SzentIstvanTarsulat 14521-1592613211 Pages1-50

Kocsis Imre, Stephanus-díjjal ki
tüntetett bibliatudós, a Pázmány

Péter Katolikus Egyetem Hittudo
mányi Karának tanszékvezető
professzorának az Újszövetség
kortörténetéről szóló kétkötetes
munkája évtizedes múltra tekint
vissza. A legújabb biblikus ku
tatások fényében folyamatosan
bővített és aktualizált mű mos
tanra elérkezett abba a stádiumba, hogy egyetlen
kötetbe foglalva, teljes képet adjon az újszövetségi
szentírástudomány jelen állásáról.
Az átdolgozott kiadásban megjelenő kötet szerke

zete hasonló, mint a korábbi kiadásoké.
Az első részben, amely a kortörténeti áttekintést
foglalja magában, mind a zsidóság, mind a pogány
ság társadalmi, kulturális és vallási adottságairól
szó esik, külön hangsúlyozva az Újszövetséggel
való kapcsolódási pontokat.
A második részben az Újszövetségre mint gyűj
teményre irányul a szerző figyelme: az újszövetségi
kánon kialakulásának, valamint a görög szöveg át-
hagyományozásának folyamatát mutatja be.
A kötet következő részeiben az Újszövetségi
Szentírás iratainak tartalmát, keletkezési körülmé
nyeit és teológiai mondanivalóját ismerhetjük meg
a fő műfajcsoportokat szem előtt tartva: az el
beszélő műveket (evangéliumok, Apostolok Csele
kedetei), a leveleket (páli levelek, Zsidóknak írt
levél, katolikus levelek), és végül a prófétai apoka
liptikus iratot, a Jelenések könyvét.
Ez a tematika lényegében megfelel az Újszövet
ségi Szentírás könyvei kánoni csoportosításának,
ám az egyes csoportokon belül a szerző - pedagógiai
szempontok miatt - nem ragaszkodott a kánonban
Kocsis Imre
BEVEZETÉS AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖNYVEIBE
KORTÖRTÉNET ÉS IRODALOM
SZENT ISTVÁN KÉZIKÖNYVEK 18.
Kocsis Imre
BEVEZETES
AZ ÚJSZÖVETSÉG
KÖNYVEIBE
KORTÖRTÉNET ÉS IRODALOM
SZENT ISTVÁN TÁRSULAT

az Apostoli Szentszék Könyvkiadója
Budapest 2019
© Kocsis Imre, 2019
© Szent István Társulat, 2019
ISBN 978 963 277 817 4

ISSN 1586 0302
Szent István Társulat

1053 Budapest, Veres Pálné utca 24.
www.szit.katolikus.hu
Felelős kiadó: Dr. Rózsa Huba alelnök
Felelős kiadóvezető: Farkas Olivér igazgató
Készült a Szekszárdi Nyomdában
Felelős vezető: Vadász Katalin ügyvezető igazgató
5
ELŐSZÓ
Az Újszövetség kortörténetéről és irodalmáról szóló kétkötetes művem

majdnem tízéves múltra tekint vissza. Az 1. kötet 2010-ben, a második pedig
2011-ben jelent meg először, s mindkettő több kiadást megélt már. A kiadó
ösztönzésére a két kötet tartalmát most összevonva, egyetlen könyvben
adom közre. Mivel az elmúlt évtizedben az újszövetségi szentírástudomány-
ban nem tapasztaltam radikális fordulatot, ezért mélyreható változtatást nem
tartottam szükségesnek. Kisebb finomítások és kiegészítések azonban hasz
nosnak, sőt kívánatosnak mutatkoztak. A gnózis értékelésénél például na
gyobb figyelmet szenteltem annak a ténynek, hogy a kutatás egyre óvatosabb
a gnózisnak a korai kereszténységre kifejtett hatását illetően.
Az átdolgozott kiadásban megjelenő könyv szerkezete ugyanaz, mint a
korábbi kiadásoké. Az első részben, amely a kortörténeti áttekintést foglalja
magában, mind a zsidóság, mind a pogányság társadalmi, kulturális és vallá
si adottságairól szó esik, külön hangsúlyozva az Újszövetséggel való kapcso
lódási pontokat. A második részben az Újszövetségre mint gyűjteményre irá
nyul a figyelem: az újszövetségi kánon kialakulásának, valamint a görög
szöveg áthagyományozásának folyamatát mutatom be. A hátralevő részek
ben az újszövetségi iratok tartalmát, keletkezési körülményeit és teológiai
mondanivalóját ismertetem. Az iratok ismertetésénél a fő műfajcsoportokat
vettem alapul: elbeszélő művek (evangéliumok és Apostolok Cselekedetei)
- levelek (páli levelek, Zsidóknak írt levél, katolikus levelek) - prófétai
apokaliptikus irat (Jelenések könyve). Ez a csoportosítás lényegében meg
felel a könyvek kánoni csoportosításának, ám az egyes csoportokon belül
- pedagógiai szempontok miatt - nem ragaszkodtam a kánonban megszo
kott sorrendhez. Főleg a páli levelek bonyolultsága indított arra, hogy inkább
a keletkezési sorrendet kövessem, bár jól tudom, hogy nem mindegyik könyv
megírási idejét tudjuk teljes bizonyossággal megállapítani.
Könyvemmel mindenekelőtt tájékoztatást kívánok adni a modern biblikus
kutatás irányvonalairól, maradandó eredményeiről és a nyitott kérdésekről.
Egyúttal a biblikus szaktudomány iránt nyitott olvasókat a témák tovább
gondolására is szeretném ösztönözni. Éppen ezért a még nem teljesen letisz
tult, vitatott kérdésekben igyekszem ugyan állást foglalni, de mindig abban
a tudatban, hogy az olvasók szabadon mérlegelhetik az egyes álláspontokat,
6 ELŐSZÓ
illetve a mögöttük felsorakoztatott érveket. Az egyes paragrafusok végén

összeállított bibliográfiával, amelyben a magyar publikációkon kívül angol,
francia, német és olasz művek egyaránt felsorolást nyernek, szintén a kérdés
kör további elmélyítését kívánom elősegíteni.
Végül, de nem utolsósorban szeretnék köszönetét mondani mindazoknak,
akik a bevezetéstani könyvem elkészítésében segítségemre voltak. Köszönöm
mestereimnek, dr. Tarjányi Béla és dr. Rózsa Huba professzor uraknak, hogy
már teológiahallgató koromban kedvet támasztottak a szentírástudomány
iránt, és a későbbiek során is folytonosan ösztönöztek és támogattak. Nyilván
a többi biblikus kollégának is hálával tartozom, hiszen a rendszeres találko
zások és szakmai megbeszélések mindig új lendületet adtak az elmélyültebb
munkához. Köszönöm az egri, váci és budapesti hallgatóimnak, hogy érdek
lődésükkel nyilvánvalóvá tették: nem hiábavaló a fáradozásom. S persze a ki
adót, a Szent István Társulatot is köszönet illeti azért, hogy az előző kiadások
után könyvemet a Szent István Kézikönyvek sorozatban jelenteti meg. Bízom
benne, hogy bevezetéstani munkám segíteni fogja az olvasót annak tudatosí
tásában, amelyet a II. Vatikáni Zsinat az alábbi formában juttatott kifejezésre:
„Isten igéje, mely Isten ereje minden hívő üdvösségére (vö. Róm 1,16), az Új
szövetség könyveiben csodálatos szépségben jut el hozzánk és mutatja meg
erejét" (Dei Verbum 17).
Budapest, 2019. március 25-én,

az Ige megtestesülésének ünnepén
Kocsis Imre
7
TARTALOM
ELŐSZÓ.................................................................................................. 5
IRODALOM .............................................................................................. 21
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE .................................................................. 26
ELSŐRÉSZ
AZ ÚJSZÖVETSÉG KORTÖRTÉNETI HÁTTERE
I. FEJEZET: A ZSIDÓSÁG V ILÁ G A ..................................................... 33

A) A ZSIDÓSÁGTÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HELYZETE.................................. 33
1. §. Palesztina etnikai összetétele és társadalmi viszonyai................ 33
1. Etnikai összetétel ............................................................................ 33
2. Társadalmi és gazdasági viszonyok............................................. 35
2. §. Izrael története a rómaiak fennhatósága alatt .............................. 39
1. A római kor kezdete..................................................................... 39
2. Nagy H eródes.............................................................................. 41
3. Nagy Heródes utódai.................................................................... 43
4. A római helytartók - Heródes A grippa....................................... 45
5. Az utolsó prokurátorok és lázadás Róma e lle n ........................... 48
6. A zsidóság újjászerveződése és újabb lázadás Róma elle n ......... 51
3. §. A zsidóság a szórványban.............................................................. 53
1. A szórványzsidóság eredete - a közösségek szervezete............. 53
2. Kapcsolat a külvilággal................................................................ 54
a) A görög-hellenista kultúra hatása ................................................... 54
b) Missziós propaganda.................................................................... 56
c) Zsidóellenes megnyilvánulások .................................................... 56
B) A ZSIDÓSÁG VALLÁSI ÉLETE.................................................................. 59
4. §. Vallási vezetők - vallási csoportok................................................... 59
1. Vallási vezetők - tekintéllyel bíró személyek, testületek.......... 59
a) A főtanács.................................................................................... 59
b) A főpap és a klérus....................................................................... 60
c) Az írástudók................................................................................ 61
8 TARTALOM
2. Vallási csoportok ...................................................................... 63

a) A szadduceusok........................................................................... 63
b) A farizeusok................................................................................ 64
c) Az esszénusok és a qumráni közösség ........................................... 66
d) A zelóták..................................................................................... 71
e) A szamaritánusok ....................................................................... 72
Appendix I: Keresztelő János és m ozgalm a....................................... 74
Appendix II: Názáreti Jézus és korának szellemi áram latai.............. 76
1. Jézus életének főbb időpontjai..................................................... 76
a) Születés ..................................................................................... 76
b) A nyilvános működés kezdete....................................................... 77
c) Jézus halála.................................................................................. 77
2. Jézus kapcsolata korának vallási csoportjaival ........................... 78
3. Jézus tanítói tevékenysége ........................................................... 79
a) Jézus és az írástudók ................................................................... 79
b) Jézus tanításának tartalmi újszerűsége......................................... 81
5. §. Kultusz, istentisztelet, ünnepek .................................................... 84
1. A jeruzsálemi templom és k u ltusza............................................ 84
a) A templom épülete és a templomi kultusz .................................... 84
b) A templommal kapcsolatos előírások............................................ 86
2. Az ünnepek .................................................................................. 86
a) A szombat (sabbat) ..................................................................... 86
b) A zarándokünnepek..................................................................... 87
c) Egyéb ünnepek............................................................................ 89
3. A zsinagógái istentisztelet ........................................................... 89
6. §. A zsidó vallás fő ta n a i..................................................................... 92
1. Istentan ......................................................................................... 92
a) Egyetlen, világfeletti és személyes Isten ....................................... 92
b) Kiválasztó és törvényadó Isten..................................................... 93
2. A szellemek világa ....................................................................... 94
3. Az eljövendő üdvösség................................................................ 95
a) Isten eljövendő országa................................................................ 95
b) A végidőbeli üdvösségközvetító.................................................... 96
c) A halottak feltámadása és az örök élet ........................................... 98
C) A zsidóság Biblián kívüli öröksége................................................ 102
7. §. A palesztinai zsidóság irodalma .................................................... 102
1. Az apokrif iratok....................................................................... 102
a) Haggada-irodalom....................................................................... 102
b) Salamon Zsoltárai....................................................................... 103
c) Testamentumok........................................................................... 104
d) Apokalipszisek............................................................................ 106
TARTALOM 9
2. A qumráni iratok......................................................................... 109

a) Bibliai könyvek másolatai........................................................... 109
b) Szabályzatok ............................................................................ 109
c) Himnuszok és imádságok ........................................................... 112
d) Peserek..................................................................................... 112
e) Haggada-irodalom..................................................................... 113
f) Egyéb szövegek........................................................................... 113
3. A rabbinista irodalom ................................................................ 114
a) A Misna és a Talmud ................................................................ 115
b) A midrások és a targumok........................................................... 115
c) A rabbinista irodalom és az Újszövetség..................................... 116
8. §. A hellenista zsidóság irodalma .................................................... 121
1. Történeti könyvek, elbeszélések ................................................ 121
2. Költemények - bölcsességi ira to k .............................................. 122
3. Neves írók alkotásai.................................................................... 123
a) Alexandriai Philón .................................................................... 123
b) Josephus Flavius ....................................................................... 125
II. FEJEZET: A POGÁNYSÁG VILÁGA.................................................. 131

9. §. A hellenista kultúra - a Római B irodalom .................................. 131
1. A hellenizmus kultúrája és filozófiai irányzatai ....................... 131
a) A hellenista kultúra.................................................................... 131
b) Filozófiai irányzatok .................................................................. 132
2. A Római Birodalom kiterjedése és szervezete........................... 135
3. A császárkultusz......................................................................... 136
10. §. A vallási élet ............................................................................... 139
1. A vallásosság hagyományos formái ......................................... 139
2. Egyéb vallási megnyilvánulások................................................ 141
3. A misztériumkultuszok ............................................................. 142
4. A gnózis ..................................................................................... 145
a) A gnózis mint ókori szellemi irányzat......................................... 145
b) A gnózis és a korai kereszténység................................................ 147
10 TARTALOM
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÚJSZÖVETSÉG MIBENLÉTE
KÁNON- ÉS SZÖVEGTÖRTÉNET
11. §. Az Újszövetség elnevezés, az újszövetségi könyvek száma

