I

EGY T E O L Ó G U S PORTRÉJA
 A z olvasó meglepődhet, ha a János-evangélium
szerzőjéről érdeklődve nem olyan választ kap, m int
M áté, M árk és Lukács esetében.
OS'tF FRNST
E z a z író neve szerint ugyan ismeretlen, de müvében
félreismerhetetlen szellemi portrét hagyott ránk.
K i volt a negyedik evangélium szerzője?
A Zebedeus fiú , János? A hasonló nevű presbiter?
A nagy ismeretlen, vagy csak a közösség tükörképe?
Fontosabb a történeti azonosításnál a teológiai portré.
A z evangélista él, ha elszánjuk magunkat
a vele való beszélgetésre.

JosefErnst professzor 1926-ban született. 1952-ben

szentelték pappá. 1967-ig a lelkipásztorkodásban
dolgozott, 1968-tólpedig a paderborni egyetem teoló­
giaifakultásán az újszövetségi teológia és exegézis
professzora volt egészen nyugdíjba vonulásáig.

g g tS B N 9 7 0 - 9 :6 3 - 6 6 2 - 4 0 1 - 9 j

ww w .ka.irosz.hu 9 V 89636 '624019

2500 Ft
 Josef Ernst

JÁNOS
Egy teológus

Kairosz Kiadó, 2011

 Kairosz B ibliai Tanulmányok 3

S orozatszerkesztő:
Kocsi György

A mű eredeti címe :
Josef Emst, Johannes; Ein theologisches Portrait, Patmos Verlag
Düsseldorf, 1. Auflage, 1991.
ISBN 3-491-77709-1
© Josef Ernst
© Kairosz Kiadó, 2011

F o r d ít o t t á k :
1-1.2.4. és 3-4.1. Kocsi György
2.1-2.3.3. Friesz Enikő

A mutatókat és az irodalomjegyzéket összeállította

Kocsi György

A fordítást az eredetivel egybevetette és ellenőrizte

Friesz Enikő

F edélterv:
Őri Kiss István

ISBN 978-963-662-401-9
ISSN 2061-8794

A KIADÁSÉRT FELEL
Bedő György,
a Kairosz Kiadó igazgatója
1134 Budapest, Apály u. 2/b

N yomdai előkészítés:
Szalai László
N yomás és kötészet :
A.D.2001 Kft., Győr
Felelős vezető: Illés Zoltán
JosefBlank emlékének
1926-1989
 ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ

A Kairosz Bibliai Tanulmányok 3. kötetét, Josef Ernst

János, Egy teológus portréja című könyvét tartja kezében
az olvasó. Örömmel tölt el bennünket, hogy az új soroza­
tot kedvező kritikával fogadta a hazai közönség.
Természetesen a kiadott könyvek nem tudnak minden­
kit egyformán megszólítani, de bízunk benne, hogy akik­
nek szántuk, továbbra is érdeklődéssel kísérik majd kiad­
ványainkat. Köszönjük a pozitív visszajelzéseket, melyek
bátorítást jelentenek számunkra munkánk folytatásához.
Jelen kötetünkben is megtartjuk azt a szokást, hogy
jelezzük az egyes szentírási helyek perikópahasználatát a
katolikus egyház liturgikus rendje szerint. Ez gyors tájé­
kozódást tehet lehetővé a sokszor nagyon elfoglalt lel­
kipásztoroknak, akiknek Josef Ernst elsősorban szánta a
könyvét. Ő maga is hosszú ideig volt lelkipásztor, s ez
érződik is könyvének fejtegetésein.
Reméljük, hogy új könyvünk sok pozitív ösztönzést
és gondolatot ébreszt az olvasókban. Magam érdekesnek
tartom Ernst erőfeszítését, hogy utánajárjon a negyedik
evangélium szerzősége kérdésének. A feladat ebben az
esetben sem könnyű. A modem bibliakutatásban erő­
sen vitatott a hagyományos jánosi szerzőség. A szeretett
tanítvány mögött ma másokat is felfedeznek az apostolon
kívül, - okkal. Ernst sok más neves exegétával - gondo­
lok itt Martin Hengelre - János presbiter szerzőségére
szavaz. Elgondolkodtató, hogy a szűkebb tanítványi kör­
höz tartozó János apostolt a szinoptikusok nem tekintik a
szeretett tanítványnak, maga Jézus is inkább a mennydör­
gés fiának (Mk 3,17) nevezi testvérével, Jakabbal együtt,

7
a többi tanítvány pedig megneheztel rájuk (Mk 10,41;
Mt 20,24). Mindazonáltal nem e kérdés eldöntése tűnik a
legfontosabbnak, hanem az evangélium mély teológiája
s misztikája, melyet szerzőnk szakavatott módon bont ki
előttünk.
Ezúton is szeretnék köszönetét mondani Josef Ernst
professzornak, hogy a szerzői és kiadói jogot nagyvona­
lúan átengedte a Kairosz Kiadónak.
Kocsi György
sorozatszerkesztő
 TARTALOM

Előszó ......................................................................... 15
1. AZ EVANGÉLIUM SZERZŐJE .................. 17
1.1. A jánosi közösség ............................................. 21
1.1.1. Az iskola feje ..................................................... 23
1.1.2. A teológiai iskola ............................................... 23
1.1.3. A műhelymunka................................................. 24
1.1.4. Elkülönülések és frontok ................................... 25
1.1.5. Összefoglalás ..................................................... 26
1.2. A szeretett tanítvány........................................ 27
1.2.1. A szeretett tanítvány
- szimbolikus alak? ........................................... 31
1.2.2. A szeretett tanítvány és Péter..............................32
1.2.3. Ki volt a szeretett tanítvány?
- Az azonosítás kísérlete ................................... 34
1.2.4. A szeretett tanítvány és az evangélium
szerzője .............................................................. 37
2. A TEOLÓGUS PORTRÉJA - JÁNOS,
A MISZTIKUS ................................................. 41
2.1. A búcsúbeszédek .............................................. 49
2.1.1. Az első búcsúbeszéd (13,31-14,31) ...................50
2.1.2. A második búcsúbeszéd (15,1-16,4a) ................53
2.1.3. A hannadik búcsúbeszéd (16,4b-33)..................54
2.1.4. Jézus búcsúimája (17,1-26)................................56
a) Jézus önmagáért imádkozik (17,1-5).......... 58

9
 b) Jézus a tanítványaiért imádkozik
(17,6-19).............................................................59
c) Jézus minden benne hívőért imádkozik
(17,20-26).................................... 61
2.1.5. Ajánosi misztika súlypontjai
a búcsúbeszédekben........................................... 62
a) „Maradjatok bennem, s akkor én is
bennetek maradok”, „Maradjatok meg
szeretetemben!” (15,4.9).....................................63
b) A közösség egysége........................................66
c) A barátság ...................................................... 67
d) A Paraklétosz - a Vigasztaló ..........................71
e) A dicsőség.......................................................76
f) A világ .............................................................81
g) A rövid idő - A búcsúzás fájdalma és
a viszontlátás öröme ...........................................84
2.2. Kinyilatkoztatás szóban ................................... 87
2.2.1. Az Ige - A Logosz ........................................... 87
a) az Ige mint a valóság létalapja........................91
b) A teremtő Ige ..................................................91
c) Az Ige mint rendelkezésre álló bölcsesség .... 91
d) Világosságot és életet adó Ige .......................92
e) A kinyilatkoztató Ig e .......................................92
2.2.2. Az élet szóképei ..................................................93
a) „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki
bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog.
Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem
hal meg sohasem” (11,25.26) ....... 95

10
 b) „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki
sem jut az Atyához, csak általam” (14,6)...........98
c) „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám
jön, nem éhezik többé, és aki bennem
hisz, nem szomjazik többé soha” .................... 102
d) „Én vagyok a világ világossága. Aki engem
követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz
az élet világossága” (8,12).............................. 105
2.2.3. A pásztor és az ajtó szóképe (10,1-18)........... 108
a) „Én vagyok a jó pásztor” ............................ 110
b) „Én vagyok a juhok ajtaja” ......................... 113
c) „Ahogyan az Atya ismer engem, úgy
ismerem én is az Atyát” .................................. 114
d) Egy akol és egy pásztor ............................. 115
2.2.4. A szőlőtő és a szőlővessző szóképe -
gyümölcshozás................................................ 117
2.3. A jelek-szémeia .................. 119
2.3.1. Akánai menyegző (2,1-11) ............................ 122
2.3.2. A vakon született meggyógy ítása
(9,1-41)........................................................... 126
a) 1-7. v.: A vak meggyógyítása..................... 126
b) 8-12. v.: A szomszédok és
a meggyógyított vak ....................................... 130
c) 13-17. v.: A gyógyult és
a farizeusok - első kihallgatás ........................ 130
d) 18-23. v.: A gyógyult szüleinek
kihallgatása .............................. 130
e) 24-34. v.: A farizeusok második
kihallgatása és a gyógyult elítélése ................ 131

11
 f) 35-41. v. Jézus találkozik
a meggyógyulttal ........................................... 132
2.3.3. Lázár föltámasztása (11,1-44)......................... 135
3. A SZERZŐ KÉPE AZ EVANGÉLIUM
TÜKRÉBEN .................................................. 141
3.1. A teológus ...................................................... 142
3.2. A lelki ember ................................................. 143
3.3. A misztikus .................................................... 144
3.4. A szeretett tanítvány..................................... 146
3.5. A barát ........................................................... 147
3.6. Közelség és jelenlét ....................................... 147
3.7. Az ú j életfilozófia képviselője....................... 148
3.8. A tanítvány az üldöztetésben ...................... 149
3.9. A tanítvány, aki marad ................................. 150
3.10. Az öreg ........................................................... 151
4. FÜGGELÉK.................................................. 153
4.1. Vasárnapi perikópák a János
evangéliumból ............................................... 153
1,29-34: A Keresztelő tanúsága Jézus
mellett
2. évközi vasárnap (A) .................................... 153
2.13- 25: A kereskedők kiűzése
a templomból
Nagyböjt 3. vasárnapja (B) ............................ 155
3.14- 21: Jézus küldetésének célja
Nagyböjt 4. vasárnapja (B) ............................ 157

12
 4,5-42: „A víz, melyet én adok..
Elbeszélés a szamariai asszonyról
- Jákob kútjánál
Nagyböjt 3. vasárnapja (A) ............................ 160
12,20-33: Jézus utolsó nyilvános beszéde
- a döntés órája
Nagyböjt 5. vasárnapja (B) ............................ 164
13.1- 15: „Ha tehát most én az Úr és
Mester megmostam a ti lábatok, akkor
nektek is meg kell egymás lábát mosnotok,
példát adtam ugyanis nektek..
Nag)>csiitörtök (A, B, C ).................................. 168
18,33b-37: „Te vagy a zsidók királya?”
Krisztus király vasárnapja (B )........................ 170
21.1- 14: Elbeszélés a csodálatos
halfogásról és a Feltámadott megjelenése
a Tibériás tavánál
Húsvét 3. vasárnapja (A, C) ........................... 173
FELHASZNÁLT IRODALOM ............................. 179
MUTATÓK.............................................................. 183
A jánosi szövegek az egyházi év olvasmányainak
rendjében ................................................................. 183
I. János-evangéliuma az évközi idő vasár- és
ünnepnapjain az A, B és C évben ........................ 183
II. János-evangéliuma a hétköznapok
olvasmányainak rendjében................................... 185

13
 ELŐSZÓ

A János-evangélium sok rejtélye közül is kiemelkedik

a szerzőség kérdése. Természetesen szeretnénk sokkal
többet tudni, amennyiben lehetséges lenne, teológiájá­
ról, vallási és társadalmi környezetéről; és azt az embert
is szeretnénk megismerni, aki felelős művéért. De for­
dítva is kezdhetjük: többet megtudhatnánk a szerzőről
vagy szerzőkről, ha teológiájának és igehirdetésének
egyértelműbb kontúrjai lennének. Bár hipotézisekből és
megoldási kísérletekből nincs hiány, végül mégiscsak
megmaradnak a homályos képek és a merész feltételezé­
sek. Hogyan járjunk hát el? Nyilván nincs más lehetőség,
mint a kettős megközelítés - azzal a céllal, hogy a két út
majd találkozzék.
János-tanulmányunk első lépése az egyoldalúan csak
történetileg tárgyalt szerzőség kérdésének (az ún. jánosi
problémának) felülvizsgálatára összpontosít. Tekintetbe
vesszük az evangélium megírása idejének teológiai és
egyházi keretfeltételeit (1). A második munkafolyamatban
bemutatjuk a mű teológiai sajátságait, éspedig a tárgy­
szerű nézőpontok segítségével, de módszertanilag azért
úgy, hogy egyetlen helyen se veszítsük szem elől azt a
személyt, aki művébe önmagát is beleírta (2). A harma­
dik rész megkísérli az így nyert eredmények értékelését, a
szerző portréját megrajzolva (3).1

1 Ernst rendszerint a Müncheni Újszövetség (MNT) szövegét idézi.

Ahol a „Szentírás egységes fordítására” utalunk, ott a megszokott rövi­
dítést (EÜ) be is toldjuk. Az újkori szerzők műveit, melyeket az iro­
dalomjegyzékben felsorolunk, a lábjegyzetekben a rövidített címmel

15
 Tanulmányomat az általam nagyra tartott bibliatudós,
Josef Blank emlékének szentelem. A negyedik evangé­
lium, a mű spiritualitása, a teológiai összefüggések és
nem utolsósorban a mű mögött rejtőző ember keresése,
- ez volt számára a nagy kihívás tudományos munkás­
sága kezdetétől egészen földi életének végéig. A válaszok,
melyeket Josef Blank adott, nem mindig voltak kívána­
tosak. A Krízis nemcsak disszertációja címe volt, hanem
személyes programja is. De mindazt, amit mondott és írt,
áthatotta az evangélium és a teológia ügye iránti nagy sze­
retet. E jelentős teológus életművét a János-evangélium
prológusának igéje jellemezte: „és mi láttuk az ő dicső­
ségét, az Atya Egyszülöttjéét, telve kegyelemmel és igaz­
sággal” (Jn 1,14b).
1990. Ádventjében
Josef Ernst

idézzük. A magyar fordítás a bevett szentírás-fordításainkat követi

(a SZÍT, Békés-Dalos, a Jeromos Társulat fordítása).

16
 1. AZ EVANGÉLIUM
SZERZŐJE

Az olvasó meglepődhet, ha a János-evangélium szer­

zőjéről érdeklődve nem olyan választ kap, mint Máté,
Márk és Lukács esetében. Ez az író neve szerint ugyan
ismeretlen, de művében félreismerhetetlen szellemi port­
rét hagyott ránk.2 Jó okkal fogadhatjuk el, hogy nem tart­
ható az anonimitás tézise szélsőséges formában. A mű
egyenesen kiált egy prominens név után. Másrészt viszont
vannak súlyos hagyománytörténeti és irodalomszoci­
ológiai tényezők, valamint csoportdinamikai összefo­
nódások, melyek útját állják a személy egyszerű azono­
sításának. Egyéni és kollektív gondolkodási struktúrák
versengenek egymással anélkül, hogy kizárnák egymást.
Természetesen volt egy teológus személyiség, aki magát
is belevitte a műbe, ugyanakkor fontos és jellemző volt
a közösség hite és hitvallása is. Érdeklődésünk a jelzett
kommunikációs folyamat keretében annak az embernek
szellemi képére irányul, aki az Úr tanítványa és a János
nevet viseli. Ki volt ő? Lyoni Szent Iréneusz óta napja­
inkig egyöntetű vélemény, hogy a negyedik evangélium
szerzője János, Zebedeus fia (Mk 1,19 pár), az úgyneve­
zett szeretett tanítvány.3

2 Vö. Ernst J., Matthüus, Kin theologisches Portrait, Düsseldorf,

1989. Márkus, 1987. Lukas, 1985.
3 Iréneusz, Adversus hnereses, III. 1,1. „Azután (azaz Máté, Márk
és Lukács után) János, az I Jr tanítványa, aki a keblén is nyugodott (Jn

17
 Bár a Jánosról mint szeretett tanítványról szóló hír­
adások természete, a források állapota és a képlékeny
átmenetek a realizmus és szimbolizmus között vissza­
fogottságra és elővigyázatosságra intenek bennünket,
mégis komolyan kell vennünk az egyházi tradíció egy­
értelmű véleményét. Iréneusz hivatkozik Szmirnai Szent
Polikárp (fKr. u. 155) tanúságára, aki Jánost, az Úr
tanítványát saját kijelentése szerint személyesen ismerte
(vö. Euszébiosz, Egyháztörténet, V. 20,6). Az első kel­
lemetlenségek akkor merülnek fel, amikor Euszébiosz
homályos és nehezen érthető kijelentéseket tesz az ún.
János presbiterről. Az általa idézett Hierapoliszi Papiász
(Egyháztörténet, III. 39,3), aki a legfontosabb tanúja e
hagyománynak, beszél presbiterekről, és - András, Péter,
Fülöp, Tamás, Jakab és Máté mellett - ebben az összefüg­
gésben említi János nevét is, de közvetlenül nem azono­
sítja Zebedeus fiával, Jánossal. Figyelemre méltó azonban
a szoros kapcsolat János presbiter és az Úr tanítványa,
bizonyos Arisztion között (Euszébiosz, Egyháztörténet,
111. 39,4.7.14.). Az Euszébiosz által előterjesztett magya­
rázat szerint (Egyháztörténet, III. 39,5.) ez a presbiter
nem az apostol, hanem egy tőle különböző tanítvány, és
lehetséges, hogy mint Arisztion is, ismeretlen szemtanú,
vagy pedig a korai keresztény közösség tagja. Talán mégis
éppen a később presbiterré (öreggé) előlépett tanítvány
lehet az igazi szerző, Euszébiosz homályos kijelentése
ellenére is, aki az apostolok sorában említi ezt a Jánost,

13,3) maga is egy evangéliumot adott ki, míg az ázsiai Efezusban tar­
tózkodott.” Vö. uő., Adv. haer. II. 22,5 (Euszébiosz is idézi, Egyház-
történet, III. 23,3.).

18
és evangélistának tartja.4 E hipotézist ugyan újra meg újra
megkérdőjelezték, főleg átütő erejű bizonyíték hiánya és
a forrás bizonytalansága miatt, egyértelmű és biztos cáfo­
latáról mégsem beszélhetünk. A presbiterhipotézis véle­
ményem szerint több figyelmet érdemelne, mint amennyit
ma szentelünk neki. Ez azonban azt jelenti, feltételesen
igent mondunk a személyiség-elgondolásra, vagyis arra,
hogy egy személy áll a János-evangélium mögött.
A modern kritika érveivel, mely a 19. században Kari
Gottlieb Bretschneiderrel (1776-1848) kezdődött, most
nem kell részletesen foglalkoznunk. Megemlítendő elmé­
let az evangélium késői keltezése, ahogyan Ferdinand
Christian Baur (1792-1860) és a tiibingeni iskola is
gondolta. Ok az evangélium keletkezését Kr. u. 170
körüli időre helyezték, mert a háttérben feltételezték a
gnózissal és a montanizmussal szembeni vitát. A János-
evangéliumot tehát szintézisként kellene felfognunk az
őskereszténység különböző ellentétes irányzatai között.
A kritikus exegézis a továbbiakban majdnem kizárólag
erre az alapvető helyzetre reflektált. A tendencia teljesen
egyértelmű: a János-evangélium a késői kor polemikus

4 Kümmel, W. G., Einleitung, 209: „Ha e János azonosítása a Zebe-

deus-fiúval Iréneuszt megelőzően nem is tanúsítható, egyébként...
(...) lehetetlen is, viszont mégis teljesen valószínű, hogy a János-evan­
gélium szerzőjét az öreg Jánosban kell keresnünk, akivel Papiász is
kapcsolatban állott. Ez a valószínűség bizonyossággá lesz, feltéve, ha
a jánosi levelek is ugyanattól a szerzőtől származnak, mint az evangé­
lium, minthogy a 2. és 3. János-levél szerzője magát 8 7tpeo[3oT£po(;-
nak, az Öregnek nevezi.” De azután megszorítással él: „Ezért azt,
hogy a János-evangélium és a jánosi levelek írásba foglalását az
Öreg János végezte volna el, legfeljebb csak lehetőségnek tarthatjuk.
Hasonlóan tartózkodó a 2. és 3. János-levelet illetően, de nem telje­
sen elutasító Barrett, C. K., Das Evangélium nach Johannes, 124.

19
érveléseinek és teológiai reflexióinak kifejeződése, és így
semmilyen módon sincs történeti értéke. Wemer Georg
Kümmel, aki tudós körökben visszafogott, mérsékelten
konzervatív állásfoglalásairól ismert teológus, az „újszö­
vetségi Krisztus-tanúság beteljesítésé”-ről5 beszél, mely
azonban szigorúan kötődik Jézus Krisztus személyé­
hez és a Jézus történetében végbement üdvösséghez. De
arról, hogy az Úr tanítványa, János lenne az evangélium
szerzője, szerinte már semmiképpen sem beszélhetünk.
Hasonló irányba mutatnak az újabb katolikus állásfogla­
lások is, pl. Josef Schmid (1893-1975) Újszövetséghez
írt bevezetője6, vagy Rudolf Schnackenburg álláspontja,
aki kommentárjában maga is elővigyázatosan revideálta
korábbi hagyományos álláspontját.7
A tudományos vitában a jánosi iskola, illetve a jánosi
kör hipotézise egyre több pluszpontot gyűjtött magának.
E témára még részletesebben is visszatérünk. Ebbe az
összefüggésbe tartozik a szeretett tanítvány problémája
és szerepe ezen iskolán belül. Csak egy ideális figura
lenne ő, akiben kifejeződik a csoport önértelmezése,
vagy pedig egy tekintélyes történeti személy rejtőzködik
mögötte? Ezzel már érintjük is az evangélium kialakulá­
sának nehéz problémáját. Számolhatunk-e több hagyo­
mányréteggel, az elsajátítás, a kifejtés és az újrafogalma-

5 Kiimmel, W. G., Theologie, 285.

6 Schmid, J., Einleitung, 341: „Az a kísérlet ugyanis, hogy a
Zebedeus fiúnak mint hagyományozónak, ha már a teljes művet nem
is, de bizonyos részt mégis tulajdonítsunk, sajnos nem támaszkodhat
magának az evangéliumnak a tanúságára, hanem csak az ősegyházi
hagyományra, mely számunkra Iréneusznál lesz tapintható, de már az
ő idejében sem volt olyan egyértelmű.”
7 Schnackenburg, R., Johannesevangelium, III. 449. 464.

20
zás különböző fokaival, melyek lecsapódtak az előttünk
lévő műben? Vagy pedig egy sajátos gondolkodási irány
fejeződik-e ki az irodalmilag zárt szinkronikus evangé­
liumban? A klasszikus forrásteóriáknak (jelek forrása, a
kinyilatkoztató beszédek forrása, a passió elbeszélése, az
egyházi redakció) még ma is vannak védelmezői, másfe­
lől azonban a nyelvtudományi és teológiai megfontolások
a trendet a homogenitás irányába mozdították el. Ilyen
feltételek közepette persze újra égető kérdés a szerző
személye. Ki volt az a férfi, aki az evangélium mögött
áll? Hol élt? Hogyan gondolkodott? Ajánlatos a problé­
mát három lépésben megközelíteni: 1.1. Milyennek kell
elképzelnünk a jánosi közösségek szövetségét, a negye­
dik evangélium hordozócsoportját? 1.2. Milyen szerepet
játszott az ún. szeretett tanítvány a ,jánosi”-nak nevezett
Krisztus-hívők körében? 1.3. Milyen viszonyban volt a
legfőbb felelősséget viselő szerző a közösséggel, a sze­
retett tanítvánnyal és a hit áthagyományozásával? Lehet
őt pontosabban is azonosítani? Kérdések kérdések hátán,
melyeket nem lehet egyszerű „igennel” vagy „nemmel”
megválaszolni. Lépésről lépésre kell haladnunk.

1.1. A JÁNOSI KÖZÖSSÉG

Valóban ki lehet-e mutatni, hogy az őskeresztény­

ség irodalmi és teológiai hagyományában nemcsak nagy
egyéniségek léteztek, hanem olyan csoportok is, melyeket
kétségtelenül nem egy eszme, hanem főként egy szemé­
lyiség tartott össze? A példák nem hiányoznak: Keresztelő
János és tanítványai, a Názáreti Jézus és tanítványköre,
Pál és az ún. páli iskola. Hasonló szociológiai modell

21
- bizonyos formális eltérések ellenére - felismerhető a
jánosi írások mögött is.8
De hogy lehet e jánosi „szövetség” egyházon belüli
önértelmezését bemutatni? A vita során a következő kate­
góriák játszottak szerepet: egyház, közösség, csoport, kör,
szekta, iskola. A megfelelő vallásszociológiai elnevezés
nehézsége a sötét történeti háttérből adódik. Legelőször
is figyelmen kívül hagyhatjuk a szekta pozícióját, mely
az egyház peremén vagy azon kívül helyezkedne el.
Visszafogottság ajánlatos azzal a teóriával szemben is,
amelyik azt veti fel, hogy létezett volna Péter hivatali
egyházával szemben egy vele versengő szellemi egyház.
A nem egészen éles és értéksemleges „jánosi kör” elne­
vezés ugyan érthető, de egészében nézve mégsem kielé­
gítő. A János-evangélium ugyanis sajátosságai ellenére is
a nagy egyházhoz9 tartozik. Az önálló és öntudatos teoló­
gia vázlata a neki megfelelő csoportszociológiai hatást is
sugallja, így tehát még mindig a jánosi iskola elnevezés a
legvalószínűbb, amelyik a fiatal egyház szövetségében él.
Teológiai iskolák mindig is léteztek a teológia- és egyház-
történet folyamán. Szervezeti formájuk esetenként eltérő
lehetett, de alapvetően helytálló az iskola modell, illetve
olyan közösségek szövetségének foghatjuk fel, ahol a
tanítás a meghatározó. Az ilyen iskola hatókörét persze
nem szabad szűkre szabni. Az időbeli és ekkléziológiai

8 Míg Jézus követésre hívta és magához kötötte tanítványait, addig

a Keresztelő köre valószínű, hogy csak János halála után keletkezett
(bár az evangéliumok ezt másképpen mutatják - a fordító megjegy­
zése). Az ún. páli iskola és a jánosi közösségek szövetsége elsősorban
teológusok iskolája volt, azaz: inkább tárgyi, mintsem személyes irá­
nyultságúak.
9 Schnackenburg, R., Johannesevangelium, I. 144.

22
kereteket leginkább a szociológiai kontinuum névvel
írhatjuk komi, amely a fiatal egyház történetének folya­
matában létezik. A következők - az iskolaképződés szá­
mára jellegzetes jegyek - az eddigi merész képzetnek
több oldalát mutatják meg.

1.1.1. Az iskola feje

Egy iskola mint tanító- és tanulóközösség utal az
iskola fejének vagy alapítójának személyére. A mi ese­
tünkben arról az egyénről van szó, aki posztumusz kapta
„a szeretett tanítvány” kitüntető nevét. A jánosi iskola
önértelmezése az ő alakjában nyer látható kifejezést. Az
iskola fejének viszonya az iskolához természetesen rnesz-
sze túlmegy a szervezetet alapító, szervezeti, jogi és tár­
sadalomszervező tevékenységi körén. A negyedik evangé­
lium esetében a döntő pont az, hogy neki jutott a kinyilat­
koztatás közvetítésének szerepe. Az evangélium szerzője
számára az iskola feje, illetve a szeretett tanítvány nem
más, mint az a szellemi intézmény, amely - miként a
megígért Paraldétosz is - a közösséget emlékezteti mind­
arra, amit Jézus mondott és tett. Maradandó funkciója
tehát a tanúságtétel.

1.1.2. A teológiai iskola

A jánosi csoport mint iskola saját teológiát és az isko­
lára jellemző írások kánonját fejlesztette ki. Ebben az első
helyet János-evangéliuma foglalja el, de a három jánosi
levelet is ide kell sorolnunk. A jánosi Jelenések könyvé­
ről megoszlanak a vélemények.10Az íráscsoport bizonyos

10 Minthogy a szerző kifejezetten úgy mutatkozik be az előszóban,

mint János szolgája, természetesen célszerűnek tűnhet bevonása a

23
egyházon belüli önállósága felismerhető a karakteriszti­
kus teológiai jegyekről, pl. a tipikus jánosi dualizmusról,
a krisztológia, az eszkatológia és az ekkléziológia külö­
nös vonásairól. Az önálló teóriával rendelkező iskolának
érthető módon szüksége van saját hagyomány- és tanító
műhelyre. E funkció mellett száll síkra a szeretett tanít­
vány nevével és igényével.

1.1.3. A műhelymunka
Az iskola, a műhely megnyilvánul a tanítás és a tanu­
lás szellemi folyamataiban is, könyvek írásában, vitában,
reflexióban és hagyományozásban. A megtanult anyag
valamikor tanná válik, melyet meg kell őrizni és tovább
kell adni. A közösséggel kapcsolatos megfontolásaink
már rámutattak arra, hogy voltak kommunikációs elemek.
A hagyományokat alkalmasint „ellentétes variációkban
is továbbfejlesztették”11. Az ellen nem lehet kifogásunk,
hogy „az evangéliumot úgy tekintsük, mint irodalommá
vált dialógust a jánosi iskolán belül”12. A hagyományozás

jánosi iskola irataiba. De a teológiai eltérések annyira jellegzetesek

- annak ellenére, hogy a korai keresztények már nagyon hamar azo­
nosították Zebedeus fiával, Jánossal -, hogy mégis ajánlott a visszafo­
gottság.
11 Becker, J., Johannesevangelium, 42. A jánosi közösség érdekes
fejlődéstörténetét vázolja fel R. E. Brown (Ringen um die Gemeinde)
négy fázisban (1. fázis: lcb. Kr. u. 50-80; 2. fázis: Kr. u. 90 körül; 3.
fázis: Kr. u. 100 körül; 4. fázis: Kr. u. 2. század). Ezzel kapcsolatban
helyesen jegyzi meg Barrelt, C. K., Das Evangélium nach Johannes,
164: „Brown itt az érdeklődés és a gondolkodás elemeire tapintott rá,
ami kétségtelenül helyes. A kérdés persze csak az, hogy az evangélium
kínál-e nekünk elég olyan leletet, melyek lehetővé teszik az időbeli
sorrend felállítását.”
12 Becker, J., Johannesevangelium, 42.

24
folyamata azonban azon feltételezés mellett, hogy a mű
írásba foglalásáért egyetlen evangélista lenne felelős, arra
indítana bennünket, hogy korábbi szóbeli hagyományok­
kal is számoljunk. A döntést majd a szerzőség kérdésének
tárgyalásakor hozzuk meg.

1.1.4. Elkülönülések és frontok

Ajánosi iskolaszövetségre, illetve iskolakörre jellemző
belső és külső elkülönülési tendenciák magyarázhatók
az aktuális szellemi, vallási és társadalmi frontképződé­
sekkel. Ennek okai a közösségen belül bizonyos téves
krisztológiai magyarázatok lehettek, melyeket talán a
doketizmussal (miszerint Jézusnak csak látszatteste volt)
kapcsolhatnánk össze. De megemlíthetjük a jelen idejű
eszkatológia tendenciáját, mely a jövőtől már semmit sem
vár, vagy a szentségeket kritikával illető, az Ige elsőbbsé­
gét hangsúlyozó üdvösségértelmezést is. A külső frontot a
kortárs zsidóság képezte, mely a jánosi csoportot védeke­
zésre kényszerítette, de helytelen agresszivitást is provo­
kált (vö. 8,30-59; 9,221c; 12,42k; 15,18-16,4 és különösen
16,2). A külső ellenfelek közé sorolhatjuk a Keresztelő
azon köreit, akikkel az evangélium szerzője, illetve annak
irodalmi előzménye (jelek forrása) perlekedik. Bizonyos
túlzott reakciókat valószínűsíthetünk Keresztelő Jánossal
szemben is abban a tekintetben, hogy ő lenne Krisztus
nagy tanúja, aki maga helyett Jézusra mint az Isten bárá­
nyára mutat (1,29.36). Feltételezik, hogy az evangélista
a Keresztelőt krisztológiája érdekében és értelmében
használta volna fel. Ennek kiváltó oka az lehetett, hogy
a Keresztelő követői a Krisztus-követőket konkurens­
nek tarthatták. A Keresztelő döntő szava, amikor a zsidó
papok és leviták megkérdezték (1,20k), és különösen is az

25
ismételt „nem” és „én nem vagyok”, a Keresztelő kultikus
tiszteletének elutasítására utalhatnak a fentebb nevezett
körökben. Igaz ez akkor is, ha Jézus tanítványai sikeres
missziót fejtettek ki a Keresztelő közösségében, ahogyan
ezt az a megjegyzés is tanúsítja, hogy a Keresztelő tanít­
ványai Jézushoz pártoltak (1,35-42). Ezt alátámasztja a
Keresztelő szava is: „Neki növekednie kell, nekem pedig
kisebbednem” (3,30). Ekkor még az összekülönbözés
kimenetele nyitott volt. A jánosi közösség tehát harcot
folytatott belső és külső frontokon is.13 Mindez hatással
volt a csoport önértelmezésére. Kis túlzással beszélhet­
nénk extrém diaszpórahelyzetről is. A diaszpórában élő
közösségek mindig sajátos életérzést fejlesztenek ki, ami
azután a számukra megfelelő teológiában, istentisztelet­
ben, énekekben, saját nyelvezetben (szociolektum), és
irodalomban is megnyilvánul.

1.1.5. Összefoglalás
Megállapítjuk: a jánosi iskola önálló teológiával,
sajátos lelkiséggel, saját szervezeti formával rendelkező
közösség, melyre jellemző, hogy fontos tájékozódási pont­
nak tekinti az iskola fejét. Az iskola nem szekta, nem is
konkurens csoport más csoportok mellett, hanem minden
önállósága ellenére az egyház egészének integráns része.
Az iskola az evangélium táptalaja, illetve alkotó közös­
ség, amely létrehozta a művet, az evangéliumot. Itt per-

13 Vö. ezzel Heekerens, H.-P., Die Zeichen-Quelle, 106-109. Ernst,

J., Johannes dér Táufer, Interpretation - Geschichte - Wirkungs-
geschichte, BZNW 53, Berlin-New York, 1989, 212-215. Korábban
már: Baldensperger, W., Dér Prolog des vierten Evangeliums. Sein
polemischer und apologetischer Zweck, Freiburg i. Br., 1898.

26
sze fontos megszorításokkal kell élnünk. A kollektívum,
a közösség megteremti a keretfeltételeket, az írás azon­
ban az egyén feladata lesz. De ki volt ez az ember?

1.2. A SZERETETT TANÍTVÁNY

Ki volt a szeretett tanítvány, akiről szó van az evan­

gélium kiemelkedő helyein? Mit akar az evangélista vagy
a szerkesztés e figyelemre méltó névvel? Már utaltunk
a realitás és a szimbolika keveredésére, mint ami jelen­
tősen megnehezíti a pontos meghatározást. E névnek:
„a tanítvány, akit Jézus szeretett”, kifejezett megneve­
zése csak az evangélium második részében található, ott
azonban feltűnően gyakran. A 13,23-25 szakasz a láb­
mosásról szóló elbeszéléshez kapcsolva (1-11. v.) beszél
róla, és amikor utal az áruló Júdásra (18. v.), „beszámol”
a tanítványi körben keletkezett felháborodásról. A tanít­
vány, akit Jézus szeretett (23. v.), intimitást szimbolizál
- ő ugyanis Jézus oldalánál fekszik -, és közvetítőként
szerepel. Péter azzal a kéréssel fordul hozzá, a többi tanít­
vány képviseletében is, hogy szerezzen közelebbi infor­
mációt az áruló személyéről. Péter tagadásának elbeszé­
lésében (18,15-18.25-27) is megjelenik a szeretett tanít­
vány - ez esetben a szöveg csak a „másik tanítványának
jelöli (15. v.) - , Péter kifejezett ellentéteként. A szöveget
a keresztre feszítés jelenetének összefüggésében kell
szemlélnünk és olvasnunk, mely a tanítványt, akit Jézus
szeretett, az anyával együtt láttatja a kereszt tövében, és
a kettőt mély szimbolikával mint fiút és anyát egyesíti
(19,26k). Véletlen, hogy a hitében gyönge Pétert, aki
Jézust megtagadta, szembeállítja a kitartó és hívő szeretett

27
tanítvánnyal? Egyik oldalon áll a csődöt-mondás az utolsó
órában, a másik oldalon pedig a hűség! A tanúról tett
megjegyzést a kereszt alatt, mely annak hitelességét kife­
jezetten és maradandóan igazolja (19,35), csak a szeretett
tanítványra vonatkoztathatjuk. Ugyan még sok minden
mást is tanúsíthat - a halál tényleges beálltát a doketista
ellenvetésekkel szemben, a vérnek és víznek szimbolikus
jelentőségét de ez most csak másodrangúnak számít.
Ennek az Anonymusnak egyedül tanúi szerepe fontos.
A már kétszer is megállapított Péter és a szeretett tanít­
vány motívum ismét előtérbe kerül az üres sírról szóló
elbeszélésben (20,1-10). Mária Magdolna felfedezi az
üres sírt a hét első napjának reggelén, gyorsan Simon
Péterhez és a szeretett tanítványhoz fut, hogy jelentse
nekik. Erre mindketten útra kelnek; a „másik tanítvány”
megelőzi Simon Pétert, mert gyorsabb. Fontos a megjegy­
zés: „Behajolt a sírba, és látta ott feküdni a halotti leple­
ket, de nem ment be” (5. v.). Csak miután Péter belépett
a sírboltba, követi őt „a másik tanítvány, aki először érke­
zett a sírhoz” (8. v.). Míg Péter csupán a külső leleteket
vizsgálja az üres sírnál, a halotti lepleket, az összehaj­
tott fejkendőt, addig „a másik tanítvány” „lát” és eljut a
hitre. Az elbeszélés szándéka annyira egyértelmű, hogy
nem szorul további magyarázatra. Simon Péter „egyházi
hivatalának” elsőbbsége megkapja igazolását az első tanú
révén; „a másik tanítvány” karizmatikus rangja pedig
kifejeződik a „látó hit” hangsúlyos kiemelésében. Nyilván
a versengő tanítványok mögött egyházon belüli csoportok
húzódnak meg, melyek még nem jutottak egyensúlyba.
Ezzel máris adott az átmenet a 21. fejezethez, amely
ismét „a szeretett tanítvány”-nyal foglalkozik. Pontosab­
ban véve azonban három - témája szerint egymástól elkü-

28
lönülő - szövegről van szó, melyek közül az első
(21,1—14) és az utolsó (21,20-25) kulcsfontosságú a sze­
retett tanítvány problémájának megértéséhez. A halászás-
ról szóló elbeszélésben (1-14. v.) a tanítvány, akit Jézus
szeretett, felismeri a Feltámadottat, aki a tó partján áll, és
szól Simon Péternek, aki erre beugrik a vízbe, szemben az
Úrral (21,7). „A szerkesztés szándékát könnyű felismerni.
Ahogyan a sír látogatásakor (20,8), itt is ki kell emelni azt
a tanítványt, aki rögtön felismerte Jézust.” 14 A 20-22.
versben Simon Péter és a szeretett tanítvány, miután a
Feltámadott beszélt Simon Péterrel (15-19. v.), még egy­
szer szembekerül egymással: Péter megfordul és látja,
hogy az a tanítvány, akit szeretett Jézus, követi őt. Feltűnő
a hangsúlyos visszautalás a lábmosásra, illetve az utolsó
vacsorára: „O volt az a tanítvány, aki Jézus keblére hajolt
és megkérdezte: Uram, ki az, aki elárul téged?” (20. v.).
Pétert ez a megfigyelés arra indítja, hogy megkérdezze
Jézust e tanítvány jövőjéről: „Uram, vele mi lesz?”
(21. v.). Jézus szibillai válasza azt az elképzelést váltja ki,
ahogyan az elbeszélő be is számol róla: „Az a tanítvány
nem hal meg” (23. v.), amit kétségtelenül azonnal korri­
gál, vagy értelmez is a maradás más, szellemi értelemben
vett jelentésével. Az „életben marad” merő banalitását
felülmúlja azzal, hogy az evangélista közösségében szel­
lemi értelemben tovább él. Az evangélista záró megjegy­
zése (24k. v.) úgy beszél „erről a tanítványról”, akiről
előbb szó volt, mint az evangélium írójáról, mint akinek
igaz és hiteles a tanúsága. A tanítvány „maradásáról”

14 Schnackenburg, R., Johannesevangelium, III. 423.

29
szóló ige így tényleg beigazolódik. Azaz ő úgy marad
meg, hogy „ír” és „tanúságot tesz”.15
De, ki ez az ember? Egy ideális alakról lenne szó, akit
csak az evangélium későbbi irodalmi átdolgozása szere­
peltetett volna, „tekintettel a jelen egyházi szituációra”?16
Vagy pedig abból kell kiindulnunk, hogy történeti sze­
mély volt, aki persze csak nagyon nehezen meghatároz­
ható kapcsolatban állott az evangélium szerzőjével? Hogy
mennyire bonyolult és szövevényes a tudományos vita
pillanatnyi állása, megmutatkozik az álláspontok gyakori
változtatásában, részben ugyanazon kutató esetében is.

15 Újra meg újra rejtett utalást vélnek felfedezni a szeretett tanít­

ványra a meghívásról szóló elbeszélésben, a Jn 1,37.40-ben. Keresztelő
János ezzel a kiáltással: „Nézzétek, az Isten Báránya!”, arra ösztönzi
két tanítványát, hogy kövessék Jézust (1,35k). Az egyik Péter testvére,
András, a másikat, az ismeretlent néha azonosítják a szeretett tanít­
vánnyal. Érzésem szerint ez a zavaros érvelés hivatkozik a 43. versben
említett Fülöp meghívására, melyet ezek szerint későbbi betoldásnak
(interpolatio) foghatnánk fel, hogy András mellett (35-40. v.) az első­
nek meghívott tanítványt a névtelenségbe burkolják. „A 43. vers nélkül
ugyanis András és Fülöp az első tanúk, akiket a Keresztelő Jézushoz
küld” (Thyen, //., Entwicklungen, 275). Az így felállított anonimitás
révén lett volna a szeretett tanítvány kezdettől fogva tanúja Jézus törté­
netének. De nagyon mondvacsinált bizonyítás ez, pl. Thyen érve, sem­
hogy meggyőző lenne. Csak egy érvet hozok fel ellene: a strukturális
párhuzam érvét a 40. és a 44. v. között, mely András és Fülöp meghívá­
sáról beszél, és nem hagy teret az anonimitás elméletének.
16 Becker, J., Johannesevangelium, 436. Kügler, J., Dér Jünger, den
Jesus liebte, 482.: „Az a tény, hogy ilyen utalás (utalás a szerzőre) csak
a szöveg végén következik, amikor már a szöveg belső vonatkozási
kereteit fölépítették, olyan jel, hogy többé nem lehetséges semmi szö­
vegen kívüli utalás. Ez azt jelenti, hogy a közösség tiszteletre méltó
tanítóját a szeretett tanítvány alakjában nemcsak újra ábrázolták,
hanem azt is, hogy ő valószínűleg a szövegen kívül nem is létezett.”

