Protestáns Közlöny

AZ ERDÉLYI EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

1893.

F E L E L Ő S S Z E R K E SZ T Ő ÉS K IA D Ó :

S zász G er ő ,
EV. B E F. ELSŐ PA P, ESPERES, EGYHÁZKERÜLETI JEGYZŐ.

HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM.

KOLOZSVÁRIT.
NYOMATOTT A JTA I K. A LB ER T KÖNYVNYOMDÁJÁBAN.
 T A R T A L O M
Lapszám. Lapszám.
Andrási Kálmán A búzaszem 14 2 . 1 5 1 .
Tisza Kálmánná 20.
Falusi levelek 159 . 24 5.
Bartha Lajos
Iskolai évzáró beszéd 3 4 7. 3 5 5 .
A tordosi egyház 7- l6. 24. 32. 40.
A z 18 9 3. törvénycikk és az ev. ref. e g y ­
D r . Bartók Je n ó
ház 4 0 1. 4 1 1 . 420.
Jelentés « A háládatlan» pályakérdésre beér­
Ince Lajos
kezett művekről 214 . 222.
N a g y Lajos, az udvarhelyi kollégium főgond­
A falusi pap 2 7 7 .2 3 5 .
noka 83.
A z örök feladat 3 8 5. 393.
Irsai Jó zsef
Bartók László
Még egyszer 288
Egésségtan a népiskolában 88.
Jó zsa Zsigmond
Berde Sándor
Husvét 10 1.
Felolvasás 244.
Pünköst 15 7 .
Bíró András
Dr. Kapusi Lucián
Megengedhető-e a gyermekeknek a biblia ol­
A verizmusról 239 .
vasása no.
E g y kis eszméltető 305.
« A vallásos estélyek Kolozsvárit» c. cikkhez 15 8 .
K ádár Já n os
B ita i Béla
A párbér jogi természete és a párbér-viták
A z egyházpolitikai kérdések köréből 27. 35. 4 3 .
illetékességi kérdése 329 . 3 3 7 . 34 5.
Fecsegések a parokhiáról 87. 94.
K áli Jó z se f
A prot. pap múltja és jelene 12 5. 13 3.
Papi Értekezlet 23 8 .
Benedek Árpád
Kenessey Béla
A sepsi egyházmegyéből 4. 13. 23. 3 1 . 39.
Felhívás 24.
Csekme Ferenc
A domesztikáról 427.
Indokolt votum 55.
Kerekes Endre
A görgényi egyházmegyéből 239.
Kérelem 272
Elemi iskolai vallástanitásunk 77. 85.
A középiskola vallástan-anyaga s kezelési
A gernyeszegi gr. Teleki-féle iskola történe­
módja 295. 30 3.
téhez 26 5. 2 7 3 .
A középiskolai vallástanárok kvalifikációja
Templomszentelés 27 2.
Képek a parokhiáról 334 . 342. 353 - 36 i .
Ecclesia militans 307. 395
D r . Deák Albert
Konc Jó z se f
A kultúrpolitikai helyzet történelmi világítás­
Egyháztörténeti adalékok 130. 248. 258.
ban 16 5. 1 7 3 . 18 1. 189. 198. 205.
Tofeus Mihály, erdélyi ev. ref. püspök élete
Diószegi Mór
366. 374. 38 2. 390. 398. 406. 4 16 . 4 3 1 .
A szil-szolnoki egyházmegyéből 264. 429.
K is Albert
Ferenci Gyula Karácson 4 19 .
A domesztikáról 4 13.
Dr. Kolosvári Sándor
Földes György Jelentés a kolozsvári egyház 18 9 1. évéről 28. 36. 4 5.
Adalék házasságjogiállapotainkhoz 19 1.
Lajos Já n os
A z orbai egyházmegyéből 247.
«Vallástanitás a falusiiskolában és még va­
Gönci Já n o s lami» feliratú cikkhez 369. 3 7 7 .
Az esperes ur 49.
Márkus Ján os
Gönci Lajos A brassói körlelkészség érdekében. 44.
A székely-udvarhelyi ref. kollégium törté­ Felhívás a m agyar ev. ref. egyházhoz 69.
nete 170 . 178 . 185. 19 3. 202. 210 . 2 1 8 . 229.
M olnár Albert
Hegedűs István « A m agyar keresztyének imádságos könyve» 160.
Pásztorkút 273.
Nagy Domokos
Horváth István Nyílt levél Szász Gerőhez 2 0 1.
A kultúrharc 51. 6 u Nagy Jó z se f
A kath. autonómia 109. 1 1 7 . Templom-szentelés 332.
 T A R T A L O M .

Lapszám. Lapszám
Nagy Sándor Zayzon Ferenc.
Nvilt szavazat 269 E g y pár szó a felekezeti tanárképzésről, n . 20.
Nemes Árpád Zayzon Já n o s
Ingyen ínunka 12. Indokolatlan tréfa 72 .
Özvepy-árvai alapjaink összpontosítása érde­ A Mikó-kollegium ünnepe 3 13 . 321.
kében 18 3. 19 1; Vajda Ferenc
Vallástanitás a falusi iskolában és még va­ : Vallásosság és hazafiság 9 3.
lami . 322. | Vallásos esélyek Kolozsvárit 10 4 .
Pap László, gör. kath. lelkész Emlékezete 358 . ( Széttekintés 1 4 1 . 149.
Válasz 4 2 1 . 429. Báró Radák Adám 199.
Nemes Ferenc Országos gyám- és nyugdíj-intézet 20 7.
Viszhang a segédlelkészségről című cikkre 10 3. Váró Ferenc
A közalapról 15 7 . j Orsz. prot. tanáregyesület 174 ,
E g y kis felvilágosítás 236. j Veres Ferenc
Fiat justicia, aut pereat mundus 331. = A népiskolai vallástanitásról 112 .
Iskola-szentelés és még valami 4 16 . A z iskolán kivűl 12 7 . 13 5 .
Pap Lajos A z erk. nevelés érdekében falun 339 . 346.
E g y gyakorlati kérdés
Péchy Árpád Név nélkül:
A z «ingyen munka» cimü cikkhez 53. Adalék házasság-jogi állapotainkhoz 64
A konfirmáció 78. A deézsi egyházmegyéből i /7
A valódi szükség 2 14 . 2 2 1. A görgényi egyházmegyéből 397
A z idők jele 2 7 1 . 278 . A kolozs-kalotai egyházmegyéből 290. 365
A z alapszabály-tervezet 297. A középiskolai tanárok mozgalma 3 0 . 38
Puskás Lajos A magyar-igeni papválasztás x53
A Névkönyrűl 324 A marosi egyházmegyéből 257
Rákosi György A Mikó-kollegium felavatása 30 2
A z Irodalmi Társaság indítványaihoz 63 A nagy-enyedi egyházmegyéből 256. 406
Sámuel Aladár A nagy-sajói egyházmegyéből 202
Hegedűs Sámuel, mint eszthetikus 1 14 12 2 15 4 A siket-némák intézetének felavatása 3^3
16 2 A széki egyházmegyéből 56. 208. 2 1 6
Hegedűs Sámuel, mint morálista 350 A zsinati törvényekben kifogásolt fejezetek 354
Sándor András A vajda-hunyadi egyházmegyéből 227. 2 3 7
A z udvarhelyi egyházmegyéből 280 A z egyetemes konvent gyűlése 97
Simon Antal A z egyházmegyék véleménye az egyházk. Papi É rte
10,000 119 kéziét alapszábály tervezetére 362. 3 7 1 . 379. 388
Szabó András A z erdélyi ev. ref. «Egyházk. Papi Értekezlet» alapsza
A magántanitásról 315 bály-tervezete 225
Szabó Lajos A z iskolai kirándulásokról 356
A megváltó sírja 106. A z udvarhelyi egyházmegyéből 1 6 1 . 169. 3 7 2 . 4 1 5
A Talmud 28 2 29 2 399 G róf Kuun Kocsárd 19 7
Szász Domokos Igazgató-Tanácsunk üléséből 22. 46.55. 7 1 . 8 1. 96
Levél Szász Gerőhez . 221 105. 121. 13 7 . 15 2 . 176 . 19 2. 2 0 1. 237. 2 5 6
Szász Gerő 289. 307. 3 16 . 348. 380. 397 - 405 - 414 -
1893 - 1
Intern atus és Konviktus 10 1
Felkérés 189
K ét imádságos könyv 3 10 . 3 1 7 . 326
Megnyitó beszéd 233
Könyvismertetés 57. 65. 75. 8 1 . 90. 98
Templomszentelés Kis Esküllőn 34 9
Kollégiumaink tanári értekezlete 166
Emlékezzünk régiekről 351
Külföldi egyházi szemle 6. 15 . 48. 7 4
Szász Károly .
Nyílt levél a szerkesztőhez 25 3. 2 6 1. 105. 1 1 4 . 129. 144. 15 3 . 16 1. 209. 2 1 7
Tavaszi József. 228. 24 7. 2 8 1. 290. 309. 3 25. 3 3 3 . 3 5 7
Adatok egy végrendeletből 18 5. N a g y László 15 4
A mi méltó a feljegyzésre 34 r- Szerény megjegyzés és egy kis ráadás a 10,000 írtra 13 6
Tárkányi György. Theologiai vizsgák 325
A z «apostolikum «feletti vitáról x5 * Törvényjavaslat a gyermekek vallásáról 403
Egy uj envagyeliumról és apokalipszisről 13 S . Ultramontan törvénv-tisztelet 256 . 262
 TÁ R G Y M U TA TÓ
az 1893. év folyamán kiadott általános érdekű rendeletekről,

melyek a ,.Prot. Közlönyében közzététettek.

M e g j e 1 e n t

A «Prot. K ö z­ Igazgató- T á r g y
löny» számá­ tanácsi
ban sz. a.

3- 30 — 1893. Körlevél a központból felveendő pénzek nyugtázása tárgyában.

7- 5 1 — 18 9 3. Körlevél az 18 9 1. évi 4 3. t.-c. végrehajtása tárgyában.

8. 2 9 3 — 189 3. Körlevél a katonai özvegyek elhalálozásáról szóló felterjesztések tárgyában.

IO. 5 0 3 — 189 3. Körrendelet a népiskolai vizsgák alkalmával a naplók előmutatása tárgyában.

20. 1 1 9 6 — 189 3. Körrendelet a francia köztársaságot érdeklő anyakönyvi kivonatoknak a törvény -

hatóságokhoz felküldését illetőleg.

22. 1 1 9 5 — 18 9 3. Körrendelet a néptanítóknak a községbeli betegsegélyző pénztáraknál viselhető

állásukat illetőleg.

23 - 1 0 0 1 — 189 3. Körrendelet a népiskolai tanulóktúl szedendő 15 krajcárt illetőleg.

2 5- 6 0 1— 18 9 3. Körrendelet az utólagos anyakönyvi bejegyzések tárgyában.

2 6. 14 8 9 — 18 9 3. Körrendelet az Emke-segélyek tárgyában.

27 - 1 5 2 6 — 1893. Körrendelet az izraelita tanulóknak szombatnapon tanítása tárgyában.

30. 1 7 1 9 — 18 9 3. Körrendelet a tanítói és kántori fizetések tisztázása tárgyában.

35- 2 1 6 7 — 189 3. Körrendelet a Németországra szánt anyakönyvi kivonatok tárgyában.

49 - 2 7 8 3 — 189 3. Körrendelet a tanítói fizetések pontos megállapítása tárgyában.

 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXm. Évfolyam. K olozsvárit, 1893. Január 5. 1. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N .

E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.

tatta meg így az időket Vájjon, a ma különböz-

189S. hetik-e így, ennyire, egyszerre a tegnaptól
íme, egy numerus. És mert házunkban, ha­ Távolról sem. A természet örök törvényei
zánkban, országunkban, és tán szivünkben sem tör­ szerint örök-oka van a felhőnek, a viharnak, a meny­
tént semmi változás az ember ?zt hinné, hogy nem dörgésnek. Az ember erkölcsi, szellemi életében is
jelent egyebet, mint a mennyit mathematikailag megvannak örök-törvényei a világ-rendnek. Ezeket
jelenthet négy szám egymás mellé írva. Pedig, a I a törvényeket nem lehet feltartoztatni, megváltoz­
szegény ember kezében ekkora summa pénz meg­ tatni, eltörülni. Ezek a törvények követelik jogukat,
érthetetlen gazdagság számban menne. A gazda- és mindazokat, a kik beteljesülésüket akadályozni,
goknál egyszerű jel a bevételi és kiadási könyv megkísértik: kérlelhetetlenül elsöprik a földnek szí­
túlsó lapján, hol új fejezet kezdődik. Ám, a gondol­ néről. Oly harc ez, melynek neve forrongás neve
kozó elme előtt szikrázó tűz-betük, lángoszlopok ! éle t; neve előhaladás ; neve örök-élet, mely volt,
a setét éjszakában, melyek hangosan beszélnek | van, és lesz mindörökké, és a melyet nem kor­
mene, tekel, ufárzin ! És Balthazár megremeg, fél, látoznak a változó napok, a megújuló esztendők.
reszket lábai alatt megindúl a föld, feje felett Olyanok ezek, mint a tengeri folyamok, melyek
meghasadoznak a menyboltozat kárpitjai, a vész ! a látszólag mozdulatlan óceánban mindig, folyto­
előérzetére «az ő gondolatai megháboríták őtet, nosan haladnak a maguk célja felé.
és derekában való ereje elszakada, és térdei egybe- | Változnak az esztendők, változnak az ember­
verődnek vala » nemzedékek de azok a magvak, melyeket észre­
Igaz, nem történt semmi. A négy szám utolsó j vétlenül elhintenek, századok múltán csirába szök­
helyére kettős helyett hármat írunk, Szilveszter , kennek, hajtanak kalászt, és teremnek hatvan és
éjjelének felén innen. Ugyanaz a nap süt fejünk j száz-annyit. Az emberi szellem, ez az isteni rész,
felett, ugyanazt a levegőt szívjuk, a téli zord szél ar- | soha meg nem pihen. Örök munkássága által az
cunkba vágja a havat, és az emberek ma is ugyan­ idők termő-képessége odáig fokoztatik,hogy hosszú,
azok. Jók, roszak ; irgalmasok és kegyetlenek ; bá­ forrongó vajúdás után, a századok megszülik azt, a
rányok és hiénák. A völgyek nem emelkedtek fel, mire éppen szüksége van a világnak, szüksége van
az égig nyúló hegyek nem simultak lapálylyá, nem az emberiségnek, hogy általa keljen új életre, és
áradtak ki a folyóvizek, és az óceán csöndesen cammogás helyett, óriás-lépésekkel haladjon rendel­
pihen megmérhetetlen medrében. A változásnak tetése, a tökéletesedés felé.
nyoma sincs. Egy tenyérnyi hullám-fodor sincs a Látszólagos nyugalomban haladt át fejünk
Bethesda taván. És mégis, ki nem látja a tor­ felett az elmúlt esztendő. A nyúgalom látszatával
nyosuló fellegeket; ki nem hallja a földalatti hatal­ köszöntött be az új. De, az idők várandósak. Min­
mak dübörgését a mélységekben, melyek a tűz­ denki látja a láng-oszlopokat már olvassa a tűz-
hányó hegyek kitörését jelentik ; ki nem érzi azt betűket; már hallja lábai alatt dübörögni a földet.
a forrongást, mely elfoglalja a sziveket, az elméket, Nem a mái napnak munkája ez. Századoknak erő­
és a mely jelentkezik a közélet minden nyilvánulá- feszítése követeli, hogy megszülessék az új világ­
sában a politikában, a társadalomban ; sőt, az rend, melynek fundamentoma legyen jog, igazság,
egyházi, a vallásos életben is szabadság.
Vájjon, az a fönn leirt numerus okozza e mind­ A mióta a protestántizmus vallásos tekintet­
ezt ? Vájjon, az új-esztendő bekövetkezése változ­ ben felszántotta a vén Európa földjét; a mióta,
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
éppen egy századdal ez előtt, a francia nagy forra­
dalom nyomába lépve a reformációnak, politikailag
is proklamálta az emberi jogokat meg nem szűnt
az az isteneket megillető munka, mely most e szá­
zadnak végén készül pihenőt tartani az által, hogy
új arcot akar adni a világnak. A szél, a hová akar
fúni, fú, és nem tudod, honnan jön, és hová megyen.
Még nem hallható a menydörgés, de már villámlik.
Mikor az is elközeledik, ki lesz elég vakmerő, hogy
annak ellentállni akarjon Nem a Balthazár sorsára
jut-e «ki az emberek fiai közül kivetteték, és az
ő szívét olyanná tévé az isten, mint a barmokét,
és a vadszamarakkal Ion az ő lakása, és fűvel
étették őtet, mint az ökröket.»
Az a forrongás, mely ma egész Európában
észlelhető, és a mely válfajaiban, itt, mint poli­
tikai hatalomvágy, amott, mint társadalmi új ala­
kulás, és a régi rend megváltoztatásának követelése
jelentkezik' ez nem egyéb, mint a régi és új világ­
nak egy újabb mérkőzése; a tradíciók küzdelme
az inspiráció ellen; nem egyéb, mint ütközés a
megölő forma és a megelevenítő szellem között;
a katholicizmus harcol életre-halálra a reformáció,
a protestántizmus ellen.
Ennek képét látjuk ma a mi édes hazánkban.
Nem Vaszari ur, a herceg-primás, és gr. Zichy
Nándor ur küzd a Duna és Tisza partjain, Szász
Károly és Kiss Áron püspökökkel; nem Lőnhárd
Ferenc, erdélyi (róm. kath.) püspök küzd Szász Do­
mokos, erdélyi ev. ref. püspökkel: Bocskai, Beth­
len, Rákóci küzd a pápizmussal; a világosság küzd
a sötétséggel; a szabadság küzd ma is a szolga­
sággal; a felvilágosodás a babonával. A szellem
követeli jogát: kínál békét, áldást, boldogságot,
az országnak felvirágzást, és ezzel szemben áll a
fanatizmus, az önfeledt rajongás, az elvakulás, mely
nem fél, nem irtózik, felidézni a tudatlan tömegek
szenvedélyét, azokat az indulatokat, melyek lángba
boríthatják az országot.
És mily fönséges látvány ! A hazafiság cége
alatt, azok a róm. kath. püspökök szítják a tüzet
a haza, az ország ellen, kiknek a haza ma in­
gyen ajándék-képpen ö t m i l l i ó frt. évi fizetést
ad, és velük szemben áll az a protestáns papság,
melyet alamizsnaképpen kifizet az ország egy ne­
hány ezer forinttal, segélyezés néven, és a mely
védi a valódi szabadéivüséget, az emberi jogokat,
a fölvilágosodást, az alkotmányos szabadságot kol­
dus-kenyéren, és elárasztva minden nap szidal­
makkal hogy szabadoncok, hogy eretnekek.
Szabadoncok, eretnekek voltak azok is, a kik
i. szám.
Krisztus megfeszittetése után hirdették a feltá­
masztatott Krisztust. Eretnekek voltak azok is,
kiket a spanyol inkvizíció mind a halálig meg­
gyötört. Eretnekek voltak azok is, kiket a ná­
polyi gályákra hurcolt a magyarországi szent (!)
vértörvényszék. Hát, legyünk eretnekek mi is, mél­
tatlan utódai azoknak a szegényeknek, kik nem
csak lelkesedni, de meghalni is tudtak a magyar
hazáért, a lelkiismeretbeli szabadságért, azért az
erkölcsi függetlenségért, mely az ember homlo­
kának méltósága, istennek legszebb ajándéka.
Látszólagos nyugalomban értük meg az új
esztendőt. De a hamu alatt lappang a tűz és
zsarátnokot dobnak házunk ereszébe. Az ország
törvényhozása rendezni akarja a vallásközti viszo­
nyokat, a házassági és családi jogot, hogy legyen
békesség az egy haza fiai között. Az ország tör­
vényhozása megértette a forrongó idők szelle­
mét. Mi ott leszünk mellette, ha eleget tesz a
szellem követelésének. Támogatjuk egész erővel
azokkal szemben, kik meg akarják állitni az idők
kerekét.
Ha megérett a gyümölcs, önmagától lehull.
Ha még várni kell, ám, várjunk. Várunk békes-
ségtüréssel; de jogokat fel nem adunk. E jogok
szent örökségek a múltból, és e jogokat elhaló
I porainktól számon kérik a jövendő századok. Le-
■ győzetni lehet, de megaláztatni, nem. Magyaror-
i szág á protestántizmusnak köszönheti önállóságát,
fönmaradását, léteiét. Ez adósság, e követelés
még fennáll. Ezt le kell fizetni Magyarországnak,
és pedig nem csak szóval, dikciókkal; de le kell
fizetni, a hálán kívül, oly institúciókkal, melyek
kiemelik a protestánsokatmostoha, lenézett és meg­
vetett gyermek sorsából és felemelik arra a méltó­
ságra, melyet egy jogállam tartozik megadni minden
polgárának, ki kötelességét teljesíti. A kálvinista
egyetemes egyháznál nincs szilárdabb, állandóbb fun-
| damentoma a magyar államnak. A magyar állam
öngyilkosságot követ el, ha még ma is a «Regnum
Marianum» követelései előtt meghajlik, azoknak
sérelmével, kik itt élnek, halnak és nem rendez­
nek, «szent zarándoklásokat» egy oly világ-hatal­
masságnak csúfolt vén emberhez, ki minden pil­
lanatban megalázni törekszik Magyarország sou-
verainitását.
Emeljétek föl fejetöket, ti, szegény kálvinista
papok. Az újeszendőben vessétek munkára keze-
töket. Panasz nélkül szolgáljatok a protestáns fel­
világosodásnak, a szabadságnak, tudván, hogy ez­
zel hazátoknak szobáitok.
o
 i. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
Az idők méhe viselős. Az idők, a század meg-
adja önfeláldozástukért ha nem is a teljes jutalmat,
de megadja az elégtételt. És Magyarország tör­
ténelmének legszebb lapjain a ti nevetők fog ra­
gyogni, kik szőrmezbe öltözködve, és vadmézzel
élve, egy pillanatig sem voltatok hűtlenek az em­
beriség rendeltetéséhez, isten országához, Krisztus
elromolhatatlan evangyeliomához.
S z á s z G erő .
Egy gyakorlati kérdés.
Itt mindjárt fölvetem a kérdést: jogilag fennálló
házasságbúi született gyermekek törvényesek-e minden
körülmények között ? Egyszerűen, a kérdést magát véve,
épp oly röviden megadható reá a felelet.. Úgyde, e kérdés
gyakorlati megoldásának története van, melylyel nekünk,
érdekelteknek, határozottabb tájékozás végett, nem feles­
leges, megismerkedni. Másfelől, a gyakorlati teendők meze­
jén csak kissé is körültekintve, úgy hiszem, figyelmét senki­
nek sem kerülheti el, hogy egyike ez azon variált kom­
binációkkal felmerülő kérdések egyikének, melyek any-
nyiszor zavarba, következésképpen a büntető bírósággal
öszszeütközésbe hozzák egyik-másik lelkész-társunkat ;
büntetést, vag y legalább is kellemetlen meghurcoltatást
vonnak mindig magok után. Napi lapjaink törvényszéki
rovatában gyakran olvashatjuk az eseteket, és példákat,
ezek pedig újjal mutatják, hogy a baj, bármi legyen annak
oka, megvan, és meg is lesz mindaddig, míg e kérdés
teljes megvilágításban nem áll minden lelkész előtt.
Különös egy kérdés ez. A z állam és egyház elvi
nézete erről egy és ugyanaz ; de, mint később kimúta-
tom, a baj csirája az egyház régibb gyakorlata, és az
állam újabb gyakorlati kivitelének követelménye között
van. Ezek jőnelc itt egymással öszszeütközésbe, egyik
inkább a lelkiismeret, másik a józanész követelményének
törekedvén megfelelni. Nekem tehát feladatom, a mikor
e kérdést fölvetem, nem abban áll, hogy gordiusi csomót
oldjak meg, hanem megvilágítani törekszem e kérdést úgy,
hogy az mindenki által tisztán áttekinthető legyen, bár­
mily bonyolúlt alakban kerüljön is elő.
A gyermek törvényes, va g y törvénytelen kérdése,
és annak a szerint való anyakönyvezése felől kétség, zavar,
és ezek következtében törvény-ellenes cselekedet csak
akkor támadhat, a mikor, például, törvényes házasok e g y ­
mást elhagyják. A nő vad-házasságban él egy más fér­
fiúval, a kitől gyermekek születnek. Megtörténik, hogy e
férfi tanukkal megjelenik a lelkészi hivatal előtt azon ké­
réssel, hogy a gyermek ő tőle származván, az ő nevére
irassék. Lelkész, és mindenki előtt köztudomású, hogy
törvényes férjével a nőnek semminemű öszszeköttetése
nincsen, stb. E g y szóval, napnál világosabb esetek mu­
tatják, hogy a törvényes férj az apa nem lehet. Nem
csoda, ha a lelkészben ilyenkor a teendők felől kétség
támad, és sokan az ide vonatkozó törvényekről tudo­
mással nem bírván, a régi egyházi gyakorlat, és lelkiis-
meretbeli kötelesség szerint járnak el, és az ilyet törvény­
telennek anyakönyvezik. Különösen vidéken telvék ilyen
3-
bejegyzésekkel az anyakönyvek, a mit, szerencsére, soha
senki nem bolygat, senki nem keres. A vad-házasságok
köztudomású szaporodásai pedig csak növelik az eseteket.
A z t mondám fönnebb, hogy e kérdés körűi az állam
és egyház között nem elvi, csak gyakorlati eltérés van ;
természetesen, mióta e magánjogi kérdés országos törvény
által szabályozva van, irányadó csak az államé lehet. Mi­
előtt a két gyakorlati eljárást ismertetném, és ezek Öszsze-
ütközési történetét elmondanám, könnyebb áttekinthetés
végett, egy kissé mélyebben bocsátkozom e kérdés gyökér­
szálai felé, a helyes irányt akarom ez által kidomborítani,
nem csak ezen, hanem más hasonló felmerülő kérdések
eligazodása végett. Ereszkedjünk le legalább azon kezdő
pontig, hol az anyakönyv mikinti vezetésébe az állam is
bele szól.
Tudvalevőleg, az 1823-ik évi pozsonyi országgyűlés
az, a hol először törvénybe lett iktatva az Öszszes azelőtt
vezetett, és azután vezetendő anyakönyvek okmányi termé­
szete. Itt lett meghatározva az is, hogy a születés, halá­
lozás és esketési anyakönyv vezetésénél miféle kérdéseket
kell felelettel betölteni. Ezen országos törvény közöltetett
a kerületi főegyháztanácscsal és fölhivatott annak meg­
tartása iránti intézkedés megtevésére, minden anyakönyv­
vezetőt illetőleg. A főegyháztanács 18 2 3 . aug. 13-án kelt
rendeletével hozza ezt köztudomásra, annak szigorú meg­
tartása iránti utasítással. E törvény az által, hogy az
eddig csupán egyházi célra, a születés, halálozás és es-
ketés egyházi szempontbúi szükséges számontartására ve­
zetett anyakönyv vezetésébe az állam is bele szól és azt
szabályozza, egészen forduló pontot képez az anyakönyv
vezetésében. Forduló ponttá teszi ezen törvényt azon
változás, mi ez által az anyakönyv szereplésében az ál­
lam joviszonyaihoz mérten beállott. Egészen érthetővé
lesz ezen állításom, ha e forduló ponton egy kissé meg­
állunk és rövid visszapillantást vetünk az ez előtti és ez
után bekövetkezhető időkre.
E g y államot semmi sem jellemezhet jobban, mint
ama biztonság foka, melylyel abban a polgárok vagyoni,
és személyi jogai védve vannak. Mindkettőben, ember-
emlékezet óta, mióta az anyakönyvek az egyház által bár­
mily primitív alakban is vezettettek, az anyakönyv mindig
szerepet já tszo tt; csak az 18 23 . év előtt, mint nem okmány,
de elég biztos kútforrás; azon innen pedig, mint közok­
mány szerepel. E g y örökösödési kérdés eldöntésénél, v a g y
valami családi leszármazás kiderítésénél, például, az előtt
mindig nagyobb szerepet játszottak a családi följegyzések,
a családfák, melyek a család által rendszeresen és annak
több tagja által több példányban vezettettek és sok esetben
a megye pecsétjével is időközönkint megerősittettek; to ­
vábbá, a hivatalosan, v a g y egyes család által vezetett
almanach. Ezek mellett, azok a nekünk most már nevet­
séges primitív anyakönyvi feljegyzések csak mint pro- és
kontra-bizonyiték jöttek tekintetbe, míg most ezek egyedüli
hiteles okmányok, melyekben valamely feljegyzés hitelessé­
gét törvényszéki ellen bizonyítékok alapján kimondott Íté­
lettel veszítheti el. Anyakönyv-vezető lelkész pedig ily ese­
tekben, mint okmány-vezető, súlyos büntetéssel áll szemben,
mig ez előtt ez semmi felelősséggel nem járt. A két idő
viszonyait egymással öszszehasonlitva, igen nagy a kü­
lönbség. A z előtt bonyolúltabbak voltak az örökösödési,
 4* PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
törvényesitési, v a g y törvénytelenitési pereké a jelenlegi
hadkötelezettségi rendszer fentartása pedig a szerint tel­
jesen lehetetlen lenne. Ú g y tekinthetjük tehát az állam­
nak ezen országgyűlési határozatával tett lépését, mint
azzal együtt, és abban a fejlődő jogviszonyok szükség­
képpeni követelményét ; hasonlóképpen az ez után hozott
törvények és rendeletek, egész a mái napig, nem egyebek,
mint egy kultur-állam egész a mái stádiámig tett fejlő­
désének szükségképpi folyományai.
Nem vizsgálom a megváltozott viszonyokkal szem­
ben, miként állanak kötelességszerüleg az anyakönyv-ve­
zető lelkészek; az itt-ott biróság elé kerülő esetek azt
eléggé mutatják. Oka mindezeknek a mostani viszonyok­
kal szemben követett helytelen alkalmazkodás. Régen még
elég volt egy kis egyházjogtan tudása és az elnéző egy­
házi hatóságokkal szemben, kevés gyakorlati tudomány­
nyal is meg lehetett élni; ellenben, most sokkal több g y a ­
korlat, az egyházjogtan mellett, az eddig kibocsátott ál­
lami törvények és rendeletek tudása is mellőzhetetlenül
szükségesek, ha csak nem akarjuk magunkat a jó istenre
bízni, a ki törvényellenes cselekedeteink dacára is, a bün­
tetések kikerülésével, vezessen keresztül hivatalos pályán­
kon. A theologiai akadémiák közül sehol sem lett volna
nagyobb szükség a praktika theologiának ezek felől tü­
zetes információval bocsátani ki ifjainkat az élet-pályára,
mint a mi egyházkerületünkben, a hol ezelőtt kevéssel
is a diplomával kilépő ifjú sok esetben egy pár hét el­
teltével egyenesen a parokhiába lépett és ennek ellenére
ezekről majdnem semmit sem hallott, tájékozatlanul állott
az élet küzdterén. íg y történhettek meg aztán azok a
nevetségesnél nevetségesebb esetek.
Tehát, az állam, az idők folytán, mindent, a mi a
polgár magánjogát, és az állam érdekét képezte, azok
elintézését szabályozta, magának tartotta fon. E g y ilyen
magánjogi kérdés a törvényesités és törvénytelenités
kérdése is. A születés törvényességét illetőleg az egy­
házi főelv mindig az volt: Pater est, quem justae nup-
tiae demonstrant. Ezen elvet fogadja el az 1868. évi
54. te. 22. §-a is. Eddig nincs is semmi összeütközés. D e
előáll az az eset, midőn a törvényes hitvesek egym ást
elhagyják, mással élnek vadházasságban és ilyen viszony­
ból gyermekek születnek. Ezekre nézve az egyházi g y a ­
korlat, azon elvből kiindulólag, hogy az anyakönyvbe
valótlanságot vezetni, nem szabad, ott a hol a férj apa­
ságának fizikai lehetősége világosan ki volt zárva, min­
dig az volt, hogy törvénytelennek jegyezték az anya­
könyvbe és ha két tanúval apa jelenkezett, annak nevére
Írták. A fönnebb idézett törvény ezzel szemben a szü­
letés törvényessége kérdésének eldöntését a világi ható­
sághoz utasította. A n yak ö n yv vezető lelkésznek most
egyebet nem lehetett és nem szabad tenni, mint el nem
vált nő gyermekét minden körülmények között a férj
nevére irni. A z ily férj kötelessége aztán, hűtlen nejét
szemmel tartani és ügyelni, hogy az, ha őt ilyen faty-
tyuval lepi meg, az illető járásbiróság által nevéről tö ­
röltesse
A helytelen anyakönyvezés miatt fordultak elő tö­
megesen esetek, melyek a bíróságnak nem kis bajt okoz­
tak, ú gy hogy a kúria kénytelen 1879 . feb. 7-én kelt
139 6 . számú döntvényével ismételni a törvényt és kimon­
i. szám.
dani, hogy a lelkész, a születés törvényes, v a g y törvény­
telen voltának megbirálására jogosítva nincsen, az egé­
szen a világi hatóság joga lévén.
Nekünk etörvény jogosságát el kell ismernünk; hisz,
az egyén törvényességének kérdése, e szerint, az abban
való őrködés és döntés csak a biróság föladata lehet és
kell is hogy legyen minden rendezett jogviszonyu ál­
lamban.
Ferde helyzetbe, va g y összeütközésbe az egyház
az állammal a legkevésbé sem jöhetett és nem jöhet soha.
A jelen esettel szemben, csak a ferde felfogásból és tu­
datlanságból történt törvény-ellenes eljárások indíthatták
a kormányt az 1879-ik évben azon országos törvény ho­
zatalára, mely egy hónapig terjedhető elzárással és 300
írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendőnek mondja ki
ezen törvény áthágóját; hasonlóképpen azt is, a ki a
hatóság által törvényes, v ag y törvénytelen születésnek
nyilvánítást a hatóság megkeresésére az anyakönyvbe
be nem jegyez.
íme, egy hasonló eset a most szőnyegen levő el-
keresztelési kérdéshez. Ott is az iS68-ik évben meghoz­
zák az országos törvényt, legtöbb esetben kath. részről
azt végre nem hajtják, megjelenik az 1890. évi februári
rendelet, ötven írtig terjedhető pénzbüntetést mérvén a
törvény áthágójára. Erre mozdult meg harcias kiáltással
az üdv hadserege. A z t mondják, hol akció és reakció
nincs, ott nincs haladás. Vájjon, nekünk a hasonló ese­
tek láncolata nem a liberalizmus és haladás akcióját mu­
tatja a stabilizmus rendszerével szemben; ellenben, a föl-
világosodás és haladás akciója ellen hol erősebben, hol
gyengébben fölharsanó harcias kiáltások nem a stabiliz­
mus reakciója-e r
E két eset között a különbség csak az, hogy itt
még nem vállalkoznak a mártyr-szerepre. A z oppozició
itt csak a győri püspök 18 8 5. év őszén a vallás- és köz-
oktatásügyi minisztériumhoz intézett azon kérelmében nyil­
vánul, miszerint, tekintve, hogy az anyakönyvek első sor­
ban az egyházéi, mely azokat behozta saját céljaira, azok
vezetésénél az egyház szabványai az irányadók, lelkész
pedig az egyház törvényei alá tartozik, stb. s kéri, ne
büntettessenek a lelkészek, ha az ily nemű születéseket
törvénytelennek jegyzik be.
A minisztériumtól jött válasz e kérést, mint a magán­
jo g szabványaiba ütközőt, elútasitotta és fel lett hiva, hogy
a hozzáforduló anyakönyv-vezetőket is utasítsa, hogy a há­
zasság tartama alatt született gyermeket, minden körül­
mények között, törvényes születésűnek írják be.
A z t hiszem, ezek után, hogy annyira megvilágítot­
tam e kérdést, hogy lelkész-társaim előtt a felmerülő ha­
sonló esetekben való eljárás felől kétely nem fordulhat elő.
Kitűzött célom legalább ez volt, és örvendenék, ha el­
értem volna. P a p p Lajos,
ev. református lelkész.
Az egyházmegyékből.
A sepsi egyházmegyéből.
Egyházmegyénk őszi közgyűlése múlt évi nov. 24-én tarta­
tott meg S.-Szt.-Györgyön, melyről már közöltük esperesünk­
nek éljenzéssel fogadott és jegyzőkönyvre vétetni határozott
 I. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
megnyitott beszédét; most folytatólagosan közöljük az évi
esperesi vizsgálatnál szóló jelentést a következőkben.
A folyó évi esperesi vizgálatot, miután Egerpatak meg­
vizsgálásával főjegyző, Vén Mihály, és N.-Borosnyó megvizs­
gálásával számvevő, Józsa Sándor, afiait bíztam meg, 3 5 egy­
házban május 9-től junius 25-ig tartó időközben teljesítettem
a jelentésből látható eredménynyel.
A l d o b o l y i egyházunkban mind az anyagi ügykeze­
lésre, mind a valláserkölcsi életre vonatkozólag, teljesen jó
rendet találtam s épp ezért az aprólékos intézkedésekkel nem
fárasztom a t. közgyűlés figyelmét.
Angyalos szintén a vagyonos és rendezett egyház-
községek közé tartozik. A megelőző évi vizsgálat alkamával
elrendelt faiskola s tornahelyiség berendezése teljesittetett;
az a rendelet, hogy a rozzant papilak helyébe új építtessék,
azért nem lett teljesítve, mert az egyház és lelkész, kilátás
lévén a fedezetet a nélkül is megszerezhetni, kölcsönhez fo­
lyamodni, nem akart. Ötszáz irtot e célra már takarékpénz­
tárban tőkésítenek s igy a jövő évben kölcsön nélkül is föl­
építhető lesz a papilak. A z iskola fölszerelésében némi hiá­
nyokat tapasztalván, azoknak kiegészítésére intézkedésemet
megtettem ; azonban, szigorúbb intézkedést vont maga után
az a körülmény, hogy ismétlő-iskola beállítva nem volt. A
presbitériumnak azon igazolására, hogy az ők idejében meg­
tett jelentésükre sem tette meg intézkedését sem az elöljá­
róság, sem a tanfelügyelőség: utasítottam a presbitériumot,
hogy jövőre ezen körülmény esetén tegyenek az esperesi hi­
vatalhoz jelentést további intézkedés céljából. Egyebekben
jó rendet és a presbitérium jelentése szerint egyetértést ta­
pasztaltam.
Arapataki egyházunk, mely a múlt évi vizsgálat al­
kalmával minden tekintetben a hanyatlásnak, a tespedésnek
adta szomorú jelét, most a haladás útján áll. A z egyház köt­
vényei mind megujittattak, a magtári számadás rendbe ho­
zatott és a számvevő által elláttatott; a volt pap kezén ma­
radott 36 frt. telek-kisajátitási összeg a pénztárba befizette­
tett. A családkönyv, igaz, hogy még nem készült el, de a
f. évben leendő elkészítését elrendeltem. Az egyház erdeje
majdnem két akkora lévén, mint a telekkönyvben fölvéve
van s a korábbi vizsgálatnál a kiigazítás elrendeltetvén: a
presbitérium, midőn az e tekintetben való mulasztásért kér­
dőre vontam, úgy nyilatkozott, hogy szakértőktűl fölvilágo-
sitást kértek e tekintetben s azt az utasítást nyerték, hogy
miután a telekkönyv a terület nagyságáért felelősséget úgy
sem vállal s miután a terület határa világosan meg van je­
lölve s annak egészben való birtoklásában senki által hábo­
rítva nincsenek, a költséges kiigazítás fölösleges. A t. köz­
gyűlés véleményét és intézkedését kérem ez ügyben. A papi
lak költséges javítását az egyházhatóságok előleges engedélye
nélkül teljesítette az egyház s midőn ezért kérdőre vontam,
igazolásul azt hozták föl, hogy az idő rövidsége miatt, kény­
telenek voltak, a javítást eszközöltetni s utólagosan kérni a
jóváhagyást. Én a megtörtént dolgokon változtatni, nem tud­
ván, a jelentést tudomásul vettem, de komolyan utasítottam
jövőre a presbitériumot, hogy nagyobb építkezésbe az egy­
házi felsőbb hatóság engedélye nélkül ne kezdjen. Egyebek­
ben ezen egyházat is a haladó-egyházak közé sorozhatni.
A r k 0 s i egyházunkban a múlt évi esperesi meghagyá­
sok teljesítve lettek. Szabálytalan kötvények elrendelt kija­
vítása teljesittetett. Ezen kicsiny egyházunk kevés vagyonát
elég pontosan kezeli; ügykezelése rendben tartatik s a ha­
talmas unitárius egyházzal szemben, tisztességgel igyekszik
föntartani magát. A valláserkölcsi élet kielégítő. Tanköteles
növendékek a községi ikolában nyerik a törvény kívánalmai­
nak megfelelő oktatásukat. Általában, ezen egyházunk is a
kicsiny, de életre való egyházak közé tartozik.
B e s e n y ő i egyházunk vizsgálatáról már nem tehetek
olyan kedvező jelentést. Az egyház kicsiny népességét te­
kintve, nagy a botrányos életűek száma ; ennek megszünte­
tése érdekében az Ig.-Tanács rendelete nem lett teljesítve.
Faiskola és testgyakorló tér múlt évi esperesi rendelet da­
cára sem lett beszerezve s fölszerelve; most azonban, a pres­
bitérium kötelezte magát, hogy a f. évben be fogja állítani.
A levéltári szekrény érdekében tett intézkedések is sikerte­
lenek maradtak s e miatt az egyház hivatalos iratai nem
tarthatók rendben. Kénytelen voltam ezért, a legszigorúbb in­
tézkedést tenni ennek beszerzése érdekében. Iskolába a tan­
köteleseknek alig 6o°/0-ka jár, azon eljárás miatt, hogy ru-
hátlanság és szegénység okán igen sokat ment föl az is­
kolaszék. Ezen rendetlenség megszüntetése érdekében is, szi­
gorúan utasitám a presbitériumot, hogy miután a ruhátlan
szegények ruházásáról a község, törvény értelmében, köteles
gondoskodni, jövőre e címen egyet se mentsenek föl. A papi­
lak szánandó, nyomorult állapotban, a papi csűr omló félben
s a szegénység tehetetlensége miatt, nem lehet e szomorú
állapotokon segíteni. Igyekeztem, teljes jó indulattal, felköl­
teni a kevés számban jelenlevő presbiterekben az érdeklő­
dést, hogy szorgalmi jövedelmet szerezzenek s minden jöve­
delmi forrást összegyűjtsenek, hogy a romlott épületek javí­
tásának kötségeit beszerezhessék. Általában, ezen egyházunk
a szegény s az érdeklődés hiánya miatt, tengedő egyházak
közé tartozik.
B ik f a l v i egyházunkról keveset mondok, de a kevés
szóban sok jó nyer kifejezést. Vagyonos egyház, vagyona
példás rendben tartva, ügykezelése mintaszerű, az egyház
iránti- érdeklődés a kivánalmaknak megfelelő. Általában, úgy
a lelkész, mint a hívek buzgósága iránt, elismerésemet kell
kifejeznem.
B o d o k i egyházunkban, a konfirmációnak két éven-
kinti megtartására, a törvénytelen együtt-élések megszüntetése
érdekében, a politikai hatóság segélyének igénybevételére uta­
sítottam lelkészt és a presbitériumot. Ezen egyházunk anyagi
ügyei is, az utóbbi időben, hanyatlanak. A papi ház omló
félben, az egyház tőkéjéből Henter Áronnál 3 1 frt. 50 kr.
Teleki Zsigmondnál 30 frt. özv. Lucái Sámuelnénél 1 3 frt.
5 kr. Barabás Józsefnél 70 frt. 40 kr. fölvehetetlenné vált.
E tekintetben, utasítottam a presbitériumot, hogy gyűlést tart­
ván, állapítsák meg, kit terhel az egyháznak e károsodásáért
a felelősség s húsz nap alatt jelentsék be az egyházmegyei
tanácshoz. A húsz nap nyolcszor is eltelt, de az utasításnak
elég nem lett téve. Levéltári szekrény, rendelet dacára sem
lett elkészítve. 75 frt. tőke és 1 7 frt. kegyadomány a papi
lakjavitásra elköltetett. Utasítottam a szorgalmi jövedelem­
ből visszapótlásra. Egyetlen egy ok van, miért a hanyatló
egyházak közé nem sorozom ezen egyházat s ez ok az, hogy
minden évben tekintélyes szorgalmi jövedelmet produkál. Az
egyház iránti hűség és buzgóság tekintetében is sok kívánni
való van, a mennyiben minden kis nem tetsző dologért val­
lás-változtatással fenyegetőznek.
B o d o l a i egyházunkat junius 23-án vizsgáltam és tűr­
 6. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. i. szám.

hető állapotokat tapasztaltam. A nyolcezer frtot meghaladó olyan búcsú-napoknak rendszeresítését, melyeken az egész
kepeváltási tőke részben takarékpénztárilag, részben jelzálogi német világot, főleg pedig a szövetséges rendeket részvételre
biztosíték mellett elég rendben kezeltetik, de a 96 frt. or­ fölhiván, a hanyatló vallásos érzület fölélénkitésére mindent
gona-alap kötvényei és a tekintélyes számú magtár-kötvények megtesznek, ha lehet a szociálizmus tanainak és érvényessé­
nagyobb részt csak egy kezessel vannak biztosítva; ezeknek gének bevonásával is. A szociálizmus leküzdése az egyetlen
két kezessel leendő biztosítása elrendeltetett. A Cirmes György­ helyes eszköz, t. i. annak jó irányba való terelése által igen
nél levő 98 frt. követelés behajtása szintén felelősség mel­ I helyes és idvességes mozgalom lehet, legalább a mit már a
lett elrendeltetett. Egyebekben, eltekintve azt a kis kellemet­ I szociálisták régen terveznek, ha nem is a Merx és Lassale,
len incidenst, melyet a kepeváltás létesítésének módozatai hanem a Hertzka értelmében, még az államnak is javára vál-
fölött való nézeteltérés a lelkész és presbitérium között elő­ hatik, de ki ne venné tagadóba, hogy ezt olyan kath. izű
idézett, békességet, egyetértést s elég jó rendet találtam. búcsú-napokkal el lehetne érni, vagy csak megközelitni, mi­
B r a s s ó i egyházunkat nagy gondok között s szorgal­ lyenek tervbe vannak véve. A vallásos érzületnek, a kornak,
mas munkában találtam. E z évi minden törekvése az egy­ az emberiség eszméinek mindig szüksége volt, hogy a tény­
háztagoknak a templomépités befejezése volt A megelőző leges műveltségi állapotokkal alkudjék meg, ha megvalósí­
évi vizsgálati utasítások teljesittettek, kivéve az egyházköz­ tásra akart számítani, de ha a szocializmus maga sem ha-
ségi képviselet megalkotását, melyet már teljesítettek a kö­ 1 ladás, ellenkezőleg dekadencia, hát a búcsú-napok mifélék
zelebbi időben. Lelkész afia azon jelentésére, hogy ének­ ! lehetnek? Vagy tán, meglehet várni az elszáradt fának ki-
vezér az énektanítástól vonogatja magát, utasításul adatott j zöldülését.
a presbitériumnak, hogy szorítsa a kántort kötelessége tel­ i
jesítésére ; jelentés ez ügyben nem tétetett azután hoz­ ! Wemdingban, Bajorországban nem régen a kath. papság
zám, úgy látszik, hogy ez ügy elintéztetett s aggodalomra ördögűző processust indított meg s elmondhatjuk, hogy cso­
nincs ok. E g y 3 5 frtos kétségessé vált követelés sürgős be­ dálatos eredménynyel, mert a kath. nép között módfeletti
hajtására szintén utasittatott az egyház. Egyebekben, hogy nagy hitelre találtak. Másutt azonban, nem egy helyen, kellemet­
milyen óriási erőfeszítést tanúsítottak s tanúsítanak az egyház len benyomást és elkeseredést szült a túlkapásoknak ez ismé­
tagok s hogy a híven teljesített kötelesség nemes jutalmának, telt megkísérlése s főleg a világiak, tiltakozásukat jelentették ki
az elismerésnek minő mértékét élvezi a hívek Kel szemben minden efféle kísérlet ellen.Valóban, a hinetetlenséggel határos,
nyugalomra készülő lelkész-társunk, az esperesi jelentésben hogy ma, midőn még a valóságos dogmatikai igazságokat is
elég bő mértékben lévén tárgyalva, éppen ezért csak azon végigmarta a század kritikai szelleme, ilyen események is
egyszerű óhajtással fejezem be ezen egyházunkról szóló je­ megtörténhetnek. Mégis csak különös, hogy katholikusok
lentésemet, segítse isten nemes törekvésükben a buzgó híve­ a világ szemeláttára követik el egyik merényletüket a másik
ket, hogy álljon az idők végtelenségéig e helyen a magyar után s csapják arcába saját magának kigúnyolását. Vájjon,
protestantizmusnak s a magyar hazaszeretetnek védő bástyá­ csakugyan halad ez a világ? Alig hinnők, ha csak katho-
jául ezen egyházközség. likusolikusok lennének.
(Folytatása következik.) Benedek Árpád,
s.-szentkirályi ev. ref. pap. A «ref. egyházak szövetsége», melynek gyűlései min­
dig kiválóan érdekesek, mert az egész világ református hí­
vei képviseltetni szokták itt magukat, ez idén Canadában,
Külföldi egyházi szemle. Toronto városban tartotta meg szokásos nagy gyűlését. Mint
A *Ref-Bund» pár hónappal ez előtt tartotta meg mindig, úgy ez alkalommal is részt vettek azon, lehető teljes
szokásos évi konferenciáját Detmoldban. Á konferencia főleg számmal, a meghívott egyházak; egyedül a magyar egyház
azért érdekes, mert nagyon szépen feldolgozott történetét hiányzott, a mi a gyűlés tagjainak is feltűnt s annyival is
adta ott elő az alig pár évtizedes reform, egyháznak az inkább, mert Magyarországból még egyetlenegy alkalommal
elberfeldi mostani egyik lelkész P. Calaminus. Érdekes ez sem ment a szövetség gyűléseire senki, sem pedig jelentő­
az előadás nagyon, mert híven kitetszik belőle, mint támadt ség nélküli üdvözlő iratokon kívül más tudósításokat nem
életre az elnyomott egyház, mint alakult meg szervezetének küldött senki az itteni állapotokról, még azok sem, a kikről
kicsinyke csirája Elberfeldben, miként próbálták azt tovább úgy hittük, hogy külföldi testvéreink előtt a mi életünk je­
fejlesztgetni 1850-ben, 1877-ben , majd a nyolcvanas évek­ leit fel szokták mutatni. A gyűlés több héten át tartott s
ben, mig aztán 1883-ban a Zwingli-ünnepélyen Dr. Bran- rendkívül érdekes ülései voltak. Feltűnő volt azonban, hogy
des be nem fejezte a megalakítást, bár mindenesetre nagy milyen tervszerűsége, egyöntetűsége volt itt a vitatkozások­
feladatok várnak még, melyeket ezután keli megvalósítani. nak, mely a szertecsapongást, tárgytól eltérést teljesen ki­
Mert nem elég, hogy nehány egyházközséget újra- szervez­ zárta, a minek oka tán az lehetett, hogy minden lehető
tek, többeket halottaiból támasztottak fel, az észak-amerikai tárgynak meg volt a maga előzetesen vállalkozó referense,
testvér-egyházakkal az Összekapcsolást megújították, két egye­ ki rendszeres értekezés, vagy előadás alakjában ismertette a
temen ref. dogmatikai előadásokat szerveztelek, nagyobb kérdéses ügyet hallgatóival. Nem kisebb emberek ajánlkoz­
íoku ref. irodalmi működést indítottak meg, még ez mind tak e munkára, mint Blaikie, Angliából, John Hall New-
kevés, itt csak jelei mutatkoznak az életnek, azt erőre kelteni, Yorkból, Grilli Filippo valdens lelkész Itáliából, Wood V il­
megszilárdítani, ezután kell, az a jövendőnek leend feladata. mos, az öreg Sommerville, De Beer, Hollandiából, dr. Car-
% man methodista lelkész, dr. Olivér, Glasgowból, dr. Taylor,
Szászországban közelebb tartották meg a tartományi Montreal, stb. számosabbnál-számosabbak a leghíresebb fér­
zsinatot, mely azért nevezetes, hogy egyhangúlag elhatározták fiak közül. A tárgyalások felölelték az egyháznak összes so-
 i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
cialis és társadalmi kötelességeit külön-külön véve, mindenek
előtt elítélve azokat az egyesületeket és *mozgalmakat, me­
lyek az egyház teendőit az egyházon kivül akarják megva­
lósítani. E z utóbbi ellen főleg a híres John Hall kelt ki igen
éles hangon, s mindenek felett hangsúlyozta, hogy éppen
maga az egyház, mint olyan, indítsa meg a legkiterjedtebb
akciót, de soha se engedje meg, ha nem akarja, hogy a
szintérről leszorittassék, hogy ő tétlenségre legyen szorítva.
É s ennél jobbat mi magunk sem mondhatunk, mert ha az
egyesületeknek meg is van a maguk jelentősége, hiszen a
szétaprózott munka felel meg csak korunk jelszavainak, de
az egyház, melynek munkája már magában véve is tulon-tul
detaillirozott, ha nagyon szétágazik, illetve, az egységet el­
veszti, csak az ochlochraciának lesz propagatora és sírkövét
állítja fel saját maga-magának.
TARCA.
A tordosi ev. ref. egyház.
Tordos neve ismeretes, nem csak Hunyadmegyében,
hanem szélesebb körben is, különösen a régészetet kedvelők
előtt. Ismeretessé tette e nevet főleg megyénk egyik kiváló
régiség búvára, Torma Zsófia úrnő, ki a tordosi őskori telep
maradványait nagy szorgalommal kutatta föl, s ismertette meg
a nagy közönséggel. De, sokak előtt ismeretes e név úgy is,
mint ev. ref. egyház. Hogy ős-múltjával mennyire sikerült
Tordost a régészeknek megismertetni, s a tordosi telepen talált
régészeti tárgyakat a régmúlt történetének megvilágítására
felhasználni, nem vizsgálom ; de, hogy az itt levő református
egyházközségnek sem múltját, sem jelenét tisztán és helyesen
nem ismeri a nagy közönség, s még Hunyadmegye intelligen­
ciájának egy jó nagy része sem erről, nem egyszer, volt alkal­
mam megyőződni.
Úgy hiszem azért, helyesen cselekszem, ha e széles kör­
ben ismert nevű egyházközségnek úgy múltját, mint jelenét
megismertetem legalább azokkal, kik egyházaink élete, tör­
ténete iránt érdeklődnek. S midőn múltját akarom ismertetni,
elégségesnek tartom, ha régi papjainak itt-ott elszórt, érde­
kesebb feljegyzéseit lehetőleg szórúl-szóra közlöm.
A tordosi református egyházközség nagy valószínűséggel
a szászvárosival egy időben, t. i. a XVI-dik század vége felé
alakult meg. Ezen egyház ugyanis a szász városival egészen
18 6 2-ig szoros viszonyban állott. Jelzett időig ugyanis neve­
zett egyházaink a luth. püspökség fennhatósága alatt állottak,
s jobbadán a szászváiosi konzisztoriumban intézteitek a tordosi
ügyek is. Sőt, nem egyszer a kebli gondnokságra is szászvárosi
polgár lett választva. Hogy Tordos a XVII-dik század derekán
mint már szervezett egyházközség szerepel, ezt teljes bizo­
nyossággal mutatja az egyház birtokában levő aranyozott ezüst
pohár, melyet 1650-ben ad Fodor György, a tordosi refor- j vérmesebbek azon állításának, hogy Tordoson a magyarság
mátus eklézsiának. Azonban, az egyházközségnek történetét
tárgyazó feljegyzéseket csakis 1 7 1 2-tűl kezdve, találhatni, s azon
feljegyzések is, melyek ez időben egészen 174 4 -ig fenmaradtak,
inkább csak az egyházközség csekélyke jövedelmének elszá­
molását tárgyazzák. Az említett 174 4-ik évben már az akkori
pap, Berzetei Józseftől a következő feljegyzést találjuk :
«A magyaroknak az egész faluban vagyon házok kilenc.
/
Hannoverában még mindig nem csillapodott le az a
nagy mozgalom és elkeseredés, melyet az unió ellenére, a
lutheránusok a reformátusok elleni merényleteikben és ha­
lálra üldözésük által elkövettek. Maga a kultusz-miniszter is
kiadta a rendeletet, hogy a két felekezet papjai békességben
éljenek egymással, a lutheránus papok fogadják be a fiatal ref.
papjelölteket szemináriumaikba, de a rendeletet sehol sem
hajtják végre, annál kevésbé pedig, mert annyi szenvedés
után a ref. pártiak sem tudják többé ellenfeleiket tűrni. Csak­
ugyan, hallatlan is volt az az erőszakoskodás, melylyel az
eredetileg teljesen ref. Hannoverát minden áron lutheránussá
tették ; a felidézett harcnak hogy most már nem lesz jó vége,
az bizonyos. Csak az a fájó, hogy nem a hatalmas luthe­
ránusok, hanem a szegény reformátusok veszte fogja az ál­
datlan küzdelmet megsiratni.
A kilenc házban örökösek, jövevények találtatnak tizenhárom
pár emberek, kik közül tizenegy pár többet beszél oláhul,
mint magyarul. A mi tehetségüket nézi, azokon a faluban
levő örökségeken kívül majdnem semmi sincsen (az egy kis
házat kivéve). Okát gondolom lenni, hogy a templom földeivel
azok, a kiknek inkább hatalmukban volt, híven reméltének,
azaz, csak a maguk hasznukat azokban keresték, másokkal is
kerestették, a honnan következett:
1. Hogy a magyarok magok szántó-földeiket (a tekintet
alatt, hogy a templom földeiből senkinek semmit nem incassál-
nak), maguk és posteritásuk megbecsülhetlen károkra, eladták.
A templom éppen elpusztult.
3 A papi háznál egy házon (szoba) és egy rongyos
csűrön kívül sem kapu, sem major, istálló, sem egy karónyi
közkert sehol sem találtatik, minden puszta és szabad ; a körűi
való kert is sok helyen sorvadozva, s omladozva hevervén.
4. Az iskola-házban esős időben még fennállva is szára­
zon maradni, nem lehet, sem fedele, sem fedelét tartó szarvazatja
nem lévén.
Melyek így találtatván, kényszeríteténk a j az eklézsia
földeit nagyobb taksára adni, t. i. 6 dnr. b) Ezzel is a templom
körűi valamit nem tehetvén, tiszt. Decanus Vásárhelyi uramtól
70 m. frtokat kölcsön leválni. Hogy a papi házat épitteté néhai
tiszt. Nádudvari József úr őkegyeim e, árváinak megadósodott
az eklézsia flr. 10 3 . dnr. 14 .
Berzetei József papnak ezen följegyzését egészben ide
jegyezni, érdekesnek találtam, mert ebből megtudhatjuk azt,
hogy 1744-b en minő helyzetben, s állapotban van a tordosi
református eklézsia, s láthatjuk azt, hogy már azon időben
a magyar református hívek mily számban éltek Tordoson, s
hogy azon időben vajmi kevesen voltak közülök, kik magyarul
tudtak, mi világos cáfolata némelyek azon hiedelmének és a
eloláhosodása folytán szaporodtak volna az oláhok. Sőt, tör­
téneti tény az, hogy soha ember-emlékezet óta tordosi refor­
mátus magyarbúi oláh nem lett. Mindenkori csekély számuknak
megvolt a maga oka, melyet később fogunk látni. De, Ber­
zetei feljegyzéséből teljes biztonsággal lehet következtetni,
hogy a megelőző időkben, jelesen Nádudvari József alatt, ki
papja volt az eklézsiának 1 7 3 6 — 174 4-ig , minő állapotban volt
 S. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
a tordosi református ekklézsia, mert hiszen a föntebb idézett
feljegyzéseit Berzetei József éppen az állás elfoglalása idejében,
1744-b en teszi papírra.
Berzetei Józsefnek még csak egy. a tordosi ref. hívek,
és az egyházközség között létezett, s máig is fennálló viszonyt,
értem, az úgynevezett, taksás földek használatát, melyről ké­
sőbb bővebben is lesz szó, tárgyazó feljegyzését tartom ér­
dekesnek, és szükségesnek, idézni 17 6 2 -b ő l:
«Az 1760-ik esztendőben, írja Berzetei, febr. 20-ik napján
lett remonstrációban, a tordosi magyarok az eklézsiái szántó­
földeknek bérekben találtatnak adósoknak 14 7 frttal és 27-
pénzzel. A felett a közelebb elmúlt két esztendőben azon
földeknek bérekben ugyanazok maradtak adósoknak 1 3 m.
frttal és 60 pénzzel. Erre nézve, tetszett a kapitulumnak iyen
rendelést tenni: tekintettel, hogy a magyarok többnyire igen
szegények, hogy a kik készpénzzel meg nem fizethetnek, azok­
nak adósságok tétessenek kapitálisokká, jó kontraktusokat Írat­
ván azokrúl, és interest búzával fizetvén, mig az egész ka­
pitálist lefizethetik. Azonban, a t. kapitulum kedvezvén a
szegénységnek, megengedi, hogy részenkint, és a kiktől mi­
kor s mennyit lehet, akár pénzzel, akár búzával a kapitalis-
suramában fizessenek, és kiki mennyit fizet, a kontraktusra
jegyeztessék föl. Azon kívül, hogy a szokásba jött abuzusok
eltöröltessenek, végeztetett, hogy a romoszi (közeli luth. köz­
ség) szokás szerint, ezután kik az eklézsia földét akarják
megbérelni, a szokott taksát előre fizessék meg, és azután
nyúljanak a földhez. És ki-ki a maga szükségéhez képest
annyi földet fogadjon, a .piennyit maga megmiveljen; ha pe­
dig a maga számára megbéreltetett földekből nagyobb bérért
oláhnak adna, az azon földnek termését veszesse el.»
Mint látni fogjuk, a tordosi ref. eklézsia életében ezen
taksás földek mindvégig nagy szerepet játszanak. Ez az oka,
hogy az ezekre vonatkozó följegyzéseit a tordosi papoknak
lehetőleg idézem. Berzetei József, tordosi papnak további föl­
jegyzései inkább csak az eklézsia csekélyke vagyonkája éven-
kinti elszámolását tárgyazzák, melyekből láthatni, hogy azon j
j Jaj, azt nehéz volna egy lélekzetre elmondani, mert hogy
időben az úgynevezett gondnoki teendőket is a papnak kellett
végezni ottani alkalmas ember hiányában. Még egy említésre
méltó följegyzését idézem, mely im ez: «Ebben az esztendőben
(17 4 9 .) tiltotta vala meg a mit. director u r a dézmát, hogy
a reform, ministerek (papok) csak is az magok hallgatóiktól, az
luth. ministerek hasonlóképpen vegyenek dézmát, másoktól
pedig ne. Hanem a franciskánusok mind az oláhoktól, mind
a pápistáktól, mely megtiltás Tordoson ugyan nem volt, de
Szászvároson mindenik parochiánál solemniter ment végbe.
Sokkal többet és terjedelmesebben ir a tordosi ref.
eklézsiáról Kerekes János, ki 1782-b en lett tordosi pappá.
Ő céljául tűzte vala ki az eklézsia történetének megírását,
de ebben megakadályozták szembetegsége és az adatok hiánya:
«Jó istenem szt. tetszéséből, így ir Kerekes János jegyzetei
bevezetésében, lévén ide a tordosi ref. eklézsiába 1782-dik
esztendőben papságra való jövetelem, vala nékem is az a szán­
dékom, hogy az itt megtelepedett szegény magyarok álla-
potját kezdettől fogva, mind ez ideig, röviden és együgyüen
megírjam, dé e szándékomban megakadályoztattam, nemcsak
gyengélkedő szemeimnek ottan-ottan előforduló súlyos fájdal­ történeteket szereti, pedig tudjuk, hogy minden magyar ember
szereti, annak lesz csak jó módja, mert mi ilyeneket is Írunk.
mától; hanem attól is, hogy az itt való eklézsia ládájában
Nem olyan német módi verseket, a mik a magyar ember szájá-.
se a Ven. Capit. protocullumában, se pedig egyebütt vala­
bán sehogy sem esnek ki kádenciára; nem is olyan soha meg
mire való jegyzéseket, melyek szándékomban segédeim le- nem történt hazug meséket, a melyekben csupa gyilkosság,
hettenek volna, nem találhattam. 1 és rablás van : hanem, igaz magyar kádenciákat és rigmusokat,
i. szám.
Szerinte «a magyarok elsőbben a Mátyás király idejé­
ben származtanak Thordosra, az előtt szászok lakó helye
volt ez a helység. Az említett király idejében Szászváros és
a körülötte levő falvak az ellenség által porrá és hamuvá
tétetvén, 15 0 9 . esztendőben a végekből: Tömösvárról, Lip-
páról, Jenőrűl s több helyekről a magyarság a pogányság
előtt beszaladván, Szászvárost és Tordost is megülte s új la­
kosa lett.»
«Kezdetben az oláhok barom- és sertés-pásztoroknak
vétettek be, de azután csakhamar elszapodtanak, s a magya­
rok pedig fogydogálni kezdettek, úgy hogy ma már ( 1 7 8 2 )
az oláhok sokkal számosabbak és tehetősebbek a magya­
roknál. , ...................... ...
(Folytatása Következik.)
Előfizetési felhívás
a
«Kis Tükör»
c í mű kép aládi hetilapra.
A mint most a «Kis Tükör»-rel bekopogtatunk a pitvar-
ajtón, tudjuk, hogy mindenki azt kérdi tőlünk: Mit akarunk mi ?
Hát, el is mondjuk iziben, szép sorjában, a ki szereti az igazsá­
got, olvassa el, nem bánja meg.
Hogy hát kinek írunk ? A z uraknak e, vagy a polgárok­
nak ; a gazdagoknak-e, vagy a szegényeknek; a tanultaknak-e,
vagy a tanulatlanoknak ; az öregeknek-e, vagy a fiataloknak;
vagy hát, kinek?
Bizony, mindenkinek, a ki magyar. Mert hogy már van új­
sága balpártnak, jobbpártnak, papnak, katonának, ügyvédek­
nek, doktoroknak, de még tán a bábáknak is : csak éppen
a magyar embernek nincs. Hát, hadd legyen annak is, mert,
hej ! na.?\r szüksége van e között a sok ellenség között egy
igaz barátra ! De hát hogy akkor miért nem irtuk oda elől,
hogy ez az újság magyar akar lenni ? Csak azért, mert az
magátúl értetődik, mert mi is magyarok vagyunk mind egy
szálig, a kik ebbe az újságba írunk, és azt akarjuk, hogy ebben
az országban mindenki magyar legyen, és jó hazafi.
De hát, mit Írunk ?
sok mindent akarunk ám mi írni ! Mindent, mi csak jó,
és hasznos.
Mi nem aduDk jó tanácsokat a császároknak, királyoknak,
kormányzóknak, meg minisztereknek, hogy hogyan kormányoz­
zák Ázsiát, meg Amerikát, mint a hogy ezt a nagy újságok
szokták, hanem inkább arról mondunk el okos dolgokat, hogy
hogyan kormányozzuk mi magunkat, családunkat,hogy minde­
nek ékesen, és szép renddel legyenek. És majd megmutatjuk,
hogy honnan szerezhet a szegény ember erőt, bölcsességet,
szeretetet az élet harcainak megvívására.
Leírjuk a régi nagy emberek életét és küzdelmeit, a
mostani kicsi és nagy emberek tanulságára: hogy mint sze­
rették azok a hazát, mennyire ragaszkodtak az örökélethez 1
Hogy megtanulja e példákból mindenki, hogy nem az a jó
hazafi, nem az javítja a haza sorsát, a ki sokat beszél, ha­
nem az, a ki isten országának minél jobb polgára akar lenni.
Azon is sokat gondolkoztunk, hogy a régi bibliás öregek
miért okosabbak és fiatalabbak a bibliátlan fiataloknál? Bizony,
azért, mert bibliások. No, majd ezen is segítünk. írunk sok szép,
és kedves dolgot a bibliából is. Tudjuk úgy is, hogy majd
ezt olvassa mindenki legnagyobb gyönyörűséggel.
Hanem, a ki a szép verseket, tanulságos históriákat, igaz
Folytatás az íj4 ív irteUéltieteii.
 i. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
igaz történeteket, a mik meg is történtek, szépek is, meg
tanulni is lehet belőlük.
És ha ezekben kigyönyörködted magadat jó magyarom,
nem szeretnéd-e tudni, hogy mint van a te filléreiden fentartott
egyházaknak és iskoláknak sorja? De, úgy is tudjuk, hogy
szeretnéd tudni. Hát, beszélünk mi majd erről is. Hogy mi
van, mi n in cs; minek kellene lenni. Hogy kik ellenségeink,
kik jó barátaink, és hogy ellenségeinket szeretettel győzzük le,
jó barátainkat szeretettel tartsuk meg.
Hát az ország dolgáról ki ne szeretne tudni ? No, az is
csak itt keresse az igazságot. Mert nekünk senki nem parancsol,
mi semmi jutalmat senkitől nem várunk, senki ijesztgetésétől
nem félünk, senkinek kedvében járni, nem akarunk, egyedül
az igazságéban. Meg is Írjuk őszintén és ferdítés nélkül, hogy
mi történt az országban és az ország gyűlésében. A mi újság
lesz az országban, azt mind megírjuk, csak azt hagyjuk el,
a mi nem igaz.
De, még a nagyvilág sorsárúi is hírt adunk, mert azt
akarjuk, hogy a mi olvasóink tudjanak mindent, a mit okos
magyar embernek tudni kell.
De, még ebből mind nem élünk meg ! Mert tudjuk,
hogy nem pápaszemes német professzorok olvassák újságunkat,
a kik egy világért el nem mosolyodnának, hanem olyan víg
nép, a melyik mulatni szeret: Írunk jó tréfákat is, régi és új
okos emberek nevettető okos mondásait.
Sőt, még a mi okosat szántásról, vetésről, gazdaságról,
és az emberi egésségről kitalálnak a tudósok arról mi mind
tudósítjuk olvasóinkat.
Ezeken kívül, az új, és olvasni való könyvekről, és ki
tudná elmondani, mi minden jórúl és szépről Írunk még.
H a pedig valaki azt kérdezné: hogy miért Írjuk mind ezt,
hát annak is meg tudnánk felelni.
Azért, mert szeretjük a magyar embert. Bizony, nem
a magunk hasznáért, sem a magunk dicsőségéért nem írunk,
hanem nemzetünk jóvoltáért. Mert azt akarjuk, hogy a kik­
nek van pénzük, drága könyveket és újságokat olvasni, legyen
módjuk, olyan újságot is olvasni, a melyik, mint a jó tükör,
nem ferdít, se nem szépít, se nem csúfít, hanem olyannak
mutatja életünket, a milyen, hogy aztán a jót előbbre vihessük,
a rosszat elhagyhassuk. Mert azt akarjúk, hogy a kiknek nincs
pénzük drága könyvekre és újságokra olcsó pénzen jó új­
ságot olvashassanak.
Már most, utoljára kérdés nélkül is megmondhatjuk azt is,
hogy hogyan Írunk ? Igaz magyarosan ! Dunáninnen, Tiszántúl
megismeri bennünk a magyar ember igaz magyar testvérét.
A szót nem szépítjük, mert nem is lehet a magyar szót szépí­
teni ; de a mi csúf, azt ostorozzuk. Senki nem lesz előttünk
olyan nagy, a mi megváltó istenünkön kívül, hogy előtte meg-
hajoljunk ; de, senki sem lesz olyan kicsi sem, hogy hozzá
le ne hajoljunk.
Szeretünk mindenkit, javát akarjuk mindenkinek ; de, mi
tagadás benne, legjobban szeretjük a mi jó magyar népünket,
s ki venné rossz néven, hogy a testvér testvérét legjobban
szereti ?
A mi jelszavunk is a békesség, de nem az, a mivel most
sokan háborúságot akarnak csinálni az országban, hanem az,
a mit a mi urunk hozott e földre: az igaz békesség, mely képes
nagygyá, erőssé, virágzóvá tenni édes hazánkat.
A ki igaz magyar, tartson velünk !
Mi nem írjuk ki, kik, milyen híres tudósok, milyen nagy
urak imák a mi újságunkba, hanem annyit mondunk, hogy
mindent úgy Írunk, hogy annak olvasóink hasznát vehessék.
Hogy mi nemzetünk jóvoltáért Írunk, abból is látszik,
hogy olyan olcsóra tettük az újság árát, hogy annak a pénze is
alig kerül ki belőle, a ki nyomtatja. Pedig gyakran még szép
képek is lesznek benne.
Budapesten, 18 9 2 . december végén.
Főszerkesztő Szőts F a r k a s .
Felelős szerkesztő Kecskeméthy István.
9-
A. 'k ia d ó sza va .
Mivel az első számot már 18 9 3. első szombatján (azután
minden szombaton) szét akarjuk küldeni: kérjük a szíves olva­
sót, hogy az újság árát minél előbb küldje be az alólirott
cég hírlapkiadó hivatalába.
A « K i s t ü k ö r » előfizetési ára : Egész évre 2 frt.
Fél évre 1 frt. Negyed évre 50 krajcár.
Gyűjtőknek minden t í z előfizető után tisztelet-példány
jár. Azoknak, a kik t í z példányt egy címszalag alatt rendelnek
meg, a lapot személyenkint: Egész évre 1 frt. 80 kr. Fél évre
90 kr. Negyed évre 45 krért küldjük meg. Az ilyen csoportos
gyűjtőknek t í z után szintén tisztelet-példánynyal szolgálunk
Budapesten, 18 9 2. december végén.
Hornyánszky Viktor,
hírlapkiadó hivatala
(az Akadémia bérházában).
Különfélék.
F e lh ív á s előfizetésre.
A z esztendő végére jutottunk. Zúgolódva, panaszkodva,
de csak mégis itt vagyunk. És mintha az idők szelleme fel­
emelt ujjal intene, hogy itt is kell maradnunk. Régóta nem
voltak a felekezetek közti viszonyok oly bonyolúltak, élesek,
mint éppen most; soha sem volt lapunkra nagyobb szükség,
mint most. Hát, éljünk, munkálkodjunk, világosítsuk, lelke­
sítsük egymást.
Rajtunk nem fog múlni. Törekvés, jó-akarat, nem hiány­
zanak. Kérjük a támogatást szellemiekben és anyagiakban.
Hátrálékosaink tegyenek eleget a múltra i s ; lapunk barátait
kérjük, hogy a jövőre előfizetésüket beküldeni, szíveskedjenek.
Munkás-társaink fogadják szives köszönetünket, és kér­
jük, ne vonják meg azt jövőre sem. Hogy a munka-kedvet,
és érdeklődést fokozhassuk, havi pályázatunkat jövőre is fen-
tartjuk. Valamint ígéretet teszünk, hogy a jövő esztendőben
mindent el fogunk követni, hogy az egyházkerületi Papi Érte­
kezlet végre megvalósuljon, és megkezdje azt a munkálko­
dást, mely új vért, új életet, új lelkesedést lesz adandó egész
egyházkerületünk, és különösen egyes vidékeink egyház-tár­
sadalmi életének.
Concordia parvae rés crescunt. Vessünk vállat, és raj­
tunk a pokolnak kapui diadalmat nem vehetnek; de kicsiny
eszközökkel nagy szolgálatot tehetünk a protestáns felvilágoso­
dásnak, magyar hazánknak, és a szabadságnak.
l Kolozsvárit, dec. 20. 1 892.
Szász Gerő-
|
! = Az ó-esztendő délestje és az újesztendő dél-
; előttje, mint mindenütt, kolozsvári egyházunkban is, a vallásos
áhitatnak voltak szentelve. Csöndes el borongással, a múlton
csüngő lélekkel az ó-év utolsó napján; istenbe vetett bizo-
dalommal, megújult reményekkel az újév reggelén: ment min­
denki templomba, be végezni életének egy rövidke szakát
hála-adással, és megkezdeni az újat segedelem-kéréssel. Mint
j minden ilyen alkalommal, most is szűkeknek bizonyultak tem­
plomaink a hívek befogadására. Templomozás után, az ó-esz­
tendő alkonyán az Igazgató-Tanács, helybeli kollégiumunk
tanári kara, az egyház preszbiteriuma testületileg tisztelgett
| főtiszt. Szász Domokos, püspök aánál, mely alkalommal a
j közérzületnek most is lapunk szerkesztője volt a tolmácsa.
( A főtiszt, püspök úr szokott melegséggel fogadta a megje­
lenteket, köszönetét mondott a szives megemlékezésért, és ismé­
j
telten kijelentette, hogy egész buzgósága, akarata, egész élete
!
az anyaszentegyházé és a hazáé. Nem tisztelgés volt ez, hanem
csak megpecsételése az eddig is élénken érzett nagyrabecsü­
lésnek ; egy újabb baráti kézfogás a jövendőkre nézve. Hisz-
szük, hogy velünk egyet értett egész anyaszentegyházunk, és
ebben a hitben, küldjük mi is szerencse-kivánatainkat mind­
azoknak, kik velünk együtt éreznek a szépnek, és magasz­
tosnak szeretetében. B o l d o g ú j e s z t e n d ő t !
 IO . PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
= Egy kis statisztika. A kolozsvári ev. ref. egy­
házban az 1892-ik esztendőben született a férfi-nemen: 2 5 1 ,
a. nő-nemen : 2 3 2 ; együtt: 4 8 3 . Házassági szövetségre lépett:
1 5 7 pár. Meghalt a férfi-nemen: 1 6 2 ; a nő-nemen: 1 7 0 ;
együtt: 3 3 2 . E szerint, az elmúlt esztendőben a kolozsvári
egyházban t ö b b s z ü l e t e t t 1 5 i-el, mint a mennyi meg­
halt. Összehasonlitva 1 8 9 1 -el, 1892-ben kevesebb született
2 1 -el; kevesebb halt meg 5 1 -el és több pár eskettetett meg
harmincegygyei.
= Papválasztás. A költői hangulatairól olvasóink
előtt is előnyösen ismert Szabó Jenő fiatal barátunkat, ki
eddig Békés-Gyulán volt segéd-lelkész, a b a r á t o s i egyház
rendes papjává választotta. Őszinte szerencse-kivánatainkkal
üdvözöljük a tehetséges fiatal embert szép pályáján. A köl­
tészet szeretete és a papi hivatás teljesítése oly közel rokon­
ságban állanak, hogy ezeket szolgálva híven, könnyen meg­
teremtheti azt a belső harmóniát, melynek fen kell állani az
ég és föld között. Keresse ezt a jutalmat, és jutalma lesz
hallgatóinak szeretete, egyházának felvirágzása és a jók be­
csülése.
= E helyen is felhívjuk olvasóink figyelmét
a « K i s T ű k ö r » cimü vállalatra, melynek programmját mai
számunkban egész teljességében közöljük. Senki sem kétel-
kedhetik, hogy oly férfiak indítják meg, kik egész biztosíté­
kot nyújtanak a vállalat derék-voltáról. Csodával határos ol­
csósága pedig lehetővé teszi, hogy még a legszegényebbek­
nek is hozzá férhetővé tétessék. Kérünk szépen mindenkit,
hogy buzgólkodjanak mennél szélesebb körben való elter-
jesztésén. Nem fognak haszontalan munkát végezni. Ez meg-
győzodésünk.
H IV A T A L O S
3681-1892. KÖ RLEVÉL,
valam ennyi erdélyi ev. református kollégium ni. t. E lö l­
járóságának, és valam ennyi ev. református iskolaszék tiszt.
lelkész-elnökének.
A közoktatásügyi magyar kir. miniszter múlt év 3 0 ,1 5 7 .
nov. szám alatt kelt felhívása következtében közöljük, mi­
heztartás végett, a magyar kir. belügyminisztérium múlt évi
1 1 , 5 3 6 . számú következő rendeletét.
Hatóságok és magánosok részéről ismételten hozzám
érkezett panaszok által figyelmessé téve, azon tapasztalatra
jutottam, hogy ragályos járványok felmerülte alkalmával, né­
mely törvényhatóság az iskolák látogatását gyakran elkerűl-
hetlen szükség, sőt a nélkül is betiltja, hogy kellő figyelemmel
lenne az iránt, vájj ón a járvány az illető iskola tanulói között
egyáltalán, és ha igen, oly mértékben van-e elterjedve, hogy
ily mélyreható, s a tanvidéket veszélyeztető intézkedés meg­
tételét indokolná. Miután az iskolák zárása csak akkor lehet
indokolt, ha azt fontos közegésségügyi érdek elkerülhetlenül
szükségessé teszik, és ezen okbúi az 1 87 6. X IV . t.-c. ez irányban
határozottan és részletesen intézkedik is, sőt az eljárást is
tüzetesen m egszabja: szükségesnek látom, a törvényhatóságok
figyelmét a következőkre felhívni.
A z idézett törv.-c. 2 8 — 3 5 . §§-ainak rendelkezései sze­
rint ragályos, vagy járványos betegségnek valamely tanodának
tanulói között felmerült esete alkalmával) a ragály tovaterje­
désének megakadályozását előbb a megbetegedett, vagy bete­
gekkel érintkezésben állott tanulóknak kellő ideig az iskolától
való távoltartása és egyéb óvintézkedések megtétele által kell
megkisérleni; a tanoda csak azon esetben lévén bezárható,
ha a ragályozás magában a tanodában történt, vagy ha a gyer­
mekek és ifjak közt nagyszámú kóresetek fordulnak elő.
Figyelmeztetem tehát a törvényhatóságokat, miszerint
az iskoláknak ragály, vagy járvány miatt történő bezárásánál
folyton szem előtt tartva ugyan a közegésségügy követelményeit, 1
M o sta n i szá m u n k h o z e g y n eg yed ív m e llék let v a n
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
i. szám.
= Előfizetési felhívás. Lélektani igazság, hogy csak
az az ember boldog, a ki az ur Jézus Krisztussal élő össze­
köttetésben é l ; történeti tény pedig az, hogy csak az az
ország nagy és hatalmas, a melynek minél több Krisztusban
hivő és Krisztust követő polgára van. így egyfelől hazámfiái
boldogságát, másfelől hazám nagyságát őszinte lélekkel elő­
mozdítani törekvő vágyam késztetett arra, hogy egy oly lapot
adjak ki, melynek minden sora arra munkáljon, hogy az
embereket az ur Jézussal élő összeköttetésbe hozza és tartsa.
Ezen lapra, mely « K e r e s z t y é n » címmel havonta képpel
jelenik meg, ezennel előfizetést nyitok. Á r a e g é s z é v r e
50 kr. mely egyenesen hozzám, Nagy-Becskerekre, küldendő.
S z a l a y J ó z s e f , szerkesztő és kiadó.
= A n.-becskereki ezredéves emlék szeretetház
érdekében. Az 1892-ik év elején újévi üdvözlet megváitatása
címen, nehány n.-becskereki polgár Összeadott 50 Irtot, mely
az év folyamán 3 2 4 írtra szaporodott, mely összeg gyümöl-
csözoleg kezeltetik a Torontáli Bankban. Ezen összeg célja,
az ezredév évfordulati napjáig begyülendő összeggel, hogy
egy alap képződjék, mely alap jövedelme arra szolgáljon,
hogy azon m a g y a r g y e r m e k e k i s k o l á z t a t á s á t e lő ­
m o z d í t s a , a kik nem iskoláztathatnak, vagy ha iskoláz­
tatnának, hát nyelvük veszélyének lennének kitéve. Ezen alap
nevelésére minden magyar embert teljes tisztelettel kérek és
pedig annyival inkább, mert ez intézet a z e z r e d é v é v ­
f o r d u l a t i n a p j á n működését okvetlen megkezdendi. Ado-
I mányok e célra, vagy alólirotthoz, vagy egyenesen a Toron-
I táli Takarék és Hitelbankhoz, N.-Becskerekre, mint a szere-
1 tetház pénzei kezelőjéhez, küldendők. N.-Becskereken, 1 892 .
| évi december hó 30-án. S z a l a y J ó z s e f , igazgató.
RÉSZ.
1 de egyszersmind figyelemmel a nem kevésbé fontos oktatásügyi
érdekekre is, pontosan a fent idézett törvény szellemében jár­
janak el, és az iskola-látogatás beszüntetését csak akkor ren­
deljék el, midőn arra a törvényszabta körülmények által fel­
jogosítva vannak ; kiváló figyelemmel viseltetvén a reáliskolák,
és gimnáziumok iránt, melyek a vallás, és közoktatásügyi minisz­
ter úr 1 8 9 1 . évi 5 7 ,9 0 7 . szám alatt kelt átirata szerint, azon «fel-
i sőbb tanodák közé sorozandók», melyekre a közegésségügyi
| törvény 34 . §-a értelmében, a törvénynek az iskolák bezáratá-
I sára vonatkozó intézkedései csakis járvány esetében alkalmaz-
' hatók. Egyszersmind célszerűnek, s ezért ajánlatosnak tartanám,
hogy az iskolazárást indítványozó hatósági orvos meghallga­
tása netán halasztás által, netán veszélyt hozható sürgős esetek
kivételével, a helyi iskolai hatóságok (állami iskolai gondnoksá­
gok, községi és felekezeti iskolaszékek), mint a melyek az
; iskolák közelebbi viszonyait pontosabban ismerhetik, szintén
I meghallgattatnának véleményük iránt. Minden esetben azonban
megkívánom, hogy az iskola-zárástól úgy hozzám, mint a vallás-
j és közoktatásügyi minisztériumhoz teendő jelentésben az el-
I rendelt iskola-zárás időtartama, valamint az azt indokló körül­
mények pontosan bejelentessenek. Végűi, figyelmeztetem a tör-
I vény hatóságot, hogy az 1 87 6. X IV . t.-c. 1 5 7 . §-a e) pontja értel­
mében a tanodák bezáratása iránt kizárólag csak a törvény-
hatóság első tisztviselője lévén illetékes, ezen jog átruházá-
, sának, vagy más törvényhatósági személy (főszolgabíró, ren-
I dezett tanácsú város polgármestere, stb.) által való gyakorlásának
) helye nem lehet. Budapesten, 18 9 2 . évi március hó 6-án, a mi-
I niszter helyett: Lukács György, államtitkár. A másolat hiteléül:
' Grabotsay Adolf, aligazgató.
j Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
I Kolozsvárit, 1 8 92 . december hó 21-én.
P a rá d i Kálm án, Szász Domokos,
tanügyi-előadó. ref. püspök, mint elnök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
csa to lv a .
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiiiiiiiiiiiiiiii<.iiiiiiiiiii'ii!iiiiiininimiiiiiiii-iiiiii;iuiiimiiiiii'iiiiii:iiiii iiiiiiiiiiiiiin'ii'i nniti'i|iiiiii:ii:i.i'iiiiiiHiiiliriiiiiiiiii'.iiiiiiiiiiiiiiiiiii,iiiiiiiiiiiiiiiiiiiirlniiiiiiiiii'.i!iiiiiiiiii:iii!iiiiiiii.iii!iiiiiMil.i!.iii.i\iiiiiiii.r,m|iiiiii.il.iiiiii)nimi!iiii)iiiiiiiiii>n iiiiiiimiii',

XXTTT. Évfolyam. K olozsvárit, 1893. Január 12. 2. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N .

E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ség i ir o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.

ges lenne az állami teljes tanár képzés, mert hi­

Egy pár szó a felekezeti tanár­
szen, c s a k j ó t a n e r ő k r e van nekünk, p r o ­
képzésről. t e s t á n s o k n a k is szükségünk. Ez az, a miért
1. egy pár szót kell hozzá-adnunk ama cikkhez, ám- J
A «Protestáns Közlöny» múlt évi nov. 17-ild ! bár, beismeri azt, hogy szükségünk van protestáns
számában örömmel olvashattuk a felekezeti tanár­ j tanár-képzőre, és erre konkrét javaslatot is ad, de
képzésről írott cikket. De, arról kellett meggyő­ | azt nem mondj?, hogy miért van é p p e n c s a k
ződnünk, hogy dacára ama tájékozottságnak, mely p r o t e s t á n s tanár-képzőre szükségünk. Én en­
a nevezett cikkből kitűnik, nem ad annyit, mint nek a c s a k p r o t e s t á n s tanár-képzőnek szük­
a mennyit várni lehetne címe után. Én tehát, mint­ ségét kisértem meg kimutatni röviden.
egy kiegészítésül, akarok mondani egy pár szót Hogy a kolozsvári egyetemen milyen kikép­
a felekezeti, speciáliter a protestáns tanárképzésről. zést nyerhet egy tanár-jelölt, azt cikkiró világosan,
Felesleges munka lenne, ezen kérdés időszerű, sőt és kellő tájékozottsággal mondja e l ; megláthatjuk
sürgetős voltát bizonyítgatnom ; mutatja ezt az is, ebből, hogy a tanár-jelölt szorgalmasan eljárhat
hogy a múlt évi tanári értekezleten élénk vita­ az előadásokra, kollokválhat, a tanár-képzőnek
tárgya volt, s hogy zsinatunk és Debrecen ez ügy­ j szorgalmas tagja lehet, kitűnően vizsgázhat, s mé-
ben is örvendetesen munkálkodik. I gis, midőn a gimnáziumba kerül, nem tudja, hogy
Az említett cikk írója azt mondja, hogy a I mikint kezdje tárgyát tanítani éppen mint egy
kolozsvári magyar kir. tanárképző intézet azért ! pap-jelölt, ki elvégzi a theologiát, és nem tudja az
hiányos, mert nincs gyakorló iskolával öszszekötve, I anyakönyv-vezetést, vagy nem tudja a keresztelési
melyben a növendékek prakszist szerezzenek, s esketési, vagy úrvacsora-osztási ágendumokat.A ta- j
szerinte, segítve lenne a bajon, ha az állam egy j nár-képzés ezen hiányos voltán segítve lenne á l t a -
ilyen gyakorló-iskolát állítana ; de, mivel az állam, I l á n o s s z e m p o n t b ú i , ha az állam gyakorló-
dacára hogy az egyetem húsz év óta áll fenn, nem j iskolát állítana fel, élén egy pedagógus tanárral.
állít, mi protestánsok csináljunk, mert nekünk szük­ I De, vájjon felekezeti érdekből elég lenne-é az ne-
ségünk van rá, azaz, teljes tanár-képzőre, hogy j künk, protestánsoknak ? Bátran kimondom, hogy
az állami intézetekkel kiállhassuk a versenyt, és ne m; mert, nézzük csak egy leendő tanárnak kép­
e miatt jó tanerőkre van szükségünk. Hiányos zését felekezeti szempontbúi.
tanár-képzésünk dacára is örömmel mondhatjuk, Elvégzi a protestáns ifjú a gimnáziumot, s
hogy a versenyben eddig sem voltunk legyőzőitek, olyan a milyen egyházias szellemmel megkezdi
ha győzők nem i s ; mert eredmény és jó tanerők az egyetemet. Itt mindjárt a megélhetés módja
dolgában (de, hiszen e kettő szorosan öszsze is függ) után kell néznie, mert bizony, a tanári pályára ké­
nem állunk éppen hátúi. Csak külső berendezés, szülő ifjak is a szegényebb sorsuak szoktak lenni.
tanerők száma, s efféle dolgokban hívhat az állam Hogy tehát megélhessen, az előadásokon kívül fen-
versenyre és előzhet meg minket. maradt szabad idejét kell felhasználnia, s ámbár
Fontosabb dolog az, hogy a cikkíró, úgy lát­ ösztöndijat kaphat az egyetemen, de csak a má­
szik, elégségesnek tartaná azt, hogy akár az állam, sodik évben, és ez az ösztön díj sem akkora (300 írt.)
akár egyházunk gondoskodnék a teljesebb tanár­ hogy abból, a rendes havi kiadásokon kívül, tan­
képzésről, csak gondoskodva lenne erről; vagyis, díjat tudjon fizetni, és ruházkodjék tisztességesen.
más szavakkal felekezeti szempontbúi is elégsé­ Az ifjú, tehát, legnagyobb részben a maga erejére
 12. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 2. szám.

utalva, a mondhatni megfeszített munkában nél­ leveleket. A nyolcadikban a körjegyző úr kéri a «D» min­
külözve az egyház védelmét, segedelmét, nagyon tát, a szülöttekről és halottakról a szükséges kimutatást.
A kilencedikben az országos státisztikai munkálat­
könnyen elveszítheti azon kevés felekezeti szel­
hoz sürgetik a népesedési mozgalom adatainak beküldését.
lemet, egyháziasságot, melyet a gimnáziumból ho­
Végre, a tizedik az anyakönyvek egyik példányának illeté­
zott, ha ugyan egyáltalában hozott valami keveset. kes helyre való fölterjesztését rendeli el. M ég elolvasni is
Az egyház a gimnáziumból kikerült ifjút négy-öt sok, hát még mindeniket végrehajtani. É s mi mégis eleget
évig teljesen elengedi magától, éppen azon korban, teszünk mindenkinek. Felsőbb rendeletek parancsolják,
midőn minden behatásra a legfogékonyabb, minden s nekünk engedelmeskedni, végezni kell az i n g y e n
változásra, jóra úgy, mint roszra, legalkalmasabb. m u n k á t .
Őszintén kérdjük van-e igazság abban, hogy a pap­
Sőt,nem minden protestáns tanárjelölt kerül ki fele­
ság, elkezdve a körjegyző-segédtől, fel a miniszterig, min­
kezeti iskolábúl, s a melyik abból kerül is ki, azt is den törvényszéki és közigazgatási közegnek, a rendele­
könnyen elhódíthatja az állami tanszékek csábító teknek megfelelőleg, ingyenes munkása legyen ?
kényelme. Azt a kevés felekezeti szellemet, mely A társadalmi jó rend érdekében, nem mondjuk azt,
egy tanári pályára készülő ifjúban van (kevés, mert hogy nincsenek oly ügyek, melyeknek elintézéséhez ok-
vetetlenül ne kellene a papnak ingyen munkával hozzá já-
mostani körülmények közt igen sok nem lehet),
rúlnia ; de, ott vannak, teszem fői, a hagyatéki ügyek,
egy az állam által felállított, s teljesen berende- \
melyek lebonyolításához múlhatatlanúl halotti bizonyít­
zett tanárképző soha sem tartja fenn, annál ke­ vány, s igen sok esetben keresztlevelek is kellenek; az
vésbé növeli; ott sem lennének v a l ó d i p r o ­ ily nemű jogügyleteknél minden munkás-közeg kiveszi a
t e s t á n s tanárok, csak legfönnebb jó tanerők. magáét, és ha a pap fáradtsága diját követeli, a legtöbb
Pedig, nekünk ezekre úgy, mint amazokta szük­ helyen harcot kell folytatnia az árvaszékkel, közgyámmal,
ségünk van egyformán. Nehogy valaki félre-értsen. és mindenek felett, saját híveivel annyira, hogy nem egy
paptársamról tudom, hogy a kellemetlenségek kikerülése
Nem azt akarom én mondani, hogy az a protestáns
tekintetéből, teljesiti minden szó nélkül az ingyen munkát.
tanár aztán a tudományokat felekezeti szellemben Csaknem ilyenformán vagyunk a családi értesítők
tanítsa nem. Nem akarjuk mi a tudományokat kiállításával is. A hadköteles ifjú menekülni akar a ka­
reformátussá tenni, mert nem szabad, de nem is tonaságtól. Megvan jogcíme hozzá, reklámálhat; de, sokba
lehet, mert a tudomány sem protestáns, sem katho- ; kerül. Azonban, hogy mégis célját érje, cselédnek áll be
likus, hanem e g y és k ö z ö s . Igaz, hogy látha­ a körjegyzőhez, v a g y valamelyik tekintetes úrhoz. A nyom­
tatványnyal jön a jegyző úr, s kér, állítsa ki, barátom,
tunk katholikus históriai, katholikus irodalom-tör­ N. N. részére ezt a családi értesítőt; vagy, jön a másik,
téneti, s más katholikus könyveket, de ez már a tu­ mondva, csinálja meg, édes tiszteletes úr, ennek s ennek az
domány meghamisítása, ezt nem követhetjük. Azt ifjúnak a részére a családi értesítőt, és ha bátorságot
kérdezhetné valaki most hogy hát akkor miért ! veszünk magunknak, megmondani, hogy annak törvényes
van mégis p r o t e s t á n s tanárra, protestáns ta­ dijja van, minek befizetése nélkül kiállítani, nem lehet,
hát akkor előáll az illető úr nagylelkűségével, s elmondja,
nár-képzésre szükségünk. Erre fogok megfelelni.
hogy ő is ingyen munkát végez, s szívességből teszen
(Vége következik.)
mindent, azért a becsületes ifjúért, s még becsületesebb
szüleiért, és mi, jóllehet meg vagyunk győződve arról, hogy
Ingyen munka. szó sem igaz abból, a mit mondanak, végre engedünk,
a nagylelkűség elve győz, s amaz utógondolattal, hogy
É v eleje van. Jön a postás-legény. E g y egész rakás a minket megillető törvényes dijj az ők zsebükben marad,
levelet hoz ; a kiilhatóságoktúl van valamennyi. Kibontom a jó viszonyért kiállítjuk ezt is i n g y e n .
az elsőt. A kir. törvényszék kér büntető ügyben bizonyít­ Benne vagyunk a nagylelkűség gyakorlásába. Jön
ványt x. y. erkölcsiségére vonatkozólag. Hát, jól van ; j B. egy váló-személy, szegénységi bizonyítványra lenne
elintézem. Nézem a másikat, melyben egy körjegyző kér i szüksége, hogy a bélyeg-költség elől menekülhessen. Elő ­
N. N. hadköteles ifjú személyiségére nézve felvilágosítást, | adja keserves panaszát, hogy a körjegyző úr nem akarja
esetleg keresztelési anyakönyvi kivonatot. E z is h agyján ; megcsinálni fizetés nélkül, azért hát hozzánk jött, remélve,
ezt is megválaszolom, a m aga rendje, s módja szerint. hogy mi megszánjuk, s elkészítjük neki, s kér, hogy te­
A harmadikban már a fő-szolgabiróság rendelkezik, gyük is meg, mert ne legyen becsületes ember a neve,
a pénzügyigazgatóság megtalálása folytán, valami rég le­ ha ő igy, am úgy meg nem fogja szolgálni szívességün­
fizetett egyházi illeték-egyenérték azonnal való megfizetése ket ; csak hirt adjunk, bármiféle munkában örömest se­
iránt,, természetesen, különbeni végrehajtás terhe mellett. gítségünkre lesz. Gondolkozunk, hiszen, valóban szegény
Erre is válaszolok, okmányokkal igazolom a követelés 1 em ber; végre, megszáll a könyörületesség magasztos ér­
helytelen voltát. zete, meg vakarjuk fejünket, aztán hozzá fogunk, s meg­
A negyedik, ötödik, hatodik és hetedik mind a teks. csináljuk azt a szegénységi bizonyítványt is ingyen.
árvaszék rendeletéit tartalmazza, hagyatéki és árva-ügy­ É s valóban, ingyen csináljuk meg, minden szép ígéret
ben, sürgősen követelvén halotti bizonyítványt és kereszt­ dacára is. A jegyző úr megkapja neve aláírásáért a húsz­
 2. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
harminc krajcárt, s ha mi pár órai szivességre kérjük fel
az illetőket, még ők neheztelnek, s akár hány megmondja
jó lelkű papjának, hát, bizony azért a nehány rend Írá­
sért nem szégyenli fizetést veifni, tán azért fizetem én a
kepét, hogy ne fizessek külön minden irka-firkáért is.
Lám , milyen olcsó is lett egyszerre ez a mi tudo­
mányunk, az utolsó napszámos is kigúnyol vele. Beh, kár
érette az a tizennyolc-húsz esztendő, mit igen sokan az
iskola falai között kenyéren és vizen töltöttünk e l !
Peszszimisztikus álláspont, mondja talán a szives
olvasó. Legyen az ember erélyes, ne féljen még az ár­
nyékától is, álljon a sarkára, tartsa meg a törvényt, ,s
hajtsa végre azt teljes tartalma szerint, s akkor nem tart­
hat semmitől és senkitől.
Naiv vagy, kedves o lvasó ! Nem gondolod meg, hogy
a hívek mit szólnak a papnak ezen valóban lelkiismeretes
erélyéhez. Egyszerűen feltámadnak ellene, ha szépszerint
nem megy, van majd mindenütt bújtogató, s észre sem
veszi jóformán, megnő a híveknek keze, lába, karja, s leg­
főbbképpen a szája, s mindenikkel ellene harcolnak. K e ­
rülni kezdik a templomot, nem szeretik hogyan prédikál,
hogyan ruházkodik, mint viseli m agát: dúl, fúl, forrong a
szent nép, hatalmas panasz m egy az espereshez, vádolják
gorombasággal, részegséggel, zsarolással, vagyon-pazar-
lással, követelik elmozdítását, mert ha nem, ők mind
katholizálnak. S mi lesz vége a komédiának ?
A szegény papot pedig, kire semmit nem bírnak rá
bizonyitni, előbb megintik, foly a hecc tovább ; aztán, meg­
bírságolják, s végűi, ráhúzzák az imprudens pap köpe­
nyegét, s mint fekélyes tagot, az egyház testéből ki­
vágják ; sőt, ha ez utóbbi nem is történik meg minde­
nikkel, de meg van mérgezve egész élete, jövője, s el van
zárva előtte az út az előbbre juthatásra nézve. Megadja
sorsának magát, s c-sak hogy vége legyen a sok kelle­
metlenségnek, mindent hívei kedve szerint teszen, tűr,
szenved családjáért, gyermekei jövőjéért, s megátkozva a
nyomorúságos kepe-rendszert, dolgozik tovább, újra csak
ingyen.
Lássuk csak tovább. A z egyház pap nélkül van.
Eltemette az öreg tiszteletest, ki majd minden hivével
kereszt-komaságban állott. Új papot vár. A néhai lelkész
korában az volt a szokás, hogy eklézsia - követéseknél
a bűnös megfizette fáradtságát a papnak, a jelen volt
preszbitereknek, sőt akárhány gyülekezetben az egyház
pénztára javára is büntetést szenvedett. Ámde, mig az
új pap állását elfoglalná, tudomásukra jött a híveknek,
hogy valamelyik egyházban, ott túl a Szamoson, a pap­
nak eklézsia-követésért nem fizetnek. A z első esetnél
ők is megtagadták az új papnak e tekintetben a fizetési
kötelezettséget. A tájékozatlan pap belenyúgodott. K é ­
sőbb aztán megtudta szomszéd-paptársaitól, hogy min­
denütt fizetnek, s egyháza régi jegyzőkönyveiből arról
is megbizonyosodott, hogy hívei is hordozták a múlt­
ban ezt a terhet. E g y újabb alkalommal nem engedett,
sőt előbbitől is felvétette követelését. Pap éb hívek kö­
zött ebből súrlódás támadt, híven panaszt emeltek az
az esperesnél s az esperes ur csupán jó indulatból ta­
nácsolta ifjú pap-társának, hogy jövőre az eklézsia kö­
vetőktől ne vegyen semmi dijt. Bár az előbbi idők jog-
gyakorlata mellette bizonyított, a jó viszonyért, elfogadta
13-
a szives tanácsot, nem is sejtve, hogy ez által szomszéd-
paptársainak is kellemetlenséget okoz. Azoknak is le kel­
lett mondani több éveken keresztül élvezett jogaikról s
ma teljesitnek mindannyian egy fárasztó munkát i n g y e n .
Á m , azért presbiter és kurátor uraimék megkap­
ják patkó-pénzeiket. A feloldott bűnös pedig markába
nevet, hogy negyven-ötven krba kerül az egész eklézsia­
követés csak s mint egy újabb szabadalomnak tekintvén
az eklézsia-követést a további erkölcstelen életre, esztendő
múlva hasonló ügyben újból papja előtt áll s van eset
rá, hogy négy-öt versen is keli eklézsiát követtetni. Bi­
zony, meglazultak az erkölcsök mindenütt s azzal ma már
semmi jót nem teszünk, ha a közfelfogás előtt még ér­
vényes eklézsia-követésre utat nyitunk i n g y e n .
Eltekintve fölsorolt fárasztó munkálatainktól, meg­
kell csinálnunk félévenkint a szülöttekről és halottakról
a kimutatást, az országos népesedési mozgalomhoz e g y ­
házunkból teljes adatokkal kell szolgálnunk. Miért ? E g y ­
szerű a felelet rá : törvény teszi kötelességünkké. Igaz,
de hát nem lehetne-é ezen változtatni ?
Hiszen, évek óta már két példányban vezetjük az
anyakönyveket s az egyik hiteles példányt évről-évre be
kell szolgáltatnunk a közigazgatási hatósághoz. Ott, azok­
ban vannak az összes adatok, fizetéses tisztviselők ke­
zébe megy. Hát, azok nem végezhetnék el ezt a munkát ?
V a g y , ha mégis nekünk kell tennünk, miért van akkor
a kettős anyakönyvvel a munka-szaporítás? Csak azért,
hogy több dolgunk legyen ? (Van ennek más oka is. S z e rk.)
Nem nyugszunk meg abban, hogy talán a polgári
anyakönyvek behozatalával úgy is megszabadulunk a fá­
rasztó statisztikai munkálatoktól, a tervtől a megvaló­
sulásig lehet sok idő m ég; éppen azért óhajtanok, ha
ezek a kérdések bővebben megvitattatnának s mozgalom
indulna meg, mely a maga törvényes útja és módja sze­
rint, a nem feltétlenül mellőzhetetlen ingyen munkálatok­
tól a papságot megmenteni igyekeznék.
Mindnyájunk ügye ez. Vitassuk meg egyházm egyei
Papi Értekezleteinken ezeket a dolgokat, hogy a remél­
hetőleg megvalósulandó egyházkerületi Papi Értekezlet
is tanácskozása tárgyává tehesse s ha egy egész egy­
házkerület erkölcsi testületé teszi magáévá véleményün­
ket, akkor a kész munkával bemehetünk az egyházke­
rületi közgyűlésre, annak bölcsessége aztán meg fogja
találni a helyes utakat és módokat méltányos kívánsá­
gaink megvalósításához.
Az egyházmegyékből.
A sepsi egyházmegyéből.
(F olytatás.)
Eresztevényen az egyház kevés vagyonánál csak
a hivek buzgósága kevesebb. A Pünkösti Lajos kegyadomá-
nyának biztosítását, levéltári szekrény készítését és az egy­
ház ingó javairól s levéltáráról szabályszerű leltár készítését
elrendeltem. Itt a lelkész és az egyház küzd a szegénység
nyomorúságaival.
E r Ő s d ö n a megelőző évi intézkedéseknek elég téte­
tett részben, más részben az akadály indokoltatott. Ezen egy­
házunk is a szegényebb egyházak közé tartozik, de ügyei
 14* PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 2. szám.

rendben tartatnak, kivéve levéltárát, melynek szekrénye nem mesteri kő-csür építése terveztetik. A megapadt közalap-mag­
lévén, rendben nem is tartható. Magtári kötvények kijavít­ tárt a hívek önkintes adakozás utján 1 3 hl. és 85 1. búzá­
tattak, de a magtár-tőkéből jelentékeny összeg közszükség­ val ismét kipótolták. Szorgalmi jövedelmet, föld hiánya miatt,
letekre elköltetvén, utasittatott a presbitérium az elkölthetet- ha nem is produkálhattak, de a közmunkában szorgalmasan
len tőke megállapítására, hogy ezután ne a tőke, hanem csak részt vesznek. A z egyházközségi képviselet megalkotására uta­
a kamat fordíttassék közszükségletekre. Vizsgálat közben ki­ sítottam az egyházat; lelkész afia, gr. Nemes Franciska sz.
tűnvén, hogy az interkalaris jövedelem nem fizettetett be, Béldy Istvánné őnagysága ötszáz frtos alapítványáról tette
annak befizetésére utasittatik az egyház. meg jelentését, egyúttal azt is jelentve, hogy a hagyaték tár­
É t f a 1 v a-Z o 1 1 á n i egyházunkban is több hiány me­ gyalásának késedelme miatt, az alapítvány sem befizetve, sem
rült föl, melyek esperesi intézkedést vontak maguk után. A z róla kötlevél kiállítva, nem lett. Hálásan vettem tudomásul,
arányosítás alkalmával jutott ötvenkét hold erdő üzemtervé­ de utasítottam lelkész afiát, hogy ez alapítványi összeget pénz­
nek elkészítésére utasítás adatott, úgyszintén arra is, hogy tárra venni s erről jelentését megtenni, igyekezzék.
az egyház anyagi ügyeinek gyarapítására szorgalmi jövedel­ K á l n o k i egyházunk egyike azon egyházaknak, mely­
met produkáljon; ezt a tagosítás bevégzése utánra ígérte is nek tagjai egymással való folytonos kötekedésük által meg­
a presbitérium. Az egyháznak sem ingó, sem ingatlan ja ­ nehezítik a vizsgálat eszközlését; bár a megelőző évi vizs­
vairól szabályszerű leltára nem lévén, lelkész afia. utasittatott gálat legaggasztóbb jelensége, mely a kötvények szabályta­
annak harminc nap alatti elkészítésére s esperesi hivatalunk­ lanságában mutatkozott, azoknak kijavításával, el lett enyész-
hoz való beterjesztésére. A Benkő Rafael*féle ezer frtos ala­ tetve, még is számtalan oka merül föl mindig az esperesi
pítványból SzÖrcsei Vince ur a ráeső 14 0 frt. helyett 200 szigorú intézkedéseknek. A vad-házasságok száma aránylag
frtról k ötlevelet állított ki, a többi veszendőben van. Lelkész Í nagy, de a felekezeti kényes viszonyok miatt szigorú kénv-
utasittatott, hogy békés utón igyekezzék a többiből is vala­ j szert alkalmazni annak megszüntetésére, nem lehet. A z egy­
mit megnyerni. Az egyház tőkepénzeiről tőkekönyvet nem háztagok megszavazzák az egyházi ügyek előbb vitelére és
találtam; a kötlevelek bár szabályszerűen, de nem a meg­ szorgalmi jövedelemre a közmunkát, de ha tettre kerül a
állapított minta szerint vannak kiállítva, úgyszintén a mag­ dolog, kényszer utján sem lehet ráhajtani őket. Az Ince László
tárról is hiányzott a tőkekönyv, szigorú felelősség mellett I féle kegyhagyomány biztosítására, a rendelet dacára sem tett
rendeltem el mindkét tőke-könyv elkészítését s ezeknek a szá­ | semmit a presbitérium; kép ehátrál ék ok rendesen vannak;
madásokhoz pótlólag a számvevőséghez beterjesztését, úgyszin­ • még az elkeresztelési bajok is előfordulnak e különböző fele-
tén a kötvényeknek szabályszerű kiujitását; egyúttal a szám­ I kezetek közt levő egyházunkban. Tankötelesek iskoláztatása
vevő figyelmét is fölhivtam e körülményre s hiszem, hogy j hiányos, a mennyiben harmincnyolcbúi tizenegy nem isko-
az intézkedésnek elég lett téve. Végre, sikerült békés utón | láztatott. Mindezek a körülmények arról tanúskodnak, hogy
elintéznem a Hadnagy-alapnak évek óta húzódó odiozus ügyét, ez egyházunkban baj mindig van, de azok szigorú elintézé-
minek folytán hiszem, hogy az egyházban meglazult egyet­ ! sét, a felekezeti kényes viszonyok miatt, végrehajtani, nehe-
értés is helyre fog állani s a jövő vizsgálatkor itt is min­ | zen lehet.
denek ékesen és jó rendben fognak találtatni. I Kőrispataki kicsiny leányegyházunk két tekinté-
F eldobolyi egyházunk az életre való egyházak közé ■ lyes egyház közé lévén ékelve, az egyháztagok buzgóság nél-
tartozik, úgy anyagi, mint szellemi ügyei elég rendben tar­ I kül, a szegénység nyomorával küzdenek. Alig egy pár sze-
tatnak ; azonban, mivel egyik tőkéjükből száz frt. másikból I gény sorsú földmivelo gazda van köztük, a többiek cselédek
18 3 frt. jelzálogilag nem volt biztosítva s az urasztali kész­ és szegény napszámosok. A lévitai állomás évek óta üres s
letek hatvan frtos tőkéjéről még kötvény sem volt kiállítva, a növendékek kath. és unit. iskolákban nyernek oktatást.
ezeknek teljesítésére utasittatott a presbitérium. Megvizsgál­ Szorgalmi jövedelmet nem mutatnak föl, mert erre sem ere­
tam a templomot és tornyot s ezeket romladozó állapotban jük, sem akaratuk nincs. A kötleveleket ugyan szabálysze­
találván, fölhivtam a presbitériumot annak kijavítására, me­ rűen kiállították, de a számadások megvizsgálásánál s külö­
lyet már el is végeztek. nösen a lévita-tanitói jövedelem elszámolásánál, több lelkiis­
G i d ó f a 1 v a szintén egyike a rendben levő egyhá­ meretlenségnek jöttem nyomára, melyet ott a hely színén el­
zaiknak ; itt csak az iskolaügy hagyott főn régebbi időben intézni, kiigazítani, igyekeztem; csak azt nem vagyok képes
némi kívánni valót; ez évben azonban meglepett a nagy fölfogni, hogy egy lelkész elnöklete alatt tartott számadás­
haladás, mely föltüntetve lett. Itt csak nehány kötvénynek vizsgáló közgyűlésen miként lehet helybehagyni a valósággal
szabályszerű megújítását rendeltem el. meg nem egyező számadási adatokat? Lelkész* afiát utasí­
H é t f a 1 u s i kicsiny, kezdő egyházközségünkben, a tottam, hogy több gondot fordítson a számadások ellenőr­
hívek szegénységét tekintve, elég buzgóságot találtam. Ma­ zésére és arra, hogy az újonnan kidolgozandó számadásokat,
gyarosi Ferenc egyháztag afiának a többek közt azon buz- felülvizsgálat végett, terjeszsze be számvevő afiához s miután
góságáért, hogy az egyháznak évek óta járatja a Prot. Köz­ j az Imre Mózes-féle magtár-tőkéből is tizenkét hektoliter el-
lönyt ajándékba: köszönetét mondottam. Itt csak a templom | költetett: ennek elszámolására s az elkölthető ség igazolásá-
hiánya okozta a hívekben a levertséget, de mivel már a | nak a számvevőhez leendő beterjesztésére, szintén felelősség
templom is födél alá jutott, hiszem, hogy a hívek buzgó- | mellett, utasittatott a presbitérium. Itt is az a baj, hogy a
sága is növekedni fog s az egyház miszsziói hivatását tel- | kényes felekezeti viszonyok miatt szigort alkalmazni, nem lehet.
jesitni fogja. K i l y é n i egyházunk is küzd kevés vagyonnal, de a
Hídvégi egyházunkban az iskolázás a kivánalmak­ tehetetlenségnek annál több gondjával; elgyengült, agg lel­
nak megfelelő, az egyszerű hívek buzgósága elismerésre méltó. késze nyugalomra vágyik, de a szegénység nem engedi óhaja
A kötlevelek szabályszerűen kijavíttattak ; papi koistáló és megvalósulását. Négy cimen 7 3 5 frt. tőkéjük van, de erről
 2. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tőke-könyvet nem találtam s öreg lelkész aha. oly gyenge,
hogy erre kényszeríteni, alig is lehet. Van azonban egy re­
mény, hogy az egyháznak újabban választott gondnoka, ki
egész buzgósággal, erélylyel karolta föl az egyház ügyeit, az
anyagi ügyek rendezésére mindent meg fog tenni. Erre kér­
tem, utasítottam is.
iFolytatása következik.) Benedek Árpád,
s.-szentkirályi ev. ref. pap.
Külföldi egyházi szemle.
Az « A p o s t o l i c u m » f e l e t t i v i t á r ó l .
A német protestántizmus kebelében, a múlt év szep­
temberében, egy áldatlan vita tört ki, mely magas hullámokat
támasztott Németországnak nem csak egyházi, de társadalmi
életében is. A vitára dr. Harnacknak, a berlini egyetem tu­
dós, dogma, és egyháztörténelem tanárának egy, tanítványai
előtt tett azon nyilatkozata szolgáltatott alkalmat, hogy az
egyházi életben nincs jelenleg égetőbb kérdés, mint az apostoli
hitvallomásnak a templomi használatból való kiküszöbölése;
továbbá, hogy nagy nyomorúság az egyházra nézve, hogy a
lelkészek kötelezve vannak, e helyet tanítani: «fogantaték szent-
lélektől, szülétek szűz Máriától», a mely helynek mellőzésével,
az egyházra új, arany-korszak következnék be, eltávolíttatván
ezzel mindaz, a mi a hittudatra zavarólag hat.
K merész nyilatkozatra a Kr. Zeitungban a Preuss.
Landeskirche és a Luth. Prov. Véréin elnöksége a következő
három tételt tette közzé : i. Minden kísérlet, az aposti hit­
formát a templomi használatból kirekeszteni, úgy tekinthető,
mint arcúi csapása a keresztyén egyháznak. 2. Ideje immár,
hogy a theologiát tanuló ifjak megóvassanak egyes theol. ta­
nárok felforgató és öntudatukat megzavaró tanaitól. 3. Hogy
a «fogantaték szent-lélektől, születék szűz Máriától» hely ké­
pezi fundamentumát a keresztyén egyháznak, ez a szegeletkő,
melyen e világ bölcsesége megtörik.
E nyilatkozat után megindúlt a vita mindkét oldalról,
és különös kíméletlenséggel és szeretetlenséggel a támadók
részéről. Berlinben tiltakozó gyűlést tartottak, Stöcker pedig,
a német császár volt udvari papja, lapjában Harnacknak a
theol. tanszékről való elmozdítását hangsúlyozta. A délporosz-
országi papok értekezlete határozottan kimondja, hogy min­
den, az Apostolicumot kétségbe vonó és kritizáló pap, vagy
egyházi tanító tegye le hivatalát, sőt a ki az Apostolicumot
megváltoztatja, mint tévtanitó lökessék ki az egyházból.
A Harnach hívei, a Ritschl iskolájából, szintén tartot­
tak egy értekezletet Eisenachban, a. mely értekezleten két­
ségbe vonták, hogy akár lelkész, akár laikus kötelezhető volna
jogilag az Apostolicum egyes helyének elismerésére. Kimon-
dották, hogy ev. protestánsnak ismernek mindenkit, a ki hitét
életében és minden törekvésében egyedül Krisztusba helyezi.
Maga a megtámadott Harnach pedig egy ismertetést adott
közzé, melyben alapos dogmatörténelmi kutatás után adja
elő az Apostolicum keletkezését és történetét, kimutatva egy­
szersmind, hogy az egyház csak később fogadta el hitének
kifejezéséül az Apostolicumot. Munkája végén «h aj s z án a k»
nevezi elleneinek támadását és kétségbe vonja, hogy valakit
megtámadni lehessen szabad vizsgálódása miatt. E munká-
nak mintegy kiegészítéséül tekinthető az a kis mű. mely W.
Brtickner, karlsruhei papnak tollából jelent meg és a mely
a tiltakozóknak fönnebb érintett három tételével szemben a
következő tételeket állítja föl
Ellentétben azzal, mintha az úgynevezett apostoli hit­
vallomás, az üdvöt oly tények elismerésétől tenné függővé,
a melyeket, mi csak történelmi kutatás alapján ismerhe-
tünk meg;
ellentétben azzal, mintha az apostoli hitforma az egy-
házat tenné a hit tárgyává, mint a mely adományozója az
örök javaknak mindazok részére, a kik benne (t. i. az egy-
házban) hisznek és a kik hiszik azt, a mit ő parancsol;
ellentétben ezekkel, a mi prot. hittudatunk sokkal in­
kább oda irányul, hogy az üdvöt és örökéletet abban kell
keresni és találni, a mit Jézus Krisztus, az ő igéjének és szel­
lemének megvilágositó, megszentelő és boldogító ereje által
mibennünk munkál.
A vitát, igen természetesen, e két munka el nem enyész­
tette, de sőt újabb támadásra adott alkalmat. A z egyházi
lapok egész hosszú sorozatban foglalkoztak az ügy gyei pro
és contra. Naponkint jelentek és jelennek meg újabb és újabb
alakban egyes egyházaknak, diöcesiseknek tiltakozásai az
Apostolicumnak kíméletlen megtámadása ellen. Majd a poli­
tikai lapok is belevegyültek a vitába, a minek folytán az,
mondhatni, egészen elvesztette tudományos theologiai jelle­
gét és a napi politika zavaros és kétes hullámai közé me­
rült. A napi sajtó bele-elegyedéséből származtatható le az az
idétlen jelenség is, hogy vannak, a kik a kultuszminisztertől
várják a döntést ez ügyben, a mi csakugyan arcul csapása
volna egy protestáns egyháznak. E g y prot. egyházban a hit­
vallomás az összekötő kapocs ; ebben realizálódik az egyház.
A hitvallomást illető dolgokban bíró csupán az egyházi kor­
mány lehet. És pedig olyan egyházi kormány, mely az egész
egyháznak tökéletes és minden oldalú reprezentációját ma­
gában foglalja, minden felfogási momentumot magába zár
és a gyülekezetek között élő közvetítőül tekinthető. Azonban,
kétséges dolog, hogy vájjon a vita megsztinik-e az egyházi
tanács döntése után ? Bármelyik félnek ad igazat, ezzel el­
nyomja a másikat és az egyházat ezzel ismét kellemetlen
helyzetbe sodorja. E z ügyben csakis kíméletes, szelíd és meg­
bocsátó szellem munkálhat az egyházra nézve áldást hozólag.
Végezetül pedig, mondjuk meg, hogy ez a vita a leg­
kellemetlenebb időben tört ki a német protestántimus ke­
belében. Korunkban a prot. egyháznak szüksége van beibe
kére, hogy megküzdeni képes legyen az Őt minden oldalról
fenyegető vészterhes elemek ellen. Az ilyen vitáknál tapasz­
talható kíméletlenség, elkeseredés pedig a hívekre sokkal el-
idegenitőbben hat, mint a vélemény-különbségek.
A Wittembergben lefolyt ünnepélyen a német császár,
a ki semmi tekintetben nem áll hátrább őseinél vallásosság,
az egyház iránti meleg érdeklődés és szeretet dolgában, a
következő szavakat möndá: «Mi protestánsok senkit sem tá­
madunk meg hite miatt, de mi rendületlenül ragaszkodunk
a mi evangéliumi hitvallásunkhoz, mind halálig,»
Bár csak e minden izében a helyzetre remekül találó
szavak nvilt fülekre találnának a vitázóknál és mindenik meg­
értené a neki szóló részt.
Utrecht. Tárk.ányi György,
akad. papjelölt.
Az igaz, hogy a karácson ünnepét már talán az év­
j
j nek minden napjára oda tették egyszer-másszor a kutató tu­
j dósok, kik azt tanították, hogy Jézus születése előtt hat évvel
| született m e g ; de hogy a karácson ünnepét már a harma­
1 dik századbau mindenütt megünnepelték, eddig még nem
igen vonta senki tagadóba. A mi azonban késik, nem ma­
rad el. Immár, ezután még ezt sem lehet elhinni a régi egy­
j házi tudósoknak, mert Achelis, marburgi tanár szerint, először
433-han vitte be ez ünnepet az egyházba, Jeruzsálemben
j Juvenalis patriarcha. Mégis csak különös tudomány lehet az
I
a kombináló história, melynek nálunk Magyarországon is
í
* már újabban igen sok hive van, hogy mindent ki lehet vele
| találtatni. Pedig tán csak a historikusnak mégis nem ön­
maga a legfőbb támasza, tán sokkal inkább m 'tg mindig csak
\ a források !
1
Svájcban a Bern-kántoni reform-egylet már régóta az­
■
zal kecsegtette magát, hogy tagjainak száma folyton szapo­
|
I rodik s idővel az egész kantont meg fogja hódítani. A mint
* azonban az újabb idők mutatják, nem hogy szaporodnának
 16. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hanem ellenkezőleg erősen fogynak, immár csak 600 tagra | kiváló férfia jósolt meg róluk, hogy ezek a reformerek olya­
apadt le számuk. H a lassan tehát, de mégis csak betelje- j nők, mint az Alpesek glecserei, mikor vihar van, akkor ők
sedik a mit egyik nagy, ellenfelük, az ötvenes évek egyik | is rombolnak, mikor napfényes idő van, akkor elolvadnak.
T A R C A.
A tordosi ev. ref. egyház.
(Folytatás.)
A magyarok állapota siralmas, nem csak azért, hogy
ők megkevesedtenek és szegénységre jutottanak, hanem in­
kább azért, hogy azoknak nagyobb része mind a magyar
nyelvben, mind pedig a kér. vallásnak legközönségesebb ága-
zataiban is nagyon tudatlan.»
Ezután leirja, hogy sokat fáradozott abban, megtud­
hatni, kik voltak eleitől fogva a tordosi eklézsiának p apjai;
de egyebet erről meg nem tudhatott, mint azt, hogy «az
elmúlt saeculumnak vége-felé ( 16 8 0 — 16 9 0 .) volt egy Tá-
lyai nevű, ki külső országokban is tanult, utána volt egy
Albisi nevezetű.» Még csak azt sem lehetett megállapítania,
«hogy Nádudvari István uram, mikor lett thordosi pappá.
Azt láthatni, hogy ennek a saeculumnak az elein Ő kegyelme
volt és viselte a papságot 17 35 -ig . Öt követte a papságban
fia, Nádudvari József, 174 4-ig . Ekkor lett pappá Berzetei
József, kiről Kerekes János a következőket jegyzi föl, hogy
«nagy kritikus, mély theologus és igen jószivü férfiú vala,
ama nagy magyar historikusnak, t Bőd Péter uramnak, kü­
lönösen jó barátja, kivel együtt volt a lejdai akadémián.»
Általában, Berzetei József papról, utóda Kerekes János, igen
elismerőleg ir. Alatta az eklézsia anyagilag is lényegesen
gyarapodott. Ő maga is 2 50 irtokból álló szép summát adott
az eklézsiának. A z eklézsia szántóföldéiből való jövedelmet
is meggyüjtogette, csakhogy olyan embereknek adhatta ki,
kik többnyire igen szegények és tehetetlenek megfizetésére.
Berzetei meghalt 1782-ben . Neki köszöni Kerekes tordosi
papságát «mert életében sokaknak érdeme fölött ajánlotta őt.»
Kerekes János a maga életrajzát is híven megírta. «Én,
úgymond, az 17 3 5 -ik esztendőben születtem, donátárius ne­
mes szüléktől. Tanulásomat kezdettem az unitáriusoknál, tőllük
mentem a katholikusokhoz, azoktúl bizonyos idő múltán a
m .-vásárhelyi református kollégiumba, ott tanultam a syntaxisig.
Onnan az isteni bölcs gondviselés Malomvizre, mélts. Ken-
deffy László úr udvarába vezérlett, holott a tanuló úrfiak mellett
négy esztendeig tanulgattam. Az úrfiak mellől mentem a szász­
városi iskolába deáknak, ottan öt esztendőt eltöltvén, men­
tem a n.-enyedi kollégiumba. Onnan mélt. Bethlen Gergely úr
udvarába, a holott elsőbben a gróf úrfiakat tanítottam, azután
a papi hivatalt sokféle erőtlenségek között tizenöt esztendeig
folytattam. A z említett méltóságos úri udvarból jöttem ide,
Tordosra papnak, a holott kívánom, ha az úr isten akarja,
hivatalomat, s életemet elvégezni.»
Azután, felemlítve, hogy nagyon sokat köszönhet azt
illetőleg, hogy «e világon ő is mehetett valamire, Demeter
Ferenc, szászvárosi papnak, ki is mind haláláig atyai szere­
tettel viseltetett hozzá?; igy folytatja feljegyzéseit: «Ide, Tor­
dosra jövetelem után, főgondom volt, hogy az itt való szegény
magyarokat a nagy tudatlanságbúi és útálatos babonábúl ki­
vegyem. E végre sokat követtem el, de sokat is kellett szen­
vednem.»
Hivataloskodása kezdetén mindjárt nagy erélylyel kez­
2. szám.
dett a gyermekek tanításához. Maga költségén hozatott ta­
nítót, s azt házánál tartotta. Gyakorlatba vette a mivesnapi
isten-tiszteleteket is, és hogy, mondja, «az Öregeket inkább
megnyerjem az isten-tiszteletnek gyakorlására, a szászvárosi
eklézsia protokollumábúl a konzisztoriálisok juramenti formu­
láját kihozatván, a főkurátor előtt egy nehányat megeskettem ;
de, e próbának is még eddig kevés erejét láthattam, mert a
tudatlanság és babona mellett uralkodik szegényekben (a tordosi
ref. hívekben) a részegítő italra való nagy hajlandóság, mely
nagyobbára okozta az ő nagy szegénységüket. Hogy azt meg-
útáltassam velők, sokszor kell prédikálnom a részegség útá­
latos és veszedelmes voltárúi. E mellett, a papnak fő példát
kell adni.
Bármennyire érdekesek legyenek is, legalább én előttem,
egykori elődömnek a tordosi református egyházközséget tár-
gyazó feljegyzései: mégis, lehetetlennek tartom, azokat mind
felsorolni, mert feljegyzései kiterjednek olykor az eklézsia éle­
tének legkisebb mozzanataira is. A mi csekély építkezés korá­
ban történik, híven leirja. Gyűléseket tart, s az azokban végzet­
teket a legnagyobb részletességei jegyzi föl. Mindezek min­
ket kevéssé érdekelhetvén, nem követem tovább Kerekes Já ­
nos följegyzéseit. De, röviden fölemlítem mindazokat, melyek
az eklézsia azon időbeli állapotára világot vetnek. így, Kerekes
János szerint, az Ő idejében, tehát éppen egy századdal ko­
rábban, Tordosan Írni és olvasni tudó ember, a ref. papon
és tanítón kiviil, egyetlen egy sem volt. Leírásain keresztül
húzódik az úgynevezett taksás földekkel való vesződség. Csak­
nem minden gyűlésben ez a fő tárgy, hogy a hívek a föl­
dek taksáját nem fizetik, s egymással a taksás földek miatt
civódnak. A kapitulum minden évben elmarasztalja a nem
fizetőket, békiti a civódókat, de azért a jövő évben az e
tárgyú panaszok megint csak napirenden vannak. De, nem
kisérhetjük pontrúl-pontra Kerekes János följegyzéseit azért
sem, mert Ő maga gyakori ismétlésekbe esik s igy ismétel­
nünk kellene nekünk is. 1786-b an ugyanis ismételten írja a
tordosi magyarokn.il hogy azok részegesek, munkátlanok, egy­
más iránt gvülölködők s megjegyzi, hogy mindennek okát
találja (éppen mint előde, Berzetei), «mert a taksás földek­
kel nem úgy éltének, mint kellett volna.» Látjuk följegyzé­
seiből, hogy azon időben a tordosi kezelő-gondnokságot szász­
városi emberek vitték, kik közül többet illet hanyagságukért
megrovással, s látjuk azt, hogy a tordosi ref. magyarok kö­
zött a kurátorsággal megbízható ember azon időben egyál­
talán nem találtatott. Fájdalommal írja, hogy bár híveivel
minden időben igen sok jót tett, anyagilag is segítette őket,
mind a mellett, ezek vele szemben rósz indulatuak, «és meg­
ölni is készek volnának. Feljegyzi az eklézsiának és ma­
gyarságnak miként történt pusztulását a Hóra, Kloska-féle
lázadás következtében. «Az i7 S 4 -ik esztendőben, írja, oly
veszedelem következett helységünkre, a minemü sotc száz esz­
tendőktől fogva nem volt, a melyben körülöttünk a vérszom­
jazó rebellis oláhoktól sok számú magyarság igen kínosan
és gyalázatosán megölettek, a magyaroknak minden javuk
felprédáltatott, sok szép és drága házuk felgyujtatott. Az itt
 2. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
való kevés számú magyarok eltörlésére is eljöttének vala a
gonoszok. Ekkor szegény eklézsiánk minden pénze a kurátor,
szászvárosi Nagy József uram gondozása alatt lévén, mivel
ott is nagy félelembe vbltanak az emberek, ő kegyelme pén­
zünket a ref. templomba tette be, azt onnan egy gonosz­
tevő' mind ellopta. (Volt ez összeg 2 6 2 m. frt. és 92 kr.)
Ú gy bogy ma igen szegény a mi eklézsiánk. Még nagyobb
szegénységre is juthat, mert a dézma és a relációk szerint
nem sokára konfiskáltatni fog.» Kerekes följegyzéseiből látjuk,
hogy mi volt azon időben a tordosi ref. papnak a fizetése,
t. i. «Bárány, bor, búza, törökbuza, s egyéb mezei termé­
nyek dézmából. Bárány néha húsznál is több jött be, irja,
Búza ezer kalangya is. Törökbuza kétszáz véka. Bor száz
vedernél is több. Nyári kender hat-hét kalangya, őszi tizen-
kettő-tizenhárom; alakor öt-hat kalangya. Lencse két-három
véka, stb. stb.» Följegyzéseiből megtudjuk azt is, hogy az
eklézsiának 1790 -ig iskolaháza nem volt, (a Berzetei idejé­
ben említett rozzant schola-ház összeomlott még nevezett pap
idejében) és a tanítónak, nem lévén más ház, szállást a pa-
rochus adott; de «Anno 1790-ben azt határozta az eklézsia,
hogy iskola-házat építsenek s addig, mig ez meglenne, szál-
jon be a tanító a néhai Kis Ferenc házába. Ez esztendőben
igérének a hívek is némi kis fizetést a tanítónak, melyet az
első esztendőben is közülök meg nem adott senki.
(Folytatása következik.) B á r t h a L a jo s ,
ev. ref. pap és esperes.
Különfélék.
F e lh ív á s előfizetésre.
| urakat, kiknek a Jancsó Sándor és Nagy Károly « K á l v i n »
Az esztendő végére jutottunk. Zúgolódva, panaszkodva, i
de csak mégis itt vagyunk. És mintha az idők szelleme fel- |
emelt ujjal intene, hogy itt is kell maradnunk. Régóta nem |
voltak a felekezetek közti viszonyok oly bonyolúltak, élesek,
mint éppen m ost; soha sem volt lapunkra nagyobb szükség,
mint most. Hát, éljünk, munkálkodjunk, világosítsuk, lelke­
sítsük egymást.
Rajtunk nem fog múlni. Törekvés, jó-akarat, nem hiány­
zanak. Kérjük a támogatást szellemiekben és anyagiakban.
Hátralékosaink tegyenek eleget a múltra is; lapunk barátait
kérjük, hogy a jövőre előfizetésüket beküldeni, szíveskedjenek.
Munkás-társaink fogadják szives köszönetünket, és kér­
jük, ne vonják meg azt jövőre sem. Hogy a munka-kedv’et,
és érdeklődést fokozhassuk, havi pályázatunkat jövőre is fen-
tartjuk. Valamint Ígéretét teszünk, hogy a jövő esztendőben
mindent el fogunk követni, hogy az egyházkerületi Papi Érte­
kezlet végre megvalósuljon, és megkezdje azt a munkálko­
dást, mely új vért, új életet, új lelkesedést lesz adandó egész
egyházkerületünk, és különösen egyes vidékeink egyház-tár­
sadalmi életének.
Concordia parvae rés crescunt. Vessünk vállat, és raj:
tünk a pokolnak kapui diadalmat nem vehetnek; de kicsiny
eszközökkel nagy szolgálatot tehetünk a protestáns felvilágoso­
dásnak, magyar hazánknak, és a szabadságnak.
Kolozsvárit, dec. 2 0 . 1 892 . 3 z á s z Q e rő .
= Olvasóink előtt ismeretes, hogy m a g y a r - jan. 7. L á s z l ó I g n á c , főgondnok. S z ő t s S á n d o r , lelkész.
d é 1 1 ő i egyházunk újonnan építendő temploma javára or­
szágos gyűjtés engedélyeztetett vala. A kiküldöttek lelkiismere­
tes és valóban szép munkát végeztek. Fáradtságot nem ismerő
önfeláldozással keresték fel úgy egyházkerületünk nagyobb
községeit, mint a Duna, Tisza-vidék tekintélyesebb városait j ságos ajándéknak vált be, melyet karácson harmad-napján át is
S.-Sz.-Györgytűl Budapestig, Brassótúl Hódmezővásárhelyig. \ adtak a használatnak. Az újjá teremtett ócska orgonáért most a
Zörgettek, és megnyittatott; kértek és adatott. Nagy lelki- j harói egyház köszönetét mond az aradi egyháznak. Mi szí­
örömmel közöljük, hogy az önfeláldozó buzgolkodás ered- I vesen tolmácsoljuk a köszönetét, mert, ime, bebizonyítva látjuk
ménye nem kevesebb, mint 3 , 0 1 2 frt. 86 kr. melyért most a 1 az igazságot: hogy a régiek megújulnak, és semmi el nem
lelkész, S z a b ó F e r e n c , aa. a maga és egyháza nevében,
hálás köszönetét fejezi ki. A részletes kimutatásnak lapunkban
való közlése helyett, melyet az illetők úgy sem olvashatnának el,
inkább azt ajánljuk, hogy m.-déllői egyházunk presbitériuma
minden adakozó egyház presbitériumához Írjon egy köszönő
levelet, s ezzel adja jelét hálájának. Ez megnyugtatásul fog
szolgálni, hogy a jó-tétemény jó helyre ment és nemes szi­
veket talált.
= E g y h á z i lapjaink az új-esztendőben mindnyájan
beköszöntöttek. Örvendünk, hogy egy sem hullott ki a rostából,
és a kevesebb-több panasz dacára, de mégis csak úgy van az,
hogy mindenikre szükség van, és raindenik folytatja pályáját,
a szűkös eszközök mellett is, a szép cél érdekében. Külső
formájuk is ugyanaz, kivéve a « D e b r e c e n i P r o t . L a p o t » ,
mely ezután másfél íven jelenik meg, és úgy látszik, a hir­
detések kedvéért, újabban divatba hozott külső b o r í t é k o t öl­
tött magára. Mindez nem sokat érdekelheti a mi közönségünket;
de, az kell hogy érdekelje, hogy ezután Csiky Lajos és dr.
B a c o n i L a j o s , kettős szerkesztősége alatt jelenik meg,
kik két embert megillető sok szép dolgot Ígérnek. Az ígéret
szép szó. Az első számot már megkaptuk. És örömmel mond­
hatjuk, hogy a lehető legkellemesebb meglepetéssel lapoztuk át.
A z eddig nagyon kétes értékű lap egyszerre a legelsők közt kér
magának helyezés bebizonyítja, hogy a tiszántúli egyházkerület,
Debrecen, van és lehet arra hivatva, hogy az igaz kálvinizmus-
nak irányt adjon, és ha akarja, meg is teheti. Hát, tegye. A
tiszántúli egyházkerület papsága, egyházai, n y o l c s z á z e z e r -
n é 1 több népessége meg kell hogy adja az anyagi eszközöket,
hogy a szellemi munkát is meg tudja fizetni, és ha megfizetik,
oly lapot fognak adni, mely dicsősége lesz a kálvinizmusnak.
Ezt óhajtjuk, és elvárjuk. Mi folytatjuk a detail-munkát; Ők
vállalkozzanak az egyetemesre. Mentül magasabbra repülnek,
annál nagyobb ösztönt adnak, s annál nagyobb lesz az elis­
! merés. A z idő ezt már nagyon követelte. É s bukni, nem szabad.
= Szives kérelem. Tisztelettel kérem mindazon tiszt,
című munkájára előfizetési felhívást küldöttem, azokat rövid
időn szíveskedjenek vagy kitöltve, vagy üresen, hozzám viszsza-
küldeni, hogy a nyomtatandó példányok száma felől tájékoz­
hassam magamat, és a nyomatást megkezdhessem. N.-Enyed,
jan. 8. 18 9 3 . B a l d i K á r o l y , kiadó.
= Kérelem a magyar közönséghez. A dévai ev.
ref. egyházközség, mely Hunyadmegye székhelyén a magyar
nemzeti érdekek védelmezésének egyik legrégibb és legbiz­
tosabb bástyája, elhatározta, hogy Ősrégi, még a dicső Hu­
nyadiak korából származó szép, góth-stylü templomát és tor­
nyát, isten és a jó emberek segítségével, lehetőleg már ez
év tavaszán kijavíttatja, hogy ezen az ősöktűl reá maradt
nagy becsű műemlék az időjárás viszontagságainak további
romboló hatásától meg legyen óva. Ámde, vagyoni ereje a
kitűzött magasztos cél elérésére elégtelen. Birtoka, ugyszólva,
semmi. Tagjainak száma, az ágostai evangélikus és az uni­
tárius híveket is beleszámítva, mindössze 860. Papilakja fel­
építésére, temetője rendezésére, templom-kerítése kijavítására,
magtár alapítására, stb. az utóbbi évtized alatt 10 ,000 frt.-
nál többet áldozott. Mint parányi kis magyar sziget az ide­
gen ajkú népek óceánjában, csakis óriási erőfeszítéssel bírja
magát föntartatni. Esdve kérjük azért hazánk magyar közön*
ségét: jöjjön segítségünkre l Gyámolitson minket bármily kis
adománynyal, mert minden hozzánk juttatott fillér nemzeti
missziónk betöltését segitendi elő. A kegyes adományokat
kérjük a dévai reform, lelkészi hivatalhoz küldeni. Déva, 1 8 93 .
= Az aradi ev. ref. egyháznak volt egy ócska
orgonája. Ezt az ócska orgonát igen csekély árban, de leg­
első sorban eladta h a r ó i egyházunknak. A harói egyház az
ocska-orgonát kijavíttatta, és szakértői vélemény alapján, való­
 is. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
vész, csak újjá születik. Az ócskából újjá lett orgona hangjai te­
remtsenek a h a r ó i hívek szívében új buzgóságot, élő-hitet, és
meleg ragaszkodást magyar-voltukhoz, és magyar vallásukhoz.
= Hálás köszönet. Tgen kedves kötelességet telje­
sítek, a midőn özv. Biró Mihályné asszonynak, boldog em­
lékű férjéről rámaradt azon példás jó szokásáért, mely szerint
a vezetésem alatt levő kúlmagyar-utcai ev. ref. népiskola jó éne­
kes növendékei közűi egy fiúnak, s egy leánykának újévi aján-
dékúl ez évben is egy-egy dísz-kötésű zsoltárt volt szíves ado­
mányozni, és pedig azzal a kijelentéssel, hogy ezt, a míg isten
életét megtartja, feledhetlen férje emlékéül, minden esztendőben
tenni fogja. Fogadja hálás köszönetemet. Kolozsvárit, 18 9 3 .
január 8. S z e n t g y ö r g y i L a j o s , igazgató.
= Tűzvész által nagyban károsult alsó-sófalvi ref.
egyházközségünk felsegitésére, nt. Menyhárt András, ref. es­
peres ur kezén át a következő kegyes adományokat nyertük:
Telekfalva, 2 frt. 87 kr. Kóbor 2 frt. 15 kr. Kecset 4 frt.
70 kr. Ocfalva 3 0 kr. Farcád 3 frt. 8 kr. László Ignácné úr­
asszony 1 frt. Agyag falva 2 írt. Fiadfalva 1 frt. Mátisfalva
2 frt. N.-Galambfalva 2 frt. Rugonfalva 2 frt. K.-Solymos 2
frt. Hodgya 60 kr. F.-Boldogasszonfalva 87 kr. Árvátfalva
46 kr. Bágy 1 frt. 20 kr. A.-Rákos 9 frt. 3 2 kr. Voldorf
4 frt. 76 kr. Összesen, 4.2 f r t J i k r. Fogadják legmele­
gebb hálás köszönetünket. Alsó-sófalva, 1 893 . jan. 3-án. D á n é
M ó z e s , ref. lelkész.
= Kalendárium. December 31-é n éjfélkor nagy ese­
mény volt itt a világon. Ne tessék az újesztendőre gondolni,
mert arról már elmondotta Arany János, hogy micsoda ócska
tárgy ; ezt az éjféli eseményt nem annyira a szilveszteri puncsos
poharak, mint inkább a csillagászok teleszkópjai várták nagy
érdeklődéssel. 12 ,0 0 0 évvel ezelőtt volt utoljára olyan éjfél,
mint az akkor éjfélkor: tudniillik, a Sziriufez és a Nap egy
H IV A T A L O S
22— 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a deési egyházme­
gyébe kebelezett c s ő m a f ái lévitai állomásra ezennel pá­
lyázat nyittatik.
Javadalm a: egyházhatósági becslés szerint, lakáson és I 57-1893.
gazdasági épületeken kivül, 2 1 1 frt. értékű kepe és kano- í
nika porció haszonélvezete, miből 1 3 0 frt. készpénz.
Pályázati határnap jan 30. Folyamodványok nt. Nagy j állomására ezennel másodszor nyittatik pályázat.
Lajos, esperes aához küldendők, Dobokára.
Kolozsvárit, 1 8 93 . jan. 10 . Szász Domokos,
______ erdélyi ref. püspök. | pitott kepe. Megjegyeztetik, hogy a községi iskola felállítása
19— 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi egy­
házmegyébe kebelezett k á n y á d i egyházközség kántor-tanitói
állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalm a: gazdasági épületekkel ellátott, kényelmes
új lakáson kivül, egyházhatósági becslés szerint, 16 8 frt. 18
kr. értékű kepe és kánonika porció haszonélvezete. Megvá­
lasztandó köteles egy évi javadalma 6 % -á t s azután az évi
járulékot a gyámintézet javára fizetni.
Pályázati határnap január 30. Folyamodványok nt. Meny­
hárt András, esperes aához küldendők, Kecsetbe, u. p. Szé­
kely-Udvarhely.
Kolozsvártt, 1 8 93 . jan. 10. Szász Domokos,
______ erdélyi ref. püspök.
42— 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett a j t o n i egyházközség kántor-ta­
nitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
É v i javadalom : tisztességes lakás, a szükséges gazda­
sági épületekkel, és hivatalos felszámítás szerint, 2 1 6 frt. 9
kr. fizetés, melyből készpénz 16 0 frt. az egyházközség pénz­
tárából kiszolgáltatva. Ugyancsak az egyházközség magtárá­
ból 10 hl. tengeri, a fizetés többi részét a földek jövedelme
s a tűzifa képezi.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
2. szám.
szerre mentek át ugyanazon a délkörön, a mi nem történt
már 12 ,0 0 0 esztendő óta. A föld tehát azon éjjel tulajdon­
képpen két nap között állott, mert a Sziriusz is nap, még
pedig jó ^ d hatalmasabb, mint a mi Napunk. Ez csak afféle
gyertya-vilafc ahhoz a hatalmas elektromos lámpához képest,
melyben ^sjik az a hiba, hogy tőlünk rengeteg messzeség­
ben van^mert 16 év kell, a mig fehér fénye hozzánk ér­
kezik. fífa' a Sziriusz volna a mi napunk, akkor éppen 154-szer
olyan meleg volna és 154-szer annyi világosság volna a mi
földünkön, mint mostanában. A melegedő szobát és a haj­
léktalanok menedékhelyét azok a szerencsétlenek használnák,
alkiknek nincs módjukban - j - harminc foknál nagyobb melegbe
jutni. Uralkodó plánéta ebben az évben a M erkúr; mintha
csak Wekerle csinálná a naptárt, s gyöngéd célzás akarna
lenni ez is a valutarendezés üzleti fontosságára. A tavasz kez­
dődik márc. 20-án, a nyár jun. 21-én, az ősz szept. 22-én,
a tél dec. 21-én. Mennybeli látványosságokban semmi részünk
sem lesz. Lesz ugyan egy teljes és egy gyűrűs napfogyatko­
zás, de nem lesz az európai égen egyik sem látható. A hold
olyan szolid, hogy nem esik rajta az egész évben semmi
hiányosság. Ez esztendőnek egyéb jeles tulajdonságai: A világ
teremtése óta ez a 7093-dik, vagy az 5877-dik, vagy pedig
az 5654-dik esztendő, a szerint, hogy Eusebius-szal, a zsi­
dókkal, vagy pedig Petavius-szal tartunk az időszámitásban.
Ezenkívül, az 1310 -d ik Mohamed futása, a 899-dik Szent-
István megkeresztelése, a 6 71-d ik az arany-bulla, a 652-dik
J a tatárjárás, az 5 11-d ik Nagy Lajos halála, a 403-dik Mátyás
I király halála, a 367-dik a mohácsi vész, a 401-ik Amerika
| fölfedezése, a 376-dik a reformáció, az 551-d ik a puskapor,
| a 653-ik a papiros, a ^ 5 3-dik a nyomtatás, és az 593-dik
! a szemüveg feltalálása óta. Egyéb jó és rósz tulajdonságaival
| csak ezentúl fogunk majd megismerkedni.
RÉSZ.
j Pályázati határnap jan. 3 1 . Folyamodványok nt. Deési
Gyula, esperes aához küldendők, Gyaluba.
• Kolozsvártt, 18 9 3 . jan. 9. Szás.' Domokos,
______ erdélyi ref. püspök.
P Á L Y Á ZA T .
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az erdővidéki egy-
j házmegyébe kebelezett b a r d ó c i egyházközség kántor-tanitói
Javadalm a: gazdasági melléképületekkel ellátott laká­
son kivül, 2 7 7 frt. 4 1 krt. tevő egyházhatóságilag megálla-
által e fizetés javulni fog.
Pályázati határnap : január hó 30. Folyamodványok nt.
Kövér András, esperes aához, Közép-Ajtára (u. p. Nagy-Ajta),
nyújtandók be
Kolozsvártt, 1 8 9 3 jan. 10 . Szás. Domokos,
______ erdélyi ref. püspök.
15 — 1893. F E L H ÍV Á S ,
Több előfordult kellemetlen eset alkalmából, ismétel­
ten figyelmébe ajánlom a tiszt, lelkész és énekvezér tanító
uraknak az Igazgató-Tanács által 2 1 4 0 — 1 890. sz. a. hely be­
hagyott gyámintézeti szabályaink 5. §. g. pont alatti követ­
kező utasítását: más egyházmegyébe pályázhatásra az espe-
■ rés senkinek addig bizonyítványt nem adhat, mig az illető
gyámintézeti tartozásának befizetését nyugtával nem igazolja;
az esperes lévén felelős a netalán nem teljesített tartozásért.
E szerint, midőn valaki tőlem szolgálati bizonyítványt
kér, mellékelje gyámintézeti, és közpénztáros afiától az elis­
mervényt, hogy az illető pénztárnál semmi hátrálék sem ter­
heli. Tist. paptársaim szíveskedjenek ezt közölni az énekve-
zér-tanitó afiakkal is.
Az udvarhelyi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalá­
tól, Kecsetben, 18 9 3 . január 3. Menyhárt A n drá s ,
ref. esperes
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXÍII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Január 19. 3. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N .

E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, íélévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ség i ir o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Küfmagyarutca 9 . sz.

tanár, mert az állam nem képez protestáns tanárt,

Egy pár szó a felekezeti tanár­
ezt csak egy protestáns tanár-képző éri el. Hogy
képzésről. milyen legyen ezen protestáns tanár-képző, hogy
11. célját elérje, azt meghatározni, íelvett célomon
Nézzük csak a mostani felekezeti mozgal­ kívül esnék; de, ebben szakértő sem vagyok, s
makat ; például, az «e g y e d ű 1 i d v e z í 1 0» egy­ különben is Both István dr. értekezése, mely a
ház, dacára mindenhatóságának, oly érzékeny, oly múlt évi tanári Értekezleten felolvastatott, s e lap
ideges, hogy minden legkisebb mozdúlatra, érin­ hasábjain meg is jelent, elég szép és praktikus
tésre azonnal feljajdúl, s mint a sün, tüskéit tartja indítványt ad, melyben az eszközök is célszerűen
szembe; de, ez alatt nyíltan, és titokban, soha vannak megválasztva. Az így képzett protestáns
meg nem szűnik az ellenünk való támadásokkal. tanár aztán betöltheti a p r o t e s t á n s t a n á r
A. többi vallásfelekezet is minden erejét az erő­ szép, de nehéz feladatát, mert hiszen, el kell ölnie
södésre fordítja, többé-kevésbé a másiknak rová­ a közönyösség csiráit; fel kell ébresztenie az ifjak-
sára ; s még ezeken kívül, ott van a számtalan j ban az egyház iránti érdeklődést bele kell hogy
j
parazita vallásfelekezet. Mégis, mindezen mozgal- csepegtesse a protestáns felekezeti szellemet, hogy
makkal szemben, azt tapasztaljuk, hogy a vallá- \ ennek hatása soha se veszszen e l ; fel kell költenie
sósság hanyatlik, a vallásos érzés csökken. Fogy j a protestáns öntudatot, és önérzetet. Ezt kell ne­
az érdeklődés, terjed a közönyösség minden val­ künk felekezeti szempontbúi, az egyháznak saját
lási, egyházi dolog iránt, miveit embernek most érdekében megtennünk, elérnünk, hogy olyan nem­
felesleges a templom, s a vallást az emberek gyá­ zedék kerüljön ki iskoláinkbúl, mely a reális és
vaságának halljuk nevezni. Eltettük a vallásosságot I utilitárius szellemmel szemben, mesrvédhesse maofát,
a lomtárba, a régiség-tárba ! Szemben vannak az 1 mely ne legyen közönyös majd egyháza, feleke-
államnak hatalmas iskolái, melyek, igazán szólva, zete iránt, mely tudjon munkálni, áldozni annak
az ilyen szellemnek meleg-ágyai. Ezzel szemben, \ felvirágzásáért.
nekünk is tennünk kell, ezen segítenünk kell, és j Azt mondhatná mindezekre valaki, hogy hi­
erre egyik hathatós orvoslási mód az iskolákban 1 szen, mindez a vallástan tanítójának, vagy taná­
lehetséges. De, hogy ezt elérhessük, szüksége van rának a feladata. Én is elismerem, hogy legfő­
a leendő tanároknak, a tudományos képzettségen képpen ennek a feladata; de hát, hol vannak vallás­
kívül, arra az erős protestáns szellemre, mely él­ tanári tanszékeink, kvalifikált vallás-tanáraink Ör­
tetője volt egyházunknak háromszáz nehéz esz- vendetes mozgalmakat láttunk ez ügyben i s ; de, a
tedőn át, a mely szellemnek, és nem világi va­ dolognak csak kezdetén vagyunk, s különben is,
gyonúnknak köszönhetjük, hogy élünk, s hogy tan­ először az állami törvények követelményeinek kell
ügyünk áll, és pedig nem utolsó helyen. Jól tudták eleget tennünk, s csak azután gondolhatunk erre is.
elődeink, és nagynevű fejedelmeink, hogy minden De, ha minden iskolánknál be lenne állítva a val­
egyháznak, s igy a protestánsnak is egyik leg­ lás-tanári tanszék, s betöltené azt bármilyen kép­
erősebb támasza az erős lelekezeti iskolázás, s en­ zett és rátermett ember: vájjon, akkor is egy em­
nek a meggyőződésnek köszönhetjük iskoláinkat i ber a fönnebb említett eredményt el tudná-e érni
a legnagyobb mértékben. Azt az egyháziasságot, I Nem. Hiszen, nem lehetne kívánni egy embertől,
éltető felekezeti szellemet állami intézményben ! hogy egy egész gimnázium vallás-erkölcsi növe­
nem szerzi meg, nem szerezheti meg a leendő lését sikerrel eszközölje, hogy a protestáns széllé-
 20. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
met, öntudatot az egész iskolában csak a vallás-ta­
nár egyedül élessze, tartsa fenn, sőt gyarapítsa. Erre
egy iskolát vezető testületnek vállvetett munkája
kell. Nem azt akarom mondani, hogy pl. a mathézis
tanításával kapcsolatban kell segíteni, de bizony
nem is bibliai lokusok bemagoltatásával. Sok esz-
köze van ezen cél elérésének, még vallás-tanításunk,
az egyházi ének-mivelés, iskolai templomozás rende­
zésén kívül is. Ilyen a p é 1 d a-a d á s, ezen kívül
az erkölcsi növelésre való gondoskodás, és sok
más számtalan eszköz, melyeket összeírni, nem
lehet, mert az alkalom, a pillanat hozza meg, csak
fel kell azt ismerni, fel kell használni. Mindezekkel
nem azt akarom kifejezni, hogy mostan működő
érdemes tanáraink egyáltalában nélkülözik az egy-
háziasságot, a felekezeties szellemet; nagyon félre
magyarázna, ki szavaimbúl ezt akarná kivenni.
El kell azonban ismernünk, hogy az említett cél
elérhetése miatt, a viszonyok fejlődése, a körül­
mények nyomása miatt segítségre, orvoslásra, meg­
feszített igyekezetre van szükségünk e téren is,
s be kell vallanunk, hogy e tekintetben is bizony
van kívánnivalónk, van hiány tanügyünk terén:
Mindezekből kifolyólag, a zsinat és Debrecen
munkálkodását a legnagyobb örömmel nézhetjük ;
de, ne csak nézzük, hanem áldozatok árán is a cél
megvalósítására törekedjünk, mert ezzel egyhá­
zunk épületének egyik hatalmas oszlopát fogjuk
erősebbé tenni. Hisz, el kell ismernünk, hogy pro­
testáns iskoláink hajdani fénye, tekintélye hanyat­
lott, mert mi voltunk régen a tanügy terén el­
sők, mi tartottuk fenn a nemzetiség mellett, a ma­
gyar nemzet miveltségét, egy egész században a
protestáns iskolák domináltak. A zászlót most az
állam vette kezébe, kötelessége is, de azért a győ­
zelemből nekünk is rész kell.
Ezért van szükségünk nem állami, de fele­
kezeti tanár-képzőre, hogy egyházunk fentartó szel­
leme erős gyökeret verjen az iskolában, hogy olyan
nemzedéket növeljünk, mely nem lesz közönyös,
de támogatni fog nem csak békében, de zivataros
időben is. Hisz, folyton fenyeget a kultur-harc
most, melyet nem csak a papok, tanítók, és ta­
nárok fognak meoEarcolni. de egész miveit vilá-
gunk. Nincsen vagyonunk, kincsünk, nem vagyunk
hatalmasok, a mi fegyverünk a s z e l l e m , ezt
kell fentai'tanunk, erősítenünk, mert csak ezzel
hódítunk, ezzel győzünk !
Ezeket tartottam szükségesnek elmondani
•a «Felekezeti tanár-képzés» cimü cikk kiegészí­
téséül, az abban felvetett indítvány kivihetőségé­
3. szám.
nek megvitatását kompetensekre bízom, én csak
örvendek, hogy t. cikkíró alkalmat szolgáltatott
szerény nézeteimnek nyilvánítására.
Tisza Kálmánná.
Ezt a nevet minden becsületes m agyar ember csak
tisztelettel veheti ajkára. Mi magyarok, és különösen protes­
tánsok, hálával telünk el az isteni gondviselés iránt, hogy
nekünk Tisza Kálmánnét ajándékozá, példányképül. Mert
Tisza Kálmánná élő, lelkesítő példa, mindazon magasztos
kötelességek teljesítése terén, melyek egy anyára, m agyar
nőre, protestáns nőre, dicsfényt árasztanak.
Közelismert dolgokat nem akarok részletezni. Tisza
Kálmánná áldásos élete, mint hű feleségé, mint odaadó
gondos anyáé, mint a jótékonyság nemtőjeé, oly általá­
nosan ismert, becsült, áldólag emlegetett, hogy ezekről
nem szükséges semmi szó.
Engem ez alkalommal főkint a nagyváradi apáca­
kérdésben folytatott hősies küzdelme érdekel, mely régóta
napirenden van. E g y darab X V II-ik századi vallás-háború.
S mint ez, épp oly joggal nevezhető szabadság-háborúnak.
A tájékozatlan napilapok némelyike kicsinylőleg, gúnyo-
lólag, asszony-háborúnak nevezi, de a mélyebben gondol­
kodó, mint a zivatart egy csöpp vízben, ott látja, szemléli,
csodálja az ú gy nevezett kultur-harc egész küzdelmét.
Mert arról van szó, hogy a biharmegyei nő egylet fele­
kezet nélküli árvaházát Grácból hozandó apácákra biz-
zák-e, v a g y világi nők vezetésére ?
A kinek látó szeme van, láthatja, hogy ez tisztán
felekezeti kérdés. Hozzá még, Nagy-Váradon,.és egyebütt is,
e g y kicsit hazafias kérdés.
Nem nagy találékonyság kell ahhoz, hogy ez az apáca­
kérdés a püspöki rezidenciából indúlhatott ki, a hol nem jó
szemmel nézték sem a Tisza Kálmán, sem a Tisza Kámánné
működését.
De, legyünk egészen tárgyilagosak.
Tagadhatatlan, hogy az apácák sikeres nevelők.
Csalódott szerelmesek, elszegényedett családok do­
logtól irtózó sarjai, nagyon érzékeny idegzetű, s ezért
könnyen fanatizálható leánykák, lemondván a világ hiú-
! ságairól. örömeiről, mert nem tudták elérni, egyedül, és
| kizárólag feladatuknak élnek. S ez a feladat: a katholikus
| egyház érdekének, jobban m ondva: a fő-papság érdeké­
nek munkálása, minden alkalmas eszközzel. Ok a harcoló
egyház legodaadóbb amazonjai. Igazi katholikus üdv­
hadsereg. Nekik nincs családjuk, nincs nemzetük, csak
gyóntató papjuk, s a rend parancsa. Működésükből hiányzik
az emberi je lle g : az önelhatározás, a : mindeneket meg­
próbáljatok, s a mi jó, azt tartsátok meg», Pál apostoli
útasitás. A z ő utasításuk: a katholikus egyház számára
engedelmes tagokat formálni, prozelitákat szerezni. S
ezekhez kiválóan értenek. Ebben nevelődtek, ebben g y a ­
korlódnak napról-napra. Nos 1 A hová ily érzésű, ily meg­
bízatású nevelőnők beteszik lábukat, lehet-e azon intézet
felekezetnélküli ? Növelhetnek-e ezek szabad gondolkozásu
lényeket ?
Á m jó. A nő-egylet többségének ily egyház-szolgák
kellenek. De, van a dolognak más oldala is. N agyvárad
 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
közel fekszik az oláhokhoz. É s nem kisebb ember, mint
Kossuth Lajos ajánlotta az Em ke férfiainak figyelmébe,
hogy az oláh legényekhez erősen m agyar érzelmű leányo­
kat igyekezzenek feleségül adni, mert vegyes nemzetiségű
családoknál az anya dominál. A b b a a nagy-váradi árva­
házba kerülhetnek oláh leányok is ; v a g y az innen kikerült
leányok férjhez mehetnek oláh legényekhez. Vájjon, a gráci
apácák azt tekint endik főtörekvésül, hogy kifogástalan erős
m agyar érzelem hassa át növendékeiket ?
A z apácának nincs nemzete, csak gyóntató papja,
és rend-szabályzata.
Nem hogy m agyarrá növelnének, hanem a legna­
gyobb része magyarul se tud. Hiszen, a m agyar faj nő­
neme sokkal egésségesebb testi és értelmi képességgel van
megáldva, semhogy az isten szép világának örömei, és
kötelességei elöl kolostorba bújjék, s papi érdekek ész
nélküli eszközévé sűlyedjen.
A z apáca-zárdák leginkább a germánizmus fészkei
nyelvben, s a felekezeti gyűlölség melegágyai érzésben.
E z a pápizmus főérdeke. Tudják ezt nagyon jól a nagy­
váradi püspöki rezidenciában, a hol bizonyára kedélyesen
múlatnak a «nagyváradi asszony-háborún».
S itt magaslik ki Tisza Kálmánné, mint a szív és
lélek valódi minta-képe.
Tisza Kálmánné nem felekezetieskedik. A valódi jézusi
vallás határozott tagadása minden felekezetieskedésnek. Jé ­
zus minden bűnt megbocsátott, csupán a .farizeuskodást
útálta, korbácsolta, mely az isten trónjára akar ülni, s úgy
ítélni elevenek és holtak felett.
Tisza Kálmánné egy igaz keresztyén nő, ki minden­
kivel jót tesz, habár legközelebb van hitsorsosaihoz. Éppen
ezért, Nagy-Váradon sem azt nézte, kik a kálvinisták, ha­
nem, kik az elhagyatott árvák. S hogy a siralmas fele­
kezeti gyűlölködések ne férkőzzenek az árvák úgy is szen­
vedő szivébe: tapintatos volt, kifogástalan volt, távol tartani
minden felekezeti színezetet.
Van-e gondolkodó lélek, nemesen érző s z ív , mely
kifogásolhatná á Tisza Kálmánné törekvését ?
Van.
A farizeizmus.
Valóban, bámulatos az a kitűnő buzgóság, melylyel
Tisza Kálmánné ebben az áldatlan apáca-harcban védi az
emberi igaz érdekeket.
Ha a protestáns egyháznak, ha szegény hazánknak
csak száz ily áldott lelkű nagyasszonya lenne 1 Ha fő­
uraink és asszonyaink, a Jézusi evangyéliom üde forrá­
sához, és nem a Lourdes-féle kútakhoz járnának az élet
vizéért 1 Ha a leendő anyák és honleányok, nem a meg-
hasonlott kedélyű, sivár gondolkozásu apácáktól tanulnák
női kötelességeiket !
Itt kellene már tennünk, nekünk, protestánsoknak.
E g y Tisza Kálmánnénk van. Nyom ába kellene indítanunk Ij
egész hadserget.
Hogyan ?
Hiszen még protestáns papok közt is akad, ki apácák­
hoz viszi lányát nevelőbe. Én nem kárhoztatom érte. Ma
untig hangoztatjuk, hogy a leányoknak is m u s z á j illő
növelést adni, ezt követeli a korszellem. Csakhogy a korszel-
lem követeléséhez nem mellékli a szükséges költséget. 1 náziumok dédelgetésére ? Különösen ott, hol a tanulók
21.
H ogyan teremtsünk protestáns leány-növelő intéze­
teket ? Különösen, a hol olcsón lehet megélni. Mert ez a fő.
É s pedig úgy saját, mint azon középbirtokos m agyar refor­
mátus családok érdekében, kiket a korszellem szintén rá-
kényszerit, hogy klastromi növelést adjanak leány-gyer­
meküknek, a leendő protestáns anyáknak.
A magán-adakozás, gyűjtögetés nem vezethet kívánt
eredményhez. Hiszen, csak egy hat tanárral működő leány­
növelő intézet felállítására szükségeltetnék 200— 250.000
forint tőke.
Kérjünk kölcsön a gimnáziumoktúl
leány -növeldéket!
Valóban, én meg nem foghatom, mi okbúi ragasz­
kodik a protestáns egyház a sok kisebb-nagyobb gimná­
ziumához, s miért nem alakíthatna át öt-hatot leány-növelő
intézetté ?
Tegyünk egy kis számítást.
Van a m agyar evang. református egyháznak tizen­
kilenc V III osztályú, egy V II osztályú, öt V I osztályú,
három I V osztályú gimnáziuma; összesen tehát, a pár­
huzamos osztályokkal 208 osztály 6938 tanulóval, melyből
osztályonkint átlag 3 4 esik. H ány lehet ezek közt más
felekezetű ? Bizonyára, tekintélyes százalék. De, még ha
mind vérünkből való vér volna is, akkor is több a létező
intézetünk, mint a szükséglet.
Uraim, a kicsinyes, pártikuláris érdek a mi legna­
gyobb nyavalyánk.
Mikor a hatodik egyházkerület kikerekitéséről volt
vitatkozás, nagy sopánkodások közt emlegették annak
hívei, hogy majd hol vesznek alapot a felállítandó theo-
logiai akadémiára. Mintha bizony, már eo ipso muszáj
volna, minden egyházkerületben theol. akadémiának lenni l
Mintha bizony, egyik kerület Pálé, másik Kéfásé, harmadik
Apollósé v o ln a ! Mintha bizony, szükség volna, minden
kerületnek leszakítani egy darabot a Krisztus palástjából,
szent ereklye gyanánt l Pedig hát, bőségesen elég volna
az egész ország számára kettő. Hanem az aztán, az el
volna látva anyagi és szellemi erővel, a mint csak k ell!
ji íg y vagyunk a gimnáziumokkal. E z előtt volt ér-
i telme annak, hogy minden nagyobb protestáns gyülekezet
igyekezett magasabb iskolát állítani. Mert hiszen, a poli­
tikai, társadalmi, közlekedési viszonyok sok esetben lehe­
tetlenné tették, hogy az evangyélium világa messze vi­
dékre is szórja súgarait. Ma a helyi érdekek istápolására
semmi komoly szükség nincs. Például, Debrecen körül hány
kisebb-nagyobb gimnázium van, melyek mind beköltöz­
hetnének Debrecenbe, főkint a debreceni leány-növelő in­
tézet internátusa alapjául. Mert hiszen, a mai közlekedési
és egyéb viszonyok mellett, csaknem egyre megy, Hajdú
Böszörménybűi, v a g y Kolozsvárról menni Debrecenbe.
A kosztolás és ruházkodás költségei közt sincs semmi
különbség.
Mily kimondhatatlan áldás volna a m agyar protes-
tántizmusra, azokra a kis jövedelmű papokra, tanítókra,
birtokosokra, stb. stb. ha olcsó konviktusokkal ellátott
nő-növelő intézetekben minél több evangyéliumi lelkületű,
érzelmű nőket növelhetnének l E g y hadserget, a Tisza Kál-
mánnék vezérlete alatt 1
Miféle k o m o l y o k van tehát a helyi érdekű gim-
 22. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. o* szám.

száma húsz és hatvan-hetven közt váltakozik. Ezt nem végett, a közigazgatási vizsgálat megejtésére s annak ered­
tudtam soha magamnak megmagyarázni, bármily ékes ménye bejelentésére utasittatott.
frázisok mászkáltak fülembe az ősök akaratái^ak tiszte­ A dobai l.-egyház levitái állomásának pályázat ut­
letben tartásáról, alapítványok helyhez kötöttségéről, s ján betöltése, jelentkezők hiányában, annak idején nem
több ily, személyes érdekeket palástolgató okoskodá­ sikerülvén, az egyház kérésére püspök afia. által ideig­
sokról. lenesen kiküldött levita véglegesitéseért folyamodván, mi­
Uraim, m agyar protestáns egyházunk őrállói, az után sem a püspök, sem az Igazgató-Tanács ilyen ese­
evangyéliumi örök igazságok letéteményesei gondolkod­ tekben a véglegesítés jogát magáénak nem tartja, a köz­
jatok tárgyilagosan, komoly akarattal a protestáns nő­ gyűléshez javaslattétel határoztatok el.
növelés ügyének gyakorlati megoldásáról. A kristyori egyház eladott erdeje árában 550 0 frt.
A nagy váradi apáca-kérdés nem áll egymagában. összeget vevén be, hogy ebből 500 forintot hátrál ék os
De Tisza Kálmánná egymagában áll. Minden tisztelet azon papi illetménybe és adófizetésre fordíthasson, megengedhető
keveseknek, kik követik. Ha saját leány-gyermekeink, még nem volt, ellenben az egész tőke-összegnek takarékpénztári,
árváink is, apáca-kézbe, katholikus befolyás alá kerülnek, illetőleg, jelzálogi biztosíték mellett elhelyezése azzal en­
el lehetnek a mi sok gimnáziumaink, különösen ha oly gedélyeztetett, hogy a papi illetmény-hátrálék honnan és
kevés figyelmet fordítunk azokban is a vallásos növelésre. mi okon származásáról tegyen jelentést.
A szacsvai templom javítása, a mérnökileg felülvizs­
Gondolkodjatok uraim, és értsétek meg az idők
gált terv és költségvetés szerint, 308 frt. 10 krral enge­
jeleit, a régi üdvös utasítást «Salus reipublicae su-
délyeztetett.
prema lex» 1
A goroszlói egyház iskola építési terve és költség-
vetése, a mérnöki véleményben kifejezett változtatások
Igazgató-Tanácsunk üléséből. mellett, helybehagyatott ugyan, de mert a központból
kért 5 7 2 frtnyi fedezet-hiány innen nem pótolható, az
Kolozsvár.- 18 9 3. Január 1 6 — 17.
'.egyház figyelmeztetett, hogy az építéshez csak akkor
Elnökölt főtiszt. Szász Domokos, püspök. Jelen i kezdjen hozzá, ha az 15 5 2 . frt. 12 kr. fedezet teljesen
voltak Gyarm athy Miklós, Szász GerŐ, dr. Kolosvári meglesz.
Sándor, Parádi Kálmán, dr. V ályi Gábor, Domokos A n ­ 1 ^
A boldog falvi egyház, a papi-állomás betöltése tár-
tal, dr. Szász Béla, dr. Sárkány Lajos, Deák József, Bo­ | gyában, azon okon, mert a papi fizetést emelni kívánja,
dor Antal, Márkus János, titkár és Kádár János, s.-titkár. és mert a közbejött hiba kiigazítására a papi javadalom
A z időközben elnökileg ellátott folyó ügyek beje­ | új összeírását és új becslését akarja eszközölni, a folya-
lentése és jóváhagyó tudásul vétele után, előadásra került: | matban levő eljárás felfüggesztését kérvén, a kérésnek
A gezsei iskola és tanítói lak építési ügye. A mér­ ! hely adatott.
nökileg felülvizsgált terv és költségvetés szerint, a 3000 A szilágyfő-kereszturi nyugalm. pap: Fejér G yö rg y
írtba kerülő iskola és tanítói lak felépítése esetére, gróf azon kérésének, hogy a papi lakásban benmaradhasson,
Beth le n Sándor, pátronus ur egy értékes teleknek csak azon feltétel mellett adatott hely, ha az egyház a
és egy általa templommá átalakítandó épületnek az e g y ­ leendő új pap számára illő és tisztességes lakásról gon­
ház részére adományozását ajánlván föl, az egyház azt doskodik.
kérte, hogy a központban kezelt 3 1 3 4 frtnyi tanítói fize­ A szászvárosi egyház, rendeletre megtevén fölvilá­
tés tőke alapját fordíthassa az építésre, a tőke elkölté­ gosító jelentését arról, hogy az első-papi, úgynevezett,
sével veszítendő évi jövedelme a tanítónak a domesztika 1 «majortelek» egy része az egyházközségi gyűlés által
alapból fedeztessék. A különben is csekély egyházkerü­ mikor is mimódon foglaltatott le a szegény tanulók se­
leti domesztika-alapot ilyen állandó kiadással megterhelni, gélyezésére, Igazgatób an ács, a meglett dologra tekintet­
nem lehetvén, az ügy véleményezés végett áttétetett a tel, utólagosan helybehagyja ugyan a tett intézkedést,
számvevőhez. de szigorúan figyelmezteti az egyházat, hogy jövőre óva­
A pénztári hivatal jelentésére, a néh. gróf B á n f f y kodjék hasonló- önhatalmú és a papi javadalom csonkí­
B é l a által tett, br. W e s s e l é n y i R ó z a-féle ezer forin­ tását eredményező eljárástól.
tos alapítvány, a kegyes alapitótól be nem fizetvén, ha­ Ágoston Mózes nyugalm. balázsfalvi pap részére a
nem annak fedezéséül eg y a grófnak Szathmári Dániellel bentartott javadalom, 3 7 frt. levonással, esperes felter­
szemben fönnállóit követelése engedtetvén á t : a követelés jesztésére, kiutaltatott.
reálizálására megkívánt és sok évet magában foglaló időre V égül elintéztetett Pap József, volt hátszegi tanító
esett időközi kamatok törlése, a közgyűlés jóváhagyása kérése, 200 frt. ben maradt fizetése kiadása tárgyában;
fentartásával, engedélyeztetett. mire az idő eltelvén, a gyűlés folytatása a következő
A z olasztelki egyház erdejét, állítólag, még a néhai hétfői napra tűzetett ki.
esperes életében, felsőbb hatósági engedély nélkül, 5700 A január 16-iki folytatólagos gyűlésen előkerült a
írtért eladván és a később befolyt vételárból állítólag szentimrei egyház módosított papi dijlevele, a közgyűlés
1200 irtot, a terv és költségvetés felterjesztése és enge­ jóváhagyásának fentartásával, megerősittetett.
dély nyerése nélkül, a papi-lak kiépítésére fordítván, a A boros-bocsárdi püspöki birtokhoz tartozó 500 | j
többi részt pedig az egyházközség, a papi és tanítói ölnyi felhagyott szőlő-föld területért 50 frt. vételár ajánl-
alapok között önhatalmúlag megosztván: az e tárgyban tatván meg, miután a hely általában nem eladó, ajánlat
beérkezett panasz alapján esperes afia. az ügy földerítése tevő elutasittatott.
 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Püspök afia. ajánlatára, a ploesti paptanitói állásra
N e m e s S á n d o r , galaci pap-tanitó neveztett ki.
A deési egyházmegye azon határozata ellen, a me­
lyet az Özvegy* árvái alaphoz, az újonnan belépő, v ag y
jobb javadalmu egyházba átlépő papoknak, hozzájárulási
százaléka tárgyában J ó n á s B á l i n t , pap indítványának
elvetésével hozott, az indítványozó felebbezéssel élvén, a
felebbezés a nyer' fölvilágositás alapján elvettetett.
A z erzsébetvárosi körlelkész száz frtnyi fizetés elő­
leg visszafizetése alól, más cimü vesztesége alapján kért
felmentetése teljesíthető nem volt.
A benedeki egyháznak megengedtetett, hogy 12 2
forint 25 kr. központi tartozását, megnyert regale jöve­
delme összegével, törleszthesse.
A nagy-petrii kántor-tanitó, az esperesi jelentés sze­
rint, állomását elfoglalván, javadalma kiutaltatott.
Pénztári hivatal jelentést tevén arról, hogy némely
egyházmegyéből nem a központi nyomtatott nyugták
érkeztek be, ez okon körrendelet tétetik közzé a hiva­
talos lapban, hogy ezután kivétel nélkül központi sza­
bályosan kitöltött minták használtassanak.
A fogarasi egyház indokolt kérésére elvileg meg­
engedtetett, hogy a tanít ó-képző javára a központba föl-
küldeni szokott hatvan frt. segélyt 25 frtra leszállítva,
állíthassa ki szabályszerű alapító-levelét.
A z udvarhelyi egyházmegyének, az ócfalvi egyház
templomában, egy ülőszéknek kik által használhatása-
tárgyában hozott határozata ellen, Székely Mózes és öt
társa felebbezéssel élvén, az egyházmegyei határozat meg­
változtatásával, a régi gyakorlatnak föntartása rendelte­
tett meg.
A szil.-szolnoki Wesselényi-egylet a zálnoki iskola
részére egyszersmindenkorra ötszáz frt. és évi száz forint
állandó segélyért folyamodván, alap hiányában a segély
meg nem szavaztathatott; de mert Zálnokon levita van,
a ki a tanköteles gyermekeket tanítani köteles, az ügy
állásáról fölvilágositás kéretik be.
Az anyagi zavarok hátrahagyásával elhalt Kollo-
nics, orgona-készitő, hagyatéka ügyében, mivel több egy­
háztól vett föl pénzeket, de itt-ott követelése is lehet, az
egyházak érdekeinek megóvása céljából, a szükséges in­
tézkedés megtétetik.
Pénztári hivatal jelentése szerint a Dániel-féle ala­
pítványnak három élvezője elhalálozván, az egyik ja v a ­
dalma özv. Benkő Jánosnénak adományoztatok. Két hely
üressége pedig kozzététetik.
A z Igazgató-Tanács és a közgyűlés elvi jelentőségű
határozatainak kimutatásba vezetése, s jövőre is folyton
evidenciában tartása elhatároztatott.
A z andrásfalvi (bukoviai) osztrák állam területen levő
csángó-magyar egyház, m agyar anya-nyelvű lelkészének
és tanítójának, miután az egyetemes konvent amaz egy­
házat az erdélyi egyházkerület alá helyezte, innen kikü'd-
hetése és a bécsi «Oberkirchenrath» által való megerő­
sítése tárgyában a nevezett bécsi egyházi főhatósághoz, | lítva s egy fizető kezessel ellátva, egy részük, az adósok fize­
a viszony-rendezése céljából átira t; továbbá, az ezen eg y­
háznak hagyományozott Bukóvszky* féle négyezer frtos
alapítvány ügyében tett felterjesztés ellátása iránt a val­
lás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz sürgető felirat ;
végűi, az egyetemes konventhez ezen egyház részére a
tanító javadalma emeltetése céljából, 50 forint állandó
segélynek megadása iránt felterjesztés intéztetik.
Az egyházmegyékből.
A sepsi e gyhá zm e gyéb ő l
(Folytatás.)
K is-B oj o s n y ó i életrevaló és rendezett egyházunk­
nak régi baja, hogy a kétszáz hektoliteren felül levő mag­
tárának egyetlen szabályszerű kötvénye sincs, hanem egy jegy­
zőkönyv rovatos ivében van elismerve az adósok névsora és
egy kezessel van biztosítva a kölcsön. Ismételten utasítottam
a szabályszerű kötvények kiállítására; az egyház a Joós-
alapba 1 3 7 frttal tartozván, ez adósságának három év alatti
törlését elrendeltem. E vizsgálat alkalmával Joós Elek föld-
birtokos ur egy száz frtos szövőgyári részvényjegyet adott
át ezen nyilatkozattal: «ennek felét én adom, a más felét
az egyháznak én szereztem; kérem a nt. esperes urat, hogy
ezt az egyház legátus-alapjának gyarapítására az egyház többi
vagyonával kezeltesse.» Én e nemes tettéért, mely nem első
tette az adakozónak, elismerő köszönetét nyilvánítottam s
utasítást adtam, hogy a tőkekönyvbe felvéve, a kívánt célra
kezeltessék. Ezen egyházunkban a pap választással fölmerült
kellemetlenségek már elenyésztek, de van egy elszomorító je­
lenség, egy évek óta húzódó templom-szék per, mely a hívek
nehány tagjának korlátolt miveltségéről tesz tanúságot. Ettől
eltekintve, anyagi és szellemi tekintetben a rendezett egy­
házak közé tartozik.
K o m o 11 ó i egyházunkban díszes iskolát épített a pol­
gári község, melyben felekezetűnk tanítója tanítja a község
minden növendékét s a presbitérium ígérte, hogy az új iskolá­
val kapcsolatosan testgyakorló-térről és fa iskoláról is gondos­
kodni fog. A BenkŐ-alapból elköltött hatvan frtnak, addig
is, mig az egyház által visszafizettetnék, mint adósságnak,
nyilvánosságba vételét, úgy a Salamon Károly és Harkó
Mártonnál levő követelések behajtását elrendeltem. A köt­
vények egy része, bár nem nagy összegekről, részint sza­
bálytalanul van kiállítva, részint nincs kellően biztosítva. E
tekintetben is intézkedésemet megtettem. Általában, nagy baj
ez egyháznál a gyakori lelkész-változás. Meglátszik ez az anyagi,
szellemi és valláserkölcsi ügyeken egyiránt.
K ö k ö s i egyházunkban, a beszolgáló lelkész vezetése
mellett, elég jó rendben vannak az ügyek. Az iskola-épités-
sel elköltött alapok visszapótlása folyamatban van, de a köt­
vények részben szabálytalanul, részben a kellő biztosítás nél
kül vannak kiállítva. Utasittatott a presbitérium e hiányok
pótlására.
Lisznyói egyházunk csekély értékben lévén bizto­
sítva, a kellő értékben való biztosítás elrendeltetett. A tan­
terem kibővítésére a presbitérium utasittatott. A kötvényeket
illetőleg, az egész egyházmegyében e helyen találtam legna­
gyobb rendetlenséget. Három címen ötszáz hektoliteren jóval
felül levő magtár nagy halmaz kötvényei nagyobb részben
megbizhatlanok. 1 8 8 2 — 1885-ben lett nagyobb részük kiál­
tésképtelenné válván, elértéktelenedtek. Kétezer írton felül
levő pénzalap kötvényei bár szabályszerűen vannak kiállítva,
de sem a jelzálogi biztosítás, sem a három év alatti egyenlő
részletekben való törlesztés nem lett pontosan keresztülvive.
 - 4* PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Szigorú felelősség mellett, utasittatott a lelkész és a presbité­
rium, hogy f. év október havában újra kiállítva, esperesi hi­
vatalunknál mutassa be. Én a felelősséget e tekintetben ma­
gamra vállalni, nem merem, épp ezért tisztelettel kérem a
m. t. közgyűlést, ez ügyben intézkedni. A künn levő hátrá-
T A R C A.
A tordosi ev. ref. egyház.
(Folytatás.)
Emlékezésben hagyja följegyzéseiben azt is, hogy az
eklézsiának főgondnoka gróf bethleni Bethlen Gergely ur fe­ j szegeletes szavaiért lemondott őnga. 3. Gr. Bethlen Gergely
lesége, br. Naláci Borbára ő nga sok jóval volt az eklézsia
iránt. Nevezetesen, az urasztali edények legtöbbjét nevezett
úrnő ajándokábúl kapták.
A z azon időben Tordoson éli oláhokról a következőket
jegyzi föl: «Megemlékeztem fönnebb a tordosi magyarok
eredetéről, ezek minémüségéről; nem lesz talán szükségtelen, I főkurátorok között, a ki olykor gondolkozott a tordosi ek-
és haszontalan jegyzés, ha keveset Írandók a tordosi oláhok­ I lézsia dolgairól. 6. Ezután lett gróf Bethlen Gergely urfi. Ez
ról is. A tordosi oláhok a magyarokkal egy időben vétet­
tek be ide disznó- és egyéb barom-pásztoroknak, igen kevés
számmal; azután,, csakhamar nagyon elszaporodtanak, neve- j szavát fogadták volna. 7. 1 7 9 1 . szept. gr. Bethlen Gergely
kedvén számuk az oláhországból által szököttekből, ugyany-
nyira, hogy ma ( 17 8 5 .) három annyian is lesznek ők, mint
a magyarok. De nem csak a sokasággal, hanem a tehetséggel
is feljül haladják Ők a szegény magyarokat, lévén Ők serény
és jó gazdák, a magyarok pedig részegesek, tunyák, és veszte­
getők. É l ma is az az oláh Onu Flori nevezetű, ki azt mondja
vala, hogy hétezer frt. áru jószágot vásárolt a magyaroktól.
Minémüségekre nézve a tordosi oláhok nem alábbvalók
más tudatlan és paraszt oláhoknál. Vágynak közöttük 'része­
gesek, de nem buják ; viszálkodók, de nem veszekedők ; van­
nak mérgesek, de nem vérengezők. Vannak hazugok, henyék,
de nem nagy tolvajok. Erőtlenségüket igyekeztem elszenvedni,
érdemlett becsületüket megadni, vélek és eklézsiájokkal jót
tenni, s talán ők soha hántásomra nem jártának volna, ha I el már Kerekes Jánost s feljegyzéseit; annyival is inkább,
némely rósz akaróim (a magyarok közül) nem izgatták volna.
De azok néha úgy felültették ellenem, hogy már csak a volt
hátra, hogy reám rohanjanak s főbe verjenek. A jó embe­
reim meg is izenték, hogy legyek vigyázással, mert az isten­
telenek egykor megölhetnek. Még eddig, istené legyen a di­
csőség, meg nem öltek, ezután is az ur velem lévén, mit
árthatna nekem a gonosz ember.» De nem csak a Tordo­
son élő oláhokkal, hanem még több viszálykodása, kellemet­
lensége volt Kerekes Jánosnak saját híveivel. Elég legyen
ennek föltüntetésére, egyetlen, 1787-b e li följegyzését idéznem,
hol is igy szól: «Kedvetlen vala reám nézve ez az esztendő,
mert némely szászvárosi urak tanácsából és izgatásából, egy
nehányan a magyarok közül a papra támadván, azt minden­
nek, és mindenütt szólották, gazolták, gyalázták, mintegy go ­
nosztevőt vádolták, mely temérdek hálátlanságukért a pap is
kéDytelenittetett minden irántok s az ő javukra célzó ren­
deléseit és végzéseit megváltoztatni, és csak az isten beszéde
hirdetésére és a gyermekek tanítására magát kötelezni*»
Hogy kik voltak a tordosi ref. eklézsiának főkurátorai
egészen 1798-ig, azt is megtudjuk Kerekes Jánostól. «A tor­
dosi ref. eklézsiának főkurátorai mindenkor azok voltának,
kik a szászvárosi eklézsiát is kúrálták, a memória nostra
pedig ezek azok:
o szám.
lék is 2 72 frt.; ennek behajtását is elrendeltem. Egyébiránt,
a presbitérium nyilatkozata szerint, béke és egyetértés van
az egyház kebelében.
Folytatása következik.) Benedek Árpád,
.-szentkirályi ev. ref. pap.
1. Br. Naláci ur őnagysága. E z a méltóság egy hordó
bort ajándékozott volt az eklézsiának. Ezután a kurator-
ságot gróf Bethlen Gergely ur vállalta föl, de csak egy ne­
hány esztendeig vitte, azután egyik szászvárosi papnak holmi
ur után lett mélt. gr. Gyulai Lajos ur és vitte mind halálig,
a kuratorságot. 4. Ugyan gr. Gyulai idejében volt br. N a­
láci Károly ur is egy nehány esztendeig, de a tordosi pap­
nak holmi tréfás szavaiért lemondott. 5. Gróf Gyulai halála
után lett főkurátor gr. Bethlen Lajos ur. Őnga volt első a
igen jó szivü gavallér ember lévén, minden őnga előtt volt
kurátoroknál többet cselekedett volna, ha az alatta valók
| ur proponálván a szász városi ref. konzistoriumban. hogy to­
vább nem kívánja egyedül folytatni az inspektor-kurátorsá-.
got, kollegájának ajánlotta br. Naláci József ur őngát, mit
nevezett ur él is fogadott. Mi hozzánk közel leven (a szom­
széd község, Bábolna birtokosa volt) és buzgó szívvel bírván
a tisztelt méltóság, olyan szent reménységgel vagyunk, hogy
ezután szegény eklézsiánk dolgai jobbra fordulnak »
Feljegyezve találjuk általa az akkor élő ref. magyar
híveket névszerint. Melyből megtudjuk, hogy 1783-b en élt
Tordosan 25 magyar család, 12 0 lélekkel. Ugyanazon esz­
tendőben összeírja az itt élő oláhokat is, s úgy találja, hogy
van azon időben Tordoson ötszáz lélek oláh, «ide értvén
nem csak az oláhokat, hanem a cigányokat is.; De hagyjuk
! mert az ő utóda, Bartha Miklósnak s később Keresztes D á­
nielnek olyan följegyzéseit találjuk, melyek a közlésre, az
egyházközség ismertetése szempontjából is, elég érdekesek.
^Folytatása következik.) Bartha Lajos,
ev. ref. pap és esperes.
Felhívás
a Magyar Prot. írod. Társaság t. tagjaihoz.
A «Magyar Protestáns Irodalmi Társasága megalakólá-
sának immár h e t e d i k évébe lép és kiadványai a jelen
évvel az ö t ö d i k évfolyamot kezdik meg. Megalakult 700
és nehány taggal, s ma már e z e r k é t s z á z taggal dicse­
kedhetik. Alaptőkéjében is gyarapodott közel t í z e z e r forint­
tal. Szellemileg pedig, ógy véljük, hogy ezt bátran elmond­
hatjuk, a mit eddig termelt, nem volt szégyenére sem a szűkebb
| egyházi, sem az általános hazai irodalomnak. Külső terjede-
■ lemben, ívszámokban is eleget nyújtott; tartalomban pedig,
I azt hiszszük, sok becses anyagot szolgáltatott egyháztörténel-
münkhez és gazdagította theologiai irodalmunkat,
j De, a míg e tényekre, talán az ellentmondás kihívása
nélkül, bátran hivatkozhatunk, és a legnagyobb elismeréssel
szólhatunk a Társaság ügy buzgó tagjairól, s irodalmi műkö­
désében őt támogató munkatársairól: addig, másfelől arról is
bizonyságot kell tennünk, hogy még mindig nem lüktet a
Társaságban oly élet-elevenség, és erő, mint a minő tőle igazán
elvárható, és hozzá méltó volna akár mint m a g y a r , akár mint
. ^ p r o t e s t á n s , akár pedig mint i r o d a l m i t á r s a s á g h o z .
 3- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
És, hogy e legutóbbin kedjük, fájdalommal kell fel­
említenünk azt, a mit különben rajtunk kívül- sokan éreznek,
hogy még tulajdonképpen nincsen t á r s a s á g i életünk. Vá-
lasztmányunk, szervezeténél fogva, tekintettel a kétszeres szám­
ban levő vidéki választmányi tagokra, a kiket alig tudunk
egy esztendőben egyszer csak kisebb számban is egy-egy vá­
lasztmányi gyűlésen tisztelni, alig képes egy-egy gyűlést tar­
tani, a mikor legalább a választmányi tagok egymással való
közvetlen, személyes érintkezése hozhatna létre közelebbi kap­
csolatot egymás között, s adhatna egyik a másiknak tevékeny­
ségre való erőt, és céljaink megvalósításához való eszmét.
Javasolnunk kell tehát, hogy a legközelebbi közgyűlés vagy
hatalmazza fel a választmánynak fővárosi tagjait a Társaság
egész ügykezelésére, tekintet nélkül arra, hogy a gyűléseken
megjelennek-e a vidéki tagok is; vagy ha ezeknek megjele­
nését is kívánja, akkor gondoskodnia kell részükre legalább
az útiköltségek megtérítéséről. Véleményünk szerint, azonban,
a Társaságba sokkal nagyobb elevenséget öntene, s az iránta
való érdeklődést "is sokkal inkább fokozná az, ha a választ­
mánynak vidéki tagjai lakóhelyeiken, a Társaság megbízásából
egyes f i ó k - e g y l e t e k e t alakítanának a vidéki érdekelt­
ség bevonásával. Tagokat gyűjtenének, helyi bizottságokat ala­
kítanának, ezek támogatásával öszszejöveteleket, felolvasásokat
tartanának, s a protestáns öszszetartást erősítenék. Híveink a le­
geslegtöbb helyen alig érzik egyébben protestáns voltukat, és
protestáns közösségüket, mint hogy ugyanazon protestáns tem­
plomba járnak, és az egyháznak adót fizetnek, s itt-ott egy-egy
iskolát tartanak fenn közáldozattal. Nem kicsinyeljük, távol le­
gyen, az ige-hirdetés öszszetartó kapcsát, sőt ezt a legerősebbnek
tartjuk és éppen ebből a szempontbúi óhajtanánk, hogy az
ige ne csak egy-egy vasárnapi és ünnepi isten-tiszteleten, és
ne csak egyházi beszéd formájában, hanem többször és minden­
féle előadások és felolvasások alakjában is hirdettessék, s a
szellemi közösség így is erősbíttessék. A kisebb helyek, vidéki
városok közönsége már a gyakoribb érintkezésnél fogva is
sokkal inkább egyesíthető, mint például a főváros egymással
alig érintkező publikuma. Ezek a fiók-egyletek aztán szerves
öszszeköttetésben állanának a központi választmánynyal, enneV
élő, és éltető orgánumai volnának széles e hazában.
A Társaság «társasági jellegét», a tagok érintkezését
jelentékenyen előmozdítaná a fővárosban egy protestáns «Ott­
hon »-nak, társulati helyiségnek, vagy háznak a berendezése,
a hol a társaság tagjai konventi, s egyéb gyűlések, stb. alkal­
mával találkozhatnának, az ott hivatalos órákat tartó titkár­
ral érintkezhetnének a hol olvasó-termeknek, könyvtár-helyi­
ségeknek kellene lenni, és a hol mindenféle összejövetelt,
felolvasást lehetne tartani. A személyes érintkezés nagy ha­
tását senki sem tagadhatja, s éppen ezért, ha Társaság akarunk
lenni, akarnunk kell azokat a szociális eszközöket is, a me­
lyek alkalmasok a társasági élet előmozdítására.
Ennek a célnak óhajtanánk szolgálni azzal a javasla­
tunkkal is, hogy kívánatos volna, hogy az eddig csak évne-
gyedenkint megjelenő Protestáns Szemle \ áltoztattassék át
h a v i folyóirattá, akkint, hogy évenkint tíz füzet jelenjék meg
belőle (július és augusztusban nem). így legalább szellemileg
többször érintkezhetnénk tagjainkkal; a nagyobb aktuális kér-
désekkel is inkább foglalkozhatnánk, mert a jelen rohanó idő-
ben már sok kérdés el is veszítette aktuálitását akkorára, mire
egy-egy negyed évben megjelenik a Szemle. És bár kétség­
telenül nagyon fontos egyházi múltunk derítgetése is, és nem
kisebb fontosságú egy-egy theologiai tanulmány közre-bocsá-
tása ; de, úgy érezzük, hogy közönségünket a nagyobb egyház-
politikai, egyház-kormányzati, és egyház-társadalmi kérdések
tanúlmányszerű fejtegetésével közvetlenebbül belevihetnénk az
egyházi élet iránt való érdeklődésbe, s mi magunk is inkább
a jelenben élvén, a jelennek tehetnénk esetleg nem kicsiny-
lendő szolgálatot. Monográfiáink közé is fel kellene venni,
vegyesen a hazai egyház-történelem művelésével, a külföldi
népszerűbb, de azért tudományos theologiai, társadalom-tu­
dományi, stb. műveket. A jelen nagy vallási és társadalmi kér
dései méltók minden esetre nem csak a megismerésre, ha­
nem hazai egyház-társadalmi munkásságunk irányítására is.
A népies iratok megindítása, és azok colportagea immár
elodázhatatlan nagy kötelességünk. A közgyűlés ránk is szabta;
de, teljesiteni még e pillanatig nem tudtuk. Társaságunk két
kiváló tagja (dr. Szabó Aladár és dr. Kecskeméthy István) jeles
próbát tett e terén, ezt a vállalatot kellene egyelőre támo­
gatnunk, és illetőleg szerves öszszefüggésbe hoznunk Társa­
ságukkal, felkérvén, és megbízván őket a szerkesztéssel, mert
egy ember fizikai erejét, és idejét meghaladó munka ezek szer­
kesztésének is a reá bízása.
Ezek volnának, tisztelt tagtársak, javaslataink, melyeket
ily alakban, és ily módon azért közlünk, hogy méltóztassanak
ezek felett gondolkozni, magán-úton és irodalmílag a heti sajtó
útján megbeszélni. Nekünk kedves kötelességünk lesz, e ja­
vaslatokat, s azok életbe-léptethetési módját részletesen ki­
dolgozni, a választmány elé terjeszteni, s a közgyűléstől ezekre
nézve határozatot k érni; de, addig is előre tájékoztatni kívántuk
a t. tagtársakat, hogy nekünk őszinte törekvésünk, minden kí­
nálkozó módon Társaságunkat fejleszteni, és életerőssé tenni.
De, törekvésünk a tisztelt tagtársaknak támogatása nélkül
hiábanvaló volna. Társaságunknak feltétlenül szüksége van arra,
hogy minden egyes tagja é 1 ő tag is legyen ; mindenki a
maga kőiében fejtsen ki munkát a Társaság érdekében. Meg­
döbbentők a hátrálékok, melyek már a legközelebbi (18 9 2 .)
év hátrálékaival együtt a 3,00 0 forintot meghaladják. E gy
nyolc-tizezer forintos budgetnél ez rendkívül nagy öszszeg,
úgy, hogy ha ez az állapot, a tagok közönyössége folytán, még
csak egy esztendeig is így tart, a pénzügyi egyensúly alig
lesz fentartható. Már pedig, ha valaha volt, úgy ma tízsze­
resen nagyobb szükségünk van társúlásra, és erőteljes, pro­
testáns szellemű munkásságra. Ehhez azonban anyagi erő is
kellvén, lehetetlen lesz, munkát kifejtenünk, ha a tagok egy
része még legkisebb anyagi kötelezettségének sem tesz eleget.
Tisztelettel kérjük tehát fel a hátralékban levőket, hogy
mielőbb küldj'ék be tagsági díjaikat.
De, kérjük a többi tagtársainkat is, hogy folyó évi
díjaikat is legyenek kegyesek lehetőleg idején beküldeni. Mert
részint a hátrálékok, természetesen legelső sorban ezek, ré­
szint pedig a megkésetten beküldött tagdíjak okozzák, hogy
a múlt évi folyó számláról a folyó év terhére több, mint 2000
forint kifizetetlen számla jött át. A tagtársak kényelmére útal-
vány-lapokat is van szerencsénk mellékelten küldeni.
A tagdíjak pontos beküldésén kívül, azonban, szüksége
van Társaságunknak arra is, hogy mindenik tag igyekezzék
még legalább e g y tagot megnyerni a Társaságnak. Előkelő
protestáns uraink közül is még tömérdeken hiányoznak kö­
rünkből. írásbeli felszólításokat hiában küldünk innen hoz­
zájuk, ma már annyiféle egyleti és társasági felhívásokkal zak­
latják az embereket, hogy egy-egy társaságba való belépésre
csakis személyes rábeszélés, megkérés, és felszólítás mellett
hajlandók. Személyes öszszeköttetéseiket használják fel a tisztelt
tagtársak, hogy ügyünknek minél többeket megnyerjenek. Mert
ha tagjaink száma nem gyarapszik, akkor csak fogy, és ál­
talában mi, protestánsok, mihelyt nem a legerősebbek vagyunk,
azonnal a leggyengébbek leszünk. Ez a történet nagy tanul­
sága. Nekünk a l e g e r ő s e b b e k n e k kell lennünk, és
| azokká lehetünk, ha annyi becses szunyádé erőnket föléb­
i resztjük, kifejtjük, s ez ébresztés, és kifejtés munkájában min­
denki a maga körében részt vesz.
Nekünk igazán társaságnak kell lennünk ; társas élet­
nek kell bennünk lüktetni; személyes és szellemi érintkezés
által öszsze kell mindenütt forranunk, hogy erőinket egye­
sítsük, ha kell, védelemre, ha kell, becsületes harcra. «Ma­
| gyarok» és «protestánsok; azok úgy is vagyunk ; de, gyenge
i bennünk a társúlati szellem, pedig nagy dolgokat csak tár-
súlati úton, egyesített erőkkel érhetünk el.
Az új év vigyen közelebb céljainkhoz, s úgy áldjon
meg mindnyájunkat az úr, a hogyan mi mindnyájan igye­
kezünk a reánk bízott munkát végezni, és törekszünk az
elénk tűzött magas célok u tán !
Budapest, 1 8 93 . január i-én.
K enessey Béla, Szász Károly,
a M. Prot. írod. Társ. titkára. a M. Prot. írod. Társ. elnöke.
 26 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Különfélék.
= Nem tehetjük, hogy e helyen is fel ne hívjuk
olvasóink figyelmét, meleg érdeklődését a Magyar Protestáns
Irodalmi Társaság « F e l h í v á s á r a » , melyet mai számunk­
ban egész terjedelmében közölni, kötelességünknek tartottunk.
Olvassa el mindenki figyelemmel, vessen számot önmagával,
lelkiismeretével, tegye szívére kezét, és határozza el magát a
cselekvésre, vagy a mozdulatlan semmit-tevésre. A ki ez utolsót
választja, Ítéletet mond a szép vállalat felett: hogy egy pár
esztendeig tengó;djék ; azután meghaljon, és legyen szégyen­
bélyege a magyar protestántizmusnak. A ki pedig büszkén
nézi a vállalat keletkezését, fejlődését, és örül, hogy ilyennel
dicsekedhetünk, az mindent el fog követni, hogy maga is oda
álljon a pártolók közé, és maga mellé társat szerez, hogy
létezését és virágzását biztosítsa. Buzdítani kell a jobb módú
egyház-tagokat, birtokosokat, gondnok, képviselő urakat, a
vagyonosabb egyházak maguk is lehetnek tagok, hogy ter­
jedjen a világosság. A stracc-madár szerepe ma már semmi
szerep. E l nem rejtőzhetünk a világ-szellem követelése elől.
A sajtó hatalom, és a ki azt felhasználni, a maga javára for­
dítni, nem törekszik, azt Öszszetöri. Számunkra önkint kí­
nálkozik a kedvező alkalom, és haszontalan szolgák vagyunk,
ha két kézzel nem fogunk a munkához. Tudja a világ, hogy
szegények vagyunk. Ám, nem az utolsó falat kenyeret kérjük ;
azokat kell sürgetnünk, hogy filléreikkel járuljanak a szép cél*
hoz, kik ha nem is bövölködnek, de mégis áldozhatnak. «Úgy
áldjon meg mindnyájunkat az úr, a hogyan mi mindnyájan
igyekezünk a reánk bízott munkát végezni 1»
= A «Beszterce-Naszódvármegyei Általános T a ­
nító-egyesület» felhívást bocsátott ki, melyben a «Királyhágón-
inneni tanító'egyesületek szövetkezését» sürgeti, a mely aztán
három évenkint közös gyűlést tartana, megbeszélné a mind­
nyájukat érdeklő dolgokat, felolvasásokat tartana, és így to­
vább. Mi részünkről helyeseljük a töiekvést; mert, az egye­
sülésben rejlik az erő ; és mert arra gondolunk, hogy a mint
a tavasz közeledik, csak mi is megindulunk, hogy az egyház-
megyei « P a p i É r t e k e z l e t e k e t » egy közös testületben
egyesítsük, és még ez esztendőben megtarthassuk egyházke­
rületünk valamelyik vidékén az ünnepélyes ülést, mely bizo­
nyos tekintetben új korszakot kell hogy inauguráljon, és új
orgánumot kell hogy képezzen a szétszórt csontok között.
H IV A T A L O S
112- 1893- F E L H ÍV Á S, j 3 0 -18 9 3 .
összes ref. egyházközségeinkhez. j öszszes egyházközségeink, s mindenik egyházi
Néhai Kolonics István, kézdi-vásárhelyi orgona készítő í
urnák közelebbről történt elhalálozása hatóságunk tudomá­
sára jutván, számos egyházközségeinknek a néhaival szem­
ben fönnálló elszámolási viszonya kötelességünkké teszi az
ügy központi tisztázását.
Ennélfogva, útasitjuk mindazon egyházközségeinket, me­
lyeknek a nevezett volt orgona készítő hagyatékával szem­
ben, orgona-építési előlegből, vagy más ok búi kifolyólag kö­
vetelései vannak, vagy a melyek szintén a fónti címen az
illető hagyatékkal szemben tartozási viszonyban állanak, hogy
összes követeléseik, illetve, tartozásaik pontos kimutatása mel­
lett, kiadott előlegeikről szóló nyugtákat, vagy tártozásaikról
szóló kötleveleiket hatóságunkhoz folyó évi jan. 31-é ig esperesi
úton múlhatatlanul terjesszék föl, hogy Ig.-Tanácsunk mielőbb
lépéseket tehessen a követelések biztosítása és a tartozások
végrehajtás utján való fölhajtásának megakadályozása ellen.
Jelen utasitásánk, sürgős végrehajtását annál inkább is
elvárjuk, mivel a kitűzött határidő után beérkező jelentések
tárgyában Ig.-Tanácsunk már nem fog intézkedhetni s igy
az illető egyházközség követelése veszélyeztetik, vagy tartozá­
sának azonnal való befizetésére per utján is kény szeri ttetni fog.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsának, Ko­
lozsvárit, 1S 9 3 . jan. 16-án tartott üléséből.
M árkus Já n o s, Szász Domokos,
titkár. ref. püspök, mint elnök.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
szám.
= Kovács Sámuel, dézsi paptársunkat súlyos csapás
érte. Nője, Balázs Károlina, folyó hó 9-én, meghalt. Azok a
legfájóbb sebek, melyek családi életünkben érnek; azok a
könnyek a legkeserübbek, melyeket kedveseink koporsójára
hullatunk. Ám, ha hitünk van, meg nem emésztetünk. S hol
keressük a hitet, ha nem a papi hajlékokban ? Ez az élő hit
szolgáljon enyhületül, és a jók részvéte.
= A hol istennek napja süt, mindenütt csak megte­
rem a búza-kalász mellett a gyom, a paréj, a tövis. Az er­
délyi részekben is megtermett a « K ö z m ű v e l ő d é s , mely
«az erdélyi római kath. irodalmi társulat heti közlönye», és
szerkesztik, és nyomják Gyulafehérvárit, a püspöki rezidencia
székhelyén. Őszintén sajnáljuk, hogy olvasóink nem olvashatják.
Mert, ilyen csoda-bogár is kevés van a magyar földön. A
ponyva-irodalom ennél selejtesebbet, silányabbat keveset mútat
fel, holott doktorok, plébánusok, tanárok, tán kanonokok is
szerkesztik. Dehogy elegyedünk a szemét k ö zé! Csak éppen
jelezni kívánjuk, hogy lapunk ez évi első számának vezér­
cikkét szó-szerint lenyomatja, és közbe-közbe glossákkal kí­
séri. Hogy e lap szerkesztőjét, elmondja túdatlannak, osto­
bának, perfidnek, hazudozónak : hát, az e szoknyás barátok
Ízlését, finom modorát, és magas míveltségét bizonyítja csu­
pán ; hogy elnevez rókáknak, farkasoknak, jeges-medvéknek:
ez is bizonyít az ők felfogási inferioritása mellett; de azt az
infamiát, melylyel állítja, hogy a francia forradalom hóhér­
munkáját «a protestáns erkölcs-taDból tanúlta»; hogy «a sza­
badság apostolai, tehát, a mi reformátoraink, in illő tem-
pore e l l o p t á k » az ők vagyonát: ez oly förtelmes hit­
ványság, mely iránt való undorunkat csak az enyhiti, hogy
rajtuk kívül nem képzelünk olyan tisztességesen gondolkozó kat-
holikus embert, ki el ne forduljon ez ultramontan, jezsuita főr-
medvénytől. Hát aztán, mikor azzal vádol, hogy egykor kezet
fogtunk- a törökkel, szolgáltunk a harminc éves háborúnak, és
szükség esetén (most is) szolgálunk a muszkának . De, hallgas­
sunk. Ez. nem fanatizmus. Ez vagy teljes hiánya az értelmi ké­
pességnek, a józan gondolkozásnak ; vagy teljes foka az őrült­
ségnek. É s ilyen embereknek szabad szabadon járni, és visz-
szaélni a szabad sajtó szabadságával, és a nyilvánosság tisz­
tességével ! Részvétünket, szánalmunkat nem tagadhatjuk meg
tőlük ; de Őket kikerülni, magunk iránti kötelességünk. Ezt
fogjuk tenni.
RÉSZ.
KÖ RLEVÉL,
tisztviselőhöz.
! Egyházkerületi kebli pénztárunktól vett jelentésből ér-
j tesült Igazgató-Tanácsunk arról, hogy központi javadalmakat
. élvező egyházi tisztviselőink, és egyházközségeink némelyike,
! javadalma kiadatása iránt fölküldött nyugtáit eddigelő nem
az egyházkerület Igazgató-Tanácsa által kibocsátott űrlapokon
állította ki, s e miatt az illető nyugták részben hibásoknak,
de a papír gyengesége miatt, kivétel nélkül használhatatla­
noknak bizonyultak.
Az ilyen eljárás mellett előforduló többszöri viszsza-
küldések kellemetlenségeinek kikerülése végett, de az egyház-
kerület által nyomatott nyugta-űrlapok költségeinek megtérülése
céljából is, fölhívjuk öszszes egyházközségeinket, és a t. egy­
házi tisztviselő aákat, hogy a központi pénztárból fölveendő
| pénzek nyugtázását kivétel nélkül csak az egyházkerület által
i nyomatott, s Igazgató-Tanácsunknál bármikor kapható nyugta-
I űrlapokon eszközöljék, mert az ellenkezőleg kiállított nyugták
1 kebli pénztárunk által a folyó 18 9 3 . évi január hó 20-ától
I kezdve, kifizettetni nem fognak.
! Az erdélyi ev. ref. Egyházkerület lg-Tanácsának Ko-
^ lozsvártt, 18 9 3 . január 16-án tartott üléséből.
I M árkus János, Szász Domokos,
titkár. erdélyi ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: S z á s z Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXTTT. Évfolyam. K olozsvárit, 1893. Január 26. 4. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N .

E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9 . sz.

a katholikus vallásu természetes apa magáénak

Az egyházpolitikai kérdések köréhói vallja a gyermeket r Miféle vallásu a lelenc, mikor
(Három cikk.) felekezet nélküli lelencházba kerül Mit tegyen a
1. lelkész, ha az átküldött keresztelési okmányt a
Mikor még nem volt elkeresztelési rendelet, katholikus pap visszaútasítja ? Adhat-e ki ily eset­
de voltak számos elkeresztelési panaszaink, egy i ben kereszteíevelet, stb. Olyan dolgok, a melyek
panaszos cikkben előhozakodtam én is mindazon \ fejünkre hozhatnák a februáriusi rendelet vesze­
béke-bontó kellemetlenségeinkkel, a mik á közös- I delmeit.
vallású házasságokból, a felekezeti baj'ok e Pan- De, a óS-iki törvény főbenjáró bűne nem ez,
dora-szelencéjéből erednek, s különös hangsúlylyal hanem a benne rejlő természetellenes e l v : a nemi
érintettem egyfelől azt, hogy e bajok felidézésében i megoszlás princípiuma. Már gyermek észszel, mikor
éppen az 1 868-ikí 53. t.-cikk volt a legnagyobb ! először hallottam róla, valami idegenszerünek, a
mester, a mikor a vegyeshitüség kóros állapotát ' természetes godolkozással ellenkezőnek éreztem
ráragasztotta a második ízre, a gyermekekre is e dolgot. Ha oly nagy igazság ez, mért nem ta­
másfelől pedig, azon állítást is kockáztatni mer- j lálom meg máshol is, kérdeztem magamtól miért
tem, hogy nem a férfi és nő joga lebegett a tör­ nincsenek egy grófnak, a ki alsóbb rendű házas­
vényhozás előtt, mikor megosztotta köztük a gyer­ ságot kötött, gróf fiai és köznemes lányai; miért
mekeket, hanem az 1 790/9 i-iki törvény, a melyben nem követi a fiú az apát, a leány az anyát a családi
a «sexus sexum sequatur» elve már benfoglaltatik. j névben is, és miért kell a nőnek lemondania, hogy­
Azóta a 68-iki törvényre nézve megtették az ! ne a maga, hanem a férje családjának fentartója
ellenfelek nyilatkozatukat, s míg a katholikus pap- • legyen. Mindez semmi ! Egy- családi életben min­
ság mozgalmat indított anuak megváltoztatása ér- j denről lehet lemondani a család egysége, egy­
dekében, a protestántizmus vezér-emberei egy aka- öntetűsége nagy élvéért, csak a vallásról nem.
rattal követelik érintetlen hagyását, s mintegy ulti- A család polgári tekintetben egy, de egyházi te­
matumkint hangsúlyozták, hogy ez a béke árai kintetben benne veszedelmes duálizmus rejlik. Min­
Én, mindezek után is, e törvény ellen protestáns den vegyes család egy közösügyes nyomorúság,
hitem, egyházamhoz való igaz szeretetem rendíthe­ a hol kétfelé adóznak, két minisztériumot tartanak.
tetlen várából megbocsáthatatlan elbízakodással A 68-iki törvény cselekedte ezt, ez szaporította egy-
kiáltom ismét és ismét censeo esse delendam! gyelahazai közösügyek számát,nem mintha azelőtt
Természetes, hogy az én régebben fe!hozott nem létezett volna, hanem mert megszüntetése tel­
sok érvem nem a katholikus műhelyekben készült, jesen hatalmában állt. Sexus sexum sequatur! Ez a
s céljaim is mások, mint nekik, kik a módosítást keresett főbölcseség, a vallási béke palládiuma
úgy szeretnék, hogy helyébe semmit ne tegyenek, holott, voltaképp mint tüzes nyárs nyomói a csa­
vagy hamis liberálizmusuk köpenyében a szülők ládba, hogy azt ketté oszsza, s hány intrikát szül,
természetes jogát követeljék. hány születést megkeserít, hány nyakas protestánst
Szokták emlegetni a vallásügyi törvény sok tesz ujoncállítójává a katholicizmusnak, mert a. szü­
gyengeségeit, a mik oly kisszerű hézagok és lyukak, letések nemi arányának még az ilyen bölcs tör­
minők sok. kellő gond nélkül szerkesztett törvény­ vény sem praejudicálhat.
ben megvannak. Például, egy református nő tör­ Az én meggyőződésem az, hogy a gyermek­
vénytelen fia melyik anyakönyvbe tartozik, midőn nek mint mindenben, úgy a vallásban is az apát kell
 28. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 4. szám.

követni. Ellhallgatva itt egy ilyen törvénynek val­ mondta: ha az apa katholikus, a gyermekeknek is
lási tekintetben százféle előnyét, a mi mind a tár­ katholikusoknak kell lenniök; ha az apa protes­
sadalmi béke, s az egyháziasság mérlegébe esnék, táns, a gyermekek közül csakis a fiuk követhetik;
tisztán ez elv természetes logikai egyenességére azaz, a katholicizmus, miután az első sütetet egé­
hivatkozom. A vegyes házasságokbúl az egyházak szen magának tulajdonítá, a karmait rátette a má­
tiszta osztályt nyernének, mert volna vegyes há­ sodiknak is legalább felére, s hogy mért éppen
zasság, de csak kivételes esetekben volna vegyes a leányokra, az érthető és egészen mellékes, mert
család. E megoszlás pedig, a józan felvilágosultság, még jobb szívvel szedte volna el a fiakat.
és vallásos türelem malmára hajtaná a vizet, míg ma Mikor aztán eljött az idő, hogy e gonosz
az elíogúlt türelmetlenség, az izgatás húzza a na­ osztály helyre legyén ütve, a bölcs törvényhozás,
gyobb részt belőle. A türelem és felvilágosultság j a helyett, hogy a tőlünk jogtalanul elvett felerészt
pedig a mi zászlónkon lobog. A mi híveink kötik a j viszszaadta volna, s igy lett volna nekünk is egy
legtöbb vegyes házasságot, mert házasságnál a j egész, ketté szelte a katholikusok egészét is, és
férfi lévén a kezdeményező, ez vallási tekintetben I igy lett mindkettőnknek két fél. A protestáns apa
sokkal kevésbé zárkozott, mint a katholikus férfi, leányai helyett nekünk adta a katholikus apa
ki egy adag türelmetlenséggel kerül ki a neve­ leányait; csinált közös birtoklásu, felekezeti fél­
lésből, a miből csakhamar kitisztul ugyan, de va­ családokat. Ketté szelte a gyermeket, de nem
lami mindig megmarad belőle. bölcs Salamonnal.
A fővárosban 1891-ben kötött 4389 házasság Protestánsok ! Ne idegenkedjetek az alap­
között vegyes volt 864, tehát, ötödrésze, s e ve­ törvénynek hirdetett 68-iki paragrafusok megjaví­
gyeseknél ezer közül katholikus vőlegény 108 eset­ tásától a józan, természetes elvek követelményei
ben vett protestáns menyasszonyt, ellenben, pro­ szerint. Sohasem volt az alaptörvény, lex funda­
testáns vőlegény 566 esetben vett katholikus meny­ mentális, hanem egy tévesztett alkotás, de a mit
asszonyt. Tehát, ötször nagyobb volt az oly házasság egy ügyes tollvonás műremekké tehet. Követeljük
száma, hol a leendő apa protestáns, s a leendő gyer­ a közös birtok megosztását, mert annak termését
mekek, az általam óhajtott törvényrevizió mellett, jI kézzel-lábbal a katholicizmus akarja berakni a tel­
protestánsok lennének.Természetesen, ez az arány­ hetetlen zsákba. Követeljünk tiszta osztályt, s akkor
szám nagyon leszáll az egész országra kiterjesztve, szent a béke !
de az bizonyos, hogy éppen a nemzeti életben
túlnyomó szerepet vivő városi társadalmakban, hol Jelentése,
a vegyes házasságok húsz-harminc százalékot tesz­ jDr. K o lo svá ri Sá n d o r egyházmegyei fögondnoknak a k o lo zsvá ri
nek ki, ez a különbség, s a belőle eredhető ha: evang. reform . egyház életében fe lm e rü lt nevezetesebb m ozzanatokrúl
az 18 9 2 -ik évben.
szón mindig jelentékeny maradna.
A 68-iki törvényhozás igazságosan mért ugyan Tisztelt képviseleti közgyűlés !

a felekezeteknek, csakhogy a kivitel módjában le­
tért arról az egyenes, természetes útról, am ely a tel­
jesen megnyúgtató kiegyenlítésre vezethette volna.
Közös birtoklást létesített a felekezetek közt, s
a helyett, hogy kiadta volna kinek-kinek a meg­
illető tőkét, hagyta őket hajba kapni a kamatok
felett. Ebből állottak elő a vallásos viszályok.
Mi tévesztette meg a törvényhozást Az
1 790/91-iki 26. t.-cikk hibás értelmezése. Olvassa el
bárki Várnai Sándor idevágó tanulmányát a Pro­
testáns Szemléből, és tisztában lesz ezzel a tör­
vénynyel. Azt hinné az ember, hogy a sexusdele
elv már ebben a törvényben szentesítve van, ma­
gam is igy írtam korábban, holott az a nem szerint
való kettévágás mellékes véletlen, és egészen más
elv jutott kifejezésre ott, t. i. az oroszláni osztoz­
kodás elve. Ego prímám tollo, stb. A törvény azt
Azóta, hogy e helyről a t. képv. közgyűlés előtt
szerencsém volt beszámolni, a többi után, egy év ismét
lemerűlt az idő végtelenségének mélységébe. Külsőleg eg y
szerény lappal fokosabbá lett egyházunk történetkönyve is.
Vájjon, belsőleg: tartalomban, értelmi és erkölcsi erőben
gyarapodtunk-e, szellemi kincsekben és anyagi eszközökben
gazdagabbakká lettünk-e ? A v a g y , sorsunk végzete, csak
az egyik naptól a következőig, s az egyik évtől a másikig
élés tengődését juttatá részünkbe ? Ezzel beszámolni, még
ez alkalommal az én feladatom, s a fölemlitendő tények
felett Ítéletet mondani, a t. képv. közgyűlés kötelessége.
E g y év időtartamának kerete különben sokkal szű-
kebb annál, hogy sem, rendes körülmények közt, abba
az eseményeknek fölötte nagy száma csoportosulhatna
egymás mellé, ha csak az állami jo g és társadalmi tör­
vényes rendet felkavaró, s az egyház vallás erkölcsi éle­
tére is kiható nagy átalakulások, a milyenektől beszá­
molásomnak időszaka mentes volt, létre nem jöttek.
Mint krónikás, tehát, röviden felsorolhatnám én is
azokat a tevőleges eredményeket, a melyeket presbite-
 4- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
riumunk és képv. közgyűlésünk, a múlt év folyam án, csönd­
ben, minden külső fitogtatás és feltűnési v á g y nélkül hivsé-
gesen végzett m unkálkodása után egyházi és iskolai éle­
tünkben felmútathat.
De, m ert lehetnek és vannak, talán, többek előtt,
olyan negatív jelenségek is, a m elyek inkább az esés, mint
az em elkedés; inkább a hanyatlás, mint a haladás szimp-
tomái-képpen m utatkoznak egyh ázu n kb an : azért, ú g y v a ­
g y o k m eggyőződve, h o g y a mi önm agunkkal való számot-
vetésünk csak akkor lehet teljes, eredményében csak akkor
lehet m egnyúgtató, ha n yitott szemmel és nyílt hom lokkal
állunk elébe azoknak a jelenségeknek is, a m elyeknek lét­
okait az egyh ázi működés és vezetés «múlasztási» ro va ­
tába szoktak az emberek beírni.
A vallás-erkölcsi érzet hanyatlása, s ennek a m eg­
lazult társadalm i élet-viszonyokat is dekomponáló hatása
m iatt hangzik leginkább a panasz minden felől, s ki-ki,
a miben és a hol az okokat rejleni véli, ú g y alkotja m eg a
m aga szubjektív ítéletét, a m ely fölment, v a g y kárhoztat
a szerint, a mint a tén yek és eredmények e gye s emberi
erőt és tehetséget túlhaladó okozatos egybeszövődését,
a v a g y csak a particulariter, sőt tán csak a singuíariter
előttük álló, de azon túl nem néző, v a g y látni sem akaró
tüneteket fektetik le Ítéletük bázisául.
Pedig, lelkileg semmi szenvedés sem fájdalm asabb
az ítélés igazságtalanságából eredőnél.
A z a m egtisztelő szerencse van részemben, h o g y a
szellemi és értelmi látókörnek oly m agas színvonalán álló
gyűlés előtt szólhatok, m ely a mint eddig nem volt, ú g y
most sincs arra útalva, h o g y egyedül e helyről és az én
gyö n ge szavaim ból merítse tájékozottságának adatait.
A z mindnyájunk előtt kétségtelen, h o g y a hangoz­
tatott panasz tá r g y a nem pusztán képzeleti, hanem álta­
lában létező. A vallásosság érzete látszólag hanyatló. A z
egyházhoz való ragaszkodás m elegségének hőfoka alább­
s z á ll. A z áldozatkészség egyk o r csodákat mivelő esetei
nem fokozódnak, hanem inkább ritkáinak. A «miért» kér­
dése, a mint ezt m ár két évvel előbb is hangoztatám , ma is
m ég megoldatlan. Pedig, az emberi lélek- és természeti
világnak hány élesen gondolkozó búvára, hány lángelme,
hány szellemes cikk és tanulm ány foglalkozott m ár a kér­
déssel, a m agasságtól le a m élységig, s a tudástól le
egészen a bu taságig menőleg. szedegetve öszsze külön­
böző helyről a szemeket, mikből az okoskodásnak láncát
majdnem minden fő külön fűzte öszsze m agának m eg­
ítélése számára.
H át, sokak szemében nem a legn agyo bb szálka-e
ma is m aga a protestántizmus, a m ely szabad vizsgáló­
dásával, s a krisztusi tanoknak évszázakan át, emberek
által hozzá ragasztott tartozm ányoktúl való m egtisztítá­
sával, a hitnek és lelkiismeretnek szabadságát adta az
emberiségnek ?
Hát, nem vádaskodnak-e sokan, h o g y a tudás el­
lensége a hitnek és vallásnak? N em mondják-e, h o g y a
tudom ány a m aga tapasztalati adataival, kísérleti észle­
leteivel és fölfedezett igazságaival, égi trónusáról az istent
szállítva le, a mikroskop h egye alá helyezte és a m érleg tá ­
nyérára á llíto tta ; h o g y a létet a protoplasm ára, a halált
az anyag-átváltozásra s az Örökéletet a v e g y ile g tovább
nem bomló elemek m aradandóságára redukálta ? H olott,
29.
éppen ellenkezőleg, a tudom ány terén való minden előbbre
haladás, minden új fölfedezés csak közelebb-közelebb visz
minket a miénken kívül levő világ-milliárdok utjának
tö rvén yt tevő urához, az emberi észszel föl nem érhető
legfőbb erőhez, a minden jelenségeknek és okozatoknak
legvégső okához: az istenhez.
A vallás pedig, az emberi léleknek é s' kedélynek
belső, absolut szü k ség essége; az em ber istenhez való v i­
szonyának individuális belső érzete. En nek van ereje és
az erőnek egybefüző, összetartó kapcsa, a m elyek e g y ­
m ással megfelelő viszonyban állva, a külső nyilvánulás-
ban, az egyediségből az együttérzők többségeivé változ­
nak át. Az egyedek tö b b sége: a testület, a vallás-kö­
zönség, az egyház. És m ár m ost bizonyos az, hogy
minden tényező, a m ely az említett absolut lelki szük­
séglet érzetének csökkenését miveli, v a g y kielégittetésé-
nek m ás útat keres, az lejebb szállítja az erő hatását,
m eglazítja a kapcsolat m aradandóságát s eredményül a
vallás-erkölcsi élet és az egyházhoz való ragaszkodás ha­
nyatlását vonja m aga után. Fájdalom , m ég sokkal roha­
m osabban, mint a minő arányban a vallásos érzés v e­
szíti intensivitását!
D e, mi hát ez, v a g y helyesebben, mik ezek a rom ­
boló hatást előidéző tényezők ?
V ájjo n , roszabbakká és butábbakká lettek az em ­
berek ? H isz, a közmivelődés sokfelé ágazó utján minde­
nütt óriási a haladás.
V ájjon, elenyésztek-e a régi iskolák ? Hiszen, a kisded-
óvóktúl a legfelsőbb oktatásig m egsokszorozódtak az
értelmi fejlesztésnek intézetei s a szellemi látókör határ­
vonalait messzire kivető világitó tornyok szám a.
V ájjo n , a szellemi munka napszám osai működnek-e
kevesebb számban, fogyatékosabb készültséggel, a v a g y
kisebb fokú buzgalom m al ?
N em kell bizonyítgatnom , h o g y ennek is épp az
ellenkezője áll a valóságban.
V ájjo n , az állam, ez a legn agyo bb és leghatalm a­
sabb szerves közület, íektet-e m a kevesebb súlyt a neve­
lésre s ezzel kapcsolatban a vallás-erkölcsi élet istápo-
lására? Ú g y hiszem, h o g y a múltnak a jelennel össze­
hasonlítása itt sem m utathat a keresett ok feltalálására.
A mint az emberi term észet örök, ú g y annak absolut
szükséglete: a vallás érzete is Örök. M egvan, m eg kell lennie
az ember lélek- és kedély-világában. Fennállanak az e g y ­
házak. Fokozott tevékenységet fejtenek ki a tanintézetek.
K ötelességüket teljesitik a tanítók, tanárok, és lelkipász­
torok, az iskolában és az isten h ázában ; de minden egyéni,
társadalom-közületi, egyházi és állami küzdelem és s z e r
vezkedés sem tud sikeresen megbirkózni a mi realisz­
tikus irán yt vett korunk általános áram latával. E z az a
rom boló hatású 1 ényező, a m ely láthatatlanul születik és
észrevétlenül növekedik; befészkeli m agát a kunyhóba,
és a palotába, a csöndes m űhelybe és a gyártelep ek moz­
galm as helyiségeibe, egyform án helyet keres az áldott
nap színén és a föld méhében végzett nehéz munka kö­
rében ; hangot ad a tudományban, ú g y, mint a költészet
fenségének elfajulásában, és a képző, ábrázoló szép mű­
vészetekben csak ú gy, mint a mulató helyek poshadt
légkörében.
A k k o r láttatja m agát, itt alamizsnát kérve, ott pa-
 30
- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 4. szám.

zár könnyelm űséggel já tsz v a ; itt kincshalmazán ülve, ott mat minden erejével e g y öszszetartó egészszé kapcsolni
m ásnak vagyonáh oz n y ú lv a ; itt izzadva, ott henyélve I igyekeznék, újabb válaszfalak kitalálása és kreálása által
a mikor m ár tőrt, dinamitot, lőfegyvert, v a g y más esz­ I eg y re jobban a diszszolució útjára juttatja. Mintha bizony
közt tart m egizm osodott kezében, azt em bertársa, v a g y ■ nem volna elég p o lyglo tt a m a g y a r állam a m aga sokféle
önm aga élete ellen irányozva. i nem zetiségeivel; nem volna elég aggasztó a helyzet a
H o g y az erkölcsi világrendet m egm ozgató, kivétel nehéz viharokkal fenyegető felekezeti harcok napirendre
nélkül minden egyh áziasságot veszélyeztető, a vallásos h o z á sá v a l: m ost m ár a bürokratizmus hyerarkhiai foko­
érzést eltompitó zsibbadságban tartó emez áram lattal zatával is akarja m ár is laza társadalm i életünket m ég
szemben, m ily parányi az e gyes emberi akaraterő, m eny­ I inkább szétszaggatni, az együ vé tartozás érzetének m eg­
nyire kicsiny hatású az egyes egyh ázak jó irányit törek­ fojtására, minden szabadabb szellem kiirtására.
vése : azt csak azok nem láthatjuk át, a kik az emberi Erősen haladu nk: a lejtőn. A dem okrácia századá­
akarat és tehetség végh atára vonalát tulon-túl terjeszteni, ban középkori institúciókat plántálunk és elevenítünk fel •
követelik. A m ily igazságtalan követelm ény volna ez, épp az egyenlőség hazug jelszó lett, mert a valóságban a rendi
annyira m egbocsáthatatlan lenne részünkről a tétlenség I élet, a kaszt-szellem tesz egyre nagyobb hódításokat.
és minden erőink tömörítésének elhanyagolása, avagy IA koronás névjegyek, az «y»-os nevek, a «darúvári»,
éppen az erők és törekvések decentralizálásával azok h a ­ j «rózsahegyi» cimkóros jelzők régen voltak ú g y divatban
tásának ellensúlyozása. V égeredm ényül is, az én egyéni 1 nálunk, mint ma. A z ember értéke nem egyéni tulajdon-
s épp azért, lehet tán téves, m eggyőződésem az, h o gy a I ságaitúl fog függni, hanem születésétől és m eg hivatali
mi, és a mi utódaink erő-tömöritése, ha ez mindenik ke­ I rangosztálvátúl.
I - ri
resztyén egyház részéről, az egym ás ellen való torzsal­ 1 E hivatali rangosztály kifundálása vitte be a vihart az
kodás és tám adás helyett, és minden társadalm i és ál­ j iskolák békés falai közé. A közoktatási korm ánynak az a
lami közület tám o gatása mellett, ama közveszélyt képező | szerencsétlen ideája tám adt, h o g y az állami tisztviselők
áram lattal szembe állittatik, akkor előbb-utóbb az o ly ; fizetésének rendezésével kapcsolatban, a tanárokat is a
hatalm as gá ttá nőheti ki m agát, a m elynek védfalán túl | közhivatalnokok rangfokozatába osztotta be. T e tte pedig
nem hatolhatnak az áradat hullámcsapásai, és a mint 1 ezt a legnagyobb tapintatlansággal és igazságtalansággal,
e g y k o r az ó-klasszicizmusnak, ú g y a valláserkölcsi élet I a mi aztán oly elkeseredett hangulatot okozott különösen
m egújhodásának bekövetkezik a m aga renessánce kora. a középiskolai tanárok körében, m elyhez hasonlót tan­
Ú g y legyen l úgyünk krónikájában nem találunk.
É s most, a t. képv.-közgyűlés bocsánatát kérve, a A tanárok sérelme mindenek felett h o g y rangosz­
napirenden levő eszmék ig y általánosságban fölvetéséért, és tályb a osztattak be. Kinek elméjében m egfogam zott ez
az elmondottakért, áttérek jelentésemnek tulajdonképpeni eszme, lehet kitűnő bürokrata, lehet, ha ú g y tetszik, n a g y
t á r g y á r a : a mi egyházközségünknek elmúlt évére, h o g y államférfi is, de az is bizonyos, h o g y a tanári p á ly a je ­
annak nevezetesebb m ozzanatait feltüntethessem. lentőségével és hivatásával nincs tisztában. R a n go sztá ­
A z első, a mit m ély hódolattal kell fölemlítenem, lyokba osztani a tudom ány embereit a bürokratizmusnak
az az öröm-ünnep, a m elyet legfőbb .urunk, királyunk ő 1 végletekig való tú lh ajtása; ran gosztályokba osztani e g y
felsége, a legalkotm ányosabb m a g y a r király m egkoro- ! olyan p álya munkásait, m elyen a rangsorozat létráján való
náztatásának huszonöt éves emlékére, a hálás nemzet | haladhatás ki van zárva, absurd eljárás, és rangosztályokkal
az 18 9 2 . év júniusa 8-án ült meg, nem csak az ország | különitni el e g y olyan testület tagjait, m ely emlékezet óta
szivében, a fő- és székvárosban, csillogó fénynyel, hanem mindig egyenlő volt a jogokban, terhekben és kötelessé­
országszerte mindenütt szívből áradozó szeretettel; a m ely gekben: nem egyéb, mint könnyelmű felbontása minden
alkalombúi a belső templomunkban rendezett isteni tisz­ nemesebb kollegiális viszonynak.
teleten, a mi ajkunkról is elhangzott az annyi milliók E Dam okles-kardot érezték fejük felett M a g y a ro r­
imája a mindenhatóhoz, hogy a ^koronás király életét szág középiskoláinak tanárai, midőn a múlt év húsvéti
hosszúra nyújtsa, h o g y igazi alkotm ányos jo g a ra alatt, kongreszszusokon, csaknem e g y értelmüleg a rang-beosztás
szabad népe is boldogul élhessen. ellen nyilatkoztak. E m egállapodásukat m ély bizalommal
(Vége következik.) terjesztették C sá k y g r ó f elé, ki iránt annyi szeretettel,
valóságos gyerm eki naivitással ragaszkodtak. H o g y re­

A középiskolai tanárok mozgalma. m ényeikben m ennyire csalatkoztak, az csak a pénzügyi

bizottságnak a múlt hó végén tartott tárgyalásaiból ju­
M ag yaro rszá g tanár-testületének életében ré g nem tott nyilvánosságra, midőn kitűnt, h o g y a tanárok is be­
fordult elő o ly hatalm as hullámokat vert forrongás, mi­ osztattak a tisztviselők rangfokozatába, és pedig annak
lyennek a közelebbi napokban szemlélői valánk. A m a g y a r Í a V III. és IX*ik rangosztálvába.
I
középiskolai tanárok, közéletünknek e legbékésebb és leg- . E z a kétféle ran gosztály kieszelése a m ásodik ta-
tiirelmesebb tagjai, mint váratlan villám csapásra jajdúltak ■ pintatlanság és igazságtalanság, mit a korm ány és pénz­
fel, s tiltakoztak önérzettel és férfias bátorsággal azon ügyi bizottság együttes akarattal a tanférfiakon elkövettek
m erénylet ellen, m elyet az országgyűlés pénzügyi bízott-' ^ A z állami középiskolai tanárok száma jelenleg 4 3 5 ; a ja v a s-
sága ha talán nem is rósz akarattal, de tagadhatatlan ta­ ! lat szerint ezeknek Ys-de a V III. és 4/6-de a IX -ik rang-
pintatlansággal erkölcsi reputációjuk rovására elkövetett. . osztályba fog tartozni A kiválasztott 1/5 részt fogják
Beteges szim ptom ája korm ány-rendszerünknek,hogy I tenni a fővárosi tanárok teljes szama, s a vidékiekből m eg-
a helyett, h o g y a lazán öszszefüggő m a g y a r társadal­ rangoztatik tiz e n n yo lc; a IX . rangosztályba tartozni fog­
 4. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.

nak az öszszes vidéki tanárok, tizennyolc kivételével, s e g y egyházaknak. Erdője gazdagon jutott; az üzem-terv szerinti
pár kezdő fővárosi tanár szem-szúrásból. használat életbeléptével tekintélyes évi jövedelmet nyú jt; ezen
E javaslat szerint, tehát, jövőben rangkülönbség lesz felül két darab erdei kaszálója van, melyet eddig olcsó ár­
fővárosi és vidéki tanár közt, sőt am a kitüntetendő tizen­ ban bírtak haszonbérben; a vizsgálatnál tett javaslatomra
nyolc tanárral az egyenetlenség szelleme be fog csempész- már ez évben visszamarad az egyház használatába. Alap van
tetni a vidéki tanár-testületek kebelébe is. E z eljárás igazo­ a fejlődésre, csak ember kell az ügyek vezetésére és azt hi­
lására, alig hiszszük, h o g y képes lenne m ég a pénzügyi szem, meg fogjuk találni új lelkész afiában.
bizottság bölcsesége is. A fővárosi tanárnak ugyanazon Nyéni egyházunkban a képviselet megalkotása tör­
egyetem i előtanulmánya, kvalifikációja, feladata és munka­ vény értelmében elrendeltetett. A törvénytelen együttélések
köre van, mint a vidékinek, s midőn ennek dacára is rang- megszüntetése végett, törvényes lépésekre utasittatott a pres­
különbséget kreálnak köztük, m agyarázatul nem tudunk bitérium. A papi-lak teljesen lakhatatlan, annyira, hogy irodai
egyebet kigondolni, mint azt, h o g y közelebb állván a húsos- helyiséget a szomszédban kellett az egyháznak fogadnia. A
fazakakhoz, m aguk részére jól szakácskodtak. C sak h o gy vizsgálat mindent elkövetett, hogy papi-lak építésre birja a
e hűtlen sáfárkodással m egbontották azt az egyetértést, presbitérium jelenlevő tagjait, de kijelentették, hogy oly sze­
m ely egyik tényezője volt M ag yaro rszá g újabb tanügyi gények, hogy mig a templom-építésből származott adósságai­
n agy eredményeinek. M egbontották annyira, h o g y ha e kat le nem fizetik, erre nem is gondolhatnak. Kitűnt ez al­
javaslat törvényerőre emelkedik, soha többé az viszsza- kalommal az is, hogy a most épített új, drága templom biz­
állitható nem lesz. A pénzügyi bizottság pedig e ja v a s ­ tosítva nincs tűz ellen. A vizsgálat számadó gondnokot fe­
latával az iskolák falai közűi száműzi a szabadság és e gye n ­ lelőssé téve, elrendelte annak sürgős biztosítását. Panuca K.
lőség szellemét, s fel fogja nyitni azon Pandora-szelencét, József 4 5 0 frtos ajándéka, mivel ennek nagy része kétes ér­
m elyből az ellenségeskedésnek, árm ánykodásnak, irig y sé g ­ tékű és értéktelen adós-levelekből állott, csaknem száz frtra
nek, szolga-lelkíiségnek, árúlkodásnak, intrikáknak és elé- devalválódott. Azon kérdésre, hogy megvan-e a békés egyet­
gületlenségnek szörnyei szabadulnak ki M ag yaro rszá g tan­ értés az egyházi tagok és egyházi szolgák között: presbi­
ügye jövőjének kiszámíthatatlan kárára. térium jelenti, hogy a lelkész és számadó gondnok torzsalko­
(Vége következik.) dása már-már veszélyezteti az egyház nyugalmát. Vizsgála­
tunk az egyházmegyei tanács megbízásából e két személyre
vonatkozó némely panaszos ügyben kihallgatást tartott s ki­
Az egyházmegyékből.
tűnt, hogy azok a hatalmas vádak, melyek számadó gondnok
A sepsi egyházm egyéből. ellen emeltettek, kellő alappal nem bírnak. Csak az eljárás
(Folytatás.) módozataiban számadó gondnok önfejűsége adott alkalmat
M a g y a r o s i egyházunkban az anyagi ügyek elég ren­ e vádakra, miért szigorúan utasittatott, hogy jövőre a lelkész
desen kezeltetnek. Öreg lelkész afia. is az életkor gyenge­ és presbitérium tudtával és beleegyezésével intézze az ügyeket.
ségeihez képest, elég híven teljesiti kötelességeit; de isko­ Mindkettőnek szivére köttetett, hogy tekintsenek az egyház
lájuk szánandó, nyomorult állapotban van. E tekintetben biz­ nyugalmára s ezért igyekezzenek saját szenvedélyeiket kor­
tatott a presbitérium, hogy a polgári község, lehető rövid látozni. Vajha, úgy lenne!
idő alatt, új iskolát épitend. Levéltári szekrény nincs; és Oltszemi egyházunkban a tanítói teendőket is lel­
azért a levéltár rendezetlen. A Prot. Közlöny kötetlen. Az kész afia. végezte, mivel az állomás betöltése nem sikerült.
előmutatott vagyon-leitár 1848-b ől való, akkor lett kiállítva Faiskola, testgvakorló-tér nincs; de az egyház ígérte, hogy
s azóta rendesen nem vezettetett. Utasittatott a presbitérium a jövő vizsgálatra mind ezek beállítva lesznek. Tanszerek
mindezen hiányok pótlására. , nagyon hiányosak; ennek okául a presbitérium azt jelenti,
M a r t o n o s - F 0 t os i egyházunk is a szegénység sú­ hogy az egyház oly szegén}', hogy azt beszerezni, módja
lyos terhe alatt nyög s eddig a buzgalom is hiányzott, hogy nincs. Utasítottam, az lg -Tanácshoz folyamodni ezért, de
saját nyomorúságaikon segítsenek. Kisebb költekezéseket is még idáig siker nincs. A levéltári szekrény beszerzése, a kon­
rovatai útján kell fizetniük. Most a magtár alapítását ter­
firmációnak két évenkinti megtartása és a zab-magtárból 12
vezik. Szorgalmi jövedelmet néni produkálnak; az egyház í hektoliter 74 liter eladott zabnak a szorgalmi jövedelem­
földjeit hosszabb időre haszonbérbe adták. Az egyház kepe­ ből való visszapótlása, elrendeltetett. Egyébiránt, alig van
váltó alapjánál levő adósságát nem törleszti, kamatját sem egyházaink között, mely építkezésre, szorgalmi jövedelemre
fizeti; utasítottam, hogy szorgalmi úton igyekezzenek az adós­ annyi áldozatot hozott volna, mint ez. Ezért elismer 'inét
ságok törlesztésére. Ezen egyházunkat még nem sorozhatom ki is fejeztem.
a haladó egyházak sorába. Rétyi egyházunkban a most végbevitt tagosítás meg­
M á l n á s o n a konfirmációnak két évenkénti megtar­ nehezítette az egyháztagok életét és ezt az egyházi szolgák
tását elrendeltem. Az egyház tőkéi kellőképpen vannak biz­ is kénytelenek voltak érezni. A harangozni laknak az egyház
tosítva. Ügykezelését új lelkész afia. elég pontosan vezeti. A | nevére telekkönvvezése, oly sok évi sürgetés után, a végle­
magiári kötvények azonban, bár elég biztos, de csak egy ges megoldás stádiumában van. Miután szorgalmi úton
kezessel vannak ellátva; utasítottam e hiánynak pótlására. 1 szerzett 240 frt. közalap megváltási tőke lőkekönyvileg nyil­
A z egyház okleveleiről s ingó vagyonokrúl leltár nem ve­ ván tartva nincs, s miután ennek jövedelméről, -alamint az
zettetett A tőkékből hetven irtot elköltötték Mind ezen dol­ 1 8 91 . évi jelentékeny szorgalmi jövedelemről is számadás
gokra vonatkozólag szigorú utasítást adtam a hiányok pót- ; vezetve s ellátásra beterjesztve nem volt, esperes afia. fele­
lására. Ezen egyházunk, ha most nagy jövedelemmel nem I lősség mellett kötelezi a presbitériumot, hogy ezekről úgy a
rendelkezik is, pár év alatt egyike lesz a Jegjövedelmesebb múltra, mint a jövőre számadás vezettessék s az illetékes ha­
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tósághoz felterjesztessék. Egyébiránt, elismeréssel nyilvánít­
hatom, hogy ezen egyházunk tagjai újabb időben az egyház
iránti érdeklődésüknek igen szép jelét adják az által, hogy
az egyháznak szorgalmi úton tekintélyes jövedelmet szereznek.
S z a c s v a i szegény egyházunknak, a szegénységen kívül,
igen nagy nyomorúsága a gyakori papváltozás is és az a tak, hol igyekezet által sem tudnak annyi jövedelmet fel­
körülmény, hogy egy pár birtokos, csekély ingatlan vagyo­
nában is erőszakkal megrövidíteni igyekszik s így kénytelen,
a költséges per útjára térni vagyona megvédése érdekében.
Levéltári szekrény nincs s igy az irattár rendben nem lehet.
A z oklevelekről s általában levéltárról lajstrom készítése el­
rendeltetett. A templom javítása kikerülhetetlen. A papi mel­
léképületek is javításra várnak s miután az egyháznak módja
nincs, segélykérésre utasittattak. Általában, mig lelkésze volt
az egyháznak, az ügyek rendezése kezdetét vette, nem tu­
dom, az újabb lelkész-változással nem lesz-e ismét hanyatlás ?
S z e m e r j a i egyházunk is kezd kibontakozni ama nagy
zavarból, a melybe a gondatlan kezelés sodorta. A szabály­
talanul kiállított kötvények részben kicseréltettek, részben
biztosíttattak s a felhaj ihatatlanok törlése kéretett. E gy el­
veszett ötven frtos kötvény visszapótoltatott. Az özvegy lel-
késznénél levő 1 2 1 forint követelése az egyháznak, fölhajtás
alatt áll. Az 1 8 8 7 . év óta függőben levő számadások végre az
egyházmegyei számvevő közremunkálásával elintézi ettek. A
magtár-kezelő kezelése alatt elveszett 16 hektóliter rozs az
Ig.-Tanácsnak az egyházmegyei tanács Ítéletét feloldó ha­
tározata következtében, még függőben van. A meghasadt
templom kijavítása érdekében az intézkedések megtétettek.
A Bora Zsófia-felé négyszáz frtos kegyhagyomány ügye egyez­
ség útján el lett intézve akképp, hogy az egyház kétszáz
írtról kapott biztosítékot. Törvénytelen együttélések megszün­
tetése érdekében a kellő lépések megtételére utasittatott a
presbitérium. Mesteri lak kijavítása és a temetőhely bekerí­
tése szintén el lett rendelve. Ezen egyházunkban is sok a
baj s azoknak eszélyes és erélyes elintézésére igen-igen nagy
szükség van. Uj számadó gondnok afia oly erélylyel kez­
dette munkálkodását, hogy ez egy kis reményt nyújt e he­
lyen az ügyek rendezésére.
S z e n t k i r á l y i egyházunkban, bár a tőkéknek kisebb
része jelzálogilag biztosítva nincs, de kezesekkel kellően van
s jelzálogilag is a presbitérium Ígérete szerint év végéig biz­
tosítva lesz. A kepe-alapról jövőre teljes külön számadás ke­
zelése elrendeltetett. Levéltára és ügykezelése rendben van.
Általában, ez egyházunk is az élő és háladó egyházak közé
sorozandó.
Szótyőri egyházunk, nagy szegénysége dacára is,
T A R C A.
A tordosi ev. ref. egyház.
(Folytatás.)
«Az 1798-d ik esztendőben, április közepe táján, tiszt.
Kerekes János uram meghalálozván, igy ir utóda, Bartha
Miklós: ő kegyelme után, ugyanazon 17 9 8 . esztendőben szept.-
nek az elején a szászvárosi dóm. konzistoriumban a tordosi
papságra lévén kandidacióba tétettetve, tiszt. Borsos János
és tiszt. Sípos Pál urakkal, választattam és hozattattam én,
Bartha Miklós, ki az enyedi kollegyomból szeniorságból rek-
torságra hozattatván a szászvárosi partikulába, az honnan há­
4 szám.
mindent igyekszik megtenni egyházi és iskolai ügyeinek rend­
ben tartására, de a szegénység miatt, igen gyakran sikerte­
lenül ; erősen sújtotta a tagosítás, mert elveszítették ez által
azt a helyet, a melyen szorgalmi jövedelmet képesek voltak
létrehozni s helyette sokkal kevesebbet és rosszabbat kap­
mutatni. A torna tér beállítását akkorra, midőn az arányo­
sítás utján jutandó erdőbűi fát hozhatnak, ígérte a presbi­
térium. Egyébiránt, a béke, egyetértés és igyekezet megvan
ezen egyházközségünkben.
U z o n i egyházunkban, az Ig.-Tanácsnak a képviselet
megalkotására vonatkozó rendeletére, a presbitérium azt fe­
leli, hogy kétszáz kepefizető ezen egyházban nincsen, épp
ezért képviselet megalkotását szükségesnek nem tartja. A
saját iskola-tőkéjéből felvett 1 3 1 4 frtra a kamatfizetés elen­
gedését kéri az Ig.-Tanácstól, ígérvén a tőkének, mihelyt
módja lesz, visszafizetését. Ezen egyházunk szép jövedelmé­
vel, mintaszerű «Tatrangb népiskolájával egyike a legdisze
sebb és legrendezettebb egyházközségeinknek; de, mintasze­
rűvé teszi különösen az egyháztagoknak azon igyekezete,
hogy az egyház javára tett alapítványok gyakoriak.
Z a 1 á n i egyházunkban, a megelőző idők mulasztása
miatt, nagyot csökkent a magtár állása. A hívek buzgósága
sem n a g y ; most azonban sikerült, az életnek egy kis moz­
zanatát felkeltenem az ottani presbitériumban. Lelkész afia
három hold 800 £ j ö l területű, ének vezér 800 kvadrát öl te­
rületű kaszálóját engedte át, kérésemre, hogy az egyháztagok
szorgalmi jövedelmet mutathassanak fel azon. A presbitérium
nem nagy reménynyel volt az iránt, hogy az egyháztagok
szunyadó buzgalmát felköltheti, de kérésemre megígérték,
hogy jó példával járulandók, maguk is felszántják a kérdéses
területet. Én meg előlegeztem a szives köszönetét, hogy ez
által is hatással legyek a sikerre. Általában, ezen egyház
ügyeit is elég rendben találtam.
Ezekben van szerencsém az általam megvizsgált 3 5
egyházközség életének lehető hű képét feltárnom. H a küz­
delem és baj van is, de látható, hogy a jóakarat, az igye­
kezet sem hiányzik egyházmegyénkben s nem állítok va­
lótlanságot, ha azt mondom, hogy egyházmegyénk jelenben
már a kedvező haladás útján van
Ezek után, a n.-borosnyói és egerpataki egyházközsé­
gek megvizsgálásával megbízott főjegyző és számvevő afiait
felkérve jelentéseik megtételére, magamat továbbra is a t.
közgyűlés jóakaratába ajánlva, jelentésemet bevégzem.
(V<.ge következik.) B enedek Á rp ád ,
s.-szentkirályi ev. ref. pap.
rom esztendőkig s azon feljül nyolc hónapokig tartott hiva­
talom folytatása után, akadémiai kurszusomat is elvégezvén,
ismét visszaállíttattam 1796-dik esztendőben a szászvárosi ta­
nuló ifjúság tanítására s igazgatására s onnan két esztendő
múlva hozattattam ide Tordosra. Megjegyzésre méltó: ennek
alkalmával nagyon munkába vétettetett vala, hogy a tordosi
papság a szászvárosi professzorsággal egyesittessék. A mélt,
supremum consistorium nem csak akarta, hanem irt, és kérte
a szász püspököt, hogy adja opinioját, a ki maga is meg­
egyezett akarattal lévén, csaknem mindenek hitték, hogy én
ugyan megtétettem tordosi papnak, de csak káplánt fogok
 4- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tartani Tordoson, magam pedig Szászvároson professzoros-
kodjam. Ezt, a reprezentaltatásom alkalmatosságával a depu-
tatus urak, méltóságos báró és konziliárius Bánffy László őnga
praesidiuma alatt az eklézsiának előadták, de a tordosiak
ráállani, nem akartak, a kiknek szabad akaratjuk ellen véghez
vinni, nem lehete. Én azonban készen állottam s jövedel­
memnek egy-negyed részét feláldozni örömmel akartam s
nagyon sajnálom, hogy egy olyan hasznos közjónak elkez­
dője nem lehettem.»
Bartha Miklós után, az iS io -d ik évben, Sipos Pál lett
tordosi pap. Ő semmi feljegyzést nem hagyott hátra, de utóda,
Keresztes Dániel, feljegyzéseiben mindenek előtt róla emlé­
kezik meg és pedig a következő képpen:
«Sipos Pál származását vette N.-Enyeden, növekedett
ugyanott a nemes és nevezetes ref. kollegyomban, holott ta­
nulását dicséretes előmenetellel végezvén, mint a kit isten
is legszebb erkölcscsel és elmével megáldva, a világnak vi­
lágosságul és az életnek savául rendelt vala. Hivattatott el­
sőbben a szászvárosi ref. gimnázium rektorságára, onnan gróf
Teleki Sámuel ur ő excellenciája házához nevelőnek. Aka­
démiai tanulását Frankfurtban nem csak újabb előmenetellel,
hanem igen szép hírrel végezvén, elébb a br. Kemény Si­
mon ur udvarába hivatott tanítónak, onnan viszont a szász­
városi ref. gimnáziumba professzornak. De többre vala már
tehetsége s érdeme méltó, a magyar égen a tanultak között,
bizonyosan az első nagyságú csillagzatok között tündökölt.
Nem önnön hazája, hanem a szomszéd magyar haza ismert
pedig arra, mely is az említett kicsin oskolából a sárospa­
taki főiskolába vitte phisicae és matheos professzornak, nagy
megelégedésére az illető egész közönségnek. Onnan jött az
ide való szt. papi hivatalra é l e t é n e k nyugodalmára
v i s s z a . Holott is hat esztendeig élt.
«Hivatalában felsőbb világossággal, mintsem ezen aljas
közönség használhatná. Lelkében több munkássággal, mintsem \ naszkodnak a hívek testi és lelki szegénységéről r E kérdé­
itt levő keskeny körje beszoríthatná. Szivében több nyugo- I sekről gyakran gondolkoztam én is, annyival is inkább, mert
dalommal, mintsem a világ, vagyon, baj megháborithatná.» j a viszonyok is egészen megváltoztak.
Ezek után, csaknem megszakítás nélkül, igy folytatja Ke- ] bevett gyakorlat szerint, a Szászvároson elöregedett profesz-
resztes Dániel feljegyzéseit: «Én, a ki ezeket irom, néhai
tiszt. Sipos Pál uramnak papi szent hivatalában szukcessora,
Keresztes Dániel, hivatottam s kezdettem ezen szent eklézsia i nél lehetőség sincsen papi állomásra juthatni. Jöhet ide már
papi szolgálatjához 18 14 -d ik esztendőben. K i is származáso­
mat vettem Kézdi-Vásárhelyen, akkori odavaló pap és azután
erdélyi reform, püspök, n.-baconi Keresztes Máté édes atyám­
tól.» «Nevekedett a n.-enyedi kollégiumban. Honnan udvari
tanítónak lépett ki gróf Bethlen Ferenc fia mellé. Innen
ment papnak Alsó-Csemátonba. S mint alsó-csernátoni pap
ment akadémiára, Göttingába. Még ott léte ideje alatt pap­
jának hívta meg a n.-enyedi eklézsia. De a főkonzistorium
a szászvárosi professzorságra rendelte.» Rövid idő alatt, eny-
nyi hányattatása után sorsomnak, mondja K . D., az utolsó
és állandó állapotot nem érhetvén, ide, ezen kikötő helyre
jutottam, a mint az előttem valók is többnyire a szászvárosi
professzorságból eveztek ide ki. Nem a kevés elmebéli mun­
kássággal, és ugv tetszve, kövér jövedelemmel járó itteni
papi hivatal, sem a nyugodalomnak idő előtt való óhajtása
hoztanak pedig ide, mint az elsőre nézve mutathatja elébbeni
életem folytatása, az utolsóra nézve még ifjú korom, hanem
a szász városi szűk, bajos, és élhetetlen professzorságnak ez
az egyik lehetős promociója, s magam bajos környülállásai
kívánták, hogy ha isten úgy adja, itt kipihenjem magamat.
33 -
Honnan, kivált úgy ismerve meg az itt levő papi szent
hivatal sikertelenségét, állapotos embereket, a mint fönnebb
a néhai jó derék Kerekes uram Írásban is hagyta s magam
is csakhamar tapasztaltam, ha az isten úgy akarja, és vagy
egy tisztességes hivatal rólam megemlékezik, Örömest vissza­
térek valamely használatosabb szolgálatra.
Én is minden részben szintolyan állapotban találtam
ezen ref. eklézsiát, mint ez a néhai tiszt. Kerekes uram jegy­
zése által előterjesztetett. S úgy látom, hogy ha én is jegy­
zésbe tenném ennek dolgait, mind csak hasonlókat kellene
eléhoznom.»
Az eddig felhozottakban felsoroltam mindazon neveze­
tesebb feljegyzéseket, melyeket elődeim úgy az eklézsiát, mint
saját életüket illetőleg, hátra hagytak. Mert a később következő
papok, Hegedűs Sámuel ( 1 8 3 0 — 1836 -ig) Péterfi Károly ( 1 8 3 7-
től 1850-ig), Nagy Tamás ( 1 8 5 2 — 1 8 7 6 ig) az egyházközség
életét tárgy azó semmi nevezetesebb mozzanatról nem tesznek
említést.
Azt hiszem, hogy az előadottak után, nem egynél az
olvasók közül, merült föl a kérdés: mi lehetett oka annak,
hogy a tordosi reform, egyházközség soha sem volt az, mi­
nek elhivatása szerint lenni kellett volna: egy oly szerve­
zett erkölcsi testület, mely e helyen a létező kettős elhiva-
tásának megfelelhetett volna ? Ugyanis, sem első, rendeltetése
s céljából kifolyó elhivatása : a valláserkölcsi élet nagyobb
szabású lüktetésére nem birt kellő anyaggal, a miből talán
önkint következik, hogy ezen helyen szintén létező s szint-
oly fontos elhivatását, a magyar elemnek tovább fejleszté­
sét, gyarapítását nem vala képes előre vinni? Mi lehetett
oka annak, hogy ezen egyházközség népességében soha sem
emelkedik, hanem a különböző időkben csaknem ugyanazon
számok között váltakozik Mi lehet oka annak, hogy csak­
nem kétszáz éven keresztül az eklézsia papjai egyiránt pa­
Régebben ugyanis, a
szorok nyughelye volt a tordosi papi állomás. Mindenki tudta
ezt. Ma már ezeknek nincsen sem szükségük, sem legtöbb­
teljes erőben levő ifjú ember is, a szabad választás ismeretes
esélyei szerint papnak. Kitől világ és emberek, s méltán,
munkásságot s ennek eredményét szokták várni, s ki maga
is óhajtaná, munkálkodásának bizonyos sikerét látni.
Azon hitben élek, hogy a felvetett kérdésekre a fele­
letet megtaláltam. Az ok a t a k s á s viszonyokban ta­
lálható föl. Miben állott ez? Volt és van az eklézsiának 14 0
noldat tevő földbirtoka, melyből száz hold az itt élő ref
hívek között osztatott ki olcsó taksára. Az 18 4 $ . előtti idők­
ben, pl. Berzetei pap idejében, h a t dénár volt a föld tak­
sája, azután, Kerekes János följegyzése szerint, három pénz.
Azon innen, a változott viszonyok emelték a taksát,
mert a haszonélvezőnek a földadóját is fizetnie kelletett (48
előtt, mint nemesi birtok, adómentes volt), úgy hogy ma a
tordosi ref. hívek által fizetendő összeg egy hold után négy
o. é. frtra rúg. Mind e mellett, ma is lényeges jutalom számba
megy az a taksás birtoklóra nézve. Hogy mikor vette ere­
detét ezen úgynevezett taksás viszony egyházközség és hívek
között, ennek nyoma nem található. Annyi bizonyos, hogy
17 0 0 . elején már ezen viszony létezett. Célját már többször
 34- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 4. szám.

találjuk följegyezve, mely szerint az nem volt más, mint hogy örvendetes fordulat állott be. Ugyanis, az országgyűlési pénz­
«az itt élő csekély számú ref. magyar hivek a felekezetnek ügyi bizottság utóbb tartott ülésében a tanároknak rangosz­
tályba való sorozását elejtette és a kultuszminiszter azt el­
és nemzetnek inkább megtartassanak'
fogadta. É s ez igen helyesen történt. Csak hadd maradjanak
Az eklézsia papjainak feljegyzéseiből világosan kitű­ a tanárok tanároknak. Ennél szebb rangot nem dekretálhat
nik az: számukra sem a pénzügyi bizottság, sem az országgyűlés, sem
1. Hogy az eklézsia szántóföldéi bizonyos csekély taksa semmiféle potentát A z ők méltósága hivatásukban áll; rangjuk
mellett a hivek között valának állandóan kiosztva. a tudásban; jutalmuk a kötelesség-teljesítés öntudatában. Ezt,
igaz, élném vehették volna tőlüksehogysem, de sérthették volna,
Hogy a hivek ezen csekély taksát soha sem fizet­ ha annak a szerencsétlen gondolatnak, a rangosztályba való
ték pontosan, mert lassan-lassan az az idea ment át a vé­ sorozásnak megvalósítását csökönyösen erőszakolták volna.
rükbe, hogy az « az ö v é k » ; miért is az eklézsia parokhusa Hát, ez a veszély elmúlt; és hiszszük, hogy igen rövid idő
alatt be kell következni annak is, hogy anyagi megjutalma-
és a felettes hatóság számtalanszor hoz határozatokat, melyek
zásuk feltételei is arányban fognak állani a végzett mnnká-
azonban mindig eredmény nélkül maradnak. S bizonyítják
val és pedig nem csak az állami, hanem a felekezeti inté­
az idézett feljegyzések azt i s : zeteknél is.
3. Hogy Tordoson egy oly erőteljes eklézsia, sem né­ = Br. Radák Ádám, e vallásosságában valódi pél­
pességét, sem anyagi helyzetét illetőleg, soha sem volt, mely dány, jótékonyságában kifogyhatatlan főur, a M.-Déllőn épí­
tendő templom javára 50 frtot küldött e sorok kíséretében:
úgy a felekezeti, mint a nemzetiségi ügy propagálása érde­
«Kérem, ezen mellékelt 50 frtot, mint szent vallásom iránti
kében súlylyal birt volna. Hanem, létezett ez eklézsia mint
ragaszkodásom, és őseim iránti kegyeletem jelét, kik a Jármy-
látszik, csak azért, hogy az itt élő, minden jelentőség nélküli, ágon az ottani szentegyház boltjai alatt nyugosznak, szíve­
az alsó néposztályhoz tartozó nehány elszegényedett, a ref. sen fogadni.» íme, a vallásos ősök szelleme munkálkodik a
pap által keresztelt, de magyarul nem is tudott hivek, min­ méltó utódban és m.-déllői egyházunk hívei tisztelettel és
hálával hajolnak meg az áldozatkész főur előtt, ki lélekben
den kimutatható eredmény nélkül, külbirtoka jövedelmét fel­
él, lélekben cselekszik és követendő példát mutat sokaknak.
emésszék ; s másfelől, hogy a Szászvároson elöregedett pro-
= Nyilvános nyugtázás. A marosi ev. ref. egyház­
feszszoroknak nyughelyül szolgáljon papi állomása. De, saj­ megye által vásárolt házas-telek vételárának pótlására újabban
nosán bizonyítják úgy a múltnak feljegyzései, mint a nem adakoztak Mélt. Filep Eliz ő nagysága, a nv.-szeredai ev. ref.
régen múltnak tapasztalatai, azt is: egyház 1 0 — 1 0 forint. Gróf Kornis Ferencné őnagysága, tkts.
4. Hogy a Tordoson élő nehány ref. magyar ember Márton János úr, mélt. Zeyk István úr, gróf Bethlen Gyula úr,
teks. Sípos Sándor úr 5 — 5 forintot. Méltóságos Konc Elek,
sohasem volt papját tisztelő, sőt az ellen törni, mindig kész
teks Szilágyi János, Sánta Albert, Kövendi Gyula, Molnár Jó-
volt, az oláhsággal paktálni. í zsef urak 2 — 2 forint. Tekts. Miriszlai Árpád úr 1 forint. Ezen
(Vége következik.) B á rt ha L ajo s, I adományok összege: 56 forint. Az előbb nyugtázott adomá-
ev. ref. pap és esperes.
| nyokkal együtt: 1 5 1 forint, melyet a nyilvánosság előtt, kö-
j szonettel nyugtázok. Haraszttereken, 18 9 3 . január 20. M o l ­
Különfélék. n á r L a j o s , e. m. pénztáros.

=== E számunk utolsó lévén e hónapban, szívesen = = Nyilvános köszönet. Székely népünk iránti me-
felkérjük olvasóinkat, hogy a p á l y á z ó cikkek, és pedig I lég sáeretetének példás bizonyítékát adá Pálffy Antal, m. kir. nyu-
Egy pár szó a felekezeti tanár-képzésről, Tisza Kálmánné, és ; galmazott kataszteri kerületi felügyelő ur; midőn küsmödi ev.
Ingyen-munka közül valamelyikre szavazatukat február 10-ig | ref. felekezeti elemi népiskolánk könyvtárának, mintegy 15 0
beküldeni szíveskedjenek. o. é. forint értéket képviselő, 1 3 0 darab könyvet és folyó­
Szívesen kérjük olvasóinkat: érdeklődjenek, Írjanak, sza­ iratot ajándékozni kegyeskedett. Mely nemes áldozatáért is­
vazzanak minél többen. Hányják-vessék, forgassák a gyakorlati kolaszékünk részéről fogadja e helyen is őszinte hálás kö-
kérdéseket. A « d o c t u m o p u s o k » igen derék dolgok az szönetemet. Küsmödön, 18 9 3 . jan. 19. P é t e r E l e k , küs­
mödi ref. pap, mint iskolaszéki elnök.
irodalomtörténet számára ; mi Írjunk a mai nap szükségeinek
kielégítése szempontjábúl. A ki leginkább belemarkol a gya­
korlati életbe, az tett legnagyobb hasznot, és az érdemel leg­ Szerkesztői nyiltposta.
inkább figyelmet és elismerést.
= P. A. Medgyes. Dehogy is nem vált b e ; dehogy . De,
nem lehet mindent egyszerre Nem kell olyan tragikusan feFogni
= Mai számunknak a tanárok dolgát tárgyaló a dolgot, hogy egy pár számból kimaradt. Majd jőni fog. Csak mentői
cikkére vonatkozólag megjegyezzük, hogy az utolsó percben szorgalmatosabban.

H IV A T A L O S
1 7 4 - 18 9 3 . KÖ RLEVÉL,
Valamennyi ei'délyi evang. reform átus kollégium
mélt. t. Elöljáróságának.
A közoktatásügyi magyar kir. miniszternek múlt évi
december 24 én 5 6 ,5 3 4 . sz. a. kelt felhívása következtében,
s nyilvántartás végett, tudatjuk, hogy Brettschneider Gyula, gim­
náziumi magántanulót (szül. 1 8 7 6 . évi ápril hó 9-én, ág. ev.
vallásu) kétrendbeli iskolai bizonyítvány hamisítás miatt, az
ország öszszes középiskoláibúl kizárta.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvártt, 18 9 3 . január 22-én.
P a rá d i Kálm án, D r. K olosvári Sándor,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
RÉSZ.
70-1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a koiozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett n . - k a p u s i egyházközség kántor­
tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, gazdasági épületekkel, és
206 frt. 76 kr. fizetés, hivatalos felszámítás szerint, a mely
azonban 4 0 — 50 forinttal bizton többre tehető. A fizetésből
mintegy 50 forint készpénz.
Pályázati határidő febr. 10 . Folyamodvánj'ok nt. Deézsi
Gyula aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvártt, 18 9 3 . jan. 1 7 . S z á s z Domokos,
erdélyi ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiliii iiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiir.i 111111111111'.

XXm. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Február 2. 5. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N .

'Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, íélévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Kűlmagyarutca 9 . sz.

te öregrendü alkusz (értsd Csáky),azt akarod, hogy

Az egyházpolitikai kérdések köréhő]. e jámbor híveket a zsidó bíró eskesse össze!
(Három cikk.) De, nem csak nekünk, hanem minden igaz
11. hazafinak a hazafias undor bizonyos mértékével
Megdöbbentő dolog az, a mit tesznek a kat- kell illetnie azt az eljárást, a mely országos tör­
holikus egyház papjai a házassági jo g célba vett vénynyel homlok-egyenest ellenkező pápai törvényt
állami rendezése ellen. Szó-székeikre lépnek, s azon hirdet ki és annak engedelmeskedik inkább, a mely
helyekről, a honnan isten igéjének kellene han­ egy nemzet liberális küzdelmében döntő szerepet
goznia, árad az izgatás. Bolygatják, tüzelik a tö­ vinni, tömegek fanatizálásával akar.
meget egy enunciált kormány-programm meghiú­ Ámde, mindezek, a mi csodált hazafiasságu
sítása érdekében. Minthogy ez izgatás nem törvényt, klérusunk nagyobb dicsőségére, maradjanak az ő
hanem egy szándékolt radikális reformot támad, tag lelkiismeretükön. Elvégre is, a klérusnak, s az ő
és meggyőződése mellett, ha jó, ha rósz, szabad pápájának Magyarországon a polgári házasság nem
államban mindenki agitálhat, törvényes kifogást az kell, mert a tridenti zsinat azt határozta, hogy «a ki
ily eljárás ellen nem emelhetünk. De, meg lehet azt állítná, hogy a házasság nem egy az evangéliumi
bélyegezni az eszközt, a mely tisztán magán viseli hét szentség közül, melyet maga Krisztus rendelt,
a jezsuita moralitás elvét • a cél szentesíti az eszközt. hanem csak az emberek találták ki, és nem közöl
Mi, protestánsok, vallási szempontbúi meg- isteni kegyelmet átkozott legyen.» De, minden
bélyegeznők a keresztyén szószék lealjasítását, ha okos katholikus tudja, hogy a házasság szakramen-
nem volnánk szokva ahhoz, hogy a katholikus szó­ tum voltán nem változtathat meokötésének esfv-
O o V

széken prédikálás alatt, a legtöbbször szurtos Cleó- házi, vagy polgári alakja. A katholikus egyház sze­
nokat látunk, forgatni a pr'otestántizmus hatalmas rint, a keresztség is szakramentum marad, ha nem
fegyverét. Szegény katholikus katedrák ! Mennyi katholikus, hanem protestáns pap, sőt ha zsidó, vagy
öblös frázist, mennyi szertelen butasággal súlyos­ mohamedán hajtja is végre. Hány házasság köt­
bított eretnekitést, átkot és mennyi köznapias izga­ tetik a katholikus egyházban, a melyet a pap elle­
tást kell elhordoznotok. Az isteni üdvintézmény nez, s ezért megkötésénél csak passzíve assistál.
egyik nemes lovagja ily példás keresztyéni lelki­ Aztán, kérdezzük meg egy katholikus paptól, hogy
ismerettel teljesítette népnevelő tisztét ha ada­ vájjon a francia egyháznak, a kötelező polgári há­
koztok az eretnekek templomára, (a) nem csak a zasság miatt, csak hat szakramentuma volna ?
szeplőtelen szűz fog megtagadni titeket, hanem (b) Nem dogmai tehát, hanem hatalmi kérdés áll
még Jézus szent szívét is elveszítitek. Talán ez a azon követelés mögött, hogy a házasság minden
textus volt kiinduló pontja egymás terhét hor­ jogügyében kizárólag az egyház intézkedhetik.
dozzátok, és mindenekkel jót tegyetek. A katho­ Ezért akarja nálunk minden áron megvédelmezni
likus világ egy másik mély elméjű szónoka ily tet­ ezt az álláspontját, miután Európa legkatholiku-
szetős dispozicióban tárta hallgatói elé szent be­ sabb államaiban ez érdekű küzdelmei sikertelen­
széde tárgyát: az elmúlt év két nagy csapást hozott séggel végződtek. É s a mi fő, e hatalmi kérdés
hazánkra, az egyik volt az influenza, másik az el- nem abban kulminál, mintha a katholicizmus hívei­
keresztelési rendelet. Nem tudom, de aligha ki­ nek megfogyatkozásától tartana, ez nem követ­
maradt napjainkban is a szilveszter-éji ékes-szólás kezett be sem Olasz-, vagy Franciaországban, sem
fenkölt termékeiből ez a cicerói aposztrófé ah ! Belgiumban, hanem tisztán az bántja a klérust, és a
 3& PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
pápát, mivel a protestáns szellem diadalát látja
a polgári házasság behozatalában.
Ez a katholicizmusnak egyíelől egy nagy téve­
dése, mert a polgári házasságot katholikus állam­
férfiak valósították meg katholikus államokban.
És mi, magyar protestánsok is, mit teszünk annak
érdekében ? Zsinatjaink hallgattak, lapjaink nem
követelik, a papság aggodalmaskodva várja, mi lesz,
nem mond sem jót, sem roszat, csak, hogy meg
fog hódolni az állami akarat előtt.
De, másfelől egy igaz sejtelem ez. Mert bizo­
nyos, hogy a hazai protestántizmus felfogása, sőt
eljárása szerint, a házasság jó részben polgári ter­
mészetű dolog már ma is. Mi elismerjük a házas­
sági törvény-alkotást az állam jogának, elismerjük,
hogy a házasság polgári jog-viszony, s mind meg­
kötésénél, mind felbontásánál az állam törvényei,
rendeletéi szerint járunk el. Esketéseknél a feleket
nem csak az egyház, hanem az állam törvényei
értelmében is törvényes házasfeleknek enunciáljuk,
szóval, az állami törvényt saját egyházi rendtar­
tásainkkal egybekötve, mint az egyház szolgái végre­
hajtjuk. E szerint, az államé a törvény-alkotás joga,
de a végrehajtás szintén az egyház jogkörébe esik.
így áll a dolog az anyakönyvek kérdésében is.
A kötelező polgári házassággal és a polgári anya­
könyvezéssel reánk az a változás állana be, hogy az
állam a végrehajtást is a maga jogának deklarálná,
azaz, kijelentené, hogy nem csak megalkotom a
törvényt, de végrehajtásával is azokat bízom meg,
a kiket jónak látok. És éppen abban rejlik a mi fé­
lelmünknek, vagy legalább aggodalmunknak titka,
mert tartanunk kell attól, hogy nem csak polgári,
de erkölcsi és vallásos tekintetben is oly mélyre
ható ügyek, mint a házasság, az anyakönyvek, ille­
téktelen kezekbe jutnak, a mi által megrendülhet
a dolog megbízhatósága, a házasság erkölcsi alapja,
a család-élet tisztasága.
Ezért volna szükség, a házasságkötést azon
mértékig, a mennyiben lehetséges, a papságra bízni,
oly módon, hogy a pap, többé már nem mint egy­
házi, hanem mint állami funkcionárius, tisztán a pol­
gári törvények értelmében intézze a nép szemé­
ben ez oly fontos ügyet. Jól megjegyzendő, a meny­
nyiben lehetséges, azaz, a hol a pap, a szokásos
eskü szerint, önkint vállalkozik a törvény hű tel­
jesítésére, ott első sorban ő legyen az állam hi­
vatalos megbízottja, s csak mintegy szükségből,
világi ember. A ki hitelvi akadályokat lát, az ne
vállalja el, a ki hivatalos működésével viszszaél,
5. szám.
ártól egyszerűen megvonja e bizalmát az állam,
akár katholikus, akár protestáns lelkész.
így az átalakulás minden társadalmi rázkódás
nélkül lassan végbe menne, mindaddig, a míg, talán
rövid idő alatt, a házasság e külső, szerződésszerű
oldalának intézése tisztán világi kezekre volna át­
ruházható.
Jelentése,
D r. K o lo svá ri Sá n d o r egyházmegyei fogondnoknak a k o lo zsvári
evang . reform . egyház életében fe lm e rü lt nevezetesebb m ozzanatokriíl
az 18 9 2 -ik évben .
(F olytatás.)
A m ásik ünneplés, a mit a múlt év október 31-é n
mind a két tem plom unkban tartott isteni tiszteleten a
m ártirságot szenvedett elődök iránt érzett m ély k e g ye ­
lettel ülénk m eg, a mi saját egyházi ünnepünk, de mit
mondok, a hit és lelkiismeret fölszabadulásának a re­
form ációnak emlékünnepe volt.
A z úri szent vacso ra kiosztására a múlt évben is
a hívek áldozatkészsége adta m eg az ur Jézus K risztus
teste m egtöretésének és vére kiontatásának szim b ólu m át:
a kenyeret és bort. V a r g a D á n i e l , özv. S z i 1y A l a ­
j o s n é, főt. Szász Domokos, püspök, nt. Szász
G e r ő, esperes, főjegyző, S c h i l l i n g R u d o l f , C s e r e i
József, T á r k á n y i G yö rgy és főgondnok aa. sze­
rezték m eg m aguk szám ára az örömet, h o g y e vallásos
szent célra szolgálatot tehessenek.
Egyebek ben , az egyház iránti áldozatkészség tettek­
ben való m egnyilatkozására nézve, engedje m eg a t. képv.
közgyűlés, h o g y mindenek előtt, m ég az 1 8 9 1 . évre visz-
szamenoleg, e g y emberi gyöngeségből, m elynek mind­
nyájan alávetve vagyu n k , származó m ulasztásom at hoz­
hassam helyre. U gya n is, B u c s y J ó z s e £ kir. főmérnök,
országos főfelügyelő és buzgó presbiter afiának az e g y ­
ház nem csak országosan ismert szakismeretét, tanácsát,
és utasítását, hanem, az előző évek sorára visszanyúló
építkezéseknél sok időt igénylő munkáját is kénytelen
lévén kikérni, a végzett munkákért az egyház, a n yagi cse­
k ély erejéhez mérten, kétszáz frt tisztelet-dijat szavazott
volt meg.
N evezett aa. e tisztelet-dijat egyházunknak vissza­
ajándékozta, azt mondván levelében, h o g y
«É n szivem ből óhajtom an yagi erőnknek oda iz­
m osodását, h o g y képesek legyünk, a csekély szol­
gálatokat is ju talm azni; de ne hozza el az isten soha
azt az időt, h o g y egyházunknak tagjai, általán és
különösen azok, kiknek az ü gyek vezetésében be­
folyhatni, szerencséjük van, egyházunk érdekében,
csak az an yagi jutalom reményében cselekedjenek.
Bensőm azt sugalja, h o g y m ulasztásom at illőbb sza­
vakkal helyrehoznom, nem lehetett volna, mint a vallá­
sunk és egyházunk iránt o ly melegen dobogó szivü aa.
saját szavainak szó szerinti idézésével és m egörökítésével.
A múlt évi k egyes adom ányokat tekintve, hálás
szívvel emlékezem m eg a nem csak nevére, hanem tet­
teiben is «nemes,» bár előrehaladott életkora miatt rit­
kábban látható presbiterünk, ngos N e m e s J á n o s ur
 5- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
aa. kétezer frtos adományáról, a melynek felét az orgona*
alap növelésére, másik felét pedig a belső templomunk
rozzant ülőszékeinek újakkal kicserélésére készpénzben
kifizetni méltóztatott. Nem mulasztottuk el úgy szemé­
lyesen, mint írásban is az egyház hálás köszönetét ki­
fejezni ugyan, de a jó példa hatása érdekében állónak
ítéltem, ez örvendetes tényt, jelentésem utján is, minden
hivünknek kellemes tudomására hozni.
A templomi ülőszékekre nyert adomány gyarapí­
tására tiszt. Herepei Gergely lelkipásztorunk is, a kon­
firmáció alkalmával, 38 frt. 1 1 krnyi összeget gyűjtött
össze és szolgáltatott be pénztárunkba. É s hogy az évek
hosszú során tett halovány jelentéseimnek, a mint a múlt­
ban mindig volt, ú gy most is van aranyos része is, ezt
S z a t h m á r i E l e k , presbiter aának köszönhetem, a ki
az orgona-alapra a szokott arany áldozatát a 'múlt év­
ben is meghozta. És^ a mit első helyen kell vala tennem,
az egyházkerületi közgyűlés és az egyházunk érdekeit
mindig szivén hordozó főt. püspökünk iránt adok kife­
jezést a hálás köszönetnek azért az ötezer frt. adomány
megszavazásáért, a melyet leányiskolánk polg. iskolává
kibővítése nemes céljára juttatni kegyeskedtek. Vajha,
mihamarább megvalósuláshoz juthatna közös célunk és
törekvésünk.
A z áldozatkészség, rovatában kell fölemlítenem azt
a sok és jó szolgálatot is, a melyet a múlt évi nagy­
mérvű s alább fölemlítendő egyházi építkezéseink körül
D e b r e c e n i B a l á z s , városi főmérnök, presbiter afia.
teljesített. A munka értéket képvisel s épp úgy az egy­
ház gyarapodását eredményezi, mint a pénzáldozat.
A z önkintes adakozás képezvén kút-forrását az u. n.
persely-pénznek is, annak mennyiségéről csak az 18 8 9 —
1 8 9 1 . évekről állottak rendelkezésemre az adatok. Nem
azért, mintha az összegek idejében beszolgáltatva nem
lettek volna; hanem azért, mert a számadás-vizsgálat
késett. A vizsgálat által hibátlannak talált elszámolás sze­
rint, 1889-ben volt 64 frt. 52 kr. 1890-ben 9 1 frt. 63
kr. 1 891 ben 63 frt. 3 kr. együtt 2 1 9 frt. 18 kr. a mely
Összeg, fájdalom, nem áll arányban egyházunk népessé­
gével, sem pedig más hasonló egyházak ily cimü fillér
adakozásával. A helybeli takarék- és kisegítő pénztárak
50 — 50 frt szokott segélyét köszönettel vette föl egyházunk.
A z egyházi gyakorlat útján is teljesíteni kellett szol­
gáltatások közül, a harangozási dijak, az előbb említett ok-
búl és évekre szólólag 1889-ben 402 frtot, 1890-ben 4 6 3 frt.
63 krt. 1891-ben 4 3 3 frt. 20 krt. együtt a három évre 1298
forint 83 krt. tettek ki. A z országos alapra és az egyház
közszükségei fedezésére kirótt és az adóval kapcsolatosan
beszedni szokott egyházi illetmények 29 9 3 frt- öszszeg-
ben kielégítő eredménynyel folytak be pénztárunkba.
De, megfordítva, egyházunk a vett jó-téteményekért
és igényelt áldozatokért, maga- is gyakorolta a jótékony­
ságnak cselekedeteit. A z egyházi árva-alap jövedelméből
az 1891/92-ik tanévben nyolc kollégiumi egyházi árvát se­
gélyezett egyenkint 50 - 50 írttal, és két árvát egyenkint
100— 100 forinttal; együtt 600 forinttal.
Ugyanezen testvér-intézet tanulói közül, egy a hazai
történelem jóreményü jeles tanulója számára, a néhai dr.
Szabó K á r o l y egyetemi tanár és algondnok emlé­
37 -
kére tett 100 forintos alapítványnak 5% -o s két évi kamatát
kiutalta, és jövőre is folyóvá tette presbitériumunk.
A z egyház elaggodt, munka-képtelen szegényeinek
segélyezésére szolgáló, különböző alapokból segélyeztetett
öszszesen 4 4 3 frt. 20 krral negyvenhat szegény; a négy
ápoldai aggnő beszámításával.
A Királyhágón túli részben pedig a temesvári és a
tápió-szelei templomok építésére adakoztunk filléreinkből
mi is együtt 15 forinttal.
Mind e kiadásaink azonban elenyésző csekélységet
képeznek azokhoz az öszszegekhez viszonyítva, a melyeket
a saját szellemi és vallás-erkölcsi gyarapodásunk előfel­
tételeit képező építkezéseinkre fordítottunk.
Évek során át valék kénytelen e helyről panaszol-
kodni, és sürgetni a t. képv. közgyűlés előtt, a mi iskolai
helyiségeinknek és tanítói lakásainknak nyomorúságos volta
miatt. A z emeletes, szép leány-iskolánk kiépítése, s egy pár
új tanterem emelésén és felszerelésén kívül, a múlt évig
nem valánk képesek iskoláinkat sem a törvény követel­
ménye, sem a kor igénye, sem, végűi, növendékeink szám­
aránya mértéke szerint kiépíteni. M a már, egyházam ál­
dozat-készségére büszke hivatkozással, befejezett művekre
vagyok szerencsés reá mutathatni.
A külm agyar utcában, az egy régi és az 1891-ben
épült másik megfelelő tanterem mellett, ott áll az utcára
néző emeletes, szép, új épület, ismét két új tanteremmel,
és az emeleten három tanitó-lakással; a hidelvén pedig,
szintén egy harmadik, tágas, új tanterem, s a tanítói lakás­
nak egy új lakó-szobája, mindenütt, élő egyházunk testébe
beékelve, hogy állandó tanú-bizonyságot tegyenek ú gy
a most élő, mind a jövendő generációk előtt arról, hogy
egyházi vezetésünk, a hívek egyházi szolgáimányait Ön­
maguk és következőik sarjadékai értelmi hasznára, s ben­
nük, és általuk az egyház felvirágzására szolgáló tőkéül
kívánja beruházni. H a semmi egyéb nem volna, a köze­
lebbi és a múlt évi iskolai építkezések, már magukban is
olyan alkotásait képezik egyházamnak, a melyek reám
nézve maradandólag kedvessé teszik gondnokságomnak
emlékeit.
Teljesen új, cserépfedő anyag alávaló fedélszerkezet és
fedés alá jutott, a főtiszt, püspök aa. belső-farkasutcai papi
szállása és a kántori lakás, tetemes belső javításokkal kap­
csolatban ; valamint, hasonló új fedést nyert a külmagyar-
utcai másik papi lakóház is, a melynek a nagyobb ké­
nyelem okából eg y kis. szobával ön-költségen való kibő­
vítése tiszt Zoványi Jenő lelkész aánck megengedve Ion.
E z építkezések 25 , 575 forint 38 krajcár kiadást okozának
az egyháznak.
A hidelvén lakó híveinknek az isten-házába jutás meg-
könynyebbitése céljából, a külső templomunk hátterében, a
Kis-Szamos folyóra, egy hidat építettünk, a mely 302 forint
20 krajcárba került; s a további romlástól megóvás tekin­
tetéből, a templom vasléc-keritését is új vastámasztókkal
láttattuk el 12 5 forint költséggel. Végűi, ugyan e templo­
munkban az orgonát is kitisztittattuk, és kijavíttattuk,
a mi szintén 108 forint kiadást okozott.
Előre nem számítható kiadás-többlet merült feJ a
külmagyar-utcai építés alatt állott iskola-épület pincehelyi­
ségeiből a fölfakadó talajvíznek kiszorítása miatt is, a mi
csak költséges betonirozás által volt elérhető.
 38 - PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 5. szám.

Ezek után, a kisebb mérvű, és minden évben elő­ tését, melyet a képviselő házhoz intézett, s melyet itt
fordulni szokott igazitásoktúl eltekintve, legfönnebb még egész terjedelmében közlünk, a mint következik
csak azt emelem ki, hogy a belső-templom melletti papi
Mélyen tisztelt Képviselőház !
telek kőfal-kerítése, 50 forint költséggel, kijavíttatott, és
Kolozsvár szabad kir. város öt középiskolájának ta ­
az egyház főtéri háza belső homlokzatának megfestetése
nárai, úgy az állami igazgatás alatt állók, mint az autonóm
16 4 forint munka- dij mellett eszközöltetett.
felekezetiek, január 7-én közös öszszejövetelt tartván, ennek
Mindeme kiadásoknak, főkint az építkezések által
határozatából intézzük jelen fölterjesztésünket M agyaror­
igénybe vett 25 , 575 forint 38 krajcárt tevő része, csak
szág törvényhozó testületéhez, kérvén annak meghallga­
az által volt eszközölhető, hogy az egyházkerületnél fenn­
tását és teljesítését.
állott negyvenezer forintnyi tartozásunk huszonöt ezer
Szerencsétlen, sőt veszélyes gondolatnak tartjuk a
forinttal fölemelve, illetőleg, az egész hatvanötezer forintnyi
m agyar társadalomnak újabb rangfokozatokra való felosz­
lehető legkedvezményesebb törlesztési kölcsönné konver­
tását. Mintha nem volna elég a rendi, nemzetiségi és feleke­
tálva, az évi törlesztési hányad és kamat, bár súlyosan,
zeti elkülönzés, s az ebből természetszerűen fejlődő ellen­
de mégis megbirhatólag terhelendi sok időre költség-
tétek és súrlódások: további széttagoltatásunk van tervbe
vetésünket.
véve, és napirendre tűzve, a képviselőház elé terjesztendő
A z isteni-tisztelet meg nem háborított rendes me­
pénzügyi javaslatban.
netére, valamint a különböző egyházi lelkészi funkciókra
vonatkozólag, egyéb jelenteni valóm nincsen, mint az, Ellenkezik a demokrácia alapélveivel, hogy az egyé­
hogy a kápláni intézményt, az egyház szűkös anyagi nek értéke hivatalos rangosztályok által legyen megszabva.
viszonyaira tekintettel, bár sajnosán, de kényszerűségből Méltatlan éppen hozzánk, magyarokhoz, kik ezer évig
meg kelle szüntetnünk. A főt. püspök aa. és esperes aa. az alkotmányos szabadság véd-bástyáikint állottunk Európa
azonban önmaguk költségén tartanak káplánokat. közepén ; hol az uralkodó nemesi osztály tagjai, kicsiny és
Iskoláinkban, a k.-magyar-utcai iskolát kivéve, a hol nagy, szegény és gazdag, jogokban egyenlők voltak hogy
az építés okán csak november hó elején vehette kez­ most, az egyenlőség és emberi jogok proklamálásának első
detét a tanítás, a tanév elejével mindenütt rendesen meg­ százada végén, ily középkori és a zsarnoki uralomhoz illő
kezdődött és a fenyegető kholera-veszélytől, hála a min­ intézményt akarjunk meghonosítani.
denhatónak, megszabadulva, megszakadás nélkül folyt. A E g y ik részen áll Kina és Muszkaország megrang-
veszély megelőzésére a szükséges óvóintézkedések s a osztályozott társadalma, másikon a szabad Éjszak-Amerika,
növendékeknek vízvezetéki tiszta ivóvízzel ellátása, az hol még a cseléd is egyenlő ember és polgár, mihelyt el-
egyház anyagi megterheltetése mellett is, pontosan végre­ | vállalt kötelességének eleget tett. Melyik felé törekedjünk?
!
hajtattak. Milyen lenne a nemzeti m agyar állam csak két nem-
(Vége következik.)
I zedék múlva Mikor a bürokratizmus már gyökeret vert,
s a polgárok is egyenruhába bújtatott szolgákká lennének
átidomitva. Nemzetünk jellemét, erkölcseit féltjük: mely
A középiskolai tanárok mozgalma.
már is vesztett régi tisztaságából.
(Vége.;
Mi, középiskolai tanárok, önérzettel hivatkozhatunk rá,
A tanügyi kormány és pénzügyi bizottság ezen, M a­ hogy társadalmi állásunk elég díszes, és közbecsülésben
gyarország művelődés-történelmében mindenha szégyen­ álló. Nem pénz-fizetésünk aránya, v a g y rangosztály sze­
lapot képező tervezetének legnagyobb igazságtalansága rint mérlegelnek minket, hanem tehetségünk és munkánk
végezetre az, hogy a középiskolai tanárok a IX-ik rang­ , szét int, melyet ideális célokért küzdve, a nemzet jövője
osztályba osztatnak be; olyan osztályba, melybe nyolc, i érdekében teljesítünk.
hat, sőt négy gimnáziumi osztály végzésével is el lehet I Tudjuk jól. hogy tanítványainknak jelentékeny, min-
jutni. Mívelt állam még ily lenéző kicsiny léssel nem ér­ I két tehetségre és képzettségre nézve meg nem haladó része,
tékelte a tanári diplomát, mint a m agyar közoktatásügyi | nem sokára a hivatalok lépcsőin magasb és jövedelmesebb
kormány ; sehol oly sértőleg el nem bántak a tudomány ] állásra fog jutni, mint mi. Pedig az is valószínű, sőt talán Ön-
és közmivelődés munkásaival, mint nálunk ; sehol oly szűk- j hittség nélkül mondhatjuk bizonyosnak, hogy közülünk is
keblüséggel nem viszonozratott az érdem, minővel hazánk j többen más pályát választva, v a g y arra átlépve: vagyon­
tanárait most fenyegetik. A z utolsó huszonöt év alatt ban, méltóságban előbbre vihetnők.
M agyarország közmivelődése óriási haladást tett, nagy De, kötve tart a költő által megénekelt «arany közép­
virágzásra emelt tanügye százados mulasztásokat ütött szer» és hivatásunk szeretete !
helyre, s midőn ezért hoszszu várakozás után elkövetke­ Erkölcsi tekintetben lefokozásnak tartjuk magunkra
zett a jutalmazás pillanata a m agyar tanárságot erköl­ nézve a rangfokozatokba való beosztást.
csileg lefokozzák, s érdem-keresztül koldus-tarisnyát akasz­ A z anyagi javadalmazás szűkös voltát békén tűrnők,
tanak nyakába. E z nem jól van igy. Mert, ez durva há­ mikint eddig, várva hazánk sorsának anyagi jobbrafordulá-
látlanság a jelennel szemben, s középiskoláink fejlődését sát, mikor a nemzet az ó hű munkásairól meg kell, hogy
veszélyeztető merénylet a jövőt illetőleg. De, mi bízunk emlékezzék. De, a mostani, úgynevezett pénzügyi rendez-
a m agyar törvényhozó testület igazság-érzetében, s akarjuk kedést, eltekintve másnemű hiányaitól és hátrányaitól, fő-
hinni, hogy bölcsessége orvosolni fogja a sebet, mit a pénz­ kint a fennebb kifejezett okokból, magunkra nézve megalá­
ügyi bizottság meggondolatlansága ejtett, s azért részünk­ zónak, önérzetünket sértőnek tekintjük, mely ellen tiltakozó
ről is helyeseljük a kolozsvári tanároknak azon felterjesz­ és kérő szavunkat fölemelni, kötelességünknek ismerjük.
 5. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Méltóztassék, mélyen tisztelt képviselőház. az orszá­
gos törvény meghozatalakor, a fizetéseket rangfokozatok
felállítása néikül rendezni, s ily alakban, bölcs belátása
szerint, rólunk, középiskolái tanárokról is, méltányosan gon­
doskodni.
Bár magas helyről hangzott el hasonló kéréssel szem­
ben : m á r k é s ő 1 Mi azt hiszszük, hogy az i g a z s á g
soha és sehonnan el nem késhetik.
A fönnebbi indokolás alapján a kolozsvári közép­
iskolák tanári testületé alább következő határozati javasla­
tot fogadta e l :
A kolozsvári középiskolai tanárok mély megütkö­
zéssel értesültek arról, hogy a m agyar országgyűlés pénz­
ügyi bizottsága a vidéki középiskolai tanárokat, szerzett
képzettségük, eddig kivivott társadalmi állásuk és a hazai
közművelődés előbb vitel ében kifejtett hasznos munkássá- | mily szép áldozatot noznak meg egyházmegyénk fölvirágoz-
guk méltányló tekinteten kivűlhagyásával, a hivatali rang­
osztály IX ik fokozatába osztotta be. Ennek folytán, a
pénzügyi bizottságnak a m agyar középiskolai tanári testü­
letet lenéző és sértő határozata ellen óvást emelnek s fel­
iratot intéznek a képviselőházhoz, melyben kérik:
1. A tanárok ne osztassanak be semmiféle hivatali
rangfokozatba, hanem előtanulmányuk, hivatali állásuk és a
m agyar közművelődés előmozdítása ügyében szerzett ér­
demeikre való tekintettel, számukra külön státus alkottas­
sák, melyben ne legyen különbség az ugyanazon egy quali-
fikációju, és foglalkozású fővárosi és vidéki tanárok közt.
2. Ha e kérés teljesíthetőnek nem találtatnék, s a kö­
zépiskolai tanárok is a tisztviselők rang fokozatában helyet
kell hogy kapjanak : ez esetben minden középiskolai rendes
tanár, az ötödéves korpótlék épségben hagyásával, a V ili.
rangosztályba vétessék fel olyanképpen, hogy ennek három
fokozatán minden tanár harminc szolgálati év alatt három
tiz éves ciklusnak megfelelő előléptetéssel, átjuthasson.
3. H o g y az igazgatói állás valóban előléptetés le­
gyen, óhajtandó, hogy a középiskolai igazgatók aV II-ik
rangosztályba és pedig annak a szolgálati éveknek meg­
felelő fokozatába osztassanak b e ; csak így lévén meg a
természetes kapcsolat a középiskolai tanári, és a reájok
nézve egyedüli előléptetést képező főigazgatói és egye­
temi tanári állások közt.
Kolozsvártt, 1893. január 7-én.
A kolozsvári középiskolák tanárai által tartott ér­
tekezlet megbizásából.
Az egyházmegyékből.
A sepsi egyházm egyéből.
Vége.)
Következőleg, Vén Mihály, főjegyző tette meg jelen­
tését a n.-borosnyói egyházközség megvizsgálásáról. Ez egy­
házban a képviselet megalkottatott. A községnél levő 18 7 0 -
től összegyűlt 18 0 0 frt. hátrálékos követelése az egyháznak,
15 0 0 írtban egyezség utján megállapittatván, ez összeg a
község által az egyház számára ki is lett utalva. Az évi já- i teni ref. felekezeti iskolánkat.
rulékoknál már jelentéktelen, de 1880-tól keletkezett jelen- |
tékeny hátralékok is vannak: ezeknek fölhajtására utasittatott ! ségeinkben a ref.
a számadó gondnok. Általában, ezen egyházunkban, úgy az
anyagiakban, mint a szellemiekben szép előhaladás mutatkozik. ' tűnk növendékei állami iskolákban tanulnak.
39-
Még Józsa Sándor, számvevő, tette meg rövid jelenté­
sét a vizsgálat végett reábizott egerpataki egyházközségről,
hol jó rend, békés egyetértés lakozik, s ezzel az egyházköz­
ségek vizsgálatáról szóló jelentések befejeztetvén: közgyűlé­
sünk örömmel győződött meg arról, hogy ifjú esperes afiában
olyan egyén áll egyházmegyénk élén, ki jóakarattal párosult
szigorral, tapintatos erélylyel igyekszik a haladás utján előbb-
előbb vinni, felvirágoztatni egyházmegyénk ügyeit, érdekeit.
Egyházmegyénk nem szűnő, hanem folyton erősbödő
életét és munkásságát talán semmi sem tünteti föl jobban,
mint az egyházmegyei tanácsnak mindinkább szaporodó ügy­
kezeléséről és munkájáról szóló jelentés, melyet Vén Mihály
főjegyző olvasott föl három ívnyi terjedelemben. E terjedel­
mes jelentés bizonyságot tesz arról, hogy az egyházmegyei
tanács férfiai az ügykezelés nagymérvű szaporodása folytán,
tatása érdekében. Mig az eddigi években az egész esztendei
jegyzőkönyvi számok csak a százas számkörben mozogtak:
addig a jelen évben csak március 2 -kától a mai napig az
ügy szám ok a kétszázat meghaladták. Egyházmegyei tanácsunk
az 1 892. március 2-kától november 24-ig terjedő idő alatt
kilenc ülést tartott, a melyeken 2 1 6. jkvi szám alatt 1 4 7
ügyben intézkedett és hozott érdemleges határozatot. Ez adatok
eléggé bizonyítják, hogy egyházmegyei tanácsunk, a felhamo-
zódott munka mellett is, igyekszik, a reábizottaknak híven
megfelelni. Feladata és felelőssége tudatában, törekszik egy­
házmegyénket a viruló egyházmegyék sorába emelni.
Közgyűlésünk, mint eddig is minden időben, úgy most
is a legnagyobb elismeréssel adózott egyházmegyei tanácsunk
tagjainak s odaadó munkálkodásukért, lelkes buzgóságukért
jegyzőkönyvileg is hálás köszönet szavaztatott.
A terjedelmes, kimerítő jelentések között közfigyelem
tárgyát képezte a R ác Albert tanügyi előadó jelentése is,
melyből örömmel vettem tudomásul, hogy nagy egyházme­
gyénk területén nem csak a mi felekezeti, hanem az állami
és községi iskolákban is kellő figyelem és gond fordittatik
nem csak a vallás, de a templomi, egyházi ének tanítására is,
mely tekintetekben a múlthoz viszonyítva ez év eredményét,
szép haladás tapasztalható.
Egyházmegyénkben tizenkét felekezeti iskola van. tizen­
hat tanítóval, kik mindnyájan kellő buzgalommal és érdeklő­
déssel fáradoznak, munkálkodnak az ur szőlőjében. Az 1 8 9 1 .
1892-ik tanévben ezen iskoláinkban a tanítás rendes mene­
tére semmi rendkívüli körülmény gátlólag nem hatott; az
iskolai törvényszabta év mindenikben pontosan megtartatott,
mi a növendékek előhaladásán meg is látszott, mert az évi
zárvizsgák eredménye, két iskolánkat kivéve, jeles volt. K ő ­
rispataki leányegyházunkban a múlt iskolai évben sem volt
levita-tanitó s igy a ref. növendékek részint az unitárius,
részint a rom. katholikus iskolákban nyertek rendes oktatást.
Ezen egyházunkban a tanítói állomás üres volta valóban nagy
hátrány nyal jár ref. növendékeink jövőjét tekintve, azonban
örömmel látjuk, hogy egyházmegyei tanácsunk e tekintetben
is erélyes törekvést fejt ki s hisszük, hogy nemsokára eljő
az idő, mikor hit felekeze tünk növendékei be fogják népesí­
A re f felekezeti iskolákkal nem rendelkező egyházköz­
növendékek községi iskolákban nyernek
j oktatást, Brassó, Bodola és Erősd kivételével, hol' felekeze­
 40. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Felekezeti iskoláinkban tanult növendékeink képzett- j peres afiához beérkezett le- és átiratok, melyek közül nehány
sége általában haladást mutat és dicséretre méltó. Nagyobb
mulasztás csak az ismétlő iskolák ügyénél mutatkozik, a mi­
nek fő oka pedig abban rejlik, hogy az ismétlő kötelezet­
tek nagyobb része szolgálatban lévén, nem járhatnak isko­
lába. Felekezeti iskoláinknak statisztikai eredménye sem ked­
vezőtlen, mert a tankötelesek összes száma 1 1 7 1 ; a följáróké
9 1 0 és igy oktatásban nem részesült 2 6 1 növendék, vagyis
2 3 ° / 0. Azonban, tekintetbe véve az ismétlő kötelezettekre
vonatkozólag fönnebb említett körülményt, a föl nem járt is­
métlők számát levonva, e 23% nagy apadást eredményez,
mert a mindennapos tankötelesek közül, mint egy io °/ 0 nem
nyert csupán oktatást.
Tanügyi előadó afia egy pár iskolaszéki elnök részéről
az adminisztracionális ügyek törvényszerű és pontos elinté­
zése tekintetében mulasztást, hanyagságot tapasztalván: köz­
gyűlésünk megbízza tanügyi előadót, hogy éljen szigorúan
törvényadta jogával és szükség esetén, vegye igénybe az egy­
házi felsőbb hatóság befolyását is.
A z egyházmegyei pénztár kedvező állásárúi szóló pénz­
tárnoki jelentésnek tudomásul vétele után, olvastattak az es-
T A R C A.
A tordosi ev. ref. egyház.
(Vége.)
Feltűnő az, hogy az a nép, mely papjának, tanítójá­
nak soha semmit nem fizet, mely azoknak csakis jótétemé­
nyeiben részesül, mégis minden időben az iránt nem csak
tiszteletlennek, de rósz indulatunak mutatkozik. Miben ke­
ressük ennek is magyarázatát ? Talán abban, mit Kerekes
János említ, hogy a közelség folytán a szászvárosi polgár­
ságtól szívták be az egyházi tisztviselők iránti tiszteletlensé­
get ? Nem. E z a baj is abból a viszonybúi eredett, mely
volt az eklézsia vagyona és a hívek között. A dolog igen egy­
szerű s természetes. A földekért fizetni kellett Bármi cse­
kélységet, de fizetni kellett. A befizetés felett Őrködni, a
taksát fölhajtatni, a nem fizetőket beperesiteni, ki volt, az
itteni viszonyok között, hivatva? A pap. E z volt, s ez lesz
mindig, mig az érintett viszony fönnáll, magyarázata annak,
hogy a tordosi ref. magyarok papjuk, s általán az egyházi
elöljáróság iránt, nem viseltettek azzal a tisztelettel és sze­
retettel, melyet tőlük azok méltán várhatták volna. így alapja,
oka, magyarázata a felsorolt többi bajnak is a létezett és
még mindig létező taksás viszony. Kétségkívül, a földeknek
olcsó taksára való kiosztása által elérni szándékolt cél üd­
vös vala; de a megvalósításra fordított eszköz alkalmazása
eltévesztett volt. Sőt, bizonyos, hogy egészen ellenkezője ére­
tett el annak, mi céloztatott. Ugyanis, ezen taksás földeknek
lett következménye, hogy a tordosi, különben is minden idő­
ben csekély számú magyarság úgy testileg, mint lelkileg,
tönkre ment. Sem az anyagiakban, sem a szellemiekben a
haladás lépcsőjére állani, soha nem tudott. Mert érezvén hátuk
mögött a taksás földeket, az emberi természet gyarlóságánál
fogva, a sajátjukon könnyen adtak túl. így lett a szóban forgó
viszony a nép elszegényedésének okozója. A ki az emberi
természetet ismeri, tudni fogja, hogy a dédelgetett, és elkényez­
tetett gyermek rendesen élhetétlenebb, mint az, ki jó korán ma­
gára van utalva. Az ember, ki tudja, hogy háta megett áll va­
5. szám.
esperesi úton elintéztetvén, jóváhagyó tudásul vétetett; a még
el nem intézett jelentéktelenebb ügyek pedig, az idő rövid­
sége okán, az egyházmegyei tanácshoz tétettek át végleges
ellátás végett. A fontosabb személyi és építkezési ügyek a
közgyűlés színén megoldhatók lévén, elintézést nyertek.
Esperes afia indítványára, közgyűlésünk egyhangúlag
kimondotta, hogy «Sepsi ref. egyházmegyénk», mint testület,
örömmel kíván egy száz fitos alapitványnyal belépni a sepsi­
szentgyörgyi Székely-Mikó-kollegium tápintézetének alapitói
sorába, oly formán pedig, hogy e száz frtot két év alatt
5 0 — 50 frtos részletben fogja illetékes helyére befizetni. E
mellett, föl lett hiva közgyűlésünknek minden tagja, hogy e
nemes intézmény gyarapítására ki-ki, minden rendelkezhető
eszközt felhasználva, hivatásának kisebb-nagyobb körében gyűj­
téseket eszközöljön.
E g y hatalmas éljen kíséretében, esperes afia a gyűlést
bezárván, őszi rendes közgyűlésünk véget ért.
Benedek Árpád,
s.-szentkirályi ev. ref pap.
laki, vagy valami támaszul, mindig könnyelműbb, mint ki érzi,
hogy egyedül saját magára támaszkodhatik csupán. Az anyagi
nagy szegénységnek pedig igen gyakran kísérője a lelki el-
satnyulás. E z a taksás viszony állotta útját a szaporodásnak
is. Azt ugyanis rustikus észszel is könnyen föl lehetett fogni,
hogy mentői többen vannak, annyival kevesebb taksás föld
jut egynek. Ez a tudat aztán arra ösztönözte őket, hogy a
szaporodásnak lehetőleg gátat vessenek, az esetleges betele­
pedni akarókkal szemben pedig a terrorizmusnak minden
lehető nemét felhasználták, hogy az oda telepedéstől elriasszák.
Ezen körülmény szolgál magyarázatául annak, hogy a tordosi
ref. egyházközség népessége kétszáz év leforgása alatt, soha
sem emelkedett, hanem mindig ugyanazon számok között
váltakozik, csekély különbséggel. Ebben kereshetjük okát csak­
nem minden papja által hangoztatott azon tapasztalatnak,
hogy a toidosi magyar ember nem szorgalmas, nem munkás.
Lévén ugyanis bitokában a pár hold elidegeníthetetlen taksás
földnek, ez bizonyos biztonságban ringatta őt. S jóllehet az
a megélhetésre sem vala elégséges, mégis sajátos büszke­
séggel hangoztatta, hogy ő « g a z d a » . S valóban, egészen
a legújabb időkig, ritkán történt az, hogy tordosi ref. ma­
gyar ember, bármily szegénységgel küzdött is, napszámba
ment volna munkára. Hát milyen várva-várt alkalom volt a
taksás fold kiosztása az eszem-iszomra. Hiszen, mint nyarat
az ősz, mint nappalt az éjszaka, úgy követte a földek taksára
való kiadását a pálinka-áldomás.
E mellett, a kiosztásnak, e g é s z e n a l e g k ö z e l e b b i
i d ő k i g , gyakorolt módja, a célnak nem megvalósítását, de
lehető megközelítését is teljesen meggátolta. Mert ugyanis,
mindaz, ki ref. pap által kereszt eltetett, taksás földben, tehát
jutalomban részesült, akár felelt meg az egyházi végzésekben
gyakran hangoztatott feltételnek, azaz, akár tudott magyarul,
akár nem. Tehát, ezen jutalmazás által arra sem volt ösz­
tönözve, hogy elkövessen lehetőleg mindent anyanyelve meg­
őrzésére, megtartására. Azon körülmény pedig, hogy a taksás
földek kiosztását maga a tordosi presbitérium eszközölte, mely­
 5. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nek minden tagja első sorban volt érdekelt s e mellett, a
legegyszerűbb földmives osztályhoz tartozók lévén ezen pres­
biterek, kiknél éppen a teljes képzettség hiánya miatt az
önzés túlságosan kifejlődve v o lt: elképzelhető, erkölcsileg is,
mily káros következményei valának ezen gyakorlatnak, azon
a dolog természeténél fogva lábra kapott szokás következ­
tében, mely a kiosztó presbiterek megvesztegetésében állott,
s melynek eredménye lett, hogy rendesen az kapta a koron-
kint taksára adandó földet, ki legkevésbé sajnálta a kor-
csornai áldomást, mi viszont a többiek boszuját, irigykedé­
sét vonta maga után. így jött létre ezen ref. hivek között
a minden időben tapasztalt s nem egy papja által említett
irigykedés és gyűlölködés. De hátrányára szolgált az erkölcsi- j
ségnek a jelzett viszony azért is, hogy az erkölcsi testület,
az egyház, jutalmazott gyakran olyanokat, kik lopás s ha­
sonló bűnök miatt elitélve lettek, börtönt ültek.
íme, csaknem kétszáz évre vetettünk vissza pillantást,
s látjuk azt, hiteles följegyzések után, hogy a tordosi ref. j
egyházközség népessége ezen időközben, kevés különbséggel,
csaknem ugyanazon számot mutatja. Tehát az, hogy elolá- I
hosodás által apadótu volna ezen egyházközség népessége a .
létező csekélyre, mint ezt némelyek a közelebbi időben álli- !
tották, egyáltalán nem áll. Sőt, teljes biztonsággal állíthatom, !
hogy a kétszáz év alatt nem fordult elő két eset, hogy ide !
való magyar oláhvá lett voln a; az ellenkezőről is, hogy t. i.
oláh jött volna át magyarnak, egyetlen esetről van tudo­
másom. Kimutattuk, hogy a népingás csekély volta mily kö- :
rülmények folytán származik. Feltüntettük, hogy Tordoson a
ref. egyházközség kebelében soha sem volt egy oly életképes j
anyag, mely az egyházi és iskolai élet előbbvitelére s na­
gyobb szabású tervek megvalósítására alkalmas lett volna.
Láthatjuk azt is az előadottakból, hogy a tordosi ref. |
egyházközség vagyona csak látszólagos, mert a híveknek hasz­
nálatra átengedett földek jövedelme ma már nem képes ugyan­
azon földek adóját fedezni. S nincs okunk, megütközni, ha
papjait panaszkodni halljuk a szegénységről, egyházi épületek, j
iskola gyarlóságáról, mert ezeknek jó karban tartása egészen
a mindenkori pap áldozatkészségére van utalva. De magá­
nak az egyházközségnek, mint testületnek, nincs annyi jőve- j
delme, melylyel iskolájának fedelét kitataroztatni, képes volna.
Feltüntettük, hogy a visszás helyzet oka, előidézője
miben volt keresendő a múltban s miben ma is. Még csak
annyit teszünk hozzá, hogy ezen nem egésséges helyzet mó­
dosítására az újabb időben tétettek ugyan intézkedések, de
kevés sikerre vezettek. Minek következtében, a múlt év foly­
tán megtörtént a lehető lépés az egyházmegye részéről azt
illetőleg, hogy a helyzet megváltoztatásával, egy lehető jobb
jövőnek alapja vettessék meg. Jelenben ez ügy a legfelsőbb
egyházi hatóság elhatározása alatt áll, mely ha módját talá-
landja az előadott helytelen taksás viszonyt, mely fenállott
századok alatt az egyházközség és ennek hívei között, meg­
szüntetni s helyébe az előhaladás feltételeit magában hordó
helyzetet és állapotokat létesíteni: lehet, hogy a későbbi
jövő egy népesebb eklézsiát talál and itt; ha nem, marad e
hely, mint volt, nyugalom helyül az ide költözendő azon papok
részére, kik esetleg egyházmegyei közhivatalt nem viselnek.
B a r t h a L a jo s ,
ev. ref. pap és esperes
4 1-
Különfélék.
= Feladatok a folyó évi theol. alap- és szakvizs­
gákra. A l a p v i z s g á r a , i. E g y h á z t Ör t é n e 1e m b ő 1 :
«Adassanak elő azon törekvések, melyek által részint a ka-
tholikus és protestáns, részint a protestantizmus kebelében
a reformált és lutheran egyházak egyesítése megkiséreltetet;
és minő eredménynyel?» (Hegedűs János). 2 . V a l l á s b ö l -
c s é s z e t b ő l : a) «Buddha négy főigazsága bennaresi be­
széde alapján.» b) «A vallások osztályozása az egy és több
istenhivés szerint.» (Dr. Kovács Ödön.) 3. B i b l i a i i r o d a -
l o m t ö r t é n e t b ű l : «Pál apostol élet* és jellemrajza.» (Józsa
Zsigmond.) E l s ő l e l k é s z k é p e s i t o v i z s g á r a : ! . D o g ­
m a t i k á b ó l : « A keresztyénség lény ege és .. igazsága.» (Dr.
K ovács Ödön.) 2. Ú j s z ö v e t s é g i b i b l i a t h e o l o g i á -
b ú l : «Adassék elő Jézusnak viszonya kora zsidóságához (esse-
nizmus, farizeismus, sadduceizmus, Írástudók) és az ó szövet­
ségi valláshoz.» (Berde Sándor.) 3. K ö z ö n s é g e s e g y ­
h á z i b e s z é d . I. Thess. 5. 17 . alapján (Berde Sándor.) M á ­
s o d i k l e l k é s z k é p e s i t o v i z s g á l a t r a . A gyakorlati
biblia-magyarázatból a következő kérdések bármelyike : 1. Máté
II. r. Népmonda. A bölcsek, később három király. A zsidó
messiási remény: Mágusok, Herodes, stb. Tanulságok. Máté
IV . r. Jézus megkisértése. A sátán, erkölcsi és lélektani ala­
pon. Tanulságok. 3. Máté IX. r. A guttaütött meggyógyitása.
Tanulságok. 4. Máté X II. r. A szükség és szeretet parancsolta
munka. Tanulságok. 5. Luk. X III. r. Bűnös, nem bűnös ? T a ­
nulságok. 6. János IX. r. A vakon született megyógyítása.
Tanulságok. (Garda József.)Szolgáljon az érdekelteknek tu­
dásul.
= Egy kedves ünnepély folyt le dálnoki egyház-
községünkben múlt hó 22-én. Akkor avatták fel az újonnan
készített orgonát. Több, mint 28 éve, hogy az egyházköz­
j ségnek nem volt orgonája s elképzelhető, hogy most mek­
kora volt az öröm, midőn annak hangja először szólalt meg,
s szállott fel az egek urához, a hivek hálaadó énekével egye­
temben. A z isteni tiszteleten közreműködtek az esperes imád­
sággal, a jegyző egyházi beszéddel, és a helybeli lelkész záró
imával. Este a vidékről Összegyűlt nagy számú közönség je­
lenlétében, ének és szavaiati előadás volt, mely több, mint
1 5 0 frtot jövedelmezett az orgona alap javára. Csak buzgol-
kodjunk az egyházi ügyekken, társadalmi téren igen sokat
tehetünk, sok hiányt kipótolhatunk s az egyházi buzgóság-
nak meglazult szálait is nagy mértékben erősíthetjük. Mind
erre pedig nagy szükségünk van. A mozgás élet; mozogjunk
hát. hogy éljünk !
= A jó öreg Péchy Tamás, a tiszai ágost. hitv.
egyházkerület főfelügyelője, ki nem csak felekezetében, de
országosan is nagy tekintélynek örvend, meglehetős zavarba
hozta a lutheránus atyafiakat. Köztudomású dolog, és a szabad­
éi vüség szempontjából egészen helyes, hogy a protestánsok,
ha egyesek tán nem is rajonganak a polgári házasság behoza­
taláért, de általában véve, a mint máskint nem is lehet, ké­
szek, támogatni a kormányt e nemű törekvéseiben. És leg-
közelebbrűl mégis megtörtént, hogy jó öreg Péchy Tamás,
azon cím alatt, hogy ez a törekvése a kormánynak «non de
tempore», k i l é p e t t a szabadelvű pártból, melynek pedig
egész életében vagy minisztere, vagy ház elnöke, de mindig
mameluk volt. Képzelje, a ki tudja, Péchy Tamást frondeur-
nek ; és képzelje el a lutheránusokat, kikre ez eset után ugyan­
csak rájuk olvassák, hogy ime, csak ismét jelentkezik a «vagy
alatta, vagy felette.» Vájjon, ha Péchy Tamás most is a ház
elnöke lenne, megtette volna ezt a stick-lit, mely sehogy sem
akar találni országos híréhez, és múltjához?
= Kérő szózatot intézett az ó-becsei ev. ref. fiók­
egyház a nemesen érző emberbarátokhoz, melyben kéri., hogy
bárminő kevés adcmánvnyal segítsék ama szép cél elérésében,
hogy lelkészi állomást, vagy bár lévitaságot létesíthessen ama
vidéken, hol 500 tősgyökeres magyar református él elszórtan,
és a kik e nélkül az elveszésnek vannak kitéve ránk nézve.
A hazafias aggodalmak által intézett e kérő szózatot melegen
ajánljuk olvasóink szives figyelmébe.
 42 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
= Megjelent a folyó évre az egyházkerület «N é v-
könyve.» Mint mindig, most is meglátszik rajta az öszszeállítás
gondossága, és a lehető pontosság, a mi természetesen az ilyen­
féle dolgoknál a fő-kellék. Ezért dicséret illeti Vajda Ferenc,
püspöki titkár urat. Hanem, a mi a k ü l s ő kiállítást illeti,
nó, az még Szamos-Újvárnak sem válnék becsületére. A for­
mátum kicsi, a papiros csúnya, rósz. Nem fődolog ; de, kér­
nünk kell a püspöki irodát, hogy valamit az eszthétikára is
adni szíveskedjék.
= A n-enyedi Bethlen-kollegium jog* és jószág-
igazgatója, br. Splényi Henrik, rövid betegség után, jan. 23-án
meghalt. Tizennégy esztendeig töltötte be ez állást fáradha­
tatlanul és szigorú lelkiismeretességgel, azzal a buzgósággal,
mely egész életének jellemvonása v o lt: szolgálni a köznek.
Mint példa állhat az ifjú nemzedék előtt, ki mindenkor fel­
kereste a munkát, a feladatokat, és azokat betöltve, mint ember
és férfi meg tudta nyerni a tisztelet mellett, mindenki őszinte
szeretetét A gyász-szertartást vajasdi pap és gyulafehérvári
egyházmegyénk esperese, Tokos Sándor, és theol. tanár Berde
Sándor, aai. végezték. Nyugodjanak porai csendesen !
= Többen tudakozódtak nálunk i s : hogy mi lesz
a nagy zajjal hirdetett «Prot. Almanach»-hal ? Most már meg­
írhatjuk, hogy nem lesz abból éppen semmi. Éppen most ol­
vassuk egyik fővárosi lapból, hogy a kiadó Tóth Vilmos, tu­
H IV A T A L O S
PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi egy­
házmegyébe kebelezett k i s - s o l y m o s i egyházközség IV-ed
osztályú papi állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javad alom : gazdasági épületekkel ellátott, kényelmes új
lakáson kívül, egyházhatósági becslés szerint, 3 4 3 fTt. 80 kr.
értékű kepe és kanonika-porció haszonélvezete. Megválasztandó
köteles, egy évi javadalma Telének 7 5 % - á t egyszersminaen
korra, s azután az évi járulékokat a gyámintézet javára fizetni.
Pályázati határnap 18 9 3 . febr. 2 5. Folyamodványok nt.
Menyhárt András, esperes aához küldendők, Kecsetbe, u. p.
Székely-Udvarhely.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 jan. 30. Szász Domokos,
______ erdélyi ref. püspök.
14 4 -18 9 3* PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sz.-udvarhelyi egy­ j lásu, ugyancsak ev. ref. vallásu feleségét, Keceli Ilkát, ki
házmegyébe kebelezett b ö z ö d i egyházközség énekvezér-ta- j Őtet ez előtt 8 évvel hűtlenül elhagyta, s azóta hóllétéről
nitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom gazdasági épületekkel ellátott lakáson kívül,
egyházhatósági becslés, szerint, 1 7 8 frt. 85 kr. értékű kepe és
kanonika-porció haszonélvezete. A megválasztandó köteles, egy
évi jövedelme 6°/0-át egyszersmindenkorra, azután az évi járu­
lékot a gyámintézet javára fizetni.
Pályázati határnap febr. 2 5. Folyamodványok nt. Meny­
hárt András, esperes aához küldendők, Kecsetbe, u. p. Szé­
kely-Udvarhely.
Kolozsvártt, 18 9 3 . jan. 3 1 . Szász Domokos,
______ erdélyi ref. püspök.
1 3 1 — 1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a széki egyház
megyéhez tartozó b o n c h i d a i egyházközség kántor-tanitói
állására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalma gazdasági épületekkel és kerttel ellátott laká­
son kívül 2 7 5 frt. 80 kr. melyből 1 5 3 frt. 80 kr. készpénz.
Remélhető, hogy ezen fizetés rövid időn javulni fog.
Pályázati határidő febr. 20. Folyamodványok nt. Som-
kereki Miklós, esperes aához küldendők, Székre.
Kolozsvártt, 18 9 3 . jan. 30. Szász Domokos,
______ erdélyi ref. püspök.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
5. szám.
lajdonképpen Tóth Vince, egy közönséges szédelgő, ki ilynemű
vállalkozásokkal már ez előtt is rászedett egy rakás embert,
nem csak azzal, hogy előfizetéseket szedett fői, de hivatali
személyzetet is állított be, melytől óvadékot követelt, és mikor
megkapta, elköltötte. Ezen az úton, mint csaló, büntetve is volt,
és most is éppen e sors vár rá. Bizony, egyházkerületünkben is
becsapott egy rakás embert, melynek csak az a haszna lesz,
hogy ezután óvatosabbaknak kell lennünk. Ha agyán lehet­
séges a védelem a hitványsággal szemben.
= Hálás köszönet. Magyarbényei mélt. báró Radák
Ádám ur újév elsején egyházközségünk híveit száz frt. ke­
gyes adományával Örvendeztette meg, melyet tornyunk újra
födésére adott. Azon megrepedt harangunk, melynek újraön­
tésére három évvel ezelőtt kétszáz frtot adományozott, nem
sokára hirdet íi fogja, mily jóságos fopatronusa ő méltósága
egyházközségi aknek. Azon gyönyörű takarók közül, melye­
ket még 1883-ban, szeretett nejével, gróf Lázár Olga ő mél­
tóságával templomunknak ajándékozott volt, az urasztali és
szószék-takarókat mintegy másfél évvel ezelőtt, a legdísze­
sebben kivarratta. Még híven élnek szivünkben ezen kegyes
adományok s midőn újból éreztette főpatronus urunk az ő
jóságát mí velünk, engedje meg, hogy e helyen is a leghá-
lásabb köszönetünknek adjunk kifejezést. Ózd, 18 9 3 . jan.
22. Z a j z o n K á r o l y , ózdi ev. ref. lelkész.
RÉSZ.
17 1-18 9 3 . P Á L Y Á Z A T I H IR D E T É S .
A hatóságunk kezelése alatt álló Dániel Imre-féle ke­
gyes alapítvány két kegydijas helye, elhalálozás folytán, meg­
üresedvén fölhívjuk mindazon özvegy és kereset-képtelen
( asszonyokat, kik ezen, egyenkint 2 1 frt. kegyjavadalom él*
j vezetével összekötött alapítványi helyek egyikét elnyerni, óhajt-
( jak, hogy szegénységi bizonyítványukkal fölszerelt kérésüket
j folyó évi felírnál hó végéig egyházkerületünk kebii pénztári
I hivatalához terjeszszék föl.
i A z erdélyi ev. ref. egyházkerület lg.-Tanácsának, Ko-
i lozsvártt, 18 9 3 . január 16-án tartott üléséből.
■ K á d á r János, D r. K olosvári Sándor,
s. titkár. elnök-helyettes.
! 12 9 -1S 9 3 H IR D E T M É N Y E S ID É Z É S V Á L Ó P E R B E .
1
Kolozsvári lakos, F e k e t e D e m e t e r , ev. ref. val-
i semmit sem tud ezennel hirdetményesen idézteti a kolozs­
vári ev. ref. egyházmegyei házassági törvényszék elé azon
kijelentéssel, hogy h a t hónap elmúltával, akár jelenik meg,
akár nem, válóperét ellene megkezdi és _e is fogja járatni.
Az ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától,
| Kolozsvártt. febr. 1. 18 9 3 . Szász Gerő,
í ev. reí. esperes.
12 3 -18 9 2 . H IR D E T M É N Y E S ID É Z É S V Á L Ó P E R B E .
Bokor Zsuzsánna, havad tői lakos, házastársát, Missa Já ­
nost, ugyan volt havadtői lakost, ki őt ez előtt h é t évvel,
elhagyta, s azóta sem tartózkodási helyéről, sem életben lé­
téről semmi tudomása nincs: ezennel hirdetményesen idéz­
teti a marosi ev. ref. egyházmegye házassági törvényszéke
elé, oly kijelentéssel, hogy mától számítandó hat hónap alatt,
nevezett házassági törvényszék előtt, jelenjék meg, mert akár
jelenik meg, akár nem, ellene válókeresetét, mint roszakaratu,
hűtlen elhagyó ellen, megkezdeni és lejáratni fogja.
A marosi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától.
Luk afalván, 1 8 9 3 . jan. 29. R ákosi Lajos,
ev. ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
lllllllM llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllH lllllll.llllllll

XXm. Évfolyam. Kolozsvártt, 1893. Február 9. 6. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N .