és csoportosítása............................................................................ 153
1. Az Újszövetség elnevezés........................................................... 153
2. Az újszövetségi könyvek száma és csoportosítása.................... 154
12. §. Az újszövetségi kán on .................................................................. 155
1. A kánon fogalma......................................................................... 155
2. Az újszövetségi kánon kialakulása............................................ 155
a) A kánonképződés kezdetei........................................................... 157
b) Az újszövetségi kánon a 2. század végén..................................... 160
c) A kánon aő.ésa 4. században .................................................... 162
d) A kánonnal kapcsolatos kételyek a reformáció időszakában ........... 164
13. §.Újszövetségi szövegtörténet......................................................... 166
1. Az Újszövetség szövegének áthagyományozása ..................... 166
2. A görög nyelvű m ásolatok......................................................... 168
a) A papiruszok ............................................................................ 168
b) A kódexek.................................................................................. 168
c) A lekcionáriumok....................................................................... 170
3. Az Újszövetség ókori fordításai ................................................ 170
a) Szír fordítások ........................................................................... 171
b) Latin fordítások ......................................................................... 172
c) Kopt fordítások - egyéb fordítások .............................................. 174
4. Újszövetségből vett idézetek az ókori egyházi írók műveiben .. 174
5. A nyomtatott görög Újszövetség .............................................. 176
6. A szövegkritika mai helyzete..................................................... 177
a) A szövegtanúk kritikai értékelése................................................ 177
b) A szövegkritika módszere ........................................................... 179
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJSZÖVETSÉG ELBESZÉLŐ KÖNYVEI
I. FEJEZET: ÁLTALÁNOS BEVEZETŐ AZ EVANGÉLIUMOKHOZ ... 185

14. §. Az evangéliumok mibenléte......................................................... 185
1. Az evangélium főnév.................................................................. 185
2. Az evangélium mint irodalmi műfaj ......................................... 187
a) Az Ószövetségből, illetve a zsidó irodalomból való származtatás .. 187
b) A görög-hellenista irodalomból való származtatás....................... 188
c) Összegzés.................................................................................. 189
TARTALOM 11
15. §. Az evangéliumok keletkezése..................................................... 191

1. Az evangéliumok kutatástörténete ........................................... 191
a) A kritika előtti időszak................................................................ 191
b) A kritikai kutatás kezdete: a Jézus élete kutatás, irodalomkritika ... 192
c) A formatörténeti iskola .............................................................. 193
d) A redakciótörténeti iskola ........................................................... 197
e) Újabb irányzatok....................................................................... 199
2. A Katolikus Egyház megnyilatkozásai ..................................... 201
3. Az evangéliumok keletkezése.................................................... 204
a) A Názáreti Jézus nyilvános működése (l. szakasz)....................... 204
b) Az ősegyházi igehirdetés (2. szakasz)........................................... 205
c) Az evangélisták írói, szerkesztői tevékenysége (3. szakasz)........... 208
Összegzés............................................................................................ 210
Appendix: Az evangéliumok és a történeti Jéz u s.............................. 212
II. FEJEZET: A SZINOPTIKUS EVANGÉLIUMOK

ÉS AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI ............................ 219
16. §. A szinoptikus kérdés .................................................................... 219
1. A szinoptikus kérdés mibenléte ................................................ 219
2. Részletes kifejtés......................................................................... 219
a) Tartalom, anyagelosztás, struktúra............................................. 219
b) A perikópák sorrendje ................................................................ 220
c) Megfogalmazás ......................................................................... 221
3. Megoldási kísérletek .................................................................. 222
a) Ósevangélium-elmélet, töredékelmélet, szóbeli hagyomány-elmélet 222
b) A használatelmélet..................................................................... 223
c) A kétforrás-elmélet..................................................................... 224
d) Egyéb megoldások ..................................................................... 232
e) Összegzés.................................................................................. 233
17. §. Márk evangéliuma......................................................................... 236
1. Az evangélium szerkezete és tartalm a....................................... 236
2. Az evangélium befejezésének kérdése ..................................... 238
3. Források, nyelvezet .................................................................... 240
a) Források .................................................................................... 240
b) Nyelvezet .................................................................................. 241
4. Az evangélium szerzője ............................................................. 243
5. Címzettek, keletkezési hely és idő ............................................. 245
a) A címzettek................................................................................ 245
b) A megírás helye és ideje.............................................................. 246
6. Az evangélium teológiai mondanivalója .................................. 248
a) Krisztológiai címek .................................................................... 248
b) A messiási titok ......................................................................... 250
c) Tanítványok-egyház................................................................ 253
12 TARTALOM
18. §. Máté evangélium a......................................................................... 257

2. Források, szerkesztés, nyelvezet................................................ 260
a) Források, szerkesztés.................................................................. 260
b) Nyelvezet, stílus ....................................................................... 262
3. Az evangélium szerzője ............................................................ 264
a) A címzettek................................................................................ 267
a) Krisztológia .............................................................................. 269
b) Izrael - egyház........................................................................... 272
c) Etika ......................................................................................... 274
19. §. Lukács evangélium a..................................................................... 278
2. Források, szerkesztés, nyelvezet................................................ 281
a) Források ................................................................................... 281
b) Szerkesztés................................................................................ 283
c) Nyelvezet, stílus ....................................................................... 286
3. Az evangélium szerzője ............................................................. 286
a) A címzettek................................................................................ 288
a) Krisztológiai címek ................................................................... 291
b) Üdvtörténeti szemlélet .............................................................. 292
c) Jézus üdvözítő m ü v e .................................................................. 294
d) Szentlélek, imádság, elkötelezett keresztény élet........................... 297
20. §. Az Apostolok Cselekedetei........................................................... 301
1. Az Apostolok Cselekedetei szerkezete és tartalm a.................... 301
2. Kapcsolat Lukács evangéliumával - a könyv címe és szövege .. 303
a) Kapcsolat Lukács evangéliumával .............................................. 303
b) C ím ........................................................................................... 304
c) Szöveg....................................................................................... 305
3. Nyelvezet, s tílu s ......................................................................... 306
4. A könyv forrásai......................................................................... 308
5. Az Apostolok Cselekedetei szerzője ......................................... 310
6. Címzettek, keletkezési hely és idő ............................................ 315
7. Műfaj, történeti é rté k .................................................................. 316
8. A könyv célja és teológiai mondanivalója: ................................ 318
a) Teológiai célkitűzés: az üdvtörténeti folytonosság bemutatása . . . . 318
b) Egyéb fontos teológiai témák: a Szentlélek és az egyház belső élete .. 321
TARTALOM 13
III. FEJEZET: AZ EVANGÉLIUMI HAGYOMÁNY

ÚJFAJTA SZINTÉZISE....................................................... 327
21. §. János evangéliuma......................................................................... 327
2. Nyelvezet, stílus ......................................................................... 329
a) Nyelvezet .................................................................................. 329
b) Stílus......................................................................................... 330
3. Az evangélium szövege és irodalmi egysége............................ 333
a) Szövegkritikai problémák ........................................................... 333
b) Az evangélium egysége.............................................................. 333
4. A János-evangélium és a szinoptikusok .................................... 336
a) Összehasonlítás a szinoptikusokkal ............................................ 336
b) Kapcsolat a szinoptikusokkal? .................................................... 338
5. Az evangélium szerzője ............................................................ 340
a) Az ókori egyház tanúsága........................................................... 340
b) A modern bibliatudomány meglátásai......................................... 341
6. Az evangélium keletkezésének körülményei: szellemi háttér,
címzettek, keletkezési hely és i d ő .............................................. 346
a) Vallástörténeti háttér ................................................................ 346
b) A címzettek (a jánosi kör) ........................................................... 348
c) Összegzés: a megírás helye és ideje.............................................. 353
a) Krisztológia .............................................................................. 353
b) Szentlélek - eszkatológia............................................................. 357
c) Egyház - etika ........................................................................... 359
NEGYEDIK RÉSZ
AZ ÚJSZÖVETSÉGI LEVELEK
I. FEJEZET: A PÁLI LEVELEK.................................................................. 367
A) Á l t a l á n o s b e v e z e t é s .................................................................... 367
22. §.Pál apostol életútja, személyisége, kapcsolatai........................... 367
1. Pál apostol életútja ..................................................................... 367
a) A források.................................................................................. 367
b) Az abszolút kronológia .............................................................. 368
c) Pál életútjának állomásai (a relatív kronológia) ........................... 371
2. Pál személyisége......................................................................... 379
3. Pál környezete és kapcsolatai .................................................... 382
a) Pál és a judaizmus..................................................................... 382
b) Pál és a hellenista kultúra........................................................... 383
c) Pál és Jézus................................................................................ 384
d) Pál és az ősegyház ..................................................................... 387
e) Pál és munkatársai..................................................................... 389
14 TARTALOM
23. §. A páli levelek mibenléte, formája és jellegzetességei................ 392

1. Levélírás az ókorban .................................................................. 392
2. A páli levelek.............................................................................. 395
3. A deuteropáli levelek kérdése.................................................... 396
4. A levelek ismertetésének sorrendje ........................................... 398
24. §. A páli levelek mint teológiatörténeti emlékek ........................... 401
1. Az Ószövetség használata ......................................................... 401
2. Öskeresztény hagyományok használata.................................... 402
3. Sokrétűség .................................................................................. 403
4. Pál teológiai szemléletének fejlődése és továbbvitele .............. 408
B) Levelek Pál apostoltól és tanítványi körétől ........................... 410
25. §.Első levél a Tesszalonikaiaknak .................................................. 410
1. Háttérismeretek: Tesszalonika városa
- a tesszalonikai keresztény közösség....................................... 410
2. A levél szerkezete és tartalma ................................................... 411
3. Irodalomkritikai kérdések: feldolgozott hagyományok
- a levél egysége ......................................................................... 412
a) A levélben feldolgozott hagyományok ......................................... 412
b) A levél egysége........................................................................... 412
4. A levél megírásának indítéka, helye és ideje ............................ 414
5. A levél tanítása .......................................................................... 415
a) A keresztény lét: kiválasztás és szentség..................................... 415
b) Krisztus parúziája..................................................................... 416
26. §. Második levél a Tesszalonikaiaknak........................................... 419
2. A levél eredetével kapcsolatos kérdések: a szerző,
a megírás indítéka, helye és ideje .............................................. 420
3. A levél tanítása .......................................................................... 424
27. §. Első levél a Korintusiaknak ......................................................... 426
1. Háttérismeretek: Korintus városa
- a korintusi keresztény közösség.............................................. 426
2. A levél szerkezete és tartalma .................................................... 427
- a levél egysége ......................................................................... 430
b) A levél egysége........................................................................... 431
a) Nyugtalanító hírek Korintusból.................................................. 434
b) A korintusi keresztény közösség állapota..................................... 435
c) A megírás helye és ideje.............................................................. 440
5. A levél tanítása .......................................................................... 440
a) A húsvéti misztérium: Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása 440
b) Az egyház.................................................................................. 441
c) Etika ......................................................................................... 444
TARTALOM 15
28. §. Második levél a K orintusiaknak.................................................. 447

- a levél egysége ......................................................................... 449
b) A levél egysége........................................................................... 449
a) Az 1-7. fejezetek háttere: feszültség és kiengesztelődés
Pál és a korintusi keresztény közösség között .............................. 452
b) A 8-9. fejezetek háttere: gyűjtés a jeruzsálemi egyház javára
(kollekta).................................................................................. 453
c) A 10-13. fejezetek háttere: Pál ellenfelei ..................................... 453
d) A megírás helye és ideje.............................................................. 456
4. A levél tanítása ........................................................................... 456
a) Az apostoli szolgálat .................................................................. 456
b) A megváltás .............................................................................. 457
c) Eszkatológia.............................................................................. 458
29. §. Levél a Filippieknek..................................................................... 461
1. Háttérismeretek: Filippi városa
- a Filippiben élő keresztény közösség ..................................... 461
- a levél egysége ......................................................................... 463
b) A levél egysége........................................................................... 465
a) Köszönet az adományokért ......................................................... 466
b) A címzettek helyzete: a közösséget fenyegető veszélyek ................ 467
c) A fogság helye ........................................................................... 468
d) A megírás helye és ideje.............................................................. 469
5. A levél tanítása ........................................................................... 469
a) Krisztológia .............................................................................. 469
b) Keresztény egszisztencia............................................................. 470
30. §. Levél a Galatáknak ....................................................................... 473
1. Háttérismeretek: a galaták népcsoportja - Galácia tartomány .. 473
2. A címzettek kérdése.................................................................... 473
a) A dél-galata elmélet.................................................................... 473
b) Az észak-galata elmélet.............................................................. 474
4. Irodalomkritikai kérdés: a levélben feldolgozott hagyományok 477
a) A megírás indítéka: zavart keltő agitátorok Galácia keresztény
közösségeiben............................................................................ 478
16 TARTALOM
6. A levél tanítása ........................................................................... 481

a) A megváltás.............................................................................. 481
b) A keresztény élet ....................................................................... 482
31. §. Levél a Rómaiaknak ..................................................................... 486
1. Háttérismeretek: Róma városa
- a Rómában éló keresztény közösség....................................... 486
- a levél egysége ......................................................................... 490
b) A levél egysége.......................................................................... 491
4. A levél megírásának indítéka, helye és ideje ............................. 493
a) A megírás indítéka: Pál útitervei................................................ 493
5. A levél tanítása ........................................................................... 495
a) A megigazulás........................................................................... 495
b) Izrael sorsa................................................................................ 499
c) A keresztény élet ....................................................................... 500
32. §. Levél Filemonnak ......................................................................... 504
1. Háttérismeretek: rabszolgaság az ókorban .............................. 504
3. A levél címzettje, megírásának indítéka, helye és id e je ............. 505
a) A címzett .................................................................................. 505
b) A megírás indítéka: közbenjárás egy rabszolga érdekében ............. 506
c) A megírás helye és ideje.............................................................. 508
4. A levél tanítása .......................................................................... 508
33. §. Levél a Kolosszeieknek ................................................................ 511
1. Háttérismeretek: Kolossze városa
- a kolosszei keresztény közösség ............................................ 511
3. A levél eredete: feldolgozott hagyományok - szerző................ 512
b) A szerzőség kérdése................................................................... 514
4. A címzettek, a megírás helye és ideje......................................... 516
5. A levél megírásának indítéka: tévtanítók Kolosszéban............. 517
6. A levél tanítása .......................................................................... 519
34. §. Az efezusi levél ............................................................................ 523
1. Előzetes megjegyzések .............................................................. 523
3. A címzettekkel kapcsolatos kérdés............................................ 524
4. A levél eredete: a szerző - feldolgozott hagyom ányok............ 527
a) Kapcsolat a Kolosszei és az Efezusi levél között............................ 527
b) A szerzőség kérdése................................................................... 528
c) A levélben feldolgozott hagyományok ......................................... 530
TARTALOM 17
5. A megírás indítéka, helye és ideje.............................................. 530