30
 A másik kérdés érinti a szeretett tanítványra vonat­
kozó reflexiók eredetét és irodalmi hátterét. A vonatkozó
szövegeket, melyek megfogalmazták a saját teóriájukat
a szeretett tanítványról a 21. fejezetben, az úgynevezett
egyházi redakciónak kell tulajdonítanunk, vagy ezek az
úgynevezett alapirat szerzőjének, az evangélistának az
elképzeléséhez tartoznak? Vagy létezik-e egyáltalán olyan
magyarázat, mely az irodalmi rétegek megkülönböztetése
nélkül is kínálhat megoldást? Elhibázott lenne e bemuta­
tás keretein belül, melyet szélesebb olvasóközönségnek
szánunk, behatóbban is foglalkoznunk a tudósok szakmai
vitáinak részleteivel, bár a problémát nem szabad félre­
tolnunk. A saját álláspontunk bemutatásához viszont a
következő téziseket szeretnénk megfogalmazni:

1.2.1. A szeretett tanítvány - szimbolikus alak?

A szeretett tanítvány azonosításának vitájában szívó­
san tartják magukat a következő elképzelések, melyek
szimbolikus alakkal, ideális figurával vagy irodalmi fikci­
óval számolnak. A korporatív modellek spektruma is szé­
les. Kezdve a „pogány kereszténységtől”17 a „tanítvány-
ság típusán” át, illetve a „tanítványság ősképén keresz­
tül, mely a kinyilatkoztatás befogadóiból megformálja
a kinyilatkoztatás hordozóit”18. „Ideális hordozója ő az
apostoli hitvallásnak, mely Jézus szívéből a hallgató szí-

17 Bultmann, R., Johannes, 369k: „A szeretett tanítvány tehát a pogány

kereszténységet jeleníti meg - persze nem népi sajátosságaiban, hanem
csak annyiban, hogy ez igazi, saját öntudatára ébredt kereszténység.”
18 Dibelius, M, Joh 15,13. Eine Studie des Johannes-Evangeliums,
in: Festgabe fíir Adolf Deissmann zum 60. Geburtstag, Tübingen,
1927. 179k.

31
vébe folyik.”19 „Az ideális tanú megtestesítője”20 ő egé­
szen addig, hogy a lelki egyházi hivatal képviselője, aki
tudatosan távol tartja magát a Péter által megjelenített
közösségi hivataltól.21 Az absztrakt, szimbolikus értelme­
zéseknek már csak azért sincs esélyük, mert a szeretett
tanítvány alakját mindig történeti alakokkal együtt emlí­
tik, mint amilyen Simon Péter (13,23kk; 18,15k; 20,2kk;
21,7, vö. 21,20-23), továbbá Jézus anyja (19,26k), vagy
maga Jézus, illetve konkrét helyzetekben nevezik meg,
melyek élő szereplőket feltételeznek. További érv a tanú
nézőpontja (19,34b-35; 20,2kk; 21,1 kk) és az ősegyház
általános szándéka, hogy szimbolikus alakokat ne talál­
janak ki tetszőlegesen, hanem az idealizálás szándékait
kapcsolják össze történetileg is megfogható személyek­
kel. Ellentétben Péterrel a szeretett tanítvány kétségtele­
nül anonim maradt. Hogy miért van ez így, hogy mi vagy
ki rejtőzik a „fedőnév” mögött, még ki fogjuk deríteni.

1.2.2. A szeretett tanítvány és Péter

A szeretett tanítvány viszonyát Péterhez jellemzi és
végigkíséri az antagonizmus, illetve a lappangó vagy
nyílt konkurencia. A kép csak akkor lesz igazán kerek,
ha az értékelés úgynevezett motívumát, a szeretett tanít­
vány pozícióját helyesen mérjük fel és tárgyszerűen

19 Lietzmann, H., Geschichte dér altén Kirche, Bd. I.: Die Anfange,
Berlin, 21953. 248.
20 Kasemann, E., Ketzer und Zeuge. Zum jobanneischen Verfasser-
problem, in: Exegetische Versuche und Besinnungen, 1. Göttingen,
T 967. 180.
21 Kraagerud, A., Dér Lieblingsjünger im Johannesevangelium. Ein
exegetischer Versuch, Oslo, 1959. 56-59.82.

32
vesszük számításba. Péternek az egész egyház által elis­
mert tekintélye semmiképpen sem jelenti a súlypontot
a szeretett tanítvány szellemi, ideális alakjához képest,
hanem sokkal inkább kölcsönösen támogatják egymást.
A szeretett tanítvány, a „hit fölényes belátásának”22 szim­
bolikus alakja, Péter tekintélye által kap rangot és súlyt.
„Amikor végül a János-evangélium mindenütt elfogadottá
vált az egyházban, ez éppen amiatt a vélemény miatt tör­
tént, hogy a Zebedeus-fiú, János apostol írta. E felfogás
azonban éppen amiatt keletkezhetett, hogy a tanítványt,
akit szeretett Jézus, Simon Péterrel együtt ábrázolták.”23
A szeretett tanítvány tehát Péterben, illetve a benne és
általa képviselt „hivatalos egyházban” semmiképpen sem
riválist látott, hanem barátot, idősebb és tekintélyes útitár­
sat. Ha áttekintjük a János-evangélium valamennyi szö­
vegét, amely Simon Péterről szól, világossá válik, hogy
az első tanítvány, Péter, semmiképpen sem diszkvalifiká-
lódik, de a konkurens karizmatikus próféta, János sem,
mert igényli Jézus kizárólagos közelségét. Ezzel nem szo­
rítja peremre Pétert. Konkurencia vagy rivalizálás helyett
jobb volna két, a korai egyház számára egyformán fon­
tos szolgálat egymást segítő voltáról beszélni. Karizma
és hivatal - ha szabad a képet használnunk - az ellipszis
két gyújtópontját jelenti. Az egyetlen középpontú kör - a
jánosi iskola felfogása szerint - nyilván nem lehet ideális
forma.24

22 Schnackenburg, R., Dér Jünger, den Jesus liebte, 111.

23 Schnackenburg, R., Dér Jünger, den Jesus liebte, 111.
24 Másképpen látja Lorenzen, Th., Lieblingsjiinger, 95. 27. megj.:
„Igaz, hogy a szövegek semmilyen nyílt polémiát nem mutatnak Péter­
rel szemben, de ,elismert tekintélynek’ mégsem mutatják be a jánosi

33
 1.2.3. Ki volt a szeretett tanítvány? - Az azonosítás
kísérlete
Minthogy a szélsőséges szimbolikus vagy az egyér­
telmű történeti értelmezés is kizárható - hagyomány- és
teológiatörténeti okokból, a megoldást a jánosi teoló­
giai iskola sajátos önértelmezésének kontextusa kínálja.
A szeretett tanítvány személyes megjelenítője a jánosi
iskolának, illetve azoknak a teológiai funkcióknak,
melyek a krízis és az apostolok utáni korba történő átme­
net idején életbevágóan fontosak voltak. A hagyomány
kötése az eredetekhez ugyanúgy ajánlatos volt, mint a
védekezés a hit veszélyes elidegenedésével szemben.
Semmi sem akadályoz bennünket abban, hogy a szere­
tett tanítványban az ideális tanút lássuk, aki a „történet”
valódiságáért kezeskedik (21,24). Számára nagyon fontos
volt a közösség önértelmezése, főként a prófétai-karizma­
tikus elem, amely a hagyományt a jelenre vonatkoztatta,
és az igehirdetés misztikus dimenzióját is megvilágította.
A tanítvány, aki Jézus keblén pihent, a maga módján foly­
tatja azt, amit Jézus végzett, az egyszülött Fiú, „aki az
Atya kebelén nyugodott” (1,18) földi igehirdetése során.
A szeretett tanítvány, miként a Fiú is, a kinyilatkoztatás
közvetítője. „Ő a szemtanú, akinek tanúságára az egyház
és vezetői maradandóan rászorulnak, akinek tanúsága
egyértelműen megkülönbözteti egymástól a követést és
az árulást.”25Amikor János könyve fejlődése során kánoni
nagyevangéliummá vált, és az egyházi hivatal elfogadta,

iratokban. A szeretett tanítványról szóló szövegek egyértelműen tar­

talmazzák a konkurencia, illetve rivalizálás motívumát, és a szeretett
tanítvány vele összefonódott fölérendeltségét...”
25 Thyen, H., Entwicklungen, 292.

34
akkor az apostoliság és a szemtanúság nézőpontja, melyet
a szeretett tanítványra vetítettek ki, nagyon aktuális jelen­
tőséggel bírt. így tehát megállapíthatjuk, hogy e nagyon
sajátos anonim alak esetében, aki főleg az evangélium
második részét uralja, a „közösség megszemélyesített
önértelmezésével” van dolgunk, persze valóságos törté­
neti háttérrel. A szeretett tanítvány tehát több, mint csak
egy elvont eszme konkretizálása, vagy ahogyan Hartwig
Thyen drasztikusan megfogalmazta, „a szerző irodalmi
lombikjának merő homunculusa”26. Az irodalmi alak
mögött sokkal inkább felismerhetők a reális személyiség
arcvonásai. Sajnos, csak igen keveset tudunk azokról a
körülményekről, melyek e teológus képét jobban megvi­
lágíthatnák. A hagyomány tehetséggel megáldott garan­
tálójával állunk szemben, aki a hagyomány hordozója,
bölcs és tekintélyes tanító, - de már mindegyikről beszél­
tünk. A közösség számára azonban elsősorban az ideális
tanítvány volt, mint például Simon Péter is, akit meghív­
tak a Krisztus-követésre. Az egyiket a vértanúságra, a
másikat pedig arra, hogy a halálán túl is tanú maradjon.
Az, hogy ő „maradni fog”, amit a Feltámadott válaszolt
Péter kérdésére, azt a híresztelést indította el, hogy „az a
tanítvány nem fog meghalni”. De igazában ez arra vonat­
kozik, hogy ő eszmei módon él tovább művében, ami
viszont semmiképpen sem mond ellent annak, hogy ere­
detileg ő is valós személyiség; sőt ellenkezőleg, itt felis­
merhető az iskola a maga kezdeteiben. A szeretett tanít­
vány tehát történelmi síkon az iskola feje, akinek szerepét
idővel idealizálták és tipizálták. A közösség a szeretett
tanítványnak éppen ezzel a névvel és a vele kapcsolatos

26 Thyen, H., Entwicklungen, 293.

35
 szövegekkel „szép posztumusz emlékművet” állított. Ez
az eljárás, ahogy az Újszövetség pszeudonim (álnéven írt)
iratai is mutatják, egyáltalán nem volt szokatlan. Új csu­
pán a visszalépés az anonimitásba, aminek biztosan meg­
voltak az okai, melyek valamiképpen azzal a tendenciá­
val függhettek össze, hogy autonóm evangéliummal ren­
delkezzenek, mely független a szerzőtől. Jürgen Roloffal
együtt szeretném felhívni a figyelmet egy párhuzamos
anonimitáséi könyvre, amely a kumráni szövegek között
található, és miként a János-evangéliuin szerzője, úgy
az „Igazság tanítója” is névtelenségben kívánt maradni.
„Ahogy a „tanító” úgy tudja, hogy szoros kapcsolatban áll
Istennel, úgy a szeretett tanítvány is Isten kinyi latkoztató-
jával. E szoros kapcsolat miatt lesznek mindketten Isten,
illetve Jézus magyarázójává és értelmezőjévé. Ahogy a
tanító tekintélyét a próféták szavaira alapozza, úgy a sze­
retett tanítvány is Jézus útjának tekintélyére támaszkodik.
Mindketten kitűnnek azzal, hogy be lettek avatva Isten
titkaiba, amit azután közölnek a közösséggel. Mindkettő
meghatározó személyiség a maga közösségében, és így
annyira ismert, hogy egyáltalán nem szükséges szemé­
lyüket és nevüket leírniuk, illetve megemlíteniük.”27 Innét
már csak kis lépés választ el bennünket az idealizálástól
és a tipizálástól. Hogy még egyszer világosan kijelent­
sük és állítsuk: a szeretett tanítvány ezen idealizált alakja
mögött valós, számunkra ugyan többé már nem ismert
személyiségről van szó a jánosi iskolán belül.

27 Lorenzen, Tk, Lieblingsjünger, 105. És hivatkozik Roloff, J., Dér

johanneische ,Lieblingsjünger’ und dér Lehrer dér Gerechtigkeit, című
tanulmányára, in:NTS 15. 1968. 129-151.

36
 1.2.4. A szeretett tanítvány és az evangélium szer­
zője
A János-evangélium befejezésül rejtélyes megjegy­
zést tesz a szeretett tanítványról. Ezt írja: „Ez a tanítvány
tanúja és írója mindennek, és mi tudjuk, hogy igaz az ő
tanúsága” (21,24). Az ókori egyház hagyománya erre a
szövegre hivatkozva a szerzőt, tehát azt a férfit, aki „ezt”
(azaz: az evangéliumot) írta, azonosította a szeretett
tanítvánnyal, és a korábban már könyvünkben is bemu­
tatott visszakövetkeztető eljárással a Zebedeus fiúra,
Jézus tanítványára, Jánosra (Mk 1,19k; 3,17) vonatkoz­
tatta. Minthogy pszichológiailag rendkívül nehéz ért­
hetővé tenni, hogy a szerző művének végén „a szeretett
tanítvány” megtisztelő címével ékesíti magát, a modern
exegézis a kiadót, illetve a szerkesztőt, a redaktort véli
látni benne. Az ismeretlen egyházfi így tehát átdolgozta,
kiegészítette volna az evangéliumot, és a kor egyházilag
és teológiailag is „megszokott diskurzusának nyelvi nívó­
jához illesztette” volna, és még egyszer világossá tette
volna különleges szándékát a függelékben (21. fejezet).
A szeretett tanítványról szóló szövegek eltérő értelmezése
ellenére a kutatók zöme egyetért abban, hogy a szeretett
tanítvány alakjának kiemelését a redakciónak tulajdonít­
sák. A vita bonyolult részleteibe itt most nem kívánok
belemenni, inkább egy szimpatikus magyarázatot ismerte­
tek, amelyik elfogadja, hogy létezik egy átfogó koherens
irodalmi sík a mű kezdetétől egészen a végéig. A 21. feje­
zet szerzője ugyanis nem más, mint maga az evangélista.
Ennek feltételezése esetén elveszítik jelentőségüket a
források nagyon bonyolult elbírálásai, illetve a kiegészítő
és mindent glosszának (betoldásnak, magyarázó jegyzet­
nek) tartó hipotézisek. Nagyon lényeges előnnyel jár, ha

37
az egész evangéliumért felelős szerzőre összpontosítunk.
Ugyan még semmit se tudunk személyéről, történetéről,
és azokról a körülményekről, melyek arra késztették,
hogy tollat ragadjon, de a kiemelkedő teológus szemé­
lyének kontúrjai mégiscsak felismerhetőek. Az evangé­
lium különös jegye, és ezzel a szerző személyiségének
is karakterisztikus vonása az a szimpátia, amivel a jánosi
közösség ama anonim teológusa iránt viseltetik, akit „sze­
retett tanítvány”-nak nevez. A Jn 21,22 azzal a jelszóval,
hogy ő „marad”, amit azután szembeállít Simon Péter
„követésével”, már a váltókat át is állította. Az evangé­
lista nem a „tanítvány életben maradását” kívánta kijelen­
teni, hanem inkább maradandó jelenlétét művében, amire
szellemes költői zárszavával utal. Kijelenthetjük-e, hogy
az evangélista, aki különböző rejtélyes jeleket is hagyva
írta evangéliumát, maga teremtette meg saját teológiai
portréját? Az egyházi hagyomány azzal, hogy János apos­
tolra utalt, az anonimitást igazában pszeudonimitássá
értelmezte át, és az a törekvés vezérelte, hogy a nehezen
besorolható művet az apostoli szerzőség biztosításával az
egyház könyvévé avassa.28A jánosi iskola Anonymusának
műve reprezentáns nevet kapott János apostol személyé­
ben. De ha nem János, a Zebedeus fiú a szerzője, nem is
az Újszövetség késői korának nagy ismeretlenje, vagy
egyáltalán nem a személytelen szerzői kollektívum, akkor
talán szabad amellett a Presbiter mellett letennünk a
voksot, akiről már a régebbi hagyományban is szó volt?
Azzzal a feltételezéssel tesszük mindezt, hogy arról az
„Öreg”-ről, a „Presbiter”-ről van szó, aki a két jánosi
levelet (2 és 3 Jn) is írta, és az antidoketista érvelés felől

28 Vő. Schnackenburg, R., Johannesevangelium, 1. 112.

38
megközelítve még további kapcsolatok is lehetségesek.
De itt már a spekuláció tágas mezején mozgunk.29 Némi
biztonsággal azonban megállapíthatjuk a szerző azonosí­
tásával kapcsolatban, hogy a jánosi iskolából származik.
„A szeretett tanítvány” névvel adták meg megkülönböz­
tetett tiszteletüket az iskola akkorra már elhunyt fejének.

29 Vö. ezzel a következő megfontolásokat: Hengel, M, The Johannine

Question, ford. J. Bowden, London-Philadelphia, 1989. Azzal a ten­
denciával, hogy a negyedik evangélium és a jánosi levelek nem több-
szólamúak, hanem egyszólamúak; és ez a kiemelkedő teológus szemé­
lyiségnek, a jánosi iskola alapítójának a hangja.

39
 2. A TEOLÓGUS PORTRÉJA -
JÁNOS, A MISZTIKUS

Mivel jelentős akadályokba ütközik a szerző név sze­

rinti azonosítása, ajánlatos szintetizáló eljárással „fantom­
képet” alkotni az evangélium irodalmi és teológiai sajá­
tosságaiból kiindulva. Amennyiben egyértelmű kontú­
rok rajzolódnak ki, reális lehetősége adódik annak, hogy
rákérdezzünk a jánosi közösség „életbeli helyére” (Sitz
im Leben-jére) és a jánosi teológia többi hagyományhor­
dozójához fűződő kapcsolatára. Általános hermeneutikai
bevezetésként a mű pneumatikus (szellemi) evangélium­
ként ismert karakterizálását választom.30 Ugyanebbe az
irányba mutat a szerző „teológus” elnevezése is, azonban
a „biográfus”-októl (Máté, Márk, Lukács) megkülönböz­
tetjük; egyébként ezt már az ősegyház is így látta. A pne­
umatikus (a Lélektől áthatott) elem csiszolt, mindenütt
érezhető, bár csak ritkán kézzelfogható. Vitathatatlan
azonban, hogy a negyedik evangélista Jézus történelmi
alakját metahisztorikusan, vagyis pontosan szellemileg
látja és mutatja be. Jézus tettei nyilvánvaló jelek, melyek
a mennyei dicsőséget hirdetik; az igék magasztos közlé­
sek, bizonyos mértékben egy másik világból származnak.

30 így Alexandriai Kelemen, Euszébiosz, Egyháztörténet, VI. 14,7.:

„Végül azonban János, mivel látta, hogy a testit már közzétették az
evangéliumban, ismerősök bíztatására, Isten Leikétől magasba emelve,
megírta a pneumatikus (lelki) evangéliumot.” Vö. Iréneusz, Adv. Haer.,
III, 1.11 t.k.

41
Röviden: a Paraklétosz Lélek (a Vigasztaló Lélek) inspi­
rálta az evangéliumot.
Aki a negyedik evangélista gondolkodásmódját vizs­
gálja, azonnal egészen másfajta bizonyítási módba
ütközik, mint ami a szinoptikus evangéliumoknál meg­
szokott. Jelölésére nem kielégítő a „gondolkodás” és a
„töprengés” fogalom. A „meditáció”, a „kontempláció”
már inkább találó. Az evangélista az előtérben álló reális
valóság mögé tekint, megméri a szellemi mély dimen­
ziókat, és a valóság felismerésére jut, ami nemcsak az
észt, hanem a szívet, a lelket, és minden más lelki erőt is
magában foglal, melyeknek szerepük van a hit gyakorlá­
sában.31 Döntő közvetítő szempont a hit misztériumával
való egyidejűség, ami a jövőbeli vagy túlvilági üdvös­
séget teszi megtapasztal hatóvá. A hit hordozója annak a
jelenlévő eszkatológiának, amely a remélt üdvösséget

31 B l a n k , 4/2. 71c.: „A negyedik evangélium ugyanis egész jellegé­

ben egy nagyszabású Jézus-meditáció és Jézus-reflexió. Mindkettő, a
meditáció és a reflexió, egymásba szövődik és a legszorosabban össze­
kapcsolódik. A János-evangélium meditatív kibontása abban rejlik,
hogy éppen a meditatív jellegét hozzuk felszínre.” Az egyházatyák és
őket követve a középkori írások ezen az írás ún. lelki vagy misztikus
értelmét és az arra vonatkozó hermeneutikát (írásértelmezést) értik,
ami lényegében ugyanaz (vö. Órigenész, A princípiumokról, IV. könyv,
1,1-4,10. 94-154. o. Budapest, 2003. Paulus Hungarus & Knirosz
Kiadó, Catena - Fordítások 5. Döntő pont a bibliai szövegek mély
értelmének megfejtése, mely az ún. betű szerinti értelmezés mögött rej­
tőzik. Raab-Straube, A. v., Neuerliche Abenteuer des Simplicissimus.
25 Jahre Priester, Münsterschwarzach, 1990. 36. utal a mélypszicholó­
gia hermeneutikai, segítő törekvésére, amely a klasszikus misztikával
együtt a történetkritikai exegézis téves fejlődését tárja fel: „A történet­
kritikai módszerek az írást egy 100 wattos égővel világítják meg úgy,
hogy a felszíni domborzat kerül előtérbe; azonban jellemző veszte­
ség lép fel, elvész ugyanis a szöveg mélydimenziója, »misztikája«.”

42
jelen idejűvé teszi. Megengedhető-e, hogy beszéljünk az
isteni misztikus szemléletéről? Vajon az ősegyház nagy
misztikusa volt-e a negyedik evangélium szerzője? A kér­
dés nem új; a vallástörténet nagy klasszikusai is gondol­
kodtak a „misztika a János-evangéliumban” témán. Míg
Rudolf Bultmann 32 filozofikus és exegetikai kiindulásából
eredően érthetően negatív megítélésre jut, addig Wilhelm
Bousset33 szerint a Krisztus-misztika „a jánosi vallásos­
ság integráló és meghatározó része”. A svéd tudós, Hugó
Odeberg 1929-ben aprólékosan pontos vallástörténeti
analízisében bebizonyította, hogy a János-evangélium
gondolkodás- és érvelésmódjának legközelebbi párhu­
zamai a kor bizonyos rabbi nisztikus és gnosztikus-misz-
tikus csoportosulásaiban lelhetők fel.34 A nyugalmazott

32 Bultmann, R., in: 3RGG III. 848. o.: „Ha János misztikájáról beszé­
lünk, gyakran hagyjuk magunkat megtéveszteni néhány megfogalma­
zástól, melyek valójában a misztikából, ill. a gnosztikus misztikából
származnak (10,191c.; 14,20; 17,21.23), mert János nem ismeri sem a
misztikus meditációt, sem a misztikus vallásosság csúcsjelenségét, az
eksztázist.”
33 Kyrios Christos, 163. Ez a megítélés nem új. Néhány évvel ezelőtt
(1907.) W. Heitmüller Jánost „mély érzelmű misztikus”-nak nevezte
{Heitmüller, W., Die Schriften des neuen Testaments neu übersetzt
und erklárt, kiadja Weiss, J., Bd. II. Göttingen, 21908. 686-697.).
Hasonlóan az angol tudós Macgregor, G. H. C., The Gospel of John,
[MNTC], London, 1928. XVIII.; Loisy, A., Le quatriéme Évangile,
Paris, 21921. 38k. Stahlin, G., Zum Problem dér johanneischen
Eschatologie, in: ZNW 33. 1934. 255-259., különösen 235. és 258.
Huby, J., Mystiques Paulinienne et Johannique, Paris, 1946. Moule, C.
F. D., The Individualisni of Fourth Goespel, in: NT 5. 1962. 171-190.
Mc Polin, J., Johannine Mysticism, in: Way, 18/1. 1978. 25-35. t.k.
34 Odeberg, H., The Fourth Gospel. A jánosi megváltásmisztikához
különösen is figyelembe kellene venni az Atya és a Fiú egységének és
szeretetének felismerésére vonatkozó kijelentést és a tanítványok rész-

43
regensburgi új szövetséges, Franz Mufiner disszertációjá­
ban már 1952-ben a jánosi életmisztikáról mint Krisztus­
misztikáról beszél, melynek gyökerei a szeretetre nyúl­
nak vissza.35 Kiutat keresve a modern világ Istentől való
elidegenedésére, a müncheni vallásfilozófus, Eugen
Biser a János-evangélium nagy búcsúimájának Krisztus­
misztikájára utalt, központi motívumként a barátság és
Isten közelségének megtapasztalását választva. Eme értel­
mezés döntő impulzusai Sárén Kierkegaarától származ­
nak, aki a kiemelkedő „akarom” szóban (azaz: „akarom,
hogy mindenki, akit nekem adtál, ott legyen velem, ahol
én vagyok” - vö. 17,24) ismerte fel a misztikát megje­
lenítő kulcsszöveget. „Ez az az impulzus, ami Krisztus
fenségének és megaláztatásának megkülönböztetésé­
vel eltávolítja az útból az egykort és a mostot, a közelit
és a távolit, mert - és ebben áll a felfedezés magja - ez
az egyedülálló szeretet magát adja adományaiban is, és
többé senkitől sem távozik el, aki valaha elfogadta. Ez a
szeretet ugyanis felénk fordulásának erejében egyidejű­
séget hoz létre, s a vele áthatottak szövetségét eredmé­
nyezi.”36A címszó így hangzik: istenmegtapasztalás, mely
a modern bibliaexegézis által létrehozott szakadékot - az
akkor és most, a múlt és jelen között - áthidalja, s ele­
ven személyes találkozást tesz lehetővé Jézus távol lévő

vételét ebben az életközösségben a hitben, s lehetőség szerint az eucba-

risztiában is (vö. 6,26-71; 7,3-8.14-39; 8,12-29.30-59; 10,1-18).
És ezt a korai rabbinizmus misztikus spekulációival s a gnosztikus,
keleti megváltást kínáló mítoszokkal összefüggésben kellene nézni.
35 Mufiner, F., Zcor|, 159.: „ezért tartozik az otycon) a krisztus-misz­
tika lényegéhez.”
36 Biser, E., Dér Freund, 268.

44
barátjával. De megfelelhet-e ilyen igénynek a negyedik
evangélista?37 Mielőtt rátérünk a részletes bemutatásra,
tanácsos a homályos „misztika” fogalmat pontosítani, s
elgondolkodni azon, vajon a jánosi gondolatvilág össze­
egyeztethető a fentiekhez hasonló vallási jelenségekkel.
A misztika röviden megfogalmazva: ,az általános
tudatot és az ésszerű ismereteket meghaladó, isteni és
transzcendentális valóság közvetlen megtapasztalását
jelenti’38. A misztikus gyakorlatok célja a „[megváltó]
egyesülés Istennel, vagyis az abszolút létalappal”. Az
antik misztériumkultuszok az istenítés tendenciájával
vagy az ontikusan értelmezett unió mysticával a szemlé­
lődés (epoptia) szélsőséges formáját nyújtják. Beavatok

37 Barett, C. K., Das Evangélium nach Johannes, 101-103. utal

Krisztus közvetítő szerepére, a jánosi érvelés racionális alapvonására
és a túlnyomórészt etikai komponensekre, mint antimisztikus fakto­
rokra is. Ezzel egyetértek, a végkövetkeztetéssel azonban nem. A döntő
pont azonban a pontos fogalommeghatározás. A „misztika” fogalma
nem egyértelmű. A János-evangélium misztikájáról 1990-ben tar­
tott nyári szemináriumomon Thomas Witt (cand. teol.) erre az ered­
ményre jutott, és most engedélyével idézem is: „A misztika e tágabb
fogalma tűnik nekünk teológiailag is használhatónak, de fennáll az a
veszély, hogy teológián belüli szakkifejezéssé váljon. A misztika álta­
lános felfogása (amennyiben egyáltalán létezik ilyen) a szűkebb érte­
lemben vett fogalmához áll közelebb, és így jobban is kommunikál­
ható.” A szemináriumi tanulmány joggal beszél a János-evangélium
„misztika aspektusa”-iról. Barett, C. K., valójában ugyanarra gon­
dol, amikor azt mondja: „János éppoly kevéssé ismeri a »misztikus«
keresztények különös csoportját, mint a »gnosztikus« keresztényekét.
A helyzet az, hogy amit a fél-misztikus terminológiával ír le, nem más,
mint a keresztény megváltás...” E megszorítás ellenére leszögezhető,
hogy a klasszikus megváltáskrisztológia a hangsúlyosan kidomborított
Krisztus- és Isten-közösség révén misztikus körvonalakat tartalmaz.
38 LThK, VII. 732.

45
(misztagógusok), papok és beavatottak lépnek színre
mint közvetítők, akik elvezetnek a világosságra. A beava-
tandónak pedig készen kell állnia arra, hogy megfelelő
vallási gyakorlatokon keresztül - amilyenek a bűnbánati
gyakorlatok, a böjt, az aszkézis és a tisztulási szertartá­
sok - fokozatosan bevezessék őket a legbelsőbb isteni tit­
kokba.39 Minden nagy vallás ismer megfelelő jámborsági
formákat és gyakorlatokat, melyek Isten közelségének
és távolságának megtapasztalását célozzák. A keresztény
misztika a kinyilatkoztatás, a hit és a személyesség révén
alapjaiban különbözik még a határozott azonosságok
ellenére is - a természetes vagy elvont vallásosságot hor­
dozó rokon jelenségektől. Isten megosztja magát hallga­
tójával a szóban történő kinyilatkoztatás révén, és a hit is
megteremti a személyes közelséget, de kizárja a lényegi
egyesülés minden formáját Isten és az ember között.
Ilyen vonásokban azonban hol rejlik a János-evangé-
lium szerzőjének általános keresztény és teológiai misz-

39 Egy érdekes szöveg az ízisz-misztériumból megmutatja, hogyan

kell az ilyen misztikus-kultikus emelkedettséget elképzelni: „A halál
határáig mentem, ráléptem Proserpina küszöbére, és miután minden
elemen végighaladtam, tértem csak vissza: láttam éjszaka a napot
ragyogó fehéren sütni, a legkisebb és leghatalmasabb királyokhoz
léptem, szemtől szemben, és a lehető legközelebbről imádkoztam
hozzájuk.” Blaise Pascal egyáltalán nincs olyan messze az ilyen misz­
ticizmustól, mint költeménye is mutatja: „O szeretet lángja, mely leg­
mélyebben a lelkembe hatolsz! Befejezed végre a morajlást? Fejezd
be, fejezd be művedet! Tépd szét a korhadt szöveteket, az utolsót, ami
közé és közém nyomul. A tűz megtisztít, a kard vág! Vágyott seb!
Kié ez a lágy kéz, ami minden fájdalmat csillapít...? Érzem bensőm­
ben motozni, a lágyat, barátságosat, ami soha nem tűnik el mellőlem.
Érzem, ízlelem, érzem fújni leheletét! A glória megvilágít: az áldás kör­
bevesz. Áldottan süllyedek el a szeretetben.” Einiger, Ch.—Waldemar,
Ch., Die schönsten Gebete dér Welt, München, 1984. 72.

46
tikája? Hogy rövidek legyünk: János, az evangélista és a
korai egyház teológusa nem egyenlő a keresztény közép­
kor Keresztes Szent Jánosával. Nagy nevek, mint Avilai
Szent Teréz, Eckhart mester, Loyolai Szent Ignác, Szent
Edith Stein nem annak a misztikának paradigmái, ame­
lyet az evangélistánál vélhetünk felismerni. Jánosnak
mindenki számára felismerhető módon az Istennel való
közösséghez van köze. Nincs szükség rendkívüli kinyi­
latkoztatásokra, víziókra, audícókra és extatikus megnyil­
vánulásokra. A misztika, melyet a negyedik evangélium
szerzője szem előtt tart, akkor leli meg Istent, amikor
Jézus Krisztussal találkozik. Azonban a jánosi Krisztusba
vetett hit sajátossága az egyértelműen misztikus jellegű
terminológiában jelenik meg. Isten látása, melyet a Fiú
közvetít, az élet birtoklásához vezet (Jn 6,40). Az előszó
az e kegyelmet közvetítő látás gondolatát ragadta meg:
„Az Ige testté lett, és köztünk élt. Láttuk dicsőségét, az
Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság
tölt be” (1,14). Búcsúbeszédében mondja Jézus Fülöpnek:
„Aki engem lát, látja az Atyát is” (14,9). A tanítványok
a Fiúval az örök életbe mentek be (14,23). Isten látása
annyi, mint az élet birtoklása (17,24). Ez az istenlátás
megfelel Jánosnál a csodálatos isteni igék hallásának.
Jézus a nagy isteni misztériumok kinyilatkoztatója. Aki
hallgat rá, és megtartja tanítását, közösségben él Istennel
és nem lát halált sohasem (8,51). A negyedik evangéli­
umra tipikusan jellemző fogalmak, szavak, mint „fény és
sötétség”, „élet és halál”, „igazság és hazugság”, „felis­
merés, hit és megvilágosodás” meghatározott szellem-
történeti irányba mutatnak, amit általánosan misztérium­
vallásosságnak nevezhetünk. A vallástörténeti analízist
nem kell itt részleteiben bemutatnunk. A zsidó-keresz-

47
tény kinyilatkoztatott vallásra jellemző tipikus sajátossá­
gok ellenére is félreismerhetetlen, hogy a fontos formai,
nyelvi és tartalmi motívumok a hellenizmus szélesebb
területéről, pontosabban a misztika szellemvilágából szár­
maznak.
Ily sok egyezés mellett fontos szemügyre vennünk a
különbségeket is. Döntő súlypontok: kötődés a kinyi­
latkoztató Igéhez, Jézus történetének bevonása, mert e
történet az életre és a feltámadásra irányul, valamint a
megváltás fontos gondolatai. Az unió mystica valamikép­
pen az egész ember döntésével áll kapcsolatban, annak
az Istennek történő személyes odaadottsággal, aki Jézus
Krisztusban nyilatkoztatta ki magát. Amennyiben a hívő
figyel az Atya Igéjére (Logosz) és egyetértőén elfogadja,
megvalósul az a misztikus élet- és szeretetközösség, mely
elvezet az unió divina dicsőségére, ami az Atya és a Fiú
között van.
A János-evangélium szerzője az isteni élet misz­
tériumát és az üdvösség felénk fordulásának törté­
nelmi megvalósulását Jézus Krisztusban olyan nyelven
mutatta be, ami elzárkózik a racionális logika elől, és új
hermeneutikai kezdetet, kiindulást kíván. Aki a nehezen
megközelíthető szöveghez közelebb akar férkőzni, annak
a meditáció mellett misztikusan el kell merülnie az evan­
gélista szavában is, és az előtte megnyílt misztériumba be
kell hatolnia. A pneumatikus főszólam és a mélyrétegek,
melyek a betűk mögött rejtőznek, határozzák meg a dal­
lamot.

48
 2.1. A BÚCSÚBESZÉDEK

A negyedik evangélium misztikus szubstruktúrái

sehol sem ismerhetőek fel oly világosan, mint a búcsú­
beszédek nagy meditációiban (13,31-17,26). Ebből az
okból kifolyólag is kínálkozik, hogy az evangélista gon­
dolatvilágának feltárásával kezdjük. A búcsúbeszédek
műfajtörténeti szempontból az irodalmi végrendeletek
típusába tartoznak, amire egyaránt vannak párhuzamok
az Újszövetségen belül és kívül.40 Tartalmilag a „híres
emberek utolsó szavairól”, vagy egyszerűen „a haldokló
figyelmeztetéséről, javaslatairól, áldásáról” van szó. Nem
kell külön hangsúlyoznunk, hogy a jánosi búcsúbeszédek
teológiai sajátosságokkal rendelkeznek. Csak szeretnénk
emlékeztetni a búcsúzó Jézus „maradására”, „távozása”
ellenére is. A helyes értelmezéshez rendkívül fontos a két­
értelmű indoklás figyelembevétele. Ami pusztán irodalmi
szinten úgy hangzik, mint Jézus halál előtti búcsúja,
az evangélista értelmezése szerint már a felmagasz­
talt Krisztus igéje, aki Szendéikén keresztül nyújt majd
vigaszt közösségének a megpróbáltatások idején. A fáj­
dalom és öröm ellentétes „hangulatai” e hermeneutikai
kettősség kifejeződései. A kérdező tanítványok megje­
lenítik az evangélista közelében lévő hívőket. Péternek,
Fülöpnek és Júdásnak tehát csak helyettesítő szerepük
van. Ilyen feltételek mellett kapja meg a Paraklétosz
alakja - melyet az igazság lelkének neveznek - az isteni

40 Az Újszövetségben: Mt 28,16-20; Lk 22,14-38; ApCsel 10,17-38;

vö. Mk 16,14-19; a zsidó/újszövetségi irodalomban: Tér 47-50; Tób 4;
14; 1 Makk 2,49-70; Jub 7,20-39; 10,14-17; 20-23; Áss Mos; Tes
XII; slav Hen 1-3 és még gyakrabban.

49
folytonosság garanciájának jelentőségét. A beszéd teo­
lógiai mondanivalójára még részleteiben is kitérünk.
Ezzel szemben viszont lemondanék a bonyolult „Schere-
Kleister-féle” irodalom- és forráskritikai módszer sze­
rinti analízisről, amely a szöveget véleményem szerint
túl mechanikusan szedi szét, és nincs tekintettel az imma­
nens értelmi összefüggésekre. A feltételezésünk tehát így
hangzik: nem diakrónia, hanem szinkrónia, vagy másként
kifejezve: nem az a fontos, hogy kutakodjunk a számos
hagyományhordozó után, hanem az, hogy az egyetlen és
teológiailag egyedül felelős szerző nyomára bukkanjunk.
Az egyszerűsített tematikai felosztás három egymásra
hivatkozó, mégis önálló beszédet különít el (13,31-14,31;
15,1-16,4a; 16,4b—33), melyek a búcsúzó Jézus nagysza­
bású búcsúimájába torkollnak (17,1-26). A lehetséges
tartalmi szigor könnyen magyarázható bizonyos gondo­
latkörökre irányuló indoklási módszer ciklikus sajátos­
ságaival.

2.1.1. Az első búcsúbeszéd (13,31-14,31)

Az első beszéd külső keretét az a szituáció adja, ami­
kor Jézus utoljára van együtt tanítványaival. Kihallható
az utalás az árulóra, és a bizonyára szimbolikusnak szánt
megjegyzés is, „Sötét éjszaka volt” (30. v.) szemet szúr­
hat nekünk. Megfigyelhető, hogy az egész beszédben
változnak a címzettek. Jézus ugyanis most már nem a
kívülállókhoz szól többé, hanem csak a tanítványok­
hoz. Az „áruló” távozása után a „világ” és a „hívők”
közötti szétválás végérvényessé válik. „Ennek megfelel
az a tényleges különbség, ami azonban nem a »történeti
Jézus« szintjén keresendő, hanem sokkal inkább a közös­
ségén, hiszen a bőrükön tapasztalják a »hitetlen világ« és

50
 »hívő közösség« közti különbséget.”41A beszéd nem más,
mint egy jánosi meditáció a következő súlypontokkal: az
Emberfia és az Atya megdicsőülése - a „doxa-dicsőség”
vezérszóval (13,31-32). További súlypont Jézus távo­
zása (13,33), a kölcsönös szeretet végső parancsolata
(13,34-35) és Péter megtagadásának megjövendölése
a „követésről”, az „élet odaadásáról” szóló témák segít­
ségével (13,36-38). Ide tartozik még a hátramaradot­
taknak szóló vigasztaló beszéd azzal az ígérettel, hogy a
Mennyei Atya házában az örök „élet közössége” (14,1-3)
vár rájuk. Ugyanúgy hangsúlyos a (Tamással folytatott)
beszélgetés az útról és a célról. Továbbá a figyelmeztetés
(Fülöpnek), hogy az Atyát és a Fiút hittel kell felismerni
(14,4-11), vagy a hívőknek adott különböző ígéretek: ők
fogják ugyanis Jézus tetteit véghezvinni. Jézus, ha majd
el is távozott, teljesíti minden kérésüket, a hátrahagyott
tanítványoknak pedig támaszul adja az igazság lelkét
(14,12-17). Jézus „minden napra” megígéri tanítványai­
nak a legbensőségesebb misztikus közösséget az Atyával
és a Fiúval, ha megtartják parancsait, és szeretik a Fiút
(14,18-21). Egy további közbeiktatott kérdés egyik tanít­
ványtól - Júdástól, de nem a kariótitól, amint azt hangsú­
lyozzák - megszünteti a tanítványság és a világ ellenté­
tét. A válasz egyelőre bizonytalan marad. Jézus rámutat a
szavaihoz fűződő szeretet és ragaszkodás összefüggésére
(14,22-24). Az első beszéd zárószavai egyfajta össze­
foglalásul szolgálnak: újból kilátásba helyezik a segít­
ség ígéretét, aki nem más, mint a Szentlélek, akinek a
tanítás és az emlékeztetés a szerepe (14,25-26). A béke
pedig úgy jelenik meg, mint Jézus búcsúajándéka. Majd

41 Btank, J., Johannes, 4/2. 58.

51
egy utolsó kiáltás következik a barátokhoz, ami nem más,
mint figyelmeztetés a hitre. A beszéd végkicsengése­
ként pedig óvva int az e világ uralkodójától (14,27-31).
A beszédeken végigvonuló vezértéma Jézus búcsúja és
a felmagasztalt Úr állandó jelenléte az igazság szellemé­
ben, ami viszont első pillantásra diffúznak tűnő gondolat.
Színpadszerűen utalnak a beszédeket bevezető utasítások
Júdás távozására (13,13), a párbeszédes beszúrások pedig
Simon Péterre (13,36); Tamásra (14,5); Fülöpre (14,8);
Júdásra (14,22). Majd a záró jelenetben Jézus felszólítja
őket: „Keljetek fel, menjünk innét!” (14,31).
Ami elsőre Jézus halála előtt adott végrendeletének
tűnik, annak itt pneumatikus-misztikus szintre kell emel­
kednie. Az evangélista, az ősegyház misztikus tehet­
ségű teológusa meditál a lelki tapasztalatokon, melyek
a távozó, de szellemi módon a hívők és az őt szeretők
közösségében jelen lévő Jézus problémáira vonatkoznak.
Azt is lehet állítani: János, a misztikus azt mondja ki, amit
kiérlelt magában a felmagasztalt Fiú misztériumába tör­
ténő elmélkedő betekintése során. Azonban nem ragad le
az isteni misztérium szemlélésénél, hanem megmondja az
általa megszólított közösségnek, hogy itt és most az Ige
hallgatása közben és a hit által miként lelhetnek Jézusnál
vigaszra és segítségre. Misztikája tehát nemcsak a sze­
mély épülésére, hanem elsősorban Jézus Krisztus egyhá­
zának felépítésére szolgál. A misztika nem történelem és
hagyomány nélküli, mert kötődik Jézus történetéhez, de
saját korát és környezetét szem előtt tartó szellemi hori­
zontján értelmezi azt.

