk körébe vágó s z é p -
ir o d a lm i m ü v e k e t, h o lt e m é n y e k e t ; kiváló gondol, fordítunk továbbra is iro d a lm i, v i­
d é k i rovatunkra, adni fogunk la p s z e m lé k e t , r e n d e s t u d ó s ít á s o k a t az erdélyrészi állandó
igazgató tanáes üléseiből, h iv a t a lo s k ö r ö z v é n y e k e t , változatos k i r í tízért, kiegészítve ezt. h eti
k r ó n i k á v a l a külvilág eseményeiről, hogy előfizetőink közül azok. kiknek nem áll módjukban többféle lapok
jártatása, lapunk útján tájékozva legyenek ezek felől is.
Lapunk re n d e s b e l m u n k a t á r s a i : Dr. Jenei Viktor, dr. Kolozsvári Sándor,
Hegedüs István, Baló Sándor, Parádi Kálmán, dr. Széchy Károly; Szemórjai Béla és
Szász Béla, mint íőmunkafcársak.
K t ilm u n k a t á r s a in k gazdag névsorából legyen elég föleinlitenünk: Imre Sándor, Szabó
Károly, id . Szász Károly, Felméri Lajos, Szilágyi Sándor, Miklovicz Bálint. Sípos Pál,
Tóth. Kálmán, Bierbninner Gusztáv, Fejes István, Kálm án Farkas, Csonka Ferencz,
Kerepel Gergely, N agy László, Dézsi Gyula, Gönczi János, Dombi Lajos, Haraszti
Gyula, 'Vas Tamás és Várnai urakat s kiket legelői kell valaemlítenünk: Gyarmathy Zsigmondné ö
nagyságát, e szellemes írónőnket és Júliát, kitől legközelebbről érdekes rajzokat közlünk a népétéiből.
Széleskörű programmunkat azonban valósitiri csak azon esetben leszünk képesek, lm. egyetemes egyhá­
zunk világi és egyházi kitűnőségei jóakarata lörekvéseinketszellemi s anyagi támogatásban részesítik, s lapunkat, mint
az U n i ó k ö z l ö n y é t , hatáskörükben pártolják s terjesztik. Tiszteletteljes bizalommal kérjük ezt mindnyájuktól!
isten áldása velünk!
K o l o z s v á r t I, 1881. deez. 25.

SXÁS2 DOMOKOS,
a „Protestáns Közlöny“ szerkesztője és tulajdonossá.

A /Protestáns Közlöny“ előfizetési ára:

Dgésg évre — — — 6 írt. o. í.
Félévre — — —3 „
Negyedévre — — 1 „ 50 kr,
A szerényebb sorsú egyházkfizséret: * lelkészek száméra a kedvezményi árak továbbra is fentartatnaS és Bedig:
ill o s zt egyházaknak s lelkészeiknek IV. oszt. egyházaknak s lelkészeiknek
Egész évre — — — 5 frt. Egész évre — — — 4 frt 60 kr.
Félévre — —■ — ~ % 50 kr. .Félévre — — —• á 30
Negyedévre — — 1 25 kr. Negyedévre — — 1 15

iJEDT Egyszerre beküldött öt új előfizető után tiszteletpéldánynyal szolgálunk.

K o I o z s v á r t, 1881. deez. 25.

á „Protestáns M h f kiadóhivatala,

A NAGY ÉV
K olozsvár, 1881 d eez. 5áö.
Ha az ókon népek bizonyos hosszabb időközökben
évkorok zárpontjai szerint új és in szakaszait jelölték meg
az életnek s a közbeeső éveket általánosabb időhatározás
alá foglalák: nekünk is szabad cyklusokat különböztetni
meg az élet és történet folyásában, Csak hogy e szaka­
szokra osztást ma már nem külső, arithmetikai mérték sző­
ri nt szabjuk meg, hanem igyekszünk a változó események
és fejlemények közös jellemvonását fölismerni az osztá­
lyozást ama korokat mozgató eszmékhez képest hajtjuk vég
re, a melyek időnként uralmat nyernek az egy törekvésű
emberek lelke és akarata fölött s mintegy láthatatlan erők­
kel szabnak irányt egyéneknek, népeknek magának az
emberiségnek is. Hiában az önzés minden széthúzása, Iná­
ban a csak részenként élő és munkáló egyesek minden kor­
látozottsága : még a csak tükör által látó emberi szem is
elég erős felismerésére az összetartozóság, az egyetemesség
jellemvonásának az élet sokszerűségeiben is, az egymást
követő napok cs éjek hiában hozzák meg külön-külön a ma­
guk gondjaikat: az eszmék láthatatlan kapcsolatai; közös
ható-szálai erősebben fűzik össze részeket, mint az épü-
letot kötő vas kapcsuk, mint az élő testet a gerincz-váz
és húrszorű kötelékek.
A mi magyar reformált egyházunknak is meg volt
évek óta a maga uralkodó, mozgató eszméje, mely végig
nyúlt sok, sok év életkiizdelmeiu, melyhez a legjobb elmék
visszatértek mindannyiszor valamikor csaic engedett a köz­
napi munka úgy-egy kis ünnepi pihenőt; melyet fóltetten
őrzött kincsként vittünk magunkkal, mint a frigyládát,
pusztában bolyongónkban, melynek diadalra jutását még
akkor is akartuk remeoyleni, a mikor már-már az életről
kellett volna a pillanat tanúsága szerint lemondanunk.
Majdnem egy kerek évsrsáza, a midőn már-már meg­
érettnek látszott az eszme a teljes órvényrejutásra — leg­
alább a sürgető gond szerette volna elhitetni magával, hogy
immár zsendüi a gyümölcs, de az élvezet kísérlete keserű
kiábrándulásra vezetett s a reményt későbbre, jobb napok­
ra kelle félretenni, a mikor talán sikerűiül fog, a mi az
imént meghiúsult; a mikor az emberek elég erősek lesznek,
hogy az eszmét, az igét, mint valóságot elhordozzák s a
midőn eljött lesz az idő a teljességre.
Soká, soká nyugodott a nagy és szép gondolat, mint
a magas talapzatról ledőlt szobor, melyet az idő moha s a
föld pora és sara vastag réteggel borított, hogy a legér-
tőbbek is már-már csak alig sejtek az egykor szép ábránd-
képben kiformált idomokat; de a hír felőle, mint egy szent
hagyomány, szállt nomzedékről-nemzedókre, firól-fira —
s egyszerre, irn ébredni láttuk az cg négy, sőt öt táján
a hivatottakat, szokatlanéi erős szó csendült a választottak
ajkairól, moly széttorűlt a síkon, áthangzott a folyón, föl­
csapott a hegyekre s hatalmas visszhangban zöngte át a
sziveket, hogy egy akarat fogarazzók minden kebelben, s ta­
445
lálkozóra vozesse a messze tájakra szétzüllött testvéreket,
kik egymásról alig is tudva, a mindennapi élet alantjáró törő­
dései által ko rlátok közé szorítva, alig látnak vala tovább
az egy embernek adatott szűk, kicsinyes, időhöz köttetett
látkörön
Es megtörtént, mint egy második pünköston, nagy
találkozás; mindnyájan különböző njelveken beszélnek vala
j s mégis mindnyájan megértik vala egymást, mert a sze­
retet lelke lakozik Yüla közöttük bennük, .széthúzás
helyett az egyesülés következett; csak szólaniok kellett,
hogy kitűnjék testvér-voltok, kezel; fogtak egy akarattal
j fogadkoztak a nagy munkára. Tanácsolni, sogitni egymást,
kezet nyújtani a gyöngének, hogy az erősebb legyen gyá~
mola az orőtelcnnek, közjóra bocsátani a szellem fölhalmo­
zott kincseit, hogy mint igazi Agapon, megelógitfcessenek
szükölködők s nyerjen az a ki ad, erkölcsi tartalomban,
mert a ki vett adta az alkalmat, a szeretet, munkáinak őse
lekvósére.
S a rég halottnak latszó eszme az együvé tartozás
termékeny eszméje, fölserkenve hosszú álmából, ,gigrezdfilt
. a sziveken és elméken mint élő hatalom alkui ott, terem­
tett egy közös hajlékot, hol lakozzunk mind umyirn test­
véri szöveteiben, békességben berendezve lakó helyet
az élet szükségeinek megfelelően; meghordva az Bé-s-kama-
rát a szükölködők az elkövetkező nehéz idők számára;
űj és új találkozás időjét tűzve ki. meghízva a ;,gy csa •
! Iád véneit az éber őrködéssel, Imgy ha jőnefc napok, a me­
lyekre mondjuk: nőm szeretem azokat legyen a ki lésen
álljon — urndez intézményekoru régóta, sóvárgással
óhajtott vágyak nyervén betoljosülésí. ;•/. .rogeliam sze­
rint reformált magyarországi kureszty».-. .«gyh.i:: egysége
| erkölcsi szellemi tartalmához muri, hatalma !