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9 . sz.

protestáns egyház, a mely elismeri, hogy szemé­

Az egyházpolitikai kérdések köréből. lyek tekintetéből az ő püspökeiben a legilletéke­
(Három cikk.) sebbek kérdeztettek meg.
m. Azt hiszem, nem csalódom azon állításomban,
A világi sajtó egyik fővárosi orgánuma érde­ hogy főleg két püspöki nyiltszó az, a mely a legszéle­
mes dolgot cselekedett, mikor a protestáns egyház sebb körök gondolkozásával egyezik a Papp Gá­
püspökeitől nyilatkozatokat kért a napirenden boré, és Szász Domokosé. E két nyilatkozat lényegé­
levő egyházpolitikai kérdésekben. ben teljesen egy, s meglehet, hogy emez diplomád
E nyilatkozatok nem esnek azzal a súlylyal kusabb, amaz melegebb, de mindkettő nem csak a
a mérlegbe, mintha azokat a hazai protestántizmus protestánsok, hanem a hazafias szabadelvű katholi-
egyeteme tette volna, s meg vagyok győződve, hogy kusság álláspontjának hű tolmácsolása. Hála isten,
akár az egész protestántizmus, akár a protestáns Magyarország ma már azon a ponton áll, hogy
papság sok tekintetben máskint érez és gondol­ nagy többséget alkotó hazafias eleme, felekezeti
kozik, mint némelyike a nyilatkozóknak, a kik ter­ különbség nélkül, követeli az egyházpolitikai pro-
mészetesen a maguk nevében szóltak. gramm keresztülvitelét, állami érdekből; beismeri,
De, habár nem a többség szava, a mit püspö­ hogy a katholikus ellen-mozgalom alapja nem hit­
keink az ország számára tettek, minden esetre meg­ elvi sérelem, hanem a reakció és ultramontániz-
van az az értéke, és súlya, a mi a katholikus főpapi mus, s hogy voltaképpen e kérdések megoldására
nyilatkozatoknak, a melyekről tudvalevő dolog, zavarólag hatni a katholicizmusnak, mint váll ásnak,
hogy hiában erednek jogilag többségek lelett ural­ hiányzik minden jog-címe; a fejlődés békés meg­
kodó főktől, mégsem tükrözik elénk a katholikus vi­ oldásáért a főpapságra és a prímásra helyezi a fele­
lági társadalom ié még a katholikus alsóbb papság lősség terhét; és végül, míg ez érdekeknek a leg-
gondolkozását sem. Sőt,e tekintetben elmondhatjuk, meszszebb menő áldozatokat meghozni kész, más­
hogv a maguk nevében beszélők övéiknek sokkal felől, tornyosodó bizalom tölti be lelkét, hogy azok
hívebb tolmácsai, mint azok, a kik azt hiszik, hogy a nemzet külön pártállású, de ebben egyetértő ve­
mikor mondanak valamit, kilenc millió katholikus zérei által üdvös megoldásra jutnak.
áll a hátuk mögött. Úgy látszik, a mi püspökeink tartják leginkább
Tulajdonképpen, nagy sajnálatunkra, nem any- újjaikat a nemzeti élet ütő-erén, s leghűbb kép­
nyira a protestáns, mint tisztán a református fő­ viselői a jelenkori hazafias protestántizmusnak.
papok nézetei állanak előttünk, minthogy az evan- Mint a két előbbi nyilatkozatot, épp úgy egy
gyélikusok sajátságos némasággal fogadták az szellem lengi át a Szász Károly és Kun Bertalan,
annyira divatos és több tekintetben megtisztelő e két kiváló egyházi fő-ember szavait. Egyik «nincs
felhívást, hogy az egész figyelő ország előtt szót ellene», másik «nem igen örvend» a polgári házas­
tegyenek. Mintha protestáns embernek szándékai­ ságnak ; az első azt mondja, hogy «nem protestáns
ban elhallgatni-valói lennének, avagy bárkinek is érdek», a második, hogy a «kisebbségben levő fele­
köztünk szüksége volna, újján kiolvasni, hogy jö ­ kezeteknek nem válik javukra». Szóval, mindketten
vendő felsőbbségi döntésekhez mennyiben füg- kelletlenül veszik, de bele nyúgosznak, mert «poli­
geszsze egyéni meggyőződéseit. tikai szükség», mert «nincs más megoldási mód».
Tisztelet adassék azért azoknak, a kik nyi­ Kissé,ezt nem hibakint mondom, orthodox ízű a haza­
latkoztak, mert ezekből okul az ország, okul a | fiasságuk. A mi legjellemzőbb, a nagy reform-kérdé­
 44- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
sek özönében is a 68-iki törvényre függesztik sze­
müket, ez a legfőbb kincs, a melynek még érin­
tése ellen is tiltakoznak.
E két nyilatkozat képviseli, az előbbi modern
haladó iránynyal szemben, a táblabirói megfontolt­
ságot, többre becsülését a megirottnak a megiran-
dónál; inkább a múlt érdekli őket, mint a jövő,
melyet bizonyos lemondással várnak. Megvédeni
azt, a mi van: ez a fő ; szerezni még hozzá: nehéz
feladat.
Csatlakozik e nézetekhez, mint szélsőség, a
debreceni püspöké. Ha a fönnebbieket az aligmúlt-
hoz hasonlítom, akkor ez a nyúgalmas befejezett
múlt. Az új idők nagy jelszavai, a nagy egyház-
politikai reform a mi egyházunkra nézve Hekuba,
«lévén a reformátusoknak autonómiájuk».
De, mind e különbségek mellett is, főpapjaink
nyilatkozatai a fő-dologban egy alapon állanak.
Belőlük minden állampolgár meggyőződhetik arról,
a mi bizonyára a protestánsok többségének is véle­
ménye, hogy a polgári házasságot a református
egyház elfogadja, de behozatalára a kormányt nem
szorítja; nem is a kor követelménye ez szoros érte­
lemben, hanem két dolog miatt elodázhatatlan.
E két dolog a házassági jog rendezetlensége és a
katholikus klérus. A házassági jogban egy egysé­
ges állami törvény alkotásával is lehetne rendet
teremteni, de a katholikus klérusban nem lehet.
Tehát, mint más országokban, úgy nálunk is első
sorban az idézte fel a polgári házasságot, a ki
most mindent elkövet ellene a katholikus klérus
és a pápa.
A "brassói körlelkészség érdekében.
(Igazgató-Tanácsunk fölteijesztése az egyetemes Konventhez.)
Tőtiszteletü és Méltóságos Egyetem es Konvent
Midőn erdélyi ev. ref. egyházkerületünk alólirott Igaz­
gató-Tanácsa, az egyházkerületi építkezési alap előállítása,
az országos ev. reform, egyházi közalap örvendetes g yara­
podása, s más segély-források biztosítása következtében,
abba a helyzetbe jutott, hogy a különben is egészen misz-
sziói területnek tekinthető egyházkerület egyházközségéi­
nek magasabb színvonalra emelése tekintetében, hatályo­
sabb lépéseket tehetett: mindjárt kezdetben is a fonto­
sabb pozíció biztosítása képezte gondoskodása kiváló tár­
g y á t; azon erőtlen egyházközségek segélyére sietett első
sorban, melyek speciális vallás-felekezeti érdekeink mellett,
m agyar nemzetiségünk, e kiválóan féltett kincsünk el­
vesztésével is fenyegetve voltak, sőt melyeknél e veszély
anyagi erőtlenségük miatt már nagy részben be is kö­
vetkezett.
E szempont figyelemmel tartásával, indítottuk azután
meg működésünket, s ez elv szigorú keresztülvitele képezte
6. szám.
mindig munkálkodásunk iránytűjét, melynek útmutatását
követve, eddig fennálló harminchárom körlelkészségünket
megalapítottuk.
Nem dicsekedhetünk ugyan ez idő szerint még oly
fényes eredményekkel, melyek a körlelkészekhez kötött
minden várakozásnak megfelelne, mert hisz e körlelkész­
ségek jóformán gyermek-korukat élik, s mert a nyújtott
anyagi segély bizony-bizony korlátolt mennyiségű volt;
de megelégedéssel nézünk viszsza az ez irányú munkában
lefolyt nehány év történetére, új munkára nyerünk buz­
dítást a már is elért eredmények által, melyek a miszsziói
állomások szervezésének föltétien szükségességét kétségbe
vonhatlanul igazolják.
A lig nehány éve annak, hogy az erdélyi részek vég­
vidékén csekély számban élő híveink minden vallásos ápolás
nélkül és az elnemzetietlenedés veszélyének kitéve voltak,
s hogy a hunyadmegyei és mezőségi m agyarság, másokat
nem is említve, anya nyelvét is elfelejtette, s ma eredménye­
sen működő miszsziói őr-állomásunk van a beszterce-naszódi
havasok alján; két körlelkészségünkbuzgolkodik a hunyad
megyei m agyarság vallás-erkölcsi és nemzetiségű öntudatá­
nak felébresztésén ; miszsziónárius működik a háromszéki
m agyarság és Brassóban lakó híveink között emelkedett
idegen nemzetiségekből álló választó szorosban; öt kör-
lelkész szép siket ü munkája feledteti a régi K irály föld
idegen nemzetiségeivel ama múlt idő szokását, midőn a
pásztor nélküli ev. ref. hívek serge tömegesen volt vallá­
sától, s gyakran nemzetiségétől is eltántorítható; körlelké­
szeink tanítják a mezőségi oláh-tengerben elveszett ev. ref.
m agyar eredetű híveink gyermekeit az édes anyjuk szá­
jából soha sem hallott m agyar szóra; sőt, az átléphetetlen-
nek vélt csíki és gyergyói, u. n. szent föld székvárosában,
Csik-Szeredában díszes imaházunk hirdeti a felvilágosultság
térfoglalásának hajnalát, s a hol reformátusokról még be­
szélni is bűnnek tartaték : Gyergyó-Szt.-Miklóson templo­
mot építenek az oda exmittált körlelkész köré csoportosult,
s e miszsziói állomásunk fennállása óta tekintélyesen meg­
szaporodott híveink.
A belmiszszió terén elért ez eredmények midőn e g y ­
felől megnyugvással töltenek el, hangosan ösztönzik Igaz
gató-Tanácsunkat a megkezdett munka tovább folytatására
a vallásilag és nemzetiségileg veszélyeztetett pontok to­
vábbi kutatására, s azok lehető biztosítására.
Ily veszélyeztett pontnak, a miszsziói állomás szer­
vezésére kiválóan ráútalt egyházközségnek ismerte Igaz*
gató-Tanácsunk már kezdetben is brassói egyházközsé­
günket, hol azonban a körlelkészség tényleges szervezése
személyi okokbúl ez ideig keresztül vihető nem volt. Mint­
hogy azonban az egyházközség érdemes ag g lelkészének
nyugalomba lépése folytán, a papi állás most üresedésbe
jö t t : egyházkerületi közgyűlésünk múlt évi 50. jk. sz. hatá­
rozatával az egyházközség körlelkészséggé alakítását ki­
mondotta, s a szervezés munkájának haladéktalan meg­
kezdésére hatóságunkat útasitotta.
Brassói egyházközségünk hazánk délkeleti végvidékén,
a 31,0 0 0 lelket számláló város több, mint kétharmadát tevő
idegen nemzetiségei között, hitünk, s nemzetiségünk véd-
bástyája, s az újabban alapított m agyar luth. esperesség
és gazdag római kath. egyház mellett, református anya-
szentegyházunk reprezentánsa, s ha még tekintetbe vesszük
 6. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
azt is, hogy a szomszédos szász és oláh községekben lakó
ioo— 1 5 0 hívünk lelki gondozása is reá, mint anya egyház-
községre van bízva : ez egyházközség körlelkészséggé ala­
kítása, és az ottani viszonyokhoz mért emelése a legna­
gyobb mértékben indokoltnak látszik.
E z utóbbi, t. i. az egyházközség emelése tekinteté­
ben, az egyházközség, egyházkerület és az egyetemes
egyház egyesített ereje már meghozta áldozatát, midőn
egyházkerületünk az egyházközség nagyobb szabású tem­
plomának és papi lakának felépithetésére 27,30 0 frt. ked­
vezményes kölcsönt bocsátott rendelkezésére, s midőn ez
összeg kamatának és törlesztési hányadának fedezésére az
egyházkerület évi 700 frt. s a főtiszt, és mélt. egyetemes
konvent orsz. közalapból fedezendőleg évi 500 frtot biz­
tosított, s az ig y is fedezetlen maradt évi 5 7 4 frt. 50 kr.
terhe szintén egyházkerületünk vállaira nehezedett.E segély-
összegekből, s a hívek által nyújtott adományokból azután
az egyházközség díszes nagy templomát és emeletes papi­
lakát felépítette, s főlszenteltette. A körlelkészi állomás
javadalmának megállapítása tárgyában is megindította Igaz­
gató-Tanácsunk a tárgyalásokat. Minthogy azonban a tár­
gyalások folyamán meggyőződött arról, hogy az amúgy
is rendkívüli áldozatokat hozott egyházközség anyagi ereje
egy oly papi állás javadalmát, mely az egyházközség kiváló
fontosságú vallás-erkölcsi, m agyar nemzeti és felekezetközi
miszsziójának megfelelő minősíiltségü egyénnel legyen be­
tölthető, nem biztosíthatja: nem térhetett ki a szükség
ama parancsa elől, hogy az egyházközség ismételt segé­
lyére siessen, s hogy erre a mélt. és főtiszt, egyetemes
konvent támogatását is kikérje.
Mielőtt azonban a körlelkészi fizetés rendelkezésre
álló, s hiányzó összegeit számszerint is kitüntetnők, legyen
szabad, még a brassói egyházközség speciális helyzetének
megvilágositására, s igy előadandó kérésünk indokolására
azt is megemlítenünk, hogy a helyzet nehézségét nagy
mértékben az is növeli, hogy az ottani papnak a szoro­
sabb értelembe vett, s teljességgel nem csekély mérvű
papi szolgálatokon kívül, az állami reáliskolában, a római
kath. és ev. luth. főgimnáziumokban, a polgári leány, és
a luth. felső-leány-iskolában, a kereskedelmi akadémiában,
a közép fa-ipariskolában tanuló református növendékeknek
részint magasabb fokú szakképzettséget igénylő különböző
vallás-tudományu tantárgyakat kell még, a növendékek
lehető csoportosítása mellett, heti 1 6 — 18 órán előadnia,
a mely feladatnak, ha kellőképpen meg nem felel, vallás­
erkölcsi érdekeink szenvednek helyre pótolhatatlan sérel­
meket, tekintve főkint azt, hogy a többi virágzó egyház-
községek erre kiváló gondot fordítanak. Ennélfogva tehát,
e magasrendü érdekek biztosításáról is kell gondoskodnunk,
mit legcélszerűbben úgy véltünk elérhetőnek, ha a felsorolt
széles körű hivatáshoz mért, és az ottani társadalmi viszo­
nyoknak is megfelelő javadalmazással ellátandó körlelkész
mellé egy hitoktatói állást is szervezünk, s azt alkalmas
egyénnel bet öltjük, kinek kötelessége: a körlelkészi láto­
gatások végzésére távozandó körlelkész helyettesítése, a
vallás-tanitás végzése, s általában, a segédlelkészi köteles­
ségek teljesítése leend.
E két állomás javadalmának biztosítására az egyház-
község 700 frtra tehető papi fizetése, az elemi és pol­
gári iskolai hit-tanitásért járó 150 frton, s az állami reál­
45-
iskolai vallás-tanitásért kiútalt 100 frt. állami honoráriumon,
tehát, öszszesen 9 50 frton kivül mit sem ajánlhatván fő i:
a már be is töltött hitoktatói állás fizetésének emelésére
Igazgató-Tanácsunk 200 frt. központi segélyt folyósított,
s az állami honoráriumnak 200 írtra való fölemelését ki­
eszközölte.
De, mert ezen fizetési öszszegek még mind nem ütik
meg azon mértéket, melyre brassói egyházközségünk kör­
lelkészi állomását, az elősorolt indokok alapján, emelnünk
k e ll: a főtiszt, egyházkerületi közgyűléstől vett megbízás
alapján, mély tisztelettel kérjük a főtiszt, és mélt. egye­
temes konventet, hogy a brassói egyházközségből és fiok-
egyházaiból (Kerestyénfalva, Brozsnyó, Öltövény, Barca-
újfalu és Törcsvár) alakított körlelkészség papi és hit­
oktatói állomásainak javadalmához, az országos református
közalapból legalább is évi 300 frt. azaz, háromszáz forint
rendszeres segélyt megszavazni és állandóan kiútalni, mél-
tóztassék, mert még ez összeg megnyerése esetén sem
térhet ki egyházkerületünk azon kötelezettsége elől, hogy
a fenn jelzett mértékben megszavazott központi segélyeket
fölebb ne emelje ; ha a jelzett állomásokat oly egyénekkel
óhajtja betölteni, kiknek erélyes és buzgó vezetése mellett,
ama nagy mérvű áldozatok, melyeket ez exponált egyház-
községünk hit-életének megszilárdítása magának az egy­
házközségnek az eddiginél magasabb színvonalra való eme­
lése érdekében az egyházközség, egyházkerület és egye­
temes egyház egyesített ereje a közel múltban hozott, s
évtizedekre magára vállalt, óhajtott gyümölcsöt hozzanak.
Tiszteletteljes kérésünk ismétlése után vagyunk, a
főtiszt, és mélt. egyetemes konvent atyafi szolgái.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvártt, 1893. január T9 -
Márkus Ján os, s. k. Szász Domokos, s. k.
titkár. ev. reform, püspök, mint elnök.
Jelentése,
D r. K o lo svá ri S á n d o r egyházmegyei fögondnoknak a k o lo zsvá ri
evang . reform . egyház életében fe lm e rü lt nevezetesebb m ozzanatokról
az 18 9 2 -ik évben.
(Vége)
A mi a tanitó-erők változását, illetőleg, szaporítását
illeti a tanügy érdekében, a mily sajnálattal, a hosszas, hű és
kiváló szakképzettséggel párosított szolgálat iránt épp olyan
elismeréssel említem föl a leányiskolának vezető tanítónőjé­
nek, V adas Zsuzsánnának, 1892. évi julius 24-én történt
lemondását. A z egyház köszöneté kisérte őt a zajos isko­
lai körbűi újonnan alkotott családi csendes fészekbe. He­
lyét méltó utóda és testvére: özv. T a t t i á s F e r e n c n é ,
V a d a s I l o n a asszony foglalta el, egyelőre ideiglene­
sen, a kinek vezető működéséhez a legszebb reményeket
kötheti egyházközségünk azon elismerést kiérdemelt mun­
kálkodása jogán, a melyet ezen iskolánk mellett eddig
is, mint tanítónő, kifejtett.
A z érdemet jutalmazta meg továbbá egyházunk
azzal, hogy a leányiskolánál B é k é s i T e r é z , a k.-ma-
gyar-utcai iskolánál pedig G r á f M a t i 1d kisasszonyok,
állomásaikon állandósittattak. Továbbá, szintén a leány­
iskolához : L ő t h e V i l m a , a hidelvei iskolához pedig
B en edek Ilona kisasszonyok, a szokott javadalmak
mellett, az egyévi próba-idő föntartásával, ideiglenes ta-
 43. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
fizetés-többlet, miután azt a konvent megtagadta, meg­
adható nem volt.
A n a g y - ö l y v e s i körlelkészség szervezése tárgyá­
ban újabb felterjesztés tétetvén, miután e tárgyban már
a múlt évben megtett lépések eredményre nem vezettek,
az egyetemes konventhez újabb előterjesztés fog tétetni.
Bukovinában, az andrásfalvi egyházközség tanító ki­
küldéséért folyamondván, a püspök aa. által ajánlatba ho­
zott K is János tanító részére a megígért 50 frtnyi java­
dalom előlegeztetni fog.
Felföldi Elek és érdek-társai, a maros-bogáti helyett,
a marosludasi egyházhoz való tartozásuknak elismeréséért
folyamodván, miután tényleg Ludashoz laknak legközelebb,
és ezen egyház fentartásához adóznak, kérésükkel a ke­
rületi közgyűléshez fordulni, útasittattak.
Végűi, tárgyalás alá került az E M K E választmányá­
nak az a kívánsága, hogy egyházi segélyezéseit vidéki
fiókjai útján eszközölhesse ; a mely kívánságának az Igaz­
gató-Tanács, azon az okon, mert az egyházkerület és az
E M K E közötti jogviszony meghatározását, úgy a mint
az a kir. közjegyzői okmányba foglalva van, a közgyűlés és
nem az Igazgató-Tanács fogadta el, a múltban megsza­
vazott segélyeket illetőleg eleget tenni magát jogosított­
nak nem tarthatta.
Külföldi egyházi szemle.
Kétségen kívül, szükségünk van arra, hogy megismerjük
a külföldi eseményeket. Hogy ismert legyen előttünk, a mi
fontos, a mi nevezetesebb esemény fordult elő a meszsze-
földeken, keleten, nyugaton egyiránt. A nagy világ eseményei
kell, hogy érdekeljenek mindnyájunkat, mert ma nem egyes
népek, nem kiváltságos nemzetek állanak egymagukra az egye­
temes kultúra élén, hanem ott áll az egész emberiség, mely
napjainkban közlekedéseiben immár nem ismer akadályokat,
érintkezéseiben nem érez távolságokat. É s a világ-történet
könyve nyitva is áll mindenki előtt. A z emberiség már alig
tud napjainkban az idő határoltságárúl. Szinte felesleges fog­
lalkozásnak látszik tehát, ha egy pillanatra itt megállunk,
és egy futó tekintetet vetünk a nagy világnak nem rég el­
enyészett múlt esztendejére is, mely gazdag volt eseményekben,
gazdagabb, hogy sem kellő fontosságát tagadóba vennők. De,
megteszszük ezt, hogy kidomborodjék előttünk az az általános
kép, mely mindenesetre, mélyen elszomorító jelenség. Nem
a vallási dekadence úgy is múló tüneményét emlegetjük, de
a bilincseket, melyek megkötöttséget teremtenek, melyeket
a többek közt az egymagában emlegetett, biztos támaszát el­
vesztett erkölcsiség is akkor rakott az emberiség kezére, midőn
dignitási elvek nélkül maga sem tud megállani. Ma az élet,
úgy látszik, hogy csak képzelgés szüleménye, agyrém, mely
elvesztette becsét, fokozott értékét, emelkedett jelentőségét az
egész nagy világon. Mintha az élet végére jutottunk volna,
nincs a meszsze földeken egyetlen egy ország sem, mely ott
állana, hol régen: a csöndes béke, a lelki megnyúgvás ölében.
Skóciát emlegettük mindig, mint valóságos mintaképét a földi
istenországnak, azt hittük, hogy a munka e nagy hazájában,
a hol van egy-egy nap, mikor az utcák halottak lesznek, mint
az ó-szövetség megigazúltjai, az emberek pedig feltámadnak,
mint a hogy az új-szövetség bíztatása mondja, itt soha sem
6 szám.
fog kihalni az emberekből a vallás lelkesedése. Még nem halt ki,
az igaz. Ha valaki a kontinens birodalmaiból vetődik Skóciába,
még mindig ott találja a nyugalom varázsát a megszentelt vasár­
napokon. De, mintha ez már nem a régi tisztelet lenne, nem a
léleknek az a belső szükséglete, melyben a vallásos érzület
a legelső momentum. A Skótok érzik ezt legjobban, és mert
érzik, nagyon nyugtalanok, félnek a rósz jövotűl. É s ha igazuk
találna majd lenni! S a milyen beteg a skótok, talán még
betegebb az angolok általános társadalma. Az egyházi unió
nem sikerült, pedig nagyon sokat vártak tőle, Glastone ho-
merule-törvénye már az első lépésnél hiú kísérletnek bizonyult,
a szegény-ügy hova-tovább mélyebb sebet vág a társadalmon, a
bámúlatosan fejlődött gyáripar, s különösen a javítását célzó
törekvések megölik azt, a mit életre kelteni, akartak. Csak a
hagyományos szellem, mely századok alatt izmosodott meg,
tartja még itt a társadalom fundamentumait, az a szellem, me­
lyet megsemmisíteni csak az idők fognak tudni. A Panama­
botrányt Franciaországban mindenki ismeri, pedig távolról nem
is látszik oly nagynak, mint a milyen valóban. Hogy mi ez tény-
leg, legjobban mutatja, hogy már nyomában ismét megtermett
az antiszemitizmus, mely egykor Berlinből kiindulva, megren-
díté Európát; nem említve a politikai és szociális átkokat, a pénz­
ügyi, gazdasági hátterét a X IX . század ez ismertető exponensé­
nek, megvalósítá ez a képtelenségeknek olyan láncolatát, hogy
az ember ezután még magának sem hihet semmit sem. A
csodálattal határos, hogy az evangyelium ügye mégis na­
ponkint haladást mutat, egymásután építik a templomokat
és a protestánsok száma kevés idő alatt szinte százezer hi­
vővei szaporodott. Igaz lenne tehát, a mit Constantinus Chlo-
rus tapasztalt Krisztus evangéliumáról, mikor sírva fakadt
korrumpált századának szemlélésén ? Svájcban gazdasági vál­
ságok fenyegetnek, vasúti szerencsétlenségek sújtanak, de
aránylag a hitélet eléggé gazdag. Spanyolországban, angol
közbelépésre, magának a kormánynak felügyelete alatt nyit­
tatott meg az első prot. templom. Lengyelország is kapott
vissza valamit nemzeti nyelvének jogaiból, hogy azokat is­
koláiban érvényesítse. Ausztria némely részében elkeresztelési
bajokkal vesződnek, Rómában ír őst akarják felépíteni a né­
met prot. templomot, melyre már százezer irtot gyűjtöttek
is. Ezernyi bajjal küzd a nagy Németország, még folyton az
iskola-törvény visszavonásának hatása alatt élve, küzdve az
apostolikum, az inspiráció, a stola-eltörlés, a hannoveri unió,
Berlin külön egyházhatósága, a patronatus, a berlini négy­
milliós kölcsön, a folyton megújuló kath. támadás és számo-
sabbnál-számosabb kérdésekkel. Élet mindenütt van, ha en­
nek a mozgás és a munka az exponense, vagy mondjuk, aequi-
valense, de mégis mintha távolabb lenne az emberiség, mint
valaha, attól, hogy lássa azt a drágakőbűi épült várost, me­
lyet János apostol látott, az életnek ama vizét, mely tiszta,
mint a kristály. Kérdhetjük, mi lehet ennek az oka? Nem
tévedünk, ha első sorban a nagy városi életet okoljuk. Eu­
rópa lakossága pár száz év alatt megtízszereződött, a közép­
kor nem ismert nagy városokat, az embereknek oly csodá­
latosan egymásra halmozott összeségét, de ismerte azt az
életet, mely nem volt oly hihetetlenül komplikált, mint ma,
hanem egyszerű és átlátszó volt, melyben az uralkodó prin­
cípiumok első látásra kidomborodtak, mely egésséges és ak­
ció-képes volt, a drámáknak az az összesége, hogy történetet
tudott felmutatni. Mig korunk csak olyan lesz, mint a Veszta-
szüzek, kik csak éltek; addig nem lesz gyümölcse, addig
 6. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
nem lesz renaissencea, mert vágyó lelke, mely most is óhaj-
tozik vallás után, de mert nem keresi ott, a hol az van,
nem is találja meg, elveszti fogékonyságát s lehet, hogy csak
T Á R C A.
Az esperes úr.
(Életkép.)
A ki püspökséget kiván, jó dolgot kiván; de a ki es-
perességet kiván, az sem kiván egészen rósz dolgot; hiszen,
az esperesség is elég magas polc egy papnak, mert az egy­
házmegyének elölülője, fő-adminisztrátora.
Á-ban és B-ben esperes-választás ok történtek.
Á-ban az ifjú papok sehogy se tudtak egyelőre meg­
egyezni a választásra nézve egymás között, mert mindenik
szerette volna, esperes lenni. Végre, abban állapodtak meg,
hogy ne válasszanak maguk közül.
A választás megtörténik s fölharson az «éljen !» Erre
az új esperes, fején ama szép és ékes koronával, a vénség-
gel, elfoglalja elnöki székét
Őh, mint illik ide ez a tisztes ősz ember; úgy illik
feleségétől. Kiszállt, de hamar visszatért, mint a Noé hollója.
ide, mint az apa gyermekei közé. Disztelen lett volna, egy ! A viszontlátás hamar bekövetkezett.
fiatal gyereket ültetni oda, hogy az parancsolgasson a vének­
nek: mondá egyik-másik.
Tiszteletet érdemlő ősz alakja csakugyan odaillett az
esperesi székbe s a tapasztalásból, e nagy bányából, gyűj­
tött kincsei többet értek a pengő aranynál. Megelégedve
távozott el mindenki a gyűlésből, mert a traktus csakugyan
koronát talált a fejére.
Mikor az új esperes a gyűlésből haza érkezik, felesége
kétszeres szivélyességgel fogadja a nem remélt szerencse örö­
mének mosolyai között.
— Ezt te régebb is megérdemelted volna, szólt később,
miután a tisztelgő presbitérium magasztaló szavait is végig
hallgatta a már nagy tiszteletűvé lett asszony. Még a nagy­
ságos ur is, nagyot köszönve, ugyancsak megtitulált a minap,
eddig csak úgy szólított, hogy: «papné.»
Az ősz esperes úr mosolygott erre édeskésen; ős mo­
solya olyan volt, mint fehér havon a téli nap fényének meg-
csillanása. Örültek mind a ketten.
A z esperes ur később kiszált vizitálni a traktusba. Tiz
napra vett búcsút feleségétől. De hát a kitűzött időnek már
felénél visszatért.
— Beh jó, hogy ily hamar végezted, szólt eléje futó
felesége, mondhatom, hogy gyorsan jártál.
— Dehogy végeztem, dehogy; még felét sem végez­
tem el, vágott oda az ö reg; de, visszatértem, mert régi hülésem
megújult, a nyilallás az oldalomba állott. Azokon a döcögős úta-
kon úgy össze-visszarázott a szekér, hogy a testemnek talán min­
den része kimozdult helyéből. Aztán meg, a kezem se arra
való már, hogy vigye a pennát, a mint kell. Ez a vizitálni
járás megpróbálja az embert. Köszönöm szépen az esperes-
séget, de nem Öreg embernek való. Lemondok róla.
— Enyje, enyje I jajgatott az asszony.
B.-ben is megtörtént az esperes-választás. Ott az ifjak
meg tudtak egyezni egymással s az új gárdából választották
49*
akkor csillámlik aztán fel, midőn valódi életet már nem tud
élni, midőn csak visszasohajtja azt az egyszerű, azt a tiszta
életet, melyet a vallás leginkább szokott szeretni.
meg az új esperest. Volt éljenzés, lelkesedés, nagy Ígéretek,
fényes remények, szóval, minden.
— Mi túl tettünk a másik traktuson, mert ifjú erőt
állítottunk a munka élére : mondogatták a választók.
Az új esperesnél sem hiányzott otthon a szives fogad­
tatás, a presbitérium gratulációja s e választással a nagytisz-
teletüség méltóságába emelkedett fiatal feleségnek repeső
öröme.
— No, már ezt távolnál sem gondoltam volna: szólt
az örvendő asszony.
— Bizony, én se reméltem, de még is megvan felelt
elégedetten az esperes ur
— Annál meglepőbb, minél váratlanabbul jö tt: mondá
az asszony. Fiatal vagy, megbirod a munkát.
Idő teltén, itt is kiszáll vizitálni az esperes a trak­
tusba. Tizennégy napra, két hosszú hétre vészén búcsút fiatal
— Beh, jó, hogy olyan gyorsan végeztél: mondá eléje
futó felesége.
— Dehogy végeztem, deh ogy; még felét sem végeztem
e l ; de itt egy, ott meg más olyan ügyet vágnak az ember
elejébe, hogy megakad rajta. Gyakorlottság, tapasztalat kell
az efféléhez. Köszönöm az esperességet, de nem fiatal em­
bernek való. Lemondok róla.
— Enyje, en yje! jajgatott az assony.
Különfélék.
«A h á l á d a t l a n. »
50 arany koronát tüzünk ki pályadijul a címben leirt
ember-szörnyeteg jellemzésére, erkölcsi és filozófiai tekintetben.
Legyen feltüntetve, hogy organikus félszegség-é e tulajdonság,
vagy a természet aberrációja; vagy a nevelés teljes h iánya;
vagy végleges megfeledkezése az öntudatos embernek az er­
kölcsi méltóságról ? A társadalmi, a családi és egyáltalában
a közéletnek minő vonatkozásaiban, minő pályán, és minő
helyzetben a leglealázóbb, és a legundoritóbb ? Van-e ennél
nagyobb bűn, mely sérti az erkölcsi világrendet? Bizonyí­
tékok hozandók fel a vüág-történetből, szent könyvünkből,
és a mindennapi életből.
A pályamunkák lehetnek értekezések, könnyen meg­
érthető modorban, inkább népies, mint abstrakt tudományos
színezettel; lehetnek tárca-cikkek ; rajzok, sőt az elbeszélő alak
sincs kizárva. Terjedelme a lehetőségig ne haladja túl az egy
nyomtatott ivet. Jutalma 50 arany korona.
Pályázati határidő márc. 3 1 . 1893 . A pályamunkák tisz­
tán, könnyen olvashatólag, bepecsételt jeligés levélkével el­
látva, szerkesztőségünkbe küldendők. A jutalmazottan kívül,
a közölhető, tehát irodalmi színvonalon álló dolgozatok tisztelet-
díjban részesülnek.
Kolozsvárit, febr. 7. 1893 . Szász Gerő.
a<Prot. Közi.»szerkesztője.
= E t tu , m i fili, B r u t e ! A « D e b r . P r o t . L a p>-
ban dr. Öreg János a debreceni főiskola egyetemmé szerve­
zése felett elmélkedvén, rósz néven veszi az egyetemes zsinat
határozatát, mely szerint, egyelőre Debrecenben a bölcsészeti
 50 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
kar, és azzal együtt a tanár-képző intézet, Kolozsvárit pedig
az egyetemmel kapcsolatos theol. fakultás lenne felállítandó.
Természetesen, rósz néven nem vehetjük, ha a debreceniek
az ők jövendő egyetemük iránt lobogó szeretettel viseltetnek;
de, azon egy kicsikét csodálkozunk, hogy éppen ők azok,
kik a sárospatakiak után, első sorban kezdenek támadni. Izzó
törekvésünket feleslegesnek tartják, mely csak arra jó, hogy
az erőket megoszlassa, s az áldozatkészséget kétfelé is igénybe
vevén, a kettőnek boldogulását lehetetlenné tegye; sőt, egye­
nesen kapzsisággal vádolnak, így szólván : «az erdélyi egyház-
kerület pedig nem csak a közre nem ad, hanem a közre­
adottnak egyharmad részét magának vindikálja». Aztán, elő­
hozakodnak azzal az untig elcsépelt szemrehányással, hogy ha
olyan sok a kidobandó pénzünk, mért nem foiditjuk a de-
szolált egyházak és nyomorban tengi, dő papjaink felsegélé-
sére ; ugyan, mirevaló ez a mi egyetemi erőlködésünk ? Még
őszinte, testvéri szeretetünkben is kételkednek, és ezt olyannak
tartják, hogy csak arra való, hogy a hasznon velük osztozunk,
de úgy, hogy nekünk az oroszlány-rész jusson. Hát, bizony,
ezek igen-igen kemény beszédek, melyeket elhallgattunk, ha
a Tiszán i n n e n r ő 1 jöttek ; de, fájdalommal veszszük tu­
domásul a mi szövetséges társainktól, fegyver-barátainktól, a
Tiszán t ú l r ó l . De, megvigasztalódunk abban a hitben, hogy
nem minden írott szó, és nyomtatott betű fejezi ki a valódi
igazságot. Ezek a beszédek lehetnek a z Ö r e g J á n o s beszédei,
de, úgy véljük, nem a tiszántúli egyházkerület véleménye ; és ez­
után is egy táborban fogunk harcolni eszményeinkért. Ezt a
kis kirohanást is csak a zord, hideg időnek és nem a zord
hideg sziveknek tulajdonitjuk. Megharagusztok-e, de ne vét­
kezzetek. Debrecennek elől kell járni az áldozat-készségben,
a felebaráti szeretetben és egyáltalában, illetlen és elszomo­
rító volna, ha előljárna a gyűlölködésben, a gyanúsításban,
és a hidegség terjesztésében. Ezt soha sem hiszszük el, még
ha Öreg János mondja is.
= Megjelent és beküldetett szerkesztőségünkhez
« K a l á s z o k a z é l e t n e k k e n y e r é h e z » című Könyves
_Tőth Kálmán és Papp Károly által szerkesztett vállalatnak
IÍ. füzete. Tartalmaz téli, farsangi, böjti és tavaszi egyházi
beszédeket; a püspökavatás módját, sorrendjét a dunamel-
léki ref. egyházkerületben ; innepi, vasárnapi és alkalmi imád­
ságokat. Megjelenik évenkint négyszer; ára egész évre 4 frt.
félévre frt. negyedévre 1 frt. Kritikánkat akkorrá hagyjuk,
mikor egy nehány füzetből teljes képet alkothatunk magunk­
nak arról a hatásról, melyet e vállalatnak el kell érni min­
den irányban. Nem az egyes téglákat, az épületet óhajtjuk
látni, ü g y hisszük, egyébiránt, hogy méltó lesz az épitó'khez.
== Fölkérés. Tisztelettel kéretnek mindazok, a kik
a «Kálvin élete és theologiája» cimü művet előfizetési áron
megrendelni akarják, szíveskedjenek a megrendelést, esetleg,
előj egyeztetésüket, legkésőbb folyó évi március hó i-ig Nagy
Enyeden nálam eszközölni, miután a példányok a megren­
delők száma szerint fognak nyomatni és ezen határidőn túl
H IV A T A L O S
16 3 -18 9 3 - PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ref. egyházkerületben, a széki egyházmegyé­
hez tartozó ö r d ö n g ö s - f ű z é s i egyházközség orgonista-kán-
tor-tanitói állására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : lakás, gazdasági épületeken és kerten kívül,
egyházhatósági becslés szerint, 3 8 4 frt. 7S kr. értékű kepe,
tandíj és kanonika porció haszonélvezete.
Folyamodási határidő febr. 28. Folyamodványok nt.
Somkereki Miklós, esperes aához küldendők, Székre.
Kolozsvárit, 1 8 93 . febr. 7. Szász Domokos,
erdélyi ref. püspök.
3 6 6 -18 9 3 - F E L H ÍV Á S .
A külföldi egyetemeket látogató theologus ifjaink se­
gélyezésére szánt akadémiai alap jövedelméből, ez évben is
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
6. szám.
példányokkal nem szolgálhatok. B a l d i K á r o l y , könyv­
kiadó.
= Szives kérelem. Mélyen lekötelezve érezném ma­
gamat azon lelkésztársam, vagy szives olvasó iránt, a ki szi­
ves volna megküldeni egyházamnak valamelyikét a Prot. Közi.
kö.etkező számainak: 18 8 8 . 2. 4. 5. 6. 7. 1 887. r. 33-tó l
52-ig. Viszont, én is a minden évfolyamból rendelkezésem
alatt álló kettős példányok bármelyikét szívesen átengedem
kiegészítés céljából tiszt, lelkésztársaimnak. Csíkszereda, B i-
ta y Bél a.
= Nyilvános köszönet. A zalathaai kereskedő ifjú­
ság múlt hó 15-én eklézsiánk javára mulatságot rendezett,
mely 62 frt. 50 kr. tiszta jövedelmet hozott. Ezen összeg­
h e z ^ ^ Rágósán hozzájárultak főt. Montáni Gyula, gör. kath.
esperes s - f t t nt. Tókos Sándor, ev. ref. esperes 2 frt. Gere
András, kebli gondnok frttal. Kedves kötelességet telje­
sítek, midőn ezt egyházam nevében és megbízásából úgy a
rendező ifj. Gombás János, Nagy Lajos, Belcsug Domokos,
Borsay Ferenc uraknak, mint az egyes felülfizetőknek nyil­
vánosan ic megköszönöm. Zalatbna, 18 9 3 . febr. 6. F e r e n c i
I s t v á n , 1 elkész.
= Hálás köszönet. Mező-bodoni ref. egyházamat
igen kellemes meglepetés érte az új esztendő vei. Ugyanis, mező-
szakáli nagy birtokos, gr. B e t h l e n G é z a , főispán ur ked­
ves leánya, Z s o f i k a , komtesse, egy gén értékes, drága megy-
szin szövetből, dús aranyozással készített szó-szék takarót
ajándékozott nekünk. Értéke 1 5 0 frtra tehető. Szives köszö-
netíink s a jók elismerése legyen a jutalom érette. M.-Bodon,
18 9 3 . jan. 27. N e m e s Á r p á d , ref. pap.
= Hálás köszönet. Méltóságos Gyárfás Endréné. született
Katona Ilona, úrnő őnagysága, székely-keresztúri egyházunknak 600
forint alaptőkét adott át. oly célból, hogy annak kamatai, az orszá­
gos ref. közalapba fizetendő, de az egyháztagoktúl sok nehézséggel
s igy is teljesen be nem gyűjthető járulék fizetésére fordittassanak.
Ezen alaptőkéhez járulni kegyeskedtek: Báró Kemény Béláné, szü­
letett gróf Haller Berta úrnő őnagvsága, br. Kemény Béla ur őn.-
sága 100 frttal, báró Bánfiv Dánieíné úrnő őnagyméJtcsága, báró
Bánffy Dezső ur őnagyméltósága, gróf Bethlen Gábor ur őnagvsága,
nagyságos Somogyi István ur, nsgos Isepy László, főhadnagy ur,
nagyságos Ujfalvi Gyuláné úrnő, tekintetes Lengyel József dr. ur,
tekts. Lengyel Józsi dr. ur, együtt 45 forinttal. Tekintetes Felméri
Mózesné, szül. Lengyel Ilka úrnő, rokonaitól, ismerőseitől gyűjtött
33 frt. 85 kr. összeggel. Tekintete Győrfi Lajos, kisbiró ur, roko­
naitól, ismerőseitől gyűjtött 29 forint 10 kr. összeggel. A méltóságos
Gyárfás Endréné, született Katona Ilona úrnő őnagysága védnök­
sége alatt tartott tavaszi és téli mulatságokból tiszta jövedelem volt
177 forint 35 kr. Ezen kegyes adományokból, mulatságok rende­
zéséből összegyűlt 385 frt. 31 kr. összeget méltóságos Gyárfás En­
dréné, született Katona Ilona umő őnagysága, sajátjából 214 forint
69 krral kiegészítette 600 frtra. Férje, méltóságos Gyárfás Endre
ur pedig a múlt 1892. évre esett járulékunkat, 3S frt. 20 krt, kifi­
zetni kegyeskedett. Oly jótétemény, melynek megköszönésére nin­
csenek szavaink. Legyen köszönet az a hála, melylyel jólteveink­
nek s azok között különösen méltóságos Gyárfás Endréné, szüle­
tett Katona Ilona úrnő őnagyságának, mint ez egyházunk életére
oly üdvösen ható eszme megtestesítőjének nevét emlegetjük s utó­
daink kegyeletének is átadjuk. Székcly-Keresztur, 1S93. február 2.
K a r á c s o n I s t v á n , ev ref. pap
RÉSZ.
30 0 frt. kerülvén kiosztás alá: fölhivatnak mindazon külföldi
egyetemeket látogató theologusaink, kik ezen segélyalap jö­
vedelméből való részesedésre, vagyoni helyzetüknél fogva,
reá vannak szorulva, hogy Ig.-Tanácsunkhoz intézendő folya­
modványukat, f o l y ó évi m á r c . i-éig, benyújtani ne késsenek.
A folyamodványhoz csatolandó: a középiskolai és theol.
tanfolyam végzéséről szóló bizonyítvány hiteles másolata, az
egyetemi leckekönyv kivonata s szülei vagyoni helyzetéről
szóló községi bizonyítvány, valamint kimutatandó az is, hogy
kérelmes honnan és mily összegű segélyeket élvez r
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától, K o ­
lozsvárit, 18 9 3 . február 2.
M árkus János, Szász Domokos,
titkár. ref. püspök, mint elnök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász GerŐ.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
YYTTT Évfolyam. Kolozsvárt*, 1893. Február 16.
111.11:
M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N .
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
A kultur-harc.
A kultur-harc, általában véve, a pápizmus küz­
delme az állam-hatalommal. Az első századok ke-
resztyénsége nem ismerte ezt a harcot, zsinatjait
az állam-hatalom képviselőjének elnöklete alatt tar­
totta, ennek befolyása alatt hozta kánonjait, szente­
sítette dogmáit, mondott anathemát az eretnekek
felett; maguk a pápák is, mert minden hatalmasabb
püspök pápának nevezte magát, csak mint az egy­
háznak tagjai vettek részt azokon a zsinatokon.
A római püspökök közül először Siricius élt vele;
a VH-ik század óta csak ezek használták a pápai
címet VII. Gergely törvényesítette ezt az elneve­
zést, s azóta kizárólag maguknak követelik.
A pápai címnek ily önkényes felvétele már előre
jelezte az irányt, melyen a pápai abszolutizmus ha­
ladni, magát jogosítottnak érzi.Mint minden abszolu­
tizmus, úgy a pápizmus sem tűr meg maga mellett, ha
elég erősnek érzi magát, semmiféle hatalmat; neki
élet-elve az elnyomás,a zsarnokság; fenn nem állhat,
ha nem civódik, veszekedik, marakodik, és ha anyagi
fegyverekkel nem rendelkezhetik, jól szervezett had­
seregével, a hierárkhiával a hon polgárokat bújto-
gatja az állam-hatalom ellen, a békés együtt-élésnek
még lehetőségét is kétessé teszi. így volt ez régeb­
ben, így van ez ma is. Az az állítás, hogy a kultur-
harc az egyház és állam-hatalom között folyik, nem
áll; nem pedig azért, mert az egyház, mint vallás­
erkölcsi testület, világi értelemben vett abszolút
hatalomra soha sem törekedett, nem is hivatása,
erre törekedni; az ő elhivatása, hatalma a vallás­
erkölcsi életre van utalva, mely minden földi ha­
talomtól, fénytől, pompától szabadon kíván érvé­
nyesülni. De különben is, a harc mindig bizonyos
valódi, avagy képzelt jogok érvényesülése érde­
kében foly. Már pedig éppen a katholikus dogma
legújabb, s legkárdinálisabb tétele szerint, a pápa
az öszszes egyházi, törvényhozói, bírói, végrehajtói,
tanítói hatalmat abszolút mértékben bírja, rajta
7. szám.
Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.
kívül sem az egyháznak, sem az egyházban senki­
nek semmi joga azon kívül, mely ő tőle származik.
A bíbornokok, érsekek, püspökök csak az ő ha­
talmának akarat-nélküli végrehajtói, úgy annyira,
hogy ezeket a vatikáni zsinat után még az apostoli
hitforma sem kötelezheti, nekiek a krédójuk csak ez
lehet:«Hiszek egy csalhatatlan római pápában. Krisz­
tus földi helytartójában, isten helyettesében; hiszek
az ő bulláiban, dekrétumaiban, pásztor-leveleiben ;
hiszek az általa adományozott kötés és oldás misz­
tériumában», stb.Valóban,.úgy is van, hogy ezeknek
a tradicionális hatóságoknak csak annyi és olyan
joguk van, a mennyit és milyent a pápai abszolu­
tizmus az övéből reájuk ruházni, jónak ítél; aka­
ratjuk, mely önálló cselekvésben nyilvánulhatna,
semmi. Az alsó papság nem tagja a hierárkhiának,
legfölebb annyiban, hogy mint júhász bojtárok le­
geltetik a nyájat. E nyáj, katholikus dogma szerint,
a hierárkhián és klerúson kívül álló világi elem,
melynek sem egyenkint, sem a maga öszszeségé-
ben semmi joga nincs, nem is lehet, kötelessége is
csak egy: a vak engedelmesség; neki a hit dolgá­
ban sem kételkedni, sem kutatni, halálos bűn terhe
alatt, nem szabad; az ő számára csak úgy van üd­
vösség, ha alázatossággal meghódol a pápai ab­
szolutizmus, s ennek végrehajtó közegei előtt.
Szeretném, ha valaki megmondaná, a nélkül,
hogy a katholikus dogmán erőszakot tenne hogy
hol van a pápa személyén kívül a katholikus egy­
házban az a jog, mely az állam-hatalommal szemben
érvényesülni törekednék ? Szeretném, ha valaki fel­
világosítana, hogy miután katholikus dogma szerint,
a pápa nem az egyházban, hanem az egyház felett
áll, s mégis minden egyházi hatalmat egyedül ő bír
abszolút mértékben, mikint lehetséges, hogy az egy­
ház az állammal kultur-harcot folytasson ? Míg erre
világos és elfogadható feleletet nem kapok, meg­
maradok azon állítás mellett, hogy a kultur-harc
a pápai abszolutizmus és az állam-hatalom küz­
delme.
 52. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Azt olvasom az ultramontán lapokban, hogy
ez a harc Magyarországon is kitört, s ennek oka
az állam-hatalom. Szomorú dolog, ha igaz; de annak
már egyetlen jó honpolgár sem adhat igazat, hogy
az állam-hatalom lenne oka, s ha csakugyan megvan,
azt csupán a pápai abszolutizmus satellesei kezde­
ményezhették az állam megrontására, a honpolgá­
rok békességes együtt-élésének megzavarására, oly
célból, hogy az állam jogait, alkotmányát, élet-íel-
tételeit a pápai abszolutizmus mindent megfojtó
karjai közé tereljék. Nem első, s valószínűleg nem is
utolsó merénylet, hogy a magyar alkotmányon rést
üssenek, s mint mindig, úgy most is, mikor a katho-
likus autonómia kérdése felmerült, a nemzet vezér-
férfiainak ugyancsak örködniök kell, hogy az állam
és magyar király jogain az ultramontánizmus, mint
a múltban gyakran megtörtént, csorbát ne üssön.
Az kétségtelen, hogy a hazai katholikus főpapság
egyfelől az ország alkotmánya, másfelől a vatikán
abszolutizmusa közé szorítva, tétlenségre van kár­
hoztatva. Emlékezzünk vissza az elkeresztelési kér
dés első mozgalmaira. Akkor a főpapság távol tar­
totta magát, de a vatikán hulladékaiból táplálkozó
ultramontánizmus felbújtogatta főnökei ellen az al-
papság egy részét, ezek a honpolgárokat azon ala­
pon, hogy ők a tiszta katholicizmus képviselői. Ol­
vastunk tőlük panaszt, szemrehányást, hogy a küz­
delmet, magukra hagyatva,kell folytatniok.E küzde­
lemnek eredménye az lett, hogy most, mint dicse­
kedve emlegetik, s az isteni kegyelem csodálatos
ajándékának tekintik, hogy a főpapok,élén a herceg-
prímással, átvették a harc vezetését. Most már alig
lehet kétség a felől, hogy a cél nem más, mint
a magyarországi katholikus egyházat régi alak­
jából és hitéből kiforgatva, a vatikáni katholiciz-
mussal boldogítani. Azt a protestánsok is nagyon
jól tudják, hogy a katholicizmussal összeférhetetlen
a protestáns értelemben vett autonómia; de, az sem
kerülheti ki figyelműket, főkint azokét, kik értik
a vatikán két értelmű nyelvét, hogy mit jelentenek
az ilyen kifejezések «Inkább kell istennek engedel­
meskedni, mint az embereknek»,«obedientia,pax us-
que ad aram, türelem, lelkiismereti szabadság», stb.
Ha már az a vatikáni dogma a csalhatatlan
pápát isteni méltóságra emelte, s ezt gyakorolja is,
mégis nagy ridegségre mutat az, hogy a «lumen
de coelo» (XIII. Leó) nem jön magyar püspökei szo­
rongatott lelkiismeretének megvígasztalására, vagy
legalább megnyugtatására, mint tette nagy tudo-
mányu elődje, XlV-ik Benedek, a hasonló viszonyok
közt levő porosz püspökökkel. Midőn ugyanis Nagy
7. szám.
Fridrik, a boroszlói püspökkel egyetértve, azt ren­
delte, hogy a vegyes-házasságból születendő gyer­
mekek nemük szerint szülőik vallásában növeltesse­
nek, miden eddigi határozatok felfüggesztésével, a
szelíd pápa azt mondja, «ő ezt pozitive nem helye­
selheti, de igen is elnézheti». «A mi tudomásunk
és türelmünk, mondja tovább, elégséges kell, hogy
legyen a te lelkiismereted megnyugtatására, a meny­
nyiben ez nem ellenkezik sem az isteni, sem a ter­
mészeti törvénynyel, hanem csak az egyházi joggal.
A mit mi ez által cselekszünk, esküszünk neked
a megfeszített Krisztus lábainál,hogy azt mi egyedül
azért cselekeszszük, hogy szent vallásunkról a na­
gyobb veszélyt elháríntsuk.»
Magyarországon akkor voltak a kor szelle­
mének megfelelő egésséges állami, egyházi, tár­
sadalmi viszonyok; akkor volt az állam tekintélyes
és erős, mikor az államfő, kegyúri jogábúl kifo­
lyólag, az ország világi és egyházi rendéivel ve­
gyesen zsinatokat tartott, azokon elnökölt, s egyfor­
mán hozták a polgári és egyházi ügyekre vonatkozó
törvényeket, még a dogmatikai természetüeket is,
mint az exkommunikáció, böjt, mise, ünnepnapok
megszentelése, püspökök kinevezése, vagy elbocsá­
tása, egyik helyről a másikra való áthelyezése, meg­
büntetése, stb. Ily zsinat és nem a pápa emelte a
szentek közé Istvánt, az első magyar királyt, Imre
herceget, Gellért püspököt. E zsinatok határoza­
taikat e bevezető szavakkal bocsátották ki «tetszett
a királynak és a közzsinatnak». A magyar nemzet
géniuszának, s az ebből fakadt alkotmánynak az
a katholikus egyház-szervezet felel meg, mely a
pápai széktől függetlenül, az állam-hatalom két té­
nyezőjének, az apostoli királynak, és az ország-
gyűlésnek együttes közreműködésével nyer alakot
és tartalmat, a katholikus autonómia csak ezen
! talajból táplálkozhatik.
Csakhogy, ezen gyökérszálakat, melyek e ta­
lajból táplálkoztak, a Pszeudo-Izidor-féle dekretali-
sok emlőin felnevelkedett pápai abszolutizmus egy­
más után elvagdalta, a magyar püspököket kira­
gadta a nemzeti fejlés organizmusábúl, saját céljai­
nak engedelmes végrehajtó közegeivé deválválta,
s ez által az államot egy áldatlan kultur-harc esélyei
felé kényszeríti. A ki figyelemmel kíséri e mozgal­
makat, tisztában van a felől, hogy az apostoli király
kegyúri joga azon kardinális sarkpont, mely körül
a küzdelem foly. Az elkeresztelés, polgári anya-
könyv-vezetés, polgári házasság, katholikus auto­
nómia, csak másod, harmadrendű kérdések, melyek
igen alkalmas eszközök a viszálykodás, egyenet­
 7- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
szenvedélyek fölkeltésére, a honpolgárok
le n s é g ,
békés együttélésének megzavarására. A vatikáni
katholicizmus úgy vélekedik, hogy az apostoli ki­
rálynak csak személyét illeti a kegyúri jog, s azt
nem oszthatja meg az állam-hatalom másik ténye­
zőjével, a képviselő testülettel; de, mivel a modern
jog-állam éppen ellenkező nézeten van, s tényleg
ennek meoffelelőles: cselekszik, a vatikáni katho-
licizmus felült arra a vessző-paripára, melyet így
formulázott .-«istennek inkább kell engedelmeskedni,
mint az embereknek.»
(Vége következik.)
Az «Ingyen munka» cimü cikkhez.
Lapunk folyó évi második számában «Ingyen munka»
cim alatt egy közlemény jelent m e g ; miután mindnyájunk
ügyével foglalkozik, helyén valónak találom, hogy minden
oldalról megvilágítva leg y e n ; ezért veszem fel én is a
tollat, hogy ez irányban véleményemnek kifejezést adjak.
Tagadhatatlanul igaz, hogy a haladó korral arány -
lagosan megszaporodtak a lelkész teendői is, a nélkül azon­
ban, hogy a munkával és a fokozott igényekkel párhu­
zamosan emelkedett volna a javadalom is.
íg y, midőn a közvetlen lelkészi teendőken felül reánk
háruló munka-anyagra, ennek teljesítésével kapcsolatos fele­
lősségre gondolunk, egészen természetes, ha arra is gondo­
lunk : vajha, legalább kellő és illő mellék-jövedelemhez jut­
nánk végzett munkánk fejében.
Azonban, mint a jelzett közlemény szerzője is igen
helyesen megjegyzi, el kell ismernünk, hogy vannak olyan
ügyek, melyeknek elintézéséhez, a társadalmi jó rend érde­
ben, nekünk okvetetlenül hozzá kell járulnunk ingyen mun­
kánkkal.
H o g y mely esetek azok, részben a közleménybűi ki­
vehetők, részben Qgyházi törvényeinkből és a kibocsátott
rendeletekből tudva van. Ezeknek eleget tennünk, köte­
lesség mindaddig, mig előírva vannak, s ha jól teljesítjük,
semmi további zaklatásnak kitéve nem vagyunk.
Igaz, hogy a jól végzett munka csak erkölcsi ön­
tudatunknak szolgálhat megnyugtatására, de helyzetünk
javulására nem foly be. A z állam pedig ez ideig, mig a
katholikus papság legtöbbször elégedetlenkedve dúskált
az általános keresztyén alapokban, a protestáns papságot
a nemzeti közjóbúi, a kifejtett nagy vallás-erkölcsi és nem-
zet-fentartó munkásságával szemben, nem jutalmazta.
Azonban, most, a változott viszonyok hatása alatt,
midőn a liberális irány államunk életében is lobogtatni
kezdi a szabad eszmék zászlóját, hinnünk kell, hogy a haza
érdekeivel azonos célokért harcoló, küzdő, és sokat nél­
külözött protestáns papság hűsége végre méltánylást talál;
azaz, meghallgattatik egyetemes egyházunk elöljáróinak ké­
rése, s ig y végre a szégyenletesen csekély állam-segély mél­
tányos évi járadékká fog átváltozni. Ennek megtörténté­
ben, hinnünk és bíznunk kell. H a ez megtörténik, akkor
szegény egyházaink papi fizetése emelkedni fog. Akkor,
az adott közjóval szemben, mindnyájan készséggel végez­
hetjük a feltétlenül szükséges reánk eső ingyen munkát.
53*
Azért, ha a református papság, hite, egyháza és hazája
szeretetéből vezetve, eddig teljesítette a reá rótt munkát
kevesebb reménynyel az anyagi jutalmazásra, most, midőn
reményünk biztosabb alapokra fektethető, ne riadjunk vissza
attól. A mi azonban azokat az eseteket illeti, a melyekben
nem közérdek igényli ingyen munkánkat, nincs is semmi
követelés Hiszem ugyan, sőt meg vagyok győződve, hogy
egyes világi közegek, tisztelet a kivételeknek, tán önzésből,
haszonbúi hagyatéki, hadmentességi s más hasonló esetek­
nél, megpróbálják a lelkésztől díjmentesen kivenni az anya­
könyvi kivonatokat, stb. de, a lelkész csak hivatalos átiratra,
és törvényben előirt okokból, v a g y célokra adhat ki ú gy
bélyegmentes, mint díjtalan okm ányokat; igy tehát, ha
írásban jön a megkeresés, utána néz, hogy joggal kove-
telhető-e az okmány díjtalan kiadása, ha nem, egyszerűen
a törvényre hivatkozva, annak a kiadását megtagadja. Ha
pedig a közeg személyesen kéri, hogy a sok beszédet
kikerülje, röviden kijelenti, hogy miután díjtalan kiadványt
csakis hivatalos felszólításra és törvényes indokolást a állít­
hat ki, tessék azt átiratilag kérni.
A papnak minden esetre lojálisnak kell lennie; de,
ha mindenben engedékeny, ha jogait és álláspontját könnyen
feladja : az nem lojálitás, hanem egyéb. A pap, ha tudja, mi
az ő kötelessége, azt szorosan meg is kell hogy tartsa;
ha ismeri jogait, azokhoz ragaszkodjék is : ekkor bizonynyal
tiszteltetni fog. A pap nem lehet ingadozó nádszál. Miféle
nagylelkűség az, ha ott is engedünk, a hol biztosra tudjuk,
hogy a cél a mi jó-hiszemüségünk kijátszása ? Már hogy
itt is engedjünk, ezt nem tartom tapintatos eljárásnak.
Vannak ezután olyan munkák, a melyekbe, még fel­
szólításra is, jobb, ha nem elegyedünk, annál is inkább,
mivel nem tartoznak közvetlen munka-körünkbe. Például,
az erkölcsi és szegénységi bizonyítványok kiállítása a köz­
ségi elöljáróságok dolga, a pap csak hitelesítésűkhez járul.
H a az illetékes közeg magán-célra állít ki ilyet, vehet utána
d;jat, de ha hivatalosan, akkor díjtalanul kell hogy kiszolgál­
tassa. Válóperi eseteknél, például, a fél ügyvédje a szék
nevében ezt az elöljáróságtól kikérheti és az ki is kell
hogy adja. Én is kértem és kaptam ig y ki bizonyítványokat.
A z t mondottam, jobb ha ezek kiállításába nem ele­
gyedünk, és ezt, minden másoktól eltekintve, mondám azért,
mert kivált az erkölcsi bizonyítványok kiállítása igen sok
kellemetlenséget okoz a papnak. Tudok rá esetet, hogy
a földbirtokos úr, még évek után is haragszik papjára,
mert ez egy erkölcsi bizonyítványt állított ki róla.
De, a mit elől idéztem, hogy vannak olyan ügyek,
melyekhez a társadalmi jó rend érdekében okvetetlenül
ingyen munkával hozzá kell járulni, azt még nyomatéko­
sabban hangoztatom az egyházi működésnél. Ilyen, a töb­
bek között, a fölemlített eklézsia-követés is. Én itt épp
úgy, mint a beteg-látogatásnál, a pap díjazását nem tartom
helyén valónak.
Nekünk segítségére kell jőnünk a bűnbánó léleknek,
hogy minél könnyebben a jobbulás útjára térhessen. H ig­
gadt megfontolás után. eszem azt vallja, hogy semmi más
nem vezetheti a bűnbánót papja elé, mint a belső vágy,
a bizalom, és a rem ény; ily esetnél tehát a segítő kéz­
nek robotot kérni, nem szabad. Állításom dacára, elismerem,
hogy megtörténik egyesekkel, hogy a bűn csáb-ingerének
engedve, újból elesnek, de bizonynyal nem az kecsegteti
 54- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 7. szám.

erre őket, hogy ingyen ekklézsiát követhetnek, mert a E g y nehány jobb érzésű hívemmel, ilyen minden
végén is ez nem valami múlatságos dolog, hanem, elesnek egyházban van, megbeszélve a dolgot, engedtem felhí­
gyarlóságbúl. Azonban, ez csak egyesekkel történik, mert vásuknak, közgyűlést hívtam össze, hol ők szólaltak fel
általában a kit lelki vág ya a jobbulás útjára terel, meg is és ig y az illetők tizeiméinek egész sora tűnt ki, melyek
marad azon. H a nem ig y lenne, nagyon szomorú volna. alapján felhívásra az illetők állásoktól visszaléptek. Ekkor
Vannak azután munkák, melyek a hivektől is külön egy körültekintő, de erős érvekkel körülirt beszédet tar­
vannak dijazva, és a dijlevélbe fel vannak véve, ilyenek tottam és igy a nép szemét és szivét felnyitni igyekez­
a palást-dijak ; de, meghatározottnak kellene lennie a konfir­ tem. E z eljárásomért volt öt hatalmas ellenségem, de
málás és az anyakönyvi kivonatok kiállítása dijának is. mivel mindenki ismerte haragjuk okát, nem voltak veszé­
A palást-dijak, mint emlitém, a dijlevélbe fel vannak lyesek. Fenyegetőztek ugyan áttéréssel, kerülték a tem­
véve és igy ezek fizetése ellen a nép nem is emel szót; plomot, bevádoltak esperesem előtt, azonban, mindé fo­
hanem, miután az anyakönyvi kivonatok és a konfirmálás gások sikerhez nem vezettek.
dijai nincsenek felvéve, itt nehézségek fordúlnak elé. A nép, Először azért, mert kötelességemnek előírás szerint
főkint az új papokkal szemben, kísérletet tesz, mondván: eleget tettem ; másodszor, mert esperesem kihallgatva a
hogy kíván a tiszt, úr olyan munkáért is pénzt, a mi panaszt, annak tárgyát megvizsgálta s látva, hogy nincs
még dijlevelében sincs felvéve. alapja, feleket megdorgálta keményen; harmadszor, mert
Épp ezért, helyén valónak találnám, mindazon esetek­ sem velők, sem egyetlen hívemmel haragot nem tartot­
nek, melyekben a lelkész munkája a rendes fizetésen felül eső tam, megmondottam az igazat és azután tanácscsal, jó
díjazásban részesül, a dijlevelekben való feltüntetését, a díj­ indulattal adóztam mindeniknek. Ajtóm nyitva volt és
szabással együtt, ig y azután sem a tájékozatlanságnak, sem van minden panaszosnak, bánkódónak, s ha egyebet nem
panaszoknak tere nem lenne. tehetek, legalább részvéttel meghallgatom.
Köztudomású tény, hogy a nép, mikor papot akar Mi lett az eregmény? Nem mondom, hogy hiba
választani, minden jogos igénynek tért ad, csak hogy papot nincs népemben; bizony, van elég. De, két emberem ama
kaphasson. Ekkor van helye a dijlevél anyagát a köz*- haragosak közül halálos ágyán kért bocsánatot, kettő
gyűlés előtt körülményesen körül írn i; mert ha egyszer eklézsiát követett és ma ismét presbiterek, még pedig
megvan a pap, k éső ; ekkor a nép lefelé szeretne licitálni. a jobbak közül Első kurátorom legtovább nyakaskodott,
A zért jó, ha a pap minden esetnél a közgyűlés de a múlt tavaszon örömmel tapasztaltam, hogy mindig
által elfogadott és az Ig.-Tanács által megerősített dij- a karban énekel. PiinkÖstöt előző vasárnapon, midőn dél­
levelérc hivatkozhatik, mert ekkor egyesek bár kifakad­ előtt a templomból kijöttem, ime, emberem az egész
hatnak, de szavuk viszhangra nem talál, mert ellene mond gyülekezet előtt előmbe áll, vallomást tesz bűnbánatáról,
a köz tudat. engedelmet kér és jelenti, hogy eklézsiát akar követni.
Kölönben, a mint a külső hatóságokkal szemben N a g y volt az én lelki örömem. Kérésének természetesen
a törvények megtartása, szóval, az erélyesség teremti eleget tettem. De, kérdem: vájjon, helyén való lett volna,
meg a papi tekintélyt, úgy az egyházban is csak ez lehet ha tőle palást-dijat kérek ? Én úgy érzem, hogy ily ese­
a pap fegyvere. E z állítás nem naivság, hanem az em­ teknél a papnak elég az erkölcsi jutalom. Igen, a dij­
beri természeten alapuló valóság. Engedékenységgel semmi levél foglalja magában a pap minden javadalmának kimu­
téren, de főkint a köznéppel való érintkezésnél nem sokra tatását, ez jogos kívánság, hogy azt senki meg ne tá­
lehet menni, mert a nép hamar megérzi, kivel lehet packázni. madhassa. Mi pedig a törvényhez alkalmazkodva, tapin­
Azonban, ezzel nem azt akarom mondani, hogy erő­ tatos erélylyel tegyünk eleget kötelességeinknek és ekkor
szakoskodjunk, v a g y épp zsarnokoskodjunk a népen. T ávol nincs mitől félni; mert ha eshetőleg tán a nép panaszolna
sem. Ha valakinek, úgy a papnak meg kell őriznie nyu­ is ellenünk, mint az én esperesemben megvolt és van
godtságát a közönséggel való érintkezés alkalmával, s fő­ 1 lojalitás, megvan az minden esperesben és az összes fe-
kint arra kell törekednie, hogy következetlen soha se le­ j lettes hatóságokban. Hála istennek, nem vagyunk abban
gyen eljárásaiban. Ha ezt megtartja, lehetnek kisebb kel­ ! a helyzetben, mint még e század elején is volt a sze­
lemetlenségei, de a végén is a rend rendezett viszonyokat gény pap, midőn a fellobbanó nép uralkodhatott papja
teremt. helyzetén 1
Ezt tapasztalatból mondom, mert én egy teljesen Nem bírságolják meg ma azért a papot, ha rendet
elhanyagolt nép között kezdettem paposkodásomat, kik t a r t ; nem akasztják nyakába az inprudens papok köpe-
még a templomban is összevesztek, fizetni nem szerettek, nyegét, sem ki nem vágják az egyház testéből, mint fe-
de rendetlenkedni és rendelkezni annál inkább, leginkább kélyes tagot. Nem, mert a jó, de rendes és igazságos
pedig inni az egyház kontójára. Midőn kéregetésből egy papot, soha egy-két zugolódóért az egész község nem
új harangot vettem, zúgtak, miért nem nagyobb a ha­ akarja megfeszíteni; a m agyar nép nem gonosz; de más-
rang ; mikor a harang-állványt készítettem, szintén gyűj­ í felől, a pap jogai orvoslását annyi fórumon keresheti, hogy
tött pénzből, de a melyben a kozhiveknek egyetlen fil­ szinte vétek föltenni azt, hogy itt a hű munkás bajában
lére sem volt, zúgtak, miért nem készíttetjük vasból, de védelemre ne találhatna.
azért adakozni, nem akartak, stb. | Ú g y tudom, minden állítást legjobban példa igazol;
E tények a végén is arra indítottak, hogy ki tud­ de én arra, mióta visszaemlékszem, esetet nem tudok,
jam a bujtogatót és ime, sikerült is megtudnom: a ku­ hogy bár csak egy pap is, ha tapintatosan alkalmazta,
rátor és négy presbiter voltak a matadorok, kiknek fájt, erélyességének áldozatául esett volna; de azt tapasztal­
hogy tovább a zavarosban nem halászhatnak. tam, hogy a krisztusi szeretet megbocsátó elve a job-
 7- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
■ bulás reményében gyakorolva lett. Sötét szemüvegen nézni
a világot, és benne az embert, mindenki teheti, csak a
pap ne te gye ; hiszem, hogy cikkíró is nem úgy érez,
nem úgy tesz, mint a hogy irt.
Végezetül, kiemelem, hogy helyén valónak találom,
ha a papi munkakör betöltésének mikéntje úgy a papi
értekezleteken,, mint e lap hasábjain, minél többször és
részletesebben tárgyalva v a n ; sőt az is helyén való, ha
valaki egy praktikus eszmével áll elő, mely kulcsát ké­
pezheti az egyházi tisztviselők sorsa javításának;' de azt,
hogy éppen most, midőn egyetemesen egyházkerületeink
az államsegély fölemelése tárgyában akcióba léptek, mi­
dőn az államkormány liberális eszméket Írva zászlajára,
a mi álláspontunk felé közeledik; tekintettel arra is, hogy
az állam által megkívánt ingyen-munkát, minden feleke­
zet papsága egyiránt végezi: nem találom sem idősze­
rűnek, sem helyén valónak, hogy most egyházmegyénkint
ez irányban tárgyalásokba bocsátkozzunk és igy a vita
hevében alkalmat nyújtsunk arra, hogy elleneink rósz él-
ceket faragjanak rovásunkig.
Indokolt vótum
A folyó évi január haváról, három pályázó cikkre
kelletvén szavazni, szavazatomat, kivételesen, szabadjon
indokolnom az alábbiakban. A három cikk: « E g y p á r
s z ó a f e l e k e z e t i t a n á r k é p z é s r ő l » . « T i s z a K á l-
má n n é » , és « I n g y e n m u n k a »
« E g y p á r szó a f e l ek e z e t i t a n á r k é p z é s ­
r ő l » Írójának igaza van. Szükségünk van a prot. világ­
nézetben erős tanárokra, kik nem csak kenyerünket eszik,
hanem híveink is a szó szoros értelmében.
A z « I n g y e n m u n k a » írójának nincsen igaza, mert
úgynevezett «kaláka» munkát eleget tesznek érettünk híve­
ink is. A kár fel is sorolhatom. Ha marhánk a jászolba esik,
ők húzzák ki; ha szekerünk a sárba reked, ők taszítják
k i ; ha egyházunkat nyomorúság éri, ők fedezik a rovatait;
ha a papnak sürgős munkája akad, p. o. temetés, fenforgo-
lódnak, városba futnak szemfödőért, koporsóért a falu
ácsa megírja a sirfát, a harangozó ingyen húzza, a mes­
ter ingyen fújja, stb.
Egyiknek igaza van, másiknak nincs. Szavazatomat
mégis a harmadikra adom, « T i s z a K á i m á n n é r a » ,
alábbi indokaim alapján. Nagyon is igaza van s végte­
lenül tetszik nekem e tétele: «Kérjünk kölc sön a
g i m n á z i u m o k t ú l l e á n y-n ö v e l d é k e t b
Új eszme. Új ösvény. Megfontolandó dolog. Gim ­
náziumunk van feles számmal; vasút-hálózat a távolit közel
hozza. Á tla g harmincnégy tanuló esik egy gimnáziumi osz­
tályra. Miért ne lehetne ötvenet öszszehozni, s a megmara­
dott költségekkel és tanerőkkel egy leány-növeldét léte­
síteni. Ott van pl. a székely-udvarhelyi kollégium. (Már,
kérjük alássan, az eszme tetszetős, tán igaz, és helyes dolog is
volna; de, az udvarhelyi kollégiumnak fentartása, sőt fej­
lesztése, a múltak iránti kegyeletből és az alapítványok
természeténél fogva, erkölcsi kötelessége egyházkerüle­
tünknek Gondolom, a Tisza Kálmánné cikk Írója is azokat
a négy-hat osztályos intézeteket értette, melyekkel az al­
földi nagyobb városok hivalkodnak. S z e r k.) Vájjon, nem
száz meg száz protestáns szülő (első sorban papok és tanítók)
oo■
tapsolnának-e örömükben, ha eg y leány-növelő intézetté át­
alakíttatnék ? Erdély minden részéhez elég közel. Mint gim­
názium ú gyis vesztett már hagyományos szükségességéből.
Sepsi Szent-Györgyön megnyílt új iskolánk, a székely fiuk
már ide húzódnak, pedig az otti létszám nagyobb részét
Háromszék-Erdővidék adta, Helytt van reál-iskola, kath.
gimnázium. Nem raeszsze van M.-Vásárhely, Enyed, még
Kolozsvár sem, hiszen, egy pár kilométer a mai zónás-
világban számításba sem jő. Tanító képezdék, ipar-, keres­
kedelmi, reál-, vasút-, stb. iskolák úgy is hovatovább mind
inkább apasztják a gimnáziumi tanulók számát. Minek
tehát annyi gimnázium ? K é r j ü n k kölcsön a gim­
náziumoktól 1 e á n y- n Öv e 1 d é k e t 1
A ny ászén tégy házunknak protestáns asszonyokra épp
oly szüksége van, mint protestáns férfiakra. Növeljünk
T isza Kálmánnékat, mert, ha nem, a Gerlicinék legyőznek.
Tudom, bővebb kifejtést igényelne e tá rg y ; de ez
most célom nem vala, célom csak eg y v o lt: szavazató-
mát indokolni. C sek m e F e r e n c .
Igazgató-Tanácsunk ülésétől.
K o lo z sv á r 1S 9 3. Február 12 én.
Elnökölt: Főt. Szász Domokos, püspök. Jelen vol­
tak : Br. Bánffy Dezső, egyházkerületi főgondnok, dr Ko-
losvári Sándor, dr. Szász Béla, Bihari Sándor, Bartha
Lajos, Párád! Kálmán, dr. V á ly i Gábor, Domokos Antal,
dr. Sárkány Lajos, Deák József, Bodor Antal, Márkus
János, titkár és Kádár János s.-titkár, aai.
A z ülés megkezdése előtt, Szász Domokos, püspök
aa. az ülésen megjelent egyházkerületi fő gondnok, báró
Bánffy Dezső, nevenapja alkalmából a legmelegebb elisme­
rés mellett emlékezett meg azon kiváló tiszteletről, szerétéi­
ről és hő ragaszkodásról, a melyet az egyházkerületi Ig.-
T a n ^ s minden tagja, és az egész egyházkerület érez fő­
gondnoka iránt; a ki, magas állásában, az országos gon­
dok között sem feledkezik meg soha egyházáról, a mely­
nek egyik fővezére és ügyeiről, a melyeknek elintézésére
tevékenyen befoly. A szépen elmondott szép megemlékező
szavakat az lg.-Tanács tagjai fölállva hallgatván végig, lel­
kes éljenzésben adtak kifejezést annak, hogy a püspök
ajkáról elröppent szavak mindnyájuk érzésének voltak
hű tolmácsolói.
Ezután az időközben elnökileg ellátott folyó ügyek­
nek jegyzéke mutattatván be, a történt intézkedések jó ­
váhagyó tudásul vétettek.
Tanügyi előadó előterjesztette a kolozsvári kollé­
gium elöljáróságának jelentését, a melyben tudatja, hogy
a kollégium által fentartott elemi osztályok tanítói után
az orsz. tanitói nyugdíjalap részére sok évre visszame­
nőleg kirótt illetékek befizetése céljából, a kollégium v ég ­
rehajtással van fenyegetve. Miután e tárgyban az Igaz­
gató-Tanács annak idején, a konvent útján, a magas
kormányhoz megokolt felterjesztését megtette, de a mely­
nek eddigelé csak az udvarhelyi kollégiumra vonatko­
zólag van kedvező eredménye, és miután a konvent el­
nöksége már több Ízben föl volt kérve a végeldöntés
megsürgetésére: ez alkalomból Igazgató-Tanács az ügy
teljes földerítésével és az udvarhelyi kollégium esetére
 56. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
is hivatkozással, közvetlenül is fölterjesztést fog tenni a
vallás és közoktatásügyi miniszter úrhoz.
A zilahi kollégium elöljáróságának az a fölterjesz­
tése, a melyben jelenti, hogy a zilahi egyház azt a száza-
zados gyakorlaton alapuló javadalmát, a mely «coquia»
név alatt a szegény tanulók élelmezésére fennállott, meg­
szüntette, és a melyben jelezve van az is, hogy a kollé­
giumi tanári-kar az elveszett javadalomnak pótlásáról tár­
sadalmi úton igyekezett gondoskodni: jóváhagyó tudásul
vétetett.
Kisküküllőmegye közigazgatási bizottsága több, a
törvénynek meg nem felelő egyházi népiskola tárgyában
lg.-Tanácsunkhoz átirván, az esperes vonatkozó jelenté­
seinek meghallgatása után, ezen egyházakban (Mikefalva,
Gógány, G ógány-Váralya, Szász-Dányán) lehetőleg állami
iskoláknak felállítása iránt a felterjesztés megtétetik; ha­
bár, a legközelebb kilátásban levő törvényhozási intéz­
kedés megtörténte előtt, a sikerre kilátás alig lehet.
A perecseni egyház az iránt folyamodván, hogy
az állami iskola megszüntetésével felekezeti iskoláját (és
pedig ú gy fiú, mint leányiskolát) visszaállíthassa: a telje­
sen felszereletlen és kellően meg nem okolt kérés telje­
síthető nem lévén, az állami iskolában a vallástanitás és
vallás-erkölcsi nevelés állítólagos elhanyagolása miatt az
ügy miben állásának földerítésére a vallás- és közokt.
miniszterhez jelentés tétetik.
A tiszántúli középiskolai tanár-egyesület, évkönyvé­
nek megküldése mellett, az egyházkerületünk középiskolai
tanáraival való szorosabb egyesülés iránt tesz fölhívást.
A z ügy a tanári értekezlethez tétetvén át, arra a figyelem
fölhivatott. j lépés meg van tév e : a vezér kezébe vette a zászlót!
A görgényi egyházm egye tanácsa, a szász-régeni | Ifjú barátom, ki oly sok szép tehetséggel és remény­
tanító ellen fölmerült panaszos ügyben vizsgálat megej-
tése után marasztaló Ítéletet hozván, a tanács határozata,
mint nem illetékes hatóságtól eredő, megsemmisittetvén,
esperes utasittatott, a vonatkozó fegyelmi szabályok m eg­
tartásával az ügyet esetleg bírói útra terelni.
A csikm e g y e l körlelkészség az egyházkerületi köz­
gyűlésen való kép viseltet ésért folyamodván, miután a
kérés törvényre nem alapítható, elutasittatott.
A harasztosi egyház jegyzői fizetésének fölemelése
tárgyában, az egyházmegyei tanács megtagadó határo­
zata ellen tett fölebbezés elvetésével, az egyházmegyei
tanács határozata helybehagyatott.
Legújabban, az egyházkerület számára leendő meg­
vásárlás végett, ismét két ház ajánltatván föl, mindkét
ajánlat főkint a követelt vételáraknak aránytalan ma­
gassága okán, visszautasittatott.
Ezzel az ülés 1/2i órakor véget ért.
Az egyházmegyékből.
A széki egyházmegyéből.
A z árpástói egyház újonnan választott ifjú lelkésze,
Miháltz Ákos, január 22-ikén tartotta meg beköszöntő beszé­
dét. A lelki táplálékot öt évig nélkülözött hívek zsúfolásig
töltötték meg az ódon templomot s figyelmesen hallgatták,
de vajmi kevesen értették meg azt a két jól kidolgozott s
szónoki hévvel szépen előadott beszédet, mely a b e a v a t ó
és b e k ö s z ö n t ő fiatal papok ajkairól elhangzott.
7 szám.
Nagyon is ideje volt, ezen minden tekintetben elha­
nyagolt s már-már egészen eloláhosodott népes egyház papi
állomását betölteni. A híveknek majdnem fele része törve, a
többi még úgy sem beszéli a magyar nyelvet; az oláhokkal
össze-visszaházasodtak, öt év óta majdnem minden csecsemőt
az oláh pap keresztelt, kilencvennél több iskola-köteles gyer­
mekeik az utca porában, elvadulva nőttek fel. Az egyháznak
van ugyan kántor-tanitója, ki ha nem is okleveles, de van
hajlama és tehetsége a tanításra, de e hajlamot és tehetsé­
get elfojtotta benne a mindennapi máiéért való küzdelem,
mert a kenyér szóba sem jöhet; csekély fizetéséből csak úgy
élhet meg, ha felébe kapálni jár s egymagára tehetetlen volt,
nem hogy a nyolc, de bár a három havi iskoláztatást ke­
resztülvinni. Hát a tanfelügyelő ? Azt sem tudják: ki és mi
az ? Saját vallomásuk szerint: «soha ilyent nem láttak», pedig
Deés alig két órányi távolságra van.
A papi kepe megváltása keresztül lévén vive, a tanítói
fizetés nevelésére igen szép magtár alapja lenne, de, fájda­
lom, ez még papíron sincs meg, legalább az adminisztrátor
pap egyetlen kötvényét, vagy bár a leltárt sem tudta az
ifjú lelkésznek átszámolni. Tőkepénze körül-belől 30 0 frt.
lenne, de milyen kötvényekben ? E g y része még a régi váltó
forintbúi sincs osztrák értékre változtatva. A kamatok? No,
ebben szépecske az előhaladás: a tőkét jóval felül haladja
a hátrálék.
Sok itt a hiány, még több a vétkes mulasztás. E so­
rok írásával senkit vádolni, nem szándékunk. Egyedüli célunk
az, hogy mind az egyházi, mind a világi hatóságok figyel­
mét fölhívjuk, ezen veszélyben lévő maroknyi magyarság sze­
rencsétlen helyzetére s lehetőleg gyors megmentésére. A z első
nyel léptél ki a sok küzdelmet kívánó puszta helyre, addig
is, mig az állam, egy jó iskola felállításával, segítségedre
menne: vesd a nagy munkára kezedet Bibliád mellé vedd
az iskolai tankönyveket is kezedbe s lelkesültséged, buzgal­
mad minden erejét, tehetségét fordítsd a nemes harc meg­
küzdésére, a kezedbe vett zászló diadalra vivésére, a puszta
helyek felépítésére és a szétszórt csontok egybegyűjtésére!
Taníts, hass, alkoss, hogy legalább az ifjabb nemzedék értse
meg prédikációdat. Hic est R h odus: hic debet saltare ?
• Deésvidéki-
Külföldi egyházi szemle.
Nagy-Brittaniában oly hatalmasan tudta érvényesíteni
az alatt a rövid idő alatt tevékenységét és ügyességét az
itt inkább papizmusnak, mint római katholicizmusnak nevez­
hető áramlat, hogy a szigetország legitim egyházai egészen
ingadozni érzik maguk alatt a fenmaradás fundamentumát.
A hihetetlenséggel határos, hogy mily megragadó és csábitó
taktikával is tudott dolgozni ez az irányzat s hogy a többi
egyházak ezt csak akkor vették észre, midőn már csaknem
a nyakukra ült a római egyház. É s úgy látszik, hogy semmi
sem használ már ez idő szerint a régi állapotok restituálá-
sára. A z illetők ugyan megpróbáltak egy »prot. segélyegyle­
tet« alakítani, mely arra volna hivatva, hogy visszapótolja
azt, a mit az idők elmulasztottak, de ez az egylet nem sok
sikerrel biztat, annyival is inkább, mert a régi egyházi álla-
p Ótokkal senki sem volt Nagy-Brittaniában megelégedve. A z
 7- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
egész dologban különben ha egyebet nem, minden esetre
megbámulhatjuk azt a kath. propagandát és hangulatkeltést,
mely római ellenfeleink. sikerének egyik olyan titka, melyen
nagy hatalmuk nyugoszik Ezt a titkot a római katho-
likusok szintúgy értik más helyen is, mint Na^y-Brittániában.
Nálunk, magyaroknál pedig tán úgy, mint hozzá hasonlóan
sehol sem. Holott, mégis igaz marad, hogy ezekkel az embe­
rekkel is olyan formán vagyunk, mint a betegségekkel: ha
bátran szembenézünk velők, elfutnak tőlünk, mig ha félünk
tőlük, nem csak hogy megtámadnak, de még le is győzhetnek.
Anglián kivül nincs a világnak egyetlen egy országa
sem, mely oly kevéssé törődnék a jövő nemzedékekkel, mint
ez. Mintha csak a régi görög világ példáját akarná tulkö-
veteléseivel elnémítani, mely a kicsiny gyermekeket, ám csak
ezeket, egészen közönyösen vette s gondjaiban csak a fel­
T A R C A.
Könyvismertetés.
(Protestáns Szemle. Szerkeszti Kenessey Béla. IV-ik évfolyam,
IV. füzet. V-ik évfolyam. I. füzet.)
(A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformá-
ciótúl kezdve. Irta Zsilinszky Mihály. III. kötet. A magyar prot. irod.
társaság Kiadványai.)
Taine, a nagy francia iró 1859-b en irt egyik művében
az emberi történelmet, általában a morális tudományokat ama
fizikai disciplinák princípiumai szerint tekintendőknek mondta
ki, melyeknek szintúgy megvan a saját anatómiájuk, mint a ter­
mészet-rajznak ; mindenütt mekhánizmus, előre meghatározható
érvényesülések szerint bekövetkező történelem van, melynek
jövő századbeli folyását éppen úgy ki lehet számítani, mint
a hogy előre meghatározhatók a csillagok járásai. S hogy
ez id szerint még nem mutathatók ki a húszadik század majd
elérendő eredményei, csak azért van, mert az illető tudomány
még nagyon fiatal, megfigyelései nem elég indokoltak, tapaszta­
latai nem eléggé általánosak és megbízható terjedelműek.
Taine ez elvét későbben visszavonta, a mint hogy ez egyike
amaz abszurd felvételeknek, melyek a Hegel-féle valódiság
és lehetőség reciprocitásán alapulva, az elmének adatott pusztán
lehető képzetek szolgálatában állanak. Mi azonban félig védel­
münkbe kell hogy fogadjuk ez állítást, annyival is inkább, mert
mint minden paradoxonban, úgy ebben is van valami igazság.
Ha a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság történelmén,
különösen mostani kiadványai emelkedett jelentőségének szem-
pontjábúl, végig tekintünk, lehetetlen, hogy igazat ne adjunk
ama számitó elméknek, kik e társaság jövendő életét a ha­
ladás számlájára előre megrajzolták. Irodalmi Társaságunk
kiadványaival pár év alatt oly értéket, oly becses kiválóságot
nyert általános irodalmunk keretében, hogy ma belőle követ­
keztetést vonhatunk nem csak azokra a férfiakra, hanem arra a
nemzetre, melynek kenyerén ez a társaság táplálkozik. S tán,
csalódni nem fogunk, ha mi is látjuk amaz anatómiai tör­
vényeket, melyeket Taine Liviusnál látott, ha mi is látjuk
e társaság életében nem csak a szilárd morális, t. i. az em­
berek közmegegyezésén alapuló eszméken épült hatásokat és
törvényeket, hanem az annál még biztosabb, mert tapaszta­
latilag észlelhető fizikai érvényesülések igazságait,melyek,mivel
megvannak, nem csak a jelenre terjesztik ki hatásukat.
57
nőtteket részesítette. Angliában a gyermeket, mihelyt a tizen­
két évet elérik, rögtön gyári szolgálatba hajtják, egészen
semmibe véve e gyermekeknek tanítását, képzését, a törvé­
nyeket, melyek ezt rendelik. Ott kell e szerencsétleneknek
dolgozni a gyárakban nyolcvan-kilencven foknyi hőségben
egész délelőtt, a mely idő, az angol szokások szerint, hol
délután tanulnak, az előkészületre, a pihenésre volna ren­
delve. Természetes, hogy elcsigázva a gyermek, délután inkább
ágyba vágyik, minthogy figyelmét megfeszitné a tanítás
óráin. így érthető aztán csak, miért panaszolnak annyit a2
angol iskolai szak férfiak a tanítás lanyhasága és eredmény­
telensége miatt. Vájjon, mem az-é itt a gyógyító szer, a mi
igen helyes volna a mi néptanitásunknál is, a mit a spár-
taiknál látunk, hogy Ők, midőn harminc ifjút követeltek tőlük,
hatvan Öreget küldtek, mert az öregek a múltéi, az ifjak
pedig a jövendőéi, kikre még igen nagy szükség van.
És éppen ezért, talán nem lesz feltűnő, ha mi ez al­
kalommal nem képzeljük magunkat Franklin helyébe, a ki
nem hitt senkinek, hanem mindent csak kritizált. Hiszen, iro­
dalmi dolgokban is gyakran vagyunk abban a helyzetben, mint
a milyenben vagyunk a kölcsön adott pénzzel: azoknak szíve­
sen adunk, a kikről tudjuk, hogy semmi nélkül nem szűköl­
ködnek. Mikor Irodalmi Társaságunk élet-jelenségeiről beszé­
lünk, csak kedvünket rontaná, az illúziónkat téphetné meg, ha ez
egyetlen társaságunk esetleg nagyon is csekély és egyáltalá­
ban nem szervi hiányairól kellene panaszolnunk. És ha mégis
fukarok vagyunk a dicséretben, ha nem akarjuk még elismerni,
hogy e társaság a mi összes szellemi életünknek expanziója,
csak azt tartjuk, mint az arab, ki imádkozó fiánál nem azt
szerette, hogy őt erre oly buzgón figyelmeztette.
Egyáltalában, nem látjuk társaságunkban az intenzív
erő valóságos megnyilatkozását, bár az illetékesek inkább
csak extensivitast várnának és ha ez lenne, vele is megelé­
gednének. Nem szégyenleni kell-e nekünk, magyar protestáns
lelkészeknek és tanároknak, hogy az irodalmi társaság mun­
kás tagjai oly elenyésző számmal vannak, melyhez hasonlót
másutt képzelni sem lehetne, csak éppen mi nálunk. A ma­
gyar protestantizmus ma, úgy látszik, mintha csak azt az elvet
képviselné, hogy léteiében áll egyedüli joga, nem pedig
élénkségében, mozgékonyságéban, elaszticitásában, holott még
a fizikai világ is csak ezekkel állhat meg.
És hogy közelebb jöjjünk: mi annak az oka, a mit,
ha csak egyetlen egy füzetet veszünk kezünkbe, mindjárt
látnunk kell, hogy éppen mi reformátusok vonulunk vissza
a munka szellemi részétől, melynek anyagi részét illetőleg
pedig az oroszlán szerepét játszuk r Mintha Senecat akarnók
igazolni a távolmaradásban való tündöklés által. És szomo­
rúságunkra, nem vigasztalhat az a más téren érvényesülő
hasznos igazság, hogy ha több poétikát tanulnának, keve­
sebb lenne a poéták száma, mert elrettennének ; nem vigasz­
talhat, mert nem igen tudjuk látni, hol vannak azok, kik az
irás mesterségében gyakorolták magukat, mielőtt attól elret­
tentek. Holott, a latin iró szerint, ha elmulasztjuk, akkor
tenni valamit mikor azt tenni kellett volna, az egyenlő az ön­
magunk felett törvényt látó igazságszolgáltatással.
I S ily kevés munkással aztán ez Irodalmi Társaság nem
 58. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
is lesz képes odaemelkedni, a kova szeretnők; ha a meg­
szaporodott magyar egyházi írók és ez a társaság nem fog­
nak egy vizen és egy kenyeren élni, akkor a társaság akár
az igazságkeresés-kutatás bolygó zsidójának szerepét vállal­
hatja magára, mert törekvéseit, melyek napról-napra szeb­
beknek mutatkoznak, nem fogja jutalmazni az, mely magasz­
tos, mint az örökkévalóság: egy nagy embertársaságnak nem
törvények megirt betűi, hanem az irodalom élő szellemével
való kormányzása.
Pedig, hogy Irodalmi Társaságunk más szerepre van
hivatva, azt itt alig szükséges még csak felemlíteni is. Értjük mi
mindnyájan a jelentőséget, melyet szellemi téren tulajdoní­
tani akarunk neki, s mintha szeretnők is e/t a társaságot,
.hiszen, a kiket megértettünk, azokat inkább szoktuk szeretni,
és tudjuk azt is, hogy ilyen tekintetekben a külföldön mit
szoktak tenni; hiszen, mintha mi is gyönyörködnénk abban
a felséges látványban, midőn a nemzetek egymáshoz járnak
iskolába, de azért, mégis azt kell látnunk, hogy azokban,
kikben meg kellene nyilatkozni e társulat szív-dobogásának
azokon kivül is, kik eddig csaknem hitel-feletti munkát tel­
jesítettek, csakugyan nagyon kevés lenne az erő, és kevés
a prometheüszi tűz. E g y ilyen társulat munkás társai valósá­
gos numerust kellené hogy alkossanak, nem pedig oly elenyésző
kicsinyke tábort, hogy számuk csakugyan az apostolokat juttatja
eszünkbe. És kiknél nyilvánulhatna a munka-szomj inkább,
mint az örök-tanuló papoknál, kik mindnyájan a szellemi kon­
taktus szférájában élnek, s már ez által ösztönöztetnek annak a
szolgálatnak élni, melyhez hasonló foglalkozástól sok ember­
társukat hivatásuk von el.
A társulat e mostani kiadványai is alig szaporítják vala­
mivel azok számát, kik át vannak hatva attól a vérkeringéstől,
mely a többi munkásokhoz kapcsolja őket. És ez igy megy
folyton-folyvást.Vajjon, mi lesz a protestáns Magyarországból, ha
jövendő fiaiból nem alakul meg az az erősség, mely mint
diadalma álljon fenn a mi ügyeinknek r Csak az még a di­
csekvésünk és büszkeségünk, hogy a mink van, a mit a vi­
lágnak, mint sajátunkat bemutathatjuk, az valóban a mienk
azért egy pillanatnyi gáncs sem érhet, ellenkezőleg, oly elis­
merés illet, mely mindenki véleményével, helyeslésével van
feldíszesitve.
Ez alkalommal három könyvét mutathatjuk be irodalmi
társaságunknak, mind megannyi elevenen megirt tanulmány­
nyal, melyek utó végre is megtanítanak, hogy igyekezzünk a
saját lábunkon járni, hogy fejünket a másokéival ki ne cse­
réljük, hogy ismerjük meg a mi embereinket, kiktől tanul­
hatunk, hiszen, a bölcsesség a nagy és eredeti emberektől
származik, nem pedig azoktól az életiróktól, kik ezek mű­
veiből táplálkoznak. Mostanra halasztottuk a múlt évfolyam
utolsó füzetének az ismertetését, illetve, némileg a harmadik
füzetét is, hogy együttvéve a múltat a jelennel, egyszersmind
megláthassuk azt a természetes kapcsolatot is, mely a tár­
sulat éveit mindig tartalmasabbakká és elevenebbekké teszi.
Vagyis, vártunk arra az alkalomra, midőn minél több olyan
tanulmány fog előttünk állani, melynél nem csak egy jó
mellre van szükség, hogy ez a könyvtárak porát elviselje,
hanem a mely valóságos szemléleten, tisztult és eredeti meg­
figyeléseken kiélesedett elméknek a produktuma. E várako­
zásunkban értünk el mostanáig, midőn irodalmi társaságunk­
kal szemben való érzetünk teszi kötelességünkké, hogy mun­
kálkodásait mi is tekintetbe vegyük.
7. szám.
Az 1892-ik évfolyam negyedik füzetének első tanul­
mánya Révész Kálmán tollából származott, ki ez alkalommal
a Tolnai-féle presbiterianizmus magyarországi előzményeivel
foglalkozott. Révész tanulmánya Kovács Albert egyházjog­
tana amaz ismert tételének áll hallgatólagos szolgálatában,
hogy nálunk Magyarországon a presbiterianizmus nem a Kálvin
genfi alkotmányának utánzása, hanem az, mely első nyilvá-
nulásaiban egészen más volt, mint a mai presbiteriani rend­
szer s a mely tulajdonképpen, mint valóságos magyar termék,
a magyar szükségletnek felelt meg, a protestantizmus lénye­
géből folyt, de éppen ezért a mai rendszerrel távolról sem
hasonlítható össze.
(FolytatásaJkövetkezik.)
Különfélék.
«A h á l á d a t lan.»
50 arany koronát tüzünk ki pályadijul a címben leirt
ember-szörnyeteg jellemzésére, erkölcsi és filozófiai tekintetben.
Legyen feltüntetve, hogy organikus félszegség-é e tulajdonság,
vagy a természet aberrációja; vagy a nevelés teljes hiánya;
vagy végleges megfeledkezése az öntudatos embernek az er­
kölcsi méltóságról ? A társadalmi, a családi és egyáltalában
a közéletnek minő vonatkozásaiban, minő pályán, és minő
helyzetben a leglealázóbb, és a legundoritóbb ? Van-e ennél
nagyobb bűn, mely sérti sz erkölcsi világrendet r Bizonyí­
tékok hozandók fel a világ* történ étből, szent könyvünkből,
és a mindennapi életből.
A pályamunkák lehetnek értekezések, könnyen meg­
érthető modorban, inkább népies, mint abstrakt tudományos
színezettel; lehetnek tárca-cikkek; rajzok, sőt az elbeszélő alak
sincs kizárva. Terjedelme a lehetőségig ne haladja tói az egy
nyomtatott ivet. Jutalma 50 arany korona.
Pályázati határidő márc. 3 1 . 1 8 93 . A pályamunkák tisz­
tán, könnyen olvashatólag, bepecsételt jeligés levélkével el­
látva, szerkesztőségünkbe küldendők. A jutalmazottan kívül,
a közölhető, tehát irodalmi színvonalon álló dolgozatok tisztelet-
díjban részesülnek.
Kolozsvártt, febr. 18 9 3 . S z á s z G erő .
a <Prot. Közi.» szerkesztője.
= A januári pályázat cikkeit írták « A feleke­
zeti tanárképzésről,» Z a j z o n F e r e n c , tanár-jelölt ; az «In­
gyen munka,» N e m e s Á r p á d , m.-bodoni p a p ; a «Tisza K ál­
mánná »feliratú cikket A n d r á s i K á l m á n , bóji pap, a tiszán-
: túli egyházkerületből
| Szavaztak összesen t i z e n n é g y e n , és pedig a fe 1e-
| k e z e t i t a n á r k é p z é s r e : Diószeghy Mór, ér-kávási pap,
Tókos Sándor, vajasdi pap, Lőrinci Gábor, m.-kályáni pap;
az i n g y e n m u n k á r a : Bajkó György, kis-borosnyói, L ő ­
rinci József, farcádi, Kiss Ferenc, gegesi, Zsigmond Ferenc,
köpeci, Kovács Albert, szil .-nagy falusi pap. a a i; a T i s z a
K á l m á n n á feliratú cikkre: Id. Lészai Ferenc, egyházk.
j főgondnok, Ferenci István, zalathnai, Dénes Gyula, komlód-
| oroszfái, Gáspár Albert, aldobolyi, Tóth László, nyárád-ka-
j rácsonfalvi, Csekme Ferenc, gernyeszegi pap, aai. E szerint,
a dijat h a t szavazattal Andrási Kálmán nyervén meg, azt
I szives kézszoritásunk kíséretében elküldöttük.
1 = FŐtiszteletü püspök úr, folyó hó 1 3 . és 14-én
j a székely-udvarhelyi püspöki vizsgálat alatt álló egyházköz­
séget látogatta meg. Odamenetelének célja, az ürességben
I levő papi állomásra, a kijelölés megejtése volt. Megérkezé-
I sekor, hétfőn délután, az állomásnál testületileg várta és a
j legszivélyesebben fogadta az egyházközség kebli tanácsa és
a ref. kollégium tanári kara. Kedden délelőtt történt meg a
kándidáció és pedig a következő eredménynyel: a tizenegy
folyamodó itözül kijelöltettek: B e d ő F e r e n c , peteki pap,
B e n e d e P lA r p á d, sepsi-szt -királyi pap. G ö n c i J á n o s ,
F o ly ta tá s a z 1/i ív m ellékleten.
 j. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
koronkai pap, K o v á c s Á k o s , tancsi körlelkész, Z a j z o n
János, udvarhelyi vallás-tanitó, Z s i g m o n d K á r o l y ,
hétfalusi körlelkész, V a j d a F e r e n c , püspöki titkár, és
Veres K á r o l y , papold pap.
= Hát bizony, mégis csak úgy van a z : hal a
vízben, madár a levegőn, az emberi szellem a maga által
választott világban felelhet meg hivatásának. V á s á r h e l y i
Z s i g m o n d barátunkról van szó. E z a fiatal ember elment
papnak Feíső-Boldogfalvára, a hol minden volt, csak boldog
nem. Ez a fiatal ember tanult sokat, tudott véghetetlenül sokat,
fel van ruházva istentől nagy tehetségekkel, érez melegen, gon­
dolatai szárnyalnak ; reflektál, mint egy filozófus, és teremt,
mint egy k öltő; rendelkezésére áll az Ítélet mélysége, és a
képzelő tehetség repülése és magát egyházával, azokkal az
egyszerű jó emberekkel magát megértetni nem bírta, azok őt
felfogni, képesek nem voltak. Meg kellett válniok. Most a duna-
melléki egyházkerületben Zalátán teljesít papi szolgálatot, a hol
kétségen kívül, meg is választják. Kiadott egyházi beszédeit
az egész illetékes irodalom egyhangúlag dicsérettel fogadta,
és halmozta e l ; legközelebbről pedig a Homér Iliászának for­
dítását mutatta be a budapesti filológiai Társaságnak, hol az
első éneket fel is olvasták nagy tetszés között és azon meg-
jegyzéssel, hogy kitűnobb a Bak savénál is. íme, egy ecclatáns
példa, hogy ki-ki csak a maga helyén lehet egész ember. Aliit-
sátok oda Vásárhelyit valamely kollégiumhoz, vagy theol. aka­
démiához a klassikai nyelvek tanárául és dicsőséget fog sze­
rezni a tudománynak. Reméljük, most eljutott arra az útra,
melyen haladva, célját eléri biztosan, és méltán.
= Megkaptuk mi is a Meghivét, melylyel a Ma­
gyar Prot. Irodalmi Társaság invitál azokra a felolvasásokra,
melyeket febr. 18-tól márc. 25-ig fog tartani Budapesten az
ág. hitv. ev egyház dísztermében. Azt hisszük, hogy ez a
Meghívó nem azt teszi, hogy rögtön felpakoljunk, és felutaz­
zunk. bár igen érdekes lenne, meghallgatni Kenessey Bélát,
Petri Eleket, clr. Csiky Kálmánt, dr. Pulszky Ágostot, Sztehlo
Kornélt és Szász Károlyt. Azt hisszük, inkább buzdítás akar
lenni arra, hogy itt vidéken mi is ilyenekbe fogjunk. A buz­
dítást köszönettel vesszük, életbe is léptetjük, bár nem ab­
ban a formában, mint a központ teszi és teljességgel nem
az Irodalmi Társaság firmája alatt, a melyhez joga senkinek
sincs, és e tekintetben csatlakozunk a « S á r o s p a t a k i L a ­
p o k » vélekedéséhez. Könnyű ám, az Irodalmi Társaságnak
otthon, Budapesten, teljesen irodalmi színvonalon álló közön­
ség előtt olvasgatni és tudásuknak elégtételt és maguknak
dicsőséget szerezni. Próbálják meg azok az urak arra vállal­
kozni, hogy egy egyházkerületben, egy országrészben szer-
H IV A T A L O S
5i _ ! S 93- KÖ RLEVÉL,
valam ennyi érd. ev. ref. nagytiszteletü esperesnek és vala­
mennyi ev. ref. egyházközség tiszleletes iskolaszéki
lelkészelnökének.
A z 1 8 9 1 . évi 4 3. t. c. végrehajtása tárgyában a fönn­
irt egyházi hatóságoknak megrendeljük, hogy felekezeti is­
koláinkra nézve az országos tanítói nyugdíj-kedvezmények
biztosítása érdekében a következők iránt intézkedjenek.
1. Hogy az idézett törvény 10. § ában meghatározott
s minden elemi iskolai tanuló után szedendő 15 krnyi nyug­
díj-járulék már az i S 9 2/3. tanév kezdetétől fogva beszedessék.
Ezen dij beszedésére az iskolaszékek koteleztetnek, sza­
badságukban állván, hogy a szülők vagyontalansága, vagy
általános tandíj-mentesség esetén, az iskolai múlasztásokbúl
befolyó birságokbúl pótolják.
Ezen járulékot a tanulók létszámának megfelelő teljes
Összeggel egyszerre, a tanév megkezdésétől számított két hó­
nap alatt tartoznak az iskolaszékek akár közvetlenül, akár
a községi elöljáróságok útján, az illetékes adóhivatalba be­
szolgáltatni. Mellékelniük kell a tanulók létszámát igazoló
kimutatást és ellennyugtát.
37 -
vezzenek egy organizmust, mely különböző vidékeken fog
megjelenni különböző időkben; mely az együvé tartozás szük­
ségét fogja fölkelteni és fentartani az egyetemes egyházzal;
mely a közvetlen érintkezés által fogja megpróbálni: új vért
teremteni, és felkölteni a régi buzgóságot. Ezt fogja tenni a
mi « E g y h á z k e r ü l e t i P a p i É r t e k e z l e t ü n k , » mely
már a folyó esztendőben be fogja mutatni életrevalóságát és
példát fog mutatni, hol kell tulajdonképpen a dolgot meg­
fogni. Akkor aztán beszélhetünk.
= Gönci János, kibédi egyházunknak a minap
megválasztott ifjú lelkipásztora, ki eddig a romániai esperes-
i ségben, Ploestben lelkészkedett, január 29-én tartotta meg
! ünnepélyes beköszöntőjét. A beavató lelkész tisztét, a romániai
I esperes, Bartalus János, teljesítette, ki az ifjú lelkészszel való
! rokonságánál és a hazai föld iránti szereteténél fogva tette
meg kész szívvel a hoszszú útat a zordon téli időben, hogy
részt vegyen, mint a marosi esperes helyettese, a szép inne-
pélyen. Kibédi egyházunk hívei, sőt az egész vidék Őszinte
szeretettel, kitüntető lelkesedéssel fogadta ifjú lelkészét, s
viszont ő szép beszédével tette magát méltóvá a szives fo­
i gadásra. Gyülekezetnek és lelkészének isten adja a maga
| kegyelmét, segedelmét, és áld ását!
. = Szabó Jenő, kinek megválasztását csak nem
I rég jelentettük, febr. 12-én tartotta meg beköszöntő beszé­
dét egyházában, Barátoson. Örömmel olvassuk, hogy szépen
kidolgozott beszédével és előkelő előadásával általános ha­
tást idézett elő. Szivünkből óhajtjuk, hogy ezt a percet soha
el ne felejtse, hanem ennek felemelő hatása alatt, vesse mun­
kára kezét és építse istennek országát, melynek áldását köl­
tői lelkülete fogja érezni legboldogitóbban. Szálljon áldás
nemes törekvéseire és szép egyházára!
= Hálás köszönet. Szárazajtai lakos, Gál Sámuel,
és neje, szül. Bodosi Rákhel, vallásos szívok sugallata foly­
tán, ajándékoztak a szárazajtai egyháznak egy selyem úr­
asztali takarót. Fogadják az egyház minden tagja nevében
hálás köszönetemet. Száraz-Ajta, 1S 9 3 . február 8. B e n k ő
G e r g e l y , ev. ref. lelkész.
= Mély megdöbbenéssel, és igaz fájdalommal vesz-
szük a lesújtó hirt, majdnem lapunk zártakor, hogy udvarhelyi
kollégiumunk főgondnoka, és nyug. törvényszéki elnök, N a g y
L a j o s febr. 13-án meghalt. Alig bírjuk elképzelni, hogy e szi-
lárdjellemü, derült kedélyű, nemes szivü, puritán kálvinista, igaz
embert ne lássuk többé magunk között. Reméljük, hogy bő­
vebben is megemlékezhetünk sokat hányatott életéről, mely­
ben mindenkor hazaszerető igaz magyarnak, és hű protes­
j tánsnak volt példányképe. Béke poraira !
RÉSZ.
Hogy minden új iskola, vagy tanítói állomás szer­
vezése, nemkülönben a bármely okbúi előforduló tanítói vál­
tozások a tanfelügyelői hivatalnak azonnal bejelentessenek.
3. Minthogy az országos tanítói nyugdíj-intézetbe való
belépés a nyugdíj igényre jogosítottakra nézve törvényes kö­
telezettséget képez, ennélfogva mindazon tanítók, kik a mon­
dott intézetbe való felvételre a törvényszabta kellékekkel bír­
nak, kötelesek, külön felhívás bevárása nélkül, felvétel végett
jelentkezni és a felvételhez szükséges okmányaikat vagy ere­
detiben, vagy hiteles másolatban a tanfelügyelőhez beadni.
Ezen okmányok a következők:
a) keresztlevél, illetve, születési bizonyítvány;
bj a tanítói, illetve, óvói képesítésről szóló oklevél, eset­
leg, oly okmány, mely igazolja, hogy a folyamodó az 1 87 9.
X V III. t. c. követelményeinek megfelel;
c) az összes szolgálati bizonyítványok ;
d ) a dijlevél, illetve, kinevezési okmány.
Tekintettel arra, hogy a biztosítandó nyugdíjigény meg­
állapításánál az 1 8 9 1 . X L III. t. c. 3. §-sa szerint, a tanító
beszámítható fizetése veendő alapul, az esetben, ha a dij-
levélben a törvény értelmében beszámítható illetmény a be
nem számithatótúl elkülönítve, vagy a természetben élvezett
 53. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 7. szám.

járandóság pénzértékben kimutatva nincsen, a dijlevélhez
még egy külön, az iskola fentartó, illetve, az iskolaszéki
elnök által is hitelesített kimutatás csatolandó, melyben az
1 8 9 1 . X L III. t. c. 4. §-sa szerint beszámítható illetmények
az ugyanezen §. szerint be nem számithatóktúl elkülönítve,
a természetben élvezett járandóságok pedig az idézett §. ér­
telmében számított pénzértékkel legyenek kitüntetve
Kántortanitóknál a tanítói jövedelem, illetőleg, ennek
beszámítható része, a kántoritól elkülönítve, mutatandó ki,
ha pedig a kántor-tanitó összes jövedelme, vagy ennek egyik­
másik tétele ily módon el nem különíthető, a tisztán taní­
tói, illetve, a tisztán kántori jövedelemre valló tételek kitün­
tetése mellett, a szét nem választható illetmények szám sze­
rint felsorolandók.
Ily esetekben a tisztán tanítói illetményekhez a szét
nem választható jövedelem felerésze hozzáadatván: az így
nyert összeg szolgáland úgy a kirovás, mint a nyugdij-igény
megállapításának alapjául.
4. A nyugdíj-intézetbe csak véglegesen alkalmazott ta­
nítók vétetnek föl, de kérelmükre az ideiglenesen teljesített
szolgálat is beszámítható. A ki végleges kineveztetésétol szá­
mított egy év alatt nem jelentkezik, arra nézve csak azon
évtől kezdődik a nyugdíj-jogosultság, a melyben okmányait
bemutatja.
5. Részlet-fizetésekre, vagy fizetési halasztásokra vonat­
kozó kérések az illető pénzügy-igazgatósághoz, minden egyéb
nyugdíjügy! kérelem, a kir. tanfelügyelő útján, a nagyméltó-
ságu vallás- és közoktatási minisztériumhoz nyújtandó be.
6. Ha valamely tanító fizetés-emelésben részesül, új
díj levelét tartozik mindannyiszor bemutatni nyugdij-könyvecs-
kéje kíséretében. Ugyanezt kell tenniök nyugdíjintézetbe
már fölvett tanítóknak is, a mennyiben fizetésük meghaladja
az évi 30 0 frtot.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsának, K o­
lozsvárit 1 8 93 . febr. 4-én tartott üléséből.
ParácLi Kálm án, Szász Domokos.
tanügyi előadó. ref. püspök, mint elnök.
374-1S92. F E L H ÍV Á S ,
frt. 14 . Udvarhelyi ehm. esperese 50 péld. 3 0 frt. 1 5 . Erdő-
vidéki ehm. esperese 1 3 péld. 7 frt 80 kr. 16 . Sepsi ehm.
esperese 3 6 péld. 2 1 frt 60 kr. 17 . Orbai ehm. esperese
1 1 péld. 6 frt 60 kr. 18 . Kézdi ehm. esperese 1 4 péld. 8
frt 40 kr. 19 . Romániai ehm. esperese 4 péld. írt 40 kr.
20. Deési egyházközség 3 péld. 1 frt 80 kr. 2 1 . Fogarasi
egyházközség 3 péld. 1 frt 80 kr. 22. Ilyefalvi egyház-
község 2 péld. 1 frt 20 kr. 2 3. Kézdivásárhelyi egyház-
község 3 péld. 1 frt 80 kr. 24. Marosvásárhelyi egyházköz­
ség 3 péld. 1 frt 80 kr 2 5. Nagyenyedi egyháközség 3
péld. 1 frt 80 kr. 26. Sepsiszentgyörgyi egyházközség 3 péld.
1 frt 80 kr. 27. Szászvárosi egyházközség 3 péld. 1 frt 80
kr. 28. Székelyudvárhelyi egyházközség 2 péld. 1 frt 20 kr.
29. Nagyenyedi kollégium 3 péld. 1 frt 80 kr. 30. Kolozs­
vári kollégium péld. 1 frt 20 kr. 3 1 . M.-vásárhelyi kol­
légium péld. 1 frt 20 kr. 3 2 . Sz.-udvarhelyi kollégium
péld. 1 frt 20 kr. 3 3 . Zilahi kollégium péld. 1 frt 20
kr. 34 . Szászvárosi egyházközség 2 péld. 1 frt 20 kr. 3 5 .
Sepsiszentgyörgyi kollégium péld 1 frt 20 kr. Összesen
56 0 péld. 3 3 6 frt.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától, K o ­
lozsvárit, 18 9 3 . február hó 10.
M árkus Já n o s, D r. K olosvári Sándor,
titkár. ___ elnök-helyettes.
18 0 -18 9 3 . PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ref. egyházkerületben, a marosi egyházme­
gyébe kebelezett n y á r á d-s z e n t-i m r e-s e p r ő d i egyház-
község IV-ed osztályú papi állomására ezennel pályázat
nyittatik.
Javadalm a: tisztességes lakás, gazdasági épületek, gyü­
mölcsös és veteményes kerten kívül, kepe, kanonika porció,
failletmény és munkatételekben, egyházhatósági becslés sze­
rint, 402 frt. 3 7 kr.
Pályázati határnap március 10 . Folyamodványok nt.
Rákosi Lajos esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p.
Nyárádtő.
Kolozsvárit, 18 9 3 . febr. 1 3 . Szász Domokos,
___ erdélyi ref. püspök.

mindenik egyházmegye nt. espereséhez, ref. kollégium m. 1S 3— 1893. PÁLYÁZAT.

It. elöljáróságához és mindenik püspöki vizsgálat alatt
álló egyházközség t. t. kebli tanácsához.
Egyházkerületünk 18 9 3 . évi, már szétküldött, « N é v - állomására ezennel pályázat nyittatik.
k ö n y v e » , példányonkint 60 krajcárban megállapított árá­
nak hatóságunkhoz leendő befizetése céljából, felhívjuk min­
denik egyházmegyénk nt. esperesét, miszerint a vezetése
alatti egyházmegye egyházközségeitől, a megküldött példá­
nyok után járó s az alábbi kimutatásban feltüntetett össze­
geket bevenni s folyó évi ápril hó 30-ig egyházkerületünk
pénztári hivatalába beszolgáltatni szíveskedjenek.
Megjegyezzük egyúttal, hogy mindenik egyházmegye !
részére egy-egy ingyen példány küldetett, melynek ára a
kimutatásba nem vétetett fel. Kollégiumaink elöljáróságát,
valamint püspöki vizsgálat alatt álló egyházközségeink tt.
tanácsait pedig az iránti szives intézkedés-tételre hívjuk fel,
miszerint az alábbi kimutatásban feltüntetett összegek, a ki­
tett határidőig, kebli pénztárunkba befizettessenek : 1. Vajda­
hunyadi ehm. esperese 24 péld. 1 4 frt 40 kr. Gyula-
fehérvári ehm. esperese 12 péld. 7 frt 20 kr. 3. Nagyenyedi
ehm. esperese 3 5 péld. 2 1 frt. 4. Kolozsvári ehm. esperese
3 péld. 1 frt 80 kr. 5. Kolozs-kalotai ehm. esperese 3 7
péld. frt 20 kr. 6. Szilágy-szolnoki ehm. esperese 62 I
péld. 3 7 frt 20 kr. 7. Deési ehm. esperese 24 péld. 1 4 frt , szíveskedjenek a bevallási iveket alólirt közalap-kezelőhez
40 kr. 8. Széki ehm. esperese 3 S péld. 22 frt 80 kr. 9. | azonnal megküldeni.
N agy sajói ehm. esperese 13 péld. 7 frt 80 kr. 10. Görgényi !
ehm. esperese 3 2 péld. 19 frt 20 kr. 1 1 . Marosi ehm. es­ j
perese 63 péld. 3 7 frt 80 kr. 12. Küküllői ehm. esperese
3 5 péld. 2 1 frt. 13 . N.-szebeni ehm. esperese 15 péld. 9
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben a sz.-szolnoki egy
házmegyébe kebelezett k r a s z n a i egyházközség kántori
Javadalom : lakáson és kerten kívül 30 0 , háromszáz forint
osztr. értékben, évnegyedeniknt előre fizetve az egyház
pénztárából és két köblös föld haszonélvezete.
Kötelessége: minden kántori teendők végzése külön
díj nélkül s ezen felül, az állami iskola minden osztályában
az egyházi ének tanítása, az alsóbb osztályokban pedig, papi
felügyelet alatt, a vallás tanítása.
Pályázati határidő f. év márc. 15 . Folyamodványok
nt. Nagy László aához küldendők Sz.-Somlyóra.
Kolozsvár«, 18 9 3 . febr- *3- Szász Domokos,
__ erdélyi ref. püspök.
4 4 -1 8 9 3 . F E L H ÍV Á S
a deézsi egyházmegye t. lelkészeihez.
Az országos közalap kezelési szabályrendelete 24 § Sá­
bán világosan ki van mondva, hogy az új bevallási ivek
január végéig beküldendők a közalap-kezelőhez; mindez ideig
azonban alig egy pár egyházközségét kaptam meg.
Éppen ezért, tisztelettel fölkérem t. lelkész társaimat,
Észtén)* 1 S 93 . február 7-én. Pataky Gábor,
körlelkész.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.

M o sta n i szá m u n k h o z eg y n eg yed ív m elléklet v a n csa to lva .

Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvár«.

 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
:iiiiiiiniiiiiiii:iiiiiiiiiiii.iiiiiiiujn iiiiJiiiiiiiiii;iiiiiiiiii.i'iniii,i'iiiiii.ni ii .1:111111111111111:11111111:

XXm. Évfolyam. Kolozsvártt, 1893. Február 23. 8. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N .

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Küímagyarutca 9 . sz.

igazol «Az egyháznak a világi hatalmat a Krisztsu,

a kultur-harc. | az igazi király adta; Krisztus nem csak papi, hanem
(Vége) !
királyi uralmat is alapított; Péternek nem csak a
Hogy a társadalmi demorálizáció terjed, a val- i mennyei, hanem a íöldi ország kulcsait is átadta.
lás-erkölcsi élet, egyháziasság sokat hanyatlott, a j Konstantin előbb törvénytelenül uralkodott, de le­
liberálizmusnak vannak fatytyú-hajtásai: ezt a pro- ' tette hatalmát az egyház kezébe, s azután ettől,
testánsok is elismerik, ők is szükségét érzik az mint törvényes birtokostól, fogadta el ismét, mint
üdvös intézkedéseknek, alkotásoknak; de,nem tesz­ becsületes adományt.»Ezzel nagyon rokon VII. Ger­
nek úgy, mint a gőgös ultramontánizmus, mely a gely pápának az a felfogása, hogy Szent István
liberálizmus minden bűneiért a protestántizmust király Magyarországot, mint ajándékot, Szent Péter­
teszi felelőssé, magát mindenben ártatlannak, kifo­ nek adta, és II. Szilveszter ez után, mint pápai hűbért
gástalannak ítéli, hanem csak annyit mond, hogy adta Istvánnak, és utódainak. Egyházi tan az is,
mindezen visszás dolgoknak előidézésében az orosz­ bárha ma nyilvánosan nem tanítják, hogy a világi
lán rész a pápai abszolutizmust illeti, s a hol rotha­ hatalom csak annyiban törvényes, a mennyiben
dás van, már abban jelen van az újjászülő élet­ a fejedelmek a pápától való függést elismerik,
elv, mely a tarthatatlan, magát túlélt alkotásokat és országukat a pápától nj?ert hűbérnek tekintik.
megposhasztja, hogy abból új alakot teremtsen. Ettől eltekintve, a világi hatalomnak a legaláva-
A kultur-harcban a protestántizmusnak semmi része lóbb és legistentelenebb eredete van, mert rablás­
nincs; de, mivel ő maga a pápai abszolutizmusnak ból, gyilkosságból és erőszakból él. Más szavakkal
határozott negációja, igen természetes, hogy az ese­ ugyanezen eszmét fejezik ki, ezt az álláspontot
ményeknek nem lehet puszta szemlélője, nem főkint védelmezik a hazai ultramontánok is: ők el nem
akkor, midőn az ők jogaikat biztosító 1868-ik 53. ismerik a jog-államot törvényesnek ; nekiek oly
törvény-cikk megváltoztatására irányzott követelé­ állam kell, mely a jogót és hatalmat nem magából
sek merültek fel. A vegyes-házasságbúl származó veszi, hanem a pápától nyeri. Boszantja őket az,
gyermekek elkeresztelése miatt kifejtett küzdelem­ és a protestántizmus erőtlenségének tekintik azt,
ből azt a tanúságot merítettük, hogy a vatikáni ka- hogy ők az állam-hatalomnál keresnek oltalmat,
tholicizmus felfogása szerint, a bevett vallásfeleke­ nem csak, hanem a pogány állammal egy zászló
zeteknek nincs joguk ahhoz, hogy a hozzájuk tartozó alatt küzdenek. Nekiek nincs érzékük annak meg­
szülők gyermekeit maguknak megtartsák;az idézett értésére, hogy mi természetesen fordulunk azon
törvény-cikk azt mondja, hogy van. Amaz hivatkozik forráshoz, mely nekünk jogokat ad ; természetesen
dogmáira,melyek szerint azok,kiket ő keresztel,őtet küzdünk azon zászló alatt, mely minket és jogainkat
illeti; az állam hivatkozik ön-védelmi jogára (jus ca- megvédi, s nem bánik úgy velünk, mint kiátkozott
vendi), s azt erősíti, hogy neki, mint legfőbb földi eretnekekkel. Vagy talán éppen az a humánus bánás­
hatalomnak, joga van, oly törvényekről intézkedni, mód, keresztyéni méltányosság esik azon uraknak
melyek őt, és az állam polgárait megvédjék a vissza­ nehezére Váljék egésségükre! És ha az ellenünk
élések ellen. Éppen ez a jus cavendi az, mit a pápai szórt vádak, gyanúsítások, rágalmak múlhatatlanul
abszolutizmus meg nem tűr. Ezért azonban követ­ szükségesek arra, hogy tartós egésségnek örvend­
kezetlenséggel vádolni, nem lehet; sőt meg kell hessenek, ám lássák, ez az ők dolga, kellemetes
vallani, hogy nagyon is következetes az a rend­ foglalkozása; de, azokkal minket be nem terelnek
szer, melyet IV-ik Ince (1243—125 4 ) ily szavakkal a pápai abszolutizmus roskatag épületébe; semmi
 62. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hajlamunk, hogy romjai alá temessen, hanem meg­
maradunk azon tekintély mellett, melynek oltalma
alatt erőteljesen fejlődhetünk. Nem áll ugyanis az
a vád, mintha a protestántizmus minden tekintélyt
lerombolt volna. Koránt sem. Sőt ő is ismer te­
kintélyt, bárha a római pápát ilyennek nem is te­
kinti : de, tekintély előtte az állam törvényes faktorai
által hozott szentesített és kihirdetett törvény; tekin­
tély Jézus Krisztus; tekintély az evangyélium; tekin­
tély a menynek és földnek hatalmas ura, kit az evan­
gyélium után édes atyának ismerünk, olyan édes
atyának, a ki nem átkoz, hanem áld, nem kárhoz­
tat, hanem megbocsát, nem áll boszut, hanem irgal­
masságot cselekszik. Ezeket ismerjük tekintélynek,
ezek előtt hajiunk meg, mert jól tudjuk, hogy ezek
a joghatóság, hatalom felett egymással nem civód-
nak, nem veszekednek, pártoskodásokat, irigységet
nem támasztanak.
A pápai gárdának éppen kapóra jött a polgári
házasság behozatalának terve. És valóban, ha az
olyan istentelen szörny-szülött lenne; ha az a faj­
talanságot törvényesítené; ha a nőt lealázná, s min­
den kigondolható erkölcstelenségnek ágyasháza
lenne, mint a pápizmus pásztor-leveleiben, szó-szé­
keiről hirdeti akkor a protestánsok is undorral
fordulnának el tőle, s minden tőlük telhetőt el­
követnének ellene. De, a protestánsok a jogállamot
épp úgy, mint az egyházat, isteni bölcsesség veze­
tése alatt álló emberi társaságnak tekintik, s hiszik?
hogy mint ebben, úgy abban is, habár különböző
mértékben és útakon, közli az ő bölcsességének aján­
dékait. Éppen ezért, föl nem tételezheti, hogy alko­
tásaiban a gonoszság, erkölcstelenség legyenek ki­
fejezve, hogy fennállásának legszilárdabb alapját,
a családi életet mérgezze meg, a fajtalanságot tör­
vényesítse. Egy kis maliciozus kötekedéssel azon­
ban megkérdezhetné, hogy a napokban, mikor a
hercegprímás nagy lelkű anyagi segélyezése mellett,
Esztergomban több vad-házasság egyházi áldásban
részesült: a fajtalanság lett-e törvényesítve, egy-
házilag megszentelve r Szákramentum-e az ilyen
házasság ? Katholikus dogma szerint, igen ; protes­
táns felfogás szerint, nem; mert a házasság nem
mint szákramentum, hanem mint két egymást sze­
rető szív szövetsége szenteltetik meg egy jobb jö­
vőbe vetett kegyes szándékkal és reménynyel.
Azt is megkérdezhetné hogy vájjon, azt a sok
szerencsétlen házasságot, melyeket a szentszék nem
győz elintézni, isten kötötte-e, és így felbonthatat­
lan r Vétek-e, hogy ha egy elvált személy, férfi,
asszony, társát megtalálva, vele boldog családi élet
8. szám.
reményében új szövetségre lépik, ily esetekben az
egyház az ő áldását házasság-törésre, bigamiára
adja-e ? Katholikus dogma szerint, igen; szerintünk,
nem; hanem adja egy oly házassági szövetségre,
mely keresztyéni módon azon reményben és kö-
nyörgéssel óhajtja az egyházi áldást, hogy az ne
legyen oly könnyelmüleg és szerencsétlenül meg­
kötve, mint a korábbi, melyet nem isten kötött.
A mi felfogásunk szerint, mind az esztergomi, s
hozzá hasonló esetekben, mind az elvált személyek
házasságának megkötése után, a vétek, a bűn a
házasulandók háta megett maradt, melyet isten
a szívek töredelmes és hívő indúlatjához képest
megbocsátott, vagy megtartott, mint Hasé mondja.
Éppen ezért, a protestánsok, habár egy részük
az időt még nem ítéli alkalmasnak a polgári házas­
ság behozatalára, az egységes házassági törvényt
a legmelegebben üdvözlik, s az állam ellen elköve­
tett merényletnek tekintik annak hirdetését, hogy
az megsemmisíti a családi élet tisztaságát, a nőt
lealjasítja, a férfiak tetszés szerint változtathatják
feleségeiket, a bűnnek, véteknek, erkölcstelenség­
nek készítenek kényelmes ágyas-házat. Az ily föl­
tevés, gyanúsítás, nem csak az állam, hanem az
ember nemesebb természete, magasabb intenciói,
szellemi, értelmi, vallás-erkölcsi élete, az örökké­
valóságba vetett hite ellen elkövetett brutális tá­
madás. Mi meg vagyunk győződve, hogy annak
az egységes házassági törvénynek lesz oly szilárd,
ha nem szilárdabb keresztyén vallás-erkölcsi alapja,
mint a szákramentum jellegű vatikáni, illetőleg, tri­
denti házassági kánonnak. Már hogy azt az egysé­
ges házassági törvényt mikint alkalmazza a pápai
csalhatatlan bölcsesség a coelibatusra, az minket nem
érdekel, s nem tartjuk lehetőnek, ez idő szerint leg­
alább nem, hogy az a csalhatatlan bölcsesség, mely
a papnak nem engedte meg, hogy a házasságot,
mint szákramentumot felvegye, bele egyezzék, hogy
mint nem szákramentumot, élvezze. Az azonban
igen könnyen megtörténhetik, hogy az eszes II. Pius
pápának szelleme valamelyik utódjában előbb-utóbb
feltámad, ki úgy nyilatkozik, hogy lehettek okok, a
melyek miatt a papságot a nősüléstől el kellett
tiltani, de talán még fontosabb okok vannak, a
melyek miatt újból meg kellene engedni. És ha
az ultramontánizmus drága egésségének múlhatatlan
feltétele az, hogy a reformációt, reformátorokat,
protestánsokat, s ezek minden intézményeit ördögi
műnek tartsa ne vegye rósz névén, ha szemére
lobbantjuk, hogy azok létre-hozásában a coeliba-
tusnak igen tekintélyes befolyása van. Nem a refor-
 8. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
máció teremtette, hanem mint kifejlett állapotot
találta azt, hogy a püspöki megyékben évenkint
született pap-gyermekek megadóztatása a püspök
szabályszerű jövedelmeihez számíttatott, s azon
papok, kik erre alkalmat nem adtak, a püspöki
jövedelem megrövidítésével vádoltattak; hogy a
községek vonakodtak a papot ágyastárs nélkül el­
fogadni, mivel ezt szükségesnek tartották családjaik
biztosítása tekintetéből. Azon kor erkölcsi jellem­
zésére tanulságosak azon példabeszédek is, melyek­
kel az ifjú papokat szüzességi fogadalom letétele
alkalmával vígasztalták.Vagy talán .a mi időnkben is
a fiatal papokat azzal vigasztalják, hogy nem szük­
ség, mindaddig megházasodniok, míg a parasztok­
nak feleségeik vannak, s talán azt a tanácsot adják
pro una sexcentas; si non caste, tamen caute, stb.stb. i
Én ezt nem hiszem, de ha régebben megtörtént, a
lehetősége ma sincs kizárva. A reíormáció e te­
kintetben a katholikus egyháznak is reformátora
lett, s mikor látszólag a reformációt gyalázzák, tény­
leg a pápizmust festik feketére És ha nem csak
mi, hanem a felvilágosodott világi katholikusok is
Pál apostollal (I. Tim. 4. 3.) csábitó lelkeknek bé­
lyegzik azokat, kik megtiltják a házasságot; ha a
hittől való elszakadást, ördögi tudományt nem a
polgári házasságban, vagy a házasság szákramentum
jellegének figyelmen kivlil hagyásában keressük, ha­
nem azok cselekedetében, kik ugyancsak Pál apos­
tol szerint, képmútatás által szólnak hamisságot, s
kiknek lelkiismeretek megbélyegeztetett, mondom,
mikor igy vélekedünk, ezt tulajdonítsák annak, hogy
az ultramontánizmus saját szennyesét a protestán-
tizmus tiszta vizében öblögeti.
o a jelenben élvén, a jelennek tehetnénk esetleg nem
Az Irodalmi Társaság inditványailioz.
A «Protestáns Irodalmi T á rsa sá g » folyó év január
havában egy felhívást bocsátott ki tagjaihoz, m elyben
több rendbeli indítványt tesz, felhiván a tago k at ezeknek
a heti sajtó útján való m egbeszélésére, h o g y aztán a tit­
kári hivatal, e m egbeszélések alapján, e g y egészen kidol­
gozott tervezettel állhasson a majdan összehívandó köz­
gyűlés elé. E felhívás alapján, mint a társulat tagja, bátor
va gyo k , vélem ényem et az e gyes indítványokra nézve nyil­
vánosság elé bocsátani, h o g y Lapunkban is alkalm at nyújt­
sak ez indítványok m egvitatására s esetleg üdvös eszme­
cserére. Miután Lap u n k e felhívást e folyó évi harmadik
számában egész terjedelmében közölte, m ég azon olvasóink
is tájékozva vannak ez indítványok felől, kik az Irodalmi
T á rsasá gn ak nem tagjai s ig y bizonyára ők is érdeklődni
fognak ez indítványok m egvitatása iránt. A z é r t egész bi­
zalommal térek át ez indítványok tárgyalására.
E z indítványok mindenike arra céloz, h o g y az Iro ­
dalmi T á r sa sá g tagjai közt valódi társasági élet fejlődjék
63-
ki, h o g y a tago k közt a szem élyes érintkezést lehetővé
és minél gyak o rib b á t e g y e ; továbbá, m egnyerje a T á r ­
sa sá g am az erőt, m elyet csak e g y könnyen és gorsan
működő szervezet nyújthat.
A szem élyes érintkezésre nézve javasolja e g y pro­
testáns «Otthon», v a g y társulati helyiség berendezését,
a hol olvasó helyiség és k ön yvtár is lenne s a hol min­
denféle összejövetelt és felolvasást lehetne tartani. A z
indítvány nem mondja m eg, h o gy miképpen gondolja ezt
létesithetőnek. Szerintem , a T á rsa sá g összes an yagi ereje
is g y ö n g e egy ilyen h elyiség berendezésére. Azonban,
m ég sem szeretném, h o g y ez életrevaló eszme elejtessék,
mert m agam sem tartom ezt kivihetlennek. D e a kivi­
telre nézve csak e g y lehető módot képzelek : ha a fővárosi
m iveit protestáns társadalom segítségére jön az Irodalmi
T ársaságn ak . M ai világban ú g y is minden m iveit ember
ta g ja valam ely olvasó és társalgó egyletnek. Szerveztes-
sék tehát Budapesten e g y «Protestáns K aszinó». Ennek
legyenek olvasó termei és k ön yvtára és olyan helyiségei
is, hol mindenféle összejövetelt és felolvasást lehessen ta r­
tani. A z Irodalmi T á r s a s á g adjon e kaszinónak bizonyos
m eghatározott évi átalányt, m elyért viszonszolgálatul az
Irodalmi T á r s a s á g vidéki tagjai egyszerű jelentkezésre
bebocsáttatnának e helyiségekbe s ott személyesen m eg­
ismerkedhetnének és társalkodhatnának egyházunk kitű­
nőségeivel. A vidékiekre nézve sok üdvös dolog szárm az­
hatnék e megism erkedés és kölcsönös érintkezés folytán.
A másik indítvány, h o g y a «Protestáns Szem lét»
változtassuk havi folyóirattá, h o g y ig y , legalább szelle­
mileg, többször érintkezhess ék a tagokkal s a n a gyo b b
aktuális kérdésekkel inkább foglalkozhassék. S a já t szavai
szerint: «kétségtelenül, nagyon fontos egyházi múltúnk
deritgetése is, és nem kisebb fontosságú e g y -e g y theolo-
giai tanulm ány k özreb ocsátása; de ú g y érezzük, h o gy
közönségünket a n agyo b b egyház-politikai, egyház-kor­
m ányzati és egyház-társadalm i kérdések tanulm ányszerü
fejtegetésével közvetlenebbül bele vihetnénk az egyházi
élet iránt való érdeklődésbe s mi m agunk is inkább a
ki-
csinylendő szolgálatot. M onográfiáink közé is fel kellene
venni, v egyesen a hazai egyház-történelem mivelésével,
a külföldi népszerűbb, de azért tudom ányos theologiai,
társadalom-tudom ányi, stb. műveket.»
Őszintén m egvallom , ezzel teljességgel nem értek
egyet. T ap asztalat szerint, ugyanis, ha az alapot kihúz­
zuk valam ely építm ény alól, rom ba dűl az egész épület.
M ár pedig a Protestáns Irodalm i T á r sa sá g azért alakult,
h o g y a hazai protestáns egyházi tudom ányos irodalm at
fejlessze. Fő célja tehát e T á rsasá g n ak éppen a kicsiny-
lőleg «is»-el em legetett «egyházi múltúnk deritgetése? és
« e gy-e gy theologiai tanulm ány közrebocsátása.» Ezért, az
Irodalmi T á rsa sá g feladata, összegyűjteni a protestáns
írókat, h o g y lehetőleg önálló m a g y a r protestáns irodal­
m at teremtsen. Ezért nem vehet fel a «Protestáns Iro ­
dalmi T á rsasá g » kiadványai sorába semmi esetre sem
külföldi m űveket, m ert m éltatlan hozzá, h o g y fordítások­
kal tengesse életét. Hiszen, a M a g y a r Tudom án yos A k a ­
démia is kezd felhagyni a fordításokkal s azok helyett
eredeti m űveket kíván adni.
A fönnebbiekből következik, h o g y én a Protestáns
 64. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 8. szám.

Szem le mai berendezését továbbra is fentartandónak és ros-Vásárhelyen, beszámolnak munkásságukról. í g y van

célszerűnek tartom . Ezért, havi lappá csak azon esetben ez a többi egyh ázm egyében is. A z e g y h á z m e g y e i
kivánom tenni, ha mostani berendezését, mint havi lap központi értekezletek felett fog állani aztán az e g y h á z-
is, m egtarthatná, és a havi fűzetek sem lennének kiseb­ kerületi, m ely évenkint egyszer, v a g y többször fog
bek, mint m ost a negyedéviek. M agam is kevésnek tar­ tartatni K olozsvártt, v a g y a körülmények szerint és a
tom a fűzeteknek évenkint csak négyszer való m egjele­ szükséghez képest másutt, s a m elyen m ár az egyh á z­
nését s addig is, m ig az erők (úgy a szellemiek, mint m egyék számolnak be munkásságukról. í g y tehát, E r ­
az anyagiak) megengednék, hogy a Szem le havonkint délyben m ár tényleg szervezve vannak az indítványozott
jelenjék meg, óhajtanám, h o g y minden két hónapban je ­ fiók-egyletek, a fennálló, úgynevezett, Papi Értekezletek­
lennék m e g ; tehát, összesen hat fűzet e g y évben, a fű­ ben s a mennyiben ez célszerűnek fog látszani, könnyen
zeteknek jelen terjedelme fogadtatván el azokra nézve is hozhatjuk ezeket összeköttetésbe az Irodalmi T á rsasá gg al.
mértékül. A mennyiben pedig ez több költségbe kerülne, A mi azt az indítványt illeti, m ely az ügykezelés
a pártoló tagok dijai aránylagosan emeltetnének. könnyítése és gyo rsítása szempontjábúl javasolja, h o g y
A mi különben az indítvány azon pontját illeti, h o g y a közgyűlés hatalm azza fel a választm ánynak fővárosi
a Szemlében, mint havi folyóiratban, inkább lehetne el­ tagjait a T á rsa sá g egész ügykezelésére: mi ez indítványt
vileg foglalkozni az aktuális kérdésekkel, ebben is kétel­ m éltánylattal fogadjuk. V alób an , bénitólag hat a Társu lat
kedem. Hiszen, tapasztaljuk, h o g y heti egyházi lapjaink tevékenységére, h o g y a kétszeres számban levő vidéki
sem tudnak lépést tartani a napi eseményekkel, pedig választm ányi tagok nem jelennek m eg a választm ányi
ezeknek célja éppen a j e l e n n e k é l n i é s a j e l e n n e k üléseken. Ezért, én nem látnék semmi veszélyt abban,
t e n n i n e m k i c s i n y l e n d ő s z o l g á l a t o t . M aradjon ha a választm ánynak a fővárosban lakó tagjai vezetnék
m eg tehát a Protestáns Szem le tovább is tudom ányos az egész ü gyk e ze lést; legfölebb azt óhajtanám, h o g y min­
folyóiratnak ; maradjon m eg az oly m agasságban, h o g y den egyházkerület küldene fel az ilyen választm ányi g y ű ­
a köznapi élet hullámai ne érjék el, sőt azoknak vad zú­ lésekre is saját kebeléből legalább két vidéki választ­
gása is csak mint szelid összhang hatoljon el oda. C sak m ányi ta go t azok közül, kik az ü g y iránt való buzgó-
ig y a Protestáns Irodalmi T á rsa sá g és a Protestáns ságból, az ezzel járó nem tetem es költségeket hordozni
Szem le azon célnak megfelelni, m elyért alapittatott. képesek is, készek is.
Az elmondottakbúl következik, h o g y sem a havi, E n n yit kívántam m egjegyezni az Irodalmi T á rsa sá g
sem a heti folyóiratok nem alkalm asak arra, h o g y ki- szóban forgó indítványaira. N a g y elvi és gyako rlati kér­
m eritőleg foglalkozzanak a napi eseményekkel, és azokat dések vannak itt felszínre vetve. É n belátásom és legjobb
egész terjedelmükben elvileg tárgyalják . E feladatot csak m eggyőződésem szerint mondottam el vélem ényem et.
e g y protestáns napilap töltheti be. D e az Irodalmi T á r ­ N yilatkozzanak m ások is.
saságnak, mint tudom ányos társulatnak, m éltóságán alúl
van e g y ily napilap alapítása és fentartása. E napilapot
külön részvényekre kellene alapítani. M agam is vennék
Adalék házasság-jogi állapotainkhoz.
pár részvényt, anyagi körülményeim szerint, m ég abban Közelebbről, egyik egyh ázm egyén k házassági tö rvén y­
az esetben is, ha netalán kockázattal járna. A mit kü­ széke előtt e g y érdekes válási ü g y fordult meg, m ely részint,
lönben kizártnak tartok. Term észetes, azonban, hogy e mint velünk szemben elkövetett sérelem, részint, mint a római
protestáns napilapnak annyira felül kellene állania a je ­ katholikus szentszéknek a házassági ügyekben való eljárá­
lenleg megjelenő katholikus napilap, a « M a g y a r Á llam » sát jellemző tény, megérdemli, h o g y nyilvánosságra hozzuk.
felett, a m ennyire felül áll a protestáns embernek a jó ­ A z eset következő.
zan értelmen és a biblián alapuló szent m eggyőződése N . N . reform átus vallásu nő, a nyolcvanas évek köze­
a katholikusnak értelmet kizáró, vakhitü bigo ttsága felett. pén, miután reform átus vallásu első férjétől, paráznaság
A népies iratokra vonatkozó indítványt csak he­ okán, törvényesen elválasztatott, nőül m e g y A . B . kath.
lyesléssel fogadhatjuk. vallásu férfihoz. Beütvén közéjük a családi zavar, kath.
Hasonlóan helyeseljük a vidéki f i ó k-e g y 1 e t e k ’ férje ellen válópert kezd, természetesen az illetékes kath.
alakítására vonatkozó indítványt is, annyival inkább, mert fórumon, és a katholikus szentszék férjével kötött házas­
egyházkerületünkben m ár egyházm egyénkint mindenütt ságát m egsemmisíti, azon alapon, mert első férjétől paráz­
szervezve vannak az ilynemű fiók-egyletek, egyh ázm egyei naság okán választatott el, a mi a katholikus hitelvek
Papi Értekezletek címmel. E fiók-köri Papi É r te ­ szerint váló-okot nem k é p e z ; tehát, katholikus férjével
kezletek e g y évben két értekezletet tartanak rendre a kötött házassága a ligámén bontó akadályába ütközött.
körhez tartozó egyházközségekben, m elyek a nép egy- E d d ig hagyján. T eh át, a katholikus Ilit elvek szerint,
házias szellemének fölevenitésére mindenütt örvendetes a paráznaság váló-okot nem képez; tehát, m ár ott vagyunk,
hatást gyakorolnak. A földrajzi fekvés dönti el, h o g y h o g y a katholikus szentszék a mi házassági törvényeink
m ely egyházközségek tartoznak a körbe. Rendesen 15 , alapján végrehajtott törvén yes eljárást nem respektálja.
2 0 egyházközség képez e g y k ö r t ; íg y a m arosi egyh áz­ (Soha sem is respektálta. S z e r k.)
m egye, m elynek 6 3 anya-egyházközsége van, n é g y papi Jóllehet az ügy, eddigi alakjában is, e g y velünk
értekezleti körre van felosztva. E körök önállólag v á ­ szemben elkövetett, s m egtorlást érdemlő sérelem, ámde,
lasztják elnökeiket és jegyzőiket, stb. kiknek hatásköre a minek kezdete és vége van kell annak közepének is
csak a gyűlésre szorítkozik s évenkint egyszer a központi lenni. N o, hát ennek is van.
értekezleten, m elyet a n é g y fiók-kör együttesen tart M a­ A közepe az, h o g y N . N . nő, m ielőtt A . B. római
 8. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
kath. vallásu férfiúval h ázasságra lépett volna, k ö z b ü 1,
a válás után, m ég e g y reform átus vallásu férfiúval lépett
volt törvényes házasságra m á s o d s z o r , s ennek elha­
lálozása után, mint ö z v e g y , s nem mint első férjétől
e l v á l t , ment nőül és pedig katholikus pap előtt, a ka-
tholikus vallásu férfiúhoz.
K övetkezőleg, a római kath. szentszék, a felek kö­
zött létrejött h ázasság m egsem m isítését alapítja a refor­
mátus házassági törvényszék-áltál református vallásu felek
ügyében végeredm ényesen hozott e g y olyan Ítéletre, a me­
lyet e g y időközben szintén református vallásu felek között
törvényesen kötött házasság, vélem ényem szerint, minden
következm ényeivel együtt, hatályon kívül helyezett.
TÁRCA.
Könyvism ertetés.
(Protestáns Szemle. Szerkeszti Kenessey Béla. IV-ik évfolyam,
IV. füzet. V-ik évfolyam. I. füzet.)
(A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformá-
ciótúl kezdve. Irta Zsilinszky Mihály. III. kötet. A magvar prot. irod.
társaság Kiadványai.) (Folytatás.)
R évész kimutatja, hogy mielőtt a valóságos preszbiteri
mozgalom megindult, már az előtt volt a világiaknak befolyása
az egyházi ügyekbe. A dunántúli részekben földesurak és a
katonai városokban más világiak gondoskodtak, hogy úgy neve­
zett preszbiterek igazgassák az egyházat, illetve, hordozzák en­
nek külső igazgatása terhét. Bizonyságul közli K anizsai Pálfi
Ján o s később kiskomáromi pap és püspök naplóját, őt tartván
a preszbiteriánizmus első szervezőjének hazánkban. E z ered­
mények kétségen kívül nagyon igazak és igen örvendetesek,
de tán még sem fogunk csalatkozni, ha értekezonek általunk ki.
magyarázott következtetését, illetve, fölvételét nem tudjuk elfo­
gadni, hogy a K.-Pálfi-féle, s a mái preszbiteriánizmus egy-
ugyanazok volnának; mert bármint vegyük a dolgot, de annak
a m agyar mozgalomnak, melyet még az «angol mirigy» ellen­
ségei is pártoltak, már csak akkor sem tudjuk az independentista
Tolnai-féle tanokkal való egyezőségét elfogadni, ha egyszerűen
csak átolvassuk R évész tanulmányát és K anizsai közlőtt napló­
jegyzeteit. Milyen egészen más képe tárul fel előttünk Pálfi
naplójábúl az ő eszméinek, mint a milyenek a Tolnai újításai
v o lta k ; ha bepillantunk e napló révén lelkének világába, csak
félreértésnek kell tulajdonitanunk azt, mikor K lobusicki L o -
rántfi Zsuzsánna előtt a pápai preszbiteriumokat vádolja, s a
fejedelemtől várja az egyházak megjobbitását.
Szatmári Jó z se f a m agyarországi ev. ref. templomi énekes
könyv történetét fejezi be a negyedik füzetben, melyet már
az előbbi alkalommal kezdett meg. Igen érdekes tanulmány
ez, melyet a könyvészetiéi foglalkozók nagy gyönyörűséggel
olvashatnak át, mert megcsodálni való aprólékoskodással van
elsorolva, hogy melyik kiadású zsoltáros könyvben melyik ének
hiányzik, melyek vannak helyette fölvéve, vájjon kisebb, avagy
bővebb-e a terjedelme az újabb kiadásnak r Mi nem oly nagy
érdekkel és gyönyörűséggel olvastuk, bár többször őszinte
elismeréssel adóztunk az értekező szorgalmának, melylyel min­
dent megvizsgált, a mit már előtte mások is megvizsgáltak,
•s a melylyel ezt az ismert ösvényt alaposan megjárni igye­
kezett. Mi e tanulmányban azt szerettük volna, ha szerző arra a
kérdésre próbált volna feleletet a d n i : hogyan énekeltek a mi
65.
Sa játságo s és figyelem re méltó az, a mit fönnebb is
említettem, h o g y N . N nő harm adik h ázasságát katholikus
pap előtt kötötte, s kétségen kívül, ugyanazon pap által
lett kibocsátva a válásra is, az elfogadott alapon, a kinek
tudnia kellett, h o g y kevéssel az előtt A . B . katholikus
férfival nem az e l v á l t nőt adta öszsze, a mit a kath. hit­
elvek tilalma ellenére nem is lehetett, hanem az ö z-
v e g y e t.
E z a szentszéknek szent eljárása 1
Különben, az érdekes processus hivatalosan fői lesz
terjesztve a nagym élt. vallás- és közoktatásügyi miniszter
úrhoz s általa az iga zsá gü gyi miniszter úrhoz is.
K íváncsian várjuk eldölését. s. s.
őseink, és milyen értéke volt annak, a mit énekeltek akár
az akkori, akár a mostani szempontbúi ? Mert, hogy mit énekel­
tek, azt már unos-untig hallottuk még irodalom-történeti tan­
könyvekben is. Tehát, egyáltalában nem szeretjük, mikor a
mái énekeknél reminiscenciális értékekre hivatkozik. Mért nem
nézett szemébe a dolognak ? Hiszen, az nem igaz, a mit a
4 8 3 ik lapon állít, hogy a mái kornak megficamodott aesthetikai
nézetei vannak. Talán , csak nem Bürkéről Ítéli meg a századot,
s mint ez az iró, tán Ő nem az idegek elpetyhüdése követ­
kezményének hiszi a szépet, s a szépről való eszméket ? A z t
mondtuk, hogy azt szerettük volna, na arra adott volna feleletet
az értekező, hogyan énekeltek őseink ? Nem 2enészeti tanul­
mányt óhajtottunk volna, bár ennek olyan formában, a hogy
Bartalus irt e kérdésben, határozott értéke lett volna. De, azt
értjük ezzel a mondásunkkal, hogy mindent szívesen vettünk
volna, a mi által ez a tanulmány az lett volna, a minek ígérke­
zett egy darab történet a múltból, még pedig olyan törté­
net, mely legbensőbben van öszszeforrva öszszes egyházi éle­
tünkkel, azzal, a mi az ének különben is, legbensőbb énünkkel,
lényegünkkel. Igy,látunka datokat,s mert történetesen jók, nagy
szolgálattal érnek fel, bár a hol következtetések, az adatokon
túl emelkedő világ van, ott értekező egészen naiv, s keresetten
pongyola ; nem látunk azonban történet-irót, ki az énekes könyv
történetét valóban megírta volna, mint a hogy többek közt
ezt a franciák megtették, hol szintúgy megvolt és csaknem
hasonló volt az énekes könyv története, mint nálunk, a hol
az «église des deserts* korszakában a nők kesztyűik alá rej­
tették a miniatűr zsoltár-kiadásokat és úgy mentek a m eg­
szokott rejtek-helyekre, hogy éneklésükben lelkűk fájdalm át
kipanaszolják. Pedig, Szatmári Jó z se f érzékkel van felruházva
a történelmet illetőleg, azt a kárdinális hibát kivéve, hogy
nem nagyon és nem eléggé élesen lát; elbeszélése is olyan
jó, hogy szinte olvastatja magát, mikor már belemelege­
dett a dolgok felsorolgatásába. A z, persze, nem az 0 hibája,
hogy a X V I . század énekes könyveinél nem tudja meglátni,
hogy az ismerteken kívül más ilyen könyveknek is lenniök
k e llett; ez őt nem is nyugtalanítja, egyszerűen csak halad
át az énekes könyveken szépen, s láthatjuk, hogy eredeti
források után, a mint azok egym ás után, időrendben meg­
jelentek. íg y is jó, csakhogy más címet kellett volna választani
ez értekezéshez, nem pedig a sokat mondó «történetet», mert
ez nem adatok egyszerű öszszege, élettelen, száraz halmaza.
É s szerettük volna, ha adta volna az énekeknek költészet­
 66. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tanát i s ; bepillantást engedett volna vetnünk abba a korba,
midőn ezeket az énekeket Írták, énekelték: igy csak mintha
a véletlennek köszönnők azt is, hogy megemlíti az énekek
verses m ivoltát; nem mondhatja, hogy a magyar énekes könyv
története a X V I. század lyxáját nem foglalja magában, s hogy
már ezen a fokon nincs meg benne a szükséges három elem :
a rhytmus, dallam és öszszhang. Valóban, a képtelenséghez
áll közel úgy Írni meg az egyház és éppen a református magyar
egyház énekes könyvének történetét, hogy nem látjuk a«cho-
ráloknak azt a nemzetiségét», melyre Luther oly gyakran hi­
vatkozott. É s igy történik ezek miatt, hogy tehát még ezutánra
kell várnunk, ki nekünk megszólaltatja azt a három századot,
s azokat a keresetlen dallamokat, melyek ily hosszú időn át
éltek a mi népünk ajakán, s átszállottak nemzedékről nem­
zedékre, eltöltvén azokat élő történettel, hogy legyenek szimbó­
lumai a magyar népnek, mely éppen úgy éneklésben vitte
isten elé szive áldozatát, mint az első századok keresztyénéi.
A z ezután következő tanulmány szintén befejező köz­
lemény. Cime : a János-evangyelium világ nézete, irta Stromp
László. Sok exegetikai ismerettel, nem kevesebb hermeneu-
tikai tájékozottsággal tárgyalja ezt a kérdést Stromp, mely
a X IX . század hegeli philosophiájának éppen úgy kedvenc
thémáját és magyarázását alkotta, mint a milyen módon éppen
a gnózis befolyása alatt keletkezett az a tudomány, mely a
logoszban a Jézust kereste és találta meg. Stromp mindenek
előtt azt magyarázza meg, hogy az egész János-evangyélium-
nak tulajdonképpeni világ-nézetét az első fejezet tizennyolc
első verse foglalja magába, hol a logosz istennel, a világgal,
s az emberiséggel való viszonyában van feltüntetve, azután mint
üdvprincipium, ki testté lett, de mint praeexistens hypostasis
kinek e földi dicsősége istennek dicsősége vala. Majd bemu­
tatja, hogy miképpen megyarázták és hogy sokan elmagyarázták
e kérdés lényegét, aztán vizsgálja a történeti megjelenését
ez eszmének az alexandriai iskolában, zsidó és hellén filozófia
hatása alatt, későbbi kijegecedését Philonál, a debar Jhve,
vagy Xóyoc, hokmá vagy cocpca viszonyát, s midőn kimon­
dotta, hogy előre meghatározott tekintetek uralják az egész
evangyéliumot, egyszersmind azt a nézetet nyilvánítja ki Stromp,
hogy az egész evangyélium nem egyéb, mint a páli kérész
tyénségnek az ősi zsidó-keresztyénség legyőzése után philói
talajon és a hellénista keresztyén tanfejlődés hatása alatt
előállott terméke. Stromp tanulmányától nem tagadhatjuk
el az olvasottságot, a nagy tájékozottságot, csaknem az
egész irodalom idevágó kincseinek felhasználását; azt sem,
hogy a mi itt van, az elejétől végig öntudatosan, áttekint-
hetoleg van it t ; természetesen, azok a tanulmányok, me­
lyek ebbe a körbe tartoznak, más szempont, más bírálat alá
esnek, mint pl. egy történelmi essai, melynek princípiumai
egészen másképpen érvényesülnek, ezért a szóban forgó ter­
jedelmes tanulmányt sem vonhatjuk más, mint a saját kö­
rének bírálati szempontja alá. É s itt elismeréssel kell szer­
zőnek adóznunk, habár egyetlen egy gondolat sincs talán,
melyet más helyen ne olvasott volna. Ám, ki tudna ilyen
kérdésekben új igazságot felfedezni? A z evangélium más te­
kintetek alá esik, mint a filozófiai rendszerek, melyek mind
nyújtanak egy-egy igazságot, talán egyik oldalát a teljes igaz­
ságnak, de egészet csak együttvéve, mikor az állítások ösz-
szegét tekintjük, melyben ritkán van tévedés, nem mint a
tagadásokban, hol soha sincs igazságuk e rendszereknek.
Igen ügyesen van összeállítva, a mi tudás és eredmény van
$ szám.
e kérdést illetőleg, legfeljebb csak az, a mi e tanulmányban
hibáztatható, hogy erős hadi lábon áll a magyar nyelvér­
zékkel, mintha sokszor nem is magyarul gondolkoznék az
értekező.
A mi pedig a dolog érdemére vonatkozik, szerző állás­
pontja az, melyen rögtön megtetszik, hogy nem hivő theo-
logus, nem annak a János apostolnak tanításaitól mélyen
áthatott lélek irta ezeket, ki maga megizlelte az életnek vizét,
hanem a ki többet gondolkozik, mint hisz, többet reflektál,
mint érez, fogalmakban, tani előterjesztésekben akarja meg­
értetni azt, a mi a végtelenség birodalmába tartozik. Stromp
tagadja a hegeli filozófia jogosultságát, legalább olyan formát
lehet beszédéből kivenni, mégis akaratlanul szolgálatát ke­
resi. Mi köze van a bölcsészeinek a theologiával, mely a
kijelentésen alapszik s a melytől eltávoznia, nem szabad, ha
önmagát semmivé nem teszi? Azt hiszi valáki, hogy az a
metafizikus filozófia, mely napjainkban az «Erkenntnisstheo-
rien» fűnövését hallani akaró boncolgatásában vész el, ér
valamit a theologiában ? Hisz, már Weisse elismeri, hogy
a kategóriák csak negatív jelentőségűek s az isten isme­
réséhez való jutásra az az «anschauendes Element» szük­
séges, mely a kijelentés kenyerén táplálkozik. Origenes óta
alig-alig érezte át valaki azt az ellentétet, mely a véges és
végtelen közt van, ha hát csak hegeli előterjesztések szol­
gálnának nekünk magyarázatul a logosz eszméhez; vagy a
platói eszmevilágnak új platonikus szinbe Öltöztetését annyira
túl akarnók vinni, hogy ezért a János-evangelium történeti
értékét áldozatul dobnók; ha beismerve a hellenistikus ma­
gyarázást ez evangéliumnál, bizonyos eltagadhatatlan voná­
sokat tekintve, ezt a továbbiakban nem Jánosnak tulajdoni-
tanók, hanem a későbbi kor valamely ismeretlen Írójának,
ki lett légyen bármily ismerős a gnosissal és a bölcsészettel,
de nem evangélista volt: mind ezekben nem tudnók iga­
zolni a keresztyénség történetét, a kánon jelentőségét, a theo­
logiában azt a legújabb irányt, mely tisztán a hitre támasz­
kodik, a filozófiában azokat, kik ma már feladták törekvéseiket
a theologia javára az universum megfejtését illetőleg, mert
belátták, hogy magukban erre éppen olyan képtelenek, mint
a természettudományok ; egyszóval, megtagadnék a vallást, kö­
vetkezőleg saját magunkat; tehát lehetetlenné tennők magun­
kat. A melyek megír attak, a mi tanulságunkra Írattak meg.
A ki hiszen a Fiúnak, örök élete vagyon, a ki pedig nem
hiszen, istennek örök kárhozata van azon. Az irás a mi fun­
damentumunk, ha ezt szétdaraboljuk, legfeljebb a kornak
viszünk áldozatot, a mely azonban ezzel nem éri be, hanem
ráadásul kéri a vallást s róla majd azt állíttatja Feuerbachhal,
hogy ez csak álom, mikint az imádság két részbe szakítása
saját lényegiségünknek. Tulajdonképpen, már az hiba, ha az
evangéliumot illetőleg, mi alkudozásba bocsátkozunk ; ha en­
gedünk, hogy ezzel valamit megnyerjünk, már ez tagadása
a hitnek; vagy hiszünk, vagy nem, harmadik itt nincs. Hit,
mely tud: mi lehet az ? S ha legalább mindent tudhatnánk
s mindent megfejthetnénk, hogy bizonyosak legyünk benne;
csakhogy ezt még a fin de siécle sem állíthatja, pedig ide­
gesen kutatja a valót s az igazságot, mig be nem vallja,
hogy képtelen rá. Mindig jobb lesz, ha a tendenciózus irás-
magyarázat, a történeti kritika, a mystikus-spekulativ vallás­
bölcsészet helyett szolgálatába állunk a mély hitnek, a való­
ságos meggyőződésnek, mely mint a vallás martyrjainak éle­
tében látjuk, drágább volt az életnél is, mert inkább ezt
 8. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
dobta el, mint a bizonyos meggyőződést. A keresztyénség
Ős okmányai nem pusztán történeti authenticitással bírnak,
mint akár a klasszikus világ antik maradványai és művészi
produktumai, hanem bizonyosok önmagukban, mint a milyen
önmagában szilárd tétel az, hogy est Deus in nobis. A theo-
logia nem csak akkor tudomány, ha a fizikai disciplinák
szempontjából tekintjük s logikáját amaz újkori logika érvé­
nyessége szerint bíráljuk el, mely, minthogy az emberi szel­
lem valóságos vehiculuma, vele együtt bővül és fejlődik, és
igy ma más, mint száz eszteneó'vel ezelőtt, mikor még csak
az indukció tanát sem ismerték, hanem a theologia tételes
tudomány, melynek értéke nem önmagában lévő princípiu­
maiban van, hanem istenben s a kijelentésben, mikint a jogtu­
dománynak az államban. Röviden kifejezve mindezeket, Stromp
tanulmánya lehet igen szép és hasznos értekezés, becsét
nem is vonjuk tagadóba; a mitől mi féltjük, csak az, hogy
igen sietve rohan azon a lejtőn, melynek vége éppen a val­
lás megtagadásában, vagy legfeljebb, csak antropologiai je­
lentőségének elismerésében van.
(Folytatása következik.)
Különfélék.
= E számunk utolsó lévén e hónapban, szava­
zásra hívjuk fel olvasóinkat a következő cikkekre: a múlt
hónap végéről átjött «Az egyházpolitikai kérdések köréből»,
III cikk ; «Az esperes úr», élet-kép ; «A kultur-harc»; «Az in­
gyen munka cimü cikkhez» ; és az «Az Irodalmi Társaság indít­
ványaihoz». A s z a v a z a t o k m árc. 10 -ig k ü l d e n d ő k be.
Ez alkalommal, ismételten felhívjuk olvasóink figyelmét
e pályázatokra. És kérdjük : nem találják-e szégyenletesnek,
vagy legalább is tréfás dolognak, hogy egyházkerületünk
ö t s z á z papja közül hónaponkint 1 0 — 15-én mutatnak ér­
deklődést e jóakaratu szándékunkkal szemben ? Van tizen­
nyolc egyházmegyénk ha mindenikből csak kettő-három tá­
mogatná e nemű törekvésünket, 40 — 50 szavazat döntene az
illető cikk felett. A nyertesre nézve mennyivel értékesebbé
válnék a csekély jutalom ; és mi is éreznők, hogy kezdemé­
nyezésünk e tekintetben, és jóra irányult törekvésünk nem
hiábanvaló. Sok elfoglaltatásotok van, tudom ; de nem a leg­
utolsó az irodalmi, a szellemi dolgok iránt való érdeklődés.
Vájjon, nem volt még elég az álombúi r
= Az egyetemes zsinatnak múlt évi december 5-én
tartott üléséből kelt, és a magyar evang. református egyház
öszszes tagjaihoz intézett lelkes F e l h í v á s á t , melyben ada­
kozásra hivatunk fel a Debrecenben felállítandó középiskolai
tanár-képző intézetre, és a Kolozsvárit létesítendő theologiai
karra megkaptuk mi is. Nagy sajnálatunkra, közlését jövő
számunkra kellett halasztanunk.
= A sopronvármegyei katholikus papság körle­
velet bocsátott volt ki a magyarországi katholikusokhoz egy
nagy-gyűlés megtartása végett, hogy teljes erővel indítsák meg
a mozgalmat a célba vett szabadelvű intézmények ellen. A felhí­
vásnak meg lett az eredménye, és február 20-án meg is tartották
a nagy- kongreszszust, a melyen legalább kétezerén jelentek
meg. Táviratokat küldtek király ő felségéhez, «veszélyeztetett
érdekeik» felett panaszkodván; táviratot küldtek pápa Ő szent-
ségéhez(!), a fő-magasságu bibornok-hercegprimás úrhoz,melyben
áldását kérik ; pápa ő szentsége el is küldte áldását. Aztán,
hoztak rezoluciókat. É s pedig m inőket! Sürgetik az autonó­
miát első sorban. (Ennek jelentőségét alkalomszerüleg meg­
beszéljük mi is, hogy mindenki tisztában legyen ultrám ontán
célzatával.) Sürgetik az óvodáktól az egyetemig a felekezeti
nevelés szükségét. Kimondták, hogy az istentelen sajtót pár­
tolni, katholikusokhoz nem illő, bűnös, könnyelmű cselekedet;
ellenben, minden katholikus kötelezve van, az igazság saj­
^7
tóját, a katholikus politikai lapokat, a katholikus irodalmat
pártolni; a mellett katholikus nép-irodalmat, kath. szépirodalmat,
kath. tudományos irodalmat előmozdítani; minden városban,
minden községben katholikus köröket, olvasó-egyesületeket kell
teremteni, felolvasásokat rendezni, könyvtárakat felállítani; a
kath. sérelmek ügyében határozati javaslatot szerkesztettek :
az 18 6 8 . 53-ik tvc. eltörlendő; az 18 9 0 . febr. rendelet ha­
tályon kívül helyezendő; a polgári házasságra és az anya­
könyvek államosítására vonatkozó programra viszszavonandó,
stb. stb. így megy ez «sine fine». Katholikusnak kell itt lenni
mindennek: a virág illatának, a napfénynek, a levegő-égnek,
a föld termő-erejének, a menyboltozattól a temető kapujáig
mindennek. Istennek szép világában, a római katholikuson kivűl,
minden hit, tudás, meggyőződés csak bűn, átok, és elkárhozás.
Lehetsz könyörületes, mint egy szamaritánus; bölcs, mint Dániel;
hazádat szerető, mint egy antik próféta; lehetsz isten-félő ke­
resztyén, rajonghatsz az igazságért, oda-adhatod életedet Krisz­
tusért, mint István : ha nem vagy római katholikus ; ha nem vagy
ultramontánus; ha térden csúszva, nem csókolod a szentséges (1)
római pápa láb ait: az inkvizícióra kell menned; kerékbe kell
töretned; meg kell kóstolnod az eperjesi vér-padok kin-szen-
vedését. így szeretnék, igy óhajtanák, igy akarnák Ők Meg
is csinálnák, ha csak ők volnának a világon. De, nem csak ők
vannak. Háromszázhetven esztendeje, hogy patvarkodnak az
isten ellen; harcolnak az örök igazság ellen ; verdesik az eget
dühökben. É s élünk. És fogunk élni. E századnak a vége
nem alkalmatos ilyen kirohanásokra. E g y roppanás, és a fé­
nyes meteor darabokra szakadva, vész el a világ-egyetemben.
K ét ezer esztendő elég is volt már arra, hogy e magának
földi istent teremtett rendszer eisepertessék a főidnek színéről.
És el fog sepertetni.
= Vas István, havad-adorjáni lelkész atyánkfia, folyó
hó 14-én jobb létre szenderűlt. Az Öreg úr csaknem ötven
évig hirdette az igét alkalmatos és alkalmatlan időben. Kis
körben élt, nagyra nem vágyott; de abban a kicsiny körben
fényt, és meleget árasztott szét minden szavával, minden tetté­
ben. Vágyai kielégítést találtak hívei vallásos buzgóságának,
tiszta erkölcseinek megtartásáben, s kis családja boldogitásában.
íme, a földi élet boldogságának nehéz problémája megfejtve
hinni, mu n k á l n i , s z e r e t n i !
= Hálás köszönet. A toplicai ref. egyház elöljárósága, nagv-
méltóságú báió Kemény Kálmánné, született báró Bánffy Polixéna
védnöksége alatt, február 11-én ez egyház javára táncmulatságot
rendezett. Az összes bevétel volt 1S7 frt. 50 kr. Kiadás: 40 frt.
4 kr. Maradt az egyház javára tiszta jövedelem 147 frt. 46 kr. K e ­
gyes adományaikat elküldötték: nagyméltóságu báró Kemény Kál­
mánné 25 frt méltóságos br. Radák Ádám 20 frt. nagyméltóságu
br. Bánffy Dezső, az országgyűlés elnöke 10 frt. nagyméltóságu öz­
vegy br. Bánffy Dánielné 5 frt. nagytiszt. Lénáit József, esperes 5
frt. Schobel József 5 frt. dr. Miid Adolf 4 frt. Schneider János 4
frt. Bodó Károlyné 1 frt. Fülöp János 2 frt. Vadasdy Károly 2 frt.
László Mózes 2 frt. Giocomuzzi Vigilio 2 frt. Farkas Márton 2 frt.
Sándor László 1 frt. Dózsa Elek 1 frt. Dr. Gidófalvy István 1 frt.
Pap Sándor 1 frt. Végh Domokos 1 frt. Mojzcr Károly 1 frt. Drothlcf
Béla 1 frt. Gencsi Alajos 1 frt. Simái Gerő 1 frt. Bőjthe József 1 frt.
Gonda Márton 1 frt. Miklós Gyula 1 frt. Mara Sándor 2 frt. A bál
alkalmával felülfizettek Urmáncy István 4 frt. Stein Izrael 4 frt.
id. Éltető Albert 5 frt. Pap Ferenc 1 frt. Sámuel Domokos 1 frt.
Jakab Feicnc 1 frt. Gerzs Dávid 1 frt Márk Farkas 1 frt. Karácson
Gerő 1 frt. ifj Éltető Albert 1 frt. Kalini Nikita 2 frt. Kis József
2 frt. Visky Ferenc 1 frt. Gerbert Emil 1 frt. Popcseu János 1 frt.
Kolbár József 1 frt. Kolbász Miklós 1 frt. Hermann Vencel 1 frt.
Pap Sándor, őrsvezető 50 kr. Schwarc Lázár 1 frt. Úgy a kegyes
adományaikat elküldött nemes adakozók, mint a bál alkalmával felül­
fizetett jóltcvok, fogadják, a kezdet nehézségeivel küzdő ref. egyhá­
zam nevében, legforróbb köszönetemet. Toplica, 1S93. február ró.
P á l K á r o l y , ref. körlelkész.
Szerkesztői nyiltposta.
= Nyárád-Sz.-Anna. R . Gy. urnák. A kérést kész szívvel
teljesítjük; csak arra kérjük, hogy minden év elején kopogtatni szí­
veskedjék, a míg a szükség fen fog állani.
= «Indokolatlan tréfa. »Bár mi igyekeztünk élét venni; de,
ha úgy tetszik, ám, menjen ez is, de csak a következő számban.
Meggyőződésünk különben, hogy kár belőle nagyobb dolgot csinálni*
mint kellene.
 63. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
H IV A T A L O S
4 5 0 -1S 9 3 . F E L H ÍV Á S ,
mindeiiik egyházközségünk t lelkészéhez.
A magyar országos ref. egyházi közalap végrehajtó bi­
zottsága kimerítő jelentést terjesztvén az országos közalap
fejlődéséről és jelenlegi állásáról az 1 8 9 1 / 9 2 . évi országos
zsinat e lé : e jelentés kellő számú példányát hatóságunkhoz is
megküldötte, az egyházközségek között leendő szétosztás végett.
Midőn tehát e nagybecsű jelentés egy-egy példányát,
a nt. esperes urak útján, minden anya-egyházközségünk ré­
szére ezennel megküldjük, nem mulaszthatjuk el t. lelkész
aai. különös figyelmét fölhívni a jelentésben foglalt adatok
áttanulmányozására s az egyházközség tagjai előtt való meg­
ismertetésére, melynek legcélszerűbb kivitele az egész jelen­
tésnek egy népes egyházközségi gyűlésen való felolvasása és
részletes ismertetése útján eszközölhető, fenhagyatván a buz­
góbb és anyaszentegyházunk közügyei iránt melegebben ér­
deklődő híveink joga e jelentés külön átolvasására is, hogy
a közalap gyarapítására szolgáló évi adók terhét viselő buzgó
aai. az intézmény keletkezésének, fejlődésének és áldásos
működésének történetéről is tájékozva legyenek. Nélkülöz­
hetetlen vezér-fonalul szolgál a jelentés továbbá nt. esperes
és t. lelkész aai részére a tekintetben is, hogy a közalapi
ügyek ellátása körül fennálló szabályok ismertetését magá­
ban foglalja s ez által az eddig igen sokszor hiányos eljárás
megszüntetésére nyújt kilátást; mig másfelől az egyházkerü­
letünk által eddig nyert egyszersmindenkori, tőkeképzési és
missziói segélyek jelentékeny összegének számszerű feltünte­
tésével, adózó híveinkben a további buzgalmat s kezelő lel­
kész aainál a felhajtások körüli eljárás erélyességét lesz hi­
vatva fokozni, melyek által a lefolyt első t í z év alatt oly
örvendetes fejlődésnek indult közalap a jövő decennium rend­
jén már teljes virágzásának korszakát érhesse el, hogy áldá­
sosán megkezdett működését mind nagyobb-nagyobb térre
kiterjesztve, anyaszentegyházunk anyagi égető szükségét eny­
híthesse s majdan végleg elenyésztethesse.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától, K o­
lozsvárit, 18 9 3 . február hó 10.
M árkus Já n o s, D r. K olosvári Sándoi%
titkár. ______ elnök-helyettes.
2 9 3 - 1 $ 93- KÖ RLEVÉL,
mindem k egyházközségünk t. lelkészéhez.
A m. kir. belügyminiszter urnák a vallás és közoktatási
m. kir. miniszter ur Őnagyméltósága útján hatóságunkhoz in­
tézett fölhívása folytán, útasitjuk t. lelkész aait, hogy kiváló
gondot fordítsanak arra, miszerint az állami ellátási illetmé­
nyekben részesülő katonai özvegyek és árvák elhalálozása az
illető katonai nyilvántartási hatóságoknak, nevezetesen a had­
kiegészítő kerületi és térparancsnokságoknak, az illetékes köz-
igazg. hatóság (járási főszolgabíró, városi tanács) útján ha­
ladéktalanul tudomására hozassék.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsának, K o ­
lozsvárit 18 9 3 . febr. 4-én tartott üléséből.
M árkus Já n o s, D r. Kolosvári. Sándor,
s. titkár. --------- elnök-helyettes.
3 7 2 -1 8 9 3 . F E L H ÍV Á S,
valam ennyi egyházmegye nagytiszt Espereséhez és püsöki
vizsgálat alatt álló egyházközség 1 1 kebli Tanácsához,
Igazgató-Tanácsunk tekintettel a közel jövőben mul-
hatlanul bekövetkező pénzügyi viszonyok átalakulására, ariot.
egyházkerületi közgyűléshez javaslatot szándékszik előterjesz­
teni az iránt, hogy az egyházkerületünk központi kezelése
alá helyezett egyházközségi, valamint az egyházközségek kebli
kezelése alatt álló s jelzálogi kölcsönre ki nem adott kész­
pénz-készleteknek az erdélyrészi vidéki megbízhatóbb taka­
rékpénztárakba való kamatozás végetti elhelyezése s ezek által
számla-rendszer szerinti kezelése tekintetében is valamely meg­
felelő intézkedés tétessék.
Hogy e tekintetben kellően indokolt javaslatot tehes­
sünk felhívjuk t. címet, hogy a vezetése alatti egyházme­
gyéhez tartozó és érdekelt egyházközségek meghallgatásával,
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
S. szám.
R ÉSZ.
hatóságunkhoz negyven nap alatt tegyen véleményes jelentést
arra nézve: nem volna-e a kezelés és ellenőrzés könnyítése
és egyszerűsítése tekintetéből megfelelőbb és előnyösebb, ha
az érintett pénzek az illető takarékpénztárakba az eddigi
betéti-könyvek helyett jövőre folyó számla mellett s az illető
egyházközség, vagy alap nevére és akkint helyeztetnének el,
hogy a betett tőkék folyósított kamatai az illető takarék-
pénztárak által esedékességük idején mindannyiszor közvet­
lenül fizettetnének ki a jogosult egyházközségeknek, vagy ja-
vadalmasoknak ? A z illető takarékpénztárak pedig a náluk
ekkint elhelyezett pénzekről számla-kivonatokat az’ ellenőrzés
gyakorlása végett minden félév, vagy év végével közvetlenül
az illető egyházmegyéhez, illetve, hatóságunkhoz küldenék meg.
Nemkülönben, beható tájékozást szerezzen arról, hogy
a vezetése alatti egyházmegye területén, illetve, székhelyén
mely pénzintézetek volnának olyanok, melyekben az ily pén­
zek elhelyezése kellően biztosítottnak volna tekinthető? En­
nek alapján, az ilyennek ismert pénzintézetek, illetve, vidéki
takarék-pénztárak cégjegyzett címét és székhelyét az ezekkel
való tárgyalások bevezettetése végett hatóságunkhoz egyide­
jűleg bejelenteni szíveskedjék.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától, K o ­
lozsvárt, 18 9 3 . február 6-án tartott üléséből.
M árkus Já n o s, D r. K olosvári Sándor,
titkár. ______ elnök helyettsc.
103—1893. MEGHÍVÓ.
A gy.-fehérvári egyházmegye házassági törvényszékének
t. biráit ezennel tisztelettel meghívom a gy.-fehérvári papi­
lakban f. évi március 2-án d e. 10 órakor tartandó házas­
sági törvényszéki ülésre. Lelkész aait pedig felhívom, hogy
ezen határidőt, az egyházukban lakó válóperes egyéneknek
jó idején adják tudtokra.
A gy.-fehérvári ev. ref. egyházmegye esperesi hivata­
lától, Vajasdon, 18 9 3 . febr. 1 5 . Tókos Sándor,
evang reform. e?.pere.
162—1892. MEGHÍVÓ.
A küküllői ev. ref. egyházmegye folyo év márc. 20-án
délelőtt 9 órán kezdve, Dicső-Szent-Mártonban, az egyházmegye
tanács-termében, házassági törvényszéki ülést fog tartani. A há­
zassági törvényszék t. bírált, ezennel van szerencsém, hivatalo­
san meghívni. A lelkész urakat felhívom, hogy a gyűlés tartásá­
nak helyét és idejét, a szokott módon, hirdessék ki. Az ügyvéd
urakat pedig figyelmeztetem, hogy váló-pereiket a torvény-szabta
okmányokkal szereljék fel, mert a felszereleden pereket tárgyalás
alá nem bocsátom.
V.-Gálfalva, 18 9 3 . február. 18 . K ovács E lek ,
______ evang. reform, esperes.
2 3 3 - 1S 9 2 . É R T E SÍT É S .
A koiozs-kalotai ev. ref. egyházmegye házassági törvény­
székének biráit értesítem, hogy folyó évi március 15-én délelőtt
10 órakor, Gyaluban, házassági törvényszéket tartok
Fölkérem tiszt, paptársaimat,hogy válóperes híveiket figyel­
meztessék a kellő lépések megtételére, valamint az ügyvéd ura­
kat, hogy pereiket a jelzett napon és helyen az egyházmegyei
diktáturán, kellően felszerelve, adják be. D eési G yula,
Gyalu, 18 9 3 . február. 19 . evang. reform, esperes.
5 8 S -1S 9 3 . M EG H ÍV Ó .
A szil.-szolnoki ev. ref. egyházmegye m. t. t. tanácsának
tagjait, úgyszintén a köz-, és házassági törvényszék hivatalno­
kait és ülnökeit van szerencsém felkérni, hogy f. é. március
7-én, Sz.-Somlyón, hivatalos irodámban, d. e. 8 órakor kezdődő
e.m. tanácsi, és ugyananz nap d. e. 10 órakor kezdődő köz-, és
házassági üléseken megjelenni és ismert buzgóságukkal és böl­
csességükkel az ügyek elintézésében résztvenni, szíveskedjenek.
Tiszteletes paptársaimat felkérem, hogy ezen ülések tartá­
sának idejét kellő időben köztudomásra hozni,ne terheltessenek.
Sz.-Somlyó, 18 9 3 . febr. 20. N a gy László,
evang. reform esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXIII. Évfolyam. Kolozsvártt, 1893. Március 2.
M E G JE L E N IK M IN D E N
E lő fizetési á r a : E g y évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
587-1893. Nyilatkozat.
Vonatkozással némely budapesti lapnak közelebbről meg­
jelent közleményeire, melyekben főtiszteletü S z á s z D o m o k o s
püspök urra érthető vádak hozattak fel, hogy börze-játékon
az egyház vagyonát kockára tenné : hivatalos kötelességünknek
tartjuk, a vádakat, püspökünkre vonatkozólag, megcáfolni és
viszszadtasitani.
Egyházkerületünk vagyonának egy része a budapesti tőzs­
dén jegyzett részvényekbe van fektetve, s szükségesnek Ítéltük,
azok közül a 700 darab kereskedelmi bankrészvényünk el­
adását elrendelni, a mi végre is hajtatott.
A hírlapoknak ezen tényállástól eltérő, püspökünket sértő
közleményei annál inkább alaptalanok, mert egyházkerületünk­
nek sem 3,00 0 darab kereskedelmi bankrészvény, sem 20,000
darab osztrák hitelrészvény nincs, és nem is volt birtokában.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsának
Kolozsvártt, 18 9 3 . február 25-iki üléséből.
Dr. S árk án y Lajos, Dr. K olosvári Sándor,
számvevő. elnök-helyettes.
Felhívás
a magyar ev. ref. egyház összes tagjaihoz.
Egyetemes zsinatunk már folyó év ápr. 2-án tar­
tott ülésében határozatilag kimondotta, hogy «egy,
a debreceni főiskolával kapcsolatban álló teljes böl­
csészeti kar, mint középiskolai tanár-képző intézet,
és egy, esetleg a kolozsvári tudomány-egyetemmel
is kapcsolatba hozható ref theologiai kar felállítását
egyetemes egyházunk elsőrendű szükségei közé so­
rozza, s e z e k e g y ü t t e s l é t e s í t é s é r e az
e l ő k é s z í t ő l é p é s e k e t me g t e nni , s azok
a l a p j á t l e r a k n i , má r m o s t kí v á nj a . »
S e végből bizottságot küldött ki, mely a két
intézet létesítésére szolgáló forrásokat, s meglevő
alapokat számba vevén, a netalán még hiányzó
felállitási és fentartási költségekre új forrásokat
keressen és hozzon javaslatba.
E bizottság jelentésére és javaslatára, egyete­
mes zsinatunk folyó év dec. i-én és 2-án tartott
üléseiben kimondotta, hogy, a kötelező megadózta­
tás mellőzésével, az önkintes adakozás folytonosan
9. szám.
CSÜ TÖ R TÖ K Ö N EGY IV É N .
Szerk esztő ség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.
buzgó és kimeríthetetlen forrását kívánja első sor­
ban igénybe venni.
És áthatva azon meggyőződéstől, hogy a szó­
ban levő mindkét intézet felállítása, szervezése, és
fentartása nem csak református, hanem egyetemes
protestáns érdekek: elhatározta, testvéries kérdést
intézni az ágostai hitvallású magyarországi egyház
zsinatához i s : nem volna-e hajlandó, mint egyház,
hozzájárulni a kitűzött kettős cél valósításához ?
Egyetemes zsinatunkat mind e határozataiban
az az erős meggyőződés vezette, hogy egyfelől kö­
zép-iskoláink leendő tanárainak protestáns szellem­
ben való képzése, s a felekezet nélküli állami tanár­
képző intézetekben is megnyerhető tudományos
szakképzettség mellett és fölött, az azokban meg
nem nyerhető erős protestáns szellemben való növel-
tetés és képzés elsajátítása; másfelől, leendő lelké­
szeinknek, a most is minden egyházkerületünkben
fennálló theologiai intézetekben nyerhető képzés
mellett és fölött, a most csak külföldi egyetemeken
nyerhető, magasabb tudományos képzés, és széle­
sebb látkör elsajátításának egy hazai magyar tu­
domány egyetemen lehetővé tétele oly nagy és
kiválóan protestáns érdekek, melyeknek megvaló­
sítására áldozatoktól sem szabad visszariadnunk.
É s bár nem zárkozott el egyetemes zsinatunk
annak eleven érzetétől sem, hogy egyetemes egy­
házunknak egyéb sürgetős szükségei is vannak,
minők szegény egyházaink, s lelkészeink szüksé­
geinek ideiglenes és állandó orvoslása, szétszórva
élő híveinknek összetartása és egyházunk, s hazánk
és nemzetünk számára megmentése, melyeknek fo­
kozatos kielégítéséről az egyetemes közalap segély-
iorrásaibúl folyvást gondoskodik is, s jövőre, az erre
szolgáló forrásokat és eszközöket még növelve,
egyre fokozottabb mértékben kíván gondoskodni:
mindamellett, szintén elsőrangú szükségnek ismerte
fel úgy a protestáns szellemben való tanár-képzést,
mint a magasabb fokú lelkész-képzés előtt egy
hazai egyetem tudományos forrásainak megnyitó•
 70. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 9. szám.

sát; abban az erős meggyőződésben lévén, hogy
csak tudományosan képzett és a mellett evangyé-
liumi hitünkhez hű, s hit-buzgó lelkészek, s az ifjú­
ság növelését nem csak a tudomány, hanem az
egyház szellemében is, vallásos és egyházias irány­
ban vezető tanárok buzgó működése biztosíthatja
úgy azt, hogy egyházunkban, és gyülekezeteinkben
szilárdul és rendíthetetlenül álljon az az alap. m e-
l y e n k í v ü l má s f u n d a m e n t u m o t s e n k i
s e m v e t h e t t. i. a Jézus Krisztusban való hit,
s az arra épített buzgó vallásosság, és tiszta er­
kölcs, valamint azt, hogy iskoláinkban, vallásos szel­
lemű tanárok által, hű, buzgó, áldozatra kész tagok,
növeltessenek az egyháznak és a hazának, kik, mint
őseink, a jövő nemzedékekben is, még a legnehe­
zebb időkben is megálljának egyházunk v é d e l ­
m é b e n úgy, mint f ő l v i r á g o z t a t á s á b a n .
Számba vevén egyetemes zsinatunk a szóban
levő két intézet első felállításához és fentartásához,
sőt tovább-fejlesztéséhez szükséges, valamint a már
rendelkezésre álló alapokat, arról győződött meg,
hogy már az első felállításhoz még hiányzó összeg
a debreceni főiskolánál felállítandó bölcsészeti kar
és középiskolai tanárképezdénél évi 8000 forintot,
a kolozsvári egyetemmel kapcsolatos theologiai kar­
nál évi 6,000 forintot, öszszesen évi 14,000 forintot
(vagy az ennek öt százalékos százámitással meg­
felelő 280,000 frt. tőkét) tesz ki, mely önkintes ada­
kozásokból, s alapítványokból lesz beszerzendő.
Ismeretes protestáns szegénységünk mellett,
első tekintetre, ez nagy összegnek látszik. De,
a szintoly ismeretes protestáns buzgóság mellett;
még sem oly nagy, hogy elő-állithaió ne volna.
Ha minden egyházkerület és egyházmegye, a maga
körében megteszi kötelességét, hogy egyes egy­
házait, lelkészeit, összes híveit a közreműködésre
buzdítsa, s vezesse ; ha maguk az egyházkerületek, Kolosvári Sándor,
s egyházmegyék közpénztáraikból, s általános egy­
cél előmozdításához; ha még ágostai hitvallású
evangélikus testvéreink is, a hozzájuk testvéri
bizalommal intézett kérdésre, közös protestáns ér­
dekünk valósítására velünk egyesülve, sorakoznak ;
ha minden protestáns, gazdag és szegény, megteszi,
a mennyit tehet, és senkit, sem közöny, sem el­
fogultság, sem ál-szemérem vissza nem tart attól,
hogy adjon, a mennyit adhatni, e l g o n d o l t a
szívében
akkor a szent cél rövid időn megvalósulva,
s a tervezett bölcsészeti és theologiai két fakultás
felállítva, megnyitható lesz, s üdvös működésüket
protestáns egyházunk javára, isten dicsőségére meg-
kezdendik.
Erre kérjük buzgó esdekléssel egyházunk hí­
veit, nagyjait és kicsinyeit, erre egyházainkat, s egy­
házi hatóságainkat.
A kegyelem istene tegye foganatossá a mi
kérelmünket, s áldja meg az áldozok buzgó ál
dozatait.
A mellékelt aláírási ívek fejezetei, s a két
rendbeli alapitó, valamint az évjáradékokra köte­
lező levelek szövegei megjelölik az önkintes ada­
kozás módjait, I. a két intézetre együttesen, vagy II.
a debrecenire, és III. a kolozsvárira külön-külön, s
mindhárom rovatban 1. az alapítványok tételére,
2. állandó, vagy meghatározott évekre szóló év­
járadékok biztosítására, és 3. egyszersmindenkori
adakozásra, kinek-kinek tetszése és tehetsége sze­
rinti szabad választás szerint.
Kelt a magyarországi ev. ref. Egyetemes E gy­
ház 1 891 . évi dec. 5-ére öszszehivott Zsinatának
1892. évi december 5-én tartott üléséből.
Br. Vay Miklós, Kun Bertalan,
világi elnök. egyházi elnök.
lis s a Kálmán, Papp Gábor,
világi alelnök. egvh. nlelnök.
Tóth Sámuel,
világi jegyző. egyh. jegyző.

házi célokra rendelt alapjaikból, s jövedelme-ikbűl Dazo-ató-Tanácsunk e « F ö l h í v á s t » a kö-

o o
alapítványok tételével, vagy évjáradékok biztosí­ vetkező K ö r l e v é l kíséretében küldte le és kö­
tásával jó példával járnak e lő l; ha az egyes te- zölte hatóságaink útján az egyházakkal, és minden
hetősb egyházak ugyanezt teszik a köz ja v á ra ; buzgó hívünkkel
ha minden lelkész, tanár, és tanító, s az egyház N agytiszteletü Esperes úr!
minden szolgája lelkére és kezébe veszi a szent A z 1 8 9 1 — 92. évi főt. és n a g y m éltóságú egyetem es
ügyet, s házról-házra járva, a híveket adakozásra zsinat 18 9 2 . évi december hó 5-én, Budapesten tartott
buzdítja, lelkesíti; ha az egyes hívek meghallják ülésében, 7 2 7 jkvi szám alatt m egállapítván a Debrecen­
a felhívó szózatot, a gazdagok alapítványaikkal, ben felállítandó bölcsészeti és a K o lo zsvárit felállítandó
a kevésbé módosak, valamint az erkölcsi testületek, theol. fakultások ja v á ra való alapítványok, évjáradékok,
és egyszer -s mindenkori adom ányok gyűjthetésére szük­
•évi járadékok kötelezésével, s még a legszegényeb­
séges alapító-levelek és gyűjtő-ivek szövegét, az ezen ha­
bek is egyszersmindenkorra, bármi csekély adomá­ tározatnak megfelelően kinyom atott űrlapok kellő számú
nyokkal, habár csak fillérekkel is járulnak a szent példányai a m a g y a r evang. ref. egyház összes tagjaihoz
 g. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
intézett felhívások kapcsán hatóságunkhoz is m egkül­
dettek. • előre csak a felhívás és adakozási gyű jtő -iv küldendő m eg
Midőn tehát e fölhívásokat, az azok harmadik lap ­
já ra nyom atott aláírási ívvel és a külön csatolt adakozási
ívvel együtt, N a g y tiszt el eted útján minden an yaegyh áz-
községünk és buzgó, s vagyo n o sab b aai. részére (püspöki
vizsgálat alatt álló egyházközségünknek) ezennel m eg­
küldjük, eme nagyfontosságu intézetnek a felhívásban
részletesen körülírt messzire kiható vallás-erkölcsi és p ro ­
testáns szellemben való művelődési céljainak fejtegetését
mellőzve, az alapítványok, évjáradéki kötelezettségek és
egyszer s mindenkori adom ányok gyű jtése körül köve­
tendő eljárásra nézve adjuk a főt. és n a g y m éltóságú Zsin at
idézett számú határozata alapján, az alábbi utasításokat.
A felhívás és annak mellékletei az esperes urak
áltat minden e gyes egyházközségnek, valam int tehetősebb
és áldozatkész e gyes egyháztagoknak alapítványok és
évjár ad ék-kötelezések tételére s a m aguk körében ilyenek,
vagy egyszer s mindenkori adakozások gyűjtésére föl­
kérő s buzdító kisérő levéllel küldendők meg.
Különösen fölkérjük a n a gyt. esperes, t. lekész és
tanító aait, h o g y a híveket egyenkint és házaiknál föl­
keresvén, azokat a felhívásban foglaltak értelmében, az
adakozásra buzdítsák és t. lelkész aai. e szent ü g yet a
templomi szószékből is ajánlják a hívek buzgóságába.
Teh etősebb egyházközségeink fölkéretnek alapítvá­
n yok tételére, v a g y , a mi örök életű erkölcsi testületek­
nél m ég célszerűbb, állandó évjáradékok kötelező bizto­
sítására, m elyek azután az egyházközség költségvetésébe
évről-évre fölveendők lesznek.
A z egyes egyházközségekben lakó, v a g y ott birto­
k os vagyo n o sab b egyh áztagok hasonló áldozattételre szin­
tén megkérendők, akár a helybeli t. lelkész, akár a nt.
esperes urak által.
Szóval, az országos zsinat elvárja az egyh áz min­
den szolgájától, sőt minden hű s buzgó tagjától, h o g y
ú g y a Debrecenben szervezendő bölcsészeti, mint a K o ­
lozsvárit felállítandó theologiai fakultás érdekében, azok
felállithatását, minél előbbi m egnyitását s további fön-
tartását, sőt tovább fejlesztését buzgó s kitartó, lelkes és
fáradtságot nem kímélő közreműködésükkel előmozdítsák.
Az eredmény időnkint Ig.-Tanácsunkhoz bejelen­
tendő, hol is az alapitó és évjáradék kötelező-levelek
nyilvántartásba vétetnek s a begyült összegekkel együ tt-
az illető pénztárakba helyeztetnek, m ig a két intézetre e g y ü t­
tesen tett ajánlatok ügyében, a K onvent intézkedni fog.
A gyű jtési m űvelet könnyítése s az eredm ény jo b ­
ban való biztosítása szempontjából, fölhívjuk nt. esperes
aait. h o g y e leiratunkat a folyó évi tavaszi egyh ázm egyei
közgyűlés elébe vive, az érdeklődés és buzgolkodás minél
szélesebb körben való fölébresztése iránt az akciót lehe­
tőleg minden irányban megkezdeni, szíveskedjenek és esz­
közöljék ki, h o g y az egyh ázm egyei közgyűlés, az e g y ­
h ázm egye terjedelméhez képest, több vagy kevesebb
gyűjtési köröket alkosson, s azok élére mélt. és tek. gond­
nok és tiszt, pap aai. közül elnököket nevezzen ki, kik
az illető körben a gyű jtést vezetni s a gyű jtö tt össze­
geket s aláirt alapitó, v a g y évjáradék kötelező leveleket
begyűjteni s N a g y tiszteleted útján felküldeni szíveskedjenek.
A lehető félreértések kikerülése végett, m ég m eg­
7 1*
jegyezzük, h o g y az egyes egyházközségek részére e g y ­
o ly utasítással, h o g y az alapítványi és évjáradéki Ígére­
tek a felhívás 3-dik lapján levő s szükség esetére m ég
külön is csatolt aláírási lapon jegyzendők elő s ezen la ­
pok azután a nagytiszteletü esperes urakhoz küldessenek
be, a szükséges alapitó és évjárádék kötelező levelek m eg-
küldhetése céljából. A z adakozási ivén gyű jtö tt Összegek
az illető gyű jtő által felvétetvén, nagytiszteletü esperes aa.
útján azonnal fölküldendők.
E z e k után, a gyű jtés körül való buzgolkodást s a
jelzett nemes és n a g y fontosságú célok iránti k egyes ál­
dozatkészséget tisztelt és szeretett kedves aai. szives figyel­
mébe ismételten arjánljuk.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától, K o ­
lozsvárit, 18 9 3 . február 15 .
Márkus János, Dr. K olosvári Sándor,
titkár. elnök-helyettes.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
Kolozsvár.. 1S93. Február 25-én.
E ln ö k ö lt: D r. K olosvári Sándor, elnök-helyettes.Je­
len v o lta k : D om okos A n ta l, dr. Szász B éla, dr. V á ly i
Gábor, dr. S á rk á n y L a jo s, B odor A n tal, D eák József,
M árkus János, titkár és K á d á r János, s.-titkár.
A z időközben elnökileg ellátott folyó ü g yek beje­
lentése és jó v á h a g y ó tudásul vétele után :
A diosadi pap kérésére és a pénztári hivatal jelen­
tésére, a papokat és egyh ázakat illető dézmá-kam at já ­
randóságoknak, az eddig is egyidőben történt kiszolgál­
tatása jö vő re fentartása mellett, az e g y n yu gtára való
kiszolgáltatás engedélyezhető nem volt.
A gyulafehérvári egyház építésre fölvett 17 0 0 frtnyí
központi kölcsönének törlesztése tá rgyáb a n kelt előbbi
határozatnak m egváltoztatásával, az épített bérház jö ve­
delméből évenkint 1 1 0 forintnak felküldése kötelessége
alól, a betölteni ú g y sem szándékolt 2-ik papi állomás
után járó kamarai javadalom visszatartására utalással,
m agát fölmentetni k é rv é n : az Ig.-T an ács a határozatot
m egváltoztatandónak nem találta.
H orváth L a jo s építő m esternek terve és költség-
vetése, az egyházkerület részére m egvásárolt Groisz-féle
ház utcai részén esetleg építendő bolthelyiségekre nézve
bem utattatván : m ivel a közzé tett hirdetésre alkalmas bérlő
nem jelentkezett, a bolt-épités kérdése ez idő szerint a napi­
rendről levétetett s a helyiségeknek mostani állapotuk­
ban való bérbe adása elhatároztatott.
Sim ó Béla, tanfelügyelő ur, annak idején közvetlenül
br. B á n f f y D e z s ő , egyházkerületi főgondnok aa.-hoz
tett fölterjesztésében, az egyházkerületi képviselők válasz­
tása alkalm ából az iránt emelvén panaszt, h o g y H egedűs
Lajo s, esperes, a választási jo g szabad gyako rlásával szem­
ben, hivatalos hatalm ával visszaélt, az e tá rgyb a n kihall­
gato tt esperes igazoló jelentésére, a m ely mellé éppen a
szavazó érdekelt két tanítónak írásbeli nyilatkozata is
csatolva v o lt: az ü g y fölött az Igazgató -T an ács napi­
rendre tért.
A z enyedi Bethlen-kollegium jószág-igazgató ja ré­
szére m egújított és kiigazított utasítás jó váh agyatott.
 72. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 9. szám.

A kristyori egyháznak, a beérkezett felvilágosításra kező számban talán m ár elégedetten olvasnák, h o g y a

és az egyh ázm egyei tanács ajánlatára, m ost m ár m egen­
gedve Ion, h o g y eladott erdejének vételárából hátrálékos
papi járandóságukat és az adókat ötszáz frt. erejéig tör-
leszthesse.
M olnár Zsigm ond, m .-vásárhelyi ügyvéd , a sepsi-
szt.-g yö rgyi kollégium ja v á ra m ég 1859-b en öt ven frtos
alapítványt tett aképpen, h o g y az alapítványi tőke befi­
zetéséig az után 6°/0. kam atot fizetend. E z idő szerint ötven
frt. regale-váltság k ötvén yt azon kérés kíséretében fizette
le, hogy azt az átalakuláson átment sepsi-szt.-györgyi
kollégiumtól visszavonhassa és a m arosvásárhelyi kollé­
giumnak adhassa. Miután azonban az érdekelt kollégium
a «Székely-M ikó-kolIegium » címe törvényes felvételével
csak nevét változtatta, de felekezeti jellegét m ég a teljes
főgimnáziummá fejlesztő állam segély se érinté, alapitó aa.
k ívánsága teljesíthető nem volt.
A kövesdi egyh áz papi lakának és melléképületeinek
kiépítése a műszaki mérnök jelentésére engedélyeztetett.
B ogdán József, erdő-szent-györgyi és havadtői volt
adminisztráns pap, az azon egyházakban hátrálékban volt
szám adások elkészítéséért, az egyháztól külön dijt vcvén
föl, miután e fizetés az illető egyh ázat nem, hanem csakis
a számadó gondnokot és volt papot terhelheti: az e g y ­
házm egyei tanács e tá rgyb a n hozott határozata helybe-
h agyato tt.
A tacsi pap részére, égés által szenvedett rendkí­
vüli károsodása okán, az állam segély terhére, 10 0 forint
kiutaltatott.
A m.-ludasi körlelkész engedélyt kérvén arra, h o g y
adószedői (kollektor) funkciót teljesíthessen, miután ez
állásában saját híveivel jöhetne ellenkezésbe, a kérés, fenn­
álló törvényeink alapján, teljesíthető nem volt.
sz.-udvarhelyi ref. kollégium egyet gondolt, s e g y szép
éjjel átalakult, a Csekm e úr óhajtása szerinti leány-növel-
dévé ? E selyem -bogár természetű m etam orfom ellen, s
annak m ég bárm ily ártatlan tréfa formájában való említése
ellenében is, bátor v a gyo k , tiltakozni. De, egyszersm ind
azt is sietek kijelenteni, h o gy szerény tiltakozásom at nem
megbízás, sem azon helytelen Önteltség súgalja, mintha
e kollégium érdekei hivatott védőjének csekélységem et
tarthatnám , mert jól tudom, h o g y ha sorrend szerint vennők
a dolgot, az illetékesség sorrendjében nagyon meszszi-hátúl
kapnék helyet; mindamellett, illetékessé tesz engem, s tehet
m ég m ásokat is, az A lm a-M ater iránti hála, tisztelet, az
ezekből folyó kötelesség, helyzetének, viszonyainak, s fel­
adatának ismerete, és illetékessé tesz a m eggyőződés, és
a nyilvánosság joga.
E jog-cim eken tehát akár keresztes hadjáratot indít­
hatnék a Csekm e úr indokolásának m egokolása ellen, ha
megfeledkezném arról, h o g y itt voltaképpen e g y elkésett,
bár indokolatlan tréfáról van szó, s ha feledném azt is,
h o g y verebet nem szoktak á gyú v a l lőni.
Mindamellett, bármilyen ártatlan, kis tréfában ott
lappanghat a veszedelem csirája. E z t eléggé igazolja az
élet. Elm ondjuk, m egtesszük a tr é fá t; eleinte csak nevetnek
fölötte ; de, ha többször, v a g y többtől hallják, m ár m eg­
ragad egy-két ember fejében, gondolkozni kezdenek róla,
egyik igazságot vél benne fölfedezni, a m ásik szerint az
egész nem egyéb, mint sértés, és igazságtalanság. É s csak
találkozzék össze véletlenül, bárm ily sima formában, bár­
m ily ártatlan céllal e két ellentét, mint két ellenséges vad,
m egérzik egym ást, szóra-szó, s csakham ar kész a vesze­
delem, a háború. M ár pedig, minden háború rósz, s minden
roszat tanácsos elkerülni, v a g y megelőzni.

Végezetül, miután az országszerte ultramontán irá­ ím e, lehetnek olyan emberek, kik a bűnbánat és

nyáról ismert « M a g y a r Á lla m > és ezután több fővárosi m agábaszáliás e kom oly napjaiban lemondva minden él­

lap, azon alkalombúi, h o g y az Ig.-T an ács 7 0 0 drb. ke­ vezetről és nem értve m eg az ilyen ártalm atlan tréfát,

reskedelmi bank-részvénynek eladását időszerűnek látta, m ég kom olyan tépelődni kezdenek azzal a gondolattal:

főt. püspök aa. ellen hallatlan és m élyen sértő közle­ ha vájjon, nem jó volna-e az «Indokolt vótum » c. cikk­

m ényt tettek közzé: az ü g y valódi állásáról hivatalos ben kitűzött gyakorlati iskola-politika mellé sorakozni?
M ár pedig, ha sokan találnák ilyen gondolatokkal fárasz­
nyilatkozat közreadása h atáro ztatok el.
tani m agukat, m ég e miatt is kiüthetne a veszedelem.
É n ugyan ekkor sem félteném az udvarhelyi kollégiumot,
de az mégis baj lenne, ha az érdeklődő közvélem ény az
Indokolatlan tréfa.
ok nélküli zűrzavar és konfúzió lázába esnék, mert ez
A vig farsangból átléptünk u gyan a kom oly böjtbe, a konfúzió igazán nem lenne amabilis, v a g y fölösleges
de azért m égis van részünk e g y -e g y farsangi tréfában. szóharcban vesztegetődnék az idő. M ár pedig, felesleges
Ilyen farsangi tréfát cselekedett m eg közelebbről Csekm e szóharc minden hosszabb fejtegetés olyan vélem ény ellen,
F eren c aa. E lap e g y előbbi szam ában e g y cikkecskét tesz I m ely a sz.-udvarhelyi ev. ref. kollégium ot bármi módon
közzé, m elylyel nehány szóban indokolja, h o g y miért sza­ | degredálni, kényszergetni, mostani szervezetéből kifor-
vazott a «Tisza Kálm ánná» cimü pályázati cikkre. Helyesen j gatni, megnyirbálni, jelentőségét csorbítani s feladatát
tette, ha m eggyőződése szerint szavazott erre, s azt is | félreismerni, v a g y félrem agyarázni s ezek által létjogát
helyesen cselekedte, h o g y vótum át nyilvánosan is indokolja, | tagadni akarja. Ilyen szóharc ez iskola múltját, helyzetét
ha azt jónak lá t ja ; de, azt nem tette helyesen, h o g y ez 1 és misszióját helyesen és egyform án ismerő két egyén
indokolásnak forrásául szolgáló gondolat, v a g y «új eszme» között lehetetlenség.
által elragadtatva, a reform átus leány-növeldék szaporítása Ennélfogva, ama bizonyos «száz m eg száz prot.
céljából a székely-udvarhelyi református kollégiumot je ­ | szülő (első sorban papok és tanítók)» éppen nem készül
lölte ki első áldozatul. tapsolni a Csekm e ur reform -javaslatának, hanem örvend,
Mit vétett ez iskola a hazának és egyháznak, mit ^ h o g y itt a közelben találhat e g y tisztességes múltú s
Csekm e urnák, h o g y merész tréfáival rá-úszitja az ujság- feladatának becsülettel megfelelni tudó ref. gimnáziumot.
hajhászó és felületesen ítélő emberek seregét, kik a k övet­ É s hiában argumentál Csekm e ur e kollégium ellen a zó-
 9* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nás vasutsai, h o g y az megszüntette a távolságot s a szé­ | sitése az az épületnek, ha az egyik kezemmel rontom csak
kely ember e g y pipa-szóval hegyei közül En yeden, v a g y
K o lo zsvárit teremhet, m ert annak a székely embernek,
ha fiát mindjárt teljesen ingyen szállítaná is a vasút, m ég
is mindig messze, végtelen m essze lesz az enyedi, m eg
kolozsvári kollégium, a ki pénzzel nem, hanem csak he-
tenkint a hazulról behozott csekély edibilivel tudja segí­
teni a kollégium jótétem ényei által istápolt s ez istápolás
mellett az érettségi révpartjáig vergődő fiát. É s hiában
argumentál Csekm e ur azzal, h o gy S.-Szen t-G yö rgyö n a
kiegészített ref. gimnázium elvonta az udvarhelyi gim ­
názium tanulóit, mert bár természetesen kevesebb m ost
itt a háromszéki tanuló, mint vala régebben, de v é g k é p ­
pen nem fogyott ki, és az udvarhelyi gimnázium létszáma
semmi ijesztő n agy, természetellenes dekadenciát nem
m utat a s.-szen tgyörgyi gimnázium 3 -ik osztályának ki­
nyitása óta sem. A bedugult forrás helyett újabb fo rrá ­
sokra akadt ez a «h agyom ányos szükségéből vesztett»
gimnázium. Mindezekkel tehát hiában argumentál Csekm e
ur. É s a mi ez argumentumok látszólagos kom olyságát
is teljesen a levegőbe fújja, az azon hat-fontos go lyó b is­
képpen kilőtt okoskodás, h o g y van itt állami főreáliskola
is, m eg rom. kath. gimnázium is: minek hát ref. gim ná­
zium ? M ár ilyen argumentumot, m ely olyan forma logika,
mint kétszer kettő = három, valóban, csak v íg farsang
közepette lehet kitalálni s kom olyan fölállítani.
Hát, mikor lettek a mi felekezeti tanügyi érdekeink,
hagyom ányaink, iskoláink szelleme, stb annyira egyek
és ugyanazonosak az állami, m eg róm. kath. érdekekkel,
h agyo m án yn yak szellemmel, h o g y a hol ezek érvényesülni
akarnak, ott mindent valóban pótolhatnak s ott mi bo­
csánatot kérve, h o g y eddig élni merészkedtünk, hát le­
feküdjünk és elaludjunk ? É n eddig egyszerű eszemmel
ú g y tudtam, h o g y a rendes m ag y ar gondolkozás és ön­
tudatos prot. felfogás szerint, ilyen formán kellene beszél­
nünk : állami reáliskola, róm. kath. gimnázium dolgoznak
ott, hol a mi felekezetűnknek eminens érdekei van n ak :
igyekezz te is, felekezet, minél erősebb pozíciót szerezni;
állíts, ha lehet, te is iskolát, de azt a bolondot ne tedd,
hogy a mi jó, erős gyökérrel fogózik a múlt s azzal
együ tt a jelen talajába, azt onnan erővel kitépd i
Korántsem azt teszik e szavaim, mintha ignorálnám,
vág)* kicsinyleném Csekm e urnák a prot. nőnevelés iránti
buzgóságát, jóakaratát. Ellenkezőleg. Lelkem m élyéből
örvendeznék én is, ha kellő számú s kifogástalan beren­
dezésű felekezeti nőnevelő intézetünk volna, v a g y lenne
rövid időn. D e ez az eszme, h o g y lendítenünk kell vala­
mit a prot. nőnevelés ügyén , egyáltalában nem új, leg­
utóbbi fölelevenedésében is van m ár nehány éves. A mi
pedig új van a « T isza K álm ánné» c cikkben is s a mi
annyira m eghatotta Csekm e urat, h o gy t. i. «kérjünk
kölcsön a gimnáziumoktúl leán ynöveldéket!» az m eg tel­
jességgel nem jó, a m inthogy nem minden új jó is e g y ­
szersmind.
A kölcsönzés, kölcsönvét el egyáltalában nem a leg­
rendesebb á lla p o t; az ilyen féle kölcsönzés pedig, a m ilyen­
ről itt szó van, (eltekintve attól, h o g y kettőn áll a vásár,
■a vevőn és az adón), semmi tekintetben hasznos és erő­
sítő, legalább a mostani állapotoknál hasznosabb és erő-
sitőbb az egyh ázra nézve nem lenne. A v a g y , miféle erő-
/3
azért, h o g y a m ásikkal tatarozhassam ? É s gazdagabb va-
gyo k -e azzal, ha egyetlen forintomat ma eg y ik zsebem ­
ben tartogatom , holnap onnan kiveszem, h o g y a másikb i
dughassam, s talán holnapután m ár a harm adikba ? C sak
nem fogom azt hinni, s m agam at ezzel nevetségessé tenni,
h o g y m ost m ár két, v a g y három forintom van ? M ár pedig
a protestáns egyháznak, ha valóban protestáns egyház akar
lenni, és maradni, ig y erősíteni m agát, ilyen csalódásban
élni, nem s z a b a d ; az az egyh áz nem méltó a protestáns
névre, a m ely csak teng-leng, hanem az méltó, m ely folyton
erősbűi. Erősítsük hát magunkat, emeljünk leány-növeldé-
ket, alapítsunk, szervezzünk m agasabb fokú növelő inté­
zeteket, de hagyjunk békét a m eglevő intézeteknek, akár
kollégiumoknak, akár egyébnek hívják azt, s az ilyenek­
nek bontogatását m ég csak tréfálkozásunk közben se
említsük.
M ondok egyet. Szívesen látjuk Csekm e urat Székely-
U dvarhelyre. L e g y e n vendégünk. S ha a körülmények és
viszonyok alapos megism erhetéseért a fáradtságot nem
sajnálandja, csak nehány nap alatt is m eg fog győződni,
h o g y e kollégiumnak nem orvosi műtétekre, hanem ba­
ráti véde'em re, e g y kis rokoni melegségre, s atyafiui tá ­
m ogatásra van szüksége, s akkor állani és virágozni fog
mind az időknek végéig. D e, különben is állani fog, mert ál­
talános igazság van a «sub pondere ereseit» elkoptatott jel-
szavábán. M eg fog győződni, hogy ha kétszáz évesnél
idősebb élet-korában sok ádáz tám adást, zaklatást győ­
zelmesen kiállott ez az iskola, már csak az «új eszm e»,
«új ösvény» tetszetős mezében megújuló, de egyáltalában
nem veszedelmes tám adást is kiheveri valah o gy, isten sege­
delmével. H a pedig minderről, n a g y sajnálatunkra, nem g y ő ­
ződnék m eg Csekm e úr, itt a helyszínén, ú g y bátor lennék
én is nyilvánosan azt indítványozni, h o g y a gernyeszegi
egyházközséget, tekintet nélkül múltjára, tőkéire, jövendő­
beli miszsziójára, stb. azonnal alakítsuk át péld. egyh áz­
kerületi javitó-intézetté, hiszen, tulajdonképpen ez is hasz­
nos, szükséges intézmény, m elyet az egyház nem ignorálhat.
V ájjon, erre aztán mit mondana Csekm e úr, h o g y én ko­
m olyan, v a g y csak tréfából beszélek ?
Igaza van Csekm e úrnak anyaszentegyházunknak
n a g y szüksége van protestáns asszonyokra, de ú g y látszik,
h o g y szüksége van olyan protestáns férfiakra is, kik m eg­
akarják és tudják őrizni a múltak szerzeményeit, s azok
iránt kegyelettel és buzgósággal eltelve, sértetlenül, v a g y
g y a ra p ítv a adják át a jövőnek. H a pedig nem va gyu n k
bővében a protestáns férfiaknak, m iért bántjuk azt az inté­
zetet, m ely kész is, képes is, ilyen protestáns férfiakat
növelni ?
M é g csak e g y szót. A z én mostani szavam a Csekm e
úr indokolatlan tréfája ellen, érzem, tudom, gyö n ge, erő-
telen szó. De, tudom azt is, h o g y ha tán szükség lenne
arra, h o g y m egszólaljanak mindazok, kiknek hangja erő­
sebb és hathatósabb, e hang-özonbűl nem rína ki disso-
nanciaképpen az én gyö n g e hangom, hanem azzal össze-
vegyű lve, a legtökéletesebb hármónia győ zn é m eg Csekm e
urat az igazságról.
(Ú g y hiszszük, felesleges a versengés e dolog fe­
lett. A z egyházkerületi közgyűlés kimondotta, h o gy az
udvarhelyi kollégiumnak fen tartása: erkölcsi kötelesség*
 74- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 9. szám .

Csekme barátunk oda vetett gondolata száraz villám miatt. Úgy látszik, hogy a pápa meg akarván hódítani min-
volt. K árt nem tett. Kétségen kívül, ő sem akarta, hogy denik politikai irányzatot, úgy fog járni, mint Buridan isme­
tegyen. S z e r k.) „ T, retes szamara, következőleg elveszíti mind a kettőt és két
^ ' Zayzon János-
szék között a pad alatt marad. Pedig hatalmasan dolgozik, hogy
régi befolyását mindenféle tekintetben visszaállíthassa Nem
Külföldi egyházi szemle. idegenkedik többé attól sem, hogy a szocializmussal fogjon
kezet és lapjai erősen hirdetik, hogy a római politika alap-
Londonban, hol eddig az uralkodó anglikán egyház érvé­
elve jövőben ne a fejedelmekre, hanem a népre, sőt a töme­
nyesítette mindenben jogait, most az a különös esemény történt
gekre támaszkodjék, stb. Mégis csak nagy filozófusnak, köze­
meg, hogy polgármesternek, az érdemes anglikanus férfiak mellő­
lebbről nagy skeptistának kell annak a római pápának lenni,
zésével, rom. katli. vallásu egyének közül választották meg azt,
hogy annyira kétségbe vonja az emberi ész józanságát, hogy
ki magában véve, ez állásra a legkisebb jogosultsággal birt.
bagoly-várba való terveinek megvalósulhatásáról ábrándozik,
E z az eset maguk közt a választók közt is annyival inkább
sőt lépéseket is tesz életre hívásuk érdekében. Tán, nem lenne
feltűnt, mert az uj polgármester, alig hogy hivatalába beig-
rósz, ha ő is úgy járna, mint Hume, midőn a tóba majd bele
tatták, rögtön Dublinba utazott, hol összes jelvényeivel fel­
fűlt, hogy aztán ezzel együtt meggyőződnék némely kétségbe­
díszít ve, csak azt az üdvös dolgot ismerte legelső teendőjé­
vonhatatlan dolog elvitázhatatlanságáról. Neki sem ártana egy
nek, hogy r. kath. hitfeleivel együtt hálát adjon a róm. kath.
kis experimentálás, hogy utó végre is ne ábrándozzék nagyon
templomban, e felekezet jogainak szép felvirágoztatásáért.
sokat és világ-boldogitó elveit ne erőszakolja rá másokra, ezek
Valóban, nem lehet eléggé csodálni azt a prot. felvilágo-
akarata nélkül.
sultságot és toleranciát, mely még önmagát is megtagadja,
hogy másoknak adjon valamit, nem lehet akkor, mikor a
Olaszországban azokat a tüneteket mutatja újabban a
róm. kath egyház tagjai még mindig nem akarnak semmit
keresztyénség története, mint az emberi kultúráé Afrikában.
sem engedni; vájjon, képzelhető lenne egyáltalában a harc
Mikor az evangyelium szelleme már mindenütt éreztette ha­
az egyházban, mely a harcot, mint ilyet teljesen perhorres-
tását, kezd munkálkodni, mintegy projektumakint a jövendő
kálja, ha nem hintenék el a magvát azok a túlon-túlbuzgó
időknek itt is, hol, örökre kiaszottnak látszott a valóságos
róm. katholikusok, kiknek elernyedt idegei csak akkor feszül­
keresztyén élet elevensége. Mint egy statisztikai kimutatásból
nek még meg, ha olyan ismeretlen veszélyt idéznek fel, mely­
olvassuk, a múlt évben kerek számban százhetvenezer pél­
nek átkait nem ők, nem fiaik, hanem unokáik s ezeknek
dány vallásos iratot terjesztettek ez országban szét, köztük
unokái fogják megérezni és érte a felidézőket átkaikkal sújtani ?
* nyolcezer teljes bibliát és tizenhétezer újszövetséget. Csaknem
hihetetlen, hogy Calabriában és Abruzzóban akadtak a leg­
Ugyancsak Londonban azt a nagy tervet kapták fel
buzgóbb vevők, és olvasók. Magában Siciliában tízezer iratot
újabban: mikint hatoljanak be az evangyelium szavával azokba
osztottak szét a lakosság között. A nagy vevés és olvasás
az egyházakba, melyek, mint a papizmus valóságos fészkei,
következtében, igen számos helyen meg is alakult az evan-
irtózattal fordultak el mindattól, a mi nem a pápai széktől
gyéliumi egyház, bár a heves támadások miatt, e lappangó
származik, sőt az evangyeliumot magát, mint a legveszedel­
egyházak nem mernek nyíltan fellépni. A feltűnések legna­
mesebb bajokat, tüzzel-vassal irtogatták maguk közül ? Április
gyobbikának egyikét keltette pedig az a körülmény, hogy sokan
hó végén lesz a nagy egyetemes konferencia, mely ez ügy­
a magasabb rangú férfiak közül nyilvánosan is szakítottak a
ben intézkedni és végezni fog. Az egész kontinens képvi­
római egyházzal. Ezek közé tartozik a nagy tekintélyű dr. theol.
selőit meghívják ez alkalomra s igy közösen állapodnak meg
Marsilli is, az előtt rendkívül buzgó védője egyházának. Csak
a legbiztosabb eljárások tárgyában. Ismét hallani fogunk te­
szomorú jelekint ismerhetjük el tehát ily körülmények közt
hát jó csomó szép szót; hanem mégis mintha úgy lennénk
az időknek, bogy az itteni harc megküzdésére egyedül hivatott
ezzel a kérdéssel, mint a néhai jó magyar történetíró, ki
valdens egyház nagyon erőtlenedik belső egységében, hitéleté­
Magyarországról megjegyezte, hogy ez törvény-gyártásban soha
nek tántoríthatatlan szilárdságában, meggyőződésének meging-
sem volt szegén}', mert hozott jobbnál-jobb törvényeket, csak
hatatlan biztosságában, mert a mint szintén olvassuk, a fiatal
hogy nem tartotta meg, holott ebben az esetben, ha t. i. meg­
papjelöltek közül számosán viszszaléptek pályájuk folytatásátúl,
tartotta volna, nem volna boldogabb országa Európának, mint
mivel tanáraik oktatásainak, előadásainak hitelt adni, nem
Magyarország. Mig a katholicizmus végleg nem fog romba
tudtak többé. Pedig, a valdens egyház az «Alpesek izraele» nem
dőlni, hogy emlékét csak a történetírók őrizzék meg, addig
szereti utánozni a német theologiát, melyet mi oly nagyon
valószínűleg nem igen fognak a protestánsok hatni tudni,
kedvelünk, mely az írások összetördelésében látja csak a valódi
azzal az egyházzal szemben, mely a csodálattal határos mó­
tudományos theologiát, nem különben a vallásos világot a mi
don tudta a maga fensősége alá keríteni a létezőket, a mely
saját teremtményünknek tartja, hol istent mi alkotjuk, nem
hajlékonyságát annyira subtilissé tette, hogy abban, mint a
pedig isten alkot minket. Vájjon, ha a valdens egyház is igy
bő köpenyegben, a világon mindenféle dolog elférhet.
tenne, mi lenne belőle, a miképpen mi válnék azokbúl az
Franciaországban a pápa éppen olyan viszonyban van egyházakból, a melyek a német theol. tudomány kincseiből
mostan is a politikai pártokkal, mint régebben volt. Az ál­ veszik egyedül a bölcsességet és valóságos igazságot ?
lapotok nem változtak, maradt minden, a mint volt. A re­
publikánusokat még mindig nem tudta itt megnyerni, sok­ Az észak-amerikai államokban, New-Yorkban fogják fel­
szoros igyekezete ellenére sem, a római kúria, pedig értök építeni nemsokára azt a templomot, mely ez idő szerint a
egészen elhanyagolta a monarkhistákat, kik módfelett érzé­ föld kerekségének legszebb és legdrágább temploma fog lenni,
kenykednek e nem várt és nem is érdemlett mellőztetés mert tízmillió dollárra tervezik a költségeket. E templom­
 9. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
bán hét mellékoltár fog lenni, melyhez úgy arányitják a szük­
séges részeket, hogy mindeniknek megfelelően más-más nyel­
ven, tehát egy templomban összesen hétféle képpen fogják
hirdetni istennek evangyeliumát. És feldíszítik az egész tem­
plomot aranynyal, drágasággal, hogy egymagában országok
kincseivel érjen fel. Tehát éppen úgy, mint Bethlehemben,
hol a megváltó állítólagos bölcsőhelye fölibe építették egyikét
a legszebb templomoknak, hogy azután még csak ne is az
ő dicsőségét hirdessék benne. Nem Zwinglinek volt-e nagyobb
igazsága ezeket a dolgokat illetőleg, mint e templomépitők-
nek, mikor Bernben az egyház szegényeire mutatott rá s
ezekben ismertette meg a polgárokkal az egyház valóságos
kincseit? Építhetünk templomokat, sőt még hirdettethetjük
T A R C A.
Könyvismertetés.
(Protestáns Szemle. Szerkeszti Kenessey Béla. IV-ik évfolyam,
IV. füzet. V-ik évfolyam. I. füzet.)
(A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformá­
ciótól kezdve. Irta Zsilinszky Mihály. III. kötet. A magvar prot. irod
társaság Kiadványai.) (Folytatás.)
Stromp értekezését követi a füzetben Wéber Sámuel
tollából id. Buchholz György életének és korának valósággal
érdekes, szép megvilágításban és élénk kidomboritásban élőnkbe
rajzolt korhű képmása. Éppen azt az időt, annak történetét
festi ez alkalommal Weber, mely a Tököli-Rákóci küzdelem
kora volt ; e keretbe illeszti bele azt a nagyon sokat hánya­
tott életet, mely az üldözések közepette is mindig tántorít­
hatatlan és igaz maradt.
Mert kétségbe vonhatatlanul nagyon érdekes kép az,
mely Wéber tanulmányából élőnkbe tárul. Annak az evan­
gélikus papnak élete, ki átélte az üldözéseket és szenvedé­
seket úgy, mint Buchholz s élete végén mégis nyugodt ön­
tudattal hajthatta le fejét a halálos álomra, mert egy pilla­
natra sem tántorodott meg, valamint életének tanulságai igen
alkalmasok arra, hogy történeti múltúnk reminiscenciáit meg-
gazdagitsák. Ú gy sem igen vagyunk valami nagy bővében a
hasonló tanulmányoknak, kétszeres örömmel kell hát fogad­
nunk, mikor avatott kezek nem a Lamartine által emlege­
tett tükörre, hanem felidézett történeti alakjaik által ugyan­
csak a tőle emlegetett bíróra emlékeztetnek, ki bírál, vizs­
gál és ítéletet mond. Annyival is inkább, mert a mi pro­
testáns egyháztörténelmünk még nem jutott el odáig s úgy
látszik, egybáztörténészeinkben még meg sem született az a
vágy, hogy megköveteljék a méltó helyet, melyet megérde­
mel ez a mi múltúnk története. Pedig előttünk állana ha­
zánk politikai történetírásának példája. Ezzel is úgy volt
mindenki, maguk a történészek is, hogy még ők sem tulaj­
donítottak nagyobb kiválóságot az egyetemes történetben
Magyarország históriai múltjának, olyat, hogy azt tán még a
külföldön is becsülnék valamire. Csak mióta Marcali a «Revue
Historique»-ben vagy Mangold a «Jahresberichte dér Ge-
schichtwissenschaft»-ban ismertetni kezdték a külföld előtt
is a magyar történetírást és annak eredményeit, látták e gyük ezt jó lelkiismerettel,
történészek miképpen fordult a világ szeme erre felé is és
ismerték meg mindenütt, milyen kincses bányája a magyar
történelem a világtörténelemnek. Nem ugyanez eset van-e a
magyar prot. történetírásnál? Vájjon, ki ismerteti a külföl­
75
is bennök azt, ki eljött, hogy megtartsa, a mi elveszett v a la ;
aztán az a pap, kínéi lehet fő dolog éppen úgy, hogy mi­
csoda lényegileg véve, mint az, hogy milyen erkölcsi erővel tud
reprezentálni, állhat ott annak a templomnak közepén, eset­
leg üres padoknak prédikálva az igazán bemutatott Krisztust,
de ha annak a templomnak nem az igazi élő hit lesz a
fundamentuma, hanem csak az a bizonyos összeg, melyet
építtetése el fog nyelni: inkább örökre be kell zárni az ajtaját,
mint hogy gunyjául álljon a hitetlen nemzedéknek. Nem a pompa,
nem a fény kell a templomok árkhitektonikájához, hanem az,
a mi nem a római katholikus egyháznak adatott: az egysze­
rűség, a lélekben való tisztaság, a mély meggyőződés, mely
erősebb legyen, mint a halál és a sírnak kötelékei együtt véve.
dön, hogy milyen történetünk volt nekünk a múltban, hogy
tán nálunk is volt egy-egy példa, melyet követni, annál in­
kább megismerni, mindenki előtt méltó cselekedet lenne?
íme, pl. a Buchholz élete is éppen az üldözések, a gyász­
évtized, a megpróbáltatások idejéből. Az az élet, mely telis-
ded tele van a legerősebb rembrandti színezésekkel, a meg­
rázó színi és drámai jelenetekkel. Ugyan, ki tud erről széle­
sebb körben valamit? Tán, a Szemle olvasói, tán nehányan
a buzgóbbak közül; de vájjon, ennyit érdemel a múlt a je­
lentől, az egyes küzdelme az őt követő utókortól; ha mindjárt
nem is fogadjuk el Comte religiojának alaptételét, hogy az
egyén egy jelentőségű az egyetemes emberiséggel. Saját ma­
gunk, ha a külföldről nem is beszélünk, őrizzük-e mi félté­
kenyen múltúnkat, avagy csak úgy is, mint a rómaiak,
kik Salustius tudósítása szerint, mindig házukban tartották
a Penateseket, hogy ezek a késő kori nemzedékeket is lel­
kesítsék? Holott, a mi e nemzet erkölcsi és fizikai épségére
nézve alkotmánya és törvénykönyve, ugyanaz kultúrájára nézve
nemzeti eszméje és története. És ez a nemzeti történet az,
mely a reformáció korától kezdve mélyen beleette magát az
institúciók százainak abba a szövedékébe, mely egyik kor­
szakot hozzáfűzi az utána következőhez. A X V I — XVII-dik
században, mikor e nemzet kultúráját éppen a protestánsok
képviselték, nem más, hanem éppen Ők tették e nemzet tör­
ténetének mintegy a melegágyát, melyet a történetírás, habár
dédelget is, de nem vett még kellőleg szeme-ügyére. Üdvö­
zölnünk kell tehát minden kísérletet, mely a múltat ébreszt-
geti; hiszen, ha egyéb eredménye nincs is törekvésnek, de
már az is haszon, ha az emberek figyelmet fordítanak rá
és gondolkozóba esnek rajta. Csak egy van, a mit többé-ke-
vésbé bár nem készakarva, de hibának kell felróni. Ez az irály
fogyatékossága. Egy-egy történeti tanulmány mégis csak gon­
dos nyelvezetet követel meg, több jelét a magyaros észjá­
rásnak, határozottabb nyomát annak az egyéni mozgásnak, me­
lyet a sajátos gondolkozás kifejtésében egy francia iró, mint
stílust határozott meg. Ú gy szerettük volna, indítványozni,
hogy a történeti tanulmányokat a Szemléből nyomassák le
külön-külön és terjesszék el a nép között. Ám, hogyan te­
mikor tudni lehet, hogy pl. a
kezünk alatti tanulmányt sem venné be a nép gondolkozás­
módja? Pedig, minden egyéb megvan e tanulmányban : a
mély lelkesedés, a kiváló gond, sok jól megbírált adat, a
rendezettség, a történetírói szellem, a múlt értése, a tiszta
 76. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
látás, eredeti nézésmód, belátás, stb. Valóban, el kell szo­
morodnunk, ha ilyen módon tapasztalnunk kell, hogy hiva­
tott történetíróink, mert ilyen hibában vannak, nem tudják
a kedvet felkölteni, a hangulatot megteremteni, képezni a
kedélyt, felébreszteni a lelkesedést. Csak azért, mert még
mindig a Driimmlerekhez és Jiricsekhez járnak iskolába. Ho­
lott, nekünk nagy szükségünk volna reájuk és összes erejükre,
hogy tettre buzdítsanak és messze elűzzék tőlünk azt a mind
inkább harapozó közönyösséget, mely Dante szerint, még a
pokolnak sem kell.
(Folytatása következik.)
Különfélék.
= Ne hiányozzék e rovatunkból sem ; emelkedjék
egy szerény hang itt is annak a « F ö l h í v á s n a k » érdekében,
melyet Lapunk legelőkelőbb helyén közlünk, és a melyet az
egyetemes zsinat bocsátott ki minden magyarországi evang.
református emberhez, ki egyházát szereti, előhaladását óhajtja,
nagygyá, dicsosségessé tehetősét munkálni, kész. A kitűzött
célnak lehetnek, sőt vannak ellenzői. Mikor valósultak meg
könnyen, ellenzés nélkül a szép, a nemes eszmék ? De mentol
több az akadály, mentői több nehézséget kell legyőzni, annál
boldogitóbb lesz a betöltött kötelesség öntudata, hogy ki­
elégítettük korunk szükségét, és meghoztuk áldozatunkat vallá­
sunknak, hitünknek oltáraira. Mert áldozat-hozatalról van szó.
Nem arról az áldozatról, melyet őseink meghoztak, midőn,
ha kellett, életüket adták a szent ügyért; arról az áldozatról van
szó, hogy mindenki adjon feleslegéből filléreket csupán, meg­
emlékezvén, hogy cseppekből lesz a tenger, és hogy «az ir­
galmas szemű ember megáldatik, midőn adakozik az Ő kenye­
réből». Senki se forgassa elméjében azt, hogy mennyi a szük­
ség ; hanem azt, hogy az ő bárminő csekély adományával is ke­
vesebb lesz az, és a cél közelebb jött. Képzelje mindenki, hogy
el vagyunk hagyatva, egyedül állunk, csupán magunkra utalva,
és tartsa büszkeségének, hogy munkára vetve kezét, része van a
teremtés dicsőséges munkájában. Ne gondoljunk senkire; csak
Önmagunkat vegyük számba. Nem volna-e szégyenletes, lealázó,
nem volna kétségbe-ejtő, ha 3 6 0 ,0 0 0 kálvinista nem tudna éven-
kint öszszegyűjteni 6— 8,000 forintot? Olvassátok a « F ö l h í ­
v á s t » meleg szívvel, egyházunk, hitünk, ügyünk iránt való oda­
adó szeretettel, gyűjtsétek a kalászokat, s áldjátok az istent,
hogy adott alkalmatosságot, gyakorolni magatokat a legfölsé-
gesebb erényben. Nagy Frigyes a hét éves háború pusztításai
után építette fel Sans-Sougiban a milliókba került márvány-
palotát, példát adva alattvalóinak, hogy erős akarattal le lehet
győzni még az éhen-halást i s ; minő diadala lesz az a mi
elmúló életünknek, hogy szegénységünk dacára, magunk után
hagyjuk ama fényes intézményt, mely jövendő századokra fogja
hinteni ragyogását. Fel a munkára, isten nevében 1
A folyó évi ev. ref. konventet március 14-re
hívták öszsze br. V ay Miklós Őexcellenciája, és főtiszt. Kun
Bertalan püspök, mint elnökök, Budapestre.
= Papválasztás. A mint értesülünk, szilágy-szolnoki
egyházmegyénkben a sz.-paniti egyházközség T é c s i J ó z s e f ,
kajántói lelkészt; a sz.-fő-k eresztúri egyház pedig K e n d e r e s i I 8 órára, S.-Szent-GgyÖrgyre, a ref. kollégium épületébe, az
L a j o s , borzási lelkészt választotta papjává. Űj egyházukba
költöző lelkész-társainknak kívánunk szerencsét, s óhajtjuk,
hogy gyökeret verjenek, hogy élhessenek hivatásuknak, és mun­
kálhassák egyházuknak előmenetelét.
= Peterdi Károly, munkácsi pap, és a tiszántúli
egyházkerületben a beregi egyházmegye esperese, febr. 22-én
meghalt, életének 6o-ik esztendejében. Mint munkácsi segéd-
pap már az ötvenes évek elején, igen nehéz, de valóban keresz­
tyéni, és hazafias kötelességet, sőt hivatást teljesített azokkal
a szegény foglyokkal szemben, kiket haza-szeretetükért zártak e |
rettenetes börtönökbe. De ezen kivűl is, Peterdi Károly azon a
vidéken valódi miszssziónáriusa volt nem csak felekezetűnk­ I
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
9. szám.
nek, hanem a hazafiságnak is. Mindez érdemeiért igen elő­
kelő tagja volt egyházkerületének, és egyszerű, nemes egyé­
nisége a szeretetnek, és tiszteletnek tárgya. Tagja volt az egye­
temes zsinatnak is. Halála széles körben okozott fájdalmas
megdöbbenést, és méltó részvétet. Emléke legyen áldott!
= Kérelem. Kérjük azon nagytiszteletü lelkész ura­
kat, kiknél 1 8 93 . évi Á r v a h á z i N a p t á r a k vannak bi­
zománybán, és eddig még nem számoltak el7 hogy alólirotthoz,
mint a naptár főbizományosához, úgy az el nem kelt nap­
tár-példányokat, valamint az eladottak árát mihamarább szí­
veskedjenek beküldeni. H o r n y á n s z k y V i k t o r , könyv-
kereskedése.
= Az országban legelőször alakult kolozsvári
1 8 4 8 — 49 o s z á g o s e r e k l y e - m ú z e u m az öszszes lel­
készekhez kérést és gyűjtő, s egyúttal tájékoztató könyvecskét
küldött az ereklye-múzeum szervezetére, beosztására és gyarapí­
tására irányítandó módozatokról. A küldeményhez csatolta a
múzeum hivatalos lapjának, az 1 8 4 8 — 49 Történelmi Lapoknak
mutatvány-számát, és múlt évi folyamának tartalom-jegyzékét.
E küldemény] e ez úton is felhívjuk a lelkészek figyelmét, a
múzeumnak ereklyékkel való gazdagítása érdekében szives párt­
fogásukat és nagy becsű, hazafias munkásságukat kérvén. A
kinek a muzeum felkérése a kezéhez nem jutott, s különben a
gyűjtés nemes munkájában részt akar venni: szíveskedjék ez
iránt Levelező Lapon az alólirt igazgatósághoz fordulni. A k o ­
l o z s v á r i o r s z á g o s e r e k l y e - muze um I g a z g a t ó ­
sága.
= Hálás köszönet. Nem mulaszthatom el, hogy egy­
házam nevében hálás köszönetemet ki ne fejezzem a múlt
években FelsŐ-Szováthra költözött, özv. Bayer Vincéné úr­
nőnek, ki az 18 9 2-ik év advent első vasárnapjára egy díszes
bortartó kannával gazdagította urasztali klenodiumainkat. Fo-
gádja a kegyes adakozó a nyilvánosság terén egyházam ne­
vében hálás köszönetemet; úgyszintén kedves fia, Báyer R ó ­
bert ur, ki egy új orgonára Összegyűjtendő pénz megszerzé­
sében fáradhatlan’ul munkálódik. Isten segélje nemes célja
kivitelében! Alsó-Szováthán, 18 9 3 . február 1 5 . G á s p á r
S á m u e l , ev. ref. lelkész.
Hivatalos rész
2 52 - 1S93. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a szilágy-szolnoki
ev. ref. egyházmegyébe kebelezett d e é s - h á z i kántor-tanítói
állomásra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalma tisztességes lakás és mintegy egy holdnyi
gyümölcsös és veteményes kerten kívül, egyházhatóságilag 265
forintban van megállapítva.
Pályázati határnap március 25 Folyamodványok nt. Nagy
László, esperes aához intézendok, Sz.-Somlyóra.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . febr. 27. Szász Domokos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
9 6 -18 9 3 . M E G H ÍV Ó .
A rikán-belőli ref. özvegy-árvái gyámintézet igazgató
I választmányát van szerencsém folyó év március 14-én reggeli
alapszabályokban előirt teendők végzésére, összehívni.
Ugyanazon napon, d. e. 1 1 órakor, rendkívüli közgyű­
lés fog tartatni, melyben az új alapszabályok, az Igazgató-
Tanács által ajánlatba hozott s más felmerülhető kiegészí­
tések figyelembe vételével, véglegesen meg fognak állapíttatni.
A javaslatba hozott kiegészítések az esperes uraknál
megtekinthetők.
A választmány tagjait korán való megjelenésre tiszte­
lettel felkérem.
Kelt Szörcsén, 18 9 3 . február 24. Péter K ároly,
gyámintézeti elnök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXQL Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Március 9.
M E G JE L E N IK M IN D E N
E lő fizetési á r a : E g y évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Elemi iskolai vallás-tanitásnnk.
Jelen soraimat azon erős meggyőződés dik­
tálja, hogy protestáns egyházi életünk legerősebb,
legigazibb, legbiztosabb alapja az okszerű e l e m i
i s k o l a i v a l l á s - t a n i tá s , s a mig ez parlagon
hever, ok nélkül alkotunk Protestáns Egyletet, vas­
kos folyóiratokkal és még vaskosabb kiadványok­
kal ; hiában sürgetjük a protestáns sajtót; fenhetjük
a fogunkat az uitramontánizmus ellen; közönyös,
ha orthodoxok vagyunk-e, vagy modernek ; gar­
madára gyüjthetjük a domestikát, lehetünk hívei
a presbiteri, a zsinat-presbiteri, a konzistoriális '
rendszernek; lehet egyházi és iskolai autonómiánk; |
írhatunk versenyre a Protestáns Közlönyben ; szer­
keszthetünk egy tucat Prédikátori T árt; szerkeszt­
hetjük a «Kalászokat»; kinevezhet a püspök kör­
lelkésznek, megválaszthatnak a hívek rendes pász­
toruknak; keresztelhetünk, eskethetünk, temethe­
tünk, prédikálhatunk ha a serdülő ifjúság vallásos
oktatását elhanyagoljuk, fél munkát sem végeztünk. ,
A vallás-tanítás hiányait kereshetjük
1. s z e m é l y i o k o k b a n ,
2. h i á n y o s t a n t e r v b e n , és
3. m é g h i á n y o s a b b t a n k ö n y-|
vekben.
Talán, egyszerű papiros-pusztitásnál többet
végzünk, ha e hiányokat megvilágítva, vallás-tani- !
tásunk irányát némileg kijelöljük.
I.
Kik tanítják a vallást a népiskolákban ? L eg­
több helyen a kántorok, kik mint tanítók, lehetnek
ugyan préparálva a vallás-erkölcsi oktatás elméleti
módszerében, de a tananyag kiválasztásában és fel­
dolgozásában nem bírnak, nem is bírhatnak kellő
0 -
szakismerettel. Es ez állításomat nem vehetik sem
egyszerű bóknak, sem komoly sértésnek, hiszen, más
oldalról ők dobhatják szemünk közé, hogy mi meg
nem tudjuk a számtan, földrajz, stb. pedagógiáját
úgy, mint ők.
10. szám.
CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.
Szerk esztő ség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők: Külmagyarutca 9 . sz.
így állván a dolog, mit csinálnak a kántorok
Elővesznek egy jól-rosszul megirott tankönyvet,
mely mellé külön vezér-könyvet hiában is keres­
nének ; kezdik úgy, a mint megiratott, s végig őrlik
a teremtéstől egészen a tüzes kemencébe vette­
tett három ifjú történetéig, a nélkül, hogy akár
a részekben a szépséget, akár az egészben az egy­
séget fölkeresnék, megtalálnák.
Tapasztalatból tudom, hogy az ilyen kezelés
mellett az egész tananyag csupán az ó-testamen-
tumi történetekre zsugorodik össze, azon egyszerű
okbúi, mert megkezdetik a tankönyv legelői, s fóly-
tattatik, mig egyszer a tanév bevégződik, s akkor
aztán punktum. Nincs több. Másik tenévben megint
igy, s igy tovább.
A lelkem fáj, valahányszor e visszaélést látom,
nem azért, mintha a zsidó történeteket alkalmat­
lanoknak találnám a vallásos képzésre, de ha
eszembe jut, hogy az a gyermek semmit sem hal­
lott Jézus életéről, tanításairól, a megkeresztelke-
dése alkalmával alászállott szentiélekről, a könyö­
rülő szamaritánusról, a tékozló fiúról, nem hallotta
a hegyi prédikációt, nem ült a Jákob kútjánál, vizet
kérni, nem járt a Jairus házánál beteg-látogatni,
1
nem imádkozott Jézussal a Gecsemáné kertben,
| a publikánussal a templomban, a tanítványokkal
a tengeren, nem hallotta az égi szózatot a damasz-
kusi úton, nem látta a megnyilatkozott egeket az
István megkövezésekor, nem útazott Pállal egész
Rómáig : akkor, mondom, a lelkem fáj. Hát, inkább
Mózes, mint Jézus ; inkább Abrahám, mint Simeon;
inkább a makpélai sírbolt, mint árimáthiai József
koporsója inkább Elizeus, mint P á l! Nem !
Hát aztán, hiszen, a mi anyaszentegyházunk-
nak múltja, története is van, van a jelenben egyház­
i
j alkotmányunk : hát ezek hol maradnak el, ha még
j a szegelet-kőig, a fundamentomig sem jutottunk el ?
j És kérem, a kántor-tanító nem csak azért nem
j űzhet céltudatos vallás-tanítást, mert nincs theolo-
I giai ismerete, hanem azért sem. hogy a felszaporo-
 78. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
előtt egyéb tárgyak annyira igénybe veszik minden
erejét és idejét, hogy adjon hálát az istennek, ha
bár ezen kivánalmaknak meg tudott felelni a mi
szűkös, terhes, osztatlan népiskoláinkban.
S e g í t e n i e bajon, m á s k é p p e n n e m
l e h e t , mi n t h a m a g u k a p a p o k v e t i k
k e z ö k e t az e k e s z a r v á r a , s v é g z i k a
v a l l á s - o k t a t á s t . Végtére is, a pap magá­
nak kell hogy növeljen publikumot, s meg vagyok
győződve, hogy fáradtságának hatvan-százszoros
kamatját élvezendi. Magam, pl. mikor csak az al-
kalmiság nem akadályoz, a tanidő alatt rendesen
az iskolában éppen azon a héten eltanitott tárgyat
viszem a templomba is, és a növendékeknek előre
jelzem a prédikációm tárgyát, kivonatilag el is mon­
dom nekik. Hogy figyelnek aztán vasárnap a pré­
dikációra ! Értésemre jött, hogy otthon már a szü­
lők is tudják ezt, s előre megkérdezik is a
textust, a tárgyat, s az ilyenek aztán figyelme­
sebbek is. Hasonlólag alkalmazkodunk az énekkel is.
A megelőző héten mindig azt az éneket tanítjuk (én
a szavát, a mester az énekét), a mit a következő
vasárnap fogunk énekelni. Szombat este és hétíőn
reggel az egész iskolát a templomba visszük, s ekkor
is ugyanaz az ének járja, úgy hogy a hét folytán
megtanított éneket egymás után háromszor éneklik
isten-tisz telet alkalmával is. E módszer annyira üd­
vös, és sikeres, hogy nem tudom eléggé ajánlani.
Csak egy kis előre-látó figyelmesség az egész.
II.
Az osztatlan népiskola természetében rejlő
nehézségek egygyel szaporodnak, ha megnézzük
az 1878-ban kiadott e g y h á z k e r ü l e t i t a n ­
t e r v e t . E nehézség, lényegében az, hogy a. tan­
anyag kodifikálásában egyrészt csak a bibliai vallás­
tannál marad, másrészt ebből igen sokat kiván;
alakilag pedig az, hogy mig az óra-rendben két-két
osztályt együtt sorakoztat, a tananyagnak osztá­
lyok szerinti felsorolásánál nem alkalmazkodik
ehhez, hanem külön szabja meg mindenik osztály
tananyagát, holott kettő-kettő tanulván egyszerre,
bizonyos periodikus beosztást igényelt volna.
A z e l s ő o s z t á l y tananyagát képezik e tan­
terv szerint, az erkölcsi elbeszéléseken és imákon
kívül Az éden kertje, az első ember-pár, Kain
és Ábel, Ábrahám hivatása, Izsák és fiai, Jákob fiai,
József és testvérei, József Egyptomban, Faraó álma,
József felmagasztaltatása.
A m á s o d i k o s z t á l y b a n A vízözön, Nóé
és bárkája, Bábel tornya, az emberek elszéledése,
Jákob és fiai Egyptomban, a gyermek Mózes, Mózes
10. szám.
és Faraó, az izraeliták kiszabadulása Egyptombúl,
az izraeliták a pusztában, az ígéret földének vissza­
foglalása, Rúth és Noémi, Sámson és a filiszteusok,
a gyermek Sámuel, Dávid és Góliáth, Dávid király,
Salamon álma, bölcs Salamon.
A ki csak falusi osztatlan népiskolában járt
valaha, átláthatja, hogy ennyi minden el nem ta­
nítható még akkor sem, ha külön-külön órát kap
mindkét osztály ha pedig, mint az órarend pa­
rancsolja, az első és második osztály együtt hallgat,
ugyancsak nem. V agy ha valaki megpróbálná, el-
tanitani, nem volna ideje az ezen osztályok leg­
becsesebb és semmivel sem pótolható tárgyait fel­
venni, értem az életből, s közvetlen a helyi viszo­
nyokból meritett élet-képeket, vallás-erkölcsi elbe­
széléseket, imákat, példázatokat, illemszabályokat,
versikéket.
A h á r o m, n é g y , és ö t ö d i k o s z t á l y ­
nak szánt előírással egyetértek, de már a h a t o ­
d i k o s z t á l y számára előirt hit- és erkölcstant
egyházunk történetével egésziteném ki, az alább
kifejtendő elvek alapján.
Véleményem szerint, a népiskola egy kis
kerek egészet kell hogy adjon, mert az onnan
kikerülő nagy részt földmives gyermekek nagyon
kevés percentje tanul tovább. Hiányos e tanterv
azért, mert csak a bibliai vallástannál marad, és
mert ennek ó-szövetségi részéből igen sokat fel-
vesz. Annyit, hogy még zsidó gyermekeknek is
elég volna, kik aztán ott be is végzik, s nincs még
előttük egy nagy vallás-alapitó története, vallása,
tanításai, stb.
S hibás, másodszor, mert ha az órarend szerint
két osztály együtt tanul, nincs gondoskodva arról,
hogy az első osztály a második évben, mikor már
ő lett a második osztály, ne csak ismétlésre szorít­
kozzék. A három-négynél szintén, az öt-hatodiknál
szintén. (Vége következik.)
A konfirmáció.
A z erkölcsi életben épp úgy, mint a természetiben,
vannak alaptörvények, m elyek okozati összefüggésben
állanak minden további fejleménynyel. A z élet csirája a
természet zárjához, a levés az életre ébredéséhez hasonló.
M ihelyt megilleti a föld kebelét a nap édes csókja, fel-
r a g y o g a term észet arca és m osolyog és nevet és tün-
döklik. í g y a gyerm ek arca is, ha a jó an ya csókját rále-
helli, felragyog, a kicsi s z ív érzi már, h o g y szeretve van.
A term észet tavasz kezdetével puszta, de m agában hordja
csiráját a levésnek, a mint felhasogatják, m egm ivélik és
elhintik belé a jó, v a g y rósz m agot, fakaszt rem ényt,
örömöt, bánatot. A n a g y apostol, Pál ig y szól a szülők-
 io. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hez a ti gyerm ekeitek szentek. Jézus pedig ig y szól
nem akarja a ti m ennyei atyátok, h o g y e g y is elvesszen
a kicsinyek k ö zü l!
A szülő viszi, a keresztyéni szeretet hívja a kis­
dedet a keresztség alá, ig y vetik m eg közösen az alapot,
a hitélet utján. Mint a term észet öle tavasz kezdetével
üres, ú g y a kis gye rm ek lelke is a bölcsőnél olyan, mint
egy tiszta lap, arra az élet, s főkint a környezet kell
h o g y törvényeket írjon; a keresztség célja is nem más,
mint a hivésre való előkészítés. Ezzel veszi kezdetét a
m agvetés és ha a szülők szivét nem tartja fogva a világ
szeretete, hanem él abban a Krisztus, akkor az irány jó,
akkor e g y szebb jö vő biztatva m o so lyg felénk, m ert a
szív lapjára, a lélek táblájára a legszebb eszmék és v a l­
lásos ihlet rajzolódnak.
A további munkából a főrész az iskoláé. Mikint a
szántóföldek mivel ését a gazda által elhívott munkások
végzik, itt is a mindenség bölcs gazdája által elhivottak
munkája veszi kezdetét, s ha a fogékony gyerm eki lélek
előtt a tudás varázs-szekrényét hivatott és lelkesülni tudó
lélek nyitja fel, mint az eső a tikkadt liliomnak, mint a
harm at a fakadó bim bónak hoz erőt, ú g y a nevelő is a
zsenge lélek erőit fejleszti. De, ha a közlött ismeretek
a n y a ga csakis a külső tudásra irányul, egyoldalú vá lesz
a lélek, m ár pedig az ember-képzésnek célja az, h o g y
majd a lélek uralkodhassék a szenvedélyeken, ezt pedig
elérni, ú g y lehet, ha azt az erőt beplántáljuk a zsenge
lélekbe, m ely azt fogékonynyá, a szivet önzetlenné, az
akarat-erőt edzetté te sz i; m ely megtanít, h o gyan kell az
örömnek napját, a bánatnak éjjelét, soha el nem biza­
kodva, soha el nem csüggedve, a jónak, szépnek mun­
kájában eltölteni, és ez az e r ő : a v a l l á s . Szép és dicső
ut az, m elyet Jézus a betlehemi bölcsőtűi amaz alkalom ig
tett, midőn ig y szóla: engedjétek hozzám a kisdedeket,
mert ilyeneké a m ennyeknek országa. L elk e nyilatkozásai
égi zengés, minden tette isteni kijelentés az embernek
fiától az emberek fiaihoz. M ennyi szeretet nyilvánult az
ő életében, m ekkora áldozatot hozott az igéért, e mennyei
lángért, m elylyel égből jö tt a lá ; de tehetett-e máskint,
hisz, ő m aga mondá : nem végeztem m agam ban egyebet,
mint annak akaratját cselekedni, a ki elküldött.
Szép az az űt is, m elyet a gyerm ek a keresztvíz­
től a konfirmációig tesz meg. Főkint, ha vele mennek
ez utón a jó szülők, m ajd a tanítók és a lélek apostola, h o g y ezzel a tanítók nevelésügyi érdemeiből levonni ak ar­
a pap : ha, midőn az anya szeretni, a tanító gondolkozni; 1 ja k ; nem, minden munkának tisztesség a d a ssé k ; de tény
tanítja, ott van a pap is, h o g y tekintetét a földrűl ég
felé irányítsa, a földi kincsekről a lelkiekre mutasson.
E k k o r ama n a gy nap, a k o n f i r m á c i ó , lélekemelő in-
nép lesz.
V alób an , szebb és a lélekben m aradandóbb n yo m o ­
kat h a gyó szertartást alig képzelhetek, mint a* konfir­
máció, ha ihletett lelkipásztor vet ennek alapot. E k k o r
az általános lelkesültség a hit ihletével társul és o ly han­
gulatot tám aszt, mintha a m eny szállana alá, mintha an­
gyalok k ara zengene, mintha a szentlélek lángja ott lo­
bogna a szivekben és a lélek szemei látom ányokat lát­
nának, mikint látott Mózes, Ilyés, a v a g y a lánglelkü Pál.
So h a el nem felejtem, mit éreztem am a szent napon
a kolozsvári farkas-utcai templomban, m ikor engem kon­
firmáltak: m ég m ost is, midőn avatottbúi m ár h itavató vá
79-
lettem, a jelen alkalm ak a műit emlékével ú g y összefűz­
nek, h o g y m egifjodik szivem az ifjak látásán, lelkem pedig
velők v a llja : mindenek elmúlhatnak, de a hit m egm arad
mindörökké.
É s olvasom évről-évre és látom n a g y lelki örömmel,
hány százan, ezeren tesznek vallást hitökrűl, mint terjed
isten országa és mint jön időrűl-időre a szentlélek, a mi­
kint m egigértetett.
É s olvasom naprúl-napra, mikint vétnek az embe­
rek a szentlélek parancsa ellen; mikint törli le az élet a
szivek, lelkek táblájáról az élet zománcát, a vallásossá­
go t ; minr terjed a társadalom ban a világiasság, az a n y a ­
g ia ssá g ; mint semmisül m eg az önzés pallósa alatt a
szeretet n a g y elve ; olvasom , sőt látom is, mikint szé­
gyen ük és tagadják m eg sokan a Krisztust.
Hallom a panaszt a társadalm i bajok fe lő l; látom,
mint keresik a baj orvoslását fűben-fában, tudósok el­
méletében. É s mindazokkal szemben, azt mondja szivem,
lelk em : másban nem adatott nekünk váltság, mint a ki
jö tt az urnák nevében és ez a mi váltságunk, a Krisztus.
A K risztust prédikálni és az ő tanait hirdetni, kö­
telességünk: elmenvén, tanítsátok és prédikáljátok az igét,
mind alkalmatos, mind alkalm atlan időben.
Mi tanítjuk, prédikáljuk az igét és m égis az nem
talál fogékony talajra. V ájjon , az igében van-e a hiba
Oh, nem az isteni eredetű. A talajban ? Nem az mi-
velhető. A hirdetőkben ? N e m ; m ert kiki, mint adá az
isten, az igét hirdeti a reábizottaknak. D e ha a m ag jó ,
a talaj mivelhető, a munkások is m egfelelők: miben le­
hetne a hiba, ha nem abban, h o g y a talaj nincs kellőleg
előkészítve s ig y az elvetettet m ár csirájában, v a g y zsenge
növésében elfojtja a tövis, a g yo m , kiperzseli a kövecs,
m ely a g y ö k ö t megfekszi.
Láto m , h o g y minden reális, v a g y bölcselmi tá rg y a t
m ás m eg m ás szakember e g y életet odaszentelő buzgó-
sá g g a l tanít és ig y szavának lángja, értelmének m eg­
győ ző kinyilatkoztatásai, m integy odatapadnak a tanít­
vá n yo k leikéhez. í g y képződnek az életnek azután kitűnő
szakmunkásai.
A zonban, a vallás-tanítással, h o g y va gyu n k ? K ezd ­
jük alant és haladjunk felfelé.
A népiskolákban legtöbb helyütt a hittant nem a
papok tanítják, hanem a tanítók. T á v o l legyen tőlem,
szerint, a hitélet ébresztése különleges inspirációt igényel.
A ki e mezőn hatályosan munkálkodni akar, annak a
lélek örök törvényeit kell buvárolnia, kell ismernie a szent-
irást, ennek fenséges eszméit n a g y igyekezettel és tapin­
tattal kell elvetnie a lelkek talajába.
A pap ott kell h o g y legyen az iskolában, midőn a
szülő gyerm ek ét oda fel viszi; ott kell h o g y legyen évek
során át s mint jó munkásnak, irtogatnia keli a fatyu-
hajtásokat, és fejleszteni a lelki izmokat.
C sak ekkor van aztán a pap méltó helyén a ka-
tédrában a konfirm áláskor; ekkor van innep igazán a
tem p lom b an ; ekkor az ifjak hitvallom ása nem a káténak
elmorzsolása többé, hanem életelv kinyilatkoztatása, m ert
leikökben él a tu d at: tudom, kiben hiszek, és tudom,
mit reméljek.
 So. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. io. szám.

M ondhatja valaki, h o g y ez nem elég erős érv, hisz, a ki a társadalom átalakulását akarja, kezdje a kicsinyek
a felsőbb iskolákban a vallástanitásról kellőleg gondos­ növelésén. Igaz, hosszú munka ez, de m in d egy; ha e g y
kodva van, m égis a vallástalanság a m iveit osztályban emberi élet m egfeszített küzdelmét igényli is, te g y e azt
m ég n agyo bb m érveket ölt, tehát, a baj okát a kor szel­ m eg minden protestáns pap, és akkor rajtunk a pokol
lemében kell keresni. kapui sem vehetnek diadalt. Nem , m ert a mit az ifjú lélek
A z t m agam is vallom, h o g y a kornak iránya, m ely­ befogad, azt a felnőtt ember élet-elvvé változtatja át. É s
ben élünk, befoly egész lényünkre, gondolkozásunkra és e n a g y munkát senki más nem végezheti el. csak a p a p ;
cselekedeteinkre, de azt is vallom, h o g y a kor szellemére mert, kitűnő szakkönyveket, a mikre bizony n a g y szükség
a nevelésnek elsőrendű átalakító hatása van, azért, midőn van, írhatnak az illetékesek; de, a betű m égis csak betű m a­
a vallástalanság terjedését és a m egoldatlan socialis pro­ rad, a lélek ihletett m egnyilatkozását semmi sem pótolhatja.
blém ák vajúdását látom : a vallásos névelésre mutatok, E z az én hit-vallomásom, s vallom, h o gy ez a mái
mert csakis e jel alatt győzhetünk. korbúi e g y szebb jövőhez, az egyedüli célhoz vezető út.
Vannak-e felsőbb tanintézeteinkben rendesen alkal- K ívánatosnak tartanám azért, h o g y midőn a vallás-tanitás
zott hittanáraink, kiknek törekvése, élete, összam biciója egészében és részeiben felöleltetik, egyszersm ind a d á s s é k
az legyen, h o g y tanítsák a leendő em bert: hinni, bízni, nagyobb fontosság a konfirm ációnak is.
szeretni ? Ott vannak az alkalm azott papjelöltek. Elh i­ M ert, bár a konfirmáció nem sákramentum, de a keresz­
szem én, h o g y azok tudnak lelkesülni és akarnak is tenni, telés kiegészítő része, ezt megerősíti, és az úr-vacsorára
de csak az a baj, h o g y mielőtt a siker föltételét, a ta ­ m éltóvá teszi.
pasztalatot megszerezhetnék, az élet tö rvén yét követve, Hol tős-gyökeres állandó lakosság van, tán ez irán y­
állandó alkalm azást keresnek és k a p n a k ; az ifjú nem­ ban baj nincs i s ; de a szórványokban, v a g y oly helyeken,
zedék pedig új em ber keze alá kerül, ki újból tapoga- honnan, v a g y h ova cselédeknek, inasoknak, s mit tudom én,
tódzik. A tanuló mindezeket látva, azon vélekedésre jut, a nép gyerm ek e el-, v a g y beszármazik, gyak ran megtörténik,
hogy nem olyan fontos az a vallás-tanulás, hisz ha az h o g y miután kellő ellenőrzés nincs, v a g y nem islehet, a jelen
lenne, itt is állandó erőt alkalmaznának, mint a többi eljárás mellett igen sok gyerm ek konfirmálatlanul nő fel.
kom olyan vett tárgyakh oz. E m eggyőződéssel kerül az M ert kérdem, m egvan-e nálunk a konfirmáltak ellen­
ifjú nemzedék a konfirmáció alá. Igaz, h o g y itt a pap őrzése, kérik-é ezt számon valódi módon a konfirmálttól ?
veszi kezébe a ta n itá st; de, édes terem tő istenem, rövid B izony, nincs és nem is igen kérik, ha csak a véletlen
e g y pár hét alatt, ha a talaj m ár előre nincs m egm ivelve, fel nem tünteti.
olyan v e g y e s értelmi vonalon álló csoporttal, a m ilyen A váro sra be-, v a g y egyáltalában a háztól kikerülő
ilyenkor összeverődik: mit lehet végezni ? Felületes munka növendékeket, annak idején, midőn tán óhajtaná ő, v a g y
az, a felületes munkát pedig nem becsüli az idő. szülői, a gazd a nem engedi konfirmálódni, m ert a munka
A ztán , ha a konfirmáció alól kikerülnek a növen­ m arad ez á lt a l; később, m ár n a g y g y á nőve, előáll az ál­
dékek, az emlitett vélekedéssel, a legjobb esetben tanulnak szégyen, és miután teheti, végle g elhanyagolja, sőt állítja,
m ég pár évig hittant, azután kilépnek az életbe. Ott jő- h o g y itt, v a g y ott konfirmált.
nek a keselyük, a v ilág ál-bölcsei; jőnek a viharok, a csap á­ í g y járul aztán úr-asztal elé, ha járul, a nélkül, h o g y
sok, az élet próba-kövei és az a kis máz ham ar lepat­ tudná, kiben hiszen és mit hiszen, s lesz az egyháznak
tan, s ott van az ember, ki az anyagiakban keres Örömet, hitetlen h ív e ; ilyenekben, bizony, nehezen lehet utólag éb-
ott az ember, ki mindenben hisz, csak abban nem, kitől jön resztgetni a protestáns öntudatot. P ár esetem nekem is
az élet üdve, és ott a vallástalanság a m aga nyom oraival 1 volt e r r e ; az illetők állították, h o g y itt, m eg ott konfir-
E z e k után, csodálkozhatunk-e, ha a vallásos érzés m álódtak ; utána néztem, s nem volt igazuk.
csak szórván yosan buzdítja a híveket egyházías életre ? A jánlanám ennélfogva, h o gy az illetékesek, e g y kis
Csodálkozhatunk-e, ha a föld népéhez nem csatolja vallásos form aság alkalm azásával, ezen változtatnának. U gyanis,
rokonszenv a m üveit elemet, h o g y egyetértve, együ tt épít­ a születési a n yak ö n yv jeg yzet-rovatába és majd, ha új nyom ­
sék istennek országát ? tatván yo k készíttetnek, e g y külön rovat bevonásával, lenne
H item az, h o g y csak a vallásosság kötheti össze elrendelve a konfirmáltatás esetének bejegyzése, term észe­
a társadalom rétegeit, ez terem thet bizalmat és egységes tesen, e rendelet a kiadandó kereszt-levelekre is vonatkoznék
fejlődést T o vá b b á, ha idegen községbelit konfirmál a pap, legyen
A z é r t azt hiszem, az igazak óhajtását szólom, ha köteles, átírni az illetékes hatóságnak az esetet, elköny­
mondom : vajha, a hit, és erkölcstan tanítása, a protestáns velés céljából. í g y aztán a kereszt-levél, nézetem szerint
m eggyő ző dés m egterem tésének alap-vető munkája, minden teljes lenne; és a kinek ilyen kereszt-levele nem volna
vonalon im m ár kellő színvonalra emeltetnék 1 csakis.külön konfirmációi bizonyítvány felm utatása melleti
K it vádoljunk a múltért ? Senkit. K i kezét az eke léphetne házassági szövetségre.
szarvára tette, előre n ézzen ; v e g y ü k fel a munkát ott, A népnek kivált alantabb rétege m ég gyerm ek
hol az apostolok, és az ihletett lelkű harcosok félbe hagyták. annak tö rvén y kell, a form a előtte tekintély, mi pedig
A pap ne csak a szószékben hirdesse az igét, hanem min­ ez által e g y n a g y célnak munkálunk ja vá ra . D e másfelől
denütt. Növeljen m agának híveket, és akkor a világ képe a m iveitek előtt is imponál, ha szertartásainknak n agyo b b
m egvá lto zik ; akkor lesz hit és e rk ö lc s; lesz buzgóság fontosságot, és szervi Összefüggést adunk.
és áldozat-készség, s ennek eredményekint m egtelnek a ím e, e g y javaslat, ú g y vélem, elfogadása és alkal­
tem plom ok buzgó lelkekkel. m azása közjó lenne.
A ki épületet akar m agasba emelni, jó alapot ve ssse n ;
 10. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. S í.

nt. K elecsényi K á ro ly, esperes aa. amaz ajánlatát, m ely sze­

Igazgató-Tanácsunk üléséből. rint Balázsfalva a szomszédos Hosszuaszóval és Tü rrel
K o lo z s v á r .- 1S 9 3 . március 2-án. körlelkészséggé volna szervezendő, elvileg h elyeselvén :
Eln ö k ö lt: F ő t. Szász D om okos, püspök aa. Jelen ! utasította nevezett esperes aát. a szükséges előintézke-
v o ltak : dr. Szász Béla, D om okos A ntal. ig.-tanácsosok. j dések m egtételére.
Parádi Kálm án, tanügyi előadó, dr. Sá rk á n y Lajo s, szám- 1 A z egyházkerületi és az Igazgató -Tan ács kezelése
vevő, M árkus János, titkár. D eák József, pénztárnok, B o- j alatt álló kegy-alap itván vo k rendezése alkalmából kebli
dór A n ta l, k. előadó és K á d á r János, .-titkár. j jo g ü g y i bizottságunk útasitva volt a Keszei-féle alumniu-
Elnöklő püspök aa. az ülést m egnyitván, fölhívja j mok kiosztása iránti vélem ény nyilvánításra. E rre vonat­
M árkus János, titkár aát a napirenden levő tá rg y a k elő- l kozó előterjesztését most megtevén, annak értelmében
adására. I az alapítványi kam atok továbbra is a régebben m egjelölt
E rre titkár aa. bem utatja az egyházkerület által j n é g y kollégium között fognak szétosztatni.
tervbe vett épitkezés biztosítása iránt beérkezett ajánla- j U g y a n csa k a jo g ü g yi bizottság előterjesztése alap­
tokát s szám szerűleg kimutatja, h o gy ezek között az j ján, elutasittatott az Alm ai-örökösöknek am a kérése,
E n dstrasser Benedek és Oriold A d á m áital beadottak | m elyben a Cserényi-féle alap ítvány kam ataiból való ré-
tekinthetők a legkedvezőbbeknek Ig.-Tanácsunk örömmel ! szeltetéstiket kérik, m inthogy ezen alapítvány kam atai,
vevén tudásul az építési ajánlatok kedvező ered m én yét: a végrendelet értelmében, más jogosultaknak vannak
elhatározta, h o g y miután az egyházkerület közalapja tu­ kiutalva.
lajdonát képező Mátz-féle telek vételárának és a tervbe N a g y sa jó i egyházközségünk felebbezést nyujtván
vett építkezések költségeinek 5 % -o s kam atait a biztosan ! be a gr. K lebesberg Zd eakó által eszközölt s az e g y ­
szám ítható házbér-jövedelem teljesen fedezni fogja, a tervbe í házm egyei tanács által elfogadott patronusi kepe-m egvál­
vett építkezéseket, m ég ez év folyam án, foganatosíttatja tása ellen : ezen felebbezés, az egyh ázm egyei tanács ide
s az ezen építési ü gy előkészítésére dr. K o lo svári S á n ­ vonatkozólag hozott határozatának h elybeh agyása mellett,
dor, M árkus János és dr. S á rk á n y L a jo s aai. szem élyé­ elutasittatott.
ben kinevezett bizottságot utasítja, h o g y az építési szer­ Bíró Jó z se f és neje, helybeli lakosoknak életjáradék
ződést Endstrasser Benedek, helybeli vállalkozóval kösse biztosítása iránti kérése áttétetett a főt. püspök aá.-hoz
m eg s az épitkezés ellenőrzésére e g y alkalmas mérnököt | vélem ényezés végett.
kérjen föl s eljárásáról, jó v á h a g y á s végett, mielőbb tegyen j A z egyházkerületi pénztár követeléseinek tisztázása a l­
jelentést. j kalm ából elhatároztatott, h o g y a bálván vos-váralyai birtok
Szebeni egyh ázm egyén k tanácsának kérése került j vásár és eladás differenciáinak végleges elszámolása végett,
ez után tárgyalás alá, melyben a baiázsfalvi pap nyugdí­ a néh. Boros József, volt gondnok h agyatékát terhelő 6 4
jazásának s a beszolgálás iránt tett intézkedéseinek jó vá- j frt. mint fölhajthat:: tlan követelés, törlésbe hozassák, niig
h a gyá sát kéri. Ig.-Tanácsunk t. Á go sto n Mózes nyugdi- ' másfelől b -váralyai egyházközségünk útasittatott a terhén
jazását s péterfalvi pap, t. Ignác László aa.-nak a beszól- I álló 648 frt. 5 kr. haladéktalan befizetésére s a bérház
gálással való m egbízatását jó v á h a g y ó tudomásul vette s és regalejog időközi jövedelm einek elszámolására.

T A R C A.
Könyvis mer tetés. az ízt és mindazt, a mi azt kellemessé teszi, mert csak történel­
^Protestáns Szemle. Szerkeszti Kcnessev Béla. IV-ik évfolyam, münkben tehetnek minket hívekké, nagyokká, és lelkesedet­
IV. füzet. Y-ik évfolyam. I. füzet.» tekké. Nem annyira kombináló kritika kell ide, hol életet
(A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformá- kell teremteni, mert ezzel még ama kevés hitünket is meg
ciótúl kezdve. Irta Zsilinszky Mihály. III. kötet. A magvar prot. irod ] lehet tépni, a mely hozzákapcsol saját múltunkhoz; kell a
társaság Kiadványai.) (Folytatás.) ! történet szellemének értése, mely által az ember éppen úgy
És éppen mi volna alkalmasabb módszer erre nézve, j extazisba jön a nagy tettek mellett, mint az arab, ha a Nílus
mi volna az ember, s az ember-világ megismerésére, mint közelségét szomjúságában megérezte. S ha múltunkat vizsgáljuk,
maga az eszmék tudománya: a történelem, hol érezzük, mint | vizsgáljuk csak ezt, azzal a pietási érzettel, mely ottan-ottan
hajdan a khaldeai pásztorok, hogy vannak bizonyos vágyaink, j még a vallásos érzéssel is felér, és tartsuk csak meg ezt a
melyek túljárnak az érzékek világán, hasonlóan azokhoz az mi múltunkat, nem mint a demokrácia, vagy a forradalom,
érzelmekhez, melyek a kenyérrel és vízzel, s az ezekkel való mely minden múltat eldob, mert egyedül önmagát hiszi ké­
megelégittetéssel nem érik be, de olyan után is óhajtanak, | pesnek is, erősnek is az örökkévalóság megalkotására ; tartsuk
■a mi ezeken felül való. Nekünk, protestánsoknak, úgy is csak j csak meg, mert az a múlt még sem olyan, mint valami casuar,
két kincsünk van, mely örök létünket biztosítja, egyik az \ vagy egy megatherion, melyek az élet színpadáról már régen
erkölcsi tisztaságunk és erőnk, másik múltunknak erőssége ; ! letűntek. Ám, ha ezeket megkívánjuk, ha ezek szükségesek,
arra kellene tehát történet-íróinknak törekedni, hogy többre j akkor annak a történet-irónak valóban ennek, istentől valóban
vigyék, mint a fizikusok, kik büszkén mondják adjátok ide az ; minden áldással megáldottnak kell lenni, ki a múlt dicsősé­
anyagot és mozgást, és megteremtjük a világot; ám, csak ; gének a legavatottabb kezű megrajzolója legyen.Weber Sámuel
a mozgás világát; történet-íróinknak azt kellene megvalósítani, j történet-irói értékéről nem mi akarunk bírálatot mondani,
hogy ők adják rá e mekhánizmus-világra a szint, a szagot, j ő csakugyan történet-iró, ki a régibb iskolából teljesen modem
 82. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. io. szám.

tudóssá alakult át, megelégedhetünk bátran azzal is, ha sok galmakat. Aztán, vannak Müilernek igen érdekes kisebb tételei
olyan történetírónk lenne, mint a milyen éppen ő. Tanulmánya, is, pl. a melyek az ős-kulturában az istenség érzetét és is­
kétségen kivül, egyike a legalaposabbaknak, melyek ebben meretét tárgyalják, a különböző népek vallásos formáit, és
a genreben Magyarországon megirattak. számtalan más felvételei, ezeket is szerettük volna, ha itt-ott
A z utolsó tanulmány a Szemlében egy könyvismertetés megérinti az ismertető, mert ezekkel csak nyert volna, nekünk
Horváth József dr.-tól, Max Müller Gifford-felolvasásairól, a pedig hasznos szolgálatot tett volna, mert bővitette volna a
mely könyv, megjelenése alkalmával, Lapunkban is ismertetve mi ismeretünket. Attól nincs mit tartani, hogy a Szemle olvasói
volt. Ez a tanulmány nem önálló értekezés, de tekintve tárgyát, ne érdeklődnének az ilyen kérdések iránt is, hiszen, nagyon
és eszméit, bátran beülhetnék annak. Horváth József nagyon jól tudják, hogy a mi az ős-vallást illeti, itt nincs más bázis, csak
helyesen tette, hogy ismertette e nagybecsű könyvet, mely éppen a nyelv-tudomány; hiszen, még az összehasonlító mytbo-
Európa egyik legelső' rangú tudósának hasznos munkáskodását, logia sem igazit el sok kérdésben ; ellenben, a nyelv-tudomány
s ennek rendkivíil becses gyümölcseit foglalja egybe. Azonban, i valóságos termő-föld az ős-fogalmak kitisztítására nézve, mert
semmi esetre sem ártott volna, ha alaposabban, bővebben hiszen még a bibliás vallások illető fogalmai is régibbek,
ismertette volna, és megjegyzéseit inkább szaporította volna. mint az az időpont, mikor ezeket Írásba foglalták. Máskülönben,
Hiszen, ez a könyv ezt nagyon megérdemelte volna. S nem az ismertetés eléggé hű képet tár, s mondhatjuk, hogy Müller-
csak a könyv, hanem az az egész irány, mely e könyv elveit ről, és életéről, meg Gifford-elŐadásairól szólván, elég érdekes is,
tartja magáéinak. Annyival is inkább, mert igy tulajdonképpen és a maga nemében egészen jól zárja be az első füzet gazdag
nem igen tudjuk, mihez tartani magunkat, még ha elolvassuk is. tartalmát, és némely részben nem egy nemzet irodalmának
Egyáltalában, nem ártott volna, ha ismertető érintette volna dicsekvésére szolgálható értekezések sorát.
Müilernek annyira nagybecsű nyelvtudományi elveit és fel­ A Szemlét végül nehány külföldi és hazai újabb irodalmi
fedezéseit, mert ezek rendkivül meggyőző erővel hatnak Müller . terméknek bírálata fejezi be, melyhez nem lehet semmi szavunk,
hypothéziseiben, kinek abban teljesen igaza van, midőn a J mert ez a Szemlének egészen belső ügye, és a szerkesztés mun-
modern vallás-történeti tudományt emez alapon akarja meg­ • kájával függ össze. Annyit különben megkívánhatnánk, hogy a
ismerni, és megfejteni. Nem tagadhatjuk, hogy igy is kellően ki­ szerkesztő ezt a rovatot bővebbé tehetné, és több művet is­
domborodik Müller egész tanitása, ki maga is ama Benfey- mertetne, mert ennyi tényleg nem áll viszonyban a gazdag
féle eszmének egyik buzgó harcosa, mely az emberi kultúra irodalommal, különösen külfölden, hol nincs nap, melyen leg-
eredeti egységét tanítja, és ez alapon egészen méltó társa . alább tiz könyv ne jelennék meg.
akár Kreutzernek, ki a vallások történetét irta meg, akárSa- A következő füzet az ötödik évfolyam első füzete. Már leg­
vignynek, ki a jogot, akár Stablnak, ki a politikai jogot, első átpillantáskor megtetszik, hogy ez a füzet éppen nem áll
akár Humboltnak, Grimmnek, kik a nyelv történetét igye­ hátrább tartalom tekintetében, mint a megelőzők, ha ugyan
keztek kapcsolatba hozni az egy gócpontba gyűjtött em­ fölebb nem emelkedik. Sőt, lehet mondani, hogy ez a füzet
beri művelődéssel. De, igy ismertetve e könyvet, nagyobb ügyesebb beosztású és elevenebb, mint a régebbiek közül nem
német szaklapokban is megtalálhatják az olvasók, a Szemle, egy, s magyar vonatkozásokban, itthon termett gondolatokban,
bizonyos tekintetben, joggal várhatott volna többet e rész­ és ismeretekben inkább bővebb, mint amaz előbbiek. Nem is
ben. Meit igy bizony nem igen tudjuk, ha csak egészen ártana egy cseppet sem, ha többet foglalkoznánk mi magunk-
át nem tanulmányozzuk Müller könyvét, hogy mi módon magunkkal, mert hiszen ennyit csak megkövetelhetünk any-
akarja Ő segítségül hívni a nyelv-tudományt a vallások tör­ l nvival is inkább, mert ha semmi sem volna is bizonyos, de
ténetében, s milyen szerepet juttat éppen a tapasztalásnak, az igaz, hogy a külföldiek nem fogják a mi dolgunkat el­
az ezt visszatükröző nyelvnek, mely szerinte éppen úgy, mint a végezni, vagy ha elvégzik, mert ezt minden esetre megtennék,
mái nagyobb nyelv-tudósaink szerint, egészen ellentétes irányú, meg kellene tenniök, ez nem szolgálna a mi javunkra, a mi
mint pl. Darmesteter Arzén idejében, mikor felvették, hogy nemzeti előhaladásunkra, és tudományosságunk eredetiségének
a nyelv az értelmen kivül is nő, gyarapodik és fejlődik; ' megőrzésére. É s mi is csak tudnánk tenni valamit, hiszen,
Müller nagyon is elismeri, hogy a nyelv-tudomány nem ter­ . vannak is már példák előttünk e tekintetben, éppen a tör-
mészet-tudomány, mint a hogy tanították, mert a nyelv nem a • téneti irodalomban, holott a hatvanas években Farkas József a
tárgyak belső minőségét és tartalmát tárja élőnkbe, hanem magyar vértanuk életét, a reformáció kezdetét német kézi
csak éppen a képzeteket; tehát a nyelvben a belátás és nézés­ könyvekbűl kellett hogy lefordítsa, s ma már, ha sokra nem is
mód érvényesülnek, következőleg teljesen jogosultak, hogy az vittük, de nem szükség, hogy annyira megalázzuk magunkat,
egységes kultúra alapelvéből kiindulva, következtetést vonhas­ hiszen, ha a Tudományos Akadémia magyar protestáns egy­
sunk belőle; hiszen, azt csak nem vehetjük fel, hogy például háztörténelmi pályakérdése megoldatlanul maradt is, ez egé­
a mi magyar őseinknek ne lett volna meg az a tiszta nézés­ szen más körülményeknek a hibája. Maga a Szemle igen jó
módja, akarata, erkölcsi érzete, melyek a nyelvet, hasonlóan termő-föld, hogy rajta egy új, lelkes magyar irói hadsereg
a vallás-történethez, a jog-tudományhoz, az erkölcsöknek, a támadjon, mely a maga egyedeiben, mikint egykor Syracusá-
cselekedeteknek kódexévé, szerzeményévé teszik. É s az sem ban Aristoteles, feláldozná tűzhelyét, házi isteneit, mondjuk,
lett volna rósz, ha Horváth nem csak a Müller-féle megha­ városát és hazáját is azzal a kötelességgel szemben, melyet
tározását a vallásnak veszi ismertetésében a legfőbb résznek, többi polgártársai végeznek ama magasabb hazának, melynek
hanem Müller könyvének az alapján itt-ott belátást engedett tudomány a neve, hogy ha hátuk mögött ezeknek elveszne is
volna vetnünk arra, hogy maga a nyelv természete és a képzetek ; Syracusa, de az ő törekvéseiknek nyomán új haladás lenne
miképpen vezették rá az ős-embert a.vallási fogalmakra, hogy produkálva. Várjuk is az ötödik füzet megjelenése után, hogy ez
sokszor semmi más, csak a nyelv-gyökök és az ennek meg­ az álmunk csakugyan valóság lesz, hiszen, a Szemle a legalkal­
felelő nézés-mód hozták létre pl. a mythologiában a vallásos fo- masabb erre a feladatra is.
 io. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az első tanulmány, mely ebben a füzetben megjelent,
Várnai Sándor értekezése, e cim a la tt: Adalékok az elkereszte-
lési vita megvilágításához. Tehát, aktuális kérdés, közszájon
forgó théma, magasabb szempontbúi, tudományos alakban. Tény,
hogy érdekességében nem is kételkedik senki ez értekezés­
nek, hiszen, ha egyéb oknál fogva nem, de már azért is fel
lenne híva erre a figyelmünk, mivel a társadalom, és politikai
intézmények alapelvei, meg az emberi cselekedetek rugói még
mindig fontos tárgyai az ember okoskodásának, mert csak
igaz marad Gőthe mondása, hogy az emberiség igaz tanul­
mánya mindig az ember ; sokkal fontosabbak ezek, mint a
természettudományoknak bármelyik tétele, legyen az a nehézke­
dés fenséges törvénye, vagy a táplálkozás és szaporodás elvei
mert az ember érdeklődése előtt nem a puszta természet és
ennek megrázó jelenetei nyerik meg a kiválóságot, hanem a
tenni, hatni tudó ember, tehát a morális elem ; vagy más
szóval, az aktuálitás, a drámai élet, melyben az ember, és
az ő törekvései vannak a legelső helyen. K i ne tudná, hogy
minő mozgalom az, melyet elkeresztelési vitának nevezünk?
Hogy ennek az a poláris elem teszi súlypontját, mely korol-
láriuma e nemzet összes institúcióinak, aspirációinak, egész
múltjának. Hogy ennek a mozgalomnak a vége nem ma,
nem holnap, nem az állam teljes suverainitásának föltétien
elismerése urán következik be, hanem csak akkor, midőn a
római katholicizmus az egész jövendő történelemmel tiszta
platói viszonyba fog lépni. Hiszen, az elkeresztelési mozgalom
és vita, tulajdonképpen, mint ilyen, egyike a legnagyobb ab­
szurdumoknak, és hogy ez tanyát üthetett a magyar társa­
dalom eszejárásában, csak a dolog rendes folyásának tenge­
lyéből kifordítása, mint a hogy az ember számításai nem
egyszer eltérítenek a rendes útról.
(Folytatása következik.)
Nagy Lajos,
udvarhelyi k o l l é g i u m f o g o n d n ő k a.
( i S i S— 1S93.)
Virágot szedek az ébredő tavaszszal, és a te sírodra
hintem. Illenek azok a virágok hozzád. A te életed tiszta,
szép volt. Jellemed tündökölve ragyog felénk. Mintha most
is érezném lelkemben annak bevilágító fényét, mintha most
is melegítene nemes szivednek sugara!
Legyen e visszaemlékezés emlékednek szentelve 1
Nagy Lajos, nyug. kir. törvényszéki elnök, Udvarhely­
megye egyik kis falujában Árvátfalván született. Egyszerű
sorsbúi származott; szabad székely ember családi köréből.
Származásával hozta magával, vele született az egyszerűség,
magatartásban, jellemben, mely kizárt minden arrogánciát,
mesterkéltséget. Élete nem a tragikus egyének nagy esemé­
nyekben gazdag élete; olyan az ő pályafutása, mint a nyílt
tengeren evező hajóé: veszélyt rejtő sziklák fel-felütik elette
olykor fejüket, de biztos kormány által vezényelve, békében
halad kitűzött célja felé. Az ő életének biztos kormánya
vallásos tiszta jelleme volt.
Tanulmányait a székely udvarhelyi ref. kollégiumban kezdte,
mely intézet nem csak tanítással, hanem neveléssel is foglal- | lános tetszést nyert:
kozott; mely ma is, mint nevelő-intézet nem sok vetélytársra | anyává lett.
talál a hazában.
Lehet, hogy nem rendelkezik ez «Alma Mater» ma
*3
már a kor igényeinek megfelelő tanítási apparátussal, de
századokon át kifejlett nevelési rendszerét ma sem mulja
felül egy intézeté sem. Ez iskola nem modern urhölgy, ki
mások által nevelteti gyermekeit, hanem édes anya, ki derék
fiakat nevel a nemzetnek. Számos gyermeke ma is legkitű­
nőbb polgára a hazának. Ez iskola neveltjein haza és egy­
ház iránti szeretet tündöklő zománca ragyog.
Nagy Lajos ez iskola valódi gyermeke volt: hazáját,
édes anyanyelvét rajongva szerette. Midőn a hazai színészet
iránti vonzalma elszakította őt a tanulói pályától, akkor is
hazája iránt való lángoló szerelme vezette, méh' lelkesülést
e hazafias intézet kebelében szívta be, jó barátja, a hírneves
szinmüvészszé lett és ma is élő Feleky Miklóssal együtt.
R övid színészi pályája után, ismét visszatért a kollé­
giumba és tovább tanult.
A szabadság-harcban híven teljesítette hazája iránt szent
kötelességét.
Az alkotmány helyreállítása után, nemsokára törvény-
széki elnök lett s az is volt 72 éves koráig.
E téren való működésének nagy rés:/.*. Erzsébetvárosra
esik. Résztvett e kis város társadalmi életének minden moz­
zanatában. Személye volt az Összekötő kapocs a sokszor di­
vergens elemek között. Ajkának szavát lesve vártuk; nyilat­
kozatait mérsékeltség, nyugodt méltóság s feltétlen igazsá­
gosság jellemzik. Senkit meg nem bántott, jóllehet vélemé­
nyét leplezetlenül kimondta; senki törekvésének útját nem
állta, holott a felfelé kapaszkodók sokszor bántották őt és
senkin boszút' nem állott, pedig jóságával sokszor visszaéltek.
Galamb-fehér arcáról jóság sugárzott, megjelenése tiszteletet
parancsolt: Nagy Lajos a szó valódi értelmében humánus
ember volt.
Egyházát épp úgy szerette, mint hazáját. Szeretetét tet­
tekben mutatta meg.
Az elzüllésnek indult erzsébetvárosi ref. egyház felé­
pítési munkájában, mely iSSS-b an kezdődött, szívesen vett
részt. E- tárgyban tett levelezései, felterjesztései, stb. száma
ívekre megy. Telekvásári, építkezési munkálataimban, zava­
ros Közalapügyünk rendezésében, melyek nekem, mint új em­
bernek, sok gondot adtak, támogató, erős oszlopom volt.
Elfoglaltsága dacára, mindig jutott ideje előterjeszté­
seim meghallgatására, a teendők megbeszélésére és gyűléseink­
ben való részvételre.
Egyházam hivatása felől előbb nem sok reményt táp­
lált, a minek oka itt szerzett másfél évtizedes szomorú ta­
pasztalata v o lt; de, midőn rámutattam a fontos hivatásra,
mely az örménység apadása miatt itt minden magyar intéz­
mény s igy egyházam előtt is áll, kételyét fejezte ki, hogy
e gyarló egyház valaha oly fontos hivatást szolgálhasson. K é ­
sőbb, látva a gyors haladást, térfoglalást, különösen név*
lésügyünk fellendülését: igazat adott nekem. Egyházam ügyei
iránt innen eltávozása után is élénk érdeklődést tanúsított.
Mint az udvarhelyi kollégium főgondnokának műkö­
dését nem ismerem teljesen, de ezen hivatásában egy funk­
ciója élénken él emlékemben. A z újra épült kollégium fel­
avatása alkalmával, 1888-ban, a kollégium történetéről és
hivatásáról oly megkapó szabad előadást tatott, hogy álta­
az Ő előadásában a kollégium édes
. Pályáját bevégzett, szép időt (75 évet) élt ember volt
Nagy Lajos és mégis megdöbbentő volt halála, mert várat-
 >4- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
lanul sujtá le. Hosszas betegség nem készítette elő e csa­
pásra szeretteit.
Mély gyászában a családnak az egyház és iskola mél­
tán osztoznak; fájdalmamnak őszinte könyeit hallattam én
is sírja fölött a kialudt nemes szívnek, melynek midőn dob­
banása megszűnt, éreztem, tudtam, hogy vele sokat vesztett
az én ügyem is
Tiszta volt élete, jellem e; emléke is oly tisztán fog
élni szivünkben. Iríce L a jo s ,
ev. rtf. körlelkész.
Különfélék.
= Nagy lelki örömmel olvassuk, hogy hazánk fő­
városában, Budapesten, az ev. református lakosság mennyire
ragaszkodik vallásához. Már a közel jövőben három új templo­
mot készülnek épitni, és pedig Budán, Kőbányán és a Zuglóban.
A dolog élén Tisza Kálmánné áll, ki valóban minta-képe a
protestáns asszonynak, és követendő példa minden református
ember lelki szemei előtt a buzgóságban, a hitéhez való ragasz­
kodásban, és áldozat-készségben. É s itt ismételten felemlítjük
a brassói protestáns nő-egyletet, mely igen sok jelét adta
áldásos működésének, hogy egyszersmind kifejezést adjunk
azon óhajtásunknak : vajha, minden város, minden vidék dicse­
kedhetnék egy-egy ilyen vallásos kedélyű és buzgó n ő v e l!
Bizonyára, kevesebb ok lenne panaszkodni a közöny és hi­
degség ellen.
z = A magyar-igeni egyházközség papi állomására
a folyó hó 6-án tartott kándidáció alkalmával pályázatra bo­
csáttattak : Ferenci István, zalathnai lelkész, Ince Lajos, erzsé­
betvárosi körlelkész, Kertész István, sz.-bagosi lelkész, Kovács
Ákos, tancsi körlelkész, Kovács Árpád, kackói körlelkész, N agy
Károly, brassói segéd-lelkész, Zsigmond Károly, hétfalusi körlel­
kész, Vajda Ferenc, püspöki titkár.
= Megemlékezünk arról az «Emlékkönyv­
r ő l , » melyet a máramaros-szigeti év. ref. egyház megifjodott
és díszesen felépült templomának és tornyának 18 92-ik évi
szept. n -d ik én tartott felavatási ünnepélyéről állított össze
S z i k s z a y Z o l t á n , odavaló pap. E kis emlékkönyv rész­
letesen beszél azokrúl a tusakodásokról, melyeket e nagyhi-
vatásu és ott a szélső keleti vidéken exponált egyház meg­
vívott ; beszél az áldozatokról, a melyekben részesült és kéri
a további támogatást, hogy az építés által reá nehezedett
terheitől szabadulhasson. A becses kis füzetnek ára csak 60
kr. Ne sajnáljátok e csekélységet, hogy egy szent célt elő­
mozdíthassatok.
= Lehetetlen meg nem emlékeznünk Karcagról, a
Nagy-Kunság egykori székhelyéről. Legközelebb az ev. ref egy­
ház képviselete kimondta, hogy gimnáziumát, mely őseitől szent
örökség gyanánt szállt rá, áldozatok árán is fen kívánja tartani,
és építésére megszavazott 4 5,0 00 forintot; a népiskolák rendbe­
hozására pedig 15,0 0 0 forintot. Tanárai fizetését 1,200 forintra
emelte, és öt ój tanári állást szervez. Mindezek fedezésére az
egyház hívei közt 8 °/0 pót-adót vet ki adóforint után, és a gyer­
mekek sem a népiskolában, sem a gimnáziumban tandijat nem
fizetnek. Tehát, 8 °/0 percent. Ez teher. É s az alföldi kálvinista
! 7— 1893-
magyar fizeti kész szívvel, fizeti örömmel, és nem megy, és nem
is fenyegetőzik, hogy megy pápistának. Hja, azok gazdagok !
■ második gyűlését Sz.-Régenben, az egyházmegye tanácstér-
Hát, jól van. De nem esznek többet, mint m i; nem jut több nap­
■ mében, 18 9 3 . március 15 én tartja meg. T á r g y s o r o z a t :
sugár nekik, mint nekünk; úgy élnek, úgy halnak meg, mint
mi. Édes egyházkerületem papjai és hívei, tegyétek szi vetők re
| Miklós. 2. Karének, Erese Miklós vezetése alatt 3. Elnöki meg-
kezetöket éljünk, és haljunk meg isten előtt való kedves­
1 nyitó. 4 Jegyző előterjesztései. 5. A mélt. lg.-Tanács által
ségben. Adjuk meg az istennek, a mi az istené !
= A péter-fillérek. E g y olasz lap számítása szerint, | leges szervezkedés. 6 .«Talpra magyar»-t szavalja Erese Miklós.
a szentséges (!) pápa, jubileuma alkalmából, egyéb értékes aján­
dékokkal együtt, körül-belől kilencmillió értékecskét kapott.
I Gernyeszeg, 18 9 3 . márc. 4.
A pénzértékhez a különböző országok a következő arányban j
járultak : Ausztria-Magyarország 1.50 0 ,0 0 0 líra ; Anglia és Skót- í
ország 1.2 00,000 ; Írország r 0,000; Németország 3 5 0,000; Olasz­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
iü. szám.
ország 2 0 0 ,0 0 ; Franciaország 2 2 5 ,0 0 0 ; Argentína és Uruguay
150 ,0 0 0 ; Mexikó 200,000; egyéb ámerikai köztársaságok három­
száz ezer; Spanyolország 18 0 ,0 0 0 ; Törökország 50,00 ; Brazília
10 0 ,0 0 0 ; Belgium 100,000. Mindezekből pedig három dolgot
tanulhatunk. E l ő s z ö r : Krisztus földi helytartójának, az üldö­
zött szentséges(!)római pápának csak még sem kell panaszkodni,
mint a Megváltónak : éheztem, és nem adtatok ennem! M á s o d ­
s z o r : a katholikusok, íme, meghozzák áldozatukat az ők k é p-
z e 1 1 érdekükért, mely különben ellentétben áll az ember valódi
méltóságával és céljaival. H a r m a d s z o r : a protestáns ember
ne siránkozzék m indig; hanem abból a kevésből, melylyel mun­
káját megáldotta az isten, egy parányit szakaszszon el és hozza
áldozatul az ember egyetemes céljáért, hogy kifejlődvén az
i n d i v i d u á l i z m u s , ne kelljen sajnálkoznunk azok felett,
kik meghajtják térdeiket egy gyarló vén ember előtt, kit a
c s a l h a t a t l a n s á g isteni tulajdonságával ruháznak fel.
Gondolkozzatok magvarok.
Szerkesztői nyiltposta.
= M. J. urnák. Sz.-Margita. Leszámítva, hogy ilyen hangon
nem szabad beszélni a nyilvánosság előtt, és éppen papnak, kér­
nünk kell: nyugodjék belé, hogy feleletét félretettük. Különben is,
az a felszólalás csak részben szólott önnek; nagyobb része az egy­
házmegyei hatóságokat illette. Meg aztán, ne vegyünk mindent ma­
gunkra, különösen, ha lelkünkismeretc nyugodt, és ne haragud­
junk soha
= «Több ref. pap aláírással vettünk egy névtelen levelet,
melyben kérdéseket intéznek hozzánk a napirenden levő egyház-
politikai kérdések felől olyan gondolkozásmód kíséretben, mely a
legultramontanabb jezsuitának is becsületére válnék. Nem, ezek nem
református papok; ezeket mi fel nem világosíthatjuk. A névtelen
levelet a tüzbe dobtuk. Oda való.
== «Rövid válasz, stb.» Szívesen kérjük hagyjuk abba.
Haszna nincs belőle senkinek; de sokakra nézve kínos e dolog. Ne
versengjünk az ut o l s ó szóért.
Hivatalos rész
503— 1833. KÖ RLEVÉL*
valam ennyi erdélyi ev. ref. iskolaszék tiszt. Lelkész elnökének.
A kir. tan felügyelőségek jelentéseiből sajnosán értesül­
tünk arról, hogy vannak oly ev. ref. népiskoláink, melyek
az iskolai év befejezésekor tartandó nyilvános záró vizsgá­
latok alkalmával semminemű kimutatást sem a növendékek
előmeneteléről, sem az eltanitott anyagról fel nem mutatnak.
Minthogy e nagyfokú mulasztásért első sorban az is­
kolaszékek t. lelkészelnökei felelősek, ezennel hivatalosan
felszólítjuk, hogy komolyan utasítsák az iskolatanitókat, hogy
a nyilvános záró vizsgálatok alkalmával, rendszabályaink ér­
telmében (lásd : Tanterv, Utasítás és Rendszabályok 50. és
64. §§.) felmutatandó iskolai kimutatásokat, nevezetesen az
ellenőrző iskolai jegyzőkönyvet és az anya- és osztályzati
könyvet (B. minta szerint.) az illető iskolaszék szemlélete és
bírálata alá bocsássák.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsának, K o ­
lozsvárt* 18 9 3 . március 4.
P a rá d i K álm án, Szász Domokos.
tanügyi előadó. ref. püspök, mint elnök.
M E G H ÍV Ó .
A görgényi ev. ref. egyházmegyei tanítói Értekezlet
r. 9— 10-ig gyakorlati tanítást tart a ref. iskolában Keresztesi
megerősített «Temetkezési egyleti alapszabályok» szerint a vég-
7. Indítványok. Lelkészek, tanügybarátok szívesen láttatnak
Csekme Ferenc,
tanügyi előadó, elnök.
~ ' — - = -
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXm. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Március 16. 11. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

Ellőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerk esztő ség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Kűlmagyarutca 9 . sz.

tizenkét fiai, kik kútba hányják egymást, s hazudoz-

Elemi iskolai vallás-tanításunk. nak otthon, mutogatva a kecske-véres ruhát.
(Vége.) Én, hódolva ama kényszerűségnek, hogy úgy
III. sem lehet mindent eltanitani, az ó-testamentombúl
T a n k ö n y v e i n k r ő l azt jegyezhetem csupán annyit tanítok, a mennyi átjött a keresz­
meg általánosan, hogy nem tudnak az osztatlan tyén világ-nézletbe, megmaradt felfogásunkban, s
népiskolára gondolni. Falun, tudjuk, nyolc hónapig megvan főképp a kátéban, a mi a vallás-tanitás
tart az iskola, papiroson. De, ha minden utca-sa­ betetőzése kell hogy legyen.
rokra egy kalodát állítanának is a szülők részére, Tekintetbe véve azt is, hogy két-két osztály
talán akkor sem volna kivihető, hogy a munka­ együtt tanul, hogy mindenik osztály a második év­
idő alatt feljárassák gyermekeiket. A nyolc hónapbúi, ben is továbbmenőleg tanulhasson, az e g y h á z ­
még a rendezettebb iskoláknál is, szeptemberben, k e r ü l e t i ó r a - r e n d h e z alkalmazkodva (hétfő,
októberben és áprilisben csak olyan szórványosan csütörtök, 1 1 — 1 2 -ig első-második osztály; kedd,
járnak fel. Tekintetbe veendő az is, hogy bizony ke­ péntek, három-négy osztály; szerda,szombat,öt-hat
vésbé képesített az a gyermek, ki az istálóbúl jön osztály), következő tanmenetet követek.
(mert a marháknak is enni kell adni), s az istálóba Első-második osztály. i . E l s ő é v b e n E r ­
megy, mint a ki esetleg még otthon is könyvet k ö l c s ö s e l b e s z é l é s e k , ilyen szerű témák­
forgat, és okos szót hall. ról : «Szülői szeretet; Miért nem volt Vajda Zsuzsa
Két irányban látok csorbát tankönyveinken. a templomban? A takarékos nagy-mama; Vak Do­
Egyfelől, igen sokat felölelnek a b i b l i a i r é s z ­ mokos; Nagy Lajos király; Hogy viseli magát a jó
b ő l ; másfelől, nem adnak egy kis e g y h á z t ö r ­ iskolás gyerm ek; A nagylaki iskolás fiuk (Jókai
t é n e l m e t , e r k ö l c s t a n t , s esetleg e g y- verse); Deák Ferenc miniszter és a gesztenye-tol­
h á z - a l k o t m á n y u n k b ó l is egy kis kóstolót, vaj ; Jákob angyalokkal álmodik ; Dugovics Titus ;
így állván a dolog, még akkor is, ha ez utóbbi János a koldusnak is kalapot em el; Lorántffi Zsu-
pótlást elejtenők, a bibliai történeteket rövidíteni zsánna; Hogy mentette meg isten az első magyar
kell, de ha ezt is felvesszük, akkor, természetesen, király életét r A zabolai gyermekek és a szegény
még inkább. De hát, honnan P Az új-testamentomi útas em ber; Két almafa; Az öreg nagyapó és uno­
részből nem, mert az a fundamentom. Krisztus kája ; A méh és galamb ; A tékozló fiú ; A tücsök
a szegelet-kő. Szószékeinkbe ezzel a jelszóval me­ és a hangya, stb.»
gyünk «C s a k a K r i s z t u s t ! » Ez kell hogy I m á k , v e r s e k : Reggeli, estéli, étel előtti,
íelirva legyen vallástani kézikönyvünkre is. étel utáni ima; Hol van isten r Az árva fiú ; Milyen
Elhagynék én, s tényleg el is hagyok az leszek énPÖröm,iskolába járni; Megnyugvás(Arany);
ó-testamentombúl, hogy a másikat megkétszerez­ Ima a hazáért; Példa-beszédek (a fali olvasó tábláról).
✓

zem, s ha csak némileg is, kerek egészet adjak. 2. M á s o d i k é v b e n : O - t e s t a m e n t o m -

Miért hagyjam én el annak a szegény asszonynak b ú i : A teremtés ; Az Éden kertje ; Abrahám ;
a történetét, ki minden pénzét a szegények per­ Izsák házassága ; Jákob angyalokkal álmodik ; Já ­
selyébe tette, Jefte bíróért, ki leányát áldozta fel kob fiai; Mózes, a tíz parancsolat. (Ha idő jut, to­
istennek, fogadásbúi ? Mert mind a kettővel nem vább i s ; de, nem igen szokott lenni.)
érek el. Inkább érdekelnek engem azok a kis gyer­ I m á k Miatyánk, tanulás előtt és után, haran­
mekek kiket anyjuk Jézushoz vezetett, mint Jákob gozáskor, templomba-menéskor, szülőkért.
 86. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. ii. szám.

Erkölcsös elbeszélések Május bűnös nő Jézus lábainál; Példázatai: A vihar le-

elsején ; Jézus Krisztus a gyermekek barátja ; Jú- csendesül; A betegek meggyógyúlnak ; Miképpen
dás, a háládatlan tanítvány; Ne kívánd a m ásét; kell Krisztust követni r Ki a mi felebarátunk ? így
A könyörülő szamaritánus; A szikrával játszó imádkozzatok; Kérjetek és m egadatik; A Jákob
gyermekek, stb. kútjánál; Isten országa; A béketűrés példázata ;
Ezen kívül, mindkét évben a mindeu osztály­ Szerénység a társaságban; A megtérő bűnösök;
nak együttesen is tanított e g y h á z i é n e k e k A tékozló fiú ; A szegény és a gazdag; Megbo­
szövegének részletes tárgyalása, csátás ; A hegyi beszéd ; Mikor jön el isten országai
s valamelyik elbeszéléshez való alkalmazása, pld. Az imádkozó farizeus és publikánus; Jézus a gyer­
ilyen formán. Tárgyalás alatt van, például, az első mekek barátja; A szegény özvegy asszony ajándéka.
zsoltár, s egyidejűleg Ábrahám históriája. Jellemzi Ez elbeszélésekben megint lehet csak egy evan-
az ember Abrahámot az első zsoltár szavaival. gyelistát követni, de tarlózhatni mindenünnen. Az lé-
«Isten szerette Abrahámot, mert nem járt a hi­ nyeges, hogy a bibliában mindig kikeresendő. Ezen
tetlenek tanácsán, nem állott meg a bűnösek útján, a fokon az egyházi énekeket már kellőleg értel­
és nem ült a csúfolok székébe, hanem az úr törvé­ mezve, meg lehet tanítani minden versét. Az első és
nyéről gondolkozott éjjel és nappal», stb. Vagy, szó második osztályokban elég volt csak éppen az első
van éppen első István király megmeneküléséről, vers, a mennyit használnak is a templomban. Nem
és tárgyalás alá kerül a huszonharmadik zsoltár. maradnak ki az imák sem, természetesen, egyhá­
Mintegy tanulságot, igen szépen lehet utánmon- zért, hazáért, hét kezdetén, hét végén, betegségben,
datni «Az úr én nékem őriző pásztorom, azért sem­ felgyógyúláskor, stb. Idejön a «Szózat» és a «Him­
miben meg nem fogyatkozom.» nusz»,itt még csak egy-egy verse,fönnebb egészen is.
Ennyiben volna körvonalozva vázlatosan a két Ötödik-hatodik osztály. E l s ő é v b e n Az
/
első együtt tanuló osztály tananyaga. O-testamen- apostolok cselekedetei, i . P é t e r és J á n o s a p o s ­
tom kevés van benne, de hát többet nem is lehet be­ to l. Jézus menybemenetele. Az első pünkösl. Az
szorítani, mert ezekben az osztályokban az i m á k , Ékes kapunál. Péter és János a törvényszék előtt.
és az e l b e s z é l é s e k a f ők, s azokbúl lealkudni, Isten a hazugságot megbünteti. Gamáliel tanácsa.
a pedagógia megsértése nélkül, nem lehet. Ez el­ Az apostolok diokánusokat választanak. István, az
beszélésekben van élet-kép, bibliai és magyar tör­ első vértanú. A Szentlélek pénzen meg nem vá­
téneti kép, költött mese, mindannyia megfelelő ta­ sárolható. Boldogok, a kik hisznek és megkeresz-
nulságokkal, melyeket kérdezve, kifejtő módszerrel, telkednek. Kornélius, a pogány százados. Isten a
maguk a gyermekek vonnak le. pogányoknak is istene. Az első keresztyén ekk-
Harmadik-negyedik osztály. Itt J é z u s é l e t e lézsia. Pétert az angyal megszabadítja.
és t a n í t á s a i tárgyaltatnak, és pedig, hogy a 2. P á l a p o s t o l . Saul a damaszkusi úton.
második évben, midőn a harmadik negyedik osz­ Pál és Barnabás hittérítői útra indulnak. A lisztrai
f
tályos lesz, ne csak ugyanaz legyen ismételve, a sánta. A jeruzsálemi nagy-gyűlés. Pál Athénében
következő beosztással. Az efézusi Diána. Pál fogságba jut. A nép előtt.
E l s ő évben. J é z u s é l e t é b ő l Félix előtt. Pál felebbez a császárhoz. A római út.
K e­
resztelő János hírül adása ; Jézus születése ; Simon (Kézi könyv az «Apostolok cselekedetei».)
látta az Idvezitőt; A gyermek Jézus; A tanítvá­ M á s o d i k é v b e n Egyháztörténelem és al­
nyok kiválasztása; Jézus, mint tanító; A jeruzsá- kotmánytan. i . E g y h á z t ö r t é n e l e m . Az első
lemi úton ; A Zakheus házánál; Megérkezés Jeru­ keresztyén egyház. A zsidók üldözése. A pogányok
zsálembe ; A háládatlanok; A ravaszok; A vég­ üldözése. Nagy Konstántin. Az üldözések után A
vacsora ; Az áruló Jú d ás; Krisztus Pilátus előtt; püspökök. A római pápa. A keresztes háborúk.
A kereszt-halál; A tem etés; A főitámadás. Bűnbocsátó cédulák. A reformáció. Zwingli. Luther.
Ennyi nem sok, de a ki gyakorlati tanító, Kálvin. A reformáció hazánkban. Protestáns hit­
tudja, hogy elég. E gy kis kerekded kép Jézus vallók. Béke-kötések. Újabb idők. (Legvégül saját
életéről. És hogy a gyermekek a bibliában is kí­ egyházam keletkezése, története, mikor lettek refor­
sérhessék (mert más tankönyv nincs a kezükben), mátusok, a templom és iskola épitése, ki a pap, ku­
rendesen csak egy evangyélistát követek ez évben. rátor,mester,magtár-gazda, presbiterek, egyházfiak.)
(Lukácsot.) A 1k o t m á n y t a n. Egyházközség. Egyház­
M á s o d i k é v b e n . J é z u s t a n í t á s a i A megye. Egyházkerület. Konvent. Zsinat. A pap, es­
 11. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY
peres, püspök. Egyházközségi gondnok. A pres­
biterek és egyházfink. Az egyház jövedelme. Kepe­
fizetés. Szorgalmi munka. Közmunkák. Templom­
járás. Tankötelezettség. Domesztika. (Vezérkönyv
a debreceni törvény-könyv.) (Mért nem a miénk
S z e r k.)
Ismétlő első-harmadik osztály. Hi t - és e r ­
k ö l c s t a n . Az eddig eltanultakból böngészve
mindenünnen, s összegezve és betetőzve a konfir­
mációi kátéval. Mert ily módon vezetve, a konfir­
mációi káté minden porcikája már tárgyalva volt,
úgy hogy két hétnél többet a tulajdonképpeni
konfirmációi előkészítés nem igényel.
Fejtegetéseim végeredménye ez T a n í t s a
a v a l l á s t m i n d e n ü t t a p a p . Az 1878-diki
t a n t e r v r e v i d e á l a n d ó , az általam jelzett, de
természetesen megvitatható irányban, t. i. a cso­
portban való tanításhoz alkalmazkodva. V é g ü l, a
tantervhez szabott k é z ik ö n y v szer­
kesztendő.
Fecsegések a parokhiából.
1.
A z illusztrációk világában élünk. A betűk, a melyek
képekből alakultak, kezdenek helyet adni ismét a képeknek.
A z író, ha műve nem kell senkinek írásban, megrajzoltatja
képekben, és jó vásárt csinál. E l vagyok készülve, hogy köze­
lebbi lapjainkban ezt fogom olvasni: Megjelentek N .N . prédi­
kációi írásban és képben.Van nagyszerű illusztrált bibliánk,
s megjelent napjainkban szép illusztrációkban az úri ima is.
De, nem olyan szokatlan dolgok ezek. Nincs semmi
új a nap alatt. Gyermekkorom emlékei közt még most is él
«Szent-történetem» egyik-másik képe Izsák a máglyán,
az öreg Eliézer püspöki botjával, Mózes csipkebokra, a föl­
dön heverő G óliáth; emlékszem egy Luther-korabeli bib­
liára is, a melyben látható Jónás Babilon fölött és minden
prófétai ir ó ; s ha várom az illusztrált prédikációkat, az is
csak onnan van, mert meg vagyo k győződve, hogy a hit­
vitázó korban egy-némely ékes polémiában képen muto­
gatták, a mint vagdalgatták egymás fejéhez a felek súlyos
argumentumaikat. Ha eg y szellemes munkában illusztrálva
láthatjuk a kurucoknak azon derék legénységre valló mi­
voltukat, hogy mikor karóba húzták őket, még ott a karón is
pipáztak: nem nagy hatással és lelki épáletességgel lehetne-é
illusztrálni a Pázmán prédikációjának ezt a hasonlatát:« Mily
nagy szemtelen vak az a bűnös ember, a ki istent, a kitől
függ, boszantja: bizony, ha egy magas torony tetejéről kö­
télen valaki kieresztene, s tartana, nem mernéd boszantani.»
Hát, volna-é ezekben valami hiba ? Szeretném, ha len­
nének képes gyermek-bibliáink és egyház-történeti tanköny­
veink : a Károlyi, a Meliusz, a gálya-rabok arcképeivel. T e r­
jeszteni eszméinket, a kép nem utolsó, és nem lealacsonyító
eszköz. Mennyi képpel dolgozik a katholikus egyház, nem
csak templomaiban, hanem iskoláiban, kisded-óvókban, min­
denütt. E l vannak árasztva a családok, a gyermekek bibliai
és dogmatikai képekkel, a mik alatt (német nyelven) szent
87.
mondások vannak. Angolok és skótok is nagy előszeretettel
osztogatják ezeket, mert hasznát látják a bibliai ismeretek
.népszerűsítése körül.
Szóval, ma már a protestáns egyházak is ott állanak,
hogy ha valami drága kép volna a templomuk falán, teszem
fel, e g y rafaeli művészet alkotása, nem az volna első dolguk,
hogy meszelőt ragadjanak, s minél hamarább eltüntessék
onnan.
Kezdünk felhagyni a régi nagy puritánizmussal, mert
ha nem, a világ hagy fel velünk. Templomainknak is ékes
külsőt adunk; művészet, nemes arányok, könnyedség és
kellem jellemzik jelenkori egyházi építkezésünket.
íg y vagyunk a papi lakokkal is. Elmúlt az az idő,
hogy a nappali ház, a tanuló-ház, a «nagy-ház» mind egy
zsúp-fedél alatt szorongjon. A magyarországi papok több­
nyire palotákban laknak. Mi e tekintetben jóval hátrább
állunk, de azért a puritánság rovására nagy változás van itt
is. A pap, ha haladó ember, rendesen «szépen lakik», a mint
mondja az újmódi magyarság. H a rozogák is az épületek
bordái, de csín és tisztaság ömlik el a berendezésen. Szóval,
megvan a jólét bizonyos látszata. Látszat biz’ ez csupán,
mert a legtöbb pap úgy van ezzel, mint a szépen kihimzett
bugyellárissal, a mely százasokat nem igen lát. De, a pap
ig y gondolkozik : ha koldus is, ne lássék annak a világ
szemében ; ez szégyent vonna vallására, egyházára, melyet
szolgál, ártana hivatásának. N agyon tudom becsülni azt
a papot, a ki ritka ügyességgel fedezni tudja a rongyokat,
fenn képes tartani magát, családját abban a magasság­
ban, a melyben egy papnak állani kell, hogy megoldhassa
feladatait.
Szeretném bemutatni képben (a képeket nagyon
szeretem), hogy milyen legyen lakása eg y református pap­
nak; milyen legyen azon szoba, a melyben mint pap él,
és dolgozik. A genfi reformátor házát szép kert vette körül.
Azonban, a vadszőlőt, s a virágos barackot sokan meg­
énekelték, tehát, hallgathatok róla. A Kálvin lakásában,
két diófa-asztal mellett egy új, s e g y régi könyv-polc állott,
s ezeken kívül volt eg y magas iró-asztala, szintén könyves­
polccal, előtte az a karos-szék, melyet most is mutogatnak
Genfben. A kálvinista pap lakásábúl ma sem hiányozhat­
nak ezek, a hivatalos dolgok rendezett tára mellett, a
munka-asztal és a könyvek. É s szeretném, ha ott függ­
nének szemei előtt, a falon, a reformátorok, valami szép
bibliai kép a születés, a vég-vacsora, az üres sír, a ke­
reszt ; valamelyik hazai nagy egyházi ember képe, a je­
lenből és a múltból. H a én iró-asztalomnál ülök, jobbkéz
felől Kálvinusom képe, balkéz felől püspököm tekint lereám;
mig ágyam fölött Guido-Réni tövis-koronás Krisztusa
csüng. Jól van ez i g y ; mert mig iró-asztalomnál rendesen
a nagy reformátor, és a nagy épitő buzdításaira van szük­
ségem : ágyamban, a hajnal csöndjében, bevett szokásom
szerint, tisztán a hirdetendő ige foglalkoztat. E g y másik
oldalon, könyves-tékám körében, egy csoportban, szép
egyetértéssel tekintenek össze a többi reformátorok. Hej,
ha ig y megfértek volna egym ás mellett hajdan, v a g y ig y
férnénk meg ma mi is ?
Hát, volna-e mindebben hiba ? Sőt, egyenesen azt
kellene elérnünk, hogy hivatalos gyülekező helyeink, köz­
gyűlési termek, auditóriumok falaikon a protestántizmus
nagyjainak képeit mutassák, hogy a róluk való emlékezet
 88. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. ii. szám.

által, a gyerm eki és férfi-szivek tetteikhez hasonló tettekre ! fentartását inkább m eg tudja őrizni. A z t pedig vitatnunk
gyúljanak. Mi sem volna kegyeletesebb, az ily helyeket sem kell, h o g y az emberek közül vajm i kevesen ismerik
idővel jeleseink pántheonává tenni. H á n y keblet lelkesitne am a szép és a term észettől kapott gépezetet, m ely az
a törekvés, h o g y egyh áza érdekében folytatott nemes mun- !> életet adja s m elyre kellőleg nem ügyelve, annak egyes
kája áltál egyk o r ő is e halhatatlanok mellé sorakozhatik I része könnyen megbénulhat, felmondhatja a további szol­
Tettünk-e mi e tekintetben valam it, mikor a külföldiek gálatot és rendes mindennapi munkája elé akadály g ö r­
m ár protestáns múzeumokat, kép-tárakat alkottak ? M ond­ dülvén, járásában fennakad. M ás szavakkal, elvész az em­
hatom, h o g y tettünk eddig is. Szám os jelesünk régi és ber egéssége, beteg lesz és sok esetben eme gépezet
újabb képe díszíti az egyházi középületek falait. C sak h ogy, örökre elveszíti m ozgását s bekövetkezik a halál.
a hol van is téve valami, az is inkább véka alá rejtett Köztudom ású dolog az is, h o g y főleg az alsó nép-
g y e r t y a ; el van zárva a hozzá-férés elől. Em lékszem a osztály, a falusi gazdaem ber legkevésbé tud ügyelni egés-
m aros-vásárhelyi kollégiumi szép kön yvtárra, a m elynek ségére. M ég szom baton erején felül is élénk kedvvel, fá-
ajtaja előtt a tanuló nyolc-tiz éven keresztül eljár, a nélkül, radhatlanul dolgozik künn a mezőn, és m ásnap mulatni
h o g y valaha m eglátn á; emlékszem, gyerm ek-korom búl arra m egy, eszeveszetten táncol, erős fölhevülésében be is pá-
a percre, a m elyben ott m egpillantottam a n a g y G áb or feje­ linkázik kissé, és heves, lázas fejjel, izzadt testtel a hűs
delem képét. A zo n a titkos helyen, ezer m eg ezer híres éjjeli levegőre kim egy s m ég jó hideg forrás-vízzel is
k ö n yv között, él a kálvinista n a g y fejedelem. G yerm eki leönti kigyuladt tüdejét s a sürü zöld gyepre., a hideg
lelkemben o ly forma képzetek szülemlettek, mintha a n a g y földre lehever, csillapitni belső hőségét. M ég el is szuny-
intézet felett, szim bolizálva e képben, őr-szellemkint állna nyad kissé, mert hiszen ki is merült erősen, és olyan jól
Bethlen hallhatatlan lelke. is esik dobogó szivének, fáradt testének a nyugalom .
De, nem fecsegek tovább. L á th a tja ezekből mindenki, Nem gondol a végzetes jövőre. N em ismeri az egésség-
h o g y amicus Calvinus, amicus protestantismus, azonban, az tant, a hasznos és tudni való szabályokat, annál kevésbé
adiaforák tekintetében lelkiismereti tágulásban szenvedek. tudja gr. Széchenyi Istvánnak eme sokat jelentő mondá­
Elism erem , h o g y a képeknek barátja v a g y o k , a művé­ sát és annak valódi értelm ét: «Az egésség bizonyos
szetet szeretem, s ezek erejét ezen a tiltott téren is sokra pontig saját kezünkben van.» M ert, ha azokat csak némi
becsülöm. Elhiszem azt is, h o g y ezért a képrombolók üstö­ részben is tudná, ig y nem cselekedhetnék. N eh ány óra
kön ragadnak, pedig m eg v a g y o k győződve, h o g y a ke- múlva, v a g y tán más nap beáll a lázas, halált hozó be­
resztyénség n a g y kép-feletti harcában m aguk is képekkel tegség. E lfo g já k a n a g y fájdalmak, láza folyton emel­
gyöngítették ellenfeleik, a kép-imádók tá b o r á t; éppen mint kedik, szívverése folyton gyo rsu lva ver, nem ism er kör­
a reformáció idejében történt, a mikor nagyon leesett u gyan nyezetére, érthetetlen dolgokról beszél, pár nap alatt aztán
a mi szempontunkból a képek árfolyam a, de azért a D ü re­ a legtöbb esetben a betegen győzedelm eskedik a veszé­
rek és Holbeinok festői ecsetjét, a m ely kizárólag a mi szol­ lyes baj, elviszi, meghal.
gálatunkban állott, nagyon m egbecsültük. Sőt, el v a g y o k rá H á n y és m ily szám talan ilyen eset fordul elő éven-
készülve, h o g y m aga a fő-vezér, a t. szerkesztő ur is tűzbe kint egye s falvakban 1 É s m ily veszteség és milyen kár
jön, s hadvezéri botját rám ragadja, mire azonban én T h e- az a családjára, és a társadalom ra nézve is eg y irán tl
misztoklessel nyugodtan felelem : «Üss, de hallgass m eg U De, nem ecsetelem eme sötét, de való képet tovább,
ú g y is tudjuk és igen jó l ismerjük m indnyájan eme szo­
(D eh o gy is ütjük, deh ogy ! Szellemes munka-társunk morú és sajnosán való képeket, m elyek a mindennapi
«Fecsegése» Lap un k múlt évi 5 1 . szám ának e g y kis ujdon- életben lépten-nyomon ismétlődnek.
sági cikkecskéjére vonatkozhatik, a hol az illusztrált M i- Éppen ezért, az ilyen és ezekhez hasonló esetek
atyánkot m utattuk be. M i m eg v a gyu n k győződve, minél gyéreb b é való tételéért kell különösen fősulyt fek­
h o g y véleményünk között nem n a g y különbség lehet. Mi tetni a népiskolákban az egésségtan tanítására.
elfogadjuk az ő nézeteit a dolog lényegére n ézve; de, engedje H a népoktatási törvényeinket olvasgatjuk, alig ta ­
hinnünk, h o g y ő sem fogadná el, h o gy például a jó isten lálunk nehány sort, s azt is csak az újabb időben hozott
festett k é p é t kiakasszuk, szobrát oda állítsuk tem ­ törvén yek és rendeletek között, m elyek az egésségtanra
plomainkba, mint a pápisták. A m ai ikonodulok, és ikono- és annak tanítására vonatkozik. U gyan is, 18 8 2-d ik évi
klassák harca között mi m egkülönböztetjük: az örökisteni­ február hó 6-ról 3,9 9 8. szám alatt kelt vallás és k özok ­
nek lélekben és igazságban való imádását, és az örök emberi tatási miniszteri rendelettel találkozunk, m ely az állami
iránt való hálás kegyeletet. A z első érinthetetlen előttünk; tanitóképezdék tantervébe I-ső osztály szám ára: «T est
az utóbbi méltó tá r g y a a művészetnek. Fessék, sőt ideáli- és egésségtan. A z emberi test ismertetése, kapcsolatban
zálják azt, a mi emberileg felfo gh ató ; de, «n e p r ó b á 1 j á k az egésségtannal,» heti 3 órán való taníttatását rendeli el.
képben, vagy szoborban k i á b r á z o l n i » azt, a Eb b ő l látható, h o g y ezelőtt csak tíz évvel volt gon­
mi m egfoghatatlan, mert az babonára, tévelygésre vezet. doskodva arról, h o g y a képezdékben taníttassák az egés­
S z e r k.) ségtan, h o g y aztán idővel azt a népoktatási többi inté­
zetekben, elemi iskolákbn is taníthassák a kikerülendő
tanítók.
Az egésségtan a népiskolában.
Ha aprójára forgatjuk népoktatási törvényeinket,
Elism ert dolog, h o g y a ki az emberi szervezet szép kapunk m ég e g y m ásik miniszteri rend eletet is, m ely
és kom plikált részeivel minél inkább ismeretes, az annál 18 8 5 . évi január 3-ról (Trefort alatt) 4 2 ,7 6 1 — 18 8 4 . m i­
jobban tudja testét ápolni, védeni s egéssége folyton való niszteri szám alatt egésségtani kézikönyv m egírására pá­
 1 1 . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. S9

lyázatot hirdet és dr. S z é l i L a j o s (békésm egyei ura­ szakavatott tanító a tudni valókat az egésségtanból. K ü ­
dalmi orvos) «Életm entés és egésségtan» cirnü (250 ol­ lönösen pedig akkor, ha erre a többi rokon-tárgyaknál
dalra terjedő ötven kros vezérkönyvét) és «Életm entés előforduló körülm ényeket és eseteket is felhasználja és
és egésségtan» negyven lapra terjedő kézi tankönyvét, összekapcsolja, mikor alkalom nyílik reá, az egésségtani
m elynek ára húsz kr. elfogadja és pályadijjal koszoruzza elvekkel és ismeretekkel.
meg. E g y ú tta l ezen intézkedésével a miniszter a népis­ N eh ány mondattal annyi és o ly egésségtani álta­
kolában és polgári iskolákban annak tanítását elrendelte. lános ismeretekre taníthatja e g y jó tanító tanítványait,
Teh át, voltaképpen ezen időtűi, azaz, hat év óta m elyeket soha nem is feledhetnek el és életükben sokszor
tanittatik az egésségtan a népiskolákban. Igaz ugyan, hasznukra fordíthatják. És éppen ez a cél és a dolog
h o g y e g y k özegésségü gyi rendelkezés m ár az 18 7 6 . évi főoldala.
X IV te. 4 2 §-a kötelezőleg elrendeli «az életmentési és Például, reá irányítja figyelmüket, h o gy a levegő
az egésségü gyi szempontjából egésségtan tan ítását;» de akkor tiszta, egésséges és jó, ha a lakás tágas és m agas
csak írott m alasztnak maradt, mit a sokkal későbben s a szobát naponkint szellőztetik és télen á t lehetőleg
keletkezett, s fönnebb érintett egésségtani kézikönyvnek állandóan egyform a tizennégy-tizenhat fok R . m eleg van.
életbe léptetése hűn igazolnak. N a g y melegből, n a g y hidegre, v a g y a hidegről a n a g y
Igaz ugyan, h o g y csak hat év óta van kötelezőleg melegre menni, milyen káros. H a ki vagyu n k fáradva,
elrendelve az egésségtan tanítása a népiskolákban és gyo rsan lélegzünk, fürödni menni, vizet inni és enni nem
számos helyen tanittatik is, de a mindennapi életből me­ jó ; várjunk kissé, m ig kissé vérünk lecsillapodik (vissza­
rített tapasztalataim alapján állíthatom, h o g y m ég mindig kapja normális állapotát), mert más különben káros és
nem olyan irányban és olyan mértékben tanítják emez hosszas betegségeknek tesszük ki magunkat. Fo rró éte­
igen fontos tárgyat, a mint kellene. Nincs m ég kellőleg lek után azonnal hideget enni, inni, nem tanácsos. A
felkarolva és nincs m éltánylólag elismerve annak n a gy test tisztán tartása milyen fontos az egésségre nézve. A
fontosságú szerepe és nem az életre és mindennapi ily táplálék kellő m egválasztása m ilyen jótékonyan hat a
irányú szükségletekre vezettetnek a tanulók annak taní­ testre és fejlődésére. A ruházat évszakonkint h o gyan vál-
tása alkalm ával. Igaz, h o gy e célra tán az idő sem ele­ toztassék. A mértékletes és mértéktelen munka m ennyire
gendő, m ely az órarenden fel van véve, mindazáltal, ne­ árt a szervezetnek. A száraz és nedves la k á so k ; a fris
hány óra alatt is (mondjuk, ha évenkint csak húsz órán és állott táplálékok mind minő hatással vannak az em­
át is) taníttatnék Öntudatosan és célirányosan az egés­ berre nézve. A z éghajlat a test szellemi és egésségi fej­
ségtan, teljes sikert, kellő és megfelelő eredm ényt lehetne lődésére is minő befolyással és hátrán yn yal van az em­
felmutatni és elérni. berre nézve. Országunk éghajlata, h o g y milyen kedvező
Élettant (fiziológiát) és em bertant (anthropologiát) ezt derék, egésségesen kifejlődött emberek m utatják; néz­
külön és részletesen nem mindenki tudhat. D e ennek o ly zük csak az eszkim ókat Grönland örökös hóval borított
mélyen és részletesen való ismerése nélkül is egésségtant helyein, milyen összetöpörödött, vézna, semmi szellemi
és abból különösen annyit és oly mértékben könnyen képességgel nem biró em ber-form a alakok, stb.
lehet elsajátitni, a mennyire a mindennapi életben szükség Ezer m eg ezer kérdés merül fel e téren t. i. az
van s a m ennyivel szervezetünket, annak egyes részeit egésségtan tanítása körében. A mit jónak, a mit. hasz­
megismerhessük és mikénti ápolását is eszközölhessük, nosnak és szükségesnek tart és vél a tanító, azokat
m elyek mind egésségünk és testünk épen tartására irá­ mondja el és oly mértékben, a mint ideje és az alkalom
nyulnak. A népiskolákból kikerülő növendékeknek eny- engedi. H o g y örökre áldani fogják tanítványai érette az
nyire van szükségük és ennyit kell tudniok. bizonyos ! É s h o g y e g y ilyen fontos tá rgyn a k a kulti­
A dr. Széli L a jo s egésségtani kitűnő művecskéjének, válása és minél tökéletesebben való tanítása által nem
ha csak főbb pontjait érvényre tudja juttatni a tanító csak az egyesek, hanem a társadalom és hazánk jó létét
növendékeivel szemben (a mi nem is o ly nehéz és kivi­ és boldogulását mozdítjuk elő jótékonyan és eléggé m eg
hetetlen dolog) elégre tanította az egésségtanból tanít­ nem hálálható módon : az m ár egészen bizonyos és m eg­
ványait. A n n a k főbb pontjai, m int: a levegő, ruházat, dönthetetlen dolog.
jó lakás, tisztaság, táplálék, munka és nyugalom , az em­ Ép p en azért, szükséges voltát az egésségtan taní­
beri szervezet főbb részeinek ism ertetésére és ápolására tásának, különösen a népiskolákban, elvitatni, nem lehet.
vonatkozó dolgok, stb. nehány óra alatt könnyen és H a azt állítom, h o g y az irás, olvasás és számolás
célszerűen eltanithatók. után a legkiválóbb és legelsőbb helyet a népiskolákban
N em szükséges az egyes szerveknek, agynak, fü­ az egésségtan tanítása kell, h o g y elfoglalja: bizonyára
leknek, szemeknek részletes, aprólékos, tudom ányos ism er­ igazat és valót m ondottam i
tetése ; inkább főbb részeinek bemutatása, általános elvek
és azoknak ápolására és m egvédhet és éré vonatkozó dol­
gok kellenek. A vérkeringésnek, v a g y anyagcserének ren­
Országos protestáns tanár-egyesület.
deltetését és könnyen való m egérthetését, az egyes szer A tiszántúli ev. ref. középiskolai tanár-egyesület
veknek túlfeszitesét mértéken felüli munkával, v a g y szeszes 1892-iki, Szatm áron tartott közgyűlésén végzésileg ki­
italok szerfölötti élvezésének káros voltát a szervezetre mondta, h o gy az országos protestáns tanár-egyesület szer­
stb. nehány szóval m eg lehet ismertetni. Ü gye se n kezdve, vezését óhajtja s a központi bizottságot útasitja, h o g y a
m integy vázlatosan véve és m égis mindenre lehetőleg református és ág. hitv. akadémiák, gimnáziumok, képez-
kiterjedőleg, egy tanév alatt könnyen eltanithatja e g y dék és felsőbb leányintézetek tanárkarait nyilatkozatra
 90. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hívja fel s egyszersmind, a nyilatkozatok alapján, a szer­
vezési munkálatok elkészítésére és az alakuló közgyűlés
egybehivására bizottságot küldött ki.
A központi bizottság, a vett utasításhoz képest, 18 9 2.
szept. 22-iki kelettel szétküldte a felhívásokat nyilatko­
zatra kérve az egyes tanárkarokat és azok tagjait. A
beérkezett nyilatkozatok eredményét 1892. november 24-ki
kelettel közölte a központi bizottság a felhívott tanár­
karokkal, ismételten fölkérvén a még addig nem válaszol-
takat nyilatkozataik beküldésére.
A két rendbeli felhívás eredménye következő: 79
protestáns tanárkar közül 4 6 pártolólag, 8 kitérőleg vá­
laszolt, 25 pedig nem nyilatkozott. (Pártolónak tekintjük
az olyan tanárkart, melynek egy, vagy több tagja jelezte
belépési szándékát; kitérőnek mondjuk az olyan tanár­
kar helyeslő nyilatkozatát, melynek kebeléből belépésre
senki sem jelentkezett). A 4 6 pártoló tanárkarból belé­
pési szándékát jelezte összesen 304 tanár, kik közül ev.
ref. tanintézetekben működik 222, ág. hitv. tanintézetek­
ben 73 , egyesült prot. tanintézetekben kilenc.
T A R C A.
Könyvismertetés.
(Protestáns Szemle. Szerkeszti Kenessey Béla. IV-ik évfolyam,
IV. füzet. V-ik évfolyam. I. füzet.)
(A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformá-
ciótúl kezdve. Irta Zsilinszky Mihály. III. kötet. A magyar prot. irod.
társaság Kiadványai.) (Folytatás>)
Kétszeresen érdekes tehát ez időszerű kérdés megboly-
gatása, mert láthatjuk, hogy tulajdonképpen az elkeresztelési
vita napjainkban megtévesztett illúziókba ragadtatta magát és
olyan eszméken táplálkozik, melyek egyenesen a múltak nem
ismerésének és félreismerésének következményei. Sőt, mióta
csak elkeresztelési kérdés van, 1 8 6 S óta, azóta soha sem
járt helyes utón az erre vonatkozó felfogás. Mi ebben a kér­
désben az arkhimedesi pont, mely körül sarkallik a vita ?
Várnai igen helyesen mutatja k i: hogy az 1 7 9 1 — 92-ki tör­
vényhozás, melynek szelleme a gyermekek vallásos nevelé­
sében az apai jogkört ismerte el. Minden magyarázat, mely
a nem szerinti megosztást akarja bíróul feltolni, érthetetlen,
elvetendő kísérlet. Ezek szerint, nekünk nem azt kell köve­
telni, a mit a szülők vallási megoszlása hoz magával, hanem
egyenesen azt, hogy a család egysége megbontható ne le­
gyen és hogy ezt az egységet az apa vallása határozza meg,
Várnai szerint; ha a szülők gyermekeik vallásában irányt
akarnak változtatni, ám tegyék, de ezt mindig bírói székek
előtt egyházi emberek beavatkozása nélkül.
Nincs, nem lehet szavunk ezekhez, mert ez a követel­
mény, mely az apai jogkört érinti, semmi más, hanem csak
a régi törvényhozás megújítása, annak szellemének felidézése,
mely által kétségen kívül sok félremagyarázásnak és ellen­
mondásnak lenne az éle elvéve. Várnai kétségen kívül nagyon
helyes cselekedetet végzett, midőn e tanulmányát megírta s
ebben rávezetett minket a helyes nyomra, melyen a törvény-
hozásnak járni kellene, ha meg akarná őrizni kapcsolatát a
múltak törvényeivel és intézkedéseivel. Hasonló tanulmányo­
kat a Szemle olvasói nagyon kedvesen vennének tőle, ki az
ii . S2am.
A központi bizottság elkészítette az alapszabály­
tervezetet s egyszersmind a szatmári közgyűlés 24-dik
számú végzésében nyert megbízatása alapján, egybehívta
Debrecenbe 18 9 3. ápril 6-án d. e. 8 órára azon értekez­
letet, mely az alapszabályoknak nyilvánosságra bocsátandó
és az országos protestáns tanári értekezlet elé terjesztendő
szövegét meg fogja állapítani. E z értekezletre a követ­
kező tanárok hivattak m eg: a tiszáninneni ev. ref. eg y­
házkerületből Radácsi G y ö rg y és Búza János, az erdé­
lyiből Szakács Mózes és Lázár Istv á n ; a tiszántúliból
Dóci Imre és Elek Lajos. A dunamelléki ev. ref. tanárok
Csabai Imre nyugintézeti elnök útján kérettek föl két
bizottsági tag küldésére. A dunántúli ev. ref egyházke­
rületből fölkéretett a pápai főiskolai tanárkar egy, a csur­
gói főgimnáziumi tanárkar szintén egy bizottsági tag kül­
désére. Fölkérettek végül egy-egy képviselő küldésére
az eperjesi ág. hitv. főiskola, továbbá a budapesti és kés­
márki ág. hitv. főgimnáziumok tanárkarai.
A tiszántúli ev. ref. középiskolai
tanár-egylet elnöksége-
egyházpolitikai kérdéseknek és az egyházjognak egyik alapos
ismerője és ügyes tollú tárgyalója.
Az ötödik füzet második tanulmánya R ác Kálmán érte­
kezése Fáy Andrásról, kit, mint valódi protestáns embert
mutat be. R ác Kálmán tanulmányának csak egy része van ez
alkalommal közölve, melyből még semmi esetre sem vonha­
tunk semmi következtetést, annál kevésbé pedig, mert hinni
akarjuk, hogy R ác Kálmán a későbbi közleményekben még
inkább kifejti azt az írói erejét, melynek, nem tagadhatjuk,
több pregnáns jelét adta már az első közleményben. Mert,
meg kell vallanunk, hogy a tanulmány olyan szabásúnak
ígérkezik, mely egyáltalában nem fog háta megett állani
a többi Fáy-tanulmányoknak s e gazdag vonatkozású iroda­
dalomban talán számot is fog tenni. Nem mondhatjuk, hogy
értekező nem dolgozik sok reminiscenciával s hogy a mi
fülünkben is meg nem csendül néha-néha egy-egy ismerős
hang, melyhez hasonlót mintha már hallottunk volna, hol a
Badics, hol az Erdélyi tanulmányaiban, vagy más helyeken,
azonban, annyi aszszimiláló ereje van R ác Kálmánnak, hogy
sokszor még azt is a magáévá teszi, a mi első pillanatra,
idegennek, kirívónak, a többihez nem illőnek tetszik. Úgy,
hogy neki, még az angol iró is oda merhette volna kölcsö­
nözni gondolatait, ki, mikor megkérték, hogy egészítse ki
egyik iró-társa hagyományait, nem vállalkozott rá, mert úgy
gondolkozott, hogy az illető szőke, ő meg barna, azaz, eszük
járása annyira különbözik egymástól, mint az etnográfiái el­
változások. Mindenesetre, fentartjuk azt a lehetőséget, hogy
majd, mikor előttünk fog állani az egész tanulmány, akkor
tegyük meg azt a pár észrevételt, melyek most talán az el-
aprózás, talán az iró későbbi célzataiért közbeszőtt gondo­
latok következtében itt-ott élőnkbe léptek. A gondosságot, a
többé-kevésbé gondolkodó fő tiszta rendezettségét, sőt ottan-
ottan nem egy valóságos írói tulajdonságot meg nem tagad­
hatunk R ác Kálmántól, ki legaláb is dolgozik annyi szorga­
lommal és ambícióval, a mennyi szerencsével és gyorsasággal.
Következő értekezés a Pukánszky Béláé. Tárgya az a
 ii. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nagy kérdés, a profetismus, melyről már oly sokan és annyi
különböző felfogással Írtak. Nagyon érdekes és nagyon ta­
nulságos értekezés ez, melynek becse annyival is inkább fo­
kozódik, mert annak az értelmi levegőnek áramlata járja
keresztül, melyben ma élünk, a nélkül azonban, hogy ezzel
a profetizmus lényege valami közönséges szomnanbuliz-
mussá, vagy más lelki jelenséggé közvetittetnék át és ma-
gyaráztatnék el. Mai eszmékkel, előttünk is ismeretes fo­
galmakkal rajzolja elénk Pukánszky azt az ó-kori jelen­
séget, melyről nagyon jól megmondották, hogy sehol és
soha nem fog ismétlődni, a mint sehol és soha nem ismé­
tlődött. Itt nem írhatjuk le még egyszer mind azt, a mi
e kérdésről a Szemlében tárgyalva van, de bárkinek is jó
lélekkel hivhatjuk fel rá figyelmét, mert már nálunk, magya­
roknál is kezd elterjedni az a felfogás, hogy a profetizmus
éppen olyan tünemény, mint a Szibilla-jóslatok, vagy amaz ó-kori
jövendölések, melyek a bekövetkezendőket látták a fák leve­
leinek rezgésében, a szél fuvásában, a magaslatokon, egy
szóval, mindenütt, a hol valami különös, a rendesen előforduló
dolgokon felülemelkedő, szokatlan dolgok fordultak elő, mert
ezek csodák, mái magukban véve és ném a természeti rend­
del kereszttűzben álló tüneményeket megkövetelő eltérések.
Tulajdonképpen, ez az értekezés nem is tanulmány ; nem ta­
nulmány a szónak abban az értelmében, hogy az iró maga
sem tudja értekezésének elején, .hogy a végén hová fog jutni.
Itt első látásra megismerjük azt az embert, ki, hogy ennyit
megírhasson, eldobott legalább még tízszer annyi tudást, a
mennyit nekünk átadni akart. És ezért nagyon érdekes Pu­
kánszky tanulmánya. Tehát, ama Horatius-féle elv keresztül­
viteléért, mely a «cárét arte» szolgálatában áll. Ő behatolt
már régen a próféták szellemébe s csak igy irt arról a kér­
désről, melyhez, mint a nagy irók, csak akkor fogott, mikor t hogy
már egészen beleszeretett. Csakugyan, vájjon Plató, Spinoza,
Kant bölcseletéről is lehetne-e mások előtt tiszta arculatot
festeni, ha tisztán hallomásból ismerjük ezeket? Michel An-
gelo, vagy Rafael műalkotásait, Deák beszédeit, vagy Arany
Toldiját meg tudjuk-e ismertetni másokkal, ha magunk át
nem értettük azokat. Pukánszky maga átélte azt a világot;
azt a belső világot, melyet a próféták teremtettek és éltek
át, átélte azokból a szimbólumokból, melyekbe foglalva, azok
gondolataikat ránk, utódokra hagyták. Innen van aztán, hogy
ismeretei is közvetlen hatással vannak ránk, mert mintha első
kézből származnának, olyan szint viselnek magukon. Minden
esetre üdvözölnünk kell értekezőt, mint az ó-szövetségi isa-
gogika ama művelőjét, kitől a jövendőben nagyon sokat
várunk.
Remek képeket tár élőnkbe Szlávik Pázmány és elle­
neinek polémiájából, hogy csaknem megelevenednek előttünk
azok az alakok és küzdelmek, melyek többi emlékeinkkel,
hagyományainkkal együtt, mint fájdalmaink és reményeink
közkincsei népünk erkölcsi életét alkotják. Szinte-szinte meg­
döbben néha szivünk e képek látásán s felvillanyoz ama kor
és eszméi, mely eltűnésével oly távol van tőlünk, hogy soha
többé vissza nem térhet. Csak ha olvassuk e régmúlt idők
történetét és pedig oly hű kidomboritásban és élénk ecsete­
lésben, mint a hogy azt Szlávik tette, látjuk, mennyire reális,
mennyire konkrét ez nekünk is a késő unokáknak, éppen,
mint a vértanuknál a szilárd meggyőződések. Pedig ezek, a
mik el vannak mondva, nem valami nagy dolgok, semmi
esetre sem olyanok, mint a csillagászok feladatai, kik má-
9i
sod-percenkint kiszámítják a csillagok járását. Csak ellenfelek
vitatkozása ez, kik argumentumokkal törik össze és szillogis-
musokkal kötözik meg egymás kezét és lábát. Mégis érde­
kesebb, mint amaz, ha nem is lehet vele semmi kézzel fog­
hatót demonstrálni, a mint ezt Huxley is megvallotta, ki
természettudományi munkák közepette talált időt szellemének
folélénkitésére és nagyobb kibővítésére olyan foglalkozások
által, melyek messze elütöttek rendes munkálkodásától. Szlávik
kétségbevonhatatlanul nagyon érdekes képet rajzolt, habár
annak színeit, ha nem is egészen elemi, de semmi esetre sem
valami érthetetíenül magasan álló momentumokból alkotta
össze. Nem vonja ő egy kaptára alakjainak működését, csak
oda állítja egy-két vonással, a mint gondolkoztak és csele­
kedtek s e pár vonásbúi jobban megértjük őket, mintha kö­
teteket irt volna Össze. Ő, úgy látszik, nagyon ért a jelle­
mekhez, mert amaz oldalról mutatja be őket, hol beláthatunk
ezeknek elhatározásaiba, abban a pillanatban, a mikor eszméik
megszületnek, cselekedeteiknek rugói mozgásba jonek. És nála
ez a tudomány olyan szerszám, olyan eszköz, melynek nem
a múlt alkotásai iránf érzéketlenek, az Ősök törekvéseinek
utánzásában koldusok vehetik egyedül hasznát. E z a tudo­
mány, természetesen, nem magától megteremthető valami,
ellenkezőleg, sok fáradtság eredménye; hiszen, a múltak meg­
rajzolása nem.más, painl a lélek nyelvének megszólaltatása.
Szlávik hasonlíthatatlanul jobb iró, hogy már példákat is
idézzünk, mert bírálói tisztünkhöz ez is hozzátartozik, mint
pl. a hasonló téren mozgó Szathmári Józef, kinek tanulmá­
nyáról szintén megemlékeztünk. Jobb, mint R ác Kálmán is,
pedig ő sem rosszul mutatja be a nagy protestáns Fay Andrást.
De van, a mi aztán végzetes hibája Szláviknak. E z a töre­
dezettség, nem egy helyen felületesség; oly könnyen siklik,
mire észrevettük, már a harmadik határban tűnik fel
előttünk. Sokszor úgy megkívántuk volna, ha alaposabb és
tisztább rajzot adott volna s a megkezdett vonásoknak az
árnyalatánál többre vállalkozott volna, és még sem tette,
mintha ez erejét végképpen felülmúlta, vagy éppen kimen­
tette volna. Jövőre feltétlenül elvárjuk, hogy e kóros állapot
Szláviknál végképpen el fog maradni.
(Vége következik.)
Különfélék.
= Februárban pályázó cikkeinket Írták «Az
egyházpolitikai kérdések köréből», B i t a y B é l a ; «Az espe­
res ú d , G ö n c i j á n o s ; «A kultur-harc», H 0 r v á t h I s t ­
v á n ; «Az ingyen-munka cimü c i k k h e z » , P é c h y Á r p á d ;
«Az Irodalmi Társaság indítványaihoz», R á k o s i G y ö r g y .
Ezek közül «Az ingyen-munka cimü cikkhez» szavazott
id. Lészai Ferenc, egyházkerületi főgondnok ; «Az esperes úr»,
Kiss Ferenc ; «Az egyházpolitikai kérdések köréből», Muzsnai
Pál, Ferenci István, Tavaszi József, ifj. Péter Károly, Köblös
István, Jakab József; «A kultur-harc» cimü cikkre szavazott:
Kovács Ferenc, Jáni Lajos, Nemes Árpád, Gáspár Albert, Staud-
ner Mátyás, Thamó Gyula, Diószeghy Mór, Tokos Sándor, K e­
rekes Endre, Benedek Ferenc, Lőrinci József, Dénes Gyula,
Nemes Sándor, Keresztesi Gyula, Józsa Ferenc.
E szerint, a 15 forint pályadijat elküldöttük bürkosi pap,
Horváth István barátunknak, megtoldva szerencse-kivánatunk-
kal, és szives kézszoritásunkkal.
= A szilágy-szolnoki egyházmegye egyik főgond­
noka, a zilahi kollégium gondnoka, az egyetemes zsinat tagja,
és volt alispán, magyarbaksai D ű l i L á s z l ó , életének 5 4-ik
évében, folyó hó 12-én rövid, súlyos betegség után meghalt.
 92. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Reszkető kézzel és szivünk igaz bánatával írjuk le e nagy
veszteséget. A megboldogult egyike volt azoknak a buzgók­
nak, áldozatra kész sziveknek, kik a külső látszatra való tekin­
tet nélkül, mindenkor mindenütt ott vannak, hol szolgálatot
tehetnek a felvilágosodásnak, a szabadságnak, és az igaz haza­
szeretetnek. Követelés nélkül való, egyszerű, igaz és szilárd jel­
lem volt. Halálával sokat vesztett egész egyházkerületünk, de
vesztett a szilágy-szolnoki egyházmegye, mert a megboldogult
nem csak névleg, de tényleg műnk ás, buzgó és odaadó tevékeny­
ségű főgondnoka volt. Mennyit élhetett volna még; mennyi jót
tehetett volna még! Meghalt Emlékét megőrzik a nemes szivek,
és követendő például fog állani a jövendő nemzedéknek.
A történelem, és a mindennapi élet által bebi­
zonyított tény, hogy Erdély minta-képe volt mindenha a vallási
békének, a vallási türelemnek. A szabadság-harc után itt-amott
felütötte fejét az ultramontánizmus; az 50-es évek közepén
még Kolozsvárit is prédikált a jezsuita Klinkowström; beszéltek,
sugdostak egy-egy fanatikus plébánusról, láttunk mi is: de a szent
hagyományok, a fejedelmi korszak emlékei, és az erdélyi magyar
lakosság protestáns többsége, és szabadság-szeretete mindig im­
ponáltak a sötétben olálkodóknak, és arcátlanságukat nyilváno­
san mutogatni, nem merték. Úgy látszik, most már megváltozik
ez is. Míg Magyarországon már rég dühöngenek a karholikus
lázítások, Erdélyben csak szórványosan tűnt fel egy-egy tü­
relmetlen barát. Most már vége lesz itt is. Az erdélyi kath.
püspök, Lönhart Ferenc ur ő nagyméltósága is kiadta főpásztori
körlevelét «a h á z a s á g r ó l» ,m e ly e t a «tisztelendő Testvérek»-
nek fel kellett olvasni a szó-székből, «a házasság szentségéről
gyakran prédikálván», és «felvilágosítván a híveket az ellen­
séges törekvések horderejéről», és «az isten egyházát fenyegető
nagy veszedelemről». Bizony, nagy veszedelem, hogy a szó­
széket isten nevében arra használják, oda sűlyesztik alá, hogy
róla a magyar állam, édes magyar hazánk ellen lázitsanak !
De nagy nyereség is, mert ezzel kétségbe vonhatatlanul do­
kumentálják, hogy a hazafiság és a haza szeretete csak ajkukon
volt, és nem szivökben. Ti, kálvinista papok, hozzájuk ne
hasonlítsatok. «Álljatok meg a szabadságban, melylyel a Krisz­
tus minket megszabadított», mert «nem adott az isten nekünk
félelemnek lelkét, hanem erőnek, szeretetnek, és józan elmének
lelkét». Mennél veszettebbek ők, annál biztosabb a jövendő,
és annál fényesebb lesz ránk nézve a diadalom. Bagoly-huho­
gástól még soha sem sötétedett el a nap.
= A széki egyházmegye lelkészeihez. Ha bá­
torkodom nagybecsű figyelmüket e helyen felhívni arra,
hogy egyházmegyénk, még a múlt évben, szabályrendeletet
alkotott a hivatalos nyomtatványok kezelését illetőleg, kérem,
ne nehezteljenek, hanem inkább vonják le abból maguknak
H IV A T A L O S
3 1 6 - 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a deési egyházme­
gyébe kebelezett d e é s-a k n a i kántor-tanítói állomásra ezen­
nel pályázat nyittatik.
Javadalom : nagy kerttel és gazdasági épületekkel el­
látott lakás, 2 1 4 frt. készpénz, 1 öl tűzifa, 9 hold szántó és
kaszáló haszonélvezete.
Pályázati határnap április 10 . Folyamodványok nt. Nagy
Lajos esperes aa.-hoz küldendők, Dobokára.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . márc. 14 . S z á s z D om okos ,
_____ erdélyi ev. ref. püspök.
3 1 7 - 1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a küküllői ev. ref.
egyházmegyébe kebelezett o -d é 1 1 ő i lévitai állomásra ezen­
nel pályázat nyittatik.
Javadalom : kerttel és gazdasági épületekkel ellátott tisz­
tességes lakás, és egyházhatósági becslés szerint, 1 5 6 forint, 90
krajcár, mely fizetésnek fele része az öreg nyugalmazott lévitát
illeti. Azonban, ennek kárpótlásául, az öreg lévita életében,
a megválasztandó lévita kap évenkint 10 0 frt. állam-segélyt,
és a nyugalmazott lévita halála után, évi 50 frt. állam-segélyt.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
ii. szám.
a levonni valókat s ha nyomtatványokat rendelni, a maga
idejében elmulasztották: várják be keresztyéni türelemmel
azt az időt, a mikor megint rendelhetnek. Addig is azon­
ban, kérem a hátrálékosokat, hogy fizessenek; a megrende­
lőket, hogy megrendelésük mellé pénzt csatoljanak, mert
többé, az ár előleges kifizetése nélkül, megrendelésüknek
eleget tenni nem fogok Retteg, 18 9 3 . márc. 8. Z. K i s s
S á n d o r , ev. ref. pap, széki egyházmegyei nyomtatv. kezelő.
= A Pozsonyban megjelenő « A m i O t t h o n u n k »
szerkesztői, dr. Masznyik Endre és Stromp László hazafias, lel­
kes felhívást bocsátottak közre, hogy bármi csekélységgel járul­
junk ama szép cél eléréséhez, hogy volt pozsonyi evang. pap,
R á z g a P á l hamvai fölé emléket állítsanak. K i volt R á z g a
P á l ? Pozsonyi evang. pap, ki nyelvére nézve német volt,
de szivére nézve törhetetlen magyar hazafi. Lelkesített, buz­
góit a magyar ügyért, ezért aztán az osztrákok elfogták, és
18 4 9 . júniusban felakasztották. E z a rettenetes sors, ez a vértanú
halál elégtételt követel: adakozzatok, a mennyi telik ; ez
a haza-sztVetetnek hozott áldozat.
= jlDe mi lesz Jánosbúl?» Elbeszélés, irta Kecs-
keméthy István. Ezzel a tartalommal jelent meg a « K o s z o r u » ,
hasznos könyvek tára IV . füzete. Ára 4 kr. Nem tudjuk eléggé
ajánlani e fuzetecskéket, melyek arra vannak hivatva, hogy
teljességgel kiszorítsák a nép kezéből a ponyva-irodalom ponyva­
termékeit. Papok, tanítók jobbat nem tehetnek, mint ha krajcá­
rokkal a népnek kincseket érő olvasmányokat adnak. Szerezzék
meg, csináljanak egy kis könyvtárt, és oly magot vetettek,
mely terem hatvan és százannyit. Ne akarjunk mindig nagy
dolgokat. Hintsük el a makkot, és idők múltán, erdő lesz belőle.
= Beküldetett szerkesztőséjunkhez «G y ö n g y -
v i r á g o k » , Ima-könyv, protestáns hölgyek számára. Irta
T ó t h P á l . Harmadik kiadás. Ára vászonkötésben 2 forint,
finom bőrkötésben 3 frt. A Tóth Pál könyve egy nemes, költői
lélek megnyilatkozása. Szent előtte a Család, a Természet, a
Vallás, a Haza, mint a melyekhez fűzi elmélkedéseit, imáit, és a
melyekben költői vonásokkal, és szép képekkel tárja fel a nő, az
anyamagasztos hivatását. Örömmel ajánljuk olvasóink figyelmébe.
= Hálás köszönet. A széki egyházmegyébe kebelezett alsó-
ilosvai ev. ref. egyházközség február 14-én, húshagyó kedden, nép­
könyvtár alapja javára, kedélyes táncvigalmat rendezett. Ez alka­
lommal felülfizettek, illetve, jegyeiket megváltani szíveskedtek : mélt
Ilye Adrienné és ngs. Barcsay Tamás 5—5 frttal. mélt. Betegh Imre
2 rt. 50 krral, Molnár Andor, dr. König Károly és Nemes Ferenc
1 —1 frttal, Péterfi Elek, Kak Imre, Mihályi János, Csákány Jakab,
Peres Károly, Kronovetter Dezső, Szathmári Károly, Gidófalvi „György,
Dobai Antal, Nagy Imre és Horváth Imre 50—50 krral. Összesen
21 frt. Fogadják a mélyen tisztelt felülfizetok, a nemes cél érdeké­
ben hozott áldozataikért, magam, és egyházam őszinte köszönetét.
Alsó-Ilosva, 1893. febr. 28-án Nemes Ferenc, ev. lef. lelkész.
R ÉSZ.
Ezen kívül, ez alkalommal az egyházközség emeli a fizetést
évi tíz vé'$a szemes törökbuzával, és egy öt szekér szénát,
és két sá&kér sarjut termo réttel; a hívek mind a szénát, mind
a sarjut lekaszálják, és haza hordják.
Pályázati határnap április 10. Folyamodványok nt. K o ­
vács Elek, esperes afiához küldendők, V.-Gálfalvára, u. p. DicsŐ-
Szt.-Márton.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . március 14 . S z á s z D om okos ,
_____ erdélyi ev. ref. püspök.
3 4 2-18 9 3. KÖ RLEVÉL.
Felhívom tiszteletes paptársaimat, szíveskedjenek, uta­
sítani egyházközségükben lakó azon papi- és tanítói özve­
gyeket és árvákat, kik az udvarhelyi egyházmegye gyámin­
tézetétől segélyt nyerni, jogosultak, hogy élet-és özvegységi bizo­
nyítványaikat folyó évi április 15 -ig adják be tiszteletes Kis Ká-
r°]y, gyámintézeti pénztámok afiához. Agyagfalvára,(u.p Bögöz).
A z elkésve érkezett folyamodványok nem vétetnek figyelembe.
A z udvarhelyi ev. ref egyházmegye esperesi hivatalától,
Kecsetben, 18 9 3 . március 10 én. M e n yh á rt A n d r á s ,
ev. ref esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXIH. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Március 23.
M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, télévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Vallásosság és hazafiság.
A római katholikus papság vallásossága hadat
izent hazafiságának. Egyháza érdekeit ellentétbe
állította hazája érdekeivel. Hitelveihéz híven, meg­
hajolt Róma előtt, s a magyar államot is arra
akarja kényszeríteni, hogy szolgailag az is térdet
hajtson. S a liberális, makacs kormányt, mely ezt
tenni, nem akarja, s ezzel együtt a független ér­
zelmű, s hazájuk békéjét szivükén viselő polgárokat
bevádolja a leglőbb fórum előtt, az alkotmányos
magyar király előtt.
Mert, azt a memorándumot, melyet ő Felségé­
hez intéztek, nem lehet másnak minősíteni, mint egy
jezsuita okoskodással megirt vád-levélnek. «A ma­
gas kormány oly egyházpolitikai programmal lép
az ország elé, mely ha megvalósíttatnék, hazánk szá­
zados institúcióit fölforgatná, beláthatatlan bonyo­
dalmak veszélyeinek tenné ki Felséged hű alatt­
valóinak millióit, s alapjában rendítené meg egyik
állam-fentartó oszlopát, a katholikus egyházat.»
A múlt idők sötét szelleme szólal meg e sorokban;
azoké az időké, midőn az országokat nem volt
szabad máskép kormányozni, csak katholikus szel­
lemben ; midőn nem volt szabad, máskép gondol­
kozni és érezni, mint a hogy a római pápa érez és gon­
dolkozik; midőn katholikus volt minden,a tudomány,
a művészet, a társadalom. A ki pedig ellenkezőt
mert tenni: anathemát kiáltott rá. Ezt kiáltott most
is más szavakkal memorandumában a magyar püs­
pöki kar a magyar kormányra.
Méltóságos és főmagasságu püspök, érsek,
és bibornok u rak ! Hiában mondják őszentségeik,
hogy «hazafiui aggodalommal» van telve szívok;
hiában prédikálják, hogy jó hazafiak, s az ország
békés fejlődését, a népeknek üdvét és boldogságát
szivükén viselik egyetlen független gondolkozásu
hazafi sem fogja ezt őszentségüknek elhinni A nyu­
gati kultur-államok több, mint száz éves története fé­
nyesen bizonyítja, hogy ily természetű egyházpoli­
12. szám.
Szerk esztő ség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők : Ku!magyarutca 9 . sz.
tikai reformok keresztülvitele nem forgatta fel az
állam-rendet, nem ásta alá az erkölcsi életet. Miért
akarják hát megtéveszteni a koronás királyt? Nem
elég-e, ha kilenc milliónyi katholikust lelki vakság­
ban tartanak ? Tiszteletben tartjuk vallásos meg­
győződésüket, mert annak értékét tudjuk méltá­
nyolni, de ne állitsanak a trón előtt olyat, hogy
a tervezett reformok megrendítik a katholikusok
erkölcsi értékét, fölforgatják az állam rendet, s meg­
ingatják magát a trónt. Legyünk őszinték. Nem a
katholikus vallásos érzületet sértik ; nem az államot
és trónt forgatják fői, hanem sértik általában az
ultramontánizmust, meggátolják annak világura­
lomra jutását és az államok életébe való belenyu-
' lását. Ne apelláljanak tehát a trónra, s ne vezessék
félre a legalkotmányosabb magyar királyt.
Nem hazafiság az. melynek nevében a római
kath. papság feljajdul, s nem is igaz. vallásosság,
hanem azok leple alatt, az ultramontánizmus vész­
harangjának meghúzása hazánkban is. Hátha, hátha
elhiszik, megszánják és megkönyörülnek. Ismerjük
e vész-jelzőket jól. Sokszor meghúzták azt e címe­
ken, már a múltban is ; s ha akkor, talán egyidőre
sikerült, félrevezetni a népeket bizonyára, nem fog
sikerülni most. A hazafiság nem áll útjában a hala­
dásnak, a népek boldogságát, s a haza nagyságát
lerakni óhajtó törekvésnek, sőt inkább, teljes erejé­
vel igyekszik azt támogatni, hogy egyetértés és bé­
kesség ölén éljen, s virágozzék a haza. A hazafiság
nem fog kezet a n e m z e t i s é g i túlzókkal, ha­
nem síkra száll ellenük a magyar nemzet jogainak
megvédelmezésében, s küzdelmei diadalra jutta­
tásában.
A vallásosság, lelkiismeretbeli szabadság és
sérthetetlenség nem abban nyilvánul, hogy pro-
zelitákat csináljunk, a vegyes-házasságbeli gyer­
mekeket mind katholikusokká tegyük, hogy izgas­
sunk egy méltányos és az igazságosság éi znén
njugvó, szentesített törvény ellen hanem igenis
abban, hogy istenünket függetlenül imádjuk, hitűn-
 94- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 12. szám.

két szabadon gyakoroljuk, a más hitét éppen oly egyszersmind elveszítette volna függetlenségét, s
tiszteletben tartsuk, mint a magunkét. Ha a bol- Rómából kormányoznák.
dogságos szűz anya tisztelete, a szent képek csóko­ A hazafiság soha sem jöhet a vallásossággal
lása, a bűnök feloldozása, stb. forognának veszély­ ellentétbe. Két édes testvér az, melyek közül az első-
ben akkor értenők e feljajdulást, mert ezekben szülöttség joga, mindig a hazafiságot illeti meg, mert
dogmárúl van sz ó ; de, mikor arról van szó, hogy e l ő b b s z ü l e t t ü n k m a g y a r o k n a k , mint
egy jogállamban legyen egységes születési bejegy­ katholikusoknak, vagy protestánsoknak. Első a ha­
zés, legyen egyöntetű házassági jog, házassági bí­ zánk, s azután jön vallásunk. De, azért az állam
ráskodás, az állam polgárok közt legyen egyen­ sem lehet az egyháznak ellensége. S nem is az.
lőség, legyen biztosítva minden felekezet számára Törvényekkel biztosítja hit-szabadságukat, segíti
hitének, meggyőződésének szabad követése: akkor nemes miszsziójuk teljesítésében, s védelmezi a
érthetetlennek tűnik fői előttünk a kath. papság fel- gyengét a hatalmassal szemben. Jelenleg is e tör­
jajdulása. vényeket akarja lerakni, s biztosítani számukra a
/

De, nem. Értjük azt. Fáj, elveszítve látni régi békés fejlődés és haladás feltételeit.
dicsőségét, nagy hatalmát; fáj, hogy liberális kor­
mányunkat nem küldhetik Kanoszszába ; fáj, hogy
Magyarországot nem tehetik «Regnum Marianum»-
má. A vallásosság és hazafiság leple alatt tehát,
a szabadelvüség, az állam-hatalom, és a protestán-
tizmus ellen, mely melegágya volt mindig a hit­
szabadságnak, és segítője a nemzeti aspirációk dia­
dalra juttatásának, küzd a kath. fő és alpapság.
És várhatunk-e tőle mást ? Vájjon, nem éppen így
küzdött-e 1 790/9i-ben, mikor a protestántizmus jo­
gainak törvénybe iktatásárúi volt szó ? Nem küz­
dött-e a harmincas és negyvenes évek országgyűlési
tárgyalásai és végzései ellen ? Nem küzdött-e a 48-iki
és 68-iki törvények ellen? Nem szövetkezett-e a
nemzetiségekkel a pátens idejében ? Nem egy rég
kimondott elvet újitott-e meg a magyar kormány­
hoz benyújtott memorándumában, mikor igy szól:
«A katholikus anyaszentegyház a vegyes-házassá­
got soha sem helyeselte, sőt mindenkoron elle­
nezte, s megakadályozni törekedett, s csakis fontos
okokbúl, s hit-elveit biztosító, meghatározott fel­
tételek alatt engedi meg azt, a mely feltételek
egyike, hogy a vegyes-házasságokbúl származó,
m i n d k é t n e m b e l i gyermekek a katholikus
hitben neveltessenek. E feltételektől el nem állhat;
csak e feltételek mellett engedi meg, s áldja meg
híveinek vegyes-házasságát» ? Küzdött a múltban,
Éppen ezért, érthetetlen a magyar kath. fő­
papság mozgalma. El is ítélte ezt a magyar sajtó
józanabb része, mert abban a magyar nemzet sza­
bad fejlődését, az ország függetlenségét látja meg­
akadályozva. A hirdetett t P a x » helyett, hadat
izent a kormánynak, hadat a protestáns felekezet-
nek. Leginkább elítélte gr. C s á k y A l b i n , val­
lás- és közokt. miniszter márc. 7-iki nagy beszé­
dében, midőn okmányokkal mutatta ki, hogy az
1868-iki LlII-ik törvénycikk csak most képez dog­
mai akadályt, mig a 70-es és 80-as években maguk
a főpapok útasitják az alpapságot a vegyes-házas-
búl született gyermekek átírására. Elitéljük mi is,
mert nem nyilvánul bennük sem tiszta hazafiság,
sem tiszta vallásossága.
o
Fecsegések a parokhiából.
11.
H a ez esztendő lesz az első egyházkerületi Papi É r te ­
kezlet éve, akkor idők múltával, az 1 S 9 3 az erdélyi refor­
mátus p a p sá g életében végbemenendő fontos változások
kezdetekint fog megjelöltetni.
H o g y azonban ez m egtörténhessék, ahhoz sok lel­
kesedés, sok áldozat, és m ég több körültekintés kell. M ert
értekezlet és értekezlet közt n a g y különbség lehet. H a,
például, e g y tudom ányos felolvasásokbúl álló összejövetelt
akarunk tervezni, akkor azt alapjában m egvette a hideg.
N incs nekünk o ly sok tudom ányra szükségünk, h o g y azért

küzd a jelenben, s küzdeni fog a jövendőben is,
bár küzdelme a haldokló vergődéséhez hasonlít.
Bizony, ha kath. irány-elvek és felfogás mellett
kormányozták volna Magyarországot, akkor ma leg­
alább is két századdal állanánk hátrább, mint most
évenkint n a g y költséggel összegyülekezzünk; sőt, mond­
hatom, a ki tudom ányt tálal fel nekünk, az könnyen ú g y jár,
mint a bibliai n a g y v acso ra ura, m ert köztünk nem sok tu-
dom ányra-éhes em bert talál. Éhezünk és szomjazunk na­
g y o n ; de a tudom ányos lencsénél fontosabb előttünk a Já k o b
lencséje.