52
 2.1.2. A második búcsúbeszéd (15,1-16,4a)
A második búcsúbeszéd egy szituációtól független
irodalmi egység, mely ugyan témája szerint összefügg
az őt megelőző első beszéddel, de jelenet szerint mégis
elkülönül ettől az utolsó vacsoráról való távozás motí­
vuma miatt (14,31). Bizonyos hangsúlyeltolódások utal­
nak az elmélkedés megváltozott teológiai szintjére. Ha ott
a búcsúról volt szó, az Atya segítségéről, akit az Atya a
távozó Jézus helyett küld, és a szeretetről, mint a vissza-
maradottaknak szóló új parancsról, akkor itt a közösség
belső állapotáról, az Atya és Jézus közti misztikus kap­
csolatról és a tanítványokról. Az igazi szőlőtőkéről mon­
dott, rejtélyes, képi beszédben szimbolikusan mutatkozik
meg, hogy a közösség Jézus búcsúzása után is „mara­
dandó” kapcsolatban marad vele (15,1-8). Majd beszél
a kölcsönös szeretetről. Ezek a 13,34k-ra emlékeztetnek
(15,9-10.12-13.17). A Jézushoz fűződő maradandó kap­
csolatban a barátság (14. és 15. v.) és a terméshozás motí­
vuma nagyjelentőségű mint a kiválasztás kifejezése (16.
v.). Habár a szöveg pontos részletezést és beosztást nem
tesz lehetővé, a témaváltás a 17. és a 18. versben azonban
mégis betoldásra enged következtetni. Amikor Jézusról
beszél, igazában a világban „veszélyeztetett közösségről”
is szó van, az Úr távozása után. A keresztény közösséget
gyűlöli a környezete, aminek oka, hogy Jézus tanítványai
„idegenek ebben a világban”. A jánosi dualizmus határo­
zottan „feketén-fehéren” gondolkodik: itt a kiválasztott
közösség - ott az elvetett világ. A prófétai igehirdetésben
az üldöztetés témája a jánosi közösség fájdalmas tapaszta­
lataira utal. A tenor félreérthetetlen: „most azonban nincs
mentségük a bűneikre”, vagy másként: nincs a gonosz,
romlott világ számára megbocsátás. Bámulatos és meg-

53
lepő a borús hangvétel, amit a szeretet (9-17. v.) és a gyű­
lölet (18-25. v.) kontrasztja mutat, és ami a világ szigorú
elítélésében nyilvánul meg. Hogy a tanítványok ne veszít­
sék el bátorságukat, új fent ígéretet kapnak az Atyától kül­
dött Szentlélekjelenlétére és támogatására (26-27. v.).

2.1.3. A harmadik búcsúbeszéd (16,4b-33)

A harmadik búcsúbeszéd tematikailag világosan iga­
zodik az első búcsúbeszéd fejtegetéseihez. Szól ugyanis
a távozásról és visszatérésről, a szomorúságról és öröm­
ről, a Szentiélekről, akit majd maga Jézus küld távozása
után; továbbá beszél az ima meghallgatásáról és a béke
ajándékáról. Némely magyarázó azt a véleményt képvi­
seli a 13,31-14,31 motívumainak tárgyszerű érintkezései
miatt, hogy az evangélista az első beszéd másfajta váz­
latát készítette volna itt el. Bizonyos értelemben egyfajta
újraértelmezését megváltozott hangsúlyokkal. Mások
bizonyos tárgyi és teológiai jellegű42 egyenetlenségekre
helyezik a hangsúlyt, és ezzel próbálják bizonyítani a szö­
veg másik szerzőtől való származását. A továbbiakban
nem kívánom ezeket az irodalmi és forráskritikai megfon­
tolásokat követni43, de azt gondolom, annyit mondhatok,
hogy a különbségek oly csekélyek, a közös vonások pedig

42 14,5: „Uram, nem tudjuk hová mégy”; 16,5: „És senki sem kér­
dezi közületek tőlem, hová mégy?”. A Paraklétosz világgal szembeni
eltérő szerepe megtalálható a 14,17-ben és a 16,8-11-ben. A megvál­
tozott időperspektíva tükröződik a búcsúzás és az újra jövetel tekinte­
tében a 14,9-ben és a 16,16-ban. A tanítványok istenkapcsolatában új
tájékozódás kezdődik a Paraklétosz közvetítésével, aki Jézus helyére
lép; a tanítványok hite Jézus megítélésében más a 14,1-14-ben, mint a
16,10 k-ban.
43 Vö. Bultmann, R., Johannes, 349-351.

54
oly jelentősek, hogy semmiképpen sincs okunk feltéte­
lezni a másodkézből származó redakciót. Maga az evan­
gélista még egyszer feldolgozta és variálta ugyanazokat a
témákat. A szakasz ellenáll a téma szerinti besorolás vagy
felosztás minden kísérletének. Néhány központi fogalom
és szófordulat kétségtelenül meghatározónak tűnik, de
ezekről már kezdetben is volt szó. Érdekes a titokzatosnak
tűnő reflexió, mely „a többé nem látás” és az „újralátás”
(16-19. v.) rövid idejéről szól, melyek talán „a tanítvá­
nyok (és a közösség) elgondolkodtatását akarják kiprovo­
kálni”44. A 16. fejezet összességében a vigasztalás jegyét
viseli magán, ahogy az a Paraklétosz-Vigasztaló (16,7)
ígérete miatti örömről szóló fejtegetésekből ki is derül.
Ezen a helyen azonban kétségtelenül napvilágra kerül az
öröm motívumával ellenkező, a világ megítélésének nega­
tívumáról szóló gondolat. A beszéd itt ugyanis rátér a bűn,
az igazságosság és ítélet témájára. Az a gondolat uralja a
jelenetet, hogy Jézus és a Vigasztaló jövetelével e világ­
nak a krízise tovább mélyül. Ha eddig szövegünk hátte­
rében a szerzőnek a közösség világban megtapasztalt izo­
lációs félelme állt - Jézus távozása és a „világ gyűlölete”
miatt most János a hit legmerészebb meggyőződésével
megfordítja az egészet: a tanítványoknak nincs okuk féle­
lemre és gyászra, hiszen a bűn a világra hárul. A világnak
nincs igaza, ha Krisztus üzenetével szembeszáll.45A har­
madik búcsúbeszéd (25-33. v.) záró része kitekintés a
jövőbe a „következő óra”, illetve az „a nap” kifejezések
segítségével, amikor már nem burkoltan, hanem nyíltan
beszélnek. A felmagasztalt Úr ezentúl már szellemileg

44 Schnackenburg, R., Johannesevangelium, III. 174.

45 Blank, J., Johannes, 4/2. 183.

55
szól a megbízott próféták ajkán keresztül. Az evangélista
számára kétségkívül égetően fontos és szükségszerű kora
egyházi igehirdetésének ez a fajta nyíltsága és tisztasága.
A jánosi iskolának azt a felfogását, hogy ők Jézus kinyi­
latkoztatásának értelmezői, nem lehetne jobban kifejezni,
mint a nyílt beszéd képével. A tekintet a zárómondatokra
irányul, de még egyszer visszatér Jézus történetére és a
tanítványközösség húsvét előtti és utáni helyzetére. A pró­
fétai jövendölés perspektívájában mutatja be - amit azért
jánosi módon dolgoz fel -, hogy a tanítványok elmene­
kültek Jézus passiója elől (Mk 14,27 k), hogy az emberek
elhagyták Jézust, de Isten nem. Itt nyilvánvaló kontraszt
ismerhető fel a Megfeszített Istenhez intézett kiáltásával,
amelyet Márk evangélista hagyományozott át (Mk 15,34).
János bizonyára nem véletlenül írta le a történteket ilyen
módon. Az ő szemszögéből ugyanis a passió, mint aho­
gyan azt a beszéd végén tömören meg is fogalmazza, győ­
zelem a világ fölött (33. v.). A „béke” szó még egyszer
feleleveníti a 14,27 vers gondolatát és elmélyíti azt: Ez
olyan béke, amely azzal a földöntúli világgal kapcsolatos,
amely Jézusban vált megtapasztalhatóvá.

2.1.4. Jézus búcsúiniája (17,1—26)

A nagy beszédkompozíció, ami a passió elbeszélése
előtt található, abban az ünnepélyes imában csúcsosodik
ki, mely tartalma és formája szerint egyedülálló. Nem az
a probléma, hogy Jézus imádkozik, hiszen a szinoptikus
evangéliumokban is van erre számos példa (vö. Llc).
Az Atya-Fiú kapcsolat kizárólagossága sem teljesen új,
mint ahogy azt a szinoptikus hagyományból származó,
Atyáról szóló dicséret is mutatja a következő kulcsmon­
datban: „Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az

56
Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú” (Mt 11,27). Figyelmet
érdemel a terjedelem mellett a majdnem himnikus hang­
vétel is, az az ünnepi pátosz, mely a mennyei liturgiára
emlékeztet. A szöveg „főpapi imaként” vagy „Jézus köz­
benjáró imájaként” való értelmezése is ezt támasztja alá,
amely a közbenjáró, illetve a Paraklétosz említése miatt
bizonyára jogos is. Szem előtt kell tartanunk, hogy itt ter­
mészetesen nem a maga Jézus által megfogalmazott ima­
szöveg visszaadásáról van szó, hanem prófétai beszédről,
a felmagasztalt Krisztus nevében és megbízásából. A Lélek
mondja ki itt azt, amit a földi Jézus a véres passió pers­
pektívájában így és ebben a formában még nem mondott
ki. „Az Atyánál a mennyben közbenjáró Jézus és az ő
barátainak földi közössége forr össze szellem alkotta egy­
séggé ebben az imában. Érthetővé válik ebben az imád­
ságban, hogy a kinyilatkoztatás nem elméleti tanítás,
hanem új élet és élő közösség - Jézussal és Istennel, Jézus
atyjával.”46 Ha jogos a „János-evangélium misztikája”
címszó, akkor erre a szövegre különösen is találó, mely
- jobban, mint a többi - rávilágít Jézus misztériumára,
búcsújára, az Atyával való egységére és maradandó jelen­
létére a tanítványok és a hívők közösségében. Az ima
stílusa megfelel tartalmának: a gondolatokat nem lehet
szisztematikusan besorolni és felosztani, csupán ki lehet
emelni bizonyos súlypontokat. Itt azonban helyénvaló
meditatív gondolatstruktúráról beszélni, amely körüljár
bizonyos témákat, és különböző nézőpont szerint mutatja
be azokat. Julius Wellhausen (1844-1918) az imát
„monoton harangozásnak nevezte, melyben ugyanannak az
akkordnak az elemei tetszőleges sorrendben, hol felfelé,

46 Blank, J., Johannes, 4/2. 250.

57
hol pedig lefelé szállnak”. Nem volt hiány felosztási
kísérletekben sem, melyek leginkább a részletekbe bele­
vesző munkához hasonlíthatók.47A besorolás kritériumai
oly sokrétűek és változóak, hogy legjobb, ha az ember azt
választja, ami neki első olvasásra szembeötlik. Én a hár­
mas, tematikai súlypontú, klasszikus beosztáshoz tartom
magam:

a) Jézus önmagáért imádkozik (17,1-5)

Jézus Atya megszólítása utal az óra eljövetelére (vö.
2,4: „Az én órám még nem jött el”). De a megdicsőü­
lés kérése is kifejezi a világba küldött Fiú különleges
istenkapcsolatát és annak az üdvtörténeti pillanatnak
a jelentőségét, melyet itt fennkölt formában „órá”-nak
nevez. Ha a passiót tekintjük, nehezen érthető megdicső­
ülésről beszélni a modern gondolkodás „siker bukás”
kategóriapárja alapján. Azonban az evangélisták misz­
tikus látásmódjában itt mélyebb dimenzió nyílik meg:
a halálban élet van, a vereségben győzelem, a mors
turpissima (a legszörnyűbb halál) szégyenében az üdvös­
ség világít. De a gondolat még továbbmegy. Annak az
Atyához fűződő végső közösségnek az elnyeréséről van
tehát szó, melyből Jézus földi léte alatt ugyan nem esett
ki - de nem ok nélkül egészítik ki az Ige testté válásá­
ról szóló igét a dicsőség szemléléséről szóló kijelentéssel
(1,14) -, mivel ami döntő, az mégis rejtve marad a „még
el nem jött óra” megszorítása miatt. De most az a dicső­
ség, amit a Fiú öröktől fogva birtokol, újból látómezőnkbe
kerül. János a végén visszanyúl a kezdetre: a mennyei

47 Vö. Becker, J., Johannesevangelium, 508-516. strukturális és fel­

osztási javaslataival.

58
világba való visszatérés ugyanis megfelel a földi világba
való jövetelnek. „A szakasz (17,1—5) bemutatja a kinyilat­
koztatás és az üdvösség eseményét, ahogyan az - János
szerint - a búcsúima elején megmutatkozik Jézus szemé­
lyében. Ennyiben tehát Jézusnak az Atyához való kiolt-
hatatlan kötődése lesz az »örök élet« hordozó eszméje,
maradandó közepe és ígérettel teljes jövője.”48

b) Jézus a tanítványaiért imádkozik (17,6-19)

Jézus tanítványaiért mondott imája - a halál előtti
történelmi búcsú szituációján túl - a világban élő jánosi
közösségre is vonatkozik. Az indoklás kétértelműsége az
evangélista misztikus látásmódjával függ össze. A tulaj­
donképpeni kérés elé ugyanis magyarázó, utaló meg­
határozás kerül. Az Atya őket, vagyis a tanítványokat
kiemelte a világból és Jézusnak „adta”. Ok elfogadták az
Atya Igéjét - a Logoszt -, és kitartottak mellette, felis­
merték, illetve hitték, hogy a Fiú az Atyától származik, és
ők egymással mind a létben, mind a cselekvésben közös­
séget alkotnak. A tanítványság és a közösségi élet tehát
azt jelenti, hogy a hit által részesedünk az Atya életében
és a Fiú küldetésében. A közösség mindig több mint szer­
vezet, intézmény vagy szociális képződmény (6-8. v.).
Érdekes, hogy az ünnepélyesen bevezetett kérés („Értük
könyörgök”) már azonnal kifejezetten átcsap a világról
való lemondásba. Jézus már nincs a világban, a tanít­
ványok pedig még igen, de ők már most, igazából csak
most állnak a világon kívüli elhivatottság perspektívájá­
ban. A gondolatok állandóan csak e pont körül forognak.
De hogy jutottak ilyen pesszimizmusig, amely a világot

48 Blank, J., Johannes, 4/2. 263.

59
elvető teológiához közelít? Itt valóban különös módon
fejeződik ki a jánosi kozmológia és antropológia dualiz­
musa. Nem szolgál elfogadható megoldással a „világra
nyitott” evangélista (3,16 k) és a „világtagadó” szerkesz­
tés alternatívája sem. A búcsúbeszéd világpesszimizmu­
sát sokkal inkább bizonyos - ma már csak feltételesen
rekonstruálható - hit szituációjaként értelmezhetjük. Josef
Blanlc teljesen jogosan mondja: „Az olyan kijelentés, mint
»Nem a világért könyörgök...« arra figyelmeztet bennün­
ket, hogy az evangéliumok kijelentéseit sem szabad kri­
tika nélkül abszolutizálnunk, hanem pontosan figyelnünk
kell a helyi értékére. Nekünk azonban ilyen éles határt
húzni a »hitetlen világ« és Jézus tanítványainak közös­
sége, azaz az egyház közé, minden további nélkül nem
áll módunkban.”49 A világtól való távolságtartás érthe­
tőbbé válik, ha a búcsúima együttes tendenciájára figye­
lünk. Jézus imádkozik tanítványaiért, mert a felmagasz­
talt Úr különösen is szívén viseli a közösséget. Kéri az
Atyát, hogy „őrizze meg” őket, méghozzá az ő „nevében”
(11.12. v.), vagy „óvja meg őket a gonosztól” (15. v.),
mint ahogy, míg jelen volt a világban, „megőrizte” őket
(12. v.). A közösség egysége a cél, ami az eltávozott
Úrral együttmaradó közösség látható kifejezése. Fontos
az öröm dominanciája, melynek az ima széles érzelmi
hullámzásában sem szabad elvesznie. A tanítványoknak
bővelkedniük kell az örömben (13. v.) akkor is, ha a világ
most gyűlöli őket. Meg kell szentelődniük az igazságban,
ami azt jelenti, hogy védve és megpecsételve élnek Isten
oltalma alatt. A tipikus, jánosi kölcsönösséget szem előtt
tartva: a tanítványok szentté válásának megfelel az, hogy

49 Blank, J , Johannes, 4/2. 269.

60
Jézus a tanítványokért „szenteli magát”. Itt a misztika rej­
tett forrásai szabadulnak fel: a negyedik evangélium tehát
benső vonatkozásban áll Isten Fiának a tanítványokért
végzett helyettesítő odaadásával. így tekintve nem jogta­
lan a hagyományos „főpapi ima” elnevezés sem.

c) Jézus minden benne hívőért imádkozik (17,20-26)

Jézus kérőimájának utolsó szakasza feloldja a kis elkü­
lönült csoport szűk határait, és a figyelmet mindazokra
irányítja, akik hisznek Jézusban. Még egyszer előkerül
a főtéma, a „közösség egysége”, és ezt - misztikusan
szemlélve - a végső teológiai alapra vezeti vissza a szö­
veg: „Amint te, Atyám, énbennem vagy és én tebenned,
(...) amint mi egyek vagyunk; én őbennük és te énben­
nem...” (21-23. v.). „Ez az élő, szeretetteljes kölcsönös
»egymásban lét« az alapja a Jézus-tanítványok közösségi
egységének. Ezt az egységet hasonló struktúrájúnak kell
elgondolni, azaz úgy, mint amit maga az isteni szeretet
tett lehetővé, mely isteni egység, még ha törékenynek is
hat, de mégis azt tükrözi vissza.”50 A józan, lelki okokra
hivatkozó megállapítást nem szabad elnyomni a felleng­
zős egységnyilatkozatokkal kapcsolatban. Az evangé­
lista ugyanis minden pátosz nélkül, gyakorlatiasan beszél
erről az egységről, mint ami hiteles bizonyság a világ
előtt (21. v.). „Ismerje meg ebből a világ, hogy te küld-
tél engem, és hogy enyéimet úgy szereted, amint engem
szerettél” (23b v.). Az egység tehát érv a keresztény rnisz-
szió számára. A misztikus teológia nem tévesztette szem
elől a világot! A végéhez közeledve minden sűrűsödik, a
nyelv tömörebb lesz. Feltűnő, hogy gyakoribb az Atya-

50 Blank, J., Johannes, 4/2. 281.

61
megszólítás (21.24.25. v.), a szeretet szó használata pedig
úgymond nagyszerű záróakkord (24.26 v.). A tanítványok
tökéletesedése az egységben a teljes és osztatlan részvétel
abban a szeretetben, mely az Atya és a Fiú közt áramlik.
E megfontolások zárásaként Rudolf Schnackenburgtól
szeretnék idézni: „Az ima elsősorban a lényegesre kon­
centrálást jelenti, elmélkedést azon, amit Isten Krisztus
által ajándékozott nekünk, mely belső dicsőségtől teljes
élet Istenben és az ő szeretetében. Meghívás ez a bensősé-
gességre, a benső gyűjtésre, az Istennel való és az egymás
közötti egységre. Jelentőségét nem veszíti el korunkban
sem, melyet inkább az aktivitás és a kifelé irányuló cse­
lekvés jellemez. Ugyanakkor természetesen az ilyenfajta
keresztény viselkedés korlátaiba és veszélyeibe ütközünk,
melyektől csak az a közösség tud megszabadulni, mely
küldetését állandó feladatként tartja szeme előtt.”51

2.1.5. A jánosi misztika súlypontjai a búcsúbeszé­

dekben
A búcsúbeszédben itt-ott felbukkan néhány markáns
tematikai súlypont, ezekről elmélkedünk a követke­
zőkben: az Atya és a Fiú közösségében, illetve a szere­
tetben való maradás. A közösség egysége. A barátság.
A Vigasztaló - Segítő. A dicsőség. A világ. „Rövid idő”
- a búcsúzás fájdalma és a viszontlátás öröme.
A gondolatok jönnek-mennek, keresztezik egymást és
háttérbe húzódnak. Marad azonban az a benyomás, hogy
a jánosi teológia fontos témái még egyszer felcsendülnek,
amikor az Úr búcsúzik e világtól. Már szó esett róla, hogy
mélyreható meditáció ez, amelynek segítségével a jánosi

51 Schnackenburg, R., Johannesevangelium, III. 231.

62
hagyomány jól érthető képekben ábrázolja a keresztények
titokzatos valóságát.

a) „Maradjatok bennem, s akkor én is bennetek mara­

dok”, ,, Maradjatok meg szeretetemben!” (15,4.9)
Jézus búcsúbeszédeiben és a búcsúimájában a jánosi
misztika a legtisztább és legkoncentráltabb formájában
mutatkozik meg. A főtéma: az Istennel való közösség a
hitben és szeretetben. János képi nyelvet használ, hogy e
gondolatokat megértsük. Ez azután majd átcsap az értel­
mező beszéd nyelvébe. A szőlőtőről és a szőlővesszőről
szóló képies beszéd (15,1-8) egy természetes organiz­
mus példáján mutatja be, hogy az embernek hogyan kell
elképzelnie az Isten Fia és az emberek közötti természet­
feletti kapcsolatot. Ez életáram, ami ide-oda buzog. Az
ilyen életközösség alapelve a „benne maradás”, illetve
az „el nem szakadás” az élet és kegyelem adományozó­
jától.52 János a megfelelő szakszót - „ménéin en” (’benne
marad’) - e rövid szakaszon belül tízszer is használja.
A figyelmeztetés fontossága, a parancsoló hangsúly és az
előadás határozottsága csak és kizárólag egyetlen végkö­
vetkeztetést engedélyez: itt és most valami nagyon fon­
tos dologról van szó. Élni és túlélni csakis a Krisztussal
való egészen személyes és misztikus közösség feltétele
mellett lehetséges. Ha a búcsú helyzetét, illetve a jánosi
közösség azon prófétájának kérdésfölvetését tartjuk szem
előtt, aki itt szóhoz jut, kapja meg értelmét a figyelmezte­
tés, „maradj Krisztusban!”. Keresztény élet csak a „mara­
dandó” hűség jegyében lehetséges. A tanítványok eltá­
vozott Urukhoz való misztikus kapcsolata tehát nagyon

52 Heise, J., Bleiben, HUTh 8. Tübingen, 1967.

63
távol van az ábrándos bensőséges viszonytól. A szőlőtő
képe ugyanis félreismerhetetlen ekkléziológiai vonás­
sal rendelkezik, ami kijelöli a Krisztussal való közösség
helyét: a Krisztusban maradás tehát nem jelent mást,
mint a közösségben maradást. Aki elfordul az egyháztól,
elszigeteli magát és meghal. A szőlőtő képe nyílt meta­
fora, ami nem zárja ki a felülről jövő kinyilatkoztató (Én
vagyok) korporatív értelmét.53 Másrészt azonban nem
hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az egyes számú „én”,
illetve „bennem” a tekintetet az eltávozott, de lélekben
mégis jelen lévő Krisztus individuális személyére irá­
nyítja. A „Krisztusban maradás” egyenlő a „közösségben
maradás”-sal, és egyúttal kifejezése a hitben megala­
pozott Én-Te kapcsolatnak is, ami a „hívők közösségé­
ben” ölt konkrét alakot. Sajnos, alig ismerjük az effajta
figyelmeztetések hátterét. Gyanítható, hogy fenyegető
szakadásról (szektásodásról) van szó. A Jézusban való
bennmaradásra történő felhívás és a figyelmeztetés:
„Aki nem marad (bennem), kivetik, mint a szőlővesz-
szőt, és elszárad” (6. v) biztosan nem csak játék a gon­
dolatokkal. Lehetséges, hogy a tanítványok hűtlenségé­
nek ismerete, ami Péter Krisztus-tagadásában különösen
nagy hangsúlyt kap (18,15-18.25-27), még visszatér az
evangélista emlékezetében. Az ősi elv: „A történelem
nem ismétli meg önmagát” nyilván csak korlátozottan
érvényes az ő szemében. A további fejtegetések egyértel-

53 Vo. Blank, J., Johannes, 4/2. 146.: „A képet félreértenénk, ha a

»szőlőtőt« egyedül Jézusra vonatkoztatnánk. Sokkal inkább egy eleve
adott egészről van szó, melyet Jézus alapoz meg, de már a vesszőket
is magába foglalja, úgyhogy erről az oldalról nézve is érthető a közös­
ségre utalás.”

64
művé teszik, hogy a személyes közösség nem más, mint
a szeretet közössége: „Ahogy engem szeretett az Atya,
úgy szerettelek én is titeket; maradjatok meg szeretetem-
ben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok sze-
retetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait,
és megmaradok az ő szeretetében. (...) Szeressétek egy­
mást, ahogy én szerettelek titeket” (9-10.12. v.). A szerző
a szőlőtő képének magyarázatába bevonja a szeretet
motívumán keresztül a személyes közösség egzisztenciá­
lis tapasztalatát. A kép úgymond a szeretet és az egység
szoros kötelékét szövi az Atya, a Fiú és az emberek közé.
A szőlőműves (az Atya), a szőlőtő (a Fiú), a szőlővesszők
(a hívők) és a termés (a szeretet tetteinek) képe illusztrálja
a jánosi közösségről alkotott felfogás misztikus minősé­
gét. Vitatott, hogy a szentségi életközösség és egyesülés
(unió) mennyire játszik szerepet az úgynevezett benne-
maradás-formulában. Amennyiben igaz, hogy ugyanazon
teológus jut szóhoz a szőlőtőről mondott szóképben, mint
az eucharisztikus beszédben (6,56), akkor elgondolkodha­
tunk a hitben és szeretetben való lelki, személyes egye­
sülés szakramentális tömörségéről. Azonban a tekintet a
búcsúbeszédben a végső - az eucharisztiában csak jelzés­
szerűen említett - közösségre irányul. Ez a közösség az
életről (17,2.3), a szeretetről (14,15.21.23; 15,9.10; 16,27)
és a gyümölcshozásról (15,2.4.5.8.16) szól. Egyértelműen
felismerhetőek az eltérések a hellenisztikus misztikától,
ahol az istenséggel való közösséghez vezető út eksztá­
zisra és látomásokra épül. A kölcsönös szeretet parancsa
(13,34.35; 15,12.17) - ami az Atyával és a Fiúval történő
szeretetteljes egyesülés következménye - hangsúlyozza
legjobban a jánosi misztikus egyesülés (unió mystica)
dinamikus jellegét. János azonban semmiképpen sem

65
helyezi a misztikát az etika helyére, inkább az akarat és
a cselekedet közösségének szintjére emeli. A gyümölcs­
hozás szempontjára majd egy másik helyen (2.2.4.) újra
visszatérünk. Ami első látásra ezoterikus, befelé forduló
látomásnak (visio ad intra) tűnhet, az valójában kifelé irá­
nyuló cselekvés (actio ad extra).

h) A közösség egysége
János a búcsúbeszéd végén hangsúlyozza a közösség
egységét. A német egységes bibliafordításnak parancsoló,
határozott hangneme van, ami a görög szöveg célhatá-
rozós szerkezetében alig érződik. De mégis joggal for­
dították ezt a szöveget a német változatban a felszólító,
felhívó jellegű „legyenek” kifejezéssel: „Legyenek mind­
nyájan egyek, mint te, Atyám bennem vagy és én teben-
ned vagyok, úgy legyenek ők is egyek, hogy elhiggye a
világ, hogy te küldtél engem” (17,21). „Legyenek egyek,
amint mi egyek vagyunk, én őbennük és te énbennem. így
legyenek ők tökéletesek az egységben, hogy elhiggye a
világ, hogy te küldtél engem, és enyéimet ugyanúgy sze­
retted, amint engem szerettél” (17,22.23). Az egység gon­
dolatának van tehát vízszintes és függőleges tengelye is,
amely a keresztények egymás közötti egységét az Atya és
a Fiú egységéből vezeti le. A keresztények egysége (unió
christianorum) kétségtelenül sürgető szívügye a jánosi
közösségnek, amit a világ előtt mint krisztusi tanúságté­
telt mutatnak be, amit a világnak el kell ismernie, vagyis
meg kell térnie. De fontosabb a cél meghatározásánál a
teológiai megalapozás az Atya és a Fiú közötti szeretet és
életközösség segítségével. Az Atya és a Fiú élete és sze-
retete konkrétan megtapasztalható a keresztény közösség
életében és szeretetében. A jánosi misztika döntő mozza-

66
 nata az Istennel való közösség egyházi-kommunikációs
perspektívája. Az egyén csak a testvérek közösségében
találhatja meg kiteljesedését. Ám ez azt jelenti, hogy a
testvéri szeretet kényszerítő feltétele, illetve szükséges
következménye az isteni misztikának. Nem ok nélkül
olyan hangsúlyos a kölcsönös testvéri szeretet új paran­
csa egy félreérthetetlen utasítás formájában (13,34.35;
15,12.17). Az Atya és a Fiú közötti életközösség az alapja
és oka a hívők, a reménykedők és a szeretni tudók krisz­
tusi közösségének. Biztosan nem véletlen, hogy ilyen
mélyreható, misztikus kijelentés van az ima szövegében.
A felmagasztalt Krisztus az ég felé irányítja a hátraha­
gyott tanítványok tekintetét, pontosabban arra a területre,
ahol ő maga is Atyjával él közösségben. A búcsúima
„földi” síkja, amit a negyedik evangélium szerzője elbe­
szélésében feltételez, jellemzi a világban élő tanítványok
helyzetét. Az imádkozó Jézus Atyára irányuló tekintete
kiragadja most őket a földi dolgokból, és felveszi őket
ama végső közösségbe, mely eredete és oka az egyházi
közösségnek és a keresztények egységének. Az egy­
ség gondolatára még visszatérünk a Jó pásztorról szóló
beszéd összefüggésében (2.2.3.d).

c) A barátság
Eugen Biser Jézusról szóló könyvében azokat a törek­
véseket, melyek azt célozzák, hogy Jézussal most a jelen­
ben is találkozhassunk - a történelmi távolságot mintegy
átugorva —, a barátról és a barátságról szóló jánosi igére
alapozta. A János-evangélium több szövegének legalább
közvetett módon témája ez a gondolat. Keresztelő János
Jézusról szóló beszédében ez áll: „A menyasszony a vőle­
gényé. A vőlegény barátja, aki mellette áll, és hallgatja,

67
szívből örül a vőlegény hangjának. Ez az örömöm most
teljes lett. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbed-
nem” (3,29.30). Az utóbbi megjegyzés sejtetni engedi
azt, amit az evangélista a barátsággal mondani szeretne:
a barát kedvéért lemondani a tiszteletről és a hírnévről:
„Neki növekednie kell...” E téma visszacseng az első
tanítványok meghívásának elbeszélésében is (1,35-39).
Együgyüen, zavartan kérdezik Jézust lakásáról. A döntő
mondat így hangzik: „...és nála maradtak azon a napon.”
A barátság élménye oly mély benyomást gyakorolt rájuk,
hogy még az időre is pontosan emlékeztek: „a tizedik
óra körül történt” (1,39). János szerint két nő is tartozik
Jézus baráti köréhez: Mária és Márta, Lázár testvérei.
Másként, mint Lukácsnál (Lk 10,38-42), Mária itt a láb
megkenésének szeretetszolgálatát végzi, ami Jézus halá­
lára és dicsőségére (a kenet illata) vonatkozik, míg Márta
az ételt készíti és Jézust szolgálja (12,1-11). Lázárról
kifejezetten mondja: „akit, szeretsz” (11,3), illetve „nézd,
mennyire szerette őt” ( 11,36). A tanítványokkal folytatott
beszélgetésben Lázárt »barátunk”-nak nevezik (11,11).
A baráti kapcsolatok minőségéről azonban csak nagyon
keveset tudhatunk meg. Talán az az igazi jelentése, hogy
Lázár egészen Jézusra hagyatkozik. „Lázárt olyan valaki­
nek mutatják be..., akit Jézus szeret. És ezt Jézus akarja
így, Lázár pedig elfogadja Jézus első lépését, amit ebbe
az irányba tett.”54 Ami fontos megfontolásaink számára:
Jézusnak vannak barátai, és ő maga is barát. A barát­
ság témája a búcsúbeszédekben kifejezetten is említésre

54 Martini, C. M., Damit ihr Frieden habt, 36. Vő. főként „Eljutni az
Úr barátságára” (32-37) és „Az ő barátságának ereje” (68-70) bekez­
déseket.

68
 kerül, és krisztológiai szempontból is elmélyül: „Nem
nevezlek benneteket többé szolgáknak, mert a szolga nem
tudja, mit tesz az ura; barátaimnak mondalak titeket, mert
mindent, amit Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek”
(15,15). Amint két barát közel van egymáshoz, amikor
egymásra figyelnek, megértik és szeretik egymást, így
vannak a tanítványok is közel eltávozott Urukhoz a hívő
figyelmesség és megértő szeretet révén. A szőlőtő szó­
képe két parancsot tartalmazó igéjét - „maradjatok ben­
nem, akkor én is bennetek maradok!”, illetve „maradjatok
meg szeretetemben!” (15,4.9) - kapcsolatba hozhatjuk a
barátság témájával. Kiválasztás és meghívás hangzik el e
parancsokban, melyek a szinoptikusok meghívásról szóló
történeteire emlékeztetnek minket. A tanítványok útra
kelnek Jézushoz, aki személyében maga az út mindenki
számára, aki hozzá megy.55
A barátság szónak megvan a maga elő- és utótörténete.
Az ószövetségi Bölcsesség könyvében olvashatjuk: „Bár
csak egy, mégis mindent megtehet; s anélkül, hogy meg­
változna, képes mindent megújítani. Nemzedékről nemze­
dékre betér a szent lelkekbe, és megteremti Isten barátait
és prófétáit; mert az Isten csak azt szereti, aki együtt lakik
a bölcsességgel” (Bölcs 7,27k). Feltételezhetjük, hogy
János-evangéliuma az istenbarátság ezen ószövetségi­
zsidó motívumát átvette és elmélyítette. A vallástörténeti
spektrum Alexandriai Philóntól a zsidó-rabbinista világon
át a gnosztikus-filozófiai körökön túl egészen sajátosan a
mandeus irodalomig terjed. Az összehasonlítások érdeke­
sek, éppúgy, mint utótörténetének figyelembe vétele is;

55 Biser, E., Dér Freund, 231.

69
például Alexandriai Kelemennél, aki a Szőnyegek56 című
írásában taglalja az istenbarátság témáját, és Isten igaz
ismeretével hozza kapcsolatba. Vagy a középkor miszti­
kája is idetartozik, mely „Isten barátainak” saját „mozgal­
mát” váltotta ki.57 A jánosi Jézus-barátság csak részben
sorolható be az efféle talányos összefüggésekbe. A döntő
ösztönzések sokkal inkább az őskeresztényi, az üdvös­
ség sajátosan jánosi tapasztalatából erednek. Jézus sze-
retete, mely az életközösségben nyilvánul meg, a barát­
ság eredete és kifejezése. „Igazolható, hogy a barátság
gondolatát (ami a tanítványsággal áll párhuzamban, vö.
8. v.) kereszténnyé tették, és az lényege szerint Jézusnak
tanítványaihoz fűződő, különleges viszonyát jelenti.
Tanítvánnyá úgy lesz az ember, hogy Jézus meghívja.
Ezért is hangsúlyozhatja a szöveg: »Nem ti választottatok
engem, hanem én választottalak titeket.« Ezzel tudatosít­
ják a tanítványok, hogy Jézushoz fűződő barátságuk meg
nem érdemelt ajándék.”58A kereszténység leglényegesebb
elvére utal ugyanebben az összefüggésben a parancs tel­
jesítése (15,14) és a gyümölcshozás motívuma is (15,16).
A Jézussal kötött barátság tehát mindenben más, mint
merő érzelem és szimpátia. A tettről van szó, pontosab­
ban: az engedelmességről. „A szerzőt aggasztja, hogy a
kiválasztás és az életvitel - tekintettel a közösség helyze­
tére - nem fedi egymást.”59 Ezzel már el is érkeztünk a
barátság gondolatának döntő, vallási-szociológiai kömye-

56 Alexandriai Kelemen, Stromateis, VII. 3,19.

57 Biser, E., Dér Freund, 230k. 327. 23. megj.
58 Schnackenburg, R., Johannesevangelium, III. 127.
59 Becker, J., Johannesevangelium, 485.

70
zetéhez: a jáiosi közösség, illetve iskola itt a Krisztushoz
fűződő sajátos kapcsolatára reflektál, amelyet lehetőleg az
egymással versengő csoportok háttéréből kell néznünk.
János első levele e tekintetben egyértelműbben fogalmaz,
amikor óv a sok hamis prófétától, és vallja, hogy Jézus,
az Isten Fia, testben jött közénk. (ÍJn 4, lk). Az Istentől
származó testvéri szeretet Isten szeretetének kiáramlása.
A második jánosi levél fejtegetései is ugyanezen vonal
mentén haladnak: „Mert sok hamis tanító lépett fel a világ­
ban, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el”
(2Jn 1,7). A szeretet és barátság a parancsolatok megtar­
tásában mutatkozik meg (2Jn 1,6). János közösségének
kiválasztottságtudata, mely a szeretett tanítvány alakjában
személyesült meg, a barátság gondolatában is megfelelő
módon fejeződik ki. Mondhatjuk-e, hogy itt kétségkívül
nagyon érdekes perspektívák nyílnak a mai krisztológiai
megfontolások számára, amikor a modern felfogású ember-
társi-baráti kapcsolatot kiegészíti s tán felül is múlja azzal,
hogy Jézus úr voltát is hangsúlyozza?60

d) A Paraklétosz —a Vigasztaló
A jánosi búcsúbeszédekre a Paraklétosz61 (a Vigasztaló)
rejtélyesen világidegen, de mégiscsak sajátosan életközeli
alakja nyomja rá különleges bélyegét. Ha már a fogalom

60 Vö. Biser, E., Dér Freund, 2321c.

61 A paraklétosz görög szó. Szó szerint 'mellé hívott’-at jelent (1. a
latin advocatus = 'mellé hívott’, 'ügyvéd' szót), és olyan valakit jelöl,
aki föllép, síkra száll valaki mellett, valaki érdekében, mint közbenjáró,
szószóló, segítő, közvetítő, ritkábban, mint ügyvéd. Az ÍJn levélben
is Krisztus a mi Paraklétoszunk, aki közbenjár, könyörög az Atyánál
bűneink bocsánatáért (2,1). A Paraklétoszon általában a Szentlelket ért­
jük, aki Jézusnak és az Atyának a Lelke. - (A szerkesztő megjegyzése)

71
önmagában is homályos, akkor minden bizonnyal a dolog
vagy a személy is az, akiről éppen itt szó van. Ezért aján­
latos az öt vagy hat Paraklétoszról szóló helyet egymás
után átvenni s az értelmükre rákérdezni.
Az első mondás, a 14,lók a Paraklétosz eljövetelé­
ről szól, akinek elküldését Jézus leérte az Atyától. O az
igazság Lelke, aki a tanítványoknál marad, s velük lesz,
viszont a világ nincs abban a helyzetben, hogy befogadja
őt. A Paraklétosz Jézus helyettese. És ahogy ő maga, úgy
majd Paraklétosz is a tanítványok mellett áll megpróbál­
tatásaikban az idők végezetéig. Megállapíthatjuk tehát,
hogy az eltávozott Úr maradandó jelenlétéről van szó.
Már az „Igazság Leikével” való azonosítás is figyelemre
méltó. Két, eredetileg egymástól független elképzelést
- „a segítőt” és az „Igazság Lelkét” - kapcsolják össze
egymással. Érthetjük-e ezt úgy, hogy az Atya által küldött
Paraklétosz az evangélium igazságát újra emlékezetbe
idézi? Az eltávozott Jézus „itt marad” igazságának eleven
szavában, vagyis itt marad a Szentlélekben, akit az Atya
küldött helyébe.
A 14,26 vers szövege már konkrétabban s érthetőbben
szól a megígért Paraklétosz tevékenységéről, amikor így
beszél: „A Vigasztaló pedig megtanít benneteket min­
denre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.”
A „tanítás” és az „emlékeztetés” funkcióinak említése
nyomatékosan és hangsúlyosan összefügg mindazzal,
amit Jézus mondott tanítványainak. A közösségen belüli
keretekre is utal, hisz teljes mértékben biztosítani akarja
Jézus emlékének áthagyományozását, mert semmi sem
mehet feledésbe. Az más kérdés, lehet-e arról beszélni,
hogy itt már a harmadik generáció hagyománybiztosító
szerepéről van szó. Mindenesetre helyes az a meglátás,

72
hogy itt a jánosi iskola szociológiai önértelmezése feje­
ződik ki, vagyis az, hogy ők „a Lélek birtoklásának ere­
jében hirdetik az igazi Jézust”62. A Lélek, akit az Atya
Jézus nevében, vagyis képviseletében küld,63 a biztosítéka
annak, hogy Jézus tanítása s az örömhír hirdetése tovább
folytatódik.
Más a témája a harmadik mondásnak, a 15,26k vers­
nek, mely a Jézus melletti tanúságtételt emeli ki. A szűk,
közösségen belüli kereteket itt a megfogalmazók szétfe­
szítik, ugyanis már az egész hitetlen világ előtt tesznek
tanúbizonyságot. Jogi esettel van tehát dolgunk, ahol a
Szentlélek, a Paraklétosz, Jézus tanítványainak szájába
adja a „világ bírósága” előtt a helyes szavakat. A megfelelő
szinoptikus hagyományok (vö. Mk 13; Lk 21) ugyanezen
a síkon helyezkednek el. Itt is, ott is a „segítőről” van szó,
ha majd kívánják a világ előtti tanúvallomást. Az, hogy
János esetleg szinoptikus előzményeket használt-e, vagy
sem, most nem fontos. Fontosabbak a ténybeli különbsé­
gek: Jánosnál a bírósági kihallgatás helyére az alapvető
hitvallás lépett, a világ gyűlölete és ellenségeskedése
ellenére is. Amit Márk eszkatológiai keretek közé helye­
zett, az itt a világ jelenlegi állapotának bemutatása lett.
A Paraklétoszról szóló negyedik mondás, a 16,7-11
vers, az ítélet gondolatának kidolgozásával alapvetően
ugyanezen a síkon mozog. A Paraklétosz „vádolja” a
hitetlen világot, vagyis a saját bírósága elé állítja, ami
már e világ fejedelmével, a sátánnal meg is történt. Ezzel

62 Becker, J., Johannesevangelium, 473k.

63 TJntergaflmair, F. G., lm Namen Jesu. Dér Namensbegriff im Johan-
nesevangelium. Eine exegetisch-religionsgeschichtliche Studie zu den
johanneischen Namensaussagen, FzB 13. Stuttgart, 1974. 170.