! Bizony a n a g y év beteljesüli él. adatott megérnünk,
melyet annyian s köztük lógj dibak vala hasztalan
melynek ingyen ajándékát hálás uzivvel kell az óv ez
utolsó óráiban méltányolnunk. Köszönet, hála érette annak,
kitől jön minden tökéletos ajándék annak áldása a mun­
kán, moly a jövő számára, a mi számunkra, az ú j n a g y
| oy elkövetkeztéig ezennel meguyillott. Mi már meg nem
j érjük a második nagy évet, de büszkén hagyjuk gyorrne-
| keinknek a szép örökséget: a magyar reformált egyház tel-
! jesodésre juttatott, egységet!
Szász Béla .
JÉZUS AZ AJTÓ ELŐTT.
ím e az a jtó e lö lt á llo k és
z ö rg e t e k . J e l. 3, 20.
AJelenések könyvének eme pár szava mély ér­
telmű. Jézus az utazás fáradalmaitól kimerültén egy
ház ajtaja előtt megáll és bekopog. Keleten minden
ház a legnagyobb mértékben vendégszerető; ha idegen
ostenden zörget azajtón, s a házban oltalmat, védelmet
vagy éji szállást keres, azt a legnagyobb készséggel
 446
föltárják előtte. ím e ! Belép az idegen személy, ruháit
belepte az országút pora, tag jait ellankasztotta a ki­
m erültség; a házigazda köszönti őt e szavakkal; „Bé­
ke veled!*4 s a vendég igy viszonozza az üdvözletét
„Béke veletek!J Aztán rendbehozza a házigazda a
nyugvóholyek párnáit, s pihenésre szólítja fel a vendé­
get, a szolga a kannában friss vizet hoz s a vendég
kezeire ö n ti; ezalatt künn elkészítik a fürdőt, hogy a b ­
ban fáradt tagjait felfrissítse, aztán a család körében
az estebédet költi el. így volt ez azon időben, midőn
dános a jelenések könyvét irta.
Jézus, m int vándor! Mily lélekemelő kép, mily
találó h a so n la t! S valóban messze, messze elvándorolt
szülőföldjéről, Nazarethbol. Hisz egy nyugalm at nem
ismerő zarándok ő, ki előtt nem létezik oly magas
hegy, melynek csúcsára keresztjét fel ne tűzné, nem
oly széles tenger, melyen át ne kelne, nem oly rósz
út, melyen ne lenne képes m enni! Avagy em lítsetek
nekem egyetlen egy embert, a ki oly messze s oly so­
kat utazott volna. Em lítsetek egy férfiút, kinek neve
az em berek közt szájról szájra annyit vándorolt volna!
Már itt vau! Nem halljátok ? Zörget. 0 az a van*
dór, s\ ki soha el nem fárad hozzánk ak ar betérni.
Templomunk ajtaján kopog, m ert benne ak ar lakni, s
csendesen, halkan kopog szivünk ajtaján, inért benne
ki akarja m agát pihenni.
Jézu" a templom-ajtó elölt áll és zörget. E rre ti
azt is m ondhatjátok, hogy hát m iért teszi ezt, hisz a
templomban lakozik úgy is. 8 minden bizouynyal
egy tekintetben igazol* vau, mert a. hol világon egy
keresztyén templom áll, az neki van szentelve, abban
ő lakozik. De nem ismétlődik-e minden vasárnap, mi­
dőn harangok kongása im ára hív, hogy J ézus az ajtó
előtt áll é, zörget? És p ed ig —jegyezzétek meg jól! —
azért, áll tem plom unk ajtaja előtt, azért zörget bebo-
csáttatásért, m ert ő a k a r abban lakni és pedig egyedül
ö t Mig az ő szellem e igy vándorol a világban, legyen
minden kis kápolna egy üdítő, enyhét, nyugtot adó
állomás számára, a hol ő örömben lakezhabilc, a hol őt
diadal-kiáltásokkal üdvözlik s a szeretet félrem agyaráz-
hatlan jeleivel fogadják.
Mert hisz volt időkor a keresztyén egyházban,
m elyről elm ondhatni, hogy benne Jézusnak nem volt
enyhek nyugtot adó lakása; szavai elhangzottak a val-
lástaiauság sivár pusztaságában, fenséges egyszerű alak ­
ja elhom ályosúlt a csillogó szent képekkel szemben ;
beszédét túlhangozfca az egyház parancsszava, mely h in ­
ni rendelte azt, a m it ő nem tanított, — volt idő, m ely­
ben az 5 m indent átölelő szeretete átokká, káromlássá
fajúit, s idegenné leve saját lakházában. Ám egyszer
felvirradfc az a nap, melyen vándorló szellem e ismét
m egjelent a templom ajtaja előtt s igy szólt:
„ím e az ajtó előtt állok és zörgetek!* Igen, most
is úgy tetszik nekünk, hogy ism ét megjelenik hosszas
vándorlás után templomának, tem plom unknak ajtaja
előtt, s bekopog, m ert be akar térni s egyedül ak ar
házában lakozni. Úgy tetszik, m intha ismét meg ak a r­
ná tartani velünk utolsó vacsoráját, a m int azt egykor
tanitványaival tévé, m intha hozzánk is ezt a búcsúszót
intézne, melylyel tanítványaitól elvált: „Béke veletek !(í,
m intha közöttünk is elrebegné im áját az égi atyához,
hogy m egtanuljunk úgy hinni, mint ő
Am nem csupán egy templom ajtaja előtt áll, ha­
nem minden templom-ajtó előtt s m indenütt bezörget.
Midőn együtt vagyunk Isten házában, gondoljuk, m int­
ha az ajtó előtt á llu a é s zörgetne, majd m intha belépne,
s hozzánk e szavakat intézné : „ Barátok között va~
gyok-e én itten? Ism ertek-e engem, avagy idegen va­
gyok körötökben? M aradjak e, m enjek-e V: S vájjon
mit hoz m agával? Hozza beszédeit, evangélium át, hogy
hallgassuk, m agával hozza élettörténetét, szellemét, s z i­
vét, tanulságul s intő példányképul.
» h n e! az ajtó idolt állok és zörgetek!'* V ájjon
csupán a templom ajtaján zörget-e? Nem, házunk a j­
taja előtt is megáll Am ott csupán vasárnaponként zör­
get. itt a hét minden napján. Vajm i ingó alapon nyu­
godnék a keresztyén anyaszentegyliáz, ha vallásos te­
kintetben csupán a vasárnapra és a tem plomra szorít­
koznánk. Mert a mily nagy becsben állanak előttünk a
nyugalom napjának ünnepies órái, m elyekben a község
összegyűl, hogy Istent dicsérje, m agasztalja és im ádja,
ép oly áldásdiísak a csendes elmélkedés, a m agányos
állitat perczei. A m indennapi életnek kell igazán ke-
resztyénies jellegűnek lennie; m indennap m erüljenek
fel lelkűnkben a vasárnap hallott igék, m indennap
visszhangozzék füleinkben a vasárnap im ára szólító h a ­
rang csengése, a vasárnapi szent nyugalom ra való
visszatekintés enyhítse a terhes m unka fáradalm ait, az
élet gondjait, fájdalm ait.
Igen, Jézus házuuk ajtaja előtt áll s bekopog, m ert
hisz ő mindegyikünkhöz be ak ar jőui. Hisz ő egy v a ­
lódi em berbarát, a ki nem tesz különbséget az em be­
rek között rang és tisztesség, szegénység és gazdagság
szerint: ő m indenkinek akar és tud valamit adni. B ár
minden házba bebocsáttatnók, bár szívesen fogadnak s
hasonlóval viszonoznák köszöntését )fBéke veletek !h
Nem könnyű ugyan a békét folyton ápolni, ám legyünk
mégis azon, hogy ha az életben kiiun dühöng is a
harcz, házunkban, családunk körében békét találh as­
sunk fel. H add mosolyogjon felénk a béke által Jézus,
gyerm ekeink csillogó szemeiből, hadd éreztesse áld á sá t
asztalunknál, hadd fékezze szenvedélyeinket szoreteté-
vel. Igen, Jézus a házak ajtai előtt áil. Nem látjátok,
mint halad tova a széles utczákon, m iket fényes palo­
ták, — s a kis m ellékutczákon, m iket roskatag viskók
szegélyeznek! Mi m inden nem történik e házakban !
Amott zajos öröm, az ételek súlya a la tt görnyedő asz­
tal, vigadók zaja, pohárcsengés, itt egy kis a sz ta lk a
mely még meg sincs terítve, ám itt m egelégedett em ­
berek költik el szerény ebédüket, mig ott fen a fényes
 447
palotábau ? No, de ki ismerné a szivek titk a it?
Jézus megáll az ajtó előtt és bekopog. A palotában
zárva előtte az ajtó, mig a szerény kunyhóban tá rt
karokkal fogadják. Vájjon hol laknak boldogabb em­
berek ! ? Isten adná bár, hogy m iudenütt beboesássák,
m ert a mit m agával hoz, az többet ér minden földi
kincsnél, m ert az a béke és szeretet!
Jézus minden házba bekopogtat ugyan, ámde egy
része a házaknak az, a melyekbe a leggyakrabban e l ­
látogat. Igen, a gyászolók, a bánatsújtottak laka az,
hová nemcsak áldásdús szereid et a békét, hanem
yigaszt is hoz m agával.