6. Vallástörténeti h á tté r.................................................................. 531
7. A levél tanítása ........................................................................... 532
a) Krisztológia - ekkléziológia......................................................... 532
b) Megvalósult eszkatológia - etika ................................................ 534
35. §. A lelkipásztori levelek.
Első és második levél Timóteusnak, levél Titusznak ................ 537
1. A levelek elnevezése, összetartozása, címzettjei....................... 537
2. A levelek szerkezete és tartalm a................................................ 538
3. A levelek sajátossága és eredete ................................................ 540
a) A levelek áthagyományozása és recepciója.................................... 540
b) Fontosabb adottságok ................................................................ 540
c) A szerzőség kérdése.................................................................... 545
4. A levelek keletkezésének háttere .............................................. 547
5. A levelek tanítása ....................................................................... 548
a) Az üdvösség epifániája .............................................................. 548
b) Egyéb témák.............................................................................. 550
II. FEJEZET: A ZSIDÓKNAK ÍRT LEVÉL

ÉS A KATOLIKUS LEVELEK............................................. 553
36. §. A levelek sajátosságai.................................................................... 553
37. §. A Zsidóknak írt levél .................................................................... 555
2. Az irat irodalmi formája és egysége........................................... 557
3. A szerzőség kérdése.................................................................... 558
4. A címzettek, a megírás helye és ideje......................................... 559
a) A címzettek................................................................................ 559
5. Feldolgozott hagyományok - vallástörténeti h áttér.................. 562
b) Vallástörténeti háttér ................................................................ 562
6. A levél tanítása ........................................................................... 564
a) Főpapi krisztológia..................................................................... 564
b) A keresztény élet alapvonása: hit és remény ................................ 566
38. §. A Jakab-levél.................................................................................. 569
1. Háttérismeretek: Jakab nevű személyek az ősegyházban......... 569
3. Irodalmi forma - feldolgozott hagyományok ........................... 572
a) Irodalmi forma........................................................................... 572
b) Vallástörténeti párhuzamok és feldolgozott hagyományok ........... 572
4. A levél szerzője, megírásának helye és ideje ............................. 573
5. A cím zettek-a megírás indítéka .............................................. 575
18 TARTALOM
6. A levél tanítása .......................................................................... 577

a) Elkötelezett keresztény élet a mindennapokban............................. 577
b) A betegek megkenise olajjal ....................................................... 578
39. §. Az első Péter-levél......................................................................... 581
1. Háttérismeretek: Péter személye és öröksége ........................... 581
3. Irodalmi forma, egység, feldolgozott hagyományok................ 583
a) Az irat irodalmi formája és egysége............................................ 583
b) Feldolgozott hagyományok......................................................... 584
4. A levél címzettjei - a megírás indítéka....................................... 586
a) A címzettek................................................................................ 586
b) A megírás indítéka: a keresztényeket ért megpróbáltatások........... 586
5. Szerző, keletkezési hely és id ő ................................................... 587
a) A szerzőség kérdése.................................................................... 587
6. A levél tanítása ........................................................................... 590
a) Alapgondolat: állhatatosság a megpróbáltatások között................ 590
b) Teológiai témák ......................................................................... 590
40. §. A Júdás-levél.................................................................................. 594
1. Háttérismeretek: Júdás kiléte.............. 594
a) Irodalmi forma........................................................................... 595
4. A levél szerzője, megírásának helye és ideje ............................. 596
5. A megírás indítéka: zavart keltő személyek jelenléte................ 597
6. A levél tanítása ........................................................................... 599
41. §. A második Péter-levél .................................................................. 601
a) Irodalmi forma.......................................................................... 602
3. A levél szerzője, megírásának helye és ideje ............................ 603
4. A címzettek - a megírás indítéka .............................................. 605
5. A levél tanítása ........................................................................... 606
42. §. János első le v ele ............................................................................ 609
1. Bevezető megjegyzések a János-levelekhez.............................. 609
2. Az első János-levél szerkezete, tartalma és szövege.................. 610
3. Az irat irodalmi formája és egysége........................................... 611
a) Irodalmi forma........................................................................... 611
b) A levél egysége.......................................................................... 612
4. A levél szerzője........................................................................... 613
TARTALOM 19

a) A megírás indítéka: szakadás a jánosi körön belül......................... 614
6. A levél tanítása ........................................................................... 616
43. §. János második és harmadik levele .............................................. 620
1. A levelek szerkezete és tartalm a................................................ 620
2. A levelek irodalmi formája, szerzője, keletkezési helye és ideje 620
3. A megírás indítéka: tévtanítók és egy önhatalmú
egyházi vezető............................................................................ 622
4. A levelek tanítása ....................................................................... 622
ÖTÖDIK RÉSZ
AZ ÚJSZÖVETSÉG PRÓFÉTAI IRATA
44. §. Az apokaliptikus irodalom ........................................................... 627

1. Az apokaliptika elnevezés ......................................................... 627
2. Az apokaliptikus irodalom......................................................... 627
a) Az apokaliptikus irodalom kialakulásának történeti háttere........... 627
b) A kora judaista apokaliptika tartalmi és formai jellemvonásai....... 629
45. §. A Jelenések könyve....................................................................... 631
1. A könyv szerkezete és tartalm a.................................................. 631
2. A Jelenések könyvének műfaja .................................................. 633
3. Nyelvezet - irodalomkritikai kérdések..................................... 635
a) Nyelvezet .................................................................................. 635
c) Az irat egysége........................................................................... 637
4. A könyv szerzője......................................................................... 638
5. A megírás indítéka, helye és ideje.............................................. 640
a) Keresztényüldözés Kis-Ázsiában?.............................................. 640
b) Polémia a nikolaitákkal .............................................................. 643
c) Összegzés: a megírás helye és ideje.............................................. 644
6. A könyv értelmezési m ódjai....................................................... 644
7. A könyv tanítása......................................................................... 646
a) Isten, Krisztus, Egyház.............................................................. 646
b) Történelemteológia .................................................................... 648
c) Eszkatológia.............................................................................. 650
FÜGGELÉK I.
APOKRIF IRODALOM A KERESZTÉNYEK KÖRÉBEN..................... 655
1. Apokrif evangéliumok .................................................................... 655
2. Apokrif cselekedetek, levelek és apokalipszisek ........................... 659
FÜGGELÉK II.
AZ ÚJSZÖVETSÉGI KORTÖRTÉNET ÁTTEKINTŐ TÁBLÁZATA .. . 662
21
IRODALOM
A jelen bibliográfia kizárólag újszövetségi bevezetőket, valamint egyéb, az

Újszövetség kortörténeti hátterével, teológiájával és értelmezésével foglalko
zó, átfogó jellegű műveket tartalmaz. Az itt szereplő kiadványokra köny
vünkben a szerző nevének és a mű rövidített címének megadásával történik
utalás. Azokra a publikációkra, amelyek az egyes paragrafusok végén van
nak felsorolva, a szerző nevével és a kiadás évével (hosszabb felsorolásokban
csak a szerző nevével) hivatkozunk.
ÚJSZÖVETSÉGI BEVEZETŐK
ACHTEMEIER, P. J.-GREEN, J. B.-THOMPSON, M. ML, Introducing the New

Testament. Its Literature and Theology, Grand Rapids 2001.
AUNEAU, J.-BOVON, F.-CHARPENTIER, E.-GOURGUES, M.-RADER-
MAKERS, J., Évangiles synoptiques et Actes des apőtres (Petit Bibliotheque
des Sciences Bibliques, NT 4), Paris 1981.
BALLA P., Az újszövetségi iratok története (Bevezetéstani alternatívák), Budapest
22008.
BENYIK GY., Az újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete. I—II., Sze
ged 1995/96.
BRANICK, V. P., Understanding the New Testament and Its Message. An Intro
duction, New York 1998.
BROER, L, Einleitung in das Neue Testament. I—II., Würzburg 1998.
BROWN, R. E., An Introduction to the New Testament, New York 1997.
BUDAI G.-HERCZEG P., Az Újszövetség története, Budapest 1985.
COLLINS, R. F., Introduction to the New Testament, New York 1983.
CONZELMANN, H.-LINDEMANN, A., Arbeitsbuch zum Neuen Testament,
Gottingen 142004.
EBNER, M.-SCHREIBER, S. (szerk.), Einleitung in das Neue Testament, Stutt
gart 22013.
EHRMAN, B. D., A Brief Introduction to the New Testament, London 32013.
FARKASFALVY D., Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, Budapest
1995.
22 IRODALOM
GEORGE, A.-GRELOT, P., Introduction á la Bible - Edition nouvelle. Le Nouveau

Testament. I-V., Paris 1977 (az egyes kötetek tartalma: I. Au seuil de Vére
chrétien; II. L'Annonce de VÉvangile; III. Les épitres apostoliques; IV. La tradi
tion johanniqe; V. L'achevement des Ecritures).
JOHNSON, L. T., The Writings of the New Testament, Philadelphia 1986.
KOSTER, H., Einführung in das Neue Testament im Rahmen der Religionsgeschich
te und Kulturgeschichte der hellenistischen und römischen Zeit, Berlin/New
York 1980.
KÜMME1, W. G., Einleitung in das Neue Testament, Heidelberg 211983.
LOHSE, E., Die Entstehung des Neuen Testaments, Stuttgart 51991.
MARGUERAT, D. (szerk.), Introduction au Nouveau Testament. Son histoire, son
écriture, sa théologie, Geneve 32004.
MARXSEN, W., Einleitung in das Neue Testament, Gütersloh 41978.
NIEBUHR, K.-W. (szerk.), Grundinformation Neues Testament, Göttingen 2003.
PERKINS, Ph., Reading the New Testament. An Introduction, New York 21988.
PERRIN, N.-DULING, D. C., The New Testament, an Introduction, Fort Worth
31994.
PILHOFER, P., Das Neue Testament und seine Welt. Eine Einführung, Tübingen
2010 .
POKORNY, P.-HECKEL, U., Einleitung in das Neue Testament. Seine Literatur
und Theologie im Überblick, Tübingen 2007.
POWELL, M. A., Introducing the New Testament, Grand Rapids 2009.
ROLOFF, J., Einführung in das Neue Testament, Stuttgart 2003.
SCHENKE, H.-M.-FISCHER, K. M., Einleitung in die Schriften des Neuen Testa
ments. I—II., Berlin 1978/1979.
SCHIERSE, F. }., Einleitung in das Neue Testament, Düsseldorf 1991.
SCHMATOVICH ]., Bevezetés az Újszövetségbe. II.: Szinoptikusok. Apostolok Cse
lekedetei, Győr 2010.
-, Szent Pál levelei. Élet és tanítás, Győr 2009.
SCHNELLE, U., Einleitung in das Neue Testament, Göttingen “2002.
SCHWEIZER, E., Teológiai bevezetés az Újszövetségbe, Budapest 2004 (fordítás
németből).
SEGALLA, G., Panorama letterario dei Nuovo Testamento, Brescia 21991.
SZÖRÉNYI A., A Biblia világa. Újszövetség, Budapest 1966.
TAKÁCS GY., Az Újszövetség irodalma. I— II., Budapest 1999.
TARJÁNYI B., Újszövetségi alapismeretek. I—II., Budapest 1996.
UNTERGASSMAIR, F. G., Handbuch der Einleitung. I—II., Kevelaer 1999.
VIELHAUER, Ph. Geschichte der urchristlichen Literatur, Berlin 1975.
WIKENHAUSER, A.-SCHMID, }., Einleitung in das Neue Testament, Freiburg
61973.
IRODALOM 23
KORTÖRTÉNETI ISMERTETŐK
DOMMERSHAUSEN, W., Die Umwelt Jesu. Politik und Kultur in neutestament-

licher Zeit, Freiburg 21980.
ERLEMANN, K.-NOETHLICHS, K. L. (szerk.), Neues Testament und Antike
Kultur. I-IV., Neukirchen-Vluyn 2004/06.
FOERSTER, W., Neutestamentliche Zeitgeschichte, Hamburg 1968.
FRANKEMÖLLE, H. (szerk.), Lebendige Welt Jesu und des Neuen Testaments,
Freiburg 2000.
-, Frühjudentum und Urchristentum. Vorgeschichte - Verlauf - Auswirkungen,
Stuttgart 2006.
FREYNE, S., The World of the New Testament, Wilmington 1980.
KLAUCK, H.-J., Die religiöse Umwelt des Urchristentums. I—II., Stuttgart 1995/
1996.
KOLLMANN, B., Einführung in die Neutestamentliche Zeitgeschichte, Darm
stadt 2006.
LEOPOLDT, J.-GRUNDMANN, W., Umwelt des Urchristentums. I. Darstellung
des neutestamentlichen Zeitalters, Berlin "1982.
LOHSE, E., Umwelt des Neuen Testaments, Göttingen 51980.
MAIER, J., Zwischen den Testamenten. Geschichte und Religion in der Zeit des
zweiten Tempels, Würzburg 1990.
REICKE, B., Neutestamentliche Zeitgeschichte, Hamburg 21968.
RICHES, J., The World of Jesus. First-century Judaism in Crisis, Cambridge 1990.
SAFRAI, S.-STERN, M. (szerk.), The Jewish People in the First Century. I—II., As
sen 1974/1976.
SASSE, M., Geschichte Israels in der Zeit des Zweiten Tempels. Historische Ereig
nisse - Archäologie - Sozialgeschichte - Religions- und Geistesgeschichte, Neu
kirchen-Vluyn 2004.
SCHMATOVICH )., Bevezetés az Újszövetségbe. L: Általános bevezetés és történe
ti háttér, Győr 2007.
SCHÜRER, É., Geschichte des jüdischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi. I—III.,
Leipzig 1901/11. A klasszikusnak számító mű átdolgozott angol kiadása:
The History of the Jewish people in the Age of Jesus Christ. I—III. (revised and
edited by G. Vermes, F. Millar and M. Black), Edinburgh 1973.
FORRÁSOK, SZÖVEGGYŰJTEMÉNYEK
BARRETT, C. K. (szerk.), The New Testament Background: Selected Documents