73
a Paraklétosz szerepe megváltozott: A tanítványok ügy­
védjéből a világ vádlója lett. János közössége számára
azonban ez azt jelenti, hogy ők maguk, az egykori vád­
lottak a nagy világítélet másik oldalára kerültek, hiszen
helycsere történt. Most az egész világ előtt nyilvánvalóvá
vált a vádló révén, mi a bűn, az igazságosság és az íté­
let. A bűn nem más, mint a hitetlenség, az igazság azonos
értelmű azzal, hogy Jézus az Atyánál van, „földi életét”
ott fejezte be, az ítélet pedig a nagy ellenfélnek - akit
itt „e világ fejedelmé”-nek neveznek - elítélését jelenti.
János a negyedik - Páráklétoszról szóló - mondásban
kitűnő, üdvtörténeti léptékű misztériumjátékot vázol fel.
A Paraklétoszról szóló utolsó igehely ( 16,131c) a
jánosi közösség helyzetét tartja szem előtt. Jézus távo­
zása után a tanítványoknak ébren kell tartani a hívőkben
az Úrra való emlékezést, az evangélium igazságát pedig
meg kell védeniük a hamisítástól, és végül tovább kell
adni a hitet. A Paraklétosz Jézus helyére lép, és gondos­
kodik róla, hogy Jézus ügye (az egyház) tovább folyta­
tódjon. Mint az Igazság Lelkének (14,17; 15,26) sajátos
kapcsolata van a hagyománnyal. Habár a Jézusra való
emlékezés motívuma a döntő, de az Úr szavait, magasztos
kinyilatkoztatásait újra el kell olvasni és életben kell tar­
tani. „E Paraklétoszról szóló mondást leginkább a 14,26
vers új olvasatának tekinthetjük.”64 Az emlékezés él az
evangélista közösségének vonzáskörében, de azon túl, az
evangélium mindenkori hallgatóiban, és olvasóiban is.
A mondatok elején szembeszökő számomra az „Ő”, mely
a szöveg olvasásakor staccatóként ugrik ki. Ezt nem lehet
nem észrevenni: Őróla van szó, az ő „eljöveteléről”, az

64 Schnackenburg, R., Johannesevangelium, III. 163.

74
 ő bevezetéséről, az ő másik képviseletében tartott beszé­
déről, az ő felmagasztalásáról, vagyis Jézus dicsőségé­
nek továbbviteléről, arról, hogy mindezt Jézustól veszik
és hirdetik. Amiatt azonban, hogy ez az igehely különös
érdeklődést mutat a közösség iránt, még nem kell arra
gondolnunk, hogy az egyházi szerkesztés toldotta volna
be. Érzésem szerint az ilyen vélemény aligha tartható.65
A János-evangélium forrásainak eldöntése és a szerkesz­
tői átdolgozás rekonstrukciója helyett a szövegen belül
kellene maradnunk, azaz az adott kontextusban kellene
értelmeznünk az egyes szövegeket. A tartalomra is érvé­
nyes ez. A Paraklétosz funkcióját kellene szem előtt tarta­
nunk, és Vele kapcsolatban is arra kellene ügyelnünk, ami
Jézussal közös benne. A búcsúzó Jézus megígéri tanítvá­
nyainak, hogy elküldi maga helyett a másik Segítőt, „az
Igazság Lelkét”. A „normális nyelvhasználatból” minden
egyes olvasó megérti, hogy számíthat „magától az Atyától
meghatalmazott ügyvédre”66.
Az egyetlen, egyértelműen krisztológiai jellegű Para-
klétoszról szóló szöveg János-evangéliumán kívül talál­
ható, de az ő teológiai környezetében. Az első János levél
szerzője így kezdi második fejezetét: „Gyermekeim, azért
írom ezeket nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha vétke­
zett valaki, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus,
az igaz” (IJn 2,1). És mindaz, ami csak utalásszerűén
ismerhető fel az evangélium Paraklétoszról szóló mondá­
sainak hátterében, itt egyértelműen kifejeződik. A közös­
ségnek ugyanis a földön élő Jézus elbúcsúzása után is
van ügyvédje, szószólója vagy segítője az Atya égi trónja

65 Vö. Thyen, H. egyértelmű állásfoglalását - in: TREm 17. k. 217.

66 Thyen, H„ in: TRE, 17. 218.

75
előtt. Itt, másképpen, mint az evangéliumban, világosan
különbséget tesz a Paraklétosz és a Szentlélek között. Míg
az evangélium, illetve a Paraklétoszról szóló mondások
szerzője a tanítványok biztos tanúságára gondol, miután
Jézus eltávozott, addig a levél írója inkább a világban
élő hívek védtelenségét tartja szem előtt. A megdicsőült
Krisztus kiáll a bajbajutottakért. Annak ellenére, hogy a
két Paraklétoszról szóló elképzelés ennyire eltér egymás­
tól, Jézus személyében azonban megtalálják a közöset,
azt, ami összeköt. A Paraklétosz a jánosi iskola teológi­
ájában annak „konkrét használatában nyitott, funkcioná­
lis fogalom, mely képes megmagyarázni a jellegzetesen
hagyományos, krisztológiai és pneumatológiai koncep­
ciókat”67.
Összefoglalhatjuk tehát. A Paraklétoszról szóló mon­
dások egyáltalán nem idegen testek az evangéliumban,
mindnek megvan sajátos funkciója a hitetlen világgal
szemben. Mint emlékeztető tanítás létezik a jánosi közös­
ségen belül, és úgy is, mint Jézus jelenlétének bizonyítéka
az idő folyamatában élő egyház életében. A különböző
fordítások - mint Segítő, Ügyvéd, Szószóló, Vigasztaló -
egy mára már sajnos közhellyé vált név misztikus mély­
dimenziójára utalnak. A szakszerű magyarázat mindig az
„óra” kihívásának meghallásában lehetséges. Minden kor­
nak szüksége van e „másik Vigasztaló” segítségére.

e) A dicsőség
János evangélista evangéliumának elejére helyezte a
megtestesült Logoszról, az Atya Egyszülöttjéről szóló igét
(1,14). Jézus búcsúimájának a végén (17,1-26) pedig

67 Becker, J., Johannesevangelium, 471.

76
 a halál órájáról beszél, amit úgy magyaráz, mint a Fiúnak
és az Atyának a dicsőségét (13,31; 17,1). Az inkarnáció
és a passió az a két sarokpont, melyek között mint szi­
várvány ragyog Krisztus dicsősége. A hét nagy csoda-
jel is a dicsőség bizonysága. Az első, a kánai menyegző
(2,1-12), s az utolsó, Lázár feltámasztása (11,1-44) is a
csodaelbeszéléseknek ezt a szándékát fejezi ki nagy nyo­
matékkai (2,11; 11,40). A további ötben - a maga szim­
bolikájával - az igehirdetésnek ugyanez a krisztológiai
értelme ismerhető fel. A János-evangélium valamennyi
csodájában Jézus megdicsőüléséről van szó. Amit a cso­
daelbeszélésekről mondtunk, az hasonló módon érvényes
a nagy kinyilatkoztató beszédekre is, melyek összessé­
gükben egy magasztos kinyilatkoztató igében jelentenek
ki valamit Jézus nagyságáról és dicsőségéről. E magasz­
tos kinyilatkoztatási formula nyelvi kifejezése az „Én
vagyok” (ego eiini) kijelentés, mely különböző képekben
villantja fel a dicsőséget: a kenyér, az út, az igazság, az
élet, a világ világossága, a jó pásztor, az ajtó s az igazi
szőlőtő szóképében.
Irányítsuk azonban még egyszer figyelmünket a
„dicsőség” = ’doxa’ fogalmára. Figyelemre méltó, hogy
a kánai menyegzőn történt csoda elbeszélése (2,11) után
már csak egyszer hangzik el a „dicsőség” illetve, a „meg­
dicsőülés” kulcsszó - a Jézus és a Főtanács (7,39) közötti
vitában. Ezután újra, röviddel a passió előtt (12,23; 13,31;
17,1 kk) még találkozhatunk vele. Mondhatjuk tehát,
hogy a megdicsőülés Jánosnál a passióra koncentrálódik?
E gondolat biztosan nem téves. Az Úr úgymond feje tete­
jére állítja az árulás és a halál miatt érzett keserűséget s
ijedséget azzal, hogy a visszájára fordítja: a halál örömet
hoz, teljessé teszi Jézus művét, fölragyogtatja dicsőségét

77
a hívők számára. Az evangélium öröme János számára
rejtélyes módon a Jézusra váró fájdalmas halálban csú­
csosodik ki. A kereszt misztériuma, ami erősen foglalkoz­
tatja Pált, János evangélistától sem idegen. A megaláz­
tatás titka János meglátása szerint Jézus számára a leg­
nagyobb felmagasztalás. „Innentől kezdve a keresztény
dicsőségről nem lehet beszélni hitelesen anélkül, hogy a
kereszt sötétségéről szót ne ejtenénk. Ám innentől kezdve
az is érvényt kap, hogy mindaz a sötétség, ami Isten ter­
vének beteljesítéséből fakad, az már maga a dicsőség és
dicsőségbe vezet”68, vagy röviden kifejezve: a kereszt­
ben benne van a halál felett aratott dicsőség és győzelem!
Lehet-e ennyire kifeszíteni a passió teológiai húrját, hogy
Jézus történetében még a dicsőség kinyilatkoztatásait is
teljesen magába szívja?69 Szeretnék itt Gerhard Lohfink70
segítségével más hangsúlyokat tenni, és a dicsőséget
Jézus történetének „most”-jába bevonni. Ami tehát a Fiú
emberré válásával kezdődött, az Jézus beszédeiben és
cselekedeteiben folytatódott, és a passióban érte el üdv­
történeti tetőpontját. Isten dicsőségének kinyilatkozta­
tása a passió után is folytatódik a közösség életében. Ám
mindaz, amit az evangélista a „dicsőség kinyilatkoztatá­
sával” mondani akar nekünk, csak akkor lesz érthető, ha
az ember szem előtt tartja ezt a nagy ívű gondolatmenetet.
És idetartozik még valami: A dicsőség láthatóan meg­
tapasztalható és érzékelhető. Jézus utolsó, nagy, nyilvános

68 Lohfink, G., Auslegung, 181.

69 így Martini, C. M., Was er euch sagt, 62.: „A kánai dicsőség kinyi­
latkoztatását csak a szögekkel keresztüldöfött, és a kereszten elszenve­
dett kínhalál figyelembe vételével érthetjük meg.”
70 Lohfink, G., Auslegung, 178.

78
jeruzsálemi beszédében található Jánosnál egy bekez­
dés (12,37-41), amely merész „áttekintésben” Jahvénak,
Izrael Istenének dicsőségét - amiről Izajás próféta a saját
meghívásának víziójában számol be (íz 6,1-3) - Jézusra
vonatkoztatja. Amit itt a 12,41 vers a préegzisztens
Krisztusról állít, azt egy másik kijelentésben szuverén
módon a földi Jézusra vonatkoztatja: „Bizony, bizony,
mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég,
és Isten angyalai föl- alászállnak az Emberfia előtt”
(1,51). Ha szem előtt tartjuk az összefüggést az említett
Emberfiáról szóló ige és a kánai menyegző elbeszélése
(2,1-12) között, egyértelmű lesz, hogy az „O”, vagyis
Jézus dicsősége (2,11) nem más, mint az Atya dicső­
sége. A tanítványok az Emberfiában, Jézusban már most
látják Isten dicsőségét, amiről Izajás próféta beszélt.
A nagy búcsúbeszéd ezt az Atya-Fiú kapcsolatot Jézusnak
Fülöphöz - aki látni akarta az Atyát - intézett válaszá­
ban teszi érthetővé: „Aki engem látott, látta az Atyát is”
(14,9). A Jézusban kinyilatkoztatott szó és a jelképes
cselekedet által a szerző drámaian jeleníti meg a fényes
dicsőséget, s az akkori hívő tanítványok számára, de az
evangélium mai hallgatói számára is érezhetővé, látha­
tóvá és „kézzel foghatóvá” teszi azt. A bor szimbóluma
misztikus vonást kap. Jézus adományában tehát törté­
netileg foghatóan is konkretizálódik az idő végezetével
beteljesülő üdvösség, az „Úr dicsősége” (vö. íz 35,2; 40,5;
60,2; 62,2; 66,18). A dicsőség „látása” Jézus csodás jelei­
ben belsővé válik, személyes tapasztalattá lesz, más lesz a
minősége, mint a vízió jellegű szemlélésnek. Fontos azon­
ban megjegyeznünk, hogy a belsővé válás semmikép­
pen sem azonos a bensőségességgel, a pszichikai jellegű
befelé fordulással, a lelki tapasztalással, vagy hasonlóval.

79
A dicsőségről szóló jánosi kijelentések az ótestamentumi,
prófétai mondások realizmusából táplálkoznak, aminek
tükörképét találjuk Krisztus dicsőségének üdvtörténeti
realizmusában. Lehet-e beszélni a láthatatlan (Isten) lát­
hatóságáról Jézus csodatetteiben? A prológus zárómonda­
tát (1,18): „Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú
nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van. O nyilatkoztatta
ki”, így kell értenünk. Jézus mint Isten Fia, az Atya ölén
nyugszik, s szavaiban és az általa végbevitt jelekben az
Atya dicsőségét nyilatkoztatja ki.
Figyelmünket még egyszer a búcsúima dicsőségről
szóló mondásaira kell irányítanunk. Jézus eltávozott, ám
dicsősége, amely emberré válásával kezdődött, üdvössé­
get adó cselekedeteiben folytatódott, és a passióban tel­
jesedett be, most a közösségben ragyog fel, mondhatjuk,
hogy misztikus módon? Aki hisz, látja Isten dicsőségét,
az ő távozása után is. A búcsú a tanítványok számára nem
az elválást jelenti egy távoli napon történő újraegyesülé­
sig; a dicsőség látását ugyanis nem tolják ki a végső visio
beatifica beteljesedéséig. Jézus már most sokkal inkább
dicsőségének maradandó látásáról beszél; még akkor is,
ha az Úr személyesen többé már nincs is jelen, de mara­
dandóan „vele lehetünk” a közösségben, ahol az Úr cso­
dás művei újra és újra megtörténnek, nemcsak akkor, ha
élő kinyilatkoztatásának szavára hallgatunk, hanem min­
denjelben, amely felragyogtatja dicsőségét az egyházban.
Nemcsak a dicsőség reményéből élünk, és nem is csak
arra a misztikus dicsőségre vágyunk, amely benső, hanem
arra, amely a jövendőt a jelenben, a bensőt a külsőben
is megtapasztalhatóvá teszi. János evangélista itt a saját
gyönyörű tapasztalatait írta le az egyházzal kapcsolat­
ban, talán ama csodálatos jelek hatása alatt, melyek az Úr

80
lávozása után is tovább hatnak. Gerhard Lolliink nagyon
szépen idézi fel és velősen össze is foglalja ezt a gondo­
latot: „Ha a keresztény közösség többé nemcsak az egy­
más mellett álló egyének összessége, akik közül mindenki
a saját külön útját járja Isten előtt, hanem olyanoké is,
akik hagyják, hogy egybegyűjtsék őket arra az egységre
s egyetértésre, amelyért Jézus a Jn 17,20-23 szerint imád­
kozott. És ha ezután ez a közösség többé már nem a saját
terveit és vágyait követi, hanem egyedül Isten akaratát
és tervét keresi, akkor ma is megtörténik a csoda: Az Úr
dicsősége felragyog. Láthatóvá és tapasztalhatóvá lesz.”71

f) A világ
A búcsúbeszéd és a búcsúima harminckilenc helyen
említi a világot. Néha semleges értelemben használja a
kifejezést, a legtöbb esetben azonban negatív és pesszi­
mista mellékzöngét kap. A szöveghelyek alábbi váloga­
tása érthetővé teheti ezt.
Az első búcsúbeszéd végén Jézus e világ uralkodójá­
nak eljöveteléről beszél. Neki ugyan nincs hatalma Jézus
fölött, de a világnak fel kell ismernie, ahogy azt is, hogy
ő az Atyával egy a szeretetben, és az Atya akarata szerint
fog cselekedni (14,30k). Ajelenet hátterét az képezi, hogy
a Mester és tanítványai elindulnak az utolsó vacsora ter­
méből, majd elfogják Jézust, s kezdődik a szenvedéstör­
ténet. Ajelenet teológiai értelmezéséhez figyelembe kell
venni azt az üdvtörténeti konfliktust, amelyik Isten lcinyi-
latkoztatója és a sátán közt van. Az, hogy a Megváltó
nagy ellenfelét itt „a világ urá”-nak nevezik, rávilágít az
evangélista kemény világkritikájára. A világ nincs abban

71 Lohfiuh, G., Auslegung, 182.

81
 a helyzetben, hogy az Igazság Lelkét befogadja, mert nem
ismeri fel, és nem érti meg (14,17). A meg nem értéssel
párhuzamos a gyűlölet, amelyről a második búcsúbeszéd
egy homályos helyén beszél: „Ha a világ gyűlöl titeket,
tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a
világból volnátok, mint övéit szeretne titeket a világ. De
mivel nem vagytok e világból valók - hiszen kiválasztot­
talak titeket a világból -, gyűlöl titeket a világ” (15,181c).
Feltételezhetjük, hogy itt az evangélista a környezetében
élő üldözött közösséget szólítja meg (vö. 16,33: „A világ­
ban üldözést szenvedtek”; 17,14: „és a világ gyűlölte
őket”). Hogy a tanítványokba bátorságot öntsön, arra
az elutasításra emlékeztet az evangélista, amelyet Jézus
maga is megtapasztalt földi tevékenysége során. A világ
János számára nem a szeretet, hanem a gyűlölet csillag­
zata alatt áll (7,7; 15,23.24.25). A világ gyűlöletének oka­
ként a tanítványok világtól való idegenségét nevezi meg,
amelyet a származás és eredet egzisztenciális gyökereinek
képével indokol. „Nem e világból valónak” (vö. 17,14.16)
lenni és „a világból kiválasztottnak lenni” ennyiben tehát
nem ellentmondás. Az író számára nem a fizikai szár­
mazásról, hanem az Istenhez való tartozásról van szó, a
„kiválasztás”, „a felülről való születés” (3,3.7), illetve a
„lélekből való születés” (3,6) erejében. A világgal szem­
beni nagy küzdelemből végül a tanítványok kerülnek ki
győztesen. A világ bűnösségéről szóló fejtegetésekben a
Paraklétosz igazolja a bűnt, az igazságosságot és az ítéle­
tet. Egy diadalmas kijelentésben pedig megállapítja, hogy
a világ fejedelmét már el is ítélték (16,8-11): „A világ
urát már megítélték” (16,11). Hasonló kijelentések talál­
hatók a búcsúbeszédeken kívül is, például Jézus utolsó
jeruzsálemi nyilvános beszédében, ahol a halál órá-

82
jára való tekintettel (13,1) utal a jelen ítéletre, és e világ
fejedelmének elűzésére (12,31). A kifejezett dualizmus
végül oda vezet, hogy itt kozmikus méretű és antropoló­
giai következményekkel járó, egymással homlokegye­
nest szemben álló, világnézeti ellentétről van szó. Aki az
ősi ember megváltásának gnosztikus mítoszában látja a
János-evangélium megváltáselképzeléseinek példaképét,
annak természetesen abból a már említett jelentésből kell
kiindulnia, hogy ez a világ abszolút rossz, a felső világ,
a menny pedig jó, és ez az ellentmondás hálózza be az
ember létezését is.72 Ám az effajta világszemlélet kiindu­
lópontja nagyon is kétséges. A gnosztikus mitológiákkal
való vallástörténeti összefüggésektől függetlenül mégis
megállapítható, hogy János a személyes és az emberek
által hozott történelmi döntéseket erőteljesen beépítette
világképébe. „Nem a világban való lét tehát a rossz,
hanem »a világból való« lét, vagyis, ha a világ határoz
meg bennünket. »Ha a világból valók volnátok, mint övéit
szeretne titeket a világ«” (15,19a).73A „világban való lét”
János számára valamiképpen „a gonosz megtevésével”
van összefüggésben (ÍJn 2,16; Jn 7,7; 17,15b). A döntő
okot a Logoszban felajánlott isteni üdvösség alapvető
elutasításában kell keresni, amelyről a prológus is beszél:
„A világban volt, Ő általa lett a világ, mégsem ismerte fel
a világ” (1,10). Ennek a fel nem ismerésnek felel meg a
világ hitetlensége (16,9). Ez a világ éppen azért a legmé-

72 Kümmel, W. G., Theologie, 257.: „A megoldás kézenfekvő: János a

világ alatt gnosztikus értelemben az anyagi világot érti, mégpedig úgy,
hogy az embereket a testi világ felszabadulásai és a mennyei világba
való visszatérésen keresztül kellene megmenteni.”
73 Kümmel, W. G., Theologie, 257.

83
lyebben istenellenes beállítottságú, mert a hozzá tartozó
emberek megátalkodtak Isten Jézus Krisztusban felkínált
üdvösségének elutasításában. Habár a nyelvezet kemény,
és a gondolatvezetésen is észrevehető a világ gonosz
meghatározottságának bélyege, mégis meg kell halla­
nunk a felelősség teológiai felhangját, amint az kiderül
a Nikodémussal folytatott beszélgetésből is, ahol arról
van szó, hogy Isten szereti a világot és odaadja Fiát érte
(3,161c). Az emberek tehát nem az eleve elrendelés miatt
válnak az istenellenes világ részévé, hanem Isten Fiának
elutasítása, elvetése révén. „A jánosi Krisztus feszült­
séggel teli szavai - egyrészt aláveti a »világot« az ítélet­
nek, ám ennek ellenére mégis meghív a hitre - továbbra
is érvényesek a jánosi közösségre, mert Jézus elkötele­
zett követőjének tudja magát.”74 Mindezek ellenére sem
hagyhatjuk figyelmen kívül az evangéliumnak a világgal
szembeni mély pesszimizmusát.

g) A rövid idő - A búcsúzás fájdalma és a viszontlátás

öröme
A harmadik búcsúbeszéd, miután a Lélekről mint segí­
tőről és tanítóról (16,4b—15) beszélt, áttér Jézus távol­
létének nyomasztó megtapasztalására, és megkísérli a
válaszadást erre a rejtélyes - „rövid idő” „egy rövid idő”,
„egy rövid”, „többé nem látni” és „újra látni” - kifejezé­
sekkel. A szójáték, „rövid idő, és már nem láttok engem,
ismét rövid idő és viszontláttok engem” olyan kulcsmon­
dat, amelyet a rövid párbeszéden belül - az érteden tanít­
ványokkal folytatott dialógusban - mindjárt háromszor
is idéz (16.17.19. v.), úgy, hogy annak azonnal az olvasó

74 Schnackenbwg, R., Johannesevangelium, III. 130.

84
 szemébe kell tűnnie. A tanítványok tapasztalati világán
belül a „többé nem látni” s „viszontlátni” igék a gyász-
szál és az örömmel azonosíthatóak, amint az ki is derül a
„bizony, bizony mondom nektek” (20-24. v.) kifejezéssel
bevezetett mondatból.
A sokat sejtető „rövid idő” megjegyzés egészen a
jánosi, rejtélyes beszéd vonalán helyezkedik el. Az időtáv
kronológiai bemutatása - ami tart a szenvedés előestjétől
a passióig és utána a halott Krisztustól való búcsúvétel­
től a Feltámadottal történő újratalálkozásig - természe­
tesen szem előtt tartja a jánosi közösség helyzetét is. Az
Úr eltávozott, de csak rövid időre; nem tart sokáig, míg
visszatér. A szöveg azonban szem előtt tartja a parúzia (az
Úr eljövetele) várásának hagyományos, kora keresztény
problémáját a fájdalmas késlekedés ellenére is. A felkínált
megoldás tipikusan jánosi: Az Úr visszatérése üdvtörté­
neti lég kifogástalanul sem a „hosszú idő”, sem a „rövid
idő” mértékével nem ragadható meg, hanem helyesen
csak a „már nem látni” és „viszontlátni” dialektikájával.
Helytelen lenne tehát, ha el akarnánk utasítani a János-
evangéliumban oly fontos eszkatologikus aspektust, mint
oda nem illőt. Azonban helyénvaló kimondanunk, hogy
az idő kérdése itt is nyitott marad, miként a teljes újszö­
vetségi irodalomban.75
A szülő nő képe (21. v.) illusztrálja a „fájdalom és
öröm” érzésének jelzett ellentétét. És ha még figyelembe
vesszük a végső idők fájdalmairól szóló ószövetségi­
apokaliptikus beszédeket is, akkor a motívum üdvtörté­
neti, eszkatologikus távlatot nyer: az asszony, az óra, a
fájások, a gyermek születése, az öröm és a fájdalom vál-

75 Blank, J., Johannes, 4/2. 212.

85
takozása oly mértékben szimbolikusak,76 hogy nem uta­
síthatjuk el annak a gondolatát, hogy a jellegzetes kép
mögött mélyebb összefüggéseket sejtsünk. Vélhető, hogy
a jánosi misztika hagyományos apokaliptikus motívu­
mokat használt, de ezeket egyszerre át is értelmezte, és a
saját jelen idejű eszkatológiájának a szolgálatába állította.
Akkor tehát az üdvösség idejének „már mosf’-ja lenne a
vezérgondolat. Bámulatos, hogy a negyedik evangélista
milyen időbeli és teológiai tömörítéssel képes beszélni.
Tekintettel a bekövetkező passióra, az elválás miatt érzett
fájdalomban egyedi módon, a bekövetkező passióra tekin­
tettel elővételezi a beteljesedés örömét, nemcsak a jövő
reményében, hanem a „már most” hitében is. A jelen az ő
számára minden szóróngattatás ellenére is az öröm ideje.
Ebben az összefüggésben szabad talán még egyszer a
Krisztus-misztika gondolatát megemlítenünk. Az elválás
rövid ideje utáni „viszontlátás” megtörténik a Krisztussal
való közösség mélyebb formájában. Ugyanez a téma már
felcsendült az első búcsúbeszédben (14,18-24) is: az eltá­
vozó Úr nem hagyja árván tanítványait; a búcsú rövid
idejét követi ugyanis a viszontlátás „azon a napon”, és
az a felismerés, hogy az Atya és a Fiú egy, és hogy ők
- a tanítványok - is beletartoznak ebbe a közösségbe.
A háttérben meghúzódó indoklás csúcspontja ez a mon­
dat: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni”
(23. v.). Az Atya és a Fiú tehát maradandóan jelen lesz a
közösség életében. Ezekben a mondatokban tehát a „fel-

76 Az asszony=Éva: Tér 3,16; 4,1; Jn 2,4; 19,26. Az óra: Jn 2,4; 13,1

uö. A vajúdások: íz 26,17; 66,7; Jel 12,2. A gyermek születése: Jel
12,2-5. Fájdalom-öröm: íz 26,66.

86
magasztalt Krisztus feltámadás77 utáni, övéivel való misz­
tikus életközösségéről” van szó. Az elválás rövid ideje
már rég megszűnt a Fiú és az Atya „köztünk való” cso­
dálatos jelenlétében, vagyis: a hívek közösségében. Még
egyszer feltehetjük a kérdést: a misztika az eszkatológia
helyére lépett? Semmi esetre sem: Az „azon a napon”
(20. v.) történő beteljesedés várása éppúgy hozzátartozik
a jelenben a Krisztushoz fűződő közösséghez, mint az
örömhöz a fájdalom.

2.2. KINYILATKOZTATÁS SZÓBAN

A János-evangélium a magasztos kinyilatkoztatás

kérügmatikus vezérfonalának csillagzata alatt áll. A pré-
egzisztens Isten Fia azért küldetett a világba, hogy az élet­
ről szóló örömhírt közvetítse. A kinyilatkoztató elsősor­
ban igéjén keresztül hat.

2.2.1. Az Ige - A Logosz

A negyedik evangélista számára Jézus a kinyilat­
koztató, akinek közléseket kell tennie az embereknek
Istenről, az Isten országába vezető útról, és nem utolsó­
sorban saját magáról, Isten küldöttéről. A személyes jel­
legű IGE nevet jelöl, amit János tulajdonít Jézusnak, és
találó kifejezése az általa elképzelt kinyilatkoztató sze­
repnek.78 De e cím értelme elsősorban, sőt leginkább,

77 Mufiner F., Zcorp 156.

78 Bultmann, R-, Theologie, 416.: „Amennyire biztos, hogy a Aoyoq
a Jn 1,1-ben nem fogalmi kifejezés, hanem tulajdonnév, de biztosan
ismerős az evan gélista számára az »Ige« név fogalmi értelme is.”

87
a lét meghatározásban rejlik. Az IGE szól, mert ő az
ősalap, az eredet és az isteni beszéd médiuma. Kiváltképp
megmutatkozik a gondolkodásnak ez a tipikus jánosi
dialektikája az IGE meghatározásában, mely a látszólag
összeegyeztethetetlent egyetlen pontos fogalommal fejezi
ki. Az IGE tehát nem kizárólag a létezésen vagy a jelen­
léten alapszik, hanem azon túl a funkción is, mert mint
üzenet megszólít és ösztönöz. Werner Georg Kümmel
jogosan mondja: „Bármennyire misztikus nyelvet hasz­
nál itt János, azonban mégsem csak találgatásról van szó.
Mivel minden, amit az örök >Igéről< mond, arra szolgál,
hogy láthatóvá tegye az emberek számára Jézust a maga
egyedülálló, de végül mégiscsak leírhatatlan Istenhez
fűződő kapcsolatában. De mégsem arra szolgál, hogy
magát ezt az emberi életet a részleteiben is bemutassa:
»A szerző meglepő mód egymásban látja a felmagasztalt
és földi Megváltót, úgyhogy a Megdicsőült már a Földit
is átragyogja, de mégis gondosan kerüli, hogy a Logosz
megjelölést - az 1,14 szerint - Krisztusra alkalmazza«
(F. Gangler^”79 Fölvetődik a kérdés az IGE fogalmának
lehetséges vezérszerepére az egész mű krisztológiájára
nézve. Beszélhetünk-e itt kulcsszerepről? Helyes minden
más címet, nevet és fenségeimet erre az „Ige-impulzusra”
visszavezetni? E megfontolás mellett szólhat némely
dolog, de az a tény, hogy e sajátosan személyes szakki­
fejezést csak az úgynevezett prológus használja, az evan­
géliumban magában viszont többé már nincs szerepe,
óva int bennünket az elhamarkodott döntésektől. Helyes
azonban az a meglátás, miszerint egyfajta kölcsönös
kapcsolat van az IGE-LOGOSZ mint név és a BESZÉD-

79 Kimmel, W. G., Theologie, 251.

88
LOGOSZ mint közlés között. Talán mesterkéltnek tűnik a
vita arról, hogy melyik az „elsődleges vagy másodlagos”,
ha abból indulhatunk ki, hogy kölcsönösen kiegészítik
egymást. Ez akkor azt jelentené, hogy az ige belemondja
magát az evangéliumba, másrészt azonban az egész evan­
géliumot szem előtt tartva kell értelmezni és érteni azt.
így ezen előzetes megfontolások alapján kimondhatjuk,
hogy az IGE-LOGOSZ fogalma mint elv és létalap adja
meg az evangélium értelmét, másrészt viszont a kinyilat­
koztató beszédek és elbeszélések az Ige által - mely kez­
detben volt - kapják meg értelmüket.
Az előszó (1,1-18) koncentrált formában használja
az IGE-LOGOSZ fogalmat. Kijelenti, hogy kezdetben
a préegzisztens létezés előtt Istennél volt (lk. v.), és a
végén még egyszer említi, amikor a testté válásról (14. v.)
beszél. Közben található a megállapítás „ezen Ige műkö­
déséről”80 a világ teremtésekor és az emberek megvilágo-
sításakor. „Ez annyit jelent, hogy az Ige érthetővé teszi az
emberek számára a világot mint teremtést, de egyidejűleg
magukat is, mint teremtményeket.”81
De mit jelentsen konkrétan az IGE fogalma? A val­
lástörténeti értelmezési próbálkozások oly számosak és
megtévesztők, hogy erről az oldalról aligha kapunk pon­
tos felvilágosítást. A nyelvi, fogalmi analízis a görög
„Logosz” szó széles és elmosódott jelentéstartományát
adja, amely a szólástól/beszédtől kezdve a kijelenté­
sen, kimondáson, tanításon, dolgon, szövegen, kinyilat­
koztatáson, gondolkodáson át egészen a Logosz jánosi
értelmezéséig nyúlik. De melyik értelmezés áll itt elő-

80 Conzelmann, H., GnindriB, 366.

81 Ua.

89
térben? Az ember a végén éppoly tanácstalan, mint az
elején. A tudományos világban körvonalazódik egy, a
zsidó bölcsességfogalommal egybeeső értelmezési ten­
dencia, amely a hellenista zsidóság közvetítésén keresz­
tül (Alexandriai Philón) a Logosz alakjában került az
Újszövetségbe. Nyilvánvalóan ez a fogalom volt legin­
kább alkalmas arra, hogy a lét (Istenben való) és a cse­
lekvés (a világért és az emberekért való) egységét kife­
jezze. A történelmen kívüli, csak a lényeggel foglalkozó
gondolkodást, mely a mítoszba sodródik, a következetes
testté válásra irányuláson keresztül a prológus megfo­
galmazója (14. v.) elhárítja. Az egzaltációs krisztológia
(=K.risztus felmagasztaltatott az Atya jobbján), mely az
Ige-Logosz fogalomban fejeződik ki, kezdettől fogva
Jézusra, az emberre irányul, aki a történelemben cselek­
szik. Az evangélista érthetővé akarja tenni, hogy Isten
kinyilatkoztató, megmentő és üdvösséget adó tette az
ember Jézusban testesült meg.82 A János-evangéliumhoz
fűzött elmélkedéseiben Carlo M. Martini bíboros távcső­
vel fókuszált pillanatfelvételről beszél, „egyfajta létráról,
melyen lépésről lépésre odajuthatnánk fel, ahová ő akar
minket eljuttatni”83. A görög logosz fogalom történeté­
hez kapcsolódva megjegyzi a bíboros, hogy nem maradt
befolyás nélkül a görög kultúra a János-evangéliumra,
hiszen az Martini felfogása szerint Efezusban keletke-

82 Kümmel, W. G., Theologie, 252.: „Azt, hogy a Teremtő maga Jézus

Krisztusban szólva és cselekedve lépett színre, ki is jelenti az evangé­
lium prológusa..., ahogy az IJn levél nyitánya mondja is: »Azt, ami
kezdettől fogva volt..., amit szemünkkel láttunk és kezünkkel tapintot­
tunk, az élet Igéjét..., őt hirdetjük nektek« (IJn 1,1.3).”
83 Martini, C. M., Damit ihr Frieden habt, 29.

90
zett. Végül a következő fő irányelveket említi, melyek
segíthetnek nekünk a János-evangélium megértésében:

a) Az Ige mint a valóság létalapja

Az evangélista mélyreható gondolatokat állít az Igéről,
mely öröktől fogva Istennél volt, hogy így a kinyilatkoz­
tató Ige „honnan”-ját erősen hangsúlyozza; s ugyanakkor
megmutassa az Ige hallgatóinak, hogy hol is van az Ige
egzisztenciájának alapja. Nem másutt, mint a kezdetben.
Az élet értelmére vonatkozó ősi kérdés az evangélium
Igéről szóló kinyilatkoztatásaiban kapja meg érvényes
válaszát. Az ember nem szabad térben lebeg, nem is kita­
szított, mert megszólította Isten az ő Igéjében.

b) A teremtő Ige
Ha minden az Ige által lett, vagyis jött létre (1,3),
akkor ez nemcsak a Teremtő nagyobb tiszteletére, hanem
a teremtett lények hasznára is történt. Isten a világnak
teremtő Igéjén keresztül adott értelmet. A kozmosz erede­
téről és végéről szóló természettudományos elméletek sok
mindent mondanak, de korántsem mindent. A világot az
emberre bízták, hogy gondosan bánjon vele és a Teremtő
dicsőségére alakítsa.

c) Az Ige mint rendelkezésre álló bölcsesség

Az Ige, mely a világba jött, az isteni bölcsesség kife­
jezése. Ami Isten teremtő tette révén lett, és ami majd a
teremtéssel a történelemben a későbbiekben történik,
annak a magasztosabb, emberi tervet meghaladó bölcses­
ségnek van alárendelve, amely az Igében öltött konkrét
formát. Az Ige a kinyilatkoztatásban mondja ki magát;
a bölcs mondásokban, melyek megvilágosítanak; költő-

91
ien is kifejezi magát; néha meg előírásokban, melyek az
irányt mutatják; de a tiltásokban is, melyek óvnak a visz-
szaélésektől. Ha a teremtett világ nem akar káoszba ful­
ladni, akkor a bölcs Igére kell hallgatnia.

d) Világosságot és életet adó Ige

Az emberi egzisztencia, a félelem és szükség min­
den sötétségében világít az Igének az a fénye, mely az
életet hordozza magában. „A világosság a sötétségben
világít” (1,5) mondatnak nemcsak egyedi, hanem álta­
lános, emberi és kozmikus perspektívái is vannak. Nem
kápráztató, könyörtelen, vakító fény, hanem meleg sugár,
mely az életet ápolja és táplálja. Az ilyen fénymegtapasz­
talások megrendítő interpretációját nyújtja a Sztálingrádi
Madonna képe, amelyet dr. Kurt Reuber evangélikus lel­
kész a háború legmélyebb nyomorában rajzolt. „Fény,
élet, szeretet. 1942. karácsonyán a sztálingrádi erődít­
mény katlanjában”; ilyenek azok a markáns írásjegyek
is, melyek az újszülött örök világosság motívumát kere­
tezik anyja óvó karjai közt. A képet Reuber tiszteletes
halála ellenére szerencsés körülmények közt hazahozták.
Jelenleg Berlinben, a Vilmos császár-emléktemplomban
őrzik mint a béke figyelmeztető jelét és a védettség szim­
bólumát.

e) A kinyilatkoztató Ige
Isten bölcsessége és IGÉJE testben jött el, nem az alá­
zatos önkiüresítés aktusában, hanem a végső igazságok
magasztos kinyilatkoztatásának kifejezéseként. Az emberi
élet eredője és célja jött el közénk ebben az IGÉBEN
—ebben a testben = ebben az emberben -, és azokban az
üzenetekben és utasításokban is, amelyekben az Ige meg-

92
nyilvánul előttünk. Ez nagyszerű Ige, amely kegyelmet és
igazságot közvetít. Ez olyan Ige, amely elterjed a világon,
és azoknak, akiknek van fülük a hallásra, választ ad az
élet kérdéseire. Isten létező Igéje kimondja magát a kinyi­
latkoztató Igében; a rejtőzködő Isten közli magát velünk.
A kinyilatkoztató Ige visszavezet a létező Ige legbensőbb
titkához: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt,
és Isten volt az Ige” (1,1). A misztikus istenszemlélet
lehet a válasz Isten cselekedetére. A János-evangélium
egésze felveszi a prológus gondolati fonalát, és tovább­
vezeti azt Jézus történetében, amely a megtestesült örök
IGE története.

2.2.2. Az élet szóképei

János-evangéliuma a világ és az ember üdvösségé­
nek kérdését tömör formában mutatja be az életről szóló
mondásokban és beszédekben. Az élet fogalma nem­
csak egy a sok közül, hanem olyan, melyre az összes
többi is visszavezethető. A szóösszetételek, mint „föltá­
madás és élet” (11,25), „út, igazság és élet” (14,6), „élet
kenyere” (6,35.48.51 a), „élő víz” (4,10k.l4), „örök élet
igéi” (6,68), „örök élet” (3,15.16.36; 4,14.36; 5,24.39;
6,27.40.47.54.68; 10,28; 12,25.50; 17,2.3), „élet világos­
sága” (8,12) és az „élet” terminus gyakori, abszolút és
kiemelt alkalmazása (1,4; 3,36; 5,24.26.40; 6,33; 10,10;
20,31) egyértelművé teszik, hogy itt a jánosi teológia köz­
ponti témájáról van szó. Az, hogy egyes esetekben mit ért
„élet”-en, a konkrét szövegkörnyezetből derül ki. Minden
különbség ellenére a képi nyelv és az indoklás mene­
tében felismerhető az „Ego eimi” (Én vagyok) kinyilat­
koztató formula uralkodó vezérelképzelésének kifejezett
krisztológiai igénye. Jézus a maga személyében az élet,

93
 mégpedig abszolút és konkurencia nélküli értelemben.
Eljövetele óta az életnek nincs más érvényes értelme,
csak amit ő adott neki. A helyes út - ehhez a Krisztussal
és Krisztusban beteljesedett élethez - nem más, mint hit
Istenben, aki elküldte Fiát a világba, továbbá az, hogy az
üdvösség ajánlatát elfogadjuk a szentségekben. A szemé­
lyes kategóriák, amelyek többek közt etikai következmé­
nyekkel is járnak, megóvnak bennünket a mágikus téve­
désektől és félreértésektől. Az „Istentől ajándékba kapott
élet nem más, mint élet Istennel, amelynek az emberekkel
való bánásmódban is ki kell állnia a próbát (ÍJn 4,20k)”84.
A jánosi élet témája csak antitetikus-dualista keretben kap
értelmet. Konkrétan ez azt jelenti, hogy csak a halál ellen­
tett fogalma felől közelíthető meg (vö. 5,24). Kézenfekvő,
hogy János az élet fogalmát nem vallástörténeti analógiák
figyelembevétele nélkül választotta, hanem sajátosan is
szemmel tarthatta az úgynevezett gnózis (mandeizmus)
világát. Kétségtelen azonban, hogy erősen befolyásolhatta
az ószövetségi, zsidó antropológia kerek, egész emberké­
pével (a test nem válik el a halálban a lélektől). Az élet­
ről alkotott jánosi elképzelés Krisztus-központúságán
keresztül kapja meg különleges jegyeit, és azáltal, hogy a
Krisztushoz fűződő jövőbeli közösséget a jelenbe helyezi
át. Ezzel már teret is adott a személyes gondolkodási
struktúrává kifejlesztett életmisztika számára. Most azon­
ban a kinyilatkoztató kijelentésekre térünk rá, Jézus nyo­
matékos „Én vagyok” bemutatkozásaira. Minden egyes
rész megfelelő képpel támasztja alá Jézusnak mint fensé­
ges üdvösséghozónak a jelentőségét. Az élethez való kap­
csolat ezeken a helyeken végig meghatározó.

Schnackenburg, R., Johannesevangelium, 11. 439.