Ti gyászolók, kik keserű kényekét hullattok a
gyér világitású szobában, kedveseitek holttetem ei fölött,
ti, kik egyedülállóknak képzelitek m agatokat széles e
világban, vájjon csakugyan egyedül álltok-e ? Nem, és
ezerszer nem ! Hisz ajtótok előtt áll Jézus s bekopog,
hogy m egtanítson titeket igy imádkozni Legyen meg a
te akaratod ! a város közönsége a kollégium javára tett 24,000 frt. ala
De Jézus, a nagy világ íáradbatlan vándora,
még beljebb hatol. Nem csupán a templom ajtóban
zörget, nemcsak házaink kapuján. Azt i\ karja, hogy
nevét ne csak ajkaink említsék. Mélyebbre vágyik en ­
nél: azon kis kam rácska csendjébe, hová em beri szem
be nem te k in t; a szív előtt áll s annak ajtajáu k o ­
pog. Csák akkor vagyunk valódi keresztyének, ha J é ­
zus szivünk ajtóján kopogott és mi megnyitottuk azt
neki a ha szelleme kebelünkben lakik. Jézus szivünk
ajtaja előtt áll. Eljő az idő, melyben m indenki elmond­
hatja ezt magáról, s önérzettel bevallhatja, hogy Jézus
nem hiába zörgetett. Ám ezt el nem érhetni fáradság
nélkül. Hogy Jézusnak szivünket m egnyithassuk, s
hogy abban szelleme által állandó lakást v e g y e u , szol­
gálnunk kell a közjónak, mint azt ő tévé, hinnünk kell,
a mint ő hitt, s küzdenünk kell, m int ő. Addig is,
m inden évben bekopog ő hozzáuk, hogy felébreszsze az
alvó szivet. Bekopog, hogy figyelmeztessen arra az el­
jövendő perezre, melyben Isten m inket m agához szólít.
Bekopog, hogy lelkiism eretünket erősítse. M intha ezt
mondaná e kopogás: „Eredj és tedd kötelességedet a . tudásúi vétetvén, fölkéretett a végrendelet és pótvegrende-
mint azt én tevém !u
Már felvirradt karácson reggele! Légy üdvözölve
te boldog időszak!
Jézus eljött, ism ét ajtónk előtt áll. Nyissátok fel
a kapukat és ajtókat, verjétek le a zárakat, hogy be­
jöhessen, hogy kinyugodhassa m agát, nyissátok ki szi­
veteket az ő szeretetének. így be fog teljesedni a jós­
lat: „ Én mindennap veletek fogok lenni'\ s karácson
hófehér reggele m indenütt örömteli sziveket talál, a
hová csak elhangzik a szózat „ IM c s ő s é g : a ma-
gnsságos mennyekben Istennek, a földön
békesség, s az emberekhez jóakarat !u
m á t u s z s i n a t o k v é g z é s e i . Ö s s z e s z e d t e , a l a­
- *—y.
t i n s z ö v e g o k é t m a g y a r r a f o r d í t o t t a és t á ­
jékoztató jegyzetekkel
AZ ÁLL. IG. TANÁCS R. ÜLÉSÉBŐL.
K o lo z s v á r , 1881 doc. 18 á n .
JoJen voltak: főtiszt. Nagy Péter püspök, mint el­
nök, br. Bánffy Albert, dr. Szász Béla, dr. Kolovsvári Sán­
dor, dr. Jenői Viktor, Bodor Antal titkár, Szabó Ádátn
számvevő, Deák József pénztárnok.
Miután a titkár által bejelentett 4G időközben eluü-
kileg ellátott ügy jóváhagyó tudomásul vétetett, tárgyalás
alá került a jogügyi bizottság jelentése az egyházi testü­
letek hivatalnokainak fizetése után fizetendő bélyegilletékek­
re vonatkozólag (1881 évi 20 t. ez. 11-ik g-nak ér­
telmezése tárgyában). A bizottság véleménye alapján hatá­
rozatba ment, hogy a kollégiumok köriratilag értesittesse-
nek, hogy a II. fokú bélyegiHeteket fizessék belátásuk sze­
rint akár a kollégiumi alapból, akár a. tanárok íizotéséből
leendő levonással.
A s.-.szuiit-györgyi kollégium elöljárósága tudatja, hogy
pitványát oly módon kívánj‘t kifizetni, hogy 22,000 frt.
összegbe átvállalja a kollégium tartozását, 2000 írtról pe­
dig kötelezvényt állít ki. Az ig. tanács ezen ajánlatot el­
vileg elfogadta, a kiegyezési módozatoknak illető wros
közönségével leendő egyetértő megállapítását, a jelzett irány­
elvek szem olőtt tartása mellett, a kollégiumi elöljáróságra
bízta.
Elnök afia benyújtva Mi k e L a j o s , zsoboki pap jo-
lentését az egyházközségben újólag felmerült zavargások­
ról, Gyarmathy Miklós az igazgató tanács által felkérotott,
hogy szíveskedjék a helyszínéin kiszállani és az egyházi bó­
két helyreállítani.
Olvastatik RóthPál dézsi egyházmegyei gondnok jelentése,
mely szerint néhai (Jseréuyi Károly által egyházi czélckra
tett alapítványok elfogadása iránt az örökösödési nyilatko­
zatot megtette, de az alapítványok átvételét nem eszközölhet
te, mert Kovács Sámuel pap a reábizott készpénzek és őr-
tókpapirosolc átadását megtagadta, gr Vass Ad.va pedig
neje képviseletében az egyházi örökösödési jog egy része
ellen kifogást emelt. Gondnok afia eljárás«, helybenhagyó
let hiteles másolatbau leendő felküldésére. Az ügyvéd meg-
bizatott, hogy a Kovács Sámuel kezén lévő értékeket helyez­
tesse bírói letétbe.
A feloi egyházközség papi és tanítói kepe egy ré­
szének fekvőségek jövedelme által leendő megváltása enge­
délyeztetett.
r. t.
IRODALOM.
A XVI-ik s z á z a d b a n t a r t o t t m a g y a r r e f o r ­
k i s é r t e K i s s Áron*
 448
p o r cs a l m i l e l k é s z és s z a t m á r i e s p e r e s . A
p r o t e s t á n s t b c o l o g i a i k ö n y v t á r XV-ik k ö t e t e ,
B u d a p e s t , 1881, K i a d j a a „ M a g y a r o r s z á g i p r o ­
t e s t á n s e g y l e t . “ A nagy tudományi! Írónak nem első
művéé téren. 1875-ben közrebocsátotta a ti eleji-féle kánono­
kat s azokkal kapcsolatban a szatmár-nóinetiben 1646-ban
tartott nemzeti zsinat végzéseit, magyarra forditva az ere­
deti latin szövegből. 1877-ben ugyanezt tette a Szatmár-
megyében tartott négy első protestáns zsinat végzéseivel.
A protestáns egzbáztörténeimi buvárlat terén addig szer­
zett órdoineiro a koronát azonban e müvével tette föl. A
NVI-ik századi zsinatolt végzései sem eredeti szövegokoen,
>som fordításban eddig összegyűjtve nem voltak. Egy ré­
szük megjelent ugyan nyomtatásban, de nagy többségük
kéziratban lappangott a könyvtárak polczain s igy neki
kellett azokat nagy gonddal, sok utánjárással a feledség és
ismeretlenség homályából kiemelni, részben lefordifcni, tör­
téneti és kritikai jegyzetekkel kísérni s egy 735 lapra ter­
jedő kötetben összegyűjteni. Eléggé nem méltányolható buz-
góság s a magyar protostáns egyházat hálára kötelező vál­
lalkozás épen most, midőn a zsinati törvényhozás hivatva
Yala tovább épiteni a történelmi alapokat. Egybegyűjtve,
történelmi háttérrel megvilágítva találjuk o kötetben az er­
dőéi olső zsinattól, 1545-től kezdve a tasnádi zsinatig,
1597-ik tartott összes református zsinatok végzéseit, sőt a
két testvórfelekozet különválása előtti időből hitbeli őse­
ink összes közös zsinatainak végzéseit s kánonait is. Szer­
ző előszavában az általa végzett munkát csekélynek nevezi,
hasonlítja néhány durván faragott kőhez, melyeket egy öreg
ember szedegetett össze, már hanyatló erejével, a magyar
protestáns egyház történetének cmlókepületóbe, melyeket
majd egyszer az utókor oda hányhat, ha jónak látja, az
alap gödrébe, Nem oszthatjuk e véleményét, melyet csak
a tálszerénység sugalhatoU neki. A munka, melyet végzett,
n protestáns egyházi történetírás eddigi összes előmunká­
latai között párját ritkítja s oly adalék, melynek becsét
az idő nem apasztani, csak növelni fogja. Nem eg’y dur­
ván faragott kő az, ksnem szépen kicsiszolt oly s z o g o l e t-
k ő, moly a protostáus történetírás épületének alapjaiban
mindig ott fog diszleni, hirdetni fogja nevét, érdemét
annak a férfiúnak, kinek vállait, bár sok év terhe nyomja,
de lelke ifjú, ereje s buzgósága nagy vala, midőn e szege-
lctkövot letette.