Edited, with Introductions, London 21987.
BERGER, K.-COLPE, C. (szerk), Vallástörténeti szöveggyűjtemény az Újszövet
séghez, Szeged 2018 (fordítás németből).
FERGUSON, E., Backgrounds of Early Christianity, Grand Rapids 1993.
24 IRODALOM
KIPPENBERG, H. G.-WEWERS, G. A. (szerk.), Textbuch zur neutestamentli-

chen Zeitgeschichte, Göttingen 1979.
LEOPOLDT, J.-GRUNDMANN, W. (szerk.), Umwelt des Urchristentums. II.
Texte zum neutestamentlichen Zeitalter, Berlin 71986.
PENNA, R. (szerk.), L'ambiente storico-culturale delle origini cristiane. Una docu-
mentazione ragionata, Bologna 21986.
SCHRÖTER, J.-ZANGENBERG, J. K. (szerk.), Texte zur Umwelt des Neuen Tes
taments, Tübingen 2013.
STERN, M. (szerk.), Greek and Latin Authors on Jews and Judaism. I—III., Jeru
salem 1974-1984.
Történeti szempontból JOSEPHUS FLAVIUS művei - Antiquitates Iudaicae;
De Bello ludaico - mondhatók a legfontosabb forrásoknak, amelyekre a je
len munkában az Ant és a Bell rövidítésekkel hivatkozunk. Josephus köny
veinek magyar fordításai: A zsidók története, Budapest 1994 (ford. Révay J.)
- A zsidó háború, Budapest 2004 (ford. Révay J.).
EGYÉB MŰVEK AZ ÚJSZÖVETSÉG TEOLÓGIÁJÁRÓL,

VALAMINT MÓDSZERTANI KÉRDÉSEKRŐL
BALZ, H.-SCHNEIDER, G. (szerk.), Exegetisches Wörterbuch zum Neuen Testa

ment. I—III., Stuttgart 1980-1983.
BENYIK, GY., A magyarországi biblikus irodalom a kezdetektől 1997-ig, Szeged
2000.
BERGER, К., Theologiegeschichte des Urchristentums, Tübingen 21995.
BOLYKI J., Az újszövetségi írásmagyarázat elvei, módszerei és példái, Budapest
1998.
BROWN, R. E.-FITZMYER, J. A.-MURPHY, R. E. (szerk.), Jeromos Bibliakom
mentár. I—III., Budapest 2002 (fordítás angolból; a kiadványban, főképp a
harmadik kötetben, az újszövetségi könyvek magyarázata mellett kortör
téneti és bevezetés tani ismertetések is találhatók).
BULTMANN, R., Az Újszövetség teológiája, Budapest 1998 (fordítás németből).
DUNN, D. G., Christology in the Making, London 21989.
EGGER, W., Methodenlehre zum Neuen Testament, Freiburg 1987.
FREEDMAN, D. N. (szerk.), The Anchor Bible Dictionary. I-VI., New York 1992.
GNILKA, J., Az Újszövetség teológiája, Budapest 2007 (fordítás németből).
GOPPELT, L., Az Újszövetség theológiája. I-П., Budapest 1992 (fordítás német
ből).
KITTEL, G.-FRIEDRICH, G. (szerk.), Theologisches Wörterbuch zum Neuen Tes
tament. I-X., Stuttgart 1933-1979.
LÉON-DUFOUR, X., Az Újszövetség értelmező kéziszótára, 2008 (fordítás fran
ciából).
IRODALOM 25
ROSSANO, P.-RAVASI, G.-GIRLANDA, A. (szerk.), Nuovo Dizionario di Teo

lógia Biblica, Cinisello Balsamo 1988.
SCHNELLE, U., Theologie des Neuen Testaments, Göttingen 2007.
SÖDING, Th., Wege der Schriftauslegung. Methodenbuch zum Neuen Testament,
Freiburg 1998.
STUHLMACHER, P., Biblische Theologie des Neuen Testaments. I—II., Göttingen
1992/1997. (Az első kötet magyar fordításban is elérhető: Az Újszövetség
bibliai teológiája. L, Budapest 2017.)
SZÉKELY }., Az Újszövetség teológiája, Budapest 2003.
ZIMMERMANN, H., Neutestamentliche Methodenlehre (neubearbeitet von К.
Kliesch) Stuttgart 71982.
WILCKENS, U., Theologie des Neuen Testaments. 1/1-4.; II/1-2., Neukirchen-
Vluyn 2002-2009.
26
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
BIBLIAI KÖNYVEK
Ószövetség
Tér Teremtés könyve Péld Példabeszédek könyve
Kiv Kivonulás könyve Préd Prédikátor könyve
Lev Leviták könyve Én Énekek éneke
Szám Számok könyve Bölcs Bölcsesség könyve
MTörv Második Törvénykönyv Sir Sirák fia könyve
Józs Józsue könyve íz Izajás könyve
Bír Bírák könyve Jer Jeremiás könyve
Rut Rut könyve Siral Siralmak könyve
lSám Sámuel 1. könyve Bár Báruk könyve
2Sám Sámuel 2. könyve Ez Ezekiel könyve
lKir Királyok 1. könyve Dán Dániel könyve
2Kir Királyok 2. könyve Oz Ozeás könyve
IKrón Krónikák 1. könyve Jp Joel könyve
2Krón Krónikák 2. könyve Ám Ámosz könyve
Ezdr Ezdrás könyve Abd Abdiás könyve
Neh Nehemiás könyve Jón Jónás könyve
Tób Tóbiás könyve Mik Mikeás könyve
]ud Judit könyve Náh Náhum könyve
Észt Eszter könyve Hab Habakuk könyve
IMak Makkabeusok 1. könyve Szof Szofoniás könyve
2Mak Makkabeusok 2. könyve Ag Aggeus könyve
Jób Jób könyve Zak Zakariás könyve
Zsolt Zsoltárok könyve Mai Malakiás könyve
Újszövetség
Mt Máté evangéliuma Róm Rómaiaknak írt levél

Mk Márk evangéliuma lKor Korintusiaknak írt 1. levél
Lk Lukács evangéliuma 2Kor Korintusiaknak írt 2. levél
Jn János evangéliuma Gál Galatáknak írt levél
ApCsel Apostolok Cselekedetei Ef Efezusiaknak írt levél
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE 27
Fii Filippieknek írt levél Zsid Zsidóknak írt levél

Kol Kolosszeieknek írt levél Jak Jakab levele
1Tessz Tesszalonikaiaknak írt lPét Péter 1. levele
1. levél 2Pét Péter 2. levele
2Tessz Tesszalonikaiaknak írt ljn János 1. levele
2. levél 2Jn János 2. levele
lTim Timóteusnak írt 1. levél 3Jn János 3. levele
2Tim Timóteusnak írt 2. levél Júd Júdás levele
Tit Titusznak írt levél Jel Jelenések könyve
Filem Filemonnak írt levél
ÓSZÖVETSÉGI APOKRIFEK
lHén Hénok 1. könyve (etióp Hénok)

2Hén Hénok 2. könyve (szláv Hénok)
2Bár Báruk 2. könyve
4Ezdr Ezdrás 4. könyve
4Mak Makkabeusok 4. könyve
AserTest Aser Testamentuma
BenjTest Benjamin Testamentuma
Jub Jubileumok könyve
JúdaTest Júda Testamentuma
LéviTest Lévi Testamentuma
LÁB Liber Antiquitatum Biblicarum (Bibliai Régiségek)
NaftTest Naftali Testamentuma
SalZsolt Salamon Zsoltárai
QUMRÁNI IRATOK
1QH Hálaadások
1QM Háborús Tekercs
lQpHab Peser Habakuk könyvéhez
1QS Közösség Szabályzata
lQSa Függelék a Közösség Szabályzatához
11QT Templomtekercs
CD Damaszkuszi Irat
ÓKORI ZSIDÓ ÉS KERESZTÉNY SZERZŐK MŰVEI
IKel Római Szent Kelemen levele a Korintusiaknak

28 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
AH Iréneusz, Adversus Haereses

Ant Josephus Flavius, Antiquitates Iudaicae (Zsidó régiségek; magyar
fordítás A zsidók története címmel jelent meg)
Bell Josephus Ravius, De Bello Iudaico (magyar fordítás: A zsidó háború)
HE Cezáreai Euszébiosz, Historia Ecclesiastica (Egyháztörténet)
Ign Ef Antiochiai Ignác levele az Efezusiakhoz
Ign Magn Antiochiai Ignác levele a Magnésziaiakhoz
Ign Pol Antiochiai Ignác levele Polikárphoz
Ign Szmirn Antiochiai Ignác levele a Szmirnaiakhoz
Ign Trail Antiochiai Ignác Levele a Trallésziekhez
Pál Csel Pál Cselekedetei (apokrif irat)
Pol Fii Polikárp levele a Filippiekhez
KOMMENTÁRSOROZATOK
AB The Anchor Bible, Garden City

ANTC Abington New Testament Commentaries, Nashville
BECNT Baker Exegetical Commentary on the New Testament,
Grand Rapids
BNTC Black's New Testament Commentaries, London
CB NT Commentaire biblique. Nouveau Testament, Paris
CNT Commentaire du Nouveau Testament, Neuchätel
EKK Evangelisch-Katholischer Kommentar zum Neuen Tes-
tament, Neukirchen-Vluyn/Zürich
Hermeneia Hermeneia Commentary, Philadelphia
HNT Handbuch zum Neuen Testament, Tübingen
HThK Herders Theologischer Kommentar zum Neuen Testa
ment, Freiburg/Basel/Wien
ICC International Critical Commentary, Edinburgh
KEK Kritisch-exegetischer Kommentar über das Neue Tes
tament, Göttingen
LeDiv Commentaire Lectio Divina Commentaire, Paris
NCBC The New Century Bible Commentary, Grand Rapids
NEB Neue Echter Bibel. Neues Testament, Würzburg
NIBC New International Biblical Commentary, Peabody
NIC New International Commentary on the New Testament,
Grand Rapids
NIGTC New International Greek Testament Commentary,
Exeter
NTD Das Neue Testament Deutsch, Göttingen
NTG New Testament Guides, London/New York
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE 29
ÖTBK Ökumenischer Taschenbuch-Kommentar zum Neuer

Testament, Gütersloh/Würzburg
Praxis Kommentare für die Praxis, Stuttgart
RNT Regensburger Neues Testament, Regensburg
SB Sources Bibliques, Paris
SP Sacra Pagina, Collegeville
SKK.NT Stuttgarter Kleiner Kommentar. Neues Testament,
Stuttgart
ThHK Theologischer Handkommentar zum Neuen Testament
Leipzig
ThKNT Theologischer Kommentar zum Neuen Testament,
Stuttgart
WBC World Biblical Commentary, Dallas
ZBK Zürcher Bibelkommentare. Neues Testament, Zürich
FOLYÓIRATOK, LEXIKONOK,
HIVATALOS DOKUMENTUMOK
ANRW Aufstieg und Niedergang der Römischen Welt, Berlin/New York

Bib Biblica, Roma
BN Biblische Notizien, München
BZ Biblische Zeitung, Padernborn
CBQ Catholic Biblical Quarterly, Washington
DBS Dictionaire de la Bible, Supplément, Paris
DH Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai
(szerk. H. Denzinger-P. Hünermann) Bátorterenye/Budapest
EThL Ephemerides Theologicae Lovaniensis, Leuven
ETR Etudes théologiques et religieuses, Montpellier
EvTh Evangelische Theologie, München
EWNT Exegetisches Wörterbuch zum Neuen Testament, Stuttgart
Greg Gregorianum, Roma
JBL Journal of Biblical Literature, Philadelphia
NRT Nouvelle Révue Théologique, Louvain
NT Novum Testamentum, Leiden
NTS New Testament Studies, Cambridge
RB Revue Biblique, Paris
RGG Religion in Geschichte und Gegenwart, Tübingen
RQ Revue de Qumran, Paris
SCI Scripta Classica Israelica, Tel-Aviv
ThLZ Theologische Literaturzeitung, Leipzig
ThR Theologische Rundschau, Tübingen
ThRv Theologische Revue, Münster
30 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
ThQ Theologische Quartalschrift, Tübingen

ThWNT Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament, Stuttgart
ThZ Theologische Zeitschrift, Zürich
TRE Theologische Realenzyklopädie, Berlin/New York
TS Theological Studies, Washington
VF Verkündigung und Forschung, München
VT Vetus Testamentum, Leiden
VTS Vetus Testamentum, Supplements, Leiden
ZKTh Zeitschrift für Katholische Theologie, Innsbruck
ZNT Zeitschrift für Neues Testament, Tübingen
ZNW Zeitschrift für die Neutestamentliche Wissenschaft, Giessen/Berlin
ZThK Zeitschrift für Theologie und Kirche, Tübingen
ELSŐ RÉSZ
AZ ÚJSZÖVETSÉG
KORTÖRTÉNETI HÁTTERE
_
33
I. FEJEZET
A ZSIDÓSÁG VILÁGA
A) A ZSIDÓSÁG TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HELYZETE
1. §. PALESZTINA ETNIKAI ÖSSZETÉTELE