94
 a) „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki bennem
hisz, még ha meg is halt, élni fog. Mindaz, aki belém
vetett hittel él, nem hal meg sohasem ” (11,25.26)
E fentebbi mondás a Lázár feltámasztásáról szóló
nagyszabású elbeszélés csúcspontja (11,1—44). Mivel
még visszatérünk a Lázár perikópára a negyedik evan­
gélium csodajeleivel kapcsolatos elmélkedésünk során
(2.3.3), itt most csak a kinyilatkoztató Igére összponto­
sítunk. A „feltámadás az utolsó napon” a témája annak a
beszélgetésnek, amelyet Jézus Lázár nővérével, Mártával
(24. v.) folytat. Ez váltja ki Jézus jelen időre vonatkozó
(25. v.) „én vagyok” kijelentését. Itt - a tudatosan meg­
formált félreértés hátterében és az így kiváltott helyes­
bítés révén - megnyílik számunkra a feltámadás jánosi
értelmezése. A feltámadás tehát nemcsak egy távoli napon
lesz, hanem már most, méghozzá Jézus cselekedetében,
aki Isten küldötteként nemcsak a halottak feltámadását
helyezi kilátásba, hanem személyében ő maga a feltáma­
dás és az élet, és ezt másoknak is tudja ajándékozni. Most
történik a feltámadás, ez az egyik megállapítás, a másik
pedig: az élet már most jelen van. Szabad abból kiindul­
nunk, hogy a feltámadás fogalma azzal, hogy az életre
- nem pedig a végső ítéletre! - vonatkozik, már tartalmi
kiigazításon is átesett volna? Ilyen értelmezés elképzel­
hető lenne, ha az ellentétes értelmű kijelentést - „feltáma­
dás a (végső időbeli) ítéletkor” (5,29b) - az egyházi szer­
kesztés javára írhatnánk, amely így újra hatástalanította
volna a jelen idejű eszkatológiát. De a szövegbe történő
ilyen beavatkozásokkal túlságosan is leegyszerűsítjük
a dolgot. Az evangélista ugyan a jelenre vonatkoztatta a
kijelentést, de a jövő idejű perspektíva sem jelentéktelen.
Azonban a Lázár történetében szereplő kinyilatkoztató

95
Ige előterébe helyezi a már most létező örök élet néző­
pontját. A feltámadás apokaliptikus gondolata kiemeli a
mi üdvösségünkért cselekvő Isten elsőbbségét, és védi az
„életet” a gnosztikus-dualista értelmű mitizálástól. Éppen
ezt a célt szolgálja a kinyilatkoztató formulát követő
mondat: „Aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog.”
(25b v.). Szabad fordításban így mondhatnánk: „Aki
bennem hisz, övé az élet.” Úgy tűnik, hogy az élet felté­
tele - mind a jelen, mind pedig a jövőbeli élet feltétele -
a Jézusba vetett hit, ahogyan a jövő idejű forma (élni fog)
mutatja is. A hitről lett eme kijelentés - abban a beszéd­
ben, amely mindenkit megszólít - buzdító, felhívó jel­
leget kap, vagyis nyomatékosan figyelmeztet a hitre. Az
élet fogalmát illető megfontolások számára ez azt jelenti,
hogy az eszkatologikus üdvösség elérése a jelenben vilá­
gos feltételekhez van kötve. Az élet most, és a jövőben
is ajánlat; aki elfogadja, már meg is tette a döntő lépést,
már most él. „Jézus Krisztus a feltámadás, mert a benne
hívőknek már most megadja annak a lehetőségét, hogy a
halál országából (halál=az új élet hiánya) megmenekülje­
nek, és új életre »támadhassanak«.”85
Az élet igéjének értelmét így foglalhatjuk össze: Amit
Márta a jövőtől remélt - feltámadást a halálból -, az Jézus
Igéje szerint mint lehetőség már jelen is van. Amennyiben
tehát a Krisztusba vetett hit feltétele teljesül, már reális
valóság is. Jézus a maga személyében az élet megteste­
sítője. A feltámadás azonban már most jelzi a halál teljes
legyőzését, megint csak a Krisztusba vetett hit feltétele
mellett. Az „Én vagyok” kijelentés igénybejelentésével
valami további is felismerhető: Isten mindenható, életet

85 Heer, J., Leben hat Sinn, 126.

96
adó, és halált legyőző cselekvését (Róm 10,9) már most
Jézusnak tulajdoníthatjuk (vő. Jn 2,19-22; 10,17k). Mint
Fiúnak átadták neki az Atya hatalmát. Jézus az Atyával
együtt cselekszik. Mondhatjuk, hogy neki, mint az élet
hordozójának és adójának isteni tekintély jár. Nem vélet­
len, hogy jézust az evangélium elején (1,18) és végén
(20,28) feltétel nélkül „Isten”-nek nevezi a szöveg. Itt
még egyszer a hit feltételére kell utalnunk. Ez valójá­
ban több mint személytelenül elhatározott hit és bizalom
Isten segítségében. A hitnek - az itt gondolt értelemben -
valami köze van a Krisztussal való személyes találkozás­
hoz, amint ez Mártának a Jézus kérdésére adott válaszá­
ban fel is csendül: „Hiszed ezt?” (26b v.): „Igen, Uram,
felelte, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki
a világba jön.” „Az evangélium szerint... (...) nem fog­
ható fel Jézus személyének titka másként, csak az Igéjére
adott hívő igenben, mert ő mint Isten, maga a »feltáma-
dás és az élet«”.86Aki teljesen ráhagyatkozik Jézusra, már
most az örök életben él, találkozik a feltámadással és a
Feltámadottal, és biztos a saját feltámadásában is.
Meglepő kijelentés ez, és még enyhén is fogalmaz­
tunk. Aki így beszél, az vagy fantaszta, aki szemet huny
a halál brutális tapasztalatai fölött, melyet senki nem
kerülhet el, vagy Isten új világának és valóságának kinyi-
latkoztatója. Jézus mondását nem ok nélkül építették bele
az egyik feltámadásról szóló elbeszélésbe. Az evangélista
meg akarja mutatni, hogy a kinyilatkoztató állja a szavát.
Jézus nemcsak beszél az életről, hanem adja is az életet,
mert ő személyében maga az abszolút élet. Ezt bizonyítja
Lázár feltámasztásával, amely utal saját feltámadására.

Kremer, J., Lazarus, 361.

97
A mai szkeptikus azonban nem elégszik meg ilyen bizo­
nyítékokkal; ahová a halál hidegen lecsap, ott nem segí­
tenek a magasztos bibliai mondások. A plébános, aki a
nyitott sírnál kimondja a nagyszerű igét: „Én vagyok a
feltámadás és az élet”, mindig újra megtapasztalja, hogy
a könnyek most még nem törlődnek ki a szemekből.
A gyász és a panasz éppúgy, mint korábban, ráneheze­
dik életünkre.87 Ennek ellenére nem szeretném még olyan
gyorsan feladni, és mindenkit óvok a beletörődéstől.
A feltámadásról és az életről szóló ige felszólítás a hitre;
így kell a Mártához intézett kérdést felfogni (26. v.). Nem
lehetséges, hogy a hitben gyökerező Krisztus-misztika
szélsőséges esetekben mint életmisztika kiállja a próbát?
Ha helytálló, hogy az egészen nagy dolgok mindig egé­
szen egyszerűek is, akkor szabad a bonyolult meggon­
dolásokat arra az egyszerű mondatra visszavezetni: „Aki
szeret, él.” A kinyilatkoztatott ige a következő csodatett­
ben valós bizonyságot nyer, de erre az utolsó és legna­
gyobb ,jelre” még visszatérünk.

b) „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem

ju t az Atyához, csak általam ” (14,6)
Az útról, az igazságról és az életről (13,31-14,31)
mondott szókép Jézus első búcsúbeszédével áll össze­
függésben. Jézus beszélt a távozásáról. Előremegy, hogy
Atyja házában helyet készítsen tanítványainak, mert majd
követniük kell, hogy örökre vele együtt lehessenek.
A tanítványok nem értik őt. Mindenekelőtt az útról szóló
ige, amelyet pedig ismerniük kellene, marad rejtélyes szá­
mukra. Szószólójuk, Tamás ezt így fejezi ki: „Uram, nem

87 A Jel 21,4 mégiscsak prófétai ige!

98
tudjuk hová mégy, hogyan ismerhetnénk hát az utat?”
(5. v.). Jézus most magára utal, hogy megértesse velük,
a helyes választ nemcsak tőle, hanem benne kapják meg.
Az út gondolatának megvan az általános, emberi és
sajátosan bibliai előtörténete. Beszélnek életútról, jó
és rossz útról (zsákútról), isteni útról, egyenes és görbe
útról. A Máté evangélium hegyi beszédében szó van
(Mt 7,13k) arról az útról, amely romlásba visz, és arról,
amely életre vezet. Már az Ószövetség is teológiai jel­
leget kölcsönzött az út gondolatának, amikor utalt Isten
törvényére, útnak nevezve azt. Az ilyen képek mögött a
motiváció és az indoklás minden különbözősége ellenére
is mindig az emberi élet értelmének és céljának kérdése
áll. Ajánosi kinyilatkoztató ige különlegessége az igényes
„Én vagyok” megfogalmazásból adódik, mely a beszélő
abszolút énjét a felhasznált kép kulcsaként használja. Itt
nem egy útról van szó a többi mellett, hanem az egyetlen­
ről, ami a helyes célhoz vezet. Minden más út vagy útmu­
tató, a „törvény régi útja” is, a filozófia és a gnosztikus-
vallás út ajánlatai, főleg pedig a kényelmes élet hedonista
útjai Jézus kategorikus igénye miatt mint zsákutcák vagy
tévutak lepleződnek le.
János útról szóló igéjének ezen túlmutatóan van még
egy másik aspektusa is, amely az „Én vagyok” önazono­
sító formulából adódik: Míg Jézus számára - az „Atyához
távozása” ellenére is - az út és a cél egybeesik, a tanít­
ványok számára azonban ezek szétválnak; a cél az örök
élet elnyerése. Az odavezető utat Jézus ajánlotta fel
nekik. Kérdés, hogy a képből teljesen ki lehet-e hagyni
az eszkatologikus jegyet, és hivatkozva az üdvösség
jelenidejűségére, törölni a János-evangélium futurisz­
tikus irányultságú megfontolásait. Jézus búcsúzásának

99
perspektíváját szem előtt tartva beszél az evangélista,
de visszatérésének idejét közelebbről mégsem határozza
meg. Vajon a feltámadásra gondol, a Lélekben történő
eljövetelre (Paraklétosz), vagy a parúziára a világ végén?
A kérdés válasz nélkül marad. A Lélektől megszállott pró­
féta és az evangélium hirdetője számára is, aki saját korát
és a jánosi közösség helyzetét szem előtt tartva beszéli
el Jézus szavait, az út biztosan általános, egzisztenciális
jelentésű. Az „út” most az életvitel új módját jelenti Jézus
szellemében és felfogása szerint. Az embernek őrá és igé­
ire kell hagyatkoznia, ha rá akar lelni az „örök életre”, az
„új életre” vagy a „boldog életre”. Az evangélium nyelvén
ez azt jelenti: Benne, Isten Fiában hinni. Talán az üdvös­
ségnek ez az útja benne van Jézus út-igényében. „Ha
Jézus maga az út, akkor a hit is »útként« értelmezhető,
emberi válaszként a kinyilatkoztatásra.”88 A hitet ugyan­
úgy jellemzi, mint az utat, hogy „útközben vagyunk”.
A jánosi közösségben a keresztényeknek itt új irányjelző­
ket állítottak fel. Még nem vagytok a célnál! Az út ugyan
a cél felől határozható meg, de mégsem azonos vele.
A cél viszont az új út által - mely magában Jézusban nyí­
lik meg a tanítványok számára - a jelenidejűség új minő­
ségét kapta.
A kinyilatkoztató formula második szóképe az igaz­
ságról szól. E ragyogó fogalomnak („Mi az igazság?”
18,38) a János-evangéliumban minősített teológiai jelen­
tése van, amely messze túlmutat a szavahihetőség, az
őszinteség, a valósághűség stb. megszokott értelmezésén.

88 Blank, J., Johannes, 4/2. 82.

100
A fogalom különböző vallástörténeti jelentései89 eltérő
értelmezési kísérletek kifejezései. A János-evangélium
igazságfogalmának különlegessége a kinyilatkoztatás fő
gondolataiból adódik. Az Ige kinyilatkoztatója, akit magát
is az Igének nevezi, elhozza az igazságot, és személyében
ő maga az igazság. Az igazság mint vallási fogalom külö­
nös kapcsolatban áll a Lélekkel (4,23.24: „Lélekben és
igazságban imádni” és a kegyelemmel (1,17: „A kegye­
lem és igazság Jézus Krisztus által valósult meg”). Aki
az igazságból él, boldogan tapasztalja meg, hogy az élet
új irányt és központi értelemet kap. Nem tántorog egyik
hazugságból a másikba, hanem célratörően megy előre,
mert az igazságban megtapasztalja az élet értelmét. E fel­
tételek mellett lesz érthető, hogy a negyedik evangélista
miért beszél az igazság mondásáról (8,40.45.46), az igaz­
ság melletti tanúskodásról (5,33; 18,37) és az igazság
megtételéről (3,21; IJn 1,6). Ez az igazság „találkozni
akar velünk, részt kíván venni az életünkben, meg akar
bennünket szólítani”90, olyan igazság, mely a hívőt való­
ban felszabadítja (8,311c).
Az „én vagyok” kijelentés harmadik tagja az élet.
Hibás lenne, ha csak harmadik, kiegészítő fogalom­
ként gondolnánk rá, az őt megelőző másik kettő mellett.
Az élet a vezérfogalom ebben a sorban, melyben min­
den más koncentráltan egyszerre fellelhető. A teológiai
és krisztológiai értelmezéshez a legszükségesebb már

89 Hellenisztikus-gnosztikus dualizmus (vő. Bultmann, R., in: ThNT, I.

239-251.); zsidó-ószövetségi vagyis kumráni-apokaliptikus, bölcseleti
antropológia görög színezettel, vö. a bemutatást Schnackenburg, R.,
Jobannesevangelium, II. 273-278.
90 Blank, J., Johannes, 4/2. 83.

101
elhangzott. Kiegészítésként még szeretnék utalni a ma
jellemző, az életminőségről szóló - valójában már lejá­
ratott szlogenre. Josef Blank „eszkatologikus életminő­
ségről”91 beszélt, egy, a Jézussal való találkozásban és az
útjára történő ráhagyatkozásban kínált lehetőségről, mely
az „élettől való elidegenedést” úgy győzi le, hogy odafor­
dul az élet igaz, vagyis egyetlen forrásához. Az Emberfia,
aki kijelentheti magáról: „Én vagyok az út, az igazság
és az élet”, mutatja nekünk az Atyához vezető utat, és
ebben a mély misztikus közösségben megnyitja nekünk a
magunkra találás lehetőségét.

c) „Én vagyok az élei kenyere. Aki hozzám jön, nem

éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik többé
soha” (6,35)
A 6. fejezet, nagy, kenyérről szóló beszédének keretében
minden Jézus - önmagáról mint az élet kenyeréről tett -
fontos kinyilatkoztatására irányul. A kenyérszaporítás cso­
dájáról szóló elbeszélés (6,1-15) úgy mutatta be Jézust,
mint prófétát, mint Mózest (MTörv 18.15-18), aki Isten
új népét adományaival csodálatosan táplálja. Az éjszakai
vízen járás történetében (6,16-21) a tanítványok megélik
Uruk csodálatos közelségét, megjelenik nekik, és az „Én
vagyok” kijelentésben (20. v.) fenségesen nyilatkoztatja ki
magát. Mindig újból ugyanazt a témát csendíti fel a meny-
nyei kenyérről szóló beszéd a kafarnaumi zsinagógában
(22-59. v.): „mennyei kenyér” (32. v.), »Isten kenyere«
(33. v.), „élő kenyér, mely a mennyből szállott alá” (51. v.).
A kinyilatkoztató mondás képezi az egész tematikai cent­
rumát, bevezetve az igényes „Én vagyok” kijelentéssel,

91 Blank, J„ Johannes, 4/2. 84.

102
ami konkretizálódik az „élet kenyere” szóképben, tovább
folytatódik a meghívásban: „Aki hozzám jön”, illetve „aki
bennem hisz”, és tetőzik az ígéretben: „soha sem éhezik”,
illetve „soha nem szomjazik”. A fejedelmi bemutatkozás
az „Én”, illetve „Én vagyok” stílus különben nem csak a
János-evangélium sajátja. Az Újszövetség vallási környe­
zete, illetve a gnosztikus körök, melyekben mandeus szö­
vegek is keletkeztek, továbbá a zsidó bölcsességi irodalom
(Sir 24,18) és mindenekelőtt az Ószövetség is ismernek
hasonló prezentációkat és önajánlásokat, amelyek vissza­
nyúlhatnak a régi keleti követelőről alkotott elképzelésekre.
Jézus az isteni követ, a kinyilatkoztató, akit a menny­
ből küldtek, hogy az embereknek fenséges közléseket és
isteni igazságokat közvetítsen. A kenyérről szóló beszéd
és a csatlakozó szókép sem új, mint ahogy a már említett
mandeizmussal való összehasonlítás mutatja. De a pontos
vizsgálatból érthetővé válik az is, hogy a János-evangélium
ennyiben valami különöset kínál, amikor a kép motívumá­
val, és főként a hozzácsatolt hitre történő meghívással és a
végleges jóllakás ígéretével teljesen a saját útját járja. Aki
Jézusban hisz, az rálel minden vágyának, kívánságának és
álmának teljesülésére. Az a manna, amit Isten az izraeli­
táknak ajándékozott a kivonuláskor (vö. Kiv 16,4.13-15),
az igazi mannában, mely a mennyből jött (51. v.), jele­
sül Isten megtestesült Fiában, beteljesedett valósággá
vált. Jézus mint kenyér Isten abszolút, utolsó és életet
adó adománya, amely az élet minden éhségét csillapítja,
és nem hagy többé „élő vízre” (vö. 4,10) sem szomjazni.
A kenyér képe minden korban, még a mai túltáplált tár­
sadalomban is oly eredeti és életközeli, hogy nem szorul
további magyarázatra. Azonban figyelembe véve a világ­
ban tapasztalható éhezést, óvakodni kell az elhamarkodott

103
spiritualizálástól. Figyelmezteti ez a keresztényeket arra,
hogy amikor találkoznak ezzel az élet kenyéréről szóló
kinyilatkoztató igével, a földi kenyeret is szem előtt tartsák,
mely mindig kézenfekvő szimbólum. Aki a 6. fejezet nagy,
kenyérről szóló beszédének szélesebb szövegkörnyezetét
elejétől a végéig elolvassa, felismeri ezt az átvonuló ívet a
testi jóllakatástól egészen addig a szimbolikus igéig, mely
felszólít a Jézusba vetett hitre, egészen az Úrral való misz­
tikus eucharisztikus közösségig. De hogy félreértés ne
essék: A fenséges, kinyilatkoztató ige az élet kenyeréről
nem az eucharisztiáról szól, hanem Jézusról, aki maga az
élet, és ezt a kenyér képében még egyszer aláhúzza. De a
beszéd tovább folytatódik, és abba a szövegbe torkollik,
mely az Emberfia testének evéséről és vérének ivásáról
szól (51 b -58. v.). Az első és az utolsó mondat: „és a kenyér,
amit adni fogok, az én testem. (...) Ez az a kenyér, mely a
mennyből szállott alá” mutatja érthetően, hogy a kenyérről
szóló beszéd szakramentális aktualizálásra és konkretizá­
lásra törekszik. „Az eucharisztikus beszéddel összefüggés­
ben.. .(...) a jánosi Krisztus a 6,56-ban (»az bennem marad
és én őbenne«) szoros »misztikus« kapcsolatra utal az
eucharisztikus mennyei eledel és a hívő közt. (...) így az
eucharisztikus kenyér az isteni élet megtartására szolgál az
emberben (vö. 6,53k), hiszen az »valóban étek (6,55).
Lehetséges ez, mert a hívő az eucharisztikus adomány által
a mennyei Emberfiával a legszorosabb életközösségbe
kerül.”92 Beszélhetünk Heinz Schürmann-nal93 úgy is az

92 Mufiner, F., Zeor|, 150.

93 Schürmann, H., Die Eucharistie als Reprasentation und Appliká­
ljon des Heilsgeschehens nach Joh 6,53-58, in: TThZ 68. 1959.
30-45., 108-118.

104
eucharisztiáról, mint az egész üdvtörténet reprezentációjá­
ról és applikációjáról Jézus Krisztusban. A kenyérnek,
mely maga Jézus, és ő is adja azt, köze van az adóhoz, az
adományhoz és a befogadóhoz. Ez a kenyér abszolút és tel­
jes mértékben maga az élet.

d) „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ,

nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága”
(8, 12)
A fény utáni vágy egyidős az emberiség történetével.
A „chaire, neon phös” (légy üdvözölve, új fény) ismerős
a Dionüsziosz-féle beavatásból.94 A régi Kelet ugyanúgy
tanúsítja, mint a haldokló Johann Wolfgang von Goethe,
amikor „több fényt” kíván. Ahol az emberek több fényre
vágynak, mély sötétség veszi körül őket. Martin Buber,
zsidó vallásfilozófus találóan beszél Isten sötétségéről
mint a modern világ kultúrájának és szellemtudományá­
nak jelenségéről. De spirituális érzékkel megáldott és
tapasztalt misztikusok is, akik Isten világos fényét kere­
sik, panaszkodnak a sötét éjszakáról, melyben az isteni
fények kialudtak.
A János-evangélium is csatlakozik ehhez az általános
emberi elváráshoz, és alaposan részletezve világítja meg:
a) az előszóban, méghozzá az élettel összefüggésben,
melyet a Logosz javára ír (1,4), illetve az emberhez is
rendel, akit meg kell világosítani (1,4.9);
b) a Nikodémussal folytatott beszélgetésben, melyben
a jánosi Jézus a világosságot és a sötétséget, az üdvösség
és a kárhozat területeit szembeállítja egymással (3,19—
21);

94 Maternus, Firmicus, De errore profanorum religionum, XIX. 1.,

43., 47.

105
 c) a nagy kinyilatkoztató igében ünnepélyes bemutat­
kozással: „Én vagyok a világ világossága” (8,12; 9,5);
a vak meggyógyításának elbeszélésében (9,1-12);
d) az utolsó nyilvános beszédben - melyben Jézus
magát nevezi a világosságnak, amely a világba jött
(12,46), illetve célzatosan elválasztja a sötétségtől - fel­
szólít, járjunk és higgyünk a világosságban (12,35k).
A János-evangélium a világosság képét összesen
huszonkétszer használja (még hatszor az első János levél­
ben is). Már a statisztika is sejteti, hogy itt különösen fon­
tos fogalomról van szó. Azt, hogy a jánosi iratok csillogó
világosságról szóló kijelentései közös nevezőre hozha-
tók-e, nehéz megmondani. Néhány alapmotívum azonban
világosan felismerhető.
a) Jézus magát nevezi a „világ világosságá”-nak, mel­
lette, vagy nélküle csak sötétség van, és sötét éjszaka.
Izajás prófétának (Deutero-Izajásnak) - aki az izraeliták
istenhitének szűk határait lerombolja, és az egész világra
kiterjedő igényt jelent be - a pogányok világosságáról
mondott igéje (Íz 49,6) visszhangzik itt. János Jézust
az „Én vagyok” igéjével a pogány világ világosságának
akarja bemutatni: Egyes-egyedül ő az! Jézus tanítványát
itt arra szólítják föl, hogy követésével, vagyis a Jézusba
vetett hittel, nyerje el az élet világosságát. A sötétségben
nem ismeri fel a tanítvány életének irányát. Ezért telje­
sen Jézusra kell hagyatkoznia, hogy tőle kapja meg éle­
tének értelmét, „egzisztenciájának megvilágosodását”95.
„A világosság ezek szerint nem kevesebbet jelent, mint
a kinyilatkoztatáson és hiten keresztül elérhető üdvössé­
get. Ez az üdvöt adó élet csak Jézus által, és az ő konkrét

95 Vő. Heer, J., Leben hat Sinn

106
követésében létezik, vagyis csak a vele való élő hit kap­
csolatában (vö. ÍJn 1,5—7-t is). Mivel a »világ világos-
sága« személy és nem tárgy, ezért az ember csak ehhez a
személyhez kapcsolódó személyes kötődésben érheti el az
»élet világosságát^”96
b) Jézus személyes igényét a világosságra a dualisz­
tikus világosság-sötétség ellentétpárba illesztették, mely
az üdvösség és a kárhozat szembenálló területeit írja le.
A rossz világa, vagyis a kozmosz a negyedik evangé­
lista számára történelmi dimenziót kap, azokban a „zsi­
dókban”, akik szembehelyezkednek Jézus világosság­
ajánlatával. A vakon születettről szóló elbeszélés a maga
befejező, egyre keményebbé váló párbeszédével - ami a
meggyógyított= megvilágosodott és a farizeusok, illetve
a „zsidók” közt folyik -, egyfajta bírósági nyilatkozattal,
záró ítélettel végződik a vakok, vagyis a hitetlenek fölött.:
„bűneitek megmaradnak” (9,39.41b). „Ha a hitben csatla­
kozunk Jézushoz, megtörténik tehát az átmenet a sötétség­
ből a világosságba.”97
c) János még egyszer összefoglalta a vak meggyógyí-
tásáról szóló elbeszélés eredményét az utolsó nyilvános
beszédben, melyben utalt a világ világosságáról (8,12)
szóló kinyilatkoztató igére, és felhívta a figyelmet Jézus
- megvilágosító és a sötétségből kimentő - világba tör­
ténő eljövetelére (vö. 12,46). Ezzel az igazi világosság­
ról szóló kijelentéssel, mely eljött a világba, hogy min­
den embert megvilágosítson (1,9), az ív vissza is kanya­
rodott az evangélium elejére. Ez az összefüggés az élet
fogalmának hídján keresztül tehát visszavezet a Logosz

96 Porsch, F., Johannes-Evangelium, 89.

97 Heer, J., Leben hat Sinn, 157.

107
őseredetéhez, mely Isten örökkévalóságában rejtőzködik
(1,1). A világosság - amely már csak rövid ideig marad
az embereknél, és meghívja őket, hogy a világosság gyer­
mekei legyenek (12,35k) - az örök isteni világosság visz-
szaverődése.
d) Félreismerhetetlen a mitikus félreértés veszélye.
Az ugyanis, aki csak a lényegi megfontolásokat emeli ki,
könnyen félreértheti, mert figyelmen kívül hagyja az Ige
hirdetéséhez fűződő kapcsolatot, melyre legalábbis utal
az előszó: az örök Ige ugyanis az emberek világossága.
Egyértelműen felismerhető, antimitikus jegy mutatkozik
meg az első János levél személyes, etikai irányultságú
világosság-sötétség dualizmusában. „Ám új parancsot
is írok nektek, amely őbenne és tibennetek is megvaló­
sult. A sötétség műlóban van, és az igaz világosság már
ragyog. Aki azt állítja, hogy világosságban van, de test­
vérét gyűlöli, az még most is sötétségben van. Aki szereti
testvérét, az világosságban él, és abban nincs megbotrán-
kozni való. Aki viszont gyűlöli testvérét, az sötétségben
él és sötétben jár. Nem tudja hova megy, mert a sötétség
megvakította szemét” (ÍJn 2,8-11). A jánosi világosság­
szimbolika teljesen a jánosi hit misztikájának vonalán
helyezkedik el, amely a személyes szeretet misztikájába
torkollik. A misztika és a mítosz között az a különbség,
hogy az előbbi egy eleven történelmi személlyel áll kap­
csolatban.

2.2.3. A pásztor és az ajtó szóképe (10,1-18)

Az „élet” képei mellett a „gond” képei is hozzátar­
toznak a fenséges kinyilatkoztató igék csoportjához,
melyeket az „én vagyok” kijelentés igénye ural. János
közösségében voltak gondok, amelyek kínozták a testvé-

108
reket; megvolt a halálfélelem, a magány és az elhagya-
tottság érzése. Az evangélista, maga is „aggódó”, nem
tud semmilyen tanácsot adni, hacsak nem azt az egyet:
„Minden aggodalmatokat hagyjátok őrá” (lPt 5,7, vő. Fii
4,6). János e gondolatok megértéséhez ismét képi nyel­
vet használ. A 10. fejezet hosszú beszéde a pásztor és az
ajtó motívumában csúcsosodik ki. A képek összeolvad­
nak, a gondolatok ide-oda csaponganak, aki viszont ala­
posan megnézi, ennek ellenére felismerheti a jól átgon­
dolt rendszer felépítését. Az 1-6. versek a pásztoréletből
vett példabeszédet (paroimia) kínálják: A juhok pász­
tora a hagyományos úton, az ajtón át közlekedik, ellen­
tétben a tolvajokkal, akik az éj leple alatt a kerítésen át
hatolnak be az akolba. Az ajtó őre beengedi a pásztort,
aki hívja a hozzá tartozó juhokat, mindegyiket a saját
nevén, majd elindul, és a bárányok követik őt. A 7-10.
versig terjedő szakasz az ajtómotívumot a példabeszéd­
ből veszi, és személyessé teszi a jánosi „én vagyok”
igényének segítségével. És Jézust mintegy mai szürrea­
lista festményen, kettős funkcióval ábrázolja: Egyrészt ő
a pásztor, aki az ajtón át jön, másrészt ő maga az ajtó
is a juhok számára. Még egyszer felcsendül a „tolvaj és
rabló” témája, ám most egy igen határozott kijelentés­
ben: „A tolvaj nem másért jön, mint azért, hogy lopjon,
öljön és pusztítson” (10a v.). A túlságosan sötét, nega­
tív képpel szemben most rögtön a pozitívat festi meg:
„Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen”
(10b v.). A 11-18. versek még egyszer visszanyúlnak a
példabeszédre, és elmélyítik az ott még csak utalásszerű
képelemeket: A bevezető „Én vagyok a jó pásztor” kije­
lentést megvilágítja a béres kontrasztképén keresztül, aki
nem is pásztor. Viselkedését a hűtlenség, a haszonlesés

109
és a kötelesség elmulasztása jellemzi. Ha jön a farkas,
elmenekül. A juhok nem érdekelik őt. A jó pásztor ellen­
ben a végsőre, élete feláldozására is kész. A még egy­
szer kiemelt „Én vagyok a jó pásztor” (14a v.) felveszi
a 4. vers „ismer” igével jelzett gondolatát, de a kölcsö­
nösség aspektusán és az Atya-Fiú viszonyán keresztül új,
reciprok és transzcendens fordulatot kölcsönöz neki. Az
egység gondolata jelzi a jánosi közösség fontos törek­
vését. A pásztor életének feláldozásáról (11.17. v.) szóló
téma keretezi az egész szakaszt.
Az igehirdetés gondolatának megértése szempontjá­
ból fontos, hogy az evangélista húsvéti álláspontját figye­
lembe vegyük, és felismerjük a szimbólumok és képek
komplexitását. Bármi, ami itt elhangzik a jó pásztorról,
a tolvajokról és rablókról, az ajtóról és nyájról, stb., azt
a János-evangélium közösségének mondják. Az igehirde­
tést szem előtt tartva, most néhány súlypontra összpon­
tosítunk:

a) „Én vagyok a jó pásztor”

A jó pásztorról szóló ige egy sajátos irodalmi kompo­
zíció tematikai csúcspontja, amely kinyilatkoztató mondá­
sokból, bonyolult beszédből és képszerű példabeszédből
áll (11.14. v.). A kép eredetéről vitázni értelmetlen dolog.
Kétségkívül az Ószövetség szolgáltatta az anyagot (vö.
Ez 34,2kk). Izrael atyái, a királyok és a múlt nagy alakjai
a nomád élet területéről származnak. Következesen magát
Istent nevezik a nép pásztorának (Zsolt 23). Jézus ugyan­
ezen kategóriák szerint gondolkodott és prédikált (vö. Lk
15,3kk; Mt 9,36 stb.). A János-evangélium ilyenfajta előz­
ményekre nyúlhatott vissza. Azt, hogy milyen mértékben
hatottak a gnosztikus-mandeus hatások, nehéz megállapí-

110
tani.98Az igehirdetés mértékadó témái az evangélisták tol­
lából, illetve saját Krisztus-tapasztalatukból származnak.
Akkor hát mi a jánosi pásztorkép különlegessége? Az
irányt a magasztos „Én vagyok” megfogalmazás mutatja
és „a jó” jelző, amit a „pásztor” főnévhez fűz hozzá
minősítő kiegészítésként. Ahhoz, hogy teljesen felfog­
hassuk az értelmét, át kell gondolnunk a példázat további
motívumait is a béresről, aki elmenekül a farkas elől. És
azt is, amit arról mond, hogy a pásztor és a juhok köl­
csönösen ismerik egymást, valamint, hogy a jó pásztor
feláldozza életét juhaiért. Aki tehát itt fennkölt módon jó
pásztorként mutatkozik be, utalhat a kereszten megho­
zott életáldozatára is. János a rá jellemző beszédformát
kínálja, kis megváltástant, a keresztre feszítés teológiáját,
amelynek lényege a klasszikus „pro-” (-ért) prepozíció­
ban összpontosul. A jó pásztor egyszerre csak egy dia­
lektikus gondolatugrással maga lesz az „áldozati bárány”
(10. v.). „Az áldozati, illetve engesztelő halál őskeresz­
tény szemléletével találkozunk (vö. pl. a már Pál előtt is
megtalálható formulát a Róm 3,25-ben). A jánosi értel­
mezés szerint Isten küldöttének halála önkéntes életáldo­
zatán alapszik.”99
Szövegünk képszerűen mutatja be, mit mondott
Jézus búcsúbeszédében barátainak az élet feláldozásá­
ról (15,13). A barátságra utalva megemlíti a 14. vers-

98 Biztosan helyes, hogy a küldöttmotívum a jánosi krisztológiát

összességében meghatározta, de az evangélium pásztorképében nem
játszik szerepet. Különben a mandeus szövegekben a lelet olyan sze­
rény, hogy R. Schnackenburggal egyet kell értenünk, amikor megálla­
pítja: „így aligha vezethető vissza a mandeus és a János-féle bemutatás
ugyanarra az ősformára.” (Johannesevangelium II. 372.).
99 Schulz, S., Johannes, 151.

111
ben a második, jó pásztorról szóló kinyilatkoztató igét,
amelynek lényege a kölcsönös ismeretben domborodik
ki. Ha az „ismerés”-t a „szeretet”-tel helyettesítjük, tel­
jesen felfedi a szöveg, mire is gondolt János. A bárányok
miatti aggodalom nem szentimentális vonás, nem is a
hellenisztikus misztika kifejezése, amint azt a gnoszti-
kus szövegek használták. János elsősorban arra a mély
életkapcsolatra gondol, ami Jézus és övéi, illetve közös­
ségének keresztényei között fennáll. A kölcsönös elfo­
gadás, igenlés és szeretet közti viszony bemutatása ez,
amely barátságként is leírható, amelynek valós eredete
a földi Jézus keresztjében található. A kölcsönös isme­
ret ilyen módon mély komolyságot kap, de egyben meg
is szabadít a félelem minden kényszerétől, amely János
fenyegetett közösségét terheli. Jézus nemcsak racionáli­
san, hanem a szívével is „ismer” és „felismer”. Ide kell
még vennünk azt a képet is, amely a Keresztrefeszített
(19,34) átszúrt oldaláról (szívéről) szól. „Övéi”, akik­
ről a 14. versben szó van, semmi esetre sem csak pasz-
szív befogadók, hiszen elhangzik az ismerésről szóló ige
második felében: „enyéim ismernek engem”. Az ige hall­
gatója számára tehát nyomatékosan világossá teszi, hogy
őrá is szükség van. Feltételezhetjük-e, hogy itt ismét
Péter tagadása visszhangzik, aki állítása szerint nem
akarna Jézushoz tartozni, és nem is akarná őt ismerni
(18,15 18.25-27; vő. Mk 14,71)? Még egyszer emlékez­
tetnünk kell a pásztoréletből vett kezdeti példabeszédre
(1-6. v.). A pásztorra, aki ismeri juhait, és nevén nevezi
őket. Aki túltekint az előtérben lévő képen, újra felis­
meri a Feltámadottat, aki minden egyes személyt nevén
szólít, mint ahogy Máriát Húsvét napján nevén szólította
az üres sírnál (20,16). Természetes reakció az ilyenfajta

112
„intim” kapcsolatra: a hallgatás, az odafigyelés, az ő
hangjára hallgatás és a követés. Az „Én vagyok” ige nem­
csak leírja, mintegy lefesti a jó pásztort, hogy az ilyen és
ilyen, hanem kiemeli Jézusnak, a felmagasztalt Úrnak
jelenlétét és proegzisztenciáját is. „Ezért kérdezhetjük,
hogy mit mond a jó pásztorról szóló beszéd azokról, akik
Jézus »hangját hallják«, »ismerik« és »követik őt«, illetve
»hozzá tartoznak« (4. v.), akik tehát az igén (hangon)
keresztül személyes kapcsolatba kerülnek vele.”100
Bizalmat ébreszteni és vigasztalni akarnak a jó pász­
tor szavai a nyájról szóló példabeszéddel együtt (1-6. v.).
A közösséget támadják: »betolakodók«, tán hamis prófé­
ták is fenyegetik. Keveset tudunk a részletekről mondani
tehát: külső fenyegetések (zsidó ellenfelek) ezek, vagy
belsők (tévtanítók)? Annyi azonban biztosnak tűnik, hogy
a jó pásztor képének nemcsak a világba küldött örök Ige
lényegéről szóló kinyilatkoztatáshoz van köze, hanem
mindenekelőtt bátorításhoz és a nehéz helyzetben kapott
tényleges segítséghez is. A feltámadt és felmagasztalt Úr
minden helyzetben közel van közösségéhez. A hívők a jó
pásztor oltalma alatt állnak, védi őket élete árán, elöljáró­
ként pedig mutatja neki a helyes utat, de mindenekelőtt:
Az Úr feltétel nélkül szereti övéit, tudva azt, hogy ők is
viszontszeretik őt. A zaklatott keresztényeknek pedig ez a
védettség alapérzését közvetíti.

b) „Én vagyok a juhok ajtaja ”

Az ajtóról szóló „Én vagyok” ige (7. v.) felveszi és
allegorikusán értelmezi az előző, jó pásztorról mondott
példabeszéd mellékmotívumát. Az ajtó - ami előzőleg

100 Heer, J., Leben hat Sinn, 133.

113
a pásztor bejárata volt - most Isten nyájának ki-és bejá­
rata (9. v.) lesz. Mint ahogy jó pásztor, úgy életre vezető
ajtó is csak egy van. Annak, aki el akarja érni az üdvössé­
get, teljesen Jézusra kell hagyatkoznia, mert ő az egyet­
len iidvhozó, aki mellett senki sem mehet el. Nincs tehát
mellékbejárat (vö. Mt 7,131c.: a szűk kapu az életre vezet,
a széles kapu pedig romlásba). Az ige kétségkívül pole­
mikus mellékzöngével rendelkezik, ahogyan fel is ismer­
hető, mert minden korábbi, vagyis minden más kinyi-
latkoztatót és üdvhirdetőt drasztikusan elutasít. A háttér
azonosítása a nem elég pontos kifejezés miatt korlátokba
ütközik. Széles körű és általános, polemikus kifejezésről
van-e szó az álmessiás csábítókkal szemben, vagy János
konkrétan és célzottan is csak környezetének zsidó fari­
zeusai ellen érvel, akik a közösség életét megnehezítet­
ték? Ha ez az utóbbi lenne helytálló, akkor az üdvösség­
közvetítés abszolút igénye ésszerű értelmet kapna. Nem
szabad az intoleranciát súroló kizárólagosság igényének
elfednie az üdvközvetítés pozitív oldalát: a végén ugyanis
a megmentés, a gondoskodás (= a legelő) és az élet ígére­
tének gazdagsága áll (9. v.). Úgy érezzük, hogy emlékez­
tet bennünket a tényleg szakszerűen használt útról szóló
igére (14,6). Itt is, mint ott is, fontos szerepet játszik az
„énáltalam” kifejezés. Az üdvösség csak „őáltala, ővele és
őbenne” létezik.

c) „Ahogyan az Atya ismer engem, úgy ismerem én is

az Atyát”
Ezzel máris a jánosi misztika kérdésénél vagyunk.
Mondhatjuk-e, hogy a jánosi Krisztus-misztika az álmisz­
tikus tendenciák elutasításával fejlődött ki vallástörténeti
környezetéből? A következő okok szólnak e feltételezés

114
ellen. A kölcsönös ismeretről, illetve szeretetről szóló ige,
mely az Atya és a Fiú ismeretével, illetve szeretetével áll
párhuzamban, teljesen a 15. fejezet szőlőtőképével kife­
jezett misztikájának vonalán helyezkedik el. Itt is, és ott
is döntő arra a személyes életre való vonatkozása, amely
a hitben és a szeretetben nyilvánul meg. A Krisztus­
tanítványok ilyen közösségének eredeti ősalapja az Atya
Fiúhoz fűződő szeretete (17. v.), amely életközösség­
ként a hívők javára válik: a Fiú teljhatalmat kapott az
Atyától, hogy életét odaadja és visszavegye (18. v.). Az
életközösség végső eredete az Atya, és az Atyán alapszik
a tanítványok Krisztus-misztikája is az egész élet hittel
való beléfordításával. Annyi biztos: A jó pásztorról szóló
beszéd bevezeti az olvasót a Jézus Krisztusban történt
megváltás eseményének titkaiba, nem hagyja „ki belőle”,
mint kívülálló szemlélőt, hanem bevonja az Atya és a Fiú
életközösségébe. A jó pásztorról szóló beszéd nyelvezete
roppant tömör és mélyreható. Aki csak felületesen tekint
az oly kedves kép felszínére, nem jut hozzá az élet rejtett
kincséhez.

d) Egy akol és egy pásztor

A jó pásztor képébe, aki ismeri övéit és életét adja
értük, beépül a mondás a közösség egységéről (16. v.).
Felismerhetők az összefüggések a pásztorról és a nyáj­
ról szóló példabeszéd (1-6. v.) címszavaiban: „juhok
- akol, vezet - hangjára hallgat, megismer”. Az egység
gondolatát veti föl a „másik juhokról, akik nem ebből az
akolból valók” szóló ige, akik szintén a pásztor oltalma
alatt állnak. Az olvasónak világos, hogy itt az egyház
pogány missziójáról van szó. A többi juh, aki nem ebből
az akolból való, vagyis nem Izrael közösségéhez tartozik,

115
 éppúgy rá van bízva Jézusra, mint a „sajátjai”, vagyis a
törzsnek és az akolnak az állatai. Figyelemre méltó János
ekkléziológiai megfontolása, hogy a „másik juhokat”
közvetlenül a pásztorhoz sorolja. Alá vannak rendelve az
ő vezető megbízásának, a háttérben az Atya akarata áll
(„vezetnem kell”), rá vannak bízva, éspedig közvetlenül,
anélkül, hogy másokhoz kellene vezetni vagy velük egybe
kellene terelni. Világosan azt jelenti ez, hogy a pogányke-
reszténységnek nem szükséges kerülőt tennie a zsidó tör-
vényúton át. A gondolatra ugyan csak utalnak, de a jánosi
közösség egyházértelmezését mégis tükrözi. A hang hal­
lásáról tett észrevétel a jövőbe tekint. Az evangélista szá­
mára tehát nem kérdéses, hogy ez valóban így lesz. A töb­
biek, akik a pogányságból származnak, hallgatni fognak a
jó pásztorra. Itt optimizmus és az öntudat hangja csendül
fel. „Ez ugyanaz a hangnem, amely mindenütt áthatol,
ahol a jánosi Jézus a pogánymissziót úgy veszi szem­
ügyre (4,35k; 11,52), mint halálának (12,23k.32) gyümöl­
csét. Élete feláldozásának gondolata (15b v.) felhasította
ezt a horizontot.”101
A nyáj egységéről szóló ige (16b v.) az eddig elhang­
zottak után meglepő, még ha az evangélista koncepció­
ját tekintve nem is szokatlan (vő. 11,52; 17,20-24). Azt
nehéz megmondani, hogy a „zsidók és pogányok” az
egyetlen egyházban a vezérgondolata-e a vers első felé­
nek (16a v.), vagy pedig János szakadásoktól fenyegetett
egyháza azzal a hangsúllyal, hogy az „egy emberként”
(Krisztus) való összetartásra szólítsák fel őket. Sejtésem
szerint az utóbbi probléma más, mint az efezusi levélben

101 Schnackenburg, R., Johannesevangelium, II. 377.

116
(Ef 2,1-12).102A jánosi egyház arra a pásztorra tekint fel,
aki már hazatért az Atyához, és most egy sürgető, de egyi­
dejűleg ígéretes és robbanékony témát pendít meg. Az
ökumenizmusról az újraegyesítés értelmében itt kevésbé
van szó, sokkal inkább az összeszedettségről, az összetar­
tásról a jelenlegi belső és külső támadásokban. Ennek az
evangélista számára főleg a nagy eszkatologikus távlati
célhoz van köze, hiszen egyszer eljön az idő, mikor min­
den népből minden ember az egyetlen pásztor vezetése
alatt egy nyájban talál majd egymásra. A jánosi közösség
jelenére vonatkozó egyházon belüli egység elképzelésé­
nek szempontja nem akadályozza az evangélistát abban,
hogy az egész ökumenét magában foglaló kitekintést
végezzen.