P r o t e s t a n t i s m u s és p a n s z l a v i s m u s czim
alatt igen figyelemre méltó könyv jeloűt meg Káth Mór ki­
adásában. A könyv szerzője a protestáns egyházi vi­
szonyokat tárja fel a felvidéken s e viszonyokban látja a
panszlavismus terjedésének főokát, Statisztikai adatai meg­
döbbentők. Ez adatokból kitűnik, hogy a magyar ev. egy­
ház négy kerületében alkalmazott 694 lelkész s 1530 ta­
nító közül csak 455 hazafias érzelmű lelkész s 986 haza­
fias érzelmű tanító van. S mert a dunántúli kerületben nin­
csenek panszlávok, a hazad lenes működésű papok és ta n í­
tók a felvidéken vannak összezsúfolva. Valóban a duna-
jnelléki kerület 8 esperosségóben alkalmazott 108 lelkész
és 288 tanító közűi csak 33 magyar érzelmű lelkész és 52
magyar érzelmű tanító van. A többi pánszláv. Tehát a
nagy többség. Több mint 77°/0. Egy kis pánszláv ország
ez, moud szerző. A Sturok, Hurbanok, Hodzsák stb. hazája.
A bányaterületben alkalmazva van 255 lelkész és 517 fe­
lekezeti tanító. Ezek közt határozott hazafias érzelmű lel­
kész Yan 147 s hazafias érzelmű tanító 306, vagyis por-
czeutokben 588/ 4 új0 hazafias, 4 1 l/ ft% a pánszláv párt hivő.
A négy kerület lelkészei és tanítói együtt oly arányt ad­
nak, hegy a pánszláv párt ogyharmadát képezi az összes
létszámnak, S a baj az, hogy a világi elem neui ellensú­
lyozza a lolkészi és tanítói elem működését. A ltévayak,
úgymond szerző, a Justhok, Szentiványiak, Zayok, Ztneská-
lok, Benyiczkyek, Kubinyiak, Voiinck stb. az egyház és a
haza érdekében működési elhatározásukkal hol késnek az éji
homályban, hogy az egyházi téren nem akarják elfogadni
és elfoglalni az őket megillető helyeket, hanem átengedik
azokat Doknány, Dula más hasonló hírhedt pánszláv agi­
tátoroknak és veszni hagyják az egyházat, igy közvetve
veszni a hazát isV Itt is áll „pernicics tua ex te I.srael *
Szomorú kép, fájdalmas tény, de igaz. A bányai kerületről
szólva, szerző dicsérettel emlékszik meg liadvánszky Antal
báróról, „ki fiatal kora óta ismeri a panszlávokat. Demóg
más társadalmi baj is van, ez az, hogy mig a pánszláv ta­
nítók és lelkészek helyén mindig ifjú nemzedék támad, ad­
dig a magyar érzelmű családok gyermekei nem lépnek
lel koszi cs papi pályára. Sajátságos és fájdalmas tapaszta­
lat az, írja szerző, hogy a magyar érzelmű és hazafias lel­
készek fiaikat vagy nem vagy igen ritkán adják a papi pá­
lyára. K térre azonban tömegesen tódulnak a pánszláv lel­
készek, tanítók és polgárok fiai. így történiic, s ez nagyon
természetes, hogy csak az itt-ott elvétett hazafias érzelmű
lelkésznek gyermeke vagy egyes polgároknak — ha azok
hazafias érzelműek — gyormekei lesznek maradnak ha­
zafias vezetői az egyháznak. A középföldbirtokosok vagyis
földes uraink gyermekei csakis egy pályára adják magukat.
Ez a jogi pálya. Öle sem iparosok, sem állami, legfeljebb
közigazgatási hivatalnokok, egyszóval urak akarnak lenni
és maradni. Azért szorzó igy kiált fel Evangélikus földes
uraink! őszinte szívvel és tiszta, lélekkel fordulok hozzátok:
neveljétek papokká, ev. papokká fiaitokat!
A „ P e s t i H í r l a p , mint a lapunkhoz már mellé­
kelt előfizetési felhívásból kitűnik, nagy terjedelme daczáru
a legolcsóbb fővárosi politikai napilap. Naponként két és
három negyediven, gyakran két ivén. vasár- és ünnepna­
pokon pedig sokszor két és fél, sőt három iveu, azaz 16—
24 oldalnyi tartalommal jelonik meg. Azonkívül az egyetlen
magyarországi napilap, mely háromszor hetenként díszes il-
jusztrácziékkal és gyakran zenedarabokkal kedveskedik ol­
vasóinak. E nagy terjedelem daczára a „Posti Hírlap- elő­
fizetési ára egy évre csupán 14 frt., félévre 7 frt., ne­
gyedévre 3 frt. 50 kr., ogy hónapra 1 frt. 20 kr. Magyar
nemzeti álláspontja, a közönség minden jogos érdekének
felkarolása, gazdag tartalma és élénk összeállítása a „Pesti
H írlapi-ót a legkedveltebb és legolvasottabb lapok sorába
 449
emelték. Á legkitűnőbb tollú írók felkeresik közleményeik­
kel. Vezérczikkoket Írtak a „Pesti H írla p ib a az 1881-iki
évfolyam a la tt: Eötvös Károly, Lukács Béla, Törs Kálmán
orsz. képviselők; továbbá Borostyáni Nándor, Beksics Gusz­
táv (társadalmi kérdésekről), Pulszky Ferencz. Az annyira
kedvelt humoros apróságok és karczolatok irói: Mikszáth
Kálmán, Szemere Attila és Törs Kálmán. Tárczaközlemé-
nyekofc a többes közt kivetkező irók írtak a „Pesti Hírlap“
számára az idei évfolyamban Bercsényi Béla, Beksics Gusz­
táv, Borostyáni Nándor, Carolus (Eötvös Károly), Erdélyi
Gyula, Győry Vilmos, Ht;vessy József, Jakab Elek, Huszár
Imre, Kászouyi Dániel, Kenedi Géza, Kürthy Emil, Mik­
száth Kálmán, di\ Pulszky Károly, Pulszky Polixéna, Por­
zsolt Kálmán, Radó Antal, Rudnyánszky Gyula, Szana Ta­
más, Szomcro Attila, Tábori Róbert, Törs Kálmán, Várady
Antal stb. Bécsben két kitűnő tollú tudósitója vau a „Pes­
ti Hírlap “-nak. A politikai, társadalmi ós közgazdasági ré­
szen kivííl a „Pesti Hírlap“ oly bő ismeretterjesztő és
szépirodalmi tartalommal jelenik meg, minővel egyetlen más
lap sem. Közöl minden számban érdekfeszi tő regény-közle­
ményt, bcszólyt, két-bárom rajzot, kimerítő közleményeket
mindon feltűnést keltő eseményről, a föld bármely pontján
történjék is az. Ép ezért kielégíti úgy a politikus, mint a
gazda, úgy a férfi, mint a női olvasóközönség igényeit.
Mutatványszámokat szívesen küld díjtalanul a „Pesti H ír­
lap“ kiadóhivatala (Budapest, nádor-uteza 7), ha ezért le­
velező-lapon megkerestetik.
K ö z o k t a t á s czirn alatt egyetemi tanügyi közlöny
indul meg a jövő évre. A lap ólén dr. Lutter Nándor áll.
Előfizetési ár: negyedévre 1 frt., félévre 2 frt., egész évre
4 frt. Az előfizetési összegek a „Közoktatás“ kiadóhivata­
lának Budapest, vdezi utczába a Lampel-féle könyvkereskedésbe
küldendők.
B e k ü l d e t o t t s z e r k e s z t ő s é g ü n k h ö z a Kókai
Lajos kiadásában megjelenő „Ifjúsági es n é p k ö n y v t á r XI .
füzete, mely Bánffy Jánosnak Fejes Boris ez. sikerűit el­
beszélését tartalmazza. Az e téren az ügynek oly szép si­
kert s magának oly szép novet kivívott derek iró e műve
nem szorul bővebb méltatásra. Legyen elég felemlítenünk,
hogy Bánffy Jánosnak ez irányú működéséért a trónörökös
ő fensége is legmagasabb elismerését nyilvánította. Nem
bírjuk eléggé ajánlani olvasóink figyelmébe e vállalatot,
mely hivatva van az annyira kárhozatos ponyvairodaimat
kiküszöbölni a nép köréből. Egy-egy füzet ára 50 ki\
Ve t t ü k H. K i s s K á l m á n n a k a dimamelléki rét’,
egyházkerület kiadásában s Kókai Lajos bizományiban meg­
jelent következő müvet: „ B e v e z e t é s a r e f o r m á l t k e ­
r e s z t y é n v a l á s r a. Vezórkönyv a ref. vallási! elemi is­
kolák első és második osztályában tanítók számára. Tar­
talmaz az iskola, a család és társadalom körébe vágó kér­
déseket és feleleteket s megtanulandó versikéket az első
elemi osztály számára. A II. elemi osztály tananyagának
keretébe föl vannak véve: Isten, Isten tulajdonságai; egy­
házi élet: Isten iránt való kötelességek, erkölcsi köteles­
ségeink magunk és felebarátaink iránt, a természet, az ok­
talan állatok ós növények iránt való kötelességek. — Mint
kitűzött czéljának különösen megfelelő tankönyvet, kiválólag
tanítóink figyelmébe ajánljuk. Ára 60 kr.