vagyunk ; ha nem tört volna elő a tiszta hazafiság,
karöltve a protestántizmussal, s nem küzdött volna
az ultramontánizmus ellen: akkor, eddig" megváló-
sült volna a K o l o n i c s püspök politikája, s Ma­
gyarország ma egészen katholikus állam volna, de
N em v a g y o k ellensége semmi tudom ánynak, de azt
látom, h o g y szaktudósi diszszertációk nem fognak, és nem
segítenek. A papnak igen jó l kell ismernie a bibliát, egyháza,
hazája történelmét, az irodalmat és minden egyebet, a szám ­
viteltől az illeték-törvényig, M áté evangyélistától a bál-ren­
dezésig; de h o g y egyik-m ásik teológus miféle új teóriát fej-
 12. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tett ki megint és mit tart a jánosi Logosz-tan viszonyáról
az uj platoni filozófiához: ez már csak nagyon keveseket
érdekelhet.
Éhezünk és szomjuhozunk, mert nekünk szűkön mért
az élet; nincs kenyerünk, nincs elégedettségünk és nyugo­
dalmunk ; nem terem számunkra elismerés babérja; nincse­
nek eseményeink; pusztulunk, veszünk, mint az oldott kéve,
széthull « n e m z e t ü n k » ; nem vagyunk öszszetartók, nem
ismerjük e g y m á s t; nem vagyunk e világbúi valók, a mely­
ben csak az kap kenyeret, a ki lármázik, arról pedig, a ki
hallgat, azt hiszik, hogy a zsírjába full meg. Nem tudjuk, mi
az a sándori falánx, és nem tudjuk megütni a nagy dobot,
mert nincs nagy dobunk.
Én az egyházkerületi Papi Értekezletnek jelentékeny
részben a n agy dob szerepét óhajtanám szánni, az ország
piacán. Halljad vásár, halljad 1 Mi a protestáns pap és mit
akar? Mik az ő honboldogitó eszméi? T i csináltok nagy
egyházi dolgokat, tudjátok, hányat ütött az óra. T i tő­
lünk sokat tanulhatnátok, ha a megkérdezésre érdemesí­
tenétek. T i csináltok nemzeti politikát, a nemzeti ügy
napszámosai nélkül.
E z volna a Papi Értekezlet p o l i t i k a i hivatása.
Aztán, óhajtanám ezt a nagy dobot meghordozni itt-
ott. Hadd gyülekezzenek össze arra mindenünnen, felekezeti,
nemzetiségi különbségek nélkül, s mi szólhassunk ig y hoz­
zájuk : Emberek. Nézzétek. Mi vagyunk a protestáns lelké­
szek. Nem jövünk bűnbocsátó cédulákkal, nem akarunk
elkeresztelni titeket, nem jövünk, hogy dobbal verebet fog­
junk, prozelitáskodjunk ; hanem jövünk, hogy meglássatok,
és meghallgassatok, hogy megismerjük és megszeressük
egymást.
Ez volna a Papi Értekezlet t á r s a d a l m i hivatása.
De hát, mielőtt másokkal akarnék megismertetni
magunkat: nincs-e szükségünk, megismernünk egym ást?
Mit tud a szilágysági lelkész a háromszéki papi viszonyok­
ról, s vájjon, a hunyadi prédikátorok nem mások-e, mint
a görgényiek ? N a g y szükség van arra, hogy jösszegyül­
jünk és igy szóljunk egymáshoz hát, te v a g y az ? Hát,
igy néz ki az a jeles szónok ? Hát, tisztelt kollégák, önök
ülnek azokban a dézmás egyházakban ? Jól van, itt a jó
alkalom, ölelkezzünk ö ssze!
Ez volna a Papi Értekezlet t e s t ü l e t i hatása.
Én tehát, a Papi Értekezlet e sokoldalú feladatait
a következő programm alapján hiszem megvalósithatóknak:
aj A z egyházkerületi Papi Értekezlet tartsa üléseit a
jelentékenyebb protestáns központokban, sorba véve az
e célra alkalmas helyeket: Marosvásárhelyt, Udvarhelyt,
Brassót, Deézst, Enyedet, Szentgyörgyöt, sőt idővel a vidéki
kisebb pontokat is, milyenek Szász-Régen, Kovászna, Zilah,
Somlyó, Déva. Nem jöhet ma már, mint akadály, tekin­
tetbe a távolság és az úti költség. A tiszai evangyélikusok
tavaly előtt cókostúl-mókostúl és t ó t o s t ú l lementek
Brassóba, s ott felütötték a kerületi gyűlés sátorát, nagy­
szerű ismerkedéseket csinálva vidékkel és néppel.
A Papi Értekezlet ez által felújitná és szerepkörébe
vonná azt a szerepet, a melyet a régi vándor-zsinatok
nagy eredménynyel teljesítettek.
^ T a r ta ss é k nagy ünnepélyességü istentisztelet,lehe­
tőleg minél több, és azon körben új papok szerepeltetésével,
95-
bizonyos mértékű súlyt helyezve a hatásra, a fényre, diszrey
hogy az a közömbös lelkeket is megragadja.
E z szintén felújítása volna a zsinati isten-tiszteletek­
nek, s újból tér nyittatnék az ambiciózusabb szónokoknak
a nagyobb rendű szereplésre, a mi által ránk nézve egy
gyakorlati cél is eléretnék, a mennyiben kiváló szónokok
hallása a papokra nézve mindig nagy haszonnal jár.
c) Legyen nyilvános értekezleti nagygyűlés, tudomá­
nyos és gyakorlati felolvasásokkal, határozatokkal, vitákkal.
E tekintetben értekezletünk szervi összeköttetésbe
volna hozható a Protestáns Irodalmi Társasággal, mint
annak fiókja, a mi abban is kifejezést nyerhetne, hogy
a terjedelmesebb dolgozatok a társaság közlönyében meg­
jelennének és dijaztatnának. A kisebb gyakorlati irányúak
a Protestáns Közlönyben jelennének meg, mérsékelt díja­
zással, a melylyel inkább az nyerne kifejezést, hogy a
dolgozat díjazásra méltó.
A gyűlések második teendője alatt azt értem, hogy
az Értekezlet adhasson kifejezést a dolgok folyása feletti
nézeteinek; ha szükségét látja, foglaljon állást e g y h á z i és tár­
sadalmi kérdésekben, intézzen feliratokat az egyházi főható­
ságokhoz, fejtsen ki akciót a papi-fizetés rendezése ügyében,
szóval, hogy nyilatkozhassék.
A résztvevő nagy közönségre talán legérdekesebbek
lennének a disputációk, (Vájjon? S z e r k .) a miknek ren­
dezése azonban nagy ügyességet követ el. Mindenesetre szük­
séges lenne, két fővitázót szembeállítani, a kik körül az
egyesek tetszés szerint állást foglalnának. V ita kérdésekké
lehetne tenni a j ogi, dogmatikai, v a g y napi életből merített
tém ákat: a teológiai akadémia ügyét, a dogmák kötelező
természetét, a polgári házasságot, v a g y akár apredestinációt.
(Vájjon, jó lenne-e? S z e r k .)
Hejh, ha mi olyan disputációkat rendezhetnénk, a
minőt a Lutherek és Eckek csináltak, a melyet a nép,
s a fejedelmek hol viszsza-fojtott lélekzettel halgattak, hol
nagy kiáltásokkal, kigyúlt arcokkal kisértek 1 E vitáknak,
céljuk szerint, a hallgatósághoz kellene szabva lenniök.
d ) Rendeztessenek széles körű, olcsó közebédek, és
társas estélyek, egybekötve előadásokkal. V an egy nehány
jó költőnk, vannak tárca-iróink, van sok kitűnő szavalónk
énekesünk, zene művészünk. Mi volna könnyebb, mint iro­
dalmi és müvész-estélyt összehozni papi szereplőkkel ? S
aztán, mennyi előtáncosunk! A fiatal, nőtlen papok, bárhol
bontanánk sátort, kétségkívül, nagy sulylyal esnének a
siker mérlegébe. Mindenesetre, jó lesz, előrelátásból, az es­
peres uraknak egy pár dispenzáló-ürlapot csúsztatni a
zsebükbe.
é) Legyen a papok családi elszállásolásáról gondos­
kodva, hogy őket ezzel is kevesebb kiadás terhelje, s ig y az
Értekezleten való megjelenés szükségszerű kiadásai tiz-husz
forintnál személyenkint többre ne menjenek. E z az intézke­
dés jelentékenyen fogja emelni az összejövök számát.
f ) Tartassanak az Értekezletek oly időben, a mikor
a papok, s a vidék egybesereglése nincs akadályozva a
mostoha idő által, s a jövevények társaságokban, vezetők
mellett, a helyi nevezetességeket, a természeti szépségeket
is megtekinthetik.
g ) A dolgok előkészítésére helyi rendező bizottság
alakittassék.
h ) Állitta ssék fel Papi Értekezleti pénztár, a követ-
 96. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
kező jövedelmi forrásokkal i. tagdijakból (évenkint i ko­
rona) befolyó pénzek; 2. világi résztvevő és pártoló tagok
önkintes adom ányai; 3. ünnepélyes isten tiszteleti persely­
pénzek. E pénztárból a folyó kiadások fedezendők, s esetleg
érdemes, munkás tagok jutalmazandók, oly módon, hogy
ünnepélyes közgyűlésben átnyujtatik nekik valamely iro­
dalmi mű, a melynek becsét nem értéke határozza meg,
hanem azon körülmény, hogy a papi testület egy tagjá­
nak, mint érdemjelt nyújtja.
i) A Protestáns Közlöny legyen az Értekezlet hi­
vatalos orgánuma.
Ezekben terjesztem elő javaslataimat. íg y akarnám
megvalósíttatni az egyházkerületi Papi Értekezletet, hogy
az jelentőségteljes, érdekkeltő, vonzó intézménynyé váljék ;
olyanná, a miből papság, egyház, társadalom, mindenki
hasznot húzzon.
Ekkor nem kell attól tartani, a mitől méltán félhetünk,
ha egy tudományos értekezlet fog megszületni, hogy nem
lesz életképes és sírfeliratán ez fog állani: meghalt részvét­
lenségben. Hiszen, akadni fog köztünk, a ki ekkor is inkább
szántó-földjét menne megnézni, v a g y fontosabbnak tartaná
iga-barmát kipróbálni; de, a kikre ott szükség lenne, azok
nem maradoznának el.
Készítsünk olyan vendégséget, a mihez nem kell fog-
dosni a vendégeket, s akkor, ha még a nagy dob is szólni fog,
bételik a ház lakodalmasokkal.
(Felhívjuk olvasóink figyelmét e Lapok 1887-ik folya­
mának 2 1 .2 2 .2 3 és 2 4 számaiban e tárgyban irtt cikkeinkre.
S z e r k.)
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 18 9 3. március 19. 20.
Elnökölt: dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes, aa.
Jelen voltak : Bihari Sándor, Domokos Antal, Parádi K á l­
mán, dr. Sárkány Lajos, Márkus János, Deák József, Bodor
Antal és K ádár János.
A z időközben elnökileg ellátott ügydarabok jegyzéke
felolvastatván, a tett intézkedések jóváhagyó tudomásul
vétettek.
Parádi Kálmán tanügy-előadó aa. referádájában a
következő ügyek kerültek tárgyalás alá.
A Sepsi-Szt.-Györgyi kollégium elöljáróságának ké­
rése, melynek értelmében az ürességben levő és ez idők
szerint helyettesítéssel ellátott német-latin tanszék pályázati
hirdetése a vallás és közokt. miniszterhez fölterjesztetni és
folyó évi ápr. 3 z-iki határidővel közzététetni határoztatott.
A m.-vásárhelyi kollégium elöljáróságának ajánló föl-
terjesztése folytán, Göldner Nándor, címzetes rendes tanar aa.
állásáról való lemondása elfogadtatik, s az elöljáróság által
kilátásba helyezett 400 frtnyi végkielégítési összeg kifize-
zetése engedélyeztetik, hosszas és buzgó szolgálatáért lg.-
Tanácsunk is elismerését nyilvánítván.
Sz.-Udvarhelyi kollégiumunk kérése, melyben az
elemi iskolája után kirovott fentartói dijak kifizetése alól
való fölmentését kéri kieszközölni, a néptanítói nyugdíj­
törvény határozmányaival ellenkezvén: nem teljesíthető.
Szászvárosi kollégiumunk elöljáróságának okada-
tolt kérése folytán megengedtetik, hogy Orbán Mihály,
köztanitó fizetése, a konviktusi felügyeletért járó dotációbúi
12. szám.
pótolva, 600 frtra emeltessék, hogy a tanítói nyugdíjinté­
zethez ily összegű fizetéssel folyamodhassék.
Ugyanezen kollégiumunk elöljárósága értesittetik,
hogy elemi iskolája két tanítói állása után a tanítói nyug­
díj-illetékek töröitetését, a múltra nézve, kérheti, de jövőre
mindhárom állomás után fizetnie kell a fentartói illetékeket.
Marosi egyházmegyénk tanácsának a mező-sám-
sondi iskola-ügy rendezése tárgyában beadott jelentése
oly utasítással küldetik vissza, hogy az iskola kibővítése,
s a második tanítói állomás szervezése iránt pozitív hatá­
rozatot hozzon.
Vallás és közokt. miniszter urnák leirata, mely
szerint a bede-szentháromsági pap-tanitói állomás ily alak­
ban való további fentarthatását kivételesen engedélyezi,
és az egyházközségre rótt iskola-fentartói illetékeket a
múltra nézve törli: örvendetes tudomásul vétetett, s az
egyházközséggel közöltetni határoztatott.
Márkus János titkár aa. előadásában a következő
ügydarabok intézteitek el.
Dr. Bogdán Péter, helybeli ügyvéd nyilatkozata,
mely szerint az eddig Balogh G y ö rg y ügyvéd kezén volt
egyházkerületi perek további folytatását készséggel el­
vállalta : tudomásul vétetik; kérésének amaz ágára pedig,
melyben az ügyvéd részére megállapított 200 frt. tisztelet-
dij kiutalását kéri, értesittetik, h o g y : miután ezen összeg
a jogügyi bizottsági előadó tiszteletdijakint volt folyósítva,
részére ki nem adható.
Nagy-Eresei egyházközségünk papjának elhalálo­
zása folytán, az új pap-tanitói dijlevél kiállításának szük­
sége forgott fenn, mely is szabályszerűnek találtatván,
szokott fentartással megerősittetett.
Nagy-Enyedi Bethlen-kollegiumunk a főiskolai er-
dősz, pénztárnok és téglagyár-felügyelő részére újabb
útasitásokat állitván k i: ezek megerősítettek.
Zilahi kollégiumunk által tervbe vett tanári-lak
és bolthelyiség-épités, a műszaki okmányok felülvizsgálása
után, engedélyeztetik, s a fedezetlen építési összegnek a
kollégium tőkéiből való fedezése ellen sincs Igazg.-Taná-
csunknak kifogása a felsorolt vissza-fizetési feltételek pon­
tos megtartásának föltétele mellett.
Zoltáni egyházközségünknek felebbezése, a kepe­
váltási ügyben hozott egyházmegyei tanácsi határozat
jóváhagyásával, elutasittatott.
Harasztkereki egyházközségünk részére a kérel­
mezett birtokvásárlás és szent-ábrahámi egyházközségünk
részére a birtokcsere engedélyeztetett.
Simontelki dezolált egyházközségünk i 1/2 hold ter­
jedelmű birtokának eladása s a helyett az anyaegyház­
község határán más fekvő vásárlása megengedtetett.
Kutyfalvi egyházközségünk indokolt kérése foly­
tán a tervbevett birtok vásárlás engedélyeztetik, az épí­
tendő iskola tervének és költségvetésének fölterjesztése
elrendeltetik ; s az ellen sincs Ig.-Tanácsunknak kifogása,
hogy az építés céljaira központi kezelés alatt álló cse­
kély tőkéjét és 900 frt. regale kártalanítási pénzét is föl
használhassa, de ez utóbbinak eszközölhetése céljából a
kötményezett regale kötvény devinkuláltatása iránti sza­
bályszerű kérés beadására útasittatik.
Felső-boldogfalvi egyházközségünk fölterjesztvén az
újabbi összeírás alapján helyesen kiállított papi-díjleve-
 12. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
let, az, a főt. egyházker. közgyűlés jóváhagyásának fen-
tartásával, megerősittetett.
A mócsi Veres Mihály-féle hagyaték tárgyalására
kiküldött képviselőnk, Márkus János aa. eljárásárúi szóló
jelentése tudásul vétetik s az egyházkerületünk által
megvásárolt belsőség hátrálék-vételárának kifizetése cél­
jából, 130 0 írt. nevezett meghatalmazott aa. kezéhez ki-
utaltatik.
A bérház-épités ügyében kiküldött bizottság jelen­
tése tudásul vétetvén: a vállalkozóval kötött szerződés
megerősittetik, az épittető bizottság, Márkus János titkár,
M aksay János, ellenőr és Herceg Lajos, főmérnök aai.
személyében kineveztetik; s végül, a bemutatott terv-változ­
tatások célszerűeknek és szükségeseknek találtatván, az
építés ezek szerint leendő keresztülvitele elrendeltetik.
Végül, Kádár János, s.-titkár előadásában láttattak
el az alábbi ügyiratok.
Számos-udvarhelyi l.-egyházközségünkbe egy pap-
tanitói, v a g y legalább egy tanítói állomás szervezését kér­
vén a «Szilágymegyei W esselényi-Egylet», sőt a tanítói
állomás beállítására maga az egyesület vállalkozván, ab­
ban az esetben, ha egyházkerületünk részéről évi 15 0 frt.
segély biztosittatik: minthogy e tanítói állomás szerve­
zése lg.-Tanácsunk által is szükségesnek ismertetett,
kérés az államsegélyosztó bizottsághoz tétetik át lehető
tekintetbevétel végett.
A z Em ke igazgató-választmányának kérése
tán, az egyházkerületünk kötelékébe tartozó ref. tanítói
állomások javára kiutalt, de szerződésileg nem biztosított
egyesületi segélyeknek az Em ke fiók-köre által való ki­
szolgáltatásába Ig.-Tanácsunk beleegyezett.
Kidéi egyházközségünk kérésére az ottani papi ál­
lomás múlt évi ürességben léte alatt benmaradt 33 frt.
33 kr. államsegélyi összeg az egyházközség közszükség­
leteire kiutaltatott.
Szászvárosi Kun-kollegiumunk elöljárósága kérést
adván be a Barcsay Á k o s és néhai első neje által a kol­
légiumi közpénztár javára fölajánlott 400 frt. illetőleg,
100 frt. be nem fizetett és időközben fölhajthatatlanná
vált alapítványok törlése iránt: ezen alapítványi összegek
és hátrálékos kamatainak törlése engedélyeztetett.
Ploesti újonnan kinevezett pap-tanító, t. Nemes
Sándor aa. központi járandósága, állomása elfoglalása nap­
jától számitandólag, kiutaltatott.
A jégbiztosítás kötelezettségének egyházközségeinkre
és papjainkra nézve való kimondása tárgyában beérke­
zett egyházmegyei vélemények alapján, ezen ügy napi­
rendről levétetni s a közelebbről lejárandó tüzbiztositási
szerződés megújításának kérdésével kapcsolatosan hatá­
roztatok tárgyaltatni, remélve, hogy ez úton nagyobb
kedvezmény lesz a biztositó társulatok részéről várható.
Ezek után az ülés, a névnapját ünneplő elnök aa.
éltetése után, eloszlott.
Az egyetemes konvent gyűlése.
A z egyetemes konvent márc. 1 4-én kezdte meg rendes
évi gyűlését. A z első ülésen is majd mindnyájan megjelen­
tek a konventi tagok, kivéve az ősz V ay Miklós báró elnö- 1 tiszántúli kerület 5 6 3 0 frt. állandó, 10 0 frt. évi segélyt. E b ­
97
köt, kinek tisztét ez alkalommal is Tisza Kálmán teljesítette-
A z ülést Kun Bertalan imádsága nyitotta meg. Az ülés kez­
detén kisebb fontosságú ügyeket intéztek el, melyek közül
nevezetesebbek az olasz reformátusok meghívása és az ál­
lamsegély nyolcezer frlnyi felemelése. Azután nehány közép­
iskola állami segélyének ügyével foglalkoztak, melylyel kap­
csolatban azt a határozatot hozták, hogy segélyben még nem
részesült iskolák dotációját is kérni fogják. Az ülés végén
az egyházi közalap számadásait vették elő. A tárgyat Ke-
nessey Béla előadó terjesztette a konvent elé, felmutatva tiz
évi eredményét és forgalmát az egyházi közalapnak. A rész­
letes előadás egyik eredménye az, hogy ki lett mutatva a tiz
évi bevétel összege, mely az egymillió forint körül jár s to­
vábbá, hogy az idén 99,980 frt. 6 2 kr. összeg kiutalását
lehet eszközölni. E z Összegnek, azonban csak mintegy ne­
gyedrészét lehet ez idén egyházak és lelkészek segélyezésére
fordítani, mert a többit missziói célokra és tőkésítésre ja­
vasolta felhasználni a bizottság. Mindenesetre nagyon csekély
összeg, alig pillanatnyi enyhítés sok nyomorban szenvedő
számára, de a magyar egyház ez idő szerint csak ennyit ad­
hat a szükségletek kielégítésére. Hogy azonban jövőben töb­
bet adhasson, nehány hasznos intézkedést vett célba a kon­
vent, melyekkel az első ülés végén s a következő másodikon
igyekeztek végezni. Ezek az intézkedések abban határozód­
a
tak, hogy milyen legyen a közalap évi behajtásának módja ;
vájjon, kivessék-e a terhet, vagy pedig személyes rábeszé­
léssel és önkintes bevallással igyekezzenek a közalap célját
foly­
előmozdítani?Többeknek felszólalása után az utóbbit fogadták
el, elvetve Szeremlei József indítványát, az elsőre vonatkozólag.
A harmadik ülésen a sérelmi ügyeket tárgyalta a kon­
vent. Ezek közül való volt a felső-nyárádi ref. lelkésznek
egy elkereszteléssel foglalkozó panasza, melyet a belügymi­
niszter hatálytalanná tett a róm. kath. lelkész ellenében. A
konvet e kérdésben egyelőre semmit sem határozott, mivel
az államkormány mostan foglalkozik éppen ennek a kérdés­
nek helyes megoldásával. A másik sérelmi ügy a kaposvári
egyház panasza volt az ellen, hogy a város egy határoza­
tánál fogva az ev. ref. egyház tagjai fizetni kötelesek a róm.
kath. lelkészt és a kongruát. Mivel ez az adó a város
minden lakosára ki van vetve és mert a város az ev. ref.
egyházat is részesiti segélyben, ez oknál*fogva most egyelőre
félretette ezt a panaszt is az egyetemes konvent. Az ülés
végén az iskola-ügyeket tárgyalták. A vallástanári állások szer­
vezését elvben elfogadták, de a vizsgákra nézve nem látta
a konvent az intézkedésnek még most semmi szükségét. A
gimn. tanárok görög-, és olaszországi útjainak ügyét az illető
kerületekhez tették át. Éppen ezt tették a hódmező-vásár-
helyi főgimnázium államsegélyi kérvényével is. A szil.-szol­
noki egyházmegye kérelmét a tasnádi szolgabirónak az egy­
házi hátrál ékok behajtására vonatkozó utasittatását illetőleg,
pártolólag terjesztették fel a belügyminiszterhez. Itt végző­
dött a harmadik ülés.
A negyedik ülésben a missziói célokra fordítandó 2 2 ,3 3 0
frtrúl tanácskozott a konvent. Ez összeget a következő mó­
don fogják kiosztani: a dunamelléki kerület kap 2 6 5 9 frt,
állandó segélyt, erre az évre pedig 1 1 0 0 frtot. a dununtúli
l kerület háromezer forint állandó, kétszáz forint évi segélyt; a
tiszáninneni kerület 2 ,9 59 frt. állandó és 10 0 frt. évi segélyt; az
erdélyi kerület 5 9 5 0 frt. állandó és 10 0 frtot erre az évre; a
 98. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
bői a segélyből újonnan rendszeresittetett Ercsi, Pécs és H é ­
víz-Györk missziói állomások számára 9 0 0 frt. A kiosztás
után a missziói körök életéről való jelentéseket hallgatták
meg. M ajd megválasztották a lelkészi ö z v e g y -á rv a , gyám -
nyugdijintézet létesítése céljából kiküldött bizottság tagjait.
Ezek a Dunam ellékrŐl: Szilasi Aladár, Baksay Sándor. D u­
nántúlról Beöthy Zsigm ond, K is s Gábor. E rd élyb ől Szász
Dom okos, Sárkány Lajo s. Tiszáninnenrol Bernát Elem ér, F e ­
jes István. Tiszántúlról Degenfeld Jó é se f gr. Széli K álm án.
A konvent utasította a bizottságot, hogy még most a kon-
vent ülésezése alatt alakuljon meg és fejezze be munkálatait
a lehető legrövidebb idő alatt úgy, hogy a konvent már a
közelebb tartandó zsinaton beterjeszthesse ez ügyben ja va s­
latait. V égü l kimondták, hogy a tőkesegélyezések teljes ki­
merítése miatt, újabb segélyeket nem fognak adni tőkeszer­
zésre. Ezzel a negyedik ülés is végződött.
A z ötödik ülés mindenek előtt egy zárt ülésben az
T A R C A.
Könyvismertetés.
(Protestáns Szemle. Szerkeszti Kenessey Béla. IV-ik évfolyam
IV. füzet. V-ik évfolyam, I. füzet.)
(A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformá-
ciótúl kezdve. Irta Zsilinszky Mihály. III. kötet. A magyar prot. irod.
társaság Kiadványai.)
És ezzel az értekezéssel be is végződik az ötödik fü­
zetben az értekezések sora. Következik Csiky Lajostúl egy misz-
sziói levél, melyben a traktátusok terjesztésének, közelebbről
az ezt napjainkban gyakorló Társaságnak történetét mondja
el a levél-iró, kapcsolván a történelmi részhez ama három
kívánságát is, melyeket ő a vallásos iratokra nézve érvényesíteni
szeretne, s melyeket, úgy nagyjában, mi is meggondolandóknak
és követendőknek ismerünk el. Magához az ügyhez most nem
lehet semmi szavunk, de semmi esetre sem halasztjuk el, hogy
a miszszió-ügyek emez oldalára, a mennyiben nálunk is meg­
honosítani óhajtaná a levél-iró, meg ne tegyük azt a pár prakti­
kus észrevételt, melyek mi nálunk magyaroknál feltétlenül szük­
ségesek és tekintetbe veendők.
Az utolsó tárgyát a füzetnek a tályai templom-foglalási
pör adatai után helyet foglaló könyvismertetés foglalja el, Szocs
Farkastól Shedd new-yorki hit-tanár dogmatikájáról. E könyv-
ismertetés, célja szerint, semmi más, mint puszta reprodukció,
reprodukálása Shedd erős kálvini irány nyal megirt hittani rend­
szerének, s mint ilyen arra igényt tartó, hogy tisztán megismer­
hessük belőle azt, a minek kívánásával olvasásához fogtunk.
É s tényleg nem tagadhatjuk, meg is ismerhetjük valósággal
Shedd könyvét az ismertetésből; igy mikor a füzetet kezünkből
letesszük, egész nyúgodtan válhatunk meg tőle, mert az utolsó
akkordok viszhangjai azokat a kellemes érzéseket támaszthatják
fel lelkűnkben, melyek megerősítenek egy olyan erős kálvinista
ember még erősebb kálvinista elvekkel megirt könyvével való
megismeitetés által, mint a milyen Shedd, s mint a milye­
nek általában az amerikai református hittudósok.
A Társulat kiadványainak számát egy igen értékes könyv­
vel szaporítja meg Zsilinszkynek könyve, melyről most szólani
akarunk. E z a könyv tulajdonképpen nem az országgyűlések
naplójainak száraz kivonatolása a X V II. század folyamából,
hanem gyönyörű elbeszélése mind azoknak a történeteknek,
12. szám.
egyházpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Többek felszólalása
után, e tárgyra vonatkozólag Kovács Albert indítványát fo­
gadták el, hogy e kérdésben ne határozzon a konvent sem­
mit, azaz, ne tekintse azt egyházi, hanem tisztán politikai
ügynek. Majd az ágostai hitvallásuakkal való közös ügyek
tárgyalására kiküldendő bizottság tagjait választották meg.
Azután elhatározták, hogy az államsegélynek nagymérvű fel­
emelését fogják kérni, minthogy erre határozott joga van a
ref. egyháznak és mivel az eddig nyújtott segély rendkivül
csekély. A fölemelést az ágostaiakkal együtt fogják kérni, de ha
ez nem történhetnék meg, egyedül is mindent megkísértenek.
Utoljára, nehány kisebb ügyet végeztek el s erre Kun Bertalan
bezáró imádsága után végét érte az ülés. A bezárás után Szász
Domokos, püspök emlékezett meg az elnökökrűl és az anyaszent-
egyháznak tett szolgálataikról s általános éljenzés közt adta
meg nekik azt az elismerést, melylyel irántuk az egész egyház
viseltetik. E beszéd hatása alatt oszlottak szét a konvent tagjai.
melyek ezeken a gyűléseken a jelen volt rendeket foglalkoz­
tatták, melyeknek poláris súlypontja abban az időben éppen a
vallás, és vallásos kérdések voltak. A linci béke-kötést követő
országgyűléssel kezdődik a Zsilinszki könyve; ott, a hol meghoz­
zák a törvényeket, de ellene rögtön mozgalmat indítanak a
katholikus rendek, s ettől kezdve, megy végig egészen a soproni
országgyűlés méltatlan határozatai ellen megindult mozgalom
ismertetéséig. Tehát, az a kor van itt megszólaltatva, melyben
egyházunk története külső és belső momentumokban a leg­
gazdagabb és legerőteljesebb, ennélfogva a legtanulságosabb is.
Mennyi tudással, és mily megragadó, vonzó előadással van
itt előttünk ismertetve ez a kor 1 Csaknem olyanok leszünk,
mikor ezt a könyvet olvassuk, mint a vasrozsda szemek, mert
figyelmünk úgy oda tapad e könyvhez, mint amazok hozzá
tapadnak a delejező vasdarabhoz. Alig-alig tudjuk letenni a
könyvet kezünkből, s mikor letettük, jobban megismertük ezt a
darabját múltúnk történetének, mintha száz olyan könyvet olvas­
tunk volna, melyek a történelem bölcsészeiével foglalkoznak.
Pedig itt minden olyan egyszerű, hogy utoljára csaknem abban
az illúzióban vagyunk, mintha meséket hallgatnánk, mig meg
nem tépi ezt a gondolatunkat egy-egy fájdalmas hang, látása a
fondorlatoknak, a kath. cselszövényeknek, elgondolása annak,
hogy ezt egy hazának fiai cselekedték egymás ellenében, annak
az istennek nevében, kit küzdelmeikben kölcsönösen segélyül
hívtak, akár csak az olasz brigantik, kik Mária előtt könyö­
rögnek tőrük megsegéléseért. Nagy tanulságokkal van meg­
rakva csaknem minden lapja ennek a könyvnek, mely méltó
lenne rá, hogy elolvassák azok az álomban járók, kik miatt
elpusztulhatna minden, a mi érdekeiket nem érinti. Mindjárt
elől a nagy Rákóci György alakjával találkozunk, ki mig élt,
oly hatalmas pártfogója volt a református egyháznak, hogy
soha nem merték ellene nyíltan fölemelni fejüket a római katho-
likusok. Utána ott van a halálával következő korszak, midőn
kárörvendve hirdetik, hogy a protestánsoknak adott kivált­
ságoknak vége van, a béke-kötések mind megsemmisítendők.
Aztán, jőnek az osztrák császárok folytonos alkotmány-sérelmei,
melyeknek fenyegetése alatt nem egyszer egyesülnek egymással
az ellenségek, bár ezeket a katholikus rendek majd mindig
úgy tekintik, mint a protestánsok elleni jogos megtorlást. Látjuk
Lipótot is, kinek uralma a bellum óraműm contra omnes, értve
 12. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
az ellentéteken a protestánsokat és a katholikusokat. Itt van
Lipótnak csaknem egész uralkodása, vagy legalább is az, mely
a legkinzóbb volt a protestáns egyházra. Mindez pedig olyan
kedves képekben, hogy órákat eltöltünk nézésükben és meg-
figyelésükben.Valósággal olyanok leszünk Zsilinszki könyvének
hatása alatt, mint Kolumbus, ki mikor fölfedezte Amerikát,
megkétszereződött a világ. A mi világunk is megkétszereződik
ama tiszta látás következtében, mely itt edzi képzeletünket, vilá­
gosítja tudásunkat és megboviti szellemünk határait É s há­
lákat adunk az istennek, ha e múltúnkat megismertük, hogy
mi ma a rendezettség és szabadság korszakában élünk, hol
ha nem is egészen jól, de összehasonlíthatatlanul megnyug­
tatóbban folynak dolgaink, mint abban az időben. Rendkívül
jó szolgálat egy-egy ilyen könyv a mi protestáns érzetünk
felköltésére és megerősítésére, a mely annyival inkább foko­
zódik, mert ott vagyunk, hogy immár csak múltúnkban fedez­
hetjük fel magunkat, azaz, azokat a kidomborodó és megkapó
vonásainkat, melyek korunkban, mint szent örökség, csak itt-ott
szállottak át apákról az unokákra. Erkölcsi érzetünket és tuda­
tunkat szolgálja Zsilinszki e könyve, mert felfakad bennünk,
ha e könyvet megismertük, a felelősség tudata önmagunkkal,
egyházunkkal és múltúnkkal szemben, s aztán az előrelátás,
és ez okosságban a kitartás, küzdés, hogy egyensúlyba jöjjünk
az erkölcsi eszmékkel, melyek összekötik a nemzedéket és
kapcsolatba hozzák a múltat a jövővel, a törekvésekkel, me­
lyek húsúnkká és vérünkké változnak át. Holott, e monográfia
nem áll szolgálatában annak a követelésnek, melyet egy pár
fiatal egyháztörténészünk kapott fel, sokszor bizony azért sze­
rencsével, mert meglepett merészségével, de nem biztos követ­
keztetéseivel ; nem áll szolgálatában az u. n. kombináló kri­
tikának, mely letépi a múltról azt a közvetlenséget és azt a
felfogást, á mely akkor v o lt; a mely elkeresztelési vitát látna
Arisztotelesnél, ha ez a szó, párszor, előfordulna. Itt úgy van min­
den előadva, ahogy volt, a hogy megtörtént, és mi vagyunk any-
nyira vakmerők, hogy elmondjuk magunkról és állítjuk azt a lehe­
tőséget amaz újkori történetírók ellenében is, melylyel el tu­
dunk mélyedni abba a korba, annak eszméibe, habár tudjuk is,
hogy pl. az imperium szónak más fogalma volt akkor, mint
a milyen van most. Vájjon, ha minden mai fogalmat ott lát­
nánk a régieknél, nem belemagyaráznók-e a jelent a múltba,
Péter apostolt Jánosba, Jézust Pál tanításaiba ? Zsilinszki na­
gyon jól tudja Arisztoteles logikáját, s ezért vallja, hogy minden
dolgot csak a maga körében, csak a maga fogalmaival és esz­
méivel lehet megértetni. Ezért tárja 6 fel a X V II. századot
úgy, a mint v o lt; az embereket, úgy, a mint éltek és csele­
kedtek akkor, és nem úgy, mint cselekednének ma ; azaz, histó­
riát ir és nem históriai drámát, melyben a múlt csak akcidencia,
csak palást a lehetőség rovására az iró célzataihoz. É s mi több
hálával tartozunk neki ezért, mintha beállott volna Niebuhrnak,
vagy Nippoldnak, s úgy tett volna, mint ezek tettek a római
históriával. Hiszen, azt mi tudjuk, hogy a X V II. század vallási
mozgalma ugyan az a liberálizmus, mely ma van és lesz
mindig, mig ember lesz, ki nem hisz némely dolgokban, mi­
kor már bennök való hitét elveszítette; tudjuk, hogy nem
lehet mindig mindent közvetíteni, habár a léleknek vágyai
soha sem változnak, örök problémái minden időben megol­
datlanul fognak állani. Valóban, Zsilinszki egyike a legjobb
historikusoknak, azokkal a princípiumokkal, melyek által a
történelem nekünk a legdrágább kincsünk lesz, vehikuluma
a múlt és jelen összes eszméinek, igazsága a társadalomnak,
99
mint az eszmék rendezett szövedékének. Mennyire más le
vego, más értelmi színezet vonul végig az ő művén, mely
valóságos historikus kezének alkotása, mint ama történészek
kutatásain, kik csekélyke ellenmondások, össze-egyezteto tö­
rekvések Ösvényén botorkálnak ! Holott, ő egyáltalában nem
Hesiodus, nem is jámbor annálista, de olyan, a ki tudja, mit
és hogyan kell m egírni; tudja, hogy hol van az események
idegzete és gerinc-rendszere, a mely körül csoportosul min­
den. Hogy ezt a munkát más is elvégezhette vo ln a ; hogy
a monumentákból ilyen históriát más is egybeszerkesztett volna .
ez igaz is, nem is. A tény csak az, hogy még eddig ezzel a mun­
kával Zsilinszkin kívül más meg nem próbálkozott; egyedül
csak Ő az, ki fejét rá adta, hogy megírja azt, a mihez elég,
ha az íróban van egy kis históriai érzék, kevéske verve, sok
szorgalom, és kitartó dolgozni tudás. Mi üdvözöljük Zsilinszkit,
és várjuk folytatásképpen a negyedik kötetet is, mely sokkal
ismeretlenebb és terméketlenebb korszakba fog elvezetni, mint
ez a harmadik. Ő van hivatva rá, hogy összegyűjtse ez ada­
tokat, melyek nélkül múltúnk olyan, mint egy kulcs-nélküli
zár, vagy amaz óramű, mely mutatná ugyan az időt, de a
kerekeket senki sem tudja megindítani. É s pedig jó volna,
ha minél előbb napvilágra bocsátaná kutatásai eredményét,
hogy aztán azokbúl, milleniumi emlék képpen, mi is bírhatnék
a magyar protestáns egyház valóságos történetét, sinequa-
nonját a második ezred-év öntudatos és teljes érettségre ju­
tott fejlődésének.
Különfélék.
= Van a fővárosi lapok közt egy pár, melyek való­
ságos Ördögi gyönyört találnak abban, hogy az öreg T i s z á t
szidalmazzák, rágalmakkal befeketítni törekszenek és gúny tár­
gyává tenni igyekeznek igaz kálvinista voltát. Kétségen kívül,
ez lebegett S z á s z D o m o k o s püspök aa. szemei előtt,
midőn a konvent bezárása után, márc. i8-án, körül-belol igy
szólott:«Vannak, lehetnek sokan, a kik szeretnek letépni egy-egy
levelet abból a koszorúból, mit a tisztelet, elismerés és hálás
érzület font a sok éveken keresztül nehéz munkát teljesítő
oszlop-ember, vezér* férfiú homlokára. Mi azonban nem tartozha­
tunk azok közé az emberek közé; mi azok iránt, kik sorainkból
kiemelkedtek, kiket nem önérdek, de az anyaszentegyház iránt
érzett szeretet vezérelt az egyházi élet terére, kik buzgalommal,
nemes lelkesedéssel egy életet szenteltek mi érettünk, mi azon
férfiak iránt, miután nekik egyéb jutalmat úgy sem adhatunk,
csak a legmélyebb tiszteletet, szeretetet, és a legnagyobb hűséggel
viseltethetünk. É s a midőn ezt tesszük, úgy érezzük, hogy az
ilyen jutalom többet ér minden földi kincsnél. Ezt a jutalmat
adjuk tehát mi a konvent elnökségének, főtiszteletü és mél-
tóságos Kun Bertalan püspök urnák, és T i s z a K á l m á n
ő excellenciájának, kik a haza és anyaszentegyház iránt való
szent szeretettől áthatva, nem csak e konventi üléseken, de
egy egész hosszú életeü keresztül tántorithatlan hűséggel vi­
seltettek hazánk és anyaszentegyházunk iránt.» Szász Domokos­
nak nagy lelkesedéssel elmondott eme szavait, a konvent álta­
lános éljenzéssel fogadta.
= Év év után csak meginnepeljük márc. 15-ikét,
e határt mutató napját történetünknek, melyen innen új világ,
új élet kezdődött. É naphoz akkora áldozat-készség, annyi ön­
zetlenség, lemondani tudás és annyi hazafiság, dicsőség fűződik,
hogy jövendő századok táplálkozhatnak belőle ; és aztán, annyi
szenvedés, hogy a belőle való kiszabadulás örök hálára kötelez
a gondviselés iránt. Nevelő intézeteink, kollégiumaink min­
denütt lelkesedéssel és méltóan ülték meg e nemzeti ünnepet,
melyet nem törvény tett azzá, hanem a vissza-emlékezés, a
kegyelet és hála. Pedig, ezek azok az örök források, melyekből
fakad amaz élő viz, melynek neve : hazaszeretet. Erre van
szüksége annak az ifjúságnak, melynek vállain fog nyugodni
 100 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
majd hazánk sorsa, és a kik erre buzdítják, erre tanitják a jók
elismerésére méltán számíthatnak. Mi kész szívvel hangoztatjuk :
dicsőség adassék egyházkerületünk hazafias tanárainak 1
= Hellebrant Árpád a múlt nyáron a boroszlói
könyvtárban felfedezte a Szegedi Gergely Énekes könyvét,
melyről Szegedi azt mondja, hogy «újabban egyben szede-
gettetött, megöregbittetött s megemendáltatott» 1 5 6 9 ben. L e ­
het, hogy ennek a kiadásnak alapjául Kálmáncsehinek eddig
csak nevéről ismert énekes könyve szolgált, de a fölfedezés
értéke ez esetben sem csökken, mert általa X V I. századi
énekes könyveink hézagos sorozata egészittetik k i ; és hoz­
záférhetővé tételét mind a nemzeti, mind a tudományos szem­
pont egyiránt szükségesnek tünteti f^l. Erre ad kedvező al­
kalmat a Magyar Tud. Akadémia, midőn a 1 4 ívre terjedő
Énekes könyvet «az eredetinek lehető hű előállításával újra
lenyomatja» és erre előfizetést nyit 2 frtjával, mely a főtit­
kári hivatalhoz küldendő be. A ritka becses mű szeptember­
ben fog megjelenni. Paptársainkat kétségen kivül érdekelni
fogja és sietni fognak, hogy megszerezzék
= A «Téli Újság» legutóbbi 14-ik évfolyamából tel­
jes számú példányok maradtak meg. Ezen példányokat, tizen­
három számot összefűzve, nem bocsátjuk eladás alá, hanem
i n g y e n szívesen küldjük meg azon nagytiszteletü lelkész
uraknak, kik a lapot még nem ismerik, de vele megismer­
kedni kívánnak s a jövő évfolyam megkezdésekor hathatós
támogatásukkal a lapnak olvasókat gyűjtenek. Ha tehát ez
H IV A T A L O S
2932 - 1 8 9 3 - KÖ RLEVÉL,
valam ennyi érd, ev. ref. egyházmegye nt. Espei'esénck s
valam ennyi ev. ref. egyházközség t. Lelkészének.
A kisdedóvásról szóló 1 8 9 1 . évi X V t.-c. végrehajtása
tárgyában a polgári községek, a községi és állami kisded­
óvodák és gyermekmenedék-házak felügyelő bizottságai (köz­
ségi iskolaszékek és állami iskolai gondnokságok) a kir. tan-
felügyelők és a törvényhatósági közigazgatási bizottságok szá­
mára, valamint az állandó és nyári gyermek-menedék házakat
vezető dajkák képesítése tárgyában kiadott Utasítás megje­
lenvén, felhívjuk fennirt címeket, hogy azokat megszerezzék.
Kaphatók bármely könyvkereskedésben.
A kisdedóvásrúl szóló törvény annyira közérdekű s oly
általánosan érzett hiányon kíván segíteni, hogy fölösleges
lenne, a törvény rendelkezéseinek fontosságát most külön is
hangsúlyozni.
Közmivelődési, egésségügyi és gazdaságügyi érdekeink
mind megkövetelik, hogy a törvényben kitűzött nagy és em­
berbaráti feladat: a 3 6 éves, sőt a három éven alóli gyer­
mekek befogadására szükséges intézetek felállítása által lehetőleg
mielőbb megoldást nyerjen. De, a siker mellőzhetetlen fel­
tétele, hogy ezen intézetek létesítése és vezetése a törvény
alapján meghatározott általános szabályok szerint történjék.
Ily szabályokat tartalmaznak a föntebb megnevezett
utasítások, melyek a törvény végrehajtásánál követendő el­
járást szabályozzák, a hazai kisdedóvás egész szervezetét rész­
letesen megállapítják, rendezik az intézet külső viszonyait a
községekkel és szülőkkel szemben, útmutatást adnak a gyer­
mekek gondozására, szellemi vezetésére és az egésségügyi
felügyelet gyakorlására, rendelkeznek a kisdedóvás céljaira
szolgáló intézeteket vezető egyének képzéséről és képesíté­
séről, egyszersmind meghatározzák és Összhangba hozzák a
különböző hatóságok intézkedési körét és felügyeleti jo gát
Megszabják a hitfelekezetek által fentartott intézetekkel szem­
ben a közigazgatási hatóságok felügyeleti és intézkedési jog­
körét, de egyúttal kijelölik a hitfelekezeti hatóságok teen­
dőit s ez által az említett szakaszok részletes rendelkezései
kellő útmutatásul szolgálnak a hitfelekezeti hatóságok részére is.
A kisdedóvásrúl szóló törvény egyöntetű és eredmé­
nyes végrehajtása érdekében kívánatos, hogy az összes kis­
dedóvodák és menedékházak berendezése, igazgatása, rend­
Nyomatott Ajtai K Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
12. szám.
iránt hozzánk fordulnak, szívesen küldünk egy-egy példányt
díjmentesen s csak is azt kérjük, hogy a számokat elolvasva,
azt egyházuk presbiterei s buzgó hívei közt köröztetni szí­
veskedjenek. M eg vagyunk róla győződve, hogy ez által jö­
vőre számosán lesznek olyanok, kik a lap pártolói közé lép­
nek. Budapest, 1 8 93 . márc. 1 5 . H o r n y á n s z k y V i k t o r ,
könyvkiadóhivatala.
= Tekintetes Nagy Sándorné szül. Vidder Kata
úrasszony, szives volt leányiskolánk segélyalapját 60 frttal
gyarapítani; Deák Lajos, kir. tanfelügyelő ur pedig iskolánk
szakkönyvtára részére 29 frt. értékű könyvet adományozni.
Fogadja mindkét nemes szivü adományozó, iskolaszékünk nevé­
ben, hálás köszönetiink nyilvánítását. M.-Vásárhely, 1 8 93 . márc.
14 . V a s s T a m á s , isk. széki elnök. P a l l ó s A l b e r t , igazg.
= Hálás köszönet. Nagyméltóságu özvegy losonci br Bánffy
Dánielné, szül. lécfalvi Gyárfás Anna úrasszony, tizenkét éves ko­
rában elhalt feledhetetlen kedves unokája, losonci br. Bánffy E r­
zsébet emlékezetére, boisai egyházunknak adományozott egy mű­
vészileg faragott tölgyfa urasztalt, egy gyönyörű urasztal-takarót,
egy Bánfly-cimer és «B. E.^ monogrammal bámulatra méltó kivi­
tellel belészőtt urasztali kenyér kendőt, egy a B á n f f y és G y á r f á s
címerekkel hímezve ékített szószék-takarót azon kijelentéssel, hogy
az ezeken levő kézi munkát a legutolsó öltésig saját kezűleg varrta.
É s ha most újólag kifejezzük hálánkat az ő nagyméltósága által
nyújtott jótéteményeiért: hogy templomunkat saját költségén kipá-
dimentumoztatta, tornyunkat egy 500 frtba került órával diszittette,
úgy most. mikor drága adományaival újból sietett ékessé tenni
egyházunkat: fogadja hálás köszönet iinket. Borsán, 1S93. március 20.
J ó n á s Bá l i n t , borsai ev. ref. lelkész
RÉSZ.
tartása és azokban a gyermekek szellemi vezetése és gon­
dozása ugyanazon szabályok szerint történjék, melyeket a
polgári községek számára kiadott Utasításhoz mellékelt sza­
bályzatok s a felügyelő bizottságok számára kiadott Utasítás
megállapítanak. Ezért, utasítjuk összes nt. Esperes és t. L e l­
kész aait. hogy az illető utasítások intézkedéseihez alkalmaz­
kodjanak, a törvényhatóságok által kívánt kimutatásokat és
közbenjárást kiszolgáltassák és teljesítsék, mert a végrehaj­
tásban résztvevő összes tényezők hazafias, áldozatkész és
ügybuzgó közreműködésétől függ, hogy a kisdedóvás ügye mi­
előbb gyors fejlődésre jusson.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsának, Ko­
lozsvárit, 1 892 . dec. 1 2-én tartott üléséből.
az elnök helyett
P a rá d i K álm án, Domokos A n tal,
tanügyi-előadó ______ ig.-tanácsos.
3 2 0 -1S 9 3 - m PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett c s e j d i egyházközség papi állomására
ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom* tisztességes lakás, beltelek, kert és gazda­
sági épületeken kivül, egyházhatósági becslés szerint, 4 3 3 frt.
8 3 kr.melyből 2 76 frt 70 kr. készpénz, félévenkint előre fizetve.
Pályázati határnap ápr 10. Folyamodványok nt Rákosi
Lajos, 'gpperes aához, Lúkafalvára, u. p. Nyárádtő, küldendők.
• Kolozsvárit,- 1 8 93 . márc. 20. Szász Domokos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
115-1893- H IR D E T M É N Y E S ID É Z É S V Á L Ó P E R B E .
Bogyó Terézia, pákei lakós, házastársát, ugyan pákei
születésű Vida Józsefet, ki őtet ezelőtt h a t évvel hűtlenül
elhagyta s az óta hollétéről semmit sem tud, ezennel hirdet-
rrényesen idézteti az orbai ev. ref. egyházmegye házassági
törvényszéke elé oly kijelentéssel, hogy mától számítva hat
hónap alatt, nevezett házassági törvényszék előtt jelenjék meg;
mert, akár jelenik meg, akár nem, ellene, mint hűtlen el­
hagyó ellen, válókeresetét meg fogja kezdeni és le fogja járatni.
Az orbai ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától, Szőr­
ösén, 1 8 9 3 . márc. 6. Péter K ároly,
ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXTTT. Évfolyam. Eolozsvártt, 1893. Március 30. 13. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

'Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, télévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Kűlmagyarutca 9 . sz,

fia» megdicsőülésében, az ő megdicsőült örök életé­

H 11 s v é t. ben higyjenek. Az ők hite erősebb alapon, a meg-
Krisztus a feltámadás és az élet, a ki ő benne dicsoült Krisztus folytonos, személyes szellemi mű­
hiszen, ha meghal is él. És valaki él és hiszen ő ködésének és hatásának közvetlen, belső tapasz­
benne, soha meg nem hal. (János XI. 25. 26.) talatán nyugszik. Bizonyítja ezt az ő szelleme tes­
Ha az ég vak sötété után biborfény önt el tének, az anyaszentegyháznak fölépítése, vezetése,
halmot és völgyet ki kérdezné még, hogy vájjon, megtartása, győzelmének biztosítása, az ellenség,
feljött-e a nap valóban, legyőzte-é a világosság a bűn hatalmának megtörése, mit a megdicsőült
a sötétséget ? Krisztus nem csak igéje, és szelleme, hanem ezek­
Ha a mezők hó-leplét illatos, virító pázsit ben élő és működő megdicsőült személyisége által
váltja fel ki kétkednék még, hogy megérkezett is gyakorol. Bizonyítja minden hívőnek saját vallá­
a tavasz, az élet diadalmaskodott a halál felett ? sos tudata, közvetlen keresztyéni élet-tapaszta’ata,
Csakhogy, a szegény világtalannak hasztalan melynél fogva épp oly bizonyosan érezzük és tudjuk,
világit a ragyogó nap a zárt falak közt ágyhoz hogy Krisztus é l bennünk és mi is ő benne, mint
szegzetten sinlődő beteghez nem hathat be az a mily bizonyosan tudjuk, és érezzük a nap fel­
üdítő tavaszi lég ! jöttét, a tenyészet tavaszi újraébredését.
A megfeszített Krisztus feltámadott ! Csak- Krisztus szellemének, az isten és emberek
hogy «e világ nem látta őt többé, de az övéi látták, iránti odaadó szeretetének örök diadalát hirdetni,
és látják, mert ő él, és az övéi is élnek.»(János, küldjük ki a h ú s v é t i innepekre-------kedves
X IV 19.) tanítványunkat. Hadd, legyen az ő ige-hirdetése
«E világ nem látta őt többé», mert a .durva isten országának gyarapodására; hadd, térjen ő is
anyagi érdek vakká tette a szellem életének és dia­ hitben és szeretetben megerősödve vissza azoknak
dalának látására; mert a bűn sötét börtönébe, az körébűi, kiket a Krisztus szeretett és megváltott.
önzés és érzékiség rabságában sinlődőkhez nem Nagy-Enyeden, 1893. március 25-én.
hatolhatott be a főitámadott Krisztus megelevenítő Jó zsa Zsigm ond, Dr. K o vá cs Ödön,
theol. akad. igazgató. a jegyző tanár helyett.
szellemének ujjászülő, megszentelő ereje. És «e vi­
lág» ma is kétkedve kérdi vájjon, igazán főltáma-
dott-e a Krisztus? É s csak akkor hinne, ha T a ­ Internátus és konviktus.
mással húsból és vérből való testének sebhelyeit A ruha-divatról mondják, hogy egy nagy lá­
tapogathatná meg. dába rakják egymásra, oly sorrendben, a mint
De, látták és látják az övéi. Azok, a kik hisz­ idejük lejá rt; mikor aztán a láda megtelik, valaki
nek ő benne, kik hisznek a szellem hatalmában, kifordítja, s a legalsó legfelül kerülvén, a régi
kik hisznek isten ügye diadalában. Azok látták, minta újra éled, némi változtatással.
és látják, hogy a Galgota keresztjén nem a bűn, Ugyanezt elmondhatjuk mindenről, a mi az
hanem a bűn fullánkját elvevő, és a világot meg­ ember életéhez szükséges, vagy a miről véljük,
váltó isteni szeretet ülte diadalát; hogy a legyőze- hogy szükséges.
tés keserű panasza isten országa öröm-énekévé lett; Elmondhatjuk a nevelésről és tanításról is az
hogy a test halálából a szellem örök élete támadott. újabbnál újabb mód- és rendszerek felújításai a ré­
És ezeknek nincs szükségük érzéki látásra, gebbieknek, de éppen mint a ruházatnál, itt is meg­
kézzel való tapogatásra a végett, hogy az «ember van a körülmények által szükségessé tett módosítás.
 102. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Régebben a tanítás és növelés egyik nélkülöz­
hetetlen feltételének tartották az internátust és kon-
viktust. Sorsuk volt ezeknek is fölvirágozni és az-
tán rendre hervadozni. Csak itt-ott maradtak fenn,
mint az új divatu ruhák között egy-egy régi módi.
Napjainkban ismét feléjük fordult a figyelem.
Állam, és felekezetek újra kezdik hangsúlyozni az
internátusok és konviktusok szükséges voltát.
Az érv ezek mellett, legalább tudomásom sze-
rint, nagyon kevés kivétellel, hogy sokkal kevesebb
költségbe kerül a taníttatás. Korunkban, a pénz kor­
szakában, minden esetre, hatalmas érv.
Nézetem szerint, az internátusnak és konvik-
tusnak, az anyagi oldal mellett, elsőbb sorban társa­
dalmi és nemzeti jelentősége veendő figyelembe.
Közönségesen elismert dolog, hogy társadalmunk
sok tekintetben egésségtelen. Európa nemzetei kö­
zött talán a magyar társadalom van legkevésbé
megromolva, de az úgy nevezett, legtöbbször téve­
sen értelmezett civilizáció, nálunk is mind szélesebb
körben jelentkezik.
Nem vagyok peszszimista; teljességgel nem
tudom osztani azok nézetét, kik Schopenhauerre
hivatkozva, állítják, hogy az ember két-háromezer
évvel ezelőtt is éppen olyan volt, mint napjainkban.
Elismerem, hogy az ó-kor alakjait meg lehet
mutatni a középkorban épp úgy, mint az új-korban.
De, a Faraó, Miltiades, Sergiolus,Tankred, Kepler,
Danton, és a többi éppen úgy különbözik egymástól,
mint az egyiptomi rabszolganő Luciától, ez Júliától,
emez Izaurától, és mindenik a többitől. Az eredeti
emberi szenvedélyek mindenikben feltalálhatok
ugyan, de lehetetlen, eltagadni, hogy a nemesebb
jellemvonások jutnak hova-tovább túl-sulyra, és
nem a nemtelenek.
Vannak korszakok, midőn az ember gyarló­
ságai, úgy látszik, végképpen elnyomnak minden
szépet és n agyot; de, ilyenkor az emberiség jobb
érzése megrázkódik, s a bűnök visszavonulnak zú-
gaikba. Eddigelő legalább, mindig igy történt; nincs
okunk, kételkedni, hogy ezután is igy lesz.
A társadalom újjá-születése mindig nagy áldo­ családi, de nem a majomi, szülői szeretetet is. Innen
zatokkal járt.
Talán, a sors nekünk tartotta fenn azt a szeren­ a mindennapi életbe, és úgy, hogy megmutassuk
csét, hogy társadalmi újjá-születést csináljunk, a nél­ neki, mi a szép és nemes, mi a rút és nemtelen.
kül, hogy a régi áldozatokat meg kellene hoznunk.
Ha ez sikerülne, mily büszkén hivatkozhatnánk
reá, mint a haladás kétségbe vonhatatlan bizonyí­
tékára !
Okunk van hinni, hogy sikerül.
Az eszközöknek, melyekkel a nagy munkát
13. szám.
végezhetjük, az emberiség sohasem volt oly bő­
vében, mint most. És ez eszközök napról-napra
tökéletesebbek lesznek.
Ez eszközök: az iskolák, lassan, de biztosan
hatók.
Az iskolai élet alatt szerzett benyomások meg­
maradnak egész életünkön keresztül, akár az isko­
lában szereztük azokat,akár az iskolán kívül: a csa­
ládi tűzhelynél, rokonok, vagy ismerősök körében.
Fájdalom, a mai társadalom tagjai sokkal több
benyomást szereztek az iskolán kívül, mint az isko­
lában.
Az iskolában alig töltik idejük negyed részét;
a benyomások, melyeket itt szereztek, elmosódnak,
elenyésznek, mint elenyészik az ibolya illata a hagy­
ma szaga mellett.
Mert akár hiszi a nagy közönség, akár nem :
a mi kevés ibolya-illat még érzik egyikünkön-mási-
kunkon, azt az iskolábúl hoztuk. Sok családot ismer­
tem és ismerek, és gondoljon végig bárki ismerő­
sein ugyan, hányat fog találni, hol egy, vagy más
ok miatt, az ibolya-illat el ne tűnt volna, ha ugyan
volt, a legtöbb esetben éppen akkor, midőn a gyer­
mekeknek legnagyobb szükségük lenne a jó pél­
dákra, melyeket majd saját családi életük meg­
alapításánál követhessenek.
Természetellenesnek látszik, de a mostani vi­
szonyok között nincs más út, mint a jövendő család­
apát és család-anyát kiragadni a jelenlegi család
körébűi, és az iskolában tanítani meg arra, a mit
a családi tűzhelynél kellett volna megtanulnia. Ha
gyakorlatilag nem ismerheti meg az igazi családi
életet, a miben benne foglaltatik minden jó, minden
szép, minden nemes ismerje meg legalább teó­
riájában.
Az iskolák azonban, e feladatnak csakis akkor
tudnak megfelelni, ha szakítva az eddigelő uralkodó
rendszerrel, az internátust, és az e mellett nélkülöz­
hetetlen konviktust egész szigorúsággal léptetik
életbe, fölszerelve mindennel, a mi a testnek és
szellemnek szükséges, a lehetőségig pótolva még a
az ifjút csak azért vigyük ki, vagy bocsássuk ki
A XVI. és XVII. század iskolái sohasem növel­
ték volna azokat a vak-buzgó férfiakat, a jezsuiák
és protestánsok internátusai és konviktusai nélkül.
A XVI. század bizonytalanságát, habozását a vallás
tekintetében, nem a tridenti zsinat szüntette meg,
hanem az iskolák. Kiragadták a gyermeket a min-
 13. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
dennapi élet hatása alól, és midőn visszaadták a tár­
sadalomnak, az új elvek bele voltak oltva és gyöke-
reztetve úgy, hogy értük meghaltak, de azokat
soha fel nem hagyták.
Csak ez egy példát hoztam fel az iskolai nö­
velés megmérhetetlen hatása m ellett; de, lehetne
felhozni és fejtegetni kötetekre menőt.
A XVI. és XVII. században a protestáns isko­
lák voltak a szabad-gondolkozás, a felvilágosodás
gyupontjai.
Ha a XlX-ik és XX-ik században ismét a pro­
testáns iskolák lennének a romlani kezdő társada­
lom reformálásában az elő-harcosok !
Viszhang
«A segéd-lelkészségről» című cikkre.
E becses lap múlt évi 51-ik számában a fönnebbi
cim alatt egy cikkely jelent meg, melynek egyes állításait
kötelességemnek tartom valódi értékükre leszállítani.
A segéd-lelkészi intézmény fontossága, illetőleg, szük­
ségessége erdélyi református egyházkerületünkben is mind­
inkább érezhetővé vált, úgy annyira, hogy az 18 78 . évi
egyházkerületi közgyűlés 97. jegyzőkönyvi szám alatt indít­
tatva érezte magát, a testvér-egyházkerületekhez hasonlóan,
annak életbe léptetésére.
A majdnem tiz évi gyakorlat kétségtelenné tette
ez intézmény élet-képességét, s arra ösztönzé egyházkerü­
letünk Igazgató-Tanácsát, hogy azt a változó viszonyok­
nak és szükségeknek megfelelően, egyházi törvényeinkkel
lehető összhangban, minél szélesebb alapon szervezze, el­
tekintve több éppen nem lényegtelen okoktúl, már csak
azért is, mivel a teológiai szakvizsgák újabb beosztása
szerint, a második lelkész-képesítő vizsga csak a tanfolyam
elvégzése után egy évvel tehető le, s ez év segéd-lelkészi
gyakorlatban töltendő.
Ennek tulajdonítható áz 1889. évi egyházkerületi köz­
gyűlés 66. jegyző könyvi szám alatt, az Igazgató-Tanács ja ­
vaslata alapján hozott határozata, melyben a segéd-lelkészi
intézmény szabatosabb, de természetesen, nem hiány-nélküli
körülírása foglaltatik.
É s most egyre halljuk a panaszt, hogy lelkész jelölt­
jeink, dacára az 1887. évi közgyűlés által elfogadott lelkész-
képesítő vizsgák újabb szabályzatának, mely szerint az első
és második lelkész-képesítő vizsgák közti egy évi idő segéd-
lelkészi minőségben töltendő, nem hajlandók e minőségben
szolgálni, hanem magán-, v a g y köztanitóságot vállalva,
egyébbel töltik idejüket, s ezt meggátlandó, panasz panaszt
ér, felhívni akarván az Igazgató-Tanács figyelmét e visz-
szás állapot megszüntetésére, annyival is inkább, mivel
közelebbrűl is oly segéd-lelkészi állások, minő a szilágy-
somlyói és széki erdélyi folyamodók nélkül maradtak.
Bizony, megrovandó volna, s a református lelkészi
kar ifjú tagjainak égő vágyára, az úrnak szolgálatában áll­
hatni, elszomorító világot vetne a dolgok ilyetén állása,
s ez esetben mi is óhajtanók, hogy az első és második
lelkész-képesitő vizsgát letett i^ú csak segéd-lelkész le­
hessen, s a segéd-lelkészi év, elégnek tartunk egyet is,
103.
betöltése előtt rendes pappá sem kandidálható, annál ke­
vésbé lehessen választható.
De hát, a dolog nem ig y áll s nézetünk szerint, ez
irányban újabb határozatra szükség nincs,* legfönnebb azt
szeretnék, ha a t. lelkészi intézményről szóló szabályzat
m . szakaszának második részében kimondatnék, illetve,
oda módosíttatnék, hogy az, ki az első lelkész-képesitő
vizsgát letette, azonnal, minden helyhez kötöttség nélkül,
minden lelkészi teendőket, az illető lelkész engedélye mel­
lett, bárhol végezhet, mikint ez a széki egyházmegye
időszerinti javaslatában proponálva volt.
E z t annyival inkább óhajtanok, mivel egyházkerü­
letünk által is 18 87. évi 4°* jkönyvi szám alatt elfoga­
dott «Theol. vizsgák szabályzata a magyarországi ev.
ref. egyházban,» 20-ik §-ában implicite benne foglaltatik
s melynek egyházkerületünkben is, bár eddig gyakorlat­
ban nem volt, életbe kell lépnie.
E z esetben az idézett szabályzat 21-ik paragrafu­
sának követelménye szerint, a második lelkész-képesitő
vizsgára álló jelölt sokkal könnyebben bizonyíthatná, «hogy
idejét lelkész jelölthez illő és megengedett foglalkozással
töltötte,» mert ez esetben olyanok is, kik magán-, v a g y
köztanitóságot vállaltak, az illető lelkész engedélye, v ag y
legációk akalmával, a gyakorlati lelkészet terén, legalább
az úrvacsora osztásnál segédkezés, esketés, keresztelés s
más hasonló esetekben gyakorolhatnák magukat, mik a
fennálló III. szakasz második mondata szerint, csak ha
«s.-lelkész,» mely esetben fakultációt nyer.
De, térjünk vissza azon állításunkra, hogy lelkész­
jelöltjeink méltatlanul illettetnek a s.-lelkészi állások ke­
rülésének vádjával s ha netalán volna abban valami, ke­
ressük annak mélyebben rejlő okait.
Hogyan, mondják e becses lap olvasói, hát a szi-
lágy-somlyói és széki s.-lelkészi állások erdélyi folyamodók
nélkül való maradásánál kell-e ekklatánsabb bizonyíték ?
Bizony kell, mert minden kétséget kizárólag áll,
hogy nevezett állások erdélyi folyamodók nélkül való ma­
radása, nem lelkész-jelöltjeink idegenkedésén, hanem azon
múlt, mert ez állások egyes erdélyi lelkész-jelölteknek
előre oda voltak ígérve az illető esperesek által.
Cikkíró, legalább a széki s.-lelkészi állásra vonat­
kozólag, ezt határozottan bizonyíthatja s az abszolutus
inaktól vett értesülése nyomán, valószínűleg a sz.-somlyói
is ez úton maradt igy.
H o g y aztán az illetők betegség, v a g y más ok miatt
nem folyamodtak, valamint mások sem, kik a dolgok ál­
lását a legbiztosabb forrásbúi tudván, azt hiábanvalónak
tartották, ez, nézetünk szerint, komoly vád lelkész-jelölt­
jeink ellen nem lehet, annyival is inkább, mivel mindkét
s.-lelkészi állás oly szépen van dotálva, hogy fel sem te­
hető, hogy az illetők figyelmén kivül hagyhatták volna.
Azonban, fájdalom, a legtöbbről ily kedvezően nem
nyilatkozhatunk.
Egyházkerületünk 1S89. évi 66. jkönyvi szám alatt
elfogadott s.-lelkészi intézmény IX . §-ában «a s. lelkész
fizetésének mennyisége az illető felek közt szabad egyez­
kedés tárgyául hagyatik fenn,» természetesen, az illető
esperes, illetőleg, püspök jóváhagyása mellett.
Ezen egyezkedés eredménye pedig 100— 12 0 frt. és
teljes ellátáson alig, v a g y éppen nem megyen túl, mely
 104- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
pedig, bár 3 — 400 frtos köztanitói állással felér, mégis
oly csekély, hogy egy lelkész-jelölt valóban nem hibáz­
tatható, ha, esetleg kosztos tanitvány s nem egyszer jó
legációk reményében, ez utóbbit foglalja el, mert ez eset­
ben legalább ruhára s pár darab könyvre telik, mig az
előbbi esetben, a mellékes jövedelmek hiánya miatt, aligha,
De ha bár ilyenek volnának kellő számmal s elfoglalásuk
s.-lelkészeink által mégis figyelmen kívül hagyatnék, akkor
még értenők a felhozott vádat, azonban nincsenek, mert kü­
lönben hogyan volna lehetséges, hogy egy, az első lelkész-
képesito vizsgát jelesen letett ifjú s.-lelkészszé leendő kine-
veztetése végett még a múlt év szept. havában beadott ké­
rése, négy hónap múltán sem lett elintézve, illetőleg kinevezve.
Ne hibáztassuk hát lelkész-jelöltjeinket, legalább ez
idő szerint ne; tegyük ezt majd akkor, midőn a szilágy-
somlyói s széki, s más hasonlóan dotált állások, érdeklő­
dés hiányában, folyamodók nélkül maradnak.
A s.-lelkészi intézmény behozatala még a másfél
évtizedet sem haladta meg egyházkerületünkben, s öröm­
mel tapasztaljuk, hogy napról-napra tért hódit körünk­ felolvasásra, és énekre volt fordítva ; jövőre azonban, a
ben is; a hol nagy fizetés és idős pap összetalálkoznak, j vallásos színezetnek nagyobb tér nyittatik.
ott megszületik az új kápláni állás s nem messze az idő, |
mikor anyagi erőink megizmosodása következtében, elég j olvasás, bevezetés képpen, korunk realisztikus irányáról,
tűrhető s.-lelkészi állásokkal fogunk rendelkezhetni.
(E cikk régen beküldetett, S z e r k.)
Vallásos estélyek Kolozsvárit.
A tél vége felé a kolozsvári egyház kebelében is
elkezdődvén a vallásos estélyek rendezése, helyén valónak
látjuk, azokrúl megemlékezni, és e lap olvasó közönsége
előtt az eredményről röviden beszámolni, s ezzel kapcsola­
tosan, nehány észrevételt tenni. Kijelentjük azonban jó
előre, hogy ez világért sem lesz hivatalos beszámolás,
hanem ez által, az ügy érdekében, egy*két szem evangyé- tizmus küzdelmeiről volt szó.
liumi magvacskát akarunk elhinteni oda, hová még nem ;
hatoltak el az evangélizáció, és belmiszszió élet-adó fáinak
veszítették el hatásukat. A közönség nagyon figyelmesen
gyökerei.
A kolozsvári egyházközség földészeinek körében, ez
előtt már évekkel, alakult két ének-kar (ez évben meg­
alakult a harmadik is). Mindkettő ötven hatvan tagot szám­
lál. Ezek, részint felnőtt férfiak, részint fiatal legények.
Célja, kezdetben, a temetéseken való részvétel, és éneklés
volt. Megteremtőjük, és mostani fáradhatatlan buzgalmu
vezetőjük, T ó t h Tamás, ének-vezér, azonban, műkö­
dési körüket kiszélesítette, s templomi énekeket is taní­
tott nekik. É s pedig, oly szép eredménynyel, hogy most
minden sátoros- és más ünnepélyen együttesen szolgál­
nak templomainkban. A közönség élvezettel hallgatja;
a templomok t elv ék, mert mindenik tag vonja maga után
a környezetét.
Kolozsvárit tehát, az utolsó években, ez a két ének­
kar volt, úgy szólván, a lelkészi karon kívül, a vallás­
erkölcsi élet ébren-tartója, jobban mondva, a bel-miszszió
munkása.
A z történt ez előtt, mintegy két évvel, hogy a bap-
tizmus felütötte fejét itt is, de nem oly mérvben, hogy
létezése és működése aggodalomra adna okot. Számuk
két év múlva sem több, mint kezdetben, húsz-huszonöt.
Ezek is jobbadán a legalsóbb néposztálybúl valók. De,
13. szám.
ha nem szaporodnak is, megtették, s megteszik azt most is,
hogy irataikat terjesztik a nép között. É s a nép elfogadja,
mert i n g y e n adják. íg y jutott a kezébe egyik ének­
kari tagnak is, egy pár füzetke a keresztségről. E l is
o lvasta; de, tartalmával nem tudva egészen megbarát­
kozni, tanácsot kért felőle az ének-kar vezetőjétől, a ki,
theologiát is végezvén, folvilágositással bőven szolgált. De,
a mellett, ilyen formán szólott az ének-kari tagokhoz: «Hall­
ják magok, ha egy, v a g y más dologgal nincsenek tisz­
tában, és azt szeretnék megismerni, kérjék fel valamelyik
papot, és az, szívesen megmagyarázza m aguknak; ren­
dezzünk egy estélyt, az ének-kar énekeljen, a pap felol­
vasást t a r t ; nem kerül semmibe, és mégis tanulhatnak.
E z a beszéd annyira tetszett az embereknek, hogy
azután egy héttel, megtartatott az első vallásos estély,
melynek lefolyását a következőkben mútatjuk be.
Megnyitóéi énekelt a foldész-énekkar, mire követ­
kezett az ima, s azután jött a felolvasás, s végül, ismét
egy ének volt. A záró-ima elmaradt, mert a fő-súly a
Szóljunk most a felolvasások tárgyáról. A z első fel-
törekvéseiről szólott, rámutatva azzal szemben, az ilynemű
társas össze jövetelek hasznos voltára, mennyiben ezekkel a
felnőttek i s k o l á j a nyittatik meg, hol oly dolgo­
kat tanulhatunk meg, melyeket sem az élet, sem, különös
helyzeténél fogva, a templom nem n y ú jt; jelezve végül
a vallás-ügyi kérdéseket, a katholikus egyház törekvéseit,
s azok ellenében az összetartásra, munkára hiva fel refor­
mátus egyházunk minden tagját. A következő alkalommal,
általában a vallásról, a különböző népek vallásairól, s azok­
kal szemben, a keresztyén vallás fölényéről tartatott fel­
olvasás ; mig egy másik alkalommal a hazai protestán-
A felolvasások, dicsekvés nélkül mondhatjuk, nem
j
hallgatta, mert, mint kifejezték, ők ezekről a dolgokról
semmit sem tudtak. Igaz, hogy az első estéken, az ének­
kar tagjain kívül, más közönség kevés volt, mert az egész
dolgot igen csöndesen indítottuk folyam atba; de, a követ­
kező estéken már idegenek is szép számmal jelentek meg.
Világos jele ez annak, hogy a nép, úgy az alsóbb,
mint a felsőbb osztálybúi, érdeklődik az ily dolgok iránt,
és szívesebben meghallgatja, mint az oly tárgyú felolvasá­
sokat, melyek foglalkozása körébe vágnak, csak mód és
alkalom nyújtassék arra. A z eddigi eredmény, nem csak
itt, de másutt is erről győzött meg. Legyünk tehát azon,
hogy jövőben kezdődjenek meg ott is, a hol még, ered­
ményeiben kételkedve, nem tartottak vallásos estélyeket.
H o g y hatásosabb és eredményesebb legyen, vonjuk be
magát a népet szervezzünk ének-karokat, mert ez által
az elhanyagolt ének-ügyen is nagyot lendítünk. Tartsunk
felolvasásokat e l s ő s o r b a n ily irányú estélyeken, ne
pedig a kertész-és gazdász-egyesiiietekben, mert a papoknak
a sziveket, a lelkeket kell evangélizálni, megtisztítani, nem
pedig, holmi idegen, bolond gombák meghonosításáról be­
szélni. Ha a keresztyén vallásos érzület áthatotta a kebleket,
akkor az ember önkint lát a munka után és ön-erején
igyekszik, hogy a haladó kor vívmányaival megismerkedjék.
 13- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Még egy dolgot említek m eg.Ú gy tapasztaltam, hogy
a nép igen élénken érdeklődik egyházunk múltja iránt, mert
azt legkevésbé ismeri. Mutassuk fel tehát előtte a múltat,
hogy azon lelkesedve, és hitében megerősödve, legyen a je­
lenben egyházunknak tántoríthatatlan erőssége.
Minden kétséget kizárólag, akkor lenne meg az ily­
nemű felolvasásoknak kívánt eredménye, ha felolvasásainkat
kinyomatva, a nép kezébe is adhatnók. Igen he­
lyes tehát amaz indítvány, mely az Irodalmi Társaság
által való kinyomatást, és terjesztést hozta szóba. Ezt el­
ejtenünk, nem szabad.
A z evangélizáció érdekében azt is érdekesnek tartom
felemlíteni a kolozsvári egyházról, hogy itten adventtól hús-
vétig, minden héten egyszer, a reggeli templomozás alkal­
mával, biblia-magyarázatok tartatnak. A z eredmény e té­
ren is kielégítő.
íme, az út, melyen haladnunk kell, s melyen hajárunk,
elfáradás nélkül, kitartó munkával, meg nem lankadó buzgó-
sággal bizonyára a miénk a győzedelem.
V ajda Ferenc,
püspöki titkár.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r 1893* március 25-én.
Elnökölt: Dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes. Je ­
len voltak: Domokos Antal, dr. Szász Béla, dr V ályi
Gábor, dr. Sárkány Lajos, Deák József, Bodor Antal,
Márkus János, titkár és Kádár János s.-titkár.
A z időközben elnokileg ellátott folyóügyek bejelen­
tése és jóváhagyó tudásul vétele után,
titkár az alsó-csernátoni egyház papi lakása fel­
építése tárgyában előterjeszti a műszaki véleményes jelen­
tést, a melynek elfogadásával a 3 2 9 4 frt. 9 4 krban meg­
állapított költséggel és ennek fedezetére 3000 frt. tör­
lesztési közp. kölcsön felvételével az építés engedélyeztetett.
A marosvásárhelyi egyház eddigi szitás-malmát, hen-
ger-műmalommá akarván átalakíttatni, e tárgyban a mű­
szaki vélemény elfogadásával, a már megszavazva levő
25 ezer frt. törlesztési kölcsönnek, 30 ezer frtra emelése
mellett (a miért a kölcsönügyi osztályhoz új kérvény lesz
intézendő) az átalakítási építés engedélyeztetett.
A n-enyedi püspöki vizsgálat alatti egyház, a két
pap használatában levő, u. n. p a p i m a j o r t e l e k n ek,
az azon levő rozzant épületek fentartásával és kerítésben
tartásával járó aránytalan költségek kikerülése céljából,
2700 írtért kéz alatt való eladásáért folyamodván, Igaz­
gató-Tanácsunk, a képv. közgyűlés által fölhozott nyomós
érvek méltatásával s az eladás ellen közbevetett feleb-
bezésnek részben figyelembe vételével: kivételesen, a kéz
alatti eladást, a nyilvános árverés mellőzésével, engedé­
lyezte.
A külmagyar-utcai Mátz-féle telken levő régi épü­
let-anyagok, a lebontás, elszállítás és annak idején az
udvar tisztán átadásának kötelessége mellett, az építést
ellenőrző főmérnök becslése és az építtető bizottság aján­
lata alapján, 500 írtért Endstrasser vállalkozónak átadat­
tak, oly módon, hogy az ócska anyag alkalmasnak elfoga­
dott része csak is az új epület fundámentumába használ­
ható föl.
105
A s.-titkár előadására, a széki egyházmegye taná­
csának ajánló felterjesztése alapján, a magyar-palatkai
egyház tulajdonát képező A l s ó Z s i g m o n d n é - f é l e ala­
pítvány évi száz frt. kamatjának a kimutatandó adóssá­
gok törlesztéséig, egészben való kiutalása kilátásba he­
lyeztetett.
A számos-újvár-németi félfizetéssel még 1889-ben
nyugalmazott levita, az egyháznak mintegy 650 frtra menő
összeggel tartozván, ennek törlesztésére az illetéke betil­
tása ellen hozott egyházmegyei határozat, az ellene emelt
felebbezés elvetésével, helybehagyatott.
E g y cb érdemleges tárgy nem lévén, az ülés eloszlott.
Külföldi egyházi szemle.
A londoni miszsziói társaság azt az igen helyes eszmét
akarja tagjaival megvalósíttatni, hogy ezek a szokásos böjtölések
helyett takarítsák meg az ezen időre eső kiadásokat, s aztán, a
megszerzett összegeket küldjék be a társaság céljaira. Ilyen
módon az istennek vitt áldozat helyesebb értelmű is lesz,
és hasznosabb is. A társaság pedig nagyszerűen fogja további
céljait megvalósítani, a melyet már eddig is oly nagy ered­
ménynyel munkált, hogy mig 18 5 7-ben a hinduk előtt nagyon is
ismeretlen volt a keresztyén ség, addig ma már csaknem tizen­
három millió lélekből álló község vallja magáénak a Krisztust,
és tanításait. Ha mi magyarok is megadóztatnók magunkat
bizonyos dolgok után, melyekre tulajdonképpen nem nagy
szükségeink vannak, bizony, hamarább épithetnők fel, kétségen
kívül, egyházunknak amaz alkotásait, melyekről ma még azt sem
tudjuk, hogy reménybelileg is meg fognak-e valaha valósulni r
Angliában egyre izgalomban tartja a kedélyeket az a
nagy mozgalom, melyet ők rituálizmusnak neveznek. Sőt, úgy
látszik, ez nem sokára egyik égető kérdése lesz az itteni egyház­
nak, melyben az állapotok az újabb időben nagyon felfordultak.
Arról van ugyanis szó, hogy az angol episkopalis egyházat egé­
szen megtisztítsák, mert folytonosan több-több katholikus elem
foglal benne tért. A kik a megtisztítás mellett vannak, azok
tökéletes reformációt követelnek, kidobását mind annak a ne.
talán ben maradt elemnek, mely még most is megvan az
egyházban Ezzel pedig nagyon sokat akarnak. Mert itt az
egyháznak még abban a részében is sok ferde felfogás uralkodik,
mely a reformációhoz legközelebb áll, rendkívül nagy hatalma
lévén az itt úgynevezett sakramentalizmusnak, azaz, a keresztség-
nél és az úrvacsoránál a pap tényeiről való ama felfogásnak,
hogy azok ex opere operato hatnak és a klerikálizmusnak.
Mi lesz a mozgalom vége ? Még Angliában sem tudják, s hogy
megtudják-e valaha, ma még az sem bizonyos, mert a felidézett
harc nem órákra és nem napokra szól, hanem olyan hosszú
időre, mig ismét fel lehet építeni egy olyan társadalom épü­
letét, melynek csak fundamentumához is évszázadok kellet­
tek. Annyi bizonyos, hogy a meseszerü angol egyházi élet
nem sokára Eldorado országába kerül, mert az a baj, és a
bajnak oka, a mi van nálunk is, hogy soha sem számolt le
ez az egyház az olyan tényezőkkel, melyek a Schopenhauer
«nem-én»-jét hirdették és követték.
Ugyancsak itt egy másik veszedelmes tünemény is föl­
ütötte fejét az antisemitizmusban, az, melylyel a kontinens
országainak józanabb része már régen végzett. A parlament­
 106. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ben legközelebb azt a törvény-javaslatot nyújtották be, mely
a zsidóknak kitiltását tartalmazta a sziget-országokbúl.
törvényjavaslat keresztül is ment, hiában ellenezte Gladstone
teljes erejével. Legközelebb foganatba is veszik. Ide kellett-e
hát tévedni annak a szellemnek, mely egykor Disraelinek
fagyos szivéről a jégkérget leolvasztotta; vájjon, a kultúra
csakugyan a humanitás? Mikor lesz az, midőn megvalósul
a kiátkozott Schrempf, würtembergi pap három tétele:
vagyok én, te vagy te, isten az isten ; vagyis, más szóval, az
a gondolkozás, mely az embert véres verejtékek közt elő­
álló istenképnek tekinti, ki előtt, mint eszme előtt, levesszük
kalapunkat, mint a hogy a hívők teszik a faragott képek láttára ?
* éthosz szörnyű hiánya tartják a levegőben, honnan ez idő
Németországon csakugyan nem hagynak fel az ultra-
montanok azzal a törekvésükkel, hogy a birodalomba vissza­
T Á R C A.
A megváltó sírja.
Egy nő volt az, ki először gondolt a Jézus sírjának
fölkeresésére. É s nem csekélyebb személyiség, mint Helena
császárnő, a Konstantin anyja.
Helena császárnő 326-ban K . u. látogatta meg Palesz­
tinát, keresve a helyet, hol az ur megfeszittetett és a sirt,
hova eltemették volt. Hanem, dacára minden kutatásának,
kérdezosködéseinek, a valódi helyet senki sem tudta
mutatni. Maga Eüzébius is azt mondja Krisztus sírjára vo­
natkozólag, hogy «a h a l h a t a t l a n s á g n a k a m a d i c s ő
emléke homályba és f e l e d é s b e v e s z e t t . »
A tradíció szerint azonban a császárnő álmot látott,
melyből megtudta, hol van a kereszt elrejtve. É s pedig nem­
csak a Jézus keresztje, hanem ama másik kettő is, melyen
a gonosztevők voltak megfeszítve. Hogy a gonosztevők ke­
resztje miért maradt meg, azt bajos volna megmondani, csak
annyi bizonyos, hogy igy hitték az első keresztyének.
császárnő az álom szerint el is rendelte a kutatást, és ime,
a három kereszt egy simák fenekéről csakhamar előkerült.
Azt mondja továbbá a hagyomány, hogy a felírás, mely
megkülönböztette volna Jézus keresztjét a másik kettő tűi,
elmosódott volt s hogy megtudják, melyik a három közül,
melyen az ur meghalt, egy különös próbához folyamodtak.
Volt ekkor Jeruzsálemben egy nemes családból származott
hölgy, ki gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Hozzá vit­
ték a kereszteket. A két gonosztevő keresztjének nem volt
hatása, hanem azon pillanatban, a mint az igazi kereszttel
megérintették, megszűnt a betegsége s tökéletesen meggyó­
gyulva, fölkelt ágyából.
Közel azon helyhez, hol a keresztet megtalálták, reá­
akadtak a Jézus sírjára is, mely fölé Konstantin egy pompás
bazilikát emelt s 335-b en K . u. fel is szentelték. Ezt a ba­
zilikát II. Khozros 6 x4-ben K . u. lerombolta. Mintegy két
év múlva e rombolás után, Modestus szerzetes, nehány épü­
letet emelt e helyen. Ezt is ugyanolyan sors érte, mint az
előbbenit, mert Hákim kalifa 10 10 -ben K. u. lerombolta.
Midőn a keresztes vitézek Jeruzsálembe mentek, nehány ká­
polnát találtak a szent sir helyén, melyekből egy kathedralt
alakítottak. 1808-ban a kathedral nagy része leégett, de már
1810 -b e n kijavíttatva, e formában áll jelenleg is.
Ennyit a szent sir múltjára vonatkozólag.
13. szám.
vigyék a kitiltott jezsuitákat. Erősen dolgoznak s a birodalmi
A gyűlésen is szervezkednek. A protestánsok sem restek azon­
ban, hiszen, tudják, hogy ez a rend egyenesen ellenök állít­
tatott fel. És protestálnak, mint a hogy protestált maga a
római pápa, mikor eltörölte Őket s elismerte, hogy addig nem
lesz béke a földön, mig ők meglesznek. Legközelebb, mint
egy 1500-án gyűltek össze .Barmenbén, hogy ott élőszóval
én tiltakozzanak ellenök. É s tesznek még egyebet s valószínű,
hogy meg is akadályozzák ez alkalommal a tervezett visz-
szahivást. De ezzel elérnek-e mindent ? Elérik-e, hogy végleg
összeomlik az az egynáz, mely létének fundamentumát régen
elveszítette és legfeljebb az indifferentizmus, meg a fentartó
szerint még sehova sem tűnhetik el, mert a semmiségbe is
csak az merülhet el, a mi legalább erre képes.
Lássuk most magát az épületet és berendezését.
Megjegyzem, hogy az itt felhasznált adatokat Evan H.
Hopkins londoni lelkésztől kaptam, ki nem régen megláto­
gatván Palesztinát, a szent sir templomáról és a valódi kál­
váriáról feltűnést keltő dolgozatot tett közzé.
Tudvalevő dolog, hogy a szent sir csaknem a köze­
pén fekszik a jelenlegi Jeruzsálemnek. E z a hely pedig, Jo ­
sephus bizonysága szerint, Krisztus idejében is belül volt a
meg­ falakon. E z a leghatalmasabb bizonyíték a sir valódisága ellen.
A látogató sok szűk és különösen ivezett utcákon halad
át, melyek rakva vannak boltokkal és nyüzsgő néptömeggel,
mig eljut ama hosszú lépcsohez, mely egyenesen a szent
sirhoz vezet. Belépve a kövezett udvarra, előttünk áll az ódon,
kissé elhanyagoltnak látszó templom. A mint beléptünk, az
első, a mi magára vonja figyelmünket, egy nagy mészkő­
tábla, az u. n. «megkenetés köve,» melyről azt hiszik, hogy
azon helyezték el a Jézus testét, midőn drága kénetekkel
A megkenték. A zarándokok, a mint bejőnek, leborulva, csó­
kokkal árasztják el e követ, a vallásos érzelem különféle
demonstrációi közt. E g y nehány lépéssel távolabb, mutatják
a helyet, hol szűz Mária és egyéb asszonyok állottak, a mint
nézték a megkenetést.
Innen belépünk a «rotundába,» mely egy hatvanhét
láb átmérőjű hatalmas építmény, tizennyolc oszloppal. A ro­
tunda közepén van az úgynevezett Krisztus sirja, egy huszon­
hat láb hosszú és tizennyolc láb széles külön épületben. E z
az épület két szobából áll. A z első « a z a n g y a l o k ká­
polnája», a hol a látogatónak megmutatják azt a már­
ványba foglalt követ, melyet a « s i r » szájáról elhengeritve
találtak. A kápolna falain nyílások vannak, melyeken kinyújt­
ják a szent tüzet a görögök husvétja alkalmával.
Áthaladva az első szobán, elértünk a t u l a j d o n k é p ­
p e n i s i r h o z . A sir egészen márványnyal van bélelve, és
legkevésbé sem látszik rajta, hogy sziklába vágták volna. A
bejárástól jobbra áll egy márvány-pad. Azt mondják, az a
Krisztus sirja. K ét láb magas, hat láb hosszú és három láb
széles. Közepén egy repedés fut vé gig: ebből a szűk nyílás­
ból származik a csoda-tüz.
A szent sir templomáról azt hiszik, hogy az a megfe-
szittetés helyét is magában foglalja. A zarándokoknak megmu­
tatják a «megfeszittetés» kápolnáját, mely alól a földet He­
lena czászárnő Rómába vitette. Helena császárnőnek is van
 13- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
külön kápolnája, hol a zarándok megláthatja a helyet, hol
a császárnő ült, figyelve a munkásokra, kik az alant levő
tárnában a keresztet kutatták.
Ennyit a szent sir templomára vonatkozólag.
Az a kérdés most, hogy ha a szent sir temploma nem
azon a helyen épült, hol Jézust megfeszítették és eltemették:
hol va n h á t az i g a z i k á l v á r i a ?
Vaskos köteteket Írtak e kérdésről, de csak most kezd
a figyelem egy pontra irányulni.
Legtöbbet köszönhet a világ ez érdekes kutatásban
Major C o n d e r-n e k , ki éveken át a legkomolyabban mun­
kálkodott Palesztinában. Kutatásának eredménye az lett, hogy
a z i g a z i k á l v á r i a , a z a s z i k l á s h a l o m, a d a m a s z -
kus i k a p u n kivül, m e l y e t a m o h a m e d á n o k « E l-
H e i d h e m i j eh-,» a keresztyének pedig «Jéré-
m i á s-b a r 1 a n g»-j á n a k n e v e z n e k .
A ki tudja a bibliából, hogy azt a helyet, a hol Jézust
kivégezték, «koponya helynek» nevezték: megdöbben, ha
reá tekint ama Térképre, melyet M. Bonfils (Beyrout) vett
fel e halomról, (melyből nekem is jutott egy példány). Nincs
szükség magyarázatra, miért nevezték «koponyának,» any-
nyira hasonlít az az emberi koponyához, csak azon csodál­
kozunk, hogy a ki a bibliát olvasva, kereste e helyet, azon­
nal fel nem találta.
Ez az a hely, melyet a jeruzsálemi zsidók, m a is «k i-
végzés helyének» neveznek, átkozott helynek s midőn
mellette elhaladnak, követ dobnak felé, a következő szavak
kíséretében: «Legyen átkozott, ki romlását okozta a mi né­
pünknek, az által, hogy királyságra vágyott.»
E z a hely, mely a bibliai leírással is legjobban ösz-
hangzik, mert e halom-tetőn történt kivégzést, jól láthatták
a város falairól, Jeruzsálem csaknem mindenik házáról, épp
úgy, mint a két oldalon elvezető országútról.
A legújabb kutatások is, különösen a J. E. H a n a u e i - é ,
mind a mellett szólnak, hogy a legrégibb időtűi kezdve, e
sziklás halom volt a kivégzés helye, itt kövezték meg Jéré-
miást, Istvánt s így igen természetes lehet, hogy a Jézus
kivégzése is itt ment végbe.
Ha már e kis halom volt a kivégzés helye, o t t k e l ­
l e t t l e n n i a s í r n a k is « k ö z e l , » mint az egyik evan­
gélista megjegyzi.
Az utóbbi harminc év alatt két sirt fedezett fel e ha­
lom környékén, mely különös figyelem tárgya volt.
A z egyiket M a j o r C o n d e r fedeztek fel 1 8 8 1 -ben.
Ez hétszáz lábiiyi távolban, nyugatra fekszik a Kálváriától.
Lépcső vezet le a terjedelmes szikla-szobába, melyben tizen­
két halott számára volt készítve hely. Bajosan hihető, hogy
ez az árimáthiai Józsefé lett vo ln a; sokkal valószínűbb, hogy
valami gazdag zsidóé volt, kinek az itt elterülő földek is
sajátjai lehettek.
A másik sir, melyet G o r d o n t á b o r n o k r ú l ne­
veztek el s alig 2 3 0 lábnyi távolban fekszik a halom tete­
jétől. Kemény sziklába van vágva, hossza tizennégy láb, szé­
lessége tizenegy, magassága hét.
Beszélik, hogy midőn e sirt kibontották, tele volt ko­
ponyákkal, d e c s a k felül; ott pedig, hol a halottnak
tulajdonképpen feküdni kellett volna (t. i. a sir fenekén),
földnél egyéb semmi sem volt. Ebből némelyek azt követ­
keztetik, hogy közös csont-temető v o lt; mások pedig, a mi
valószínűbb, úgy vélekednek, hogy a sir mellett egykor lé
107
tezett épület fundamentuma készítésekor szétrombolt sírokból
kikerült csontokat dobták ide. A sir keleti végén, a mi fel­
tűnő, két keresztet találtak festve, görög felírással.
Érdekes volt az is, hogy e sir fenekéről egy nehány
kőlemezt vittek Londonba a British-Muzeumba s kérdést in­
téztek az archeológusokhoz: «Vájjon, ha megvizsgálnák e kö­
veket, nem tudnák-e megmondani a sir készítésének korát?
Felelet: n em ; d e a z t m o d h a t j u k , ho g y e sírban
e m b e r i h u l l a s o h a s e m r o t h a d t , ha e kő a sir fe­
nekéről volt véve.»
Végül, megjegyzem, hogy e sirt a tulajdonos most el­
adóvá tette. Á ra 30,0 00 forint. A vevőnek azonban, hogy
a sir környékét jó karba hozhassa, ki kell sajátítani még egy
pár hold földet, melynek értéke 20,000 forint. E z összeget
távolról sem sokalják az angolok s a mint megtudták, hogy
a «sir» eladó, azonnal megindították a gyűjtést, oly tekin­
télyes emberek pártfogása mellett, mint: tbe Bishop of Ro-
chester, the Bishop of Ripon, the Archdeacon of London,
stb. Azt hiszem, rég meg is vették, mert Canon Tristram
szerint: <It is simply priceless.» 0 , r T .
*J r Szabó Lajos,
n.-kapusi pap.
Különfélék.
= Márciusban a következő pályaművek jelentek
meg lapunkban: Elemi iskolai valJás-tanitásunk. A konfirmáció.
Fecsegések a parokhiából. I. II. A z egésségtan a népiskolában.
Vallásosság és hazafiság. Internátus és konviktus. Viszhang a
«Segéd-lelkészségről» feliratú cikkelyek.
Szívesen kérjük érdeklődő olvasóinkat, hogy szavazatukat,
minél többen, annál kedvesebben fogadjuk, ápril. 15 -ig bekül­
deni szíveskedjenek.
= «Rontsátok le a templomot, és én harmad­
napra megépítem a z t !» É s lerontatott Krisztus testének temp­
loma, de csak hogy az ő ígérete beteljesednék. Fölösleges
volt a kegyes asszonyok bánatos panasza: ki veszi el nekünk
a követ a koporsóról, mert a feltámadás, az élet győzedelmet
vett a múlandóságon: halál, hol van a te diadalmad! Most is
rontani igyekeznek a templomot. A magasztosnak, a felségesnek,
isten országának most is megszámlálhatatlan ellensége van.
A világosságot ontó napot nem egyszer felhők takarják e l ;
szidalmakkal árasztják el az igazság prófétáit, és keresztre
feszitik azt, a ki szent, és igaz vala : de a nap soha el nem sö­
tétedik, áttör a fellegeken ; az igazság elhintett magvai csi­
rába szökkennek, és a gyalázat keresztje lesz a diadalomnak
megszentelt jelvénye. A feltámadásnak, az örök-életnek ma­
gasztos öröme töltse be házunkat, szivünket, egész életünket
az előttünk álló szép innep-napokon. Hirdessük lelkesedéssel
a Krisztust, azt pedig, a ki feltámasztatott, és teljék be lelkünk
reménységgel, élő hittel az eszmények örökkévalósága felől.
Boldog húsvéti innepléseketí
= A Protestáns Irodalmi Társaság márc. 15-én
tartotta meg választmányi ülését és márc. 16-án a közgyűlést.
M i eleitől fogva meleg rokonszenvvel, igaz lelkesedéssel fogad­
tuk megalakulását, és a mennyire tőlünk telt, buzgólkodtunk
annak népszerűvé,, általánossá tételében. Lelkesültünk és lelke-
sitni igyekeztünk az illetőket annak érdekében. Most a titkári
jelentésből megdöbbenve látjuk, hogy bár a múlt évben a tagok
száma 8 1 -el szaporodott, ám, a bevétel fogyott, holott a múlt
esztendőben a h á t r á l é k nem kevesebb, mint 3,5 18 frt.
3 5 kr. Nem tudjuk, hogy vájjon az egyházkerületünkben levő
tagok hibáztathatók-é e tekintetben, és valóban örvendenénk, ha
a felelet tagadó volna. Ennek a sok hátráléknak következménye
lett az, hogy a Protestáns Szemle jún. i-től kezdve, havi folyó­
irattá változik át, eddigi terjedelmének a most jelzett válto­
zásokhoz való alkalmazásával, és hogy Monográfiák addig nem
adatnak ki, mig a pénzügyi helyzet nem ja v u l; mig a népies ki­
 io S . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
adványok vállalata még ez év folyama alatt megindittatik.
Szívesen kérjük a kerületünkhez tartozó tagokat, hogy köte­
lezettségüknek lelkiismeretesen igyekezzenek eleget tenni, mert
örök gyalázat, és lemoshatatlan szégyen lenne, ha közönyössé­
günk miatt, az Irodalmi Társaság abba a helyzetbe jutna, hogy
hivatásának meg ne felelhessen.
= Makói lelkész, Szöllösi Antal aa. pályadijat
tűzött ki ama tételre: adassák elő Szegedi Kiss István reforma­
tori működése 1 5 4 5 — 1552-i g. A bírálók, Farkas József, theol.
tanár és Révész Kálmán, a benyújtott egv pályamunkát egyhan­
gúlag jutalomra méltónak Ítélték, és az Irodalmi Társaság leg­
utóbb tartott ülésén a jeligés levélke felbontatván, abból F Ö1 d-
v á r y L á s z l ó , várc-hartyáni lelkész neve tűnt ki.
= Mindenki tudja, hogy a Tiszán túl Meliusz Péter
volt az első reformátor, ki a Kálvin tanait győzelemre vezette.
Meliusz 1 5 7 2- ben halt m eg; Debrecenben temették el és az
ez évről való városi jegyzőkönyv szerint, «a váróstul keletre
fekvő temető-kertben, a nagyobbik domb tetején tétetett sírba,
s fölibe igen nagy kő gördittetett». Most, mint a «Debreceni
Ellenőr» írja, a Csokonai-kör mozgalmat indított meg a Meliusz
sírjának felkutatására, melynek emléke is eltűnt a századok
folyamán, s helyét se tudja senki többé. E nemes törekvés­
nek alapja az, hogy a mult őszszel a Cegléd-utca végén eme­
lendő magas domb tetejében egy bemohosodott, enyészetnek
induló, félig földbe süppedt szárkofágon ezt a felírást vélték
kiböngészhetni P e t r u s M e l i u s . Hisszük, hogy a kálvi­
nista Róma nem fog kímélni semmi áldozatot, hogy felfe­
dezhesse annak nyugvóhelyét, kinek emléke iránt a hálás
kegyelet élénken él ma is minden kálvinista ember szivében,
de a kit mindenek felett Debrecen mondhat a magáénak.
= Kérelem a m agyar közönséghez. A dévai ev. ref. egy­
házközség, mely Hunyadmegye székhelyén a magyar nemzeti ér­
dekek vélelmezésének egyik legrégibb és legbiztosabb bástyája, el­
H IV A T A L O S
704--1895. KÖ RLEVÉL.
egyházkerületünk összes t. papjaihoz.
Az 1 S96. évi ezredéves kiállítás országos bizottságá­
nak elnöke, Nagyméltóságú Lukács Béla, m. kir. kereskede­
lemügyi Miniszter ur az alábbi levelet intézte főt. püspök
aához. Szám 14 . Méltóságos és Főtisztéiért! Püspök ur ! A
magyar állam ezredéves fennállásának nagy ünnepét, a nem­
zet méltó fény nyel óhajtja megünnepelni
Hazánk törvényhozása elhatározta, hogy az ezredéves
ünnepélyek fényének emelésére 1896-ban Budapest fő- és '• éves kiállítás országos bizottságának elnöke: L u k á c s , s. k.
székvárosában országos kiállítás rendeztessék. | kereskedelemügyi m. kir. miniszter.»
Ö csász. és apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb
urunk és királyunk, kinek dicső uralkodása alatt a magyar
állam a szellemi és anyagi virágzásnak mai magas színvo­
nalára emelkedett és a ki a nemzettel minden örömében és
minden bánatában együtt érez, hű népe iránti szeretetének
ez alkalommal is kifejezést adni óhajtván, a kiállítás véd­
nökségét elfogadni méltóztatott.
Midőn a kormány a haza minden fiát felhívja, hogy a
nemzet ünnepén szivvel-lélekkel vésztvegyen, és a nagy niű
sikeréhez minden tehetségével hozzájáruljon, első teendői egyi­
kének tartja, a hazai főpapság szives közreműködését kikérni.
Hazánk főpapsága magasztos feladatát mindenha úgy
fogta fel, hogy a nemzet valláserkölcsi nevelésével karöltve,
a hazafias érzelmek ápolását tűzte zászlajára.
Ezért, vezér-szerepet vitt minden nemzeti ügyben.
Meg vagyok győződve, hogy most, midőn a nemzet
ezeréves fennállását ünnepelni készülünk, a hazai fő-papság,
melynek hazafiságáról a magyar történelem minden oldala
tanúskodik, fényes példával fog előljárni.
Ezen meggyőződéstűi áthatva, van szerencsém Méltó­
ságodat tisztelettel felkérni, méltóztassék az ezredéves kiállí­
tás ügyét felkarolni és a kormányt ebbeli feladatának telje­
sítésében támogatni.
Felkérem továbbá Méltóságodat, méltóztassék az egy­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
13. szám.
határozta, hogy ősrégi, még a dicső Hunyadiak korából származó
szép, górh-stylü templomát és tornyát, isten és a jó emberek segít­
ségével, lehetőleg már az év tavaszán kijavíttatja, hogy ezen az
ősöktől reá maradt nagybecsű műemlék az időjárás,viszontagságai­
nak további romboló hatásától meg legyen óva. Ámde, vagyoni
ereje a kitűzött magasztos cél elérésére elégtelen. Birtoka, ugyszólva,
semmi Tagjainak száma, az ágostai evangélikus és az unitárius hí­
veket is beleszámítva, mindössze 860 Papilakja felépítésére, teme­
tője rendezésére, templomkeritése kijavítására, magtár alapítására,
stb. az utóbbi évtized alatt 10,000 frtná! többet áldozott. Mint pa­
rányi kis magyar sziget az idegenajku népek óceánjában, csakis
óriási erőfeszítéssel bírja magát fentartani. Esdve kérjük azért hazánk
magyar közönségét: jöjjön segítségünkre I Gyámolitson minket bár­
mily kis adománynyal, mert minden hozzánk juttatott fillér nemzeti
miszsziónk betöltését segitendi elő. A kegyes adományokat kéijük
a dévai reform, lelkészi hivatalhoz küldeni. Déva, 1893. márc 20.
L á s z l ó I g n á c , főgondnok. S z ő t s S á n d o r , lelkész.
= Nyilvános nyugtázás és köszönet. A dévai ev. rcf. tem­
plom és torony restaurálási költségeire, a hírlapokban megjelent
«Kérelem a magyar közönséghez» cimü esdő szózatunk folytán, mai
napig, a következő kegyes adományok küldettek be hozzánk: br
Radák Adám (Mikeszásza) 50 frt. Király Gyula (Kolozsvár) 1 fit.
Szombath Cvörgy (Győr; 1 frt. Thaly István (Nyitra) 10 frt. Szanka
Kálmán (Hajdú-Nánás) 1 frí: Horváth Lajos, orszgy képviselő (Bu­
dapest) 10 frt. özv. Gál Dánielné (Nagy-Várad) 1 frt. Hirling Mi­
hály (Kolozsvár) 5 frt. Schwarz Simon szatócs gyűjtése (Budapest-
Rákosfalva) 5 frt. 60 kr. Pogány Károly, orszggv. képviselő (Buda­
pest) 5 frt. gr. Teleki Árpád, orszggy. képviselő (Budapest; 2 frt.
50 kr. Barcsav Domokos és neje (Kolozsvár) 10 frt. Macskási Júlia
(Kolozsvár) 2 frt 50 kr. Vitán Árpád (Nagy-Varad) 2 frt. Boross
Elek (Maros-Vásárhely) 1 frt Pap Mária gyűjtése (Kolozsvár) 20
frt. melyhez járultak Szász Domokos, ief. püspök 10 frt. Pap Mária
2 frt. dr. Lázár Gvuláné, Kovács Béla, Keul S cs Bartók Jenő 1 — 1
frt. Pischl Iduna, Bisztritsány Katica, May Emília, Binder Laura és
D. G. 50 — 50 kr. Sebesi Laura. Sára Anna, Fntncu Victoria. Kö-
nigsberger L ca és Imecs Irén 30—30 kr. Összesen 127 frt. 60 kr.
A Déva városában és Hunyadmegye területén egyesek által eszkö­
zölt gyűjtés eredménye 1035 frt. 69 kr. Együtt 1163 frt 29 kr.
Fogadják úgy a kegyes adakozók, mint a szives gyűjtők mindnyájan
gyülekezetünk nevében mondott forró köszönetünket. Déva. 1S93.
március 20. S z ő t s S á n d o r , lelkész. L á s z l ó I g n á c , főgondnok.
RÉSZ.
házkerületében működő lelkipásztorokat az ezredéves kiállítás
nagy jelentőségére figyelmeztetni, és Őket felhívni, hogy főleg
a fiatal nemzedékben a millenium alkalmából, a nemzeti múlt
hagyományai iránti kegyeletet felébreszszék.
Intézkedtem, hogy a kiállításra vonatkozó szervezési
szabályok és közérdekű tudnivalók «Az 1896-iki ezredéves
országos kiállítás közleményei> cimü hivatalos lap útján a
nagy közönség és az érdekelt körök tudomására juttassanak.
Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem kifejezését
Budapest, 1 893 . február havában. Az 1896-iki ezred-
Midőn e leiratot a fönntebbiekben teljtartalmulag közöl­
jük : a teendő intézkedések közelebbi megjelölése nélkül, magunk
részéről is fölhívjuk t. pap aait, hogy az ezredéves kiállítás nagy
jelentőségének megmagyarázása által az érdeklődést a lehető
legszélesebb körben fölkelteni s a nemzeti múlt iránti kegyele­
tet felébreszteni és táplálni, hazafias kötelességüknek tartsák.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától, Ko-
lozsvártt, 1 8 9 3 . márc. 16 . elnök helyett:
M árkus Ján o s, Domokos A n tal,
titkár ______ ig.-tanácsom
4 2 9 - 1 S93. H I R D E T M É N Y E S ID É Z É S V Á L Ó P E R B E .
Kóbori Mária, sárpataki lakos, ev. ref. vallásu, sárdi K o­
vács Péter ev. ref. vallásu férjét, ki őt 12 éw el ezelőtt hűtlenül
elhagyta és azóta sem tartózkodási helye, sem életben léte felől
tudomása nincs ezennel hirdetményesen idézteti válóperbe,
mától számítandó hat hónap alatt, azon figyelmeztetéssel, hogy
aka.r megjelenik, akár nem, idéztető válóperét az udvarhelyi ev. ref.
egyházmegye házassági törvényszékén megkezdi és lefogja járatni.
Az udvarhelyi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától,
Kecsetben, 1 S 93 . március 28-án. Menyhárt A n drás,
ev ref esperes
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász GerŐ.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiH iiiiiiiiini:iiiiiiiiiiii->iiiiiiiiiiiiiii.iiiniiiiiiiiiiiiiim iitim m iim iiim iiiiiim iiiniiiiiiiiim iiiiiiiiiiiiiiiiim im iiiiiim iuiiiiiiim iiinim iiiiiiiiiiii)iiiiiiiiiiir

XXIII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Április 6. 14. szám.

M EG JELEN IK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : E g y évre 6 forint, télévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve

évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9 . s z .

likus autonómiát ? A kérdéseknek végetlen sora

A katholikus autonómia.
merül fel, melyek feletre várnak.
A vatikáni katholicizmusnak gyógyíthatatlan Legérthetetlenebb a püspöki kar állás-fogla­
rákfenéje, hogy önmagával van legtöbb baja ; ön­ lása. A püspökök nagyon jól kell hogy ismerjék
maga önmagának legveszélyesebb ellensége. Fel­ egyházuk dogmáját s kánonjait, s így tudniok kell
gyújtja saját házát azon számítással, hogy vele azt is, hogy a római katholikus egyház tökéletes,
a szomszédok is elégnek; tüzet kiált, lármát csap, autonóm társaság, Krisztustól és nem az államtól
s a zavarban ügyes raffineriával tévútra vezeti bírja a rendi (potestas ordinís) és a joghatósági
a közvéleményt. E lármából hangosan kihallatszik (potestas jurisdictionis) hatalmat, alkot törvénye­
a « k a t h o l i k u s a u t o n ó m i a » követelése. Fel­ ket, hoz bírói Ítéleteket, büntet, szóval, a jogható­
tűnő, hogy « k a t h o l i k u s autonómiát» követel* sági hatalmat is önállólag gyakorolja, s igy megvan
nek, nem pedig a «kath. e g y h á z autonómiáját». az autonómiája: miért epekedik tehát olyan után,
Ebben semmi különös nincs; sőt, igen termé­ minek birtokában van ? Azt fel nem tesszük, hogy
szetes követelése egy oly dogmatikai és egyházi a püspöki kar valaha beleegyezzék abba, hogy a
rendszernek, mely céljának megfelelőleg, önkényü- potestas jurisdictiot megoszsza a világi elemmel,
leg hol egynek veszi, hol megkülönbözteti a vallás, azaz, befolyást engedjen neki a törvényhozói, bírói,
keresztyén vallás, hitcikk, egyház, katholikus egy­ és végrehajtói hatalom gyakorlásában, mert ezen
ház, hierárkhia, stb. kifejezéseket. De, különben is, esetben egyfelől elvetné azt a kardinális dogmát,
tanításuk szerint, az egyház, már t. i. a római katho­ hogy a miképpen az egyházat a világiak nem ala­
likus egyház, melyen kívül több nem létezik, töké­ pították, úgy annak kormányzásában sem vehetnek
letes, autonóm, azaz, önálló társaság; az autonómiát részt; másfelől, elfogadná azt, hogy az egyház kor­
isteni jogon bírja, az kérdésbe sem tehető tehát, mányzata emberi, társadalmi, állami alkotás, s igy a
a katholikus egyház autonómiájáról szó sem lehet. társadalmi, állami kormány-idomhoz kell simulnia,
Nem lehet azért sem, mert az egyház egymás­ a mi megint katholikus dogmába ütközik.
tól lényegesen különböző tagokból, elöljárókból, Miféle autonómia lehet tehát az, mely ez úton
és alattvalókból álló természet-feletti társaság, üdv­ lehetetlen Azt akarják, a mi lehetetlen Ez fel
intézmény, mely teljesen kizárja a tagok egyenlő­ nem tehető.
ségét, egyen-joguságát, egyenlő kötelezettségét és Bármikint legyen a dolog, annyi minden esetre
felelősségét, mik az autonómia kárdinális feltételei. áll, hogy oly valamit akarnak megszerezni, mivel
Oly rendszerben, hol az elöljárók, mint felsőbb lé­ eddig nem bírtak, s melynek bírása reájuk nézve
nyek, az isten és alattvalók között közvetítői állást élet-kérdés. Ezt a valamit nevezik katholikus auto­
foglalnak el, autonómiáról beszélni nem lehet, s a ki nómiának. Hogy mit értenek alatta, azt még ez
mégis erről beszél, ábrándozik. ideig nagy bölcsen elhallgatták; de a törekvések,
Azonban, ha van katholikus filozófia, kath. irányzatok, meglehetős világosan értelmezik. Alig
história, kath. természettan, kath. számtan, vagy, lehet kétség benne hogy az ultramontán szabad
mit én tudom, miféle katholikus csoda-bogártan: gazdálkodást értik alatta. Ezt a szabad gazdái-
miért ne lehetne kath. autonómia is? Gondolkozóba kodást, úgy vélekednek, az állam nagyon akadá­
esik az ember a felett, hogy mi a z ; mi célja lehet, lyozza. Az 1848-ik évi.XX.t.-cikk 2.§-sa kimondotta,
miért foglalkozik vele a püspöki kar; a világi elem; hogy e «hazában törvényesen bevett minden vallás­
a kormány-férfiak; kitől kérik; ki adja azt a katho­ felekezetre nézve,különbség nélkül,tökéletes egyen-
 IIO. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
lóság és viszonosság állapittatik meg ; a Ill-ik tör­
vény-cikk az addig csupán a fejedelemnek tulaj­
donított hatalmat a katholikus egyház felett a mi­
nisztériummal osztotta meg; a ó ik paragrafus sze­
rint, minden egyházi ügyben ő Felsége a végre­
hajtó hatalmat ezentúl kizárólag a magyar minisz­
térium által fogja gyakorolni; a 7-ik paragrafus
szerint, az érsekeknek, püspököknek, prépostoknak,
apátoknak kinevezése mindig az illető felelős ma­
gyar miniszter ellen-jegyzése mellett, egyenesen
ő Felségét illeti. Mindezek a katholikus egyházon
elkövetett jog-sértések. Ebbe a kategóriába esik
az 1868-ik évi 53-ik törvény-cikk 12. paragrafusa,
és ezzel kapcsolatosan minden állami intézkedés,
mely a katholikus egyházat a többi felekezetekkel
egy rangba helyi. Ez abszurdum, kiálltják. A u t o ­
nómiát kérünk!
Engedjék meg, ha kérdésbe tesszük, hogy
vájjon nem azért áhitoznak-e kath. autonómia után,
hogy a nép-fenség elvét, a mely a jo g forrását
a nép-akaratba helyezi, s az ezen alapra fektetett
1848-iki törvényeket elvessék, mert « a t h e i s t i -
k u s o k», a mint a Szent-István társulat hit-tudo­
mányi folyóiratában hirdetik ?
Kitől kérik az autonómiát ? Az államtól. Itt
megint egy érthetetlen katholikus problémával ál­
lunk szemben. (Ha ugyanis már mindent katholi-
zálni akarnak, ám, legyen ez az érthetetlen pro­
bléma is katholikus.) Dogmatikus alapon ugyanis
elismerik és hirdetik, hogy az állam éppen úgy,
mint a katholikus egyház isteni jogon alapuló,
bár különböző természetű és célú, de tökéletes
társaság. Ezeken kívül, egyetlen tökéletes társaság
sincsen. Azonban, a két tökéletes társaság között,
melyek egymással nem a subordinatio, hanem a
coordinatio viszonyában állanak, rangfokozat van,
s e rangfokozatban a római kath. egyház áll első
helyen. Ez a rangfokozat azt követeli, hogy az
állam, mint alsóbb rendű, tényleg tartozik segíteni
a fensőbbet, a katholikus egyházat mindabban, a
mit ez, mint saját céljára szükségest, tőle követel;
de, ez nem tartozik hasonlót tenni, s a mit teszen,
legfolebb szeretetből teszi; a status conflictus ese­
tében, azaz, akkor, ha az egyház és állam össze­
ütközésbe jő, mint most az egyházpolitikai kér­
désekben, akkor a magasabb rangfokozatú társa­
ságnak, azaz, az egyháznak kell győznie, annak kell,
hogy az állam engedelmeskedjék. Látni való, hogy
mennyire ellentrriond önmagának a katholikus fel­
fogás, midőn az egyházat és államot coordinált
viszonyba állítja ugyan, de tényleg az államot az
±4. szám.
egyház alá subordinálja, a rangíokozat elméleténél
fogva, és ettől a subordinált társaságtól kéri az
autonómiát, azaz, szabad kezet, mint egykor a
fejsze kért nyelet az erdőtűi, hogy az erdőt ki­
vághassa. Szóval, midőn a püspöki kar a kath.
autonómia mellett kardoskodik, azt árulja el, hogy
az államban szabad kezet akar nyerni a szabad
gazdálkodásra. Ennek hangjai elég érthetően ki­
vehetők a katholikus gyűlések lármájából, s a püs­
pöki konferencia által elfogadott Schlauch váradi
püspök-féle laborátoriumból.
Nem kevésbé érthetetlen a katholikus világi
elemnek, a katholikus egyház alattvalóinak maga­
tartása. Ok, a mint mondják, jó katholikusok, az
egyháznak hűséges, engedelmes gyerm ekei; de,
ezzel azt is kimondották, hogy nekiek önálló véle­
ményük, akaratuk, törekvésük nincs; hanem, min­
den fontolgatás nélkül, csatlakoznak az egyház
elöljáróinak, a püspököknek véleményéhez, akarat­
jához, törekvéseihez, s a kath. autonómiát veszik
úgy, mint ezek. És ha mégis összegyűlnek tanács­
kozni a kath. főrendek, képviselők, s más kath.
notabilitások, az legalább is elárul annyit, hogy
a kath. autonómiát illetőleg nincsenek egy véle­
ményen elöljáróikkal; a kik ezen felül még azt
kívánják, hogy a kormány egyházpolitikai pro-
grammjába vegye fel a kath. autonómiát, éppen
bizalmatlanságot árulnak el a hierárkhiával szem­
ben ; de, azt ők sem mondják meg, hogy mit érte­
nek a katholikus autonómia alatt ? Ha az a céljuk,
hogy a kath. egyház oly alkotmányt nyerjen, mely­
nek értelmében az egyház fentartásában és kor­
mányzásában a világiak is részt vegyenek, ez egé­
szen kebli ügy, s csak annyiban tartozik az állam­
kormány hatáskörébe, a mennyiben annak elké­
szítésére megszerzi az engedélyt, s megerősítését
kieszközli ő Felségétől, nem pedig az, hogy az
alkotmány-tervet ő dolgozza ki. Ha pedig meg­
elégszenek a világi elemek oly mérvű és tartalmú
befolyásával, mint az az erdélyi kath. egyházkerü­
letben el van fogadva, ez a kath. autonómia nagyon
is vékony eredmény azon lelkesültséghez viszo­
nyítva, mit oly nagy buzgósággal hangoztatnak.
Tehát, itt sem tudtunk meg semmi pozitívumot.
(Vége következik.)
Megengedhető-e a gyermekeknek
a biblia olvasása?
A zo n kön yvek közt, m elyek napvilágot láttak, m e­
lyek az em beriség vallás-erkölcsi kifejlődésére kiszámítha­
tatlan hatást gyakoroltak, kétségen kívül, a biblia foglalja
 14 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
el a legelső és a tiszteletre legméltóbb helyet. Herder az
atya és a menyasszony szavaival hasonlítja össze a bibliát,
mivel ennek szava bátorságot nyújt a küzdelemben kifáradt
emberi léleknek, s vigasztalást a szenvedések között. Gőthe
kezességet vállal a biblia jövőjéért, mely múltjához méltó
leend. mert, minél magasabbra emelkedik a tova tűnő
századokkal az emberi műveltség, annál inkább magához
ragadja a biblia a főszerepet a vallás-erkölcsi növelésben,
melynek egyfelől valódi fundamentuma, másfelől leghatal­
masabb eszköze. De, bizonyos az, hogy csak a komolyan
gondolkozó egyének méltányolhatják a biblia értékét. Lord
Byron e könyvben találta fel a titkok titk á t; Humbold
egyedüli népies könyvnek a szent írást tartja, mely a költe
mények és történetek mellett, a valódi bölcsességet is
felöleli. Tartalm át felfoghatja az egyszerű értelem, s meg­
találhatja benne lelkének táplálékát oly mértékben, mint
más helytt sehol. Nincs értelmi és kedély-hangulat, mely
benne megfelelő viszhangra ne találna.
A bibliával részletesen foglalkozó tudósoknál az argu­
mentumok egész seregével találkozunk, melyekben kimu­
tatják, hogy a bibliát joggal illeti meg «a könyvek könyve»
elnevezés. Humbold szerint, a biblia az eszméknek min­
denki előtt nyitva tartott tárháza. Eszméi, gondolatai
mindenkire illenek és alkalmazhatók, s a kevésbé müveit
közönséggel is könnyen megértethet ők. Tartalmában sok
oly dolog van, melyek távol állanak az emberiség mái
törekvéseitől, melyek az emberi küzdelmek különbfélesé­
gével a gondolat és érzés bizonyos egységével szem­
ben foglalnak állást; felöleli a mindinkább szétforgá­
csolt egész szellemi világot, s eg y közös alapra vissza­
vezetve, adja elő. Szellemi életünk mai szétszakadozott-
ságát senki sem vonhatja kétségbe. A különböző helyzetű,
és foglalkozású emberek teljesen elzárkóznak egymástól.
A tudós a legtöbbször számba sem veszi a nem-tudo*
mányosan képzett egyént, a müveit a kevésbé műveltet,
a szellemi munkás a kézművest. A munka-felosztás, melyre
idő- és erő-kimélés tekintetéből elkerülhetetlenül szükség
van, inkább egyoldalúvá tesz ma mindnyájunkat, mint az
elmúlt időkben. Mindenki csak ön-magára és övéire gondol,
s a foglalkozásához szükséges követelmények megszerzé­
séért küzd. A társadalmi élet figyelmes szemlélője lemond
arról, hogy magán-beszélgetéseibenfölemlitseazon égető kér­
déseket, melyek szoros összefüggésben vannak a napi ese­
ményekkel, mivel még a hasonló képzettségűek és állásúak
közt is kevesen vannak, kik a fölvetett kérdés megoldá­
sában részt vennének, v a g y megértenék. Nem sokára oda
jutunk, hogy ön-magunkat sem értjük meg. Ezért vannak
meg a társadalmi válasz-falak, melyek a szétszakadozott-
ságot növelik. E g y ik osztálynál a kicsinylés, másiknál a
féltékenység az, mely elválaszt egymástól. A tér-szűke
miatt, nem foglalkozhatunk e kérdéssel részletesen, de azt
bátran kimondhatjuk mégis, hogy hiányzik a mái társa­
dalomban az érdekeknek bizonyos közössége, hiányzik
főképp egy közös eszme, s ezért nagy szükségünk van a
bibliára, mint közös kiindulási pontra, mivel e könyv, ha oko­
san használjuk, magasabb szellemi életünk megteremtője,
felvirágoztatója leend, s megszünteti legalább az egy val*
lás-felekezethez tartozók közt a társadalmi szétszakadozást.
Ennek elérésére kétség kívül nem elég a bibliát csak
becsülni; hanem szükség, hogy tanulmányunk tárgyává
m .
téve, elsajátítsuk belőle mindazt, a mi lélek, a mi meg­
elevenít. De hát, olvassák e ma a bibliát ? Pedig olvasása
szükséges, mert csak ez által győződhetünk meg fontossá­
gárúi. Tekintsünk a biblia-társulatok működésére, mert
azon tevékenység és áldozat, melyet azok a biblia kinyo-
matása, és terjesztése körül kifejtenek, legfényesebben bizo­
nyítja fontosságát. A társulatok működéséről szóló jelenté­
sekben láthatjuk, hogy egyedül a porosz biblia-társulat
évenkint 100,000 teljes bibliát, s 50,000 újtestamentumot
ad az emberiség kezébe. A z angol, és más biblia-társu­
latok hazánkban is óriási szorgalommal hordatják házról-
házra. A biblia eddig 26 3 nyelven látott napvilágot, mely­
ből 12 0 eredeti fordítás. E számok hangosan beszélnek,
ha meggondoljuk, hogy azok folyton emelkednek. Kérdés
azonban, hogy a biblia ily n agy elterjedése mellett, annak
használata megfelel-é a mái követelményeknek ? Kérdés,
szabad e a serdülő kor végéig a gyermekeknek a bibliát
úgy, a mint van, a maga egészében olvasni ?
Megengedhető-e a gyermekeknek a biblia olvasása ?
Vannak sokan, kik ifjúságukban többször átolvasták a
bibliát s lelkűk telve van azon kincsesei, melyet abból
merítettek. Tisztelettel tekintünk az ilyen egyénekre s
hasonló tiszteletet érzünk a szent könyv azon példányai
iránt, melyeknek minden lapja tele van jegyzetekkel, alá­
húzásokkal, melyek a tulajdonos vallásosságát s fürkésző
gondolkozásmódját bizonyítják. De, bizonyos az is, hogy
ezen emberek a leggyakrabban alárendelt viszonyok közt
éltek távol a világi műveltség sokszor igen káros kinö­
véseitől s ennek lehet tulajdonítani kedélyük, értelmük,
és jellemük azon magas kiképzését, mely csodálatra ra­
gad s melyet egyenesen a biblia olvasása által szereztek.
H ány egyszerű földmivelő ember van székely híveink
közt, kik vallásos ismereteiket nem az iskolában szerez­
ték, hanem a biblia olvasása által; hány, ki élete vég­
napjaiban kiválasztja a textust s elküldi papjának, hogy
halála alkalmával abból kiindulva, tartson halotti beszé­
det ? Itélet-képesebb, belátóbb és tapasztaltabb embere­
ket alig találunk, mint ezen egyszerű biblia olvasók. D a­
cára azonban mindezeknek, egy percig sem habozunk
«nem»-mel felelni ezen kérdésre: megengedhető-e a gyer­
mekeknek a biblia olvasása ? Nem habozunk, mert a biblia,
a maga egészében, úgy a mint jelenleg van, nem való
gyermek kezébe.
Őrködő szülők, és gondos nevelők óvakodnak a
gyermekek kezébe adni a bibliát, még pedig egyfelől
azért, mert sok dolog van benne olyan, mit a gyermek
fejletlenségénél fogva meg nem érthet, másfelől azért,
mert egész fejezet-sorozatok vannak, különösen a prófétai
könyvekben, melyek csak ú gy olvashatók sikerrel, ha az
olvasó előtt ismeretesek azon kor történelme, s társa­
dalmi viszonyai, melyekben azok keletkeztek. Sokszor
még a felnőtt ember is, ha nem theologiailag képzett,
téved a gondolatok valódi értelmének kitalálásánál s a
legtöbbször a gondolatok összefüggését sem érti meg.
A z exodus, levitikus és numeri nagy része s a bibliában
számos más hely. kronológiai, hisztoriai és másféle is­
meretet követelnek. Ajánlatos, hogy mindezen részek rejtve
maradjanak a gyermekek előtt, mert az oktatás egyik
főelve e z : semmi olyast nem kell a gyerm ek kezébe adni,
mit megérteni, és elsajátítani nem képes.
 X1 2. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
Ha ez is lényeges didaktikai szempont, úgy még | a felfedezést tette, előbb szomszédjának, azután egy har-
sokkal fontosabb a pedagógiai. Mindnyájan tudjuk, hogy ! madiknak, negyediknek adja tudtára a kihagyott hely
a biblia s főleg annak ó-testamentumi része sok oly dol­ tartalmát s rövid idő alatt tudja az egész osztály. A vá­
got mond el egészen leplezetlenül, melyektől óvni kell sott gyermekek, mivel ilyenek minden osztályban vannak,
a gyermekeket, legalább a serdülő kor végéig. Ilyenek
p. o. a nemi dolgokrúl szóló részek. Ezekről terjedelme­
sen és sokat lehetne írni, de e g y lap keretébe mozgó
közleményben kifejteni, egyfelől lehetetlen, másfelől pe­
dig szükségtelen is. Ennélfogva, csak a figyelmet hívjuk
fel, hogy azok, kik hivatva vannak, a kiknek talán el­
kerülte volna figyelmét, a dolgot megfontolva, igyekez­
zenek e bajon segíteni. Már azon körülmény is, hogy a
biblia azon részei, melyek a vallás-erkölcsi élet előmoz­
dítására, fokozására nagy hatással lehetnének, a legtöbb­
ször a gyermekek lelkületéhez nem illő szakaszok által
vannak szétválasztva s ig y a legszebb helyek közvetlen
közelében fordulnak elő oly dolgok, melyeket kerülni kell,
jogosan ébreszti föl az aggodalmat mindazokban, kik az
«erkölcsiség jövendő zálogainak, a gyermekeknek» helyes
oktatást törekednek adni, tejjel táplálni mindaddig, mig
a nehezebben emészthető anyagok elfogadására is elég
erősek lesznek. A biblia őszinte igazságszeretettel tár föl
előttünk jót és roszat s ad tanácsot cselekedeteink vég­
hezvitelére. Csak H ágárt említsük fel, kinek alakja bár
művészek feldolgozására sokszor nyújtott alkalmat, er­
kölcsileg, a mi véleményünk szerint, nem kifogástalan és
előadásában benne botránkoztató, az erkölcsi érzületet
sértő, sikamlós, az érzékeket ingerlő, nyílt, v a g y hallga­
tólagos kétértelműség, frivolság nincs, de gyermekek, kik
még nem bírnak a biblia olvasásához szükséges ismeret­
tel, könnyen egyebet olvashatnak ki belőle, mint a mi
tulajdonképpen ott van. Ezért mondjuk mi azt, hogy a bib­
lia úgy, a mint van, mint egész, nem való gyerm ek kezébe.
Nem mondhatjuk, hogy «tisztának minden tiszta» s
hogy az ártatlan gyermeki s z ív , midőn tisztelettel veszi
kezébe a bibliát, érintetlenül marad a kedélyéhez nem
illő dolgoktól. Sok, igen sok függ a s z ív tisztaságától,
de nem keli felednünk, hogy az egy szelíd növény, me­
lyet nem lehet, nem szabad idő előtt az élet fagyának,
viharainak és kisértéseinek kitennünk. Sokan vannak a
gyermekek közül, különösen nagy városokban, még más
veszélyeknek is kitéve, mert e helyeken legtöbbször egész
meztelenségében lépik föl a bűn s mint csábitó piaci
áru pöffedez a tapasztalatlanok szemei előtt. A gonosztól,
a bűntől, mivel azt egyszerre meg nem semmisíthetjük,
legalább teljes erőnkbűl tartsuk távol a minden iránt fo­
gékony gyermekeket. íg y kellene cselekednünk s ha meg-
figyeljük az iskolában a biblia használatát, azt fogjuk
tapasztalni, hogy éppen az által nyitunk utat a gyer­
mekek szivében a bűnös gondolatoknak és érzelmeknek.
Sokan azt állítják, hogy egy értelmes, elővigyázó
tanító mindezeknek útját vághatja. Állításuk azonban té­
vedésen alapszik. Nézzük csak. A vallástan tanítója reá
parancsol mindenik gyermekre, bogy bibliát vigyen ma­
gával az osztályba. Abból egyes részeket felolvastat s
ha oly hely következik, melyek a gyermeki értelemhez
nem illenek, egyszerűen elhagyja. A z egyik gyermek eset­
legesen, v a g y kíváncsiságból átolvassa a kihagyott he­
lyet. A z óra eltelt, a gyermekek összesúgnak, csaknem
kárörvendő mosoly ül arcaikon, mive) azon gyermek, ki
14. szám.
a kedvtelés bizonyos nemével zsákmányolják ki tanítójuk
távollétét s kezdik magyarázni a kihagyott hely tartal­
mát. Gondoljon csak vissza mindenki gyermek korára, és
lehetetlen lesz tagadnia, hogy igazunk van. Hol van most
az a tanító, ki az ilyen esetekért magára vállalná a felelős­
séget, v a g y képes lenne, megakadályozni az ilyen eseteket ?
Ú g y hisszük, ebből következtethettük azon fönnebbi
állításunkat, hogy a biblia, ú gy a mint van, mint egész,
nem való a gyerm ek kezébe. Ellenvethetik, hogy van­
nak kézi-könyveink, melyek a szent könyv legfontosabb
elbeszéléseit magukban foglalják s a tanításnál egészen
kielégítők. Elismerjük, hogy ezen könyvek az elemi osz­
tályokban elégségesek, de a felsőbbekben (az I. II. gimn.)
s úgyszintén a polgári leányiskolákban is már szüksé­
gessé válik a zsoltároknak, evangéliumoknak és a páli-
leveleknek olvastatása. Itt tehát ismét nincs egyéb hátra,
mint hogy a tanító a bibliát kezükbe adja, a mit nem
volna szabad megengednünk.
Itt kell a mentő és a vallástan tanításánál az eddigiek­
nél nagyobb sikerrel biztató, s minden veszélytől védelmező
eszközt keresni. E z az eszköz pedig nem más, mint egy
iskolai bibliának készítése, mely felöleli a szentirásból mind
azt, mit a jelenlegi vallás-erkölcsi élet a tizenhatodik élet
évig megkövetel, mely a gyermekeket megismerteti a
«könyvek könyvének» drága gyöngyeivel s kizár minden
olyast, mely szükségtelen, sőt káros.
A z iskolai bibia gondolata az, mely véleményünk
szerint, egyfelől a vallásos oktatásnál a sikert biztosítaná,
másfelől pedig a jelenleg uralkodó tarthatatlan állapotot
megszüntetné.
Ezen iskolai biblia készítése nem is adna nagy mun­
kát, mert Erdélyben a szász lutheránusok használnak egy
ilyen bibliát: «Családi biblia» címen, mely ha minden tekin­
tetben irányadó nem is lehetne, de mintául minden esetre
szolgálhatna. Szászországban 1875-ben jelent meg egy ilyen
forma munka. Swájcban 18 8 7 — 1892-ben dolgoztak ki egy
ilyen iskolai bibliát. Poroszország számára pedig, a hírlapok
szerint, a berlini rektor-profeszszor Vöcker, készített egy
kitűnő munkát a közoktatásügyi miniszter felszólítására,
mely a napokban fog megjelenni. Ezek a készítésnél elég út­
mutatást nyújtanának.
Ha ezen óhajtásunk a jelenlegi vallás-tanítás megváltá­
sa végett megvalósulna, akkor bátran adhatjuk ezen bibliát a
gyermekek kezébe Augusztinus szavaival:« Vedd és olvasd!»
A népiskolai vallás-tanitásról.
A népoktatás ügye, az utóbbi pár évtized alatt,
óriási haladást tett. Ú g y az állami, mint a felekezeti tan­
terv egész a túlterhelésig fokozta minden tantárgynak
tanítását, s azok a szegény nemzet napszámosok mind a
mellett, hogy a megélhetés nehéz gondjaival kénytele­
nek küzködni, oly lelkiismeretesen, oly szakszerűen dolgoz­
zák fel a kiszabott anyagot, hogy elmondhatjuk, hogy isko­
láink ma már jók, a népnöveiés általánosan virágzóban van.
Es még sem örvendhetünk lélekből népiskoláink ezen
 14- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
állapota felett. Nem élvezhetjük teljes gyönyörrel e virág­
zást, mert nincsen benne kellőleg kifejlődve az a szín, mely
nélkül az egész hiányos, s nem tölti be egészen lelkünket.
A midőn örömmel szemléljük, hogy a népiskolá­
ban minden tantárgy hova-tovább mind újabb és tökéle­
tesebb módszer szerint, s mind nagyobb eredménynyel
tanittatik, ugyanakkor szomorúan kell látnunk, "hogy a
tantárgyak koronáját, a v a l l á s t , ma is azon módszer,
azon tankönyvek szerint, épp azon terjedelemben s ered­
ménynyel tanitják, mint tanították évtizedekkel ezelőtt.
Ma, midőn eg y 7 — 8 éves gyerek jobban ír, olvas és
számol, mint évtizedek előtt egy [5 éves; s egy 1 0— 12
éves, csaknem minden tantárgyból, felülmúlja az akkori
3 — 4-ik k. oszt. tanulót, azt látjuk, hogy a vallásból a
népiskolai tanuló csak annyit és csak azt tudja ma is,
a mennyit és a mit 20 — 30 évvel ezelőtt tudott az akkori.
Óriási a haladás a népiskolában mindenben, csak
a vallás-tanítás nem tesz egy lépést sem előre.
E z elmaradásnak okait 12-évi tanítóskodásom alatt
a következőkben tapasztaltam :
1. Ma, midőn minden tantárgy tanításához jónál
jobb vezérkönyvek vannak, a vallás tanításhoz egy sin­
csen. S midőn a tankönyvek ezerével lepték el a könyv­
piacot, vallási kézikönyveink a Sz. K. és N. P. bibliai
szent történeteire, s a N. P. kátéjára szorítkoznak. És
ezek is már régen várnak az átdolgozásra, mert a taní­
tónak, ki a dogmát nem ismeri, csaknem megáll az esze
ezeknek mikint használata felett.
Tanítóink legtöbbje állami tanitóképzőbűl kerül ki,
hol úgy elméletileg, mint gyakorlatilag, a lehető legjob­
ban kiképezik minden egyébből, csak a vallástanból nem.
A z életbe lépve, tovább képzik magukat egyébből, de
ebből n e m ; mert ezt nem is tekintik hivatásszerűnek.
Mit csináljon az É v a csábítójával, a Jézus kisértőjével, a
disznó-csordába beleűzött ördögökkel, a bukott angyalok­
kal, stb. az ilyen tanító, ha iskoláját minél felvilágosi-
tóbb szellemben akarja vezetni ? H a ezeket a tankönyv
szerint tanítja, a mint írva vannak, akkor a protestáns
szellem ellen vét. s még annak is kiteszi magát, hogy
növendékei, a m a i g y e r e k e k, lenevessék, a mi által
mindent kockáztat. Ha pedig egyéni felfogása szerint:
az É v a kígyóját asszonyi kíváncsiság, a Jézus kisértőjét
emberi nagyravágyás, stb. köntösébe öltözteti, akkor
nem tudja, hogy nem követ-é el vállás elleni hibát ? De,
még igy is meggyül a baja a disznókba kergetett ördö­
gökkel, kitaszított, bukott angyalokkal, stb.-vel. És
nem kevesekb baj ennél az sem, hogy ha minden tanító
egyéni hitét, meggyőződését kezdi hirdetni, úgy minden
iskola mást-mást, és igen sok hirdethet hamis tant is.
2. Sok helyen papok tanitják a vallást, a mint ren­
delve van. S igy jól is van, hiszik sokan, mert ők tudják,
hogy mit és hogyan kell tanítani.
Kétségbevonhatatlan, hogy a papok, kiknek hosszú
a tanulói pályájuk, sokat tanulnak, s nagyon sokat tud­
nak. De legyen szabad, kimondanom, hogy én nem látok
e pályán egyetlen olyan pontot sem, hol a népiskolai
kisdedek növelését, s mikénti oktatását megtanulhatnák.
Mert, a privát tanítás, melyet mint fiatal, s inkább saját
dolgukkal, mint komoly tanítással törődő tanulók foly­
tatnak : va g y a középiskolai köztanitóság, hol serdülő
113-
növendékekkel foglalkoznak: nem adják meg a népisko­
lához kivántató azon gyakorlatot, mely által hasznosan,
áldásosán lehet tanítani a népiskolában. S nem adja meg
ez idő szerint sem a theologia, sem azon oklevél, melyet
a tanítóképzőben az elméletből szereznek. Vannak ugyan
sokan, a kik tanulói pályájuk végeztével, v a g y éppen
papi pályájuk folyamán, kedvező körülmények közé jutva,
megszerezhetik e gyakorlatot, de mindenki nem része­
sülhet e szerencsében, sőt az ilyenek csak kivételesek.
Bármily nagy tudomány mellett, lehet az ember gyenge
tanító, ha nincs meg a gyakorlata.
De, még a kellő gyakorlat mellett sem lehet a
pap eredményes tanító, mert egyházi halaszthatatlan
teendői, (esketés, keresztelés, betegek látogatása, hiva­
talosan kért anyakönyvi kivonatok sürgős kiállítása, stb.)
éppen akkor tarthatják vissza az iskolától, midőn vallás
órája van. Hát ha még hozzá vesszük, hogy a falusi
papok legnagyobb része gazdaságot is folytat, s az ezzel
járó teendők is sokszor elmulasztanák a tanítási órát!
Ilyen esetekben rábízza a tanítóra. É s ig y a vallás-
tanitás olyan mostoha gyermekké leend, a kinek két apja is
van, s egyik sem édes. Otyan dologgá, a mely a papnak is,
a tanítónak is dolga. E g y angol közmondás szerint p ed ig:
a mi mindenkinek a dolga, az senkinek sem a dolga.
Mivel tény az, hogy mindenki csak a maga helyén
lehet egész ember, csak ott működhetik sikerrel, s ig y
a pap a templomban, a tanító az iskolában; a vallásta-
nitást is a tanítókra kellene bízni. Minthogy pedig a
munkakedv, mely a jó siker biztosítéka, a munkadij ará­
nyában fokozódik: a tanítókat a vallás-tanításért illő tisz-
teletdijban kellene részeltetni; mert hisz «a munkás ér­
demes és méltó a maga bérére.»
Továbbá, minthogy a tanmódszer megváltoztatásá­
nak, a tananyag helyesebb beosztásának, a tankönyvek át­
dolgozásának és eg y vezérkönyv kiadásának ideje nagyon
elérkezett: haladéktalanul kellene intézkedni az iránt, h o gy:
a) irassék az ev. ref. elemi iskolák számára eg y ve-
zérköny a vallás tanításhoz;
b) a meglevő tankönyvek ennek megfelelően dol­
goztassanak át, v a g y helyettük mások írassanak.
íg y aztán vallás-tanításunk is kimozdul mai veszteglő
helyzetéből s majd a jövő évtizedek több eredményt látan-
danak e téren, mint mi jelenleg. De ha e módosítások most
meg nem történnek, úgy évtizedek után is csak az lesz az
eredmény, a mi ma, s a mi volt évtizedekkel ezelőtt.
A vezérkönyvre és a tankönyvek módosítására vo­
natkozó nézeteimet majd egy más alkalommal leszek bá­
tor megtenni. Most csak egy részletet hozok fel káténk­
ból, az általam óhajtott módosítás szükségességének meg­
erősítésére.
A tízparancsolat oly könnyen érthetőleg van leírva,
hogy melléje szükségtelen minden magyarázat. De min-
denik parancsolat után van még olyan magyarázat, a
mely csakugyan magyarázatra szorul. Pedig, ha már szük­
ségesnek vélték a megirott magyarázatokat, mennyivel
könnyebb és hasznosabb lett volna, azokat ily egyszerűen
tenni: 1. Senkit és semmit sem szabad a jó istenen kívül
imádni. 2. A z isten képét nem lehet lefesteni, mert
láthatatlan. A képeket és szobrokat imádni, nem szabad,
mert azok nem istennek a képei, csak képzeleti, hamis
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
képek. 3. Isten nevét átkozódásra, káromkodásra ne hasz­
náljuk, mert megbüntet. 4. Vasárnap és más ünnepna­
pokon ne dolgozzunk, hanem menjünk templomba s imád­
kozzunk; mert isten megérdemli ezt tőlünk. 5. Szülőin­
ket tiszteljük ; nekik engedelmeskedjünk, mert csak ig y
élünk sokáig, stb. stb.
De, szerintem, még az ily egyszerű magyarázatot
sem kell leírni a tankönyvbe, csak is a tanító kezébe
adandó vezérkönyvbe.
A tananyagot oly arányban kell felvenni és beosz­
tani, hogy a két alsó osztályban a biblia, a két közép­
sőben a káté egészen feldolgozható legyen; hogy a két
felső osztályban még erkölcstan és egy kevés egyházi
történelem is tanítható legyen. Természetesen, csak a
növendékek fejlettségéhez mért arányban, s csak ott, a
hol hat oszt. van. A mostani viszonyok közt a hat osz­
tályú iskoláknál az 5— 6-ik osztály, az ismétlő iskola és
konfirmálandó növendékek folytonosan ismételnek. Öt évig
ismételni pedig azt, a mit négy alatt eltanultak, igen sok.
H a vallástani kézi-könyveink módosítása megleend,
akkor vallás-tanitásunk előbbvitelére vonatkozólag egyéb
óhajunk nem maradna fenn, mint az, hogy ha, igen he­
lyesen, tanítókra bizatik a népiskolai vallás-tanitás, ak­
kor a tanítóképzőkben nagyobb gondot kell fordítani ;
ha pedig papokra bizatik, akkor a gyakorlati theologiára
be kell hozni a gyakorlati tanításokat, hogy a papjelöl­
tek sajátíthassák el a tanítási g yako rlato t; s kötelezni
kell őket a tanitóképesitési vizsga letételére. E z azért is
szükséges, mert néhol a papok tanítók is, és másutt ők
az iskola ellenőrzői, felügyelői, fejei. S vajmi nehéz és kényes
dolog lehet az, hogy egy szakembert egy nem szakember
ellen őrizzen s az adja meg a szükséges utasításokat.
Külföldi egyházi szemle.
A Harnack-féle apostolikum-vita megindítója tulajdon­
képpen nem Harnack, hanem az az egyszerű würtembergi
pap, Schrempf, ki állásával fizetett szabadelvüségeért, meg
azért, hogy lelkiismeretével nem tartotta megegyeztethetőnek,
olyan egyház szolgálatában állani, melynek hitelveit nem tudja
vallani. Schrempfnél ugyan több volt az osztentáció, mint a
józan meggyőzó'dés, de azért tiszteletre méltó az az elvi el­
lentét s ennek teljes kiélesitése, a hová ő emelte azt a kér­
dést, melyhez meggyőződését kapcsolta. Schrempfet a wür­
tembergi egyháztanács letette hivatalából, mert ő maga akarta
igy. Most ugyanez az egyháztanács, mint a tartomány leg­
főbb egyházi fenhatósága közzé tette azt a kötelező határo­
zatát, mely minden egyes lelkésznek meghagyja, hogy esküt
tegyen a bibliára, meg az ev. egyház ama hittételeire, melyek
szerint azt magyarázni kell. A tudományos munkálkodás foly­
tatható, de ez nem jöhet ellentétbe az egyház hitelveivel. Az
T A R C A.
Hegedűs Sámuel, mint eszthetikus.
E g y kiváló férfiú emlékét akarom felújítani, ki úgy is
mint professzor, úgy is, mint egyházi szónok, egyiránt méltó
arra, hogy a feledés homályából kiemeltessék. E férfiú: a
nemes gondolkozásu és ideális törekvésű Hegedűs S á-
14 szám.
igaz, hogy elengedhetetlen, hogy a papok amaz egyház ér­
dekeit mozdítsák elő, melynek szolgálatáért élnek; hogy csak
egy Krisztus volt, a ki meghalt és feltámadott a mi v á ls á ­
gunkra ; hogy Schleiermacher szerint, az egyházi élet célja a
vallásos érdekeknek az a cirkulációja, melynek középpontját
a pap teszi, tehát ezt megóvni, minden papnak kötelessége:
de vájjon, ha ezt csak esküvel kell a papnak magára kény­
szeríteni és nem vérévé és húsává lett meggyőződésével val­
lani, mint a hogy a tanítványok vallották Krisztust isten
fiának lenni; mint a hogy e hitért az első századok közvet­
lenül meggyőződött keresztyénéi életüket dobták o d a : akkor
jobb lenne, se esküt nem tenni, se Krisztust nem ismerni, leg­
feljebb olyan «mórnak» tekinteni, ki, ha szolgálatát megtette,
elmehet. A szellemiség uralma diadalma lesz-e mindenha az
emberiségnek, vagy tán korunk győz, mely már is halott ?
A szászországi egyetemes egyház a nemrég múlt idő­
ben bocsátotta nyilvánosságra közelebbi zsinatának határoza­
tait. E határozatok egyfelől azért fontosak, mert rendkívül
óvatos és körültekintő munka eredményei, a mi abból is meg­
tetszik, mert a zsinat maga csaknem két évig tartott, 1 8 9 0 —
18 92-ig. Másfelől, mert azok a határozatok olyanok, melyek
minket is közelebbről érdekelhetnek, lévén a tárgyuk éppen
az, a mi a magyar ref. egyházi életet is nyugtalanítja. Tulaj­
donképpen maga a zsinat nem is egyéb célért tartatott, mint
éppen ezért, vagyis, hogy az anyagi megerősödést, a pénz­
ügyi kibontakozást segítse elő és megoldja az egyházi szol­
gák helyzetének nagyon is nehéz kérdését. A cél ugyan éppen
teljesen nincsen még elérve s nem is lesz egyhamar, de
tagadhatatlan, hogy azt az irányt találták el, a mi a leghe­
lyesebb, t. i. az erők szétforgácsolása helyett, azok egyesítését,
s a közös erőnek akcióját. Nagyon fontos és messze kiható
intézkedése a zsinatnak a lelkészi nyugdíjintézet, az özve­
gyek és árvák ellátásáról intézkedő végzések is, melyek ha
életbe lépnek s ez megtörténik, mihelyt a kellő szentesítés meg
lesz, a német lelkipásztoroknak a mieinkhez képest rendkívül
irigylendő helyzetet fognak teremteni. Egyéb érdekes hatá­
rozatok is vannak e zsinat végzéseiben, melyek üdvösségét
nem csak a következmény fogja igazolni, a minthogy nem
is csak azok helyeslése kisérte, kik nézeteikre nézve csak a
jövendő belátására appellálnak, hanem a melyek már azért
is jók, mert olyanok, hogy kellő eredményüket egyáltalában
nem fogják eltéveszteni. Vájjon, mikor lesz a mi magyar
egyházunk is abban a helyzetben, hogy róla, mint a kül­
földiekről, csak jót, csak bámulatra méltót jegyezhetünk fe l?
És miért kell annak megtörténni, hogy a mi szemünk csak
a külföld felé fordulhat, ha igazi életet akarunk látni s nem
megfordítva, hogy mi is példánykép lehetnénk? Mi hiányzik
a magyar egyházi életből? Vagy tán ennek csak az a sorsa,
hogy folytonosan egyéb se legyen, mint szünet nélküli fájdal­
mas óhajtása annak, am i nincs; annak, a minek lenni kellene ?
m u e 1. Én ez alkalommal őt, mint e s z t h e t i k u s t muta-
tatom be halotti beszédei alapján.
Az ember lelke ugv van teremtve, hogy mindenben a
szépet keresse, a szerint érezzen és cselekedjék. (Az igaz
ember házának virágzása, gr. Toldalagi L. f. 2 5 1. (Nehéz
 14. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
ugyan a szép lényegét meghatározni, de csak akkor, mikor
a tárgy az emberek fenliéjazását illeti. A valódi szépség nem
egyéb, mint az a rend és összhang, melyet isten a mi okos­
ságunkkal együtt teremtett, (i. m. 7 1.) A z erény is csak
egy része annak az eredeti szépségnek, mely az örökkévaló­
ságban tisztán fakadván, onnan az idó'nek szűk határaira is
átömledez. Szépnek tetszik nekünk a természet, mert azt is­
ten az ő változhatatlan plánuma szerint úgy alkotta, hogy
még látszólagos rendetlenségei között is soha kiszabott ut-
jától el nem tér. (Az öreg ember az idó'nek tanítványa, F o ­
dor Mózes f. 18 1.) Szép az az ember, kinek arcáról fensé­
ges nyugodtság, vidámság, világos értelem és jó szív sugár­
zik, mert ezek azok, melyek a szivet tiszteletre indítják. (Egy
bölcs asszony képe, gr. Toldi Sára f. 16 1.) Szépnek tetszik
nekünk egy megható ének, mert abból a szív választja ki
a maga hangjait. (Az igaz emb. h. v. gr. T. L. f. 7 1.)
A természetben semmi sincs cél nélkül. A nőnek azért
adta a természet a szép külsó't, hogy a férfi szivét meghó­
dítsa. Ezt nem csak a világfi, hanem a stoikus is elismeri.
(Egy bölcs asszony képe, gr. T . L. f. 15 1. és A menyasz-
szony menyegzői ékességében, Sándor Józéfa f. 7 1.) A külső
szépség szüli és tartja ébren a szépérzést. Azonban, a leg­
szebb külső forma is belső (erkölcsi) szépség, nemes szív
és jó cselekedetek nélkül, nemcsak hogy nem egyéb egy
képnél, hanem még rósz érzést kelt az, hogy a mi oly szép
célra van rendelve, csak egy félig bevégzett munka. Ig e n !
A külső szépség csak egy kép, melyet a természet elkezdett
és bevégzetlenül a kezünkbe adott, hogy tovább folytassuk
és csak a belső szépség adhatja meg annak igazi becsét.
(Egy bölcs asszony képe, 15 1.) A pároszi márvány vakitó
fehérségében szép ugyan, de nem ébreszt fel egy magasztos
gondolatot sem, egy nemes érzést se gyulaszt az emberi ke­
belben. Ha pedig a művész vésője alá veszi s bele leheli
abba a maga lelkét, előáll az eszményi szép, az ideál. (A
menyasszony menyegzői ékességében, 7 1.) Mindezekből kö- j
vetkezik, hogy a valódi szépség, mely fölemelt és nemes j
érzést kelt bennünk, a lélekben van. A külső szépség csak
egy fátyol, mely annál érékesebb, mennél több sugárai jő-
nek azon keresztül a lélek szépségének. És ha szomorú is
az életnek vége, mégis vigasztaló az a gondolat, hogy a
szép élet széppé teszi a halált és az ember erényei díszére
vannak az Ő koporsójának.
A földön minden múlandó. A külső szépség a virá­
gokkal egy természetű; egyiknek sincs állandó becse. A vi­
rágok elhervadnak, a külső szépség eszményei mind túl élik
önmagukat, mert a legnagyobb emberi erő sem képes arra,
hogy valamit az enyészettől megmentsen. (A menyasszony,
stb. 4 1. és Az öreg ember, stb. 17 1.) Tegyük fel bár, hogy
a testi szépséget az idő hosszasan megkíméli, mesterséges
úton sokáig fentartható, de a hosszas szemlélés mindennapivá,
érdektelenné teszi azt. Csupán ennyit ér a külső forma ön­
magában, ha belső szépséggel nem párosul, hogy figyelmün­
ket állandóan lekösse, szépérzésünket állandóan ébren tartsa.
(A menyasszony, stb. 8. 9 1. és E g y bölcs asszony, stb. 15 1.)
A belső szépség örökké tartó; olyan, m inta téli zöld, mely
nem ismeri a hervadás halálát; elenyészhetetlen, mert nincs
a múlandóság hatalma alatt. (Az öreg ember, stb. 17 1. és
Az igaz ember, stb. 4 1.)
n 5
A szép a k é p z ő m ű v é s z e t e k b e n nyer kifejezést.
Az emberek eleitől fogva tisztelettel adóztak a képzőművé­
szetek iránt, mert azok az emberi törekvés és munka te­
remtményei. A méhben a sejtek, a hódnál a lakás készíté­
sében nagy intelligenciát látunk, de munkájukat csak az ál­
lati ösztönre vezetjük vissza. Az embernél az értelem lép
előtérbe; ennek segítségével állítja elé a műremekeket, a
szépnek mindmegannyi megtestesüléseit. A képzőművészetek
egy szellemi kincs, melyben a kor szelleme, ízlése, művelt­
sége van leábrázolva. Azok a romok, melyek az idő viszon­
tagságaival megküzdve, fenmaradtak az utókor számára, a
régiségbuvárok és hisrorikusok előtt annak az időnek szel­
leméről, melyben épültek, a műveltség akkori állapotáról s
a tudomány állásáról ékesen beszélnek. Tagadhatatlan, hogy
a képzőművészetek az emberiség tökéletesedésének legszebb
bizonyságai és a kik azokat mivelik, az emberiség mivelésén
fáradoznak. (Az igaz ember, stb. 8 1.)
Minden nemzet, mely életrevaló, két fokón jut a mi-
veltség állapotára. Egyik a h a d , másik a t u d o m á n y o k
és k é p z ő m ű v é s z e t e k . A mig csak hadakozó egy nem­
zet, addig nem egyéb, mint egy vad horda, mely vérrel Írja
be nevét a történelem lapjaira és csak akkor ér el a mi-
veltség első fokára, mikor kardját a tudományok templomába
felakasztva, többé nem mészárlásra, hanem az emberiség jo ­
gainak védelmére veszi le s a múzsák barátja lesz. A kard
ekevassá válik és az a kéz, a mely fegyvert fogott, a földet
kezdi mivelni s azt a szivet, mely addig csak a hódolat
indulatát ismerte, a családi élet kellemei bilincselik l e ; a
harci kürt a múzsák hárfájával cserélődik fel, a táborhelyek
városokká alakulnak. A z új életmód új szükségeket teremt.
Az egyesített emberi erő ki akarja azokat elégíteni és az
által megteremti a képzőművészeteket, de csak lassankint,
észrevétlenül. Hosszú idő folyt le, mig ott, hol hajdan le­
gelő volt, Róma felépült és a mig ott, hol cserfa volt, ros-
trum emelkedett, honnan Cicero a hazafiak lelkét megrázta
szavával és ékesszólásával elbájolta a «patres conscripti»-k
szivét. (Az igaz ember házának virágzása, stb. 9. 10 1.) E k ­
képpen alapította meg az é s z n e k v i l á g a és a s z í v n e k
m e l e g e a müveit társadalmat az által, hogy az egyik az
értelmet fejlesztette, a másik pedig az embert nemesen érezni
megtanította. (A közhasznú prof. és hist. Herepei Ad ám
f. 23 1. és A főkormányon ülő férfinak érd. és jut. Bánffi
György f. 68 1.)
Minden nemzet életében van egy fényes korszak ; és ez
akkor van, mikor a tudományokat és képzőművészeteket pár­
tolják. Ekkor születnek a zsenik; egyik a másikat tanítja;
ezért van, hogy az ilyen századok a többinek tanítói szok­
tak lenni. (Az igaz ember, stb. 1 1 1.) Igaz, hogy tudós és
művész nem lehet mindenki, de tudomány és művészet ked­
velő mindenki lehet és mennél nagyobb ez a tudomány- és
művészet-kedvelés, annál nagyobb arányú és nemesebb a
műveltség. ( A közhasznú prof. és hist. stb. 23 1.) A termé­
szet nem tiltotta meg, sőt jogot ad arra az embernek, hogy
a képzőművészetekben élvezetet, gyönyört találjon. Nagy be­
folyással vannak azok reánk hasznossági szempont­
b ó l is, mert az életet nyugodtabbá, kellemesebbé teszik ;
de jelentékenyek e r k ö l c s i s z e m p o n t b ó l is, mert a
szivet és lelket mivel vén, kiemelik azt a földnek porából és
magasabb szárnyalást adnak a léleknek az erény szépsége
felé. Ez a magyarázata annak, hogy a ki a természetben és
 116. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
a képzőművészetekben gyönyörködik, mindig jó ember szo­
kott lenni, mert nemes gondolkozásával az érzékiség hatá­
rain felülemelkedik és már az erkölcsiség határába átlépett.
A fösvénynek hiába mutatjuk a csillagos eget a maga fen­
ségében, mert pénzes ládájához kötött lelke nem lát ott sem­
mit, még a természet urának alkotó kezeit is alig ismeri
meg. A buja nem gyönyörködik a nap feljöttének ragyogó
szépségében, mert bujaságba merült lelke nem érzi azt. E g y
szóval, a mindennapi tapasztalás bizonyítja, hogy a tudomá­
nyok és képzőművészetek az erkölcsöt művelik és az embert
jobbá teszik, mert azokban az ember mintegy játszva fo-
fadja el az igazságot és az elmének nem megfeszítését, ha­
nem csak bizonyos könnyűségét kívánják. Hogy mekkora
befolyása van az ifjú lélekre egy jeles költő müveinek ol­
vasása, vagy egy komoly irányú színdarabban az erény és
bűn következményeinek látása, azt senki sem tagadhatja. (Az
igaz ember házának, stb. 1 1 — 1 3 1. és Egy bölcs asszony,
stb. 19 1.)
De, elég! Csak az volt célom, hogy megemlítsem, hogy
a képzőművészetek az emberiség tökéletesedését munkálják.
Igaz, hogy némelyek azt az ellenvetést teszik, hogy a kép­
zőművészetek hozzák be a társadalmi életbe a f é n y ű z é s t
és a fényűzés ezer meg ezer rosszat szül. E z az ellenvetés
igaz, de csak annyiban, a mennyiben minden dolog, még a
legjobb is, visszaélés által, ártalmassá lesz. Az arany oka-e
annak, ha egy részrehajló biró kezében értékét elveszti? A
hangok között levő összhang oka-e annak, ha a no a zene
hatására az anyai nevet és hitvesi kötelességeit elfelejti?
A költészet oka-e annak, ha egy romantikus regény a meg­
gondolatlan ifjút kalandorrá teszi? V agy a színház oka-e
annak, ha a látogatók legtöbbje nem az emberek esztelen-
ségeivel igyekszik megismerkedni, hanem csak a szerelem
intrikáit és a tettetett érzelmeket tanulja meg belőle ? Nem !
M aga az ember itt a hibás. (Az igaz ember, stb. 1 3 — 1 4 1.)
(Vége következik.)
Különfélék.
= A lapunk 6-ik számában kiirt és a március
31-é n letelt határidőig a következő pályaművek érkeztek:
1. A bitang, elbeszélés ; 2. A háládatlan, értekezés ; 3. A hálá-
datlan, elbeszélés ; 4. A háládatlan, erkölcs-filozofiai párbeszéd,
jelige L a charité est la vertu pár excellence ; 5. A hálá­
datlan, jelige A nevelés balirányt vészén elvont házi körben,
stb. C u co r; 6. A háládatlan, jelige Ha test szerint éltek,
meghaltok, stb. (Róm. V III 1 3. ) ; 7. A háládatlan, jelige: A
föld terhe a háládatlan; 8. A hála nemes, de ritka kincs,
jelige: A z urnái útálatosak az álnok szívű emberek (Péld. X I. 20.),
9. A háládatlan, je lig e : A háládatlanság kezdete minden szem­
telenségnek, stb. (Xenoph. Cyropaid 1. 2. 7.)
A beérkezett pályaművek megbirálására ahhoz értő férfia­
kat fogunk felkérni, és mindent elfogunk követni,hogy a pályá­
zat sikeres, vagy sikertelen volta felől mielőbb megtehessük
jelentésünket.
Kolozsvárit, ápr. 4. 1 S 9 3 . S z á s z Q erö .
= A vallás-és közoktatási minisztérium költség-
vetésének tárgyalása alkalmával a protestáns képviselők ismé­
telten felszólaltak a nagyobb állami segélyezés érdekében.
Különösen, ifj. Szász Károly, püspökünk fia, m.-igeni képviselő,
Thaly Kálmán és Eötvös Károly mutattak rá arra az arányta­
lanságra, hogy a sokkal kevesebben levő gör. kath. és gör.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
14. szám.
keletiek sokkal nagyobb javadalomban részesülnek, mint az
ev. reformátusok, hogy az erdélyrészi ágost. hitvallásuakat
ne is említsük. Gr. Csáky Albin miniszter a legnagyobb kész­
séggel ismerte el a felszólalók jogos kívánságát, és fogad-
kozott, hogy a protestáns egyházak méltányosabb, tehát maga­
sabb dotálását kezdeményezni fogja. Örömest megbízunk a
miniszter ígéretében ; de még sokkal inkább örvendenénk, ha
az 1848-iki idevonatkozó törvények életbe léptetését kezde­
ményezné és meg is valósítaná. Nagyon is rászolgált már a
kálvinista tiszta magyarság erre az igazság-szolgáltatásra, holott
Magyarországnak nincs biztosabb fundamentoma, mint a minők
mi voltunk, és vagyunk.
= A vallás- és közoktatásögyi miniszter által
az autonóm felekezeti középiskolák tanári nyugdíjintézete tár­
gyában egybehívott értekezlet első ülését április 8-án délelőtt 1 1
órakor fogja megtartani Budapesten, a közoktatási minisztérium
épületében. Az előzmények után, melyek jókora terheket állítot­
tak előtérbe úgy a tanárok, mint az iskola-fentartó testületek
vállaira, kíváncsian várhatjuk az eredményt.
= Megjelent és hozzánk is beküldetett: A m a-
gyarországi középiskolák újabb szervezete
történeti megvilágítással; irta dr. K 1 a m a r i k J á n o s . A
640 oldalra terjedő vaskos kötetnek, mely a mű első fele,
ára 6 forint. Igen becses, tájékoztató munka, melyet még a
szakértők sem nélkülözhetnek, a nem-szakértők pedig éppen
haszonnal forgathatnak. A z ára azonban lehetne valamicskével
mérsékeltebb, mert nehezen hisszük, hogy ily magas ár mellett
szélesebb körben is élterjedhessen.
= Kolozsvári könyvkereskedő, Horatsik János,
hozzánk is beküldötte « T h e o l o g i a i I s m e r e k T á r a »
cim alatt megjelenendő vállalatának első füzetét. Az egész
mű 12 füzetből fog állani, melynek előfizetési ára 5 forint,
egyes füzetenkint 50 krajcár.
= Egy közérdekű inditvány. Egyházi törvényeink­
ben világosan ki van mondva, hogy az egyes testületek hatá­
rozatai ellen a felfolyamodás gradatim történik. Ennek mel­
lőzésével, az újabb időben nagyon divatossá kezdett lenni
azon anomalia, hogy egyes testületek s még inkább személyek,
az alsóbb hatóságok Határozatai ellen, azoknak negligálásával,
kikerülésével, egyenesen a püspökhez, Igazgató-Tanácshoz,
vagy pláné a kerületi közgyűléshez adják be felfolyamodá­
sukat és a felsőbb hatóságok elfogadván azokat, leküldik az
alsóbb hatóságokhoz első fokú illetékes ellátás végett. Mint­
hogy pedig ezen eljárás nemcsak törvénytelen, nemcsak az
egyes hatóságok autonomikus jogát sérti, hanem tekintélyét
is aláássa, sőt az is megtörténik, hogy a határozat, Ítélet,
vagy választás már régen érvénybe is lépett, midőn a feleb-
bezésrol tudomás vétetik, a mi aztán kiszámithatlan kelle­
metlenségeket okoz, ezeknek alapján indítványozom, h o gy:
«Semminemű beadvány, felfolyamodás, mely nem az illetékes
hatóságokhoz adatott b e ; illetőleg, annak elnöksége kikerü­
lésével kerül felsőbb hatóság e lé : el ne fogadtassék, hanem
egyszerűen utasittassék vissza. S ennek alapján főtiszteletü
püspök úr, illetőleg, az Igazgató-Tanács is kéressék fel, hogy az
alsóbb hatóságok kikerülésével felküldött panaszokat ne mél-
tóztassék elfogadni s az alsóbb hatóságokhoz illetékes első
fokú ellátás végett leküldeni, hanem utasítsa vissza az érde­
kelteknek azon figyelmeztetéssel, hogy az illető hatóságokhoz
adják be.» A kiknek alkalmuk volt, s úgy hiszem, a pres-
byteriumoktól kezdve a kér. közgyűlésig mindenütt előfordult,
tapasztalásból megismerni a fenjelzett anomalia bénító hatá­
sát : azok előtt nem szükséges, bővebben indokolni ezen
inditvány aktuális vo ltát; tehát csak elfogadását ajánlom.
F ö l d e s G y ö r g y , e m. jegyző. (Miután a felsőbb hatósá­
gok mindig visszaküldik az ilyen folyamodásokat, felebbe-
zéseket illetékes helyükre, elintézés végett: vájjon, helyes,
méltányos, sőt ;gazságos volna-e csor-bitni a kérvényezési
jogot? S z e r k .)
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXm. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Április 13. 15. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, télévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Kulmagyarutca 9 . sz.

kednek, hogy az ő bűvös fegyverével, a katholikus

A katholikus autonómia. autonómiával, helyre állítsa a békét, mit az állam,
(V ég e)
a protestánsok kívánságára (?), a 1868-ik évi LlII-ik
Lássuk a kormányt. Ez jelenben nagy bölcsen törvény-cikk 12-ik paragrafusával megzavart, mivel
hallgat e tárgyra vonatkozólag. De, a múltban ez is a vegyes-házasságból származandó gyermekeket
foglalkozott a katholikus autonómiával, s két irány­ nemük szerint két vallásra osztotta. Ezzel az állam,
ban adott életjelt magáról; egyikben Trefort, a má­ mint a Szent István-társulat kiadásában megjelent
sikban Csáky, vallás-és közoktatásügyi miniszter kez­ hittudományi folyóirat hirdeti, túllépte illetékes jog­
deményezéséből. Közös jellegük,hogy mindkettő ka­ körét, egy rá nézve idegen jogtérre lépett át, s ha
tholikus autonómiát tervezett, az egyik felülről lefelé azon társaság (a katholikus egyház) részéről, mely­
fokozatosan, a másik alólrúl fölfelé ugyan csak foko­ nek illetékes jogkörébe a vegyes-házasság szent­
zatosan. A Trefort-féle kezdeményezés, végeredmé­ sége tartozik, ellentállást tapasztal, az csak azért
nyében, az állam és egyház összeolvadása, ha úgy van, mert a valódi jognak kötelezettsége, szembe­
tetszik, állam-egyház felé vegált oly formán, hogy szállni a jog sértésből eredt állapottal. A béke is
az állam és egyház esetleges összeütközését, ellen­ a jogsértés megszüntetésével, azaz, az 1868-ik évi
téteket kompromisszumok által egyenlítsék ki, mint LlII-ik törvény cikk 12-ik paragrafusának eltörlé­
történt, többek között, az i $44*ik évi Ill-ik törvény­ sével állhat helyre.
cikk 2-ik paragrafusában kimondott azon határo­ Most közönyösen, majd akkor, ha annak a
zatta], mely a protestáns pap előtt kötött vegyes­ pártnak hatalma alá jut az állam, keseregve, és
házasságot is érvényesnek deklarálja, miután a tehetetlenül fogjuk olvasni az ilyen okoskodást :
püspöki kar és a kormány küldöttje, Lonovics Jó­ «A vegyes házasság szentség,'s mint ilyen, az állam
zsef. csanádí püspök XVI. Gergely pápától kiesz­ jogkörébe nem tartozik. A katholikus szülő tartozik,
közölte a lambruschini féle instrukciót. A Csáky- valamennyi gyermekét katholikusnak nevelni, a
féle kezdeményezés az 1848-ik évi XX-ik törvény­ mely nevelés a keresztség szentségével veszi kez­
cikk 2 ik paragrafusában kimondott és minden val- 1 detét a keresztyén életben. A protestáns szülő
lás-t'elekezetre vonatkozó tökéletes egyenlőség és vallási tekintetben a szabad vizsgálat elvére tá­
viszonosság alap-elvére támaszkodva, az állam fő- maszkodván, tulajdonképpen a gyermekére kény­
felügyelete alá helyezett katholikus egyházi autonó­ telen hagyni a vallás-választást, ha az majd felnőtt,
miát tervezett. Egyikből sem lett semmi. Mig a kath. minthogy protestáns vallást csak felnőtt ember kö­
autonómia forrongásban tartja a kedélyeket, a nél­ vethet. Mivel pedig katholikus féllel akar lépni há­
kül, hogy valaki tudná, mi az alakja, mi a tartalma ? zasságra, annak a lelkiismereti jogát a tekintetben,
A tartalma még üres ugyan, de be vannak hogy az valamennyi gyermekét katholikusnak ne­
vezetve a csatornák, s csak fel kell vonni a zsilipe­ velje, annál kevésbé vonhatja kétségbe, mivel erre
ket, s azonnal megtelik. Akkor meg fogjuk tudni, saját vallásának elveiben semmi alapja nincs. Tehát,
hogy az a katholikus autonómia egy hatalmas ka­ a katholikus félnek a lelkiismerete követeli, a pro­
tholikus politikai párt uralma, rendszere, konzervá- testánsé p e d i g megengedi, hogy a vegyes-házas
tivizmusa. Mi, protestánsok, ettől az uralomtól nem ságból származott valamennyi gyermek katholikus
sok jót várhatunk, sőt el lehetünk készülve a leg- legyen » De, nem csak olvassuk, hanem szomorú
szomorubb dolgokra. hatásait is fogjuk érezni az ilyen, és más hasonló
Ez a katholikus párt van hivatva (?), úgy véle­ hamis szofizmáknak.
 118. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A protestántizmus lényegében fekszik, hogy
a nép-fönség elvén alakult államot is isteni intéz­
ménynek tekinti, s nem süti reá, mint a* szillabus,
az atheisztikus bélyeget. Sőt meg van győződve,
hogy a nép összes akaratában is az isteni böl­
csesség egy szikrája nyilatkozik meg, annak az
istennek bölcsessége, ki az ő szendéikének vilá­
gosságát nem szorítja kizárólag a vatikán falai közé,
hanem részelteti abban azokat is, kik a Sándor-utcai
országházban öszszegyűlnek tanácskozni az állam
sorsa felett. Ebből következik, hogy a protestáns
egyház, melyet az ultramontánizmus oly tökéletlen
társaságnak hirdet, melylyel szemben az állam, mint
felsőbb tökéletes társaság csak oly állást foglalhat
el, mint pl. o. egy téglavető részvény-társasággal,
mondom, a protestáns egyház, a mennyiben jogi ala­
kulásra alkalmas, s magának alkotmányt adni képes,
magát az állam alá rendeli, a nélkül, hogy vallásos
lelkiismeretét, vagy a lényeges kegyelmi eszközök
feletti intézkedést martalékul adná, mit egésségés
alapokon álló állam nem is követelhet. Nem köve­
telheti pedig azért, mert az egyház, még akkor is,
ha katholikus értelemben üdv-intézménynek tekint­
jük, mit el nem fogadunk, az összes kultúrái ténye­
zőknek leglényegesebb, a szó teljes értelmében
nélkülözhetetlen orgánuma. Éppen ezért a protes­
tántizmus, mint Schweizer mondja, az egyház és
állam teljes különválását külső organizmusában csak
utolsó szükségben engedi meg, mert nem tartja kí­
vánatosnak, hogy az egyház a kultúra különbeni
orgánumaitól elkülönítve, egyedül magáért és ma­
gában álljon fen, hanem hogy azokba behatoljon,
s a mennyire lehetséges, áthassa. Egy evangyéliumi
felsőség határozott befolyása, mondja tovább, érté-
kesitni tudja magát, s egy tisztán hierarkhikus kor­
mányzat egyoldalúságait kiegyenlíti, a türelem, hu­
mánus érdekek védelmezése által jótékony befo­
lyást gyakorol, mint a melyeket az állam képesebb
megoltalmazni, mint a konfesszionális egyház. Az
államtól egészen elkülönített, független egyházak
rendesen a legzsarnokiabbak lesznek, ki vannak
téve annak a veszélynek, hogy kevés ösztönt érez-
zenek arra, hogy a kultúra elemeit, a tudományokat,
művészetet áthassák, vagy közvetítsék, uralomra jut­
nak a türelmetlen orthodoxizmus túlkapásai, a ma­
gát leélt ultramontán dogmatizmus követelései.
Egészen másképpen alakulnak a viszonyok,
midőn az egymástúl elválasztott egyházak egy oly
felsőség kormánya alatt élnek, mely nem olvad fel
sem a koníesszionálizmusban, sem az ultramontán
clogmatizmusban, sem a hierárkhiában, hanem min-
í 5. szám.
deniknek egvforma mértékkel szolgáltat igazságot.
Ez a viszony magával hozza ugyan, hogy az állam
felekezetieden, de nem egyszersmind azt is, hogy
keresztyéntelen, vagy éppen atheisztikus legyen.
Európának miveit államai keresztyén jellegűek, s
az egyes egyházak autonómiája nem abban áll,
hogy azzal ok-mód nélkül, mint ellentétes hata­
lommal, kényök-kedvük szerint packázhassanak,
hanem abban, hogy az egyház üdvös befolyásával,
kultuszával, alkotmány-szervezetével, iskoláival, s
minden alkotásaival ne csak az egyháznak növelje­
nek engedelmes, bigott tagokat, kik egyszersmind
az államnak is tagjai, hanem valóban értelmes, er­
kölcsös, vallásos, önérzetes, jellemes honpolgárokat.
Az igaz, hogy ekkor minden egyes honpolgár, saját
viszonyainak, helyzetének anyagi és vallás-erkölcsi
szükségeinek megfelelőleg fogja fel és értelmezi
a vallás-erkölcsi és egyházi dolgokat, de legalább
becsületesen. Ez nem azt teszi, hogy e szerint annyi
vallás-felekezet van, a hány személy. Korántsem ;
mert itt is beteljesedik Krisztus azon ígérete, a hol
ketten-hárman együtt lesztek az én nevemben, ott
leszek én is veletek. És a szentlélek ereje és mun­
kálkodása ott nyilatkozik meg legteljesebben, a hol
az a sok különböző értelmi, szellemi fejlettségű
ember evangyéliumi érzülettel teszi meg alkotásait.
Mi részünkről óhajtjuk, hogy ez a tiszta evan­
gyéliumi érzület szállja meg a magyarországi kath.
világiakat és hierárkhiát, hogy evangyéliumi szel­
lemben alkothassák meg, nem a «katolikus auto­
nómiát», hanem a «kath. e g y h á z autonómiáját».
Hogy ha pedig az a katholikus autonómia
olyan biztosítékot jelent, melynek segélyével egy
hatalmas katholikus polgári párt a pápai abszolutiz­
mus érdekében és szolgálatában elég- erősnek és biz-
tositottnak érezheti magát az állam kormányát át­
venni, akkor a protestánsok is készüljenek, hogy a
gonosz időben készüledeneknek ne találtassanak.
Nem vallás-háborúról van szó, hanem külön­
böző elvek, és irányzatok küzdelméről. Úgy látszik,
az első keresztyén század küzdelmeihez némileg
\ hasonló jelenséggel van dolgunk. Mint akkor, a
jeruzsálemi partikuláris zsidó keresztyénség Péter­
nek tekintélyére támaszkodva, azt követelte, hogy
mindenkinek a körülmetélkedés által előbb zsidó­
nak kell lenni, s csak azután idvezülhet, miképpen
ez a partikuláris irányzat vádolta, üldözte, meg­
kövezte, s mindent elkövetett a Pál-féle univer-
szális keresztyénség ellen, mely azt tanította, hogy
a pogányoknak nem szükség magukat körülmetél-
tetni, s ez által előbb zsidóknak, s csak azután
 15. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
keresztyéneknek lenni, és valamint az a Péter-féle
zsidó keresztyénség Páltól még az apostoli címet
és jogosságot is megtagadta: azonképpen a vatkáni
katholicizmus, a csalhatatlan pápa tekintélyére tá­
maszkodva, üldözőbe vett mindent, mi a protes-
tántizmusból fakadó liberálizmus alkotása, törek­
vése, aspirációja. A haladás, fejlés, miveltség, a
társadalmi ember minden élet-jelensége a család,
állam, egyház, társadalom csak akkor jogosult, ha
előbb római katholikus ; a tudomány, művészet,
sajtó csak a szillabus álláspontján működhetnek,
és igy tovább. A Péter-féle zsidó keresztyénség
más néven, más alakban, mely nem akar, nem is
tud kibékülni a felvi'ágosodott korszellem világ-
nézletével, szükségleteivel, követeléseivel: tagadja,
és nem ismeri el a protestántizmus, s az ezzel
karöltve járó liberálizmus jogosultságát, mikint nem
ismerte el hajdanában a Pál-féle pogány keresz­
tyénség universzálizmusát. Régi nóta, új kiadásban;
a vatikáni katholicizmus küzdelme a felvilágosodott
korszellemmel. Kíváncsian várjuk, hogy a katholikus
autonómiát e küzdelemben miféle szerepre osztják
be. De, azért készüljünk, hogy készületlen ne ta­
láltassunk.
10,000.
Az erdélyi egyházkerület községei, önmaguk meg­
terhelése nélkül is, a legkevesebb ennyi tőkének évi öt
százalék kamatait fordithatják a Kolozsvártt felállítandó
theologia javára, s ezzel is elősegíthetik e nagy horderejű
terv mielőbbi megvalósítását.
Előre bocsátom, hogy e tőke évi kamatainak fedez-
hetése végett, nem szükséges sem a lelkészek, sem az egy­
házak jelenben is meglevő terheit egy új adóval növelni;
sőt. nngylelkü alapítványok tétele sem kívántatik. Ehhez
egyéb semmi sem kell, mint egy kevés buzgóság a lel­
készek. és jó-indulat a preszbiteriumok, illetve, egyházak
részéről, mely ama határozat hozatalában nyilvánuljon, mely
szerint az egyház ezután a Kolozsvártt felállítandó theolo­
gia javára fizeti azt az összeget, melyet ezelőtt községi
pót adó címen a községnek jogtalanul fizetett; mert ezzel
az erdélyi református egyházak évi legkevesebb 500 forintot
biztosíthatnak a nevezett célra, mivel ennyire tehető azon
összeg, melyet évenkint a községeknek j o g t a l a n u l
adtak rovatai, vagy községi pótadóba.
Ugyanis, az erdélyi egyházkerületben ötszázra tehető
azon lelkészi és tanítói állomások száma, hol kánonika
porció van, melynek egyenes, vagy királyi adóját az egyház
fizeti a haszonélvezők terhére, mivel dijlevelükbe fel van
számítva. Ezen egyenes adó után az egyház terhére irt
községi pótadó is a haszonélvezők terhére számítandó, mivel
az általuk haszonélvezett kánonika adója alapján Íratott elő.
Minthogy az italmérési jogkártalanitási összegének
felosztása következtében, mely a községek legfőbb jöve­
delmi forrását tette, a községi adó is szaporodott annyira,
ii 9 -
hogy az mindenik lelkészi és kántor-tanitói állomás java­
dalmainak egyenes adója után átlag legkevesebb e g y
forintra tehető, melyet, mint az egyenes adónak pótadóját,
az egyház fizetett, pedig ezzel nem volt köteles, mert az
iS86-ik évi 22-ik törvény-cikk 138 paragrafusa felmenti a
lelkészeket és tanítókat a községi adó fizetése alól, «azon
javadalmaik után, melyeket kizárólag az illető egyházköz­
ségben viselt hivatalok után élveznek».
És mik teszik a lelkészeknek és tanítóknak ezen
k ö z s é g i p ó t a d ó m e n t e s javadalmait ? Nemde,
azon k a n o n i k a p o r c i ó , melyet haszonélveznek; azon
l e g e l ő , melynek jogán legeltetnek; azon e r d ő , mely
a fát, vagy ennek értékét szolgáltatja ; ha pénzfizetésük
van, azon t ő k e , melynek kamatait élvezik; vagy pedig
azon k ö z v e t l e n az e g y h á z k e z e l é s e a l a t t
l e v ő i ngó, és i n g a t l a n v a g y o n , m e l y n e k j ö ­
v e d e l m é b ő l az e g y h á z nem c s a k l e l k é s z é t
és t a n í t ó j á t f i zet i , hanem helyettük a javadalmaik
után járó e g y e n e s és p ó t a d ó k a t is, mint földadó,
házadó, tőkekamatadó, stb. Tehát, ezen javadalmak után
községi adó, törvény szerint, nem vethető ki sem a haszon-
élvező lelkészre és tanítókra, sem a tulajdonos egyház-
községekre. És igy volt ez ? Nem, mert ezen javadalmak
után is előiratott a községi adó, nem ugyan a haszon-
élvezőkre, hanem helyettük a tulajdonos egyházakra, a
nélkül, hogy ezek az ellen tiltakoztak volna.
íme, ily módon adtak ki az erdélyi egyházkerület
községei évi legkevesebb 300 forintot, mely 10,000 forint
tőkének öt százalék kamatát teszi.
Ezen összeget, ha jövőre m e g v o n j á k a k ö z ­
s é g t ő l , és a K o l o z s v á r t t f e l á l l í t a n d ó t h e o ­
l o g i a j a v á r a f o r d í t j á k akkor a fönnebbi tőkét
adták oda a nélkül, hogy jelenben levő terheiket bármi
kevéssel szaporitnák, vagy háztartásuk meglevő egyen­
súlyát veszélyeztetnék. Ezt pedig megtenni, annyival is
inkább kötelessége mindenik egyháznak, mivel egyfelől
semmi áldozattal és nehézséggel nem já r ; másfelől, az idő
intelmei is erre ösztönözik, ezt m e g k í v á n j á k !
De, hogy ezt megtehessék, mindenek előtt szükséges,
az egyházak terhére jogtalanul előirt községi pótadót töröl­
tetni, a következő módon.
Minthogy a községekről szóló iSSő-ik évi 22 ik
törvény-cikk 139. paragrafusa alapján a községi adó keze­
lésére is kötelező az egyenes adók kezeléséről szóló 1883.
évi 44. t.-c. tehát, a jogtalanul előirt községi adót az egy­
házról, ennek utasítása szerint, töröltesse a gondnok, ki
ez ügyben is «s z e m é 1 y e s m e n t e s s é g»-et élvez, mint
az egyház vagyonának igazgatója, kezelője, a «B é 1y e g
és i l l e t éki d í j j e g y z é k » 85-ik tételének 2-ik pontja
alapján, s igy bélyegtelen beadványnyal folyamodhatik.
Ezen beadványában tüntesse ki
I. Mennyi a lelkészi és tanítói javadalmak évi egyenes
adója, és ennek alapján, az egyház terhére jogtalanul előirt
és törlendő községi adó. Ez azért szükséges, mivel az egy­
háznak kizárólag saját céljára jövedelmező vagyona, ha
van ilyen, községi pótadó-mentességet nem élvez.
II. Mennyi azon összeg, melyet a megelőző h á r o m
év alatt az egyház jogtalanul fizetett, s ezt kérje vissza,
mert a községnek v i s s z a fi z e t n i k ö t e l e s s é g e az
 120. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
1883. évi 44. te. 90. paragrafusa utolsó előtti bekezdése
szerint. A három év előttiek elévültek.
A folyamodási i d ő r e vonatkozólag szem előtt
tartandó
a j ha az egyház a megelőző évben is fizette a jogta­
lanul előirt községi adót, úgy a kivetési lajstromnak a
közszemlére való kitétele napjától ;
b) ha nem fizette, úgy a leróvási könyvecskébe esz­
közölt előírás napjától számított tizenöt nap alatt adandó
be a felszólalás (1883-ik évi, 44. te. 1 6. §. a. b. pont) a köz­
ségi elöljáróság útján I-ső fokon a községi képviselő testü­
lethez, Il-ik fokon a megye közigazgatási bizottságához,
Ill-ik fokon a belügyminisztériumhoz.
Ezen határidő azért tartandó meg, mert ennek le­
járta után a felszólalás hivatalból is egyszerűen vissza­
utasítható.
Megjegyzem, hogy ennek beadására a lelkész, vagy
tanító csak abban az esetben illetékes, ha az általa haszon-
élvezett javadalomnak egyenes és pótadóit közvetlenül ő
fizette ; de, ez esetben a bélyegmentességet nem a lelkészek
részére a «Bélyeg és illetéki díjjegyzék» S5 -ik tétele 16.
pontjában adott «Személyes mentesség» alapján élvezi, ha­
nem annak 14-ik tétele p. pontja alapján «Községi adó­
ügyben», mint magán-személy.
Ezekre kívántam felhívni először a lelkészek figyelmét,
azért, hogy győződjenek meg, hogy a törvényben biztosí­
tott egy jogukkal nem éltek, illetve, községi adómentes­
séget nem élveztek, mert helyettük azt az egyházak fizették;
másfelől, hogy tévednek azok, kik a községi pótadó men­
tességet a IV-ik osztályú kereseti adóra vonatkoztatják,
mert ezen adónem után, ha az 25 forintnál kevesebb, még
általános pótadó sem vethető ki, az i875*ikévi 31-iktc.
szerint; tehát, községi annál kevésbé. De, nem vonatkoz-
hatik erre azért sem, mert kétszeresen egy adótárgyat,
egy időben, ugyan azzal az adónemmel megadóztatni, nem
lehet; már pedig, ez az eset következnék be, ha a lelkészi
és tanítói javadalmakat egyszer r é s z e i b e n a tulajdonos,
másodszor e g é s z é b e n a haszonélvezők útján terhelnék
meg községi pótadóval, melyek közül ha az utóbbit fel­
mentené az 1886. évi 22-ik te. 138. paragrafusa, az első
mégis megmaradna, s igy még sem élveznének a lelkészek
és tanítók községi adómentességet; ezt pedig kell, hogy
élvezzék, mert a törvény rendeli.
Fel kívántam hívni másodszor az egyházak figyelmét
is, azért, hogy győződjenek meg, hogy jogtalanul fizetik
a községi adót, mit ezután ne is tegyenek; sőt, a mennyit
az utolsó három év alatt a községeknek fizettek, azt is
kérjék vissza, s az igy megtakarítható évi összeget a d j á k
a Kol ozsvári t f el ál l i t andó t h e o l o g i a javára,
mert ezzel, önmaguk megterheltetése nélkül is, legkeve­
sebb 10,000 f o r i n t t ő k é t a d t a k k a m a t a i b a n
a z o n i n t é z e t r é s z é r e , m e l y h i v a t v a l es z,
s z á z a d o k o n át a p r o t e s t a n t i z m u s é r d e k e i t
v é d e n i , a tiszta erkölcsöt és igaz vallást terjeszteni, a
tudatlanság homályát oszlatni, s ezek által szeretett magyar
hazánk és nemzetünk mivelődését, fejlődését, erősödését,
és fenmaradását előmozdítani.
15. szám.
A felekezeti középiskolák nyugdíj-
intézete.
(Szaktanácskozmány.)
Az autonóm felekezetek, törvényhatóságok, közsé­
gek és alapítványok által fentartott középiskolák számára
tervezett orsz. nyugdíjintézet ügyében gr. Csáky Albin
miniszter elnöklete alatt f. hó 8 án szombaton d. e. 1 1
órakor a vallás- és közoktatásügyi minisztérium épületé­
nek tanácstermében értekezletet tartottak.
A minisztérium részéről jelen voltak: dr. Berzevicy
Albert, államtitkár, dr. Klamarik János, min. tanácsos, dr.
Bonc Ödön és dr. Csorba Ferenc, miniszt. titkárok; a
pénzügyminisztérium részéről Gubovics Ede, min. titkár.
A meghívottak közül a következők jelentek meg: báró
Prónay Dezső, az ág. ev. egyház egyetemes felügyelője.
Tisza Kálmán és br. Bánffy Dezső, ev. ref. egyházker.
főgondnok, Péchy Tamás, Fabiny Teofil és Radó Kál­
mán, ág. ev. egyházkerületi főfelügyelők, Szász Károly
és Szász Domokos ev. ref. püspökök, Váró Ferenc, nagy-
enyedi ev. ref. gimnáziumi igazgató, stb. stb.
Csáky Albin gr. miniszter megnyitó beszédében ki­
fejti ezen, a kormány által mielőbb megvalósítani óhaj­
tott intézmény fontosságát, jelzi a nehézségeket, a me­
lyek eddig a megvalósításnak útját állták; üdvözli a meg­
jelenteket és felkéri, hogy kívánalmaikat és szakszerű
tanácsaikat terjeszszék elő.
Klamarik János, min. tanácsos, mint előadó, rész­
letes szóbeli exposéban indokolja és világítja meg a már
korábban szétosztott és a lapokban is közzétett terv­
vázlatot. T íz esztendeje annak, hogy ez ügyet, melynek
történeti részleteit is vázolja, rendezni akarja, de a pénz­
ügyi helyzet csak most tette lehetővé a megvalósulást.
A főoka annak, hogy e terv keretébe csak a középis­
kolai tanárok vétettek be, a kérdés történeti előzmé­
nyein kivül abban van, hogy a segítség a tanárok ezen
osztályának, a kiknek száma, a többiekét összeveve, messze
túlhaladja, a legszükségesebb és hogy a fenforgó pénz­
ügyi viszonyok közt csak úgy lehetett volna egyszerre
valamennyi tanárra kiterjeszkedni, ha a biztosított nyug­
díj kevésbé kedvezményesen állapíttatott volna meg; ez
azonban nem csak a középiskolai tanárokra, hanem mi­
után ezen nyugdíjintézet a többi tanárok hason ellátásá­
nak ugyszólva biztosítékát képezi, ez utóbbiakra is hát­
rányos lett volna. A tervezet három vezérelve abban van,
hogy a) az iskola-fentartók kezén tevő eddigi nyugdíj­
alapok be nem vonatnak; b) hogy a belépés nem köte­
lező, hanem önkintes lesz és c) hogy a tanárok teljesen
ugyanoly kedvezményekben részesüljenek, mint ez tör­
vény által az állami tanároknak biztosítva van. Részle­
tesen indokolja, miért választattak a tervezetben megje­
lölt jövedelmi források és hogy minden egyes forrás miért
vétetett az ott megállapított mértékben igénybe. Kifejti
továbbá részletesen a tervvázlat többi pontjait. Mindezek
alapján, utalással arra, hogy a középiskolán kivül álló
tanárok érdekében a hason nyugdíj biztosítására szükséges
előmunkálatok megindultak: ajánlja a tervezet elfogadását.
Utána Tisza Kálmán szólott, a ki köszönetét mond
a miniszternek e nagy fontosságú ügy kezdeményezéseért.
és hogy alkalmat adott az érdekletteknek kívánságaik elő­
 15. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 121

terjesztésére. Szerinte, a tervezet általános vitát nem igé­ dájuk; de különben is az ország erdélyi részében levő
nyel, mert bizonyára nem lesz a jelenlevők között senki, ev. ref. középiskolák fentartására szolgáló alapok oly sze­
a ki azt általánosságban örömmel ne fogadná el. Helyes­ gények, hogy az ezek terhére róni szándékolt, mintegy
nek tartja, hogy a nyugdíjintézetbe való belépés merő­ évi ötezer frtnyi összeget semmi esetre sem bírnák meg,
ben önkintesnek terveztetik, mert ennek kimondása veszi s igy az iskolák a nyugdíjintézetbe biztosan csak akkor
el a terv ellen való minden, bár mesterségesen keresett léphetnének be, ha a fenjelölt terhet, vagy annak legalább
ellenkezést. Ugyané szempontbúi ő sem helyeselné azon, egy nagy részét a tanárok vállalnák magukra.
már az előadó által sem javasolt intézkedést, hogy a Kovács János szerint, az unitárius gimnáziumokban,
belépés, bárcsak azon iskolafentartókra is, a melyek ta­ a hova nagyobbára szegény székely fiuk járnak, a tanuló­
náraiknak a saját erejükből a tervbe vett hasonlóan ked­ kat dijak fizetésével terhelni, alig lehet; s miután a fen­
vezményes nyugdijat adni nem képesek, kötelezővé té­ tartók is szegények, vagy pedig a már biztosított 60,000
tessék. Helyesli azt is, hogy az iskolafentartók meglevő frt. évi államsegélyt méltányos aránykulcs szerint egy­
alapjainak a tervezett országos nyugdíjintézetekbe való szerűen ki kell osztani az intézetek között azon kötele­
bevonása nem kontempláltatott s a miniszteri tervezet­ zettséggel, hogy az £885. évi XI. törvénycikkben rész
nek megfelelőleg kívánja, hogy ezen nyugdíjintézet a régi letezett nyugdíjnak megfelelő nyugdíjintézetről gondos­
tanárokra teljes visszaható erővel létesittessék. A theolo- kodjanak. Ez esetben az egyéni áldozatkészség forrásai
giai tanárok, szerinte, miután a vallás ápolása az állam nem apadnának el s ettől lehetne várni azon összeget,
előkelő érdekét képezi, állami szempontbúi is nem ke­ a melyet a fentartóktúl és a tanulóktól hiába várnak.
vésbé fontos hivatást töltenek be, mint többi tanártár­ Ezután gróf Csáky Albin miniszter felfüggesztette
saik, mégis a nevezetteknek ezen intézetből való kiha­ az ülést és annak folytatását ápril 9-én vasárnap délelőtt
gyásához hozzájárul azért, mert nem tartja kívánatosnak, 11 órára tűzte^ki. (P H ) (Vége jövő számunkban. Szerk.)
hogy az államnak a vallásoktatásra való ingerenciája a
fennálló törvényeken alapuló mértéken felül emelkedjék.
Szerette volna, ha a középiskolai tanárokon kívül más Igazgató-Tanácsunk üléséből.
tanárok is, különösen pedig a tanitóképezdei tanárok a K olozsvár: 1893. ápril. 9-én.
tervezetbe szintén fölvétettek volna, de miután a terve­ Elnökölt: Dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes. Jelen
zet kereteinek kitolása a terv megvalósításának elodázá­ voltak : Dr. Szász Béla, Szász Gerő, dr. Vályi Gábor, Parádi
sával járna s miután amúgy is tervben van, hogy e ta­ Kálmán, Domokos Antal, di\ Sárkány Lajos, Bodor Antal,
nárok nyugdíjazásáról ugyancsak állami segélylyel külön Deák József, Márkus János, titkár, és Kádár János, s.-titkár.
gondoskodás történjék, e tekintetben is beéri most azzal, Az időközben elnökileg ellátott folyó ügyek bejelen­
hogy kéri a minisztert, hogy a kihagyott tanárokról való tése és jóváhagyó tudásul vétele után, titkár aa. előter­
tervbe vett gondoskodást lehetőleg mielőbb megvalósu­ jeszti a kolozskalotai egyházmegye tanácsának meleg aján­
lás elé vigye. lata kíséretében a kajántói egyház kérését, a melyben úta-
Szász Károly, püspök, lényegében véve, hozzájárul lással arra, hogy máshová megválasztott papja eltávozá­
a Tisza Kálmán által mondottakhoz. Főészrevétele abban sával, a mostani csekély javadalom mellett, még reménye
van, hogy az iskolafentartókra róni szándékolt teher na sem lehet arra, hogy papot nyerhessen, a papi javadalomnak
gyobb, mint a mennyit azok szegénységük mellett elbírnak. 200 forinttal való állandó javadalmazását, és a papilak fel­
Dr. Baconi Lajos csak a belépés kötelező voltá­ építésére 500 forint segélyt kér. Igazgató-Tanács, tekintetbe
nak kimondásával látná a kitűzött célt biztosítottnak. véve azon egyházközség felekezeti és nemzetiségi exponált
Zelenka Pál szerint, tekintettel a patronusok sze­ helyzetét, és a hívek teljes szegény állapotát, a papi java­
génységére és arra, hogy a tandijak felemelése a tanulók dalomra az államsegélyből 100 frt. egyelőre tiz évre ter­
számának megapadását s ez pedig a fentartásra szolgáló jedő, de szükség esetén tovább is folyó segélyt szavazott,
jövedelmek további csökkenését vonná maga után, ez utasítván az esperest, a dijlevél kiállítására, és a papi állás
idő szerint, a midőn a fentartók még a tanári fizetések betöltése iránti szabályszerű lépések megtételére.
emelését is megvalósítani kénytelenek, a köteles szolgá­ Az abrudbányai egyház tanítója elhalálozásával, annak
lati idő meghosszabbításában látja a kivitel leghelyesebb özvegye egy félévi fizetés illetékért az egyházat beperesit-
módját. vén, az egyház útasittatott ez ügynek bíróságon kívül való
Kovács Albert a számra nézve 22 tanítóképző in­ békés kiegyenlítésére.
tézeti tanárt minden tárgyalás nélkül felveendőnek tartja A nagy-sajói egyházmegyébe átkeblezett tekei egy­
a néptanítói nyugdíjintézetbe, mert az intézet alapja oly ház kepeváltság alapjából a régi gondatlan kezelés és biz­
gazdag, hogy az e felvétel hátrányosan nem befolyásolná. tosíték nélküli kikölcsönzés folytán, az adósok elhalálozása,
A köteles szolgálati idő tartamát meghosszabbitandónak vagy tönkre jutása miatt, a vagyoni viszonyok rendezése
azért nem tartja, mert a tanári működésben megkiván- folyamán 1039 frt. 38 kr. összegnek felhajthatatlansága iga­
tató energia, 30 évi szolgálat után, már meglehetős lan zoltatván, ez összegnek, valamint ezen egyház saját alap­
kadt lesz. jaiba tartozása, 2680 forintnyi összegének, a tőkék sorából
Szász Domokos utal az erdélyi viszonyok sajátsá­ törlése engedélyeztetett.
gaira s különösen arra, hogy ott a középiskoláknak fen- A sófalvi egyház papjának: Keresztes Gyulának,
tartójuk, oly értelemben, a mint ez Magyarországon van, a néhai előde özvegyével szemben egy lóherés-terület
nincsen és hogy igy e fentartókra róni szándékolt befi­ felére támasztott igénye tárgyában, a nagy-sajói egyház­
zetéseknek ott már szereplő okokból nem akadna gaz­ megye tanácsának elútasitó határozata helybehagyatott.
 122. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 15. szám.

A theologiai alap tulajdonát képező trencséntéri Plihál- egyház értesittetvén, fölhivatott annak kimutatására, hogy
féle házban tartott szállás bérletét a helybeli csendőr-pa­ I S88-tól kezdve, kik és mennyi időtartam alatt szolgál­
rancsnokság ez évi október hóra fölmondván, a felmondás tak amaz egyházban, miután a javadalom egy részére Láng
szerződés-szerű lévén, tudomásul vétetett. Károly volt andrásfalvi, most szikszói pap is igényt formál.
A muzsnai egyház torony-épitése ügyében a műszaki Előterjesztetett a bécsi « O b e r k i r c h e n r a t h » át­
előadó véleménye elfogadásával, az épités engedélyeztetett, irata, a melyben a Bukovinában fekvő andrásfalvi egy­
a mely célra ezen egyháznak, a központban kezelt különböző ház és egyházkerületünk közötti függőségi viszony tár­
rendeltetésű tőke-alapja, öt százalék kamattal való megté­ gyában arról értesít, hogy az osztrák birodalmi törvény­
rítés kötelességének kimondása mellett, kiútaltatik. lapban közzé tett szabályok értelmében, arra beleegyezését
A sepsi egyházmegye tanácsa, a szemerjai egyház nem adhatja, hogy az andrásfalvi papi állomás az ő köz­
volt kurátora, és az egyház közt felmerült ügyben, végre­ vetítése kikerülésével közzé teendő pályázat és kijelölés
hajtási záradékkal ellátott ítéletet mondván ki, a közbe­ útján töltessék b e ; de a közhírré tétel és az ő közvetí­
vetett felebbezésre az ítélet feloldatott, és útasittatott az tése melletti ajánlás ellen, az egyházközség választási jo­
egyházmegye tanácsa, hogy ne ítéletet, hanem a tartozást gának sértetlen hagyása mellett, kifogása nincsen, stb. Tu­
megállapító közig, határozatot hozzon ; minek ha a volt dásul vétetvén, a válasz tartalma az egyetemes konvent
kurátor eleget nem tenne, a per ellene a polgári bíróság j tudomására hozatik.
előtt lesz megindítandó. Az úgynevezett külföldi egyetemi segélyalapból, a
Ugyanezen egyházmegye határozata ellen, a sepsi- marburgi egyetemen tanuló T ó k o s J e n ő n e k száz frt.
szentkirályi kántor-tanitói állás betöltése tárgyában, Jancsó V i s k i G y u l á n a k és Bi r ó A n d r á s n a k , miután ezek
Sámuel és társai felebbezéssel élvén, a határozat azzal a | marburgi stipendiumot is élveznek, 50— 50 frt. és K ó b o r i
módosítással hagyatott helybe, hogy a kiirt új pályázat J á n o s kolozsvári egyetemi tanuló ifjúnak száz frt. se­
következtében, Keresztesi Pálnak is folyamodni kell. Kü­ gély határoztatott.
lönben a fizetés-j avitást magában foglaló új dijlevél, a szo­ Az orsz. néptanitói nyugdíjtörvény revíziója alkal­
kott fentartással, megerősittetett. mából, a nyugdíj illeték kirovása és a nyugdij-igény mér­
Az úgynevezett «Rikánbelőli communitás» Özvegy- tékének megállapithatása céljából, az a miniszteri rendelet,
árvái alap szabályzata, a kívánt kiegészítésekkel elláttatván, a mely a mi kántortanitóinkra nézve, a tisztán kántori
megerősittetett. és tisztán tanítói illetékeknek külön kitüntetését és a hol
Az erdővidéki egyházmegye esperesének fölterjesz­ e kétnemű fizetés elkülönítve nincsen, az egész javada­
tésére, a bölöni egyháznak engedély adatott a Bartha- lom 1/3— 1/2 alapul vételét rendeli el, az egyházmegyékkel
féle telek eladására oly feltétel alatt, hogy az egyház- közöltetvén, a szilágy*szolnoki egyházmegye fölterjesztést
község fennállott egész követelése és minden kamatai tett, az aránynak x/3— 2/s átváltoztatására. Válaszul meg-
a vételárbúi levonassanak. iratott, hogy a kérdéses rendelkezés nem az Igazgató -
A vallás- és közokt. miniszter a tett sürgető föl- Tanácsé, hanem a miniszteré, de ez nem zárja ki, hogy
terjesztésre arról értesíti Igazgató-Tanácsunkat, hogy az az illető egyházmegyék ez irányban együttes akciót in­
1887-ben elhalálozott dr. Bukovinszky alapítványának dítsanak folyamatba, a mire körrendeletileg föl is hivatnak.
sorsa iránt, az osztrák állam kultuszminiszterével végle­ A tanügyi előadó ajánló előterjesztésére K a p p a
ges megállapodásra ugyan nem juthatott, de az alapít­ P á l n a k 1894. elejére a kolozsvári kollégiumban az V
ványnak 1037 frt. 90 kr. időközi kamatját, a bukovinai és VI. gimn. osztály tárgyaiból magánvizsga letehetése
andrásfalvi egyház, iskola, pap és tanító javára kiutalta. engedély ezt etett.
A leirat tudásul vétetvén, az ülés tartama alatt kézbe­ Végül az egyházkerületi képviselői választások ered­
sített összeg pénztárra utaltatott. Erről az andrásfalvi ménye kerülvén napirendre: az igazolások megtörréntek.

TARCA.
Hegedűs Sámuel, mint eszthetikus.
(Vége.)
A képző-művészetek egyik ága az é p í t é s z e t (archi-
tectura). Az építészetben a hasznosság elve a széppel és az
ártatlan gyönyörűséggel van összekötve. Hasznos a társada­
lomra, mert az észnek és a kéznek munkát ad ; sok szegény
nyer ez által segedelmet és megóvja őt a munkátlanságtól,
mely miatt különben roszra vetemednék. Az építészetnek kö­
szönhetjük a népes városokat, és a templomokat.
Az építészetet a szép iránti hajlam és munkásság jel­
lemzi, mint a képző művészetek más nemeit, pl. a festésze­
tet, zenét, stb. Mindeniknél fő az e s z m e k i f e j e z é s e ,
mindeniknél nem csak az érzés, hanem az értelem is működik.
Egy szép épületben a részek és az egész között való
a r á n y o s s á g o t , r e n d e t és v i l á g o s s á g o t , melyek
csak az értelem munkái, a durva kövek mintegy kifejezik
előttünk. Az építészetben fő az e g y s z e r ű s é g . Szép ugyan
a korinthi, vagy jómai díszítés is, de fölöttük áll az egyszerű
dóriai styl, mert egyszerűségével hat, A ki az egyszerűséget
szereti, eltávolít abból minden cifraságot, mely főleg a góth
stylt jellemzi. (A főkormányon ülő férfi, stb. 9 — 12 1. és Az
igaz ember házának, stb. S, 15 — 16. 1.)
Az építészet a maga fáradságát jobb célra nem for­
dítja, mint mikor t e m p l o m o t épít. A lakóházakban is
kitűnik a művészet, a szép ezekben is érvényre jut, mert
bennük is a léleknek az az ösztöne nyilvánul, mely össz­
I hangot és egységet keres a durva kövek összerakásában; de
I egy lakóházban, bárha az a legjobb tervezet után készült
! is, nem látjuk azt, a mi úgy megilletné szivünket, mint mikor
1
1 egy szép templomot látunk. Itt megindul szivünk. Mert ez
az a hely, melynek küszöbén túl nem mehet a szenvedés ;
ez az a hely, hol a szegény elfelejti bajait és a hol az ember élni
és halni megtanul. Tiszteletreméltó a templom külsőjében is az
emberi törekvés és az a méltóság, mely elömlik rajta; de ezeket
az érzéseket nem a templom külsője kelti bennünk, hanem az,
 15. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
a mi benne végbe megy, a cél. melyért építtetett E cél nem
egyéb, mint istennek tisztelete. (Mi a templom? 5 — 7 13 1.)
A képzőművészetek egy másik neme a f e s t é s z e t .
Ha egy szép képet látunk, figyelmünk lebilincselődik és szi­
vünk nemes érzésekre gyulád. A képek a gondolatot a sze­
men keresztül küldik a szívbe. Ez az oka, hogy Miltiades
képénél sokszo: születnek a Themistoclesek. (Az igaz ember,
stb. 4 3 1.) A kép mindig másolata (copia) az eredetinek (ori-
ginál). Ezért van az, hogy egy képnél nem annyira bámuljuk
a festő ecsetének finomságát és a színek elevenségét, hanem
azt, hogy mennyire felel meg eredetijének. Első feltétel tehát
a festészetnél, a h ű s é g . A festmény hűségével leköt s ha
nem is látjuk, kedvesen emlékszünk mindenkor vissza reá.
(Egy bölcs asszony képe, stb. 15 1. A főkormányon ülő, stb.
67 1.) Sőt tovább megyünk, a fantázia segítségével össze­
szedjük és állandósítani igyekezünk azokat á vonásokat, melyek
nekünk olyan tiszta, olyan kedves gyönyörűséget okoztak.
Másik követelmény a festészetnél, az e r k ö 1 c s i i r á n y , t. i.
legyenek a képek erkölcsre tanító képek, hogy a vétket
a maga utálatosságában, az erényt pedig a maga szépségé­
ben tüntessék fel, mert emezek első tekintetre az erény sze-
retetét ébresztik fel bennünk, amazok pedig a bűn iránti
undort s ezt annál intenzivebben teszik, mennél láthatóbbak
a bűn rettenetes következményei és mennél bevégzettebb az
erénynek képe. (A közhasznú prof. és hist. stb. 30 1.) Ugyanis,
a léleknek olyan nagy befolyása van a testre, hogy egy gon­
dolat és egy érzés sincsen, mely maga után jó, vagy rossz
nyomot ne hagyna. Ezért kell a festőknek úgy tenni, mint
a hogy tett A p el l es , ki, midőn arra kérték, hogy a rágal­
mazást fesse le, a következő megragadó kép-csoportozatban
tüntette fel a jó és rossz ellentétét: lefestette előbb a köny-
nyenhivőséget hosszú fülekkel; feléje közeledik a rágalmazás,
egyik kezében fáklyát tart, a másikkal pedig az ártatlansá­
got, mely szelíd ifjú képében van ábrázolva, ki kezeit égre
terjeszti, mintha azt hívná bizonyságul, hogy ártatlanul szen­
ved, hajánál fogva hurcolja. A háttérben áll a megbánás
gyászban és mindezeket lassú lépésekkel követi az igazság.
(Az igaz ember házának, stb. 42 1.) Az ilyen festmények
által éri el a festő, hogy az ifjú fogékony lelke megragadja
a kifejezett eszméket s érzéseket és még az Öregség sem
törülheti ki azokat szivéből. (A közhasznú prof. 22 1.)
A képzőművészetek közé tartozik, az é k e s s z ó l á s
felkentjének lenni, de nehéz. Nem az az ékesszólás, a mely j pályázó közül Benedek Árpád, eddig s.-szentkirályi pap aát.
kevélységen alapulva, a hallgatók tetszését vadássza s a mely
mindennapi trópusokban és »viccekben« beszél. A ki igy
szól, szem elől téveszti az ékesszólás célját. A z ékesszóló 1 mint halljuk, mozgalmat akarnak meginditni Sz.-Györgyön, hogy
m e g g y ő z n i akar, mivel csak ez a célja, s mikor meggyőzött, 1 ott szervezzék a kollégiumi papságot, s illetőleg, a vallás-tanár­
t e t s z i k is. Nála a száj a szívnek teljességéből szó l; mondani­
valóját t i s z t a s á g g a l , r e n d d e l , l o g i k á v a l , s cifraság hassák. Annyi bizonyos, hogy minden ember a maga helyén
nélkül való c s í n n a l adja elé és győz vele. Maga a természet
mindenütt ékesszóló. Ékesszólás van egy szép mezőben; ékes­
szólás van az erényes ember szelíd arcában, ha nem beszél i s ;
ékesszólás van egy szenvedő ártatlanságában, szóval, ékes­
szólás van mindenütt, a hol ö s s z h a n g van. K i tehát az ékes­
szóló ? Az, ki ennek a szép összhangnak valódi tolmácsa.
Helyes a római szónoknak az az Ítélete, h o gy: « or a -
t o r n o n p o t e s t , n o n n i s i v i r b o n u s . » Ebben segíti
Őt az a m e l e g s é g , mely mindig szívből szokott szólani;
ebben segíti őt az e l ő a d á s (actio), a mely önmagában nem
egyéb, mint minden áffektálástól ment megegyezése a test
külső mozdulatainak a szív őszinte érzéseivel; segíti ebben
az, ha a n y a n y e l v é n e k egészen, a valódi klasszicitásig
hatalmában van.
A történelem tanúsága szerint, minden nemzet akkor
volt fejlődésének délpontján, mikoi a zseni a maga nyelvén
szólhatott. Ez a tehetségnek, a műveltségnek és a hazafiul
érzésnek a jele. Hajdan Athenaeben és Rómában a h a z a -
s z e r e t e t volt az ékesszólásnak egyik nemes indító oka.
Az orator az ékesszólás özönével borította be a fórumot,
megrázta a Catilinákat, vagy egy demosthenesi erő felemelt
szavával, fegyverre zúdította a népet, vagy lecsendesitette.
A mai világban két szép pálya njdlik az ékesszóló
előtt: egyik a p a p i , másik a t a n í t ó i pálya. Mindkettő
elég nagy teret nyújt arra, hogy a tehetség magát kitüntet­
hesse. Mi lehet szebb, mint papnak lenni a nép között : Mi
lehet szebb, mint Jézus tudományát megragadó ékesszólással
előadni s a jó szivet iránta megnyerni ? Mit nem tehet az
ékesszólás terén az ékesszólás tanítója; mit nem folyhat be
korára oly ifjak tanításával, kik egykor erre a szép pályára
lépnek? (A közhasznú prof. és hist. 3 6 — 39. 4 3 1.) Mindezek
a kérdések olyanok, melyek bizonyításra nem szorulnak.
Ezekben óhajtottam Hegedűs Sámuelt, mint esztheti-
kust felmutatni. Ha célomat elértem, fáradságomat megju­
talmazva találom. c i ai j -
Sám uel A ladar,
a Bethlen-kollegium széniora.
Különfélék.
= «Magyar keresztyének I m á d s á g o s K ö n w e » .
Egy esztendei minden vasárnapi és ünnepi alkalomra való Imád­
ságok. Irta B i t a y B é l a . Csikvármegyei lelkipásztor. Ez alatt
a cira alatt kaptunk egy könyvet a napokban, melynek külső
fénye, pazar gazdagságú kiállítása már az első pillanatban a
lehető legkellemesebben érintett. A könyv S z á s z D o m o ­
k o s , püspök aának van dedikálva. Azt elejétől fogva tudjuk,
hogy Bitay Bélának neve ott van a legjobbak, a legjelesebbek
között, a mikor az egyházkerület lelkipásztorait emlegetjük.
E g y gondolkozni tudó, és valóban, gondolkozó ember. Egy
ember, kit nem elégitnek ki a régi, megszokott chablonok.
Ü gy érzi, hogy a keresztyénség nem szentimentálizmus ; nem
világ-fájdalom, hanem valami egyéb, valami tünemény, melynek
alapja a biblia. És megírta ezeket az imákat. Örömmel jelezzük,
hogy jól megírta. Lesz alkalmunk, kerítünk rá időt. hogy el­
mondjuk azt a kedvező benyomást, melyet ránk tettek, és jelez­
zük azt a helyes felfogást, melyet szerző barátunk imáinak
megírásánál megvalósítói törekedett. Most egyszerűen kérjük
paptársainkat, hogy e szép könyvet 1 forinttal minél többen
rendeljék meg a szerzőnél, C s í k s z e r e d á b a n .
= A vajda-szentivány i egyházban husvét-harmad
napján volt a pap választás, melyen a népes és gazdag első
osztályú egyház majdnem egyhangúlag választotta meg nyolc
Benedek Árpád eddig a s.-sz.-györgyi kollégiumban is tanította
az éneket és zenét, és hir szerint, ritka szakértelemmel. Most, a
ságot, hogy ezen az úton Benedek Árpád barátunkat ott fog­
volna em ber; de nem hisszük, hogy ez a különben egésséges
terv oly hamar sikerülhessen, hogy azt akár a v.-szentiványi
egyház, akár Benedek Árpád bevárhatná ; és Benedek Árpád
valószínűleg fog arra is gondolni, hogy két szék közt a pad
alatt ne maradjon. Mi egyelőre gratulálunk a szentiványi egy­
háznak, és új lelkipásztorának, kit olyannak ismerünk, hogy
ha munkára veti kezét, lépteihez fog ragadni az általános sze­
retet, és a közbecsülés.Ezt kívánjuk is, óhajtjuk is, követeljük is.
= A lozsádi egyházközség, a közelebbről megtar­
tott papválasztás alkalmával. K o v á c s L a j o s , bukaresti
segéd-lelkészt választotta meg lelkészének. Adjon isten a fiatal
lelkésznek pályáján szerencsét, munka-kedvet, hogy eredmény­
nyel munkálkodhassék az erkölcsi-vallásos élet mezején 1
= Gönci Lajost, udvarhelyi kollégiumunk tanárát,
és igazgatóját, szavakban ki nem fejezhető csapás érte. Neje.
szül. K ovács Emma, folyó hó 8-án, életének 37-ik évében
meghalt. A kálvinista papi és tanári, tanítói pálya azokhoz
tartozik, a melyeken a hozott áldozatokért némelves jutalmat,
rekompenzációt, az öntudat mellett, egyedül a családi életben
találhatunk. Itt dicsőítette meg a gondviselés irántunk való
nagy szeretetét, és tárta fel azt a menyországot, mely egyenérték
nélkül áll a világ-egyetemben. S ha ez összetört, ha ez el-
 124- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 15. szám.

veszett nincs oly vesztes a teremtésben, mint mi vagyunk, j árva gyermekek, a gyászoló család csak tőle várják a vigasztaló
A föld a veszteségért nem adhat vigasztalást, és csak ha isten- 1 hangot, és a fájdalmukat őszintén megosztó jók, és nemes
hez emelkedünk, remélhetünk enyhületet. Az özvegy férj, az | szivek részvététől.

H IV A T A L O S R É SZ.
372S —1893. KÖ RLEVÉL,
valam ennyi érd. ev. r e f kollégium Méltoságos t. E lö ljá ­
róságának.
A sárospataki Irodalmi Kör legközelebbi kiadványai­
ból, szabályszerű átvizsgálás után, felvettük a használható
tankönyvek sorába:
a) Búza János : Ásványtan és Geológia, vegytani elő­
ismeretekkel. A gimnázium IV . osztálya számára. Második
javitott kiadás. 1 8 9 1 . cimü tankönyvét;
b) Dezső L a jo s : Olvasókönyv, az elemi népiskolák II.
osztálya ( 1 8 9 1 . ára kötve 2 4 kr.) és Olvasókönyv, az elemi
népiskolák III. és IV. osztályai számára. Második kiadás,
1 892 . Ara kötve 60 kr. cimü műveit;
e) Makiári Pap M iklós: Magyar nyelvtan, népiskolák
számára. 1 8 9 2 . Ára kötve 40 kr. cimü tankönyvét;
d ) Nagy Sándor: Magyar A B C és olvasókönyv,második
javitott kiadás, 1 892 . cimü művét s illető iskoláink részére
nem csak engedélyezzük, hanem használatba vételüket me­
legen ajánljuk.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület lg.-Tanácsától, K o ­ lozsvártt, 1 893 .
lozsvárit, 1 8 93 . márc. 2S.
P a rá d i K álm án, D r. K olosvári Sándor,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
9 3 4 -1S 9 3 . F E L H ÍV Á S ,
az országos ref. közalaphoz segélyért folyamodott egyház-
községekhez, papokhoz, s mindenik egyházmegyénk nagy­
tiszte letii Espereséhez.
Az orsz. egyházi közalap végrehajtó bizottságának köz­
lése folytán, értesítjük az érdekelteket, hogy a folyó évben
segélyért folyamodott egyázközségek és egyházi tisztviselők
közül az alább felsoroltak részesittetnek a kitüntetett ösz-
szegii segélyekben:
I. Egyházak: Vajda-Hunyad 70 frt. Alpestes 50 frt.
Nagy-Rápolt 50 frt. Zalathna 50 frt. Maros-Kapud 50 frt.
Maros-Gezse 50 frt. Szász-Újfalu 10 0 írt. Miriszló 50 frt.
Szent-Mihályfalva 50 frt. Damos 50 frt. Jákótelke 30 frt. Pata
50 frt. Érkávás 50 frt. Lecsmér 30 frt. Hagymás-Lápos 80 frt.
Baca 50 frt. Kudu 50 frt. Sófalva 60 frt. Somkerék 80 frt. Tacs
50 frt. Szász-Máté 60 frt. Oroszfája 50 frt. Erdő Szengyel 50
frt. Köbölkút 80 frt.Erdo-Csinád 50 frt. Szentgerice 60 frt. Csóka
50 frt. Vadasd 80 frt. Harcó 30 frt. Székes 50 frt. Ny.-Szt.-Be­
nedek 40 frt. Gyalakúta 40 frt. B.-Besnyő 50 frt Asszonynépe
80 frt. Szász-Vessződ 80 frt. Alsó-Sófalva 50 frt. Sárpatak 80
frt. Sándorfalva 40 frt. Nagy-Ajta 80 frt. Bibarcfalva 50 frt. Mik­
lós vár $0 frt Szacsva 80 frt. Eresztevény 50 frt. Papolc 80 frt.
II. Lelkészek: Albert Imre, n.-pestyéni 40 frt. Pap Ist­
ván, sz.-kocsárdi 30 frt. Pap Dávid, n.-laki 30 frt Péter Antal,
lőrincrévei 50 frt. Barta Antal, koppándi 30 frt. Sófalvi Miklós,
damosi 50 frt. Kis Péter, patai 50 frt. Barabás Árpád, m.-ke-
reki 50 frt. Benedek Ferenc, mérai 40 frt. Ferenci Endre, mo­
noi 40 frt. Szilágyi János, lecsméri 30 frt. Kovács Ferenc, t.-
szántói 50 frt. Nagy József, kérői 40 frt. Vadas Albert, válasz-
úti 40 frt. Almási Sámuel, f.-tööki 50 frt. Gáspár Samu, szováti
30 frt, Gáspár Lajos, visai 50 frt. Szentkirályi Lajos, balázsfalvi
50 frt. Szegedi Miklós, m.-n.-fülpösi 40 frt. Jánosi György, tom­
pái 30 frt. Veres József, galambodi 50 frt. Simon Imre, csere­
falvi 40 frt. Vass István, havas-adorjáni 40 frt. Kövendi K ál­
mán, torboszlói 40 frt. Málnás! Ferenc, kendői 40 frt. Simon
Elek, vadasdi 50 kr. Szőcs Ákos, jeddi 30 frt. Vizi János, ik-
landi 40 frt. Kiss Pál, h.-bodoni 40 frt. Bogdán József, gyala-
kutai 40 frt. Benedek József, harcói lévita 25 frt. László
János, m.-szt.-annai 25 frt. László Simon, lapádi 40 frt. Hor­
váth István, bürkösi 60 frt. Kelecsénvi Károly, alamóri 80 frt. !
Nyomatott Ajtai K Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
Menyi János, sükői 40 frt. Bencédi János, ocfalvi 40 frt. Kádár
Domokos, égéi 40 frt. Bojthe Sándor, szolokmai 40 frt. Gál Ger­
gely, dobói 30 frt. Borbáth Márton, bodosi 70 frt. Barthalmre,
száldobosi 40 frt. Demeter Mihály,szotyőri 50 frt. Bartos László,
eresztevényi 50 frt. Havadtői Gerő, körösi 50 frt. Jancsó Elek,
pákei 50 frt. Szakács János, karatnai 80 frt. Benedek Ignác, bi-
tai 70 frt.
Ennélfogva, fölhivjuk a fenn elősorolt t. pap aait. s
megnevezett egyházközségeinket, hogy a segély fölvételéről
szóló szabályszerű nyugtáikat, folyó évi május végéig múl­
hatatlanul terjesszék be illetékes espereseikhez, kik is a z
egész egyházmegyéből beérkezendő nyugtákat, maguk részé­
ről láttamozva, folyó évi junius végéig kötelesek egynázker.
kebli pénztárunkhoz fölterjeszteni, a segély-összegek kifize­
tése végett.
Az 18 9 4 . évben tartandó egyetemes konventhez be­
nyújtandó országos közalapi segély-kérvények b e a d á s i h a ­
t á r i d e j é t 1S 9 3 . é v i n o v e m b e r i-re tűzzük ki.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától, Ko-
5*
j M árkus Já n o s, D r. K olosvári Sándor,
I titkár. ____ elnök-helyettes.
j 9 6 2 -1S 9 3 . KÖ RLEVÉL,
valam ennyi érd. ev. r e f kollégium mélt. és t. Elöljáróságának.
A közoktatási m. kir. minisztérium f. é. március 23-án,
9 0 7 1 . sz. alatt kelt leiratban tudatja, hogy a nagy károlyi
kath. főgimnázium V II. és V III. osztályai részére a nyilvá­
nosságot s ezen felül a tanintézet részére az érettségi vizs­
gálat tartásának jogát az 18 9 2/9 3-d ik tanévre is folytatóla­
gosan megadta
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától, K o­
lozsvárit, 1 S 93 . ápril 9.
P a rá d i Kálm án, D r. K olosvári Sándor,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
377- 1 S93. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházközség főhatósága alá tartozó
b u k a r e s t i egyházközség segéd-lelkész-tanitói állomására
ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : a központi pénztárból 30 0 frt. három havi
előleges részletekben; b) a bukaresti egyház pénztárából évi
480 frank, havi utólagos részletekben; c) egy szobábúl álló
bútorozott lakás. K ö t e l e s s é g e i : a népiskolában heten-
kint 25 órán tanítás; a rendes lelkész akadályoztatása ese­
tén, mindennemű papi teendőt végezni; az esperesnek az
irodai munkában segédkezni.
Pályázati határnap: ápr. hó 30. Folyamodványok az ev.
ref. püspöki hivatalhoz intézendők, Kolozsvárra.
Kolozsvárit, 1 S 93 . ápr. 1 1 . Szász Domokos.
__ _ erdélyi ev. ref. püspök.
3 7 4 -1S 9 3. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a sepsi egyház­
megyébe kebelezett k o mo l l ó i egyházközség papi állomá­
sára ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, kerten és gazdasági épü­
leteken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 407 frt. kr.
értékben kepe és kanonika porció haszonélvezete.
Pályázati határidő : ápril 30. Folyamodványok nt. Zá-
goni Pál, esperes aához, Nagy-Borosnyóra, küldendők.
Kolozsvárit, 1 S93 . ápriils n . Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXTII. Évfolyam. Kolozsvárit, 189$. Április 20. 16. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Kü/magyarutca 9. sz.

Alkotnak egy országos evangyéliurm egyházat, te­

A protestáns pap mnltja és jelene.
remtenek egy nagy nemzeti irodalmat, megteremtik
Ez ország legelső protestáns papjai, a magyar Magyarország népnövelését és felsőbb oktatását a
reformátorok,koruk miveltségének színvonalán álló, legszélesebb alapokon a nélkül, hogy maguk politiku­
világ-látott, irodalmi magas képzettségű emberek, sok lennének; csinálnak új nemzeti politikát, a mely
sőt majdnem kivétel nélkül irók,költők, és doktorok összefűzi a magyart a külföld nagy protestáns nem­
voltak. Magyarországon egy-két püspök, egy-két hu­ zetéivel, s kiváló tagjává teszi a világ-politikának.
manista főur kivételével, ők képviselik a nyugati A reformátorok által alkotott politika nagy eredmé­
kultúrát. Nem csoda, hogy ily emberek hatása rend­ nyeket felmutató módon irányozta a nemzet életét
kívüli. Lebilincselik az elméket, foglyul ejtenek min­ a XVIII-ik század elejéig, és nem halt ki ma sem.
denkit egyiránt, a népet úgy, mint a nemességet. A XVII-ik század első felében a protestáns
A főnemességet ügyök pártfogóivá, pátronusokká papság helyzetében változás áll be. A sajtó, iro­
teszik. Miveltségük, tudományuk, világ-jártasságuk dalom és népnövelés feletti kizárólagos uralmát
biztosítja számukra ezt az uralkodó osztályt, kinek meg kell osztania a katholikus főpapsággal és a je ­
kezében jog és hatalom; de másfelől, erős nemzeti zsuitákkal. Ezek is megszerzik sajtóikat, szervezik
érzésük, lelkesültségük, a nép nyelvén prédikált iskoláikat, s megindítják a versenyt. A polemikus
ige által a nép táborait is magukévá teszik. Nem irodalom élén egyfelől a Pázmányok, másfelől az
csak a magas körökben otthonos, kedvelt szemé­ Alvinci Péterek és Magyariak állanak. E nagy küz­
lyek, hanem egyszersmind nép-emberek is. Főurak delemben mindegyre a kard váltja fel a tollat.
bizalmasai a nélkül, hogy a nép ezt gyanús szemek­ A jezsuiták is megcsinálják politikájukat, a metyet
kel nézné, és a nép emberei a nélkül, hogy durvább elfogad az uralkodóház s a nemességnek hozzá-
erkölcsök, pórias szokások, demagóg hajlamok ra- ! kapcsolt, vissza-nevelt része. Az oly sok dicsőség­
gadnának lényükhez, a mikért velük az előkelők gel vívott küzdelemben a protestáns papokat ott
szakítottak volna. Ettől megőrizte őket egyfelől látjuk a harcoló Bethlenek és Rákóciak oldalán.
külföldi miveltségük, másfelől, hogy ők is túlnyo­ Fejedelmek tanácsosai, midnyájan nemesek, pász­
móan a nemesség gyermekei voltak.Tudományukat ( torai nem csak a népnek, hanem az országos fő­
a külföldről hozzák és még sem külföldieskedők, ger- j embereknek is ; a régi próféták önérzetével hágnak
mánizátorok; sőt, ellenkezőleg : a nemzeti Magyar- szószékeikbe, a honnan megmosdatják a lejedel-
ország legelső fecskéi, a nemzeti nyelvnek és iro- | mek fejét. «Ha az Acháb palotájában prédikállot-
dalomnak a szó egyenes értelmében megteremtői. tam volna azokat, a melyeket ebben a palotában
Bámulatos, hogy annyi ellentétet oly nemes tizenöt esztendőktől fogva prédikállottam, ugyan
hármoniába képesek hozni személyükben és mű­ istentelen ember volt Acháb király, de bizony, meg
ködésű kben. Ebben áll rendkivüliségök titka, a mely­ tudtam volna téríteni». Nagy pártemberek, a kik
nek nem állhat ellent senki, a mely előtt a katholi- az Ézsaiások modorában és merészségével teszik
cizmus pár évtized alatt összeroskad, a mely nekik ! meg fenyegető próféciáikat «Te hamis hitű feje­
fejedelmek előtt is nagy respektust szerez. j delem, hamis, hitszegő, istentelen gonosz urak !
Ilyen a protestáns papság a reformáció első Az isten általam nektek azt izeni, a hiteteket, kit a
századában. Hatalmas, tekintélyes, befolyása nagy­ töröknek adtatok, meg ne szegjétek, mert külön­
ién n és lenn egyaránt, érdemei felszámithatatlanok ben elveszti isten mind a fejedelmet, mind ura­
úgy vallási, mint általános emberi tekintetekből. kat, mind az országot!»
 12 6. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ez a fejedelmi korszak református papja.
Ez idővel részint összeesik.részint annak köve­
tője a mártirium kora. Az élet logikája, hogy az az
osztály, mely annyira azonosítja magát a kor tö­
rekvéseivel, a mely nem pusztán szelíd prédikátori
rend, hanem mindenben kovász; a mely a nemzeti
élet minden terén, a politikában is, magasfoku agi­
litást fejt ki a legnagyobb mértékben ki légyben
téve a politikai elet nagy változásainak, kedvező,
vagy kedvezőtlen hullámzásainak.
Az élet e logikája rettenetesen bételt a pro­
testáns papságon.
A mint a Bethlenek és Rákóciak által «békes­
ség traktája szerint felállított magyarok szabad­
sága naponkint romol és szállton száll», úgy romlik
ki a dolognak ereje kezéből a protestáns papság­
nak. Ott látjuk őket a bujdosók, a száműzöttek
között. Hajlékaikból kiveretve, ott vannak a ren­
getegekben a kurucok között. Ott hirdetik az igét,
törik meg a szent kenyeret, s mig felmútatják az
úr vérével a kelyhet, az ő vérök is áldatlan har­
cokban ömlik. A kivert vadakkint bujdokló csa­
patokkal együtt elhullanak szám nélkül és név­
telenül, hogy vérükkel öntözzék, a kik elültették,
a szabadság virágát.
o O
«Itt már a szegény református magyarokkal,
írja az idők krónikása, úgy bánának a jezsuiták,
mint farkas a báránynyal, mikor a farkas maga
zavarván meg a forrást, a bárányt megölé és meg-
evé a húsát. Nagy dühösséggel és baromi zélussal
kezdék persequálni őket.»
Mikor a magyar birodalom jobb részét a török
magának kaparitá, a más része német kézbe esék,
s magyar uram a sok ámbició, kompotencia mellett
jobbágyságra juta, a protestáns pap sem volt egyéb,
mint hajlékából, templomábúl kivert földönfutó, tör­
vény elé hurcolt hazaáruló, s felségsértő, vártöm-
löcre vetett, gályákra láncolt rab.
Ez elvadult korban lángok és vér jelzik a
jezsuiták útját, bosszujok főtárgya a protestáns lel­
készek, a kik ekkor valóban a vallási és nemzeti
szabadság mártírjai.
És minő mártírok ! Homlokukon még ott de­
reng a korábbi nagyság fénye. Tudósok, kegyesek,
és rettenthetetlenek, az elitéltetésre nemes fönség-
gel felelik Kajafásaiknak: «Jó szívvel elszenvedjük,
gyönyörködvén abban, tudván a z t: vagyon a mi
istenünknek hatalma, hogy minket a gályáról is,
a mikor akar, ki tud szabaditni!»
Már az a tény, hogy a katholikus reakció
emez új húrok feltalálásával, a protestáns prédi­
íő. szám.
kátorok kiirtásával, mindent elérni remélt, elég
jellemző a protestáns papok súlyára és nagyságára
abban az időben.
Mikor a nagy forradalmi korszak átzajlott az
országon, olyan volt a nemzet, mint krízis után
mélyen pihenő nagy beteg. Mélyen, és hosszan
aludt. E mély álom között csöndesen ültek a prédi­
kátorok is, a régi költögetők. Ültek, «száraz ágon,
hallgató ajakkal».
Kiszolgáltatva az ellenfél tudatlan papjainak,
megfosztva rezoluciókkal fejeitől, fórumaitól, meg­
alázva. néma megadással tűrte sorsát.
Tudománya megmaradt, de magába re jté ;
álmothozó méhesében olvasgatta Tacitúsát, Sene-
cáját, hanem, mint költő, iró, úgy, mint a nemzet
teremtő szellemi munkása, többé nem szerepel.
A múlt század protestáns papja elveszti mozgé­
konyságát. Midőn mindent veszítettek eklézsiáikon,
s iskoláikon kívül, főtörekvésük az volt, hogy leg­
alább ezeket megtartsák kizárólag a maguk bir-
| tokában. E törekvés összeütközésbe hozta őket
I a világi protestánsokkal, a kik szintén elveszítve
j mindent, be nem fogadva az udvartól, leszorítva
J a magas politikáról, egyházban és iskolában ke­
resték a működési tért. A protestántizmus, a mely
eddig országos dolog volt, kebli ügygyé törpült,
s a kik a jobb napokban együtt küzdöttek, a nagy
vagyonban együtt osztozkodtak, a kebli ügyek
terén, e megmaradt kicsiny hagyatékon hajba
kaptak. Világiak és egyháziak nem tudtak testvéri
osztályt csinálni.
Mekkora különbség ez idők papja és a refor-
mátori korszak prédikátora közt a társadalmi tevé­
kenység, az emberekkel való érintkezés tekinte­
tében ! A ki elveszti mozgékonyságát, magába zár­
kózik az elveszti érintkezési képességét is és igy
jártak a múlt századbeli protestáns papok. Tudo­
mánya lelki kevélységet növelt benne, mikor meg-
^vetette a világ, egyetemi barangolásaibúl külföl-
I dieskedés maradt rajta életmódjában, viseletében ;
I a korábbi évek nagy megpróbáltatásai után, bizal-
i matlanná lett. Lassankint beállott az a helyzet,
hogy a nép sem rajongott értté, az urak sem sze­
rették, és igy egészen önmagára volt utalva, mi
által bizonyos testületi érdek-közösség fejlett ki
! közöttük, konzervatív hajlamokkal, ósdi szokások-
! kai életmódban, papolásban,egyház-kormányzásban.
Mint ez a kor a megyék fénykora az országos
J politikában, úgy a traktusok ura’ma az egyház éle­
tében. Országos egyház nem létezett, a szuperin-
tendenciák jogköre megtört a traktusi érdek-szövet-
 16. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 127

kezetek falán. Szeniorok és grapsa papok pátriár- Mivel M agyarország geográfiai fekvésénél, s földtani
kális kormánya osztott igazságot eklézsiáknak és alkotásánál fogva termesztő ország; mivel lakóinak leg-
nagyobb része ős-termelő, s mivel az ős-termelők csak­
papoknak. A mozdulatlanságbúi kifejlődött a vas-
nem mindannyian földművelést folytatnak: azért, kiváló
kalaposság. (Vége kűvetkezik.) gondot igényel a nemzet-gazdászat, mert a nemzet vagyo-
nosodásának, anyagi jólétének érdeke követeli ezt. A na­
gyobb birtokosoknál ma találhatunk is minta-gazdászafot;
Az iskolán kiviil. de, a nép az ma is oly kezdetleges módon gazdálkodik,
Bár rég elhangzottak ama szavak : « M a g y a r o r ­ a mint apjától tanulta. Ma pedig, eg y egyszerű földmives-
szág fenmaradása, s a magyar nemzet l é t e : nek több igénye, s ebből kifolyólag több kiadása van,
kultúránk k é r d é s e » , mégis csak most kezd igazi mint hajdan egy király-bírónak. A több jövedelmet pedig
érdeklődés mutatkozni a m agyar kultúra alapja, a nép­ az okszerű gazdászattal teremtheti meg.
iskola, s ennek munkásai, a nép-tanítóság iránt, kiknek Milyen szép munka-kör vár e téren a néptanítóra.
foglalkozása minden foglalkozások között egyike a leg­ « A népoktatás feladata: a nép erkölcsi és szellemi, egés-
szebbeknek, és legfontosabbaknak. ségi és gazdasági állapotának javítása. A hol ezt elérni
De, ezen érdeklődés most is csak a jobbak részéről nem tudják, ott a tanítás felesleges, s a reá fordított költség
mutatkozik, s nincs meg a nagyobb tömegnél, a melyet sárba dobott pénz.» (Trefort.)
felemelni, meg mindig a nevelői feladatok legfőbbje. De, Tantervűnk szerint, be is van hozva a népiskolába
megérti és méltányolja a néptanítónak iskolán kívüli műkö­ a gazdaságtannak tanítása. Felállították a gazdászattal kap­
dését, mellék-foglalkozását. A népnevelői hivatásnak pedig csolatos polgári iskolákat; fel a vincellér, földmives, stb.
egyik legfőbb ága leven, hogy a felnőtt népet oda idomít­ iskolákat; de, ez mind kevés az okszerű gazdászat meg­
suk, hogy értelmes, erkölcsös, takarékos emberek legyenek; honosítására. Közvetlen példa kell a népnek. Ezt pedig
erős oszlopai az egyháznak, a társadalomnak, s jó hon­ nem adhatja meg az a kevés egyén, kik az oly' szakisko­
polgárai a hazának; s minthogy a népet csak a közvetlen lákból kikerülnek. Nem adhatják meg a nagybirtokosok
érintkezéssel idomíthatni, a mit leginkább az iskolán kívül sem, mert nekik azt feleli a nép «Van pénze az úrnak,
való mellék-foglalkozás ad meg az iskolán kívüli foglal­ beszerezheti a szükséges eszközöket.» S igy példájuk nem
kozás szükséges, mint nevelői segédeszköz. hogy követésre találna, hanem irigységet szül ő irántuk,
De, jut-e ideje a nép-tanítónak mellék-foglalkozásra és gazdászatuk iránt.
Hiszen, az iskola, s az iskolai teendők azon része, melyet K i adhat hát példát más, mint a néptanító Az
az iskolán kívül kell elvégezni, a társadalmi érintkezés, ország legtöbb tanítója ma is olyan, kiknek fizetését (fájda­
a hallgatóknak ügyes-bajos dolgaiban gyakori bekopogása, j lom) a kánonika porció egészíti ki. A n yagi érdekük követeli,
stb. annyira fölemésztik idejét, hogy* önképzésre is éjszakai hogy ezt úgy miveljék, hogy jövedelmük emelkedjék. Ha
álmától kell elrabolnia annyit,a mennyit egéssége fentartása ! tehát az ilyen kánonika-porciós tanító okszerűen gazdál­
megenged. kodik, emeli a saját jövedelmét, s közvetve igen a községe
A költő azt mondja «A z erős akarat elől még a I lakóiét is, mert reá hallgat, őt követi a nép ; s igy olyan fog­
halál is meghátrál, s nem meri rátenni kezét, mig az dolgát lalkozást űz, melyből úgy neki, mint községe lakóinak
be nem végezte». A z élet azt mondja «A z idő pénz úgy ! anyagi haszna leend. S ha az okszerű gazdászat meghono­
kell azt beosztani, hogy elég is legyen, s maradjon i s ; sítása érdekében hallgatóinak szakszerű előadásokat tart,
a kicsiny kárt a nagy haszon mellett nem kell figyelembe köztük az újabb gazdasági eszméket, szak-könyveket, la­
venni». «Rend a lelke mindennek». Ezt tanítja a népiskola pokat terjeszti; ha gazdasági egyletet, szövetséges társu­
a beszélni kezdő gyermeknek. Akarni kell tehát, s ren- i latot alkot, az eszközök beszerzése céljából; s végre, ezek
desen osztani be az időt, akkor folytathatni mellék- | által hallgatóit elvonja a szünnapi semmit-tevéstől, avagy
foglalkozást. korcsmázástól: úgy e foglalkozása erkölcsi hasznot is
Trefort miniszter mondotta volt egykor «Ismertem | hozand.
nép-tanitókat, kik oly nemes módon töltötték be hivatá- j Nem mondom én ezzel, hogy a tanító, mint, fájdalom,
sukat, oly szép műveltséggel rendelkeztek, hogy képesek i sokan cselekesznek, ásót, kapát, kaszát vegyen a maga, s ad­
lettek volna nem csak tanfelügyelői, hanem miniszteri állás jon a családja kezébe, mert tudom, hogy ez által magát és csa­
betöltésére is.» A z ilyen nyilatkozat csak azon tanítókra ládját lealázná a tenyeres napszámos sorába. S azt is tudom,
vonatkozhatik, kik nem úgy cselekesznek, mint a harang hogy Jézus nem ig y értette az alázatosság fogalmát. A z ok­
szavára vakoló kanalát eldobó kőmives, hanem a kik ö n- szerű gazdászathoz, melyet kis birtokban is lehet folytatni,
k é p z é s által megszerzik azt, a mit a négy középiskolai, nem a gazda keze, hanem esze és szeme szükséges.
s négy képző-intézeti tanfolyam meg nem adhat. Gazdászatot, barom, baromfi, fa- és gyümölcs-tenyész­
Mellék-foglalkozást is, erkölcsi és anyagi haszonnal, tés nélkül, képzelni sem lehet. Ezek adják a gazdának egyik,
csak a képzett egyén folytathat. A z iskolán kívül foly- I legfőbb jövedelmét. Ma már az állam nagy gondot fordít
tatható mellék-foglalkozás, tekintettel az erkölcsi és anyagi j mindezekre. Ezekhez most segéd-eszközt eleget talál a
haszonra, többféle lehet, a szerint, a mint különböző az I gazda-közönség, csakhogy kell egy közvetítő, ki áltai ezek­
egyéni hajlam, a test és szellem alkata, a vidékek geográfiai , hez juthasson. S ez ismét csak a tanító. Csak hogy vigyáznia
fekvése, földtani alkotása, stb. Azért, e különbözők közül j kell a tanítónak, hogy úgy ne járjon, mint az egykori híres
felsorolom azokat, melyek legtöbb erkölcsi és anyagi hasz- ideálista iró, ki ötven pár ökrét pusztította el a gyakor­
nőt ígérnek, s melyet a néptanítói állás leginkább megtűr. latlan gazdának. Mindeneket megpróbáljatok, s mi jó,
 128. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 16. szám.

azt adjátok a népnek I A barom-, baromfi-tenyésztésre vo­ I ténjék, főképp országos szempontbúi mindenáron megóvan-
natkozó iratokat is át kell tanulmányozni; az azokban ! dónak tartja. A fentartókra háruló nagy előnyökre való
adott utasításokat kicsinyben megkísérlem, s a mi haszonnal tekintettel a reájuk rótt teher mértékét elfogadja, de nem
bevált, csak azt adni át a népnek. l akarja, hogy a tanulók diját fejenkint két forintnál ma­
(Vége következik.) gasabb összegben állapítsák meg.
Dr. Bartha Béla arra utal, hogy a kormány épp
csak a közelmúltban tervezte az akadémiai tanárok lét-
A felekezeti középiskolák nyugdíj­
! számának, -alamint kvalifikációjuknak a magántanári ha-
intézete. | bilitáció megszerzésével való emelését. E törekvéssel az
(Vége.) j akadémiai tanároknak a nyugdíjintézetből való kihagyása
A közoktatásügyi minisztérium tanácstermében ápr. j merőben ellentétben áll. Biztosítékot kíván, hogy fen-
9-én délelőtt 11 órakor folytatták azt az értekezletet, i tartók a reájuk nehezedő terhet ne háríthassák a tanárokra.
melyet a miniszter az autonóm felekezeti, törvényható­ | Báró Prónay Dezső a 6 0 , 0 0 0 frtnyi összegben kon-
sági, községi, és alapítványi középiskolák tanárai számára ] templált állami hozzájárulást csekélynek tartja a közvet-
tervezett országos nyugdíj ügyében Összehívott. A z érte­ ' len érdekelt tényezők terhére számbavett 8 1 , 0 0 0 írttal
kezleten gróf Csáky Albin közoktatási miniszter elnökölt. | szemben. A z t véli, hogy va g y az állami hozzájárulás mér-
A mai értekezlet első szónoka, Fabinyi Teofil lé­ j vét kell legalább oly összegre felemelni, mint a mennyit
nyegében egyetért azokkal, a miket a tegnapi gyűlésen j a többi tényezőktúl kívánnak, va g y a 6 0 , 0 0 0 frtot egy-
Tisza Kálmán és Szász K ároly fejtettek ki. Nem hiszi, j szerűen ki kell adni a szóban levő iskolák legfőbb egy-
hogy az intézmény a tanároknak a fent ártó hatóságok­ í házi hatóságainak. Ezek bizonyára módját tudnák ejteni,
hoz való viszonyát meglazítaná. Célszerűnek tartja, ha hogy a jelölt állami segély kiadásához fűzött feltételnek
azoknak a dijaknak mértékét, melyeket a fentartóknak eleget tegyenek. A meglevő helyi alapok mikint való
és a tanulóknak kell befizetniük, apasztanák. 1 felhasználása tekintetében perhorreszkálja a kormány min-
Ha azonban ennek nem volna meg a várt ered­ 1 dennemü ingerenciáját.
ménye. nem idegenkednék a szolgálati időnek harmincöt Bogyó Sámuel a szükségletet csak abban az eset-
évben való megállapításától. A rra kéri a minisztert, hogy 1 ben tartja visszaáilithatónak, ha a törvénybe olyan intéz-
tegye lehetővé, hogy a főiskolák többi tanárait, különö­ • kedést vennének fel, hogy a már is teljes nyugdíjra igényt
sen pedig a tanitóképezdei tanárokat, kiknek a gimná­ J tartó tanárok 65 éves koruk előtt ne kérhessék nyug-
ziumi tanárokkal való kapcsolata legerősebb, e nyugdíj­ | dijaztatásukat.
intézetbe szintén fölvegyék. Tóth Sámuel a gimnáziumon kívül álló tanároknak
Dóci Imre úgy vélekedik, hogy ha a tanulók hozzájá­ j az intézetbe való felvételét kéri.
rulását egy forintnál és a fentartókét pedig tanáraik törzs­ 1 Bohm K ároly főleg a tanulókra kiróni szándékolt
fizetésének három százalékánál magasabb összegben álla­ l illetékeket tartja túlzottaknak.
pítanák meg, a tervbe vett törvény, a fentartók -és tanulók I Tisza Kálmán az autonómia teljes csorbithatatlansága
szegénysége miatt, csak papíron fog maradni A köteles Js a más felekezeteket illetőleg támadható apprehenziók
szolgálati időnek harminc éven túl való meghosszabbítá­ I és komplikációk eleje vétele szempontjából, ragaszkodik
sát perhorreszkálja és azt kívánja, hogy az esetben, ha I ahhoz a már kifejtett nézetéhez, hogy a theologiai taná­
a belépésre az egyes fentartókat nem köteleznék, mondják rokat a nyugdíjintézetbe ne vegyék be, hanem részükre
ki a törvényben, hogy a belépési kötelezettségtől csak az egyház hatáskörében történjék a többiek részére biz­
azok a fentartók menttek, a kik tanáraiknak a tervezettel ha­ tosított nyugdíjjal legalább egyenlően kedvezményes gon­
sonlóan kedvezményes nyugdij-biztositását tudják kimutatni. doskodás. Annak kimondását, hogy az önkintesen be nem
Poszvégh Sándor bővebb számításokkal igazolva, lépő iskola-fen tartó hatóság a jelen nyugdíjintézettel ha­
szintén apasztandóknak tartja azokat a terheket, melye­ sonló nyugdíj adására kényszerittessék, annál is inkább
ket a fentartókra és a tanulókra ki akarnak róni. ellenzi, mert ez tulajdonképpen nem lenne egyéb, mint a
Fejes István hozzájárul ehhez a nézethez, már azért kényszernek leplezett alakban, kerülő úton való alkalma­
is, mert kétségtelennek tartja, hogy a már is teljes nyug- zása. A tervezetnek a meglevő helyi alapok felhaszná­
dij-igénynyel biró tanárok, rövid időt számítva, Öt év alatt lását illető paszusát teljesen kielégítőnek találja. A tan­
fogják fokozatosan igényüket érvényesíteni. A z akadémiai ügynek érdekében a törvénybe egy átmeneti intézkedés
tanárokat a nyugdij-intézetbe be kell venni, mert félő, felvételét kívánja, a mely szerint a már teljes nyugdij-
hogy különben épp a legtekintélyesebb főiskolák vona­ igénynyel biró tanárok a törvény életbe léptetése után
kodnának a belépéstől, a minek előreláthatólag olyan er­ igényeiket tömegesen és egyszerre ne érvényesíthessék.
kölcsi hatása volna, mely a tervezet célját meghiúsítaná. Kérdi a minisztert, vájjon, nem volna-e lehetséges, hogy
O az akadémiai tanárok alatt a theologiaiakat is érti. a theologiai tanárok kivételével, a többi akadémiai és ta­
Elfogadja azt az eszmét, hogy a tanitóképezdei tanáro­ nitóképezdei tanárt az intézet körébe bevonják? A zt óhajtja,
kat most azonnal minden további eljárás nélkül a nép­ hogy a fentartók járulékát tanáraik törzsfizetésének öt száza­
tanítói nyugdíjintézet körébe vonják, mert ennek az in­ lékáról három, vagy legföljebb négy százalékra, a tanulók
tézetnek alapja jórészt a szóban levő tanítóképzők fen- befizetését három frtot egy, legfeljebb két írtra, szállítsák le.
tartóinak megterhelése révén lett oly fölösen gazdaggá. G róf Csáky Albin miniszter megnyugvással konsta­
Ludmann Ottó a tervezetnek azt az elvét, hogy a tálja, hogy a tervezett nyugdíjintézet létesítését nagyjá­
nyugdíjazás mindenben az 1885. évi XI. te. szerint tör- ban és körülbelül oly alakban, a hogy a tervvázlat elő­
 lő. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY 129

terjesztette, az egész értekezlet szívesen látja. Ó a nyug­

Külföldi egyházi szemle.
díjintézetbe való belépést kezdettől fogva önkintesnek
tervezte, mert e téren, a kényszer alkalmazását az autonó­ Ázsiai Törökországban, különösen ennek nagyobb vá­
mia szellemével ellentétben állónak látja és mert azt hiszi, rosaiban, Cesareaban, Marsovanban újra felütötte fejét a ke­
hogy kényszer mellett a viszonyok rendkívül nagy különféle- resztyén-üldözés. A muzulmánok nap-nap után nagyobb és
ségéből eredő nehézségeket csak úgy lehetne legyőzni, ha a nagyobb hevességgel intézik támadásaikat az ártatlan keresz­
legszegényebb intézet állapotát vennék mértékül. E z azon­ tyén lakosok ellen. Már egészen a vérengzésig elmentek, és
ban gyakorlatilag az összes terheknek az állam által való áldozataik száma folytonosan gyarapodik. Sőt, a muzulmán
átvállalását jelentené, a mi pedig, nemcsak hogy pénzügyi lakosoknak még a városi hatóság is segít, nem hogy meg­
szempontbúi nem lenne kivihető, de bizonyára egyetlen akadályozná a lázongókat. A keresztyének hiában fordulnak
érdekelt hatóság sem igényelné. Ennek megfeleloleg, an­ segélyért bárkihez is, nincs, a ki meghallgatná és megvédel­
nak kimondására sem hajlandó, hogy a nyugdíjintézetbe mezné Őket. Az egész tartomány lázadásban van és sokszor
be nem lépő iskolák hasonlóan kedvezményes nyugdíjról még menekülésre is alig engednek időt a lakosoknak, annál
való gondoskodásra köteleztessenek. Örömmel látja, hogy kevésbé arra, hogy kevéske javaikat megmentsék és magukkal
minden felszólaló elismerte azt, hogy ő a leggondosabban vigyék. Hivatalos okul e tényéknél azt adják, hogy a lakosok,
kerülte mindazt, a mi az autonómia sérelmével járónak látsz­ t. i. az árminiánusok, összeesküvést szerveztek úgy a politikai
hatott volna. A z állami hozzájáruláson kívül szereplő jö- ■ hatóságok, mint általában az itteni mahomedánok ellen. Ez
védelmi források elkülönítve, csupán a számítások alapján azonban teljesen alaptalan, hiszen a keresztyének itt oly csekély
készült tervvázlatban szerepelnek s hogy kölcsönös arányuk számban vannak, hogy akár egy hajóra felpakolhatják Őket
megállapítását a fentartók diskreciójára is lehet hagyni. ; minden dolgaikkal együtt. Nincs itt egyéb ok, mint a mo­
A tervvázlat elkészítésénél egyik főszempontja az volt, j hamedánok régi gyűlölete a keresztyének ellen, mely mind­
hogy a szóban levő tanárok helyzetét a közvetlen ren- j untalan fel-fellobban, mint egy kevéske szabad levegő ér
delkezése alá tartozó tanárokéval az országos tanügy ér- j hozzá, melynek rendszere nem az, hogy magába absorbeálja
dekében lehetőleg egyenlővé tegye s épp ezért, ő semmi az idegen elemeket, hanem hogy kiirtsa és így törülje el
esetre sem fogadná el azt az ajánlatot, hogy az intézet ' őket a föld színéről. A legérthetetlenebb az egész üldözési
körébe tartozó tanárok kötelező szolgálati idejét harminc ^ dologban csak az, hogy az európai államok képviselői, kik­
évnél többre állapítsák meg A zt hiszi, hogy az értekez- ] nek pedig tudomásuk van mindeme tényekről, egyetlen szót
let meg van győződve arról, hogy ő a maga részéről sem emelnek a porta divánja előtt ez égrekiáltó igazságta­
mindent megtett, hogy az állami hozzájárulás mérve a lanság megtorlása végett. Mintha nem is keresztyénekről, n^m
lehető legnagyobb legyen. Megjegyzi, hogy az intézet felebarátaikról, nem emberekről rolna szó, és megnyugodná­
címében szereplő országos szó nem annyit jelent, hogy nak tényeken a fatalista törökökkel együtt és szentesitnék
egy állami intézetet komtepláltak, hanem azt jelenti, hogy a mohamedánizmust, melynek van ugyan rendszere, de mint
ez intézet az ország összes illető iskoláira kiteljed. A z \ a tények
mutatják, ez őrület. Mikor jut el a mohame­
oly sok érdeklettre kiterjedő szervezet természetéből fo- j dánizmus oda, hogy ismerje azt az embert, kinek, mint ilyen­
lyik, hogy a kezelés munkáját a kormány vállalja ma- j nek, fokozott értéke, istenre emlékeztető becse és szellemi­
gára. Ö a nyugdíj mérvének megállapítását sem tartja I ségében olyan ereje van, melynek tiszteletben tartása által
sziikségszerüleg a kormány hatáskörében megtartandó- magunkban ismerjük el az istenképet? Vagy pedig elpusztul
nak s mikor a közigazgatási bíróság életbe lép, nem lesz előbb, mintsem magasabb elveket lenne képes kifejleszteni r
*
észrevétele az ellen, hogy a bíróság ez ügyekre is ha­
A római pápa híveinek körében rendkívül nagy izgal­
táskört nyerjen. A zt a törvénybe mindenesetre be fogja
mat keltett közelebbről az a tény, hogy az angol uralkodó
venni, hogy tiz év leforgása után a szerzett tapasztalatok I
ház nehány tagja Olaszországban léte alkalmával megláto­
alapján a szükséglet mérvére nézve uj számítást és mér- |
gatván a pápát, csak egyszerű utcai viseletben, nem pedig
leget készítsenek. Végül, összefoglalja azt a három kíván- I
pápai udvar etiquettejéhez alkalmazottan jelent meg a V a ­
ságot, melyet az értekezlet zöme kifejtett, hogy az ál- j a
tikánban. Istentelen tettnek, mélyen bealázó jelenségnek, és
lami segélyt kivéve, a tervbe vett hozzájárulások mérvét '
egyéb a római politika hírlapjainak obscenitásától kitelhető
apaszszák, hogy a gimnáziumi tanárokon kiviii lehetőleg j
cselekvénynek nevezik ezt a dolgot, melyen fel kellene hábo­
a többi összes tanárokat, legalább az akadémiai és tanító- j
rodni az egész egyháznak. Hová sülyedt, kérdik, a pápái
képezdei tanárokat a nyugdíjintézetbe már most felve- |
méltóság és dicsőség, hogy igy mernek vele szemben visel­
gyék, hogy oly átmeneti intézkedést vegyenek a törvénybe,
kedni némely emberek ? Mentsük meg, szólnak tovább, a
a melynek erejénél fogva a már teljes nyugdíjra igényt
római udvart jövőre minden ilyen kellemetlenségtől és sze­
szerzett tanárok ezen igényüket, föltéve, hogy még a rezzük vissza a világi uralmat, hogy ne forduljanak elő többé
szolgálatra képesek, nem azonnal és tömegesen, hanem hasonló események ! Az igaz, hogy a világtörténetben sok
csak fokozatosan, bizonyos idő múlva érvényesíthessék. olyan beszéd hangzott el, melyek a képtelenségeknek olyan lán­
Végül, a miniszter köszönetét mond az értekezlet tagjai­ colatát tüntetik fel, hogy méltán kétségbe eshetünk az emberi agy
nak ügy buzgalmukért és szakszerű tanácsaikért és ígéri, helyes szerkezetét illetőleg, de az is igaz, hogy a világegyetemnek
hogy a tervezetnek mielőbbi törvénynyé emelkedésén anatómiája, ha egyéb nem, mindig meg tudta valósítani a maga
buzgólkodni fog s az értekezletet berekeszti. törvényeit; hanem, vájjon lehetséges-é az, hogy az ember eredeti
Tisza Kálmán az értekezlet tagjainak nevében kö­ természetét, mint a párduc a maga foltjait, levethesse r Hiszik-é
ezek az emberek, a mit hirdetnek; vagy tán erkölcsi alapjuk csak
szönetét mond a miniszternek. (P. N )
annyi, hogy e nélkül is cselekedhetnek és építhetnek terveket ?
 130. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
T Á R C A.
Egyháztörténet! adalékok.
1.
A m a g y a r-rég e n i tem plom ot a k ik ü ld ö tt fe je d e lm i biztosok
a refo rm á tu so k n a k Ítélik a z a rtik u h is értelm ében, m int nu­
m erosio r p a r s n a k .
A. 1 6 7 3 . die 1 1 julii.
Mi az mi kgls. urunk ő nga parancsolatjából Torda
vármegyében Magyar-Régenben megjelenvén az ott levő' tem­
plomban, u. m. a református és lutheránus atyafiak között
való kontroversiajoknak, mely volt prédikátorok és templom
dolga végett, komissariusok, az holott a lutheránus atyafiak
részéről Graffius Gáspár előállván, proponálá kegyelmek
részéről azt mielőttíink, hogy az szász kapitulumtól lévén
függése ennek a magyar-régeni eklézsia .ah is, jövendőben
is ne szakasztatnék e l ; melyre mi úgy deli berakunk: mivel
az mi kgls. urunk ő nga. parancsolatja nem céloz, mi
azért ahoz nem szólottunk. Másodszor ilyen ellenvetése is
lön: hogy ö kegyelmek volnának numerosior parsok. Melyre
nézve az embereket mindkét részről mind reformátusokat,
lutheránusokat is szembe elő hivatván, még asszony-állatokat
is, jó lelki ismerettel, a ki mint deklarálta előttünk magát,
renddel igy vettük számba és Írattuk fel. (A számbavevők
és üsszeirók voltak: Teleki Mihály, Bánfi Boldizsár, Alsó Já ­
nos, Kölesei István és Sáfár János.)
Elsőbben a reformátusok igy következnek: Asztalos
György, Takács Mihály, Körösi András, Ferenci János, Tekző
György, Tekző János, Fazakas Ferenc, Szigyártó Márton, Utcás
András, Dési János, Dési -Mihály, notelen, Borbély András,
Székely György, Sopronyi Márton, Forrai András, Pataki Já ­
nos, László András, Mihály Mester, Tóth Mátyás, Sopronyi
György, Mezei Mihály, Nagy János, R ác János, Bíró Péter,
Pap Mihály, Hatházi János, Fazakas Péter, Sándorházi János,
Kis Mátyás, Lakatos János, Csdrvási Márton, notelen, Kis
György, notelen, Szél Mihály, Szilágyi Mihály, Nagy Mihály,
notelen, Szilágyi Lőrinc, Szabó Jakabné, papista az ura, Nagy
Annot, özvegy, Szabó Jánosné, özvegy, Szabó Mihályné, öz­
vegy, sünt nro 40.
A lutheránusok igy következnek: Bürköz
Mihály, Nagy Márton, Zöld György, Molnár György, 'Lakács
Keresztély, Halász Mihály, Szabó András, Lipsz János, Rá-
poti Márton, Rápoti Mihály, Asztalos Mihály, Sincel György,
Deák Jakab. Ö z v e g y a s s z o n y o k : Molnár Györgyné, K á ­ 1
dár Gergelyné, Lipsz Györgyné, Forrai Mihályné, Abodi Bálintné,
Kádár Jánosné, Gábos Györgyné, ura pápista, Dési Jánosné, ura
kálvinista, Bandi Andrásné, ura kálvinista, Kozma Mátyásné,
ura pápista, sunt nro 23.
Pápisták: György Mester, Gábos György, Kozma
Mátyás, Nagy Tam ás, Szabó Jakab, Raduly János, Nagy Ist­
ván. nro 7.
Unitáriusok Konc András, György Deák, Adám
Deák, nro 3.
Kiknek számokat jó rendbe vévén és az articulus s a I dirigálására, az fenn megirt difficultásokat vegye istenes iga­
mi kegyelmes urunk ő nga parancsolatja szerint consideral-
ván, mivel az reformátusok több számuaknak találtatnak, mint I kát. Kiért a szent isten áldja meg kgldet, mint kegyes pa-
a lutheránusok, tehát az templom, ahoz való requisitumokkal, I trónusunkat.
parokliiával az numerosior résznek, ugv mint a reformátu­ I
soknak adjudikáltatott, optio engedtetvén a lutherana reli- I
gion levőknek, ha templombeli helyet kívánnak, adatik és 1 1 7 44. január 31-én tanúvallomások pár pontját:
16 S2ám.
| de facto ki is mutattatik; ha hol pedig az szász-régeni pa-
rokhiához akarják magokat szabni, oda ereszkedni, szabad­
ságokban hagyatik az ő részökrol esendő jövedelmekkel. Be­
jövén a lutheránusok részéről Graffius Gáspár, igy replikal-
tanak: Nem itilik elégségeseknek magokat s az reformátu­
sok segítsége által is, hogy más templomot épitenének ; de
mi is az artikulus mellől semmiben nem akarván elmennünk,
tempiombéli helyet mutattunk. Dilatiot is kívántak volna az
deliberatum után, de nem recedalhattunk. ez iránt is az arti­
kulus mellől. Tőnek azért ily protestatiot szóró 1-szóra: Mivel
az dolog egész natiot illet, politica és ecclesiastica univer-
sitast, tehát ő kegyelmek magoktól végképpen nem deter­
minálnak, artikulo tamen in vigore habito.
Ha l l e r J á n o s , m. pr. T e l e k i Mi h á l y , m. pr.
C e g e z i T a m á s, m. pr. F ü r th Já n o s , m. pr.
Eredetije a gróf Teleki-nemzetség közös levéltárában,
M.-Vásárhelyit 2 1 8 5 . sz. a.
II.
A m a g y a r-rég e n i refo rm á tu so k k érvén ye T elek i M ih á ly h o z.
A méltóságos úrhoz Tek. nemzetes Széki Teleki Mihály
urunkhoz, mint kegyes patrnousunkhoz magyar-régeni ref.
eklézsiának instanciájok.
Akarók uram kglmednek, mint kegyes patronusunknak,
értésére adni az mi gyenge eklézsiánkba való nagy vissza­
vonásokat :
1. A lutheránus atyafiak között még ötön vannak, a
pápisták között hárman vannak, a kik velünk egyet nem
értenek, se templomunkba nem járnak, sem pedig a kglmes
urunk ő nga komissiojának sémiben sem engednek, prédi­
kátorunknak és mesterünknek nem akarnak fizetni, se tem­
plomunk építésében semmi segítséggel nem akarnak lenni,
mégis azt akarják, hogy ha halottjok lészen. tisztességesen
harangoztassunk neki; a ki legnagyobb, Szász-RégenbŐl akar­
nak papot, deákot hívni halottjoknak eltemetésére.
A mely kevés tavalyi esztendőbeli pap-bérét klmed
templomunk építésére konferált volt, azt a búzát sem akarják
a lutheránus és. pápista atyafiak kezünkbe assignálni.
3. Az páterek gyakorta kezdenek eklézsiánkba jőni, a
mely ennekelőtte a szász papoktól meg volt ellenezve s an­
nak tanítására mennek az lutheránusok is. az mely nagy
botránkozásunkra van.
4. Mivel az Isten ő felsége az mi eklézsiánkba is jó
| lelkitanitót rendelt, emlékeztetjük uram kgldet, mint kegyes
patronusunkat, gyenge eklézsiánkhoz való kegyes indulatjára,
mivel úgy adatott értésünkre, hogy ha Isten jó lelki tanítót
rendel közinkbe, annak sustentaciójára gondot visel s a pa-
tronus urakat requirálja, hogy holmi kicsin beneficiummal
lennének ő ngok s ő kglmek s mind pedig romlott templo-
I műnkhöz.
I Azért könyörgünk uram kgldnek, mint kegyes patro-
j nus urunknak, mivel az Isten kgldet rendelte eklézsiánknak
zításba, hadd tudhassuk mi is, mihez alkalmaztatni magun-
Dátum nélkül. Teleki-levéltár 2 1 8 4 . sz.
Ezen kérelem r-ső pontja megvilágítására ide jegyzem
 i6. szám. PROTESTÁNS F 'H'TÖ N Y.
i. Magyar-Régenben a lakosok quartát fizettek minden | szük
terményből a ref. papnak minden vallás, vagy felekezeti kü­
lönbség nélkül, és dézmát a birtokos uraknak.
A Szász-Régenben lakók ellenben a szász-régen nagy, |
v. szász papnak fizettek dézmát vallás különbség nélkül, s ek- |
lézsiai szolgálattételre kényszerittettek.
3. A Szász-Régenben lakó reformátusok Magyar-Régenbe j munkát, derék dolgot végzett, midőn az 1 8 4 3 — 1844-d iki
feljártak a templomba, de semmi eklézsiái munkára nem kö- | országgyűlés kerületi üléseiről szerkesztett nagy művét meg­
teleztettek, sem bért nem követeltek tőlük.
4. A Magyar-Régenben lakó szászok lejártak Szász-Ré-
genbe a szász templomba isteni tiszteletre; de sem itt, sem
ott eklézsiái szolgálatot teljesíteni, sem egyéb tartozásokat,
bért, quartát, sat. fizetni nem akartak.
Köli: Konc József.
Különfélék.
= Márciusban pályázó cikkeinket i r t á t : «Elemi
iskolai vallás-tanításunk » , C s e k m e f e r e n c ; a « Konfirmáció », .
P é c h y Á r p á d ; «Fecsegések a parokhiáról»,I. II. B i t a y
B é l a ; «Az egésségtan a népiskolában», B a r t ó k L á s z l ó ;
«Vallásosság és hazafiság», V a j d a F e r e n c ; «Internátus és 1
konviktus», a s.-s z.-g y ö r g y i S z é k e l y- M i k ó-k o 11 e g i u m J
t á p i n t é z e t e ; «Viszhang a segéd-lelkészségről cimü cikkre», !
N eraes F e r en c.
Ezek közül az «Elemi iskolai vallás-tanításunk» cimü
cikkre szavazott Benke István, tanár, és Tavaszi József, lel­
kész ; a «Vallásosság és hazafiság» cimíire, Kovács Ferenc,
lelkész; a «Viszhangra» Kovács Albert és Lőrinci József, lel­
készek; a «Konfirmációra» Nemes Sándor; az «Egésségtan az
iskolában» cimü cikkre id. Lészai Ferenc, egyházkerületi fő- i
gondnok; végül, a «Fecsegések a parokhiáról» cimü cikkekre
szavaztak ; Bartók László, rajztanár, V ajda Ferenc, Kóbori
János és Bartók Jenő, segéd-papok.
E szerint, a 15 forint pályadijat elküldöttük B i t a y
B é l a , esik vármegyei ref. lelkipásztor barátunknak azzal a
bizonyos reménységgel, hogy ez az első, de bizonyára nem
az utolsó méltó elismerés.
= Az úgy nevezett generális, vagy püspöki vizi-
tációra ez esztendőben a szil.-szolnoki egyházmegye lett ki­
jelölve. Főtiszt, püspök aa. ki minden alkalmat megragad, hogy
személyesen jelenjék meg, a hol a szükség parancsolja, vagy
a jó alkalom kínálkozik notifikálta a szil-szolnoki egyház­
megyét, hogy szives meghívásának is engedve, kötelesség-szerü-
leg meglátogatja és személyesen győződik meg arról a kedvező
eredményről, mely az adminisztráció révén úgy is köztudo­
mású. E látogatás ideje, napja egyáltalában kijelölve nem v o lt;
csak a cél és szándék volt jelezve. Annál mulatságosabb, hogy
a T esti Naplód egyik közelebbi száma egész részletes pro- j
grammal áll elő , közli az útitervet, a munka-felosztást, egész
névsort ad az ünnepélyességekről, és igy tovább, holott mind­
ezek még hivatalosan megbeszélve sincsenek. A leghitelesebb
forrásbúi mondhatjuk, hogy az egészből egy szó sem igaz.
A ki ez adatokat szolgáltatta, vagy túlbuzgó, vagy visszaélt
hivatalosnak vélt hallomásával, de minden esetre tapintatlan
és kevés érzéket tanúsított ama tiszteletből, melylyel a nyil­
vánosság iránt tartozunk, mert legalább is felültette egyház-
megyéjét, az egyházkerületet és compromittálta hatóságait.
A ki tette, rosszul tette; bánhatná is, szégyenelhetné is. Majd
közölni fogjuk mi az egész hiteles programmot.
= A dunántúli egyházkerület harca, melyet évek­
től fogva keményen, sőt élesen vívtak, hogy Pápán marad­
jon-e a főiskola, vagy Komáromba helyeztessék á t : folyó hó
1 2-én, a Székesfehérvárit tartott rendkívüli gyűlésen eldöntetett
és pedig úgy hisszük véglegesen, ötvenegy szavazattal tizen­
három ellen elhatároztatott, hogy Pápán marad. Helyesen.
Komárom oltalmazza meg Magyarországot bevehetetlen vá­
rával Pápa meg adjon szellemi harcosokat hazánknak. Hisz-
hogy ez a harc az utolsó volt, mert Pápát most úgy
felépitik, és megerősítik, hogy röstelni fogják újabb kísérleteket
tenni felbolygatására, és annál kevésbé, mert igen nagy szám­
ban gyűlnek az alapítványok, melyek mind Pápára szólnak
s melyeket onnan elvonni, nem lesz szabad.
= Kovács Ferenc, hód-mező-vásárhelyi nagybir­
j tokos, ki nevét alapítványaival is megörökítette, igen hasznos
írta, melyet sajtó alá adott. Ebből egy részt, mint külön-le-
nyoraatet, már is közzétett e cím alatt: «Az 1844-dik évi
országgyűlési tárgyalások naplói a papi javakról Valódi lelki
gyönyörrel forgatjuk e fényes lapokat. Milyen ragyogó ne­
v e k ! Palóci László, Szemere Bertalan, Vukovics, Pázmándy
I Dénezs, Percei Mór, Beöthy Ödön, Szentkirályi Móric, Klauzál
Gábor, Lónvai Menyhért! Milyen szellemi Mint a májusi le­
vegőég a tél dermesztő fagya után. És mennyi tudás! Ha­
sonlítsátok össze a mostani országgyűlési tárgyalásokat az
akkorival és csudálkozva fogjátok kérdezni ötven esztendő
alatt honnan ez óriási visszaesés : Akkor a polgári és lelki-
ismeretbeli szabadság fuvallata, ma elkeresztelési vita, ultra-
montanizmus, Zichy Nándor, katholikus népgyűlések és szö­
vetkezés ultra-nemzetiségekkel Vájjon, halad az emberiség:
Ne féljünk. Halad. Csak olykor sárba zökken. Most benne
vagyunk.
= Megjelent a «Prot. Szemle» V évfolyam 2. fü­
zete ugyanazzal a gazdag és változatos tartalommal, mint az
!
eddigiek. Bolti ára 1 frt. 50 kr. — Ugyancsak, mint a Prot.
Irodalmi Társaság kiadványa jelent meg Sztehlo Kornéltól
«A p o l g á r i h á z a s s á g r ó l » cimü tanulmány, melyet fel
is olvasott volt annak idejében Budapesten. Ara 20 kr. Ajánljuk
olvasóink figyelmébe.
= Pályázat. A m.-szigeti államilag segélyezett ev. ref.
Lyceumban, mint főgimnáziumban, egy természetrajzi és föld­
rajzi tanszék betöltendő. A tanárnak kötelessége a t e r m é ­
s z e t r a j z o t é s f ö l d r a j z o t , mint főtantárgyakat s eset­
leg valamely más rokon tárgyat tanítani s tagjává lenni a
tiszántúli ev. ref. egyházkerületi tanári nyugdíjintézetnek. Évi
fizetése 1 1 0 0 frt. 200 frt. lakbérrel A kinevezés joga, a
lyceumi pártfogóság felterjesztésére, a nagyméltóságu m. kir.
vallás és közoktatásügyi miniszter urat illeti. Az állomást
elnyerni óhajtók, a kik, a nagyméltóságu közoktatási kor­
mánynyal kötött szerződésnél fogva, csak ev. ref. hitvallá­
snak lehetnek, kérvényüket és végzett tanulmányaikról képe­
sítésükről és eddigi alkalmazásukról szóló bizonyítványaikat
f o l y ó é v i j u n i u s 30. n a p j á i g a lyceum felügyelő-gond­
nokságához, Máramaros-Szigetre küldjék. M.-Szigeten, 1 1 9 3 .
április 1 n-én. S z ö 11 ő s y A n t a l , lyceumi felügyelő-gondnok.
= Hálás köszönet. Nem mulaszthatom el, hogy egy­
házam nevében hálás köszönetemet ki ne fejezzem nagys.
D e á k L a j o s , tanfelügyelő urnák, ki midőn ápril 12-én
a Magyarón tartott tanítói gyűlésre ment, átutaztában figyel­
mesen megtekintette a holtmarosi ev. ref. egyház új iskolá­
ját i s ; és ő, ki a nevelés ügyéért már eddig is oly sokat
tett, t i z forintot volt szives nekem átadni az új iskola belső
berendezése költségei fedezésére ezen szavakkal legyen hála
a jó istennek, hogy ezen igen szép és a kor igényeinek min­
den tekintetben megfelelő új iskola megtekinthetése által,
egy nagyon rég táplált forró óhajtásomat értem el éppen
ezért most oly örömet érzek szivemben, mit csak érezni, de
szavakban kifejezni, nem tudok. A nevelés ügye iránt lelke­
sedni és áldozni tudó tanfelügyelő ur fogadja kis egyházam
forró háláját és meleg köszönetét. Holt-Maros, 1 8 9 3 , április
14-én. B ó k a G y ö r g y , holtmarosi ev. ref. pap.
= Hálás köszönet. N agy. Betegh ímréné, született
Betegh Ilona úrasszony, ki ezen minden tekintetben expo­
nált és eleitől fogva patronusok nélküli egyháznak és vallá­
sában is gyakori kísértések által zaklatott népnek hű őre,
jóltevője, ezelőtt három évvel egy nagybecsű szószék- és ke­
nyér-, most újból egy művészileg készült, 50 frt. értékű ur-
asztal-takaróval ékesítvén fel templom unkat: fogadja híveim­
 132. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
nek, általam nyilvánított, szívből jövő hálás köszönetét. Fel-
Őr, 1 893 . április 9. V e r e s M á r t o n , ref. lelkész
= Hálás köszönet. Farcádi ref. egyházamat kelle­
mes meglepetés érte folyó hó 2-án. Ugyanis, e napon Lajos
András egy díszes szószéktakaróval, ifj. László György és
H IV A T A L O S R ÉSZ.
955 — 189 3 . KÖ RLEVÉL,
V a la m en n yi e r d é ly i eva n g . refo rm , isk o la szé k
t. L elk ész-eln ö k én ek .
Miheztartás, s további intézkedés végett, tudatjuk, hogy
Miklós Gergely, budapesti állami gyakorló polgáriskolai tanár­
nak Természettan és Vegytan, Budapest, 1 892 . ára 4 4 kr. cimü
tankönyvét szabályszerű bírálat alapján felvettük a használható
népiskolai tankönyvek közé, s használatát népiskoláink V . és V I.
osztályai, úgy szintén az ismétlő iskolák számára ajánljuk.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 18 9 3 . április 13 .
P a r á d i K á lm á n , S z á s z D om okos,
tanügyi-előadó. ref.püspők, mint elnök.
405— 1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi egyház­
megyébe kebelezett f e l s ő - b o l d o g f a l v i egyházközség
IV-ed osztályú papi állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : Tisztességes lakás, gazdasági épületekkel és
egyházhatósági becslés szerint, 405 forint, 17 kr. értékű kepe
és kanonika-porció haszonélvezete. Megválasztandó köteles
egy évi javadalma felének 75 százalékát, s az évi járulékokat
a gyámintézet javára fizetni.
Pályázati határnap, május 10. Folyamodványok nagy tiszt.
Menyhárt András, esperes aához küldendők, Kecsetbe, u. p
Székely-Udvarhely.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . ápr. 17 . S z á s z D om okos ,
______ erdélyi ev. rét. püspök.
400-1S93. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egyház­
megyébe kebelezett n a g y - e r e s e i pap-tanitói állomásra,
melyhez a b á l á i és u n o k á i leány, a k .-n yu 1 a s i és
m . - k i r á l y f a l v i fiók:egyházak tartoznak, ezennel pályázat
nyittatik.
Javadalom : Tisztességes lakás, melléképületekkel, a cin­
terem és az iskolai telek fele részével, az újított dijlevél szerint
59 5 forint, 62 krajcár, melyből kepeváltó-alap kamatai, 3 9 7 frt.
5 5 krajcár készpénz, a meg nem váltott gabona, és fa-kepe
értéke 9 4 forint, és tizennégy hold, 667 négyszögöl kanonika
haszonélvezete 4 3 forint, 97 krajcárt tesz ; a többi munkatét,
stóla és tandíj.
Megválasztandó az özvegyi kegyévi javadalom megtérí­
téséül 200 forintot az özvegynek tartozik átadni.
Pályázati határnap, május 14 . Folyamodványok nagytiszt.
Lénárt József, esperes aához, Magyaróra,u. p. Disznajó küldendők.
Kolozsvárit, 18 9 3 . ápriils 17 . S z á s z D om okos ,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
3 9 4 -18 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sepsi egyház­
megyébe kebelezett s e p s i - s z e n t k i r á l y i egyházközség
kántori állomására másodízben, fizetés-emeléssel, pályázat hir­
det tetik.
Javadalom Tisztességes lakás, beltelek, veteményes, gyü­
mölcsös kert és gazdasági épületeken kívül, négy hold, 940
négyszögöl kanonika-porció, 5S forint évi jövedelemmel; a köz­
ség helyéről járandó széna, sarju termény és egy hold erdő
haszonélvezete 10 frt. értékben; a templomkörüli szántó és
gyümölcsös 25 frt. értékű haszonélvezettel; ezen felül, 1 5 2
frt. 74 kr. készpénz az egyházközség pénztárából évnegye-
denkinti előleges részletekben fizetve. Az egész javadalom
egyházhatósági becslés szerint, 245 frt. 74 kr.
Nyomatott Ajtai K Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
1 6 . szám.
Ferenc egy csinos urasztallal és urasztali takaróval; és végül,
Györfi Gergely egy csinos papi székkel ajándékozták meg
szegény egyházamat. A nemes adakozók fogadják hálás
köszönetemet, a magam és egyházam nevében. Farcád, 1 8 9 3 ,
april. 1 o-én. L ő r i n c i J ó z s e f , ref. pap.
Pályázati határidő, május hó 10 . Folyamodványok Zá-
goni Pál, esperes aához, Nagy-Borosnyóra, küldendők.
Kolozsvárit, 1 8 93 . ápr. 1 7 . S z á s z D o m o k o s,
erdélyi ev. ref. püspök.
401— 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egyház­
megyébe kebelezett s á r o m b e r k i kántor-tanitói állomásra
ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : Tisztességes lakás kerttel és mellék-épüle­
tekkel ellátva, és egyházhatóságilag 3 6 3 frt. 7 3 krajcárban meg­
állapított fizetés, melyben tiz hold, 5 4 0 négyszögöl első oszt.
szántó és rét haszonélvezete, 55 forint, 20 krajcár, az udvari
patrociniumok és tőkekamatok 1 3 3 forint, 5 2 krajcárt tesz.
Pályázati határidő május 14 . Folyamodványok nagytiszt.
Lénárt József esperes aához, Magyaróra, u.p. Disznajó, köldendők.
Kolozsvártt, 18 9 3 . ápiil. 17 . S z á s z D om okos,
erdélyi ev. ref. püspök.
318 -18 9 3- KÖ RLEVÉL,
A deési ev. ref. egyházmegye m. és tek. gondnok urait,
egyházm. tanácsos urakat, a tiszt, urakat és általuk a világi
képviselő, mind szintén a tanítók részéről megválasztott képvi­
selő urakat, ezennel meghívom Deésre, a szokott helyre, folyó
év május 7-ik d. e. 8 órára, egyházmegyei gyűlésre. Tiz órakor
istentisztelet lesz, melyet t. Muzsnai Pál aa végez. Templo­
mozás után folytattatik a gyűlés. T á r g y a k : Esperesi elő­
terjesztés ; két ügyvéd fölesketése; a hiányzó házassági és
törvényszéki bírák megválasztása; a még be nem kebelezett
tanítók bekebelezése, és fölesketése, kiket lelkész aai. érte­
sítsenek; A « P r o t . K ö z l ö n y » 1 5. számában a <10.00 0»
feliratú cikkben foglalt ügy tárgyalása; egy pár új dijlevél;
az özvegyi kaszsza számadása s ezzel az ujabbi szabály ; je­
lentés az országos alapról az 18 9 3 . évben és több más ap­
róbb ügy. Megelőzőleg, május 6-án, d. u. 3 órakor egyházm.
tanácsot tartok, a hol az ügyek előkészíttetnek. Elmaradni
a gyűlésről részben nem szabad, részben nem illik.
Doboka, 1 893 . április 16 . N a g y L a jo s,
ref. esperes.
158— 1893. M E G H ÍV Ó .
A rikánbelőli ref. özvegy-árvái gyámintézet tagjait köz­
gyűlésre van szerencsém összehívni folyó 18 93-ik év május
i-ső napján d. e. 9 órára, Nagy-Borosnyóra, az iskola-házba,
mélynek tárgyai lesznek: a) Az alapszabályokban előirt ügyek
ellátása, b) Intézkedés a mélts. Igazgató-Tanács által meg­
erősített új alapszabályok kinyomatása és életbe léptetése iránt,
c) Gyámintézeti elnök, jegyző, számvevő, és bizottmány vá­
lasztása.
Keit Szörcsén, 1 893 , ápril 14 . P é te r K á ro ly ,
gyámintézeti elnök.
15 7 -18 9 3 - H IR D E T M É N Y E S ID É Z É S V Á L Ó P E R B E .
Nagy Rebeka, papolci lakos, férjét, Pülzschler Gusz­
távot, ki őtet ezelőtt 1 4 évvel hűtlenül elhagyta, s kinek
hollétéről azóta semmit nem tud, ezennel hirdetményesen
idézteti válóperbe, az orbni ref. egyházmegye házassági tör­
vényszéke elé, kijelentvén, hogy ha mától számítva, h a t hó­
nap alatt meg nem jelenik is, ellene váló keresetét meg íogja
kezdeni és le fogja járatni.
Az orbairef. egyházmegye esperesi hivatalától, Szörcsén,
1 8 93 . ápril 10. P é te r K á r o ly ,
ref. esperes.
F e le lő s szerk esztő és k ia d ó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXm . Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Április 27.
M E G JE L E N IK
E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
A protestáns pap múltja és jelene.
1V é g e )
A józsefi tolerantia, az 1790— 91-iki törvény­
cikk. s az utána megtartott zsinatok bármily fon­
tosak voltak is, a papság helyzetében alig idéztek
elő egyébb változást, mint a világiak nagyobb
térfoglalását, s ezt sem az írott törvény, hanem
az általános haladás hozta létre. A tekintélyes
világi elem elfoglalja helyét a gyűléstermek pad­
jain, a hová magával hozza szellemi kincseit, állá­
sából és vagyonából származó befolyását s a papok
mellett, gyakran ellenükre, a legüdvösebb munkát
végzi az egyház életében. Tisztán nekik köszönhető
a traktusi uralom megtörése, az új országos vallás­
ügyi törvény, és az első lépések megtétele az egy­
séges országos egyház megteremtése felé, a mitől
papok és püspökök idegenkedtek.
A papság a világiak e működését rósz néven
vette, s a két elem összesímulására évtizedek kel­
lettek. De hisz’, mikor a világiak nem önkint kitárt
ajtókon jöttek, hanem a bennülők tiltakozása dacára
törtek be, nem'csodálkozhatunk, hogy gyakran vas­
villa szemek fogadták a jövevényeket.
E korszak papságát vádolhatjuk szűkkeblü-
séggel, féltékenykedéssel, hierarkhikus hajlamokkal,
de magatartásuknak egy dologban igazat kell ad­
nunk. Nem csak a jogok megosztását látták ők
az új alakulásban, hanem, érezvén, hogy a világiak­
kal, ha egyszer bebocsátják őket, versenyezni nem
képesek, befolyásuk teljes elvesztésétől tartottak;
s tényleg, az egyház sáncaiba nyomuló világi elem
csaknem megsemmisítéssel fenyegette a pap min­
den jogát. Volt egy másik ok is a bizalmatlanságra,
az előbbinél nemesebb és tisztább, s ez az egyház
féltése attól az osztálytúl, a mely már akkor a túl­
zott rácionálizmus hatása alatt állott. S nem tények
bizonyítottak-é ez aggodalom alapossága felől, mi­
dőn az egyházban működő világi hivatalnok nem
a pap munkája megosztásában, az egyház erejének,
17. szám.
M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .
Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők : Küfmagyarutca 9 . sz.
tekintélyének emelésében látta feladatát, hanem
az ellenőrzésben, a gáncsban, sőt egyház-ellenes
támadásban és dogmák elleni izgatásokban.
Másfelől, az egyházi jogokat nyert nép is, a
pap állásának gyengítésével, az egyházi demagógiát
tűzte ki célul. E forrásbúi, alólrúl ezerféle apró tá­
madás illette a papot, a kire ily körülmények közt
a legnyomorúltabb sors várt. Pátronusai megta­
gadták a régi nagy javadalmakat, hívei a kepét
feleértékü ócsúban szolgálgáltatták be kelletlenül;
a polgári hatóság megtagadta a támogató erőt
a nem-fizetők, rakoncátlanok, ünnep-rontók és bot-
ránkoztatók megfékezésében. Hajlékaiból kiverte
őket a roskadó mestergerenda, mert az egyházi
vagyon Csáki szalmája le t t ; a közmunka, kegy­
adakozások, rovatalok megszűntek, s az ekklézsia
adósságba merült.
A papság igy, alulról is, felülről is folyton
ostromolva, roskadozó házát, templomát csak maga
védve, koldussá lett. Régi befolyása, tekintélye után,
most már lassankint tudománya is elmaradt tő le :
már csak nagyon keveseket illetett meg a «tiszte-
letes, tudós» címezés, a mit annak sem adtak meg,
a ki megérdemelte. Elvesztette könyveit, megsza­
kadt önképzése, ekét és kapát vett kezébe, hogy
élhessen; sorba állt napszámosaival, hizelgett, süve-
gelte a parasztokat, hogy tengethesse magát. Szel­
lemi munkásságát régiektől öröklött avas kéziratok
váltották fel a szószéken, mik vagv érthetetlen dog-
mákat, vagy üres természeti festéseket tartalmaz­
tak. A pap begyepesedett; nyomora elkeserítette;
a szegénység cinikussá tette; nem hivatalának, ha­
nem családjának élt, mert ebben találta örömét. Nyo­
mortól kisajtolt könnyei öröm-könnyekké váltak, mi­
dőn gyermekeiben feláldozott életének istentől mint­
egy kárpótlás-képpen nyújtott jutalmát szemlélte.
A papi osztály újabbkori lesűlyedésének raj­
zánál azt sem lehet tekinteten kívül hagyni, hogy
mivel koldus-tarisznyára senki sem vágyódott, csak
a szükség, a tehetség-hiány, s a kevés igényüség
 >34- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 17. szám.

szolgáltatták a papirendnek az újoncokat, nem a szolgálatot megtagadtak, az ilyenekre a polgári

hivatás, és az arravalóság. hatóság készsége tette meg a hatást. A nemzeti
A régi ároni családokbúl alig maradt tiz-husz. politika is, a nemzeti ügy örökös vértanúi: a ma­
A pap, a legnagyobb erőfeszítéssel is. világi embert gyar protestáns papok felé fordította a figyelmet,
növelt fiából, s míg ezzel rendkívüli szolgálatot s becsülésével, filléreivel áldoz a hazafiság papnak
tett hazájának, oda adván neki a kitűnő szellemi és egyháznak, mint sok helyt a nemzeti ügy letéte­
munkások, tudósok százait, addig ez erőktűl egyhá­ ményesének. Igen sok esetben magának a papnak
zát fosztotta meg, sokszor még közvetve is, mert a életrevalósága, mozgékonysága, társadalmi szerep-
növelés, vagy tehetség folytán más tudományos j lése vívta ki az általános elismerést. A világi elem,
pályákra emelkedett pap-fiak nem éreztek hálás j minél többet érintkezik, foglalkozik a papsággal,
rokonszenvet azon intézmény iránt, a mely derék annál inkább meggyőződik, hogy ez osztályban, mely
szülőiket az éhenhalástól is alig mentette meg. sokáig lenézetten, elszigetelten állott, ő rá és a
így megszakadt az ivadékok folytonosságá­ népre, s általában a nemzeti mivelődésre nézve
ban, s az átöröklésben rejlő nagy szellemi és erkölcsi i nagy mértékben értékesíthető kincs rejlik, s viszont
erő,a mely minden testületre nézve fontos, de egyik­ | a papság is folyvást növekvő örömmel szemléli,
nél sem annyira, mint a papi testületnél. A régiek , hogy a világiak az egyház-épités nagy munkájánál
helyét elfoglalták a szegény osztály, a nép feltö­ I ma már nem a gáncs szerepét viszik, hanem a leg-
rekvő gyermekei, a kik a diploma mellett vagyont, | jelentékenyebb munkások, egyház-kormányzók, pa­
családi összeköttetést, magasabb társadalmi jártas­ pok mellett papok; ott vannak az egyházkormány-
ságot és némi születési előkelőséget, a mivel súlyt I zat minden fokozatán, az egyház-társadalmi élet min-
adhattak volna állásuknak, nem hoztak magukkal; 1 den nyilvánulásánál, keresik az egyházi hivatalt, kez-
sőt, némelyikét nagyobb ámbició nem is vezérelte^ 1 deményeznek és szerencsés kézzel keresztül visznek
mint a megélhetés, kaputos emberkint, valamely olyan dolgokat, a miért a papot hibáztatná a köz­
ekklézsia papi állásában. Ez természetes is, mert vélemény. Szóval, a világiak közül való egyházi
hogy valaki egy intézményért, vagy osztályért min tisztviselő ma már nem karddal közeledik az épülő
dent tenni tudjon, szükség, hogy ahhoz hozzáfor­ | Jeruzsálem felé, hanem vakoló-kanállal: nem prémes
rassza az idő, hogy azzal egynek érezze magátt ! mentét és affektáló arcot hoz az egyházi gyűlésbe,
s nem csak külső érdek, de leikéhez nőtt érzelmek, 1 hanem sokször több munka-kedvet, érdeklődést,
tűzkint égő vágyak sarkallják, a mik álmában sem * egyház iránt való szeretetet, mint sok hivatalos.
hagyják pihenni. Ezt szülik a tradíció és az átörök­ 1 Vannak világiak, a kik születe:t papok, s tesznek
lés, a hamilcári methodussal a szívbe befészkelt I annyit egyházaikért, papjaikért, mint egy egész
gyermekkori vágyak, egyes családok folytonos és i traktuális papság.
kitartó megállása egy szent hivatali körben. S en­ S ha ki kell mondanunk a legnagyobbat, ma
nek hijjával van a folyton igen nagy mértékben nem volna országos református egyház, nem volna
megfrissülő papi kar ma is. országos közalap, nem volnának királyilag szen­
Ennyi külső seb és belső vér-vesztések után tesített törvényeink, ha a papságon múlt volna ez
érte meg a protestáns papság azt az időt, a mely­ a d o log; s hogy a protestántizmus ma e hazában
ben helyzete jelentékeny átalakuláson ment ke­ «hatalom és erő», melyen nem tud rést ütni a reak-
resztül, s a mely átalakulás a legtöbb helytt éppen ciónárius támadás, az első sorban nem az értté min­
most van folyamatban. dent tenni kész papságnak, hanem a világi protes­
A kedélyek kezdtek fogékonyokká' lenni a tánsoknak érdeme.
vallás iránt; a mi korábban virtus volt, azt a meg­ Mi tehát a protestáns papság ma
szilárdult nemesebb gondolkozás megbélyegezte Vannak közöttük nagy püspökök, országos
«Papot, doktort ki nem űzetni, komiszság». Humá­ hirü tudósok és írók, vannak magas összekötte­
nus lelkek röstelkedtek a pap rongyai miatt, s agi- tésű, dús javadalmazásu, szokatlan széles látkörü
tációt fejtettek ki helyzete javításán. Az egyházi tagjai de tény, hogy többségében ma is a szegény­
jövedelmek szigorú ellenőrzése lehetővé tette a ség rabja, képzettsége, munkája nem honorál tátik,
parokhiák jobb karba hozását. Az egyetemes egy­ s így a társadalom mártírja; sorsát, mikor mindenki
ház nagy erőkifejtése is mindenfelé tekintélyt szerez, kiállt: panem et circenses! ő néma ön-megadással
a melyből a papokra is esik egy kis sugár. A kik j tűri, s inkább magában keresi helyzete javításának
az egyházban tehetetlen múmiát láttak, s minden I eszközét; életmódjában kisszerű, megjelenésében
 17- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
igénytelen, érintkezésében az emberekkel nehézkes,
vagy túlalázatos, vagy érdes; tény, hogy sokan úgy
nézik, mint közvetítőt a nép és úrirend között, a mi
világosabban szerintük olyan formát je le n t: hogy
léiig úr félig nem az; de tényaz is, hogy egy tekintet­
ben nagyon helyes úton halad : a világi miveit elem­
mel való szövetség megalkotásában. Fenn ez már
bevégzett dolog, de az alsó fokon most van folya­
matban.
Igenis, legyen a pap közvetítő nép és úrirend
között, hisz, ez volt a reformátori korszak papja is,
de sohasem volt az a közép-lény, ki nem tudja
megítélni, hogy helye hol van kijelölve. Legyen
közvetítő, de abban a fensőbb értelemben, hogy
bárki előtt áll, állása fontosságának és személyes
értékének természetes nemes érzetével álljon.
E gy konventi ülésben történt a főrendiházi
törvényjavaslat tárgyalásakor, hogy a mi püspökeink
belépését ellenzők azt is felhozták, hogy a protes­
táns püspök az ő egyszerűségében feszélyezve
érezné magát, s szokatlan jelenség volna a főmél­
tóságok között. Püspökökről volt szó, de hátha egy­
szerű papokról lett volna! Sohasem feledem el,
a mit ekkor a sziveket megbontó felindulással egy
nagy alföldi város lelkésze mondott: «A protestáns
papot, utódát azoknak, a kik remegést nem ismer­
tek, mikor a szentséges római császár nevében
pcpifejedelmek gályát és halált mondtak fejökre,
sohasem szédíthetik meg sem érsekek bíboros ruhái,
sem aranyos menték, hogy egyszerű köntösében ott
is ne az elődök nemes nyugalmával álljon !» Egyfor­
mán járni fenn és alant, a palotában, s a kunyhó­
ban, elhiszem, hogy ez igen nagy feladat, hogy ehhez
kell némi külső tehetség és nem kevés világias mi-
veltség. E kettő pedig rendesen együtt jár, egymást
maga után vonja; a kedvező vagyoni helyzet épp
úgy megteremti a magasabb miveltséget, mint a
miveltség a vagyoni helyzet javulását.
Add meg a papnak az egyiket, és megadtad
mindkettőt.
S ha a pap egyszer megnyerte mindezeket,
magától fog bekövetkezni, hogy a többi szempon­
tokból is azzá legyen, a mi volt egykoron «tisztele-
tes, és tudós», «szokatlan bölcsességgel tündöklő»,
iró és költő, a nemzeti kultúra harcosa, a kinek
ábrázatján értelem és isten-félelem fénylik.
Ezeket akartam elmondani a protestáns pap
múltjáról és jelenéről. Es mit látok a jövő felől
l megszerezhető anyagi hasznot ad az erkölcsi haszon is
Látom én is, mint János, a hitküzdelemben győ­ oly óriási, melyért a néptanító méltán folytathatja a méhé­
zedelmeseket. «És ime. a nyomorúság nem igen szetet. A méh szorgalomra, kitartásra, tisztaságra, rendre,
látszék vala rajtok, sem pedig a tudatlanságnak 1I takarékosságra szoktat. Szelídíti a szilaj természetet, erősiti
135-
homálya az ő homlokukon » Es hallom a mennyei
éneket, melyben isten az ő igazságáért magasz-
taltatik.
Az iskolán kívül
iVége.)
A mezőgazdaság nélkülözhetlen kiegészítője a fa-
és gyümölcs-tenyésztés is. A fák némelye nem csak hogy
hasznot hajt gyümölcsével, levelével, virágjával, s nem csak
hogy anyagul szolgál a tüzelésre és sokféle ipari célra,
s eszközül a homok és sülyedős talajok megkötésére, a
kártékony szelek mérséklésére: hanem, jótékonyan hat
ember és állat egésségt viszonyaira, a föld termékeny­
ségére. A gyümölcs, ma, midőn nem csak nyers fogyasz­
tásra, hanem sokféle ipari cikk előállítására is használtatik,
egyik fő kereskedelmi cikkét, s igy anyagi forrását képezi
a gazdáknak. A kormány sokat tett és tesz a gyümölcs-te­
nyésztés érdekében is. Nem is ok nélkül, mert ha «egy
kecskeméti kis gazda két holdnyi futó-homokból álló talajon
száz akó bort, 600 forint értékben, s e mellett, 1000 forint
áru gyümölcsöt termelhet, s ig y két hold földbűi 1600 forint
hasznot vehet», úgy az ország, a gyümölcs-tenyésztés által,
milliókkal emelheti évi jövedelmét. De, itt is legtöbbet a
népiskolai tanító tehet. Faiskolájában minél több és neme­
sebb fajú gyümölcsfának tenyésztése, s községének azzal
leendő elárasztása által anyagilag, s a fa iránti szeretetet, a
fatenyésztési hajlam fejlesztése által erkölcsileg emeli köz­
ségének jólétét, s igy ezzel is az iskolán kívül olyan foglal­
kozást űz, melyből úgy neki, mint községe lakóinak er­
kölcsi és anyagi haszna leend.
Még az ó-kori népeknek hasznos foglalkozása volt
a méh tenyésztés. Már a bibliában számtalan hivatkozás
van a méhre. A görögök K . e. már 1000 évvel foglalkoztak
vele. A z egyiptomiak, schyták szintén tartottak méhet,
s később a rómaiak is. A z akkori méhészet azonban nem
lévén okszerű, anyagi jövedelme nem volt olyan, mint
ma. A z okszerű méhészet csaknem e század vívmánya.
A tudomány emberei, a gyakorlat embereivel karöltve,
csak e században kezdették kutatni a méhek szervezetét,
élete titkait, s igy lett lehetővé téve az okszerű méhészet,
mely ma már a méhésznek, minden kas után, 1 0 — 12 forint
évi hasznot adhat. Szűk a terem arra, hogy ez alkalommal
leírjam a méh-tenyésztésnek, a méz feldolgozásának és érté­
kesítésének módozatait; de, felhívom a néptanítók figyelmét
e helyen is a méh-tenyésztésre, riiint a legtöbb erkölcsi
és anyagi hasznot hozó mellék-foglalkozásra.
Tanulmányozni kell a méh szervezetét, élete körül­
ményeit, szokásait; mert okszerű méhész csak az lehet,
a ki mindezekkel ismeretes.
A méhészet leginkább tanítóknak és papoknak való
foglalkozás. Eltekintve attól, hogy a méz nem csak hogy
kitűnő árban és bárhol értékesíthető, hanem cognac, bor,
ecet, sütemények, stb. alakban is, a fellendült méhész-iroda­
lom adta utasítások szerint, a rendelkezésünkre álló esz­
közökkel, könnyen feldolgozható lévén, biztos és könnyen
 nő. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 17. szám.

a gyenge jellemet, példát mutat a társadalmi, az állami szereztek karddal, vérrel, tartsuk meg azt értelemmel,
életre; törvény-tiszteletre tanít. A méhészet tehát az a mellék- munkás kézzel.» Ha igy cselekszik a tanító, könnyen meg­
foglalkozás, melyet a néptanító, a hol a körülmények megen­ felelhet dicső nevének. Csak ig y végezheti be haszonnal
gedik, legnagyobb erkölcsi és anyagi haszonnal folytathat. e földön áldásos munkáját. Csak igy számolhat be majd
«Az egyének boldogságának előmozdítására leg- a mennyei atya elő tt: « U r a m , a k i k e t r e á m b í z t á l ,
hathatósabb eszköz: az egyének egyesülése közös célokra.» e g y i s k ö z ü l ö k el n e m v e s z e t t . »
(Trefort.) E z idő szerint az országban nagy lendületet vett Ha időnket pontosan beosztva, lankadatlan erővel
a szövetkezés eszméjének megvalósítása. Községi, megyei, munkálkodunk, elveszhet bár testünk a nagy küzdelem­
stb. szövetkezetek alakultak és vannak alakulóban az or­ ben, de N yári Pállal mi is elmondhatjuk, hogy «mi el­
szág különböző részein, melyek hitel-, fogyasztási, bevá­ vesztünk, de a mit elértünk, az meg fog maradni és nem
sárlási, stb. címek alatt működve, emelik a nép anyagi hiában vesztünk el.»
erejét, szellemét és erkölcsét; mert «az anyag az alap,
melyen a szellem felépül. « A lélek nyugalma, független­
sége az anyagi viszonyokhoz van kötve.»
Szerény megjegyzés, s egy kis ráadás
A z ilyen szövetkezetek nem csak takarékosságra, a «10,000» forinthoz.
önkormányzásra szoktatják a népet, hanem felkeltik a E lapok folyó évi r 5-ik számában «10,000» cimü cikk
mások és a maga iránti önbizalmat; megszüntetik a pazarló írója végtelen nagy szolgálatot tett a református papoknak,
könnyelműséget, mely a legtöbb bűnre csá b it; s ig y nem midőn figyelmüket az 1886-ik évi X X II. törvény-cikk 138.
csak anyagilag, hanem erkölcsileg is emelik az egyén, s a paragrafusára irányította, s utasítást is adott a törvény-
nemzet jólétét. i ellenes követelések meggátlásának orvoslására. Bizony,
Ha tehát «csak a néptanitóktűl függ egésséges gon­ | fizették az egyházak a kánonika-porciók után is a községi
dolkozást, hasznos munkálkodási ösztönt, erkölcsöt önteni | pót-adókat, s a jegyző urak, minden mentesség dacára,- a
a népbe»: úgy a néptanítónak, a társulási jótékony eszmék 1 pót-adót kirótták, és felhajtották a papokon.
terjesztése, anyagi és erkölcsi hasznot hozó egyletek, társu­ A fenn említett cikk utolsó-előtti bekezdésében az
latok alakítása lehet azon foglalkozások egyike, melyeket r 875 évi X X X I-ik törvény-cikkre való hivatkozás téves,
az iskolán kiviil erkölcsi és anyagi haszonnal folytathat. | mert az egészen másról, t. i. az 1874-beli X X X V -ik törvény­
A történelem, a nyelvtudomány, a természettudo­ cikk végrehajtásáról szól ; azonban, az 1S 75. évi X X IX -ik
mányok olyanok, melyek a nép rétegeiből szívják a táp­ törvény-cikk 27-ik paragrafusa már ide vág, mely így szól:
lálékot. Ha a néptanítónak nem csak az a hivatása, hogy í «A z állam hivatalnokai, katona- és honvéd-tisztek, törvény-
a felülről jövő világosság sugarainak utat törjön a nép | hatósági tisztviselők, nép-tanítók, a községi adótúl hivata-
sötét tömegébe, hanem az is, hogy gondosan ápolja a ! Iáik után járó jövedelmeikre nézve továbbra is adó-mente­
tudomány ama fáinak gyökereit, melyek a nép rétegei­ sek.» E zt a községek rendezéséről szóló 1 8 7 1 -ik évi X V III-ik
ből táplálkoznak úgy hasznos foglalkozása a néptanító­ törvény cikk 124-ik paragrafusa egészíti ki. hol ez á ll: «Ha-
nak mind erkölcsileg, mind anyagilag az is, ha a népnek, sonlólag, nem fizetnek pótadót a lelkészek sem azon ja v a ­
melynek körében él, történelmét, nyelvét, községének ter­ dalmaikról, melyeket kizárólag az illető egyházközségben
mészet-világát, természeti tüneményeit, ásványait, stb. ta­ viselt lelkészi hivataluk után élveznek.» Miután a papok
nulmányozza s a tudósok figyelmét azok felé irányítja. 1 a törvény által a községi pót- és vicinál útmunka-adó alól is
A zo kaztán hasznosan feldolgozzák az általa nyújtott (1890. évi I ső törvény-cikk, 4 9 ik paragrafusa) felmentvék,
anyagot s igy magának és községének is haszna leend ob analógiám legis, a megyei pótadó sem vethető ki rájuk.
belőle. Ezt irodalmi úton érheti el. íg y tehát mellék-fog­ Ezen értelemben intézkedett a kereskedelmi miniszter
1
lalkozása lehet a tanítónak az irodalmi munkásság is, I úr is 1892. október 20. 58 ,75 3. szám alatti rendeletében, mi-
mely még sok egyébre terjeszkedhetik ki. j dőn kimondotta, hogy az állam hivatalnokaira, a törvény-
«Isten az embert két jeles tulajdonnal ruházta fel, hatósági tisztviselőkre, nép-tanítókra,stb.illetményeik után,
melyek közül az egyik kimutatja az útat, a melyen ha­ kereset-adójuk alapján, az 1890. évi I ső törvény-cikk 23-ik
ladva, megközelíthetjük; v a g y elérhetjük a célt, melyre paragrafusban említett út-adó ki nem róható, s a fenn-
hivatva vagyunk, viszont az ellenkező irányba vezetőt emlitett adó-mentességet egyidejűleg az i88ő-ik évi X X II-k
i s : ez az okosság. A másik az, melynél fogva tetszésünk J törvény-cikk 138-ik paragrafusnak második bekezdése alap-
szerint választhatunk az okosság által kimútatott útak I ján a lelkészekre is, illetőleg, ezeknek azon javadalmaira,
közül ez a szabadakarat» ■ melyet kizárólag lelkészi hivataluk után élveznek, kiterjesz-
A z általam felsorolt és az iskolán kívül erkölcsi és I tette, s az 1 8 9 1 — 92-re már kivetett, s fel is hajtott út-adók
anyagi haszonnal folytatható mellék-foglalkozások oly szá­ ! vissza-téritését elrendelte.
mosak, hogy azok mindenikének folytatására nincs fizi­ í A z idei névkönyv szerint, egyházkerületünkben van
kai idő. Hanem, azok egyikének, va g y másikának, avagy j 5 3 6 lelkészi állom ás; út-adóba az [890. évi I ső törvény cikk
esetleg közülök többnek is kiválasztásánál segítségünkre 23-ik paragrafusa értelmében minden pap évenkint legalább
van az okosság és szabadakarat. Ezek elseje kiválasztja, is 1 frt. 50 krajcárt, s ig y két évre 3 forintot fizetett, együtt
másodika pedig feljogosít a kiválasztottnak folytatására. 5 3 6 X 3 = 1608 forint. K ár lenne ezen szép összeget a fenn-
Ezek bármelyike megadja úgy a tanítónak, mint községe j nevezett rendelet értelmében vissza nem követelni. Annak
lakóinak az erkölcsi és anyagi hasznot. Csak azt ne fe­ i tudatában, hogy többet nem kelj fizetni, úgy hiszem, egy
ledjük, hogy «minden alkotásnak föltétele: a célnak tiszta I pap sem fogja sajnálni, az őt illető részt a theologiai szemi-
képe, tervszerű és kitartó munka. A mit az Ősök meg . nárium szent és üdvös céljára szentelni.
 17- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az 58,753 *ik számú miniszteri rendelet a «Kolozsvár»
napilap 1893. év márc. 2-iki 50 ik számából lett kijegyezve.
Sok ilyen fontos, s a papokat nagyon is közelrűl érdeklő
közlemény jelenik meg szétszórtan, melyek figyelmünket
elfutják, v a g y ha elolvassuk is, elfeledjük! Bizony, nagyon is
ideje lenne, azokat a különböző helyeken és időkben meg­
jelent papokat érdeklő törvényeket és más tudni-valókat
összegyűjteni. Ú g y tudom, hogy egy öreg pap e kompilá-
ciót meg is tette, s a szerkesztő úrnak meg is küldte;
ha e mű beválik, s a célnak megfelelő miért késik, azt a
papok kezébe adni ? Többet érne ez egy pap kezében, mint
száz exegetika, va g y más tudományos diszszertáció ! (Csak
türelem. Meglesz. Egyébiránt, ú gy tudjuk, hogy az exe-
gezis és más tudományok sem feleslegesek a papoknál.
S z e r k.) K a lo t a s z e g i.
Igazgató-Tanácsunk ülésétől.
K o lo z s v á r - 18 9 3. ápril. 2 3 — 24.
Elnökölt főtiszt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
voltak : Dr. Kolosvári Sándor, dr. Szász Béla, Domokos
Antal, Parádi Kálmán, dr. Sárkány Lajos, Márkus János, Deák
József, Bodor Antal, Kádár János, segéd-titkár, mint jegyző.
A z elnökileg elintézett ügydarabok jegyzékének fel­
olvasása, s a tett intézkedések jóváhagyó tudásul vétele
után, tárgyalás alá vétettek és elintézettek a következő
ügydarabok.
Mohai egyházközségünk, esperesi ajánlattal fölérke­
zett kérése, melyben iskolájának az állam részére való
átadása tárgyában készített szerződést megerősittetni kérte.
Minthogy e szerződés szabályszerűnek találtatott, Igazgató-
Tanácsunk jóváhagyta.
Kolozsmegyekir. tanfelügyelőjének előterjesztése foly­
tán, keszüi egyházközségünk elöljárósága szigorúan útasit-
tatni határoztatok, hogy az iskola jó karba hozatala iránt,
a lehető legrövidebb idő alatt, intézkedjék.
U gyancsak fenti tanfelügyelő úr megküldvén tiz pél­
dányban Kolozsmegye térképét, ezeknek vászonba kötése, valamint a költségek fedezhetése céljából régi iskola-tel­
s e megye területén levő tiz szegényebb iskolánk között 1 kének eladhatására engedély adatott.
1
leendő szétosztása elhatároztatott; ajándékozó tanfelügyelő
urnák pedig köszönet nyilváníttatott.
Felső-Sófalvi egyházközségünk ama szerződési ok­
mánya, mely mellett iskoláját államilag segélyezendő köz­
ségi iskolává való átalakítás végett átengedte, a vallás­
os közoktatási miniszter úr által némi forma-hibák miatt, el
nem fogadtatott, minélfogva új szerződést kellett kiállítania,
melyet Igazgató-Tanácsunk megfelelőnek találván, meg­
erősített.
Deák Lajos, kir. tanfelügyelő aa. előterjesztése folytán
íí
elhatároztatott, hogy körlevélileg összes iskoláinkhoz kérdés
intéztetik, hogy mely iskolák volnának a nyári szünet alkal­
mára gyermek-menedék házakká berendezhetők ? A jelen­
tések eredménye azután közöltetni fog a közokt. miniszter
úrral, az óvók, vag y felügyelők kineveztetése végett.
Sepsi-Szent-Györgyi kollégiumunk elöljáróságának
kérése, Pap Lajos és V ég h Endre, államilag kinevezett
tanárainak az egyházkerületi közgyűlési tagsági joggal
való felruházása tárgyában, ajánlattal fog a főtiszt, köz­
gyűlés elé terjesztetni.
Szilágy-Csehi egyházközségünknek felekezeti iskolája
137
megszüntetése tárgyában hozott határozata, kiegészítésre
visszaküldetett.
Torda-aranyosmegyei közig, bizottság megkeresése
folytán, összes egyházközségeink útasittatnak, hogy a nép­
oktatási törvénynek a tankötelesek iskoláztatására vonat­
kozó rendelkezéseit a legszigorúbban hajtsák végre. A meg­
keresés többi pontjait illetőleg értesittetik a közig, bizott­
ság, hogy miután az iskolai hiányok csak általánosságban
vannak feltüntetve, mindaddig, mig konkrét eset tudomá­
sunkra nem jut, nem intézkedhetünk.
Horváth László, kir. tanfelügyelő aa! ama kérdése
folytán, hogy vájjon a fejéregyházi egyházközség nem vol­
na-e hajlandó az állam által kibérelt iskolaházát, a bér­
összeg megfelelő emelésének kilátásba helyezése mellett,
egy tanteremmel kibővíteni nevezett egyházközségünk
útasittatott, hogy a tárgyalásokat a nevezett kir. tan-
felügyelő úrral kezdje meg.
Nagyenyedi egyházközségünk közgyűlésének, a pap­
választási jogosultság megállapítása tárgyában hozott hatá­
rozata, a nyílt időben közbetett fölebbezések folytán, felül­
vizsgálás alá vétetett, s ennek eredményében a n.-enyedi
ref. kollégium, mint pátronus, szavazati jogosultságának
mily mértékben való gyakorlását illetőleg oda módosít­
tatott, hogy az ez alkalommal megejtendő papválasztásnál
nevezett kollégiumunk képviselője annyi szavazattal bírjon,
mint a hányszor nagyobb a kollégium által nyújtott papi
javadalom a szavazati jog alapjául elfogadott egyházi adó
legnagyobb tételénél.
Kis- és nagy-dobai egyházközségeink papi és kán­
tori melléképületeinek terve és költségvetése, műszaki elő­
adó aa. ajánlott módosításaival, elfogadtattak, a tervbe
vett építkezések engedélyeztettek s e célból az egyház-
községek tizedkárpótlási tőkéinek, illetve, e tőkék kama­
tainak részben való fölhasználása engedélyeztetett.
A peéri egyházk. leányiskola építési terve és költ­
ségvetése. a műszaki előadó aa. által javasolt módosítá­
sokkal, szintén elfogadtatott s az építés megkezdésére,
Szelecskei leány-egyházközségünk imaház-épitési ügye
szintén rendben találtatván: terve és költségvetése jó vá­
hagyatott.
Felfalusi egyházközségünknek, indokolt kérése foly­
tán, a tervbevett részleges kepeváltás végrehajtása engedé­
lyeztetett s az ennek következtében módosult papi dij-
levél, a főt. egyházker. közgyűlés jóváhagyásának fön-
tartásával, megerősittetett.
Fíihrer József, budapesti háztulajdonos ajánlata ke­
rült ezek után tárgyalás alá, melyben a Barcsay-utca
sarkán fekvő három emeletes palotáját ajánlja egyház-
kerületünknek megvásárlásra. Beható tanácskozás után,
Ig.-Tanácsunk szakértő bizottság kiküldését határozta el-
mely az illető házat és esetleg más eladó házakat is
megvizsgálni s a teendők iránt véleményt nyilvánítani,
lesz hivatva.
Tárgyaltatott és kebli műszaki előadó aa. véleménye
alapján, elfogadtatott a koltó-katalini egyházk. iskola-épi-
tési, a hadadi egyházk. templom és torony renoválási
terve és költségvetése, mig a völcsöki egyházk. templom -
terve főt. püspök aához tétetett át, hogy a közelebbről
 13S. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
megtartandó püspöki vizsgálat alkalmával, az építkezés | E g y beérkezett indítvány alapján tárgyaltatott to-
foganatosításának nagy akadályait, a helyszíni tárgyalá- | vábbá a kölcsönzési szabályzat I*ső rész, 8-ik pontjának
sok rendjén, lehetőleg elenyésztetni szíveskedjék.
Nagy-enyedi Bethlen kollégiumunk elöljáróságának
jelentése, mely szerint a kollégium jószágigazgatói állására
Klein Árpád, szentesi birtokos, nyug. uradalmi gazda­
tisztet választotta meg, jóváhagyó tudásul vétetett.
A brassói körlelkészi állomás szervezése tárgyában
határozott ezek után, Igazgató-Tanácsunk, elfogadván tiszt.
Molnár János, pap aa. nyugalmaztatása iránti kérését,
s utasítván az egyházközséget az újonnan rendszeresített
körlelkészi és segédpapi dijlevelek kiállítására, hogy az
illető állomások mielőbb betölthetők, s ig y a főtiszt, egy­
házkerületi közgyűlésnek a körlelkészség szervezése iránti
határozata végrehajtható legyen.
T A R C A.
Egy új evangyéliumról és apokalypsisi’ől.
A kánonnak, s általában az ős-keresztyénség irodalmának
történetére nézve nem csekély fontosságú az a lelet, melyet egy
bizonyos U. B o u r i a n t nevű francia tudós tett 1891-ben , Egyip­
tomban, egy kopt szerzetes múmiája mellett felfedezve egy 3 3 le­
vélből álló kódexet, mely is érdekes fragmentumokat tartalmaz
az ős keresztyén írók, Eusebius,Origenes, Hieronimusáltal több­
ször e ml í t e t t p é t e r i e v a n g y é l i u m r ó l é s a p o k a l i p s i s -
r ő 1. A nevezett francia tudós e kódexet kiadta Párisbana M em.
a u C a i r e cimü vállalatban, s azóta többen foglalkoztak vele,
a bécsi, francia, angol és német tudósok közül, de legbeha­
tóbban és alaposabban H a r n a c k (Bruchstücke des Evan-
geliums und dér Apók. des Petrus. von A. Harnack. Lipcse.
I. C. Hinrichs’sche Buchlandlung), a kinek ismertetését ez érde­
kes iratokról röviden a következőkben foglalom össze.
Az evangyélium-töredék a szenvedés történetét beszéli el
az elitéltetéstől, és a főitámadás történetét a tanítványoknak
Galileába való meneküléséig és Jézusnak Péter, András és
Lévi előtti megjelenéséig. Az elbeszélés sok tekintetben meg­
egyezik a kanonikus evangyéliumokéval, mindamellett több
nemii és lényeges eltérés konstatálható. így például a Jézus
elitéltetését kizárólag a zsidóknak tulajdonítja, miben Justinus
mártírral megegyezik. Általában, ez a rész egyszerűen és mester-
kéletlenül van megírva, látható törekvéssel a szemléltetőségre.
Érdekes vonások benne Jézusnak a keresztfán mondott vég­
szavai, melyekből a «s zo m j a z o m» és «e 1 v é g e z t e t e 11 »,
stb. szavai egészen hiányoznak, s helyettük ez áll «én e r ő m,
én e r ő m , e l h a g y á l e n g e m», melyek mutatják, hogy az
iró valószínűleg megbotránkozott Jézusnak isten által való elha-
gyatottságának kifejezésén, és ezért csakis e r e j e elvesztéséről
akart valamit tudni.
Nevezetes továbbá, hogy a halál napját ez is Nizán h ő id re
teszi, mint János. Jézus megjelenéséről husvétkor nincs szó, csak­
is a sírból való kijövetelrűl és az angyal megjelenéséről van tu­
dósítás. Úgyszintén hiányzik a Judeabeli megjelenés is (Máté).
Legönállóbban van megírva a főitámadás története ; me­
részen, színezve, a mi a legenda-képződés előhaladottságáról
tanúskodik. Mutatványul megkísértek egy pár verset lefordítani.
3 5 . Azon az éjszakán pedig, mely az űrnapjának főlkel-
tével végződék, mialatt a katonák kettenkint őrt állának, nagy
szózat hallatszék az égből,
36 . és láták az eget megnyilatkozni és két embert onnan
ragyogó ékességben leszállani és a sirhoz közeledni,
3 7 . a kő pedig, mely az ajtóhoz vala támasztva, elgördüie
magától és a sir megnyilatkozék, és a két tanítványok be­
lépnek vala.
38 Mikor pedig látták volna ezt a katonák, felkölték
a századost és a véneket, mivelhogy azok (a vének) is, mint őrök,
jelen valának,
17. szám.
kibővítése, s e tekintetben elhatároztatott, hogy az idézett
pont alatt csak a papok és tanítók részére biztosított ked­
vezmény, a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés jóváhagyá­
sának föntartásával, a tanárok és központi tisztviselők
javára is biztosittatik.
Dr. Deák Albert, helybeli ügyvéd, az egyházkerületi
ügyvédi állásra meg választatott.
Gyergyó-szentmiklósi egyházközségünk kérése foly­
tán, az eddig is élvezett 5 ofrt. állam-segély, a templomozási
helyiség bérének fedezhetésére, ez évre is kiutaltatni hatá­
roztatok.
Végűi, még nehány apróbb ügy intéztetek el és ezek
után, a tárgysorozat ki lévén m erítve: az ülés bezáratott.
39. és miközben elmondák, a miket láttak vala, látának
ismét három férfiul a sírból kilépni, kiknek ketteje támogatja
vala a másikat, és egy kereszt követi őket.
40. és a kettőnek feje, a kit vezetének, az egeknél is
magasabb vala,
4 1 . és szózatot hallanak az égből, mely m onda: «Pre-
dikáltál-e az alvóknak engedelmességet ?»
42. És a keresztről hallaték: «Igen.»
A mint látszik, ugyanazt a forrást használta, a melyi­
ket Máté, csak hogy a kidolgozásba messze túl megy azon.
A mi már a szerzőt illeti, ez nem más volna, mint
Péter, a ki itt a tizenkét apostol személyében beszéli el a
történteket:
j 59. «M i p e d i g a z u r n á k t i z e n k é t t a n i t v á -
| n y a i sirtunk és gyászoltunk és mindenik, megszomorodva
íl a történtek miatt,7 méné az ő szülőföldére.
! 60. É n p e d i g , S i m o n P é t e r , és András, az én
[ testvérem, vevők a mi hálóinkat és menénk a tengerre.
Azonban, hogy nem Péter a szerző, az kétségen felül
áll. Szerző ismerni látszik a kanonikus evangéliumokat, sőt
sok helyen azokat, vagy azoknak forrásait szó szerint idézi.
Aztán, nagyon is érzik rajta a doketizmus hatása és, mint
már emlitém, a legenda-képződés előhaladott állapotban volt
íratása korában. Harnack a II. századra teszi és semmi okunk
nem lehet, a felfogást el nem fogadni.
Igen érdekes e kódex másik fragmentuma, mely a Péter
apokalypsisének, rmelyről már Alex. Kelemen és Macarius
Mágnes azt mondották, hogy valami különösen fanta ztikus,
mintegy felét adja
A fragmentum Jézus beszédével kezdődik tanítványai­
hoz, a kik kérik, hogy mutassa meg nekik az ők elköltözött
' testvéreiket. Erre megjelenik két férfiú, kiknek szépségét és
| méltóságát emberi nyelv nem képes kimondani. «Ezek a ti
I testvéreitek, monda Jézus, kiknek alakját ti látni akartátok.»
Majd, az ur az eget és poklot mutatja meg Péternek
egyedül, és pedig amabban az igazak megjutalmaztatását,
ebben pedig a gonoszok bünhödését. Különösen az elkár-
I hozottak szenvedései vannak kissé túlzott, mindamellett meg­
kapó színekkel rajzolva. Harnack mondja, hogy a büntetések,
melyeket a szemlélő a pokolban lát, f u r f a n g o s módra
vannak kigondolva, «és az egész érdekes anticipaciója Dante
Poklának, tizenkét századdal Dante előtt.»
íme, mutatóúl ebből is nehány versnek a fordítása:
í 2 1. És láték ezzel (a menynyel) szemben egy zordon
helyet és ez vala a bünhödési hely és azoknak, a kik ott
bünhödének és a büntető angyaloknak ruhája sötét vala, mint
a helynek magának az arca.
És valának ott egy némelyek nyelvüknél fogva fel­
akasztva, ezek azok valának, kik az igasságnak útját meg-
 \j. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
becstelenitették és alattuk ég vala fénylő tűz, mely őket mar-
dossa vala.
23. Mocsár is volt ott, nagy és megtöltve izzó sárral,
melyben emberek vergődtek, kik az igazságot elfordították
és az angyalok, mint kínzó szellemek, hajszolták őket.
24. De mások is valának ott, asszonyok, az ő hajuk­
nál fogva ama forró mocsár fölibe akasztva; ezek azok va­
lának, a -kik magukat felék esitették a házasságtörésre; azok
pedig, a kik amaz asszonyok házasságtörésének hajlandósá­
gával magukat megundokitották, a lábuknál fogva valának
felakasztva és fejük ama mocsárban vala; és én mondám:
Nem gondoltam volna, hogy erre a helyre bemegyek.
25. És látám a gyilkosokat és azok cimboráit egy szűk
és férgekkel telt helyre vettetve és (látám Őket) ama férgek
által marcangoltatni és e büntetés alatt vonaglani, de a fér­
gek, mint sötét felhők szálltak rájuk; a meggyilkoltaknak
lelkei pedig mellettök állának és látván gyilkosaiknak bün-
hodését, mondák: «Oh isten, igazságos a te Ítéleted!»
Az egészet elolvasva, semmi hasonlóságot, vagy érint­
kezést nem találunk ez, és a mi apokalypsisünk között. V an­
nak azonban vonások, melyek igen emlékeztetnek a zsidó­
keresztyén sybillákra, a Hermas apokalypsisére és mindenek
felett, a páli apók. több helyére. Harnack szerint, a pokol
fantáziája görög-orfikus eredetű. Kár, hogy a vég rajza, még
nincs felfedezve, mert ez igen frappánsul fejezné be ez apo-
kalypsist, mely, mellesleg, szoros viszonyban van a Péter má-
sodik levelével.
A fragmentumok szövege elég jó állapotban van és a
hol kissé rongált, ott a Harnack és mások konjekturái köny-
nyen eligazítanak. T árk án yi G yö rg y,
akad. theol.
Különfélék.
= Az áprilisben lapunkban megjelent cikkelyekre
hívjuk fel érdeklődő olvasóink szives figyelmét. Ezek a követ-
kezők : A katholikus autonomia. Megengedhető-e a gyermekek-
nek a biblia olvasása? A népiskolai vallás-tanitásról. 10,000.
A protestáns pap múltja és jelene. A z iskolán kívül.
Szívesen kérjük olvasóinkat, hogy szavazatukat május
10-ig beküldeni szíveskedjenek. Mentői többen lesznek, kik
érdeklődést tanúsítanak, annál jobban fogunk örvendeni.
= Az egyedül idvezitő katholikus egyház megint
túl van egy nagygyűlésen, melyet ápr. 23-án tartottak meg
Komáromban, és a ‘ melyen megint ugyanazok szerepeltek, a
kik mindenütt ott vannak, a hol ilyen spektakulomok esnek.
Gr. Eszterházi Miklós-Móric, gr. Szapári László, gr. Zichy,
és tutti-quanti. Azután, telegrammok ő szentségéhez (!) a római
pápához, a királyhoz, a főmagasságu Vaszary hercegprímáshoz,
és így tovább, mint volt eddig, és lesz ezután. A gyűlésen
megjelent legalább 4 — 5000 ember leginkább a közel fal­
vakból betódult nép, ki szekéren, ki gyalog, kitől a mint tellett;
de pap, nó, az volt egy egész sereg. Azt írják, hogy a nagy­
gyűlés szép rendben folyt le ; panaszoltak a katholikusok elnyo­
matása m iatt; hoztak rezoluciókat; elhatározták, hogy min­
denütt szervezni kell a kath. egyesületeket; de azt nem mondták
ki (csak gondolták), hogy a protestánsokat, főleg a kálvinistákat,
H IV A T A L O S R ÉSZ.
9 2 3 -18 9 3 . É R T E S ÍT É S ,
v a la m e n n y i eg yh á zm eg yén k n a g ytiszt. E sp e r e s a d n a k ,
és a k ép viselő k ü ld ésre jo g o síto tt eg yh á zk ö zség ein k tiszt,
k e b li T a n á csá n a k .
Igazgató-Tanácsunk az 1 892 . évi julius 30-án 2 , 1 01 . sz.
alatt kelt és közzétett felhívása folytán, az egyházkerületünkben
törvényszerűen megejtett általános egyházkerületi közgyűlési
képviselő-választások eredményében tgyházi törvényeink 9 1. §.
h ) pontjában irt jogánál fogva, alább megnevezett ro. t. t. aait.
az 1 8 93 . évi január i-től 1 897 . évi december 3 1-ig terjedő öt
r 39
és mindenek felett, Tisza Kálmánt ítélet nélkül, de minél hama­
rább, meg kell égetni. Egyébiránt, ha kimondták volna is, csak
úgy nevetnők erőlködésüket, mint így tesszük.
= Egyházkerületünk kollégiumaihoz az ez évi
érettségi vizsgák alkalmára biztosokul a vallás-, és közoktatás-
ügyi miniszter a következőket nevezte k i: a kolozsvári kollégium­
hoz dr. Hőgyes Endre, budapesti egyetemi tanárt; a zilahihoz,
dr. Ballagi Aladár, budapesti egyetemi tanárt; a m.-vásárhelyi-
hez dr. Felméri Lajos, kolozsvári egyetemi tanárt; a szászvárosi
és n.-enyedi kollégiumhozdr.Csiky Kálmán, műegyetemi tanárt;
a sz.-udvárhelyihez, dr.Török József, debreceni főiskolai tanárt; a
s.-szt.-györgyi kollégiumhoz dr. Ilosvay Lajos, műegyetemi tanárt.
= Mint a magyar Prot. Irodalmi-Társaság K i­
adványa jelent meg, s küldetett be hozzánk is <A p r o t e s ­
táns egy ház viszonya a tá rsad alm i kérdések­
h e z » , irta és a Budapesten tartott felolvasások során előadta
S z á s z K á r o l y , dunamelléki ref. püspök. Ára, 20 krajcár.
A másfél íves, díszesen kiállított füzet sokkal magasabban áll
annál, hogysem részekre boncolva, ismertessük. A tárgy oly
fontos, hogy kétségen kívül, olvasóink sietni fognak és megszerzik.
= A Bethlen-kollegium elöljárósága, a januárban
elhalt br. Splényi Henrik helyébe, öt pályázó közül, Klein
Árpádot, gr. Károlyi Alajos nyugalmazott gazdatisztjét, válasz­
totta meg jószág-igazgatónak. Hisszük, reméljük, és mindenek
felett óhajtjuk, hogy a jelentős állásra méltó ember jutott legyen,
I
a miben egy pillanatig sem kételkedünk.
j
i = Egyházkerületünkben mondhatni általános
gyakorlat, hogy a konfirmációra való előkészítés és a növendé­
|
kek felavatása az egyházba a husvét és píinköst közötti időre
í
esik. Foly az előkészület, a tanítás, hisszük, e fontos dologhoz
I
méltó buzgósággal, mert majdnem úgy áll a dolog, hogy a
konfirmációval a nép vallásos növelése befejezést nyer. No hát,
gondoltak-e arra, hogy hát azután mi történik r Nem volna-e jó,
hasznos, üdvös, hogy a növendékek előtt e különben is fontos
j napot valami látható jelben megörökítsék r Nem volna-e szép,
. hogy azok az egyházak, melyek megtehetik, és melyik ne tehetné
meg, minden egyes növendéknek egy új testamentumot adna
e szép napnak emlékéül, s ezzel szimbolizálná, hogy minden
konfirmált növendék mindenestől fogva az egyházhoz tartozik r
E g y ilyen újtestamentum ára 12 kr. de az abból kiáradó er­
kölcsi erő fundamentuma a keresztyén ember földi és mennyei
minden boldogságának. Jó lesz erről gondolkozni és renden
. kívül jó lesz, meg is valósítani!
! = Lapunk 15-ik számában fölemlítettük, hogy
Vajda-Szentiványon, nyolc pályázó közül, nagy többséggel Be­
nedek Árpád aa. választatott meg. Most, Bőd Károly, székely -
udvarhelyi tanár urnák «az i g a z s á g n e v é b e n » hozzánk
intézett felhívására kijelentjük, hogy az első választásnál Ő, Bőd
Károly úr, választatott meg e g y h a n g ú l a g , é s csak miután
ő ez állást el nem fogadhatta (Hát, akkor mért pályázott:
S z e r k.), a második választásnál választatott meg Benedek
Árpád nagy többséggel. Azt hisszük, különben, hogy ezek a
dolgok mind konstatálva vannak a választási jegyzőkönyvekben,
és a világ sarkai meg nem inogtak volna ezek kijelentése nélkül
sem. De hát, cFiat justitia, aut pereat mundus !» Sőt, ha gon­
dolják, hogy ez a tény első sorban érdekli az emberiséget,
e helyreigazításunkat átvehetik az összes világ-lapok.
évi ciklusra ev. ref. egyházkerületünk szabályszerűen megválasz­
tott közgyűlési képviselőiként ezennel igazolja, és p edig:
I. Vajdahunyadi egyházmegyéből: 1. Kiss Mózes, lel­
kész; 2. Réthy Lajos, kir. tanfelügyelő.
II. Gyulafehérvári egyházmegyéből: Molnár Albert,
lelkész. 4. Ferenci István, lelkész.
j III. Nagy-enyedi egyházmegyéből r 5. Szilágyi Farkas, lel­
1 kész. 6. Jancsó Lajos, lelkész, 7. Barabás József, lelkész. S.
i Kovács Gyula, polgármester, 9. Bartha Miklós, orsz. képvi­
| selő, 10 . Sándor József, Emke titkára.
I V Kolozsvári egyházmegyéből: 1 1 . Hegedűs Sándor,
 140. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
orsz. képviselő, 12 . Dr. Szádecky Lajos, egyetemi tanár, 1 3 .
Dr. Deák Albert, ügyvéd, 14 . Incédy Sámuel, ny. honv. ezre­
des, 15 . Szentgyörgyi Lajos, tanító,
V. Kolozs-kalotai egyházmegyéből: 16. Zeyk Káról)*, nagy-
birtokos, 17. Barcsay Domokos, orsz. képviseL, iS . Lészay
Gyula, nagybirtokos, 19. Bónis István, megyei főjegyző, 20.
Bőd László, lelkész, 2 1. Kolosvári Antal, lelkész.
VI. Szil.-szolnoki egyházmegyéből: 22. Kovács István,
nagybirtokos, 23. Vince Ödön, lelkész, 24. Dr. ifj. Szász K á ­
roly, orsz. képviselő, 25. Bakcsi Sándor, lelkész, 26. Botka K á ­
roly, lelkész, 27. Kerekes Endre, vallástanár, zS.P éch y Mihály,
nagybirtokos, 29. Magyarosi István, lelkész, 30. Bartha Dezső,
lelkész, 3 1 . Szabó Pál, lelkész, 3 2 . Kerekes József, kir. tanfel­
ügyelő.
V II. Deési egyházmegyéből: 3 3 . Sombory Lajos, nagy-
birtokos, 34 . Herepey Árpád, bányahivatalnok, 3 5 . Simó Béla,
kir. tanfelügyelő.
V III. Széki egyházmegyéből: 36 . Br. Bánffy Kázmér, szol-
gabiró, 37 . Újvári C. József, lelkész, 38. Schilling Ottó, köz­
jegyző, 39. Vásárhelyi Boldizsár, lelkész, 40. Gyárfás Albert,
lelkész.
IX. N.-sajói egyházmegyéből: 4 1 . Fejérvári Jenő, birto­
kos, 42. Páncél János, alispán.
X . Görgényi egyházmegyéből: 4 3. Br. Kemény György,
nagybirtokos, 44. Tolvaj Ferenc, birtokos, 4 5. Dénes József,
lelkész, 46. Putnoki Domokos, birtokos, 47. Csekme Ferenc,
lelkész.
X I. Marosi egyházmegyéből: 48. Benedek Dénes, lelkész,
49. Péterfi Dénes, kir. táblai biró, 50 Márton János, birtokos,
5 1 . Molnár Lajos, lelkész, 52. Dali János, lelkész, 5 3 . Rozsnyai
István, főszolgabíró, 54. Ravasz János, lelkész, 55. Illyés L a ­
jos, nagybirtokos, 56. Deák Lajos, tanfelügyelő.
XII. Küküllői egyházmegyéből: 57. Barthalus Sámuel,
lelkész, 58. Hegyi Sándor, lelkész, 59. Sámuel József, lelkész,
60. Nemes Árpád, lelkész, 6 1. Mihály József, tanító.
X III. N.-szebeni egyházmegyéből: 62. Dr. Borosnyai L.
Béla, orvos, 63. Ifj. Zeyk József, birtokos.
X IV . Udvarhelyi eggyházraegyéből: 64. Györke János,
lelkész, 65. Karácson Mózes, lelkész, 66. Ugrón Zoltán, orsz.
képviselő, 67. Somogyi István, birtokos, 68. Kelemen János,
birtokos, 69. Bedő Ferenc, lelkész, 70 Toró Dénes, lelkész, 7 1 .
Sándor Lajos, tanító.
X V Erdővidéki egyházmegyéből: 72. Bartha János, bir­
tokos, 7 3. Nagy Lajos, birtokos, 74. Benedek Sámuel, tanító.
X V I. Sepsi egyházmegyéből: 75. Kis Albert, lelkész,
76. Tótn Zsigmond, jószágigazgató, 7 7. Imecs Ernő, birtokos,
78. Szász Károly, püspök. 79. Antos István, birtokos, 80. Ősz
Salamon, k.-tanitó, 8 1. Veress Gyula, ügyvéd.
X V I I Orbai egyházmegyéből: 82. Kovács Károly, ügy­
véd, 83. Bodor János, lelkész, 84. Kovács Albert, theol. tanár.
X V III. Kézdi egyházmegyéből: 8 5. Székely János, lel­
kész, 86. Farkas Ignác, birtokos, 87. Keresztes Ede, közjegyző.
X IX . Romániai egyházmegyéből: 88. Koós Ferenc, kir.
tanfelügyelő.
X X . Deési püsp. vizsg. a. egyházközségből: 89. Dr. Bó­
nis Árpád, ügyvéd.
X X I. Fogarasi p. v. a. egyházközségből: 90 Páncél K á ­
roly, lelkész.
X X II. Marosvásárhelyi p. v. a. egyházközségből: 9 1. Aj-
tai Gyula, városi tanácsos, 92. Gombás József, városi pénztárnok.
X X III. Sz.-udvarhelyi p. v. a. egyházközségből: 93. Gyar-
mathy Ferenc, ügyvéd, aait.
Erről a midőn összes egyházmegyéinket és képviselő­
küldésre jogosult egyházközségeinket ez úton értesítjük, egy­
úttal nt. esperes aait. s az illető egyházközségek t. t. kebli
Tanácsait felhívjuk, hogy megválasztott egyházmegyei, illetve,
egyházközségi képviselőiket, egyházmegyénk int külön-kiilön
ezen igazolásról, hatáskörükből kifolyólag értesítsék.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület lg.-Tanácsának, K o ­
lozsvárt, 1 8 9 3 . április 9-én tartott üléséből.
M á rk u s Já n o s , S z á s z D om okos,
titkár. ______ ref.püspök, mint elnök.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
17. szám.
10 3 3 -18 9 3 . KÖ RLEVÉL,
v a la m e n n y i e r d é ly i ev. r e f. ko llégiu m m éltóságos
t. E lö ljá ró sá g á n a k .
A közoktatási minisztérium f. é. márc. 28-án 2 7 3 4. sz.
a. kelt ^leiratában tudatja, hogy a tanév végén tartandó érett­
ségi vizsgálatokhoz az 1 8 8 3 . évi X X X . t. c. 23. §-ából ki­
folyólag, 3 orrnányképviselőül a zilahi főgimnáziumhoz Ballagi
Aladár? .Midape'sti egyetemi tanárt, a kolozsvárihoz Hőgyes
Endre J y . budapesti egyetemi tanárt, a maros vásárhelyihez
Felmérr Lajos, kolozsvári egyetemi tanárt, a szászvárosi és
nagy-enyedi főgimnáziumokhoz Csiky Kálmán, műegyetemi
tanárt, a székely-udvarhelyinez Török József, debreceni főis­
kolai tanárt, végül a s.-szt.-györgyihez Ilosvay Lajos, műegye­
temi tanárt küldötte ki.
A miről a méltóságos t. Elöljáróságok miheztartás s
további szives intézkedés végett értesittetnek.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától
Kolozsvárit, 1 8 93 . április 20.
P a r á d i K á lm á n , S z á s z D om okos .
tanügyi előadó. ref. püspök, mint elnök.
I057— 1893. P Á LY Á ZA T TAN Á R I ÁLLÁSR A.
Az államilag segélyezett sepsi-szentgyörgyi ev. ref. szé­
kely Mikó-kollégiumhoz, mint főgimnáziumhoz, rendes tanári
I állásra pályázat nyittatik. Ezen tanszékkel a német-latin nyelv
j és irodalom tanítása van egybekötve.
Javadalma évi 12 0 0 frt. és 200 frt. lakpénz, egy, eset-
| lég két ízben 10 0 frt. ötödéves szolgálati korpótlék. A ki­
nevezés a közoktatásügyi m. kir. miniszter ur jogkörébe tartozik.
I Pályázók vallásukat, életkorukat, végzett tanulmányaikat,
j tanári képesítettségüket, eddigi szolgálatukat és hadkötelezett-
| ségüket feltüntető s a közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz
címzett folyamodványukat a sepsi-szentgyörgyi ref. székely Mikó-
1 kollégium elöljáróságához adják be folyó évi május hó 31-éig.
| A kinevezett tanár a főgimnáziumi nyugdíjintézetnek köte­
lezett tagja.Állomását f.é. szeptember hó i-éig tartozik elfoglalni.
| Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsának, K o-
i lozsvártt, 1 8 93 . március 19-én tartott üléséből.
| P a r á d i K á lm á n , D r . K o lo s v á r i S á n d o r ,
j tanügyi előadó. elnök-helyettes.
34 0 -18 9 3 - f e l h ív á s és m e g h ív ó .
1. Miután egyházmegyénkben az egyházmegyei képvi-
I selők mandátuma lejárt, hivatalosan felhivom az egyes egy­
házak t. elöljáróit, és a t. tanító urakat, hogy egyházmegyei
képviselőjüket szabályszerűen megválasztva, a választási jegy­
zőkönyveket, illetve, szavazataikat f. évi május 14-éig hozzám
múlhatatlanul küldjék be.
1 Topábbá, ismételten felhivom, most már e helyen is,
azon egyhazak t. elöljáróit, a honnan még a múlt 18 9 2 . évi
orsz. közalap-járulékok, és az úgynevezett egyházmegyei köz­
pénzek nincsenek bek üld ve, hogy haladéktalanul küldjék be
az e. m. t. pénztáros úrhoz, hogy ne legyek kénytelen, szi-
| gorubb intézkedéseket alkalmazni.
A küküllői ev. ref. egyházmegye f. évi tavaszi ren­
des közgyűlését május 30-án d. e. 9 órán kezdve, fogja meg­
tartani D.-Szt.-Mártonban, az egyházmegye tanácskozó termé­
ben, hova ezennel van szerencsém a k.-gyűlés m. és t. tagjait
tisztelettel meghívni. Tárgyak: 1. Elnöki megnyitó. Espe­
res! jelentés. Tiz órakor istenitiszteletet tartunk, (szónok t.
Cseresnyés Ödön, d.-szt.-mártoni k.-lelkész aha) 3. A főjegyző
jelentése egyházmegyei tanácsunk működéséről. 4. A tanügyi
I előadó jelentése. 5. A pénztáros jelentése, az általa kezelt
egyházmegyei közpénzek és orsz. közalap állásáról, és ezen
számadások felülvizsgálása. 6. Az özvegy-árvái gyámintézet
felügyelő-bizottságának jelentése. 7. Felsőbb leiratok és át-
1 iratok felolvasása. S. Az egyházmegye költség-előirányzatának
! felülvizsgálása. 9. A kiküldött bizottságok jelentése. 10. K ér­
vények, indítványok tárgyalása.
I V.-Gálfalva, 18 9 3 . április 20-áu. K o v á c s E le k ,
1 ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iii(iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii(iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii[iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimi(uiitimiiiiiimiiiiiimii)m)iiimiiiiiuiiim)iiiiiimi]iiiiiiiiiiim]iiiiitimitiiiiii miiii!iiiiiiiiiiiiiimnniiiiiim)iiitif5 r)iiiinfimiiii[nimiimiim))H)iiiiiiiniiiiimin)inii):))imiiinuii)ji)iii;]iii]m

XXIII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Május 4. 18. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.

a polgári házasság behozatala és szabad vallás­

Széttekintés. gyakorlat kimondása. Es igy tovább.
(Két cikk.)
Az állami élet munkásai, a nemzeti kultúra
1. harcosai, s a társadalom bármely irányú egyesüle­
Az új Magyarország fundamentumának lera­ tének tényezői, nem csak a modern világ új alko­
kása lázas tevékenységgel foly. Mire a magyar tásainak megfelelő fegyverekkel küzdenek, de a
állam fennállásának ezeredik éve bekövetkezik, réginél jóval fokozottabb mértékben bírják a küz­
a talapzat már magasan emelkedik ki a földbűi, delemhez s z ü k s é g e s e r ő k forrásait is.Vagyis,
s”minden egyes köve ékesen fogja, jelezni, hogy az állam nem csak új intézményeket, nagyságát
az épület, mely azon fölemelkedik, a kultur-államok és erejét megteremtő új alkotásokat létesít, hanem
nagy épületeinek sorába méltán beillik. biztosítja is a maga munkásainak az anyagi gon-
A résfi intézmények és azoknak csonkult ma- doktúl ment életet, mert az anyagi jóllét, a gond
radványai, melyek egykor jó szolgálatot tettek, de nélküli élet föltétele a szellemi élet elevenségének,
a haladó idő kívánalmainak és a fejlettebb ízlésnek s igy az új magyar nemzeti állam fölépítésének,
többé már meg nem felelnek, kezdenek lassankint és megerősödésének is.
lomtárba kerülni; a szellemi élet alkotásai, melye­ Csak most történt a különféle állami tiszt­
ket talán felekezeties fátyol vont be, s az ismeretek viselők fizetésének rendezése, rangosztályba soro­
szűk köre miatt nem valának elég fénylők, vagy ép­ zása és emelése. Alig van állami hivatalnok, ki
pen kíméletes konzervativizmus lengett át: a legsza­ kedvezményben ne részesült volna, vagy legalább
badabb, s mégis a valódi élő hittel össze nem ütköző ne bírná ahhoz a föltételt becsületes munkája, lelki-
/
liberálizmus, mondhatnók, a krisztusi testvériség és a ismeretes pontossága után. Am, legyen ; igy van
jogegyenlőség ragyogó fényében tündökölnek. Sőt, ez jól, nagy és terhes munkát végeznek, a munkás
a régi dicsőség, nagyság és hir iránti vágy,lelkesült- pedig méltó az ő jutalmára.
ség és szeretet is, ma egészen más formákban, Az állami tisztviselők fizetésének rendezését
más nyilvánulásokban észlelhető, mint hajdan. Az követte a tanítói fizetések szabályozása, és a fizetés
érzelem világára is rányomta a XlX-ik század a minimumának megállapítása. É s ezzel még égetőbb
maga bélyegét. sebeket gyógyított, még messzibbre kiható munkát
Csak egy néhányra tekintsünk a főbb refor- végzett az állam. Szánalom volt nézni szegény taní­
mokbúl. A törvénykezés és igazságszolgáltatás csak tóinkra, kiknek vállain nyugszik a nemzeti kultúra,
az utóbbi időben tétetett egységessé és gyorsabbá; és egység nehéz terhe, minő siralmas helyzetben
a tanügy terén létre jött közelebbi alkotások mel­ vo ltak ; mennyit aggódtak a megélhetés nehéz
lett, folyamatban van az iskolázás egységesítése ; gondja miatt, s mégis tanitaniok kellett. Most már
a közigazgatásnál e l v i l e g már ki van mondva, van legalább 300 frt. alap-fizetésük, mely a kor­
és törvénybe van iktatva az á l l a m o s í t á s ; pótlékokkal 400-ig és tovább emelkedhetik; nem sok
és mindezek mellé jön, mint legfontosabb, az úgy­ ugyan, de nagy áldás azokra nézve, kiknek egy
nevezett egyházpolitikai kérdéseknek á l l a m i életet kellene áthúzni 15 0 — 200 forint bizonytalan
ú t o n való megoldása, melyek közül kettő, az évi jövedelemmel. Az ifjabb nemzedéket van leg­
a n y a k ö n y v - v e z e t é s és recepci ó, tör­ alább mi egy kissé lelkesítse, a nép-növelés magasz­
vény-javaslat alakjában, már a ház asztalán is fek­ tos hivatására sarkalja. S a mi ezen állami intéz­
szik. Ezeket, bizonyára, nem sokára követni fogja ményben leginkább kiemelendő, ez azon körülmény,
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiii

XXm. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Május 4. 18. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerkesztőségi ir o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre i forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.

a polgári házasság behozatala és szabad vallás­

Széttekintés. gyakorlat kimondása. Es igy tovább.
(Két cikk.) Az állami élet munkásai, a nemzeti kultúra
1. harcosai, s a társadalom bármely irányú egyesüle­
Az új Magyarország fundamentumának lera­ tének tényezői, nem csak a modern világ új alko­
kása lázas tevékenységgel foly Mire a magyar tásainak megfelelő fegyverekkel küzdenek, de a
állam fennállásának ezeredik éve bekövetkezik, réginél jóval fokozottabb mértékben bírják a küz­
a talapzat már magasan emelkedik ki a földbűi, delemhez s z ü k s é g e s erők forrásait is.Vagyis,
s”minden egyes köve ékesen fogja, jelezni, hogy az állam nem csak új intézményeket, nagyságát
az épület, mely azon fölemelkedik, a kultur-államok és erejét megteremtő új alkotásokat létesít, hanem
nagy épületeinek sorába méltán beillik. biztosítja is a maga munkásainak az anyagi gon­
A régi intézmények és azoknak csonkult ma- doktól ment életet, mert az anyagi jóllét, a gond
radványai, melyek egykor jó szolgálatot tettek, de nélküli élet föltétele a szellemi élet elevenségének,
a haladó idő kívánalmainak és a fejlettebb ízlésnek s igy az új magyar nemzeti állam fölépítésének,
többé már meg nem felelnek, kezdenek lassankint és megerősödésének is.
lomtárba kerülni; a szellemi élet alkotásai, melye­ Csak most történt a különféle állami tiszt­
ket talán felekezeties fátyol vont be, s az ismeretek viselők fizetésének rendezése, rangosztályba soro­
szűk köre miatt nem valának elég fénylők, vagy ép­ zása és emelése. Alig van állami hivatalnok, ki
pen kíméletes konzervativizmus lengett át: a legsza­ kedvezményben ne részesült volna, vagy legalább
badabb, s mégis a valódi élő hittel össze nem ütköző ne bírná ahhoz a föltételt becsületes munkája, lelki-
liberálizmus, mondhatnék, a krisztusi testvériség és a ismeretes pontossága után. Ám, legyen; igy van
jogegyenlőség ragyogó fényében tündökölnek. Sőt, ez jól, nagy és terhes munkát végeznek, a munkás
a régi dicsőség, nagyság és hir iránti vágy,Ielkesült- pedig méltő az ő jutalmára.
ség és szeretet is, ma egészen más formákban, Az állami tisztviselők fizetésének rendezését
más nyilvánulásokban észlelhető, mint hajdan. Az követte a tanítói fizetések szabályozása, és a fizetés
érzelem világára is rányomta a XlX-ik század a minimumának megállapítása. Es ezzel még égetőbb
maga bélyegét. sebeket gyógyított, még messzibbre kiható munkát
Csak egy néhányra tekintsünk a főbb refor­ végzett az állam. Szánalom volt nézni szegény taní­
mokból. A törvénykezés és igazságszolgáltatás csak tóinkra, kiknek vállain nyugszik a nemzeti kultúra,
az utóbbi időben tétetett egységessé és gyorsabbá; és egység nehéz terhe, minő siralmas helyzetben
a tanügy terén létre jött közelebbi alkotások mel­ voltak; mennyit aggódtak a megélhetés nehéz
lett, folyamatban van az iskolázás egységesítése; gondja miatt, s mégis tanitaniok kellett. Most már
a közigazgatásnál e l v i l e g már ki van mondva, van legalább 300 frt. alap-fizetésük, mely a kor-
és törvénybe van iktatva az á l l a m o s í t á s ; pótlékokkal4oo-ig és tovább emelkedhetik; nem sok
és mindezek mellé jön, mint legfontosabb, az úgy­ ugyan, de nagy áldás azokra nézve, kiknek egy
nevezett egyházpolitikai kérdéseknek á l l a m i életet kellene áthúzni 150—200 forint bizonytalan
ú t o n való megoldása, melyek közül kettő, az évi jövedelemmel. Az ifjabb nemzedéket van leg­
a n y a k ö n y v - v e z e t é s és recepci ó, tör­ alább mi egy kissé lelkesítse, a nép-növelés magasz­
vény-javaslat alakjában, már a ház asztalán is fek­ tos hivatására sarkalja. S a mi ezen állami intéz­
szik. Ezeket, bizonyára, nem sokára követni fogja ményben leginkább kiemelendő, ez azon körülmény,
 142. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. iS. szám.

hogy a f e l e ke z e t i tanítók is mind bevétettek >csak az történik, mint a búza-szemmel. Én ebből a búza­
a fizetés-emelésbe. Reformált egyházunknak is igen szemből kenyeret is süthetek; s ha megeszem, vérré)
sok tanítója fogja élvezni e kedvezményt. Hű szol­ izommá, csonttá, agyvelővé alakul, s képessé teszen, hogy
agyam gondolatai, toliam hegyén átszaladva, e papíron
gálatuk után, önérzettel mondhatjuk, talán még megragadjanak. Mi köze e betűknek, gondolatoknak a búza­
többet is érdemeltek volna, de fogadják e keveset szemmel ? Hogy és miképpen alakult ez azokká. Megtör­
is, a jövő reményében, hálás köszönettel. ténhetik, hogy előbb meghizlalok azzal egy csibét, ennek
Sőt, tovább megyek. A nép-növelés és a nem­ húsát eszem meg, s jogosan kérdem: hogy az ily úton
zeti miveltség harcosai közül azok, kik eddi? állami átalakult búza-szem mily rokonságban, viszonyban van gon­
kedvezményben nem részesültek, most birják a kul­ dolataimmal, érzelmeimmel ? Ha tovább megyek, még azt
is megkérdhetem, hogy ez a búza szem miféle összeköt­
tusz-miniszter határozott ígéretét, sőt tanácskoztak tetésben van azzal a szellemi, erkölcsi maggal, melyből
is a módozatok felett, melyek szerint állami ked­ az erkölcsiség nemes gyümölcsei fakadnak ? Szóval, ez a
vezményekben részesüljenek.Értem a fel ekezeti búza-szem egész rejtély előttem. Magára hagyva, jó föld,
t anárok o r s z á g o s ny u g dij-in t éz e tb e meleg, világosság, erő, harmat, fagyos tél, emberi munka
való felvételét. Eddig autonómiánk kisebb-nagyobb nélkül ki nem fejük; ha ember meg nem eszi, gondolattá,
megszorításával, de föl nem adásával, csak egves érzelemmé nem alakul; ha gondolat, érzelem nincs, nincs
erkölcs, nincs erény, nincs bűn, nincs vétek, nincs társa­
iskoláink részesültek állam-segélyben, jövőben már dalmi élet.
tanáraink is, bizonyos fokig, az állam oltalma alá Annak a búza-szemnek fejlése föltételezi az ekét,
kerülnek. Nincs is szavunk ellene. Iskoláink úgy is a boronát, az ökröt, a lovat, és sok minden egyebet, melyek
első sorban humánus és nemzeti érdekeket szolgál­ vele semmiféle özszeköttetésben, rokonságban nincsenek.
nak, s csak annak keretében tartják fenn a feleke­ Azonban, ha mindezek egyenkint és összesen meg is vannak,
zeti jelleget, s ha nem képesek önerejükén a köve­ a búza-szem mégis csak búza-szemnek marad, mig nem
hull termékeny talajba, csak ha ez megtörtént, azután fejük,
telményeknek teljesen megfelelni, nyújtsa segítő azután nő. Mi nő ? Mi fejük ? Az erő-e az, a mi a búza­
jobbját az állam, hiszen, mikor iskoláinkat gyámo- szemben van ? Azok az elemek-e, melyek alkatrészeit teszik ?
litja, saját célját is előmozdítja. Avagy, az egész búza-szem ? V agy talán a gazdasági esz­
Fölemlíthetném még az állami szolgálatban közökben, a talajban, melegben, világosságban, esőben, har­
nem álló, de általános közérdekeket szolgáló tár­ matban, s más tényezőkben rejlő erő-átváltozásokrúl, khe-
sadalmi egyesületeket is, minők a pénzintézetek, miai vegyületekről, átalakulásokról van-e szó ? De hát, ez az
erő-átváltozás miért ilyen a búza-szemben ? Miért más a
biztosító-társulatok, stb. melyek saját kebelükben, zöld vetésben ? Ez a zöld vetés hogy és miképpen változik
nem csak fényes javadalommal látják el a maguk át megint búza-szemmé ? Avagy, egyáltalán átváltozik-e ?
embereit, de a legtöbb nyugdíj- és árva-alappal is A mit a szérűről felsepertem, ugyanaz a búza-szem-é, a mit
rendelkezik, s a hátramaradt család jövőjét biz­ elvetettem ? Az-e, a mi télen a hó-lepel alatt pihent, mit ta-
tosítja. Ezeket azonban mellőzve, lássuk jövő alka­ vaszszal zöldülni láttam, mit nyáron a kalászban, mint új
lommal, a fönnebb említett egyházpolitikai reformok szemű anyagot ismertem ? És igy tovább. Azt mondom,
egyik sem és mégis mindeniknek van része benne.
életbe léptetésével a ref. egyház kebelében be­ Miféle beszéd ez ? Ugy-e bár, logikátlanság ? Igazatok
álló változásokat, különös tekintettel a papság van ; de, ne feledjétek, hogy ti is hasonló helyzetben vagy­
anyagi helyzetére. tok, midőn hintitek az igét, istennek beszédét, a vallás-
erkölcsi élet mennyei magvait, midőn vallás-tanitásról be­
széltek. Nem tesztek egyebet, mint az a szántó-vető, ki
A búza-szem. tudományosan értekezik a vetés technikai kiviteléről, meg­
Nem tudom magamat jól kifejezni. Gondolataim gyor­ mutatja gyakorlati fogásait, s azt hiszi, hogy ez a vetés
san kergetik egymást. Gyorsabban, hogysem azokat logikai magában foglalja a magot, a termő talajt, ennek megmive-
rendben papirra tehetném. Alig született meg egyik, s már lését, a benne rejlő elemeket, a csírázást, fejlést, sőt a
tova szaladt, utána ugrott a második, harmadik, egész a vetéstől várja nem csak a termést, hanem a talaj átala­
végtelenségig, s játszi jó kedvükben nem törődnek a logika kulását is. Azt hisszük, azt követelik tőlünk, hogy pré-
szigorú törvényeivel. Pedig, szeretném nagyon világosan dikálással, vallás-tanirással, vagy hogy visszatérjek a hason­
és érthetően beszélni, hogy mások is megértsenek. lathoz, a mennyei mag elvetésével, mint pusztán technikai
Egy búza-szem hozott zavarba. Itt van a kezemben, mivelettel, a vallás-erkölcsi élet nehéz búza szemeit állítsuk
mely az evangyeliumi magvetőrűl mondott példázat szerint, elő, sőt magát a termő talajt, az embert is alakítsuk át.
eshetik az útszélre, hol eltapodják, vagy a madarak szedik Ez nem egy ember-öltő, hanem századok, sőt ezredek össze­
fel; eshetik a sziklára, hol kicsirázik, de mivel nincs termő függő munkája.
talaj, melyben gyökeret verhessen, elszárad; eshetik a tövis Az egymás után következő századok szelleme, világ­
közé, hol vigan nő, de a tövis elöli; eshetik jó földbe, nézete, vallás erkölcsi miveltsége ugyanis elválaszthatatlan
hol gazdag termést hoz. Ez a kis búza szem hozott zavarba. összefüggésben, viszonyban vannak az őket megelőző szá­
Hogyan ? Hiszen, a tövis is csak jó földben terem, vele is zadok hasonló minőségű élet-nyilatkozataival, alkotásaival.
 iS. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Századunk összes közművelődési, vallás-erkölcsi tényezői­
nek gyökér-szálai messze benyúlnak a múlt ismert, kevésbé
ismert, és egészen ismeretlen régióiba; hajtásai a jövő szá­
mára érlelnek gyümölcsöket, mig mi csak a múltban el­
hintett magvak termését szedjük, mert ez csak a mi korunk­
ban, az élő nemzedék szellemi, értelmi és vallás-erkölcsi
szükségleteinek megfelelőleg érte el fejlettségének teljes­
ségét. Más a magvető és más az arató, mondja az írás,
igen jellemző]eg. Mi az igy betakarított magot hintjük
a jövő számára. Azt az összefüggést azonban, a mely létezik
a múlt, a jelen és a jövő között, az élő nemzedék ren­
desen figyelmen kívül hagyja; a meglevő alkotásokat, intéz­
ményeket a korszellem, világ-nézlet követelő befolyása által
inspirált saját, önálló munkálkodása eredményének tekinti,
s feledi, hogy ő tulajdonképpen a közeli és távoli múlt
gazdag tárházából táplálkozott búza-kévéket kötötte össze,
ezeket csépelte ki, az igy termelt magot alkalmazza a
vetésnél.
Még kevésbé vagyunk hajlandók felfogni, megérteni
azon finom elválasztó, összekötő, átmeneti mozzanatokat,
melyek a különböző korszakok között léteznek; mi ezek­
ben az objektiv, mit vett abból és mit adott ahhoz a sub­
jektiv feldolgozás. Mi az egymást felváltó események, kor­
szellem, világnézlet első csiráit, fejlésük kezdetét, e fej­
lésre előnyös, vagy hátrányos tényezők első közreműkö­
dését nem ismerjük, azok el vannak rejtve az emberi ész
vizsga szemei elől, azokat a bölcs isteni gondviselés, hogy
emberileg szóljak, a mint hogy másképp nem is szólhatok,
mint egy titokban, látatlanul készíti elő. Mikor az em­
beri ész azokkal foglalkozik, reájuk befolyást gyakorol,
bélyegét nyomja reá, már akkor azt, mint meglevőt, ké­
szen találja, legfölebb definiálja, nevet ad nekie, tartal­
mát kutatja s ez által egy új, eddig ismeretlen iránynak
útját egyengeti. Az ige, az ő végetlen fejlésére útalt pro-
cessusában koronkint az emberben és az ember által ma­
got érlel a koronkinti vetésre, mi az örök és változha-
tatlan szellemnek (istennek) emberi nyelven kifejezett mű­
ködési stádiumait jelzi.
A fejlésnek ilyen ismeretlen, elrejtett csirából fakadó,
terjedő, erősödő és mindent magába ölelő processusát
semmi sem igazolja világosabban, mint a keresztyénség
története. Ki mondja meg, mi történt Mária csöndes szo­
bájában, mikor az Ígéretet vette <ne félj Mária, mert te
istennél kegyelemben vagy; fiad fog születni és nevezed
az ő nevét Jézusnak; őt a magasságban lakozó fijának
fogják nevezni és az ur isten neki adja Dávidnak, az ő
atyjának székit és uralkodik Jákobnak házán mindörökké
és az ő országának vége nem lészen (Luk. I. 30— 33).»
Ezt a názáreti Jézust 30 éves koráig még sem ismerték
másképpen, mint az ács mester József családjának egyik
tagját. Történelmi jelentőségre, egy egészen új világnéz­
let középpontjává, új életeivve csak a kereszt halála után
emelkedett. A valláserkölcsi és törvény szerinti, a lelki és
testi, a szellemi és érzéki életnyilatkozatok közötti kü­
lönbségnek már ekkor oly szembetűnőnek kellett lenni,
hogy egy eszményi világrend megvalósításába vetett hit
le tudta győzni a kereszt halálát, Messiásba vetett vára-
dahnak beteljesedését nem földi Jeruzsálem széthordott
köveinek összegyűjtésében, hanem isten lelki országa meg­
alapításában hitte megvalósulni. A keresztyén életelv, az 1
H 3-
ige, istennek beszéde, az evangyeliumi mag előbb csak
ismeretlen, számba nem vett, megvetett, elfeledett embe­
rek társaságában vert gyökeret. Mikor a hatalmas római
császárok jónak látták, vagy kénytelenek lettek, vele fog­
lalkozni, már akkor a keresztyénség erejének, hatalmá­
nak tudatában megindult világhódító, világot átalakító
útjában. így dicsőítette meg isten a maga hatalmát előbb
a kicsinyekben és erőtelenekben, igy lett az, a mi a zsi­
dóknak megbotránkozás, a görögöknek pedig bolondság
volt, világhatalommá.
Mi lett világhatalommá ? Krisztus ? Az általa hir­
detett beszéd? A kereszt halála? Egyik sem, jóllehet,
hogy úgy szóljak, azokbúl nőtt ki. Kinőtt pedig az azok­
ban rejlő örök, változhatatlan és folytonos munkásság­
ban levő erő, életelv közreműködésével. És valamiképpen
a búza-szemben rejlő ismeretlen, kibeszélhetetlen életerő
a termékeny talaj, meleg, világosság s más elemek hoz­
zájárulásával megnöveszti a vetést, ebből a kalászt, hogy
új magot adjon, mely sem nem az elvetett mag, sem
nem az ebben rejlő életerő: hasonlatosképpen a Krisz­
tusban megjelent életelv, mint működő erő az emberben
és társadalomban, mint termő talajban, hozza elő azt a
hatalmas áramlatot, mely nem ugyan a termő talajt vál­
toztatja meg lényegileg, hanem abból a keresztyén cse­
lekedetek nemes gyümölcseit érleli. Az ember megma­
rad húsnak és vérnek, a társadalom húsból és vérből álló
emberek szövetsége. Ennek lényege, ha változásról lehet
beszélni, csak annyiban változik, mint a búzatermő föld
a megmivelés által, vagy a mennyiben ennek más szí­
nezetet ad a gazdag kalász és mást a buja tövis-erdő.
A Jánosrúl nevezett evangyelium e mély jelentő­
ségű mondattal kezdődik «kezdetben vala az ige, és az
az ige vala istennél és az az ige isten vala.» A magve­
tőről mondott hasonlat szerint pedig a talaj, hova az
ige hullott, az emberiség a maga egyedeiben és össze­
ségében ; azt tudjuk, hogy ezen mag fejlésének már csak­
nem kétezer éves keresztyén jellegű múltja van; azt meg
már magunkon tapasztaltuk, hogy ezen magnak fejlési
stádiuma például bennem ma egészen más, mint volt ez
előtt ötven évvel. Mi változott bennem? A hús és vér?
Lehetséges, hogy az ötven év azokat is átalakította, de
nem annyira, hogy megszűnjenek hús és vér lenni. Vagy
talán az az életerő változott meg, melyet ezelőtt ötven
évvel az istenbe és Krisztusba vetett hit tanításával éb­
resztettek munkálkodásra ? Én részemről ezt épp úgy nem
merném kimondani, mint azt, hogy a búza-szemben rejlő
életerő megváltozik, átalakul, valami egyéb lesz, ha a
meleg, világosság s más elemek hozzájárulásával csírázik,
gyökereket hajt, növekedik, valamint azt sem állíthatom,
hogy a mi az ember lényegét teszi, változásoknak, átala­
kulásoknak volna alávetve. Es én még is meg vagyok
változva, de ez a változás nem egyéb, ha szabad hason­
lattal élni, mint a talaj olynemü változása, mint midőn
rajta búza-kalászokat ringat a szellő, avagy tipor le a vihar.
Ha már elfogadjuk azt, hogy az ember és emberi
társadalom az evangyeliumi magnak termő talaj; ha
megengedjük azt, hogy azon üdvös átalakulások, alkotá­
sok, melyeket a keresztyénség századok hosszú során át
fokonkint felszínre hozott, sem nem az emberi társada­
lom külön önálló produktuma, sem nem az evangyeliumi
 144* PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
m agnak m integy izolált állapotban levő megnövekedése,
hanem a kettőnek, a talajnak és belevetett m agnak köl­
csönös egym ásra hatásából kifejlett g y ö m ö lc s ö k : akkor
azt is el kell ismerni, h o g y a kettő e gym á st föltételezi,
eg y ik a m ásik nélkül erkölcsi értelemben vett alkotá­
sokra képtelen. V a n azonban e g y hatalm as iskola, m ely
azt az álláspontot sem m eg nem engedi, sem el nem
fogadja, hanem azt állítja, h o g y az em beriség az evan-
gyelium i m ag közbejötté nélkül is, mi szerintök csak
akadályozza a term észetes fejlés menetét, képes önma­
gából kifejteni az erkölcsi élet azon nyilatkozatait, me­
lyeket a keresztyénségnek tulajdonítanak. A z t mondják,
és ebben igazuk van, h o g y annak az evangyelium i m ag­
nak lényegét nem, csak külső burkát ismerjük, ú g y, a
mint azt reánk az evan gyelisták és apostolok h agyták .
Ső t, m ég ezen ismeretet is egészen átalakítják a kétezer
éves múlt történeti okm ányai s azon korszellem, világ-
nézlet, társadalm i kör, m elyek világítása mellett azokat
szemléljük. A zo n iskola, m ely az életerőnek, szellemnek,
léleknek létezését tagad ja s minden szellemi, erkölcsi élet­
jelenség m egfejtését csupán az érzéki tapasztalatoktól várja,
m ásképpen nem is beszélhet.
(Vége következik.)
Külföldi egyházi szemle.
Oroszországban egymást érik a vallásos szekták és pedig
olyan nagy számmal, hogy már maguk az oroszok sem tud­
ják se szerét, se számát. Nagyobb fontossága egyiknek sin­
csen, de érdekesen illusztrálja azt az igazságot, mely ugyan
nem valószinü, de többen és többen vannak, kik állítják,
t. i. hogy az emberiségnek jövendő egyházi élete az egyéni­
ség elvének fog hódolni: nem leszen egyház, hanem csak
mindenkinek saját vallása, annyi hit, annyi vallás, a hány
ember, a hány egyed. De vájjon, van-e abban valami,
hogy ennyi részre szakad az emberiség, s a vallásnak nem
egyik vigasztalása-e az is, mely az egytivétartozóságbúi, az
együttérzésből fakad s együtt munkálja másokkal a közös jót ?
A berlini egyházi körökben az eddiginél is nagyobb
mértékben jutott uralomra az a hang, mely az antisemitiz-
mus veszélyeit tárja fel minden lépten-nyomon. Még eddig
legalább csak a Stöcker pártja izgatott, s hangoztatta foly-
ton-folyvást az antisemitizmus elleni védekezést; most már
elhatározó tényezővé is felküzdötte magát ez, s a legköze­
lebbi egyházi választásoknál érvényesítette is magát, mert a
pozitivisták a liberálisokkal szemben csak éppen azért győz­
tek, mert antisemiták voltak. Különben, egyéb tekintetben
is nyakig ülnek a berlini egyházi férfiak az antisemitizmus-
bán s a mint az előjelek mutatják, még nagy támadásokat
várhat innen a világ a zsidók ellenében. Mindenesetre, csu­
dálatos jelenség ez! Hiszen, az igaz, hogy a mióta világtör­
ténelem van, még nem akadt nép, mely a zsidókat szerette
volna; hogy ott van a beolvadás élénk illustrálására a hel­
lén-korszak, mikor a zsidók legkiválóbb emberei mind gö­
rög nevüek s ők maguk is görögök, csak azért, hogy pár
évszáz múlva újra, s még nagyobb zsidók legyenek: de azért,
vájjon, van-e jogosultsága kér. szempontbúi ennek az irány­
nak, mely egyik beteges nyílvanulása az emberi szenvedé­
lyeknek? Vagy, tán a kultúrára nézve Hellwaldnak van igaz­
18. szám.
sága, hogy ebben csak az győz, a kinél a hit: csalás, az
erkölcs, az emberi szabadság, a jogok léte: hazugság? Szóval,
hogy egy más világnak kellene lenni, melyben minden le­
hetne, csak ember nem, mert ez folytonos tagadása önmagának ?
Elszász-Lotharingiában igen nagy izgalmat keltett köze­
lebbről egy róm. kath. pap eljárása, ki nyilvános alkalomkor
a legerkölcstelenebb szavakkal illette a protestáns isten-tiszte­
letet, a protestáns papságot, s ennek minden cselekményeit.
A dolog úgy történt, hogy egy különben római kath. temp­
lomba járó protestáns ember halt meg e pap gyülekezetében,
hol messze vidéken nem volt protestáns lelkipásztor, és várni
kellett volna, míg ez megérkezik. A római kath. pap azonban
ezt nem tűrhette meg még akkor sem, mikor a meghalt férfi
legközelebbi rokonai táviratilag kérték az elhalasztást addig,
míg Ők megérkeznek, hanem erőszakkal vitette ki a falun kivül
levő árokba e halott holttestét, s ott földdel hányatta be, azt
mondván, hogy ez éppen olyan, mint a protestáns szertartás.
E hallatlan brutálitáson még saját hívei is felzúdultak a kath.
papnak, s majdnem kikergették parokhiájából. Majd a törvény­
szék elibe került az ügy, s ott három hónapra Ítélték el a
papot, s ezen felül más mellék-büntetésekre is, súlyosbitó körül­
ménynek véve a pap magas rangú vikáriusi állását. A pap ki is
ülte a büntetést. Mikor kiszabadult, a kath. hírlapok valóságos
triumfussal fogadták, s kevesen múlt, hogy konfessornak nem
tették meg. Mégis csak sajátságos, hogy e nagy érdek-szövetke­
zetnek tagjai soha sem tudnak megváltozni, hogy ma is éppen
olyanok, mint századokkal ezelőtt. Mintha csak olyanok lenné­
nek, mint a szám-jegyek, melyeket minden további változtatás
nélkül Írunk le egymás mellé a szorzás vagy összeadás jeleivel.
Ezek soha sem voltak, s nem is lesznek egyebek, mint folytonos
ismétlései az egyéni korlátozottságnak. Összefügg-é ez talán
magával a rendszerrel, mely egészében és részeiben nem más,
mint elbutitó kontaktus ?
Hessen-Kasselben újra elővették azt a régi kérdést, t. i.
a vasárnapi iskolák felállítását, melynek helyességét már min­
denki elismerte, s csak várja azt az alkalmat, hogy minél előbb
életbe lépjen. Vannak itt ugyanis sokan, kik ellenzik ezt, s min­
den lehető erkölcstelenséget, rósz következményt rá fognak
ez intézményre, sőt annyira agitálnak nézeteik mellett, hogy
szándékukban van, a vasárnapi iskolát egészen eltörültetni.
Nem is lehetetlen semmi esetre sem, hogy utóvégre is meg
fogják ezek tenni, a mit akarnak, s így elvesztik azt a forrást,
mely annyi áldás szülője volt sok szerencsétlen gyermekre
nézve. Majd ezután dől el még az ügy, de minden esetre résen
kell állani az itteni liberális elemeknek, hogy semmi nagyobb
veszedelem ne következzék be. Az ellenzők különben itt sem
mások, mint római kath. férfiak, s nem is egyébért állanak
harcban, mint egyfelől ez iskolák protestáns eredetéért, s más­
felől a bennök urálkodó vallás-tanitásért. A kath. egyház férfiai-
nak nem tetszik a vallás-tanitás, olyanok ezek, mint az unitáriu­
sok, azt tartják, hogy inkább semmi vallást ne tanuljanak a
növendékek, mint bibliai vallást, mert az a tudatlanság szentebb
vallás, mint a Jézus tudománya. S a katholicizmus merészel
hinni a maga jövőjében és újra meggyarapodó hatalmában
Vagy tán éppen ezért tud ilyeneket gondolni, mely mind Őrület ?
Nemcsak Németországon, hanem még a francia Svájc­
ban is folytonosan az apostolikum kérdésével foglalkoznak.
Természetesen, itt is mellőzni akarják, mint értéktelen, haszna­
 i8. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
vehetetlen relikviát. És nem csak tudósok nyilatkoznak ellene,
hanem kerületi gyűlések is. A többek közt éppen a Waadt-
kantonból egybegyűltek támadták meg közelebbről igen he­
vesen és Henri Pachoud lausanni prakt. theol. tanár indít­
ványára áttették az elvetés ügyét az egyes papi testületek­
hez. Pachoud különösen éles hangon Ítélte el e hitvallást, kép­
telennek arra, hogy szilárd alapot adjon annak, ki rajta küz­
deni akar, ámbár elismerte tiszteletre méltó régiségét. Beszé­
dét e szavakkal végezte: s’il est un document contraire á
T Evangile, c’est célúi la. Az ő irányához csatlakoztak a többi
nagy nevű emberek is, mint Chapuis, de Loés és mások. Csak
időhalasztás volt tehát, hogy ez alkalommal véglegesen nem
dobták el e hitvallást, hanem engedték még, ha pár hónapig
életben marad. Ekkorra ugyanis, az egész Svájcban, annyira
T A R C A.
«A magyar keresztyének imádságos könyve.»
Irta: Bitay Béla.
Erdély, úgy látszott, nem az imáknak klassikus földje.
Mintha a Szikszai, a Révész hazája imára hangolóbb volna;
mintha az alföldi róna az ő végtelenségével közvetlenebbül
emelne ahhoz a végtelenhez, a kihez imádkozunk, mint ez
a mi hegy-völgves hazarészünk. Talán, a róna érzés fakasz-
tóbb, a bércek pedig inkább gondolatot teremtenek. Annyi
bizonyos, hogy egyházi irodalmunkban nagy prédikátorainkkal
nincsenek arányban nagy imádkozóink. Talán e tünemény tör­
ténelmünkben is gyökerezik. Itt Erdélyben a szabad, a hős,
a fejedelmi protestántizmus, ott túl a Királyhágón pedig az
üldözött, a szenvedő, az elnyomott protestántizmus. És «a mély­
ségekben» érezzük át leginkább erőtlenségünket, itt kél szi­
vünkben a megalázkodás, a szabadulás vágya, az ég keresése,
az istenhez menekülés. Igaz, e hangulatok nem merítik ki az
imát, de az imának legősibb forrásai, s a szent örvendezésnek, a
hálaadásnak is csaknem feltételei. De, nem célom kutatni ima-
irodalmunk aránylagos szegénységének okait; oly tünemény
ez, melynek számtalan gyökérszála van. Csak ebből a tekintet­
ből is igazolni akartam az én nagy örömömet, midőn hírét
vettem, hogy itt egy új imádságos könyv jelent meg. És most
végig olvastam Bitay imádságos könyvét, s még el fogom
olvasni többször is. E könyvbűi tiszta sugár süt szivembe,
acélos, balzsamos levegő fuvall reám, s gyönyörűségesen csör­
gedezik az életnek vize.
Bitaynak az a megtisztelő hátránya van, hogy bármily
jót alkosson is, már meg nem lephet, s közönségességekkel,
bármily jószándéku közönségességekkel is, minket már ki nem
elégíthet. Bitaynak lehet egy-egy árnyoldala; de, ez árnyoldal
nem az üresség; sem a különben elég módosán is össze­
fűzhető közhelyek; sem a hallatlan frázisok; sem a kicsépelt
szalma; sem a színes buborékok üressége. Mindennek, a mit
ir, magas fajsúlya van. Bitaynak van gondolata, érzése, irói
készsége, van tudása, hite, alkotó ereje. Imádságos könyve is
egy tartalmas könyv, imádságos könyvén is rajta van a géniusz
fém-jelző bélyege : ez nemes érc ! Azonban, hadd üdvözöljük őt
ne csak himnuszszal, de kritikával is.
Bitay maga mondja, hogy imái «anyagát, s kifejezéseit
jórészben» a bibliából és a nemzeti nagy irók műveiből merí­
tette. S mindezt tervszerüleg. Ezt a tervszerűséget kifogásolnom
kell. Az ima oly benső, szerves, egyéni, hogy ilyes eljárást meg
H5
meg fog érni e kérdés, hogy nagyobb és provokálóbb hatá­
rozat nélkül lehetséges lesz vele végezni. És egyszerűen ki­
hagyni azt, a mit senki sem szeret nagyon, könnyű lesz. Az
elvetéssel meg is oldják ilyen formán a svájciak a maguk
égető kérdését, mely a szabad vallásosságban van. De vájjon
megoldják-e végleg? És jó lesz-e, ha igy oldják meg, ha el­
dobják a történeti múltat lábuk alól? A katholicizmusnak
nem eminens előnye-e az, hogy kétezer évet érez a háta mö­
gött ; nem az-e a demokrácia korának dacára, mely a múltat
teljesen megvetni szeretné? Ha nem tartunk meg valamit a
múltból, hanem mindig újabbra vágyunk, épithetünk-e, bizto-
sithatjuk-e egyházunk fenmaradását ? Hiszen, még mesterünk
is a múlté és egyáltalában nem a jelené, mely sokszor tudni
se szeretne róla.
nem tűr. Ez eljárást rendszerré tenni, ez eljárásból egy új
iskolát nyitni, annyit tenne, mint nem imákat Írni, de csak
ima-tanulmányokat Mások ideális gondolatai termékenyíthetik,
nemesíthetik a mi saját ideális világunkat, de nem helyette­
síthetik. Imáinkban istennek nem nemzeti remek-iróinkat. sőt
még csak nem is a bibliát, de saját szivünket kell nyújtanunk.
«Szivedet add nekem !» És ezt a szivet főkint magának az
é l e t n e k kell inspirálnia. Saját szemeinkkel kell látnunk
az ég és fold csodáit, saját tüdőnkkel szívnunk a balzsamos
léget, saját szomjuhozó ajkainkkal innunk a gyöngyöző for-
rásbul, és saját füleinkkel kell hallanunk a légben megzendülő
életzajt. Saját szemeinkkel kell látnunk a történelemben, s a mi
életünkben a gondviselést, az isteni törvényeket; saját tapasz­
talatunkból kell ismernünk a hit erejét, a szeretet áldását,
az eszmények hóditó hatalmát; saját szivünkkel kell éreznünk
a benső meghasonlás fájdalmait, az újjászülés vágyát, Örömét,
s ettől a látástól, ettől a tapasztalástól, ettől az érzéstől kell
megteljesednie szivünknek, hogy e telyességből szóljon azután
szánk. S ez Bitaynál igy is van. Csakhogy ő néha minden
áron azon van, hogy megteljesedett szíve ne közvetlenül, de
a remek-irókon, és a biblián át jusson isten elébe. Én kérve
kérem őt, hogy jövőben még a remek-irókért, még a bibliáért
se dobja ki saját gondolatait; mert a mit ő tervszerüleg tesz,
(csakhogy nemesebb irói természete nem engedi e tervnek
nagyobb mértékű sikerülését) az lehet művészi gyöngysor-fű­
zés, de nem gyöngytermelés. Pedig az Őgéniusza egy gyongy-
termo zóna. Könyvében e tervszerűség dacára is mily tábora
a saját gondolatoknak, mily galleriája a saját képeknek !
Itt kell megtennem kifogásomat a strófák közbeszövésére
vonatkozólag. A versszakokat, megvallom, még prédikációkban
sem éppen szeretem, imában pedig éppen nem. Egy-egy szép vers
bizony sokat mond, de elvégre is azért írunk, hogy mi-magunk
mondjunk valamit Különben is, a strófák zavarják stílusunk
rithmusát; mert a szép prózának is van bizony rithmusa.
És elterelik gondolatainkat, zavarják emelkedésében áhítatun­
kat. S ezt legkevésbé éppen Bitay akarhatja, ki a rapszodikus
ima helyett az egységesebb hangulatú imákat kultiválja. Helyén
lehet igy-egy alkalmas strófa az imának végén, hogy a citátum
által fölkeltett gondolatsor, érzés, fantázia hangtalanul is tovább
rezegjenek a szivekben. És helyén lehet a citátum a hazafias
imákban. Való igaz, hogy a «rendületlenül» egyszerű kiejtése
már fölidézi az egész szózatot, ezt az egész magasztos köl­
teményt. És a költemény pedig már történelmi körülményeink-
 146. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nél fogva is átverődik mindazon, a mi bennünk nemzeti öröm,
nemzeti bánat, dicsőség, gyász, emlékezet, remény, aspiráció,
s e magasztos költeménynek egyetlen sorára szivünkben nem
csak egy hullám-ütés, nem csak egy hab-csobbanás, de egy
egész tengerzúgás támad. Éppen ennél a lélektani törvénynél
fogva kell közönséges imáinkban bibiai lokusokat használnunk,
nem pedig úgynevezett világi strófákat.
Bitaynak van egyéni stílusa, mint minden hivatott Írónak.
De, néha tervszerűen törekszik dicső Károlyink nyelvén beszélni.
Én bibliánk nyelvét általában szépnek, erőteljesnek, zamatosnak
tartom. A bibliát csaknem minden nemzet az illető korszak leg-
klaszszikusabb nyelvén adta vissza. De, Károlyi nyelve még sem
a mai nyelv. És a mai nyelv is lehet szép, erőteljes, jellemző,
zamatos ; a mai nyelvvel taníthatunk, vigasztalhatunk, lelke­
síthetünk. S imádkoznunk nem ezzel a nyelvvel kellene-é ?
Óh, a mai nyelv nem profán nyelv ! A z a bizonyos ódon-
szeriisége a nyelvnek művészileg hatásos lehet például egy
ős-monda feldolgozásában. De, a vallás nem ős-monda. A vallás
egy jelenvaló világ. Vallásunkban ott van mai fölvilágosult-
ságunk, mai erkölcsiségünk, mai világ-nézletünk. Különben is,
a bibliai zamat inkább csak melódia lehet, mint szöveg. Oly ki­
fejezések, mint pl.: «tetemeink örvendeznek», «az idvesség
szarva» (83. 1.), «dicsőítsünk téged a bárány énekével» szép,
allegorikus vonatkozásaik mellett is, ma céljukat tévesztik.
S itt ismét meg kell jegyeznem, hogy a hol Bitay nem szándé­
kosan keresi ezt a külső, ezt az inkább technikai biblikus-
ságot, ott fényesen érvényesül az ő egyéni stílusának jellemző
velőssége, plasztikája, sajátságos bűbája.
Bitay fogékony kedélyét fölöttébb inspirálja az ó-testa-
mentom. Ez inspirációnak tudom be világ-nézletének a kellőnél
komorabb hangulatát. Bűn-bánati imái éppen ezért valóban
megrázok, fönségesen szépek. De, ott nehány más tárgyú imája.
É s ez imák is mintegy felhőn emelkednek az ég felé. Több­
több derűt Galilea egéről ! Ott például a 8$-ik lapon levő ima.
Mily mesteri kezelése a sötét színeknek ! És csak a végén,
csak pillanatra tőr át egy halvány sugár : «Fújd szét lehel-
leteddel e szikrát elborító hamvat, szűrd meg a porba hulló
harmatot, hogy méltó legyen hozzád, ki a kimondhatatlan jóság,
szeretet foglalatja vagy ; méltó legyen arra, hogy ismét viszsza-
térhessen, a honnan lehullt, az örök-élet tengerébe». Ott a 68.
lapon levő ima, hol pedig «isten nagyságos volta magasztal-
tatik». Ott a 82 lapnak főkint harmadik bekezdése. . . Több­
több élet-örömet, az igazság-szomjnak, a szeretetnek, a köz­
hasznú munkának, a föld felett is világitó eszményeknek vidá­
mabb, csengőbb apotheozisát 1 V agy ott az im a: «Légyen meg
a te akaratod!» Bizonynyal, szép im a; de, én itt látni akarom,
a mint a szív, ha nehéz vívódások után is, főlkíizdi magát
isten akaratjának követésére, isten akaratján való megnyug­
vásra, s azután e magasságban hallani akarom megzendülését
annak a győzelmes erőnek, annak a vígasztalódásnak, annak a
szent örvendezésnek, annak a benső boldogságnak, melyet e
szavak jelentenek «Legyen meg akaratod'
Ezek a dolgok, melyek nagyon lényegesek s melyekre
én itt megjegyzéseket tettem, még nem kidomborodott hibái j
Bitaynak ; e hibáknak inkább csak egy-egy árnya suhan át !
imáin. De, hajlama tévedésekre, sőt tervszerüleg köze­ j
lit feléjük. Az egésséges testi organizmus ő fejlődésében |
1 ország megbecsülte az Ő orcáját és példát adott minden népek-
' dobja magából azokat az anyagokat, melyek károsok. És
1 nek. hogy a becsületben, tisztességben, ernvedetlen munkás­
az egésséges szellemi organizmus is így tesz.
Az egyes imák nagy, gazdag előnyeiről még hoss.'
18 S2ám.
cikk volna szükséges. S ezt a cikket meg is irom, ha élek,
a második kiadás alkalmával. Mert ennek az imádságos könyv­
nek terjedelme s mennyiségileg is gyarapodnia kell. Bitay
imái nem múló értékűek. Nem is említve igen szép, hazafias
imáit, olyan imák, mint a «könyörgés az isten hajlékáért,»
az «ó-év estéjén» s a többi, s a többi, kell, hogy fölhan­
gozzanak templomainkban. Ez imáknak megvan a valláser­
kölcsi tartalmasság mellett, eszthetikai becsük is. A z egyik
festőibb, a másik plasztikaibb, mindenik massiv. Mindenik egy
magasan szárnyaló ideális léleknek, egy ihletteljes szívnek
megnyilatkozása és mindenik rá vall az alkotó erőre. Nagy
örömmel, nagy reménynyel üdvözlöm Bitayt. Ő Nathánael s
e név azt jelenti: Istentől adatott. M o ln á r A lb e r t
m.-vásárhelyi ref. lelkész.
Különfélék.
I NAGY LÁSZLÓ.
Szül. 1836. nov. 27. Meghalt 1893. máj.
1
Szilágy-Somlyói pap, a sz.-szolnoki egyházmegye espe-
i rese és az erdélyi ev ref. egyházkerület generális direktora,
N a g y L á s z l ó , életének 57-ik, papságának 27-ik eszten­
dejében, folyó hó 2-án meghalt. Ma egy hete még részt vett
a Kolozsvárit tartott közfőtörvényszéki ülésen ; egy nappal ké­
sőbb Zilahon egyházmegyei tanácsban elnökölt a célba vett
generális vizitáció ügyében; még tegnap előtt levelet kapott
tőle e lapok szerkesztője, mely vidám kedélyről tett tanúbi­
zonyságot. Ma már h a l o t t . Mint a villám csapott le a táv­
irati tudósítás, hogy május -án a szíve megölte. E gy pár év
óta betegeskedett. Hol ezen a fürdőn, hol amazon kereste
az üdülést. Volt olyan állapotban, hogy csak napokat, heteket
Ígértünk n e k i; de a legutóbbi időben mint ha megépült
volna; mint ha mertük volna remélni, hogy még hosszú éve­
ken keresztül fog élhetni szép hivatásának; kormányozhatja
nagy kiterjedésű egyházmegyéjét és lesz, mint volt, lel­
kiismeretes, kötelességét mélyen érző hivatalosa egyházkerü­
letünknek. Ma már mindezeknek vége. Szive, mely mindig
melegen érzett, megölte. E g y pillanat alatt kihűlt. Elszállott
az a nemes lélek, mely egy-egy pillanatban tévedhetett, de
soha sem tévedett a szépnek, jónak, nemesnek szeretetében;
1 soha sem tévedett, midőn az erős akaratnak kellett kifejezést
adni az igazság érvényre emelésében; soha sem tévedett,
midőn embernek, férfiúnak kellett lenni; és soha sem téve­
dett a baráti szeretet megszentelt inspirációiban.
Lapunk zárta után vettük a szomorú hirt. Mit mond­
junk r Azt hisszük, legjobb lesz, ha elhallgatunk, azon kívül,
hogy az egyházkerület őszinte részvétét tesszük le a derék
lelkipásztor kpporsójára; és szemeinkben könnyekkel, szivünk­
ben a kegyelet érzelmével, lelkűnkben égbe vágyó imádság­
gal kérjük az istent, hogy a nagy veszteséget pótolja ki egy-
j házkerületünknek, az egyházmegyének, az egyháznak, az őtet
igazán szerető barátoknak, és mindenek felett, a mélyen suly-
tott családnak. Emléke legyen áldott!
= Az öreg ember elo'tt fölkelj, és az Ő orcáját
megbecsüljed ! Olyan törvény, melyet év-ezredek kodifikáltak
az emberi szivekbe, az ember nemesebb természetébe, a
mely legyőzhetetlen erős fundamentuma az erkölcsi világ-rend-
nek. A kálvinista egyetemes egyház, nem ! egész Magyarország
fölkelt, illetőleg, meghajolt br. V a y M i k l ó s előtt, ki ápril.
20-én innepelte meg születésének 91-ik esztendejét. Magyar-
ságban eltöltőt: -letet tisztesség illeti. Br. Vay Miklós ; r éves
korában v.olgálatba lépett. K ./d te az aljegyz^ségen.
 i8. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
szolgálta Zemplén és Borsodvárraegyét, egész a kormánybiztos­
ságig, melynek végén kötél által való halálra ítéltetett és most,
mint korona-őr és mint a főrendiház elnöke, bizonyára büszkén
és boldogan tekint vissza hosszú, dicsősségben és szenvedésben
egyiránt gazdag életére, melyet hazájának és királyának szentelt.
De, szentelte a kálvinista egyháznak is.Mint magyar f ő u r n a k,
bizony, módjában állott volna, hogy teljesíthető szolgálataiért
olyan fény vegye körül, a mely sokakat elszédit. Br.Vay Miklós
megmaradt egyszerű, puritán kálvinistának. H e t v e n eszten­
deje, hogy g o n d n o k . Jutalma: a lelkiismeretnek, a köte­
lesség-teljesítésnek öntudata és az az őszinte tisztelet, a mely
körülveszi. Nincs, nem volt arra eset, hogy br. V ay Miklós
egyháza iránt való kötelességét ne e 1 s ő n e k tekintette volna.
Mert ez az igazságnak, a világosság terjesztésének, a szabad­
elvű haladásnak, az ember valódi értékének, és a hazaszeretet­
nek kötelessége volt. Ezért hajolt meg előtte egész Magyar-
ország 91-ik születésének napjan. M i hálás szívvel emlegetjük
nevét, s imádkozunk, hogy becses életét nyújtsa hosszúra, köve­
tendő például a jövendő nemzedékeknek.
= Szilágy-szolnoki egyházmegyénkben folyó évi
jún. 3 — 12-én megtartandó g e n e r á l i s v i z i t á c i ó pro­
gramúija :
1 S 9 3. jú n . 3-á n reggel indulás Kolozsvárról a számos-
völgyi vasút vonalán és d. u. 2 órakor érkezés Zilahra. Ugyan­
azon nap a különböző testületek fogadása.
Jú n . 4.-én isteni tisztelet, melyen egyházi beszédet főt.
püspök afia, imát nagytiszteletü Szász Gerő, egyházker. jegyző
afia mond. Isteni tisztelet után, generális vizitáció. Ugyanazon
nap d. u. 4 órakor indulás Szilágy-Csehbe.
Jú n . $-é n Szilágy-Csehben isteni tisztelet: főt. püspök
afia. imádkozik, nt. jegyző afia. egyházi beszédet mond. Is­
tentisztelet után, generális vizitáció.
Jú n . 6 -á n . Reggel korán indulás Szilágy-Somlyóra.
Jú n . J-én . Szilágy-Somlyón istentisztelet, melyen főt.
püspök afia. imádsággal, nagyt. jegyző afia alkalmi szónok­
lattal vesz részt. Az isteni tiszteletet követi a generális vizi-
tació. Ugyanazon napon d. u. 2 ókaror indulás Tasnádra.
Jú n . 8-á n . Tasnádon isteni tisztelet: imát nt. jegyző
afia. egyházi beszédet főtiszt, püspök afia. mond. Az isteni
tisztelet után, a küldöttségek fogadás és generális vizitáció.
Jú n . p-én. Reggel indulás Görcsönbe, a szilágysági vas­
út vonalán.
Jú n . 10-én. Templomszentelés Görcsönben.
Jú n . //-én. Templomszentelés Diósadon. Mindkét he­
lyen a felavató imát főt. püspök afia. az alkalmi beszédet
nt. jegyző afia. mondja. Ugyanaz nap estvére visszatérés Szi­
lágy-Somlyóra.
J ú n . 12 -é n indulás Krasznára, a hol az orgona felszen­
telésével véget ér a püspöki körút.
= A nagy-enyedi kollégiumban a V III. gimn. osz­
tály évzáró nyilvános vizsgálatai e hó 10 . és 12 . napjain
folynak le.
= A bukaresti egyházközség segédlelkész-tanitói
állomására főtiszteietü püspök aa. S o l y m o s i M i k l ó s pap­
jelölt atyafit nevezte ki. Legyen az idegenben, az isten or­
szágának hirdetése mellett, a magyar nemzeti érzületnek is
ápolója és hathatós szószólója!
= Hálás köszönet. A kőrispataki ev. refi egyházat
kedves ajándékban résrésitették egyházam kegyes nőtagjai.
Ugyanis, húsvét-ünnepére Tamási Istvánné> Vadász Eszter asz-
szony indítványozására, több kegyes nő ajándékából gyűlt pénz­
H IV A T A L O S R ÉSZ.
1114 -18 9 3 . KÖ RLEVÉL,
ö sszes t. p a p a iju k h o z és tanítóinkhoz.
A vallás és közoktatási m. kir. Miniszter ur 0 nagy­
méltósága, idei 5 3 3 . eln. sz. a. a következő leiratot intézte
hatóságunkhoz:
H7-
zel, melyhez nagy tiszt. Menyhárt András esperes aa. is 1 frttal
járult egyházi vizsgálat alkalmával, egy szép, rojttal és boj­
tokkal ellátott bársony templomi szószék-takarót vásároltak,
és helyeztek a szószékre. A kegyes adakozók életét a jó isten
nyújtsa meg, hogy sok esztendő husvét-ünnepén szívok örö­
mével szemlélhessék az úr házának ékességét! Körispatak,
18 9 3 . április S P á l B a l á z s , kőrispataki ev. ref. pap.
= Meghívás. A bekecsalyi fiókkör P a p i É r t e k e z ­
l e t é n e k rendes és pártoló tagjait f. év május 12-én d. e.
9 órakor a tompái egyházközségben tartandó Értekezletre van
szerencsém meghívni. T á rg ya k : Istentisztelet, melyen elnök
könyörög, Bodó Ferenc aa. prédikál; a múlt gyűlés jegyző­
könyvének felolvasása; értekezik Albert Miklós és Szász K á '
roly a a .; lehető indítványok tárgyalása és a következő gyű­
lés helyének és idejének meghatározása. Csikfalva, 1 8 9 3 . ápri­
lis 26-án. L ő r i n c i L a j o s , f. köri elnök.
= Halálozás. S zó' t s G e r ő . a ko vásznai ref egyház
lelkipásztora, életének 31-ik , papságának 4-ik évében, hosszas
szenvedés után, ápril. 29-ikén, Budapesten, hol gyógyulást
keresett, meghalt. S z ő c s G e r ő ! Egyszerű, igénytelen név,
a minő egy millió van e hazában ; ezer meg ezer hazarészünk­
ben. És mégis, szivünk megdobban e gyászhir hallatára, mert ez
ifjú pap aá.-nak halála kipótolhatatlan veszteséget jelent mind­
nyájunkra nézve. Rövid négy esztendei paposkodása alatt annyi
buzgóságot, fermentációt, temperamentumot mutatott fe l; oly
szent hevülettel fogta fel állását és teljesítette sokak által ke­
vésre becsült papi állását; oly szép irányba vezette egyházát,
hogy a legszebb reményeket kötöttük hosszúra számított élet­
pályájához. Mindezeknek vége. Megfeszített munkássága tán
a halál elősejtelmébol származott. Tán a megtámadott fizikai
organizmus ingere kényszeritette a szellemet erejét felülmúló
munkára. Tán . Oh, ne beszéljünk ! E gy nemes szív meg­
szűnt dobogni ; egy magas szellem elszáilott; egy erős akarat
kihullott közéletünkből. Találjon a Szőcsök levita-családja vi­
gasztalást a gondviselés bölcsességében; az egyház az erkölcsi
élet örökkévalóságában; mi mindnyájan abban a tudatban,
hogy egy ifjú paptársunkat veszítettük el, ki méltó arra, hogy
meggyászoljuk. Béke a sokat szenvedett porokon !
= Egyházkerületünk kollégiumainak tanárai
É r t e k e z l e t ü k e t ez esztendőben máj 15 . 16 és 17-én
tartják meg Sz.-Udvarhelyen. Szivünkből üdvözöljük. Ez érte­
kezletek erkölcsi és szellemi hatását elvitatni, nem lehet. De
nem fojthatjuk el ama megjegyzésünket, hogy a nyilvános­
sággal szemben teljesen meddők. A köznevelésre nézve bi­
zonyosan áldásosak, termékenyítők; a tudomány és gyakorlati
pedagógia, maga az élet igen sokat nyer általuk: de, mind­
ezekből mi, laikusok, véghetetlen keveset látunk, éppen sem­
mit se hallunk. Megdöbbentő látvány, midőn nyolcvan pro­
fesszor h a l l g a t . A programra, melyet Értekezletükről kiad­
tak, hangosan beszél. Mennyi nemes szándék, mennyi jóaka­
rat, mennyi tudás! Gyermekeinken tán látjuk is az eredményt;
de, tán nincs helyén, olyan szerzetesi, klastromi módra el­
zárkózni a nyilvánosság elől; tán nem kellene olyan nagyon
irtózni a tinta illatától; tán érintkezésbe kellene lépDÍ azzal a
közönséggel, mely nem csak akkor sokra becsülendő, midőn
áldozat-készségére apellálunk, de a melyet meg kellene tisz­
telni azzal a bizodalommal, hogy törekvéseinket, becsvágyun­
kat és együvétartozásunkat előtte dokumentálják. Kálvinista
professzorok, vájjon, a vezetésnek fele nem a ti felelossé-
getök; a teher fele nem a ti vállaitokon nyugszik; nem ér-
zitek, hogy valamivel tartoztok ez egyházkerületnek? Feleljetek.
«Az ország északnyugati részeinek szarvasmarha állo­
mányában több helyütt járványosán uralgó ragadós tüdőlob
betegség mielőbbi kiirtása céljából, legújabban alkotott 1 893 .
évi II. te. végrehajtása tárgyában, van szerencsém a főt. fő­
hatóságot nagybecsű közbenjárására felkérni.
A földmivelésíigyi m. kir. miniszter úrral egyetértőleg
 148. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ugyanis, különös súlyt fektetünk a lelkészek és tanítók közre­
működésére, azon vidékeken, a hol a ragadós tüdőlob-be-
tegség fellépése eddig észleltetek, és a hol ennélfogva az
irtás eszközöltetik. Ezen vidékek a következők: Árva, Bars,
Hont, Gömör, Liptó, Nógrád, Nyitra, Pozsony/Sáros, Szepes,
Trencsén, Tu róc és Zólyom vármegyék és P<feony, és Sel-
mec-Bélabánya, sz. kir. városok területei. U Donáth József, kollégiumi főgondnok elnöklete mellett, Ilos-
A lelkészek és tanítók ugyanis különösen hathatósan
támogathatják a kormánynak a tüdőlob kiirtására irányuló
törekvését az által, ha úgy a szószékről, valamint az isko­
lában a népet, jól felfogott érdekeinek követelményei felől
kitanitani és arról felvilágosítani, törekednének, hogy meny­
nyire érdekében áll minden egyes embernek, az állatain ész­
lelt megbetegülést az elöljáróságnál azonnal bejelenteni. Fi-
gyelmeztetendők az állatok tulajdonosai arra, hogy a ki a
törvényben előirt ezen kötelezettségének pontosan eleget tesz:
és ezen bejelentés alapján (a mely vizsgálat a tulajdonosra
nézve semmi költséggel nem jár) és a kinél ezen vizsgálat
alapján netán tényleg betegnek, vagy gyanúsnak talált álla­
tot a hatóság levágatja, annak a birtokosnak levágott álla­
taiért, a bőségesen megszabott kártalanítás azonnal készpénz­
ben ki fog fizettetni. Ha azonban a birtokos elmulasztja a
bejelentést, akkor a birtokos az eldöglött marháért nem kap
kárpótlást, sőt az eltitkolás miatt még meg is bünteti. Ugyan­
ezen alkalommal igyekezzenek továbbá a népet arra is buz­
dítani, hogy azokon a vidékeken, a hol a tüdőlob irtása végre­
hajtatott, a kisajátított állatokért nyert kárpótlási összegeket
az illető gazdák ismét hasznos beruházásokra fordítsák, tehát
első sorban ismét állatokat szerezzenek; és pedig akkint,
hogy e célból ne maguk menjenek a vásárra (miután ez új
állatokat távolabbi járványmentes vidékekről kellene besze­
rezniük), hanem forduljanak e végből az illető vidéki gaz­
dasági egyesülethez, és vegyék igénybe ezeknek támogatását,
szándékaik megvalósításában.
Van szerencsém a főt. főhatóságot tisztelettel fölkérni,
hogy a fentebbiekről a papságot és a tanítókat értesíteni, és
őket a kért közreműködésre útasitani, méltóztassék.»
E leiratot oly fölhívással közöljük a t. pap és tanító
aaival, hogy az abban foglaltakról híveinket felvilágosítani s
a szóban forgó betegség fellépése esetén, annak megszünte­
tése iránt a hatósági közegeknek lehetőleg mindenben segít­
ségükre lenni, szíveskedjenek.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató Tanácsától
Kolozsvárit, 18 9 3 . április 28.
M á rk u s Já n o s , S z á s z D o m okos.
titkár. ______ ref. püspök, mint elnök.
1098— 1893. KÖ RLEVÉL,
v a la m e n n y i érd . ev. r e f. ko llégiu m u n k m éltóságos l. t.
E lö ljá ró sá g á n a k .
Erdélyi ev. ref. egyházkerületünk kötelékében álló gim­
náziumoknál az érettségi vizsgálatok szóbeli része az alább
irt időben és elnökök, meg kormányképviselők mellett fog
megtartatni.
1. Nagy-Enyeden f. é. junius 28 és 29. napjain, Csató
János, kir. tanácsos és kollégiumi gondnok elnöklése mellett,
Csiky Kálmán, műegyetemi tanár s kormányképviselő jelen­
létében.
2. Kolozsvárit, f. é. jun. 27. és 28. napjain, Schilling
Rudolf koll. gondnok elnöklése mellett, dr. Hőgyes Endre,
tud. egyetemi tanár s kormányképviselő jelenlétében.
3 . M.-Vásárhelytt, f. é. junius 26. és. ??7* napjain, báró
Kem ény Domokos elnöklése mellett, dr. -Felméri Lajos, tud.
egyetemi tanár és kormányképviselő jelenlétében.
4. Sz.-Udvarhelytt f. é. junius 2 3 . és 24. napjain Sebesi
Ákos, kollégiumi főgondnok,akadályoztatása esetében, dr. Mezey
Ödön, koll. gondnok elnöklése mellett, dr. Török József, deb­
receni főiskolai tanár, mint kormányképviselő jelenlétében.
5. Zilahon f. é. junius 26. és 2 7. napjain, báró Wesse­
lényi Miklós, akadályoztatása esetében, Lőrincy György, koll.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
18. szám.
főgondnok elnöklése mellett, dr. Ballagi Aladár, tud. egye­
temi tanár, mint kormányképviselő, jelenlétében.
6. Szászvároson, f. é. junius 24-én, gróf Kuun Géza, fő­
gondnok elnöklete mellett, Csiky Kálmán, műegyetemi tanár,
mint kormányképviselő, jelenlében.
7. S.-Szt.-Györgyön f. é. junius 27. és 28. napjain, id.
vay Lajos, műegyetemi tanár, mint kormányképviselő, jelen­
létében
A miről a mélt. t. t. Elöljáróságok további szives in­
tézkedés végett értesittetnek.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsátólf K o­
lozsvár tt, 18 9 3 . ápril 26.
P a r á d i K á lm á n , S z á s z D om okos ,
tanügyi előadó. ______ ref. püspök, mint elnök.
4 7 3 - 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ref. egyházkerületben, a marosi egyházme­
gyébe kebelezett b é r é i leány-egyházközség levita-tanitói ál­
lomására. ezennel pályázat nyittatik.
Javadalm a: tisztességes lakhely, gazdasági épületekkel,
kerttel és egyházhatósági becslés szerint, 1 2 3 frt. 92 kr. mely
javadalom közelebbről még 50 frttal fog emeltetni.
Pályázati határnap május 20. Folyamodványok nt. R á­
kosi Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára,u. p. Nyárádtő.
Kolozsvárit, 18 9 3 . május 2. S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
4 7 4 - 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ref. egyházkerületben, a marosi egyházme­
gyébe kebelezett b e r e - k e r e s z t u r i egyházközségénekvezér-
tanitói állomásárs ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : kerttel és gazdasági épületekkel ellátott tisz­
tességes lakáson kívül, egzházhatósági becslés szerint, 1 4 3
frt. to kr. Ehhez járul a közbirtokosságtól egy rét felerész­
beni haszonélvezete, mely 3 0 — 50 frt. évi jövedelmet ad. A
javadalom alapja 1 2 hold 1 2 6 2 négyszog-Öl jó minőségű ka-
nonika porció és a rendes kepe.
Pályázati határnap május hó 20. Folyamodványok nt.
Rákosi Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p.
Nyárádtő.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . május 2. S z á s z D o m o ko s ,
erdélyi ev. ref. püspök.
4 7 5 - 1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ref. egyházkerületben, a marosi egyházme­
gyébe kebelezett g y a l a k ú t i egyházközség énekvezér-tanitói
állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : gazdasági épületekkel és kerttel ellátott tisz­
tességes lakáson kívül, egyházhatósági becslés szerint, 2 5 2
frt. 92 kr.
Pályázati határnap május 20 . Folyamodványok nt. R á ­
kosi Lajos, ref. esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p.
Nyárádtő.
Kolozsvárit, 18 9 3 . május 2. S z á s z D o m o ko s ,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
10 1-18 9 3 . H IR D E T M É N Y E S ID É Z É S V Á L Ó P E R B E .
Brassói születésű F ó ri s Á d á ro, bukaresti lakos, nejét,
nagy-ajtai születésű V a r g a J u l i á n n á t , ki őt ezelőtt három
évvel hűtlenül elhagyta s azóta sem tartózkodási helye, sem
életben léte felől tudomása nincsen: ezennel hirdetményesen
idézteti a romániai ev. ref. egyházmegye házassági törvény­
széke elé, oly kijelentéssel, hogy mától számítandó h a t h ó ­
n a p lefolyása alatt jelenjék meg a nevezett házassági tör­
vényszék előtt, mert akár jelenik meg, akár nem, válóperét
ellene, mint hűtlen elhagyó ellen, megkezdi és le is járatja.
A romániai ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától,
Bukarest, 18 9 3 . április 25-én. B a r ta lu s Já n o s ,
ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiiiin iiiiim iiiiiiiiiiiiiiiiiiM iiiiiiiiiiM iiit iiiiiiiiiiiiiiiiiiiM iiM in iiiiiiiiiiiim i in ti

XXm . Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Május 11. 19. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Kulmagyarutca 9 . sz.

várják, egyházi életünkben szintén egy új érának,

Széttekintés. s abban pezsgőbb, elevenebb életnek vetnék meg
(Két cikk.) alap ját! A próbát még nem állhatták ki, de az
II. építők bölcsessége, és nagy tudománya után ítélve,
Magyarország állami életének organizmusá­ szeretjük hinni, hogy ki fogják állani, mert e hit
ban, megalakulása óta, mindig kiváló helyet foglalt biztat minket az arra jövő megújhodással is.
el a református egyház. Sőt, mondhatnék, annak A szervezeti szabályok és törvények kodifiká­
egyik fentartó elemét képezte. Nem csak az által, lásával, karöltve kell vala haladnia a lelkészi fizeté­
hogy hosszas időn át ez volt a szellemi élet és köz- sek rendezésének és emelésének is. A szellemi té­
mivelődés melegágya, s szabad szellemű iskoláiból ren történt haladást követnie kell vala az anyagi
nőtt ki a humánizmus és nemzeti érzület viruló téren való haladásnak is. Azonban, ha a kettő kö­
hajtása, mely hatalmas fává növekedve, sokszor zött párhúzamot vonunk, meglehetősen szembe­
megvédte hazánk alkotmányát és függetlenségét, ötlő az aránytalanság. Mert, míg egyház-alkotmá­
hanem azon szolgálat-tételekben is, melyek általá­ nyunk, törvénykezésünk, közigazgatásunk (a pap­
ban az egyházaknak feladata és hivatása körébe választásról ne szóljunk), bele-illők a jelen fejlet­
esők, de a melyek egyszersmind, az állam erős­ tebb viszonyok keretébe addig, ama jövedelmi
ségének és fennállhatásának is alapját képezik. források és alapok, melyek a lelkészi fizetések
Hiszen, mint a vallás hirdetője, a kultusz őre, midőn emelésére szolgálnak, csak a késő jövő reményével
a szivekbe az isten szent nevének félelmét be­ biztatnak, míg a jelenben egy-egy égető sebet pil­
csepegteti, ugyanakkor az erkölcsi életnek, a pol­ lanatnyi időre gyógyitnak. Az 1 8 8 1 -iki debreceni
gári legszentebb erényeknek nemes magvait is hin­ zsinat nagy alkotása :«a Magyar országos reformált
tegeti, s így támaszát és talp-kövét rakja le az Egyh. Közalap», még kicsiny arra, hogy a célt, me­
államnak. A békesség, az egyetértés, a szeretet, lyet maga elé tűzött: «segélyt nyújtani c s e k é l y
melyet az egyház hirdet, nem csak az isten orszá­ d í j a z á s ú , és elaggodt lelkészeknek, lelkész-öz­
gának, hanem a földi birodalomnak is erősségei, vegyeknek és árváknak», a nyomort és szükséget
és föltételei. megszüntetőleg szolgálhassa, mert ezen kívül, fel­
Reformált egyházunk e magasztos feladatát, adatául tekinti még az erőtlen egyházak gyámo-
soha sem tévesztette szem elől. Istenért és hazáért litását, és új alkotások létesítését is. Hatása csak
élt, küzdött, és szenvedett mindig. Nem helyezke­ pillanatnyi, mint a harmatnak, vagy mint a futó eső­
dett csökönyös, stábilis álláspontra, hanem a «sem- nek ; a mint ez nem áztatja meg a földet, úgy
per reformări debet» elvénél fogva, szervezetében az sem elégséges arra, hogy reá építeni lehessen,
és intézményeiben, időnkint megújította magát és hogy az anyagi gondoktól megszabadítson.Ugyanis,
lépést tartott a liberálizmus haladásával. Magyar kerületünkben évenkint 2— 5000 forint osztatik ki
volt nyelvében érzületében; az marad a jövőben i s ; a domesztikai alapból 40— 80 lelkész között, s ez is,
különben lét-alapját vesztené el. Feladatának minél v á l t o z ó segély lévén, kevés van, a ki minden
sikeresebb megvalósithatása, és intézményeinek fo­ évben részesül belőle, de akkor sincs az összeg
gyatékosvolta gyűjtötte össze zsinati atyáinkat, kö­ nagysága felől tájékozódva. M i s z s z i ó i s e g é l y
zelebbről is, bölcs tanácskozásra, új alkotások kez­ címen, ugyanazon alapból, évi 5,950 forintot kap
deményezésére. Vajha, a törvények, melyeket alkot­ kerületünk, mely összegbűi 1000 forint Romániára
tak, s melyek az apostoli király magas jóváhagyását esik, a többi pedig, különböző arányokban, tiz kör-
 150 - PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
lelkészi állás segélyezésére fordittatik. Ez, mint új
alkotás, a veszendők megtartására van hivatva,
és igy csak momentán járul a lelkészi fizetések eme­
léséhez. A t ő k e - k é p z é s útján való segélyezés,
mely szerint a kapott segélynek másfél százaléka
32 évig visszatartatik, mely idő alatt önálló alappá
növi ki magát, szintén csak a j ö v ő számára nyújt
biztosítékot, és pedig, ez idő szerint, ötvenöt lel­
késznek, a mennyiben kerületünkből ennyi részesül
ilyen segélyezésben, ez az évi segély-összeg itt 25—
100 forint közt váltakozik, a tőkésítési százalék le­
vonása nélkül. A 14,000 forint á l l a m - s e g é l y ­
b ő l átlag negyven lelkész kap 40— 345 forintnyi
á l l a n d ó évi segélyt, mintegy 4,000 forint összeg­
ben, mig a fenmaradó 10,000 forint a központi tiszt­
viselőknek, egyházaknak, tanítóknak, építkezésekre,
és i d ő l e g e s segélyezésekre fordittatik. Ezen se­
gély-forrásnál is tehát, kevés az állandó alkotás,
és a segély-nyújtás oly mérve, mely egy bizonyos
összegű minimumra pótolna valamely lelkészi fize­
tést. Sem a domesztikai, sem az állam-segélyt, nem
akarjuk ezzel kicsinyelni, sőt hálával ismerjük el
nemes céljukat és feladatukat, csupán azt akarjuk
jelezni, hogy a jelenben n e m e l é g s é g e s e k
arra, hogy a l e l k é s z i f i z e t é s e k e n
g y ö k e r e s e n j a v í t s a n a k . Nekünk pedig
gyökeres javításra van szükségünk.
Nézzük csak, hogy állunk. Kerületünkben még
mindig van 260 olyan negyedik osztályú lelkészi
állomás, melynek évi javadalma, kezdve 152 forinton
(Ráton), alig megy fel 500 forintra; és 88 olyan, a
mely csak kedvező számítás mellett üti meg a 600
forintot. Tehát, kerek számban 350 lelkész van, a
kinek nincs annyi jövedelme, mint égy kevesebb
késziiltségü állami hivatalnoknak; s e miatt, a lét-
fentartásért kell aggódnia szüntelen, nem teljesít­
heti kötelességét úgy, a mint azt szíve súgallaná,
és az anyaszentegyház érdeke is megkívánná. De,
e számhoz hozzá vehetnők még javarészben, a mi
(erdélyi) második osztályú egyházainkat is. Sok van
azok között is, egy vagy más érdekből magasra
becsülve, hanem azért tűrhetők. Egyházaink sze­
génységét ne is említsük, mert a hol a pap szegény,
ott az egyház sem állhat valami erős lábon.
Ilyen helyzetben, ilyen körülmények között
talál minket az új egyházpolitikai törvény (állami
anyakönyv-vezetés és polgári házasság), melyet két
szempontbúi kell figyelembe vennünk,u.m. a m u n k a
és a j a v a d a l o m szempontjábúl. A mi az elsőt illeti,
tény az, hogy megszabadulunk egy csomó i n g y e n
m u n k á t ó l , egy nagy felelősségtűi, és felszabadult
19. szám.
erőnket és időnket nagyobb arányban fordíthatjuk
a tulajdonképpeni papi teendők elvégzésére. Anya­
könyvet, ha vezetünk, azt egyházi főhatóságunk
rendeletére, csupán saját szükségeinkre tesszük.
Ugyde, ezen látszólag kevés előnynyel szemben,
meglesz a veszteségünk is, a lelkészi jövedelmeket
tekintve. Mert, a nem hivatalos anyakönyvi kiadvá­
nyokért, családi értesítők kiállításáért járó jöve­
delmet egészen elveszítjük. Majd, jön a polgári há­
zasság, annál a hirdetések, dispenzációk dijja vész
el, mert ezeket is a világi hatóság eszközli, sőt még
arra is el lehetünk készülve, hogy az e g y h á z i
á l d á s , s azzal együtt némi stoláris jövedelem is,
sok esetben egészen elmarad. De, ha híveink nem
mellőzik is az egyházi áldást (a mi nagyon való­
színű), akkor is kíméletesen kell szednünk a dija­
kat, úgy szólván, az ők jó tetszésére kell biznunk,
nehogy a kettős fizetéstől visszarettenve, egészen
elútasitsák az egyházat, mint a törvény által nem
kötelező intézményt.
E gy szóval, látható, hogy mi még nagyobb
áldozatot hozunk, mint a gazdag jövedelmű, s mégis
folyton lamentáló katholikus egyház; de, meg kell
ezt hoznunk, erre kötelez a vallási béke, ezt köve­
teli a haza mindenek felett álló érdeke.
Ha pedig meghozzuk az áldozatot, még saját
jól felfogott érdekeink árán is, méltán követel­
hetünk helyette kárpótlást. É s e kárpótlás mi lenne
más, mint a l e l k é s z i f i z e t é s e k h e z , a
mostaninál n a g y o b b arányban v a l ó
h o z z á j á r u l á s a, illetőleg, azoknak egy 600
forintos minimumra való kipótlása. Nagy szó ez,
de hát, ezen előbb-utóbb keresztül kell menni, mert
a mostani helyzet így nem maradhat. Emeljük fel
szavunkat egyházi főhatóságaink útján, bátran és
őszintén, és kérjük meg a magas kormányt, hogy
fogadjon minket is édes gyermekeivé, gondoskod­
jék rólunk is jobban, mint eddig, mert múltúnk elég
biztosíték rá, hogy jó tettéért nem leszünk hálá-
datlanok. Sürgessük az á l l a m - s e g é l y n e k
f ö l e m e l é s é t , mert erre a mostani egyház-
politikás időszak éppen a legalkalmasabb. Ha ké­
résünket még most sem hallgatná meg az állam,
úgy kérjünk az elveszítendő stoláris jövedelmekért
e g y s z e r s m i n d e n k o r r a való kárpót­
l á s t , mert arra méltán van jogunk.
A lelkészi fizetéseknek államilag való feleme-
lése mellett, még mindig fenmaradna részünkre egy
nagy reform keresztül vitele. És ez, a k e p e -
r e n d s z e r m e g s z ü n t e t é s e lenne. E nagy
kérdés megoldásával, úgy tudjuk, főtiszt, püspök
 19- szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
aa. foglalkozik is. Tervét nem ismerjük, de részünk­
ről oly megoldást óhajtanánk, mely alkalmat nyújt­
son papságunknak arra, hogy erejét teljesen hiva­
tásának szentelhesse. A megoldás e módja : a t e r ­
m é n y e k n e k t i s z t á n p é n z- f i z e t é s r e
v a l ó á t v á l t o z t a t á s a l e n n e , hogy a
jövedelem egy közös alapból szolgáltassák ki. Mert
csak igy, ha nem szántunk, nem vetünk; szóval,
nem gazdáskodunk, lehetünk valódi papok.
Magyarország egy pár év múlva fényben és
megifjodott erőben fogja megünnepelni a hon­
foglalás ezer éves magasztos ünnepét. Anyaszent-
egyházunkra nézve az lenne a legszebb ünnep,
ha a lelkészi fizetések teljesen rendeztetnének.
• abban, ha az egyetemes papság szükségesnek ítéli, hogy
Akkor bátran néznénk szembe a jövővel, s nem
félnénk, hogy reformált egyházunkon diadalmas-
kodhassék a pokol kapuja !
A búza-szem.
(Vége.)
E két erős irány, mindenik szám nélküli árnyalatai­
val, kemény és elkeseredett harcot folytat egymással, hogy
tért foglalhasson ellenfelével szemben s az emberiséget
az általa hintett mag termésével boldogítsa; egyik, mint
a másik megmivelt talajra van utalva és ez a talaj mind
a kettőnek közös terrénuma. A z t látjuk, hogy a tudo­
mányok, iskolák, ipar, kereskedelem, gazdagság, szegény­
ség, tőke, munka, öröm, bánat, áldás, csapás s mindazon
tényezők, melyek befolyást gyakorolnak a társadalmi em­
berre, mikint végzik a közös talaj mivelését; de azt nem
tudjuk, mert a tapasztalat körén kívül esik, hogy azon
közös talaj rejtekeiben miféle erők, v a g y talán csak egy
erő készíti, csoportosítja azon elemeket, melyek a bele
hintett m ag életre ébredésére és fejlődésére szükségesek.
Halljuk azoknak menydörgő szavát, kik egészen fölös­
legesnek ítélik az evangyéliumi magot, ízetlennek találják
annak termését és ú gy vélekednek, hogy ők mesterséges
úton sokkal táplálóbb és olcsóbb kenyeret sütnek az éhség
csillapítására, mint amannak természetes gyüm ölcse; m e g ­
engedjük, hogy az önzés, élv-vágy, hiúság, nagyra-vágyás,
és a társadalmi éhség minden hasonló nemű fajtái mohó
étvágygyal fogyasztják az ízlésüknek, ínyüknek megfelelő
zsíros falatokat, ellenben, undorral fordulnak el attól, mi az
aftéle éhségnek még jogosultságát is tagad ja; de, meg kell
vallanunk, hogy azzal még nem vagyűnk tisztában, talán
csak sejtjük, hogy mi az, a mi hiányzik a termő talajból ?
Miért nem hoz az evangyéliumi mag gazdag termést ? Útra,
kősziklára, tövis közé szórtuk-e a magot ? A v a g y , egyáltalán
helyesen vetettünk-e ? S ha igen, tiszta volt-e a mag, v ag y
pedig szemetes ? Kérdés kérdésre következik, s mindenikre
felelni kell. Felelni kell pedig nem csak a hivatal szerinti
papnak, hanem az egyetemes papság elvéből kifolyólag
minden egyháztagnak. Ebben a tekintetben egyetemlegesen
úgy. mint egyenkint mindnyájan egyformán vagyunk fele­
lősek. A felelősségnek csak a hivatal szerinti papságra
való áthárítása csak hátsó ajtó, melyen az úgy nevezett
151.
világi elem szép csendesen félre vonul, Pilátussal mossa
kezeit, hogy neki semmi része a vallástalanság, egyháziat-
lanság, demorálizáció, s több más hasonló, az ők véleménye
szerint is létező szomorú dolgok kreálásában.
Ezzel szemben semmi jelentősége, haszna nincsen
azon határtalan, hogy ne mondjam, non curamus-féle biza­
lomnak, mely felszabadítja a hivatal szerinti papságot, hogy
önkényüleg, minden felelősség nélkül válassza, kezelje a
vető magot, nem csak, hánem a liberálizmus, modernizmus
firmája alatt helyeslő tudomásul veszi, sőt követeli a dog-
matizmus, konfesszionálizmus mellőzését, s nagylelküleg
megelégszik azzal, ha a pap vallás-és egyház-ellenes tanokat
nem hirdet. A rra azonban nem felel, hogy miféle mértékkel
méri a veszélyes tanokat; még kevésbé arra, hogy mi az
egyetemes papság hite, vallásos meggyőződése, keresztyén
vallás-erkölcsi követelése. Csakugyan van valami jellemző
a külső cselekedeteket szabályozza, paragrafusokba fog­
lalja, a paragrafusok végrehajtását adminisztratív és tör­
vénykezési úton köröm-szakadtáig ellenőrizze, végrehajtsa;
de, azt nem tartja figyelmére érdemesnek, a miből a keresz­
tyén hit, szeretet, reménység táplálkoznak, mivel, mint
mondja, nem akar a lelkiismereten erőszakot tenni. Szép,
nagyon szép, csak hogy az a lelkiismeret sem készen poty-
tyan alá az égből, az is földi termény, annak is termékeny
talajra van szüksége, ő is alá van vetve, hogy én is kissé
materiáliter fejezzem ki magam, a Darwin-féle faj-kiválási
és élet-fentartási elméletnek. A z egyetemes papság ezen
non curamus-féle nagylelkűsége mintegy igazolni látszik
azt a nézetet, mintha az evangyélium, a keresztyén vallás,
a templom, kultusz csak az alsóbb néposztály szükség­
leteinek kiegészítésére, féken-tartására lennének szüksége­
sek, a felvilágosodottak abból kinőttek; az erényt, erköcsöt,
igazságot, becsületességet, jellemet, stb. stb. melyek a Krisz­
tus tanítása szerint mindenkit egyformán köteleznek, az
ember társadalmi állása, rangfokozata, világi miveltség
szerint oly formán osztályozza, értelmezi, mint a polgári
törvényeket, mint a paragrafust, melyet akár igy, akár
ú gy fordítson, mindig egyformán görbe.
A z egyetemes papság ezen magatartásával aligha
nem szorította hivatal szerinti papjait abba a kényszer-
helyzetbe, hogy a külső törvényszerűség kapcsain kívül,
közte és a világi elem között a léleknek megszentelő
ereje által mintegy felmagasztosult benső szolidaritás nem
létezhetik, legalább a jelenben nem. Ú g y tetszik nekem,
mintha a Papi Értekezleteknek az lenne főfeladata, hogy
e benső szolidaritás alapjait, feltételeit kutassa fel. Éppen
ezért nagyon eltévesztett tanács, hogy a Papi Értekez­
letek a nagy dobot verjék s mintegy kiábálják «Halljad
vásár, halljad.» E z gyerekeknek lehet kedves mulatság,
de a zeneértők fülét sérti. H a csakugyan hasonlattal kell
magyarázni, akkor inkább lehetne egy szép koncerthez
viszonyítani, melyben a különböző mélységű és m agas­
ságú hangok egy gyönyörű, lelkesítő, felemelő harmóniává
olvadnak össze. Ebben a harmóniában kiváló helyet fog­
lalhatna az evangyéliumi mag kétezer éves fejlődéséről,
a korszakonkint érlelt és elvetett termésről, a talajról,
ennek minőségéről, világosságról, esőrűl, hóról, viharrúl,
szóval, mindazon tényezőkről szóló megemlékezés, mely
az egyetemes papságot a maga egészében úgy, mint egye-
 I S 2. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
deiben nemes és öntudatos, az evangyeliumi magban rejlő
életelvnek megfelelő érzületre és alkotásokra lelkesítené,
kezünkbe adná az egyetemlegesen szánkéionált ép, egés-
séges, tiszta magot, hogy a vetést biztos siker reményé­
ben végezhessük.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r t *893- május 6.
Elnökölt főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen vol­
tak : Dr. Kolosvári Sándor, Szász Gerő, dr. Szász Béla,
dr. Sárkány Lajos, ig.-tanácsosok, Márkus János, titkár,
Bodor Antal, k.-előadó, Deák József, pénztárnok, dr. Deák
Albert, ügyvéd és K ádár János, s.-titkár.
A z időközben elnökileg elintézett ügydarabok je g y ­
zékei felolvastattak s a tett intézkedések jóváhagyó tu­
domásul vétettek.
Napirend előtt, főt. püspök aa. szólal föl s fájda­
lommal emlékezik meg már csak néhai N a g y László, volt
ig.-tanácsos, egyházker. közügyigazgató és esperes várat­
lan elhunytáról, ecsetelvén a nagy veszteséget, mely, ne­
vezett aa. halálával egyházkerületünket, Ig.-Tanácsunkat,
és a szik-szolnoki egyházmegyét érte. Jelenti, hogy elnöki
kötelességéből kifolyólag, a haláleset alkalmából szüksé­
ges intézkedéseket m egtette: az egyházkerületi épületre
gyászlobogót tűzetett, az egyházkerületi Ig.-Tanács ne­
vében gyászjelentést nyomatott, az egyházkerületnek a
temetésén való képviseltetéséről gondoskodott, az Ig.-Ta-
nács nevében a ravatalra koszorút helyeztetett, a teme­
tésen maga is megjelent s a gyász-szertartásban is részt
vett. Igazgató-Tanácsunk a halálesetet mély fájdalommal
veszi tudomásul, főt. püspök aa. intézkedéseit jóváhagyja,
s b. e. N a g y László aa. emlékét jegyzőkönyvileg meg-
örökittetni s a gyászoló családhoz részvét-iratot intézni,
határozta el.
Ezután, bemutatja főt. püspök aa. az újonnan válasz­
tott s ez ülésben először megjelent egyházkerületi ü gy­
véd, dr. Deák Albert aát. reményét fejezvén ki, hogy
nevezett aa. istentől nyert szép tehetségénél s anyaszent-
egyházunk iránti hő ragaszkodásánál fogva, egyházkerü­
letünknek hasznos szolgálatokat fog tenni. Üdvözli őt új
állásában s működésére isten áldását kéri. Igazgató-Ta­
nácsunk örömmel üdvözli körében dr. Deák Albert, ü gy­
véd aát. s csatlakozik főt. püspök aa. jó kivánataihoz.
Következett a napirend s ennek során először dr.
Sárkány Lajos, egyházker. számvevő aának az egyház-
kerület pénzügyeiről szóló kimerítő és örvendetes adato­
kat tartalmazó jelentése, mely, nehány ig.-tanácsos afia.
által kért és nyert felvilágositások után, örvendetes tu­
domásul vétetett s a kedvező eredménynyel biztató részvé­
nyek eladására főt. püspök aának meghatalmazás adatott.
Ekközben főt. püspök aa. távozván, az elnökséget
dr. Kolosvári Sándor, elnökhelyettes aa. veszi át s titkár
aa. előadásában tárgyalás alá kerülnek és elintéztetnek
az alábbi ügyek.
Maros-vécsi egyházközségünk papi fa-garaspénz és
vászon-kepéjének megváltása, a főt. egyházker. közgyűlés
jóváhagyásától föltételezetten, engedélyeztetik, köteleztet-
vén az egyházközség, hogy a kepeváltási alap magasan szá­
19. szám.
mított kamatának esetleges csökkenése folytán ellőállandó
hiányt rovatallal fedezze.
Teremi-ujfalusi pap, Kakasi Márton aának, a must-
és zabkepe megváltása tárgyában hozott egyházmegyei
tanácsi határozat ellen benyújtott felebbezése mellőztetett,
s az egyházmegyei tanács határozata értelmében, csak a
must-kepe megváltása engedélyeztetett.
Kézdivásárhelyi egyházközségünk fölterjesztése foly­
tán, a Kölönte László és néhai neje által tett alapítvány
megváltása engedélyeztetett.
Gáspár Berta és Mihály, mocsi lakosok ama kérése,
melyben az egyházkerületünk tulajdonát képező Veress
Mihály-féle mocsi fekvőségek megvásárlására tesznek aján­
latot, elutasittatott, minthogy az illető birtok nem eladó.
Sóváradi egyházközségünk kérése, melyben egy ma­
lom 7/10-ed rész tulajdonjogának megvásárolhatását kéri,
kiegészítésre visszaküldetett, mert a malom értéke, jöve­
delme s a vételár fedezésére felveendő kölcsön fedezeti
alapja kimutatva nem volt.
M.-n.-zsombori egyházközségünk papi-dijlevele, a szo­
kott fentartással, megerősittetett s az állomás betöltése
iránti intézkedések megtételére engedély adatott.
Ezek után, a radnótfáji templom és torony-épitésre,
a ketesdi iskola-épitésre és a hátszegi templom-javításra
s papilak-épitésre vonatkozó tervek és költségvetések erő­
sítettek meg, a kebli műszaki előadó aa. által kívánt
módosításokkal, de az illető egyházközségeknek megha­
gyatott, hogy az építkezéshez csak akkor fogjanak, ha
a fedezeti összeg teljesen rendelkezésükre álland; mig a
szászvárosi egyházközség templom-tornyának befedése, a
bemutatott terv szerint, 5 3 2 0 frt. költséggel föltétlenül en­
gedélyeztetett, minthogy a fedezet reá teljesen megvan.
Végül, Máthé János, m.-palatkai tanító aa. részére,
az egyházker. központi kezelés alatt álló tanítói fizetés­
alapjából, évi 40 frt. személyi segély utalványoztatott.
Több tárgy nem lévén: az ülés bezáratott.
r- s.
A magyar-igen! papválasztás.
A magyar-igeni egyházközségben folyó hó 7-én kellett
volna megtörténnie a papválasztásnak; azonban, ez lehetetlenné
vált. Sok idó' telt el, mig a papválasztó jogosultságot és a
celnai pátronusok szavazatát megállapították. Abba l á t s z ó ­
l a g bele is nyugodtak az igeniek ; de, mindig bántotta őket,
hogy miért adtak az udvaroknak olyan sok szavazatot, s e
miatt, jóllehet abszolúte s e m m i p a p - b é r r e l nem adóz­
nak, szövetkeztek, hogy megbuktassák a pap-bért fizető celnai
grófokat. A választásnak ilyen szempontbúi való felfogása,
s hozzá még egy kis n e m z e t i politika, s egy csomó ér­
dek, bő alkalmat szolgáltattak arra, hogy a békét megzavarják,
s a rendet felforgassák. Úgy is töTtént. Egyik pályázóval szem­
ben, kit soha sem is láttak és nem ismertek, megtették azt
a kortes-fogást, hogy a híveket megveréssel fenyegetve, tiltották
el a templombúi, s kényszeritették, hogy inkább menjenek
a katholikusok, vagy az oláhok templomába. Szó-szólóul éppen
egy k a t h o l i k u s embert béreltek fel. E g y másik pályázót,
névtelen levelekkel, s más úton, annyira terrorizáltak, hogy
nem mert elmenni próba-beszéde megtartására. A harmadik
pályázó meg, fogta magát, s elárasztotta az egész Igent ajánlott
 1 9 . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
levelekkel. Istenem, hová sűlyedt alá a papi tekintély ! Ez
a levél-história tudomására jutván a 7-én összeült választó
bizottságnak, kénytelen volt, a választást felfüggeszteni, és az
ügyet áttenni az egyházmegyei bírósághoz.
Azonban, ha mindez csak úgy szép simán történik, még
hagyján, nem szólunk semmit, mert tudjuk, hogy minden pap­
választás kisebb-nagyobb izgalmakkal jár, és ez alól Magyar-
Igen sem lehetett k ivétel; de, ott a választás felfüggeszté­
sével oly jelenet játszódott le, mely páratlan a pap-választások
történetében.
De, hadd beszéljenek maguk a tények.
K ét párt állott egymással szemben, V a j d a F e r e n c ,
püspöki titkáré, és az I n c e L a j o s , erzsébetvárosi körlel­
készé. Amazt a celnai udvarok egy része, a gazda-tisztek és az
igeni intelligencia pártolta, mig ezt a polgárság éltette, élén
dr. Dobozy Vilmos, járási orvossal.
Alig hogy a hivatalos isten-tisztelet véget ért, s kez­
detét vette a választási aktus, a rendet megzavarólag éltették
jelöltjüket, mig a másik párt jelöltjét, kit meg sem hallgattak
volt, gúny-nevekkel illették. És ime, egy levél mennyire megvál­
toztatja felfogásukat, mennyire felcsigázza örömüket, és tető­
pontra emeli lelkesedésüket. A választási elnök bejelenti, hogy
V a j d a F e r e n c , püspöki titkár, személyesen is tapasztalva,
hogy ott a választás nem fog a rendes mederben lefolyni,
hanem abból kicsapva, nem kis mértékben veszélyezteti az
egyházközség békés fejlődését, és bel-nyúgalmát: e magas
rendű érdek szem előtt tartásával, a választhatók sorábúl
visszalép.
Ez volt a választási aktusnak első felvonása. Jött a má­
sodik felvonás. Elnök, a törvények értelmében, felveti a kér­
dést, hogy nincs-e a többi jelöltek ellen valami kifogás. T e r­
mészetesen, egyhangúlag felelték rá, hogy nincs semmi. Ugyde,
ha az egyházközség tagjainak nincs, folytatja az elnök, van
neki az egyik jelölt, I n c e L a j o s ellen, mert nevezett tiszte-
letes atyafi, s a j á t bevallása s z e r i n t , próba-beszéde
megtartása után, számos ajánlott levelet küldött az egyház-
község egyes tagjainak, és ezen ténye nem zárja ki a gya­
nút, hogy s i m o n i á t ne követett volna el. Ezen kijelentés
után, a választó bizottság visszavonult, hogy ha lehet, tisz­
tázza az ü g y e t; de, midőn visszatérve, kijelentette, hogy az
sokkal bonyolultabb és terhesebb, hogysem most tisztázni
lehetne, s igy kénytelen, a választást felfüggeszteni: az előbbeni
csapongó Öröm, a harag, és a düh oly fokát érte eb hogy
azt leírni, lehetetlen. Kiabáltak, orditoztak, megrohanták a vá­
lasztó bizottságot, piszkos beszédeket szórtak a Tacsaros lelkű
papokra», Z e y k G á b o r főgondnokra; feltörték a templomi
padokat, s alig múlt, hogy agyba-főbe nem verték a bizott­
ságot. Bezárták a templom ajtait, és követelték a választás
megtartását. Csak nagy nehezen sikerült, fölvenni a jegyző­
könyvet, és egyik belülről bezárt ajtón kivonulni a templombúi,
s akkor is folyton kiabálták, nehogy oda merjék tenni még
egyszer a lábukat, mert meg fogják kövezni!
íme, halvány vonásokban egy papválasztás. Nem azért
irtuk le, hogy gyönyörködjék valaki benne, hanem elrettentő
példa-képpen, és hogy feltüntessük azt, hogy mennyire képes,
fanatizálni az értelmetlen népet egy pár meggondolatlan levél,
egy nehány kolompos, a kik az egyház iránt való szeretetüket
csak ekképpen mutatják meg.
Kérdjük már m o st: vájjon, mikor lesz vége az ilyen
skandalumoknak ? Vájjon, a nép, mely így jár el, áll-e az értelmi
153
fejlettségnek azon színvonalán, hogy papot választhasson ?
Vájjon, egyházi törvényünknek van-e oly ereje, hogy méltó
képpen sújtsa az ilyen háborúság-csinálókat ?
Külföldi egyházi szemle.
Az ó-keresztyéneknek Svájcban folytonosan sok türel­
metlenséggel kell megküzdeniök, bár törvényileg vannak biz­
tosítva jogaik. Egyesek még nem annyira éreztetik velők a
méltatlanságot, mint a hatóságok. Nem régen az a páratlan ese­
mény történt meg velők, hogy megkapták ugyan, a mit kívántak,
egy templomot, a hol isteni tiszteletüket tarthassák, de még
sem járhatnak ebbe, vagy csak nehézséggel tehetik ezt. A
dolog úgy történt, hogy a laufeni és zwingeni ó-keresztyének
kérelmezték, hogy mivel ők Laufenben túlnyomó többségben
vannak, a római katholikusok pedig nagyon csekély számmal,
adják nekik az idevaló templomot. Kérelmüket sok utánjárás
után, végre teljesítették, hanem azzal a változtatással, hogy
csak elvileg ismerték el templomhoz való jogukat, de akkor
sem a laufeni templomhoz, hanem a zwingenihez, a hol a róm.
katholikusok vannak többségben s közülök tán egy sem lakik
itten. A szives olvasó törheti rajta a fejét, miféle feneketlen
bölcsesség ez s vájjon, mi indíthatta az itteni hatóságokat e
salamoni Ítéletre ?
Berlinben, mióta az unió fennáll, feltűnően elhanyagol­
ják a ref. érdekeket és azt sem tartják meg, a mit az unió
megkövetel. És mig ezelőtt különös gondozásban is részesí­
tették azt a tizenhatezer kálvinistát, kik Berlinben éltek, addig
ma csak mintegy hatezer azoknak a száma, kik valamelyes
módon az egyházhoz vannak kötve, a többiről pedig csak
a népszámlálás tud valamit. Nem is csoda, hiszen, ma már
vége azoknak az időknek, mikor mindenik templomnál ren­
des ref. papi állomások voltak rendszeresítve, a kik híveik
lelki gondozását teljesítették. Ú gy látszik teljességgel, hogy
a nagy evangélikus egyház egészen abszorbeálja azt a kevés
ref. elemet, mely ma még fennáll ugyan, de napjai meg van­
nak számlálva. É r igy valamit az unió ? Feltehetjük méltán
ezt a kérdést, nem, mintha nem volna az jó, hanem azért, mert
mindig igaz marad, hogy nunquam est fidelis cum potente
societas. És az tán nem célja semmiféle szövetkezésnek, hogy
az egyik oldalon ott legyen minden jog, minden előny, a
másik oldalon pedig semmi, hanem csak puszta elnyomás
*
Érdekességéért említjük fel azt a csodálatos eseményt,
a mely nem régen a bázeli theol. fakultáson történt meg.
Itt ugyanis egy fiatal tanár habilitáltatta magát, a ki kora
gyermekségében elvesztette szeme világát, aztán nagy kitartás­
sal megtanulta a biblia eredeti nyelveit, elsajátította a szükséges
ismereteket úgy, hogy a vizsgálatokat mind a legfényesebb ered­
ménynyel tettele. Mindenkit nagy bámulattal töltött el e szinte pá­
ratlanul álló esemény, a mely annál nagyobb becsű, mert a fiatal
tanár egyike a legmunkásabb theologusoknak s az egyetemen
tartott előadásai és «felolvasásai» az igényeket teljesen kielé­
gítik. Hol állanak, az ilyen jelenségekhez viszonyítva, a mi
magyar ifjú theologusaink, kiket ép észszel és ép érzékkel
áldott meg a természet ? Vagy, ha ezek állanak is még va­
lahol, de hova lesznek azután, mikor elhagyva az iskola falait,
oda kellene államok a munkások, az önfeláldozók közé, hogy
rajtuk és általuk épüljön fel a Krisztus eljövendő országa :
 *5+ PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
TÁRCA.
H egedűs Sám uel, m int m oralista.
1.
A háládatlanságról.
Alig van vétek, melyre hajlandóbb lenne az ember,
mint a háládatlanság. (A főkormányon ülő férfiúnak érdeme
és jutalma, gr. Bánffy Gy. felett, 7 0 — 92. lap.) Hogyan lehetsé­
ges ez ? Hiszen, mikor a fölkelő nap és az éjszaka, a téli
hervadásból megújult természet és az állatok ezrei kifejezi
mindenik a maga módja szerint léteién való örömét és ebben
az örömben a háládatosságot is a természet ura irán t: vájjon,
lehetséges-é az, hogy az ember kebelében lakozzék a hálá­
datlanság nemtelen indulata isten, és az emberiségjóltevoiiránt?
(Mi a templom ? 16-ik lap.) Fájdalom, a felelet csak igenlő lehet.
É s ha kérdjük, mi ennek az oka ? A feleletet megtaláljuk abban,
hogy az emberek nehezen veszik rá magukat arra, hogy a más
jóságát elismerjék, s arról háládatosan megemlékezve, szere­
tettel fizessék vissza. A z emberi természet ezen elfajúlásának
az a bal-vélekedés az oka, hogy az emberek a velők szemben
tanúsított jó tetteket úgy tekintik, mintha azt saját érdemük
által vívták volna ki, és a jóltevo csak kötelességét teljesiti,
midőn szükségben levő felebarátján segít. (A főkormányon ülő
férfiú érdeme és jutalma, 7 0 — 72-ik lap.) Ezen okoskodásbúi
aztán szükségképpen következik az, hogy háládatosnak lenni,
annyi, mint a maga érdemét feladni. De, miben áll az az
érdem, melyre az emberek olyan sokat adnak ? A jó és nemes
cselekedetekben ? Hiszen, ha ebben állana, akkor a legkisebb
ember iránt tanúsított jótett elismerése is háládatosság lenne,
és így háládatlanság sem lenne a földön. Mire támaszkodik
hát az ? Nem egyébre, mint az á m b i c i ó r a . De, nem a
valódi ámbicióra, mert az a valódi érdemre tőr, és azt jó,
s nemes cselekedetek által igyekszik elérni ; hanem, arra az
ámbicióra, mely a kevélység következése. E z sarkalja a hálá-
datlant minden cselekvésében; ez által magyarázza a jót
roszra, és igaz szerétéiért szeretetlenséggel fizet. (A közhasznú
professzor és hisztorikus, Herepei Ádám felett, 12 — 14 . lap.)
Ig e n ; a kevély ámbicióju emberek mindig háládatlanok
szoktak lenni.Ugyanezt elmondhatjuk,sőt még inkább, a h i z é i ­
k é d ő r ű 1 is. Ú gy annyira, hogy mikor a legnagyobb hizel-
kedőt halljuk beszélni, biztosak lehetünk, hogy egyszersmind
magunk előtt látjuk a legnagyobb háládatlant is. És ez termé­
szetes, mert a hizelkedok azzal hálálják meg az elvett jókat,
hogy jóltevőik figyelmét szép szavakkal, dicséretekkel és hazug
hírekkel elvonják a nemesebb dolgokról, és azok, kik a szegény,
s nyomorultak gyámo'ai voltak, haragra gyúlnak, és igazság­
talanságra vetemednek az ártatlanság ellen. Mindezeket elérik
az által, hogy kiaknázzák az emberi természetnek azt a gyen­
geségét, hogy mind a jót, mit magáról hall, mind a roszat, mit
másokról megtud, elhiszi. így kerülnek az egyenes lelkek a
hizelkedok hálójába. Ebben a tekintetben méltán el lehet mon­
dani, hogy több háládatlanságot várhatunk ellenségeinktől, mint
a hizelkedoktűl (A főkormányon ülő férfiú érd. és jut. 7 5 — 7 6 . 1.)
A történelem semmire több példát nem nyújt, mint a l hogy valamely közelebbi pillanatban elpusztítsa.
háládatlanságra. Midőn az ifjú Thémistoclest rá akarta venni
atyja, hogy a kormányzás gondolatával felhagyva, válasszon
magának egy nyugodtabb pályát, megmutatta neki a kikötőben
a megrongálódott és félrehányt hajókat, s igy szó la: «íme,
ezek hajdan a hazának élelmet, keletről aranyat hoztak. A mily
19. szám.
örömmel nézték egykor kifeszitett vitorláikkal a kikötőbe sietni,
éppen úgy nem veszik számba most, és egészen elfelejtették.»
A z atya igazat mondott, s az ámbiciózus ifjú a persákhoz
menekül, a kiknek igájától egyszer háládatlan hazáját men­
tette meg. Miltiádesz, a marathoni győző, börtönben halt meg.
A nagy Scipio porait, melyekre a késő maradék egykor oly
büszkén tekinthetett volna, idegen hant fedi. A tiszta lelkű
Phocionnak még hamvai sem nyugodhattak meg háládatlan
hazájában, és Cato, ki hazájának a legnagyobb diadalt szerezte,
szivébe tőrt döf. A z emberi háládatlanságnak ezen példáin
lelkünk szánalommal vegyes haragra gyúl. Szánjuk a magát
föláldozó erényt, vagy jóltevőt, és megsiratjuk az emberi hálá­
datlanságot, mely a jót roszszal, a háládatosságra méltó tettet
rút háládatlansággal szokta visszafizetni. Azonban, jegyezzük
meg, hogy a közönséges lelkeken felülemelkedett ember nem
azért tesz jót, hogy másokkal a háládatosságot számon tartassa,
hanem jót tesz a közért, hogy annak következéseit az egyes em­
ber is érezze; jót tesz ő a jelenbein azért, hogy annak gyümöl­
cseit a következő nemzedék is szedhesse. É s részesüljön bár az
ilyen háládatlanságban, azért az ő tette mindig szép marad,
háládatosságra méltó az útókor előtt. (A főkormányon ülő
férfiú érdeme és jutalma, 7 0 — 72-ik lapon.)
É s az utókor? Oh, az utokor mindig háladatos szo­
kott lenni! A maradék mindig helyre szokta hozni elődeinek
ebbeli hibáját és a fiák sokszor szeretnék, hogy az ő ko­
rukban élnének azok, a kikhez szüléik háládatlanok voltak,
mert érzik jótettük következményeit, érdemüket elismerik
s a háládatosság adóját még a hideg hamvakhoz is megfi­
zetik. Vannak olyan szerencsések, kik még életükben elnye­
rik azt a szereteted a melyet megérdemeltek és ez a leg­
szebb jutalom. Ritkán fordulnak elő ilyen esetek a történe­
lemben, de volt csakugyan egy Brutus, kit a római matró­
nák évekig gyászoltak; volt egy Valerius Publicola, kit a nép
szeretete kisért sírjába; volt egy Germanicus, kinek holtteste
mellett egy ország könyezett; volt egy Wasingthon, kinek
sirja felett a kegyelet virasztott. (A fokormányon ülő férfiú
érdeme és jutalma 1 0 0 — i o i 1.) Sámuel Aladár,
a Bethlen-kollegium széniora.
N a g y László.
Részvéttel említettük, hogy szilágy-somlyói pap, a s z i ­
lágy-szolnoki egyházmegye esperese, az erdélyi evang.
református egyházkerület generális direktora, folyó hó 2-án
szivszélhűdés következtében, Szilágy-Somlyón elhunyt.
Tudtuk, s mindig részvéttel vettük hírét, hogy beteges­
kedik; hallottuk, hogy egéssége helyreállítása végett fürdőkön
jár, és örömmel láttuk, hogy mintha visszatérne egéssége, s
ezzel régi ereje, sok nemes, sok szép ügynek hasznára. Csak
látszat volt, fájdalom, mert szivén ült már a gyilkos halál,
Életrajzát a következőkben adjuk.
Született 18 3 6 . nov. 27-ikén Sepsi-Gidófalván (Három­
szék), hol édes atyja, Nagy Ferenc, ev. reform, pap volt.
E kiváló férfiú, ki mint lelkipásztor és mint hazafi is igazán
nagy volt, saját egyéniségében, tetteivel adott követendő példát
 19. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
élénk eszü, fogékony lelkű fiának, főleg a haza és szabadság
szeretetére, melyért Ő maga, mint a «szabadság-harc három­
széki egyik büszkesége», előbb halálra, majd, kegyelem útján,
négy esztendei josephstadti börtönre Ítéltetett. (E büntetést
betegsége miatt a gyulafehérvári föld-alatti tömlöcben állotta ki.)
N agy László 1846-b an kezdette meg tanulmányait Nagy-
Enyeden. Itt tanult 18 4 8 husvétjáig. Ekkor közbe jött a szabad­
ság-harc, melynek lezajlása után, Székely-Udvarhelyre ment. Ott
végezte az I-ső és Il-ik gimnáziumi osztályt; de, a mint tudomást
vett róla, hogy a Bethlen-főtanoda romjai között a múzsák
ismét felütötték tanyájukat, visszament Nagy-Enyedre, s itt tett
érettségi vizsgát is 1858-ban , mint tanuló-társai között első.
Ugyanitt végezte a theologiai tanfolyam két első évét is, a
másik kettőt pedig Kolozsvárit, hol 1862-b en a papi vizsgát is
letette kitűnő eredménynyel. A következő iskolai évben a
kolozsvári kollégium V-ík osztályának volt vezetője, s e minő­
ségében a klasszikus nyelveket, főleg pedig a görögöt tanította
kiváló sikerrel. 1863-ban megnyervén a Bernhardinum stipen­
diumot, Kovács Albert jelenlegi pesti theol. tanárral együtt
Utrechtbe ment egyetemre. Az egyetemi előadások szorgalmas
látogatása mellett, a kisebb-nagyobb szünidőket arra használta,
hogy beútazza Hollandiát és Belgiumot. A nyári szünidőn Pá-
risba ment, melynek nevezetességeit hat hónapig tanulmá­
nyozta. E z időre esik ama kiváló fontosságú ténykedése, hogy
egy véletlen által adott ötlet következtében megalapította a
ma már oly szépen virágzó párizsi magyar-egyletet.
Alig tartotta meg azonban, sok vesződés után, az ifjú
egyesület alakuló közgyűlését 1 8 6 4 szept. 13-án, alapitója rövid
időn ott hagyta a pompás világ-várost, hogy későbbi sokoldalú,
áldással-teljes működésének színhelyére, Szilágy-Somlyóra utaz­
zék. Ez év nov. 27-én, születésének 28-ik évfordulóján tartotta
meg próba-szónoklatát a Somlyói szószéken, s ‘karácson másod­
napján már az egyházközség lelkészévé választotta 1 4 2 szava*
zattal 1 4 ellenében.
Állomását 1 8 6 5 febr. 9-én foglalta el, s az azóta lefolyt
idő, majdnem három évtized, a lázas tevékenység, a régi mu­
lasztások pótlásának korszaka, minden nevezetes mozzanatánál
munkában találjuk Nagy Lászlót, nem csak akkor, ha egyház-
községe és városa, hanem akkor is, ha vármegyéje és egy­
házmegyéje történelmét lapozzuk. Legtöbbször az elsők között,
az utolsók közt soha.
Ott működik Szilágy-Somlyó községi népiskolái létesí­
tésénél, a krasznamegyei takarék-pénztár megalapításánál, a
Somlyói kisded-óvoda megteremtésénél. Nyomdát alap it; létre
hozza Szilágy-Somlyó első lapját, stb. stb. Szóval, nincs e kis
városban e 30 év alatt keletkező egy oly társadalmi, egyházi és
ember-baráti intézmény sem, melynek születéséhez, fejlődéséhez,
virágzásához Nagy László neve ne volna hozzá-fűzodve.
Egyházmegyéje érdekében, mely érdemei elismeréséül
18 8 4 , márc. 30-án közfelkiáltással esperesévé választotta, mun­
kásságát már mint másfél éves pap megkezdette a dézma
verifikálásával, S e munkájának köszöni ez egyházmegye 23
egyháza kisebb-nagyobb mértékben jövőjének lét-alapját.
Ott találjuk a vármegye gyűlésein, a bizottságokban,
mindenütt, a hol dolgoznia kell. Most Kolozsvárra útazik egy­
házmegyéje érdekében, majd Budapesten zörget a miniszte­
reknél szeretett vármegyéje épségben hagyásáért.
Részt vesz a politikai mozgalmakban, s természetes,,
még inkább az egyházpolitikában, hol érdemei, fáradozásai
kellő méltatásban is részesültek. Az erdélyi ref. egyházkerület
i 55-
1886-ban Igazgató-Tanácsossá, 1888-ban konventi taggá, 18 8 9 -
ben közügy-igazgatóvá (generális direktor), két Ízben (utoljára
1891-ben ) zsinati képviselővé választja.
É s Ő e sok oldalú feladatok mindeimkének mint egész
ember igyekezett megfelelni. Utolsó időben is ott volt min­
denütt, hová a közbizalom hívta, tett-vágya, lelke küldötte.
Pedig, a test már gyenge, beteg volt.
Haláláról mély gyászba borúit családján kívül az erdélyi
evang. református egyházkerület állandó Igazgató-Tanácsa, a
szilágy-szolnoki egyházmegye, s á Somlyói egyház adtak ki
gyász-jelentőket,
A köz-épületeken gyászlobogók hirdették, hogy a ref.
parokhián kiterítve fekszik az anyaszentegyháznak,. az egyház­
megyének, s Szilágy-Somlyó városának egyik vezér-embere,
a' közéletnek buzgó munkása, a nemzeti kultúrának fárad­
hatatlan harcosa.
A veszteség nagyságát mutatta az is, hogy Szász Domokos,
püspök aa. Kolozsvárról a lesújtó, hir vétele után azonnal útra
kelt a ravatal felé.
A temetés előtt az egyházmegyéből nagy számmal össze­
gyűlt lelkészek tisztelegtek a főpásztor előtt, kiket Visky Pál
egyházmegyei jegyző vezetett.
A temetés délután 5 órakor vette kezdetét. Megjelentek
a különböző testületek, egyházak, s iskolák küldöttei.
A gyászoló közönség meghatva állott a ravatalnál. A
‘zilahi tanitó-képző intézet növendékeinek gyász-dala után, Visky
Pál, egyházmegyei jegyző mondott imát. Bartha Dezső egy­
házmegyei aljegyző gyász-beszédében híven rajzolta a vesz­
teséget, s jellemezte a halottat, mint papot, család-apát és
embert.
Erre megint a tanitó-képző növendékeinek gyász-éneke
következett, mire Szász Domokos püspök mondott oly remek
szónoklatot, mely a közönség szemét könnyekkel töltötte meg.
Ecsetelte az egyházkerület veszteségét, s emlité a ju­
talmat, melyben részesülnek azok, kik a közjóért önzetlenül
munkálkodnak. El-elfogódott, midőn a köztük harminc év óta
fennálló benső, s őszinte barátságról szólt.
A lelkészeknek, s tanítóknak éneke mellett megindult
a szomorú menet. A koporsót a lelkészek felváltva vitték.
A menet élén a tűzoltó zenekar haladt, gyászdalokat zengve.
A nap már végső sugarait vetette a Magúra oldalán a tavaszban
felvirágzó temető-kertbe, midőn oda a gyászmenet megérkezett.
A simái Csák Aladár, peéri ref. lelkész, a boldogult
egykori káplánja, mondott meleg búcsúzót. Azután, a föld hideg
zuhanása hallatszott, elfödve egy nemes szivet, egy igen-igen
hasznos, tevékeny életet.
Különfélék.
= Szász Domokos, püspök aa. e hó 10-én, Buda­
pestre útazott a Baldácsi-alapitványt intéző bizottság ülésére.
= Nagy László, sziL-szolnoki esperes halála miatt,
a célba vett generális vizitáció el nem marad, de halasztást
szenved. Természetes dolog, hogy e nagy kiterjedésű egyház­
megyénk leendő új vezetőjének tájékozni kell magát. Egyik
gondnoka, és esperese is elhalván rövid idő a latt: az össze­
kötő szálakat valakinek egybe kell kötnie. Addig békesség
legyen. Meg is lesz ; mert a fájdalomnál nagyobb kiengesztelő
erő nem létezik. De, hisszük, hogy a szil.-szolnoki egyház­
megye, mint a Főnix ön-tüzébol, az átélt csapásból, a meg­
levő alapokon, új életre kelve, halad tovább ama nemes cél
felé, mely kijelölve áll előtte.
 156. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
= Velünk együtt kezdték a zsinatot az evang.
lutheránusok 1891-ben . Még emlékszünk azokra a felemelő
együttes ülésekre, melyek szárnyakat adtak lelkűnknek. A z­
után, ők is tanácskoztak, mi is. Ők egészen új fundamen­
tumot vetettek. Mi toldoztunk-foldoztunk ; rontottunk és javí­
tottunk. É s munkánkat bevégeztük. Csak a szentesítés van
hátra. A lutheránusok ezt már meg is nyerték. A napokban
tartották meg befejező, negyedik egyetemes zsinatukat és meg
is köszönték Ő felségének, hogy hozott törvényeiket megerő­
síteni kegyesk edett. Hát, a miénk hol késik az éji homály­
ban ? Ú gy tudjuk, fel van terjesztve. Mi késlelteti ? Tán csak
nem fedezett fel benne a kultusz- és igazságügyminiszter vala­
melyes forradalmi tendenciát, a melyet ugyancsak meg kell
okumlálni, nehogy megártson. Akarjuk remélni, hogy ily meg­
fontoló lassúság mellett is, csak életbe fognak lépni új tör­
vényeink a milleniumra, mert különben a harmadik decennium
is a nyakunkba omlik.
== A tiszáninneni egyházkerület ápr. 25-27-én
tartotta meg tavaszi évi rendes közgyűlését, és nagy több­
séggel elhatározta, hogy feliratot intéz az állam-kormányhoz,
melyben követeli, hogy az 18 6 8 . 53-ik törvénycikk 12-ik fe­
jezete épségben fentartassék. Ilyen értelemben fog átírni a
többi egyházkerületekhez, az evangélikusokhoz és az unitá­
riusokhoz is, hogy hasonlót cselekedjenek E szerint, a mi
egyházkerületünknek is lesz alkalma, megtenni nyilatkozatát,
és egy pillanatig sem kételkedünk, hogy az nem fog más
lenni, mint a tiszáninneniek álláspontja. Mi kész szívvel fo­
gadjuk a kormány egyházpolitikai programmját, azoknak meg­
valósításában legjobb erőnkkel támogatjuk, mert azok feltét­
lenül szükségesek, és hasznosak a magyar állam megerősö­
déséhez; de, olyan protestáns ember nem létezik Magyar-
országon, a kit elbolonditni lehetett volna, vagy lehetne ezután
is azzal, hogy az egyházpolitikai programm megvalósítása ránk
H IV A T A L O S R ÉSZ.
117 1-18 9 3 . KÖ RLEVÉL,
v a la m e n n y i é r d . ev. r e f k o llégiu m m élts . t. E lö ljá ró sá g á n a k .
A közoktatási m. kir. minisztérium f. é. 8 ,5 2 0 sz. a.
kelt fölkérése folytán, tudatjuk, hogy a Höltzel és társa magyar
földrajzi intézetnél újabban a következő térképek jelentek meg.
1. A magyar korona országainak hegy- és vízrajzi tér­
képe. Kiadatott a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbí­
zásából, tervezte és rajzolta Kogutowic Manó. A z eredeti ada­
tokkal összehasonlította Lóci Lajos, egyetemi tanár. Budapest,
1 892 . E fali térképnek, vászonra húzva, lemezborítókban nettó
ára 4 frt. 75 kr. bolti ára 5 frt. 7 5 kr. vászonra húzva s
lécekkel ellátva, nettó ára 6 frt. bolti ára 7 frt.
2. A magyar korona országainak kézi térképe. A val­
lás és közoktatásügyi miniszter megbízásából. Budapest, 18 9 3 .
Nettó ára 15 kr. bolti ára 1 8 kr.
3. Palesztina, a bibliai események színhelye. Berec Antal
és Cherven Flóris közreműködésével, tervezte és rajzolta Kogu­
towic Manó. A vallás- és közokt. miniszter megbízásából. Buda­
pest, 18 9 2 . E kézi térképnek nettó ára 1 5 kr. bolti ára 18 kr.
Fölkérjük a m. t. Elöljáróságokat, hogy e térképeket,
középiskolai használatra s e célból való beszerzésre ajánlják.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától, K o ­
lozsvárit, 18 9 3 . május 5.
P a r á d i K á lm á n , S z á s z D om okos ,
tanügyi előadó. ref. püspök, mint elnök.
3 2 0 -18 9 3 - M E G H ÍV Ó .
A széki egyházmegyének június 6-ikán d. e. 9 órakor
Szamosujvárott tartandó közgyűlésére a t. tagtárs urakat tisz­
telettel meghívom. A gyűlés tárgyai: esperesi, tanácsi, tan­
ügyi jelentések, az orsz. közalap, a köz- és gyámintézeti pénz­
tárak megvizsgálásáról szóló jelentések, az özv. árvái gyám­
intézet alapszabályainak módosítása, egyházmegyei algondnoki
állásra kijelölés, kérvények és indítványok. Isteni tiszteletet
tart Sófalvi Károly, m.-décsei lelkész afia. Megelőző nap d. e.
9 órakoT tanácsülés, és házassági törvényszék, d. u. 3 órá­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
19. szám.
nézve rekompenzáció lenne a 68-iki törvény eltörléséért. Tessék
megvalósítani az 18 4 8 . 20-ik törvény-cikket; tessék szekulá-
rizálni az egyházi javakat: akkor aztán beszélhetünk a 68.
5 3 . törvény-cikk eltörléséről; de míg ezek be nem követ­
keznek, a világi javakban dúskáló klérus prozélita-csináló fana­
tizmusa előtt le nem tesszük azt a fegyvert, melylyel évszá­
zadokon keresztül kivívtuk és megtartottuk Magyarország
szabadságát, és a valóságos szabadelvüséget.
= Szabó Jenő, most már barátosi ifjú lelkésztár­
sunk költeményei az egyszerű « V e r s e k » cim alatt megje­
lentek tizennégy ives kötetben. Á ra 3 korona, diszkötésben
5 korona. Előszeretettel viseltetünk a költő-papok iránt, mert
a szépnek szeretetét és az eszmények tiszteletét véljük fel­
fedezni bennök, és ezek nagyon is az ők világához tartoznak. E
fiatal embert már előnyösen ismerik olvasóink e téren lapunk­
ból is. Most, hogy kötetéből előttünk áll egész egyénisége,
elmondhatjuk, hogy poétái vénája több a dillettántizrausnál,
és a ki e költeményeket megszerzi, és elolvassa, sok jó órát
fog szerezni magának, mert egy temperamentumos, szellemes
emberrel társaikodott.
= Értesítés. Mostanában több helyről hozzám inté­
zett kérdés alkalmából, szükségesnek látom, lelkésztársaim­
nak becses tudomására hozni, hogy « A z ú j v é d t ö r v é n y
é s u t a s í t á s l e l k é s z e k e t , p a p n ö v e n d é k e k e t , ta-
nitókat és tanítójelölteket illető szakaszai» cimü, 18 8 9 . évben
megjelent munkámból még nehány példánynyal rendelkezem.
E g y példány ára 30 k r a j c á r , mely összeg címemre, Kassára,
küldendő. Kassa, 1 8 93 . május 4. Révész Kálmán, ref. lelkész.
= A nagy-enyedi ev. ref. tanító-képző intézetben az idei
tanitó-képesitő Írá sb e li vizsgálatok május 31-én, a s z ó b e lie k jú­
nius 26-án kezdődőleg fognak megtartatni. Folyamodni kívánók ok­
mányokkal fölszerelt kérvényeiket f. é. május 24-kéig terjesszék be
az igazgatósághoz. Nagy-Enyed, 1893. május 9. N a g y L a jo s , ké-
pezdei igazgató.
tól kezdve gyámintézeti és P a p i É r t e k e z l e t lesz. Ez
úttal felhívom paptársaim közül azokat, kik egyházközségük
számadásait, valamint a központi és egyházmegyei fizeten­
dőket még be nem küldötték, hogy azokat számvevő afiához
azonnal beküldeni el ne mulasszák.
Szék, 18 9 3 . május 4. S o m k erek i M ik ló s ,
______ ref esperes.
495- * 893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ref. egyházkerületben a kolozs-kalotai ref.
egyházmegyébe kebelezett s z . - l ó n a i egyházközség papi ál­
lomására ezennel pályázat nyittatik:
Javadalom : lakás, gazdasági épületekkel és 1 3 9 7 frt.
47 kr. fizetés, melyből 1 0 3 7 frt. 7 kr. dézmak ár pótlás, a többi
a hívektől begyülendő kepe és közmunkalétel váltság és a
kánoni ka porció hivatalos becsértéke.
A megválasztandó az egyházmegyei özvegy-árvái és papi
temetkezési intézetnek kötelezett tagja s mint ilyen, a meg­
állapított évi járulékokat és illetményeket hordozni köteles.
Pályázati határnap jun. 18 . Folyamodványok nagy tiszt.
Deési Gyula, esperes aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárit, 18 9 3 . május 9. S z á s z D o m o ko s ,
erdélyi ev. ref. püspök.
6 5 9 -18 9 3. H IR D E T M É N Y E S I D É Z É S V Á L Ó P E R B E .
Sándor Mária, dályai lakós, ev. ref. vallásu, György
Ferenc, jásfalvi lakós, ev. ref. vallásu férjét, ki őt h á r o m
évvel ezelőtt hűtlenül elhagyta, és azóta sem tartózkodási he­
lye, sem életben léte felől tudomása n in cs: ezennel hirdet-
ményesen idézteti válóperbe, mától számítandó hat hónap
alatt, azon figyelmeztetéssel, hogy akár megjelenik, akár nem,
idéztető válóperét az udvarhelyi ev. ref. egyházmegye házas­
sági törvényszékén megkezdi és le fogja járatni
A z udvarhelyi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalá­
tól. Kecsetben, 18 9 3 . május 8-án. M e n y h á rt A n d r á s ,
ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
i:illllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII|]||llll1lllllllllllllllllllllllll|llllllllllllllllllllllllllllllltMlllllllllllllllllllllllllMllIlllllllllllllllll||||||||||||||||||||lllllll|||l||||||||||||||||||||||||||||||||||M||||[||||||||||l|||||||||i||||||||H

XXHI. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Május 18. 20. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, télévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyanitca 9 . sz.

és váljék az ő ige-hirdetése Krisztus anyaszent-

egyházának gyarapítására.
F ü n k ö s t.
Nagy-Enyeden, 1893. május 13-án.
Kegyelem és békesség nektek istentől, a mi Józsa Zsigmond, Dr. K ovács Ödön,
a theol. akadémia igazgatója. a jegyző tanár helyett.
atyánktól, és az ur Jézus Krisztustól!
A tanítványok kicsiny csoportjától végbúcsut A közalapról.
vevő Krisztus békességet Ígért a hátra hagyottak­
Az 1 881 . évi zsinat, mint reformált anyaszent-
nak. és adta is nekik «amaz ő békességét»,melyet
egyházunk legfőbb törvényhozó testületé, örökre
ő a folytonos üldöztetés és a kereszthalál keserű
maradandó nyomokat hagyott ennek életében;
kínjai között is mindvégig megőrzött, melyet «e világ
nem csak azért, mert a korszakot alkotó 1791-ik
el nem rabolhatott tőle», mert a léleknek istennel
évi óta a kedvezőtlen viszonyok, s a beállott stábiliz-
való kibékülésében, a mennyei atya örök bölcsessé­
mus miatt több nem tartatott; hanem, főleg, mert
gébe, kiapadhatatlan szeretetébe vetett tántorit-
ekkor ment határozatba a hozott, s életbe léptetett
hatlan bizalomban, és ezen alapuló megnyugvás­
törvények rektifikálása végett annak tiz évenkinti
ban állott.
tartása, s mindenek felett, ekkor létesittetett az
Krisztusnak ezen örök becsű adományába ke­
akkora hiányt pótló konvent és közalap.
resztyénvallás ezen felülmúlhatatlan áldását, a lélek
Mekkora különbség a kettő között; az egy
zavartalan, derült nyugalmát, a lelkiismeret bol­ célra törekvésnek minő két irányú nyilatkozata!
dogító békéjét örökölték is mindazok, kik igaz Mig amott őseink, az egyháztörténelem tanúsága
hittel, odaadó szeretettel ragaszkodnak Krisztus­ szerint, protestáns egyházunk legmostohább idő­
hoz, az ő vallásához, és az ő mennyei atyjához.
szakában az önfeláldozásig menő törhetetlen elszánt-
De, ezen hitet és szeret etet csak a keresz­ sággal egyházuk alkotmánya, s lelkiismereti szabad­
tyén hívők közösségében, Krisztus élő testében, ságuk biztosítása érdekében küzdenek, addig emitt
az élő keresztyén anyaszentegyházban tehetjük sajá­ reformált anyaszentegyházunk vezérei az idők viha­
tunkká. A keresztyén egyház azon csatorna, melyen rai által megrongált, s belső berendezésében, fejlő­
át Krisztus, Krisztus vallása, vallásának áldásai mi désében hátra maradt épület javításán fáradoznak.
hozzánk átszállanak ; ezen csatornán át költözik Amott a világosságnak a sötétség, a szere­
be lelkűnkbe ama vigasztaló lélek, kit Krisztus tetnek a szeretetlenség, a szivet nemesitő igaz
küld az atyától, ki a liuságnak lelke, mert «bizony­ vallásos hitnek a káros rajongásig fajult vakbuzgó­
ságot teszen a mi lelkűnkkel együtt, hogy mi isten­ ság elleni törhetetlen küzdelmét; emitt reformált
nek fiai vagyunk, hogyha pedig fiák, tehát örö­ anyaszentegyházunk fejlődését előmozdító, annak
kösök is, istennek örökösei, a Krisztusnak örökös nagygyá, boldoggá léteién fáradozó lelkek gondos
társai; ha ő vele együtt szenvedünk, hogy ő vele körültekintését szemléljük.
együtt dicsőüljünk.» Azonban, nem lévén célunk, a kettő közötti
A keresztyén anyaszentegyház megalapítá­ különbséggel bővebben foglalkozni, lássuk az utób­
sának, isten lelke hatalmas csudatételeinek hirdeté­ binak a már életbe léptetett, s igy múlttal biró két
sére küldjük a pünkösti szent ünnepi napokra------ legfontosabb intézményét: a konventet és köz­
kedves tanítványunkat, kívánva,hogy dicsőüljön meg alapot, s ezek közül is, célunkhoz képest, szóljunk
az ő ünnepi követségében is isten lelkének ereje? az utóbbiról.
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Alig egy hónapja, hogy az egyetemes kon-
vent, melyről kezdetben sokan azt hitték,hogy csak
a papválasztás háromszori megfelebbezésére való,
befejezte évi áldásos működését.
Bevégzett tárgysorozatának egyik legfonto­
sabb része a «Közalap»-ról szóló számadás tiz évi
eredménye és forgalmának előterjesztése volt.
Bizonyára, nincs e becses lap tisztelt olvasói,
sőt reformált anyaszentegyházunk tagjai között
egy sem, kinek lelkét az eredmény hallatára az
isteni ogondviselésbe vetett hit felemelő érzete ne
hatotta volna á t ; ki ne adott volna hálát istennek,
hogy sokat szenvedett anyaszentegyházunkat lát­
noki lélekkel felruházott vezérekkel áldotta meg,
kik egyházunk legjelesebb, legbuzgóbb férfiaít fél-
századon át foglalkoztató, de minden igyekezet,
minden nemes törekvés és buzgólkodás mellett,
célt nem érhető eszmét, diadalra segítették.
Egyházunk ez elévülhetetlen érdemeket szer­
zett nagyjai közül ma még sokan élnek, s meg­
elégedéssel tekinthetnek a közalapra, mint ama
napok hatalmas alkotására.
A kicsiny makk sudárba szökkent gazdag
lombkoronát is hajtott; most már csak tovább
kell ápolni, éltető vizek csatornáival kell körül
venni, talaját kell kövériteni.
De, vájjon ez történik-e r Vájjon, a közalapot
megteremtő nagyjaink lelkesedése, igaz vallásos
buzgósága, s az egyház szeretete által felfakasztott
éltető vizek forrása egyenlő méretü-e ? Vájjon, a
megvalósítandó nagy célokkal egyenlő léptekben
halad-e buzgóságunk, áldozatkészségünk r
Nekünk úgy tetszik, hogy nem. Úgy tetszik,
mintha a gyors emelkedésben stagnálás, sőt vissza­
esés állott volna b e ; mintha, a sziveket hevítő
buzgóság lényegesen megcsappant volna.
A közalap végrehajtó bizottságának jelen­
tése is ezt bizonyítja.
Hét év alatt, 18 8 3— 1890-ig, az első évi be­
valláshoz képest húsz százalékra tehető a közalapi
adó csökkenése, s mig 1890-ben 23,765 forint 29
kajcárral kevesebb folyt be, mint 1889-ben, addig
1891-ben még elszomorítóbb eredménynyel állunk
szemben.
Ezen tapasztalaton nyugvó igazság fájdalmas
érzése ösztönözte a konventet is bizonyára a gátló
akadályok lehetőségig való elenyésztetésére,illetve,
a közalap bevételeinek lehető szaporítására, midőn
útasitotta közegeit, hogy személyes rábeszéléssel
igyekezzenek a hívek önkintes bevallását minél ked­
vezőbb mértékben eszközölni.
20. szám.
Vájjon, helyesen cselekedett-e i Vájjon, ezen
ismételt eljárásnak lesz-e kedvezőbb eredménye r
Nézetünk szerint, nem ; mert, bát a személyes
rábeszélés hatását nem tagadjuk, ez esetben attól
nem sokat remélhetünk.
Megmondjuk, miért. Mert ez irányban már
minden lehetőt megtettünk, s mert a mái világban,
midőn áldozatkészségünk oly sokfelől vétetik na­
ponkint igénybe, vajmi kevesen hajlandók, hogy
önkint állandó nagyobb terhet vegyenek magukra.
Mi a közalap bevételei folytonos csökkené­
sének okát a XH-ik adó-osztály mellé, a legkisebb
20 krajcár, a legnagyobb 40 forint, a XIII, illetve
XlV-ik fölvételében, mert ez által a legtöbben ebbe
iratkoztak be, és abban találjuk, hogy az önkintes
bevallások a legnagyobb rábeszélés mellett sem
vihetők teljesen keresztül.
Igaz ugyan, hogy a kezelési szabályok 6-ik
szakaszában fel van hatalmazva a presbitérium, azt
helyesbíteni, de a mely lelkész azt megpróbálta,
keresztül vinni, az tudja, minő darázs-fészekbe nyúlt.
Épp ezért, nézetünk szerint, a rábeszélés által
eszközlendő önkintes bevallás helyett, sokkal cél­
szerűbb lett volna, vagy az 1883-ik évi Kolozsvártt
tartott konvent által felvett 13. illetve, i4-ik osz­
tályt (1 o kr.) törülni, illetve, visszamódositani; mivel
évi 20 krt. a legszegényebb is fizethet; vagy pedig
a terhet az állami adó után bizonyos százalékban
kivetni, s az állami közegek által felszedetni, ez
utóbbi annyival inkább, mert ez esetben a filiákban
s főleg a diasporákban lakó, s legtöbb esetben főúri
híveink is fizetnék az őket illető részt, mig igy a leg­
többen azt sem tudják létezik-e a közalap ?
Ez esetben sokkal hathatósabb mértékben
teljesülne a közalap egyik lelkes teremtője,Lónyai
Menyhért, következő jóslata: «Ez az intézmény fej­
lődni fog, s isten segedelmével, folyton gyarapodva,
oly terebélyes tölgygyé fogja magát kinőni, mely­
nek árnyéka alatt a késő utódok védelmet találnak
a jöhető viharok között»
A «Vallásos estélyek Kolozsvárit»
cimü cikkhez.
A szellemi munkásság terén alig van oly mozzanat,
mely ha őszinte, igaz meggyőződés, s az igazság vezérli,
az ember javára ne volna jótékony hatással. Az ember
a cselekvés ezen terén mig egyfelől önmagának erejét
edzi, s szárnyakat növel, hogy tudjon fölemelkedni gon­
dolatban a végtelenhez, s kutassa az emberi értelem által
még föl nem fedezett titkokat, másfelől ember-társainak
az ismeretek szerzését könnyíti meg, s a hol az ismeretek
 20. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. I 59*

szerzése iránti vágyódás föl nem ébredt, ott azt felkölti, benned, ifjú koromban. Adja az ég, hogy törekvéseidet
s a felköltöttet tovább fejleszti. oly siker koronázza, mint a minő lelkesedéssel csüngsz
E kettős célnak kellene vezérelni minden szellemi pályádon!»
munkást, s az eredmény nem csak hogy ki nem maradna, E g y más alkalommal más lelkészekkel találkoztam,
hanem fokozódnék még ott is, hol a szellem munkása kik közt éppen a «Vallásos estélyek»-ről folyt a beszél­
egészen az ismeretek utáni vágyódás fölébresztésénél kezd getés. Én is kimondottam e tárgyról véleményemet, mely­
tervének megvalósításához. E ponton kezdették a munkát ben hangsúlyoztam, hogy csaknem egyedül, a «Vallásos
azok, kik a «Vallásos estélyek» által akarták fölébreszteni estélyek» azon eszköz, mely által a hívek közönyösségét
a népnél a szunyadózó vallásos érzületet, s vágyakat óhaj­ a vallás iránt meg lehetne szüntetni.
tottak önteni a szivekbe, az isten utáni vágyódás szent «Barátom, szóla az egyik lelkész, most úgy látszik
tüzét, mely letörül a lélekről minden földit egy magasabb az ige a fő, melyért lelkesül; de jön idő, midőn látni fogja:
élet birhatásáért, isten országáért, lelke üdvéért. «a kenyér mindenek előtt.»
Mily szép, mily magasztos foglalkozás azon lelki- Pirulva hallgattam el szavai bevégzésével, mert lát­
pásztorokra, kik a megadott példát követve, híveik vallásos tam, hogy hivatása teljesítésében nem az odaadó szeretet,
érzületének fölébresztéséhez fognak, és hitet, meggyőző­ lelkesedés vezeti, hanem teendőit csak a kenyérért tel­
dést keltenek a hitetlenek lelkében, mely gyümölcsöt te­ jesíti. Eszembe jutottak nagytiszteletü Berde Sándor pro­
rem, ragaszkodást múltúnk megismertetése által egyhá­ fesszor urnák, a múlt kerületi gyűlésen mondott, szavai
zunkhoz azokban, kik egyházunk kötelékét elhordozha- s most érzem azoknak igazságát. «Lelkesedést kell ön­
tatlan igának tartják, s lelkesedést, küzdeni hitök igaz­ teni papnövendékeinkbe s akkor kevesebb tudománynyal
ságaiért. is nagyobb eredményt mutathatnak föl,» körül-belüi ezek
Ezeket a gondolatokat újította fel lelkemben Vajda valának mély értelmű szavai.
Ferenc aának e lap 13-ik számában megjelent «Vallásos Külföldön a «Vallásos estélyek» gazdag gyümölcsöt
estélyek Kolozsvárit»cimü cikkecskéje; s ezen gondolat termettek, ugyannyira, hogy ott nem prédikál a pap az
hatása alatt említek fel egyetmást, melyek a vallásos esté­ üres padoknak, hanem a hívek szép számú közönségének.
lyek meghonosulását akadályozzák, mivel éppen lelké­ Ha ott a «Vallásos estélyek» és gyermek isteni tisztele­
szeinktől hallottam egy alkalommal azokat, midőn a Vajda tek eredményt szültek, miért lennének sikertelenek nálunk ?
által fölemlített, s föntebb felhozott módon nyilatkoztam Én nem kételkedem, hogy a «Vallásos estélyek»
a vallásos élet megelevenitéséről. tartása által nálunk is eredményt lehetne elérni; sőt, hogy
Múlt évben szóltam a vallásos életnek megeleveni­ mindenütt meghozná azon sikert, mely után egyházunk
téséről egy lelkész jelenlétében. Szavaimra az öreg pap minden lelkipásztorának, ha hivatását be akarja tölteni,
igy válaszolt: törekednie kell.
«Hja, kedves Öcsém, én is igy beszéltem a theologai A kellő sikernek csak kezdetéhez is évtizedek kelle­
kurzus befejezésekor. Ideálista voltam, eszméim megvaló­ nek, mivel az eredmény sok helyen csak úgy remélhető, ha
sítására törekedtem ifjúi hévvel, lelkesedéssel; de, hasz­ annak kivívásához, gyermek-istentiszteletek tartásával, a
talan, mert az eredmény kimaradt, sőt sokszor igazság­ gyermekekből új nemzedéket nevelünk. E nevelés, a gyer­
talan vádakkal illettek híveim buzgó munkámért. így tör­ mek istentiszteleten kívül, a vallás tanításának újjászerve­
tént aztán, kedves öcsém, hogy fölhagytam törekvéseimmel, zése, a lelkészek lelkesedésének fölkeltése által lehetséges,
s a szellemi téren, az egyházi élet megelevenitése körül,csak mert bizony sokan vannak, kik nem a sikertelenség miatt
annyit teszek, mennyit az egyházi törvények előimak.» nem törekednek a vallás-erkölcsi élet megelevenitésére,
«A tiszteletes ur, szólék én, nem birt elég erős ki­ hanem azért, a mint egyik professzorom kifejezte magát,
tartással ; mert, ha birt volna: akkor munkája gyümöl­ «mert nincs meg bennök az arra-valóság.»
csében gyönyörködhetnék.Mert,ha a felnőttek kigúnyolták A vallás-tanitásának újjászervezése, gyermek-isten­
törekvéseiért, nem kellett volna azonnal kétségbe esnie. tiszteletek behozatala, kapcsolatban a vallásos estélyek
Kérem, ha reformátoraink, első híveink elég erősek voltak tartásával, a Vajda által említett módon, a sikert bizto­
az általuk elhintett és befogadott magvakat, ha kellett, sítaná, mert a két első eszköz által biztos fundamentu­
vérükkel öntözve, kikelteni; ha képesek voltak, az ember- mot építenénk a harmadik befogadására. Ekkor a lelke­
feletti küzdelemben hitüket föntartani, s eszméik diadalát sedést is felköltenék az egy- és más helyen elért eredmé­
remélni, úgy nekünk sem szabad, kétségbe esni az első nyek s birna minden lelkipásztor elég lelki erővel, küzdeni
sikertelenségek miatt, melyek munkánkat követték. Újabb a vallás, erény, emberi magasabb rendeltetés megvalósí­
és újabb próbát kellett volna tennie, s bizonyosan mun­ tásáért, melyek azért, hogy semmi világi értékkel nem
káját, siker koronázta volna. Ha nem boldogult a felnőttek­ bimak, nem lennének közönyösök a mai kor lelkészei előtt.
kel, növelhetett volna egy új nemzedéket, melyben pezsegne
a vallásos élet, s oly gyönyörűséggel nézne annak tagjain
végig, vagy még nagyobbal, mint ama szép gyümölcsösen, Falusi levelek a szerkesztőihez.
mely gondos kezeinek munkáját hirdeti. Az ifjúságot kellő 1.
tapintattal mindig könnyen lehet hajlítani.» Nagytiszteletü szerkesztő ú r! Békesség és egyet­
«Igazad van, öcsém, elméletileg; de lásd, az ilyen esz­ értés mi közöttünk. Mert, kérem alássan, én falusi gazda­
mék soha sem valósíthatók meg. De hagyjuk ezt, majd ember vagyok ugyan, de jó keresztyén és vastag nyakú
meglátod, hogy az én koromban te is igy fogsz szólani kálvinista. Szorgalmatosán hallgatom a pap prédikációját,
ifjú barátodhoz. Én szavaid hallatára önmagamat látom eljárok a presbiteri és egyházközségi gyűlésekre, kötelessé­
 160. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
geimet pontosan teljesítem. Ezt mások is tudják. Ezért a
szomszédság, sógorság, aty afiság, komaság előtt nagy a tekin­
télyem és befolyásom. Dicsekedés nélkül mondhatom, hogy
mindent az én belátásom és utasításom szerint cselekesz-
nek, még a pap prédikációját is az én felvilágosításom, ma­
gyarázatom teszi épületessé. Ez legnehezebb feladatom, mert
a mi papunk egészen elmaradt a mái világtól, a gyakorlati
élet kívánalmaitól, ragaszkodik a bibliához, az evangyeliom-
hoz, a kijelentéshez, hiszen az istenben, a Jézus Krisztusban,
az örök életben, jutalomban, büntetésben, és sok más, magát
túlélt orthodox tanításokban, melyeket a felvilágosodott kor­
szellem nevetségesnek ítél. Ezeket kell a tudomány, felvilá­
gosodás, miveltség, haladás érdekében ellensúlyoznom, hogy
legyen végre-valahára világosság, és a föld népe ne botor­
káljon sötétségben. Nem is tudom, hogy a papokat miért
nem nevelik a mi ízlésünknek, világi szükségleteinknek
megfelelőleg; miért nem tanítanak nekik más tudományt,
mint azokat az elvont theologiai tudományokat; miért nem
ismertetik meg velők a hasznos mesterségek gyakorlását,
hogy ne legyenek oly élhetetlen koldusok, hanem élelmes
gazdagok. Ekkor lenne tekintélyük, társadalmi állásuk, be­
folyásuk, mig igy csak nekünk vannak terhűnkre, kiknek
tartani kell őket. hogy étien meg ne haljanak. A papok
nem magukért, hanem érettünk vannak; nekiek azt kell
tudni, azt kell cselekedni, a mi nekünk már itt a földön
nagy kamatot hajt; nekünk nem mennyei, hanem földi kin­
csekre van szükségünk ; mi csak földi kenyeret éhezünk,
nem pedig istennek igéjét, mely, a mint ők tudják, az ő
szájából származik.
Templomaink igen puritánok, ridegek; minden cél,
Ízlés és számítás nélkül vannak berendezve, azért konganak
az ürességtől. Mennyivel praktikusabb lenne, azokat a bonc­
tan, gépészet, építészet, kertészet, gazdászat, s más, a gya­
korlati élet körébe tartozó szemléleti képekkel díszíteni fel.
Ekkor semmi nehézségbe nem kerülne, p. o. a ragadós
marha-tüdőlob meggátlása érdekében gyakorlati felvilá­
gosításokat adni, a kolera bacillusairól előadásokat tartani,
sőt a börze-spekulációk számára is lehetne szemléleti tár­
gyakat használni. El kell ismerni, hogy a jeruzsálemi temp­
lom az akkori szükségletnek teljesen megfelelt, mennyiben
voltak ott galambárusok, pénzváltók eladók és vásárlók.
Eljött az ideje, hogy az akkor elkövetett hibát, s az emberi
haladás természetes fejlésének erőszakos megzavarását csak
nem kétezer éves sikertelen kiserietek után jóvá tegyük.
Erre pedig első lépés a szemléleti képek beszerzése. És
itt felhívom az érdeklődők figyelmét arra a körülményre,
hogy évenkint több papi állomás van üresedésben. Ezek­
nek interkáláris jövedelmeit, s az adminisztráns papot illető
ily nemű fizetségeket sokkal gyakorlatibb volna, a fönn
jelzett átalakításokra fordítani, mint a templom-építési köl­
csöntőke törlesztésére vonni el a beszolgáló lelkésztől. A mi
a papot illeti, reá nézve mindegy, akár erre, akár arra vonják
el az őt illető interkáláris jövedelmet, de nem mindegy a
korszellem követeléseire nézve. A papokat úgy is mi fizet­
jük, mi tartjuk, tőlünk élnek, jogos követelés tehát, hogy az,
a mi csak úgy az övék, ha mi adjuk: mikor azt nekiek
nem szolgáltatjuk ki, fordítsuk a mi gyakorlati szükség­
leteink kielégítésére.
Ezzel némileg kárpótolva lennénk azon üdvös intéz­
mények meghiúsulásáért, melylyel a papi imprudencia nyo­
20. szám.
morít meg bennünket. Nagytiszteleted városi ember s igy
nem tudhatja, ne is tudja meg, mily nehéz akadályokat
gördítenek azok a falusi kacor-papok a haladásnak em­
beri természetünkben rejlő rendes menete elé. Szintúgy
röstellem elbeszélni, hogy a mi papunk mint hiúsította
meg községünkben az önkintes tüzoltó-egyesület megala­
pítását; de ha már benne vagyok az igazság fürdőjében,
elmondom azt is. Történt pedig az úgy, hogy papunkat
fölkértük az alakuláskor korelnöknek, mert azt gondol­
tuk, hogy ő okosabb, mint mi. Alaposan csalódtunk. El­
követte ugyanis azt a tapintatlanságot, hogy mikor Bagoly
komám ott az alakuló gyűlés színén felkérte, hogy adjon
határozott és világos feleletet e két kérdésre «kell-e abban
az egyesületben fizetni és másodszor, parancsol-e valaki
abban az egyesületben?» a tiszteletes gondatlanul azt fe­
lelte, hogy «kell bizony fizetni, parancsol is valaki, hogy
rend legyen.» Ez a tapintatlan nyilatkozat azonnal lehü-
tötte a lelkesedést s miután Bagoly komám mindnyájunk
általános helyeslése között kinyilatkoztatta, hogy télivér
I liberális ember oly társaságnak tagja nem lehet, hol fizetni
kell s e mellett még parancsolnak is neki, hangos éljen
kiáltások között szétoszlottunk s ott hagytuk azt az im-
prudens papot, hogy legyen egyedül önkintes tűzoltó tár­
saság s feleljen minden tűzkárért. Ú gy kell neki, mi leg­
alább saját előnyünkre s lelkiismeretünk megnyugtatására
biztosítva vagyunk, ő pedig aratja azt, a mit vetett. Pedig
cselekedhetett volna sokkal okosabban, a mi neki semmi
kárt, nekünk pedig teljes megnyugvást és hasznot hozott
volna. Azt már nagyon jól tudja ugyanis a tiszteletes,
hogy a közpénztári illetékeket s más egyházi követelé­
seket mi nem fizetjük, tehát az eklézsia sem fizetheti, tehát
ezt már mi tudjuk helyesen, az esperes úr pontosan le-
i húzza a pap fizetéséből, miért fizessük hát mi ? Ha már
| a tiszteletes ezt az ő zsebéből kivett összeget felajánlja
j a tüzoltó-egyesület céljára: jót állok róla, hogy az oly
| csúfos kudarcot nem vall; valamint állítom azt is, hogy
méltánytalan eljárásról sem lenne oka panaszkodni, mert
volenti non fit injuria, mig jelenben akaratja ellen és saját
hibáján kívül vonják le fizetéséből.
1 Az ilynemű ellentétek elsimítására kellene egy való­
ban buzgó kálvinista papnak törekedni oly időben, mikor
a papi fizetések rendezése a küszöbön áll. Az én elvem
az, «legyünk méltányosak.» Lássuk csak. Én naponta egy
kaszásnak fizetek negyven krt,a mi papunknak napi fizetése
egyre-másra 80 kr. pedig sem nem kaszál, sem nem kapál,
j sem zabot nem hegyez. Nagyon helyén valónak ítélem
; tehát, ha az a sok, különböző nevek és címek alatt esz-
i közölt levonás a kaszás és pap napi fizetése közötti dif-
| ferenciát annyira a mennyire kiegyenlíti, csak azt nem
| helyeslem, hogy e levonásokat nem gyakorlati célok való-
j sitására fordítják. Ezen a véleményen van a nótárius is,
, rajtam kívül az egyetlen okos ember a faluban, csakhogy
| ő a negyven krt. is sokalja a papoknak s elégnek ítéli
| az asszonyok huszonöt kr. napidiját, mert a papok is szok-
| nyában járnak, mint azok, tehát nem érdemesek többre.
! Én nem osztom ezt a nézetet, bárha meg vagyok győ-
i ződve, hogy az az evangyelium, mit a jegyző hirdet, nem
pedig az, mit a pap prédikál; de itt tekintetbe kell venni
azt, hogy a pap még sem asszony s igy nem számíthat
1 mellék-jövedelemre.
 20. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Tartozom az igazságnak annak kijelentésével, hogy
mióta munkás részt veszek az egyházi ügyek intézésében,
egyszer, de csupán csak egyszer paptól is hallottam okos
beszédet. Hallottam pedig akkor, mikor az évi előleges
költségvetést állítottuk össze. Ez az okos beszéd abból
áll, hogy a szükséglet semmi esetre nem lehet több, mint
a fedezet; szükségségleti hiánynak lenni, nem szabad. Ezt
a példabeszéd igy fejezi ki «csak addig nyújtózkodjál,
mig a takaród ér.» Ennek nagy hasznát is vettük az adó­
tételek előirányzatánál. Kitűnt ugyanis, hogy az egyház­
nak évenkint húsz frtot kellene fizetni különböző adóne­
mekben, de csak öt frt. fedezet van. Megcselekedtük te­
hát azt az okos dolgot, hogy a költségelőirányzatba öt
frt. adószükségletet vettünk fel. Hanem ez is csak olyan
papi bölcsesség, melynek a gyakorlati életben semmi haszna
nincsen, mig az egyház körén belül igen praktikusan alkal­
mazható, nemcsak, hanem a papi fizetések nivellirozására,
a pap és egyháztagok békességes együttélésére célszerűen
értékesíthető expediens. Megvallom, nagyon szeretném,
ha az az okos papi beszéd a gyakorlati életben érvénye­
sülne, mert akkor az adómennyiséget, tetszésem szerint,
magam határoznám meg s lenne eszem, hogy azt minél
kevesebb összegre tegyem. Hanem, úgy vagyunk, hogy
a papok elvesztették hitelüket s ha okos dolgot monda­
nak is, azt senki sem hiszi el. Könnyű az egyháznak, mert
a pap fizetéséből levágnak akkorát mennyi elégséges a
takaró kitoldására, hogy Páké üsse Barátost, mint a szé­
kely ember mondja. Az meg éppen előny az egyházra
nézve, ha a műtét által a pap napi bére negyven krról
harminc, vagy harmincöt krral csökken, mert igy nolle­
velié a liberalizmus, egyenlőség, testvériség talajára terel-
tetik. Én legalább az ilynemű amputacióknak köszönhe­
tem, hogy a papbcrre nézve köztem és a nótárius kö­
zött felmerült differenciákat sikerült kiegyenlíteni.
Ezekből megítélheti Nagytiszteleted, hogy az egy­
házi ügyeket nagy figyelemmel kisérem, azok iránt nagy
érdeklődéssel viseltetem s Ígérem, hogy munkásságomat
a közügyeknek szentelem, az egyház érdekeit teljes erővel
előmozdítom, minek bizonysága e nyílt levél is. (Kérjük
a folytatást. S z e rk.)
Az egyházmegyékből
Az udvarhelyi egyházmegyéből.
Az udvarhelyi egyházmegye f. é. április 26. és 27. nap­
jain tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését, Sz.-Udvarhelyen.
A gyűlés megkezdése előtt istentisztelet volt, mely alkalom­
mal Sándor András patakfalvi ifjú lelkész afia prédikált, ki
nagy gonddal írott és jól előadott beszédével, melyben
papról, mint a jelenkor prófétájáról szólott, folytonosan ébren
tartotta a hallgatók figyelmét.
Istentisztelet végeztével, a templomtéri papi-lak tanács­
kozó termében kezdetét vette a gyűlés Menyhárt András, es­
peres afia esperesi jelentésével. A z esperesi jelentés egy rész­
ről szomorú, más részről örvendetes tapasztalatokat tartalma­
zott. Ugyanis, a «pax» alá bujtatott kultúrharc, a törvénytelen
útakon is folytatja működését; most is áldozatául esett alsó-
sóvalvi egyházközségünkben egy tizenkét tagból álló csoport.
(Az áttérés, mint törvénytelen, átíratott az alispáni hivatalhoz.)
Eklatáns bizonyítéka ez annak, hogy: «az ördög, mint ordító
ló i
oroszlán, szertejár, keresvén, kit elnyeljen.» Kétségtelen, hogy
az amúgy is gyengéket «nyeli el» könnyebben, de bármint
állna is a dolog, nem elég részünkről a passzív magatartás,
az idők jele éber figyelmet parancsol. Lépjünk akcióba; száll­
junk síkra a seregek istenének nevével, hisz oly sok felsé­
ges példa int buzditólag felénk! Ugyanazért, kedves lelkész
afia.: «Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy
lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei
atyátokat.» Hadd, lássuk, miként száll tova a tömjén-füst a
világosság sugarai előtt, miként ül diadalt az élő hit a lelki
vakság fölött! T i pedig: «Ne tévelyegjetek szeretett atvám-
fiai!» «szelídségben fogadjátok el a belétek ültetett igét, mely
képes, lelkeiteket megtartani.
Az egyházvizsgálat január 16-án vette kezdetét és be-
végzodött március havában. Az esperesi jelentésből kitűnt,
hogy a hívek között mindenütt béke és egyetértés van, ki-
vévén Ócfalvát, a hol egy a polgári életből az egyházi élet
terére átvitt torzsalkodás még mindig zsibbasztólag hat az
egyházi életre. Ugyanis, feledi itt egy nehány egyháztag, hogy
isten szent színe előtt mindenki egyenlő s eléggé el nem
ítélhető kicsinyeskedéssel verseng a templomi székek fölött.
Tudjátok meg kedves atyámfiai, hogy «isten a kevélveknek
ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.»
Az iskolák is megvizsgáltattak s úgy a magaviseletét,
mint a tanulásbeli előmenetelt illetőleg, az eredmény általá­
ban jónak mondható. Azonban, az is bizonyos, hogy egy pár
helyen a gyermekek többet tanultak volna, ha a taniró töb­
bet foglalkozott volna a tanítással. A templom veteményes
kertjeiben nem elég buzgósággal sáfárkodókkal szemben es­
peres afia. nem késett, az őket méltán megillető megrovással.
Vajha, nem sikertelenül hangzottak volna el intelmei: -ajha,
a jövő alkalommal örömmel lenne konstatálható, hogy azok, kik­
nek most nagyobb ügyszeretetei kellett volna tanusitaniok, kellő
odaadással nyesegették a gondjaikra bízott csemetéket. Mert,
«vájjon, szednek-e a tövisrűl szőlőt, vagy a bojtorjánról fi<ét?»
Egyházmegyénk földrajzi fekvéséből következik az a
kényes helyzet, hogy benn a felekezeti, a vidékeken pedig
a nemzetiségi küzdelemre állandóan készen kell állania, a
mihez hozzá tudva azon sajnos jelenséget, mit az esperesi
jelentés is igazol, hogy a gyengébb egyházközségek alig bír­
ják a napról-napra szaporodó egyházi terheket, egyházme­
gyénk sorsa nem mondható minden tekintetben kedvezőnek.
De, hadd számláljam elő az esperesi jelentés azon pont­
jait is, melyek minden lélekre és szívre csak megnyugtatólag
hathatnak. Örvendetes dolog, ugyanis, hogy igen sok helyen ál­
dozattal is építkeznek; templom-renoválás,új parokhiák építése,
vagy a régiek átalakítása által kívánnak megfelelni a kor köve­
telményeinek s igy adják elismerésre méltó jelét az élő hitnek.
a Dicsőségesen uralkodó királyunk, ő felsége, héjjasfalvi
egyházközségünknek iskolaépítésre nyolcvan, az égéinek pedig
templomépitésre ötven irtot méltóztatott, saját pénztárából,
legkegyelmesebben adományozni. Nemes lelkű királyunk élte­
tése követte az esperesi jelentés azon részét, melyben e fel­
séges királyi adományról emlékezett meg.
(Ve ge következik.)
Külföldi egyházi szemle.
A svájci szabad vallásnak igen frappáns következménye
játszódott le nem régen a berni nagy tanácsban. Ugyanis,
egy megválasztott képviselőt, ki szocialdemokrata-elveket val-
 162. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
lőtt. felhívtak az ülésben a szokásos eskü letételére; de ez,
mivel az esküformában benne volt az «isten engem úgy se-
géljen» és egészében véve is, az istenre hivatkozás rajta végig
vonult: megtagadta az eskü letételét, illetve, arra az istenre
való hivatkozást, a kit nem ismer, a ki nincs. Az eskü meg­
tagadása mindenfelé nagy kíváncsiságot szült, mindenki sze­
rette volna tudni, mi fog történni? A legtöbben, természe­
tesen, nagyon elitélték a képviselőt, de nem a liberálisok,
kik egészen helyeselték eljárását, mivel, mondták, az alkot­
mány 49-ik paragrafusa kizár minden vallási vonatkozást a
polgári és politikai jogok gyakorlása köréből. Ugyanazok a
liberálisok voltak ezek, a kik annyira vitték, hogy még abban
is alkotmány-sértést láttak, hogy a tanácsház ajtaja fölibe ez
van irva: «istennek, a mindenhatónak nevében.» Vájjon, azon­
ban, abban nem láttak-e, hogy Ők ilyen elveket hangoztat­
nak : Örökre kár, hogy Maine de Biran törekvéseit senki sem
utánozza, hogy felfedezzen valami olyan eszközt, melyet psy-
chometernek lehetne nevezni, holott a milyen könnyű lenne
a mai psycho-fiziologia korában, olyan háládatos foglalkozás
is lenne.
%
Franciaországban már régen érezték azt, hogy meny­
T Á R C A.
Hegedűs Sámuel, mint morálista.
11.
A barátságról.
Az emberek egymáshoz való viszonyának szabályozására
nagy befolyással van egy, az erénytől el nem választható tu­
lajdonság : a b a r á t s á g .
A barátság valami megmagyarázhatatlan és kölcsönös
vonzalmon, rokonszenven alapul. Alkatrészei: a kölcsönös
m egbecsülés, melyre az é r d e m elismerése ösztönöz;
az érdem pedig az e r k ö l c s i kiválóságokra tá­
maszkodik, melyek a nemes indulatok, erények, stb. A köl­
csönös megbecsülésből foly a kölcsönös b i z a l o m , ebből
pedig a kölcsönös s z e r e t e t , melyet csak őszinte­
s é g g e l lehet megnyerni. (A privát élet filozófiája, 27. lap.)
A hol ezek a tulajdonságok nincsenek meg, vagy, ha meg is
vannak, de nincsenek egymással összhangzásban, ott sohasem
lehet állandó és igaz barátság, s mindenkor beteljesedik, a mit
a fecske mondott fiának, midőn ez azzal dicsekedett, hogy
a fogoly-madárral barátságot kötött: «Fiam, ő a meleget nem
szereti, te a hideget nem szereted, nem éltek meg együtt.»
Ezért van az, hogy a barátság feltétlenül megköveteli úgy
a gondolkozásmódnak, mint az érzületnek teljes megegyezését.
(Az igaz ember házának virágzása. 23-ik lap.)
A barátság úgy t á r s a d a l m i , mint e r k ö l c s i szem­
pontbúi igen nevezetes.
Társadalmi tekintetben azért fontos, mert megvetette
a társadalmi élet alapját az által, hogy az embereket egymáshoz
közelebb hozván, fölkeltette bennök a t á r s u l á s , és a t á r ­
sadalom m á való a l a k u l á s gondolatát, s ezen eszme
megtestesítése által megalkotta az á l l a m o t . (Az igaz ember
házának virágzása, 2 3-ik 1.)
Erkölcsi oldaláról tekintve a barátságot, szintén figye­ | társi szeretetnek, a gyermeki, szülői, testvéri s felebaráti szere-
lemre méltó, mert minden romlottsága mellett is a világnak,
20. szám.
nyire üdvös hatása lenne annak, ha az evangyeliumi keresz­
tyének mindnyájan egyesülnének és közös erővel valósítanák
meg örök protestaciójukat a római egyház ellen. A szükség
érzete azonban sokáig senkit sem sarkalt nagyobb akció meg­
kezdésére. Most már azonban mégis megkezdték némelyek,
hogy e nagy tervet valahogyan életbe léptessék. Nem régen
több nagynevű theologus aláírásával egy felhívás jelent meg,
mely felhívja a lutheránus, a methodista és gallikanus egy­
házakat, hogy csatlakozzanak mindnyájan a református egy­
házhoz. Lesz-e valami a mozgalombúi, még nem lehet tudni;
de hogy legyen, nagyon kívánatos; hiszen, azokat az ellen­
téteket, melyek az egyes egyházakban megvannak, nem nagy
nehézség lesz, legyőzni. Vagy nehézség lesz? Olyanok tán
Franciaországban is a viszonyok, mint nálunk Magyarorszá­
gon, hol szintén jobban szeretik némelyek a kicsinyes érde­
keket szolgálni, mint az egyesülés által a nagy célokat? Tán,
bogy nagyoknak láttassanak. Tán, hogy magukat lássák nagyok­
nak, mint a pók, mely megvonul a maga szögletében és azt
hiszi, hogy ő a teremtés legnagyobb fia és pókhálója a leg-
remekebb mű, mely csak valaha létezett. Mindenesetre, mert
azt akarják, hogy az ember csakis a Fauszt szöcske-lábu lé­
nyeinek kategóriájába tartozzék.
melyről a morálisták annyit panaszolnak, voltak, vannak és
lesznek olyanok, kik a szív nemes érzelmeit megbecsülik. (A
menyasszony menyegzői ékessége.) S é p p e n a b a r á t s á g
egy fényes bizonyíték arra, hogy az embe­
rekben még sok jó van, s v a n n a k , a kik azo­
kat szeretni t u d j á k . (Micsoda szempontbúi, stb. 9. 1.)
De, jegyezzük meg, hogy csak a valódi barátság, mert annak
t i s z t á n a k kell lenni, tisztának minden nemtelen indulattól.
A kis gyermekekben szinte erősebb és tisztább a barátság érzete,
mint a meglett emberekben; de a mint nőnek, úgy hidegednek
egymáshoz. E z a különösnek látszó jelenség abban találja
magyarázatát, hogy a gyermekeknek romlatlan, tiszta lelkét
a nagyravágyás, a vetélkedés, az ön-szeretet, s más nemtelen
indulatok még nem mételyezték meg. (Az igaz ember házának
virágzása, 2 1 — 22. lapon.) Leginkább az ö n - s z e r e t e t szo­
kott a barátság megrontója len n i; úgy hogy bátran elmond­
hatjuk, hogy az önzés az a kőszirt, melyen a barátság hajó­
törést szenved. É s ha olyan kevés valódi barátságot és valódi
barátot látunk a közönséges életben, nem kell egyébnek tulaj­
donítanunk, mint annak a körülménynek, hogy ritkák az olyan
emberek, kik az ön-szereteten felül tudnak emelkedni.
A ki jól ismeri az emberek jó és rósz tulajdonságait,
örvend azon, ha barátjába vetettt bizalmában, őszinteségében,
szeretetében nem csalatkozott. (A privát élet filozófiája, 28. 1.)
Szivét egészen neki szenteli annak a kölcsönös barátságnak,
s mivel megbecsüli azt, a kit szeret, ennélfogva megbecsülve
találja magát is annak szeretetében. Ebben határozódik meg
a barátság elve, mely abban áll, h o g y : a k i tu d j ó b a r á t
l e n n i , az m e g é r d e m l i , h o g y m e g is t a l á l j a m a ­
gának a z t . (Az igaz ember házának virágzása, 24. 1.)
A valódi és hű barátság valóban az élet gyönyörűségei
j közé tartozik, mert ez alapja minden vonzalmainknak, a hitves-
! tetnek. V ágyva keressük a barátokat; de, mint a ki hasznos
 20. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
füveket keresvén, sokszor megszúrja kezét, úgy mi is csak
hosszas tapasztalással, és sokszori csalódás után találjuk meg
azokat. Mennél ritkábbak, annál becsesebbek. Valóságos aján­
dékai az égnek, mert barátságukat az ember soha ki nem
merítheti. (Micsoda szempontbúi, 9-ik lap ; A hivatal nélkül
való élet, 78. 1.) Az erényes barát arra serkent, hogy mi is
hozzá hasonlók legyünk ; a hű barát előtt bizalommal nyit­
hatjuk meg szivünket, s az ő körében eltöltött órák becse­
sebbek, mint egy fényes estély. (A privát élet filozófiája,
1 1 -ik lap ; A hivatal nélkül, stb. 78 1.) Az élet szomorú pilla­
nataiban balzsamot találunk náluk; részvételük tiszta szívből
folyik; tanácsukkal és segítségükkel kéretlenül is megjelennek,
s enyhíteni kívánják bánatunkat, mely erőt vett lelkűnkön,
mert az ő lelkűk a miénkkel rokon lévén, azt az érzést, mely
szivünkön van, az övék is észreveszi, (A privát élet filozófiája,
4 9 — 50-ik lap),
«S többet cselekszik, mint szól.» (Poétái próbái. L 2 4 3 . 1.)
A z ilyen barátokat jutalmul adja az ég, s barátságuk a simái
sem szakad meg, mert fentartja számunkra az emlékezet. Ha
ilyen barátokkal bírunk, elmondhatjuk (Az igaz ember házának
virágzása, 24. 1.)
«Buzogtam a barátságért,
S reám nézve többet ért
Egynek hiv állandósága,
Mint a világ hiúsága.»
(Az igaz ember halála [elégia], 47-ik lap.)
Sám uel Aladár,
a Bethlen-kollegium széniora.
Különfélék.
= Áprilisben pályázó cikkeinket Írták : A kath.
autonómia : Horváth István ; Megengedhető-e a gyermekeknek
a biblia olvasása : Biró András ; A népiskolai vallás-tanitásról:
Veres Ferenc ; 10 ,000 forint: Simon A n ta l; A protestáns pap
múltja és jelene.: Bitay Béla ; Az iskolán kívül: Veres Ferenc.
Ezek közül a «10 ,0 0 0 » cimü cikkre szavazott: Nemes
Ferenc ; «A népiskolai vallás-tanitásról»: Nemes Sán d or; «A
kath. autonómia» feliratú cikkre : Gáspár Albert, Nemes Árpád,
Dénes Gyula ; «A protestáns pap múltja és jelene» cimü cikkre
szavazott: id. Lészay Ferenc, egyházkerületi főgondnok, Koós
Ferenc, tanfelügyelő, Lénárt József, esperes, Tokos Sándor,
esperes, Kiss Lajos, Lőrinci József, O. Weres Sándor, Keresz-
tesy Gyula, Diószeghy Mór, Thamó Gyula, Csiky József, Szabó
Lajos, Bogdán József, Deák József, egyházkerületi pénztáros.
E szerint, egy ilyen szép, becses c :kkért valóban csekély
1 5 forint dijat elküldöttük B i t a y B é l á n a k . A z eredmény
feletti örömünket fokozza az a meggyőződés, hogy Bitay Béla
hiszi, tudja, hogy mi lelki gyönyört érzünk méltó sikere felett.
= Mire olvasóink e számunkat venni fogják, ha­
rangok zúgása, az orgonák égbe emelő hangja fogja hirdetni
a pünkösti szent evangyeliomot. Innep lesz a halmokon, a
völgyeken, a templomokban, a házakban, és a szivekben. A
szentlélek mindent átható ereje megnyilatkozik a fák lomb­
jain, a mezők füvében, a sarjadó vetések kalászt ígérő pá-
zsintján, és az éneklő madarak dalában. A levegőég megtelik
balzsamom Hattal, a meny boltozat nagy kegyelmében lehajlik
a földre és a föld háládatosan emeli föl karjait az égre. In-
nep lesz; nagy innep: a szentlélek kitöltésének innepe. A z
újjászületésnek, a munkának, az emberi hivatás magas mél­
tóságának, az életnek innepe 1 Á kitöltetett szentlélek legyen
mindenfelé a szeretetnek, a békességnek, az atyafiságos in­
dulatoknak, az ur nagy dicsőségének szentlelke! B o l d o g
innepléseket!
ín ­
= A kolozsvári egyházban, minden esztendőben,
pünköst előtti vasárnap szokott megtörténni a konfirmációi
ünnepély. E z évben a belfarkas-utcai templomban Szász Gerő,
a kíilmagyar-utcaiban Herepei Gergely végezte a tanítást, és
konfirmált. A két templomban 2 7 0 növendék járult az úr asz­
talához a buzgó hívek tömeges részvétele mellett. A meg­
hatóan szép, és magasztos innepnek a legszebb tavaszi idő
kedvezett.
= A budapesti egyetem évzáró innepélye alkal­
mából először történt, hogy az egyetem százakra menő ev. ref.
vallásu tanulói összegyűltek a Kálvin-téri templomban és Szász
Károly püspök emelkedett hangú beszédével zárták be az esz­
tendőt. Tehát, a katholikusok hivatalos «Veri Sancte»-jára, hála­
istentisztelettel feleltek. Igen helyes, igen szép, igen magasz­
tos ! Ezt meg kellene tenni a kolozsvári egyetemen is. A refor­
mátus tanárok közül valamelyiknek kezdeményezni kellene.
Összeírni minden év elején a protestáns tanulókat, buzdítani
őket az együvétartozás szükségére, és lelkesíteni, hogy meg­
álljának hitökben rendületlenül. Isteni tisztelettel kezdeni és
azzal végezni az esztendőt 1 Midőn az ifjúkor tetőpontján be­
végződik a nevelés, midőn kilépnek az életbe, midőn vállaikra
veszik hivatásuknak terheit, felelősségét: miért hiányozzék éppen
a vallásos nevelés ; miért ne legyenek figyelmessé téve éppen a
hit dolgaira; miért ne erősitenők őket a protestáns felvilá­
gosodás és szabadság áldásaira ? Sőt, még egyet. Helybeli
kollégiumunk, és minden kollégiumaink miért nem nyitják meg,
és miért nem zárják be az iskolai évet a templomban ? A rektor-
professzorok aztán elmondhatnák beszédeiket, kioszthatnák a
jutalmakat, felolvashatnák a törvényeket az Aulában. De a
növendékek szivébe bevésni a templom szeretetét; mi pro­
testánsok mindenütt imádkozhatunk ugyan, de a serdülő ifjak
keblét fogékonnyá tenni a köz-isteni tisztelet irán t; éreztetni
velők, hogy egy a hit, egy a reménység, egy a szeretet, és
hogy az imádság szárnyakat ád a léleknek: az oly szép köteles­
ség, melynek teljesítését elmulasztani, hiba volt eddig, bűn
volna ezután. Dehogy vagyunk orthodoxusok! De a Zichy
Nándorok, Pálfi Móricok, a Schlauchok és Vaszaryk korában,
jó és üdvös dolog lenne, éleszteni a protestáns öntudatot,
a felvilágosodás és szabadság szeretetét, és a hódolatot a
názáreti próféta példája iránt. Jövel szentlélek !
= A piarista-rend magyarországi főnöke a na­
pokban meglátogatta Kolozsvárt. Ez magában véve, nem rend­
kívüli dolog ; és senkinek sem jutott eszébe, hogy esemé­
nyek közé számítsa. Mi éppen nem számítottuk. És mégis, ezt
a látogatást igen fontosnak tartjuk, mert egy hatalmas argu­
mentumot adott azoknak, kik a theologiai akadémiának Kolozs­
várra való áthelyezése érdekében fáradoztak. Ugyanis, a rend­
főnök ur itt léte a legszorosabban összefügg azzal a már-már be-
végzett dologgal, hogy a piárista theol. seminariumokat egyesitik,
és az egészet áthelyezik Kolozsvárra, és kapcsolatba hozzák
az egyetemmel. Arra a bolond gombára nem reflektálunk, hogy
némelyek ebben azt vélik látni, hogy a kolozsvári egyetemnek
katholikus jelleget szándékoznak adni; de az elől nem zár­
kózhatunk el, hogy ime, a piárista rend mohó készséggel
ragadja meg a kedvező alkalmat, hogy módot nyújtson tagjainak,
megszerezhetni a legmagasabb kvalifikációt. Hogy e hirt re­
gisztráljuk, teljességgel nem szándékunk, felpanaszolni a mi
évtizedes küzdelmeinket. Istennek hála, a mi ügyünk már oda
fejlődött, hogy a szép cél megvalósulása már csak igen rövid idő
kérdése: csupán kérni akarjuk azokat, kik e törekvésnek nem
voltak barátai, hogy látva a piáristák példáját, tegyenek úgy,
mint Saulus, legyenek Pállá, és a szép cél iránt való lelke­
sedéssel, és buzgósággal munkálkodjanak közre velünk, és
elfelejtvén azokat, a melyek hátunk megett vannak, hirdessük a
jövendő dicsőségét.
= Az udvarhelyi egyházközségben e hó 1 0 -én
megejtett papválasztás eredményéről a következőkben tudó­
sítanak : a kijelölt nyolc pályázó közül V e r e s K á r o l y ,
papolci ref. lelkész, nem jelent meg próba-szónoklatának meg­
tartására. A próba-szónoklatot tartott többi jelöltek közül a
választás előtt visszaléptek: Z a j z o n J á n o s , koll. vallásta­
 164. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
nár és B e n e d e k Á r p á d , időközben már megválasztott v.-
szentiványi pap. A megmaradt öt jelölt közül a választók
véglegesen kettő, névszerinti G ö n c i j á n o s koronkai é s B e d ő
F e r e n c , peteki lelkész aai. körül csoportosultak. A győze­
lem j S szótöbbséggel utóbbi javára dőlt el.
' v
H IV A T A L O S R É SZ.
1189— 1893. KÖ RLEVÉL,
n a g y tiszteletű E sp e r e s és tiszteletes L e lk é s z a á iJio z.
A z országos ref. papi gyámintézet megalkotása céljából
szükséges előmunkálatok folyamatba tételével lelkészeink családi
és lelkészi gyámintézeteink vagyoni állapotának biztos isme­
rete lévén szükséges, az e célra szolgáló jelentő ívek és ro-
vatos kimutatások elkészittettek és kitöltés végett hatóságunk­
hoz is megküldettek.
Minélfogva a jelentő ívekből annyi példányt, a hány
anyaegyházközség,illetve,papi állomás az illető egyházmegyében
van s a táblás kimutatásból 2 — 2 példányt oly felhívással
küldünk meg nt. Esperes aainak, hogy a jelentő íveket t.
pap aával kitöltetni s azok alapján a táblás kimutatást ösz-
szeállitani s az igy kitöltött jelentő íveket és kimutatásokat
lg.-Tanácsunkhoz 3 0 nap alatt föl terjeszteni, szíveskedjenek.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától, K o ­
lozsvárit, 18 9 3 . május 8.
K á d á r Já n o s , D r . K o lo s v á r i S á n d o r ,
s.-titkár. ______ elnök-helyettes.
1 1 9 6 - 1893. K Ö RREN D ELET,
v a la m e n n y i t. L e lk é s z a á h o z.
Vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr Őnagy-
méltóságának idei 14 .8 9 3 . sz. leirata folytán, értesítjük t. lel­
kész aait, hogy az osztrák-magyar monarchia mindkét álla­
mának, valamint a francia köztársaságnak kormányai az alatt­
valóik polgári állapotát érdeklő okmányoknak egymással leendő
kölcsönös kicserélését biztosítani óhajtván, e végből egymással
szerződésre léptek.
E szerződés határozmányainak végrehajtása végett, a
m. kir. belügyminiszter úr őnagyméltósága Magyarország ösz-
szes törvényhatóságait utasította, hogy az anyakönyvvezető
Összes felekezeti hivatalokat, illetve, közegeket hívják föl, hogy
az említett egyezmény értelmében hivatalból kiállítandó ok­
mányokat, mint születési, esketési és halotti anyakönyvi ki­
vonatokat, az 1 893 . január hó i-től kezdve, minden lefolyt
félévről a törvényhatóságnak pontosan küldjék be, további
eljárás végett.
Utasítjuk tehát t. lelkész aait, hogy a törvényhatóság
első tisztviselőjétől (alispán, vagy polgármester), esetleg a já­
rási főszolgabiráktól veendő ily irányú megkereséseknek, a
lehető legpontosabban és fölötte sürgősen tegyenek eleget.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától, K o­
lozsvárit, 1 8 93 . máj. 8.
K á d á r Já n o s , D r . K o lo s v á r i S á n d o r ,
s.-titkár. elnök-helyettes.
1 1 9 7 - 1893. KÖRLEVÉL,
v a la m e n n y i é r d . ev. r e f. ko llégiu m m élts. t E lö ljá ró sá g á n a k .
A közoktatási m. kir. miniszter úrnak f, évi ápril 25-én,
16 ,5 3 4 . sz. a. kelt értesítése alapján, tudatjuk a m. t. Elöl­
járósággal, hogy dr. Szemák István, budapesti áll. gimnáziumi
tanár, az orsz. középiskolai Tanáregyesület választmányának
megbízásából, a középiskolai ifjúsági könyvtárak számára tá­
jékoztató útmutatásul könyvjegyzéket készített (megjelent Bu­
dapesten. LauíFer Vilmosnál, 1892-ben), melyet a miniszter
úr a rendelkezése és vezetése alatt álló középiskolák tanári
testületéinek figyelmébe ajánlott. Felkérjük a mt. Elöljáróságot,
hogy e jegyzéket a saját hatáskörében is ajánlani, szíveskedjék.
Egyszersmind megjegyezzük, hogy a mennyiben e jegy­
zékből még nehány mű hiányoznék, azokat a szerkesztő a
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
20. szám.
Szerkesztői nyiltposta.
= «A magyar-igeni papválasztás.» Cikkét nem fogjuk kö­
zölni hangjáért, és tartalmáért. Ez a dolog bíróság elé kerül, annak
Ítéletét majd közöljük, s ez igazságot fog szolgáltatni mindenkinek.
Ne vágjunk a dolgok elébe. A ki nem hibás, ne féljen, és nem
szükséges védekeznie.
-
francia nyelvű ifjúsági olvasmányokkal egyetemben, egy pót­
füzetben fogja fölvenni.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 18 9 3 . május 8.
P a r á d i K á lm á n , D r . K o lo s v á r i S á n d o r,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
5 10 -18 9 3 « PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ref. egyházkerületben, az orbai egyházme­
gyébe kebelezett k o v á s z n a i I-sŐ osztályú egyházközség
papi állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : gazdasági épületekkel ellátott tisztességes
lakás, és egyházhatósági becslés szerint, 1 2 5 2 írt. 5 2 kr. értékű
kepe és oszpora-jövedelem; kilátásba lévén helyezve a ke­
pének készpénzzel való megváltása.
A megválasztandó lelkész a jelen évi jövedelemnek
csak fele részit kapja; a másik fele az özvegy-árvái gyámin­
tézetet illetvén.
A megválasztandó lelkész köteles, a Rikán beloli ref.
özvegy-árvái gyámintézetnek tagjává lenni s annak pénztá­
rába foglalóul egy évi fizetésének x/6 részét befizetni.
Pályázati határnap junius 10. Folyamodványok nt. Péter
Károly, esperes aához küldendők, Szörcsére, u. p. Kovászna.
Kolozsvárit, 18 9 3 . május 16 . S z á s z D om okos ,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
5 0 5 -18 9 3 . PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ref. egyházkerületben a kolozs-kalotai egy­
házmegyébe kebelezett K . - P e t r i - e g y h á z k ö z s é g kántor-
tanitói állására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalm azás: Jó lakás, gazdasági épületekkel, és 30 0
frt. 4 2 kr. fizetés, hivatalos felszámítás szerint, melyből mint­
egy 10 0 frt. részint a növendékektől, részint a hívektől be­
jövő készpénz.
Pályázati határnap junius 5. Folyamodások nt. Deési
Gyula, esperes aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . raájus 16 . S z á s z D o m o ko s ,
erdélyi ev. ref. püspök.
5 14 -18 9 3 . PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ref egyházkerületben a széki egyházmegyéhez
tartozó k e s zü i kán tor-tanítói állásra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalm a: gazdasági épületekkel, veteményes kerttel
ellátott lakáson kívül, a földek haszonbéri kezelése mellett,
30 0 frt. Ezen összegből készpénz 79 frt.
Pályázati határnap junius 10. Folyamodványok nt. Som-
kereki Miklós, esperes aához küldendők, Székre.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . május 16 . S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
4 0 1-18 9 3 É R T E SÍT É S .
Miután Kis-Küküllőmegye tavaszi rendes közgyűlését
szintén folyó évi május 30-ára hívta egybe s igy körülbelül
nem lenne szerencsénk sem a mélts. gondnok, sem a t. v i­
lági képviselő urakhoz, a 34 0 . sz. alatt egybehívott közgyű­
lésünket f. évi junius 6-án fogjuk megtartani, az ott kitűzött
tárgysorozattal, megtoldva 10 ., hogy ezen a gyűlésen orsz. ev.
ref. közalap-bizottsági tagokat is választunk. Hivatalos tisz­
telettel kérem az érdekelteket, szíveskedjenek tudomásul venni.
A z iskolaszéki elnök urakat fölkérem, hogy jelentései­
ket iskoláikról, a vizsgák megtartása után azonnal küldjék be a
tanügyi előadó úrhoz, hogy a közgyűlésén tehesse meg jelentését.
V.-Gálfalva, 18 9 3 . május 14 . K o v á c s E le k ,
ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiiiuiiiiiiiiijiiJKiiii)iiimiiniiiJiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiirmiiHiiiiiii<‘ iiiii»ifiiii|iii>ii!iniiiiiiiiiiiiNiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiii(iiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiifiiiiiiiiimniiiiitiminiiiiituinuiiiiiuiiittnm)HHii]i]|]iiHHnii)i;miii]mit:HiMm:iiiiii!iMit>mnin;imiMi>nmrmm m in i :

XXTTT. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Május 25. 21. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ség i iro d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.

volt legalább a két német protestáns felekezetet

egyesíteni.
A kultúrpolitikai helyzet történelmi
Nem csudálhatni tehát, ha a német lángész a his-
világításban. torikusoknál annyira meglepő s még is oly természe­
1. tes sors osztályosává lett: hogy saját korának ese­
ményeit és mozgató rugóit félreismerte; és saját ha­
Ranke, a németek nagy historikusa, nem is
zájában annyira nem válhatott prófétává, hogy azt a
egészen e század közepén, de minden esetre még
hont, jóslatai dacára, e század közepe a legelke-
a voltairianus filozófia hatása alatt «Die römischen seredettebb kultur-kampí lángjaiban égve találta
Pápste, ihre Kirche und ihr Staat» cimü művé­ s azon országban, melynek történésze nem hitt
ben azt irta: «Az a törekvés, a melyre ma már a papi uralomra célzó törekvések életképességé­
igen kevesen hajlandók, hogy t. i. újra valódi papi ben s mely a kontinens leghatalmasabb protes­
uralom állittassék fel: éppen az ó-katholikus ro­ táns birodalma, rangban: oly hatalommal lépett
mán országokban találna leghevesebb ellenállásra. föl a római papi politika, hogy azzal szemben még
Viszont, a protestánsok sem akarhatnak vissza­ a leghatalmasabb katonai monarkhia «vaskancel­
térni a régi rendszer rideg szelleméhez, egyol­ lárja» is csak egyszerű alkuvó félnek bizonyult
dalú gyűlöletéhez. Úgy látszik, hogy mind a két Van-e Magyarországon kultúrharc?
fél mélyebb szellemei egyre öntudatosabban, beha­ És e kérdés olyan, a melyre még ma is sze­
tóbban, a nyűgöző egyházi formák bilincseitől sza­ retnek némely tekintélyek, az igaz, hogy eléggé
badabban közelítik meg az igazi belső vallásosság nem bámulható optimizmussal, merőben tagadó-
örök alapelveit.» lag válaszolni.
És valóban, e század első tizedeinek leg- Szerény nézetünk szerint, igen is, nehéz hely­
•mélyrehatóbb, legzseniálisabb német gondolkozói zetben vagyunk e kérdéssel szemben akkor, ha
ama nagy önvédelmi harcot, mely hajdan Pro­ azt a küzdelmet, a mit a németeknél 18 30 — 1 844-ig
vence és Languedoc nyelvben, művészetekben és vívott sm ég inkább 1 871 — 1878-ig, sőt napjainkig
tudományokban verseny nélkül álló népe kebe­ vív a római befolyás a protestáns állam hatalom­
lében kezdődött; az újvilág felfedezése idejében, mal s melyet nemzetünk történelme csak ismételt
a renaissance nyomába lépve, Lutherrel és Kál­ ugyanezen időszakban, egyes elszigetelt jelenség­
vinnál hóditó árrá növekedett, és még0 máig
0 sem nek, előzmény- és következménytől megfosztott
láthatni be, mikor érendi végét, már teljesen be­ tünetnek tekintjük, mintegy kiszakítva, mint ön­
fejezettnek tekintették. álló fejezetet, a keresztyén civilizáció történelméből.
Göthét és Schillert semmi sem érdekelte ke­ Ámde, mint a históriai tények általában, ezen
vésbé, mint a protestantizmus által képviselt sza­ «kultur-harcnak» nevezett epokha is láncszemkint
bad. tiszta hitbeli meggyőződés és a Róma által kapcsolódik lét-oka és következményei révén a
képviselt dogmai csalhatatlanság küzdelme. Nem­ história folyamatába. S korántsem egyéb az, mint
csak. Hanem a katholikus és protestáns szellem minden históriai tény: egyes törekvések eredménye
az idegen Napoleonida elleni küzdelemben oly és mások eredményezője.
közel jutott egymáshoz, hogy szinte lehetőnek lát­ A história világításánál nézve a dolgokat a
szott a két nagy egyház összeolvadása; és a po­ mai «kultur-harc» a keresztyénség megalapításával
rosz királynak 1817-ben igen szerencsés alkalma kezdődik.
 1 66. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A politikai hatalmak konzervatív természe­
tében fekszik, hogy azok kezdetben egyetlen új
vallási szektát sem néznek jó szemmel, kivált, ha
keletkezésekor még (a mi rendszerint elkerülhe­
tetlen) az ősi politikai és vallási institúciók bár­
milyen kapcsolata, érdek-szövete létezett.
A különben is konservativ s már csak az ősi
vallás külső formáira, mint általában benső tarta­
lom hiányában a külső formákra támaszkodó római
világbirodalom természetszerű idegenkedése, majd
üldözése, az új világnézletet képviselő első keresz-
tyénséggel szemben; s ezzel szemben megint az
új vallás híveinek ragaszkodása az imént lélekbe
foo-adott igéhez: ime ez a kultúrharc első kezdete.
E szerint a kultúrharc eredetileg magának
a keresztyénségnek önvédelmi harca volt a po­
litikai hatalommal szemben s csak ennek meg-
dőltével s tradícióinak átöröklésével vált az tá­
madóvá a római pápák részéről.
Kétségtelen, hogy e harc, melyet a római
egyház kezdetben a barbarizmussal szemben fel­
vett és folytatott, és az eredmény, a mi annak
nyomában fakadóit: áldásdús lehetett csupán,min­
den vér, minden visszaélés, minden elfajulás da­
cára. E küzdelem és az ellenfél természete hozta
magával, hogy a «szeretet egyháza» nem egyszer
kényszerült igazán az «ecclesia militans» kétélű
pallosával menni a küzdelembe, olajág helyett.
Abban a setét korban, melynek vad erkölcsei
és borzasztó értelmetlensége közepette egyedül az
egyház volt, mely magasabb pontra függesztette
szemét s irányozta a proseliták lelkületét; melynek
mindent romboló hordái között egyedül a zárdák
csöndjében menekült meg a szelíd elmélkedés,
pietas, és a klasszikus műveltség némi maradványa;
midőn az ó-világ minden kupolája romban hevert
s csak az új hit szerény kápolnái árnyékában vi­
rult Horác és Virgil s a klasszikus genie-k többi-
jének elme-virága: valóban nemes hivatást vég­
zett az egyház, kebelében hordva az újkori civi­
lizáció elementumait.
S a mi az egyház által akkor nyert és gyako­
rolt politikai befolyást illeti; etre nézve úgymond
Makaulay: «Jobb, ha az emberiség bölcs és jól kezelt
törvény s fölvilágosult közvélemény által, mint papi
csellel kormányoztatik:de jobb papi csellel, mint vad
erőszakkal, oly főpap által, mint Dunstan, hogysem
olyan harcfitól, mint Penda, kormányoztatnia. Tudat-
lanságbasülyedt s merő anyagi kényszer alatt álló
társadalom méltán örvendhet, ha azon osztály emel­
kedik tulnyomóságra, mert értelmi és erkölcsi
2 1 . szárh.
befolyásra támaszkodik. Ez osztály kétségtelenül,
visszaél hatalmával, de az ész hatalma, habár
visszaélnek is vele, mindig jobb és nemesebb, mint
az a hatalom, mely csupán testi erőben áll.»
A pápai uralom óriási szellemi hatalmára pedig
azt jegyzi meg a nagy történész, hogy az is több
jót szült akkoriban, mint roszat. Az egyesítette
nyugati Európa államait egy nagy közállomány-
nyá tengerek és hegyláncok által elválasztott
népek testvéri kapcsot és közös törvénykönyvet
ismertek el. Még a háborúban is szelídült a hó-
ditó kegyetlensége, ha megemlékezett, hogy ő és
legyőzött ellene ugyanazon nagy szövetség tagjai.
/
Am, az egyház csakugyan visszaélt hatalmá­
val. De, a mi még ennél is roszabb nem vette
figyelembe azt a nagy igazságot, hogy minden
történelmi faktornak, mely hivatását bevégezte:
helyet kell engedni amaz újabbaknak, melyeknek
a végzet nagyobb és hatásosabb feladatokat szánt
a történelemben.
Az a pápaság, melynek Luther hadat izent:
nem volt szellemi hatalom, hanem egy kéjenc vi­
lági udvar. Történelmileg bizonyított tény, hogy
X. Leó szívesebben látott egy nympha-képet, mint
egy vértanú szenvedéseit, inkább ajándékozott ko­
raik egy elefántcsont női nyakra, mint olvasót s
egy választékos menüt sokkal többre becsült böjt­
napon a salátánál. Kétségkívül, többet köszönt
neki Rafael, Michel Angelo, a tudományok és szép
művészetek, s talán a csinos női társaságok is,
mint a hittudomány és az asceta zárdák.
Az illetéktelen világi uralmat tehát lerázta
magáról az erre jobban és igazábban elhivatott
politikai világ. Sőt a hit birodalmát is szinte meg­
hódította a tiara árnyékától egy igénytelen német
szerzetes.
(Folytatása köv.)
Dr. Deák Albert.
Kollégiumaink tanárainak értekezlete-
Első nap, május 15 .
Zayzon János, segédtanár emelkedett hangú szép
imája után S e b e s i Á k o s , kollégiumi főgondnok d. e.
9 órakor megnyitja az értekezletet, bejelentvén, hogy fő­
tiszt. Szász Domokos, püspök aa. bokros elfoglaltatása
miatt, az értekezleten nem jelenhetik meg. Ezután, megnyi­
tó beszédét olvassa föl, melyben röviden és általánosság­
ban vázolja a 17 év óta történt változásokat, és üdvös
sikert kíván az összegyűltek munkásságának. Az éljen­
zéssel fogadott megnyitóra még G ö n c i L a j o s , igaz­
gató aa. jellemzi magvas rövidséggel a Tanári Értekez-
 21. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
let eddigi működését, mire a voltaképpeni értekezlet meg­
alakul és megkezdődik.
Kolozsvárról hat, Maros-Vásárhelyről három, N.-
Enyedről hét, S.-Szentgyörgyről öt, Szászvárosról hét,
Zilahról hét, az udvarhelyiekkel s a koll és egyházme­
gyei gondnokokkal, és esperessel együtt összesen ötvenen
vannak jelen.
Értekezlet sajnálattal veszi tudomásul a főt. mélt.
püspök úr távolmaradását; továbbá tudásul szolgál még
egy pár leirat. Elfogadják a kinyomatott tárgysorozatot.
Megválasztják a bizottságokat.
Tárgysorozat rendjén következik G ö n c i L a j o s ,
i g a z g a t ó e l ő t e r j e s z t é s e : «A s z é k e l y - u d v a r ­
h e l y i ref. k o l l é g i u m t ö r t é n e t e 1876-tól— 1893-
ig.2> A rendkívüli szorgalommal, alapos statistikai kimu­
tatással, egybevetéssel készült beható előterjesztés lénye­
ge a következőkben vonható össze: Ú gy a tanulók lét­
számát, előmenetelét, a tanerők gyarapodását, mint a va­
gyoni ügyet, jutalmakat, nyugdijt, özvegy-árvái alapot,
építkezést s berendezést illetőleg a székely-udvarhelyi kol­
légium a folytonos haladás útján van s összehasonlítva
az udvarhelyi más két középiskolával, a versenyt nem­
csak megállja, hanem azokat legtöbb tekintetben fölül is
múlja. Hogy tehát, van létjogosultsága a sz.-udvarhelyi
kollégiumnak s tovább kell fejlődnie, virágoznia ezután
isi A tanulságos, érdekes előterjesztést különben szórúl-
szóra közölni fogjuk. (Lásd mai számunkban. S z e r k.)
B ő d K á r o l y , sz-udvarhelyi tanár aa. bemutatja
a T a n á r i é r t e k e z l e t ü n k n e k t a ná r i e g y e s ü ­
letté ala ku l ás a t á r g y á b a n készített a l a p ­
s z a b á l y t e r v e z e t e t . De, tekintve azt, hogy a sza­
bálytervezet csak a napokban litografiroztatott ki, in­
dítványozza, hogy tárgyalása előtt szűkebb körű bizott­
ság elé utasittassék előkészítés végett, ugyancsak B ő d
K á r o l y n a k egy másik javaslatával együtt, a mi az ifj.
önképző-körök egyöntetűbb szervezésére vonatkozik.
Ezzel szemben, Simon Ferenc, szászvárosi igazgató
afia. és Parádi Kálmán egyértelmüleg azt indítványoz­
zák, hogy ez alapszabálytervezet tárgyalása, minthogy
nem volt előkészítve, s itt hirtelenében a bizottság
sem készítheti elő; továbbá, minthogy az országos prot.
tanáregyesület is alakulóban van: halasztassék el a jövő
évi értekezletre. Török István hasonló értelemben szó­
lal föl, bár másfelől elismeri, hogy az udvarhelyi tanári­
kar dicsérendő buzgalmat fejtett ki e tervezet megalko­
tásával, [(éppen akkor, jegyzi meg tudósítónk, midőn a vá­
sárhelyi kollégiumi igazgatóság a tavalyi értekezlet jegy­
zőkönyvét c s a k t e g n a p r a , m á j u s 14-ére, t u d t a
n a g y h i á n y o s a n Ö s s z e t á k o l n i . (!).)
Szabó Sámuel indítványozza, mondja ki az érte*
kéziét, hogy az Orsz. Prot. tanári-egyesületbe belép s
minden kollégiumtól legalább 2— 2 tanárral képviselteti
magát az alapszabályzat megalkotásánál.
Az értekezlet részben a Simon és Parádi, másfe­
lől a Szabó Sámuel indítványát teszi magáévá. Azon­
ban az Önképzőköri kérdés előkészítésére bizottságot
választ.
L á z á r I s t v á n , nagyenyedi tanár aa. előterjesz­
tést tesz az i s k o l a i n e v e l é s e g é s s é g ü g y i f el ­
16 7 .
a d a t a i és e s z k ö z e i » kérdésének megoldása tárgyá­
ban. Az előrehaladt idő miatt előterjesztését csak részben
teszi meg; folytatása más napra halasztatik.
Második nap, május 16 .
L á z á r I s t v á n , n.-enyedi tanár aa. folytatja és
befejezi az előbbi napon félbeszakadt felolvasását.
Lázár István, a mros-vásárhelyi értekezlet megbízá­
sa folytán készítette értekezését. A nagy terjedelmű kérdés
részleteit különösen, a jó levegő, tisztaság, elegendő moz­
gás szempontjai szerint, vette tárgyalás alá. Részletes fizio­
lógiai, lélektani és pedagógiai megokolással fejtegeti a
testgyakorlás és általában a mozgás nemeit; hangsúlyoz­
za a tornázás három alkotó elemének: a szabad-, rend-
és szergyakorlatoknak, de főképp az első kettőnek fontos­
ságát és értékét; kimerítően ismerteti és rajzok kísére­
tében magyarázza a tornacsarnokok építésének és be­
rendezésének feltételeit. Legtöbb sikert azonban, a játék­
kedv fentartásától és ápolásától vár; ezért mellőzhetetlen
szükségletnek tartja, hogy alkalmas játéktérről, lehetőleg
az iskola közelében, minden iskola gondoskodjék. Fonto­
sak és megfigyelésre méltók azon nevelői elvek, melye­
ket a tanulók egésséges fejlődése érdekében szükséges­
nek tart: a kedély nyugalmának lehető megóvása min­
den ártalmas felháborodástól; a helyes nevelés positiv és
negatív módjainak társadalmi úton való terjesztése, a szak­
rendszer egyoldalúságainak korlátozása; a nevelő példá­
ja a rend szeret etében, önuralomban s a mozgások és
testtartás fegyelmezettségében; órák közt elegendő pihe­
nés, de nem fárasztó testgyakorlás; hetenkint legalább
két-három teljesen szabad délután, mely semmiféle elmé­
leti foglalkozást nem kíván; az otthoni munkának a mi­
nimumra szállítása, mely legföllebb csak az iskolában kö­
zösen végzett praeparatio ismétlésében álljon; a testgya­
korlásnak, főkép a tornázás gyakorlatainak különös pe­
dagógiai érzékkel,jó kedélylyel és orvosi felügyelet mellett
való végzése. Részletes szabályzatot mutat be az iskola­
orvos hatásköréről. Internatusainkat nem az elméletek fel­
hőjéből, nem is idegen példák nyomán vizsgálja, hanem
ezen két főszempont szerint: 1. hogy viszonyaink közt
okvetetlen szükségesek, mert nélkülük szegény tanulóink
nem tanulhatnak s igy, két század óta fontos kultúrái
missiót teljesítenek; 2. előkészítik a gyermeket a társa­
dalmi élet igényeire. Óhajtandónak tartja, hogy a foko­
zottabb egésségügyi kívánalmakhoz lehető alkalmazásuk
mellett, ősi protestáns, magyar és egyszerű jellemvoná­
saikat megőrizzék s esetleges javításuk elvei is történel­
mükből, szervezetükből vétessenek. Részletes szabályza­
tot is állított egybe, melynek pontjai az internatus rend­
jében részint megvannak, részint kívánatosak. Végre, az
iskolai nevelés egészségügyi feladatait és eszközeit az ér­
tekezlet és ennek útján az isk. elöljáróságok hazafias gon­
dosságába ajánlja.
Az értekezlet meleg köszönetét szavaz a nagysza­
bású értekezésért szerzőnek; óhajtja, hogy mielőbb nyom­
tatásban is világot lásson s fölhívja az egyes tanári ka­
rokat, hogy lehetőleg igyekezzenek az isk. nevelésügy eme
szépen vázolt és világos rendszerbeszedett feladatait min­
den téren megoldásra juttatni.
 168. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
Tárgysorozat rendjén következik S z a t h m á r i Á k o s ,
kolozsvári tanár értekezése: «A fizika és a mennyiségtan
gimnáziumi tanításáról.» Szellemesen fejtegeti, hogy a tér-
mészettudományok, az u. n. reáliák éppen oly nevelő erő­
vel hatnak a növendékre, mint a humaniák; szikrázó hu­
morral szatirizálja tankönyveink fogyatékonyságát; bírál­
ja a tananyag beosztását célszerűség és észszerüség szem-
pontjábúl. A középiskola és az egyetem közötti kapcsolat
hiányaiért az egyetemet hibáztatja. A felsorolt bajok or­
voslására az lg. Tanácshoz indítványt kíván fölterjesz-
éeni, mely indítványt egyhangúlag elfogadták.
Szintén egyhangú elfogadtatásra talált dr. F a r nos
D e z s ő , s.-szentgyörgyi tanár, előterjesztése «az i s k o ­
lai k i r á n d u l á s o k r e n d s z e r e s í t é s é t il l etől eg»
a következő gyakorlati javaslat alakjában:
1 . Minden kollégium a l a k í t s o n k i r á n d u l á s i
s e g é l y p é n z t á r t a szegényebb tanulók támogatására;
2. Kirándulásra kedvező órabeosztást eszközöljön;
3. E g y évben nyolc kirándulást tartson: két nagyobb
szabásút, legalább egy egész napi tartammal, hat kiseb­
bet, legalább félnapig tartót stb.
Ezután B ő d K á r o l y , székely* udvarhelyi tanár aa.
tesz előterjesztést «az ifj. ö n k é p z ő-k ö r ö k e g y ö n ­
tetű s z e r v e z é s é r ő l » a kiküldött bizottság nevében,
jelezvén, hogy a bizottság e tárgyban részletesebb sza­
bályok alkotásába nem megy bele, hanem erre nézve a
szabad tevékenységet és a helyi viszonyoknak megfelelő
intézkedéseket minden intézetnek fenn kívánja hagyni és
csak a főbb irányelvek meghatározásával óhajtja az ifj.
önképzőkörök közötti egyöntetű működést megállapítani.
Az értekezlet a bizottság javaslatát magáévá teszi. E ja­
vaslat pontjait felesleges itt részletesen ismertetni, leg-
föllebb csak az utolsót közöljük, mely igy szól:
»Az elfogadott dolgozatok vagy megjutalmazott
pályaművek emlék- vagy évkönyvbe irhatok; de ezen
kivül, középiskolai önképzőkörökben b á r m i f é l e l a p
vag y folyóirat szerkesztésenemcsak fölös­
l e g e s , h a n e m h a t á r o z o t t a n k á r o s és mi nt
il yen mellőzendő.»
Ezután ez ülésen még nehány bizottság tette meg
jelentését.
HarmadiJc nap, máj. 17.
A tegnapi ülés hitelesítése után a már tegnap meg­
kezdődött bizottsági jelentések tárgyalását ma folytatta
az értekezlet. A helyi kollégium épületének elhelyezésé­
ről, berendezéséről, a lakó szobákról, tantermekről és
könyvtárról szóló bizottsági jelentések örvendetes tudásul
szolgálnak, mert a sz.-udvarhelyi kollégium folytonos
haladásáról tesznek tanúbizonyságot. A bizottság azonban,
kiterjeszkedett a hiányokra is, őszintén, bizalmasan, jó-
akaratulag ajánlván az elöljáróság felkérését a hiányok
lehető elenyészietésére. Gönci L. igazgató elnök aa. az érte­
kezlet megnyugtatására kijelenti, hogy a sz.-udvarhelyi
koll. elöljárósága is tudatában van a hiányoknak és anyagi
ereje szerint törekedni is fog azok fokozatos elenyész-
tetésére.
Tárgysorozat szerint következik az értekezlet figyel­
mét és érdeklődését teljesen lekötő fontos tárgy: a fele
kezeti tanárok nyugdíj-tervezetének megvitatása, tekintettel
21. szám.
az erdélyrészi ref. tanárok ált. özvegy- árvái gyámin•
tézetre.
A kolozsvári tanári kar, mint az özv.-árvai intézet
ügyeit kezelő testület nevében dr. Török István igazgató
jelenti, hogy a testület véleménye szerint az erdélyrészi
ref. tanárok általános özvegy-árvái segélyalapja nem oszt­
ható föl azon esetben sem, ha a vitatás alatt álló fele­
kezeti országos tanári nyugdíjintézet létrejön. Nem oszt­
ható fel azért, mert kötelezve van eddig elvállalt, s még
ezután is elvállalandó terheit hordozni.
Felosztási tervről nem lehetvén szó, az értekezlet
feladata álláspontot foglalni, mintegy tanári közvéleményt
alkotni arra nézve, hogy milyen viszonyba hozassék a
felállítandó orsz felekezeti nyugdíjintézettel az özvegy-
árvái intézet.
Szabó S. tagtárs részletesen megokolt és széles
alapokra fektetett indítványt tesz arra nézve, hogy az
erdélyrészi ref. tanárok, a nélkül, hogy belépnének a ter­
vezett állami intézetbe, együttesen alkossanak közös ta­
nári nyugdíjalapot. Ezzel szemben azonban, sok hozzá­
szólás után az értekezlet az akadémikus természetű
fejtegetések eredményeképpen kimondja: a létesítendő
országos felekezeti tanári nyugdíjintézet részletes terve­
zetét ugyan nem ismeri, s így az abba való be- vagy
nem lépésre nézve konkrét határozatot nem hozhat, de
örömmel üdvözli ez orsz. nyugdíjintézetnek létesítését és
elvileg helyesli az abba való belépést. Hogy pedig az
erdélyrészi ref. tanárok Özv. árvái alapjának sorsa mi
legyen az orsz. nyugdíjintézet életbelépése után, erre
nézve bizonyos kérdő pontok szerkesztésével és azoknak
a kollégiumok tanári karaihoz a véleményeknek határozat
alapjául csoportosítása végett kiküldésével a kolozsvári
tanári kart bízta meg értekezletünk, megbízván egyszers­
mind azzal is, hogy ez ügyben az orsz. nyugdíjintézet
ügyeinek fejlődése szerint, ha szükség lesz, alkalmas idő­
ben rendkívüli tanári értekezletet hívjon össze.
Ezután az értekezlet Váró F. enyedi tagtárs aa.-nak
a következő két praktikus indítványát emelte határozattá :
a) mondja ki az értekezlet, hogy a kollégiumok viszo
nyainak megvizsgálására kiküldendő bizottságoknak min­
dig rendelkezésükre kívánja bocsáttatni az állami főfel­
ügyeletet gyakorló miniszteri megbízottaknak az illető
tárgyakra és ügyekre vonatkozó azon reflexióit, melyek
az u. n. »bizalmas értekezletek« jegyzőkönyveibe vannak
foglalva; hogy igy az illető bizottságok ezen konkrét
reflexiókra való különös tekintettel tehessék meg, s ter­
jesszék be tárgyalás alá kollégiumaink leginkább fenn­
forgó, legsürgősebb érdekei szempontjából kiegészítő,
esetleg ellensúlyozó, szakszerűen segítő észrevételeit; b)
mondja ki az értekezlet, hogy gyülésezése napjain a kol­
légiumnál a lejárt értekezleti ciklus alatt tartott érettségi
vizsgálatok jegyzőkönyvei, valamint az érettségi írásbeli
dolgozatok is tétessenek ki közszemlére, a gimn. tanfo­
lyamban elért eredmények tapasztalati szembesítése, ez
úton kollégiumaink érettségi vizsgálatai színvonalának
gyakorlati egyenlősítése céljával a kölcsönös okulás és
szakemberek konkrét irányú eszmecseréje alapjául.
A tárgysorozat 9-ik pontja: Gráf J. kolozsvári tanár
aa. értekezése a gymn. rajztanításról elmaradt azon az
 21. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
okon, mivel e kérdés jelenleg éppen olyan stádiumban
van, a minélfogva előadó konkrét javaslatokat nem nyújt­
hatna az értekezlet elé.
Ezekben a tárgysorozat ki lévén merítve, Simon
F. szászvárosi igazgató az ottani Elöljáróság nevében
szives szavakban meghívja a tagtársakat a jövő évi ren­
des értekezlet megtartására Szászvárosra, mit értekezle­
tünk köszönettel fogadott. És végül Szabó S. tolmá­
csolta a testvérintézetek meleg köszönetét az udvarhelyi
koll. elöljárósága, tanári kara, úgyszintén a vendégszere­
tet erényét kész szívvel és nagy előzékenységgel gyakorló,
buzgó ref. úri családok iránt, a kik lehetővé tették, hogy
a vendég tanárok itt oly szép és hasznos órákat tölt­
hettek. E barátságos szavakra Gönci L. helybeli igazgató
felelt hasonló melegséggel, megköszönve a testvér inté­
zeteknek az udvarhelyi koll. iránti érdeklődését, jóindu­
latát, s kérve azok képviselőit, hogy e jóindulatot tartsák
meg továbbra is, mert a kollégiumnak éppen erre van
szüksége, de ez egyszersmind legerősebb támogatója is
nehéz és küzdelmes életében. Az éljenzéssel és meleg
kézszoritással végződő szavak bezárták az értekezletet.
Végül az igazság érdekében említsük meg, hogy
úgy maga az értekezlet, mint annak vendékei iránt a
város közönsége részéről méltó érdeklődés mutatkozott.
Az első napon (15-én) rendezett, fényesen sikerült, 140
teritékü közös ebéden a különböző hatóságok, hivatalok
és testületek részéről Udvarhely legintelligensebb közön­
sége vett részt. A felköszöntők áradatából fölemlítjük a
Csáky Albin gr. vall. és közokt.-ügyi miniszterre és fő­
tiszt. Szász D. püspök aára mondottakat, a kiket erről
sürgönyiieg értesítettek. Második nap a helyi koll. gond­
noki kara adott hasonlóan sikerült ebédet a vendégek
tiszteletére, kik közül sokan az első nap délután a közeli
Szejke-fürdőt tekintették meg, második nap d. u. pedig
az összes tanárok testületileg az udvarhelyi más két
középiskolát: az áll. főreáliskolát és a róm. kath. gimná­
ziumot látogatták meg, hol az intézet igazgatói és tanárai
részéről előzékeny fogadtatásban részesültek.
Ennyit az erdélyrészi ref. tanároknak Sz.-Udvar-
helyt lefolyt és mondhatjuk, minden tekintetben sikerült
értekezletéről. Sikerültnak mondjuk, mert az Udvarhelyre
fáradott tanárok egy pár, hasznos munkában és a jól
végzett kötelesség teljesítésben töltött napnak megnyug­
tató emlékével tértek vissza övéik körébe; és mert az
udvarhelyieknek megbecsülhetetlen erkölcsi hasznot haj­
tott és reméljük, fog hajtani ezután is annak elismerése
hogy a sz.-udvarhelyi ref. kollégium létező, de törhetetlen
fáradozással könynyen elenyésztetheto fogyatkozásai da­
cára is az anyagi és erkölcsi erőnek oly mennyiségével
rendelkezik, mely őt jövője felől a legszilárdabb hittel
töltheti el és a melynek tudatában, mint a székelyföld
kulturális életének régi, kipróbált harcosa, s napjainkban
is egyik első rangú tényezője, mint a szegény sorsú, de
sok jó képességgel megáldott székely nép alma-matere,
méltán elvárhatja és megérdemli úgy a magyar nemzet,
mint a ref. anyaszentegyház kész és őszinte támogatását.
Mert ennek ellenkezője, t. i. ez exponált és sok idegen
hatalom ellen küzködő iskola iránti hidegség és részvét­
lenség önmaguk elleni bűnös hanyagságuk volna azoknak,
169.
kiknek szivükön kell hogy feküdjék az az első raneu
nemzeti érdek, hogy Erdélyben a magyar elem, s ebüeii
a ref. felekezet fennmaradjon, erősödjék és uralkodjék
mind az időknek végéig. Ez a bűnös hanyagság jövendő
idők történetében mutatná meg szomorú eredményeit.
Bízzunk abban, hogy e szomorú eredmények sohasem
fognak aggodalmat okozni magyar léleknek.
És végül sikerültnek mondjuk a lefolyt értekezletet
azért, mert mostani, komolyan végzett, eredményes mun­
kálkodásában az önismeret, a tökélyesb ülésre törekvés,
az egyesek buzgóságát,képességét hasznosító testvéri ér­
zéssel támogató, atyafiságos indulattal segítő és meleg
kézszoritással bátorító, egésséges, életrevaló prot. intéz­
ménynek bizonyult
Az egyházmegyékből
Az udvarhelyi egyházmegyéből.
(Vége)
Méltóságos Gyárfás Endréné, Katona Ilona úrnő őnagy-
sága, Sz.-Kereszturon gyűjtést rendezett, a mihez ő maga és
szeretett férje nagyobb összegekkel járultak s megteremtette sz.-
kereszturi egyházközségünkben a «Közalap-meg váltási alap»-ot,
a mivel vége vettetett a «Közalap» számára évenkint fize­
tendő járulék felhajtásával járó számtalan kellemetlenségnek.
Szinte fölöslegesnek tartom, megemlíteni azt, hogy közgyűlé­
sünk lelkesen megéljenezte e mély vallásos lelkületű és egy­
házáért buzgón áldozni kész úrasszonyt. Sem ez, igazán ne­
mes tettet, sem általában az ilyen lelkes és áldozatra kész
nőknek úgy a társadalmi, mint az egyházi élet terén való
működését kellőleg méltatni, toliam erőtelen ; csak érzem, hogy
olyan valami nyilatkozik cselekedeteikben, a mi nem e vi­
lágból v a ló ; olyan valami, a mi titokzatos varázskint hat lel­
künkre, önkénytelenül fölemel és tiszteletet parancsol.
Menyhárt András, esperes afia. jelentése után, Darvay
Lajos jegyző afia. által a névsor fölolvastatván, kitűnt, hogy
alig volt egyházmegyénknek ilyes népes közgyűlése. Megem­
lítem, hogy Gyárfás Domokos, főgondnok ur ő méltósága,
már korábban jelentette volt, hogy szerencséltetni fogja köz­
gyűlésünket; el is indult, de útközben Sz.-Kereszturon hir­
telen roszul lett s táviratban mentette ki magát a közgyű­
lésről való elmaradásáért s igy csak éreznünk keile a hiányt,
mit egyházmegyénk érdemes Nesztorának távolléte okozott.
Elfogadtatván az egyházmegyei tanács által megállapí­
tott tárgysorozat, annak rendjén Darvay Lajos jegyző afia.
előadta jelentését az egyházmegyei tanács működéséről. A
nagy gonddal összeállított és a legkisebb részletekre is ki­
terjedő, terjedelmes jelentés, minden pontjában megnyugtató
volt. Meggyőződött e jelentésből egyházmegyei közgyűlésünk,
hogy a tanács mennyi fáradtságos munkát végzett s mily gyor­
san intézte el a halasztást nem szenvedhető ügyeket. Jegyző
afiának a kimerítő, részletes jelentésért, a tanácsnak pedig
buzgó munkájáért köszönetét szavazott közgyűlésünk.
A tárgysorozat rendjén következett a felsőbb leiratok
fölolvasása, melyek közül hosszasabb időt vett igénybe a
Debrecenben és Kolozsvárit fölállítandó protestáns egyetem,
illetve, theol. akadémia számára eszközlendő gyűjtések meg­
indítása. V égre is elfogadtatott esperes afiának a gyűjtő kö­
rökre és azokba kiküldendő bizottságokra vonatkozólag ké­
szített tervezete.
 170. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 2i. szám.

A közalap, papi és tanítói gyámintézet, és a közpénz­
tár számadásai a bizottságok által fölülvizsgáltattak s a fölül-
vizsgálásról tett jelentések után a közgyűlés által elfogadtat­
tak. Mivelhogy, specialiter a gyámintézeti ügyek rendbehozása
Menyhárt András, esperes afiának az érdeme, közgyűlésünk
elismerő köszönetét mondott neki fáradozásaiért. E tárgygyal
kapcsolatosan, megemlítem, hogy mivel egy nehány tanító afia.
mondhatni makacsságból, nem tesz eleget a gyámintézettel
szemben fönnálló kötelezettségének, azon szigorú határozatot
hozta közgyűlésünk, hogy «a m é g h á t r a l é k b a n l e v ő ,
tőkék és k a m a t o k be n e m f i z e t é s e fegyelmi
v é t s é g e t k é p e z . » Ezen határozat végrehajtásával esperes
afia. bízatott meg, kötelességévé tétetvén egyszersmind az is,
hogy ezen határozatot az illetőkkel közölje hivatalos úton.
A papi és tanítói özvegyek segélye s a képviselők dija
kiutaltatott.
Következett egy házassági törvényszéki biró választása ;
e hivatalra Bedő András, bikafalvi lelkész afia. választatott meg,
ki az esküt azonnal le is tette.
Bekebeleztettek: Lakatos Áron, hévízi ifjú lelkész és
Bőd Károly, kollégiumi fölszentelt tanár afiai.
Végül, az indítványok során, elfogadta a közgyűlés Bőd
Károly afiának a papi stóla egyformásitására vonatkozó in­
dítványát s bizottságot küldött ki egy díjszabályzat készítésére.
A jegyzőkönyv fölolvasása és hitelesítése után, a köz­
gyűlés, esperes afia. által, bezáratott.

T A R C A.
des, öntudatos munkálkodással biztosítja magának a fokoza­
A székely-udvarhelyi ref. kollégium törté­ tos tovább fejlődést.
nete 1876-tól 1893-ig. Előterjesztésemben legelőbb a tanulóknál szólok.
(Felolvastatott az erdélyi ev. ref. kollégiumok tanárainak 1893. I.
május 15, 16 és 17-ik napjain Sz.-Udvarhelytt tartott rendes érte­
kezletén.) Táblás kimutatás az 1 8 7 % — 1 8 9 1/2 évi tanulók számáról
és előmeneteléről.
Rendtartásunk értelmében a tanári értekezlet váltakozó
1
1

sorrendben a hét kollégium székhelyén szokott megtartatni.

A vizsgálatot tett Érettségi vizsgálatra Az érettségire je­
Á 8 g. osztályba beirt

A múlt évben az értekezlet Marosvásárhelytt ülésezett, hol tanulók közűi jelentkezett lentkezettek közül

helyen. vagy más he­

reazturon Kézdivásór-
Az alsó osztályokat Ke-
kollégiumunk elöljáróságának meghívása folytán, az idei ér­ Györyyön végzett
Az I—IV. oszt. Sz.-
Mind a 8 osztályt
elégséges

xn
tanulók száma

elégtelen

tekezlet helyéül Udvarhely jelöltetett ki. A z eddig követett gya­ V

53
nü
korlat az igazgató-tanár kötelességévé teszi, azon iskola tör­ lyütt végzett co V
itt végzett

tao ac
, jeles

jeles
Iskolai év

ténetének, melynek kebelében az értekezlet tanácskozásait tart­ 'O Összesen <D <u
ja, előterjesztését. Ennek a kötelességnek kívánok megfelel­
osztályzatot osztályzatot
ni, a mikor a kollégiumunk életében 1 7 év alatt fölmerült nyert °/0-okban nyert °/0-okban
főbb eseményeket, legalább vázlatosan előadni, megkísértem.
18 7V 0 1471 28 26 42 4 8 5 1 15 6 647 41
18 76-b an volt itt az utolsó értekezlet s csak 1 7 év múltán 1 8 7 '/ , 20 149! 27 3 6 17 4 3 2 9 33 — 33 32
jutott részünkbe a szerencse, Önöket, tisztelt kartársak, ismét 1 8 7 7/8 160 22 22 47 9 6 5 — 11 18 18 64 —
>8 7 8/9 179 18 22 54 6 11 6 2 19 10 5 85 —
falaink közt látni és üdvözölni, a mi magyarázatát adja annak, i 87 #/S0 179 17 19 55 9 7 4 6 17 6 18 76 —
hogy történeti előterjesztésemnek, miért kell éppen 1 7 év ese­ i 8 8 °/ i 172 17 18 53 12 6 5 4 15 13 13 74 —
18S l/3 1 7 2 16 15 55 14 5 6 5 16 — 6 94 —
ményeit ölelni föl? 188 »/, 180 16 13 56 15 3 2 1 6 — 16 84 —
A legutóbbi években kollégiumunk lényeges változáso­ i 88»/4 189 18 12 55 15 10 9 2 21 9 57 34 —
188«/, 1 8 5 18 3i 36 15 9 9 8 26 11 20 40 29
kon ment át. A régi padlás-szobás második emelet újra épí­ lS83/e 1 7 5 18 33 34 15 12 2 6 20 — 50 5 o —
tése következtében egész iskola épületünk palotaszerü kiné­ 188% 18 9 16 30 34 20 9 4 1 14 15 29 28 28
1 8 8 ’ /a 206 10 30 45 15 12 — — 12 9 2 5 48 18
zést nyert. A z elöljáróság fölszereltette az osztálytermeket, la­ i88»/„ 201 i 5 34 38 13 9 5 11 25 9 45 22 2 4
kó-szobákat a legszükségesebb bútorzattal; rendeztette a konyv- 188V00 1751 14 30 30 26. 10 6 3 19 11 21 63 5
18 9 % 16 4 10 19 46 25 1 3 7 11 — 19 2 8 53
és tanszer-tárakat; a rendes tanári székeket megszaporitotta 18 9 V J 31 37 17 8 7 5 20 — 40 60 —
16 5! 1 5
hárommal. 1876-b an nem volt megfelelő kollegium-épületünk,
nem volt elegendő állandó tanerőnk. Ilyen égető bajok kö­
í2 997 j 130 81 65 276

zül mostanáig, ha csak az egyik enyészett volna is el, az is A gimnáziumi tanulók létszáma 18 76 -b an : 1 4 7 ; azután
számot tenne, minthogy kizárólag saját anyagi erejére volt folytonosan emelkedik 1888-ig, a mikor 6-tal túl haladta a
az intézet utalva. És ha nem egyszerre kell vala két ily nagy 200-at. A z i 8 8 */9. tanévre még 2 1 0 tanuló iratkozott be,
hiány pótlásával megküzdeni, akkor bizonyára mind az épít­ de az erre következeit évben a létszám már 175-ö n felül
kezés, mind pedig az állandó tanerők száma teljesebb volna, nem haladt, mivel Sepsi-Szentgyörgyön ekkor megnyílt az
így, némi hézag még most is mutatkozik, úgy a helyiségek, V-ik osztály, hogy az addigi algimnázium fokozatosan nyolc
mint a rendes tanárok létszámában. A régi állapotoknál a osztályú főgimnáziummá egészüljön ki, mi a folyamatban
maiak ugyan sokkal, de sokkal kedvezőbbek minden tekin­ levő iskolai esztendőben szerencsésen be is következett. A
tetben, de, azért még távolról sem vagyunk kitűzött célunknál. jelen tanévre bejegyzett 1 6 1 tanuló között, társaitól elma­
Nekünk valóban, örömünkre szolgálna, ha a t. Érte­ radt két 8-ik osztálybeli ifjún kívül, a négy felső osztályban
kezletet arról győzhetnok meg ez alkalommal, hogy a sz.- senki sincs, ki az alsóbb osztályokat Szentgyörgyön járta
udvarhelyi kollégium immár a korszerű haladás útjára lépett volna, de azért most mégis több tanítványunk van a gim­
s azon, ha nem is lázas erőlködéssel, de mindenesetre csen­ náziumban, mint volt 1876-b an a háromszékiekkel együtt.
 2i. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
A táblázatból láthatólag az utóbbi 1 7 év alatt 3 híján
éppen 30 0 0 tanulót oktattunk a nyolc gimn. osztályban, így
hát egy-egy esztendőre 1 7 6 gimn. tanuló esik.
A tanulmányokban való előmenetel a következő ada­
tokat tünteti fel: 1876-b an minden 10 0 tanulóbúi 28 jeles
és csak 4 elégtelen osztályzatú; 1887-b en történik meg
először, hogy a bukottak százaléka a jelesekét nem csak
hogy utói éri, de sőt meg is haladja, lévén a tanulóknak
i 6 ° / 0-a jeles, 20% -a. elégtelen, s azután is az i 8 8 8/d-ik
évtől eltekintve, a mikor 1 5 °/0 jelesre 13% elégtelen esik,
a jelesek számra nézve a bukottak után következnek, p. o.
18 9 1-b e n minden 25 bukott tanuló mellett nem emelkedik
ki több 10 jelesnél. Ma már minden elfogulatlan Ítélő belátja,
hogy a kellő határok közt gyakorolt szigor nagyon is helyén
való azon tanulók irányában, a kik vagy tehetség, vagy szor­
galom, vagy mind a kettő hiáánya miatt tudományos pályán
be nem válhatnak.
A z 1 8 7 6 és 18 9 3 között eltelt 17 év alatt középszá-
mitással minden 10 0 tanitványunk közül évenként volt 17
jeles, 2 4 jó, 45 elégséges és 14 elégtelen osztályzatú, mi
az 1 8 7 6 . évi klasszifikáció eredményéhez képest (akkor jeles
volt 2 8 % , elégtelen 4 °/0) előnyös változást mutat a tovább ha­
ladásra képtelen tanulók túlságos dédelgetésének mellőzésében.
A középiskolai törvény keletkezése óta mindössze 6 magán
tanuló iratkozottbe,kiknek kétharmada a vizsgálaton elbukott.
A fenti rovatos táblázat tanúsítása szerint a szóban
levő 17 év alatt 2 7 6 növendék jelentkezett érettségi vizs­
gálatra, esztendőnkint tehát 1 6 — 1 7 tanuló. Ebből a 2 76 -
ból 13 0 , vagyis 4 7 °/0 az egész középiskolai tanfolyamot kol­
légiumunkban, 8 1 , azaz 3 0 °/0 a négy alsó gimn. osztályt
Szentgyörgyön végezte, 65, az 2 3 % Sz.-Kereszturon, Kézdi-
Vásárhelyen vagy máshelyütt tanult az alsó osztályokban. Itt
a magyarázata annak, hogy nálunk a felsőbb osztályok arány­
lag népesebbek, mint a többi iskolákban, mert mi az V . és
V I. osztályba három nem teljes gimnáziumbúi kaptunk ta­
nítványokat, úgymint Szentgyörgyről a református, Karesztur-
ról az unitárius és Kézdi-Vásárhelyrol a katholikus algimna-
ziumokbúl. Az érettségire jelentkezett tanulók i 3 ° / 0-át teszik
az összes gimn. tanulóknak, kik közül mind a 8 osztályt itt
helyben nem egészen 6°/0 végezte, igy hát ajelöltek arány­
lag nagy számából az intézet hátrányára következtetést von­
ni, e magyarázatok elhallgatása nélkül, nem lehet.
A z érettségi vizsgálat eredménye 18 77-b e n volta leg­
kedvezőbb, a mikor a jelöltek egyharmada jeles, a másik
harmada jó és a harmadik harmada kielégítő bizonyítványt
kapott; legkedvezőtlenebbül 18 9 1-b e n ütött ki, ekkor jeles
eredményt senki sem ért el, s a jelentkezők 5 3 % * a meS*
bukott. Ebben a meddő évben a 1 1 között csupán egy volt,
a ki a gimnáziumot teljesen itt végezte, 3 Szentgyörgyről
jött, a többi, 7, más intézetek növendékeiből véletlenül ve­
rődött össze; ellenben 1888-ban, mikor az érettségi vizsgá­
lat elég jó eredménynyel folyt le, mind a 12 növendék itt
végezte volt az egész gimnáziumi tanfolyamot. Ezt azért ein-
litem meg, hogy kifejezést adjak annak a tapasztalatnak, hogy,
S.-Szentgyörgyöt kivéve, honnét sok jeles tanítványt is kap­
tunk, más helyről nem mindig a legszorgalmasabb tanulók
keresték föl intézetünket. Az érettségi vizsgálatot 1 7 év alatt
kollégiumunkban jeles eredménynyel tette le minden 10 0 kö­
zül 9, jól 27, egyszerűen 54, visszavettetett 10 . A z összes
idő alatt elutasittatott 1, kit a 8-dik osztályig más intézet nevelt.
H ogy mily sok pályára készíti elő a gimnázium a ta­
nuló ifjúságot, azt igen érdekesen illusztrálja, hogy többet ne
említsek, az 18 9 2 . esztendőben érettségit tett 20 tanitványunk
ilyetén pályaválasztása: 4 ( 2 O ° / 0), a tanári, 4 ( 2 O °/0) a jogi,
3 (15%) az orvosi, 2 (lO °/0) a gazdasági, 1 (5%) a kato­
nai, I (5)°/0)az erdészeti és 3 ( 1 5 % ) az alsóbb hivatalnoki
pályára határozván el magát, alig van olyan tisztességes tár­
sadalmi állás, melyet magának kivívni egyik-másik ne ipar­
kodott volna, mivel a gimnáziumi érettségi bizonyítvány min­
denféle szak- és főiskola látogatására egyenlően jogosítja tu­
lajdonosát.
A z 1 8 8 3 . éri X X X . t. ez. 26. §-a alapján összesen három
reáliskolai érettségi vizsgálatot tett egyetemi hallgató kérel­
mezte a latin nyelvből pótló érettségire bocsátását a hely­
beli reáliskola egykori növendékei közül. Kettőnek sikerült
érettségi bizonyítványának a pályaválasztáskor szükségessé
vált utólagos kipótlása; a harmadik egy évre visszavettetett.
É s itt szabadságot veszek magamnak az általam rajzolt
kép tisztább megvilágithatása kedvéért, a helybeli, más két
középiskoláról is, a nyilvánosságra bocsátott évi jelentések
alapján, nehány adatot, az utóbbi 16 évről fölemliteni, me­
lyek sok tekintetben érdekesek és tanulságosak, kivált, mert
összehasonlító pillantást engednek vetni a helybeli három kö­
zépiskola működésére.
(Folytatása következik.)
Gönci Lajos*
Különfélék.
* A május hóban lapunkban megjelent cikkek
közül a következőkre kérjük olvasóink szavazatát: Széttekin-
tés (Két cikk). A búza-szem. A közalapról. A «vallásos estélyek
Kolozsvárit» cimü cikkhez. Falusi levelek a szerkesztőhez.
A szavazatok beküldésének határideje: jun. 1 o. Szíve­
sen kérjük olvasóinkat, különösen azokat, kik érdeklődésük­
nek jelét még eddig nem mutatták meg, szíveskedjenek sza­
vazataikkal minél többen hozzájárulni a nyertes pályamű meg-
jutalmazásához. Nem nagy dolog, nem valami nehéz a meg­
tétele, de nem utolsó bizonyítéka a figyelemnek, mindenesetre
jele annak, hogy a szavazatok beküldői szeretnek olvasni,
gondolkozni és Ítélni. Kérjük, szavazzanak.
* Lapunk szerkesztője e hó 23-án reggel Deb­
recenbe utazott, hogy onnan M.-Pályiba mehessen és meg­
eskesse Szabolcska Mihály, felfalusi pap aát. .Kun Erzsiké
k. a.-al, Kun László, m.-pályi pap aa. szép és kedves leányá­
val. A magunk részéről is szerencsét és áldást kívánunk e
kétségen kívül boldog házassági frigyhez.
* A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény-
javaslatot is, immár benyújtotta gr. C s á k y A l b i n , val­
lás és közoktatásügyi miniszter a képviselőháznak. És ezzel,
a tervezett egyházpolitikai reformok harmadika áll a meg­
valósulás küszöbén. Ezen új törvényjavaslatot is a leglibe-
ralisabb szellem lengi át. Szabadságában áll bárkinek, bár­
mely hitet, vagy vallást követni, ha az az ország törvényei­
vel és a közerkölcsiséggel nem ellenkezik. Sőt még azoknak
is, kik a törvényesen bevett, vagy elismert felekezetek köré­
bűi kilépnek, meg van engedve a közös istentisztelet-tartás,
a jelzett feltételek mellett. Hogy ennek a törvényjavaslatnak
az egyes felekezetekre nézve a gyakorlati életben lesz-e oly
nagy haszna, mint a milyen szabad szellem lengi át: azt
még nem tudhatjuk. De félő, hogy a nagy szabadság tért
enged a rajongó, kisebb szekták terjedésének, igy tehát fo­
kozottabb Őrállásra lesz szükségünk. E kérdésre, alkalmilag,
még ki fogunk térni. Addig is legyünk jó reménységgel fe­
lőle. Mit is mondott csak Gamáliel?
 172. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Halálozás Igaz és mély részvéttel vettük a szo­
morú hirt, hogy S z a b ó S á m u e l , ab afáj i pap aa. életének
82-ik, papságának 52-ik évében rövid szenvedés után, vég-
elgyengülés következtében meghalt. Az elköltözött egyike volt
azoknak a férfiaknak, kik egy hosszú élet munkásságát szán­
ják oly célnak, melyről csak nagy és megdicsőitő ered­
mények beszélnek. Egyszerű ember v o lt De az egyszerűség
alatt olyan nemes gondolatok élő lelkiismerete, a milyenek
ha lesznek és a meddig lesznek, nem féltjük az emberiséget az
elbukástól. Kálvinista pap, volt a szó igaz értelmében. A leg­
igénytelenebb, de a legnemesebb lélek. ÍJ^ugodjék csöndesen.
* Ritka szép ünnepély folyt le kolozsvári egy­
házunkban, e hó 22-én, pünköst máscfdik napján, délután.
Ekkor ünnepelte meg ugyanis, a kolozsvári «földés^nekkar»
tiz éves jubileumát, egybekötve azt a ^badban^m egtartott
tavaszi mulatsággal. A z ünnepély azért ritka és fontos, mert
azt éppen a «földész-énekkar» tartotta, mely a kolozsvári
egyházban az egyház egyik élő orgánuma. Olyan orgánuma,
melynek nagy jelentősége van. Tiz esztendeje, hogy ez ének­
kar fennáll s azóta valóságos áldás ez a népre, áldás az egy­
házra, mert mindig szorossá tudta fűzni a kapcsot nép és
egyház között. Mert egyházi jellege által megnyilatkozásává
nőtte ki magát a nép egy háziasságának, mely mindenben
rányomta arrabélyegét. Nem dicsekedünk, hogy mi ez a m i
«föld ész-ének karunk», de több, mintha semmitmondó egyletet ál­
lítanának helyébe. Ez a mibelmiszsziónk. A földész-énekkar a
kolozsvári nép a maga egyházi vonatkozásaiban, túlfelől
egysége a népnek, szimbóluma az egyháznak, fundamentuma
a kormányzásnak. Maga az ünnepély nem is volt más, mint
az egyház és a nép ünnepe, mint ilyen,^egyike azoknak, me­
lyekhez morális haszna kiszámíthatatlan. ' Végtelen felemelő
hatású volt az, hogy egy ily napon tudtuk magunkat, tudtuk,
hogy mi mindannyian egyek, egymáshoz valók és kálvinisták
vagyunk. Csak nehány ilyen ünnepet s aztán erősek leszünk,
mert öntudatunk megizmosodik és intenzivitása meghatványo­
zódik. És mire is kell inkább törekednünk, mint egy-egy
ilyen ünnepély által megerősíteni alapunkat, mely a józan,
az értelmes magyar nép? A hol ez alap erős és mindenek-
felett egységes, nem pedig széthúzó, különvált, részekre bom­
lott, ott sokkal könyebb a lelkipásztoroknak építeni, mert
nem kell minden egyes részt külön-külön felkeresni és ősz-
szetartani. Az ünnepély lefolyása különben, egészen egyszerű
volt. Lapunk szerkesztője, mint az énekkar elnöke, nyitotta
meg, megemlékezvén különösen az énekkar vezetőjének, Tóth
Tamás kántornak érdemeiről, kinek főt. püspök aa. e napra
egy igen diszes és értékes karvezéri pálczát küldött; majd
az énekkar énekelt nehány darabot s ezzel megkezdődött raa-
a majális. É s mulatott a nép. Mulatott jókedvéből, nem mester­
H IV A T A L O S R ÉSZ.
5 2 3 -1 8 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sz.-szolnoki ev.
ref. egyházmegyébe kebelezett s z.-b o r z á s i IV. osztályú
papi állomásra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalm a: tisztességes és kényelmes papi lakon s ehhez
tartozó kert s melléképületeken kívül (készpénz 400 frt az egyház
pénztárából, 7 hold szántó fordulókban) a palást dijak be nem szá­
mításával, egyházhatóságilag 45 5 frt 50 krban van megállapítva.
Pályázati határnap f. é. jun. 30. Folyamodványokba sz.-szol­
noki ev ref. egyházmegye esperesi hivatalához Sz.-Somlyóra inté-
zendők.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . május 23. S z á s z D om okos ,
______ erdélyi ref. püspök.
532— 1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyházme­
gyébe kebelezett s e 1 y e i egyházközség énekvezér-tanitói állo­
mására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, beltelek és kerten kivül,
egyházhatósági becslés szerint 2 2 2 frt, melyből 85 frt készpénz.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
21. szám.
kélten, hanem egyszerűen. Az kiváltképpen látszott rajta, hogy a
nap jelentőségét érti és tudja. Hadd értse, hadd tudjajövőre is. Hi­
szen a magvak, melyek itt vettettek el, igen értékesek arra, hogy
gyümölcsöket hozzanak, némelyek százannyit, némelyek hatvan­
annyit.
== Kellemes meglepetés. Folyó év és hó 14-én,
m.-ludasi ref. egyházunk presbitériuma gyűlést tartott, hogy
új templomán és a lelkészi lakon szükségessé vált javitások.
költségeinek miképpen és honnan való fedezete felől tanács­
kozzék. A gyűlés folyamán szóba jött kepefizetésünk nyomo­
rúsága is. A múlt évről, az összes egyházi járandóságnak
több, mint harmadrésze, hátrálékban van, jóllehet, az elöljá­
róság mindent megtett a begyűjtés érdekében. Ekkor fölállt
tekintetes K e r e s z t e s Á r o n úr, egyházunk érdemekben
és közhasznú munkásságban megőszült főgondnoka és, meg­
ható szavak kíséretében, 50 forintot ajánlt és fizetett ki men­
ten, a jelenlevő egyházi pénztáros kezéhez, azon kivánsága
kapcsán, hogy ez az Összeg csatoltassék a meglevő, kepe-
váltsági alaphoz, mert, a mint kijelentette, forró óhajtása,
különösen szegénysorsu hitfeleinkre való tekintetből, hogy
kepe rendszerünk súlyos terhe alól mentői hamarább sza­
badulhasson m eg az «élő egyház.» Ennek pedig legrövidebb út­
ja, ha a tehetősebbek, kötelességük felett is, adnak, tesz­
nek és áldoznak a Krisztus testéért. Ráadásul, egy a Maros
partján lévő fenyő borona- és deszkából épült, hat osztályú
öltöző épületet engedett át egyházközségünk örök tulajdo­
nába, hogy az utána járó jövedelmet, mely évenkint 40 frt,
évi szükségleteink fedezésére fordítsa. Dicsérő szavak emel­
nék-e, az említett tények értékét? Nem emelnék. A tettek
önmagukért és minden szónál ékesebben beszélnek főgond­
nokunkról, kit az isten, tettei pedig bizonyára sokáig éltet­
nek egyházközségünkben. E g y presbyter.
= Kérelem. Templom felavatási ünnepélyünkről ösz-
szeállitott « E m l é k k ö n y v e t » azon tiszteletteljes kérelem­
mel küldöttem meg jobb módú egyházaink lelkészi hivata­
lainak s buzgó hitrokonoknak, hogy ezt, tekintve, miszerint
annak jövedelme, sok áldozatok árán megépített templomunk,
még reánk nehezedő építési költségeinek fedezésére lészen
fordítva, megvásárolni szíveskedjenek. Nagyon sokan még a
meghatározott árnál is többet küldöttek e könyvecskéért, a
melyért e helyen is fogadják az illetők köszönetünket, de,
bizony sokan sem a könyvet nem küldötték vissza, sem az
árát nem juttatták el hozzánk. Mi, a vidéken nem értékesí­
tett példányokat itthon, valószínűleg eladhatjuk, tisztelettel
kérem azért lelkész társaimat, mindazon hitrokonokat, akik­
hez e könyvet megküldottem, hogy vagy ezt, vagy ennek
árát hivatalomhoz eljuttatni, mielőbb szíveskedjenek. M.-Sziget,
1 8 9 3 . május 15 . Szikszay Zoltán, lelkész.
Pályázati határnap jun. 15 . Folyamodványok nt. Rákosi
Lajos esperes aához küldendők Lukafalvára, u. p. Nyárádtő.
Kolozsvárit, 1 8 93 . május 23. S z á s z D om okos ,
______ erdélyi ref. püspök.
5 3 6 -18 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett k aj á n t ó i egyház papi állomá­
sára ezennel pályázat nyittatik. Javadalom : Lakás gazdasági
épületekkel és hivatalosfölszámítás szerint 4 1 9 frt 89 kr. fi­
zetés, melyből 2 2 3 frt50 kr. a központtól járó készpénz.
Megválasztandó köteles első évi fizetésének felét a2
egyházmegyei Özv.-árvai pénztárba befizetni, valamint köte­
les egyszer s mindenkorra az egyházba való belépése alkalmával,
bekeblezés címen 2 frtot és a régi özv.-árvai alapba 10 frtot fizetni.
A z egy hm. kebelében fennálló papi temetkezési intézetnek a meg
választott kötelezett tagja. Pályázati határidő jun. 18. Folyamo­
dások nt. Deesi Gyula esperes aához küldendők Gyaluba.
Kolozsvár«, 1 8 9 3 . május 23. S z á s z D om okos.
______ erdélyi ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
IIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHltlIIHIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH

XXm. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Juiüus 1. 22. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, lélévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ség i ir o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.

tozott épp úgy a hitbeli, mint a politikai befo­

lyás érvényesítése, mióta fennáll.
A kultnrpolitikai helyzet történelmi
Ez a magyarázata annak, hogy a k u l t ú r ­
világitásban. h ar c v o l t a k é p p e n soha sem e g é s z e n a
(Folytatás.) d o g m á k , h a n e m l e g t ö b b s z ö r és f ő l e g
a p o l i t i k a i e r ő k m é r k ő z é s e is.
Óriási ellentét volt Luther őszinte becsüle­
Lényegében nem egyéb, mint a római egy­
tessége és Kálvin ragyogó tisztasága, meg a ró­
ház küzdelme a teljes szellemi és a mennyiben
mai kúria korrumpált pompája közt. É s Európa
lehet, világi uralomért.
választott. A pápaság a XVI. század elején már
A legszellemesebb kathclikus egyháztörté­
alig tarthatta magát a Középtenger partjain.
nelmi irók úgy tüntetik föl a dolgot, hogy a pá­
Az Albigensek ellen t á m a d o t t a római
pán mindenesetre nagy méltánytalanság történt,
hatalom. Tüzzel-vassal pusztította ki az új tant
midőn 1870. szeptember 30-án a savoyai dynasztia
és hívőit. Inkvizíciót teremtett. A reformáció el­
elvette tőle a m á r m e g s z e r z e t t v i l á g i ha-
len v é d t e m a go á t . De csak rövid idei?.
o
t á l má t ; de állításuk szerint, ez a katholicismust
Regenerálta magát az apostoli uralom.
s igy magát a pápát is, csak mint egy abstrakt
Éppen akkor, midőn éjszakon teljes diadalt
igazságtalanság érdekli s mint olyanba bele is
ülvén, győzelmi mámorában megpihent a nagy re­
nyugodtak; s a katholicismus újkori küzdelme nem
form-áramlat, a római székbe megint mezítláb ve­
is a világi hatalom visszaszerzését tűzte ki célul,
zeklő, szörcsuhájukat még a tiara alatt is viselő,
hanem igenis: szellemi hatalma visszaállítására jo g ­
asketa és vas jellemű pápák ültek, a százados küz­
gal törekszik.
delem és uralkodás minden tapasztalataival, VII.
Ezt az okoskodást alig cáfolja meg jobban
Gergely ambíciójával és tehetségével biró embe­
valami, mint maga a pápa, a ki, mióta az olasz
rek. Megalakult a jezsuita rend s rövid idő múl­
király Rómában székel, önkénytes rabbá tette ma­
tán, elárasztá ravasz és ügyes követeivel az északi
gát a Vatikánban.
pólus és egyenlítő minden tartományát.
De megcáfolja ezt a politikai nunciaturák, a
Sem a reformáció, sem a francia forradalom pápai diplomácia tényleges léte és egész műkö­
meg nem dönthették a római egyház alapjait. dése. Megcáfolja a katholikus hierarkhia egész beren­
Makaulay gyönyörűen mutatja ki, hogy négy­ dezése. Megcáfolja végre maga a hatalom fogalma,
szer támadt fel az emberi szellem e hatalom járma mely csak akkor hatalom, legyen bármily «szellemi,»
ellen és a pápaság soha sem gyengülve, került ha tényleg reális, tehát politikai eredményei vannak.
ki a küzdelemből. Nem. A pápizmus igazi természetéről, a ró­
Nem lehet tagadni, hogy e küzdelem alap- mai kúria világi befolyásáról, épp oly kevéssé mond
okai közt ott volt a hit és a dogma kérdése min- le, mint történelmi fejlődéséről, múltjáról, tradí­
dig, de talán soha sem elkülönözve, hanem min­ cióiról, jelenéről és jövőjéről. Nem. Ez egyház
dig támogatva és összeszövetve a világi befolyás egész berendezése, struktúrája oly vonatkozások­
tekinteteitől is, valaminthogy a pápai politika is kal bir, o'y szerves összefüggésben van a világi
kezdettől fogvást nem téveszté soha szemei elől hatalom kérdéseivel, a melyeket egyhamar ma­
a vi lági hatalmat. gából kiküszöbölnie, magáról leráznia, még akarva
A pápai politika csudálatos titkai közé tar­ sem lehet.
 174. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 22. szám.

É s a múlt, melynek küzdelmeiből annyiszor Róma, mely óriási hatalmát egykoron a je ­

került ki győztesen; és az a tény, hogy a refor­ zsuita rend által szerezte vissza: megmutatta, hogy
máció, kezdete óta, nem csak hogy újabb tért, saját céljaira épp úgy fölhasználhatta a forradal­
kárára, nem foglalt: de sőt a római egyház a föld­ mat Belgiumban, mint az abszolút monarkhiát Spa­
gömbön nagyobb hódítást tett azóta mind annál, nyolországban; hogy épp úgy képes szövetkezni
a mit valaha vesztett: mindezek némileg igazolni a torlaszok hőseivel, mint a Schwarzenbergekkel
és jogosítani látszanak a katholicismust arra, hogy s napjainkban tesz legfényesebb tanúságot arról,
e törekvéseiből, ezen aspiracióibúl egy hajszálnyit hogy mikint lehet a legszebb szövetségben élni
se engedjen. egyszerre a szekulárizáló francia és az orthodox
Talán még egy második oly lángelmét is, a cári hatalmakkal.
minő Ranke volt, az övéhez hasonló nézetek koc­ És bámulatos sikereit éppen en­
káztatására bírhattak volna Olaszországban a het­ nek a p o l i t i k á n a k köszönhet i.
venes években végbement események. Az a vallás, melynek szellemi legfőbb kicsu-
Tény az, hogy a papizmus talán soha ak­ csosodását képviseli, olyan, melynek nem csak
kora, mert véglegesnek látszó, csapást nem szen­ buzgó, hanem vakbuzgó hívei is mindig aránylag
vedett, mint Viktor Emmánuel Rómába vonulása legszámosabban találkoznak a föld minden politikai
által; de csak világi téren. „közületében. S minthogy érdekeinek a konzervatív
É s kétségtelen az is, hogy a p á p a s á g , ez irányok támogatása leginkább felel meg: mindig
a világra szóló hatalom, s o h a s e m á l l o t t t a bir ezek segélyével olyan érdekszövetséget te­
I á n j e l e n t é k e n y e b b á r a m l a t t a l s z e m ­ remteni, a melyik a vele szemben álló politikai
b e n , m i n t a m i t a j e l e n s z á z a d u r a l k o d ó törekvésekkel dacolni képes.
e s z m é j e: a « N e m z e t i s é g i e s z me » indított. Ezért találjuk a szentszéket rendesen a kon­
De, kérdés, hogy e hatalom, mely minden zervatív pártok társaságában. De a hol a kon-
létezők közt a legrégibb, ez uralkodó, kit Na­ zervacio antikatholikus tendenciát testesít meg:
póleon erőszakos fogságba vetett, s ki most ön­ ott csöppet sem irtózik a liberálisok baráti jobb­
magát kárhoztatja a rab szerepére: minő mér­ jától, sőt a forradalmi törekvésekkel is kész szö­
tékben marad méltatlan azon erő-mutatványokhoz, vetkezni, akár felülről, akár alulról, csak származ­
melyekkel eddig négyszeri újjászületése alkalmá­ zék abból érdekeire előny, vagy legalább semle­
val ejtette bámulatba a világot? gesség s csak gyengíthesse általuk azokat, a kik
sajátos céljainak és érdekeinek útjában állanak.
Nézetünk szerint, ezek a históriai reflexiók
(Folytatása köv.)
adják vissza a «kultúr harc» igazi jelentőségét,
Dr. Deák. Albert-
mely tulajdonkép oly harc, melyet a keresztyén-
ség első századaitól származtathatunk; mely oly
stádiumban, midőn a koronkinti erősebb hullám­
Az országos protestáns tanáregyesület.
zás a történelmi színpad előterébe állítja (egy je ­
len etkint a drámábúl) erősebben foglalkoztatja A tiszántúli ref. tanáregyesület tavaly mozgalmat
ugyan a világot: de azért nem első s nem utolsó, indított meg egy országos protestáns tanáregyesület ala­
hanem csak lankadó és erősbülő, folytonos és kítása iránt. E mozgalom, elvileg, csakhamar élénk köz­
helyesléssel találkozott. (Az erdélyi református és luthe­
máig is kétes végű küzdelem; m e l y b e n , v é g r e ,
ránus tanárkarok m i n d pártolják.)
a p á p a s á g hol t á m a d ó , hol v é d e k e z ő ,
A Szatmáron tartott tavalyi gyűlésből egy bizott­
de mé g s o h a l e nem g y ő z ö t t f é l k i n t ságot küldtek volt ki alapszabály-javaslat készítésére. E
szerepelt. javaslat is elkészült, s most már ennek tárgyalása, egy­
S valóban, mert a pápaság törekvései ké­ szersmind a megalakulás kerül napirendre.
pezik e harc fő indokát, a kultúr harc igazi ter­ Hiszem, hogy nem kevesen vagyunk, a kik, bárminő
mészetét a pápai politika jelleme szabja meg, elvek alapján létesüljön is az egyesület, tagjai akarunk
lenni, s feladatai valósítására tőlünk telhetőleg törekedni
melynek jelszava: e g y l é p é s t s e m a d n i f öl
fogunk. Annál inkább kötelességünk azonban már léte­
a s z e r z e t t j o g o k b ó l ; a miből megint követ­
sítésének alapelveihez is őszintén és tartózkodás nélkül
kezik, hogy a római egyház hitbeli érdekei min­ hozzászólan unk.
dig összeköttetésben jelentkeznek a politikai ér­ Lássuk, hogyan képzeli a közzétett alapszabály-ja­
dekekkel. vaslat a megalkotandó protestáns tanáregyesületet.
 22. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A z egyesület rendes tagjai volnának m agyar pro­
testáns intézetek tanárai, önszántukból, egyénenkint, évi
tiz korona tagdíjjal.
A z egyesület ügyviteli székhelye hat évenkint vál­
tozhatnék.
Közgyűlései évenkint más-más intézet székhelyén
tartandó vándorgyűlések volnának.
H at évre választott tisztviselő kara és évenkint egy -
egy harmadrészben megújítható harminchat tagú választ­
mánya volna. Megjegyzendő, hogy a közgyűlés harminc
rendes tag jelenlétében határozni jogosult, tehát a teljes
választmány, szükség esetén, kész közgyűlés lehetne.
Intézetek nemei és tudományszakok szerint, orszá­
gos szakoszályok alakíttatnának az egyesületen belül.
«A z egyesület célja elérésének megkönnyítésére tan­
ügyi folyóiratot ad ki.»
Ennyi az alapszabály-tervben a lényeges tartalom.
Protestáns Ízlésű gondolatnak nézem benne a szék­
hely-változás elvét és a vándorgyülésezést.
Tagoknak egyénenkint való önkintes belépése, tiszt­
viselőkar és választmányalkotás, szakosztályok alakítása,
mint hasonló egyesületek szervezésének közdivatu elvei,
jobb, gyakorlatibb, s szükségeinknek megfelelőbb elvek
hiányában, tűrhető, elfogadható határozmányok lehetnének.
Folyóirat fentartása mindenesetre elsőrendű szük­
ségeink egyike.
Részemről ig y ítélem meg, magában véve, az alap­
szabály-tervezetet. Ha azonban összemérem azzal az ideál­
lal, melyet magamnak egy, a mi viszonyainknak megfe­
lelő, minden izében protestáns egyesülésről akarva-aka-
ratlan alkottam : nem tehetem, hogy kifogásaimnak, egy
ellenjavaslat alakjában, kifejezést ne adjak.
Mi lehet a célja egy országos protestáns tanáregye
sületnek? Bizonyára, nem az, hogy minden áron disszimi-
láljuk magunkat a nem-protestáns és állami általános tan­
ügy tényezőitűl. A tanügynek legtöbb fontos kérdése
olyan, hogy nem lehet, nem is szabad reájok külön pro­
testáns és külön általános m agyar állami feleletet, meg­
oldást keresni és adni.
A külön protestáns tanáregyesület feladatai tisztán
meghatározható szűkebb körre szorítkoznak: történel­
münk követelése, hogy egymásról tudjunk, összetartsunk,
együtt érezzünk, egym ást biztassuk múltúnk folytatására,
régi becsületünk fentartására, az országos versenyben he­
lyünk megállására. Nem szükség, e részben külön vezér­
szavakat kigondolnunk és hangoztatnunk. A vezérszava­
kat egész ország hangoztatja. Csak meg kell értenünk,
saját nyelvünkre fordítanunk azokat; jól fölfegyverkez­
nünk s megtanulnunk, begyakorolnunk a mozdulatokat
és fegyverfogásokat, a melyeket a fejlődött és változott
harcolásmód kíván, hogy a diadalban méltó és teljes ré­
szünk legyen. E végre, a külön protestáns tanáregyesü­
let hivatása sem több, sem kevesebb, mint egymásnak
személyenkint és intézetenkint megismerése, eltérő viszo­
nyaink és eszközeink jóindulatú bírálata, közös esméink
valósítására a legsikerültebb módok fölmutatása. Mind­
ezekre annyival nagyobb szükségünk van, mert nekünk nin­
csenek jót-roszat egyformásitó központi tanügyi hatósá­
gaink. Vándorgyűlések tartásával kétségkívül legjobban
*75-
megközelíthetjük a célt. S ennyiben az alapszabály-ter­
vezettel (I. szakasz) egyetértek.
De, a szervezetre nézve már más a véleményem.
A vándorgyűlések mellett, azt tartom, nincs szükség sem
állandó, sem hat évi székhelyre. Nincs szükség központi
tisztviselő karra és választmányra sem. Protestánsokul,
már hagyományainknál fogja, félünk a központi szerve­
zet és vezetés ridegségétől, s nem könnyen tűrünk sem­
miféle hegemóniát. A z t se feledjük, (hisz sok intő példa
áll előttünk egyesületeknek épp úgy, mint tanárkaraink­
nak élményeiben, beléletében) hogy a gáncs, az osztra-
cismus, a sokféle, akár őseredeti, akár innen-onnan im­
portált, bár rendszerint kifogástalan klasszikus szellem­
ben ápolt becsérzelmek és vágyak mindig könnyen dobnak
surlási akadályokat a központos szerkezetű egyesületi
gépbe. Nem kenőcsli el ezeket a surlási akadályokat az
sem, ha a székhelyet minden hat évben feltétlenül vál­
toztathatjuk, sőt tán ellenkezőleg. .; mert, a székhely-
változtatás sorát meg nem állapíthatjuk előre s a jelzett
bajok minden ciklus végén torlódhatnak, kivált ha a több­
féle, egym ást ma még eléggé bizonyára nem ismerő pro­
testáns tanártársak, a mint várni s kívánni lehet, ver­
senyző erélylyel s önbecsérzettel teljesítik kötelességüket.
Tehát, központi és helyhez kötött szervezet nélkül
egyesüljünk; és nem a személyenkint való önkintes be­
lépés elve alapján, hanem ős-protestáns típus szerint, a
testületeket tekintve individuumoknak.
Röviden elmondom, hogyan képzelem ezt.
Egyesületünk legyen a protestáns tanárkarok szö­
vetkezése. Minden egyes protestáns intézet tanártestülete,
mint ilyen, lép be. Minden belépő tanárkar, tagjai szá­
mának arányában, évenkint bizonyos összeget, ötven-nyolc-
van koronát, fizetne a szövetkezet céljainak anyagi elő­
mozdítására. E z összeget összeadhatják a magukéból, de
megszerezhetik társadalmi úton is, v a g y fizetheti m aga
a fentartó testület, az mindegy. Legjobb, ha a tanárka­
rok magukat helybeli közmivelődési tevékenységre tes­
tületileg kötelezve, társadalmi úton szerzik meg azt.
A szövetkezetbe belépett mindenik testület évenkint
két-két képviselőt küldene a szövetkezet közgyűlésére.
E képviselők mérsékelt költségeinek fedezésére a
fentartó testületek volnának megkérendők. Protestáns is-
kolafentartók ily nemes érdekekkel szemben nem is lesz­
nek szűkkeblüek. Utolsó esetben, e kiadás fedezete is tár­
sadalmi tevékenység útján volna megszerezhető.
A szövetkezet évi gyűlése mindig más-más protes­
táns egyházkerület kebelében, azon intézet székhelyén
tartatnék meg, a melyet az illető egyházkerület tanár­
karai közmegegyezéssel, v a g y többségi határozattal erre
kijelölnek.
T agjai a gyűlésnek, a tanárkarok képviselőin kívül f
a szövetkezet kötelékében álló mindazon tanárok, a kik
a gyűlésre személyesen megjelentek.
A z évi gyűlés tárgyainak előkészítéséről, az egész
programúiról, a gyűlés vezetéséről, a szövetkezet évlap-
lainak (folyóiratának) az egyesületi év egész folyamában
való szerkesztéséről azon egyházkerület tanárkarai gon­
doskodnak, a melyben az azon évi gyűlés tartatik. Ok
választanak tehát elnökséget jegyzőket és szerkesztőt azon
 176. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
évre, rendszerint a maguk soraiból. Csak a tagdíjak s
egyéb évi jövedelmek kezelése volna, célszerűségi okok­
ból, állandóan egy, pl. a budapesti ág. ev., v a g y ev. ref.
tanárkarra bízandó, oly módon, hogy az ennek kebeléből
választott és ellenőrzött pénztárnok, az évente megállapí­
tandó költségvetések értelmében, vegye be a jövedelmeket s
fizesse a folyóirat-szerkesztés, kiadás és más tételek számláit.
Minden évi gyűlés tárgyainak megállapításánál a2
elnökség tekintettel legyen a megelőző gyűlések határo­
zataira, általában az időszerű kérdésekre, kiválóan azok­
ra, a melyek iránt protestáns tanári közvélemény alaku­
lása, érvényesülése eminens érdeknek látszik.
Minden gyűlésnek rendes tárgya legyen a helybeli
és azon kerületbeli intézetek állapotának, fejlődésének, ta­
náraik helyzetének, a társadalomhoz s a föntartó testü­
lethez való viszonyuknak ismertetése, érdekeiknek a szö­
vetkezet elfogulatlan nyilatkozataival, szakértői tekinté­
lyével és erkölcsi erejével való támogatása végett.
A gyűlés tárgyalásairól a szövetkezet évlapjai, mint
folyóirat, számolnának be a nyilvánosság előtt. E folyó­
irat ivszáma s megjelenésének terminusai évről-évre vol­
nának megállapitandók. Nyomatásáról, melynek költségeit
a várható előfizetéseken fölül, a szövetkezeti tagdíjak fe
deznék, az azon évi elnökség és szerkesztő gondoskodik.
H ely adandó a folyóiratban a gyűléseken fölmerült elmé­
leti és gyakorlati kérdések fejtegetésének, rovatok nyi-
tandók ismertetések, bírálatok, tanügyi krónika, egyesü­
leti közlemények számára. O ly szaktudományi dolgoza­
tokkal, a milyenek számára szakközlönyök léteznek, a
szövetkezet folyóirata nem terhelendő. A folyóiratból min­
den belépett tanártestületet, illetőleg, intézetet két-két pél­
dány illetne.
A szövetkezet oda hat, hogy akár protestáns ke-
rületenkint, akár, ha lehet, vidékenkint vegyesen, fiókszö­
vetkezetekké is alakuljanak a testületek, vándorgyűléseket
tartva, még pedig itt már nem képviseleti tényezőkkel,
hanem az érdekelt tagok egyetemes részvételével, a fön-
tartóknak, szülőknek, társadalomnak vendéglátó támoga­
tása mellett. E fiókszövetkezetek saját körükben az or­
szágos szövetkezet keze alá dolgoznának. Hivatalos köz­
lönyük a közös folyóirat volna.
Minden egyes tanártestület is, mely a szövetkezet­
nek tagja, ha szükségét látja annak, hogy intézete szék­
helyén társadalmi kiható tevékenységet szabályozottan
folytasson: erre vonatkozó statútumait az orsz. szövet­
kezetnek jóváhagyása alá terjesztve, mint annak helyi ■ nem fogadása miatt, 3 — 3 frt. birság, illetőleg, felmentési
szerve működhetnék (az orsz. középisk. tanáregyesület vi­
déki körei módjára.)
Eddig javaslatom alapvonásai.
Mit várhatok tőle?
Első sorban azt, hogy a szövetkezetbe lépett tes­
tületek mindenikében általánosabb, kikérülhetetlenebb, tár-
gyilagosabb lesz ez érdeklődés a felszínre kerülő kérdé­
sek iránt, mint volna akkor, ha az egyesület egyes önkintes
tagokbúl állana, a kiknek tevékenységét egyszerűen nyug-
hatatlanságnak bélyegezheti a be nem lépő társak élet-
filozófiája.
Várom továbbá azt, hogy e szövetkezet, melyet
testületek alkotnak, az Országos Középiskolai Tanáregye­
22. szám.
sülettel, melyet egyének alkotnak s melynek közülünk
is számos tagjai lesznek, oly viszonyban fog állhatni, a
mely viszonynál fogva egymás érdekköreit és céljait in­
kább kiegészíteni, mintsem csorbítani és zavarni fogják.
Várom pedig mindenekfelett azt, hogy évenkint más­
más protestáns kerület feladata lévén a szövetkezet g yű ­
lésének vezérletet, anyagot, formát adni, szellemét iro­
dalmi kifejezésre juttatni: a protestáns tanügy fejlődésé­
nek erős hullámai egy-egy évtized alatt az egész országot
ismételten végigmossák, feloldva, elsöpörve a mi netalán
elsöpörni való, de viszont mindenünnen hozva és minde­
nütt lerakva új és dús tenyészet tápláló elemeit.
Jó lélekkel ajánlom e gondolatokat az általános prot.
tanáregyesület létesítésére vállalkozott tiszántúli ref. ta­
náregyesület intézőinek szives figyelmébe.
Váró Ferenc.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 18 9 3. május 2 8 — 29.
Elnökölt főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen vol­
tak : Dr. Kolosvári Sándor, Szász Gerő, dr. Szász Béla,
Bartha Lajos, Domokos Antal, Bihari Sándor, dr. V á ly i
Gábor, ig.-tanácsosok. Dr. Deák Albert ügyvéd. Deák
József, pénztárnok, Márkus János, titkár, Bodor Antal,
k.- előadó és K ádár János, s.-titkár.
A z ülés megnyitása után, felolvastattak az időköz­
ben elnökileg elintézett ügydarabok jegyzékei s a tett
intézkedések jóváhagyó tudomásul vététtek.
Ezek után, következett a napirenden levő alábbi ügyek
elintézése.
Szabó András és társai, papolci lakosok, felebbe-
zést nyújtottak be az orbai egyházmegyei tanács ama
határozata ellen, melyben, beadott panaszuk elutasítása
mellett, a kövér oszpora további fölhajtását s az e cimc n
begy ülendő javadalomnak a papi díjlevélbe való fölvéte­
lét rendelte el. lg.-Tanácsunk e fölebbezést, a fölkért ösz-
szes tárgyalási iratok kapcsán, fölülvizsgálván, minthogy
a kövér oszpora kirovása, annak idején, törvényesen haj­
tatott végre s mert e javadalmi tétel a papi dijlevélből
csak tévedés folytán maradt k i: az egyházmegyei tanács
határozatának helybehagyásával, felebbezőket elutasította.
Lakatos Imre és két társa, köbölkúti lakosok feleb-
bezése folytán, görgényi egyházmegyénk esperesének amaz
intézkedése, mely szerint nevezettek, presbiteri állás el
dij megfizetésére köteleztelek : megváltoztattatott, mert
egyházi törvényeink ily birság kirovására az egyházköz­
ségeket föl nem jogosítják s mert főkint az állomás el­
foglalására birsággal való fenyegetéssel presszionált pres­
biterektől hasznos működést úgy sem várhatni.
A sárpataki egyházközség felebbezése folytán tár­
gyaltatott az ottani tanító nyugalomba lépése folytán
megállapítandó új tanítói díjlevél kiállítási ügye Ugyanis,
az egyházközség az eddigi tanítói fizetés tekintélyes ré­
szét egy második tanítói állás szervezése céljából tőké­
síteni akarja s az újonnan választandó tanító részére an­
nak csak egy részét (háromszázötven frt.) kívánja díjle-
vélileg biztosítani, mig az egyházmegyei tanács akkint
 22. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
határozott, hogy az előbbi tanítói fizetés meg nem cson­
kítható, de, ha az újabban megejtendő becsű alapján az
előbbi tanítói fizetésnél nagyobb összeg kerülne k i: a fö­
lösleg tőkésíthető. lg. Tanácsunk mindkét határozatot felol­
dotta s utasította az egyházközséget, hogy az újabb becsüt a
kataszteri tiszta jövedelem alapján hajtsa végre s az új díj­
levelet a nyerendő eredménynek megfelelően állítsa ki,
nem lévén az ellen kifogása, hogy a tagosítás folytán
újabban nyert négy hold szántó jövedelme, mint a mely
a régi kántortanitói fizetéshez ú gy sem tartozott, a ki­
tüntetett célra tőkésittessék.
Bíró József és neje, helybeli lakosok életjáradék biz­
tosítása iránti kérése, kellőleg fölszerelve nem lévén, át­
tétetett főt. püspök aahoz, javaslattétel végett.
Koltó-katalini egyházközségünk kérésére megenged­
tetett, hogy az iskolaépítésre felhasználandó magtári és
orgona-alapi rész-tőkék nem rovatai, hanem a fenmaradó
tőkék kamatainak tőkésítése által restituáltassanak.
A z egyházkerületi közalap tulajdonát képező kül-
magyarutcai telken folyamatban levő építkezéseknél né-
mi változtatások szüksége állott elő, melyekre vonatko­
zólag az épitő-vállalkozó és az építést felügyelő mérnök
szabályszerű terveket terjesztettek elő. lg. Tanácsunk e
tervek helyességéről s a célba vett módosítások szüksé­
gességéről meggyőződvén, az építési engedélyt megadta
s az építtető bizottságot útasitotta, hogy a kivitel iránt
intézkedjék.
Ezzel kapcsolatosan, jóváhagyó tudomásul vétetett
a házfelügyelő gondnok ama jelentése, miszerint az eg y­
házkerületet perrel megtámadott egyik bérlővel bírói
egyezséget kötött s ennek rendjén a nevezett bérlő la­
kásából elvett lakrészek kárpótlásául egynegyed évi ház
bérét elengedte s húsz frt. eljárási költséget fizetett.
A kölcsönügyi szigorló-bizottság előterjesztése foly­
tán, lőrincfalvi egyházközségünk ama kérése került tár­
gyalás alá, melyben a közalapból fölvenni szándékolt köl­
csöne után a V* % kezelési költség elengedését kéri. Mint­
hogy azonban a kölcsönügyi szabályok ily kedvezmények
nyújthatását kizárják: lg. Tanácsunk a kérést nem telje­
síthette.
Főt. püspök aának, mint a Kolozsvárit felállítandó
ref- theol. alap képviselőjének a kolozsvári egyházköz­
séggel kötött ama szerződése, mely mellett a nevezett
egyházközség «három liliom» nevű telkét 20,000 frt. vé­
telár mellett a theol. alap részére megvásárolta, megerő-
sittetett s a telek átíratása, valamint a vételár kifizetése
iránti intézkedések megtétettek.
Jóváhagyatott és megerősittetett, továbbá:
a zilahi kollégium elöljáróságának ama határozata,
melylyel U y Bálint, tornatanitót, állásában véglegesítette;
kolozsvári kollégiumunk elöljáróságának határozata,
mely szerint a dr. Csernátoni Gyula eltávozásával meg­
ürült német-magyarnyelv és irodalmi tanszéket, a fenfor-
gó szükséghez képest, klaszszika-filologiai tanszékké kíván­
ja átváltoztatni s igy még az év folyamán betölteni. A
pályázati hirdetés, aug. 1 5 -diki véghatáridővel közzététet-
ni határoztatott;
ugyancsak kolozsvári kollégiumunk elöljáróságának
azon határozata, melylyel a gimnáziumi- és elemi iskolai
*77-
tandíj és benlakási költségek mérsékelt fölemeld és ét ha­
tározta el.
Örvendetes tudomáséi vétetett s az érdekeltekkel
közöltetni határoztatott a vallás- és közoktatásügyi m.
kir. miniszter urnák az 18 9 1. 43- te. végrehajtása tár­
gyában kiadott körrendelet módosítását tartalmazó ama
rendelete, mely szerint, a tanulók által fizetendő 15 kros
nyugdíjalapi járulékok fölszedését csak azon iskolákra
korlátozza, melyeknek tanítói az országos nyugdíjintézet­
be föl vannak véve; nemkülönben ama leirata, melylyel
a zilahi kollégiumra kirovott 8 10 frt régi iskolafentartói
díj törlését engedélyezte.
Makfalvi egyházközségünk indokolt kérésére, az ot­
tani leányiskola községi segélylyel való kibővítése enge­
délyeztetett.
Torda A ranyos várm egye tanfelügyelőjének kérésé
re, a tanfelügyelői felhívások gyors és pontos teljesíté­
sére iskolaszékeink körlevélileg figyelmeztetnek; Kükiillő,-
m egye alispánjának megkeresése folytán pedig a közegés-
ségtannak népiskoláinkban való tanítása elrendeltetik.
Hétfalusi körlelkészségünk ismételt kérése, 400 frt.
kölcsön oly módon leendő kiútalása iránt, hogy ezen Ösz-
szeg kamatait valamely központi segély-alap hordozza,
teljesíthető nem volt, minthogy nevezett egyházközség
eddig is aránytalanul magas központi segélyt élvez.
Zilahi egyházközségünk ügyviteli és tanácskozási
szabályzata némi módosításokkal megerősittetett.
Brassói egyházközségünknek az egyházkerületi köz­
gyűlés által kimondott körlelkészséggé szervezkedés al­
kalmából kiállított körlelkészi díjlevele és útasitása meg­
erősittetett s a pályázati hirdetés közzététele elrendel tetet:.
Széki egyházmegyei esperes aa. kérésére, a visai volt
pap, néhai Gáspár Lajos részére megszavazott 50 frt. konven-
ti segélyösszeg, a jelenlegi segédlelkész, Gáspár János, ré­
szére kiadatni s erről a főt. és mélt. egyetemes kon vént-
hez jelentés tétetni határoztatott.
Végül, Br. Radák Ádám , patronus aanak, a kolozs­
vári és m.-vásárhelyi leányiskolák javára tett 4 0 0 — 400
frtos kegyes alapítványaiért, mély köszönet szavaztatott
s az alapítvány-tételről az érdekelt egyházközségek érte-
sittetni határoztattak.
Ekkor az ülés, a tárgysorozat teljes kimerítése után,
bezáratott.
r- s-
Az egyházmegyékből.
A deési egyházmegyéből.
A deési ev. re f egyházmegye folyó évi május 7-ikén
tartotta tavaszi közgyűlését Deésen.
A gyűlés lelkész-tagjai szép számmal voltak jelen, míg
világi tagjai, azok kivételével, kik minden gyűlésen jelen szok­
tak lenni, most is távol maradtak, holott ezelőtti években,
a gyűlés világi tagjai is, egyházmegyénk ügyei iránt meleg
érdeklődést tanúsítottak, nemcsak mindannyiszor) megjelené­
sükkel, de a tárgyalás rendén, nézeteiknek kifejezésével is.
A gyűlésen jelen lévő tagok most is meggyőződhettek
arról, hogy egyházmegyénk életében csendes és sikerre ve­
zető munkásság s igy a belső megerősödés terén határozott
előhaladás észlelhető.
 l 7 s. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A tárgysorozatnak részben letárgyalása, s az egyház­
megyei tanács által végzett ügyeknek jegyző afia által lett
előterjesztése után, a templomba összegyűlt közgyűlési tagok
s a kellemetlen idő miatt kevés számú közönség lelki épü­
letének erősbitése végett, ifj. Musnai Pál, hidalmási lelkész aa.
szép imában emelkedett a segedelem és áldás örök forrásához.
Ima után a 19 zsoltár 2 — 5 versei alapján, erős hit­
től, mély meggyőződéstől áthatott, a hallgatóság figyelmét
mindvégig lekötött, szép előadással fejtegette, hogy a költő­
király a természet templomában isten hatalmát szemlélve, meg­
alázta magát s igy a jó keresztyénnek, ki jóságát, gondviselé­
sét érzi, méltán ajkaira kell venni: «áldjad én lelkem az urat.«
Istentisztelet után, a tagok a tanácskozási terembe ösz-
szejőve, legelőbb egyházmegyénk közszeretetben álló, öreg es­
peresének jelentését hallgatták meg. Terjedelmes munka. Az
egyházmegye anyagi, szellemi ügyeinek hű képét tárta föl
apró részleteiben. Ü gy végig hallgatva, tiszta kép állott előtt­
iünk, de, részleteibe tekintve, sötét vonásokkal is találkoztunk.
A lelkészi-kar nagy buzgósággal munkál s így az egyes
egyházak úgy anyagi, mint szellemi téren örvendetes hala­
dást jeleznek.
A valláserkölcsi élet, az egy házias érzelem híveinkben
nem csökkent; lelkészek és hivek között állandó szeretet vo lt
Iskolakötelesek az iskolát já rják ; a haladás szembetűnő.
Csendesen, de előre megyünk.
Nagyobb építkezés a múlt évben csak M.-Láposon tör­
tént. Ezen egyház buzgó és áldozat-kész tagjai egyházuk anya­
gi jövője biztosítására vonatkozó törekvésüknek a múlt évben is
szép jelét adták, mennyiben egy szép emeletes házat, alól
bolthelyiséggel, mely az egyház kamatozó tőkéjét több mint
ötezer forinttal nevelte, melybe az egyháznak csak 30 0 0 fo­
rintja van beépítve, a többit a hivek buzgósága pótolta.
Mint egyházához, magyar nemzeti érzelméhez szívósan
ragaszkodó nép, elismerést érdemel. Éljen és erősbödjék,
mint a magyar nemzeti szellem védvára!
Számban és erőben is szaporodtunk, mert a magyar-
köblösi egyház, hol 22 évig v ol t a papi állomás ürességben,
a jobbak áldozatkészsége s a hívek törekvése által a múlt
évben, Csákány Miklós, fiatal lelkész afia személyével lett be­
töltve.
Reményünk van, hogy úgy az egyházközség, mint egy­
házmegyénk benne egy hivatását érző, azt teljesíteni szerető
TÁRCA.
A székely-udvarhelyi ref. kollégium törté­
nete 1876-tól 1893-ig.
(Felolvastatott az erdélyi ev. ref. kollégiumok tanárainak 1893. május
15, 16 és 17-ik napjain Sz.-Udvarhelytt tartott rendes értekezletén.)
(Folytatás.)
Kezdem a róm. kath. főgimnáziumon. Ennek 16 év­
ről 2 4 0 1 beirt tanulója van kimutatva, miből egy évre ép­
pen 15 0 esik, melynek 2 . 5 % -a vallásra nézve református.
Érettségire jelentkezett összesen 1 4 5 növendéke, évenkínt te­
hát 9 tanuló, kik közül jeles bizonyítványt nyert minden 10 0-
ból 1 2 , jót 1 3 , elégségest 56, megbukott 19 .
A reáliskolának az 1 8 7 6 . és az 18 9 3 . közt eltelt 1 7
év alatt, az előkészítő osztályt nem számítva, föl van jegyezve
1911 növendéke, e szerint, az átlagos évi létszám itt 1 1 2 -
22 szám.
ügybuzgó fiatal papot nyert. Minden jó törekvését kísérje is­
ten segedelme!
Özvegy-árvái gyámpénztárunk növekedett; fokozottabb
mérvben fog fejlődni azon esetben, ha a tervezett szabály­
rendelet életbe lépend, mely évi befizetésre kötelezi a rész­
vényeseket. Tőlünk függ, hogy szegény özvegyeink korsójá­
ban többecske olaj legyen. E tekintetben nem beszélni, ha­
nem határozottan akarni és tenni kell. Ha a létező nyomo­
ron segíteni akarunk, a kis erőket lassankint nagy erővé kell
összegeznünk, azaz, a jóért, üdvösért, jóra és üdvösre az ál­
dozatot meghozni, kötelességünk.
A z országos közalapra, a bevallási Összeg a múlt évi­
hez mérve, növekedést m útat; körlelkészeink az elszórt cson­
tokat elismerésre méltóan szedegetik össze; a múlt hiányait
a választottak feltűnően javítgatják.
A z esperesi jelentés, ilyen képet állítva a közgyűlés­
eié, tudásul vétetett, és esperes afiának, buzgóságáért, elis­
merés nyilváníttatott.
H a az örvendetes mozzanatoknál említést tettem, azt
sem hallgathatom el, hogy a testületi szellem ébren tartására
nagy mérvben befolyó Papi Értekezletünk hallgatólagos ab-
banhagyása, a szellemi munka szeretete iránti közönyünket
je lz i; pedig ha ez nem igy volna, bizonyságot tennénk arról,
hogy a mi éltető levegőnk az evangyeliumi szabadság, a tu­
domány szeretete, ezzel nagyon elomozditanók egymásnak
jóró törekvését, hallgatóinkat magunk és egyházunk iránti sze-
retetre buzdítani s igy a nehézséget oszlatva, a világosságot
megkedveltetni.
Papi Értekezletünk föllendülése örvendetes haladás leend,
tehát ne engedjük aludni, hanem életre ébreszteni.
Végül, közgyűlésünk Nagy László, egyházkerületi köz­
ügy-igazgatónak, ki közszeretetben álló öreg esperesünk ötven
éves papságának múlt évben tartott jubileuma alkalmával
személyesen szerencséltetett s özvegyeink javára tett adomá­
nyával egyházmegyénk arany könyvébe nevét megörökítve,
tiszteletbeli közgyűlési taggá választatott, közgyűlés elvesz­
tése feletti fájdalmának jegyzőkönyileg adott kifejezést, ki­
mondván, hogy egyházmegyénk nevében, özvegyéhez részvét-
nyilatkozat intéztessék, melynek megküldésével jegyző afia.
bízatott meg.
Ezzel a gyűlés bevégződvén, eloszlott. p. n-
re rúg, melynek 5O°/0-a református vallásu, de oly megosz­
lással, hogy míg p. o. 1876-b an az összes 1 2 0 tanulóbúi 80,
azaz, 6 6 .6 °/0 volt református, addig az 1 8 g 1/2 évben a 1 07-
et tevő összes létszámból csupán 3 7 , vagyis 34% tartozott
hitfelekezetünkhez. A főreáliskolában az első érettségi vizs­
gálatot. 1877-b en tartották m eg; az innen számított 16 év
alatt évettségire jelentkezett 1 2 7 ifjú, évenkint tehát 8 ; a je­
lesek százaléka itt 14 , a jóké 16 , az elégségeseké 5 1 , a bu­
kottaké, mint a kath. gimnáziumban, 19.
E szerint, azt, hogy a kollégium a helybeli három középis­
kola közt a legnépesebb, az is mutatja, hogy főgimnáziumunkban
a közelebbi 16 év alatt éppen annyi növendék tett érettségi vizs­
gálatot, mint a kath. főgimnáziumban és az állami főreáliskolá­
ban együtt véve.
 22. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
E kitérés után, forduljunk ismét intézetünkhez.
Tanulóink, honosságuk szerint, 1876-b an akkint oszol­
tak meg, hogy 1 3 % helybeli, 3 8 °/ 0 udvarhelymegyei, 4O°/0
háromszékmegyei, 9 % pedig Maros-Torda, Nagy-Küküllő és
Fogarasmegyékből való volt. Tanítványainknak fele része a
városról és a megyéből, fele pedig más megyékből, legin­
kább HáromszékmegyébŐl jött akkor iskolánkba. A z 1 8 92 .
évben e tekintetben lényeges változás állt be, mert ekkor
minden 100-ból helybeli 2 5, udvarhely megyei 5 1 , más me­
gyékből való 2 4 tanuló, tehát, alig egy negyedrésze a tanulók­
nak lakott megyénkén kivül. 17 év alatt középszámítással
gimnáziumunk népességéből 1 4 °/0 volt városunkbeli, 4S°/o
udvarbelymegyei, 38°/o más megyebeli.
Nemzetiség és vallás tekintetében téve e 1 7 évről szá­
mítást, kitűnik, hogy tanítványaink 9 8 *i°/0-a magyar, i - i ° / 0-a
román, o ,8°/o’ a német, ennélfogva, a miénk az egész ország­
ban egyik legmagyarabb középiskola; vallásra nézve refor­
mátus 9 0 °/0 ; róm. kath. 3 * 0 5 °/0 ; unitárius 2*o8°/0 ; lutherá­
nus 2 °/0; gör. keleti 0 *09% ; görög katholikus 0*4°/0 és vé­
gűi izraelita szintén 0*4°/0 volt.
Az i 8 8 7/ 8 — 18 9 V 2. iskolai évekről felvett öt esztendei
átlag szerint, a gimn. tanulóknak 66*7°/0-a rendes életkorú,
3 3 *3 % ' a rendesnél magasabb életkorú volt. A rendes élet­
kornak közé számítottam az I. osztályban a 1 0 — 1 2 évese­
ket, a II-ikban a 1 1 — 1 3 éveseket és így tovább; az ezek­
nél idősebbeket magasabb életkoruaknak vettem, a kik leg­
inkább falusi földmives szülők gyermekei közül kerülnek ki.
Ugyanezen időre eső Öt évi átlagos számítás kiderí­
tette, hogy a szülők foglalkozását tekintve 3 9 °/0 őstermelő
(birtokos, földmives); 8 °/0 iparos, vállalkozó, kereskedő;
1 *6°/0 magántisztviselő; 4 8 * 4 % értelmiségi (pap,orvos,tanár,
ügyvéd, állami, megyei, vagy községi tisztviselő, tanító); 3°/o
személyes szolgálatot tevő.
Ugyancsak az utóbbi öt évről vett adatok szerint, csak
magyarul beszél minden 10 0 között 92 tanuló, magyarul-
németül 6, magyarul-románul Ezek a számok azt mutat­
ják, hogyha csakugyan igaz az a mondás, hogy nyelvében
él a nemzet, akkor itt, hazánk e keleti pontján, a nemzetet
az elkorcsosulástól félteni, éppen nem lehet; mintha csak
tudná, hogy az idegen élő nyelv idegen gondolkozást, ide­
gen Ízlést, idegen embert és nemzetet szül, úgy idegenke­
dik az anyanyelvét is csak provinciális kiejtéssel beszélő
némely szegényebb sorsú székely fiú az előtte teljesen ide­
gen s éppen ezért nehéz német nyelvtől. Ezelőtt három évvel
történt, hogy a kollégiumunk meglátogatására kiküldött mi­
niszteri megbízott egyik, nem éppen alsóbb, osztályban
német nyelvi órán megjelenvén, a felelésre felszólított ere­
deti háromszéki fiúhoz, kinek sehogy se állott rá a nyelve
a német szóra, tréfásan ezt a kérdést intézte: »Können Sie
deutsch?« — Nichts deutsch« — lön rá a jóhiszemüleg
adott felelet.
Magaviseletből ugyancsak az i S S 7/8. ikólai éven innen
eső idő alatt jó (első fokú) osztályzatot nyert átlag 9 0 °/0,
szabályszerűt 8 °/0, és kevésbé szabályszerűt 2 e/0, minden
esztendőben.
Leckeórát mulasztott évenkint középszámitásban min­
den 10 0 közül 7 4 , egyetlen óráról se maradt el 26 tanuló;
az igazolt órákból egy-egy mulasztóra 25 esik. A z igazolatlan óra­
mulasztások annyira megapadtak, hogy p. o az i 8 9 1/2. tanévben
csupán 2 1 igazolatlan óra mulasztás történt az egész gimn.-ban.
179.
Mielőtt az elemi iskolára térnék, megjegyzem, hogy
a régebbi fokozás szerint használt kitűnőt jelesnek, a jelest
jónak, az I. rendűt pedig elégségesnek vettem a táblás ki­
mutatásban.
Volt időszak, melyben az elemi tanulók száma 1 0 -el
meghaladta a gimnáziumnak 14 7-re menő létszámát: 1 8 7 6 -
ban. Ezután a gimn. tanulók száma évről-évre fokozatosan
emelkedik, az elemistáké ellenben esik, egészan 18 8 8 -ig ; ek­
kor 206 gimn. tanuló mellett, 1 2 5 elemi tanítványunk volt.
1890-ben az elemi osztályokban a tanulók létszáma a mi­
nimumra szállott le: csak 1 1 2 növendék iratkozván b e ; et­
től kezdve ismét emelkedőben van a létszám.
Á lefolyt 17 év alatt a négy osztályú elemi iskolába
2 1 6 9 növendék já rt; ebből egy-egy esztendőre 1 2 8 tanuló
jut. Kollégiumunk elemi és gimnáziumi osztályaiba 5 1 6 6 ta­
nulót irtunk be az utóbbi 1 7 évben s igy a tanulók összes
létszáma évenkint 304-re tehető.
(Folytatása következik.)
Gönci Lajos-
Különfélék.
= Megszoktuk, hogy az ultramontan sajtó, a
Lepsényi és konszortesek, kígyót-békát kiáltsanak ránk. T er­
mészetes, hogy komolyan gondolkozó ember ezeket komo­
lyan soha sem vette, csak sajnálni lehetett mindig, hogy ha­
bár más hitet vallunk, de mi ellenségeknek nem tartván ma­
gunkat, tisztességtelen dolognak tartottuk azt a szertelen gya-
lázkodást. De, a mit most cselekszik meg egy «Bús Magyar»
a lefolyt egyetemes zsinattal, az már igazán szánalomra méltó
aberráció. « Z ö n g e m é n y e k»-nek nevezi versbe foglalt hit­
ványkodásait, melyek még a ponyva szemetjénél is szeme-
tebbek. Komáromban nyomták. Igen sajnáljuk, hogy a dunán­
túliaknak jutott a kétes szerencse, hogy Lepsényivel egy gyé­
kényen áruljanak.
= Roth Pál, a deési egyházmegye algondnoka,
ki egyházias gondolkozásával, buzgóságával igen tevékeny
tagja és széles körben jól ismert alakja volt közéletünknek,
május 23-án, hosszas szenvedés után, meghalt. Az utolsó
években már láthatólag hanyatlott ereje; sorsa az őszi her-
vadás volt, mely hivatásának betöltése után pihenni tér. Pi­
henése legyen csendes í
= Megjelent «Ötven év a róm. kath. egyházban»
rimü munka III. kötete. Irta Chiniquy Károly. Ara 1 frt.
30 kr. Fordította Révész Mihály. Igen alkalmatos mű arra,
hogy a babonára hajló nép szeméről eloszlassa a hályogot,
és bepillantást vethessen abba a műhelybe, melynek neve :
róm. kath. egyedül idvezitő egyház.
A következő füzetet vettük: Beköszöntő egy­
a házi beszéd, irta és a kassai ev. ref. templomban elmondta
Révész Kálmán. A beszéd igen jó benyomást keltett ben­
nünk, a mint elolvastuk. Olyat, mely arra jogosít, hogy a
kassai egyház megnövekedő erejét és kiválóságát reméljük.
Üdvözöljük a szerzőt az uj ponton, a hegyen épített városban.
= Királyi tanácsos, Szilágymegye alispánja, nagys.
Szikszay Lajos ur és kedves nője, Nagy Ágnes úrasszony,
egy gazdagon aranyozott habos kék selyem urasztali taka­
róval ajándékozták meg egyházunkat. A midőn szivemből
kívánom, hogy az ég ura éltesse még soká a nemes szivü
adakozókat, fogadják híveimnek is általam nyilvánított hálás
köszönetét. Szilágy-Sámson, 18 9 3 . május K ozm a Fe­
r e n c , ref. pap.
= Nyilvános köszönet. Kedves kötelességet telje­
sítek, midőn a nyilvánosság előtt is úgy magam, mint egy­
házam nevében forró köszönetét mondok azon Oláhország­
ban élő, de egyházunk iránt nemesen érző honfiainknak, kik
 180. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
szegény egyházam újból építendő' temploma alapjához fillé-
reikkkel hozzájárulni, szíveskedtek. Névszerinti Hajdú András
40 frank, Ambrozy Árpád 10 frk. Fejes Dénes é s neje 5
frk. Szörnyű Mihály és neje 5 frk Erdő Sándor 5 frk. Ke-
resztély Márton 4 frk. Nagy István frk. Bara János 2 frk.
Géléi Dénes 2 frk. Dávid Deák János frk. Kapca Pál 1
frk. Karácson Sándor 1 frk Kovács János I frk. Csengeri
Béla 1 frk. Dávid András 1 frk. Mikulik János 1 frk. Né­
H IV A T A L O S R É SZ.
12 2 6 -1 8 9 3 . KÖ RLEVÉL,
v a la m e n n y i érd . e v . r e f. ko llég iu m m élt . tt. E lö ljá r ó sá g á n a k .
A közoktatási m. kir. miniszteri, évi ápril 30-án, 1 5 , 4 6 1 .
sz. a. kelt leiratban tudatja, hogy az 1 8 9 1 . évi november
29-én, 5 2, 2 66. sz. alatt kelt intéz vénye szerint, azok a szerb
g. kel. vallásu tanulók, kik más jellegű középiskolába járnak,
vallási, kötelmeik teljesithetése végett, a fönt idézett intéz-
vényben megjelölt napokon kivül, még a gör. kel. nagypén­
teken is fölmentendők az iskola látogatásától.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató Tanácsától,
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . május 20.
P a r á d i K á lm á n , D r . K o lo s v á r i S á n d o r,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
1 3 2 7 - 1893- KÖ RLEVÉL,
v a la m e n n y i érd . ev. re f. ko llégiu m m élt. tt. E lö ljá ró sá g á n a k .
A közoktatási m. kir. miniszteri, évi ápril 30-án, 1 8 ,5 2 4 .
sz. alatt kelt leiratban, nyilvántartás végett, tudatja, hogy a
hódmezővásárhelyi ev. ref. főgimnázium igazgató-tanácsának
indítványára Ferency Zoltán (szül. Aranyos-Medgyesen 1 8 7 5 .
évi márc. 21-én. ev. ref. vallásu) hódmezővásárhelyi ev. ref.
főgimnáziumi V II. oszt. tanulót, egyik tanárának tettleges bán­
talmazása miatt, az ország Összes középiskoláiból kizárta.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület lg.-Tanácsától, K o ­
lozsvárit, 1 8 93 . máj. 20.
P a r á d i K á lm á n , D r . K o lo s v á r i S á n d o r r
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
119 5 -18 9 3 . KÖ RLEVÉL,
v a la m e n n y i n a gytiszt. E sp e re s u n ta k és fe le k e z e ti isko­
lá in k összes tanitóihoz.
A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur őnagy-
méltóságától, idei 5 4 4 5 . sz. a, az alábbi megkeresést vettük :
A z ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén
való segélyezéséről szóló 1 8 9 1 . évi X IV , t. c. alapján szer­
vezett kerületi betegsegélyző pénztárak székhelye sokszor tá­
vol esik a pénztárhoz tartozó területen levő egyes községek­
től. Szükségessé vált tehát, hogy a pénztár székhelyétől távol
lakó tagok a járulékokat az igazgatóság által kijelölendő, ott
lakó bizalmi személynél fizethessék be, ki is a nála begyűlt
összegeket a kerületi pénztárba szolgáltatná be.
A berületi betegsegélyző pénztárak főleg azon irány­
ban igénylik ily bizalmi férfiak közreműködését, hogy a köz­
ségbeli kisiparosok és kereskedők részéről az alkalmazottak
után fizetendő csekély heti járulékokat, az illető bizalmi sze­
mély összegyűjtené és időnkint, egy, vagy két hetenkint, a
kerületi betegsegélyző pénztárhoz beszolgáltatná. Esetleg a
kerületi pénztár az illető községben megbetegedett tagnak
ellenőrzésével s az ezen tagnak járó táp pénz kifizetésével is
megbízhatná a bizalmi férfit.
Minthogy kisebb községekben a néptanítók hivatali kö­
telességeiknek elmúlasztása nélkül teljesíthetik ezen teendő­
ket s a részükre megállapítandó mérsékelt díjazással java­
dalmukat gyarapithatnák, úgy a tanítók, mint a betegsegélyző
pénztárak érdekében kívánatos, hogy olt, a hol a tanítás
sikerének kockáztatása nélkül lehetséges, az elemi népiskolák
tanítói a kerületi betegsegélyző pénztárak érdekében közre­
működjenek, illetőleg, hogy az említett teendők végzését el­
vállalják. Az egyes tanítók megbízása iránt majd a kerületi
pénztárak igagatóságai fognak intézkedni, szükséges azonban,
hogy a felekezeti iskoláknál, az illető felekezeti hatóság, ál­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
22. szám.
met Gábor 1 frk. Ápríl 30-án begyült persely-pénz 1 2 frk.
75 bán. Összesen, 96 frank, 75 bán; magyar pénzbe átváltva:
47 frt. 28 kr. Pünköst szombatján tkts. Zudor Elek, boldo­
gult fia emlékére és isten háza iránti szeretetének látható
tanujelekint, egy 36 forint értékű selyem urasztali takaróval
ajándékozta meg egyházamat. Fogadja nemes szivü adakozó
egyházközségem nevében hálás köszönetemet. Losádon, 1 8 9 3 .
május 23-án. K o v á c s L a j o s , losádi ev. ref. lelkész.
lami és községi iskoláknál pedig a kir. tanfelügyelő Írásbeli
engedélyét mutassák föl.
Tisztelettel fölkérem a főtiszt. Főhatóságot, hogy az
előadottakhoz saját hatáskörében intézkedni s a tanítók ré­
szére szükséges írásbeli engedélyeket minden egyes esetben
külön megadni méltóztassék.
Megjegyzem, hogy mindig az illető pénztár igazgató­
ságának belátásától s a szükség beállásától fog függni, hogy
mely községben bizassék meg a tanító az említett teendők­
kel, ugyancsak az igazgatóság fogja megállapítani a díjazás
nagyságát a fenforgó körülmények szerint az elvállalt teen­
dők kisebb, vagy nagyobb mérvéhez képest.
Éhez képest készséggel megengedi Ig.-Tanácsunk t. ta­
nító aai.-nak, hogy a szóban forgó megbízatást, felszólitta-
tásuk esetén, elvállalhassák s útasitjuk őket, hogy a szüksé­
ges írásbeli engedélyek kiadása végett, nt. Esperes aai.-hoz
forduljanak, kik is a kért engedélyeket kiszolgáltatni, vagy
ha annak kiszolgáltatása ellen alapos kifogásaik vannak, a
kérést saját véleményük kapcsán Ig.-Tanácsunkhoz sürgősen
fölterjeszteni, főik éretnek.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától, K o ­
lozsvárit, 18 9 3 . raájus 10 .
M á rk u s Já n o s , D r . K o lo s v á r i S á n d o r,
titkár. --------- elnök-helyettes.
13 4 -1 8 9 3 - PÁLYÁZAT.
A s.-szentgyörgyi ev. ref. székely Mikó-kollegiumnál az
1 8 93/94. tanév kezdetére betöltendők a következő tanári állomások:
1. Vallás-tanári; fizetése 600 írt.
2. Klasszika-filologia he l y e t t es-tanári; fizetése 800 frt.
3. Ének-zene-tanári; fizetése 400 frt.
Ezen állomásokra képesített egyének fölhivatnak, hogy
képesítési okmányaikkal fölszerelt folyamodványaikat folyó
év junius 20-ig a kollégiumi Elöljárósághoz nyújtsák be.
A sepsi-szentgyörgyi ev. ref. székely Mikó-kollegium
Elöljáróságának, 1 8 9 3 . május 13-án tartott üléséből.
D r . S z é k e ly B en d e g ú z ,
igazgató.
13 2 3 -18 9 3 - P Á L Y Á Z A T I H IR D E T É S .
A főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés 1 S92 . évi 50.
sz. határozatával szervezett b r a s s ó i körlelkészi állomásra
ezennel pályázat hirdettetik.
A körlelkészséghez tartoznak a brassói anya- és a b.-
újfalusi, höltövényi, feketehalomi, keresztyénfalvi, rozsnyói,
vidombáki és volkányi szórvány-egyházak, a melyekben a kineve­
zendő körlelkésznek, a körlelkészi részletes útasitásban megjelölt
funkciókat és látogatásokat végezni s ezen felül az állami főreál­
iskolában heti nyolc órán át hittant tanítani, kötelessége.
Javadalma, a templom mellett épült díszes új papi la­
káson kivül, X040 frt., egyezernegyven forint, készpénz, az
egyházközség pénztárából havi egyenlő részletekben felvehe-
tőleg; 1^ 2 hold szántó haszonélvezete és a stóla.
Pályázati határidő 1 8 93 . j u l i u s h ó 1, a meddig is
a kellőleg fölszerelt folyamodványok főt. Szász Domokos püs­
pök, aához küldendők.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsának, K o ­
lozsvárit, 1 893 . május 29-én tartott üléséből.
M á rk tts Já n o s , S z á s z D o m o ko s ,
titkár. ref. püspök, mint elnök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXTTT- Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Jtuüus 8.
M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .
E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
A kultúrpolitikai helyzet történelmi
világitáshan.
(Folytatás.)
11.
Azt hisszük, hogy az elmondottakban meg­
közelítettük a feleletet arra a kérdésre is, hogy
van e tehát kultúr harc Magyarországon ?
Igen is, a helyzet egy cseppet sem rosszabb,
sem jobb, mint volt a negyvenes évék Magyarországá­
nak helyzete, vagy Németországé 1838-túl 1878-ig.
Csodálatos, hogy oly kevés embernek jut
eszébe, visszalapozni egy pár levelet a történe­
lemben, holott a magyar kultur-politikusra nézve
alig van érdekesebb és tanulságosabb valami, mint
a klérus jelenlegi viselkedését összehasonlítani
az akkorival.
Avagy, lehet-e a jelenlegi kormány és Csáky
gróf gigászi munkáját, lehet-e a magyar főpapság, és
a magyar főrendiház állás-foglalását kellő mértékben
méltányolni a nélkül,hogy e tekintetben ne vessünk
egy pillantástaharmincas és negyvenes évek diétáira,
a vegyes házasságok kérdésére, az akkori rendek,
főrendek, és közvélemény, meg a katholikus érdek-
közösség állás-foglalására, a század uralkodó áram­
latával szemben r Meg lehet-e értenünk a mái idők
küzdelmeit e küzdelem kezdetének ismerete nélkül?
Lehet-é e küzdelmet egész jelentőségében felismer-
nünk a nélkül, hogy a vele párhuzamos és sok
tekintetben annak motiválására befolyt német
«kultür-harcra» egy futó pillantást ne vessünk ?
Előbbi fejtegetéseink során, a mennyire szer­
fölött szűk, s így is túlon-túl igénybe vett terünk
engedte, érintők, hogy a k u l t u r - h a r c v o l t a ­
k é p p e n a p á p a s á g , a k l e r i k a l i z m u s h a rc a
a z o n t é n y e z ő k k e l , m e l y e k az á l t a l a
birt hatalmi kört csorbítani képesek.
Az albigensek nem ismerték el a pápai te­
kintélyt. Bukniok kellett. A reformáció elhódította
Éjszak- és Közép-Európát Róm ától: a jezsuita légió
23. szám.
Szerk esztő ség i ir o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.
szerveztetett ellene. A francia forradalom megf-
tagadta a vallást, az istenség léteiét magát: nyo­
mában kelt a <-szent szövetség» és e század elején
érezhetőleg megerősbödött a katholikus befolyás.
Vég re, k i b o n t a k o z o t t a j e l e n szá­
z a d e s z m é j e a homálybúi a n e m z e t i s é g i
e s z m e .
É s a p á p a s á g n e m c s a k k o r á n i s­
m e r t e fel b e n n e e g y i k l e g n a g y o b b el­
lenségét, hanem sajnosán tapasztalta
is h a t a l m á t .
Ez az eszme nem csak népeket hozott eddig
nem ismert forrongásba; nem csak trónokat in­
gatott meg, és emelt föléjük párvenüket az ismeret­
lenség homályából; hanem nemzeteket teremtett,
és birodalmakat alkotott, és egyik ily m űve: az
olasz királyság által talán minden eddigi között
a legfájóbb sebet ütötte a pápaságon: e l v e t t e
tőle világi birtokát.
A nemzetiségi eszme különben sem össz­
hangzó a katholicizmus, még kevésbé a pápaság
érdekeivel.
Emez, létele óta, legszívesebben látná az egész
civilizált világot egy hatalmas szellemi birodalom­
ban (természetesen a pápa jogara alatt) egyesítve;
amaz még jobban szembetűnővé tette és kiéle-
sitette a civilizált világ nemzetiségenkinti tago­
zatát. A pápák mindig szívesen látták a világ nivcl-
lirozódását (már csak azért is, hogy a világi ural­
kodók alakjai minél inkább enyésszenek el a tö­
megben, a pápai trón magassága mellett), s ezt
még a civilizáció késleltetésének, sőt a népek szel­
lemi butaságban tartásának árán is (példa rá a
konkordátum időszaka Magyarországon) készek
voltak előmozdítani; a n e m z e t i s é g i eszme
az i n d i v i d u á l i l á s legtökéletesebb kifejtését,
a nemzeti egyéniség erőteljességét, az egyetem­
legesség körébűi való kitűnését, kiemelkedését pa­
rancsolja. A pápizmus mindig ellene volt a túl­
ságos szabadságnak (hisz, ez a hitbeli vizsgálódás
 18 2. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
szabadságát, és korlátlanságát is jelenti), a nemzeti­
ségi eszme a fejlődésben nem ismer akadályt, és
teljes szabadságot követel tettben és eszmékben.
Ott, a hol e két végletet képviselő tendencia
legközvetlenebbül találkozott: Olaszországban volt
az ellentét legkiáltóbb, és az összeütközés ered­
ménye szemmel a legláthatóbb. Az egységes Olasz­
ország megdöntötte a pápai birodalmat.
De, az egységre törekvő Németország sem
kerülte el az antagonizmus következményeit. Es
pedig annál kevésbé, mert a nemzeti, az egységes
Németország egyszersmind e g y p r o t e s t á n s
n a g y h a t a l o m leendett.
A nemzetiségi eszme első teremtménye volt
Németországban a porosz hegemónia és a Zoll-
ferein; a második az összbirodalom, és a har­
madik a régi római császárság megújhodása, és
(most már a nemzeti érzület erős lüktetése és a
protestáns állam-vallás hatása alatt a római kúriára
nézve sokkal veszedelmesebb alakban) ezzel azon
hatalmi kör kijelölése, a mely ezen cim tradíciói­
hoz tartozott.
Ezzel szemben, a pápai politika, a katholikus
osztrák dinasztia, a Metternich-, s később a Schwar-
zenberg-féle diplomácia gyámolitásával, a rajnai
tartományok és Posen jezsuitákkal való elárasz­
tásával, és végre, 1870-ben a vatikáni konciliummal
és a csalhatatlansági dogma kihirdetésével felelt.
Kétségtelen, hogy csak egy félszázaddal is
előbb, könnyű lett volna a politikai Németország
küzdelme a pápasággal.
De, e század első tizedeiben a római egyház
kétségtelen erősbülése észlelhető, úgy hogy haj­
landó épp úgy hóditólag fellépni, mint a XVI-ik
században.
Tulajdonítható ez a francia forradalom atheiz-
musa által természetszerűleg fölkeltett reakciónak,
de annak is, hogy a minden fennállót elsöpréssel
fenyegető forradalmi eszmék a politikusokat is azon
egyház felé hajtották, mely a benne megtestesülő
abszolút tekintély miatt, és mert tényleg leg­
kevesebb változást és rázkódtatást szenvedett a
viharok közepette, legalkalmasabbnak látszott a
fennálló politikai hatalmak szövetségére.
És a pápai politika megint feladatának magas­
latán állott. 1814-ben felújította a jezsuita rendet,
mely világi uralmának leghatalmasabb eszköze volt.
E s bámulatos ügyességgel alkalmazta a demokra­
tikus hatalmakkal szemben azt a demokratikus
elvet, mely szerint politikai közületekben a s z á m
h a t a l m a döntött.
2 3 . szám.
A n e m z e t i s é g i es zme, m e l y v a l ó ­
ban egy forrásbúi vette ered etét a
demokratikus kormány-rendszerekkel:
l e g e r ő s e b b e l l e n f é l k i n t g y a k r a n ta­
l á l t a m a g á v a l s z e m b e n a buta, f a n a ­
t i z á l t tömeget, mely inkább hallga­
t o t t m i n d i g p a p j a s z a v á r a , mi nt a s z a ­
b a d s á g apostolainak m agas röptű
igéire.
Németországban a porosz királynak, ki az
egységes birodalom fejéül, predesztinálva volt:
korán kellett kezdeni a küzdelmet az erősödő
pápai uralommal.
A harc fellobbanására az első szikra az 1 803-ki
törvény kiterjesztésének ténye volt a rajnai (katho­
likus) tartományokra, mely törvény értelmében a
vegyes-házasságból származott gyér­
em e k e k az a t y a v a l l á s á t k ö v e t i k .
A nevezett tartomány túlnyomóan katholikus
papsága (bár feje, a kölni érsek, Spiegel gróf, hajlott
a kormány felé) a Rómábúl vett inspiráció folytán,
ellenszegült a törvény végrehajtásának, és h a az
a t y a n e m a d o t t r e v e r s á l i s t a r r ó l, h o g y
a s z ü l e t e n d ő g y e r m e k e k a r ó m a i k a th .
v a l l á s b a n n e v e l t e t n e k : m e g t a g a d t a az
esketést.
A porosz kormány úgy hitte, hogy e kér­
désben egyezséget köthet a római udvarral. Meg is
kísérletté ezt. De,-törekvései hajótörést szenvedtek.
Időközben Spiegel meghalt.
A kormány törekvése az volt, hogy e hatalmas
érseki székbe oly egyént ültessen, a ki lehetőleg
az ő eszköze legyen.
És bámulatos, hogy mily vakon tévedett vá­
lasztásában, midőn e polcra D r o s t e t segítette
fel, a ki már münsteri vikárius korában nyíltan
összetűzött a kormánynyal.
Most megígérte, hogy a kormány kezére fog
dolgozni; de, oly ismeretes volt ultramontán volta,
hogy a pápai államtitkár kinevezésekor igy kiáltott
fel: «Megbolondult a porosz kormány?»
Első tette az volt, hogy a toleráns papokat ki-
átkozással fenyegette meg, s megtiltotta az eske-
tést, ha a jegyesek reversálist nem adtak.
A kormány bezáratta az érseket Minden várába.
De, ezen erélyes lépéssel koránt sem érte el
a kívánt sikert, mert a római udvar nem csak kész,
de elég erős is volt, felvenni a világi hatalommal
a százados küzdelmet. Droste példáját nyomon
követte az egész porosz kath. papság, és pl. a
poseni érsek, a ki eddig az udvar legmeghittebb-
 2 3 . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
jének tartatott, oly fanatizmussal, hogy őt is el pénztárak, közgazdasági egyesületek bizonyságot tesznek
kellett záratni, mint Drostet.
Azonnal kitűnt, hogy a pápai politika kész,
felhasználni az udvar ellen a birodalom két leg­ ható alkotásait, már csak maga ez a körülmény is meg­
exponáltabb tartományát: a rajnait és Posent. győz bennünket a felől, hogy az erők öszpontositása m a­
III. Frigyes Vilmos halála után, a r ó m agában
kúria kivív ta első n a gy d ia d a lá t a
l e g h a t a l m a s a b b p r o t e s t á n s á l l a m m a l a nagy-enyedi ref. theologusok és tanitó-képezdei növen­
szem ben.
A trónörökös olyan egyezséget kötött a kú­
riával, hogy az elmozdított érsekek ugyan hiva­
talukba nem helyeztetnek vissza, de a házasságok
beszentelését illetőlesr a kúria követelései elfő-
gadtattak.
Az egész protestáns világ megrémült, látva
a katholicizmus újabb diadalmas térfoglalását.
Németországban egyletek alakultak az el­
hagyott protestántizmus védelmére. De, ezzel szem­
ben, a katholikus hitbuzgalom oly fokra hágott, hogy
a trieri püspök 1844-ben nagy ünnepélylyel, száz­
ezrekre menő zarándokok jelenlétében tartotta
meg Krisztus varratlan ruhájának jubileumát.
Jubilált a középkor!
Ez események hatása Magyarországban sem
maradt el. (Folytatása következik.)
Dr. Deák Albert-
Özvegy-árvái alapjaink öszpontositása
érdekében.
Soks2or képezte gondolatunk tá r g y á t: vájjon, mikint
lehetne papi Özvegyeink és árváink sorsárúi a legjobban
gondoskodni ? S valahányszor e kérdés körül forgott gon­
dolatunk. mindannyiszor elítéltük, célszerűtlennek találtuk
az özvegyeknek és árváknak sorsárúi külön az egyház-
m egyék útján való gondoskodást.
Korunkban mindenütt és minden kérdésben az erők
összpontosítása képezi a főcélt. Társadalmi, közgazdasági,
ipari, kereskedelmi, és egyházi téren egy iránt erre tőre-
késznek. Ebben van az erő, hatalom, és siker.
S akkor, midőn az erők öszpontositásának elve lett
az irányadó minden kérdésben, s különösen, mikor úgy
állami háztartásunk, mint protestáns egyházunk beléleté-
ben ezen elvnek szem előtt tartásával oly fényes pénzügyi
miveletek, eredmények, intézkedések hajtatnak v é g re : eg y­
általában nem tudjuk magunknak megmagyarázni, hogy
a protestáns papság, s első sorban erdélyi ref. egyház-
kerületünk papsága, egy ilyen fontos kérdésben, minő az
özvegy-árvái gyámintézet kérdése, széttagoltsága, külön
egyházmegyékre utalása által mikor akarja, és reméli,
elérni célját a tekintetben, hogy özvegyeinek, árváinak
jobb jövőt biztosíthasson ?
A mindennapi tapasztalat szemünk láttára igazolja,
hogy az erők csoportosítása minő hatalom, hogy veti meg
alapját a jobb jövőnek. A társadalmi úton keletkezett
kisebb terjedelmű hitel-szövetkezetek, kölcsön-kisegitő-
18 3 .
erről. É s ha nem említünk többet, csupán egyházi éle­
tünknek az újabb időben minden téren való föllendülését,
egyházkerületünk nagyérdemű püspökének századokra ki­
i foglalja a jobb jövőnek minden föltételeit.
Ott vannak a konverszió-többlet fényes eredményei,
dékek konviktusi intézménye, a milliós kölcsönnel szerzett
10,000 frt. az erdélyi református közalap 2000 frt. jövedelmi
többlete, az egyházkerületi gyámintézet újabb segélyfor­
rásai, az építkezési kölcsön-pénztár létesítése, az egyházak
tőke-segélyezése, valamint a Kolozsvárit felállítandó ref.
theologiai alap folyton szaporodó tőkéi, stb. stb. mind
olyan intézkedések, melyeknek áldásos gyümölcseit már is
sokan élvezik.
Vájjon, ha az erdélyi református egyházkerület pap­
sága egyházmegyei özvegy-árvái gyámintézeti alapjait ösz-
pontositaná, s a közvetlen felügyeletet, az egyházkerület
számvevősége útján, az állandó Igazgató-Tanács, s v é g ­
eredményében az egyházkerületi közgyűlésre bízná, nem
könnyebben boldogulna-e; nem biztosabb lenne-é az alap,
melyen remélhetnők, hogy özvegyeink és árváink, aránylag
rövid idő alatt, állásuknak megfelelőleg, tisztességes nyug-
dijt fognak kapni ?
Ezen állításunk, s óhajunk megvalósítása érdekében
már tíz évvel ezelőtt az 18 8 3 évi egyházkerületi közgyű­
lésen a vajda-hunyad-zarándi egyházm egye beadott indítvá­
nyában fölemelte szavát, de akkor a kerületi közgyűlés
nem bocsátkozott tárgyalásba, mivel ugyanazon a g yű ­
lésen ezt megelőzőleg a gyámintézetek ellenőrzésére nézve
intézkedett volt már.
Nem célunk, azt vitatni, hogy ezen intézkedések
mennyiben járultak hozzá a gyámintézeti vagyonok hű­
séges, tiszta kezeléséhez. A nnyit azonban megjegyezhe­
tünk, hogy azon közgyűlésnek 4 1 . szám alatt hozott ha­
tározata az előbbi idők gyámintézeteinek zilált, rendezetlen
viszonyaiba világosságot derített; de, nem oszlatta el egé­
szen a kételyeket, mert ez a határozat sem fogadja el
az egyházkerületnek ellenőrzési és felügyeleti jogát, és ig y
a nyilvános kezelés és ellenőrzés a mai napig is kizártnak
tekintendő. K i kell mondanunk, hogy e tekintetben a jelen
állapotok sem megnyugtatók. Mindennapi tapasztalat iga­
zolja, hogy nincs és nem is lehet teljes bizalom a pénz­
kezelők irán t; de másfelől, nincs megnyugvás a javada­
lomra jogosultak részéről sem.
Mindezek alapján, mi határozott állást foglalunk az
egyházmegyei gyámintézeti alapok összevonása központi
kezelése érdekében. Teljes meggyőződéssel valljuk, hogy
Özvegyeink és árváink sorsát sokkal inkább biztosítottnak
látjuk a gyámintézetek vagyonának központi kezelése
mellett, mint ig y magunkra hagyatva, egyházmegyénkint.
Lássuk csak. A z 1 892-ik évi kerületi közgyűlési jegyző­
könyvben ott áll az 18 9 1-ik évről a gyámintézetek vagyona
számokban kifejezve. Fáradtságot véve magunknak, össze­
számoltuk, s úgy találtuk, hogy az összes vagyon együtt
179,215 forint 7 1 krajcárt teszen. Ezen összeg viszonyítva
az 1890-ik évről szóló kimutatáshoz, 7 5 6 2 forint és 28 kr.
emelkedést mutat.
 184. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
Külön, az egyházkerület gyámintézeti alapja, tekin­
tettel arra, hogy az 1892-ik évben a segélyre jogosultaknak
3600 forintot meghaladó összeget osztott ki, legalább is
90,000 forinttal rendelkezik.
H a most az egyházkerületnek és egyházmegyéknek
intézeti vagyonát egybefoglaljuk, az 189 1-ik év végével
2 6 9 ,2 15 frt. 7 1 kr. mutatkozik, mint kész kamatozó tőke.
Mondjuk, hogy központi kezelés mellett, ezen alap­
tőke négy százaléknál többet nem jövedelmez, ez esetben is
van már az 1891-ik év végén 10,768 forint 62 krajcár
kamat-jövedelem. V együ k ehhez a csaknem másfél évi tőke-
és kamat-szaporodást, ennek kamatos kamatával, az évi
négy százalékos kamat tiszta jövedelem 1 1,200 irtot teszen.
Fogadjuk el maximumul, hogy minden évben se­
gélyre szorul 180 egyén. Biztosítson személyenkint az eg y­
házkerület csak évi 60 forint általányt. E z együtt 10,800
forint kiadást képezne. Fenmarad még 400 forint kamat-
jövedelem, mely csatoltatnék a tőkéhez, v a g y fordittatnék
az egyházkerület gyámintézetének eg y újabb tisztviselője
fizetésére.
Önkint merül fel az a kérdés: ha az összes kamat­
jövedelmekből semmi sem marad meg tőkésítésre, miféle
segélyforrások fogják képezni a gyámintézet alap-vagyo-
nának szaporodását ? Ezen kérdésre bármely egyházmegye
gyámintézetének megerősített alapszabályaiból, némi mó­
dosítással, meríthető a felelet, de azért mi is elmondjuk
nézetünket.
A gyámintézet segélyforrásai lennének első sorban
az egyházkerületi közgyűlés által bizonyos időtartamra
a minden papra egyformán kötelezőleg megállapított évi
részvények; továbbá, a hivatalba lépő új papok egy évi
fizetésének, mondjuk, fele; valamint a nagy-szebeni, gyula-
fehérvári és a nagy-sajói egyházmegyék papjainak, mint
a mely egyházmegyékben a gyámintézetek felállítására
most folynak az előkészületek és ig y néven nevezhető alap
tőkével ez ideig nem rendelkeznek, egy évi fizetésük fele­
részben, ugyancsak ezeknek eltöltött szolgálati éveik után
a közgyűlésileg megállapított részvények. Ide számíthatók
az egyházmegyei közpénztárak évi bevételeinek tiz szá­
zalékai, valamint a házassági peres ügyekből befolyó bün­
tetés-pénzek mindaddig, mig a polgári házasság behoza­
talával a házassági peres ügyek elbírálása az állam törvény­
kezési hatáskörébe megyen át.
A z államsegélyből, országos közalapból, s más kegyes
alapitványokbúl remélhetőleg e célra évenkint kiutalandó
összegek, valamint az újabb ajándékok és alapitványokbúl
származó jövedelmek, stb. stb.
íme, csak futólag ide vetett képe az egyházkerületi
gyámintézetnek az egyházmegyei gyámintézetek összpon­
tosításával mily előnyt mútat fel özvegyeink, s árváink elő­
nyére. Mutatkozik minden segélyre jogosultnak, a nagy
többség jelen körülményeit véve fel alapul, jelentékenyebb
segély-mennyiség, és az alap-vagyon szaporítására hasonlit-
hatlanul több segély-források nyílnak meg, sőt bizonyára
olyanok is, melyek még eddig ismeretlenek.
É s a viszonyok ily módon való megváltozása ellen
nem tehet kifogást a legtekintélyesebb alappal rendelkező
marosi egyházmegye papsága sem, mert, tu­
domásunk szerint, ez egyházmegye alapja sem képes, egy
részletre többet biztosítani 60 forintnál, holott az egyház­
23. szám.
kerületi özvegy-árvái gyámintézet, az erők öszpontositá-
sával, ezt m i n d e n s e g é l y re j o g o s u l t t a l szem­
ben egyszerre m e g t e h e t i ; sőt, bizonyára igen
rövid idő alatt, számba-véve a segély-forrásokat, képes
leend, évenkint legalább 100 f o r i n t o t n y ú j t a n i e g y -
e g y o s z t a l é k g y a n á n t . S ha hozzá vesszük ehhez
azt az erős bizodalmát, melylyel az e g y h á z k e r ü l e t i
közgyűlés b ö l c s e s s é g e , a z á lla n d ó I g a z g a t ó -
T a n á c s jó a k a r a t a és f őt i s z t , p ü s p ö k ü n k
mély belátással párosult ügybuzgalma
iránt kell v i s e l t e t n ü n k , bizonyára, nem messze
van az idő, melyben özvegy-árváink sorsa, jövője, mind­
nyájunk teljes megnyugtatására, biztosítva lesz.
(Vége következik.)
Az egyházmegyékből.
1.
A marosi egyházmegyéből .
Az égboltozat derült arculatáról áldást fakasztó nap­
fény mosolyog a földre; napsugaras mezőken a méh zum-
mogása, madár dalolása, patak csevegése, munkában izzadó
nép mélabus énekének zsongásával vegyül; az országút kü­
lönböző falvak tája felé nyúló poros futó szőnyegén papok
társasága halad Tompa községe felé.
A bekecsalji «Papi Értekezlet* fiókköre, május 12-én ,
Tompa községében megtartotta tavaszi szokott értekezletét.
Híveink értesülvén a helybeli lelkész által az e napon tör­
ténő dologról, érdeklődésüknek kiváló tanujeleit adák. M ikor
eljött a templomozás ideje s megkondult a harang templomba
hivó szózata: a község apraja, nagyja, abbahagyta foglalko­
zását és sietett az istenháza felé: Feltűnő, hogy a mig egyik-
másik paptársunkban az érdeklődés «Értekezleteinkkel* szem­
ben vagy nem volt meg, vagy nagyon megcsappant, vagy
pláné kialudott: addig híveinkben napról napra éled, nő, s
nagy obb-n agy óbb mérveket ölt. Tudakozódik értekezleteink
célja felől; munkáját félbehagyja, templomba jön és mert
tán nem a megszokott ajkakról hallja isten igéjének hirde­
tését, odaadó figyelemmel csüng a prédikáción, tele tüdővel
szivja szivébe a szent könyvből kiáradó vallás-erkölcsi szel­
lemet; eljön a felolvasásokra s nem unja meg, végig hall­
gatni azokat. M ár több helyen haliám a nép ajkáról: na,
a mikor még a papoknak ilyen gyűlése lesz, valamelyik közel
faluba, oda is elmegyek, nem maradok el.
így volt ez most is.
Szokásunk szerint, isteni tisztelettel kezdettük meg az
«Értekezletet.*
Lőrinci Lajos, elnök, könyörgése után, Staudner Má­
tyás, jegyző, mondott egyházi beszédet, Máté V III. 5 — 9.
alapján.
Az isteni tiszteleten szép számmal jelen volt hívek
eljöttek velünk az iskola helyiségébe is. Itt, ny.-szeredai lel­
kész, Szász Károly olvasta föl egyháztörténelmi tanulmányá­
nak egy részét az 1 6 8 0 — 1780-iki időbűi, föltüntetvén a pro-
testántizmus nehéz napjait, küzdelmeit, mi a hallgató közön­
ségre élénk benyomást tett úgy, hogy midőn a méltatlan
bánásmódok, üldözések festésének szomorú hangja leikébe
szűrődött: arca kigyult, szeme lángolt, mintha kardot akart
volna rántani megtámadott hite, joga védelmére.
Azután, Staudner Mátyás négy kis költeményt olvasott
 23« szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
fel, «Ki az oka?» cim alatt. A költemények tárgya föléleszté
a vitatkozás tüzét, de az előhaladott idő nem engedé meg,
hogy sokáig loboghasson.
S miután őszi értekezletünk idejéül oktob. 3 i-ike, he­
lyéül B.-Keresztur kijelöltetett; egyházi beszéd tartására föl­
hivatott Bodó Ferenc, s köszönettel fogadtatott Szász Károly
és Bíró Géza afiainak egy-egy felolvasásról tett Ígérete: ér­
tekezletünk véget ért. Véget a szellemi dolgokkal való fog­
lalkozás. É s várakozott reánk Jánosi György, tompái lelkész
afiának terített asztala. E mellett lepett meg mélts. Szent-
Iványi Gábor ur, tompái egyházunk pátronusa. Oda ült kö­
zénk és sajnálatának adott kifejezést, hogy váratlanul jött
teendője miatt, mint tervezte, értekezletünkén meg nem je­
lenhetett. És, hogy erősebb kapocs fűzze hozzánk, értekez­
letünkhöz: a pártoló tagok sorába iratkozott. Vajha, világi
uraink mentői többen követnék, hogy igy együttesen annál
inkább terjeszthessük isten országának határait!
Minden értekezletünk arról győz m e g : hogy munkál­
kodásunk ez irányban áldásos. __ r __ s .
II.
Adatok egy végrendeletből.
A Protestáns Közlöny 1 8 9 1 . évi 39 . számában egy
közjegyzői okmánybúi közöltem néhány sort, a melyben Szabó
Sámuel, abafái pap, egy 1 0 5 0 frtos kötlevelét átadta a gör-
gényi ev. ref. egyházmegyének, hogy annak kamataiból gör-
gényi egyházmegyei papok és mesterek felsőbb iskolában
tanuló fiai ösztöndijt nyerjenek. E derék férfiú 82 éves ko­
rában, 52 éves paposkodás után, május 12-én meghalt. Is­
tenem ! Ötvenkét évi paposkodás egy kicsiny, negyed-osztályú,
nagyobb részint idegen vallás-felekezetü és nemzetiségű lakos­
sággal bíró községben, minő nehéz helyzet lehet a z ! É s a
mi felett a mai világban legelőször szoktunk panaszolni: egy
pár szár forint fizetésen. S mégis, megtartani a hitet, a re­
ménységet ! S Szabó Sámuel aa. mindezt nemcsak megtar­
totta, hanem végig megtartotta nemcsak hívei, hanem a más
felekezetbeliek becsülését és szeretetét is. S még meg is élt.
Sőt vagyont is szerzett, a mely halálakor mintegy tizennyolc-
ezer forintot tehetett ki, a mit azért nem lehetett bizonyo­
san kiszámítani, mert takarékpénztári könyveiben a kamatot
TÁRCA.
A székely-udvarhelyi ref. kollégiu m törté­
nete 1876-tól 1893-ig.
{Felolvastatott az érdél} i ev. ref. kollégiumok tanárainak 1893. május
15, 16 és 17-ik napjain Sz.-Udvarhelytt tartott rendes értekezletén.)
(Folytatás.)
Az elemi iskola két alsó osztályának akkori nagy né­
pessége összefügg a tandíjmentességgel. 18 7 6 -ig az elemi el­
ső osztály, innen kezdve a 2-ik is tandíjmentes volt 1885-ig,
a mikor az évi 4 frt. tandij-fizetésre a két alsó osztály nö­
vendékei is köteleztettek, mert tudvalevőleg, éppen ezek kö­
zött szokott sok idegen vallásu növendék lenni, a kiket a
tandíj fizetése alól továbbra is fölmenteni, azért se lehetett,
mert a gimn. állandó tanerők számának növelésére az orszá­
gos törvény kötelezte kollégiumunkat, ennélfogva jövedelmét
lehetőleg fokozni, elodázhatatlan kötelességünkké vált. Külön­
183.
részben tizennyolc, részben hat-hét esztendő óta nem íratta
utána. De hát, csekély fizetéséből mikint gyűjthetett ily va­
gyont? Úgy, hogy beteges lévén, családot nem alkotott, és
saját igényeit kevésre szabta; mert egy szent cél lebegett
előtte s annak megvalósításáért mindent áldozott. Ezen célt
egy levele, mely végrendeletéhez volt csatolva, jellemzőleg
jelöli meg néhány szóban. A levél igy szó l:
Szeretett öcséim ! Mindenikről gondoskodtam; de az
ingyen kapott, ingyen szokott elkelni. T i éltek gyermekei­
tekben; nekem is élnem kell valami maradandóban, azért
tennem kellett.
A kollégiumnál leteendő alapítványra ide is zárok egy
okm ányt; mi pénz marad, írjátok bele. Gyermeketeknek és
maradékotoknak hasznára leend. A z ég áldjon m e g ! Aba-
fája, 12 . febr. 1 892 . Szerető bátyátok: S z a b ó S á m u e l , s. k.
És mik azok a maradandók ?
Mintegy 4 5 0 0 — 5000 forint értékű birtokát kicsiny egy­
házközségének hagyta, elrendelvén, hogy az átírási költsé­
geket is hátramaradt pénzéből hordozzák. Pénzéből határo­
zott összegekben igen sok rokonának hagy kisebb-nagyobb
összeget s aztán elrendeli, hogy testvéreinek gyermekei és
azok utódai számára ösztöndíjakul, ha ilyenek nem lesznek,
más jó magaviseletü és jó tanuló ifjak számára, a fenma-
radó összeget a marosvásárhelyi főiskolánál, mint alapítványt
tegyék le. Ez is lesz 6 — 7000 forint.
Bizony, egy nemes szív szakadt meg május 12-én. Sír­
jánál szégyen pírban éghet arca az irigységnek és rágalom­
nak, mely az előtt oly sokszor megsebezte. D e még arról
is megemlékezett végrendeletében. Azt irta ugyanis «sze­
rettem mindenkit; szerettem paptársaimat és a mestereket ki­
vétel nélkül. Szerettem még azt is, a ki oly fáradhatlanul
ellenem tört és sokszor megrágalmazott, s hogy fáradsága
hiában való lett ne légyen, fizessenek ki neki öt pengőt. Csak­
hogy nevét nem említi, és a jutalomra senki sem jelentkez­
vén, nem lehet senkinek kiadni. E jeles embert jutalmazza
meg lelki ismerete. Mi pedig áldjuk még porait is a nemes
kebelnek, a mely sokat szenvedett, és sokat nélkülözött, hogy
sokat használhasson halála után.
Béke legyen sírja felett! T» *
J T avaszy József,
ref. lelkész.
ben is, a gimnázium létszámának alakulására ennek az intéz­
kedésnek semmi hátránya se volt tapasztalható, sőt, mint em-
litém, éppen az ezt követő években lett a gimnázium a leg­
népesebb.
A legutóbbi öt évi időszakban az elemi iskolában, át­
lag véve, évenkint 10 0 tanuló közül volt kitűnő és jeles: 40
jó : 2 7, elégséges: 19 , elégtelen 1 5 . E z utóbbiak számát nö­
velik az elemi első osztálybeli azon tanulók is, a kik fejlet­
lenségük miatt nem nyerhetvén érdemjegyet, ismételni kény*
telenek az osztályt; ezeket a számításból kihagyva, a bukot­
tak százaléka 10-re rúg.
Vallásra nézve, református itt minden 1 oo-ból 74, lut­
heránus 7, unitárius 7, római katholikus 9, görög kath. 1,
görög keleti 1, izraelita 1.
Honosság szerint, helybeli 63 °/0, udvarhelymegyei 2 4 % ,
más megyebeli 1 3 ° / 0.
 186. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Nemzetiségüket (anyanyelvűket) tekintve, 10 0 elemi
iskolás közül m agyar: 97, német 2, román 1.
Szülőik foglalkozása szerint, földműves és birtokos a
szülője minden százból 1 8-nak; iparos, vállalkozó, kereske­
dő: 42-n ek; magántisztviselő: i-nek ; az intelligenciához tar­
tozó: 34-nek; személyes szolgálatot tevő: 5-nek. Életkoruk­
ról, egészen megbízható adatok hiányában, csak annyit em­
lítek meg, hogy p. o. a múlt iskolai évben az első osztály­
ban 6 — 1 0 éves, a másodikban 7 — 1 2 , a harmadikban 8 —
1 3 és a negyedikben 1 0 — 1 4 éves növendékek tanultak.
A közegésségi adatokból a következőkre terjeszkedem
ki. Epidémiák miatt, főképp az elemi iskolások szenvedtek
gyakrabban. így 1877-ben , a városunk területén járványossá vált,
difteritisz miatt, az elemi iskola, két héttel a pünkösdi szün­
idő kezdete előtt, szétbocsáttatott. 1 8 8 1 -ben ugyancsak a
négy elemi osztály november és decemberben nem gyűlhe­
tett össze a kanyaró-járvány miatt. Hasonló okbúi voltunk
kénytelenek, 1 8 8 7 . febr. 19-étől március 8-ikáig az elemi
osztályosokat haza bocsátani; március 3-án túl ugyan egyet­
len betegünk se volt a kollégiumi kórházban, de a városi
hatóság fölhívására, ugyanazon hónap 29-én másodszor kül­
döttük őket, a városszerte uralkodott járványos betegségek
miatt, nehány napi szabadságra. Az I 8 8 0/! iskolai évben 4,
a rákövetkezettben szintén 4, az ezután valóban az ezt
követőben 4, (mind a négy elemi első osztálybeli); az i 889/90-
ikben 1, végre az 18 9 1/2-ikben 4 halottunk volt a tanulók kö­
zül. Ezek közül egy a kollégiumi kórszobában, egy a megyei
kórházban, a többi a szülői háznál hunyta le szemeit Örök
álomra. 17 év alatt összesen 19 tanítványunkat ragadta el a
halál, az említett hat iskolai esztendőben. így 1 1 évünk volt
olyan szerencsés, hogy az esztendőnkint 3 04-et számláló ifjú­
ságból senki se halt el. A halottak száma o .3°/0-át teszi a
tanulók 1 7 évi létszámának.
A ragályos betegségek legborzasztóbbika, a szemcsés
kötőhártyalob, mely a közelebbi években, kivált hazánk déli
megyéiben, nem egy embert fosztott meg legdrágább kincsé­
tő l: szemevilágától, tanuló ifjúságunkat is pár esztendőben
aggasztó mértékben támadta meg. Legelőbb 1879. február
havában tűnt fel a veszedelmes kór, a mikor 3 0 növendék
szenvedett ebben a szembajban; március 6 -ikán már n o ta­
nulót találtak szemfájósnak, kik közül 5 0 leckére se járha­
tott s a többiektől el kellett őket különítenünk, és március
8-tól április 20-ig a tanítást az egész intézetben beszüntet­
nünk. A kórházzá alakított nagy teremben ápril 4-ikén már
csak négy volt a gyógykezelésre itt maradt harminc szem­
bajos tanulóbúi. Hús vét után ugyan a tanítást folytattuk, de
tizennyolc szembajos növendéket még ekkor se lehetett az
intézetbe bebocsátani; ezek a városon e végre berendezett
helyiségben gyógyultak meg aránylag rövid idő alatt, úgy,
hogy hat kivételével valamennyi letehette az évvégi vizsgá­
latot Ettől kezdve, kisebb-nagyobb számban mindig voltak
szembajos tanítványaink, de a gondos gyógykezelés miatt a
baj annyira soha el nem harap ózhatott, mini az i 8 8 7/s is­
kolai év kezdetén. 1 8 7 9. óta minden tanév kezdetén s év­
közben is többször, az egész tanuló ifjúság általános szem­
vizsgálatnak van alávetve. 1 8 8 7 . szeptember elején 94 gim­
náziumi és negyven elemi iskolai, összesen tehát 1 3 4 tanulót
találtak a szemvizsgálaton hurutosnak, vagy szemcsésnek. A
súlyosabb betegek közül tizennégy a megyei kórházba szál­
líttatott, honnan január közepéig, három kivételével, valamennyi
23 szám.
gyógyultan távozott e l ; ugyanekkor az iskolában a szeptem­
beri 9 4 gimn. beteg tanuló közül már csak 3 4 állott gyógy­
kezelés alatt, illetőleg, utasíthatott szemviz használására. Ez
után a folytonos gondozás és gyógykezelés következtében
annyira leapadt a szembajosak száma, hogy pl. o. az i 8 9 2/$*
iskolai év kezdetén tartott szem vizsgálat alkalmával, csupán
négy szemcsés és kilenc hurutos akadt, kik közül hét gim­
náziumi, hat pedig elemi tanuló. A szembajosak gyógykeze­
lésére eleitől fogva kiváló gondja volt és van, az 18 7 7-tő l
1890-ig orvosi, azóta e mellett gondnoki állásában is hasonló
buzgalommal működő dr. Mezei Ödön orvos urnák. Súlyo­
sabb betegségi eset, a mely tudniillik hat napnál hosszabb
ideig tartott volna, a szembajtól eltekintve, aránylag kevés
fordult elő.
Kollégiumunkból 1 7 év alatt mindössze 8 tanulót kel­
lett elútasitanunk, kettőt a mások tulajdonjogának nem res­
pektálásáért, kettőt többrendbeli mulasztás és rendetlenkedés
miatt; négyet csendesen eltávolítottunk. 1888-ban négy ha­
todik osztálybeli tanulót, egy más intézetből rósz magavise­
leti fokozattal befogadott tanítványunk, ki teljes megjavulást
ígért felvételekor, oly erkölcsi romlottságba sodort magával,
hogy testi s lelki erejűknek megóvhatása végett, az intézet
elhagyását és az egymástól való elválást ajánlottuk nekik,
a mit az éppen akkor bekövetkezett második évharmad kez­
detével meg is tettek. Mint a rothadt alma megrontja a vele
érintkező épeket, azonképpen az erkölcsileg aláhanyatlott
fiuk is, inkább társaik erkölcsiségét veszélyeztetik, hogy sem
maguk javulnának meg. Az iskolák a javító-intézeteket nem
pótolhatják!
A közelebbi öt év alatt száz gimn. tanuló közül szolga
volt 29, az elemi iskolából tiz; díjmentességet élvezett min­
den százból a gimnáziumban huszonöt, az elemiben huszon­
négy, így hát a tanulók negyedrésze dijelengedésben részesül.
A szolgák, mint olyanok, nálunk nem feltétlenül díjmente­
sek, mert a szolga-tanulóság legalább ötven frt. értékű java­
dalmat képvisel. A szegénysorsu igyekezetes tanulók közül
folyamodás alapján veszi föl Őket a tanári kar minden is-,
kólái év kezdetén. A z úgynevezett ekszpozicionális rendszer
mellett, szükség van a szolga-tanulókra.
A legutóbbi öt év alatt az i 8 8 7/s. iskolai évben, tehát
mindjárt az iskolaépület megújítása után, volt legtöbb ben-,
lakó tanítványunk: a gimnáziumból 1 7 4 ( 8 5 % -a a tanulók­
nak), az elemiből 4 2 ( 3 3 % ) , úgy, hogy a 18 0 vaságy mel­
lett, kénytelenek voltunk, ideiglenesen faágyakat is rakni be
a szobákba; általában minden száz gimn. tanuló közül, öt
évi átlag szerint, benlakó 78, az elemi iskolában (3-ik és
4-ik osztályosak) húsz. E szerint, a gimnázisták háromnegyed
része, az elemistáknak egyötöd része szokott az ekszpozició-
ban (társas étkezés) részt venn i; mert benlakó a közös ét­
kezésből ki nem maradhat, legyen az tanítvány, vagy szolga,
(Folytatása következik.)
Gönci Lajos-
E lőfizetési fölhívás
néh. Révész B álint, debreceni ev. ref. lelkész, tiszántúli egyházke­
rületi püspök hátrahagyott irodalmi műveire.
ígéretem szerint, folytatni fogom s isten kedvező se­
gítségével, e folyó évben be is fogom végezni, a mit a múlt
esztendőben három kötet kiadásával megkezdettem : néh. nagy-.
 23. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
nevű püspökünk, Révész Bálint hátrahagyott irodalmi mű­
veinek kiadását.
A folyó év végéig ismét három kötet művet fogok világ
elé bocsátani, hogy igénytelen személyem is hozzájárulhasson
ama szellemi emlék fölemeléséhez, melyet minden sora, szava
és tette megérdemel tőlünk annak az igazán nagynak, ki
hervadhatatlan dicsőségében él, a múló idők által nem kis-
sebbedve, igen sokunknak szive mélyén.
Az újabban kibocsátandó három kötetben nem az «imád­
kozó» Révész Bálint fog a maga nemesen tiszta, istenhez
emelő hangján megszólalni, hanem az «igehirdető lelkész,»
a prédikátor fog azokban hozzánk beszélni, minket tanitani.
M eg fogja mindenki látni, hogy ezekben is teljesen hű ma­
rad Ő Önmagához s a ki örökszép imádságainak hangját is­
meri, ugyanazon szív verését fogja egyházi beszédeiből is
fölismerni.
A múlt évi három kötet után következő 4. 5. és 6.
kötetek beosztása következő lesz:
A 4. és 5. kötetben ünnepi, évszaki és nehány kivá­
lóbb alkalmi egyházi beszédet adok, kezdve az egyházi év
kezdő pontját, az adventi első hetet megelőző (több helyen
hűnbánati) vasárnapon mondható két egyházi beszéddel, s
azután folyton az egyházi és természeti év folyamán haladva,
közleni fogok adventi, karácsonyi, újévi, téli, farsangi, böjti,
tavaszi, virágvasárnap előtti vasárnapi, virágvasárnapi, nagy­
pénteki, húsvéti, husvét utáni vasárnapi, áldozócsütörtök előtti
vasárnapi, áldozócsütörtök és pünköst közötti vasárnapi, pün-
kösti, pünköst utáni vasárnapi, nyári, a különböző időjárás­
hoz alkalmazott aratási, szüreti s ezen alkalmak idején való
urvacsora-osztási, őszi egyházi beszédeket, lehetőleg minde-
nikbűl többet, négyet-ötöt is, s végre az 5. kötet utolján lel­
kész! székfoglaló, templomszentelés, harangfelállitás, a király
születésnapján mondandó egyházi beszédeket s ha a kisza­
bott tér engedi, nehány közönséges prédikációt s esetleg gya­
korlati bibliamagyarázatot.
Az 5. kötet ezek szerint kiegészítője lesz a 4.-nek. A
kettő együtt vezet át az egész egyházi és természeti éven.
Megjegyzem, hogy a hagyatékban alig nehány közön­
séges egyházi beszédre találtam. Néh. Révész Bálint, egy­
házi beszédeiben különösen az alkalomszerüség embere volt
s ez tette és teszi legnagyobb részben ma is az ő beszédeit
rendkívül hatásosakká, ez adja meg azok kenetét, építő erejét.
A 6 , az utolsó kötetben, mint a harmadikban volt,
ismét a legkülönbözőbb alkalmakra szóló halotti egyházi be­
szédeket teszek közzé az ezen tekintetben rendkívül gazdag
hagyatékból.
Kérem a hazai protestáns közönséget, főkint a lelkész
urakat, ezen vállalat támogatására.
Minden kötet húsz ívre fog terjedni. Egy-egy kötet elő­
fizetési ára 2 frt. a három köteté együtt 6 frt. leend, fűzve.
Elfogadom a megrendelést bekötött példányokra is, a mely
esetben mindenik kötet ára 50 kr.-ral emelkedik. A bekö­
tés díszes és szilárd voltáról Dávidházy Imre előnyösen is­
mert helybeli könyvkötészete bizton kezeskedik.
Kérem az előfizetési pénzeket, esetleg megrendeléseket,
f. évi junius 20-ig beküldeni hozzám s én az egyes kötet
műveket f. évi augusztus, október és december hónapok tize­
dikéig a t. előfizetők kezébe fogom juttatni.
A z eddig megjelent három kötet Kókay Lajos, könyv­
18 7.
kereskedő és kiadó urnái Budapesten (Károly-u. 1. sz.) van
bizománybán letéve.
Debrecen (Nagy-Péterfia-u. 977.), 1 8 9 3 . május 2 7.
Csiky Lajos,
ev. ref. theol. akad. tanár.
Különfélék.
= Főtiszt, püspök, Szász Domokos, részint az
egyházkerületet is érdeklő dolgokért, részint magán-ügyeiben,
pár hétre Budapestre utazott.
= A mint az ott helyi lapból látjuk, a sepsiszent­
györgyi új Mikó'kollégium felavatási ünnepélyének napjául,
az eddigi megállapodások szerint, szept. 10-két jelölték ki.
H ogy az ünnepély magasztos és méltó lesz e századokra kiható
eseményhez, arról kezeskedik Háromszékvármegye, mely e kol­
légium felépítéséhez és fundálásához eleitől kezdve a legha­
zafiasabb áldozatkészséggel járult, és maga S.-Szt-György, e
derék város, mely valóban páratlan példát statuál a haza-
szeretet, a protestantizmushoz, és anyaszentegyházunkhoz való
meleg ragaszkodás tekintetében. Hogy püspök, Szász Do­
mokos, aa. részt fog venni az ünnepélyen, az természetes;
nem csak állásánál, hanem annál az érdeklődésnél fogva is,
melylyel e monumentális alkotást elejétől fogva nem csak
támogatta, de építette és buzdította azokat, kik a munkán
tartották kezüket. Kilátásba van helyezve, hogy gróf Csáky
Albin, vallásügyi és Hieronymi Károly, belügyminiszter és az
oda való képviselő, Beksics Gusztáv is lemennek. Sokan sokan
lesznek; sokan fognak ÖrÖm-kÖnnyeket hullatni, hálát rebegni,
áldást k érni: csak e g y nem lesz o tt; csak e g y n e k a
helye lesz ü res; egyedül Császár Bálint fog hiányozni; kinek
sírjáról ma is és hosszú századokon keresztül fog hangzani:
quorum pars magna fű i! Hisszük, hogy e2 Örömnap nem fog
megfeledkezni a kegyeletről, s mig egyik kezével cserkoszorut
tesz az élet diadalmas homlokára, a másik kezével ciprus­
lomb ókkal hinti be annak a nagy munkálkodónak sírjában
az elhaló porokat.
= A sziL-szolnoki egyházmegye tanácsa május
30-án Szilágy-Somlyón tartott ülésében elhatározta, hogy az
egyházmegyei közgyűlés, melynek legfőbb tárgya a Nagy László
halálával megüresedett esperes! szék betöltése leend, július 3-án
Zilahon fog megtartatni. A mint onnan Írják, eddig elő két
jelölt körül csoportosulnak. Egyik Viski Pál, zoványi pap,
az egyházmegye jegyző je; a másik Szabó Pál, diosadi pap,
ki már volt esperes, s attól önkint lépett vissza. Hát hiszen,
nekünk ugyan semmi beleszólásunk nincsen; alkotmányos
szervezetünk megköveteli a szabad választás jo g á t; de, ha
tekintjük a szilágy-szolnoki egyházmegye exponált helyzetét,
azt a magas érdeket, hogy ott azokon a vidékeken ő egyedül
képviseli a m agyarságot: nekünk úgy tetszik, hogy sokkal
helyesebb lenne, tisztába jőni a teljesítendő feladatokkal, ki­
választani azt az embert, a ki arra leginkább való és azt meg­
választani egy szívvel, egy lélekkel és azután támogatni összetett,
közös erővel. A z egyházi életnek egyetlen egy célja van, e felett
pártokra oszlani, szükségtelen, felesleges, sőt káros. A személyek
felett való versengés mindig szokott valami keserűséget hátra
hagyni, a mi néha sok időkre megzavarja az együvétartozás
és a közös célra való munkálkodás érzetét. Ú gy hisszük, sőt
bizonyosan tudjuk, hogy erre sem a szilágy-szolnoki egyház­
megyének, sem egész egyházkerületünknek szüksége nincs.
Videant consules !
= A kálvinista Róma, Debrecen, csak beszéltet
magáról és mindig jót, és mindig szépet. A napokban tartott
egyházkerületi közgyűlés alfogadta azt a javaslatot, mely szerint
a debreceni gimnáziumi és tanitó-képezdei tanárok fizetése
július i-től fogva 1 6 6 3 forint lesz, az akadémiai tanároké
pedig 2 1 2 0 forint és ezen kivül ötödéves száz forintos kor­
pótlék. A közgyűlés elfogadta továbbá, hogy a debreceni
egyház önálló traktussá alakuljon át, kikötvén amaz elő­
feltételt, hogy a debreceni egyházat külön parokhiákká szer­
vezik. É s ez nagyon helyes. É s ezt nekünk is követni kel-
 i88. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
lene abban a nehány egyházban, a hol ezerekre megy híveink­
nek száma, és egynél több pap szolgál. A mostani állapot az,
hogy a szorosan végzendőken kívül, egyik pap se csinál semmit,
vagy édes keveset. « C u r a p a s t o r á l i s r ó l » szó sincs.
Nem tartózkodunk kimondani, hogy e tekintetben flagráns
példa Kolozsvár, hol 12 ,0 0 0 kálvinista alkotja az egyházat,
és van négy papja. Kolozsvárnak kellene elől m enni; szer­
vezni a parokhiákat; mindenik papnak határok közé szoritni,
kijelölni hatáskörét, és felelőssé tenni egyháza vallás-erkölcsi
életéről, és felelősségre is vonni. Ezt annál inkább meg kellene
tenni, mert Kolozsvár kálvinista lakossága évről-évre százakkal
szaporodik, és fájdalom, az anabaptisták itt is fészkelődnek.
Hát ha meglesz, és ha lesz polgári házasság, polgári anya­
könyvvezetés ! A z anyagi ügyek vezetése nem lehet akadály,
mert azokat intézheti egy közös testület, mely teljesen meg­
felelne a mai presbitériumnak, és közgyűlésnek. Hisszük, és
reméljük, hogy a kolozsvári intéző férfiak nem fognak késni,
és e tekintetben megkezdik a munkát, megkísértik a lehetőt.
= Néhai Cell Benő, nagybirtokos emlékére, ki az
alsó-csernátoni egyháznak 2000 forintos alapítványt tett, jún.
4-én gyászünnepélyt rendezett az ottani egyháztanács. Helyesen
tette. Kegyes jóltevőink emlékét megőrizni szivünkben, s nevü­
ket átadni az utókornak, oly erkölcsi kötelesség, melynek telje­
sítése áldásosán fog hatni a jövendő időkben is.
= Vizsgái jutalomkönyvek. A népiskolai növen­
dékeket alig serkentheti jobban valami a szorgalomra, mint
ha szorgalma, s jó magaviseleté jutalmául közvizsga alkalmával
bármi csekélységnek látszó ajándékkal tüntetik ki. Legalkal­
masabb e célra a hasznos irányú könyvek ajándékozása, mert
az ilyeneket, mint gyermekkori becses emlékeket, híven megőrzi
H IV A T A L O S R ÉSZ.
10 0 1-18 9 3 . KÖ RLEVÉL,
v a la m e n n y i é r d . ev. re f. egyh ázm egye nt. E sp e re sé n e k ; v a ­
la m en n yi érd. ev. re f. isk o la szé k t. Lelk észeln ö k én ek és
v a la m e n n y i érd . ev. r e f. k o llég iu m m . tt. E lö l j állóságá n ak.
A z 1 8 9 1 . évi 4 3 . te. 10 . §-a szerint «A nyugdíj- és
gyám-alap jövedelmei közé felveendő az oly népoktatási tan­
intézetbe járó tankötelesek után hozzájárulás címen évenkint
fizetendő 15 kr. mely tanintézetek tanítói az 1 8 7 5 . évi 32.
te. 2. §-a, illetve, az előlidézett törvény 1. §-a értelmében
a nyugdíjra jogosítottak sorába fölvétettek.»
A mennyiben e törvény intenciójától s szószerinti ren­
delkezéseitől eltérő volt a közoktatási minisztérium múlt évi
3 7 , 2 90. sz. a. kiadott «Körrendeleté,» minden tanuló után
feltétlenül kívánván a 1 5 krnyi járulék befizetését, f. é. már­
cius hó 18-án, 8 3 7 6 . sz. a. kelt újabb rendeletben akkori in­
tézkedését oda módosítja, h ogy: « E z e n j á r u l é k a b e i r a t ­
kozott ta n k ö te le se k után mindazon esetb en
s z e d e n d ő , m i d ő n a t a n í t ó az ő r s z . t a n í t ó i n y u g -
dij-intézet f e l v e t t tagja.»
Ha tehát valamely iskolának tanítói közül egyesek, bár­
mely oknál fogva, az országos tanítói nvugdij-intézetnek nem
tagjai, az általuk tanított növendékek után a 15 kros nyug-
dijintézeti járulék az alap javára nem szedendő, szabadsá­
gában áll azonban az illető iskola-fentartónak, az egyenjo­
gúság és egyöntetű elbánás végett, az összes beiratkozott tan­
kötelesektől a 15 krt beszedni és a nem-nyngdijintézeti tag
által tanított növendékek után befolyt összeget iskola-pénz­
tára javára értékesíteni.
Miről a fönnirt címek miheztartás végett értesittetnek.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsának, K o ­
lozsvárit, 1 8 93 . máj. 28. tartott üléséből.
P a r á d i K á lm á n , S z á s z D om okos ,
tanügyi-előadó. ______ erdélyi ev. ref. püspök.
1277— 1893. P Á LY Á ZA T TAN ÁRI ÁLLÁ SR A .
A kolozsvári ev. ref. kollégium főgimnáziumánál szer­
vezett latin és görög nyelv s irodalmi rendes tanszéknek vá­
lasztás útján való betol ése céljából ezennel pályázat hirdettetik.
A megválasztandó tanár javadalma a) évi 10 0 0 (egy­
Nyomatott Ajtai K Albert könyvnyuindájában Kolozsvárit.
23. szám.
évek hosszú során a kitüntetett. A takarékpénztárak, községi
és egyházi elöljárók, és tehetősb egyháztagok alig tehetnek
üdvösebb intézkedést, mint ha a közelgő vizsgák alkalmával
Z i h K á r o l y , békés-szent-andrási néptanítónak a hazai lapok
által is rokonszenvesen fogadott «Népszerű egésségtan» cimü
kis művét igyekeznek megszerezni, és ezt a szorgalmas tanulók
közt jutalomkönyvek gyanánt kiosztani. Ez által a közjó elő­
mozdítását is elősegítik, a mennyiben e népies iráyyu hasznos
munka elterjedését a nép közt mielőbb lehetővé teszik. Ára
példány önki nt 18 krajcár. A z ár beküldése után szerző bér­
mentve küldi meg a megrendelendő mennyiséget.
= Lélekemelő ünnepély folyt le M.-Bükkösön máj. 20. mlts.
br. Kemény Simon úr házánál és folytatólag 21-én az ev. ref. tem­
plomban. Mooré Károly, m -bükkösi ev. ref. lelkész e napokon kon­
firmálta br. Kemény Anna őnagyságának, boldog emlékű néhai mist.
Petky Ferenc özvegyének egyetlen leányát: Petky Máriát; a nagy
veszteség után gyermekében boldog édes anya, az érdemekben
megőszült nagyapa, id. br. Kemény György Öméltósága, és számos
rokon jelenlétében. A háznál május 20-án történt ünnepélyes vizs­
gálat és fogadástétel után, másnap, pünköst első napján, az egész
család örvendező szívvel kísérte az édes anyának boldog gyerme­
két az istenházába, hogy ott a szentjegyek vétele által hitében meg­
erősödve, az ártatlan gyermeki s z í v felszenteltessék az örökke é lő
istennek élő templomává, a szeretetnek, tiszta ártatlanságnak, az
egyház- és hazaszeretetnek romolhatatlan hajlékává. Lélekemelő volt,
látni, a mint az örömkönnyeket hullató szemek áldást; boldogsá­
got kérő áhítattal tekintenek az ég felé, az áldások atyjához. Lé­
lekemelő volt, hallani a család Nesztorának, a boldog nagyapának
unokájához intézett szép szavait: «gyermekem, légy vallásos mert
csak ez áld meg a földön és ez boldogít az égben!» S a család
hő imájával együtt szállt az égre a gyülekezet imája: atyánk, áldd
meg a konfirmált ifjú nőt, áldd meg és virágoztasd enemes csalá­
dot, anyaszentegyházunk, hazánk jólétének, boldogságának műn-
kálására !
ezer) forint készpénz, negyedévenkinti előleges részletekben
fizetve, melyhez öt évi szolgálat után 200 (kétszáz) frt. az
után Öt évenkint 10 0 — 10 0 (száz-száz) frt. pótlék járul, míg
áz évi fizetés 1 5 0 0 (egyezerötszáz) frtra emelkedik; b) ter­
mészetbeli lakás, 'vagy 30 0 (háromszáz) frt. iakásdij.
A megválasztott tanár állását f. é. október i-én elfog­
lalni tartozik. Állása elfoglalásától kezdve, tagja az erdély-
részi ev. ref. kollégiumi tanárok Özvegy-árvái intézetének s
mint ilyen, fizetésének az első évben io °/0-át, az azutáni évek­
ben 3 ° / 0' át fizeti ezen intézet alapjába.
Á pályázni kívánók kellőleg felszerelt pályázati kérvé­
nyeiket, melyekben életkoruk, vallásuk, állapotuk, katonai kö-
telezettségük viszonyai, tanári képesítettségük és eddigi szol­
gálatuk okmányilag igazolandók, folyó évi augusztus 15 nap­
jáig Kolozsvártt, az erdélyi ev. ref. egyházkerületi Igazgató-
Tanácshoz címezve, nyújtsák be.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsának, K o­
lozsvárit, 1 8 93 . május 28. tartott üléséből.
P a r á d i K á lm á n , D r . K o lo s v á r i S á n d o r ,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
1S4 —1893. M E G H ÍV Ó .
Az erdővidéki ev. ref. egyházmegyének, folyó év jú­
nius 26-án, délelőtt 9 órakor kezdődőleg, Nagy-Ajtán, az
olvasóegylet helyiségében tartandó rendes közgyűlésére, e
gyűlés minden illetékes tagját van szerencsém hivatalos tisz­
telettel meghívni. E gyűlésen tartandó isteni tiszteleten papi
szolgálatot v é g e z: tiszt. Kovács Sándor, olasztelki lelkész aa.
Tárgyai lesznek e gyűlésnek: 1. Elnöki megnyitó. 2. Espe-
resi jelentés az ez évi egyházlátogatásról. 3 . Az egyházmegyei
tanács működéséről való jelentés. 4. Tanügyi előadói jelentés.
5. Egyházmegyei pénztárnok aa. számadásának felülvizsgálása.
6. A kiküldött bizottság jelentése a baróti iskolaház- és tanács­
teremről. 7. Pót-tanácsbirák választása. 8. Leiratok közlése és
tárgyalása. 9. Lehető folyamodások és indítványok tárgyalása, stb.
A z erdő vidéki ref. egyházmegye esperesi hivatalától,
Közép-Ajtán, 1 8 93 . junius 5. K ö vér A n d rá s;
ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász .Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii]|]iiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii]i]i:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiii|]iiiiiiiiiiii]iiiNiii]iiiiiiiiiii|]iiiiiii[ii]iiiiiiiii|]i:

XXIII. Évfolyam. K olozsvárit, 1893. Junius 15. 24. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lő fize tési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerk esztő ség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9 . sz.