2.2.4. A szőlőtő és a szőlővessző szóképe - gyümölcs­

hozás
Amikor Krisztus és tanítványai misztikus életközös­
ségének nézőpontjait vettük, már említettük a szőlőtőről
szóló példabeszédet (15,1—8) a búcsúbeszéddel (2,1.5a)
összefüggésben. Emlékszünk: Jézus magát nevezi az
igazi szőlőtőnek a kinyilatkoztató beszédre jellemző „Én
vagyok” stílusban. A tanítványokat pedig szőlővesszők­
nek mondja. Jézushoz fűződő mély kapcsolatuk jut kife­
jezésre - a „Maradjatok bennem, akkor én is bennetek
maradok” (4. v.) immanenciaformulában. A képet azon­
ban a „gyümölcshozás” témája nélkül csak egyoldalúan
és hiányosan értelmeznénk.103 Az élet növekedni akar és

102 Másként Becker, J., Johannesevangelium, 333.

103 Borig, R., Dér wahre Weinstock, Untersuchungen zu Jo 15,1-10,
StANT, XVI. München, 1967.

117
szaporodni: vita fructuosa (= termékeny élet; vő. Gén
1,28). A szőlőtő képe ezt a „gyümölcsöző” életfolyama­
tot egyértelműen kiemeli: „Minden szőlővesszőt rajtam,
mely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, a gyü­
mölcshozót pedig megtisztítja, hogy még többet terem­
jen” (2. v.). Ez a téma vezérfonalként vonul végig a rövid
példabeszéden (hétszer ismétlődve!). Nincs élet, ha azt a
megfelelő gyümölcsök nem tartalmazzák.
Ennyiben a kép vezérgondolata világos és egyértelmű.
De mit akar konkrétan mondani a korabeli keresztény
életet szem előtt tartva? A válaszok „a hit elevenségének
bizonyításától” kezdve a misszió és a prédikáció sikerén
át egészen a tanítványok erkölcsi-vallási cselekedeteiig
nyúlnak. A példabeszédben erre maga János sem ad egy­
értelmű választ. A felelet először is nyilvánvalóan az új
cselekvés elvével, azaz a gyümölcshozással függ össze.
További utalást csak a rákövetkező beszédben kapunk,
a „szeleteiben maradni” és a „parancsokat megtartani”
fordulatokban (9.10. v.) A keresztény élet nem viseli el
a jámbor visszavonulást a mennyei boldogságba, túltéve
magunkat e világ kemény realitásán. Az igazi Istennel
egyesülő misztika ösztönöz a szeretet cselekedeteire.104
A hitélet, amely konkrét kifejezése a „Krisztussal való
közösségben maradás” kívánalmának, hitbéli cselekede-

104 Vö. ehhez Heer, J., Leben hat Sinn, 165. „A szemrehányás gyorsan
kiszalad az ember száján, a... (...) jánosi mentalitás kissé pietisztikus
és a világot »cserbenhagyja«: a felhőkben jár és csak a saját Krisztus­
kapcsolat »veteményeskertjével« foglalkozik. A »fmom érzékű« keresz­
tények ezoterikus körének talán ez megfelelne, de olyasvalakinek, aki
ma hisz és hitből kiindulva akar cselekedni? Az, hogy ez nem így van,
megmutatkozik legalábbis abban, hogy a gyümölcshozást egyenértékű
módon követeli a Krisztussal való közösség mellett.«

118
tek után kiált. Aki nem hozza a „teljesítményt”, tehát nem
a növekedésen és a gyümölcshozáson fáradozik, elhal,
kiesik az élet körforgásából, sőt még ítélettel is fenyegetik
(6. v.). Eredményként leszögezhetjük: a hívők Krisztussal
való misztikus közössége nem ezoterikus, Istenhez
fűződő bensőségesség, hanem szükséges feltétele annak,
hogy a szeretet cselekedeteinek gyümölcsét teremjük.

2.3. A JELEK - SZEMEI A

János-evangéliumát áthatja az Ige magas igénye, nem­

csak az úgynevezett beszédszakaszokban, amelyekről
eddig volt szó, hanem Jézus tetteinek elbeszélésében is.
Az evangélista erre a célra olyan elbeszélésformát hasz­
nál, amelyet maga „jel”-nek, „szémeion”-nak nevez.
A fogalomnak gazdag nyelvi és teológiai előtörténete van,
amelyet itt nem kell felvázolnunk a maga sokrétű kifej­
tésében.105 Megfontolásainkhoz elegendő, ha a különle­
ges jánosi értelmezést kidolgozzuk. A legjobb nyitányt a
huszadik fejezet végén lévő megjegyzés kínálja, amely
felvilágosítás nyújt a jelekről és funkciójukról az öröm­
hír hirdetésében. „Jézus még sok más csodajelet művelt
tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek följegyezve
ebben a könyvben. Ezek azonban azért lettek följe­
gyezve, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és
hogy a hit által életetek legyen az ő nevében” (20,30k).
Ezek szerint a jelek Jézus tettei, pontosabban: csodatet­
tei. A jeleknek meg kell valamit mutatniuk, mivel el kell
valamit indítaniuk a tanítványokban, illetve az evangé-

105 Vö. Schnackenburg, R., Johannesevangelium, I. 344-356.

119
lium olvasóiban: „hogy higgyetek”. Nem valamilyen álta­
lános hitről van szó, hanem az Isten elküldött Fiába, a
Jézus Krisztusba vetett hitről. Hogy kezdettől fogva min­
denfajta ideológia gyanúját kizárja, a szöveg ugyanazzal
a lélelegzettel utal a jeleket befogadók hitének jelentősé­
gére is: az ő nevében, vagyis: általa kell élniük, hogy éle­
tük legyen.
A második szöveg, mely a jelek-szémeia jelentősé­
géről közelebbit is kifejt, az evangélium elején áll, pon­
tosabban az első csodaelbeszélés, a kánai menyegző
végén: „Ezzel kezdte meg Jézus csodatetteit a galileai
Kánéban. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig
hittek benne” (2,11). A „kinyilatkoztatás” és a „dicsőség”
címszavak adják meg itt az alaphangot. A jelnek üzenete
van, elmond valamit a csodatevő lényéről, János nyelvén
szólva az ő dicsőségéről. A csodajelek minőségére az az
emelkedett krisztológiai igény vet fényt, amely az evangé­
lista sajátja: kifejezőerejű, példaértékű csodákról van szó.
János megfontoltan hét ilyen nagy tettet épített be evan­
géliumába: a kánai menyegzőt (2,1-11), egy királyi tiszt­
viselő fiának meggyógyítását Kafarnaumban (4,43-54),
a béna meggyógyítását Jeruzsálemben a Beteszda-tónál
(5,1-9.10-18), a kenyérszaporítást (6,1-15), a vízen járást
(6,16-21), a vakon született meggyógyítását (9,1-12.
13-34) és Lázár feltámasztását (11,1^14). A gazdag hal­
fogás csodája a Tibériás-tónál (21,1-14) az előttünk lévő
formájában jelenésről szóló elbeszélés, de itt is a jelenet
nézőpontja a dicsőség jelszerű bemutatása.
Különös probléma az úgynevezett jelek-szémeia for­
rásának a kérdése, tehát olyan írásos előzmény kér­
dése, mely ugyan a jánosi közösségből, illetve iskolából
származik, de még nem uralja az evangélium magasz-

120
tos kinyilatkoztatásának igénye. A mérsékelt forrás­
kritika mellett döntök itt, amely abból indul ki, hogy
létezhetett az evangéliumnak egy írásos előzménye, a
zsidók közti keresztény misszió szorgalmazása céljá­
ból. E forrás krisztológiája a zsidó prófétai, az Illés- és
Mózes-elképzelések alapján tájékozódik. Amit Keresztelő
Jánostól a János-evangéliumban kifejezetten megvontak,
az Jézus számára ebben a forrásban a kiválóság nagy jele
lesz: Ő Illés próféta, akinek majd el kell jönnie, O a pró­
féta, aki olyan, mint Mózes.106 De a forrás részleteivel itt
nem kell foglalkoznunk107, mivel esetünkben az evangé­
lista igehirdetési szándékáról van szó. „Jézus hatalommal
végbevitt tetteit és igéit - tehát Jézus korábbi »tetteit« és
beszédét - úgy írja le az egész János-evangélium, hogy a
hívők egyúttal »jelként« is érthetik, azaz úgy, mint Jézus
Krisztus jelenlegi tettének és beszédének képszerű leírá­
sát a közösség terében.”108
A következőkben szeretnék három - különösen is
szimbólumértékű - csodaelbeszélést bemutatni: a kánai
menyegző csodáját, ahol Jézus az öröm elhozója; a vak
meggyógyítását, ahol Jézus a világ világossága; a halott
feltámasztását, ahol Jézus a feltámadás és az élet. Rögtön
érthetővé válik, hogy az evangélista Jézus Krisztust jelei­
vel együtt úgy akarja hirdetni, mint aki elhozta az üdvös­
séget.

106 Bultmann, R., Johannes, 78k. gondol a hét szémeiára, ezek a pogány
theiosz-anér (= isten-ember) motívum szerint tájékozódnak.
107 Vő. Heekerens, H.-P, Die Zeichen-Quelle.
108 Heer, J., Das Zeugnis des Johannes (Bibéi im Jahr ’87), Stuttgart,
1986.11.

121
 2.3.1. A kánai menyegző (2,1-11)
A kánai menyegzőről szóló elbeszélés a jánosi jel-
szémeion klasszikus példája - annyira, mint egyetlen
másik sem. A szöveg oly termékeny szimbólumokban
és gazdag a mögöttes értelmi tartalmakban, hogy az a
nehézségünk, mivel is kezdjük. Az elbeszélt esemény a
jelzett háttérben meghúzódó okokkal és misztikus mély­
ségekkel szemben inkább ártalmatlanul hétköznapinak
tűnik. A lakodalmas nép kínos helyzetbe kerül, mert az
esküvőn elfogy a bor. Jézus is itt vendégeskedik anyjával
és kísérőivel együtt. Anyja kérésére csodálatos módon
gondoskodik nagy mennyiségű borról. Az emberek a
csodálkozásból nem tudnak felocsúdni. Ha az ember a
történelmi összefüggésekre kérdez, talán rálel egy régi
családi hagyományra, mely így, vagy hasonlóan szűk­
szavúan hangozhatott. Hogy bánt ezzel az evangélista?
Az igazi kulcs a figyelmeztető zárómondatban rejlik
(II. v.), mely Jézus dicsőségének kinyilatkoztatásáról
szól. Amit itt az első jel-szémeionban áttetszővé tettek,
mint egy szál vonul végig az evangéliumon egészen a
passióig, amint azt már kifejtettük, sőt azon túlmenően a
keresztény közösség életéig: Jézussal eljött Isten dicső­
sége ebbe a világba. Az emberi élet gondjai és szenvedés­
sel teli eseményei, a keserű tapasztalatok az egyházban
és a világban, a nehéz sors, amelyet egyeseknek viselni
kell, nem foghatók ahhoz a csillogáshoz és dicsőséghez,
mely megfoghatóvá, konkrétan tapasztalhatóvá, látha­
tóvá és észlelhetővé vált akkor a jó bor szimbólumában,
melyet Jézus túláradó mennyiségben ajándékozott. És ma
a testvérek közösségében is azok, akik a Jézusba vetett hit
révén kölcsönösen jók egymáshoz, megmutatják a világ­
nak, hogyan kell emberhez méltóan bánni egymással.

122
Az Apostolok Cselekedetének szerzője ilyen tapasztalato­
kat tarthatott szeme előtt, amikor a keresztények együtt­
éléséről beszámolva ismert összefoglalásában beszél a
szív ujjongásáról és egyszerűségéről, az egyetértésről és
összetartásról, az egy szív és egy lélek vagyonközösségé­
ről és a sok csodáról és jelről (ApCsel 2,42-47; 4,32-34).
Pál a második korintusi levélben ugyanezt a gondolatot
hozza elő: „Mi pedig mindnyájan födetlen arccal szem­
léljük az Úr dicsőségét és e szemléletében fokról fokra az
ő képmásává változunk át az Úr Lelke által” (2Kor 3,18).
Az a dicsőség, melyet Isten a jövőben fog felragyog-
tatni, János számára Jézusban már maradandóan eljött
a világba. Josef Blank109 szépen fogalmazza ezt meg.
A kánai menyegző csodájában csupa napsütés és öröm
uralkodik, másként, mint a többi jelről szóló beszámolók­
ban, amely kritikus döntésre ösztökél. Ez tehát az első jel
fő üzenete, melyet Jézus Kánában, Galileában vitt végbe.
Jézus dicsőségével mélyen összefügg az öröm ideje,
amely az ő világba érkezésével árad ki. Az evangélista
ezt a gondolatot a bor szimbólumával juttatja kifejezésre.
Sok helyen és konkrét összefüggésekben használja az
Ószövetség Bibliája az öröm borának képét. A barátok­
kal eltöltött társas élet öröme és ünnepe, a pezsgő élet
szimbóluma, a lelkesedés jele, a kommunikáció kifeje­
zése, - mindezt a bor képében a kultúrtörténet és a Biblia
is magában foglalja. Ilyen háttérből azután már érthetővé
válik, mit is akarnak a bor hiányával kifejezni: szomo­
rúságot öröm helyett, magányt közösség helyett, unal­
mat pezsgő élet helyett, rezignációt lelkesedés helyett.
Elbeszélésünk még bővül a jó és a kevésbé jó borról tett

109 Blank, J., Johannes, 4/la. 195.

123
figyelemre méltó megjegyzéssel. A vőlegény a jó bort,
az akkoriban érvényes borfogyasztási szokással szemben
„mostanáig” visszatartotta, mert „először a jót, azután a
rosszat” (10. v.) kellett volna adnia. Ez egyúttal utalhat is
az új és jó iidvrendre, amely Jézussal jött el. Isten az öröm
és üdvösség jó borát Jézus eljöveteléig visszatartotta.
Most viszont az öröm, a menyegző ideje van.
Ezzel már a harmadik képnél vagyunk, melynek jelen­
tősége a csodajel misztikus dimenzióiban van: az esküvő
az eszkatologikus üdvösség és az Istennél való betelje­
sedés szimbóluma. A János-evangélium felfogásában és
jelen idejű eszkatológiájában az esküvő képébe rajzolták
bele az egyház titkát. Valami köze van az esküvőnek vagy
a házasságnak a szövetséghez, nemcsak az élet kötelé­
kéhez, mely embereket kapcsol össze, hanem az Isten és
népe közti szövetséghez is. Jézus Krisztusban és őáltala
ez a szövetség, ez a házasság csodálatosan beteljesedett.
A kánai menyegzőről szóló elbeszélés alá akarja húzni ezt
a gondolatot.
Még a szimbolikus jelentőségű korsókról kell beszél­
nünk. Ami az elbeszélés szintjén a zsidók tisztálkodási
szokására szolgáló rituális edény, az evangélistánál a
régi szövetségi renddel áll kapcsolatban, melyet a borral
ábrázolt új szövetségi rend túlszárnyal és levált. Már nem
érvényes többé Mózes törvénye, mert Jézussal a kegye­
lem és az igazság jött el (vő. 1,17). A víz motívuma lehet­
séges, hogy emlékeztet a jánosi közösséggel versengő
Keresztelő csoportjára, amellyel Jézus borában az öröm
idejét helyezi szembe az evangélista.
Jézus anyjáról eddig csak mellékesen volt szó.
A csodaelbeszélésben központi jelentősége van, amint
az az események lefolyásából is érthetővé válik. A nevét:

124
 „Mária”, mint a negyedik evangéliumban egyáltalán,
úgy itt sem említik, de mint „Jézus anyja« - az üdvtör­
téneti szerepével - előtérben áll. Már az első versben szó
van róla, még mielőtt Jézust megnevezik: „Jézus anyját
Kánéba esküvőre hívták”, Jézus is vele volt. Azonnal fel­
ismeri a hiányt, hogy a bor kezd kifogyni. Segítő asszony­
ként kérőn - vagy mondhatjuk: követelőén? - a fiához
fordul. Nem hagyja magát fia csípős válaszától sem visz-
szariasztani, hite erős. Ezért adja azt az utasítást, hogy a
szolgák tegyék meg, amit mond. A végén pedig Jézussal,
Jézus testvéreivel és tanítványaival együtt Kafarnaumba
megy (12. v.). Az anya az evangélium során többé nem
jelenik meg. Csak a kereszt alatt leljük meg újra, abban a
szimbolikus jelenetben, ahol az a szeretett tanítvány van
mellette, akinek köze van az egyház életéhez és tanúságá­
hoz a Jézus halála utáni korban: „Mikor Jézus látta, hogy
ott áll anyja és a szeretett tanítvány, így szólt anyjához:
»Asszony, íme, a te fiad!« Aztán a tanítványhoz fordult:
»íme, a te anyád!« Attól az órától fogva házába fogadta
őt a tanítvány” (19,26k). Itt is, és ott is ugyanaz a - szá­
munkra a családi fészek melegségét nélkülöző, személy­
telen - megszólítás található: „asszony”. Ezzel a távol­
ságtartó megszólítással az evangélista érthetővé teszi,
hogy Jézus műve egyedül Isten rendelkezésétől függ. Itt
a szimbolika segíthet bennünket tovább: Éppúgy az evan­
gélium elején, miként a végén is, az anya, mint a biza­
kodó egyház ősképe szerepel. A kánai eseményben már
jelszerűen felvillan az üdvösség teljes misztériuma.
Összefoglalásképpen még egyszer Josef Biankót1"’
idézem, aki az elbeszélés háttérben meghúzódó misztériu-

10 Blank, J., Johannes, 4 /la. 200.

125
mát meditatív nyelven fejezte ki: „Az üdv bőségét csodá­
latos ajándékként ajánlotta fel az isteni szeretet, amelyet
mindig csak köszönettel fogadhatunk; de a fiatalság for­
rásaként is megkaptuk, melyhez az élet minden hibájából
és tévútjáról visszatérhetünk, hogy magunkat megújítsuk
ebből az el nem tékozolt szeretetből. Mindezt tartalmazza
a kánai menyegző képe. A János-evangélium alapján a
kereszténység nem merev törvényvallás, nem is dog­
mákba vetett komor hit, hanem Isten emberekhez fűződő
kimeríthetetlen szeretetének a híre. Isten életörömének
kinyilatkoztatása, mely az embereket is az élet bőségére
ébreszti.”

2.3.2. A vakon született meggyógyítása (9,1-41)

Különösen is jellemző az igében és tettben történő
kinyilatkoztatás összjátéka a vakon született meggyógyí-
tásáról szóló elbeszélésben. Jézus a jelszerü cselekedet­
tel aláhúzza önkinyilatkoztatásának magas fokú igényét,
amit a mondás fordított szórendje és a csodás gyógyítás
is hangsúlyoz: „A világ világossága vagyok én” (5. v.).
Az evangélium szerzője a több fázisú jelenetbe további
motívumokat épített be, amelyek aktuális háttérként
rávilágítanak a jánosi közösség és zsidó ellenfeleinek
nézeteltérésére. A történet tehát több szinten játszódik.
Megfontolásaink számára viszont az evangélista monda­
nivalójának mögöttes szándéka a legfontosabb.

a) 1-7. v.: A vak meggyógyítása

A csodaelbeszélés azzal az általános megjegyzéssel
kezdődik, hogy Jézus találkozik egy névtelen ember­
rel, aki születésétől fogva vak. Csak később tudunk meg
további részleteket a szomszédok kérdéseiből: a férfi kol-

126
dús volt, „ott ült” tehát a városkapunál és koldult (8. v.).
De nem az életkörülményei számítanak, hanem az a fon­
tos, hogy teljesen vak, vagyis emberi léptékkel mérve
gyógyíthatatlan. Ha valaki születésétől vak, aligha szá­
míthat gyógyulásra. Ez a csoda és a csodatévő nagyságát
már kezdetben érthetővé teszi. Jézus tanítványainak azon­
ban egészen más teológiai problémájuk van: Valakinek
hibásnak, vétkesnek kell lennie e szenvedés miatt, - talán
a szülőknek? Vagy magának a vak embernek? De hogy
lehet ez, ha már születésétől fogva nem lát, tehát nem
is vétkezhetett? Az evangélista szeret kitérni a mellékes
kérdésekre is, hogy utána újra visszatérhessen az eredeti
témára. A tanítványok e kérdése mögött, mely az egy­
szerű „tett-következmény sémára” támaszkodik, felis­
merhetők a jánosi közösség belső, le nem győzött nehéz­
ségei. Továbbra is van szenvedés és nyomor a világban.
De honnan ered, ki a felelős érte? A jánosi Jézus hirte­
len félretolja a kérdést - sem a szülők, sem a vak nem
hibás -, hogy a lényegre terelje a szót. Ez a vak Isten
művének demonstrációja lesz, amely most megnyilvá­
nul rajta. Jézusnál a gyógyulás nem más, mint a jelszerű
tett által történő kinyilatkoztatás. Az Atyáról - aki küldte
őt - mondott ige aláhúzza a nyelv kapcsolatokban gazdag
metaforikus jellegét: Az Atya és a Fiú közösen munkál­
kodik, de kétségtelenül a napszakra való utalással jelzett
üdvtörténeti korláttal: „Eljön az éjszaka, akkor senki sem
munkálkodhatik.” (4. v.). Itt a fény és a sötétség áll egy­
mással dualisztikus ellentétben az üdvösség és a kárhozat
két szembenálló területeként. Az elbeszélő szemszögéből
azonban a Jézus működésére kiszabott óra szűk keretét
határozza meg a passió, melyet Jézus már maga előtt lát,
és határt is szab csodatetteinek. Eszerint mennek tovább

127
ezután is a dolgok, de kizárólag az egyház hitében felis­
merhető dimenzióban. További bizonytalanságot hordoz
a hangsúlyos „mi” által a munkálkodásról szóló mondat
nehezen értelmezhető kijelentése: Jézus többes számban
beszél magáról és Atyja megbízásából végbevitt működé­
séről. Az evangélista csupán csak egy általános és határo­
zatlan közmondást akart-e alkalmazni Jézus tanítványaira:
„Mindig, ha Isten megszólít, készen kell állnod, műved
végzésére?” Úgy értelmezem ezt a komplikált mondatot,
hogy az arra a történelmi órára utal, amelyben Jézus cse­
lekedett. A jánosi közösség tanítványai és a mindenkori
keresztények is rá vannak utalva az „idő közepére”111.
Jézus ügye folytatódik, tovább megy az egyházban, csak
éppen másként. Az elbeszélés középpontjában a világos­
ságról mondott kinyilatkoztató ige áll, ami még a jelcsoda
előtt található. Másként, mint a már ismert „én vagyok”
igében (8,12), itt az időbeli korlátozásra történik utalás,
„amíg e világban vagyok” (5a v.). A világ világossága ő,
de - itt is figyelembe kell vennünk a történeti vonatko­
zást csak földi léte alatt! Ez tényleg nehezen feloldható
feszültség.
A jánosi jel felfogást szem előtt tartva, meglepően
hatnak a gyógyítás körülményei: a homokba köpés és
a köpet összekeverése, a nyálból és homokból készült
sár felvitele a szemre.112 Az evangélista elfogulatlanul
használja a környezetében használatos csodaillusztráci-

111 Die Mitte dér Zeit (Az idő közepe) a címe Conzelmann, H. híres
könyvének. Ez Jézus földi működésének idejét jelenti, és erre min­
denki rá van utalva. Erre céloz itt szerzőnk. (A fordító megjegyzése)
112 A drasztikus-realisztikus vonásokat értelmezhetjük úgy is, mint uta­
lást egy régebbi, talán az ún. szémeiaforrásból származó előzményre.

128
ókat, de nem reked meg ezeknél, mint ahogy felismer­
hető lesz az a befejezésből és a szemek megnyílásából a
Silóé tavában mosakodás után. A vízben mosakodás után
a vak megvilágosodottá, látóvá válik. Gondolhatunk itt
a keresztelésre, amely a szentség misztikájának nyelvén
maga is megvilágosodás (photiszmosz)? Ehhez járul
még további interpretációs elemként a szíriai Naámán
története (2Kir 5,10-14), aki a Jordán vízében tisztult
meg. Bizonyára nem véletlen, hogy Silóé tavának nevét
nyomatékosan „küldött”-nek fordítják. Jézus Isten kül­
dötte, akiben vagy aki által ajándékozták a gyógyulást,
a megvilágosodást.113 Az elbeszélés az evangélista egy­
szerű megállapításával ért véget: „ép szemmel tért visz-
sza” (7. v.). Az egész történet tudatosan kialakított ige­
hirdetés az igei állítmányú központi mondattal és a hát­
térben meghúzódó szimbolikus utalásokkal. Központi
mondandójából kiindulva kell a misztériumot kibontani.
A gyógyító elbeszélés előrehaladtával több jelenetei!
keresztül élesedik a konfliktus Jézus és a farizeus-zsidó
ellenfelek közt.

113 A Silóé tavának régészeti adataihoz vö. Schnackenburg, R., Johan-

nesevangelium, II. 308.: „A Silóé tavat - (görögül Siloam vagy Siloa)
mely a régi város dombjának délnyugati lejtős oldalánál terült el -
a Gichon-forrás táplálta. Ezekiás (Hiszkija) király ásatott onnan a
Silóé taváig egy alagutat, és a forrás vizét föld alatt odavezette (2Krón
32,30). A Jézus korabeli tó létesítményét régészetileg eddig nem tudták
bizonyítani; csak egy későbbi létesítmény maradványait (valószínűleg
Hadrianus császár korából) tárták fel. De a »siloei termál medence«
létezését bizonyítják a kumráni réztekercs adatai (3Q 15. X. 15k).”

129
 b) 8~12. v.: A szomszédok és a meggyógyított vak
A történet folytatódik a szomszédok és régi ismerő­
sök csodálkozó kérdezősködésével; egyesek kételkednek,
mások pedig felismerik a vakot. A gyógyultnak magának
kell igazolnia azonosságát. Finoman már itt jelentkezik a
jelek elismerése körüli vita. Az emberek pontosan akarják
tudni: „Hogyan nyíltak meg a szemeid?” A csoda hihetet­
len számukra. De azt, hogy hová lett a csodálatos orvos, a
gyógyult sem tudja.

c) 13-17. v.: A gyógyult és a farizeusok - első kihall­

gatás
Most a farizeusok lépnek színre, nyilvánvalóan egyfajta
egészségrendőrség szerepében. Az egész jelenet csúcs­
pontja a szombatra utalás, amelyen a gyógyulás végbe­
ment, és amelynek a jelentősége csak a jánosi-zsidó közös­
ségi viszonyokkal összefüggésben válik érthetővé. Miután
a gyógyult még egyszer jelentést tesz az egész folyamat­
ról, vita támad a farizeusok közt. Az egyik azt mondja,
ez az ember megszegte a szombatot, tehát nem Istentől
való. A többiek el vannak bűvölve a jeltől, a szémeiontól:
aki ilyenre képes, az nem csaló. így szakadás keletke­
zik a farizeusok között. Tanácstalanságukban a gyógyult
véleménye iránt akarnak érdeklődni. O Jézust prófétá­
nak tartja. Ez olyan cím, amely az evangélistánál min­
dig kéznél van, ha Jézus előzetes megítéléséről van szó.

d) 18-23. v.: A gyógyult szüleinek kihallgatása

A szülők kihallgatásában általánosságban véve a
„zsidókról” van szó. A kihallgatok kételkednek a csoda
tényében. A következőkben a szülőket kérdezik, hogy az
ő fiuk-e; utána pedig: hogyan történt a gyógyulás. Azok

130
félelemből kitérő választ adnak. Megtudjuk, hogy a zsi­
nagógából kitiltás fenyegette azokat, akik megvallják
Jézust. Itt is számításba kell vennünk, hogy a szöve­
get különböző szinteken kell értelmezni, kiváltképpen
az elbeszélő evangélista szemszögébe helyezkedve.
Ugyanez érvényes a zsidók megfontolásai közé beiktatott
homológiára114 is, amely Jézus messiási voltának meg­
váltására vonatkozik (22. v.).

e) 24-34. v.: A farizeusok második kihallgatása és a

gyógyult elítélése
Már a második kihallgatás elején felismerhető, hogy a
vallási hivatalviselők Jézus ellen döntöttek: „Mi tudjuk,
hogy ez az ember bűnös” (24. v.). Az indoklás így hang­
zik: aki a szombatot megszegi, istenkáromló. A kereszt­
tűzbe állított gyógyult azonban nem hagyja magát meg­
téveszteni: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: vak
voltam, most látok” (25. v.). Még egyszer kérdezik: „Mit
csinált veled? Hogyan adta vissza látásodat?” (26. v.).
Az ember most már lassan kelletlen lesz: „Már elmond­
tam nektek, felelte, de nem hallgattátok meg.” Aztán iro­
nikusan kérdezi: „Talán ti is a tanítványai akartok lenni?”
(27. v.) A hivatalos személyeknek azonban jóból is meg­
árt a sok, szidalmazzák a gyógyultat: ő Jézus tanítványa,
ők viszont Mózes tanítványai. Őt ugyanis Isten igazolta,
mivel Isten beszélt Mózessel a hegyen, és Izraelhez
küldte. De arról, hogy Isten Jézust küldte volna, nem
tudnak (28k v.). A gyógyult válasza saját gyógyulásának
tapasztalatából indul ki: „Éppen ez a különös, jegyzi meg,

114 A homológja szó itt megvallást, hitvallást jelent (a fordító meg­

jegyzése).

131
hogy nem tudjátok, honnan van, és mégis visszaadta a
szemem világát. Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja
meg a bűnösöket. De ha valaki istenfélő és Isten akara­
tát teljesíti, azt meghallgatja” (30k v.). És még rátesz egy
lapáttal: „Mióta fönnáll a világ, sohasem lehetett hallani,
hogy valaki visszaadta volna egy vakonszületett látását.
Ha ő nem volna Istentől való, nem tehetett volna semmit”
(32k v.). Most betelt a pohár, szidják a férfit: „Bűnben
születtél mindenestül, és te akarsz minket oktatni? Azzal
kidobták” (34. v.). A kihallgatás élességéből és a vádlott
ellenkezéséből sejthető, hogy itt az evangélista korának
aktuális viszonyai tükröződnek vissza. így veszekedtek a
zsidó-keresztények a zsinagóga hivatalnokaival, így véd­
ték meg Jézusba vetett hitüket a zsidó törvényszék előtt,
és így taszították ki őket a zsinagógából. Olyan tanító
tekintélyek az írástudók, akik vakságukban elzárkóznak
Isten kinyilatkoztatásától!

f) 35-41. v. Jézus találkozik a meggyógyulnál

Jézus megkérdezi a gyógyíthat, akivel (véletlenül?)
találkozik, hogy hisz-e az Emberfiában. Jánosnál az
„Emberfia” cím nem az apokaliptikus, végső idők alak­
ját jelenti, hanem a földön vándorló Megváltót. Az elbe­
szélő feltételezi, hogy a meggyógyult kiismeri magát a
keresztény közösség bonyolult fenségcímhasználatában.
Jézusról itt természetesen újból a jánosi gondolkodásmód
szintjén vélekednek. A férfi megerősíti, hogy hisz, csak
nem tudja, hogy ki az az Emberfia. A hit tehát még füg­
gőben, születőben van. De ezzel már megvalósult Jézus
további kinyilatkoztató igéjének feltétele: „Előtted áll,
felelte Jézus, ő az, aki veled beszél” (37. v.). Most követ­
kezik a hitvallás: „Hiszek, Uram!” Ezt alátámasztja kéz-

132
zelfoghatóan is a prosztráció, a lebomlás (38b v.). A záró
vélemény és utolsó párbeszéd Jézus és a farizeusok közt
összefoglalja és még egyszer elmondja, miről is van szó
a vakon született gyógyítása esetében. Az ítélet itt és
most történik. A farizeusok elképzelése szerinti nem látók
látókká lesznek, a magukat látóknak és ítélőknek tartók
(a farizeusok) pedig valójában vakok (39. v.). A farizeu­
sok irritáló visszakérdezése ítélethez vezető, valamelyest
ugrásszerű, de tendenciájában egyértelmű gondolatmene­
tével az evangélistának és közösségének helyzetéből ere­
dően hatalmas robbanást eredményez: „De ti azt mondjá­
tok: látunk. Ezért bűnben maradtok” (41b v.). A jelenetet
nemcsak a Krisztusba vetett nagyszerű hitvallás uralja,
hanem a zsidók és a keresztények közötti áldatlan konf­
liktus is. Két kérdés vetődik itt fel: 1. Mi játszódhat le
ezeknek a férfiaknak a fejében, akik ennyire határozot­
tan elzárkóznak Jézustól? 2. Mi vezeti a jánosi közösség
keresztényeit, hogy keresztényekhez ennyire méltatlan
módon reagáljanak a zsidó rágalmakra?
1. Jézus zsidó ellenfelei, illetve az evangélista beszél­
getőpartnerei Jézust már egyáltalán nem mint személyt
tekintik, hanem már csak a tanait nézik, és azokat a
„szektásokat”, akik köreikből csatlakoztak a tanításához.
E mögött természetesen az „elpártoltakkal” szembeni
bánásmód ismert pszichológiai problémája áll. Az orto­
doxia - legyen annak bármely árnyalata - mindig is kész
arra, hogy az elhajlók fölött elhamarkodottan pálcát tör­
jön, és motívumaikra egyáltalán ne kérdezzen rá. Talán
van valami igazsága a keresztény kritikának a zsidóság
viselkedésével, vagy mondjuk óvatosabban, a zsidóság
vezető képviselőivel szemben. Ok Istent akarják tisz­
telni, valójában azonban olyan Istent tisztelnek, akiről

133
- az elhajlók véleménye szerint - nagyon megkérdője­
lezhető képet alkottak maguknak. Lehetséges, hogy a
vallásos-teológiai rendszer fontosabb nekik, mint Isten?
A rabbinista tananyagot - melyet iskolás módszerrel dol­
goztak fel, tanítottak és tanultak - most megkérdőjelezik
annak az iskolának a tanai, amely Jézus szeretett tanít­
ványának alakja körül gyűlt össze. Josef Blank"5 helye­
sen mondja: „Ez »konfliktus« olyan ellenséges testvé­
rek között, akik köztudottan különösen hevesek szoktak
lenni.” Többnyire elmarad ilyen érzelmileg túlfűtött hely­
zetekben - itt éppúgy, mint ott - a békülékenység, a tiszta
fejjel gondolkodás és az egyezség akarása.
2. Ezzel azonban már a második pontnál vagyunk:
Elogyan magyarázzuk a keresztény reakciókat és a pole­
mikus, zsidóellenes kirohanásokat? Nyilvánvalóan nem
elég csupán önvédelemről és érthetőbben az üldözött
keresztények túlzott ellenreakciójáról beszélni. Bizonyára
ez is szempont volt, önmagában azonban még nem elég.
Az amúgy olyan szimpatikus jánosi iskola misztikusai­
nak fejében megszilárdult egy előítélet, amely a zsidóság
teljesen alaptalan általános megítéléséhez vezetett, fia
már csak megkülönböztetés nélkül beszélnek a „zsidók­
ról”, sőt az egyik helyen (8,44) ezt mondják: A ti atyátok
az ördög, akit ebben az összefüggésben kezdettől fogva
még gyilkosnak és a hazugság atyjának is neveznek,
akkor természetesen már kínosan érintve kérdezhetjük,
mi is zajlik itt. De magyarázható-e az eltorzult igazhitü-
ség kifejezéseként egy ilyen vita, amely intoleráns a saját
meggyőződésen kívül minden egyébbel szemben, amely
ítél és elítél a hit kérdéseiben, ahol csak a tanúságtétel és

15 Blank, J., Johannes, 4/1 b. 211.

134
a meggyőzés a mérvadó? Az igazság kedvéért meg kell
itt jegyeznünk, hogy a hit kérdésében lefolytatott peres
eljárásból úgy látszik, a jánosi közösség keresztényei a
vádlottak oldalán állnak. Ennek ellenére megmarad az
általánosító zsidóellenesség szemrehányása, mely való­
jában a legszörnyűbb vadhajtásait élte meg egy primitív
antiszemitizmusban. Fel szeretném vetni a megszépítés
legcsekélyebb szándéka nélkül a kortárs korporatív (tes­
tületi) személyiségről szóló zsidó mítoszt - egy minden­
kiért, mindenki egyért - és az ezzel kapcsolatos kollektív
bűn és kollektív felelősség tézisét. Ezt a sémát követve
a korai keresztények a vallási vezetők bűnét és tagadását
az egész zsidó népre, „a zsidókra” hárították át. De éppen
ebben a korporatív személyiségről szóló elképzelésben
van a zsidóellenesség leküzdésének teológiai kiinduló­
pontja is. Pál ugyanis továbbgondolta töprengő végkövet­
keztetéseiben egynek - Adámnak - a bűnét, amely sokak
elítéléséhez vezetett, és az igaz - Krisztus - engedelmes­
ségét, amely sokak megigazulására vezetett (Róm 5,19).
Abból indulhatunk ki, hogy az újszövetségi alapmeggyő­
ződésnek megfelelően a János által olyan keményen kriti­
zált zsidók is ezekhez a „sokakhoz” tartoznak, akik meg-
igazultak. Összességében azonban a vakság János által
felvázolt képe a világ világosságáról szóló ige ellenére is
nyomasztó.

2.3.3. Lázár föltámasztása (11,1-44)

A János-evangélium egyik fordulópontjánál áll az
utolsó és legnagyobb csodajel. Úgy is mondhatnánk,
hogy ez a szenvedéstörténet nyitánya, amely azután a
főtanács halálos ítéletével veszi kezdetét. Nem vélet­
len, hogy János ezen a helyen beszél a feltámadásról és

135
az életről. Ezennel már a perikópa irodalmi és teológiai
szerkezetének belső problémájánál vagyunk. Mi a belső
mag? A kinyilatkoztató ige: „Én vagyok a feltámadás
és az élet” (25. v.), vagy Lázár fő [támasztása? Az első
esetben ugyanis a csodaelbeszélés csak narratív illuszt­
rációja lenne a kinyilatkoztató igének; a második eset­
ben viszont az elbeszélés interpretációjaként kellene fel­
fognunk. Itt tehát olyan témát érintünk, amely komoly
jelentőséggel bír a jelelbeszélések értelmezésénél. Még
ha most praktikus okokból mindkét egységet önállóan is
kell kezelnünk (vö. a kinyilatkoztató igével kapcsolat­
ban mondottakat a 2.2.2.a-ban), mégis elengedhetetlen
a belső összefüggést szem előtt tartanunk. Az irodalom-
kritika kérdéséhez kapcsolódva kívánkozik egy előzetes
megjegyzés. Nem lehet feladatunk, hogy belebonyolód­
junk a források kérdésének nehéz problémájába. A két,
három, sőt négy különböző irodalmi réteg vagy átdol-
gozási fok megkülönböztetésének zavaros kavalkádja
kétkedésre adhat okot, vagy - amennyiben elég bátorsá­
gunk van az ellentmondáshoz - olyan radikális eljárásra,
amely szigorúan lemond a szöveg szétszabdalásának
minden formájáról. Nem vitatható, hogy a szövegben
elegendő mennyiségű nyelvi, tartalmi és formai ellent­
mondás és törés található, melyek az analitikus elemző
éles elméjét követelik meg, másrészt viszont nem alá­
becsülendő az evangélista alkotói szabadsága sem.
A bécsi új szövetséges, Jacob Kremer véleményem sze­
rint teljesen jogosan nyilatkozza: „Nagyon is kérdéses,
hogy mennyire rekonstruálható és rendelhető bizonyos
közösségi szituációhoz az átvett »forrás« vagy egyálta­
lán a »kiinduló története - főleg, ha figyelembe vesszük
az egységes stílust és az egyéb bizonyítékokat. Ugyanaz

136
érvényes a már lezárt evangélium utólagos korrektúrájá­
nak feltételezésére is.”116
Az előttünk lévő szövegből és annak koherenciájából,
összefüggéséből indulunk ki, s megpróbáljuk érthetővé
tenni az immanens szövegszerkezetet, amely a központi
kinyilatkoztató igére irányul. Első látásra az alábbi tago­
lási struktúra körvonalazódik.
a) Az 1-5. vers egyfajta expozíciót, bevezetést kínál.
A betániai Lázár beteg. Két nővére, Mária és Márta érte­
síti Jézust, aki döntő eligazítással szolgál nekik: „Ez a
betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére
lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia” (4. v.).
A baráti kapcsolat említése („Jézus szerette Mártát, a
nővérét (Máriát) és Lázárt” 5. v.) lehet, hogy történeti,
kötődési pontot rögzít. De a „barátság” témája - itteni
nyelvi formájában: „szeretet,, - adja meg a szakasz külö­
nös irányultságát.
b) 6-16. v.: A következőkben a Jézus és tanítványai
közti beszélgetés először hivatkozik Lázár betegségére és
Jézus emiatti (?) kétnapos tartózkodására ott, „ahol volt”
(6. v.). Majd következik Jézus szándéknyilatkozata, hogy
Jeruzsálembe (Júdeába) megy. Azután Jézus tanítványai­
nak a testi fenyegetettség veszedelme miatti aggodalmát
említi a szöveg (7k v.). Jézus eloszlatja félelmüket a vilá­
gos nappal és sötét éjszaka óráinak szóképével. Aki nap­
pal jár, nem botlik meg, mert látja a világosságot: „Aki
azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága”
(9-11. v.). A vezérgondolat az Atya akarata, aki Jézus
sorsa fölött rendelkezik. A passió sötét éjszakája még
nem jött el, így tehát nincs ok elrejtőzködni az ellenség

116 Kremer, J., Lazarus, 108.

137
elől. Meditáció következik arról, hogy Lázár mélyen
elaludt, és először esik szó feltámasztásáról, amit persze
a tanítványok teljesen tévesen értelmeznek. A félreértés
mint jánosi stíluseszköz illusztrálja a távolságot az isteni
kinyilatkoztató és az emberek között, akik nem képesek
felismerni maguktól Isten igazságát. Jézus határozott
szava szolgáltatja a megértés kulcsát: „Lázár meghalt.
Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgye­
tek” (14b. 15. v.). Szükség van tehát a tanítványok hitére.
Megint szóba kerül a felvetődő gondolatban, Tamás
megjegyzésében, akit Didimusznak neveznek, a tanít­
ványok Jézus-követésének halálig tartó témája (16. v.).
c) A 17—27-ig tartó versek elvezetnek a Jézus és Márta
közötti találkozás elbeszélése révén a feltámadásról és
az életről szóló központi kinyilatkoztató igéhez (25. v.).
Jézus és Márta Betánia kapui előtt folytatott beszélgetése
képezi a külső keretét az „Én vagyok” igének (20-27. v.).
Márta szomorúan állapítja meg, hogy bátyja, Lázár nem
halt volna meg, ha Jézus azonnal jött volna. Azonban
továbbra is szilárdan hisz abban, hogy Isten Jézus min­
den kérését teljesíti. Melyik konkrét kérésre gondol,
nem világos. A beszélgetés folyamán azonban felismer­
hető lesz, hogy ő elhiszi Jézusról a lehetetlent is. Jézus a
kérést ennek megfelelően értelmezte, amint azt a válasz
is mutatja: „Testvéred feltámad” (23. v.). Miután Márta
befejezésképpen Jézust Messiásnak és Isten Fiának val­
lotta, aki a világba jött (27. v.), folytatódik az elbeszélés
új szakasza szituációváltással, ahol Mária a beszélgető-
partner.
d) 28-37. v.: Megváltozott a Jézusról alkotott kép.
A távolságtartónak tűnő és fennkölten beszélő kinyilat­
koztató Jézus nagyon is emberi érzéseket mutat. A síró

138
Mária és a betániai zsidók könnyeinek láttán Jézus meg­
rendült és lelke mélyéig megindult (MNT: „Lelkében fúj­
tatott és felizgatta magát”)117, de nem a gyászoló társaság
miatti felháborodásból - amely tagjai nyilvánvalóan a
történés mélyebb összefüggéseit nem értik, s ezért sírnak
és jajveszékelnek -, hanem inkább a halál metafizikus
hatalma miatt, s inkább az emberek hitetlensége okozta az
ő belső megrázkódtatását. „A halál hatalma és a hitetlen­
ség között belső összefüggés van.”118Az elbeszélés belső
logikáját nem szabad átgondolni, - mivel a Mártához
intézett kinyilatkoztató igét nem is hallhatták! Itt már a
közösség igehirdetéséről van szó. Talán a jánosi közösség
fájó pontja kerül szóba? Ettől kezdve az elbeszélés gyor­
san halad előre. Jézus a sír felől érdeklődik; az emberek
meg akarják neki mutatni. Meglehetősen hirtelen jön még
egyszer az érzelemkitörés, amit itt másként kell értel­
mezni, mint a röviddel ezelőtti lelki természetűt, amit
Jézus embersége bizonyítékaként értettünk. Jézus sír, egy­
szerűen úgy, mint a többiek. E vonás sok rejtélyes találga­
tást szült. Lázárt Jézus barátjának nevezi János (3.11. v.);
a sírás tehát emberi kapcsolatok legmélyebb kifejezése?
De mi van akkor a fennkölt Krisztus-képpel? Illik a halál
kilátástalansága miatti fájdalom a halál legyőzőjének
alakjához? Vagy Jézus az emberek hitetlensége miatt sír?
Ebben az esetben a zsidók értelmezése, „Nézzétek, meny­
nyire szerette!” (36. v.) tipikus jánosi félreértés lenne,

117 A kifejezés, epfSpiiiáogou erősebb, mint „megindult és megren­

dült”, - szerzőnk erre a „felháborodott, haragos lett lelkében” kifeje­
zést használja. És a további gondolatait is ez határozza meg. (A szer­
kesztő megjegyzései)
118 Blank, J., Johannes, 4/lb. 273.