— Ú j la p . Mitrovics Gyula, mint felelős szerkesztő,
Bokor József és Radácsi György,mint szerkesztőtársak, „ S á ­
r o s p a t a k i L a p o k “ czimű prot. egyházi ós iskolai köz­
lönyre bocsátottak ki előfizetési felhívást s boküldötték a
lap mutatványszámát is, mely Mitrovics tollából érdekesnek
Ígérkező czikksorozatot kozd e kérdésről: „Mit adott ne­
künk a zsinat?"; Dezső Lajos a tanitókópezde reformjáról
i r ; a tározóban Szinnyei Gerzson, a sárospataki főiskolai
könyvtár történetét kezdi; van továbbá könyvbirálat, ha­
zai ós külföldi, irodalmi s vegyes rovat. Részünkről őszinte
barátai vagyunk az egyházi sajtó terén is a nemes ver­
senynek s o szempontból collegialis szeretettel üdvözöljük
az új laptársat, de azért önkéntelenül fölmerül előttünk az
a kérdés, ha vájjon az adott viszonyok között, midőn a
már meglevő egyházi lapok is csak a legnagyobb erőfeszí­
téssel ós áldozattal tudják fentartani magukat, iudokolt-ó
még egy új lap megindítása, s az erők egyesítése helyett
azoknak még inkább szétforgácsolása? Óhajtjuk, hogy lap­
társunk pályafutása által adjon kedvező választ a tűnődés
e kérdésére s bizonyítsa be létrejöttének jogosultságát. A
lap körűi csoportosuló kitűnő szak férfiak munkásságától
különben csak jót várhatunk. Az előfizetési ár (5 frt.! Sá­
rospatakra küldondő.
LAPSZEMLE.
A „Prot. egyh. é s isk . Lap" idei 50-ik számá­
nak „Állam és vallás" felirati! vezerczikkébon Kolbenhayev
Albert ezt írja
A franczia állam vezérférfiai nyíltan hirdetik, hogy
az államnak, társadalomnak nincs többé szüksége a vallás­
ra, a mely egykor minden volt mindenbon. Kérdés: szük­
séges tényező-e a vallás az állami társadalomban vagy
nem?
Az a vallás, a mely híveit a világ egyedüli urainak, az
összes vagyon egyedüli jogos birtokosainak tekinti s csak
a hitsorsosok ellen elkövetett bűnt tartja bűnnek; továbbá
az a vallás, a melynek erkölcsi szabályai szerint szabad
bizonyos esetekben lopni, nőket elcsábítani, esküt szegni
s tb .: az állampolgárok jóllétét nem mozdítja elé s az ál­
lamnak határozottan kárára van. Végül az a vallás is, a
mely nyíltan hirdeti a türelmetlenséget a máshitiiek ollen,
csak káros tényező lehet áz állami társadalomban. Do a
vallás — a szó valódi értelmében — az állami társadalom
egyik legfőbb ós uélkülözhetlen tényezője. A vallás volta­
képpen az ember viszonya Istenhez és az az ólet, a mely
ezen viszonyból következik, A vallás felkölti s fentartja az
emberben azt a tudatot, hogy van egy eszményileg tökéle­
tes világrend, melynek feutartója — Isten. Egyedül a val­
lás indítja s teszi képessé az embert arra, hogy ne helyez­
 450
ze magát oz eszményi, erkölcsi világrenden kivűl. A val­
lás lényege az Istenbe vetett hit, isteni félelem és engedel­
messég Isten iránt. He ez a hit kihal az emberek leikéből,
akkor nem lesz biztos alapja az ő engedelmességöknek,
törvénytisztelőtöknek, rendszereteknek. Az államtársadalmi
rend fenállásának sokkal biztosabb alapja a vallás, mint az
állami felsőbbségtől való félelem. Nincs oly hatalmas állam­
kormány, rendőrség, törvény, a mely képes volna annyira
megvédeni az állampolgárok személyi és vagyoni biztonsá­
gát, mint a vallás. Korunkban a társadalmat és az állami
életet óriási veszélyek fenyegetik, de egyedül vallás az,
a mi hivatva, van megszüntetni a hatalmasok zsarnoki ön­
kényét, a társadalmi osztályok ellenségeskedését egymás
ellen, a vagyontalanoknak és elógületleneknek a vagyonosak
iránt táplált irigységét és gyűlöletet. Egyedül a vallás van
hivatva egészséges fejlődést biztosítani.
A modern államtudősok nagy része a vallás szükség­
telenségét hangsúlyozván, a helyett a bölcsészeti morált
tekinti az állam és társadalmi élet legszükségesebb ténye­
zőjének. De a bölcsészet nem lehet a valódi erkölcsösség­
nek biztos alapja: valami biztosabb, tökéletesebb, maradan­
dóbb bölcsészeinek kell annak lenni. Ez az ideális, mara­
dandó egyedül mogbizliató erkölcsbölcsészet Jézus tiszta
tudományában található föl. Valódi erkölcs csak az lehet,
melynek alapja a vallás. Az volna minden államnak a fel­
adata, hogy az állampolgárok Jézus evangéliumában nevel­
tessenek, hogy Jézus erkölcsbölcsószete nyilvánuljon a pol­
gárok életében. E nélkül nem vezet czólhoz semmiféle po­
litika, állami szervezet, társadalmi reform.
Hazánkban nem proclamáltatott ugyan meg setu hiva­
talosan, sem félhivatalosan a vallásnak, mint társadalmi
tényezőnek, szükségtelen vagy éppen veszedelmes volta, de
ügy látszik, hogy nálunk is ez a nézet az uralkodó, Ha
országos törvényhozásunk eddigi működését tekintjük, úgy
látjuk, hogy annak eddig mindenre inkább volt gondja,
mint arra, hogy a polgárok vallásosak legyenek és a val­
lás s általában a vallási ügyek iránt kegyelettel visel­
tessenek.
KÜLFÖLD.
A római kérdés a pápa szék­
helye. A pápa már elég regen tekinti magát „vatikáni fo­
golynak" arra nézve, hogy az innen származó helyzet meg­
változtatásával foglalkozzék a közvélemény; darab idő óta
föl-folmorííl a hir, hogy a pápa Róma elhagyására gondol.
Parisban nem regiben „Végszó a római kérdésben" czimű
röpirat jelent meg, mely n.igy feltűnést kelt, mert a pápá­
tól sugalmazottnak tartják. Azt kivánja, hogy Umberto ki­
rály engedje át Rómát és a római terület egy részét köz­
vetlenül a pápának, az egyházi állam többi részét pedig,
mint a pápa helytartója igazgassa. Az ismeretlen szerző
utal a forradalmi és a köztársasági pártra, mely a pápát
nem kevésbbó fenyegeti, mint az olasz királyt. Csakhogy
ez a kívánság lehetetlen. Umberto király koronáját tenné
koczkára, ha önkónytesen távoznék onnan. Sokkal valószí­
nűbb, hogy a pápa hagyja el Rómát. A kúria ezzel akar
nyomást gyakorolni az olaszokra, kik régi alapelvnek tárt­
ák, hogy a pápa távozása nagy csapás lenne Olaszország­
ra. A ini az új székhelyet illeti, a német lapok előszere­
tettel emlegetik Fulda városát. Állítólag már kérdés téte­
tett a nemet s az angol kormánynál. Németország terüle­
tién Fulda, Anglia zászlója alatt Malta szigete van kisze­
melve. De a német kormány a Vatikán kóriósóre kitérőleg,
az angol kormány pedig határozottan tagadólag válaszolt..—
Beszélik, hogy egy magánkihallgatáson Schwarzcnberg hor-
czeg e szavakkal búcsúzott el a pápától: „Ausztria hívei
remélik szentségedet mihamarább Miraraareban üdvözöl­
hetni." Ez tehát újabb hir volna a pápa költözéséről, most
már Ausztriába, Miksa mexikói császár egykori kasté­
lyába.
Á z s i a . A hollandi kormány tanítóképző intézetet
emelt Jáva szigetén a maláji lakosok számára. Egyelőre há­
rom német tanárt alkalmazott 4500 — 6000 holl. forint fi­
zetéssel. Az intézet pompás épülete szép nyilt mezőn áll.
A czól az, hogy az itt európai módon (holland nyelven)
képezett tanítók mohamedán polgártársaik nevelői legyenek.
A tanfolyam négy év. A kezdők tanitása igen nagy bájjá
jár, mert beléptökkor legfölebb a Koránból tudnak nehány
verset. A növendékek száma közelebb 96 volt, kik közül
azonban képtelenség és méltatlanság miatt 20-at el kellett
küldeni. Az igazgató egy würtemborgi származású férfiú. A
bot, fájdalom, rendes fegyelmezési eszköz, mely az „európai
kepzesmóddal" sehogy sem illik össze. A bambusz-ütések
számát, az igazgató állapítja meg, a szolgával osztatja ki
A tanárok próbát tettek, hogy más módon hajtsák végre a
fegyelmi eljárást, de sikertelenül. „A keletiek, mint e ta­
nárok mondják, nem hallgatnak az okos szóra, s rajok
nézve épen nőm megalázó a veres, melyet szívesebben kí-
állanak, mint a hosszadalmas dorgálásokat."