ÉS TÁRSADALMI VISZONYAI
1. E t n ik a i ö ssz e t é t e l
A hellenista korban, egészen a Makkabeus-kor kezdetéig csak Júdea terüle

tén volt nagyobb létszámú és meghatározó jelentőségű a zsidó lakosság. Ám
a Makkabeusok és a Hasmóneusok felszabadító, illetve hódító tevékenységé
nek köszönhetően a zsidóság befolyása Palesztina egyéb területein, sőt a kör
nyező vidékeken is lényegesen megnőtt. Amikor Johannesz Hyrkanosz
(Kr. e. 134-104) elfoglalta Idumeát, minden lakost a körülmetélés és a mózesi
törvény elfogadására kényszerített. Ettől kezdve az idumeusok gyakorlatilag
zsidóknak számítottak. Ugyancsak a Makkabeus-korszak végére tehető a zsi
dóság megerősödése Galileában. A babiloni fogságot követő időben a tarto
mány lakosságának nagyobb része pogány volt, és csak kis számban éltek itt
olyanok, akik az izraelita kultuszközösséghez tartoztak. A Makkabeus test
vérek fennhatósága nem terjedt ki erre a területre, amelyet csak I. Arisztobu-
losz (Kr. e. 104-103) foglalt el, és tett a zsidó állam szerves részévé. Ezzel egy
időben erőteljes judaizálás vette kezdetét, vagyis a lakosság a zsidóságba va
ló áttérésre lett kényszerítve. Ez az eljárás persze inkább csak Galilea déli ré
szét érintette, a keleti és az északi részeket nem (vö. Ant XIII 11,3).
Szintén a Makkabeusok és a Hasmóneusok harci sikereinek eredménye
lett a Jordánon túli területek jelentős részének elfoglalása, valamint a zsidó
lakosság számának a növekedése (vö. IMak 5,21-54). Erőltetett judaizálásra
itt is sor került, éspedig leginkább Júdea szomszédságában, a Holt-tengertől
keletre, ahol a zsidók lakta területet külön tartománnyá formálták Perea né
ven (vö. Ant XIII 13,3.5; 15,4).
Az előzőekből következik, hogy a római korszakban három olyan tartomány

létezett, ahol nagy számban éltek zsidók: Júdea, Perea és Galilea. Ezeket
mind Josephus Flavius, mind a Misna gyakorta együtt említi. Mindazonáltal
azt is el kell ismerni, hogy a három tartomány nem kizárólag zsidó lakosok
ból állt. Ebben nagy szerepet játszott az a tény, hogy Pompeius és a római
34 ELSŐ RÉSZ: AZ ÚJSZÖVETSÉG KORTÖRTÉNETI HÁTTERE
helytartók, illetve Nagy Heródes egyaránt a hellenista civilizáció megerősíté

sére törekedtek. A Hasmóneusok által lerombolt görög városokat újra felépí
tették, és újakat is alapítottak. Persze a hellenizmus térhódítása Júdea terüle
tén kevésbé volt sikeres, s igazában csak Cezárea lett hellenista város pogány
többségű lakossággal. Galileában és Pereában ellenben nagyobb mértékben
voltak jelen nem zsidók. A falvakat továbbra is izraeliták lakták, a nagyobb
városok népessége viszont már összetett volt.
Bár a három provincia zsidó lakosai ugyanazon nemzethez és valláshoz
tartozónak tartották magukat, a szokásokat tekintve mégis számos különb
ség kimutatható közöttük. A Misna említést tesz arról, hogy Júdeábán és Ga
lileában a jegyesek kapcsolatát és a pászka ünneplését illetően némileg eltérő
gyakorlat volt érvényben, de a mértékek is különbözőek voltak (vö. E. Schü
rer, History II, 14.).
Az újszövetségi korban a palesztinai zsidók arámul beszéltek. Az arám
nyelv egyébként, amely a Perzsa Birodalom terjeszkedése révén vált általá
nossá a Közel-Keleten, már a babiloni fogság után felváltotta a hébert. Késői
ószövetségi könyvek egyes részei (Ezdr 4,8-6,18; Dán 2,4b-7,18) arámul íród
tak, az Újszövetségben pedig jó néhány arám kifejezés található. Mindazon
által a héber nyelv sem merült teljesen feledésbe, de használata a templomi li
turgiára és a zsinagógái istentiszteletekre korlátozódott. A bibliai szövegeket
először mindig a „szent nyelven", azaz héberül olvasták fel, de mivel ezt nem
mindenki értette, rögtön utána arámra fordították.
A Júdea és Galilea közötti terület közismert neve Szamaria. Nem kétséges,
hogy a lakosság nagy többségét a szamaritánusok alkották, ám a két nagy
város, Szcytopolisz és a nagy Heródes által újjáépített Szamaria (új nevén
Szebaszte) lakosai pogányok voltak. A szamaritánusok eredete a királyság
korára vezethető vissza. Az északi királyság pusztulását (Kr. e. 722) követően
a lakosok nagy része továbbra is zsidó maradt, ugyanakkor idegenek is meg
jelentek (vö. 2Kir 18,24k). Mivel ettől kezdve a terület szinte mindig idegen
uralom alatt állt, az etnikai összeolvadás elkerülhetetlen volt. A babiloni fog
ságból hazatérő izraeliták fenntartásokkal nézték a középpalesztinai vidék
lakóit, akik a maguk részéről szintén ellenszenvvel viszonyultak a júdeaiak-
hoz. A feszültséget csak növelte, hogy a jeruzsálemi főpapi családban testvér
viszály tört ki, s az alulmaradt személy Szamariába menekült (vö. Ant XI 8,4),
és átvette a Garizim hegyi kultusz irányítását. Az elszakadás gyakorlatilag
azzal vált véglegessé, hogy a kora hellenista korban (kb. 330) a szamaritánu
sok önálló templomot építettek a Garizim hegyén. Ezt a templomot később
(Kr. e. 128-ban) Johannesz Hyrkanosz hasmóneus uralkodó leromboltatta,
ami a két csoport között régóta fennálló feszült kapcsolatot kifejezetten ellen
ségessé tette. A zsidók nézetét jól kifejezi Ben Szira megjegyzése: „Két népet
utál a lelkem, a harmadik pedig nem is nép: akik Szeir hegyén laknak, s a filisz-
teusok, meg a balga nép, amely Szíchemben lakik" (Sir 50,25k). Persze a szamari
tánusok is hasonló érzéseket tápláltak az izraelitákkal szemben. Nem riadtak
I. A ZSIDÓSÁG VILÁGA 35
vissza attól, hogy emberi csontokat szórjanak szét a jeruzsálemi templom te
rületén, a Szamaria térségén áthaladó galileai zarándokokat pedig megtá
madták (vö. Ant XVIII 2,3; XX 6,1). Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az a jogi
kategória, amelyet a rabbinista zsidóság alkalmazott a szamaritánusokra,
nem volt minden tekintetben leértékelő, hiszen az Izrael közösségéhez való
tartozásukat nem tagadták teljesen, csupán bizonytalannak tartották (vö.
Misna, Qiddushin 4,3).
A Genezáreti-tótól keletre, illetve északkeletre fekvő tartományok - Gaula-
nitisz, Batanea, Trachonitisz és Auranitisz - lakossága régebben zsidókból
és szírekből állt, de a letelepedett lakosokon kívül gyakran nomád csoportok
is megjelentek, sok gondot okozva a civilizált társadalomnak. Csak Nagy He
rodes uralma idején sikerült igazán megfékezni őket. Heródes és utódai
emellett a görög-hellenista kultúra előretörését is hatékonyan szorgalmazták.
Ennek következtében a görögül beszélő lakosok száma is megnőtt, sőt lassan
többségbe kerültek.
Az Újszövetség vonatkozásában a Jordántól keletre fekvő hellenista váro
sok is említést érdemelnek. Ezeket a korabeli iratok a Dekapolisz (Tízváros)
névvel illetik. A megnevezés alapján többen arra gondoltak, hogy ténylege
sen létezett egyfajta konföderáció tíz olyan város között, amelyek valójában
függetlenek voltak, de a görög nyelv és kultúra összekapcsolta őket. Ám en
nek a szövetségnek a léte nem bizonyított, ezért célszerűbb a Dekapolisz ki
fejezést egyszerű földrajzi megnevezésnek tekinteni. Az alábbi városokról
van szó: Damaszkusz, Philadelphia, Rafana, Szcytopolisz, Gadara, Hipposz,
Dion, Pella, Gerasa, Kanatha. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egyes lis
tákban a Dekapolisz név alatt a felsoroltakon kívül egyéb városok is említést
nyernek (pl. Héliopolisz, Abila). Alexander Janneusz (Kr. e. 103-76) hasmó-
neus uralkodó a szóban forgó görög városokat is elfoglalta, ám nem sokkal
később Pompeius visszaadta függetlenségüket.
2. TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI VISZONYOK
Palesztina lakossága az újszövetségi korban igen szerény gazdasági körül

mények között élt. Csak a jeruzsálemi felső réteg és a galileai nagybirtokosok
voltak igazán gazdagok. Galilea jó néhány területe, amely egykoron királyi
birtoknak számított, a hellenista és a római korban olyan idegenek tulajdoná
vá vált, akik többnyire távol éltek, és földjük, illetve javaik gondozását va
gyonkezelőkre bízták (vö. Lk 16,1). Az ország zsidó lakossága mezőgazdaság,
kézművesség és kiskereskedelem által biztosította megélhetését. Földműve
lésre persze nem mindenütt nyílt lehetőség, hiszen Júdea nagy része sivata
gos terület volt. Szántásra-vetésre alkalmas területek főleg az ország nyugati
és északi részén fekvő síkságok voltak, persze máshol, így Jeruzsálem kör
nyékén is éltek mezőgazdasággal foglalkozó személyek. Júdea szűk földsáv-
jai inkább az állattenyésztésnek és pásztorkodásnak kedveztek, de a szőlő-,

olaj- és fügetermesztés is lehetséges volt. A Genezáreti-tó környékén lakók
nyilván főképp halászattal foglalkoztak. Mindenesetre a paraszti réteg a ke
mény munka ellenére is csak szerény megélhetést tudott magának biztosítani.
A mezőgazdaság mellett a kézműipar és a kereskedelem is jelentős szere
pet játszott, elsősorban Jeruzsálemben és a déli területeken. Az elterjedtebb
foglalkozások (kovács, fazekas, szabó, pék) nyilván a megélhetést és a min
dennapi szükségletek kielégítését szolgálták. A fa megmunkálásával foglal
kozó ácsok tevékenysége is a kedvelt mesterségek közé tartozott: feladatuk
sokrétű volt, úgymint a házépítés, valamint ekék és jármok készítése. Ugyan
akkor néhány mesterséget kevésre becsültek, sőt megvetettek, így a tímárét,
mert gyakorlása sok piszokkal és folyamatos tisztátalansággal járt együtt.
A vámosok és adóbehajtók megvetése pedig abból fakadt, hogy az elnyomó
rómaiak, illetve pogány nagyurak szolgálatában álltak. Mindazonáltal a
munkanélküliség sem volt ismeretlen, s ha valakit az állásából elbocsátottak,
nem könnyen talált új munkalehetőséget (vö. Lk 16,1-8). A Nagy Heródes ál
tal kezdeményezett templombővítés évtizedeken keresztül sokak számára
nyújtott biztos megélhetést.
A megtermelt, illetve az iparilag előállított termékek eladása piacokon és
vásárokon történt. Jeruzsálemben külön tartottak vásárokat az állatok, a ga
bona, a gyümölcsök, illetve a fatermékek árusítására. Emellett nagy jelentősé
gű volt a templom külső udvarában tartott éves vásár, amely három héttel
húsvét előtt kezdődött, s amelyről az evangéliumok is említést tesznek (vö.
Mk 11,15-17). Persze olyan személyek is voltak, akiknek főfoglalkozása az
áruk eladása és a kereskedelem volt. A nagyobb városok kijelölt utcáin állan
dó piacok működtek. Az apró, egymáshoz szorosan kapcsolódó butikok az
utcára nyíltak. Tulajdonosuk a bejárat előtt ült, és hangosan invitálta a járó
kelőket az üzletbe. A házalók vagy vándorárusok pedig megrakott szama
rakkal járták be a falvakat, és eladásra kínálták áruikat: szidoni bíborárut,
aranygyűrűket, szőnyegeket stb.
Természetesen a nagykereskedelem, az export is jelentős gazdasági ténye
ző volt. Egyfelől a Földközi-tenger körzetében élő zsidó közösségekkel tartot
tak szervezett kapcsolatot, másfelől - főleg az arisztokrácia - jelentős pogány
városokkal folytattak élénk kereskedelmet. Ezt a jól kiépített úthálózat tette
lehetővé. Palesztinában régóta ismert kereskedelmi út volt a via maris (tenger
útja), amely Egyiptomot kötötte össze Mezopotámiával. Miként a név mutat
ja, az út a tengerparti síkságon vezetett keresztül, majd a Jezreel-síkságon
folytatódva a Genezáreti-tótól északra Damaszkuszig haladt. Persze a szá
razföldi utak mellett a tengert is igénybe vették az áru szállítására. Ennek ér
dekében Nagy Heródes kiépítette Cezárea kikötőjét. A kedvelt exportáruk
közé tartozott a gabona, az olajbogyó, a bor, a szárított gyümölcs, a sózott hal,
valamint luxuscikkek, főképp a jerikói oázisból származó balzsam. A Jakab-
levél érdekes kereskedelmi gyakorlatra enged következtetni: a kereskedelmi
ház képviselői egy távolabbi városban egy év időtartamra letelepedtek, meg