Kovász e dolog, de szükséges a kenyérhez.

F ölkérés. Parányi makk, de belőle egész erdő lehet, egy ren­
Nem hivalkodásból említem föl,hogy i8S6-ban geteg. Pünkösti szó legyetek apostolok. Jertek.
e Lapok 34. számában felvetettem a « P a p i É r t e ­ Építsük Krisztus anyaszentegyházát, istennek or­
k e z l e t e k » eszméjét « E g y e s ü l é s i j o g és k ö ­ szágát. Egyházkerületünk papjai,hívei, j o b b k e z e
t e l e s s é g » című cikkemben. 1887-ben, Lapunk 2 1. Magyarországnak: jertek, egyesüljünk, hogy egye­
22. 23. és 24. számaiban « J ö v e l s z e n t l é l e k » sített erővel szolgálhassuk magyar-voltunknak meg­
feliratú cikkeimben sürgettem a fölvetett eszme szentelt érdekeit, jogait, és a megujhodó idők kö­
megvalósítását. vetelményeit. Ha kötelességünket teljesítjük evan-
Hatodik esztendeje, hogy e dolog felett be­ gyélium szerint reformált anyaszentegyházunk, és
széltünk sokat, de ellene senki nem mondott mind édes mindnyájunk legszentebb java, hazánk iránt:
e mái napig. Ellenkezőleg, az egyházmegyék közül makula nélkül valóknak találtatunk, és el nem veszi
sokban megalakultak az « É r t e k e z l e t e k » és mű­ tőlünk az öntudat jutalmát sem a mélység, sem
ködésük áldásosnak bizonyult. Fokozottabb mér­ a magasság, sem az élet, sem a halál.
tékben fog áldásosnak bizonyulni, ha az « E g y h á z- A kötelesség-teljesítés vár. Közkatona, örálló
k e r ü l e t i Papi Értekezletet» szervezzük. Ennek vagyok az Anyaszentegyház sáncain. Ha első, ha
szervezését ígértem sokszor. Köteleztem magamat, utolsó t i s z t e l g e k annak, a ki jön az úrnak
hogy ez esztendőben szervezését megkísértem. Ha nevében.
eddig csak kívánatos volt, most föltétlenül szük­ Jertek. Várlak.
séges. Az egyházpolitikai kérdések előtérbe nyomu­ Kolozsvártt, jún. 12. 1893.
Szász Gerő.
lásával, ha némák maradunk, ha beszélni képesek
nem leszünk, ha önfeláldozó cselekvésre nem vál­
A kultúrpolitikai helyzet történelmi
lalkozunk : úgy elvesztünk. E gy szervezetet kell
bevezetni egyházi életünkbe, mely fris vért öntsön világításban.
a tagokba, buzgóságot a szivekbe, lelkesedést a (Folytatás.)

lelkekbe. M a g y a r o r s z á g a reformáció kezdetén

Legyen ez a szervezet az «E g y h á z k e r ü- azon terrénumba tartozott, hol a győzelmes észak,
leti Papi Értekezlet.» a reformáció és a legyőzhetetlen dél, a pápaság,
Szervezkedési gyűlésre kérem fői az esperes küzdelme egy darabig eldöntetlen maradt. Végre is,
urakat, az egyházmegyei papi értekezletek elnökeit, a buzgó osztrák-ház mellett, nem lehetett kétség
jegyzőit, esetleg, megválasztott két képviselőjét a küzdelem kimenetele iránt. II. Ferdinánd és az
folyó évi július 7-re, Kolozsvárra. övét nyomon követő politika, bármi áron is, meg­
Szívesen kérem, hogy június 25-ig értesítse­ szerezte Rómának Magyarországon is a túlsúlyt.
nek, hogy kik, hányán jöhetnek; és kérem az egy­ De, azért a francia forradalom hatása alatt ke­
házmegyei Papi Értekezletek elnökeit, hogy « A l a p ­ letkezett leopo'di törvények eléggé biztosították
s z a b á l y a i k a t » ugyancsak június 2 5 -ig hozzám a vallások szabad gyakorlatát, a józsefi «Tolerantia
beküldeni, szíveskedjenek, hogy azokbúl tájékozva edictum» és az 1791-ik évi törvény-cikkek eléggé
lehessek, hogy minő szempontokat kell figyelembe tűrhető, bár a katholikus félre nézve kétségtelenül
venni a megalkotandó «Egyházkerületi Papi Érte­ kedvezőbb helyzetet teremtettek.
kezlet» Alapszabályaiban. Mind a mellett, a k e d é l y e k e t é p p e n
 190. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
azon okok és éppen azon s p e c i á l i s mily visszaéléseket követnek el az áttérésnél szük­
kérdés hozt a i zgal omba, mint Né me t ­ séges oktatási idő kinyújtása körül és Tagén ezek
országban.
O valóságát kereken megtagadta: kitiltották őt a gyű­
Az 1825-iki diéta óta, előbb csak a felsőbb
intelligencia körében, de később mind mélyebb és
nagyobb körökben, mint a vízbe esett kő, hódított
a lelkesítő n e m z e t i s é g i e s z me .
Ezzel karöltve jártak az alkotmány vissza­
állítása iránt és a szabadelvű intézmények meg­
honosítására irányuló törekvések.
Igen természetes, hogy soká a kultur-politikai
kérdések sem maradhattak érintetlenül; annál ke­
vésbé, mert itt, a diéták szünetelése miatt, évtize­
dek múlasztásait kellett egyszerre pótolni és a régi
állapotokat az új eszmékkel hármoniába hozni.
A v e g y e s h á z a s s á g o k k é r d é s e ezek
közül egyik legégetőbb és megoldása legnehe­
zebb volt, mert azt a politikai helyzet általános
nehézségein kivül, a katholicizmus és protestán-
tizmus százados ellentétének kérdése dominálta-
A protestáns érdekek szövetségébe lépett a
szabadelvű áramlat és a szabadságra törekvő egész
reform-irányzat, ellenben a katholikus érdeknek
kedvezett a pápai befolyásnak ez időtájt kezdő­
dött erősbülése egész Európában.
A küzdelemnek szükségképp egész erővel ki
kellett törnie, mihelyt az alkotmány helyre állott.
A katholikus papság, különösen a húszas
évektől kezdve, épp úgy reverszálist követelt az
említett törvények által megengedett vegyes-há­
z a s s á g o t kötő felektől, mint Németországban.
A protestánsok már régebben külön felter­
jesztést tettek a királyhoz, hangsúlyozván, hogy
a reverszálisok az ország törvényeibe ütköznek,
melyekben határozottan ki van mondva, hogy a
vegyes-házasságokat semmi módon akadályozni,
nem szabad.
A diétán a kérdés 1 Sjo.december 14-én fordult
elő, hol a rendek feliratot határoztak, de a fő ­
r e n d i t á b l a m e g a k a d á l y o z t a e n n e k f e l­
küldését.
A z o n n a l kitűnt, hog y a k ú r i a a
f e u d á l i s m á g n á s o k a t h a s z n á l j a f öl a
szabadelvű va l l á sügy i ref ormok elle­
n é b e n , é p p e n mi n t ma.
Tágén, a nagyváradi káptalan követe körül-
belől azt a szerepet játszódta az akkori alsó-táblán,
a mit Vajai István a mai képviselőházban.
Hanem, akkor röviden bántak el a rendek
az efféle urakkal. Midőn Beöthy Ödön több példát
hozott fel beszédében arra, hogy a katholikusok
24. szám.
lés terméből és akciót rendeltek ellene. És bizott­
ságot küldöttek ki, mely törvényt dolgozott ki
a vallások szabad gyakorlatáról, az iskolák láto­
gatásáról, eltörülte a hat heti oktatást, s a rever-
szálisokat. A f ő r e n d i h á z b a n a z o n b a n a
f ő pa po k össze bírták gy űj t e ni a több­
s é g e t , annak dacára, hogy maga a nádor is, ki
szintén vegyes-házasságban élt, hajlott a protes­
tánsokhoz, s h é t í z b e n v i s s z a v e t e t t é k a
r e n d e k üzenetét.
Érdekes látni, hogy a rendi táblán a katholikus
követek: Deák, Beöthy, Klauzál, Szentkirályi, s a
főrendi táblán a szintén katholikus Széchenyi küz­
döttek a szabadelvű reformok érdekében, a leg­
első sorban.
De a diéta, melynek végén mindig csökkent
az otthonnál hozott lelkesülés, belefáradt a küz­
delembe. A következő diéta azonban 1839-ben
megújította a múlt diéta izenetét.
A klérus eljárása mind tűrhetetlenebbé vált'
A magyar főpapok az éppen időközben elfogott
Droste példáját vették mértékül, s Laycsák és
Scitowszky püspökök pásztorleveleikben egyenesen
meghagyják lelkészeiknek, hogy a vegyesházas­
ságra lépőktűl tagadják meg az egyházi áldást.
A diétán oly klérus-ellenes volt a hangulat,
hogy csupán a káptalanok követei mertek érde­
kükben beszélni. Lono vitstsal, a klérus szellemi vezé­
rével szemben, ekkor tűnt fel a fiatal Eötvös, ki
egyenesen egyháza (a katholikus) nevében tilta­
kozott a reverszálisokkal űzött visszaélések ellen.
Széchenyi ekkor mondta híres beszédét: «Es
valóban, no popery?? Az apostoli magyar király
mindig me°: tudta konstituciónális nemzetével óvni
magát Rómának szupremáciájától, a főméit, klérus
status in statu soha sem volt és soha sem is lehet,
s v a l a m i n t i n k á b b és i n k á b b f e j l e d e -
zik h o n u n k k o n s t i t u c i ó n á l i s el vekben,
annál ö s s z e ü t k öz ő b b, s í gy tűrhetie-
nebb l és zen egy kül ső h a t a l o m n a k
ilyes b e f o l y á s a nemzetünkre! »
Valóban, ezen beszéd adja meg az akkori
idők küzdelmeinek kulcsát, s jelzi, hogy a kor nagy
gondolkozói már érezték, hogy a nemzeti indivi-
duálitás áll szemben a római szupremáciával.
S mi volt az eredmény? A klérus még na­
gyobb vehemenciával szegült ellen a közvélemény­
nek, s általánosan meghagyta plébánusainak, hogy
 24. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ez entúl vegyes-házasságoknál, reverszális nélkül,
tagadja meg a papi áldást.
Ez épp oly nyilt fellépés volt a törvény ellen,
mint a mai elkereszteléseknél követett eljárás.
De, a klérus tovább ment. Lonovits érseket
Rómába küldte, hogy a pápai udvartól kérjen uta­
sítást a további teendőkre nézve.
Ezt a lépést Kossuth Lajos legutóbbi leve­
lében h a z a á r u l á s n a k b é l y e g z i . Az akkori
idők honfiai, a mint Széchenyi fennebbi beszéde is
mutatja, nem vélekedtek különben. Végtelen köz­
megbotránkozást keltett, hogy az oly dúsan java­
dalmazott, magas polcra helyezett klérus nem itt
benn, törvényes téren és eszközökkel, hanem i d e ­
g e n b e f o l y á s á l t a l akarja eldöntetni ez égető
kérdéseket.
Kossuth Lajostól, ki nejével vegyes-házasságot
kötendő volt, éppen az időben tagadta meg a pesti
plébánus a papi áldást.
Ez szolgált legközvetlenebb okul Pestmegyé­
nek, hogy kereset alá fogassa azon papokat, a kik
hasonlóképpen járnak el. E példát majdnem minden
megye felirata követte. Zalamegyéét maga Deák
fogalmazta. Borsod azt ajánlotta, hogy szekulári-
zálják a klérus vagyonát, s jellemző, hogy az ország-
gyűlés komolyan tárgyalta e kérdést.
Annyira elkeseredett volt a hangulat, hogy
egy Metternich herczeghez érkezett titkos jelentés
szerint, valószínűnek tartották, hogy az ország nagy
része protestáns hitre tér, ha pár előkelő ebben
példát ad.
A római kúria megdöbbent és Lonovitsot
némi engedményekkel bocsátotta vissza. «Illicita
séd valida»-nak jelentette ki a katholikus pap
által beszentelt vegyes-házasságot is.
De, a pápai brevenek a «jus piaceti» mellő­
zésével történt kihirdetése az országgyűlést mégis
törvény hozására késztette, melynek értelmében pro­
testáns lelkész előtt is köthetők vegyes-házasságok,
s szabályoztatnak az áttérések.
A kúria tehát M a g y a r o r s z á g o n
v e s z t e t t e t ö r v é n y e k á l t a l , mert azok
határozottan kedvezőbbek a protestánsokra nézve
az eddigieknél. (Folytatása következik.)
Dr. Deák Albert-
Özvegy-árvái alapjaink öszpontositása
érdekében.
(Vége)
M ekkora előnyt m utatna föl az eddigiekhez képest
az általunk jelzett új irány, annak megítélését a szives
olvasóra bízzuk. M i nem habozunk kimondani, h o g y az
191.
egyh ázm egyék gyám intézetének jelenlegi rendszere mel­
lett, az összpontosított gyám intézeti vagyon-kezelés elő­
nyeit hosszasabban bizonyítgatnunk, felesleges.
Eltek intve minden fölhozott indokainktól, ha az Ősz-
pontosításnak semmi m ás előnyét nem látnok, mint a
kezelés pontosabb, m egbízhatóbb voltát, az esetben is
ki kellene mondanunk, h o g y a központi kezelés nyilváno­
sabb, m egbízhatóbb, az ellenőrzés szigorúbb, s általában,
a felügyelet az állandó Igazga tó -T a n á cs és egyházkerü­
leti közgyűlés álta) o ly módon gyakoroltatik, m ely ellen
semmi kifogás nem te h e tő ; m ig ellenben, ki kell monda­
nunk, h o g y az egyh ázm egyék gyám intézeti vagyo n keze­
lése sok kívánni valót h a g y fönn, nem mindig biztos s
nem e g y esetben ki van téve m a is az elkallódásnak.
A v a g y , utalnunk kell e azon körülményre, h o g y e gyik
jó nevű és hirü egyházm egyénkben az ö zvegy-árvái g y á m ­
intézet pénztárnoka ellen hosszabb időn keresztül folyt
a vizsgálat, m ig a m ásik tekintélyes egyh á zm egye g y á m ­
intézete majdnem 7,0 0 0 frt. veszteséggel fizette m eg a
1 pénztárnok szem élye iránti n a g y bizalm at és h o g y mégis
kellő fedezetet nyert, az egyh ázm egyei tanács bölcs és
erélyes intézkedésének köszönhető, stb. Hasonló baj, sza­
bálytalanság, elismerés a tiszteletre méltó kivételeknek,
de bizonyára más egyh ázm egyékben is fordul elő. N em
szabad feledni, h o g y a pénztárnok urak is emberek s ha
az élet szükségletei m egkövetelik, bizony, hozzányúlnak a
legszentebb vagyo n h o z is. C sak az első forint elvevése
ellen tiltakozik hangosan a lelkiismeret, a többiekre nézve
könnyebben m egy az alku, mondjuk mindig azon utó­
gondolattal, h o g y a kellő időre visszahelyezik azt k a­
matostul.
H a szigorú az ellenőrzés, s kellő időben történik,
baj nem lesz belőle; de, bizony, ha h a n y a g s a v izsg á ­
lat csak ú g y felületesen, jóhiszemüleg, pajtáskodással haj-
tatik végre, elenyészik sok ö zv e g y-á rv á i vagyo n . M ig
központi kezelés m ellett m ások a viszonyok. M egvan a
pénztárnok részéről a kellő biztosíték, van ellenőr, fel­
ügyelő bizottság, v a g y o n i felelősség mellett, az időközi
vizsgálat rendesen történik, utána néz m aga az Igazgató -
T a n á cs, külön a püspök s végül, minden évben m egbí­
zottjai által az egyházkerületi közgyűlés is alapos vizs­
gálatot végez. A kam atok pontosan, a részvények rende­
sen, a m aga idejében folynak be s minden befolyt jövedelem ,
kam atozás végett, évnegyedenkint a tőkéhez csatoltatik.
Mindezekből kifolyólag, nem ajánlhatjuk eléggé az
ö zvegy-árvái gyám intézetek öszpontositását, központi ke­
zelés alá helyezését. N e féljünk a nyilvánosságtól, mert
az k ö zm egn yugvást szerez mindnyájunk részére. N e rej­
tezzünk el a világosság elől, mert a világosság életet,
fejlődést, előmenetelt biztosit számunkra.
Adalék házassági ogi állapotainkhoz.
A «Protestáns K ö zlö n y» ez évi 8-ik szám ában e g y
érdekes « A d a l é k » jelent m eg házasságjogi állapotainkra
vonatkozólag. M agam is azon helyzetben va gyo k , h o g y ha­
sonló adalékkal járulhatok ezen tarthatatlan állapotokhoz.
A z eset következő.
E g y ik diaszpórámban K . G. és V . I. katholikus házas­
felek a szentszék által p ár év előtt á g y tó l és asztaltól
 192. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ö r ö k r e külön vetettek. A nő áttért hozzánk, s mi v égle­
gesen elválasztottuk, s én, mint református vallásu nőt,
össze is eskettem e g y szintén a kath. vallásról hozzánk
áttért férfiúval. E g y ü t t éltek körülbelől e g y é v ig ; ekkor
viszály tört ki köztük, miről a katholikus pap tudom ást
vevén, a nőnek azt tanácsolta, h o g y térjen vissza a k a t­
holikus egyházba, s akkor azon gyerm ekéről, ki előbbi
férjétől való különvetése alatt született, törvén yes születést
tanúsító a n yak ö n yvi kivonatot ad, m elynek alapján be-
peresitheti volt fé rjé t; ellen esetben, ilyet nem kap. A férjé­
nek m eg, t. i. kivel én eskettem össze, azt adta tudtára,
h o g y ha visszatér az egyedül idvezitő egyh áz kebelébe,
azonnal m egsem m isül e házassága, s más nővel kelhet
össze.
Ezen bölcs tanács után, jelentkeznek is nálam e házas­
felek, s kijelentik, h o g y vissza akarnak térni előbbi v a l­
lásukra. Kérdésem re, h o g y miért teszik: előadták a m ár
leirt, s a plébánustól kapott tanácsadást. E n erre figyel­
m eztettem a nőt, h o g y gondolja m eg jól a dolgot, mert
ha visszatér a katholikus vallásra, veszedelmes dilemmába
jut. U gya n is, mint katholikus, neje előbbi férjének, s mint
reform átus, neje utóbbi férjének, s a végén, egyikkel sem
élvén, s egyik től is törvényesen elválasztva nem lévén:
sem itt, sem ott férjhez többé nem mehet. Mire egész
nyugodtan kijelentette, h o g y a plébánus úr biztosította,
h o g y élhet e g y más, tehát harm adik férfiúval házassági
eskü nélkül is.
É s ezek után, csak u gyan m egtörtént az át-, v a g y is
visszatérés, illetőleg, a visszavétel és pedig, nagyobb tün­
tetés okáért, pünköst első és harm ad napján, külön a nővel,
s külön a férfival, miről Gelence érdemes plébánusa oly
diadalmas önérzettel tudósított, mintha Péter apostol első
pünkösti hódítását vitte volna véghez.
Ez ig y történt urunk születése után az üdvnek
18 9 3-ik esztendejében, piros pünköst napjaiban. Mi nem
respektáljuk a katholikusok különvető ítéleteit; ők nem
respektálják a mi házasság-kötéseinket s «inter duos liti-
gantes, tertius ridet», a nép.
M ondja hát m ég valaki, h o g y nincs égető szükség
az e g y s é g e s házassági j o g m egalkotására.
Földes György-
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o l o z s v á r ? 18 9 3 . junius ll-
E ln ö k ö lt: D r. K o lo svári Sándor, elnök-helyettes aa.
Jelen vo ltak : Szász Gerő, dr. Szász Béla, D om okos A n ­
tal, Parádi K álm án, dr. Sá rk á n y L a jo s, D eák József, dr.
D eák A lbert, M árkus János, B odor A n ta l és K á d á r J á ­
nos, s.-titkár.
A z ülés m egnyitása után, felolvastattak a múlt ülés
óta elnökileg tett intézkedések s ezek jó v á h a g y ó tudo­
másul vétele után, tá rg y alá s és ellátás alá kerültek az
alábbi ügyek.
D r. F a b in y Rudolf, helybeli egyetem i tanár indo­
kolt kérésére, m egengedtetett, h o gy L e ó nevű fia kolozs­
vári kollégiumunk I. gimn. osztályába m agántanulóul utó­
lagosan beirassék s ez alapon m agánvizsgálatra is bo­
csáttassák.
Héderfáji egyházközségünk fölterjesztésére, m egen­
24. szám.
gedte lg.-Tanácsu nk, h o g y a nevezett egyház felekezeti
iskoláját, m elyet önerején kibővíteni s a tanulók szám á­
nak megfelelő tanítókkal ellátni, nem képes, a bem utatott
szerződési tervezet szerint, az állam részére átengedhesse.
K olozsvári kollégiumunk elöljáróságának jelentése,
m ely szerint a gimn. igazgatói állásra dr. T ö rö k István,
tanvezetővé Parádi K álm án és gazdasági felügyelő-tanárrá
Geréb Márton tanár aai. választattak m eg ism ét: jóvá-
h a gyó tudomásul vétetett.
N a gye n ye d i és zilahi kollégiumaink elöljáróságainak
am a jelentései tárgyaltattak , ezek után, m elyeket az illető
kollégium ok m egvizsgálására kiküldött miniszteri biztos
által konstatált s a vallás és közokt. miniszterhez följe­
lentett állítólagos szabálytalanságok megszüntetését elren­
delő közokt. miniszteri leiratra vonatkozólag tettek s me­
lyekben az illető miniszteri biztos úr állításainak tájéko­
zatlanságon való alapultságát bebizonyítva, kimutatják,
hogy követett és kifogásolt eljárásuk a törvénynek és
egyházi szabályzatainknak legnagyobb részben m egfele­
lők voltak. Ig.-Tanácsunk e jelentéseket m agáévá tevén,
a vallás és közokt. miniszter úrhoz teendő fölterjesztést
ily értelemben határozta kiadatni.
A m.-péterfalvi egyh ázközség kérésére, jó v á h a g y ta
Ig.-Tanácsun k az egyházk. ama határozatát, m elyben az
ott felállítandó állami iskola mielőbbi létesithetése céljá­
ból, a felállítás költségeihez, erejéhez mérten, m aga is
hozzájárul s e hozzájárulás m értékét megállapítja.
Jo g ü g y i bizottságunk előterjesztésére, elfogadtatott
az egyházkerületünk tulajdonát képező házak bérbeadá­
sánál használandó szerződés-mintázat s annak megfelelő
számban való sokszorosítása elrendeltetett.
N a g y Sándor és társai, hosdáti lakosoknak, az ot­
tani t. pap és tanító aai. ellen emelt panasza, a bekért
fölvilágositásokbúl alaptalannak tűnvén k i : elutasittatott.
Szem erjai egyházközségünk volt gondnokának, F ü
Jeki Jó z se f aának az egyházm egyei tanács ama határo­
zata ellen beadott felebbezése, m elyben az egyházk. szen­
vedett kárasodásaiért va gyo n ilag felelőssé tétetett, eluta-
sittatik, de a néh. Dénes Péter utódai ellen érvényesít­
hető viszkereseti jo g a föntartatik.
Tordaszentlászlói egyházközségünk kántori házának
terve és költségvetése, műszaki előadó aa. vélem énye ér­
telmében, elfogadtatik s az építkezés engedélyeztetik.
A m aros-bogáti egyházközség által építendő állami
iskolai épület kétrendbeli terve közül ú g y m űszaki elő­
adónk, mint a torda-aranyosm egyei kir. tanfelügyelő v é­
lem énye alapján, Ig.-Tanácsunk az újonnan vásárlandó
telekre való egész új építkezés tervét fogadta el s ennek
foganatosítására az egyházközséget annál is inkább úta-
sitja, mert a másik terv szerinti épületet az állam át
sem venné.
G ró f K uun K ocsárd, főgondnok aa. 90-ik születés­
napja alkalm ából rendezendő ünnepélyre Ig.-Tanácsunk
bizottság küldését határozta el, miről a rendező bizottság
ért csitt etett.
Púkai egyházközségünk kérésére, a zabkepe m eg­
váltása engedek estetett.
M agyar-lapádi egyházközségünk templomának reno­
válási költségeire, az egyházk. központi kezelés alatt álló
pénzeiből 20 0 firt. kiutaltatott.
 24. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A m.-láposi egyházk. indokolt és egyh ázm egyeileg
ajánlott kérésére m egengedtetett, h o g y papjának néhány
évre ideiglenesen m egállapított fizetését, az eredeti dij-
levél hatályba léptéig, évi 18 0 írttal emelhesse.
T Á R C A.
A székely-udvarhelyi ref. kollégium törté­
nete 1876-tól 1893-ig.
(Felolvastatott az erdélyi ev. ref. kollégiumok tanárainak 1S93. május
15, 16 és 17-ik napjain Sz.-Udvarhelytt tartott rendes értekezletén.)
(Folytatás.)
Az ekszpozicionális rendszer abból áll, hogy a hét nap­
jainak megfelelő számban, azaz, heten, egy-egy asztaltársa­
sággá alakulnak olyan formán, hogy az előre megállapított,
de folyton ismétlődő sorrendben, egyik nap az egyik, másik
nap a másik főzet az egész társaságnak ebédet és vacsorát.
Mindenkinek van egy gazdasszonya egész évre fogadva, a A z 18 75-ben felállított klasszika-literatúrai segéd-tanári szé-
kihez a fozetés napján reggel egyik szolga elviszi a másfél­
kiló húst az ebédhez, s ugyanannyit a vacsorához; ha nem
sültet akarnak vacsorálni, akkor a hús árát küldik el a gaz-
dasszonynak, a ki a pénzből, megbízatása szerint, szerzi be
a hozzávalót s készíti el a kívánt vacsorát. Minden társaság
legalább három szolga-tanulót lát el ebéddel, vacsorával s
reggelire kenyérrel. Persze, nemcsak az ételből, hanem az
étel behozásából., az evőeszközök tisztántartásából is kijut
mindenik szolgának a maga része. A z ebéd áll levesből s 1 8 8 % . évben,valamint a rákövetkezett 1 8 8 7/3. iskolai esztendő
marhahúsból, mit régi szokás szerint, egy fazékban szál-
fiinak be az iskolába, és mártásból, melyet a tányérokkal
megterhelt kisebb szolga viszen a fazekat cipelő nagyobb fiú
után. Pár perc múlva már a terített asztalon egy tálban tiz
egyenlő nagyságú darabban látható az egyik fiú által ügyesen
felszeldelt hús, melyet, a mindig Ízletes leves után, mártással
igen jóízűen költ el a sok élénk anyagcseréjü fiatal ember.
Száz év óta van meg kollégiumunkban az ekszpozició a nél­
kül, hogy valami lényeges változtatás esett volna rajta. Talán,
ideje volna, a konviktust másképpen rendezni b e ; talán, le­
hetne egy kissé bővebb táplálékhoz juttatni a fiatalságot; de
olyan módját az együtt-étkezésnek, hogy a tanulók 3 5 0/°-a,
mint jelenleg történik, ingyen ellátásban részesülhetne a töb­
biek megterheltetése nélkül, még eddig, habár foglalkozunk
vele, kitalálni, nem valánk képesek. Páratlanul áll kollégiu­
munk abban a tekintetben egy századtól fogva, hogy minden
benlakó növendéke az egésség fentartására ok veteti énül szük­
séges táplálékot az ekszpozicióban mindenkor megtalálta s
hisszük, hogy ezután is megtalálja.
II.
A tanári és tanítói testületben, valamint a gondnoki
karban tizenhét év alatt sok személyi változás történt. Az
1 8 7 6/6- esztendőben a gimnáziumban tanított három rendes,
két helyettes, két állandó szaktanító (a két helybeli lelkész),
két segédtanár és öt köztanitó; az iS ^ / a - évben hét rendes,
egy segéd-, egy vallástanár és három köztanitó. Az akkori
gondnokok közül egyedül méltóságos Sebesi Ákos ur viseli
hivatalát, kit hosszas és hasznos szolgálatai elismeréséül, a
múlt évi egyházkerületi közgyűlés főgondnoki állásra emelt.
A tanárok közül hárman vagyunk még szolgálatban, úgymint:
Szakács Mózes, Bőd Károly és Gönci Lajos.
193
V égü l, az állam segély-osztó bizottság jelentése alap
ján, a bem utatott segélyezési javaslat változatlanul elfő
gadtatott.
T ö b b tá r g y nem lévén, az ülés bezáratott. r- s-
Az 18 7 6 . év júniusában tartott egyházkerületi közgyű­
lés, a Köröndi Mózes halálával még 18 75-b en megüresedett
menny iség tan-természettani tanszéket, melyet az 18 7 s/6. is­
kolai ivre Bőd Lajos, tanárjelölt foglalt volt el, Félegyházi
Antal tanárjelölttel, és a hasonlóan még 18 7 5 -b e n elhunyt
Pataki Pál, természetrajz-vegytani tanszékét Gönci Lajos, he­
lyettes-tanárral töltötte be. A Kis Ferenc nyugalomba vonu­
lásával, 1881-ben , a történelem és földrajz helyettes-tanára
Solymosi Endre lett, s három évi szolgálata után, 1884-ben
választatott rendes tanárnak arra a tanszékre, melyen azelőtt
helyettesképpen ült.
ketkezdettol fogva 1884-ig, a mikor abból a második klaszszika-
literaturai rendes tanszék rendszeresittetett, Benkő Gyula fog­
lalta el s az i S 8 4/ 5 . és az i 8 S 5/ 6. években helyettes-tanári állás­
ban töltötte be. Innen ment el kovásznai papnak, hol pár év múl­
tán élénk elméje elsötétült s fiatal életét oly tragikusan kellett
befejeznie. Ezen a tanszéken, melyet képesített pályázó hiánya
miatt, csak felállítása4-dik évében, azaz, 1888-ban lehetett K o­
vács Dániel volth.-boszörményi rendes tanárral betölteníink, az
első harmadában, Borsos Benő, jelenleg szatmári tanár, a másik
kétharmadban Báthori Gyula, most csurgói rendes tanár, volt
helyettes-tanárul alkalmazva. A hetedik rendes tanári széket
1886-ban állítottuk fel. E zt Olasz Gyula, 86-tól 88-ig he­
lyettes, azóta pedig rendes tanári minőségben foglalta el.
A nyolcadik r. tanári széket az 18 9 2 . évi kerületi köz­
gyűlés rendszeresítette ugyan, de a pályázat meddősége miatt,
betöltésére alkalom nem nyílt. Szakcsoportjába a német és
latin nyelvészet tartozik és a német nyelvi segédtanári ja ­
vadalom ide fordításával tervezzük létesítését. Ezen a ren­
dessé alakított segédtanári tanszéken 1876-tól fogva sokan
voltak alkalmazva. Legelőbb dr. Nagy Sámuel, jelenleg ügy­
véd, három évig; Farkas Károly, most pókakereszturi pap,
négy é v ig ; Bőd Sándor, szatmári tanár, két é v ig ; Olasz
Gyula, rendes tanár, egy évig; Kolozsvári Aladár, hajdú­
nánási tanár, egy évig; Széesi Ferenc, jelenleg felvinci lel­
kész, másfél évig. Nehány évben helyettesítés útján láttuk
el ezt a tanszéket. A z utóbbi tizenhét év alatt, a vallás-o k-
tatókkal együtt, éppen húsz tanár tanított rendes tárgyakat
a gimnáziumban, a kik első sorban a felsőbb osztályokban
foglalkoztak. Ez idő alatt a mértani rajz, a történelem, a
természetrajz, a mennyiségtan, sokszor a német nyelv is, az
alsóbb osztályokban is rendesen szaktanárok kezében voltak.
Ellenben, a latin és magyar nyelv, a számtan (az I. és II.
osztályban), a földrajz és vallás, egészen a negyedik-ötödik
osztályig, változó köztanitóknak, póttanároknak voltak s van­
nak részben még ma is beosztva olyan formán, hogy a ro­
kon tárgyak lehetőleg csoportosíttatnak ugyanazon osztályban.
A húsz tanár mellett, kik közül öt kizárólag a négy
felső osztályban működött, nem kevesebb, mint huszonöt
változó köztanitó segédkezett a tanításban. Közülök öt ta­
 194- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nárjelölt, húsz pedig papjelölt volt. Csupán az első, vagy
második gimn. osztályt tanította tizenöt, csak a harmadik
vagy negyediket oktatta tiz. Iskolánknál szolgált ezek közül
egy, Illyés István, jelenleg kollégiumi pénztárnok, tizenöt évig;
egy, Székely Árpád, megszakítással, nyolc évig; egy, Pál
Adolf, hét é vig; egy öt évig; egy négy évig; kettő három
é v ig ; tiz két évig, egy másfél évig, hét egy évig.
Az elemi iskola négy osztályában összesen harminchat
tanító nyert alkalmazást, ezek közül tizenhárom népiskolai
tanítójelölt, huszonhárom papjelölt; tizenhét év alatt az elemi
negyedik osztálynak tizenhárom, a harmadiknak szintén tizen­
három, a másodiknak tizennégy, és az elsőnek négy tanítója
volt. E g y évi megszakítással, tizenhárom esztendeig szolgált
egy, Lázár József, jelenleg szénior és kontra, három évig
négy, két évig tizenhat, egy évig tizenöt tanító.
Visszatérve a gimnáziumhoz, megemlítem, hogy az 1S S 2 -
től 1887-ig, vagyis a mennyiségtan és mértanirajzi tanszék
betöltéséig, a rajz tanításával ideiglenesen, mint kisegítő, a
kath. gimnázium akkori rajztanára, Lukács Sándor volt meg­
bízva : azelőtt éveken át egy iskolánknál hét esztendeig szol­
gált köztanitó töltötte be a rajztanár helyét.
A testgyakorlás az i 8 7 4/ s - iskolai évben mondatott ki
az elöljáróság által kötelező tárgynak az akkori hat közép-
osztályra nézve. A kollegium-kertben még 18 73-b a n fölépült
a most is meglevő nyári tornacsarnok. A z első tornatanitó,
Hann Károly, segédtanár, most a helybeli reáliskola tanára,
volt, de Ő 18 75-b e n iskolánktól megválván, három éven ke­
resztül, alkalmas tornatanitó hiányában, a testgyakorlást csak
a négy alsó gimn. osztálynak tanították. A z 1 S 7 8/9. évtől
kezdve, mivel a tanítói testületben ahhoz értő ember talál­
kozott, az ötödik és hatodik osztályra nézve is kötelezővé
vált; végre, 1880-ban e kötelezettséget a bölcsészeti tanfo­
lyam hallgatóira (7. és 8. gimn. osztályosak) is kiterjesztet­
tük. Téli tornázásról csak 18 9 0 . óta gondoskodhatott az elöl­
járóság; akkor kibérelte az újonnan épült állami tornacsar­
nokot két évre; ezen iskolai év elején a minisztérium a
szerződést további két évre újólag megerősítette az eddigi
százhúsz frt. évi bér fentartása mellett. Eddigelő magából a
tanítói testületből akadt évenkint vállalkozó a testgyakorlás
tanítására, mivel állandó tornatanárunk nekünk sincs. A z
utóbbi tizenhét év alatt összesen heten tanították ezt a je­
lentőségéhez mérten talán sehol eléggé nem méltányolt tan­
tárgyat. Legtovább és legállandóbban Solymosi Endre tanár
és Lázár József köztanitó foglalkoztak vele.
Az ifjúsági énekkart mindössze négyen vezették, köz­
tük legtovább, nyolc éven át, Zayzon Ferenc; 1886-ban Soly­
mosi Endre vevén át a tanítást, ő gyermekeket, az alsóbb
osztályosokat is bevonta az énekkarba s az igy nyert gyö­
nyörű hanganyaggal és jól begyakorolt darabjaival igen szép
sikert tud felmutatni.
Az ifjúsági önképző-kört, mint magyar nyelv és iro­
dalom tanára, az egész idő alatt Bőd Károly vezette, kivált
a szavalatban érvén el a tagokkal szép sikert.
A francia nyelvet, mint rendkívüli tantárgyat, heti két
órán, a kezdők és haladók csoportjának tanítani a minden­
kori német nyelv-tanitó segédtanárnak állott kötelességében;
az i 8 8 3/ 4 . és az i 8 8 4/5 . iskolai esztendőben, hogy fennakadás
ne legyen, Gönci Lajos tanította, mint tan vezető; i 8 8 5/6-tól
kezdve állandóan Olasz Gyula oktatja az önkint vállalkozó
1 2 — 1 5 növendéket a francia nyelvre.
2 4 * szám.
A zenekart kiváló szorgalommal és sikerrel Kozák Már­
ton, városi karmester, tanítja több, mint huszonöt év óta.
A reáliskolai vallástanitás kérdésében évekig tartó súr­
lódás fejlődött ki a tanítás teljesítésével megbízott kollégium
és a vallástanitók, illetőleg, reáliskola között. Eleinte a refor­
mátus vallásu reáliskolai tanulók vallásos oktatása a reál­
iskola helyiségében történt. A harmadik évben már a tanulók
a kollégiumba jöttek s itt többi tanítványainkkal együtt ré­
szesültek vallás-tanításban. Később, az I S 7 4/s. tanéven kezdve,
már csak azért se járhattak be iskolánkba, mivel a reális­
kolai tanterv szerint csak heti egy óra volt vallás-oktatásra
szánva, mig nálunk kettő. De másfelől, a kollégiumi vallás­
tanitók, a két helybeli lelkész, azt vitatták s talán nem is
egészen jogtalanul, hogy ők csupán a ref. kollégium növen­
dékeit kötelesek, mint állandó szaktanítók, oktatni, szakta­
nítói csekély fizetésűkért; a kollégium elöljárósága azonban
más tanerőkkel nem rendelkezvén, arra hívta fel a vallás-
tanító lelkészeket, hogy köteles óraszámuk határain belől,
mivel a reáliskolai református tanulók vallásos oktatásának
kötelezettságe minden anyagi segély nélkül a kollégiumra
hárittatott, a kollégiumban e végre kijelölt helyen és időben
oktassák a hitfelekezetünkön levő reáliskolai tanulókat is. A
fölhivottak azonban erre egyáltalán nem voltak eleinte haj­
landók, úgy, hogy p. o. az i 8 7 6/7. iskolai évben a reális­
kolai református tanulók e miatt nem részesültek vallás-ta-
nitásban. A következő évben a tanítás külön helyen és
időben, itt a kollégiumban ugyan kezdetét vette, de az egyik
lelkész közreműködése nélkül, ki a tanítást akkor is vona­
kodván megkezdeni, az elöljáróság szaktanítói fizetését be­
szüntette s csak másfélév múltán folyósította ismét, a mikor
az illető vallástanár a tanításra való készségét írásban beje­
lentette s magát szaktanítói kötelességei pontos teljesítésére
kötelezte.
A z i S S 3/*. éven kezdve, a reáliskolai tantervben is két
órát kapott a hittan minden osztályban. Ekkor a reálisták
külön tanítása az I — VI. osztályban megszűnt, mivel mi sem
gátolta őket a kollégiumi vallásiam órákon való megjelenés­
ben. De már akkor az volt a bökkenő, hogy nálunk a hetedik
osztálynak egyetlen hittan órája sem volt, a nyolcadiknak
! ellenben három órán tanították egyházunk történetét. Ennél­
fogva, a hetedik osztálybeli reálistákat azután is külön kel­
lett oktatni egészen az 1 S 8 G/C. tanévig, a mikor a hittan­
órák, újabb szervezetünkkel, a hetedikben is megkapván a
kellő óraszámot, ezzel mindenféle nehézség és súrlódás el­
enyészett.
A nélkül, hogy a fennebbiekkel okozati összefüggésbe
akarnám hozni, itt említem meg, hogy a helybeli református
lelkészek jövőben kollégiumunknál semmiféle tanári, vagy ta­
nítói köt élesség-teljesítésre utalva nem lesznek. A helybeli
t. papok 18 55-b e n kezdettek először tanítani, önkintes vál­
lalkozás folytán E z időtájban a bécsi kormány a tanárok
létszámának szaporítását sürgette; másfelől Háromszéken moz­
galom indult meg arra nézve, hogy kollégiumunk oda he­
lyeztessék át, mely utóbbi törekvés, a nagyszámú helyhez
kötött alapítványok miatt, hajótörést szenvedett. Ilyen körül­
mények közt, az udvarhelymegyei és erdővidéki egy házköz­
ségek, valamint a t. papok és tanítók is és legelső sorban
érdekelt városunk lakói, nehogy a századok óta működő fő­
iskolájukat elveszítsék, alapítványi összegeket ajánlottak fel
tanári székek létesítésére. A z igaz, hogy később, 1873-ban ,
 24 . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
az udvarhelyi egyházmegye t. lelkészei és tanitói által tett
ezen mintegy ötezer frt. alapítvány azon kikötéssel, hogy leg­
alább annak felhalmozódott hátrálékos kamatját fizessék meg,
töröltetett; és két év múlva, 1875-b en , elengedtetett az er­
dővidéki t. papok és tanítók hétszáz frtnyi alapítványa is
azon feltétel mellett, hogy ezen Összegnek 18 72-tő l 1875.
végéig járó kamatját két év lefolyása alatt feltétlenül beszol­
gáltassák a kollégiumi pénztárba; az Udvarhelyen egyes buzgó
hitfeleink és erkölcsi testületek által aláirt hétezer forintból
tényleg csak 3 .4 0 0 forint, tehát, nem egészen fele folyt be,
mégis az iskola meg lett mentve, mert a gyűjtésben kifejtett
buzgóságukért az évi száz írttal honorált lelkészek, állandó
szaktanítói címmel és kétszáztiz frt. fizetéssel láttatván el, az
abszolút kormány az állandó tanerők közé beszámította őket
is. Az 18 8 3 . évi X X X . törvénycikk, vagyis az országos kö­
zépiskolai törvény értelmében, ezek az állandó szaktanítók
szak (rendes) tanároknak nem csak hogy el nem ismertet­
tek a kormány által, de vallás-tanitáson kívül, egyébre nem
is voltak alkalmazhatók, ennélfogva, szaktanítói állásuk tart­
hatatlanná vált. 1890-ben egyik lelkész elhalván, a prezbi-
teriurn úgy intézkedett, hogy jövőben csak egy rendes és
egy segéd-, nem pedig, mint eddigelő volt, két egyenrangú
lelkészt fog tartani. A z az egy lelkész pedig alig érhetne rá,
hogy a kollégiumban vallást tanitson. Ily indokokbúl illeté­
kes helyen kieszközöltük, hogy ezután a lelkészek helyett
oly vallástanitó segédtanárt alkalmazhassunk, a ki, nem kellet­
vén munkásságát az ekklézsia és kollégium között megosztania,
az iskolában az úgynevezett gyermek istentiszteleteket is vezet­
heti. Erre az iskolai esztendőre, Zayzon Ferenc, volt ref. lelkész
és vallástanár, utódául éppen saját fiát, Zayzon János, aka-
dérnita papjelöltet hívtuk meg, a ki, úgy látszik, az elöljáróság
várakozásának meg is tud, s meg is akar felelni.
Az 1890-ik évben megszüntette az elöljáróság az úgy­
nevezett kurszori intézményt, a mi itt abból állott, hogy az V .
és V I. osztályosak, kivétel nélkül, kettŐnkint egy napi szol­
gálatra, mely reggeli 6 órától esti 6 óráig tartott, kirendelve,
bizonyos kötelességeket teljesítettek, p. o. egyik az iskola be­
járatánál állva, gondoskodott arról, hogy idegen a tanítási
órák alatt a kollégiumba be ne jöhessen ; a másik elhozta
a postát, gyűléseket hivott össze, stb. Szóval, ők végezték mind­
azon kötelességeket, melyeknek jó része most az iskola-szolga
teendői közé tartozik. Ezt a régi uzust nem csak azért kellett
eltörülni, hogy a nem nagy népességű két osztály növendékeit
a rendes lecke-órák látogatásától mindegyre el ne vonjuk,
hanem azért is, mert fegyelmi, s egésségi szempontbúi is sok
kifogást lehetett tenni ellene.
Az igazgatói hivatalt 188 0 -ig Kis Ferenc; 18 8 0 — 18 8 5-ig
Bőd K áro ly; 1885-tűl 18 8 7-ig Szakács Mózes, az i 8 8 7/a-ik
évben ismét Bőd Károly viselte; 1888-ban az elöljáróság
Gönci Lajos, tanvezetőre ruházta ezt a tisztet, ki szükségből
két évig a tanvezetőséget is megtartotta mellette.
Tanvezetők voltak: i 8 7 5/6-ban Szakács Mózes, 1876-tól
1 8 7 8 ig Bőd Károly, 1878-tó l 1880-ig újra Szakács Mózes,
1880-tól 1890-ig Gönci Lajos, 1890-től fogva Solymosi Endre.
Az új szervezet, vagyis 1 8 8 4 óta a gazdasági felügye­
lőséget Félegyházi Antal hordozza.
A széniori és kontrái hivatalt 1876-tól 18 87-ig, tehát
12 évig, egyesítve viselte Illyés István. 1887-ben külön vá­
lasztatván a két hivatal, ő csak a széniori kötelességeket vé­
gezte 1890-ig, azaz, kollégiumi pénztámokká választatásáig;
I 9 5-
utóda lett Kóbori János, kit egy év múlva Lázár József, je~
lenlegi szénior, váltott fel. Ellenőrök voltak Illyés után Gábos
Sándor, Németh Sándor, Fábián Márton és Sándor András.
Ez iskolai év kezdetén ismét egyesítettük a széniori és kontrái
hivatalt.
Jóllehet az iskola-épület megbővitése és átalakítása nagy
anyagi áldozatokat kívánt, mindazonáltal a tanári javadalmazás
is nyert némi növekedést. Nem sokára az építés befejezése
után, 1889-ben, az 1,000 frt. törzsfizetéshez, a tizedik szol­
gálati év betöltésével, kezdődött négy 50 frtos ötödévi pótlék
rendszeresittetett, melyet már 18 9 1-b e n két 10 0 frtos ötödévi
korpótlékra sikerült átváltoztatnunk, úgy, hogy tiz évi szol­
gálat után roindenik rendes tanár 1,2 0 0 frt. fizetést élvez,
a természetbeli lakás, vagy 200 frt. szálláspénz mellett. Az
udvarhelyi tanárok csekély fizetősök dacára is nyugodtan telje­
sítették kötelességüket, mert családjuk, haláluk esetére, még
jobban volt biztosítva a helybeli özvegy-árvái alapból, melynek
alapszabályait alább röviden megismertetem, mint lesz a meg­
valósulás küszöbén álló országos középiskolai nyugdíjintézet
létrejöttével; de mivel ez az országos intézet nem csak az
egyes személyeknek, hanem egyetemes tanügyünk fejlődésé­
nek is kétségtelenül nagy hasznára válik mi magunk is je­
lentkeztünk a belépésre, ha azt elfogadható feltételek mellett
tehetjük meg, mire nézve a nyilvánosságra bocsátott terve­
zetből megnyugvást menthetünk.
Helybeli özvegy-árvái gyámintézetünk a negyvenes évek­
ben keletkezett, Szabó György, Magyarósi Sz. József, Syl-
veszter Dénes és Kis Ferenc volt tanárok idejében és kez­
deményezéséből akképpen, hogy ők saját fizetésükből rakták
össze az első filléreket, melyekből, az iskolai elöljáróság anyagi
támogatásával (egy ideig ide folyt be az úgynevezett sütő­
ház akkor még csekély jövedelme, az ünnepi ajánló levelek
és büntetés pénzek féljövedelme) lassankint tekintélyes alap­
tőke keletkezett. 1876-b an a tanári özvegy-árvai-alap tőkéje
a 17,0 0 0 , a Magyarósi-nvugdij-alapé a 4,000 frtot nem sok­
kal haladta volt meg s mig tizenhét év alatt az előbbi majd­
nem megkétszereződött, az utóbbi is hetedfélezer frtra nö­
vekedett, mindamellett, hogy néhai Kis Ferencnek, azon négy­
öt év alatt, mit végleges nyugalomban töltött, évenkint ötszáz
írttal járult ezer frtra ment nyugdijilletményéhez.
A tanári nyugdíj-alapot boldog emlékű Magyarósi ta­
nár alapította meg 1865-ben. Ekkor kelt hagyomány-levelében
a 2-ik pont igy hangzik: «Hagyok a sz.-udvarhelyi református
főiskolának egyezer pengő forintot, azon összegbűi, melyet
1848-ban a főiskolának kölcsön adtam volt; és kivánatom az,
hogy ezen összeg kamatja évenkint mindig a tőkéhez adatván,
mint uj tőke kezeltessék mindaddig, mig ötezer pengő forint
tőke lészen : akkor annak kamatja adassék öregség, vagy bal­
eset miatt a szolgálatra tehetetlen, a főiskolánál szolgált rendes
profeszszor nyugdij-pénze fedezésére.»
Helybeli özvegy-árvái gyámintézetünk 1882-ben módo­
sított alapszabályait igy foglalhatom össze:
a) A z alaptőke évi kamatainak legalább Öt százaléka
feltétlenül tőkésítendő.
b) Minden rendes tanár köteles tagja, és első évi kész­
pénz fizetésének egy negyed részét legfönnebb 3 év lefolyása
alatt tartozik ide fizetni, melyet, kamat nélkül, csak azon egyet­
len esetben kaphat vissza, ha állásából fegyelmi utón el-
mozdittatott.
c) A család, tekintet nélkül a gyermekek számára, vagy
 19 6 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 24. szám.

akár az özvegy, vagy a szülőtlen árva vagy árvák, mig jo­ = Az erdélyi részek közgazdasági viszonyaira
gosultságuk meg nem szűnik, az egész segélyösszeget kap­ nézve kiváló jelentőséggel fog bírni a gorgény-szentimrei erdő-
őri szakiskolának felállítása, mely már folyó évi okt. i-én ünne­
ják, mely évi ötszáz írtban van megállapiva (Az erdélyi ref.
pélyesen meg fog nyittatni. A ki érdeklődik iránta, vagy éppen
tanárok közös gyámintézetétől ezenfölül 250 frt; évi járu­ gyermekét óhajtaná e pályára adni, tájékozást szerezhet ma­
lékra tarthat jogosultságot mindenik udvarhelyi tanár családja. gának a napi lapokban közlött részletes programmból, vagy
G. L .); ha azonban a segélyezendő családok nagy száma a kolozsvári ra. kir. Erdőigazgatóságnál. Mi csak azt említjük fel,
miatt a kiadható összegből egy-egy családnak ötszáz forint hogy csak olyan egyének vétetnek föl, kik nem ifjabbak 17
évnél, és nem idősebbek 3 5 évesnél, és hogy a kik felvétetni
nem jutna: akkor egyenlő arányban részesitendők segélyben
óhajtanak, kérésüket, fölszerelve a szükséges okmányokkal,
tekintet nélkül az eddig élvezett nagyobb segélyre. július végéig keli hogy beadják a földmivelési minisztériumhoz.
d) Az Özvegy jogosultsága, ha férjhez nem megy, Felemlítettük,
élte mert ezután is nehéz dolog lesz, fiainkból mind
végéig; a gyermekeké, úgy a fiuké, mint a leányoké, 24 minisztert, professzort, papot, doktort, szóval: urakat nevelni:
szükséges lesz, megosztani az erőket, hogy minden életpályát
éves korukig tart, ha az előtt fizetéses hivatalba nem jutnak,
elfoglalhassunk, és minden pálya szép, ha azon becsülettel,
illetőleg férjhez nem mennek.
és becsüléssel szolgálunk.
é) A jogosultság mértéke a szolgálati évek több vagy
= Ritka szép lefolyású papválasztás volt csejdi
kevesebb számától függővé nem tétetik, a hivatalba lépéssel egyházközségünkben. Ez egyházunk, több mint másfél év óta
a jogosultság is meg van hozzá szerezve. pap nélkül volt, mert a papi fizetés minimumát nem érte fel a
f ) A segély utólagosan adható ki évnegyedes rész­ javadalmazás. Ez idő alatt szűkölködhetett a lelki javakban,
de gyarapodott az anyagiakban, mert ma már 400 írton is
letekben. (Folytatása következik.) . felül emelte a fizetést. És nem háborgott, nem hallgatott külső
Gönci Lajos.
beszédekre a nép, ez egytől egyig egyszerű, földmives emberek.
Június 6-án volt meg a választás, melyen két és fél szavazat el­
Különfélék. lenében, az összes szavazatokat V i z i J á n o s , iklandi pap
= Májusi pálya-cikkeinket Írták: Széttekintés: nyerte el. Lám, ha a népet nem bujtogatják, lelke igaz ja ­
Vajda Ferenc, püsp. titkár; A buzaszem: Horváth István; vaival nem üzérkednek, mily szép megegyezésre tud jutni,
A közalapról: Nemes Ferenc ; A vallásos estélyek című cikkhez: és isten országa javát a kérges tapintású kezekkel is munkálja.
Biró A n d rás; Falusi levelek a szerkesztőhez: Horváth István. Isten segedelme legyen továbbra is a pásztoron és nyáján,
Ezek közül «A vallásos estélyek Kolozsvártt» cimü cikkre hogy ezután közös erővel munkálják az úr szőlőjét! K á l i
szavazott: Kerekes Endre; «A közalapról» cimü cikkre: Nemes J ó z s e f , nagy-ernyei ev. ref. pap.
Sándor, Kovács Albert; «A buzaszemre» Derzsi Lőrinc, T o ­ = Megjelent a «Protestáns Szemle» V . évfolyam,
kos Sándor, Gáspár Albert; a «Széttekintés» feliratú cikkre: 3-ik füzete a következő tartalommal: 1. A placetum. II.közi.
id. Lészai Ferenc, egyházkerületi főgondnok, Keresztesi Gyula, dr. Bartha B éla; 2. Valláspolitikai reform és liberálizmus:
Pap István, id. Muzsnai Pál, Lőrinci József, O. Weres Sán­ Várnai Sán d or; 3. Dévai Biró M átyás: dr. Tüdős István ;
dor és Adorján László ; tehát tizenhárom szavazó közül heten. 4. Az újtestamentum társ. eszméiről és intézményeiről Petri
Eszerin t,a i5 fr t. csekélyke tisztelet-dijat kiadtuk Vajda E le k ; 5. E g y nevezetes urasztali terítő: Révész Kálm án; 6.
Ferenc, püspöki titkárnak, e szorgalmatos, tehetséges, és tö­ E g y kis helyreigazítás: Kenessei B éla; 7. Irodalmi szemle
rekvő fiatal embernek, ki ez úttal már harmadszor részesül a hazai és külföldi irodalomnál. A gazdag tartalom oly becses
ez elismerésben, mely annál nagyobb örömünkre szolgál, mert kincstár, hogy majdnem sajnálatot érzünk azok iránt, kiknek
ebben is biztosítékot vélünk találni arra nézve, hogy Vajdá­ módjában volna, hogy megszerezzék és mégis nélkülözik Az
ban egy derék lelkipásztorral fog nem sokára szaporodni egy­ isten tudja, mért ?
házkerületünk papi társasága. Isten segedelmével, csak előre! = A Wodiáner könyvkiadó cégnél jelentek meg
a következő munkák: A községi bíráskodás. Kassay Adolftúl.
= Köztudomású dolog, hogy minden nemű isko­ Ára 60 kr. Természetrajz elemei, dr. Vángel Jenő. Ára 60 kr.
láinkra nézve az előttünk álló napok « n a g y h e t e t » képez­ Szerkesztéstan. Dr. Koltai Virgil, második, javított kiadás. Ára
nek ; most fognak megtartatni a nyilvános vizsgálatok és az frt. 30 kr. Budapest Tervrajza. Ára 30 kr. Ezekről nekünk
azokkal kapcsolatos ünnepélyek. Szülők, tanárok és tanulók mind ismertetést, bira'latot kellene írni, ha volna időnk és a
dobogó szívvel várják : hisszük, reméljük, hogy a siker teljes kerek világon mindenhez értenénk. Hát, bizony csak rész szerint
lesz, mert intézeteink derék volta elég biztosítékot nyújtott I adatott nekünk a tehetség; időnk pedig éppen nagyon kevés
már eddig is a múltban. Minden intézetünk programmját nem | lévén, egyszerűen megemlítjük, és megelégszünk azzal, hogy
közölhetjük; terünk sokkal szűkebb, de a netalán érdeklődők 1 a kiknek ilyen dologra van szükségük, hát tudhatják, hogy
iránti tekintetből felemlítjük, hogy a nagy-enyedi Bethlen-fő- I hol keressék.
iskolában a theol. akadémia vizsgálatai jún. 19. 20. 22. és 23-án ! = A nagy-kállói egyház múlt évi nov. 6-án hála- és
fognak megtartatni. Milyen szép volna az, ha e vizsgálatokon ; öröm-innepélyt tartott részint a reformáció évfordulójának,
megjelennék egy rakás pap, egy nehány esperes és ez által részint az egyház sok építkezésének és különösen monumen­
láthatólag fejezné ki bizodalmát a tanárok, reményét a ta­ tális tornya felépítésének alkalmából. Az ott mondott imák,
nítványok, és megnyugvását a jövendő iránt! Tudjuk, hogy beszédek, és az innepély leírása most « E m l é k k ö n y v » alak­
nem így lesz; pedig igy kellene lenni; mert ezek a vizsgá­ ban is megjelent, melynek ára 30 kr. A befolyó tiszta jöve­
latok az egész any ászén tégy házat igen-igen nagyon érdeklik, delem az ott helyi szegény-alapra fordittatik. Az emlékkönyv
és ha érdeklődést mutatnánk, az anyaszentegyház iránti hó­ nem áll alább, mint az ilyen nemű dolgok, a cél egészen
dolatunkat bizonyitnók be. humánus: szívesen ajánljuk a pártolásra.

H IV A T A L O S R ÉSZ.
1 4 6 1 - 1S93. É R T E SÍT É S
az 18 9 2 -ik é v i állam segély és B a ld á csi-a la p iiv á n yi
segély kiosztásáról.
Az iS9 2-ik évi államsegélyből és Baldácsi-alapitványi
segélyből való részeltetés iránt beérkezett segély-kérvények
átvizsgálása után, Igazgató-Tanácsunk, a legsürgősebb szük­
ségletek tekintetbe vétele mellett, a következő segélyeket
szavazta meg :
I V a jd ah u n ya d i egyházm egyéből: 1. Piskii körlelkész­
nek 30 0 frt. 2. Piskii körlelkésznek a kisbarcsai beszolgálásért
50 frt. 3. Piskii egyházközségnek 200 frt. 4. Dévai vallás-
tanitónak So frt. 5. Petrozsényi egyházközségnek 10 0 forint.
F o ly ta tá s a z 1 \ tv m ellékleten .
 24 . szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
6. Marosilyei egyházközségnek 4 3 frt. 50 kr. 7. Alpestesi egy­
házközségnek 10 0 frt. 8. Páljános Károly, rákosdi pap, 50 frt.
9. Sármási Áron, hosdáti pap. 50 frt. 10 . Csiszér Pál, harói
pap, 30 frt. 1 1 . Botha Sándor, bácsi pap, 3 0 frt.
II. G y u la fe h é r v á r i eg yh á zm eg y éb ő l: 1. Borbereki ta­
nító 30 forint
I I I N a g y e n y e d i eg y h á z m e g y é b ő l : 1. Lőrincrévei pap
50 frt. 2. Maroskapudi pap 65 frt. 3. Torockó-Szent-Györgyi
pap 60 frt. 4. Szentmihályfalvi pap, 50 frt. 5. Marosludasi pap
50 frt. 6. Mező-záhi egyházközség 50 frt. 7. Lőrincrévei egyház-
község 30 frt. 8. Maros-kapudi egyházközség 50 frt. 9. Szász-
ujfalusi egyházközség 10 0 frt. 10. Alsó-Detrehemi egyházközség
50 frt. 1 1 . Pap István, kocsárdipap, 40 frt. 12 . Bartha Antal,
koppándi pap, 40 frt. 1 3 . Tóth Sámuel, gombási pap, 50 frt.
IV K o lo z s v á r i eg y h á z m eg y éb ő l: 1. Szamosfalvi pap­
nak 50 forint.
V K o lo zsk a lo ta i e g y h á z m e g y é b ő l: 1. Zsoboki egyház-
községnek 30 frt. 2. Kajántói papi állás 50 frt. 3. Yiski Zsig-
mond, k.-szent-királyi pap, 80 frt. 4. Balázs István, tűrei pap,
3 0 frt. 5. Szakács János, ra.-létai pap, 50 frt. 6. Sófalvi Miklós,
damosi pap, 25 frt. 7. Barabás Árpád, m.-kereki pap, 25 frt.
8. Fejérdi egyházközség 75 forint.
V I S z ilá g y -sz o ln o k i eg yh á zm eg y éb ő l: 1. Sülelmed-
cikói papnak 50 frt. 2. Érkávási papnak 50 frt. 3. Iiosvai
tanítónak 65 frt 4. Nyirsidi tanítónak 19 5 frt. 5. Valkói be­
szolgáló papnak 50 frt. 6. Ördögkuti körlelkésznek, a vár­
mezei beszolgálásért, 25 frt. 7. Ér-szodorói és ér-hatvani egyház-
községekbe való beszolgálásért 50 frt. 8. Szilágyi János, lecs-
méri pap, 50 frt 9. Vass Lajos, rátoni pap, 80 frt. 10. F e­
renci Endre, monói pap, 30 frt. 1 1 . Diószegi Mór, érkávási
pap, 50 forint.
V ll. D e é si eg yh á zm eg y éb ő l: I. Kide-csomafáji kör­
lelkész IOO frt 2. Csomafái tanítónak 80 frt. 3. Hagymás-
láposi pap, 40 frt. 4. Esztényi körlelkész 50 frt. 5. Páncél­
csehi körlelkésznek, a cs.-gorbói beszolgálásért, 50 frt. 6. Fodor­
házi tanítónak 65 frt 7.Bodonkuti tanítónak 65 frt. 8. Kovács
Árpád, kackói körlelkész, 10 0 frt 9. Tunyogi Béla, bádoki
pap, 50 frt. 10 . Csomafái egyházközség 10 0 frt. 1 1 . Dobokai
egyházközség 50 forint 12 Szinyei egyházközség m forint.
1 3 . M.-n.-sombori egyházközség 50 frt. 14 . Csomafái egyház-
község 10 0 forint. 15 . Csomafái tanító 3 0 forint.
V I I I S z é k i eg yh á zm eg y éb ő l: 1. Alsó-ilosvai papnak
200 frt. 2. Noszolyi körlelkésznek 15 0 frt. 3. Apanagyfalusi
papnak 1 3 0 frt. 4. Kudui papnak 40 frt. 5. Alsó-szováti papnak
50 fit. 6. Melegföldvári papnak 10 0 frt. 7. Kisiklód: lévita
1 3 0 frt. 8. Vicéi pap 1 5 0 frt. 9. Pulyoni körlelkész 10 0 frt.
10 . Veresegyházi egyházközség 70 frt. 1 1 . Kékesi egyház-
község 50 forint. 12 . Osváth Gyula, bacai pap, 50 forint.
I X . N a g y s a jó l eg yh á zm eg y éb ő l: 1. Szász-brétei k. pap
10 0 frt. 2. Besztercei körlelkész 1 5 0 frt. 3. Szász-cegŐi pap
40 frt. 4. Szász-Mátéi tanító 10 0 frt. 5. Besztercei ny. pap
10 0 frt 6. Musnai Károly, esperesnek 50 frt 7. Musnai Kálmán
sz.-cegői tanító 30 frt. 8. Beregszászi Albert, tacsi pap, IOO frt
9. Sófalvi egyházközség 50 forint.
X . G ö rg én yí eg yh á zm eg y éb ő l: 1. Szász-Régeni egyház-
község 4 5 0 frt. 2. Abafái egyházközség 200 frt 3. Garda
Márton, ny. pap 2 1 0 frt. 4. Köbölkuti tanító 90 frt. 5. Erdő-
szengyeli egyházközség 10 0 frt. 6. Pál Károly, ó-új falusi kör­
lelkész, 10 0 frt. 7. Varga József, m.-fülpösí tanító, 30 forint.
8. Mózes Mihály, unokái tanító, 40 frt 9. Török Lőrinc, tusoni
tanító, 40. frt. 10 . Réthy Dénes, tholdalagi tanító, 3 0 torint.
X I . M a ro si eg y h á zm eg y éb ő l: 1. Szentkirály-náznán-
falvi pap 65 írt. 2. Hagymás-bodoni pap 65 frt. 3. Boö-
mosoni pap 65 frt. 4. Tompái pap 3 9 frt. 5. Fintaházi ta­
nító 26 frt. 6. Feketei tanító 10 0 frt. 7. Hagymás-bodoni
egyházközség 50 frt. 8. Boosi egyházközség 50 frt. 9. Agárdi
egyházközség 30 frt 10. K. szent-miklós-csibai egyházközség 50
frt. i l . Nagv-adorjáni egyházközség 50 frt. 12 . Ravasz János,
m.-kövesdi pap, 50 frt. 1 3 . Varga János, n.-adorjáni tanító, 30
frt. 14 . Nagy János, udvarfalvi tanító, 50 frt. 15 . Makkai K ál­
mán, várhegyi tanító, 20 frt 16 . Gyepesi Ferenc, csejdi ta­
19 7 .
nító 3 0 frt. 17 . Tőkés János, kendői tanító, 4 0 frt. 18 . D e­
meter Mózes, ny.-szt.-imrei tanító, 25 frt. 19 . Bálint János,
nyárádtó'i tanító, 30 frt.
X I I . K ü k ü llő i eg yh á zm eg y éb ő l: 1. Dicső-szent-mártoni
körlelkész 1 5 0 frt. 2. Szász-medgyesi körlelkész 200 frt. 3.
O.-déllői tanító 1 2 3 frt. 4. Herepei tanító 3 2 frt. 50 kr. 3.
D.-szt.-mártoni egyházközség 400 frt. 6. Medgyesi ének vezér
50 frt. 7-Haranglábi ny. pap 50 frt. 8. Dicső-szent-mártoni
egyházközség 15 0 frt. 4 1 kr. 9. Józsa Ferenc, küktillővári
körlelkész, 50 frt. 10. Fazakas Sándor, sz.-dányáni pap, 50
frt. r í . Székely Sámuel, besenyői pap, 80 frt. 12 . Szász Jó ­
zsef, küküllővári tanító, 30 frt. 1 3 . Pataki Károly, csapói ta­
nító, 25 frt.
X I I I . S ze b e n i eg yh á zm eg yéb ő l'. 1. Oláh-új falusi körlel­
kész 15 0 frt. 2. Bólyavölgyi körlelkész 200 frt. 3. Balázs-
falvi Emke tanító 50 frt. 4. Alamori tanító 40 frt. 5. Ó.-új-
falusi egyházközség 50 frt. 6. Horváth István, bürkösi pap,
40 frt.
X I V . U d v a rh e ly i eg yh á zm eg y éb ő l: 1. Segesvári egy­
házközség 6 50 frt. 2. Alsó siménfalvi pap, 12 0 frt. 3. Hajdu-
szt.-mártoni pap, 80 frt. 4. Dobófalvi lévita 15 6 frt. 5. Hod-
gyai tanító, 20 frt. 6. Bözödi tanító, 3 0 frt. 7. Nagybuni pap,
40 frt. 8. Bözödi nyug. tanító 20 frt. 9. Fejéregyháza egy­
házközség 3 0 frt. 10 . Voldorfi egyházközség 50 frt. 1 1 . Bo­
dor István, új-székelyi pap, 30 frt. 12 . Jakab József, mátis-
falvi tanító, 20 frt. 1 3 . Nagy Mózes, héjasfalvi tanító, 20 frt.
14 . Teleki Samu, m.-dályai tanító, 20 írt. 15 . Vétsi Dénes,
szolokmai tanító, 20 frt. 16 . Sárpataki egyházközség 50 frt.
17 . A.-siménfalvi egyházközség 50 frt. 18 . Rugonfalvi egy­
házközség 50 frt.
X V E r d ő v id é k i eg y h á zm eg y éb ő l : 1. Jancsó István,
fülei tanító, 30 frt. 2. Pálfi Elek, n.-ajtai tanító, 50 frt. 3 .
Antal Albert, böloni tanító, 30 frt. 4. Gyenge András, mik-
lósvári tanító, 30 frt.
X V I . S e p s i eg yh á zm eg y éb ő l: 1. Hosszufalusi egyház-
község 63 frt. 2. Kőröspataki tanító, 80 frt. 3. Brassói hit­
oktató 200 frt. 4. Györbiró Dániel, kökösi tanító, 3 0 frt. 5.
ErŐsdi egyházközség 50 frt. 6. Nyéni egyházközség 80 frt.
7. Brassói segédpap 66 frt 67 kr.
X V I I . O rb a i eg yh á zm eg yéb ő l: 1. Özv. Benkő Gyuláné.
1 5 0 frt.
X V I I I K é z d i eg yh á zm eg yéb ő l: 1. Felső-torjai pap
10 0 frt. 2. Karatnai ny. pap 40 frt. 3. Csíkszeredái kántor
10 0 frt. 4. Gyergyó-szt.-miklósi vallástanitó 20 frt. 5. Gyer-
gyó-szt.-miklósi imaház bérére 50 frt. 6. Maksai egyházköz­
ség 200 frt. 7. Ikafalvi egyházközség 50 frt. 8. Kökösi Sán­
dor, ikafalvi pap, 50 frt.
1. Központi hivatolnokok 2000 frt. Képezdei gyak.
iskolai tanító 700 frt. 3. Berde Sándor, theol. tanár, 200 frt.
A Baldácsi-alapból:
I. N a g y -e n y e d i eg y h á z m e g y e : 1. Csombordi tanítónak
30 frt. Molnár Samu, miriszlói tanító, 40 frt.
II . K o lo z s-k a lo ta i e g y h á z m eg y éb ő l : I . Egeresi tanító
65 frt. Nagy János, daróci tanító, 30 frt. 3. Nagy Ferenc,
fejérdi tanító, 30 frt. 4. Kelemen Ferenc, k.-kapusi tanító, 25 frt
I I I . S z ilá g y -sz o ln o k i egyh ázm egyéből'. 1. Kis Ferenc,
vármezői kántor, 20 frt. 2. Bagosi Miklós, léc sméri tanító,
25 frt.
I V D e é si eg yh á zm eg yéb ő l 1. Alsó-tööki tanítónak
50 frt. 2. Bartha András, köblösi kántor, 20 frt. 3. Móra
Péter, némái tanító, 25 frt.
V S z é k i egyh ázm egyébő l'. 1. Botházi levitának 65
frt. 2. Ifj. Török Károly, árpástói tanító, 20 frt. 3. Lakatos
László, botházi tanító, 3 0 frt. 4. Bacai tanító, 60 frt.
V I. G ö rg é n y i eg y hézm egyéből'. Uzdi-szt.-péteri tanító­
nak, 50 frt.
V II. M a ro si eg yh á zm eg yéb ő l 1. Maros-szent-györgyi
levita 10 0 frt. 2. Szováthi tanító io o frt.
V i l i . K ü k ü llő i eg yh á zm eg y éb ő l: 1. Sövényfalvi tanító­
nak, 30 frt. 2. Szőkefalvi tanítónak 50 frt.
 198. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
Miről az összes érdekelteket oly fölhívással értesítjük,
hogy a rendszeres segélyben részesülők nyugtáikat a szokott
időben, az egyszer s mindenkori segélyben részesítettek pe­
dig folyó junius 25-éig múlhatatlanul terjesszék be illetékes
espereseikhez, kik is azokat az egész egyházmegyéből együtt
és összesítő kimutatás kíséretében, f. évi julius i-jére terjesz-
szék föl kebli pénztári hivatalunkba, a segélyösszegek kifi-
zethetése végett.
Ismételt figyelmébe ajánljuk t. pap és tanító aainak,
hogy az állam segélyről szóló nyugták két eredeti példány­
ban állitandók ki, melyek közül az egyik, II. fokozatú bé­
lyeggel látandó el.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsának, Ko-
lozsvártt, 18 9 3 . junius 11-é n tartott üléséből.
M á rk u s Já n o s , D r . K o lo s v á i'i S á n d o r ,
titkár. ______ elnök-helyettes.
14 0 4 -18 9 3. KÖ RLEVÉL.
V a la m en n yi e rd é ly i ev. r e f. isk o la szé k tiszt . L e lk é sz -
E ln ö k én ek , s v a la m e n n y i e r d é ly i eva n g . refo rm , ko llégiu m
m éltóságos t. E lö ljá ró sá g á n a k .
További szives intézkedés, végett tudatjuk, hogy a köz-
oktatásügyi m. kir. miniszter a «Néptanítók Lapja» eddigelő
megjelent 25 évfolyamában foglalt becses anyag felhasználását
és áttekintését lehetővé teendő, megbízta Petiik Gézát, hogy
ezen 25 kötetről tárgymutatót szerkesszen.
A tárgymutató «A Néptanítók Lapja 1 8 6 8 — 1 892. évi
folyamainak Repertóriuma» cím alatt megjelenvén (kiadta
Dobrowszky Ágost, ára 1 frt. 40 kr.), a minden tekintetben
sikerült munkára a népoktatási tanintézeteket ezennel felhívjuk,
hogy részükre hivatalból ingyen megküldött «Néptanítók Lapja»
meglevő köteteinek kiegészítése és célszerű használhatása érde­
kében, a Repertóriumot az iskolai könyvtár számára szerez­
zék meg.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 1 8 93 . junius hó 9.
P a r á d i K á lm á n , D r . K o lo s v á r i S á n d o r,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
1445“ 1893- KÖ RLEVÉL,
V a la m en n yi e r d é ly i eva n g . refo rm , ko llégiu m
m éltóságos tt. E lö ljá ró sá g á n a k .
A közoktatási m. kir. miniszter folyó évi június 3-án,
1 2 . 367. sz. alatt kelt leiratban, a szokásos köröztetés végett,
tudatja, hogy Novits Lászlót, a budapesti Aranyosi Miksa-féle
nyilvánossági joggal felruházott magán középkereskedelmi
iskola Ill-ik osztályának tanulóját, született Vukovárt, 1 S 7 4 .
augusztus 31-én , egyik tanárán elkövetett tettleges bántalmazás
miatt, az ország összes középiskoláiból és középfokú keres­
kedelmi iskoláiból kizárta.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató Tanácsától,
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . június 10.
P a r á d i K á lm á n , D r . K o lo s v á r i S á n d o r,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
5 9 S -1S 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a küküllői ev. ref.
egyházmegyébe kebelezett o.-d é 11 ő i levitái állomásra ezen­
nel másod-ízben nyittatik pályázat.
Javadalom : kerttel és gazdasági épületekkel ellátott tisz­
tességes lakás, és egyházhatósági becslés szerint, 15 6 frt. 90
kr. mely fizetésnek felerésze az öreg nyugalmazott levitát
illeti. Azonban, ennek kárpótlásául, az öreg levita életében,
a megválasztandó levita kap évente 10 0 frt. államsegélyt, és
a nyugalmazott levita halála után, mikor az egész fizetéshez
jut, évi 50 frt. államsegélyt. Ezen régi fizetésen kívül, ez
alkalommal, az egyházközség emeli a fizetést évi tiz véka
szemes törökbuzával, és egy öt szekér szénát, és két szekér
sarjut termő réttel; a hívek mind a szénát, mind a sarjut
lekaszálják s ha a levita megszáritja, haza hordják.
JM ostani szá m u n k h o z eg y n eg yed ív m ellék let v a n csa to lv a .
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
24. szám.
Pályázati határnap julius 1. Folyamodványok nt K o ­
vács Elek, esperes atyánkfiához küldendők, V.-Gálfalvára, u.
p D.-Szt.-Márton.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . junius 1 3 . S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
59 1-18 9 3 . PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a szilágy-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett s z i l á g y - s o m l y ó i egyházközség
segéd-leikészi állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : egy szobábúl álló lakás, teljes ellátás az
esperes özvegyénél, 2 4 5 frt. 3 0 kr. készpénz fizetés. K öte­
lességei : az összes papi teendők végzése és a különböző isko­
lákban a ref. növendékek vallásos oktatása. Megjegyzendő,
hogy a szokott stóla a kosztért az özvegyet illeti és a segéd­
lelkész csak az esetleges felülfizetésekben részesül.
Pályázati határnap július 1. Folyamodványok az ev. ref.
püspöki hivatalhoz küldendők, Kolozsvárra.
Kolozsvárit, 18 9 3 . június 1 3 . S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
596— 1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett m . * k a p u s i egyházközség kántor-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, gazdasági épületekkel és
' 206 frt. 76 kr. fizetés, hivatalos felszámítás szerint, a mely
J azonban 4 0 — 50 írttal bizton többre tehető. A fizetésből
1 mintegy 50 frt. készpénz.
Pályázati határidő jul. Folyamodványok nt. Deési
Gyula, esperes aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . június 13 . S z á s z D o m okos ,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
5 6 2 -18 9 3 . KÖ RLEVÉL.
Folyó évi június 2 7 -éré egyházmegyei közgyűlésre hívom
össze Nagy-Enyedre, tiszt, lelkész-társaimat, s általuk a világi
képviselő urakat. A gyűlés rendes tárgyai letárgyalása után,
házassági törvényszék fog tartatni; azt megelőzőleg pedig,
26 -án d é l u t á n , az özvegy-árva gyámintézeti felügyelő bizott­
ság, s részvényes társaság fog ülésezni a szokott helyen.
Ez úttal, egy incidensből kiindulva, mely szerint köze­
lebbről egyik lelkésztársunk hivatalos levele a postán, az ott levő
felülvizsgáló tiszt által felbontatván («ezek a papok, ha ebédre
hívják is egymást, hivatalosan teszik»), jóllehet a hivatalos
levél végén csak ennyi v o lt: «tűrhetően vagyok, családommal
együtt tégedet családoddal üdvözölvén«, stb .: 1 forint 10 krig
megbirságoltatott, figyelmeztetem tiszt, lelkész-társaimat, hogy
h i v a t a l o s l e v e l e z é s e i k b e n tartsák magukat a hiva­
talos stílushoz, és barátságos Ömlengéseiknek még a levél végén
se adjanak helyet.
Gerenden, 1 8 93 , június 7-én. H eg ed ű s L a jo s ,
n.-enyedi egyházmegyei esperes.
4 6 9 -18 9 3 . M E G H ÍV Ó .
A sepsi egyházmegye illetékes tagjait van szerencsém
a folyó évi június 28-án d. e. 9 órakor U z o n b a n tartandó
rendes évi közgyűlésre tisztelettel meghívni. F ő b b t á r g y a k
1. Esperesi jelentés. 2. Isten-tisztelet, melyen egyházi beszédet
tiszt. Zsigmond Károly, hétfalusi körlelkész aa. fog tartani.
3. Jegyző jelentése az egyházmegyei tanács munkálkodásáról.
4. Országos közalap-kezelő bizottság jelentése. 5. Tanügyi elő­
adó jelentése. 6. E g y megüresedett házassági törvsz. bírói állás
betöltése. 7. Intézkedés a Debrecenben felállítandó bölcsészeti,
és a Kolozsvárit felállítandó theol. fakultások javára eszköz-
lendő gyűjtésről a 65 — 1 8 93 . számú igazgató-tanácsi intéz­
kedés alapján. S. Esetleg, gyámintézeti alpénztárnok-választás.
9. Lehető indítványok és egyéb felmerülhető ügyek. Közgyűlés
után Papi Értekezletet tartunk.
Nagy-Borosnyó, 1 8 9 3 , június 6. Z á g o n i P á l,
I sepsi ev. ref. esperes.
| Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
tuiii!iiiiiiiiiiiimiMiiiinnniinmniiniimnniiiiiiiniminmmim iiniiiiiiHiüiiiiiiiuniiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiHimiiiiii [iiimiiiiKHiiiitiiitiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiuiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiKKiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiuiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiu iniiiiiiiu immin:

XXm . Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Junius 22. 25. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lő fize tési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ség i ir o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. s z .

Gr. Kiírni Kocsárd.

Szü letett 1808 ju n iu s 25 -én.

Folyó hó 25-én lesz g r . K u u n K o c s á rd kilencven éves. Ez alkalomból hazafias tisztelői

ovációkban óhajtják őt részesíteni. Mindenki tudja, hogy az életévek e ritka hosszú sora, melylyel
a bölcs gondviselés a nemes grófot megáldotta, mennyire példaadó és termékenyítő volt a haza
és egyház, a magyar nemzet és kultúra ügyének előbbvitelében. Az is ösmeretes, hogy mig Hunyad-
megyében és országszerte sok ideig nem törődtek azzal, hogy ama vidéken magyar népünk pusztul,
s elfeledte anyanyelvét, gróf Kuun Kocsárd évtizedeken át egymaga maradott fajszeretettől áthatott
működésével és áldozatkészségével. A hol templom-javításra, vagy iskola-építésre, a hol tanítói fizetés-
emelésre, vagy szegény tanulók segélyezésére volt szükség: gróf Kuun Kocsárd azonnal és önkint
vitte oda az egyház és iskola oltárára bőkezű áldozatát. De a református egyházakon és népiskolákon
kívül, főképpen a szászvárosi Kuun-köllégium talált a nemes grófban nem csak felvilágosodott és buzgó
főgondnokot, hanem egyúttal kegyes pártfogót is. Hatvan éves íőkurátorsága alatt ez intézetünkre
többet áldozott 100,000 forintnál, s ma is kiváló, éber figyelemmel kiséri ez iskolának egész életét.
És ki ne tudná a közmivelődés oltárára vitt amaz áldozatát, melynek lángját a nagy nemzet apostol
akkor gyújtotta meg, a midőn a negyed-millió forint értékű lekvőségeinek örökösévé, tényleges
birtokosává az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet tette ? Ily számos érdem előtt meg­
hajolva, az emberiség legszentebb ügyének áldozott hosszú élet működéséért az elismerés, tisztelet
és hála érzelmeit kifejezendő, rendez innepet a szászvárosi magyar társadalom e hó 25-én.
Mi is őszintén üdvözöljük egyházunk és hazánk buzgó és nagy fiát, ki igaz hitét számos
fényes cselekedettel igazolta; ki áldó kezeit egyházi és iskolai életünk fájó sebein tartván, azoknak
széles területen hű és lelkes orvosa lett. Nemzetünk és egyházunk minden igaz tagjával tiszta szívből
óhajtjuk a test és a kedély vidám elevensége aranyozza meg élte alkonyát! Vajha, a gondviselés
minket hazánknak és egyházunknak eme diszével még sokáig megajándékozna!
 193. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A kultúrpolitikai helyzet történelmi
világításban.
(Folytatás.)
in .
Valamint Németországban, az egységes Né­
metbirodalom megteremtésének egyéb nagy kér­
dései, úgy nálunk is a magyar nemzeti állam ki­
építésének egyéb nagy kérdései egyidőre hát­
térbe szorították a «kultur-harcot». Az a mozgalom,
a mi Németországban a császárság megalapítására,
nálunk a forradalomra, s azon időszakra vezetett,
melynek a pápai szövetség és a konkordátum volt
a betetőzése.
A mig az újjá alakult Németország a féltékeny
szomszédokkal háborúit vívta: a pápa iránta igen
barátságosan viselte magát, annál inkább, mert
Ill-ik Napóleon Viktor-Emánuellel rokonszenvezett.
De, mihelyt véget ért a francia-porosz háború fel­
szólította a Versaillesban császárnak kikiáltott po­
rosz királyt a pápai állam visszaállítására. Bismark
azonban e kívánat teljesítésének kategorice ellent
mondott, s ez volt a német kultur-harc újból ki­
törésének közvetlen oka. Ezóta a rajnai tartomá­
nyok Bismark legelkeseredettebb ellenzékét kül­
dötték a birodalmi gyűlésbe.
Ugyanekkor kitört a harc Bajorországban is.
De, az osztrák politika is megunta a pápai gyám­
kodást és 1870-ben felmondta a konkordátumot.
Németország azóta megvívta a harc javát.
Bismark és Fáik el voltak határozva, véget vetni
annak az állapotnak «hogy a porosz püspökök
kevesebbre becsüljék hazájuk törvényeit, mint egy
hazájukon kivül álló férfiúnak intését». És volt idő,
midőn ezen princípiumnak minden vonalon győ­
zelmet szereztek. Igaz, hogy Bismarkot az óriási
fokra hágott felekezeti gyűlölség egy fanatikusa,
Kulman, szinte meggyilkolta, de a b i r o d a l m i
g y ű l é s t é n y l e g m e g f o s z t o t t a mi nden
j ö v e d e l m ü k t ő l azon p ü s p ö k ö k e t , kik
h ó d o l a t u k a t az á l l a m t ö r v é n y e i i r á n t
ki n e m n y i l v á n í t j á k . Ezek az u. n. májusi
törvények csak akkor lettek enyhébben alkalmazva^
midőn Bismark kereskedelmi politikájának keresz­
tülvitele végett a centrummal kezdett alkudozni.
Igaz ugyan, hogy csak politikai opportuniz­
musból, de feláldozta a pápaság kedvéért a német
liberálisokat és Falkot.
Magyarországon a pápizmus a konkordátum
idejében érte e században legnagyobb diadalát.
De, egyszersmind ez a kor volt az, a mikor a
2 5 . szám.
magyar klérus is némileg ellenzéket képezett a
római kúriával szemben. Hogyne, mikor a magyar
prímást a bécsi érsekség fennhatósága alá vetették ?
így történt, hogy Scitowszky prímás, ki egykor
a magyar reform-párt leghevesebb ellensége vo lt:
személyesen nyújtotta át a Magyarországot be-
útazó császárnak az ország épsége és nemzetisége
helyreállításáért esdő kérvényt.
Az alkotmány visszaállításának küzdelme is­
mét a protestánsokat helyezte előtérbe, megint
egy hathatós példával dokumentálván, hogy a
n e m z e t a l k o t m á n y o s s z a b a d s á g a és a
p r o t e s t á n s o k érdekei kar öl t ve járnak.
A szeptemberi pátens elleni demonstrációban
a protestánsok háta megett állott nem csak az
esrész nemzet, hanem maga a konkordátum áldásait
élvező katholikus papság is.
így magyarázható ki. hogy az alkotmányos
éra első törvényei ellen a főpapság, legalább nyíl­
tan, nem demonstrált.
De, titokban akna-munkát folytatott ellene,
és az ó-konzervativokkal egy kézre dolgozott.
A klérus ekkori működésére nézve még oly
teljes adatok rendelkezésünkre nem állanak, me­
lyek szerepét minden oldalról megvilágítanák.
De, ténykint konstatálható, hogy a főpapság,
tőle kitelhető erővel és befolyással támogatta az
ó-konzervativok azon törekvését, hogy a felelős
minisztérium, s különösen a kultusz-miniszter Deák-
és Andrássy-tervelte kinevezése elé akadályokat
gördítsenek; annak meg éppen ellene volt, hogy
a király főkegyúri jogait a magyar kormány útján
gyakorolja.
Azon elméletek, melyeket manapság Nagy­
várad tudós, eszes püspöke, Schlauch, a «fentartott
főkegyúri jogok»-rúl fejteget, koránt sem mai ke­
letűek, a mit bizonyít Simor hercegprímásnak m é g
az A n d á s s y-m i n i s z t e r i u m k i n e v e z t e -
t é s e e l ő t t ő Felségéhez felterjesztett m e m o ­
r â n d u m a, melyben mindazon kérdésekre bőven
kiterjeszkedett, melyek, felfogása szerint, a kath.
egyház s é r e l m e i n e k (!) (mert már ekkor sé­
relmekről beszél) orvoslására és az egyház fel­
virágoztatására
o szükségesek.
o
Ezek közt a «szükségek» közt első sorban
áll, hogy az «apostoli» király legfőbb kegyúri jogát,
mi nden a l k o t m á n y o s k o r m á n y m e l l ő ­
z é s é v e l , személyesen gyakorolja, s ha már köz­
vetítő kell, az ne a kultusz-kormány, h a n e m a
h erceg p rím á s legyen.
Második szükség, hogy a katholikus egyházi
 2 5 . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
birtokok, javadalmak, s különösen a tanulmányi
alapok az e g y h á z e l i d e g e n í t h e t e t l e n
t u l a j d o n a i n a k nyilváníttassanak, stb.
Bőséges
o történelmi és theologiai o érvelését
ő felsége hitbuzgó e l ő d j e példájának meleg
ajánlatával egészítette ki.
Ugyanaz a Simor volt ez, kinek prímássá való
kineveztetése, mindenki előtt csodálatos és meg­
ütközést keltő módon, a magyar felelős kormány
k i n e v e z é s é t n e h á n y n a p p a l megel őző-
1 e g, tehát a kormány tüntető kikerülésével, tör­
tént, és a kinek Bécsben huzamos ideig való hiva­
taloskodása a nunciáturánál, elég garanciát látszott
nyújtani arra, hogy nem fog nagyon kacérkodni
a liberálizmussal.
Nó, hát ő Felsége nem elégedett meg a Simor
információjával, hanem kívánta hallani Deákot is,
az ő nyilatkozata után aztán szépen félretette
a Simor memorandumát.
Deák szavai meggyőzték ő Felségét, hogy
az a klérus, melynek nagy része 1848-túl 1867-ig
térdet-fejet hajtott az akkori kormány-rendszerek­
nek, nem lehet az alkotmányos király teendőinek
hivatott magyarázója.
Mig Deák volt a parlament és a közvélemény
vezér-szelleme: nem is merték a klerikálizmus hívei
felütni fejüket többé, annál kevésbé, mert nem
csak Magyarországon, hanem egész Európában
nem kedvezett a lábra kapott liberális áramlat
az ultramontán törekvéseknek.
Marában a konkordatumos Ausztriában 1868-
bán a közös iskolák, vallás-szabadság és a p o l ­
g á r i házasság tárgyában oly törvényeket hoztak,
melyeket a római szeytatya « o c s m á n y t ö r ­
v é n y e k»-nek nevezett.
De, ezzel még nem elégedett meg néhai jó
IX. Piusz, hanem kijelenti, hogy: «Mi, apostoli te­
kintélyünk erejével elvetjük és kárhoztatjuk ezen
törvényeket, s azokat minden következményeivel
együtt, s e m m i s e k n e k , s m i n d e n k o r r a
érvényteleneknek nyilvánítjuk!»
Ugyanakkor úgy az osztrák, mint a magyar
klérushoz felszólítást intéz, hogy ily törvények
ellenében minden erejükkel igyekezzenek az egy­
ház jogait megvédelmezni.
Ez kétségkívül beavatkozás, még pedig pél­
dátlan a római kúria részéről, egy idegen állam
belügyeibe. De, ha Ausztriára nézve menti is ezt a
konkordátum, s tanulság okáért nem is érte ér-
demetlenül: Magyarország hasonló beavatkozást
soha sem ismerhetett és tűrhetett el.
199.
Mindazáltal, mit tett a klérus ?
Midőn br. Eötvös nem sokára előterjesztette
a n é p o k t a t á s i t ö r v é n y t , egész erejével
ellene fordult.
Nem kevésbé izgatott sajtóban, szószéken,
sőt közönséges népcsődületek előtt, úgy az alsó,
mint a római útasitásokat hozzá juttató felsőbb
papság, mint tette ezt mostanában, a kormány
ellen. Felhasználta a buta, fanatizált tömeget, nem
irtózott a szülők fenyegetésétől, nem az olyan
eredményektől sem vissza, hogy néhol a felizgatott
tömeg az állami iskolák tanítóit bántalmazta.
Pedig, az iskolák kérdése talán még sem hit­
cikkelyek kérdése ? Az állami iskoláztatás talán
nem ütközött a dogmákba ?
Nem. Hanem beleütközött a római politika
azon jelszavába, h o g y : « E g y l é p é s t s e m
adni fel a s z e r z e t t j ogokból . »
Hanem, ennél még sokkal érdekesebb az a
harc, melyet a klérus a p e r r e n d t a r t á s i t ö r ­
v é n y ellen folytatott, mely már par-excellence
k ö z j o g i t ö r v é n y . De, benne volt azon ren­
delkezés, hogy a válóperek a kir. törvényszékek
hatáskörébe tartoznak.
Ki is vitte a klérus, hogy ez a törvénybűi ki­
maradjon, s hogy Magyarországon 26 éven át
hétféle bíróság gyakorlata valóságos anarkhiát
teremtsen a házasságjog terén.
(Vége következik.)
Dr. Deák Albert-
Báró Radák Ádám-
N em azért irtuk e nevet cikkünk hom lokára, h o g y
általa a nemes bárónak tetszelegjünk. Sem azért, h o g y
az ő nemes leiküségét, fenkölt gondolkozását a világnak
hirdessük, m ert ezekre ő nem szorult. H anem azért, h o g y
nevéhez kapcsoljunk e g y kérdést, m ely reform átus anya-
szentegyházunk kebelében sürgős m egoldásra v á r ; e g y
eszmét, m ely a nemes báró lelkét foglalkoztatja, és a m e­
lyért kell, h o g y ő vele minden igaz kálvinista lelkesüljön, és
erejének mértéke szerint, az áldozatot m eghozza. O da irtuk,
h o g y midőn a n ő - n e v e l é s előbbvitelére tett k egyes
alapitványokrúl szólunk, ugyanakkor, e fontos kérdés érde­
kében szerény vélem ényünket elmondjuk, s ez által, ha
valam i n a gyo t nem is használunk, de azt legalább napi­
renden tartsuk, s ha lehet, az érdeklődést iránta m ég jobban
felköltsük.
H o g y a nő milyen fontos helyet foglal el a keresztyén
társadalom ban, a családi életben, s m agában az anyaszent-
egyh ázban is : azt hosszasan indokolni, felesleges. M ind­
nyájan tudjuk, h o g y a nő az élet eszm énye hozzá fűződik,
a mi szép, a mi m agasztos, és a lelket felemelő. A nő
az erkölcsi életnek, és a családi boldogságnak alapja. Szivé-
 200. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 25! szám.

nek tisztaságából, mint üde forrásból, buzog fel az emberi iskolánál külön-külön «Báró R a d á k I s t v á n n é , gróf
legszentebb erények élő v i z e ; nemes érzelmeinek g a zd a g ­ R h é d e y K l á r a » nevén, mint alapítvány kezeltes-
sá g a adja m eg a jö v ő nemzedék kedélyének, lelki vilá­ sék, s gy ümölcse az iskolák legjobb céljaira fordittassék.
gának csiráit, és a csira fejlődésének irányát. A nő ó v «0 bizonyosan onnan felülről helyesli ezen cse­
m eg az erküicsi elbuk ástó l; s ha elbuktunk, ismét a nő lekedetemet, s az én megtört szivemnek nagy meg-
emelhet föl. « A keresztyén-társadalom m agasztosságának, nyugvás, hogy gyermeki szeretetem és hálám jó anyám
a valódi költészetnek, s a létért való szörnyű harc egyedül iránt, ezzel is kimutathattam.»
épen m egm aradt ideáljának a n e v e : nő, mondja e g y jeles
A nemes báró K o l o z s v á r t és M a r ó s - V á s á r-
iró. A miért női szív dobog, és női kéz munkál, azt csak si­
h e l y t jelöli meg az iskolák székhelyeiül, a mennyiben
ker, áldás, és előmenetel követheti.
kegyes alapítványát ottani két iskolánknak teszi. Nagyon
U g y d e , e m agasztos és messzire kiható célt és felada­
helyesen. Mindkét városban van leány-iskolánk, és azokat
tot, csak e g y szívben és lélekben m i v e i t és t i s z t u l t
kell fejlesztenünk. A kolozsvári belvárosi leány-iskola, ez
go n d o lk o zásu nő teljesítheti. Nő-nevelésünk pedig,
idő szerint, hat osztálylyal bir, mig a maros-vásárhelyi,
m ely e föltételek alapját van hivatva lerakni, korántsem
úgy tudjuk, nyolc osztályú, és e mellett terjedelmes, al­
áll azon színvonalon, h o g y e feladatát kielégítően szol­
kalmas helyiséggel is bir. De, van még egyházkerületünk­
gálhassa. Hiszen, az országos nő-nevelés története is jó
nek egy pontja, melyet figyelmen kívül hagynunk, nem
formán m ég csak huszonöt esztendőt számlál. E z év márc.
szabad, és ez a pont S z é k e l y-U d v a r h e 1y, mely*
24-én múlt el huszonöt éve annak, h o g y két lelkes hon­
úgy szólván, találkozó helye a keleti székelységnek. Ezen
leány V e re s Pálné, B e n i c k y H e r m i n és gr. T e 1 e k i
városban szintén van egy, r ó m a i kat h. igazgatónő
S á n d o r n é , a nő-nevelés érdekében országos m ozgalm at
vezetése alatt álló, református leány-iskolánk, hat osz-
indítottak és m egalapították az első m a g y a r «Nőképző
tálylyal, és annak kibővítése és fejlesztése szintén első
E g y le te t» , és e m ozgalom hatása alatt karolta fel az állam
rangú feladataink közé tartozik.
is a nő-nevelés ü g yét ú gy, h o g y m a szám os alsóbb, és
Ezen három helyet kell tehát egyházkerületünkben a
felsőbb intézete van, m ely e célnak szolgál. Az állami
nő-nevelés erős váraivá emelnünk; ezen három helyen kell
intézm ények mellett, a felekezetek is tettek, a mit tehettek,
benlakással egybekötött, felsőbb-leányiskolákat állítanunk.
a nő-nevelés érdekében, de erejüket n agyo bb részben a fiu-
növelésre fordították. E g y e d ü l talán a kath. egyh áz az,
De hát, m i k i nt és miből ? Proponálni és írni, könyü
m ely e tekintetben legtöbbet tett, és az általános m űveltség
dolog, de hol a pénz? Meglesz az is, csak a k a r n i kell;
m egadása mellett, a felekezeti érdekekre is különös tekin­
mert az akarat már magában véve f é l s i k e r . A ko­
tettel volt. Zárd ái m a is nagyon keresettek, és sok re­
lozsvári leány-iskolának, f e l s ő b b p o l g á r i i s k o l á v á
form átus leány-növendék tanul ottan.
alakítása már tervbe van véve, s hogy nem haladt úgy, a
mint kellett volna, azt más iskola-épitések gátolták. Je­
Pedig, h o g y a felekezeti érdekekre a leány-növelésnél
lenlegi helyisége, kiépítve, arra alkalmas is lesz; a fede­
n a g y súlyt kell fektetnünk, azt elvitatni, nem lehet. A m a­
zetre nézve a múlt évi kerületi közgyűlés, a nyeremény-
gyaro rszági öt református egyházkerület közül pedig, ez
többletbűl, megszavazott 5,000 forintot. A kezdet tehát
ideig, csupán kettő karolta fel jó formán ezt az ügyet.
megvan. A maros vásárhelyi leány-iskola fejlesztése és
A tiszáninneni egyházkerületnek M i s k o l c o n országos
tanerőkkel ellátása érdekében, a mint tudjuk, az egyház-
hirü, benlakással összekötött felsőbb-leányiskolája van ;
kerület kormányzó-testületének feje, szintén megtette a
a tiszántúli egyházkerület pedig szintén két jó hírnévnek
kezdeményező lépéseket, s hogy azok nem vezettek kellő
örvendő leány-iskolát tart fenn, egyik et D e b r e c e n b e n ,
eredményre, az nem a kezdeményezőn és a kerületen,
a m ásikat S z a t m á r o n , és mindkettő benlakással van
hanem magán az egyházközségen múlt el. Udvarhely is,
összekötve. Ú jabban pedig ugyanez egyházkerületben m ég
reméljük, ébredezni kezd, a mi nagyon is óhajtandó volna.
négynek a felállítását tervezik. A dunamelléki egyház-
kerület is kijelölte m ár H a l a s t , h o g y oda e g y interná- A kivitelre nézve az egyetlen biztosítékot abban

tussal egybekötött felső leány-iskolát létesítsen, és a Dunán­ látjuk, ha mindhárom leányiskolánk, m egállapítandó fel­

túlról is a p á p a i érdekében megindult a m ozgalom. tételek mellett, e g y h á z k e r ü l e t i v é d n ö k s é g alá

helyeztetik; va g y is, az egyházkerület hozzájárulásá­
E z t a hiányt érezte báró R a d á k Á d á m , midőn
val és segédkezésével alakittatik át, s rendeztetik be a
két leány-iskolára alap ítván yt tett. A nemes bárónak
kor kívánalm ainak megfelelő felső-leányiskolákká. É s ezen
e tekintetben főtiszt, püspök úrhoz intézett levelét ide
cél gyo rsab b elérhetése végett, társadalm i utón is
iktatjuk egész terjedelmében, m ert abban a helyet is m eg
m ozgalom indítandó meg, mert nem hisszük, h o g y ez
jelöli, hová, mint központokra, intézményeinket létesíteni
utón is. igen szép összegeket ne hozhatnánk össze; nem
kell. íme, a nemes báró levele :
hisszük, hogy kerületünkben, főuraink és patronusaink
«Szegén y jó anyám végrendelete nyomán, Fo rró között, m ég ne akadnának br. R a d á k Á d á m o k ; nem
E le k halála következtében, a neki já rt évdij kapitálisa hisszük, h o gyh a a zászlót kitűzzük, honleányaink ne so ­
e g y negyedét örökölvén, s az ő emlékéért ezzel is kí­ rakozzanak az alá és saját gyerm ekeik érdekében ne hoz­
vánván iránta való szeretetem és kegyeletem kim utatni: zák m eg áldozataikat.
ezen utolsó örökségem ből 4 0 0 = négyszáz forintot a
A br. R a d á k Ádám példája int, lelkesít, kö­
k olo zsvári evang. reform átus leány-növeldének,
vessük ő t!
4 00 = négyszáz forintot a m a r o s v á s á r h e l y i ev. V ajda Ferenc-
reform átus leány-növeldének küldök, h o g y az mindkét
 2 5 . szám.' PROTESTÁNS KÖZLÖNY
Nyilt levél Szász Gerőhez.
A «Prot. K özlöny» 24-ik szám ában megjelent « F ő i k é-
r és» feliratú cikkecskében ez van m ondva «Szervezkedési
gyűlésre kérem föl az e s p e r e s urakat, az egyh ázm egyei
papi értekezletek e l n ö k e i t , j e g y z ő i t , esetleg m eg­
választott k é t k é p v i s e l ő j ét
Midőn örömmel üdvözöljük e m agasztos célra, ered­
ményeiben messze kiható, rég óhajtott intézm ény kezde­
ményezését nem titkolhatjuk el aggodalm ainkat a felett,
h o gy m ár a «szervezkedési gyűlés »-bői az értekezletek más
tagjai ki vannak zárva, s csak a h i v a t a l o s a k és v á ­
l a s z t o t t a k jelenhetnek m eg ott. H a m ár éppen az az
intenció, h o g y m aguk az egyh ázm egyék papi értekezletei,
mint testületek, egyesüljenek, m ég akkor is igen n a g y m e g ­
szorítás lenne. H a figyelem be vesszük, h o g y ném ely egyh áz­
m egyékben m ég nincsenek papi értekezletek : hát, onnan az
esperesen kívül senki se mehessen e szervezkedési gyűlésre ?
N e legyen azért közöttünk válogatás. N e rekesz-
tessék ki az, a ki m eg akar jelenni, habár egyéb m an­
dátumot nem vihet is m agával, mint azt, h o g y p a p , és
ezért legyen tagja a «Központi Papi Értekezlet» alakuló
gyűlésének.
Mikint lesz az alapszabályokban ez m egállapítva,
azt m ég nem tu d ju k ; de, egyelőre legyen szabad kérnünk,
h o g y e szavak után «J e r t e k » , tehessük oda ezt is
«m i n d n y á j a n».
K u tyfalva, jún. 19 . 18 9 3 . N a g y D o m o k o s,
ev. ref. pap.
Rövid válasz.
B i z o n y , m i n d n y á j a n , v a l a m e n n y i e n . B ár
megjelennénk mind az ötszázan, és bár e g y rakás buzgó
világi emberünket is ölelhetnők keblünkre, h o g y az össze­
dobbanó szivek tennének bizo n yságo t az e g y célra törekvés
érdekében.
1
D eh o g y gondoltam arra, dehogy, h o g y valaki, ki-
zárassék. A r r a gondoltam csupán, h o g y a kikre m égis
leginkább számitni lehet és kell, legalább azokhoz sze­
rencsénk legyen. É s arra gondoltam, h o gy az anyaszent-
egyháznak távulabbi vidékeiről ilyen messzeútat tenni, m ég
is csak tetemes költségbe kerül. H át, azért említettem csak
azokat, kiket, a buzgóság mellett, m ég az anyagi dolgok
valam elyes képessége is tám ogat. M ert áldozatot is kell
követelnünk, midőn szent munkára vetjük kezünket; de,
a szántáshoz kevesebb kéz szükséges, mint az aratáshoz.
Ez Összejövetelünk t h e o r é t i k u s ; vessük el csak a
m agot, ha kevesen i s ; majd, ha csirába szökken, ha a
kalász m egérik az aratásra, a p r a x i s b a n , akkor aztán
legyün k ott mindnyájan, és mint e g y em ber emeljük fel
kezeinket szivünkkel együ tt ahhoz, a kitől m ost kérjük,
és ha jó dolgot szándékozunk, m eg is adja áldását, a jó
istenhez.
Mandátumot nem kérünk senkitől. Minden papnak,
sőt minden igaz kálvinistának mandátuma ott van a hom­
lokán, ott van szivében, lelkesedésében; a m a g y a r haza és
a protestantizmus iránt tettekben nyilvánuló szeretetében.
H át, csak jertek sokan, «m i n d n y á j a n.» V á rla k
Kolozsvárit, jún. 20. 1893. r;Brn
201.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1S 9 3. június 18.
Elnökölt főt. Szász Dom okos, püspök aa. Jelen vo l­
ta k : Br. B án ffy Dezső, egyházk. főgondnok, dr. K o lo s-
vári Sándor, elnök-helyettes, Szász Gerő, dr. Szász Béla,
D om okos A n tal, G y a rm a th y Miklós, ig.-tan ácsosok ; Pa-
rádi K álm án, tan. előadó, dr. Sá rk á n y Lajos, szám vevő,
dr. D eák A lb e rt, ügyvéd, M árkus János, titkár, B odor
A n tal, k. előadó és K ád ár János, s.-titkár.
A z ülés m egnyitása után, felolvastatott a múlt ülés óta
elrökileg elintézett íigydarabokjegyzéke s az abban ism erte­
tett intézkedések m egtétele jó v á h ag yó tudomásul vétetett.
A kémeri egyházközség templom -renoválási terve
és költségvetése, műszaki előadó aa. vélem énye alapján,
elfogadtatott s a javítási munkálatok végrehajtására, v a ­
lamint az egyházközség kepe váltó alapjából ezer írtnak
e célból való kölcsönvételére engedély adatott.
H adrévi egyházközségünk kérésére, előleges enge­
délyt adott Ig.-Tanácsunk az egyházközségnek arra, h o g y
nehány taksás telkét, legalább is az eddigi taksának m eg­
felelő jövedelm et nyújtó áron eladhassa.
M aros-vásárhelyi egyházközségünk ama kérését, m ely­
ben országos közalapi járulékát évi kétszáz írt. átalány-
összegben kéri megállapittatni, Ig.-Tanácsunk napirendről
levétetni határozta, m inthogy a legfelsőbb szentesítés alatt
álló zsinati törvénynyel a m egváltásra vonatkozólag más
elveket állapítanak meg. Fö n h a gya to tt azonban az e g y ­
házközség joga, h o gy az említett törvén yek életbe lépte­
tése után, azok rendelkezései értelmében, ismételhesse jelen
kérését.
N a gye n ye d i egyházközségünk m ásodik papi állásának
betöltése céljából az egyházközség m egállapította volt a
választók névsorát, m elyet Ig.-Tanácsunk o ly m ódosítás­
sal h a gyo tt volt jóvá, h o g y a Bethlen-kollegium, mint
patronus részére, 2 3 szavazat állapíttatott m eg. E m eg­
állapítás ellen az egyh ázközség felebbezéssel élt, m ely
azonban, az illető kollégium m eghallgatása után, a pa-
tronusi jo g épségben tartása indokából tekintetbe vehető
nem volt.
Gr. Kuun K ocsárd , egyh ázm egyei és kollégiumi fő­
gondnok, k egyes alapitó aa. kilencvenedik évi születés­
napja alkalmából rendezendő ünnepélyre Ig.-Tanácsunk
tisztelgő küldöttségének vezetésére főt. püspök aa. kére­
tett föl, a bizottság tagjaiul pedig Szász Gerő, k özjegyző
és dr. K olosvári Sándor, elnök-helyettes aai.
A z E m k e igazgató-választm ánya által m egküldött
s a szei'ződésileg nem biztosított Em ke-segélyeknek az
egyesület fiók-választm ányai utján való kézbesítését m eg­
állapító szabályzat, megfelelőnek találtatván, elfogadtatott.
Ö zv Benkő Jánosné kérésére, a részére ez év első
felében esedékes 10 frt. Dániel-alapítványi kegydij-ösz
szegnek fia, Benkő Géza nyugtájára leendő kifizetése el­
rendeltetett s a kegydij további kiszolgáltatása beszün­
tettetek, m inthogy kérelmes időközben férjhez ment.
Rom ániai egyházm egyén k tanácsának előterjesztése
folytán, a jelenleg üresen álló galaci pap-tanitói állom ás
m egszüntettetik s helyette a pap-tanitó 4 0 0 frt. fizetésé­
ből 30 0 írtra s a tandij-jövedelemre e g y tanítói állomás
szerveztetik, m ig a lelkészi teendők végzésével braillai
 202. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
misszionárius t. Nagy Sándor aa. bizatik meg s részére
ezért a fönmaradó 100 írt. fog folyósittatni.
Kackói egyházközségünk kérésére, központi kezelés
alatt álló építkezési alapjából 76 írt. kiutaltatik, hogy ez
összeggel a papi telken végzett javítási munkálatok diját
fedezhesse.
Végül, az egyházkerületi Ig.-Tanács és az egyház-
kerület egyeteme által föntartott intézetek tisztviselőinek
nyugdíj-szabályzata olvastatott föl, mely is, beható ta­
nácskozás után, általánosságban elfogadtatott, de a rész­
letes tágyalás, az idő előhaladottsága okán, a következő
ülésre halasztatott. r- s-
Az egyházmegyékből.
A nagy-sajói egyházmegyéből.
Lélekemelő ünnepélynek valánk tanúi szász-mátéi egy­
házközségünkben, május 27-én, mikor is nagy-sajói egyház­
megyénk « P a p i É r t e k e z l e t é t » tartotta meg. A kedve­
zőtlen, lucskos idő dacára, megjelentek egyházmegyénk papjai,
tanítói, élükön egyházmegyei tanácsbiró és a tanítók részéről
kerületi képviselő, nagys. Páncél János, nyugalmazott alispán,
hogy fölkeressék és megtalálják azon híveinket, kik ezelőtt
nehány évvel, a reájuk kirótt országos közalapért, ősi szent
hitüket megtagadni s egy kis anyagi érdekért vallásukat el­
hagyni akarták; melyre ma is legfőbb csábító eszköz az
elmúltban épült kápolnaszerü róm. kath. templom és ez lap­
pang még ma is, mint az orzó kígyó.
T Á R C A.
A székely-udvarhelyi ref. kollégium törté­
nete 1876-tól 1893-ig.
(Felolvastatott az erdélyi ev. ref. kollégiumok tanárainak 1893. május
15, 16 és 17-ik napjain Sz.-Udvarhelytt tartott rendes értekezletén.)
(Folytatás.)
Az utóbbi tizenhét év alatt iskolánk gondnoki kará­
ban a következő változások történtek. Gróf Haller János,
kit 18 78-b a n a főgondnokká előlépett Nagy Lajos helyére
választottunk algondnoknak, 1890-ben ezen állásáról lemon­
dott. Utódja még azon esztendőben dr. Mezei Ödön lett.
Régi szokás szerint, egyházi és iskolai ügyeink veze­
tésében érdemes világi férfiaink minél nagyobb számmal vesz­
nek részt, mert hiszen a protestáns egyház ereje egyfelől
azon jeles világi férfiakban rejlik, kik mint gondnokok az
egyházi és iskolai ügyek intézésében előkelő szerepet visz­
nek. Gyakran megtörtént azonban, hogy a közbizalom nem
egy jelesünket két-három gondnoki állásra való megválasz­
tással tisztelte meg. Ezek közé tartozott lécfalvi Gyárfás
Domokos ur is, kit ezelőtt több mint félszázaddal a gör-
gényi egyházmegye, később, mikor lakását Sz.-Kereszturra
tette át, az udvarhelyi egyházmegye, és végre 1 8 6 5 . junius
13-án, gróf Bethlen János helyére, kollégiumunk nyert meg
főgondnokául. Ú gy de, az egyházkerületi közgyűlésen csak
egy szavazati joggal bírván az ilyen gondnokok is, nyilván
való, hogy a kettős, vagy hármas gondnoki állást viselő fér­
fiak egyet-kettőt képviselet nélkül kellett hogy hagyjanak azon
testületekből, melyeknek ügyeit és érdekeit egyéb tekintetben
köztudomású buzgóságuknál fogva, kifogástalanul szolgálták.
-25. S2ám
Ezeket gyűjté össze az egyszerű kis harangok buzgó-
ságra hivó hangja az urnák szent házába, melynek minden
szeglete zsúfolásig tele volt áhitatos hallgatókkal, kiket hogy
a világosságra jobban terelhessen, tiszt. Menyhárd Elek afia.
buzgó imája után, fölvette Pál I. Korinth. II. 11. versét.
Odaadással és érthetően fejtegette előttünk és híveink előtt,
azon krisztusi szeretetet, mely egyedül képes megtartani a
híveknek seregét, és a mely nagy hatást gyakorolt híveinkre is.
A templombál kijőve, egyházközségünknek öregei, ifjai,
nagyjai, kicsinyei, özvegyei, árvái kőrfalat képezve a tem­
plom pitvara előtt, várták az urnák hivatalosan kibocsátott
szolgáit. A templom előtt egyházmegyénk érdemekben gazdag
esperese, nagytiszt. Muzsnai Károly afia. alkalmi beszédet
tartott a nép előtt és az urnák áldását kívánva reájuk, a
gyülekezet elégülten szétoszlott. Innen esperes afia. fölhívá­
sára, mintegy hatvannégyen vonultunk be az ev. ref. isko­
lába a «Papi Értekezletet» megtartandók.
Esperes afia. az értekezlet tagjait szívélyesen üdvözölve,
az értekezletet megnyitotta. Felhívta nagysajói lelkész, tiszt.
Tőkés József afiát, hogy beszéljen a vallásügyi dolgokrúl.
Azután sz.-cegői tanító, Muzsnai Kálmán afia. olvasta
föl a «Nevelés mikéntjéről» helyesen kidolgozott értekezését,
mit az értekezlet éljenzéssel fogadott.
Ezek után, az őszi «értekezlet» megtartása nagy-sajói
egyházközségünkbe kitűzetvén, esperes afia. köszönetét mon­
dott, az «értekezlet» tagjainak szives megjelenésükért, nem
különben a nagyszámú gyülekezet tagjainak,kiknek mindenikére
istennek áldását ismételten kívánva, az «értekezletet» bezárta.
A z erdélyi ref. egyházkerületi, egyházmegyei, kollégiumi
és a püspöki vizsgálat alatt álló egyházközségi fő- és algond-
nokoknak, 1 8 9 1 . március 21-én Kolozsvárit tartott értekez­
lete kimondta, hogy ezen nehézségek lehető megszüntetése
céljából, igen kívánatos volna, hogy azok, a kik egynél több
gondnoki állást töltenek be, ezek közül egyet megtartván,
nyissanak alkalmat arra, hogy a világi elem minél nagyobb
számmal vehessen részt egyházi s iskolai ügyeinkben. Bár­
mily nehezére esett is Öméltóságának azon testületektől, me­
lyeknek élén oly hosszú időn keresztül állott, megválni: az
említett gondnoki értekezlet határozatának magát feltétlenül
alávetette. Azon egyházmegye főgondnoki állását, melynek
szélén lakik, megtartván, a görgényi egyházmegyénél ötven­
négy évig viselt főgondnoki állásáról, mivel ezen egyházme­
gyétől távol van, s a kollégiumunknál huszonhét évig egész
lelkesedéssel és örömmel hordozott főgondnoki tisztéről, mert
az udvarhelyi egyházmegyénél előbb vállalt volt főgondnok­
ságot, mint iskolánknál, 1 892 . január 8-ikán Segesvárt kelt
meleg hangú búcsúzó levélben lemondott. Hogy kollégiumunk
felépítésében mi része van Öméltóságának, azt iskolánk soha
sem feledheti el. Klasszikus miveltségével, humánus gondol­
kozásával és páratlan kötelességérzetével vonzólag, terméke-
nyitőleg és buzditólag tudott hatni a vele érintkező egyházi
férfiakra, tanárokra, tanulókra egyiránt. De nem csak egy­
házunk, hanem nemzeti közgazdaságunk, kivált az annyira
fontos magyar lótenyésztés föllendülL ügye is lelkes bajnokát
tiszteli személyében. S mig egyházunk vezérférfiai szeretetük-
kel és tiszteletükkel övezték körül, addig a Felség, 1 S S2 -
ben, a vaskoronarend lovagkeresztjével tüntette ki a közügyek
 25. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
előmozdításával szerzett érdemei elismeréséül. A nagyérdemű
apával megszakadt viszonyt, megkötöttük nagyreményű egyet­
len fiával, méltóságos Gyárfás Endre úrral, kit a múlt évi
egyházkerületi közgyűlésen választottunk meg iskolánk egyik
gondnokává. Gondnoki székét ez évi február 19-én ünnepé­
lyesen el is foglalta s megigérte, hogy családi tradícióját s
apja nyomdokait követve, iparkodni fog, iskolánkat nemes
célú törekvéseiben tőle telhetőleg támogatni.
Egy évvel később, másik régi kedvelt fő gondnok unkát
Nagy Lajos nyugalmazott kir. törvényszéki elnököt is elvesz­
tettük. Ez évi február 13-án váratlanul jött szívszélhűdés ki-
oltá a nemes keblű és fenkölt szellemű ember hetvenöt évre
terjedt életét. Egész életében iskolánkkal szoros viszonyban
maradt; ebben az intézetben tanult és növekedett, mint ifjú
s eDnek jóllétéért, föl virágzásáért tenni s lelkesülni, mindig
kész volt, mint jogtanár és gondnok. 1 8 66. előtt öt évig,
mint helybeli úrbéri törvényszéki elnök, csekély honoráriumért
jogot tanított kollégiumunkban rendkívüli tanári minőségben,
mivel akkor a jogtanári szék betöltetlen volt. 1868-ban al-,
majd 1877-b en egyik főgondnokává választatott kollégiumunk­
nak. 1875-től 1890 -ig hivatala ugyan távol tartotta iskolánk­
tól, mert Erzsébetvároson kellett laknia, de érdeklődését s
tanácsait azért élvezte iskolánk. 18 9 0 . őszén haza jött, utolsó
éveit nyugalomban tölteni, de ez alatt sem pihent, mert te­
vékenységét iskolánknak és a társadalmi ügyeknek szentelte,
egyéni képességeit és meggyőződését a közügy javára meg­
nyerő modorával és határozottságával könnyen tudta érvé­
nyesíteni. Tervezgetni, kezdeményezni még végső napjaiban
sem szűnt meg iskolánk érdekében.
A tanári kar első halottja Kis Ferenc volt, e tizenhét
év alatt. 18S7. január 17-én hetvenkét éves korában vált
meg tőlünk s övéitűl örökre; 1881. óta nyugalmazva élt
ugyan, de súlyos idegbaja miatt, magával szinte jót tehetet­
lenül. A főkonzisztorium 1845-b en rendes hittanárnak válasz­
totta ; ezt az állását 1852-ben, a theologiai tanfolyam meg­
szűntével, a történelmi tanszékkel cserélte föl. Nem egy régi
tanítványától tudom, hogy mint theologiai professzor is ki­
tünően megállta helyét. Maga is szakadatlanul és alaposan
készült előadásaira; biztos tudásával s lelkes magyarázatával
tudott imponálni hallgatóinak, magával ragadta őket és ta­
nultak. Mint gimnáziumi tanár, a történelmet szintén meg­
kedveltette tanítványaival. Érdekesen tanított s pontosságá­
val és lelkiismeretességével a kötelességérzet megszilárdulá­
sára jótékonyan hatott. Hosszas tanvezetői és igazgatói hi­
vataloskodása alatt, huszonhárom évig viselte e két tisztet,
az iskolai fegyelmet és rendet, ha kellett, kíméletlen szigorral
is föntartotta; nem tűrt ellenmondást. A theologusok és jo­
gászok csak úgy tartottak tőle, mint a bagoly-diákok. Ez a
határozott jellemű s éppen ezért kissé erőszakosnak tetsző
ember, családjában egészen élettársára bízta magát. Kis Fe­
renc irta meg kollégiumunk történetét s 18 73-b a n iskolánk
kétszázados emlékünnepe alkalmával a kollégiumi elöljáróság
kinyomatta.
Az állandó szaktanítók közül mind a kettő elhalt. Zay-
zon Ferenc 1 8 92 . junius 17-ikén hetvenkét éves korában,
Tolvaly Zsigmond még 18 9 0 . március 19-ikén, életének öt-
venkettedik évében. Zayzon Ferenc az I S 5 e/6. évtől az i 89 1 /2 .
végéig, tehát harminchét esztendeig tanított, leghuzaraosab-
ban latin nyelvet, továbbá időnkint költészet- és szónoklat­
tant, műéneket, az utóbbi években vallástant és egyháztör­
203
ténetet. A z ifjúságnak lelkes barátja és pártfogója volt. Ön-
álló gondolkozásában, elhatározásaiban és cselekvésében;
meggyőződését nyíltan kimondta úgy a papi, mint a tanári
kathedrán. Sokat tanult, olvasott és gondolkozott; a komoly,
csendes munkálkodást éppen úgy szerette, mint megvetette
a látszatnak élő, külső, múló sikereket hajhászó s nagy ké-
püsködo strébereket. Szilárd jelleméért s őszinteségéért sokan
becsülték. Tolvaly Zsigmond az 1 S 6 s/4-ik évben kezdett, mint
német nyelvtanitó segédtanár iskolánknál, működni; 18 72-ö n
innen, az egyházközség egyik lelkészévé választatván, állandó
szaktanító lett; pár évi megszakítással, huszonhét évig taní­
tott többféle tantárgyat. Tehetséges és karakteres ember volt,
a kit minden körben kedveltek. A társadalmi mozgalmakban
szeretett részt venni. N agy népszerűsége utján az egyháznak
és az iskolának még sok szolgálatot tehetett volna.
(Folytatása következik.) Q ö n c i L a j o s .
Különfélék.
= Főtiszt. Szász Domokos, püspök aa. a theologusok
vizsgálataira N.-Enyedre utazott; onnan haza jőve, Szászvá­
rosra indul, hogy dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes és Szász
Gerő, közjegyző kíséretében, képviselje az egyházkerületet
ama szép innepélven, melyben oly méltán részesül a nagy
j óltevő, az agg, gr. Kuun Kocsárd.
= Dr. Bartók Jenő 1 E z a név szolgáljon intő jelük
például. E z a fiatal ember, ki már két év óta segédpap K o ­
lozsvárit és az esperes káplánja, Debrecenben végezte tanul­
mányait és ott tette le a papi szigorlatokat is. De ő többre
vágyott. Olyanra, a mit nem lehetett megszerezni Debrecen­
ben, és nem lehet megszerezni N.-Enyeden sem. Eljött K o ­
lozsvárra és beiratkozott az egyetemre, és tanult, tanult, és
folyó hó 17-én megnyerte a « D o c t o r p h i l o s o p h i a e »
címet és rangot. Nos, hát mi következik ebből. Egyéb semmi,
mint az, hogy ez a fiatal ember szeptemberben leteszi a ta­
nári vizsgát is, és akkor lehet akár pap, akár tanár, mert
volt a l k a l m a , hogy megszerezhesse mind e qualifikációkat,
és mentül több ilyennel bir valaki, annyival több ember. A
Kolozsvárit létesítendő theol. fakultás ezt a kitűnő alkalmat
meg fogja adni és oly embereket fog nevelni az egyházke­
rületnek és a hazának, kik méltó büszkeségei lesznek. Tudjuk,
hogy az a r r a - v a l ó s á g nem a doktorátustól függ, mert
láttunk mi már doktort, ki borbélynak sem vált volna b e;
de tanulni még is csak többet ér, mint nem bírni alkalom­
mal a tanulásra. Dr. Bartók Jenőt pedig szives kézszoritás-
sal üdvözöljük.
= Domború térképek sorozatát indította meg leg­
újabban a tevékeny Lampel-féle kiadócég, mely e vállalatával
igen fontos szolgálatot tesz iskoláinknak. A földrajz-oktatás
egyik legbecsesebb segéd-eszközét, a dombom térképeket eddig
jobbára külföldről kellett importálnunk; most valahára lesznek
ilyen térképeink magyar szöveggel is, s legalább is épp oly,
ha nem még nagyobb csínnal kiállítva, mint a külföldiek.
A magyar dombor-térképek e sorozatát az osztrák-magyar mo-
nárkhia térképe nyitja meg, 1 4,700,000 mértékkel, s a ma­
gasságoknak a domborulatokon kívül különböző színezéssel
való feltüntetésével is. A nyomás rendkívül tiszta és világos,
s a mi térképeinknél, fájdalom, ritkaság, sajtóhiba nélkül. Ha
e mellett még tekintetbe vesszük, hogy e térképek ára lehető
legmérsékeltekb, 20 krajcár, azt hisszük, az új vállalatnak a
leggyorsabb elterjedést helyezhetjük kilátásba. Megrendelések
a kiadó Lampel-céghez intézendők (Wodianer F. és Fiai), Buda­
pesten. Andrássy-út 2 1. sz. a.
= Szives köszönet. Cserefalvi lakos, Kiss Antal és
neje, Horváth Juliánná, egyházközségünket egy szépen kivart
szószék-takaróval ajándékozták meg. íme, a jó s z í v , az ál­
dozatra kész szeretet az egyszerű székely ember kebelében
is maradandó kincset terem a vallásos buzgóság mezején.
Méltók egyházközségünk szives köszönetére e helyen is, mert
 204- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
a férj nem egyházközségünk kebelében látta a hajnalpir első
feljövetelét s e nő keblének ifjabbkori érzelmeit nem a mi
egyszerű, de tiszta vallásunk fénye világolta be. Az ilyenek
valóban szeretik az ur házának hajlékait. Fogadják e becses
ajándékukért magam és egyházközségünk nevében e helyen
is őszinte szives köszönetemet. Cserefalva, 18 9 3 . junius 10.
S i m o n I m r e , ev. ref. pap.
= Pályázat tanári állásra. A h a j d ú n á n á s i ev. reform,
hat osztályú gimnáziumban üresedésbe jött tö rt én elem -lat in­
n y e l v i rendes tanári székre pályázat hirdettetik. F i z e t é s 1000
frt melyből 100 frt. lakbér, az egyház pénztárából évnegyedenkint
előre fizetve. Ha okleveles pályázók nem lennének, alkalmazást nyer­
hetnek tanárjelöltek i s ; ez esetben azonban a fizetés 900 frt. mely­
ből 100 frt. lakbérnek tekintetik. Pályázhatnak ev. ref. vallásu egyé­
nek. A kivánt oklevéllel biró egy évi sikeres működés után, állan-
dósittatik, a midőn a tiszántúli ev. ref. középiskolai tanárok gyám-
és nyugdíjintézetének jogos és kötelezett tagja leend. Nem okle­
veles egyén csak helyettes-tanári minőségben és csak egy évre
választatik; de ha ez idő alatt a fonnebbi tárgyakból oklevelet sze­
rez és sikeres működést mutat föl, a következő évben mint rendes
tanár állandósittathatik. Végre, ha okleveles, de nem a kiirt szakok­
ból képesitett egyén választatnék, az szintén csak helyettes-tanári
minőségben és csak egy évre alkalmaztatik, fizetése azonban 1000
frt. lesz. A megválasztott egyén állomását f. é. augusztus végén,
H IV A T A L O S R ÉSZ.
601— 1893. KÖ RLEVÉL,
a z ö sszes a n y a k ö n y v v e z e tő lelk észek h ez.
A vallás és közoktatásügyi miniszter úr Őnagyméltósága
1 7 , 1 4 3 — 1 8 9 3 . szám alatt kelt magas leiratában arról érte­
sítvén engem, hogy egyes anyakönyv-vezető lelkészek még
eddig anyakönyveletlen születési, halálozási, vagy esketési
eseteket, felsőbb egyházi, illetve, politikai hatóságoktól előzőleg
kikérendő intézkedés nélkül, saját belátásuk szerint, utólagosan
anyakönyvelik, vagy a hibás bejegyzéseket kijavítják, holott,
az ily utólagosan bejegyzendő születési, halálozási, vagy es­
ketési esetek kiderítése és megállapítása az illetékes közigaz­
gatási hatósághoz intézett meghagyások útján eszközöltetik,
kik is a szükséges adatokat, az érdekelt egyházi hivatalokkal
egyetértőleg, illetőleg, ezek közreműködése mellett szerzik meg,
mig az ilyképp előállított és felterjesztett tárgyalási anyag
alapján, az illető anyakönyvi bejegyzés foganatosítása iránt,
a vallás és közoktatásügyi miniszter rendelkezik : útasitom
összes anyakönyv-vezető lelkész-társaimat, hogy minden tudo­
másukra jutó oly esetről, midőn valamely születési, esketési,
vagy halálozási esetnek utólagos anyakönyvi bejegyzése, vagy
a hibásan történt bejegyzésnek utólagos kijavítása válik szük­
ségessé : azonnal tegyenek arról nekem jelentést, hogy a vizsgá­
latot elrendelhessem, s annak eredményéről, a bejegyzés enge­
délyezése végett, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr Őnagy- 1 egyház. A megválasztandó egyén állomását szept. 1 én kö­
méltóságának jelentést tehessek.
Atyafiságos üdvözlettel maradtam, Kolozsvárit, 18 9 3 .
június hó 16-án. S z á s z D om okos , nyóra, küldendők.
erdélyi ev. ref. püspök.
6 18 -18 9 3. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sepsi ev. ref.
egyházmegyébe kebelezett s e p s i-s z e n t-k i r á 1 y i IV . osz­
tályú papi állomásra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalm a: tisztességes papi lakon s ehhez tartozó kerten
és melléképületeken kívül, a stóla be nem számításával, egy­
házhatósági becslés szerit, 4 2 4 frt. 3 7 kr. mely összegből
407 frt. 6 1 kr. készpénz.
Pályázati határnap f. évi julius 1 5 . Folyamodványok
n t Zágoni Pál, esperes aához, N.-Borosnyóra küldendők.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . junius 19 . S z á s z D om okos ,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
6 13— 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett n y - s z e n t - a n n a i egyházközség ének-
vezér-tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás és gazdasági épületeken
kívül, egyházhatósági hivatalos becslés szerint, 18 6 frt. 7 4 kr.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
25. szám.
legkésőbb szept. i-én elfoglalni köteles s ha családos, 40 frt. ha
pedig nőtlen, 15 frt. költözködési átalányt kap ; ez összeget azon­
ban, ha állomását három év letelte előtt elhagyja, visszatéríteni tar­
tozik. A teljesen felszerelt pályázati kérvények f. é. julius 15-ig az
ev. ref. egyháztanács elnökségéhez küldendők. Kelt H.-Nánáson,
az ev. ref. egyháztanácsnak, 1893. évi junius 12-én tartott ülésében.
K á l l a y I mr e, főgondnok. B e n k ő L a jo s , lelkész, elnök. B o d ­
n á r L a j o s , jegyző.
Szerkesztői n yiltp osta.
= «Papi Értekezleti Közlöny.» Nó, ha egyéb dolgunk nincs,
mint hogy legelőször is egy új lapot alapítsunk, még pedig nem
Kolozsvárit, hanem Vámos-Pircsen, vagy Sződemeteren, mert a
centralizáció megöl; ez által okozzunk újabb költséget és mindenek-
felett, forgácsoljuk el meglevő erőinket: hát, ez éppen alkalmas
théma lesz, hogy mindjárt a kezdetén megbénuljon a jó szándék
és törekvésünkből ne legyen semmi. Nem újabb lapra van nekünk
szükségünk, hanem új szellemre, lelkesedésre és cselekvésre, mun­
kálkodásra való erős akaratra. A Közlöny h i v a t a l o s jellege ugyan
kit akadályozott meg valaha, hogy el ne mondja azt, a mi szivét
nyomta, ha azt tisztességgel tette, a mit különben még az utca is
megkövetel. Ne akarjunk többet markolni, mint a mennyit szorít­
hatunk. Bizzunk valamicskét az időre is; mi éljünk a mával, mert
ha ennek szolgálunk, eleget tettünk. Ezt a cikkét, szives engedel-
mével, mellőzni fogjuk.
Pályázati határidő július 10 . Folyamodványok nt. Rákosi
Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p. Nyárádtő.
Kolozsvárit, 18 9 3 . június 19 . S z á s z D o m o ko s ,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
6 13 —1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett l u k a - i l e n c f a l v i egyházközség II- ik
tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás és másfél holdnyi kerten
kívül, 240 forint, havi előleges részletekben, és Márton naptól
György napig szabad tüzelés az iskola fájából.
Pályázati határnap július 1 5 . Folyamodványok nt. Rákosi
Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p. Nyárádtő.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . június 19 . S z á s z D om okos.
______ erdélyi ev. ref. püspök.
6 17 -18 9 3 . PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben a sepsi egyházme­
gyébe kebelezett b r a s s ó i egyház kántor és segéd-hittanitói
állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : 4 5 0 frt. készpénz fizetés, havi részletekben,
és tisztességes lakás, mely 18 9 4 . szept. 30-án adatik át ter­
mészetben, addig egy évre 10 0 frt. lakpénzt fog adni az
teles elfoglalni. Pályázati határidő f. évi jul. 15 .
Pályázatok nt. Zágoni Pál, esperes aához, Nagy-Boros-
Kolozsvárit, 18 9 3 . június 20. S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök..
6 8 7 -18 9 3 . M E G H ÍV Ó .
A marosi ev. ref. egyházmegyének, következő julius
5-ik napján, d. e. 10 órakor, Maros-Tordamegye közgyűlési
nagy termében, évi rendes egyházmegyei közgyűlése fog
tartatni, melyre a közgyűlés m. és t. t. tagjai tisztelettel meg­
hivatnak. Tárgyak : 1. Esperesi megnyitó. 2. Az ujönnan vá­
lasztott világi és tanitói képviselők igazolása. 3. A .m ég ta­
nítói esküt le nem tett tanítók fölesketése. 4. Az egyházmegyei
tanács évi működéséről jelentéstétel. 5. A z újonnan válasz-
tott t. pap aak. bekeblezése és felavatásuk végett felajánlása.
6. A z egyházmegyei tanügyi előadó jelentése. 7. Az egyház-
megyei és özvegy-árva intézet pénztárosának évi jelentése és
a számadások felülvizsgálata. 8. Előfordulható kérelmek, in­
dítványok tárgyalása.
Lukafalván, jún. 1 1 . 1 8 93 . R á k o s i L a jo s ,
marosi ev ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXin. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Junius 29. 26. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

'E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- SzerJcesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : K ülm agyarutca 9 . s z .

Haynald mindent a «szabadság elve» szerint

A kultnrpolitikai helyzet történelmi
akart elintézni, s e szempontbúi oktroyáltnak jelen­
világításban. tette ki a törvényt. Simor a «jogviszonosság» alapján
(Vége.) támadta.
Legérdekesebb azonban a klérus magatartása De, még akkor a főrendek nem ültek fel
az ugyanezen időszakban tartott «katholikus kon­ a hangzatos jelszavaknak, s a képviselőház javas­
gresszuson», mely főcéljául a k a t h o l i k u s a u to ­ latát hatvanegy szóval huszonöt ellen elfogadták.
n ó mi a megalkotását
o vallotta. Erre aztán 1870-ben a magas episzkopátus
A világi elem, természetesen, az autonómiát azzal felelt, hogy a király «jus placeti»-jában gyö­
úgy képzelte, hogy annak keretén belől befolyása kerező parancsa ellenére kihirdette az «infallibili-
minél inkább érvényesüljön. A klérus álláspontja tás»-t kimondó vatikáni határozatot.
pedig az volt, hogy minden hatalom az episzko- Látjuk tehát, hogy röviddel az alkotmány
pátusra szálljon. visszaállítása után, a felelős magyar kormánynak
Ily értelemben is hozattak a határozatok. már erősen meggyűlt a középkori reminiscenciák-
A világi elem a legkisebb befolyáshoz sem jut nak áldozó katholikus klérussal a dolga.
e száznyolcvankét pont értelmében. Ellenben, az Már magának a minisztériumnak kinevezését
iskola-ügy, az egyházkormányzatot nem is említve, meg akarta akadályozni; védelmezte a konkor­
teljesen az episzkopátus kezébe kerül. Az egyházi dátumot, erősen magyarázta és hirdette a «kegyúri
javak a katholikus egyház tulajdonai. A legfőbb jog» «fentartott» fogalmát; az egyházi vagyonhoz
kegyúri jog nem a kormány, hanem az érsekek való tulajdon-jogát; sőt, rósz nyelvek szerint, el is
vezetése alatt megalkotandó «Önkormányzati Igaz­ akarta e vagyont zálogosítani; állást foglalt a fele­
gató Tanács» közvetítésével gyakoroltatnék, stb. kezet nélküli iskolák ellen; nem adta ki kezéből
A legfontosabb ténye különben a kongresz- a válóperekben való bíráskodást; inkább meghiúsí­
szusnak az volt, hogy a világiak ellenére, a főpapi totta az autonómia létre hozását, semhogy a világi
kongresszusi választmány e megállapodásokat a elemnek tért engedjen; ki akarta játszani a törvény-
k o r m á n y , és az o r s z á g g y ű l é s m e l l ő z é ­ hozást és a kormányt a kongresszusi határoza­
s é v e l , k ö z v e t l e n ü l ő F e l s é g e e l é v i t t e tokkal, és mind e törekvéseihez felhasználta, ha
s z e n t e s í t é s v é g e t t . Ez a tény valóban még kellett, úgy nagy politikai befolyását, mint a tö­
a klérus részéről is páratlan negációját képezte megek izgatásának minden eszközét.
a magyar közjognak, felháborító kicsinylését a ma­ Oly mély belátásu államférliu előtt, mint Deák,-
gyar alkotmánynak. nem lehetett kétséges, hogy ily viszonyok közt a
A Simor által vezetett deputációnak azután kultur-harc előbb-utóbb lángba borítja az országot.
ő Felsége kijelentette, hogy az elaborátumot, to­ Ezért nógatta a kormányt az állam és egyház
vábbi eljárás végett, átadja f e l e l ő s m i n i s z ­ közti viszonyok rendezésére. Ezért szólalt fel, fáj­
t é r i u má n a k . dalom, utolszor, a parlamentben a végett, hogy
E közben született mega «Törvényesen bevett a kitörendő harcra készítsük fegyvereinket: a jó
keresztyén vallásfelekezetek viszonosságárúi» szóló és b ö l c s t ö r v é n y e k e t !
törvény, melynek különösen 12-ik paragrafusánál, E kolosszális beszédben a kultur-harc elhá­
mely ma is annyit emlegettetik, vonult föl a felsőház­ rításának varázs-igéi, a vallásügyi politikának min­
ban először a teljes klérus, és mutogatta körmét. den időkre kiható arany elvei foglaltatnak.
 206. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 2 6 . szám.

De, az idő nem volt alkalmas azok törvénynyé Mert, el volt határozva, mert tradíciói által
emelésére. kényszerittetett, megvédni kiváltságait, nem csak,
A Deák-párt bomlásnak indult; a belőle kisar- hanem nagyobbitani azokat, mihelyt erre az alkal­
jadzó kormányok képtelenek voltak maradandóbb mas pillanat, a kultur-politikai kérdések felszínre
alkotások létre hozására, kivált ily nagy horderejű kerülésével, elérkezett.
kérdésekben. Több jel mutat arra, hogy a klérus valóság­
Tiszát,ki végre létrehozta a parlament sikeres gal v á r t a ezt a pillanatot, hogy az állammal össze­
munkáját biztositó kompakt többséget, kormánya mérhesse erejét, és pedig lehetőleg még akkor,
elején a kálvinistasága miatt keletkezett riadalom, vagy már akkor, midőn a konszolidáció, a pártalaku­
később a pénzügyi bonyodalmak okozta nehéz­ lások és az alkotmányos élet egyéb különböző
ségek akadályozták meg a kultur-viszonyok ren­ téréin teljesen végbe nem ment, vagy veszélyez­
dezésében. tetve van.
De, mindazoknak okulására, a kik még ma Lehetőleg megosztani az ellenség erőit, fel­
sem látják a viszonyokat elég érettnek a Wekerle- használni a széthúzó elemeket az állam-hatalommal
kormány egyházpolitikai program mjának megvaló­ szemben oly elv, melynek alkalmazásától, a his­
sítására, jónak láttuk, emlékezetbe hozni a fön- tória tanúsága szerint, a római politika sohasem
nebbieket. riadt vissza. A «hazafias klérus» pedig, mely Vaszary
A mái kultur-politikai helyzet minden újság­ legutóbbi jubileumi beszéde szerint, egyetlen tekin­
olvasó ember előtt ismeretes. télynek a «Szent széket» ismeri Rómából veszi
a napi parancsokat.
Ismeretes a katholikus klérus állás-foglalása is,
azzal szemben. Mióta pedig az állam a jog és kölcsönös sza­
Végre is, az a párt, a mely huszonhat év badság uralmának megvalósítását számítja feladatai
óta a liberálizmus nevében gyakorolta Magyar- közé: azóta ellenségéül tudja a római katholikus
országon a hatalmat a kultur-politika terén is hierárkhiát, mint a középkori állam egyik legna­
hozzá kellett hogy kezdjen Deák és Eötvös po­ gyobb kiváltságokkal és előjogokkal felruházott
litikai végrendelete végrehajtásához. faktorát.
Mielőtt azonban a kormány az újabb alko­ Magyarországon is a katholikus klérus csak
tások kiépítéséhez fogott volna, körül kellett néz­ egy nehány évtized előtt is nem csak a leghatal­
nie a régi építményen, ha vájjon, azon az idő nem masabb, nem csak mérhetetlen javadalmazással biró,
ejtett-e csorbát valahol ? és a legfelsőbb hatalmi tényezők által különösen
Természetes, hogy mielőtt tovább épített dédelgetett egyház képviselője, hanem valóságos
volna, rendbe kellett hoznia az alap-építményeket. politikai tényező, politikai hatalom volt. Nem csak
Nem Csáky,Treíort miniszter konstatálta már, az oktatás-ügy, hanem a törvényhozás, a közigazga­
hogy a «Törvényesenbevett keresztyén vallásfele­ tás, a bíráskodás nagy, sőt néhol kizárólagos téréi
kezetek viszonosságárúi»szóló törvény nem lett vég­ tartoztak hatalmi köréhez.
rehajtva ; nem csak, hanem különösen a római kath. Ma már mindezen feladatok állami felada­
papság részéről, előbb az episzkopátus szelíd rosz- tokká váltak. Ma már lehetetlen az egyház kezében
szalásálúl, utóbb elnézésétől, és később titkos jóvá­ hagyni a bíráskodást, a közoktatás-ügyet.
hagyásától kisérve, rendszeresen megszegetika tör­ De, az oly egyház, mely ezen terrénumokon
vény azon rendelkezése, hogy a gyermekek szüleik befolyását szerzett és évszázadokon át gyakorolt
vallása szerint anyakönyveztessenek. jognak tekintette, melynek jelszava «egy ^lépést
Csáky csak elődje példáját követte, midőn sem adni fel a szerzett jogokbúl», nem fogja küz­
ismeretes februári rendeletével tiszteletet akart delem nélkül átengedni kiváltságainak egy részecs­
szerezni egy vallás-felekezet túlkapásaival szem­ kéjét sem, semminemű hatalomnak.
ben, a törvény által képviselt állami akaratn ak Ez egyház tradíciói parancsolják a klérusnak
De, lett volna bár mi más ürügy, ok, parányi azt a magatartást, hogy az állam térfoglalásának
tény, mely az állami akarat nyílt fellépését jelen­ csak abszolút kényszer esetében, és csak addig,
tette volna a kultur-politika terén: a klérus éppen mig e kényszer-helyzet tart, engedjen.
úgy szembeszállt volna, éppen úgy izgatott volna Mind a mellett, a harc kimenetele kétségtelen,
a kormány ellen, miatta, mint tette azt a februári kivált a küzdelem oly téréin, hol az állam térfogla­
rendelet miatt. lását akár a «nemzetiségi eszme», akár a modern
 26. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
politika tisztult tanai, megint abszolút parancs­
képp szabják elő.
A győzelem csak idő és áldozatok kérdése.
Kivált oly nemzeteknél, mint a minő a miénk,
annyi széthúzó törekvés, annyi megoldatlan kérdés
közepette, van óriási ára e diadalnak, van kiszámít­
hatatlan a kára kultur-háborúnak, mely hova-tovább
tart, annál nagyobb ellenségeivé teszi a feleke­
zeteket, a nemzetiségeket, az állami és hitbeli té­
nyezőket egymásnak.
De, azért a harcot ki kell vivni, a meddig
lehet, békés kapacitációval, ha nem, a nélkül.
Nekünk, protestánsoknak, a történelem azon
erős, nagyon megszívlelendő tanúságot szolgáltatja,
hogy m i n d e n ü t t , a h o l a k o r e s z m é i a
papizmus tradícióival összeütköztek;
a mi h i t v a l l á s u n k a l a p t é t e l e i t k é p e z ő
e s z m é k is é r d e k e l v e v o l t a k , a k ü z d e ­
l e m e r e d m é n y e ál tá l. De, s o h a s e m á ll ­
ta k a z o k e l l e n t é t b e n oly t á r s a d a l m i
i r ány- es zmékkel , m e l y e k a s z a b a d s á g
nevében követeltek maguknak létjo­
got , h a n e m mi n d i g ö s s z e b í r t a k s i m u l n i
a z o k kai .
Nem csak. Hanem, az á l l a m l e g t ö b b ­
ször a protestántizmus nevében vette
f e l a p a p i z mus á l t a l o d a d o b o t t kez-
t y ü t.
De, a történelem megtanít arra is, hogy, ha e
küzdelemben a papizmus bámulatos erőt és szí­
vósságot tanúsított, annyira, hogy a győzelmet ha
kivívni nem is. de legtöbbször kétségessé tudta
tenni azt mindig a h it n e v é b e n , a v a l l á s
v i l á g o t f e n t a r t ó ős e r e j é h e z v a l ó
v i s s z a t é r é s s e l b í r t a e l é r n i . Ahhoz fogó-
o
zott, midőn már majdnem megsemmisült, mint
Anteusz a földhez, és mindig uj erőt merített belőle.
Dr. Deák Albert-
Országos gyám- és nyugdíj-intézet
A mióta a magyarországi öt református egyház­
kerület között az u n i ó létre jött, azóta igen sok üdvös,
és messzire kiható intézmény látott már napvilágot. Minden
év, úgy szólva, újabb, meg újabb bizonyítékokkal győz meg
a felől, hogy az egyesülés hasznos és üdvös volt, úgy
egyházi, belső életünket, mint annak ébren tartására és meg­
erősödésére irányuló intézményeinket tekintve. A m it egyik,
v a g y másik egyházkerület egym agára csak hosszas időn
keresztül, és akkor is csak nagy erőfeszítéssel tudott volna
életre szólítani, azt, az erők egyesítése folytán, életre hívja,
és rövid időn át megvalósítja a közös akarat, és közös
buzgóság. Bebizonyult már eddig, sőt most kezd még
207.
jobban bebizonyulni, mit a költő mond, hogy a porszemet,
mely magában áll, elfújja egy szellő, egy lehellet, de, hogyha
összeolvad, összenő, a fergeteg sem ingathatja meg.
A v a g y csak tekintsük az 1881-iki zsinat n agy al­
kotását, a d o m e s z t i k á t , mely rövid idő alatt is, mily
jótékony forrása a különböző segélyeknek. Mennyi új al­
kotás termett annak nyom ában; hány helyen elevenültek
meg, a nemzetiségek közt szétszórt, elveszésnek indult
csontok; hány helyen szólalt meg a kedves m agyar nyelv
az isten dicsőségének, a keresztyén erényeknek, és a haza­
szeretetnek hirdetésére. Hány szegény pap nyer évenkint,
kicsiny bár, de mégis jóleső segélyt. Hol állanánk most, ha
mindez legalább is ötven esztendővel meg lett volna ez
előtt ? Hát, vájjon az egyházkormányzás, a közigazgatás,
v a g y éppen a kolozsvári theologiai fakultás és a debre­
ceni bölcsészeti kar közérdekű ügye, nem tett-e a meg­
valósulás felé óriási lépéseket, a közelebbi zsinaton megin­
dított közös akció folytán ? Felhozhatnék még a Protestáns
Irodalmi Társaságot is, mely szintén, mint közös intéz­
mény, kiválóan szolgálja a maga elé tűzött célt, eltekintve
attól, hogy a népies kiadványok megkezdésével még
mindig késik.
De, térjünk arra, minek érdekében igénytelen sza­
vunkat fel akarjuk emelni: a z o r s z á g o s g y á m - és
ny u gdij-intézet ügyére.
Egyházkerületünk mindenik traktusában, kivéve eg y
párt, már régen megvalósultak az özvegy-árvái gyám-inté­
zetek, s közülök eg y nehány igen tekintélyes alappal is
rendelkezik, s az évi osztalékja is meglehetős szép ö sszeg;
de, legtöbbnél az alap kicsiny, s az osztalék is kevés.
M aga az egyházkerület is még 1876-ban megalakította a
központi özvegy-árvái gyámintézetet, hogy a kerület szol­
gálat-képtelenné lett lelkészeinek, lelkész özvegyeinek és
árváinak legalább némi segélyt nyújthasson, és azóta ez
alap akkorára növekedett, hogy most évenkint négy és
fél ezer forintot folyósíthat kiosztásra. De, ha ehhez hozzá
vesszük a traktuális intézetek segélyezését, illetve, a ki­
osztás alá kerülő kamat-jövedelmet, egy személy akkor is
alig kap évenkint ötven-hatvan forintot. E z pedig nagyon
kevés arra, hogy a szegény papi özvegyek és árvák keser­
ves könnyeit letörülje, nélkülözéseit megszüntesse és módot
nyújtson a kiskorúnak növeltetésére úgy, a mint az egy
papi családhoz illenék. E miatt van az, hogy sok papi
özvegy, férjéről semmi vagyon sem maradván rá, szol­
gálattal kénytelen megkeresni a mindennapi kenyeret;
e miatt van az, hogy jó családból származott papi árvák,
növeletlenül, mindenkitől elhagyatva, nőnek fel. É s ez nem
fikció, hanem való sá g ; az életből tudnánk példákat hozni
fel annak igazolására. Hát még, ha elgondoljuk azt, hogy
hány elaggott, csaknem munka-képtelen lelkész szolgál,
a kiknek szolgálati éve már rég meghaladta a 4 0 — 45 évet,
de, azért nem mehet nyugalomba, mert az a fél-fizetés oly
kevés, hogy abból terhes családját nem képes fentartani.
Szolgálatban maradása pedig, valljuk meg őszintén, sok
esetben nem nagy hasznára van anyaszentegyházunknak,
mert hiszen, e g y öreg embertől már nem követelhetünk,
és nem várhatunk oly kitartó munkát, akkora tevékeny­
séget, mint egy ifjútól, a ki teljességében van az erőnek,
és buzgóságnak.
A z özvegy-árvái gyámintézetek érdekében e becses
 208. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
lap 23. 24. számaiban eg y meleg hangon írott cikk jelent
meg, mely végeredményében oda konkludál, hogy a trak-
tuális, és a központi özvegy-árvái alapokat egyesítsük,
illetve, k ö z p o n t o s í t s u k , és ez által nagy mérték­
ben fokozhatjuk a segélyezést is. Ennek igazolására még
statisztikai adatokat is hoz fel. Készséggel ismerjük el
az eszme helyességét, mert számos példa igazolja a köz­
ponti kezelés, és gyümölcsöztetés eredményes v o ltá t; de,
sietünk kijelenteni azt is, hogy szívesebben vettük volna,
ha tervezője, va g y valaki más, legalább is ez előtt tiz-
tizenöt évvel ad ennek hangot, mert akkor ma sokkal
tovább volnánk; szívesebben vettük volna, ha az 18 8 3'ik i
közgyűlés nem ejti el a fölvetett eszmét, hanem kész öröm­
mel fogadja, és behozza erre nézve is a központi kezelést.
De, hagyjuk a múltat; ne hibáztassunk senkit érette,
majd az idő, a történelem megmutatja, hogy ú gy volt-e
jobb, a mint maradt, va g y ú gy lesz jó, a mint ezután fog
történni. Feladatunk most az, hogy a jelen körülményekkel,
s az egyetemes egyház kebelében megindult mozgalommal
számot vetve, úgy indítsunk mozgalmat e tekintetben, s azt
olyan irányba tereljük, hogy annak eredménye messzire
kiható legyen, hogy az alap oly szilárdan rakassék le, hogy
arra biztosan lehessen építeni. E z az alap pedig nem lehet
más, mint az e g y e t e m e s g y á m- és n y u g d í j - i n t é ­
zetnek m e g t e r e m t é s e , és minél előbb életbe lép­
tetése.
A z t hisszük, hogy mindnyájunk előtt ismeretes már
a közelebbről lefolyt egyetemes zsinat azon végzése, mely­
ben újólag kimondja egy országos református gyám - és
nyúgdij-intézet felállítását, és ennek keresztül-vitelével a
konventet bízza meg. Igenis, újabban kimondja, mert az
iSSi-ik i debreceni zsinat 226. szám alatt kelt ez irányú
határozata az egyházkerületek által nem fogadtatott el.
A kon vént ugyanis a jelzett számú végzés értelmében,
1887-ben, S3 szám alatt előterjesztette javaslatát és alap­
szabály-tervezetét egy országos gyám - és nyugdij-intézet-
nek ; de, a kerületek véleménye azzal nem egyezett meg,
s ig y 1889-ben, 49. szám alatt csupán annyit mondanak ki
határozat képpen: «hogy addig is, mig az országos gyám-
és nyugdíj-intézet az egyházi törvény 226-ik paragrafusa
értelmében életbe léptethető lenne, az országos egyházi
közalapból, a kiosztásra váró segély-összeg tiz százaléka,
az egyházi törvény által rendelt ezen célra tőkésittessék.»
A tőkésítés azóta foly is, és ma 18,800 forint áll e célra
rendelkezés alatt. A z újabban hozott zsinati végzés értel­
mében a konvent már meg is tette a kezdeményező lé­
péseket az által, hogy a lelkészek családjáról, a kiskorú
árvákról és Özvegyekről készített táblás kimutatást, ki­
töltés végett, leküldötte a kerületekhez, és a bevallások,
illetve kimutatások eddig nagy részben be is érkeztek.
A z országos gyám - és nyugdíj-intézet ügye tehát,
most egészen újabb fordulatot vett és a megvalósulás
küszöbén áll. Igazán sajnálnék, ha az az egyes kerületek
pártikuláris érdekei által ismét elejtetnék. és hosszasabb
időre elodáztatnék, mert nekünk eg y egyetemes gyám-
és nyugdíj-intézetre föltétlenül szükségünk van. Igaz ugyan,
hogy mindenik egyházkerületnek, és abban csaknem minde-
nik egyházmegyének megvan a maga gyámintézete, de te­
kintsük azt is, hogy ez csupán csak gyám-intézet, és nem
egyszersmint n y u g d í j - i n t é z e t is, s mint ilyen, csak a
26. szám.
lelkész-özvegyek és árvák segélyezésére szorítkozik, s nem
veszi fel gyámoiitásába az elaggott, szolgálat-képtelenné
vált papokat, illetve, azoknak tisztességes nyugdíjazását.
Már pedig, tekintsük meg a tanítókat, tanárokat, v a g y
tekintsünk meg bármely világi hivatalnokokat, és min-
deniknél azt látjuk, hogy nem csak a kiskorúak és öz­
vegyek részesülnek gyámolitásban, hanem, bizonyos évi
szolgálat, és lelkiismeretesen végzett munka után, maguk
a tanítók, tanárok, és hivatalnokok is. Hát, csak a sze­
gény kálvinista papság legyen ez alól kivétel; hát, csak
az munkálkodjék 4 0 — 50 évig hűségesen, szorgalmatosán,
s még akkor se legyen kilátása arra, hogy hű szolgálata
után, tisztességes nyugalomba vonulhasson ? Nem, ctyám -
fiai, ez ig y nem jól v a n ; ennek a helyzetnek tarthatatlan
voltát hosszasan indokolni, nem kell. Mindnyájan átlátjuk,
mindnyájan érezzük és tapasztaljuk.
M eg kell alapítanunk tehát, az országos gyám-inté­
zettel kapcsolatosan, az o r s z á g o s n y u g d i j i n t é-
z e t e t is. Nem kell ama kicsinyes érdekekre gondolnunk,
hogy talán a mostan élő öregek közül csak kevés részesül
annak áldásaiban, és talán még tiz-tizenöt év múlva sem
fog oly kedvezményben részesülni, milyenre méltán igényt
tarthatna ; mert ha ig y gondolkozunk, akkor soha sem lesz
semmi. A kertész sem magának ülteti a fát, hanem mara­
dékainak ; teremtsünk mi is alapot a jövendőnek. A köz­
pontosítástól pedig soha se féljünk, mert az nem a ha­
talom központosítása, hanem az erők egyesítése; nem az
autonomikus jogoknak a megfosztása, hanem a kezelésnek
megkönnyítése, s a tőkéknek biztosabb elhelyezése, és
g y ümöl csöztetése.
H o g y a kivitel és megvalósítás miképpen történjék,
azt, lesz alkalmunk, majd máskor elmondani; addig is a
mozgalom jó indulatu támogatását ajánljuk paptársaink
szives figyelmébe.
Az egyházmegyékből.
A széki egyházmegyéből .
Egyházmegyénk tavaszi rendes közgyűlését f. hó 6-án
tartotta meg Szamosujvártt. A közgyűlésre, dacára a rend­
kívüli esős időnek, mely fő'leg a mezőségi útakat majdnem
| járhatatlan okká tette, elég szép számmal jelentek meg úgy
egyházi, mint világi részről. Gondnokaink közül G a á l G y u l a
aa. jelent meg. Gr. W a s s B é l a főgondnok aa. esperes aá.
hoz küldött levelében jelzi, hogy fontos dolgokat mellőzött
el, csakhogy a közgyűlésen megjelenhessék, de a borzasztó
árvizek miatt, nem mozdulhat Szt. Gotthárdról s igy, sajná­
latára, kénytelen, távol maradni. Esperes afiát kérte, hogy
nevében üdvözölje a közgyűlést, hívja meg közebédre s őt,
mint házi gazdát, helyettesítse. Közgyűlésünk a nemes gróf
kényszeritett távolmaradását annyival inkább sajnálta, mert
egyházi ügyeinknek egyházmegyénkben éles észjárásával, bölcs
belátásával, sokoldalú tudásával s mindig helyén való taná­
csaival, valóban egyik éltető lelke, egyházmegyénknek áldo­
zatra kész világi vezére.
A közgyűlést megelőző nap délutánján egyházmegyénk
özv.-árvai gyánrntézete tartotta közgyűlését, melynek kiemel­
kedő tárgyát az alapszabályok módosítása képezte. Az özv.-
árv. gyámintézet tagjai az eddiginél jóval nagyobb dij hor-
 26* szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
dozását vállalták magukra, egy részvény után 2 frt. s egyszers­
mind az új alapszabályok az egyházközségeket is kötelezik
évenkint annyi forint fizetésére, a hány részvényre jogosult
az egyházközség papja. Az alapszabályok módosítása felett
érdekes vita fejlődött ki, a mely figyelemre méltóan jelezte
a papság körében élő azon általános óhajt: vajha, minél
teljesebb mértékben gondoskodhatnának a hátramaradott Öz­
vegyekről és árvákról. E tekintetben a legnagyobb áldozat­
tól sem riad vissza a lelkészi kar. Ennek tulajdonítható az,
hogy egyházmegyénk papsága, habár tudja, hogy az egye­
temes egyház által remélhetőleg lövid idő alatt felállítandó
özv.-ávai gyámintézet nagyobb áldozatokat követel majd kebli
gyámintézetével szemben, eddig viselt terhét, a dijak felemelése
által, megötszörözte. Ennek a nagyobb teher-viselésnek nem ma­
rad el áldása sem, mert a most egy részvény után csak ki­
lenc frtot tevő özv.-árv. részlet is, bizonynyal nem sokára meg
fog sokszorosodni. Ha aztán, eljön az az óhajtva várt idő,
mikor az egyetemes özv.-árvai gyámintézet is életbe lép, egy­
házmegyénk papi özvegyeiről és árváiról, a papi állás tisztes­
ségének megfelelően lesz gondoskodva.
Maga a közgyűlés 6-án reggel 1/« io órakor templomo­
zással kezdődött. A z istentiszteleten Sófalvi Károly, m.-décsei
paptársunk végezte a lelkészi teendőket. Magasan szárnyaló
ima után Ján. X X . 1 5 — i S. alapján mondott egy gondosan
kidolgozott alkalmi beszédet, fejtegetve a lelkészi hivatás ne­
hézségeit és fenségét; élénken rajzolta a lelkész teendőit a
társadalmi élet mezején ; megkapó közvetlenséggel, minden
élességet kerülő tapintattal mutatott reá az aktuális kérdé­
sekben tanúsítandó magatartására. A díszes gyülekezet mind­
végig a legnagyobb figyelemmel hallgatta a kiváló szónok
fejtegetéseit s az istentiszteletről, melynek magasztosságát
emelte a Horváth Péter, széki orgonista áhal az egyházi be­
széd előtt gyönyörűen elénekelt «Fohász» cimü dal is, azzal
a jól eső tudattal távoztunk, hogy Sófalvi Károly, ki előzé­
keny, szívélyes, lekötelező modorával már előbb is megnyerte
paptársai szeretetét, egyike a jobb szónokoknak s teljesen
méltó hirdetője isten igéjének.
A gyűlésterembe vonulva, Somkereki Miklós, esperes
aa. olvasta föl nagyszabású jelentését. Mint zsinatunk egyik
érdemes tagja, első sorban, a közelebbrűl lefolyt zsinati ha­
tározatoknál szólott tanulságosan. Minthogy a zsinati tárgya­
lások és határozatok kellő részletességgel voltak ismertetve
e becses lapok hasábjain, a jelentés e részéről, nincs miért
részletesen emlékezni. Ennek kapcsán azonban rátért a most
egész orságunk közvéleményét foglalkoztató egyházpolitikai
kérdésekre s előre bocsátva azt, hogy a zsinat e tekintetben,
minthogy e kérdések állami szempontbúi birálandók el, nem
tartotta szükségesnek, határozott álláspontot foglalni el, mint­
egy jelezni óhajtva saját felfogását és álláspontját a fenforgó
kérdésekben, jelentését igy folytatja: «nem tartotta szüksé­
gesnek, t. i. a zsinat, a határozat hozatalt, mert a protes­
tantizmusnak s főleg reformált egyházunknak a magyar állam
érdekeivel szemben soha sem voltak ellentétes érdekei, mint
a kath. klérusnak, mely az állami korlátokon kívül uralkodni
akar, mely az állam szuverenitását sem ismeri el akkor, ha
hatalmi érdekű önző céljainak útjában áll, melynek pedig
Örökké célja volt, politikai függőségbe hozni az állami ha­
talmat. Ez az oka annak, hogy az ultrámontanizmus, mihelyt
a kormány az egyházpolitikai programm valósítását procla-
málta, a hazugságok és ráfogások csúnya rendszerével azon­
209
nal megkezdette az izgatást, főleg ezen programm egyik része
a házasság-jog legtisztább formája, a kötelező polgári házas­
ság ellen, hatást keltve az értelmetlen tömeg előtt azon sok­
szor ismételt frázisával, hogy az a nőnek családi és társa­
dalmi állását ássa alá, holott nyilvánvaló, hogy csak a pol­
gári házasság létre hozatalával fognak a házassági és vagyon­
jogi viszonyok megszilárdulni. A komoly és hazafias egyházi
ember, hitelvi álláspontja föntartása mellett, fölvilágositást
tartoznék nyújtani igazsággal, a valódi morál földerítésével.
Ezt a kath. klérus nem teszi, mert ellenkezik hatalmi érde­
keivel, a mely nem óhajtja a magyar állam-eszme diadalát
s igy nem is bírhat a haza iránti hűséggel.
Mi elismerjük, hogy a házassági jognak egységes, pol­
gári alapon kell megállapittatnia, mert úgy kívánja az állam
hatalmának tekintélye, a haza, egyház és közszabadság ér­
deke. A hazafiui érzet pedig feltétlenül megköveteli, hogy
az állami szempontok szerinti intézvények létesüljenek.
Hazánk fejlődését nagy mértékben gátolta s gátolja
ma is a felekezeti szellem. Jogegyenlőség, szabadéivüség mind
addig csak puszta szó lesz, mig a kormány az egyházpoli­
tikai programmot meg nem valósítja.
Nekünk azon felekezet nélküli állam szabadelvűs égé
kell, mely részrehajthatatlanul biztosítja a jogokat minden
vallásnak és minden vallás követőinek.»
Azután, a jelentés az egyes egyházközségek ügyeire tért
át. Részletesen említeni fel mindazokat az intézkedéseket,
melyek az egyes egyházközségek erősítését, fölvirágzását cé­
lozzák, hosszúra terjedne, azért csak egy pár dolgot en:li-
tek föl. A c s i c s ó-ra i h á l y f a l v i egyházközségünkben
M ódi Elek, birtokos aa. részint a főt. püspök urnái, ré­
szint az Igazgató-Tanács előtt azt az ígéretet tette, hogy
ott templomot épít. A z ígéret foganatosítására ígéretet tevő
fölszólittatott s remélhető, hogy az ígéret meg is valósul. A
p.-k a m a r á s i egyházközségnek papilak, iskolaház építésére
br. K e m é n y G y u l a , paironus aa. kétezer frtot, az Ig.-
Tanács hasonlóképpen annyit adott i 1/2 % fizetése mellett
s igy az építkezés itt is kezdetét veheti. A búzái egy­
házközségnek mit. B a k ó K á r o l y , ottani nagybirtokos öt
drb. ötven frtos kékesi takarékpénztári részvényt ajándékozott.
(Vége következik.)
Külföldi egyházi szemle.
Géniben tudvalevőleg két theologiai intézet van egy és
ugyanazon egyetemmel kapcsolatba hozva. Egyik az állami,
a másik a Faculté de T Eglise libre. Az állami intézet nagy appa­
rátussal van berendezve s hallgatóinak száma az idén mégis csak
negyvenöt, mig a másik, melynek nagy erőfeszítéssel kell küz­
denie, szintén annyira vitte, hogy ezt a számot ő is megközelíti,
lévén az idén negyvenkét hallgatója, kik nagy részben franciák,
és valdensek. A z állami intézet hallgatóinak száma különben
abnormis körülmény, mert azóta, hogy a szabad egyház fa­
kultását megnyitották, folytonosan elenyésző csekély számú
volt hallgatóinak serge és már volt úgy, hogy csak egy-két
tanuló lézengett benne. De, bár ez igy van, még sem késnek
a liberálisok a mostani kedvező körülményt a maguk javára
magyarázni. Ám, magyarázzák. Azért, mégse lesz soha az ő
theologiájuknak jövője, mert az csak pusztítani, szétszedni tud,
de építeni soha.
 210. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Angliában Spurgeon utódává fiát, Tamást választották
meg a Tabernakulum papjává. Ezt azért említjük föl, mert
éppen ez a tény az oka, hogy a Spurgeon gyülekezetében,
ha ugyan ezt a szót szabad alkalmazni a körülötte Össze-
gyültekre, ez idó' szerint, igen nagy visszavonás ütötte föl fe­
jét. Ú gy is látszik, hogy ez a gyülekezet egészen meg fog
semmisülni. Már is két nagy táborra oszlott szét, melyek éle­
sen elkülönítették m agukat: a müveitekére, kik dr. Piersont
akarták és a tömegére, mely Spurgeon Tamást tényleg meg
is választotta. És Angliában, ha a papválasztás körül nincs
teljes egyetértés, ennek nem az a következménye van, mint
nálunk. Ott nem ismeretes az, hogy gyakran éppen azokkal
fog kezet a megválasztott pap, kik annak előtte kigyót-békát
kiáltottak rá, viszont azokat semmibe sem veszi, kik tulaj­
donképpen megválasztották. Ott egy-egy ilyen tény felforgatja
az egyházat, mert pap és választók életre-halálra szövetséget
Ígértek és tartanak egymással. Nagy ritkán történik, hogy az
ellentétek elsimulnak, de ez is inkább kiengesztelődés és a
kisebbség beolvadása. Innen van, hogy Angliában mindig
egyhangúlag igyekeznek a pap választást megejteni. Minden
esetre, kár lenne azonban, ha a világhirü Spurgeon-gyüleke-
zet feloszlanék, de azt hisszük, hogy mégis nem lenne valami
nagyobb veszedelem. A kik olyan lelkesedéssel gyűltek össze
hajdanában Spurgeon mellé, egyedül az ige hallása kedvéért,
egyedül a Krisztus követéséért, azokban nem alhatik el a lel­
kesedés lángja, sőt más módon is föl fog lobogni. És ez
elég eredmény lesz. Ha nálunk is hasonló lelkesedés vezetné
a népet egy-egy paphoz, ki tudná megmérni, mily hatása lenne
ennek a fiakra, sőt az unokák unokáira?
$ akkor aligha élte volna le emberekkel földünk azt a pár
Egyedül Északamerika az a föld, mely talán még soha
T Á R C A.
A szék ely-u dvarhelyi ref. kollégium törté­
nete 1876-tól 1893-ig.
(Felolvastatott az erdélyi ev. ref. kollégiumok tanárainak 1893. május
15, 16 és 17-ik napjain Sz.-Udvarhelytt tartott rendes értekezletén.)
(F olytatás.)
III.
Most már lássuk az építkezést és a felszereléseket.
A kollegium-épület megújításának és megbővitésének
gondolata e század elejétől fogva gyakran foglalkoztatta az
elöljáróságot, mert az 1 7 7 1 . és 1772-b e n készült épület, a
tanulók számához képest, igen szűknek bizonyult, nem is te­
kintve azt, hogy a múlt századbeli iskolaépület második eme­
letét úgynevezett padlás-szobák pótolták kicsiny ablakokkal,
alkalmatlan, szűk feljáróval és folyosóval. Hiányoztak a vi­
lágos, tágas és jól szellőztethető osztálytermek, lakószobák,
de még a tanszertárak berendezésére sem akadt, a könyv­
tárakat kivéve, célszerű helyiség. A régi épületnek földszintje
és első emeleti része szilárd volt ugyan, de boltíves szobái
kissé törpék és sötétek valának. Pedig, mindenik erdélyrészi
kollégium, mint benlakásos intézet, s igy az udvarhelyi is,
annyi tanulót volt kénytelen az együttlakásba fölvenni, a szintén meggyőződött. Elhatározta tehát az elöljáróság, hogy a
hány csak jelentkezett, mert a távol lakó szülők, a kik gyer­
mekeik előmenetelét, sikeres tanulását csak igy remélhették,
megnyugvást másképpen nem találtak volna. A 48-iki sza­
badságharc után, a hatvanas években, alkotmányos életünk
2 6 . szám.
sem cáfolta meg magát. Másutt soha sem lehet tudni, mi
lesz a vége egy-egy mozgalomnak, különösen annak, mely
az együtt gondolkozók egyesítésére igyekszik. Itt igen. Itt min­
denki kiszámíthatja előre, hogy az ilyenből soha sem lesz
semmi. Pedig egyik törekvés a másikat éri. És ezért egyik
bukás is a másikat. Közelebbről a német és a holland re­
formátusok egyesítését akarták megvalósítani a buzgóbbak,
kik már annyi faját és módját kisérlették meg a különféle
egyesítéseknek. Természetesen, teljes kudarccal. És nem kis-
sebb okért, mint nehány betüértj vagy mondjuk, egy kon-
íesszionáiis könyvért. A hollandok is ragaszkodtak a dor-
drechti zsinathoz, a németek sem adtak fel semmit ősi jo ­
gaikból, melyeket különben az idő már régen semmivé tett.
Küzdöttek azért, hogy a betűk hosszabb, szárnak legyennek-e
vagy rövidebbek ? Mintha csak tőlünk magyaroktól tanulták
volna el azt a mesterséget. És nem lett a mozgalombúi semmi.
Mint nem lesz nálunk sem soha semmiféle olyan törekvés­
ből, mely egyedül lehet létalapja minden fizikai és ethikai
életnek. Vájjon, századunkban a kor lett már irányadó, vagy
pedig benne csak a kicsinyes emberek ? Az a kor, mely húsz
századdal ezelőtt éppen olyan volt, mint lesz húsz század
múlva, mely megadta ugyan a maga vezérlő gondolatait, de
aztán, ámbár ritkán, nem olyan embereket hozzá, kik azo­
kat meg ne értették volna; mely éppen ezért nem arra van
hivatva, hogy mindenben érvényesítse magát ? Azok a kicsi­
nyes emberek, kik miatt utóvégre saját magunkat sem tud-
nók ? S ha egyik, vagy másik : a kik emberek, már nem szá­
mítanak? Még csak az a jó, hogy nem mindig voltak ilyen
állapotok, mint akár Északamerikában, akár nálunk, mert
ezer évet, a miről tudomásunk van.
újabb föllendülésével, Ötöd félszázra ment évenkint a tanít­
ványok szám a; ebből háromszáznál több lakott benn az is­
kolában, testvériesen megférve a zsúfolásig töltött lakszobákban.
A z építkezésre azonban kevés kilátás volt, hiszen, még
sokan emlékszünk azon tervezgetésre, mely oda lyukadt volna
ki, hogy a kollégiumunk háztartásában állandónak vélt de­
ficit miatt, iSSo -on kezdodoleg, az összes állandó és ideig­
lenes tanerők, valamint az iskolai tisztviselők évi fizetésé­
nek mintegy tiz százalékát elvonják. Ez a sajtóban is meg­
vitatott terv azonban még 1880-ban, megvalósulása előtt,
visszavonatott. Ekkor a fekvőségekre kikölcsönzött tőkék után
egy százalék kezelési költség szedését határozván el az elöl­
járóság és a közalap némely terheit más alapokkal arányo­
sabban megosztván, a deficit végleg megszűnt. Sőt már 1 S S 1 .
éven kezdve, az alapok évi fölöslegéből tőkésíthettek is,
úgy, hogy évről-évre hova-tovább mind kedvezőbb eredmény­
nyel záródtak le a számadások. A régi épület roskatag, sőt
egyenesen életveszélyes volta arról győzte meg az elöljáró­
ságot, hogy az építést tovább halasztani, nem lehet (miről
dr. Szász Béla, igazgató-tanácsos, mint a javító érettség-vizs­
gálatra iskolánkhoz kinevezett kormányképviselő, 1 8 8 5 . végén
tőkepénzek közelebbről kifejlődött s állandónak mutatkozó évi
fölöslegeiből az építést végrehajtja s ilyen értelemben indokolt
fölterjesztést küldött az Igazgató-Tanácshoz. Eleinte huszonöt-
ezer írttal fölépithetőnek vélték a második emeletet, azon-
 2 6. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
bán később, mikor a költségszámítás megtörtént, kitűnt, hogy
legalább harminchatezer frtba belekerül. De ez a számítás
sem vált be teljesen, mert kerek számban 4 5,0 0 0 frtot köl­
töttünk, ide értve a tanári lakásokon eszközölt némi javítá­
sokat is, az új emeletre, az új klozettre és az épület átala­
kítására, mit eleinte a közalap fedezett, de később az ösz-
szes alapok közt osztottunk meg tőkeösszegük arányában.
A régi épület átalakításának és megbővitésének tervét
Kovács Gábor kir. mérnök, mint iskolánk egykori növen­
déke, készítette el akképpen, hogy az elöljáróság óhajának
megfelelően, a szomszéd tanári lakra is, mely a kollégium­
épülettel akkor is szorosan összefüggött, rakjanak az iskolá­
val kapcsolatba hozandó új emeletet, egyfelől a szimmetria
kedvéért, másfelől, hátul az udvaron összeroskadt földszinti
épület szobáinak pótlása végett. Az építkezésnek két év alatt
kellett e terv szerint megtörténnie, a szükséges átalakítások­
kal együtt. Kezdetben arra gondoltak az Igazgató-Tanácsban
is, hogy a kollégium pénztárnokának, ki az építéshez jól ér­
tett s e téren bő tapasztalatokkal rendelkezett, személyes fel­
ügyelete és vezetése alatt házilag elvégezhető lesz az iskola
kiépítése, azonban az elöljáróság a nyolcvan éves és egyre
betegeskedő id. Kovács Domokos pénztárnokot nem akarta
ezzel terhelni, hanem, Gyárfás Domokos főgondnok indítvá­
nyára. kimondotta, hogy nyilvános pályázat utján fogja tervét
végrehajtani. A kőmives és ácsmunkák végzésével a seges­
vári Létz-testvérek bízattak meg. A z asztalos, lakatos és bá­
dogos munkát Gyertyánffy Gábor, könyvkereskedő és vállal­
kozó, az üvegezést a helybeli Szongott-féle kereskedőcég vál­
lalta és végeztette el.
1 8 8 6. tavaszán a kapunál és a hátsó jobb szögleten
(a mostani helyén) a régi szűk feljárók átalakításához fog­
tak, a mi szerencsésen sikerült is; ezzel egyidejűleg az épület
éjszaknyugati sarkán, melynek közelébe a klozet-et kellett
építeni és a folyosókkal össze is kötni, egészen új funda­
mentumot és uj falakat raktak, mivel a régi alapzat nem
látszott elég szilárdnak. Ezzel a munkával júniusra elkészül­
tek, úgy, hogy a junius 10-ikén befejezett i S 8 5/6. tanév vé­
gétől a szeptember 29-ikén megnyitott i S S 6/7. iskolai esz­
tendő kezdetéig eltelt négy hónap alatt az új második eme­
let teljesen elkészült és fedelet is kapott, októberben már
a tantermekül használt új szobákban a tanítást meg is kez­
dettük. A felső emelet, utca és a papilakás felöli részén, négy
közfal négy szobában elhagyatott, hogy igy nehány tágasabb
helyiséget nyerjünk ; egyebütt falra falat raktak. A régi dísz­
teremből a természettudományi terem, mely rajztanitásra is
be van rendezve, és a természetrajzi s vegytani szertár két
szobája keletkezett két közfal építése által.
(Folytatása következik.) Q ö n c i L a j o s .
Különfélék.
Figyelmeztetés és szives kérelem .
Az első félesztendő lejárt. Megcsináltuk a számadást
a szellemi és anyagi oldalon. Amazon találtunk igyekezetei,
törekvést, hogy Lapunk megfeleljen a jogos igényeknek. Ü gy
hisszük, hogy nem maradtunk e félévben sem alúl az iro­
dalmi színvonalon, holott havi pályadijaink kitűzésével fokoztuk
a munka-kedvet, mely egy nehány igen szép dolgot eredménye­
zett. Különben, ezt Ítéljék meg olvasóink.
Hanem, az anyagi oldalon gyengécskén állunk. Egyhá­
zainknak még fele sem küldte be ez ideig tartozását. És ha
azt mondjuk, hogy ez a részvétlenség nem csak nem buzdító,
2 ; I.
de éppen lehangoló felelet a mi önzetlen törekvésünkre: ezt
igen könnyen megértheti mindenki.
Figyelmeztetjük azért az illetőket, hogy adósnak lenni,
és maradni, gondoljuk, nem tartozik sem a keresztyén eré­
nyekhez ; sem nem bizonyíték amaz irányban, hogy Lapunk
fennálljon, fejlődjék, és virágozzék. Azért, szívesen felkérem
az illetőket, hogy tartozásaikat törleszteni, előfizetésüket be­
küldeni szíveskedjenek.
Kolozsvárit, június 27. 1 8 9 3 . Szász Gerő.
= Júniusban csak két cikkelyünk pályázik : « 0 z-
vegy-árvai alapjaink összpontosítása érde­
k é b e n», és « Ö r s z á g o s g y á m - és n y u g d í j - i n t é z e t » .
Szívesen kérjük olvasóinkat, hogy e két cikkely közüL
valamelyikre szavazatukat július 10-ig beküldeni szíveskedjenek.
Lapunkat hétszáz példányban küldjük szét. Ebből a szám­
ból rendesen szavaz tiz-húsz. Mindig ugyanazok. Ezeket a
legmélyebb tisztelettel illetjük. E tiszteletet mikor adhatjuk
meg legalább száznak ? Kérünk, szavazzatok. Van ebben va­
lami, a mit alkalom-szerüleg elmondunk. Kérünk, szavazzatok.
= A gr. Kuun Kocsárd kilencvenedik születésének
jubileuma igazi pompával, mert a tisztelő, a hálás szivek ra­
gyogó pompájával folyt le folyó hó 25-én, Szászvároson, a hol
fű, fa, virág, a havasi patakok folyása, a levegőég, az emberek,
minden az ő nagy nevének dicsőítésével volt, van, és lesz
telve az időknek végéig. Minő felséges tárgy a gondolkozásra,
íme, egy ember, a ki életében megérte halhatatlanságát, és
ezt mindenki látja, tudja, hirdeti, egyedül ő, ő egyedül nem
tudja, nem érzi, szerényen elhárintja magától, és a ki feje­
delmeket megillető áldozatokat hozott, többet, mindenét egyhá­
zának, hazájának, és a humanizmusnak áldozta: panaszba tör ki,
hogy nem tehetett többet; földi dúsgazdagságát szent célokért
oda dobja az utolsó fillérig, és dúsgazdagnak vallja magát
azoknak barátsága, szeretete által, kikért egy életen keresztül
dolgozott, fáradott, és boldogságát az a remény zománcozza
be, hogy jonek utána mások, kik ugyanazon célokért többet
tehetnek, mint a mennyit ő tett. É s mikor ezeket meleg hangon,
klasszikus formában elmondta köszöneté jeléül a nála meg­
jelent küldöttségek előtt, egyetlen egy szem sem maradt szára­
zon, mindnyájan sirtunk, szivünkben egyetlen egy érzés ke­
reste a megnyilatkozás hangját, mely nem lehetett más, mint e z :
« E c c e h o m o ! » Valóban, büszke lehet az a nemzet, mely ilyen
férfiakat ád a világnak követendő például; és örök élete kell
hogy legyen annak a nemzetnek, mely igy meg tudja becsülni
nagy embereit. Az innepély részleteinek halvány elbeszélésével
csak az egésznek összhatását csökkentenők. K i irta le valaha
méltóan egy fényes júniusi napnak ragyogó áldását r Ennek
a napnak bűbájos fénye kis érje gróf Kuun Kocsárd hátra
levő életének esztendeit; ennek a napnak fénye világítson
be a jövendő nemzedékek szivébe, leikébe; ez a nap aztán a
Józsué megállított napja lesz, melynek omló sugaraitól nem
csak megtermékenyül, de mindörökké fog élni Kanaán, mi
szép hazánk, Magyarország.
= Az egyházkerületnek Szászvároson megjelent
küldötteit a szívességnek és meleg vendég-látásnak minden
jeleivel fogadták. Természetesen, hogy legelső sorban veze­
tőnk, főtiszt. Szász Domokos, püspök aa. személye iránt nyil­
vánult. A jubileumi inneplés után, tisztelegtek nála a szász­
városi kollégium tanárkara, a presbitérium, a vajdahunyadi
egyházmegye papjai és még hosszú sora azoknak, kik elis­
meréssel viseltetnek a szakadatlan munka, és fáradságot nem
ismerő kötelesség-teljesítés iránt. Főtiszt, püspök aa. leköte­
lező szívességgel viszonozta az iránta tanúsított szeretetnek
jeleit és e tekintetben is e szép nap szép napja lett az egy­
házkerületnek is, melynek élete a legszorosabban függ össze
a nemzeti hagyományokkal és a magyar nemzet áspirációival.
= Lapunk egyik buzgó és lelkes tudósítója ér­
tesít, hogy a sepsi-szt. györgyi Mikó-kollegiuroban az ének
és zenevizsgálat ez évben is nem csak kielégítő, de meglepő
sikerrel folyt le, melynek érdeme előbb sepsi-szt.-királyi, most
 212. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
már vajda-szt-iványi pap, Benedek Árpád elvitathatatlan ér­
deme. A z ifjúság, a szülők, és az egész közönség «falrengető»
tapsai és éljenzései, sőt könnyei voltak a jutalom és búcsúnak
hangjai, melyekkel visszavárják az új egyházába távozó vallás-, és
ének-, zenetanitót. Szivesen gratulálunk a szép sikernek úgy
a kollégium, mint a tanító érdekében. A z bizonyos, hogy ez
a dolog is megköveteli a maga emberét. É s ha olyan em­
ber van, ha van, azt meg kell becsülni. Ha lehet, mi szive­
sen beleegyezünk, hogy Benedek Árpád aa. visszakerüljen
Sepsi-Szt.-Györgyre, de a mig az megtörténhetnék, óhajtjuk,
hogy Vajda-Szt.-Iványon is értékesítse, papi hivatásának tel­
jesítése mellett, zene, ének-tanitói képességeit.
= Csongrády Kálmán, a n -szebeni egyházmegye
H IV A T A
1489-1893. KÖ RLEVÉL,
E m ke-segélyben részesü lő t. p a p és tanító a a ih o z,
és a z érd ek elt nt. E sp e i'e s a a ih o z .
A z Erdélyrészi Magyar Közmivelődési Egyesület meg­
keresése folytán, beleegyezvén Igazgató-Tanácsunk abba, hogy
a szerződésileg harminckét évre nem biztosított, s igy a tőke­
szerzés 'kötelezettségének alá nem vetett Emke-segélyek az
1 8 9 4 évi január i-tol kezdó'dőleg, nem Igazgató-Tanácsunk
útján, hanem az Emke megyei fiók-választmányai útján kézbe-
sittessenek az illető segélyezetteknek, szükségesnek tartjuk, az
ily segélyek kiszolgáltatására vonatkozólag készített, és Igaz­
gató-Tanácsunk által elfogadott szabályzatot az alábbiakban
közzétenni.
1. Felekezeti segélyeket az Emke mindig az illetékes
egyházi főhatóság hozzájáruló nyilatkozata alapján szavaz meg.
2. A megszavazott segély-összeget a segélyezett tanító,
vagy lelkész kezéhez az illető Emke fiók-választmány útján szol­
gáltatja ki az egyesület, és erről az egyházi főhatóságot értesíti.
3. Több évre nyújtott összeg megszavazásáról tudomás-
..yétel és megfelelő intézkedés végett csak a megszavazás alkal­
mával értesíti az egyesület az egyházi főhatóságot, azután csak
az esedékes összeg idonkinti elküldéséről tudósítja.
4. A segélyezett tanító, vagy pap az összeg átvételét
Írásban igazolni tartozik.
5. A fiók-választmány a segélyezett tanító, vagy lelkész
Emke-szempontbúl vett működése iránt való kifogásait az Igaz­
gató-Választmány közvetítésével az egyházi főhatóság útján
érvényesíti, és a netalán fölmerült nehézségek ez úton orvo­
so ltalak .
E z alapon tehát fölhívjuk a szóban forgó segélyt-élvező
t. pap és tanító aait, névszerint, a borbereki, gogáni, harii.
maros-szent-királyi, récsei, n.-buni és boldogfalvi tanítókat, nem
különben, a harói, hosdáti és n.-rápolti munka-tanitónőket, és
küküllovári t. körlelkész aát, hogy Emke-segélyeik fölvételénél
a fenti szabályzathoz alkalmazkodni, tartsák kötelességüknek.
Nagytiszt. Esperes aait. pedig felhívjuk, hogy a segélyek fölvé­
telénél közbejámi, s az esetleg fölmerülendő nehézségek meg­
szüntetése végett, hatóságunkhoz mindannyiszor jelentést tenni,
szíveskedjenek.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsának, K o ­
lozsvárit, 1 8 9 3 . junius 1 8-án tartott üléséből.
M á rk u s J á n o s , D r . K o lo s v á r i S á n d o r,
titkár. --------- elnök-helyettes.
6 3 1-18 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a sepsi egyház­
megyébe kebelezett k ö k ö s i IV-ed oszt. egyházközség papi
állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : gazdasági épületekkel ellátott tisztességes
lakáson kívül, egyházhatósági becslés szerint, 4 1 1 frt. 70 kr.
értékű kepe, kanonika porció s pénzjövedelem. E javadalom­
nak igen öreg, nyugalmazott lelkész halála utánra 500 frtra
leendő fölemelése dijlevélileg van biztosítva.
A megválasztandó lelkész köteles, a Rikán belőli ref.
Özvegy-árvái gyámintézetnek tagja lenni s annak pénztárába
foglalóul egy évi fizetésének 1j B részét befizetni.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
26. szám.
algondnoka, folyó hó 20-án, életének 58-ik évében, meghalt.
Szivünkből igaz részvéttel adunk hangot e derék férfiúnak
elvesztése felett, ki a maga körében mindig igaznak találtatott.
Családjának vigasztalást kérünk az istentől; és hozzá hasonló
bajnokokat a közügynek. Nyugodjék csendesen !
= Fejér György is meghalt ! Szilágy-Főkereszturi
lelkész volt. Nagy dolgokat nem vitt végbe. Millióknak szeme
nem függött rajta. Egyszerű pap volt. Egyszerű, igaz, puritán.
1 860-ban szentelték föl e Lapok szerkesztőjével együtt Bonyhán.
S
a napoknak, az ifjúság megszentelt emlékeinek köny-
yászoljuk a jó embert, a hű baráti.t, a negyvennyolcas
^ és kötelesség-tudó papot. Özvegyének, gyermekeinek,
V§&vüftk^eljességéből kivánunk vigasztalást, enyhületet.
R ÉSZ.
Pályázati határnap julius 1 5 . Folyamodványok nt. Zú­
gom Pál, esperes aához, Nagy-Borosnyóra, küldendők.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . junius 2 7. S z á s z D om okos ,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
7 2 3 - 1 S93. M E G H ÍV Ó .
A kolozs-kalotai ev. ref. egyházmegye folyó év július
16-án BánfFy-Hunyadon tartandó közgyűlésére annas tagjait
tisztelettel meghívom.
Ezen közgyűlés főbb tá rgyai: 1. Esperesi jelentés. 2. Fel­
sőbb-hatósági leiratok tárgyalása. 3. Jegyzői jelentés az egyház-
megyei tanács évi működéséről. 4. Pénztárnoki jelentés az egy­
házmegyei özvegy-árvái és közpénztár 1892-ik évi állásáról.
5. Tanügyi előadói jelentés. 6. A lemondás folytán megüre­
sedett pénztárnoki állásra, valamint egy egyházmegyei bíró­
ságra, és házassági törvényszéki tagságra való választás. 7. Eset­
leges indítványok, kérések, és előterjesztések tárgyalása.
A közgyűlést megelőző napon, július 15-én, házassági
törvényszéket tartok. Fölkérem az ügyvéd urakat, hogy pe
reikkel készen álljanak; a tiszteletes urakat pedig, hogy váló
híveiket figyelmeztessék a kellő lépések megtételére.
Július 15-én, d. u. 3 órakor. Papi Értekezlet lesz.
A közgyűlés első napján egyházi beszédet tiszt. Szilágyi
László, györgyfalvi lelkész fog tartani.
Gyalu, 1 S 9 3 . június 19. D e é si G yu la ,
______ evang. reform, esperes.
34S-1S93. M EG H ÍV Ó .
Van szerencsém, gyula fehérvári egyházmegyém nt. köz­
gyűlését folyó évi július 1 1 -én, d. e. 9 órára, Gyula-Fehérvárra,
tisztelettel egybehívni, melyre közgyűlésünk minden illetékes
m. és tt. tagját ezennel meghívom. Tárgysorozat: 1. Esperesi
megnyitó. 2. Az újonnan választott képviselők igazolása, és a
\özgyűlés megalakulása. 3. Esperesi jelentés az idei vizitációrúl.
4»- Jegyző aának jelentése az egyházmegyei tanács múlt évi
működéséről. 5. A z abrudbányai új tanító fölesketése. 6. Az egy-
zmegyei papi özvegy-árvái gyámintézet megerősített alap­
szabályainak kihirdetése. 7. A kolozsvári theologiai, és a deb­
receni filozófiai fakultások számára teendő alapítványok ügye.
8. Jegyző aa. előterjesztése a2 országos közalapról. 9. Szám­
vevő afia. előterjesztése az egyházmegyei közpénztárról. 10.
Egyéb, addig felmerülhető ügyek és indítványok.
A gyula-fehérvári ev.ref. egyházmegye esperesi hivatalától.
Vaj ásd, 1 8 9 3 . junius 24. Tókos S á n d o r ,
evang. reform, esperes.
577- 1893- M EG H ÍV Ó .
A küküllői ev. ref. egyházmegye, f. évi julius 11-én
reggeli 9 órán kezdve, D -Szt.-Mártonban, a szokott helyen,
házassági törvényszéki ülést fog tartani, melyre a t. bírákat,
és érdekelt feleket, van szerencsém, hivatalosan meghívni. Az
ügyvéd urakat fölkérem, hogy váló pereiket szereljék föl,
mert fölszereletlen pereket tárgyalás alá nem bocsátók.
V.-Gálfalva, 1 8 9 3 . junius 22. K o v á c s E le k ,
evang. reform esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXIII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Julius 6.
M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .
■ Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, télévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
A valódi szükség.
Pár évvel ez előtt történt, hogy egyházi bel-
életünkben egy már élő eszme megtestesítésének
kérdése kerülvén szőnyegre, a mithologiai Aeolus
kibocsátotta fiait, és támasztott nagy vihart. A ke­
rületi közgyűlésre összegyűlt képviselők arcán,hang­
ján meglátszott a belső forrongás kinyomata. Bel-
Farkas-utca zsongott:«a theologia marad Enyeden;
minden marad a régi állapotok mellett.»
E harcpárttal szemben állott a cselekvés pártja,
erős elhatározással, hogy a vihart kiállja, s ha isten
segíti, győzelemre juttatja az eszmét, melyből egy
szebb tavasz gerjedelme fakad e bérces Erdély
magyar protestáns lakóinak hitélete mezején.
Az ütközet megtörtént, és az apróbb csatá­
rozások zaja lecsöndesült. Mint a kikelet langyos
szellője munkára hívja a nagy természetet, ehhez
hasonlóan jelent meg újabban egyetemes zsina­
tunk lelhivása önkintes adakozásra egy a deb­
receni főiskolával kapcsolatban álló teljes bölcsé­
szeti kar, mint tanárképző intézet, és egy, esetleg
a kolozsvári tudomány-egyetemmel is kapcsolatba
hozható evang. református theologiai kar felállítása
érdekében. Én a felhívást összegében lelkes párto­
lásra nagyon is méltónak tartom ; sőt, a siker elé is
lelkesült bizalommal nézek, éppen ezért megenged­
hetőnek vélem, ha speciális helyi tekintetekből, ez
alkalommal egymagában a Kolozsvárit létesítendő
theologiai karról kívánok szólani.
Mióta ember van a földön, és az embereknek
hagyományos szokásai vannak, ha egy újabb eszme
vettetett föl, mely a régit alterálta, mindig harc fejlő­
dött ki. Pedig a haladás az emberi élet célja, hiva­
tása. De, én úgy tapasztaltam, hogy ez igy van
j ó l ; mert, a vita tisztázza az eszméket, és igy a jó
ügy a. győzelemnél biztosabb alapokat nyer.
A felvetett eszme kiállotta a tűzpróbát; most
tisztán, mint a szinarany, várja érvényre juttatását.
A felhívás előttünk fekszik. Attól, hogy az eszme
27. szám.
Szerk esztő ség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők : Kűlmagyarutca 9 . sz.
testet öltsön, csak nehány ezer forint évi szük­
séglet fedezése választ el. Oly szépen, oly meg­
győző érvekkel van megírva a felhívás, hogy annak
ellentállani, kiben protestáns öntudat van, aligha tud.
Itt az ideje tehát, hogy a szóharcot, cselekvés
váltsa fel. Itt az ideje, hogy az elv, mely szükséges­
nek ismertetett fel, testet öltsön.
De, miért is kell nekünk Kolozsvárra hozni
a theologiai akadémiát ? Nincsenek más szüksé­
geink, melyek elsőrendű megoldásra várnak r A fe­
lelet egyszerű. Ez alkonyodó század, melyben élünk,
a nagyszabású alkotások korszaka. Ma, a haladás
egyedüli biztos forrása: az egyesitett erő. Ma, va­
lamint az ipar és kereskedelem terén, szintúgy a
tudomány összes ágaiban is az erő-kifejtés alapja:
a társulás, egyesülés.
Régen, mikor a vasút, táviró, sajtó nem ál­
lottak úgy rendelkezésre, a pártikuláris tendencia
érvényesült. Minden téren, mondhatni, a tudomány
terén is, első sorban a helyi érdekek tartattak szem
előtt. Akkor, mindenik felsőbb iskolánknak, megvolt
theologiai akadémiája, egy-két tanerővel, és képzett
vidékenkint papokat. Akkor, és azon viszonyok kö­
zött, jól volt ez úgy. A vidék ifjúsága együtt növel-
tetett, és később az életben az életnek együtt mun­
kálkodott.
De, negyvennyolcán innen mindinkább meg­
változtak a viszonyok ; újkor küszöbére léptünk,
hol a jelszó az erőkifejtés. A nemzeti életpezsdiilése,
mint nyüzsgő hangyabolyt, találja nemzetünket,
ekkor egyházkerületünk őrállói is összpontosították
a theologiát Enyeden. Ennek meg lett áldásos ha­
tása, mert hazarészünk papnövendékei, kitűnő szak­
erők vezetése mellett, együtt, ugyanazon viszonyok
között nyervén kiképeztetésüket: az összműködés-
ben a papi pályán nagyobb lett az összhang.
Azonban, a hatalmas lépésekkel előre törő
korszellem, erdélyi részünkben is Kolozsvárt je ­
lölte ki ama helyül, hol azok, kik a szellemi köz­
pályákon működni hivatottak lesznek, a képzés
 214- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 27. szám.

magasabb hívatásu műhelyeiben összpontosuljanak, lása méltóságát, hogy ő sehol se legyen utolsó;
és innen, mint a napból a sugarak, áradjanak ki a egy szóval, azt az erőt, mely az egyént, mint valódi
nagy társadalomba hatni, működni. embert az akadályok legyőzésére képesíti és er­
Evekkel előzőleg volt Kolozsvárit egy angol kölcsileg függetlenné teszi.
tudós, ki azt mondotta: Kolozsvár Erdély Athénje. E nemes önbizalmat és ehhez az érintkezésnél
Igazat mondott, mert az is, és mindinkább azzá a könnyed készséget, a szükebb kör nem adhatja
kell hogy legyen meg; ez az élet útmutatása. Ennek számbavétele
Ama vezérférfiak tehát, kik akadémiánknak jelölte ki a teendők rendjét. Mert, bebizonyult tény,
helyét Kolozsvártt előkészítik, meg vagyok győ­ hogy a verseny, az erő-összemérés: fejleszt, serkent
ződve, hogy távol minden személyes ámbiciótúl, és vezet.
és tendenciától, egyedül a kor intő szavát meg­ Az pedig, hogy a pap-növendékre kimondjuk,
értve, annak kívánnak eleget tenni. hogy neki elég, ha tudja a theologiát: ez már szűk
látó körre mutat. Avagy, a papnak,ki valláserkölcsi
Mert, átlátták, hogy theologus iíjaink, bár
örök elveket hirdetni, és ezzel ellentétes bűnt osto­
szakképzettségben megállják helyüket; de, szükebb
rozni, hivatott; ki a társadalom vérlüktetését kell
körben élve, mondhatni, helyhez kötve, nélkülözik
hogy ismerje, hogy a bajokat orvosolhassa tanács­
a szellem fejlődésének ama hatalmas ingerét, me­
csal, példával, részvéttel: nem kell-e ott mozognia,
lyet egy magasabb vonalon álló társadalmi és tudo­
hol a társadalom szív-ere nagyobb arányokban lük­
mányos gócpont, és az öszpontositott magasabb
tet; nem kell-e ott tanulnia, hol a nemzet ifjú­
növelő intézetek gyakorolnak az egyetemi fokon
ságának egy jó nagy része öszpontosul Avagy,
álló ifjak lelkére.
a mái korban, midőn a társadalom és az állam
Nélkülözik a más nézetű, hitü miveit, hogy
kezet fogva, arra törekesznek, hogy a nemzeti
úgy mondjam, tudományos egyénekkel való érint­
életet fentartó szellemi erő színvonalát mind ma­
kezést ; mert most tanáraik és a környezet, melyben
gasabb fokra emeljék: nem feltétlenül szükséges e,
élnek, csak pozitív, de nem egyszersmind negatív
hogy a protestáns pap alakja ez újuló társada­
irányban is veszik igénybe az ifjúságban élő erőket,
lomban is tiszteletet kiérdemlőleg kidomborodjék ?
így pedig, a bibliai elv: mindeneket megpróbál­
(Vége következik.)
jatok, és a mi jó, megtartsátok, praxis nélkül, nem
lehet húsokká, vérükké, s igy elég korán nem fej­
Jelentés,
lődhetnek ki önálló, céltudatos protestáns papi
« A h d lá d a t la n » p á ly a k e rd e sre beérkezett m üvekről.
individuumokká.
A ki átlapozta azt a kilenc pályamunkát, mely a fonti
A kurszus végezte után, csak nehánynak ked­
címen versenyre kelt, szomorúan kell hogy lemondjon óhaj­
vez a szerencse, hogy külföldön, vagy egy nagyobb tásárúi : vajha, egy valamire való művet találna köztük,
városban pótolhassa azt, a mit ez irányban nélkü­ a melyből megismerné valójában az ethikai életnek azt
löznie kellett. így, a nagyobb rész, midőn kilép az a jéglelkü fúriáját, melyet közönséges nyelven a háládatlan
életbe, a szélesebb látókört, a mi pedig a társa­ néven ismerünk. Nem kell szigorú mérték, sőt még enyhe
dalomban való működhetés fő-feltétele, nem vi­ elnézés sem, hogy inkább türelmünket lássuk nagynak,
mely az átolvasás alatt kitartott, mint ezeket a munkákat
heti magával.
olyanoknak, melyek ha egyebet nem kísérlettek volna is
Holott, a papnak igen nagy szüksége van meg, de legalább megértették volna, mi az a feladat,
azon erőre, hogy a társadalom által nyújtott se­ melyre vállalkozni kellett volna ? Csodálatos, hogy mennyi
gélyt, a maga tökéletesítésére felhasználni tudja, mindenről tárgyalnak e művek, és e közben mennyi min­
a nélkül, hogy üres cafrangot vegyen m agára; dent összebeszélnek a nélkül, hogy csak egyszer szeme közé
hogy a mások gondolatját, okoskodását, törekvését néznének a feladatnak, hogy csak egyszer dobnának oda
egy-két vonást, mely átvillámlanék az egésznek lényegén,
megfigyelje, de, ennek értékét itélőtehetsége mér­
világosságot gyújtana, és emelkedett nézőpontokat adna,
legén megmérni tudja; hogy a nyert ösztönzéseket hasonlóan a szerves élet életcsomójához, honnan belát­
elfogadja, de, mégis mindig meggyőződésbűi csele­ hatnék a velők megoszlását, a háládatlanság psychologiai
kedjék; hogy úgy az egyesekkel, mint az összessel analysisének azt a mélységét, mely annyira szükséges
rokonszenvezzen, de, érzelmeit ő irányítsa; hogy lenne egy ilyen kérdés megvilágításához.
Mit kellett volna adniok tulajdonképpen e műveknek ?
fogjon kezet embertársaival, de, mégis lelkiisme­
Felelet: egy rajzot, melynek színei meg voltak határozva
retére hallgasson; hogy erkölcsi önállóságát a tár­
már magában a pályakérdésben. E g y tanulmányt, melyben
sadalomtól való függéssel összhangba hozza; hogy több invenció legyen, és minél kevesebb reprodukció. M ély
becsülje embertársait, de, egyszersmind érezze ál­ lélektani ismeretet, erős megfigyelést, élő képzeteket, teli
 2j. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
vérü fogalmakat. A zt, mikor megelevenedik előttünk a
háládatlanság, és látjuk, halljuk, a mint tudja, érzi, a mint
összedönti saját magára a m aga feldúlt lelki világát, a fen-
tartó ethosz hiányának szörnyű ítélkezését. A rra lett volna
szükség, hogy átértsük, micsoda eltévelyedés ez a b ű n ;
milyen az a lény, melynek lelkében nincs egy pont, melyen
fészket rakna a tisztelet, a nemesség, melynek fejében nincs
egy agytekercs, hol meghúzná magát a hála, az odaadás,
az önfeláldozás, v a g y azok az igaz vonások, melyek örök
koloritját teszik az emberiségnek addig, mig bukni nem akar.
Nem példatár kellett, mert erre a história nem lett
volna elég. E g y példa kellett, egy universzália, mint a hogy
a középkorban mondották; a fogalom, a mint a m aga
plátói jelentésű alászállásában megvalósodik és alakot ölt.
Tartuffe egy személy, és benne ráismerünk minden fös­
vényre a ki volt, v a g y a ki e világon még lenni fog.
A név maga, ha ezer van is egymás mellé állítva, nem
magyaráz, mert csak felkölti a gondolat száz raját, de
nem mutat jelleget, mert minden hálátlan egyforma mérték­
ben ismétlése az elsőnek, va g y a másodiknak, mert minde-
niknek leikéből hiányzik az az erkölcsi élet, mely létalapját
tenné, s ebben őt magát, mint valódi ént.
A z lett volna a feladat megfejtése, ha oda állította
volna elénk valaki ezt az individuumot, sötét lelkének
elsülyedt fertőjével és rémes gyötrelmeivel, mint egy plasz­
tikus alakot, hogy megtapogathattuk volna, hogy meg­
undorodtunk volna, a mint láthatók lettek esze járásának
megbomlott kerekei, psychikai jellemének eltorzult vonásai,
az ethikával hadilábon álló kinövései. Szükségünk lett volna,
hogy lássuk, milyen az a szív, mely üressé lett, melynek tu­
lajdonosa a hiénától csak annyiban különbözik, a mennyiben
szörnyű terveit meg is tudja kovácsolni, egyéb iránt er­
kölcsi törvénye úgy nincs az egyiknek, mint a másiknak.
Szerettük volna, ha valaki a belső világ ama cso­
dálatos szövedékét mutatta volna fel, melybe nagyon nehéz,
sokszor lehetetlen, bepillantani, hol örök titkok maradnak
a megfigyelhető változások, a homályban végbemenő át­
alakulások, azok az elrejtett motívumok, melyekre egv-egy
szellő is hat, mint a pókhálókra, bontva-rontva, egy-egy
újabb kombinációnak, átalakulásnak adva helyet.
Nem külső tényezők kellettek, melyek minden esetre
hatással lehetnek egy-egy lelki világ kifejlésére, mert mindig
döntő erejűek, mert a közeg hatalma ellenállhatatlan. A mint
hogy eltagadni, nem lehet, hogy Olaszországban könnyebb
képfaragónak lenni, és Amerikában elgondolhatóbb,hanagy
feltalálók vannak. H ogy Angliában nehezebb heves vérü
természeteket találni, holott Itáliában a veronai történetek
naponkint ismétlődhetnek.
E s a pályázók, kivétel nélkül, mégis ebbe a hibába
estek. Igaz, hogy ez könnyebb eljárás, mert a mióta A ris ­
toteles az indukciót megalapította, a mióta Baco ennek
tudományát megszerkesztette, vagy mondjuk, a mióta csak
az emberek gondolkoznak, azóta ez eljárás mindig használ­
hatóbbnak mutatkozott, mert a nehezebb részek megfej­
tése, az elvonás, a dedukció, a synthezis mindig a hall­
gatókra van bízva, tessék nekik, saját maguknak meg­
alkotni a képet, melyet akarnak. Holott, ez az eljárás, ma­
gában véve, nem ér semmit. Mint nem ér az, ha a szabó csak
szétdarabolni tudja a posztót, de összevarrni soha. T udo­
mányosan véve a dolgot, és ezt alkalmazva a jelen esetre is,
215.
az ér valamit, ha nem a részek, nem az elemek, hanem
az a pont látható, melyek köré ezek csoportosulnak, mint a
csillagok az egyetlen nap köré.
Éppen ig y nem is fejlődés-ismertetés kellett, nem,
hogy miképpen áll elő a háládatlan lelki világa, hanem
eg y megadott eszmény konkrét analyzise, azoknak a voná­
soknak kiemelése, melyek csontvázát, gerincrendszerét teszik
a háládatlan psychikai emócióinak. Mert a háládatlanság
ethikai jellegű momentum ugyan, és ig y folytonosan alakul
és változik, de mert minden ethika alapját éppen a psy-
chologia teszi, tehát a lélektan szempontja alá esik, és ig y
egy be végzett, v a g y legalább is meghatározott tünemény
a háládatlanság a psychologiában felfordult és megtévesz­
tett irányú törvényeivel, mint a hogy az őrültségnek is
megvannak természetes törvényei, melyeket a lélektan
nagyon is vissza tud igaz alapjukra, a képzelődésre ve­
zetni. H a fejlődés-ismertetésre vállalkozott volna valaki,
ez oly mély értelmű igyekezés lett volna, mely túlhaladta
volna a kívánt mértéket.
Micsoda psychologiai rajz kellett ezek helyett ? A z a
psychologiai rajz, melyet jellem-analyzisnek nevezhetünk
a legérthetőbben. A háládatlannak éppen úgy megvan a
maga jelleme, mint a gonosztevőnek, v a g y az igaz ember­
nek; hiszen, a jellem még nem jelenti egyúttal az erköl­
csileg tiszta, és feddhetetlen jellemet. Először ezzel kellett
volna tisztába jönni. Először azt kellett volna tudni, mi
az a háládatlan önmagában véve, csak azután lehetett
volna kitérni arra, mily szörnyű átok ez azokra az em­
berekre, kik élő lelkiismeretét teszik a társadalomnak, és
maguk mellett még embertársaiknak is. E g y életrajzot
kellett vo ’na adni, ezt a szót használjuk, mert ez magában
foglalja az útánjárást, a kutatást, a tanulmányozást is.
A z a gyanitás, kutatás, finomítás, v a g y mondjuk, szim-
bolizálás kellett volna, mely mindennek okát kutatja, és
az eredménynyel beszámol. A z a szellemes essay, mely
összesége legyen a szubtilis észrevételeknek, a mélyen járó
megfigyelésnek. A z a törekvés, mely első sorban a «mert»
szót használja pazarul, és a melynek bőkezűsége egyszer­
smind a legnagyobb könnyedség és világosság. Minden
esetre nélkülözhetetlen lett volna bizonyos finomság a leg­
nehezebben érezhető érzelmek kifejezésében, kitűnő értés
a háládatlan szív boncolásához, ha igy merjük kifejezni
magunkat, pontos tudása annak, miképpen kell festeni
az ilyen szív nyugtalanságát, kétségbeesését, ama számos
forrongó érzelmet, melyeket csak az ismer igazán, a ki
képes megérinteni az emberi lélek legtitkosabb húrjait.
Csak ezekből lehetett volna aztán könnyen levezetni
a rajz elemeit, a színek különböző árnyalatait. íg y ma­
gától domborodott volna ki az a lény, kinél Shakespeare-rel
szólva, hiányzik a «milk of humán kindness», az a s z ív ,
mely csak a gyöngédségben érzi a szeretetnek végtelen
szükség-érzetét, melyre rögtön rámondhatjuk, hogy ez aligha
dicsekedhetik el, mint Cid, híres ötszáz barátjával. É s meg­
értettük volna azt is, hogy ez a jellem olyan, mint Latour
kréta-rajzai, melyekről az idő szárnya könynyen leseperte a
kréta port, melyeknek pusztulását Diderot e szavakkal jö ­
vendölte m eg: memento, quia pulvis esi Nem kellettek
volna ekkor negatív meghatározások sem, melyek a mi­
képpen ellent mondanak a logika szabályainak, úgy nincs
semmi helyes értelmük sem. Különben is, minden nem-
 216. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
positiv m eghatározásnál jo g g a l tehető fel a kérdés : vájjon,
miképpen merné lefesteni a hajnalt az, ki csak a nap nyu gtát
látta ? A ki a háláról beszél, m egm agyarázta-e m ég lélek­
tanilag a háládatlanságot, ha azt mondja nekünk: ennek
pedig ellenkezője a háládatlanság ? Leh etett volna különb­
séget tenni, kétségen kivül, a háládatlan és p sychologiai
pendentja között, felmutatván azokat, kik természetüknél
fo g va tiszták, annak születnek és a kiknek ártatlanságuk
feltétlenül biztos, kik éppen ezért ú g y járnak, mint A reth u sa
a tenger habjai felett és sértetlenek maradnak, mint az írás
iíjai a tűzkem encében: de, m égis az kellett volna, h o g y
a háládatlan rajza legyen a kiválóbb rész, ezt hozta volna
m agával az az értés, m ely mélyen szeret járni, m ely abból
a szempontbűi fogja fel ezt a jelenséget is, h o g y a dolgok
kérlelhetetlen igazsága mindig m egbosszulja m agát a lélek­
tani tünem ényekben is, az emberek körében is. É s ha tén y­
leg tisztába jöttünk lélektani rajzával, csakis íg y ism er­
hetjük m eg valójában a háládatlant, e féke-vesztett exisz-
tenciát, ki mint e g y hajótörést szenvedett, m ég ha a leg­
ügyesebb is, soha sem szabadul ki az elveszésből. Elem észti
saját m agát, saját ethikai fundamentumát, és ha egyszer
föltám ad benne ezek után az öntudat, nem lehet más, mint
egy im bolygó tollpehely, mert nem lehetséges, h o g y
saját m aga is kom olyan v e g y e m agát. í g y érthetjük meg,
h o gy a háládatlant soha sem kell büntetni külső eszkö­
zökkel ; h o g y a társadalom nak m égis igazsága van, ha
fel nem lázad ellene, s nem vetem edik o ly m egtorlásokra,
m ely ha durva lenne is, de m egérdem lett k ö vetk ezm én y;
h o g y nem teszi ezt, habár az általános közerkölcsiség elvei­
ben és tiszteletre legm éltóbb alapjában van m egsértve min­
den háládatlan embernél. Önkint következett volna az is,
h o g y e lélektani aberráció mért korbácsolja fel annyira
az em bertársak morális m eggyőződését, m ely a száza­
dok közm egegyezésén épült fel, s a m elynek alapját ke­
reshetjük bár az antropologizm usban, v a g y a m agátúl
jelentkező ethikai term észetben; de, egyet nem tagadhatunk
m eg tőle, h o g y ez, mint az erények Összesége, az emberi­
ségnek legszentebb költem énye. H o g y miért érzékenyek
annyira a jók, a tiszták e kiszám ithatatlan bűnnel szemben,
ők, kik az erényben feltétlenül megbíznak; érzékenyek, mint
a m im osa pudikő, m elynek virágai rögtön m ozgásba jőnek,
mintha félnének, ha valam i gonosz kéz közeledik feléjök.
É s ebből egym ás után szakadt volna ki az az ezernyi-ezer
apró szál, m elynek csodálatosan komplikált szövedéke a
háládatlanság észvesztett elfajulása. í g y m egérdemelte volna
e kérdés a tudom ányos foglalkozást is ; hiszen, m ikor a
francia akadém ia 16 7 1-b e n egym ásután tűzte ki a keresz­
tyén erények és bűnök analyzisét, s a pályakérdésben azok
m élyreható boncolgatását hangsúlyozta, a legkiválóbb filo­
zófusok csak azért fogtak hozzá a megfejtéshez, m ert ezt
m agukhoz nagyon is méltó foglalkozásnak tartották.
(Vége következik.)
Az egyházmegyékből.
A széki egyházmegyéből.
(Vége.)
Egyházmegyénkben, az őszi közgyűlés óta, két község
választott papot: Árpástó Mihálc Ákost, Borzás Sípos Gyu­
lát. Mindkét új paptársunkra sok teendő vár s derekasan kell
27. szám
hozzálátni a munkához, hogy virágzó állapotra jussanak a
gondjaikra bizott gyülekezetek. Új ének-vezér-tanitók : Ö. Fü­
zesen Dorogi Lajos, Bonchidán Tamás Károly, Feketelakon
Szentes Albert. Mind fiatal, tehetséges emberek, kiknek mű­
ködése elé bizalommal tekint egyházmegyénk. «Testületünk­
ből a halál, múlt év nov. 10-én, Gáspár Lajos, visai lelkészt
rabolta el. Egy becsületes, tiszta jellemű embert, egy jó pa­
pot, ki községében hiveinek valódi lelki atyja volt, veszítet­
tünk el benne, áldott legyen emlékezete!»
A csak igen röviden ismertetett jelentést mindvégig
figyelemmel hallgatta a közgyűlés minden tagja s annak elő­
terjesztéséért, esperes aa. iránti bizalmának és szeretetének
jegyzőkönyvi elismerésben adott kifejezést.
Azután kiküldetvén az algondnoki állásra kijelölő sza­
vazatok beszedésére Gál Elek és Simon Zsigmond aai. sze­
mélyében egy bizottság, Péter Antal, jegyző aa. olvasta föl
a tőle megszokott nagy gonddal és körültekintéssel készült
jelentést az egyházmegyei tanács múlt évi működéséről. E
szerint, az egyházmegyei tanács hat ülésben összesen 1 9 1
ügy-darabbal foglalkozott, a mi a megelőző évhez képest
79 drb. emelkedést mutat, dacára annak, hogy egyházme­
gyénk elcsatolás folytán hat egyházközséggel apadott. «A
munka-szaporulat legfőbb oka az egyházkerületi kölcsönpénz-
tár beállitásában és azon gyakorlatba vett eljárásban fekszik,
hogy kölcsönügyleteinek kötésével, az egyházmegyei hatóság
közvetitése a legtöbb esetben igénybe vétetik a nélkül azon­
ban, hogy a tanács tagjainak okozott munka, idővesztés és
összejövetellel járó költségeknek megtérítéséről gondoskodás
történnék.
A tanácsi jelentés számol be azzal is, hogy a múlt év
végén, illetőleg, ennek az elején foganatosíttatott az egyház­
kerületi és egyházmegyei képviselők választása. Egyházkerü-
leti képviselőkké br. B á n f f y K á z m ér, S c h i l l i n g Ot t ó
Újvári C. J ó z s e f , G y á r f á s A l b e r t és V á s á r h e l y i
B o l d i z s á r választattak meg. Az egyházmegyei képviselők
többnyire a régiek, újak gyanánt azonban G a á l E l e k , V a j n a
Károly, P é t e r i f y Gyula, Kiss Sándor stb szemé­
lyében igen buzgó s tenni kész képviselőket nyertünk. A
különböző segély-alapokbúl segélyezésre ajánltattak
az állami segélyre : Osváth Gyula, bacai lelkész, La­
katos László, botházi tanitó, továbbá Kudú és Baca egyház-
községek.
Országos közalapi segélyre : Gáspár Lajos visai, Gás­
pár Sámuel, szováthi lelkész, és a kudúi egyházközség.
A br. Baldácsi alapra: Seleh Sándor, szavai, id T ö ­
rök Károly, k.-iklandi ny. és ifj. Török Károly, árpástói ta­
nitó afiai. elemi csapás, vagy csekély fizetésre való tekin­
tettel kérték a segélyezést.
Felsorolni azokat az intézkedéseket, melyekről a leg­
nagyobb részi etess égg-U számol be a jelentés, szükségtelen­
nek tartom ; csak annyit említek meg, hogy az egyházmegyei
tanács minden egyes hozzá kerülő ügy elintézésében oly ta­
pintatosanjárt el, hogy intézkedései kifogás alá soha sem estek.
Közgyűlésünk az egyházmegyei tanácsnak, a jelentés
tudásul vétele mellett, sikeres munkálkodásáért meleg köszö­
netét szavaz.
T iz percre fölfüggesztetvén az ülés, annak letelte után,
a szavazatszedő bizottság jelentette, hogy az algondnoki ál­
lásra a következők jelöltettek: Schilling Ottó, egyházmegyei
tanácsbiró, N agy Lajos, egyházmegyei tanácsbiró és Felszeg ‘
 2j. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ádám egyházmegyei képviselő. Miután Gaál Gyula, algond-
nok aa. egyházmegyénk azon óhajtásának adott kifejezést,
hogy a jelöltek közűi a megtisztelő állásra Schilling Ottó
aát. ajánljuk a kerületnek megválasztásra, S i m o n Zsig-
mo n d , tanügyi előadó aa. olvasta föl jelentését. A jelentés
elég részletesen számol be az egyházmegye tanügyi állapo­
táról, de tanügyi előadó aa. ezen jelentéséből, mint a régeb­
biekből is arról győződtünk meg, hogy bizony ideje volt a
felekezeti iskolák segélyezéséről szóló állami törvény meg­
hozatalának, mert mi magunkra nem vagyunk képesek min­
den egyes, úgy felekezeti, mint főleg nemzetiségi szempont­
búi veszélyeztetett ponton olyan tanerőket alkalmazni, a kik
hivatásukat megelégedésre tudnák betölteni. Van nehány jó
iskolánk a megye területén, de a nagyobb része várja az
anyagi támogatást, mint tikkadt vándor az enyhítő cseppet.
A törvény e tekintetben szentesítve van, vajha, minél hama­
rább érvényesülne is. Aztán, Vásárhelyi Boldizsár közalap­
kezelő jelentette, hogy egyházmegyénk 5 2 9 írt. 10 kr. köz­
alaptartozásából, csak 1 4 frt. hátrálék van künn. A begyült
összeg rendeltetése helyére, a számadás, a maga idején, a
közalap bizottság jegyzőjéhez küldetett. Majd elfogadta a köz­
gyűlés az özv.-árvai gyámintézet alapszabályainak módosítása
folytán fölmerült azon javaslatot, hogy az egyházközségek is
rendszeresen járuljanak az alap gyámolitásához. Azután, P é-
t e r A n t a l jegyző aa. azon indítványára, hogy az egyház-
megyei tanács egészittessék ki, a közalapkezelő beválasztása
által: Vásárhelyi Boldizsár aa. egyhangúlag tanácsbiróvá vá­
lasztatott. Gyárfás Albert terjesztette be indítványát a pa­
poknak és tanítóknak az útadó alól való fölmentése tárgyá­
ban. Minthogy kívánatos, hogy hason tartalmú indít ványnyal
a többi egyházmegyék is föllépjenek, közlöm az egész in­
dítvány szövegét: «A nralt. kereskedelmi miniszter, a nmlt.
pénzügyminiszterrel egyetértve, múlt évi október 20-án 5 8 , 7 5 3 .
szám alatt a törvényhatósági joggal felruházott városokhoz
intézett körrendeletében kimondotta, hogy az állam hivatal­
nokaira, törvényhatósági tisztviselőkre, néptanítók, körjegyzők,
nem különben a törvényhatósági joggal bíró városokban állan­
dóan lakó lelkészekre, illetőleg, ezeknek ama javadalmaikra
is kiterjesztette az útadó-mentességet, mely javadalmakat ki­
zárólag az illető egyházközségben viselt lelkészi hivataluk
után élveznek, sőt újabb körrendeletben kijelenti, hogy az
1891. és 1 8 92 . évekre befizetett útadója az illetőknek le­
írandó és az összeg visszafizetendő részükre:
tekintve, hogy az állam részére ingyen végzendő mun­
kát minden lelkész köteles teljesíteni; tekintve, hogy a kís-
sebb községekben lakó lelkészek sokkal terhesebb és nehe­
zebb küzdelmekkel tartják főn magukat; tekintve, hogy az
egyenlő teherhordással egyenlő kedvezmény kell hogy já rjo n :
egyházmegyénk elhatározza, hogy a mélts. Igazgató-Tanács
utján, fölterjesztés, illetve, kérés intéztessék a nmlts. keres­
kedelmi miniszter úrhoz oly értelemben, hogy az útadó-men­
tességben minden lelkész és tanító egyformán részesüljön, és
részükre az 1 8 9 1 , 1 892 . és részben már az 1893-b an befi­
zetett s lelkészi és tanítói javadalmak után kirótt útadó tö­
röltessék, illetve, visszafizetessék.» A z indítványt egyházme­
gyei közgyűlésünk teljtartalmulag elfogadta s annak értelmé­
ben fölterjesztést fog intézni a mélt. lg.-Tanácshoz.
A jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldetvén a bizottság,
esperes aa. a közgyűlést, több tárgy nem lévén, isten áldá­
sá t kérve minden egyes tagra, bezárta.
217
A közgyűlésről a gr. Wass Béla főgondnok aa. által
adott közebédre vonultunk.
Délután négy órakor Papi Értekezletre gyűltünk. A z
értekezleten K i s s Sándor bírálta Csiky György «Jézus
istenfia» cimü s most egy éve fölolvasott dolgozatát. A bí­
rálathoz, valamint a megbirálthoz is a kifejlődött vita alatt
többen szólották s igen érdekes eszmecsere fejlődött ki, mely­
nek folyamán általában az az óhajtás mútatkozott, hogy papi
értekezleteink alkalmával inkább gyakorlati irányú kérdések
tárgyaltassanak, vagy ha magasabb röptű elméleti kérdések
fejtegetésére vállalkozik valaki, azt is, lehetőleg, legalább vég­
eredményében, hozza kapcsolatba a gyakorlati élettel. K ívá­
natosnak mutatkozott továbbá az is, hogy Papi Értekezletünk
jövőre más-más községben tartassék s lehetőleg a gyüleke­
zet érdeklődésének fölkeltése mellett, hogy igy értekezletünk
körén kívül állók is ismerkedjenek meg törekvéseinkkel s
lássák, hogy azok az eszmék, melyek a protestantizmust a
lelkiismeret-szabadság őrállójává teszik, nem csak a szószé­
ken hangzanak ajkainkról, de összejöveteleink, vitatkozá­
saink alkalmával is azok képezik kutatásaink tárgyát $ azok­
nak az életben való megvalósítására keressük az alkalmas
útakat és módokat. Tr
Külföldi egyházi szemle.
A római katholikusokat Németországban közelebbrűl igen
nagy veszteség érte, mert a napokban halt el egyik legnevezete­
sebb emberük, a híres Hefele, püspök. Hefele az utóbbi időben
már csendes ember lett, de a hetvenes években gyakran, és
igen hathatósan emelte fel szavát. Különösen a csalatkozhatat-
lanság dogmája ellen küzdött élesen. Legnagyobb érdemeket
az u.n. «Concilien-Geschichte» cimü munkájával szerzetté, mely
történetírói tehetségének legszebb bizonyítéka. Halála minde­
nütt élénk részvétet keltett, s hogy milyen jelentőségű volt,
leginkább bizonyítja, hogy a protestánsok is Őszinte érzelemmel
adóztak neki. Vájjon, nem az tartja még fenn a katholiciz-
must, hogy ilyen emberei is vannak, a kik ugyan nem a katho-
licizmust magát szolgálják első sorban, hanem, mivel nevüknél
fogva oda tartoznak, legalább ezzel fedezik el annak szörnyű
hiányait. Nem mondhatunk e kérdésre egyebet az igennél.
A katholicismus régen összedült volna, ha a nagy tehetsé­
gek magukhoz következetesek maradtak volna és ha többek
igyekeztek volna lenni, mint a mennyinek születtek.
A waldensek már régóta gondolkoznak azon, hogy el­
hagyják Italiát, mely a megélhetésre sem nyújtott nekik elég
alkalmat és módot, de meg vallásuk szabad gyakorlatában
is* gyakran akadályozta őket. A z áttelepedés helyéül Észak-
Amerikát tűzték ki és lelkipásztoraik közül el is küldtek két
delegátust, hogy New-Carolinában alkalmas pontot keressenek
átköltözésükhez. Ők azután mindnyájan elhagyják azt a he­
lyet, mely őseiket nevelte és a mely reményeikkel és fájdal­
maikkal együtt népük ethikai élete klasszikus kincseinek gaz­
dag termo földje volt az idők hosszú századain keresztül. Nyu-
godtabb lesz-e életük az új hazában, jobban fognak-e ott
megélni tudni: azt még nem tudják. De Ők hisznek a jövő­
ben s annak az izraelnek meggyarapodásában, melyet az idők
vihara megtépni igen, de összetörni nem tudott. Mi minden
esetre föltehetjíik a kérdést magunknak, mi viszi ezt a népet,
 27. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
IX. A vegyesek szakosztályában 9 76 = 1 3 2 nyekhez
3 ; sem nem bizonyiték amaz irányban, hogy Lapunk
X. A kéziratok 16 0 = 19 3 fennálljon, fejlődjék, és virágozzék. Azért, szívesen felkérem
az illetőket, hogy tartozásaikat törleszteni, előfizetésüket be­
Összesen: 9 8 5 5 = 1 5 , 1 5 6 .
küldeni szíveskedjenek.
Ebből a közkönyvtárba tartozik 7 6 5 1 munka 10 ,2 6 6
darabban; a Kis-könyvtárba 98 3 munka 2 9 7 0 darabban; a
Gyulay-félébe 1 2 2 1 munka 1 9 2 0 darabban.
A három könyvtár értéke legalább 9 — 10 ,000 írtra te­
hető. Gyarapításukra évenkint mintegy háromszáz forintot
fordítunk.
Az ifjúsági könyvtárban volt a múlt iskolai év végén
589 munka és füzet, 1 2 5 3 darabban. Áz országos középis­
kolai Tanáregyesület megbízásából dr. Szemáktól kibocsátott
könyvjegyzék alapján, az egész könyvtár közelebbrűl revi­
deáltatok. A gyermek-könyvtárban, ezt a I V gimn. osztályon
alól levők használják, a könyvek száma tavaly 3 13 -n a k v o lt
kimutatva.
A természettani szertár 18 75-b e n kapott külön helyi­
séget, addig jól elfért egy szekrényben a természetrajzival
közös helyiségben. Rendszeres és fokozatos gyarapodása 1S S 0 -
ban kezdődik, a mikor száz frtnvi évi átalányhoz jutott. Az
összes eszközök darabszáma: 3 1 9, értéke több, mint kétezer frt.
A természetrajzi tanszertár is jóformán iS8o-on innen
keletkezett; azelőtt egyik osztály telemben két lépésnyi széles
helyet deszkafallal elzártak és a természetrajzi tárgyakat oda
helyezték el. A gyűjtemény legértékesebb része volt egy em­
ber csontváza, az emberi szem, szív és fül mintája papier-
machée-ból, és egy ásvány-, meg kőzetgyűjtemény, mely utóbi-
nak fele nem volt determinálva. É vi száz frtnyi utalványát
ez is 1880-ban nyerte, azelőtt esetenkint nagy nehezen le­
hetett gyarapítására valami csekély Összegecskét megszavaz­
tatni. Most már nem szokás, múzeumnak nevezni, mert nem
ritkaságok foglalnak benne helyet, hanem a természetrajzi
tanulmányok megértetésére és szemléltetésére okvetetlenül
megkivántató természeti tárgyak, átlászok és préparátumok.
Itt valóban nem a kvantitás, hanem a kvalitás adja meg az
értéket. A legérdekeseb és legteljesebb a növénytani rész,
melyben Údvarhelymegye flórája majdnem egészen megvan
szántott példányokban (A szaktanár ajándéka és gyűjtése).
Az állattani csoport közel ezer, a növény- és ásványtani öt­
száz, együttesen, legalább ezerötszáz frt. értéket képvisel ez
a szertár, a bútorzaton és szekrényeken kívül. A benne levő
darabok, illetőleg, fajok száma 35 0 0 , a feles példányokat
nem számítva ide.
(Vége következik.) Q ön ci L a jo s .
Különfélék.
Figyelmeztetés és szives kérelem .
Az első félesztendő lejárt. Megcsináltuk a számadást
a szellemi és anyagi oldalon. Amazon találtunk igyekezetét,
törekvést, hogy Lapunk megfeleljen a jogos igényeknek. Ú gy
hisszük, hogy nem maradtunk e félévben sem alúl az iro­
dalmi színvonalon, holott havi pályadijaink kitűzésével fokoztuk
a munka-kedvet, mely egy nehány igen szép dolgot eredménye­
zett. Különben, ezt Ítéljék meg olvasóink.
Hanem, az anyagi oldalon gyengécskén állunk. Egyhá­
zainknak fele sem küldte be ez ideig tartozását. És ha még
azt mondjuk, hogy ez a részvétlenség nem csak nem buzdító,
de éppen lehangoló felelet a mi önzetlen törekvésünkre: ezt
igen könnyen megértheti mindenki.
Figyelmeztetjük azért az illetőket, hogy adósnak lenni,
•és maradni, gondoljuk, nem tartozik sem a keresztyén eré­
219.
Kolozsvárit, június 27. 1893. Szász Gerő.
= Főtiszt. Szász Domokos püspök aa. részint
hivatalos, részint magánügyei miatt, egy pár heti tartózko­
dásra, Budapestre utazott.
= A szilágy-szolnoki egyházmegye tisztújító gyű­
lésén, folyó hó 3 án, Zilahon, esperessé választatott V i s k i
P á l , eddigi jegyző, jegyzőnek Bartha Dezső, aljegyzőnek
K. Nagy Elek. Szivünkből és kollegiális szeretettel üdvözöljük
az új tisztikart. A teher, melyet a bizalom vállaikra rakott,
n a g y ; a kötelesség, melyet teljesitniök kell, és ha híven tel­
jesítik, nem csak az egyházmegyének fog javára szolgálni,
de egyházkerületünknek is, és a magyar nemzeti ügynek. Hát,
dobbanjanak össze az ifjú szivek, fermentálódjanak a munka­
bíró lelkek, hogy a jó és nemes bennük nyerje folytatását;
a hol pedig épitni, alkotni kell, a romok nyerjenek új életet.
Legyen istennek segedelme és áldása munkálkodásukon.
= A sz.-lónai egyházközség ürességben levő papi
állomására, 3 8 folyamodó közül, a folyó hó 4-én megtartott
kandidáció alkalmával kijelöltettek Bari Zsigmond, körös fői
pap, Bornemisza Károly, alsó-járai pap, Csűrös József, pap-
jelölt, Hegyi Sándor, bonyhai pap, Kolozsvári Antal, fejérdi
pap, Péchy Árpád, medgyesi körlelkész, Zajzon János, pap­
jelölt, és Vajda Ferenc, püspöki titkár.
= A kovásznai első osztályú egyház papi állo­
mására, 16 jogosított pályázó közül kándidáltattak : Pap István,
kocsárdi, Bartók Dénes, oltszemi, Kiss Albert, altórjai, Veres
Károly, papolci, Csekme Ferenc, gernyeszegi papok ; Zajzon
János, udvarhelyi vallás-tanitó, Vajda Ferenc, püspöki titkár,
és Elekes László, n.-enyedi segéd-tanár.
= A zilahi államilag segélyezett kollégiumnak
június 25-én lefolyt évzáró ünnepélyéről vettünk tudósítást,
melyből kiemeljük a következő adatokat. Az igazgatóság a
múlt iskolai évben könyvtárakra kiadott 1 2 0 0 forintot; több­
féle építkezésre 9,000 forintot; a szegény tanulók könyvtára
3 5 tanulónak adott könyvet; tandíjban növendékeinek 9 5 4
forintot engedett el, míg az ösztöndíjaknak kamataiból 8 9 4
forintot osztott k i; legációba járt ifjai pedig 9 6 1 forintnyi
jutalmat nyertek, és e tekintetben lépést tett az elöljáróság,
hogy a szilágy-szolnoki egyházmegye szaporítsa a iégációk
számát. Örülünk a zilahi kollégium szép fejlődésének, hanem
az utolsó pontra vonatkozólag, bárminő nagy jótétemény is
az ifjúságra nézve a legációkbúl nyert jutalom, de vélemé­
nyünk az, hogy a theologusokon kívül, bizony, a templomi
szószék tán még sem gimnáziálisták számára való. Támogat
véleményünkben az E. T . x 5 5 -ík fejezete is.
= Örömmel jegyezzük föl, hogy a gömöri ev. refi
egyházmegye júl. 30-án, kegyeleíes emlék-ünnepélyt rendez
Hanván, T o m p a M i h á l y halálának negyedszázados év­
fordulóján. Tisztelet adassák a gömöri egyházmegyének, mely a
nemzetet megillető e szép kötelességet Önkintelenül teljesiti
a hanvai ékesen szóló p r é d i k á t o r elhaló porai iránt, ki
Magyarországnak egyik legszubjektivebb, halhatatlan költője.
És elgondolkozunk, milyen szép lenne, milyen szép lesz az,
mikor az egyházmegyei « P a p i É r t e k e z l e t e k » , a meddő
theologiai tudományoskodás helyett, az egyházmegyében szol­
gálatot teljesített nagy papokról emlékeznek meg, azoknak
életét vázolják; vagy az egyházmegye, a község történetét
adják elő. Minő felséges tér, lelkesedni, lelkesitni! Mennyi
alkalom a tanulmányozásra és adatokat szolgáltatni a jövendő
századoknak. Különben, erről beszéltünk még majd más rovat­
ban. Méltó ez a dolog a megfigyelésre.
= Az erdélyi ágost. hitv. evangélikus egyház-
kerület püspöke, dr. Teutsch György Dániel folyó hó 2-án,
életének 76-ik esztendejében meghalt Szebenben. Őszinte fájda­
lommal tesszük le koszorúnkat a protestáns püspök koporsójára,
 220. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
és azért is, mert a megboldogult egy sokat tanult, eszes ember
volt. Egyházkerületének iskoláiért, javáért övéi által meg nem
hálálható szolgálatokat tett, az ő k s z e m p o n t j á b ú l . Igazi
g e r m á n volt. Okos, tanult, hideg, merev sovinista Azt hitte,
és hirdette, hogy az egész világnak n é m e t n e k kell lenni.
Foglya volt ennek az aberrációnak, és tudománya, bölcses­
sége mellett, nem vette észre, hogy egyházkerülete, a szászok,
H IV A T A L O S
15 2 6 -1 8 9 3 . KÖ RLEVÉL,
valam ennyi erdélyi ev. r e f iskolaszék t. Lelkész-elnökének
és valam ennyi kollégium m. ti. Elöljáróságának.
A közoktatásügyi m. kir. miniszter f. é. május 23-án
8 0 7 7 . sz. a. kelt rendeletében szabályozza a népnevelési in­
tézetekbe járó izraelita vallásu tanulóknak az Írástól, számolástól
és rajzolástól való fölmentését; a miből, miheztartás végett,
föncimzett hatóságainkkal a következőket tudatjuk.
Az izraelita vallásu tanulókat szombati napokon az is­
kolába járástól fölmenteni, nem lehet, de ezen napokon az
írástól, számolástól és rajzolástól fölmenthetők, ha a tanuló szü­
lője (gyámja, gazdája) a fölmentést, az aláírásra nézve ható­
ságilag igazolt írásbeli folyamodványban kéri.
A fölmentést elemi felső-, nép-, és polgári iskolákban az
állami iskolai gondnokság és községi iskolaszék, hasonló fokú
felekezeti iskolákban a felekezeti iskolaszék lelkészelnöke ;
tanító-, tanítónő-, és kisdedovónő-képző intézeteicben a kir. tan­
felügyelő, ha ref íelekezetüek, a ref. egyházkerületi Ig.-Ta-
nács adja meg.
A z igy fölmentett tanuló szombaton minden tanórában
jelen lenni tartozik és pl. a mennyiségtanból szóbeli fele­
letre, úgyszintén a rajzolandó tárgy értelmezésére is fölhívható.
Ha az izraelita vallásu tanulók száma nagy, akkor, le­
hetőség szerint, ügyelni kell arra, hogy a rajzolási és szép
írási tanóra szombatra ne essék. Azonban, ha az illető osz­
tály szombaton valamely órában csakis feladat-írással, vagy
rajzolással van elfoglalva és magyarázat nem fordul elő, a
fölmentett tanuló ez idő alatt ugyané tantárgynak elméleti,
vagy értelmező leckéiből kikérdezendő, vagy leckéjének is­
métlésével tartozik foglalkozni. A fölmentett tanulók egyéb
tanórákon annál behatóbban vizsgálandók meg és föltéve,
hogy a szépírás szombaton taníttatnék, az ily tanuló Írását
más dolgozataiból kell megbírálni.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igaztató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . junius 28-án.
P a rá d i K álm án, D r. K olosvári Sándor,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
16 2 7 -1 8 9 3 . KÖ RLEVÉL,
valam ennyi érd. ev. r e f kollégium m. tt. Elöljáróságának.
Tudomás és nyilvántartás végett, tudatjuk, hogy a köz­
oktatási m. kir. miniszter ur, f. é. junius 23-án, 2 7 , 1 4 2 . sz.
a. kelt intézvényben a félegyházi kath. gimnázium V I. osz­
tályának a nyilvánossági jogot, az 18 9 2 / 9 3 . tanévre megadta.
Ugyancsak f. é. junius 25-én, 2 7 ,4 4 4 . sz. a. kelt ha­
tározattal megadta Fekete József, budapesti magánintézeté­
nek is a gimnázium négy alsó osztályára szóló nyilvánossági
jogot az 18 9 2 / 9 3 . tanévre.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató Tanácsától,
Kolozsvárit, 18 9 3 . július 1.
P a rá d i Kálm án, D r. K olosvári Sándor,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
15 18 — 1893. P Á L Y Á Z A T T A N Á R I Á L L O M Á S R A .
A székelyudvarhelyi ev. ref. kollégiumi főgimnázium­
ban egy német és latin nyelvi s irodalmi új rendes tan­
székre, melyet az egyházkerületi közgyűlés választás utján
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
27. szám.
ma-holnap o l á h o k lesznek. A magyar államot gyűlölte. His­
tóriai kutató volt, de a históriából nem tanult semmit, s a
helyett, hogy egy ezer éves erő tűi duzzadó fajhoz, a magyarhoz
közeledjék, simuljon, inkább az oláhokkal (új olvasás szerint:
rómaiakkal) ha nem is szövetkezett, de fraternizált. Német­
országnak nem használt semmit. Nekünk sokat ártott. A ki utána
következik, nem lesz jobb nálánál. Az isten nyugasztalja meg !
RÉSZ.
fog betölteni, ezennel pályázat hirdettetik. Kívánatos, hogy
a választandó tanár, a francia nyelvnek, mint rendkívüli tan­
tárgynak a tanítására is képes legyen.
E tanszékkel a következő javadalmazás já r: készpénz
fizetés 10 0 0 frt. évnegyedenkint előre fizetve, két ötödévi
10 0 frtos korpótlék és 200 frt. szálláspénz.
A megválasztott tanár, ki állását tolyó évi október l én
tartozik elfoglalni, úgy a közös, mint a helybeli özvegy-árvái
gyám intézetnek kötelezett tágja.
A pályázni kívánók kellően fölszerelt pályázati kérvé­
nyeiket, melyekben vallásuk, életkoruk, tanári képesítettségük,
állapotuk és katonai szolgálati viszonyuk okmányokkal iga-
zolandók, folyó évi augusztus i-éig Kolozsvárit, az erdélyi
ev. ref. egyházkerületi Ig.-Tanácshoz címezve, nevezett Igaz­
gató-Tanácshoz nyújtsák be.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . junius 28-án.
P a rá d i Kálm án, Szá sz Domokos,
tanügyi-előadó. ______ erdélyi ev. ref. püspök.
531—1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben a sepsi egyház­
megyébe kebelezett k o m o l l ó i egyházközség papi állomá­
sára ez alkalommal másod-izben pályázat nyittatik.
Javad alom : tis'ziességes lakás, kerten és gazdasági épü­
leteken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 4x7 frt. kr.
értékben kepe és kanonika porció haszonélvezete.
Pályázati határidő: julius 3 1 . Folyamodványok nt. Zá-
goni Pál, esperes aához, Nagy-Porosnyóra, küldendők.
Kolozsvártt, 1 8 9 3 . június 30. Szász Domokos.
______ erdélyi ev. ref. püspök.
6 5 8 -1S 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ref. egyházkerületben a kolozs-kalotai egy­
házmegyébe kebelezett d a m 0 s i egyházközség kántor-tanitói
állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, kerttel és udvarral, fize­
tés, hivatalos fölszámitás szerint, 2 36 frt. 20 kr. melyből 14 0
frt. részint a hívektől, részint a tankötelesektől és az egy­
házközség pénztárából kapandó készpénz.
Pályázati határidő juh 20. Folyamodványok nt. Deési
Gyula, aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvártt, 1 8 9 3 . július 3. Szász Domokos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
6 6 3 -18 9 3 . PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a szilágy-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett h a d a d-n á d a s d i kántor-tanitói
állomásra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalm a: kényelmes lakás, 1 1 0 0 [H öl gyümölcsös
kerttel; udvar, gazdasági épületekkel ellátva. A nagyobb rész­
ben terményekből álló fizetés, egyházhatósági becslés szerint,
a lakás és kert kivételével, 2 4 2 frt. 9 1 kr.
Pályázati határidő f. évi aug. hó 1 5 . A folyamodvá­
nyok a szilágy-szolnoki ref. esperesi hivatalhoz küldendők.
Kolozsvártt, 1 8 9 3 . julius 4. Szá sz Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXm. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Julius 13.
M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
K ed ves B a rá to m !
Budapest, jíd. 6. 18 pj.
E gy nagyobb szabású konversziónális mivelet
pár napig még ide köt, s igy az általad holnapra
összehívott egyházkerületi Papi Értekezleten, őszin­
te sajnálatomra,nem vehetek részt. Biztosinak azon­
ban arról, hogy testben távollétem dacára, lelkem
legbensőbb meggyőződésével, szivem egész me­
legével köztetek vagyok, mert helyeslem a célt,
melyet te, kedves Barátom, mint egyházkerüle­
tünkben az eszményiek felé törekvésnek ékes szavú
és tollú bajnoka; mint az előre haladásnak,azevan-
gyéliumi igazságok diadalra juttatásának, s e végre
az ellenséges áramlatokkal szemben, a parányi erők
egyesítésének fáradhatatlan buzgalmu, s minden ál­
dozatra kész apostola, egyházkerületünk lelkipász­
torai elé tűztél.
Ha valaha, most intenek minket az idők jelei,
hogy mi, az Úr örökké élő anyaszentegyházának
nem csak hivatalos, de választott őrállói, magasra
emeljük, s fönnen lobogtassuk azt a zászlót, mely­
nek sokat jelentő jelszava e pár szó « E g y ü t t ,
egy célra!»
Együtt 1 Kicsinyes tekinteteknek, s múló ér­
dekeknek fölébe emelkedve, egy sorba sorakozva !
E gy célra, mely nem lehet más, mint a haza, s
az egyház közös java, mert szerintünk ez a kettő,
egymástól elválaszthatatlanul, egy és ugyanaz.
A nemes munkálkodás e dicső mezején, üd­
vözlöm a távolbúi, hívó szavadra egybesereglett
lelkipásztor-társaimat, s buzgó kezdeményezésedre
istennek megsegítő kegyelmét, s legjobb áldásait
szivem mélyéből kérem. Nincs is miért mondjam:
én veletek vagyok, veletek leszek. Míg elmém vi­
lága ki nem alszik, míg szivem dobogása meg nem
szűnik, veletek együtt küzdeni, nekem nagy lelki
öröm, mert magamat veletek egy lélekből szár­
mazódnak, egy célra törekvőnek örömmel, s büsz­
kén vallom. Szász Domokos,
erdélyi evang. református püspök.
28. szám.
Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők : Külmagyarutca 9. s z ,
A valódi szükség.
(Vége)
Másfelől, ki mondhatja komolyan azt, hogy
a jórészben szegény szülők gyermekeiből kikerült
theologus ifjúságunk Kolozsvártt lenézett lesz. A ki
ezt mondja, aligha ismeri az egyetemi és akadémiai
komolyabban gondolkozó ifjúságot.
Az egyetemen nem kezdődik el a társadalmi
élet kaszt-rendszere. Itt a kebel még tele van édes,
ábrándos reményekkel. Itt a könnyek, ha a sze­
meket meglepik, a lélek igaz gyöngyei; ha pedig a
lelkesültség kerül felül, a kebel heve, nem cél­
zatosság.o
Az ifjú szívek megértik egymást. Kolozsvári
egyetemünkén hány szegény ifjú tanul tandij-men-
tesen ! Ott ül egyszerű öltözetében a szegény ifjú
a nagy ur fia mellett, de azért közöttük különbség
nincs. Jaj volna annak az ifjúnak, ki itt előállana,
és címeire hivatkozva, azt mondaná: megvetlek,
p leb s!
Ide, a lelkes ifjúság közé hívja az élet út­
mutatása theologusainkat. Anyagilag itt sem lesz­
nek roszabb helyzetben, de a lelkiekben bizonynyal
nyerni fognak.
Az az egyetemesség, a mi itt az érintkezésnél
nyilvánul, tudásukra, érzésükre hatni fog. Négy év­
nek vágyai, a nemes törekvések versenye az ifjú
sziveket közelebb hozzák egymáshoz. Teremtenek
közös aspirációkat, melyek a jövőben megvalósi-
tandók. Ki ne ismerné hatását az ifjúkori barát­
ságnak ? Még a késő vénségben is fölgyúl a szem
annak emlékeinél.
Hazarészünk ifjúságának e barátkozásától,
nemes versenyétől, érzésben, vágyban való egye­
sülésétől van ma theologus ifjúságunk elzárva, s jó
része megfosztva örökre. Kimegy az ifjú pályá­
jára, hol a vele egykorú nemzedék is teljesen isme­
retlen előtte, és sajnos, itt már a szivek nehe­
zebben nyílnak meg
 222. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ez űrt kell az új kornak betölteni. Tapasz­
talati igazság, hogy a munkás munkatársát, a baráz­
dában együtt verejtékezve, ismeri m eg ; a papi
hivatás befektetett tőkéit is az éritkezésnél mér­
legelheti meg igazán az együtt küzdő ifjúság, és
méltányolhatja az életben.
Nehéz, bármely dologban is Ítéletet mondani,
mig ezt közelebbről nem ismerjük. Theologus ifjú­
ságunk pedig jelenleg oly távol esik sokaknak
látó körétől, hogy midőn a maradás elve mellett
érvelnek az illetők, nem veszik észre, hogy az ifjú­
ság, és a közjó érdeke ellen harcolnak. Ez irányban
mérvadó véleményt minden esetre első sorban a
papság hivatott adni, kik ismerve a helyzetet, is­
merve a fejlődés útjában álló akadályokat, ezek
okát is meg tudják fejteni.
De, hogy félre ne értessem, sietek kimon­
dani, hogy az érdeklődés egyházi életünk ügyei
felkarolásában mindig mindnyájunk dolga, mert ez
képezi a protestáns elvi alapot; ezek szerint, tehát,
nézetem oda vergál, hogy midőn a felmerülő bajo­
kat orvosolni akarjuk, minden egyes ágazatában
egyházi életünknek a praxis embereit kell meg­
kérdezni, csak igy jutunk célhoz. Innen és nem
más okokbúl magyarázható ki, hogy papságunk
jó nagy része e kérdésnél is elvi alapon állott, és áll.
A mi pedig azt illeti, hogy volnának más
szükségeink is, melyek megoldásra várnak: ez tény.
De, mit tegyünk, hisz, protestáns elveink és szerve­
zetünk értelmében az erő-gyűjtés, a megizmosodás
jórészben a hívek áldozatkészségére útal. Most pe­
dig az ily irányú áldozat-hozatal, még a gazdagokat
sem véve ki, nem minden protestáns léleknek
erénye.
Tehát, ily viszonyok között, az erő-gyűjtésnek,
habár áldozatokkal jár is, nem első feltétele-é, hogy
az ifjú papi nemzedék harc-képessé tétessék ama
fegyverekkel, melyeket a szélesebb látó kör érint­
kezés, a kifejlett rokonszenv, barátság műhelyéből,
az akadémiából macával visz az életbe ?
Ismét egy ellenvetés, hogy a nagyobb városi
élet oly áspirációkat teremt az ifjak lelkében, hogy
majd egy kisebb egyházban élet-untakká és nagy
mértékben csalódottakká lesznek.
Milyen kevéssé ismeri, a ki ilyent állít, az igazi
hamisítatlan ifjú kedélyt; azt a kitartó bátorságot,
mely az akadál) okkal szembe néz és azokat le-
küzdi. A theologus ifjúság nem a fényes paloták
elkényeztetett fiaiból telnek ki, hanem azon munka­
bíró osztálybúi, mely nem retten vissza árnyékától.
Az áspirációk, a kifejlett érzelmi és szépé­
2 8 . szám.
szeti erők, ha társulnak az értelmivel, soha sen­
kinek sem lehet kárára. Minél több eszmény van
az ifjú lelkében, annál buzgóbban lát a munkához.
De csalódik! Igen, ez való. Csalódhatik. De, a
Krisztus embere hű kell hogy legyen mind halálig.
Ha tud erősen rem élni: tudnia kell lemondania is,
a nélkül, hogy hite, bizalma, erélye meglankadna.
Tehát, e téren nincs mitől félni.
A mi pedig soraimnak összegezését illeti, ki­
mondom : hogy egyedül Kolozsvár a hely az erdélyi
részekben a református theologiának. Az új idők
fényének innen kell kiáradni, hogy megáldja, meg­
termékenyítse egyházi életünket. Ezért a célért a
meghozandó áldozat,bizony,nem nagy,bizony kevés.
Mi, a jelenkor emberei, a jövőnek magvetői
vagyunk. Halljuk meg tehát a hivó szót.
Jelentés,
«A háládatlan» pályakérdésre beérkezett müvekről.
(V-ége.)
É s mélyen lebilincselő csak is igy lehet egy-egy ilyen
érdekes kérdés megfejtése.Csak ig y lehet a legnagyobb szerű
foglalkozások egyike. Lenni mintegy «a mélység angyalá­
nak» helyén, ki a feneketlenségbe tekint alá merész sze­
meivel, s ott igyekszik, felfedezni a titkos nyomokat. Oda
nézni, hol megszületik a gondolat, honnan meg lehet hatá­
rozni, ha egyébkint nem, de hozzávetőleges valószínűséggel
a beszédet, mielőtt még kimondatott, s a mint az írás
mondja, a nyelv alatt megszületett volna; a tetteket, melye­
ket az éjszaka titkos csöndjében gondolnak ugyan ki, de a
melyeknek indító okai mélyen gyökereznek benn a lélekben,
s gyakran beláthatatlan messziségbe elnyúlnak, s előre soha
ki nem számíthatók. Foglalkozni azzal a feladattal, mely
minden bölcsészetnek célja : ismerni a gondolkozást, v a g y
ha ú gy tetszik, az érezni tudást, ha ez minden lélektani
motívumnak az alapja. Érteni eg y lelki világot, melynek
éppen úgy megvannak törvényei, ha aberráció is, mint ha
maga a tiszta becsület, mondjuk, ha a háládatlanság ész­
bontó elfajulása dúlta fel, .vagy ha a jóakarat, a humá-
nitás, az Önzetlenség vonult benne biztos fedél alá.
A z okok természetesen nem maradhattak volna el.
A zok az okok, melyek végig vonúlnak minden lelki je ­
lenségen, hogy emezek csak azok mentén sarjaznak ki,
a miképpen hogy a búzaszálak csak a szántóföld barázdái­
ban nőhetnek fel. Nem maradhatott volna el, hogy vájjon,
a növelés ferde irányának követkézménye-é a háládatlan­
ság, v a g y pedig másutt keli annak gyökerét keresni, ezer
és ezer apró körülményben és hatásban; vájjon, az Ön­
tudattal, a gondolkozással megférnek-e azok a cselekmé­
nyek, melyek a háládatlanságból következnek, és hogy
szabad elhatározása lehet-e annak, ki a háládatlanság bű­
nébe esett ?
De, mellőzve azt, hogy mit kellett volna még e pálya­
műveknek adni, kérdésbe tehetjük már, hogy ezek helyett,
mit adtak hát azok való sággal; vájjon, mennyire ütik meg
ezek a kívánt mértéket ?
 28. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A kilenc pályaművet nehéz osztályozni. Nehéz, mert
egyiknek sincs olyan kidomborodó vonása és kiemelkedő
becse, a melynél fogva a többi fölé lehetne helyezni. Ú g y ,
hogy valamennyit eg y kategóriába kell hogy beosszuk,
azok közé a művek közé, melyek egyáltalában nem si­
kerültek.
M eg van azonban egy kissé könnyítve feladatunk,
ha megfordítva, a roszabbik oldalt fogadjuk el fundamentum
dívizionisnak, mert akkor mindjárt első tekintetre elbukik
a kettő és a három számmal jelzett pályamű, melyek közül
amannak jeligéje sincs, hanem azzal a mondással k ezd i:
«Kisebb, v a g y nagyobb mértékben minden ember hálá­
datlan»; emez pedig ezt a mondást választotta: «Keveset
ismer a háládatlan a világtól, stb.»
A 2-ik számú pályamű egy önképzőköri dolgozat,
v a g y legjobb esetben, gondatlanul papírra vetett eszmék
sorozata, ha ugyan ig y merjük őket nevezni. M eg se kö­
zelíti a kérdést; beszél, beszél, örökké a háládatlant emle­
geti, hogy ez igy, hogy az úgy, de esze ágában sincs,
megmondani, hogy hát micsoda az valójában; felhozza
a példákat, idézi a neveket seregestül, de egyetlen egy
alkalommal sem jut eszébe, hogy azokat az embereket
kissé közelebbrűl kellene megtekinteni, hiszen azok nem
bábok, melyek kötélen járnak, hanem emberek, kik cse­
lekedni tudtak, és cselekedtek is.
A második számú pályaműnél még rosszabb a har­
madik számú. E z nagyon silány munka. Ennek még a
konstrukcióról sincs fogalma, annál kevésbé a helyes ma­
gyar beszédről. Oly badarságokat beszél össze, melyek
a képtelenséghez állnak közel. Ú g y fejezi ki magát egy
helyen, hogy «a fiú igen sok anyagi helyzetbe került az
ügyvédnek». «Tapasztalhatjuk a mindennapi életből, p. o.
ez rögeszméje», stb. Látszik, hogy az életből meríti pél­
dáját, v a g y legalább is az egyiket, mely az ügyvédre
vonatkozik (a másik képtelen fantazma), de ezt oly roszui
viszi keresztül, hogy utoljára sem lesz egyéb semminél.
E kettőnél kissé többet ér az I. 5. és 7. számú. A z
első számú elbeszélés a «Bitangról» szól. A z ötödiknek
jeligéje Cucornak egyik költeményéből van véve. A he­
tedik pedig ezt választotta: « A föld terhe a háládatlan.»
A z első számú pályamű hosszú elbeszélésben egy
bitang fiúnak történetét meséli el, kit mindig háládatlan-
nak mondtak (legalább a sorokból ez tetszik ki), s a ki
háláját utoljára mégis bebizonyította. Tulajdonképpen ez
a mű az előbbi kettőhez tartoznék, annyira messze ka­
landoz el a tárgytó l; ide vettük, mert elbeszélése nem
egy helyen igen jóizü, és koncepciója is meglehető­
sen rá-vall bizonyos természetes észre, mely még a drá-
maiságról is tud valamit. Ennél a szerzőnél látszik azonban
csak, hogy milyen sajátságos sorsa van az áthasonult
eszméknek, hogy milyen igazsága van Monnier ama mon­
dásának : «les idées passent vite; le paradox d’ hier est le
lieu commun d’ anjourd’hui.» Nem lehet mondani, hogy
plágizál, átveszi Jókaitól a Rózsa Sándor-féle drót-osto-
rokrúl szóló elbeszélést, ugyancsak tőle azt a motívumot,
mikor a kapitány mégkorbácsoltatja saját gyermekét, kit
a bűne miatt aggódó anya falura ad ki, és ig y tovább,
a többieket is, hol ettől, hol a ttó l; ő, úgy lehet, nem is
olvasta e szerzőket, v a g y ha olvasta, nagyon régen le­
hetett, s most csak mint elmosódó akkordok jelentkez­
223.
nek nála, ki éppen ezért a saját maga találmányának
hiszi ezeket; sokkal inkább, ő csak hallotta ezeket má­
soktól elbeszélni, s ig y alakult meg nála, mely utóvégre
sem egységes, a minthogy ez egy ilyen módon létre jött
alkotásnál nagyon is természetes. A n nyi bizonyos, hogy
naivabb elbeszélő nincs a m agyar irodalomban; olyan
jámbor eszejárása van e szerzőnek, mely a tudákos malom
alatt beszélőknél mutatkozik, ott is kivéve a kiveendőket.
Minden esetre, nagyon megragadhatta az ő figyelmét az
az elbeszélés, melyet ezekről a dolgokról hallott, és meg is
maradt abban, aztán alakult is az idő folytán, mint a hogy
alakulnak a folyamokban a kőgömbök, de az egész nem
m egy tovább, nem fejlődött, hanem megrekedt, s úgy
érezzük, hogy ez a szerző, mikor az utolsó pontot le­
írta, minden néven nevezhető tudományát kiadta, s eg y
újabb elbeszélést sehogy sem tudna megírni, ismétlésbe
ereszkedés nélkül. Érdemesnek ez a munka sehogy sem
nevezhető. A n nyi érdeme megvan, hogy egyszerű és igaz,
tehát oly vonások vannak benne, melyeket mindig hang­
súlyozunk a költői műveknél, csakhogy itt szünetlenül
hozzá téve, hogy az egyszerű, költőileg egy szerű, és az
igaz, költőileg igaz legyen. Valamikor, a X V I-ik században,
mikor Griseldis históriája járta, minden esetre számot tett
volna ez a kis elbeszélés, és a mi őseink, kétségen kívül,
gyönyörködtek volna benne; de mi bizony már rég túl­
haladtuk azt a pontot, hogy ilyen olvasmányokat jóknak,
és elegendőknek tartsunk.
A hetedik számú pályamű az elején csak azért az
igazságért érdemel figyelmet, mely a meglepő, szokatlan
dolgokban szokott jelentkezni. Tudjuk, hogy mi emberek
úgy vagyunk alkotva, hogy ha valaki példáúl ma azt pró­
bálná bizonyítani, hogy a föld mozog a nap körül, ügyet se
vetünk rá, hiszen, ez régi igazság, de ha az ellenkezőjét
igyekeznék bebizonyítani, bár megnevetnők, de még is
gondolnók, hogy csodálatos eszü ember lehet mégis, a ki
ilyenekkel foglalkozik. í g y vagyunk a hetedik számú művel
is, különösen bevezetése fantásztikus, és közönséges lo­
gikába alig-alig erőszakolható hatalmas mondásaival. Elő ­
nyére változik meg azonban ítéletük, a mint tovább ol­
vassuk, bár az az Á dám és É v a dolga nagyon is furcsa
színben tűnik fel előttünk, a mióta az emberek az «ab ovo
Ledae» mondást annyira elismételték. É s szívesen ismerjük
el, hogy a szerző, a tárgyalás folytán, néha elég ügyes is,
csak ne mondaná a hálát a képzelhető legnagyobb erény­
nek, s a háládatlanságot a képzelhető legnagyobb bűnnek
általában; ha a szuperlátivusokkal egy kissé csinnyán
bánnék, és ha nem látna ott is háládatlanságot, hol az
egyáltalában nem fordul elő. Azonban, nagy hibája, hogy
nem lát, nincs megfigyelő tehetsége, nem tud boncolni,
talán, mert nem gondolkozott eléggé, s nem igyekezett
határozottan tisztába jönni a háládatlan lelki világával.
Miért elégszik meg azzal, hogy felosztja a háládatlansá­
got isten, emberek, és haza irán t; továbbá, egyesek és
tömegek által elkövetett háládatlanságra, s meg-megnevez
egy-egy embert, hol Voltairet, hol Brutust, v a g y má­
sokat ? Miért nem igyekezett, festeni; a háládatlan képé­
nek színeit szétbontani, hogy azokat újra egyesíthesse ?
A zt a jó gondolatát kellett volna tovább és tovább vinni,
hogy a háládatlanság annál jelentkezik, a ki nem bir erkölcsi
valóságának helyes tudatával. É s micsoda ügyetlen bőm-
 224 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
básztokat használ, mikor értekezésének végéhez közeledik.
Képtelenségeket, melyekkel a legrosszabb falusi prédiká­
ciók vannak bevégezve, mikor a világ végét emlegetik,
s azt, a mi akkor fog bekövetkezni. ízeli tőül jó lesz ide,
irni valamit belőlük: akkor ama világosságtól, ama
tűztől, és amaz ellenállhatatlan erőtül megsemmisülve, táp­
lálék nélkül marad a szörnyeteg (háládatianság), és las­
sanként kiéhezve, elgyengülve, egyszer megtántorodva, mint
egy nagy óriás, alázuhanva, elterül, s a szörny alak ha­
talma véget ér. A súlyos teher eséséiül a föld megráz­
kódik, és tátongó sírüreg támad, mely őt befogadni kész.
A feloszlásnak indult óriás kéngőze hosszasan parállik el.
Majd végképpen megsemmisülvén, sírja beroskad, és he­
lyén egy tiszta, de keserű vizű tó fakad, és gyülemlik
össze azon könnyebbül, melyeket évezredes életén át ő
maga fakasztott.»
Nem sokkal ér többet e két társánál az ötödik számú
pályamű sem, leszámítva azt a pár szép gondolatot, melyek
valójában kiválnak, s oly idegenben érzik itt magukat. A
pályaműven prédikáció szerű iz vonul végig, bár nagyon
halvány színben, mely a föntebb említett helyeket kivéve,
egyetlen egy helyen sem szépül meg, nem nemesedik meg,
E z a pályamű is csaknem a világ teremtésén kezdi, oly
bevezetést ad, a mely bizonyára rég megírva hevert v a ­
lahol az asztal fiókjában; aztán, egy valóságos példatár,
mintha egy Konverzácionsz-Lexikon megfelelő artikulusa
lenne ide írva egész teljességében. É s csodálatos, hogy
mennyire nem tud distingviílni e pályamű. A mit csak jogait, az Öntudatot, az érdekeltséget, stb. N a g y baja csak
hallott valaha a szeretetről, azt mind ide hozza, hogy I az,
. hogy még nem érti egészen ezeket a dolgokat, a
aztán a kontrapozició szimplex útján neki zúdítsa a há-
ládatlannak. Szerinte a lemondás, a csalódás, egy kis meg­
fordítás révén, mind belejuthat a hálátlanság fogalmába.
Egészben véve, alig-alig érdemel valami elismerést, azt
pedig a legtávolabbról sem, hogy a pályadijra legyen
érdé ni esi t ve.
A z utolsó kategóriába sorozzuk a 4. 6. 8. 9. számú
pályaműveket, mivel ezek szerzői öntudatosabban gon­
dolkoznak, mintegy érzik is, hogy mit kellett volna adniok.
E négy pályamű közül leggyengébb a 4. számú, a
következő jeligével: «La charité est la vertu pár exel-
lence.»Ez a pályamű párbeszéd alakjában van írva, mely­
ben a szerző a bölcs szájára adja ama meghatározásait,
melyek a háládatlanra vonatkoznának. Nem tagadhatjuk
el, hogy itt-ott van e műben okos beszéd, hanem ezeket
a tudni vágyó ifjúnak is tudni kellett volna, a bölcs még
egyáltalában nem mondott sokat, ha ezeket elbeszélte.
Micsoda bölcs lehet az, ki azt az embert mondja hálá-
datlannak, a kinek tetteiről ezt külsőképpen is meg lehet
állapítani, de oda nem lát, a honnan kilátszik az a lélek,
melyet bár csak a gyermeki háládatianság nyilvánulásá-
ban, Lear király megátkozott. Aztán, rendkívül naivok­
nak hitte szerző bírálóit is, hogy azok megelégesznek,
ha látják, hogy Felméri «Neveléstudományából» egy-egy
misztifikált mondás át van véve, melyek magukban véve
igen szépek, de a mennyiben csak a nevelés hatását jel­
lemzik, nem merítik ki a tárgyat egészen. A mű semmi
esetre sem erkölcs-filozófiai párbeszéd, hanem csak olyan,
melyet minden szellem nélkül egy kisebb rangú nevelő
is folytathatott volna még egészen ki nem fejlődött ta­
nítványával.
28. szám.
Valamivel elevenebb e pályaműnél a 8-dik számú
(Jelige: Péld. 1 1 , 20.), mely egy papnak a történetét be­
széli el, ki harminc évig tartó szolgálata alatt egyházát
virágzóvá tette, egy földbirtokos hívének gyermekét föl-
nev eltette s ez, mint háládatlan, hivatalától alattomosan
megfosztotta. A pályaműben az elbeszélőnek nem egy
vonása domborodik ki, de mivel csak a pap életét be­
széli el s végül pár sorban mondja el, hogy a fölnevelt
fiú mikint tudta ki parokhiájából, mikor már nyugodt
élete lett volna; vagyis, mivel a hálátlannal magával mi­
nél kevesebbet foglalkozik, nem tekinthető a jutalomra
érdemesnek. Különben is, az elbeszélés egészben véve, egy­
általában nem olyan, hogy elbeszélésnek nevezhetnők. T a ­
gadhatatlan, hogy egy ilyen történet esetleg előfordul­
hat, el is lehet beszélni, de a tényeknek merő felsorolása
még nem vall sem öntudatos koncepcióra, sem pedig akár
nagy, akár aprólékos jellemzésre, a mi nélkül még ha
bizonyos hévvel és indulattal siet is csattanós végéhez,
soha egyetlen műfaj sem nevezhető elbeszélésnek.
Kevés jó akarattal, komolyan lehetne beszélni a
6-dik számú pályamű szerzőjével, (Jeligéje: Róm. 8, 13.)
kizárva azonban, hogy kétségen kívül fiatal szerzőjét még
most alkalmasnak tartanok nehezebb kérdések megfejté­
sére. Valamennyi pályamű között ez a szerző árul el leg­
több filozofikus szellemet, habár még, mondjuk az erkölcs­
tannak, csak mintegy a jelszavait ismeri, a melyeket g y a k ­
ran ismételget aztán, emlegetvén az egyéniség természetes
miért aztán úgy hiszi, hogy az ő naiv megjegyzései egé­
szen beválhatnak, holott ez talán még sem egészen igy
van. Milyen komoly képpel állítja, pl. hogy öntudat és
érdekeltség nélkül nincs cselekedet, specifice erkölcsi cse­
lekedet sem. Hiszen, igaz, csakhogy ez nagyon bő köpe-
nyeg, a mely alatt a drámairástól kezdve a csutora ké­
szítésig minden megférhet; közelebb kellett volna jőni
egy kicsit a kérdéshez; közelebb kellett volna jőni, meit
ezt mulasztotta el végképpen ennek a pályaműnek szer­
zője. Addig-addig beszélgeti az erkölcstan elméleti részé­
ből az általános elveket, hogy egyszer csak úgy hiszi,
hogy feladata végénél van s ekkor egy nagy salto mor-
taleval beleugrik a kérdés közepébe, ott kezdvén, de ott
is végezvén: «ilyen a többek közt a háládatianság is.
Nem tarthatjuk a pályadijra érdemesnek.
Sajátságos helyzetben vagyunk a kilencedik számú
pályaművel. (Jelige Xenophontúl). E z a pályamű a legter­
jedelmesebb, szerzője a legszorgalmasabb; olyan, mint egy
német tudós, ki csodálatos aprói okoskodással szedi össze
citátumait a legtávolabbi helyekről. Nem mondhatjuk, hogy
egyszer-egyszer bele nem pillant a tárgy lényegébe, ha­
bár nagyon laposan. H o gy elméletileg nem igazolja g y a ­
korlati példáiból elvont igazságait H o g y Purgstaller Ethi-
káját bár sajátságos methodusával, de nem használta. É s
még sem tarthatjuk sem a pályadijra érdemesnek, sem
társai kozott a legjobbnak. Először, mert nem az volt
a feladat, hogy Purgstallert aposztrofálja, illetőleg, átvegye
tőle, a mit ő megirt, nem tekintve, hogy általános kér­
désekre az ethikának alapvető elvi meghatározásaira
egyáltalában semmi szükség sem volt. Másodszor, mert
a pályakérdés nem kivánt szorgalmat, hogy az illető még
 28. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Phaedrus, Pesti Gábor, Heltai és Gregus meséit is bele
erőszakolja munkájába. Harmadszor, mert a pályakérdés
perhorreszkálja a naivságot, hogy szerző, pl. a családi életet
is közpályának állitsa. Egyáltalában, mert helyes ér­
tésre, gondolkozásra, reszümékre volt szükség, illetőleg,
ezeknek eredményére. Nem hosszadalmas aprólékosko­
dásra, hanem rövidségre, elevenségre, szellemességre. Ezek
hiányát a citátumok nem tüntetik el, valamint az sem,
hogy a világon mindent a háládatlansággal kapcsolunk
össze. Ezt a pályaművet sem tartjuk pályadijra érdemesnek.
Véleményünk tehát, ezek után, csak az lehet, hogy
a jeligés levélkék felbontatlanul elégettessenek, mert a
pályadijat egyetlen szerző munkájának sem ítélhetjük oda.
Dr. Bartók Jenő. Dr. Szász Béla.
Az erdélyi ev. ref. «Egyházkerületi Papi
Értekezlet» alapszabály-tervezete.
I-ső szakasz.
Általános meghatározások
i. Cim <Az erdélyi ev. ref. Egyházkerületi Papi É r ­
tekezlet.»
Célja : a kölcsönös, testvéries eszmecsere és szellemi
munkálkodás útján a papi tudományok tovább-fejlesztése;
a lelkipásztorkodás terén, az egymásra ható és egymást ki­
egészítő elméleti és gyakorlati ismeretek terjesztése a hívek
lelkében, és a gyülekezetekben a hithez való hűség, és az
egyházhoz való ragaszkodás érzetének élénkítése, fokozása;
a vallás-erkölcsi élet terjesztése körül felmerülő nehézségek
közös erővel való ellensúlyozása; a papi öntudat ébrentartása; a
papi állás méltóságának megóvása; végül, meghonosítása annak
a kartársi szellemnek, mely a célirányos működés és szellemi
munkálkodás szükségességének tudatát általánossá teszi, és
a tevékenységnek rugóit Önmagában rejti.
3. Eszközei: az egyházkerületi vándorgyülések tartása
a 16-ik pontban jelzett tárgyakkal; egy házmegyénk int «V i­
déki Értekezletek» szervezése; társadalmi tevékenység ; iro­
dalmi kiadványok ; az érdemek kitüntetése által erkölcsi meg-
jutalmazás.
4. Az egyházkerületi Papi Értekezlet tagjai szellemi
munkálkodásának tere a «P ro testá n s K ö zlö n y* Értékesebb
népszerű közlemények, a hívek közt nagyobb körben terjesztés
céljából, külön lenyomatokban is közzé tétetnek.
ü-ik szakasz.
Az «Egyházmegyei Papi Értekezlet» szervezete.
5. A már létező «Egyházmegyei Papi Értekezletek», ille­
tőleg, ezek fiók-köreinek szervezete érintetlenül marad; az
ezután alkotandók, a helyi viszonyokhoz képest, az egyetemes
célok szem előtt tartásával, önállóan szervezik magukat.
6. A z Egyházmegyei Értekezletek feladata, hogy az E g y ­
házkerületi Értekezlet céljait mozdítsák elő, annak szervei
legyenek, s ennek működéséhez a szükséges elemet szolgál­
tassák. Még pedig kiváló részben ama sorrend szerint, melyben
az Egyházkerületi Értekezlet közgyűlései, a választmány által
meghatározva, egyik, vagy másik egyházmegyei Értekezlet te­
rületén tartatnak, nem zárva ki azonban azt sem, hogy más
Értekezlet tagjai is közre működhessenek.
22 K
7. Az egyházmegyei Értekezlet tagjai mindenkor kö­
telesek teljes számmal megjelenni az Egyházkerületi Értekezlet
azon gyűlésein, melyek körük területén tartatnak. Ugyanezen
kötelesség illeti azon Értekezletek tagjait is, melyek földrajzi
beosztásukat tekintve, szomszédosok az illető egyházmegye
értekezlet! körével. A ki meg nem jelenését igazolni, nem
tudja, egy korona büntetést fizet.
8. Az egyházmegyei Értekezlet felajánlja az Egyház­
kerületi Értekezletnek a közgyűlésre nagyjában megállapított
programm tervezetét, melyet aztán az állandó Igazgató-Vá­
lasztmány a más egyházmegyei Értekezletektől érkező, vala­
mint az önkint vállalkozó, vagy a felkért egyének közre mű
ködésével egyeztetvén, megállapít.
9. Az egyházmegyei Értekezletek az Egyházkerüieti
Értekezlet erkölcsi támogatásában részesülnek, tőle kezdemé­
nyezéseket nyernek és helyes irányba terelést munkái vég­
zésére, a miért is esetleg, bizonyos teendők teljesítésére fel-
szólittatnak, útba igazittatnak.
10. Minden egyházmegyei Értekezlet rendes jegyző­
könyvet vezet, és pedig úgy, hogy abból a tevékenység tiszta
képe látható legyen, és ezt beküldi a közgyűlést megelőzőleg
az állandó Igazgató-Választmánynak, hogy a maga kebeléből
e célra alakított bizottsággal átnézethesse, és az átnézésről, a
benne foglalt nevezetesebb ügyekről, valamint az elért eredmé­
nyek összehasonlításáról jelentést tétethessen a közgyűlés előtt.
1 1 . Az egyházmegyei Értekezletek gondoskodnak arról,
hogy az egyházmegyei élet és szellemi tevékenység kellő világí­
tásban az Egyházkerületi Értekezleti közgyűlés elé terjesztes­
sék, igy alkalmat nyitván az állapotok Őszinte bemutatására,
s ennek kapcsán lehető orvoslására.
12 . Az Egyházmegyei Értekezletek feladatuknak tekintik,
hogy az Egyházkerületi Értekezlet közgyűlései iránt az érdek­
lődést a legszélesebb körben felköltsék, s ennek hatását minden
tekintetben állandóvá, és befolyásossá tegyék.
lU-ik szakasz.
Az «Egyházkerületi Papi Értekezlet» szervezete.
A) Az «Ef/yházheriileti Papi ÉrteJcezlet» alkotó elemei.
13 A z egyházkerüieti Papi Értekezletet alkotják :
a j A z a la p ító tagoké a kik az Értekezlet céljaira leg­
alább száz koronát adnak.
b) K ötelezett ren d es ta g o k ; ezek az egyházkerületnek
minden rendes és segéd-lelkipásztora, a kik évenkint két koro­
nát tartoznak fizetni.
c) Jo g o síto tt ta go k , kik évi két korona fizetéssel az
egyházkerület területén működő tanárok lehetnek.
d ) P á rtfo g ó tagok , kik ajánlás utján fölvett buzgó
világi férfiak, a kik az értekezlet céljaira akár anyagi a’uk
zatot hoznak, akár szellemileg közremunkálnak.
e) T iszteletbeli tagok, a kiket kiváló érdemekért az
EgyházkerületiPapi Értekezlet közgyűlése ilyenekül megválaszt.
B) Közyyűlés.
14 . A közgyűlés tagjait alkotják a tisztikar, az állandó
igazgató-választmány, a tiszteletbeli és a rendes tagok. Min­
den tag személyesen gyakorolja jogait. Mindenkinek csak
egy szavazata van. Szavazatok egyenlő száma esetén az el­
nök szava dönt.
15. Az Egyhá'/.kerületi Értekezlet minden évben leg­
alább kétszer, alkalmas időben, az erdélyi ev. ref. egyházke­
 226. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
rület különböző, de népesebb s így kiválóbb pontjain köz­
gyűlést tart.
16 . A közgyűlés tárgyai: 1. Istentisztelet. Tudomá­
nyos tárgyú, de népszerű felolvasások azon ismeretek köréből,
a melyekben való önképzés célul tűzetett. 3. Gyakorlati dol­
gok megvitatása. 4. Aktuális kérdések megvilágositása. 5. V i­
déki egyházi élet és szokások megismertetése. 6. A lelkipász­
torok társadalmi és egyházi tevékenységének szükséglendő
bemutatása. 7. Eszmecserék 8. A választmány előterjesztései.
9. Esetleg külföldi mozgalmaknak ismertetése ; nagyobb theo-
logusok és lelkipásztorok jellemzése, nevezetesebb művek sze­
melvénye. 10 . Indítványok.
Ezenkívül, a közgyűlés különösebb teendői:
a) A tisztikar megválasztása; rendesen három évre.
b) A z állandó Igazgató-Választmány működésének el­
lenőrzése, jelentéseinek megvitatása.
c) Az Értekezleti pénztár megvizsgálása.
d) Az értekezleti irodalmi kiadványokról való végle­
ges határozás, az állandó Igazgató-Választmány véleményes
jelentése alapján.
ej A költségvetés megállapítása.
f ) Esetleg tájékoztató állásfoglalás az egyháztáisadal-
mat is érintő kérdésekkel szemben.
g ) Nevezetesebb kérdéseknek vita-tárgyul kimondása,
hogy azok az Értekezlet közlönyében eszme-csere tárgyává
tétessenek.
17 . Az isteni tisztelet végzésében tapasztalt és az ál­
landó Igazgató-Választmány által appróbált szónokok vehet­
nek részt. És pedig tekintet nélkül arra, hogy melyik egy-
házmegyeiÉrtekezlet területén fekszik egyházuk. A z isteni tisz­
telet végzésére történhetik ajánlkozás is, de a választmány,
sőt a vidéki értekezleti körök is kérhetnek föl valakit, utób­
biak a választmány tudomásával.
18 . A felolvasások lehetnek olyanok is, melyeket már a
vidéki körök elfogadtak, de sokkal inkább új tárgyuak le­
gyenek. Felolvasást készíthet bárki, ki erre magában elegendő
tehetséget érez. A választmánynak azonban, jo ga van, föl is
kérni egyeseket, úgy világiakat, mint papokat, tudományos,
vagy gyakorlati fölolvasások tartására. Mindendenik fölovasás
vita tárgyát képezheti, melyhez minden értekezleti tagnak
joga van, hozzá szólani.
19 . A közgyűlésen minden egyes tag tehet indítványokat,
melyek azonban csak egyház-társadalmi tárgyra vonatkoz­
hatnak s a melyek az elnökséghez nyolc nappal előbb írás­
ban benyújtandók. Az elnök az indítványt vita tárgyává teszi,
s úgy ez esetben, mini általában a határozat-hozatalnál, vagy a
felszólalók többségéhez mérten, vagy szavazás következtében
mondja ki a határozatot. Tiz tag Írásbeli kérelme elég a
névszerinti szavazás megejtésére.
20. A közgyűlés csak akkor jogosult a határozásra, ha
legalább ötven tag van jelen.
2 1 . Az Értekezlet közgyűlései mindenkor nyilvánosak.
2 2 . A közgyűlés tartásának ideje legalább egy hónap­
pal előbb az Értekezlet közlönyében közzé teendő. A meg­
hívót az elnök és a jegyző írják alá.
2 3 . A közgyűlést az állandó Igazgató-Választmány ké­
szíti elő. E célból megállapítja a közgyűlés helyét, érintke­
zésbe bocsátkozik azzal az egyházmegyei értekezleti körrel
(választmányával, vagy elnökségével), a melyiknek területén
a közgyűlés helye leend s ezzel egyet értve, a végleges pro-
28 szám.
grammot megállapítja. A közgyűlés tartama tetszés szerinti
lehet, azonban kívánatos, hogy legalább két napig tartson.
Helye lehet a templom, vagy más olyan helyiség, mely e célra
a legalkalmasabb lehet.
24. A közgyűlésről, ennek lefolyt programmjáról, mint
szintén az Igazgató-Választmány gyűléseiről mindenkor jegy­
zőkönyv vezetendő, melyek kinyomtatandók és az Értekez­
let tagjainak téjékoztatás végett megküldendők.
Tisztikar.
25. A z Egyházkerületi Értekezlet tisztikarát az elnök, a
két alelnök, a jegyző, a két aljegyző és a pénztáros alkotják.
26. A működő Elnökön kívül, az Értekezletnek örökös
tiszteletbeli elnöke, a megillető jogokkal együtt, az egyházke­
rület mindenkori püspöke.
27. Az elnök, akadályoztatása esetén, az I. utána a II.
alelnök teendői:
ci) A köz- és választmányi gyűlések összehívása és azo­
kon elnökösködés.
b) A z egész Értekezletnek, mint egyesületnek, szellemi
vezetése.
c) A z utalványozási jog az Igazgató-Választmány egyik
gyűlésétől a másikig.
d ) A köz- és választmányi gyűlések határozatainak vég­
rehajtása.
e) A z Értekezlet képviselete.
28. A jegyző teendői:
a) A köz- és választmányi gyűléseken a jegyzőkönyv
vezetése.
b) A hivatalos fogalmazványoknak, az elnökkel egyet­
értve, megkészitése.
c) A z Értekezlet kiadványainak nyomtatására felügye-
lés, valamint felügyelés magukra e nyomtatványokra is.
29. A pénztáros teendői:
a) A tagsági díjak beszedése, felelősség melletti keze­
lése, az elnök tudomásával, takarékpénztárba helyezése.
b) A z elnök által kiutalt fizetések teljesítése.
c) A költségvetés elkészítése s az állandó Igazgató-
Választmánynak, felülbírálás végett, előterjesztése.
30 . Mindenik állás csak tiszteletbeli. A tagsági dí­
jakból begy ült vagyon a szellemi tőke gyarapítására hasz­
nálandó.
Állandó Igazgató- Választmány.
3 1 . A z állandó Igazgató-Választmány tagjait alkotják:
d) a tisztikar,
b) a vidéki értekezleti körök elnökei,
c) mindenik egyházmegyei Értekezlet által e célra
megválasztott két tag.
3 2 . Az állandó Igazgató-Választmány hatáskörébe tar­
tozik az Értekezlet anyagi és szellemi vezetése; önállóan in­
tézkedik és csak a közgyűlésnek tartozik felelősséggel. Hogy
feladatát könnyebben teljesíthesse, megalakulása után rögtön
a következő bizottságokat alakítja meg a saját kebelében:
a) pénzügyi bizottság,
b) jegyzőkönyveket vizsgáló bizottság,
c) bíráló bizottság,
d) a közgyűlést előkészítő bizottság.
Mindenik bizottságnak tisztikara az Értekezlet meg­
választott tisztikara, előadóját azonban, önmaga választja. A
bizottságok első sorban a választmányban referálnak s ja­
 28. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 227

vaslataik csak ennek megvizsgálása után kerülhetnek a köz­
gyűlés elé, kivéve az előkészitő bizottságot, mely önállóan
is intézkedhetik.
3 3 . A pénzügyi bizottság teendői:
a) A pénzügyi kezelés ellenőrzése.
b) A tagsági díjak minél könnyebb beszedéséről való
gondoskodás és az Értekezlet vagyonának gyümölcsöztetése.
c) Pénzgyüjtés.
d) A hátralékos tagokról szóló kimutatásnak a köz­
gyűlés elé terjesztése.
34 . A jegyzőkönyveket vizsgáló bizottság teendői:
a) A z egyházmegyei Értekezletek jegyzőkönyveinek át­
vizsgálása, összehasonlítása s a fontosabb tárgyak kellő ki­
emelése és megvilágositása.
b) Áttekintő jelentés készítése a közgyűléshez az egy­
házmegyei Értekezletek működéséről.
c) Véleményadás úgy az Egyházmegyei-, mint az E g y ­
házkerületi Értekezlet működésének minél intensivebbé tétele
tárgyában.
3 5 ; A bíráló-bizottság teendői:
a) A z Értekezlet kiadványai közt megjelenendő
vek irodalmi szempontbúi való megvizsgálása.
b) Gondoskodás azok kinyomatásáról, az értekezleti
jegyzővel egyetértve.
c) A lelkipásztoroknak, vagy világi képzett hitsorso-
sainknak irodalmi munkálkodásra buzdítása.
d) Esetleg a pályaművek megbiráiása.
e) A legmesszebb terjedhető működési kör az Érte­
kezlet szellemi hatásának biztosítása céljából.
36 . A közgyűlést előkészitő bizottság teendői:
á) Annak megfontolása után, hogy mikor van a köz­
gyűlés tartására a legalkalmasabb idő, ennek határozott meg­
állapítása.
b) Az egyházmegyei értekezleti körökkel egyetértve, a
közgyűlés helyének megállapítása.
c) A legszélesebb propagandáról, illetve, ennek legil­
lendőbb eszközeiről való gondoskodás és azoknak felhasz­
nálása.
d ) Biztosítása a közgyűlés külső sikerének.
3 7 . A bizottságok a közgyűlést megelőzőleg legalább
két ülést tartanak. Egyiknek feladata a teendők meghatáro­
zása és kiosztása, a másiké, hogy áttekinthető kép mutat-
tassék be az egész közgyűlésről.
Társadalm i tevékenység.
38. A z értekezlet társadalmi úton tevékenységet fejt
ki, főuraink, patronusaink s általában a hívek érdeklődésé­
nek fölkeltésére és folyton ébren tartására.
39. Mind e tevékenység megállapítása, szervezése az
Igazgató-Választmány hatáskörébe tartozik, de kötelező
Értekezlet minden egyes tagjára nézve is, kik e célbúi in­
dítványozhatnak, eszméket cserélhetnek, az értekezlet köz­
lönyében vitákat folytathatnak.
Kiadványok.
40. Az évenkint begyülendő tagsági díjakból alaptőke
alakítandó, mely arra szolgál, hogy az Értekezlet céljait elő­
mozdító irodalmi kiadványok megjelenését eszközölhesse.
4 1 . E kiadványok megbiráiása, meghatározása, meg-
bővítése, egyszóval, az ezek feletti teljes hatáskör, a köz­
gyűlés ellenőrzése mellett, az Igazgató-Választmányt illeti.
A kiadványoknak arányban kell állani az értekezleti tagok
által teljesített pénzbeli kötelességekkel.
4 2. A kiadványokra szánt összeg azonban, némi rész­
ben fordítható pályadijak kitűzésére, egyáltalában pedig olyan
munkálatok jutalmazására is, melyek az Értekezlet céljait
hathatósan mozdítják elő. Ú g y szintén, értékesíthető ez a
rész a vidéki Értekezletek körében is, sőt olyan belmissiói
munkálkodás előmozdítására is, melyet úgy a hívek, mint a
theologus ifjakra való nagyobb hatás kedvéért szükségesek.
4 3. A z egyházkerületi Papi Értekezlet feloszlása ese­
tén, annak vagyona az egyházkerületi Igazgató-Tanács ke­
zelése és ellenőrzése alá kerül s az egyházkerületi közgyűlés
által megjelölendő célra fordítandó.
Az egyházmegyékből
A vajda-hunyadi egyházmegyéből
V . hunyadi egyházmegyénk jún. 7-én tartotta meg tavaszi
rendes közgyűlését, V.-Hunyadon. Dacára a folyton szakadó
mü­
esőnek, nem remélt számban gyűltek egybe a tagok. A gond­
nokok közül részt vett a gyűlésben Pogány Károly, ország-
gyűlési képviselő, a ki fenkölt lelkű, nemes atyjától öröklött
hitbuzgósága folytán, gyűléseinken jelen lenni, s tanácsko­
zásainkban tevékeny részt venni, ritkán mulasztja el. Dósa
Dénes, buzgó tanácsbirónk is jelen volt. Ott láttuk dr. Bar­
tók György, szászvárosi paptársunkat is, a ki mióta megyénkbe
jött, kiváló figyelemmel és érdekeltséggel viseltetik gyűlé­
seink iránt.
A gyűlés d. e. 10 órakor vette kezdetét, a mikor is
testületileg bevonultunk a vár szomszédságában levő ódon
templomunkba, hol Kovács Lajos, lozsádi pap afia. tartott
szép és ifjúi hévvel előadott egyházi beszédet. Templomozás
után, a város kaszinójának egyik tágas termében gyűltünk
össze. Nemcsak a sorrend, de tartalmánál fogva is kimagas­
lik és az első helyet foglalja el az esperesi jelentés, melynek
kiválóbb mozzanatairól midőn e helyen is megemlékszem,
esek kedves kötelességet vélek teljesíteni.
Éppen tizenhárom éve múlt annak, kezdi a jelentés,
hogy egyházmegyénk itt tartá gyűlését. Ezt tudva, egyház-
megyei tanácsunk jónak látta, hogy az eddigi gyakorlatot
követve, mely szerint közgyűléseink a megye különböző fon­
tosabb pontjain tartassanak, idei tavaszi rendes közgyűlésünket
V.-Hunyad városában tartsuk meg; egyfelől azért, hogy ezen
lényeges és igen előnyös átalakuláson keresztül ment város
emelkedését és elohaladását ezúttal is közvetlenül szemlélhessük,
közelebbről láthassa egyházmegyénk eredményes működését
És e tekintetben bátran lehetne számítani ref. híveinken
az
kívül minden magyar lakójára nemcsak e helynek, de az egész
megyének, mert ev. ref. egyházunk egyebütt is, de különö­
sen Hunyadmegyében oly fontos eihivatást teljesített és tel­
jesít folyvást, hogy nemcsak e felekezetnek, hanem minden
magyar embernek, helyesen szólva, minden jó hazafinak figyel­
mét, érdeklődését méltán igényelheti, annyival is inkább, mert
azon alapon, melyen állunk, s melynél «más fundamentumot
senki sem vethet,» bizton remélhetjük eszméinknek s törekvé­
seinknek fényes diadalát.
Ily értelmű bevezetés után, áttér a jelentés napjaink leg­
fontosabb kérdésére és találóan ecseteli álláspontunkat a kor­
 22$. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mány liberális egyházpolitikájával szemben. A mi eszméink,
úgymond a jelentés, a szabad egyház és a mi törekvésünk:
ez eszmének megvalósítása. A mi eszménk : a józan felvilá-
gosultság. A mi törekvésünk : ennek minden szabados esz­
közzel való terjesztése. Jól tudjuk mi, hogy eszméinknek, még
ez idő szerint, légió az ellensége, mert hiszen a napp^alnak ' ország legfontosabb napi kérdésével szemben. Kell-e ennél
is van éjszakája és a csillagok*; tündöklő fényét elfedi \ felhő.
De, van szövetségesünk is. És pedig hatalmasabb ellenségeink
leghatalmasabbjánál is. Mert, a mi szövetségesünk legelső sor­
ban maga az e v a n g é l i u m és ennek mestere, J é z u s K r i s z
tus. Ő mondá: «megismeritek az igazságot és az igazság
szabadosokká teszen titeket.» Eljön, el keli jőni az időnek,
midőn a tudás, az ismeret villáma széthasogatja a sötét fel-
legeKet; midőn megismerik az igazságot azok is, kiket most
a l e l k i v a k s á g e g y é n i - , és o s z t á l y é r d e k e k helye­
sen látni, nem engednek és saját emberi jogaik ellen dol­
goznak ; midőn a szabad eszmék rohanó árja elé akadályo­
kat gördíteni, gátakat emelni, törekesznek. Hasztalan 1 Ez azért
hova-tovább erősebb, hatalmasabb lesz, s azokat, kik útjában
állanak, bizony, el fogja sodorni. De, van szövetségesünk kö­
zelebbről ezen a szent földön is, melyet hazánknak nevezünk,
az állam ez idő szerinti kormányában, és hisszük, a törvény­
hozó testület többségében is. A kormány programújába fel­
vett egyházpolitika ugyanis a mi eszméink megvalósítása felé
tör, ha nem is oly mérvben és erővel, mint a hogy mi óhaj­
tanók és akarnók, de legalább egy hatalmas lépés a feleke­
zetek egyenjogúsítása, közeledés a szabad egyház eszméje felé.
Jól tudjuk mi, hogy mint minden egyház papsága, úgy
a miénk is ezen politika megvalósítása esetében veszíteni fog
eddig gyakorolt jogaibúl, de mi részünkről úgy vagyunk az
állam jelzett törekvéseivel, mint a bölcs-salamoni Ítélettel az
igazi anya: «Legyen a gyermek másé, csak maradjon élet­
ben !» Különben is, hiszszük és reméljük, hogy az á l l a m v e s z ­
teségeink kárpótlásában m é l t á n y o s és, i g a z ­
s á g o s l e e nd .
Egyébiránt, a kormány egyház-politikájának részleteibe
bocsátkozni, sem szükségesnek, sem időszerűnek nem tart­
juk. Hiszen, ezen thema eléggé vitatva és megvilágítva lett,
az utóbbi időben, illetékes helyen s már az általunk elmon­
dottak is eléggé körvonalozzák a mi álláspontunkat. De egy
körülményt nem hagyhatunk, az eszmék tisztázása és megvi­
lágítása szempontjából, emlitetlen e helyen is.
Azt állítják ugyanis némelyek, a »Pax«-nak bivei kö­
zül, hogy Ők, példáúl, az elkeresztelés kérdésénél inkább
árulnak a szabadság és egyéni jogok gyékénjén, midőn a
szülők természetes jogának, azaz, szabad elhatározásának hí­
vei, mint mi protestánsok, kik az ide vonatkozó törvény to­
vábbi fentartását kívánjuk. Csakhogy ezek elfeledik, és pedig
szándékosan feledik el, hogy szabadságról csak teljesen egyen­
lők között lehet beszélni. De midőn, példáúl, egy érseki vá­
rosban, elkezdve a polgármestertűi, le az utolsó pékig és
csizma-tisztitóig csaknem mindenki az érsekség szolgálatában
áll, nagyon nevetséges az ide került vegyes-házasok egyéni/*
szabad elhatározásáról beszélni. Jelen körülmények között,
ugyanis, midőn a vallás és egyházak közötti teljes egyenlő­
ség még csak p i u m d e s i d e r i u m, ily esetekben mindig
azé lesz a győzelem, a kié a 40.000 hold egy tagban. De nem
szükség, e tekintetben sem vitázni, mert tudjuk azt, hogy az
i dők mé h é b e n r ej l i k már a s z a b a d s á g ma g v a ,
s ez előbb-utóbb kikéi és terebélyes fává növekedik és vé­
2$. szám.
gül, tudjuk azt, hogy bármily különböző módon imádjuk is
istenünket, minden magyar hazafinak C r e d ó j a marad: »a
haza mindenek előtt!«
íme, ilyen nyíltan és nemes őszinteséggel mondja el
az esperesi jelentés a mi állapotunkat és véleményünket az
Világosabb és hathatósabb bizonyítéka annak, hogy mi min­
den érdekeinktől eltekintve, minden időben igazán és elfo­
gulatlanul ítéljük meg, s őszinte örömmel üdvözöljük kormá­
nyunk, törvényhozóink minden e hazát boldogítani és jobb
sorsra emelni célzó törekvéseit? Mert, mi első sorban ma­
gyarok, ennek a szent földnek, ennek a szép magyar hazá­
nak hű fiai akarunk lenni és csak másod sorban protestánsok.
Protestánsok, a kik nem csak egyházunk és hitsorsosaink, de
hazánk és nemzetünk szent érdekei mellett és azokért az
igazságnak, józanokosságnak és önzetlen szeretetnek fegyve­
reivel küzdeni, soha meg nem szűnünk. . . No, de, most ve­
szem észre, hogy akaratom ellenére, szinte a politika terére
léptem; azért, minden további politizálást mellőzve, sietek
vissza tulajdonképpeni tárgyamhoz, az esperesi jelentés ismerte­
téséhez, s igyekszem, röviden elősorolni az abban foglalt többi
igen fontos, de kizárólag egyházi életünkre vonatkozó tényeket.
Egyetemes egyházunk zsinatainak működéséből, foly­
tatja a jelentés, több alkotás magaslik ki, melyek egyházi
életünk tovább fejlesztésére nagy horderejűek leendenek, ha
megvalósulnak. Ilyen a Debrecenben létesítendő tanárképző­
vel összekötött bölcsészeti, és a Kolozsvárit felállítandó theo-
logiai fakultás s úgy az első, mint különösen az utolsó nem
áll messze a megvalósulástól. Szintén kiválóan fontos alko­
tása egyetemes zsinatunknak az egyet, özvegy-árvái gyámin­
tézet létesítésének kimondása, melyekre nézve a szükséges
előlépések már folyamatba is indultak s a teljes megvalósu­
lástól csak kevés 7*dő választ el. Nagy ideje is volt már, mert
ha nincs lehetőség még ez idő szerint arra, hogy papi állo­
másaink a kor igényeinek megfelelően szerveztessenek s pap­
jaink illő fizetéssel láttassanak el, legalább a gyám intézet
létesitése által eléretik ezeknek bármily kismérvű erősítése,
mely ha nem történik a lehető legnagyobb gyorsasággal és
gonddal, félő, hogy ma-holnap állomásaink üresen maradnak.
Hiszen, ma, midőn minden nemű polgári hivatalnok
fizetése lényegesen emeltetik, özvegyeikről, árváikról a szük­
séges gondoskodás megtörténik, egyedül a papság az, mely
fizetését illetőleg, egy niveaun áll a legutolsó tisztviselővel,
azzal, kitől, hogy kenyeret kapjon, csak Írásnak és olvasás­
nak tudása kívántatik, mig a hosszas és nagy képzéssel járó
különösen prot. papok jó nagy részével szemben, csak az
igények és a földhez ragadt szegénység növekednek.
Ezek után, saját egyházmegyénk kebli ügyeire térve,
megjegyzi a jelentés, hogy az egyes egyházközségekről kü-
lön-külön ez alkalommal nem szól, hanem, a régi gyakor­
latot föntartva, majd az őszi közgyűlés alkalmával, midőn az
esperesi vizitáció minden egyházközségben megtörtént. E he­
lyett, igen érdekes statisztikai adatokat közöl.
(Vége következik.) Juhász Izidor,
piski-telepi ev. ref. körlelkész
Külföldi egyházi szemle.
Svájcban is körülbelül ott vannak az állam alkotmá­
nyával, a hol mi. Ott is szükségét érzik az ój alkotásoknak,
és a régi idők maradványai végleg elrombolásának. Hanem,
F o ly t a t á s a z V ív m ellékleten.
 28 . szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
ott sokkal radikálisabb módon teszik ezt, mint nálunk. Nem
istápolnak egyes hagyományokat, legkevésbé a középkori al­
kotásokat, de eltörlik ezt, mintha soha semmi értelmük sem
lett volna. Csak egyet említünk föl, hogy ez világos legyen.
A múlt hónapban kellett, hogy elfogadja az egész nép az új
alkotmány-tervezetet, melynek egyik javaslata a «jus place-
turn» eltörlése volt. A javaslat általános helyeslésre talált.
Kimondták, hogy a modern államnak nincs szüksége arra,
hogy az ultramontanizmus ellen ily módon védelmezze ma­
gát. Törvényeket kell hozni büntető szankcióval s azt végre
is hajtani. Igen helyesen van ez igy. Nálunk is igy kellene
tenni, nem pedig törvényhozással védelmezni meg azoknak
a szabadosságát, kikben soha sem lehet megbizni, mert sem
nem eléggé tiszták, sem nem eléggé vallásos, vagy erkölcsi
irányúak.
A róm. kath. hírlapok, mióta csak fennállanak, soha
sem azt ismerték el föladatuknak, hogy az igazságot szol­
gálják és beszéljék, hanem hogy még hazuságok árán is a
saját érdekeiket propagálják. Semmi sem igazolja ezt a ré­
gen ismert körülményt élénkebben, mint éppen a manapság
megjelenő róm. kath. hírlapok. Nem régen olvashattuk pl.
a hamburgi «Katholische Kirchenblatt»-nak nagy hangon el­
mondott állításait, hogy Freycinet, a volt francia hadügyminisz
ter, visszatért az ő vallásukra, holott egy szó igaz sincs benne.
Az összes európai sajtót bejárta egy róm. kath. hírlaptól át­
vett vadkacsa, hogy egy hollandi protestáns ember Lour-
desbe zarándokolt, és ott áttért a római egyházba s a «csoda- j nevelt gyermekeit. És mi mégis elég naivul hisszük, hogy
templom» számára három millió frankot adományozott. S hát
a ki a római egyház gyarapodását kiséri e hirlapokbúl figye­
lemmel, annak oda kell jutnia, hogy utoljára kétségbevonja | ha e rendszer kiirtatnék a föld színéről.
T A
A székely-udvarhelyi ref. kollégium törté­
nete 1876-tól 1893-ig.
(Felolvastatott az erdélyi ev. ref. kollégiumok tanárainak 1893. május
15, ró és 17-ik napjain Sz.-Udvarhelytt tartott rendes értekezletén.)
(Vége.)
A kép-, érem- és régiségtárban, hol nehány alapitó,
gondnok és tanár arcképe is megvan, legbecsesebb a Fe­
kete Sámuel-féle 406 darabból álló pénz- és éremgyűjtemény ;
ebből arany 3 5 darab, réz 4 1 , a többi ezüst. Ennek a Fe­
kete-féle rendezett gyűjteménynek értéke pár ezer frtot kép­
visel. 1868-ban került iskolánk birtokába. A közelebbi évek­
ben sok apróbb ajándék-tárgygyal gyarapodott, melyeknek
értéke csak rendezésük alkalmával lesz megállapítható.
A történelem és földrajz tanításához szintén vannak
segédeszközeink. A z előbbihez 17 , az utóbbihoz 2 3 drb.
A rajztanitáshoz kevés taneszközzel rendelkezünk.
A filológiai muzeum megindítását még csak tervezgetjük.
A kollégiumi irattár rendezését az 1 8 7 8 — 18 8 4 . évek
alatt Szakács Mózes tanár végezte. A legrégibb okirat 16 7 0 .
március 15-ikén kelt. Szól a kigyó-cimeres Bethlen-ágból
származott Bethlen Jánosnak, I. ApafFy Mihály kancelláriu-
sának azon ezer darab arany adományáról, melylyel isko­
lánk első alapját megvetette. Szakács az 1 6 7 0 — 18 8 3-ig
terjedő kétszáztizenhárom esztendőrűl 4 0 36 darab aktát Íra­
tott törzs- és szakosztályi jegyzőkönyvbe. Az irnoki és ren­
229.
nem csak a protestánsok létezését, hanem még a föld ki­
számított felszíne területének helyességét is. Vájjon, ezeknek
a római kath. hírlapoknak szerkesztői tudnak-e arról, hogy a
hírlapok feladata az is, hogy az általános becsület és becs­
telenség tudatát, mint ilyent föntartsák ? V agy tán, e tekin­
tetben ők is olyanok, mint lapjaiknak obscen hazugságai?
*
Déli Európában roppant szárazság uralkodott azon idő
alatt, mig nálunk a mostani tavaszon annyi eső esett. Még
pedig oly nagy volt e szárazság, hogy az emberek az éhen-
halástól féltek. A római egyház aztán megkis éri ette, hogy
híveit a bajból megmentse és rendkívül nagy processiokat
rendezett egy kis eső érdekében. Nagy fénynyel és pompá­
val hordoztatta körül a Mária-képeket és zászlókat, valamint
a szentek ereklyéit is. Meghúzatta a harangokat, hogy a hívek
térdepeljenek le és morzsolják az olvasókat. De az eső csak
nem akart esni. És nem is esett, akárhányszor ismételték e
csodálatos babonáskodásokat. Nem lett volna hát az egész­
nek semmi következménye, de e hallatlan vakság felköltötte
a szabadon gondolkozók ellenszenvét s ők meg viszonzásul
Ferrarában a Garibaldi képét hordozták körül. És csodála­
tos lett az eredmény. Alig hogy elvégezték az utóbbiak e kö-
rülhordozást, rögtön megjelentek a szemhatáron a felhők és
alig egy pár óra múlva, jótékony és áldásos eső hullott a
szomjas földre. A dolognak, természetesen, semmi magyará­
zata nincsen, csak az az érdekes az egészben, hogy mi min­
denre nem vezeti a római egyház a maga sötétségben föl-
ez az egyház kulturmissziót teljesít, vagy legalább teljesített.
Mintha bizony, az emberiségre nem sokkal áldásosabb lenne,
R C A .
dezői tiszteletdij s a nyomtatványok költsége 4 5 0 forintra
tehető. 18 9 2 . végén 5 6 1 8 drb. irat van törzskönyvbe iktatva.
Ebből 36 2-ö t Bőd Károly, mint igazgató vezettetett be, ki
az összes aktákra a szakosztályi jegyzőkönyvek számát is rá
tétette, a többi 1 2 2 0 darabot a jelenlegi igazgató, mint az
irattár kezelője, irta és Íratta be. Összesen tizenkét szakosz­
tályba vannak besorozva az akták, legtöbb van a X I ikben
(le- és átiratok, egyesek beadványai): 4 0 3 2 , legkevesebb a
X-ikben (a Gidófalvy-alapitvány iratai) 1 7 darab.
$
Mikint a nap nemcsak világit, hanem melegít is, úgy
kollégiumaink is nem csak a közmiveltséget terjesztik, de
az emberszeret és hála érzetének főikeltésére is törekednek.
Ez a forrása annak a rengeteg aanyagi áldozatnak, mely
nemzeti kultúránknak megbecsülhetetlen szolgálatokat tett a
tanulókat anya módjára istápoló protestáns tanintézetek meg­
teremtésével és föntartásával. E z az ősi szellem és áldozat-
készség egyesekben ma is meg-megnyilatkozik, habár a vál­
tozott viszonyok folytán, ritkábban és szerényebb mértékben,
mint régente. Ennek az áldozatkészségnek bizonyságául, föl­
említem az iskolánknál közelebbről tett kegyes alapítványo­
kat időrendben.
1878-ban dr. Vizinger Károly, vadkerti (Pestmegye) kör-
orvos, a «sz.-udvárhelyi ev. ref. főtanoda hivatása hathatósabb
előmozdítására» mintegy 300 frt. értékű ingatlant hagyott, me­
lyet az elöljáróság, a könnyebb kezelhetés végett, később eladott.
 230. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
1880-ban december 20-án kelt alapító-levélben özv.
Simon Józsefné, Privigyei Karolina, négyszáz irtot adott ta­
nári árvák segélyezésére.
iS S i-b e n kaptuk meg szent-ábrahámi Bottá Györgyné,
Konc Klárának még 18 7 3-b a n tett négyszáz frtnyi alapítvá­
nyát, hét évi kamataival együtt; ennek az a rendeltetése,
hogy pályamunkákat jutalmazzunk belőle.
Ugyancsak 18 8 1-b en , október 23-án, Ugrón István, Szé­
kely-Ugrón alapítvány címen, ötszáz frtot tett le egy sz.-ud-
varhelyi születésű és városunkban is lakó olyan szegény sorsú
és jó magaviseletü tanuló évenkinti segélyezésére, kit arra a
tanári kar érdemesnek Ítél.
1889-ben id. vargyasi Dániel Gábor, főispán, 14 8 frt.
alapítványt tett két zenei pályádijra.
18 9 1-b e n jutottunk birtokába zágoni id. Földes Bálint
ötszáz frtos álapitványának, melyet 1S 8 7 . szeptember 6-ikán
kelt alapítványi okirata szerint, kollégiumunk zene- és ének­
tanári fizetési alapja gyarapítására hagyományozott.
Ugyancsak 18 91-b en kaptuk meg oroszhegyi Jánosi Jó ­
zsef 15 0 frtnyi alapítványát azon kikötéssel, hogy annak jö ­
vedelmét egy jó tanuló székely fiú húzza.
1 8 9 1 . junius 21-ikén Sz.-Udvarhelytt kelt alapítványi
szerződésében özv. Biró Pálné, barátosi Tóth Juliánná, ren­
des tanári tanszéket betöltő tanár fizetésére 3,6 0 0 írt. ala­
pítványt tett azzal a kikötéssel, hogy ez az alapítvány «Felső­
boldogasszony falvi Biró Pál és neje szül. Tóth Juliánna-féle
alapítvány* címen kezeltessék s hogy annak 7 % -o s kamat­
ját, mig él, az igen tisztelt alapitó, özv. Biró Pálné, élvezhesse.
1 8 9 1 . julius 5-én, huszonöt éves találkozásuk alkalmá­
val, kétszáz frt. alapítványt jelentettek be iskolánk azon egy­
kori növendékei, kik az 1866-ik évben tettek érettségi vizs­
gálatot. A nyolcadik tanszék alapjára van szánva, belőle 16 5
frt. be is fizettetett.
18 9 2 . julius 3-án, ugyanezen célra kétszáz frt. alapít­
ványt tett le készpénzben az 1867-b en érettségi vizsgálatot
állott egykori tanítványok azon kis csoportja, mely huszonöt
éves találkozását nevezett napon kollégiumunkban tartotta meg.
Fölemlitők ezeket az alapítványokat, hadd, hirdessék
az egykori tanítványok háláját és kegyeletét az Álma ma­
ter iránt!
Nem volna teljes följegyzésünk, ha nem emlékeznénk
meg a szülők és a közönség azon áldozatkészségéről is, mely-
lyel a közelebbi években a kollégiumi kórházalap növelésé­
hez, valamint négy tanár arcképe megfestésének költségei­
hez szives adományaikkal hozzájárulni méltóztattak.
A folyó iskolai esztendőben keletkezett alapítványt Nagy
Lajos emlékének föntartása céljából gondnoktársai tették
Sebesi Ákos, főgondnok kezdeményezése folytán.
Számos jótéteményeivel, melyekben a növendékek ré­
szesülnek, méltán ébreszti föl az anyaintézet maga iránt a
volt tanítványok hálás megemlékezését. Ilyen jótétemények
egyebek közt az ösztöndíjak és segélypénzek is, melyeket
évenkint az alapit vány okbúi vagy adomány okbúi élveznek
az arra érdemes tanulók.
Fölsorolom a főbbeket szám szerint.
A Kis-féle alapból 2 5 — 25 frt. jár 50 tanulónak.
A Gál-Teleki 25 2 kezelési költség szedésének megindítása nemcsak
A Gido falvi 50 3 jesen elenyésztette a jövedelem megszaporitása folytán, ha­
30 2 nem annyi fölösleget is
20
28. szám.
A gr. Teleki Miksa alap. 40 frt. jár 3 tanulónak.
A gr. Teleki Sámuel » 12
S 3
A gr. Korda 10 4
A Készéi 10 4
A Gazda-féle 96 1
A Nagy Sándor 5 1
A Bőd Benedek 29 1
A Székely-Ugrón 25 1
A Jánosi-féle 8 1
A Székely egyleti t. takarékpénztártól (adó-
mány) 20 »
A megyei takarékpénztártól (adomány)
25 frt. jár 1 *
E nyolcvan ösztöndíjból a legkisebb öt frt. a legna-
gyobb ötven frt. e címen évenkint 20 4 2 frtot osztunk ki, a
krajcárokat is pontosan ide számítva, mit a föntebbi kimu­
tatásban rövidség kedvéért mellőztem. Ezeken felül, van egy
28 és egy 18 frtos pályadij az iskolai tanulmányok körébe
vágó dolgozatok jutalmazására; egy váltakozva francia és
német nyelvi huszonöt és egy szépirási szintén huszonöt fo­
rintos pályadij. Zenei jutalmakra gróf Haller Ferenc ur ő
méltósága kegyes ajándékából 18 5 9 . óta minden évben tizen­
két darab aranyat és pár év óta a Dániel-féle alapból még
hat frtot szoktunk kiadni. Könyvjutalmakra huszonöt frt. áll
rendelkezésre. A z ifjúsági önképzőkör negyven frtot tűz ki
szépirodalmi és szavalati pályadijakul. Cipó-pénz címen, 1 7 5
frtot adtunk ki. Iskolai dijakban legalább hétszáz frtot en­
ged el a tanári kar igyekezetes, jóviseletü tanulókna. Lega-
tusi illetményekből, melyek ez idén ugyancsak megcsappan­
tak, befolyhat valami ötszáz frt. Mindent összevéve, a ta­
nulók évi segélyezése négyezer frt. értéket képvisel.
A Kis József-féle segély pénzt nem a tanári kar ítéli
oda, hanem az alapitó rendelkezése folytán, egy állandó bi­
zottság, melynek tagjai, egyik kollégiumi gondok elnöklete
alatt, vármegyénk mindenkori alispánja, főjegyzője [mint má­
sod-alispán) és főjegyző helyettese; az igazgató-tanár, a kontra,
és a senior. Székely fiuk tarthatnak rá jogosultságot, ha tes­
tileg is épek, hogy annak idején a hazát és királyt is szól­
hassák, s ha első fokú magaviselet mellett, általános osztály­
zatuk legalább is jó. A z a kikötés, hogy az ifjak hazájukat
is szolgálhassák, az emelkedett gondolkozásu alapitónak nem
csak hitfelekezetéhez való ragaszkodását, hanem hazafiságát
is szépen dokumentálja
A vagyoni ügyekről is megemlékezem pár szóval. H i­
szen, a mi saját alapítványaiból élő kollégiumunknak szel­
lemi előhaladása, felvirágzása egyenesen azon fordul meg,
hogy tőkéit mennyire sikerül, lehető leggyümölcsözőbben el­
helyeznünk. Hogy a mostani viszonyok erre nem kedvezők,
évek óta sajnosán tapasztaljuk. A 70-es években megindult
tiz-százalékos kamatjövedelem maholnap felényire apad le.
A tiz-százalékos jövedelem nemsokára nyolc százalékra es­
vén le, kollégiumunk bevételei már a hetvenes évek végén
annyira megcsappantak, hogy a közalapnál a kiadások nem
találtak kellő fedezetet. Ezt a bajt azonban, az alapok ter­
heinek arányosabb megosztása egymás közt és egy százalék
hogy tel­
eredményezett mindenik alapnál.,
hogy abból az építést végrehajtotta az elöljáróság, belső fék-
 28. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
vőségeket vásárolt és két-három új tanszéket létesített, anél­
kül, hogy az 1876-b eli 2 0 3,0 0 0 frtnyi tőkét csak egy kraj­
cárral is megapasztotta volna. Jelenlegi tőkéink összege
207.0 00 írtra rúg, tehát 4000 frttai több, mint volt 1 8 7 5 .
végén ; s ha az ezen idő alatt eszközölt 60,000 frt. befek­
tetést ís ide veszszük, 64,000 forintnyi vagyon-gyarapodást
jelezhetünk a közelebbi 17 évől.
Az 18 9 3-ra szóló költségvetésben elő van irányozva
2 4 ,7 9 9 frt. 46 kr. bevétel és 2 2 ,0 7 2 frt. 65 kr. kiadás; te­
hát, 2 79 6 frt. 8 1 kr. fölösleg Ígérkezik. Azonban, ez a fölös­
leg olyan alapoknál mutatkozik, melyeknek egész jövedel­
mével, ez idő szerint, még az elöljáróság nem rendelkezik;
mert az tőkésítendő, igy hát ez csak névleges fölösleg, melyet
akár mint kiadandót lehetne a költségszámításban szerepeltetni.
A kollégium összes vagyona mintegy négyszázezer fo­
rintot képvisel, a fekvőségek annak fele részét teszik, ide
értve magát a kollégium épületét is, felszereléseivel együtt,
a tanári lakásokat, bérházakat és a negyven holdnyi külsőséget.
Legsürgősebb teendőink közé tartozik a tanárok szá­
mának szaporítása s némi építkezés az iskola céljaira. A z
állandó tanerőket nemcsak azért kell gyarapítani, mert a ta­
nítás és nevelés helyes methodusát elsajátítani, sokkal nehe­
zebb, mint magát a tudományt, hanem azért is, mivel egye­
bektől eltekintve, a papjelölteknek köztanitókul (póttanárok)
alkalmazása a papi szigorlat kétfelé osztása miatt hova to­
vább mind több nehézséggel jár. Különben, a benlakást is
a tanári kar, illetőleg, az igazgató közvetlenebb felügyelete
alá kell helyezni, a mi mind újabb anyagi áldozatot kíván.
Főgimnáziumunk normál költségvetését 1885-b en 2 7 .5 6 7
frt. 78 krajcárban állapította meg az elöljáróság. Ezen szük­
séglet és a fedezet közti különbséget, vagyis, a néhány ezer­
re menő hiányt, az 18 8 3 . évi X X X . t. c. 4 7. §-a alapján
az állami segély igénybevételével óhajtván a kollégiumi elől-
j áróság kiegyenlíteni, illetőleg, fedezni, az e végre szükséges
intézkedéseket annak idején megtette, sőt mielőbbi elinté­
zését ismételten kérelmezte. Ügyünk a minisztériumban nem-
sokáia döntés alá kerül s hogy kedvező eredménynyel bo-
nyolittatik le, azt a helyhez kötött nagy számú és semmi más,
mint kizárólag a sz.-udvarhelyi ref. kollégium céljaira fordítható
alapítványok miatt, a legilletékesebb helyről nyert határozott
Ígéret szerint, a legrövidebb idő alatt biztosan remélhetjük.
Vázlatos előterjesztésemet azon szavakkal zárom be,
melyeket 1887-b en a Kis Gergelyről szóló emlékbeszédem­
ben kollégiumunkról mondottam v o lt; « ha ezután is
nemcsak tanitni, hanem nevelni is törekszik: meg vagyok győ­
ződve, hogy ez az iskola mindig képes lesz oly tevékeny­
ségre, mely parányi erejével is, hozzájárulhat azon nagy cél
megvalósításához, hogy szeretett hazánk, Magyarország, egy­
kor nagy, hatalmas és boldog legyen. Ha a múltat zálogul
lehet tekinteni a jövőre nézve, bízvást hihetjük, hogy e tan­
intézet, mely szerencsésen áthatolt a múlt ezernyi veszélyén,
nem arra van hivatva, hogy a jelen bonyodalmai közt el­
merüljön.» G ön ci Lajos-
Különfélék.
= A június havi pályacikkeinkre beérkezett sza­
vazatok a következőleg oszlottak meg. « A z ö z v e g y - á r v á i
a l a p j a i n k ö s s z p o n t o s í t á s a é r d e k é b e n» feliratú
cikkre szavaztak: Kiss Ferenc, Balázs István, O. Weress Sán­
dor, Lőrinci József, Lénárt József, Kiss Lajos, N agy Pál,
231.
Diószeghi Mór, id. Lészai Ferenc, Nemes Sándor, ref. kántor,
Nagy Sándor, Jáni Lajos, összesen tizenketten. A z « O r s z á ­
g o s g y á m - és n y u g d í j i n t é z e t » feliratú cikkre pedig
hárm an: Benke István, Gáspár Albert és Kerekes Endre
szavaztak.
Ezek szerint, a pályadijat, V a j d a F e r e n c, püspöki
titkár cikkével szemben, N e m e s Á r p á d nyerte el, kinek
a 15 forint pályadij, szives szerencse-kivánatunk mellett, el­
küldetett.
= Főtiszt* Szász Domokos, püspök aa. folyó hó
13-án a borszéki fürdőre útazik. Annyi munka, fáradtság,
és útazás után, jól fog esni Borszék balzsamos levegője. Hozza
isten vissza megújult erővel, jó egésségben, hogy folytassa,
és végezze be a munkát, melyet elkezdett.
= Vezércikkre, ciceróra valló érdeklődéssel,
és méltósággal folyt le az az É r t e k e z l e t , melyet e Lapok
szerkesztője hivott össze e hó 7 -re, hogy az e g y h á z k e r ü ­
l e t i Papi Értekezlet szerveztessék. Soha sem voltunk, nem
vagyunk a reklám barátai. Mi egyelőre csak e rovatunkban
emlékszünk meg e fontos dologról, 18 9 3 . júl. 7-ről, mely az
egyházkerület történetében helyet fog mágának nem követelni,
de kivívni minden bizonyossággal. T i z e n h á r o m egyházme­
gyéből jelentek meg érdeklődők, és jelentették ki, hogy az
« E r d é l y i ev. r ef . e g y h á z k e r ü l e t i P a p i É r t e ­
k e z l e t » meg van alakulva. Jelen voltak: A vajdahunyadi
egyházmegyéből: Bartha Lajos. A gyulafehérvári egyházme­
gyéből : Tókos Sándor, Elekes Viktor, O. Weress Sándor. A
kolozsvári egyházmegyéből: Szász Gerő, Herepei Gergely,
Zoványi Jenő, Vajda Ferenc, Bartók Jenő. A kolozs-kalotai
egyházmegyéből: Deési Gyula, Biró András, Régeni Ferenc,
Lajos János, Szakács István, Sebestyén Ferenc, Bitai Kál­
mán, Valler József, Péter Károly, Tamó Gyula, Székely
Sándor. A deési egyházmegyéből: Pap István, Nagy Imre.
A széki egyházmegyéből: Somkereki Miklós, Vásárhelyi Bol­
dizsár. A görgényi egyházmegyéből: Lénárt József, Tavaszi
József, Farkas Károly. A marosi egyházmegyéből Rákosi
Lajos, Szász Károly. A küküllői egyházmegyéből: Kovács
Elek, Cseresnyés Ödön, Orbán József. Az udvarhelyi egy­
házmegyéből: Menyhárt András, Benkő Ferenc. Az erdővi­
déki egyházmegyéből: Kövér András, Kovács Sándor. A sepsi
egyházmegyéből: Zágoni Pál. A kézdi egyházmegyéből: Zol-
táni Elek, Bodor Géza. Ezeken kívül: Berde Sándor, theol.
tanár, Márkus János, igazg.-tanácsi titkár, Tárkányi György,
akad. papjelölt. A gyűlés lefolyása semmi kívánni valót nem
hagyott fenn. A z összegyűlt tagok valának mindnyájan egy
akarattal, együtt. Lapunk szerkesztője, mint az Értekezlet
összehívója, üdvözölvén az eszméért lelkesülő elvtársakat, föl­
kérte az értekezletet, hogy ideiglenes elnököt és jegyzőt vá­
lasszon Nem érdeme, nem is az ő hibája, hogy «ad hoc»
elnökül Szász Gerő, jegyzőül káplánja, dr. Bartók Jenő, se­
géd-pap, bízatott meg. (A megnyitó-beszédet és Berde Sándor
előadását legközelebbről közöljük.) Ezután felolvastatott az
Alapszabály-Tervezet, mely általánosságban elfogadtatván, el­
határoztatott, hogy küldessék ki az egyházmegyei Papi Érte­
kezletekhez, hogy véleményüket folyó évi szeptember i-ig
küldjék be az «ad hoc» elnökséghez, hogy azok beillesztet-
vén, az egyházkerületi közgyűlés alkalmával meghívandó É r­
tekezleten, szeptemberben, a tisztikar megválasztása megtör­
ténhessék, és az új szervezet beillesztetvén egyházi életünkbe,
adassék át a gyakorlati életnek, és kezdje meg áldásos mű­
ködését. Természetesen, addig felhívandó lesz az az öt egy­
házmegye, mely még e tekintetben nem mozdult, hogy a Papi
Értekezletet szervezze, hogy a mai számunkban közlött, és
valószínűleg kevés változtatással elfogadandó Alapszabályunk­
nak eleget tehessen. A legnagyobb lelkesedést idézett elő fő­
tiszt. püspök, Szász Domokos aá.-nak Lapunk szerkesztőjéhez
intézett és mai számunk kiváló helyén közölt szép levele,
mely felolvastatván, az Értekezlet meleg «Éljenzésben» tört
ki, és távirati úton fejezte ki tiszteletét püspökünk iránt, ki
mindenütt ott van, hol egyházkerülete és a haza javát, elő­
menetelét mozdíthatja elő.
 232. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
= Az egyházkerületi Papi Értekezlet Alapsza­
bály-Tervezetét közölvén mai számunkban, arra akarunk rá
mutatni, hogy az olyan, mint minden más alapszabály. Betti,
forma, chablon Hibát, fogyatékosságot kétségen kívül talál­
hat benne bárki, mert olyan Licurgus még nem született, a ki
tökéletes törvényt alkotott volna. De itt nem arról van szó,
hanem csupán arról hogy e paragrafusok alkalmasok-e arra,
hogy összekötő' kapocsul szolgáljanak egyesülésünknek ; nyúj­
tanak-e elég tért, hogy a buzgóság és lelkesedés érvényesül­
hessen ? Ha ezt megtaláljátok benne, tegyétek félre a copfos
kritikát, olvassátok jóakarattal és fogadjátok el. Még az a
csekély évi fizetés se vegye el kedvetoket. Most fillérek csu­
pán, majd évek múltán egy szép tőke lesz, mely gazdag
kamatokat fog hajtani ama célok elérésében, melyeket ma­
gunk elébe tűztünk. Bizalommal és megnyugvással várjuk a
feleletet.
= A folyó hó 7-ki Értekezletnek egyetlen egy
kérdése idézett elő hosszabb vitát. Felolvastatván az Alap­
szabály-tervezet és az elfogadtatván a tárgyalás alapjáúl, az
a kérdés vettetett fel: hogy a dolog természete szerint, be­
le mennyünk-e a részletek tárgyalásába, vagy ezt akkorrá ha­
lasszuk, mikor az egyházmegyék véleményei beérkezvén, kellő
tájékozottsággal és minden egyházmegye küldötteinek rész­
vétele mellett történjék meg? Mellette és ellene igen sokan
és szépen beszéltek. A békeszerető és csak is a célt néző
«ad hoc» elnök nagyon is nyájas akarván lenni: kétszer-
háromszor is enunciált; de csak ismét új vita kezdődött,
mig végmegállapodás történt, hogy csak szervezkedjenek a
hátrálékban levő egyházmegyék is, mondják meg vélemé­
nyüket, hogy közös akarattal döntsünk, szeptemberben. D a­
cára patriárkhális és egészen morális alapon álló szerveze­
tünknek és célunknak: reméljük, hogy a véglegesen meg­
választandó elnök valamicskével tán erélyesebben fogja teljesi-
teni elnöki teendőit. Ha ugyan van helye az erélynek és a
striktisszime vett hatalommal való élésnek ott, hol a szivek
jót akaró hajlandóságát akarjuk megnyerni a szépnek, a ma­
gasztosnak, isten országának. Majd megválik.
= A szilágy-somlyói segéd-lelkészi állásra főtiszt,
püspök aa. J a k a b J ó z s e f , m.-nemegyei segéd-lelkészt
nevezte ki. Jó iskola lesz fiatal atyánkfiának, ha jól felhasználja.
Óhajtjuk, hogy eredményeit megláthassuk. Isten segitse erre !
= A barsvármegyei bajkai ev. ref. egyház se­
gítségért esdő S z ó z a t o t küldött szét, melyet a dunántúli
ev. ref. püspök, Pap Gábor, meleg ajánlással látott el. Mi
H IV A T A L O S R ÉSZ.
1 41 0 — 1893. F E L H ÍV Á S,
Mindenik egyházmegye nt. Espereséhez.
Hivatalosan felkérjük Esperes aait, méltóztassanak úgy
intézkedni, hogy az egyházmegyei gyámintézeteknek az egy­
házkerületi közgyűlési jegyzőkönyvben kiadandó 1892-iki
pénztári kimutatásai, a folyó hó végéig, hatóságunkhoz be­
terjesztessenek.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igaztató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 18 9 3 . julius 4-én.
M árkus Já n o s, Szász Béla,
számvevő helyett. ig.-tanácsos, mini: elnök-helyettes.
6 9 9 -18 9 3. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a nagy-enyedi ref.
egyházmegyébe kebelezett s z á s z-u j f a l u s i kántor-tanítói
állomásra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalm a: Uj, kényelmes lakon kívül (készpénz 64
írt. 3 0 kr. kepe értéke 19 frt. 70 kr. kanonika porció alantas
értéke 4 4 frt. 95 kr. tandíj értéke 3 frt. 40 kr.) egy házha-
tóságilag 1 3 2 frt. 3 5 kr.
M ai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
28. szám.
is ajánljuk. A kihez eljutott, ne dobják el, ne tegyék félre:
hanem, bármi csekély adomány nyal küldjék vissza dec. 31-ig .
(U. p. Bars-Endréd.) A ki szegény, az érzi, az tudja, mit
teszem segíteni a szegényeken. Ha mi segitünk, az feliratta-
tott a mennyekben, mert bármi csekély adományunkkal val­
lás-erkölcsi és nemzetiségi missziót teljesítünk.
= Nyilvános köszönet. A b á n f f i - h u n y a d i ma g y . kir.
á l l a m i p o l g á r i fiú-, f e l s ő l e á n y - és e l e m i i s k o l á k szor­
galmas és jó magavisrietü tanulói megjutalmazására, a folyó (189-/3)
tanév végén tartott zárvizsgálatok alkalmával, a következő kegyes
adományok tétettek: Mélt. BarcsayDomokos, orsz. képviselő,gond-
noks. tag úr 50 frt., Ngs. Gyatmathy Zsigmond, kir. tanácsos gond-
noks. elnök úr 12 frt., a kalotaszegi takarékpénztár nagyérdemű igaz­
gatósága 30 frt, a bánffi-hunyadi nemes ev. ref. Egyház 12 frt.
t. Mátyás Ferenc, v biró. gondnoks. tag. úr, erdélyi ev. ref. éne­
kes könyvekre 5 fr t, tek. Gyulay Sándor, kereskedő úr, tek. Nagy
Miklós, gyógyszerész, gondnoks. tag úr, tek. Weisz Izsák, fakeres­
kedő, gondnoks. tag úr, 5 — 5 frtot, tek. Schweiger Nándor gyógy­
szerész úr 3 frt, dr. Blasek Béla városi orvos úr, a latin nyelvben
legtöbb elŐhaladást tett tanuló megjutalmazására, 6 koronát, tek.
Eichner Bertalanné úrasszony a »Teleki-Blanka-kör« nevében 2 frt,
tek. Varjú Imre, államvasúti főnök úr, tek Beke József kereskedő
úr 2 — 2 frtot, t. Ábrahám Mór, könyvkötő úr 10 drb könyvet 1.
frt 90 kr. értékben, tek. Koleszár Lajosné úrasszony 3 koronát,
tek. Páskuj Márton kereskedő úr, t Braun Alfréd üzletvezető ur,
t. Magyari Gusztáv iparos úr 1 — 1 frtot, az elemi fiu-iskola I. oszt.
vizsgáján egy jelen volt hallgató K. J. tanuló feleletéért 2 koronát,
tek. Fekete János, áll isk. tanitó ur 1 koronát. Ezen 142 írtból, a
a kegyes adományozók engedélyével, 27 frt. 50 kr. a szegény ta­
nulók idei ruha-segélyezésére fordittatott, 114 frt 50 kron pedig
139 drb. jutalomkönyv vásároltatott. Jutalmat nyert 128 tanuló. F o ­
gadják a mélyen tisztelt nemeslelkü jótevők, iskoláink iránt tanú­
sított meleg érdeklődésükért, kegyes adományaikért az intézet gond­
noksága, tantestülete és tanuló-ifjusága nevében e helyen is hálás
köszönetem kifejezését Bánffy-Hunyadon, 1893. junius hó 30-án.
K o l e s z á r L a j o s , igazgató.
= Pályázat. A békési ev. ref. hat osztályú gimnáziumban
egy megüresedett tanszékre pályásat hirdettetik. A megválasztott
tanárnak főtantárgya a német nyelv lesz, miért is a német nyelv­
ből képesítettséggel kell bimia. A nemet nyelv mellett 23 óraszá­
mig más rokon tantárgyat is köteles tanítani. Évi fizetés 1150, azaz,
ezerszázötven forint évnegyedenkint előre fizetve. Okleveles, vagy
a középiskolai törvény értelmében jogosított egyén, egy évi sikeres
működés után, állandósittatik; oklevél nélkül pedig, sikeres műkö­
dés esetén is, csak akkor, ha a törvényszabta idő alatt az okleve­
let megszerzi, díjazása azonban az ilyennek is a fentebb kitett ösz-
szeg lesz. Az állandósított tanár a »Tiszántúli ev. ref. tanárok nyug­
díj- és gyámintézeté«-nek köteles tagja. Megjegyeztetik, hogy a gim­
názium állami segélyezése tárgyában a magas minisztériumhoz a
fölterjesztés megtétetett s az ügy kedvező elintézése esetén, a tanári
fizetések annak megfelelőleg fognak rendeztetni. A kellőleg felsze­
relt pályázati kérvények f. év julius 31-ig alólirotthoz küldendők.
Békés, 1893. julius 6. S z e g e d i K á r o l y , ev. ref. lelkész, a bé­
kési ev. ref. gimn. igazgató-tanács elnöke.
Pályázati határnap: folyó évi augusztus 1 5 . Folyam od­
ványok a n -enyedi egyházmegye esperesi hivatalához, Ge-
rendre, intézendők.
Kolozsvártt, 1 8 93 . július 1 1 . Szász Domokos.
erdélyi ev. ref. püspök.
320-1S93. M E G H ÍV Ó .
A kézdi ev. ref. egyházmegye f. hó -én, d. e. 9
órakor kezdődőleg, K.-Vásárhelyit tartandó közgyűlésére an­
nak m. tt. tagjait van szerencsém meghívni.
Tárgyak: 1. Felsőbb hatósági leiratok. Esperesi je ­
lentés ez évi egyházlátogatásról. 3. Főjegyző előterjesztése
az egyházmegyei tanács időközi működéséről. 4. Jelölés a meg­
üresedett gondnoki állásra. 5 . Tanügyi előadói jelentés. 6. A ko­
lozsvári theol. és a debreczeni bölcsészeti fakultások javára adó-,
mányok iránti intézkedés 7. Lehető beadványok, indítványok.
A közgyűlést isteni tisztelet előzi meg, melyen kö­
nyörgést és egyházi beszédet mond tiszt. Kökösi Sándor,
ikafalvi lelkész aa.
Léc falván, 1 8 93 . jul. 6-án. Zoliáni Elek,
esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász GerŐ.
 Protestáns Közlöny
:|[||||IIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMHI1lllll I[|lllllllllll!lllllll|||lllllllltl(llll|l||llllllllll|||||l||llll|||lllllllilllllllllllllllllllllll||||l1ll|||||llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll|||||)llllllllil1||llllllllllll llllllll'lll llll1lll!IMIIIIIII'lll[IIIMIl[nillll]llll1lllllilMI)llllll)llll1lll!l|||llllliriil|||)||||]|||||||||||||||||||||i|MIIIIIIII||||||||||||II|
YW Évfolyam.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, íélévre 3 forint, negyed­
évre 1 forint 50 kr.
(A folyó júl. 7-én megtartott egyházkerületi papi
elö-Értekezleten.)
Tisztelt értekezlet, kedves barátim!
Az eszme, melyért összegyűltünk, itt vagyunk,
nem új. Mese is van róla. A vesszőt a gyermek is
összetöri; köss össze többet, és a vihar is hiában
birkózik vele. A nádszálat ingatja a szellő égi-
háború legyen, a mely hatással bírjon a renge­
tegre. Ez eszme az, melyet a rómaiak úgy fejeztek
ki, hogy«viribus unit is»; a modern alkotmá­
nyosság «egy es ü 1é s i jognak, e g y e s ü l é s i
szabadságnak» fordította le; a szentirásban
pedig azt olvassuk: «a hol ket ten, vagy hár­
man vagytok, ti v e l e t e k vagyok»; má­
sutt «a hármas kö t é l nem hamar sza­
kad el»; tovább: «a b é k e t ű r é s n e k i s t ene
adja nektek, hogy e g y e n l ő akarat t al
l e g y e t e k ti k ö z ö t t e t e k e g y m á s h o z . »
Tehát, ha az ántik világ, a keresztyénség, a mo­
dern alkotmányosság és a természet törvénye egy-
iránt ezt hangoztatják: ez örök szüksége kell hogy
legyen az ember lelkének is, melyen szükségkép­
pen kell hogy nyugodjék az erkölcsi világrend.
Az eszme tehát nem új. Mint nem új dolog,
ha beszélünk a levegőégrűl, a napsugárról, a ta­
vasz balzsamos illatáról. És mégis, beszélünk mind­
ezekről mert ezek a léteinek feltételei; az élet­
nek szüksége.
Hát, beszéltem én is, évekkel ez előtt, az
egyesülés eszméjéről, elmulaszthatatlan szükséges
voltárúi. Beszéltek paptársaim közül sokan. A mint
máskint gondolható nem is volt: pártolva a dolgot
mindnyájan. Sőt, sok egyházmegyénkben végre is
hajtották az egyesülést, bebizonyítva annak áldásos
voltát. Aztán, hallgattunk. Tán, igen is sokáig hall­
gattunk. De, mentői szomjasabbak vagyunk, annál
üdítőbb a forrás vize; és mennél hosszasabb a
betegség, annál örvendetesebb a meggyógyulás
reménye.
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
Kolozsvárit, 1893. Julius 20. 29. szám.
M E G JE L E N IK MI NDE N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y IV É N .
Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők : K ülm agyarutca 9 . s z .
Megnyitó beszéd. Eddig tán nem is örömest mozdultunk volna
ki az ősi ház megszokott szokásai közül. Tán, falai,
íedele épeknek látszottak. Fundamentuma még meg
nem ingott. Az özönvíz nem fenyegetett. A vesze­
delem nem volt sarkunkban. Hát, hallgattunk. Jó
volt úgy, a hogy volt. Am, a jövendő, a holnap, sőt
már a ma fölemelt újakkal int, hogy úgy nem lesz jó
tovább. Munkára kell vetni kezünket. Ide egy ge­
rendát, oda. egy téglát kell tennünk; amoda tá­
maszt kell alkalmaznunk, hogy megvédelmezhessük
az ősi hajlékot, melyből, mint a római házakban az
istenek, őseinknek árnyai kelnek elő és mutatják
sebeiket, a kiontott vért, mely érettünk hullott,
és a mely iránt háládatlanoknak lenni, isten ellen
való bűn volna és magunkkal szemben öngyilkos­
ság, kockára tétele, sőt elvesztése a polgári, és
lelkiismeretbeli szabadságnak.
Olyan jelek mutatkoznak, olyan tünemények
válnak naponkint bizonyosokká közéletünkben, me­
lyek közvetlenül érintik vallásos, és egyházi álla­
potainkat. Tovább nem hallgathatunk. A struc-
madár politikája nem méltó az öntudattal biró
erkölcsi lényekhez. Föl kell emelni fejünket szi­
vünkkel egyetemben. Kezet kell fognunk. Szorosan
kell borulnunk egymás keblére, hogy együtt hall­
gassuk egyházkerületünk háromszázhatvanezer hí­
vének szive dobogását; közösön kell éreznünk,
hogy egy a hit, egy a remény, egy a szeretet;
együtt kell élnünk fölemelkedni isten trónjáig,
vagy elbocsátui lelkünket az elkárhozás útjára.
Egyesülnünk kell, hogy erőinknek tudatára
jussunk. Péterekké, Pálokká ha nem is lehetünk;
de egyesülnünk kell, hogy legyünk azok a szegény
halászok, kik a kunyhókban hirdették a feltámasz­
tatott Krisztust és legyünk István, ki a halálba
ment, de hitét meg nem tagadta; hogy legyünk
méltó utódai azoknak a lelkipásztoroknak, kik a
nápolyi gályák kínjai között is az égre emelték
szemeiket, és ajkaikon csak megzendült a zsoltár
j «Te benned bíztunk eleitől fogva!»
 234- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 29. szám.