M©ESm b <íb 31. Fajú hollandi istentagadó. Hollan­
diának is akadt Bradlaughja. Dr H'eys Hartog van Zyu-
tevoeD, kit az asseni városi tanács tagjául választottak,
vonakodott az esküt letenni, mert — mint monda — úgy
sem hisz Istenben. E vonakodás következtében nem enged­
ték, hogy hivatalát elfoglalja, Az igazságűgyrainisztert e
nagy port vert eset miatt most interpellálták a képviselő­
házban. A miniszter az eskületelel mellett nyilatkozott
beszédében a következőket mondotta: „Az állam világi, de
nem istentagadó. Istentelen társadalomban nincs tudomány,
nőm lehet művészet, lelkesedés, nem lehet eszmény, sem
jog; mert a jog elválaszthatatlan a vallástól, vallás nélkül
nincs jog." Négy napig volt e miatt gyűlés. Az országban
mindenfelé nagy az ingerültség, nópgyülóseket tartanak,
nagy beszédeket mondanak és készülnek újra interpellálni a
minisztert.
Folytatás a mellékleten.
 Jöl
Melléklet az „Erdélyi prot Közlöny" 52 számához.

AX „1KB. PROT. KdfLŐRY“ YÁRBXAJA.

KARÁCSON. keny érintkezési pontokat tüntet lel a keresztyénig előtti
vallásokkal. Két ily pontra akarunk ezúttal különösen utal­
Itt vau. Ismét eljött a legszebb, legforróbban üd­ ni, mely két pont a karácson ünnep jelentőségének fel­
vözölt üuuep. Eljött, hogy újólag felidézze az öröm kiál­ fogásához jelentékeny adatokat .szolgáltat.
tást, mely millió ajakról feléje zeng; eljött, hogy öröm­ A z első a karácson ünnep idejének meghatározása.
mel, boldogsággal töltse be nagynak, kicsinynek, ifjúnak, Deczetnber 25*ike, tudvalevőleg, korántsem Jézus szüle­
öregnek, gazdagnak és szegéuynek kebelét. tésnapja, mert erről nem bírunk tudomással. 8őt, hogy
Karácson! Már maga e név örömet, vigaszságot éb­ többet mondjunk, születése éve felől sem rendelkezünk
reszt föl bennünk. Már maga e név vonzza szivünket, megbízható törtéuelmi adatokkal. Hogy karácsont a téli
lelkünket, s oly húrokat rezdit. meg bensőnkben, melyek, időszak közepén ünnepeljük, ennek oka határozottan a
ha egyszer zengeni kezdenek, varázshangjaikkal a szive­ szintén ez időszakban megtartatni szokott pogány ünne­
ket magukkal ragadják s magasztos hangulatot keltenek. pekben keresendő. Azon időszakot, melyben a keresztyén-
ség az adventét, s karácsont ünnepli, keresztyénség
K a r j u k o n ! D r á g a , d r á g a azó te.
Az első , m e ly m a g á t b evé ste
előtti vallások nagy rés/ónéi szintén ünneplés töltötte be.
G y e r m e k k e b e lb e , s e ke b el Ezek legtöbbnyire dics- és örömünnepek voltak, meny­
’P é ged s z e re tv e iiu n e p e l, nyiben a tavasz, jobban mondva a tavasz «Is«» nyilatko­
S z ü lő i h á z b a n m i r e á n k is
zásainak tiszteletére tartattak.
C s illa g k é n t ö n té d tü z fm g á rid ,
Így ünepollék meg az ős germánok a téli tiapfor-
S v e sse a s o rs tá v o l fö ld e k r e k i, dulás idejében az ó-év végét s az új kezdetét.
Az a g g , a v é n , a h , soh'B e f e le d i
Ez ünnep w-ve nap ünnep (máskép Julfest) volt,
Az ifjú s á g n a k e lső b o ld o g á lm á t
s *t világosság újjászületésének tiszteletére tartatott. Ti-
F e h é r k a rá cso n z ö ld k a r á c so n -fá j á t !
zenkét ójen át tartott, s az év összes üunepei közül a
így dalol a költő is. 8 ki ne éreznó, hogy e pár legszentebb volt, melyen minden munkának szünetelni
sor mily édes visszhangot költ fo] szivében. S valóban, kellett. Ebben az időszakban tartottak a perzsák ismét
midőn a karácsonfa alatt állunk, felettünk az égő gyer- visszatérő napistenök, Mitbrás tiszteletére .*gy ünnepet.
tyácskák csillogása, körülöttünk ártatlan öröm, boldogság, Ugyancsak ebbe az időszakba esik az egyplomiah nap*
nem merűlnek-e fel lelkűnkben édes-fájó visszaemlékezés istenének, Qsirisnek, újjászül etósi ünnepe, ez időtájt ün­
sek boldog ifjúságunk korából? Nem gondolunk-e szivbeli nepelték a görögök az n. n. !euae-ket. Pionysins tisztele­
örömmel arra az időre, midőn gyermekként magunk ál- tére. Ezeknek az ünnepeknek felel meg a rómaiak által
lőttünk a karácsonía alatt? Ah, akkor még boldog, gond- * a legvőzbetlen nap (sol invietns) tiszteletére tartóit ün­
tálán gyermekek voltunk nem bírtunk tudomással az j nep, valamint a Satumaliék, melyek az előbbiek előtt pár
élet komolyabb oldalairól. Nem kelnek-e új életre bensőnk- ! nappal, Saturnus tiszteletére ünnepeltettek, ki av arany­
ben azok a lények, kik akkor szerelő gonddal környeztek, korszakban az emberek között élt.
s örömet szereztek nekünk, hogy abban ők is osztozhas­ A tél közepére helyezte az ős keresztyen egyház
sanak? S ha e képek elröppennek, ha a jelenbe térünk | Krisztus születésének ünnepét, mint. az előzőleg felso­
vissza: a szülei házból saját otthonunkba, ha az örömtől ! roltakból is kitetszik, határozott, szándékkal, mert a po­
sugárzó s az igaz« boldogságot visszatükröző gyermeki ar- gány szokások még élénk emlékezetében állottak a népek­
ezokra tekintünk, nem szövődnek-e a múltnak s jelennek . nek, igy azok e véleményt könnyebben elfogadták. De
szálai egy egészbe össze, nem dobog-e szivünk hangosab­ nem csupán külső összefüggés észlelhető a karácson és
ban, nem válik« e karácson ünnepe a legszebb, a legöröm- a neki megfelelő pogány ünnepek között, nem csupán az
teljesebb családi ünnepé? < ünnep idejének meghatározásában látható a közös jellem­
De karácson ünnepének alkalmából tekintetünket nem , vonás. hanem a belső értelmi rokonság is szembetűnő, a
korlátozza esupáu a szűk családi kör, hanem mélyebb be­ mennyibeu mindannyinak alapgondolata ugyanaz, t, i. a
pillantást is vethetünk annak eredetébe. Igaz, hogy az fény születése.
egy vallási és speczialiter keresztyén ünnep, a mennyiben Az ellentét, mely a pogány vallás, mint természeti
azonban a vallás általános emberi, s annak történelmi fej­ vallás s a keresztyén vallás, mint szellemi vallás között
lődés-fokozatai szoros kapcsolatban s összefüggésben ál­ minden lépten-nyomon előtérbe lép. természetesen itt is
lanak, annyiban karácson ünnepe is, mint olyan, jelenté­ élesen kivehető, a mennyiben a pogány ünnepeknél a fény
 452

és gyo&ôlme természeti, a keresztyén ünnepeknél szellemit HUGÓ VICTORTÓL.

erkölcsi fi vallási értelemben van fölfogva. Egy gyermeknek.
Ezenkívül a karácsomünnep sajátos alapelvét ké­
pező azon gondolat, üogy a nazarethi Jézus, mint Mes­ Minden reményünk nádszál, gyormokem,
siás, mint megváltó jelent, meg, reudkivűli mérvben egye­ Isten kezében éltünk fonala;
zik más népek e tárgyú nézeteivel s hilelveivel, Ohinában, Orsóján perdűl, fut le hiitélén;
hol a Confucius vallása az uralkodó, az a hit van elter­ A szál szakad és gyönyörünk oda ;
jedve, hogy Confucius müve bevégzetlen maradt, s hogy Bölcsödbe* már
nála még nagyobb szellemfog megjelenni, s hogy az a Sírnak csirája.
népre örömteljes napokat hozand. úgy politikai és társa­
dalmi, mint erkölcsi tekintetben. Lásd, a jövő úgy ragyogott nokem,
IJgyanilyhitelvveitalálkozunkazIndiákon. Különös figye­ Szivembe szórván tiszta sugarát,
lemreméltóittazahit, hogyWisbuuistenemberalakot ölthet, Mint habon hattyú, csillag az ogen,
éspedig mindannyiszor, valahányszor amegzavart világrend Az éjbon kinyílt tündöklő virág.
helyreállítfisáraszemélyesjelenléteelki-rűlhetetlen.Ezenismét De lelkem álma
és ismét előforduló emberalakot öltése az istennek a né­ El tova szállá.