szervezték az eladást, majd visszatértek megbízójukhoz (vö. Jak 4,13).
Az előzőekből nemcsak a különböző társadalmi rétegek megléte követke
zik, hanem az is, hogy ezek között igen nagy volt a különbség. A legfelső,
szűk réteget a jeruzsálemi arisztokrácia és azok a nagybirtokosok alkották,
akik az ország területén laktak. A középosztályba a kézművesek, a kiskeres
kedők és a közrendű papok tartoztak. A társadalom legalsó szintjén a kis-
parasztok és a napszámosok álltak. Ez utóbbiak helyzetét az tette igazán ne
hézzé és bizonytalanná, hogy nem volt állandó foglalkozásuk. Csak akkor
dolgozhattak, ha találtak valakit, aki egy meghatározott időre felfogadta és
alkalmazta őket. Általában a piactéren ácsorogva várták, hátha akad munka
adójuk. Napi bérük egy dénárt tett ki (vö. Mt 20,1-16).
Szót ejthetünk a teljes kiszolgáltatottságban élő csoportokról is. Idetartoz
tak a koldusok, akik betegségükből (vakság, bénaság) kifolyólag kényszerül
tek arra, hogy az utak mentén, a tereken, illetve a templom kapuinál kérjék
a járókelők és a zarándokok nagylelkű adományát. Még súlyosabb helyzetük
volt a rabszolgáknak, hiszen ők gazdájuk tulajdonának számítottak. Minden
esetre az arányt tekintve jóval kevesebben voltak, mint Görögországban
vagy Itáliában. Szoros értelemben csak a nem zsidó származásúak mondha
tók rabszolgáknak, mivel ők semmiféle védelmet nem élveztek. Ugyan zsidók
is kerülhettek rabszolgasorba, ám helyzetük valamelyest kedvezőbb volt,
mert a törvény bizonyos jogi garanciát biztosított számukra. Voltaképp olyan
napszámosoknak kellett őket tekinteni, akik az adósság törlesztéseképpen el
adták munkaerejüket, a hetedik évben pedig vissza kellett adni szabadságu
kat (vö. Kiv 21,2-11; MTörv 15,12-18). Ebből kifolyólag érthető, hogy az iz
raelita nagyurak háztartásában élő pogány rabszolgák könnyen hajlottak
arra, hogy prozelitaként áttérjenek a zsidó vallásra, s így a törvény oltalma
alá kerüljenek.
A zsidó családok faluhelyeken kis méretű házakban laktak, amelyek többnyi

re egyetlenegy, ablak nélküli helyiségből álltak (vö. Lk 15,8), és nemritkán
az állatok szálláshelyéül is szolgáltak. Éjszaka az egész család egyetlen fek
vőhelyen aludt (vö. Lk 11,7). Városokban persze emeletes épületek is ismer
tek voltak. Az emeletre, amelyen általában egyetlen tágas terem (hüperóon)
helyezkedett el, külső lépcsőn lehetett felmenni. A gazdagabb személyek pa
lotaszerű házakat építettek, amelyek egy kapusfülke után (vö. Mk 13,34) de
rékszögű előudvarra nyíltak.
A család patriarkális felépítettségű volt. Az apa feladata nemcsak abban
állt, hogy a neki alárendelt családtagokról gondoskodjék, hanem abban is,
hogy a fiáknak a törvényről oktatást tartson. A gyermekek az apának és az
anyának egyaránt tisztelettel tartoztak, annak ellenére, hogy a feleség jogilag
nem volt a férjjel egyenrangú. A házasságot a teremtő Isten akaratából faka
dó intézménynek tekintették (vö. Tér 1,28; 2,24), ezért a cölibátus nagyon rit
kán fordult elő, bár a qumrániak példája azt mutatja, hogy nem volt teljesen
ismeretlen. A házasságkötést írásbeli megállapodással rögzítették, amelyben
a vőlegény többek között meghatározott pénzösszeg letétbe helyezését vál
lalta. Ezt a pénzt egyébként a férj halála vagy az esetleges válás esetén az asz-
szonynak át kellett adni.
Csak a férfinak volt joga arra, hogy a válást kezdeményezze. Ezt válólevél
kiállításával kellett megtennie (vö. MTörv 24,1). Az iratnak tartalmaznia kel
lett a férj és a feleség nevét, az elbocsátás időpontját, valamint a férfi kifejezett
nyilatkozatát arra vonatkozólag, hogy az asszony szabadállapotú és új házas
ságot köthet. Az irat, amelyet az elbocsátó férjen kívül még két másik férfinak
mint tanúnak alá kellett írnia, éppen az elbocsátott asszonyt védte a házas
ságtörés vádjától abban az esetben, ha újból férjhez ment. Arról, hogy mi le
het az elbocsátás elégséges oka, különböző nézetek léteztek. A törvény
(MTörv 24,1) általános megfogalmazását, miszerint a válólevél kiállítása ab
ban az esetben lehetséges, amikor a férfi valami „szégyenletes dolgot" (131
ЛПУ) talál feleségén, eltérő módon értelmezték. Sammaj rabbi és iskolája szi
gorúbb álláspontot képviselt, s a „szégyenletes dolgon" a házasságtörést ér
tette. Hillel és követői liberálisabban ítélték meg a kérdést: szerintük a „szé
gyenletes dolog" minden olyan dologra vonatkozik, ami a férj nemtetszését
kiválthatja (pl. a feleség odaégeti az ételt).
Az asszonyok teljesen alá voltak rendelve a férfiaknak. Nem számítottak
jogi személyeknek, nem tanúskodhattak a bíróságon, sőt saját ügyeiket sem
intézhették közvetlenül (csak férjük, illetve fiuk által). A jeruzsálemi temp
lomban csupán az asszonyok udvaráig mehettek, a férfiak udvarába és az ál
dozati oltár közelébe nem léphettek be. A zsinagógái istentiszteleten ugyan
jelen lehettek - gyakran férfiaktól elkülönített helyen -, de aktívan nem mű
ködhettek közre. Az alapvető erkölcsi és kultikus parancsok megtartására
nyilván kötelezve voltak, de a törvénynek nem minden cikkelyét kellett be
tartaniuk, és a törvény tanulmányozása sem volt számukra előírva. Az írás
tudók egyébként lányok oktatásával nemigen foglalkoztak. A rabbinista ira
tokban nemegyszer elég lekezelő megjegyzések olvashatók az asszonyokra
vonatkozólag. Az egyik rabbi (Júda ben Elai) például azért dicsőíti az Istent,
hogy nem pogánynak, nem asszonynak és nem tudatlannak teremtette őt
('Tószefta, Berakót 7,18).
IRODALOM
R. T. ANDERSON-R. GILES, T h e K eepers. A n I n tr o d u c tio n to th e H is to r y a n d C u ltu r e o f th e
Peabody 2002. - W. BÖSEN, G aliläa. L e b e n sra u m u n d W ir k u n g s fe ld J esu , Frei
S a m a r ita n s ,
b u rg 1998. - G. DALM AN, O r te u n d W ege Jesu , G ütersloh 41967. - R. J. COGGINS, S a m a r i
ta n s a n d Jew s: O r ig in s o f S a m a r ita n is m R ec o n sid ered , London 1975. - D. CROW N (szerk.),
T h e S a m a r ita n s , T übingen 1988. - H. DANIEL-ROPS, La v ie q u o tid ie n n e e n P a le stin e a u
te m p s d e Jésu s, Paris 1961. - D. R. EDWARDS (szerk.), R e lig io n a n d S o c ie ty in R o m a n P ales
tin e . O ld Q u e s tio n s , N e w A p p ro a c h e s , N ew York 2004. - R. EGGER, Jo se p h u s F la v iu s u n d d ie

S a m a r ita n e r , Fribourg 1986. - S. FREYNE, G alilee a n d G ospel. C o lle c te d E ssa y s, T übingen
2000. - К. C. H A N SO N -D . OAKM AN, P a le stin e in th e T im e o f Jesus. S o cial S t r u c tu r e s a n d
S o cia l C o n flic ts , M inneapolis 1998. - P. HEGER, W o m e n in th e B ible, Q u m r a n a n d E a r ly R a b
b in ic L ite r a tu r e . T h e ir S t a tu s a n d R o le s, L eiden/B oston 2014. - C. HEZSER, J ew ish S la v e r y in
A n t i q u i t y , O xford 2005. - J. JEREMIAS, J e ru sa lem z u r Z e i t Jesu , G öttingen ’1962. - J. KAT-
ZER, L eben in Isra el z u r Z e i t Jesu , W ürzburg 2003. - H. G. KIPPENBERG, R e lig io n u n d
K la s s e n b ild u n g im a n tik e n Judäa. E in e relig io n sso zio lo g isc h e S tu d ie z u m V e r h ä ltn is v o n T r a d i
tio n u n d g esellsch a ftlich er E n tw ic k lu n g , G öttingen 1978. - J. S. KLOPPENBORG, Jesu s, F ish er
m e n a n d T a x C o llecto rs. P a p y r o lo g y a n d th e C o n s tr u c tio n o f th e A n c i e n t E c o n o m y o f R o m a n P a
le s tin e , EThL 94 (2018) 571-599. - F. M ANNS, G alilea az Ú jszövetség korában, in UŐ, B ib
(szerk. Szabó X.), B udapest
liai sz ö v e g e k é r te lm e zé se a z s id ó és k e r e s z té n y h a g y o m á n y o k b a n
2013,137-152 (fordítás angolból). - C . MÖLLER-G. SCHMITT, S ie d lu n g e n P a lä s tin a s nach
F la v iu s Jo se p h u s, W iesbaden 1976. - J. NEUSNER (szerk.), T h e So cia l W o rld o f F o r m a tiv e
C h r is tia n ity a n d J u d a is m , P hiladelphia 1988. - N. SCHUR, H is to r y o f th e S a m a r ita n s , Frank
furt 1989. - J. E. STAMBAUGH-D. L. BALCH, T h e N e w T e s ta m e n t in I ts Social E n v ir o n m e n t,
P hiladelphia 1986. - M. TILLY, S o leb ten Jesu Z e itg e n o s s e n , M ainz 1997. - L. M. W h i t e -
О. L. YARBROUGH (szerk.), T h e S o cial W o rld o f th e F ir s t C h r is tia n s , M inneapolis 1995. -
J. ZANGENBERG-H. ATTRIDGE-D. MARTIN (szerk.), R e lig io n , E th n ic ity a n d I d e n ti t y in
A n c i e n t G alilee, T übingen 2007.
2. §. IZRAEL TÖRTÉNETE
A RÓMAIAK FENNHATÓSÁGA ALATT
1. A RÓMAI KOR KEZDETE
Amikor a hasmóneus dinasztiából származó utolsó uralkodó, Salome Alexand

ra (Kr. e. 76-67) meghalt, súlyos belviszály támadt. Ugyanis a királynő főpapi
tisztséget betöltő idősebb fia, Hyrkanosz a királyi címet is meg akarta magá
nak szerezni. Ám testvére, Arisztobulosz szintén azzal az igénnyel lépett fel,
hogy egyszerre főpap és király legyen. A két fél között fegyveres összecsa
pásra került sor, amelyben a farizeusok Hyrkanoszt, a szadduceusok Arisz-
tobuloszt támogatták. A harcban a fiatalabb testvér bizonyult erősebbnek,
úgyhogy Hyrkanosz kénytelen volt minden hatalomról lemondani, és a köz
életből visszavonulni (vö. Ant XIV 2,1). Ám nemsokára az idumeai szárma
zású, befolyásos Antipater személyében erős támogatóra talált. Ennek apja
Alexander Janneusz idejében Idumea kormányzója volt. Antipater a naba-
teusok királyának, Aretásznak a segítségét is megszerezte, s együtt támadást
indítottak Jeruzsálem ellen. Ám mielőtt döntésre kerülhetett volna sor, meg
jelentek a szintéren a rómaiak, akik ezentúl a Közel-Kelet, s benne Palesztina
történetének meghatározó tényezőjévé váltak.
Pompeius Kr. e. 63-ban véget vetett a Szeleukidák uralmának, s területüket

Szíria provincia néven bekebelezte a Római Birodalomba. A Júdeábán vi-
szálykodó mindkét csoport Pompeiushoz fordult segítségért, aki azonban
nem sietett a döntéshozatallal. Bár kezdetben úgy látszott, hogy Arisztobu-
losznak nagyobb az esélye, de a döntés elhúzódása miatt elvesztette türel
mét, és ismét harchoz folyamodott. Erre válaszként Pompeius Jeruzsálem felé
vonult, és megkezdte a város ostromát. Arisztobulosz követói három hónapig
ellenálltak, majd megadták magukat. Pompeius, éppen egy szombati napon,
bevonult a szent városba, sőt attól sem riadt vissza, hogy belépjen a templom
ba, és megnézze a Szentek Szentjét. Ezt a tettet a jámbor zsidók a templom
megszentségtelenítésének tekintették, és úgy értelmezték, mint Isten bünteté
sét a bűnös nép felett (vö. SalZsolt 2,1-3).
A város elfoglalása után Pompeius Arisztobuloszt és két fiát (Alexandert
és Antigonoszt) fogolyként Rómába küldte, Hyrkanoszt pedig visszahelyezte
a főpapi tisztségbe. Egyben a palesztinai viszonyokat is átrendezte. Hyrka-
nosz fennhatósága alá került Júdea, Galilea, Idumea és Perea, de a korábban a
Hasmóneusok uralma alatt álló, Dekapolisz néven ismert kelet-jordániai hel
lenista települések függetlenné váltak, és Szamaria is önálló lett (Ant XIV 4,4).
Persze az egész terület a Szíria elnevezésű római provinciának lett alárendelve.
Újabb komoly feszültséget okozott Arisztobulosz és fiai időleges kiszaba
dulása a római fogságból, hiszen Palesztinába visszatérve, a júdeaiak egy ré
szének támogatásával, határozott kísérletet tettek a hatalom visszaszerzésére,
persze sikertelenül. A felkelés ugyanakkor alkalmat adott a római helytartó
nak, Gabiniusnak arra, hogy újjászervezze az alávetett területek struktúráját.
A Római Birodalmon belüli belharcok Palesztinára is kihatottak. A Pom
peius és Julius Caesar közötti harcban Hyrkanosz és Antipater először Pom-
peiust támogatták, ám annak veresége után gyorsan átpártoltak a másik oldal
ra. Segédcsapatokat küldtek Caesarnak Egyiptomba, és sikerült is elnyerniük
a jóindulatát. A győztes hadvezér megerősítette Hyrkanoszt a főpapi tisztsé
gében, sőt a zsidók etnarkhája és a rómaiak szövetségese címekkel is felru
házta, Antipatert pedig Júdea prokurátorává nevezte ki. Ezzel persze a politi
kai hatalom majdnem teljesen kicsúszott Hyrkanosz kezéből. Antipater
nyilván igyekezett is helyzetét egyre jobban megszilárdítani, és két fiát is be
vonta a kormányzásba: Fazael Júdea, a fiatalabb Heródes pedig Galilea kor
mányzója lett.
Caesar megerősítette a zsidóság szabad vallás- és kultuszgyakorlatát. Ez a
római szenátus által jóváhagyott rendelkezés nemcsak a palesztinai temp
lomközösségre, hanem a diaszpórában élő zsidó csoportokra is kiterjedt.
A Caesar meggyilkolását követő polgárháború után a keleti térségek irá
nyítását M. Antonius vette át, aki lényegében az eddigi irányvonalat folytatta.
Hyrkanoszt megerősítette tisztségében, az időközben meggyilkolt Antipater
fiait, Fazaelt és Heródest pedig - a zsidó delegációk tiltakozása ellenére -
tetrarkhává nevezte ki (Ant XIV 13,1).
Кг. е. 40-ben újabb fordulat következett be. II. Arisztobulosz egyik fia,
Antigonosz a pártusok segítségével hatalomra jutott, és három éven keresztül
főpapként és királyként uralkodott Jeruzsálemben. II. Hyrkanosz és Fazael
a pártusok fogságába került. Ez utóbbi öngyilkos lett, Hyrkanoszt pedig át
adták Antigonosznak, aki azzal a céllal, hogy a főpapságra alkalmatlanná te
gye nagybátyját, levágatta mindkét fülét. Antipater másik fiának, Heródes-
nek sikerült elmenekülnie, majd Rómában menedéket és támaszt találnia.
2. N a g y H e r ó d e s
A sikeres menekülés után Heródest, Antonius és Octavianus támogatásával,