Ezt az egyesülést kezdeményezni: az én indít, hogy magamat megalázzam mind a földnek

gyönge vállaimra hárintotta méltatlanul elfoglalt poráig, vagy szárnyakat öltve, fölemelkedjem a
állásom. De, isten az erőtlenekben is megdicsőiti meny-boltozatáig.
a maga hatalmát. Először, ime, ezért szólok én Ez az kedves barátim. E m e l k e d n i ! Be­
tihozzátok, kiknek hálás köszönetemet fejezem ki, bizonyítani, hogy a reális föld vonzó ereje nem
hogy fölkérésemre ennyien hoztátok meg az ál­ képes egy pehelynyit megingatni lelkünk ideáliz­
dozatot, és elhagyva otthonutokat, kedveseitöket, musából; abból a felséges, örök kijelentésből: «az
ide fáradtatok, munkálni anyaszentegyházunk fenn­ én országom nem e vi l ágból való.»Bi-
állását, jövendőjét. Ez biztosíték, hogy élünk mi zony nem ! Az utcán járunk, de az utcának prédái
mindörökké ! Kérlek, ne nézzétek az én szemé­ nem vagyunk, nem lehetünk. Mint emberek, bele-
lyemet, hanem az ügyet, a magasztos célt, és le­ vegyülünk a közélet millió változataiba, de csak
gyetek bizonyos reménységben, hogy nevetők fel- azon feltétel alatt, hogy ott hirdessük a jót, szépet,
irattatott a menyben ! a magasztost. Tévedhetünk, tévedünk mi is : de ha
És itt, kérdhetném én, vagy intézhetné hozzám mi megbocsátunk hetvenhétszer, remélhetjük, hogy
valaki azt a kérdést: hát, ugyan mire való ez a a jó isten is megbocsát nekünk e g y s z e r , ha
szövetkezés ? Mire való ez a nagyhangú beszéd mindörökké hirdetjük nagy nevét, örök dicsőségét
Mi a cél ? élő hittel, élő buzgósággal, az életnek cseleke­
Nem vagyunk-e a törvény által országosan deteivel.
biztosított felekezet r Jogainknak tudatában, nem Hát, ime, az egyházkerületi Papi Értekezlet-
vagyunk-e alkotmányos szervezet ?Nincsenek-e tör­ | nek, egyesülésünknek ideális célja. Élő organiz­
vényeink, kánonaink, melyeknek nyomán haladva, mussá varázsolni át a törvény betűit. Lelket le­
hivatásunkat, rendeltetésünket betölthetjük Nin- helni a szétszórt csontokba. Nem azt prédikálni
csenek-e hatóságaink, melyek lelkiismeretes ellen­ mindig, hogy elkárhozottak vagytok, hanem azt,
őrzéssel ösztönöznek, sarkalnak, lelkesítenek, hogy hogy idvezülhetésre vagyunk elhivatva mindnyájan.
legyünk hívek a kevesen ? Hirdetni a «f ogl yoknak a szabadul ást»;
Ezek a kérdések mind jogosultak. Ezek elől hirdetni: «ha a fiú me gs z abadí t titeket,
egyáltalán kitérni, nem akarok. Ellenkezőleg. El­ bi zonyára s z a ba d o s o k vagytok»; «meg­
ismerem, hogy ezek úgy vannak. Törvényeink, ha lássátok, hogy valami módon a ti sza­
jók, ha rosszak, tiszteletre köteleznek mindnyá­ bads ágot ok b o t r á n k o z á s u k r a ne le-
junkat. És kimondom, hogy egy olyan társaságnak, gyen az er őt el eneknek». Hirdetni élő hit­
vagy egyesületnek, mely a létező, a fennálló tör­ tel: «le kell vet kőznünk az ó-embert»,
vények keretén k í v ü l akarná érvényesíteni ma­ «élek többé nem én, hanem él bennem
gát, tagja soha nem lennék; nem papi eskümért csu. a Krisztu s». Hirdetni: «j o bban van dol ga
pán, hanem mert ezt ellenkezésben állónak látom az élő ebnek, mint a holt oroszlánnak».
az ember rendeltetésével. A «libertásért» lel­ I És a keresztyén lelkesedés örök szenvedélyével
kesedem, a «l i bert i nusságot » visszautasítom. | visszaidézni a Bethesda tavának gyógyító erejét.
Ám, a legszabadelvübb alkotmányt, az örök | Visszaidézni az első századokat a keresztyénség
időkre hozott törvényeket is megdönti egy pár | történetéből, mikor « b á r á n y o k i n d u l t a k
százezer szurony. Minden törvénynek egyetlen I harcba a farkasok ellen». És a tökéletes
alapja van az erkölcsi világrend. Mózes tiz pa­ | győzedelem a bárányoké lett. Visszaidézni a refor-
rancsolatja nem volt-e törvény ? És mit csináltak j máció századának szent hagyományait, midőn egy
belőle a farizeusok r Jézus Krisztusnak Hegyen szegény barát az akkori világ hatalmasaival szem­
mondott beszéde nem volt és nem lesz-e minden ben felkiáltott «itt állok, más kint nem te­
századok törvénye ?És mit csinált belőle az «e g y e- het ek; isten l e g y e n i rgal mas l el kem­
dül iidvözitő» római kath. egvház ? Nem az nek!» És mindezekben előljárni szóval, tettel,
egyház, mely jámbor bárányokból áll; hanem az isten igéjének, az evangyéliumnak két élű fegy-
egész világon uralkodni akaró pápizmus, mely örök, | vérével.
szent, és csalhatatlan. Legalább i g y hirdeti magát. Ha a legnagyobb apostolra, Pálra gondolok,
Nyilvánvaló tehát, hogy nem a törvény jó, | hogy Damaszkusban kosárban lebocsátva, kerülte
vagy rósz volta döntő; nem a betű, hanem a I el a halált; Ikoniumban megkövezték; Filippiben
lélek, a szellem, a mely benne lüktet, a mely hajt, 1megvesszőzték, járt Cezáreában és fejét vesztette
 29- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Rómában, Néró alatt: de hirdette a feltámasz­
tatott Krisztust, és nem Péter, de ő vetette meg
alapját a mái keresztyénségnek; és ha arra gondo­
lok, hogy az erdélyi egyházkerületi Papi Értekezlet
megindul az erdélyi Izráélbe és bejárja e szent
földet, melynek minden porszemét őseink kiontott
vére szentelte íöl a szabadság szentegyházává, és
a Rikától a Hargitáig, a Ciblestől a Retyezátig
prófétái, hirdeti az evangyéliumot, mely örök fun­
damentuma a családnak, a társadalomnak, és a
politikai átalakulások bárminő formációjának; ha
megismerve egymást szinről-szinre, érezni fogjuk
az együvétartozást, és látom buzgóságra melegedni
a sziveket, lelkesedésre hevülni a mélyebb lelkeket;
látom újabb életre kelni a meglanyhult egyházi
életet, romjaikbúl épülni a templomokat; midőn
látni fogom, hogy a nép legjobb és legolcsóbb
barátjának, a papnak, tekintélye ismét elfoglalja
méltó helyét a jók szeretetében, és tiszteletében ;
majd, ha megérem, hogy nem mindig panaszo­
lunk és zúgolódunk, de véghezvitt tetteinkre mutat-
hatunk alkonyodó életemnek ez lesz legboldo­
gabb korszaka; és egyházkerületünk felett meg­
áll a nap, mint akkor, egyszer Gibeonban, és csak
elsóhajtom én is: m o s t a n , uram, b o c s á s d
el a te s z o l g á d a t !
De, a mig ez megtörténik, ha későn, ha korán,
dolgoznunk kell kitartással; dolgoznunk kell sokat;
hinteni a búzamagvakat, hogy az aratás áldásáért
majd kegyelettel emlegessék nevünket az utánunk
következők.
Mit dolgozzunk? Kérdi-e a természet, hogy
mit dolgozzék, midőn a tavasz ontja sugarait ?
A föld ad pázsintot; virágot a fa; dalt a madár.
Mit dolgozzunk r Kinek a mint adák az istenek,
egy pillanatig sem feledkezve meg arról, hogy
Krisztus tanítványai vagyunk; hogy protestáns
lelkipásztorok vagyunk; maradékai azoknak az
emlékezetükben is áldott ősöknek, kik már három­
százötven esztendővel ez előtt korukat meghaladó
mély bölcsességgel mondták ki :sequi tur quis-
que rel i gi onem, quam v e l l e t
És itt logikailag érinthetem a mái nap lég
fontosabb kérdését, az úgy nevezett, egyház-poli­
tikai kérdéseket. Csak úgy futólagosán. Hisz, ez
összejövetelünknek tárgya ez most egyáltalában
úgy sem lehet.
Nehogy azt higyje valaki, hogy e kérdéseknek
felszínre kerülése csak úgy incidendaliter történt,
és következése, az úgy nevezett, elkeresztelési
rendeletnek. Távolról sem. Ez csak ürügy, ez csak
235-
látszat. A valódi ok abban az éles antagonizmusban
áll, mely az ultramontán felfogás és a felvilágo­
sodás, a szabadság közt fennáll évszázadokon ke­
resztül. És ha ez az élet-halál harc néha pihenni
látszott, csak a történeti fejlemények kedvező, vagy
kedvezőtlen voltában keresendő.
Most, a körülmények kedvezni látszottak a
harc felvételének. A német Kultur-Kampf, melyet
Bismarck herceg oly erős kézzel indított meg,
kudarccal végződött. A vaskancellár elment Ka-
nosszába. Visszavonta az úgy nevezett májusi tör­
vényeket. Az ultramontánizmus diadalát ülte a
protestáns Németországban. Ez véghetetlen nagy
erőt kölcsönzött a velünk, fájdalom, oly közel szom­
szédságban élő Ausztria feudális arisztokráciájának,
és egyáltalában Ausztria kizárólag katholikus in­
téző, kormányzó köreinek.
Ehhez járult, hogy édes hazánkban a politikai
élet teljességgel összegabalyodott. A politikai pár­
tok már évek óta nem magasabb állam-alkotó esz­
mék szolgálatában állanak,hanam legszentebb erői­
ket elpusztítják a személyes gyűlölködés eléggé
nem sajnálható, meddő harcában. Ebbe a tájéko­
zatlan khaoszba csapott le a februári rendelet.
Az európai konstellációk kedvezni látszottak, hogy
a «P a x» jelszó alatt megtámadva az állam sou-
verainitását, az ultramontánizmus csapást mérjen
a protestánsokra, ez által a szabadságra, és a fel­
világosodásra. Közvetlenül nem minket támadtak
ugyan, sőt minket vádolnak, hogy mi adtunk okot
az elkeseredésre, de mindnyájan ismerjük a kancsal
mészáros históriáját.
De, hagyjuk ezeket. Különben is, csak azért
emlitém, hogy ha munkára vetjük kezünket: ke­
zünkbe csak a felvilágosodás, csak a szabadság
lobogója való. A katholikus klérus kirohanása
csak a beteg paroxizmusa, mely halállal végződik:
a szabadság érzete, annak lényege halhatatlan,
örökkévaló. Az állam, ha diadalmat nyer a szabad-
elvüség nevében, az a mi diadalmunk is lesz. Ennek
szolgáljunk hát e tekintetben, mert ez a hazának
tett szolgálat is.
És én hiszem, hogy a diadalmat nyert állam
nem fog megfeledkezni leghűbb munkásairól, a pro­
testáns egyházról, és a protestáns lelkipásztorokról.
Nem a százmilliókra menő katholikus kézben levő
inproduktiv vagyonok szekulárizációjára gondolok,
bár ennek is elérkezett az ideje; de hiszem, hogy
azt a veszteséget méltányosan fogja kárpótolni,
melyet az anyakönyvek államosítása által szen­
vedünk.
 2x6. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
És itt, közbevetőleg legyen mondva, tán meg­
emlékezhetem arról is, hogy a magam részéről
abban a meggyőződésben vagyok, hogy a kepe­
rendszer megváltásának és a papi fizetések előnyö­
sebb rendezésének tizenkettődik órája nagyon is
közeledik. A mai állapotoknak további fentartása,
eltűrése nem csak az egyházaknak terhes, és a
papra nézve megalázó, de veszedelmessé válhatik
felekezetűnkre nézve annyiban, hogy midőn az
általános vallás-szabadsággal
00 mégo a felekezet nél-
kül-valók is gyülekezetté, társasággá szervezkedhet­
nek : nyilvánvaló a föltevés, hogy a gyengébb hi-
tüek ez útra igen könnyen lesznek elcsábithatók,
hogy az anyagi teher alól szabaduljanak, holott
a katholikusok e tekintetben is nem egy helyen
okoztak zavart.
Különben, meg vagyok győződve arról is,
hogy főtiszt, püspökünk, ki nyolc év alatt annyi
fényes tanúbizonyságát adta fáradhatatlan buzgó-
ságának, és egyházkerületünk iránt lobogó sze-
retete mellett annyi alkotása tanúskodik: nem
utolsó gondjai közé fogja számítani, hogy e te­
kintetben is megtegye a lehetőt, a legelőnyösebbet,
és kezet fogva egyházkerületünk dolgozni tudó
és akaró főhatóságával, mely féltékenyen és buz-
gósággal őrködik egyházkerületünk minden ér­
deke felett, ki fogják találni azt a módot, a mely-
lyel e magát lejárt rendszert kidobják a modern
kultúravilágábóLNekünk kötelességünk lesz, hogy e
fáradtságra és áldozatra magunkat méltókká tegyük.
Mi által?
Föltétien ragaszkodás által az evangyeliom-
hoz. Fáradtságot nem ismerő prófétálás által, al­
kalmatos, és alkalmatlan időben. Lelkiismeretes
teljesítése által annak a kötelességnek, melynek
jutalma az öntudat. Fönnen lobogtatása által an­
nak a zászlónak, melyre az van írva: polgári és
lelkiismeretbeli szabadság. Bebizonyitni azt, hogy
az erdélyi ev. ref. egyházkerület fennállása, virág­
zása : védelmi vára, jobb k e z e Magyarország
nak. Ezt a várat védelmezni, jó karban tartani:
a mi tisztességünk, a mi büszkeségünk, a mi be­
csületünk. Ennek szolgálatára ajánlja fel magát,
legjobb tehetségeit, minden erejét egyházkerüle­
tünk Papi Értekezlete, melyet ezennel megnyitott-
nak Jjelentek ki. _ „
Szász Gero.
Egy kis fölvilágositás.
Azt tartjuk, hogy a fölvilágositás sohasem késő;
mert, ha az, ki bármely okbúi tévedést követett el, és
idő közben azt be is látta, de még mindig lehetnek olya­
29. szám.
nok kik a dologra nézve homályban maradtak s kik,
ennélfogva a fölvilágositást szívesen fogadják.
Ezen fölfogásból indulva ki, akarunk egy kis föl­
világositást adni e becses lap 17-ik számában «Szerény
megjegyzés s egy kis ráadás a «10,000» forinthoz» című
cikk írójának s vele mindazoknak, kik netalán vele egyet­
értettének. Tesszük ezt annyival inkább, mert az ügy oly
annyira közérdekű, hogy meg vagyunk győződve, hogy
e becses lap egyetlen olvasója sem hagyja figyelmen kívül.
Azt mondja cikkíró: a papok nem csak a községi
pótadó, hanem a vicinál utmunka-adó alól is (1890. évi
I. törvénycikk, 49. §-sa) föl vannak mentve, s tovább
menve, állítja, hogy ob analógiám legis, a megyei pót adó
(útadó) sem vethető ki reájuk. Lássuk ez állításait rendre.
A mi a papok és néptanítók községi pótadó men­
tességét «kizárólag hivatalaik után járó fizetéseikre nézve»
illeti, az az 187 i-ik évi XVIII. törvénycikk 124. §-sa, az
t875. évi XXIX. törvénycikk 27. §-a és végül, az 188Ó.
éviXXII-ik törvénycikki38. §-sa értelmében, minden két­
séget kizárólag áll.
De, a papok és néptanítók vicinál utmunka-adó alól
való mentessége már bővebb magyarázatra szorul.
Itt mindenek előtt tudnunk kell, hogy a községi,
illetve, vicinál utmunka-adó (természetben való, mert ez
csak is az)-az 1890. évi i-ső törvénycikk 49. §-sa szerint
kétféle: a) igás-munka, mely igavonó állatok erejével és
b) kézi munka, mely emberi erővel végeztetik.
Ez utóbbi alól idézett törvénycikk 49. §-sának e)
pontja értelmében, mely így szól: «hasonlólag fölment-
vék az országban törvényesen elismert minden vallásfe­
lekezetek papi személyei, saját személyeikre nézve» igen is,
föl vannak mentve; a következő fj pontban a népiskolák­
ban alkalmazva lévő tanítók személyeire nézve ugyanez áll.
Az előbbi, tudniillik, az igás munka tétele alól való
fölmentésre vonatkozólag a c) pont következőleg szól:
«a fentebb e) pont alatt említett s mint lelkészek állan­
dóul alkalmazott papi személyek azon fogatai, melyeket
fiok-községeikben előforduló egyházi működéseik rendes
teljesítésére használnak.» Tehát, az igás munka tétele alól
a pap egyetlen s azon fogata mentes, melyet egyházi
működése közben használ, béres, illetve, igás fogatai (ha
ugyan vannak ilyenek is) már nem, mikint sokan vélik;
oly törvényt, mely ezeket is fölmentené, nem ismerünk.
Igaz, nem tudunk esetet, hogy a pap más nemű
fogatai után, az igás munka tételére, mely minden egyes
fogat után két nap, rászorittatott volna; de az is igaz,
hogy a községi képviselő-testület a kimutatásban őt is
felvette, ha nem, utasítva lett felvételére, melyet később
a nélkül, hogy felvett volna, jóakaratulag s talán mert
a község első emberét megsérteni, nem akarta, s főleg,
mert a községi tisztviselők is csak ily mértékben lévén
fölmentve, azt magukon sem hajtották végre.
Végül, azt állítja cikkíró, hogy «a lelkészek a me­
gyei pótadó s az 1S90. évi I. törvénycikk 23. fsában
említett útadó alól is mentesek.» Hivatkozik a kereske­
delemügyi miniszter 1892. okt. 20-án 58.753 sz. alatti
rendeletére, mely nem csak fölmenti, de a már két évre
befizetett útadó visszatérítését is elrendeli.
Cikkíró egynek gondolja a megyei pót- és útadót,
 2Q . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
pedig az, hasonlóan a községi pót- és útadóhoz, két kü­
lönböző adónem.
A z 18 8 3. évi X I V t. c. megmondja, mi az a me­
gyei pótadó, mire és mikor vethető ki s mely alól, ob
analógiám legis, a papokat mi is menteseknek tartjuk.
A megyei utadórúl az 1890. évi I. t. c. 23. §-sa
intézkedik, melynek legalább 1 frt. 50 krnak lennie kell,
ez alól a 25-ik paragrafus c) pontja azon tanítókat, kik­
nek évi fizetésük 300 irtot meg nem haladja, személyei­
ket illetőleg, fölmenti, a papokat azonban nem, jóllehet
azok is tanítók, de mivel, hol fölmentésről van szó, mint
a községi pótadó és vicinál utmunka-adónál, külön-külön
említi, egynek, illetve, beleérthetőnek itt sem vehetni.
A kereskedelemügyi miniszter említett 5 8.75 3 — 1892.
számú rendelete, melyre egész határozottan hivatkozik,
szintén nem menti föl általánosan, csak a törvényható­
sági joggal fölruházott városokon s megyei székhelye­
ken lakó, illetve, alkalmazott lelkészeket.
Ezek tehát azon helyzetben vannak, hogy a már
két évre befizetett megyei útadót, idézett rendelet értel­
mében, nem csak visszakérhetik, de a theologiai szemi­
nárium szent és üdvös céljaira be is küldhetik.
H o g y azonban mi, és kik nem lehetünk szerencsé­
sek, törvényhatósági joggal felruházott városokon, v a g y
megyei székhelyeken lelkészkedni, szintén mentesek le­
hessünk, bátrak vagyunk, indítványozni: hogy a széki
egyházm egye közgyűléséhez hasonlóan, mindenik egyház­
m egye közgyűlése az egyházkerületi közgyűléshez intéz­
zen feliratot, mely ezek alapján akcióba lépne a szokott
úton és módon, kérvén a kereskedelemügyi minisztertől
a lelkészeknek a megyei útadó alól általános mentességét.
Nemes Ferenc,
alsó-ilosvai ev. ref. pap.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r 18 9 3. julius 13.
1 sek keresztülvitelét elvileg engedélyezi és az erre szüksé­
Elnökölt főtiszt, püspök aa. Jelen vo lta k : Bánffy ges 9000 frt. összeget, az elért tőkeszaporodások terhére,
Dezső báró, egyházkerületi főgondnok, dr. Szász Béla, a f. évben tartandó főtiszt, egyházkerülettől fogja kérni.
és Domokos Antal, igazgató-tanácsosok; Parádi Kálmán, !
tanügyi előadó, dr. Deák Albert, ügyvéd, Márkus János,
titkár, Deák József, pénztárnok, Bodor Antal, közalap­
előadó, és Kádár János, segéd-titkár.
A z ülés megnyitása után, felolvastattak az időközben
elnökileg elintézett ügydarabok jegyzékei, s az ismertetett
intézkedések tudomásul vétettek.
Tárgyalásra került ezek u tán :
Miiller Mihály, helybeli lakos beadványa, melyben
az egyházkerületi épület szomszédságában fekvő házát
az egyházkerületnek megvételre fölajánlja. Igazgató-Ta­
nácsunk az ajánlatot áttétetni határozta főtiszt, püspök
aához az előleges alkudozások megejtése végett.
A póka-kereszturi egyházközség gondnok- és pres­
biter-választó közgyűlésének az egyházmegyei tanács által
jóváhagyott, de Fodor Béla, odavaló egyháztag által meg-
felebbezett határozata, miután a választás megejtése sza­
bálytalan volt, megsemmisittetett, s az egyházközség új
választás megtartására útasittatott.
Maros-bogáthi egyházközségünk jelentése, mely sze­
rint iskolájának megépítésére a két százalék árengedményt
237
biztositó Zyzd a és Király, tordai építész céggel kíván szer­
ződni, jóváhagyó tudásul vétetett.
Marosvásárhelyi egyházközségünk értesittetik, hogy
a püspöki vizsgálat alatt álló egyházközségek tanítói, fe­
gyelmi tekintetben, az illető egyházm egye fegyelmi tör­
vényszéke alatt állanak.
Zilahi kollégiumunk elöljáróságának indokolt kéré­
sére, megengedtetett, hogy elemi iskoláját fokozatosan meg­
szüntesse, s e helyett, egy a gimnáziumra előkészítő tan­
folyamot rendezzen be.
Enyedi kollégiumunk Elöljáróságának a tanítóké
pezde niveaujának emelése tárgyában tett előterjesztése
egy bizottsághoz tétetik át, véleményezés végett, melynek
elnökéül főtiszt, püspök aa. tagjaiul pedig Parádi Kálmánf
dr. Sárkány Lajos, és G yarm athy Miklós aa. kéretnek fel.
Dr. H avas Gyula, tanfelügyelő aa. előterjesztése, és
a nagy-enyedi kollégium elöljáróságának erre vonatkozó
javaslata folytán, n.-enyedi kollégiumunk tanárkara felhi-
vatik, hogy a felekezeti népiskolai tanterv módosítása
tárgyában javaslatot készíteni szíveskedjék.
M.-vásárhelyi egyházközségünk abbeli kérése, mely
szerint felsőbb leányiskolájának tanerőkkel való eilátha-
tása céljából 2000 frt. központi segélyt kér, oly megjegyzés­
sel utasittatik vissza kiegészítésre, hogy ily nagy összegű
segély forrását Ig.-Tanácsunk alig fogja megjelölhetni.
Lisznyói, árpástói, sz.-bonyhai egyházközségeink is­
koláinak az állam részére leendő átadása, a kikötött fel­
tételek mellett, engedélyeztetik.
Főt. püspök aa. ajánlatának elfogadásával, a brassói
körlelkészi állomásra N a g y Károly, ottani hitoktató ne­
veztetik ki.
Ezek után, főt. püspök a a. az elnöki széket elhagy­
ván, br. Bánffy Dezső főgondnok aa. elnöklete alatt tár­
gyalás alá vétetett az ig.-tanácsi iroda-helyiség és püspöki
lak kibővítési ügye, melyre vonatkozólag Igazgató-Taná­
csunk elhatározta, hogy a bemutatott terv szerinti építkezé­
Az egyházmegyékből.
A vajda-hunyadi egyházmegyéből
(Vége.)
Egyházmegyénk a kerekszámban 6 9 3 2 □ klmtr. terü­
leten fekvő Hunyadmegyében 24 anyaegyházközségből áll,
illetőleg, a szászvárosi püspöki vizsgálat alatt állóval 25-ből.
Ezen 25 egyházközséghez van beoszva 79 diaspora. Hányad-
megyének népessége, az országos névtár szerint, 267*895,
melyből 1 3 3 96 magyar, s ebből az egyházunkhoz tartozó
reform, vallásuak száma 6 7 3 1 ; a miből kitűnik, hogy a Hu­
nyadmegyében élő magyarságnak körtil-belül felét teszik ref.
híveink. Éidekesebb azon összehasonlítás, melyet egyházme­
gyénk mai és tizenhárom év előtti népessége között teszen.
E szerint, a tizenhárom év előtti népesség állott 5 8 4 8 lélek­
ből, ma 6 7 3 1 , tehát 8 8 3 lélekkel növekedett; lassú növek­
vés, de mégis haladás.
Nagyobb építkezések, az őszi közgyűlés óta, nem vol­
tak. Most azonban nagyobb szabású építkezések indulnak
folyamatba. így Hátszegen a templom és papi-lak alakíttat­
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nak át 13,0 0 0 frt. költséggel. Déván a templom restaurálá­
sára indult meg nagy mozgalom, melynek költségeire mint-
egy 6,000 frt. szükségeltetik; Kristyoron szintén a templom
fölépítése vétetett munkálatba, Tordos pedig mintegy más­
fél ezer forintot lesz kénytelen, ez év folyamában, egyházi
épületeinek renoválására fordítani. Fejérviz-Szálláspatakon a
templomépités rég szunyadó eszméje ismét fölébredt. Nehány
buzgó hívünk ugyanis mintegy 14 0 0 frt. értékben pénzbeli
adomány iránt tett Ígéretet. Br. Kemény Miklós ur pedig
kijelentette, hogy ha kilátásba helyeztetik, hogy pap lakjék
Szálláspatakon, kész egyedül papi-lakot építtetni; e mellett
a papi fizetésre is hajlandó kétezer frt. alapítványt tenni. És
a midőn templomhely hiánya miatt csaknem föl kelle hagyni
Szálláspatakon a templom-épités eszméjével, br. Kemény Mik­
lós ur egy új ajánlatot tett, t. i. hogy ő kész, templomépi-
tésre alkalmas helyet adni a saját telkéből, s e mellett is­
métli, hogyha ígéretet nyer arra nézve, hogy ott, t. i. Szál­
láspatakon pap fog lakni, kész azonnal a papi lakást is meg­
vásárolni, mert erre alkalmas helyet talált a községben. E mester, Donilla György, szép és ékes szavakban üdvözölte
társ-egyházközséget illetőleg, ez a tényállás; különben, ez
ügyben, a tárgysorozatban is helyet foglalván, kimondatott,
hogy ámbátor Fejérviz majdnem egyedül fogja fedezni a papi
fizetést, de miután itt csak egyetlenegy hívünk lakik, mig
Szálláspatakon meglehetős számban vannak híveink, a meg­
választandó pap Szálláspatakon fog lakni.
A fönnebbi szép és örvendetes dolgok fölsorolása után,
még csak egy egyházközségről szól a jelentés, de a mint
megjegyzi, nem valami jól. Ez egyházközség, Hosdát, hol
híveink többsége, egy-két bujtogató vezérlete alatt, hadat
izent minden egyházhatóságnak, papját, tanítóját okmányha-
misitással és sikkasztással vádolja, s kijelenti, hogy az egy­
házmegye fejében, az esperesben sem bízik meg, stb. stb. s
mindezt ékesen Írásba foglalva, fölküldötte direkt a mélts.
Ig.Tanácshoz, a ki a panaszlókat elutasította, miután az ál­
taluk emelt vádak, a bekért fölvilágositásokbúl teljesen alap­
talanoknak bizonyultak. A z egész elkeseredés és panasz kü­
lönben abban áll, hogy az esperes elrendelte, hogy a hos-
dáti afiak. még ez idő szerint tartoznak a papnak a dijle-
vélileg biztosított borkepét megfizetni, holott ők ettől rövid
úton, azon ürügy alatt, mert az ital megváltási összeget, mit
ők nagylelkűen egymás között fölosztani akartak volna, az
egyházközség kapta és pedig méltán, mert több, mint száz
éve, hogy élvezi azt. Egyébiránt, az értelmesebb nép fölis­
merte volna az igazságot, ha bujtogatók nem incitálták volna.
Többi egyházközségeinkben béke, rend és nyugalom
uralkodik s igy mindenik kellő erélylyel teljesiti nagyfontos-
ságu miszszióját. Ezek után jelezve, hogy Réthi Lajos, kir.
tanfelügyelő, nyári menhelyek létesítésére öt iskolánk részére
helyezett 5 0 — 50 frt. segélyt kilátásba, és végül Kovács L a ­
jos, losádi ifjú lelkész afiát papi testületünkbe bekebelezett-
nek nyilvánítván, isten áldását, segedelmét kéri munkálko­
dásunkra. A z itt csak vázlatosan elmondott esperesi jelentés,
mint fontos adatokat tartalmazó, teljes egészében jegyzőkönyvre
vétetni, határoztatott.
Az esperesi jelentés után, következett a jegyző refe-
rádája az egyházmegyei tanács által ellátott ügydarabokrúl.
Négy ülésben több mint negyven ügy láttatott e l ; ezenkívül,
mindenik egyházközség költségvetése és évi számadása is felül
lett vizsgálva. Az egyházmegyei tanács lelkiismeretes munkássá­
gára valló jegyzői referáda után, a tanügyi előadó olvasta föl ter­
29. szám.
jedelmes jelentését, melyből örömmel értesültünk, hogy iskoláink,
egy-kettőt kivéve, mind megfelelnek a kor követelményeinek.
A tanítás mindenütt igen jó eredménynyel foly, .tanítóink
hivatásszerüleg fogják föl és teljesitik szép és nemes föladatu­
kat. Egyébiránt, az egész egyházmegyében a tankötelesek száma
496 fiú, 4 1 6 leány, együttesen 91 2 . Ebből tanult 4 3 3 fiú, 3 8 2
leány, együttesen S í 5, vagyis, az összes tanköteleseknek 9O°/0.
Ezután, az egyházmegyei és gyámintézeti számadások let­
tek fölülvizsgálva, a melyek mind rendben találtattak, s kezelőik,
a kellő szokott föntartással, a számadások terhe alól feloldattak.
E g y nehány felsőbb leirat fölolvasása s az egyházköz­
ségek részéről beérkezett kérvények és felebbezések kellő
elintézése után, esperes aa. az ülést befejezte.
Hogy a gyűlés után társas ebédre gyűltünk össze, hol
szebbnél-szebb toásztok hangzottak el, nem is kell monda­
nom, de már azt nem hagyhatom emlités nélkül, hogy a v.-
hunyadi intelligencia nehány lelkes tagja s azok között, a
román nemzetiségű, de igazán magyarán érző derék polgár-
egyházmegyénket s annak megjelent tagjait. A szives üdvöz­
let és forró kézszoritás részünkről melegen lett viszonozva.
A dja isten, hogy mindenki elérje és megnyerje azt, a mit
itt a szerető szivek óhajtottak! Juhász Izidor,
piski-telepi ev. ref. körlelkész.
Papi Értekezlet.
A marosi egyházmegye egyik fiók-köre, a marosvásár­
helyi, június 19-én tartotta meg tavaszi rendes Papi Értekezletét,
Székesen. Nehány, a körbe tartozó tagtársunk, kivételével, szép
számmal gyülekezénk. A gyülekezet megtöltötte a templomot.
Nálunk elfogadott elv, hogy az is Lentisztelet kezdő, al­
kotó része az Értekezletnek ; mert a gyertyát nem azért gyújt­
ják meg, hogy véka alá rejtsék.
Eszmékben gazdag imát mondott Tóth László, karácson-
falvi lelkész. Utána Molnár Albert, marosvásárhelyi pap lépett
a szószékre, s alapul vevén I. Timotheus III. 13-ik versét,
megragadóan rajzolta azon szolgálatot, melylyel az első és
utolsó ember egyiránt becsületet, méltóságot szerezhet magá­
nak. Molnárt hallgatni: nagy lelki élvezet, és tanulás. Bár
minél hamarább látnának napvilágot munkái, hogy más el­
mék is termékeny üljenek belőlük 1
Istentisztelet végeztével, Vass Tamás, elnök, megnyitó
beszédében ecsetelvén a korszellemet, találó vonásokkal festi
a jövő papjának hivatását, munkakörét és a mezőt, me­
lyen a pásztor és nyája találkoznak istenországa munkájában.
Utána, Tóth László mély, és alapos tájékozottságra valló
tanulmányt olvasott fel az egyházpolitikai helyzetről, kiemelvén
annak fény- és árny-oldalait, s végül, oda konkludál, hogy
a magyar protestántizmus sohasem tagadhatja meg egy olyan
törvényhez való hozzájárulását, mely a nemzet erosbödését,
és a jogviszonyok tisztázását célozza a felekezetek között.
Majd, Fábián Miklós értekezik a vasárnapi munkaszü­
netről, tapasztalati tényekkel világosítván meg állításait.
Előterjeszti az általa gondolt javaslatokat is, melyekkel
népünk vallás-erkölcsi életét nemesíteni, tisztítani és anyagi
helyzetét javítani, lehetne. Értekezletünk abban állapodott meg,
hogy e praktikus értékkel biró munka átteendő az egyház-
megyei központi Papi Értekezlethez, majd az egyházmegyei
közgyűléshez, mely aztán hasson oda, hogy a politikai hatóság is
munkáljon közre a nép erkölcsi és anyagi java érdekében.
 2g. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Mindjárt, az elnöki megnyitó után, kellett volna szólnom
somosdi pap, Szász Ferenc bátyánk elmefuttatásáról, melyet
azon théma felett tartott: «Az isten, és ember egymáshoz
való viszonya, s ebből íolyólag az örökélet». Vájjon, igaz lenne
az a megjegyzés, melyet egy, az értekezletünk iránt igen érdek­
lődő világi férfiú tett, hogy a régiek sokkal többet tanultak,
mint a maiak? Hogy Plató, Arisztoteles és a többi az ősz
fej idegeit most is rezgeti és mindenestől ott fogva tartatik,
arról nagyon megbizonyosodtunk; «azért, a vén ember előtt
fölkelj, és az ő orcáját megbecsüljed». Az egész filozófiai munka
oly könnyen érthetőleg volt előadva, hogy az egyszerű nép
is, mely tán nem foglalkozik bölcselettel, látható érdeklő­
déssel, és megértéssel hallgatta.
Korolláriuma volt az Értekezletnek és a napnak is, E r­
délyi Sámuel, székesi pap felolvasása, melyben egyházának
történetét ismertette. A legfényesebb lapon az Illyés-család
van fölirva. A székesi egyházban, templomban, minden emlék
az Illyés-családrúl beszél. A hol ily pátronus van, ott nincs
meszeletlen templom, esoviztűl mosott, sárgult menyezet, és
falak, hanem külső csín, és az egyszerűségben előkelőség.
A mostani pátronus, Illyés Lajos, hogy szereti egyházát, min­
den lépten-nyomon kimutatja. «A jó ember az ő szivének
jó kincséből hoz elé jókat.» K áli József,
nagyernyei ev. ref. pap.
A görgényi egyházmegyéből.
A görgényi egyházmegyének június 15-én á l t a l á n o s
P a p i É r t e k e z l ét i , 16-án g y á m i n t é z e t i a l a k u l ó ,
és egyházmegyei t i s z t ú j í t ó k ö z g y ű l é s e volt. Az É r­
tekezletet egyházmegyei tanácsi, házassági és köztörvényszéki
ülés előzvén meg. Lemenőben volt a nap. Görgény hegyei
mögött már leskelődött a*^ötét. F a r k a s K á r o l y elnöki
megnyitója még kitellett,*áé egyéb csak úgy egy-kettő számba
mehetett. így is jó volt, főképpen ha máskor még jobban lesz.
16-án megalakult a g y á m i n t é z e t külön direkciója,
hogy a módositott és minden fórumon hitelesitett alapsza­
bályok értelmében intézze kebli ügyeit, melyeket eddig az
egynázmegyei tanács teljes jó akarattal, de csak okkupáit
joggal végzett. Elnök lett L é n á r t J ó z s e f , jegyző P a p
L a j o s, pénztárnok G e r g e l y L a j o s . Választmányi tagok :
Székely Ferenc, Csiki Károly, Tavaszi József, Szabolcska Mi­
hály, és Jánosi Béla. Legyen e választás, ez intézmény az
urnák tetsző, s általa megáldott. Özvegyek és árvák epedve
néznek reá. Őrállók, vigyázzatok !
K ö z g y ű l é s ü n k e t istentisztelet előzte meg, me­
lyet J á n o s i B é l a végzett. Esperes aa. megnyitójában
a letelt félév rövid történetét adja, mely egyetemes egyhá­
zunkban a zsinati törvényhozás bevégzésének, az alkotmány-
revíziót követő közigazgatási és törvénykezési állapot egy­
öntetűbb megalkotásának és országos szellemet, messzi jövőbe
kiható és áldásos eredményekkel biztató kezdeményezéseinek,
mint az országos papi nyugdij, s özvegy-árvái alap megin­
dításának, az országos közalap szabályai revíziójának, az egy­
házunkat, mind népességénél, mind súlyánál fogva megillető
államsegély méltányos és a többi felekezetek által élvezett
javaknak megfelelő fölemelése iránt, kormányhoz és törvény-
hozáshoz küldött petíciónak a korszaka volt. A z egyház­
T A R C A.
A verizmusról.
Napról-napra olvasom a különböző lapok tárca-cikkeit,
rajzait, verseit; de lelkem alig talál egy-egy jól eső pihenőre.
Csaknem minden terméken szürkeség, borzongató köd terjeng;
239
politikai kérdéseket bár nem traktálja provokálólag, mégis
tesz pár reflexiót. A z anyakönyvek államosításával ért anyagi
veszteségeket kipótolja az állami érvényesülés, melyet csak
örömmel láthatunk. Nagyobbak a felekezet-nélküliség veszé­
lyei, melyek nagyobb élet-halál harcra hívnak, mint talán
egykor a börtönök, a gálya-rabság.
Papi karunkból két tag dőlt ki, S á r k á n y D á n i e l ,
n.-ercsei és S z a b ó S á m u e l , abafái lelkésztársaink. Emlé­
kezetük legyen áldott! Eltávozott N a g y A n d r á s , sárpa­
t a k i káplán Nyárádszentimrére, hozzánk hivatott B e n e ­
d e k Á r p á d Yajdaszentivánra. F a r k a s K á r o l y sárom-
berki tanító Egerbegyre távozván, helye M a k k a i K á l ­
m á n n a l töltetett be. Képviselőink sorából egy egyházme­
gyénk ügyeiért évtizedek óta nemesen érdeklődő, munKáló
derék egyháztag és hazafi, T o l v a j F e r e n c egyhker. képv.
törvényszéki biró és egyhm. képviselő dőlt ki. Emlékezete
a jók szivében élni fog !
Megemlítve még több rendbeli folyamatban levő templom,
iskola és papilak építését, helyet enged a tárgysorozatnak, mely­
nek rendjén bekebeleztetik P á 1 K á r 0 1y, toplicai körlelkész és
olvastatik az egyhm. tanács működéséről szóló jelentés. Egy egy­
házban, gondnok-választás miatt, történt zavar, egyben pedig
a tanító ellen adattak be panaszok. A sárpataki tanító-fize­
tés megosztása nem volt keresztülvihető. Kepefizetési rendsze­
rünk javul. N.-Ercsében, Szentivánon, Pókában, Felfaluban,
Vécsen a letelt félév alatt vagy részleges, vagy teljes kepe-
váltság történt. Birtokvásárok történtek; Sárpatakon, Magya­
rón, Disznajón. A központi kölcsönök gyorsabb tempóban
leendő elintézése iránt felterjesztés fog tétetni.
A k á n t o r - t a n í t ó i fizetéseknek a szilágy-szolnoki
indítvány szerint 2/s tanítói és */3 kántori fizetésekre osztá­
sát közgyűlésünk nem helyesli, s a feles megosztás mellett
kivan maradni és pedig úgy, hogy a kántori fizetésekbe szá-
mittassék 1. a kanonika porció, 2. biztos egyházi alapok; a
tanítóiba: r. kepe, 2. tandíj, 3 . egyéb ingadozóbb jövedel­
mek ; a felmerülhető konbinációk szerint indítványoztatott,
hogy: 1. Hol mind csak kepe van, egyenlően oszoljék, 2.
ha csak kanonika van, szintén. 3. Nem telvén ki a káno­
nikából a fél kántori fizetés, ke :-ébŐl és alapokbúl pótoltas­
sák. 4. Ha a fél kántori fizetésen felül kanonika marad, a
tanítóihoz megy. Lakás, gazdasági épületek, veteményes kert
legyen a kántornak biztosítva. Mint sürgős kívánság merült
föl azon eszme, hogy m i n d e n k a n o n i k a a l e l k é s z i ,
t a n í t ó i h i v a t a l o k r ó l az e g y h á z a k r a , m i n t t u ­
l a j d o n o s o k r a i r a i t a s s a n a k á t. Elláttattak a direk­
tori gyámintézeti és alapítványi pénztárak számadásai, a gyám­
osztalék 56 frt. 25 krban állapíttatott meg S z a b ó S a m u
1 3 0 0 forintos alapítványának folyósítása jövő évre halaszta-
tott. Tanügyi előadó jelentése után, megejtetett a tisztujitás.
Főjegyző lett: T a v a s z i J ó z e f , aljegyző: C s e k m e F e ­
r e n c , direktor-számvevő: D é n e s J ó z s e f , közalapítványi
és gyámpénztáros: G e r g e l y L a j o s , köztörvényszéki ren­
des biró : R o s n y a i F e r e n c , kir. járásbiró, pótbiró P a-
t a k i G y ö r g y , birtokos ; a számvizsgáló-bizottság papi tag­
ja i: S z é k e l y F e r e n c és J á n o s i B é l a , világi: K ő-
r ö s i A l b e r t , főszolgabíró, a kandidáló-bizottságba bevá­
lasztatott : K o v á c s Á k o s . K ét házassági törvényszéki
bírói helyre: P a p L a j o s és F a r k a s K á r o l y .
Programm és tárgyszerű jelentésem ennyi Hozzá nem
tettem, belőle el nem vettem. Adom tudtára mindeneknek,
hogy a görgényi egyházmegye a csendes és üdvös munkál­
kodás terén él és virágzik!
Csekme Ferenc.
de nem rezdíil át rajtuk még csak egyetlen egy vigasztaló
csillagsugár sem. Hiú, önző érdekek, bűnös szenvedélyek hit­
vány küzködése tárul föl előttünk, a mely bűnbe, s boldog­
talanságba sodor, s nem vonul át rajtuk az önmegtagadó,
önfeláldozó szeretetnek egyetlen meleg sugara sem, a mely
 240. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
fölemel, vagy legalább vigaszt önt a lélekbe. A remények,
örömök visszataszító temetőjében járunk; de nincs kapuján
a vigasztaló «Föltámadunk». Nem leng a sírok között a halha­
tatlanság meleg fuvallata. Csak azt rajzolja szeretettel, a mi
csúnya, rossz; a mi az olvasó lelkét kellemetlen érzéssel tölti el.
Komikus, humoros tárgyú termékek csak boszuságot keltenek ;
mert nem a javítható gyarlóságokat, fonákságokat teszik nevet­
ségesekké, hanem csábitó szemtelenségek diadalát ünnepük,
s igy céljukat tévesztve, nem gyönyörködtetve o k t a t n a k
fonákságaink felismerésére, kerülésére; tragikus tárgyú ter­
mékek nem megnyugvást, hanem iölháborodást okoznak lel­
kűnkben, mert csak rósz rémdrámafélék, szertelenségek, vadsá­
gok rajzai, s igy nem fakasztják föl szivünk mélyéből a részvét­
nek azt a meleg könnyét, mely j a v í t j a , szelídíti lelkünk
nem eléggé emberies vonásait; Arany Piroskáját, Rozgonyi-
n éját; Vörösmarty Szép Ilonkáját, merengő Lauráját. Házasság­
törők, férj- és szerető-gyilkosok, férj-hajhászók, szemérmetlen
kacérkodók riasztották el irodalmunkból, abból az irodalom­
ból, a hová fordulunk ma is szívesen, midőn az élet fertő­
jének meztelen rajzától megundorodva, vágyódunk egy esz­
ményibb világ derűit verőfénye után, ha a nőt teljes bájában
akarjuk szemlélni, ha igazi emberben akarunk gyönyörködni.
Való igaz, hogy az élet sok salakot dob föl. Való igaz,
hogy vannak nők, kik nemüknek tagadásai, kik gonosz-lelkü-
ségükben más ártatlanok ártalmára törekszenek; kiket az
önző szenvedély, a tehetetlen hatalmi vágy teljesen elvakit;
de, vájjon méltók-e ezek arra, hogy sem magukat, sem má­
sokat nem boldogító szenvedélyeik kielégítésének rajzát adjuk,
gonosz céljaikhoz juttassuk, a nélkül, hogy meg ne dörditenők
fejük felett a vészthozó villámot; ki ne mutatnánk, miképpen
fognak diadalmaskodni szenvedélyeik üldözöttjei, s ily módon
édes megnyugvást ne keltenénk az olvasó lelkében, erőt, bi­
zalmat az erkölcsi világrend iránt, a mely kérlelhetetlenül sújt,
akár nyilvánosan, akár kínos lelkiismereti furdalással. Mily
undorító a kép, melyben a nő a miatta önmagát kivégző
férj véres hullája fölött gónykacajjal omlik szeretője karjába,
a helyett, hogy vétkes útjában e csapás föltartóztatná, bá­
natra hangolná, és bűnhődnék. Igaz, hogy az ilyen, s ha­
sonló tárgyak, melyek az olvasó lelkében csak boszuságot,
de nem megnyugvást keltenek, az életből vannak merítve,
a hol a csomót, igen gyakran, gyilkosság, öngyilkosság, párbaj
oldja m eg; de vájjon a való életnek ily nyers rajza, a puszta
verizmus egy szebb, magasabb eszme éreztetése nélkül, gyö-
nyörködtetheti-e a lelket, lehet-e eszthétikai elv ?
S vájjon, nyert-e irodalmunk tartalomban, alakban ál­
tala ? Semmit. De igen sokat vészit az élet miattuk zomán­
cából ; csak napi efemer értékűek, a durva, nyers valónak
gyakran még stílus tekintetében sem sikerült e l m o n d á s a i .
A költészethez azoknak semmi közük. De kiszámíthatatlan
pusztulást okoznak az ifjak lelkében. Kivetköztetik az élet
nehezebb, de szebb Óldala iránt való vonzalomból. A z élet
sokféle viszontagságában nem érzik föl a magasabb eszmét,
a mely miatt a lélek azok szives tűrésére vállalkozik, sőt
mások szenvedésében csak gúnyra találnak okot, nevetésre
alkalmat, mert kedvelt thema a házas élet s kiváló szere­
tettel festik ennek ferde kinövéseit, egy-egy elcsábítható alak­
ját s a csábításnak, melyben főszemélyül rendesen huszár­
tisztet alkalmaznak s azok áldozataiban csak durva élcelő­
désre találnak alkalmat, a helyett, hogy kutatnák a lélektani
okot, a helyett, hogy szellemes rajzolásban tüntetnék föl,
29. szám.
hogy a házas élet első alapföltétele a szivek kölcsönös von­
zódásán alapuló szerelem s a meggondoltság, mig az érdek-
házasságok magukban hordják bomlasztó elemüket s igy el­
riasztják az ifjakat a nemes célért való nemes küzdéstől s
vagy érzéki mulatságokban, vagy pisztolyban keresnek üdvöt.
A fiatal nőkre pedig ez az irány veszedelmes iskola, mely­
nek oly szomorú következményei lehetnek, a minőkrűl H o­
ratius ir hatalmas ódájában (III. 6.). S ugyan, mi boldogítja
inkább a szivet: a sejtés-e, vagy a górcsői vizsgálat ered­
ménye? Mi teszi oly vonzóvá a bimbójában levő lánykát :
a sejtés-e, vagy a tudás ? Az a hajadoni szemérem-e, a mely
ott ég az ajkakon, ott pirul az arcokon, ott ragyog ép tisz­
taságában a szemekben, vagy annak megtagadása? S a ki­
festett rózsát, a boldogságtól sugárzó asszonykát mi teszi
oly büvölové, oly titokzatos széppé ? Nem-e a tudásnak nem­
tudása? S vájjon, szerethetjük-e azt az irodalmat, mely a
napi életet napi kicsinyes küzdelmeivel magasabb eszme föl­
tüntetése nélkül m o n d j a e l s a melyben telkünk nem talál
oly valamit, mi a mindennapiság fölé emelné s édes gyö­
nyörrel járná át a napi küzködésben kifáradt szivet ?
Ha ismernék Íróink az embert, nem a maga szerte­
lenségében, vadságában, ha ismernék Arany e sorának jelen­
tőségét : embernek tenni mindig s minden körülményben;
ha ismernék e sorok titkát:
Messze, messze eltűnőben,
Hajnal idő zöld mezőben,
Csönd a fákon, köd virágon,
Isten kéz a némaságon ;
nem a szertelenségek, nem a hitványságok, nem a nem-szép
verisztikus, durva ecsettel való festésében találnák örömüket,
hanem a real-idealis irányban; fiiig a nemesitő kritika föl
nem emeli szavát, mig irodalmunf^a röghöz tapad, górcsői
vizsgálatok pontos leírását tartja szépnek; mig a névkultuszt
űzi: addig termékei nem okozhatnak gyönyört a valódi em­
beri szívnek. Igaz, az iró is a kor szülötte, de a valódi iró
művével a kor fölött áll, s a képzetem tüzével megneme-
sitve zengi a forró érzelmek^. Szépen ide illenek: Gottschall
szavai: «Az idő kerekei forognak, az emberiség ój pályákat
ér el, ój érdekek harca zajlik eio. A költő, természetesen,
az embert tekintvén, e forrongás középpontjának, mint mű­
vészete főtárgyát, itt is fel fogja őt keresni; a tarka világ­
ban ój és gazdagabb anyagot fog találni, de ebbe saját nagy
telkét nézi bele. A z ój kultúrái korszak k ü l s ő s é g e i nem
vakítják meg őt, mint az apró szellemeket és látszat-költő­
ket, kik az idők múló érdekeinek és céljainak szolgálnak,
hanem az megragadja az örök fejlődés fonalát, a jelenségek
prózája nem hozza őt tévedésbe, habár az sűrű felhő gya­
nánt szakad is te, hanem az örök eszmének sugarával éppen
e felhő cseppjeiből teremti a szépség szivárványát.»
Csak igy hirdethetik a^költok mindenkor a nép leg­
méltóbb s legemberibb érzelmeit; csak igy zenghetik a lel­
kesítő nemzeti eseményeket s hagyományokat; csak az ér­
demes a valódi költői névre, ki megfelelő hangot tud adni
az érzelmeknek; ki nem leszállani tud hozzánk, de magá­
hoz emelni; csak igy lesz a szép mű a hitnek, reménynek
s szeretetnek ápolója; iránytű az étet hullámos tengerén, mely­
nek zivatarai között reménynyel nézünk a felettünk ragyogó,
örök boldogságot ígérő csillagokhoz.
És legalább ezt a hitet ne pusztítsa ki a verizmus!
F o ly ta tá s a z */4 ív vnellékleten.
 29- szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
Különfélék.
= A lelkészképesitő vizsgálatok folyó évi szep­
tember 1. és 2-án fognak megtartatni, főtiszt, püspök ux jó vá­
hagyása folytán. Felkérem a vizsgákra készülő' theol. ifjakat,
hogy jelentkezéseiket, esetleg, szolgálati bizonyítványaikat, dol­
gozataikat augusztus 15-éig a theol. akadémia dékáni hiva­
talhoz küldjék be. N.-Enyeden, 18 9 3 . jul. 1 5 . B e r d e S á n ­
do r , a dekán helyett.
= Királyi adomány. A dévai ev. ref. egyházköz­
ség régi s történelmi nevezetességgel biró temploma kijaví­
tására, 0 Felsége, a király, magánpénztárából, 10 0 írt. leg­
kegyelmesebb segélyt adományozott.
= Dioszeghy Mór, érkávási paptársunktól ismét meg­
jelent egy csinosan kiállított kötet költemény « F e l l e g e s
é g » cim alatt. Hogy Dioszeghy barátunknak minő hely ju­
tott, vagy fog jutni az irodalomban, azt majd az idő fogja
megmutatni, mely kérlelhetetlenül elpusztítja azt, a mi életre
nem képes, és hatalmas tölgygyé növeli az egésséges mak­
kot. Annyi bizonyos, hogy lényében sok a rokonszenves.
Kedélye, hangulata méla, borongásra hajló; szenvedélye nem
ostromolja az egeket és nem dobálózik villámokkal. Elegikus
természet, egyszerű hangon, követelés nélkül, őszintén beszél,
panaszol és megnyugszik. Könyvének ára 1 frt. Megérdemli,
hogy pártolásra találjon
= Meghívó. A z udvarhelyi ev. ref. egyházmegye ál­
talános Papi Értekezletének udvarhelyi fiók-köre értekezleti
gyűlést fog tartani folyó julius 26-ik napján, tiszteletes K o ­
vács Sándor tagtársunk szives meghívása folytán, t e 1 ek f a lv i
egyházközségünkben, mikor Értekezletünk nevezett agg-kar-
társunkat azon egyházban 50 éves lelkészkedése alkalmából
üdvözölni fogja. Isteni tiszteletet végez nagy tiszteletű Meny­
hárt András, ref. esperes aa. Jelzett gyűlésre kartárs aait. tisz­
telettel meghívom. Bágy, 1 8 9 3 . julius 12 . V e r e s F e r e n c ,
fiok-köri elnök.
= Kortársak, Zeitgenossen, Vekodruhovia, cim alatt
a magyar, német és tót ifjúság és nép számára Körösi László
dr. iró és fővárosi főreáliskolai tanár szerkesztésében és ki­
adásában új füzetes irodalmi vállalat indul meg, mely ha­
zafias és tanító irányánál fogva, megérdemli az olvasóközön­
ség pártfogását. A Franklin-társulat nyomdájában készülő
egy-egy díszes füzet bolti ára 30 kr. Öt füzet előfizetési ára
egy forint, a mely összeg a szerkesztő-kiadó nevére (Buda­
pest, Andrássy-ut, 25. sz. a ) küldendő.
= Gróf Kun Kocsárd, főgondnok ur, ő méltó­
sága, tek. Berivóy János, gondnok, és tek. Fogarassy Zsig-
mond, presbiter urak, az algyógyi közös birtokosság korcsma-
regale közpénztára feleslegének felosztása alkalmából, az
illetékükbe járuló mennyiséget, és pedig: gróf Kun Kocsárd
ur Ő mltsga 3 7 2 frt. 40 krt, tek. Berivóy János ur, 10 frt.
H IV A T A L O S R ÉSZ.
7 2 2 -1 S 9 3 . KÖ RLEVÉL,
a z ö sszes E sp e re se k h e z és a p ü sp ö k i v iz s g á la t a la tt á lló
e g y h á z a k P a p ja ih o z .
A püspöki jelentés összeállításához szükséges adatok
beküldésének határidejéül a u g u s z t u s h ó 1 o-ét tűzöm ki,
és fölkérem címzetteket, hogy szem előtt tartva a »Prot.
Közlöny« múlt évi 28. számában 7 5 7 . sz. a. megjelent kör­
levelemet, azokat a jelzett határnapig m ú l h a t a t l a n u l
küldjék be hozzám.
Az ev. ref. püspöki hivataltól.
Kolozsvárt, 1 8 93 . julius 17-én. S z á s z D om okos.
ref. püspök.
18 13 - 1 8 9 3 - KÖ RLEVÉL,
V a la m en n yi é r d . ev. r e f. ko llégiu m ni. tt. E lö ljá ró sá g á n a k .
A közoktatási m. kir. minisztérium f. é. 26 ,4 59 . V I. 2 3.
sz. a. kelt felhívása nyomán, és az országos közoktatási tanács
birálatos jelentése alapján, megszerzésre ajánljuk a Rozo-
novszky Frigyes budapesti praeparatoriumában (II. kér. Hun-
241.
46 krt és tek. Fogarassy Zsigmond ur, 3 frt. 58 krt, ösz-
szesen, 38 6 frt. 4 4 krt, az algyógyi ref.'egyházközség szük­
ségei fedezésére kegyeskedtek adományozni. A jó tett jutal­
mát megadja maga a jó cselekedet. Én pedig egyházközsé­
gem és a magam nevében, hálás köszönetemnek adok e
helyen is kifejezést, a kegyes adakozó uraknak jótékony ado­
mányaikért, melyekkel az annyi szükséggel küzködő egyház­
nak sorsán segíteni, igyekeztek. E z áldozattételük nem első
és nem utolsó az urnák oltárán! Algyógy, 1 8 9 3 . julius 9-én.
J a k a b M ó z s a, ev. ref. pap.
= Hálás köszönet. Kellemes meglepetésben részesült a pa-
rajdi ev. ref. egyház folyó évi jul. 14-én. E napon kaptam a kö­
vetkező névjegyet «Mélyen tisztelt tiszteletes ur! Ezen kelyhet,
mint szerény ajándékomat, küldöm az egyháznak, a mindenható
isten dicséretére Szives üdvözlettel. Dr. Kovácsné, Léstyán Janka.»
Egyházam kapott egy 832 grám súlyú, fél liter ürtartalmu, belől
aranyozott, igen csinos kiállítású urasztali ezüst poharat. Egyházam
nevében tett hálás köszönetem nyilvánítása mellett, pár szóban,
meg kell hogy mondjam, kicsoda e nemes szivü adakozó. A múlt
század utolsó s ennek első felében, a most már, fájdalom, férfi ágon
kihalóban levő nemes Máttyus-család volt a parajdi és felső-sófalvi
egyházaknak pátronusa. E családnak sok kisebb, s nagyobb szá­
mot tevő adományai közül csak egyet említek meg, 1790-ben, tem­
plomunk építésekor, hogy a torony bádoggal fedessék meg, egy­
ezer magyar forinton felül ajándékoztak. E feledhetetlen emlékű
családnak női ágon számos unokája van: ezek közül való dr. Ko­
vács Gábor ur, sóhivatali és köri orvos, úgyszintén kedves neje,
Lestyán Janka, ó'nag} srga. Ez ifjú pár csak most foglalta el a pa-
rajdi ref. egyházban nemes lelkű elődeinek méltó helyét. S hogy
méltó unokák, megmutatták e becses adományukkal, melyért fo­
gadják egyházam nevében hálás köszönetemet. Parajd, 1893. jul.
15. C s i s z é r Z i g m o n d , ev. ref. pap.
= Újítás az iskolai térképek terén. A Lampel-féle könyv­
kiadócég (Wodianer F. és fiai) rendkívül érdekes kivitelű megyei
térképeket kezd közzébocsátani, melyek népiskoláink körében bi­
zonynyal csakhamar a Iegszélesb körű elterjedésre fognak szert tenni.
E térképek ugyanis, egybehangzóan a tanterv ama követelésé­
vel, hogy a népiskolában a szemléleti oktatásnak a lehető legtága­
sabb tér biztosittassék, nemcsak a közigazgatási beosztást, a vá­
rosokat, folyókat, vasutakat, megyei utakat, stb. tüntetik föl a leg-
áttekinthetobb módon: hanem, a mit eddig még sehol meg nem
kíséreltek, feltüntetik egyúttal, a térkép keretéül alkalmazott színe­
zett rajzokban, az illető megye terményeit, lakossága viseletét, fog­
lalkozását, a megye legfontosabb épületeit, vidékeit; sőt még ennél
is tovább menvén: a megye területén lefolyt legfontosabb törté­
nelmi eseményeket is rajzban mutatják be. így pl. az előttünk levő
csongrádmegyei térkép kerete a következőket ábrázolja: a megye
címerét a szegedi rakodót, halász-szerszámokat, a csongrádi nép­
viseletet egy parasztleányon és egy kanászon, a szegedi gőzmal­
mot és annak gyártmányait, a szegedi szappant, búzát, tengerit,
dohányt, paprikát, egy ménest, és végre, bemutatja ügyes képben
a pusztaszeri gyűlést. Hasonló módon van bekeretezve Krassó-
Szörénymegye térképe Herkulesfürdő rajzával, az oláh népviselettel
stb. Hogy ilyenformán a földrajzi okzatás sokkal könnyebbé és si­
keresebbé van téve, azt fölösleges bizonyítanunk. Örvendünk, hogy
e becses újítást magyar piedagogusok kezdeményezik s óhajtjuk,
hogy az új térképek használata terén is a magyar népiskolák legye­
nek az elsők A kiadók, a kik eszméjüket szabadalommal is védik,
igen olcsón, 20 és 30 kr.-jával árulják a térképeket.
falvy-utca 4. és 6 ) készült természetrajzi praeparatumokat
és tanszereket, melyek a külföldiekkel mind minőség, mind
ár tekintetében kiállják a versenyt.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 18 9 3 . július 1 5 .
P a r á d i K á lm á n , D om okos A n t a l .
tanügyi előadó. ig. tanácsos, elnök helyett.
176 0 -189 3 É R T E S ÍT É S ,
m in d en ik eg yh á zm eg yén k nt. E sp e re sé h e z ; ö sszes p ü s p ö k i
e g y h á z a in k tt. T a n á csa ih o z és k e b li k o llég iu m a in k m élt.
tt. E lö ljá ró sá g a ih o z .
A folyó évi márc. hó 1 4 — 19. napjain tartott egye­
temes konvent jegyzőkönyveiből a megfelelő számú példá­
nyok hatóságunkhoz leérkezvén, értesítjük a mt. Címet, hogy
azokbúl minden anyaegyházközség részére 1 — 1 példány, az
egyházmegyei levéltárak részére szintén 1 — 1 példány, m.-
vásárhelyi, szászvárosi és n.-enyedi püspöki egyházaink részére
3 — 3 példány, deési, kézdi-vásárhelyi és s.-szt.-györgyi püs­
 242, PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
pöki egyházaink részére 2 — 2 példány; fogarasi, ily efal vi és
sz.-udvarhelyi püspöki egyházaink részére 1 — 1 példány és
mindenik kollégiumunk részére 1 — 1 példányt szétküldöttünk.
A jegyzőkönyv ára ezidőszerint még nem tudható s
igy erről később fogjuk tt. Címedet értesíteni.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igaztató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 18 9 3 . julius 12-én.
M á rk u s Já n o s , D om okos A n ta l,
titkár. ig. tanácsos, elnök helyett.
719— 1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sz.-szolnoki ev.
ref. egyházmegyébe kebelezett é r - s z e n t - k i r á l y i II. osz­
tályú papi állomásra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalm a: lakás s ehez tartozó kert és melléképüle­
teken kívül, kepe, canonica portio és dézma-kárpótlás czi-
mén, egyházhatóságilag 6 4 3 frt. 2 0 1/2 krra van becsülve.
A megválasztandó az egyházmegyei özvegy-árvái és
papi temetkezési intézetnek kötelezett tagja s mint ilyen, a
megállapított évi járulékokat és illetményeket hordozni, köteles.
Pályázati határnap f. é. aug. 20. Folyamodványok
nagytiszt. Viski Pál, esperes aához küldendők, Zoványra.
Kolozsvárt, 18 9 3 . julius 1 7 . S z á s z D om okos ,
erdélyi ev. ref. püspök.
721 - 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyházme­
gyébe kebelezett s ó v á r a d i ü l ad osztályú egyházközség
papi állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l m a : tisztességes lakás, gazdasági épületek,
gyümölcsös és veteményes kerten kívül, egyházhatósági becs­
lés szerint, 596 frt. 8 1 kr.
Pályázati határnap: aug. 20. Folyamodványok nt. Rákosi
Lajos esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p. Nyárádtő.
Kolozsvárit, 1 8 93 . jul. 1 7 . S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
7 2 1— 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett h a v a d-a d 0 r j á ni IV-ed osztályú egy­
házközség papi állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, beltelek, gazdasági épü­
letek, gyümölcsös és veteményes kerten kívül, egyházhatósági
becslés szerint, 406 forint 67 kr. melyből 60 forint készpénz.
Pályázati határnap: aug. 20. Folyamodványok nt Rákosi
Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p. Nyárádtő.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . július 17 . S z á s z D om okos ,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
7 0 4 -18 9 3. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a n a g y-e n y e d i
püspöki vizsgálat alatt álló egyházközség egyik papi állomá­
sára ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : kerttel és a szükséges mellék-épületekkel
ellátott, magyar-utcai lakás, és egyházhatósági hivatalos becs­
lés szerint, 1 2 0 0 forint 48 kr., melyből mintegy 600 frt.
készpénz, a többi fakepe és kanonika porcio haszonélvezete.
Pályázati határnap: augusztus hó 15 . Folyamodványok
az ev. ref. püspöki hivatalhoz küldendők, Kolozsvárra.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . julius 17 . S z á s z D o m okos ,
erdélyi ev. ref. püspök.
707— 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület főhatósága alatt álló,
romániai g a l a t z i ev. ref. egyházközség tanítói állomására
ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l m a : a) a kerületi pénztárból évi 30 0 frt.
évnegyedi utólagos részletekben; b) a tanulóktól havonkint
3 0 — 40 frank ( 15 — 20 frt) tandíj; c) a hívektől esetleg be­
gyülendő évi 1 2 0 frank (55 frt); d) tisztességes lakás.
K ö t e l e s s é g e i : a népiskolában, a törvények értel­
mében, rendesen tanítani, és a beszolgáló lelkész akadályoz­
M a i sz á m u n k h o z e g y 'negyed í v m elléklet v a n
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
29. szám.
tatása esetén, vasárnap és ünnepnapokon délelőtt, az isteni
tiszteletet végezni.
Pályázati határnap: aug. 15 . Folyamodványok a püs­
pöki hivatalhoz küldendők Kolozsvárra.
Kolozsvárt, 1 8 93 . jul. 1 7 . S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
7 2 1-18 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett g y a l a k ú t i egyházközség énekvezér-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, gazdasági épületek és
kerten kívül, egyházhatósági becslés szerint, 2 5 2 írt. 92 kr.
melyből 1 5 4 forint készpénz. E javadalom nem sokára 40
forintnyi tandíjjal emeltetik.
Pályázati határnap: aug. 20. Folyamodványok nt. Rákosi
Lajos, esperes aához intézendők, Lukafalvára, u. p. Nyárádtő.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . július 17 . S z á s z D o m o ko s .
______ erdélyi ev. ref. püspök.
7 2 1-18 9 3 . PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett c s ó k á i egyházközség énekvezér-tanitói
állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalma : gazdasági épületekkel ellátott tisztességes
lakás és egyházhatósági becslés szerint, 14 9 frt. 7 7 kr.
Pályázati határnap : aug. 20. Folyamodványok nt. Rákosi
Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p. Nyárádtő.
Kolozsvártt, 18 9 3 . július 1 7 . S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
721—1893* PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett s e 1 y e i egyházközség énekvezér-tanitói
állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalm a: tisztességes lakás, beltelek, és kerten kívül,
egyházhatósági hivatalos becslés szerint, 2 2 2 forint, melyből
85 forint készpénz.
Pályázati határnap : aug. 20. Folyamodványok nt. Rákosi
Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p. Nyárádtő.
Kolozsvártt, 1 8 9 3 . julius 1 7 . S z á s z D om okos ,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
82-1893. PÁLYÁZAT.
A maros-vásárhelyi ev. ref. kollégiumnál a német nyelv­
tani helyettes-tanári állásra pályázat hirdettetik évi 800 frt.
fizetéssel. Pályázhatnak oly ref. tanár-jelöltek, a kik egye­
temi tanulmányaikat bevégezve, legalább alapvizsgát tettek.
A megválasztott köteles, heti 18 órán német nyelvet tanítani.
A pályázók szabályszerűen felszerelt folyamodványaikat a ma­
ros-vásárhelyi ev. ref. kollégium mélt. t. t. elöljáróságához
címezve, folyó év aug. 15-ig küldjék be.
A maros-vásárhelyi ev. ref. kollégium elöljárósága.
M.-Vásárhelyen, 1 8 93 . junius 30-án.
G y u la i K á lm á n , D ó sa E le k ,
jegyző. gondnok.
6 3 4 -1 8 9 3 . HIRDETMÉNYES IDÉZÉS VÁLÓPERBE.
Brassói lakos, gör. kel. vallásu, Florea George Catanas,
férjét, brassói lakós, ev. ref. vallásu Nagy Árpádot, ki Őt
ezelőtt 10 évvel hütlenül elhagyta, s azóta sem tartózko­
dási helye, sem életben léte felől tudomása nincs: ezennel a
sepsi ev. ref. egyházmegye házassági törvényszéke elé hir-
detményesen oly kijelentéssel idézteti, hogy mától számított 6
hónap lefolyása alatt említett házassági törvényszék előtt jelen­
jék meg, mert akár megjelenik, akár nem, ellene, mint hűtlen
elhagyó elleD, a válópert úgy is megindítja és le fogja járatni.
A sepsi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától.
Nagy-Borosnyón, 1 893 . jul. 12 . Z á g o n i P á l,
evang. reform, esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: S z á s z Gerő.
csa to lva .
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXm . Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Julius 27. 30. szám.

M E G JE L E N IK MINDEN C S Ü T Ö R T ÖK Ö N E G Y IVÉN.

E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.

tartózkodásom alatt, volt alkalmam látni, hogy a

Berde Sándor, theol. tanár felolvasása.
lelkészi társaságok, értekezletek, mily üdvös be­
(A júl. 7-iki elő-Értekezleten.) folyást gyakorolnak a papságra. Nem akarok én fö­
Hivatalos, tulajdonképpen, ezer. Értekezleten löslegesnek vélt, idegennek tartott, faji jellegünkkel
nem vagyok. Ha én ez Értekezleten mégis meg­ össze nem egyeztethető, körülményeink által meg
jelenek, és szót emelek papságunk és egyházme­ nem kívánt valamit erőszakolni papságunkra. Egy
gyéink ez érdemes képviselői előtt annak bizo­ föltétlenül szükségesjellemünknek megfelelő intéz­
nyára fontos okának kell lenni S ezen okok igen mény az, melyet pártolok, melynek jövőjéért a mint
közel fekvők, és könnyen érthetők. Az é r d e k ­ a múltban, sajnos, kevés sikerrel, úgy most is, fára­
l ő d é s az első, melylyel kezdet óta a Papi Ér- j dozni akarok,vajha, több eredménynyel. Milyennel?
tekezlet ügye iránt viseltettem. És még egy másik, i Nem szándékom, külföldre mutatni. Csak egy
Dacára annak, hogy a gyakorlati lelkészkedés me- ! pillantást vetek tanító-egyleteink rendszeres gyű­
zejéről elszólitott az egyházkerület bizodalma, ki- ! léseire, hol hangya-szorgalommal, a tanügy és ön­
válólag az elméleti pap-növelés ügyének egyik mun- j művelés érdekeinek nagy fontossága lelkesíti a nem­
kásául állított (a theologiai akadémia növendékei ! zet szerény napszámosait, s vezeti sikerre.
mellé), én azért a papsággal mindig egynek éreztem ! Szabad-e kétkednem abban, hogy lelkészi ka­
magamat, és soha szem elől nem tévesztettem, hogy runk, mely több tanulással, sőt magasabb célokat is
mi g y a k o r l a t i lelkészek növelésére vagyunk j szolgálva, áll az egyház élén szorgalomban, és lel
első sorban hivatva Oly lelkészekére, kik a modern j kesültségben hátrább akarna maradni amazoknál?
társadalom, szent vallásunk magasztos eszméinek, j Igen kevésre becsülném papságunkat meg
a hívek lelki gondozásának, s nemzetünk igaz érde­ se merném ezt magamnak engedni. S ő t , e l l e n ­
keinek, tudományos alappal,kellő műveltséggel bíró, k e z ő l e g , az a remény bíztat, hogy most ez
lelkesült,buzgó szolgái támaszai legyenek. A t h e o ­ irányban egy központot nyerve papságunk, meg­
l o g i a i a k a d é m i a erre minden kitelhetőt meg is alakul a szív egyházkerületünkben, s az, mint az
teszen, s úgy bocsátja ki az élet mezejére ifjait. j emberi testrész, lassan-lassan a legtávolabb ré­
Kérdés, azonban: megmaradhat-e minden lel | szekben is szerveket állít magának, s megteremt egy
készünk, nehéz anyagi körülményei közt, és minden egésséges organizmust, a meglevő tagokat össze-
időben azon szellemi fokon, hol egy protestáns pap- j kapcsolja, s újakat alkot nemes céljának elérésére.
nak, ki a humánizmus és műveltség zászlóvivője is. I Es ebben a nemes munkában, hiszem, hogy egyház-
állania kell r A tapasztalás n e m-mel felel. E fele­ kerületünk mindenik papja tehetsége szerint buz­
let okainak kutatását elengedi nekem a mélyen I gón fog gyámolitást nyújtani.
tisztelt Értekezlet, hiszen, ismeri azokat jól. I Elég-e azonban ez ? V agy pedig, hogy a siker
Én úgy láttam eleitől fogva, mikor hajdani j annál biztosabb legyen, e g y m á s t é n y e z ő -
egyházmegyémben megindítottam az Értekezlet j n e k is közre kell hatni. Oly kérdés ez, melynek
iránt a mozgalmat, hogy jó részt a P a p i Ér- \ megfejtése nem lehet közönyös a tisztelt Érte­
t e k e z l e t van hivatva, tovább folytatni azt, mit kezlet előtt. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy
az akadémia már nem tehet- a p a p s á g k e l l ő n e m e l é g , és hogy az a másik tényező a számí­
s z e l l e m i magasl aton v a l ó tartását. tásból ki nem hagyható. S bár csupán csak a magam
Ez a második ok, a miért itt vagyok. Nem nevében beszélek, mások sem állíthatják Ítéletemet
csa' a magam szubjektív nézete ez. Egy évi swájct helytelennek.
 244. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Arról van szó hogy a Papi Értekezletek
közreműködésével, papságunk a k e l l ő s z e l l e ­
mi m a g a s l a t o n t a r t a s s á k . Hogy a gyakor­
lati élet mezején újabb, meg újabb tapasztalatokat
szerző lelkész, ha lehet, elméleti, tudományos te­
kintetben is mind tovább, és tovább haladjon. Szó
sincs róla, hogy sok, szerencsés körülmény közt
élő papunk erre ne törekednék; de nagyon sok
van olyan szolgatársunk, kit számtalan ok aka­
dályoz abban, s e miatt nem hogy ő maga is foly­
ton emelkednék, s emelné magával sokkal alsóbb
miveltségü híveit, hanem ő alkalmazkodik rósz ér-
telemben hozzájuk.
Olyan oka ennek, melyen, nézetem szerint, mi
segíthetünk, kettő van: h i á n y z i k az a l k a l o m ,
h i á n y o z n a k az e s z k ö z ö k , melyek segélyé­
vel követhetné ezt a régi közmondást jó pap
holtig tanul. Pedig, ezt a protestáns papnak szem
elől tévesztenie, nem szabad.
Ő a t ö k é l e t e s e d é s elő-harcosa,arra hívta
őt a Mester. A k e r e s z t y é n vallásnak eleitől
fogva, a szüntelen való tökéletesedés vágya volt
vezér-eszméje. Ezt bizonyítja az új-szövetség fel­
fogása, mely az igaz vallás örök forrásábúl, a Krisz­
tusból merítve, az oszlop apostolok, István vér­
tanú, Pál a zsidókhoz irt levél szerzője útjain, egész
a négy evangyélium, s levelek igazán krisztusi szel­
lemű még utói nem ért eszményi magaslatáig emel­
kedik Ezt bizonyítja működése és hatása az emberi
nem nő-növelésében, melyek a neki meghódolt né­
peket fokozatosan emelték a humánizmus, művelt­
ség, s üdvösség más vallások, s bölcsészeti rendsze­
rek által meg sem közelitett erkölcsi magaslatára.
A mit emberi önérdek akadályul elébe és rája
gördített, illetőleg, aggatott, azt mindig el tudta
hárintani, hogy alapítójának célja értelmében halad­
hasson.
É s a papságnak ebben kiváló munkakör, és
érdem jutott osztályrészül mindig. 0 a föld sava,
és a világ világossága. Erkölcsileg a társadalmat
átható, megnemesitő kovász; értelmileg, a felvilá­
gosodás fáklya-vivője. O az a tűz-pont, melyben
az evangyélium napjából kisugárzó fénynek és me­
legnek összpontosulnia, hatásosabbá lennie kell,
hogy aztán egy-egy keresztyén községben gyújtó,
éltető, és megtisztító legyen.
M i n d e z t a z o n b a n puszta jó akarattal,
talán ál-szenteskedő mázzal, beteges miszticizmus­
sal el nem érheti. Én azt óhajtanám, hogy minden
tanítványom Pál apostolt vegye eszmény-képének
hivatala folytatásában: lángoló hit, mélységes tudo­
30. szám.
mány, feddhetetlen erkölcsi élet, s fáradhatatlan
szorgalom az egyház ügyeiért, mik benne páro­
sulva voltak. Arra tekintsen mindenik, és ne azon
irányba, honnan azok a hangok emelkednek fel,
hogy a papnak csak lelkesültség, egy kis liturgiái
jártasság, jó hang kell, de tudományra (és speciáli-
ter véve, éppen exegézisre) nincs szüksége.
B algaság; hiszen, a legelső, és legderekabb
exegéta éppen a Krisztus volt. Hiszen, ha a val­
lásos hittel nem párosul a tudományos szellem,
ma nincsen négy evangyélium, Loci theologici, Insti-
tutiones, stb. A hit és tudás egyforma ápolása,
legelső kötelessége a protestáns papnak.
Nem mondom én, hogy a helyes vallásos érzék
a maga számára ki ne érezné a bibliából is, egye-
bünnen is, azt, a mi az ő üdvére szolgál; de, kétel­
kedem abban, hogy tudományos képzettség ápo­
lása nélkül valaki isten igéjének alapos hirdetője
lehessen; hogy környezetével megértetni tudja,
hogy az evangyélium csakugyan istennek ereje
minden időkkel, és minden vallás-erkölcsi szüksé­
gekkel szemben. Ha a protestántizmus a tudomány
ösvényeiről elterelné papjait, önmaga vetné magát
hínárba, a keleti és nyúgati egyházak fojtó nyű­
gébe, s elzárná a tökéletesedés felé a Mester által
kijelölt útat.
Ámde, a tudomány halad; a vallásos eszmék­
ről való felfogás csaknem év-tizedenkint változik.
Miképpen tájékozza magát minderről a legfélre-
esőbb helyen álló lelkész is ? A theol. akadémia
tudományos növelésével igen sokan úgy vannak
mint az útas a pusztai forrással míg környeze­
tében vannak, megenyhitik belőle lelki szomjukat,
s a míg egy darabig tovább mennek, kielégítve
érzik magukat; miután pedig szomjuhoznak, az élő
víz helyett, egyebekkel oltják el szomjukat, vagy
kábítják el epedő lelkűket. Az igy előálló szük­
ségen is segíthetnek, nézetem szerint, a Papi Érte­
kezletek. Az ők munkakörébe igen szépen beillik,
hogy a theol. tudományok éltető vizéből, világító
olajából is folytonosan hordjanak szét a gyakorlati
téren működő munkások táplálására. Tudományt
szerető papok, s különösen azon férfiak, kik ex
professo hivat vák, tanitni a theol. tudományokat,
s figyelemmel és érdeklődéssel kisérni minden
újabb mozzanatot: nem csak a tanterem kathedrá-
ján, hanem az Értekezletek zöld asztalánál is, ki­
tűnő szolgálatot tehetnek az egyháznak, és a
papságnak.
És éppen, úgy tetszik, a theologiai tudomá­
nyok mivelőinek az egyházi gyakorlat munkásaival
 30 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 245-

való találkozása, és összes műkökése a Papi Érte­ a mennyire nagyon megterhelt állásom engedi,
kezletek körében lehet az a hatalmas tényező, mely mindig biztosan számíthat. E reménynyel és Ígérettel
a papságot folyton a kellő szellemi magaslaton zárom be szavaimat.
fogja tartani, s e mellett, a keresztyén egyház
belső, ésszerű, és egésséges fejlesztését, tovább­ Falusi levelek.
építését tudja eredményezni. ii.

Itt a Mesterétől elszakadott tanítvány újra
közvetlenül merít a tudomány mind magasbra
szökellő kútfejéből; az ifjú az évek harcai közt
bölcs tapasztalatokkal megrakodott kortársak úta-
sitásaiból okul oly dolgokban, melyeket könyvbűi
tanulni, nem lehet; az érdemekben megőszült fő,
a tudomány világánál, új útakat lát, melyeken ed­
zett munka-erejét sikeresebben alkalmazhatja; sőt?
a tudomány embere is hasznot húz, mert sok tekin­
tetben tájékoztatja magát, hogy itt-ott mit, és mi­
lyen alakban ajánlja tanítványai különös figyel­
mébe, jövő munkájának sikeres végzése céljából.
Korunkban, a kisebb-nagyobb tőkéknek tár­
sítás útján való felhasználásával szép eredményeket
érnek el. E módszer a szellemi tőkéknél is kifizeti
magát. Elég példát lehetne hazánkban is ide vonat­
kozólag idézni. Csupán csak mi, református papok,
Mikor az esperes! vizitáció alkalmával reánk került
a sor, megmondottuk, hogy az ének-vezér azt beszéli,
hogy ő nem énekel a templomban, ha mi meg nem fizetjük
a kepét, s más tartozásainkat- A z esperes úr azt mon­
dotta, hogy ha mi nem fizetünk, a mester sem tartozik
nekünk énekelni. Nó, lett ebből zenebona. Hát, hogy ne
tartoznék ő énekelni, ha egyszer kántor ? Hát, ki énekel
nekünk, ha nem a kántor ? Miért kellene neki fizetni azért,
hogy ő kántor ? K i fizet nekem, hogy én gazda ember
vagyok ? V a g y talán, mi énekeljünk magunknak ? Mi nem
vagyunk kántorok, nem tartozunk énekelni. Mindezeket,
s még ezeknél többet is megkérdeztünk, és megmondottunk
az esperes úrnak, ki meg is hallgatta a mi beszédünket
szó nélkül, derekasan, még az orra cimpája sem mozdult
meg. Miután mi elvégeztük, megkérdezte: van-e még valami
mondani valónk ? E g y értelemmel kiáltottuk: ki énekel
nekünk, ha a kántornak nem muszáj énekelni ? Mire az
esperes úr elég imprudens volt, azt felelni «nem bánom
én, énekeltessenek akár a filomélával, de a mester nem
énekel, ha az énekét meg nem fizetik». Kérem, hová kell

és theologiai tanárok leledzenénk-e oly gyámoltalan­ annál darabosabb imprudencia, és pedig esperestől, mint
feltenni a fülemiléről, hogy az tudja a szent Dávid zsol­
ságban, hogy igy a mi előmenetelünket és fokrúl-
tárait, s még inkább feltenni rólunk, hogy mi a fülemile
fokra való emelkedésünket biztosítani, ne tudnók énekét megfizetjük. E l is oszlottunk azonnal azon kijelen­
Lehet, hogy a kezdet nehézsége, eddig nem téssel, hogy mindnyájan pápisták leszünk.
próbált téren való működés sokakat visszariaszt, Erről a vallásról már régebben annyit tudtunk, hogy

s még inkább talán az itt-ott nyilatkozó közöny, sok mindenféle cifrasággal van összekötve: processziokat
tart, búcsúkat rendez, természetesen, hivatalnokok, zsan-
és csekély siker. De hát, mi hirdetjük, és magya­
dárok, fináncok, s más állami közegek támogatása mellett,
rázzuk, hogy ha ketten-hárman együtt vagytok mint azt öregségi elgyöngülése magával hozza. A mina­
egy akarattal, közietek vagyok én, mondja a siker pában Bagoly-komámmal, mint vastag nyakú kálvinisták,
buzditója, idvezitőnk. A parányi mustár-magról, a portám előtt bámultuk az impozáns processziót. Mikor a
s a darabnyi kovászról is sokat beszélünk. Jó lesz, plébánus hozzánk érkezett, azzal a füstölővel derekasan
ezeket egyszer magunkra is alkalmazni, s magun­ megpácolt, mire Bagoly-komám egész tisztességgel mondja :
kérem ás’san, tévedni méltóztatik, mert nem lakozik ben­
kon is segíteni, hogy az isten minket is megsegít- !
nem ördög, én magam sem vagyok ördög fajzata. Kentek,
sen. Ha a magunkét megtesszük minden téren, | vastag nyakú kálvinisták, felel a plébánus, gonoszabb ör­
akkor a jövő ne aggasszon. A ki korának élt, | dögök magánál Belzebubnál is. E z egy kissé gondolkozóba
az minden időnek élt, mondja a költő. Az elődök ejtett, s éppen kapóra jött Szemetes Palinak, annak a
vállvetett munkáját szívesen folytatja a nyomába Bagoly-komám szomszédja sógora unokájának okos be­
lépő ifjú nemzedék, s engem az az édes reménység szédje, ki kálvinistából lett pápista ember. Tőle tudtuk
meg, hogy a pápista ember milyen szabadon, boldogan,
táplál, hogy egyesitett erővel, köz-akarattal, egy
gond nélkül él, nem kell törődnie az istennel, bűnbánattal,
pár év alatt elérjük azt az eredményt, melyre ma újjá születéssel, megigazulással, örök élettel, mert mind
vágyainkat irányozzuk. Papságunk szellemileg az ezeket, s még ezeknél többet is, helyettük elvégzi a pápista
idők által megkívánt magaslaton fog állani, s tekin­ pap, s mi több, nem is kell fizetni. Látják kendtek, folytatja
télyé: és szerepét az emberiség, s különösen nem­ tovább, mi énekléstől, könyörgéstűi, mindentől fel vagyunk
zetünk vallás-erkölcsi növelésében és tökéletesí­ mentve, még azt is Írásba adja a pap, hogy melyik napon
együnk szalonnát, s melyiken éhezzünk, hogy máskorra
tésében. mert célja egyedül csak ez lehet, biztosan
is adjon a jó isten eleséget. Nekünk csak misét hallgatni,
be fogja tölteni. térdepelni, gyónni, keresztet vetni, s más ezekhez hasonlót
Az erre irányzott munkában az én csekély kell tenni, s mégis biztosítva van számunkra az idvesség,
erőmre és szerény tehetségemre a Papi Értekezlet, mert a pap könyörög a szentekhez, s ezek pártfogásukba
 246. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 30. szám.

vesznek, a szentek meglágyítják az isten atyai szivét, ez fia képviselők, valamint a közönség nagy számú jelenléte és me­
által kieszközli az atya istennél még azt is, hogy kendnek, leg érdeklődése mellett.
Márton gazda, mint eretnek kálvinistának, kitörjék a lába, Esperes aa. megnyitójában, kiindulva a nagy apostol
kiszökjék a szeme, ezt én, Szemetes Pali mondom: úgy eme szavaiból: «áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert
legyen idvességem benne. az idők gonoszak,» jelezte, hogy az élet terhei, csapásai, me­
De ezen kívül, más haszon is van benne, mint az lyek hova-tovább nagyobb mértékben nehezednek a nép vál-
a Pali gyerek mondja. Ó beszéli, hogy a plébánus úr, mily laira, nemhogy istenhez vezérelnék a népet, hogy bátorsá­
bőkezüleg segélyezi a vasúti baktert és családját. Most got, kitartást ott keressen, hanem elcsüggesztik, elfásitják a
van mit aprítani a tejbe, pedig mikor ide telepedtek, s földiekhez kötött lelkeket. Ezért keli áron is megvennünk
míg kálvinisták voltak, alig volt meg a mindennapi fa­ minden alkalmatosságot arra, hogy népünk lelkében az is­
latjuk. É s kendtek azt a falatot is meg akartak rövidíteni. tenben való bizodalmát, a vallásos érzelmeket fölélesszük, erő­
Már miféle bolond ősi szokás az, hogy a templomi ülő­ sítsük. íme, e cél vezérelte papi testületünket arra, hogy egy­
padért, az egyházi szegény alapba éven kint, egy egy csa­ házmegyei közgyűléseinket nagyobb ünnepélyességgel, isteni
ládtól, négy krajcárt szedjenek. Ördögnek munkája ez. tisztelettel összekötve, népesebb egyházközségeinkben felváltva
Helyesen cselekedett a bakterné, mikor azt mondotta, tartsa meg s ezért hívta össze mai közgyűlésünket a zágoni
hogy ő nem fizet egy krajcárt sem, s mégis megmutatja, virágzó, népes egyházközségbe.
hogy az első padot foglalja el. Hanem a kálvinista, ha S valóban, ama föltevésünkben, hogy e vidéki közgyű­
asszony is, nem azért kálvinista, hogy ő is meg ne mu­ lésünk, a régi párciális gyűlések eme fölujitása, szépen fog
tassa, hogy «azért sem». A kendtek asszonyai a követ- j sikerülni, nem csalódtunk, mert Zágon közönsége úgy a tem-
kező vasárnap egész tömegesen mentek a templomba^ | plombán, mint azon kivül, nagyon szép jelét adta érdeklődé-
minden széket elfoglaltak, s a bakternének csak a hetedik | sének. A templomi istentiszteleten, melyet Veres Károly, pa-
sorban engedtek helyet. Ilyen csúnya dolgot pápista asz- I polci lelkész aa. végzett s melyet a zágoni dalárda és gyer-
szonyok nem tesznek; jól tette a bakterné, hogy tünte­ 1 mekkar emelt összhangzatu énekeivel, oly nagy számú gyü-
tőleg távozott a templomból, ő nem kendtek közé való. | lekezet jelent meg, mintha sátoros ünnepeinknek egyikét
Nem is bánta meg cselekedetét. H a nem tudnák, meg | ültük volna. Nem is maradt el közgyűlésünk hálájának és
mondom, hogy mikor a mi plébánusunk ezt a gorom­ 1 elismerésének kiérdemelt adója.
baságot meghallotta, két ötöst a zsebébe tett, elsétált Igen, mert, valljuk meg, hogy ma talán inkább, mint
a megsértett bakterékhez, épületes tanítást tartott «az valaha, szükségünk van az egyháziasság, együvétartozás, val-
egyedül üdvözítő kath. egyházról», az örök kárhozat azon I lásos buzgóság közös érzésének felélesztésére, erősítésére, mert
nemeiről, melyek az eretnekekre várakoznak, ezt a tisztes a napok csakugyan gonoszak, az ordító oroszlán széjjel jár,
családot ebből a kárhozatból akarja megmenteni, és fogla­ í hogy elnyelje a védteleneket s úgy tetszik, mintha a múlt
lóul átadja az egyik ötöst, a másikat az áttérés bevég­ | idők sötét szellemei keltek volna ki mohosult sírjaikból.
zése alkalm ával; ezen kivül gyermekeik ingyen nevelte­ ! Azért hát, folyvást füleinkben kell hangozni az apostol emez
téséről gondoskodni fog. Ilyen ez a pápista vallás, Így I intésének «vigyázzatok, álljatok meg a hitben, úgy csele-
gondoskodik a bűnös ember idvességéről. ! kedjetek, mint férfiak; legyetek erősek.»
E z már értelmes beszéd. Méltó a meghallgatásra még A 19-ik század vége felé jár, haldoklik, de mintha utolsó
akkor is, ha a gonosz nyelvek azt beszélik, hogy a Pali : perceiben végerőlködésével akarná kipótolni, mit egy század
gyerek posztó-kabátja, s más ruházatja új korában a plébá­ 1 alatt mulasztott, a reformoknak özönével áll elő, melyeket be
nus úr kövér testét fedezte, s csak ez az érdek csatolja akar végezni, hogy aztán a jól végzett munka tudatával szállhas­
a pápista egyházhoz, meg az a megszentelt pénz, mely- son örök nyugodalmára. Minket az egyházi reformok érdekel-
lyel a könnyen hivő kálvinisták számára a korcsmában ! nek közelebbről s ki ne ismerné itt az u. n. egyházpolitika
fizeti a pálinka, árát. Hanem, ez nem tartozik a dolog neve alatt napirenden lévő kérdéseket?
lényegéhez ; elég, ha már volt némi ismeretünk a pápista Legyen szabad nekem is, itt, e kérdésekben gondol-
vallásról, s mi elhatároztuk, hogy pápisták leszünk. j hozásomnak kifejezést adhatni. Részemről is megnyugszom
Össze is gyűlt a megsértett kálvinista konfraternitás. a polgári anyakönyvvezetés, a kötelező polgári házasság, a
B o csán at! zsidó recepció intézményeinek keresztülvitelében, mert elte­
Félbe kell szakitanom levelemet, mert a mint hal­
kintve anyagi károsodásainktól, úgy vagyok meggyőződve,
lom, a kocsisom egy hatalmas doronggal ugyan csak simo­ hogy a végén is csak a mi ezekben emberi, azokra tesz ke­
gatja gyeplős lovamat, mivel kirúgott a hámból. Már pedig zet az állam, de a mi isteni, az megmarad ezután is az egy­
én azt mondom, hogy a melyik lóban még van annyi ház kezében s mintha hallanám megnyugtatásul bölcs Gá-
virtus, hogy kirúgjon, azt még lehet használni; de a máliel szép szavait «ha emberektől van e tanács, és dolog,
melyiket minden oldalról emelnek, támogatnak, még sem semmivé lészen; ha pedig istentől van, ti fel nem bonthat-
tud a lábán állani, ahhoz már annyi reménységem sincs, a | játok
menynyit egy ütet tapló ér. i De van egy, a mi aggodalommal tölti el lelkemet s
I ez: a korlátlan szabad vallásgyakorlat. Hogy rendezett állam-
Az egyházmegyékből I bán a vallásfelekezetek is rendezve legyenek törvények által
| s hogy a rendezett, vagyis törvényesen bevett felekezetek tag-
Az o r b a i e g y h á z m e g y é b ő l .
j jai szabadon, meggyőződésük szerint mehessenek, jöhessenek
Az orbai egyházmegye f. évi tavaszi rendes közgyűlé­ j egyik felekezetből a másikba, ez ellen senkinek sem lehet szava,
sét junius 14-én tartotta meg Zágonban, az egyházi és világi s csekély belátásom szerint, ez a valódi vallásszabadság. De.
 30. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hogy egy felekezet tagjai egy felekezetben tetszésük szerinti
szektákat alkothassanak, hogy egy gyülekezetben elő álljon
egy ujabbkori Mohamed, egy Kéfás, vagy Apollos, egy Teudás,
vagy Galileus Tudás, vagy egy csizmadia s némelyeket elhi­
tetvén, külön gyülekezetét alapíthasson : ez, úgy hiszem, sem
az állam, sem az egyház jól felfogott érdekével össze nem fér.
Nem az állam érdekével, mert, az egyház történelmének tanúsí­
tása szerint, a szakadások, a szekták rendesen az erkölcsöket
lazítják; már pedig meg van írva, hogy minden ország támasza,
talpköve a tiszta erkölcs.
Nem fér össze az egyház érdekével ez a korlátlanság,
mert az egyház biztos ereje az egységben, a szellemi és
anyagi erőben kulminál; s nem egyikével is, azért sem, mert
mindkettőre mondatott: minden ország, mely magában meg
hasonlik, elpusztul.
De, nézzük a dolog gyakorlati oldalát. Pálnak, vagy
Péternek nem tetszik a pap, vagy mester személye, avagy
megunja a kepefizetést, elindul, társakat toborz, hogy ala­
kítsanak külön felekezetet, mert ott nem kell kepét fizetniük, I 1 2 0 , 0 3 2 ; a tanulóké 7 ,9 2 5 ,6 8 8 . A népoktatás 242,40 0,00 0
bizony, mint hajdan Teudás mellé, oda csatlakozik most is j márkába kerül, melyből az állam egyedül 69,30 5,0 0 0 már­
számtalan férfiaknak sokasága, mert a «nem kell fizetni ke- j kát fizet. 8 7 4 lakosra jut egy iskola és 66 tanulóra egy ta­
pét» vagy bármit, oly édes és vonzó madzag, és megírják
hitelveiket (?), fölterjesztik a kormányhoz, ott megerősítik, s . beszédét, természetesen, csak akkor érthetjük meg, ha ösz-
kész az új vallásfelekezet s bekovetkezhetik azon idő, hogy
minden községben leszen három, négy, Öt felekezet s még
sem lesz egy sem. íme, ezért aggódom én, s hiszem, velem
mások is, a korlátlan szabad vallásgyakorlatnak törvénybe
igtatása felett. Lehet, hogy én tévesen fogtam föl ez intéz­
ményt, nos hát «videant consules!»
Ezen kitérés után, közgyűlési tudósításomat folytatva,
röviden a következőkben referálok. Mély fájdalmának adott
kifejezést közgyűlésünk Márk Mihály és Szőts Gerő kovásznai
leik ész-társaink elhunyta felett. Mintha Szászváros csapása
sújtotta volna Kovásznát, bár kisebbekben; vajha, kárpót­
lása is hasonló lenne! Esperes aa. terjedelmes és részletes
évi jelentéséből láttuk, hogy kicsiny egyházmegyénk népes­
sége 1 3 , 6 4 2 lélek, 1 1 8 évi szaporodással; házasságra lépett
16 7 pár, 32-vel több, a megelőző évinél. Népiskoláink is
örvendetes haladást mutatnak. Építkezés történt 2 6 1 5 frt. 02
kr. erejéig. Egyházmegyénk Összes pénz vagyona 1 5 4 , 9 1 1 frt.
98 kr. 9 1 5 7 frt. 93 kr. évi szaporodással magtári gabona
9 0 ,24 8 liter. Ajándékozások voltak 289 frt. 49 kr. erejéig.
Az egyházmegyei tanács nyolc ülésben végezte évi munkál­
kodását.
A 65 — 1 893 . számú ig.-tanácsi leiratra meghatározta-
tott, hogy a Debrecenben felállítandó bölcsészeti és a K o ­
lozsvárit felállítandó theol. fakultások javára gyűjtés eszkö­
zöltessék, még pedig úgy, hogy a presbitériumok gondoskod­
janak arról, hogy első sorban is mindenik egyházközség maga
hozza meg erejéhez mért áldozatát, azután az egyes tagok
is találtassanak meg adomán} ok, alapítványok adása céljá­
ból. A «Magyar Prot. Tanáregyesiilet»-be lépés céljából szin­
tén felhivatnak az egyházközségek és egyes egyháztagok.
Végre, nehány apróbb ügynek letárgyalása, bekebelezés, tör­
vényszéki bírák kiegészítése után, esperes aa. ismételten Örö­
mét fejezvén ki úgy a közgyűlés békés lefolyása, mint kü­
lönösen a zágoni egyházközség meleg érdeklődése felett, mely
e napot valóban ünnepélyessé tette, a közgyűlést bezárta.
A gyűlést követő közebéden is, hol a zágoni egyház-
község szintén mintegy huszonöt taggal volt képviselve, a
247
felköszöntők hosszú sora mind arra irányult, hogy nekünk
csak úgy lehet a nagy és hatalmas ellenféllel szemben dia­
dalmasan megállanunk, ha összetartunk, ha őseinktől nyert
örökségünkhez, szent vallásunkhoz élő hittel ragaszkodunk,
ha népünk is igazán átérzi, hogy mi mindnyájan választott
nemzetség, királyi papság, szent nép vagyunk ; ha munkás
hit, igaz reménység és önzetlen szeretet vezérelnek egyházi
dolgainkban; mert akkor érezni, tapasztalni fogjuk a nagy
apostollal, h o g y : «háborúságot szenvedünk ugyan, de abban
el nem hagyatunk ; megaláztatunk, de el nem veszünk!»
Földes György,
Külföldi egyházi szemle.
Nem régen a német hírlapok közölték az ottani nép­
oktatásra vonatkozó adatokat. Érdekességük miatt, ide írjuk
belőlük a következőket. Németországon a nyilvános iskolák
száma ez idő szerint 5 6 , 5 6 3 ; a tanítók és tanítónők száma
nító, egy tanuló átlag 3 0 és fél márkába kerül. E z adatok
szevetjük a mi népoktatásunk adataival, melyek úgy mutat­
ják, hogy még aránylag sem igen álljuk meg a versenyt és
nagyon hátul maradunk, ha arra kell hivatkoznunk, hogy mi a
mi szolgálatunk az általános művelődés terjesztése körül. Való­
ban csodálatos, hogy a mi állapotainkkal ellentétben, hová
fejlődött a nyugati kulturállamokban már ma az a kívánság,
és követelés az ember szellemi nevelését illetőleg, mely még
csak a X V II. század végén is megelégedett, ha kenyeret kért
ama népnek nevezett vadállatok számára, melyek napbarní­
tott arccal a falukon laknak s ha lábra állnak, emberi arcot
mutatnak. S ha már is itt van ez. hová fog még eljutni r
Feltesszük e kérdést, fel kell hogy tegyük, mert igy leg­
alább megőrizzük magunkban a reményt, hogy még talán
mi is csak eljutunk valahová a énoktatásban is, hiszen, ha
lassan, de nekünk is haladnunk kell a világ forgásában.
Még Észak-Amerika sem az az ország, mely a sza­
badságot oly tág értelemben magyarázza, hogy minden val­
lás-követőinek teljes egyenlőséget kell adni. A mormonnokat,
pl. itt sem tartják olyanoknak, melyek jogosultak lennének
a polgári jogok gyakorlására. A z újabb időben volt ugyan
egy pár év, midőn a törvény megadta nekik is a teljes ked­
vezményt, csakhogy ez igen rövid ideig tartott és azóta újra
és pedig állandóan megvonják tőlük e jogokat. A megta­
gadás okául a több-nejüséget emlegetik, melyet a mormonnok
fiatalabb tagjai úgy is el akarnak törölni, belátván annak
veszedelmes voltát a gazdasági és a polgári életre. És tényleg,
nagy igazság van abban, ha utóvégre is megszorítja az ál­
lam a vallásfelekezetek szabadosságát és igy ártalmas fel­
burjánzását. Mire való, ha mindenütt tért nyitunk a külön­
féle egyéni felfogásnak, illetve annak, hogy ez külön fele­
kezet formájába öntessék ? Vájjon, erre tanit-e minket a bib­
liai felfogás r Az a bibliai ismeret, mely látja, hogy Máté
a megígért megváltót, Márk az istenfiát, Lukács a világsza-
baditót, János az istenembert hirdette és mutatta be, ám
mindig, mint egyik oldalát a teljes képnek. A próféták is
nem olyanok voltak-e, mint egy khorus, melyben a külön-
 24S. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
bözó hangok harmóniába olvadtak, mert egyetlen lélek ve­
zérletté őket. A Krisztus egyházában, ez egyházon belül na­
gyon is érvényesülhetnek az emberi gondolkozás különféle
módjai, de azért egy az egyház, és pedig annak az egyet­
len tulajdona, ki minket, mintegy áron megvett vala. És az
állam mért ne akarna kezet nyújtani annak, ki léteiét és I
hatalmát nagyon is elismerte, nagyon is íéltette.
Különös dolog, hogy mig nálunk a vallás-nélküli álla­
potot úgy értelmezik, hogy az állam teljesen indifferens marad
minden vallással szemben, addig Franciaországban, tehát abban
az országban, a honnan e jelszót eltanulták az emberek, egé­
szen más véleményben vannak. Ott az állam nagyon is fel­
adatának tekinti ma is, hogy megóvja az elismert felekezetek
jogait. Ez látszik abból a birói ítéletből, mely a nem régen
megtörtént st. denisi templom-zavargásra vonatkozik, hol még
azt a négy városi tanácsost is megbüntették, a kik az ese­
ményben szerepet játszottak. Vájjon, kik annak az okai, ha
egy-egy felkapott felfogást, melyet idegenből importáltak, itt­
hon rosszul magyaráznak, gyanús színben tüntetvén fel a gon­
dolkozók előtt azt az országosa melyre hivatkozunk? S így,
TÁÍ
E gyháztörténeti adalékok.
I.
T elek i Sám uel\ k a n cellá r, fő g o n d n o k k á v á la sz tá sa .
Illustrissime Domine S. R. I. Comes !
Dne. et Fráter Colendissime 1
Méltóságos Gróf és Consiliárius Széki Teleki László úr
kedves kollégánk és afia. ő excellenciája észre vevén azt, hogy
mind érdemlett karaktere, mind pedig avval együtt járó or­
szágos dolgai és a királyi szolgálat miatt a nemes nagy-enyedi
ref. Collégium inspektor-Curátorságát egyaránt nem folytat­
hatja, arra nézve accedált maga is ő excellentiája, hogy helyébe
más Surrogáltassék, a ki közelebbről is vigyázhasson a Col­
légium dolgaira. Azért a Supr. Consistorium sok okokra nézve I és Excelienciádtok
ezen hivatalra a mltsgos urat választotta, oly reménységgel,
hogy nem csak acceptálni fogja, hanem más inspector-Curátor ! tásának kívánását, igen sok és nagy okaim volnának, a me-
társaival conjunctis viribus et consiliis azon nemes Collégium
dolgaiban teendő fáradozását nem fogja sajnálni; melyet hogy
felvevén, cselekedjen is, atyaűságosan kérjük, s egyszersmind
per praesentes quidquid pro bono illius Collegii publico e re ! és a nekem offerált Curatorságot felvállalom, hogy a publi-
főre videbitur, mindazoknak több kollégáival megegyező aka­
rattal végbe vitelére plenaria facultást is engedünk. Qui in
reliquo sincera affectione manemus.
Illustritatis Vestrae
Fratres et Servi obligatissimi:
B . W o lfg a n g u s B á n ffi, mpr. Jo a n n e s Com es L á z á r , mpr.
NB. Megírtuk ezt sub hodierno tiszt. Professor uraim
ő kegyelmeknek is.
E Supr.Ref.inTranniaConsistorio Cibinii, die 24. aug.768.
II.
G r ó f T elek i S á m u e l v á la s z a a Főcon sisto riu m Jioz.
Méltóságos Gróf Stat. Áct. Intimus Consiliárius,
Statuum Praesidens és Consistorii Praeses úr !
Méltóságos erdélyi Supremum Reformatum Consistorium
Kegyes és Méltóságos jó Uraim !
Vettem különös tisztelettel Szebenből 24-dik Augusti
hozzám bocsátott Excelienciádtok levelit, melyben méltóztatnak
30. szám.
kik az okai annak, ha az emberek gondolkozása kidöccen,
mint a kerék tengelye, a maga megszokott járásábúl ? Holott,
mi átkozottul utánzó állatok vagyunk, a római író szerint,
és mi mindent megteszünk, csak hogy lássák, hogy meg tudjuk
tenni; s cselekszünk, csakhogy cselekedni láttassunk.
Most két éve, hogy Egidy Németországon föllépett és
felzavarta az ottani köröket úgy, hogy hangjától csaknem az
1 egész európai egyházi sajtó viszhangzott. Fis ma e tekintet­
ben csendes minden, mint a Sipka-szorosban, egy árva szó
sem emelkedik sem ellene, sem mellette, tökéletesen elfe­
ledték. Mily hatalmas igazság nyilvánul ez ember történeté­
ben, ki mindig a jövőre hivatkozott, hol jobban meg fogják
érteni. Vájjon, a kik a vallást úgy értelmezték, mint ő, nem
mind az ő sorsára jutottak-e ? Vájjon, az unitáriusok is, kik­
kel teljesen egyértelmű volt, nem az ő sorsának előrevetett
történetét reprezentálják-e, kik bármennyire tagadják is, de
száz év alatt nem hogy szaporodtak volna, ellenkezőleg,
folytonosan apadtak és csak némely helyen maradtak stag-
I náló mennyiségben.
I C A .
Excelltnciádtok nekem parancsolni a nagy-enyedi nemes reform
Collégium inspector-Curatorságának felvállalása iránt. Nagyobb
Excellenciádtoknak eddig is velem tapasztaltatott kegyességek,
mintsem kételkedhessen!, hogy ezen szolgálatra lett elválasz-
tatásomat Excellenciádtoknak személyem iránt érdemem felett
való jó opiniojok okozta légyen. Mely szerint, valamely nagy
dicsőségemnek tartom, annak megfelelni, úgy Excellenciád­
toknak kegyességüket is alázatosan köszönöm, hogy azzal
engemet megbecsiilleni méltóztattanak. Mindazonáltal, meg kell
vallanom Excelienciádtok előtt, hogy ha vallásomnak szere -
tete és a közjónak előmozdításában való buzgóságom feljiil
nem haladnák bennem a magam privatumómnak szeretetét,
előtt is tudva levő sok hányattatásom
után a magam csendességének és hára levő életem obscuri-
i lyekre nézve Excellenciádtoknak hozzám bocsátott kegyes pa-
j rancsolatjok alól való felszabadittatásomat alázatosan kérném.
I De én ezeket az Excelienciádtok parancsolatjának feláldozom,
cumnak és vallásomnak, a nékem adatott kevés talentumnak
mértéke szerint, valamennyiben szolgálhassak, oly reménység­
gel és teljes bizodalommal mindazáltal, hogy avagy csak azon
okokat, melyek engemet és akármely emberséges embert is
a nevezett Curatorságnak felvállalásától méltán idegenithet-
nek, sőt ugyan irtoztathatnak, valamely részben Excelienciádtok
előre teendő bölcs rendelések által elhárítani méltóztatnak.
Nevezetesen: Az enyedi Collegiumnak mind quoad Studia,
mind quoad mores sok novussai és nagy rendetlenségei, nem
különben a professorok között való egyenetlenség és az if­
júság között részekre való szakadás is Excelienciádtok előtt
tudva vannak, melyeknek szükséges igazításba való vételek a
rendszerint valónál több auctoritást kíván kiváltképpen a
holott a renitentia oly nagy és egy olyan independens em­
berrel, mint tiszteletes Ajtai uram, van a dolog, a ki eddig
se fő, se inspector Curatoraival nem szokott volt gondolni,
hanem mindeneket, sokszor a mltgs. Supr. Consistoriumnak
 30. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
is contemtusával pro suo arbitrio cselekedett és az ifjúságot
mindenkor maga részére hajtotta. Azért, ha az Excellentiátok
tetszése is kérésemhez járul, én az Oeconomicumokba bo­
csátkozni, nem annyira kivánok, mint a Stúdiumoknak jobb
rendben vételekben főképpen munkálódni; mely szerint a
feljebb irt okokra nézve is, ha Excellenciátok különösen a
Studiorum Curátorságot nekem egy kissé szélesebben kiter­
jedő auctoritással demandálni és akképpen tiszteletes pro-
feszor uraiméknak is tudtokra adni méltoztatnak, én is a
publicumnak hasznosabb szolgája lehetek és Excellenciátok
jó opinicjoknak is jobban megfelelhetek, különben pedig
magamról igen keveset Ígérhetek egyebet a jó igyekezetnél.
Kikérvén azért alázatosan Excellenciátoknak eziránt való ke­
gyes válaszokat, különös nagytisztelettel maradok Excellen­
ciátoknak és a mltgs. Supr. refor. Consistoriumnak alázatos
engedelmes szolgája. G. T elek i Sá m u el.
Impurum fogalmazvány, a Teleki-levéltárban.
III.
M á ln á s i L á s z ló levele T elek i Sá m u elh ez, m elyben érin ti a
T e le k i S á m u e l elébbi levelében , illető leg , a f ő C onsistorium -
h o z ir t köszönő v á la sz á b a n em lített pon tokat .
SáromberkérŐl 5 -a presentis hozzám méltóztatott ngod
levelét s abban parancsolatait 10-a ejusdem tiszteltem alá­
zatosan. Míves napja lévén őst a papnak, rövideden vála­
szolhatok ngodnak.
A parancsolt Copiát (érti a Teleki kurátorrá választá­
sáról értesítő tudósítását a konsistoriumnak a tanári karhoz)
accludaltam. Örvendek pedig teljes szivem szerint az úrban?
ismét örvendek, hogy ngod emberétől az ő Excellenciájához
bocsátott ngod atyafiságos leveléből és a hozzám bocsátani
méltoztatottnak is circumstantiaiból ngod jobban létit ért­
hetem. Dicsőítse meg a kglmes isten maga édes atyai jósá­
gát ngod teljes restitutiojában és a maga dicsoségiért a köz­
jóra, bő áldásai között, ngod életét nyújtsa boldogul folyó
sok jó időkre szivemnek teljességéből alázatosan kívánom s
a mi jó istenünk előtt ezért bizony gyakorta esedezem is.
Áldja meg ecclésiánk ura ngodat lelkében, testében,
hogy az enyedi Curátorságot felvállalni, nem terheltetett; ha
valaha, ám, most kivántatott ilyen ember oda. Tudja azt jól
a Supr. Consistorium, hogy némelyeknek gustusa szerint e
nem fog esni, de éppen az az egyik cél, hogy némelyek­
nek bűnös gustusok szerint nem esvén, az egész megsebesült
corpus jól kuráltassék ngod által, mint a ki iránt meggyő­
ződve van a Supr. Consistorium, hogy isten után itt ngod
egy jó medicus lés zen.
Beszélgettem úgy a mltgs. gróf Consiliarius ur Ő Excel-
lenciájával, hogy ngodat isten annyira erősítvén, felettébb
jó volna, mint elébb említett mltgs. presidens ur (Lázár Já ­
nos) Ő Excellenciájával, mind mltgs. Tabulae Preses ur ő
ngával ngodnak az enyedi dolgokról serio beszélgetni és ak­
kor a tiszteletes professzor Kovács ur ő kglme újabb bajos­
kodását is előhozni. Itt még eddig arról semmi sem halla­
tott. Tiszteletes Kovács uramnak kevés napok alatt talán
csak jobb lesz ezzel hallgatni, mert szüret előtt már nem
hiszem, hogy semmi nevezetes dolog itt termináltathassék;
vagy ha valami olyas urgens causa fordulna elő, annak innen
presidens ur ő Excellenciája, mint fő Consistorium presese
eleiben is kell vitetodni. Ngod hozzám méltóztatott levelét még
eddig csak Consil. gróf Teleki László ur ő Excellenciája látta*)
249
ily szoros időn B. Bán fii ur ő ngával sem közölhetem, köz­
löm minél hamarább. Abban a Íriszemben vagyok, hogy tisz­
teletes Kovács ur ujabbi sérelme, újabban s bizony hatható­
san megorvosoltatik harmad idő n ; de most egy kevéssé csak
jobb lesz ezzel hallgatni itt; odaki pedig ngodnak módja
lévén benne, a megnevezett két nagy urakkal igen szükséges
erről voltaképpen beszélleni.
Mltgs. gróf Camerarius ur jó mltgs. uram, kegyes pa-
tronusom ngodnak alázatos hiv szolgája M á ln á s i L á s z ló ,
mpr. Szeben, n - a szeptemb. 1 7 6 8 .
P. S. Abban kétsége ngodnak nem lehet, hogy külö­
nös munitiokkal ornaltatik ngod enyedi Curatorságának vi­
selésére, de most egy húzómban, hogy minden egész Status­
ban állíttathassák, nem lehetett Elég a Supr. Consistorium­
nak eddig az, hogy ngodban célját el éré. Ngod is már, hogy
minden szükséges pretensioinak teljesitetéseket eléri a supr.
konsistorium által, bizonynyal hiszem. Még az előtt, hogy
ngod maga kívánságait kijelentette volna a Supr. Consisto-
riumhoz adott kegyes és atyafiságos válaszában, beszélettek
itt ő Excellenciájok Ő ngok arról, hogy jó instructioval kel­
letik ngodat munialni.
*) Gr. Teleki László ugyanezen napon irt Teleki Sámuelnek
levelében ezen tárgyra vonatkozólag ezeket jegyzi meg: köszönöm
a konsistorium kuratorságod iránt való oblaciojának acceptatioját
magam részemről is és egy kis időhaladással nomine communi azt
meg fogjuk köszönni és helyes tetszésed szerint circa studia pro-
movenda rendelést tenni. A mely rendetlen dolog Enyeden 29-a
preteriti Augusti történt, valamint annak indignálását nagyon fáj­
lalom, úgy a mennyire csak tőlem kitelhetik, időt várván reája, or­
voslását is igyekeztem, mivel hallatlan illetlenségü consequentiát
húzhatnak maga után ennek elhallgatása. Szeben, 1768. szept. 11.
Köli: K onc József-
Felhívás!
Szilágyvármegye és Szilágy-Somlyó város t. közönségéhez.
A kegyelet az emberi szív legszebb virága.
E z érzés nevében fordulok vármegyém és városom mé­
lyen tisztelt közönségéhez, mely nagyjai iránt mindig áldó
kegyelettel viseltetett, s az érdemeket feledni, nem tudta.
Nagy László, sz.-somlyói evang. református pap, szilágy­
szolnoki ev. ref. esperes, és egyházkerületi igazgató nemes
szive itt porlik a szilágy-somlyói temetőben. Egyszerű sirhantja
jeltelenül áll még annak a férfiúnak, ki vármegyéjének és váro­
sának a közügyek terén egyik zászló-vivője, ékes szavú szó­
noka, tevékeny, minden szép és nemes iránt lelkes bajnoka,
mindannyiunknak feledhetetlen emlékű jó barátja, egyházának
pedig eredmény-dúsan működő, s csaknem pótolhatatlan mun­
kása volt.
Méltóvá tette magát arra hosszú évtizedeken át foly­
tatott sok irányú működésével, hogy emlékét halála után a
nagy közönség, a kegyelet nevében, díszes sírkővel örökítse
meg, mely sírkő a messze nyúló időknek is hirdesse, hogy
a temető sirgöröngyei alatt nyúgvó halott az igazi nagyoknak
egyike volt.
A szilágy-somlyói egyháztanács megbízásából, fölkérem
a néhai ügybarátait, hogy az elhúnyt derék férfiú emlékéhez
méltó díszes sirko fölállithatására bármely szerény pénzado­
mánynyal hozzájárulni, szíveskedjenek.
A z e célra befolyó adományokat kérem N a g y Fe­
renc, s z i l á g y - s o m l y ói e v a n g . református egy­
 2 ^0. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
házi algondnokhoz folyó é v i a g u s z t u s hó v é-
géi beküldeni.
Szilágy-Somlyó, 1 8 93 . jú l. 1 3 . Gencsy Sándor,
polgármester egynm. algondnok.
Különfélék.
= Júliusi pályázatunk ismét csak két cikkelyre
szorítkozik. «A v a l ó d i s z ü k s é g » , és «A v e r i z m u s ­
r ól . - Amaz a vezércikkhelyén, emez a tárcában jelent meg.
Szívesen kérjük olvasóinkat, hogy szavazatukat auguszt.
10-ig küldjék be. ______
= Előbbi rovatunkban találják olvasóink azt a
lelkes «F e l h í v á s t » , melyet G e n c s y S á n d o r polgármes­
ter, és egyházmegyei algondnok intézett Szil ágy várni egy éhez,
és Sz.-Somlyó t. közönségéhez, és a melyben felkéri, hogy
néh. N a g y L á s z l ó jeltelen sírja fölé felállítandó díszes
sírkő költségeire adományaikkal járulni, szíveskedjenek. Oly
kegyeletes cselekedet, és tiszteletre méltó kezdemény, mely
lehetetlen, hogy viszhangra ne találjon egész egyházkerüle­
tünkben, mindnyájunk szivében, holott érezniink kell, hogy
az egyszerű kálvinista pap, a mi barátunk, íme, nem hiában
é lt; emlékezete csak visszacsendül a jók szivében, kik fenn
akarják azt tartani követendő például a jövendők számára.Méltó
elismerése ez Nagy László érdemeinek ; megtisztelő papi ka­
runkra, sőt egyházkerületünkre, melynek Nagy László buzgó,
lelkiismeretes hivatalosa volt, mint generális direktor is, mind
halálig, és a mi egyszersmind kötelez mindnyájunkat, hogy
részt vevén a kegyeletnek e nemes munkájában, tiszteljük meg
önmagunkat. Mi 5 forinttal megkezdvén a gyűjtést, felhívjuk
az esperes urakat, minden paptársunkat., hogy e tekintetben
buzgólkodni, szíveskedjenek. A netalán hozzánk küldendő ado­
mányokat Lapunk útján nyilvánosan nyugtázzuk, és rendel­
tetése helyére elküldjük.
= Addig is, míg bővebb tudósítást adhatnánk,
előleges értesülésünk szerint, folyó hó 26-ra volt kitűzve az
udvarhelyi egyházmegye Papi Értekezlete részéről, telekfalvi
öreg paptársunk, K o v á c s S á n d o r 50 éves papi jubileu­
mának meginneplése. Valóban, méltó alak, és méltó alkalom
az inneplésre, íme, egy negyed-osztálvu egyház papja, ki cse­
kély fizetése dacára, megelégedett volt egész életében; nem
pályázott soha, semmifelé; de örömét találta benne, hogy
egyházának előmenetelét szolgálja. Épített templomot, iskolát,
papilakot; és példás papi jellemével, munkás, buzgó életével
építette egyházát erkölcsileg. Erről megemlékezve, a júl. 7-én
H IV A T A L O S
1719-1893- KÖ RLEVÉL.
V a la m en n yi érd . ev. re f. eg y h á z k erü lcti E sp eresn ek és
r e f isk o la sz é k i t. lelk ész-E ln ö k n ek .
A tanítói állomásokkal egybekötött és a nyugdíjba
számítható tisztán tanítói javadalmak kiderítése tárgyában
1 8 9 1 . évi 5 6, 1 67 . sz. a. kelt miniszteri körrendelet folytán
beérkezett kimutatások adatai a hasonló célból 1 890. év­
ben 3 2 4 5 . miniszteri sz. a. kiadott körrendelettel bekivánt
adatoktól, valamint az előforduló nyugdíjazások alkalmával
beterjesztett kimutatásokban foglaltaktól a legtöbb esetben
eltérők s nem ritkán oly lényeges mértékben, hogy az ada­
tok hitelessége meginogván, azoknak felhasználását lehetet­
lenné teszi, és önkéntelenül annak látszatát kelti, mintha a
központi hatóság szándékos félrevezetése céloztatnék oly
végből, hogy figyelemmel az 1 8 9 1 . 4 3. t.-c. ama ren lelke-
zésére, hogy a végellátás a legutolsó évben élvezett tisz­
tán tanítói javadalom után állapítandó meg, a jogosság el­
lenére a tanítók javára rendes tanítói javadalmukat megha­
ladó végellátás biztosíttassék.
Különösen szembeszökő, hogy mig az idézett törvény
hatályba lépte előtt majdnem minden alkalommal a tanítói
30. szám.
Kolozsvárt megtartott egyházkerületi Papi elő-Értekezlet, ez
alkalomra egy díszkötésü Bibliát küldött a jubilánsnak e fel­
irattal «Telekfalvi öreg paptársunknak, tiszt. K o v á c s S á n ­
d o r , kedves aának, 50 éves, hű papi szolgálata; Önfeláldozó
munkálkodása; az úr háza iránti buzgó szeretetének csekély
elismeréséül, és részünkről a hálás tiszteletnek, a keg\reletnek,
és forró szeretetnek jeléül. A z «Egyházkerületi Papi Értekez-
1 letnek», Kolozsvárit, júl. 7-én összegyűlt negyvenkét tagja
| nevében.» Részünkről kívánjuk, hogy öreg paptársunknak al-
j konyatra hajlott életét az isteni gondviselés hintse be hosszú
Őszi verőfénynyel; merítsen élet-erőt a nemesen eltöltött életre
I való visszaemlékezésből, és abból az őszinte tiszteletből, mely-
lyel a nemesebb szivek «meghajolnak a vén ember előtt, és
az 0 orcáját megbecsülik.
1 = A dévai m. kir. állami tanitóképezdébe való
felvétel végett, legkésőbb folyó év augusztus 20-ig kell be­
küldeni a folyamodványt a «képezdei igazgató-tanácshoz.» E
képezde benlakással és köztartással van berendezve. Bizonyos
számú szegény árva, vagy teljesen vagyontalan, kiváló szor­
galmú és jó magaviseletü ifjak, teljesen ingyen is vétetnek fel.
A kik e kedvezményben részesülni, vagy egyáltalában felvé-
I tetni óhajtanak, tudakozhatnak a képezdei igazgató-tanácsnál.
| = Hálás köszönet. Kidéi ev ref. egyházamat 1 8 93 .
■ julius 9-én kedves meglepetés érte. A régi elkopott szószék­
takaró helyett, kidéi nagybirtokos, Csákány János neje,
Csákány Debora aai. egy, aranyrojtos, szép bársony szószék-
i takarót adományoztak az egyháznak. Fogadják a nemes srivü
í adakozók, ugv a magam, mint egyházam nevében, hálás kö-
! szünetemet. Kidé, 18 9 3 . julius 18-án. H a t h á z y F e r e n c ,
kidé-, csórna fái- és gyulai ev. ref. körlelkész.
= Folyó hó 1 5 -én egyházunk áldozatra-kész patronusa, br.
j Kemény Gyula védnöksége alatt. Novalvban, a puszta-kamarási ev.
ref. egyház iskolája javára táncvigalmat rendeztünk, hol felülfizettek
a következők: br. Kemény Gyula 8 frt 50 krt. br. Kemény Gyu-
láné 5 frt. Deák Ferenc 8 frt. 50 kr Száva András 5 frt Etzken
Sándor és János 3 frt. Szabó József, Szász Ferenc, Szász István 3
frt. 50 kr. Péterfi Károly 2 frt 50 kr. Szentes Irma 2 frt. Dcbreci
| Ferenc, Agyagási Gábor, Szász József és Farkas Lajos 1 frt. 50 krt.
Petelev Antaln , Ugrón György, Válvi Elek, Gál Simon 1 frt. Uzoni
I Elek. Duha Iván. [árai Márton, Kiszély László, id Nemes Károly.
I Szalav Gyula, Daiimé Gyula, Miriszlav Lukács, Müllcr Mihály, Cson-
1 ka Sándor, itj Nemes Károly. Soós Ferenc, Kezán Jáno?. Szdcs
I János, Gönc- Gábor, N. N. Szilágyi Kálmán, Majrik József, Kiss
i Géza, Nagy Lajos, Wachsmann CÍaudius, Hosszú Theoíilné, Gá
| mency János 50 —50 krt Mavr János 1 frt. 50 kr. A felülhetésből
; és a jegyekből begyült 146 frt ; kiadás volt 44 frt. 67 kr. A tiszta
jövedelem tehát, 101 frt. 33 kr. A nemes adakozók fogadják e téren
is, egyházam nevében, hálás köszönetemet. Puszta-Kamarás, 1S93.
jul. 22-én. Péterfi Károly, ev. ref. lelkész
RÉSZ.
j állomásoknál a javadalom tetemesb része kántorinak nvilvá-
I nittatott, addig újabban a kántor javadalmáúl sokszor éppen
semmi, legtöbb esetben pedig csupán a stolaris jövedelmek
vétettek.
Az előadott tapasztalatok után arról győződött meg a.
közoktatási miniszter úr, hogy a felekezeti iskolák tanítói
javadalmáról az eddig követett eljárás szerint, minden tekin­
tetben teljes hitelt érdemlő adatok nem szerezhetők, már
pedig úgy a tanítók végellátási igényének megállapítása, mint
a tanítói fizetések törvényes rendezésének végrehajtási cél­
jából feltétlenül szükséges, hogy az országban létező összes
tanítói állomásokkal egybekötött javadalmakról megbízható
részletes adatok álljanak rendelkezésre, mi végből f. é. junius
30-án, 2 9, 7 5 1 . sz. a. kelt újabb rendeletben utasította a köz­
igazgatási bizottságokat:
1. hogy a kerületek szolgabiráit, illetve, a városok ille­
tékes községeit haladéktalanul utasítsák, miszerint kerületük­
nek összes községeiben általuk, idejekorán kitűzendő napon
megjelenvén, a községi elöljáróság által a kitűzött határnap­
ról értesítendő iskolaszéki elnökök s községi elöljáróságok
| közreműködésével, az egyes tanítói állomásokkal egybekötött
és a jelenben alkalmazott tanító által tényleg élvezett és
F o ly ta tá s a z J/4 ív m ellékleten.
 30. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
tetelenkint részletesen megnevezett javadalomról a lehető
legrészletesebb jegyzőkönyvet vétessenek fel, melyből világo­
san kitűnjék, hogy a tanitó mióta élvezi jelenlegi fizetését,
mely tétel, vagy torrásbúl mennyit élvez, mennyi ebből az
alapfizetés és mennyi az esetleges korpótlék. A természetbeli
szolgálmányok azon minőségben veendők fel, a melyben
azok tényleg adatnak, mint búza, rozs, stb; egyúttal ezek­
nek a legközelebbi piac io évi hatósági bizonylattal iga­
zolandó átlag értéke is felveendő.
A tandíjból folyó jövedelem az 1 8 9 1 4 3. t.-c. 4. §-a
szerint, 5 évi átlag alapján, a földjövedelem pedig a katasz­
teri becsű szerint tüntetendő ki.
A tényleges állapotról szóló jegyzőkönyv az illető
tisztviselő, iskolaszéki elnök, vagy az illető iskola fentartója,
illetve hitközség megbízottja és az alkalmazott tanitó, eset­
leg a községi elöljáró által hitelesítendő. Előzetesen azon­
ban az aláírók figyelmeztetendők, hogy a jegyzőkönyvben
foglalt állításokért nemcsak szavatolnak, hanem az adatok­
nak valótlansága esetén, mint hamis közokirat kiállítói, a
fennálló törvények értelmében súlyos következményekkel járó
megtorlást vonhatnak magukra.
3. A jegyzőkönyvben foglalt tételek igazolása végett,
mindazon okmányok hiteles másolatai csatolandók, melyeken
a tanítónak fizetésére vonatkozó igénye alapul, mint a kanonika- | meghatározást nem igénylő rendes dij levéllel, azt a megfelelő­
vizitáció, hiány, dijlevél, községi határozat, alapitó levél, stb. leg egyidejűleg utasított kir. tanfelügyelő tartozik az illető köz-
E helyütt megjegyeztetik, hogy utóbbi időben egyes
hitközségek, önző célok által vezettetve, tanítóik részére új
dijlevelet állítottak ki, melyekben az eredetiektől eltérőleg,
a hatóság félrevezetése végett, az összesített kántor-tanitói
javadalmat, majd kizárólag tanítóinak nyilvánítják, majd minden
tüzetesebb indokolás nélkül, a javadalmi tételeket érdekeiknek
megfelelő módon osztják meg.
Minthogy ilyen visszaélés meg nem engedhető, az 1 8 9 1 .
évi 4 3 -ik törvénycikk hatályba lépte előtt érvényben volt dij­
levél, vagy a fizetésre vonatkozó egyéb okmány másolata is
föltétien bemutatandó.
4. A kanonika-vizitáció, hivány, stb. azon források, illetve,
fizetési tételek igazolására szolgálnak, melyekből valamelyik
tanitói javadalom alakul, mig a jegyzőkönyv adatai az alap­
tételeknek idők folytán mikint történt alkalmazkodásáról tesz
bizonyságot: igy például, a kanonika vizitáció meghatározza,
hogy minden párbér fizetésre köteles mit és mennyit tartozik
a kántor-tanitó részire fizetni; hogy azonban a párok száma,
és ennélfogva a pár-bérbűi befolyó tényleges jövedelem meny­
nyit tett, ezt a jegyzőkönyv tünteti ki. Hasonló szempont alá
esnek a tankötelesek által fizetendő dijak, és több más tétel is.
5. Egybegyüjtvén az érintett adatokat, mindenekelőtt
meghatározandó s pedig a legszigorúbb eljárás mellett, hogy
valamely tanitó ebbeli minőségén kívül kántori, sok helyütt
harangozói, levita, vagy az 1 8 6 8 38 . t. cikk 1 4 1 . §. értel­
mében megengedett más hivatalt, vagy tisztséget is visel-e,
mely esetben, ha az 1 8 9 1 . 4 3. t. cikk hatályba lépte előtti
okmánybúi világosan kitűnik, mi illette a tanítót, mint ilyent,
és mi egyéb minősége után, a fentebbi értelemben megálla­
pított összfizetés az okmány szerint osztandó fel, ellenkező
esetben az együttes összes fizetésből mindama tételek levo-
nandók, melyek természetüknél fogva kizárólag tanitói mi­
nőség utánra vallanak, minő pl. a tandíj, ismétlő oktatásért
járó dij, úgyszintén az egyéb minőség utánra valló, minő
pl. a kántort illető stóla, ostyasütés, stb. a fönmaradó ösz-
szeg közös jövedelemnek tekintendő és két egyenlő részre
osztva, a kizárólag tanitói minőségben élvezett fizetéssel ki­
egészítve, képezi azon összeget, melyet minden körülmények
között tisztán tanitói fizetésnek lehet tekinteni.
6. Figyelemmel az 1 8 9 1 . 4 3. t. c. 4. §.-nak e) pont­
jában foglaltakra, a jegyzőkönyvbe ugyan fölveendő, de a
tisztán tanitói fizetés megállapításánál számításba nem ve­
hető a természetbeni lakás, lakbér, a rendszeresített fizetés
kiegészítő részét nem képező kegyúri adomány, helyi, vagy
drágasági pótlék, iskola fűtésére szolgáló fa-járandóság, iroda-
átalány, segéd tartására szolgáló javadalom és pedig nem
25 í.
csak annak készpénzfizetése, hanem esetleges tartásának egyen-
értéke, a mi tüzetesebb meghatározás hiányában, a helyi vi­
szonyoknak megfelelőleg alapítandó meg.
7. Az összes fizetés különválasztása körül merülnek föl
a legtöbb visszaélések, miért is az eljáró közegek utasitan-
dók, hogy a legóvatosabb körültekintéssel és következetes
szigorral járjanak el, mert laza, vagy részrehajló eljárásuk
következtében fölmerülhető bonyodalmak, esetleg jogsérel­
mek, illetve, az orsz. tanitói nyugdíjintézet, vagy állampénz­
tár megkárosításáért felelősségre vonhatók.
8. A javadalom külön választására nézve föntebb rész­
letezett útmutatás szigorú foganatosítása szükséges az igaz­
ságtól eltekintve már azért is, mert valamely felekezeti is­
kolának államivá, vagy községivé nyilvánítása esetén, a ta­
nítóitól külön választandó kántori állás javadalom nélkül nem
maradhat, miért is nem mérlegelhetők az egyik, vagy másik
minőségben teljesített szolgálatok arányai, mikint az utóbbi
időben egyesek érvényesíteni óhajtanák.
Jelen rendelet hatálya alá vonandók nem csak a nép­
iskolák, hanem a kisdedóvók és általában úgy az 18 6 8 . 3 8 .
t. c. 1. és 2. §§. mint az 1 8 9 1 . 4 3. t. c. 1. §.-ban érintett
tanintézetek tanitói és tanítónői.
9. Hogy mely tanitézetek tanitói bírnak újabb tüzetes
törvényhatósági tisztviselőnek rendelkezésére bocsátani és min­
den fölmerülő kérdésben a közvetlenül hozzá intézendő meg­
keresésre kellő útmutatást nyújtani.
10. A jegyzőkönyvek és azok csatolmányai az illető
iskolaszék által, a mennyiben a tanitó alkalmas ez által, 3
példányban lemásolandók és a jelen voltak által aláirandók.
Az egyik példány az illető iskola közvetlen hatóságainak át­
adandó, a másik két példány pedig a kir. tanfelügyelőhez
küldendő, ki azokat késedelem nélkül átvizsgálni tartozik és
az esetben, ha a jelen rendelet követelményeinek megfelel­
nek, egy példányt saját irattára, illetve, törzskönyve számára
visszatart, a másik példányt pedig ide felterjeszti, elleneset­
ben megjelölve a hiányokat, azoknak pótlását kellő útmuta­
tás kíséretében követeli s szükség esetén, a közigazgatási bi­
zottsághoz tesz jelentést.
1 1 . Ha valamely községben létező tanintézetek tanítóira
vonatkozó adatok egy begyűjtettek, azok késedelem nélkül
azonnal elküldendők a kir. tanfelüegyelőhez, a kinek köte­
lessége a munkálatok haladásáról a közigazgatási bizottság­
nak minden hónapban jelentés: tenni és netáni akadályok
elhárítását erélyesen szorgalmazni, eredménytelenség esetén
pedig a közoktatási miniszternek jelentést tenni.
12 . Tekintettel arra, hogy a jelzett célok elérése szem­
pontjából az adatoknak nemcsak minél tökéletesebb, hanem
mielőbbi feldolgozása is szükséges, felhivatik a közigazgatási
bizottság, hogy közegeit utasítsa, mikint a szóban forgó mun­
kálatokat f. évi október hó végéig múlhatatlanul fejezzék be,
a munkálatok haladásáról és netáni akadályokról pedig a köz-
igazg. bizottsághoz havonkint jelentést tegyenek.
13 . Minthogy a tanitói fizetésekről ilyetén módon ez
alkalommal beszerzendő adatok, a tanitói fizetések körül elő­
fordulható bármily kérdésben jövőben irányadók lesznek, már
a tárgyalás alatt kijelentendő úgy a tanicó, mint az illeté­
kes iskolaszéki kiküldött előtt, hogy a tanitói állomással egybe­
kötött s most megállapított javadalomnak bármily tekintet­
ben való módosítása legott bejelentendő, azon körülmény
megjelölésével, vagy okmány, illetve, községi, hitközségi ha­
tározat másolatának kíséretében, melylyel a fizetés emeltetett,
vagy módosult, mert ellenesetben az itt őrzött adatok lesz­
nek az irányadók, miből a tanítókra nem ritkán tetemes kár
hárulhat.
Jelen rendelet felekezeti iskoláinkat is illető tartalmá­
nak közlése mellett, komolyan utasítjuk föncimzett hatósá­
gainkat, hogy az illetékes köztörvényhatósági tisztviselő ál­
tal idejekorán kitűzendő határnapon a tárgyaláson megjelen­
vén, a tanitói állomással egybekötött teendőket és azokért
 252. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 30. szám.

járó javadalmakra vonatkozó adatokat lelkiismeretes hűség­ I 7 4 5 -18 9 3 . PÁLYÁZAT.

gel vallják be, illetve, a javadalmak alapjául szolgáló okmá­
Az erdélyi ref. egyházkerületben, a marosi ref. egyház­
nyok hiteles másolataival együtt szolgáltassák be. megyébe kebelezett m á r k o d i egyházközség kántor-tani-
Különösen figyelmeztetjük az iskolaszéki lelkész-elnö­ | tói állomására ezennel pályázat nyittatik.
köket, hogy állásuk méltóságával és az igazsággal megegye­
Javadalm a: tisztességes lakhely, gazdasági épületek, belte­
zően, adatokat mindenkori céljaiknak megfelelően szolgáltas­
lek 1 3 2 1 négyszög-Ől veteményes és gyümölcsös kerten kivül,
sák ki, mert az iskolaszéki elnökök által hivatalos haszná­
egyházhatósági becslés szerint, 3 1 1 frt. 85 kr., melyből 2 5 0
latra kiállított és aláírásukkal hitelesített bizonylatok közok­
frt. készpénz.
irat jellegével bírván, a valóságtól eltérő adatok igazólói ellen
Pályázati határnap aug. hó 20. Folyamodványok nt.
a hamis közokirat kiállítóira nézve főn álló törvényes intézke­
Rákosi Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p.
dések szigorúan foganatosíttatni fognak.
Nyárádtő.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató Tanácsától,
Kolozsvárit, 1 8 93 . julius 2 5. S z á s z D om okos ,
Kolozsvárit, 1 8 93 . július 10.
______ erdélyi ev. ref. püspök.
P a r á d i K á lm á n , D om okos A n ta l,
tanügyi előadó. ig. tanácsos, elnök helyett. 746— 1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ref. egyházkerületben, a marosi egyházme­
18 6 7 -18 9 3 . P Á L Y Á Z A T R A JZ T A N Á R I Á L L Á S R A . gyébe kebelezett s z o v á t a i egyházközség lévita-tanitói ál­
A szászvárosi ev. ref. Kún-kollégium főgimnáziumában, lomására ezennel pályázat nyittatik.
a r a j z t a n á r i rendes tanszékre, melylyel, a rajzon kivűl, Javadalm a: tisztességes lakás, gazdasági épületek, ve­
a gimnázium alsóbb osztályaiban a számtan tanítása van teményes és gyümölcsös-kerten kivül, egyházhatósági becslés
egybekötve, s melyet az erdélyi ev. ref. egyházkerület köz­ szerint, 2 1 0 frt., melyből 10 0 frt. Baldácsi-alapsegély, kész­
gyűlése választás útján fog betölteni, ezennel pályázat hir- pénz. Ezen javadalom, még ez évben, 5 0 forint készpénzzel
dettetik. emeltetik és a következő években fokozatosan, 400 frtig.
E tanszékkel a következő javadalmazás jár: Készpénz Pályázati határnap aug. hó 20. Folyamodványok nt.
fizetés 10 0 0 (Egyezer) frt., havi eloleges részletekben; 200 Rákosi Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p.
(kétszáz) frt. szálláspénz, vagy szállás természetben, és 10 0 Nyárádtő.
frt. ötödéves pótlék, három ízben. Kolozsvárit, 1 8 9 3 . julius 2 5. S z á s z D om okos,
erdélyi ev. ref. püspök.
A megválasztott tanár az erdélyrészi ev. ref. tanárok
özvegy-árvái gyámintézetének kötelezett tagja s állását f. évi
október i-én elfoglalni tartozik.
j 733- 1393- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ref. egyházkerületben, az erdővidéki ref.
Csak ev. ref. vallásuak pályázhatnak.
| egyházmegyébe kebelezett bardóci egyházközség, lemondás
Pályázni kívánók, kellően felszerelt kérvényüket, mely­ I folytán megüresült kántor-tanítói állomására ezennel pályázat
ben a vallás, életkor, tanári képesítettség, családi állapot és nyittatik.
katonai szolgálati viszony okmányokkal kitüntetendő, f. évi Javadalm a: tisztességes lakás és gazdasági épületeken
aug. hó 20-ig az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Ta­ I kivül, 2 7 7 frt. 4 1 krt. tevő, egyházhatóságilag megállapított
nácsához, Kolozsvárra, nyújtsák be. j kepe, tandíj és stola.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától, Megjegyeztetik, hogy a most szervezés alatt levő köz-
Kolozsvárit, 1 8 93 . julius 20-án. | ségi iskola felállítása után, e fizetés javulni fog.
P a r á d i K á lm á n ,. D om okos A n ta l ’ Pályázati határidő: folyó 18 9 3 . év, aug. hó 20. Fo­
tanügyi-előadó. ig. tanácsos, elnök helyett.
lyamodványok nt. Kövér András, esperes aához intézendők,
744— 1893. PÁLYÁZAT. Közép-Ajtára, u. p. Nagy-Ajta.
Kolozsvárt, 1 8 93 . jul. 2 5. S z á s z D om okos,
A z erdélyi ref. egyházkerületben, a sz.-udvarhelyi egy­ erdélyi ev. ref. püspök.
házmegyébe kebelezett v o 1 d o r fi egyházközség IV-ed osz­
tályú papi állomására, ezennel pályázat nyittatik. | 7 3 4 -1 8 9 3 . PÁLYÁZAT.
Javadalom : gazdasági épületekkel ellátott lakáson kí­ A z erdélyi ref. egyházkerületben az udvarhelyi egy-
vül, egyházhatósági becslés szerint, 4 1 4 frt. 83 kr. értékű ! házmegyébe kebelezett m á t i s f a l v i egyházközség énefc-
segély, kepe és kánonika porció haszonélvezete, melyből ! vezér-tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
készpénz 2 20 frt. Ezenkívül, az állami iskolánál, vallástani-
Javadalm a: gazdasági épületekkel ellátott lakáson ki­
tásért, 40 frt. A megválasztandó köteles egy évi javadalma
vül, egyházhatósági becslés szerint, 19 5 frt. 48 kr. értékű
felének 75 százalékát egyszersmindenkorra, azután az évi
kepe és kánonika porció haszonélvezete. A megválasztandó
járulékokat a gyámintézet javára fizetni.
köteles egy évi javadalma 6 százalékát egyszer s mindenkorra,
Pályázati határnap aug. 20. Folyamodványok nt. Meny­
azután az évi járulékokat a gyámintézet javára fizetni.
hárt András, esperes aához küldendők, Kecsetbe, u. p. Sz.-
Pályázati határnap aug. 20. Folyamodványok nt. Meny­
Udvarhely.
Kolozsvárt, 1 8 93 . julius 25. S z á s z D om okos ,
hárt András, esperes aához küldendők, Kecsetbe, u.p. Sz.-
erdélyi ev. ref. püspök. Udvarhely.
Kolozsvárit, 1 893 . jul. 2 5 . S z á s z D om okos,
7 3 6 -18 9 3 . PÁLYÁZAT. ______ erdélyi ev. ref. püspök.
A z erdélyi ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai ref. 6 8 4 -18 9 3- KÖ RLEVÉL.
egyházmegyébe kebelezett b o g á r t e l k i egyházközség kán-
I Gyengélkedi) egésségi állapotom következtében, felké­
tor-tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
rem t. lelkész-társaimat, hogy szíveskedjenek a főt. püspöki
Javadalom : tisztességes lakás, 6 26 korona és 17 fil­
jelentéshez szükséges adatokat tiszt. Sándor János, jegyző
lér fizetés, hivatalos fölszámitás szerint.
úrhoz küldeni, M i r i s z l ó r a .
Pályázati határidő folyó év aug. 15-ike. Folyamodvá­
! Gerenden, 1 893 . jul. 23-án. H egedű s L a jo s ,
nyok nt. Deési Gyula, esperes aához küldendők, Gyaluba.
ev. rét. esperes.
Kolozsvárit, 18 9 3 . július 25. S z á s z D om okos.
erdélyi ev. ref. püspök. j Felelős szerkesztő és kiadó: S z á s z Gerő.
M a i s z á m u n k h o z e g y négy id ív m elléklet v a n csa to lva .
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

r
XXTTT. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Augusztus 3. 31. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ség i ir o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9, sz.

lésének irányzása, s mind ezekben a körökben

Nyilt levél a szerkesztőhez. az evangyéliom, és az egyház törvényeinek alkal­
Borszék, rSpj. júlitis 25. mazása és végrehajtása bízva van ezekről a dol­
Kedves Barátom ! gokról értekezzenek, tapasztalásaikat, eszméiket
Élvezettel olvastam az Egyházkerületi Papi kicseréljék, egymást kölcsönösen oktassák, s egy­
Értekezletet « M e g n y i t ó b e s z é d e d e t » L a ­ másról oktatást nyerjenek.
pod július 20-diki (29.) számában (bár, megvallom, S ha mindig volt egymásnak valami mondani,
nem oly zavartalan élvezettel, mint humortúl, s egyé­ egymással valami közleni, egymástól valami kér­
niségtől duzzadó magán-leveledet, melylyel ugyan­ dezni valónk ne volna-e a mái időben ? S ha min­
akkor püspök-öcsémet, s mindnyájunkat megörven­ denkinek van, csak nekünk, kálvinista papoknak,
deztettél, a kik itt együtt vagyunk, s egy-indulattal ne volna ?
vagyunk mindnyájat!, mint a jeruzsálemi első keresz­ Azért, ha tőlem most nem kérdeztétek is, de
tyének). Mert szeretem a T e szabad röptében szár­ a T e beszéded oly eszme-ébresztő, hogy mintha
nyaló. s ellenőrizetlenül csapongó eszme-menetedet, egyenes kérdés volna benne, úgy hangzik felém,
s azt a lelkesedést, mely szellemed szárnyait csat- 1 a mint olvasom hát te, mit mondasz mindezekhez ?
togtatja, s azokat, a mint a lélek napja reá süt, Először is azt mondom, hogy a lelkészi érte­
a szivárvány minden színében csillogtatja. S ha kezleteket nagyon szükségeseknek és nagyon hasz­
stílusod sokaknak kaviár, nekem mindig kedves nosaknak tartom ; nem csak mert mindig bő tár­
csemege. gyuk van, és a nekik kínálkozó széles mezőn sok jó
S mivel az ilyen beszéd-, és írásmódnak sa­ magot elhinthetnek, és sok jó kalászt arathatnak:
játja (mondhatnám kiváltsága), hogy sokkal több hanem azért is, hogy az egy téren működő lel­
eszmét ébreszt az olvasóban, mint a mennyit ki­ készeket közelebb hozzák egymáshoz, arra kész­
fejteni, maga szükségesnek tart, s így szinte kény­ tik, s nyújtanak alkalmat, hogy megnyilatkozzanak
szerít, hogy a csak röptében s szárnyhegygyel érin­ egymás előtt, bizalmat költsenek maguk iránt egy­
tett eszmék kapcsolatát, s folyományait keresve, másban, s lelki kincseiket, mint az első keresztyé­
azokon tovább menni próbáljunk: ezt az ösztönt nek a kenyeret, vigyék el a szellemi lakomára,
érzem magamban, beszéded olvasása után, s annál s azt ott megszegvén, osztozzanak rajta testvérileg,
hajlandóbb vagyok, az ösztönnek engedni, mert bár s mindenük közös legyen. Mert ez szüli az egyház­
kezdettől fogva nagy fontosságú (bár korántsem ban az egyöntetű célzatos közreműködést, ad na­
eléggé kultivált) intézménynek tartottam a lelkészi gyobb erőt az egyházi szolgálatnak, s közszellemet
értekezleteket: azok fontosságát soha sem éreztem az egyház életében, a mire mindig, s ma kétszere­
annyira, mint napjainkban, ezekben a «furcsa idők­ sen szükség van.
ben», mikor mindenki azt esküszi, hogy neki esze Kétszeresen ? Mondhatnám, tízszeresen, vagy
ágában sincs a harc és háború, de, azért mindenki akár százszorosán. Mert, ha a lelkészi értekezletek­
igyekszik, szárazon tartani a puskaport, sőt égve a nek mindig volt elég feladatuk, s mondani és tenni-
kanócot is, a melylyel azt fellobban thassa. valójuk, ma azokhoz az állandó, s kimeríthetetlen
Ig e n ! Minden időben szükségesek voltak a thémákhoz, melyekből most sem szabad egyet is
lelkészi értekezletek, hogy azok. a kikre a lelkek elejteni: újak járóinak, olyanok, a mik éppen napi­
gondja, az ige hirdetése, az egyház egyes gyüleke­ renden vannak, s azért halaszthatatlanok és úgy
zeteinek kormányzása, a gyermekek vallásos nőve- | nevezett, «égető kérdések» számában mennek.
 254- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Előttünk vannak az egyházpolitikai kérdések,
melyek egyenkint és összesen, parlamenti és hír­
lapi újabb szójárás szerint, «az egész vonalon» érin­
tenek minket is, nem csak mint az egyház tagjait,
s minden honpolgárt, hanem úgy is, mint papokat,
s éppen protestáns és kálvinista papokat is. A tör­
vényhozás, természetesen, souverain joga szerint,
intézkedni fog e kérdések fölött ; de, senki sem
szereti, ha róla, nélküle határoznak. S vájjon, a
p o l g á r i a n y a k ö n y behozatala, mely el­
veszi tőlünk a mi (azután is vezetendő) anya­
könyveink köz- (állami) hitelét, de fölment egy­
szersmind annyi hatósági szekáturától, állami szol­
ga-munkától, s ingyen szolgálattól; vájjon, a k ö ­
t e l e z ő p o l g á r i h á z a s s á g , mely egyhá­
zunk egyik legerősebb kapcsát, a házasok megáldá-
sának édes jogát, s kötelességét feltételessé, s az
egyének tetszésétől, vagy vallásos buzgósága mér­
tékétől teszi függővé ; vájjon, az a majdnem korlát­
lan v a l l á s - s z a b a d s á g , mely a vallás teljes
és jogos szabadsága mellett útat akar nyitni a
vallástalanság szabadságának is, legalább a fele-
kezet-nélküliségnek, sőt, a hitvallás-nélküliségnek
vájjon, ezek a dolgok nem érdekelnek-e minket,
mint papokat, közelebbrül másoknál, nem csak anya­
gilag pedig, a mi (bármily fontos, sőt, soknak élet­
kérdés) csak mellékes, de erkölcsileg sokkal inkább,
nem ugyan d o g m a i l a g (mint a római katholiku-
sok állítják magokról), mert a mi dogmáinkkal össze­
ütközésben nincsenek, de erkölcsileg igen is : egy­
házunk, s híveink iránti kötelességeinkre vonat­
kozólag.
A napi renden levő egyházpolitikai kérdések
megbeszélését igen is alkalmas tárgynak tartom,
lelkészi értekezleteinken. Nem azért, hogy program-
mokat állítsunk fel, a mit senki sem bízott ránk ;
nem, hogy követelményekkel lépjünk fel holmi gyű­
lési végzésekben, nyilatkozatokban, memorándu-
mokban, melyekre senki sem adna semmit, s eset­
leg rósz vért szülnének, mint disszonáns hang, a
szabadelvű haladás hármoniáját zavaró. Mert azok
a kérdések nem az egyes felekezetek jogai szem­
pontjából birálandók el; kiválóan állami érdeknek
kell azokban dönteni, s a felekezeti érdek bennük
csak annyi, hogy sem egyik, sem másik felekezet
ne nyerjen előnyt a másik rovására, se sérelmet ne
szenvedjen a másiktól. Sőt, ha egyben-másban hát­
rányt szenvedünk is (nem sérelmet) az új intézmények
által: az ellen sem zúgolódhatunk, mihelyt meg­
győződünk, hogy az állam érdekében, tudniillik, a
közbéke, az egységes jog, és a valódi haladás érde­
3 1 . szára.
kében szenvedünk valamit. Első eset-e, hogy a pro­
testáns egyház önkint hozott áldozatot a magyar
államiságnak? A béke-kötések, az 1790— 9 1,18 4 3 ,
1868 törvénycikkel, a fegyverrel kivívott, s később
az i848.XX-ikszakaszszalbiztosított t e l j es vallás-
szabadsággal és egyenlőséggel szemben: nem meg­
annyi áldozat volt-e, mind annak a bizonysága, hogy
a protestáns egyház tud tűrni a haza javáért, béké­
jéért. Maga az 1859. szeptemberi pátens, s annak
felette tanúlságos története is ezt tanúsítja. A pá­
tensnek a protestáns egyház nem t a r t a l m a miatt
mondott és állott ellent. Kevés, és az akkori kor­
mány által két kézzel megadandott módosítással, azt
el lehetett volna fogadni, s a protestánsoknak a kívá­
natos szilárd szervezet mellett, még igen nagy anyagi
előnyöket is nyújtott volna. Hanem, ellene mondott,
s ellene állott egy szívvel-lélekkel azért, mert az or­
szág felfüggesztett alkotmánya, s tagadásba vett
államisága időszakában, az abszolút kormánytól az
ezüst tálcán kínált arany-almát sem akarta elfo­
gadni ; inkább tűrt és szenvedett, várva és remélve
jobb időket, mintsem elszakítsa magát az elnyo­
mott nemzettől, s a maga alkotmányát az ország
alkotmányától, mely ugyan soha sem adott neki
teljes egyenlőséget, s jogokat, de hiszen a hátra
tett, s mellőzött fiú is, ha van benne jó érzés, ra­
gaszkodik apjához, s eltűri, hogy első szülöttét ked-
/
vezésekben részesíti az ő hátrányára. E s a taga­
dásnak meg is lett a kívánatos sikere; mert a
történelem is el fogja ismerni, hogy a magyar
alkotmány helyre állítására az első lökést, a pro­
testánsoknak (az alkotmány-érzelmű katholikusok
által is támogatva) szívós küzdelme a pátens ellen,
adta meg.
Kétséget nem szenved, hogy a most szóban
forgó egyházpolitikai törvények, nem egy pontban,
hátrányosan fogják érinteni protestáns egyházun­
kat i s ; különösen anyagi kárral lelkészeinket, a
kiknek pedig nem sok veszteni valójuk van. De
viszont, egységes jogot fognak behozni az összes
felekezeteknek, s az egység erősíteni fogja az álla­
mot, s benne a nemzetet; nem az úgy nevezett nem­
zetiségek különhúzó vélt érdekeit, hanem a nem­
zeti egységet. S e z é r t az előnyért, mely egy­
szersmind a jogállam felé haladást mozdítja elő,
éppen a kálvinista egyház, hazánk legmagyarabb
egyháza: ne volna-e, ha kell, áldozatra is kész ?
(Vége következik.)
Szász Károly,
dunamelléki ev\ ref. püspök.
 31. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ultramontán törvény-tisztelet.
E g y mindennapi, közönséges eseményt óhajtok el­
beszélni e L ap olvasóinak. Nem jelentéktelen, kicsinyes
voltánál fogva közönséges ez, hanem, fájdalom, azért, mert
az alapul szolgáló gondolkozás, szellem, bár a különböző
speciális körülmények szerint különböző módosulásokban,
majd minden nap hasonló eljárást, egymáshoz hasonló
eredményeket szül. Régi nóta, változó alakban. É s ezek a
változó alakok egytől-egyig a híres, hazafias (!) katholikus
klérus példátlan törvény-tiszteletlenségét demonstrálják. E l­
tekintve most a főmagasságu püspök és bíboros urak orszá­
gosan ismert hazafias egyházpolitikájától, a majd minden vi­
dék tisztelendő -cuplánjainak és főtisztelendő p lé b á n ia i­
nak napfényre kerülő eljárásai hathatósan dokumentálják,
hogy miképpen egyeztethető össze istenfélő lelkeket m eg­
ható módon egy hazafinak, egy alkotmányos állam alatt­
valójának hazája iránti önzetlen szeretete, s törvények
iránti tisztelete a csalhatatlan tridenti dogmák és a pápai
abszolutizmus rendszere iránti vakbuzgó engedelmességgel.
A zt, ország-világ látja, tudja, hogy ezt a két érdeket nem
akarják egymással egyeztetni; azt szeretném látni,
ha valaki, pl. valamelyik nagy hirii püspök komolyan meg­
próbálná, ha vájjon csakugyan össze l e h e t - e egyeztetni ?
A z eredmény védelmi hatását legközelebbről a szegény
plébánusok és hecc-káplánok éreznék, mert kitűnnék, hogy
hiába kívánnak lehetetlent tőlük, a kiket mostanság annyit
ütnek, pedig hát ők egyébkint nem hibások, minthogy
ultramontánok, azaz, jó katholikusok. Tehetnek-e ők arról,
hogy valamikor úgy állapították meg, hogy első sorban és
mindenek előtt és fölött csakis egyedül idveziiiő római
katholikusnak kell lenniök, és csak azután annyiban, a
mennyiben még lehet, szabad embernek, m agyar hazafi­
nak, stb. lenni, mert különben: anathema sit ? Csak az már
a komolyabb baj, hogy mindennek dacára vannak magukat
okos, felvilágosult embereknek tartó politikusok, a kik szent­
ségtörésnek tartanák, ha nem lehetne az ország sorját az
excellenciás püspök urak tetszése szerint intézni; sőt, a
kik diszül állítják magukat a magas klérusnak problemati­
kus hazafisága útján lassan döcögő szekere körül, a melyből
azonban soha sem lészen a m agyar nemzeti állam, és ma­
gyar nemzeti műveltség győzelmi ünnepére robogó diadal­
szekér. É s az a baj, hogy vannak magukat «a közvélemény
szó-szólói» jelentős címnek illetékes birtokosaiúl hirdető
nagyképüsködő m agyar hírlapok, melyeknek nagyobb szo­
morúságot okozna, ha véletlenül nem írhatnának a piri-
pócsi káplán űr becses Ízlése szerint, mint ha az ősi protes­
táns autonómia egy szép napon megsemmisittetnék; és
a melyek országra szóló hazafias tett képpen konstatálják,
ha valamely vegyes ajkú községben a plébános ur ma­
g y a r prédikációt tartott, s az iskolás gyermekek vizsgá­
latkor a himnuszt énekelték; vagy, ha a hercegprímás
valamely közös nemzeti célra adományozott. Igen, mert
ma divat, az ilyszerü dolgokat is dicsérendő hazafiság
számba venni, s azokért lépten-nyomon tömj én ezni. Hát
ti, szegény református papok, tán földi elismerést vártok
azért a potomságért, hogy több, mint háromszáz év óta
forgolódtok és áldoztok az evangyéliumi világosság, élő
vallásosság, nemzeti műveltség és hazaszeretet k ö z ö s
oltárán r H ogy e hazának örömében, bánatában vele érző hű
3 55-
fiai, a nemzetnek gyászában vigasztaló prófétái, munkájában
önzetlenül fáradozó napszámosai, s mindenkor reményeinek,
vágyainak, eszményeinek hűséges ápolgatói voltatok, és
vagytok ? Elismerést, v a g y tán jutalmat vártok mindezért ?
Kérjetek bocsánatot, hogy élhettek, és hallgassatok.
Különben, az az eset, melynek elbeszélését igérém,
s mely magában véve is, hangosan igazolja a fölvilágosul-
tabban gondolkozó közvélemény jogos és hő vágyát, hogy
végre-valahára hazánkban is a jogállam követelményeinek
megfelelő tisztességes, rendezett egyházjogi viszonyok jöj­
jenek létre, a következő.
Székely-Udvarhelytt, pár hónappal ez előtt, eg y há­
zassági ü gy merült föl. A z örök frigyre lépő jegyesek mind­
ketten a város intelligens köreihez tartozók voltak. A férfi,
pénzügyigazgatósági tisztviselő, unitárius vallásu, a vegyes­
házasságból, katholikás apától született nő pedig refor-
máta, mivel anyja is tényleg a református felekezethez tarto­
zott. Tehát, egy űjabb, unitárius és református felekezetű
tagokat összekötő vegyes-házasság volt keletkezőben, mely
ugye bár, törvény szerint, v a g y unitárius, vag y református
pap előtt kellett hogy történjék ? íg y kellett volna, törvény
szerint, de korántsem ig y történt; hanem úgy, hogy a
feleket összeadta a székely-udvarhelyi római kath. apát-
plébánus, Jung-Cseke Lajos. De, miféle jo g o n : kérdheti
valaki. Mit tudakozol te, jámbor atyámfia, jo g után, mi­
kor egy apát-plébánus urnák szeretett hazánkban, szép
Magyarországon, az újabb alkotmányos életnek huszon­
hatodik esztendejében, t e t s z i k ezt ig y csinálni, és a
vegyes-házasságban élő szülőknek t e t s z i k ezt helye­
selni, és a jogvégzett unitárius vőlegénynek t e t s z i k
ezt elnézni. Mert, ilyen többszörös kiadású tetszésen fordult
meg az egész d o lo g ; és mert ma divat, ilyen ügyeket
nem t ö r v é n y s z e r i n t , hanem, a mint sokkal ké­
nyelmesebb, t e t s z é s szerint intézni el.
Ugyanis, ma már, hála a hazai katholikus klérus
példány szerű törvény-tiszteletének, hazánkban mindenki is­
meri az 1868-ik évi LITI-ik t.-c. 12-ik §-át, mely szól e
képpen « A vegyes-házasságokból származó gyermekek
közül a fiuk atyjuknak, a leányok anyjuknak vallását kö­
vetik», stb. de, ha egy kissé tovább nézünk ebben a törvény­
vényben, azt is megtudjuk, hogy a 17-ik paragrafus ezt
m ondja: « A jelen törvény életbe léptetése e l ő t t kötött
vegyes-házasságokbúl született, v a g y születendő gyermekek
vallásos növelésére nézve azon törvény határozata marad
érvényben, a m e l y a z i l y e n h á z a s s á g o k k ö t é s e
idejében hatályban v o l t » , vagyis, ez azt teszik
hogy az LlII-ik törvény-cikk, illetőleg, annak az előbb
emlitett 12-ik paragrafusa nem bir a múltra visszaható
erővel, s tehát, az 1868 előtt kötött vegyes-házasságokból
származó, mindkét nemen levő gyermekek, ha e házasság
az Erdélyen kívüli M a g y a r o r s z á g o n köttetett, s
ha, mint a fenforgó esetben is, az apa római katholikus
vallásu volt, a Magyarországon megelőzőleg, t. i. 1868-ig
érvényben állott törvények szerint, római katholikusokká
lettek. (Lásd dr. Kolosvári S. Egyház-jogtanában : 76-ik
a) alp. 14 1 . lap.) É s ha a vegyes-házasság 1868 előtt E r ­
d é l y b e n köttetett ? Erről mindjárt lesz szó.
Ennél fogva, az eddigiek szerint, az apát-plébánus
úr dolga tisztán állana, és a többszörösen megerősített
«tetszés»-jog nem ütköznék törvényes szabványokba; mert
 256. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 31. szám.

a katholikus apának magán-jellegü beszélgetésben tett nyi­ nyel megtartattak. Kollokviumokra az itjak legnagyobb
latkozata szerint, házasságuk 1868 előtt köttetett, s ig y része jelentkezett s igen számosán, igen szép sikerrel vál­
az apát-plébánus római kath. hajadont esketett volna össze lalkoztak modern nyelvek (francia, angol) tanulására. A
unitárius férfiúval, a mihez joga v a n ; és mert a szülők szintén privát-studiumok kategóriájába tartozó Önképző­
a református anyától született leányt katholikus vallásunak kör! munkásság is általában kielégítőnek mondható, bárha
növelték, és tartották. sokoldalú nem volt és főképpen, a mint kell is lennie, a
(Vége következik.) t.
szónoklat kultiválására szorítkozott. Ezen állapotok felett
az Ig.-Tanács méltányló elismerését fejezi ki s tekintet­
Igazgató-Tanácsunk üléséből. tel a jövő évben sorra kerülő nagy fontosságú ethika ta­
nítására, fölkérni határozza főtiszt, püspök aát. hogy e ki­
K o lo z sv á r i 893 - július 26.
vánalom teljesedéséről v a g y egy ifjú docens alkalmazása
Elnökölt báró Bánffy Dezső ő nagym éltósága; je­ által, v a g y a meglevő tanerők új munka-felosztása által
len voltak: dr. Kolosvári Sándor, Szász Gerő, Székely gondoskodni, szíveskedjék. Egyébiránt, volt az akadémiá­
János, Domokos Antal, Parádi Kálmán, igazgató-tanácso­ nak mindössze 4 2 növendéke, kik a 4 — 5 év előtti theo-
sok; a pénztáros és a kölcsönügyi előadó. logusok összes számának csak mintegy felét teszik. Úján
A z elnöklő főgondnok előterjesztést tesz a szeptem­ beiratkozott volt 13, valamennyi «egyszerű» érettségivel.
ber folyamában megtartandó közgyűlés idejére és főbb A létszám apadására nézve megjegyzi a jelentést tevő,
tárgyaira nézve. A közgyűlés megkezdése napjául szept. hogy az összes hazai prot. theol.-akadémiáknál ez az e se t;
13-át proponálja. Főbb tárgyak: az ifj. papok fölszente­ okai első sorban, minden esetre, általános és nem helyi
lése, képviselők igazolása, a püspök évi jelentése, igazgató- vonatkozású jelenségekben keresendők. A z «egyszerűen >
tanácsi jelentések, az egyházkerületi közpénztár számadása, | érett ifjakról pedig azt mondja, hogy «év folytán any-
és új költség-előirányzata, a közalap tulajdonát képező nyira megizmosodtak, hogy egynéhány tantárgyban igen
Maetz-féle bérház beépítése, az 1889- évi közgyűlés 62 és 1 szép, az egyikben, a héber nyelvben, éppen feltűnőnek
64 sz. a. hozott határozata alapján jelentés a theologiai | mondható eredményt mutattak föl.»
fakultás tárgyában s ezzel kapcsolatban, további intézke­ Ezután még egy nehány folyó-ügy intéztetett el;
dések megtétele; gondnokok és tanárok választása. Szol­ mig nehány érdemleges tárgy közelebbi alkalomra tarta­
gál tudomásul. tott fon. p. t-
A tanügyi előadó bemutatja Csiky Lajos, m.-vásár-
hclyi klasszika-filologiai tanár oklevelét s minthogy ezzel
a múlt évi egyházker. közgyűlés 4 6 jkvi számú határoza­ Az egyházmegyékből.
tának az illető tanár eleget tett, a megválasztási okmány I.
részére kiállittatik s a közgyűlés rendes tagjai sorába A nagy-enyedi egyházmegyéből.
fölvétetik. A nagy-enyedi egyházmegye rendes közgyűlését junius
Tárgyaltatik a tanügyi előadó előterjesztése a letűnt 27-én tartotta Nagy-Enyeden, A tagok, világiak úgy, mint
iskolai év végén megtartott rendes érettségi vizsgálatok egyháziak, ez alkalommal is igen szép számmal jelentek meg.
eredményéről, kapcsolatosan a vizsgáló bizottságok je g y ­ A gondnoki karból P o g á n y G y Ö r g y, főgondnok és Gr.
zőkönyveivel és rovatos kimutatásaival. A nyolc főgimná­ Bethlen Bálint, algondnok, vettek részt, igen nagy érdeklő­
ziumnál (S.-Szentgyörgyön is 8 osztályúvá fejlett már a gim­ dést és ügybuzgalmat tanúsítva.
názium) az eredmények a következők: N.-Enyeden vizs­ A közgyűlést megelőző napon, az egyházmegyei öz­
gálatra jelentkezett 16, érett 1 4 ; Kolozsvártt 20, érett vegy-árvái gyámintézet részvényes tagjai gyüléseztek. Örörn-
1 8 ; M.-Vásárhelyt 17, érett 1 3 ; Sz. Udvarhelyt 15, érett J mel konstatáljuk, hogy az özvegy-árvái gyámpénztár az újabb
1 3 ; Zilahon 15, érett mind; Szászváros 8, érett mind; időben örvendetes fejlődésnek indult és bizonyára nagy ha­
Sepsi-Szt.-Györgyön 15, érett II. A z eredmény tudomásul ladásnak és még nagyobb fejlődésnek néz elébe, ha annak
vétetik, a vizsgáló bizottságok eljárása, a s.-szentgyörgyié új pénztárnoka és számadója, B a r a b á s J ó z s e f , egeibe-
némely észrevétellel, jóváhagyatik. A szept. havi javító gyi lelkész aa. továbbra is tappintatos, szakavatott kezelé­
vizsgálat helyéül a m.-vásárhelyi ref. főgimnázium, idejéül sével fogja gyarapítani. Pénztárnok aa. hivatkozva sok teen­
pedig szept. 5-ike tűzetik ki, miről az államkormány ér- dőire és nagy mérvű elfoglaltságára, kérte a részvényesek
tesittetik. gyűlésétől fölmentetését; de, egy évi működése arról győ­
A tanügyi előadó előterjesztésében tárgyaltatik a zött meg mindnyájunkat, hogy a pénztár jelenleg a legjobb
n.-enyedi theol.-akadémia ez évi zárjelentése. A nagy gond­ kezekben van; kértük tehát, hogy továbbra is ajándékozza
dal és szakértelemmel összeállított dékáni jelentésből az meg egyletünket ügybuzgó működésével, mire pénztárnok
Ig.-Tanács megnyugvással veszi tudomásul, hogy a theoL afia, bár hosszas kérés után, de mégis hajlandónak mutat­
akadémiának szóban forgó éve ifjaink részéről a zajta­ kozott.
lan, mindig a törvény kereteihez illeszkedő munkásság Az egyházmegyei rendes közgyűlés délelőtt, pontban
éve volt, hogy a tanári kar, az adott körülményekhez 9 órakor vette kezdetét. H e g e d ű s L a j o s , esperes, elnök
képest, buzgóan megfelelt feladatának, igyekezvén a kon- I afia, rövid fohász után, üdvözölte a megjelent tagokat. Majd,
venti tantervet nemcsak megközelíteni, hanem tőle tel- esperesi jelentését terjesztette elő, melyben az egyetemes
hetőleg, kisebb részleteiben is exekválni és betölteni. A zsinat működését és eme működésnek reánk nézve várható
vizsgálatok és szigorlatok törvényszabta időben szabály­ hatását íejtegetve, röviden rátér a hazánkban fölmerült egy­
szerűen, általában kielégítő, részben dicséretes eredmény­ házpolitikai kérdésekre. A nyugalmat és toleranciát ajánljj .
 31. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ezekkel szemben. Az állam és egyházunk érdeke és célja
ugyanaz ezen kérdésekben, t i . a s z a b a d e 1 v ü s é g. Várjuk
tehát nyugodtan, hogy mit tog tenni az állam.
Az egyes egyházak ügyeire térve, hosszadalmas volna,
itt, a felseroltakat mind leírni; legyen ez alkalommal elég
annyi, hogy egyházmegyeszerte örvendetes haladás és len­
dület tapasztalható
Az egyházmegyei számvevő, Sa.ndor János aha. jelen­
tése, az egyházközségek vagyon-ügyéről, azoknak számadá­ ' litése után, melyben a kormány helyes álláspontja van je­
sairól, kimerítő ismertetésül szolgált Alig három egyház van
az egész egyházmegyében, melynek számadásai nem ütötték
a mértéket Maros-Vásárhelytt tanácskozási, irodai és levéltár helyiségül,
A rendes folyó ügyek letárgyalása után, jöttek a be­ 1 7 ,50 0 írton, mely a járulékokkal s beruházási költségekkel
kebelezések. Bekebeleztettek az egyházmegyébe Lázár István, • együtt, 8,000 írtnál is többe kerül. Most jelenti az esperes,
nagy-enyedi Bethlen-kollegiumi tanár, Szécsi Ferenc, felvinci hogy e ház már tulajdonjogilag az egyházmegyére íratott,
lelkész és Farkas Károly, egerbegyi tanító.
Az indítványok során tárgyaltatott J a n cs ó L a j o s ,
marosujvári lelkész afiának azon indítványa, hogy a lelkészi
özvegy-árvái gyámintézet gyarapítására az egyházközségek is
meghatározott évi részvénydijakat fizessenek. A helyesen meg­
okolt indítvány egyhangúlag helyesléssel fogadtatott. Azon­
ban, mivel a gyűlés nem volt eléggé elkészülve ezen indít­
vány tárgyalására, öt tagú bizottság küldetett ki, az ügynek
megvitatására, mely bizottság a következő közgyűlésre javas­
latot fog előterjeszteni a segélyezés, illetve, részvény-fizetés
módozatait illetőleg.
A gyűlés végén, nt. esperes afia. meleg szavakban kö­
szönte meg a jelenlevő főgondnoknak és algondnoknak buz­
galmát, valamint a világi képviselőknek is szives köszönetét
mondott megjelenésükért, és a gyűlést bezárta. — a — s-
II.
A m a r o s i egyházmegyéből.
Egyházmegyénk ez évi rendes közgyűlését julius 5-én
tartotta meg Maros-Vásárhelytt. A közgyűlésen most is, mint
tavaszi gyűléseinken rendesen, nagyon szép számmal jelentek
meg a közgyűlési tagok és más érdeklődők. Ott voltak, K .
Nagy S á m u e l , a gondnoki kar Nesztora, egyházmegyénk­
nek hosszú időn keresztül fáradhatatlan, lelkiismeretes és
érdemekben gazdag főgondnoka, ifjabb fogondnok-társával,
a szintén közszeretetben álló D ó s a E l e k k e l , továbbá iíj.
C a k ó J ó z s e f algondnok. az egyházmegye hivatalnokai tel­
jes számban, 42 világi, 12 tanítói képviselő és 5 t pap.
A közgyűlés délelőtt 10 órakor vette kezdetét a vár­
beli templomban tartott isteni tisztelettel, hol a R á k o s i
Lajos esperes és K. Nagy Sámuel főgondnok vezetése alatt
megjehnt közgyűlési tagok és gyülekezet előtt K o c s i D á ­
niel, vajai pap tartott Mát X X II. rész 1 4 vers. megirt:
«Sokan vannak a hivatalosak, kevesen a vá­
lasztottak» szent ige alapján, bibliai jártassággal és után-
gondolással, a figyelmet mindvégig lekötő beszédet.
A templombúi a közgyűlési tagok a vármegye-ház gyű­
léstermébe vonultak, hol első sorban az esperes tartotta meg
egyházmegyénk állapotának egy évi mozzanatait híven fel­
tüntető, s egész terjedelmében jegyzőkönyvre vétetni határo­
zott, megnyitó beszédét, melyből nehány érdekesebb vonást,
a mely figyelmünket inkább megragadta, nem tartunk felesle­
gesnek, megemlíteni.
Az 1892-ik évi zsinatnak nem sokára torvénynyé vá
landó határozataiból különösen hármat emel ki az esperesi
2 57
jelentés, u. m. a papválasztásra vonatkozó, a zsinati képvi­
selő választásokat a presbitériumok kezébe helyező és a papi
nyugdíj s özvegy-árva intézetet megalapító pontozatokat.Utób­
bit L ómmel üdvözli a jelentés, mert «megnyugvásunkra szol­
gál, úgy mond, azon kilátás, hogy midőn még a vasúti őr­
ségnek is nyugdíjintézete van, elaggott papjaink és papi özve­
gyeink is jövőre az eddiginél kedvezőbb sorsra számíthatnak.
Az esperesi jelentés, az egyházpolitikai kérdés megem-
lezve, áttér az egyházmegye speciális ügyeire.
Egyházmegyénk a múlt évben egy szép házat vásárolt
e levéltár-helyiség kipadolására, vasajtókkal, ablakokkal való
ellátására az intézkedések megtétettek. Ezenkívül, ez egyház­
megye területén több helyen történtek fekvőség-vásárlások,
építkezések. Uj és díszes papi és tanítói lakok, iskolák épül­
ték : M.-Csáváson, M.-Szt.-Annán, N.-Ernyén ; az építkezések
folyamatban vannak: Mező-Kövesden (itt a papi telken az
összes épületek leégtek a múlt évben), Nyárádtőn, Selyében,
Csitt-Szt.-Ivánon, Boózsban, Májában. Építendő lesz még 1 0 —
12 iskola; szervezendő két másodtanitói állomás és állami
iskolát kellene felállítani Erdő-Szt.-Györgyön, Mezo-Sámson-
don, Ny.-Karácsonfalván, Bede-Szentháromságon.
Örömmel értesült a közgyűlés az esperesi jelentésből,
hogy az egyházközségekben mindenütt egyetértést, előmene­
telt, jóra törekvést tapasztalt az esperes vizsgálati kőrútjá­
ban. Kis-Gorgényben ugyan felütötte volt magát, különösen
a közteherviselés kötelezettsége miatt, az anyaegyháztól való
elszakadás kérdése ; Só váradon, főleg a malomügy és a néhai
pap betegeskedése miatt, a viszály, de mindezek főképpen
esperesünk tapintatos közreműködésével kedvező megoldást
nyertek.
Egyházközségeink vagyoni ügyei, bár több helyt a szük­
ségletet rovatai útján kell fedezni, igen kevés kivétellel, tel­
jesen rendben vannak, fő kép a kepe váltási és iskolai ala­
pok. Italmérési jog-váitság felküldetett központi kezelésre
3 1 , 2 5 0 frt. kötvényben, és 3 7 9 frt. készpénzben.
Újonnan választott és bekebelezendő papok: Gönci Ist­
ván, kibédi, Jancsó Sándor, m.-bándi, Nagy András, szt.-im-
rei és Gönci Pál, abodi (régebben választva) lelkészek ; to­
vábbá, Varga Lajos jeddi, Káli Albert, m.-sámsondi tanítók
Előbbiek felajánltattak az egyházkerületi közgyűléshez fel­
avatásra, utóbbiak a törvény értelmében az esküt letették.
A lelkészi karból hármat szólított el múlt évben a halál,
u. m. Vass István, havadi, Tóth Márton, sóváradi és Párák 1
Lajos, ny.-szt.-imrei papokat.
Kegyelettel emlékezett meg az esperesi jelentés Nagy
László, sz.-szolnoki esperes és egyházkerületi közügyigazgató
érdemeiről és haláláról, s közgyűlésünk, indítvány folytán,
jegyzőkönyvileg fejezte ki a közmunkálkodás terén nagy ér­
demeket szerzett egyházkerületi közügyigazgató elhunyta fe­
letti fájdalmát, az özvegyhez részvétnyilatkozat küldését
határozta el.
Az esperesi megnyitó után az egyházmegyei képvise­
lők névsora olvastatott fel. A képviselők mandátuma a mu!
év végével lejárván, az egyházmegyei tanács a maga idejé­
ben megtette a választásokra vonatkozó intézkedéseit, s a
 258. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
beérkezett szavazatokat számbavevén, a választott képviselő­
ket már előlegesen igazolta volt. A közgyűlés örömmel ér­
tesült arról, hogy az új képviselőkben ismét igen sok intel­
ligens, egyházaink iránt meleg érdeklődéssel viseltető tagot
és erőt nyert.
A már megalakult közgyűlés első sorban az Igazgató-
Tanács 65 — 1 8 93 . száma, és a Kolozsvárit felállítandó theol.
akadémia és a debreceni bölcsészeti fakultás javára való
adományok, gyűjtések s gyűjtő-csoportok felállítása tárgyában
már korábban megküldött leiratát tárgyalta. Egyházmegyénk
ugyan már ezelőtt két évvel kötelezte magát a Kolozsvárit
felállítandó theol. akadémia alapjára ezer írtnak tiz év alatti
befizetésére, s ezt az egyházakra, papokra és tanítókra bizo­
nyos kulcs szerint kirótt rovataiból pontosan fizeti i s ; to­
vábbá ezen újabb leirat esperesi úton már korábban kikül­
detett az egyházközségekhez, s adományok már több helyről
jöttek is be, mégis megbízta közgyűlésünk az egyházmegyei
tanácsot gyűjtő csoportok felállítására és azokba buzgó fér­
fiak kiküldésére a gyűjtésnek minél nagyobb mérvben va!ó
eszközlése végett.
Ezután, Muzsnai Pál, egyházmegyénk fáradhatatlan, buzgó
közigazgatási jegyzője olvasta föl az egyházmegyei tanács évi
működéséről szóló jelentését s nyomban rá Bihari Sándor,
tanár, egyházmegyei képviselő olvasta az egyházmegyei tanács
jegyzőkönyveinek felülvizsgálására vonatkozó előterjesztését.
Utóbbi jelentésbűi örömmel értesült a közgyűlés, hogy az
egyházmegyei tanács egy év alatt tartott 2 1 ülésben, 435
folyó szám alatt, nagy pontossággal, megfeszített munkásság­
gal intézte el ez egyházmegye életében egy év alatt fölme­
rült nagyszámú ügyeket. A közgyűlés az egyházmegyei tanács
e buzgó munkálkodásáért teljes elismerését és köszönetét nyil­
vánította. Valóban, a marosi egyházmegye tanácsa, már több
mint 3 c éve, úgy van szervezve, és évről-évre oly munkás­ 1 voztak, azon megnyugvással és reménynyel, hogy az egyház­
ságot fejt ki az egyházmegye ügyeinek kékesen és jó rend­
del» való vitelében, hogy azt csak úgy lehet kellőképpen
méltányolni, ha az ember éber figyelemmel kiséri működését.
T Á R C A.
Egyháztörténeti adalékok.
ív
A fo co n sistó riu m értesítése a z en yed i T a n á ro k h o z ,
g r . T e le k i Sá m u eln ek eo n sisío rrá v á la sz tá sá ró l.
Szolgálunk mint jóakaróinknak és istentől minden ál­
dásokat kívánunk tiszteletes professzor uraim kegyelmeteknek.
Méltóságos Gróf és Consiliarius Széki Teleki László úr
kedves collegánk és atyánkfia Ő excellenciája észre vevén azt,
hogy mind érdemlett caractere, mind pedig együtt járó or­
szágos dolgai és királyi szolgálat miatt a nemes nagy-enyedi
reform. Collegium insp. Curátorságát egyaránt nem folytat­
hatja ; arra nézve accedált maga is 0 excellenciája, hogy
helyébe más Surrogáltassék, a ki közelebbrűl vigyázhasson
a Collegium dolgaira. Gondolkozott a supr. Consistorium volta­
képpen olyan Subjectumról, de alkalmasabbat sok okokra nézve
nem talált ezen hivatalra mitgos gr. Széki ifj. Teleki Sámuel úr,
s kedves afiánál, kit is sub hodierno constituáltunk és denomi­
náltunk. Melyet a végre kívántunk tiszteletes professzor uraink­
nak jelenteni, hogy azon megirt kedves afiát azon nemes Colle­
gium egyik inspector-Curátorának esmerjék lenni, és az illendő
31. szám.
Szentkirályi Sándor, m.-madarasi pap, a mezőségi pa­
pokra nézve nagyon terhelőnek jelezvén azon egyházmegyénk­
ben eddig fennállott gyakorlatot, miszerint az egyházmegye
mezőségi pontjáról, üresedés esetén, a pap kénytelen legyen
pl. Sóváradra 1 0 — 1 1 mérföldre menni szolgálat-tételre, in­
dítványozza, hogy az elhalálozások folytán szükségessé vált,
időközi papi szolgálatokra nézve osztassák fel az egyház­
megye csoportokra, s minden pap csak a maga csoportjában
legyen köteles ily nemű szolgálatot tenni. A közgyűlés az
indítványt elfogadván, megbízta az esperesi hivatalt, ily ese­
tekben a távol lakó papság ily nemű terhének könnyítésére
szolgáló intézkedéseket tenni.
Tárgysorozat rendén, R a v a s z J á n o s ,t a n ü g y i előadó
olvassa fel ezután az iskolák anyagi és szellemi állapotára
vonatkozó évi jelentését. A közgyűlési jegyzőkönyv 10-dik
pontja szerint: «A nagy utánjárással és szakavatottsággal ké­
szített, s nagy tetszéssel fogadott terjedelmes jelentés általános
elismeréssel vétetik tudomásul, s annak teljes terjedelmében
a közgyűlési jegyzőkönyvbe való iktatása elhatároztatik.»
Ezután, Molnár Lajos, pénztárnok olvasta fel az 18 9 2 . évi
pénztári állásra vonatkozó jelentését, melyből kitűnik, hogy a
különböző alapokbúl és forrásokbúl összes bevétel volt: 18 ,5 4 6
frt. 70 k r; kiadás: 1 7 , 9 2 4 frt. 89 kr; pénztármaradék: 6 2 1
frt. S í kr. A jelentést a közgyűlés elismeréssel vette tudomásul,
valamint Madaras János egyik számvevő előterjesztésére el­
határozta azt is, hogy a mely egyházközségbűi a számadásokat,
a számvevői útasitások dacára is, a megelőző évi számadással
nem helyesen összekötve, küldik be (ilyen veit egy pár egyház),
az ilyen helyekre a számadást elkészíteni tartozó pap terhére,
vagy maga a számvevő, vagy más biztos küldetik ki.
Ezzel a közgyűlési tárgysorozat ki lévén merítve, a gyűlés
bezáratott. A közgyűlési tagok közebédre, azután pedig haza tá-
megyében minden vonalon tapasztalható élet, erő, buzgóság és
rend megtermik gyümölcseiket, jövőre is szép reményekkel
biztatnak, s áldás lesz a «választottak» munkálkodásán, ( r — s.)
tiszteletet, s engedelmet megadni magok kötelességeknek tartsák.
Továbbra pedig istennek szent oltalmába ajánlván, maradunk
! Tiszteletes professzor uraim kegyelmeteknek jóakaró kő-
I teles szolgái, az erdélyi reform, ecclák főcurátorai
j B r . B á n ffi F a r k a s . G r. L á z á r Já n o s , mpr.
A z erdélyi reform, főconsistorium.
Szeben, 24. aug. 1 7 68.
N B . Málnási László ezt jegyezte alá : Miért nem subseri-
bált m. gr. Teleki László úr Ő excellenciája, a dolog maga
megmutatja.
V
G r. T e le k i S á m u e l ca n ce llá r levele M á ln á s i L á sz ló h o z .
Tiszteletes és kedves jó uram !
Ú gy értettem, hogy gr. Gyulai József úr Szebenből lett ki­
jövetelem után maga indulatainak sebességétől elragadtatván,
engemet némely helyeken egy, s más dolgokkal calumniált,
csak annyiban tudván jó curátor lenni, a mennyiben engemet
mások előtt rosznak insinuálhat és szokott magyarsága szerént
egy tarisnya ebadtát Enyeden, mikor oda megyen vagy egyszer,
elszórhat. Minthogy pedig ellenem hintegetett bal információji
talán főconsistoriális Méltóságaink eleiben is elhathattanak, jól
 31. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
lehet nem tartom érdemeseknek azokat a passzióbúi származott
erőtelen vádakat a magam mentségére, mindazonáltal kérem,
és obtestálom is Tiszteletes uramat, hogy ezen dilucidatioimat
pro informatione ne sajnálja azon előljóinkkal közleni, a kik
előtt hátam megett m sgsértődtem.Úgy hallom, azzal vádoltattam :
1. Hogy én különösen csak Tiszteletes Rector Kovács
urammal való egyetértéssel cselekeszem mindeneket curator
társaimnak hireK nélkül. Erre ez a felelet : Hogy én a pro­
fesszorok közül T Kovács uramon kívül mással egyet nem
érthetek, mert a többi, a miólta Enyeden a hierarchiát bonto­
gatni kezdette a mltsgos főconsistorium, se rectorságot, se
paedagiarchaságot nem vállalnak, sem pedig a publicumokban
szólani nem akarnak ; T . Kovács úr egyedül vonja azoknak is
igájokat. Curátor-társaimnak hírek nélkül pedig én soha semmi
roszat nem tettem ; igaz az is, hogy hírekkel jót sem cseleked­
hettem, mert akármiről Írjak, vagy a méltgos főconsistorium
parancsolatját opiniommal együtt circulatioba bocsássam, ha
a dolog kiváltképpen T . Ajtai uramnak nem tetszik, a levél
oda vész, én soha választ sem veszek reá ; azonban a dol­
gok hátramaradnak, a Consistorium parancsolatjai eftectumba
nem mennek és a publicum szenved, a mint példa erre köze­
lebb a docendi és discendi methodusnak felállítása iránt émanait
tavalyi és idei mind e mai napig is effectumba nem ment sa-
lutaris ordinatioja a méltgos Consistóriumnak. Ha azért én
az effélékben Curator társaim nélkül eddig valamit a köz­
jóra cselekedtem, lelkem ösmeretében álló kötelességemet
teljesítettem és arról Isten s minden jó emberek előtt szá­
mot adok.
2. Hogy én a templombeli székeket Enyeden megvál­
toztattam. Ez csak annyiban igaz, hogy ennek előtte az enyedi
deákok közül sókan három esztendeig sem mentenek egy­
szer a templomba, azzal mentegetvén magokat, hogy a hol
a deákok kara van, oda pap szó nem hallik. Én azért hogy
ezen kopasz mentségnek se legyen helye, tiszteletes püspök
urammal és a három professorral magam elmentem a tem­
plomba, a helyet mind az ötön oculáltuk és annakutána az
Ecclésiának hírével a kart elébb csináltattam a pap szónak
hallására nézve ; a kar alá pedig a classisoknak padokat té­
tettem és a kar eleiben az urfiak és nemes ifjak székek
előtt a professorok székit helyheztettem, hogy igy az isteni
tisztelethez illő szép renddel, másoknak is jó példaadással
az egész Collegium gyakorolja a közönséges isteni szolgálatot.
Ezzel pedig senkinek se helye el nem foglaltatott, sem inju-
riája nem esett, a minthogy soha senki nem is panaszolt iránta.
Haec sunt capita accusationum, vagy inkább colum-
niarum, a melyek értésemre eshettenek ; elhiszem a többi is,
ha voltának, csak ezekhez hasonlók, t. i. könnyen diluálha-
tók, vagy inkább contemnálhatók. De ezekről eddig talám
az unalomig elég.
A z én feleségem Atyaságodat szívesen köszönti és mi­
kor ab officio Vásárhelyre jő, Sáromberkére jó szívvel látja.
Kis fiacskám mostan is csak beteges, de talám az ur Isten
könyörül rajta és minket az ő életében megvigasztal.
Továbbra mindenkori tisztelettel és szives indulattal
maradok igaz köteles szolgája: G r. T eleki Sám u el.
Sáromberke 10 . junii 1 7 7 2 .
V I.
D iplom a P ro fessorale.
A melylyel az erdélyi méltóságos reformatum Supre­
mum Consistorium a maga méltóságos S. R. B. g ró f ur de-
259.
putatusa által N.-Borosnyai Nagy Sigmondot Sz. I. M. dipio-
maticus doctort a n.-enyedi ref. Collegiumban ordinarius és
actualis Professzort, hiv szolgálatának bizonyos jutalmául,
méltó/tatta professorságában confirmálni és perpetuálni.
En alább is megirt, különös levele által a méltóságos
erdélyi fő reformatum Consistoriumnak a végre lévén ide
Enyedre küldettetve, hogy itten Borosnyai N. Sigmond ura­
mat, Theologiae Doctort, és az itten Enyeden levő reformatum
Collegium egyik érdemes professorát megtalálván, ő kegyel­
mének a theologicum stúdium professiojában leendő segítsé­
gére rendelendő Lectori nevet és hivatalt viselendő személy
iránt a főconsistorium szándékát megjelentsem és egyszer s
mind ő kegyelmét az iránt assecuráljam, hogy mig az ur
Isten ő kegyelmét élteti, mind professori charactere, neve és
hivatalja, mind a midőn tetszik és nyavalyája engedi, a pro-
fessiok continuatioja, mind a Collegium közönséges dolgai­
ban való influxussa, mind szállása, mind egész fizetése meg
fog maradni, hogy, mondom, ezen követség lévén reám a fő
reformatum Consistorium különös levele által bizattatva, azt
ugyan a méltóságos fő Consistorium parancsolatjára s nevé­
ben véghez vittem és tiszteletes praetitulalt Borosnyai N. Sig­
mond uram is ezen Ő kegyelméhez járult és az Ő kegyelme
ezen nemes Collegiumhoz sok esztendők elforgása alatt min­
den kifogás nélkül dicséretesen véghez vitt szolgálatának és
érdemének közönséges névvel lejendő megjut almazására cé­
lozó ígéretét s szándékát a méltóságos fő Concistoriumnak
köszönettel s háládatossággal vette: arról adom, mint ezen
dologra megbízott követje a méltóságos fő Consistoriumnak
ezen tulajdan nevem aláírásával és pecsétemmel megerősített
írásomat. Die 20 junii, anno, 1 7 7 2 . G r. T elek i f á z sé f. (L . S.)
Nyomtatásban a gr. Teleki-levéltárban.
Köli: K o n c Jó z s e f.
Különfélék.
= Egyházkerületi főgondnok, br. Bánffy Dezső
őexcellenciája, a néhai Nagy László sírjának emlékkel való meg­
jelölése céljára 50 forintot küldött. Szerencsésnek érezheti ma­
gát az a hadsereg, mely vezérét mindig elől és maga előtt látja,
ha szóban, ha cselekedetben, ha áldozat-készségben. Hisszük és
reméljük, hogy sokan lesznek, kik nyomába lépnek, és filléreik­
kel bár, de követni fogják a szép példát I
= Nem minden egyházközségnek jut osztályrészül
a ritka szerencse, melyben folyó hó 6-án a p a l o t a - i l v a i
kicsiny egyház részesül. Ezen kicsiny egyház fönn, a görgényi
havasok között fekszik, és jelenleg a toplicai körlelkészség
kötelékébe tartozik. Van ottan mintegy 7 0 — 80 refermátus
hívünk, a kiknek fejük, éltető vezérük id. B o d ó K á r o l y .
A z ő buzgósága és áldozatkészsége folytán, támogatva az egy­
házkerület által is, egy csinos, kis templomot építtettek, hogy
abban lelkűk szomját kielégítsék és a nemzeti érzületet is
ápolják. A templom fölszentelése e hó 6-án történik meg,
és pedig két püspök, u. m. S z á s z D o m o k o s , erdélyi, és
S z á s z K á r o l y , dunamelléki püspökök jelenlétében és köz­
reműködésével, kik ez idő szerint Borszéken együtt lévén,
együtt rándulnak le e szép ünnepély végrehajtására. E z a
körülmény, az ünnepély fényét és méltóságát nagy mértékben
fogja emelni, sőt a maga nemében páratlanná teszi. A fel­
avatás lefolyásárúi esetleg részletes tudósítást is közlünk.
= A Tompa-ünnep Hanván. Július 30-án folyt le
az a kegyeletes ünnepély, melyet a gömöri egyházmegye rende­
zett Tompa Mihály halálának negyedszázados évfordulójára.
A gömöri egyházmegye megtisztelte önmagát, midőn az egykor
kötelékében szolgált országos hírű lelkipásztornak és a hal­
hatatlan költőnek emlékezetét nem csak felújította, de fel-
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXm . Évfolyam. K olozsvárit, 1893. Augusztus 10. 32. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerk esztő ség i ir o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9 , sz.

jünk a haza, a haladás, a közbéke, és egyetértés

Nyílt levél a szerkesztőhez. javára. S itt, engedd meg, hogy kitérésképpen meg­
Borszék, lé p j. július 25. jegyezzem, mennyire bántott engem az a modor,
(Vége.) melylyel a minap a Teutsch evang. püspök halálá­
Lelkészi értekezleteink egyik méltó tárgya ról lapod emlékezett. Nem csak azért, mert a ko­
lehet tisztázni eszméinket ezek körül a kérdések porsó minden ellentétet kiengesztel, hanem azért is,
körül; meggyőzni egymást, s magunkat, hogy itt mert nekünk, protestánsoknak, érdekünkben sem
első sorban a legmagasabb állami érdekről, s érde- áll, magunk között a viszályt szítanunk. Nem is
dek ékről van szó, s ezeknek a református egyház méltányos. A protestántizmus egyik ereje az egyé­
mindig alárendelte a maga speciális érdekeit, nem niség érvényesítésében, s annak szabadságában,
csupán hazafiságból (bár az is elég ok), hanem abból s jogosultsága elismerésében áll. Minket nem köt­
a jól felfogott érdekből is, hogy a haza és alkot­ nek az egész föld golyóbisát körül övező (a hordó
mány, s a jogrend és közbéke erősbödésével, erős- vas-abroncsához hasonló) szoros pántok nálunk
bödik mind az, jelesen az oly felekezet is, mely nincs elnyomva a központi mindenhatóság «sic volo,
a hazához és alkotmányhoz ragaszkodik, s magát j sic jubeo»-ja által sem a nemzeti, sem az egyéni
azzal valóban azonosítja. szabadság. Mi e szabadságot mindig respektáljuk;
Az e kérdések fölött folytatandó eszme-csere mi csak hitbeli különbségek miatt szakadunk meg,
meg fogja világítani azokat a pontokat, melyekben s alkotunk új egyházakat, a mire mindig volt, van,
a hozandó törvények változást fognak előidézni, s lesz gondunk; egyebekben elnézők, türelmesek,
részint állami helyzetünkben, részint saját bel- s méltányosak vagyunk, s a szeretetet és békességet,
életünkben; gondolkodásra fognak ösztönözni teen- a tökéletesség e kötelét, igyekszünk is, kötelessé
dóink felett a változott helyzettel szemben, s meg günk is, fentartani, erősiteni, legalább nem gyöngi-
fogjuk találni a módokat, melyekkel magunknak teni és szaggatni. 0 nem volt magyar, az igaz,
a kínálkozó előnyöket biztosítsuk, s a hátrányokat sőt magyar-ellenes, s nevének megfelelő Gros­
kevésbé ártalmasokká tegyük, vagy éppen elhárít­ deutsch volt, de egy hatalmas egyéniség, velünk
hassuk. De, soha sem szabad felednünk, hogy le­ ez egyben ellenkező, sok egyébben, s különösen
gyünk előnyben, vagy hátrányban, de az államtól, s erős protestáns érzetében, kiváló tudományossá­
a valódi haladástól soha sem szabad magunkat el­ gában, s mély vallásosságában összhangzó jellem.
szakítanunk, annál kevésbé azzal ellentétbe helyez­ Ezt becsülnünk kell, s legalább koporsója felett
nünk. Vélt (vagy bár valódi) sérelmek miatt, magun­ c s a k e r r ő l kellett volna megemlékeznünk.
kat azokkal azonosítani, vagy csak azoknak a mal­ De, visszatérek tárgyamhoz, hogy azt röviden
mára hajtani a vizet, a kik a magyar államtól, be is fejezzem.
s annak érdekeitől elszakítják, s azzal szembe­ Ha azok felől az utak és eszközök felől fogunk
állítják magukat, s érdekeiket: a legvégzetesebb elmélkedni lelkészi értekezleteinken, a melyeket
tévedés volna ránk nézve. követnünk, s alkalmaznunk keilend, hogy magunkat,
Ámbár,nekünk azok iránt is türelmeseknek, s in­ egyházunkat a majdan változott viszonyok közt
kább megnyerőknek, mint visszaútasitóknak kell len­ fentarthassuk, sőt gyengülés helyett még erősbit-
nünk ; mert, nem abban kell keresnünk a dicsőséget, hessük: a legfőbb, a mostaninál intenzivebb, sokkal
hogy mi vagyunk a leghívebbek, hanem abban, hogy intenzivebb kura-pásztorális gyakorlása. Milyen ná­
az ellentétek kiegyenlítésére, s elsimítására töreked- lunk, magyar reformátusoknál, a kura-pásztorális?
 262. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Alig valami, a mi annak nevezhető. Nem is említve,
hogy köztünk igen sokan, vagy egészen közönyös,
vagy éppen nyíltan ellenséges viszonyban élnek
gyülekezetükkel (a mi aztán a kura-pásztorális lehe­
tőséget is kizárja), mennyi és milyen lelki gondot
fordítanak híveikre még azok a jobbak, s legjobbak
is, a kik egész jóindulattal viseltetnek híveik iránt,
s gyülekezeteik szeretetét is bírják? Hányadik kö­
zülünk gondol többre, mint hogy templomi taní­
tásai által a gyülekezet egészének eleget tegyen,
s az egyesek bizalmát, ha tanácsért, vagy segé­
lyért hozzá fordulnak, megnyerje, s annak meg­
feleljen ? Hányadik gondol arra, hogy a személyes,
s atyai és testvéri érintkezés, által magának kell
felköltenie, s táplálnia, szinte kihívnia e bizalmat,
nem a maga érdekében, s jobb létéért, hanem, hogy
ez által az erkölcsi és hit-élet gyarapítására, s ele-
venitésére biztosan hathasson, sikeresen munkál-
kodhassék. Ha a gyülekezetben lábra kap vala­
mely rósz.szokás, vagy éppen uralkodó bűn; vagy
ha természeti, s elemi csapás (ragály, járvány, tűz?
víz, jégverés) éri a népet melyik nem tartja elég­
itek, szívre ható szép prédikációkban, s imádságok­
ban keresni, s adni a gyógyszert, íeddőzni, vagy vi­
gasztalni a templomban, s legfölebb ha hívják, a
háznál! Sőt a nagyobb egyházakban hány pap van,
a ki gyülekezete tagjait legfölebb a templomból,
legnagyobb részüket pedig éppen nem, még lá­
tásból, még nevéről sem ismeri (a minek persze
elhárinthatatatlan akadálya a gyülekezet nagy, s a
lelkészek csekély száma, sok helyen). É g y szóval,
a közvetlen érintkezés a lelkész, s hívek közt, a
kura-pásztorális e múlhatatlan föltétele nálunk
alig exiztál; a hol pedig csak kepe, lukma, pár­
bér, vagy bármi néven nevezendő papi fizetés be­
szedéséből, s a fölötti veszekedésből á ll: az csak
távolitólag, nem közelítőleg, s egybeforrasztólag
hat, természetesen.
Nem célom, prelekciót tartani a kura-pász­
torális címet viselő tantárgyból, csak figyelmeztetni
akartam arra, ha gyülekezeteink lelki gondozását
egészen új alapra nem fektetjük: az egyházpolitika
állami reformja első sorban minket fog megron­
gálni. Az általános vallás-szabadság a mi teher-
viselésben görnyedező hallgatóinkat fogja töme­
ges kitérésre csábítani, csak hogy meneküljenek
a tehertől, melyért viszonzásul csak egy (sokaknak
nem is kellő) prédikációt kapnak hetenkint, mikor
sem a keresztelés. sem az esketés kényszere nem
lesz, a mely a paptartást nélkülözhetlenné teszi
mégo
ma. Pedig,
O?
az általános vallás-szabadság
o
ellen
32. szám.
csak nem fogunk mi protestálni, kik annak kö­
szönjük lételünket! Valamint a kötelező polgári
házasság ellen sem, kiknek a házasság nem sákra-
mentum, s nem felbonthatatlan! A polgári anya­
könyvek ellen sem, melyekkel a dogmának semmi
köze, s az államnak érdekében is, kétségbe von-
hatatlan jogában is áll a maga szükségére egy­
öntetű, s. minden dogmai skrupulusok ellen bizto­
sított nyilvántartást vezetni polgárairól, s azoknak
családi viszonyairól.
Mindezek ellenében csak a legbensőbb, a lég-
tevékenyebb kura-pásztorális által védhetjük meg
egyházunk állagát, s kerítéseit, A hit bensőbbé,
erősebbé tételével kapcsolhatjuk híveinket szoro­
sabban egyházunkhoz, s védhetjük meg egyhá­
zunkat a szétzülléstől, s biztosíthatjuk, hogy az
oldott kéve sorsára ne jusson, melynek egyes szá­
lait könnyen elkaphatja minden szél. S a hit és
erkölcsi élet szilárdítását minden prédikációnál, s
egyházi szervezetnél és alkotmánynál inkább vár­
hatjuk a lelki gond igazi gyakorlásától.
Ez ma a «szükséges dolog».Erről,ennek mód­
jairól, s szervezéséről gondolkodjatok, atyámfiai,
férfiak, mit cselekedjünk ! Ez lesz lelkészi értekez­
letünknek, mostanában, legméltóbb tárgya.
Bocsáss meg, kedves barátom, hogy ily hosz-
szasan fárasztottalak. De, ha jónak látod, hogy
ezzel még olvasóidat is fáraszd, hát nem bánom;
hiszen, azért neveztem ez írást előre is nyílt le­
vélnek, mert nem akart csak magán-levél lenni,
de értekezés, vagy vezércikk sem, hanem a kettő
között álló «Nyílt levél».
Isten veled, s velünk ! Mindenek fölött pedig
egyházunkkal, a magunk erejével s jóvoltából i s !
Szász Károly,
clunamelléki ev. ref. püspök.
Ultramontán törvény-tisztelet.
(V égé.)
Csakhogy, a bökkenő ott van a dologban és az egész
tetszési jogalap a miatt lesz semmivé, hogy a vegyes»
házasságban élő szülők h á z a s s á g u k megkötése
a l k a l m á v a l , valamint azután is, a gyermekek születése
alkalmával, mindez ideig e r d é l y i lakósok voltak. A z
imént említett 17-ik paragrafus szerint pedig az 1868 előtt
kötött e r d é l y i vegyes-házasságokbúl született gyermekek
vallásos növelésére nézve az addigi e r d é 1 y i, s az 1868-iki
törvény által is érvényben hagyott törvény intézkedése ha­
tároz. Már pedig az 1868-iki L ili. törvény-cikk előtt Erdély­
ben erre nézve nem a magyarországi, hanem ennél sokkal
méltányosabb törvény volt hatályban. E z az 179 1-ik évi
5 7-ik törvény-cikk, mely ig y szól (Art. L V II. De prolibus e
mixtis matrimoniis progenitis): «Erga communem Statuum
et Ordinum consensum benigne annuente Majestate Sacra-
 32. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tissima determinatum est: U t p r o l e s e d i v e r s a r u m
r e l i g i o n u m p a r e n t i b u s , s i v e m i x t i s mat r i -
moni i s s u s c i p i e n d a e , s e x u m s u o r u m pá r é n-
t űm s e q u a n t u r et m a s c u l i in pa t r i s , femel -
l a e v e r ő in m a t r i s s u a e r e l i g i o n e educ e n-
t ur et b a p t i z e n t u r . C o n t r a c t i b u s q u i b u s v i s
in c o n t r a r i u m ni hi l v a l e n t i b u s . » Az Approbaták
V-ik Titulusának IV-ik artikulusában pedig ez van : «Egyik
religion levő pap is más religion levő személyeket sem
c o p u l á l n i , sem divortiálni, sem ecclésiai reconciliatiora
admittálni, ne merészellye......... alioquin, valamely egyházi
ember ezek ellen impingálna, in amissionem honoris et
officii incurályon és post degradationem a külső Magis-
tratus hatalma alá vettettetett légyen, és azok előtt ad
instantiam querulantum érdemek szerént való büntetések
légyen...» Hogy pedig ezek a törvények Erdélyre nézve
egész az 1868 iki LHI-ik törvény-cikk szentesítéséig teljesen
érvényben állottak, bizonyítja nem csak az, hogy Erdélynek
az anya-országgal az 16 91— 93-iki Leopoldinum diploma
alapján keletkezett laza uniója semmi sérelmet nem ejtett
az erdélyi református autonomikus egyházjogi szabadságon,
sőt ezt még megerősítette; s nem csak az, hogy sem az
1848-iki I-ső (erdélyi), sem az 1848-iki VII-ik (pozsonyi)
uniónális törvények nem érintették az erdélyi református
anyaszentegvház egyházjogi, t. i. vallás-gyakorlati, s ön-
kormányzati életét, jogegyenlőségét, s felekezetközi viszo­
nyait, hanem mindennél világosabban, és minden kétséget
kizárólag bizonyítja az 1868-ik évi; s a «Magyarország
és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról» szóló
XLIII-ik (tehát az LHI-ik t.-c. előtt keletkezett) törvény­
cikk 14-ik paragrafusa, mely így hangzik : «Erdély minden
törvényei, melyek az erdélyi területen, és a korábban úgy
nevezett magyarországi részekben a bevett vallás-feleke-
zetek, egyházak és egyházi hatóságok vallás-gyakorlati,
s önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymás
közötti viszonyait, s illetőleg, hatáskörét biztosítják, nem
c s a k s é r t e t l e n ü l f e n t a r t a t n a k , hanem egy­
szersmind a görög és örmény katholikus és a keleti-görög
szertartásu egyházakra is kiterjesztetnek.» Tehát, bár az
1848-iki uniónál fogva, az erdélyi külön törvényhozás meg­
szűnt (XLIII-ik t.-c. 2-ik paragrafus), de azért az uniót
életbe léptető és végrehajtó 1868-iki XLIII-ik törvény-cikk
fentartja és megerősíti az unió előtt hozott azon erdélyi
törvényeket, melyek az erdélyi egyházjogi viszonyokat
szabályozzák. Nem csak fentartja és megerősíti az országos
törvényhozás, hanem, a mint tudjuk, a vegyes-házasságból
származott gyermekeket illető 17 9 1-iki LVII-ik törvényt
az 1868-iki LHI-ik törvénycikkben meg is újítja, egyetemes
jellegű, országos törvénvnyé teszi.
Már most, mindezek alapján világos az, hogy a szó­
ban forgó házasságnál a nő az érvényben levő országos
törvények szerint, kétségbevonhatatlanúl r e f o r m á t a ,
akárhol keresztelték, s akár tetszett az apát-plébánus úr­
nak, akár nem. És ha ez igy van, a mint hogy igy van,
honnan vette a privát-tetszésen és szándékos törvény-
sértésen kivül a r ó m a i ka t h. apát-plébánus úr azt a
törvényes alapot, melynél fogva az Approbaták fönnebb
idézett articulusának világos szavai ellenére, egy u n i t á ­
r i u s férfit és egy r e f o r m á t a nőt az illetékes unitá­
rius és református lelkész hivatalos tudomása és bele­
263.
egyezése nélkül összeesketett ? Mert, a reformáta nő saját
felekezeti hatósága által sem kihirdetve, sem dispenzálva
nem volt. És ha ezt a törvényszegést megtette a székely­
udvarhelyi apát-plébánus, miért nézte el azt tétlenül, s
tehát helybenhagyólag az illető unit. és református papi
hivatal, és miért nem keresett jogorvoslást ? Miért; miért ?
Vajha erre, s még sok hasonló miértre kapnánk már olyan
választ, hogy ne lenne azok fölvetésére szükség.
És ha már az apát-plébánusok nem veszik azt a
fáradtságot, hogy hazánk érvényes törvényeit, s különösen
az Approbaták szigorú, de igazságos intézkedéseit ahhoz
alkalmazkodás céljából tanulmányozzák: miért nem tesznek
legalább csak annyit, hogy az Approbaták cimü vaskos
kötet tábláját fölnyissák, hiszen, ott legelői, az előszó első so­
raiból tanulhatnának annyit, a mennyi őket bizonyos fokú
törvény-tiszteletre segíthetné. Ez az előszó ugyanis igy
kezdődik : «Hajdan Servius Sulpitius római nemes ember,
midőn valami törvényes dologba Q. Mutiustól igen tudós
és ékesen szóló törvény-tudótúl tanácsot kérdett volna,
ettől ilyen pirongató feleletet vett: Turpe esse Patricio
et Nobili Viro Jus, in quo versatur, ignorare.» Bizony, a
Q. Mutius felelete a kath. klérusra is talál, mert rá nézve is
szégyen, hogy nem akarja tudni azokat a törvényeket,
a melyeket tudnia kellene.
De ezeken kivül, papírra kívánkozik még nehány
kérdés, melyek szintén kielégítő feleletre éheznek.
Az első kérdés ez: vájjon, az érvényben levő orsz.
törvényeket szembetűnően megszegő eljárással megkötött
ilyen házasság, ha komolyan vesszük a jogrendet és a
törvények erejét, tekintélyét: törvényes-e, jogérvényes-e ?
Véleményem szerint, nem. Mert valamely házasság ér­
vényességének, illetőleg törvényességének föltételeit általá­
ban azon törvény-szabta kellékek képezik, a melyeknek
hiányzása mellett, házasság érvényesen létre nem jöhet, ille­
tőleg, fenn nem állhat. E törvény-szabta kellékek közé tarto­
zik pedig a házasuló felek s z e m é l y e i r e é s m e g e g y e-
z é s é r e (mátkaság) vonatkozókon kivül, a h á z a s s á g
m e g k ö t é s é n e k o l y a n mó dj a , milyent az érvény­
ben levő egyházi törvények rendelnek. E szabályszerű
módot alkotják t. i. a k i h i r d e t é s , vagy a z a l ó l
v a l ó f e l m e n t é s , tanuk jelenléte és hogy a h á ­
zasság olyan lelkész á lt a l köttessék,
ki t ö r v é n y á l t a l n i n c s e n e t e k i n t e t b e n
a k a d á l y o z v a . (Lásd Dósa : Egyházjogt. 75. és 78. §.
Dr. Kolosvári: Egyházjogt. 219. §.) Látható tehát, hogy
a fenn előadottak alapján, a szóban forgó házasságot nem
lehet törvényesnek tekinteni.
A második kérdés ez: a fönnebb ismertetett nem
törvényes házasságból csak nem törvényes gyermekek
születhetvén, ezek már most milyen vallásuak lesznek ?
Az 1868-iki Lili. törvénycikk 16-ik paragrafusa világosan
eldöntené e kérdést, de tekintve azt a szintén világos kö­
rülményt, hogy Magyarországon, úgy látszik, a törvény­
nyel egyenlő ereje van a magán-tetszésnek is, én úgy
hiszem, hogy az unitárius férfiútól és reformáta nőtűi szü­
letendő gyermekek abban az esetben, ad majorem legis
reverentiam, római katholikusok lesznek, mert a mely
házasságnál a felekezeti érdekek és a szentesített törvé­
nyek ilyen tiszteletben és védelemben részesültek, ott való­
színűleg az apát-plébánus úrnak a jövőt illető előrelátó
 264. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
gondoskodása és életrevalósága nem ütközött nehéz aka­
dályokba.
A harmadik kérdés ez: ha az ilyen jogtalanság
elkövetésével szemben, a törvény rendelkezését nem lehet
biztosítani, mi és ki biztosit akkor minket, protestánsokat,
a felől, hogy az apát-plébánus urak nem fognak az említett
esethez hasonlóan, híveink közül akármennyit, bárhol és
bármikor illetéktelenül megesketni, jobban mondva: e 1-
e s k e t n i , akár egészen református vallásu jegyeseket is ?
Valószínűleg, e felől biztosit minket Schlauch Lőrinc, Zichy
Nándor gróf, és a Magyar Állam. És ebben teljesen meg­
nyugodhatunk.
A negyedik kérdés pedig ez: mikor fogják már egy­
szer törvényhozó bölcs uraink, iró, beszélő és tanító tu­
dósaink, vezér-embereink belátni, hogy valamiképpen a
tüzet a vízzel soha sem lehet egyesíteni, kibékíteni, s a
sötétség és világosság mindig ellentétes két dolognak ma­
rad, és a föld északi, meg déli sarka nem tud egymás
mellé kerülni: azonképpen, v a l ó d i v a l l á s o s s á g>
t á r s a d a l m i s z a b a d s á g és f ö l t é t i e n h a z a ­
f i s á g, meg római katholicizmus egymástól nem csak
különböző, hanem egymással merőben ellenkező dolgok,
a melyek soha sem fognak egymással összebékülni, és
egymás mellé kerülni. És hogy a valódi, hű, telivérü
ultramontán katholicizmusnak még csak fogalma sem lehet
(mert nem szabad, nem lehet arra törekednie, hogy ön­
álló fogalmat alkosson) amaz igazságok és eszmék mi­
voltáról, mély tartalmáról ? Mikor fogják belátni, hogy a
jezsuitizmussal teljesen egygyé lett katholicizmus és pápai
abszolutizmus, lényegénél fogva, önmagához való hűségénél
fogva, állandó negációja minden független állami jogrend­
nek, mindenféle önállóságnak és szabadelvű előhaladásnak ?
Ha pedig ezt tudják, miért gyötrik magukat és az országot
a fából csinált vaskarikához hasonló kompromiszszumok,
az állam és az ultramontánizmus érdekeit egyiránt meg­
óvni akaró módus vivendik, vagy talán mindenkit kielé­
gíteni célzó, de senkit kielégíteni nem fogó egyházpolitikai
törvények keresésének, faragásának képtelenségével, ha­
nem e helyett miért nem vétetik észre a nemzeti önállóság,
és nemzeti műveltség legnagyobb ellenségével általa már
rég megérdemelt módon, h ogy: eppur si muove ! (t.)
Az egyházmegyékből
A szilágy-szolnoki egyházmegyéből.
A szilágy-szolnoki egyházmegye julius 2-án kezdődőleg
tartotta tavaszi rendes közgyűlését Zilahon. A gyűlés szo­
katlanul népes volt, különösen papi tagjai közül alig hiány­
zott egy pár, a világiak is meglepő számmal voltak képvi­
selve. Esperes-választó közgyűlés volt ez, ebben rejlik oka
feltűnő népességének. Arcokat lehetett látni még papi tagok
között is, a kiket évtized alatt soha sem láttam közgyűlésen;
kicsalta őket elvonultságukból a választási izgalom.
Julius 2-án délelőtt, kilenc órakor kezdődött az ülés.
Helyettes-esperes Yiski Pál aa. rövid beszéddel nyitotta meg,
jelezve, hogy rendes esperes! jelentést nem terjeszthet a köz­
gyűlés elé, mivel igen rövid ideje csak, hogy át vette az
egyházmegye vezetését. Meleg szavakkal és mély meghatott­
sággal emlékezik meg amaz alig pótolható veszteségekről,
a melyek egyházmegyénket, különösen Nagy László volt es­
32. szám.
peresünk és Dűli László, egyházmegyei főkurátor halálával
érték. K ét erős oszlop dűlt ki egyházmegyénk épületéből,
bizony nem csoda, ha megrendült tőle. Két igénytelen, de
hosszú időn keresztül hasznos és buzgó tagját veszítettük el
papi testületünknek K is Pál, pele-keszii és Fehér György, ke­
resztúri lelkészek személyében is. A kegyeletes szavak el­
hangzása után, reátértünk a gyűlés tárgysorozatának letár-
gyalásához.
Néhai Dűli László halálával megüresedett főgondnoki
székre, az egyházkerületi közgyűlésnek megválasztás végett,
az Írott sorrendben felajánltattak: Mezei Albert, kúriai biró,
Gencsy Sándor, egyházmegyei algondnok és Péchy Mihály,
nagy birtokos. A néh. Bölöni Sándor, egyházmegyei algond­
nok halálával már régóta ürességben álló algondnoki állásra
p ed ig: Kovács István, Kaizler Ignác és Kávásy Sándor,
birtokosok.
Ezután Bartha Dezső, egyházmegyei aljegyző olvasta
föl az egyházmegye tanácsának egy évi működéséről szóló
jelentését. A tanács nyolc ízben ülésezett és ezen ülésekben
eligazított 2 5 8 darab ügyet.
Ennél a pontnál elnök megszakasztja az ülést és fel­
hívja annak tagjait, hogy templomba menvén, vegyenek részt
néh. Dűli László, volt főgondnok emlékére rendezett gyász­
ünnepélyen. A zilahi egyház gyászlepellel vonta be ez alka­
lomra templomának belsejét, díszruhába öltözött temetkezési
szolgák álltak őrt a templom bejáratainál, a feketével bevont
szószék előtt állott a díszes ravatal, rajta egy érckoporsó.
A zilahi dalegylet megható gyászdalt énekelt, a mely­
nek végső akkordjai alatt lépett föl a szószékbe Vince Ödön,
kém éri pap. Imádkozott. Imája szép volt, meghatott, égfelé
emelt. Ritka szép orgánummal, jól előadva. Utána Szabó Pál,
diósadi lelkész beszédet mondott « A z i g a z n a k e m l é k e ­
zete áldott» textussal. Felmutatta Dűli Lászlót, mint ha­
zafit, mint családfőt és mint egyházi férfiút. Beszéde egy­
szerű volt és igaz, szivbűl jött, szivekhez szólott.
Ugyanezen nap délutánján gyám-intézeti gyűlés volt.
Tanakodtunk, vitatkoztunk, hogy mi módon növelhet-
nők gyámintézetünk bevételeit, hogy a koldus-alamizsnánál
többet nyújthassunk Özvegyeinknek, árváinknak. Csak rész­
vény dij felemeléssel tehetnok, de ezt meg nagyobb részünk
nem bírja, igy is halomra szaporodik egyikünk, másikunk
hátraléka. Bevehetetlen cimen is évről-évre akad törlendő
tőkénkből. Adósul elhalt papoknak még olyan utódai sem
fizetik meg a tartozást, a kik azt tehetnék. Néhai Kun K á­
roly, zsibói pap, harminc forint kölcsönnel maradt adós és
fia, Kun Béla, vésztői pap, 3 0 0 0 — 4000 frt. évi jövedelem­
mel, azt felelte, mikor tőle kérték: ha Kun Károly adós
maradt, vegyék meg Kun Károlyon. Nem tudja az ember,
min szomorkodjék el inkább, a pap szükkeblüségén, vagy a
fiú kegyeletlenségén. Azért voltam bátor ezt igy kiírni, hátha
kezébe kerül és szégyenletében megfizeti édes apjának tiszta
emlékéért is ezt a csekély összeget.
Julius 3-án első tárgy volt az esperes-választás. Nem
lehet mondani, hogy kevés izgalommal folyt volna le. Két
párt állott egymással szemben, mindenik várva és remélve
a győzelmet. Titkos szavazással folyt a választás. Viski Pál
helyettes-esperes, egyházmegyei jegyző győzött Szabó Pál,
diósadi lelkészszel szemben. Botka Károly, direktor üdvö­
zölte az új esperest, a ki válaszában meghatottan köszönte
meg a bizalmat és ígérte, hogy a mi erejétől, tehetségétől,
 32. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
szorgalmától kitelik, azt egyedül egyházmegyéjének előmoz­
dítására fogja teljes szivvel-lélekkel fordítani. Mi is remél­
jük teljes szívvel és lélekkel, hogy Ígéretét be is váltja.
Ezen választással megüresedett a jegyzői állás. E n ­
nek betöltése még több izgalommal járt, mert három párt
is kerekedett. E z is titkos szavazással ment. Fényesen győ­
zött Botka Károly direktorral és Vince Ödön pénztárossal
szemben, Bartha Dezső, egyházmegyei aljegyző. A szorga­
lomnak, a tehetségnek adta meg ezen választással a közgyű­
lés a méltó elismerést. Az igy megüresedett aljegyzői hiva­
talra K . Nagy Elek, bogdándi lelkészt választotta meg köz­
gyűlésünk.
A választási izgalom csillapodtával, nyugodtan folyt ; állapotáról. Rendről, pontosságról és lelkiismeretes kezelés­
tovább a gyűlés. Kerekes Endre, zilahi vailástanárnak két
indítványa is várt tárgyalásra. Az egyik, hogy a vallástani-
tás az iskolákban kizárólag a papokra bizassék. Erre nézve
közgyűlésünk az egyházkerületre bízza az intézkedést. (Az
egyházkerület már intézkedett. L á s d : «Az erdélyi ev. ref.
egyházkerület Törvényei» 1 5 1 . §. 3 alpont. A lelkipásztor
hivatalos teendői közé van sorozva «Az iskolákra való fel-
vigyázás és a n é p i s k o l a i hitsorsos n ö v e n d é k e k n e k
vallástanitása.» E szerint, ez törvény levéD, úgy hisz-
szük, hogy itt nem indítványokrúl lehet szó, hanem a tör­
vény pontos, lelkiismeretes teljesítéséről; és a hol ez nem
történik, tessék az esperes uraknak a kanonika-vizítáciokor
meggyőződni, és hivatalosan eljárni a kötelesség-mulasztók­
T Á R C A.
A gern yeszegi g ró f T eleki-féle isk ola
történetéhez.
Azon alkalomból, hogy a görgényi egyházmegye iskolái­
nak történetét összegyűjtögette, alkalomszerűnek gondolom,
ha a gernyeszegi iskola történetébűi pár lapot kiszakítva, helyet
kérek annak e lapok hasábjain. A z okmány, melyet ezúttal
felhasználni akarok, azon időbűi való, midőn Gernyeszegen
még egészen udvari volt a papság és az iskola. Iskola-tör­
ténelmi szempontból minden esetre érdekes, a gernyeszegi
iskola történetében pedig éppen fontos.
«A g e r n y e s z e g i ref or m. O s k o l á n a k orga­
n i z á c i ó j a . » Kiadta M i l o t a i F e r e n c , prefektus, 1 8 2 7 .
február 18-án.
«A gernyeszegi oskolára való Fő ügyelet és Directio
a Tiszteletes Papnak adódik által; a Tanítás a Mesternek
tétetik kötelességévé; az oskola szükségeiről való gondoskodás
az oskola Curátoraira bizatik, a kik lesznek m ost: a magyarok
részéről Csizmadia János, az oláhok részéről Vállyé György.
1. A z o s k o l a - h á z . Minden őszen Szt.-Mihály nap­
kor szépen kitakarittatik, minden hibák, a mellyek padlá-
zattya, Födelésében, Pádimentumában, kemencén, ablakon, aj­
tón és benn levő mobiliákon esett, megigazittatnak, minek
előtte a Tanítás elkezdődnék.
A Gyermekek o s k o l á b a való Feladása.
Gernyeszegen csak egy oskola lészen, a hova minden gyermek
Nemzet és Vallás válogatása nélkül, a ki hat esztendőn fellyül
van, 10 = t i z esztendős koráig tanulás végett feladatik, melyre
köteleztetnek a szülők a Felsőség Rendelések szerint tartozás
képpen.
3. A Feladás módja lészen: Szt-Mihály napkor a Tiszte­
265.
kal szemben. S z e r k . ) A másik indítványa, hogy új lega-
ciók állíttassanak fel és ezekbe, valamint a már meglevőkbe
a zilahi iskolából járassanak az egyházak legátust. Ezt köz­
gyűlésünk is óhajtja, ilyen értelemben meg is keresi az egy­
házakat, de kötelező erejű határozatot nem hoz.
Délután a szokatlan nagy számból már alig 10 — 1 2
hallgatta meg a tanügyi előadó jelentését a lefolyt iskolai
évről. Pedig hallgathatták volna többen is. Kimerítő és lel­
kiismeretesen összeállított jelentés volt minden egyház isko­
lájáról külön adva meg a felvilágosítás. Tanügyünk évről-évre
javul, lassan ugyan, de előre megyünk.
Ezután számvevő jelentését hallgattuk meg pénztáraink
ről beszél. A felmentvények minden irányban megadattak.
Elfogadtattak Újvári Istvánnak azon indítványai: először,
hogy a Papi Értekezletek nálunk is életbe léptessenek és az
egyházkerületi értekezlet megalakítása céljából Kolozsvárra
összehívott elő értekezleten való megjelenésre esperes, a hozzá
önkint csatlakozókkal felhivassék; másodszor, hogy azon ja­
vadalmakból, melyek a központbúi az esperes utján osztat­
nak ki, ezután a posta-költségen kívül kezelés-dij címén semmi
se vonassék le, annyival is inkább, mivel az esperes irodai
átalányt élvez.
A közgyűlés tárgysorozatának kimerítése után, házas­
sági törvényszéket tartottunk és végre, két napi munka után,
eloszlottunk. Diószeghy M ór-
letes Pap rendelése mellett, az Oskola-Curátorok az egész
faluban levő hat esztendőt elért és azon felül, tiz esztendős
korukig való fiú- és leány-gyermekek neveit a Tiszteletes Pap­
nak és a jelen lévő elsőbb Udvari Tiszteknek bémutatjáL,
a kik parantsolatot adván ki, a Szülék, t. i. az Apa, vagy
Anya előre ABC-ét szerezvén, megfogják személyesen kisded-
jeknek kezét, és felviszik maguk az Oskolába, a hol a Tiszt.
Papnak, vagy az Oskola Curátorának jelenlétébén a nevét
a Gyermeknek az Oskola könyvébe beirattyák, és fizetnek
a Mesternek ezért egy garast; ezzel a Mesternek lelkére kötvén,
ott hadják. Ezen idő-ponttól kezdve, már 10 = tiz esztendős
koráig a Tanítás idején tartozik a Gyermek az Oskolába feljárni,
és annak óráit semmi esetben, az edgy betegséget kivéve,
elmulatni szabad nem lészen; különben a gyermek testi bünte­
téssel, a szülék pedig egyébbel megbüntettetnek.
4. Minden esztendőben Szt.-Mihály napkor kezdődvén
ez az Oskola, Szt.-György napig tart a Tanítás, a mely időre
fizetni tartoznak a Szülék a Mesternek egy gyermekért 30
dénárt, vagy egy véka gabonát.
5. A z oskola melegittetésére ad a Mltgos udvar karátson
előtt Fél öl fát, karátson után esmét Fél ölet, melyet az
Ecclésia tartozik megvinni, azon kívül minden gyermek viszen
Szerdán és Szombaton egy-egy darab fát, melyet a Mesternek
bémutat.
6. A z Oskolában szükséges Mobiliák.
a j Annyi pad, a mennyi a gyermekek sokaságához képest
kívántatik, ezek legyenek jó törpék, hogy a gyermekek nyugo­
dalmasan ülhessenek rajta.
b) E g y íróasztal.
c) K ét fekete Tábla, melyből egyiken legyenek kóták, az
ének tanulására.
 266. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
d) meg az én Szivemet minden vétektől, vezéreld az én gon­
E g y Szégyen-pád^ a melyre állíttassák ki a hibázó
gyermek. dolatimat Szent parancsolatodnak megtartására, kötelességem­
ej E g y ivóvíz-tartó Légelyly, vagy kis korsó.
f) Viasszos iró Tábla annyi, a mennyi iró gyermek van.
g ) Fogas, melyre a Gyermekek kalapjokat, vagy Sap-
kájokat felaggathassák.
7. A tanítás módja
Első' fundamentuma lévén a Társasági élet boldogsá­
gának a Vallás és az Erkölcs, ezt a kettőt kell jó Princí­
piumok által a gyermek gyenge szivébe beplántálni jóidején ;
fel kell gerjeszteni bennek az Isten és Vallás iránt való buzgó-
ságot, a Szülőjek és náloknál nagyobbak iránt való tiszteletet,
és szelíd engedelmességet; e v é g re :
8. A mikor az iskolába már mind begyültek, minek
előtte a Tanuláshoz kezdenének, imádkozzanak, mely imád­
ságot edgyik a jobb gyermekek közzül promte megtanulván,
tiszta szóval elől mondja, és utána a többi, mig pedig, meg­
tanulván valamelyik, addig maga a Mester imádkoztassa,
ilyetén képpen
Tanulás kezdete előtt való imádság:
Öszve gyűltünk Szent Űr Isten a mái napon ismét a T e kegyel­
medből a Jónak tanulására, Szenteld meg igyekezetünket, erő­
sítsd értelmünket, és növelly bennünket a te igaz Félelmedben,
hogy lehessen belőlünk jó ember, a te dicsőségedre és Fele­
barátainknak boldogitására. Ámen. Ezután elmondják a Mi­
atyánk ot, és azután fognak a Tanuláshoz.
9. Jó idején meg kell tanítani őket a Miatyánkra, Hiszek
egy Istenre.
10. M i k o r a t a n u l á s t e l v é g z i k és haza akar­
nak menni, addig el ne bocsássa, mig ismét közönségesen
nem imádkoznak.
Haza menetel előtt mondandó imádság:
Hálákat adunk oh Sz. Isten Mennyei A tyán k ! hogy minket
egésségben megtartottál, Tanulásunkban megsegítettél és T a ­
nítóink által a jóra vezérlettél. Add meg nekünk továbbra
is, oh Isten, a te segedelmedet, hogy nevekedhessünk és erő­
södhessünk a jó tselekedetekben. Ámen. Miatyánk, stb.
1 1 . Meg kell tanítani őket asztali áldásra is, a mely
legyen a következendő: É t e l előtt Szt. ur isten! áldj
meg minket, áld meg eledelünket, mellyeket Táplálásunkra
rendeltél, hogy ez által is ditsőittessél mindörökké. Ámen.
É t e l után: Hálákat adunk Szt. Ur Isten! hogy ez
órában is a te áldásoddal megelégittettünk, melyért neked Hálá-
adást tulajdonit a mi lelkünk, Édes tápláló Istenünk. Ámen.
T e m p l o m b a v a l ó b é m e n é s és k i j ö v é s k o r i
lm ádságok:
12. A templomba bémenvén, minek előtte a Székre
leülnének, igy imádkozzék: Szent Ur Isten! Szenteld meg a
T e Házadban való bélépésemet, távoztass el tőlem minden
híjában való gondolatokat, hogy tiszta Lélekkel egyedül T e
reád Függeszthessem az én Figyelmemet. Ámen.
13 . A templomból való kimenéskor: Szent Ur Isten!
Szenteld meg a te Házadból való kilépésemet, hogy a Te
utadat megőrizzem és a T e rendelésed szerint folytathas­
sam világi életemet. Ámen.
14 . R e g g e l , a m i d ő n a G y e r m e k f e l k é l , fel
Öltözik és megmosdik, othon ezt a könyörgést mondja e l :
Hálákat adok Szent Isten Mennyei Atyám, hogy az
én Életemet, a mai nappal újra megajándékoztad, Őrizd
32. szám.
nek tellyesitésére, felebarátimnak szeretetére; Szenteld meg
oh Mennyei Atyám I a mai napon az én munkáimat, adj
erőt és Segedelmet jóra való igyekezetembe. Ámen.
15. E s t v é l i l e f e k v é s k o r igy i m á d ko zz é k:
A fényes nap elhanyatlott, a setét éjj elborított bennünket.
Áldott légy, oh szent Isten, azokért a jókért, melyeket a mai
napon a T e kegyelmedből vettem, Szenteld meg a mái na­
pon tett munkáimat, hogy legyenek azoknak áldott követ­
kezései, őrizz meg az éjjel minden szomorú változásoktól és
adj ujj erőt a holnapi napra Isteni kegyelmedből. Ámen.
16 . Arra kell szoktatni a gyermekeket, hogy mikor
imádkozik, azt szent buzgósággal tegye, és igaz érzéssel mondja,
az esze ekkor arra légyen függesztve, a szemeivel szélylyel
ne nézzen, hanem azt a föld felé függesztve, sőt béhunyva
tartsa, kezével, lábával ne hadonázzon, hanem hellyt álva,
mozdulatlan állapotban maradjon, mig imádkozik. Annyival
inkább az imádságból időtöltést, tréfát nem kell csinálni,
hanem azt a Tanittó maga is mindenkor Szent buzgósággal,
telyes indulattal tegye meg, mikor az imádkozás foly, ajtó,
ablak bé legyen téve.
1 7 . Vigyázni kell a gyermeknek erköltsös magavise­
letére, a hazugságot, esküvést, káromkodást, sőt a legkisebb
hellytelen szót meg nem kell szenvedni és a ki efféléket ejt,
büntetetlen nem kell hagyni. Meg nem kell szenvedni, hogy
edgyik a másikra árulkodjanak, edgyik a más hibáját kér-
detlenül kifecsegjék, hanem inkább ezek helyett, egymás iránt
való türedelmet, szelíd magaviseletét, és edgyik a más iránt
segedelemre való készséget tsepegtessen a Szivekbe.
(Vége következik.) K ö z li: Csekme Ferenc.
Különfélék.
= Molnár János, brassói lelkésztársunk, negy­
venhárom évi hű, buzgó, és áldásos munkálkodás után, jól
megérdemelt nyugalomba vonult. Ebbe a nyugalomba kiséri
híveinek általános szeretete, a jók rokonszenve, mondhatni,
az egész anyaszentegyház nagyra becsülése. Pályája kezdetén
egy majdnem csupán leendő egyház nehéz gondját vette ma­
gára. És oly viszonyok között, midőn magyarnak lenni, annak
érdekeit szolgálni, bűn volt. Brassóban magyar egyházat al­
kotni, lehetetlenségnek tetszett volna, az erejében nem bizó
előtt. Molnár János munkára vetette kezét. Meg nem rettent a
munkától és azokra nézve, a melyek előtte állottak, irtott,
szántott, vetett, nem vonakodott még az áldozat-hozataltúi sem,
és ma, abban a szász-tengerben, egy jól rendezett, virágzás­
nak indúlt, népes magyar egyházat ad át szerencsés utód­
jának. Egyháza örökös presbiternek választotta ; gyülésterme
számára arcképét fogja elkészíttetni, és egy szegény-alapot
nevére keresztelt, mely az idők végéig fogja hirdetni, hogy
munkássága, egész élete az utódok méltó hálájára érdemes.
Boldog ember, hogy, ime, életének alkonyát a jóknak és neme­
seknek szeretete; a kötelesség betöltésének boldogító öntu­
data hinti be verőfényével! Sokáig gyönyörködhessék amaz
alkotásnak fejlődésén, melynek minden porszeme az Ő derék
voltát, dicsőségét hirdeti!
= Tetszik nekünk az a mód, melylyel Tompa Mi­
hály emlékére ünnepélyt rendeztek Kézdi-Vásárhelytt. Nen*
szólunk azokrúl a részletekről, melyek a pompásan rendezett és
igen szépen látogatott matinée-t tették élvezetessé és tanul­
ságossá, és a melyen emlékbeszéd és eszthétikai tanulmány
olvastatott fel Tompárúi. Az tetszik, hogy mindezek előtt, isteni
tiszteletet tartottak a t e m p l o m b a n . Jól tudjuk, hogy a
templom istennek háza. Ott az Ő nevét dicsőítjük, az ő jó­
ságát hirdetjük, az Ő irgalmát, kegyelmét prédikáljuk. Ott eltör­
 32. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
pül az emberi nagyságokkal való hivalkodás ; az emberi érde­
kekkel való hiú pompa. Hát, a kézdi-vásárhelyiek ezt nem is
tették. Hanem, megtették azt, hogy a rendes isteni tisztelet
során, Tompának egy szépen megirt p r é d i k á c i ó j á t mon­
dotta el egy fiatal ember és igy szolgálván az úrnak, a költő'
Tompa be lett mutatva, mint nagy prédikátor is. Valóban,
igen szép gondolat, és helyes formája volt a kegyelet kife­
jezésének Tompa szelleme iránt, mely az élőhitből, és az úr
háza iránt való szeretetből merítette inspirációját. A hamvai
csöndes sírkertben elhaló porok mintha megelevenedtek vo ln a;
a lélek ott lebegett a templom boltjai között; élők és ha­
lottak egy hitben emelkedtek az örökéletnek urához. Szép v o lt;
helyes v o lt!
= A pozsonyi «Evang. Egyház és Iskola» cimü
lapban Andorka Gyula úr vezércikkelyben foglalkozván az
egyházpolitikai reformok lehető hatásával, a többek közt el­
panaszolja, hogy az ők egyházának milyen kevés súlya van
a múlthoz képest, s ezt a tót-nemzetiségi mizériákon kívül,
annak is tulajdonúja, hogy a kormányban, s egyáltalában a
kiválóbb polcokon nincs évangélikus férfiú. Hát, ez nem egészen
igaz. Hiszen, br. Prónay, Radó, Péchy Tamás, oly nevek, me­
lyek ugyancsak súlj'lyal bírnak közéletünkben. Hanem, az meg
egészen nem igaz, a mit ezután oda v e t : «a reformátusok
testvéri szeretete is a valóságban fikció, ezt bizonyítja az erdélyi
református propaganda, mely ellenünk irányul.» Református
propaganda az erdélyi részekben a lutheránusok ellen ! K i
hallott itt valaha ilyesmiről r Álmodik, Andorka úr ! Vagy
gonosz játékot űz vele a képzelődés; vagy valamelyes gonosz
indulatu ember szándékosan megtévesztette. Roszul esik ne­
künk, hogy itt a lutheránusok, nagy-németeknek gerálván magu­
kat, úgy viselkednek ez egyházkerületben, mint a tótok ott
náluk, és nemzetiségi okokbúl nem érzik velünk a protestáns
összetartozást; de mi soha sem propagandát nem csináltunk
ellenük, sem cirkulusaikat nem zavartuk soha sem. Bizonyítsa
be Andorka úr állítását; mert különben beszélhet, a mit tetszik,
de az imputáció alá nem esik.
= Értesítés. A sárospataki főiskolában, az akadé­
miában éppen úgy, mint a gimnáziumban, a beírások szep­
tember i-én kezdetnek meg s tartanak 8-ikáig, azzal a meg­
jegyzéssel azonban, hogy a gimnáziumba a n é g y e l s ő
nap c s a k p r o t e s t á n s v a l l á s u a k v é t e t n e k f ö l ;
szeptember 5-ikétől azonban más vallásfelekezetüek is föl­
vétetnek 65 létszámig. A magán-, pót- és javító vizsgálatok
augusztus 28, 29 és 30-ik napjain fognak megtartatni. A z
igazgatóság.
= Hálás köszönet. Mélt. Szacsvay Sándorné, br.
Wesselényi Josephine őnagysága, azt a szószéktakarót, mely a
kolozsvári női ipariskola munkakiállitásán általános feltűnést
keltett, ördög-keresztúri egyházközségemnek ajándékozta. É r­
téke 200 frt. Felirata: «A kinél pedig az én igém vagyon,
beszélje az én igémet igazán.» Boldog, a ki eleget tehet az
ige rendelkezésének. Boldogabb, a kinél terem az ige hat­
van és száz annyit, mint a kegyes adakozónál termett. H á­
lás köszönet érette. Ördög-Keresztúr, aug. l . 1 8 93 . I r s a y
J ó zs ef, körlelkész.
= Hálás köszönet. Július 25-én az alábbi levelet
vettem. «Tisztelt tiszteletes úr 1 Éppen a meszelés foly nálunk,
s ez alkalommal a templomot is ki akarom meszeltetni, s ezért,
tisztelettel megkérem, méltóztassék intézkedni, hogy mig a me­
szelés foly, az egyházfi, vagy a hántor ügyeljen fel. Kérem,
a megbízottat reggel 9 órakor a kulcscsal felküldeni. Magyar-
fiilpös, 1 893 . július 25. K o v á c s F e r e n c . » A miért több
év óta epekedtünk, a minek megvalósítása az anyagi körül­
mények miatt nehézségbe ütközött: ime, egy a szeretettől át­
hatott lélek egyet gondolt, s a múlt évekbe a fedélzet és
padlás rosszasága miatt kopottá vált templomunk fala ün­
nepi köntöst öltött magára. Tek. Kovács ur Tancson léte
alkalmával is megmutatta nemcsak a tancsi, hanem a m.-
fiilpösi egyházzal szemben is gyakran buzgóságát, áldozat-
készségét. A z ur tartsa meg Őt, hogy egyházunk iránti sze-
retetét minél gyakrabban mutassa meg. Föntebbi nemes tet­
267
téért fogadja úgy a magam, mint egyházam nevében leghá-
lásabb köszönetünket. M agyar-Fülpösön 1 8 9 3 . július 3 1 - é n .
S z e g e d y M i k l ó s , ev. ref. lelkész.
= Cáfolat és hálás köszönet. Hermán Ottó, jeles tudó­
sunknak «Kossuth és Erdély ügye» cimü röpiratát lapozgatva, a
18 lapm alól 1. szám alatt ezt olvastam: «Tőtőr faluban látogatá­
som idejében tért át az utolsó hat magyar-család az oláh hírre; a
lányok katrincát, a legények bocskort kötöttek; a kis református
templom derekába ketté repedve, gazdátlanul maradt!» Ezt a röp-
iratot mostanig nem ismertem s most, hogy tudomásom van róla,
kötelességemnek tartom, az igazság és egyházam érdekében, kije­
lenteni, hogy Hermán Ottó állítása merőben alaptalan, mert a leá­
nyok nem kötöttek katrincát (ezen a vidéken nem is viselik;, sem
a legények bocskort, kivéve a szegényebb sorsuakat, kiknek ez
rendes viseletűk ; sőt, az alig 30 — 35 lelket számláló egyházközség
tagjai szigorúan ragaszkodnak vallásunkhoz. A templom, igaz, gyenge
lábon állott, de nagyságos Rettegi Sándor patronus ur segítségével,
a múlt évben egészen kijavíttattam úgy, hogy most csinosabb, mint
újkorában lehetett. Kedves kötelességet teljesítek, hogy ezen alka­
lommal felemlítem a templom-kirenoválására tett következő nemes
adományokat: Rettegi Sándor csináltatott egy portikust, értéke 40
frt. saját fogatával haza szállította az építéshez szükséges összes
anyagokat, értéke 20 frt. Pénzbeli segélyt adtak: Rettegi Sándor
12 frt. 30 kr. Kocsis Lajos 1 frt. Zukrnán Nándor 1 frt. Silling
Ottó 1 frt. Nagy Lajos 1 frt. Lénárd Samu 1 frt. Kádas István 20
kr. Német Kálmán 1 frt. Horváth Péter 1 frt. Szőnyi Elek 1 frt.
Burgya János 1 frt. Kiszely Endre 1 frt. Fogadják a nemes szivü
adakozók egyházam nevében őszinte köszönetemet. Esztény, 1S93.
julius 29. P a t a k y G á b o r , körlelkész.
= Nyilvános köszönet. Bonchidán folyó év jul. 23-án az
ev. ref. egyház a gróf Bánffy György ur Ő méltósága gyönyörű parkjá­
ban és védnöksége alatt, az orgona javára, jótékonycélu táncvigal­
mat rendezett, még pedig oly fényes eredménynyel, hogy nemso­
kára a cél megvalósítható lesz és az orgona elavult sípjai megif-
jodva, fognak isten dicsőítésére hangzani. Az idő az említett napon
kedvezett, bár d. u. öt órakor egy kis futó eső megakadályozni
látszott a táncvigalmat; mindennek dacára, egész este 8 —9 óráig
egymás után robogtak a fogatok a szépen dekorált és tágas nyári
tánchelyiséghez, melyet ez alkalommra a parknak tulajdonosa és a
táncvigalom lelkes védnöke, gróf Bánffy György ur ő méltósága
csináltatott nagy áldozatok árán, még pedig oly móddal, hogy bár­
mely nagyobb város sétaterére beillett volna. Este 8 órakor a tágas
tánchelyiség már telve volt diszesebbnél-diszesebb közönséggel, úgy
annyira, hogy Kolozsvár, Szamosujvár, Deés, a közeli és távoli vi­
dékek legintelligensebb közönségét képviselve láttuk. Valóban, az
erkölcsi siker is oly fényes volt, hogy nemcsak faluhelynek, hanem
bármely vidéki városnak, vagy fürdőnek is díszére és dicséretére
válhatott volna. Különösen az erkölcsi eredményt az anyagi sikerrel
egyenes arányban növelte az, midőn ott láttuk gr. Bánffy György
ur ő méltóságát, leányával, Katinka komtessel és fiával Miklós gróffal,
mint a táncvigalom elnökével; továbbá, br. Bánffy Albertét, mint
társelnököt. A szent és nemes cél megvalósítása érdekében rende­
zett táncvigalmon felülfizettek: Nméltóságu gr. Bánffy Miklós, ifj.
gr. Bánffy Miklós és gróf Bánffy Katinka 40 frt. Br. Bánffy Albert,
29 frt. Montbach-család 15 frt. Kolozsvári kerékpár-egylet 15 frt.
Özv. Bánffy Albert báróné ő méltósága 10 frt. Tischler Mór 10 frt.
Willford Eduard ; dr. Ákonc János, N. N. 9 —9 frtot. Özv. gróf Te­
leki Miksáné, De Gerando Attila, br. Bánffy Ernő, Rettegi Sán­
dor, Horváth Bertalan, 5 — 5 frtot, László Gyula, Kónya Sándor,
Tüzes Tódor, Bogdánflfy Gábor 4 —4 frt. Vaska Gyula, Magyari
Károly, Halász Jenő, Szemeijai András, Csíki Elek, özv. Zevk Dá-
nielné, Sahin Márton, Gócs Sándor, Máriafify Dávid, Kovács Ká-
rolyné 3 —3 frt. Kálmán László, Bőhm Lajos, Koszkol Jenő, Albert
Domokos, Lojka József, Beszteri János, Nagy József, dr. Mihály
József, Szőnyi Elek, Burgya János, Miklósi József, Hangó Gábor
2 — 2 frtot. Bukvai Jeromos, N. N., Somkereki Miklós, Simkovics
János, Babics Ferenc, Tornán Ferenc, Lénhárdt Vilmos, Gergely
Kálmán, Bene Miklós, Fuhrman Albert, Válton Vilmos. Mcldován
Teofil, özv. Péterfify Ferencné, Demeter Zsigmond, Szabó Endre,
Pálflfy Károly özv. Török Józsefné, Bálint István, Budai Mihály,
Roska Márton, özv. Gorcsa Péterné, Farkas Katica 1 — 1 frtot. Ki-
lyén Sándor, Bühm Konrád, Megyesi Károly. Tornán Béla, Balás
Géza, Görög János. Nagy Endre 50— 50 krt. Velser Frigyes, Stief
Jenő 30— 30 krt. Tompos Mihály 20 kr Összes bevétel volt: 443
frt. 30 kr. Kiadás: 176 frt. 50 kr. Tiszta jövedelem 266 frt. 80
kr. mely összegnek gróf Bánffy György ur ő méltósága 300 írtra
való kiegészítését nagylelkűen megígérte. Fogadják mindazok, kik
megjelenésükkel és anyagi áldozatukkal táncvigalmunknak mind
erköcsi, mind anyagi sikerét előmozdították, e helyen is, úgy a
rendező bizottságnak, mint a bonchidai ev. ref. egyháznak őszinte
és bálás köszönetét. Bonchidán, 1893. jul. B a r t ó k B é l a , ev.
ref. lelkész.
= Úgy látszik, hogy csak az északamerikai pro­
testánsok nem ismerik, vagy legalább nem akarják belátni és k ö ­
vetni az apostol am a mondásának ig azság át: «legyetek egyek
lélekben a békesség köteléke által.» Sehol a föld kerekségén,
még képzeletben sincs meg az az elrettentő elaprózás az
 2 Ő S. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
egyházban, mint itt. Csak a protestánsok száznegyvenhárom
különféle felekezetet alkotnak gyakran semmi különbséggel,
hanem csak számba alig vehető helyi szokásokkal. És az
egyesítésről az «unitas in necessariis»-ről még álmodni sem
akarnak, inkább kiteszik magukat az elpusztulásnak. Holott,
nem éppen az volna-e a szükség, hogy a kicsinyes érdeke­
ken felülemelkedjenek, ne csak a saját céljaiknak szolgálja­
nak, hanem kevés lemondással, annak az istennek, ki mind­
nyájukat teremtette, a kit különben is mindnyájan imádnak ?
Nem az volna-e a szükség itt, ez országban, hol a chikagói
világkiállításon a vallások isteni és igy az emberi természet­
H IV A T A L O S R É SZ.
2 0 2 9 -18 9 3 -. F E L H ÍV Á S
valam ennyi ei'délyi ev. r e f egyházmegye nagytiszteletű
Espereséhez.
Minthogy egyházkerületünk idei rendes közgyűlése folyó
évi szeptember 13-án délelőtt 1 o órára összehivatott: ennél­
fogva, felhívjuk nagytiszt. Esperes aait, hogy az 18 9 2 . évi
egyházkerületi közgyűlés 3 2 jkvi számú határozata rendelke-
zéséhez képest, a felszentelendő ifjú lelkipásztorok okmányait
s az illető egyházközségek kéréseit bevevén, a vezetésük alatti
egyházmegyei tanács ajánlatával, a jelzett egyházkerületi köz­
gyűlés előtt 1 4 nappal, vagy is f évi szeptember i-ig, ható­
ságunkhoz felterjeszteni szíveskedjenek.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 1 8 93 . július 26-án tartott üléséből.
M árkus A n tal, D r. K olosvári Sándor,
titkár. elnök-helyettes.
7 8 3 -1 8 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev ref. egyházkerületben, a dézsi egyház­
megyébe kebelezett g a 1 g ó i egyházközség kántor-tanitói állo­
mására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : kerttel ellátott tisztességes lakás, és egyház­
hatósági becslés szerint, 3 6 9 frt. 40 kr. melynek nagyobb része
készpénz.
Pályázati határnap aug. 3 1 . Folyamodványok az ev. ref.
püspöki hivatalhoz küldendők, Kolozsvárra.
Kolozsvárt, 18 9 3 . aug. 8-án. Szá sz Domokos,
______ érdél vi ev. ref. püspök.
773— 1 8 9 3 - PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett k a j á n t ó i egyházközség kántor-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás és hivatalos felszámítás
szerint, 226 frt. 1 1 kr. fizetés, melyből n o írt. részint a köz­
pontból kapandó, részint a tandíjból begyülendő készpénz.
Pályázati határidő aug. 28. Folyamodványok nt. Deési
Gyula, esperes aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . aug. 8-án. Szász Domokos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
7 7 4 - 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a szilágy-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett p e l e - k e s z i i kántor-tanitói ál­
lomásra ezennel pályázat hirdeti étik.
Javadalma : tisztességes új lakás, 900 négyszögöl telek­
kel, kerttel; négy és fél köblös szántóföld, adóját az egyház
fizeti; párbér címen tizenkilenc köböl gyűlt, vegyes búza ;
öt Öl tűzifa, beszállítva; borpénz címen 42 frt. temetésért: ének-
szóstúl 50 kr. predikációstúl, vagy imástól 1 frt. tandíj címen
minden tankötelestűi két véka esős máié, 50 kr. s egy nyári
csirke (tankötelesek száma 60— 70 közt változik). E dijlevél
a körlelkészség ügyének a legközelebbi jövőben történendő
végleges elintézésekor mintegy 10 0 forinttal fog felemeltetni.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
32. szám.
nek megfelelő eredetének megtagadását akarták kimondani,
hol ugyanekkor az anarkhisták igyekeztek szétrombolni az
emberi kultúra minden alkotását ? Vájjon, van-e azokban az
emberekben csak egy paránya a vallásnak, kik úgy gondol­
koznak, mint az észak-amerikaiak és megfeledkeznek a pa­
rancsolatoknál, melyek a mi atyáinknak adattak.? Nagy ér­
telme kellene hogy legyen e kérdésnek, hiszen, nálunk is
mennyire más utón járhatnánk, ha azt be tudnók látni, ha
meggondolnék, hogy ennek a hiánya érzik meg mindenütt,
hol az emberek nem tudnak felemelkedni ama nemesebb
érzelmek tudatára, melyek ezzel mind egybe függenek.
Pályázati határidő aug. 28. Folyamodványok nt. Viski
Pál, esperes aához küldendők, Zoványra.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . aug 8. Szá sz Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
7 7 5 - 18 9 3 . PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev ref. egyházkerületben, a szilágy-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett d e é s h á z a i egyházközség kán-
lor-tanitói állomására pályázat hirdettetik.
Javadalma 3 6 5 forint. Ebből 3 4 5 frt. készpénz, három
hold föld haszna pedig 20 frtban van felvéve; ezenfelül, tisz­
tességes lakás, kerttel, s megfelelő gazdasági épületekkel.
Pályázati határidő aug. 28. Folyamodványok nt. Viski
Pál, esperes aához küldendők, Zoványra.
Kolozsvárt, 18 9 3 . aug. 8-án. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
8 9 3 -18 9 3 . F E L H ÍV Á S .
A deési egyházmegye m. t. fő- és algondnokait, a tiszt,
urakat, és általuk az egyházmegyei világi képviselő urakat,
mind szintén a tanítók részéről való képviselő urakat tisz­
telettel, és hivatalosan hívom meg 18 9 3 . aug. 28-ára, d. u.
4 órára az illetőket egyházmegyei tanácsba; 1 8 93 . aug. 29 én,
d. e. 8 órára a váló-pereseket; 10 órakor fog kezdődni az
egyházmegyei gyűlés. T á r g y a i: a hiányzó egyházi és világi
köztörvényszéki bkák, vagy az összes bírák újból választása,
fölesketése ; a tanügyi előadó előterjesztése ; az egyházkerületi
Papi Értekezlet tervére nyilatkozat; esperes! előterjesztés, je­
lesen beszámolás, hogy kik küldöttek a theol. akadémiára
gyűjtéseket; az új tanítók bekebelezése, és fölesketése, fel­
sőbb rendeletek ; végül, köztörvényszék, a hová a bírákat
meghívom.
Doboka, 1 8 93 , aug. 7. N a gy Lajos,
evang. re'orm. esperes.
861— 1893. M EG H ÍV Ó .
A kolozs-kalotai ev. ref. egyházmegye házassági törvény­
székének tagjait folyó hó 23-án, d. e. 10 órakor, Kolozsvárit
(belvárosi ref. leányiskola) tartandó házassági törvényszéki
ülésre ezennel meghívom.
A tiszteletes urakat fölkérem, figyelmeztessék válópere­
seiket a kellő lépések megtételére, az ügyvéd urakat pedig,
hogy pereikkel az irt időre teljesen rendben legyenek.
Gyalu, 1 S 93 . aug. 6. D eési Gyida,
evang. reform, esperes.
5 9 7 -1S 9 3 . M EG H ÍV Ó .
A széki egyházmegye Papi Értekezletének t. tagjait,
az egyházkerületi Értekezlet alapszabályainak tárgyalása vé­
gett, folyó évi aug. 15-én, d. u. 4 órakor, Szamosujvártt tar­
tandó ülésre tisztelettel meghívom.
Szék, 1 893 . aug. 5-én. Somkereki Miklós,
evang. reform esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
____ ________ /

XXm . Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Augusztus 17. 33. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y IV É N .

E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Kü!magyarutca 9 . sz.

múlhatatlanul mindnyájunknak, hogy közös érdekli

Nyílt szavazat. óhajunk mentői hamarább megvalósulhasson. Mind­
Szerkesztő-barátunk a folyó évi 26-ik szám­ két cikk írója hangsúlyozza az erők egyesítését, mint
ban felhívott volt, hogy a «Prot. Közlöny» 1893. a melyben a siker kulcsa rejlik, s a tapasztalat bi­
évi 23—24-ik számaiban megjelent «Özvegy-árvái zonyítja, hogy nem elég a jóakarat, fel kell ke­
alapjaink öszpontositása érdekében», és a 25.szám­ resnünk, meg kell nyernünk a hatalmasabb ténye­
ban közlött «Országos gyám- és nyugdíj-intézet» zőket, tágasabb látkörü férfiakat, kik előtt sok ajtó
című cikkekre szavazzunk. Én is szavaztam S mivel megnyílik, sok olyan forrás főifakad, a hová mi
mindkét cikknek ugyanazon fontos és vitális tárgya alig közeledhetünk.
van, az írói koszorú elitélése csak úgy lehetett Aztán csakugyan, hogy ne mondjam, nevet­
volna igazságos, ha megoszlik a kettő között, mert séges, nem időszerütlen-e, hogy egy mindössze
itt nem annyira az írói egyéniség méltatása, hanem a 179,215 frt. 71 kr. összeget tiz-tizenöt egylet ke­
tárgyra vonatkozó szempontok,elvek, s azoknak meg­ zeljen ugyanannyiszor több személyzettel, mintha
valósítására tett ajánlatok és módozatok voltak a lé­ egy központi közeg-személyzet kezelné ? Ezzel ko­
nyegesek. S e tekintetben az első cikkre szavaztam. rántsem mondok anathémát apáinkra, hivatali elő­
Én a két cikket nem csak a tárgyra, hanem deinkre, mert tudjuk, hogy az ő korukban ama
a főelvre vonatkozólag is egyezőnek tartom. A tárgy nemes és üdvös célú intézet iránti érdekeltséget
mindkettőnél, mint cime is mutatja, egy: Ö z v e g y• ama lelkesek, szűk körben, egy-egy egyházmegyé­
árvái gyám-, ill etőleg, ny u gdi j-i n t éz et. ben fölkelthetni is örömüknek, s elégnek tarthatták,
Azt hiszem, a tárgy mindnyájunk leikéből van véve, remélve, hogy az üdvös példa vonzani és hóditni fog,
szivünk óhajtása, melynek valósítására már a tizen­ a mint hogy hódított is. így keletkeztek rendre-
kettedik óra is elmúlt; s ha még halogatjuk, némi rendre az egyházmegyei gyámintézetek a leg­
büszkeséggel emlegetett «kálvinista szegénysé­ újabb korig.
günk» nyomorrá válik, s özvegyeink és árváink Ha a főelvet elfogadjuk, a mint teszi az ér­
élő tanúi lesznek élhetetlenségünknek. Mert igaz, demes két cikkíró is, de a központra nézve meg-
hogy azon meglepő, majdnem erőnk feletti alko­ hasonlanak, azt kell megvitatnunk, megbírálnunk,
tásaink, impozáns templomaink, s más épületeink, hogy melyik bir előnynyel: az e g y h á z k e r ü 1e t i,
a melyek a közelebbi években emelkedtek, fényesen vagy az e g y e t e m e s (országos) központi intézet?
hirdetik erdélyi református egyházkerületünk mind Részemről, ha tabula rasával volna bajunk
vezér-férfiainak, mind egyes tagjainak buzgóságát. nem haboznám, az utóbbinak adni előnyt az előbbi
áldozatkészségét de, ez a fény növeli az ellen­ felett; de, tekintetbe véve, hogy már az egyház-
tétet is a templom, vagy parokhia fénye, és az kerületekben, sőt egyházmegyékben nem csak ter­
abban szolgáló és onnan kiköltözni kénytelen lel­ vekkel, hanem jogérvényes és kötelező egyleti sza­
kész és árva család szegénysége között. bályokkal van dolgunk, melyeknek egygyé forrasz­
Ezen tehát segítenünk kell akár egyházkerü­ tása nem csak a számtan egyszerű szabályai, hanem
leti, akár egyetemes (országos) központi özvegy az igazság, s lehető méltányosság mértéke szerint is
árvái gyám-, illetve, nyugdíj-intézettel; de minden kell hogy megtörténjék: úgy gondolom, igen nehéz
esetre k ö z p o n t i intézettel. 1 lenne, mind az öt egyházkerületre kiterjeszkedni;
Ezt a főelvet mind a két cikk érdemes írója j mert annyi elő-tanulmány kivántatnék, Oly sok
elfogadja; elfogadom én is, s el kell fogadnunk '■ kölcsönös követelmény merülne fői. hogy magá­
 27 0 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 3 3 . szám.

nak a tárgynak tisztába-hozatalára, a követelmények megtörténhetett egyes kivételekért, ezt el nem

kiegyenlítésére, átmeneti intézkedésekre évek kel­ mondhatjuk az egészről, sőt méltó elismerést, s
lenének, s legalább is még tíz év, mig ismét egy köszönetét érdemelnek azon férfiak, a kik több­
országos zsinat véglegesen megállapíthatná a mo­ nyire ingyen és önzetlenül buzgólkodtak az egyház-
hón óhajtott intézetet. megyei gyámintézetek létre hozása, fentartása, és
Én éppen azért az első cikkíróval tartok, gyarapítása érdekében; hanem akarom azért, mert
s ezért, a mi igen rövid idő alatt megtörténhetik, ez úton könnyebben, s hamarább sikerül az óhajtott
az egyházkerületi központosításra szavaztam. Ezzel nagyobbszerü segélyezés; óhajtom azért, hogy az
nem volna elzárva, sőt előkészítve, s megkönnyítve intézet ügyeinek, pénzeinek kezelése kevesebb
lenne ama célunk, hogy egykor országos gyám- személyzettel, és költséggel lesz vezethető; s óhaj­
és nyugdíj-intézetünk is legyen. De, avagy a fejlő­ tom azért, hogy ezen központosítás által nem látom
dés természetes és fokozatos rendje is nem azt az egyházmegyék közvetítő szerepét kizárva, a mi
követeli-e, hogy először az egyházmegyék intézetei pedig az intézet ügyeire vonatkozó érdekeltség
központosittassanak, s majd egykor kövesse ezt melegét üdvösen fogja felkölteui, éleszteni, a
az egyetemes, országos intézet létrehozása ? Mintha nyilvántartást és ellenőrzést eszközölni, és igy a
hallanám a halhatatlan b. Eötvös ihlett szavait: közmegnyugvás érzetét fentartani, s a minden­
«Ne nézz, ne nézz vágyaid távolába, féle centrálizációval együtt járni szokott tultengést
Maradj az élvvel kínáló közelben. * enyhíteni. Mert hiszen, hogy központosittatik az
S intelmét annyival inkább megszívlelem, mert ezt intézet ügye és annak vezetése, azért nem válik
éppen egy nagy ideálista mondja. föleslegessé az egyházmegyék ténykedése, s az
Tehát, központosítsuk egyházmegyei gyám­ egyházmegyei szakértő férfiak közreműködése a
intézeteinket egyházkerületivé, és pedig m e g ­ források felkutatása, a jövedelmek beszedése, s
m a r a d v a c s a k i s az ö z v e g y - á r v á i a kellő időben a központba beszolgáltatása, vagy
g y á m i n t é z e t n é l , mellőzve most egyelőre netalán annak vidéki elokálása fenmarad, mi által
a papi nyugdíj-intézetet, mert hiszen ez gyakor­ nagy mérvben megkönnyül a központi kezelés. A
latban, ha bár a hivatali utódnak éppen nem elő központi kezelés tehát ajánlatos mind azért, mert
nyére, mégis megvan, midőn testi-lelki gyengeség ez úton több segélyre van kilátás, és mind újabb
esetében félfizetéssel nyugalomba léphetünk, s igy források felfedezése és felnyitása, mind az intézet
éppen nyomornak kitéve, még sem vagyunk; de könnyebb, s minden bizonynyal biztosabb ügy­
özvegyeink, árváink ügyét csak az isten tudja, és viteléért.
bírja. Ezek sorsa az első; ez az «egy szükséges.» De már azon akadályon, melyet azon tény­
A «Gyámintézeti alapok központosítása érde­ leges körülmény képez, hogy egyfelől három egy­
kében» cikkírója alaposan fejtegeti, s hiteles sta­ házmegyénknek éppen nincs gyámintézeti alapja,
tisztikai adatokkal támogatva, kiszámítja, hogy az nehánynak pedig éppen tekintélyes vagyona van;
egyházmegyei alapok, az ily rendeltetésű központi mig többé-kevésbé különböznek e tekintetben a
alappal (90,000 frt.) 269,215 frt. 71 krra rúgnak, többiek, nem lehet oly könnyedén átugrani; sőt,
mely összegnek négyszázalékos kamatja 10,768 frt. el kell ismerni, hogy az üdvös egyesítésnek ez
s föltéve, hogy évenkint 180 egyén (özvegy-árva) az Akhilles sarka. Itt a bökkenő!
igényel segélyt, egy-egy osztalék 60 frt. lehet, (öt Ennek megoldásánál élet-halál harcot vívhat
százalékkal pedig 70 forint, s még több is). bennünk a humanitás és a szigorú igazságosság,
S vájjon, igazságtalanul, avagy csak méltány­ a méltányosság és a modern üzleti felfogás. H ogy
talanul járnának-é el az egyházmegyék, vagy ösz- minden küzdelem, s anyagi áldozat nélkül része­
pontositás után az egyházkerület, ha a mint ez süljenek és pedig egyenlően azon egyházmegyék,
a rikán-belőli gyámintézet újabb szabályaiban fő- melyeknek semmi intézeti vagyonuk nincs, a töb­
hatóságilag is helybehagyatott, évenkint legalább biekkel : ez lehetetlen; hogy kizárassanak: ezt szin­
öt-öt forinttal mind a lelkészek, mind egyázaik tén nem engedheti meg erkölcsi és testvéri kö­
az alap gyarapításához járulni, köteleztetnének ? zösségünk. De hát ezen, ha azonnal nem is, lehet
Csak egy pár év, és özvegy-árváink már több, mint segíteni, éppen úgy, mint a tőke-szerzésnél, évenkinti
100 íorint segélyben részesülnének. tőke, s kamat-törlesztéssel, vagy egyszerüleg szólva,
De hát, miért akarom én az egyházkerületi hosszas éveken keresztül több, vagy kevesebb
központosítást? Nem a rósz és hűtelen kezelésért, (értve egy pár egyházmegyét) befizetéssel.
 3 3- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Hogy a nagyobb alappal bírók, például, a
marosi egyházmegye, stb. annyival beérje, mint
a sokkal kevesebb alappal bíró X. egyházmegye:
ez viszont ellenkezik az osztó israzsásfoal, s ha
Marosmegye ma 60 forint osztalékot kap a ke­
belben, ahhoz még megilleti őt a központi alapból
20— 25 frt. (Ezt egyébiránt az első cikkíró szá­
mítására jegyzem meg.) Egyébiránt, hát oly sze­
gény-e a számtan, hogy kulcsot ne adhatna ke­
zünkbe ezen feladat megoldására, s az igazság
és méltányosság templomábabejuttatásra? Gondo­
lom, éppen nem. S végre, a többé-kevésbé egy­
forma alappal bírók szőrszálhasogatók lennének-e
egyikkel-másikkal szemben, midőn mindnyájan
csak nyernének az egyesítés által Nem hiszem.
Lépjünk azért a megvalósítás stádiumára.
Ha még nincs megérlelve az egyesítés (központ-
tositás) eszméje, vagy tán a formidabilis (?) cen-
trilizáció elleni ellenszenv még lappang a keb­
lekben : szerkesztő barátunk kétségtelenül tért
enged annak bővebb megvitatása és népszerűsí­
tése, az ellenszenv eloszlatása s a kellő meleg
rokonszenv megteremtése végett, a mint a Prot.
Közi. f. évi 2 ó ik számában tett szives nyilatko­
zata is ide irányul. (A legkészebb szívvel. S zerk .)
S ha megért az eszme, vegye erélyes kezébe azt
az Igazgató-Tanács, s terjeszszen javaslatot az
egyházkerületi gyűlés elé, a mely minden bi­
zonynyal meg fogja tenni és tétetni a további in­
tézkedéseket e tárgyban törvényesen és bölcsen.
Csak elvégre tegyünk valamit.
Nagy Sándor.
Az idők jele-
(Felolvastatott a küküllői egyházmegye Medvésen tartott fiokköri
értekezletén.)
A régiek elmúlnak és mindenek megújulnak. E bib­
liai mondás teljes igazolásra talál korunk roham osan ha­
ladó irányzatában. A z édes sem m ittevés, m a m ár m ottó­
nak nem válik be, m ert a társadalom tö rvé n y n y é emelte,
h o g y minden egyes egyén a közjót ereje m értéke sze­
rint munkálni, köteles.
Mindinkább kidomborodik a köztudat, h o g y a ki
nem dolgozik, nem méltó a munka jutalm ának élvezé­
sére. Elteltek az idők, midőn közkeletű szójáték lehetett:
paraszté a munka.
M a nem a címer régiségét és az ősök sorozatát
nézi, hanem minden tám asztott igén ynyel szemben azt
kérdi a tá rsad a lo m : mutasd meg, h o g y mit tehetsz, és
annyi v a g y , annyit érsz. Szóval, a régi h agyom ányok
nyűgéből m egszabadult társadalom kezdi az embert Ön­
m agáért, belső értéke szerint m érlegelni; és ig y az elis­
merésre legjobb ajánló levél a munka-képesség.
Ennek köszönhetjük az ujuló társadalom vívm ányait;
ez fakasztá az erők nemes ve rse n yé t; ez hozta létre a
27 1.
társulás eszméjét és szabott irán yt a társadalm i mun­
kásságnak.
A z egyetem es em beriség munkás sorompóiban tisz­
teletet érdemlő helyet foglal el m a m ár m ag y ar társa­
dalmunk is. M in tegy ujjá-születve, m egifjodva, munkál­
kodik a nemzeti érdekek, az emberi kívánalm ak, közjól­
lét és boldogulás tá ga s mezején. M int általában, ú g y ná­
lunk is, e m unkásságnak m érvadó kifejezője, bizonyítéka
az, mit a p o lg árság önkintesen, társadalm i úton hoz létre.
É p p ez irányban látok hazánkban m agasabb rem ényekre
jo go sító örvendetes haladást. A m unkásság az élet min­
den vonalán, a szerint, a hol és a m ily irányú szükség­
gel áll szemben, acélQzza a testi és szellemi izmokat. A
mint e g y szükség áll elő, annak kielégítésére, v a g y m eg­
szüntetésére mindjárt társulatok, egyletek létesülnek: ig y
az ü g y m egoldást nyer. H a v é g ig nézünk hazánk vidé­
kein, mint e g y virágos kertben, látjuk a társadalm i munkál­
kodás áldásos nyom ait. A tudom ány, művészet, zene, föld-
mivelés, ipar, kereskedelem, a jó ték o n ysági és olvasó
egyletek, mindm egannyi eszközei az emberi boldogulás­
nak. É s e különböző nemű és irányú munkálkodás mind
e g y m agasztos célt, a tökéletesedést tartja szem előtt.
A mint a napi sajtó közre bocsátja e zsibongó mun­
k ássá g lelket-szivet emelő eredményeit, kit h agyh atn a
érintetlenül e fönséges látván y ? Bizony, lelket emelő ez,
midőn szemeink előtt épül föl az új M ag yaro rszá g 1 M éltó
a mi örömünk, midőn látjuk, h o g y hazánk, m ely ádáz
végzetének terheit jórészben leküzdé, fiai munkájában méltó
múltjához, méltó a jövőhez, m ely a munkás nemzetek
birtoka.
D e a midőn a jelentől áthatóttan az édes jö vő ké­
pein elmerengünk, önkintelenül eszünkbe jut, h o g y csak
annak a nemzetnek van jövője, m elynek fiai erkölcsileg
szabadok, s mint ilyenek, emberi kötelességüknek min­
denben eleget tesznek.
íg y , midőn látjuk nemzetünk zsibongó munkálko­
dását a kötelesség széles mezején, lehetetlen, észre nem
vennünk azt az élet-halál küzdelmet is, m elyet férfiak és
nők a kötelesség mezején, lelkiismeretükkel fo lyta tn ak ;
óhajtják u gyan a jó t, de nincs erejük annak követésére.
E b b en van a fejlődés a k a d á ly a ; itt a zátony, me­
lyen a g y e n g e lelkek élet-hajója megreked. M a látjuk
u gyan nyilvánulni a társadalom ban a nagyszerű erélyt,
de mellette lappang a kétségbeesett tétlenség is ; látjuk
a szeretet és hit élet-virágait, de szem be ötlő a gyűlö­
let, és szeretetlenség gyo m ján ak hatalm as felburjánzása is.
R ég m egm ondatott a társadalom alapja a tiszta
erkölcs. E z t pedig tö rvén y szigorával, börtönnel életre
hívni, nem leh et; hanem ha a lelkiismeretet kimiveljük.
E téren azonban m ég n a g y hiány van, innen ered a min­
dennapos p an asz: a haladás útját a bűn p o sván ya aka­
dályozza.
Mint égető kérdés áll előttünk, h o gyan hárítsuk el
a fejlődés utjából e n a g y akadályokat. M a m ár mind­
inkább érvényre ju t azon m eggyőződés, h o g y az ellent-
álló képességet kell az emberben kifejteni, amaz er­
kölcsi erőt, m ely a leikiismeretet és a vallásos érzést
erélyes működésbe hozza. D e, épp az a kérdés, mikint
lehet legkönnyebben ezen erőket működésbe hozni ? E n ­
nek mindenesetre legsikeresebb módja az lenne, ha az
 272. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 33 * szám.

érett korúak, a m iveitek és a m ódosabbak m aguk kez­ dás be is zárták az ünnepélyt, mert esketés és keresztelés
denék m agukban érvényre juttatni. A társadalom osztá­ nem volt eszközölhető.
lyai között, tudjuk, szervi összefüggés van, s ha az érett Ez ünnepély egyik karakterisztikus vonása az is, hogy
korúak, a miveitek, a m ódosak között az érzékiség és ott mindnyájan egy szívvel, egy akarattal valánk együtt,
önzés diadalát üli, ú g y a kiskorúak, neveletlenek és sze­ vallás és nemzetiségi különbség nélkül. E g y rész kereszt­
gények, mind e bűnöket sokszorozva és n agyitott alak­ vető, másik keresztcsókoló volt, de szépen Összefértek a mi
ban tüntetik elő. kis csillagunk alatt. Sőt, ajtóküszöb, portikus, ablakok, cin-
(Vége következik.) Péchy Árpád- terem, harangláb, mind, de mind telítve valának.
Megjelentek báró Kemény Kálmán főkurátor és neje
Az egyházmegyékből. br. Bánffy Polixéna őkegyelmességeik is, részt véve ama temp­
1. lom-szentelés ünnepélyén, melynek építésénél az ők kezük
Templom-szentelés. sem vala rest a munkában. Áldott kezek, melyek mindig ott
P c ilo t a -llv a , aug. 6. 1893. vannak, hol oltár-épitésről van szó; áldott szivek, melyek
Sátoros-ünnepe volt a kis palota-ilvai leány egyháznak mindig együtt éreznek a jókkal és igazakkal.
aug. 6-án. Ekkor szenteltetett föl kisded temploma, melyet íme, egy kis templomnak felszentelési története. Kis
id. Bodó Károly s neje épitettek jó szivök tanácsából, is­ templom, de nagygyá tette a fáradhatatlan buzgóság, melylyel
ten dicsőségére, az erdélyi Kárpátok egyik legszebb pont­ azt a Bodó-család felépítette. Hányszor megmászta azt a
ján, ott, hol a tutaj-hordó Maros s a pisztrangos Ilva fenyő sziklahegyet az öreg Bodó Károly, mig deszkát-deszka után,
koszoruzta bércek rejtett magányában összeölelkeznek. A zsindelyt-zsindely után felhordogatott. Tervezve volt egy egy­
vallásos lelkületű Bodó-család által épitett kis templom tor- szerű harangláb, aztán apránkint nőtte ki magát a templom,
nyocskájában megszólalt az érc-nyelv csengő-bongó hangja a portikus, a padok, az urasztala, a szószék, a kerités, a
s a Maros-völgy közeli és távoli lakóit ünnepélyre hivta. hegyre felvezető ut, stb. É s most mindezek ékesen hirdetik
Oh, de szivesen jötteki Oh, hogy örvendettek! Oh, hogy ör­ emlékét a Bodó-családnak, mely vallásosságban és kegyesség­
vendettünk! Rengeteg bércek óriásai eltörpültek lelki sze­ ben messze földön páratlanul áll. Egyszerű emberek, mun­
meink előtt; e kis templom volt a legnagyobb. Örökzöld kával keresik kenyerüket. Bodó Károly gazdatiszt és erdősz
fenyők komoly suhogását tulcsilingelte egy kis harang; s a br. Kemény Kálmán szolgálatában, postamester, falusbűó,
úgy tetszett, mintha a szikláról-sziklára lármázva futó Maros és most ekklézsiát teremtett, hogy kurátor is lehessen. Ven­
és Ilva elhallgattak volna kissé, midőn felhangzott ajkunkon dégszeretete közmondásszerü. Kaput soha életében nem csi­
az ünnepi ének : «Tebenned biztunk eleitől fogva.» náltatott, minek is, úgymond, nem kell még nyitogatni a
Oh, hogy sirt a jó Bodóné néni, mikor püspök urunk vendégek előtt. Ajtója és szive nyitva mindig. Annyi árva
imára nyitotta ajkait! E g y vallásos lélek betelyesedett re­ gyermeket nem növelt fel senki, mint a jó lelkű Bodóné.
ményeit szentelte meg e könyhullatás. Talán, még azok a Ha meghalt egy gyermeke, hat árvának a gondját vette föl
szivek is feldobognak még egyszer, kiket egykor e templom helyette. Nyaranta háza tele van azokkal, kiknek jó hegyi
szomszédságába harangszó nélkül kisért ki örök nyugalomra. levegőre s gondos anyai ápolásra van szükségük. Főúri csa­
Akkor, a fájdalom napjaiban, született meg a gondolat, hogy ládok is szivesen elidőznek itt, hol égbe emelkedő hegyek
Ilvára templom kell. És meglett. Mint egy második S i­ között barátságos tűzhelyet is találnak.
meon állott az öreg Bodó bácsi reményei megvalósulásánál, Legyen is e hajlék istentől megáldva és megszentelve.
s pillái alatt a lélek tüzétől meleg könycseppek, egy-egy K is templomának érc-nyelve hadd csendüljön végig az óriási
eleven szó valának, abból az ismeretes mondatból: «Most bérceken s hívja imára az imádkozni szeretőket, századokon
már bocsásd el óh Uram, a te szolgádat, mert látták az én keresztül. Fenséges természet, csodaszép világ, bűbájos pa-
szemeim az Idvezitot.» naráma, lelkem megittasult látásotokon, s úgy tetszett, mintha
Szentelésre két püspök jött el. Két testvér vér és lé­ közelebb érezte volna a istenséget, hol örök-zöld bérce*
lek szerint. K ét apostol isten rendeléséből. Egyek a nemes­
emelkednek az ég felé! Cgekme Ferenc-
ségben, munkabirásban, ügybuzgóságban és atyafi szeretet-
ben. Szász Domokos felszentelő imát, Szász Károly, duna-
II.
melléki püspök, felszentelő beszédet mondottak, utóbbi trak-
Szives kérelem a t. lelkész urakhoz.
tálván ama három templomot, melyet a természetben, a szi­
Én ez év folyamán Észak-Amerikából az ottani «K ü 1-
vekben, és emberi kezek által épitve, találunk. E beszéd a
természet egyik szép templomában, Borszéken Íratott; egy földi vasárnapi iskola társulat» titkárától a kö­

tudós, költő és pap nemes szivében fogamzott, s egy sok­ vetkező levelet kaptam :

szorosan áldott kezek által épitett templomban elmondatott.
Himnuszt nem irok róla. Himnusz volt maga a beszéd,
méltó társa ama másik két templomnak, melyet a palota-
ilvai havasok s a telitve-telt kis templomban szemlélhettünk.
Lénárt József esperes ágendája után ketten osztották az úr­
vacsorát is. K ét püspök-testvér kezében a kenyér és pohár!
K ét testvér püspök ajkán a szó, az ig e ! Talán, nem tévedek,
midőn úgy hiszem, hogy Palota-Ilva páratlanul áll, hol két
püspök-testvér templomot szentelt és úrvacsorát osztott.
Páll Károly helybeli körlelkész imája s a püspöki ál­
«Tisztelt uram ! Mint a külföldi vasárnapi iskola tár­
sulat titkára, azon szerencsében részesülök, hogy önt soraim­
mal fölkereshetem s értesíthetem társulatunk működéséről.
Felkérem, hogy tudassa velünk, hogy mennyi elohaladást
tett a keresztyéni élet Magyarországon.
S t e n n y C. N o r d r u f f ur, társulatunk elnöke, egy
Budapesten lakó úrtól értesült az ön nevéről és állásáról. Meg­
tudta azt is, hogy ön több ifjúval együtt tagja volt a buda­
pesti szemináriumnak s ön, valamint az önnel egy intézet­
nél működő fivére igen lelkesülnek a v a s á r n a p i i sko-
 33. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
I á k eszméjéért, s az i s k o l a i i s t e n i t i s z e l e t tartásá­
ban buzgó részt vesznek.
Minket rendkivül érdekel minden, a mi az ön szemé­
lyes sikerét, valamint a keresztyén gyülekezetét és a vasár­
napi iskolát illeti.
Örömest küldünk zeneszereket (instrument, hormonium)
vagy a reá szükséges pénzt, ha önök és mint mi, ámeri-
kaiak, zene tanitással kötik egybe a vasárnapi oktatást.
Társulatunk egyik legfőbb célja, az egyes iskolákat tu­
dományos müvekkel, lapokkal, térképekkel és szent köny­
vekkel ellátni, mi által a külföldi vasárnapi iskolák szövet­
ségét igyekszünk a magunkéhoz csatolni és ez által a « sz e n t
testet» erősíteni.
Nagyon óhajtanánk értesülni azon lépésekről, melye­
ket eddigelé a v a s á r n a p i i s k o l á k érdekében tett; hány
ily nemű iskola van az ön községében; vesznek-e abban fel­
nőttek is részt; mely egyházi iratok szellemében működik
s eddigelé milyen eredményeket ért el?
H a bármiben segélyére lehetnénk, felette nagy örö­
münkre szolgálna.
De akár van szüksége segélyünkre, akár ninics, sze­
rezze meg nekünk azt a valódi örömet: értesítsen müve si­
keréről s e dolgok állásáról Magyarországon.
T Á R C A.
Pásztor-kút.
(Felolvasás az ó-toplicai templom javára Borszéken rendezett
hangversenyen.)
Szomjasok vagyunk. Olthatatlan szomjúság kerget hoz­
zád, fenséges, kimeríthetetlen, végtelen természet. Hozzád, az
édes anyához, ki úgy fogadsz kebledre, mint a tékozló fiút
az atyja, tévelygései után azzal a szeretettel fogadja, mely­
hez hasonlót csak a szent irás rajzol, mely «mindeneket meg­
bocsát.» Akaratlanul tör ajkunkra e vallomás, hogy hűtlenek
lettünk tehozzád Örök igazság, változatlan törvényeket nyu­
godtan követő, se nem siető, se el nem késő, természet.
Rejtélyes a hallgatásod, még rejtélyesebb, ha szólsz a ma­
darak sóvár vágytól reszkető hangján, a patakok halk zú­
gásában, vagy a vízesések hangos zokogásában, a százados
fák zajgásában, vagy a lombok lágy zsongásában, a tücsök
édes cirpelésében, vagy egy-egy szenderre hajló madár szárnya
suhanásában.
Mi a lármás, a zakatoló, az egymást kergető ember­
világ kifáradt bolyongói, az érdekek kérlelhetetlen tusaiban
szerzett sebekkel, veritékes homlokkal, az okozott sebek bűn­
tudatával és a kapottak keserű boszuérzetével, a félreértések,
gyanúsítások, rágalmak nvilzápora közül sebhedt kedélylyel
izgatott idegekkel, lángoló szenvedélyek életemésztő örökös
tisztitó-tüzén keresztül menekszünk el hozzád, mint Dante a
Lethe vizéhez, melyből mohó vágygyal iván: a kedély, a Igen, a való koldus-szegény ahhoz képest, mi halha­
béke, a nyugalom csodás érzetét élvezi.
Oh, adj forrásodbúl. Adj, mint annak a regebeli pász­
tornak, kit az élet megviselt; tán, az ifjú szenvedélyek láza
emésztett; ki megrongált testtel, kifáradt tüdővel, a végenyé­
szettel utolsó nehéz tusáját harcolva, kétségbeesve, dőlt le
a rengeteg közepette egy váratlanul talált forrás mellett, a
láztól kicserepezett ajkkal, elaléltan; tikkadtan merített resz­
kető kézzel egy kortnyi vizet, és óh, csoda: kimondhatatlan
hűvösség fuvalma érinté égő belsejét, bámulatos gyógyerő
2/3
Azon reményben, hogy nem sokára hallunk önrűl és
munkájáról, maradok tisztelettel: Mary. G. Ward. Brooklyn.
Newyork. United-States. 3. Amerika.»
A választ a levélre elkészítettem és ennek tartalmát
a főtisztelendő és méltóságot püspök úrral is közöltem. A
belmiszsziói tevékenységnek, egyetemes egyházunkban, igye­
keztem hü képét feltárni.
Felsoroltam: 1. A vasárnapi iskolák mikor keletkez­
tek s hol vannak azok életbe léptetve.
Iskolai isteni tiszteletek (kollégiumokban) mikor jöt­
tek létre s mennyire vannak elterjedve.
3. A gyermek-istenitiszteletre (népiskolákban) vonat­
kozólag azonban adataim nagyon hiányosak, s éppen ezek
kiegészítése végett, tisztelettel kérem fel a t. lelkész urakat,
méltóztassanak a netalán rendelkezésükre álló adatokat ve­
lem szeptember végéig közölni, hogy az igy teljessé vált
munkálatomat a nevezett társaságnak elküldhessem. Annyi­
val is inkább sietnem kell vele, mert a s z ö v e t s é g i n a g y
g y ű l é s október végén lesz, hol ezt az ügyet bizonyosan
tárgyalni fogják, s bennünket a szövetségbe felvesznek s
ezután a nagy szívességgel megígért segélyt igénybe vehetjük.
Zilah, 18 9 3 . aug. 8-án. Kerekes Endre,
főgimn. vallás-tanár.
hatá át a tagokat. A természet éltető csókja érinté a beteg
gyermek ajkát A természet kebelében dúló erők veritéKé-
ből fakadt talán a forrás, vagy az ő szerető szivéből sajtolt
könnybűi eredt, mely magában rejt titkos erőt, gyógyító
balzsamot.
Mint a Bethesda tavát bizonyos időkben istennek an­
gyala megháboritá és v a l a k i először a vízbe száll­
hatott, a n n a k m e g h á b o r i t t a t á s a után, m e g g y ó ­
gyul vala». A szerető isten angyala háboritá meg édes
hazám annyi drága vizedet, óh, mert az isten téged szeret,
mert «ha a föld isten kalapja, úgy hazánk a bokréta rajta»
e megháboritott vizek fölbuzgó, pezsgő árja gyógyít és Lethe
hűs habjait kínálja.
A Pásztor-kút regéje megható, de hajh i hányán nem
a testi bajok, mulólagos szenvedések enyhítésére jövünk id e;
nem csak az egyszerű oláh pásztor nyomdokait követjük.
Nem, hanem mint Göthe Orestese az önvád okozta tébolyá­
ból a szerető nővér fölismerése után, kér még egy poharat
a feledés hullámaitól, mi is feledni akarunk. Oh, sokat, na­
gyon sokat kell felednünk ! Felednünk a mindennapi élet sivár
egyhangúságát, mely rendre lopja meg álmainkat s felcseréli a
valóság dantesével, pedig mint Petőfi oly igazán mondja, hogy
meglopná az álmok kincstárát,
Hogy gazdagítsa a szegény valót.
tatlan lelkünk osztályrészét képezi. E g y francia példabeszéd
szépen fejezi ki e földi élet szegénységét. E g y ur megrakott
hajóra tette rabszolgáját, szabadon bocsátá, fölszabadítja, hogy
a kapott portékával kereskedjék, abból szerezzen gazdagsá­
got. A rabszolga hajótörést szenved. E g y szigetre vetődik,
mindentől megfosztva, egyedül, elhagyatva. E sziget lakói
ujongva fogadják, királylyá teszik; de csak egy é v re ; mert
a jó istentől azt a kegyet nyerték meg, hogy minden évben
kapnak egy évre való királyt.
 274- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A rabszolga megtudja egyik okos minisztertől, hogy
mi az ő sorsa. A fényt, hatalmat élvezni szeretné, de meg­
keseríti minden percét a tudat, hogy mily rövid életű az ő
boldogsága. Hall regét elődeiről, kik vagy kéjben, mámor­
ban tombolták át azt az évet, vagy búskomoly gyötrelmek
közt siratták az elvesztendő hatalmat Mert, az év betelte
után, a hajótörtet ismét hajótört jelmezében bocsáták egy
rengetegtől borított, vad sziklák és barlangok miatt kietlen
puszta szigetre, hol ismét kitették.
De akadt egy okos tanácsadó, ki megtanitá a rabszol­
gából lett királyt, hogy hatalmát, gazdagságát használja föl
ama puszta sziget benépesítésére, teremtsen városokat, irtsa
az erdőket, törjön utat a sziklákon keresztül, legyen egy ön­
maga teremtette királyság ura. H a majd eltelik az év, ha
elveszti ingyen nyert trónját, Örömmel fogadja majd az 0
népe, elnyeri saját*szerezte, örök tulajdonát alkotó uralmát.
E földi élet egy évét föl kell használni az örökkévaló javak
megszerzésére.
Kincsekkel, kimeríthetetlen kincsekkel indultunk e l :
a tehetség, a szív, a lélek kincseivel. De, hajh ; ha eltéko-
zoljuk és nem szereztük meg az örökkévaló kincseket, azokat,
melyekről a szent könyv azt mondja, hogy « n e m l o p j á k
el a lopok»!
Felednünk kell tévelygéseinket, melyek elszakitnak fön-
séges hivatásunktól, és zaklatva kergetnek bele a mohó élvek
forgatagába, fölszítják bennünk a kincsvágy kielégíthetetlen
tikkasztó szomját, fölkorbácsolják az irigység, a gyűlölet dúló
szenvedélyét, valamint abból a lángból, mely képes fölper­
zselni mások boldogságát, csak hogy csillapítsa pillanatig
önnön szomját. Oh, iszonyú képeket tár elénk a jelen század.
E láng dúlásának már menynyi nyoma a nagy társadalom­
ban. Elhamvaszt falvakat, ledönt szobrokat, föléget minden
hidat, melyek századok örvényei felett vezetnek, széttép min­
den köteléket, mely e föld egy darabját megszenteli, élettel ru­
házza föl a szivek szövetéből alkotja meg a hazát. Édes
hazám, óvjon meg a magyarok istene ettől a lángtól !
De, felednünk kell valamit nem csak abból, mit más
nemzetek életéből látunk, mit könyvekbűl tanultunk, de fe­
lednünk kell abból is, mit mindnyájan átélünk.
Felednünk kell mindazt, mi politikai tusáinkban lerom­
bolni készül az együvé-tartozás érzelmét; felednünk kell, mi
elválaszt nyelv, elválaszt hit szerint. Mert mindaz, mi elvá­
laszt, ezt az édes Magyarországot darabolja el ; mindaz, mi
egymás ellen szít gyűlölségre, a hazaszeretet egységes, örök
szent érzelmét csorbítja meg, mind a magyar nemzet erejét
lankasztja. Pedig, nekünk a második ezer évre megújhodott
erővel kell berontanunk a sorompók elé, hová a népek nemes
versenye hiv.
És a Pásztor-kút pásztorának regéje egy más kútal
juttasson eszünkbe. Én legalább, midőn először ültem le a
kút fedeléhez hasonló k ő re: környezve a fénynek örök­
zöld erdejétől, lelkemig ható illatártól mámorosán, a béke,
a nyugalom szent perceit élvezve, élvezve valamit abból, mit
Göthe élvezett, midőn egyik reflexiójában kifejezi, hogy a
természet a lények örök körforgásában mindig a legmagasabb
pillanatot élvezni: én is, mint e körforgásból kitörő, de abban
édes ön feledtséggel visszaomló lény e legmagasabb pillanatot
élvezve, a beteg pásztor gyógyforrása felett, messze, Samariába
kalandoztam el gondolatban. Előttem állott az Embernek fia,
a samariabeli asszonynyal beszélgetve.
33. szám.
«Mimódon kérsz te, holott zsidó vagy, én tőlem italt,
ki samariabeli asszony vagyok r Mert a zsidók nem barát­
koznak . Kérdőre vontam m agam at: nem támadt-e ben­
nem indulat, mely embertársaimmal nem barátkozott és szé-
gyen-pirt éreztem égni arcomon. De hajh, a közeli Arany
János-kút vize nem űzte el e lángot.
«Felele Jézus, és monda neki Ha tudnád te az istennek
amaz ajándékát, és kicsoda legyen az, ki ezt mondja néked:
adj innom nékem : te kértél volna ő tőle, és adott volna
néked élő vizet.»
És áhítozva, buzdulva kerestem az « é l 0» vizet és úgy
éreztem, hogy ha lemondok mindarról, mi elválaszt honfi-,
társam tól; ha lemondok mindarról, mi egyéni hiúságomhoz
tartozik, és föláldozom az igaz hazaszeretetnek ; ha nem akarok
nagy lenni, de elismerem a mások nagyságát; nem akarom
az én tévelygésemért elítélni a mások tévelygését: akkor ez
az é 1 ő víz érinti ajkamat.
Nem a Jákob kútjából merített víz, hanem a . hogy is
van tovább a szép történet ?
«Felele Jézus, és monda neki: A ki e vízből iszik,
ismét megszomjazik. Valaki pedig ijandik abból a vízből,
melyet én adok néki, meg nem szomjuhozik örökké, ha­
nem az a v íz , melyet én adok néki, lészen ő benne Örök
életre szóló víznek feje.»
Ez az ; ez az a szomjúság: a végtelen szomj, melyet
ha átérezünk, testvérekké válunk mindnyájan. Ob, a végte­
lenség ! Beh igazad van Leopardi, hogy
«E il n a u f r a g a r i né d o l c e in q u e s t o ma r e . :
«A hajótörés is édes e tengeren.»
De milyen hajótörés ez ! Elvesztjük azokat az apró
érdekeket, mikkel e földi élet kínál, hogy lelkünk halhatat­
lan javait cserébe adjuk értük.
De fölemel a végtelen gondolata. Fölemel oda, hogy
mit is monda még Jézus:
«A mi atyáink ez hegyen imádták az istent, ti pedig
azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben vagyon az a hely, a hol
istent kell imádni Asszony ! Elhigyjed, hogy eljön az óra,
melyben sem e hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az
atyát.»
«Eljön az óra és a z m o s t v a g y o n , mikor az igaz
imádók imádják az atyát lélekben és igazságban.» A lélek
és igazság kutatása mily közel hoz mindnyájunkat, testvé­
rekké avat. Pirulva gondolunk mind arra, mit egymással szem­
ben teszünk, mondunk és gondolunk. De mégis. E g y babona
jut eszembe, melyet a Rómába zarándokolok szentül meg­
tartanak. K i eltelve Róma fényével, gazdagságával, a föld
feletti és föld alatti Róma minden drága emlékével, búcsú­
képpen a Trevéri-forrásból iszik és abba egy fillért dob,
a következő évben újra meglátja Rómát.
Úgy érzem, hogy ha szent hazánk bármely zúgában a
jótékonyság egy fillérét dobtuk a forrásba, melyből ittunk:
újra meglátjuk. Én visszavágyom Borszékbe: e tündérvilágba,
mert érzek valamit abból a szeretetbol, melylyel ez az édes
hazaföld kínálja enyhet adó italát.
A pásztor meggyógyult. Én pedig hálával éreztem,
hogy a Jákob kútja mellett ittam egy pár cseppet abból az
italból: «a melyből a ki ijandik, soha meg nem szomjűzik.
A legmagasabb emberszeretet a valódi hazaszeretet. Oh, fa-
 OD* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
kadjon ennek forrása mindenütt e hazában szerte-szét. A
Pásztor-kút gyógyító hatalma csak a testnek ad enyhe!.
Jézus, a jó pásztor, kútja a léleknek.
Hegedűs István-
A gern yeszegi g r ó f T eleki-féle isk ola
történetéhez.
(Vége.)
iS . T a n i t t á s é s T a n u l á s N o r m á j a . Bémennek
a Gyermekek az iskolába reggeli harangozáskor, az Öszve
gyűlés és imádkozás után, hozzá fognak a tanuláshoz, tanul­
nak mint egy óráig, akkor a könyveket leteszik és pauzát
tartanak mint egy félórát, a mely idő alatt ártatlanul csinta­
lankodhatnak és játcodhatnak; azután ismét hozzá fognak a
tanuláshoz és tanulnak mint egy n óráig, akkor könyörgés
után haza bocsáttatnak. Délután két órakor újra Összegyűl­
nek és mint délelőtt két Ízbe, közben pauzát tartván, tanul­
nak, estveli öt órakor haza bocsáttatnak.
19 . A tanulás és tanittás könnyebbségére 3 Classisra
osztatnak u. m. a j A kik a betűket tanulják, b) A kik ol­
vasni tanulnak, c) A kik repetice tanulnak ; ezek imák is.
20. A tanittás módjába a Debreceni ABC-ét kell kö­
vetni, és az abban kitett Norma szerint, mindazt a mi ab­
ban az ABC-ében van, meg kell a gyermekkel tanultatni, s
a mig mindent nem tud, nem kell más könyvet kezébe adni. [ tanár, szavazott Kiss Ferenc, Kerekes Endre, Kis Lajos, T ó ­
2 1. Hogy a Tanítással inkább érkezhessék a Mester,
minden öt, vagy hat egyforma tanuló gyermeknek egy prae-
ceptort, vagy tanittót kell adni az előbb való Classisból, a
ki a maga tanítványait tanittsa addig, a mig a Mester a
többivel foglalatoskodik, erre nézve arra vigyázzon a Mes­
ter, hogy tanittókat legalább tanítsa, és azokkal elvégez­
vén a tanittást, adjon időt nékiek a tanittásra.
Megkivántatik, hogy a Mester mindég othon üll-
jön és magát a Gyermekek tanittásán kívül, semmivel, vagy
legalább igen kevéssel foglalja el. Minden nap délelőtt úgy,
mint délután a gyermekek neveit olvassa fel és a ki nints
jelen, kiilgyön utána és ha hellyes okát nem tudja elmara­
dásának adni, a gyermeket mértékletesen büntesse meg.
23. A testi büntetést a mig csak lehet, kerüllje el és
azok hellyes szégyenpadra való állítást, pirongatást, és más
ártatlanabb büntetést végyen elé, a mellyekkel a gyermek­
nek Erkölcsi Érzésein is javítson, arra jól kell vigyázni, hogy
a gyermek a tanulástól el ne idegenkedjék, sőt inkább abba
Önkéntesen belé szeressen, Örömét, gyönyörűségét talállya benne, lanság, melyet a tudomány szeretete, annak mivelése, a szépnek,
a tanulás hibájáért a gyermeket, a mikor csak lehet, testi
büntetéssel ne illesse, hanem csak pirongatással.
24. A Tiszteletes Pap, az udvari tiszt, és az oskola
Curátorai szívesen kéretnek, hogy az oskolát ottan-ottan vizs­
gálják, abban a gyermekeket számba vegyék, a tanítás módját,
a tanító Szorgalmatosságát, és az előmenetelt szorgalmatosán és volt, mint a lélek; az akarat több, mint a fizikai erő ; in­
szemesen vizsgálják meg, a mi hibát látnak, azt töstént ha­
ladék nélkül igazítsák meg, a szükségeken, fogyatkozásokon
a lehetőségig segéllyenek, a mit magokkal meg nem tehetnek,
azt Nekem, vagy jelen nem létemben a Mltsgos Grófné eő
Nagyságának jelentsék fel. Nevezetesen a Tiszteletes Pap szíve­
sen kéretik, hogy ezen igen fontos tárgyat vegye szoros Inspec-
tiója alá, a mikor csak lehet, az oskolát minden nap vizsgállya
meg, a tanítás Methodussát, a tanító szorgalmatosságát, és a
gyermekek igyekezetét vegye szemügyre.
27 5 -
1827-b en , Februáriusnak 1 8-dik napján, minekutánna
a Gernyeszegi Oskolát az eddigvalónál jobb rendbe hoztam
volna, ezen rendeléseket kiadtam, és a tanítást ezen a Normán
elindit-ottam, addig is, mig a Tiszteletes Visitatoria Commissio
kijővén, helybe hagyásával, vagy a szükséges változásokkal
megerősítheti. M i l o t a i F e r e n c , prefectus.
A z oskola organizációjára a Tekintetes Prefectus úr által
fennirt 2 4 pontokhoz Visitatoria Commissiónk még ezt az edgyet
kivánnya hozzá adni, hogy a Gyermek-Tanittó az oskola elbom-
lása alkalmával minden tavaszszal a Gyermekekkel egy kis Exa-
ment adjon, előre hirt tévén a Mltsgos udvar Tisztyeinek,
és mutassa meg, mennyire vitte a Tanulásban a Gyermekeket,
hogy így a Gyermekek szülői is annál nagyobb ösztönt ve­
gyenek az Oktatásba való Feladásra, látván azoknak mind
a Tanulásban, mind az Erkölcsben való gyarapodásokat.
Gernyeszegen, S-ik Decembris, 18 27-b e n tartott visita-
tiokor. A l b e r t M á r t o n , ord. nótárius.
K ö z li: Csekme Ferenc.
Különfélék.
= Júliusi pályacikkeink közül «A v a l ó d i s z ü k ­
s é g » feliratúra, melynek szerzője P é c h y Á r p á d , med-
gyesi körlelkész, aug. 1 o-ig szavaztak : O. YVeres Sándor, Lé-
nárd József, Nemes Ferenc és Zajzon Já n o s; «A v e r i z m u s »
feliratúra, melynek szerzője dr. K a p o s s y L u c i á n , pápai
kos Sándor és Nemes Árpád.
Eszerint, a 1 5 frt. tisztelet dijat, köszönetünk és nagyra­
becsülésünk kifejezése mellett, elküldöttünk dr. Kapossy L u ­
cián urnák, azon reményben, hogy valamint eddig munka­
társaink sorában tiszteltük, úgy ezután is minél gyakrabban
lesz szerencsénk becses dolgozataihoz.
= Józsa Zsigmond m eghalt ! Mély megdöbbenés­
sel, igaz fájdalommal vesszük a lesújtó híradást, hogy theol.
akadémiánk igazgatója, Józsa Zsigmond nincs többé. Oly vesz­
teség, melyet szavakkal kifejezni, képesek nem vagyunk. Mert
bárminő fájdalmas legyen is a halál, de tudunk megnyúgvást
találni, ha egy bevégzett élet véghatáránál állunk meg ; ha
a halál pihenés az elfáradás után, megérdemelt jutalom az
élet céljának megközelítése fejében. De rettenetes a halál,
ha akkor borítja ránk gyászos fátyolát, midőn az ifjú szív
lobogó lelkesedéssel hévül egy egész jövendőért; midőn az
agyban a gondolatoknak egész világa omlik össze; midőn
dúzzadó erő hull a p o rb a; és a koporsó mellett megsemmisült
szép reményeket siratunk. Józsa Zsigmond harmincegy éves
volt. Küszöbén csak egy biztató, fényes pályának, melynek
végén intett felé az elismerés, a tisztelet, és az a halhatat­
a jónak és igaznak föltétien kultusza által szereznek meg a
jók, a hívek, a kiválasztottak. Kiválasztottja volt ő az élet­
nek, pályájának. Ernyedetlen szorgalom, szívós kitartás, a
szellemi munkálkodás szenvedélye, ideális világnézlet voltak
azok a tulajdonok, melyek foglyúl vitték számára a sziveket.
Élt, tanúit, dolgozott; tán erőt feszített. A test gyöngébb
kább szerette hivatását, mint önmagát. Megtört a pálya kezde­
tén. Meghalt. Helye sokáig üresen marad. Emléke élni fog
örökké Bethlen-kollégiumunk történetében, az ifjúság hálás
kegyeletében, mindnyájunk szivében!
= A legilletékesebb helyről fel vagyunk hatal­
mazva annak kijelentésére, hogy a folyó évi egyházkerületi
közgyűlésre kiadott M e g h í v ó b a n jelzett fontosabb tár­
gyak közül, a néh. N agy László halála által ürességben levő
egyházkerületi közügyigazgatói (gén. directori) állásnak be­
töltése, csupán tévedésből maradt ki, holott az foganatosít­
tatni fog, miután közügyigazgató nélkül sem a házassági, sem
a köz főtörvényszék nem működhetik.
 276. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
= A Borszéken rendezett jótékony célú hang­
verseny bizottsága nevében, dr. Hegedűs István megtevén
jelentését, az Igazgató Tanács, a hangverseny eredmények int
vett 500 forintot a toplicai egyházközség templom-építési
alapja javára, és gyümölcsözőleg leendő kezelés végett, kebli
pénztárába elhelyezte; egyszersmind kedves kötelességének
tartotta, úgy dr. Hegedűs István aának és általa a rendező­
bizottság minden egyes tagjának, valamint a hangversenyen
közreműködött tagoknak, és az abban részt vett, s az anyagi
sikert előmozdító közönségnek úgy a toplicai egyházközség
nevében, mint saját részéről is elismerését és .hálás köszö­
netét nyilvánítani.
= A kolozsvári ev. rét kollégiumban a követ­
kező egyetemi hallgatók nyernek benlakást az 18 9 3/9 4 -ik
iskolai évben: Molnár Károly, Bálint József, Aszalós György,
Baló Ödön, Bedő Sándor, Bene Ferenc, Békési Ferenc, E r ­
délyi Lajos, Fóris Miklós, Muzsi János, Pótor Sándor, R a­
vasz Árpád, Vitályos Géza, Kiss Dénes, Szilágyi Mihály,
Török Ákos, Huszár Lajos, Mihály Gyula.
= Lelkészi kinevezés. A z igazságügyminiszter a n.-
enyedi országos fegyintézetnél újonnan rendszeresített ev. ref.
lelkészi állásra, természetesen, egyházkerületi illetékes ható­
ságunk megkérdezésével és beleegyezésévrl, E l e k e s L á s z l ó
papjelölt aát. nevezte kir a ki már ott egy év óta e minőség­
ben ideiglenesen alkalmazva volt. Elvárjuk, és reméljük, hogy
ifjú paptársunk, a miniszteri kinevezés dacára is, érezni togja
a velünk való összetartozás szükségét és hogy ugyanazon
testnek vagyunk részei. Fogadja szerencse-kivánatunkat.
= Csiky Lajos, debreceni teol. tanár, mint ki­
adó, lapunk utján is tudatni óhajtja mindazokkal, kik a né­
hai Révész Bálint által hátra hagyott irodalmi művek közül
a múlt évben az első három kötetet megrendelték nála, de
az ezen évben megjelenő I V — VI. kötetekre még mindeddig
nem küldték be hozzá megrendeléseiket, hogy nékiek ezen
uj köteteket kész az előfizetési 2 — 2 frt. árért küldeni meg.
= Pályázat tanári állásra. A h.-nánási ev. református hat
osztályú gimnáziumban lemondás folytán üresedésbe jött termé­
szetrajzi, földrajzi tanári székre pályázat hirdettetik. Fizetés 1000
frt, melyből 100 frt lakbér, az egyház pénztárából évnegyedenkint
előre fizetve. Ha okleveles pályázók nem lennének, alkalmazást
nyerhetnek tanárjelöltek is; ez esetben azonban a fizetés 900 frt,
melyből 100 frt lakbérnek tekintetik. A kívánt oklevéllel bíró egyén
egy évi sikeres működés után állandósittatik, a midőn a tiszántúli
ev. református középiskolai tanárok gyám- és nyugdíjintézetének
jogos és kötelezett tagja leend Nem okleveles egyén csak helyet­
tes tanári minőségben és csak egy évre választatik, de ha ez idő
alatt a kívánt tárgyakbúl oklevelet szerez és sikeres működést mu­
tat fel, a következő évben mint rendes tanár állandósittathatik.
Végre, ha okleveles, de nem a kiirt szakokbúl képesített egyén vá­
lasztatnék, az szintén csak helyettes tanári minőségben és csak egy
évre alkalmaztatik, fizetése azonban 1000 frt lesz. A megválasztott
egyén állomását folyó évi augusztus végén, legkésőbb szeptember
i-én elfoglalni köteles s ha családos, 40 frt, ha pedig nőtlen 15
frt költözködési átalányt kap; ez összeget azonban, ha állomását
H IV A T A L O S R ÉSZ.
800— 1893. PÁ L Y ÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhely széki
egyházmegyébe kebelezett p e t e k i egyházközség I-ső osz­
tályú állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : gazdasági épületekkel ellátott lakáson kívül,
8 1 4 frt. 2 3 kr. értékű rizedkárpótlási kamat, kepe és kanonika-
porció haszonélvezete, mely javadalom jövő évi ápr. 24-től
8 1 5 forint készpénzzel lesz megváltva. Megválasztandó köteles
egy évi javadalma felének 75 százalékát egyszersmindenkorra,
azután az évi járadékot a gyámintézet javára fizetni.
Pályázati határnap szept. 10 . Folyamodványok nagytiszt.
Menyhárt András, esperes aához küldendők, Kecsetbe, u. p.
Székely-Udvarhely.
Kolozsvárt, 18 9 3 . aug. 1 5 . S z á sz Dom okos,
érdél.i ev. ref. püspök.
Nyomatott Ajtai K Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
33. szám.
3 év letelte előtt elhagyja, visszatéríteni tartozik. Megjegyeztetik,
miszerint a gimnázium teljessé tétele és állami segélyeztetése tár­
gyában a nagyméltóságu minisztériumhoz a felterjesztés megtéte­
tett s az ügy kedvező elintézése esetén a tanári fizetések annak
megfelelőleg fognak rendeztetni A pályázati kérvények kereszt-
levéllel, esetleges katonai szolgálatukat igazoló irattal, továbbá vég­
zett tanulmányaikat feltüntető okmányokkal, végül orvosi bizonyit-
ványnyal felszerelve, folyó évi augusztus 25-ig az ev. ref. Egyház-
háztanács elnökségéhez küldendők. Kelt H -Nánáson, az ev. ref.
Egyháztanács 1893. augusztus 6-án tartott üléséből. Kál l ay Imre
főgondnok. Be nkő L a j o s Ielkészelnök Tóth Mi hály egy­
házmegyei jegyző.
= Nyilvános számadás és köszönet. Borszéken 1893.
augusztus 4-én az ó.-toplicai református templom javára rendezett
hangverseny jövedelméről, van szerencsénk, a következő összevont
számadást nyújtani: Bevétel volt: a) jegyek után 267 frt. 60 kr. b)
felülfizetések után: 321 frt. 08 kr. összesen: 588 frt. 68 kr. Kiadás
volt 14 drb. igazolvány mellett: SS frt. 68 kr. Jut tehát templcm-
épités javára: 500 frt. azaz, ötszáz frt. mely összeget a rendező­
bizottság megbízásából dr. Hegedűs István, egyetemi tanár, bizott­
sági elnök az erdélyi ev. ref egyházkerület Igazgató Tanácsához
küldötte be. Felülfizetésekkel jegyeiket br. Bornemisza Ignácné 55
frt. 8 krral, br. Bánffy Zoltánné, gróf Bethlen Gábor, védnökök, 50 —50
frttal, id. gr. Bethlen Gábor. 50 írttal, Szász Domokos püspök 25 írttal,
Matsikné-Bomemisza bárónő, Szász Károly dunamelléki püspök, br.
Kemény Pál, dr Keiser János országgyűlési képviselő, dr. Hegedűs Ist­
ván, Givevmosi Vigilio és Kornis grófnő tiz-tiz frttal; UtríJánosné, ífj.
I Szász Károly országgyűlési képviselő, Grünfeld Salamonné, Kupferstich
| Antal, lsekutz János, Züllich István öt-öt frttal, Teleszky Ferenc
J p. ü. bíró hét frttal, váltották meg; még felülfizettek: Szilvási Já­
nos 3 frt.. Hegedűs Károly főig, Csíki Dénes és Kis Tamás két-
két frt., Molnár Károly, Dudner János, Eisig Jakab, Hermann Ven­
cel, Markovics Pirman, Máttyás Albert dr. Máttyás Mór, Dondon
V József, Vas Tamás egy-egy frt.. Nagy Pál 1 frt 40 krt, Berg-
J leiter Gusztáv 1 frt 20 krt., dr. Felméri Lajos és Kelemen Már-
j tón So—§0 krt., Badilla, bíró 20 kit. Fogadják a felsorolt úrnők és
urak a szent ügy nevében a bizottság legmélyebb köszönetét. Ked­
ves kötelességének érzi bizottság hálás köszönetét nyilvánítani
mindazoknak, kik közreműködésükkel hozzájárultak a hangverseny
érdekességének emeléséhez; jelesen, Szász Károly püspöknek, dr.
Hegedűs István egyetemi tanár és Gál Mózes főgymnáziumi tanár
uraknak felolvasásaikért, Thallmayer Frida és Elza, Lázár Ágnes
kisasszonyoknak, E. Kovács Gyula és Váradi Aladár uraknak, mű­
vészi előadásaikért. Az a félezer forint, egy pár tégladarab a ma-
| gyár kultúra épületéhez, a kik ezt összehordották, a jól végzett
■ munka nemes öntudatában lelhetik meg igaz jutalmukat. Nem mu­
laszthatjuk el köszonetünk nyilvánítását a fürdőbiztosság és igazga­
tóság részéről tanúsított előzékeny és nagy lelkű eljárásáért sem.
Borszék, 1893. augusztus 6-án tartott rendkívüli bizottsági ülésből.
Szerkesztői n y iltp o sta .
= A kis-enyedi egyház «Harmoniumalapja javára rög­
tönzött táncmulatságot csináltak julius 6-án. Összeadtak 2S frtot.
Kiadtak 2 2 frt. 50 krt. Maradt haszon 5 frt. 50 kr. E z is valami !
Ha az öszszes 28 frt a jótékony célra fordittatott volna, örömest
közölnők a névsort is, igy a megmaradt jövedelemből vegye ki a
maga részét mindenki, é> a «hálás köszönet eb találja meg
öntudatában Lapunk magasabb céloknak szolgál, hogysem ilyen
jöttünk-mentünk számadásokat közöljön. Bocsánatot kérünk.
= P. K. urnák. Toplica. Köszönjük. A mint e számunkból
láthatja, lapunknak egy barátja már megelőzte. A cél el van érve.
Úgy hisszük, ez a fődolog.
79— 1893. P Á L Y Á Z A T TAN Á R I Á LLÁSR A.
A székely-udvarhelyi ev. ref. kollégiumnál az 1 897 ^.
iskolai évben a német és latin nyelvi s irodalmi tanszék
helyettes-tanárral fog betöltetni. Pályázhatnak oly ref. tanár­
jelöltek, a kik egyetemi tanulmányaikat befejezték s legalább
alapvizsgálatot tettek. Kívánatos, hogy a megválasztott tanár
a francia nyelvet kezdőknek tanítani képes legyen. Évi ja­
vadalom 800 forint.
Pályázók szabályszerűen felszerelt folyamodványaikat a
sz.-udvarhelyi ev. ref. kollégium előjáróságához folyó évi szep­
tember első napjáig küldjék be.
Sz.-Udvarhelyt, 1 893 . aug. 14 . G önci L a jo s ,
igazgató.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász G erö.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXIII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Augusztus 24.
M E G JE L E N IK MINDEN C S ÜTÖRT ÖKÖN E G Y IVÉN.
E lő fizetési á r a : Egv évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre i forint 50 kr.
A falusi pap.
Körülbelül úgy vagyok most. mint a Van Dyk
parasztja, ki egy szájjal akart hideget is, meleget is
fújni. Én is azt szeretném, ha cikkemben mindent
elmondhatnék, mindenféle gondolatot, a mi csak
igy falun egyedül-létben az embernek eszébe juthat.
Mert sok minden kell hogy megfordúljon az agy­
velőben itt, messze a világ zajától, hová csak kel­
lőleg leszűrődve, megtisztúlva, mintegy íilozóíiailag
igazolva, jutnak el az emberek világát izgató
eszmék és törekvések. Nincs igazuk az emberek­
nek, ha azt állítják, hogy itt, a hol egy sereg könyv,
meg kellő összeköttetés nincsen, egészen átalakul
az ember, elveszti lelke energiáját, ahhoz a fáradt­
ságos munkához való erejét, melylyel önmagunkon
az isten képét kifaragjuk, hogy a tiszteletet ki­
érdemeljük, mint a képek, melyek láttára a hívők !
le szokták venni kalapjukat. Abban nincs tagadni
való, hogy az ember ahhoz a körhez hasonul át,
melyhez csatolva van, Hiszen, még a mezei nyúl is
felveszi a göröngy alakját, és a fecske is mindig a
ház ereszéhez alkalmazza kicsinyke fészkét. Ara, j
mégis hatalmunk lehet mindig, és nekünk, refor- j
mátus papoknak, folyton meg lehet, hogy azt mond­
jam, meg kell őrizni lelkünk amaz ős-erejét, mely
hasonlóvá tegyen a tűzhányó hegyekhez, melyekből j
az eredeti elementum soha sem pusztul el. Ez a
mi hivatásunk, ez a mi kötelességünk. Ha ezt nem
tudnók megcselekedni önmagunk felett monda-
nók ki az intéletet. És vájjon, ezt ne tudnók-e mi
megtenni ? Ha egy híres pedagógus egyszer azt
mondotta, hogy egyetlen egy könyvben is benne
van minden, csak ki kell tudni belőle olvasni
ezzel nincs más mondva, csak az, hogy más valami
az, mint a puszta könyv, mely az embert űzi, sar­
kalja. mint a kháldeai pásztorokat annak belátá­
sára, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem i
vannak még a kenyérrel és vízzel való megelé-
gitteiésen kívül a léleknek nagyobb szükségei is.
34. szám.
Szerk esztő ség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.
Ezt csak egyszer kell megérezni, és aztán folyton
fogunk utána vágyódni. Ugy-úgy elgondolkozom
sokszor Jézus ama mondásán «A ki e kenyérből
eszik, soha többé meg nem éhezik.» É s ennek mintha
éppen az ellenkezőjét tartanám én igaznak. Hogy
ha valaki csak egyszer elégittetett ki ama magasabb
vágyakból ; csak egyszer rezdült át lelkén az a világ,
mely mikor föltárul előttünk, megsemmisülve érez­
zük magunkat nem hogy meg ne éheznék több­
ször, hanem olthatatlan szomj költöznék egyszerre
leikébe, mely oda kapcsolja ahhoz, hogy soha többé
elválasztani, ne lehessen. Oh, nem ez a mi falusi
életünk, a természethez oly közel lakozásunk cse-
lekszi, hogy ha tán néha elernyedünk, s azt tartjuk,
hogy nehány csöpp méz íze úgy is elvész egy
nagy tömeg vízben. Sőt ellenkezőleg, mintha ez
tán jobban lelkesítene és nagyobb eredményekre
képesítene. Avagy, a görög világot mi tette ké­
pessé a klasszikus minták és az antik eszmények
megalkotására, mint az a tömérdek szabad idő,
és nyugodt élet, a mi részükbe jutott ? Ha mi is
inkább arra igyekeznénk, hogy itt e szabadban
gyúrjuk át és tegyük húsunkká és vérünkké azt,
a mit rendeltetésünk élőnkbe ir, kincseket tudnánk
felmutatni, mint a hegyek, melyek bányáinak gyom­
rában drága arany- és ezüst-erek vannak.
Tovább megyek. A nagy városokban, vagy
ott, hol az embereknek az a csodálatos komplex
tömege, az élet-viszonyoknak az a bonyodalmas
szövedéke van, melyet csak az új kor, ebben is
inkább századunk ismer, alig van oly hálás tér,
mint ezekben a kis falvakban, hol még a példa­
szó szerint is, a pap a falu esze. Hiszen, a mi evan-
gyéliumi vallásunk is az egyszerűséget szereti, azt
hirdetvén, a mit a francia példaszó mond : ne pou-
vent être grands, soyons simples. É s igaza is van
ebben. A vallás a maga kibékitő, áldó melegsé­
gével legjobban azokat az egyszerű embereket
szereti, kiknek szívok tiszta, kik még tudnak hozzá,
hogy inkább szivükkel éljenek, mint az idegeikkel.
 278. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Itt nálunk oly könnyen kerítheti a pap az em­
bereket szellemi fönhatósága alá, csak legyen neki,
és tudja azt felhasználni. Egyszer egy tárca-cikket
olvastam. Az iró a falusi életről beszélt benne,
melyet különben nem ismert, csak megismerni
óhajtott. Mindig olvasta, mondá, hogy falun milyen
jók az emberek, hogy ott mily szép, mily idillikus az
élet: elutazott egy faluba, hadd, gyönyörködjék
egyszer igazán. Ám, keservesen csalódott, mert
ott éppen olyan gonoszoknak, irigyeknek, éppen
nem poétikusoknak találta az embereket. így nézve
a dolgot, nincs benne tagadni való, csakugyan igaza
van annak a tárca-irónak. Az ember mindenütt
ember marad. Még nem láttam ember-formában,
ki angval lett volna. És maram sem hiszek e földön
mint a tiszta bűnben, úgy a tiszta ártatlanságban
sem. De, ha nem tudom elképzelni városban sem azt
az embert, kinek az örömre ne lenne már mosolya,
és a szenvedésre egyetlen egy könnye: akkor ná­
lunk még inkább látom a naiv népet, átlátszó életé­
vel, tiszta, derült világával, melyben első látásra ki­
domborodnak azok a vonások, melyeket kiművelve,
gerendákká lehet kifaragni annak az épületnek szá­
mára, mely az egyházunkhoz való hű ragaszkodás,
és az azzal való kiolthatatlan kitartás szent temp­
loma fog lenni. Igenis, falun nekünk óriási munka­
terünk van, és ha városon, egy papnál az a fő, hogy
milyen erkölcsi erővel tud reprezentálni, itt nálunk
az jő számításba, hogy milyen ember ő lényegileg)
mert ez a biztosítéka híveire való hatásának.
Csak az az első rendű szükség, mit találunk
meg mi falusi papok önmagunkban? Ha olyanok
vagyunk, mint Chamisso embere, ki kétségbe esett,
mert nem látta a saját árnyékát, nó, ekkor vessük le
palástunkat, mert a szent együgyüség korszaka
régen lejárt, ha ugyan meg is volt valaha. Ha
olyanok vagyunk, mint Roland paripája, melynek
minden kiválósága megvolt, csak meg volt halva, mit
érünk mi akkor, kik az elásott tálentumhoz vagyunk
hasonlók ? Ám, nem lehetünk azok sem, kik a Carey
porszemére vallanak, melyek az aeqatornál éppen
olyanok, mint az északi földgömbnél; sőt ha tán
jól meggondoljuk a dolgot, még a Shakespeare
drámáinak szereplőit sem helyettesíthetjük, kik
folyton tettek, folyton mozogtak és forgolódtak,
ha százannyian lettek volna is egymás mellett,
de mint szereplők, a maguk fejétől semmit sem
tudtak volna kitalálni.
A falusi életről, arról a gregárius papról be­
szélek, a kiről némely hisztriók gúny-képet szoktak
festeni. A falusi papról, a kin anyaszentegyhá-
34. szám.
zunk erős épülete nyugszik, kinek szeretni kell
ezt az egyházat, és jobban kell szeretni, mint az
életet, és az életnek kényelmeit. Ne kicsinyeljétek
soha ezt az embert, mert ha jól végezte tisztét,
méltó az isten országára. Hogy elfárad sokszor,
hogy meglankad ereje, és mintha csak testét von­
szolná, és kenyérért kiált óh, ne nézzétek ke­
vésre az élet gondjait, mert azok alatt még a leg­
erősebb is gyakorta megtörik! Mi lehet áldást?
hozóbb, mint egy ilyen falusi papnak munkás, hasz­
nos élete? Hiszen, az ő kezében nyúgszik ezreknek
lelki békéje, nyugodalma, boldogsága.
Az ő műve az, ha híveinek emlékezete mélyen
oda tapad azokhoz az erkölcsi elvekhez, azokhoz az
örök igékhez, melyek új világot ígérnek, még ha
a hegyek a tengernek közepébe dőlnének is be.
Felvirágozhatik az ő keze munkáján a mező, új
hajtásokat hozhat az élet, áldóbb lehet a napsúgár,
derültebb az ég boltja. Szent lehet a családi kör,
tiszta az erkölcsi érzület, humánizáltak a hajlamok,
fegyelmezettek, morálizáltak az emberek vérrend­
szerének vágyai. E gy személyben lehet ő tanácsadó,
és bíró, atya és tanító, próféta és vezér, Mózes és Je­
remiás. E gy Náthániel lehet, ki az emberek szivét
szántogatja, s feltöri azokban a gyepet, hogy új
érzelmek termelését tegye lehetővé. E gy ember,
ki egyik percben a szentháromság titkát fejtegeti, és
oda tekint, hová a legnagyobb bölcs, és a másik
percben azt az áldást hozó mannát adja, mely után
mindenki vágyódik. Egyszerű ember, mint hívei,
de a kinek e vonása mutatja, hogy kiállotta már a
lelkiismeret törvénykezését is, és jól állotta ki, mert
ebben azt szerezte meg, a mit kincs-aranynyal meg­
venni, nem lehet. N agy ez a pap, kinek nagysága
azért a lélek hatalma, mert kicsiny körét egészen
bétölti. Bármit mondjanak mások, a mi életünk
eszménye a legnagyobb, a mit e földön képzelni
lehet, mert annak két oldala van : egy isteni és egy
emberi, és az utóbbi az elsőnek áll szolgálatában,
mely tökéletes, mint a cél, melyre irányozva van.
Ez a falusi pap a szellemi élet teljes inkarnációja
azon a ponton, melyen áll, kinek müveit elméje
megfér kicsiny körében, és ki nem tör, mert a
mit tenni akar, a legnagyobb, a legszentebb munka,
olyan, milyenre csak egy félisten vállalkozhatik.
O az, ki népe előtt az égi érdekek képviselője,
kit mindig tisztelnek, mert egy fejjel magasabb­
nak képzelnek. O népe bánatának, örömeinek osz­
tályosa, ki együtt szenved, együtt hullatja köny-
nyeit népével, de a kiért népe szívesen ostoroz-
tatná meg magát, ha lelkét az ő szivébe belehel-
 34- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
lette. Életet és halált jelent az ilyen pap szövetsége
az ő népével, azt a hatalmat, melyet úgy követ
valami kimondhatatlan erő és csodálatos varázs,
«'mint madarat az árnyéka». S ha Rafael «szent
családja» csak azt a kapcsolatot mutatja, melyet
az anyai szív teremt meg, ez a kapcsolat meglesz, s
tán erősebb lesz, tán egybeforrasztóbb, ha egy
szeretett papot rajonganak körül egyszerű, de
tiszta, de igaz szivü hívei. Az ilyen, s a hozzá
hasonló papok teremtik meg a nép életét, a nép
életének azt az ethikai tradícióját, mely annak
lét-alapját teszi, melybe erősebben fogóznak, mint a
fák gyökerei a tápláló talajba. Még a halál sem
győzi le az ilyenek hatalmát, s azt, a mi hozzájuk
tartozott, nem lehet egyszerűen csak a sírba tenni,
mint a hogy eltemették a perui inkával rabszolgáit
és feleségeit: fenmarad az, hogy belőle táplálkozza­
nak az utódok, kiknek a jelen tán nem nyújt más­
képpen kárpótlást és vigasztalást. Olyan ez a falusi
pap az ő népének, mint a csigának a világosság-'
vágyat kelt, hogy mindenki közelében lehessen,
és hallgathassa szomjas leikével az ő beszédét
A falusi pap a nép életében az, a mik a tenge
rek hullámai közt a koráik szigeteket építő állatkák.
Nagyon jól tudjuk, hogy nem a kataklysmák és
a nagy özönvizek okozzák a földgömb arculata
átalakulását, hanem azok a névtelen, láthatatlan
munkások, melyekre még a Buffon korszakában
is alig vetett ügyet valaki. Örök missziója van az
ilyen embereknek, kiknek a mi nemzetünk törté­
netében, e történet alakulásához nagy részük van,
mint nagy része van a Tiszavidék legigénytelenebb
csermelyének és hegyi patakjának, hogy a Tisza
hazánk nagy folyójává változzék. Az nem von le
semmit értékéből, hogy el van hagyva, ki van dobva,
magányban él. Avagy, nem igaz-e, hogy magányban
erősbödik a jellem, és Jézus nem szerette-e nagyon
a szabad pusztát, mely úgy illett az ő isteni lelke
szabadságához? És vájjon, nincs-e igazság abban a
mondásban: les nations devenaient grandes en dé-
sert ? Akkor vagyunk mi elég erősek, méltók a
a helyre, melyet elfoglalunk, ha a kisértettel meg-
küzdünk, és a küzdelemben győztesek maradunk.
(Vége következik.)
Az idők jele-
(Felolvastatott a kükülloi egyházmegye Medvésen tartott fiókkör
értekezletén.)
(Vége.)
Azonban, hogy az idősebbek, miveltebbek és va­
gyonosabbak egyetemesen és egyszerre felhagyjanak előző
életük gyarlóságaival, ez nem várható; nem is ebben rej­
lik a megoldás egyetlen föltétele. A történelem és az
279.
élet azt bizonyítják, hogy a messiások nem tömegesen,
hanem egyenkint állanak elő.
A z egyéni erő hatalma nemcsak bámulatra gerjeszt,
hanem követésre is ösztönöz. Tehát, oly egyénekre van
szüksége társadalmunknak, kikben a lélek erkölcsi mél­
tósága magas színvonalon áll és ezzel kapcsolatosan el-
lentállhatatlan v á g y ragadja őket a társadalom többé-ke-
vésbé miveit elemei között a testvéries érintkezés meg­
teremtésére. Mert egy keresztyén társadalomnak krisztusi
kötelessége, hogy a miveltséget és erényt közössé tegye
azokkal, kiknél az eddig hiányzott.
Hazánk jórészben még most is földmivelő ország és
igy hatalmas kontingenst képez közöttünk a földmivelő
és munkás osztály. N a g y tévedés volt az, hogy a tár­
sadalom ez osztálya azért van istentől teremtve, hogy
hordozza a munkának terheit. N a g y vívmány, mondhatni,
a protestáns elv krisztusi diadala, annak beismerése, hogy
minden embernek, még a legszegényebbnek is alkalmat
és módot kell nyújtani az önmivelődésre.
De a beismerés egymagában még nem elég, a meg-
világositottaknak, azoknak, kiknek szivükön fekszik isten
képmásának, az embernek boldogsága, kik ennek érvényre
juttatására magukban elhivatást, magasabb inspirációt
éreznek: elmulaszthatatlan emberbaráti kötelességük, oda­
hatni, hogy a társadalom vagyonos és müveit osztálya
megértse, átérezze, hogy a saját jól felfogott érdeke azt
hozza magával, hogy vagyonukat, befolyásukat, családi
igényeik után, nem fordíthatják nemesebb célra, mintha
a társadalmi élet emelkedését istápolják. H a társadal­
munk szerencsés osztálya azon erkölcsi és anyagi tőkét,
melyet hiúságának, fényűzésének áldozatul dob, a művelt­
ség és közerkölcsiség oltárán nemzeti közkincscsé tenné,
M agyarország a világ legáldottabb országa lenne.
Áldás a nemzetre, hogy e leírtam eszmék már kezde­
nek diadalra jutni.
Állam , és társadalom eg y szebb cél felé irányítják
működésüket a növelés-ügy előmozdítására. Kezd mind­
inkább elismerésre jutni az elv : a tanítás szóval és példával
első foglalkozás e földön. Kezd elismerésre jutni az elv,
hogy az oktatásnak egyik alap föltétele keresztyének növe­
lése kell hogy legyen. Mert, a keresztyénség az a hata­
lom, mely megtámadja a bűnt, és ellent-áll neki az az erő,
mely a gyöngének erőt, a megtérőnek bocsánatot ád, és
ezen fölül az embert egy új, fönséges helyzetbe juttatja,
midőn eszményét a tökéletes istenben felmutatja, és beve­
zeti egy nagy családba, a testvérek közé, isten gyermekei
társaságába. Ma már mind inkább ténynyé válik az, hogy
a keresztyénség fönséges hivatását csak úgy töltheti be,
ha ennek eszméi nem csak a templomban hirdettetnek,
hanem a pap a családok otthonába is beviszi. A pap,
mint igaz ember-barát, össze kell hogy olvadjon népével,
nemes jósággal kell hogy irányítsa a lelki élet fejlődését,
és igényeit.
Nehéz föladat, de az új idők lelkészének mondotta
Jézus A ki én utánam akar jőni, vegye fői az én igámat,
azaz, hordozza a munkának terheit.
A papnak, a lélek gondozójának hivatása tehát, hogy
terjessze az ismereteket, mindenek fölött a vallás erköl­
csieket, a nép körében. N yájas érintkezés által ösztönözze
az önképzés céljából való egyesülésre a reá bízottakat;
 280. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
majd jelenlétével, vezetésével irányítsa az egyesület ügyét.
Adjon tárgyat fölolvasásai, előadásai által a gondolkozás­
nak; tárja föl a vallás, a jó erkölcs, az istenben való hit
örök hatalmát. A z élet példáibúl mutassa ki az isten félel­
mének üdvös, az isten tagadásnak kárhozatos voltát, az
ember-szeretetnek boldogító, a gyűlöletnek siralmas kö­
vetkezményeit. E g y szóval, tüntesse föl a lelki világnak
képét, rezgesse meg a szivek húrjait, hogy meggyőzhesse
arról a reá-bízottakat, hogy földi boldogságuknak csak
egy útja van az erény.
Régi mondás az, hogy a pap a felnőttek tanítója;
de, e mondás csak a jelzett alakban igaz. Ne állítsa azt
senki, hogy e foglalkoztatásra nincs ideje a mi népünknek.
Hát, a téli hosszú esték nem adnak e tért a működésre;
sőt nyáron is, nincs egy esős nap, melyet összejövetelre
fölhasználni lehet ?
Mert a mi népünket a szép iránt közömbössé m teszi,
ha nem az értelem fejletlensége? Mi vezeti bűnbe ? Bizony,
a tudatlanság mellett, főrésze van ebben az unalomnak. A z
ember úgy van teremtve, hogy a munka után üdülést óhajt.
E zt a rendelkezésre álló időt kell eszélyesen fölhasználnunk.
A z idők jelét látom a Papi Értekezletek megala­
kulásában. Mert, úgy tartom, Értekezleteinknek, az ön­
művelődés mellett, főcélja eszméink kicserélése; szóval,
megbeszélése annak, hogy mit találunk üdvöseknek a reánk-
bizottak lelki élete emelésére.
Értekezleteinkkel egyidejűleg állanak elő a segéd­
források is a népies irányú vallás-erkölcsi folyóiratokban,
mint eszközök a cél elérésére.
Sőt, látom az egyházi ének-karok, olvasó-körök, val­
lásos fölolvasási estélyek, könyvtárak, segélyző-társulatok,
temetkező egyletek keletkezését, melyek az egyház-tagokat
önkintes munkára, szellemi képzésre sarkalják. Ezek mind
az idők intő jelei.
Lelkemet édes öröm szállja meg, hogy nemzeti fejlő­
désünk épületének a vallás*erkölcsi élet föllendülésében
készül tetőzete.
A népnek terhén semmi sem könnyít, csak a helyes
irányú művelődés, mert ebben rejlik azon erő, mely által ön­
sorsát jobbíthatja, helyzetét védheti.
A társadalom ez irányú munkásságában nagy erő
rejlik bizonynyal; de, az elmondottak után, merem állítani,
hogy ennek áldásos sikere csak akkor lesz, ha ez irányban
egyház és iskola karöltve munkálkodnak. Mert, azok az
intézmények, melyek mesterségesen lettek életre hiva, az új­
ság ingere által hathatnak ugyan, de az eszme sikerét a ter­
mészetes alap képezi.
Van-e több jogosultsága,avagy eszköze a nép-boldo-
gitási eszmék érvényre juttatásában bármely erőnek is,
mint a krisztusi alapon álló egyháznak ? E z ősi isteni ado­
mány a múltból a végtelen időkig céljában hordja hiva­
tását. Azért, midőn ez irányban a munkát fölveszi egyhá­
zunk, a Jézus által kijelölt úton halad. A z erő kiinduló
pontját Papi Értekezleteinkben látom.
A z egyes ember bár sokat tehet, de egymagában j pásztorkodásának századik évfordulóját, melynek ő utolsó
működve, eredményt keveset érhet el; azonban a csoporto­ I sarja; ez kivül is esnék egy egyszerű hirlapi-tudósiiás keretén.
sulás a dicső eredményeket biztosítja. A zért mi, kik a
lelki élet mezején működünk, vegyük szivünkre a kor intő Egyszerű, szerény, igazi papi alak, valódi kálvinista pap ; s
szavát, és vegyük fői a munka terhét, mely nehéz ugyan, de
legfőbb mértékben gyönyörűséges. Határozzuk el erősen,
34. szám.
hogy a jövő tél beálltával, a vallás-erkölcsi irányú föl­
olvasásokat egyházaink keblében megkezdjük, hogy ig y
az itt-ott már folyamatba indult munka, mind nagyobb
terjedelmet vegyen. Határozzuk el, hogy azután egyházi
ének-karokat, temetkezési egyleteket létesítünk, s a meny­
nyiben az érdeklődés fokozódik, az ifjabb és olvasni tudó
egyháztagokkal létesítjük az olvasó köröket. Mindezt pedig
létesítsük egyház-társadalmi úton, a Papi Értekezletek véd­
nöksége alatt.
A ttó l nincs mit félni, hogy fáradtságunkat siker ne ko­
ronázná, csak az érdeklődést ébresszük fel, és fokrúl-fokra
haladjunk, akkor a siker biztos, mert a jó ü gy magával
hozza az eredményt.
A mennyiben fiókköri gyűlésünk magáévá teszi ez
eszmét, vigyük azt egyházmegyénk Értekezlete elé, és ott
ajánljuk elfogadásra.
Már most, ha a jövő télen egész egyházmegyénk
területén csak az első lépés, a heti fölolvasási estélyek
létesittetnek, mekkora erkölcsi erővel hatna ennek köz­
tudata a többi, sőt kihatólag az összes református e g y ­
házra. A z első lépés után jőne a második, és ig y rendre, a
viszonyokhoz mérten, létesittetnének mindazon egyház­
társadalmi munkák, melyek népünk erkölcseire, jóllétére
üdvös eredménynyel hatnának. Anyaszentegyházunk pap­
sága e munkával, az egyházi előnyökön kívül, nagy hazafiui
jót cselekednék, mert a haza jólléte fiai jóllétén épül fel.
Nemzeti létünk fenmaradásának munkájában szép része
volt ref. egyházunknak, e munkát azonban folytatnunk kell.
Bizonynyal, az újabb eredmény, a lelkiismeret helybe-
hagyásán kivül, áldásos lenne egyházaink és hazánk ér­
dekeinek.
Ezeken felül, bizton maga után vonná nagyjaink,
miveit osztályunk, a vagyonosok érdeklődését, mert a
kétségbe vonhatatlan tények, a bizonyíték nagy erejével
hatnának.
N agy bizonyságát nyújtaná munkánk eredménye
annak, hogy a Krisztus tiszta vallása képezheti csak alapját
a társadalom vérlüktetésének, és pedig a mi hitvallásunk,
a hit-élet hamisítatlan nedűjét hordja szét a tagozatokba.
E z elvek most már, hála istennek, nem újak, sőt
az érvényesülés útjában vannak; feltüntetésükkel célom
csak az vala, hogy Értekezletünkön kiáltó szót mondjak
az idők jeléről. ^ r »,
Pechy Árpád--
Az egyházmegyékből
Az udvarhelyi egyházmegyéből.
Szép ünnepélynek volt színhelye telekfalvi kis egyház-
községünk julius 26-án. A mi örömünneppé tette e napot,
közszeretetben álló telekfalvi öreg paptársunk, Kovács Sán­
dor lelkipásztorkodása 50-ik évének jubileuma volt.
Nem szándékom, hogy életrajzát adjam az ünnepek­
nek, ki ezelőtt tiz évvel ülte meg azon levita-család lelki-
Jellemrajzát azonban egy pár vonásban bemutathatom.
a milyen a külső, ugyanolyan a belső ember gondolkozás­
ban, érzésben és cselekedetben. A nyílt, tiszta homlok, melyre
 34- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
a tisztes kor hófehér fürtjei borulnak, az őszinteség, józan
gondolkozás és tiszta értelem képét mutatja; az a barátsá­
gos, bizalmat gerjesztő, mosolygó arc, mely meghazudtolva
a magas életkort, mindeddig megtartotta itjui üdeségét;
az a jóságos szelíd arc a legnemesebben érző, a legjobb
léleknek tiszta tükre. A z örökké tiszta fényben ragyogó sze­
mek ifjúi lelkesedését, tetterejét, munkakedvét árulják el.
Valóban, e kedves arcra tekintve, igazán elmondhatjuk, hogy
szebb öreg embert alig lehet látni; de, ha csak egy rövid
negyedórát töltünk vele, be kell vallanunk: «Kovács bácsid­
nál nincs a földön jobb, kedvesebb ember. A z a biztató,
szelíd hang, melylyel ifjú paptársait már az első találkozás­
nál megszólítja: «kedves öcsém,» oly bizalmat és szeretetet
költ az ifjú emberben, mintha édes apját látná maga előtt.
íme, itt van a rajz halvány vonásokban; tökéleteseb­
bet alkothat bárki, de igazabbat nem, mert nincs egyetlen
vonás, mit törülnöm kellene.
Rátérek már tulajdonképpeni feladatomra, t. i. hogy
megemlékezzem az ünnepély mikint való lefolyásáról s egy­
szerűen leirom e kedves emlékű napnak történetéből, a mi­
ket láttam, hallottam és emlékezetemben megtarthattam.
Ünnepi hangulat uralkodott a kis községen, midőn oda
megérkeztünk. Mindenki elhagyta napi munkáját, kíváncsian
nézte az egymás után érkező vendégeket s várta a harangok
megkondulását. De legélénkebb mozgás, jövés-menés volt az
egyszerű papi-lakon, meglátszott rajta, hogy ünnepel. A nap
hőse, mint a legügyesebb rendező, minden érkező vendég
elébe kiment angyali jóságu n ejével; azt a megnyerő szí­
vélyességet, melylyel mindenkit fogadtak, csak ilyen egyszerű,
kedves, jó embereknél találhatni.
Délelőtt 10 óra tájban már mind együtt voltunk, ki­
ket rokoni, baráti, vagy kartársi szeretet és tisztelet összehí­
vott s a harmadik harangszó után ünnepélyes sorban bevo- , az a fesztelen jókedv, melyet csak ilyen kedves körben le-
nultunk a virágkoszorukkal feldíszített templomba, mely zsu- I1 hét feltalálni.
folásig telt meg a papjához gyermeki szeretettel ragaszkodó
hallgatók s a szomszéd falukból összegyűltek sergével.
Ima után, Menyhárt András, egyházmegyénknek köz-
tiszteletben és szeretetben álló esperese, mondott alkalmi
beszédet, melyben találó vonásokkal rajzolt képben mutatja
be az agg lelkipásztort, ki ötven év alatt híven munkált,
legeltette az urnák nyáját, egyházát, szellemileg, erkölcsileg
és anyagilag felépítette és «szolgált jó lelkiismerettel az is­
tennek mind e mai napig.»
E beszéd bevégzése után, mely élénk figyelemben tar­
totta a hallgatóságot s nem egynek közülünk könnyeket csalt
szemeibe, Menyhárt esperes aa. a szószéken maradva, azon
üdvözlő leveleket olvasta fel, melyeknek egyikét főtiszt. Szász
Domokos, püspök ur intézte a julilanshoz, másikát nagyt.
Szász Gerő, esperes és egyházkerületi jegyző, a harmadikat
méltóságos Gyárfás Domokos ur, egyházmegyénk érdemek­
ben megőszült főgondnoka. A hatást, melyet ezen szívből
jövő, meleg hangú levelek ébresztettek, leírni nem lehet. Leg-
meghatóbb jelenet s az egész ünnepélynek mintegy kiemel­
kedő pontja volt, midőn szónok a jul. 7-én Kolozsvárit tar­
tott egyházkerületi Papi Elő-értekezlet által ezen jubileumi
alkalomra ajándékozott díszkőtésü bibliát nyújtotta át igen
szép szavak kíséretében jubiláns lelkész afinak, kívánva, hogy
még sokáig forgassa annak lapjait, hirdesse abból isten igéjét
s találjon vigaszt, gyógyírt a kesergők és szenvedők szivére, stb. j melyikben mi módon és mennyiben van képviselve, rögtön
Meghatott szívvel, édes emlékkel távoztunk el a tem­ I szembetűnik, hogy a németeknél az egész birodalmi gyűlés-
2S1.
plombúi s mentünk egyenesen a helybeli ref. népiskola tan­
termébe, hogy megtartsuk fiók köri értekezleti gyűlésünket.
A gyűlésen jelen voltak a rendes tagok teljes számmal, eze­
ken k í v ü l jelenlétükkel tisztelték meg értekezletünket, tiszt.
Nagy Mózes, szt.-gericei lelkész, aa. a jubilánsnak sógora, a
keresztúri fiókkörbűi Kelemen János, n.-galambfalvi, Darvay
Lajos muzsnai és Jakab Albert, kis-galambfalvi lelkész aai.
továbbá Szakács Mózes udvarhelyi tanár és Grbán Mihály,
papjelölt, szászvárosi tanító, aai. kiket a jubiláns iránti hódoló
tisztelet és szeretet hozott körünkbe.
Veres Ferenc fiókköri elnök, afia. megnyitó beszéde
után. az értekezlet nevében üdvözölte jubiláló öreg tagtár­
sunkat, ki dacára évei számának, a legbuzgóbb, legmunká­
sabb tagja értekezletünknek, mert nem múlhat el egyetlen
gyűlés, melyen egy-egy szép munkával ne gyönyörködtetne.
Jubiláns az üdvözlő szavak után szives köszönetét mondott
az elnöknek és az értekezletnek.
E g y feljegyzésre és dicséretre méltó nemes tettről aka­
rok még megemlékezni, mely e gyűlés folyamán történt. Or­
bán Mihály, papjelölt, jelenleg a szászvárosi Kuún-kollegium
egyik érdemes tanítója, egyháza iránt való forró szeretete
és ragaszkodása jeléül, fiókköri értekezletünk anyagi szüksé­
geinek fedezésére öt irtot volt szives adományozni, azon szép
ígéret kíséretében, hogy ezen adományát minden évben meg
fogja újítani.
Az elnök, Veres Ferenc felolvasása és egy pár alka-
lomszerüleg felmerült gyakorlati kérdés megbeszélése után,
elnök aa. köszönetét mondva a helybeli lelkész aa.-nak és
az egyházközségnek az értekezlet befogadásáért, mostani ér­
tekezleti gyűlésünket bezárta.
Ezután, ünnepelt paptársunk asztalánál ízletes ebédhez
ültünk, melyet még izletesebbé tett a szives vendéglátás s
A mi az ilyen ebédeknek igazi fűszerei a
felköszöntők sem hiányoztak ; ezeknek sorát az agg jubiláns
kezdette meg, felköszöntve főtiszt. Szász Domokos püspököt,
ki oly benső szeretettel üdvözölte levelében öreg szolgatár­
sát életének ezen szép napján. Egymást érték ezután a szebb-
nél-szebb felköszöntők a jubilánsra, kedves élettársával együtt,
Szász Gerő, egyházkerületi jegyzőre, Gyárfás Domokos fő-
gondnokra, az ünnepi szónokra, úgy is mint esperesre, az
értekezleti elnökre, stb. stb. Ebéd alatt mindvégig a legélén­
kebb kedélyhangulat uralkodott.
Csak mikor már a nap a nyugati hegyek mögött el­
tűnt, szivünkben egy szép napnak kedves emlékeivel indul­
tunk el és mondottunk búcsút Kovács bácsinak s kedves
nejének, de csak rövid időre, mert megígértük, hogy ha az
isteni gondviselésnek is úgy tetszik, aranymenyegzöjiikre is
eljövünk. Tagtársainktól pedig, meleg baráti kézszoritások
között váltunk meg a legközelebbi értekezleti gyűlésig, mely
érdemes elnökünk, tiszt. Veres Ferenc ur szives meghívása
folytán, B á g y b a n fog megtartatni « g y ű m ö 1 cs ér é s k or.»
Sándor András-
Külföldi egyházi szemle.
Ha a német parlamentet összehasonlítjuk a magyarral,
még pedig abból a szempontbúi, hogy a prot. lelkészi kar
 282. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ben csupán csak két evangélikus pap van; de nálunk sincs
ez idő szerint olyan arány, mely azt felette kicsinynek mu­
tatná. Pedig nem igen ártana, ha a protestántismus itt na­
gyobb erővel reprezentálhatna, mikor ellenfeleink, a róm. kath.
papok nem késnek, hogy mindig több-több embert vigyenek
be az ország törvényhozó testületébe, hogy, ha lehet, meg­
próbálják, ellensúlyozni a nekik nem kedvező liberális véle­
ményeket. Különös lények is vagyunk mi protestánsok; mi,
tagadhatatlan, hogy a társadalom élő lelkiismeretét képvisel­
jük, és még sem bánjuk, akárhogyan alakul e társadalom.
Mintha nekünk mindegy volna, bárhol játszuk le a martyr-
szerepet, melyet képzeletünk tulajdonit nekünk. Holott, ha
a stilita Simeonok korában sem volt keresztyéni az ő elvo­
nulásuk, még kevésbé az a mi felfogásunk szerint, kik azt
valljuk, hogy éppen az ellenkezőt kell tennünk, azaz, min­
den alkalmat meg kell ragadnunk, a hol öntudatos, nemes
önérzetünket és erkölcsi büszkeségünket megeleveníthetjük,
hatásossá tehetjük.
A Gusztáv-Adolf egyesületnek a múlt hónapban folytak
le története nagyon szép, mert életrevalóságát hirdető tényei,
midőn egyre-másra ünnepelték a fiók-egyesületek az ötven éves
jubileumot. Akkor olvashattuk, hogy Würtenbergben, a rajnai
tartományokban, a hesseni nagyhercegségben ünnepélyeket
rendeztek ama nagy alkotások méltó emlékére, melyeket ez
az egyesület már létre hozott. Miért is nincsen nekünk egy
ilyen forma egyesületünk, holott az angolnak, a franciának,
a hollandnak, sőt más nemzeteknek is vannak hasonló in­
tézményei ? Vagy, tán az a nemzeti tulajdon, melyet nem régen
egyik politikai napi lapunk úgy előrántott, midőn egy kisded
T A R C A.
A Talmud.
A Talmud a régi bibliai fejtegetések gyűjteménye; nem
egyéb, mint az isteni és emberi törvények enciklopédiája.
Nem egyszerű törvénykönyv csak, hanem Izrael nemzeti éle­
téből ezer évnek inkább a gondolatait, mint történetét adja
elő, nem sorrendben, hanem össze-visszazavarva.
Az egész mű két részre oszlik; ezek a M i s n a és
G é m á r a. A z egymást követő rabbik folytonos munkája ez,
kik a kollégiumok főnökei valának. Ú gy tartják, hogy 3 1 1
évig készült. Jelenlegi formájában 1 2 kötet, tartalmazván a
Peutateuchus rendeletéit, a bibliai történeteket kibővítve, az irók
életében előforduló eseteket, bölcsészeti értekezéseket, legendá­
kat, meséket és parabolákat; általában, íratlan-törvénynek ne­
vezték, a pentateuchussal szemben, mely Í r o t t törvény vala.
A törvény és a hagyományok őrizete, a kollégiumok
főnökeire volt ruházva, a kiket «Írástudók» és a «nagy gyű­
lés tagjai» néven ismerünk. Ők oktatták a népet, ők pré­
dikáltak a zsinagógában, ők tanítottak az iskolában. A kü-
lönköző dinastiák alatt gyakran szenvedtek martirságot, mi­
dőn az akadémiák lerontattak, s a törvény tanulása állam­
ellenes bűnnek tekintetett; de azért az élő hagyományok
láncai érintetlenül maradtak. A haldokló mesterek, önmaguk
nevezték ki utódaikat és egy lerontott akadémia helyett, há­
rom új nyílott meg más helyütt.
A Tali ud Összeállítására vonatkozólag úgy vélekednek:
Mózes, életének utolsó negyven éve alatt, 6 1 3 parancsot
34- S2am.
egyház fölsegéléséről volt szó, hogy csaknem arcunkba szökött
a vér, tisztán akkor lelkesedik-e föl, mikor azt ostentációra
kell felhasználnia, s nem a tartós, zajtalan munkálkodásra ?
%
Még Bulgáriában is nagyon terjed a protestántismus.
Főleg, mióta a sofiai evangélikus egyház a porosz fenható-
ság hatalma alá adatott, mit a bolgárok sokáig nem akartak
megengedni. Sőt, a jelek oda mutatnak, hogy a közel jö­
vőben még meglepő eredményeket várhatunk. Itt van az evan-
gyelium ereje, hol ilyen dolgok történnek és nem az unitá­
riusoknál, kik ész nélkül beszélnek, mikor a jövő vallását a
maguk világra szóló tulajdonságaiból és erényeiből akarják
kifejleszteni. Vájjon, hiszik-e az unitáriusok az ő jövendő dicső­
ségüket, vagy ha igen, ez nem.olyan-e, mint a beteg paroxismusa,
mely az életben akarna mindig jobban hinni, mint a halálban ?
Bajorországban a Wesley-methodisták jól folytatják mun­
kájukat. És különösen a belmisszió terén mutatnak fel igen
áldásos eredményeket. Újabban a diákonissa-ügyet karolták föl,
és ebben igyekeznek előhaladást tenni. Nagyon helyesen. Ott
nagy szükség van az ilyen tevékenységre. Hiszen, ha igaz egy
nagy történetiró állitása, hogy a reformáció korszakáig nem
igen ismerték a keresztyénséget ebben a tiszta Katholikus
országban sem ismernék meg tán sohasem, ha az evangyelium
vallása nem köszöntene be sugaraival, mely nem csak a nappalt
szokta meg világosítani, hanem a legsűrűbb éjszakát is. Ke-
resztyénség, és katholicizmus : hogyan is férne meg ez egy­
más mellett, ha e kettőt nem közvetítené a protestántizmus ?
H a e tanulságot hazánk története az új időkben is mutatni
tudná í
kapott istentől, melyet következőképpen közölt: először test­
vérét, Áront hivatta a sátorba és elmondta neki a paran­
csokat ; azután az Áron fiait; azután a hetven öreget s az­
után a népet, mindeniknek elmondván ugyanazokat.
Azután Mózes visszavonult s Áron előadta a paran­
csokat, a fiai s az öregek ismételték, igy tanították a népit
a törvényre. A parancsok pergamenre voltak Írva s ezen
parancsoknak szóbeli magyarázata lett a Talmud alapja. Mózes
halála után Józsué, majd Éli, Ilyés, Elizeus, Jójáda, Zaka­
riás, Hozseás, Ezsaiás, Jóéi, Jeremiás, Ezsra, Hillél ügyeltek
a szóhagyományra.
Hűiéiről nagyon sok jót mondanak; s mindig a leg­
nagyobbak közt emlittetik. Ő nagy gondot fordított a ha­
gyomány összegyűjtésére, az ő gyűjteménye mintegy hat kö­
tetet te tt; de a munka még nem volt befejezve s csak száz
évvel utóbb, rabbi Juda vette fel az elejtett fonalat.
Rabbi Juda nagy tudományu és nagy tekintélyű ember
volt. Főtörekvése az volt, hogy élessze a népben a törvény
iránti szeretetet. Tanítványai segélyével munkához látott, ösz-
szegyűjtött mintegy hat kötet hagyományt, melyet M i s n á-
n a k , azaz, 2-ik törvénynek nevezett el. És e művet nem
úgy fogadták, mint a múlt történeteinek följegyzését, hanem
mint egy szent könyvet, mint egy csalatkozhatlan művet, mely
mindig használatban van azóta.
Rabbi Juda halála után, Ráb és Sámuel magyarázni
kezdték a misna főbb elveit s ezen magyarázatból lett az­
tán a G e m á r a .
 34 - szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Atolvasgatva a Talmud egyes fejezeteit, a biblia-magya­
rázatokat nagyon unalmas szörszálhasogatásnak találtam. A barátságos arccal fogadjátok,
legszebb csoport, mely ezt a címet viseli «A r a b b i k t a ­
nítása,» ebből óhajtok egy fejezetet bemutatni, aztán egy
nehány legendát és bölcs mondást szabad fordításban.
^B enevolentia.
Az ó'sök mondása szerint, a benevolentia az egyik osz­
lop, melyen a világ nyugszik. «A világot, mondják az ős
atyák, három dolog tartja fenn: a törvény, az isteni tiszte­
let és jó cselekedet. A pentateuchus egy jó cselekedettel
kezdődik és ugyanazzal végződik, a mint meg van írva: «az
ur felöltözteté Ádámot és «eltemeté Mózest.» Szívességet
tenni valakinek, annyi, mint jóakaratulag viseltetni irányá­
ban, a viszonzás reménye, vagy óhajtása nélkül. A könyö-
rület, mely a bibliában eralittetik, az, mely szabadon és ér­
demre való tekintet nélkül adatik, pl. isten jóakarata ko-
nyörületnek neveztetik, mivel mi tartozunk istennek, ő pedig
semmivel sem tartozik nekünk. A kharitász egy faja a be-
nevolentiának, .de csak a szegényekre és szükölködőkre al­
kalmazható, míg a benevolentia egyiránt úgy a szegényekre
és gazdagokra, mint a nagyokra és kicsikre. Jóakarattal le­
hetünk még a halott iránt is, ha végig hallgatjuk a temetési
szertartást. H a valamelyik embertársunkat lekötelezzük ma­
gunk iránt, lehetséges, hogy időfolytán visszafizetheti, de a
halottak iránti jóakarat vissza nem fizethető. A benevolentia
három esetben előbb való a kharitásznál. A kharitász gya­
korolható pénzzel, a benevolentia pénzzel is, a nélkül is. A
kharitász csak a szegények számára, mig a benevolentia akár
a szegények, akár a gazdagok számára. A kharitász csak az
élők iránt lehetséges, mig a benevolentia épp úgy az élők,
mint a holtak iránt.
«A ti uratok istenetek szerint járjatok,» mondja a szent
írás. Hogy lehetséges nekünk isten szerint járni ? Ha követ­
jük az Ő példáját. Az ur megruházza a meztelent, mint meg
van Írva, felruházta Á dám ot: nekünk is hasonlókép kell ten­
nünk. Az ur megvigasztalja a gyászolót.» És lön, hogy
Ábrahám halála után, isten megáldotta az Ő fiát, Izsákot. Ú gy
kell nekünk is tenni. A z ur eltemeti a holtakat, mint meg
van írva, «eltemeté Mózest.» Ú gy kell nekünk is tenni. F i­
gyelemmel lenni a halott iránt, elkísérni a nyugvó helyre
felebarátunk porát, ez egy jó cselekedet mind az élőkre,
mind a halottra nézve.
Azt mondja Rabbi Juda, «ha valaki túlságosan sir és
gyászol elvesztett rokona felett, az ő bánata zúgolódássá lesz
isten akarata ellen s nemsokára más halottat kell siratnia.»
Nekünk meg kell hajolnunk isten végzete előtt és felkiáltani
Jobbal «az ur adta, az ur elvette, áldott legyen az ur neve.»
A vendégszeretet a benevolentiának másik atributuma.
Ábrahámról mondva van, hogy «kertet plántált.» E z nem
gyümölcsös kert volt, a mint mi értjük e szót, hanem ven­
déglő. Ábrahám megnyitá házát az átutazók előtt és ven-
dégszeretőleg ellátta őket. Midőn vendégei köszönetét mond­
tak neki az ellátásért, Ábrahám azt válaszolta: «ne köszön­
jétek nekem, mert én nem vagyok tulajdonosa e helynek,
köszönjétek istennek, a ki teremtette az eget és földet.» Ezen
módon megismertette nevét a pogányok között is. Ő adta
a vendégszeretet példáját nekünk, melyet követnünk kell,
mint meg van Írva az atyák példabeszédében: «legyen nyitva
a te házad a menekült előtt, és hadd, találjanak a szegények
283
szives fogadtatást falaid kozott.» Midőn belépnek házatokba,
s tegyetek azonnal elébe ke­
nyeret és sót. Talán, a szegény éhes lesz s habozni fog, ételt
kérni. Sőt, éppen ha sok gondod volna is, el kell rejtened
érzelmeidet vendéged előtt, vigasztalnod kell, ha szives sza­
vakat kívánnak és saját bajaidat ne tárd elébük. Emlékezz
meg, milyen szives volt Ábrahám a három angyal iránt, ki­
ket ő embereknek gondolt; mily vendégszeretőleg bánt velők,
mondván : «jó uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek,
ne kerüld el a te szolgádat.» Légy mindig barátságos ven­
dégeid iránt, s akkor, midőn hívod az urat, meghallgat tégedet.
Rabbi Tarfonról mondják, hogy bár nagyon gazdag ember
volt, még sem volt oly adakozó, mint módjához illett volna.
(Vége következik.)
Különfélék.
= Addig is, mig a hivatalos értesitők meg­
küldetnek, tudatjuk az érdekeltekkel, hogy a köz-
egésségi ügyekre való tekintetekből, a szept. 13-ra
Kolozsvárra összehívott egyházkerületi közgyűlés
bizonytalan időre elhalasztatott.
= A sepsi-szent-györgyi Mikó-kollégium új épü­
lete fölavatási ünnepélyének előleges programmját immár kibo­
csátotta az elöljáróság, és szétküldötte a meghívókat. E szerint,
szeptember 9-én lesz az érkező vendégek és küldöttségek foga­
dása; majd ismerkedési estély. Szeptember io-én délelőtt 9
órakor az új épület fölavatása a díszteremben; ünnepély után a
kollégium megszemlélése; délben, fél két órakor közebéd, a
városháza dísztermében; estve nyolc órakor hangverseny a
kollégiumi tápintézet javára, és ennek befejezésével tánc.
= Gróf Csáky Albin is részt vesz a s.-szt.-györgyi
ünnepélyességeken. Bár egészen természetesnek találjuk, hogy
az ország közoktatásügyi minisztere megjelenjék az oly alkotá­
soknál, a melyek nem csak eminenter az ő ressortjába tar­
toznak, de arra vannak hivatva, hogy szolgáljanak az idők
végéig Magyarország egy jó nagy része szellemi és kultúrái
emelkedésének; mindazonáltal, nem becsüljük csekélyre a kul­
tuszminiszter ez elhatározását, mely újabb erős bizonyítéka
annak a jó akaratnak, melvlyel e most már befejezett inté­
zetünk iránt elejétől fogva viseltetett; annak az áldozatkészség­
nek, melylyel létre-jövetelét anyagilag is támogatta. Méltó
tisztelet várja, és fogadja tehát annyival inkább, mert nem
csupán ez intézet körül szerzett érdemeinek elismerését akarja
bebizonyítani S.-Szt.-György, hanem egyszersmind azt a hó­
dolatot akarja bemutatni,melylyel mindenha viseltetett a szabad­
elvű eszmék harcosai iránt, kik közé büszkén számíthatjuk
ez idő szerint gr, Csáky Albint.
= «Magyarország Tiszti Cim és Névtára», a
kereskedelemügyi miniszter rendeletéből, az 1894-ik évre is
megjelenendő lévén, az előfizetési ívek szétküldettek. Az elő­
fizetési ár 4 frt. mely szeptbr. végéig az Igazgató-Tanácshoz
is beküldhető, mely a megrendelést azután eszközli. E g y oly
mánuális, mely nélkül önálló hivatalok ma el nem lehetnek.
E g y kissé drága egyeseknek, de hivatalok, testületek igen
könnyen megszerezhetik, és ha megszerezték, a mire címe is
feljogosít, egy valóságos kincses bánya az útmutatás és tá­
jékoztatás tekintetében. A kiknek erre szükségük van, sze­
rezzék meg.
= Megjelent é s beküldetett a « T h e o l o g i a i
I s m e r e t e k T á r a » Il-ik füzete, a hatodik ívtől a tízig.
A cikkek az Áugustana confessiótúl a Bojtig terjednek. Egyes
füzetek ára 50 kr. mind a 12 füzetre elő lehet fizetni 5 frttal,
mely Kolozsvárra, Horatsik János könyvkereskedésébe kül­
dendő.
= A marosvásárhelyi ev. ref. elemi és felsőbb
leányiskolában a beiratások f. auguszt. 31-é n kezdődnek s
tartanak szept. 7-ig. A felvételi és javító vizsgálatok szept.
 284. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
7. d. e. 9— 1 2 óráig tartatnak meg. A tanév ünnepélyes meg­
nyitása szept. 8. d. e. 10 órakor lesz az intézet dísztermében.
M.-Vásárhelyt, 1 893 . auguszt. 2 2 * P a l l ó s A l b e t r igazgató.
= «Népszerű Egésségtan» cimü kis művet irt Z i h
K á r o l y , békés-szentandrási néptanító. Ára 18 krajcár. A
lapck, még az orvosi szaklapok is, dicsérettel emlékeztek meg
e hasznos irányú, népies nyelvezettel Írott kis művecskéről,
mely jó sikerrel használható a népiskolákban is. Melegen
ajánljuk az érdeklődők figyelmébe.
= Nyilvános számadás és köszönet. A z ó-topli-
cai református templom javára Borszéken rendezett hangver­
seny 500 frt. tiszta jövedelmének gyarapítására, a rendező
bizottság volt elnöke, nagys. dr. Hegedűs István aa. utján, újab­
ban még 3 4 irtot vettünk, meh^-össz~rből 25 irtot br. K e­
mény Kálmánné ő excellentiájíjf § fibtot Lénárt Józsei, es­
peres, 2 irtot Gerbert Em il/toplicai gyógyszerész és 2 irtot
--------------- =4 1 ■ / / --------
- ..H I V A T A L O S R É S Z .
210 9 — 1S93. KÖ RLEVÉL,
va la m en n y i e rd é ly i evan g. refo rm á tu s ko llégiu m
m. ti. E lö ljá ró sá g á n a k .
A közoktatási m. kir. minisztérium f- évi 3 5 , 9 1 5 . és 35 , 91 7 *
számú felhívására tudomásvétel és nyilvántartás végett, tudatjuk,
hogy a kecskeméti ev. rei. főgimnázium igazgatósága Hegedűs
Zoltán részére 18 8 6 . évi június 25-én, 14 . szám alatt kelt, állí­
tólag elveszett eredeti érettségi bizonyítványa helyébe folyó
évi június 21-én, 14 . szám alatt másodlatot adván ki, az eredeti
érettségi bizonyítvány, júl. 3 i-én kelt 3 5 , 9 1 5 . sz. a. érvénytelen­
nek nyilváníttatott ; továbbá, az újvidéki gör. kel. szerb fő­
gimnázium igazgatósága, Jaksics Vazul részére 18 8 8 . évi június
28-án 5. szám alatt kelt, állítólag, elveszett eredeti érettségi
bizonyítványa helyébe, folyó évi 5. sz. a. másodlatot adván ki,
az eredeti érettségi bizonyítvány, folyó évi júl. 3 i-én kelt 3 5 , 9 1 7 .
szám alatt, szintén érvénytelennek nyilváníttatott.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 1 893 . aug. 15 .
P a r á d i K á lm á n , D r . K o lo s v á r i S á n d o r,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
3 1 3 1 - 1S93. KÖRLEVÉL,
v a la m en n y i e rd é ly i evan g. refo rm á tu s ko llégiu m
m. ti. E lö ljá ró sá g á n a k .
A közoktatási m. kir. minisztérium folyó évi 36 ,50 9 . sz.
intézvénye nyomán tudatjuk, hogy a. iparos vásárhelyi ev. ref.
gimnáziumnál folyó évi szept. 5 -£n megtartandó javító érettségi
vizsgálatokhoz, az 1 8 9 3 . évi ÍÖÍX. te. 23. paragrafusából kifo­
lyólag, Felméri Lajos, kolozsvári egyetemi ny. r. tanárt küldötte
ki kormány-képviselőül.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület' Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 1 8 93 . aug. 16.
P a r á d i K á lm á n , D r . K o lo s v á r i S á n d o r ,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
2 14 0 -18 9 3 - KÖ RLEVÉL,
v a la m en n y i e rd é ly i evan g. refo rm á tu s ko llégiu m
m . tt. E lö ljá ró sá g á n a k .
A magyar turistaság és a honismeret terjesztése meg-
kedveltetése végett, már két éve «Erdély» címmel Radnóthi
Dezső úr szerkesztésében folyóiratot indított meg. E folyó­
irat célja: ismertetni az erdélyi részt, vadregényes vidékeit,
természet-adta drága kincseivel; ismertetni egyes hegyeit, műve­
lődés-történeti és történelmi emlékéivel és nevezetességeivel;
ismertetni az élő népet testi és lelki állapotában
E célok nemességét, és az ifjúságra nézve jellemképző
erejét szükségtelen bizonyítanunk; hiszen, a természet nagy
templomában érezzük valójában az isten hatalmát, és ez érzés
fejlesztve az ismeret-szerzés-vágyával, bizonyára, az ifjúságra
csak hasznos, és majdan gyümölcsöző leszen. Éppen ezért,
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
34. szám.
Valler Mihály, toplicai gondnok adományozott a nemes célra.
Fogadják e kegyes adakozók az egyházközség legmélyebb
köszönetét. Ú gy ezen 3 4 írt. mint e Lapok előbbi (3 3 . sz.)
számában nyilvánosan nyugtázott 500 irt. az erdélyi ev. rei.
egyházkerület Igazgató-Tanácsához küldetett be, hol a tem­
plom^ építése megkezdéséig, gyümölcsözőleg kezeltetik.
= Nyilvános köszönet. Egyházkerületünk általáno­
san tisztelt lőgondnokának és az apanagyialusi egyház bő­
kezű patronusának, br. Bánffy Dezső ur ónagyméltóságának
neje, született Máthé Ilona őexcellenciája tudomására jővén egy­
házunk nyomasztó helyzetének: a kebli pénztár gyarapításá­
hoz 10 0, azaz, egyszáz forint adománynyal járult. Mely kegyes
adományért, a nagylelkű bárónénak úgy magam, mint egy­
házam nevében, a nyilvánosság terén is, leghálásabb köszö­
netét nyilvánítok. Apanagyfaluban, 18 9 3 . aug. iS án. P é t e r
A n t a l , ev. rei. lelkész.
hazafias kötelességünknek tartjuk e folyóiratot, mely minden
hónap i-én jelenik meg, s 3 írtért megrendelhető, vagy évi
2 forintos tagsági díj fejében kapható: összes iskoláinknak,
nevezetesen, gimnáziumaink könyvtárainak, és magának az ifjú­
ságnak megrendelésre ajánlani.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 18 9 3 . aug. 17 .
P a r á d i K á lm á n , Dr K o lo s v á r i S á n d o r,
tanügyi előadó. elnök-helyettes
2 15 1-1S 9 3 . P Á L Y Á Z A T I H IR D E T É S .
A kolozsvárim, kir. Ferenc József tud.-egyetemen tanári
pályára készülő ev. ref. vallásu, szegény sorsú és jó előmenetelü
tizenkét ifjú részére Igazgató-Tanácsunk a Kolozsvártt fölállí­
tandó református theologiai fakultás beik irály-utcai házában
ingyenes benlakást rendezvén b e : fölhívjuk mindazokat, kik
ezen lakási kedvezményt megnyerni óhajtják, hogy iskolai
előmenetelükről, magukviseletéről, vagyoni és családi állapo­
tukról szóló bizonyítványaikkal fölszerelt kérésüket folyó évi
szeptember 5 -éig Igazgató-Tanácsunkhoz nyújtsák be.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvártt, 18 9 3 . aug. 18.
M á rk u s Já n o s , D r . K o lo s v á r i S á n d o r ,
titkár. ______ elnök-helyettes.
8 2 2 -18 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a dézsi egyház­
megyébe kebelezett m a g y a r - n a g y - s o m b o r i egyház-
község papi állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom beltelekkei ellátott, tisztességes új lakás,
és egyházhatósági becslés szerint, 3 6 9 frt. 18 kr. értékű kepe
és kanonika porció haszonélvezete, melyből 2 7 7 frt. 89 kr.kész­
pénz, mig 27 hold birtok jövedelme 29 frt. 7 1 krra van számítva.
Pályázati határnap szeptember 15 . Folyamodványok nt.
Nagy Lajos, esperes aához küldendők, Dobokára.
Kolozsvártt, 1 8 93 . aug. 22. S z á s z D o m okos ,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
8 2 1— 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a nagy-enyedi egy­
házkerületbe kebelezett k e r e s e d , újonnan fölállított tanítói
állomásra pályázat nyittatik.
Javadalom : 300 frt. készpénz, évnegyedes előlegben, la­
kás, és nyolc szekér fa. Kötelessége : hat elemi osztály ta­
nítása, a kiszabott tantárgyak terjedelmében, esetleges temp­
lomi szolgálat.
Pályázati határnap szeptember 15 . Folyamodványok az
esperesi hivatalhoz küldendők, Gerendre.
Kolozsvártt, 1 8 93 . au8 2 2 - S z á s z D o m o ko s ,
erdélyi ev. ref püspök
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
........................................................................ .
X im . Évfolyam. K olozsvárit, 1893. Augusztus 31. 35. szám.
IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII■IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII(IIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIII!II|MIII|IIIIIIIIIIIIIIIH|IIIIIIIIIIII|I!IMIIIIII|[|IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII|||[II||IIIII!I'I||UJ|(|[||||||||IIIIIIIIIIIIIIII(IIIII[II|||IIIIIIIII1IIIIIIIIII1IIIIII)1IIIIIIIII)II1II 1lini)IIIIIIIMI)l!llllllll]llllllinill!ll)!lllllllll!llllllllllllll)IM;illll!)lllllltllllll!llll|)|ll)l||||||||||l|||||milllinillllll>limi)l!l|]|)|)||llll'.i:

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lő fize tési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Kűlmagyarutca 9 . sz.

hetjük le, mert ezek mindenféle emberi társada­

A falusi pap. lomnak megfelelnek, még pedig azért, mert éppen
(Vége) olyanok, mint a milyenek. És ha valaki ezt tanulta
Nagyon sokat jelent tehát ez ember egyszerű ki, ezt értette meg, ezt öltötte fel magára, mint
neve, mely annyival inkább fokozódik, mennél in­ szellemisége igaz hábitusát: azt a bölcsességet sze­
kább tudomására jutunk annak a legfőbb igaz­ rezte meg, melynél nagyobbat az emberi elme soha
ságnak, hogy mindenütt elkelhet a fél ember, csak el nem érhet. Ez a bölcsesség lehet, hogy hosszú
itt nem. E g y falusi papnak egész embernek kell gondolkozás, sok megfigyelés, tömérdek eszmélés
lenni; ez az a nélkülözhetetlen vonás, mely nélkül és fáradtságos elmélkedések után jut sajátunkba,
hivatását nem töltheti be. hogy akkor sem quantitást, hanem könnyen össze­
Ha valakinek, akkor neki kell minden esetre foglalható igazságot jelentsen. Olyan formán, mint
hatalmában tartani azt a lelki bevégzettséget, mely a hogy a szántó-vető embernél áll a dolog, ki
egészen tulajdona, mely önkintelenül, nagyképűs­ az esztendő nagy részében szánt, vet, arat, és a
ködés, sallangok nélkül az egyszerű, az igaz, a való végén nehány pénzdarabban komprimálva látja
nagyság. Arra a lelki bevégzettségre van neki összes fáradtságait. De, a fáradtságos út és a kincs
szüksége, mely az igaz emberi természetnek felel olyan, mely az életnek tudománya, s a jövendő
meg, melyet éppen ezért nem változtathat meg történetének előre megrajzolt körvonala, hol e jö ­
semmiféle civilizáció, vagy világtörténeti fordulat vendőről érezzük, hogy az a miénk fog lenni. Nincs,
mely tán eljőni fog. E vonás tulajdona lehet egy hogy mire másra törekedjék az az ember, ki egy­
falusi papnak, ha elméje nem is lett mindjárt a koron szelleme csakis ez értelemben helyes gazdag­
tudás végtelen nagy kincses házává. Hiszen a szá­ ságával fogja táplálhatni körötte összegyűlt kicsiny
zadok növekvő szelleme, újabb meg újabb fölfede­ népét. Nagy gazdagság lesz ez, melyben dacára
zése rá varázsolhatja ugyan az emberre azt a lát­ mindennek, mégis, mintha az összes tudás is benne
szatot, azt a mázt, hogy az ember természete tán volna, vagy legalább a reszüméje, és még valami,
megváltozik, de ez csak csalódás, az eredeti vo­ a mi ezen is felül ér, mint a Csimborasso a magas
nások mindig megmaradnak. Azok, kik korbács felhők tetején, mert ez többet jelent az eszességnél,
alatt égették tégláikat a Faraók pompás palo­ tán elevenségében az okosságnál is.
táihoz, ugyanolyan érző emberek voltak, mint a S ha e tulajdonsága megvan annak a papnak,
máiak. Ma is megláthatjuk az egyiptomi nép köré­ csak akkor állhat meg ott népe előtt törhetetlen
ben azoknak a porphirba vésett alakoknak élő szilárdságában, meginghatatlan emelkedettségében;
képmásait, kik a gúlákat fölépítették, kik azokat csak ekkor éreztethetijólíölényét,mertigynem lehet
az óriási munkákat alkották, melyeket ma kompli­ egy szívvel kisebb azoknál, midőn egy fejjel mind-
kált gépekkel végezünk, és e közben örvendeztek, annyioknál magasabb. És nagyságacsak ekkor nem
bár örvendezésük azoknak a négereknek dalához lesz hasonló annak a szikla-csúcsnak fönségéhez,
volt hasonló, kiket korbácsütéssel hajtottak a mun­ melyet körülzajonganak rontva-bontva a habok, de
kára. Az ó-kor legjobbjai voltak olyan jók, mint a felülkerekedni, nem tudnak, mert nagysága az a sze­
kiket ma megbámulunk, a rosszak akkor sem vol líd hatalom leend, melyet mindenki érteni fog, s ép­
tak jóakarói ember társaiknak, s a középszerűek pen ezért szeretni és hozzá ragaszkodni. Hiszen, min­
akkor is éppen olyan önelégültek voltak, mint éppen denkit átfog ekkor szelleme kivétel nélkül, mint Guy
ma. Az eredeti emberi vonásokat soha sem vetkőz­ de Maupassant egyik elbeszélésében az «Egy esté-
 286. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ben» a víz fényes tükréről felszálló, s a part men­
tére sűrűn leereszkedő köd beborít mindent.
Hát ugyan, mennyiben lenne első rendű föltétel
egy falusi papnál, hogy még azt is tudja, hogy a mit
régen pl. egoizmusnak neveztek, azt a Nitzsche
lírikusok fokozott személyiségi érzetnek, a Lom­
broso hívei bűnös typusnak mondják ? Hanem,
ha átértette, hogy mi ez a maga valódiságában,
akkor inkább lesz az emberiség egyik élő tűkre,
mintha még úgy tudná is a cinquecento művészetét,
vagy a hisztérikus alakok boncolgatását. Általában
az, a mit maga elébe tűznie kell egy ilyen papnak,
az a hatások felhasználni tudása, az élet ismerete
a maga egész problematikus mélységében, eg y ­
oldalúság nélkül, mert igy festve, igy felfogva is,
az élet sohasem ad igaz képre alkalmas anyagot.
E gy falusi papnak soha sem lehet úgy bele
vegyülni az életbe, hogy fel ne lett legyen ruházva
mind ama hatások hozzáférő kulcsaival, melyek már
előre biztosítják eljövendő sikereit. Hiszen, csak
nem lehet tán előtte népe olyan, mint egy zár,
melyet ő kinyitni, ne tudna, és a melyet első látásra
ki ne ismerne. Holott, még az sem lehet nála meg­
engedhető. hogy utánvéttel dolgozzék, vagyis, hogy
ne legyen bölcs, ki minden előforduló esetben a leg­
jobb eszközt találta ki, miután a leghelyesebb oko­
kat fedezte fői. Ha egy falusi pap azt a percet
tartaná személyes időszámlálása kezdetének, me­
lyet csak későn, munkája közben érzett meg­
jelenni, már ezzel adósságot gyűjtene folyton, mely­
nek olyan természete van, hogy azután nem igen
lehet, vagy csak nagy uehezen letörleszteni, nem
számítva azt, hogy ez az adósság olyan, mint a
becsületbeli tartozások törvény útján nem igen
lehet senkin sem felhajtani. A falusi papnak mélyen
kell érezni, hogy hol van az ő népe életének vér­
rendszere, ha szabad azt mondanom, hogy hol van
a szive, s neki ezzel van dolga, ezzel kell minden
időben számolni. Vannak mindenütt bizonyos ál­
talános elvek, olyan gondolatok, melyek az értelmi
működésnek gerincrendszerét teszik, ezek fölisme­
rése a hatni tudás első föltétele. Taine, a francia iró
mondotta egyszer: la forme d’esprit, qui dirige le
siècle, est la puissance de découvrir les idées généra­
les. Ha egy ilyen pap tudja, mit tegyen, hol igyekez­
zék munkájának fonalszálait beleölteni a nép szivé­
nek és értelmének világába, akkor fog ő biztos ered­
ményeinek csapásán előre törni, holott saját magá­
nak sem lesz lehetséges, hogy akár a lazzaronik, akár
a botjukra támaszkodó gulyások szerepét vállalja fel.
Minden falusi papnál az első rendű szükség
35. szám.
a hatni tudás. Más szóval, a siker. E nélkül el­
vész, nyoma sem marad meg, holott ellenkező eset­
ben, valami csodálatos delejes áramot fejleszt ki,
melynek birtokában bátran tekinthet a messziségbe,
mint az árboc-kosárban ülő tengerész; mert nézése
nem a puszta nézés lesz, hanem a gondolkozás,
eszmélés, mely ott is felfedezni tud, hol a távolság,
a jövendő képe tárul fel. Hiszen, ha Chrysostomus
szerint, a pap lelkének olyannak kell lenni, mint a nap
sugarának, ez is csak azt teszi, hogy soha sem
lehet egy pap olyan, mint a pók, mely miután
a neki elegendő két légy vérét elfogyasztotta, filozó­
fusi nyugalomba helyezkedik, és bölcsen megveti a
világot. É gy falusi papnál az elvonulás, a sikerek
megvetése, nem jelentene soha semmit, még egy
stilita Simeont sem, hanem legjobb esetben is egy
rakhitikus testet, mely nem életre való. mely minél
előbb elpusztul. A falusi papnak dolgozni kell, még
pedig folyton, kitartón. Chateaubriand mondá egy
alkalommal a papról, hogy a «kegyelet és a bi­
zalom, melylyel a hívők ezrei iránta vannak, köve­
telik, hogy ritkán, és ekkor is, mint a szerencsétle­
nek vigasztaló angyala jelenjék meg.» Ez a gondol­
kozás a lehető legtévesebb, a mely soha be nem
válhatik. Éppen ellenkezőleg van a dolog. Egy
Priamosz is megható képet mutat, midőn palotá­
jában együtt van ötven fiával csak az lehet a
szép, és megkövetelendő, ha a lelkipásztor mindig
együtt él, együtt dolgozik szerette népével, de
dolgozik és nem pihen. Hiszen, ez, az ilyen munkál­
kodás adja meg az em lékeket; s a szellemnek,
mint az igazgató hatalomnak legszebb része emlé­
kekből verődik össze. Csak ez útalja a népet és
pásztorát arra, hogy együtt éljenek és együtt szüles­
senek újjá, és együtt térjenek meg halálukban a
sírba. Szomorúságukban is elmondható, de csak
ilyenkor, hogy rájuk illik, a mit Milton ir egy helyen :
«the sadness mixt with píty, did nőt altér theirbliss.»
(A bánat sem zavarja meg őket kölcsönös vigaszta­
lás mellett.) Ám, a pap lelke legyen hatásos; az ő
beszéde, mikint a sziklából jövő élő víz; hiszen, az ő
gondolatainak kell népét előre vezetnie. O kell,
hogy terveit okosan előre kigondolja, melyek mind
arra valók, mind beválhatok, egymáshoz illeszthetők
legyenek, mint a Niobecsoport szobrai, melyek­
ből egyetlen egyet sem lehet, nem szabad eldobni.
S ha az embernek, bármilyen legyen is, tudat­
lanságához a hit és a szeretet illik legjobban: hogy
célját elérje, egy falusi papnak első sorban hinni és
szeretnie kell, már csak azért is, mert az ő lelkiisme­
retén fordul meg népe jövendője. A falusi pap­
 3 5- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nak hinni és szeretni kell. Hinni kell neki a jö ­
vendőben. Csodálatos hatalma van a hitnek ! Am-
brosius mondja, hogy a hit egy rettenetes erő,
mely íőlforgathatná a világot. Igaza van. Nagy
Sándort alig követi egy nehány katona, és az a
hit, melyet vezérükbe és dicsőségükbe vetettek,
csodákat műveltet velők. E g y jóslat a rómaiak­
nak adja a földet, s ez lesz nemzetük örömeinek és
bánatainak aequivalense. A világon senki sem hisz
Kolumbus terveiben, egyedül csak ő egy maga:
és felfedezi Amerikát. Csak erős hite legyen minden
papnak, és népét vezetni fogja, előre vinni dicsőség­
ről dicsőségre, hatása lesz, biztos győzedelme, me­
lyet nem fognak elfelejteni. Holott, mi lenne belőle,
ha hinni és szeretni nem tudna ? Ha nem tudná
azokat szeretni, kikről majd neki kell beszámolni.
Ha megkérdezel egy pásztort, szereti e juhait és
bárányait, az tán életével is bebizonyitná, hogy
ezekkel akar együtt lenni E gy lelkipásztornak így
kell szeretni az ő népét, mely körötte van. Egyszer
egy angol fiú matróz akart lenni. Mindenki elle­
nezte, Ő ott maradt a hajón; szülei erővel vitték
haza, ő vissza szökött és elbújt, hogy meg ne
találják, mert nagyon szerette a hajót. Százszor
és százszor vissza kell térni egy papnak az ő
népéhez, hogy szivük forrjon egybe, és legyenek
egyek, mikint az «Atya és Fiú egyek». És ha a
Sellák, Jupiter papjai Dodonában a galambok
csodás turbékolását tanulmányozták, ennek a né­
péhez forrott papnak is tanulmányozni kell, de
egyebet, mint ezeknek neki az után kell nézni,
hol van még olyan ismeretlen vidék népe lelké­
ben, melyet még meg nem ismert, fel ne hasz­
nált volna; holott, minden felfedezés egy-egy újabb
kapocs, újabb megerősítése az ő hatalmának.
Az az arany mérleg, melyet Homér és az
írás isten kezébe adott, ma már ismét az embernek
kezébe van visszatéve. Ezt kell a falusi papnak 1
az ő népére vonatkozólag hatalmába kerítenie.
Ha megtette; ha sikerül neki, meggyőzni népét,
hogy ő fel tudja gyújtani azt a központi fényt, mely
mindenkinek világol, mindenkinek irányt szab ;
ha népe belátta, hogy nem minden báránynak
kell a legrögösebb úton visszatérni gazdájához,
ő hozzá, kinél legbiztosabb megnyúgvó helyet talál:
akkor a falusi pap betöltötte eszményképét a lehe­
tőség határai között; miért legyen az ember a
császárság korábúl való római, ki hidegen vette
hazáját, mikor a Taurus és az Alpok emeltek neki
határt; miért legyen, mikor tartózhatik azok közé is,
kik érte meg tudtak volna halni, mikor még csak
az aventini hegyeknél végződött ?
287.
E gy falusi pap hivatása, különben, bizonyos
tekintetben élénken emlékeztet Egyiptom titkaira.
Tudjuk, hogy elveszett a vakmerő, a ki itt e titkok­
hoz akart közelitni úgy, hogy előbb azokat megér­
teni ne igyekezett volna. Ha éppen így nem is járhat
egy falusi pap, mikor avatatlan kezekkel és le nem
vetett sarukkal közeledik a hely felé, mely kö­
telességekről beszél neki, de az bizonyos, hogy
az ilyenekről is beszélt Jézus, midőn azokat em­
legette, a kiknek jobb lett volna, tán vakon születni
meg. Régebben nagyon is jól tudták ezt. A tör­
ténelem felirta lapjain, kik voltak azok a Vazulok
és Ambrusok, kik félelmükben a pusztákba fu­
tottak, hogy oly méltóságra ne emeltessenek, me­
lyeknek kötelességei rettegéssel tölthetik el az ő
emberi erényeiket. Hiszen, az a szerep, melyet Plató
«szeplőtelen papjának» betöltenie kell, nem csak
vendég-szerep, melyet ideig-óráig kell viselni, hanem
olyan, mely némi részben hasonlit a niceai zsinat tag­
jainak tetteihez, kik mindnyájan mintegy azt látsza­
nak igazolni, hogy kiállott szenvedéseik, egy-egy
csonka tagjuk, vagy sebhelyeik jogerejénél fogva
beszélhetnek és állhatnak elől az isten országában.
S aztán, nehéz hivatás is. Ki akarna azon
a helyen állani, hol a természet fiaival találkozik,
kik hasonlók a vadakhoz, ám, ezek ártatlansága
nélkül ? K i akarná azt, hogy ott éljen, a hol igen
gyakran hálátlanságot kell nyernie a szegényektől,
és rágalmazást a gazdagoktól ? Ki akarná, mikor itt
csak a vallási erényekkel lehetne tán hatni, és nem
az esetleg még könnyebben felmutatható tisztán
erkölcsi erényekkel, melyek a lélekhez nem adnak
semmit, inkább a természetből vesznek el valamit,
és inkább csak a hiányát jelentik a bűnnek, s nem
jelenlétét az erénynek.
E gy francia iró, L a Harpe, festette le Méla-
niéjeben igazán, micsoda jellem a maga valójában
//
egy egyszerű pap. O nála láthatjuk, hogy ennek
az embernek megrajzolása csakugyan méltó a leg­
ügyesebb tollú iró munkájára. Hiszen, ha sehol
a föld kerekségén nincsen egyetlen egy osztály»
melyben több erényt találhatnánk, mint a papi osz­
tályban : akkor azon a ponton, hol a morál, és fele-
baráti szeretet hirdetése csodákat művelhet a nép fiai­
ban, annak a falusi papnak tán egymagában is kell
lenni annyinak, mint hasonló társainak együttvéve.
Ha ezt az eszményt minden falusi pap meg­
tudná érteni !
Ha ezt a mi magyar egyházunk falusi pap­
jai mind követni tudnák !
 28 8 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Még egyszer
M ég egyszer, s talán, nem utoljára; mert úgy tetszik
nekem, közeledik a tizenkettedik órája a mi «nyugdíj­
intézet ünknek» is. Pár évvel ez előtt, erdélyi anyaszent-
egyházunknak egyik legerősebb oszlopa (Szász Béla) e
Lapok hasábjain oda nyilatkozott, hogy papi nyugdíj- és
özvegy-árvái gyámintézeteink új alapokra fektetése, ál­
talánosítása azon ponton áll, hogy esztendőnkint egy-egy
megszívlelni való cikk jelenik meg e tárgyban, elősorol
sok érzékeny adatot, aztán, marad minden a régi.
Most lenni kell valaminek. Teszünk egy lépést előre.
A közfigyelem e tárgy felé fordult. K ik anyaszentegy-
házunk ütőerein tartják kezeiket, s gyógyító balzsammal
kenegetik sajgó sebeinket már intézkedtek az alapvető
munkálatok iránt. Csak az irány választásában tusakodunk.
Nincs még tiszta elhatározásunk, hogy «papi nyugdíj- és
özvegy-árvái gyámintézetünk» legyen-e; vagy, maradjunk
csak az özvegy-árvái gyámintézetek mellett ? A mint hogy
utolsó egyetemes konventünk is (habár csekély szavazat-
többséggel) csak arra látszik figyelemmel lenni. Nincs
eldöntve, hogy a kezelés egyházmegyei, egyházkerületi,
v a g y országos lesz-e ?
Választanunk kell. É s nem választhatunk mást, mint
«Országos evang. református papi nyugdíj- és Özvegy-árvái
gyámintézetet». Országosnak kell lenni az intézménynek,
mert a részekben csak az oldott kéve sorsa van meg.
Özvegy-árvái gyámintézeteink mellett, «papi nyugdíj» is
kell; mert mig csak az özvegyeket és árvákat gyámo-
litjuk, addig anyaszentegyházunk legmagasabb és legne­
mesebb ügyei maradnak gyámoltalanul, ha elfogy a szol­
gálatnak ereje az elaggott öreg szolgákban; pedig, senki se
kívánhatja, hogy az éjféli pásztortűznél éppen oly éber
legyen a vigyázásban a nyájnak őre, mint a napnak ragyogó
déli verőfényén.
Országosnak kell lenni az intézménynek, mert a ré­
szekben megvolt eddig is az igyekezet és jóakarat a
«gyámolitásra», de a siker máig elmaradt.
1886. évi egyetemes névtárunk, nehány megnyug­
tató adat mellett, igen sok elszomoritó adatot szolgálhat a
«gyámolitás» ügyéhez. A z öt egyházkerületben ötvenhat
egyházmegyénk van ötven gyámintézettel; hat egyház­
megy e egyáltalán nem gondoskodott magáról, mely összeg­
nek felét erdélyi egyházkerületünk szolgáltatja. A z alapok
teljes összege nem áll messze az eg y millió forinttól, mert
jól lehet az 1886. évi adatok csak 7 3 7 .8 3 7 ,6 4 forintot mu­
tatnak : ez összegben nem foglaltatik az országos köz­
alap 18,000 forintja, a kerületek központi tőkéi, és a tőkék
szaporodása, a mi csak az erdélyi kerületben meghaladja
a 60,000 forintot.
A z öt ven gyámintézetben 600 frttól 4 frt. 50 krig
váltakoznak az évi segélyek. A dunamelléki egyházke­
rület pesti egyházmegyéje páratlanul áll, mert 600 frtos
maximuma mellett, 265 frt. 60 kr. minimumot biztosit.
Általánosságban, legbiztosabb alapokkal a tiszántúli e g y ­
házkerület rendelkezik: debreceni és alsószabolcs-hajduvi-
déki egyházmegyéi 500 frt. illetve 300 frt. maximumot
nyújtanak. Példányképül állíthatjuk a békésbánáti és ér-
melléki egyházmegyéket, holott egyik 300 frt. minimu­
mot, a másik 300 frt. egyenlő osztalékot képes adni az
35. szám.
igény-jogosultaknak. Aztán, e tételeknél hirtelen vége
szakad a kedvező adatoknak. Minden alapot számbavéve,
100 forinton felüli a segély 1 7 egyházmegyében (erdélyi
egyházkerületünkből csak a kolozsvári egyházmegye 200
frt. és a szilágy-szolnoki 100 frtos maximumával foglal
helyet e tétel alatt); 100 frttól 50 frtig változik a se­
gély 13 egyházm egyében; kevesebb 50 írtnál (az erdélyi
egyházkerület küküllői egyházmegyéjének 5 frtos és a
dunántúli egyházkerület belső-somogyi egyházmegyéjének
4 frt. 50 krtos minimumig) 20 egyházmegyében.
íme, ez a részeknek ereje. Legjobb akarat és hű­
séges kezelés mellett, ennyire haladtunk özvegyeink és
árváink gyámolitásában sok helyen százados intézményeink­
kel. Bizony, ezeknél szomorúbb számszerű adatokat aligha
jegyezhetnénk s nem sokkal elszomoritóbbak-e azon kö­
rülmények, melyeket e sorok közé Írhatnánk ? Mert, hogy
egy hat gyermekes özvegy papné mit tud csinálni a 4
frt. 50 kros évi osztalékával, annak a jó isten a meg­
mondhatója !
H o g y pedig az országos egyesülésben mily erő rej­
lik, erre nézve egyetlen például felhozom, hogy az állam
18 8 5. óta, 40 évi szolgálat után, még az állandólag al­
kalmazott napszámosnak is 100 frt. nyugdijt ad, az eset­
leges nevelési járulékok és egyéb pótlékok nélkül. S ha
az 1885. évi X I. te. paragrafusaiból ide jegyeznék néhá­
nyat, melyek a vasúti baktereken kezdve, a többi «rang-
beli» hivatalnokok nyugdijáról, özvegyeik ellátásáról, gyer­
mekeik neveléséről szólanak: akkor nekünk, országosan
legalább 3000 tagot számláló evang. reform, papi testü­
letnek, nem nyújthatna menedéket a föld szégyenletünk
miatt, hogy anyaszentegyházunk fundamentumának fel­
vezetése óta hol állunk, mennyire haladtunk a X X-dik
század küszöbén.
Most se mozdulunk meg, atyámfiai ? Nem ütött még
tizenkettőt az óra ? Elnézzük hát tovább is, hogy elődeink
s később, a magunk gyermekei cselédszerzők kezein ke­
resztüljussanak kenyérhez ? Meddig tart még ez az állapot?
Tizenkét éve múlt, hogy ki van mondva a jelszó
az egyetemes gyámintézetre. Mert, midőn 18 8 1. évi zsi­
natunk éppen az országos közalap egy részét rendelte e
célra, nem lehetett más intenciója, mint hogy egy egye­
temes nyugdíj és gyámintézetnek vesse meg alapját. K i­
csinyes, pártikularis érdekek, nézetkülönbségek gátolták
meg előhaladásában, fejlődésében. E s valameddig a zsinat
által a konventhez, a konvent által a kerületekhez, a ke­
rületek által a megyékhez, magyarán megmondva, Pon-
ciustól Pilátushoz útasittatik az ügy, mindig csak visz-
szafejlődésre lehet kilátásunk. Mintha igaznak bizonyulna
roszakaróink rágalma, hogy társadalmi fejlődésünk, előre*
haladásunk kerékkötőit legnagyobb mértékben a mi tes­
tületünk szolgáltatja. Pedig a késedelem veszedelem.
É s vájjon, miért késlekednénk ? Kerületi hatóságaink­
ban, egyetemes konventünkben, zsinatunkban nincs-e meg
az az erő, a mi megvolt a széki traktusban, midőn tíz­
szeresen fölemelte lelkészt járulékát és az egyházakat azon
mértékben kötelezte az özvegy-árvái gyámintézet támo­
gatására r
Kalap levéve üdvözölhetjük a «székiegyházmegyét,»
mint az új idők úttörőjét. Annyival inkább, mert 38 anya­
egyháza közül csak három első osztályú, 16 pedig ne-
 35- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 2S9

gyedosztályu: nyilvánvaló, hogy a mely terhet ezen e g y ­ hosszabb, annál sötétebb: akkor megtaláljuk a piros fo­
házak és lelkészek elviselnek, azt széles e hazában minden nalat, mely körülményeinket összeköti és egymással egye­
egyház és minden lelkész elviselheti. nes összefüggésbe hozza.
Teendőinket röviden a következőkben foglalnám össze: Gondot adhat ezek során, hogy vájjon az emlitett
1. Szerveznünk kellene (az országos közalap vég­ körülmények között az u. n. özvegyi kegyév segit-e öz­
rehajtó bizottságának mintájára) országos evang. reform, vegyeink nyomorúságán annyit, a mennyit árt anyaszent­
papi nyugdíj és gyámintézeti végrehajtó bizottságot. egyházunk nemes elhivatásának ?
2. A bizottság bevenné minden egyházkerületnek H a e fordulónál merülnénk részletekbe, felette ér­
és minden egyházmegyének erre vonatkozó alaptőkéjét. zékeny eseteket látnánk, s ha gondolat nyomán gondo­
3. Rendes évi járulék (legalább 10 frt.) fizetésére lat kelne, alfa és ómega lenne: jövel «Országos evang.
kötelezné a rendes és segédlelkészeket és az őket tartó reform, papi nyugdíj és Özvegy-árvái gyámintézet.»
egyházakat. 1 Nem mondhatja el senki eg y cikk keretében, a mi
Ha 2500-ban állapítjuk meg a rendes és segédlel- 1 ez ügyre tartoznék. Érzem, hogy magam is csak gyarló
készek számát, 10 írtjával 25,000 frtot fizetnének és az formában tudtam hangot adni gondolataimnak is. D e
egyházak szintén ugyanannyit. A mely órában életbe lép­ építeni, ha homokszemekből is ; segíteni, ha gyarló erővel
hetne e módon az intézmény, a meglevő egymillió frt. is szent kötelességnek ismerem.
alaptőkéhez, még újabb egymillió tőkének megfelelő ren­
des évi járulék lenne biztosítva. S mindjárt első eszten­
dőben kiosztásra kerülhetne 100,000 frt. É s IO°/0 halá­
Igazgató-Tanácsunk ülésétől.
lozási arány nyal, a mi rendkívüli lenne, csaknem 500 frt. K o l o z s v á r 18 9 3. au§T* 2 7 — 28.
évi nyugdíjt, va g y Özv. kegydijt biztosíthatnánk. S ha j Elnökölt főtiszt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
az országos tanítói nyugdíjintézet1868. óta ott áll, és I voltak : Szász Gerő, gén. nótárius, Székely János és Domo­
nem fél azon eshetőségtől sem, ha egy szomorú napon ! kos Antal, igazg.-tanácsosok, Parádi Kálmán, tanügyi elő­
összes tagjai nyugdíjba mennének: talán, nem késnék az ( adó, dr. Sárkány Lajos, számvevő, Márkus János, titkár,
idő, nekünk is meghozni azon nyugodalmat, hogy ne szé­ Deák József, pénztárnok, Bodor Antal, közalapi előadó,
gyen éljük magunkat az ő sebesen rohanó haladásától. | és K ádár János, segéd-titkár.
A részletes végrehajtásnál a legkiválóbb és legmél- Az ülés megnyitása után, fölolvastattak az idő­
tányosabb figyelemben lennének részesitendők átmeneti- | közben elnöki úton elintézett közigazgatási és kölcsönügyi
lég azon testületek, melyek eddig a legtekintélyesebb , darabok jegyzékei, s az ismertetett intézkedések meg­
alapokat létesítették. Kedvező halálozási arány mellett, ! tétele jóváhagyó tudomásul vétetett.
visszamenőleg is intézkedhetnénk, hogy szolgálatképtelen 1 Tárgysorozat rendjén, előterjesztettek a házassági
lelkésztársainknak, szűkölködő özvegyeknek és árváknak [ főtörvényszék jelentése Igazgató-Tanácsunk ama megkere­
tisztességes arányú kegydijt nyújtanánk. sésére vonatkozólag, melyben az igazságügyi m agyar kir.
É s itt fordulok nehány szóval arra, miért tartom miniszter ur leirata alapján, az utóbbi öt év alatt Jejár-
anyaszentegyházunk elsőrendű érdekének, az özvegy ár­ tatott válóperekről részletes kimutatás kéretett. A jelentés
vái gyámintézetek mellett, a papi nyugdíjintézet felálli- 1 felsorolja a nehézségeket, melyek a miniszter által kívánt
tását, életbe léptetését. kimutatás pontos kiáiiithatását gátolják, s jelzi, hogy az
Speciális erdélyi viszonyainkat veszem fel; mert , elsőfolvamodásu törvényszékek jegyzői sem feleltek meg
nekünk jutott a szerencse, félni és őrizkedni a Sztrigy és í pontosan az e tekintetben hozzájuk intézett fölhívásnak,
Cserna vizének kicsiny, de sebes hullámaitól. Nekünk kell, miért is kéri, hogy a nagy részben csak központi adatok
úgy látszik, egész m agyar államunk és nemzetünk he- ! alapján összeállított kimutatás fogadtassák el, és terjesz­
lyett, fájó szívvel érzeni Balázsfalva és Nagyszeben szom- ! tessék föl a nevezett miniszterhez. Igazgató-Tanácsunk
szédságát. S nekünk kell példát mutatni testvér-egyház­ a kérés értelmében határozott.
kerületeinknek az őrállásban, midőn hazarészünk legter­ Bemutattatott a sepsi-szent-györgyi ev. ref. Székely
jedelmesebb vármegyéjét nélkülöző szegény szolgákkal 1 Mikó-kollégium elöljáróságának fölterjesztése, melyben a
adminisztráltatjuk, és pedig kifogástalanul. j folyó évi szept. hó ío-én megtartandó iskola-fölszentelési
Ú g y tetszik azonban első tekintetre, mintha e kö- ünnepélyére Igazgató-Tanácsunkat szívélyesen meghívja.
rülménvek nem állanának egyenes Összefüggésben felvett j Igazgató-Tanácsunk örömmel vette a meghívást, s neve.-.ett
tárgyunkkal. De, ha megvizsgálnánk pár esetet, a mikor j intézetünk e szép ünnepélyén való képviseltetését hatá­
a hivatalból (illetve, kényszerűségből) eredő nyugdíjazás I ro z a tiig kimondotta, képviselők ül pedig, tekintettel arra,
esete merül és merült fel: s az egyházközség könyörü- | hogy br. Bánffy Dezső, főgondnok, és főtiszt. Szász Domo­
létből, az öreg szolga a mindennapi kenyér szükségétől j kos, püspös aa. már hivataluknál fogva részt vesznek
űzetve, a felettes hatóság felebaráti szeretetből, kényte- I az ünnepélyen, Szász Gerő, egyházkerületi jegyző, dr. Ko-
lenek elodázni a keserű poharat. ^ losvári Sándor, elnök-helyettes, és dr. Sárkány Lajos, szám­
Ha látjuk, hogy a társadalom bizonyos rétege, mi- vevő aait. bízta meg.
kint támad ellenünk, olykor igaztalanul, fajunk elnemze- Nagy-Enyedi kollégiumunk elöljáróságának a néhai
tietlenedése m iatt; ha megfigyeljük sokszor, különösen i Józsa Zsigmond aa. elhalálozásával megürült theologiai
a diaszpórák és dezoláták özönében, mily sok kívánni j tanári tanszék betöltésére vonatkozó kérése fölött, az idei
valót hagy fenn egy egy öreg szolga működése, mert ha j közgyűlés bizonytalan időre történt elhalasztása miatt,
hanyatlik a nap, bizony, nyúlik az árnyék és ez minél Igazgató-Tanácsunk nem határozhatott de a fölterjesztést
 290. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 35. S 2á m .

o ly kéréssel tette át főtiszt, püspök aához, hogy legkö­ Fogarasi egyházközségünk közgyűlésének ama ha­
zelebbi enyedi tartózkodása alatt, a kollégiumi elöljáró­ tározata, melylyel egyik tanítójának fizetését, a többiek­
s á g g á egyet értve, intézkedni szíveskedjék a tanítás meg- kel egyenlősitve, 40 írttal felemelni határozta, jóváhagyó
kezdhetése érdekében szükséges teendők iránt. tudomásul vétetett.
A kolozsvári kollégiumnál betöltés alá kerülő kiasz- K ávássy Sándor, ér-kávási birtokos aa. alapitó le­
szika-filologiai, s a szászvárosi kollégiumnál kihirdetett vele mutattatott be, ezek után, mely szerint az ér-kávási
rajztanári állásra beérkezett pályázatok leküldettek az illető papi állás fizetésének emelésére 2000 forint alapítványt
kollégiumokhoz, megismerés végett, s egyúttal a tanár­ tenni, kegyeskedett. Ig.-Tanácsunk e szép alapítványért
jelölő bizottságba Igazgató-Tanácsunk részéről. Szász Gerő, alapitó aának őszinte köszönetét nyilvánította s intézke­
esperes, és Domokos Antal, igazg.-tanácsos aai. válasz­ dett, hogy az alapitványtétel a főt. egyházkerületi köz­
tattak meg. gyűlésnek is bejelentessék.
Kerekes Endre, zilahi vallástanár aának, jelen állá­ Egeresi egyházközségünknek «Dániel» alapítványi
sában való véglegesítése, a kollégiumi elöljáróság fölterjesz­ tőkéje fölhajtatása tárgyában beadott kérése áttétetett a
tése értelmében, kimondatott, a főtiszt, egyházkerületi köz­ I kebli jogügyi bizottsághoz, a perelhetési engedély meg-
gyűlés jóváhagyásának föntartásával. adhatása iránti véleményezés végett,
Szászvárosi kollégiumunk elöljárósága Örömmel je ­ Csíkszeredái körlelkészségünk kérésére, az érdekelt
lezvén azt, hogy anyagi ereje most már a segéd-tanerők egyházmegyék meghallgatása után, a nevezett körlelkész­
állandósítását is megengedi, kéri Igazgató-Tanacsunkat, ség kötelékébe tartozó borszéki diaszpórának a toplicai
hogy a torna, ének-zene és második elemi iskolai taní­ körlelkészség kötelékébe való átcsatolása, a főtiszt, e g y ­
tójának állandósítását is engedélyezni, szíveskedjék. Igaz­ házkerületi közgyűlés jóváhagyásának fentartásával, elha­
gató-Tanácsunk a fölt erjesztett okmányok felülvizsgálása tároztatott.
után. Makkai Jenő, ének- és zene-tanitó, és Kiss József, Végül, a bécsi evang. egyházi főtanácsának át­
elemi iskolai tanító véglegesítéséhez készséggel hozzájárul; irata. mely szerint az andrásfalvi (Bukovinában) ref. egy­
de Firtos Ferenc, torna-tanitót véglegesíteni, bár nevezett, házközség papi és tanítói állomásainak egyházkerületünk
szép képesítése alapján, arra teljesen érdemesnek talál­ közvetítésével leendő betöltésére beleegyezését adta, tu­
tatott, az állammal kötött szerződés értelmében, nem áll domásul vétetett s a régen függőben levő eme viszony
jogában, mivel nem felekezettinkbeli egyén. ilyetén rendezéséről a főt. egyetemes konventhez jelen­
Erdélyi Sámuel kérésére megengedtetett, hogy enyedi téstétel határoztatott el.
gimnáziumunkban tanult fia egy tárgyból nyert elégtelen tan­
M ég nehány jelentéktelenebb ügy letárgyalása után,
jegyét a maros-vásárhelyi gimnáziumnál javíthassa ki, hol !
a tárgysorozat kilévén merítve, az ülés bezáratott, r — s-
tanulmányait folytatni akarja. E z eset alkalmából egy­
szersmind körrendelet kibocsátása határoztatott el, mely
szerint az ily kérések jövőre a kollégiumi elöljáróságok Az egyházmegyékből.
által intézendők el, s Igazgató-Tanácsunkhoz, tudomás !
j A kolozs-kaJotai egyházmegyéből.
vétel végett, egyszerűen csak bejelentendők.
Végül, főtiszt, püspök aának a végrehajtott pénz­ Egyházmegyénkben a tavaszi közgyűlés július 16 és 1 7-én
ügyi műveletekről szóló jelentése vétetett örvendetes tudo­ tartatott meg Bánffy-Hunyadon. Ezt megelőzőleg, szombaton
másul, s ezzel az ülés, az idő előhaladottsága okán, d. u. délután Papi Értekezlet volt, vagyis legalább annak kellett
negyed két órakor, berekesztetett, s a tárgysorozat hátra­ volna lenni; mert mi az idén is olyan tárgyakkal foglalkoz­
levő részének tárgyalása a másnapi ülésre tűzetett ki. tunk, melyek csak részben tartozhatnak az értekezlet körébe.
Folytattatott 189 3. aug. 28-án. Elnökölt: főtiszt, Az életnek ama kenyeréből, mely erőt ád minden munkánkban,
püspök aa. Jelen voltak a fontiek. két év alatt még csak egy darabkát sem láthatánk értekez­
Első sorban Feszti Árpád, budapesti műépítész aján­ letünk asztalán. Esperes, elnökünk rövid megnyitója után, tár­
latai tárgyaltattak, ki is Ig.-Tanácsunk fölkérése folytán, gyalni kezdettük az «Egyházmegyei özvegy-árvái alapszabá­
Hegedűs Sándor, egyházkerületi képviselő aa.-val egyet- ly o k » ^ , melynek tervezetét, a múlt közgyűlésből kiküldött
értőieg, az iránt tett ajánlatot, hogy egyházkerületünk 1 bizottság nevében, Biró András jegyző aa. terjesztette elő,
tőkepénzeinek egy része budapesti telkek vásárlásába s j melyet az Értekezlet általánosságban elfogadott. De, mikor
azokon paloták emelésébe fektettessék. Terveket és költ­ i a részletekre került a sor, felmerült annak szüksége, hogy
ségszámításokat csatol, melyek rendjén kimutatja, hogy I a tervezet kinyomatva, minden lelkésznek, tájékozás és meg-
a befektetendő értékek, a legvégső eshetőségek tekin­ I ismertetés végett, küldessék meg, s csak azután kerüljön a
tetbe vétele mellett is, biztosan hatszáztolit jövedelmez­ | gyám-intézeti közgyűlés asztalára. Ezzel ezen ügy félretétetett.
nének; sőt ezen jövedelem eléréséért jótállást is vállal. | Következett az egyházkerületi Papi Értekezlet alapszabály -
Ig.-Tanácsunk az ü gy tüzetes megvitatása után, ilynemű 1 tervezetének tárgyalása. Az értekezlet végig olvastatta az egészet.
tőkebefektetések foganatosítását elvileg elhatározta s te­ I T ett is egy nehány megjegyzést. R á kivan mutatni arra, hogy
kintettel arra, hogy a tett ajánlatok oly előnyösöknek | a tervezet nem, vagy nem elég világosan szól azon esetre*
ígérkeznek, egy bizottság kiküldését határozta el, mely I ha az Értekezlet felosztanék. Voltak, kik ezen szép törek-
a megvásárlandó telkeket megszemlélje s Ig.-Tanácsunk | vésnek nagy jövőt jósoltak. Ellenben, akadtak olyanok is, kik
jóváhagyásának, föntartásával a szükséges lépéseket meg­ | Krisztusnak zajtalan, lassan, de biztosan működő szellemében
tegye. E bizottság elnökéül főt. püspök aa. tagjaiul H e­ j bízva, már bölcsőjében kételyeket támasztottak a gyermek
gedűs Sándor és Márkus János aai. kérettek föl. 1 élete felől.
 35- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
E z az, mit egy év leforgása alatt Papi Értekezletünk
végzett. E g y évben egyszer gyűl össze tíz-tizenkét pap, s akkor is
csupán efféle ügyekkel foglalkozik. Mintha félve kerülnők az
evangéliumot, pedig most kellene bebizonyitnunk,hogy az isten­
nek ereje és hatalma. Köröket nem alkottunk, s úgy látszik,
nem is akarunk alkotni. De azért mi is szeretjük állítani,
hogy van Papi Értekezletünk. Pedig, bizony a puszta szónál
alig ér valamivel többet.
A közgyűlés 16-án, vasárnap reggel 9 órakor kezdő­
dött. Ott hagytuk egyházközségeinket a kántorok kegyein: éré,
s magunk, mint jó vezérekhez illik, bemutattuk, hogy a va­
sárnapi munkaszünetnek mily lelkes harcosai vagyunk. Szép
számmal jelentek meg úgy a világiak, mint az egyháziak.
Ott voltak Gyarmathy Zsigmond, gondnok és Barcsai Do­
mokos, képviselő urak is, kik a hol és a mikor szükség van,
mindig a legjobb indulattal támogatják egyházunk ügyét.
Deési Gyula, esperes aa. a nála megszokott tömör vo­
násokkal festette megnyitójában egyházmegyénk képét, Ígérve,
hogy vizitációi részletesebb jelentését az Őszi közgyűlés elé
fogja terjeszteni. A közgyűlés kitörő éljenzéssel fejezi ki elis­
merését. Érre elnök aa. a közgyűlést felfüggeszté s templomba
mentünk. Esperes aa. emelkedett imája után, Szilágyi László,
györgyfalvi lelkész tartott egyházi beszédet. Templomozás
után, újra összeültünk, egy nehány fontos és sürgős válasz­
tás megejtése végett. Bőd László, egyházmegyénk eme régi
és kipróbált munkása, hivatkozva egésségi állapotára, visz-
szavonhatatlanul lemond egyházmegyei pénztárosi, köztör-
vényszéki és házassági törvényszéki bírói állásairól. Közgyű­
lés nevezett aa.-nak elismerését, köszönetét fejezi ki eddigi
munkásságáért s lemondásait elfogadja. Pénztárosnak meg-
választatik Szabó Lajos, n.-kapusi lelkész, rendes fegyelmi
bírónak Mihálc illek, m.-valkói, pótbirónak Szabó Lajos, há­
zassági törvényszéki bírónak Antal Domokos, zsoboki lelkész,
mind egyhangúlag.
Másnap, 17-én reggel, 10 órakor folytattuk a gyűlést
kevés számú tag jelenlétében. Ezen minden évben ismétlődő
kétségtelen tény is bizonyítja, hogy a vasárnapi gyűlésezé-
sekkel magasabb céljainkat (pl. az érdekeltség felköltése, jó
példaadás) nem érjük el.
Elnök aa. napirend előtt örömmel jelenti, hogy ma-
gyar-bikali róm. kath. Özv. Hankovics Györgyné, a helybeli
ref. pap fizetése javítására három drb. földet ajándékozott,
s e nemes tényt esperes aa. már az egyház nevében meg is
köszönte személyesen. A közgyűlés éljenzéssel veszi tudo­
másul A nemes úrnő szentebb célt e helyen nem segíthe­
tett volna. Kisérje áldás az emelkedett lelkű adakozót!
Napirend szerint, olvastatik két felsőbb leirat Egyik
a múlt évi egyház vizsgálatokra vonatkozik, mely tudomásul
vétetett; másik a kolozsvári theol. akadémia javára való gyűj­
tése. Egyházmegyénk a javasolt gyűjtési körök szervezését
nem tartja célravezetőnek, hanem a papokat bízza meg min­
denütt a gyűjtések eszközlésével, hathatósan kérve, hogy e
tekintetben a legalkalmasb időt minden lelkész használja fel.
Ezen kívül, felkéri a közgyűlés az éppen jelen levő mélts.
Barcsai Domokos képviselő urat, hogy abban a széles kör­
ben, melyben mozog, kegyeskedjék, egyes buzgó híveket alá­
írásra felszólítani s ezen ügyet nemes jóindulatával támo­
gatni. Felkért képviselő aa. 100 frttal kezdi meg az aláírást,
és veszi át a gyűjtő ívet. A közgyűlés tüntetőleg élteti a | gyűlés elé, hogy elemi csapások esetén az egyházi hivatal-
29 r.
nemes kezdeményezőt és ügybarátot. Hasonló kéréssel kíván
járulni a közgyűlés gr. Bánffy György Öméltóságához is, hol
szintén reméljük, hogy zárt ajtókra nem találunk. Bizony,
nagy uraink sokszor egy óra alatt többet képesek hozni az
ur oiiúrára, mint egész egyházmegyék, vagy kerületek. Ők
most is tudnak áldozni, mint őseik, csak tudjuk meggyőzni
őket a cél magasztossága s nemessége felől; tudjuk bebi­
zonyítani, hogy alkotásainknak alapja az életnek ama szeg­
letköve.
Következett Biró András jegyző aa. kimerítő jelentése
az egyházmegyei tanács működéséről. A közgyűlés jegyző-
könyvi elismeréssel tudomásul vette. E jelentés végeztével,
jegyző aa. rámutatva az egyházmegyei esperes terhes állá­
sára, hogy a közügyek miatt esperes egyháza mily gyakran
kénytelen szükséget szenvedni a lelki szolgálatokban, indít­
ványozza, hogy az egyházmegye vállalja magára egy esperesi
káplánnak tartását, kinek fizetése 2 4 0 frt. lenne. Közpénz­
táros aa. tervezeteket terjeszt elő, hogy minő arányban lehetne
az egyházakat, papokat, tanítókat e teher viselése tekinteté­
ben évenkint megóvni. Már régóta készültek e terv ke­
resztülvitelével. A beszéd pro és kontra most is megindult.
Gyarmathy főgondnok ur egész erejéből igyekezett meggyőzni
a közgyűlést ezen indítvány jogosságáról, méltányosságáról,
és célszerűségéről. Az ellenpárt nevében Valler József, mákói
lelkész jelentette ki rövid indokolás kíséretében, hogy ő és
a kik vele egy véleményen vannak, e célra egy krajcárt sem
fognak megszavazni, nem fogadják el az egyházmegyei ta­
nács ezen javaslatát; a végén kéri a közgyűlést, hogy e kér­
dés felett ne vitatkozzék sokáig, mert a szenvedélyek köny-
nyen túlcsaphatnak a kellő korlátokon s ez a közegyetértés­
nek nagy kárára lehet. Különben, halotti csend uralkodik a
teremben, jelezve a helyzet komolyságát és a pártok elszánt­
ságát, csak a felszólalók mondják el halkan mondókájukat.
Esperes elnök aa. is tán meg akarva szabadulni szintén e
kínos és kétes helyzetből, szavazás alá bocsátja a kérdést.
A közgyűlés 1 2 szóval 7 ellenében nem fogadta el az egy­
házmegyei tanács indítványát. Erre elnök aa. azon szintén
előterjesztett, de közvetítőnek is szánt indítványra tette föl
a kérdést, hogy az egyházmegyei közgyűlés az esperesi káp­
lán tartását s z ü k s é g e s n e k tartja-er A s z ü k s é g e s s é ­
g e t a közgyűlés azonban 1 2 szóval 7 ellenében kimondotta.
Sokat szólhatnánk e pontnál, de most mégis az olvasóra
bízzuk, Ítéljen: vájjon, következetesen járt-e el a közgyűlés,
mikór elhatározza, hogy ama célra egy krt sem akar adni,
s nyomban a szükségességet kimondja; vájjon, erre a szük­
ségességre, mit lehet építeni?
Ezután, a közpénztár átvétele az őszi közgyűlésre ha-
lasztatik.
Öt percnyi szünet után, a tanügyi előadó tette meg
jelentését, melyet a közgyűlés köszönettel vesz tudomásul s
javaslatai értelmében elhatározza, hogy az átirt mulasztó tan­
kötelesek ügyének pontosabb ellátása végett átír a megyei
közigazgatáshoz s ezután minden iskolaszéki elnöknek iskolai
ellenőrző jegyzőkönyv küldetik ; egy nehány iskola, mint Kó­
ród, Bábony, M.-Léta, stb. az állam különös figyelmébe
ajánltatik.
Végre, egy nehány kisebb ügy nyert elintézést. Az egy­
házmegyei tanács megbizatik, terjeszszen javaslatot a köz-
 35- szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
zájuk, ki uralkodnék felettük, és ő meghallgatta imájukat.
Évenkint küld egy embert hozzájuk, kit Ők tisztelettel fo­
gadnak, trónra emelnek, de ez a méltóság és hatalom az év
végével lejár. A mint az év vége elérkezik, elveszik tőle
királyi ruháját, hajóra teszik, elküldik egy nagy, de elha­
gyott szigetre, hol (ha csak előzőleg nem volt bölcs és nem
készült e napra) sem barátot, sem alattvalót nem talál, unal­
mas, elhagyatott, nyomorult életet kell élnie. Azután, új ki­
rályt választanak; igy van ez év-év után. A király, ki elődöd
vala, gondtalan és közönyös volt, hatalmát élvezte teljesen,
és nem gondolt a napra, midőn annak vége lesz. Légy te
okosabb; hadd, találjanak szavaink lakozást szivedben.»
Az új király figyelemmel hallgatta mindezeket és bán­
kódott a miatt, hogy már is vesztett abból az időbűi, me­
lyet, a hatalom elvesztésére való tekintettel, előkészületre
kellett volna szentelnie.
Megszólitá a bölcs férfiút, ki hozzá beszélt volt, mond­
ván: «adj tanácsot nekem, óh, bölcsesség lelke, miképpen
készülhessek ama napra, mely elkövetkezik reám a jövőben ?»
«Meztelenül jöttél hozzánk és meztelenül fogsz kül­
detni az elhagyott szigetre, melyről szólék neked, válaszolá
a másik. Jelenleg király vagy és azt teheted, a mi tetszik;
küldj tehát munkásokat a szigetre, hadd, épitsenek házakat,
szántsák a földet és csinosítsák a környéket. A terméketlen
talaj termő földdé változik, a nép tódulni fog oda, egy új
királyságot alapítasz magadnak, alattvalókkal, kik örömmel
üdvözölnek, midőn elveszted hatalmadat itt. A z év rövid, a
munka hosszú, légy azért komoly és tevékeny.»
(Vége következik.) Szabó LajOSj
n.-kapusi ev. ref. pap.
Különfélék.
= Augusztusban két pályacikkünk van. «A f a ­
lu s i p a p», és «M ég e g y s z e r Szivesen kérjük azt
a nehány, tíz-tizenkét buzgó barátunkat, miután több, úgy
látjuk, úgy sem kerül ki az ö t s z á z papbúi, hogy szava­
zatukat szept. io-ig beküldeni, szíveskedjék.
= Főtiszt. Kiss Áron püspök és Vállyi János, fő­
gondnok, mint a tiszántúli egyházkerület vezér-férfiai, egy­
házkerületük folyó évi jun. i. és következő napjain tartott
közgyűlésének határozatából, most küldötték szét F e l h í v á ­
s u k a t az esperesekhez, a gondnokokhoz, a lelkipásztorok­
hoz, a tanítókhoz, a gyülekezetek buzgó tagjaihoz, a tudo­
mány és miveltség minden barátjához, hogy áldozatukat hozzák
meg a Debrecenben felállítandó teljes bölcsészeti és a K o ­
lozsvárit felállítandó theologiai fakultásra. Hisszük, hogy a
lelkes felhívás meg fogja teremni gyümölcseit. De csalódá­
sokban nem ringatjuk magunkat. Ők mindent el fognak kö­
vetni, és vagyonosságuknak nem is lesz olyan nehéz, hogy a
maguk intézetét felállítsák. Nekünk abból igen kevés fog
jutni és meg kell elégednünk az egyetemes zsinat elvi, tehát
erkölcsi támogatásával. Nekünk magunknak kell épitni a ma­
gunk dolgát. Nekik é r d e m ü k lesz, hogy a s o k b ú i tud­
tak adni sokat egy ilyen szép cél elérésére; nekünk d i c s ő -
s é g ü n k lesz, hogy a s e m m i b ő l teremtettünk egy inté­
zetet, mely évszázadokon keresztül fogja hirdetni az alkotók
bölcsességét és előrelátását, mely az erdélyi ev. ref. egyház-
kerület, anyaszentegv házunk felvirágzásának, jövendő fennma­
radásának biztos záloga, fundamentoma. Nem hisszük, hogy
legyen egyházkerületünknek egvetlen-egy buzgó tagja, ki saj­
nálná fillérét, megvonná jóakaratát e századokra szóló alko­
tástól, midőn fölkeresik azok, kik buzgolkodnak a gyűjtésben és
lelkes barátai, prófétái a Kolozsvárit felállítandó theologicum
seminariumnak. Az új idők új embereket követelnek. V et­
keznétek le az ó-embert. Ne várjuk, hogy egyedül a szent- ^
29 3 -
lélek munkálkodjék megjobbulásunkra, hanem keljünk fel, és
induljunk magunk is. (Efez. 5. 14 .)
= Mint sajnálattal és igaz részvéttel értesülünk.
Hegedűs Lajos, a n.-enyedi egyházmegyében hosszú idő ken
keresztül viselt és derekasan betöltött esperesi állásáról le­
mondott, előhaladott korára és megrongált egésségére való
tekintetekből. Hát hiszen, esztendeinket eltagadhatjuk, de
korunkat nem, az bizonyos; ám, Hegedűs Lajost olyan s z í v ó s
természetű, kemény testalkatú embernek ismertük mindig,
hogy reméljük, betegsége múló, az Ő erős akarata le fogja
győzni, és még sokáig fogjuk őt látni a hasznos munkálko­
dók sorában. Mig ez bekövetkeznék, az esperesi teendőket
Sándor János, miriszlói pap aa. eddigi jegyző fogja végezni.
= Morvay Ferenc, nagyvátyi lelkész, a « P r o t .
E g y h . és I s k. L a p b a n » lelkes fölszólitást intéz a magyar-
országi evang. reformátusokhoz, hogy Magyarország ma élő
legnagyobb költőjének, Jókai Mórnak ez esztendőben meg-
inneplendő 50 éves jubileumán vegyenek részt, mint olyanok.
Azt hisszük, mindenki tudja, hogy Jókai kálvinista, és pedig
a javából. Abban a háromszáz kötetben, melyben lerakta
szellemének ragyogását, csak úgy sugárzik, a ragyogó fantázia
mellett, a kálvinista egyszerűség, puritánizmus, törhetetlenség,
szabadság, és hazaszeretet, melyet bölcsőjébűl örökölt. Morvay
ajánlja, hogy a felso-baranyai egyházmegye, melynek Jókai
Mór segéd-gondnoka volt, most válassza meg t i s z t e l e t ­
b e l i segéd-gondnokká; készíttessen dísz*álbumot, melyben
az egyházmegye tisztikarának, lelkészeinek, tanítóinak arcképe
foglalna helyet; a magyar fajok és népviseletek jellegzo cso­
port-képe ; sőt, a konvent megtehetné, hogy pályadijat tűz­
zön ki oly irodalom-történeti műre, melyben Jókai műveiben
a kálvinista elemek volnának méltatva. A magunk részéről
szivesen járulunk e szép indítványhoz, és csak sajnáljuk, hogy
még nincs életben az « E g y k á z k e r ü l e t i P a p i É r ­
t e k e z l e t » , mely most igen szépen mutathatná ki érdek­
lődését, és cselekvő részvétét e dolog megvalósítása tekin­
tetében. Vájjon, még igy is, nem csinálhatnánk valamit ? V a­
lami Album-félét nem állíthatnánk Össze mi is ? Mennyit énekelt
Erdélyről! Milyen kedves az neki! Milyen szivesen venné,
ha mi is megemlékeznénk róla. Gondolkozzatok egy kicsikét.
= Lelkész-választás. A szil-szolnoki egyházmegyé­
ben fekvő s z i 1 á g y-b o r z á s i egyházban folyó hó 2 7-én nagy
lelkesedéssel és szép rendben, pappá választatott S z é k e l y
Á r p á d , sz.-csehi segéd-lelkész, ki előbb, mint szamosfalvi
pap, már jelét adta, hogy egy csendes és zajtalan egyház­
ban sikerrel és jó eredménynyel fog szolgálhatni isten or­
szágának. Fogadja szerencse-kivánatunkat.
= A brassói egyház kebli tanácsa folyó hó 20-án
tartott gyűlésében, kántorrá és segéd-hitoktatóvá B e n e d e k
Z o l t á n t választotta meg. A szép készültségü fiatal ember
előtt oly pálya nyílt meg ezzel, melyen ha egész tehetségé­
vel szolgál, megbecsülhetetlen érdemeket szerez önmagának
és megnyeri a jók őszinte becsülését.
Szerkesztői nyiltposta.
= Betelvén az idő, szivesen kérjük az egyházmegyei Papi
Értekezleteket, hogy ne feledkezzenek meg a jul. 7-ki egyházke­
rületi Elő-értekezlet határozatáról mely szerint az egyházkerületi
Értekezlet alapszabály-tervezetről a vélemények szept. i-ig bekül­
dendők voltak. Egy pár beérkezett. Vajha, mondhatnók az egész­
ről ! Nem mondhatjuk. A kerületi közgyűlés elhalasztása ne szol­
gáljon ürügyül, hogy e szépnek ígérkező dolog lekerüljen a napi­
rendről Ezt a dolgot nem parancsolja senki: hát, csináljátok meg
lelkesedésből, buzgóságból, a jó ügy iránt való szenvedélylyel.
= Verseny prédikáció.* Komoly dolognak nagyon szép
lett volna; tréfának se volt rósz akkor: azonban, úgy véljük, hogy
jobb időkre kell halasztanunk. megválasztva az alkalmatos időt és
precizirozni a föltételeket. Hadd, aludjék a leányzó.
= «Nyílt kérdés.* M -Vásárhely. Ha a sóváradi papjelölésnél
törvénytelenség történt, annak reparálása a törvény útján lehetsé­
ges, sőt szükséges; de nem szükséges, hogv a nyilvánosság elébe
hurcoljunk olyan dolgot, mely bizonyításra szorul és egyéneket tá­
mad Személyes sérelmeinkről, még ha sérelmek is, nem igen vesz
tudomást a nagyvilág. És a világ, míg a világ, mégis mindig vi­
lág lesz.
 294- PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
H IV A T A L O S R ÉSZ.
2 16 7 -1 8 9 3 - KÖ RLEVÉL,
v a la m e n n y i tis z t le lk ész a a in a k .
A bécsi német nagykövetségnek a közös külügymi­
niszter úrhoz intézett jegyzék-irata szerint, az itteni lelkészi
hivatalok által kiállított, és Németországban való használatra
szánt anyakönyvi kivonatok gyakran nincsenek ellátva az
anyakönyvvezető feletti felügyeletre hivatott illetékes első fokú
politikai közigazgatási hatóság hitelesitési záradékával, a mit
pedig a hatóságok és közhivatalnokok által kiállitott, vagy
hitelesített okiratok hitelesítése tárgyában a német biroda­
lommal 18 8 0 . febr. 25-én kötött, és ugyanazon évi X X X V I .
t.-cikkel becikkelyezett szerződés Ill-ik cikke kötelezőleg előir,
s mely hitelesitési záradék hiányából az illető, s különösen
házasulni kívánó felekre nézve gyakran csak hosszadalmas,
és költséges utánjárással pótolható joghátrány háramlik.
Ily esetek jövőben ismétlődhetésének megakadályozása
céljából, útasitjuk Összes tiszt, lelkész aait, hogy az idézett
törvény pontos megtartását szives kötelességüknek ismerjék.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató Tanácsától,
Kolozsvárit, 18 9 3 . aug. 22.
K á d á r Já n o s , S z á s z D om okos ,
s.-titkár. érd. ev. ref. püspök, mint elnök.
2170 -18 9 3. KÖ RLEVÉL,
v a la m e n n y i e r d é ly i evan g. refo rm á tu s k o llég iu m
m . tt. E lö ljá ró sá g á n a k .
A közoktatásügyi magyar kir. minisztérium folyó évi
28,060. számú rendelete nyomán, további szives intézkedés
végett, értesítjük a m. tt. Elöljáróságot, hogy az alább megneve­
zett tankönyveknek magyarországi tanintézetekben való hasz­
nálatát, az 18 8 3 . évi X X X . t.-c. 48. paragrafusa alapján, és az
18 7 6. évi X X V III. t.-c. 7-ik paragrafusának ötödik pontjára való
tekintettel, a közoktatásügyi magyar kir. minisztérium eltiltotta.
Nevezetesen :
1. Poetica romana pentru cursul secundar de S. Manliu.
Bukuresci. 18 90 .
2. Principie de literatura, de M. Strajanu Craiova. 18 9 3 .
3. Iónu Maxim Gramatica Elementara a limbei germane,
de Nicolau Piltia. Brasevu. 18 9 2 .
4. Istoria universala, de Ioan Slavici. Partea II. Buku­
resci, 1 8 91 .
5. F. W. Putzgers Historischer Schul-Atlas. Neu bear­
beitet, von dr. A. Baldamus, Siebzenhnte Auflage. Bielefeld und
Leipzig. 1 8 9 1 .
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvártt, 18 9 3 . aug. 23.
P a r á d i K á lm á n , S z á s z D o m o ko s ,
tanügyi-előadó. erdélyi ev. ref. püspök.
220 4-1893- KÖ RLEVÉL,
v a la m e n n y i e r d é ly i ev a n g . refo rm á tu s ko llégiu m
m. tt. E lö ljá ró sá g á n a k .
A közoktatásügyi magyar kir. minisztérium folyó évi
3 5 ,9 6 9 . számú intézménye nyomán, tudatjuk, hogy az 18 9 3 .
évi költségvetésről szóló törvény alapján, a vasmegyei Szent-
Gothárdon állami algimnázium állíttatott fel, melynek első
osztálya, 1 8 9 3 . évi szept. i-én, többi osztályai a rákövetkező
tanévben fokozatosan fognak megnyílni.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 18 9 3 . aug. 26.
P a r á d i K á lm á n , S z á s z D om okos,
tanügyi előadó. erdélyi ev. ref. püspök. I növendékeknek a kijelölt órákban az egyházi énekek tani-
I tása, a presbiteri gyűléseken a jegyzői tiszt végzése.
216 9-189 3. KÖ RLEVÉL,
v a la m e n n y i e r d é ly i eva n g . refo rm á tu s k a llég iu m
ni. tt. E lö ljá ró sá g á n a k .
A közoktatásügyi magyar kir. minisztérium folyó évi
3 7 , 1 7 7 . számú rendelete nyomán, nyilvántartás végett, tudatjuk,
hogy Hrabár Elek, tanuló' az eperjesi ág. ev. főgimnáziumban
M a i szá m u n k h o z e g y n e g y e d ív m ellék let v a n csa to lv a ♦
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
35. szám.
nyert, 18 8 9 . évi jún. 15-én, 23. sz. alatt kiállított érettségi bizo­
nyítványában ezen tételt: «Hrabár Elek ismételten meg nem
felelvén, érettségi vizsgára többé nem bocsátható», ekképp ha­
misította : «Hrabár Elek, a másodszori érettségi vizsgálaton
a latin nyelv és irodalombúi elégséges osztályzatot érdemelt,
ennél fogva Őt elegendően érettnek, és felsőbb szaktudományok
hallgatására bocsáthatónak Ítéljük.»
Miután Hrabár hamisított érettségi bizonyítványával kí­
sérletet tett, egy felsőbb hatóságot félrevezetni, a mennyiben
ezen bizonyítvány alapján folyamodott alkalmaztatásérc, ne­
hogy nevezett a felsőbb szakiskólákat hamisított érettségi bizo­
nyítványáról esetleg vett másolati példánynyal félrevezesse :
a fentiekről a m. tt. Elöljáróságot további szives eljárás végett
értesítjük.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvártt, 18 9 3 . aug. 23.
P a i'á d i K á lm á n , S z á s z D om okos,
tanügyi előadó. erdélyi ev. ref. püspök.
2 16 8 -18 9 3 - KÖ RLEVÉL,
v a la m e n n y i e r d é ly i eva n g . refo rm á tu s k o llég iu m
ni. tt. E lö ljá ró sá g á n a k .
A közoktatásügyi magyar kir. minisztérium folyó évi
3 6 ,7 4 6 . számú leirata nyomán, tudatjuk, hogy a budapesti
V . kér. kir. katb. főgimnázium igazgatósága, Donhoffer Jenő
részére, 1 8 8 1 . évi 10. sz. alatt kelt, állítólag, elveszett eredeti
érettségi bizonyítványa helyébe, folyó évi júL 19-én, 1 8 2 8 . sz.
i alatt másodlatot adott ki, s ennélfogva a fenn említett szám
I alatt kelt eredeti érettségi bizonyítvány érvénytelennek nyil-
! vánittatott.
1 Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
I Kolozsvártt, 18 9 3 . aug. 23.
P a r á d i K á lm á n , S z á s z D om okos,
1 tanügyi-előadó. erdélyi ev. ref. püspök.
j 8 3 9 -18 9 3 - PÁLYÁZAT.
j A z erdélyi ref. egyházkerületben, a marosi egyházme-
] gyébe kebelezett l ó ' r i n c f a l v i egyházközság kántor-tanitói
| állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, gazdasági épületek, bel­
telek és egyházhatósági becslés szerint, 12 0 frt. 60 kr. A
fizetés-emelés kilátásba van helyezve.
Pályázati határnap szept. 20. Folyamodványok nt. Rákosi
Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p. Nyárádtő.
Kolozsvárt, 18 9 3 . aug. 29. S z á s z D om okos ,
erdélyi ev. ref. püspök.
8 4 1 - 1 8 9 3- PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a szilágy-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett s z i l á g y - c s e h i egyházközség
kántori állomására pályázat hirdettetik.
Javadalm a: 260, kétszázhatvan frt. készpénz, az egy­
ház pénztárából előleges negyedévi részletekben. Gróf Beth­
len Ödön óméltgtól, kepeváltság címén, 10 , tiz frt. minden
év aug. i-én fizetve. A z úrbéres erdőbűi i 1^ nap után járó
failletmény. Stóla: énekszós halott után, 50 kr. predikációs,
vagy imás után, 1 frt. Tisztességes lakás kerttel, 4 hold 9 30
r ] öl szántóföld, és 54 5 négyszög öl rét. Adóját az egyház fizeti
Kötelessége : templomban és temetésen a kántori teen­
dők végzése, az állami elemi iskolában az ev. ref. vallású
Pályázati határidő október 1. Folyamodványok nt. Viski
Pál, esperes aához, Zoványra, küldendők.
Kolozsvártt, 1S 9 3 . aug. 29. S z á s z D o m o ko s ,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXni. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Szeptember 7. 36. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.

szentírás, jelesen az évangyélium örök igazságai

A középiskola vallástan-anyaga és annak
alapján, a mi evang. református egyházunk szel­
kezelési módja. lemében és hitben erős őseink magasztos példáira
Mindig nagy lelki örömmel olvastam e Lapok
hasábjain, ha valaki hozzá szólt a vallás-tanitás
kérdéséhez a középiskolákban.
Régi dolog ez nagyon.
A konvent is megállapította az általános el­
veket az egyes osztályokban, de részletes utasítást
nem adott.
Ha valaha, úgy most jött el az ideje annak,
hogy e kérdéssel behatóan foglalkozzunk, mert
ha a tervezett egyházi reformok'megvalósulnak,
akkor anyaszentegyházunknak a legfontosabb kö­
telessége lesz, a vallástan tanításáról, kezdve a leg­
alsó foktúl a legfelsőbbig, intenzív, fokozott mó­
don prondoskodni, felkarolni és munkálni az eddig
nagy mértékben elhanyagolt mezőt, mert ebben
fog állani nagy részben egyházunk ereje, és léte.
Magam, mint a ki már hét esztendeje, hogy
munkálkodom e téren, mint középiskolai vallás­
tanár, elmondom e nagy fontosságú dolognál né­
zeteimet. Működésemben, természetesen, mindig
szem előtt tartottam a konvent, s az egyházkerület
törvényes útasitásait.
Irányadó eszméim voltak azok, a melyeket
oly szépen az erős meggyőződés erejével irt le
dr. S t o c k m a j e r, a bázeli egyetem theol. ta­
nára, a «V a l l á s - t a n i t á s » cimü munkájában,
mely munka a swájci protestáns egyesület által
a berni gyűlésen innepélyesen megkoszoruztatott.
Jelenleg is páratlanul áll.
Még most is előttem áll a tudós professzor
alakja, s úgy tetszik, mintha most is hallanám
érvekkel, tudománynyal gazdag előadását a rajna-
parti egyetemi városban.
I. Ál t a l á n o s cél.
A növendékek lelkében nyúgvó isteni szikrát,
mely által az istenit sejteni, megismerni, és követni,
képesek vagyunk, alkalmas módon, fokonkint, a
útalva, oly szellemi erővé fejleszteni, mely mint
biztos világító és melegítő szent láng, mint élő,
rendíthetlen hit istenben, s az isteni gondviselésben,
mint teljes meggyőződés az ember magasabb ren­
deltetéséről, mint valódi kegyesség, vallásos eré­
nyesség, az ember minden gondolatait, vágyait,
és törekvéseit megszentelje, hogy az, mint az isten
szellemi országának méltó polgára éljen, s meg­
alkossa magának, és embertársainak a mennyet
már itt e földön.
Vagy, mint Stockmájer idézett munkájában
mondja «Cél, oly lelki erőt fejleszteni a fiatal
lélekben, mely a hit, remény, és szeretet orszá­
gában gyökerezvén, a növendékek erkölcsi öntu­
datát folyton ébren tartsa, szivök tisztaságát meg­
őrizze, s oly szentelt érzületet keltsen szivükben,
mely a mellett, hogy a vallást oly kincsnek te­
kinti, mint a mely egyedül ád valódi becset éle­
tünknek, megszenteli akaratunkat, nemesíti örö­
meinket, vígasztal bánatunkban, bátorít a vészben,
s nem hágy el a halálban, és nem csak tisztelő
kegyelettel zárja magába azok emlékét, kik az
emberiség legfőbb javaiért áldozták fel magukat,
hanem az egyház-történelmi példákon lelkesülve,
mások boldogitásán
o odaadó buzgósáegal
0 0 0 munkál-
kodik, s ebben leli saját boldogságát.»
Miképpen lehet már e magas célt növelés
és oktatás által a gimnáziumban legalább meg-
közelíteni, ha nem is teljesen elérni, az bizony
komoly, és nehéz kérdés, kivált napjainkban, midőn
a vallástalanság, az indifferentizmus már az isko­
lába is befészkelte magát, bármennyire óvtuk is
ennek fagyos szelétől.
Avagy, a vallásosság és kegyesség a mi társas
életünkben már nélkülözhető műveltségi erők ?
Vagy a kitűzött cél olyan, hogy elérni nem lehet ?
Minden igazán miveit, ép lélek és ember-barát
 29 6 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
e két kérdésre határozottan tagadólag fog felelni,
és a gimnáziumnak nem szabad sem materiális-
tának, sem fátálistának lennie, ha hivatását meg­
tagadni, nem akarja.
Nem kell ide mesterséges apparátus, de óva­
kodni kell az ál-eszméktől, s irányoktól is. Itt a
tanár élő hit erejétől, kendőzetlen kegyességtől,
a pszikhologiko-ethikai alapon fekvő tanmódorátúl
várható csak az óhajtott siker.
A száraz didakszis, a rajongó érzelgés, az üres
ábrándozás, az élceskedés, a rideg dogmatizmus,
a kép-mutató szenteskedés, s a szertartások puszta
mekhánizmusa egyiránt távol tartandók.
Éljen a tanár lelkében az igazi hiterő és ke­
gyesség, évangyéliumunk és egyházunk szellemé­
ben, s legyen az ily életnek világitó, s melegítő
kisugárzása minden lecke, s az ő vallásos lelkülete
ömöljön át valamennyi tanítványa leikébe.
II. Tanmód.
A keresztyénség élet, még pedig az évan-
gyéliumi szeretet szülte áldásos élet lévén, a ta­
nár nem fogja a vallást pusztán mint tant, hanem
inkább, mint életet felfogni. Különben is a vallás
inkább a szív, mint az értelem dolga, s a növendé­
keknek e korban arra van legnagyobb szüksége,
valamint fogékonysága is, hogy a felköltött val­
lásos érzelmek által, a szív minden ős-vágyai neme-
sittessenek, a lélek fölhevülésében mintegy meg­
szenteltessék.
Minden óra ily irányban építő, tehát igazán
épületes legyen, s a növendékek előtt minden órák
közt a legkedvesebb.
Legyen azért már az óra ideje is az óra-rend­
ben célszerüleg kitűzve, a reggeli első órák egyike,
(azonban, ez mindig csak pium desiderium marad),
hol a lélek még nincs más működések által ki­
fárasztva. Jelenjék meg ez órára a tanár mindig
pontosan, hogy esetleg megakadályozza a növen­
dékek pajzánságát a tanítás kezdete előtt.
Követeljen és eszközöljön ez órára minden­
kitől komoly, innepélyes hangulatot, s mutasson
ilyet maga is.
Az óra mindig kezdődjék vagy a növendékek,
vagy a 'tanár által előmondandó imával.
Mellőzzön a tanár ez órán minden fegyelmi
büntetést, általában mindent, a mi a kedélyeket
íölháboritaná. Legyen a vallási óra valóságos áhi-
tatos óra, s miért ne mondhatnék «isten-tisztelet
az iskolában.»
3 6. szám.
III. A ko nv e nt ál t al el ői rt tananyag,
s annak k e z e l é s i módja.
I- ső osztály. Az ó- szövet ség tárgyalásánál
ismertesse a tanár az egyes könyvek keletkezé­
sének történetét, s rövid tartalmát; szemelje ki
abban a tisztán vallásos, vagy legalább erkölcsi
tanulságos eszméket, s igyekezzék azt oly vilá­
gosan, és melegen fejtegetni, vagy jellemkép mód­
jára úgy ecsetelni, hogy a figyelő növendékek
lelkében egy részről megeredjenek az é 1ő h it
csírái az isteni gondviselés iránt, hol a jókat, isten­
félőket megáldva, a gonoszokat, istenteleneket pe­
dig büntetve látjuk; más részről, irányoztassék,
és érleltessék a növendék szándéka a jó útat
követni, a roszat kerülni.
A biblia legyen mindig kéznél, olvastassa fel
a tanár az általa kiszemelt helyeket, de ezek kivá­
lasztásánál nagyon óvatos és körültekintő legyen.
Nagyon jó lenne, ha mi is rendelkeznénk, mint
a német és swájci protestánsok, i s k o l a i bib­
l i á v a l ; azt hiszem, egy pár év múlva már itt
.minálunk is meglesz, a vallástan tanításának rop­
pant nagy előnyére.
Ha a tanár istenről szól, igyekezzék őt nem
csak mint örök bölcsességet és szent mindenható-
ságot, ki a világot teremté, s azt föntartja, ha­
nem mint örök tiszta szeretetet, az emberiség édes
atyját tünteti föl a gyermek lelke előtt, hogy igy a
írni szeretet, bizodalom, hala, s hódolat érzelmei,
ne pedig szolgai félelem, és babonás hit foglal­
janak helyet a szívben.
Segitse eleven meggyőződésre kivált az ily
eszméket és hit-igazságokat: hogy az isten minden­
ható, jóságos, szent szellem, az ő országa szellemi
világ, a világitó igazság, s boldogító szeretet or-
szága, és ennek részese lehet mindenki, ha arra
magát érdemessé teszi az által, hogy az igazság
és szeretet lelkét magába fogadva, ennek indítása
szerint élete minden rendében az isten akaratját
teljesiti.
II- ik osztály. Az új-szövetség tárgyalásá­
nál, midőn ennek iratait ismerteti a tanár, különös
súlyt fektessen Jézus életére az évangyéliumok
szerint, hogy ő isten fia, ki megtanitá az emberisé­
get arra, hogy mi az isten akarata, az emberiségnek
tanai és élet-példája által a l e g n a g y o b b jól­
t e v ő j e, ki iránt soha ki nem apadhat a hálás
szeretet és tisztelet az emberek szivében. Őt kö­
vetve, bizonyosan idvezülünk, s bejutunk a menynek
országába. Ő a keresztyénség fő-törvénye.
Nagy súlyt fektessen a tanár a hegyi beszédre.
 3 6. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Tüntesse föl itt nagy nyomatékkai a keresztyénség
i d e á l i s álláspontját, hogy mily magasan áll az,
mint Jézus ezen beszédben kifejti, úgy hogy mi
csak közeledhetünk feléje, de el nem érhetjük,
mindig csak alatta járunk, és éppen abban van
ennek nagy ereje.
A páli levelek tárgyalásánál (rövid tartalom,
ki és mikor irta) különösen hangsúlyozza a h i t
á l t a l való megigazulást.
A biblia itt is mindig kéznél legyen, s a tanár
olvastassa fel az általa előre gondosan kiszemelt
helyeket.
Ezen osztályban kell tanítani a «Bibliai föld­
rajz »-ot is. Énnek tanítása református középisko­
láinkban nagyon hiányos;átnéztem az egyes egyház-
kerületekben levő középiskolák értesítőit, de el­
mondhatom, hogy huszonhat középiskolánknál alig
tanítják egy pár helyt.
Pedig nagyon kár! Tapasztalatból mondha­
tom, hogy a növendékek nagy kedvvel tanulják.
Ennek a tanításánál, a földrajzi általánosságok
tárgyalása után, különös súlyt kell helyezni azon
tartományok, városok, falvak, tavak, stb. ismer­
tetésére, melyek Jézus életével kapcsolatban van­
nak. Az egyes helyekhez fűződő bibliai történe­
teket, a tárgyalás menetén, mondassa el a tanár
egy-egy növendékkel, vagy ha elfelejtették, mondja
el maga.
Ismertesse meg a növendékekkel a szent föld
hajdani, és mostani lakóit, azok miveltségi, s társa­
dalmi állapotát, terményeit, éghajlati viszonyait,stb.
Valamint a történelmet földrajz nélkül, úgy
a bibliát sem lehet annak földrajza nélkül ismerni.
A növendék Jézusnak, s az apostoloknak tör­
ténetét, Pál apostol miszsziói útját, stb. sokkal job­
ban fogja a későbbi korban is megőrizni, ha a
történetben előforduló helyeket a térképen látta.
Általában, maga a s z e n t föl d, s annak
története élénk világításban, s szivében pedig meleg
és kegyeletes érzéseket keltve, fog állani előtte.
(Vége következik.) Kerekes Endre,
főgimnáziumi vallás-tanár.
Az alapszabály-tervezet
Hat évvel ez előtt olvastuk e Lap hasábjain, ama
vezér-cikket, melynek címe: « J ö v e l s z e n t-1 é 1 e k»,
melyben e Lapok szerkesztője fölhívja kerületünk papsá­
gát, a Papi Értekezletek megalakítására.
És az ige testet öltött. Megalakultak egyházmegyei
Értekezleteink, sőt ez évben újból fölhangzott, ama cikk
írójának lelkes szava: Atyámfiái, jérték, adjuk meg a szervi
egységet Értekezleteinknek, alakítsuk meg E g y h á z-
kerületi Papi É r t e k e z l e t ü n k e t !
297.
A hívó szóra a megbízottak szép számmal a hívó
köré gyűltek, s megállapították az Alapszabályok Terve­
zetét. Majd, e Tervezet megküldetett egyházmegyéinknek,
megvitatás és vélemény-adás végett.
Tehát, a Szent-lélek eljött, s vele a munkásság napja,
midőn a hit-élet barázdáját föl kell hogy hasogassuk, és
belé el kell hogy vessük az örök-élet magvát; eljött a nap,
midőn nekünk, az erdélyi református Sión munkásainak, egy
Ezsdrás lelkesedésével és kitartásával dologhoz kell kez­
denünk, hogy a szent ügy, melynek szolgálatában állunk,
ne legyen többé galamb a sasok között, de legyen ko­
ronás fő, ki uralkodik.
Előttem fekszik az Alapszabály-Tervezet; gondol­
kozom ennek tételei felett.
Az itt leirt fönséges cél lelkemet át- meg áthatja;
mérlegbe vetem a munka-tér nagyságát, a befektethető
munka-erőt, s számítom az ezekkel elérhető eredményt.
A gondolatok egész raja kél agyamban; de nem,
nem irom ide mind ; tárgyilagos, és lehetőleg rövid akarok
lenni. E g y általam fontosnak vélt eszmét kívánok kiemelni,
melyet az Alapszabály-Tervezet nem ölel föl.
A z Alapszabály-Tervezet szépen, és részletesen tünteti
elő a célt, melyet Egyházkerületi Értekezletünk maga elé
tűz ; tekintettel van a közvetlen és általános szempontokra,
a mennyiben egyesülésre, és közös munkára hívja föl az
erőket. De, azt vettem észre, hogy a világi elemnek a
működésre, a részvétre nem ád elég tért.
Holott, én úgy fogom fel kerületi Értekezleteink
célját, mint a mely hivatva lesz, a kebli tevékenység eme­
lésén kívül, alkalom-nyújtás által, erkölcsi és értelmi mun­
kásságra serkenteni azokat is az egyház érdekében, kik
világiaknak neveztetnek.
Egyházi életünk csak úgy virulhat föl, ha hármo-
nikus összhang csatolja össze úgy érzésben, mint műkö­
désben egyházkerületünk tagozatait. Ennélfogva, mig egy­
házmegyei Értekezleteink a nép érdeklődésére és munka­
kedve fölébresztésére kell hogy főkint irányítsák figyelmü­
ket, addig a kerületinek az intelligenciában kell hogy az
érdeklődést fölébressze.
E tekintetben «Fecsegések a parokhiárób cimü cikk
írója, midőn a kerületi Papi Értekezletek mikintjéről el­
mélkedik, és ezzel kapcsolatban, az Értekezletek estélyeiről
szól, nézetem szerint, oly eszmét penget, mely kellőleg
kidomborítva, valóban, életre való.
Én, szivvel-lélekkel, ez estélyek mellett vagyok, mert
az élet tapasztalatai arról győztek meg, hogy ilyenek ren­
dezése ügyünknek nagy szolgálatot tenne. Ezért, kívá­
natosnak tartom, hogy e tétel Alapszabályunkba fölvé­
tessék.
De, bár az eszmét cikkíró értelmezésében el is fo­
gadom, annak keresztül-vitelét a fölemlített alakban, illetve,
hogy itt is mi, papok egymagunkban legyünk a rende­
zők, a szereplők; mi olvassunk fel, mi énekeljünk, sza­
valjunk, zenéljünk, táncoljunk, s mit tudom én még, mit
csináljunk, semmi esetre sem tartom helyénvalónak.
Nem, először azért, mert a papbúi nem telhetik ki
minden. Másodszor azért, mert a művészet ma már oly
magas színvonalon áll, hogy bár lehetnek jó énekeseink,
zenészeink, táncosaink, de alig hiszem, hogy a finomabb
ízléseket egymagunkban úgy kielégíthessük, hogy fentartás
 298. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
nélkül, a közönségnek teljes élvezetet nyújthatnánk. Kü­
lönben is, ez estélyek rendezésével nem az lenne célunk,
hogy itt csak magunkat szerepeltessük, hanem inkább
a világi kitűnőségeket, hogy igy őket a mi munkánk
részesévé tegyük.
Ezek előrebocsátása után, a dolog megoldását a
következőkben látom. Midőn valamely város a közelebbről
tartandó kerületi Papi Értekezlet helyéül kijelöltetik, azon
kör egyházmegyei Papi Értekezlete azonnal alakítson világi
és egyházi tagokbúl egy vegyes bizottságot, melybe több
intelligens, az egyházi élet érdekei iránt érdeklődő nőtag is
választassék be. Az igy megalakult rendező bizottságnak
legyen hivatása, megállapítani az Értekezleten megjelenő
tagok fogadásának mikintjét; hozzá intéztessék az egyház­
megyék előleges jelentése a megjelenendő tagok számáról,
ő intézze az innepély külső rendjét, övé legyen az estély
programmjának megállapítása, az itt szereplő tagok föl­
kérésének kötelessége, stb.
Úgy vélem, ha e pont az Alapszabályok közé fölvé­
tetnék, ez Értekezleteink eredeti célján és programmján
csorbát nem ejtene, de megvolna azon nagy haszna, hogy
mig a külső dolgokban rend lenne, addig egy kellemes
estély által fölébresztenők ügyünk iránt a város és vi­
déke érdeklődését, s igy ama napok innepi szint öltenének.
Igaz, ha csak mi és egy nehány érdeklődő világi
tag gyűlünk össze, akkor is annak tudata, hogy együtt
vagyunk, igen örvendetes lesz, sőt összejöveteleink útján
eszme-cseréinkből a munkásságra nagy ösztönt nyerhetünk,
sok fontos kérdést megoldhatunk, s ezek végrehajtásában
teremthetünk egységet; de a mi, úgy hiszem, nagyon
lényeges, igy általános érdeklődést, hármonikus egységet
aligha teremtünk.
Vegyük csak figyelembe a kor szellemét: nem azt
látjuk-e, hogy ma a divat után megy minden. A mi divat,
azt a nagy közönség felkarolja, még ha áldozatába kerül is.
De, divat-e ma a vallásosság; divat-e a komoly irányú
hosszú fölolvasás, avagy az egyház-adminisztráció és anyagi
kérdéseinek komoly meghallgatása, és fölkarolása ?
Ma a világ és benne az emberek, könnyed elszó-
ródást és sok látszatosságot keresnek.
így hát, nekünk, ha sikert akarunk, a kor szellemét
nem szabad figyelmen kivül hagynunk. Nekünk a társa­
dalom elé kell mennünk Értekezleteink oly formáival, a
milyenek tetszetősek, e mellett a munkásságnak és szel­
lemi élvezeteknek oly módját kell nyújtanunk, melyek diva­
tosak, de mégis a mi céljainknak is megfelelnek.
A két érdeket egységre kell hozni. A nagy közönsé­
get meg kell nyernünk arra, hogy hallgassa végig a vallás­
erkölcsi érdekeket kifejtő eszmék tárgyalásait, azon re­
ményben, hogy ennek egy kellemes estélyben csattanós
vége lesz.
A mi pedig az estélyeket illeti, ennek oly szellemet
kell adni, hogy a közönség átérezhesse, hogy az első órák­
ban hallott vallás-erkölcsi eszmék képezik alapját mind­
ama lendületnek, a mi a költő dalát, az iró felolvasását,
a zeneiró zenéjét át- meg áthatják, és igy győződjenek
meg arról, hogy a vallás-erkölcsi eszmék mindig korszerűek,
mert arra hivatvák, hogy az ember szellemét fejlesszék,
őt szabadsága és ereje felett gondolkozni, fölbátoritsák,
és keblében az igazság keresésére és szeretetére ellenál-
36. szám.
hatatlan vágyat csepegtessenek. így meggyőződjenek arról,
hogy hírneves szónokaink, Íróink, zenészeink sokkal na­
gyobb inspirációval tudnak szólani, írni, zengeni az er­
kölcsi vallásos szép érdekében, mind a világi múló dolgok
képviselésében.
E g y pár jól rendezett estély, bizonynyal nagyban
emelné Értekezleteink színvonalát, sőt a köztevékenységet is.
Miért ne mennénk elébe a nagy közönségnek e kor­
szerű szokásokban, hiszen, ez csak előnyére válik ügyünknek.
Miért ne csinálnánk általános innep-napot nagy Érte­
kezleteinkből ; hisz, a jól töltött nap emléke mélyen vé­
sődik a lélekbe; a fölébredt tevékenység újabb munkára
serkent; a megkezdett áldozat újabb áldozatra késztet.
Ha szárazon, csak a szükség tényére hivatkozva,
kérünk a nagy közönségtűi, nem szívesen ád. De, ha
módját találjuk, ha élvezetet ígérünk, jön és áldozik.
Azért, ismételten ajánlom e pontot az Alapszabály-
Tervezetbe fölvételre. Ha felvétetik, tudom, hogy meglesz
áldásos hatása.
De, meglesz anyagi haszna is, mert az estélyekből
befolyó tiszta jövedelem évről-évre egy szép összeget adhat.
És miután éppen szőnyegen van gyámintézeteink öszpon-
j tositásának és megizmositásának kérdése, a begyűlő összeg
annak tőkéje gyarapítására fordittatnék. Ez által a sze­
gény özvegyek és árvák ügye is nyerne. (Minden e tárgyra
vonatkozó cikket szívesen adunk. Adtuk ezt is. Azonban,
gondolatunk szerint, ez nem Alapszabályba való. Az illetők
bölcsessége és életre-valósága kell hogy érvényesítse magát
a cél érdekében, és felhasználni az alkalmatos időt. S z erk.)
Külföldi egyházi szemle.
Már régebben említettük, hogy Németalföldön a «kér.
református» és a «németalföldi református» egyházak kimond­
ták, hogy egyesülni fognak. Az egyesülés meg is történt.
Lanyha volt bizony az egyetértés, tán sokan nem is szeret­
ték, de mégis csak megéltek valahogy. Ám, nem ezt várták,
a kik az egyesítést akarták. Ök élénk, pezsgő életről ábrán­
doztak, a mi pedig nem következett be. Mit tegyenek ilyen
helyzetben ? Megkisérlették tehát, hogy a két egyház theol.
' intézetét, a kém pisi sémin ariumot, és az amsterdami szabad
I egyetemet egyesítsék. A z ügy éppen most van szóban. Az
! egyesítés mellett állók azzal érvelnek, hogy ez igen jó lesz
| az érdeklődés felkeltésére, mert mindenki akarni fogja az új
i intézet felvirágzását. így lesz-e vájjon, ki tudja ? Minden-
| esetre tanulságos, hogy mennyire nem sikerült itt az egye-
j sités, melyet már eleinte sem akart a nagy többség, csak a
■ buzgóbbak törekedtek rá és hajtották keresztül. Oh, meny­
nyire kell nálunk is majd ügyelni, ha egyházak egyesítéséről
lesz szó, hogy a kik mellette lesznek, számot fognak-e tenni
l s a kik ellene, csak, mintha a levegőég ellen harcolnának?
Í *
Konstantinápolyban nehány kormánytisztviselő azt kö­
vetelte hivatalosan az angol biblia-terjesztő társaságtól, hogy
változtassa meg a bibliát és abban a kifejezéseket részben
hagyja ki, részben módosítsa. Hagyja ki pl. az ilyen kifeje­
zéseket: «jöjjön el a te országod,» a «zsidók törvénye,» stb.
mint szinte azokat a helyeket is, hol Pál a szegény jeruzsa-
lemieket ajánlja a hívok segedelmébe. Természetesen, a bib­
lia-társulat nem tette. Ezért egy colporteurt, ki a Galaták-
 36. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hoz irt levelet árulta, elfogatott a kormári)r és börtönbe zá­
ratott, mert Galáciát Galatának értette és a levélből lázitó
tanokat magyarázott ki. Azt nem Írják az újságok, mi indí­
totta a törököket erre a gondolkozásra, de akármi forgott is
szóban, ez oly hallatlan együgyüség, melyet hiába magyaráz­
nánk, meg nem értenénk soha sem. Oh, miért is nem találta
fel az a Maine de Biran a psychometert, ha ő is olyan szüksé­
gesnek ítélte ?
Németországban a protestáns körökben nagyon nyo­
mott a hangulat. Még a jobbakat, az erősebb hitüeket is
bizonyos csüggedés fogja el néha-néha. Mintha félnének, mintha
valami bizonytalan jövő borongó érzelmei vennének erőt lelkü-
kön. Eddig még soha sem történt meg, hogy a katholiciz-
mussal szemben, bevallották volna itt az emberek gyöngesé-
güket. Most itt is olvassuk, ott is, hogy fel-felhallatszik egy*egy
hang, mely mint az orchestrumok fatális színezettel jövendölő
dolorosamentoja, az örökösen károgó halál-madár hűvös sej­
tel emszerüséget tükröző szerepét vállalta fel. «Róma rettentő
mértékben megnőtt hatalmát» emlegetik. A z évangyéliumi egy­
ház elerőtlenedését, sűlyedését beszélik szó-széken, sajtóban,
társadalomban. Leveleket mutatnak be egyes hírlapok, nem
kételkedünk, hogy hamis módon, nagy tekintélyű protestáns
egyházi férfiaktól, kik bevallják, hogy a jövendő ismét a kath.
egyházé, mely nem alkuszik, nem békéi; nem, mert tudja,
hogy úgy sem képesek az emberek, megbuktatni. Közlemé­
nyek érik egymást, hisszük, hogy ezek csak misztifikáltak,
melyek azt jövendölik, hogy a protestánsok nagy része nem
sokára visszamegy a papizmus egyházába. Sőt, egyes kon­
T A R C A.
A T a 1 m u d,
Legen dák.
E l h a g y o t t sziget.
(Vége)
A király követte a tanácsot. Mesterembereket és építő
anyagot küldött az elhagyott szigetre és mielőtt ideiglenes
uralma véget ért volna, virágzó és kellemes hely lett abból.
Az uralkodók, kik elődei voltak, félelemmel gondoltak a
napra, melyen uralmuknak vége szakad, vagy dőzsölésbe foj­
tották gondjukat, de ő úgy nézett elébe, mint örömnapra,
midőn állandó boldogságba lép.
A nap megjött. A felszabadult szolga, ki királylyá té­
tetett, megfosztatott méltóságától, hatalmával együtt elvesz­
tette a királyi öltözetet is, meztelenül tették egy hajóra, mely
az elhagyott szigetre vitorlázott.
De midőn partjaihoz közeledett, a nép, melyet ő kül­
dött oda, zenével, énekkel és nagy örömmel jött elébe. Fe­
jedelmükké választották és Ő boldogságban és békességben
élt velők. (Következik a magyarázat.)
A jó akaratú, gazdag ember: az i s t e n . A rabszolga,
kinek szabadságot a d : a l é l e k (melyet isten ad az ember­
nek). A sziget, hová a szolga érkezik: a v i l á g . Meztelenül
és sírva érkezik szüleihez: a kik a b e n l a k ó k , kik mele-
.gen üdvözlik őt és királyukká teszik. A barátok, kik az or­
szág állapotát elbeszélik neki: a jó h a j l a m o k . Uralko­
dási éve : az élet tartama; s az elhagyott sziget: a j Ö v Ő
v i l á g , melyet széppé kell tennie jó cselekedetekkel (mun­
kások) vagy örökké magányos és elhagyatott életet élnie.
299.
krét tények is közzé vannak téve, melyek állítólagos vissza­
térési szándékot árúinának el. É s e gyöngeséget a katholi-
cizmus egy pillanatra sem roúlasztja el, hogy jól fel ne hasz­
nálja. ki ne zsákmányolja, és hogy ne jogcímeket faragjon
belőlük. Hiában cáfolják meg a higgadtabbak a statisztika
adataival, melyek a protestánsok javára döntenek, még ezt is
képesek elmagyarázni. Annyira mennek a romai egyház hívei,
hogy a mit a protestánsok csak önkintelenül tesznek arra a
mintára, mely tán náluk is megvan, és nem azzal az egyenes
föltevéssel, hogy határozottan a kath. egyház felfogása elle­
nében akarnak cselekedni, ebben mindig közeledést gondol­
nak és hirdetnek híveiknek. Valóságos örömláz mutatkozik
olykor olykor e kath. embereken, hogy ismét megérik a múlt
századok sötét napjait, hiszen, szemükbe vághatják a protes­
tánsoknak, hogy e hitet nem másoktól, csak éppen tőlük
veszik át. Pillanatig sem kell magyaráznunk okos emberek­
nek, mily szomorú valóság, milyen mély dekadence lehet ott,
hol így állanak az állapotok. Teljességgel nem jól van ez így.
Avagy, ez nem éppen azt kívánj a, hogy a protestántizmus lesiető
erejét mind Összeszedje, és tegyen úgy, mint Talmage, a
híres amerikai szónok, ki azt mondá, sokáig aludtam, a pókok
behálóztak, ideje, hogy fölkeljek, és megtisztítsam magamat ?
Hanem, vájjon, nem tehetnők-e fel mi azt a kérdést is: úgy
van-e minden, a mint a katholikusok látják, vagy a mint
maguk a protestánsok is hiszik ? Hiszen, ha a protestántiz­
mus végéhez közelednék, ez azt tenné, hogy a katholicizmus
is régen megsemmisült, és eltemette magát. Vájjon nem árny­
képek kisértenek-e itt? Sötét szemű szörnyetegek, melyeket le­
győzni kell. Aligha nem igy van a dolog.
Istenbe vetett bizalom.
Jokhanán rabbi, a Lévi fia, böjtölt és imádkozott, hogy
az úr engedné meg neki, hogy Ilyés angyalra tekinthetne,
ki elevenen viteték föl az égbe. Az isten megadta kérését,
és Ilyés megjelent előtte ember képében.
«Engedd, hogy követhesselek útadban a világon át, kérte
a rabbi Ilyést, hadd, figyeljem meg a te dolgaidat, és me­
rítsek bölcsességet és értelmet.»
«Nem, felelt Ilyés, az én cselekedeteimet te meg nem
értheted ; az én tetteim aggasztanának tégedet, mert túl ál­
lanak a te felfogásodon.»
De, a rabbi mégis esedezék : «Nem foglak zavarni, és
nem kérdelek tégedet, mondá, csak engedd, hogy kísérhes­
selek útadón.»
«Jöjj tehát, mondá Ilyés, csak nyelved néma legyen,
mert első kérdéseddel, csodálkozásod első kifejezésével, vége
az együtt-útázásnak.»
így ők ketten útazának a világon át.
Elérkeztek egy szegény ember házához, kinek egyetlen
kincse, jószága egy tehén volt. A mint közelebb jöttek (a
házhoz), az ember és felesége elébük sietett, kérték, hogy
jöjjenek be kunyhójukba, egyenek, igyanak a legjobbúl, a mivel
szolgálhat nekik, és töltsék házukban az éjjet. Úgy tettek.
Elfogadtak mindent a szegény, de vendégszerető gazdától és
gazdasszonytúl. Korán reggel Ilyés fölkelt, imádkozott istenhez,
s midőn elvégezte imáját, ime, a szegény ember tehene dö­
gölve rogyott Össze. Azután az útazók tovább folytatták utjokat.
Jokhánán rabbi nagyon megdöbbent. «Nem csak hogy
 3 °°. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 36. szám.

elmulasztottuk megfizetni vendég-szeretetoket és szives szol­ A z ur igazságos, ítéletei igazak, az Ő szemei mindenkit lát­
gálatukat, hanem még a tehenöket is megöltük», és monda nak és senki sem mondhatja: »mit teszel te?»
llyésnek «Miért ölted meg e jó embernek tehenét, k i . E szavak után Ilyés eltűnt és Jokhánán egyedül maradt.
«Légy csöndesen, szakítá őt félbe Ily és, hallj, láss, és
A törvényes örökös.
hallgass. H a megfelelek kérdésedre, el kell hogy váljunk.»
E g y bölcs izraelita, ki némi távolságra lakott Jeruzsá­
É s ők tovább haladtak ketten. Estve felé megérkeztek
lemtől, a szent városba küldte fiát, hogy tanulmányait be­
egy nagy és tekintélyes úri lakáshoz, egy büszke és gazdag
fejezze. Fia távolléte alatt, az apát betegség verte le s érezve,
ember lakhelyére. Hidegen fogadták Őket; egy darab kenyeret,
hogy eljött halála, megírta végrendeletét, melyben minden
s egy üveg vizet tettek eléjük, a házi úr nem üdvözölte őket,
vagyonát egyik szolgájának hagyományozta, azon kikötéssel,
sem nem szólott hozzájuk, s így figyelemre se méltatva, tölték
hogy ő aztán engedje meg fiának, hogy örökségül valaszt-
ott az éjjet. Reggel észre vette Ilyés, hogy a ház fala javí­
I hasson egy cikket, a mi éppen neki tetszik.
tást igényelne, ács után küldött, ő maga fizetett a javításért,
viszonzásul, úgymond, a vendég-szeretetért, melyet ott találtak. A mint meghalt az ur, a rabszolga elbizakodva jó sor­
sában, Jeruzsálembe sietett, tudatta néhai gazdája fiával, hogy
Csodálkozással tölt el ismét Jokhánán, de semmit sem
mi történt s mutatta a végrendeletet.
szólt, és tovább haladtak.
A mint az éjj közeledett, egy városhoz értek, melyben A fiatal ember bámult és elszomorodott e hir halla­

egy nagy és fényes zsinagóga állt. Minthogy éppen az estéli tára s miután a gyász rendelt ideje letelt, komolyan kezdett

szolgálat ideje volt, ők is beléptek, és gyönyörködtek a gazdag gondolkozni állapota felől. Elment tanítójához, feltárta előtte

díszítésben, a bársony vánkosokon, és belsejének arany met­ a tényállást, felolvasta apja végrendeletét s keserűen kitört,

szésein. Miután elvégezték az isten-tiszteletet, Ilyés fölállott, I hogy reményében és várakozásában csalatkozott. Nem gon-
és hangosan kiáltá: «K i lenne oly szives, hogy élelmet, és • dolhat semmit, a mivel megsértette volna atyját s szerfölött
szállást adna az éjjel két szegény embernek ?» Senki sem panaszkodott igazságtalansága miatt.

felelt, és senki sem mutatott tiszteletet az útazó idegenek iránt. «Megállj, mondá tanítója, a te atyád bölcs ember és
Azonban, reggel ismét megjelent Ilyés a templomban, és a szerető Örökhagyó vo lt E végrendelet is élő bizonysága jó
templom tagjainak megrázá kezöket, mondván: «Remélem, akaratának és előrelátásának. Vajha, az ő fia is oly bölcs­
hogy ti mindnyájan kormányzók lehettek.» nek bizonyulna az ő élete napjaiban!»

A következő estve más városba értek, hol a zsinagóga «Mit ? kiáltott fel az ifjú. «Én nem látok semmi böl-
egyházfia fogadta Őket, tudatván a gyülekezet tagjaival a , csességet abban, hogy vagyonát egy szolgának hagyományozta,
két idegen megérkeztét; a legelső vendéglőt nyitották meg sem szeretetet ebben a fitymálásban egyetlen fia iránt.»
számukra, és mindnyájan versenyeztek, hogy figyelmet, és I cHallgass, válaszolt a tanító, mert csak igy tudta atyád
tiszteletet mutassanak irányukban. j biztositni az Örökséget szám odra; ha ugyan te elég okos
I vagy, hasznodra fordítani az ő bölcsességét. így gondolko-
Reggel elválva tőlük, mondá Ily é s: «vajha, az úr csak
egy kormányzót választana közületek.»
j zott Ő, midőn érezte a halál kezét közeledni: fiam távol
I v a n ; midőn meghalok, nem lesz itt, hogy gondját viselje az
Jokhánán nem tudta tovább fékezni kíváncsiságát. «Mondd
örökségnek; szolgáim feldúlják birtokomat és hogy időt nyer­
meg nekem, szóla Ilyéshez, mondd meg az értelmét mind­
jenek, még halálomat is eltitkolják fiamtól, még a gyásztól
ezen tetteknek, melyeknek tanúja valék. Azoknak, kik min­
is meg leszek fosztva. Hogy ezeket megakadályozza, vagyonát
ket hidegen fogadtak, jó kívánságokat mondtál, a kik szí­
! szolgájának hagyta, jól tudva, hogy a szolga, hívén látszó-
vesek voltak irányunkban, nem viszonoztad hasonlóval. Ha
] Iagos igazságában, sietve fog téged értesíteni, ügyelve hol-
bár el is kell válnunk, kérlek, magyarázd meg nekem, tet­
| mira, éppen mint ő.
teidnek értelmét.
j Jó-jó, de hát, hogy lehet ez hasznomra? Szakitá félbe
«Figyelj, szólt Ilyés, és tanuld meg, istenben bízni, ha
; türelmetlenül a tanítvány.
nem is értheted utait. Legelőször egy szegény ember házá­
«Oh, válaszolt a tanító, látom, hogy a bölcsesség nem
hoz mentünk, ki oly szívesen fogadott minket. Tudnod kell,
jár az ifjúsággal. Hát, nem tudod, hogy a mit egy szolga
hogy úgy volt elhatározva, hogy azon a napon meghaljon
! bir, az az ő uráé? Hát, nem hagyta-e apád neked a jogot,
felesége. É n imádkoztam az úrhoz, hogy venné el inkább
I hogy egy cikket válassz magadnak egész vagyonából. Vá­
a tehenet ő érte; isten megadta kérésemet és az asszonyt
laszd a s z o l g á t és bírva őt, visszakapod mindazt, a mi az
megtartotta férjének. A gazdag ember, kinél azután látoga­
atyádé volt.
tási tettünk, hidegen fogadott minket, és én kijavítottam a
A z ifjú úgy tett, a mint a tanács szólott s azután sza­
ház falát. De úgy javítottam ki, hogy a régi falat nem érin­
baddá tette a szolgát De azután is igy szokott felkiáltani:
tettem. Ha ő javította volna ki, ő aláásott volna és igy fel­
«A bölcsesség az öreg korral lakik és az értelem a hosszú
fedezte volna a kincset, mely el van temetve, de a mely
napokban.»
most mindörökre elveszett rá nézve. A zsinagóga tagjainak,
kik nem szerették a vendéget, azt mondám: «legyetek mind i Bölcs mondások.
kormányzók!» mert a hol sokan uralkodnak, ott nincs bé­ j A vendégszeretet az istentisztelet egy kifejezése,
kesség ; de a másoknak azt mondám: «vajha, csak egy kor­ j Barátodnak van barátja, barátod barátjának is van ba-
mányzótok lenne,» mert a hol csak egy vezér van, ott félre­ 1 rátja, légy d i s z k r é t .
értés nem támadhat. Most tehát, ha látod, hogy a gonosz­ Ha róka is a király, hajolj meg előtte.
nak jól vagyon dolga, ne irigyeld; ha látod az igazat sze­ Nehéz az igazság, azért kevesen szeretik hordozni.
génységben és nyomorban, ne kételkedj isten igazságában. A katonák küzdenek, de azért a királyok a hősök.
 3 6. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Három oszlopon áll a v ilá g : törvényen, istentisztele­
ten és kegyességen.
A k i titkon könyörületetgyakorol,nagyobb, mint Mózes.
Egyszer egy pogány bölcsész azt kérdezte Akiba rabbi­
tó l: «H a a ti istenetek szereti a szegényeket, miért nem
segit rajtok?»
«Isten engedi, hogy a szegények mindig velünk le­
gyenek, válaszolt Akiba, hogy jót tenni, mindig alkalmunk
legyen.»
• Hanem, honnan tudod te, válaszolt a bölcsész, hogy
a könyörületességnek ez az erénye tetszik istennek ? H a egy
ur megbünteti szolgáját, megvonván tőle az eledelt és ruhá­
zatot, jól esik-e neki, ha mások táplálják és ruházzák?»
«De tegyük fel másfelől, mondá a rabbi, hogy egy
gondos apának gyermekei, kiket ő valóban nem segíthet többé,
szegénységre jutnak, roszul esnék-e az neki, ha kegyes lelkek
könyörülnének rajta és segítenék Őt? Mi nem vagyunk egy
szigorú urnák rabszolgái. Isten gyermekeinek hiv minket és
öt atyánknak szólítjuk.
A tegnap a múltad, a ma a jövőd, a holnap az titok.
A legjobb szónok, a szív ; a legjobb tanító, az id ő ;
a legjobb könyv, a v ilá g ; a legjobb barát, az isten.
Szabó Lajos,
n.-kapusi ev. ref. pap.
Különfélék.
= Vezércikkbe való dolog, de itt mondjuk el.
Évektől fogva erőszakoljuk a Papi Értekezletek szervezését.
Egyházmegyéink legtöbbje megcsinálta. Jól tette. Most elér­
kezett az idő, hogy e g y h á z k e r ü l e t i l e g is szervezzük.
Ott van a prelíminált Alapszabály-Tervezet. K i van küldve
véleményezés végett. A beérkezett vélemények legnagyobb
része, istennek hála, tetszéssel fogadja. Y an egy egyházmegye,
mely a centrálizációtúl félve, aggodalmakat támaszt, és úta-
sitja képviselőit, hogy ez ellen küzdjenek. Ezt a dolgot mi
csináljuk ; tehát, kívül a h i v a t a l o s egyházon. K i centrá-
lizál hát ? Szász Domokos, püspük aa.? Mi érdeke volna benne?
Az Igazgató-Tanács r Törvényben van körűlirva hatásköre, és
működése. Mi, mások, a kik m egindítottuk, a kik buzgólko-
dunk megalapításán ? Fogunk tán kapni domíniumokat, mél­
tóságokat, grófságokat érette cserébe ? Ne tévely égj etek, atyám­
fiái, férfiak. Ne kompromittáljátok e szép eszmét, itt, a hol
megszületett, az erdélyi egyházkerületben. Lám, az eszme ter­
jed, nő, izmosodik. Még megérjük, hogy mi, a kik kezde­
ményeztük, hátul maradunk. A dunamelléki egyházkerületben,
m i n k e t u t á n o z v a , csak most kezdik, és már az őszszel
életre akarják hívni, mint oly leendő intézmén}^, «mely meg-
elevenitőleg hatna egyházi életünkre, erősíthetné a félénkeket,
ösztönözhetné a lustákat, fölébreszthetné a közönyösöket, és
további nemes buzgóikodásra serkentené azokat, a kik eddig
is tettek már valamit.» íme, így gondolkoznak ott túl e do­
logról a józanon gondolkozók. Ezek nem félnek. Ezek nem
gyanúsítanak. Ezek bíznak Önmagukban, az eszme diadalában,
és az istenben. T i nem bíztok ? T i bölcselkedtek és hallgatni
akartok azokra, kiknek élet-célja a megtévesztés? De, meg­
szégyeníti az úr a gonoszokat; és az együgyüeknek adja a
győzedelmet. Hisszük, és reméljük, hogy rövid időn meg­
alakulunk, és hogy esztendő ilyenkor az erdélyi « E g y h áz-
k e r ü l e t i P a p i É r t e k e z l e t » már bebizonyította életre­
valóságát ; bebizonyította, hogy nem hatalmi szférákra vadászik,
hanem, a törvény korlátái között, egy élő organizmus, mely
egész vidékeket áthat, lelkesít, buzdít, és szolgál a szépnek,
a magasztosnak, a protestáns, a lelkiismeretbeli szabadság­
nak, és elszégyenlik magukat azok, kik hazug bölcselkedéssel
a theoriák mögé bújnak, és megérteni nem tudják a gya­
korlati élet követeléseit. A kit mindig, minden tekintetben
a tagadás, a kételkedés szelleme vezetett és vezet, az, mint
301.
Fauszt, kárt tehet eleget, sokat; nyomában ott jelentkezik
a romlás, a pusztulás ; de áldást ne várjon nevére. Pedig,
jobb hinni, ha kell, csalódni, de soha sem kételkedni. Olyan
igazság ez, melyet a papnak követni, kötelessége, ha h iva­
tásának akar élni.
= Örömmel értesülünk, hogy a Hegedűs Lajosról
lapunk közelebbi számában irt hirlelés csak részben igaz.
Annyi áll, hogy jelenleg gyöngélkedik, de nem olyan mér­
tékben, hogy az esperességrol le kellett volna mondania;
ellenkezőleg, hivatalát most is lelkiismeretes pontossággal tel­
jesíti és fogja teljesíteni kétségen kívül ezután is, mit őszintén,
és szivünkből óhajtunk. A hír onnan származhatott, hogy gyön-
gélkedése miatt, a szokásos canonica-visitatiot ez évben helyette
a jegyző, Sándor János aa. végezte. Szó sincs róla, hogy kel­
lemetlen dolog, önmagunkról valótlan dolgokat olvasni; és
nekünk is kellemetlen, hogy terjesztői lettünk; de, enyhítse
e dolgot az, hogy a jóakaratu és résztvevő hirlelés még nem
ártott senkinek.
= Si duó faciunt idem, non est idem. Lapunk
múlt számában megemlékeztünk arról a felhívásról, melyet
a debreceniek bocsátottak szét; kifejeztük reményünket, hogy
az meg fogja teremni gyümölcsét; és nem tagadtuk meg­
győződésünket, hogy abból kevés fog jutni a mi fakultá­
sunkra. A « S á r o s p a t a k i L a p o k » legközelebbi száma
e megjegyzésünket átvevén, rövidesen o daveti «M i is a z t
h i s s z ü k.» Tehát, egy véleményen vagyunk és mégis minő
végetlen távolságban! Szerintünk, abból azért nem juthat
nekünk sok, mert a debrecenieknek legelső sorban magukra
kell gondolni, önmagukat épitni; a sárospatakiak már előbb
kimondván, hogy ez alkotásokra egy krajcárt sem adnak,
felemlítvén a mi glossánkat, ne essék zokon kifejezésünk,
farizeusi mell-verdeséssel terjesztik, hogy igazunk van s ez
által lehűteni törekesznek még ama csekély érdeklődést is,
a mi itt-amott tán képzelhető. Hát, csak legyenek a sáros­
patakiak boldogok e felfogásukban; mutassák ki ellenszen­
vüket az erdélyi egyházkerület iránt az egyetemes zsinaton,
a konventen, az egyháztársadalmi élet mezején: azért mi el­
csüggedni nem fogunk; és ha a keresztyéni szeretet, a pro­
testáns együvétartozás szüksége megtagadja is tőlünk részükről
segedelmét, mi bízva önmagunkban, és istenben, haladni fogunk
a kitűzött cél felé, és azt betöltvén, eleven szenet fogunk
gyűjteni az olyan jó barátok fejére, a minőknek a sárospa­
takiak eddig mutatták magukat.
= A püspöki vizsgálat alatt álló nagy-enyedi egy­
házban az egyik papi állás ürességben lévén, főtiszt, püspök,
Szász Domokos aa. elnöklete alatt folyó hó 2-án ült össze
a kándidáló bizottság. A tizenhárom pályázó közül jelöltettek:
Vásárhelyi Boldizsár, Nagy Károly, Kiss Albert, Jancsó Lajos,
Zajzon Ferenc, Zsigmond Károly, Csűrös József, és Újvári C.
István. A próba-szónoklatok már e hó 10-én kezdetüket veszik,
és igy a választás valószínűleg november első napjaiban meg­
történik.
= Az erdélyi ágost. hitv. egyházkerület, az el­
hunyt Teutsch György helyébe püspök*választásra készül. A
jelöltek a következők Müller Frigyes, n.-szebeni, Wittstock
Henrik, n.-disznódi, Budacker Gottlieb, besztercei, Obert Fe­
renc, brassói, Orendi Gottfried, sz.-régeni lelkészek, és dr.
Teutsch Frigyes, szemináriumi igazgató. Hivatottak vannak
elegen, még ezeken kívül is. K i lesz a választott ? Nekünk
egyetlen óhajtásunk volna, hogy olyan férfiúra essék a vá­
lasztás, ki elég bölcsességgel bír arra, hogy protestáns val­
lásfelekezetének érdekeit összhangba tudja hozni, és egyen­
súlyban tartani a magyar haza érdekeivel. Elképzelhetetlen az,
hogy a szászok, tehát az ágost. hitvallásuak itt prosperálhassa­
nak nélkülünk. Ők vagy velünk élnek; vagy velünk elpusz­
tulnak. A múltakra szívesen fátyolt borítunk. De, nekünk úgy
tetszik, hogy új idők következnek. H a a megválasztandó
püspök megérteni tudja, érteni fogja az idők s z e l l e m é t : úgy
előre is tisztelettel üdvözöljük abban a reménységben, hogy
az erdélyi részekben a protestantizmus a zászló-vivő, a győ­
zedelmes ; és valóban, Magyarország jobb keze. Tanuljuk meg
egymás nyelvét, ha van rá tehetségünk és akaratunk ; de min­
 302. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
denek felett, szeressük közösen a szabadságot egyházi és pol­
gári életünkben, és nincs rá eset, hogy az erdélyi részekben
ne szeresse egymást a n é m e t és m a g y a r .
= Beküldettek szerkesztőségünkhez: «Protes­
táns árvaházi képes Naptár.» 1 8 9 4 re. Á ra 30 kr. «Fáy A n ­
drás, mint protestáns. Irta R ác Kálmán. Külön lenyomat a
«Prot. Szemléből. Á ra 50 kr. «A pozsonyi rendkívüli tör­
vényszék és a gályarabok története. 1 6 7 4 — 1 6 7 6. Irta Borsos
István, pápai ev. ref. főgimn. tanár. Ára 20 kr íme, egyet­
lenegy forinttal három csinosan kiállított és hasznos, derék
könyvecskét szerezhet az, ki magának gyönyört akar szerezni,
és szolgálni a protestáns öntudatnak; mert ezeket terjesztve,
oda is eljutnak, a hol erőt, kitartást és bátorságot meríthet­
nek belőlük.
H IV A T A L O S R ÉSZ.
8 7 2 -18 9 3 . K Ö RLEVÉL,
az esperesekhez, a püspöki vizsgálat alatt álló egyház-
községek papjaihoz és a kollégiumok igazgatóihoz.
Fölhívom címzetteket, hogy a jö v ő évi «N évkönyv»
összeállításához szükséges adatokat, szorosan szem előtt tartva
a «Prot. K özi.» 1 8 9 1 . évi 3 4 . számában 9 0 1 . sz. a. kiadott
körlevelemet és m agát a jelen évi N évkönyvet, f. é v i o k ­
t ó b e r i - i g múlhatatlanul küldjék be hozzám.
K olozsvárit, 1 8 9 3 . szept. 5. Szász Domokos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
8 5 3 -18 9 3 - KÖ RLEVÉL,
az összes anyakönyv-vezető tiszt lelkészekhez.
A «Prot. Közlöny» idei 25. számában 6 0 1 — 1 8 9 3 . sz.
a. egy körlevelet bocsátottam volt ki az utólagos anyakönyvi
bejegyzések tárgyában. Azon körlevelemben foglalt utasítá­
sokhoz még a következő pótkiegészitésekre hívom föl anya*
könyv-vezető lelkész-társaim figyelmét.
Főtiszt, és mélt. K u n Bertalan konventi egyh. elnök
és püspök-társam f. évi aug. 7-ről 1 3 5 5 . sz. a. azon kérdést
intézte a vallás és közoktatási miniszter ur Őnagyméltósá-
gához, hogy az utólagos anyakönyvi bejegyzések tárgyában
kiadott 1 7 , 1 4 3 — 1 8 93 . számú rendelete, mely általam és
fönti szám alatt közrebocsáttatott, olyannak tekintendő-e,
«mely a legcsekélyebb anyakönyvi változtatásokra is vonat­
kozik, vagy pedig az, csak fontosabb módosításoknál, utó­
lagos anyakönyv-vezetéseknél, stb. irányadó?» «Ezen kérdé­
semre, Írja konventi elnök afia, kaptam folyó év aug. 23-án
37 ,4 9 0 . sz. a. a kultusz miniszter leiratát, melyet püspök
társaimmal is közölni, hivatom fel, s a mely szerint, fent
érintett körintéz vényben foglalt eljárás m i n d e n , m é g a
leg cse ké ly eb b a ny akö ny vi hiány pótlására,
v a g y n é v-v á l t o z t a t á s á r a , év, hó, n a p , s t b . k i j a ­
v í t á s á r a , e g y - s z ó v a l , a l e g l é n y e g t e l e n e b b ki­
i g a z í t á s r a i s m é r v a d ó , a mért is a kultusz miniszter
határozott rendelete nélkül az anyakönyvekben önhatalmú­
lag egyetlen lelkész sem eszközölhet semminemű pótbejegy­
zéseket, avagy bár részleges kiigazításokat is.»
Midőn a miniszter ur Ő nagy méltóságának ezen újabb
rendeletére, miheztartás végett, fölhívom anyakönyv-vezető
lelkész-társaim figyelmét, egyúttal útasitom arra is, ugyan­
csak a miniszter ur Ő nagy méltóságának 3 6 ,8 3 9 — 18 9 3 . sz.
a. hozzám intézett felhívása értelmében, hogy a nevek he­
lyes írása, a származási minőségnek minden kétségen kívüli
megállapítása céljából, az utólag anyakönyvelendő szülőinek
e s k e t é s i b i z o n y í t v á n y a is, a bejegyzést kérő fölter­
jesztéshez melléklendő lesz.
Önkint értetik, hogy mindennemű utólagos anyakönyvi
bejegyzés, vagy kiigazítás megtörténte után, az illető bejegy­
zési tétel szabályszerű kivonata, a törvényhatósági levéltár­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
36. szám.
= Hálás köszönet. Maros-vásárhelyi ref. felső leány­
iskolái Igazgató tek. P a l l ó s A l b e r t ur kezdeményezése
folytán, a g ö r g é n y - s z t . - i mr e i ref. egyház orgona javára,
táncestély rendeztetett a sóaknai fürdőnél, mélt. özvegy br.
Bánffy Györgyné, szül. gróf Bethlen Margit ő mga védnök­
sége mellett, folyó év aug. 13-án. E táncestély szépen sike­
rültnek méltán mondható; bevétel 1 9 4 frt. 4 0 kr. melyből
felülfizetés 66 frt. 40 kr. Alólirt, úgy a mélt. grófnőnek a
védnökségért, tek. Pallós Albert urnák, egyházunk iránt évek
során eredményes, buzgó, fáradhatlan pártfogásáért, mint a
többi t. c. pártolóknak, résztvevőknek, híveim nevében, leg-
hálásabb köszönetemet nyilvánitom. Görgény-Sz.t-Imrén, 18 9 3 .
aug. 30-án. S z é k e l y F e r e n c , ref. lelkész.
ban őrzött anyakönyvi másod-példányok kiegészítése végett,
szokott módon, az illető törvényhatósághoz is megküldendő.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . szept. 5. Szá sz Domokos,
______ erdélyi ev. ref. püspök;
865-1893. PÁLYÁZAT.
A szilágy-szolnoki egyházmegyébe kebelezett s z i l á g y ­
c s e h i segéd-lelkészi állomásra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalm a: 1. Tiszteletes Fábián Dániel úréknál, mosáson
kívül, teljes ellátás, és egy szép, nagy, bútorozott szobábúl álló
lakás. 2. Havonkint 10 frt. az egyház pénztárából, előlegesen
fizetve; ha segéd-lelkész teljes megelégedésre végzi tisztét:
a hívek még évi 10 0 forinttal emelni fogják fizetését saját
zsebüüből. 3. Esketés, keresztelés, temetés és anyakönyvi ki­
vonatokért egy évben legkevesebb 1 3 0 frt. 4. Nincs kizárva,
hogy, miután a felekezeti iskola megszünk, és így körülbelül
18 0 református vallásu növendéket fog heti két órán a helybeli
állami iskolában a segéd-lelkész oktatni: az állam eme fá­
radtságát 50, vagy 10 0 írttal fogja honorálni a ngos. tanfelügyelő
úr előterjesztése folytán.
Kötelességei: minden papi funkciót teljes felelősségre
végezni, heti két órán a református vallásu növendékeket a
vallásban oktatni, és a preszbiteri gyűléseken elnökölni.
Pályázati határidő október 1. Állomását a kinevezés után
azonnal tartozik elfoglalni. Pályázati kérvények hozzám külden­
dők, Kolozsvárra.
Kelt Kolozsvárit, 18 9 3 . szept. 4. Szá sz Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
871-1893* PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett s e p r ő d i leány-egyházközség lévita-ta-
nitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, bel-telek, gazdasági épüle­
tek, és egyházhatósági becslés szerint, 200 forint.
Pályázati határnap okt. 1. Folyamodványok nt. Rákosi
Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p. Nyárádtő.
Kolozsvárit, 18 9 3 . szept. 4. Szá sz Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
864-1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a szilágy-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett s z i 1 á g y-b a g o s i egyházközség
kántor-tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javad alm a: tisztességes lakás és 4 7 0 frt. fizetés, mely
a 4 hold kan. porció jövedelmén kívül, a mely 65 forintot
tesz, készpénz.
Pályázati határnap szept. 30. Folyamodványok az es­
peres! hivatalhoz küldendők, Zoványra.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . szept. 4. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: S z á s z Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXTTT- Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Szeptember 14. 37. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

Előfizetési ára : E g y évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

vetlen példa és élet, mint az előadandó tan­

A középiskola vallástan-anyaga és annak tárgyak által.
kezelési módja. V-ik osztály. E g y e t e m e s E g y h á z ­
(Vége.) történelem.
Ill-ik és IV-ik osztály. H it és e r k ö l c s t a n . Az egyháztörténeti események és élet-képek
A mi ennek tárgyalását illeti, legyen az rendszeres (kiváló jellemek) előadásánál tartsa szem előtt a
ugyan, de népszerű, mindenek felett pedig bibliai, tanár, hogy annak célja nem csak históriai ismeret,
s évangyéliumi szellemű, mely a hitbeli és ethikai hanem a belső erkölcsi, és hit-világ harcaiban a val­
örök-érvényű igazságokat tisztán láttassa, s érez­ lásos és erkölcsi erők hatalmának föltüntetése, s így
tesse. mint oly vezér-eszméket és erőket, melyek jellem-képzés, hogy a növendék a maga egyházá­
nem külsők, nem idegenek, de minden ép és neme­ nak feladatát, céljait, s nagy alakjainak érdemét
sebb kebelnek eredeti sajátjai, a melyeknek kö­ fölismerve, hozzájuk hasonló lenni, törekedjék.
vetésétől, vagy elhanyagolásátúl függ az emberek­ A reformáció magasztos eszméi, s küzdelmei
nek igazi élet-boldogsága, vagy elkárhozása, már bizonyosan lelkesedéssel, s ihletett buzgalommal
itt e földön. fogják a növendék keblét eltölteni, ha a tanár
A Ill ik osztályban tanítani kell a tanárnak: maga is lelkesedik tárgyáért.
az isten fogalmát. Az embernek isten iránt való Vl-ik osztály. B i b l i a i k ö n y v e k t ö r t é n e t e ,
kötelességeit. Isten tulajdonságait. Az istennek és s z i m b o l i k a .
tulajdonított munkákat. A bibliai könyvek történetét ez osztályban
A IV-ik osztályban a meuváltórúl, és a fele­ a tanár magasabb szempontbúi tárgyalja. Rész­
baráti kötelességekről. A szent-lélekről és az ön- letesen ki kell itt terjeszkednie arra, hogy az illető
magunk iránt való kötelességekről, s végül, a ke­ könyv mikor keletkezett, ki a szerzője, s mi a tar­
gyelmi eszközökről szól a tanár. Ha a körülmények talma. Gyakorolnia kell egy kis szöveg-kritikát is,
megengedik, röviden a reformáció történetét is de ezt mindig összehasonlítva tegye.
előadhatja. Az új-szövetségi iratok tárgyalásánál az ere­
Az algimnáziumi tanítás bevégzése után, a nö­ deti szövegből is lehet citálni. A legfőbb cél az
vendékek konfirmálnak, hitükről az évangyéliumi legyen, hogy a növendék az egyes iratokról teljes
gyülekezet színe előtt vizsgát tesznek, s abba inne- és öszefüggő áttekintést nyerjen, s ismerje meg
pélyesen föl is vétetnek. a maga teljességében a bibliát, a melylyel, mint
Életükbe új korszak áll be. A vallástan ta­ tananyaggal, középiskolai pályáján többet foglal­
nításánál is kezdődik a felgimnáziumi oktatás. kozni nem íog.
T a n m ó d. Említse meg a tanár a « b i b l i a - f o r d í t á -
Célra, szellemre nézve az itteni tanítás ugyan­ sok»-at is, melyek úgy külföldön, mint hazánkban,
azon alapokon nyugszik, s ugyan azon elvekhez keletkeztek, nem csak a protestáns, hanem álta­
legyen kötve, mint az algimnáziumban. lában a keresztyén egyházak körében. Itt szük­
Legyen itt is ne csak a tanítás, vagyis a val­ séges, megemlíteni a b i b l i a - ü g y jelenlegi állását,
lásos igazságok, s az egyház történelmének ismer­ a biblia-társaságok működését világszerte, hogy
tetése, hanem a növelés, a vallásos eszméknek és lássa a növendék, hogy mennyire terjed ez a könyv
érzelmeknek öntudatos meggyőződésig menő fej­ naprúl-napra; ez a könyv, a melyen állunk, s mely­
lesztése, érleltetése, még pedig nem kevésbé köz­ nek szellemében tanítunk, és működünk.
 3<H- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 37. szám.

Ennek bevégzése után, a második harmadban protestáns iskolák történetérűl, ha nem is mind,
tanítania kell a « s z i m b o l i k á t » . Ismertesse min­ legalább a fontosabbakat sorolja fel.
den törvényesen bevett vallás szimbólumait, kon- Szóljon a tanár a kül- és belmiszsziói mun­
fesszionális könyveit, különösen a római katholikus kálkodásokról, tüntesse fel ennek nagy hasznát,
egyházét, hogy ezen legrégibb, s legerősebb egy­ hivatkozzék a külföldi protestáns államok példá­
háznak úgy szervezetét, mint tanrendszerét ismerje jára, hol ezek által csodák jőnek létre az egy­
meg a növendék, hogy tudjon megállani a helyén» házak és iskolák életében.
hogy ha később harcolnia kell ez ősi örök ellen­ Ismertesse meg a növendékeket úgy a magyar-
séggel. országi, mint az erdélyi ev. reform, egyházkerületek
Természetesen, ezek mellett saját egyházunk szervezetével is.
szimbólumait, s szimbolikus hittanát kell részletesen Végül, a protestáns egyház jogtanábúl is adjon
tárgyalnia. A konfeszsziókba életet kell lehelni, mert annyit a tanítványoknak, a mennyi éppen szükséges,
maga a dologúgyis száraz,necsak magát a tant,mint­ hogy később öntudatosan, s teljesen tájékozva, mun­
egy berágatni. Mellékesen olvastassa és magyarázza kálhassák anyaszentegyházunk javát.
a «H e i d e l b e r g i k á té t», melynek tanítása egy* A vallástan tanításának fontos, és szükséges
házainkban és iskoláinkban csaknem kiveszett. Hála kiegészítő részét képezi az «i s k o 1 a i i s t e n - t i s z ­
istennek, van már jó fordításunk, ilyen a dr. Erdős t e l e t » .
debreceni theol. tanáré, melyet a középiskolában is Leírom, hogy mikint léptettem én ezt életbe
io^en célszerüleg lehet használni. még az 1888— 1889-iki iskolai évben, s miképp
VII ik osztály. V a ll á s o s e s z m é k t ö r t é n e t e - folyik az le. Részletesen azért nem foglalkozom
Első sorban a polytheisztikus vallás-alakokat ezen dologgal, mert a «Protestáns Egyházi és Iskolai
ismertesse a tanár. Kiemelve bennük az erkölcsi» Lap» 1890. évi folyamában több ízben írtam erről
művészi, s eszthétikai elemeket, különösen az olya­ a kérdésről már.
nokat, melyek a keresztyén egyház erkölcstanával Vasárnap reggel 9 órakor, az adott jelre, a
összefüggésben vannak. gimnázium négy alsó osztályának növendékei, és
A szémi-monotheizmus tanítása bírálati alapon az elemi iskolábúl a Il-ik, Ill-ik és IV-ik osztály ta­
történjék, mindig azon eszme feltüntetésével, hogy nulói, az osztályfőnökök vezetése mellett, felgyűlnek
ezen a valláson épült fel a keresztyénség. I az iskola dísztermébe (mely szó-székkel és hármó-
Ezután tárgyalja Jézus vallását, fejlődésének | niummal van ellátva, szóval, egészen templomi be-
minden korszakában, s minden nyilvánultában, és ! rendezéssel bir), a padokban helyet foglalnak.
mutassa ki ennek erkölcsi nagyságát, s tökéletes I Azon osztály, mely az éneket vezeti, az orgona
voltát az összes, s már áttanult vallás-alakok felett. mellé helyezett padokra ül.
A kisebb keresztyén-felekezetek, s ezek tan­ Azután, a vallástanár palástosan, rendesen az
rendszerének tárgyalása szintén ide tartozik. Itt igazgató és az osztályfőnök-tanár által kisérve, be
megemlítheti a tanár azon bölcsészeti iskolákat, megy a templomba. Akkor megkezdődik az ének
melyek a keresztyén egyház fejlődésére káros, vagy melyet az orgonán az ének-tanár kisér.
jótékony hatással voltak. De, ezekből csak keveset, Ennek végeztével, az iskolai lelkész a szó­
mert ezeknek beható tárgyalása a középiskola székre lépve, tart egy a gyermekek lelki-világához
keretén kivűl esik. mért imát, s reá «Miatyánkot» mond. Erre ismét
E helyen elmondhatom, hogy jobb tankönyvet ének következik. Ennek elhangzása után, a bibliából
ezen osztály tananyagának a tanítására, mint S z á s z fölveszi a textust, s megtartja a gyermekek gondol­
D o m o k o s , erdélyi ev. református püspöké, egye­ kozás-körének megfelelő beszédet. Ez után egy kis
temes protestáns egyházunkban nem ismerek. ima, s ismét ének következik. Szóval, éppen úgy
VIII. osztály. M a g y a r p r o t e s t á n s történik, mint a nagyok számára berendezett isten-
Egyház-történet. tisztelet. Rendesen tíz órakor van vége. Az ilyen
A protestáns egyház történetének tárgyalása isten-tiszteletnek természetes kiegészítője az, hogy
legyen ok-nyomozó, élet-teljes, és vallásos szellemű, a vallástanár a bekövetkezendő hittani órákon a
tanulságos és emelő; nagy őseink küzdelmei, ál­ növendékektől megkérdezi a textust, a prédikáció
dozatai, hűségök és hit-erejök irányában kegyeletes tárgyát, stb. hogy meggyőződjék, mennyire figyel­
és buzditó. tek, s egyszersmind ezzel is ösztönözze, ha hiányt
El ne felejtse itt a tanár megemlékezni a tapasztal, az erősebb figyelemre.
 37. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.

A főgimnázium igazgatója ir igy erről (Lásd iskoláikbúl kikerült növendékei mily jó kathoiikusok,
A zilahi ev. ref. kollégium «Értesítője» az 1 888— mennyire szeretik egyházukat, s ez által, hogy erő­
i889*ik évről; «Tanévet bezáró beszéd» mondotta södik az évről-évre. Lutheránus atyánkfiái is át­
Berényi János, igazgató, 1889. jún. 29-én) «A val­ látták ennek roppant horderejét, a vallástanári kér­
lás-erkölcsi élet erősbitésére, fejlesztésére tanári dést szerencsésen megoldották, s az «iskolai isten-
karunk megtette, a mit csak tehetett. Igen jól tudva tisztelet» tartását kötelezőles: rendelték el isko-
azt, hogy a templomi rendes isten-tiszteletek alkal­ Iáikban.
mával mondatni szokott imák és beszédek, a dolog Csak mi haladunk lassan; valóban lassan ! Ne­
természetéből kifolyólag, csak ritkán szállhatnak künk jól felfogott érdekünk azt diktálja, ha a jelent
alá a gyenge gyermeki szív kedély-világáig, fejletlen nézzük, és a jövőbe pillantunk, hogy vállvetve azon
értelmi színvonaláig, s éppen azért reá nézve több­ legyünk, hogy tanintézeteinkből első sorban jó ke­
nyire hatás nélkül hangzanak e l ; másfelől, ismerjük resztyén, másodszor jó kálvinista emberek kerül­
azt is. hogy a késő őszi és téli nedves, zord idő­ jenek ki.
szak könnyen veszélyt hozhat a nem mindig jól Növelni kell ifjainkat vallás-erkölcsileg. Erő­
öltözött gyermek egésségére. De, nem feledtük azt síteni bennük a morális alap-elveket, s azt fejleszteni,
sem, hogy a mi a tüdőnek a lélekzés, az észnek hogy legyen belőlük a szó teljes értelmében jó
a tudomány, az a szívnek az ima. Valamint az egés- keresztyén Lelkűkbe belenyomni mélyen kálvini
séges levegő testi, úgy az ima szellemi jólétet szül. egyházunk bélyegét, hogy ezekkel főifegyverkezve,
Kíséretében van a béke, előtte lépdel a bizalom, lépjenek ki az életbe, mert azután mindezekből
vele egy sorban a biztosság, a szeretet, s a meg­ keveset kapnak; hogy úgy mondjam, semmit. Ha
nyugvás. Egyesíteni kívántuk hát a kettőt, az egés- így teszünk, s így működünk, megint visszanyerik
séges levegőt, s a gyermeki szívhez, lélekhez mért iskoláink erejüket; azon erőt, melyet a valódi pro­
imát. életbe léptettük az oly üdvösnek bizonyult testáns szellemben bírtak. Mert, református egy­
ikolai isten-tiszteleteket. E helyet mindenkor meg­ házunk fentartói, s legerősebb oszlopai iskoláink
szentelte a gyermeksereg üde éneke, buzgó imád­ voltak a múltban, s lesznek a jövőben.
sága, az a feszült, sőt áhítatos figyelem, melylyel az Nagyon áldásos lenne, ha a főtiszteletü kér.
ő lelki-világukhoz
Ö mért imát és beszédeket hall- közgyűlés, a konvent határozata alapján, megtenné
gatták. a lépéseket, hogy a vallástan tanítása középisko­
Valóban, rosszul esett nekem, hogy egy pár láinkban minél intenzivebb módon történjék, s elren­
ízben meg kellett fosztanom magamat e lelki gyö­ delné, hogy ezekben az i s k o l a i i s t e n - t i s z ­
nyörűségtől. E gy párszor iskolánkon kívül álló tan- t e l e t is rendszeresen gyakoroltassák.
férfiak is voltak jelen e valódi innepeken, s velünk K e re k e s E n d re ,
együtt szerencsésnek vallották a kezdeményezést.» főgimnáziumi vallás-tanár.

Iskolai isten-tiszteletek vannak november el­

Egy kis eszméltető.
sejétől egészen húsvétig.
Ehhez járul még szombaton reggel a tanóra Évről-évre megjelennek a középiskolai értesítők, kö­

előtt tartatni szokott «p r a e c e s». Itt megjelen­
nek az V — VlII-ik osztályú tanulók. Éneklés után,
a két felső osztály növendékei rendes könyörgést
olvasnak fel, melyben hálát adnak a hét folyamán
elvett jókért, s kérik azt jövőre is. Felügyeli az
isten-tiszteletet a vallás-tanár.
A vallástan terv- és okszerű tanítása, páro­
sulva az így vezetett iskolai isten-tisztelettel, adja
meg a helyes vallás-erkölcsi irányt növendékeinknek.
A hatalmas római katholikus egyház, belátva
zölnek is róluk lapjaink statisztikai összehasonlításokat,
de okulásra m ég nem fordítottuk, nem iparkodtunk tan­
ügyünk érdekében a jó t elfogadni, alkalm azni; a mi kon-
ventünk minden további gondolkodás nélkül átvette az
állami tantervet néhány változtatással az óraszám ban;
ág. ev. testvéreink nem stagnálnak, évről-évre ja v ítg a t­
ják tantervűket, tapasztalataikat érvényesítik a tan ü gy
ja v á r a ; a budapesti értesítő tanúsága szerint az e g y e ­
temes gyű lés fölhívása alapján a tanári testület az iránt
nyilatkozott, m ely ta n tárgy óraszám át kellene leszállítani,
hogy az összes óraszám a törvén yes m axim um on felül
ne emelkedjék. A z ev. ref. főgimnáziumokban az alsó-

ennek nagy fontosságát, kezdettől fogva rendes ! osztályokban, .különösen a III. s I V . osztályokban több

hittanárokat alkalmazott iskoláiban, kiknek köte­ ! a heti óraszám az országos törvén y 1 6. §-ban m egálla-
I pitott m axim um nál (28) az ev. ref. főgimnáziumban a ren-
lességévé tette, vasárnaponkint isten-tisztelet tar­ | des tan tárgya k ra van heti 3 1 óra, pedig az országos
tását az iskolában, az úgy nevezett exhortációt- j tö rvén y nem enged többet a rendes tan tárgyakra 28-nál,
Ebből magyarázhatjuk meg azon körülményt, hogy : a rendkívüli tantárgyakk al együ tt 30 óránál tö b b e t; s e
 306. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 37. szám.

törvénytelen állapotot senki sem iparkodik megszüntetni léptettek s a mi életre valónak is bizonyult, 25 1.) mit a
az ifjúság érdekében; ha a reformátusok a rendes tantár­ higiéniai szempont is követel s melynek tanárra s nö­
gyak közé vették az éneket s szabadkézi rajzot: ú gy az vendékre egyiránt kitűnő hatását kétségtelenül bizonyossá
országos törvény értelme alapján úgy kellett volna beosz­ tette a giesseni gimnázium tiz éves tapasztalata, a d é l ­
tani a többi tárgyak heti óráit, hogy azok száma a 2$-at ne előtti tanítás.
haladja meg, nem pedig egyszerűen elfogadni a kormányi A z ág. ev. k ö z e l e b b jutottak minden egyes tan­
tanterv óraszámait s a 28-hoz még három rendes órát tárgyban ahhoz a szorosan korülvonalozható, megkeves-
kapcsolni s ezután lehetnek rendkivüli tárgyak ó rái; ez bitett anyaghoz, a mely teljesen elegendő egy középis­
törvényellenes állapot s az ifjúság érdekében kérjük an­ kolai tanulónak, csak hagyjunk föl azzal a hittel, hogy
nak megszüntetését. Fölötte tanulságos s utánzandó pél­ legalább miveltségi szempontbúi, bevégzett embereknek
dák állanak előttünk, melyek meggyőznek bennünket ar­ kell kilépniök a középiskolákból. Általános miveltségi
ról, hogy a gimnáziumi cél úgyis elérhető, még pedig a szempontbúi annyit erőszakolunk a növendékbe, hogy az
kormány jóváhagyásával. A z ág. ev. legtekintélyesebb érettségi vizsgálat letevése után, a legtöbb édes öröm­
gimn. a budapesti s pozsonyi értesítőire támaszkodom, mel telik el azon gondolatra, hogy megszabadult annyi
ugyanazokat követik a soproni, nyíregyházi, szarvasi, stb. nyűgtől (1), nem kell neki semmi, szakismeretén kívül nem
csekélyebb helyi eltérésekkel. A z I. s II. osztályban a törekszik más ismeretre, hisz, annyit tanult a középisko­
latin nyelvre fordítanak 6 — 6 órát, számtanra 3 — 3, mér­ lában, hogy azzal beérheti egész életére, mutatja is az
tanirajzra 2 — 2, énekre 1 — 1, szépírásra 1 — 1 órát, (meg- élet, hogy az újság olvasáson (legtöbben a napi hírek
jegyzem, hogy a budapesti gimnáziumban az első osztály­ olvasásán) kívül, bizony, nagyon kevés percent törekszik
ban német nyelv is van heti két órában s a heti óraszám más ismeretre, hisz, azt befejezte a középiskolában!
mégis csak 27, Pozsonyban német nélkül 25, míg a ref. 1 A z óraszámmal való túlterhelés oka, hogy növen­
gimnáziumban jo\ 1); a természetrajzra I V — V I. fordíta­ dékeink legnagyobb része elégséges eredménynél többre
nak 2 — 2 órát, görögre V — V III. 4 — 4, természettanra nem emelkedik. A statisztikai táblázatok elszomorító szín­
V II. 3, mennyiségtanra V III. 2, történelemre III. 2 órát. ben tüntetik föl a jö v ő t; nem az elégtelen osztályzatua-
Minta tehát van előttünk, olyan példa, melyet a kormány kat veszem, bár ezek száma is nagy, hanem az elégsé­
is helyeslésével k isért: «ngs. Wiedermann K . ur, pozsonyi geseket ; az elégségesek jó része olyan, hogy a következő
főigazgató, a tanítás eredménye fölött megelégedését nyil­ j évben ezek szolgáltatják az elégtelenek számát, egy
vánította» (Pozsonyi Érts. 12 9 1.). j része pedig olyan, a mire azt szoktuk mondani: ép-
M ily szépen lehetne, a tanügy kára nélkül, az ifjú­ j pen csak, na ! Elszomorító biz az, hogy a több-
ság hasznára az ev. ref. intézetekben az óraszámot csök­ | séget nem a jelesek és jók, hanem mindenütt az
kenteni, mily alkalmasan lehetne ily módon a görög-pótló I elégségesek képezik. Huszonkét intézetben volt összesen
órák ellátásáról gondoskodni; s nem is méltányos, hogy 1 5 5 1 7 növendék, ezek közül jeles volt 4 9 1, jó 1 1 5 2 , elég-
a görög nyelvet tanulóknak egy órával több a heti óra­ I séges 26 85, egyből elégtelen 548, kettőbűi 4 0 1, több
számuk, mint a görög-pótló folyamban résztvevőké, «cse­ tárgyból 430, tehát, végleg elesett 430, bár, azt hiszem,
kélyebb eltérés volt, írja a szarvasi gimnz. Értesítő 22. e szám szaporodott, mert a két elégtelen osztályzatuak
lapján az igazgató, e tanévben az is, hogy az V — VIII. között lehettek olyanok, kiknek egyik elégtelen jegyök
osztályok görög óráit, már csak azért is, hogy a görö- l valamely főtárgyból volt s ig y nem kaphattak engedélyt
göt-pótló órákkal szemben az órabeosztás arányossá vál a javításra, meg azután az sem hihető, hogy a javító
jék, őt helyett négyre korlátoztuk.» A z óraszám leszál­ vizsgálatot mindnyájan sikerrel tették le; a másik isko­
lításának előszele erősen jelentkezik a miniszternek a köz- lai évben, nagyon valószínű, hogy e 4 3 0 szám az elég­
okt. tanácshoz intézett leiratában; miért ne tennénk mi ségesek nagy számából fog kikerülni; ig y pusztulnak év-
ez ügyben annyit, a mennyi lehető. Kétségtelen, hogy ről-évre bizonyos percent szerint; a megmaradt s a jók­
az ifjúság testi nevelésére is több gondot kell fordítani, ból szaporodó elégségesek nagy száma nem biztató a
nálunk pedig e részben ugyancsak roszul v ag yu n k ! Már nemzet szellemi képzettségére; az elesett elégtelenek más
az első osztályban, hol pedig a legnagyobb súlyt kellene pályán hasznos polgáraivá lehetnek a hazának, de a gyenge
fektetni a testi nevelésre, a tanulóknak hetenkint 30 órájuk elégségesek megmaradnak a szellemi pályákon s alig fog­
van, tehát minden napra öt óra esik, de minthogy két ják emelni a nemzet szellemi niveauját. D e hát, mi az
szabad délutánnak kell lennie, négy órát el keli osztani, oka a gyenge tanulók nagy percentjének? Tanügyünk
mely esetben két napra 6— 6 óra, a szabad délutános elmaradt a külföldtől, rohamos erővel akarták a hiányt
napokra 4 — 4 óra jut, ha csak le nem foglaljuk a sza­ pótolni, épp e miatt nem ismerték föl a nemzeti kö­
bad délutánt is, a mint van is rá eset. Gondoljunk még zépiskolák célját s hogy minél előbb utolérjék a külföl-
arra, hogy a növendék torna-órája télen 4 — 5-ig van, 6 j det, teletömték az iskolát tudomány-szakokkal, melyekre
órakor m egy konviktusra, mikor készül el másnapra, ha­ • szükség nem volt s nincs, és órákkal. A z t hitték, hogy
csak éjjeléből nem lop el, minél veszedelmesebb fejlődés­ | általános miveltségi szempontbúi mindent a középisko­
ben levő gyermekre alig van valami. Ha a test nem lában kell megtanulni, szaporodott az anyag, az óraszám
nyugodta ki magát, mikép legyen éber a szellem? S I s kevesbedett az idő, melyet az ifjúság testi nevelésére
vájjon, higiéniai szempontbúi elégséges-e a mai két órai fordíthattunk s ma odajutottunk, hogy a higiénia vilá­
tornázás azon testi veszteség pótlására, mely sújtja az gításánál, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan; ne szé­
előző napokon ?! A z óraszám leszállításával teljesen vég­ pítsünk, ne tagadjuk igenis, megvan a túlterhelés, ha
rehajtható (mit a budapesti ág. ev. gimnáziumban életbe egy-egy tanár ellenkezőt bizonyítgat, az csak azt árulja
 37* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 30/

el, hogy nem ismeri otthon a növendéket. A hiány okát hanem, mint a protestáns élet elitje, úgy szólván, a tan­
ne a tanárokban keressék, a kik teljes buzgó lélekkel ügyi politika magaslatára emelkedve, s megismerve tan-
törekszenek a tanárnak egyedüli ambitiójára, hogy min­ ügyünk bajait, emelje fői nyomós szavát, memorándum
den egyes növendékben sikert arasson fáradozásuk, ha­ alakjában, tárja föl a miniszter előtt azokat, mutasson rá,
nem a rendszerben, a mely mellett csak jó tehetségű nö­ hogy hiába valók a miniszter legüdvösebb rendeletéi, ha
vendékek boldogulhatnak, mig a középszerű minél ma­ azok idő hiánya miatt ú gy sem valósíthatók meg, hogy
gasabb osztályba lép, annál inkább gyöngül a sok heti ig y a miniszter tapasztalná, hogy a felekezetek is mer­
óra következtében, satnyul teste, satnyul lelke; ránk fog nek gondolkozni a tanügy, s pedig százados kipróbált
illeni Horatius szava a túlterhelés miatt: tapasztalataik alapján, s nem csak összetett kézzel fogadják
Aetas parentum peior avis túlit a minisztériumnak gyakran éppen nem tapasztalaton alapuló
Nos nequiores, mox daturos intézkedéseit. Ily módon, nyomós szavuk meghallgatásra
Progeniem vitiosiorem. (Carm. II. 6.)
találna, a miniszternek magasztos munkájában szívesen lá­
C s a k e g y é s p e d i g c s a k e g y e t l e n g y ó g y - ; tott segitői lennének, a tanügy javulásával pedig közre­
szer van: a tananyagnak m i n d e n t a n t á r g y ­ működnének az ifjúság áldásos nevelésében, oktatásában,
b a n v a l ó k e v e s b i t é s e s a h e t i ó r á k n a g y s z á ­ s ig y a haza boldogságában. Sőt, ez kötelesség is lenne,
m á n a k l e s z á l l í t á s a . De itt a bökkenő 1 Melyik szak­ ha nem akarják, hogy puszta frázissá legyen, a mit any-
tanár nem tartja tárgya minden egyes részletét el nem nyiszor hallunk emlegetni, hogy az iskolák a vallás ve­
hagyható fontosságúnak ? Melyik nyugodnék bele az órák J teményes kertjei. A konvent tanügyi bizottsága pedig
számának kevesbitésébe, mikor a mostani nagy óraszám I magát megtisztelőleg járna el, ha fontos munkájában se­
is kevés ? (1). A z egyik tárgy szükséges, mert észfejlesztő, ! gítő társul venné a tanári testületeket, melyeknek tag­
formális képző erejű ; a másik szív s jellemképző; a har­ jai a gyakorlat terén működve, bő tapasztalattal rendel
madik nélkülözhetetlen a gyakorlati élet, a negyedik az keznek..
általános műveltség szempontjából. Teljesen igaz. Csak Gondolataim saját tapasztalataimon alapulnak, jót
az a kérdés: vájjon, egy-egy szempontbúi több tárgy szük­ akarnak s épp ez a b aju k ; ne küzdeném csak a gyako r­
séges-e s oly nagy terjedelemben? lat terén, ne ismerném csak azt a műhelyt, a melyben
A tantárgyak megválasztásában, a tananyag kor­ a kis tanuló izzadva küzköd, a melyben a fejlődő értelmű
látozásában a gimnáziumnak pontosan meghatározandó, ifjú sok homályossággal küzködve, törekszik világosságra,
a régitől elütő, célján kívül a másik főszempont csak az de tennék csak úgy, mint sokan, kiknek sem családjuk,
ifjúság testi növelése lehet; éppen ezért, föltétlenül szük­ sem gyerm ekük: írni kötetekre terjedő, gyakorlatilag nem
séges a tananyag leszállítása, az óraszám apasztása, ha alkalmazható, soha meg nem valósítható, hangzatos szavú
komolyangondolunk az ifjúság testi növelésére, erősödésére ; elméleteket, szabályokat a családi életről, gyermek ne­
e nélkül hiában valók a legjobbat célzó rendeletek, csak az velésről mint kitűnő pedagógust hirdetnének. D e arany
óraszám leszállításával hajtható végre teljesen a délelőtti szabály: T u nihil in vita dices, faciesve Minerva.
tanítás, a mely nélkül az ifjúság tesi nevelése éppen nem való­
sítható meg ; csak ig y használható föl a felszabadult dél­
utánok nagy része a testi erősödésre alkalmas játékokra, Igazgató-Tanácsunk üléséből.
fürdésre, korcsolyázásra; csak igy tehet eleget az ifjú a K o lo z s v á r * 18 9 3. szept. 12.
társadalom egyes követelményeinek, pl. zene-tanulásnak,
Jelen voltak: főt. Szász Domokos, püspök aa. mint
stb. De, hogy a délután valóban szabad legyen, ne le­ elnök, gr. Kuun Gáza, egyházk. főgondnok, dr. Kolosvári
gyenek elhalmozva a növendékek sok készüléssel, vegye Sándor, elnökhelyettes, Dr. Szász Béla, Dr. V á ly i Gábor,
lelkére minden tanár, a mit az Utasítások ajánlanak: « A z Bihari Sándor, Székely János, ig. tanácsosok, Parádi
oktatásnak a tananyag megfelelő elsajátítását, tüzetes meg­ Kálmán, tanügyi előadó, Dr. Deák Albert, ügyvéd, M ár­
kus János, titkár, Deák József, pénztárnok, Bodor Antal,
figyelését, helyes megértését, s pontos emlékezetbe vésését
k. előadó és Kádár János, s. titkár.
magában a tanítás folyamán kell eszközölni, stb.» A testi A z ülés megnyitása után, felolvastattak az időköz­
növelés szempontjából föltétlenül szükséges e bajoknak mi­ ben elnökileg elintézett ügydarabok jegyzékei s a tett
nél előbb való orvoslása ; ne halogassák az időt, a csak intézkedések jóváhagyó tudomásul vétettek.
valamivel javított órarend is többet fog használni a nö­ Tárgysorozat rendjén, bemutattatik a maros-bogáthi
egyházközség elöljáróságának jelentése, melyben az Ig.-
vendék testi, s jövő életének, mintha a tökéletes (?) tan­ Tanács rendeletével szemben, kinyilatkoztatja, hogy az
terv miatt még évekig váru nk; mind eme szempontok egyházkerületnek a gr. Bánffv Béla és Hirsch Mózes
érvényesítése szempontjából a konvent tanügyi bizottsá­ elleni perében fölmerült perköltségeit, melyek központi
gának, a konventnek föl kellett volna, fel kellene emelnie pénztárunk által előlegeztettek, ez idők szerint, megtérí­
teni nem hajlandó. Ig.-Tanácsunk a kérdéses perköltség­
nyomós, magasabb helyen meghallgatásra számítható sza­
előlegeknek az egyházkerület más pénzeiből leendő vissza­
vát. Ebben nyilatkoznék kitűnő hivatása a tanügyi bi­
helyezését kimondotta s a nevezett egyházkerület enge-
zottságnak ; ne foglalkozzék kicsinyes, többnyire a tanárok detlenkedő presbitereit figyelmeztetni rendelte, hogy ha­
egyéniségét, jogait megnyirbáló (az ősök példáival ellen­ sonló eset fölmerülte alkalmával, ellenük a törvény teljes
tétben) rendeletek gyártásával; hiszen, a mely tanárt nem szigorával fog fellépni.
a lelkesedés vezet a tanári pályán, azt a rendeletek sem Gyarm athy Miklós, ig.-tanácsos aának, mint az
egyházkerületi közalap tulajdonát képező belszénutcai
teszik jó v á ; a lelkes tanárokat pedig elkedvetlenítik, mi­ ház főfelügyelőjének előterjesztése folytán, a bemutatott
dőn tapasztalják, hogy önzetlen munkájuk csak ily ren­ költségvetésben részletezett sürgős javítási munkálatok
deletek alkotásával nyer elismerést a legfőbb testületnél: végrehajtására Ig.-Tanácsunk a felhatalmazást megadta.
 30S. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Fel föl dy Elek és több társa, m.-bogáthi lakosoknak
ama kérelme, mely szerint a m.-bogáthi egyházközségtől
a maros-ludasihoz való csatol tatásukat kérik, a felhozott
indokoknál fogva ajánlattal határoztatott a főt. egyház-
kerület közgyűlés elé terjesztetni.
V a rg a Lajos, tűri papaának a főt. egyházkerületi
közgyűléshez intézett, de az Ig.-Tanács hatáskörébe tar­
tozó kérésére, súlyos szembaja okán, tisztességes nyu­
galomba lépése félfizetéssel és a kántori lakás élvezetével
megengedtetett, az egyházközség pedig utasittatott, hogy
a megüresedendő állás betöltésére nézve határozatot
hozzon, megjegyeztetvén, hogy az állomás csak abban
az esetben lesz pályázat alá bocsátható, ha a rendel­
kezés alá kerülő félfizetést az egyházközség, a zsinati
törvény által megkívánt 500 frt minimumig fölemeli.
Deési egyházmegyénk esperesének ajánló fölterjesz­
tésére, válaszuti egyházközségünk határozata, mely sze­
rint eddigi öreg kántortanitóját a tanítói tiszt alól, saját
kérésére, fölmentette s az igy megüresedett, de arány­
talanul csekély javadalmu állásra, a nyilvános pályázat
mellőzésével, a volt tanító fiát, N a g y József okleveles
tanítójelöltet választotta meg, jóváhagyó tudomásul véte­
tett s a változott viszonyoknak megfelelő dijlevelek, a
szokott fentartással, megerősittettek.
Főt. püspök aának, mint az Ig.-Tanács által kiküldött
bizottság elnökének jelentése, hogy az özv. d r.N agy Józsefné
külmagyar utcai házastelkét az egyházker. közalap javára
21,0 0 0 forintban megvásárolta, örvendetes tudomásul véte­
tett és a megkötött adásvételi szerződés megerősittetett.
Nyárád-andrásfalvi egyházközségünk kérésére, a papi
búza és zab-kepének évi 200 frtban való megváltása, a
rendelkezésre álló kepeváltó alap terhére, megengedtetett.
Kendi-lónai egyházközségünk újonnan kiállított kán­
tori és tanítói dijlevelei, a szokott fentartással, megerő­
sittettek, a pályázati hirdetés közzététele elrendeltetett.
A z egyházkerület tulajdonát képező mocsi, Veress-
féle udvarház kijavítására nézve Zinc Mihály, besztercei
épitészszel kötött s bemutatott építési szerződés megerő-
sittetett s az építési összeg felerészének, 250 foritnak, elő­
legképpen leendő kifizetésére kebli pénztárunk útasittatott.
Székely-udvarhelyi kollégiumunk mit. Elöljáróságá­
nak ama jelentése, mely szerint a latin-németnyelvi tan­
székre kihirdetett pályázat meddősége okából, a nevezett
tanszék teendőinek ellátására, ideiglenesen eg y végzett
tanárjelöltet alkalmazott, jóváhagyó tudomásul vétetett,
de mert a közoktatási kormány a 8-dik rendes tanszék
mielőbbi betöltését sürgeti: útasittatik a kollégiumi Elöl­
járóság, hogy a pályázati hirdetést, és pedig ez alka­
lommal a több eredménynyel kecsegtető magyar-német
szakcsoportra, ismételten tegye közzé, hogy a jelen évi
közgyűlés alkalmával a választás megejthető legyen s a
megválasztandó tanár állását az 18 9 4 — 95. tanév elején
elfoglalhassa.
Csekefalvi egyházközségünknek a felekezeti iskola
átadása tárgyában, a polgári községgel kötött szerződése
megerősittetett.
Dr. Pállfi Gyula, sepsi-szentgyörgyi orvosnak a s.-
szentgyörgyi főgimnázium közegészségtan tanári állására
vonatkozó pályázati kérése elutasittatott, minthogy az
illető állás nincs ürességben.
Nagy-enyedi Bethlen-kollegiumunk mit. Elöljárósá­
gának a kollégiumi internatus kormányzatára vonatkozó­
lag készített «rendszabály» tervezete áttétetett egy bizott­
sághoz felülvizsgálás és véleményezés végett, mely bi­
zottság elnökéül gr. Kuun Géza, főgondnok aa. tagjaiul
pedig Parádi Kálmán, dr. V á ly i Gábor, Bihari Sándor,
dr. K ovács Ödön, ig. tanácsosok, V áró Ferenc, gimnáz.
Igazgató és N a g y Lajos, kép. igazgató aai. kéretnek föl.
Ezek után az ülés, az idő előhaladottsága okán,
bezáratott s a fönmaradt ügyek 1etárgyalására holnap
(szept. 13.) d. e. V 2 1 2 órakor kezdődőleg folytatólagos
ülés tartása határoztatott el. 1». s.
37. szám.
j
J A Mikó-kollégium felavatása.
Folyó hó 10-ike örökre nevezetes marad nem csak
j Sepsi-Szent-Györgyre nézve, hanem egyházkerületünkre, az
• erdélyi részekre, a székelyekre, sőt egész magyar nemzetünkre
! nézve is. A miről apáink ez előtt ötven esztendővel csak ál­
modtak ; a miről némelyes, még a homályból ki nem bon­
takozott reményeket mertek alkotni maguknak : ma megva­
lósulva áll előttünk. A parányi makkból tölgy-erdő növeke­
dett. A z eszme, melyet erkölcsi, és kultúrái közszükség pat-
! tantott ki a nemzeti nyelvért, és a haza jövendőjéért aggódó,
j lelkesedő agyb ó l: ime, testet öltött, ismételten bebizonyítva,
* hogy a ki egy igazságot ád a világnak, az templomot épit,
j melyből évszázadokra hangzik a szépnek, a magasztosnak
i kultusza.
Áz újabb időben sokszor hangzott már, hogy egyház-
j kerületünkben már talán elég, tán sok is a középiskola, a
1 kollégium. Tán, igen is egyoldalúvá lesz növelésünk, ha a
! gimnáziumokkal nyeletjük el növendékeinket, és ez által el­
vonjuk őket a más pályáktúl. É s mégis, e sokszor hangozta­
tott gondolkozás közepette állott elő a Mikó-kollégium, mint
oly szükségnek kiegészítése, mely arra van hivatva, hogy
a derék székely nép fiait növelve, egész rajokat bocsásson ki a
közhaza szellemi életének emelésére. Ez a fő előttünk. É s mert
meg vagyunk győződve, hogy ez új intézet feladatának emi­
nenter meg fog felelni annyival inkább, mert megteremtésé­
ben az egyházkerület mellett nem kisebb érdeme van a kor­
mánynak is ezért a szeptember 10-iki felavatás nem csak
felekezeti volt, de állam eszmei tartalmánál fogva, valóságos
országos ünneppé emelkedett.
Örömnap volt és a kegyelet ünnepe. Mert a ma nem
feledkezett meg a tegnapról. A jövendő fényes reményei onnan
j merilették a táplálékot a múlt emlékeiből. Csak igen kevesen,
alig egy nehány an érhették meg e napot azok közül, kik
ott állottak bölcsője körűi. De az élők tárgyai voltak az
őszinte tiszteletnek, a hálának ; és a kik meghaltak, azoknak
sírjára ez ünnepnap letette a kegyelet koszorúját és emlékü­
ket, szellemüknek hatását bevéste a most élők szivébe, s bi­
zonyára fenmarad a jövendő századokra.
Maga az ünnepély méltó volt e korszakot jelző alko.
j tásho2. Maga Sepsi-Szent-György egy nagyra törő, és a jövő
| dicsőségéért áldozattal és szép sikerrel munkálkodó ifjú vá-
! ros fermentációjával vett részt az ünnepen és járt elől. A
vidék közelből és távolról, mondhatni, az egész országrész
talpon volt és megjelenésével pecsételte meg helyeslését, örö­
mét az elért fényes eredmény felett, melyért ezereknek szi­
véből epedezett buzgó imádság az egek urához.
Előszámlálni mindamaz előkelőségeket, kik megjelené­
sükkel emelték az innepély fényét, úgy hisszük, nem is várják e
Lapok olvasói. Elégnek tartjuk fölemlíteni, hogy egyházkerü.
létünk részéről megjelentek, br. B á n f f y D e z s ő , főgond­
nok és S z á s z D o m o k o s , püspök aai. E két férfiú, kik
tetterejükkel, erős akaratukkal, széles körre áldásosán ható
lelkesedéssel, és igazándi protestáns buzgóságukkal mindenütt
ott vannak, hol férfiakat megillető munka vár reájuk, és pél­
dát adnak, épitni, alkotni, teremteni, szolgálni a jót, a
nemest önzetlenül, egészen az önfeláldozásig. Megjelentek az
Igazgató-Tanács képviselői ; egyházkerületünk kollégiumainak
küldöttei; a régi kommunitás egyházmegyéinek papsága teljes
számban, élükön espereseikkel, és gondnokaikkal.
 37- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A politikai világot igen méltóan képviselte Háromszék-
megye főispánja, Pótsa József, ki minden nap fényesen bi­
zonyítja, hogy állását cselekvési térnek tekinti, és nem hival­
kodó dignitásnak csupán, ő t követte a vármegye tisztsége;
a város derék polgármestere, tanácsa. És hogy ne feledjük el,
a város képviselője, Beksics Gusztáv, a szabadelvű, és fé­
nyes irodalmi pályát végzett zsurnaliszta, ki érdemeket szer­
zett a kollégium ügyeinek előbbvitele körül, s most is kész
szívvel tette meg a hosszú útat Budapestről, hogy részt ve­
gyen e napon a közös örömben.
De, ki bírná előszámlálni a százakat, ezereket, kiknek
szive összedobbant, és szemük ragyogott, hogy e napot a
gondviselés megérni engedte.
A városi tanács tagjaiból, és a kollégium tanáraiból
álló rendező-bizottság szépen oldotta meg feladatát. A rend,
pontosság, figyelem és gyöngéd szolgálat-készség semmi kí­
vánni valót nem hagyott fenn.
A megérkezéskor, az induló-háznál, az agg főgondnok,
D ó n á t h J ó z s e f , e klasszikus miveltségü, világos eszü, me­
leg szivü férfiú fogadta a vendégeket mélyen átérzett, szép
beszéddel, melyre püspök aa. felelt.
Az «éljenek» elhangzása után, megindult az impozáns
kocsisorbúi álló menet, mely a fellobogózott város utcáin fel­
állított összes intézetek tanulóinak sorfala között érkezett a
megye háza elé, hol br. Bánffy Dezső szállásolt, a főispánnál,
innen Bodor Tivadar, főgondnok vendégszerető házához, hová
püspök aa. szállásoltatott.
Már borulni kezdettek az árnyak ; még alig-alig oszlott el
a töm eg; még ki sem pihenték a vendégek az út fáradalmait,
és már Pótsa József főispánnál gyülekezett a vendégek egy része
vendégszerető, fényes ebédre. Még nem \ olt vége az emelkedett
hangulatú ebédnek, midőn fényárba borult a szemben levő
kivilágított kollégium, és fáklyás menet indult a főispáni la­
kás felé. A vendégek az ablakbúi élvezték a szép látványt,
és hallgatták Benke István tanár szép üdvözlő beszédét, melyre
br. Bánffy Dezső lőgondnok aa. felelt emelkedett szellemű
beszédben.
Átugorva az ismerkedési estélyen, melyen mindannyian
mint ismerősök, mint egy érzéstől és egy gondolattól átha-
tottan jelentünk meg, és a melytől némelyek korábban, né­
melyek pedig, hallomás szerint, még későn is alig tudtak meg­
válni ; és itt említve meg, hogy úgy br. Bánífy Dezső, fo-
gondnok, mint Szász Domokos aainál tisztelegtek úgy az egy­
házi, mint a városi és politikai hatóságok azt kell mindenek
felett emlitnünk, hogy maga a felavatási ünnepély, az egész­
nek fénypontja, folyó hó io én, programmszerüleg, oly föl-
emeloen, oly magasztosan folyt le, hogy bár, sajnálatunkra,
nem a templomban hajtatott végre, de olyan volt, olyan be­
nyomást tett, mintha isten-tiszteleten lettünk volna.
Az agg főgondnok, D ó n á t h J ó z s e f , ünnepi beszéde
úgy hatott, mint az ó-testamentomi tisztes pátriárkák meg­
nyilatkozása, ki fél-lábbal a sírban van, de fölemelt keze az
örökkévalóságba, a jövendő felé mutat. S z á s z D o m o k o s ,
püspök aa. felavató imája, az alkalom szerűség szokott med­
réből kiemelkedve, abszolút szépségeivel mindenkit mélyen
meghatott, és nem csak a sziveket fogta meg, de az elméket
is foglyul vitte annak az örök igazságnak, hogy istennek or­
szágát építvén, az örök emberit, az örök istenit szolgáljuk,
midőn e szép intézetet átadjuk a jövendő századoknak. S z é ­
kely B e n d e g ú z , a kollégium igazgatója, az iskola törté­
309-
netére vonatkozó történelmi adatokat olvasván fel, rokonszen­
ves egyéniségével; hangulat-keltő, nemes előadásával, alapos
tudásával és az intézet iránt mélyen érzett szeretetével, oly
szépen fejezte be az innepélyt, hogy az «A u l á t» szufoiásig
megújított válogatott közönség emelkedett hangulatban osz­
lott szét, szemeiben az öröm könnyeivel, ajkain egy mély,
szívből fakadóit sóhajjal oldozd le a te saruidat lábaidról,
mert a hely, melyen állasz, szent föld ! (Csel. 7. 33.)
Bizony, szent ennek a földnek minden porszeme! L eg­
szentebbek azok a helyek, a melyeken kollégiumaink álla­
nak. Egy-egy oltár mindenik, melyen örökké kell égni a
Veszta-tűznek, kiolthatatlanul. Mikor azok kialusznak, akkor
többé nem lesz protestántizmus Magyarországon, és nem lesz
Magyarország sem.
T i egyszerű kálvinista professzorok; ti igénytelen em.
berek ; kiknek paizsotok, fegyveretök a szabadság, a lelkiis-
meretbeli függetlenség, a világosság; büszkeségetök, hogy
emberek vagytok, és jutalmatok az öntudat: mint a szemetök
lényére, úgy ügyeljetek e rátok bízott templomokra; mert
a ki arról megfeledkezik, az istenről feledkezik meg, s az
isten Ő róla ! A múlt idők kegyelete, a jövendők biztos re­
ménye, és a lelkiismeret kötelez, hogy megálljatok a hitben,
és építsétek az úrnak országát. E g y ország néz reátok. Meg
ne feledkezzetek ez országrúl, és az emberi méltóságról, ön­
maga tokrúl.
Mit mondjunk még r
Volt innepélyes lakoma. Innepélyes felköszöntők. In-
nepélyes hangulat. É s hogy a föld találkozzék az éggel, estve
volt innepélyes bál. Ú gy véljük, hogy ez estve hangjai még
most is zsonganak azokban a szivekben, a melyek még a
földéi ösztönüknél, koruknál fo g v a ; de a kik szárnyat öl­
töttek, a kik az égbe emelkedtek, ne feledjék, hogy a kik
onnan aláhullottak, b u k o t t angyalok lettek. A mi hivatá­
sunk az emelkedés. Maradjunk ott fenn, magasan. A meg­
váltó keresztje méltóságosabb, minta legragyogóbb földi trónus.
Vivat, crescat, floreat a Mikó-kollégium, századokon
keresztül !
Külföldi egyházi szemle.
A kath. világnak Bajorországban ismét nagy gyásza
van. Elvesztette egyik híres emberét, Frohschammer pro­
fesszort Münchenben. Frohschammer, csak úgy, mint Pas­
calék, Döllingerék, stb. a papizmus abszolutizmusa elleni küz­
delemben lett híres emberré. Eleinte theol. professzor volt
Münchenben, majd átment a filozófiai fakultásra, hol minden
erejét arra szentelte, hogy a katholicizmust a filozófiával egyez­
tesse ki. Sok minden jött közbe, hogy ez nem sikerült neki.
Ekkor az encyclikák ellen kelt ki és megírta főművét: «a
keresztyénség és a modern természettudományok.» Később
a csalatkozhatatlanság ellen kelt ki, de a mit annyian kí­
sérlettek megmegdönteni, siker nélkül, ő sem tudott egy­
magára semmivé tenni. Utolsó éveiben azonban már Froh­
schammer is csendes emberré lett és a halál csak mint haj­
dani tetteinek emlékét, vitte Őt el az örökélet hazájába.
A mióta csak Jézus meghagyta tanítványainak, hogy ke­
reszteljenek meg minden népeket, még azóta nem igen akad­
tak sokan, a kik ezt a keresztséget feleslegesnek állították
volna. Ha korán, ha későn, ha egyházi szolgák, ha bármi
 310. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 37. szám.

néven nevezhető ember által is végrehajtva, de mégis úgy | nem igen kedveli a római vallás. Nem is virágzik itt a sta-
tekintette mindenki ezt a szertartást, mint a keresztyének 1 tisztika, mint tudomány, mert félnek tőle; hiszen, annak kö­
társaságába való bejutás szimbólumát. Újabban azonban már vetkeztetéseit el nem tagadhatnák. Mi protestánsok nem fé­
változik a világ. A graubündeni kantonban, Schweicban a lünk, nem félhetünk tőle sohasem, mert alig képzelhető eset,
nagy tanács tagjai, mint alapos theol. képzettségű senátorok (!), hogy nyíltságunkban, őszinteségünkben ne a mi javunkra
megfontolván, hogy a vallásos dolgokban kényszert alkal­ döntene.
mazni, nem szabad, hogy a keresztségről maguk a lelkipász­
Szászországban, úgy látszik, hogy egészen másképpen
torok sincsenek egy véleményben: eltörölték a keresztelést,
választják meg az illető választókerületek képviselőiket, kiket
és helyette a konfirmációról mondták ki, hogy ez jelenti csak
a birodalmi tanácsba akarnak küldeni, mint nálunk magya­
az egyházba való belépést. Hamarjában nem is tudjuk, mit
roknál. Jól illusztrálja ezt egy eset, mely közelebbiül történt
szóljon az ember az ilyen határozatokhoz, melyek stupidu-
meg. Fölléptettek itt egy építészt képviselő-jelöltnek, és hogy
sok is, komikusok is. Áldott kánton lehet mindenesetre az
annál biztosabb legyen a győzelme, egy pamflet kibocsátását
olyan, hol ilyenekben is ráérnek határozni az emberek, ho­
határozták el a nevében, mely a legcsúfondárosabb módon
lott pedig még a vasárnapi munkaszünet ügyét, a községi
gúnyolja ki a keresztyén vallás fönséges tanait, egyszersmind
iskolákban a vallástanitást is alig tudják valahogyan elren­
azt az embert, a ki Jézus példája szerinti életet akarna foly-
dezni. Plinius, valamikor régen, az ő idejében, többek közt
tatni. A pamflet obscen hangját, mosdatlan szájú beszédét, ter-
emleget olyan indiai törzset is, mely semmi egyébbel nem
I mészetesen, itt vissza nem adhatjuk, de nagyon jellemző ez
táplálkozott, mint virágillattal. Ha meghallotta volna, hogy
j a tény az ottani állapotokra és erkölcsökre vonatkozólag.
ilyen törzsek is vannak, melyek olyan dolgokrúl tanácskoz­
| Hová kell sülyedni annak az országnak, illetve, törvényhozó
nak, mint a graubündeniek: vájjon, mit mondott volna, hogy
1 testületének, mely olyan tagot is meg kell hogy tűrjön ke-
hát ezek mivel táplálkoznak ?
• belében, ki annak a törvényhozásnak legszentebb és legter-
Hogy menüdre hitelesek azok a tudósítások, melye­ j mészétesebb alapját akarná megdönteni ?
ket a rom. kath. hívők mennyiségéről olvashatunk, élénken 1
mutatja az a nagy tévedés, mely, többek közt, a német- j Mint minden esztendőben, úgy ebben is megtartotta a
alföldi lakosokra vonatkozik. Élénk viszhangra talált majd ! kontinentális misszió szokásos évi konferenciáját Most Bréma
mindenütt az európai sajtóban a róm. kath. lapoknak az az j városán volt a sor. Itt gyűltek össze, és hozták meg hatá-
örömteljes tudósítása, hogy Németalföld lakosságának jó egyhar- ! rozataikat azok, kik ennek tagjai. Az érdekesebb tárgyak
mada katholikussá lett, még pedig az újabb időben. Pedig, más­ közül érdemesnek tartjuk megemlíteni a következőket. A római
képpen van a dolog. Egyáltalában, nem az újabb időben lettek kath. misszió alig ér el újabb időben valami eredményt ott,
róm. katholikussá, a kik tényleg azok. Tulajdonképpen úgy I a hol protestáns misszió van, ámbár minden kigondolható
áll a dolog, hogy Hollandia eredetileg sem volt teljesen re­ I eszközt és módot megragadnak a római kath. hittérítők a
formátus. Még 16 17-b e n is, azt Írja az angol nagykövet, | protestánsok munkájának ellensúlyozására. Nagy bajjal jár a
hogy a népességnek csak mint egyharmada lehet református. I pogányok közt a térítés a többnejüség miatt, mert ezt a
Ekkor tehát még a lakosság túlnyomó része kath. vallásu volt. ! szokást elhagyni, a pogányok azután sem hajlandók, mikor
Későbben is csak ennek a hitnek követői szaporodtak az , keresztyének lettek. Erre vonatkozólag különben, a konferencia
idegen népek beözönlése által, mert a kik 1648-b an és az I azt határozta, hogy a több nőt tartók a missziói egyházban
után jöttek, azok mind róm. kath. vallásuak voltak. Az ere­ 1 egyházi tisztségekre ne alkalmaztassanak. Egyébiránt, mint
deti kath. vallásuak száma aztán, ha fogyott is, de azért | pedagógiai eszközt, az illető misszionáriusok belátására bizták
mégis mindig elég tekintélyes volt. Ebből magyarázható ki, j az úrvacsorához való bocsátást is, melyhez való jogát min-
hogy sokan vannak itt ezen a hiten levők, mintegy 1.56 0 ,0 0 0 ! den megkereszteikedett pogánynak a konferencia szintén el-
3 .6 18 ,0 0 0 lakos közül. Különben, hogy mennyire nem emel­ | ismerte. Egészben véve, nagy megnyugvására szolgált a gyű-
kedik, hanem éppen fogy a róm. katholikusok száma, mu­ | lésnek, hogy igen szépen halad a térítés munkája a körül-
tatja a statisztika. 1829-b en 59% volt a ref. 39% a kath. j ményekhez képest, melyek nagyon súlyosak, eléggé ki nem
1879-ben pedig 6 1 . 5 °/0 a ref. 3 5 -6 °/0 a róm. katholikus val­ I számíthatók és nem egyszer elháríthatatlan akadályt okozók
lásuak száma. Természetesen, a számok ily nyílt beszédét a munka folytatásában.

T A R C A.
Két im ádságos könyv.
(A vándor útja istenhez. Imádságok keresztyén családok számára.
Irta Papp Károly, budapesti ev. ref. lelkész. Budapest, 1892. Gyöngy­
virágok. Imakönyv fiatal protestáns hölgyek számára. Irta Tóth Pál.
Harmadik kiadás. Budapest.)
Csak úgy véletlenül, tartalomra vonatkoztatás nélkül fogtuk
össze ezt a két imádságos könyvet. Inkább, tán azért, hogy
mind a kettő egy esztendőnek a terméke. Tetszett nekünk
az a jelenség, hogy most ilyen bő termést láthatunk. És
mintha egy paradoxonnak látszó állításunk is igazolást nyert
volna e két imádságos könyv rövid időközben megjelenése
által. A z az állításunk, hogy midőn az imádság érzelmeink
legjava, bánatunk és dicsőségünk aequivalense, egyszersmind az
a legszentebb költészet, mely ott fakad, hol az emberek leg­
jobban vannak meggyőződve az emelkedésről, az excelsziorrúl.
Hiszen, tán az imádság is összefügg az emberek törekvéseivel,
az általános meggyőződésekkel; tán, az imádságok maguk,
illetve az, ha szivünk mélyén tudunk imádkozni, exponense
annak a szükségérzetnek is, mely a jövőre és a jövőnek dicső­
ségére apellál. A római soha sem tudott igazán, lelke ér­
zelmeivel imádkozni, tán eléggé mutatja ez azt, hogy miért
volt abban a világban, abban a társadalomban oly mély a
F o ly ta tá s a z í/4 ív 'm ellékleten.
 37* szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
folytonos hanyatlásról való erős meggyőződés. Ma abban hi­
szünk, abban kell hinnünk, hogy nem pusztulunk el, még az
egyesnek is ez a szilárd fundamentuma ; ha hát az imádkozó
emberek körünkben megsokasodnak, ez a legörvendetesebb
jelenség, a mi lelkesedésre keltheti szivünket ott, abban a
mélységben, honnan kiágaznak érzelmeink.
Sokáig gondolkoztunk, mit Írjunk ez imádságokról ? N e­
vezzük-e valójában imádságoknak azokat a beszédeket, me­
lyeket a két imádságos könyvben olvastunk ? Elismerjük-e,
hogy ezek csakugyan beleöltik a szivekbe azoknak az érzel­
meknek fonal-szálait, melyek, mint a delej-áram, maguk után
vonják nem csak az igaz szeretetet, hanem azokat a virilis
vonásokat is, melyek még az élet legtragikusabb jelenetei közt is
az emberi természet legszebb virágait fakasztják ?
Nagyon sok kérdést tettünk fel magunknak, mikor el­
határoztuk, hogy e két könyvet nem bírálni, csak ismertetni
fogjuk. Ú gy szólván, annyit, a mennyi éppen elégséges arra,
hogy az imádság-irás legyen előttünk az a foglalkozás, mely
felöleljen, vissza-tűkrözzen mindent, mely nagyobb gondot
okozzon, mint a csillagászat összes problémái együttvéve.
Mert, megelevenedtek lelkűnkben azok a gondolatok, melyek
ott kalandoztak, hol egy-egy imádság szárnya-csapásán, mint
varázs, szállnak szivünkbe azok az álomszerű hatások, me­
lyeket soha el nem feledhetünk. Mert e két könyvben meg
akartuk keresni mindazokat a vonásokat, melyekben kitűnik
annak az imádság-Írónak tehetsége és ereje, ki tudja, ismeri
az érzés módjait, a cselekvés motívumait, a szív járásának
és lüktetésének sajátos kifejezéseit és meghatározásait. Mert
óhajtottuk látni, milyen gondolatai, eszméi, mondjuk tán, hogy
elméleti meghatározásai vannak ez imádkozóknak magáról
az imádságról ? Akarják-e ők hinni, hogy az az imádság nem jó,
melyet csak azok a tripolisi szőnyeg-alakok vehetnének aj­
kaikra, melyeknek pusztán árnyék-érzelmeik vannak ? Hogy
az imádság szentebb költészet, éppen ezért finomabb árnya­
latait érinti az emberi léleknek, mint az összes világi költé­
szet : És ha ma, az irodalmi irányok új korszakában, bár
nem mindig szerethetjük, de másféle szerkezetű szivet isme­
rünk, mint az ó-korban, hol egy sereg mái érzelmet nem is“
mertek, mert nem tudták, hogy mi a melánkholia, a szenti-
mentálizmus, a természet szépségeiben való gyönyörködés, stb.
vagy mint a középkorban, hol az érzelmekben több volt az
illúzió, mint a valóság, több volt a képzelet, mint a tarta­
lom, hol szerették azt, a mi erőltetett, bizarr, keresett volt ;
mondjuk, ma, midőn csak annak van jogosultsága, a mi erőtel­
jes, életre-való, az érzelemben imponáló : hogy ők milyen iro­
dalmi kánont ismernek; vájjon, a modern imádkozó szeret­
heti-e szerintük, azokat a hangokat, melyek oda illenek,
hol még hittek a hulló könnyjk kibékítő igazságában, mikor
még az imádságot nem olyannak tekintették, hogy ennek is
része van szellemi világunk megalkotásában, mint a levegő­
nek, táplálkozásnak, lakásnak testünk fejlesztésében ? Vájjon,
ők abból a vallásból igyekeznek-e az imádkozás hangulatát
kifejleszteni, mely a közös erkölcsi érzet megteremtője, mely
azzá teszi az embert, hogy ha élete szegény is, de szive gazdag
legyen, és ne arra áhítozzék, hogy egy fejjel nagyobb legyen
ember-társainál, mikor egy szívvel kisebb azoknál ? Vallják-e
ők azt, hogy az imádságban visszatükröződik bárkinek ér­
zése, gondolkozása, eszméi, törekvései, erénye, bűne, ekkép­
pen géniusza, ebben pedig legbensőbb Énje, szivének leg­
valódibb gyökérszálai ? Elfogadják és követik e ők azt a fel­
3 1 i.
fogást, hogy az imádságok megteremtik az érzésnek száz és
száz új módját, forrásba hozzák legszentebb, és legtisztább
érzelmeinket, azokat a lappangó erőket, melyekből, az irás
szerint, az életnek cselekedetei származnak ? És hogy egy új
elemei említsünk, melyet az imádságokban eddig nem igen
kívántak meg: vájjon, belevihetőnek tartják-e ők az imádsá­
gokba a nemzeti érzés hangjait akkor, midőn józan észszel
azt kell vallanunk, hogy a vallásnak nemzeti missziója is van ?
Annak a nemzeti érzésnek hangjait, mely a hitnek is egyik
alapját teszi, hiszen, nagyon is kifejezője annak, a mi emlé­
keinkkel, reményeinkkel, fájdalmainkkal együtt, népünk ethikai
életét alkotja m eg? Más szóval, a nemzeti istenben való hi­
tet, ki ugyan a keresztyének istene is, de választott népének
minket tekint, kik őt tiszteljük, történelmünk intézőjét benne
látjuk, s kihez azért ragaszkodunk, mert jól értjük őt éppen
úgy, mint a re formáció-korbeli őseink, kik a rómaiak istenét
azért hagyták el, mert érteni, követni nem tudták, mert szi­
vüket nem ihlette meg? Hiszik-e ők, hogy e nélkül is olyan
maradhat az imádság, hogy hatását veszti, mert nem ömlik
szét rajta a hazai föld levegője, nem ragyog ki belőle az
ismerős tájék ég-boltja, a mi, például, Arany költészetét is oly
magasztossá teszi ? Aztán, ha feltesszük még azokat a kér­
déseket, melyek közönségesek, hát, vájjon, ezekkel szemben
hogy vannak a mi imádság-iróink ? Azokat a kérdéseket, me­
lyek mindig érvényesek maradnak, bármennyire másféle gon­
dolkozással (hangsúlyozzuk ezt a szót) Írják is ma az imád­
ságokat, mint régen, mikor legalább is éreztek annyit az embe­
rek, hogy paroxizmus nélkül is lehet imádkozni.
Természetes dolog, hogy ezeket az imádságokat úgy
kellett vennünk, a mint azok vannak. Ma másféle hangokat
követelnek az imádság-irótúl, mint kétszáz évvel ez előtt. Akkor
az volt a szép imádság, mely az emberi gyöngeséget, az aláza­
tosságot, az ember gyarló, porbúi származott eredetét hirdette.
Akkor szerették, ha az imádságban az ember magát megta­
gadta, vagy megemlékezvén siralmas állapotáról, egy túlvilág
örömével vigasztalta magát, hol szenvedései elmúlnak, bá­
natai örömre fordúlnak, megaláztatása dicsőséggé változik.
Nemzetünk akkori állapotaiban ez nem lehetett másképpen,
így kellett imádkozni, mert az imádság maga a megkötött
történelem, e szót használjuk, a mennyiben ez a plasztikus
ember legpregnánsabb megelevenedését fejezheti ki. Ma már
megváltoztak a viszonyok, tehát megváltozott, vagy meg kell
változnia az imádságok hangjának is éppen azért, mert az
imádság megkötött történelem. Ma már nem élünk az örökös
elnyomatás, jogaink folytonos megsértéseinek korszakában,
nem juthat eszünkbe mindennap, hogy hol fogjuk fejünket
holnap lehajtani, nem is vagyunk többé olyanok, mint az
üldözött vad, hogy folyt< n csak remegjünk, s az elnyomott
igazság védelmét meg ne találják sehol; ma az imádság is
más hangokon beszél, habár csak mindig egyet fejez k i : a
szívnek örök szükségeit. É s ezt nem találhatjuk csodálatos­
nak. Hiszen, a poézis bölcsészetibb, mint a történelem; az
imádság érzékenyebb az emberi viszonyok változásai iránt,
mint a légsulymérő a csapadékokkal szemben.
(Folytatása következik.)
Különfélék.
= Az augusztusban megjelent «A f a l u s i p a p »
feliratú pályacikkre szavaztak: id. Lészai Ferenc, főgondnok,
Muzsnai Pál, Bogdán József, Lőrinci József, Berde Sándor,
 12. P R O T E ST Á N S KÖZLÖNY. 37. szám.

Zoltáni Imre, Csekme Ferenc, Kiss Lajos, Tokos Sándor,
Thamó Gyula, Kiss Ferenc, Kerekes Endre, Deák József, és
Péchy Árpád, összesen 14 . A « M é g e g y s z e r » feliratú
cikkre : Lénárd József, Jakab Károly, Nemes Árpád, Diószeghy
Mór, Zayzon János, Gáspár Albert, Pap István, Szabó Lajos,
O. Weres Sándor, ifj. Péter Károly, Lajos János, összesen 1 1 .
Az előbbinek szerzője dr. B a r t ó k J e n ő , kolozsvári esperesi
káplán; emezé I r s a y J ó z s e f , ördögkereszturi körlelkész.
Megköszönve barátaink érdeklődését, melyet a szavazás
által ez úttal melegebben tanúsítottak, mint máskor és kérve
azt jövőre i s : dr. Bartók Jenőnek, ki az esperesi hivatallal
való összeköttetésénél fogva, a Lap szerkesztése körül már
eddig is sok buzgóságot tanusitott, az elismerés külső kifeje­
zése gyanánt is, a csekélyke honoráriumot kézbesítettük.
= Hegedűs Lajos, gerendi pap, és n.-enyedi egy­
házmegyénk esperese, életének 70-ik, papságának 4 7 -ik évé­
ben, folyó hó 12-én meghalt. Hetek óta szállott a hír, hogy be­
tegeskedik. Lapunk is említette, egész részvéttel s azon óhaj­
tással, hogy elmúló legyen a baj. Nem múlt el. Úgy látszik,
titkon rágódott a betegség a nemes életen: s mig kedvesei
reméltek, ő csak hanyatlott, mint az őszi nap, hogy letűn­
jék a látóhatáron. Letűnt. S mi, kik láttuk őt, mint férfiút
férfi-erejének teljességében; kik sokra becsültük fáradhatat­
lan tevékenységében; kik szerettük benne a nyílt, nemes
modorú, konciliáns természetű embert: mi részvéttel állunk
meg koporsója mellett, és gyászoljuk a régi gárda megfo­
gyatkozását, melynek utolsó oszlopai dűlnek halomba. He­
gedűs Lajos abból a családból vette származását, mely nagy
nevű lelkipásztorokat, professzorokat adott anyaszentegyhá-
zunknak, s kiknek nyomába lépni, neki is nemes becsvágya j
volt s azt nagy részben el is érte. Ismereteit a berlini egye­ állásra egyhangúlag megválasztott B i r ó Á r o n , aa. auguszt.
temen gyarapította, a közigazgatás gyakorlatát a néhai Basa
Mihály mellett sajátította el. Mint egyházmegyei jegyzőnek
és esperesnek neve mindig a legjobbak közt volt említve,
és egymás után volt megválasztva az egyházkerületi főtör­
vényszék birájává és képviselővé az egyetemes zsinatokra.
Soha sem hajszolta a hirt, a nevet; de csendes munkásság­
gal igyekezett megszerezni magának a jók becsülését. Mint­
ha hallanók koporsója felett zendülni az igéket: «Jól van,
jámbor, hív szolgám, a kevesen hiv voltál, menj be a te
uradnak örömébe!» Övéinek a vesztés feletti fájdalmát eny~
hitse, üogy egész egyházkerületünk osztozik a fájdalomban >
s nevének emlékezetét megőrzi a hálás kegyelet. Elhaló po­
rain lebegjen áldás, béke, nyugalom!
= Dévai egyházunk elöljárósága, László Ignác,
fogondnok, és Szőcs Sándor, lelkipásztor aláírásával és br.
Bánffy Dezső, egyházkerületi főgondnok, és Szász Domokos
püspök aai. meleg ajánlatával ellátott « E s d ő s z ó z a t o t »
küldött szét, melyben adakozásra kér fel mindnyájunkat, hogy
omladozó, ódon, még Hunyady János idejében épített templomát
stilszerüleg restaurálhassa és megmentse az idők viszontag­
ságainak rombolásaitól. Bemutatják Képben a templomot je ­
lenlegi állapotában, és a restaurálás után. A költség tízezer
forint, melyből hiányzik nyolcezer forint, melyet az áldozat-
készség utján remélnek beszerezhetni. Sok pénz, kétségen
kívül; de minket is táplál a remény, hogy egyházkerületünk
buzgó hívei nem fogják sajnálni filléreiket, hogy egy műre­
meket megmentsenek az enyészettől és ez által is erősíthes­
sék dé/ai szép egyházunkat, mely ott ama nemzetiségi vi­
déken valódi védbástyája hitünknek, és nyelvünknek.
= Dómján István, r. tanár, az elöljáróság meg­
bízásából megírta «A sepsi-sz.-györgyi államilag segélyezett
ev. ref. Székely Mikó-kollegium alapításának történetét.» A
sok utánjárással, szorgalommal és tárgyszeretettel megirt
fiizetke megérdemelné, hogy minél szélesebb körben meg­
ismerjék. Ára nincs ugyan m egjelölve; de azt hisszük, hogy
a derék szerző utján az érdeklődők megszerezhetik. Szerezzék
is meg, mert annál jobban fognak lelkesedni a már betető­
zött intézet iránt, mennél jobban ismerik az érdekében tör­
tént mozgalmakat, törekvéseket.
= A felső-boldogfalvi ürességben levő papi
13-án foglalta el állomását Összes híveinek lelkesedése és
szeretetüknek összinte nyilvánulása mellett. Bandériummal
kisérték be egyházába, hol az udvarhelyi pap, Bedő Ferenc,
aa. avatta fel szép hivatalába. Hogy banquette volt és ma­
jális, azt nem is kell mondanunk. Szívesen kérjük patársun-
kat, hogy hallgatóinak spontán nyilatkozó szeretetét használja
fel arra, hogy építsék istennek országát és önmaguknak
vessenek oly fundamentomot, melyen a pokolnak kapui
diadalmat nem vehetnek. Istennek áldása nemes munkásságán í

H IV A T A L O S
883— 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ref. egyházkerületben, a széki egyházme­
gyébe kebelezett v i s a i egyházközség papi állomására ezen­
nel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, gazdasági épületek, és
kerten kívül, egyházhatósági becslés szerint, 3 5 4 frt. 4 4 kr.
Ezen fizetésnek felét az 1894-ik év szeptember 30-ig
az özvegy papné élvezi.
Pályázati határnap október 10. Folyamodványok nt.
Somkereki Miklós, esperes aához küldendők, Székre.
Kolozsvárit, 1 893 . szept. 12 . S z á s z D om okos ,
erdélyi ev. ref. püspök.
8 9 0 -18 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett n.-p e t r i i egyházközség kántor-ta-
nitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : lakás, n /2 hold kerttel, fizetés 240 forint,
melyből mintegy 60 frt. készpénz.
Pályázati határidő szeptember 30 . Folyamodványok nt.
Deési Gyula, esperes aához küldendők, Gyaluba.
R ÉSZ.
895 - 1 893 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a nagy-sajói egy­
házmegyébe kebelezett s z á s z - c e g o i egyházközség kántor-
tanitó-orgonistai állomására pályázat nyittatik.
Javadalom tisztességes lakás, gazdasági épületek és
veteményes kerten kívül, 2 1 4 frt. 8 krra hivatalosan felvett
fizetés, melyből 72 frt. készpénz, a többi 7 hold föld ha­
szonélvezete és a néptől járó kepe.
Pályázati határnap október 10. Folyamodványok Musnai
Károly, espereshez küldendők, Szász-Czegőbe, u. p. Kerlézs.
Kolozsvártt, 1 893. szept. 12 . S z á s z D o m o ko s ,
erdélyi ev. ref. püspök.
7 5 2 -18 9 3 - É R T E S ÍT É S .
Lelkész-társaimmal tudatni kívánom, hogy a «Névkönyv»
összeállításához szükséges adatokat szeptember 23-ig múlha­
tatlanul küldjék be hozzám annyival is inkább, mivel októ­
ber 1 éig nekem is be kell szolgáltatnom.
Gerenden, 1 893 . szept. 10-én. H eg ed ű s L a jo s ,
n -envedi ref. egyházm. esperes.

Kolozsvárit, 18 9 3 . szept. 12 . S z á s z D om okos,

erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
M a i szá m u n k h o z e g y 'n egyed ív m ellék let v a n csa to lva .
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXm . Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Szeptember 21.
M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .
E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
A Mikó-kollégium ünnepe.
A közelebbi idő alatt egyházkerületünk kol­
légiumai között kettő ünnepelte megújhodását, új
iskola-épületének fölavatását. 1888-ban a székely­
udvarhelyi, 1889-ben a nagy-enyedi Bethlen-főis­
kola. Mint egyszerű résztvevő, mint az intézetnek
volt növendéke, mindkét ünnepélyen ott voltam.
Ott voltam és láttam, éreztem mindkét helyütt azt,
a minek látása, érzése a legtisztább örömök, a
leeédesebb boldosfsáa- meleg fészkévé teszi azt
a lelket, mely tud hevülni és küzdeni romolha-
tatlan javak szerzéséért. Lelkem híven megőrizte
mélyen bevésődött, élénk emlékezetét a látottak­
nak. Láttam azt, hogy itt is, ott is a tudomány,
és ember-képzés fölemelkedő falaival a nyers ter­
mészeti ösztönök uralma, a mivelet'enség és sötét
tudatlanság még ma is ijesztő hatalma ellen emel­
kedik új g á t ; láttam azt, hogy az erőben, díszben
megújuló falak a hazafiságnak, a nemzeti kultú­
rának mindmegannyi bástyáját, évszázakra bizto­
sított Őrhelyeit alkotják. Láttam ez ünnepélyeknél
annak a tűznek fölcsapodó lángját, mely bár egy­
szer gyöngébben, máskor élénkebben lobog, de
soha ki nem alszik, míg emberi lélek él e földön,
melynek van hite, bizalma, szeretete, vágya, és
h álája; azt a lángot, mely lelkesedve veszi át
örömmel, fájdalommal megszentelt múltak alko­
tásait, félő gonddal óvja, ápolja azokat, s a meg-
nyúgvás és megelégedés derűjével csak akkor
árasztja el a lelket, ha a féltékenyen őrzött kincset
sértetlenül, vagy gyarapítva adhatja át a válasz­
tott utódoknak; azt a lángot, mely fentartja, éleszti
az ősök és intézményeik iránti kegyeletet, melyből
merítjük lelkünk világosságát és melegét mind­
annyiszor. valahányszor cselekedetünkkel nem a
mának, nem a testnek, hanem tisztább, nemesebb
céloknak szolgálunk; melynek ha tisztaságát meg­
őriztük, hegyeket mozdíthatunk ki helyükből, pusz­
tákat népesíthetünk be, holtakat támaszthatunk
38. szám.
Szerk esztéség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.
föl; mely összeköt, össze kell hogy kössön mind­
nyájunkat, ha lélekben és igazságban élünk, hogy
érezzük egy test és egy lélek vagyunk mind­
nyájan, és istennek gyermekei a Jézus Krisztusban
való hit által. Láttam, éreztem az élő hitnek, a
megtagadhatatlan vallásos buzgóságnak erejét,
mely nem engedi, a lelki élet oltárának köveit
széthullani, hanem összegyűjti, megerősíti és meg­
szenteli azokat, és mikor e munkáját bevégezte,
öröm gyúl föl szemében, istenhez emelkedik lelke,
hálát ad, magasztalást szól énekben, imában, s
ihletett beszéddel dicsőíti a lélek erejét, a nagy
isten hatalmát.
Most, a harmadik iskola-fölavatáson voltam;
mondhatom jó lélekkel a protestáns tanügy, a
protestáns élet-képesség, a lelkesedéssel, közös
erővel teremtés, a magyar nemzeti kultúra nagy
fontosságú, szép emlékezetű ünnepén. Én itt is
láttam azt a fölcsapodó, világitó, melegítő lángot,
mely törhetetlenné teszi a lelket reményeivel, vá­
gyaival bearanyozott jobb jövendőnek szolgála­
tában. Láttam az élő hitnek, a vallásos buzgóságnak
el nem alvó tüzét.
De, vájjon, valóban a kálvinizmusnak, mint
egyháznak vala e ünnepe a Mikó-kollégium föl­
avatása ?
Tudjuk, hogy egyházkerületünk, Sepsi-Szent-
György város és a kormány együttes jóakarata,
támogatása lehetővé tették Háromszékmegye köz­
pontján egy virágzó középiskola exisztenciáját.
Tudjuk, hogy nagyon sokat lehet köszönni főleg
az államnak, mely segítő jobbját nyújtva, lehetővé
tette, hogy már egy évvel ez előtt a Mikó-kollé­
gium teljes főgimnáziummá fejlődését elérhesse;
és hogy más, nem kevésbé fontos helyeken nyújtott
segítségével is nagy mértékben támogatja nehány
intézetünket abban, hogy hivatásukat híven be­
tölthessék. Mindez igaz. De, mondják, hogy mind­
ezzel speciáliter felekezeti közoktatási ügyünkből
sokat feladtunk, nagy tért vesztettünk; mondják,
 3 *4 - PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
hogy felekezeti individuálitásunk befolyása a nem­
zet kulturális életére nagy mértékben, éppen oly
mértékben csökkent, a mennyire tért engedtünk
az állam vezér-hatalmának iskolai autonómiánk
rovására. Talán, még azt is mondják ilyenformán,
hogy a sepsi-szent-györgyi kollégium ünneplése ma
már nem az egyház, nem a felekezet sajátlagos,
hanem az ország közös, a hazai közoktatásügy
általános ünnepe. Ebben van is sok igaz; de hogy
az igazságot még jobban láthassuk, azt a kérdést
bátorkodom fölvetni hát, egy olyan iskolának,
melyet mindenféle idegen birtoklási jognak még
halvány látszatától is távol, teljesen és kizárólag
magáénak vallhat a felekezet, egy ilyennek az
öröme, ünnepe csak kizárólag a mi örömünk, a
mi ünnepünk-e? Hát, mi, évangyélium szerint refor­
mált egyház, csupán a magunk iránti önzésbűi,
csupán a magunk hasznára iskoláinkban külön ér­
dekekért, sőt a haza és a magyar állam java és
érdekei ellenére szolgáló célokért küzdenénk talán,
hogy nekünk külön örömünk és ünnepünk lehetne
a magyar állam izmosodásának és a magyarnemzet
egyetemes előhaladásának ünnepétől? Korántsem.
Mi baj volna tehát abban, ha a sepsi-szent-györgyi
kollégium ünnepét épp oly joggal mondja magáé­
nak a magyar állam, mint mi felekezet
Bármint vélekedjünk legújabbkori iskolaügyi
politikánk iránya és értéke felől, az az egy minden
vélemény-különbség nélkül világos, hogy a leg­
utóbbi évtized, s a mái idő is (és ki tudja, még
meddig ?) fordulatot, változást jelent felekezeti köz­
oktatásunk történetében, új irány nyílt meg isko­
láink előtt, mely felé azok új eszközökkel, újult
erővel, az intenzív megerősödés tudatával és bi­
zalmat keltő érzelmével kell hogy haladjanak.
Régebben az olyan protestáns tanintézetet
tekintették minta-intézetnek, mely ismeretes sze­
génysége dacára is sajátlagos, szűkebbkörü fele­
kezeti miszsziójának híven megfelelt ; melynek leg­
főbb erénye a néma türelem, szótlan lemondás,
legnagyobb érdeme a keresztyéni türelemmel tanú­
sított nélkülözési képesség és rideg konzervativiz­
mus vala melynek a közmondásos protestáns sze­
génységből kellett erkölcsi növelő erejét nagy fá­
radtsággal merítenie és ritka művészettel alkal­
maznia. És e vélekedés nagyon érthető, nagyon
természetes is volt. Több, mint háromszáz éves
múltunkban egészen önmagunkra voltunk útalva;
sokáig munkával, fáradtsággal, sőt fegyverrel, vérrel
kellett kivívnunk, s megvédeni azt a minimális
jogot, hogy élhessünk; a mit megnyertünk, a saját
38. szám.
szerzeményünk vala, az a feletti örömben nem
osztozott m ás; a mit vesztettünk, annak fájdalma is
csak a miénk volt, s legfönnebb csak a szenvedő
haza vett részt bánatunkban. Azután, sokáig csak
a romokat'őrizhettük a néma fájdalommal, lemondó
csüggetegséggel, és a csodával határos, hogy azokat
annyira is megtarthattuk, hogy az újabb békés idők­
ben újra építhessünk azok fölé. A mi gazdagságunk
csak hitünk, lelkesedésünk,istenbe helyezett bizodal-
munk és történeti múltunk, egy szóval: lelkünk
nyugodalma, ereje vala; de, az anyagiakban fö­
lösleget nem ismerénk. Mikor az újabb alkotmá­
nyos élet megnyíltával, nemzetünk a modern ál­
lammá alakulás útján megindult, s rohamos alko­
tásaival, berendezésével versenyre hívott föl minden
alkotó erőt, akkor tűnt ki, hogy mi, protestáns
anyaszentegyház, lelki javaink mellett, mily szű-
kölködők vagyunk, a vezérszerepét nagy hévvel
megkezdett állammal szemben az anyagiakban.
Szegénységünket sokan szégyelték, mások félre
ismerték, vagy közönyösek voltak iránta; az el­
lenséges indulatu és felületes emberek hamar ké­
szen lettek volna receptjeikkel. Ezek közül soknak
szálka volt szemükben iskolaügyi autonómiánk.
Megtarthattuk-e mintaképnek többé a némán tűrő,
{ szótalanul lemondó, szegénységében szigorgó pro-
' testáns intézetet, ha életrevaló szerv akartunk ma­
radni továbbra is a nemzeti élet nagy organiz­
musában ? Sokan meg akarták tartani, mert több bí-
: zalmuk volt a múlt tanúlságai, mint a jövő reményei
iránt. Az egyházias buzgóságban kipróbált, régi gár­
dához tartoztak inkább az ilyenek. Véleményüket
J elítélni, aggodalmukat kicsinyleni, nem szabad, mert
az a régi szegényes protestáns tanintézet növelte
őket jó protestánsoknak, s véleményük, aggodal­
muk legalább is érvényt szerzett annak a meg-
tagadhatatlan igazságnak, hogy az ismeretes pro­
testáns szegénységnek nem csak szánalmat keltő,
komikus jelentősége, hanem egészen komoly és
tanúlságos oldala is van. Az az intézet ugyanis,
mely a maga épületében, berendezésében, fentar-
tásában, egy szóval, mindennapi életében nem tud
bámulatra keltő fényt és aggodalom nélküli ké­
nyelmet, sőt még gondtalan megelégedést sem
felmutatni tanítványai előtt, az f ö l t é t l e n ü l
arra van útalva és nem lehet másképp, mint növen­
dékei gondolkozás-, érzés- és cselekvési módját
olyan mintaképek, jellemformák szerint alakítani,
a mely jellemek a szerzett javak megbecsülésével,
s lelkesült védelmezésével, az önuralom hatalmával
és erkölcsi növelő erejével, a létező kevéssel való
 38. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
megelégedéssel, de a meglevő kevésnek gyara­
pítására folytatott kitartó, ön-szorgalmu, s körül­
tekintő munkával, általában, a nemes önérzet és
szellemi önállóság teremtő és fentartó erejét ki­
fejezésre juttató karakterisztikus vonások által
lettek éppen jellemekké, az emberiség életében
közhasznúnak bizonyult, minden egésséges társa­
dalomban nagyra becsült, keresett, s magyar
társadalmunkban éppen szükséges jellemekké.
(Vége következik.)
A magántanitásról.
Gimnáziumainkban a legősibb intézmények egyike
a magán-, v a g y privát-tanítás. E g y ik sarkalatos elv azon
elvek között, a melyeknél fogva lényegesen megkülön­
böztethetők gimnáziumaink a hasonló rangú más feleke­
zetű és állami intézetektől.
Eredete visszanyúlik gimnáziumaink megalakulására,
azoknak keletkezése maga után vonta ennek keletkezé­
sét ; fejlődése, virágzása ennek fejlődését. Intézményeink
között, mondhatni, egy sincs, a mely annyira lépést tar­
tott volna gimnáziumaink fokozatos haladásával, mint ez.
Erről akarok röviden szólani s igyekszem, lényegében
kifejteni mai álláspontját, észrevételeimmel kisérve mind
fény, mind árnyoldalait.
Ismeretes dolog, hogy a magán tanítás célja, úgy,
a mint az ma történik, alsóbb osztálybeli növendékeinket
előkészíteni az iskolán kívül a napi leckékre. Ezt az elő­
készítést végzik részint az osztálytanítók (tanárok), ré­
szint. a hol egyetem van, egyetemi hallgatók; részint
felsőbb 8— 7, néha 6-ik osztálybeli tanulók. Én részemről
ezt az intézményt mai állapotában sem célra vezetőnek,
sem helyesnek nem tarthatom. Nem, a következő okokbúl.
A gyermek nevelésében az értelmi célnál sokkal
fontosabb az e r k ö l c s i cél . E z t prédikálják pedagógu­
saink folytonosan, kiindulva abból az elvből, hogy a «betű
megöl, lélek az, a mely megelevenít és életet ád;» en­
nek megvalósítására kell törekednie első sorban minden­
kinek, a ki gyermekek tanításával, nevelésével foglalko­
zik. E z legyen a fő; s ezzel párhuzamosan haladjon a
másiknak, az értelmi célnak megvalósítására irányuló tö­
rekvés. S ugyan, mi történik ma ?
Magántanitóink között sokan vannak, a kik előtt
sem egyik, sem másik cél nem lebeg; hanem igen egy
harmadik: pusztán az anyagi érdek. Ha ez ki van elé­
gítve, minden jól van ; ez előttük a fő, minden egyéb
csak alárendelt. Nem mondom, hogy sokan vannak, a
kik ig y gondolkoznak; de annyian minden esetre van­
nak, hogy magántanitói intézményünkre káros befolyás­
sal lehetnek.
Mások ismét más egyoldalúságba esnek, miután előt­
tük szintén csak egy cél lebeg: a z é r t e l m i cél. Fődo­
log ezeknél csak az, hogy tudjon a növendék. Minden
esetre szép, ha valaki a növendéknek szellemi előmene­
telét mennél hathatósabban igyekszik előmozdítani. Azon­
ban, semmiesetre sem kell tulságba menni, mint a hogy
igen sokszor megtörténik; mert ig y csak látszólag ér­
315-
hetünk el eredményt; de megfontolva a dolgot a maga
valóságában, ily módszerrel többet lehet ártani, mint
használni.
U gyanis, a magántanitók közül sokan igyekeznek
mintegy beletömni a növendék fejébe a leckét s tarta­
nak ezért naponta 3 — 4 privát-órát is, úgy, hogy a nö­
vendék önállóan, mondhatni, nem dolgozik semmit, mert
mindent megmagyaráz s m e g t a n í t neki a priváttanitó,
önállósághoz nem szokik; ha van is, elveszti; s később,
a mikor a felsőbb osztályokban saját erején kell dolgoznia,
nem képes, magától egyetlen lépést sem tenni, mert nincs
Önállósága, mindent elvégzett helyette addig a privát­
tanitó, s hogy most az nincs mellette, a legegyszerűbb
kérdéseken fönnakad s kész a visszahatás.
E zt az eljárást helyesnek semmiesetre sem tartom;
hanem részemről követem Horatiusnak ama mondását:
«Via média.»
A közép út a leghelyesebb. Erkölcsi, értelmi cél pár­
huzamban legyenek. Fődolog, hogy a tanító, különösen, ha
a háznál, családnál van, figyelemmel kis érje s ellenőrizze
növendékeinek minden lépését; jó példát mutasson nekik
minden tekintetben, beszédében, magaviseletében egyiránt;
igyekezzék, növendékeit valóban e m b e r e k k é n ö v e l n i ;
itt van az erkölcsi cél, az erkölcsi nevelés. A z értelmi
nevelésnél pedig soha tulságba nem kell menni. Legyen
a tanító inkább útmutató. Bízza rá a dolgokat növen­
dékeire ; hadd, végezzék el azokat akár együttesen, akár
magukra s csak a nehezebb dolgokat magyarázza s ér­
tesse meg velük, hogy szokjanak önállósághoz; és soha
se tüntesse föl magát olyannak, mint a kinek valóban
meg kell növendékeit tanítani a felhagyott dolgokra. E l­
lenőrizze azoknak munkálkodását s legyen inkább n e ­
g a t í v és csak az erkölcsi nevelésben legyen p o s i t i v
tényező. Itt ő járjon elől, és a növendékek kövessék;
amott pedig azok törjenek előre, ő pedig kisérje figyelem­
mel s szolgáljon helyen tanácsokkal, hogy el ne tévedjenek.
Ilyennek kell lenni a magántanitásnak. H o g y nem
ilyen, már fönnebb említettem, a következőkben pedig
részletesebben fogom kifejteni.
A hiba nem növendékeinkben keresendő, hanem a
m agántanitókban. M iért? M ert ezeknek legn agyo bb ré ­
szében h i v a t o t t s á g a m agántanitásra nincsen. M ár
pedig hivatottság, arra-valóság nélkül, különösen ezen a
téren, nem boldogulhat senki. H ivatottság. önérzetes, lel­
kiismeretes m unkásság leginkább itt kívántatik m eg A z o n ­
ban, nem Ítélek tulszigoruan, ha azt mondom, h o g y ez
a m agán tanítóknak 1 0 % -bán sincs meg.
A tapasztalás mindennél világosabban bizonyít. Hi­
szen, lehetséges-e hivatottság egy 1 7 — 18 éves 7-ik, v a g y
8-ik osztályos tanulóban ? Vájjon, képes lehet-e ez arra,
hogy egy, v a g y több növendéket vezessen a fenn elő­
adott elvek szerint ? A rra egy ilyen ifjú, akármilyen jól
tudja is előkészíteni növendékeit a mindennapi órákra,
sohasem lehet képes, már koránál fogva sem ; mert nincs
annyi tapasztalata s ebből kifolyóan gyakorlata, hogy
vezethetné a reábizott növendékeket mind az erkölcsi,
mind az értelmi cél felé.
A gyerm ek lelkét pedig sokkal szentebbnek kell
tekintenünk, s nem szabad eg y serdülő, egy gyakorlat­
lan s ig y tapintatlan ifjúnak eszközül engedni á t ; mert
 16. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ig y könnyen veszélyeztethetjük azt a drága kincset s a
következményekben éppen ellenkezőjét érhetjük el annak,
a mit akartunk.
De, talán tehetné valaki azt az ellenvetést, hogy
ig y nagyobbrészt szegény ifjainkat megfosztjuk egy ke­
vés jövedelemtől. E zt megengedem; azonban, segítsünk
azokon másképpen. Ismerek különben olyan gimnáziumot,
a hol tanítványt egyetlen felsőbb osztályos tanulónak
sem adnak. De, serdülő növendékeinket ne engedjük át,
mondhatni, az ők szeszélyeinek; mert fődolog a lelki javak
előmozdítása; az anyagi pedig csak ezután következik.
T ovább menve, nem tarthatom egészen helyesnek
azt sem, ha növendékeinket, magántanitás végett, felsőbb
(egyetemi) pályán levő, de szintén nem arra hivatott
egyénekre bízzuk. Értem azokat, a kik nem leendő szak­
emberek. Hivatottságot nem találok ezekben sem ; mert
nagyobb részüknél a magántanitás csak pusztán kenyér­
keresés céljából történik. Tapasztalat, gyakorlat, tapintat
éppen úgy hiányzanak ezeknél is, mint akár egy 7, v a g y
8-ik osztályos tanulóban s még leendő életpályájuk sem
ösztönözheti arra, hogy magasztosabb szempontbúi fog­
ják föl teendőiket, a mint ezt teszik, va g y legalább ten­
niük kell, a leendő szakembereknek.
Megengedem, hogy ez utóbbiaknál a megélhetés
szintén nagy tényező s hogy ezekben sincs annyi g y a ­
korlat, tapasztalat, a mennyi okvetlenül szükséges; mind­
azonáltal, legalább jövő életpályájuk ösztönzi,sarkalja arra,
hogy azokat lehetőleg megszerezzék. íg y magasztosabb
célból fogják föl hivatásukat, szebben s pontosabban is
teljesitik teendőiket.
Ezek után, összegezzük röviden az elmondottakat.
Röviden ugyan, de igyekeztem felmutatni magántanitási
rendszerünket mai állapotában. Vázoltam a célt is s azo­
kat az elveket, a melyeket ha szem előtt tartunk, a ma­
gántanitás mindenesetre nagy haszonnal fog járni növen­
dékeinkre mind erkölcsi, mind értelmi tekintetben. Ig ye­
kezzünk azt továbbra is fentartani gimnáziumunkban; de
lehetőleg arra hivatott egyénekre bízzuk annak vezetését.
Erre a célra legalkalmasabbak természetesen az osztály­
tanítók (tanárok), vagy, a hol egyetem van, a tanári
pályára készülő ifjak. H a ezek nem állanak rendelkezé­
sünkre, akkor keressünk ugyan másokat, de mindig le­
gyünk tekintettel arra, nehogy növendékeinknek legféltet­
tebb, legdrágább kincsét, lelkét, avatatlan kezekre bízzuk.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 18 9 3. szept. 13.
Eln ö k ö lt: főt. püspök Szász Domokos aa. Jelen vol­
tak : gr. Kuun Géza, egyházkerületi főgondnok, dr. Szász
Béla, ig.-tanácsos, Parádi Kálmán, tanügyi előadó, Deák
József, pénztámok, Márkus János, titkár, Bodor Antal,
k. előadó és Kádár János s.-titkár.
A z ülés megnyitása után tárgyalás alá bocsáttattak és
elintéztettek a megelőző napi ülésről elmaradt alábbi ügyek.
A hosszú-aszói egyházközség ama kérése, melyben
a Binder-féle és központi kezelés alatt álló kepeváltó
tőkéjének kamatját, a papi fizetés pótlására, kiutalni kéri.
Kérését az egyházközség azzal indokolja, hogy a papi
fizetés jelentékeny részét képező szombati malom-vám jö ­
vedelmétől elesett, mert az illető malom vizi építményeit
a tavaszi árvíz teljesen elpusztította s ig y a malom az
egész éven át állott, sőt, talán még hosszú ideig állani
38. szám.
fog. Igazgató-Tanácsunk, az előadott okoknál fogva, el­
határozta az évi 40 frt. kamat 2/3-ad részének a beszol­
gáló lelkész részére való folyósítását, de a kamat 1/3 -ad
részének tőkésítése rendeltetett el, minthogy az illető tőke,
rendeltetésénél fogva, ezen rész lelkészi javadalmazásra
ki nem adható; tekintettel azonban az egyházközség szo­
rult helyzetére, ez alkalommal kivételesen a pár év óta
tőkésített 1/3-ad rész kamat-illetőségek is kiútaltattak az
egyházközség részére, 62 frt, 4 1 krban, hogy ezen ösz-
szeggel a malom-vám élvezetére jogosult hivatalnokait,
veszteségeikért némileg kárpótolja.
Szász-új-ősi és szász-máthéi egyházközségeink, a
vármegyei Emke-fiókválasztmány útján folyamodtak volt
felekezeti iskoláiknak az Emke által leendő segélyezése
iránt. A nevezett egyesület központi ig.-választmány a
hatóságunkhoz tette át a kéréseket véleményezésre, hon­
nan is az illetékes espereshez küldettek le az ügyek tü­
zetesebb megvilágítása s azon indokok részletes fólíej-
tése végett, melyek az illető egyházközségek iskoláinak
az Em ke részére való átadását állítólag követelik. A z
esperes jelentése fölérkezett s abból kitűnt, hogy a szász-
új-ősi egyházközség, melyben időközben az állami iskola
szervezése folyamatba indult, kérésétől eláll, de a szász-
máthéi egyházközség, fölfejtett nehéz anyagi és feleke-
zetközi helyzeténél fogva, kérésének pártolását kéri. Ig.-
1 Tanácsunk ennélfogva, a szász-máthéi iskola segélyezését,
1 v a g y teljes átvételét az Emkétől kérelmezni határozta.
A szelecskei leány-egyházközség ama kérése ke­
rült, ezek után, tárgyalás alá, melyben a pár év előtt
saját kérelmére megszüntetett felekezeti iskolájának visz-
szaállithatását kéri engedélyezni s a tanítói fizetés eme­
lésére régebben kiutalva volt államsegélyt, ismét folyó­
sítani. Ig.-Tanácsunk nincs ellene az iskola visszaállítá­
sának, sőt az egyházközség ebbeli törekvését, a fenforgó
nemzetiségi szempontokból, teljesen méltányolja, de mert
egyfelől az iskola megszüntetésének indoka jelenleg is
fönnáll (t. i. csak 6 tanköteles van) s mert a tanítói fize-
I tést képezett államsegély más sürgősebb szükségletek
kielégítésére fordittatott: £z iskola visszaállítását csak
abban az esetben engedheti meg, ha a szükségletek fe-
• dezéséről az egyházközség önerején gondoskodik.
Magyar-nagy-zsombori egyházközségünk, felelve le­
iratainkra, melyekben a tervbe vett papiház-épités költ­
ségeinek kölcsön útján való fedezését ajánlottuk, kijelenti,
hogy a hívek teljes vagyontalansága okán, a felveendő
kölcsön kamat- és törlesztő részleteit semmiképpen sem
1 fedezheti s ig y a szükséges összeget, mint kölcsönt, nem
biztosíthatja; miért is ismételten kéri Ig.-Tanácsunkat,
hogy központi kezelés alatt álló pénzéből útalja ki az
építéshez szükséges 1800 irtot. Számba vétetvén azon­
ban a nevezett egyházközség központi kezelés alatt álló
tőkéje, kitűnt, hogy a különböző célokra lekötött kama­
toknak megfelelő tőke-összegen felül, csak 1 65 1 írt. áll
rendelkezésre. Ezen összegnek kiútalása, a felhozott in­
dokok folytán, el is határoztatott, de mert ily módon az
egyházközségnek semmi jövedelme sem marad főn, mely-
lyel a 300 frtot alig meghaladó papi fizetés elodázhat-
lan emelését eszközölhetné: a jelzett összeg csak abban
az esetben fog folyosittatni, ha az egyházközség kötele­
zettséget vállal a kiadott tőke i 1 /3°/ü-os tőkeszerző há­
nyadainak 3 2 éven át leendő beszolgáltatására.
Végül, felolvastatott a m. kir. vallás és közoktatási
miniszter urnák leirata, melyben arra kéri hatóságunkat,
hogy az 1896-diki ezredéves, országos kiállítás emelése
céljából hassunk oda a főhatóságunk alatt álló egyleteknél,
hogy ezek évi közgyűléseiket, a kiállítás évében, Budapesten
tartsák meg. Minthogy lg.-Tanácsunk főhatósága alatt ily
egyesület nincsen a leirat egyszerűen tudásul vétetett.
Ezen felül, még nehány személyi ügy intéztetett el,
melyek után a tárgysorozat ki lévén merítve: az ülés
bezáratott.
r- s*
 3iS. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
gyökerei a nedvességből. S aztán, ha igaz az, hogy a mi egész
világunk a morálitásban komprimálódik, akkor az imádság,
mint a legnagyobb erkölcsi igazságok vára, egyszersmind az
erkölcsi eszmékkel való egyensúlyba jövetel hatvány kitevője,
mint ilyen pedig leszámolás azokkal a motivumokkal, melyek­
nek hogy mindent felülmúljanak, mindenre szükségük van. Álta­
lában, ez a szivünkre ható világ az, mely felölel mindent,
s a mely éppen mert a szívben veti meg lábát, midőn a
legszentebb hittel, tehát értelmünk és érzelmünk legbecsesebb
részével állunk itt előtérbe, magával ragad egészen, hogy
abban a szent ittasságba merüljünk el, mely átjárta Newtont is,
hogy reszketett a toll kezében. E z a világ nem részekből
áll olyan értelemben, hogy az egyik más lenne, mint a m ásik;
hanem, egészen átjárja a szivet, finomítván mindenütt az érzést,
és fegyelmezvén a közérzületet. És nem is egyeseknek, mondjuk,
nem is egyes emberöltőknek a tulajdonsága, a birtoka ez,
hanem ebben az érzelmek egész raja lappang, melyeket a
régiek szenvedései és küzdései már százszor is megszenteltek.
H ová enyhíteni viszszük fájdalmainkat, felfokozni érzelmünket,
a mely szentek szentében életünk minden napjában forgolód­
nunk kell, hogy abban sírjuk el szenvedéseinket, Örvendez­
zük át Örömeinket, megnyitván szivünket és ajkainkat gyer­
mek és öreg korunkban : ez az imádság átjárja az évek során
agyvelőnk és szivünk minden rekeszét, hogy egy-egy imád­
ság után erősebbekké tegyen a pirámisok gránitjánál, vagy
a szfinkszek bázáltjainál. Ide a léleknek nem egy része kell,
hanem az egész lélek. Ide nem külön megállapított szabá­
lyok illenek, mint a geometriában, vagy például a sakkjáték­
ban, hanem az a szépséggel és poézissal teljes tartalom, me­
lyet akkor érezünk, midőn csordultig vagyunk azzal az ér­
zéssel, melyhez az Összes tudás is csak még a keretet ha
szolgáltatja. Avagy, Arany költészetének meglesz-e ünne­
pélyes zenéje és erkölcsi fönsége. tehát az az imádkozó han­
gulata, mely inkább fölemel a végetlenhez, mint száz sza­
bályhoz készült imádság, ha ebben nem a szellem egész telje
nyilatkoznék, a léleknek az a legfrisebb lehellete, mely az
egésznek tetején csillog, mint a legdrágább korona ? Igenis,
az imádság nem a templomok költészete csupán, nem az
abban az értelemben, hogy benne a merev egyoldalúságban
felfogott kegyelem és bűn közötti viszony jelenittetnék meg,
hanem, ha szabad így kifejezni magunkat, az a világi költé­
szet, melyr mindent fölvesz ölelő karjaira, aztán, mozgásba
hozza a szív rugóit, élőnkbe tárja azoknak a változásoknak
ismeretét, melyen erényeink és bűneink keresztül mentek,
sarkalja és melegíti erkölcsi érzületünket, és így tisztít, és így
jobbít. A z imádság a szeretet legszentebb kánonja, a szellem
legbővebb, tehát legigazibb expánziója, az emberi lélek föld­
rajzában, ha szabad e hasonlatot használnunk, az egyenlítői
ég-öv, termőföldje a jónak, és gonosznak, kevés szóval: az
imádság az irgalom képviselője. Még a természettudományok­
nak is van imádsága, hiszen, a természet egyszerűsége je­
lenti annak költészetét és zenéjét annak a természettudo­
mánynak, mely a tények garmadolásában nem veszett el,
hanem fői tud emelkedni a valódi világ eszményesitésére,
vagyis, költő a képzelet birodalmában.
Ám, ha az imádság ilyenformán a szellemnek legszebb
virága ; ha azért, mert mindent felölel a maga legmagasabb
egységében, de nem az az érzelem, melynek a szenvedésre
már nem lenne egyetlen könnyűje, és egyetlen örömre sem
egy parányi m osolya: ennek az imádságnak azt a szellemet
38. szám.
valóban nem részeiben, nem egyes nyilvánuiásaiban kell meg­
elevenítenie, hanem olyan foimán, mint a hogy a kőszenet
megkötött napsugárnak nevezzük; mint a hogy a régi klasz-
szikus világ lehellete arcunkba csap, mikor az antik múzeu­
mokban elmélkedünk. Ott kell lenni az imádságokban annak, a
mit a lélek a saját színeibűl rak össze, annak, a mi éppen
úgy ingerli az ember isteni részét, mint az éleny földi ré­
szét, a testet. A mit a szív ama heve ad meg, mely a
hitnek legtermészetesebb melegségét teremti meg, a mi soha
sem lesz olyan ólomszürkévé, mint a felhők, melyekről le­
tűnt az élő fény pírja.
Ha már behatóbban kezdjük figyelembe venni a szó­
ban forgó imádságos könyveket, éppen ez a szempont az,
mely erős vádakat emel az imádság-irók ellen. Mind Papp
Károly, mind Tóth Pál, de különösen az első ellen, leszá­
mítva ennek némely évszaki és különösebb alkalomra irt
imádságát. Olyan megfognatatlan az, mit ez Íróknál tapasz­
talunk, (mindig inkább Papp Károlyt értve). Tanítják ők,
hogy az élet szép, hogy ez a summum bonum, hogy az élet­
nek vannak örömei, melyeket mindenesetre fel kell keresni,
s ártatlanságukat a mi vidámságunkra felhasználni; de nem
ismerik azt az embert, vagy legalább is nem állítják jól elő­
térbe, ki a tulajdonképpeni emberi vonásokkal felruházás által
a legbensőbb erkölcsi szolidaritást teremti meg. Különösen
Papp Károly. Papp Károly igen sokszor azt az embert mutatja be
imádságaiban, kiről tulajdonképpen semmit sem mondhatunk,
még azt sem, hogy igazak-e érzelmei, vagy nem, melyeknek
kifejezést ad? A magyarnak nincs jó kifejezése e jellem va­
lódi megnevezésére. A német nyelvben van rá találó sz ó :
Durchschnitts-Charakter. Ennek az ilyen fajtájú embernek a
számára legkönnyebb Írni; egy tanult fő, egy ember, a ki
gondolkozott, vagy ha csak egy pár imádságot készített, ül­
jön le és halmazával fogja megírni a különböző imádságo­
kat, mintha csak megrendelés, gyári készítés forogna szóban.
Persze, ezekben az imádságokban nem lesz semmi új, semmi
élénkebb szín, mely figyelmünket lekötné s érzelmeinkbe erő­
sen beleöltődnék; ha száz van is ilyen, ez mind olyan, mint
a számok, melyeket minden változtatás nélkül írunk egymás
mellé, a számolás különböző műveleteinek jelzéseivel. Am ,
ilyen imádságokat még a század elején is írtak, és imák
ma is olyan emberek, kik az imádságodban csak azt kere­
sik, hogy azok olyan beszédekből vannak-e összeróva, melyek
elején ott áll az isten megszólítását jelző szó ; kik azt nézik,
vájjon, egyszerüek-e, vagy nem, hol azonban feledik, hogy
vájjon az egyszerűség eléggé egyszerü-e ? É s Papp Károly
k ö z ö n s é g e s és i n n e p i imádságaiban, ha nem is egé­
szen, de mintha ebbe a hibába esett volna. Azokban az imád­
ságokban, hol egy hivő keresztyén a földi Örömek és kincsek
hajszolása közben érzi legjobban, hogy csüggedten, sebekkel
borítva, ezernyi kin között áll és az istent alig nevezheti
szerető édes atyjának. Azokban az imádságokban, hol leg­
erőteljesebben nyilatkozhatik meg a lélek, a mint tisztul, a
mint emelkedik az istenhez és az élet változásai közepette
mutatja meg a megváltott ember amaz érzelmeit, melyek a
firancia prédikátor szerint «donnent á la tendresse absolue
un avant-goűt des célestes félicités.» Miért tette ezt? Miért
tette, hogy ez imádságokban nem ütött meg egyetlen új han­
got, egyetlen új motívumot, hanem járt azon az úton, melyre
még kis korunkból emlékezünk, midőn Szikszai, Baksai imád­
ságait hallottuk, meg a zsoltárokat, a mikor szülőink elimád-
 38. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 3 19

kozták. Holott ennek csak abban az egyetlen igazoló eset­ a debreceni egyházban szeptbr. 1 7-én mind a négy templom­
ben lett volna jogosultsága, ha a nép számára szerkesztette ban buzdító egyházi beszédeket tartottak. E mellett, a pres­
volna könyvét, annak a népnek számára, a melyről ő mit bitérium bizottságot küldött ki, megbízván azt a gyűjtéssel,
melynek tagjai: Kiss Albert, lelkész, Csanak József, kereskedő,
sem látszik tudni, melyet figyelmen kivül hagy, mert irodalmi
dr. M..‘dve Kálmán, ügyvéd, Balogh Ferenc, hittanár, Joó István,
kifejezéseivel, gyakran csak könyvekben divatos szavaival képezi lei igazgató, és Szikszai-Szabó László. A felhívást nyolc­
mintha csak ezt akarná elérni. A nép, igenis, évezredeken át ezer példányban küldötték szét. Mindezektől szép eredményt
szeret gyönyörködni az ismerős hangokban, melyek átszál- várnait, és bizton remélik, hogy szép tervük a milleniumra
lanak apákról az unokákra, hiszen, a nép regéi és tündér­ meg fog valósulni. S nem csak maga Debrecen lelkesedik,
és dolgozik, a vidék is élénk részt vesz e messze kiható
meséi századokon át tartják magukat. De az a műveltebb
mozgalomban; egyre jelentik be az alapítványokat. így Nagy-
olvasó, kinek számára Papp Károly ir, nem tud már e han­ Kún-Madaras 200 forintot, Turkeve 500 forintot adott és a h.-
gokban annyira gyönyörködni, ki új világot szokott meg, ki n.-kunsági egyházmegye minden papja kötelezte magát, hegy
ha másképpen nem, de a nagy nemzeti költők fönséges ér­ a bölcsészeti fakultás alapitói közé lép. Ezek nem dobálóz­
nak frázisokkal, hanem tettekkel mutatják ki buzgóságukat;
zelmeiből más inspirációt is merített, hogy megelégedhetnék
nem néznek kancsal-szemekkel arra, a ki tettre-kész, hanem
azokkal a félig hatásos hangokkal, melyek őt ide föl nem emelik.
oda állanak a munkálkodók közé ; nem veszekednek, hanem
(Vége következik.)
áldozatokkal bizonyítják be igaz protestáns-voltukat. E z föl­
emelő, szép és követendő példát statuál minden idők számára.
Különfélék. = A következő iskolai könyveket vettük. E g y e-
= A kolozs-kalotai egyházmegye egyik főgond­ ! t e m e s t ö r t é n e l e m . Irta Laukó Albert. A 1 g e b r a
noka, fogarasi L é s z a i L a j o s , folyó hó 17-én, M.-Gorbón a polgári iskolák IV-ik osztálya számára. Irta dr. Schmiedt
meghalt, életének 66-ik évében. Hogy ki volt Lészai Lajos, Ágoston. M. T. C i c e r o k é t b e s z é d j e : pro S. Roscio
azt nem szükséges, hogy mi mondjuk el. Országrészünk sok I Amerino et de imp. Cn. Pompei. Magyarázta Köspesdi Sándor.
derék férfia közt, egyike a legderekabbaknak. Oly családból T e l i V i l m o s . Fordította Tömör Ferenc. P r e p a r á c i ó k
született, mely hagyománykint örökölte a legtisztább huma­ a latin klasszikusokhoz, 9 — 10. füzet. Dr. Kaposi Lucián és
nizmust, a legnemesebb szivet, a szeplőtlen jellemet, a vilá­ Várkonyi Odilo. F a l u s i i s k o l á s o k o l v a s ó k ö n y v e .
gos főt, az egyházias buzgóságot a nélkül, hogy valaha meg­ Szerkesztette Győrfi János. S z á m v e t é s i g y a k o r l ó
feledkezett volna az örök-emberi jogokrúl és kötelességekről. k ö n y v . I. II. III. füzet. Irta Faludi János, fővárosi néptanító.
Soha nem vágyott, hogy első legyen, és mindenki megha­ Valamennyi mind rövidre fogott tartalommal, dióhéjban össze-
jolt előtte; örömest maradt az árnyékban, és az őszinte tisz­ szoritott ismeret-anyaggal, de nagyobb részt világos és meg­
telet mindenütt fölkereste; irtózott a lármától, a piactól, de érthető modorban szerkesztett iskolai könyv, melyek inkább
soha férfiút megillető munka kezébe nem szakadt. Részt vett didaktikai elrendezésük, a növendékek értelmének nagyobb
a szabadságharcban, melynek leveretése után, nagy-petrii bir­ részt megfelelő tárgyalásmódjuk, mint mélyre ható, nagyobb
tokára vonult és tanult, tanult oly sokat, hogy európai mi- apparátussal készültségük által tűnnek ki. Ajánljuk az illetők
veltséggel birt. A közélet minden viszonyai versenyezve ke­ figyelmébe.
resték nagy műnka-ké .ességét. Volt törvényszéki ülnök, úr­ = «Vallás és Egyház» cím alatt, 18 9 4 . elejétől fogva,
béri törvényszéki elnök, kir. táblai bíró és tizenöt esztendőn új lapot indít meg Zoványi Jenő, ev. ref. lelkész, Kolozsvártt,
keresztül országgyűlési képviselő és mindenütt méltó tárgya mely h a v o n k i n t egyszer jelenik meg, egy íven, nagy
a nagyrabecsülésnek, az Őszinte tiszteletnek. Öt évvel ez előtt nyolcadrét alakban ; előfizetési ára 2 korona. Mi, a kik régi
megrendült egésséggel visszavonult a politikai pályától, és papságunknál, és hosszas szerkesztői mivoltunknál fogva, is­
nemcsak vér szerinti, de szellemi testvérénél, egyházkerületi merni véljük az egyházkerület viszonyait, mindig úgy hittük,
főgondnok, Lészai Ferencnél töltötte utolsó napjait, M.-Gor­ hogy nekünk az erők egyesítésére keli törekednünk. Ú gy látszik,
bón. Halála széles körben fog méiy megindulást, részvétet I az új lap az ellenkezőről akar meggyőzni. Hát, jól van. A
kelteni és mi is kegyelettel adjuk át nevének emlékezetét sajtó, és szólás szabadsághoz mindenkinek föltétien joga van.
az örökkévalóságnak. Béke lengjen a nemes porokon! Ha vallásunkat és egyházunkat virágzásba inditni, a kelet­
= Hogy az elhalasztott egyházkerületi közgyűlés kező új lapnak jutott a szerencse akkor a közszükség
mikorrá fog összehivatni, az még mindig a körülmények szeren­ hozza létre, és életét igazolni fogja a jövendő; ha pedig oly
csés találkozásátúl fü g g ; de, a mint illetékes helyről hallot­ intenciók is állanának a háttérben, melyeknek megvalósulása
tuk, ettől eltekintve, a Házassági Főtörvényszék a legkésőbbre, kárt és veszedelmet jelentene, hisszük, sőt tudjuk, hogy az
de november első napjaira össze fog hivatni, melyről külön erdélyi ev. ref. egyházkerület föivilágosodott, derék papsága
meghívók fognak szétküldetni. Kérjük az esperes urakat, hogy vissza fogja útasitni. Hát, csak tessék. «Ha emberektől vagyon
ez értesítésünket tudásul venni szíveskedjenek, és gondoskodja­ e tanács és dolog, semmivé lészen ; ha pedig istentől vagyon,
nak, hogy az elsőfokú házassági bíróságok a folyamatban ti fel nem bonthatjátok.» (Csel. 5. 38.)
levő peres ügyeket a lehetőleg fejezzék be, hogy hátrányt = A Kolozsvártt megindulandó egyházi lap
ne szenvedjenek. már is háborút keltett Hogy honnan, és minő forrásbúi me­
= Az sz.-lónai első-osztályú egyház ürességben rítette értesülését, nem tudjuk ; de, a «Pesti Napló» olyan
volt papi állomása, folyó hó 13-án töltetett be. A nyolc ki­ bolondságokat irt róla, hogy a helybeli «Kolozsvár» indíttatva
jelölt közül, nagy többséggel, megválasztatott V a j d a F e ­ érezte magát, hogy ezeket kikorrigálja, és rámutatott a «Prot
r e n c , püspöki titkár, kit lapunk olvasói is igen előnyösen Közlönyre», mely az egyházkerület lapja. Nekünk semmi köbünk
ismernek azokbúl a hangulatos cikkekből, melyekkel szeren­ ama két lappal. Ki-ki csinálja a maga dolgát, a mint tudja.
csésen, többször mint nyertes pályázott lapunkban. Őszintén De, Zoványi ur nem tudta elviselni szó nélkül, és a «K o ­
gratulálunk fiatal barátunknak, és szerencsésnek mondjuk a lozsvár» felszólalására egyik helyi lapban megadta feleletét.
sz.-lónai egyházat, mert oly papot nyert, ki ifjú lelki erejével, Ehhez teljesen joga vo lt Csak sajnálatunkat fejezzük ki, hogy
egyházias gondolkozásával, buzgóságával, szelíd, megnyerő feleletének éle a «Protestáns Közlöny» ellen irányult Hogy
modorával, kétségen kivül, igen rövid idő alatt, oly virág­ lapja megindítására nem kért sem megbízatást, sem engedélyt
zásra fogja emelni egyházát, a minőt az rég ideje nem lá­ semmi potentáttúl, tehát az Igagató-Tanácstól sem : ez tiszta,
tott. A szeretetnek lelke vírasszon, a választókon és válasz­ és világos. Hogy a h i v a t a l o s jelleget el veendőnek tartja
totta^ hogy az úrnak áldása megláttassék az ő házukban, a «Prot. Közlönytűi» i s : ez is lehet helyes ; és ezt igazítsa
szivükben, egész életükben ! el az Igazgató-Tanácscsal. A mely percben ez kimondatik,
= A debreceni bölcsészeti fakultás, és a kolozs­ a «Protestáns Közlöny» többé nem fog létezni. Hogy a «Prot.
vári theol. fakultás érdekében, előleges megállapodás szerint, Közlöny» megfelel-e teljesen az «igényeknek és szükségletek-
 520. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
nek», nem követeltük soha és nem affektáljuk ma sem ; lehet­
nek igen sokan, «kiknek Ízlése és ismeretköre nem egy te­
kintetben más forma igényeket és szükségleteket fűz egy min­
denben teljesen megfelelő laphoz.» Ebből a kijelentésből, saj­
nálattal, de egész ön-beismeréssel magunkra vesszük mind
azt a felelősséget, a mi a lap szellemi niveaujára vonatkozik.
De, szívesen kérjük ellenfeleinket, vegyék ki ez Ítélet alól
munka-társainkat egy Bitay Bélát, Horváth Istvánt, Csekrae
Ferencet, Tavaszi Józsefet, néhai Józsa Zsigmondot, Szabolcska
Mihályt, dr. Kolosvári Sándort, dr. Felméri Lajost, dr. He­
gedűs Istvánt, Konc Józsefet, Parádi Kálmánt, Szász Bélát,
és ~gy egész sergét még az erdélyi egyházkerület oly fér-
fiainak, kik díszére válhatnak bármely irodalmi vállalatnak,
és a kiknek közreműködésével dicsekedni, büszke a«Prot. Közi.»
Hogy a Vallás és Egyház» a «Prot. Közlönynél» különb lesz,
azc kész szívvel elismerjük, hiszen, a programm szerint «arra ke­
zességet nyújt ama jeles prot. egyházi és világi Íróink hosszú sora,
kik közreműködésüket szívesen m egigérték».E tekintetben hát
teljesen meg lehetünk nyugtatva. Ezt az egész dolgot csak azért
említettük fel mi is, hogy megkérdezzük Zoványi úrtól: meg van-e
arról győződve lelkiismeretében, hogy a «Kolozsvárral» foly­
tatott szóváltásában fölemlegetett 30 0 0 forint «csinos kis ösz-
szegecskét» a «Prot. Közlöny» évenkint bevette? A Zoványi úr
esetleges bizonygatásával szemben, készek vagyunk, felmutatni
az előfizetőknek két éven át általa vezetett Anyakönyvét, kiadá­
H IV A T A L O S R É SZ.
9 14-18 93. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett h a v a d -a d o r j á n i ev. ref. IV-ed osz­
tályú egyházközség papi állomására ezennel pályázat hirdettetik.
Évi javadalma tisztességes lakás, beltelek, gazdasági
épületek, kerten és gyümölcsösön kívül, egyházhatósági kiiga­
zított hivatalos becslés szerint, 4 5 5 frt. 57 kr. melyből 60 fit.
készpénz.
A pályázati folyamodványok, folyó évi október 5-éig,
nagytiszt. Rákosi Lajos, esperes úrhoz, Lukafalvára, (u. p.
Nyárádtő) küldendők.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . szept. 18 . Szász Domokos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
909— 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett m e z ő-c s á v á s i Ill-ad oszt. egyházköz­
ség kántor-tanitói állomására ezennel pályázat hirdettetik.
Javad alm a: tisztességes lakáson, beltelken, gazdasági
épületeken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 3 0 1 frt. 7 kr.
melyből 2 2 0 forint készpénz, a többi tizennégy és fél hold
kánonika-porció termése, közmunka-tétel, és huszonnégy hekto­
liter gabona értéke. A dijlevél-módositás, javadalom emelés­
sel, kezdeményezve van.
Pályázati határidő folyó évi október 8-ika, mely időig
a folyamodványok nagytiszt. Rákosi Lajos, esperes úrhoz,
Lukafalvára (u. p. Nyárádtő) küldendők.
Kolozsvárit, 18 9 3 . szept. 18 . Szász Domokos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
9 1 1 — 1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a széki egyházmegyébe
kebelezett m a g y a r - f r á t a i egyházközség orgonista-kán tor-
tanitói állomására pályázat nyittatik.
Javad alm a: tisztességes lakás, két és fél hold belső­
séggel. Húsz hold kánonika porció, melynek kataszteri tiszta
jövedelme 52 frt. 64 kr. ugyan, de haszonbérbe adva, 200 frtot
is meghoz; és 1 9 4 forint pénz-fizetés.
Pályázati határidő folyó évi október 8-ika, mely időig
a folyamodványok ntiszt. Somkereki Miklós, esperes úrhoz,
S z é k r e küldendők.
Kolozsvárit, 18 9 3 . szept. 18 . Szá sz Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
3 8. szám.
saink nyugtatványait, okmányainkat a kifizetett csekélyke hono-
ráriumokrúl, melyekben némelyes része Zoványi urnák is volt, se­
géd-papsága m ellett: s akkor Ítélje meg bárki, micsoda értékkel
bir az általunk soha be nem vett 30 0 0 forint. A z ötszáz anya­
egyház után annyinak kellene bejőni, igaz ; de Zoványi úr jól
tudja, hogy sok egyház ingyen kapja lapunkat, sok egyház ked­
vezményes áron; sok egyház beküld egy félévi dijt, mig a
másik fele oda marad örökre, és csak egy bizonyos rész lelki-
ismeretes és pontos a fizetésben, a mely csak hogy éppen
elég, hogy kötelezettségeinknek eleget tehessünk : és mégis fel­
emlegeti a horribilis összeget, az isten tudja, mért? Legutol­
jára is, kijelentjük, hogy annál a viszonynál fogva, melyben
Zoványi úr majdnem két évig volt, mint segéd-pap, részes
a «Protestáns Közlöny» tekhnikai szerkesztésében; annál a
viszonynál fogva, hogy 0 ma kolozsvári pap : a meddő po­
lemizálást nem csak feleslegesnek, de károsnak tartjuk úgy
az egyházra, mint az egyházkerületre nézve, s igy felszóla­
lásunkat annyival inkább befejezettnek nyilvánítjuk, mert
lapja még nem indult meg, és nem óhajtjuk, hogy a politikai
lapok terére vigyünk egy oly dolgot, melyhez a nagy kö­
zönségnek, fájdalom, csak akkor van köze, ha személyek körűi
forog. Mi ezt a lehetőségig elkerülni, óhajtjuk. Hát, kerüljük el,
és kinek a mint az istenek adták, szolgáljunk egy magasabb
célnak, hogy megnyugtathasson a lelkiismeret, hogy építettük
istennek országát.
| 919— 1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egy­
házmegyébe kebelezett s á r p a t a k i egyházközség kántor-
tanitó-orgonistai állomására gályázat nyittatik.
Javadalom tisztességes lakás, gazdasági épületekkel, s
veteményes kerttel, és 5 4 8 frt. 19 krban fölszámított fizetés.
Pályázati határnap október 1 1 . Folyamodványok nt. Lé-
nárt József, esperes aához küldendők, Magyaróra, u. p. Disznajó.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . szept. 20. Szá sz Domokos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
9 1 5 - 1 S 9 3- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kézdi egyház­
megyébe kebelezett C s í k s z e r e d á i kántor-orgonistái állo­
másra ezennel pályázat hirdettetik.
Javadalm a: évi 2 0 0 forint készpénz, és tisztességes lakás,
összes mellék-helyiségekkel.
Pályázati Határidő folyó évi október 5-ike, mely időig
a kérések hozzám küldendők.
Kolozsvárit, 18 9 3 . szept. 18 . Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
io n — 1$93- M EG H ÍV Ó .
A kolozs kalotai ev. ref. egyházmegye közgyűlésének
illetékes tagjait az október 12-én, Bánffy-Hunyadou, reggeli
9 órakor kezdődő közgyűlésére, tisztelettel meghívom.
Ezen közgyűlés főbb tárgyai: 1. Esperesi jelentés az
18 9 2 . évre vonatkozó egyházmegyei vizsgálatról. 2. Az egy­
házmegyei tanács működését tárgyazó jelentés. 3. Az egy­
házmegyei köz- és özv.-árvai pénztár megvizsgálása és át­
adása az újonnan választott pénztárnoknak. 4. Kérelmek,
indítványok.
Szept. 1 1 -én d. e. 10 órakor házassági törvényszéket
tartok, fölkérem tiszt, paptársaimat és az ügyvéd urakat, figyel­
meztessék válópereseiket a kellő lépések megtételére.
Ugyanezen nap d. u. 3 órakor az Özv.-árvai gyámin­
tézet tart gyűlést, alapszabályai módosítása tárgyában: föl­
kérem ennek tagjait a pontos megjelenésre.
Gyalu, 1 8 9 3 . szept. 18 . D eési G yula,
ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: S z á s z Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXm. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Szeptember 28.
M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .
jElőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­
évre i forint 50 kr.
A Mikó-kollégium ünnepe.
(Vége.)
Az ember-képzésnek, az i l y e n j e l l e m ű
protestáns ember-képzésnek nehéz, de dicső és
áldásos munkáját folytatták eddig, és folytatják
most is a szegénységgel küzködő, az ön-megta­
gadás, kicsinnyel megelégedés, takarékosság eré­
nyeit demonstráló, de éppen ezekből kifolyólag,
a törhetetlen kitartás, jellem-szilárdság, és szellemi
önállóság erkölcsi gyümölcseit érlelő protestáns
tanintézetek. Tiszteletet, nem csak, bámulatot érde­
mel az a tanintézet, mely mái időben ilyen körülmé­
nyek között is képes és kész, föladatát kifogás­
talanul teljesíteni, s rendeltetéséhez törhetetlen
hűséggel viseltetni.
De, ma már nem eszményünk többé a száraz
kenyéren tengődő, s szíikölködésében boldog tan­
intézet, és ha szegényebb iskoláink az anyagi nyo­
morúságok örvényző hullámai közül igyekeznek
a kényelmesebb, gondtalanabb élet partjára ki­
vergődni, az nem azt teszi, hogy ne akarnának
jó protestáns tanintézeteknek, protestáns jellemű
ember-képző intézeteknek megmaradni. Sőt, ellen­
kezőleg. A hagyományok iránti merev elfogult­
ságból az újabb kor eszközeit, követelményeit nem
ignorálhatjuk, azok értékét nem kicsinyelhetjük.
Az újabb idők fejlettségével szemben, az ismeretes
protestáns szegénységet egyoldalúan nem akar­
hatjuk dicsőíteni. Az okos egyszerűségben van,
de a koldus nyomorában nincsen erő; a puritá­
nizmus vonzhat és meggyőzhet, de a cinizmus
mindig visszataszít. Ma vége annak az időnek,
hogy szegénységben keressük a növelő erőt, és
nyomorúságunkat érdem gyanánt emlegessük. A
haladó élet követelményeinek nem fordíthattunk
hátat; érdemünk, hogy fölismertük e követelmé­
nyek értékét, és igyekszünk, azoknak megfelelni.
Csakhogy semmi változás nem mehet végbe észre­
vétlen simasággal, annál kevésbé, minél komolyabb, j
lelkűnkkel minél inkább összenőtt érdekeket érin- !
39. szám.
Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők : Kűlmagyarutca 9. sz.
tenek e változások. Föl kellett öltenünk az újabb
idők fejlett, müveit érintkezésében, fokozottabb
versenyében helyet biztositó Ízlésesebb ruhát, disz-
tingváltabb külsőt; el kell sajátítanunk az ezzel
járó előkelőbb modort, csínt, magatartást, hogy
el ne kopjunk, el ne parlagiasodjunk. és ki ne men­
jünk a használatbúi. De, annyira puritánok valónk
lélekben (a mi különben teljességgel nem baj),
hogy az új külsőben alig ismertünk magunkra, s
szinte meghasonlottunk önmagunkkal. Csaknem fe-
ledtük vala, hogy nem cseréltünk lelket, csak ruhát;
hogy nem bontottuk le a házi tűzhelyet, csak há­
zunkat tataroztuk. Ma már az a protestáns tan­
intézet előttünk a minta-intézet, mely az új idők
követelményeinek teljesítésével, a modern élet
eszközeinek használatával is meg tud jó, hű protes­
táns intézetnek maradni; mely az új ruhába, ki­
renovált hajlékba beletalálva magát, a régi puritán
lélekkel tartja fönn övéi számára a régi tűzhely
boldogságát. Mert, akármilyen föltételek és élet­
viszonyok között munkálkodjék egy intézet, az,
hogy ezek a föltételek és élet-viszonyok csak jó té ­
konyan, előnyösen, és ne hátrányosan éreztessék
hatásukat, ez azon lélektől, azon erkölcsi alap túl
függ, melynek erejére az az intézet fundálva van,
mely lét-jogát, miszszióját azon intézetnek meg­
határozza. Mindaddig, a míg az a lélek, mely életre
hívta, és oly sok küzdelem árán is megvédte és
biztosította egyházunkat, protestáns intézményein­
ket, s ezek között iskoláinkat, él és hat azokban :
addig teljességgel nincs okunk, azokat a közélet
határától, a szükséges és természetes előre-hala-
dás, fejlődés követelményeitűl elzárni, a nyílt ver­
seny és bírálat edző hullámaitól elvonni. Ha a
modern közoktatás-ügy tökéletesebb és kényel­
mesebb eszközöket igényel és használ épületben,
berendezésben a múlt idők eszközeinél, úgy ezeknek
megszerzése protestáns tanintézeteink számára is
csak haszonnal járhat. És ha protestáns tanító,
és növelő intézeteinknek azok 0gazdag0
és mindig
o
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
értékesnek maradó erkölcsi ereje szerint szerzett
érdeme az ember-képzésben és nemzeti műveltség
ápolásában, való és igaz úgy az állam részéről
ennek elismerése, s éppen ez elismerésnél fogva
a közös cél érdekében egyházunkkal való szövetke-
zése igazságos és természetes dolog. Ez igaz érde­
kek egyesülésének i g a z o l á s a , a múlt erős
tanúbizonysága és a jövő alapos reményei, lelke­
sítő eszményei jelenbeli szövetkezésének z á l o g a ,
szerintem, a sepsi-szent-györgyi Mikó-kollégium.
Hadd, legyen, váljék ez az új időkre, boldogabb
jövőre útaló minta-intézetté. Minta-intézetté már
nem a szegénységnél és a szegénység kényszerű
erkölcsi növelő erejénél fogva, hanem minta-inté­
zete a felekezeti élet-képesség megművelt és ki­
próbált talajára új tervezet szerint új eszközökkel
fölemelt alkotásnak; mintaképe a nemzet vitális
érdekeiben, szabadelvű alkotmányos életében, ter­
mészetes előhaladásában az anyaszentegyházunkéi-
val való érdekközösséget minél pregnánsabbúl ki­
fejező, s e két, s mégis egyféle érdekek üdvös
összesímulását minél meggyőzőbben igazoló alkotá­
soknak. Legyen igazolása örök időken át annak az
igazságnak, hogy egy liberális állam hatalma nem
lehet ellensége az igazi protestántizmusnak. Mert,
ha mi, mint felekezet, a nemzet erősítésére és az
emberiség szellemi, erkölcsi javára dolgozunk, áldo­
zunk, törekvéseinkben, intézményeinkben és az ezek
által képviselt igazságban találkozunk, egyek va­
gyunk a liberális állammal. Mit féltsünk e találko­
zástól ? Miért aggódjunk, ha a modern állam köze­
ledik hozzánk, és keresi az érintkezést szellemi éle­
tünkkel r Mit semmisít meg, mit törül el az állam
belőlünk ? Hitünket, lelkiismeretünket ? Ezeket, hála
a gondviselésnek, már nem. Jellegünket, mondják
sokan. De hiszen, csak maradjon meg vallásunk,
hitünk; csak legyünk lélekben, valóságban jó pro-
testánsok: akkor mindig tudunk intézményeinknek
protestáns jelleget adni, bármily fokú állami se­
gítséggel tartsuk fenn azokat az intézményeket;
sőt hatásunkat, erkölcsi erőnk mértéke szerint, spe­
ciális egyházi életünk határain kívül is jótékonyan
tudhatjuk éreztetni. Veszteségünk-e, ha az állammal
való közös munkálkodásunkban állami, társadalmi
életünknek protestáns jelleget tudunk kölcsönözni?
A sepsi-szent-györgyi Székely-Mikó-kollégium
fölavatási ünnepén az a meggyőződés érlelődött
meg az ünnepi hangulattól áthatott lelkemben, hogy
ez az intézet szimbóluma, záloga annak a szebb,
áldásosabb és boldogabb jövendőnek, mikor állam
és egyház, vagy mondjuk, felekezet, egymást a
39. szám.
valóság és lényeg értéke szerint megismerve, egy­
más iránt meleg bizalommal eltelve, nem ellen­
feleknek, sőt még csak nem is verseny-társaknak,
í\ hanem közös élet-célra, közös szellemből táplál-
j kozva törekvő, közös feladatoktól lelkesített édes
testvéreknek tekintik egymást. Nincs szükségünk
lemondásra, csüggeteg önmegadásra, felekezeti
karakterünk tompítására azért, hogy ez időt siettes­
sük. Sőt, ellenkezőleg legyünk hívek önmagunk­
hoz, tudjuk becsülni hagyományainkat, de nem a
szükséges haladás rovására; legyen lelkesedésünk
és képességünk, megvédeni a múltból kapott örök­
séget, de tudjunk lelkesedni a jövő feladataiért is,
és legyünk képesek, e feladatokat meg is való­
sítani. Másképp gondolkozni, másképp érezni és
remélni, tiltja büszkeséggel emlegethető múltunk;
tiltja önmagunkhoz való hűségünk. Csak mi tel­
jesítsük kötelességünket minél hűségesebben; csak
mi töltsük be saját miszsziónkat minél derekabból,
annál jobban megismernek a jobbak, annál nagyobb
erkölcsi vonzerővel fogunk rendelkezni, a külön­
böző érdekáramlatok tömegében annál nagyobb
fajsúlyt képviselve, annál inkább fogjuk siettetni
ama boldogabb jövő megérkeztét. Ez az idő még
nincs itt a maga teljességében, de annál nagyobb
érdemük van azoknak, a kik ennek a jövendőnek
buzgó, fáradhatatlan munkásai. Ilyen önzetlen, hű
munkásokat tisztelhetünk Csáky Albin gróf köz-
oktatásügyi miniszter, és Szász Domokos, püspök
személyében. Ez az idő, az a boldogabb jövendő,
melyért ők lelkesednek és dolgoznak, s melynek
bíztató és Örvendetes jelképe a sepsi-szent-györgyi
díszes épület, bizonynyal eljön, ha ilyen munkásai
vannak, és lesznek. Adja isten, hogy minél hama­
rább itt legyen.
i Vallás-tanitás a falusi iskolákban,
és még valami.
A napokban népes és fényes úri társaságba került
e sorok Írója. V olt abban a társaságban katona, törvény-
biró, országgyűlési képviselő, földbirtokos gazda, keres­
kedő, közjegyző, tanár, iparos, és árva magam, egyedül pap.
Emelkedett hangulatban folyt a diskuszszió a tár­
sadalmi kérdések egyik-másikáról. Szóba jött a napi politika
nevezetesebb eseményeivel. Jogi kérdések, gazdászat, keres­
kedelem, katona, és tanügy kerültek elő. Mindeniknek volt
előharcosa; mondhatom, többen igen ügyesen keltek ál­
lításaik védelmére. Magam, ki felhiva nem lettem senki
által eszme-cserére, minden érdeklődésem mellett is, in­
kább néma hallgatója maradtam a társalgásnak.
Egyszerre, azonban, a társalgás menete nagyot zök­
kent. Oldal-csapásra tért, s a helyett, hogy tovább is eszmék,
elvek felett folyna az eszme-csere, egyenesen a papok sze-
 39* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mélyéről, s főleg a protestáns papok hideg közönyéről,
kötelességeikkel szemben, nagy fokú indolenciájukról té­
tettek csípős megjegyzések.
Jelesen, papi karunk főben járó bűnekint lett fel­
hozva, hogy elhanyagoljuk a vallás-tanítást; iskoláinkkal
nem sokat gondolunk, s még az iskola-tanítók feletti fel­
ügyeletet is csak lássék-tessék módjára gyakoroljuk, vag\r,
ha éppen gyakoroljuk, akkor rendesen e g y más szélső­
ségbe esünk, nem ellenőrei, de valóságos zsarnokai vagyunk
a tanítóknak, a minek következése rendesen nem egyéb,
.mint feszült viszony pap és tanító között. Megindul a
hajsza a hívek között; belső emberei olcsó népszerűségre
vadásznak; rendre alá ássák egymás tekintélyét, a minek
nem egyszer áldozatul esik az egyház belbékéje, vallá­
sossága is.
Szükségtelen, talán, mondani, hogy e sorok írója
legjobb tudása minden erejével védelmére kelt a sok tekin­
tetben méltatlanul megtámadott papi karnak, s szent fölhe-
vülésében a társaság tekintélyes részét pártjára nyerte meg.
Ezt a védelmet, a szives olvasó türelmét kérve, e
becses lapok hasábjain is elmondom. Teszem pedig főleg
azért, mert az eszmék tisztázásában, s egymás megismeré­
sében nem megvetendő hasznot látok.
Azok, a kik minden áron iskolai tanításra akarják
kötelezni a protestáns papokat, nem ismerik egészen a
protestáns pap hivatását. V an tudomásunk róla, hogy er­
délyi ev. ref. egyházkerületünk törvényei a 1 5 1. paragrafus
intézkedéseivel az iskolai vallás-tanitást a lelkészekre ru­
házza ; de az eddigi gyakorlat, a szokás-jog, s főleg, köz­
vetlen tapasztalatunk arról győzött meg, hogy helyesebb
lenne, ha legalább a rendes iskola-kötelezett növendékek­
nek közvetlen maga a tanító adná elő a vallást is.
Nem az a kötelességünk nekünk, hogy életünk java
részét ott az iskolában töltsük el. A miénk inkább a fel­
ügyeleti jog, s annak gyakorlása. M agát a gyülekezetei,
a hívek érett egyetemét kell hogy vezessük. A bűnt kell
ostoroznunk, az erényt fölkarolnunk, a jót előbbre vin­
nünk, az emberileg rosszat kiirtanunk.
A családi élet boldogságát kell munkálnunk ; a társa­
dalomnak érzésben és gondolatban, tehát, erkölcsben való
megnemesitése legfőbb kötelességünk. Betegeinket láto­
gassuk meg, a szenvedőket vigasztaljuk; és a sors-üldö­
zötteket kell megtartanunk a hitben.
Mi sírunk a sírókkal, örvendezünk az örvendezőkkel,
krisztusi szeretettel és bölcsességgel, s isten akaratán való
m egnyugvással; szóval, a vallásos erőt kell kifejtenünk
az emberben, hogy minden körülmények között vele, s
benne le g y e n az isten vigasztaló, tanácsadó és megnyugtató
erejével.
É s ha ily sok kötelezettségnek lelkiismeretes betöltése
mellett is, lesznek, a kik az iskolába tanitni küldenek, azok­
nak azt felelem : hogy vérmérsékletem, kedély hangulatom,
foglalkozási munka-köröm részben elütő volta teszen engem
alkalmatlanná arra, hogy azokkal az apró falusi iskolás
gyermekekkel épületesen foglalkozhassam. A z a heti két
óra igen kevés arra, hogy a gyermek-világ szentélyébe
behatolhassak, erre pedig szükségem van, ha alaposan
képző oktatást akarok végezni. Több időt pedig nem szakít­
hatok hivatalos és magán-ügyeim miatt. Nekem a fel­
nőttekkel kell foglalkoznom, azokat sokszor vigasztalnom,
máskor háborgásaikban kibékítenem.
Mennyivel jobb körülmények között él a tanító, ki
folyton iskolás növendékeivel van, ismeri azoknak érzü­
letét, gondolkozását, hajlamát, természetét. Ilyen isme­
retekkel a vallás igazságait mily szépen be lehet csepegtetni
a fogékony gyermeki szivekbe! Igen természetes hát, ha
az említett előismeretek birtokában van a tanító, hogy
hattól tizenkét éves korukig gondjai alatt maradjanak a
növendékek hitoktatási tekintetben is.
Megvallom, nem tudom elfogadni azon okoskodását,
kik minden áron a papra akarják ruházni a kis iskolás
gyermekek vallásos oktatását is. A z a felfogásom, s tu­
dásom szerint, sokan vagyunk e nézeten, hogy a lelkésznek
az érezni, gondolkozni tudó növendékeket a fejlettség bizo­
nyos fokain kell átvennie a tanítótúl, teszem fői, az
ismétlő iskolába, a mint ezt a törvény is előírja. Itt aztán a
feldolgozott anyagot a pap jobban kibővítheti, szélesítvén
a gyermekek ismeret-körét; szóval, növendékeit úgy ké­
szítheti elő, hogy a midőn az ismétlő iskolát elvégezték,
nagy mértékben meg lesz könnyítve a konfirmációi oktatás.
A míg ez az érettsége megjön a gyermekeknek, a
tanító, a kezébe adott vezérkönyv nyomán, lelkésze fel­
ügyelete mellett, elég sikerrel taníthat.
A z elemi iskolai tanulók eszme-köre még annyira
szűk, különösen falun, hogy azt, a mi a vallási tanköny­
vekbe le van írva, kibővíteni, az értelem világánál ele­
mezni, egyáltalában nem is lehet, s még a későbbi korban is
a vallási kérdések fejtegetésével igen csínján kell bánnunk,
nehogy hívő keresztyén helyett, hitetlent növeljünk. F ő ­
dolog az, hogy jól átdolgozott ó* és új-szövetségi törté­
neteink legyenek. U gyanez áll a konfirmációi kisebb és
nagyobb kátéra nézve is, s akkor taníthat, de tanítson is
vallást a tanító, legalább a rendes iskola-köteleseknek.
V ád at emeltek azért is ellenünk, hogy az iskolai élet
tétlenül pang. Későn kezdődnek az iskoláztatások, s kora
tavaszszal végződnek is.
A növendékek rendetlenül járnak iskolába, s ez ellen,
rajtunk múlik, hogy nem nyerünk jogorvoslatot.
E tekintetben éppen nem érheti vád papjainkat. T a ­
pasztalásból tudom, hogy a közigazgatási közegek több
megyében nem nyújtanak segédkezet a mulasztókkal
szemben alkalmazott büntetések felhajtására. A z iskola­
székek elnökei hasztalan panaszolnak minduntalan. K étség­
be vonhatlan adatokkal rendelkezem, hogy egyik panasz a
másikat éri, a nélkül, hogy bár valami eredménye lenne
a sok irka-firkának. Több megyében a királyi tanfelügyelők
ügyet se vetnek felekezeti iskoláinkra. A hol azonban a
kir. tanfelügyelőség kötelességszerüen jár el, ott van ered­
mény, ott rendes az iskoláztatás, s alig marad fen kí­
vánni való.
Végül, szemébe kell néznünk ama vádnak is, mely
úgy akarja feltüntetni papságunkat, mint a kik a tanítóknak
nem erélyes ellenőrei, hanem valóságos zsarnokai lesznek.
Kénytelen vagyok, ez állításnak is ellene mondani. Okaink
vannak rá.
A z újabb időben igen sok egyházban pap és kántor-
tanitó között a legszivélyesebb viszony van. Együ tt éreznek,
közösen munkálnak az úr oltárán. Nem lehet azonban
kétségbe vonni, hogy nem csekély még máig sem azon
 3 2 4- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
egyházaink száma, melyekben pap és tanító, ha nyíltan
nem is, de kéz alatt egymásnak ellenségei.
Ennek a körülménynek m agyarázatát részint a múlt­
ban, részint az egym ás iránti bizalmatlanságban, végül,
s mindenek felett, abban találjuk, hogy a tanító atyafiak kö­
zűi többen magukat túlbecsülik, nem ismerik el papjuk
szellemi fölényét, kétségbe vonják hivatottságát, képes­
ségét arra nézve, hogy nekik irányt szabjon, utasítást adjon.
Figyelmen kiviil hagyják azon körülményt, hogy
ezek az útasitások törvényen alapulók, s azoknak meg­
tartása, és másokkal is megtartatása, a papoknak főben
járó kötelességük.
Ily körülmények között, nem egy helyen személyes
torzsalkodás támad pap és tanító között, mely rendesen az
egyházi élet rovására v a n ; de, az is tény, hogy a hivatá­
sát felfogni tudó, s törvény-ismerő papnak könnyű, az ilyen
tanítókat eszükre téríteni. Komolyan, nem pajtáskodással,
de mindig krisztusi szeretettel, és igazság-érzettel meg lehet,
s meg is kell győznünk az ilyen szélsőségbe járó tanerőket.
Hála istennek, azonban, napról-napra fogy az olyan
tanitók száma, kik ön-magukat nagyobbaknak látják a
papnál, az egyháznál, a törvénynél, és annak minden ren­
deletéinél.
E sorok irója készséggel ismeri el, hogy m aga is
több jeles, köztiszteletben álló tanítót nevezhet barátjá­
nak, s őszinte sajnálatának kell kifejezést adnia, midőn
biztos tudomása van arról is, hogy sok tanítónak, még
napjainkban is, hiányzik a tudása ahhoz, hogy belátni tudná
azt, hogy a legtöbbnél négy gimnázium és eg y tanítói
oklevél, magában véve, még nem elégséges arra, hogy társunk hosszas, v a g y rövid munkálkodás után elhal, itt
koránál, és tanulmányainál fogva, több élet-bölcsességgel i| adassék ki életrajza; hiszen, ig y lesz megörökítve becses
biró közvetlen elöljárójánál, papjánál magát nagyobbnak,
okosabbnak tartsa.
Igaz, hogy ezt a hiú felfuvalkodást nem kellene a
papnak is meglátnia, de hát, a végén, ő is csak ember;
indulatai, érzelmei neki is csak emberiek lehetnek, s ha
eljárásában igazságos, kötelesség-teljesítésében lelkiismere­
tes, cselekedetei magán viselik a törvényes b élyeget:
bizony, méltó a fölháborodása, ha gáncsot, személye el­
len tiszteletlenséget, éppen annak részéről lát, kivel egy
oltáron kell szolgálnia.
Ú j időket élünk, jobb jövőt remélünk, sőt a jobb
jövő láthatára nagyobb körvonalokban látható már e
tekintetben is. A szeretet fegyverével mindent legyőzhe­
tünk, csak azon indulat legyen bennünk, mely a Jézus
Krisztusban volt. Előre h á t !
A «Névkönyv»-rűL
A «Névkönyv »-rűl akarok szólani egy pár szót.
A «Névkönyv» a mostani alakjában és kiállításában is
dicséri a szerkesztőt, a mi nem kis feladat. Ugyanazon
alakban, a hogy az 1893-dik évi összeállittatott, dísze­
sebb az eddigieknél külsőleg is, és ez remélnünk engedi,
hogy maholnap k e m é n y kötésben fog megjelenni, mert
olyan becses adatokat tartalmaz, a mi méltóvá teszi, hogy
kemény táblával is megvédessék. Ugyanezt mondhatom
az e g y h á z k e r ü l e t i jegyzőkönyvről is, hogy
azt is ide keverjem, igen becses adatokkal teljes, a mely
hasonlóképpen csinosabb és tartósabb nyolcadrét könyv­
39. szám.
alakban adatik ki, ig y a megőrzése, védése is könnyebb,
mig az eddigiek hány parokhiában mállottak el a gon­
datlanság miatt, a mit nem ártana számba kérni minden
egyháztól évről-évre, a mióta nyomtatásban megjelentek
előbb zsinati, most egyházkerületi jegyzőkönyvek, a mi
mindenik egyháznak kiosztatott a Névkönyvvel együtt.
A z t hiszem, hogy nem sok egyházban találtatnának meg
teljesleg a Névkönyvek és kerületi jegyzőkönyvek, mig ha
kemény kötésben lettek volna és lennének bekötve, inkább
meg lett volna védve az elmállástól. Hanem, a mi nem
volt ez előtt, legyen meg ezután szedjük össze, köttes­
sük be, s csináljunk egy kis « e g y h á z i könyvtárat
belőle, a melyhez hozzá járul a «Protestáns Közlöny» is,
valamint más vallásos k ö n yvek ; erkölcsi elbeszélések, a
melyeket az értelmesebb, jóravaló egyház-tagoknak a pap
kiosztana olvasás végett, hogy lássák, tanulják, olvassák
ők is azt, hogy egyházi téren miképp forog a világ, mi
a jó keresztyénnek teendője; hogy tanulja, tudja megis­
merni főbb egyházi vezetőinek élete munkásságát; ezektől
tanuljon lelkesedni a nép egyházi és iskolai téren is.
H o g y a «Névkönyv» kiegészitőbb, terjedelmesebb
legyen, jónak látnám, hogy a papok, énekvezér-tanitók
szolgálati ideje lenne kitéve, valamint a születési éve is, úgy
általában az egész egyházkerület hivatalnokainak, egyházi
és világi részről, a mi nagyon érdekessé tenné a N év­
könyvet. Ennek összeállítását könnyen lehetne eszközölni,
miután az adatokat a Névkönyvhez a papok kell hogy
kiállítsák, minden évben, a püspöki rendelet alapján.
Itt látnám helyén azt is, hogy ha valamelyik pap­
munkássága és eszméinek győzedelm e; ig y lesz parányilag
jutalmazva, emlegetve küzdelmes, szenvedéssel teljes élete.
Kinek-kinek életrajzából sokat tanulhat az utó-nemzedék,
és vehet példát. E z az élet-rajz inkább tanít, mint a kő, és
érc-emlék a sír felett, a miből a szegény papnak és ta­
nítónak úgy is ritkán jut sírja fölé. Ezt az életrajzot pedig
megírni, hivatva lesz az a jó barát, az a hű kartárs, a
ki eltemeti, a ki megáll koporsója és sírja felett a híven
küzdő kartársnak, kinek szeretteivel könnyet hullat ő is.
íg y adjuk meg a tiszteletet egymásnak m i; rajtunk kí­
vül senki jobban, lelkiismeretesebben, mert senki sem tudja
jobban, hívebben ismertetni a pap sorsát, mint a pap és
tanító kik együtt küzdenek, mig élnek, a néppel, a né­
pért, és az isten országa eljöveteléért.
A pap sorsát minő híven és meghatóan hozta fel
a Mikó-kollégium fölavatása alkalmával egy mindnyájunk
által szeretve tisztelt paptársunk, midőn ig y szólott a nála
testületileg mind a négy égtája felől megjelent paptársaihoz,
szép beszéde végén meghatóan m ondotta: «Én tudom,
mi a szegény, nyomorral küzdő falusi papnak élete, mert én
is szalmás-fedelű papilakban lakott szegény módú papnak
vagyok a fia, de az isten nem hagyta el apámat, stb.
A könny, a meghatottság ott ragyogott a palástos
papok arcán, és a látogatás után, szeretett paptársunk,
kedélyesen és találó jó humorral igy szólott: «És most,
jó szívvel latiak mindnyájatokat ebédre.» íme, köny
és mosoly az arcokon. Ezt a jelenetet csak költői lelkű
pap tudja elővarázsolni jó szivéből, emelkedett leikéből.
A z ilyen jelenetek mind megérdemlik, hogy a «Névkönyv»-
 39- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
b e jegyeztessenek, azért jegyeztem ezt én is ide, hátha e g y
jó ravaló eszm écske, m ég jó ravalób bat kelt föl azokban,
a kik elolvassák.
Theologiai vizsgák.
A folyó évi theol. vizsgálatok szeptember t — 4-én foly­
tak le nagyrészben főtiszt Szász Domokos püspök ur el­
nöklete alatt, N.-Enyeden. A főpásztor i-én, a reggeli gyors
vonattal érkezett vasúti állomásunkra, hol Berde Sándor a
theol. akadémia igazgatója fogadta.
A vizsgálatok 1/2 iO órakor vették kezdetüket, melyet
rövid tanácskozás előzött meg a vizsgáló bizottság kebelé­
ben. A jelentkezettek okmányai megvizsgáltattak s miután
mindeniké rendben volt, vizsgára bocsáttattak. A bizottság,
a hirtelen elhunyt Józsa Zsigmond helyettesítése ügyében, a
tanári kar előleges megállapodása folytán, úgy intézkedett,
hogy az ó-szövetségi biblika- és irodalom-történet tudományai­
ból dr. Kovács Ö. az ó-szövetségi exegésis és új-szövetségi
irodalombul pedig Berde Sándor tanárok kérdezzenek. Vizs­
gáló biztosok voltak Szilágyi Farkas, helybeli lelkész és Sán­
dor János, n.-enyedi helyettes esperes, ki az alapvizsgán a
főtiszt, ur megbízása folytán elnökölt..
A vizsgák folyama alatt érkezett le a ml tg. Igazgató-
Tanács leirata, melyben arról értesíti a főiskolát, hogy a
kerületi közgyűlés elhalasztása miatt az elhunyt Józsa Zsig­
mond tanszéke egyelőre rendes tanárral nem tölthető be,
mint azt a theol. tanári kar ajánlotta.
A bizottság legelsőnek a m á s o d i k l e l k é s z - k é p e -
s i t é s i v i z s g á t tűzte ki. Jelentkeztek erre 1 7-en. A z ered­
mény nem csak kielégítő, hanem éppen fényes volt. J e l e s
bizonyítványt nyertek t i z e n : Biró András, Tótfalusi József,
Bacó Mózes, Párkányi György, továbbá Bagotai Sámuel, Sá ­
muel Aladár, Viski Gyula, Tókos Jenő, Gáspár János, Egér-
házi Lajos, kik közül az első négy mindenből jeles. J ó v a l
vizsgáztak h a t o n : Takács Károly, Nemes Elek, Hajdó J á ­
nos, Solymosi Miklós, Polgári Károly, Nagy Mózes. E g y ­
s z e r ű e n képesittetett: Dávid József.
A z e l s ő k é p e s í t é s i vizsgára nyolcán állottak. J e-
1 e s eredményt mutattak fe l: Gönci Sámuel, Szász János min­
denből; továbbá: Biró György, Kállai István, Nagy Albert.
J ó-r a vizsgáztak: Horváth Ödön, Muzsnai Miklós és Dózsa
Sámuel.
A második évfolyamot végezve, a l a p v i z s g á t tettek
h a t o n . Közülök : Kovács László, Hankó Gyula, Elekes Imre
j e l e s ; Móré Károly, Szakács Imre, László János j ó bizo­
nyítványt nyertek.
A vizsgálatok második napján délelőtt tartatott th e o l.
magántanári vizsga. Tiszt. K i s s A l b e r t , feltorjai
körlelkész volt, ki ez úttal bizonyságot tett arról, hogy még
kisebb és terhesebb lelkészi állomásokon, a mi viszonyaink
között is lehet a tudományoknak élni. Választott tudomány
körei: a k e r e s z t y é n e r k ö l c s t a n és ú j s z ö v e t s é g i
e x e g é s i s a hozzájok tartozó tudomány-ágakkal s ó-szövet­
ségi tanulmányokkal. Benyújtott írásbeli dolgozata, melynek
alapján, a szaktanárok véleménye szerint, szóbeli vizsgára
bocsáttatott, e címet viseli: A h á z a s s á g ú j s z ö v e t s é g i
alapon. Kellő tudományossággal s élénk fejtegetésekkel
kidolgozott mű, mely a vizsgázó két tudomány köréből van
véve (exegetiko-ethikai tanulmány), a házassági kérdések mos­
3^5
tani vitatását tekintve, aktuális érdekkel is bir, mert a most
divó nézeteket és figyelemre méltatja és megkritizálja. A vizsga
szinte három óra hosszáig tartott, mely alatt a szaktanárok és
főtiszt. püspök ur mélyre ható kérdezése folyán adott fele­
leteiben oly szép készültséget mutatott föl a vizsgázó, hogy
a bizottság e g y h a n g ú l a g képesnek ítélte a theol. magán­
tanárságra.
A z akadémiai p r ó b a e l ő a d á s t Kiss Albert szept.
4-én tartotta meg a nagyobbik theol. teremben a főiskolai
tanárok s tanuló ifjúság jelenlétében, igen érdekesen, mély
és helyes felfogással exegetálván, fejtegetvén János ev. 13 .
r. 34 . versét, mely a Krisztus új parancsolatjáról szól.
A vizsga és az előadás azon reménynyel biztat, hogy
oly hirtelen és ifjan elhalt tudós theol. tanárunk helyébe az
isteni gondviselés új erőt nevel.
Végezetre, megemlítem röviden, hogy a theol. akadémia
az i S 9 s/4. tanévre miképpen rendezkedett be. Előadnak:
Hegedűs J . : újkori egyet, egyháztörténelmet 5 órán ; dr. K o­
vács Ö .: vallásbölcsészet és bölcsészet-történetet 9 órán; Garda
J . : Morál és liturgika 5 órán ; Berde S . : Ujszöv. exegesis,
ujszöv. hellén nyelv, dogrnatörténelem, egyházjogtan és egy­
házjogi seminárium, népszerű biblia-magyarázat s a két fel
sőbb évesekkel homilét. szeminárium, Összesen 1 3 órán. A
Józsa elhunytával üresen álló tanszékhez szintén 1 3 óra osz­
tatott be ez é v re : Héber nyelvtan, ó-szövetségi biblika, ó-
szövetségi irodalomtörténet, homiletika és egy homil. szemi­
náriumi óra az I. II. évesekkel. Minthogy a rendes betölt és most
nem lehetséges, a theol. tanári kar azt ajánlotta, hogy Kiss A l­
bert magántanár aa. hivassék be ideiglenesen a nevezett tár­
gyak előadására, papi állomásán addig is, mig el dől az ügy,
mással helyettesittetvén. A kollégium elöljárósága azt elfo­
gadta, s most az ügy végelintézés végett a mlgt. Ig.-Tan?cs
előtt áll. Előadnak még a theolog^isoknak: Vince Dániel an­
gol és francia nyelvet 2 órán; Borsai Samu egyházi éne­
ket, heti 1 órán. Nagy Lajos, képezdei igazgató: oktatási
módszertant, heti 3 órán.
A theologiai tanfolyam első évére összesen heten je­
lentkeztek.
Külföldi egyházi szemle.
A németországi ref. Bund, mely kiváltképpen az ev-
ref. érdekek ápolása céljából szerveztetett, ez idén Emden-
ben tartotta meg aug. 2 2 — 2 4 napjain szokásos évi nagy
gyűlését. A tagok igen szép számmal voltak jelen, bebizo­
nyítván ezzel, hogy ezt az egyesületet ők magok is nagyon
életre valónak tartják. Mintegy hetvenhét gyülekezet képvi­
seltette magát, tehát olyan nagy szám, hogy a ref. Bundot
mindenesetre igen jelentékeny tényezőnek tarthatjuk. A tár­
gyalások a gyűlés tagjait mindvégig élénk érdeklődésben tar­
tották. A minthogy ezek tényleg is igen nevezetes fontossá­
gúak voltak. Felemlíthetjük közülök a következőket: az is­
teni tisztelet új rendje, az ágenda-ügy, az Elberfeldben ala­
pítandó új theol. szeminárium, melyre nézve az ide való egyház
azt a kötelezettséget vállalta, hogy még abban az esetben
is minden lehetőt elkövet felállítására, ha az állam semmivel
sem járulna a költségek fedezetéhez; aztán, a berlini refor­
mátusok elnyomott helyzetének tárgyalása, kik már oda ju ­
tottak, hogy egyetlen ref. lelkipásztoruk sincsen s ilyen hely­
zetben az egyházi főhatóság még azt sem engedi meg, hogy
 39* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
kitérések, mikor beszél a májusi nap tiszteletének eredeté­
ről.. a csillagok különböző neveiről és igy tovább, minden
elmélkedésben) ha csak mint pedagógus, nem Comenius mon­
dását tartja: qui nucleum esse vult, nucem frangat oportet.
Mindenesetre, saját maga elismeri Tóth Pál, hogy ő nem
imádságokat adott, hanem elmélkedéseket, mely könnyebb
műfaj és több tért nyújt a tanításra; hogy az elmélkedések
a maguk könnyedségében néha igenis felületesek; hogy pré­
dikációi néha éppen a túlságos sok árnyék nélküli fény miatt
bántok a szemre. De aztán, azt meg mi ismerjük el, hogy
sok szerencsés összetétel van elmélkedéseiben ; hogy lehető­
leg felöleli mindazokat a nemesebb érzelmeket, melyek az
erkölcs és erény legbiztosabb támaszául szolgálhatnak; hogy
tekintetbe veszi azokat a romlatlan kedélyeket, melyeket ma­
gával akar ragadni, és miután alapos psychologus, azaz, is­
meri a női lélek elhatározó motívumait, inkább ezekkel fog­
lalkozik, hogy megerősítse, izmosokká, a jövendő éleire haszna-
vehetőkké tegye. Tudja Tóth Pál, hogy a nők világa a s z ív
érzelmeiből szokott majd mindig állani: ez vezeti tehát ál­
landóan tollát és igazgatja beszédeinek árját. Ő nem tesz
úgy, mint a spártaiak, a kik férfiakká akarták a nőket is
nevelni, mert a gyöngeséget nem szerették; ellenkezőleg, azt
a hitét mutatja ki, hogy a gyöngeségben gyakran több erő
van, mint a hatalomban. Innen van, hogy igen sokszor éppen e
gyöngeség megszentelésére törekszik, és nem téveszti szem elől
a mimosa pudika eszméjét. Aztán, nem feledi soha azt a
kicsiny kört, mely az ifjú leány szivéhez áll közel; hol az
anya, hol a testvérek, hol egy-egy családi kör, ha idegenbe*
ki a világba tekint, de mindig az a szent családi társaság
van Tóth Pál szeme előtt, melynek egykoron az ifjú leány
is papnője fog lenni. A z egész könyvén pedig Tóth Pálnak
valami casta pulchritudo, olyan csodálatos varázs ömlik el,
melyből még az is új reményt meríthet az életre, ki azzal
már teljesen betelt volt. Benne van e könyvben az anyához
való szeretettől a haza szeretetéig minden érzelem, ha nem
is egyen-egyen, de abban az igazi értelmében felfogva, mely
azt okozza, hogy egyik a másik után feltétlenül következzék.
Óhajtjuk, hogy Tóth Pál imádságos könyve, mely már is há­
rom kiadást ért, még jobban elterjedjen. Mert ha hibák van­
nak is benne, pl. néha túlságos szárazság, máskor a naiv-
ságnak hajszolása, a regényes kedvelése, stb. a melyek fel­
mutatására most nem terjeszkedhetünk ki, de viszont előnyei
is vannak, hogy bátran ajánlhatjuk. É s ezzel, azt hisszük,
eleget mondottunk.
Értesítés.
Ama, szám szerint, száztizenöt tisztelt előfizető lelkész
urat, a kik «Isten Országa» cimü művem I — Il-ik kötetének
vétele után, szivesek voltak, a Ill-ik kötetére is jelentkezni,
miután főleg az utóbbi időben egyesek mintegy türelmetlenül
tudakozódtak a harmadik kötet késedelmét illetőleg, tisztelettel
arról értesítem, hogy, mivel a két első kötet, a bírálatok előnyös
volta után, s úgy az én fáradozásaim, mint Kókai Lajos, könyv-
keresKedő úrnak szives közreműködése mellett is, jóformán
még annyira sem kelt el, hogy a kiadással és elterjesztéssel
járó költségek nekem öt év alatt megtérüljenek ; továbbá, az a
körülmény, hogy mig szegényebb egyházak papjai általában
mindenik egyházkerületből előfizettek, addig a nagyobb egyhá­
zakban, és jobb helyzetben levők, tisztelet a nagyon csekély
327-
kivételnek, tartózkodtak, s a gyermek- és ifjúsági isten-tisz­
teletre vonatkozó legelső magyar irodalmi kísérletet, s út-törő
vállalatot közönyösségükkel pártoláson kivül hagyták : ked­
vemet, és buzgalmamat a Ill-ik kötet átdolgozására és ki­
adására nézve, ez ideig, elvette. Azonban, most, midőn tu­
domásom szerint az ágostai evang. egyházkerületek minden
egyházában a vallás és erkölcs fejlesztésére, és egy «új nemze­
dék» növelésére annyira nagy befolyással bíró «gyermek és
ifjúsági isten-tiszteletek» tartása elrendeltetett, és kötelezővé
tétetett; másfelől, eme lelki szükséget a protestáns feleke­
zetek körében általában egyesek hovatovább mind jobban
belátni, és kielégíteni törekesznek : még egyszer és utoljára,
a nagytiszt, esperes urak megkeresése mellett, e becses la­
pok utján is kísérletet teszek oly formán, hogy a kik alól-
irtnál ezután rendelik meg «Isten Országa» I —Il-ik kötetes
művemet (mely népies használatra is alkalmas, vagy, egy pap­
barátom szavaival élve :« ő a f e l n ő t t gyermekeknek,
a népnek szokta munkámat igen nagy sikerrel használni),
hajlandó leszek, a következő árkedvezményt nyújtani: 2 frt.
20 kr. előfizetési ár helyett a két kötet együttes ára, postai
bérmentesítéssel, e g y példány 2 forint, k é t példány 1 frt.
90 kr., h á r o m példány 1 frt. 80 kr., n é g y példány 1 frt. 70
kr., ö t pld. 1 frt. 60 kr. h a t t ó l t í z példányig 1 frt. 50 kr.
tizenegytől t i z e n ö t péld. 1 frt. 40 kr., t i z e n h a t t ó l
h ú s z példányig 1 frt. 3 0 kr. és h ú s z példányon f e l ü l , 1
frt. 20 kr. H a ily úton a két első kötet további kelendőségre
talál, Ígérem, hogy a híres B u x t o n-féle kötet (melyre a
kiadás jogát megkaptam),ha i s t e n é l t e t , 18 9 4 . v é g é i g
meg fog jelenni.
Sepsi-Szent-György, 18 9 3. szept. 22.
Benke István,
ev. ref. főgimn. rendes tanár.
Különfélék.
Az előfizetések érdekében.
Azt a két-háromszáz olvasónkat, kik lapunkat
járatják, de a lapnak árával ez esztendőről részint
egészben, részint nagy részével még hátrálékban
vannak : szívesen felkérem, hogy úgy az utolsó év­
negyedre való tekintetből, mint a kötelesség bevál­
tása érdekében is, a lap árát minél előbb bekül­
deni, szíveskedjenek.
Kolozsvárit, szept. 27. 1893- S z á s z G erő .
— utolsó számunk lévén e hónapban, szívesen fel­
kérjük olvasóinkat, hogy pályázatra bocsátott cikkeink közül
valamelyikre szavazatukat oktbr. i o-ig beküldeni, szíveskedjenek.
Pályázó cikkeink a következők: «A Mikó-kollégium
ünnepe»; « A magán-tanitásról»; «Egy kis eszméltető»; «Az
alapszabály-tervezet»; «Vallás-tanitás a falusi iskolákban, és
még valami»; « A Névkönyvrűl».
A szavazók száma olvasóink érdeklődésének és az Írók
iránti figyelemnek lesz élénk bizonyítványa.
= A sárospataki főiskola egyszerű, de fölemelő
öröm-innepet ült folyó hó iS-án. Mitrovics Gyula, theol. aka­
démiai és Szinyei Endre, főgimnaziumi tanárok innepelték
tanári munkálkodásuk 25-ik évfordulóját. Hogy huszonöt esz­
tendei tanári működés minő jelentőséggel bír úgy magukra a
tanárokra, mint egy főiskolára, sőt az egyetemes közmivelődésre
nézve: azt a mi olvasóinknak magyarázni, felesleges. A tanár
egész nemzedékekre nyomja rá egyéni bélyegét és ez által
irányt jelöl a jövendők számára. A tanár nem mesterember,
 32S. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
hanem alkotó, teremtó' művész, ki lelket önt a holt anyagba,
és élővé teszi a szunnyadó szellemet. Irányt jelöl az akarat
számára és maradandó jellemekkel népesíti be a múlandó
életet. E g y szóval, a tanár, ki hivatását egész lelkesedéssel
tölti be, az emberiség jóltevője. Mint ilyent innepelte a sá­
rospataki főiskola Igazgató-Tanácsa, tanári kara Mitrovicsot
és Szinyeit. Mondottak szép beszédeket; tiszteletüket, szerete-
tüket kifejezték jegyzőkönyvileg; volt innepi lakoma és azon
lelkes felköszöntők, és a közelben és a távolban sok hálás
tanítvány szivében felhangzik az őszinte óhajtás, és velük
kívánjuk mi is : A d multos annos 1
= A püspöki vizsgálat alatt álló dézsi egyházunk
egyik lelkipásztora, K o v á c s S á m u e l , jó vénségben, és
hosszas szolgálat után, folyó hó 25-én meghalt. Egyike volt
az egyházkerület legtehetségesebb papjainak, ki az ötvenes
években egy kötet prédikációval gyarapitotta egyházi irodal­
munkat, irt nyelvtant és megalapította az otthelyi érdekű «Szol-
nok-Doboka» cimü lapot. És nem csak szellemi tekintetben volt
munkás, hanem Deés városának és vidékének különösen az
anyagi téren tett nagy szolgálatot, egy «Takarék-pénztár»
megalapítása által, melynek sokáig igazgatója is volt, a mennyi­
ben és a mig összefért a papi állás méltóságával. 7 4 éves korá­
ban végezte be munkás életét, melynek emlékezete kétségen
kívül, sokáig fönmarad a jók szivében. Nyugodjék csendesen!
= A néhai Teutsch halálával megüresedett püs­
pöki széket, az evangélikus atyafiak, a folyó hó 21-én N.-
Szebenben tartott egyházkerületi közgyűlésen betöltötték, holott
majdnem egyhangúlag választatott meg dr. Müller Frigyes, n.
szebeni ev. lelkész. Mint az evangélikus lelkészek legnagyobb
részben, nem kételkedünk, hogy az új püspök sok tudással, és
az álláshoz méltó nagy intelligenciával bir. A közgyűlés nagy
Örömmel, éljenzéssel fogadta a választást. Mi is testvéri és
atyafiságos indulattal csatlakozunk az örvendezőkhez, és
kívánjuk, hogy mentői többször legyen alkalmunk, ezt szóval,
és tettel kifejezhetni. Hitünknek, vallásunknak, egyházkor­
mányzatunknak ha nem is éppen egysége, de közel rokon­
sága arra kötelez, hogy érezzük az együvétartozás melegét,
áldását, s közös erővel munkáljuk íölséges céljainkat. G yő­
H IV A T A L O S R É SZ.
2 4 2 7 -18 9 3 - P Á LY Á ZA T TAN ÁRI ÁLLÁ SR A .
A s z é k e l y - u d v a r h e l y i ev. ref. kollégiumi főgim­
náziumban egy n é m e t és m a g y a r n y e l v i s i r o d a l mi
új rendes tanszékre, melyet az erdélyi ev. ref. egyházkerü­
leti közgyűlés választás folytán fog betölteni, ezennel pályá­
zat hirdettetik. Előnye lesz annak, ki a francia nyelvnek,
mint rendkívüli tantárgynak, tanítására is képes.
E tanszékkel a következő javadalmazás jár: készpénz
fizetés 10 0 0 (egyezer) frt. évnegyedenkint előre fizetve; két
Ízben 10 0 — 10 0 frt. ötödéves pótlék és-200 frt. szálláspénz.
A megválasztott tanár, ki állomását az 1 8 9 4 — 9 5 -ík
iskolai év kezdetén tartozik elfoglalni, úgy a közös-, mint a
hel)beli özvegy-árvái gyámintézetnek kötelezett tagja.
A pályázni kívánók kellően fölszerelt pályázati kérvé­
nyeiket, melyekben vallásuk, életkoruk, tanári képesítettségük,
állapotuk és katonai szolgálati viszonyuk okmányokkal iga-
zolandók, f. évi dec. 15-ig Kolozsvárit, az erdélyi ev. ref.
egyházkerületi Ig.-Tanácshoz nyújtsák be.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület lg.-Tanácsától, K o ­
lozsvárit, 1 8 93 . szept. 24.
S z á s z B é la t P a i'á d i K á lm á n ,
elnök h. ig.-tanácsos. tanügvi előadó.
935- 1893. PÁLYÁZAT.
A szilágy-szolnoki ev. ref egyházmegyébe kebelezett p e-
é r i egyház kántor-fitanitói állomására ezennel pályázat hir­
dettetik.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
39. szám.
ződjenek meg evangélikus testvéreink, hogy jövőjük, fenma-
radásuk feltétlenül összefügg a hozzánk való szoros, belső
csatlakozással. Ne akarjunk túlzó magyarok, avagy túlzó né­
metek lenni legyünk alkotmány-tisztelő hazafiak ; ez meg
fog menteni attól, hogy oláhokká kelljen lennünk. Ha az új
püspök e téren érvényesíti kétségen j k í v ü I í befolyását, a minő
nagy szolgálatot fog tenni egyhazának és fajáDak, éppen oly
méltóvá teszi magát a haza hálájára. Munkássága, élete le­
gyen kedves az ur előtt !
= A sepsi egyházmegyében fekvő k ö k ö s i és
s e p s i-s z e n t-k i r á 1 y i egyház egy és ugyanazon napon válasz­
totta meg lelkészét, és mind két helyen K o l u m b á n F e r e n c
a szent-györgyi Mikó-kollégium széniora és a tápintézet derék,
gazdája választatott meg. Miután ifjú lelkésztársunk egyszerre
két helyet nem tölthet be, most már rajta van a sor, hogy
a kettő közül egyházat válasszon. Óhajtjuk, hogy a választás
úgy sikerüljön, hogy mind a két fél megnyerje az isten előtt
való kedvességet.
= A marosvásárhelyi ev. ref. elemi és felsőbb
leányiskolában a beiratások, felvételi és javító vizsgálatok,
folyó évi szept. 2 5 — 30-ig tartatnak. A tanév ünnepies meg­
nyitása okt. 2-án, d. e. 10 órakor lesz az intézet dísztermében;
a tanítás okt. 3-án, reggeli 8 órakor kezdődik. Tandíj, az
elemi iskola I-ső és Il-ik osztályban egész évre 2 forint; a
Ill-ik és IV-ik osztályban 5 frt.; a felsőbb leány-iskola mindenik
osztályában e g é s z é v r e l o forint. A francia és német
nyelv tanításáért külön dij nem szedetik. M.-Vásárhely, 1 8 93 .
szept. 22. P a l l ó s A l b e r t , igazgató.
= Értesítés. A sárospataki ev. ref. főiskolában, az
egésségügyi hatóság engedélye folytán, az iskolai év folyó
hó végén megnyílik. A beiratások szept. 28. 29. 30. és okt. i-én
eszközöltetnek, s a tanítás okt. 2-án megkezdetik. A z i g a z -
g a t ó s á g.
Szerkesztői nyiltposta.
= Alsó-üosva. Nem vész el semmi sem a postán, sem ná­
lunk. Csak türelem. Békességestűrés az élet nagy leckéje. Ki tűrni
tud békén, nagyobb, mint a ki háborog.
Javadalma : két szobából, konyhából, kamarából, és p11*'
céből álló lakás, istállóval és egy kis házi kerttel ellátva
Továbbá, a legutóbbi egyházmegyei hivatalos becslés szerint
3 8 0 frt. 26 kr. fizetés, mely h3t kát. hold, 50 5 négyszögöl szántó­
föld haszonélvezetéből, 8 forint készpénzből, továbbá tűzifából
és az egy háztagok túl bejövő készpénz, termény és tandijakból
foly be. Ezen kívül, temetési stóla 2 5 frt. A legutóbb, miniszteri
rendeletre, felvett jegyzőkönyv értékelése szerint, e fizetés 4 4 8
frt. 70 krra értékeltetett.
Pályázati határnap okt. 20. Folyamodványok az es-
peresi hivatalhoz küldendők, Zoványra.
Kolozsvárit, 18 9 3 . szept. 24. S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
933- 1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sepsi egyház­
megyébe kebelezett k ö k ö s i egyházközség papi állomására
ezennel pályázat nyittatik.
I Javadalom: tisztességes lakás, kert és gazdasági épü­
leteken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 4 1 1 frt. 75 kr.
értékű kepe és kanonika porció haszonélvezete, mely java­
dalom nyug. lelkész halála után 40 frttal emelkedni fog.
Pályázati határidő: október 1 5 . Folyamodványok nt.
Zágoni Pál, esperes aához, Nagy-Borosnyóra, küldendők.
Kolozsvárit, 18 9 3 . szept. 26. S z á s z D om okos,
érdél,i ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXIII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Október 5.
M E G JE L E N IK
fizetési ú r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
A párbér jogi természete, és a párbér­
viták illetékességi kérdése.
Az egyházi tisztviselők javadalmának emelése
érdekében, minden téren, folyamatba indult mun­
kálkodás jelen korszakában, nem lesz fölösleges,
pár szót szólani a papi fizetések egyik legrégibb
forrásárúi a párbérről, s ezzel kapcsolatosan, a
párbér-szolgáltatások hatósági érvényesithetéséről;
sőt, e kérdés fejtegetése teljesen időszerű, mivel,
tudomásom szerint, több vitás párbér-ügy fordul
erdélyi egyházkerületünkben is elő, s főkint, mert
nehány esperesünk éppen közelebbrűl kapott meg­
keresést az illetékes királyi pénzügyigazgatóságok-
túl az egyházmegyéje területén fekvő egyházköz­
ségek párbér-adójának kimutatása végett Nem tu­
dom ugyan, hogy a pénzügyigazgatóságok mily
okbúi kérik e kimutatásokat, de ismerve a ntiszt.
Esperes urak előzékenységét és buzgalmát, remé­
lem, hogy eleget fognak tenni a pénzügyigazga­
tóságok fölkéréseinek, s így ebbeli munkálatuknál,
«a jó pap holtig tanul» elvénél fogva, talán ők is
használhatnak valamit az alábbi fejtegetésekből.
Sokan azt fogják kérdezni, e bevezető sorok
elolvasása után, hogy mi közünk nekünk, refor­
mátusoknak, a párbér-intézményhez ? Hiszen, a mi
egyházi szervezetünkben ilyen adónem nem sze­
repel ; ez tisztán katholikus intézmény. És igazuk
van a kérdezőknek, mert erdélyi református egy­
házkerületünk adórendszerében a párbér-szolgál-
tatás, legalább e címen, nem fordul elő; de mert a
mi k e p é n k teljesen azonos a katholikus egy­
házban párbér címen ismert egyházi adóval, s mert
egyházközségeink háztartása, gazdasági élete, a
protestáns egyházak alakulása alkalmával, a kath.
egyházakéval mindenben megegyezően rendezte-
tett be, s mert e tekintetben, talán az egyetlen
párbér elnevezésnek csakis külső okokbúl indokol­
ható megváltoztatásán kívül, máig sincs, s nem is
40. szám.
M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .
Szerit esztőséf/i iro d a* hová a kéziratok és előfizetések bérmentuc
küldendők: K ü í magyarutca 9 . sz.
lehet lényeges különbség: az arra vonatkozó elvek,
erre is teljesen alkalmazhatók.
A pa: bér, vagy ágybér (lectica) nevezete alatt
az egyházközségi hívek részéről nyújtandó amaz
állandó lelkészi szolgáltatást, egyházközségi adót
értjük, mely a házasságra lépéssel, a család-ala-
pitással veszi kezdetét.
A párbér-intézmény eredete az egyházköz­
ségek alakulásával csaknem összeesik, bár hatá­
rozottabb megállapítása, s rendes egyházi adókint
való szereplése a középkorbúi ered, midőn ugyanis
az egyházközségeknek, a papok magasabb kép­
zettségének megkövetelése föl) tán, azok kellő do­
tációjáról is kellett gondoskodniok. Behozatalát
a katholika egyház a szentirás ama tételével in­
dokolta «Et dignus est operarius mércédé sua »
Azon különféle szolgáltatások történelmének
ismertetése, melyek a hívek részéről a lelkész ellá­
tása céljából teljesitendők voltak, e cikk keretét
messze túlhaladná, miért is e helyen csak azt tartom
megemlitendőnek, hogy a patronusi javadalom, ti­
zed- és stóla-jövedelmen kívül, a párbér képezte a
papok és tanítók javadalmának egyik főforrását,
miről az is tanúskodik, hogy például nálunk, Magyar-
országon, a XVI-ik század közepén a lelkészek meg­
adóztatásának (hadi contributio) kulcsa éppen a pár-
bér-jövedelem volt, s ennek alapján rendeltetett el,
hogy az ország valamennyi lelkésze, minden há­
zasságban élő plébániai tag után, egy magyar dé­
nárt fizessen adó fejében.
A párbér alanyára, mértékére és kivetési
módozatára nézve precíz egyházjogi szabályok
nem léteznek ; de annyi már a fenn ismertetett tör­
vényes intézkedésből is látható, hogy alanya a
házasságban élő egyháztag, mert ellenkező esetben
a házasságban nem élő hívek részéről élvezett jö­
vedelem is adó alá vettetett volna. Másfelől, a
szóban forgó adónem magyar nevezete, sőt a meg­
felelő latin 1e c t i c a 1e, vagy l e ct i ca elnevezés
is arra vall, hogy e szolgáltatás a házassággal van
 330. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
szoros kapcsolatban; tehát, nem dologi, azaz, a bir­
tokkal összekötött teher, hanem, alanya a házas­
ságban élő személy lévén, minden kétséget kizáró­
lag, s z e m é l y e s t e h e r .
A párbér mértéke és régi kivetési módja
azonban az, a mi ezen teher személyes jellegének
tagadásba vételére indított sokakat. Addig ugyanis,
míg a lelkészek kongruája igen csekély volt, nem
okozott nehézséget a párbér kivetésében is fen-
tartani a személyes jelleg ismérvét, mert az egyéb
javadalmakon felül akongrua kiegészítéséig hiányzó
összeg igen kicsiny volt, s annak egyforma mérték­
ben történt kivetése a szegényebb hívek megterhe­
lésével sem járt. Később azonban, midőn a párbér,
tehát a házasságban élő hívek részéről borban,
búzában, fában, vagy pénzben teljesített szolgál-
mány emelkedett: nem térhetett ki a párbért meg­
állapító hatóság (rendesen a kánonika-vizitáció) az
elől, hogy a párbér kirovásánál a vagyoni viszo­
nyokat is ne mérlegelje, és ennek következménye
az, hogy helyenkint általában különböző párbér-
szolgálmány, az akkori állami és társadalmi viszo­
nyokból kifolyólag adófizetésre köteleztetett nép
(misera plebs) három csoportja szerint, különböző
mértékben vettetett ki; így például, a telkes jobbá­
gyok (jobbagiones, sessionati) a legmagasabb, a
házas zsellérek (inquilini domos habentes) kevesebb,
s a házatlan zsellérek (inquilini domos non habentes)
legkevesebb párbér fizetésére köteleztettek. Té­
vedés volna, azonban, ebből a körülményből a pár­
bér dologi természetére vonni következtetést, mert
hiszen a zselléreknél, nevezetesen a házatlan zsellé­
reknél nem is lehetett szó dologi teherről, azaz,
az adó alanya nem lehetett föld, telek, vagy ház,
mert olyannal ezek nem bírtak, hanem csak a sze­
mélyi állapot (status personalis). Egy fejlettebb
állapota ez az adóteher-kulcs megállapításának,
mely célszerűségi okokra vezethető vissza, de a
párbér-teher személyes jellegét nem érinti.
Lássuk már most, mennyiben állhat meg fön-
nebbi nézetem, hogy t. i. a katholikus párbér-in-
tézmény a mi k e p e nevezetű egyházi adónkkal
azonos.
A református anyaszentegyházban, a legrégibb
időktűl fogva máig, ugyanazokkal az egyházközségi
jövedelmekkel találkozunk, mint a katholikusoknál.
Nálunk is a pátronusi javadalom, tized- és kepe­
járandóság képezi a papi fizetés alapját, melyek
közül a két első dologi, azaz, a birtokhoz kötött te­
her, az utóbbi pedig személyes, s kétségtelenül
a család-alapítással kezdődő adó, minek igazolásául
40. szám.
csak azt hozom fel, hogy nem egy egyházközségünk
ma is ágy szám, vagy f üst szám szerint veti
ki kepéjét.
Egyházi törvényhozásunk is elismeri a kepe­
adó személyes természetét, s az 1891—92. évi
zsinat elé terjesztett törvény-javaslat indokolása
világosan reá mutat arra, hogy a református egy­
házban községenkint és vidékenkint változó egy­
házi adó kiválóan személyes jellegű, s alapja a
parokhiához való tartozás, ezen belül pedig a család-
alapítás, tehát, a státus perszonális.
Speciális erdélyi viszonyainkra vonatkozólag.
a fejedelmi korszakbúi, országos törvény is ren­
delkezik a kepe-jövedelem biztosításáról, az A. C.
I. R. 5. címének első cikke kimondván, hogy a dézma
és quárta mellett «az eleitől fogva rendszerint járni
szokott jövedelmek» (érti alatta a kepét) el ne vo­
nassanak, hanem csakis a vármegye és esperes
egyetértésével változtathassanak meg. Ugyané tör­
vény megjegyzi, hogy ide nem értendők (tehát
a kepe-nevezet alá) «az esztendőnkint szokott sze-
gődés által hol többülő, hol kevesbülő fizetések,
sem pedig a pátronusok szabad akaratától függő
beneficiumok, hanem csak a rendszerint régtől
fogva való parokhiális proventusok». (Kolosvári :
Egyházjog. 410. lap.)
E törvényből is kitetszik az éles megkülönböz­
tetés, mely a párbért, a mi erdélyi elnevezésünk
szerint, kepét, mint személyes terhet, a pátronusi
beneficiumtól, mint a birtokon fekvő tehertől, s
a szerződésszerű papbértől, mint tisztán magán­
jogi követeléstől, szétválasztja. Dr. Kolosvári Sán­
dor, kitűnő egyházjogászunk ugyan «Az erdélyi
ev. ref. Egyházkerület Egyházjoga» cimü jeles mű­
vében a pátronusi beneiiciumokat, s a szerződésen
alapuló szolgálmányokat is a kepe fogalma alá
sorolja, illetőleg, annak egyik nemekint tünteti fel,
a mi, nézetem szerint, csak onnan eredhetett, hogy
a k c p e nevezett alatt, mint gyűjtő-név alatt, az
összes egyházi adókat értette. Ezen elvből kiin­
dulva, azután, a stólát is a kepe-jövedelmek közé
sorolja, holott a kepe rendszeres, évenkint állan­
dóan visszatérő, s különös ellenszolgáltatás nélküli
adó, mig a stóla rendszeres javadalmat sehol sem
képez, s csak a végzett különös papi funkciók tisz­
telet-dijául tekintetik. Viszonya a kepéhez körül-
belől olyan, mint az állami és községi adóknak
az illetékekhez, melyek bizonyos hatósági tevé­
kenységért követeltetnek.
Összegezve a fönnebbieket, a párbér jogi ter­
mészetét úgy határozhatjuk meg, hogy: a p ár b é r
 40. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY
a par okhi ál s köteléken alapuló, szemé­
l ye s j e l l e gű (fej adó szerű) szol gál mány,
mel ynek al anya a házaságban élő, azaz,
kül ön ház t ar t ás t f ol yt at ó egyháztag.
(Vége következik.)
Fiat justitia, aut pereat mundus.
N a g y mondás, s az elv, melyet magában foglal,
még nagyobb. Keretében könyveket lehetne írni, s teljesen
kifejtve, akkor sem lenne.
Elsőbben is arra a kérdésre kellene felelni: mi hát az
«igazság», miben áll az ?
Szokrátes fogalmi ismerete-e, mely szerint az igazi
ismeret a dolog fogalmában áll, vagyis, hogy az emberi
gondolkozás és cselekvés zsinórmértéke a fogalmi ismeret ?
A stoikusok erény-fogalma e, mely csak akkor valósít­
ható meg, ha az ember lemond a világ javairól, ha ösz­
töneit és hajlamait kiirtja, ha magát a világ-egészlet ész­
szerű törvényének aláveti ? Kant ítéletről szóló tana-e,
melyben az értelem alap-fogalmait vezeti le, avag y éppen
Fichte rendszere, mely szerint az ismerő és cselekvő alanyon
(az Én-en) kívül semmi sem létezik ?
Abban áll, mit Schleiermacher a vallásról szóló m eg­
határozásában mond, t. i. hogy az egy belső szemlélet,
mely a végest csak a végtelenben és a végetlen által,
a múlandót az örökkévalóban, és az örökkévaló által tudja
és látja ?
Hégel gyémánt'hálózatában, melyből a mindenségről
való felfogása tárul elénk. A z újabb theologusok : Bunsen,
Hasé, Láng, Biederman, Lipsius, Pfleiderer, stb. amaz állítá­
sában, hogy a vallás a véges (emberi) szellem oly élet­
mozzanata, melyben a véges a végetlennel legközvetlenebb
viszonyba lép, melyben a szellem gondolatát, világnézetét,
belső kedély-világát, törekvéseinek eszményét és akarati
elhatározását a végetlennel, istennel való egyesülés vág ya
határozza meg és vezeti ?
A mely vág yat teljes megvalósulásra a keresztyénség
vezetett; mert a keresztyénség, mint vallás, lényegében
szintén monizmus. A keresztyén vallás az, melyben az
istennel való egység eszméje gyakorlati megvalósulást
nyert az alapitó istenfiui hatalmában; kifejezést életében,
szavaiban, s különösen isten-országáról mondott hason­
lataiban, s a mely eszme szolgál alapul Pál képzeteinek
a szellemről, a szeret étről, a szabadságról, a Krisztussal
való egyesülésről, és megdicsőülésről, a szent-lélekről, és az
egész keresztyénség istenfiuságáról.
A v a g y , ama duálisztikus világ-nézetben, mely a vé­
gest a végetlennel, a szellemet a természettel, az istent
az emberrel szembe állítja, mely azt mondja, hogy Krisz­
tusban az isteni és emberi egysége valósággá lett ugyan,
de csodás, örökre megfoghatatlan módon, és csakis ő
benne, tehát, nem az isteni és emberi lényegségénél fogva,
szükségképpen és örökké mindnyájunkban ismétlődve, s
mely szerint életünknek is csak egy része istené, más része
a világé. Vasárnap az istené, a más hat nap a világé.
A templomban istennek szolgálunk, a munkában, tudo­
mányban, művészetben a világnak; de, a mely keresztyén­
ellenes, szellemtelen világ-nézetnek, mint tudjuk, a biblia
beható ismeretével és helyes értelmezésével párosult véget
33i-
vetett az újabb monisztikus világ-nézet, mely szerint a
mindenség a maga részében és egészében isten folyton
teremtő és fentartó örök mindenhatóságának műve, Örök
bölcs gondolatának szakadatlan nyilvánulása, és m egva­
lósulása, melyben a véges a végetlennel, isten az emberrel,
a szellem természettel szemben álló és egym ást kizáró
hatalmak nem lehetnek.
Jézus Krisztus amaz állitásában-e: «Én, és az A t y a
egyek vagyunk, és a ki engemet iát, látja az A ty á t is,
és a ki En bennem hiszen, az él örökké.» V a g y abban, mit
Pál apostolnál mond, hogy « E g y az úr, egy a hit, egy
a keresztyénség; és egy az isten, a ki mindeneknek A tyja.»
(Éf. 4. r. 5— 6. v.)
É s hogy a való élethez egészen közel jöjjünk: a kor­
mány úgynevezett egyházpolitikájában-e, v a g y az azt ellen­
őrzők oppoziciójában ? É s erről, mint cikkünk tulajdonkép­
peni tárgyáról, a történelem világítása mellett, szóljunk kissé
bővebben.
H a csak rövid pillantást vetünk a reformáció óta
hazánkban a vallás érdekében folytatott küzdelmek tör­
ténetére, azonnal észrevesszük, hogy ama küzdelmek felette
csodálatosak vo ltak ; mert nem, mikint azt gondolni lehetne,
a protestánsok és római katholikusok állottak azokban
egymással szemben, hanem a m agyarok és németek.
A protestánsok táborában voltak a magyarok, ha
római katholikusok voltak is, mert tudták, hogy a ki a
protestánsok ellen harcol, a m agyar szabadság ellen harcol;
a német táborban az osztrákok, és más egyéb nációk, s
a római katholikus fő-papok voltak, mert szintén tudták,
hogy a ki ebben a táborban van, az a m agyar szabad­
ság ellen h arcol; de, ők éppen azért mentek oda és még
nehány a haza szabadsága, nagysága, boldogsága, felvi-
rágozása iránti kötelességeiről teljesen megfeledkezett, v a g y
legalább is kozmopolita m agyar főúr, ki v a g y kapott már
valamit, v a g y várt, s azt akarta megszolgálni.
Tudjuk, hogy a m agyar mindig megverte a németet,
de igen azt is, hogy szabadságát, jogait biztositó törvényei
sohasem tartattak meg, sohasem hajtattak végre, és pedig
azért, mert békés időben azok voltak az urak itthon, kik a
harcban az ellenség táborában voltak, t. i. a római katolikus
fő-papok és fő-urak- K ik aztán újra meg újra kiforgatták a
protestánsokat nemzeti jogaikbúl, a nemzetet erejéből.
É s a mikor a harc nem fegyverrel, hanem szóval
fo ly t; a mikor a protestánsok sérelmeik orvoslását az
országgyűlés előtt keresték, a hazafias római katholikusok
akkor is a protestánsok mellett voltak; tudván, hogy a
nemzet ereje a protestánsokban van.
A mióta a nagyméltóságu közoktatásügyi miniszter
a vegyes-házasságokbúl született gyerm ekek vallására vo­
natkozó 1868. évi 53-ik törvény-cikk végrehajtása tárgyá­
ban ismert februári rendeletét kiadta, szakasztott ilyen
a helyzet.
A hecc-káplánok sípját a hercegprímás csodálatos,
mindent megtűrő P a x jelszava alatt a fő-papok harso­
nája követte; a harci zászló ki van tűzve, és sorakozva
alatta a nagy béke-hirdető, a m agyar állam egységét,
nagyságát ajkain hordozó vezérlete alatt az ismert ultramon-
tánok, s nehány főúr, kik gyászos elődeikhez és multjok-
hoz híven, a fő-papok uszályhordozói.
Felvonultak, sorakoztak szabadságaik, jogaik meg-
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 40- szám.

védelmezóse címén, e g y törvén y végrehajtása ellen, m ely | van, mint valaha. A kormány az erdélyi római katholikus
pár évtizeddel a nemzet jobbjai által előbb hozatott, de j státussal kötött, s folyó év május hava 25-én a státus
a m elyet ignoráltak, erejük tudatában, soha végre nem | gyűlésén előterjesztett (a katholikus iskolák kormányzása
hajtottak, s midőn a korm ány az idők jelét m egértve, tárgyában) egyezségben is túlment a kellő határon, mi­
a felekezetek közötti súrlódásoknak örökre vé ge t vetendő, dőn a rom. kath. iskolák tannyelvének meghatározását
s e mellett a m a g y a r állam egységét, biztonságát erős a státus hatáskörébe tartozónak elismeri, s teszi ezt most,
alapokra fektető egyházpolitikai reform -javaslataival (pol­ midőn a m agyar kard és ész által levert reakció ismét
gári házasság, állami an yakö n yvezés; szabad v a llá s-g y a ­ éledni kezd, midőn kiléptek dohos kriptájukból, mint fe­
korlat, és az izraeliták recepciója) előlépett, ők elkép- nyegető rémek, azok, kiket nem a nemzeti kegyelet, hanem
pedtek, a tárogatók, fő-papi pásztor-levelek alakjában jo b ­ a nemzeti átok kisért oda.
ban m egfuvattak, s a n a g y p a x hirdető, de tetteiben ellen­ A z idők komor jelensége gyanánt, a vallás szent
kezőt tevő vezérlete alatt, múlt év decem ber havában jelvénye alatt gyülekeznek a vallás és nemzeti szabadság
a pápa ő-szentségéhez intézett felterjesztésükben, kezei- ellenségei, de nem hogy a vallást védjék, melyet senki
lábai tiszteletteljes csókolása után, kimondják : h o g y min­ I sem támad, hanem, hogy gátolják M agyarország állami
den emberi tekintetet félre téve, s minden lehető eszközt fel­ | és nemzeti kifejlődését.
használva, m eg fogják támadni az egyházpolitikai refor­ I A z ultramontánizmus és feudálizmus most hazánk
m oknak alapul szolgáló elveket, s a türelm etlenség kö­ vallási függetlensége ellen küzd, miután évszázadokon át
zépkori szertárából kölcsönzött fegyverekkel, valóságos csorbította hazánk politikai függetlenségét.
fanátizmussal fordulnak a polgári h ázasság ellen, m elyet A küzdelem tehát nem a katholikusok és protes­
utálatra m éltónak neveznek, bevádolják a korm án yt a tánsok, s nem is, mint hajdan, a magyarok és németek,
királynak, s bizony, csoda, h o g y vélt sérelmeikkel a k o r­ 1 hanem az állam, s katholikus fő-papok, nehány katholikus
m án yt is felkeresik. főur, s ezek csatlósai, a nemzetiségek között foly.
Mintha bizony, A n g o l és Spanyolországban, Belgium ­ I Mi a liberálizmus ügyét, hazánk sorsát szivükön
ban és A m erik ában nem volnának m eg, s a kis O láhország is viselő kath. aaival együtt érdekkel várjuk kimenetelét, s
nem előzött volna meg, s mintha Bethlen és R á k o d nem támogatásunkkal nem késünk, az előbbi segélyére menni.
ezekért az eszmékért küzdött volna, s az 1848-ik i tö rvé­ Veszedelmes időben mindig a mi egyházunk volt a
nyekbe nem iktattattak volna be. E l akarják a néppel hitetni, m agyar szabadság megmentője. Mert a nemzet alkot­
h o g y az új tö rvén y alapján a házasság csak o ly szerződés mányát, szabadságát sokszor elvették, de a miénket soha.
lesz, m ely bárm ikor felbontható, h o g y az állami a n ya ­ Pedig akarták. Templomainkat elvették, iskoláinkat be­
k önyvvezetés, zsidók recepciója a dogm ával ellenkezik, zárták, papjainkat gályára vitték rabokul, népünket föl­
a vallások szabad gyak o rlatával a vallástalanságnak tá g dön-futóvá tették, de akkor is, a tengeren, bujdoklásban
kapu nyittatik. is megmaradt a mi szabadságunk, a mi hazaszeretetünk,
Mintha bizony, nem tudnák, h o g y a polgári házasság mert annak alapja az istennek élő igaz evangyéliuma,
behozatala által a családjog szabályozásának tizenkettedik mely soha el nem vész.
órája e lérk e ze tt; h o g y az állami an yak ö n yvek vezetéséről Ezen az alapon állunk most is, s az ez idő szerint
szóló ja va sla t csak természetes következm énye az állam- sem pihenő, s nem sokára fokozottabb mértékben bekö­
hatalom érvényesülésének, és halaszthatatlan az, h o g y a vetkező küzdelem zajába, önzetlen haza- és szabadság­
polgári ügyekben közhitelességü okm ányok jellegével fel­ szeretetünk, s az igazságnak az állam részén való tudása
ruházott anyakönyveket, m elyeket a felekezetek eddig is által ösztönöztetve, nem késünk oda kiáltani: Fiat justitia,
az állami hatalom által elismert, csak átvitt hatáskörben aut pereat mundus.
vezettek, az állam közegei vezessék, m egóvandó ezzel az
e gyes hitfelekezetek vallási elveikkel való netaláni össze­
ütközésektől, s ezzel tisztelvén éppen minden hitfelekezet
Az egyházmegyékből.
vallási szabadságát, h o g y az izraeliták recepciójáról szóló Templomszentelés.
tö rvén yjavaslat term észetes következm énye a haza összes Deési egyházmegyénkbe kebelezett kérői ev. ref. egy-
polgárai jogegyenlőségének, éppen úgy, mint a vallás sza­ | házunk történetében 18 9 3 . szept. 24. fénylő betűkkel lesz
bad gyakorlatáról szóló is ;h o g y , szóval, az egyházpolitikai följegyezve s e napnak emléke, az egymás után következő
javaslato k által az igazság és jo geg yen lő ség eszméjének nemzedékek kegyeletes szivében, örökké felejthetetlen marad.
tökélyesbülése és, a mire a katholicizmus mindig keveset E nap volt az, a melyen végre-valahára a kérői ref. tem­
adott, a m a g y a r állam egységének, fenállhatásának erős plom fölszenteltetett.
alapokra fektetése céloztatik. E templom fundamentuma még 1 8 5 1 . évben tétetett
É s mindezt a m a g y a r katholicizmus, a nemzetisé­ i le, legalább tiz évig építve, de teljes befejezést és fölszen­
gekkel karöltve, igyekszik m e g g á to ln ia m a g y a r katho­ telést, soha sem nyerve. Mígnem, végre, 18 8 9 . évben telje­
licizmus, m elynek helyzete valósággal eldorádói, melynek sen elavulván, a lelkész fáradozása folytán eszközölt központi
tizenhárom püspöksége évi nyolc millió forintnál n agyo b b kölcsön s a kebli pénztár fedezetével, teljesen «újjá» ala­
jövedelm et élvez. H o v á torpül e mellett a századok vi­ kíttatott.
harai között a nemzetet fentartó protestánsok öt püspök­ Most ez évben pedig belső berendezése festetett meg.
ségének jövedelm e, s minő arány van a kettőnek a haza Csak a legfőbb volt hátra, mit a gyülekezet minden tagja,
oltárára tett áldozatai k ö z ö tt! kivétel nélkül, óhajtott: a « f e l s z e n t e l é s . »
A protestántizmus erős őrállására inkább szükség A nyár elején fel is lett kérve szeretett főpásztorunk,
 40 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 333

hogy szeptemberben fölszentelését eszközölni, méltóztassék. az egyetemes zsinatnak, a) keresse meg a kultuszminisztert,
A főt. püspök úr nem késett válaszával, tudatva, hogy szep­ hogy a gimnáziumokban a valláslanitást központi jelentősé­
temberben gátolva van a szentelést eszközölni, de később gűvé tegye, megfelelő óraszámmal s hogy olyan tanítókat al­
szívesen eleget tesz az egyházközség kérésének s azon eset­ kalmazzon e téren, kik úgy az elméleti, mint a gyakorlati
ben, ha az egyház a szeptemberi fölszentelés mellett m arad: eredményt biztosítani tudják ; b) a theol. tanárok meghívá­
megbízza Nagy Lajos, esperes aát. sánál az egyházi szempontokat is érvényesítse; c) hogy a
Az egyházközség: tekintettel arra, hogy a fák immár theol. vizsgák gyakorló lelkipásztorok előtt tétessenek l e ; d)
hullatják sárguló lombkoszoruikat; tekintettel a nem sokára hasson oda, hogy minden tartománynak megfelelő szeminá­
beálló rövid, esős napokra, köszönettel fogadta a helyette­ riuma legyen; e) hogy az egyetemes zsinat a főbb egyházi
sítést is. tisztségek betöltésénél megképeztessék, a legfőbb egyházta­
Öröm volt látni a szentelés előtt történteket. A meg­ nácsban a jogászok száma kevesbittessék meg az egyházi férfiak
előző nap a gyülekezet Örege és ifja egyiránt igyekezett előnyére, a megmaradottak köteleztetvén az egyház alapos isme­
templomát zászlókkal, virágokkal, zöld gályákkal úgy földi- I retére. f) Ugyanezen alkalommal elhatározza, hogy teljes rosza-
sziteni, hogy a nagy számú vidéki intelligens közönséget lását fejezi ki a Harnack tényével összefüggő felfogásokkal szem­
annak látása bámulatba ejtette. ben és elvárja, hogy jövőre a theologusok hitetlen professzorok
Végre, eljött a várva várt nap. Könnyek csillogtak a sze­ kezébe nem lesznek átszolgáltatva. Nem árt semmi esetre
mekben, a midőn esperes aa. és a közreműködő öt pap sem, ha Németországon is felemelik szavukat az egyházi fér­
lelkiismeretes pontosságai, majdnem egyszerre megérkeztek. fiak az ellen, a mi az egyház nevében, annak arcul-csap-
Midőn a harangozás kezdetét vette, a templom zsú­ dosása végett történik folytonosan. Csak az az aggasztó az
folásig telve volt. Kezdetét vette az istentisztelet. A gyüle­ egészben, hogy ez a fellépés partikuláris érdekek istápolása
kezet szabatos éneke után, Nagy Imre, k.-lónai lelkész lé­ szempontjából történik, mely érdekek széthúzásra, visszavo­
pett a szószékbe s tartott imát, majd a «Himnusz» elének - násra vezetnek. Mért akarják Németországon a lutheri irány
lése után. II. Krón. r. 6. v. alapján alkalmi beszédet. Fej- | követői annyira kihúzni magukat az unióbúi, melyet apáik és
tegette, hogy miért kell templomot építenünk, hogyan kell nagyapáik annyira óhajtottak és létrejöttén annyi buzgósággal
megbecsülnünk s tiszteletben tartanunk. Szónok lelkes elő­ dolgoztak ? Avagy, tán ők nem szeretnek senkit, nem óhaj­
adása mindnyájunkat meghatott. tanak maguk mellett látni senkit, főleg, ha arról van szó,
Esperes aa. felszentelési imát mondott s midőn szó­ hogy azoknak is juttassanak valamit r Lám, a kálvini irány
székre lépett, nem látszott rajta a $o év terhe, átszellemülve, követői több önzetlenséggel dolgoznak, pedig Ők az unióban
igazi buzgósággal végezte tisztét. sokkal többet vesztettek. Vagy, tán mélyreható okok vannak itt,
«Jövel szentlélek» cimü ének elhangzása után, Vásár­ melyeket csak akkor találhatnánk meg, ha a lényeget kutatnók ;
helyi Boldizsár, sz.-ujvári paptársunk keresztelt. Szónok kel­ azt a lényeget, mely összefügg a két irányzattal ?
lemes, megnyerő hangja, jó előadása, nem egy hallgatónak |
szemébe idézett könnyeket. | A németországi római katholikusok régebben is minden
Úrvacsora osztó lelkészek voltak: Vadas Albert, válasz- | évben megtartották szokásos gyűléseiket. Nem tértek el e
úti és Veres Károly, deésaknai lelkészek, kik közül az első ; szokásoktól jelenben sem. Újra, és ők is gyűléseztek, ha
agendázott. már napjainkban ez a divat járja mindenütt. Hanem, egy kis
Az ünnepélyt bezárta a helybeli lelkész záró imája,
különbség mégis csak van a mostani és a korábbi gyűlések
így ért véget magasztos ünnepszentelésünk.
között. Azelőtt ezek a nagygyűlések rendesen ultramontán
A jól végzett munka után terített asztal várt a papi
jellegűek voltak nyilvánosan, mint ilyenek, a «centrum» táplálói,
lakban. Részt vettek a fönnebbieken kívül, a kérő-dengelegi
tehát politikai intézmények. Ez idén azonban már nem. A cen­
gr. kath. pap, Máthé György, fegyintézeti tanár, s több más
trum nagy csatavesztései sokakra igen kiábránditólag hatottak.
intelligens, aa.
Belátták, hogy csak maradjanak meg a háládatosabb vallási
Csoda-e, ha a felköszöntők egymást érték ? Első volt
téren. Ott is maradtak. És hiában agitált a nagy szóvivő, dr.
az esperes, ki a szeretett főpásztorra, főt. Szász Domokosra
Lieber, hiában mondta el beszédeit, a nevezetesebb és híre­
ürített poharat, mint egyházkerületünk legerősebb oszlopára.
sebb korifeusoknak távolmaradása igen hathatósan igazolta,
Isten áldása, kegyelme, híveinkről, ily vallásos buzgalmat ta­
hogy a politikai téren e gyűléseknek semmi nagyobb jelen­
núsítva, soha el nem marad.
tőségük nem lehet. Nem is beszéltek egyébről, mint a val­
Ne is maradjon! N a g y Jó z se f,
lással szemben elfoglalt álláspuntjukról, a nép-növelésrűl, a
kérői lelkész.
sajtóról, sti). Bár Lieber megpróbálta hangsúlyozni, hogy
ha a szociál-demokrácia ellen akarnak küzdeni, akkor előbb
Külföldi egyházi szemle. nézzenek szembe a liberálizmussal is. E z a római katholikus
A poroszországi u. n. August-Conferenz két évenkint nagygyűlés tehát egy olyan érthetetlen dolog, mely méltán
szokta megtartani gyűléseit. A két év most nem régen járt csodálatra ragadhat bennünket. Hogy ennyi önmegtartóztatás
le, így tehát ez évben is neki ronthatott ismét ez a telje- | és mérséklet legyen azokban a férfiakban, kik mindenre ké­
sen lutheri irányzatú gyűlés az unióban élő egyházaknak, a pesek, csak érdekeiknek feladására nem, ha bár látszólag
mit nem is mulasztott el, megtenni. Újra meg újra előhozta, I csak pillanatnyira is. Vájjon, itt nem tehetnők-e fel azt a
hogy az unión belül főn kel maradni a luth. egyháznak is, | kérdést, melyet már olyan sokan feltettek, hogy az ember
nem csak de jure, hanem de facto is. A gyűlés hozott ha- j a körülmények szerencsés összetalálkozásának eredménye-e,
tározataiból érdekesnek tartunk némelyeket olvasóinkkal meg- |' vagy pedig a megrendithetlen elveké r Mert, míg az utób­
ismertetni. így hangzanak ezek. A z August-Conferenz javasolja ^ biaknál legfeljebb csak azokra a férfiakra hivatkozhatnánk,
 o 1
oo
n
4- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
leiket Thakeray szeret, fest és emleget, addig amaz elsők | feszsziótúl egy hajszálnyira se
osztályában ott látjuk a legtöbb embert, még azokat is, a kik
csak arra születtek, hogy saját magukat mérlegelvén, normá­ | vitákat, nem egy helyen elkeseredett fölbáborodást szült. Pár-
nak azt gyűjtsék meg, a mit a jobbak egy-egy véletlen pil­ j tolásra csak a konzervativeknél talált. Mások, némely rész­
lanatban köveitek el, a mi csak náluk menthető', de a kik
csak ezt szeretik ismerni, azoknál nem, Ők gyönyör­
ködnek bennük, míg amazok kerülni sze re tn é k . Felteszszük
e kérdést, mert hiszen ez a katholikus gyűlés is csak úgy
magyarázható meg, ha az előbbi szempontnak van jogosultsága.
Würtenbergben a legfőbb konzisztorium nagyon szigorú
rendeletet adott ki egy előfordult eset alkalmából, hogy a lelké­
szek, s mindazok, a kikre a dolog tartozik, az augusztana kon-
TARCA.
Képek a parókiáéról.
J. JL parofcJiicL
A «miről zengett már a dal» versben és prózában,
megbir még egy zöngeményt. A «Törvénytár» 289. §-a sze­
rint első, második, harmadik és negyedik osztályba soroz-
tatik, de osztályon kivül is találtatik, például, hol a pap az
iskolában, vagy házbéres házban lakik, vagy hol a bethle-
hemi istáló mintájában tartózkodik a lelkek pásztora.
Minden parokhia ismertető jele volt régebben: galamb-
búgos kapu, melyen bóbitás majorságok Rómeó és Juliás-
kodtak; alatta vasárnap délutánonkint az Ároniták apraja
pajzántodott ; nagyja, olyik hosszu-száru pipából füstölte
saját termesztését; olyik meg rokkát pergetett, vagy guzsaly-
ról eregetett hosszú szálakat. Tiszteletes uram s tiszteletes
asszonyom akkor ilyen formán mulatozának. Járó-kelők na­
gyokat köszöngettek és tiszteletes uram is emberséggel meg-
süvegelte:
«Isten megáldjon, kedves fiaim!
Ma már megapadt az ekklézsia fája s vele együtt a
nagy és kicsi kapu is. Alig hogy reá férjen ennyi irás éppen:
«Áldás a belépőre. Épült Szabó András kurátorságában, M.
Bálint Mihály által. Renoválva, Anno 18 9 3 .»
A mint mondám is, a papilakok a Törvénytár 289 .
§-ban négy klaszszisra osztatnak. Az első osztályba tartozik:
ebédlő, hálószoba, nappali, iroda, vendégszoba, tágas konyha
és kamara, kettős pince (a bornak és sózott káposztának),
veránda, vadszollővel befuttatva; a szobák festettek, padló
fénymázas; ajtók, ablakok duplák; ebédlőbe és nappaliba
nyiló ajtó két szárnyú, réz-sarkakkal és pakfon-kilincscsel. Benn
krémszínű pltisch-diványok, kicsi és nagy fotelekkel; masszív
faragott szekrények, álló tükör, márvány-mosdó, kupolás ágyak,
huszonnégy személyre kihúzható ebédlő-asztal toló-kerekekkel,
politérozott nyárfa-iróasztal mellett az irodában ottomán, pipa­
tartó ; üvegajtós szekrény mögött diszkötésü könyvek, hinta­
szék, jutta-függönyök minden ablakon aranyos rám ákon; már-
ványszinü cserépkályhák. V an zongora, vannak elégedett, bol­
dog lakói; a tiszteletes török-sipkát hord az irodában s pacs-
cseneit a felesége himezte. Vannak zsurok, szoárék, névna­
pok és születésnapi ajándékozások.
A veránda előtt virág-ágyások s fehér pálcákon színes
üveggolyók. A stakét-keritések zöldre vannak festve, s a kert
mélyén a filegória, hol a tiszteletes fekete-kávézni, a tiszte­
letes asszony pedig vendégeivel fehér-kávézni szokott, úgy
néz ki, mintegy török-mecset. (Ezt csak úgy találomra mon­
40. szám.
merészeljenek eltérni, mert
j különben kereset alá vettetnek. A rendelet mindenfelé élénk
ben többen, teljesen elítélik. Nagyon helyesen kérdezgetik,
hogy, vájjon, a konfeszszió egy jelentőségü-e magával a
vallással, az a konfeszszió, melyet a készítők is ideiglenes­
nek vallottak, azzal a vallással, mely örök és betükhez nem
köti m agát? Valóban, nem is lehet elképzelni, mi indíthatta
az itteni egzháztanácsot erre a határozatra. Tán, a Schrem pf
ügye, mely annak idejében oly nagy port vert fői ? Bizony,
ha ilyen határozatokkal akarja az igazság ügyét elnyomni a
würtenbergi konzisztorium, aligha fog az neki sikerülni.
dom, mert mecsetet nem láttam soha.) Majorságok, lábas,
jószágok nem szemeteznek az udvaron, csirkét nem «termeszte­
nek,» s a tejet «háztól hordják.» Elég gazdaság két kocsiló
s egy ablakban ülő picus.
A második osztályú papok nem részesülnek a «föld­
nek ennyi áldásaiban,» a 289. §. b) pontja értelmében. Ebédlő
(hálószoba is, nagy és karikás ágyakkal) nappali (itt külön­
ben «első háznak» hívják), iroda (itt tartja a tiszteletes ko­
csisa a hámokat is, nagyobb biztonság okáért, két nagy fa­
szegen, melyet a falba, még az építés alkalmával e célra
veretett az ekklézsia), egy oldalszoba (amott «vendégszoba»),
mely tartalék-kamara és a gyermekek tanuló szobája «egy
személyben.» Milyen szívesen tanulnak itt! Különösen, mikor
a kicsi mama a felesleges (dehogy felesleges!) kürtős-kalá-
csot s a maradék pulyka-pecsenyét (elég különös, hogy meg­
maradt!) ide tette le. E g y évben egyszer az esperes úr is
itt szokott meghálni, generális vizitációkor. Ú gy el szokta
ilyenkor nézni az ekklézsia irományos szekrénye tetejére he­
lyezett vászon-nyalábokat s a külön polcon sorba rakott be­
fő ttes üvegeket. Ha karácsony tájékán járna erre, láthatna
Őkeme bizony egyebet is. Azon a spárgán, mely az ablak­
tól a szemközti falba vert szegre van kifeszitve, amúgy nyúj­
tózkodnak a singgel meg nem mért kolbászok, meg az ál­
lam való szőlők. (Mint ha bizony meg is állhatna ott, a ftol
annyi gyermek van I)
Zongora helyét az osztováta foglalja el, mely mellett
Jolán, Vilma, Juliska felváltva, szoktak pattogtatni, a mikor
«hetesek.; Ha Jolán sző, Vilmáé a konyha s Juliskáé az
udvar (tyukostól, tehenestül) és igy tovább, ad infinitum ; par­
don, a «holtomiglanig,» mikor is aztán más házszabályok
készíttetnek. Ú gy is tele van már a nagy láda, sifon, minden­
féle polc és szegelet szőteménynyel, hogy meg sem látszik,
hogy már Málvin és Irén férjhez mentek.
Kocsinak hire-hamva sincsen itt, hanem igás-szekerek
járnak ki és be, hatalmas asztagba kerekítve a kalangyákat
Zsurok, szoárék nincsenek, de három tál ételt mindig fel
♦ udnak tálalni azok az áldott kezek, melyeket minden legá­
tus olyan szívesen megcsókol.
$
A d 289. §. c. A papi szerénységnek példányképei a.
III. osztályú parokhiák. Messziről nem ötlik az utas elébe
salukátéros ablak-szemeivel, külső cifraság (valami fényes ki­
nézés) nem teszi feltűnővé; szerényen vonul meg ott a tem­
 40. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
plom tövében, a falu derekán. A község háza, meg az állami
iskola úgy néz ki mellette, mint valami «úri lak.» Messzi­
ről azt sem tudod kivenni, melyik a ház s melyik a gabo­
nás. Körülötte a kerítések jobb részt vesszőbűi vannak. Deszka
csak éppen a virágos kert. S a ház előtt, a nagy diófán túl?
A z méh-szin. Itt, ezen a zónán már jelentkezik ez is. Tisz-
teletes uram itt tanulja prédikációit, de nem «magolja» a
világért sem, az «ihletnek» mindig enged egy kis helyet.
Nyáron át az az irodája is. Itt tartja t. i. a kepe-listát, mert
ebben aztán be is végződik egész nyári irodai dolga.
Luxust nem enged meg magának, de nem engedné az
esperes sem. Egyszer a kurátor jó kedvében Plattent és két
Láhren-t csináltatott a konyhába. Mit ? Ide kell két Láhren,
hát egy nem volna elég ? Lebontassa, kurátor uram ; mert
ha nem, egyikben magát sütöm meg.
Nappalija egyúttal raktára is régi kulcsoknak, lakatok­
nak, elnyűtt kerék-fejeknek és már kiszolgált teknőknek és
bölcsőnek. A kihúzós divány tetején vasárnapi ruhák, hol
összefogva, hol nem ; fiókjában pedig régi «Protestáns E g y ­
házi és Iskolai Lapok», «Szemlék», «Protestáns Közlönyök»,
« Gazdasági Értesítők ».
Irodája a háló-ebédlőben is volna télen át, de asztal-
teritéskor mindig bomlania kell. Oh, istenem 1 Akkora kör­
leveleket kell sokszor lemásolnia, hogy háromszor is teríte­
nek, mig elpostakönyveli és továbbítja a kertek végénél át­
vezető gyalog-ösvényen.
Hiányos volna leírásom, mint hiányos volna a törvény is,
ha nem szólana IV-ik osztályú parokhiáról is. A törvény így
sz ó l: «Negyedik osztályba soroztainak az 500 forinton a l ó l i
papi fizetéssel biró egyházközségek». Hát, hiszen, jó volna
még, ha csak vagy négy krajcár hiányoznék az 500 forintbúi,
dehát azon alól is van elég (például M.-N.-Csán 1 7 8 frt. 2 1j 2 kr.
Ráton 1 5 2 frt. 46 kr. és igy a l á bb ) . Aztán, a mit a törvény
kifelejtett, kiegészíti a «Pályázati hirdetés» sza bad lakás.
Lássuk csak ezt.
Nehány ágason (csak a belső fele megbárdolva) olyan
gombatermő fedél, melyen csak akkor nem esik be, ha nem
esik az eső. A mint pedig a legelső fellegek emelkedni kez­
denek a láthatáron, gyors tempóban előszedetnek csuprok,
íazakak, tányérok, mozsártörő, lugzókád és itatócseber, s moz-
gósittatnak szépen egy-egy lyuk alá. Bútorok pedig ide-oda
taszigáltatnak, egészen addig a pontig, hol ha tiszteletes uram
egyenes vonalban fölfelé néz, nem látja az eget. S ezek el­
foglalván az elfoglalható helyeket, a szent család, kihúzott
eső-ernyők védvonala alatt várja az «eshetőségeket». A presz-
biterium már tízszer is gyülésezett «a papilak újból leendő
béfedésének tárgyában», s határozatba is ment, hogy: «Gond­
nok aa. megbizatik az ügyben», kinek aztán sok rósz álmot
okoz ez, mert akármennyit is tanakodik magában, más ex-
pedienst nem tud kisütni, mint a «rovatait» (átkozott «kö­
zös-ügy»).
Ajtóján, a téli keményebbecske levegő ellen, kevés lévén
benne a deszka, egy egész bunda van már alkalmas dara­
bokban felszegezve. Nem is úgy néz ki már, mint egy ajtó,
hanem mint egy bunda. (Szekérbe ülvén vele, persze, mégis
csak azt mondanák : né, viszi az ajtót.)
Társas-életben nincs hiány, mert három-négy tyúk mindig
tojik az ágyon (akkora lármával végezve e különben szép
335
hivatást, hogy a kicsi baba mindig felretten álmából] s ugyan­
annyi kőtől az ágy alatt (ezek már csendesebbek, mert anyák).
Egyetlen fényűzés e hajlékban a megelégedés. A gyer­
mekek épek, szépek, jó tanulók; az asszony takarékos, dolgos;
a férj ügyes, élelmes és szorgalmatos. Mindent megaranyoz,
megszentel, tündérruhába öltöztet az istenbe való bizalom !
Különfélék.
A s előfizetések érdekében.
Azt a két-háromszáz olvasónkat, kik lapunkat
járatják, de a lapnak árával ez esztendőrűl részint
egészben, részint nagy részével még hátrálékban
vannak szívesen fölkérem, hogy úgy az utolsó év­
negyedre való tekintetből, mint a kötelesség bevál­
tása érdekében is, a lap árát minél előbb bekül­
deni, szíveskedjenek.
Kolozsvárit, szept 27. 1893. S z á s z G erö .
= Az iskolák nagyhete. A mit az égésségügyi vi­
szonyok megakadályoztak volt, mégis csak bekövetkezett.
Október i-én és a rákövetkező napokban megnyíltak a ko­
lozsvári tanintézetek kapui. A város, az utcák tele vannak
vidéki szülőkkel, növendékekkel; a szemek gyönyörködnek
a fejlődő város emelkedésén és a szivek vágytól és reménytől
dagadnak. Mi is odaadással szemléljük azt az élénkséget, mit
a tanulók serge okoz, és mint ha a bevégzett szántás utolsó
barázdája előtt állanánk, arra gondolunk: hogy vájjon, minő
lesz az aratás ? Minden jót várunk és remélünk. A kolozsvári
novelő-iDtézetek minta-iskoláknak is beválnak, és így biztosan
remélhető, hogy a jövendőbe vetett remények nem lesznek
hiábanvalók. Isten áldása legyen a beállott iskolai esztendőn !
= A jövő évi állami költségvetésbe, a pénzügy-
miniszter, Wekerle Sándor, 100,00 0 forintnyi új összeget vett
fel, a következő nyilatkozat kíséretében: 88,000 frt. többlet
mutatkozik a vallás- és közoktatásügyi tárca átmeneti kiadá­
sánál azért, mert 100,000 frtnyi új összeget vettünk fel az
átmeneti kiadások közt az ágostai és reformált hitvallású
evangélikus községek egyházalapjának segélyezésére. Felvet­
tük ezt azért, mert az a törvény, mely felhatalmazza a pénz­
ügyminisztert arra, hogy egy sorsjegy-kölcsön emittálásával
legyen ez alap segélyezhető, eddig megvalósítható nem volt,
és a mai viszonyok mellett, nincs kilátás arra, hogy köze-
lébb megvalósítható legyen; addig tehát, mig vagy ezen úton,
vagy más úton, képesek leszünk, ezen célok fontos segélyét
eszközölni, legalább átmenetileg 10 0,00 0 frtot, mint évi do­
tációt, kívántunk az évi költségbe beállítani. Morzsák biz’
ezek, morzsák; de, jobb a semminél és előhírnökei annak
az időnek, midőn meg fog valósulni az 18 4 8 . X X . törvény­
cikk. Mert nem akarjuk hinni, hogy magyar hazánk sokáig
megfeledkezhessék leghűbb gyermekeiről. Rólunk.
= A püspöki vizsgálat alatt álló deési egyház
egyik lelkipásztora, Kovács Sámuel közelebbről elhalván ; a
másik, a fényes tehetségű, költői és egyáltalában irodalmi ér­
demei által kiváló Medgyes Lajos, már évek óta gyöngél­
kedvén, s éppen ezért ideiglenesen nyugalomba is vonult:
a deési egyház kebli tanácsa közelebbről gyűlést tartván, el­
határozta, hogy a lelkészi hivatallal összekötött teendők végzé­
sével a már évek óta ott sikerrel működő Józsa Károly segéd­
lelkészt bízza meg és ilyen értelemben feliratot intézett fő­
tiszt. püspök aához.
= Néhai Kovács Samu, deési ref. pap tekintélyes
vagyonának nagy részét jótékonycélra hagyományozta. így ne ver
zetesen a serház-utcai emeletes házat «Kovács Samu és B a­
lázs Károlina alapítvány» címen Deés város rendelkezésére
bocátja, hogy annak jövedelméből két deési születésű erköl­
csös iparos-tanonc, midőn segéddé lesz, 5 0 — 50 frtot, két
kezdő iparos 1 0 0 — roo frtot, két deési születésű, fedhetlen
 336- PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 40. szám.

előéletű ref. hajad' n férjhezmenetelekor 10 0 — 10 0 frtot kap­ = Megjelent a «Protestáns Szemle», V. évfolyam,
jon. A fenmaradó összeg, az épület fentartási költségek és 4-ik, októberi füzete ugyanazzal a gazdag tartalommal, mely
az adó levonása után, az iparos tanoncok érdekében hasz­ e vállalatot már is nem csak becsültté, de nélkülözhetetlenné
nálandó fel. A Szanios folyó mellett levő tagját, melynek tette A mostani füzet tartalma 1. A placetum. III. közi. dr.
évi jövedelme mintegy 600 frt. a deési ev. ref papok jö­ Bartha Béla. 2. Jan. Kollár, mint pap, tudós és költő. Várnai
vedelmének gyarapítására rendeli, az egyenlően megosztandó Sándor. 3. A régi szociálizmusról, dr. Csíki Kálmán. 4 Könyv­
jövedelem a papi dijlevélben külön lévén kitüntetendő. A ismertetés és irodalmi szemle fejezi be a tartalmas füzetet,
papok kötelesek lesznek, figyelemmel kis;' hogy az adó* melyet nem tudunk eléggé ajánlani az érdeklődők figyelmébe
mányozó és családja sirja el ne hanyagoltunk Mint a «Szol- és pártfogásába.
nok-Doboka« című hetilap volt szerkesztője, 10 0 0 frtot ha­ = Köszönetnyilvánítás. Teks. P u t n o k i D o m o ­
gyott az erdélyi muzeum igazgatóságának gondozására, hogy k o s ur, a görgényi ev. ref. egyházmegye tanácsosa és ke­
annak esedékes kamatját minden évben Sámuel napján a rületi képviselője, egyházmegyénk papi özvegy-árvái gyám­
magyar történelemből írandó b a l l a d a pályamű legjobbikának intézetének 100, azaz, s/-áz forintot adományozott, mélyéit a
adják ki. A posta-utcai házát szintén Deés város kezelésére nemes szivü adományozó fogadja a gyáinintézet részvényes
bízza «Kovács alapítvány» néven oly célból, hogy oda kis- tagjai, jíg y az érdekelt özvegyek és szegény árvák hálás kö-
dedóvóda létesittessék a város költségén; ha azonban annak szönetérHtfcaMnótfája, 1S 9 3 . szept. 25. G e r g e l y L a j o s ,
nem felelne meg, a jövedelem az óvó fizetésére fordittassék, Özv.- árvái p'é^ztárnok.
15 frt. évi levonással, mely a temető felügyelő bizottságnak = Az aítvinci ev. ref. egyházközségnek szeptember
lesz átadandó hagyományozó és családja sírjának gondozási 24-én lélekemelő szép ünnepélye volt. Évek hosszú során át
költségében. Az első magyar biztosító-társaságtól kapandó repedt, s igy használhatatlan nagyharangja helyébe, a jókedvű
járandóságot fia «Kovács Endre alapítvány» címen az ev. adakozók-áldozatkészségéből, alig másfél évi buzgó gyűjtés
ref. szegény tanulók segélyezésére jelölte ki. 500 frtot ha­ folytán, sikerült egy szép hangú, új harangot öntetni, s egy
gyott a deési izraelita hitközség által fentartott elemi nép­ régit újólag felszereltetni. A z új harang szeptember 24-én
iskolának a magyar nyelvben jeles előmenetelt tett két ta­ kondult meg először, mely napot az egyházközség nagyon
nulója évenkinti m égj utal mazás ára. Ezen összeg kezelését sokáig emlékezetben maradó, szivet-lelket nemesitő szép ün­
szintén Deés városára bízza. Végül, a közeli és távolabbi neppé emelt. Egyházmegyénk esperese szép alkalmi imát, egy­
rokonokról is gondoskodott. (Sz. D.) házmegyénk jegyzője eszmékben gazdag alkalmi beszédet, a
== A vajda-hunyadi egyház elöljárósága lelkes helyi lelkész pedig a harang történetének előadása után, sziv-
felhívást bocsátott ki, s küldött szét, kétségen kívül a pa- 1 bői fakadt záró-imát tartott. Énekelt, váltogatva, a helyi férfi-
pokhoz és tanítókhoz, melyben esedezik, hogy bármi csekély­ dalegylet, és a vegyesk ar; előbbi Apáthy Miklós, utóbbi Szé­
séggel járuljanak ama szép céljuk eléréséhez, hogy a még kely Lehel mű-értelmét dicsérve, igazán gyönyörű, öszhang-
gr. Bethlen Péter által 1 6 4 0 ben épített templomukat restau­ zatos szép énekeivel. Telve volt az ódon, történelmi neve­
rálhassák. Helyesen és szépen mondja a felhívás, hogy «e zetességű templomnak minden zúga. Ott volt Alvincnek ap-
kegyes adakozás által egyfelől az ősök emléke iránti kegye­ raja-nagyja faj-, és felekezet-különbség nélkül; ott láttunk va­
letet tanúsítják, mig másfelől erőtlen egyházközségünket tá­ lamennyi lelkipásztort, számszerint hatot, mintegy bizonysá­
mogatván, egyházi életünk fentartását, s ezzel együtt nem­ gául a békének és egyetértésnek. Vendégeink tiszteletére Deák
zetünknek erősödését is eszközük, melynek az idegen elemek György, egyházközségünk buzgó kurátora, fényes ebédet adott.
túlnyomó száma közt önfentartása végett, folytonosan az élet­ = Mai számunkhoz mellékelve veszik olvasóink
halál nehéz harcát kell megharcolnia.» Ehhez mi csak azt dr. Masznyik Endre előfizetési felhívását « P á l a p o s t o l
tesszük : senkise becsülje a maga fillérét csekélyre ; ne szé- é l e t e és l e v e l e i » cimü munkájára. Örömmel ragadjuk
gyenelje elküldeni, ha még oly kevés is. Higvjék el olva­ meg az alkalmat, hogy olvasóink figyelmébe ajánljuk a de­
sóink, hogy a valódi keresztyén-erények nem csak a nagy rék szerzőt, ki a magyar protestáns theologiai irodalmat oly
összegek adományozásában nyilatkoznak, a melyekkel még becsülettel szolgálja, hogy neve messze túlhatolt hazánk ha­
hivalkodni is lehet, hanem a szív fölhevülésében, mert ebből tárain. Theol. irodalmunk nem sokkal van túl a predikáció-
származnak az életnek cselekedetei. Azután, a mi sorsunk az iráson, ime, itt a jó alkalom, hogy előmozdítsunk egy tudo­
volt, és az marad, hogy kicsinyekből hozzunk elő nagyokat. mányos kutatások alapján megirt munka megjelenését, s ál­
Adakozzatok, hogy a ti nevetők számon legyen isten előtt. tala becsületet szerezzünk a magyar theologiai szellemnek.