pek boldogitására szolgál, egyszersmind a világ újjáala­ Ha kőzetedben bárki sir, ne kérdd
kításának eszköze. Akkor, midőn e jelenség utdszor is­ A köny okát, csak hagyjad sírni ő t ;
métlődik, eljön a megváltó tetcn tya napok végén az ég Édes a köny, ha sújt, ha fáj a lé t;
felhőiben, pompás fehér ménen lovagolva. Kezében egy
És sírni oly jó, mert a köny között
hüvelyéből kihúzott kard csillog, mely mint üstökös vilá­
Eldob egy terhet
git, Vége szakad a nehéz, a gonosz időknekt új időszak
A bútól terhelt.
veszi kezdetét; tisztaság, a tökéletesség, a legfőbb em­
beri boldogság korszaka e földön
Az emberiség magasztos hivatásába vetett Ilit, vágy Az anyai ezeretet.
jobb idő, boldogabb jövő, földi szerencse s béke után, — I.
ime, ez az alaphang, mely mindeme nagyrészt ábrándos
véleményeken keresztül vonúl. Ennek a reménynek, ennek Bajt’ anyja mint csüng, drága kincs
a hitnek, ennek a vágynak a kifejezését találjuk meg az Minden anyának gyermeke,
ó-testamentomi iratokbau, s fökép a prófétaiakban. Apró­ Még tiszta szív, hogy árnya sincs*
féták, mini koruk látnokai költői, a nép szemeit egy Kehely, mit a lét tölt tele.
aranykorra irányozták, mely a Messiás magjövetelével ve­ II,
szi kezdetét, az emberiségre szerencsét s békét áraszt.
S itt van az a pont, a melyet a keresztyénség kiegészí­ Egy anya szerelme, a feledhetetlen!
tett. a menuyibou Jézus személyében feltalálta a Mes­ Csoda kenyér, mit oszt, szaporít egy isten.
siást, általa hiszi Isten országát e földön megalapított* Mindig rakott egy házi tűzhelyen,
nak. Jóllehet a benne vetett hit még föl van ékesítve Mindnek vagyon része, bírja, mind egészen.
gyerruekies költészetteljes elbeszélésekkel az angyalok­ Hegedűs István.
ról, égi hangokról, álmokról, bölcsöktől, csillagokról s a
csodálatosan elkerült Indáiról az alapgondolatnak mégis
teljes elismeréssel kell adóznunk* Ha nemistekintjükama KÜLÖNFÉLÉK.
költői virágokat tulajdonképi történetnek, teljesen egyet­
értünk az angyalok szájába adott eme szavakkal: „Dicső­ Kolozsvár 1881 (léc/. 24 ón.
ség magasságos mennyekben az Istennek, e földön — Hátralékosainkat tartozásaik tör­
békesség é. az emberekhez jóakarat!“ lesztésére ismételve s -utoljára kérjük. A
Mert. mi Jézusbau elismerjük a Messiást, az Isten hátrálékok összege a folyó évről megha­
(iát, természetesen nempbysikai, mythologiai értelemben, ladja a 8 00 irtot, a mi egy ily vállalat­
s noma természetfölötti születés alapján, hanem tisztán nál, mely nem nyerészkedésre van alapit*
szellemi Aleiemben teljes meggyőződéssel csatlakozunko| va, azt hisszük, példa nélküli, s azon kél-
szent ünnepen a szent hithez, hogy , lemetlen helyzetbe sodort minket, hogy
„O h n a g y e m b e r : I s te n fii
É lt e d i l l e t i im á d a t;
ha az illetők nem tartják becsületbeli kö­
A d j e rő t n e k ü n k e földön., telezettségüknek tartozásaik törlesztését,
H o g y já rju n k v eled s u t á n a d .“ vállalatunk oly deficittel lép az új évbe
át, melynek súlya alatt összeroskad. M eg ­
— y- haladja a lOO-at azoknak száma, kik is-
 455
mótelt kérésünket, sürgetéseinket még
válaszra se méltatták; as ilyeneknek ne­
vét, ha ez utolsó felhívásunknak sem lett
sikere, köztudomásra hozzuk.
— N yilvános köszönet. Az egyház iránt való buz-
góság ós áldozatkészség fényes példáit kell ismét nyilvá­
nosságra hoznom. Hátha betolnék rajtuk, hogy „exempla
tra h u n l? !u Br. Radák Ádára úr ő nga a raikeszászi egy­
házközségnek a folyó évben is tényleg megmutatta, hogy
o annak igazán pátronusa. A templom roskadozó födelét
kijavíttatta, a haranglábot teljesen újból föd ette s a czin-
termet tölgvfaoszlopokon nyugvó csinos léczkeritóssol vé­
tette korul; a mellett az egyházközségnek in. e. 60 frt.
értékű fát ajándékozott, hogy a papi telekre gazdasági épü
leteket állíthasson, mig a konfirmandus gyermekeknek 37
frt. értékű díszes imakönyveket. Az aranykönyvu-bo való
nemes tettek ! Fogadja a molyon tisztolt báró úr az egy­
házközség őszinte háláját s az én forró köszönotemet!
Tartsa meg Isten sokáig övéinek s ennek a szegény egy­
házközségnek !! Azonban az egyháztagokiuvk is kiváló kö­
szönotemet kell nyilvánítanom. A nemes báró példája életre
kelté szunnyadozó buzgóságukat fellelkesülve rajta, egy­
házi gyűlésben, jegyzőkönyvileg kötelezték magukét, hogy
csekély fizetésű lelkészüknek gazdasági terheit megkönnyí­
tendők, canonica portiojának meginivolésére ingyen mun­
kaerőt adnak, holott erre a djjlevólbon kötelezve nincsenek.
Csak előre! a mikeszászi egyházközség nem fogja a do-
soláták számát szaporítani. Vízakna, 1881 deczoinber 21.
S y l v e s t e r Do n i o k o s . n.-szebcni rof. egyházmegyei es­
peres.
*— Hazánk közoktatásügyének állapotáról a köz­
oktatási miniszter kiadta tizedik jelentését, moly az 1879—
80— 1880—81-ik évek tanügyi mozgalmának nyújtja tük­
rét. A jelentés nevezetesebb tételei a követkozők: 1. Az or­
szág polgári községeinek száma volt 1869-ben 12,564;
1880-ben 12.814; szaporodás 250. 2. A községek közűi
1869-ben holybon tartott iskolát 10,187 1880-ban 10,664;
szaporodás 477, más községgel együtt több 1097; 1869-
boi> iskolája nem volt 1598-nak: 1880-ban 274-nek; apa­
dás 1324. 3. Az iskolák száma voit 1869-ben 13,798;
1880-ban 15,824; szaporodás 2026. 4. Az iskolateimek
száma volt 1869-ben 16,899 ; 1880-ban 21,838 ; szapo­
rodás 4939. 5. A tanítók száma v o lt: 1869-ben 17,792 ;
1880-ban 21,664; szaporodás 3872. 6. Az iskolák fentar-
tására ford itta tolt 1869-ben 3.760,123 forint s ez az ál­
lami egyenes adó (57.872,935 frt.) 6.49%-ának felelt meg;
1880-ban 10.057,149 frt. s ez az állami egyonos adó
(78,008,575 frt.) 13.32%-ának felelt meg, szaporodás
6.297,026 frt. 7 A tankötelesek száma volt 1869-ben
2.284,741; 1880-ban 2.097,490; apadás 187,251. 8. Tóny-
log iskolába járt 1869-ben 1.152,114 gyermek; 1880-ban
1.619,692 gyermek; szaporodás 467,577. Fokozatuk sze­
rint vizsgálva az iskolákat, 1869-ben csak elemi iskola volt,
1880-ban a 15,824 iskola között volt 15.652 elemi, 71
felső népiskola s 101 polgári iskola, s igy az elemi nép-
iskolák 1854, a felső népiskolák 71, a polgári iskolák 10Í
szaporodást mutatnak. Ezeken kívül beszereztetett 2503
iskolához rajz és szépirási fali tábla gyűjtemény s 959
iskolában létesittetott a népkönyvtári intézmény. Ugyanaz
idő alatt emelkedett a faiskolák száma 4238-ról 9 0 0 6 -ra =
53% s a tornatereké 92-ről 6183-ra. Mogjegyzi a jelentés
ez alkalommal, hogy részben az áilamsorsjáték jövedelméből
7000 iskolánál többet láttak el a szükséges taneszközökkel.
A tanítók számában a szaporodás 3872=17*87% , köztük
rendes tanító volt 1869-ben 15,968, 1880-ban 18,879;
segédtanító 1869-ben 1824, 1880-ban 2785. Szaporodott
tehát a rendes tanítók száma 290-el. a segédeké 961-el. A
tényleges szaporodás itt is jóval nagyobb, a monnyiben az
1869-iki létszámban az óraadók kétszeresen, néha három«
j szorosan szaporodtak. Az oklovéllol bíró tanítók száma ré-
j gébben nem volt kimutatva, jelenleg 17,303, azaz 80% .