a római szenátus a zsidók királyává nevezte ki. Persze az Antigonosz által
uralt területeket neki kellett maga számára megszereznie. A rómaiak segítsé
gével Szíriából indította a támadást, amelynek eredményeképpen 37-ben be
vette Jeruzsálemet, és hivatalosan is megkezdte királyi uralmát. Antigonoszt
elfogták és kivégezték, s ezzel a hasmóneusoknak a hatalom megszerzése ér
dekében tett utolsó kísérlete is kudarcba fulladt.
Heródes a rómaiak támogatásával lett király, s ezt a támogatást a későb
biekben is - uralmának utolsó éveit leszámítva - magáénak tudhatta. Min
denesetre a Római Birodalmon belüli belviszályok miatt néha igen nehéz
helyzetbe került. Az Antonius és Octavianus közötti küzdelemben először az
előbbit támogatta, már csak amiatt is, mivel a keleti területek ura éppen An
tonius volt. Ám Octavianus győzelme után Heródes azonnal felvette a kap
csolatot az új uralkodóval, akit Rodosz szigetén felkeresett. Beismerte, hogy
eddig Antonius oldalán állt, majd az alávetettség jeleként a győztes hadvezér
elé helyezte koronáját. Ezzel a tettével sikerült is elnyernie Octavianus ke
gyét, aki megerősítette őt a zsidók feletti királyi hatalomban.
Uralmának biztosítása és védelme érdekében Heródes a legkegyetlenebb
formában torolt meg minden ellene irányuló megmozdulást, sőt ingadozás
nélkül meggyilkoltatott mindenkit, aki hatalmát bármilyen formában veszé
lyeztette. Ä főtanácsot már uralkodásának kezdetén igyekezett ártalmatlan
ná tenni, s ezért tagjainak nagy részét megölette. Hatalomféltése ugyanakkor
saját családjára is folytonos veszélyforrás volt. Bár helyzetének megszilárdí
tása és a zsidóság előtti legitimálása végett feleségül vette a hasmóneus csa
ládból származó Mariamné hercegnőt, de mindent megtett azért, hogy a has
móneus dinasztiát végleg háttérbe szorítsa. Először a megcsonkított, s így
a főpapságra alkalmatlanná vált II. Hyrkanoszt ölette meg, majd sógorát,
Arisztobuloszt, akit egyébként korábban (anyósának sürgetésére) főpappá
nevezett ki. Szeszélyének később anyósa, valamint felesége, Mariamné is ál
dozatul esett. Sőt a Mariamnétól származó két fiában (Alexander, Arisztobu
losz) is vetélytársakat látott, s ezért egy fürdőben megfojtatta őket (Ant XVI
14,7). Az első feleségétől, Donsztól származó elsőszülött fia, Antipater iránt
először jóindulatot tanúsított, ám röviddel a saját halála előtt, hazaárulás

vádjával, őt is kivégeztette. A betlehemi gyermekgyilkosságról szóló újszö
vetségi elbeszélés (Mt 2) összhangban áll a Heródes kegyetlenségéről más
forrásokból kialakított képpel - bár a mágusokról szóló történetben jó néhány,
történetileg nehezen valószínűsíthető vonás található (vö. Liptay Gy.-Rózsa
H., Krisztus Jézus született, Budapest 1978,292. o.).
A különböző vallási és politikai csoportokkal való kapcsolatát az „oszd
meg és uralkodj" elv vezérelte. A főpapi tisztséget szigorú ellenőrzés alatt
tartotta, s a korábbi gyakorlattól eltérően - miszerint a főpapság egész életen
át tartó funkció volt - a hivatalviselőket rendszeresen váltogatta. Emellett a
főpap feladatát kizárólag a kultusz területére korlátozta. Az uralmát kritikus
szemmel tekintő farizeusokat keményen visszaszorította, a napi politikába
közvetlenül be nem avatkozó esszénusokkal ellenben viszonylag feszültség-
mentes kapcsolatot tartott fenn.
A Heródes által uralt területeken nemcsak zsidók éltek, hanem pogányok
is. Mindkét csoportot egyenrangúként kezelte, s bizonyos mértékben mind
kettőnek igyekezett kedvében járni. Ez a törekvése főleg építkezésekben mu
tatkozott meg. Az ország területén több hellenista nagyvárost is létrehozott
fürdőkkel, színházakkal, gyakorlóiskolákkal és pogány templomokkal. A le
rombolt Szamaria helyén Augustus tiszteletére egy új várost építtetett
Szebaszte névvel (a görög szebasztosz ugyanis megfelel a latin augustus szó
nak). A Földközi-tenger partján kikötővárost hozott létre pompás épületek
kel, amelynek neve szintén Augustusszal kapcsolatos: Cezárea. Jerikóban
kastélyt építtetett magának, hogy a téli időszakot ott töltse. A Holt-tenger
nyugati partján pedig erődítményt létesített, Maszada várát, amely a hegy
csúcsán szinte bevehetetlen volt.
Az építkezések természetesen Jeruzsálemre is kiterjedtek. A templom
északnyugati oldalán, a pogányok udvarához kapcsolódóan, Heródes várat
emeltetett, amelyet korábbi jótevőjéről Antónia-erődnek nevezett el. Innen
egyébként folyamatosan szem előtt tarthatta a templomban folyó eseménye
ket. A legjelentősebb mű azonban a jeruzsálemi templom restaurálása és ki
bővítése volt, amellyel az idumeus származású uralkodó a zsidóság kedvé
ben akart járni. Tervét a zsidó lakosság nagy része - beleértve a farizeusokat
is - határozottan támogatta. Az újjáépítés során Heródes nagy gondot fordí
tott arra, hogy minden a törvény előírásai szerint történjék. A szentélyt telje
sen befedték, s így a papokon kívül senki sem tudott abba betekinteni.
Úgy tűnik, hogy Heródes hellenista uralkodónak tekintette önmagát. Ezt
jelzi udvarának életstílusa, a lakomák, a színházi előadások, a gladiátorjáté
kok az amfiteátrumban és a kocsiversenyek. Sok tanácsadó vette őt körül,
akik között egyaránt voltak idumeusok, zsidók és görögök. Ezek nemcsak ja
vaslatokat tettek, hanem egyszersmind bírói testületet is alkottak. A hellenis
ta udvartartás jele az is, hogy a király művészeket gyűjtött maga köré. Közü
lük a legismertebb Damaszkuszi Nikolaosz, aki nemcsak udvari történész volt,
hanem Heródest a családi belviszályokban is tanácsokkal látta el, és Augus

tus előtt közbenjárt érte. Heródes szemléletét jól jellemzi, hogy fiainak neve
lését nagyrészt görögökre bízta. Elmélyültebb képzés céljából legalább négy
fiát küldte Rómába, ahol Heródes egyik barátja adott nekik szállást.
Heródes megítélése és támogatottsága meglehetősen eltérő volt a népes
ség körében. A pogány lakosság viszonylag kedvezően értékelte, a zsidóság
ellenben nagyrészt ellenszenvvel, elutasítóan viszonyult hozzá idegen szár
mazása, Rómával való barátsága és a kegyetlensége miatt. Uralmát alap
vetően az elnyomatás időszakának tekintették. Egy olyan zsidó király, aki
prozeliták leszármazottja, ellentétben állt a hagyományos királyeszmével.
A helyzetet nemcsak Heródes öntörvényűsége súlyosbította, hanem az a tény
is, hogy nem volt hajlandó alávetni magát a törvény előírásainak. A vallási
körök felfüggesztve látták Isten hatalommal teli cselekvését a történelemben.
A rómaiak és az idumeus hűbéres uralma a tehetetlenség, a próbatétel és
a szenvedés ideje lett, amelyet Isten végérvényes közbelépése és az isten
uralom megvalósulása fog felváltani. Pesszimizmus, szabadulásvágy, vissza
fogott lázadási szellem és alig visszatartott düh jellemezte ezt az időszakot.
Ám azt sem szabad elhallgatni, hogy Heródesnek támogatói is akadtak, akik
uralmának kezdetétől fogva mellette álltak mint hűséges „hívei" és alattvalói
(Bell I 15,4). Ezek a virágzásnak indult kereskedelemtől és a fejlődő gazda
ságtól vártak szebb jövőt, s meg voltak győződve arról, hogy Júdea jóléte a
Rómával való jó kapcsolattól függ. Ezért fenntartás nélkül támogatták az
uralkodó Róma-barát politikáját. Róluk egyébként, a Heródes-pártiak név
vel, az Újszövetség is említést tesz (vö. Mk 3,6; 12,13; Mt 22,16).
3. N a g y H e r ó d e s u t ó d a i
Nagy Heródes, miután ravasz és ügyes politikájával megszilárdította több

évtizedre kiterjedő uralmát, a halála előtt végrendeletet hozott, amelyben há
rom fia között osztotta fel országát. A végrendelet szerint Arkhelaosz király
ként uralkodott volna Júdea, Szamaria és Idumea fölött, Antipász Galileát és
a Jordánon túl fekvő Pereát, Fülöp pedig a Galileától északkeletre fekvő terü
leteket kapta volna meg. Ez a rendelkezés persze csak a római császár jóváha
gyásával léphetett érvénybe. Ezért érthető, hogy apjuk halála (Kr. e. 4) után
mind a három fiú a birodalom fővárosába utazott. A császár kegyének elnye
résére törekedtek abban a reményben, hogy így még nagyobb területet sze
rezhetnek meg maguk számára. A jeruzsálemiek azonban küldöttséget indí
tottak Augustushoz azzal a kéréssel, hogy a birodalom fejeként vessen véget
a Heródes-család Palesztina feletti uralmának, és állítsa helyre a jeruzsálemi
kultuszközösség önrendelkezését. Ám a római császár nem teljesítette a zsidók
kívánságát, hanem lényegében helybenhagyta Nagy Heródes végrendeletét:
a három fiú megkapta az abban kijelölt területeket, a király címet ellenben
nem. Antipász és Fülöp a tetrarkha (negyedes fejedelem) címet viselhették,

amely kisebb területek uralkodóját jelölte, Arkhelaosz pedig az etnarkha fen
ségeimet. A nép körében mindenesetre ezek a megkülönböztetések nem vol
tak túl jelentősek, s az alacsonyabb rangú uralkodókat is királyoknak tekin
tették. Az Újszövetségben is fellelhető a király cím mind Arkhelaoszra
(Mt 2,22), mind Antipászra (Mk 6,14.26; Mt 14,9) vonatkozólag.
A Heródes halálát közvetlenül követő idő igen feszült és forrongásokkal
teli szakasza volt a zsidóság történelmének. A zavargások pászka ünnepén
kezdődtek, s a katonák közbelépésének következtében mintegy 3000 ember
vesztette életét. Heródes fiainak római tartózkodása idején csak fokozódott
a nyugtalanság, amely egyre inkább Róma-ellenes jelleget öltött. Pünkösdkor
újabb súlyos összeütközésre került sor Jeruzsálemben. A lázadók a külső
templomudvart tették meg stratégiai bázisnak. A római csapatoknak ugyan
sikerült a templomi erődítményt bevenniük, ám egyúttal körül is lettek kerít
ve. A zendülés az egész országra kiterjedt. Ebben nagy szerepet kaptak a
„banditák", vagyis azok a csoportok, amelyeket Nagy Heródes korábban ke
gyetlenül üldözött. Az egyik ilyen galileai csoport vezetőjét Josephus Flavius
név szerint is említi: Júdás, Hiszkija fia. Végül is Szíria helytartójának Quin-
tinius Varasnak sikerült megtörni a lázadást. A véres megtorlás sem maradt
el: kb. 2000 zendülót feszítettek keresztre (vö. Ant XVII10).
Szigor tekintetében főképp Arkhelaosz követte apját. Oly önkényesen és ke