139
tehát nincsenek abban a helyzetben, hogy felismerjék
Jézus gyászának valódi okát. De eme epizódnak tulaj­
donképpeni értelme az, hogy elvezessen végre magához a
csoda elbeszéléséhez.
e) 38 44. v.: Jézus, aki maga az élet, most a sírhoz
megy, a halál helyszínére. A bejáratnál lévő kő a „végle­
gességet” szimbolizálja, melyet azonban legyőz az élet.
A jelenlévők ellenvetése értetlenséget mutat, ez okból
Jézus újra kinyilatkoztatja a csodajel mélyebb értelmét,
miszerint az Isten dicsőségére szolgál, s eljuttatja a nép­
tömeget a hitre (40-42. v.). A tényleges történést röviden
ábrázolja a szöveg: Jézus a halottat visszahívja az életbe.
Az kijön a sírból, azonban még „megkötözve” a halál
bilincsébe. Ez „nem teljes” feltámadás, amely szimboli­
kusan és részlegesen csak jelzi előre Jézus „teljes feltá­
madását” s a kinyilatkoztató igével illusztrálni tudja a
„már most” felkínált életet. Úgy tűnik, hogy a Lázárról
szóló elbeszélés vége a bepólyált kezű és lábú Lázár
bemutatásával, akinek arcát még kendő is takarja, rejtet­
ten utal egy másik eseménnyel kapcsolatos ilyen voná­
sokra és különbségekre (44ab v.). „A feltámadt Lázár
nem tud odamenni, ahová akar, nem szabad, s nem ren­
delkezik életével teljes mértékben. Ez megkülönbözteti
őt - az evangélista ábrázolása szerint - a feltámadt Úrtól,
aki eltemetettségének minden jelét hátrahagyja a sírban
(20,7).”"9 Egyedül Jézus a teljes élet, és hozza el a teljes
életet. Az utolsó nagy csodajel szabaddá teszi a tekintetet
a húsvéti dicsőségre, melyben csokorba vannak gyűjtve
az előző kinyilatkoztatások.

1,9 Kremer, J., Lazarus, 369.

140
 3o A SZEMZŐ KÉPE AZ
EVANGÉLIUM TÜKRÉBEN

A történeti rákérdezés: kinek a tollából is szárma­

zik a negyedik evangélium, nem vezetett egyértelmű
eredményre. Láttuk, hogy a jánosi közösség - illetve
iskola - magának is tükröt tartott. Ennek maradandó kife­
jezése a tanítvány alakja, akit Jézus szeretett. Beszéltünk
már Jézushoz fűződő különleges baráti kapcsolatáról,
misztikus spiritualitásáról, de a tanító- és iskolaműhelyre
jellemző belső és külső ismertetőjegyekről is. A részlete­
ket itt nem szükséges újra megismételnünk.
Aki pontosan odafigyel, majdnem minden oldalon
felismerheti a j különleges írói formátumú személyiség
jegyeit. Irodalmat ugyan a közösség is létrehozhat, de
annak lejegyzése mindig az egyes ember feladata marad.
Akárki is legyen ez az ember - talán az a presbiter, akit
megemlít az ókeresztény irodalom? - , mindenesetre biz­
tos, hogy értette a szakmáját. Ez viszont nagyon általános
és pontatlan kijelentés, ezért most áttekintés formájában is
szeretném összefoglalni művének tipikus teológiai ismer­
tetőjegyeit, melyek gondolkodását tükrözik. Név szerint
ugyan ismeretlen előttünk, teológiája azonban mégis vilá­
gos kontúrokkal rendelkezik.

141
 3.1. A TEOLÓGUS

A János-evangélium szerzőjét joggal nevezik a teoló­

gusnak az evangélisták között. A gondolatok magas röpte,
a mélyenszántó meditációk, nyelvének szimbolikus ereje,
és az a képessége, hogy előtérbe állítsa a háttérben meg­
húzódót is, megengedik az összehasonlítást Pállal, a nagy
gondolkodóval. János természetesen Krisztus titkának
bemutatásában saját útját járja, de ez mit sem változtat
azon a tényen, hogy Pál mellett ő az, aki Jézus igehirdeté­
sére teológiailag is reflektált, és azt ilyen módon dolgozta
föl. A jánosi teológia súlypontjairól a legfontosabbat már
elmondtuk. A legfrappánsabb módon a 20. fejezet végén
található kulcsszöveg foglalja össze azt: a közösségnek el
kell jutnia a Jézusba mint Messiásba és Isten Fiába vetett
hitre, hogy az ő nevében élete legyen. Az alaphangot tehát
a krisztológia és a szótériológia adja meg. A nagy kinyi­
latkoztató beszédek egy másik világból hangzó közlés­
ként hatnak, de ugyanaz az szándékuk, mint a jelekről és
csodákról szóló elbeszéléseknek. Ennek megfelelően han­
golódik rá a nyelv és az érvelés teológiájának sajátságaira.
A gondolatok nem egyenes vonalban törnek előre, hanem
spirálban, körkörösen kering néhány kép és teológiai
fogalom. A csodaelbeszélések sorrendje drámai fokozást
mutat, kezdve a kánai menyegzőtől, ahol Jézus a vizet
borrá változtatta, egészen addig, hogy Lázár föltámasz­
tásában az élet adója lesz. Eszünkbe juthat ugyan, hogy
minderre befolyással lehetett a hermetizmus gnosztikus
spekulációja vagy a zsidó hellenizmus és az újplatonista
misztika. De fontosabb ezeknél a részleteknél az az alap­
vető belátás, hogy a negyedik evangélista Jézus örömhírét
teológiailag dolgozta föl, és találkozva korának szellemi

142
áramlataival új módon fogalmazta meg. Ebben az össze­
függésben szabadjon még egyszer emlékezetbe idézni a
jánosi iskolát a maga önálló teológiájával és tanítási gya­
korlatával. A negyedik evangélium szerzője, miként nagy
példaképe, az ún. szeretett tanítvány, kiemelkedő képvise­
lője ennek az iskolának. Különleges érdeme, hogy leírta
ama igéket, mondásokat, beszédeket és tanításokat, ame­
lyeket élőszóban adtak tovább egymásnak ebben az isko­
lában. Az evangélista adta meg e hagyományanyag jelleg­
zetes teológiai veretét.

3.2. A LELKI EMBER

János az a teológus, aki szellemileg megvilágítja és a

megfelelő formában fejezi ki Jézus Krisztus misztériumá­
nak mélységeit. Az ún. pneumatikus, lelki írásértelemnek
- melyet az egyházi hagyomány az Írás betűje mögött föl­
ismert - biztosan köze van szerzőnk különleges inspirá­
ciójához. Az egész negyedik evangélium ugyanis visszfé­
nye a szerző és ama szellemi környezet spiritualitásának,
amelyben élt. Különleges módszeréről, az allegóriáról, a
tipológiáról és a szimbolikáról hosszasan lehetne vitat­
kozni, - a bibliai hermeneutika szakértői ezt meg is teszik.
Minket viszont annak az embernek szellemi profilja érde­
kel, aki akaratlanul is megrajzolta önmagát a Jézus törté­
netéről írt meditatív, alapos és mély értelmű fejtegetései­
ben. Tipikus, szemléltető példaként a Nikodémussal foly­
tatott beszélgetést (3,1-13) nevezem meg. A jánosi Jézus
ott kifejti: aki be akar jutni Isten országába, annak újjá
kell születnie vízből és Szentlélekből (3,3.5). Az evan­
gélium írója a közösség régebbi nyelvi megfogalmazá-

143
sainak tarka keverékével (Isten királysága) és misztikus­
szimbolikus gondolatalakzataival (újjászületetté válni)
arra az alapvető szellemi tapasztalatra reflektál, amely
saját életét is formálta. Az a nem egyértelmű kép, mely a
Főtanács tagjának, Nikodémusnak nehézségeket okozott,
azt akarja mondani a jánosi közösségnek és a mai keresz­
ténynek is, hogy az üdvösséget csak úgy lehet elérni, ha
Isten ajándékba adja. Egészen Oreá kell tehát hagyatkoz­
nunk. Elképzelhető, hogy bizonyos Pelagiuszt megelőző
téves magatartásmódokat, vagy modernül kifejezve:
hamis önbizonyosságot és optimista, teljesítményre ori­
entált gondolkodást kíván az evangélista nyomatékosan
helyreigazítani Jézus beszédével. Az élet a legmélyebb
értelmében nem megcsinálható, hanem mindig Isten aján­
déka, - onnét, „felülről”, közvetítve a víz (keresztség) és
a Lélek által (3,5). A Nilcodémussal folytatott beszélge­
tés csak egy példa. Az egész evangéliumnak - kezdve a
prológustól egészen a búcsúbeszédig és a Föltámadottnak
Péterhez intézett szavaiig - pneumatikus, lelki felhangja
van. A szerző nézete szerint ez azt jelenti: ez az ember
távol minden racionalizmustól - szellemi, lelki teológiát
képvisel.

3.3. A MISZTIKUS

E helyen kitágul a jánosi teológia horizontja, port­

réja jellegzetes vonást kap, melyet a „misztika” szóval
írtunk körül. János annak a misztikus teológiának kép­
viselője, amely éppen ma igazi alternatívát kínál az egy­
oldalú racionalizmussal szemben. E tipikus jánosi vallá­
sossági forma teológiai jellemzéséhez a legfontosabbakat

144
már elmondtuk (vő. 2. rész). János olyan vallástörténeti
területen mozog, amelyet az a szándék jellemez, hogy
a misztériumok ünneplése és Isten látásának (epoptia)
vágya révén jussanak el a megvilágosodásra és annak
elsajátítására. Az isteninek és az O titkainak megtapasz­
talása a nagy cél. Biztos, hogy vannak még más szellemi
és szellemtörténeti áramlatok is, amelyek hatottak az
evangélista gondolkodására és írására, mint pl. a gnózis
a maga különböző árnyalataival, az ortodox és heterodox
zsidóság, a keleti megváltásmítoszok és még sok min­
den más. Kapcsolatban állt Keresztelő Jánossal, illetve
iskolájával. Talán olyan ezoterikus miliőből származik
a negyedik evangélista, amely a mandeusok (magukat
a Keresztelőre visszavezető vallási közösség) írásaiban
és annak előzményeiben csapódott le. Röviden: a szerző
korának gyermeke volt, környezetének nyelvét beszélte,
és hasonlóan gondolkodott, mint a nagy filozófusok, val­
lásalapítók és misztikusok. De minden más volt ő, csak
nem „utánzó”. Mint keresztény teológus evangéliumával
valami egészen újat alkotott: a kinyilatkoztatás közvetíté­
sét, amely tanúságot tesz a hit mélységes tapasztalatáról,
és meghívja hallgatóját/olvasóját is a misztikum elsajátí­
tására. Ez az ember betekint az isteni élet mélységébe, és
intuitív módon felismeri a megváltás ama titkait, amelyek
Jézusban jutottak napvilágra. „Az ugyanis az örök élet,
hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és
akit küldtél, Jézus Krisztust” (17,3).

145
 3.4. A SZERETETT TANÍTVÁNY

Az evangélista portréjának nagyjelentőségű vonása a

hit, az ismeret és a szeretet hangsúlyozottan kidolgozott
egysége. Messze vinne, ha most pontos fogalmi analízis­
sel akarnánk előállni. A húsvéti megjelenésekről szóló
elbeszélések Mária Magdolna alakjában a három keresz­
tény alapmagatartás - hit, ismeret és szeretet - belső
összefüggését egyetlen szóba sűrítik, amellyel Mária
Magdolna szólítja meg Jézust: „Rabbuni” (20,16). A jele­
net olyan tömör, hogy mondandójának, érzelmi melegsé­
gének és hitének erejében aligha múlható felül. Itt konk­
retizálódik az evangélista tapasztalata, ő maga ugyanis
az Urat hittel kereste, felismerte és kitartott szeretetében.
Egy másik szöveg, a lábmosásról szóló hangsúlyos jelenet
(13,1 20) is különös kifejezőerővel, mondanivalóval ren­
delkezik, ami a végsőkig menő, határtalan szeretet (13,1)
kifejezése. A tanítványok lábának megmosása, amit Jézus
kezdeményez, a halálba torkolló végső odaadás nyomaté­
kos demonstrációja, ugyanakkor a közösségen belüli egy­
mással való bánásmód modellje is: „Ha most én, az Ül­
és tanító megmostam a ti lábatokat, akkor nektek is meg
kell mosnotok egymás lábát; példát adtam ugyanis nek­
tek, hogy ti is úgy cselekedjetek, ahogyan én tettem vele­
tek” (13,14k). A rákövetkező búcsúbeszédben új parancs­
ról beszél Jézus, amely alapján Jézus tanítványai, a jánosi
közösség és minden kor kereszténye felismerhető: „Arról
ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy
szeretettel vagytok egymás iránt” (13,34k). Azt, hogy mi
a keresztény közösség és mit jelent ez valójában, a láb­
mosásban mutatja be szimbolikusan. Az evangélium
szerzőjének a konkrét magatartási hibák adhatták a külső

146
lökést ahhoz, hogy ilyen felrázó módon figyelmeztessen a
gyengeségre. Önmagában véve azonban ez mégsem ele­
gendő. A szeretet ugyanis, amely a kölcsönös hívő isme­
reten nyugszik, csak azt tükrözi vissza, ami az Atya és a
Fiú között már öröktől fogva adott, és konkrétan meg is
valósul a Lélekben.

3.5. A BARÁT

A előbbi gondolatok elvezetnek a Krisztussal való

nagyon intim közösségre, amit a „Krisztus barátsága”
címszóval jelölhetünk. A szeretett tanítvány ideális alakja
- a már említett történeti, csoportszociológiai vonások
mellett - a szerző egyfajta öntudatlan önábrázolása is.
A tanítványság most már többé nem a szolgai engedel­
mességen nyugszik, hanem a barát szeretetén. A Jézus
keblén nyugvó tanítvány a Krisztushoz fűződő szép barát­
ság ősképe, amely a jánosi közösség vallásos alapérzését
szimbolizálja. Felismerhető a szerző írásából, hogy ezek
a képek szívéből jönnek, s így az evangélista portréja
világosabb vonásokat kap: ez a férfi, aki Krisztus sze­
mélyesen megtapasztalt közelségéből él, és teológusként
gondolkodik, olyan barát, aki közösségének vallásossága
számára jeleket is állít.

3.6. KÖZELSÉG ÉS JELENLÉT

A barátság közelségből s egyidejűségből táplálko­

zik. Az eltávozott Úr közel van a hitben és a szeretetben.
A jelenlét bizonyossága a megváltozott eszkatologikus

147
felfogásban fejeződik ki. Az örök életet nem a mesz-
szeségben lévő vég után kapjuk ajándékba, hanem már
most jelen van, s a hitben megtapasztalható. Az ítélet
nem a nagy, apokaliptikus, végső dráma, hanem minden
egyes ember személyes döntésének szellemi és egziszten­
ciális tere a „barát szava” előtt. A szerző jól tudja, hogy
az üdvösség elvesztése valós lehetőség, de inkább az
ajándékba kapott megmenekülés bizalma élteti. Az első
János levél világosan mutatja, hogy eme ítélet döntő kri­
tériuma a szeretet: „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halál­
ból az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem sze­
ret, a halálban marad” (ÍJn 3,14). Elképzelhető, hogy az
evangélista a szeretetre mint magatartási normára buzdít,
amely Jézus etikájának szíve, de a mindennapi gyakorlat­
ban még emlékeztetni kell rá. Az az ember, aki itt beszél,
nagyon jól tudja, hogyan is néz ki a keresztény közössé­
gek mindennapja és élete.

3.7. AZ ÚJ ÉLETFILOZÓFIA KÉPVISELŐJE

Az élet gondolata a jánosi teológia leginkább központi

témája, s arról árulkodik, hogy szerzőnk a korai életfilo­
zófia nagy formátumú képviselője. Ősi, emberi remények,
álmok, vágyak és várakozások teljesedtek be Jézusban.
Ő maga az „értelmes élet”, a „teljes élet” a maga szemé­
lyében s a maga tökéletességében. A döntő címszó: „fel­
támadás és élet”. A Jézussal való találkozásban a halál
hatalma sorstalanná vált. Jézus tanítványát Isten magáé­
nak tudja. A sírok, bár továbbra is körülveszik őt, húsvét
óta elveszítették ijesztő erejüket. A halál uralma alapve­
tően megtört.

1.48
 A negyedik evangélium szerzője egy olyan világban,
amelyet az élettől való félelem jellemez - s ez nincs ellen­
tétben azzal, hogy éheznek és szomjaznak az élet után
az örök élet örömhírét kínálja fel. A keresők a Jézussal
való találkozáskor, amikor hallgatnak szavára, s vele
szentségileg egyesülnek, az élet értelmének végső betel­
jesedését találják meg. Kijelenthetjük, hogy a negyedik
evangélium beszédeiben, képeiben és csodáiban az Elő
arca tükröződik?

3.8. A TANÍTVÁNY AZ ÜLDÖZTETÉSBEN

Az evangélista közössége sok oldalról támadásnak

és szorongattatásnak volt kitéve. Főleg halálosan fenye­
getően kellett hatnia rájuk a zsidó környezet ellenséges
visszautasításának. Valószínűleg Szíriában élt ez a közös­
ség, s most ütközik a jánosi közösség a zsidóság hivatalos
képviselőivel, sajátosan is a farizeusokkal s azok szóvi­
vőivel. A keresztények elszenvedték már a száműzetést a
zsinagógából (9,22; 12,42; 16,2). Mint kitaszítottak, nem­
csak szellemileg-vallásilag, hanem fizikailag is rendkívül
veszélyeztetve voltak. A negyedik evangélium zsidókkal
szembeni polémiáját, amely némelykor ijesztő formát ölt
(8,44), ebből a konkrét tapasztalati háttérből kell szemlél­
nünk. Az elhamarkodott s differenciálatlan beszéd a „zsi­
dókról” részben megmagyarázható a korporatív gondol­
kodási struktúrákkal, amelyek egyesek hibáit a csoportra,
a közösségre vagy a zsidó népre ruházzák át. Az egyház
elhatárolta magát különböző megnyilatkozásaiban az
ilyen megtévesztő kijelentésektől. A szorongattatások
és üldöztetések viszont nemcsak kívülről jöttek, hanem

149
belülről is. Tévtanítók léptek föl, akik a hit lényeges tar­
talmait kérdőjelezték vagy hamisították meg. A peremre
szorult csoportok, pl. a Keresztelő csoportjai, akik mes­
terüket konkurens messiásnak állították be, illetve filozó­
fuskörök, amelyek a keresztény örömhírt át akarták ala­
kítani szabad emberek olyan világnézetévé, amely min­
denféle történeti mag nélküli. Ezek, mind, összeomlással
fenyegették a Jézusba vetett hit épületét. Az evangélis­
tának bátorítania kellett a hívőket, s erősítenie hitüket.
Mindezt a spirituális hívő misztika mélységeivel tette. Az
Úr Lélekben velük van, s ebben a szellemi zűrzavarban
mint jó Pásztor mutatja nekik az utat.

3.9. A TANÍTVÁNY, AKI MARAD

Jó okkal feltételezhetjük, hogy az evangélista különös

szimpátiával viseltet a szeretett tanítvány iránt, s lehe­
tőleg még a bőrébe is kíván bújni a 21. fejezet zársza­
vában. Szellemi, teológiai portréjához hozzájön még az
a vonás, hogy a tanúságtétele és írása révén továbbra is
eleven marad (21,22-24). Az evangélista ugyanúgy nem
hal meg, ahogyan kezese, a szeretett tanítvány sem, mivel
örömhíre maradandó jelentőségű. Az evangélium él, s az
evangélista is él evangéliumában, s így életben is marad.
Továbbá létezik a maradandó tanúság is a közös­
ségben. Krisztus dicsősége fölragyog az Úr elmenetele
után is. A hitben, a szeretet csodás tetteiben, a testvérek
s nővérek közösségében, Krisztus barátságában a Lélek/
Paraklétosz hatékonyan tovább működik. János egyháza
virul a szorongattatás idején is. A dicsőség így nem más,
mint Krisztus megtapasztalt jelenléte, szellemi, misztikus

150
összetartozás a felmagasztalt Úrral (15,4: „maradjatok
bennem, én pedig bennetek”). A csodák (szémeia) meg­
maradnak és tovább hatnak. A határok az e világ és a túl­
világ között, az idő és az örökkévalóság között, a jelen és
a jövő között megszűnnek a közösség számára.
De mi köze van mindennek az evangélistához? Azt
gondolom, nagyon sok! Ha ő nemcsak letűnt történelmet
referáló történész, hanem olyan teológus is, aki misztikus,
karizmatikus Krisztus-tapasztalatának erejében tanúsá­
got tesz, akkor „marad” hű önmagához. „János” történeti
alak, akiben múlt (Jézus története) és jövő (az egyház
élete) összekapcsolódik. A tanú, aki életben marad!

3.10. AZ ÖREG

Hierapoliszi Papiász volt az, aki ezt az öreget/pres-

bitert szóba hozta, aki a negyedik evangélium szerzője
lehetne. De a történeti, illetve irodalmi azonosítás kérdése
kevésbé fontos, mint az a szerep, amit ez az öreg János
játszott a közösségben. Ha helyes az a feltevés, hogy az
evangélium mögött a hívők szövetsége vagy egy egyhá­
zon belüli iskola húzódik meg a maga sajátos vonásaival,
akkor ez az öreg lenne a nagyra becsült tanító. Az ember
nemcsak azért tiszteli és szereti, mert van élettapaszta­
lata és bölcsessége, hanem főként azért, mert teológiai
gondolkodása és érvelési módja egyéni, sajátos. Tanító a
tanítványok körében? Ez kétségtelenül jó modell! De egy
lépéssel tovább szeretnék menni, és fölhívni arra a régi
hagyományozom a figyelmet, aki ébren tartja az emlé­
kezést Jézusra. Megengedhető, hogy az első jánosi levél
első mondatát, amelyik kifejezetten a látásról, az érin-

151
tésről, a tapintásról és a tanúsításról szól (ÍJn 1,1 - 3a),
az evangélistára, az öregre alkalmazzuk? Most még
elgondolkodhatnánk a kinyilatkoztatás valósággal szem­
beni merev tiltakozásának hátteréről és az előbb említett
közösségről, de ez most itt nem a mi feladatunk. A sok
kérdés, amely a levelek és az evangélium között felvető­
dik, megválaszolatlan marad. Időközben azonban fontos
lett számomra, hogy a jánosi kör írása mögött azt a tekin­
télyes tanítót lássam, aki a teológiai gondolkodás sajátos
irányát képviselte, és akit a közössége elfogadott, amit az
„öreg” név ki is fejez.120
Még egyszer. Ki volt a negyedik evangélium szerzője?
A Zebedeus fiú, János? A hasonló nevű presbiter? A nagy
ismeretlen, vagy csak a közösség tükörképe? Azt szeret­
ném mondani, hogy fontosabb a történeti azonosításnál a
teológiai portré. Az evangélista él, ha elszánjuk magun­
kat a vele való beszélgetésre. Mi meg mertük tenni ezt a
kísérletet, hogy ezzel is ösztönzést adjunk.

120 Barrett, C. K., Das Evangélium nach Johannes, 123. 133. megj.-ben
Dodd, C. H.-ra hivatkozva szól a „tanítók csoportjáról..., akik hidat
képeztek az apostolok és a következő generációk között.” Szerzőnk az
„öregek” e körén belül kiemelkedő helyet foglal el.

152
 4o FÜGGELÉK

4.1. VASÁRNAPI PERIKÓPÁK

A JÁNOS-EVANGÉLIUMBÓL

1,29-34: A Keresztelő tanúsága Jézus mellett

2. évközi vasárnap (A)
János művét, ahogyan szinoptikus kollégái is, Keresz­
telő János kiemelkedő alakjával kezdi. Személyének
azonosítására a döntő címszót a prológus szolgáltatja:
„Mint tanú jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról”
(1,6.8.15). Jézus nyilvános működéséről szóló kezdeti
hírek (1,19-51) ezt a témát hozzák, s olyan jelenetsor­
ban fejtik ki, amelynek csúcspontján János egész Izrael
előtt tesz tanúságot Jézusról. János látja, hogy közeledik
hozzá Jézus. Vegyük figyelembe, hogy itt az „eljövendő”
(a Messiás neve) a cselekvő és a meghatározó. Az evangé­
lista ebben a vallomásban fejti ki hallgatói számára a fon­
tos rangsort: „Ő az, akiről mondtam: utánam jön egy férfi,
aki előbb volt, mint én, mert ő előbb is létezett, mint én”
(30. v.). A Keresztelő lehetséges túlértékelését, akit Jézus
maga is az asszonyok szülöttei között a legnagyobbnak
nevezett (Mk 11,11; Lk 7,28), azzal teszi a helyére, hogy
utal Jézus idő előtti egzisztenciájára. A Keresztelő aláza­
tos megnyilatkozásának tükrében ragyog fel Jézus nagy­
sága. János tanúságát megtaláljuk üdvözlő felkiáltásában:
„íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűneit” (29),

153
ami egyben a második tetőpont is. A jánosi közösség itt
saját Krisztusról tett vallomását írta le, amelynek kezese
a Keresztelő. A festő, Matthias Grünewald az isenheimi
oltár keresztre feszítést ábrázoló jelenetében szemlélete­
sen ábrázolta ezt: a Keresztelő a túl hosszú mutatóujjával
rámutat a Megfeszítettre, aki Isten igazi báránya. János
itt egyedülálló vallomást tesz Krisztusról. A szenvedő
és minden bűnt magára vállaló Isten szolgájának (Isten
szolgájáról szóló negyedik ének: íz 52,12-53,12) helyet­
tesítő engesztelő haláláról szóló énekét sűrített formában
foglalja össze, és a bárány képére vetíti ki, akit a vesz­
tőhelyre vezetnek. Úgy érezzük, hogy a pásztorról tett
hasonló kijelentésre emlékeztet bennünket, aki életét adja
a juhokért (10,15). Aki innen kiindulva a pászkabárány
tipológiájával (19,36: „csontot ne törjetek benne”) veszi
szemügyre a passió elbeszélését, s többek között arra
is gondol, hogy ezzel bizonyára a védtelenség motívu­
mára121 is céloznak, az ismét felismeri az üdvösség csodá­
latos misztériumának tipikus, jánosi látásmódját, melyről
itt tanúságot tesz Keresztelő János. De a gondolat még
tovább is vezet, s abba a vallomásba torkollik, hogy Jézus
a Lélek hordozója, a Lélekkel Keresztelő, aki felülmúlja
János vízkeresztségét, és üdvtörténetileg annak véget is
vet. Innét már csak egy lépésre vagyunk attól a vallomás­
tól, hogy „Ő az Isten Fia” (34. v.).

121 Hasitschka, M., Befreiung von Sünde nach dem Johannesevange-

lium. Eine bibeltheologische Untersuchung (Innsbrucker theologische
Studien, 27.), Innsbruck-Wien, 1989. 15-109., főleg 107.: „A Jel
könyvéből kiindulva igaz, hogy a Bárány képe kontrasztkép. A hata­
lom és erő (»állat«) elképzeléseivel szemben a tehetetlenség képe.”

154
 Keresztelő Jánosnak, Krisztus tanújának alakjából
indultunk ki, s engedtük, hogy az Istentől küldött Isten
Bárányához, a Messiáshoz, Isten Fiához vezessen min­
ket. A kezdet tanúja fontos a negyedik evangélista szá­
mára, mert már előre jelzi a szeretett tanítványt, Jánost,
akiben a Lélek tanúságtevően nyilatkoztatja ki magát az
egyházban.

2,13-25: A kereskedők kiűzése a templomból

Nagyböjt 3. vasárnapja (B)
Képzeljük csak el az egész esetet realista módon. Jézus
most kezdi nyilvános működését. Éppen az előbb bizo­
nyította Kánában nagyságát és dicsőségét a víz borrá vál­
toztatásának jelképes cselekedetével, s ezzel aktiválta is a
tanítványok hitét, most pedig a „zsidóknak” - pontosab­
ban népe meghatározó vezetőinek - ellenállásába ütkö­
zik Jeruzsálemben. A háttérben a templomban végbevitt
provokatív akciója húzódik meg. Mint egy vallási fana­
tikus, két kézzel ront rendes polgárokra, akik a szentély
előudvarában folytatják jámbor üzletelésüket, és remény­
kednek abban, hogy a vallási ünnepek során valami csur-
ran-cseppen a saját kasszába is. Az egész akciót prófétai
tiltakozó akciónak kell felfognunk, ahogyan az a rejté­
lyes, de mégis áttetsző szavakból kiderül: „Ne tegyétek
Atyám házát vásárcsarnokká!” (16. v.). Magyarázatot is
fűznek hozzá az írásból, a Zsolt 69,10-ből: „Buzgóság
emészt a házadért.” Itt nem a régi templom reformjáról
van szó, hanem Istenről magáról, és az ő ügyéről, amely
Jézus fellépésével új minőséget nyert. Véletlen, hogy az
idézett Zsoltár 69-et, amelyre emlékeznek Jézus tanítvá­
nyai, másutt is idézi az evangélium Jézus elutasításának
és halálának értelmezésére (15,25; 19,29k)7 János az

155
egyháza és szellemi környezete számára oly fájdalmas
konfliktust a zsidósággal, amely végül a kereszthez és az
egyház születéséhez vezetett, nagyon is előtérbe helyezte
azzal, hogy a templom megtisztításáról szóló elbeszélést
Jézus történetének a végéről az elejére helyezte át. Eme
üdvtörténeti folyamat teológiai háttere cseng tovább a
„zsidók” kérdésében - így fogalmazta az evangélista
elnagyoltan és differenciálatlanul -, amikor jelet követel­
nek arról, hogy miféle hatalommal meri ezt megtenni. Az
olvasó természetesen tudja, hogy Jézus válaszában nem
arról van szó, hogy lerombolja azt a nagyszerű, Salamon
által kőből épített templomot (pontosabban a heródesi
templomot - a fordító megjegyzése), amely az ókori világ
egyik csodája volt, hanem sokkal inkább az üdvösség régi
és új rendjéről. Az evangélista hozza is a zsidó beszélge­
tőpartnereknek Jézus kérdésére adott fölkészült válaszát a
megfelelő magyarázattal: „Negyvenhat esztendeig épült
ez a templom, és te három nap alatt fölépíted? O azon­
ban testének templomáról beszélt” (201c. v.). A tanítvá­
nyok is csak a föltámadás után értették meg a szimbolikus
hátteret, ahogyan világossá válik a „visszaemlékeztek”
(22. v.) szóból. Valójában a húsvét adta az értelmezés
helyes kulcsát az evangélista kezébe, mellyel ő, és közös­
sége is megtalálta azután az utat az üdvösség isteni misz­
tériumához. Jézus a maga személyében az új templom.
A feltámadott és felmagasztalt Úr - aki János evangélista
húsvét utáni visszaemlékezésében és az egyházban mint
megígért Vigasztaló/Paraklétosz van jelen - teszi lehetővé
az új istentiszteletet Lélekben és igazságban (4,23k).
János a történetileg csak nehezen rekonstruálható jele­
netet - talán egy kisebb összetűzést a templom félreeső
helyén? - teológiailag szemlélte, és a hit és hitetlenség

156
drámájára élezte ki. A zsinagóga és az egyház szétválása
ekkora már befejeződött, de a sebek még fájnak. Aki ma
olvassa a szöveget, annak fel kell ismernie, hogy többről
van szó, mint a templom és a zsinagóga, mint a régi és
az új istentisztelet kérdéséről. Izajás próféta szava: „Az
én házam minden nép számára az imádság háza lesz”
(íz 56,7), jelzi az értelmezés keretét. Jézus igéje a sok
lakásról az ő Atyjának házában (14,2) fölveszi ezt a gon­
dolatot és tovább mélyíti.

3,14-21: Jézus küldetésének célja

Nagyböjt 4. vasárnapja (B)
A Jézus küldetéséről szóló beszéd a lezárása a Nikodé-
mussal folytatott ismert beszélgetésnek. Az „Emberfia”
címszó egyértelmű teológiai hangsúlyt jelent: Jézus ezzel
a fenségnévvel saját sorsáról nyilatkozik, amely üdvös­
séget jelent az emberek és a világ számára, de ugyanak­
kor felidézi az ítéletet is. Az üdvösséget az ószövetségi
esemény - a pusztában felállított rézkígyó - midrásszerű
magyarázatával illusztrálja és mutatja be: „És ahogyan
Mózes fölemelte a rézkígyót a pusztában, úgy kell fel­
emeltetnie az Emberfiának is, hogy mindannak, aki hisz
benne, örök élete legyen” (14k v.). Lehetséges a megme­
nekülés a puszta fenyegető kígyóitól, ha föltekintenek a
póznára föltűzött rézkígyóra, - így látta ezt az ószövet­
ségi Számok könyve (21,8). A negyedik evangélista tehát
felismeri a tipológiai utalást Krisztusra. Aki föltekint a
kereszten felmagasztalt Emberfiára, Jézusra, megme­
nekül. A háttérben meghúzódó képet a jánosi dialektika
szemüvegén keresztül kell az embernek szemlélnie, és
látnia, hogy a felmagasztalt nem más, mint a megalázott.
A keresztet mint a megdicsőülés teológiai helyét „már

157
körülragyogja a messiási győzelem glóriás dicsfénye”122.
A következő mondat - egyfajta misszionáriusi, egészen
kiváló minőségű reklámszöveg - Isten szeretetéről beszél,
és arról, hogy Fiát odaadja a világban a világért (16. v.).
Akinek tehát eddig megakadt a szeme a búcsúbeszédek
negatív világszemléletén, most meglepődhetett. Az „örök
élet” címszó az egész jánosi teológia vezértémáját pendíti
meg. Az ítélet gondolata (17. v.) jól illeszkedik a meg­
menekülés és a megkímélés előjelével az örök életről tett
megelőző kijelentésbe. A jánosi döntésről és felelősség­
ről szóló teológia értelmében kívánatos a hit itt és most
(18. v.). Az éles antitézis, a „megmenekülés vagy ítélet”
ki akarja mondani Isten feltétlen és alapvető igényét. Aki
a tűzzel találkozik, annak tennie kell valamit, ha nem akar
megégni. Isten jelei a megmenekülést célozzák, ahogyan
a kígyó képe is mutatta, de még jelen van a különös füg­
gés a sötétségtől és az idegenkedés a fénytől, amely Jézus
Krisztusban jött el a világba. A világ az Emberfia szere-
tete ellenére továbbra is a sötétség jegye alatt áll, ahogy
ezt a gonosz tettekre utalás (19. v.) minden illúzió nélkül
megállapítja. A végén azonban mégis a fény győzelme
jön el, amennyiben az emberek az igazságot cselekszik
(20. v.). Az olvasó érzi az ilyenfajta filozófiai hátterű
megfogalmazások esetében, hogy itt többről van szó, mint
csak formális parancsteljesítésről vagy erkölcsi korrekt­
ségről a mindennapi viselkedésben. János szeme előtt
az emberi egzisztencia egésze lebeg. Az igazságot tenni,
azaz teljesen a mellett dönteni, aki azt mondja magáról:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Nagyvonalú

122 Blank, J., Johannes, 4/1 a. 254.

158
útjelzőt mutat ez, ahol döntéseket hozhatunk az üdvösség
vagy a kárhozat mellett.
Az első pillantásra kusza és rendezetlennek ható
homályos szöveg csúcspontja abban az igében található,
mely Isten világ iránti szeretetéről és a Fiú odaadásá­
ról szól a világ életéért (16. v.). A háttérben talán az
első János levél kijelentése húzódik meg Jézus Krisztus
Istenéről, aki a maga személyében a szeretet (ÍJn 4,8). Az
ember ugyan tehet kérdőjelet a lényeget kimondó kijelen­
tések mögé, de mégis tény, hogy a jánosi közösség gon­
dolkodásában Isten határtalan szeretetének cselekedete a
szeretet abszolút forrására vezethető vissza. Az abszolú-
tum szempontjához szorosan kapcsolódik az univerzális
szempont is. Isten szeretete az egész világra vonatkozik,
minden emberre megszorítás nélkül. Jézus Krisztusban az
is világossá vált, hogy ez a szeretet távol áll minden szen­
timentális változástól, és halálosan komoly dolog, aho­
gyan azt az „odaadás” szó mondja is.
Véletlen, hogy a világ megmentését Isten tettének
ismeri föl és vallja meg a szöveg? Tekintettel az emberi
fáradozások meghiúsulására és a megmentési kísérletek
elégtelenségére - az emberi történelem során az antik
világtól egészen napjainkig rendjén való lenne a rezig-
náció, a világfájdalom és a kétségbeesés, ha nem lenne
ez a megmentő tett: a póznán felemelt kígyó jele, vagy
e kép nélkül a kereszten felmagasztalt Isten Fia. Benne
összpontosul a hívő világ reménye. Az evangélista nem
szégyellj, hogy a megmeneküléssel legszorosabb össze­
függésben beszéljen az ítéletről is. A jánosi krízis tekin­
tetünket az emberi döntésre irányítja. Ugyanis Isten meg­
mentő ajánlatára tekintettel, nem kellene figyelmen kívül
hagynunk, hogy nem mágikus erők hatnak itt, hanem

159
Isten kínál esélyt a hívőnek és a benne bízónak, amelyet
kihasználhatnak, ha akarják. Semmiképpen sincs elhall­
gatva a megmenekülés alternatívája: van fény, de sötét­
ség is. A felhívás a döntésre konkrétabb lesz, amikor utal
az igazság életre váltására és azokra a tettekre, amelye­
ket Isten nevében visznek végbe (21. v.). Isten üdvös­
séget adó tette és az ember tettei, - hogyan is megy ez
együtt? Josef Blank mélyre hatoló magyarázatával adta
meg a helyes választ: „Hogyan értsük az ember jó tetteit,
melyeket »Istenben müvelt«? Csak úgy, hogy a hitet és
a belőle származó tetteket nem »emberi teljesítménynek«
fogjuk fel, hanem olyan tetteknek, melyek igazi szerzője
és alapja maga Isten. Éppen a hit ilyen, melyet többé nem
foghatunk föl »teljesítménynek«, hanem az isteni kegye­
lem ajándékának. Persze ugyanakkor a hit mégis egészen
hozzátartozik az emberhez.”123

4,5-42: „A víz, melyet én adok...”