I 1869 óta az állami tanítóképzőből okleveles elemi népis-
■koiai tanító 2256, tanítónő 1445, közöttük polgári iskolai
tanító 310, tanítónő pedig 203 került ki. Megjegyzendő,
hogy a 21,664 tanító s tanítónő közül a magyar nyelvet
auyanyolvi képességgel bírja 15,488, tanulás útján szerezte
1745, ellonben 1922 csak kevéssé, 2529 pedig épen nem
! birja. A tanítók számára többnemű póttanfolyam állíttatott,
i Az iskolák jövedelméről s kiadásáról szóló kimutatás sze-
) rint a gyarapodás 6.297,026 frt. Ingatlan vagyonból 1869-
ből van 151,055 frt., 1880-ban 823,338 frt,; Uíkopéozbői
1869-boD 77,075 frt., 1880-bau 311,238 frt. Államsegélyből
; 1869-ben 40,772 frt., 1880-ban 689,370 frt; egyéb for-
i fásokból 1869’bon 215,370; 1880-ban 714,064 frt.
kiadás volt tanítók fizetésére 1869-ben 3.413,048 frt..
1880-ban 7.985,948 frt., tanszerekre 1869-ben 43.202 frt.,
j 1880-bau 122,526 frt.; szegény tanulók segítésére 1869-
! ben 22,281 frt., 1880-ban 97,861 frt. Á tankötelesek
i ténylog iskolába járó gjerraekek számáról szóló kiunitatás-
j ból kiemeljük, hogy a magyar nyelvű gyermekek (787,587)
száma 248,975-el emelkedett: 31.6% . A gyarapodás leg­
nagyobb (49°/0) a zsidóknál s (48% ) a görögkelotioknéi,
j ezután (33% ) az unitáriusoknál. Az iskolák tanitási nyol-
j vét tekintve a tisztán magyar nyelvű iskolák száma 2 0 % -
j kai nagyobb. Gyarapodtak még a szerb s román iskolák, A
! lefolyt tiz év alatt az ország 66 törvényhatósága területén.
| 2952 új iskolaház s 3983 tanterem épült. Átlag véve
| közoktatási törvény hatása alá eső minden egyes évro ko~
reL számban 300 új iskolaház s 400 új tantorom építőse esik.
Megjegyzendő, hogy az átalakítások itt nincsenek beszámítva*.
— Az uj szerb patriarcha-választáa. A korona
>nem erősítette meg Sztojkovics Arzénnak szerb patriarkhá-
j vá történt választását. Az új választás c hó 19-én meg
I is történt. A kormány által annyira pártfogolt Angyelics
j az új választásnál is csak kevés szavazatot kapott, mind­
össze tizenegyet, s vele szemben Zsivkovics Teofán károlyvárosi
püspök 53 szavazattal választatott meg. Zsivkovics körűi is
Miletics hívei csatlakoznak, épen úgy, mint Sztojkovics kö­
rűi. Valószínű, hogy e választást som hagyja helyben a
köröné,
 454
— A spiritizm us, bár az utóbbi időben a világ mir
keveset foglalkozott vele, még mindig javában látszik vi­
rágzani, legalább ezt mutatja a spiritista közlönyök foly­
tonos szaporodása. Egy legújabban megjelent kimutatás
szerint nem kevesebb, mint harmincznyolcz lap terjeszti
a spiritismus ábrándos tanait, még podig az egész föld ke­
rekségén, mert még Egyptomban, Keletindiában s Ausztrá­
liában is jelennek meg spiritista lapok. Párisban csak egy
ily lap van, és yan egy Budapesten is, mint látszik, né­
met; „Reformirende Blattei,u a czimc s persze csak a hí­
vek ismerik. Legtöbb: tizenöt jelenik meg angol nyelven,
Angiiban és az Egyesült Államokban, aztán a spanyol
látszik legfogékonyabbnak, mert Spanyolországban és Dói-
Amerikában tizennégy lap hirdeti a spiritizmust. Belgium­
ban bárom, Olaszországban két lapjok van.
— U dvari gyá3zünnepólyek Chinában. A pekingi
Kvantai templomban áll ogy nagy koporsó, mely a Tzi-An
császárné hamvait rejti magában. A nagy templomban éj­
jel-nappal számos lámpa ég. Hatszor napjában buddhista
és toistista papok hosszú menetekben özönlenek a tem­
plomba, hol Buddha-1 és Kvantai-t egyhangú énekeikkel
kérik, hogy a császárné lelkét tisztelettel fogadják a má­
gus asszonyhoz illő helyre vezessék. A palotából naponként
óriási tálakon ételoket. és italokat ünnepélyes menetben
visznek a szentélybe, hogy a léleknek a hosszú sötét uta­
kon legyen mivel megerősödnie. Ezen kivűl udvari szolgák
piipirruháUt és papírpénzt is hoznak, melyek a pap kö­
nyörgéseire alvilágban szók,, szolgálatot fogják tel­
jesíteni. E czeremoniák mindaddig tartani íugnak, mig a
császári temetőben az udvari csillagjósok: alkalmas sírhe­
lyet nem találnak A császárné halálát a 9 éves Kvangsü
•«ászár uovében az uralkodó család két tagja jelentette a
a népnek. Az irat a \sá szaruét a birodalom anyjának ne­
vezi, ki népet gyengéd szerotetóvol halmozta cl. Miután
a e,síi szarná lelke az égne szállt, a császár nem talál esz­
közt, melylyol fájdalmát enyhítené. Azért a birodalom ösz-
szes hivatalnokainak, valamint a népnek a gyászban részt
kell venni. E parancscsal királyi futárok a tartományuk
fővárosaiba siettek, hol ünnepélyesen fogadták őket. Ez
ünnepélyes fogadás úgy történik, hogy a futár a ka­
pu előtt jöveteléről hirt ad ; a kapuőr a főelnökkel
közli, ki u hivatalnokokat gyorsan összehivatja. A fu­
tár most a hivatalnokok köze szalad s illetőleg az el-
hivatalnok előtt háttal fordulva, letérdel, mire a hiva­
talnok szinten térden a futár hátáról a császári iratot le­
veszi, melyet a futár eddig karja köré fűzve viselt. A fe­
hér selymen irt rendolctot hangosan felolvassák, mire az
egész gyülekezet jajveszóklósbo tör ki, majd állami ruhá­
ját loölfci s hosszú szürke zsákvászonból készült ruhát vesz
föl. Kalap helyett szürke kendöve] takarják be fejüket, A
kövotkoző három napon át a hivatalnokok a gyás.-ruhában
reggel és este templomba mennek, hol a szertartás-mester
vezetése alatt az előirt gyászdalokat éneklik és áldozati
ételeket mutatnak be, az elhalt császárné nevét viselő tá­
lakon. Sok térdhajtás és ima után a hivatalnokok az asz­
Nyomatott Stein János m, kir. egyetemi nyomdásznál az ev. rei. fóanda betűivel Kolozsvártt.
talhoz ülnek és az ételeket, ba ugyan azokból a császárné*1
lelke még valamit meghagyott, elköltik. E három napi
gyászünncpélyosségek után minden hivatalnok 24 napig
fehér ruhát és 27 hónapig kék és fél kék ruhát tartozik
a gyász jeléül viselni. Ezenkívül a legközelebbi 100 nap
alatt egyetlen hivatalnoknak sem szabad nősülnie; tilos
továbbá a zene és borotválkozás. Ez utóbbi tilalom a for­
ró napokban a cbinaiaknak különösen kellemetlen volt, mi­
ntán azt szoretik, ha fejük eleje sima és hűs. Shanghaiban
a mandarin egy különös rendeletben intette a hivatalnoko­
kat a tilalomra, Fucsauban pedig a borbélyszobákat sorba
járták, s 60 egyént csíptek meg, a mint épen borotválkoz­
tak. Ezért roegbotoztattak ; fizettek 2 dollár bírságot s fe­
jeiket is enyvvel kenték bo, hogy a következő héten ne
borotválkozhassanak.
HIVATALOS RÉSZ.
1500— 1881
lg. tan. sz.
Külföldi egyetemet látogató hittanhallgatók segélyezé­
sére folyó évre mogállapilott 215 frt összegből részoltetés
végett a folyamodványok benyújtására igazgató tanácsunk
1882 évi február hó végét tűzvén ki zárhatáridőűl: felhi-
vatnak az igényt tartók, hogy indexsük vagy rcctovi igazol-
i ványulc és szegénységi bizonyítványuk csatolásával felszo-
! relendc folyamodványukat azon zárhatáridőn belől nyújtsák
be igazgató tanácsunkhoz.
Az erdélyi ev. rof. egybkeriilet állandó igazgató ta­
nácsának Kolozsvártt, 1881 dccz. 11-én tartott üléséből.
Nagy Péter,
elnök.
Bodor Antal ,
titkár.
A SZERKESZTŐ POSTÁJA.
I
(isszes l. IciUmunlcatársalnky kik a hanyatló évfo­
lyam alatt becses dolgozataikkal lapunkat támogatni szí­
veskedtek, fogadják közreműködésükért hálás köszönetén-
két. Az ügy iránt tanúsítóit eddigi nemes buzgalmuk
alapot nyújt nekünk ama reményre, hogy jóakaratú tö­
rekvésünk a jövőben is számíthat nagy becsű segitsé-
j gükre.
S z i l á g y i S á n d o r n a k , B u d a p e s t . A hiányzó
1 számok megküldéséről intézkedtem. Boldog új évet!
K á l m á n F a r k a s n a k , (xyüd. A becses közleményt
I köszönettel vettem. Közlését az új évi első számban kéz-
! dóm meg. Az adatokat küldjük.