gyetlenül kormányzott, hogy az elkeseredett alattvalók Kr. u. 6-ban újabb
küldöttséget menesztettek Augustushoz, aki most nemcsak meghallgatta pa
naszukat, hanem a kérésüknek is engedett. Arkhelaoszt megfosztotta hatal
mától, és Galliába száműzte.
Galilea és Perea területe Heródes Antipász fennhatósága (Kr. e. 4-Kr. u. 39)
alá tartozott. Apjához hasonlóan ő szintén nagyon szeretett építkezni. Több
települést is létrehozott, illetve újjáépített: Szepphorisz, Párea, Líviász. Szék
helyének is egy általa felépíttetett új várost tett meg, amely a Genezáreti-tó
nyugati oldalán feküdt, és az éppen hatalmon levő császárról kapta a nevét:
Tibériás. Minthogy a város egykori temető területén épült s a törvény értel
mében tisztátalannak számított, a hithű zsidók nem voltak hajlandók odaköl
tözni. Ebből kifolyólag lakosai nagyrészt pogányokból tevődtek össze.
A negyedes fejedelem jó kapcsolatot igyekezett fenntartani a zsidó alatt
valókkal. A nagyobb ünnepek alkalmából Jeruzsálembe zarándokolt, sőt az
izraeliták érdekében Pilátusnál is közbenjárt. Sem a saját arcképét, sem pedig
a császárét nem verette pénzérmére. Persze a rómaiak kedvét is kereste, hi
szen tudta, hogy uralma tőlük függ.
Antipász először a nabateus király lányát vette feleségül, később azonban
elbocsátotta, s helyette féltestvérének, egy közelebbről nem ismert Heródes-
nek a nejével, Heródiással házasodott össze. Ezzel egyértelműen szembe
került a zsidó törvénnyel, amely - a sógorházasság kivételével - tiltja a testvér
feleségének elvételét (vö. Lev 18Д6; 20,21). Heródiás egyébként Nagy He
rodes és Mariamné unokája, a kivégzett Arisztobulosz leánya volt. Ennek
a házasságnak kedvezőtlen következményei is lettek. A nabateusok királya,
leányának elbocsátása után, háborút indított egykori veje ellen, és súlyos ve
reséget mért rá. Josephus Flavius szerint egyes zsidók a vereségben isteni
büntetést láttak Keresztelő János kivégzése miatt.
Erről mind Josephus, mind az evangéliumok beszámolnak, bár indokként
mást neveznek meg. Josephus szerint a negyedes fejedelem politikai megfon
tolások miatt lépett fel Jánossal szemben. Attól félt, hogy a Keresztelő nagy
sikere és tekintélye lázadásba kergeti a népet, ezért elfogatta és Makhairosz
várába záratta (Ant XVIII 5,2). Az evangéliumok (Mk 6,14-29; Mt 14,1-12;
Lk 3,19-20) szerint Antipász fellépésének hátterében személyes indokok áll
tak: János ugyanis nyíltan helytelenítette a negyedes fejedelem törvénytelen
házasságát.
Az evangéliumok egyébként Jézussal összefüggésben is többször említik
Antipászt. Szó van arról, hogy a negyedes fejedelem is értesült Jézus tevé
kenységéről, és látni kívánta őt, nyilván csodás tettei miatt (Lk 9,9). Lukács
evangélista Heródes Antipász Jézussal kapcsolatos gyilkos tervét is említi,
valamint Jézus kijelentését, amelyben „rókának" nevezi Galilea urát (Lk 13,32).
Ugyancsak Lukács szól arról, hogy Pilátus kezdeményezésére Heródes Anti
pász is kihallgatta, majd kigúnyolta az elfogott Jézust (Lk 23,6-16).
Heródes Antipász sorsát feleségének becsvágya pecsételte meg. Heródiás
ugyanis arra ösztönözte férjét, hogy Caligula császártól királyi címet kér
jen magának. Ám a császár gyanút fogott, és Antipászt Galliába száműzte
(Kr. u. 39).
Nagy Heródes harmadik fia, Fülöp (Kr. e. 4-Kr. u. 34) Kelet-Jordánia északi
részét kormányozta mint negyedes fejedelem. A Genezáreti-tó volt a határ,
amely tetrarkhiáját Antipász uralmi területétől elválasztotta. Fülöp is maga
építette fel székhelyét - közel a Jordán forrásához -, amelynek a Fülöp
Cezárea nevet adta. Ő volt az első zsidó uralkodó, aki olyan pénzérméket ve
retett, amelyek a római császár képmását ábrázolták. Mivel kevés zsidó alatt
valója volt, nem kellett túlságosan tekintettel lennie az izraeliták képekkel
kapcsolatos érzékenységére. Igazságos uralomra törekedett, s ezért sok di
cséretben részesült. Nagy Heródes örökösei közül kétségkívül ő a legrokon
szenvesebb. Kr. u. 34-ben utód nélkül hunyt el.
4. A RÓMAI HELYTARTÓK - HERÓDES AGRIPPA
Kr. u. 6-tól kezdve az Arkhelaosz által uralt területek (Idumea, Júdea és Sza-
maria) közvetlenül a római közigazgatás részévé váltak. A kormányzás és
a rend fenntartása a helytartó feladata volt, aki a praefectus (prefektus) hivatali
címet viselte, és a szíriai legátusnak volt alárendelve. A közvetlen római

fennhatóság első megnyilvánulásaként Quirinius, Szíria legátusa népszámlá
lást rendelt el, amely újabb nyugtalansághoz vezetett. Ebben az időben ala
kult ki a zelóták csoportja.
A Júdea elnevezésű provincia élén álló prefektus székhelye a tengerparti
Cezárea volt. Csak alkalmakként ment fel Jeruzsálembe, főleg a nagy ünne
peken, amikor igen nagy számban érkeztek zarándokok, akik közé könnyen
lázadók is befészkelhették magukat. A rómaiak elismerték a zsidóság vallási
sajátosságait, a papok tevékenységét és a főtanács irányító szerepét, bár ez
utóbbi szervtől bizonyos jogokat, pl. a halálos ítélet hozatalának jogát elvet
ték. A jeruzsálemi templomban nem helyeztek el képeket vagy szobrokat
a császárról, a római csapatok zászlók és hadi jelvények nélkül vonultak be a
városba. Az Antónia-eródben állandóan állomásozott egy kisebb hadegység,
amelyet az ünnepeken vagy veszélyes helyzetekben megerősítettek. A zsi
dók nem voltak kötelezve katonai szolgálatra, a nem zsidó lakosok között vi
szont toboroztak katonákat.
A prefektusok az alábbi sorrendben követték egymást: Coponius (6-9),
Marcus Ambibulus (9-12), Annius Rufus (12-15), Valerius Gratus (15-26),
Pontius Pilatus (26-36), Marcellus (36-37), Marullus (37-41).
Jézus nyilvános működésének idején Poncius Pilátus volt a prefektus, aki
Kr. u. 26-tól 36-ig töltötte be ezt a tisztséget. Nagyon feszült viszonyban áll a
zsidókkal. Alexandriai Philón szerint hivatali tevékenységét az alábbiak jelle
mezték: „megvesztegethetőség, erőszakosság, rablások, bántalmazások, sér
tegetések, bírósági tárgyalás nélküli kivégzések, folyamatos és elviselhetetlen
kegyetlenkedés" (Legatio ad Caium 302). Már helytartóságának kezdetén nagy
ellenszenvet szerzett magának, amikor a helyi lakosok érzékenységét figyel
men kívül hagyva, a császár képét ábrázoló hadi jelvényeket Jeruzsálembe
vitette. Csak heves tiltakozásra vonta vissza erre vonatkozó parancsát. Sokan
a zsidók közül a helytartóság elé vonultak és egyértelművé tették: inkább
meghalnak, mintsem eltűrjék a törvény ilyen fokú megsértését. Pilátus azzal
is komoly felháborodást és ellenállást keltett, hogy vízvezeték építése céljából
pénzt vett ki a templomkincstárból, majd a tiltakozásnak erőszakkal vetett
véget. Brutalitása a szamaritánusokat sem hagyta érintetlenül. Amikor egy
szamariai próféta azt hirdette, hogy Garizim hegyén Mózes idejéből szárma
zó szent edények találhatók, és nagy tömeg vonult fel a hegyre, a helytartó
katonákat küldött ellenük, akik különös kegyetlenséggel csaptak le rájuk.
A felháborodott szamaritánusok a szíriai legátuson keresztül elérték, hogy
Pilátust számonkérés végett hazarendelték Rómába (Ant XVIII3-4).
Az Újszövetség is megerősíti a Pilátusról megrajzolt kedvezőtlen képet.
A Lukács-evangélium beszámol arról, hogy Pilátus áldozatbemutatásra ké
szülő galileai zarándokokat mészároltatott le a jeruzsálemi templomban
(Lk 13,1). A zavart és nyugtalanságot okozó személyeket pedig azonnal letar
tóztatta és halálra ítélte (Mk 15,7.27). Személye nyilván főképp a Jézus peré

SzentIstvanTarsulat 14521-1592613211 Pages1-50

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

SzentIstvanTarsulat 14521-1592613211 Pages1-50

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Kocsis Imre, Stephanus-díjjal ki­

tüntetett bibliatudós, a Pázmány

Az átdolgozott kiadásban megjelenő kötet szerke­

BEVEZETÉS AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖNYVEIBE

SZENT ISTVÁN TÁRSULAT

ISBN 978 963 277 817 4

Szent István Társulat

Az Újszövetség kortörténetéről és irodalmáról szóló kétkötetes művem

illetve a mögöttük felsorakoztatott érveket. Az egyes paragrafusok végén

Budapest, 2019. március 25-én,

I. FEJEZET: A ZSIDÓSÁG V ILÁ G A ..................................................... 33

2. Vallási csoportok ...................................................................... 63

2. A qumráni iratok......................................................................... 109

II. FEJEZET: A POGÁNYSÁG VILÁGA.................................................. 131

11. §. Az Újszövetség elnevezés, az újszövetségi könyvek száma

I. FEJEZET: ÁLTALÁNOS BEVEZETŐ AZ EVANGÉLIUMOKHOZ ... 185

15. §. Az evangéliumok keletkezése..................................................... 191

II. FEJEZET: A SZINOPTIKUS EVANGÉLIUMOK

18. §. Máté evangélium a......................................................................... 257

III. FEJEZET: AZ EVANGÉLIUMI HAGYOMÁNY

23. §. A páli levelek mibenléte, formája és jellegzetességei................ 392

28. §. Második levél a K orintusiaknak.................................................. 447

6. A levél tanítása ........................................................................... 481

5. A megírás indítéka, helye és ideje.............................................. 530

II. FEJEZET: A ZSIDÓKNAK ÍRT LEVÉL

6. A levél tanítása .......................................................................... 577

5. A levél megírásának indítéka, helye és ideje ............................ 614

44. §. Az apokaliptikus irodalom ........................................................... 627

A jelen bibliográfia kizárólag újszövetségi bevezetőket, valamint egyéb, az

ACHTEMEIER, P. J.-GREEN, J. B.-THOMPSON, M. ML, Introducing the New

GEORGE, A.-GRELOT, P., Introduction á la Bible - Edition nouvelle. Le Nouveau

DOMMERSHAUSEN, W., Die Umwelt Jesu. Politik und Kultur in neutestament-

BARRETT, C. K. (szerk.), The New Testament Background: Selected Documents

KIPPENBERG, H. G.-WEWERS, G. A. (szerk.), Textbuch zur neutestamentli-

EGYÉB MŰVEK AZ ÚJSZÖVETSÉG TEOLÓGIÁJÁRÓL,

BALZ, H.-SCHNEIDER, G. (szerk.), Exegetisches Wörterbuch zum Neuen Testa­

ROSSANO, P.-RAVASI, G.-GIRLANDA, A. (szerk.), Nuovo Dizionario di Teo­

Mt Máté evangéliuma Róm Rómaiaknak írt levél

Fii Filippieknek írt levél Zsid Zsidóknak írt levél

lHén Hénok 1. könyve (etióp Hénok)

ÓKORI ZSIDÓ ÉS KERESZTÉNY SZERZŐK MŰVEI

IKel Római Szent Kelemen levele a Korintusiaknak

AH Iréneusz, Adversus Haereses

AB The Anchor Bible, Garden City

ÖTBK Ökumenischer Taschenbuch-Kommentar zum Neuer

ANRW Aufstieg und Niedergang der Römischen Welt, Berlin/New York

ThQ Theologische Quartalschrift, Tübingen

A) A ZSIDÓSÁG TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HELYZETE

1. §. PALESZTINA ETNIKAI ÖSSZETÉTELE

A hellenista korban, egészen a Makkabeus-kor kezdetéig csak Júdea terüle­

Az előzőekből következik, hogy a római korszakban három olyan tartomány

helytartók, illetve Nagy Heródes egyaránt a hellenista civilizáció megerősíté­

2. TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI VISZONYOK

Palesztina lakossága az újszövetségi korban igen szerény gazdasági körül­

jai inkább az állattenyésztésnek és pásztorkodásnak kedveztek, de a szőlő-,

ház képviselői egy távolabbi városban egy év időtartamra letelepedtek, meg­

A zsidó családok faluhelyeken kis méretű házakban laktak, amelyek többnyi­

tin e . O ld Q u e s tio n s , N e w A p p ro a c h e s , N ew York 2004. - R. EGGER, Jo se p h u s F la v iu s u n d d ie

1. A RÓMAI KOR KEZDETE

Amikor a hasmóneus dinasztiából származó utolsó uralkodó, Salome Alexand­

Pompeius Kr. e. 63-ban véget vetett a Szeleukidák uralmának, s területüket

A sikeres menekülés után Heródest, Antonius és Octavianus támogatásával,

először jóindulatot tanúsított, ám röviddel a saját halála előtt, hazaárulás

Kocsis Imre, Stephanus-díjjal ki

Az átdolgozott kiadásban megjelenő kötet szerke

BALZ, H.-SCHNEIDER, G. (szerk.), Exegetisches Wörterbuch zum Neuen Testa

ROSSANO, P.-RAVASI, G.-GIRLANDA, A. (szerk.), Nuovo Dizionario di Teo

A hellenista korban, egészen a Makkabeus-kor kezdetéig csak Júdea terüle

helytartók, illetve Nagy Heródes egyaránt a hellenista civilizáció megerősíté

Palesztina lakossága az újszövetségi korban igen szerény gazdasági körül

ház képviselői egy távolabbi városban egy év időtartamra letelepedtek, meg

A zsidó családok faluhelyeken kis méretű házakban laktak, amelyek többnyi

Amikor a hasmóneus dinasztiából származó utolsó uralkodó, Salome Alexand

hanem Heródest a családi belviszályokban is tanácsokkal látta el, és Augus

Szigor tekintetében főképp Arkhelaosz követte apját. Oly önkényesen és ke