Elbeszélés a szamariai asszonyról - Jákob kútjánál
Nagyböjt 3. vasárnapja (A)
Jézus a szamaritánusok földjén vándorol - ami egy
zsidó számára akkor, és ma sem egészen veszélytelen
vállalkozás, gondoljunk csak a palesztinokkal kapcso­
latos problémákra. Aki ismeri a helyi adottságokat, az
könnyen elképzelheti magának a Jákob kútjánál leját­
szódó jelenetet: a tikkasztó déli meleget, a poros uta­
kon a megerőltető vándorlás után a pihenést, az epeke­
dést egy korty friss víz után. János mindezt - a helyzet
sűrített bemutatásával - abban a tömör kérésben foglalja
össze, amelyet Jézus tesz föl a szamariai asszonynak:

123 Blank, J., Johannes, 4/1 a. 264k.

160
 „Adj innom!” (5. v.). Fonák helyzet és rend ez: Jézus, az
adó, kér adományt, hogy megnyissa az asszony szemét
nyomorúságára és saját gazdagságára. Az egész jelenet
és az elbeszélt részlet célirányos, és erre a címszóra irá­
nyul: „örök élet” (14. v.) és az önkinyilatkoztatásra: „Én
vagyok” (26. v.). Mindkettőt kezdettől fogva szem előtt
kell tartanunk. A beszéd folytatása a szamariai asszony­
nyal - kit és mit szimbolizál igazában? - újra meg újra
félreértésekbe torkollik, amelyeket Jézus gyorsan felold,
és megnyitja az utat a kinyilatkoztatás mélyebb megér­
tése számára: „Ida ismernéd az Isten ajándékát, és tudnád
ki az, aki neked mondja: Adj innom, akkor te kérnéd őt,
és ő élő vizet adna neked” (10. v.). Az asszony leragad
a fogalmak szó szerinti jelentésénél, ami alkalmat ad a
továbbvivő magyarázó szavakra: „Mindaz, aki ebből
a vízből iszik, újra megszomjazik, de aki abból a víz­
ből iszik, amit én adok, az többé ebben az életben nem
szomjazik meg, hanem a víz, amit adok neki, örök életre
szökellő vízforrás lesz benne” (13k v.). Mivel az asszony
még mindig nem érti, Jézus más témát hoz elő, ekkor
azonban, utalva az asszony életkörülményeire, mint
próféta nyilatkoztatja ki magát (16—18). Az idő, hogy
Jézus most már Messiásként nyilatkoztassa ki magát,
elérkezett. Hol van Isten igazi imádásának a helye?
Jeruzsálemben vagy a Garizim hegyén, ahol a szamari­
tánusok tisztelik Istent? Jézus kijelenti az egész evangé­
lium tendenciájával ellentétben, és annál is inkább fontos
ez a kijelentés, hogy az üdvösség közvetítésének ügyé­
ben a zsidóké az elsőség (22. v.). De azután az egyház
jövőjére irányítja a tekintetet, ahol Lélekben és igazság­
ban imádják majd Istent (24. v.). De mindez bármennyire
fontos is, csak melléktéma, mert Jézus és az asszony

161
közötti dialógus folytatásában már őróla magáról van
szó, aki elhozta az üdvösséget.
Az elbeszélés Ószövetségre emlékeztető ünnepé­
lyes „Én vagyok, aki jelen vagyok” (Kiv 3,14) messiási
önkinyilatkoztatásával (25. v.) elérte krisztológiai tető­
pontját. A Jákob kútjánál lévő asszony számára, és a mai
hallgatók/olvasók számára is az összefüggés az „élő víz”
és az örök élet között most már mélyebb értelmet nyer.
Isten ajándéka, az élet vize egészen más minőségű, mint
a lolszökellő, élő, természetes víz. Az emberi élet egy­
szerű valóságai: világosság, kenyér, bor és víz annak az
üdvösségnek lesznek reális szimbólumaivá, amely Jézus
Krisztusban jött el. Itt gondolhatunk Isten kinyilatkoztatá­
sára, amely Jézus szavaiban megy végbe. Isten megosztja
magát, és csillapítja az ember végső és örök beteljesedés
utáni vágyát. Aki ráhagyatkozik Jézusra, és kinyilatkoz­
tatásának vízéből iszik, nem szomjazik „soha többé”.
Alapjában, mint az összes többi kép esetében is, mindig
újra ugyanarról van szó: az életről a maga teljességében,
- minden korlátozás nélkül, életről a maga mélységében,
amelyhez minden hasonlat elégtelen, az örök életről, az
abszolút életről a halál korlátja nélkül. A szavaknak és a
magyarázat kísérleteinek e misztérium előtt el kell hall­
gatniuk. Beszélhetünk az „értelem mélységéről” vagy
„beteljesedett életről”. Minden kép és magyarázat nem
más, mint tapogatódzó kísérlet. Az abszolút élet kifeje­
zésnek is csak akkor van értelme, ha Jézus személyével
összefüggésben látjuk és értjük. Ő maga az örök élet ado­
mányozója, sőt több: Ő a maga személyében, megszólító
szavában maga az élet. Az egyház jó okkal az „élő víz”
szimbólumát Isten kegyelmi adományaira is vonatkoz­
tatta. Jézus minden kegyelem ajándékozója. Emellett még

162
megfontolhatjuk, hogy a háttérben felismerhető-e utalás a
keresztség szentségére, hasonlóan, mint a Nikodémussal
folytatott beszélgetésben (3,3.5). De az előtérben mégis
Jézus kinyilatkoztatása áll: O, akit az asszony zsidónak
nevez (9. v.), még számára is az Úr (11. v.: udvarias meg­
szólítási forma). Fölmerül a kérdés, hogy ő egyáltalán
nagyobb-e, mint Jákob (12. v.). De azután áttör a belá­
tás: „Látom, hogy próféta vagy” (19. v.). A végén talál­
ható Jézusnak mint Messiásnak az önkinyilatkoztatása:
„Én vagyok az” (26. v.), ami a szamariai emberek szá­
mára még meghatározatlan („vajon nem ő-e a Krisztus”
(29. v.)). És utána egyértelmű felkiáltással válaszolják:
„O valóban a világ üdvözítője” (42. v.).
A második rész, mely az aratásra érett búzamezőkről,
az aratók béréről és az aratók termés feletti öröméről szól
(35-38. v.), kétségtelenül szem előtt tartja a szamariai
misszió sikereit. Ezt a részt tehát a j ánosi kör kereszténye­
inek szemével kell olvasnunk: itt ugyanis a misszió opti­
mizmusa és a hálás öröm szólal meg. Az, hogy a vetőkről
és az aratókról szóló igében rejtett utalás fedezhető-e fel a
Keresztelő tanítványaival szembeni versengésre, akik elő­
készítették volna a keresztény (János) tanítványok sikerei
számára a talajt, lehetséges ugyan, de a további feltétele­
zések nagyonis elméleti jellegűek e területen.
Még röviden rá szeretnék térni Jézusnak az asszony­
hoz fűződő viszonyára, melyet János paradigmaszerűen
világít meg. Az akkori férfivilágban - a maga patriarchális
struktúráival - az asszony spontán megszólítása nyilvános
helyen a bevett társadalmi korlátok és szokások áthágása
volt, vétek a „jó erkölcs” ellen, vagy az ellen, amit annak
tartottak. Josef Blank részletesen és behatóan foglalko­
zott ezzel a problémával, és elgondolkodott az idejétmúlt

163
szokások leküzdésén a társadalomban és az egyházban.124
Az ő összefoglalására szorítkozom: „Mindezek után biz­
tosan nem túlzás azt állítanunk, hogy Jézus az asszonnyal
szembeni gyakorlati, példamutató magatartása révén új
öntudatot és önérzetet közvetített számára. Az ilyen önta­
pasztalat kétségtelenül hozzátartozik az ember üdvössé­
géhez.”125

12,20-33: Jézus utolsó nyilvános beszéde - a döntés

órája
Nagyböjt 5. vasárnapja (B)
Jézus nyilvános működése és a húsvéti pászka kapcso­
lódási helyére János evangélista egy nagy beszédet helye­
zett a krisztus-esemény központi témáiról. A gondolatok
magasröptű meditációban keringenek Jézus halálának és
feltámadásának misztériuma körül. Különböző motívumo­
kat, képeket, régi mondásokat és ismert jézusi szavakat
állított össze itt a szerző nagy kompozíciós egységgé - fel­
ismerhető vonalvezetés nélkül. Ezért azután minden felosz­
tási kísérlet is többé vagy kevésbé önkényes.126 A külső
keretet jelöli a beszélgetés, amelyet „néhány göröggel”,

124 Blank, J„ Johannes, 4/1 a. 312-317.

125 Blank, J., Johannes, 4/la. 317.
126 Bultmann, R., Johannes, 323-331. 12,20-33: Találkozás Jézussal.
Részleteiben: 12,20-22: a találkozás lehetőségének kérdése; 12,23-26:
a találkozás törvénye; 12,27-33: a találkozás lehetővé tétele. Blank, J ,
Johannes, 4/1 b. 306-314. kettős beosztást kínál: 12,20-26: a görögök
kérdezősködnek Jézus után; 12,27-36: az Emberfia felmagasztalása.
Schnackenburg, R., Johannesevangelium, II. 476. 488. 12,20-28: Jézus
és a görögök, halál és megdicsőülés; 12,29-36: beszélgetés a néppel.
Végső felhívás a hitre. Haenchen, E., Johannesevangelium, 12,20-36:
a „görögök” és Jézus beszéde a megdicsőülés órájáról.

164
azaz bizonyára istenfélő pogányokkal folytat, akiket von­
zott a zsidó hit monoteizmusa, és ezért mentek Jeru­
zsálembe a húsvéti ünnepekre. A beszéd nagyszerű példája
a jánosi, misztikus, mélyre tekintő meditációnak. Átte­
kintésünk során a szöveget hordozó motívumokra és meta­
forákra koncentrálunk, melyek a szakaszt is strukturálják.

1. „Eljött az óra, hogy megdicsőtiljön az hm bérli a”

(23. v.)
A jánosi „órateológia” - nem kronológia! - most a
passió előtt egyértelművé lesz. Az üdvösség eseményé­
nek, mely Jézusban jött a világba, megvan a maga órája,
a halálra hegyeződik ki, mint a megdicsőülés órájára.
Másként, mint a „még nem jött el az én órám” kijelenté­
sekben, melyek Jézus nyilvános működése során hangza­
nak el (2,4; 7,30; 8,20), „most eljött”, itt van az óra, - és
ez a döntő. Az óra paradox volta megmutatkozik a meg­
aláztatás teológiai fölmagasztalásában is: a szégyen jele
lesz ugyanis a dicsőség szimbóluma. Isten az ellentmon­
dásokban nyilatkozik meg. A krisztus-eseményt nem lehet
egyszerű és könnyen érthető meghatározásba összefog­
lalni. A szöveg olyan hangot üt meg, amely a következők­
ben mindig újra felcsendül, de legvilágosabban magában
a szenvedésben fejeződik ki.

2. „Ha a búzaszem a földbe esik, de el nem hal, egye­

dül marad, de ha elhal, sok termést hoz” (24. v.)
A búzaszem képe, mely a földbe hullik - a pontatlan
hasonlat ellenére, mert hiszen önmagában szimbolizálja
az új életet - Jézus halálára és sírba tételére utal. A ter­
méshozást pedig a föltámadás hatására kell vonatkoztat­
nunk. A megölt ugyanis él, - tovább él a Lélekben, mely

165
a közösségnek adatik. A gazdag termés nem más, mint a
sok hívő, aki egybegyűlt a közösségben.

3. „Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét

ebben a világban, megmenti azt az örök életre” (25. v.)
Itt az életet és az „életet” antitetikusan szembeállítják
egymással. Egyik oldalon a vitális élet áll itt és ma, amely
János számára az egoista élet jegyét viseli, ezért múlandó.
A másik oldalon viszont az abszolút, végérvényes, igazi és
örök élet áll, amelyet semmi sem tud feltartóztatni, -- még
a fizikai halál sem. A mondás a szenvedés és a föltáma­
dás összefüggésében kapja meg szimbolikus mélységét,
és így a múlandó bölcsességi tanokat messze fölülmúlja.

4. „Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én

vagyok, ott lesz az én szolgám. Aki nekem szolgál, azt
megdicsőíti az Atya” (26. v.).
A szolgáló Emberfiáról szóló szinoptikus ige (Mk 10,45
pár) különleges hangsúlyt kap, ha odarendeljük a passió­
hoz és a megdicsőüléshez. A tanítvány nem állhat a mester
fölött, mégis részt vehet a mester megdicsőülésében. De a
hangsúly a szolgálaton van, amely János esetében szokat­
lan nyelvi megfogalmazású, és szem előtt tartja a tanítvány
teljes odaadását Jézusnak. Felesleges elgondolkodnunk a
tanítványok effajta szolgálatának konkrét körülményeiről.
A keret oly szélesre szabott, mint maga az emberi élet.
Nincsen szolgálatmentes tér, Jézus szolgálata teljesen és
egészen igénybe veszi a tanítványokat és a keresztényeket.

5. „Most nagyon földúlt a lelkem, mit is mondjak?

Atyám szabadíts meg ettől az órától? De hisz ezért az
óráért jöttem. Atyám dicsőítsd meg nevedet. Szózat hal-

166
látszott a mennyből: Megdicsőítettem és ismét megdicső­
ítem” (27k v.).
A jánosi olajfák hegyi jelenet az olvasó tekintetét
Jézus halálának titkára irányítja. Jézus halálfélelme vissz­
hangzik a Lélek feldúltságáról mondott szavaiban. De
hogy legyünk visszafogottak a pszichologizáló jellegű
helyzetmagyarázatokkal, - éppen Jánosnál? Az evangé­
lista egyértelművé akarja tenni, hogy Jézus, aki személyé­
ben az élet, nem tudja megőrizni a „hidegvérét” a halál
hatalma előtt (vő. 11,33: „dúlt-fúlt lelkében és fölindult”).
A szinoptikusoknál található megkímélés kérése, és hogy
múljon el a kehely (Mk 14,35k pár), felhangzik Jánosnál
is, de megváltozott formában, úgy, hogy tudatosan vál­
lalja a döntő órát. A halál számára megdicsőülés, ahogyan
a mennyei hang nyomatékosan alá is húzza.

6. „Most ítélet van ebben a világban, most vetik ki

kívülre e világ fejedelmét; és én, ha fölemelnek a földről,
mindenkit magamhoz vonzok” (3lk v.).
Most, hirtelen ítéletről van szó. A halál órája az íté­
let órája. Hogy kell ezt értenünk? Ami a Biblia szokásos
nyelvén az idők végén történik, János számára grandió­
zus idősűrítésben - már itt és most - jelen van. A világ,
mely maga körül forog, és csak az itt és most szükségletei
érdeklik, a „végét járja”. Jézus a kereszten megölt testével
végzett vele. E világ fejedelmének legyőzése nyilvánvaló.
János ezt az igét az ördögre vonatkoztatja, aki számára
valóság - kétségtelenül legyőzetett, kivetetett, de mégis -,
több mint fantom, vagy egy gondolat konkretizálása. Ami
itt Jézus halálában történik, nem más, mint uralomváltás.
„A sátán kozmikus erejű halálos hatalmának és uralmának
helyére lép Jézus Krisztus szeretete és kozmoszt meg-

167
mentő hatalma.”127 így Jézus utolsó nyilvános beszéde
tágította a tekintetet, és ahhoz vezette az olvasót, aki az
evangélium közepe és a közösség ura.

13,1-15: „Ha tehát most én az Úr és Mester meg­

mostam a ti iáhatok, akkor nektek is meg kell egy­
más lábát mosnotok, példát adtam ugyanis nek­
tek...”
Nagycsütörtök (A, B, C)
Jézus lábmosásának elbeszélése az utolsó vacsorának
és a passió eseményének jánosi értelmezése. Újra Jézus
órájáról van szó, arról az óráról, hogy e világból átmegy
az Atyához (1. v.), ugyanakkor a mindvégig való szere­
tet órájáról is. János a kétértelmű kifejezéssel - „mind­
végig” - elővételezi a passió beteljesedését (vö. 19,30b:
„Beteljesedett”), és innen egészen odáig a szeretet nagy
ívét rajzolja meg. Néhány vonással fölvázolja Júdás alak­
jában az ördögi árulás (2. v.) sötét kontrasztképét. Az,
hogy a hűtlen tanítvány démonizálása itt szélsőségesen
elviselhetetlen formát ölt, nyilván nem zavarja az elbeszé­
lőt. A lábmosás reális jelenete általánosan ismert: Jézus
vászonkendőt köt derekára, miután letette felső ruháját.
Vizet önt egy tálba, és elvégzi tanítványain az alávaló rab­
szolgamunkát. Érthető, hogy a szangvinikus Péter felhá­
borodottan reagál, mert még nem érti, hogy ennek a sze­
retetszolgálatnak köze van Jézus halálban történt önátadá­
sához. Csak később fogja megérteni, ahogy Jézus mondja
is neki. És az olvasónak is meg kell értenie, hogy ez az
egész folyamat mit is jelent önmagában. Az Úr teljes
odaadását mindenki üdvösségéért szimbolikusan mutatja

127 Blank, J., Johannes, 4/lb. 319.

168
be. Péter további félreértésekbe bonyolódik, melyeket
nagyon nehéz kibogozni. Most hirtelen a teljes fürdőt
akarja: nemcsak a lábakét, hanem a kezekét, és a fejét
is! A válasz titokzatos és homályos: a lábmosás elég.
Vajon az evangélista ezzel az igével: „Aki megfürdött”,
az egyház szentségére, a keresztségre - az eucharisztiára
akar utalni? Vagy Jézus üdvösséget adó halálának átfogó
jelentésére gondol? Az első János levél ezzel az igével:
„És Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít bennünket min­
den bűntől” (ÍJn 1,7) ugyanezt a gondolatot fejezhette ki.
Jézus maga azt a magyarázatot adja a lábmosással kapcso­
latban, amely az egyházi hagyományban előnyben része­
sült: példát akart adni a tanítványoknak a közösségben, és
jelét akarta adni az egymással való testvéri bánásmódnak.
A puszta „utánzással”, természetesen még nem hajtottuk
végre Jézus akaratát. Föl kell ismernünk, hogy ebben a
tettben valami alapvetőről és igen mély dologról van szó.
Jézus tanítványokhoz fűződő szeretete életre hívta az egy­
mást szeretők közösségét. János közössége keresztényei­
nek, de minden kor keresztényeinek is föl kell fogniuk,
hogy számukra itt demonstratív módon adva van az új
élet alaptörvénye. „A lábmosást, továbbá a búcsúbeszé­
deket is tévesen értenénk, ha csak jámbor szólamoknak
fognánk föl, melyek csak a belső épületes vallásosságot
céloznák. Bennük sokkal inkább arról van szó, hogy Jézus
közösségének teológiai létstruktúráját vázolják föl.”128
A kijelentésnek, hogy a szolga nem nagyobb uránál, sem
a követ küldőjénél (16. v„ vö. Lk 6,40; Mt 10,24) - így
szól a záró mondás -, kell megadnia a kellő súlyt az új,
Jézus tekintélyével előadott közösségi szabálynak. És

128 Blcmk, J., Johannes, 4/2. 43.

169
végső, kötelező erővel figyelmeztetnie arra, hogy az
embernek így kell tennie, mert az Úr is így cselekedett.
A lábmosásról szóló elbeszélés és Jézus határozott
magyarázó szavai halálos komolyságúak. Ami itt jel­
ben és szóban demonstrálva van, az provokáló kihívás.
A nagycsütörtöki utolsó vacsora liturgikus cselekvése
gyorsan játékká fajulhat, ha nem valósul meg a hétköz­
napokban. A régi uralmi struktúrák - az egyházban két­
ségtelenül szándékolt reformtörekvések ellenére - maka­
csul tovább élnek. Itt az érzelmek megváltoztatása és
megújítása a gyökereknél ajánlott. A döntő címszavak így
hangzanak: szolgálatkészség a végsőkig, - nem a szol-
galelkűségben, hanem a baráti szeretetben (15,14k). Az
Úr barátsága, mely a végsőkig kiállta a próbát, kötelezi a
tanítványokat is. Csürhetjük-csavarhatjuk, ahogy akarjuk:
Jézus példáját nem lehet elnyomni.

18,33b—37: „Te vagy a zsidók királya?”

Krisztus király vasárnapja (B)
A misztikusok a bevett elképzelések szerint nem
beszélnek királyságról, mert a hatalomnak, a politikának
és az uralomnak nincs helye az ő gondolkodásukban. Ez
egyszer tekintsünk el attól, hogy itt egyoldalú előítéletről
van szó129, de mégis igaz, hogy a jánosi krisztológiában
a király nevet csak a szenvedéstörténetben használják
pozitív módon.130Az irodalmi kontextus, illetve a helyzet
körülményei: a töviskoronát és gúnypalástot viselő király
(19,2-5) teljesen új értelmezési horizontot kínál. János

129 Politische Mystiker und Mystikerinnen im Mittelalter.

130 A csodálatos kenyérszaporítás után Jézus visszahúzódik azoktól az
emberektől, akik királlyá szerették volna tenni. Vö. 6,15.

170
számára itt van Jézus királysága megértésének kulcsa, és
fordítva: a passió titkának érvényes értelmezése is. Jézus
mint vesztes fogadja felmagasztalását és megdicsőülését.
A Krisztus király ünnepére kiválasztott perikópa csak
egy részlet egy nagyobb jelenetből: 18,28-32: a zsidó
vezetők vádaskodása; 18,33—38a: a Pilátus előtti kihallga­
tás; 18,38b 40: a Barabás-jelenet; 19,1-3: a kigúnyolás;
19,4-7: Pilátus ártatlannak nyilvánítja Jézust - a zsidó
vezetők feszítsd meg kiáltása; 19,8-11: Jézus újra Pilátus
előtt; 19,12-16a: A zsarolható Pilátus Jézust kiszolgál­
tatja, hogy keresztre feszítsék.
Most visszatérünk az előző jelenetre: Jézus a Legfelső
Világi Bíróság előtt áll. Az ország ura, Pilátus meglepő
módon közvetlenül kérdezi: „Te vagy a zsidók királya?”
(33. v.), és ezzel Jézusnak állítólagos államellenes és fel­
ségáruló akciójára céloz. Ezzel kimondatott a döntő cím­
szó: „zsidók királya”; így látja egy olyan pogány, akinek
az „Izrael királya” vallási és üdvtörténeti címről egyálta­
lán nincs fogalma. Érthető, hogy Jézus kitérő viszontkér­
déssel válaszol. Magadtól vagy ezen a véleményen, vagy
mások mondták neked ezt rólam így, ebben a formában?
Figyelemre méltó már az is, amilyen formában a kihallga­
tás folyik. A vádlott viszontkérdést tesz föl; hol van ilyen?
Az evangélista nyilván érthetővé akarja tenni, melyik
oldalról jönnek ezek az ártó szándékú vádak. Ennek felel
meg most az elbizonytalanodó - Jézus által kihallgatott
Pilátus - válasza: „Talán zsidó vagyok én?” (35. v.). Majd
következik a magyarázó megállapítás. A saját embereid, a
nép és a főpapok azok, akik vádolnak téged. Majd újra szi­
gorú bírói pozícióra vált: „Mit műveltél?” (35b v.). Most
megnyílt az út Jézus kinyilatkoztató igéje számára, ahová
igazában ki akar lyukadni az evangélista. Nem e világi

171
királyságról van szó - ahogyan a hívő számára belátható
mondat mutatja, amely arról szól, hogy rendelkezésére
állna Jézusnak, ha akarná, a harcoló, urukat a letartózta­
tástól és a kiszolgáltatástól sikeresen megvédő szolgák
serege -, hanem szellemi királyságról van szó, mely nem
ismeri a harcoló, fegyverhordozó, világi-hatalmi eszközre
hagyatkozó segédcsapatokat. Jézus isteni uralma a szere­
tet erőszakmentes, fölszabadító uralma. Itt kiderül, hogy
e mondat: „Királyságom nem e világból való” (36. v.),
vallási, etikai minőséggel rendelkezik, amely nem tűri,
hogy helytelenül transzcendentáljuk, vagy a túlvilágra
helyezzük. Jézus országának igenis van köze ehhez a
világhoz, de eszközei és módszerei mégis egy másik
világból származnak, amely magasabb értékeken nyug­
szik, mint a fegyverek és az ököljog világa. A döntő és
minden félreértelmezést tisztázó mondat, mely az elhang­
zottakat összefoglalja, így hangzik: „de az én országom
nem innét való” (36b v.). Miután Pilátus Jézus érvelésé­
nek mögöttes értelmét nem érti, még egyszer rákérdez
Jézus királyságára. És kapja az igazoló választ: „Te mon­
dod, hogy király vagyok” (38a v.). A gondolat további
íve krisztológiai súllyal rendelkezik: „Jézus az igazság
tanúja”, más szavakkal kifejezve: Isten magasztos kinyi­
latkoztatása miatt jött a világba. „Szavában és tanúságá­
ban Isten kívánságát hirdeti meg az embereknek. Jézus
- mint kinyilatkoztató - »király«, mert egészen az igaz­
ságból él, és azt is közli az emberekkel.”131 Ezt a gondo­
latot még tovább szeretném finomítani úgy, hogy János
számára Isten a világ élethazugságát Jézus tanúságával a
véres ítélet előtt alapjaiban zúzta szét. A kereszt az igaz

131 Blank, J., Johannes, 4/3. 86.

172
Isten hűségének maradandó jele. Ő hű ígéreteihez, és
bizonyította az új világrendnek, az igazság országának
győzelmét. Mostantól az ember újra nyíltan, őszintén és
igaz módon képviselheti meggyőződését, minden hamis
kétszínűség és öncsalás nélkül. Itt valaki egész életével
áll ki elvei mellett, itt történelmi ereje van az igazság­
nak. Aki az igazság ily szavait hallja, annak magának is
változnia kell, és az igazságból kell élnie. Jézus Krisztus
királysága szándéka szerint először is egy nagyon kérdé­
ses kép, de Jézus önkinyilatkoztatása hátteréből világos
kontúrokat kap. „Kiveszi politikai-hatalmi szférájából,
és áthelyezi az egzisztenciális-szellemi síkra.”132 Jézus
János nézete szerint - megmagyarázza a világi-politikai
fórum előtt, hogy királysága új mércét szab ennek a világ­
nak: „...az ő országa igazságosság és élet, kegyelem és
szentség, az igazságossága szeretet és a béke.”133 Pilátus
kérdése: „Mi az igazság?”, a szkepszis, a rezignáció,
az értetlenség és a tanácstalanság egyvelege. Ez a világ
tipikus reakciója, melyről már a prológusban is szó volt:
Isten kegyelmének és igazságának tanúját (1,17) a világ
nem ismerte föl és nem fogadta el (1,1 Ok). Az eltérő rend­
szereket perében mégis újra helyreigazítja: a király segíti,
hogy Isten igazsága veresége ellenére diadalmaskodjon.

21,1-14: Elbeszélés a csodálatos halfogásról és a

Feltámadott megjelenése a Tübériás tavánál
Húsvét 3. vasárnapja (A, C)
Az Újszövetséggel kapcsolatos nyelvtudományi vizs­
gálódások kimutatták, hogy a szerző művét legtöbb eset-

132 Blank, J., Johannes, 4/3. 86.

133 Krisztus király ünnepének prefációja

173
ben prológussal kezdte és epilógussal fejezete be. Felté­
telezhetjük, hogy János-evangéliumát is ennek mintájára
alakították? A másodkézből származó függelék fejezet
(21. fej.) körüli vita e feltételek mellett más fényben tűnne
fel. Az evangélista az egész evangéliumért felelős a kez­
detétől egészen a végéig.134 De mostani elmélkedésünk
során nem irodalomkritikai kérdésekről lesz szó, hanem
a jánosi igehirdetés fontos darabjáról. Ahogyan a felirat
jelzi, két témát kapcsoltak össze, vagy pedig kezdettől
fogva koherens módon beszélték el: a csodálatos halfo­
gást és a húsvéti megjelenést Tibériás tavának partján.
A szöveg a „megjelenik” címszóval kezdődik és vég­
ződik: Ezután ismét megjelent jézus a tanítványoknak a
Tibériás tavánál; „így jelent meg nekik” (1. v.); „ez volt
már a harmadik alkalom, hogy megjelent Jézus tanít­
ványainak, miután föltámadt a halottak közül” (14. v.).
Ezzel fölcsendült az evangélista számára döntő téma.
A hely megjelölése a szokatlan névvel, „Tibériás tava”,
megüti fülünket; feltehetőleg a hely pontosabb rögzí­
tését szolgálta, és visszautalás is a kenyérszaporításra
(6,1 15), ugyanakkor a témát is megadja. Az eucharisztia
ünneplése Lukácsnál is az emmauszi tanítványokról szóló
elbeszélésben (Lk 24,13-35) körvonalazza a keretet.
A tizenegy tanítvány közül összesen heten tanúi a megje­
lenésnek. Ok az „első óra barátai”. A nevek: Simon Péter,
Nátánáél, a Zebedeus fiúk jelzik ezt. Kiegészül még e

134 Thyen, H., Entwicklungen, 268.: „Ö az evangéliumot nemcsak

»fúgelékkel« látta el, és időközben a herezis határait túllépő nézeteit
ortodox glosszák révén elviselhetővé tette, hanem - természetesen
mint az írásbeli előzmény átdolgozója - az egész műnek és koherenci­
ájának is felelőse.”

174
 lista Tamással és még két másikkal, akit nem nevez néven
a szöveg. Simon Péter, mint a legkorábbi hagyományban,
itt is az első helyen szerepel a nevek között. Miért éppen
hét, és nem tizenegy vagy tizenkettő? Jánosnak mások
az ekkléziológiai tájékozódási pontjai, mint Lukácsnak.
Számára talán a hetes számban a teljesség szimbolikus
száma a fontos. Előfordulhat, hogy egy munkaközösség
képeként volt meghatározó. A továbbolvasás során vilá­
gos lesz, hogy a kép mögött egy reményvesztett közös­
ség áll, amely tétovázik a rezignáció és az újrakezdés
között. Az éjszakai halfogásról szóló elbeszélés a siker­
telenség és a siker feszültségében erősen emlékeztet
bennünket a Lukács által áthagyományozott meghívás­
történetekre. „Az egész úgy néz ki, mintha a csodálatos
halfogásról (Lk 5,1-11) és a két emmauszi tanítványról
(Lk 24,13-35) szóló a lukácsi elbeszéléseket nagyon sza­
badon és erősen szimbolikus módon kombinálták volna,
amely különleges hangsúlyát azáltal kapja meg, hogy a
szeretett tanítványról szóló jelenetet (Jn 21,7-8) állítja
középre.”135 Ezzel már a legfontosabb szálakat fel is fed­
tük. A tanítványok a tó partján álló Ismeretlen parancsára
kivetik a hálót és nagy mennyiségű halat fognak. Az
egyház missziós sikerei fontosak a jánosi közösség szá­
mára. Szent Jeromos a halak számának - százötvenhár­
mat fogtak (11. v.) - szimbolikus értelmet tulajdonít.136
Százötvenhárom halfajta létezett, tehát újfent csak a tel­
jesség és az egész, de egyúttal a különbözőség motívuma
is megfigyelhető. Minden ember, bárhonnét jöjjön, bár­
milyen minőségű legyen is, megtalálható a hálóban, mely

135 Thyen, H., Entwicklungen, 262.

136 Hieronymus, In: Ezechiel 47,6-12, (PL 25. 474. C).

175
nem szakad szét. Szabad ezt úgy értenünk, hogy a hit egy­
ségét az egyház hálója őrzi meg? A szimbolikában gazdag
elbeszélést jellemzi továbbá a bizalom motívuma is: nem
ismerik fel a Feltámadottat, mégis hallgatnak rá, és meg
lesznek jutalmazva ezért a hitért. Bátorságot önt ez az
elcsüggedt keresztényekbe. „Bízzatok! Az Úr továbbra is
veletek van. Ha követitek szavát, a siker nem marad el!”
Elbeszélésünk azonban elsősorban nem megjelenési
vagy újrafelismerési történet. Az Úr ugyanis tanítványai­
nak nem apokaliptikus kinyilatkoztatásban, világtól távol
eső helyen vagy eksztatikus vízióban jelenik meg, hanem
a normális hétköznapokban, hivatásuk gyakorlása köz­
ben. Pontosan így van ez ma is. Csak a szemünket kell
felnyitnunk, és felismerhetjük őt. Jézus úgy mutatkozik
meg, mint aki ajándékoz. A siker viszont csak a dolgok
egyik oldala, mert létezik a bizonytalanság, a sikerte­
lenséggel dacolás és a kitartás hosszú útja is. A sötétség
közepette egészen váratlanul nyilatkozik meg az Úr. Jézus
megszólítja őket, eláll a szavuk, senki sem meri kérdezni,
ki ő. És ott található magyarázatként: „Tudták, hogy az
Úr az” (12. v.). Az értelmetlen vállalkozás egyszerre csak
hirtelen értelmes lesz.
A tanítványok felismerik az Urat étkezés közben.
A szakasz elején található a tó partján álló Ismeretlen
kérdése: „Gyermekeim, nincs valami ennivalótok?”
(5. v.). Az elbeszélés közepén fölbukkan a hal és a
kenyér eucharisztikus motívuma (9. v.), és a végén a fel­
szólítás, hogy egyenek. Kétségtelenül visszautalás ez a
csodálatos kenyérszaporításra, de az egyházban ünne­
pelt eucharisztiát is tekintetbe veszi: „Fogta a kenyeret,
s adott nekik, ugyanígy halat is” (13. v.). Újra felismerik
őt tanítványai étkezés közben. Jelet akart vajon állítani

176
az evangélista a közösségnek? Az ember az Urat nem
egyedül találja meg a hétköznapokban, hanem elsősor­
ban étkezés közben!
Már mondtuk, hogy Simon Péter vezető szerepet ját­
szik az elbeszélésben. Nevét első helyen említik a hetes
csoportban (2. v.). O viszi a szót és ad jelet a halfogásra
(3. v.). A csodálatos és gazdag halfogás után beugrik
a vízbe, és úszik az Úr felé (7. v.). És végül ő az, aki a
többi tanítvány által húzott hálót a partra vonja (11. v.).
Az a világos fény, amely Péterre vetődik, figyelemre
méltó módon beárnyékolódik a vetélkedés ismert motí­
vuma miatt. Péter nem elsőként ismeri fel az Urat, hanem
a szeretett tanítvány közvetítésével. A jánosi közösség
Péter minden elismerése ellenére tudatában van saját
szellemi kompetenciájának. Úgy tűnik, az ő különleges
sajátosságuk a „felismerés”. Ez nem racionális, intellek­
tuális, tudományos felismerési folyamat - érveléssel és
következtetéssel kísérve, amely azután kikezdhetetlen
eredményre vezet hanem szemlélődő tapasztalat, hit­
tel átitatott misztikus találkozás az Úrral, aki így egészen
más, mint annak előtte, de mégis mindig ugyanaz. Szabad
karizmatikus közösségi modellről beszélni?
Az elbeszélés teológiai vonalvezetését uralja az a gon­
dolat, hogy Jézus története húsvét után is folytatódik.
A feltámadt Úr, aki fölismerteti magát a tanítványokkal,
nem más, mint a földi Jézus. A csodálatos halfogás nem
ok nélkül nyúlik vissza Lukács Genezáreti tónál tör­
tént meghívásról szóló „beszámolójára” (Lk 15,1-11).
A kenyér és a hal evését úgy kell értenünk, hogy Jézus
étkezése folytatódik a közösségben. Ami Galileában tör­
tént, nem múlt el. A csodák folytatódnak. Jézus közel van
tanítványaihoz, „idegensége” ellenére, és mint Urukat

177
(12. v.) ismerhetik fel őt. Az egyházi „hivatal és karizma”
témája lecsapódott a két vezető - Simon Péter és a sze­
retett tanítvány - alakjában. Talán Péter egyházi rangja
az, ami a következő megbízási jelenetben („Legeltesd
bárányaimat - legeltesd juhaimat” [15-17. v.]) kifejező­
dik, sőt „apropó” arra, hogy a galileai megjelenésről szóló
- valamiképpen idegen - elbeszélést fölvegyék az evan­
géliumba. János a sokféle hagyományt és hagyomány­
darabot, mely sajátos súllyal bírt igehirdetése számára,
összeállította, átdolgozta, és a számára meghatározó
alapgondolatra futatta ki: az eltávozott Úr tovább él az ő
közösségében.

178
 FELHASZNÁLT IRODALOM

Barrett, C. K., Das Evangélium nach Johannes (KEK),

Göttingen 1990. (Eredeti címe: The Gospel According
to St. John. An Introduction with Commentary and
Notes on the Greek Text, London, 1978.).
Becker, J., Das Evangélium nach Johannes, (ÖTK IV/1.
és 2.), Gütersloh-Wiirzburg, 1. k. (1-10. fej.), 21985;
2. k. (11-21. fej.), 21984.
Biser, E., Dér Freund, Annáherungen an Jesus (Serie
Piper, Bánd 981), München-Zürich, 1989.
Blank, ./., Das Evangélium nach Johannes, (Geistliche
Schriftlesung), Düsseldorf, 1. Teil a und 1. Teil b,
1981; 2. Teil, 3.Teil, 1977.
Bousset, W., Kyrios Christos, Geschichte des Christus-
glaubens von den Anfangen des Christentums bis
Irenaus, Ftinfte Auflage, unveranderter dritter Nach-
druck dér zweiten, umgearbeiteten Auflage mit aus-
führlichen Register, Göttingen, 1965.
Brown, R. E., Ringen um die Gemeinde, Dér Weg dér
Kirche nach den johanneischen Schriften, Salzburg
1982. (Eredeti címe: The Community of the Beloved
Disciple, New York, 1979.)
Bultmann, R., Das Evangélium des Johannes, (KEK),
Göttingen,181964. (mit Erganzungsheft).
Bultmann, R., Theologie des Neuen Testaments, Tübin-
gen, 41961. Magyarul: Az Újszövetség teológiája,
Osiris, Budapest, 1998.
Conzelmann, El., GrundriB dér Theologie des Neuen
Testaments, München, 1968.

179
Culpepper, R., The Johannine School, An Evaluation of
the Johannine-School Hypothesis, Michigan and
London, 1974.
Haenchen, E., Johannesevangelium, Ein Kommentár aus
nachgelassenen Manuskripten, Hrsg. Busse, U., Tübin-
gen, 1980.
Heekerens, H.-P, Die Zeichen-Quelle dér johanneischen
Redaktion, Ein Beitrag zűr Entstehungsgeschichte des
vierten Evangeliums (SBS 113.), Stuttgart, 1984.
Heer, J., Leben hat Sinn, Christliche Existenz nach dem
Johannesevangelium, Stuttgart, 1974.
Heitmüller, W., Zűr Johannes-Tradition, in: ZNW 15/16.
1914/15., 189-209.
Kremer, Lazarus, Die Geschichte einer Auferstehung,
Text, Wirkungsgeschichte und Botschaft von Joh
11,1-46, Stuttgart, 1985.
Kügler, Dér Jtinger, den Jesus liebte, Literarische,
theologische und historische Untersuchungen zu einer
Schlüsselgestalt johanneischer Theologie und Ge­
schichte, Mit einem Exkurs iiber die Brotrede in Joh 6.
(SBB 16), Stuttgart, 1988.
Kümmel, W. G., Einleitung in das Neue Testament,
Heidelberg,211963.
Kümmel, W. G., Die Theologie des Neuen Testaments,
(NTD Erganzungsreihe 3), Göttingen, 1969.
Lohfink, G., Das Weinwunder zu Kana, Eine Auslegung
von Joh 2,1-12, in: GuL57. 1984., 169-182.
Lorenzen, Th., Dér Lieblingsjünger im Johannesevange­
lium (SBS 55.), Stuttgart, 1971.
Martini, C. M., Damit ihr Frieden habt, Geistliches Leben
nach dem Johannesevangelium, Freiburg i. Br., 1982.

180
Martini, C. M, Was er euch sagt, Leben aus dér Freude
des Evangeliums, Freiburg i. Br., 1989. (Eredeti címe:
La gioia dél vangelo, Meditazioni ai Giovani, Milano,
1988.).
Mufiner, F, Zíll I, Die Anschauung vöm „Leben” im
vierten Evangélium unter Beriicksichtigung dér
Johannesbriefe, München, 1952.
Odeberg, //., The Fourth Gospel, Interpreted in its Rela-
tion to contemporaneous Religious currents in Pales-
tine and the Hellenistic-Oriental World, Uppsala, 1929.
Porsch, F., Johannes-Evangelium (Stuttgarter Kleiner
Kommentár, Neues Testament 4), Stuttgart, 1988.
Schnackenburg, R., Das Johannesevangelium, Teil I-III.
(HThK IV.), Freiburg i. Br., 1972., 21977., 21976.
Schnackenburg, R., Dér Jünger, den Jesus liebte, in: EKK,
Vorarbeiten Heft 2, Einsiedeln - Köln - Neukirchen,
1970,97-117.
Schüssler-Fiorenza, E., The Quest fór the Johannine
School, The Apocalypse and the fourth Gospel, in:
NTS 23, 1976/77, 402-427.
Thyen, H., Entwicklungen innerhalb dér johanneischen
Theologie und Kirche im Spiegel von Joh. 21 und dér
Lieblingsjüngertexte des Evangeliums, in: M. de Jonge
(Hrsg.), L’Evangile de Jean, Gembloux, 1977, 259-
300.
Wikenhauser, A., - Schmid, J., Einleitung in das Neue
Testament, Freiburg i. Br., 61973.
Wrede, W., Charakter und Tendenz des Johannesevange-
liums, in: Vortrage und Studien, Tübingen, 1907, 178—
231.

181
 MUTATÓK

A Jánosi szövegek az egyházi év olvasmányainak

rendjében

I. J á n o s - e v a n g é l iu m a a z é v k ö z i id ő

VASÁR- ÉS ÜNNEPNAPJAIN AZ A, B ÉS C ÉVBEN

2. évközi vasárnap Jn 1,29-34 (A) 153-155

Jn 1,35-42 (B) 30 (15. megj.), 68
Jn 2,1-11 (C) 77-79, 120,
122-126
17. évközi vasárnap Jn 6,1-15 (B) 102, 120, 174
18. évközi vasárnap Jn 6,24-35 (B) 102-105
20. évközi vasárnap Jn 6,51-58 (B) 65, 102, 103
Krisztus Király
vasárnapja Jn 18,33b-37 (B) 170-173
Advent 3. vasárnapja Jn 1,6-8.19-28 (B) 67-68
Karácsony napja Jn 1,1-18 (A,B,C) 76, 80-81, 83,
87-93, 97, 105,
107, 108
Nagyböjt 3. vasárnapja Jn 4,5—42 (A) 93, 160-164
Jn 2,13-25 (B) 155-157
Nagyböjt 4. vasárnapja Jn 9,1-41 (A) 106, 90, 126-135
Jn 3,14-21 (B) 84, 157-160
Nagyböjt 5. vasárnapja Jn 11,1-45 (A) 68, 77, 95-98, 120,
135-140
Nagycsütörtök Jn 13,1-15 (A,B,C) 27, 83, 146,
168-170
Húsvétvasámap Jn 20,1-8 (A,B,C) 28, 112
Húsvét 2. vasárnapja Jn 20,19-31 (A,B,C) 97

183
Húsvét 3. vasárnapja Jn 21,1-14 (A) 28, 173-178
Jn 21,1-19 (C) 120, 173-178
Húsvét 4. vasárnapja Jn 10,1-10 (A) 108-114, 115k
Húsvét 5. vasárnapja Jn 14,1-12 (A) 51,79,98-102,114
Jn 15,1-8 (B) 53, 63-66, 69,
117-119
Jn 13,31—33a.
34-35 (C) 51,67, 77, 146
Húsvét 6. vasárnapja Jn 14,15-21 (A) 50, 51, 52k, 72, 74
Jn 15,9-17 (B) 53k, 67, 69k, 111
Jn 14,23-29 (C) 5 lk, 72, 86
Húsvét 7. vasárnapja Jn 17,1-1 la (A) 56-61,65,76k, 145
Jn 17,6a. 11b-19 (B) 59-61,76, 82, 83.
Jn 17,20-26 (C) 61 k, 66k, 76,81,
116
Pünkösd előesti mise Jn 7,37-39 (A,B,C) 77
Pünkösdvasárnap Jn 15,26-27
16,12-15 (B) 54, 74, 84-87
Jn 14,15-16.
23b-26 (C) 50-52, 72, 74
Pünkösdhétfő Jn 15,26-16,3.
12-15 (A) 53k, 73k
Jn 3,16-21 (C) 105,157-160
Szentháromság vasárnap Jn 3,16-18 (A) 84, 157-160
Jn 16,12-15 (C) 73k
Űrnapja Jn 6,51-58 (A) 65, 102-105
Jézus Szentséges Szíve Jn 19,31-37 (B) 112
Péter-Pál ünnepe előeste Jn 21,1.15-19 (A,B,C) 173, 178
Szent Kereszt ünnepe Jn 3,13-17 (A,B,C) 157-160
Halottak napja Jn 11,17-27 (A,B,C) 138
Jn 14,1-6 (A,B,C) 5Ok, 98-102, 114
Lateráni bazilika
felszent. Jn 2,13-22 (A,B,C) 155-157

184
 II. JÁNOS-EVANGÉLIUMA a h é t k ö z n a p o k o l v a s m á n y a in a k

RENDJÉBEN

karácsonyi idő

Dec. 31. Jn 1,1-18 47, 76, 80, 83, 87-

97
105, 107k
Jan. 3. Jn 1,29-34 153-155
Jan. 4. Jn 1,35^12 68

húsvéti idő
Húsvét 2. hete
Hétfő Jn 3,1-8 82, 143-144
Kedd Jn 3,7-15 143
Szerda Jn 3,16-21 60, 105, 157-160
Péntek Jn 6,1-15 102,120
Szombat Jn 6,16-21 102,120

Húsvét 3. hete
Hétfő Jn 6,22-29 102
Kedd Jn 6,30-35 102
Szerda Jn 6,35—40 47, 93, 102
Csütörtök Jn 6,44-51 93, 102k
Péntek Jn 6,52-59 65, 102, 104
Szombat Jn 6,60-69 93

Húsvét 4. hete
Hétfő Jn 10,1-10 108k, 111, 113-11
115
Szerda Jn 12,44-50 107
Péntek Jn 14,1-6 51,93,98-102
Szombat Jn 14,7-14 47, 79

185
Húsvét 5. hete
Hétfő Jn 14,21-26 47,51,65, 72, 74, 86
Kedd Jn 14,27-3 la 52,81
Szerda Jn 15,1-8 53, 63-66, 69,
117-119
Csütörtök Jn 15,9-11 53, 63-66, 69
Péntek Jn 15,12-17 53k, 65, 69k, 111
Szombat Jn 15,18-21 53k

Húsvét 6. hete
Hétfő Jn 15,26-16,4a 54, 73k
Kedd Jn 16,5-11 73k, 82k, 84k
Szerda Jn 16,12-15 74, 84
Csütörtök Jn 16,16-20 55, 84k
Péntek Jn 16,20-23 85k
Szombat Jn 16,23b-28 55, 65

Húsvét 7. hete
Hétfő Jn 16,29-33 55, 82
Kedd Jn 17,1-1 la 58k, 60, 76k, 145
Szerda Jn 17,6a. 11b-19 59-61,76, 82k
Csütörtök Jn 17,20-26 47, 61 k, 66, 76, 81,
116
Péntek Jn 21,1.15-19 28-31, 177k
Szombat Jn 21,20-25 28-31, 37-39, 150k

186