H IV A T A L O S R ÉSZ.
9 5 6 - 1S93. PÁLYÁZAT. Javad alm a: tisztességes lakás, szép belső telekkel és
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi egy­ kerttel (mely 50 frtért haszonbérbe bármikor kiadható) s egy-
házmegyébe kebelezett b e t h f a l v i egyházközség IV-ed osz­ házhatóságilag 2 3 3 frt. 6 krra becsült fizetés.
tályú papi állására ezennel pályázat nyittatik. Pályázati határidő folyó év okt. 25. mely időig a fo­
Javadalm a: gazdasági épületekkel ellátott tisztességes, lyamodványok ni. Deési Gyula, esperes aához küldendők,
jó lakás, és egyházhatósági becslés szerint, 3 4 1 frt. 25 kr. ér­ Gyaluba.
tékű kepe és kánonika-porció haszonélvezete. Kolozsvártt, 18 9 3 . okt. 3. S z á s z D om okos,
Megválasztandó köteles egy évi javadalma felének 75 szá­ ______ erdélyi ev. ref. püspök.
zalékát egyszersmindenkorra, azután az évi járulékot a gyám­ 9 5 8 -18 9 3 . PÁLYÁZAT.
intézet javára fizetni.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a n.-szebeni egy­
Pályázati határidő okt. 25. Folyamodványok nt. Meny­
házmegyébe kebelezett, a 1 a m o r i egyházközség kántor-tanitói
hárt András, esperes aához küldendők, Kecsetbe, u. p. Szé­
állomására ezennel pályázat hirdettetik.
kely-Udvarhely.
Kolozsvárit, 18 9 3 . okt. S z á s z D om okos . Javadalma: lakás és egyházhatósági becslés szerint, 19 6 frt.
erdélyi ev. ref. püspök. Pályázati határnap okt. 25. Folyamodványok nt. Kele-
csényi Károly, esperes aához küldendők, Alamorra, u. p. La-
957- i 893. PÁLYÁZAT.
dámos.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
Kolozsvártt, 1 8 9 3 . okt. S z á s z D om okos ,
egyházmegyébe kebelezett m a g y a r - g y e r Ő m o n o s t o r i erdélyi ev. ref. püspök.
egyházk özség, kántor-tanitói állomására ezennel pályázat hir-
dettetik. Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
M a i szá m u n kh o z v a n m ellékelve d r . M a s z n y ik E n rlre előfizetési fe lh ív á s a .
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
 338- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
rendelkezések végrehajtásán buzgólkodott, a pro­
testánsok jogait védő törvényeket pedig egyszerűen
jogilag nem létezőknek nyilvánította. A bécsi békét
becikkelyező, s a protestáns egyházak állami lét­
jogát biztosító 1608. k. e. (koronázás előtti) I-ső te.
nagvon is általánosságban mozgó rendelkezéseinek
megtartására a katholikus egyház nem is gondol,
sőt a párbérügy tulajdonképpeni rendezéséről, s
a protestánsok részére méltányosabb megállapí­
tásáról szóló, de korántsem az egyenlőségnek és
viszonosságnak megfelelő 1647. i i . é s 12. t. cikk
rendelkezései is csakhamar feledésbe mennek, s így
az 1 790— 91. évi nevezetes 26-ik t.-cikk életbe lé­
péséig, a protestáns hívek is, csaknem állandóan,
párbér és stóla-díj fizetésére voltak kötelezve a
katholikus lelkész részére.
Az 1 791 . évi 26-ik t.-cikk hatályba lépte előtt,
(1 791. június 1 3-ika,) tehát tulajdonképpeni párbér-
ügyeknek hatósági érvényesítéséről nem szólha­
tunk, de a mennyiben kifejtett álláspontunk iga­
zolására szolgál, megjegyezhetjük, hogy eddigelő is
a királyon, mint legfőbb kegyúron, s az ország-
gyűlésen, mint a fontos közjogi sérelmek orvos­
lására is hivatott törvényhozó testen kívül, a hely­
tartótanács, tehát, közigazgatási és kormányzati
főhatóság, kezelte e kérdéseket.
Az 1 791 . 2ö-ik t.-cikk hatodik pontjának ren­
delkezése, mely szerint: «A protestánsok által ed­
dig a katholikus lelkészeknek akár készpénzben,
akár terményekben, akár munkával teljesített stóla
és párbér-szolgáltatás (solutio stolae, aut lecticalis)
ezután teljesen megszűnik, stb.» a felekezetek kö­
zötti egyenlőséget e kérdés körül tisztázván, szá­
zadunkban már csak a párbér-szolgáltatás jogi alap­
jának félreértéséből keletkezett vitás párbér-ügyek
szerepelnek. A katholikus papság ugyanis nem
tudván megnyugodni a protestánsok párbér-men-
tességének kimondása folytán szenvedett jövede­
lem-csökkenésben, bár a vallás-alapból ezért kárta-
lanittatott, alapot keresett legalább arra, hogy az
1802. évi conscriptio (papi jövedelem-összeírás,mely
a párbér-veszteség folytán előállott jövedelem-csök­
kenésnek, a vallás-alapból való pótolhatása céljából
készitteteti) alkalmával katholikus birtokos kezén
volt telkek után kirovott párbér, azokra az esetekre
is maradjon fönn, ha az illető telek nem katholikus
kézbe megy ár, s ennélfogva, a párbér dologi teher
voltát állító indokolással, ily irányú szabályrendelet
kiadása végett, a győri káptalan részéről már az
1 81 5. évben fölterjesztés tétetett a helytartóta­
nácshoz. A helytartótanács, azonban, kimondta,
41. szám.
hogy, mivel a parokhiális terhek nem a házakon,
vagy telkeken, hanem azon jobbágyokon nyug­
szanak, kik a lelkészek működését igénybe veszik,
a kért szabályrendelet ki nem bocsátható.
Nem kellett azonban sokáig várni, s a nyitrai
püspökmegye újabban is küzdelmet indított a párbér
dologi természetének elismertetése végett, s miután
egy konkrét esetre vonatkozó ily irányú kérését a
vármegyei közgyűlés, s másodfokban a helytartó-
tanács, illetve, a királyi udvari kancellária elúta-
sitotta, egyenesen a királyhoz (I-ső Ferenchez) appel-
lált, ki is az ügynek alapos tanulmányozását ren­
delte el, a mi hét éven át húzódott, s végre is,
az 1824. március 26-án kelt kancelláriai szabályren­
delet kiadására vezetett, melyben a párbér ismétel­
ten személyi tehernek nyilváníttatott, s így a katho­
likus álláspont, mely a párbér magánjogilag vett
dologi természetét vitatta, alaptalannak deklárál-
tatott. Ezen rendelet alapján nyertek azután meg­
oldást a párbérviták 1848-ig. sőt az osztrák-uralom
alatt felmerült párbér-viták is ennek értelmében,
tehát, a közjogi fejlődésnek megfelelőn, intézteitek
e l ; de midőn az úgynevezett provizórium idejében
(1864-ben) ismét megindult a harc a párbér jogi
természete felett, már egészen ellenkező iránynyal
találkozunk, mert a visszaállított helytartótanács,
a felmerült konkrét esetek alkalkalmából, rende­
letet bocsátott ki a párbér-követelések telek-könyvi
biztosítása iránt, s így a makacsul vitatott katholikus
álláspontra helyezkedett. De, e rendeletek végre­
hajtása alkalmával, erős akadályok merültek fel, mert
azt a telek-könyvi pátens keretébe beilleszteni, nem
lehetett. Kinek javára, s melyik lapon mutassák
ki a terheket; mikint eszközöljék ki az egyes birto­
kosok beleegyező nyilatkozatát, mely nélkül telek­
könyvi bejegyzés nem történhetik ? E kérdések
megoldása végett, mind sűrűbben érkeztek felter-
jesztések a helytartótanácshoz, mely szorongatott
helyzetében a pénzügyi ügyészséghez fordult, jogi
véleményért. A pénzügyi ügyészség, azonban, a
helytartó-tanács határozataival ellentétben, az egye­
dül helyes, azon álláspontra helyezkedett, hogy
a párbér, mint személyi teher, telekkönyvileg egy­
általában nem biztosítható. Ennek folytán, azután
a helytartótanács kibocsátott intézvényeit vissza­
vonta, visszavonó rendeletében azon helyes kije­
lentést tevén, hogy a parbér nem magánjogi, ha­
nem közjogi alapon nyugvó teher, s mi n t i l y e n,
a k ö z a d ó k j o g i t e r m é s z e t e s z e r i n t bí ­
r á l a n d ó el.
Az 1867-ben visszaállított alkotmányos kor-
 4i- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mányzat kezdetben szintén a helyes úton haladt;
de, már 1870-ben, a vallás- és közoktatási, minisz­
térium egyszerre megváltoztatja nézetét, s a katho-
likus egyház téves álláspontjára helyezkedik, a
közalapítványi ügyigazgatóság, véleménye alapján,
melynek ügyigazgatója, Bonc Ferenc, a párbérrel
egy a katholikus álláspontot támogatott Emlék­
iratot is tett közzé, a «Jogtudományi Közlöny» 1 881 .
évi folyamában. Bonc Emlékiratának érveléseit ha­
lomra dönti Timon a «Párbér Magyarországon»
cimü muveben. (Vége következik.)
Az erkölcsi növelés érdekéken falun.
A történelem igazolása szerint, hatalmas nemzetek,
birodalmak lettek a semmiből, melyek egy ideig uralkodtak,
tündököltek, s ismét a semmiségbe tűntek le. A történet­
búvár e tünemény okát az erkölcs fejlődésében, és ha­
nyatlásában keresi, s leli meg. Mind ott és mindannyiszor,
a hol és a hányszor a nemzeti erkölcs a fejlődés kellő
fokán állott, fényJett a nemzeti cimer, rettegett volt a név,
s valahányszor sülyedett az, jött rá a nemzet leigáztatása.
E zt tudva, fájdalom tölti be keblünket, látva, hogy
nemzetünk ezer éves, hullámos múltja után, most, midőn
már elérte a rég óhajtott c é lt: az általános műveltséget,
teljes szabadságot, függetlenséget, megindult az erkölcsi
hanyatlás felé.
De, vájjon, így volna ez ? Kérdezi az, ki a m agyar nép­
életet közvetlenül nem ismeri. Hiszen, már régóta, lázas
erővel dolgoznak jeleseink a nép erkölcsének fejlesztésén,
megszilárdításán. Megszámlálhatatlanok a módok és eszkö­
zök, melyeket e cél elérése végett megkísértettek. Nem
vezettek volna-é ezek eredményre ? A nép körében élő,
s annak minden élet-mozzanatát elleső, s a népet köz­
vetlenül ismerő egyén e kérdésre azt feleli, hogy, fájda* j• poharát, sőt félrehuzódva, még a cigaretta füstjét is íz­
lom, nem.
Vessünk csak egy futó pillantást egy egyszerű föld­
műves család beléletére, s lessünk el abból e g y mozza- jj menni, tíz-tizenhat éves, falusi fiuk járják, pár szál cigány
natot. Ismerve népünk páratlan vendégszeretetét, s még
eddig tiszta, bocsánatra kész szivét, bizonyosak lehetünk az
iránt, hogy a betolakodásért nem fognak megneheztelni.
A napi munka befejezve. Egyszerű, de ízletes v a ­
csora elköltésre vár. Ott ül a nyitott kandalló mellett apa,
anya, s ez utóbbinak ölében egy alig két éves fiúcska.
Apjának «szakasztott mása», szemefénye, egész boldog­
sága, minden öröme. De nézzük csak, örömét és szere-
tetét miben mutatja ki iránta. Elveszi anyja ölébűl. Ide-oda
hintáztatja a levegőben. Magához szorítja, csókolja, susog
neki, édes lágy hangokon. Majd térdén lovagoltatja, s aztán,
a mi után repesve kapkod a kicsike, kiveszi szájából a cifra
pipaszárat, beleteszi a féltett kincs gyenge szájába,s szívatja
vele a tiszta kis tüdőcskébe a nikotin első méreg-csöppjeit.
S apa és anya gyönyörrel nézik a kis fiú prüszkölését,
tiltakozó mozdulatait, sőt jőizüen nevetnek rajta. É s midőn
a kis család első sarja sírásra fakad, felugrik az anya,
szalad az üveges almáriumhoz, s onnan a pálinkás butykos-
ban futva viszi csillapító-szer gyanánt a második méreg-
csöppet: az alkoholt.
339-
íme, ebből meggyőződhetünk, hogy nem ezen csa­
ládok részére írattak a j ó k ö n y v e k , s ezek mit sem
tudnak, v a g y nem akarnak tudni jeleseink fáradozásairól.
Váljunk el tőlük azon fájdalmas tudattal, hogy e féltett
kincs, ha éppen nem esik áldozatul az ilyenek miatt n agy­
mérvű gyermek-halálozásnak, úgyis meg van mérgezve
egész életére.
Nézzünk be a szomszéd korcsoma-helyiségbe. Óda
már szemérem nélkül léphetünk be szemlélődni, mert a
bennülőknek pálinkától kiveresedett szemei úgy sem látnák
meg arcunk pírját. Sőt, még a haragnak azt az elhalvá­
nyító színét se veszik észre, mely arcunkra ült azon pilla­
natban, midőn eg y nyolc éves fiúcskát, iskolás-növendé­
künket vesszük észre a részeg apa mellett pálinkás pohár­
ral és égő szivarral kezében. A gyerm ek végig nézi és
élvezi azokat a trágárságokat, a mik itten történni szoktak,
s nem bizonyos-e az, hogy rajta be fog telni apjának azon
mondása « L é g y olyan ember, mint apád 1»
De menjünk be most eg y táncterembe. De, tán elté­
vesztettük az ajtót, mert mi falusi (paraszt) népet akar­
nánk szemlélni, s ime, egy polgári,«úri» bálterembeléptünk.
Nó, de se baj. Legalább megnézhetjük a kétféle bál közötti
különbséget. Előre is megsúghatunk annyit, hogy erkölcsi
tekintetben vajmi kevés, sőt éppen semmi különbség sincs.
Itt látjuk ugyanis a csinos, térdig érő, a rövid aljú,
ujjatlan köntöskéket, a rajtuk lebegő szalag-csokrokkal
ide-oda ugrándozni a zene hangjai után, az oldalt ülő és cse­
megéző mamák örömére. Látjuk kézről-kézre járni a szelen­
céket, melyek kifogyhatatlanul szolgáltatják a fog- és gyo-
mor-rontó cukrocskákat, a haszontalan költekezés, pazarlás,
Ínyencség felélesztőit. Látjuk a sarokasztalnál az apáknak
kifogyhatatlan boros-sörös palackjait, avagy házárd kártya­
játékát De, fájdalom, ezeket nem csak mi, hanem azon
gyermekek is látják, kikre nézve legjobban a példa hat,
s kik közül nem egyben akkora bátorságot keltenek a
látottak, hogy zavar nélkül meri elvenni és kiüríteni apja
lelgeti. A la falusi korcsma, cifrább kiadásban.
A második teremben, hová előbb szándékoztunk
cincogtatása mellett, a táncot. Egym ásra csinálják a papir-
szivart, rendre üritgetik a méreg-kelyheket. Itt még ezen fe­
lül sokat látunk olyat, a mit ide leírni, nem lehet, de a
melyek miatt rögtön betilthatnók e mulatságot, ha volna
törvényünk, v a g y bár megyei rendeletünk, mely eltiltja az
ilyeneket. De, ez engedély mellett van, melyet a nagy
legények eszközöltek ki, a kik csak addig engedték át
a termet e nagy reményű seregnek, mig ők az óldalszobá-
ban isszák a h e g y édes, va g y a Mózes keserű levét, szoron­
gatják jövendőbeli oldalbordáikat, E z eg y erkölcs-rontó
gyermek-tánc. Am az, egy egésség- és erkölcs-rontó gyer­
mek-bál.
De, hagyjuk itt őket, és nézzünk be a falusi «fo­
nóba», a hová a leányok és leánykák, legények és le­
génykék szoktak magukra, apa-anya nélkül, összegyűlni
a hosszú téli estéken. A z anyák külön járnak, v a g y azért,
hogy ne zavarják ezeknek ártatlan (?) mulatozását, vagy,
mert ők nem bírnák kiállani azt a sok léhaságot mik­
nek a meghallgatásához, élvezéséhez ők már öregek. De,
mi se lépjünk be oda, hanem csak lessünk be az ablak­
 340- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nak csúfolt, két arasznyi üregen. S még ahhoz se álljunk na­
gyon közel, nehogy megbénítsuk szagló-szervünket, v a g y
kétségbe kelljen esnünk serdülő ifjúságunknak ily közelről
látott romlottsága felett. Nézzünk, és hallgassunk csak
távolrúl. Hallunk egy örsó-gurulást, s a sűrű, büzhödt
levegőn át, a reszkető lámpa fényénél, mely éleny hiá­
nyában mindegyre az ablak-résen besütő halvány holdra
bízza a szolgálatot, látunk egy utána rohanó tömeget,
és mert korunk fiatalságának romlottsága feletti szégyen-
letében még a hold is homályba rejtőzött, mit se látunk
többé, csak hallunk utána egy csók-csattanást. Tudhatjuk,
hogy egy alig serdülő leánykának első, szűzies csókja
lett kierőszakolva, s erkölcse vele megmételyezve. Itten
hallhatni a cifrábbnál cifrább káromkodásokat, trágár be­
szédeket. Láthatni az öklelődéseket, csupa tréfából, já ­
tékból, a mik engesztelhetetlen gyűlölséget, később ve­
rekedéseket, sőt bűntényeket szülnek. De, ne is nézzünk
tovább. Távozzunk innen, e bűn-fészekből. Ők is távoznak
már. De hogyan ? Ezt akaratlanul is meg kell néznünk,
mert közvetlen közelünkben választja el ki-ki a maga
párját, kicsiny-nagy egyiránt, s összeölelkezve, kettenkint
szélednek el a falu minden irányába. Ha többnek visz egy
irányba útja, akkor is elmaradoznak egymástól a párok,
s igy haladnak a félre-eső, girbe-görbe utcákon, gyér házak
között, késő sötét éjszakán 1 Sőt, legtöbb nem is m egy
az utcán, hanem kerteken, csűrökén, szerükén keresztül,
szalma- és széna-kazalok mellett, mert ott rövidebb az
ut, s aztán mert sár nincsen.
Utunk az olvasó-egylet helyisége mellett visz el.
De, oda nincs is miért betérnünk, mert ott nehány kártyázó
öreg emberen és a dalkör vezetőjén kívül, ki ok nélkül
várja az énekeseket, senkit se láthatnánk.
É s ezen állapot nem fántázia, nem egy ideális ag y
szüleménye, hanem nagyon is komoly valóság, melyen
okvetetlenül és gyorsan segíteni kell, mert ellenesetben
egy második év-ezreddel nem fog díszeleghetni a magyar.
S gondolja a t. olvasó, hogy tán csak a köz-népnél ily
tűrhetetlen az erkölcsi állapot ? Nem. Sőt, a paraszt-leá­
nyok között még sok van, ki féli az istent, s ez meg­
óvja őt az erkölcsi bukástól inkább, mint a vallás iránt
közönyös, és istennel vajmi keveset gondoló polgári nőt
cifra szalonja, va g y intelligens hölgyet fényes boudoirja.
H o g y mi módon lehetne e bajon segíteni, s a gyerm e­
keket és serdülő ifjúságot az egésseg-rontó élvezeti szerek
használatától, s az erkölcs-rontó mulatságokban való rész­
vételtől visszatartani, a végre tegyünk meg minden kí­
sérletet ; használjunk fel minden eszközt, nem tekintve az
ajánló csekélységét, mert a kis csiga hegyeket képes al­
kotni, melyek kiemelkednek a tenger megmérhetetlen
mélységéből, s az Edisonok sem az egekben születtek.
Én e cél elérésére, az eddig tett üdvös intézkedé­
sek mellé, még a következőket ajánlom. mind állíthatják az állami, községi iskolákat, mert azok
I. A jó iskolai növelés. Mit ? Gondolják sokan. Hát,
éppen úgy, mint a felekezetiek, nem érhetnek kívánt célt,
még most sem jó az iskolai növelés ? Hiszen, az újabb ha a tankötelesek jó nagy része soha sem lép beléjük.
kor tanítósága, az egyház, a közigazgatási közegek, az
állam, mind-mind megteszik a megtehetőt a nép-növelés
ügyének előbbvitelére. Igen. Megteszünk és tesznek sokat-
sokat. De, még soha sem annyit, hogy a nép-növelés or­
szágának ama régen várt eljövetelére óhajtva, ne kellene
többé már gondolnunk. A tanítóság nagy része a tan­
41. szám.
tervbe fölvett anyagot alaposan dolgozza fe l; a feljáró­
kat tapintatosan, szakértelemmel növeli, s ig y a törvénynek
megfelel, s lelkiismerete megnyugszik. De, ez még ko­
ránt sem elég arra, hogy iskoláink a kívánt célt elérjék.
Tanköteleseinknek, már csak a bevallások szerint is, nagy
százaléka nem lát soha iskolát. Hát még az elhallgatot­
tak, kik a statisztikából ki vannak h agyva? Népünk még
mindig hanyag az iskoláztatásban. Csak akkor küldi gyer­
mekét iskolába, mikor otthon alkalmatlan, v a g y nincs
rája szüksége. A z elöljárók pontatlanok a törvény végre­
hajtásában. Sőt, nem egyszer, igazságtalanok is. Irgalmat­
lanul megzálogolják az ellenállásra képtelen szegényeket,
mig bántalom nélkül hagyják a tehetőseket, a sógorokat,
komákat, mert azok még megharagudván, boszut álhat­
nának rajtuk. A közigazgatási közegek is késedelmesek
a végrehajtásban. Némely megyében az ez évi múlasz-
tókat csak a jövő év nyarán adják ki végrehajtásra, a
mikor már céltévesztett lett a büntetés.
A törvénynek is azon paragrafusa, mely az apát
gyám ság alá helyezni rendeli, csak egy képzeleti országba
való. Tudok megszámlálhatatlan esetet, hol a mulasztá­
sok annyiszor ismétlődtek, hogy az illető apára a bün­
tetés e foka lett volna alkalmazandó, de olyat egyet sem^
a hol ezt alkalmazták volna. De, lélek-nyugodtsággal nem
is lehet. Lenne olyan fokozatú a büntetés, a mit alkal­
mazni lehet, s alkalmaznák szigorúan. A kk or lenne ren­
des iskoláztatás. Jó iskolai növelés csak pontos iskoláz­
tatás mellett lehet. M eg kell azért tenni mindent a ta­
nítónak, hogy növendékei ne csak részben és rendetlenül,
hanem egészben és rendesen járjanak fel az iskolába. A
tanító okos rábeszélésével többet tehet, mint az illető
közeg lágy-meleg segítségével. Népünkben még megvan az
a m agyar szokás, hogy a mit a bíró parancsol, azt csak
azért sem teszi meg, mert parancsolja; de szép szóra még
az ingét is odaadja. Érintkezzünk azért személyesen né­
pünkkel. Értessük meg vele a pontos iskoláztatás szük­
séges voltát. Keressük fel őt saját házánál. A z eredmény
több lesz, mintha az esküdt tízszer bekiáltja kapuján, hogy
küldje gyermekét iskolába. E z nem is fáradtság, mert a napi
rendes séták alkalmával is megtehető. Nem is csökkenti, sőt
emeli a tekintélyt. Szeretetet, bizalmat ébreszt; tiszteletet
és e mellett eredményt szül. Ha mégsem érnénk kívánt
célt, zaklassunk az illetékes helyeken addig, mig ügyünk
elintézést nyer. Ne elégedjünk meg a mulasztások e g y ­
szerű átadásával, hanem járjunk végére, vájjon végrehaj­
tották-e, s ha nem, hajtassuk mi végre. A néma gyermek
szavát senki sem érti meg. De, a lármázó tele tarisznyá­
val tér otthonába.
Ha a .endes iskoláztatást elértük, a mi az erdélyi
részek legtöbb községében még soha sem volt elérve, akkor
a jó iskolai növelés lefőbb akadályát legyőztük. De, addig
Mert a felnőtt korban az iskolázott ifjúság erkölcsét az
iskolázatlanok ú gy is elrontják.
A tanterv túltömi anyaggal iskoláinkat. De nem
az a jó iskola, mely a sok tananyagot jól-rosszul mind
feldolgozza, hanem a mely meg tudja a körülményekhez
választani a feldolgozandókat, s azokat ú gy dolgozza fel,
 41. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hogy az eredmény kihasson a növendék felnőtt korára,
s községe jövőjére is. Minden tananyag feldolgozásánál
szem előtt tartandó az erkölcs-, jellem-, az értelem- és ér­
zelem-fejlesztés. Célunk nem a sok anyag felgyúrása, ha­
nem az erkölcsös növelés.
2. A népiskola koronája az ismétlő iskola. Bár a
gyermek szellemi és erkölcsi életének, gondos vezetés mel­
lett, a 12 éves korig egy gócpontja képződik, a mely­
hez tettei irányulnak s kevesebb felügyeletet igényel, mint
az előtt: mindazáltal, nagy hiba volna, itt egészen ön­
erejére hagyni. Mert igaz ugyan, h o gy: «h a a l k a l m a
lesz a kís értetekkel való szem beszállásra
s a z o k a t ö n e r e j é n g y ő z i le, j e l l e m e m e g s z i ­
lárdul, s ug3' lesz ember belőle, de a népiskolának
nem az a célja, hogy egy-egv kiváló jellemet adjon a
társadalomnak, hanem az, hogy sok jót. Már pedig, ha
1 2 — 15 éves ifjainkat magukra hagyjuk, 90 százalék bi­
zonyosan elbukik.
Azért, az ismétlő iskolákat a lehető legjobb karba
kell hozni. Itt különösen szigorúan kell a törvényt al­
kalmazni. A cseléd-tartó gazdákat és szülőket egyiránt
rászorítani, hogy a serdülő inakat adják ismétlő iskolába.
Hisz, ez ideig is megvolt, mondják némelyek.
is volt! Legtöbb községünkben a fel nem járókat egy­
szerűen felmentik azon oknál fogva, hogy szolgálatban
vannak. A rendesen beállított és helyesen vezetett is­
métlő iskola a serdülő ifjúság erkölcsének legfőbb őre.
Itt erősödik meg a szellem és az erkölcs is. E korban
van a növendék fejlődésének azon pontján, melyen leg­
inkább érzi magát illetékesnek az egésségrontó élvezeti
szerek használatára és az erkölcsrontó mulatságokban
való részvételre. A z ismétlő iskolai helyes nevelő-okta­
tás lerontja ez érzetét s megtartja őt a jó úton.
3. A nevelői feladatok az ismétlő iskolával sem
végződhetnek be. Olyan egyletet kell felállítani minden
községben, mely az ismétlő iskolábúl kikerült ifjakat er­
kölcsileg tovább képezze, illetve, erkölcsét hova-tovább
jobban megerősítse. Ilyenek lehetnek a «Legény-Egylet»,
«Ifjúsági-», «Erkölcs-nemesitő», <MértékIetességi-
só-», «Dal-», stb. egyletek. Ezek közül legalább egyet bizo­
nyosan, s esetleg többet is meg lehet honosítani minden
helyiségben. V együ k pl. az elsőt. A z eszme nem új, E r ­
délynek több községében áll fenn, s működik áldásosán.
A «Legény-Egyletnak», az alapszabályok értelmében, tagja
minden tizenöt évet betöltött, becsületes magaviseletü ifjú.
V an egy elnökük, ki «Öreg legény» címet visel. Ezt ők
maguk választják, s ez, tekintet nélkül a korra, a község
legénysége közt a legértelmesebb, legtekintélyesebb. V an
jegyzőjük, pénztárnokuk. A z egylet fő célja: az erkölcs
megóvása és fejlesztése s mellék célja a fanemesit és, ossz-
hangzatos ének, zene-tanulás, stb. Midőn tánc-mulatságot
akarnak rendezni, azt is gyúlésileg határozzák meg, me­
lyet az «Öreg legény» elnöksége alatt választott bizott­
ság rendez. A tánc mulatságot az «Öreg legény» kezdi
meg. H a valaki magát rendetlenül viseli, verekedést, ci-
vakodást idéz elő, trágár beszédeket beszél, káromkodik,
azt alapszabályaik szerint pénzbírsággal büntetik s meg
nem javulás esetében, körükből való kizárással.
pedig ezen büntetés sújt, az idegenné lesz a községben,
mert a fiatalság közül senki, se férfi, se leány, nem áll
341-
vele többé szóba. A templomba menés is együttesen
történik. Az elmaradónak igazolnia kell magát. Plaran-
gozáskor felgyűlnek az iskolába. Ott ének-próbát tarta­
nak s a «Öreg legény» vezetése alatt onnan vonulnak
be a templomba. Délutáni templomozás végével benma-
radnak vallás-oktatásra. Büntetés terhe alatt kell részt
venniök úgy a nyári vasárnapi, mint a téli estvéli isko­
lázásban.
A z ilyen, v a g y más, hasonló célú egylet hasznos
volta eltagadhatntian. Felállítása körüli fáradozásunkat
bőven megjutalmazza a vele járó erkölcsi haszon. K ez­
detben sokat vétnek az alapszabályok ellen ; de meg lesz
vele akadályozva a sok erkölcsi bukás, melyeknek elő-
segitője az az illetlen viselet, erkölcstelen beszéd, a mi­
nek a legénység részéről utcákon, mulatságokban, nyil­
vános és magán helyeken ki vannak téve a leányok s a
melyek utóvégre minden hajadonbúl kiölik a női szemér­
met, mely az erkölcs legfőbb őre.
(Vége következik.)
Az egyházmegyékből.
D ehogy
A mi méltó a f öl j egyzésre.
Mező-Pagocsán nehány évvel ezelőtt volt egy pár kál­
vinista lélek; de egyházközség nem. Ma nem csak életre
való filiális egyházközség van itt, a mely iskolát épített és
tanítói állást rendszeresített, hanem a mely határozottan vi­
rágzásnak indult. Mikint lehet ez ? Akkint, hogy tagjai igazi
buzgó kálvinista hívek, mint a minők a reformáció első évei­
ben voltak. Néhai Alsó Zsigmondné úrasszony tekintélyes
alapítványt tett ezen egyház fentartására. Tekintetes Darkó
Lajos, földbirtokos ur, rávetette kezét a szervezés munká­
jára, s nem nyugodott, mig az eredményt fel nem mutatta.
Nagyságos Szentkirályi Gyula, nagybirtokos ur, nem abban
mutatja ki, hogy patronus, hogy az egyházközséggel nem
gondol; hanem elvállalta a számadó gondnokságot s ime,
nem hogy ez által tekintélye csökkenne, hanem a személye
iránti tisztelet no inkább mindenkiben, a ki ismeri mun­
«Olva­ kásságát. Persze, ő olyan gondnok, a minőt nagy miveltsé-
gétól várhatni. Nem csak figyelemmel kíséri egyházközsége
legkisebb ügyeit és kezében tartja, még külső gazdaságát
is vezetve, hanem áldoz, igen sokat áldoz is. Csak nehány
példát lássunk. A z iskola évzáró vizsgáira nem csak min­
den évben elmegy, hanem jutalmul jó tanuló, szegény gyer­
mekeknek mindig kioszt tiz forintot. A múlt évben a tanítói
lakószobákat kifestette saját költségén, belekerült 40. frtba.
Folyó év tavaszán ajándékozott egy méter-mázsa lóhere­
magot az egyházközségnek s azt el is vettette, melyből szép
jövedelmet vesz be az egyház. A ki 60— So írton vett a
múlt tavaszon lóhermagot, tudja azt, hogy ez szép kis aján­
dék. Közelebbrűl Budapestre ment, de ott sem feledkezett
meg kedves egyházáról. Hozott en?lékül egy szép úrasztali
kelyhet, 60 frt. értékben. Kezdeményezése s tevékenysége
folytán, egy táncmulatságból 14 0 frtot vettek be harang­
alapra. Az egyház pénztárából kifogyott a pénz, a tanítót
fenyegette a csapás, hogy nem kap fizetést. Előlegezte a
60 frt. járandóságot a gondnok ur. De hát, szere-száma nincs
A kit áldozatainak. Ilyen gondnok kellene nekünk so k ; nagyon sok.
Hála istennek, ezen kicsiny egyházközség minden tagja
ilyen buzgó. Bizonyítsa ezt egy levél.
 342. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 41. szám.

mányom mind addig folyósittassék, mig Mezd-Pagocsán az

Nagy tiszt. Lénárt József ref. esperes urnák. Magyaró.
Múlt évi 694. számú megkeresésére válaszolólag, becses
tudomására hozom, miszerint rendelkeztem, hogy a
pagocsai ev. ref. iskola tanítójának 1 8 93 . január i-től éven-
kint, 4, azaz, négy hektoliter búza kiadassék és ezen ado­
ev. ref. iskola fon fog állani. 1 8 93 . jan. iS . Kiváló tiszte­
lettel : gr. T e l e k i L á s z l ó .
mező- íme, a munkás cselekedetekben mutatkozó élő hit. Ezért
fog virágozni ezen egyházközség. Tavaszy József,
egyházm. jegyző.

T A R C A.
Képek a parokhiáról. plomba nem járnak, az filiszter-dolog; a népnek nem kö­

II. J l pap-leány oh. szönnek, az a pap d o lga; fa-kanalat rántásban meg nem
kevernek, mire való a cseléd? Színházba, piknikre, fillér-es­
Szép magyar nyelvünkén járja egy ilyen közmondás :
télyre bejárnak, de eltagadják, hogy fakószekéren jöttek be.
«Isten őrizzen út mellett való fökltűl, galamb-majorságtól és
«Mama otthon maradt; sok dolga v a n ; a prefektusné-
pap-leány feleségtől.? E közmondás harmadik ágazatában
val jöttünk fel; mama megkérte.»
nagy igazságtalanság foglaltatik a pap-leányokkal szemben ;
«Jó estvét, Kornélia nagysám !»
mert jobb nevelést hasonló rangú ember nem ad gyerme­
«Jó estvét. Maga még mindig theologus ?
kének, mint éppen a pap. Nevelésében megvan az, a mit
«Az volnék.»
a nép leginkább szeret, a dolgosság; de nem hiányzik az
«Oh, hagyja el azt a csúf pályát.'
az intelligencia sem, melyet a társadalmi érintkezés megkíván.
«De, nagysád !»
Hej, mert nincs is párja annak az egyszerű, házias,
«Menjen, utálom; félszeg ember. Legyen szerencsém,
papi nevelésnek, mely a társadalomnak annyi derék fiiakat
kapitány ur, egy Dámen-polkára.
és leányokat adott! Hogy éppen s o k a t , az már inkább a
Különben, roppant nagyra van francia tudományával.
papnak baj, ki csekély fizetéssel nagy családot kénytelen
Jegyeséről, szemtanuk előtt, oda nyilatkozott, hogy úgy néz
fentartani.
ki, mintegy Mirabeau. Aztán, mindig francia műveket olvas.
Hogy is benépesül az a kis parokhia! Csak most vala
«Maga, legátus, tud franciául?
egyedül, mikor esperes ur beigtatta; aztán, egyszer csak egy
«Nem sokat.»
kis ügyes feleség termett a parokhiára; aztán, az évek fu­
«Pudeur!»
tottak, egy-egy boglyas gyermeket hagyva maguk után em­
(Aztán, egyszer egy szellemes legátus megleste, hányadik
lékül. Kitellett belőlük egy kis iskola. A z iskolamester kéz­
lapon olvasta a «Románt.» A következő legátus megismé­
nél volt. Biblia-magyarázatok s különböző lexikonok mellett,
telte s szépen kisült, hogy Őnagysága a 79-dik laptól sem
megjelent a tata íróasztalán a palatábla, számfejtő és exem-
elé, sem hátra nem fordított.)
plár-irka, skatulya, fa- és kő-plajbászokkal, gumi etcetera;
Az ilyenek pap-kisasszonyok. De, más a pap-leány. Sze­
aztán, a falon Magyarország, Európa, Ázsia, Afrika, Ame­
rény, alázatos, keresetlen és festetlen. Kivíil, belől. Ruháját
rika, Ausztrália. Mindenik óra egy-egy gyermek-istentisztelet.
maga csinálja s nem keresi a divatot. Mint a gazdagon meg­
Mama tanítja a névnapi köszöntőket <Apám névnapjára» ;
terhelt hajón a szélben lengő zászló, csak szükséges disz és
a tata pedig «Édes anyánk születésnapjára» készíti elő.
nem cicoma fején az a rózsás kalap, melynek fodrait ő hí­
Mikor a fiuk haza jöttek a kollégiumból, akárhányszor
mezte, csücskeit ő fodrozta s rózsáját maga szemezte. Ide­
megesik, hogy a leányok «elfogják» őkel számból, nyelv­
gen portékát nem árul s tettetésből nem mosolyog senki
tanból, földrajzból; illedelmességben pedig messze elhagy­
ember fiára.
ják. Azok a háládatlan fiuk ! Meg se köszönik, hogy Juliska Határozottan állítom, hogy a világon legjobb papné-
ellátja Őket harisnyával, Ilonka keményített inggel, Etus ka­ jelöltek a pap-leányok. Tudják az egyházi rendtartást; hogy
kas-tejjel sütött pogácsával. Az sem jut eszükbe, hogy mig kell fogadni a presbitert, a kurátort, a patrónust és az egy­
ők évenkint 2 0 0 — 300 frtot költenek el a leányokat is egy­ szerű kepe-fizetőt. Ottan-ottan még az anyakönyvek vezeté­
formán megillető «jusból,» addig a leányok otthon dolgoz­ sében is jártasabbak, mint akárhány végzett theologus. A
nak s akkor is a legtöbbször éppen számukra. Ez az ők körlevelet beírják s eleven kalendáriumok, hogy mikor kell
sorsa. Megtanulnak : dolgozni másnak, lemondani másért, gon­ beküldeni a domesztikát, agenciálét, viatikumot; ismerik, mi
doskodni másról, szeretni mindent, mindenkit; feláldozni az az a deliberatum. dispenzáció, vizitáció, agape, s több effé­
életet a családért, támogatni a gyöngét érdek nélkül, sőt lék. A papnét megillető tisztességben benne vannak s egy
sokszor saját érdekének kockáztatásával. így fejlődik, igy csendes parokhiát többre becsülnek bármely fényes városi
nevelődik a pap-leány. Teste, lelke megedzve, arcán a «tej­ lakásnál, melynek még udvara sincsen, nemhogy kertje volna.
ben úszó rózsa,» lelkében nemes ideálok: az önfeláldozás, Aranyos kicsi pap-leányok, növekedjetek csendben, zaj­
a másokat boldogitni akarás ideáljai! talan egyszerűségben, mint a rejtett bokor ibolyája! Fény
Vagy, ha nem igy van? Az beteges állapot, félszeg-
ne kápráztassa szemeiteket s szivetök egy csendes parokhia
ség, kivétel, mi erősiti a szabályt. Vannak, nem mondom,
édes otthonában találja meg, mit ugyancsak megérdemeltek:
vannak pap-kisasszonyok is, hancurozók, fortancerek, füstösök.
a boldogságot.
Ezek nem is beszélnek a legátussal, s egy pap-parthira na­ T e pedig nem-papleány feleségem, megengedj, ha igy
gyot kacagnak. Ügyvéd, mérnök, doktor, járásbiró, katona vélekedem a pap-leányokrúl. Nagyapád is pap volt, s te
van a fejükben. Ezek apjukat is csak annyiban tisztelik, a még annak az erkölcsi tőkének a kamatjából élsz. Az én
mennyiben a társadalmi tisztesség s az V-dik parancsolat jó istenem éltessen sokáig!
megkívánják, de kenyér-kérdést nem csinálnak belőle. Tem ­
 4 i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Különfélék.
A z előfizetések érdekében.
Azt a két-háromszáz olvasónkat, kik lapunkat
járatják, de a lapnak árával ez esztendőrűl részint
egészben, részint nagy részével még hátrálékban
vannak : szívesen íölkérem, hogy úgy az utolsó év­
negyedre való tekintetből, mint a kötelesség bevál­
tása érdekében is, a lap árát minél előbb bekül­
deni, szíveskedjenek.
Kolozsvárit, szept. 27. 1893. S z á s z G erö .
= Szeptemberben megjelent pályacikkelyeink
szerzői:
1. A Mik ó-kollégium innepe, irta Zayzon János, az
udvarhelyi kollégiumban hitoktató.
2. A magán-tanitásról. Szabó András, tanárjelölt.
3 . E g y kis eszméltető, szerzője névtelen kiván maradni.
4. A z alapszabály-tervezet, Péchy Árpád, medgyesi kör­
lelkész.
5. Vallás-tanitás a falusi iskolában, és még valami,
Nemes Árpád, m.-bodoni lelkész.
6. A Névkönyvrűl, Puskás Lajos, nyéni lelkész.
Ezek közül «A vallás-tanitás a falusi iskolában, és még
valami» feliratú cikkelyre szavazott: Kovács Albert, Lőrinc
József és Nemes Sándor; «A M i k ó - k o l l é g i u m i n n e p e »
feliratúra p ed ig: id. Lészai Ferenc, státus-kurátor, Kerekes
Endre, Benedek Árpád, Gáspár Albert, Lénárt József, Kiss
Lajos. Staudner Mátyás, Darvay Lajos, Nemes Ferenc, Jáni
Lajos, Tavaszi József, és Csekme Ferenc.
Ezek szerint, a 15 frt. honoráriumot, nem mint jutal­
mat, mert annak csekély, hanem mint elismerésünk jelét,
Z a y z o n J á n o s fiatal barátunknak elkíildöttük azon re­
ményben, hogy e sikere nem utolsó, hanem kezdete egy szép
pályafutásnak, melyet az egyházi élet is fölajánl minden tö­
rekvésnek és minden jóravaló tehetségnek.
= Majdnem negyven évi hosszú, fáradhatatlan,
eredményekben gazdag munkálkodás után bár kivánatos a
nyugalom, a pihenés: mégis nem örömest mondunk isten-
hozzádot Koós Ferenc barátunknak, ki buzgó szolgálatainak
elismerése mellett, folyó évi nov. i-től kezdve nyugalomba
vonul. 1855-tő l 1869-ig, mint bukaresti lelkipásztor, 1870 -
tol 2 8 9 3. szept. 26-ig, mint állami képezdei igazgató és kir.
tanfelügyelő oly érdemeket szerzett, hogy a jobbak méltányló
elismerése mellett, lelkiismerete, Öntudata megnyugtathatja,
hogy nem hiában élt. Érintkezéseiben nemes egyszerűsége,
jellem-szilárdsága, nyilt őszintesége, teljes megbizhatósága
oly vonások, melyek nem maradhattak hatás és eredmény
nélkül hosszas szolgálati évei alatt. Tiszta ideálizmusa, alkudni
nem tudó hazaszeretete, mindenütt nemesitóleg hatottak. Iro­
dalmi munkássága pedig arról tesz bizonyságot, hogy örö­
mest állott a szépnek, és igaznak szolgálatában. Lakásul ál-
landólag Brassót választotta: hisszük, hogy egyházias tem­
peramentuma, higgadt bölcsessége igen nagy hasznára, emel­
kedésére, megerősödésére fog szolgálni ottani egyházunknak,
dicsőségére egyházkerületünknek és ez által magyar fajunk­
nak. Szivünkből kivánjuk, hogy sokáig élvezze a munka
gyönyörét!
= Szentpáli Ignác, a nagy-enyedi egyházmegye fő­
gondnoka, és az ar.-polyáni egyház gondnoka életének 74-ik
évében, folyó hó 5-én meghalt Ar.-Polyánban. Özvegyen ma­
radott neje, a szélesen kiterjedő rókonság, a közélet min­
den ága benne egy tevékeny, buzgó és fáradhatatlanul mun­
kás jó fiát vesztette el, és áldja emlékezetét. Nyugodjék
csöndesen.
= Olvasóink emlékezhetnek még a Pápa és K o ­
márom közt lefolyt háborúra, mely szerint a pápai főiskola
Komáromba lett volna áthelyezendő. A háború Pápa javára
dőlvén el, az egyházkerület utolsó közgyűlésének határozata
343-
értelmében, az épitkezési tervek elkészítésére a pályázatot ki
is írták. A z első legjobb terv készítője kap 400 frtot, a
második 3 0 0 frtot. A terveket dec. 15 ig kell benyújtani, a
miből következtetni lehet, hogy az építkezéshez már a jövő
tavaszszal hozzá akarnak fogni. Örvendünk, hogy egy a mo­
dem követeléseknek megfelelő pompás intézettel lesz gaz­
dagabb a magyar föld, melyet a protestáns szabadságsze­
retet tehet nagygyá a felvilágosodás szellemének terjedése
által, és minden ilyen intézet ennek tesz szolgálatot.
= A Mikó-kollegium tanári kara folyó hó 7-én
szépen sikerült kirándulást rendezett. Kora hajnalban talpon
állottak a kollégiumi növendékek és tanáraik és nehány szülő
kíséretében 260-án kirándultak Gyulafal vára. A z idő kedve­
zett, és a pompás hangulatot nagy mértékben fokozta, hogy
az öreg D o n á t h J ó z s e f , főgondnok is részt vett a ke­
dély nemesitő és tanulságos kirándulásban. A rendezés ér­
deme, az igazgató dr. Székely Bendeguzé. Segélje isten mi­
nél többre. Csak előre a jó példával!
= Megjelent és hozzánk is beküldetett: «Ün­
nepi, évszaki és alkalmi egyházi beszédek.» Irta néh. Révész
Bálint. V . kötet. Sajtó alá rendezte és kiadta C s i k y L a ­
j o s . tbeol. tanár, ki egyszersmind tudatja, hogy a V I ik kö­
tet dec. 10-én fog megjelenni, melyben halotti beszédek és
alkalmazások lesznek. Valamint azt is, hogy a kik az első
három kötetet megrendelték volt, az új köteteket 2 — 2 fo­
rintért szerezhetik meg. A Révész neve nem szorul a mi
ajánlatunkra. Irodalmi hagyatéka valódi kincses bánya. M eg­
szerzését ajánljuk mindazoknak, kik szellemi gazdagodásra
vágynak.
= «Vigasz a siralomvölgyében» cím alatt hir­
det előfizetést Feiler Mihály kiadó, Hetesy Vikos, omorá-
vicai lelkész kötetére, mely munka-, vasárnapi, ünnepi és al­
kalmi imádságokat foglal magában. Az előfizetési ár 2 frt.
50 kr. mely a szerzőhez Omorávicára küldendő. A példá­
nyok vászonkötésben fognak szétküldetni és ezekbe a szerző
arcképe is bele lesz nyomatva. A szerző jó hangzású neve
eléggé ajánlatos ez utolsó hivogatás nélkül is.
= A Budapesti Hirlap okt. 3-ik számában vezér­
cikkben elmélkedvén a képviseiőház alelnökének, Bokross
Eleknek tragikus haláláról, az e hírlapnál megszokott, neki
eresztett fántáziával száguldozik olyan világokban, melyek nem
léteznek, a melyeket önkintesen ő fundált ki. Bokrossrúl el­
mondja, hogy «Erdély kinevezetlen gubernátorának» nevezték,
hogy vezére volt annak a példátlan cinizmusnak, mely ön­
zéssel, és az anyagi érdekek tisztátalan hajhászásával ural­
kodik, s ennek a szervezetnek a kezében van « m i n d e n » ,
biró, tanár, vasúti tisztviselő és « r e f o r m á t u s l e l k é s z ,
t e m p l o m és i s k o l a > A «Sárospataki Lapok»,
ezzel kapcsolatosan, úgy véli, hogy ez utolsó sorok azt te­
szik. hogy az erdélyi ev. ref. egyházkerület tanári és lelkészi
kara nyilván azzal van vádolva, hogy egy nyomorult, önző
rendszer eszközévé aljasodott, és sürgeti, hogy a « v á d o l t
t e s t ü l e t m u t a s s a ki a v á d a 1 a p t a l a n s á g á t». Örö­
münknek adunk kifejezést, mindenek felett, hogy a «Sáros-
pátaki Lapok» e kauzában is mindig tapasztalt féltékenységgel
őrködik az erdélyi ref. egyházkerület reputációja, becsülete
felett. Hogy az az «in’s Blaue hinein» odakiáltott, vádolt tes­
tület össze fog-e gyűlni, fog-e tanácskozni, határozatot hozni,
és mánifesztumot kibocsátani: azt mi nem tudjuk ; bár nem
tartjuk valószínűnek. Azt azonban tudjuk, hogy az a «vádolt
testület» teljességgel nem fogta fel e dolgot olyan tragikusan,
mint tisztelt laptársunk. Nem fogta fel pedig tragikusan azért,
mert itt minden ember tisztában van azzal a szellemmel, melyben
a Budapesti Hirlap szerkesztődik úgy a protestántizmussal
szemben, mint politikai tekintetben ; a melyben legtöbbször
több a szenzáció, mint a valóság; több a fántázia, mint
az igazság; és különben igen szépen megirt ötletekből kon­
struálnak maguknak tetsző világokat. És nem fogták fel tra­
gikusan a dolgot azért, mert Bokross Eleket igen kevesen
ismerték. Valóban, kevesen. Kolozsvár és vidéke tudta, hogy
ügyvéd; hogy tehetséges ember, ki sokat olvasott, sokat ta­
nult ; de még álmában sem fordult meg senkinek, hogy «Erdély
 344- PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 41. szám.

kinevezetlen fejedelme»; soha semmiféle országos mozgalom­ | nithet a Budpesti Hírlap minden alapot nélkülöző poezise. Sze­
nak vezetője nem v o lt; semminő tettével soha nem bizonyí­ gények vagyunk, de becsületesek, és nem hivalkodunk sem ezzel,
totta, hogy vezérnek született Az erdélyi részek annyit tán sem amazzal. Vélemények, meggyőződések vannak nálunk is, és
tudtak róla, hogy a kolozsvári szabadelvű partnak elnöke volt, ebben különbözhetünk; de mindannyian egyek vagyunk abban,
de ilyen fejedelmek nem ritkaságok a magyar földön. Hogy hogy a jellem integritása által szerzünk díszt a helynek, me­
a kormánykörökben, mint erdélyi embertől, véleményt kér­ lyen állunk; a palástnak, melyet hordunk. Az erdélyi egy­
hettek tőle is, ez bizonyít intelligenciája mellett, de nem quali- házkerületben sem tanári kathedra, sem lelkészi palást soha
fikálta fejedelemmé; bizonyít a mellett, hogy szerencsésebb volt, eladó nem volt; és sem kinevezett, sem «kinevezetlen fejede­
naint száz más tán nálánál különb, de az erdélyi részek bi­ lem,» sem semmiféle méltóság, vagy tekintély nem létezett,
zony vajmi kevéssé vettek tudomást minderről. Ezt a Buda­ mely hitvány önérdek, vagy önző rendszer számára felhasz­
pesti Hírlap találta ki. É s nem fogta fel tragikusan a dolgot nálhatta volna a tanári testületet, vagy a lelkészi kart. A ci­
az a «vádolt testület» azért, mert egyszerűen és teljességgel nizmus megtalálja és felhasználhatja az időket és alkalma­
nem igaz. Nem tolakodunk fel, hogy ítéletet mondjunk az erdélyi kat, és az embereket a maga hasznára: de az erdélyi ref.
ref. egyházkerület «tanári és lelkészi testületéről»; de annyit egyházkerület templomai és iskolái szeplőtlenek és szentek;
merünk állítani, hogy sem szellemi, sem erkölcsi tekintetben nem a kik azokban őrállói az igazságnak, a szabadságnak, az
áll hátrább bármelyik egyházkerület tanárainál és lelkészeinél; örök-emberinek és örök-isteninek, kötelességük teljesítésének
sőt, van egy nagy előnye : azok a történeti hagyományok a megnyugtató öntudatában, megvetéssel utasítják el magoktúl
lelkiismeret függetlenségéről, a vallás-szabadságról, a melyek az a különben is méltóságát komolyan nem értő lap által mél­
összes magyar földön sehol sem imprégnálódtak olyan mélyen tatlanul, meg nem fontolt könnyelműséggel odadobott vádat,
a lelkekbe, mint itt nálunk,hol minden porszem, minden göröngy és h a l l g a t n a k .
arról a díszről és méltóságról beszélnek, melyet meg nem szégye-

H IV A T A L O S R É SZ.
2485— 1893. KO RLEVÉL,
v a la m e n n y i n a g y tisz t E sp e r e s u rn á k .
Az országos közalapi segély-kérvények beadásának ha­
tárideje ( 1 893. november 1.) közeledvén, szükségesnek tartjuk,
nagytiszt, esperes aalt erre figyelmeztetni s egyidejűleg a
főt. és mélt. egyetemes Konvent idei 18 . jkvi sz. a. kelt
határozata alapján, ismételten fölhívni nt. esperes aait, hogy
a beadandó közalapi kérvényeket, úgy alaki, mint tartalmi
tekintetben vegyék és az egyházmegyei közgyűlések által vé­
tessék a legszigorúbb bírálat alá s annak eredményéhez ké­
pest, a valódi szükség mértéke szerint tegyék meg ajánla­
taikat és állapítsák meg a sürgősségi sorrendet, mert ha a
kérvények nem a megállapított utasításnak megfelelően lesz­
nek kiállítva, semmi esetre sem fognak fölterjesztetni, s igy
a segélyre szoruló egyházak és papok szenvednek e miatt.
Minthogy, továbbá, a közalapból való segélyezhetésnek
egyik elengedhetetlen föltétele a közalapi tartozások befize­
tése felhívjuk nagytiszt, esperes aait, hogy a kérvények erre
vonatkozó rovatának pontos és az igazságnak megfelelő ki­
töltésére nagy súlyt fektessenek s ezen felül, a közalapi kér­
vén} ek fölterjesztésével egyidejűleg, szabályszerű kimutatást
terjesszenek hatóságunk elé arról, hogy az egyes egyház-
községek 1 892. évi kirovási összege mennyi volt s ebből
mennyi van tényleg befizetve, illetve, mekkora a netán ki­
fizetetlen összeg? Jól megjegyzendő, hogy e kimutatás nem
csak a segélyért folyamodó egyházközségek részéről, hanem
az egész egyházmegye területén fekvő egyházközségek köz­
alapi tartozásairól készítendő el, mert ajánlataink megtéte­
lénél az egész egyházmegyének a közalaphoz való viszonyát
is mérlegelnünk kell, sőt a segélyért folyamodóktúl azt is
megkövetelhetni, hogy jelen évi tartozásaikat is kifizették
légyen.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató /Tanácsától,
Kolozsvárit, 1 8 93 . október 3.
K á d á r Já n o s , D r . K o lo s v á r i S á n d o r,
s.-titkár. elnök-helyettes.
3 0 5 -18 9 3 - H IR D E T M É N Y E S I D É Z É S V Á L Ó P E R B E .
Hevesi születésű S á j e r S z i d ó n i a , bukaresti lakos
férjét, maros-vásárhelyi születésű B a l o g h A l b e r t é t , ki
őt ezelőtt öt évvel hűtlenül elhagyta s az óta sem tartóz­
kodási helye, sem életben léte felől tudomása nincsen : ezen­
nel hirdetgaényesen idézteti a romániai ev. ref. egyházmegye
házassági törvényszéke elé, oly kijelentéssel, hogy mától szá­
mítandó hat hónap lefolyása alatt jelenjék meg a nevezett
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
házassági törvényszék előtt, mert akár jelenik meg, akár nem,
válóperét ellene, mint hűtlen elhagyó ellen, megkezdi és le
is járatja.
A romániai ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától,
Bukarest, 1 8 93 . október 6-án. B a r ta lu s Já n o s ,
ref. esperes.
985— 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sepsi egyház­
megyébe kebelezett s z o t y o r i egyházközség énekvezér-ta-
nitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, kert és gazdasági épü­
leteken kívül, egyházhatósági becslés szerint 18 7 frt. 68 kr.
értékű kepe és kanonika porció haszonélvezete.
Pályázati határidő október 3 1 . Folyamodványok nt.
Zágoni Pál, esperes aához, Nagy-Borosnyóra, küldendők.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . okt. 10. S z á s z D om okos ,
______ erdélyi ev. ref. püspök
9S6-1S93. P Á IY Á Z A T .
Az erdélyi ref. egyházkerületben a nagy-enyedi egy­
házmegyébe kebelezett k e r c s e d i egyházközség tanítói ál­
lomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : lakás, 300 frt. készpénz, 8 szekér fa. K ö ­
telessége a hat osztályú népiskolában való tanítás és eset­
leges templomi szolgálat.
Pályázati határnap : nov. 1 5 . Folyamodványok tiszt. Sán­
dor János, h. esperes aához küldendők, Miriszlóra, u. p. N.-
Enyed.
Kolozsvárit, 18 9 3 . okt. 10 . S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
306-1893. H I R D E T M É N Y E S ID É Z É S V Á L Ó P E R B E .
Vízaknai születésű P r e i n e r Z s u z s a n n a , bukaresti
lakos, férjét, székely-udvarhelyi születésű B o r o s J ó z s e f e t ,
ki őt ezelőtt három, és fél évvel hűdenűl elhagyta s az óta
sem tartózkodási helye, sem életben léte felől tudomása nin­
csen : ezennel hirdetményesen idézteti a romániai ev. ref.
egyházmegye házassági törvényszéke elé, oly kijelentéssel,
hogy mától számítandó hat hónap lefolyása alatt jelenjék
meg a nevezett házassági törvényszék előtt, mert akár je­
lenik meg, akár nem, válóperét ellene, mint hűtlen elhagyó
ellen, megkezdi és le is járatja.
A romániai ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától,
Bukarest, 18 9 3 . október 6 án. B a r ta lu s Já n o s ,
ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: S z á s z Grerő.
 Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
ii[|iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiillliliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiii;iiiiiiii:iiiiinii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii;!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiii]iiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'liiii!iiimi!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiii!iiiiiiiiniiim:i:

XXIII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. Október 19. 42. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Kütmagyarutca 9 , sz.

döntendő el, hogy a fenforgó esetben személyes

A párkér jogi természete, és a párkér- természetű, vagy dologivá alakult teherről van-e
viták illetékességi kérdése. szó; az átalakuláshoz megkivántató jogi cselek­
(Vége.) mények (pld. szerződés) érvénye, szabályszerűsége
A vallás- és közoktatási miniszter által elfog- fölött kell határozni; már pedig a pozitív szabályok
lalt ez álláspontot a protestánsok súlyos felekezet- meg, vagy meg nem tartása lelett, nem a célszerű­
közi sérelemnek tekintették, mert a párbér-szolgál- ségi és méltányossági tekintetek alapján eljáró
tatásoknak dologi teherkint való felfogása egyenes közigazgatósági hatóság, hanem a törvények szósze­
ellentétben állott a hitfelekezeti egyenlőség és vi­ rinti végrehajtását ellenőrző, s a törvényekkel való
szonosság eszméjével, melyet az 1848. évi X X ik összeütközések felett ítélkező bíróság Ö van hivatva.
t.-cikk elvben, s az 1868. évi 5 3-ik t.-cikk részle­ Az elvi iorazságrok. azonban, nem mindig szok-
teiben (bár nem teljesen) szabályozott. Nem is kés­ tak tekintetbe vétetni, s a téves föltevéseken, hogy
tek, e felfogás ellen határozott állást foglalni, s ne mondjuk, tájékozatlanságon való elindulás, s
részint hírlapokban, részint a minisztertanácshoz igy helytelen konklúziókhoz jutás felsőbb bíró­
intézett előterjesztésekben, kérték annak megvál­ ságainkkal is megtörténik, a mint az megtörtént
toztatását; de mert a párbér-intézmény történeti a magyar királyi kúriával is. a midőn a miniszter-
fejlődését, abból folyó jogi lényegét maguk sem tanács fönti határozatával ellentétben, a bírói úton
ism erték: igazukat bebizonyítani, nem tudták. Mint­ megindult, s felebbezés folytán hozzá jutott párbér­
hogy azonban a mind sűrűbben hangoztatott pana­ ügyekben kimondotta, h o g y a z o k k i z á r ó l a g
szok elől a minisztérium is menekülni akart, a a k ö z i g a z g a t á s i ú t r a t a r t o z n a k . A kúria
felvetett kérdések egy vegyes bizottság tárgyalása ezen határozata indokolt és helyes lett volna abban
alá bocsáttattak, s ennek eredményében, a minisz­ a korban, midőn a párbér-viták felekezetközi kér­
ter-tanács határozata alapján, kiadatott az 1882. dést képeztek, midőn tehát a párbér közjogi jelle­
évi márc. 22-én kelt vallás- és közoktatási minisz­ gét azért kellett ismételten hangoztatni, hogy sze­
teri rendelet, mely a dolog érdemébe nem bocsát­ mélyes természete, a katholikusok által vitatott
kozva, általánosságban kimondotta, hogy jövőre dologi alaptól (á telken inhaeráló voltától) megkü­
mindazon esetekben, midőn a párbér-szolgáltatás lönböztetést, s ez alapon a katholikusok azon kö­
magánjogi természetű dologi teher minősége, vagy vetelésének jogtalansága, mely szerint az előbb
személyi teher volta válik kétségessé: a r e n d e s katholikus kézén volt telkek után, a későbbi, nem
b író ságo k vétessen ek igénybe. katholikus birtokostól párbért követeltek, bebizo-
A miniszter-tanácsnak e határozat kiadására nyittassék; de, a párbér-kérdés jelen stádiumában,
joga volt, mert a bírói és közigazgatási hatóságok midőn a meglevő országos törvények rendelke­
közötti illetékességi összeütközések eldöntése az zései folytán a párbér jogi természete többé vita
ő hatáskörébe tartozik (1869:4.), s a miniszter- tárgya nem lehet, s midőn csak arról van szó,
tanács e határozata teljesen korrekt, mert tudni­ hogy az eredetileg személyes természetű párbér,
való hogy a párbér szolgáltatások, igen sok helyen, szerződés, végrendelet, vagy adomány folytán, nem
valóságos dologi terhekké váltak az által, hogy vált-e dologi teherré: a kúria határozata teljesen
az alapjában személyes természetű párbér idő­ érthetetlen. Be is látták a kúria tévedését csak­
közben, szerződés folytán, a birtokkal összekötött hamar a protestánsok, kik ez által attól is elestek,
teherré vált, s ennélfogva most már első sorban az hogy igazukat a rendes bizonyító eljárás folyamán,
 346- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
bíróság előtt bebizonyítsák, miért is már 1885 év
elején, br. V ay Miklós, konventi elnök, és br. Pró-
nay Dezső, ágostai főfelügyelő, együttes panaszt
nyújtottak be e tárgyban a miniszterelnökhez, de
az arra kapott válasz még nagyobb zavart idézett
elő, mert ez a minisztériumnak a Kúria határozata
előtt való visszavonulásáról tanúskodik, s a párbér
jogi természetét ismét a katholikus álláspont sze­
rinti szerződési és kegyúri elméletbe burkolta, s
igy a kérdés tisztázására alkalmas nem volt.
így áll tehát jelenleg a párbér-szolgáltatás ha­
tósági érvényesithetésének kérdése, megoldatlanul,
bizonytalanságban, s hogy mindezeknek dacára na­
gyobb zavarok, legalább itt, erdélyi egyházkerü­
letünkben elő nem íordulnak, annak egyszerű ma­
gyarázata az, hogy közigazgatósági hatóságaink­
nak, s ezek között legalább is az első fokú szolga-
J Ö D iskola meggyőzné az apákat a n i k o t i n és a l k o h o l ,
bíróságoknak a párbérügy történeti fejlődéséről,
pozitív jogi jellegéről talán fogalmuk sincsen.
Egyházközségeink ezután, ha kepe-hátrálékok be­
hajtásának szüksége forog fönn, egyszerűen zsinati
törvényünk ötödik paragrafusára hivatkoznak, s ez
alapon kérik a hátrálékok fölhajtását és rendesen
nyernek is közigazgatási segédkezést mindazon
esetekben, midőn a követelés olyan egyháztaggal
szemben áll fenn, kinek magas protekciójára a
tisztújitás alkalmával nem kell számítani; de, midőn
a virilis, vagy éppen a falubeli gróf úr ellen kellene
végrehajtást foganatosítani, akkor már egyszerűen
«ad acta» csapják az egyházközség kérését, s a
Jelkész, vagy tanító érdeke, «a Felség által szente­
sített zsinati törvényeink» dacára is, sokszor igen
érzékeny csorbát szenved.
Az a kérdés már m ost: hát, mit tegyünk mé­
gis az előfordulandó párbér-, vagy szerintünk kepe­
viták alkalmával; miképpen jussunk követeléseink
birtokába r E kérdésre, a fönnebbi fejtegetések alap­
ján, könnyen felelhetünk, rámutatván a törvény és
jogosság helyes útjára, mely az, hogy:
1. Mindazon esetekben, midőn a kepe sze­
mélyes jellege kérdéses sem lehet, vagyis, midőn
a szabályszerűen megállapított dijlevélben foglalt,
úgynevezett közkepe, vagy ezen felül, az egyház-
község építkezési, iskola-fentartási, s egyéb ra­
vatala, melynek törvényes adójellege kétségbe sem
vonható, forog kérdésben: a felhajtásnál való se­
gédkezést (természetesen, csak a hátrálékok fel­
hajtásában) a közigazgatósági hatóságtól kérjük.
2. Midőn pedig a nagybirtokosokra rende­
sen nagyobb összegben kivetett kepe fizetése ta-
gadtatik meg, s az válik kérdésessé, hogy vájjon
4 2 . szám.
az illető kepe nem pátronusi beneficium-e, vagy
nem szerződés alapján elvállalt dologi teher-e,
(ilyen szerződések gyakran szoktak köttetni a ta­
gosítások és limitációk alkalmával) akkor a polgári
bíróság eldöntése alá kell bíznunk ügyünket; s végül:
3. Ha a követelések föntjelzett ismérve világo­
san el nem dönthető, mindenesetre kérjük ki az
Igazgató-Tanács véleményét, mely kötelességsze-
rüleg, de készséggel is fog felvilágosítást nyijtani.
Az erkölcsi növelés érdekében falun.
(Vége.)
4. Ezzel, v a g y az ehhez hasonló egyletekkel kap­
csolatosan felállítandó a felnőttek esteli és vasárnapi is ­
kolázása. Óhajtandó volna, hogy a község tizenöt-negyven
éves tagjainak n agy része vegyen részt az ilyen iskolá­
zásban, hogy részesülne erkölcsi oktatásban. A z ilyen
s az anyákat a m o r f i u m ártalmas voltárúi, s vissza­
tartaná a serdülő ifjúságot az egésség-. és erkölcs-rontó
szerek élvezetétől.
5. A z est éli iskolákkal kapcsolatosan fölállítandók
a nép-könyvtárak, hogy a szellemi és erkölcsi fogékony­
ságra ébredett népnek legyen miből tovább is szellemi
és erkölcsi tápot nyerjen. Ezek haszna leírhatatlan, föl­
állítása minden községben lehetséges. Csak buzgóság és
akarat kell hozzá, s fáradhatatlan tevékenység a tanítók
részéről.
6. Faluhelyeken szokásban van a bevezetésileg emlí­
tett «fonók» tartása. Ezek a bűn-fészkek, hol a napirenden
levő botrányos jelenetek még a legártatlanabb leányból is
k i ö l i k a vallás-erkölcsi érzetet, előidézői a sok erkölcsi
bukásnak, s az ezekkel járó sok bűnténynek. Itt m a g á r a
van hagyva a tüzes ifjúság. Csoda-e, ha a bukás bekö­
vetkezik ? S vájjon, milyen a n y a leend, és milyen fele­
ség az ilyen fonókbúl kikerült leányokbúl ? Megőrzi-e majd
az ilyen anya leányát a bukástól, ki m a g á t sem őrizte
m eg? S ha ez íg y m egy anyáról-anyára, mi lesz végre
a társadalombúi, a nemzetből, a hazából ?
Minthogy a fonás, még ez idő szerint, csaknem egye­
düli iparát kepezi a falusi nőknek, s mint ilyen, szükséges
kereset-forrás; s minthogy a társas foglalkozás fokozza
a munka-kedvet, s ig y növeli a munka eredményét azért,
nem végleg beszüntetni, hanem csak megváltoztatni kell
az ilyen fonó-estélyeket. A z anyáknak is van külön fo­
nójuk. Egyesíteni kell azt a leányokéval, hogy az anya
leányával, néne húgával, stb. legyen együtt. íg y meg lesz
akadályozva a legények ledér-viselete, mert az anya előtt
annak leányával nem bánhatnék illetlenül, s meg lenne
a leány kiméivé attól, hogy késő, sötét éjszakákon egy
ifjú társaságában menjen haza. E z ügyben a megyei ál­
talános tanitó-testületeknek testületileg kell fölJépniök.
Kérést kell intézni a közigazgatási bizottságokhoz, hogy
azok adjanak ki haladéktalanul olyan megyei rendeletet,
mely az illető megyék összes községeiben betiltja a falusi
fonókat, s azok esetleges tartására, az illetékes szolga-
birói hivatalok csak ott adhatnak engedélyt, hol igazolni
tudják, hogy az ilyen fonókba a leányok és anyák együtt
 42. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
járnak. Ilyen engedélyezett helyeken pedig az elöljáróságok,
fegyelmi kereset terhe alatt, kötelezendők ennek ellen­
őrzésére. H a valamely leány anyja, v a g y nénje, illetve,
közeli rokona nélkül jelenik ott meg, azt az elöljáróság,
hatáskörébűi kifolyólag, büntesse meg, v a g y jelentse be.
Ezen rendeleteknek ki kell terjeszkedniök a táncestélyekre
is. A z eddigi rendszer szerint, inkább az állam anyagi,
mint az erkölcsi hasznát tekintve, egy időre annyi em­
bernek adták ki a tánc-engedélyt egy-egy községbe, a hány
kérte, s a bélyeg diját lefizette. S az engedélyezett tánc­
mulatságokban részt vett kicsiny-nagy egyiránt. Rende­
letileg utasítani kell az elöljáróságokat, hogy a tánc-mulat­
ságokban csak azoknak engedjen részt venniök, kiknek
részére engedélyezve vannak.
íg y aztán iskolás-növendékeink nem töltenék meg
a tánc-termeket.
A hol a fonó-estélyek engedélyeztetnek, ott a nép­
könyvtárakból el kell látni a legénységet jó könyvekkel,
hogy a fonókban hangosan olvassanak fel azokból rendre,
alkalmas részeket.
H a községeinkben minden ép gyermek hat-tizenkét
éves koráig mint rendes, s tizenötig mint ismétlő, pontosan
látogatja az iskolát, és ott jó növelésben részesül; ha ifjúsá­
gában sem hagyatik m a g á r a , hogy bele-őlje magát az
élv tengerébe, hanem hasznos erkölcsi egyletek kötelé­
kében m arad; ha estéli iskolázás, nép-könyvtár által er­
kölcse hova-tovább megszilárdittatik; ha a szokásos fonó­
esték és tánc-mulatságok közigazgatásilag rendeztetnek,
s azokból a gyermekek és serdülő ifjak rendeletileg ki­
oltatnak ; ha a kihágást-követők szigorúan büntettetnek:
akkor lehetetlen, hogy községeinkben az erkölcs és szellem
föl ne virágozzanak. A kk or nem fogjuk látni a gyermekeket
és serdülő ifjakat az erkölcs-rontó, és korukhoz nem illő
mulatságokban, korcsmákban, egésség-rontó élvezeti sze­
rekkel kezükben és szájukban. Ha ez állapot egész ha­
zánkban megteremtetik, akkor nem kellend többet aggód­
nunk nemzetünk jövője felett, sőt örömmel gondolhatunk a
második évezred vívmányaira.
Iskolai évzáró beszéd.
(Elmondatott a bürkösi állami elemi nép-iskola záróvizsgáján.)
Hivataloskodásom ideje alatt, ez alkalmatossággal
a huszonhatodik záróvizsgát van szerencsém vezetni, és azt
bezárni. E huszonhat évből nyolc az ev. ref. egyház be­
szüntetett, tizennyolc az ennek helyébe lépett állami elemi
nép iskolára esik. Huszonhat év egy szempillantásnál is
rövidebb az idő megmérhetetlen végtelenségében : de rop­
pant sok és tanulságos az emberi életnek arasznyira sem
terjedő folyamában. Sok, mert az emberiségnek századokra,
sőt ezredekre terjedő élete ily arasznyi méretekből össze­
rakott folytonosság; tanúságos, mert a nemzetek hala­
dása, miveltsége, ereje, tekintélye, nagysága, jövője sok
együtt élő, egy társadalmat alkotó egyének életének ily
parányi időre kiszabott munkásságától függ. Én, ennek
a parányi időnek már nagy részét átéltem, jobb és bal
kezem felől sokan elhullottak azok közül, kik annak kezde­
tén tevékeny részt vettek a mozgalmakban; a kik még szellem világítása mellett, de jogosult követelés a világ-
életben vannak, velem együtt, meghaladták az élet delét; nézlet érdekében. É s itt engedjék, megjegyeznem, ha ne­
azok, kik most forgolódnak a küzdőtéren, akkor még gon- 1 talán becses figyelmüket kikerülte, hogy jelenben két egy-
347-
datlan ifjak, játszó gyermekek voltak, sokan ez időköz alatt
születtek.
A z életben maradt kortársak, ha éltük alkonyán vissza­
tekintenek, s a múlt és jelen közt összehasonlítást tesznek,
bizonyosan nagy különbséget látnak a kettő között. Látnak
oly jelenségeket, melyeket nem vártak, nem reméltek, nem
is sejtettek; mig ellenben, a mit reméltek, egészen máskint
ütött ki, mint gondolták. Mindezeket az új nemzedék nem
látja, nem érti, ő csak a meglevővel foglalkozik úgy, mint
előtte megjelenik; ő csak a meglevőt érti. mert ezt látja, ezt
kritizálja, mint nekie feltűnik. Helyes, semmi kifogásom el­
lene ; csak arra kérem, méltóztassanak figyelembe venni,
hogy az a kritika nagyon sikamlós, és megbízhatatlan
egy művelet, ha csak látszatra, felületesen történik: a hány
ember, annyi féle. A katona már az iskolában szeretné
látni a katonát, a gazda a gazdát, a zsarnok a rabszolgát, az
uzsorás a kamatozó tőkét, az önző a tudatlanságot, bu­
taságot, hogy csak ő élhessen; a hatalmas a képmutatót, a
dicsvágyó a hízelgőt, és ig y tovább, egész a végtelenségig.
Mindenik talál hibát, fogyatkozást, egyiknek sincs kedve
szerint berendezve, mindenik tud életrevaló tervet, útba­
igazítást adni, mely egyedül helyes ; mindenik a maga
képére és hasonlatosságára, saját céljaira szeretné az iskolát
átalakítani.
íg y vagyunk ezzel mindnyájan, magamat sem ve­
szem ki e mindnyájunkkal közös gyarlóság alól. E jelen al­
kalommal sem teszek egyebet, mint az iskolát akarom
kritizálni. Kritikám azt az arasznyi élet-folyamatot öleli fel,
mely alatt magam is, mint igénytelen tényező vettem részt
ez iskola életében. Erre, ú gy gondolom, szabadalmat ad, ha
egyéb nem, legalább korom, s azon gyöngédség, mely-
lyel minden nemzedék, kisebb-nagyobb mértékben, m eg­
tiszteli még gyarlóságaikban is azokat, kik éltük alkonyán
fáradtan kívánnak nyúgalomra térni.
A mérték, melyet én használok kritikámban, vallás­
erkölcsi. Ezzel is nagyságot, súlyt és értéket mérlegelnek :
de nem oly értelemben, mint a méterrel, kilogrammal, ko­
ronával, kétszer-kettővel, gazdagsággal, hatalommal, rang­
gal, társadalmi, v ag y hivatali állással, és más hasonló g y a ­
korlati mértékekkel. A mi mértékünk törpéknek, súly- és
érték-nélkülieknek talál számtalan olyanokat, kik a világban
nem férnek el magasságuk miatt, nehézségük alatt meg-
görbed a társadalom, fényességüktől oly sokan vesztik el lá­
tásukat, józan értelmüket. A mi mértékünk az egész embert
méri, nem pedig a különböző társadalmi állásokban meg­
nőtt, megzsirosodott, értékes, v a g y eltörpült, elsoványo-
dott érték nélküli an yagot; mi a tiszta, szilárd jellemet
mérlegeljük, mely az élet bármely viszonyai között ha­
tártalan, önzetlen szeretettel ragaszkodik az igazsághoz,
joghoz, kötelességhez, becsületességhez, erényhez, erkölcs-
hez, abban sem fény, sem gazdagság, sem nyomor, sem
szegénység, sem dicséret, sem fenyegetés, sem élet, sem
halál meg nem ingatja. Egyform án mérünk ezzel a kunyhó­
ban úgy, mint a palotában, a családban, mint a nyilvános
életben, a rongy foszlányok alatt úgy, mint a bibor-pa-
lást alatt. E z az én mértékem az iskolára is.
Ily irányú kritika nehéz és kényes feladat a kor­
 Sz­ PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 42. szám.

ólással ellentétes világnézlet uralkodik; mindeniknek meg beterjesztette. Igazgató-Tanácsunk az alapos, és a leg­
vannak különböző árnyalatú iskolái és követői. A z egyik a 1 apróbb részletekre is kiterjeszkedő becslési jegyzőköny­
pozitivizmus, a másik a metafizikai világnézlet; a kettő vek, s bizottsági vélemények alapján, a kérdéses birtokok
magában foglalja mindazon elméleteket, melyek materiáliz- megvásárlását előnyösnek találván azokért a 1 1 4 ezer
mus, atomizmus, empirizmus, ideálizmus, reálizmus, szén- 1 forint vételárt megajánlani határozta, s az alkudozások
szuálizmus, nominálizmus, és más nevek alatt az emberi l megkezdésére, s esetleg, a vásárlási ügylet lebonyolítására,
elme működésének tárgyát képezik. E z elméletek külö­ a jóváhagyási jo g föntartásával, a becslőbizottság volt
nös vegyülékéből alakul a korszellem. E z átalakulási pro- 1 elnökét, dr. Sárkány Lajos, egyházkerületi számvevő aat.
cesszus alatt a két világnézlet egészen megváltozik, mind­ bízta meg.
kettő elveszti sajátos jellegét, s azok helyett egy általá­ Ezután, főtiszt, püspök aának, mint a budapesti te­
nos érvényességre emelkedett cselekvési elv tűnik fel, és ezt lekvásárló bizottság elnökének jelentése tárgyaltatott, mely
asztán nevezik korszellemnek. E z az oka annak, hogy min­ is jóváhagyó tudomásul vétetvén, a további intézkedé­
den tettet, intézkedést azzal igazolnak, v a g y vetnek el ■ sek megtételére a fölhatalmazás megadatott. Igazgató-
mert azt a korszellem követeli, v a g y ítéli el. s feledik, Tanácsunk u. az egyházkerület kezelése alatt álló tőkék
hogy azt a korszellemet mindenki, még az iskolás gyerm e­ minél kedvezőbb elhelyezését biztosítandó, már korábban
kek is csinálják a maguk módja és felfogása szerint. elhatározta volt, hogy a mennyiben az óriási léptekkel
Valóban, nevetséges ienne, ha nem volna oly két- fejlődő székes főváros területén oly alkalmas telkeket és
ségbe-ejtő, mikor a korszellem firmája alatt mentik, v a g y házakat talál, melyek megvétel esetén még hat százalék­
kárhoztatják azt a rendszert; mely a gyermekeket idő előtt nál is jobban jövedelmeznek, értékeinek egy részét ilye­
élvsovár ifjakká, ezeket kiélt öregekké, az öregeket pedig nekbe fekteti; s minthogy illetékes helyről ily telkek
élet nélküli múmiákká te sz i; nagyon jellemző az a mód­ megvételre tényleg föl is ajánltattak: azok megszemlé­
szer, mely a szofisztika sokszerüségével, a dialektika mes­ lésére s esetleg megvásárlására, főt. püspök aa. elnök­
ter-fogásaival fedezi, v a g y üldözi nem csak azt a sok bűn­ lete alatt, Hegedűs Sándor, országos képviselő, Márkus
tényt, sikkasztást, gonoszságot, csalást, melyek oly g y a ­ János, titkár, és Feszty Gyula, budapesti műépítész ta­
koriak, hanem magát a becsületességet, erényt, erkölcsöt és gokkal bizottság küldetett volt ki s ezen bizottság szá­
mindazt, mit az emberiség megszokott nagynak tekinteni ; molt most be eljárásáról, melynek rendjén három házas
az meg már éppen érdekes, hogy a társadalmat alkotó telket egyházkerületünk nevében, az Ig.-Tanács jóváha­
sok embernek sok elméje mikint dolgozza fel attól a két gyásától föltételezetten, megvásárolt.
ellentéte, világnézlettől kölcsönzött anyagot, mikint építi Tudomásul vétetett és az illető kollégium elöljáró­
fel abból a korszellem szükségleteit, követeléseit, mikint ságával közöltetni határoztatok a vallás és közoktatási
állít fel egy látszólag Önálló, de lényegében határozatlan, miniszter urnák leirata, melylyel sepsi-szentgyörgyi fő­
ingatlan és változó cselekvési elvet, az úgy nevezett köz­ gimnáziumunkhoz, a Benke István r. tanár aa. más tan­
vélemény által, azt mikint hozza forgalomba, s annak nevé­ székre való áthelyezésével megürült klasszika-filologiai
ben mily követelésekkel lép fel. A világnézlet tudomá­ tanszékre, helyettes tanári minőségben, Péter Mózes aát
nyos rendszer, megvan a maga módszere: de a korszel­ nevezte ki.
lem, s ennek leánya, a közvélemény, nem tudományos Marosvásárhelyi felsőbb leány-iskolánk gondnoksá­
rendszer, csak úgy ötletszerüleg előáll, ideig-óráig domi­ gának kérésére, Barabás András, polgári iskolai tanító­
nál, azután, elenyészik. Ezért mondják, hogy minden kor­ nak, nevezett leányiskolánkhoz, a számtan-természettan
nak megvolt a maga szelleme, mely magával a korral tanszékre való ideiglenes alkalmazása jóváhagyó tudá­
együtt elenyészett; mig a világnézlet, mint tudományos sul vétetett.
rendszer, megmarad a maga érdekes és tanulságos tár­ Zilahi kollégiumunkhoz államilag kinevezve volt rajz­
gyával és módszerével. tanár, Hosszú Lajos, állását, engedély nélkül, elhagyván,
(Vége következik.) Horváth István, eljárása a vallás és közoktatási miniszter urnák bejelen­
ev ref. pap.
tetni s a helyettesítése tárgyában tett előljárósági intéz­
kedések jóváhagyása kérelmeztetni határoztatott, kimond­
Igazgató-Tanácsunk üléséből. ván Ig.-Tanácsunk azt is, hogy nevezett rajztanár tör­
K o lo z s v á r.. 1S 9 3. okt. 14. és 16. vénytelen eljárásáról ez idők szerinti főhatósága a tiszán­
Elnökölt főtiszt. Szász Domokos, püspök aa. V á l­ túli ref. püspök ur értesittessék.
takozva, jelen v o lta k : Dr. Kolosvári Sándor, Szász Gerő, Uj tordai egyházközségünk indokolt kérésére, fele­
dr. V á ly i Gábor, dr. Szász Béla, dr. Sárkány Lajos, dr. kezeti iskolájának az állam részére való átadása ügyében
Deák Albert, G yarm athy Miklós, Parádi Kálmán, Deák indítandó tárgyalások megkezdésére engedély adatott.
József, Bodor Antal, Márkus János és Kádár János, s.-titkár. Mező Lajos, torda-túri körlelkész aa. állomásáról
A z időközben elnökileg elintézett ügydarabok je g y ­ való önkintes lemondása, a fölhozott indokok alapján,
zékének fölolvasása, s az ismertetett intézkedések jóvá­ elfogadtatott s az állomás betöltése iránti intézkedések
hagyó tudomásul vétele után, bejelentetett, hogy a néhai megtehetése végett, javaslat tételre főt. püspök afia. föl-
Weinberger Pál utódai tulajdonát képező, és egyházkerü­ kéretett.
letünknek megvételre fölajánlott m.-n.-zsombori 800 holdas Szőcs Sándor, dévai pap aa. jelentése, mely szerint,
birtok és két kolozsvári házas telek megvételére kiküldött a dévai fői'eáliskolába járó ref. tanulók vallásos oktatá­
bizottság tisztében eljárt, s ennek folytán a jelzett bir­ sát elvállalta, tudásul vétetett s ezen működésért rend­
tokok értékét 1 1 4 ezer forintban megállapító becsüleveleit szeresített évi 100 frt. államsegély részére kiutaltatott.
 42. szám PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Egyú ttal azonban kimondta lg.-Tanácsunk, hogy ezen,
heti több órán át teljesítendő, vallás-oktatás külön ho-
noráltatását a vallás és közoktatási miniszter urnái is­
mételten kérelmezni fogja.
Lecsméri egyházközségünk közgyűlésének, a papi
állás részére régebben rendszeresítve volt, de újabban
alábbszállitott államsegély folyósítása tárgyában kelt ké­
rése áttétetett a főt. püspök úrhoz intézkedés végett.
Koltó-katalini egyházközségünk központi kezelés
alatt álló pénzéből, 8 7 7 frt. 7 2 kr. a tervbe vett iskola­
építés céljaira kiutaltatott.
A b. e. Imreh Lázár és neje Fazakas Terézia ha­
gyatékát képezett m.-gezsei birtok 24 .10 0 frton eladat­
ván. nagyenyedi éssepsi szentgyörgyi kollégiumaink, mint
örökösök az eladási ár központi kezelés alá leendő föl-
terjesztésére, a végrendelet értelmében, fölhívattak; az
alapítvány törzstőkéje pedig az eladási Összegben álla­
píttatott meg s minthogy annak egy része a birtokon
feküdt terhek törlesztésére fordittatott restituálására az
alapítvány kamatainak i°/ 0-a tőkésittetni határoztatott,
s igy csak az ezen felül megmaradó kamatok lesznek
az illető kollégiumoknak, a végrendeletben megjelölt se­
gélyezésekre fordítás céljából, kifizetve,
Ezek után, még nehány jelentéktelenebb ügy elin­
tézésével, az ülés bezáratott. r- s-
Az egyházmegyékből.
Templom-szentelés Kis-Esküllőn.
ü g y van. Vidéki levelet Írok. Bele fért volna egy pár sorba
a Különfélék rovatába i s ; de, midőn e2t megtenni akartam,
csak megmozdult a szivem ; az emlékezet csak egymás után
dobta előmbe virágait és a kegyelet egyre hangosabban kö­
vetelte jogait.
Valahányszor lelkem arra felé szálldos, csak rám borul
az a melánkholikus hangulat, mely alkonyodó életünkkel egyre
erősbodik, és a melyet már nem a bizonytalan jövendő pil­
langó-szárnyú reményei érdeklik, hanem az elmúltnak emlékei.
A jövendő : csábitó Szirén, mosolygását követni, azért rajon-
gani, dísztelen az Öreg ember korához. A m últ: jótékony
angyal, tekintete vigasztal, beszéde megnyugtat, mert velünk
rokon, azt beszéli: te is ma-holnap a múlté leszesz !
Bizony, ma holnap. Azért emlékszem vissza édesen arra
a helyre, arra a vidékre, a hol egykor én születtem. Vájjon,
nem let; volna jobb, nem születni ? Ejh, akkor is csak kel­
lett volna születni valakinek, a ki helyettem atérezze azokat,
a, miket én átéreztem; elhullassa azokat a könnyeket, me­
lyekben az én lelkem megfürdött, és lássa a nemzeti föl-
óbredésnek azt a hajnal-hasadását, megtört szivek elhaló po­
rából ma is táplálkozó dicsőségét, melyből nekem is van
annyihoz jogom, mint egy légynek a szárnya.
Jobb volt még is megszületni, élni. Hiszen, más is meg­
tette volna ugyanazt, a mit én. Lehet, hogy több tehetséggel,
fényesebb eredmény n y e l: senki sem tette volna több jóakarattal,
nagyobb buzgósággal, a szépnek, a magasztosnak odaadóbb
szeretetével; nem több rajongással, mint a hogy én csüngtem, j lett eljőni, hogy felemelje bölcs szavát, meghozza áldozatát,
és csüngök ma is mind ama megszentelt érdekeken, me­
lyeken, mint fundamentumon, nyugszik anyaszentegyházunk,
•hazánk, és az erkölcsi világrend.
349
Jobb volt megszületni. És jó volt éppen ott születni
meg, a hol én születtem. A világ szemei elől elrejtett csön­
des völgyben. Egyszerű párokhián, szalmás kunyhóban, mely­
nek egyetlen kincse volt a biblia, az édesapai gond, édes­
anyai szeretet, és a kevéssel-megelégedni-tudás. Minek is
kellett volna sok ? Kinek ? Négyen voltunk csupán: apa,
anya, egy fiú, egy leány. Ennyiből állott a papi család. De
a mindenség Összes szeretete ott volt abban a négy szívben.
Óh, hogy kettő már kihűlt! De a hamvadó porok áldó me­
lege ma is vissza-visszatér: áld, vígasztal, megnemesit, mert
elkötelez örök hálára, örök kegyeletre Álmotuk legyen csön­
des, édes apám, édes anyám !
Aztán, a miénk volt ott az az egész kis világ. Három-
négy falu határán nem volt bérc, halom, melyre föl ne men­
tem volna; patak nem volt, melynek forrása ismeretlen lett
volna előttem; tudtam, fészkét hol építette meg a bagoly,
a vércse, a gerle; hol terem galagonya-bokor, szeder-inda,
magyaró, vad-som ostor-nyélnek, árva-tölgy séta-pálcának.
A miénk volt a balzsamos levegőég, a fülemile-dal, a berkek
suttogó beszéde, és a rengeteg erdők néma csöndje. Az enyém
volt a gyermeki szív ártatlan Öröme; később, az ifjúság ta­
pasztalatlansága, ábrándja és hevületei, melyek ha nem vál­
tak is be v a l ó s á g n a k , de az általuk való megcsalatta-
tás himporral ékesíti meg az életet.
Kétszer útaztam be azóta, és azután Európa egyes részeit,
és napoüta járom a világ ország útját. Láttam, ismerem mind­
azt, a mit a civilizáció nagyot, fönsegest teremtett. Bámulat­
tal, tisztelettel hajtom meg fejemet az emberi szellem csodái
előtt, melyek örök dicsősége maradnak a művészetnek, a tu­
dománynak minden századok számára; boldogító elégtétellel
és büszkeséggel gondolok arra, hogy e csoda-termő század­
ban születve, mindezeket láthatom én is de ha a fény el-
vakitja szemeimet, ha elmém elbódul és az itt-ott jelenkező
árnyékok is rám omolnak; ha szomjazó szivem tiszta forrást
óhajt, ha az Önzetlen szeretet örök törvényében akarok gyö­
nyörködni csak oda repül lelkem Ördög Kereszturra, hol
bölcsőm ringott, hol életem egy szép álom volt, és a hol
az a két előttem szent sir domborul. Legyen áldott rajtuk
minden parányi fűszál.
Ott jártunk azon a vidéken. Oda mentünk, hogy föl­
szenteljük a kis-esküllői egyszerű kis templomot. Nagy szükség
van ott arra. Áldottak legyenek a kezek, melyek fölépítését
előmozdították ; a szivek, melyek meghozták erre áldozatukat.
A z a kis templom is egyik védő bástyája, erős vára lesz
egyházunknak, vallásunknak, fajunknak.
Mert szomorú az a szép vidék nagyon. Egész merőjé­
ben magyar volt az egykoron Mutatják a községek nevei:
Babuc, Solyomkő, Újfalu, Fodorháza, Kis- és Nagy-Esküllő,
Drág, Keresztur, és igy tovább. E gy egész halom magyar
egyház veszett ott el. Ne vádoljatok senkit. Csak a szeren­
csétlen időket; csak a tatár-járást, mely annak idejében ott
vonult e l; csak a <paizsos férfiút», mely kedvezett a pusz­
tulásnak. É s pusztultak. Mert hosszú időknek kellett eltelni,
mig fölébredt az Öntudat, hogy fajunkat, vallásunkat ott is
meg kell menteni.
Néhai Szacsvay Zsigmond, volt Status-Kuratornak kel-
és felépittesse az öidög-kereszturi templomot; fiának, mélt.
Szacsvay Sándornak, a deési egyházmegye tevékeny és min-
i den tiszteletre méltó főgondnokának kellett munkára vetnie
 350- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 42. szám.

kezét; Sombory Sarolta őnagyságának kellett meghozni anyagi |j lönben is paptársával, barátjával és oly közel viszonyban e la­
áldozatát, és Szász Domokosnak kellett eljőni, hogy most már
a romok felett a kis-esküllői kis templom is hirdesse, hogy protes­
táns hitünk, protestáns meggyőződésünk és egyházunk alkot­
mánya oly mag, mely elvettetvén, terem hatvan és százannyit.
I-Jorongós, őszi nap volt okt 15-ke. A z eső szemezett.
Ú gy vélem, az ég öröm-könnyei voltak, hogy ennyi jó em­
bert, ennyi buzgó szivet látott egy csomóban. Ott volt az
egyházmegye főgondnoka, mélt. Szacsvay Sándor és neje,
br. Wesselényi Jozefin, Özv. «gr. Kuun Károlyné és családja,
birtokos Bakó Mihály és közelből és távolbúi igen sokan.
A z egyházmegye papsága szépen volt képviselve. A z espe­
res, Nagy Lajos vezetése alatt ott voltak Pap István, egy­
házmegyei jegyző, Jónás Bálint, Tunyogi Béla, Nagy Imre,
Hatházi Ferenc, Muzsnai Pál és az ördög-keresztúri körlel­
kész, Irsay József, kinek birodalmához tartozik Kis-Esküllő.
Öröm volt, az öreg esperes mellett látni ezt a sok derék
talentumos, fiatal papot, kik arra vannak hivatva, hogy hal­
hatatlanok legyenek, mert meg van áldva tehetséggel min-
denik ; érzi hivatását mindenik és ha kötelességüket betöl­
tik, nevük fel lesz Írva az örökkévalóság könyvében. Oh,
legyen i s ; mert az ők halhatatlansága egyértelmű azzal, hogy
az én forrón szeretett szülötte-vidékem vissza lesz adva a
magyar hazának!
A fölszentelés programmszerüen ment végre. A föl­
szentelést püspök aa. végezte; prédikált e sorok Írója; Pap
István az eloimát mondta; Hatházi Ferenc keresztelt, Jónás
Bálint urvacsorai agendát mondott és Irsav József bezáró
imával bevégezte a szertartást.
E sorok Írója oly közel viszonyban áll a püspökkel, mint kü-
pok szerkesztőjével, hogy közreműködésükről imi, nem csak
hivalkodás lenne, de egyenes megsértése a tisztességnek. Ám,
semmi sem tartóztat vissza, hogy a másik négy paptársam
iránt teljes elismeréssel ne szóljak. Valóban, díszére váltak
az istentiszteletnek. Egyik jobb volt a m ásiknál; méltók egy­
máshoz. Az Öreg esperes szemei csak úgy ragyogtak az öröm­
tűi, hogy ilyen férfiaknak elöljárója. Ugv-ugy, «isten titkai­
nak sáfárai,» kik «Krisztus képében követségben járók» vagy­
tok, legyetek «a tanításra alkalmasok,» «hasogassátok iga­
zán istennek beszédét,» ne legyetek «kenyérért szolgáló pa­
pok, kik a veszély idején ott hagyják a nyájat ;» ha «mást
vigasztalni akartok, ti el ne csüggedjetek,» hanem a «Krisz-
tás beszéde lakozzék közietek bőséggel,» hogy legyetek hiva­
tástok dísze, egyházmegyétek, anyaszentegyházunk büszke­
sége, szemfénye nemzeti ügyünknek.
A szentelési istentisztelet bevégződvén, rövid pihenés
után, szekerekre ültünk, hogy az alig félórányira fekvő Ör-
dög-Kereszturon, az egyházmegye főgondnoka, mélt. Szacsvay
Sándor vendégszerető házában gazdag ebédhez üljünk. L e ­
gyenek nyugodtak olvasóink, voltak pohár-köszöntők is, de
csak mérsékelt számban és egészen alkalmazkodók ahhoz a
hangulathoz, mely eltöltött mindnyájunkat, hogy itt ma egy
magasztos egyházi és hazafias szolgálatot teljesítettünk.
Ezzel befejeztük e napot. Haza jöttünk. Hiszem, hogy
nem volt senki, ki valamit ne vitt volna el lelkében. Én
elhoztam szemeimben' egy könnyet, ajkamon egy imát, szi­
vemben egy forró óhajtást: legyen e vidék boldog, vallását,
egyházát, hazáját szerető szivekben gazdag.
Szász Gerő-

T Á R C A.
H egedűs Sám uel, m int m oralista,
n i.
A jótékonyságrill.
Van az emberben egy nemes érzés, mely azt mutatja,
hogy ő mennyei eredetű, s a mely őt megint a mennybe vezeti.
E z az érzés a jótékonyság érzése, mely az embert arra ösz­
tönzi, hogy minél több jót tegyen, s a társadalomnak mennél
többet használjon. (A hivatal nélkül való élet. 5 8 — 9. 1.)
K i a jóltevő ? Az, a ki a társadalom Lázárainak nyö­
gésére megszaggatja szivét, s mint egy véd-angyal, fölkeresi
a nyomorultat a maga Ínségében; a ki megnyitja tárházát,
és ott tesz jót, és annál hamarább, a kinek legnagyobb szüksége
van re á ; a ki előtt a nyomorultnak sóhaja, s a segélyre-
szorultnak esdo tekintete meghallgatásra talál; a kinek hajio­
kában megpihen a sors-üldözöttje, s az özvegyek és árvák
úgy sietnek oda, mint a sebzett szarvas a szikla rejtett for­
rásához. (Micsoda szempontból, 4 — 5. 1. A z öreg ember, 2 1 —
2 2 . 1. A privát élet, 3 7 . 1.)
S mivel a jóltevő lelkének minden erejét, életének nyú-
galmát, némelykor még vagyonát is a közjónak szenteli, midőn
a szerencsétleneket visszaadja az életnek és a társadalomnak :
bátran elmondhatjuk, hogy a j ó l t e v ő a legszebb
dozatot viszi az erény oltárára, s en n él f o g­
va, a j óltevőben az emberiség a maga
szebb fényében jelenik meg. (A hivatal
való élet, 5 8 — 9. 1.)
A keresztyénségnek dicséretére válik, hogy mindenkor
vannak az emberiségnek őrző angyalai, kik fölveszik a szenve­
dők üg3rét, kik javára élnek az embereknek, mint a nap, mely
világosságot és meleget küld mindenüvé, a hol élet van, még a
méltatlanokra is, a nélkül, hogy értékéből veszítene valamit.
A kórházak, a siketnéma intézetek, a szegények hajlékai mind
az emberiség jótékonysága mellett bizonyítanak. Mikor ezen
felebaráti intézetekben együtt látjuk azokat a szerencsétleneket,
kiknek mindenikét az édes anya a boldogság reménye alatt
szülte, két ellenkező érzés lepi meg az em bert: egyik a fáj­
dalom, és megalázódás érzete istennek sújtoló vesszője alatt;
a másik pedig az öröm és tisztelet érzése, hogy hozzánk ha­
sonló emberek azok, kik ezeknek sorsát enyhíteni kívánják.
(A közhasznú professzor, 1 8 — 19 . 1.)
Azonban, a jóltevő nem azért tesz jót, hogy az által
a figyelmet magára vonja; nem is akar jótéteményével nagyra-
vágyásának ünnepet ülni, hanem tesz csöndesen és titkon,
de annál hathatósabban. ( A hivatal nélküli élet, 5 8 — 59.)
Boldog, a ki arra törekszik, hogy jót tegyen, mert ugyan­
akkor a maga szivének is jót tesz vele. Ugyanis, az az ér­
zés, mely a jó tettet követi, oly fölemelő, hogy a világ min­
ál ­ den kincsével sem lehetne megvásárolni. Minél nagyobb a
jótett, s ennélfogva, kihatóbb a társadalomra, annál nagyobb
leg­ az a boldog érzés, mely az önmagunkkal való megelégedés
nélkül érzetével tölti el keblünket. Ezen a belső jó érzésen alapul
az egész világot átölelő szeretetnek hervadhatatlan koszorúja.
 42. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Azon belső megjutalmazástól, mi a jótettet követi, nem marad
el a külső raegjutalmazás sem, mert a mikor a jóltevő cse­
lekedete a nemes szivü emberek között elismerésre, s helyes­
lésre talál, ugyanakkor megnyerte az emberek b e c s ü l é s é t ,
t i s z t e l e t é t , mely annál nagyobb lesz, mennél nagyobb
jótéteménye. Mikor pedig jótékonyságáért mindenki elisme­
réssel adózik neki, akkor a becsűlés legmagasabb foka, a
d i c s ő s é g jut részébe, melyet egyik nemzedék a másik­
nak szájrúl-szájra ad. (A hivatal nélkül való élet, 5 8 — 9. 1.)
így tehát, a jóltevő jutalma kétszeres. Egyfelől azon
belső jó érzés által, mi a tett jóbúi származik, önmagát be­
csüli meg a jóltevő. E z a b e l s ő b e c s ü l é s . Másfelől, a
világ adja meg azt, midőn a jóltevőt tisztelettel veszi körül,
s dicsőiti. E z a k ü l s ő b e c s ü l é s . Mind a kettő értékes,
mondhatni, romolhatatlan. A külső becsűlést rágalmazás meg­
támadhatja, és a meg nem érdemlett méltatlanságok megke­
seríthetik, de csak annyit árthatnak neki, mint a felhő a nap­
nak. A belső becsülést nem veheti el senki, mert ahhoz az
«ég» is jogot tart magának. (A hivatal nélkül való élet, 5 8 —
9. 1. A privát élet filozófiája, 3 7 . I.)
IV.
Az aldzatossdgrúl.
A z alázatosság erénye az i s t e n t ő l való teljes
függés é r z é s é b ő l vezethető le. A z istentől való teljes
függés érzése t i s z t e l e t e t ébreszt az emberben isten iránt.
E z a tisztelet magával hozza az i g a z i alázatosságot,
mely nem a főnek le függeszt és ében, a szemeknek lesütésé­
ben és tettetett érzelmekben áll, mert ez csak « t e t s z ő »
a l á z a t o s s á g , a mely «mintegy módiban, csak azért öl­
tözik fel ebbe, hogy az emberek azt szeretik», s a mely mel­
lett lehet valaki kevély, s annál kevélyebb, hogy azt titok­
ban teheti, hanem áll abban az érzésben és tudatban, hogy
mi kicsinyek és gyöngék vagyunk istennek nagyságával és
hatalmával szemben; áll abban az érzésben és tudatban, hogy
mi az isteni segedelem nélkül csak múló árnyak vagyunk
s mindenünket, a mivel bírunk: tehetségeinket, erőinket, ja ­
vainkat, stb. istentől vettük. (Mi a templom? 1 9 — 20. 1.)
A z alázatossággal együtt jár a s z e l i d s é g . A sze­
lídség egy olyan indulat az emberben, mely érzi a maga jó
tulajdonságait, de nem fitogtatja azt, mint a kevély, ki fo­
gyatkozásainak is feltétlen elismerést követel, hanem meg­
alázza magát, mert ismeri fogyatkozásait, s «úgy akar jót tenni,
és nem kész senkinek az útját keresztül vágni»; mert tudja,
hogy úgy is megkapja azt a becsülést, a melyre érdemes.
(E g y bölcs asszony, 3 3 . 1. A főkormányon ülő férfi, 80. 1.)
A z alázatosság h a s z n a abban áll, hogy midőn föl­
ébreszt arra az érzésre és tudatra, hogy mindenünk istentől
van, ugyanakkor a h á l á d a t o s s á g erényét is fölkelti
bennünk istennek jósága iránt, s annak gyakorlására hatha­
tósan serkent.
Kik iránt kell hogy alázatosak legyünk ? Először i s t e n ,
másodszor az e m b e r ’e k iránt. Isten iránt alázatosak vagyunk
akkor, ha alázatosak vagyunk az emberek iránt; szóval, «mind
az, a mivel istennek tartozunk, ebben a világban és az em­
berek között kell hogy kimutassa magát». Ennélfogva, azo­
kat az eszközöket, melyekkel isten irántunk való szeretetét
megmutatta, ne használjuk embertársaink kicsinylésére, meg­
vetésére, mert, ha őket megvetjük és sorsukkal semmit sem
törődünk, vájjon, tiszteljük-e akkor az istent, s iránta aláza­
35r-
tosak vagyunk-e? Várhat-e a világ tőlünk egyebet, hanem ha
legfennebb azt, hogy nagyra-vágyásból teszünk jót, s elfeled­
jük, hogy a nagyra-vágyásból tett jó annyit sem ér, mint az
ösztönbűi tett jó, mert indító oka nem lévén tiszta, nem
erényes cselekedet. Már pedig, ha az erénytől elvesszük az
alázatosságot, akkor, kitörüljük belőle azt, a mi annak való­
ságos szépségét megadja. (Mi a templom? 20. 1.)
Sámuel Aladár,
Em lékezzünk régiekről.
A z alábbi levelet közlöm, a mint vettem. Olvassátok
a meghaltak iránt való kegyelettel, és a még élők iránt való
gyöngéd figyelemmel. A gyorsan elröpülő esztendők oly kér­
lelhetetlen hatalom, mely tiszteletet vár, követel öregektől,
ifjaktól egyiránt, mert mindnyájunknak parancsol.
Kedves Barátom !
Találkozásunkkor tett Ígéretem szerint, küldöm az 1 8 5 5/c.
utolsó iskolai évünk katalógusát.
A z alább irt névsorban foglaltak közül iS5ó .szep t. 5 — 6.
napjain két csoportban papi vizsgára állott 2 4 , mert Szabó
Gerő dézsi rektor lett, Lészai Laci jogra ment, Dávid Anti,
mint a Zeyk-fiai növelője, magáQ-hallgató volt, s papi vizs­
gára nem állott.
T e velem együtt a második csoportban, 6-ikán álltái
vizsgára. Zárt ajtó mellett irt prédikációnk textusa I. Kor.
X V rész, 33-ik verse volt. Még azt is följegyeztem prédi­
kációm impurumára, hogy a dolgozatot T e adtad be legelőször.
A névsor ez
Ágoston Pál, s.-szent-királyi pap, meghalt 1 S 87 .
Barabás György, belügyminiszteri számtiszt.
Bodola Dénes, fej érdi pap, meghalt 1S S 8 . jan. 1.
Bodoni József, csitt szt.-ivány i pap, megh. rS73-ban .
Bodor József, kányádi pap.
Bartalus József, bálv.-váralyai pap, megh. r 862 ben.
Dávid Antal, jószág-igazgató.
Demeter Sándor, meghalt r 8 6 5-ben.
Fazakas József, képezdei tanár.
Garda József, enyedi theol. tanár.
Gurzó Ferenc, fejérdi pap, meghalt 1866-ban.
Kiss Károly, agyagfalvi pap.
Konc József, m.-vásárhelyi tanár.
Lészai László, deési ügyvéd, megh. i S $ S . nóv. 19 .
Miháltz Elek, m.-valkói pap.
Nagy Albert, beresztelki nyugalmazott pap.
N agy Ferenc, szilágy valkói pap, megh. 1875-b en.
Ősz István, meghalt 1858-ban .
Petre Mózes, volt hévízi pap, most honesta vacantiában.
Sebess György, n.-moni pap.
Szabó Lajos, kohói pap.
Szakács Mózes, udvarhelyi tanár.
Szabó Gerő, dézsi rektor, meghalt 1858-b an
Szász Gerő', kolozsvári pap.
Szász Samu, szolgabiró, meghalt 1891-b en .
Székely Ferenc, m.-n-csáni pap, megh.?
Tóth Mózes, felvinci pap, megh. 1892-ben.
Mint láthatod e névsorbúi, 27 tanuló-társunk közül 1 3
már kidőlt, és a még élő 1 4 mindenike a 60 évet túlhaladta.
Isten tudja, megéri-e valamelyikünk a jövő század földerü-
lését, vagy bár a 40 éves találkozót! A z öregeknek sietni
kell, mert következik az absolválás-dimissió n ap ja!
Ismételten kérdezlek nem találnád-e kegyeletes dolog­
nak, a 1 4 élőt, életük alkonyán, valamelyik közgyűlés, vagy
más alkalommal (mert akkor T e erősen el vagy foglalva) a
még egyszeri viszont-találkozásra Összehívni?
T e vagy erre hivatott. Cselekedő meg ! Magyar-Val-
kón, 1 8 9 3 . okt. 14 . Szerető régi barátod, M i h á l t z E l e k ,
m.-valkói ev. ref. pap.
 PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 42. szám.

E sorok, e névsor elolvasására majdnem negyven esz­ |
tendőnek öröme, bánata, betölt vágyak megelégedése és ki­ i mélts. Íg.-Tanács hely behagyván a főiskolai elöljáróság azon
! felterjesztését, hogy a theol. akadémia üres tanszékére K i s s
halt remények zokogása csendül vissza lelkűnkbe ! Mennyi
| A l b e r t f.-torjai körlelkész és theol. magántanár hivassák
mosoly, mennyi kony ! Ha tán voltak sikereink is, de hány
| meg nevezett aa. a meghívást elfogadta, f. hó 12-én új ál-
elveszett, tán elvesztegetett óra sóhajt vissza ! É s a mit va­ | lomására megérkezvén, a számára kitűzött tantárgyakból az
laha álmodtunk ; a mit valaha éreztünk; és a mit tán vég­
hez vittünk; az ifjúság, a férfikor, az egész élet, a család,
a társadalom, az egyház, édes hazánk követeli tőlünk, hogy
számot adjunk sáfárkodásunkról életünknek alkonyán.
Jertek, kedves barátim, még egyszer boruljunk egymás
keblére, úgy lehet, utoljára. M ég egy baráti kézszoritás ; még
egy forró köny hálául a múlt iránt; egy ima a mi megse-
gitő istenünkhez a jövendő még hátra levő napjaiért, s aztán,
a megújított barátság és szeretet visszaemlékezéseiben meg­
fürdetve lelkünket, találjunk, keressünk megnyugvást a le­
menő nap sorsában.
Szívesen fölkérlek, hogy novembr. i-ig értesítsetek, mi­
korrá vélitek legalkalmasabbnak az időt e szép találkozásra;
hogy tudósitásaitokbúl tájékozva magamat, előkészíthessem
az óhajtott napot.
Kolozsvárit, oktbr. iS . 1S 9 3 . Szász űrerő-
Különfélék.
= Miután, sajnálatunkra, azt a nem tudjuk hány theol. tanerőt alkalmazzon, annyival is inkább, mert tudo­
száz vidéki lapot nem olvashatjuk, egyik budapesti hírlap­
ból a következő hitelesnek látszó tudósítást vesszük át. A
miskolci «Szabadság» jelenti: «Kun Bertalan ev. ref. püspök-
hez tegnapelőtt küldte le Csáky Albin gróf vallás- és köz-
oktatásügyi miniszter a magyarországi ev. ref. egyházi zsinat
törvényeit. Ő felsége a király, mint a miniszter Írja, nem
szentesítette a megalkotott törvényjavaslatokat, miután azok­
ban, természetesen, a miniszter bírálata alapján, több kifo­
gás alá eső pontot talált. Ú gy az egyházszervezeti, mint kü­
lönösen az iskolai törvényekben nagyon sok hibát fedezett
föl a miniszteri korrektúra, melyeknek kiigazítása végett a
zsinatot újra össze kell hívni. E z az ujabbi zsinatolás ismét
bele fog kerülni az egyház egyetemének vagy öt-hatezer fo­
rintjába. Ú gy értesülünk, hogy a fölfedezett hibák és hiányok
annyira lényegtelenek, hogy azoknak kiigazítását, illetve pót­
lását a szentesítéssel egy idejüleg a szövegbe lehetett volna
iktatni. A zsinatot Kun Bertalan püspök, mint a zsinat egy­
házi elnöke, mint értesültünk, lehetőleg a nóvemberben tar­
tandó konventi ülés után fogja összehívni.» (E hir valónak
bizonyult, s jövő számunkban már közölni fogjuk a kifogá­
solt pontokat; valamint hogy már tudomásunkra hozatott,
hogy az egyetemes zsinat nóvembr. 14-ére hivatott össze
Budapestre. S z e r k.)
= Új tanár a n.-enyedi theol akadémián. A
előadásokat megkezdette. A theol. dekán az egybegyült ifjú­
ság előtt meleg és barátságos szavakkal üdvözölte őt s aján­
lotta neki tanítványait, kik új tanáruk iránt való rokonszen-
vüket élénk éljenzéssel fejezték ki. Mi is szívből gratulálunk
az új tanerőnek, mert akadémiánk egykori jeles növendéke, vé­
rünkből való vér, vizsgájával' csak most mutatta meg, hogy
elvállalt feladatának bizonyára meg fog felelni; s részünkről azt
a szép reményt füzzük hozzája, hogy az elődje által félben ha­
gyott munkát kezébe veszi lelkesedéssel s szolgálni fogja hiven
az ó-szövetségi tudományokat. E végre isten áldását kérjük
reá. Ám, de az új tanerő alkalmazásával papnevelésünk
ügyén segítve még nincs. A már ismert körülményeknél fogva
a fiatalabb tanárok a rendesnél heti 5 — 6 órával kénytele­
nek többet adni. Különben régóta megvan az a baj a theol.
akadémián, hogy a munkabíróbb tanárok másfél tanszéket
töltenek be testük és szellemük veszélyeztetésére, a theol.
szakoktatás nagy kárára s a magyar tudományos theol. iro­
dalom hátrányára. De, eltekintve ezektől, a theol. tanárok
ily tulterheltetése még törvényellenes is, mert ellenkezik a
konventi szervezet ama szabályával, mely egy tanár heti óra
számát csupán 8 — 1 0 -re szabja. Elkerülhetetlenül szükséges
tehát, hogy a Bethlen-foiskola, a papnevelés fontos érde­
kére való tekintette), a jövő tanéven kezdve, még egy új
másunk szerint, ennek semminemű pénzügyi akadály útját
nem állja.
= Az idei egyházkerületi közgyűlés a jövő év
elejére balasztatván, az azzal kapcsolatosan megtartatni szo­
kott Házassági- és Fegyelmi Főtörvényszéket, főtiszt, püspök
aa. n o v e m b e r 7 - é r e hívta össze. A meghívók az illető
tagoknak külön is szétküldettek; mi csupán ismételten tájé­
koztatni kívánjuk az illetőket.
= Segédlelkészi kinevezés. Főtiszt, püspök ur a
sz.-csehi egyházközség segéd-lelkészi állomására B e n k ő A l ­
b e r t , széki s.-lelkészt helyezvén át, helyébe N a g y A l b e r t ,
papjelölt afiát nevezte ki. Adjon isten mindkettőnek kitar­
tást és segedelmet munkálkodásához.
= A közoktatásügyi miniszter az 1 8 9 s/4. iskolai
évre az egyházkerületünkben levő kollégiumok meglátogatá­
sával és felügyeletével Kunc Elek, kolozsvári, és Elischer
József, tankerületi főigazgatókat bízta meg. A z előbbire bí­
zattak a kolozsvári, maros vásárhelyi, nagy-enyedi, sz.-udvar­
helyi és zilahi kollégiumok; az utóbbira a szászvárosi és sepsi­
szentgyörgyi. Óhajtjuk, hogy minél kevesebb ok legyen a
neheztelésre.

H IV A T A L O S R ÉSZ.
970-1S93. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett s z e n t i s t v á n i egyházközség éDekvezér-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, beltelek, kert, és gazda­
sági épületeken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 2 0 1 fo­
rint 68 krajcár.
Pályázati határnap november 10 . Folyamodványok nt.
Rákosi Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p.
Nyárádtő.
Kolozsvárit, 18 9 3 . okt. 16 . S z á s z D om okos,
erdélyi ev. ref. püspök.
1008— 1S93. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egy­
házmegyébe kebelezett k i s - i l y e i egyházközség lévita-tanitói
állomására ezennel pályázat hirdettetik.
Javadalm a: tisztességes lakás, kerttel és melléképüle­
tekkel, s 1 7 5 frt. 7 7 x/2 kr* egyházhatóságilag becsült fizetés.
Pályázati határidő okt. 3 1 . Folyamodványok nt. Lénárt
József, esperes aához küldendők, Magyaróra, u. p. Disznajó.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . okt. 16 . S z á s z D om okos ,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.

Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.

 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXTTI. Évfolyam. K olozsvárit, 1893. Október 26. 43. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre i forint 50 kr. küldendők : Kulmagyarutca 9 . sz.

tanitás lehetőleg egy tanár kezébe összpontosit-

A középiskolai vallás-tanárok kváli-
tassék.»
fikációja. Más szóval: állítsanak be rendes vallás-taná­
A nagy-fontosságú vallás-tanári ügy, mely az rokat, hogy ne tanítsa e nagy-fontosságú tárgyat
egyetemes református egyházat több, mint egy év­ három négy egyén is akár van reá képesítve,
tizede foglalkoztatja, egy lépéssel ismét előbbre akár nincs.
haladt. A főtiszt, egyetemes konvent ez évben A konvent tárgyalásából tisztán látszik, hogy
tartott ülésében jegyzőkönyvének 45. száma alatt nem tartja sem célszerűnek, sem szükségesnek
tárgyalta. a vallás-tanárok, s ezeknek minősítése ügyében
Az erdélyi egyházkerület Igazgató-Tanácsa intézkedni, mert a királyhágóntúli négy egyház-
ugyanis, fölterjesztésében arra kéri a konventet, kerület középiskoláiban a vallástant egy-egy tanár
hogy intézkedjék a középiskolai vallás-tanári ál­ tanítja, egy egyén foglalkozik az egyes gimnáziu­
lások rendszeresítése, s a vallás-tanárok leendő mokban a tanulók vallásos növelésével, s ezeknek
képesítése tárgyában. kvalifikációja (a l e i k ész i) meg van állapítva, s
Az egyetemes konvent bármennyire méltá­ a gyakorlat által el is fogadva. Rendes vallás­
nyolja is azon okokat, a melyekre való tekintetből tanárok vannak alkalmazva a következő közép­
az indítvány tétetett, de a nagyfontosságu ügynek iskoláinkban : Pápa, Csurgó, Halas, Kunszentmiklós,
m e s s z i b b r e k i h a t ó megoldását jelenleg még Hódmező-Vásárhely, Debrecen, Máramaros-Sziget,
sem sürgetően szükségesnek, sem célszerűnek, sem Szathmár, Sárospatak, Mezőtúr, Kisújszállás (e két
időszerűnek nem tartja. utóbbi helyen, miután a gimnázium nyolc osztá­
S z ü k s é g e s n e k és c é l s z e r ű n e k azért lyúvá lesz, az állást most szervezik), van még egy
nem, mert a vallás-tanítás jelenleg is legtöbb közép­ algimnáziumnál is, Hajdu-Nánáson. Szóval, elmond­
iskolánkban, lehetőleg, egy tanár kezében van, sőt hatjuk, hogy a magyarországi ev. ref. egyetemes
némely helyen rendszeresített vallás-tanári állások is egyház huszonhat középiskolájának fele részében
szerveztettek.(Középiskoláink felerészében már van.) már van rendes vallás-tanár alkalmazva.
I d ő s z e r ű n e k pedig azért nem, mert a Bár csak elmondhatnók, hogy nem sokára mind
zsinat éppen most tesz egy elhatározó lépést, úgy a huszonhat iskolánk el lesz látva ilyen vallás­
a felekezeti tanár, mint a- magasabb színvonalú tanárokkal, s köztük az erdélyiek is mind.
lelkész-képzés célja felé az által, hogy Debrecenben A testvér-egyházkerületekben alkalmazott val­
egy tanár-képzéssel összekötött bölcsészeti, Kolozs­ lás-tanárok kvalifikációja, mint már említettem, csak
várit pedig az ottani egyetemmel esetleg kapcso­ p a p i , a mi természetes is : aztán, a mi megint
latban álló theologiaio fakultás fölállítását határozta természetes, csak oly egyének lettek alkalmazva,
el, a melyek hivatva lesznek, a vallás-tanári kér­ a kik a theol. akadémiát jó sikerrel végezték, s
dést is v é g l e g e s e n megoldani. elméleti készültségüknek szép jelét adták, mert
Végül, határozatképpen kimondja az egye­ a vallás-tanárnak csaknem mindig az elmélet me­
temes konvent «Egyébiránt, addig is, mig e nagy- zején kell mozogni.
fontosságú kérdést ily irányban, a maga egészé­ Működési körük a vallástan tanítása min-
ben meg lehetne oldani, konventünk fölhívja az denik osztályban, s némely helytt az «i s k ó l a i
iskola-föntartó testületeket, hogy minden esetre i s t e n - t i s z t e l e t » vezetése is; ezenkívül más
törekedjenek arra hogy középiskoláinkban a vallás- tantárgyak tanításával is megbizarnak. a mihez ké-
 354- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
pességük van, vagy a mi tárgyukkal rokon. (A mit
különben a középiskolai törvény is megenged.)
Fizetésük sok helyit kevesebb, mint a többi
rendes tanároké, némely helytt azonban éppen
annyi. Jogok és kötelességek dolgában a többiekkel
egyenlők. A fizetés-különbözetet is iskoláink ismert
szegénysége okozza; azonban,nagyon valószínű,hogy
a dolognak ezen ága is rendre-rendre megoldatik.
A hol iskoláink, szűkös körülményeik miatt,
az állam-segélyt igénybe veszik, ott mindig első­
rendű szükségnek tartanám, a vallás-tanári tanszé­
kek rendszeresítéséről való gondoskodást, hogy íele-
kezetünk. nagy fontosságú érdekei megóvassanak.
Ebből látható, hogy a királyhágóntúli négy
egyházkerület mit kíván vallás tanáraitól, és mit
ad azoknak.
Nem tartom fölöslegesnek, e dolog tárgyalá­
sánál fölemlíteni, hogy a többi felekezetek milyen
kvalifikációt követelnek vallás-tanáraiktól.
1. R ó m a i k a t h. e g y h á z . Itt a leiszen­
telt áldozárok tesznek úgy nevezett «középiskolai
hit-tanári vizsgát» saját püspökük elnöklete alatt
tartott vizsgáló bizottság előtt. Vizsga tárgyai: a
vallás-tanitás módszertana (felsőbb fokon) növelés
és filozófiai disciplinák. Az ilyen vizsgát letett egyé­
neket alkalmazza a felekezet, és a szerzet-rend
saját iskoláiban. Ezeket nevezi ki a miniszter az
állami, s a királyi katholikus középiskolákhoz ren­
des hittanárokul. Ok a «hitszónokok», s tartják
rendszeresen az iskolai isten-tiszteletet (exhortáció).
A gór. katholikusoknál éppen így van.
2. Á g o s t a i h i t v. e g y h á z . Lutheránus
testvéreink is szerencsésen megoldották a vallás-
tanári kérdést a legközelebb tartott zsinatjukon,
Schneller István, pozsonyi theol. akad. igazgató­
tanár javaslatát fogadván el. E szerint.
a) Fölszentelt papoktól semmi közelebbi kva­
lifikáció nem követeltetik.
b) A vallás-tanári vizsga tárgyaiul kijelöltet­
tek : általános vallás-tanitástan, növelés-történet,
didaktika, nevezetesen a középiskolák didaktikája,
különös tekintettel a vallás-tanításra, filoz. történet.
Ezen vizsgára csak azok bocsáttatnak, kik a
theol. szakvizsgát letették.
c) A vallás-tanári állás felekezeti intézeteink­
nél rendes tanári állásnak tekintetik, s ez minden
tekintetben egyenjogosittatik a többi rendes ta­
nárral. Ezek kvalifikációjára az államnak nincs
semmi beleszólása.
Tanítanak vallástant, s vezetik az iskolai
isten-tiszteletet.
43. szám.
A gör. keleti és unitárius egyházaknál ez a
kérdés, tudomásom szerint, még szőnyegre nem
került, s így meg sincs oldva,
(Vége következik.) A liq u is*
A zsinati törvényekben kifogásolt
fejezetek.
(A vallásügyi minisztériumnak folyó évi 42,820. számú iratában
a zsinati elnökséggel közölt észrevételek.)
«A z egyház-alkotmány 5-ik §-a intézkedik az állam-
hatalom segédkezésének igénybevételéről. E paragrafusban
elősoroltatnak mindazon esetek, amelyeknél az állam segéd-
kezést n yú jt; netáni félreértések és t év-magyarázatok ki­
kerülése végett, szükséges ezen paragrafus utolsó bekéz-
dése helyett, mely ig y hangzik: «az állam és hatóságai
a végrehajtásban való segédkezést meg nem tagadhatják,
és kötelesek, saját közegeik által azt foganatosítani»; egy új
pontozatban határozottan kiemelni, «hogy az államnak és
hatóságainak segédkezése, és ,a végrehajtásnak a hatósági
közegek által való foganatosítása csak is az ezen §-ban
meghatározott esetekben és terjedelemben biztosi ttatik.»
Kiegészítést igényel továbbá a 103-ik paragrafus,
a melyben felsoroltatnak az egyházközségek által fentartott
kisded-óvódák és népiskolák fölött álló hatóságok a nélkül,
hogy az 18 9 1. évi X V t.-cikk 22-ik paragrafusában meg­
határozott f e l ü g y e l ő b i z o t t s á g érintetnék. E z pót­
lólag szintén felemlítendő, mert ha a községben felekezeti
népoktatási tanintézet nem volna, akkor a felekezeti kisded­
óvoda, v a g y menedékház igazgatására meg kell alakítani
a törvény értelmében (18 9 1. X V . t.-cikk 25-ik paragrafus)
a felügyelő bizottságot.
Módosítandó továbbá a 408. paragrafus, mely az
egyesek és társulatok által fölállított evang. református
felekezeti jellegű magán, v a g y nyilvános nép növelési és
oktatási intézetekről szól.
Nem maradhat meg jelen szövegezésével azért, mert
az 1 8 6 8 : X X X V III-ik t.-cikk III. és I V fejezete határo­
zottan intézkedik a magán-iskolákról, és azokat az állam
közvetlen felügyelete alá helyezi; a miből következik, hogy
addig, mig az egyesek és társulatok az általuk felállított
népnövelési és oktatási magán-intézetet a felekezetnek át
nem adják, annak a hivatolt törvény értelmében megálla­
pított szorosabb állami felügyelet alatt kell állania; mert kü­
lönben, ha az érintett törvényen rés töretnék az által, hogy
egyesek és társulatok is állíthatnak fel és tarthatnak fele­
kezeti jellegű iskolát, a hitfelekezeti iskolai fentartóknak
a törvény által biztosított nagyobb önrendelkezési ü gy­
körrel, mint az a 408. paragrafus első bekezdésében ki-
m ondatik: akkor a magán és társulati iskolák idővel
mind kivonhatnák magukat az államnak a törvényben
kontemplált közvetlenebb és szigorúbb felügyelete alól.
Ezeknél fogva, a kérdésben forgó 408. paragrafus első
bekezdése olyképp volna szövegezendő, h o g y : «A z egye­
sek, v a g y társulatok által az 18 6 8 : X X X V I I I . t.-cikk III.
és I V fejezetében foglaltakhoz képest felállított nép-növe­
lési és oktatási intézetek az egyház felügyelete alá is helyez­
hetők ugyan, de a felekezet által gyakorolt felügyelet az
államnak a fennálló törvényekben az egyesek, v a g y tár­
sulatok által fentartott iskolákkal szemben biztosított jo g ­
körét semmiben sem érintheti.
 4.S szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY
A 424. paragrafus szerint, felsőbb népiskolákban
tanítóságra oly egyének nyerhetnek képesítést, a kik az
elemi iskolai képezde tanfolyamának elvégzése után, v a g y
a felső népiskolai tanítóságra készítő állami tanfolyamot
is elvégezték, v a g y pedig valamely felsőbb tanintézetben
legalább két évig tanulták azon tárgyakat, melyek taní­
tására képesittetni akarnak. Ezek kötelesek, valamely fő­
iskolánál képesítő vizsgálatot tenni.
E paragrafus jelen szövegezésében el nem fogad­
ható, mert az 1868 X X X V I I I . t.-cikk 13. paragrafusa ér­
telmében, a felső nép- és polgári iskolai tanítóságra ké­
pesítő vizsgálatok csak is tanitóképezdékben tarthatók,
nem pedig, mint e paragrafusban céloztatik, valam elyik
főiskolában; a főiskola lehet főgimnázium, jogakadémia,
theologiai intézet, stb.
Ennélfogva, e paragrafus olyképpen volna módosí­
tandó és sző végezendő, h o g y : «felsőbb nép- és polgári
iskolákban tanítóságra oly egyének nyerhetnek képesítést,
a kik az elemi iskolai képezde tanfolyamának elvégzése
után, v a g y a felsőbb nép- és polgári iskolai tanítóságra
készítő állami tan folyamot is elvégezték, v a g y pedig vala­
mely felsőbb tanintézetben legalább két évig tanulták azon
tárgyakat, melyek tanítására képesittetni akarnak. Ezek
azonban, kötelezvék az e célra szervezett bizottság előtt
valamely felső nép- és polgári iskolai tanitóképezdében
az 1 8 6 8 : X X X V I II . t.-cikk 13-ik paragrafusának megfe­
le lő ig , képesítő vizsgát tenni.»
A 466. paragrafus második bekezdése, mely ig y
hangzik : «kivételesen alkalmazhatók rendes tanárokul oly
egyének is, kik a tudományos irodalom terén, v a g y a tudo­
mány gyakorlati mivelésében kiváló bizonyságát szolgál­
tatták az illető szakban való képzettségüknek. Ily egyé­
nek, azonban, alkalmazásuk esetén, tartoznak három év
alatt a tanképesitő vizsgálatot letenni», ellentétben áll a
középiskolai törvény 29. paragrafusának határozmányával.
A z 1883. X X X . t.-cikk 29. paragrafusa értelmében
ugyanis rendes tanárul csak tanárképesitő vizsgálatot tett
egyén alkalmazható ; a 30. paragrafus szerint pedig, mig
valakinek tanári oklevele nincs, csak helyettes-tanár lehet.
Ennélfogva, a 466. paragrafus második bekezdése,
mint egy érvényben álló törvényes határozmánynyal ellen­
kező intézkedés, törlendő volna.
A 49 5. paragrafusra, mely azt rendeli, hogy a ta­
nítás rendjét, rendtartását az egyházkerület szabályren­
delettel állapítja meg, és e szabályrendelet a konventnek
bemutatandó, meg kell jegyeznem, hogy a jogakadémiák
tanrendje, jóváhagyás végett, a közoktatási kormányhoz
fölterjesztendő. E z úgy volt eddig is, és ezt az 18 9 0 — 9 1.
X X V I . t.-cikk alapján is követelni lehet. Ennélfogva, a
szóban levő 495. paragrafus végpontja azzal lenne meg-
toldandó, hogy: «azon tényleges gyakorlat azonban, hogy
a jogakadémiák tanrendjei a vallás- és közoktatásügyi mi­
niszternek bemutatandok, a fentebbiek által érintetlenül
hagyatik, és fentartatik.
Iskolai évzáró beszéd.
(Elmondatott a biirkösi állami elemi nép-iskola záróvizsgáján.)
Vége.,-
A z idő rövidsége nem engedi, hogy a világnézlet
és korszellem közötti viszonynyal bővebben foglalkozzam,
r r
o5o'
de annyit szükségesnek láttam megemlíteni azon állás­
pont megjelölésére, melyet az oktatás- és növelés-ügy
érdekében elfoglaltam, melyről tekintem az egész tan­
rendszert, az iskolát és végeredményt, mely az iskola
falain túl az egész életben irányadó. Most már megítél­
hetik, hogy hivataloskodásom ideje alatt miért állottam
oly sokszor ellentétben a korszellemmel és közvélemény­
nyel, mint szememre vetették. Azért, mert az a korszel­
lem soha sem mondotta meg, hogy’ a napszámos, föld-
mives, kovács, asztalos, kereskedő, börziáner, hivatalnok,
mint ember, milyen legyen. Mik azon tulajdonok, melyek
őt emberré teszik; megelégedett azzal, hogy legyen ér­
telmes, egésséges, vagyonos. Őszintén megvallom, hogy
engem e kivánalom ki nem elégít; nem, egyfelől azért,
mert bár azok is az emberhez tartoznak, annak egy ré­
szét teszik, de a rész soha sem az egész, ennek tartalmát,
lényegét ki nem fejezik; nem, másfelől azért, mert az
ember lényegéhez oly tulajdonságot sorol, a vagyont, mi
nem tartozik oda; nem, legfőbbképpen azért, mert az a
kivánalom a tudományos világnézlet eredményeire tá<
maszkodva, téves irányzatoknak egyengetheti az útját.
Föltevéseimet, aggodalmaimat igazolta a tapasztalat.
Ma már átlátják, hogy nem elég az embernek csak ér­
telmesnek, vagyonosnak és egésségesnek lenni, hanem az
ő lényegéhez tartozik az erkölcs, erény, becsületesség,
jellem ; azt meg a tapasztalat igazolta, hogy az iskolá­
ban elsajátított ismeret-halmaz, a tudásnak a nagy tár­
sadalomban elérhető legmagosabb foka sem biztos alapja
az erkölcsnek, mert a tudásnak, ismeretnek határa vég­
ződik ott a hol a tiszta erkölcs, felmagasztosult jellem
fundamentoma kezdődik.
A mi tanrendszerünk az ismeret-szerzésre és tu­
dásra fektette a fősúlyt; vagy, a mint tudományos nyelven
mondják, a didaktikára, tanításra, pedagógia, növelés nélkül,
úgy vélekedvén, hogy az elsőnek szükségképp! következ­
ménye a második; az iskolás gyermeket a tudományos
természet-tudós, fizikus, khemikus, filozófus szemüvegén át
nézték s azt gondolták, hogy ha a gyermek tudja, miféle
alkatrészekből áll a búza, miből az eső, mikint nyomul
fel a lopóba a viz, szóval, ha a jelenségek, tünemények
törvényeit meg tudja magyarázni, már ez által erkölcsös,
jellemes lesz; helyesen tudja értelmezni a tudós azon
állítását, hogy nincs életerő, nincs vonzó erő, nincs lélek,
nincs isten, nincsen semmi azon kívül, mit öt érzékeim­
mel felfoghatok; maga az erény, erkölcs, igazság, becsü­
let, szeretet csak abstrakciók, önmagukban, mint objek­
tumok nem léteznek. A tudós tudja, miért állítja azokat
az, a ki ez állítások mélységét és jelentőségét helyesen
megérti, tudja miért követi a tudóst; a tudásnak e határán
mindkettő fel tudja emelni a legmegnyugtatóbb vallás
oltárát, a legtisztább erkölcsöt, erényt és a jellem töké­
letes példányképét; de nem az iskolás gyermek és a tár­
sadalmi ember roppant nagy tömege.
Itt egészen más erkölcsi és jellem-fejlési processus
áll elő. Készséggel fogadja ugyanis a tudományos tekin­
tély állításait és tagadásait, köröm-szakadtáig vitatja,
hogy csak arról van tudomása, mit az öt érzék nyújt
de itt megáll tudom ánya; az érzékletet öntudatlanul is,
metafizikai objektummá teszi s a szerint, a mint az ked­
ves, v a g y fájdalmas, deduktív úton összeállítja vallását,
 3 S6 - PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
erkölcstanát oly formán, hogy a mi az érzékeknek ked­
ves, az erkölcsös, tehát, tenni kell, az ellenkező erkölcs­
telen, tehát kerülendő. E z a mai korszellem erkölcstana,
alapja positiv ismeret; módszere: az érzéklet hatásából
önkényüleg abstráhált s metafizikai értelemben vett igaz­
ságokból levezetett tudomány. Ezek az igazságok fog­
lalták el az exakt tudományok által kétségbe vont élet­
erő, lélek, isten s más metafizikai fogalmak helyét. H o g y
mennyiben van igazam, bizonyitják a törvényszéki bűn­
krónikák; bizonyítja, hogy más példát ne hozzak fel, a
becsülettel, jellemmel, derékséggel összekötött fogalmak,
nézetek, melyek szerint lophatok, csalhatok, fajtalankod-
hatom, de ha mindezeket tanukkal reám nem bizonyít­
hatják s a paragrafust reám nem alkalmazhatják, hogy én
azokat valósággal elkövettem, mindig becsületes, tisztelt
ember maradok.
Ide vezetett az a rendszer, mely az ismeretszerzésre
fektette a fősúlyt s a tudásnak kapuit feltárta ugyan,
de szabadjára bocsátotta a növendéket, hogy maga vá­
lasszon irányt és utat, melyen az életben haladhasson.
Ennek szomorú jelei, és ezt szomorúsággal mondom ki,
a mi községi, társadalmi életviszonyainkban is észlelhe­
tők. Itt több nemzetiségű, nyelvű és vallásu honpolgár
lakik együtt, látszólag békességben, törvényszerűen él­
nek: de mindnyájan egyforma meggyőződéssel vallják-e
magukat m agyar honpolgároknak? Tudnak, v a g y akar­
nak-e egy magasztos cél felé egyesült erővel, öntudato­
san haladni ? Szeretik-e, biznak-e egymásban feltétlenül ?
Nem látnak-e minden polgártársukban egy ellenfelet, ve-
tély-társat ? A Darwin féle faj és létfentartási elméletet
nem alakitanák-e egy torzképpé ? A z iskolához, melyben
ismereteiket szerezték, csatolja-e szeretet, ragaszkodás?
A kétszer kettőn, nehány természeti tünemény, fizikai
jelenség, khemiai összetétel tudákos fitogatásán kívül, vit­
tek-e az életbe eg y biztos útmutatót, vezért, tanácsadót,
melynek kalauzolása mellett, annak szövevényes útjain el
ne tévedjenek ? Nem folytatom a kérdések föltevését, ta­
lán a jövőben másképpen lesz. Már is mutatkoznak a
biztos jelek, melyek más ösvényt jelölnek a tanügy terén,
kedvezőbb kilátásra nyújtanak reményt. E jelek a 8o-as
évek legutolján kezdettek feltünedezni s arra engednek
következtetni, hogy mig eddig a tudás és ismeret-szer­
zést tartották az iskola egyedül kimagasló feladatának,
a jövőben a tudás és ismeret, mint nevelési eszközök
fognak szerepelni, azaz, tanitnak, hogy ez által nevelje­
nek és nevelnek, hogy ez által tanítsanak.
Jelezni kívántam ezt a fordulatot, hogy azok, a kik
utánam jőnek, gondolkozzanak felette s ne jussanak oly
szomorú helyzetbe, mint én, ki huszanhat évi, illetőleg,
tizennyolc évi küzdelem-teljes működés után, ily sötét
képet tudtam felmutatni. É n a küzdelemben kifáradtam,
de nyugodt lelkiismerettel térek pihenésre, nem érzem
magam elég erősnek, hogy a korszellem befolyása alatt
felnőtt új nemzedék irányzatát biztosan vezethessem. T a ­
pasztalataim után, általánosságban kritizáltam a múltat,
és jelent s vontam le következtetéseimet s utaltam a jö ­
vőre. Részletes beszámolással, az iskola ez évi bel- és
kül-életével, statisztikával, a tanulók szorgalmával, elő­
menetelével, stb. a vezértanitó ur fogja megtenni záróje­
lentését. Évzáró, valószínűleg, búcsú-beszédemet a köszönet
43. szám.
és hála kifejezésével zárom be. Fogadják forró hálámat
és köszönetemet a gondnoki kar tagjai, hogy a nehéz
és nagy felelősséggel járó munkában gyönge erőmet tá­
mogatták, bölcsességükkel, belátásukkal készségesen jöt­
tek segítségem re; fogadják hálámat és köszönetemet a
tanító urak, hogy kötelességük pontos és lelkiismeretes
teljesítése által, sokszor borongó és aggódó lelkemet fel­
vidították, csüggedéseimben felgyújtották a remény szik­
ráját ; fogadják hálámat és köszönetemet a szülők és e
község minden rendű és rangú lakói, hogy teljesíthetet­
len követelésekkel nem szomoritottak és bánatot nem
okoztak. Nektek pedig gyermekek most is azt mondom,
mint eddig is mondottam, hogy legyetek jók, szeressé­
tek azt istent, mert csak ig y áld meg benneteket; sze­
ressétek szülőiteket, engedelmesek legyetek és meg ne
szomoritsátok őket, hogy sokáig éljetek és jó dolgotuk
lég ye n ; tiszteljétek az öregeket és az ők orcájukat meg­
becsüljétek, hogy ti is érdemesek legyetek a tiszteletre;
keressétek a békességet, hogy nyugodalma légyen a ti
lelkeitöknek; egy szóval, legyetek vallásosak, hogy meg­
találjátok a bölcsességet és éljetek; az isten titeket áld­
jon meg. H o r v á t h Is tv á n ,
ev. ref. pap.
Az iskolai kirándulásoknil.
A legújabb időben valamint Európaszerte, úgy ha­
zánkban is örvendetes áramlat indult meg az iQuság ne­
velésében oly fontos és mellőzhetetlen, mégis a legutóbbi
évekig kellőleg nem is méltatott iskolai kirándulások ér­
dekében. Ezek szükségessége s kezelése nálunk is már
határozottabb irányban tör a megvalósulás felé s ú gy
egyes miniszteri rendeletek, mint tekintélyesebb peda­
gógusaink tanácskozásai s idevágó dolgozatai méltán üd-
vözölhetők egy hovatovább közeledő szebb tavasz elő­
hírnökei gyanánt.
Erdélyrészi egyházkerületünk tanárkarai is, belát­
ván a kirándulások nagy hatását az iQuság jövendő bol­
dogulására, tudományos kiképzésére s a mi a legfőbb,
égésséges világnézetük megalkotására, nem csak több
rendbeli tanácskozásaik, de intézkedéseik által is odahatni
igyekeztek, hogy intézeteink a kirándulásokat öntudatos
kedvvel, becsüléssel és lelkesedéssel űzzék; igyekeztek
felrázni a szülőket elfogultságukból, mely a nemismerés
kifolyása, fel az egész társadalmat közönyéből s rámu­
tattak a tátongó hiányra, melyben kollégiumi nevelésünk
csupán az iskolai padokra zárkózottsága miatt szenved.
Szavuk nem hangzott el eredménytelenül; a tanulmányi
kirándulások felvétettek a tanulmányi időbeosztás kere­
tébe s gyakorolja is mindenik tanintézetünk tehetségé­
hez képest a testi és szellemi üdülések e hasznos mód­
ját. S ha van akadály, mely e természetes törekvések­
nek s fellendült buzgalomnak határt vet, az nem egyéb,
mint a nagyobb szabású kirándulások költséges volta.
Ezen akadályon kíván segíteni Csáky Albin gr. közok­
tatási miniszter ur f. é. okt. 13-án, 46,463. sz. a. kelt
rendelete által, hogy az ország valamennyi nyilvános
tanintézetének tanárai és tanulói a tanulmányi utazások
alkalmával a m. kir. államvasútak vonalain személy- és ve­
gyes-vonatokon a II. kocsi osztályban III. osztályú egész,
illetőleg, a III. kocsi-osztályban ü l. osztályú féljegy vál­
 43* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tása mellett utazhassanak. H o g y pedig a tanulmányi
utak alkalmával engedélyezett menetdij-kedvezmény igény-
bevétele egyszerüsittessék. a miniszter úr akkint intéz­
kedett, hogy a fent említett menetdij-kedvezményt a m.
kir. államvasutak összes vonalán, az illető állomási pénz­ j tositására, v a g y gyors felhajtására.
tárak bocsássák rendelkezésre személy- és vegyes-vona­
toknál (gyorsvonatok használata ki lévén zárva) még pedig vén, hogy az 1890. évben kért és engedélyezett zab-kepe-
oly föltétel alatt, hogy egy-egy ily kirándulási csoport­
ban a vezető tanáron, v a g y tanárokon kivül legalább tiz
tanulónak kell résztvennie.
Ebben a kedvezményben minden rendes, nyilvános
jelleggel felruházott tanintézet tanárai és tanulói részesit-
tetnek, még pedig az illető intézet igazgatóságának hi­
vatalos pecséttel ellátott igazolványai alapján, melyekben
az útazás célja, a beutazandó vasúti vonal és az útazó
tanulók, valamint tanárok nevei benfoglaltatnak. Ily érte­
lemben utasittatott a m. kir. államvasútak igazgatósága is.
A tanintézeteknek nem csak joguk van, minden tiz
tanulóval egy kisérő tanárt küldeni, s számára a vasúti
kedvezményt igénybe venni, hanem a kellő felügyelet
teljesítése végett, szükséges is, hogy minden kirándulással
okvetetlenül menjen kisérő tanár, sőt nagyobb csopor­
toknál minden tiz-tiz tanulóval egy-egy tanár, tehát, húsz
tanulóval legalább két tanár menjen.
Ezzel teljesedésbe ment az, mire tanáraink már rég­
óta vágytak, a miért egyházi főhatóságunk is már több
ízben kérelmezett volt. Reméljük és hisszük, hogy kollé­
giumaink a nyújtott kedvezménynyel bölcsen fognak élni,
s teendő kirándulásaik valóban ki fogják egészíteni és tö­
kéletesíteni elméleti hatásukat úgy az elme, mint a ke­
dély- és jellemképzés dolgában.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K olozsvár: iS93. október 22.
Elnökölt főtiszt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
vo ltak : Dr. Kovács Ödön, dr. Szász Béla, dr. V ályi Gábor,
dr. Kolosvári Sándor, G yarm athy Miklós, Domokos Antal,
dr. Sárkány Lajos, dr. Deák Albert, Márkus János, Deák
József, Bodor Antal, és K ádár János, segéd-titkár.
A z ülés megnyitása után, elnök aa. fölszólitására, tár­
gyalás alá bocsáttattak a következő ügy darabok:
Kelecsényi Károly, szebeni egyházm. esperes aa. ön­
igazoló jelentése, melyet a tűri lelkész V a rg a Lajos aa.
által ellene beadott panaszra vonatkozólag tett. Igazg.-
Tanácsunk a több pontba foglalt panaszra kellő részle­
tességgel megadott, s hiteles okmányokkal igazolt jelen­
tésből meggyőződvén arról, hogy nevezett esperes aát.
mulasztás, v a g y törvény-szegés nem terheli, s mert pana­
szos aának. időközben, saját kérelmére elrendelt nyugdí­
jazása folytán, személyes jellegű sérelmei is elenyésztek:
a panaszt visszaadatni határozta, nem látván okot további
eljárás elrendelésére.
A görgényi egyházmegye tanácsa fölterjesztést te­
vén a m.-péterfalvi egyházközség vagyoni ügyeinek meg­
vizsgálásáról, annak rendjén kérte Igazg.-Tanácsunk úta-
sitását arra nézve, hogy a kellő biztosíték nélkül elhelyezett
tőkék fölhajtása körül minő eljárást kövessen ? Sajnálattal
látta Igazg.-Tanácsunk a fölterjesztett kimutatásból, hogy
a megelőző időkbűl eredő rendetlen vagyon-kezelés miatt
357
az egyházközség tekintélyes összegű tőkéje veszélyben
forog, s ezért az azon időben hivatalban volt gondnok
és presbitérium vagyoni felelősségét kimondotta, s a
jelenlegi elöljáróságot utasította a követelések lehető biz-
Csókfalvi egyházközségünk, szabályszerű úton jelent­
váltást az időközben fölmerült nehézségek miatt, végre­
hajtani, nem képes: kéri annak tiz évre leendő elhalasz­
tását. Igazg.-Tanácsunk a kérést indokoltnak találván, a
kepe váltást engedélyező határozatát, a főtiszt, egyház-
kerületi közgyűlés jóváhagyásának fentartásával, feloldotta,
s az egyházközséget a további kepefizetésre utasította.
Feltorja-Karatnai egyházközségünk határozata, mely
szerint volt papja, t. Kiss Albert aának. a nagy-enyedi
theol. akadémiához helyettes-tanárkint való meghívása
folytán, a papi állás helyettesítés útján való betöltését
célszerűnek nem tartja, hanem nevezett aának lemondását
és ig y a papi állás végleges betöltését kéri: a fölhozott
indokok alapján s mert abba t. Kis A lbert aa. is bele­
egyezett, megerősít tetett, s kézdi esperes aa. az állomás
körözése iránti intézkedések megtételére útasittatott.
Görgényi egyházmegyénk tanácsa kérdést intézvén
a törvény 17. §-nak egy konkrét esetre való alkalmaz-
hatása iránt, a fölmerült eset megvizsgálása után, érte­
síti etni határoztatok, hogy arra csakis a törvény 15. § a
nyerhet alkalmazást, mert a 17. §. az állandó és a po­
litikai községi illetőséget is megváltoztató településről,
nem pedig a cseléd-minőségben való ideiglenes tartóz­
kodásról intézkedik.
A házassági válóperek tárgyában az Ig.-Tanács által
kiállított és fölterjesztett statisztikai kimutatást az igaz­
ságügyi miniszter ur kiegészíteni kérvén: a szükséges
adatok beterjesztésére a házassági főtörvényszék je g y ­
zője fölhivatni határoztatok.
Bemutattatnak a vidéki takarékpéntárak ajánlatai,
melyeket ama kérdésre tettek, hogy minő föltételek alatt
volnának hajlandók, az egyházkerület kezelése alatt álló
pénzekből betéteket elfogadni ? Minthogy azonban az e g y ­
házkerület kezelése alatt álló értékek kezelésére nézve
időközben más intézkedések tétettek: a kérdés napirend­
ről levétetni határoztatok.
Gyarm athy Miklós, ig.-tanácsos aa. mint a Groisz-
féle ház gondnoka, bejelentvén, hogy az ig.-tanácsi en­
gedély folytán végrehajtott renoválási munkálatok befe­
jeztettek, kéri vizsgáló bizottság kiküldését azok szám­
bavétele végett, mire Ig.Tanácsunk a helyszíni szemle
megejtésére Domokos Antal, ig.-tanácsos és Márkus J á ­
nos, titkár aait. kérte föl.
Végül, az igazgató-tanácsi tisztviselők és az egy­
házkerület egyeteme által föntartandó más intézetek tiszt­
viselőinek nyugdíj-szabályzata tűzetett napirendre, mely
azonban, az idő előhaladottsága okán, ez alkalommal
tárgyalás alá nem vétetett, hanem az ügy előadója úta-
sittatott, hogy a következő ülések egyikére terjessze elő,
addig pedig a szabályzatot, bővebb megismerhetés végett,
az Ig.-Tanács tagjaihoz rendre küldje el.
R ég óhajtott intézmény, sőt az utóbbi időben ép­
pen égetővé vált szükséglet fog a jelzett nyugdíjintézet
létesítése által kielégítést nyerni, melyben arról van szó,
hogy életüket és munkásságukat az egyházkerület köz­
 8. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ügyeinek szentelt hivatalnokaink családjai, a bekövetkez­
hető eshetőségek elien, bár némileg biztosíttassanak. K o r ­
látolt ugyan a segélyezés, m elynek nyújtása kilátásba
helyezhető, de az egyházkerület korm án ya bizonyára m ó­
dot fog találni arra, hogy a nyugdíjintézet alapja cél­
jának elérhetése végett, a ta gsá gi dijakon felül, más for­
rásokból is gyarap ittassék . A munka és haladás jelen
korában minden pályán egész em berekre van szü k ség ;
TÁRCA.
Pap László, gór. kath. lelkész
Emlékezete.
Lapunkban helyet kérek már néhai Pap László, gör. kath
lelkész Emlékének.
Istennek nagy buzgóságu szolgája, a íelekezeti türelmes-
ségnek egy bölcs férfia, a testvéri jó viszonynak egy fárad­
hatatlan ápolója hunyt el benne.
Dicső szabadság-harcunk leveretése után, az 1850 -ik
évben jött Mező-Bodonba papnak. A kedélyek fel voltak dúlva,
a máskülönben csöndes természetű oláh köznépnek érzülete
meg volt mérgezve. Hivatalos előde, mint hires tribün mű­
ködött itt 1848-ban, melyért különben el is vette méltó
büntetését, s úgy szólván, bele oltotta híveibe a magyarok
iránti gyűlöletet. Hallgatóimtól tudom, hogy a szabadság-
harc leveretése után is, még évekig csaknem minden vasár­
napon egész kisebb szerű hadakozás volt itt magyarok és
oláhok között, mely ritkán végződött emberhalál nélkül. Ez
ellen a mélyen elszomorító fajgyűlölet ellen emelte fel szavát
Pap László, gör. kath. pap, a szószéken, künn az életben,
és a társadalmi élet minden nyilvánulásaiban. Maga ment
elől jó példával, szives barátságot kötvén a helybeli magyar
birtok osság minden tagjával; osztozott ezeknek örömében,
bánatában egyiránt. A hol segedelemre volt szükség, mint jó
kedvű adakozó karolta fel ügyét minden sors-üldözött szeren­
csétlen embernek rend, rang, faj és felekezet különbség nélkül.
ü g y tekintette a község összes lakóit, mint egy nagy
népes család tagjait, kik között a jó egyetértés, barátságos
tiszta indulat s a valódi krisztusi szeretet melege kell, hogy i
az összekötő kapocs legyen. Isten, mint mondá, nem terem­
tett sem oláhot, sem magyart, csak embert. Minden teremtett
lényt egyformán szeret, s boldogít a mennyei atya, nekünk
is szeretnünk kell egymást, ha méltók akarunk lenni áldásaira.
Valódi apostoli szellemben élt, munkált és cselekedett.
Büszkén vallotta magát magyar állam-polgárnak, s mint tanult,
olvasott ember tisztelettel hajolt meg a magyar nemzet ezred
éves múltja előtt s meg tudta becsülni azokat az előnyöket,
melyeket, kifejezése szerint, a humánusan érző, s gondolkozó
magyar nemzet a különböző nemzetiségek számára biztosított.
Nemes, érző szivének melegét nem egyszer érezte mező-
bodoni ref. egyházunk is. Midőn 18 8 6 , 18 8 7 és 1888-ban
több rendbeli terhes épitkezést vett célba egyházam, Pap
László ment elől jó példával: anyagilag segélyezett és igás,
és tenyeres munkaerővel mindig készen állott segítségünkre,
mely példán hivei felbuzdulva, nem kis mértékben valának
támogatásunkra. Jelentékeny része van abban is, hogy egyházam
6 1 S irtot kapott a községi regale-vagyonbúl papilak építésre.
íme, egy fenkölt gondolkozásu embernek nemes mun­
kálkodásban eltöltött élete mennyi tiszteletre és becsülésre
43. szám.
ilyeneket pedig csak ú g y nyerhetünk, ha m egélhetésük­
ről kellőleg gondoskodunk, sőt őket a jö vő biztosításá­
nak terhes gondjai alul is, legalább részben, fölmentjük
a nyugdíjintézet m egalapítása által. M an apság m ár még
az állandó jelleggel éppen nem biró pénzintézetek is g a z­
d a g nyugdíjintézetekkel bírnak ; tehát az országos jellegű
és nagytekintélyű egyházi közigazgatási főhatóság e te­
kintetben éppen nem m aradhat hátra. p. s-
méltó vonást tüntet föl. É s valóban, tisztelte és becsülte őt
itt ezen a vidéken faj és felekezet különbség nélkül min­
den ember. Érdemeit elismerte minden elfogulatlanul gon­
dolkozó, őt ismerő egyén. Ehhez az elismeréshez járult egy­
házkerületünk nagy érdemű püspöke is, midőn építkező egy­
házamat 1887-ben meglátogatta, értesülvén Pap László gör.
kath. lelkész, humánus gondolkozásáról, felkereste a gyöngél­
kedő papot lakásán s a testvéri szeretet ápolásáért elismerő
köszönetét fejezte ki előtte.
Végül, nem hallgathatom el, hogy mint nevezettel egy
községben élő «hivataltársa részéről előzékenységgel, hivatalos
ügyekben a lekiismeretességig menő pontossággal, állásom­
nak megfelelő tisztességgel és becsüléssel találkoztam mindig,
sőt bölcs mérsékletet, körültekintő tappintatot, igen sok kér­
dés megoldásánál, nevezettől lestem el. A kor-különbség nagy
volt közöttünk, csak nem negyven évet tett ki, mindazon­
által oly szívélyes viszony fejlődött ki, hogy hivatalos, vagy
más nemű elfoglaltatásunk esetén, egymást biztuk meg a
szülöttek megkeresztelésével, és soha arra példa nem volt
11 év alatt, hogy bármelyik is ne tette volna át a másiknak
a keresztelési tényt, anyakönyvezés végett, hivatalból azonnal.
Hű és gondot viselő pásztora volt a rábízott hívek
seregének, a nélkül, hogy más felekezetek jogainak kijátszásával,
vagy megcsorbításával igyekezett volna, számát szaporítani.
Az urnák ez a kedves szolgája nincs többé. Hetven -
három éves korában letette a pásztor-botot. Negyvenhárom
évi hűséges szolgálat után pihenésre tért és nehány hónap
óta aluszsza már az igazak álmát,
Sírja felett a köztisztesség és becsülés, a felebaráti és
j krisztusi szeretet nemes erényei virasztanak, körűié leng a
j béke olajága. A gyászoló család virágokat ültet rája s hivei-
I nek Őszinte igaz bánata Őrzi emlékét.
Valódi apostol, egy igazi ember-barát, széles látkörü,
nemesen érző és gondolkozó ember veszett el benne.
Nyugodjék csendesen. Nemes Árpád,
ev ref. pap.
Előfizetési felhívás
« Ó r á it ó l
cimü. hetenkint kétszer megjelenő, szabadelvű, demokratikus
politikai lapra.
Az a roppant nemzetközi hatalom, melyet ultrámon-
tánizmusnak nevezünk s mely minden modern szabadság­
nak és haladásnak ellensége s ellensége a szabadon fejlődő
nemzeti államoknak is, hazánkban is mind erősebb harcot
kezd a lelkiismereti szabadság, a politikai egyenlőség, föl*
világosuk közoktatás, állami önállóság s függetlenség, a nem­
zeti erősbödés ellen épugy, mint a több vallásfelekezetek,
különösen a protestántizmus ellen, mely szülte s nagyra ne­
velte a demokratikus szabadságot.
E nagy hatalmú, roppant vagyonú ellenséggel szem­
 43. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ben. mely az emberi lélek legerősebb szenvedélyére, a val­
lási fanatizmusra s hazánkban még a jelen alkotmányos vi­
szonyokkal elégedetlen politikai reakcióra, sőt mint a leg­
újabb események mutatják, a nemzetiségi széthúzásra is tá­
maszkodik, a megtámadottaknak: a szabadelvű demokratiz­
musnak s a protestantizmusnak szövetkezniük kell, mert diadalt
csakis egyesitett erővel arathatnak az egyesült ellenségek ellen.
A z «Ő R Á L L Ó ,» minden vallási elfogultságtól,, vagy
szűkkeblű felekezetieskedéstol menten, éppen e kettő testvéri
szövetségét, nyilt, őszinte, becsületes, minden Önző érdektől
ment védelmezését tűzte ki feladatául.
Meg akarjuk oltalmazni a protestántizmust a klérikális
hatalomvágy túlkapásai ellen, mert a protestáns szellem szülte
a modern felvilágosultságot és demokratikus, szabadelvű tár­
sadalmat s annak ma is egyik leghatalmasabb támaszát ké­
pezi. De éppen ezért, küzdelmeinkben számitunk minden,
hazáját a szabadságot Őszintén szerető ember közvetlen,
vagy közvetett támogatására, odaértve a felvilágosodott ka­
tolikusokat, a zsidó polgártársakat, kiknek a protestánsok,
a haza és nemzet szeretetét remélve tőlük, kész örömmel
nyujtnak testvéri jobbot s más honát és a modern civilizá­
ciót szerető felekezetüeket; odaértve a politikai s társadalmi
szabadéivüség minden barátját, minden szövetkezetét, óhajtjuk
különösen azok támogatását, kik a Világegyetem nagy Építő­
mestere nevében építik az emberszeretetet, a türelem és fel-
világosultság, szóval, a valódi humanizmus szent épületet.
A pápa maga mondja, hogy a betű ellen betűt kell
állitni. Tanuljunk tőle. Az elhatalmasodott ultramontán-sajtó
ellen hatalmas szabadelvű sajtót kell állítanunk. E sajtó sze­
rény, de lelkes munkása akar lenni lapunk, híven teljesítve
az «Őrálló» kötelességét. A magyar hírlapirodalom roppant
fejlődést mutat s nagy érdemeket szerzett, a szabadelvüség
védelmében nem egy közlönye végez kitűnő szolgálatot, de
valljuk meg, hogy még ez a rész is messze megy a nagy
befolyású klérus tömjénezésében, a protestáns egyház s más
felekezetek jogos érdekeit s nyilatkozatait pedig vagy na­
gyon lanyhán s hézagosán, vagy éppen nem képviseli. E
hiányt akarja pótolni az «Őrálló,» mint mondók, nem el­
fogult felekezetiségből, hanem mert a szabadelvű magyar ál­
lam, a demokratikus haladás egyik legerősebb támaszát, mely
e téren a múltban is annyi hervadhatlan érdemet szerzett,
a magyar prolestántizmusban látjuk.
Igyekezni fogunk tehát a két érdeket, melyek egymás­
sal oly szorosan össze vannak forrva, függetlenül, minden
pártérdektől menten szolgálni.
Igyekszünk a szabadelvüség, a protestantizmus s a többi
felekezetek közötti szövetséget s testvériséget erősitni,munkálni,
Igyekszünk közrehatni arra, hogy vagy az ó-katholi-
cizmus tanai honosodjanak meg nálunk, vagy, a 40-es évek
mozgalmainak pédájára, nemzeti katholikus egyházunk szer-
vezkedjék, a mi az ultramontanizmus ellen a leghatalmasabb
védbástyát képezné.
Híven a magyar szabadelvüség s a magyar protestáns
egyház hagyományaihoz, mely nem világ-, hanem nemzeti
egyház, nyelv- és honszeretetünk egész melegével, a magyar
állam-eszmébe vetett rendíthetetlen hit és meggyőződés fegyve­
rével fogunk a magyar nemzeti eszmékért s érdekekért küzdeni.
«Őrálló» nevünknek megfelelőleg, a társadalmi bajok
s visszaélések gyógyítása s irtása egyik legnemesebb felada­
tunkat fogja képezni; épp ezért, teljes odaadással csatlako­
zunk a most folyó párbaj-ellenes mozgalomhoz s igyekszünk
a középkor e kegyetlen maradványának kiirtására pozitív
eszközöket ajánlani.
A gazdasági boldogulás a művelődési feladatok meg­
valósításának záloga s nem ismeri az állam s társadalom
virágzásának föltételeit az, ki a gazdasági kérdésekre és tö­
rekvésekre nagy figyelemmel nincs. Alig keli említenünk,
hogy a nagy társadalmi átalakulások, a szociális törekvések
mozgató rugóját a gazdasági, valódi, vagy képzelt visszássá­
gok képezik. Éppen azért, úgy a szociális kérdések alapos,
a tudomány magaslatán álló figyelemmel kisérését, mint a
praktikus gazdasági érdekek s követelmények ápolását Ígérjük.
359
Különös gondoskodásunk tárgya leend a tanügy és
n épnevelés is, mert ezeken nyugszik legbiztosabban a felvi-
lágosultság és szabad haladás s az iskolák államosításának
kezdetén e kérdés fokozott jelentőséggel bir.
Válogatott, eredeti s fordított szépirodalmi közlemé­
nyeket, érdekes tárcákat nem csak azért közlünk, mert más
lapok is igy szokták, hanem abból a belső meggyőződésből,
hogy az emberi művelődés összhangjához a szépirodalom
nélkülözhetlenül odatartozik. Nagyobb regényeinkből lassankint
egy kis válogatott könyvtárt óhajtunk olvasóink rendelkezé­
sére bocsátni, azért kivághatok s külön beköthetők lesznek.
A szépirodalommal kapcsolatban az igazságos, elfogu­
latlan műkritikába egyik büszkeségünket helyezzük s ha tán
e téren, lapunk korlátolt terjedelménél fogva, kevesebbet ad­
hatunk is, de az a legőszintébb, leglelkiismeretesebb kritikai
| törekvés gyümölcse leend.
. Élvezhető modorban irt tudományos közlemények, új­
donságok, levelezés, szerkesztői mondanivalók és felvilágo­
sítások, az erkölcsi érzéket nem botránkoztató hirdetések
fogják kiegészitni a gazdag, változatos tartalmat. Gondos­
kodni fogunk róla, hogy közleményeink e változatosság mel­
lett is előkelő színvonalon álljanak s erről a munkatársak
kitűnő gárdája biztosit s a nyelvezet könnyűségénél fogva
szalonokban épp úgy, mint a földmives szerény házánál szí­
vesen látott vendég lesz lapunk.
Az «Őrálló» 18 9 4 . január i-tol hetenkínt kétszer, leg­
j
alább egy-egy ívnyi terjedelemben fog megjelenni, de ha a
közönség szükségesnek tart egy ily független, szabadelvű
demokratikus irányú közlönyt, mely az ultramontanizmus által
támadott felekezetek, különösen a protestantizmus nyilt és ha­
j
bozás nélküli védelme folytán egyedül áll a hazai hírlapiro­
I
dalomban, s pártfogása ezt lehetővé teszi, akkor e terjedel­
j
met emeljük, mivel különben is törekvésünk, hogy az «Őr­
álló »-t folytonosan fejleszszük s isten segélyével és a kö­
zönség pártfogásával napilappá tegyük.
Előfizetési ára egész évre 6 frt. félévre 3 frt. negyed­
évre 1 frt. 50 kr. két hóra 1 frt. egy hóra 50 kr.
A z «Őrálló»-ra szóló előfizetési pénzek 1S 9 3 . decem­
ber hó i-ig a szerkesztő s lap tulajdonos, dr. Bartha Béla
nevére Sárospatakra küldendők, legcélszerűbben póstai utal­
ványnyal. E határidőig okvetlenül kérjük az előfizetések esz­
közlését, mert az «Őrálló> csak az esetben fog megjelenni,
ha kellő pártfogásra talál, ellenkező esetben a beküldött pén­
zeket január i-ével hiánytalanul visszaküldjük.
Hirdetéseket igen jutányos árakon közlünk.
j A z «Őrálló» nyomdai kiállításának csínjáról, a szét­
| küldés pontosságáról a főiskolai nyomda s a kiadó Steinfeld
I Jenő cég eddigi jó hírneve kezeskedik.
I Sárospatak, 18 9 3 .
I C sengey Gj-usztáv, Dr- Bartha Béla,
! az Órálló főmunkatársa. jogtanár, az Őrálló tulajdonosa,
és felelős szerkesztője.
Különfélék.
= Októberben megjelent pálya-cikkeink a kö­
vetkezők :
1. A párbér jogi természete, és a párbér-viták illeté­
kességi kérdése.
2. Fiat justitia, aut pereat mundus.
3. Képek a parokhiáról. 1. A parokhia. II. A papleányok.
4. A z erkölcsi növelés érdekében falun.
Szívesen felkérjük olvasóinkat, hogy ezek közül vala­
melyikre szavazatukat novbr. 10-ig beküldeni szíveskedjenek.
Azt szeretnők, ha sokan, ha többen érdeklődnének e pályá­
zatok iránt, mert ez bizonyítékul szolgálna, hogy olvasóink
helyeslik a nemes versenyre irányzott e törekvésünket.
= Eléggé nem dicsérhető és követendő példa
gyanánt említjük meg, hogy az udvarhelyi kollégium oktbr.
31-é n ez esztendőben is Emlékünnepélyt rendez a reformá­
 360. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 43. szám.

ció kezdetének napján. Imát mond Bőd Károly, tan ár; al­ esztendejében, folyó hó 20-án meghalt Legyen nyugodalma
kalmi beszédet tart Zayzon János, vallás-tanár, és az if.usági | csöndes, sírján virasszon a jók emlékezete.
ének- és zenekar előadja a Hymnuszt, és játszik a «K u n o k » = Sokszor hangoztatott óhajtás volt szűkebb
és a « T r o u b a d o u r » cimü operából. Hát hiszen, kérjük és szélesebb körben, hogy feltétlenül szükség van egy po­
alássan, ezek az operák igen szépek ; méltók, hogy az ifjúság litikai lapra, mely a protestáns érdekeket szolgálja abból a
általuk gyakorolja magát a szép szeretetében: de mi úgy magasabb szempontbúi, mely mindenkinek javára van, ki az
képzeljük, hogy a reformáció innepe egészen vallásos inne- emberi méltóságot, a szabadság és a felvilágosodás diadal-
p é ly ; mit gondolnak az illetők: vájjon, iiven alkalmakkor mát óhajtja. Száz és egy okot hoztak fel, melyek az eszme
nem volna-e sokkal alkalmatosabb ez a zsoltár: «Tebenned megtestesítését akadályozták; a legfontosabb volt mindezek
biztunk eleitől fogva»; vagy éppen a Luther éneke: «Erős közt az anyagi biztosíték, mert részünkről soha sem ismer­
várunk nekünk az isten 1» Nem Ítélünk, még nem is bírálunk, tük el oknak, hogy «non de tempore» egy ilyen szellemű
csak éppen kérdjük. lapnak megalapítása. És ime, a közszükség jelentkezik és
= Közeledünk a meghíváshoz. Ezt mutatja a kis- kielégítést követel, minden ellenvetés dacára. Dr. B á r t h a
solymosi egyházközségnek közelebbrűl hozott ama határozata, B é l a , sárospataki jogtanár, érezte meg legelőször azt a fe­
hogy eddigi segéd-lelkészét, tiszt H a j d ó J á n o s t , egy­ lelősséget, a melyet a magyar protestántizmusnak magától
hangúlag meghívta rendes lelkészének. Az egyházi főhatóság, elhárintani, nem szabad. Vállalkozik rá, hogy kísérletet te­
természetesen, örömmel vette tudomásul az egyházközség ezen gyen egy ily irányú lap megindításával. Ezért közöljük a meg­
eljárását, mivel pályázat útján a betöltés meghiúsult. Ifjú lelkész­ indítandó lapnak programmját egész terjedelmében, hogy ol­
társunknak zavartalan boldogságot, erőt, és kegyelmet kérünk vasóink tájékozva legyenek, és mi kérjük: tegyék lehetővé,
istentől, hogy eredmény nyel működhessék az ur szőlőjében ! hogy országos jelentőségűvé izmosodhassák. Nagy hátránya,
= Felhívás folyamodásra. Néhai b. e. magyar- hogy hetenkint csak kétszer jelenik meg, és hogy nem a
gverő-monostori br. Kemény György, lándori nagybirtokos, központban, hanem vidéken jelenik meg. A mai gyorsan élő
végrendeletében 20,000 frtos alapítványt tett a Bethlen-kol- világban ez által sokat fog veszíteni hatásából, közvetlensé­
legiumnál, oly feltétellel, hogy azt a magyar-gyeromonostori géből ; de a mii veszt a garadon, megnyeri a vámon. Meg­
b á r ó K e m é n y - c s a l á d tanulói pályán levő fisarjadékai nyeri a teljes sulylyal biró szerkesztő, dr. Bartha Béla ro­
élvezzék 6 — 24 éves korukig, bármely tanintézetben tanul­ konszenves egyéniségében, alapos tanultságában, igazán sza­
nak is. E z az alapítvány, évi 846 frt. összeggel, a folyó is­ badon, független gondolkozásában, valódi protestáns szelle­
kolai évben megnyílt. Ennél fogva, felhívom a jogosultakat, mében, melynek már is annyi jelét adta röpirataiban, tanul­
hogy keresztlevéllel és a származást igazoló okmányukkal föl­ mányaiban, hogy teljes biztosítékot nyújt, hogy egy olyan
szerelt folyamodványukat, a Bethlen-kollegium elojáróságához lapot kapunk, a minőnek szükségét valóban éreztük. Most
címezve, folyó évi november 15-éig küldjék be hozzám. N.- már tehát rajtunk a sor, hogy ne csak szóval kiáltoztunk
Enyeden, 18 9 3 . október 18 . F o g a r a s i A 1b e r t, rektor légyen a lap után, hanem tömeges megrendeléssel álljunk
prefessor. a pártolók sorába, hogy ne csak megéljen, hanem hogy gyö­
= Az országgyűlési pénzügyi bizottságban a keret verjen, megizmosodjék s dicsőségére legyen egy bol­
minap tárgyalták az egyházi célokra előirányzott összegeket. dogabb jövendőnek.
Említettük, hogy százezer forint vétetett fel a két protes­ = Meghívás. A bekecsalyi Papi Értekezlet fiókkö­
táns egyház segély-alapjainak gyarapítására. A tárgyalás fo ­ rének egyházi rendes és világi pártoló tagjait f. október hó
lyamán Darányi Ignác felszólalván, a miniszter kijelentette, 31-é n d. e. 9. órakor Bere-Kereszturon tartandó értekezleti gyű­
hogy megfontolás tárgyává fogja tenni azt a kérdést, mely lésre tisztelettel meghívom. Csikfalva, 18 9 3 . okt. 18-án. L ő ­
formában történhetnék meg, hogy az adandó összeg 12 0 ,0 0 0 r i n c i L a j o s , f. köri elnök.
forintra emeltessék. A miniszternek ezt a kijelentését Dará­
nyi rögtön meg is köszönte. Miért ne csatlakoznánk mi is a
megköszönokhez ? Bár, egy kicsikét aggodalmaskodunk. Nem
értjük ugyanis, hogy gr. Csáky minő formát akar keresni és
Hivatalos rész
1 029 - 1893. PÁLYÁZAT.
találni, hogy még húszezer forintot beillesszen költségveté­
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a küküllői ref.
sébe : V agy méltók vagyunk arra a csekély többletre, vagy
egyházmegyébe kebelezett b.-b e s e n y ő i egyházközség kán-
n em ; ha méltók vagyunk, megillet az minket, és adja m eg;
tor-tanitói állomására pályázat nyittatik.
vagy nem vagyunk méltók, hát akkor ne adja meg. Azután,
| Javadalom : kerttel és gazdasági épületekkel ellátott
vagy van rá pénze, vagy nincs ; ha van, úgy a miniszternek
tisztességes lakás, és egyházhatósági becslés szerint, 16 2 frt.
nem formát kell keresni, hanem érvényesíteni belátását és
87 kr. értékű kepe, és kanonika porció haszonélvezete.
jogát; ha nincs pénze, nó, akkor olyan forma nem létezik,
Pályázati határnap: november 10. Folyamodványok nt.
a melyben ígéretét beválthatná. Felségesen szép az a diplo­
Kovács Elek, esperes aához, V.-Gálfalvára, u. p. D.-Szt.-Már-
máciai nyelv, mely igent is mond, nemet is egy lehellettel.
ton, küldendők.
Egyébiránt, az eredményből majd minden kitudódik.
Kolozsvárit, 18 9 3 . okt. S z á s z D om okos,
= Örömest adtunk helyet mai Tárcánkban an­ ______ erdélyi ev. ref. püspök.
nak a megemlékezésnek, mely egy oláh papról szól. Annál
Örömestebb, mennél inkább tudjuk, hogy az ultra-oláhok úgy 459~ i 893. M EG H ÍV Ó .
sem fognak róla megemlékezni; vagy ha igen, hát akkor el­ A nagy-enyedi ev. ref. egyházmegye képviselő testüle­
itélik. Legyen ez részünkről bizonyítvány, hogy mindenkit tének m. t. világi és egyházi renden levő tagjait, egyházm.
meg tudunk becsülni, erkölcsi érdemei szerint; és esetleg, tanácsunk határozata értelmében, a Nagy-Enyeden november
szolgáljon követendő például azoknak, kik oly utakra téve- 20-án d. e. 9 órán kezdve tartandó közgyűlésre tisztelettel
lyedtek, melyek homlokegyenest ellenkeznek a valódi keresz­ meghívom. (T. lelkész aai. szíveskedjenek a községükben lakó
tyén szellemmel világi képviselőket értesíteni.)
= Ötvenkét esztendő az urnák szolgálatában! | E gyűlés főbb tárgyai: 1. Esperes-választás. Jelölés
És a kiket a gondviselés első helyekre, nagy dolgokra hívott el, I főgondnoki állomásra. 3. Jelentés az esperesi vizsgálatról 4. Je-
tán hogy ezereknek, millióknak szolgáljanak, lehet, hogy na­ ! lentés az egyházmegyei tanács működéséről. 5. Segély-kér-
gyobb teher, nagyobb felelősség nehezedik vállaikra, de több is 1 vények elbírálása. 6. Kérelmek, indítványok, stb.
jut nekik az anyagi javakból, a világi fényből, az erkölcsi | A közgyűlés után, a házassági törvényszék tart ülést, mi-
elismerésből; ám, megérdemli a tiszteletet az is, ki aláren­ 1 ről az érdekelt felek lelkész afiai. által idejekorán értesitendők.
delt helyzetben hiv volt a kevesen, és öntudatából merítve 1 Miriszló, 18 9 3 . október 12-én. S á n d o r Já n o s ,
! h. esperes.
csupán az erőt, kiérdemelte a jók becsülését. Id. Újvári Sándor,
m.-bodoni kántor-tánitó, életének 7 i-ik. hűséges szolgálata 52-ík Felelős szerkesztő és kiadó: S z á s z Gerő.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXm. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. November 2.
M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .
E lő fize tési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­
évre 1 forint 50 kr.
A középiskolai vallás-tanárok kváli-
fikációja.
(Vége.)
3. S a j á t f e l e k e z e t ű n k részére is
van készítve a javaslat, mely a nagy-enyedi theol.
fakultástól származik.
E javaslat íőbb pontjai a következők
«A theol. fakultás őszinte örömmel üdvözli
az Igazg.-Tanácsnak a középiskolai vallásos ok­
tatás emelésére irányuló törekvését. Középiskolai
növendékeink vallásos oktatása akár tisztán pe­
dagógiai, akár pedig felekezeti és állami szem­
pontokból oly kiváló fontosságú, hogy elhanya­
golása az iskolák falain belől és künn az életben
egyformán megtermi keserű gyümölcseit. Tanári
karunk is elérkezettnek látja az időt, midőn k ö ­
z é p i s k o l a i v a l l á s - o k t a t á s u n k és n ö v e ­
lésünk é r d e k é b e n elodázhatatlanul
intézkedni kell»
A theol. fakultás két utat lát célravezetőnek.
Egyik út. «A középiskolai vallásos oktatásra
specifice kvalifikált oly szakerők alkalmaztassanak,
kik a többi rendes tanárokkal egyenlő jog és java­
dalom mellett, egyenlő kötelességeket is teljesí­
tenek, tehát, a valláson kívül még más tárgy taní­
tásával is megbizatnának. Az enyedi theol. tanári
kar azt látja helyesnek, hogy a vallás-tanári vizsga
tárgyait pedagógiai és filozófiai disciplinák alkossák.
De kérdés, hogy e disciplinák köréből mik képez­
hetnék a vallás-tanári vizsga természetes tárgyait?
Hogy e kérdésre helyesen felelhessünk, figyelembe
kell vennünk azon körülményt, hogy vallás-tanári
vizsgára jövőre csak papi szigorlatot kiállott egyé­
nek volnának bocsáthatók, úgycle ezek az általános
növelés-, és oktatástanból már kiállották a vizsgát,
nekik tehát már a megszerzett ismeretet csak ki
kellene bőviteniök oly irányban, hogy a vallás-
oktatás tárgyából vájjon mit és hogyan kellene
föklolgozniok, más szókkal a középiskolai vallás­
44. szám.
Szerk esztő ség i iro d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők : Külmagyarutca 9. s z .
oktatás m ó d s z e r t a n á v a l kellene alapo­
sabban és részletesebben megismerkedniök. A filo-
zófiai disciplinák körébűi ismét csak azon tárgy
jelölendő ki, mely a theologiai tudományokkal leg­
meg
közvetlenebbül áll kapcsolatban, tehát maga a filo­
zófia, de annak is csak propedeutikai része, vagyis:
a psychologia és logika, meg a filozófia története,
mint a filozófiai képzettség nélkülözhetetlen alap­
föltétele. Ekkint
I. A vallás-tanári vizsga tárgyai lennének:
a) A középiskolai vallás-oktatás módszertana.
b) Filozofiaipropedeutikarpsychologia és logika.
c) Filozófiai történet.
II. Vizsgára a papi szigorlatot jelesen kiállott
és külföldi, vagy akár hazai egyetemeken legalább
egy tanéven keresztül szorosabb értelemben vett
filozófiai, pedagógiai és didaktikai, vagy akár theol.
tudományokat hallgatott papok, vagy papjelöltek
bocsáthatók.
Theologiai tanárok és okleveles theol. tanár-
jelöltek a középiskolai vallás-tanárságra kvalifi­
káltaknak tekintetnek.
III. Középiskolai vallás-tanárok ugyanazon bi­
zottság előtt állják ki a vizsgát, mint a theol. taná­
rok. Ezen okleveles vallás tanárok tanítanák kö­
zépiskoláinkban a vallást és a psychologiát, meg a
logikát hetenkint húsz órán, s e mellett, vezetnék az
iskolai istentiszteletet.
A másik út, hogy azon egyházközségek lelké­
szeire bízatnék a vallás-tanitás, melyekben a kollé­
gium székel.
Ez már túlhaladott álláspont, s mindenik egy­
házkerületben el van ejtve, mint olyan eszme, mely
sem p e d a g ó g i a i , sem c é l s z e r ű s é g tekinte­
tében meg nem állhat.
Az enyedi theol. fakultás javaslata,lényegében
megegyezik a róm. katholikus és ág. hitv. egyházé­
val. Csakis ez felel meg az egyházakat vezető szellem­
nek, elvnek, s az iskolák természetes fejlődésének.
Az a nézet, hogy az iskolában két-három val-
 36 2 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
lás-tanár is legyen (még ha képesítve vannak is
reá) a konvent föntebb említett határozatábúl kifo­
lyólag többé fenn nem tartható.
Lehet, sőt nagyon is szükséges, hogy isko­
láinkban egyszersmind egyházi jelleggel biró ta­
nárok tanítsák a különböző tudomány-ágakat (éppen
ezt célozza tudvalevőleg a leendő kolozsvári theol.
fakultás kapcsolatban az egyetemmel), de ezeken
kívül kell m é z vallás-tanár is mindenik iskolához,
így van a gyakorlatban más egyházaknál is.
Az erdélyi egyházkerület előtt, szerény né­
zetem szerint, két út áll
I. V agy elfogadja a főtiszt, egyházkerület az
enyedi fakultás által készített javaslatot, s azt tör­
vényerőre emeli, s a vizsga letevését vallás-taná­
raitól megvárja.
II. Vagy, miután az egyetemes konvent a val­
lás-tanárok kvalifikációját meghatározni, nem tar­
totta s z ü k s é g e s n e k , s a királyhágóntúli
egyházkerületekben mindenütt csakis lelkészi okle­
véllel biró egyének lettek alkalmazva ilyenekül,
(sőt két, vagy három éve a dunántúli egyházke­
rület csak is a papi minősítést elégnek tartotta
a theol. kathedra betöltésénél, s tényleg ilyen
egyént választott meg) méltóztassék kimondani,
tekintve még a tanügynek összhangzatos fejlődését
is, hogy ő is okleveles lelkészeket alkalmaz vallás­
tanárokul, természetes, ha bírnak a többi kellé­
kekkel is.
A főt i szt, e g y h á z k e r ü l e t , val ós zí nű­
l eg, mo s t a l e g k ö z e l e b b t a r t a n d ó g y ű ­
l é s é n m e g f o g j a o l d a n i a d o l g o t , s ez­
zel e l e g e t t esz a t öbb é v e k ót a ny i l v á ­
n ul ó k ö z ó h a j n a k .
Ha netalán az egyházkerület bölcsessége az
első útat választaná, szerény nézetem szerint, ki­
vételt kellene hogy tegyen azokkal a vallás-taná­
rokkal szemben, s őket a vizsga alól fölmenteni,
a kik már legalább öt éve szolgálnak, ezen a min­
den esetre nehéz, és szerényen díjazott pályán,
hol sokkal több a tövis, mint az elismerés, s a
kik már kellő gyakorlattal rendelkeznek és a tan-
ügynek ezen ágát elméletileg is művelik.
A szolgálati éveket tekintve, erre úgy az ál­
lamnál, mint az egyházaknál számos és jogos pre­
cedens van.
Az egyházmegyék véleménye
az Egyházkerületi Papi Értekezlet alapszabály-
tervezetére.
H o g y m ennyire időszerű, teljesen szükséget jelentő
eszm e vo lt az, m ely az Egyh ázkerü leti Papi Értekezletet
44. szám.
életre szólitá, semmi sem igazolja élénkebben, mint éppen
az egyh ázm egyék ből beérkezett vélem ények, m elyek, e g y ­
nek kivételével, mind a legmelegebben, teljes hozzájáru­
lással üdvözlik az új intézményt, fokozott érdeklődéssel
várván tőle anyaszentegyházunk ügyeinek új. hatásosabb
életre keltését.
Á ttan u lm án yozva az egyh ázm egyék javaslatait és
módosításait, m elyeket az A lap szab ály-T ervezetb e bevinni
óhajtanának, mintha, a jelentések minden sorából azt ol­
vastuk volna ki, h o g y e fontos kérdésben az egyház-
m egyék valam ennyien mind egyetértenének, m indnyáján
azt szeretnék, ha m ár érezhetnők is ennek az intézm ény­
nek áldásait, és új szellemét, m elylyel életrevaló vérfor­
g ás lesz beoltva az egyház régi testébe, új lüktető
s z ív a m ár-m ár kifáradt tagokba. Hiszen, m ég ott is,
hol esetleg javításo kat lehetett volna várni, s a hol azt
lehetett volna gondolni, h o g y az illető p aragrafust az
egyh á zm e gyé k nem fogják szó nélkül hagyni, alig talá-
lünk e g y pár szót a nálunk egyébkint szokásos hasábnyi
fejtegetések helyett. Helyeslés, hozzájárulás van kifejezve
majd minden jelentésben. E lv i tekintetben pedig, a n a gy-
sajói egyh ázm egyét kivéve, egyetlen kifogást sem lehe­
tett sehol sem olvasnunk.
A z egyh ázm egyei vélem ények nyilván valam ennyien
azt mutatják, h o g y talán egyetlen e g y ember sincs az egyház-
kerületben azok közül, kikre ez az ü g y tartozik, a ki ne szívesen
rendelné alá a m aga külön gondolatát, elütő vélem ényét an­
nak a szent ügynek, m ely csak akkor ju t diadalra, akkor éri
el célját, ha e g y szellem vezet mindnyájunkat, e g y álta­
lános hatalom, m elyet nem látunk, s a m elyet nem is fo­
gunk látni, de a m elyet mindenki m élyen érez, mindenki mar
gában talál m eg szive legbensőbb rejtekében, mint igazgató
hatalm at, mint nyugodni, pihenni, szétfoszlani nem engedő
hathatós delej-áramot, s a m ely előtt mindenki, m ég a
legkisebb, a legtehetetlenebb is némán hajt fejet, átad­
ván m agát, h o g y ez v ig y e őt, ez működjék benne. Szinte
kérdeztük m agunkban, midőn e jelentéseket átolvastuk,
ennek hangját m egértettük, h o g y vájjon, hol volt eddig
az, a mi m ost ezekből mintha csak egyszerre törne k i ;
hol volt a mi egyházkerületünkben eddig ez a nemes
buzgalom e g y ily ü g y é r t ; mikmt volt lehetséges, h o gy
eddig nem valósult m eg az egyházkerületi értekezlet,
midőn annak szükségét mindenütt olyan általánosan érzik ?
j M ert semmiképpen nem lehet panaszunk az egyház-
í m egyékre. H o g y beérkeztek a jelentések, csak m ost lehet
látni, h o g y az Egyházkerületi Értekezlet eszméjét nem
abstrakt fogalom nak fogták fel az illetők, hanem életre­
való intézménynek, m ely arra való, hogy minket m a­
gunkat erősítsen, ám úgy, ha mi m eg mindnyájan ezt
erősítjük, ennek m egelevenítő szellemét. A vélem ények­
ből tűnik ki. m ilyen általános jó hangulat lehetett ezek­
nek a m elegágyuk, h o g y tehát valószínűségi szám ítással
élve, a legbiztosabb alapja m ár le van rak va az E g y h á z ­
kerületi Értekezletnek, ezzel pedig annak a m eginghatat-
lan bizonyosságnak is, m ely anyaszentegyházunknak jö ­
vendőjére, jövendő felvirágozására vonatkozik. S h o g y
sokat mondjunk, alig-alig láttunk e vélem ényekben olyan
form a nézeteket m elyek holmi kicsinyes felfogásoknak
állanának szolgálatában, m ely felfogások holmi apró be­
tűknek m ég apróbb szárai m iatt látnának gravam eneket,
 44- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 3Ő3-

v a g y legalább is tűzbe dobandó m unkálatokat. M ikor a
vélem ények nem sokat tárgyaln ak az A la p sz a b á ly -T e rv e ­
zetről^ a sorok között mintha azokat a gondolatokat
örökítették volna m eg, h o g y ők ezt azért nem teszik,
m ert többet látnak, mint a mennyi írva van ; a p a ra g ­
rafusokban nem éppen csak a szókat keresik, az egész
tervezetben nem a félrem agyarázhatatlan szabatosságot
ügyelik, hanem m aguk előtt találnak e g y n agyszabású
társaságo t igazgató tervezetet, m elynek a kerete érdekli
először ő k e t: m egvan-e ebben a lehetőség, h o g y benne
és általa m egvalósuljanak azok az érdekek, m elyeket na­
gyo b b n a k hisz, és talál mindenki az életnél, s az életnek
kényelménél r Mindenki, ki egyh ázát szereti, kinek ez
nagyobb, mint saját érdekei, különleges eredményei, si­
kerei. É s ez nagyon jól van igy. A z egyh ázm egyék , két­
ségen kívül, ig y többet árultak el, mintha mindenik e g y
e g y új A lap szab ály-T ervezettel állott volna elő. Utoljára,
az Egyh ázkerületi Papi Értekezletet nem ezek a szabá­
lyok fogják korm ányozni, hanem az a szellem, m ely á t­
lengi a tagokat, egybefüzi őket, értelmi életünknek alapját,
s ennek következtében minden cselekvésünknek normáját,
m ég psychologiai osztottságuk e g y betartását, v a gyis, e g y ­
C sak két dolog az, m ely e g y kissé m egzavarja azt
a teljességet, m elyről máskülönben szólhatnánk. A z e g y ik
az, h o g y sem a n. enyedi, sem az orbai egyh ázm egyéb ől
nem érkezett e g y sor irás s e m : milyen vélem énynyel
vannak ők, mit akarnának, m ilyen és mennyi változta­
tást ? T ö b b e t kell mondanunk. Többet, mert ennek a
ténynek az oka az, h o g y e gyik egyházm egyében sincs
m ég élő, munkálkodó, m agáról jelt adó «egyházm egyei Papi
Értekezlet.» (Biztosra vesszü k; nem kételkedünk; állha-
tatósan reméljük, h o g y mielőbb szervezve lesz mindket­
tőben. S z e r k.) A m ásik dolog a n.-sajói egyh ázm egye
vélem énye, m ely az Egyházkerületi Értekezletet alaposan
félreértette s i g y célra nem vezetőnek, hiábavalónak, halva
születettnek deklarálja.
M ig a n.-enyedi és az orbai egyh ázm egyék dolgához
alig lehet e g y pár szavunk, addig egészen más forma helyzet­
ben lehetünk a n.-sajói egyh ázm egye javaslatával szemben.
A nagy-sajói egyh ázm egye Papi Értekezlete halva
születettnek látja az egész Egyh ázkerületi Értekezletet, da­
cára n a g y apparátusának, esetleg hét várm egyére szóló
hírnevének. A n.-sajói egyh á zm egye nem iát ez új intéz­
m ényben egyeb et e g y tudós társaságnál, mely, mivel tu­

ségét is képezvén. dom ányt akar művelni, nem az életet veszi szám ításba,
A vélem ények, természetesen, nagyon eltérnek e g y ­ nem azt a célt, m ely előttünk, erdélyi egyházkerület előtt,

mástól. M ég sokszor éppen h o g y majd ellent nem mon­ speciális helyzetünknél fo g va irányadó és m eghatározó

danak egym ásnak, ú g y szembe vannak állítva. V a n , a lehet. E z az e gyh ázm egye éppen azt tartja helytelennek,

m elyik e g y pár szót szól csak és abban elmond mindent, h o g y ez az Értekezlet zajos és a hol megjelenik, feltűnő,

a másik m ár fel akarja cserélni a szavakat, a harm adik m agát bemutató, illetve, m agáról életjelt adó akar lenni.

a paragrafusokat is m e g b o ly g a tja : ide kell tenni az e g y i­ I A zé rt sem tarthatja a n.-sajói egyh ázm egye Papi Érte-
ket, oda a másikat, ezeket m eg össze kell vonni és ig y jkezlete üdvösnek az E g y h á z k . Értekezletet, m ert ez helyet

tovább. C sak egyetlen kérdés az, m elyben csodálatosan j enged alapszabályainál fogva a szellemi, mondjuk sze-
összehangzik valam ennyi jelentés. Ez az a n a g y jó a k a ­ 1 rinte, első pillanatra m esszebbre kiható tevékenységet
rat, m elylyel az ü g ygyei, ezzel a legjobb sorsra méltó ■ felmutatni nem tudó m unkálkodásnak is, ig y elvonván a
ü g y g v e l foglalkoztak. A z z a l is kezdi mindenik: mi ig y i M. Prot. Irodalmi T á rsasá g tó l ezt az ő szellemi erejét.
pártoljuk, ú g y pártoljuk, ig y és ú g y óhajtjuk. V alóban , I A ztán , mert szeparált, csak az erdélyi kerületre tartozó
föllelkesedhetik kétségen kívül az ember, ha ezeket ol egyesület akar lenni s mert Önálló politikai napi lapot

vassa, h o g y lássa m aga előtt azokat az időket, midőn ! nem szándékozik kiadni. M ilyennek kellene lenni ennek
ez az elvetett eszme m ár a most élők munkálkodása | az egye sü le tn e k : kérdi a sajói egyh ázm egye Papi É rte-
nyom án a legáldásosabb gyüm ölcsöket fogja a mi v a l­ í kezlete. O lyannak, m ely izgasson, hasson, m ely életerőt,
lásunknak és egyházunknak hozni. Hiszen, h o gyn e ? Hol ! valam i csodálatos felvillanyozó hatást tudjon m agából
ennyi nemesebb, emelkedettebb gondolkozás irányozza a kifejleszteni. N em szükség, h o g y ez szerves tá rsasá g le­

cselekvés m otívum ait, az érzéseknek rugóit, ott, ha ebből gyen , de az szükség, elengedhetetlen föltétel, h o g y a keze

le is számítunk e g y -e g y adagot, de m ég m arad annyi, nyom a mindenütt ott legyen, hogy ha látni nem, de

h o gy az által is örökkévaló célokat lehessen szolgálni. érezni mindig lehessen. L á m , mondja az egyh ázm egye,

Mondjuk ki, vesztettünk valam it az által, h o g y az ere­ az oláhoknak nincsen Egyházkerületi P ap i Értekezlete,

deti értekezleti gyű lés bele sem ment az alapszabályok mégis együ tt tartanak, m égis van valam i csodálatos, lát­

tárgyalásába, de ez olyan veszteség, m elyet nem sajnál­ hatatlan hatalmuk, m ely valóságos társadalm i erő, mert

hatunk m e g : az egyh ázm egyék nyilatkozataiban o ly n a gy tagjait n a g y társadalm i akcióra képesíti. E z az, mire ne­

buzdítással indulhat útjának az Értekezlet, m elyet csak künk is szükségünk van, m ely életerőt önt belénk, m ely
az ethikai bizonyosság tud itt, mint legerősebb funda­ a pusztulástól m egóv, mert m ozgásra, tevékenységre sző­

mentumot felmutatni. A z Egyházkerületi Értekezletnek rit elkötelező kényszerítésnél fogva.

(Folytatása következik.)
ilyen jelek mellett, akár előre meglehessen írni jövendő
történetét, mert itt a kedvező auspicium olyan, h o g y azt
nem szükség ismételni, m agyarázni, érte száz és száz ök­
A siket-némák intézetének felavatása.
röt leöletni, mint a h o g y a róm aiak tették, kik, ha akarták, K o lo zsvár városa ismét e g y humánus intézettel lett
mindig kitudták erőszakolni a kedvező jeleket. És ezt gazd agabb. Oktbr. 2 9 én folyt le az a lélekemelő inne-
annyival is inkább m eg lehetne tenni, m ert a mit az É r te ­ pély, m elylyel az országban a m ásodik siket-néma inté­
kezlet tervezete célozott, azt érte e l ; éppen azok az egyh áz­ zet átadatott a nyilvánosságnak.
m egyék gondolkoznak e gy ü tt az Értekezlettel, m elyektől Miután lapunk egyáltalában nem szokott foglalkozni
ez mindent várni, mindent nyerni óhajtott és szándékozott. semmiféle ünnepélyek k ü l s ő formáival, az ilyen inne-
 36+ PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 44. szám.

pélyek parádés részével, sem a banquette-ekkel, v a g y csak Minden évben segélyezte intézetünket az állampénz­
igen mérsékelten : m ost is m egelégszünk annak fölemlitésé- tárból, sőt a: utóbbi években az állami költségvetésben
vei, h o gy az ünnepélyen a vallás- és közoktatási korm ányt 50 0 0 frtra menő állandó segélyt is b izto síto tt; és az épí­
S z a la y Imre, miniszteri tanácsos, k épviselte; jelen volt K o ­ tési költségek pótlására 25,0 0 0 frtot engedélyezett.
lozsvár minden rendű és rangú kitűnősége, és egyszerűen le­ Mindezek és más szám talan jótétem ények nem csak
nyom atjuk városi tanácsos, Szvacsin a G éza előterjesztését, jelentőssé teszik C sá k y A lb in g r ó f nevét intézetünk tö r­
m ely kimerítően adja elő az intézet történetét s ez ne­ ténetében, de őt ez intézet m egalapítójává avatják.
künk elég, h o g y e humánus intézm ény iránt felköltse,
N em hallgathatom el azonban itt annak a férfiú­
v a g y ébren tartsa a méltó érdeklődést.
nak nevét sem, a ki ő Excellenciájának ezen áldásos m un­
A beszéd ig y hangzik. kájában jobb keze volt, a ki most is, midőn ő E x c e l-
Ezelő tt nehány évvel a közélet ridegnek látszó hi­ lenciája az itteni megjelenésben egésségi állapota m iatt
vatalos működési köréből e g y o ly irányú m ozgalom in­ akadályozva van, őt h e lyettesíti: S z a la y Im re miniszteri
dult m eg, m elynek a hivatalos szobák nem igen szoktak tanácsos ur ő m éltósága azon pillanattól kezdve, midőn az
m elegágyai lenni. A z eszme, m ely K o lo zsvár város ta ­ eszme K o lo zsvá rit keletkezett, ez ügynek folytonosan
nács-term éből került ki « l é t e s í t ni egy siket­ nem csak dolgozó munkása, de valódi apostola is volt.
néma intézetet» inkább a humanizmus, mint az Fo g a d ja ezért ez ünnepélyes alkalom m al kiküldője,
adminisztráció körébe v á g ; több kell hozzá a s z ív mele­ a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ő N a g y méltó­
géből, mint a paragrafusok tudásából, és h o g y ez a hu­ sá g a nevében, és saját szem élyében is a leghálásabb kö­
mánus eszme, e g y rá nézve talán szokatlan talajban is szönet ünk nyilvánítását.
ily rövid idő alatt nem csak m egfogam zott, de m eg is
V a n azonban e g y másik tényező is, a kinek közre­
nőtt és teljesen kifejlődött, két szerencsés körülm énynek
működése nélkül ez az intézet létre nem jöhetett volna.
tulajdonítható az egyik az, h o g y e plánta felülről m eg-
É s ez a tényező, K o lo zsvár szabad kir. város törvén y-
« kapta az éltető nap m e le g ét; m ásik az, h o g y m egkapta
hatósága.
a term ékenyítő nedvet.
M ikor m ég csak csirájában volt az eszme, mint a
M ár ezelőtt hat évvel, midőn az eszmét először kertész, ő vette először ápoló gondja alá.
m egindítottuk, a legelső biztató szó, a legelső adom ány
Ő adta az első hajlékot annak a n yo lc szerencsétlen
a legm agasabb helyről jött.
gyerm eknek a szám ára, a kikkel először kezdtük m eg
Ő császári és apostoli kir. Felsége dicsőségesen a siket-némák iskoláját, és az ő a tya i jó sá g a gondosko­
uralkodó legkegyelm esebb U runk és királyunk, I. Ferenc dott azután is lakásukról, és nyújtotta nekiek a legszük­
Jó zse f 1S S 7 . évi szeptem ber 22-kén, midőn városunkat ségesebbet, mindaddig, m ig az intézet háza felépülhetett.
látogatásával szerencséltette, az akkor m ég csak esz­ É s most, h o g y saját otthonukba költözhettek, állandó
mében létező intézet ja v á ra letette az első k e gye s ala­ évi segélyt biztosított számukra.
pítványt. Fo g a d ja ezért K o lo zsvá r szabad kir. város közön­
Ez a királyi adom ány képezi ennek a háznak a sége a leghálásabb köszönetiink nyilvánítását.
legelső fundamentum kövét. É s éppen ezért rendíthetet­
Köztudom ású dolog, h o gy közdolgokban e g y város
len a mi hitünk és bizodalmunk, h o g y a humanizmusnak
tevékenysége és m agatartása mindig attól függ, h o g y
ezt a házát, m elynek első alapköve a legalkotm ányosabb
intéző vezér-férfiai azt mikint irányítják.
m a g y a r király adom ánya, a m a g y a r nemzet, az ország
H álával, és elismeréssel kell tehát fölemlítenem méltó-
fentartani fogja.
ságos g r ó f Béldi Á k o s főispán ur, és n a g y sá g o s A lb a ch
A második név, m elyet hálás emlékezetnek okáért Géza királyi tanácsos polgárm ester ur nevét. K ik ú g y is,
fel kell említenem, e g y elhunyt államférfi neve. N agy mint a felügyelő bizottság tagjai, ú g y is, mint a város
mulasztást követnék el, ha ez ünnepélyes alkalom m al el­ adm inisztrációjának elöljárói és képviselői, hivatali hatal­
hallgatnám néhai T refo rt Á g o st, akkori kultuszminiszter muk és társadalm i állásuk egész erejével ennek az inté­
nevét. Ö n yitotta m eg az utat ennek az intézetnek a zetnek létrejövételét előmozdítani törekedtek.
szám ára a m agas korm ánynál. É s e törekvésben társul szegődtek, az eszme m eg­
Ő t elszólitotta a Mindenek U ra az élet útjáról, de valósítására, városunk képviselői, H egedűs Sándor, és
a ki m agas elhivatásában örökébe lépett, kinek kezébe Sigm ond Dezső.
//
tette le O Fe lsége hazánk kulturális és humánus ügyei­ Elism eréssel kell adóznunk m ég a kolozsvári sajtó­
nek állami vezetését, jelenlegi kultusz-miniszterünk, g r ó f nak is, névszerint, a «K olo zsvár», «Ellenzék» és «Erd élyi
C sák y A lbin ő N a g y m éltó sá g a , az általunk m egindított Híradó» szerkesztőinek és munkatársainak, kik a humánus
eszmét példátlan g y o rsa sá g g a l segítette diadalra. A z ő intézet érdekeit a sajtó hatalm as erejével tám ogatták és
államférfim bölcsességének, nagylelkű pártfogásának és annak népszerűvé tétele céljából, a munkát velünk m eg­
üdvös intézkedéseinek köszöni létrejöttét ez az intézet osztották.
és felépülését ez a ház. Legutoljára h agytam azt a tényezőt, a kinek leg­
E g y egész sorozatot képeznek azok a jótétem ények, nagyo bb része van az intézet megteremtésében, a ki­
a m elyekben humánus intézetünket kezdettől fogva ré­ nek nagylelkűsége kifogyhatatlan, a ki minden szépnek,
szesítette. jónak és nemesnek pártolója, a kire minden időben szá­
A váci intézettől a n é g y erdélyi alap ítván yt ide míthatni : és ez, az adakozó, a n a g y közönség.
áthelyezte, a nélkül, h o g y ezt kértük volna. N em zetiségi és vallás-különbség nélkül a társada­
 44 - szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
lom nak minden o s z tá ly a : pap, katona, polgár, e g y iránt
ide hozták ez oltárra filléreiket, itt egyesült mindenkinek
szive a könyörületben, és fölépült a szeretetnek és kö-
nyörületnek háza, h o g y legyen örökké hirdetője a humá­
nizmusnak, és nyújtson segélyt a szerencsétleneknek.
É s most, miután a m agas korm ány és K o lo zsvá r
város tám ogatása mellett, a n a g y közönség jótékony ado­
m ányaiból, a felügyelő bizottság az intézetet fölépítette,
ezennel átadjuk innepélyesen e házat a fentartóknak, és
pedig a nagym éltóságu vallás- és k özoktatásügyi m. kir.
miniszter úrnak, illetve, képviselőjének, S z a la y Imre, mi­
niszteri tanácsos urnák, és K o lo zsvár sz. kir. város tör­
vén yh ató sági bizottságának, illetőleg, törvényes képvise­
lőjének, A lb a ch Géza, kir. tanácsos polgárm ester urnák,
és a felügyelő bizottság nevében kérem, h o g y gyakorolják
a felügyeletet továbbra is, és m ár kész intézetünket
jö vő re is részesítsék éppen oly jóindulatú tám ogatásban,
mint tették ezt a m ég csak keletkezőben levő intézettel.
Felü gyelő bizottságunk nem lankadó buzgalommal
fog tovább is munkálkodni, h o gy ezt az intézetet fejlessze,
és folvirágoztassa a m a g y a r nemzeti kultúra dicsőségére,
és a humánizmus ápolására. Éljen a k irály ! Éljen a haza !
Az egyházmegyékből.
A kolozs-kalotai egyházmegyéből.
Egyházmegyénk október 12-én tartotta meg őszi ren­
des közgyűlését B.-Hunyadon, az egyházközség tanács-termé­
ben. Megelőző nap délután gyámintézeti közgyűlés volt. E g y
régen kiküldött bizottság által elkészített új alapszabályter­
vezet szétküldetett minden gyámintézeti tágnak nyomtatás­
ban, hogy e nagy fontossággal biró kérdés felett mindenki nyu­
godtan gondolkozhassék s aztán annál teljesebb szabályzatot
lehessen megalkotni. Sajnálnunk kell, hogy ezen minden pa­
pot, illetőleg, családját közvetlenül érdeklő, igazán életkér­
dés sem volt képes, paptársaink legalább egy részében több
kötelesség-érzetet ébreszteni. A délelőtt ülésező házassági tör­
vényszéki tagokon kívül, alig egy pár tagtárs szerencséltetett
megjelenésével. így aztán, kérem, ne tessék esetleg zúgolódni;
mert az a nehány ember, ki intézni köteles az egyházmegye
dolgát, nem láthat be mindenkinek leikébe. Most e fontos j
kérdésben, a legalkotmányosabb módon, mindenkinek meg 1
volt adva az alkalom, hogy felfogásának érvényt szerezzen.
S ha nem akarnak érdeklődni, bárki joggal mondhatja: néma
gyermeknek, senki nem érti szavát. A megjelentek lelkiis­
meretes buzgósággal vették tárgyalás alá a tervezetet. A he­
lyesnek vélt változtatások megtétettek. A legtöbb szóbeszédre
és vitára adott alkalmat (erélyes felszólalás történt még a
más napi közgyűlésen is) az a pont, mely az egyházmegyé­
ből távozó, lemondott, vagy itéletesen elmozdított papokat
kizárja a gyámintézetből, tagsági dijaiknak és azok három
utolsó évi kamatjának visszafizetése mellett. Végre, keresz­
tül is ment ezen tervezet úgy, hogy a ki eltávozik az egy­
házmegyéből, visszakapja Összes befizetett tagsági dijait ka­
mat nélkül; ki a papságról lemond, vagy elmozdittatik, csu­
pán három utolsó évi tagsági diját.
Felemelhetnők e helyen szavunkat a más két pont
^ellen is, talán nem alaptalanul, most azonban csak az első­
ről jegyezzük m eg: kétségtelen, van igazuk azoknak, kik
365
kizárták az egyházmegyéből távozó papot, de bizony azok­
nak is van, kik megengedték volna, hogy benn maradjon.
E g y szabályzatnak minden lehető helyzettel számolni kell.
Van olyan egyházmegye, hol nemcsak kevesebb az osztalék,
hanem gyámintézet egyáltalában nincs is. H a valakit, talán
évtizedek múlva, nyomorult helyzetéből a balszerencse szele
ilyen egyházmegye legalább mindennapi kenyeret adó pa-
rokhiájára viszen, hol az önbiztositásról szintén nem lehet
szó : kérdem, egy ilyen pappal szemben legalább is nem
méltánytalan-e az eljárás ? Különben, ki e kérdéssel komo­
lyan és behatóan foglalkozik, rá kell jonie, mily é get ő
szükség van egy országos, egyetemes gyám­
intézet felállítására, hol az ember, ha egyszer tag­
sági jogát megszerezte, ne legyen megkötve széles e hazá­
ban. Ha az egyház körében felállított pénzintézetek alól is,
nem szedegetnó'k ki az egyház amaz élő köveit, lehetne mon­
dani, ellenkezik ez a megkötöttség a sokat emlegetett pro­
testáns szabadsággal is.
1 2-én reggel 9 órakor Deési Gyula esperes aa. lendü­
letes, szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Megemlé­
kezett a személyváltozásokról s különösen sajnálattal emelte
ki Lészai Lajos érdemes, egyházmegyei főgondnok halálát,
kinek testvéréhez, id. Lészai Ferenchez részvétirat küldését
javasolja, mely később esperes afia. által felolvastatván, a
közgyűlés által egyhangúlag elfogadtatott, és jegyzőkönyvileg
megörökítése elhatároztatott.
A névsor olvasás során kitűnt, hogy sok pap és világi
képviselő hiányzik, de a körülményeket tekintetbe véve, még­
is konstatálnunk kell, hogy az érdemleges gyülésezésben még
is többen vettek részt, mint bármelyik általunk ismert ta­
vaszi közgyűlésen. Különben elrendeltetett, hogy az igazo­
latlanul elmaradó papok tétessenek át a pénztároshoz meg­
büntetés végett. Különben minden egyházközség törekedjék
oda, hogy kötelezettségét ismerő képviselőt válasszon.
Erre esperes ur megtette buzgó tevékenységre mutató
részletes jelentését a vizsgálatokról. Láttunk ebben fényt, de
láttunk árnyékot jelző jelenségeket is. Örömmel vettük észre,
hogy az egyházak külső dolgai általában annyira rendbe jöt­
tek, hogy esperes ur kiterjesztheti figyelmét az egyház sark­
kövét képező szellemi alapokra és tőkékre is. Hogy ez az
igenis kívánatos eljárás ezután még nagyobb mértékben tör­
ténhessék, azt mi papok munkálhatjuk legnagyobb sikerrel.
Másfelől ott kisért a szegénység miatti tanitó-hiány, a tan­
kötelesek körüli szabálytalan eljárás, az oly sokat hangsú­
lyozott vallásos nevelés elhanyagolása, a számadási naplók
szabálytalan vezetése helyen-helyen, de ezeket betudva, es­
peres ur szerint, jó reménységgel tekinthetünk a jövőbe.
Ezután, Szabó Lajos, a tavaszi közgyűlésen megválasz­
tott egyházmegyei pénztáros, tette le esküjét. Az egyházme­
gyei tanács fogja átadni a pénztárt, miután küldöttei által
a beteg, volt kezelőtűi a számadásokkal együtt kézhez veszi
és felülvizsgálja.
A nagy-petrii pap azon kéréssel járul a közgyűléshez,
hogy 50 frt. készpénz és 30 véka búza, melyet volt szere-
tett főgondnokunk, Lészai Lajos, mint helybeli birtokos, éle­
tében mindig fizetett a lelkésznek, valami módon az egy­
házközség lelkésze számára biztosíttatnék. A közgyűlés át­
hatva ama gondolattól, hogy mily nagy csapás lenne ezen
kicsiny nemzeti missziót is teljesítő egyházra nézve e java*.
 366. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
dalom elvesztése : felkéri Gyarmathy Zsigmond, gondnok urat,
hogy magán-úton kegyeskedjék oda hatni Lészai Ferenc aa.-
nál, hogy ezen jó segítségtől a nagy-petrii pap valamikép ne
esnék el. Meg vagyunk győződve, hogy a legjobb reménysé­
günkben nem csalódhatunk.
A tegnap tartott papi gyámintézet közgyűlése által meg­
állapított szabályok felolvasására került a sor, hogy a köz­
gyűlés tudomást vegyen róla, illetőleg, megvizsgálja, egyházi
törvényeinkkel nem ellenkezik-e s az egyházkerülethez meg­
erősítés végett felterjessze. Mindjárt kezdetben, azon pont­
nál, hol a távozó, lemondott és elmozdított tagok kizárásá­
T A R C A.
Tofeus Mihály,
erdélyi evang. református püspök élete.
Irta: Konc József.
Kétszázkilenc éve, hogy az erdélyi evang. reformátusok
14-ik püspöke : székelyhídi T ó f e u s M i h á l y elhunyt. Az
élénk elmével, erős ítélő, és feltaláló, s tartós emlékező te­
hetséggel felruházott tudós fejedelmi pap és orthodoxus püspök
életéről többen Írtak ugyan, de még mindig maradott fenn
tisztázni és földeríteni való. A harcos idők, a nemzeti küz­
delmek a politikai és vallás-szabadságért, elvették szabad ide­
jüket, kedvöket az arra-hivatottaknak, s később már a ziva­
tarok csöndesedésével az egyes apró adatok, okmányok részben
elzüllöttek, részben magánosok féltékenyen őrzött leveles-ládáik
rejtekeibe kerültek.
Szathmár-Némethi Sámuel, kolozsvári ev. reí. kollégiumi
tanár az első, ki a hatalmas püspök emlékét megörökítette:
«Imago fidelis servi ac veri, qualem esse decet Ecclesiae Epis-
copi, in exemplari suo singulari v iro . . Domino Michaele
Tofaeo», etc. cimü temetési beszédében (Kolozsvár, 16 8 4 . 4.
két ív). A szerző itt Tofeus kitűnő szellemi tehetségeit, kor-
mányra-termettségét, s ezek alapján az egyháznak helyes
irányba való vezetését tüntette föl. Maga a fejedelem akarta,
s a gyászoló család óhajtotta, hogy Szathmári S. tartson gyász­
beszédet. Betegsége, azonban, meggátolta, hogy a gyász-inne-
pélyen megjelenhessék személyesen, s élő szóval mondhassa el
beszédét.
Cserei Mihály kéziratban hagyott históriájában, mely
kiadatott másodszor 1852-ben, Pesten, 1 6 3 — 16 4 . lapon ír
Tófeusról röviden.
Bőd Péter «Smirnai Sz. Polikarpus» az erdélyi ev. ref.
püspökök históriájában irt róla terjedelmesebben, és röviden
a «Magyar Athénás»-ban, s a kéziratban maradott «Literata
Panno-Daciừban. Lib. II. Saec. X V II.
Legújabban Szilágyi Sándor szentelt nehány lapot emlé­
kének a «Házi Kincstár» 3 -ik évfolyamában. 1 862.
Ezen irók által tárgyalt életrajzi adatok érintése mellett,
azon pontokat szándékozunk kiemelni, melyeket eddig homály
borított, vagy tisztázva nem voltak.
Névírását illetőleg a következőket jegyezzük meg :
1 6 4 7 . Utrechtben, dec. 24-én tartott vitatkozásában
Michael T o p h a e u s , Székelyhidino Hungarus.
1649-ben, Lejdában kiadott tudori értekezésében: Mi­
44 szám.
ról van szó, élénk felszólalások történtek ennek megváltoz­
tatására. De illetéktelen lévén e közgyűlés, elvi változtatásba
nem mehetett bele. így, ez idő szerint, maradt a tegnapi
szöveg. Egyebekben a közgyűlés, minden érdemleges meg­
jegyzés nélkül, a gyámintézeti szabályokat, megerősítés vé­
gett, felterjeszti.
E g y nehány inkább a közgyűlés folyama alatt beadott
kérés áttétetett az egyházmegyei tanácshoz s az ügyrend
ezzel ki volt merítve. Esperes aa. megköszönve Gyarmathy
főgondnok urnák és a megjelent képviselőknek buzgóságát,
bezárta a gyűlést. X*
chael T o v f a e u s , P a n n o n i o M a g y á r u s és M i c h a e l
Tovfaeus Székelyhidinus.
1650-ben Apácai Cseri János március 23-án és 27 én
Utrechtben tartott, s kinyomatott theol. vita-iratát ajánlja:
D. Michaeli T o p h a e o.
1 6 5 0 ben Becskeházi István, senior, febr. 19-én, Váradon
Tovfaeus elnöksége alatt tartott theol. vitatkozást.
1 6 5 0 — 1660-ig redesen T o v f e u s - n a k irta, azon innen
rendesen T o f a e u s - n a k ; csak egyszer, 1 6 7 1 . szept. 20-án,
Radnóton Teleki Mihálynak írott levelében Székelyhídi T ó f ő i
Mihály.
«A T o f e u s nevet, írja Bőd, maga adta magának, mi­
koron a pataki iskolában tanult, lévén egy székelyhídi do-
bos-nak a fia, minthogy a zsidó nyelven hívják a dobot
T o f-n a k ; a Dobos nevezetet azon szóbúi formálta T o f a e u s -
nak, a mely nevet igen kedvellette.»
A nem rég elhalt P. Szathmári Károly tévesnek tartja
Bőd Péter előbbi állítását, mert a nagy-enyedi Bethlen-fő-
tanoda levéltárának egy okmányában Tofeus aláírása megvan,
még pedig íg y : «Tofeus de Tófő> Én Tofeusnak 28 levelét
láttam, melyeket 16 6 7-tő l 1684-igirt, és mindenikben «Tofaeus
Mihály» volt az említett 1 6 7 i-íkí kivételével, a mely szin­
tén Szathmári ellen szó l: S z é k e l y h í d i T ó f ő i Mihály,
valamint ez is: Tovfaeus Székelyhidinus». Tófő
nevű község van ugyan Baranyamegyében, a hegyháti járás­
ban, de ez távol esik Szék elv hidától, mely Biharmegyében
fekszik, s legfolebb azt engedhetnők meg, hogy atyja Tó-
főrűl származott, ha ezt ki lehetne mutatni, de a mi Tofaeus
püspökünk születés-helyét eléggé bizonyítják a «Székelyhidi­
nus», «székelyhídi» szók.
Születési évét és napját végrendeletének e szavaiból
tudjuk meg : «Én, Székelyhídi Tofaeus Mihály, ki az én istenem
kegvelmességéből szép megért üdoket éltem, úgy mint ki most
Szent-Mihály n a p j á t ó l fogva é l et emnek ö t v e n-
kilencedik esztendejében járok..
Végrendeletét 16 8 3 . márc. 28-án irta, tehát, ugyanazon
év szept. 29-én, Szent-Mihály napján betöltötte az 59-et.
Születési éve és napja e szerint 16 2 4 . szept. 29. volt, nem
pedig 1 6 2 1 , a mint Molnár János «Bihar-diószegi ev. ref. egyház
múltja és jelene» monográfiájában irta.
Itt a hazában tanult, Debrecenben és Patakon, Molnár
János szerint. Én azonban a s.-pataki ev. ref. kollégium régi
anyakönyvében, a mely maros vásárhelyi ev. ref. kollégiumunk
birtokában van, nem találtam bejegyezve a tanulók névso­
rában. Három tévedését kell még itt helyre igazítanom Molnár­
 44- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nak, melyek egyikét Bőd Péter után ejtette tudniillik, To-
feust 1665-ben, nem pedig 1663-b an hozatta Erdélybe Apafi
fejedelem udvari papjának. A másik tévedés: «hogy gróf Gi-
lányi 16 8 3-b a n egy residentiát ajándékozott neki», Tofeusnak.
Először is, Gilányi nem volt gróf, hanem Apafi konyha-mestere;
grófok Erdélyben akkor még nem is voltak, kivéve Rhédei
Ferencet, kinek 1659-b en adott Leopold császár grófi diplomát.
(Teleki levéltár). Harmadszor, nem is 1683-ban, hanem két
évtizeddel előbb irt végrendeletében Hujetner, vagy Hujem-
mer Jakab nevű öcscsének, s ennek maradék-nélküli halála
esetére az egyházra hagyta vagyonát, és nem Tofeusnak. To-
feus csak a végrendeletet érvényesítette 1 6 7 9 nyarán, mint­
hogy a hagyományozó Gilányi özvegye, Apafi Anna, Hujetner
halála után, nem akarta kibocsátani kezéből a hagyományt,
a mint hátrább látni fogjuk.
1 646. nyarán indult külföldre. Előbb, azonban, azon
kor szokása szerint, fogadalmat tett, illetőleg, irt be a kül­
földi akadémiákra indulók saját kezűleg Írott fogadalmi köny­
vébe, e szerint:
«Anno 16 4 6 . 24. julii. Ego Michael Tophaeus Székely­
hídi, testimonum reddente mihi conscientia mea, istis conditio*
nibus supra propositis, libera voluntate, sine ullo fuco sub-
scribo, ac ad earundem observationem data fidei dextera,
pro virili mea promitto.» A feltételek ezek voltak, hogy t. i.
a pátronusok által adott pénzt megbecsülik, haszontalanságra
nem fordítják ; a hittani és bölcsészeti tanulmányokat szorgalma­
san végzik, a helv. hitvallás szerinti orthodoxiához ragaszkod­
nak, stb. stb. Ugyanazon napról nyomban előtte áll a foga­
dalmi könyv sorozatában Mányoki Sart. (Szabó) István; nyom­
ban ucána a hírhedt Szathmári Baka Péter. (A tiszántúli ev. ref.
egyházkerület legrégibb jegyzőkönyvébűl.)
1 64 7 . dec. 24-én, Utrechtben, Voetiusprofessor és pap el­
nöklete alatt, e tárgyról értekezett: Quaestio historico-theo-
logica de translatione iroperii a Graecis ad Francos.»
iÓ48.szeptemberben a Hardenvyki egyetemen volt (mely
azon évben nyílt meg, s iS iS -b a n megszűnt). Itt szeptember
29-én iratkozott be, mint theologiát tanuló. (Irodalom-törté­
neti közlemények. 1 8 9 1 , 4-ik füzet, 43 3 . lap.)
Franequeraban nyelveket és theologiát hallgatott és tanult
nagy szorgalommal, Coccejus alatt, s védelmezte ezen érte­
kezést : «De ultimis Mosis Considerationes Deuteronomiicapita
sex postrema confirmandae atque illustrándae religioni christia-
nae». Szívvel-1élek kel ragaszkodott Maresiushoz, anynyira, hogy
később Coccejus magyar tanítványainak, Dési Mártonnak, előbb
k.-vásárhelyi pap, s később enyedi theol. tanárnak, és Pataki Ist­
ván kolozsvári tanárnak a Coccejus értelme szerint való tanításért,
engesztelhetetlen ellensége, s üldözője lett.
16 4 9 . julius 20-án Leydában a theolog. doktori gradus
elnyeréséért tartott vitatkozást: «De actuali dei providentia».
Hazánkban, e szerint, és nemzetünk között ő volt az első theol.
doktor, a mint Németi Sámuel Írja Tofeus temetésére készí­
tett beszédében: «S. S. theol. Doctore nostra in gente primo.»
Apafi Mihály is i6 7 2 .ju liu s 10-én Radnóton kelt mentesítő
okmányában, mely szerint Tofeus bogáti birtokát örökre adó-
és tehermentessé tette, kifejezi: «Consecutus est in perdis-
cendo theologiae stúdió gradum doctoratus ea nőm mis cla-
ritate, quam nemo ante ipsum inter nostros Hungaros assequi
potuit.» Magyarországon Komáromi Csipkés György, debreceni
tanár is hittudor volt 1656-ban. Erdélyben, Tofeus után, Ka-
posi Sámuel, gyulafehérvári tanár, nyert hittudori címet Ang­
3-7
liában 16 8 8 körül; (Fogarasi Pap József Utrechtben, 1774-b en
bölcsészettudori; Dósa Elek 1829-ben jun. 2~-án, mint E r­
délyben első, jogtudori;) Salamon József, kolozsvári theol.
tanár, 1 8 3 7 . szeptemberben a göttingai egyetemtől nyert hit­
tudori oklevelet. Legújabban, Kovács Ödön, enyedi theol. tanár.
Ma már a bölcsészet és jogtudori címekkel kitüntetett egyé­
nekben nem szűkölködik nemzetünk. De, ne térjünk el tár­
gyunktól.
Külföldön, az előadottak szerint, három-négy évet tölt-
hetett. Tudori vizsgája után hamar haza tért, mert már 1 6 5 0
elején a váradi iskola tanára, igazgatója volt, s febr. 19-én,
egyetemi szokás szerint, vitatkozást tartott «De perseverantia
Sanctorum», melyben Becskeházi István senior volt a felelő
(respondens). Apácai Csere János is ugyanezen évben márc.
23. és 27-én Utrechtben tartott hittani vitatkozását: «íntro-
ductio ad philologiam Sacram» Tofeus Mihály, theol. doctor-
nak, mint a váradi iskola igazgatójának és tanárának ajánlja.
1 650, szept. 4-én generális synodus volt Tasnádon, s itt <dis-
putarunt Andreás Csehi Rector Scholae rivulinae, Michael Tov-
faeus Székelyhídi S. S. theolog. Doctor, Rector Scholae Vá-
radien. (A tiszántúli egyházkerület legrégibb jegyzőkönyvében,
82. lap. Révész Imre közlése.) A váradi iskolánál nem sokáig
működött. 1 6 5 1 végén már S.-Patakra hivatott tanárnak, s
1 6 5 2 , márc. 21-én Buzinkai Mihály, iskolai szenior, száma­
dását megvizsgálják az iskola tanárai: Tolnai, Tofeus és Sző­
lős!. Úgyanezen évben még ötször vizsgálják meg azon ta­
nárok a szenior számadását: május 3. julius 3. aug. 13 . szept.
30. és december 19-én, a pataki iskola régi anyakönyve (34 2.
lap) szerint. A Tofeus neve tovább nem fordul elő az anya­
könyvben. Szombati János a pataki iskolatörténetében ( 1 1 7 .
lap) azt írja, hogy 1 6 5 2 . és 16 53-b a n is Tolnai János, T o ­
feus Mihály és Szőlősi János, hárman voltak rendes tanárok.
1 6 5 3 . év utolsó felében, vagy 54-nek az elején a bodrog-
kereszturi papi hivatallal cserélte föl tanári állását.
Itt érte azon kitüntetés, hogy III. Ferdinánd magyar
király nemesi rangra emelte 1 6 5 4 . aug. 10-én Bécsben kelt
nemes levelével mind őt magát, mind pedig mindkét ágon
levő örököseit és utódait. Az armalis 1 6 5 5 . május 1 i-én, Te-
rebesen tartott zemplénmegyei közgyűlésen hirdettetett ki.
C ím ere: Égszín-kék paizsban fekete sas, kiterjesztett szár­
nyakkal, repülő alakban, bal lábával nyitott könyvet, jobb
lábával kivont kardot tart, csőrében babér-koszorút.
(Folytatása következik.)
Különfélék.
= Mai számunk Tárca-rovatában kezdjük meg
közlését egy nagyobb dolgozatnak, melyet « T o f e u s M i ­
h á l y , e r d é l y i ev. re f. p ü s p ö k é l e t e » címen bocsá­
tott rendelkezésünkre K o n c J ó z s e f , m.-vásárhelyi tanár.
Az értékes dolgozat több számunkat fogja igénybe venni,
mint a mennyire talán egy heti lap alkalmas, de a körül­
ményekhez képest mellékletekkel is fogjuk pótolni annyival
inkább, mert e rovatunkból ezután sem szándékozunk ki­
zárni azokat a rövidebb dolgozatokat, melyek úgy tartalmuk­
nál, mint formájuknál fogva igen előnyösen mozdítják elő a
Lap változatosságát. Tárca-íróinknak igy biztosítva a tért,
túlfelől nem tagadhattuk meg magunktól a szerencsét, hogy
Tofeus életére vonatkozólag ezután Lapunk is forrás-tanul­
mányul szolgáljon. Konc József, kedves barátunknak eddig is
igen sokat köszönhet ez egyházi irodalom-történet, ki sok
buzgósággal, és lelkiismeretesen kutatta fel, gyűjtögette és
adta közre a történeti adalékokat, és e munkája nagyon is
 36$. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
méltó, hogy fokozza az e téren kifejtett munkássága iránti
nagyrabecsülést és tiszteletet. Úgy véljük, hogy e közlemé­
nyünkkel mig egyfelől lapunk irodalmi súlyát növeljük, más­
felől olvasóinknak szerzünk gyönyörűséget, és a legalkalma­
sabb formában fejezzük ki mindannyian az iró iránti hálás
köszönetét.
= «Kérelem adakozásra.» A n.-ilondai egyházköz­
ségben szándékoznak egy kis református templomot épitni,
hogy az otthelyi ref. magyar családoknak és a vallás igéi­
nek ápolása mellett, a törhetetlen hazaszeretetnek is hirde­
tője legyen. Szolnok-Dobokavármegyének e vidéke az. mely
leginkább, nagyon megérdemli a figyelmet, az áldozat-kész­
séget, mert az egykor egészen magyar volt és ha egykor
áldozata lett a tatár-járásnak, .és ma áldozata az oláh-pusz­
tításnak : hát, ne sajnáljuk filléreinket, hogy megoltalmaz­
hassuk, megtarthassuk azt, a mi még megvan. Higyjék meg
olvasóink, hogy a fillér, a mit ide szánnak, ide adnak : ha­
zafias cselekedet. Az adományok M ó r i c S á n d o r , gond­
nok úrhoz küldendők N.-Ilondára, vagy K o v á c s Á r p á d ,
körlelkész, ^aához.
= Orökbe-fogadás. Örökbe-fogadásra kerestetik egy
három éves leány-gyermek, oly formán, hogy részére hozo­
mány is biztosittatik. Előnyben részesül .protestáns pap, ta­
nító, vagy valami hivatalnok árva leánya. A z árva rokonai­
nak egyszersmindenkorra le kell mondaniok minden nemű
és című gyámjogaikról. Az árva testi népségét igazoló orvosi
bizonyítvány, továbbá, az árvaságot kitürftető családi értesítő,
végül a leányka fényképe Bodicky D M. kereskedő úrhoz,
Liptó-Szent-Miklósra küldendő. A z árva leány fölnevelése
tisztán protestáns szellemben fog történni.
= A maros-tordamegyei általános tanító-testület
ez évi közgyűlését nov. 1 0 -én fogja megtartani Maros-Vá­
sárhely tt. Az érdekes Tárgysorozatot még érdekesebbé tesz,
az, hogy az eddigi elnök. Lakatos Sámuel, m.-vásárhelyi ta­
nár lemondott, és új elnök megválasztása lesz napirenden.
Nem egészen ismerjük a viszonyokat; de miután hisszük,
hogy kárdinális okok nem foroghatnak fenn az elnök meg­
változtatására , a régi, illetőleg, a jelenlegi elnök szakértel­
mét és buzgóságát ismerjük : mi innen a távolbúi csak újab­
ban is rá adjuk szavazatunkat.
= Simon József, szerencsi kiadó, előfizetést hirdet
H IV A T A L O S R ÉSZ.
2 5 3 4 -18 9 3 . P Á L Y Á Z A T I H IR D E T É S .
Pályázati határidő nov. 20. Folyamodások nt. Deési
I Gyula, aához küldendők, Gyaluba.
A zilahi ev. ref. kollégium államilag segélyezett főgim­
Kolozsvánt, 1 8 9 3 . okt. 3 1 .
náziumában a rajz- tanári rendes tanszékre pályázat nyittatik.
E tanszékkel a rendkívüli szabadkézi-rajz tanítása, valamint
az alsó osztályokban a mennyiségtan tanítása is egybe van i 9 1 5 - 1 8 9 3 .
kötve. Heti órák száma legfönnebb 20.
Javadalm a: 10 0 0 frt. évnegyedes elöleges részletekben.
A z állomás a m kir. vallás és közoktatási miniszté­
rium kinevezése által töltetik be.
Pályázók kellő okmányokkal felszerelt folyamodványu­
kat a zilahi ev. ref. kollégium elöljáróságához folyó évi de­
cember 15-ig adják be.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület lg.-Tanácsának, K o ­
lozsvárit, 18 9 3 . okt. 16-án tartott üléséből.
P a r á d i K á lm á n , S z á s z D om okos,
tanügyi előadó. ev. ref. püspök, mint elnök.
105S—1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ref. egyházkerületben, a kolozs kalotai egy­
házmegyébe kebelezett r ö ö d i l.-egyház kártortanitói állo­
mására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakáson kívül, hivatalos felszá­
mítás szerint 2 1 1 frt. 50 kr. fizetés, melyből 1 3 0 frt. kész­
pénz ; ha fiatal ember választatik meg, az egyik birtokos
urnái élelmezésre számíthat, a miért köteles a megválasztott
annak gyermekeivel a rendes tanítási időn kívül is foglalkozni. ,
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
44. szám.
H é z s e r E m i l , tályai ev. ref. lelkész I m a - k ö n y v é r e .
A díszes kiállítású könyv ára 50 kr. vászon-kötésben 65 kr.
díszes bőr-kötésben, tokkal, 90 kr. legfinomabb művészi ki­
vitelben 1 frt. 50 kr. Az ár beküldése után a könyv azonnal
el fog küldetni. Nem mondunk ítéletet ez ima-könvvrűl, mert
nem ismerjük ; valamint azt sem tudjuk, hogy e téren vájjon
nem több-e már a produkció, mint a mennyire szükség van :
a ki megrendeli, mind a két tételre megfelelhet önmagának.
Meg lehet próbálni. Ha az új szerző új nyomokat ver, mun­
kája nem volt hiábanvaló. Ha nem : nó, akkor sem sok az
a nehány krajcár egy könyvért.
= Megjelent a «Téli újság Naptára» 1894-re.
Szerkesztette Budai János, berek-böszörményi ev. ref. pap ;
kiadta Hornyánszky. Ára 25 kr. Benne van Luther és Kálvin,
valamint a magyarországi Öt ev. ref. egyházkerület püspökének
arcképe; az Arany János és a budavári szabadság-harc szobor;
van benne szépirodalmi rész; hasznos tudnivalók, adomák,
stb. Minden esetre értékesebb, mint a vidéken megjelenni
szokott és gomba-számra termő ily féle produktumok.
= Egy müncheni lap teljes világossággal be­
bizonyította, kétségtelenné tette, hogy Németországban a római
katholikusok fogynak. A rideg számok hangosan és érthetően
beszélnek. Németországban 1867-ben 2 4 .2 9 1,0 0 0 protestáns
mellett 14 .0 2 7,0 0 0 katholikus lakos volt. 18 91-b en amazok­
nak száma 31.0 27,0 0 0 -re emelkedett, mig emezeké csak
1 7.672,000-re. Mig 1867-ben tehát 10 0 0 lakosra 6 2 1 pro­
testáns és 3 6 3 katholikus esett, 18 91-b en 10 0 0 lakós közül
már 628 volt protestáns és csak 3 5 7 katholikus vallásu.
A katholikusok tehát 6 °/0-ot veszítettek 10 0 0 re, mig a pro­
testánsok 1000-re 7 °/0-ot nyertek. Az utolsó 25 év alatt a
német katholikusok 28 7,0 0 0 lélek veszteségben vannak, a
miből kovetkszik, hogy ez a veszteség egy század alatt egy
kerek milliót fog kitenni. Hát, az kétségtelen, hogy a szá­
mok bizonyítanak ; valamint az is, hogy e számokat el fogják
facsarni azok,.a kiknek érdekében áll; de azt elfacsargatni
nem lehet, hogy az emberi szellem mind magasabbra emel­
kedik, és elsöpri útjából azokat az akadályokat, melyek eddig is
hátráltatták előhaladásában. A vallás örök-életű; de akatho-
licizmus naponkint veszt súlyából. Még sokáig fog táplálkozni
hagyományaiból, de dicsőségének vége van. Lassankint, de
biztosan halad ama sors felé, mely utolér minden tévelygést.
j|
S z á s z D om okos ,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ref. egyházkerületben a kézdi egyházme­
gyébe kebelezett c s i k - s z e r e d a i körlelkészség kántor-or­
gonistái állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom évi 200 frt. készpénz, 10 0 frt. lakáspénz;
ezenkivylf arra alkalmas ember 15 írtől feljebb menő, mel­
lékjövedelemre tehet szert.
Pályázati határidő nov. hó 20. Folyamodványok hoz­
zám nyújtandók be.
Kolozsvárit, 18 9 3 . okt. 3 1 . S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
S4— 1S93. F E L H ÍV Á S
Tisztelettel kérem a s z é k i e g y h á z m e g y é h e z
tartozó paptársaimat, szíveskedjenek, n y o m t a t v á n y-s zü k-
s é g l e t t i k e t legkésőbb n o v e m b e r h ó 10-ig hozzám be­
jelenteni, mert a később jövő megrendelések teljesen tekin­
teten kívül hagyatnak. Ugyanaz alkalommal küldjék meg a
nyomtatványok árát is, mert ezentúl a kiszolgálást pénz nél­
( kül nem végezhetem. Z . K is s S á n d o r ,
] rettegi ref. lelkész
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő-
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
m n iim n iiititiiiiiH iim iim im iim m iii(ifm ii]im im n itiii!im m iiiitim iim im iiiiiiin iiiiiiiii]iiiiiiim ii!iiiiiiiiiii iiiiiH iiiiiiiiiiiiiiiiiiiin iiiiiiiim iiiiiim m iin iiiim iiiin tiiiiin im iin tm m iH m tK iiim m iiiim iiiin n d im H im iim m iiim in m m H K m iu iM K H in n iu n iH it iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:i:'iiiiiiiiiiim i!iii!i:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:i:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim

XXTII. Évfolyam. Kolozsvártt, 1893. November 9. 45. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lő fize tési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre i forint 50 kr. küldendők: K ülm agyarutca 9 . s z .

«Vallás-tanitás a falusi iskolákban és még viszony pap és tanító között, belső emberei olcsó
népszerűségre vadásznak; rendre alá ássák egy­
valami» feliratú cikkhez. más tekintélyét, a minek nem egyszer áldozatul
E lapok 39-ik számában, változó érzelmek kö­ esik az egyház belbékéje, vallásossága is.»
zött olvastam a fenn idézett cím alatt megjelent A legnemesebb, és a legmagasabb intenció
cikket. Tudtam, hogy a2 abban nyilatkozó nézetnek vezette a 151-ik paragrafus megalkotóit, mikor az
paptársaink között sokan vannak követői, de nem iskolai vallás-tanitást a lelkészek kötelességévé
hivérn, hogy ezen felfogással közülök valaki nyilvá­ teszi. Nagyon helyesen fogják íel e törvény szelle­
nosan fellépjen. Mikor a felsőbb hatóság eddig mét azok is, kik minden rendelkezésünk alatt álló
fölhívta a papokat^ a népiskolákban való vallás- eszközzel rákényszerítik a papot (a kiket már kény­
tanitásra, megtették és talán ezután is megteszik, szeríteni kell!) kötelességei pontos teljesítésére.
némelyek az ők szokott kicsinylő megjegyzéseiket, Engedje meg cikkíró, de ezek is ismerik «egészen
de aztán, érezve helytelen álláspontjukat, nem igen a protestáns pap hivatását». A nekik adatott isteni
mertek nyilvánosan szólani. Nézetem szerint, nem kegyelemnél fogva, tudják, tapasztalták, hogy az
is szabad, megengedni, hogy ilyen felfogások emel­ iskola a leghálásabb működési tere a papnak. Egy
kedjenek túlsúlyra. Ezek sokkal többet ártanak öntudatosan működő lelkész, ha e téren,valami okon,
Krisztus anyaszentegyháza élő testének, mint ha nem működik úgy, a mint kellene, később ennek
az egyház külső szervezete egyes részeiben helyte­ káros hatását tapasztalni fogja híveinek lelki álla­
lenül alkottatik meg. Ott a veszély közvetlen, itt potában. E tér elhanyagolása mellett, a legnemesebb
közvetett. Mert ama cikkben az anyaszentegyház buzgalom után is, a lelkész munkája nem képez
élő kövei összerakásának megkezdéséről van szó, egészet. Egyházunknak egyik legrégibb és legkrisz-
melytől nagy részben függ intézményeinknek tar­ tusibb felfogása, hogy az ember mellett, kicsiny
tóssága, s mondhatnám, híveinknek boldogsága. korátúl, koporsója bezártáig, megszakadás nélkül,
Szóval, én, a cikkíróval szemben, a mi a valódi mint a legjobb nevelő anya, álljon az egyház.
lényeget illeti, az ellenkezőről vagyok meggyő­ E magasztos nevelői hivatást pedig ki tölthetné
ződve. Állításomat igyekszem be is bizonyítani. be hívebben, mi nden ponton, mint a lelkész,
Bizony, ama képzelt, vagy valóban összejött ki az úrnak szolgája, és nevezhetjük isten kegyelme
társaság vádjai papi karunk ellen, fájdalom, ha élő eszközének. Az iskolás gyermekek lelkében a
nem mind valók is, sok igazságot foglalnak ma­ vallás-erkölcsi érzés már ébredezni, sőt fejlődni
gukban. Ne takargassuk hát sebeinket. Ismerjük kezd; ha valahol, úgy itt van szükség arra, hogy
meg magunkat, ha, mint jó protestáns papokhoz műértő kezek ápolják, irányítsák, nyesegessék és
illik, bátran akarunk szembe nézni az aggodalmas táplálják a gyenge hajtásokat. A kertész kezeire
jövővel. Ismerjük el, hogy a legtöbb helyen «el­ itt van legnagyobb szükség, s a munka itt biztat
hanyagoljuk a vallás-tanitást, iskoláinkkal nem so­ legnagyobb eredménynyel. A gyermeki lélek még
kat gondolunk, s még az iskola-tanítók feletti fel­ alapjában tiszta, ártatlan, hajlítható, még csak két
ügyeletet is csak lássék-tessék módjára gyakoroljuk, pontra tekint: szülőire és tanítóira, növelőire. Ezt
vagy ha éppen gyakoroljuk, akkor rendesen egy az alkalmas időt fel kell használni, műértő, gondos
más szélsőségbe esünk, nem ellenőrei, de való­ kezekkel kell lerakni, szent lelkesedéssel kell be­
ságos zsarnokai vagvunk a tanítóknak, a minek oltani a fogékony gyermeki lélekbe a vallásos
következése rendesen nem egyéb, mint feszült érzésnek amaz alapjait, melyekre aztán, mint meg­
 370- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
dönt heteden szegletkövekre, az ismétlő iskolában,
konfirmáció alkalmával, az ifjúság éveiben, s majd,
az érett és öreg korban, olyan templomot lehet
építeni, hogy nincs hatalom, mely győzedelmet
vehetne rajta. Mert hiszen, mindnyájan tudjuk,
hegy Krisztus most is istennek ereje. Oh, mily
boldog az a lelkész, ki hivatását íelfogva, maga
nevelt magának gyülekezetét; úgy szólva, a bölcső­
től fogva vezeti csaknem minden hívét; mindenik-
nek lelke tárva van előtte; tudja, hogy a lélek­
nek minő eledelével táplálta eddig őtet, s látja,
hogy mire van még szükségük.
Ennek a szép feladatnak megoldására, enged­
jenek meg a tanító urak, de én őket nem tartom
képeseknek. Közvetve, pedagógiai tapintatuknál
fogva, a többi tárgyak keretében ugyan üdvösen
támogathatják a pap ezen irányú munkáját, de több
igényt e tekintetben nem formálhatnak. Önök nem
bírhatnak azzal a széles látókörrel, a tudományoknak
olykor megtévesztő hatását is kiállott, közvetlen,
öntudatos vallásossággal, mely nélkül ma a vallás­
erkölcsi élet ápolója maradandó eredményt elérni,
nem tud. Ma, az emberrel, mint vallásos lénynyel,
egy egészen önálló és független, szabad tudomány
foglalkozik.
o A ki tehát a vallás erkölcsi erőket cél-
tudatosan akarja kifejteni, annak tisztában kell lenni
a vallásos szellemnek, s közelebbről, Krisztus vallá­
sának minden ütér-verésével. Tudnia kell, hogy a
rendelkezés alatt álló anyagban, mi a lényeges,
mi a lényegtelen; hol van az a pont, melyre a
léleknek figyelmét irányítani kell; melyik fontos
tételnek képezi első lépcsőjét, s hogy lehet ezt
beleoltani a lélekbe, hogy aztán biztosan lehessen
tovább haladni. Én /nekem a gyermek bármily szé-
pen elmondhatja «Abrahám áldozatát», de ha nem
hangsúlyoztatik előtte, hogy Abrahám áldozata
azért volt kedves isten előtt, mert h i t t kevés
értékűnek tartok minden fáradtságot. Most kell
kiemelni, hogy később Pál apostol, a káté, Luther,
stb. nyomán igazán megérthesse és átérezhesse
e rendkívül nagy fontosságú tételt. Vagy, például,
tudvalevő dolog, hogy Jézus gyönyörű parabolái
egy-egy fő szempontbúi vannak mondva. Vájjon,
e fő szempontnak igazi átérzésére, és fontosságuk
szerinti hangsúlyozására, s esetleg a mellék-eszmék
szükségszerű kiemelésére ki lehetne egyedül alkal­
mas ? Ki volna képes ma, a valódi protestántizmus
ama követelményeinek megfelelni már itt, hogy
nem a vallásról való ismeret és tudás a fő, ha­
nem a vallás-erkölcsi érzésnek t ápl ál ása? Né­
zetem szerint, egyedül a pap. ő már az akadémai
45. szám.
tanfolyam alkalmával megismerkedett a pedagógiai
tudományok elméletével, s csaknem mindenik gya­
korlatilag is működött, mint tanító. S ha ezek után,
bir ha csak valamelyes papi jellegű természettel,
ha vállára az élet súlyos gondjai elhordozhatatlanul
nem nehezednek: nem látom át, miért ne tudna
szép sikerrel működni a hat-tizenkét éves gyer­
mekek vallásos növelése körül.
Igaz, hogy ezen gyermekek nagyon s z ű k
l á t ó k ö r r e l bí rnak. De hát, mi csakugyan
olyan különös emberek lennénk, hogy ezen ártatlan
gyermekekig, még ha akarnánk, se tudnánk leeresz­
kedni ?Hát, Krisztus evangyéliuma csak nagyoknak
adatott volna? Tagadjátok meg még a napot is,
melyen születtetek, ti, nagy nevű gyermek-barát
papok; avagy, nem látjátok, hogy titeket némelyek
rajongóknak hajlandók tartani !
Én, mikor későbben a növendékek l á t ó
körét b ő v í t e n i akarom, nem tartom helyes­
nek, tudományos véleményeket, és vitatkozásokat
adni elő, mit cikkíró megengedni látszik, mi által,
kétségtelenül, hitetlent is lehet növelni a nép­
iskolában. Hanem, a szabadelvű tudomány segít­
ségével, magam részére megszerzem a vallásnak,
az evangyéliumnak azt a pozitív tartalmát, melyről
állíthatom, hogy sokkal inkább h í v ő v é teheti
a gyermeket, és a legegyszerűbb embert is, tapin­
tatosan kezelve, mint a régi állásponton mozgó
vallásos nevelés.
Ha a szülőket ismeri, könnyű a gyermekeket
is megismerni, különösen, ha más órákon is elláto­
gat néha-néha az iskolába. Különben, nézetem sze­
rint, nem oly feltétlenül szükséges minden gyermek
alapos ismerése. Hiszen, közülök egy sincs egészen
megromolva, mindenikkel közülök szeretettel kell
bánnia, mindenikhez a szeretet hangján szólania.
A mennyiben alkalmazkodni kell a gyermekek
különböző természetéhez, alkalmazkodhatik, mert
annyi ismeretet hamar lehet róluk szerezni.
Igaz, hogy a ki egyháza iránti szent köte­
lességét itt is eredményesen akarja teljesíteni,
annak esetleges v é r mé r s é k l e t é t és kedél y­
h a n g u l a t á t le kell győznie. Szeretni kell a
gyermekeket személy-válogatás nélkül, csaknem
úgy, mint saját gyermekét szereti. Meg kell győ­
ződve lenni arról, hogy az igaz lelki világosság
minden rendű emberre nézve áldás. Ha pedig va­
laki egyáltalában nem teheti meg ezeket, a magam
részéről, sajnálattal kell kijelentenem, hogy az ilyen
paptársunk egy ponton kötelességét nem teljesítette.
(Vége következik.)
 45- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az egyházmegyék véleménye
az Egyházkerületi Papi Értekezlet alapszabály­
tervezetére.
(Folytatás.)
Nem modhatjuk, semmi esetre sem, h o g y a n agy-
Sajói egyh á zm egye Papi Értekezlete nem éppen ú g y érezte
az E gyh ázkerületi Papi Értekezlet életrevalóságát, m eg­
valósításának halaszthatatlanságát, mint akárm elyik m ásik
Papi Értekezlet. Csakhogy,kénytelen-kelletlen,be kell valla­
nunk, h o g y e g y kis hibát követett el. A z t a hibát, h o g y
az Egyh ázkerületi Értekezlet alapszabályait ú g y vette,
a mint azok vannak, ú g y olvasgatta, a mint azt azoknak
közönséges értelme követelte. Igaza van a nagy-sajói e g y ­
házm egyének : ezekből az a la p sza b á ly o k b a nagyon is ki­
tűnik, h o g y az Egyházkerületi Értekezlet dolgozni akar,
nem pihenni, nem tétlenkedni, hanem felölelni m indazokat
a feladatokat, m elyek betöltése által lehetőleg rán yom ­
h atja a m aga bélyegét mindenre, a mi színe elébe kerül.
A z E gyh ázkerületi Értekezlet, ha kell, ha lehet, e g y kis
tá rsa sá g is akar lenni, m ely a m aga tagjait azok alatt
a lelkesítő elvek és eszm ények alatt kapcsolja egyb e,
m elyek a szellemi élet, az értelmi levegő behatása alatt
ragadja m eg a lelkeket. D e, alig szükséges m agyaráznunk,
m ilyen silány, mennyire nem méltó E g y e sü le t lenne ez
az Értekezlet, ha ennél kisebb célt tűzne ki m agának.
H a eldobná m agától azt a szellemi hatalm at, m ely m ég
nem idegen itt etett el, nem undorított m eg, nem leplezett
le senkit, hanem ellenkezőleg, a m ely tiszteletet is paran­
csolt, és nevelő hatását is m indig éreztette. A z E g y h á z ­
kerületi Papi Értekezletet, engedje m eg a nagy-sajói e g y ­
h ázm egye P api Értekezlete, nem szabad, olyan kicsinyes
felfogásoknak vetni alá, a m elyek megbénítanák, és m ár
születésekor sirkövet állítanának föléje. A z is, igen, ism é­
telhetjük, kétségen kívül, az is egyik célja ez Értekezlet
nek, m elyet a sajói Papi Értekezlet akar, csak h o g y ez
olyan cél, m elyet ig y felfogva, csak mellékesnek lehet
nevezn i; mi több, olyannak, m elyet ha nyíltan prokla-
málnánk, m egfeledkeznénk saját értékünkről, megfeled­
keznénk arról, h o g y a közszellemnek óriás ereje van, iz­
gató, lázitó, terem tő n a g y ereje, és bevallanók, h o g y mi
ilyet létrehozni, ilyen közszellemet kifejleszteni, nem tu­
dunk, a m ely látatlanul is működjék, a kibeszélhetetlent
is kibeszélje, az a hatalm a legyen, mint a g ö rö g sym po-
sionoknak és syssitáknak. a hol egyszerű ebédek és e g y ü tt­
lakás közben e g y nemzet géniusza lett m egterem tve, és
m egtestesítve. M ondja m eg a sajói egyh ázm egye, hol
látott m ég valaha olyat, hogy egy E g ye sü let nyíltan
bevallott céljának azt tartotta volna, h o g y «sub rosa fog
m űködni*? En gedje m eg tehát, ha az Egyh ázkerületi É r te ­
kezlet ilyenbe nem fog belemenni soha, mert nem k oc­
káztatja férfiasságát, ethikai fundamentumát, és lehető
sikereit. Fog működni, fog felolvasásokat tartani, fog
szellemi hatást gyakorolni, és ez lesz az igazi hatás,
m elynek fegyve re erősebb, hogysem valaki ellentállani
tudhatna neki. Oda m e g y a m egtám adott pontokra, a
hol veszélyben forog egyházunk, és nemzetünk, s ott e g y
vidék előtt m utatja be nyíltan, milyen suggeráló, m ilyen
megelevenítő, századokra szóló fentartó ethoszt tud a
szemek elé tárni, h o g y azok lássanak, a fülekbe kiáltani,
371-
h o g y azok halljanak. S ha nem lesz siker, nós, ha ez
sem az Értekezletet, sem a tagokat, sem az eszm ényt
m agát, sem azokat az örökkévaló, isteni célokat és in­
tézm ényt nem terhelik, a m elyek, és a kik együ tt m ű­
ködése tán minden esetben m eg tudja teremteni az új
eget és új földet: akkor nyugodtan hajthatjuk m eg fe­
jünket, akkor hibásak, illetve, céltévesztők nem vagyunk,
mert akkor nem mi számolunk, nem mi gondolkozunk.
A nagy-sajói egyh ázm egye indítványán kívül, van
m ég e g y nehány kisebb, elvi jelentőségűnek tekinthető
kérdés a véleményekben.
A szilágy-szolnoki e gyh á zm egye Papi Értekezleté­
nek egyik köre a címben a «pap» szót «lelkész» szóval
akarja helyettesittetni. D ogm atikai szempontbúi nagyon
helyes ez a m egváltoztatás, tulajdonképpen, nem is ártana,
ha az Értekezlet m ajd kimondaná, h o g y Egyházkerületi
Lelkészi Értekezlet akar lenni; de ez nem n agyo bb do­
log. Lelkész, v a g y pap, utoljára is, csaknem egyre m egy.
G yak orlati jelentősége az egésznek nem valam i óriás
n a gy. A ztán , h o g y egyelőre maradjon m eg a «pap» szó,
a mellett az is szól, h o g y kerületünkben annyira elfoga­
dott ez az elnevezés, h o g y a papok csaknem mindenütt
ig y , és nem lelkészeknek írják, és hívják m agukat.
N a g y o b b k övet m ozgat az érmelléki Értekezleti K ö r ­
nél a küküllői Értekezlet. E z kimondatni akarja, h o g y az
Egyh ázkerületi Értekezletnek e gyik program m -elve legyen
az egyh ázi tisztviselők a n yagi ügyének javítása, a kepe,
s az ö zve gy-á rvá i ügynek végleges rendezése. N a g y o n
szép törekvés, kétségen kívül, ha az Értekezlet ilyenre
is képes lenne; mondjuk, hogy esetleg figyelm ébe is
ajánlhatja majd ezt az ü g yet a közgyűlésnek, de, term é­
szetes dolog, h o g y az Értekezlet mindenre, s ig y arra
sem vállalkozhatik, h o g y ilyen ügyekkel foglalkozzék.
M eglehetős n a g y szám a szólal fel az egyházm egyék^
nek az A lap sz ab ály -T erv e zet 7-ik pontja ellen, perhorres-
kálván egyfelől azt, h o g y kik tartoznak megjelenni, más­
felől, a büntetést; utóbbinál, legelői já rvá n a nagy-sajói
egyh ázm egye, m ely a büntetést v é g le g törlendőnek ja v a ­
solja. H o g y a földrajzi beosztásnak tekintetbe vételére
semmi szükség sincs akkor, ha például M aro s-V ásárh elytt,
v a g y Szék ely-U d varh elytt jelenik m eg az Értekezlet, azt
mindenki beláthatja, mert olyan központon fekszik, h o g y
e g y m egyébő l is elég számmal gyűlhetnek össze a tagok.
D e, ha K o lozsvártt, v a g y Sepsi Szent G y ö rg y ö n tartja m eg
gyűléseit az Értekezlet, ki ne tudná elképzelni, h o g y am ott
igen szépen begyűlhet a kolozs-kalotai, dézsi, széki, stb.
itt m eg a kommunitás egyházm egyei. Ennél fogva, nagyobb
veszedelem éppen nem fog származni abból, ha az illető
pont érintetlenül m arad is m eg, m elynek intenciója külön­
ben is csak az, h o g y a gyű lés látogato ttságát biztosítsa.
A mi pedig a büntetést illeti, igaz, h o g y ez nagyon
kem ényen hangzik, sokat jelent, olyat, a mit talán többen
hallani sem szeretnek, m eg is mondhatjuk, h o g y nagyo n
h e ly e se n ; és valóban, az A lap szab ály-T ervezetb e sem azért
vétetett fel, mint ha valam i kedves dolgot mondana, s
az Értekezlet erkölcsi reputációjához feltétlen kiegészités-
kint járulna, hanem egyszerűen azért vétetett fel, mert
bele való, m ert az A lap szab ályh o z tartozik, m ert nincs
a világon hasonló szabályzat, m ely büntető záradékkal
ellátva, ne volna. N em szükséges, h o g y ezt kitörüljük,
 372- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hiszen, az egyh ázm egyék közül sokan vették ezt bele Papi
Értekezletük A lap szab ályaib a, mint olyat, m ely az alap­
tőke gya ra p ítá sá t igen hathatós mértékben mozdítja elő.
U g y a n , mit is árthatna ez, ha benne m a r a d ; a világon
ki botránkoznék m eg benne ? A kik túlságosan érzéke­
nyek, s mindenben célzást, v a g y éppen csorbítani akarást
látnak ? A kik a levegő-éggel akarnak harcolni, v a g y azzal
a híres szélmalommal, m elyet m ár o ly sokszor elemle­
ge tte k ? V a g y , a kik n a g y szavakkal szeretnek harcolni,
óriás m ondásokat hoznak elő únos-untan, ha talál, ha nem
talál, s ha m ár elismételték e g y néhányszor, azt hiszik,
h o g y értik is, s ig y jo gu k van beszélni ? A z ilyenek felől
te g y ü k mi csak a mi dolgunkat, ne nagyon álljunk v e ­
lük szóba, m ert nem igen fogunk n a g y dolgokat elvégezni.
N a g y o n sok szót emelnek, tovább menve, az e g y ­ : kívánni fog. A z e g y h á zm e g ye p apságára semmi képpen
házm egyék ott is, a hol a tervezetben a tagokról szóló
rész következik. A vajda-hunyadi, sepsi, udvarhelyi, és a
nagy-sajói egyh á zm e gyék nem akarják ismerni a « K ö te ­
lezett» rendes tago k at. N ém elyik egyh á zm e gye elégnek
tart e g y koronát, a m ásik a többi kerületek papjait is be­
vétetni akarja, van e g y Értekezlet, a m ely a tanítókat is
tagoknak szeretné tekinteni díjmentesen, a m arosi e g y ­
házm egye titkos szavazással akar dönteni a pártfogó
ta go k felett, a sepsi e g y h á zm egy e nem szeretne különb­ j merjük következtetni, h o g y az e g y gyű lés tartása mellett,
séget tenni a közgyűlésben rendes, alapitó és jo go sított l további gondolkozás után, senki sem m arad m eg, hanem,
tago k közt. E sok kérdést illetőleg, azt hisszük, tökéle­
tesen helyes álláspontot foglalhatunk el, ha m eggondoljuk
az Egyh ázkerületi Értekezlet célját, m ely a tervezetben
elő van adva, és ha m eggondoljuk azt az általános szo k ást,
m elyet a világon mindenütt m egtartanak. M ert akkor m eg
fogjuk érteni, h o g y éppen kötelezővé kell tenni a papokra a
b elép ést; h o g y ha lehetne, m ég tán jó volna, ha többet is
fizethetnénk (egyébiránt, ebben a kérdésben dönthet a n a g y ­
gyűlés), h o g y a tanítók rendes tago k aligha lehetnének
ebben a Papi Értekezletben. C sak arra nézve nem igazit el
a mondott cél, a mit a m arosi és a sepsi e gyh ázm egyék
akarnak. E r re azonban tökéletesen elég, ha a n agy-gyű lés
hoz döntő határozatot.
Csodálatos e g y e té rté sb e n van csaknem valam ennyi
eg y h á zm eg y e a tartandó gyű lések szám át illetőleg. M ajd­
nem mindenik m egegyezik abban, h o g y csak egyetlen e g y
gyű lés legyen tartva. A továbbiakban, azonban, m ár eltér­
nek. A z érmelléki K ö r a gyűlés helyét m eghívástól teszi
függővé, kikötvén, h o g y se a két napot ne határozzuk
m eg, sem azt, h o g y vasárnapokon kezdődjék a gyűlés,
hanem csak azt az egyet, h o g y minden esetre a kér.
közgyűlés előtt tartassák m eg, h o g y e gye s kérdésekben
állást lehessen foglalni. A nagy-sajói ebben az e g y g y ű ­
lésben is mindent mellőztetni akar, a mi zajt üthetne (ad
form ám , oláh papok), a küküllői Értekezlet a gyű lés he­
ly é t az egyh á zm e gye kijelölésének tartja fenn, az udvar­
h elyi pedig azt is beveendőnek tartja, h o g y a gyű lést
az egyh á zm e gye lássa el. M ig e részletekben való döntés
teljesen adminisztrátiv dolog, s ig y esetleg m ég az igaz­
gató-választm án y is tárgyalh atja, addig, alig h agyhatjuk
szó nélkül, a tartandó gyűlések szám ának redukálását.
T u dju k mi, h o g y m ely szempont vezérelte az illetőket,
h o g y ezt mondják és. ezt javasolják. A z a szempont na­
g y o n fontos, n agyo n tekintetbe veendő, m ert azokat az
érdekeket érinti igen érzékenyen, m elyek az emberekkel
45. szám.
legjobban össze vannak nőve. Á m , ismét félreértették az
egyh ázm egyék az A lap szab ályo k at. Az A lap szab ályo k
éppen nem akarják, h o g y e g y évben kétszer súlyosodjék
az Értekezlet egyfelől a megjelenendő tagokra, másfelől
az egyh ázm egyére. Ső t, éppen azt tűzik ki célul, h o g y
mindig más és más helyen legyen a gyülekezés, tehát,
e g y és ugyanazon helyre legalább is hat-nyolt év m úlva
jusson vissza az értekezleti gyűlés. K inek lesz tehát itt
nehézsége, v a g y elviselendő terh e? C sak az Értekezleti
tisztviselőknek, kiknek mindig és mindenütt ott kell.lenni,
m eg a választm ánynak. Hanem , azt hisszük, h o g y ebben
a tekintetben nem lesz baj, m ert ezeknél a lelkesedés,
az ü g y iránti buzgóság sokkal n agyo b b lesz, h o g y fel ne
áldoznák, esetleg, azt a p ár forintot, a m elyet ez meg-
sem fog n agyo b b és rendszeres su lylyal ránehezedni az
értekezleti közgyűlés terhe. É s most, ez után. kérdezzünk
csak m eg e g y dolgot. V a n ebben az egyházkerületben
csak egyetlen e g y pap, ki, ha felgondolja azt, a init ez
az Értekezlet akar, m ég két gyű lést is elégnek tartana
n a g y céljaihoz k é p e s t; ki elmondhatná, h o g y az az új
életre-keltés munkája csak olyan könnyű, csak olyan m a­
gá tó l m egtörténhető dolog. A l ig hisszük. E s ig y bizton
óhajtani fogja legalább az évenkinti két gyűlést.
(Vége következik.)
Az egyházmegyékből
Az udvarhelyi egyházmegyéből.
A z udvarhelyi egyházmegye őszi rendes közgyűlését
okt. 2 5 — 26. napjain tartotta meg Székelyudvarhelytt. Erről
óhajtok e lap olvasói előtt röviden beszámolni. A gyűlés
megnyitását okt. 25-én istentisztelet előzte meg. A harangok
hívogató szavának nem lett valami nagy eredménye, mert
összesen mintegy 1 8 — 20 pap, nehány képviselő és nagyon
kevés világi közönség jelenlétében folyt le az istentisztelet,
melyen Karácsony Sándor, dályai pap imádkozott, kérve is­
ten segedelmét és áldását a végzendő munkára. Ne vegye
senki rekriminációnak, de még sem hallgathatom el, hogy
az istentisztelet rövidségét két kérdés fölötti töprengéssel
kellett hogy kipótoljam. Miért nem tesszük az ilyen össze­
jöveteleinket gyümölcsözőbbé azzal, hogy nagyobb szabású
istentisztelettel, legalább is rendszeres predikálással kössük ösz-
sze kivétel nélkül mindig ? Itt volna a jó alkalom, hogy törekvő
és tehetségesebb szónokaink egy-egy olyan magvasabb kér­
dés fejtegetésével forgassák szellemi tőkéjüket és emeljék
ki a hallgatóság lelkét a mindennapi egyformaságbúi, a mely
kérdések tárgyalása tán otthon az egyszerű falusi hallgatók
előtt nem vezetne sikerre, de itt valamelyes felfrissítő ha­
tással lehetne. A másik kérdés szintén a főhiányra irányuló:
az ilyen istentiszteletet miért nem tesszük ünnepélyesebbé
azzal, hogy az a helyi egyházközségi hívek nagyobb részvé­
telével, teljes érdeklődésével járjon le ? E részben az illető
egyházközség elöljárósága kellene hogy gondoskodjék, hogy
az ilyen alkalmi istentisztelet szélesebb hatású legyen és a
közönségre nézve az érdeklődés és együvétart02ás újabb
élesztője legyen az ilyen egyházmegyei gyűlésezés. Ne te­
gyünk mindent szokásból, unalmas kötelesség-teljesítésből, vagy
száraz formálitásból, hanem tegyük, a mi jó, a mi szüksé-
 45- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY 373

ges a folyton megújuló lélek fris erejével, mozgékonyságá- i által a maga részéről nem akarván okot adni arra, hogy az
val, mert az ilyen munkának áldása nem marad k i ; úgy I egyenetlenség szitójának tüntessék föl, a dolog egyik ágára
fényljék a mi világosságunk, hogy a kik látják a mi csele- | vonatkozóan csak azt határozta, hogy felír az egyházkerületi
kedeteinket, dicsőítsék a mi mennyei atyánkat. j Ig.-Tanácshoz annak megrendelése végett, hogy miután a
Istentisztelet után a közgyűlési tagok a ref. kollégium dísz­ nevezett egyházközség képviselői az egyházmegyei közgyű­
termébe vonulván, ott az éljenzéssel fogadott G y á r f á s D o ­ léseken részt vesznek és miután a püspöki vizsgálat alatti
m o k o s , fő'- és S e b e s i Á k o s algondnok jelenlétében meg­ egyházközségek sok részben, pl. házassági, s fegyelmi tekin­
kezdődött az ülés. Mindenekelőtt, M e n y h á r t A n d r á s , tetben az egyházmegyéhez tartoznak, annak erkölcsi alkat­
esperes olvasta föl a tavaszi közgyűlés óta tovatűnt rövid részei : az egyházmegyei közterhek, háztartási költségei hordozá­
félévről szóló rövid, de mégis tartalmas jelentését, melyből sában bizonyos összeggel, pl. a kros élőtöké egyik krajcárjával,
nehány adatot itt közlünk: az egyházmegye népessége : 36 ,9 5 0 , az egyházközség is vegyen részt, illetőleg, erre útasittassék.
(férfi: 1 8, 77 6, nő: 1 8 ,17 4 ) , a múlt évihez képest szapo­ Miután még a helybeli ref. kollégium igazgatóságának
rodás: 2 1 4 ; született: 1 2 9 5 (fi 67 5 , nő 620), a múlt évi azon átiratát mutatta be esperes aa. a melyben a kollégium
nél 84-el kevesebb; meghalt: 1 068 (fi 5 4 3 , n ő : 5 2 5 ), a jövőre egyházmegyei közgyűlésekre dísztermét készséggel föl­
múlt évinél 12 3 -a l kevesebb; hozzánk áttért 6 3, tőlünk el­ ajánlja s a mely ajánlatot a közgyűlés köszönettel és a ta­
ment 4 5, szaporodás ez úton 18 . Új házaspárok száma: gok éljenzéssel fogadtak, az idő előrehaladta miatt a tár­
3 8 3 , vagyis 37-el több, mint az előző évben. Tanügyi adatok: gyalás folytatása délutánra maradt.
6— 12 tankötelesek összesen: 4 6 7 1 ; 13 — 15 1697, ösz- Vidám hangulatú ebéd után, d. u. 3 órakor nyílt meg
szesen: 6 3 7 8 . Ebből iskolába já r: az előbbiek közül 3 9 3 9 , újból az ülés, a melyen most Ugrón Zoltán, egyházkerületi
az ismétlők közül 110 4 , összesen: 5 0 4 3 . Nem járt te" és orsz. képviselő is megjelent.
hát 1 3 3 5 , mely szára nagyobbrészt az ismétlőkre esik, mert Mindenekelőtt, esperes aa. jelentette be a vizitációkor
népünk, szegénysége miatt, azokat szolgálatba adja. Összes az egyes egyházközségekben tett nevezetesebb intézkedéseit,
fekvöség (papi, tanítói kanonika és egyh. birtok) 2 6 3 8 hold a presbitériumoknak adott útasitásait, melyeket közgyűlésünk
621 □ öl, magtár 1 9 5 5 hl. Tőkék összege különböző címe­ mind jóváhagyó tudomásul vett. Azután, egy pár egyházme­
k e n : 79,065 frt. 68 kr. ebből tartja főn magát ötven anya gyei képviselő választását igazolta. Majd a gyámintézeti ügyek
és leány-egyházközség. A hiányt pótolja az élőtőke: a val­ jöttek szóba; ezekről ennyit: a pénzkezelés teljesen szabály­
lásos buzgóság, a mennyiben a múlt évben ajándékozás, per­ szerű, a kiútalások az egyházmegyei tanács részéről történ­
sely-pénz és szorgalmi jövedelem címén 5 6 2 1 frt 98 krt vett nek, az egyházmegye e fontos érdekű intézménye zavaros
be az egyházmegye. Építkezésekre fordított a múlt évben múlt után most teljesen rendben és biztosítva van. Csak az
4 89 5 frt. 38 krt. A jelentés szomorúan konstatálja, hogy a a baj, hogy az évi járulékok rendetlenül, pontatlanúl foly­
vadházasságok gyakoriak, de a hol a külhatóságok segítsé­ nak be, holott meg kellene gondolnia mindenkinek, hogy a
güket azok csökkentésére nem vonták meg, ott meglett az mostani hanyagságot az özvegyek és árvák fogják hátrányo­
Örvendetes eredmény, igy pl. Alsó-Rákoson, a szolgabiró éré- | san érezni. Mindezekre nézve közgyűlés végzése az, hogy
lyes közbenjárására, egyszerre 3 0 pár törvényesítette házas- | hivatkozva a tavaszi közgyűlésnek ez ügyben már hozott ha­
sági viszonyát Ennyit az esperesi jelentésről, mely után a I tározatára, az esperes foganasitson szigorú végrehajtást. Ez
névsor felolvasása és a tárgysorozat elfogadása következett. ! után következett Szakács Mózes, egyházmegyei tanügyi elő­
És miután a közgyűlés a különböző kérvények referálásaira ! adó jelentése az i 8 9 2/3-dik iskolai évről. A nagy gonddal
bizottságokat küldött k i : Darvay Lajos egyházmegyei főjegyző \ összeállított jelentés tüntet föl úgy örvendetes, mint ellenkező
aa. számolt be az egyházm. tanács félesztendei működésé­ jelenségeket. A z előbbiek közé tartozik pl. hogy a n.-búni
ről; a többi fontos ügy elintézését fölsoroló jelentést a köz­ egyházközség új iskolapadokat készíttetett 4 2 frt költséggel,
gyűlés egyhangúlag jóváhagyó tudomásul vette. a mely összegből 20 irtot Bartha János, helybeli lelkész fize­
Következett a felsőbb leiratok és átiratok felolvasása. tett ; a csekefalvi tanítói állomás egész évben üres lévén,
Ezek rendén, egy ig.-tanácsi leirat folytán előkerült egy más Jáni L. ottani pap aa. egész évben pontosan tanított; K e ­
egyházmegyébe átment fiatal paptársunk gyámintézeti tarto­ csesben 77 frt. tőkével szaporodott a tanító jövedelme ; Ru-
zási ügye, a ki ugyanis az Ig.-Tanácstól annak az adósság­ gonfalva és Sándorfalva új tanítói lakot és tantermet, Sze­
nak, melyről neki a gyámintézeti pénztárosnál kötelezvénye derjes szintén új iskolát építtet, stb. A nem éppen örven­
van, elengedését kérte. Közgyűlés az ig.-tanácsi leiratra azt detes körülmények közé tartozik az, hogy a szegényebb egy­
határozta, hogy az illető tiszteletes aa.-tól mostani esperese házközségek nem bírván az iskolatartás terhét, az államhoz
útján a jogos követelés vétessék föl. Továbbá, az Ig.-Tanács menekülnek; továbbá, hogy némely községben járványos be­
visszaküldötte az egyházmegye papi temetkezési-egylet meg­ tegségek miatt, a tanítás több-kevesebb ideig szünetelt és
erősített alapszabályait; közgyűlésünk ezeknek életbeléptetési, hogy némely iskolaszéki elnök, meg tanító az adatok és a
illetőleg, a fizetési kötelezettségek megkezdési idejéül 18 9 4 . kimutatások beszolgáltatásában nagymérvű hanyagságot, ren­
jan. 1. állapította meg és a pénzkezelésre az esperest kérte detlenséget tanúsít. Közgyűlésünk a körültekintő jelentésért
föl. Itt került tárgyalás alá a sz.-udvarhelyi ref. egyházköz­ tanügyi előadó aának köszönetét szavaz s több iskoiaszéki
ség átirata, melyben arról értesíti az egyházmegyét, hogy a elnökséget a rendetlen és hanyag jelentéstételekért komo­
piactéri papilak tanácskozó szobáját nem adja át ezután, a lyan megrovandónak tart.
mint eddig tette, egyházmegyei közgyűlések és házassági tör­ É s ezzel véget is ért az első nap. Másnap, 26-án, 12
vényszékek tartására. Közgyűlésünk nem találta a sz.-udvar­ tag jelenlétében folyt tovább az ülés (a Névkönyv szerint
helyi egyházközség eljárását annyira indokoltnak, hogy azt pedig ennek az egyházmegyének 3 0 papja volna). Ennek
a méltányosság szempontjából ne kifogásolhatná, mindazon­ folyamán is láttuk azt, a mit már rég tudunk, hogy a hiva­
 374 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
talosak, s a tisztviselői kar részéről a jóakaratu, lelkiisme­
retes, komoly munka kétségbevonhatatlan, de a nagy több­
ség ebből még sem merít ösztönző erőt és követendő pél­
dát. Miért nem támogatja, miért hagyja a teher hordozásban
e nagy egyházmegye papi testületé magára a tisztviselői kart?
Vajha, ne lenne szükség többé e kérdés fölvetésére!
Ezen az ülésen napirendre került az a tárgy, hogy a
közpénztár több rendbeli kötelezettségének nem lúd eleget
tenni, háztartása rendetlenül foly, mert a pénztári illetékek
rendetlenül folynak be s a hátrálékok egyre halmozódnak.
E hátrálék-gyűjtésben éppen a nagyobb egyházközségek (Etéd,
Parajd, Moha, Siklód) tüntetik ki magukat. Az a kérdés:
hogy lehessen módját találni, hogy az ilyen egyházközségek
ne a hátrálékok fölhalmozásában, hanem azok minél előbbi
befizetésében való buzgólkodásra bízassanak ? Közgyűlésünk
meghatározza, hogy az esperes a lehető legnagyobb szigor­
ral járjon el a korábbi, ez ügyben kiadott azon ig.-tanácsí
rendelet értelmében, mely azt tartalmazza, hogy ha ilyen hát­
rálékok az illető pap hanyagsága, mulasztása miatt gyűlnek
föl: abban az esetben a pap felelőssé tétetvén, fizetéséből
T A R C A.
Tofeus Mihály,
erdélyi evang. református püspök élete.
Irta: Konc József.
(Folytatás.)
1656-ban már Diószegen találjuk őtet, s ugyanezen év
november 26-án már meghívást kapott Nagy-Bánya városától
a papi hivatalra, a mint ezt november 27-én kelt válasza mu­
tatja, melyet érdekességéért egész terjedelmében ide igtatunk.
Amplissimi, prudentissimique D om iní!
Salutem plurimam cum debita ac paratissima officiorum
commendatione.
Az úr isten kigyelmeteket minden idvességes lelki-testi
áldásaival kegyelmesen áldja meg.
Böcsületes uraim, kigyelmetek böcsülettel és tisztes­
séggel nekem Írott és küldött levelét praesentis 26. nagy bö-
csülette] elvettem, a kigyelmetek szent igyekezetét és szán­
dékát értvén, istennek hálákat adván, kegyelmeteknek nagy
indulattal köszönöm. Sokat nem irhatok, mivel abban is ké­
telkedem, ha ez Írásom mehet-e kezéhez kegyelmeteknek,
mert ez dolgot az ittvaló katonák mindjárt eszekbe vették.
Szándékom az, az ur isten kegyelmébűl, e télen, ha az út
valamit javul, felmegyek annak a földnek látogatására és
istennek úgy tetszvén, kegyelmetekhez is eltérek. A penig
ha nem lehetne, kérem becsülettel Gergely-nap tájban, már­
ciusban levelével egy emberét hozzám küldeni ne difficul-
tálja, finaliter et determinate akaratomat és szándékomat
istennek úgy tetszvén, megírom. Mostan, semmi módon egyéb
választ nem Írhatván, arrúl nagy szeretettel követem kegyel­
meteket. Hozzáadván ezt is, ha isten az időt elhozná, az
ottvaló praedicatori társasági senior uram consensusát vévén,
arrúl is tudósítson. Egyébiránt én kegyelmetektűl, ha az ur is­
tennek kedves, idegen semmiképpen nem vagyok, melyben
hogy kegyelmetek megnyugodjék, nagy szeretettel kévánom
és kérem. Igazgasson az ur isten mind a két részrűl az ő
dicsőségéért úgy, hogy mindenekben szent tiszteleti neve-
kedjék. Dátum Diószeg, 1 65 6. 27. novemb. Mich. Székely­
hídi de Tovfő. Külcim : Amplissimis, nobilissimis, pruden-
45 szám.
vonassék le a hanyagsága miatti hátrálék. Ez a rendelet bár
szigorú, de helyes és igazságos. A hanyagságot nincs miért
elnézni, a renyheséget mentegetni. Intézményeink erkölcsi
értékűek, intézkedéseink erkölcsi célúak kell hogy legyenek,
a ki hibás, az érezze hibája következményeit: ez elemi, egy­
szerű és örök igazság, melyet éppen a papok kell hogy hir­
dessenek. Örvendjünk azon, hogy egyházi főhatóságunk szi­
gorúan veszi a rend megtartását és a kötelesség teljesítését.
Hallatszott hang, hogy az lg.-Tanács rendel ete méltatlan,
mert méltatlan dolog a szegény papnak fizetését fenyegetni,
megtámadni, s tán el is venni. Szép dolog ezt emlegetni s
e fölött érzékenykedni, de hiszen, ha valaki már éppen any-
nyira vinné, hogy fizetése lefoglaltass ék h a n y a g s á g a ( é s
nem az egyházközség szegénysége és tehetetlensége) miatt:
az ilyen bizonyára meg is érdemelné a büntetést.
Végül, az egyházközségeknek az államsegélyért, Baldácsi-
és közalapi segélyért beadott kérvény eit vizsgálta felül a közgy ülés.
Inditvány nem lévén, az esperes köszönő, üdvözlő sza­
vaival a közgyűlést déli 1 2 órakor bezárta. A jól végzett
munkának áldása isten kegyelméből nem fog kimaradni! Z-
tissimis dominis D. judici primorio, juratis civibus, omni-
busque incolis liberae regiaeque Civitatis Nagy-Bánya, etc. (Ere­
detije Nagy-Bányaváros levéltárában «Acta» cim alatt fasc.I-us.)
A válaszban tett Ígéretét nem váltotta be Tofeus. Ú gy
látszik, az út nem javult, s igy nem látogathatott el a bányaiak­
hoz és ezek az utasítás értelmében, újból követeket küldöt­
tek meghívására márciusban. Sőt a város «kedveskedésül»
30 0 darab gesztenyét is küldött neki a hozzá menesztett
követek által. Azonban, a meghívást, megköszönvén a vá­
rosnak felőle való megemlékezését, nem fogadta el. (Magy.
prot. egyházi és iskolai Figyelő. III. évf. 1 8 8 1 . 2 4 3 . 1.)
Katona Lajos, Nagybánya város fáradhatlan, buzgó levél­
tárosa hosszú időn át, megírta az idézett folyóiratban a nagy­
bányai református egyház papjainak történetét. Ezen igen ér­
dekes tanulmányaiban, azonban, helyre kell igazítanunk To-
feust illetőleg azon tévedését, mintha 16 57-b en Diószegnek
! két papja volt volna: «Tofeus és Székelyhídi Mihály.» T o ­
vábbá, föl kell világosítanunk afelől is, hogy az 16 74-ik i szo­
morú emlékezetű évben, «midőn a papok, tanítók, tanulók szét-
kergettettek, jövedelmei elfoglaltattak, s zár alá tétettek, Horti
István, a második pap, nem tért vissza, talán más állomást
foglalt el, vagy elhalt ez év alatt, nem tudhatni». Nem halt el,
hanem Apafi Mihály fejedelem fogarasi papságra vitette, onnan
azután Fehérvárra, s a fehérvári szinoduson 1 6 8 4 ben, Tofeus
halála után, püspökké választatott.
1 6 5 8 elején búcsút mondott a diószegi ekklézsiának is.
Szatmár városa választotta és hívta meg papjának, s vitte
el ápril. 28 -án. Első, vagy beköszöntő beszédét Lukács, X X IV .
13 . 14 . 15 . verseiről tartotta, a mint ezt a szatmári csizma-
készito társaság jegyzőkönyvében megörökitette. Ugyanitt,
a város levéltárában, két végrendelet emlékezik róla 1 662.
és 16 6 3-b ó l; amabban Uray Zsigmond, kinek adósa volt,
tartozása elengedésén felül, két aranyot; ebben, Tarhos Mihály,
neki, s Kaposi G. Pál paptársának tizenhat tallért hagyott.
Ezen Kaposit ugyanazon évben választották papnak Szat-
márra, a melyben Tofeust.
Hét évet töltött a szatmári ekklézsiában Tofeus. 16 6 4 -
 45- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ben már Apafi fejedelem figyelmét is magára vonta, s többszöri
izenetek és levél-váltások után, meghívta udvari papjának Apafi,
megiratta conventióját, mely szerint, szolgálati ideje kezdő­
dött március i-én, 1665-ben. A meghívó levelet Teleki Mihály
irta, 16 6 4 . dec. 22-én Kolozsvárit, a mint itt következik.
Szolgálok Kegyelmednek!
Én uram, a kegyelmed állapotja felől mind a mi ke­
gyelmes urunkkal s mind asszonyunkkal eleget beszéllettem.
Ő nguk azért kegyelmednek mind állapotját s mind con-
ventioját, valamint szintén maga kívánta, a szerint megiratták,
isten kivivén, kegyelmednek megviszem. É n is uram, isten
velem (lévén) e2 jövő karácson másodnapján minden bizony­
nyal megindulok. Kegyelmedet azért ő nguk maga jó igé-
reti szerint elvárják maga udvari papságára. É n is azért ke­
gyelmedet kérem, hogy az ottvaló dolgait alkalmaztassa úgy,
hogy a mi kegyelmes urunk ő nga és kegyelmes aszonyunk
az kegyelmed az aránt való igirt szolgálatiában meg ne fo­
gyatkozzanak, nem is ellenzik Ő nguk. hggy kegyelmed ott
való esztendejének terminusát ki ne töltse, de azt eltöltve,
feljebbi Írásom szerint, elvárják. Adja isten, találjam kegyel­
medet jó egésségben. In Kolosvár, die 22. decembris 16 6 4 .
kegyelmed atyja fia, szolgája, Teleki Mihály mpr.
Kivül rájegyezte Tofeus: Accepi 28. decembris, 16 6 4 .
(A m.-vásárhelyi ref. kollégium okmány-gyűjteményében. M eg­
jegyezzük, hogy mindazon előforduló okmányok, melyeknek
holléte nincs megemlítve, szintén itt őriztetnek).
A meghívó levélnek azon tétele, hogy «nem is ellen­
zik ő nguk, hogy kegyelmed ottvaló esztendejének terminu­
sát kitöltse» arra enged következtetni, hogy 1 665 . április
végén költözött be Erdélybe, minthogy Szatmárra menete­
lének éve is ápril végén volt.
Fizetése évenkint: száz arany, posztóra 85 frt. egy
suba alá való béllés, búza 60 köböl, zab 50 köböl, bor 200
veder, verő-disznó 4, 20 szekér fa, 10 szekér széna, egy
köböl borsó, lencse s kása egy-egy köböl, vaj egy veder,
méz egy veder, bárány 16 , káposztafő háromszáz, fehér cipó
per diem 4, köz-cipó 4, hat ice bor, asztala konyhánkról tisztes­
ségesen. Fogaras, 1 665 . Apafi. (Teleki-levéltár, missilisek 7 16 .)
Járt ezeken kivül az udvari papoknak a kolozsvári,
Somlyói, csehi és sebesvári őrségektől s z á m p é n z címen
minden forintbúi egy batka (fillér), és ezt «Ébeni István és
Szalárdi János is fizető mesterségekben (pénztárnok), a mint
Tofeus írja, megadták. De 1666-ban Bánfíy Dénezs elvette
a Somlyóit s conferalta az ott való mesternek.» 1 6 7 5 . dec.
n -é n ezen számpénz visszaállítását és kifizetését kéri a ta­
nácstól s ez a jövő országgyűlésre halasztja ez ügy elinté­
zését. 1 67 6. dec. 2 1 -én meghatározza a gyűlés, hogy «az
egy forintból az egy batka adattassék meg ő kegyelmének.»
Conventioja szerint, évenkint járt 10 szekér szénáját
nem kérte s nem vette igénybe 16 77-ig , «mert a fejedelem
lovain járt s szűk is volt a széna mindig.» Ezen eddig fel­
gyűlt 1 2 0 szekér széna-tartozás kiegyenlítésében most egy
Bogáton levő rétnek felerészét kéri, mely rétnek másik fele
részét már ő bírta. Kérését megadta a fejedelem e válaszá­
ban: «Fiat jure perpetuo.»
$ sophiát tanulni, semmiie sem hasznos.» [Teleki levéltár.] (Mind­
Húsz évet töltött Erdélyben az egyház és Apafi szol­
gálatában. Ezen két évtized alatt az egyház ügyében történt,
sőt éppen általa kezdeményezett s részben intézett és veze­
tett egy pár főbb eseményt, mint működésének kimagasló
pontjait, a következőkben soroljuk elő.
375-
1. Küzdelm e az újítók ellen, vagy a Coccejus-
Cartesius-féle harc.
A X V II. században mind a filozófia, mind a theologia
mezején reform-mozgalmak indultak meg. A filozófiában az
addig uralkodott szőrszál-hasogató scholasztikai rendszert a
kutatás, vizsgálódás kezdette felváltani, Aristotelest Cartesius
kiszorítani. A theologia tanításában a merev orthodoxiát, a
praedestinatiot a bibliának szabad és értelem szerinti magya­
rázata, a foederatio, mely az isten és ember közötti viszonyt
a szövetségben keresi, kezdette megingatni. Az orthodoxiának
Voetius, a foederationak Coccejus volt a képviselője. A magyar-
országi ifjak külföldi, belgiumi, s más egyetemeken mestereik
tanait követve, azok irányát kezdték meghonosítani. Tofeus
a régi iskola, az orthodoxia hive volt, valamint Buzinkai és
Pósaházi János, gyulafehérvári tanárok is. Képzelhető, hogy
a papság nagy része is őket követte. Ellenben, Dési Márton,
enyedi és Pataki István, kolozsvári theol. tanárok Coccejus
irányát követték tanításaikban, Csernátoni Pál, enyedi filoz.
tanár pedig a Cartesius értelmében tanított.
Ez nem kis szálka volt az orthodoxus Tofeus és Pósa­
házi szeműkben. S ezért Pósaházi a Tofeus ösztönzésére pert is
indított. Dési, Csernátoni és Pataki, mint újítók, Fogarasba
idéztettek a fejedelmi tanács elébe. Minthogy azonban a tanács­
urak nem jelentek meg kellő számban, az ügy elintézése
egyházi közgyűlésre utasittatott, mely 1 6 7 3 . jún. 16 . és kö­
vetkező napjain Radnóton tartatott meg. Itt a papi közgyű­
lés reversalis alá vetette ugyan a tanárokat, de, a fejedelmi
tanács enyhítette ezen Ítéletet is, felmentvén Őket a rever­
salis adása alól. Csernátoninak megengedtetett a Cartesius
filozófiájának magyarázása, minthogy a bölcselkedési jogtúl
senkit sem foszthatni meg, a kinek nem tetszik, Írjon ellene.
Pósaházi nem volt megelégedve ezen végzéssel, de, azért
egy darab ideig hallgatott, legalább nyíltan nem lépett fel
ellenfelei ellen. 1685-b en állott ki újra Pósaházi a síkra «Sylla­
bus assertionum» cimü munkájával, melylyel a Cartesius is­
kola híveit megsemmisíteni akarta.
Erre a cáfolatot egyidőben, egyszerre adta ki Dési kéz­
iratban. Mig ugyan is a fehérvári diákok, kiktől Pósaházi
Kolozsvárra küldötte munkáját, kinyomatás végett, betérve
útjokban az enyedi kollégiumba, ismerőseikkel lakmároztak,
ezek kivették titkon táskáj okbúi Pósaházi kéziratát, felosz­
tották ivenkint egymás közt, s gyorsan lemásolván, vissza tették ;
a másolatot átadták Désinek, s mig a Syllabus megjelent,
Dési is készen volt a cáfolattal, s megmutatta, hogy azon
hibák és tévelygések, melyeket Pósaházi Coccejus írásaiban ke­
resett és vélt föltalálni, saját elméjében voltak. Syllabusával tehát
Pósaházi inkább ártott, mint használt eddigi jó hírnevének.
E g y fél századdal később Lejdában a Cartesius tana
tért vesztett, mig Erdélyben ekkor is voltak követői, a mint
Nádudvari Péter, szászvárosi pap levele mutatja, melyet só­
gorának, Pápai Páriz Imrének küldött válaszul 17 17 -b e n , Lej-
dából érkezett levelére : «Hogy púra philosophia nincsen L e j­
dában, bizony, igen szomorkodom. Akarnám, ha inkább ke­
gyelmed privatim valamely jó Cartesianust frequentálna, ha
fizetne is neki; mert vagy Aristotelika, vagy más mixta philo-
ezekről bővebben Bőd Péter «Polikarpus» 1 0 0 — 10 3 . 11. Szi­
lágyi Sándor, «Budapesti Szemle» IV . k. 1 8 5 8 . Házi kincstár,
1 8 6 2 . 2 2 i . 1. P. Szathmári Károly, «Bethlen-főtanoda törté­
nete», 9 3 — 97. 11.) (Folytatása következik.)
 376 PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
Különfélék.
= A házassági Főtörvényszék folyó hó 7 én meg­
kezdte, és mire lapunk olvasóinknak kezébe kerül, kétségen
kívül, be is fejezte üléseit. Az esperesek és jegyzők teljes
számmal, és a mint várni lehetett, odaadó kötelesség-tudás­
sal, mindnyájan megjelentek ; sőt, a világi bírák közül is
egy nehány részt vett az ülésen. A tárgyalás fontosságán,,
és nagy horderejű jelentőségén kívül, valóban, köszönettel.^
tartozhatunk ez ülések összehívásáért, holott a találkozás, a /
közvetlen érintkezés, az ügyek megbeszélése csak bensőbbé
teszi az egymáshoz való tartozás érzését, és kielégíti a szük­
séget, melyet mindnyájan érzünk, kik egy, és ugyanazon ér­
deknek és szeDt célnak állunk szolgálatában. É s csak úgy
elgondolkoztunk. A míg a házassági bíráskodás még kezünk­
ben van, és azt teljesitenünk k e ll: vájjon, nem volna e cél­
szerűbb, hogy eltekintve az egyházkerületi közgyűlések meg­
tartásától, a házassági Fő törvényszék mindig külön hivassék
össze, és gyakran, és igy végezze a maga teendőit ? E z nem
zárná ki, hogy esetleg, a közgyűlések tartama alatt is tar-
tathassék ilyen ü lés; de az bizonyos, hogy a házassági bíró­
ság igy separáltan több idővel, és több nyugodtsággal ren­
delkezik. A z utazás most nagyon könnyű és nagy előnyére
volna az illető feleknek, nem is számítva, hogy az egyházak
nem maradnának huzamosabb ideig lelki gondozás nélkül.
Mi óhajtjuk, hogy az egyházpolitikai kérdések szerencsés meg­
oldása által e tekintetben ne legyen szükség intézkedésre;
de ha a szükség mégis fen forogna, nem fog ártani e dolog
felett gondolkozni, és új eljárást statuálni, mely a modern igaz­
ság-szolgáltatásnak is inkább megfelelne. Azt hisszük külön­
ben, hogy az idő mindenre megtanít.
= Az érszentkirályi papi állomást múlt hó 29-én
töltötték be, holott nagy szótöbbséggel megválasztatott I g n á c
M á r t o n , böősházi pap. Kívánunk áldást, szerencsét. A z új
pap vigyen magával buzgóságot, munka-kedvet, és lelkesedést:
igy lesz elköltözése dicsőségére isten országának, előmene­
telére új egyházának, és megnyugvására önmagának.
= Fejes István, sátor alja-újhelyi pap, ki mint
egyházi szónok is igen előnyösen ismertette meg nevét az
irodalomban, és a szépirodalmi téren éppen a jó hangzású
poéták közt emlittetik, összes költeményeire bocsátott ki alá­
írási fölhívást, melyek két nagyobb kötetben fognak meg­
jelenni. Az aláírási dij 5 frt. melyért bérmentve küldik szét
H IV A T A L O S R ÉSZ.
10 7 3 -18 9 3 - P Á L Y Á Z A T I H IR D E T M É N Y .
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az erdővidéki egy­
házmegyébe kebelezett b o d o s i egyházközség énekvezér-ta-
nitói állomására ezennel pályázat Dyittatik.
Javadalom gazdasági épületekkel ellátott lakás és egy­
házhatósági becslés szerint 1 8 1 frt. 5 3 kr. mely összeg áll:
50 kalangya ősz- és ugyanannyi tavasz kepéből, továbbá 18
véka szántó- és 2 szekér széna helyből, 2 0 — 25 frt. tandíj,
16 frt. fapénz, stóla, oszpora és legeltetési jogból.
Pályázati határidő: 1 8 93 . év nov. 25. Folyamodványok
nt. Kövér András, esperes aához intézendők, Közép Ajtára,
u. p. Nagy-Ajta.
Kolozsvárit, 1 8 93 . nov. 6. S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
10 7 1.-18 9 3 - P Á L Y Á Z A T I H IR D E T É S .
Az erdélyi ref. egyházkerületben a kolozs-kalotai egy­
házmegyébe kebelezett m.-f e n e s i egyházközség kántor-ta-\
nitói állására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, a szükséges gazdasági j
épületekkel és hivatalos fölszámitás szerint 3 3 0 frt. 79 krr‘
fizetés, melyből 1 5 0 frt. a tankötelesektől bejövő tandíj.
Pályázati határidő nov. 25. Folyamodványok nt. Deési
Gyula, aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárit, 18 9 3 . nov. 6. S z á s z D om okos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
45. szám.
a példányokat. A bolti ár 6 frt. lesz. Nyolc példány után
tisztelet-példány jár. Melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe
a hangulatos költő vállalatát. Mint a tavasz legszebb része
az esztendőnek úgy a költészet verőfénye, idealizmusa leg­
becsesebb kincse lelki életünknek. Lant és biblia testvérek és
mindkettő a szépnek szeretetébol táplálkozik erről a kettő­
ről nem mondhat le az, ki az örökkévaló világokat hirdeti.
Szeressétek a poétákat, mert ők az emberiség jóltevői.
= Múlt hó 29-én történt a szilágy-megyei cikó-i
ev. ref. népiskola felavatása és átadása a közhasználatnak.
Imát mondott a monói, alkalmi prédikációt a helybeli pap.
A megjelentek között ott volt Szilágymegye királyi tanfel­
ügyelője is, ki az építtető pátronus meghívásának örömmel
tett eleget. Isten-tisztelet végeztével, az egybegyűlt közönség­
nek szép beszédet mondott a nép-növelés fontosságárúi, s a
tanügy nevében megköszönte az építtetőknek a nép-növelésnek
hozott e szép áldozatot. E z iskolát, mely másfél ezer forintba
került, kevés államsegély leszámításával, a cikói egyház pát-
ronusa, Péchy Mihály és neje, gr. Dégenfeld Mária építtet­
ték. A protestáns áldozat-készség és buzgóság szép nyilvá-
nulása ez épület, e kicsiny és erőtelen egyházban. Virágoz­
zék ez iskola, e község, s a magyarság erősségéül. A kicsiny,
s erőtelen egyházaknak pedig sok ilyen patronusokat! Mo­
no, 1 8 93 , oktbr. 3 1 . F e r e n c i E n d r e , ev. ref. pap.
= Nemzeti iskola cim alatt Benedek Elek szer­
kesztésében és kiadásában hetenkint megjelenő tanügyi lap
indul meg november végén. A lap, mint halljuk, első sorban
a tanárok és tanítók (tanítónők) erkölcsi és anyagi érdekei­
nek lesz minden tekintetben független szószólója. Előfizetési
ára 4 frt. Előre is ajánljuk a nemsokára megjelenő mutat­
ványszámot a tanügy embereinek figyelmébe.
= A párbajozó diákok ellen. A debreceni főis­
kolai diákok nagyon könnyen keveredtek upynevezett lova-
gias ügyekbe, melyeket természetesen csak karddal, vagy
pisztolylyal intéztek el. A közelebbről Debrecenben ülésező
tiszántúli e-v. ref. egyházkerületi közgyűlés szükségesnek ta­
lálta, hogy a diákok párbaj-mániája ellen intézkedéseket te­
gyen. Elhatározta, hogy azokat a tanulókat, kik párbajt vív­
nak, vagy párbajnál segédkeznek, kizárják az iskolából. Ezt
a határozatot az iskolai törvények közé is beiktatják. E z bi­
zonyára megcsappantja a debreceni diákoknak párbajozásra
való kedvét.
j 10 7 7 -18 9 3 - P Á L Y Á Z A T I H IR D E T M É N Y .
Az erdélyi egyházkerületben, a marosi egyházmegyébe
kebelezett c s e r e f a l v i egyházközség énekvezér-tanitói ál­
lomásra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakhely, gazdasági épületek,
beltelek, kerten kívül, egyházhatósági becslésszerint, 7 1 frt. 7 4 kr.
Pályázati határidő : nov. 25. Föl yamodványok nt. Rákosi
Lajos esperes aához intézendők, Lukafalvára, u. p. NyárádtŐ.
Kolozsvártt, 1 8 9 3 . nov. 7. S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
I079 - i 893. p á l y á z a t i h ir d e t m é n y .
A nagy-sajói egyházmegyébe kebelezett m.-n e m e g y e i
orgonista-kán tori állásra pályázat nyittatik. Javadalm a: tisz­
tességes lakás, gazdasági épületekkel és veteményes kerttel s
egyházhatóságilag felszámított 2 26 frt. 15 kr. kepe és föld-
jövedelem haszonélvezetében.
Köteles a megválasztott kántor, a kántori teendőken
kívül, mikor a lelkész O Radnán, Naszódon és Középfalván
^
templomozni megy, az isteni tiszteletet egyedül végezni.
Pályázati határidő ez évi december 10. Folyamodvá­
nyok nt. Musnai Károly, esperes aához Sz.-Cegőre külden­
dők, u. p. Kerlés.
Kolozsvártt, 18 9 3 . nov. 7. S z á s z D om okos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gero.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
lu m m iim im iiiiiH iiiim i im m im iiim iiiim iim im m iiim iu im im m iiim m im im u m im iu im im iu im m m im m in itiiitiitn itu tu itim iu im u m im iu n im iu n iiim n in iiin iiitiiim iu itn im m n iiiim n itim iu n n iiiu iiiu n iiiiiiiu n im im in n n in iiiiim iu ü n iiiiiiiiiu i íiiiiiim u iiin n iu u íiiiiiiiiiiin ir

XXm. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. November 16. 46. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

'E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ség i ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Kűlmagyarutca 9 . sz.

l at , az idők jele hatalmasan int: hogy már az

«Vallás-tanitás a falusi iskolákban és még iskolában kezdjük fonni azokat a lelki kötél-szá­
valami» feliratú cikkhez. lakat, melyek híveinket r e n d ü l e t l e n ü l fogják
(Vége.) Krisztus anyaszentegyházához kapcsolni. Ki felel­
Cikkíró nem, de némelyek mondják még azt is : hetne meg e föladatnak inkább, mint a pap ?
tanítsa az iskolában a tanító a vallást, nehogy a Egyházunk minden hű és figyelmes tagja tisz­
gyermek valami különösebbnek tartsa a vallás­ tában van, ez idő szerint, azzal a feladattal, melyhez
tant, mint a többi tárgyakat. Én ezt az érvet saját ez a kérdés is tartozik m i n d e n p o n t o n
álláspontom bizonyítására használom fel. Tanitsa e v a n g e l i z á l j u n k . Mint Krisztus kifejezé:
a pap a vallástant, hadd, vegye észre a gyermek m ég a h á z a k t e t e j é r ő l is h i r d e s s ü k
már korán, hogy a mennyivel magasabb, nagyobb az ö r ö m h í r t . Mindenik egyházi közlöny lázas
állást foglal el ő, annyival fontosabb a tárgy is, tevékenységgel sürgeti az evangyéliumi munka
melyet tanít; hadd,győződjék meg lassankint telje­ megkezdését. Kitűnő világi férfiaink közül egy
sen, hogy a vallásosság mindennek koronája, min­ Tisza Kálmán, egy Szilágyi Dezső mutatnak rá,
dent áthat, megáld, és megszentel. hogy itt van az az ákhillesi sark, melytől létünk
Igaz, hogy az e d d i g i g y a k o r l a t és s z o ­ függ. E kényes kérdésben, tehát, i n g a d o z á s -
k á s - j o g nagyrészt a dkkiró mellett bizonyít. r ú 1 nem lehet szó.
De. nem szabad felednünk, hogy az általános tankö­ Hivatkozik cikkíró a t a p a s z t a l a t r a .
telezettség csak 1 868-ban lett kimondva, s azóta is> Én is arra hivatkozom. S hogy kettőnk közül
csaknem a mái napig, a rendes iskoláztatást csak melyiknek van igaza, azt az evangyélium, és a
próbálgatják sok helyen. A működő tanítók a dolog természete szerint, mások ítélik meg. Én
közelebbi időkig felsőbb iskoláinkban olyan val azonban éreztem, hogy természet-ellenes állás­
lásos növelést nyertek, hogy a fennálló kevés ponton nem állhatok.
igényt türhetőleg kielégíthették. Közülök többen A tanintézetekben nem arra törekesznek,
theologiai képzettséggel is bírtak. De, meg kez­ hogy egy osztályt egy bizonyos tárgyból, az egész
dettek változni az iskolák megváltoztak a belőle tanfolyamon át ugyanazon tanár vezessen. Ez a
kikerülő emberek is. Az egyház eddig autonomikus követelmény fennáll a kérdéses dolognál is. A
küzdelmeivel, külső szervezetével annyira el volt v a l l á s - e r k ö l c s i é r z é s n e k mi n d v é g i g a
foglalva, hogy igazi belügyeit kevésbé vehette lelkész legyen ápolója.
figyelembe. Meg aztán, 1867 óta a törvény annyi Mikor tizenkét éves lesz a növendék, már
védelmet nyújtott nekünk, hogy nem következett gyermeki ártatlanságából s o k a t veszített. Indu­
nagy baj belőle, ha híveink nagy része c s a k név- latok, vágyak, szenvedélyek lépnek fel lelkében.
leg tartozott is egyházunk tagjai közé. De mos t , Teljesen tanítója modorához lévén szokva, idegen
mikor már az egyház külső szervezkedése nagy­ a pap magaviseleté, ki növendékeinek eddigi lelki
jában megvan; mos t , mikor az egyházak anyagi tápláltatását is csak hézagosán ismerheti. Ha ezek­
tekintetben is lábra kezdettek állani; mos t , mi­ hez még hozzá vesszük, hogy az ismétlők leg­
kor a íelvetett szabadelvű egyházpolitikai javas­ többször rendet'enül és kevés ideig járnak fel
latok, törvények nem k ü l s ő l e g , hanem b e l s ő igen természetesnek fogják találni, ha a pap nővén
erejében próbálják meg egyházunkat, bármi volt dékeire, s nem sokára híveire kevés hatást tud
eddig a s z o k á s bármi volt eddig a g v a k o r - gyakorolni. Mindenki tapasztalhatta saját magán,
 378- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 4 6 . szám.

hogy a gyermeki benyomások sokkal maradan­ nélkül megfelelnek ezen kötelességüknek, noha
dóbbak, mint az ifjúi és későbbi korban nyert itt is van még kívánni való. Igaz. hogy munká­
hatások. jukért egy kevés díjazást is kapunk. Vájjon, náluk
Ha elgondoljuk azt, hogy a köznépnél még is nem inkább ez-e a baj
mindig a vallástan a legelső tantárgy az iskolá­ Én, egyházközségemben, minden ponton ke­
ban ; ha tekintetbe vesszük, hogy a legtöbb ember­ zemben tartom a vallásos növelést. Az iskola az a
nek legdrágább kincse gyermeke, éppen kisebb hely, hol a fáradtság leginkább meg van jutal­
korában nem fog természetellenesnek föltűnni, mazva. És éppen azok között, a kicsiny egy-két
ha a lelkészt, ki az ő gyermekét, eme legfőbb, osztályosok között jelentem meg csaknem mindig
és szerinte majdnem egyedül szükséges tárgyra, a legnagyobb örömmel, kiktől cikkíró, úgy látszik,
a vallásra már kicsi korátúl fogva oktatja, még egy nagyon irtózik. Mindannyiszor újjá születve, érez­
fokkal jobban fogja szeretni, becsülni, tisztelni. tem magamat, valahányszor megállottám előttük,
Szóval, így közvetve, a gyermekek által még a szü­ látva azt a sok ártatlan, örvendő, figyelmes arcot.
lőket is, mintegy észrevétlenül erősebben leköthet­ Mikor mondottam egy szép, felfogásukhoz alkal­
jük egyházunkhoz. mazott vallás-erkölcsi irányú elbeszélést, s az ebből
Hetenkint két óra alatt, elismerem, sikeres kivont tanúságképpen egy két sorbúi álló versecs-
vallásos o k t a t á s t eszközölni, nem lehet. De, két, örömük teljes volt. Mindenik el tudta mondani.
egy gondos kéz a vallás-erkölcsi érzést ezen idő Bizony, én is egy néhányszor kedvetlenül mentem
alatt is ápolhatja. Mert, ismételni kívánom, hogy be az iskolába. De ha egyszer oda belép az ember,
én nem az ismeret-szerzést tartom célnak, hanem az éppen egy vallásos növelő, kedvetlenséget mutatni,
érzelmek fölébresztését, irányítását, t á p l á l á s á t nem szabad. S csakugyan a legtöbbször a legnyu­
A ki megérti azt, hogy nem érettünk van az egy­ godtabb, megújult kedély-állapottal hagytam el a
ház, hanem mi vagyunk az egyházért, hogy csak termet Tehát, a gyermekek még magát az em­
azt az időt szabad magán-ügyeink érdekében fel­ bert is növelik, megtanítják, maga-magán uralkodni.
használni, mely az egyházi szolgálat után fenmarad; Most részletesebben nem szólok az iskolában
tarthat több órát is hetenkint; ezért még senki nyert tapasztalataimról, működésemről (majd tán
ellen sem indítottak keresetet. később), csak annyit jegyzek még meg, hogy gyer­
Minden pap taníthatja a népiskolában a vallás­ meki lelkeket még nyárban, a szünidő alatt sem
tant. Ezen kívül, a hívek érett egyetemét is ve­ hagyom ápolás nélkül. Minden két hétben, a temp­
zetheti. A bűnt ostorozhatja, az erényt felkarol­ lomban, gyermek istentiszteletet tartok.
hatja, a jót előbbre viheti, az emberileg rosszat A papok ellen irányuló többi vádak közül
irthatja, a sors-üldözötteket igyekezhetik megtar­ még csak arrúl szólok, hogy bizony igen sokan
tani a hitben; szóval, a vallásos erő kifejtésén mun- I közülünk nem gondolnak iskoláink ügyével, még
kálkodhatik, mert mi ezeket csak a szószékből | a felügyeletet is csak úgy tessék-lássék módjára
szoktuk inkább tenni, nem igen keressük fel őket a gyakorolják iskola, s tanító felett, és zsarnokos­
templomon kívül, az evangyélium erejét jótékony kodnak is. Olykor-olykor inkább a felsőbb hatóság
intézmények által nem igen éreztetjük, a meny­ fenyegetésére, vagy személyes indokbúi, neki ron­
nyiben a nevezett dolgokat felkaroljuk, sok időt tanak a törvény kettős pallósával a tanítónak,
nem vesznek igénybe. Sirhatunk a sírókkal, mert iskolának, s ha egyszerre minden nem úgy megy,
ez csak akkor történik meg a legtöbb helyen, mint kell, mindenki hibás, csak ők nem. Szóval,
mikor halott van. Örvendhetünk az örvendezők a törvény nevében mindent követelnek, de úgy
kel, mert ez csak egy jó áldás alkalmával fordul elő. szólva, semmit sem csinálnak. (Kemény beszédek!
Munkálhatjuk a családi boldogságot is, mert az S z e r k.) Meghaladtuk ma már azt a kort, mikor
csaknem mindenütt a viszálkodó és jelentkező csupán a nemes levelekkel, doktori címekkel, s
házasfelek kibékitésében áll csupán. ilyen, meg amolyan diplomákkal le lehetne fegy­
Vagy, tán sok a temetés, keresztelés, irodai verezni az embereket. Ma, a komolyan gondol­
munka? Én úgy látom, hogy a városi és nagy kozók a belső tartalmat nézik, azok a címek,
községbeli papok, kiknél ez a panasz érthető volna, diplomák csak járulékok, melyek előtt még ka­
hol rendesen községi és állami iskolák vannak, lapot sem emelnek, ha csak a fiókban hevernek,
s hol már okvetetlenül a papnak kell a vallás­ de a belső, szellemi érdem előtt mindenki meg­
erkölcsi növelést vezetni: minden nagyobb akadály hajlik. Szóval, ha iskoláinkkal, tanítóinkkal szemben
 46 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
kötelességünknek meg akarunk felelni, mutassuk
meg tetteinkkel, hogy annak minden ügye iránt
érdeklődünk, előhaladását önzetlen buzgósággal
munkáljuk. Ha tanítónkkal szemben állunk, ne csak
a száraz törvényre és diplománkra hivatkozzunk,
hanem tetteinkre, munkáinkra. S tessék elhinni,
hogy mikor ezek állanak szavaink megett, erőnk,
és általuk a törvény ereje akkora, hogy ellen­
felünk elébb-utóbb meg kell hogy adja magát.
Ha azt mondja tanítónk, nem adhatunk mi uta­
sítást, mikor nem értünk a tanításhoz foglaljuk el
az iskolában helyünket, s mutassuk meg, éppen
a vallás-erkölcsi növelés által, hogy gyermek-növelő
képességünk nem csak a papirosán van nekünk is
mesrirva, s kétségtelen, ennek is meglesz a maga
hatása
Különben is, tanítóinkat úgy tekintsük, mint
egy inielligens embert, kivel egy célra működünk,
kivel egymást támogatnunk kell, nem pedig rá­
galmazni ; tekintélyét, a meddig csak lehet, védeni,
kötelességünk; ha valami kifogásunk van eljárása
ellen azt inkább négy szem között kell elintézni;
segítségét, képességét, nem szabad kicsinyelnünk.
Sőt, ha helytelen álláspontot foglalna is el velünk
szemben, tekintetbe kell venni szűkebb látókörét,
s azt az oltárt, melyen munkálkodunk. Jellembe
nem vágó dolgokban tűrjünk nekik, a tévedés
belátása reményében, a lehető legtöbbet. Mert
hiszen, ki valósíthatná meg, ha a lelkész nem, Idve-
zitőnk azon elvét a ki közületek első akar lenni,
szolgáljon a többieknek.
A mondottakat röviden összefoglalva, ha min­
den lelkész bemenne a falusi népiskolába őt meg­
illető, köteles helyre; ha általában az iskola-ügyek
mellett valódi érdeklődést mutatna; a tanítóval
szemben hivatásának megfelelő álláspontot fogla­
lunk el: egyházunk erős épületének alapjai le len­
nének rakva, bebizonyitanók egyszersmind, hogy
iskoláink az egyház valóságos veteményes kertjei,
a valódi lelki világosságnak ragyogó pontjai.
Az egyházmegyék véleménye
az Egyházkerületi Papi Értekezlet alapszabály-
tervezetére.
iFolytatás.)
A z udvarhelyi Papi Értekezlet a választmányt «köz­
ponti és a közellevő tagokból» akarja egybe alkotni. E z
a javaslat ig y meg nem állhat. K i tudja, hol lesz az É r ­
tekezlet központja, v a g y egyáltalában lesz-e központja ?
A z Értekezlet elnökének lakóhelyét soha sem lehet köz­
pontnak nevezni, s ha lehetne is, és az elnökök szerint
változnának a dolgok, mi történnék a választmánynyal
az esetleges változások következtében ? É s miért volna
379-
több joga a közellevő vidékeknek, mint a távolabbiak-
nak, a hol szintén páratlan buzgóságu és nagy tevékeny­
ségű tagok élhetnek ?
A z erdő vidéki egyházmegyének is van egy nehány
apróbb indítványa. Ezek a következők. Csak eg y elnök,
eg y alelnök, eg y jegyző és egy aljegyző legyenek; al-
elnök és aljegyző a világi tagok közül. A 32-ik pont­
ban a bíráló bizottság és a jegyzőkönyveket vizsgáló
bizottság teendőjét vegye át eg y bizottság, mely az iro­
dalmi bizottság nevet viselje. A 36-ik pontban az elő­
készítő bizottság «elnöklő bizottság» címmel ruháztassék
fel. A z utóbbi indítvány jelentéktelen lévén, szó csak a
két elsőről lehet. H o g y egy bizottság legyen a 32-ik
pontba foglalt feladatok teljesítésére, az mindenesetre
egyszerűsítése a dolognak, éppen azért, esetleg meg is
valósulhat. De, mégis jobb, ha a pont változtatás nélkül
m arad; hiszen, igy, mig egyfelől több ember van foglal­
koztatva, illetve, a társaság expansiv biztosítása céljából
annak, hogy úgy mondjuk, értelmi szférájába bevonva,
addig egy-egy emberre nem esik nagyobb teher, nagyobb
munka, éppen a felosztásnál fogva.
Ne álljunk azért most egyelőre a Tervezet útjába,
s a mit az akar, hadd, valósuljon meg úgy, hogy ne le­
gyen haladásának kerekei előtt valami nagyobb kátyú,
a melyben fennakadhatna. Mert jöhet idő, midőn még
a mostani keretet is ki kell majd bővítenünk. A mig a
T ársaság esetleges Kiadványai meg nem indulnak, ige­
nis, lehetne összecsapni a két bizottságot, mert, mintha
nekünk is úgy tetszenék, hogy a bíráló bizottságnak addig
nem sok dolga fog lenni. Igen ám, de ennek mégis csak
meg kell indulnia, ha későn, ha korán, s akkor kit fo­
gunk, illetve, melyik bizottságot megbízni az ezek körüli
teendők teljesítésére. A nagyon elfoglalt jegyzőkönyvi
bizottságot, a melynek örökké abban kell járnia, hol és
hogyan találjon újabb meg újabb módokat azon célok
biztosítására, sőt elérésére, a melyeket az Értekezlet
maga elébe tűzött ? S különben is, mi nagyobb baj az,
ha a bizottságok megmaradnak ? Mindenütt azt látjuk,
hogy az emberek mindenütt arra törekesznek, hogy minél
kisebb és kisebb részekre szakadozzanak szét és igy biz­
tosítsák a sikert, a mely napjainkban, a görög világgal
ellentétben, csak a szétaprózott foglalkozásbúi következik.
Es elég teendő az egy bizottságnak, a mi a Tervezetben
a bíráló bizottságnak juttatva van, csak győzze megtenni,
és csak végezze el hűségesen, lelkiismeretesen. Éppen
ennél a célnál, illetve, szükségnél fogva, kell, hogy m eg­
maradjon a főbb tisztviselők nagyobb száma is. Külön­
ben is, ez adhat díszt magának az Egyesületnek i s ; túl-
felől, még ez eszköz is lesz kezében, a melylyel jutal­
mazhat, s a melyből magának erkölcsi tőkét fog faragni
és növelni. Miért is volna az helytelen, ha az Értekez­
letnek kerületünknek ezen a pontján, meg a másikon is
fog lenni egy-egy olyan tisztviselője, a ki azt képviselje,
személyesítse ?
Ú jra csak a nagy-sajói egyházmegyei értekezlet
véleményéhez jutottunk, mely igen terjedelmes és bőven
megokolt elaboratum. E z a Papi Értekezlet a fentebbin
kívül, még két pontért tartja helytelennek a Tervezetet.
Először, hogy bizottságok vannak; másodszor, mert a
jegyzőkönyveket be kell mutatni. Sem az egyik nem kell,
 380- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mondja, sem a másik, mert mind a kettő szükségtelen.
E z a vélemény. Megcáfolásába, illetve, ellenvélemény al­
kotásába, vagyis, annak kimutatásába, hogy mennyivel
helyesebb alapon áll a Tervezet, nem bocsátkozunk, ha­
nem, mig egyfelől utalunk arra, hogy hasonló javaslatot
egyetlen egy egyházm egye sem terjesztett elő, addig csak
arra szorítkozunk, hogy megkérdezzük a sajói Papi É r ­
tekezletet, aláirja-e még ma is ezt a kívánságát, s nem
inkább örökre törültetné azt ? Mi, az összes egyházme­
gyékkel együtt, inkább akarjuk hinni ezt az utóbbit.
A vajda hunyadi egyházmegyei értekezlet azt sze­
retné, valamint a deési is, hogy a tagsági dijakról szóló
rész egy kissé bővebb lenne, vagyis, megállapittatnék,
hogy az l/3 rész mindig tőkésittessék és csak a többi
lenne felhasználva. E z mindenesetre magától érthető do­
log s a tervezet ehhez képest módosítandó. H o g y a mit
a deési értekezlet javasol, azt szórúl-szóra nem lehet bele
venni az alapszabályokba (t. i. hogy a tagsági dijjak ön­
állóan megjelenendő munkák jutalmazására fordittassa-
nak), azt az parancsolja legelső sorban, mert az értekez­
letnek nem csak ez az egyetlen célja van, hanem azon­
kívül még sok más is, a melynek megvalósítására min­
dig pénz kell. A z azonban már világos szavakkal bele
vehető a tervezet szövegébe, hogy a kiadványokat a
rendes tagoknak ingyen keli megküldeni.
Nehány egyházmegyei értekezlet (hunyadi, kolozs-
kalotai, sz.-szolnoki, marosi, küküllői) azt akarja, hogy
az Értekezlet vagyona, felosztás esetén, az özvegy-árvái
péztárra szálljon át. Nem érthetünk egyet a nevezett
egyházmegyékkel. Nem érthetünk abban, hogy ezt ilyen
világos szavakkal fejezzük ki. Először is, mert ne akar­
junk arra gondolni, hogy valaha az Értekezlet megsem­
misül és ezért már előre testamentumról gondolkodjunk.
Másodszor, mert az Ig.-Tanács bölcsességét tekintsük
elégnek arra, hogy kitalálja a módját, miképpen lehetne
majd ezt az esetleges vagyont a legcélszerűbben felhasz­
nálni. H agyjuk meg az eredeti tervezetet
A küküllői egyházmegye a Tervezethez még a be­
vezetést, abban az életbeléptetést, aztán a befejezést, il­
letve, azoknak az okoknak is bevétetését javasolja, a
melyek a felosztásra vonatkoznak. A kolozs-kalotai ne­
hány stilaris módosítást tesz, hasonlóan az érmelléki kör
is, a miből ugyan csaknem valamennyi egyházmegyei ér­
tekezlet kiveszi a maga részét, a széki Értekezlet
közgyűlést jogosultnak kívánja tartani, ha bármennyi tag
van is jelen, a küküllői a 16-ik pont g) tételének a prot.
sajtóirodalomra való kiterjesztését javasolja, valamint azt
is, hogy a gyűlésekre szónokot mindig az illető egyház­
megye kérjen fel s aztán jelentse be. Ezek már csak
aprólékos kérdések, a melyek vita tárgyát éppen nem ké­
pezhetik és ezért esetleg valamennyi bevehető további vál­
toztatás, v ag y a tervezet módosítása alkalmazása nélkül is.
Utoljára hagytunk egy nagy kérdést. Egyikét azok­
nak, a melyek az Értekezlet életével a legszorosabban
függenek össze. E z a sajtó kérdése. A Tervezet orgá­
numul a Prot. Közlönyt proponálta, mint meglévő s e
célra legtermészetesebb eszközt. A z egyházmegyék közül
azonban többen egészen más nézeten vannak, mert vagy
önálló közlönyt, v a g y valami évkönyv félét akarnának,
mely minden tagnak egyformán ingyen küldetnék meg.
46 szám.
Nem vették észre ezek az egyházmegyék, azt kell mon­
danunk, mikor ezt javasolták, hogy mit akarnak. H ogy
egyik része sem valósítható meg az ő indítványuknak;
mi több, az évkönyv dolga olyan elavult, idejét múlt do­
log, ha ma, midőn gyorsan akarunk és szeretünk tájé­
kozódni, ezzel bizony éppen nem érthetjük be. Mit érne,
kérdhetjük joggal, egy ilyen nagy Értekezletben csak
egy évkönyv, mely nehány ivén egy évben egyszer je­
lenik meg ? Mennyiben mozdítja ez elő az Értekezlet ügyét,
hogyan teremthet iránta jó véleményt és lelkesültséget ?
E z az évkönyv egymagában csak éppen arra elég, hogy
egyik évtől a másikig alaposan elfelejtsük az egész É r ­
tekezletet, nem pedig arra, hogy annak ügyeit szolgálja
és azt felvirágoztassa. Egyetlen egy követelmény sem
kényszerít arra. hogy ily csekély dologgal megeléged­
hetnénk, hogy többre ne törekednénk.
(Vége következik.)
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o l o z s v á r 18 9 3. november 10.
Elnökölt: főtiszt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
voltak Gr. Kuun Géza, egyházkerületi főgondnok, dr.
K ovács Ödön, Bartha Lajos, Bihari Sándor, Domokos
Antal, igazg.-tanácsosok, Parádi Kálmán, tanügyi előadó,
dr. Sárkány Lajos, számvevő, dr. Deák Albert, ügyvéd,
Deák József, pénztárnok, Bodor Antal, közalapi előadó,
Márkus János, titkár, és Kádár János, segéd-titkár, jegyző.
A múlt ülés ideje óta elnökileg elintézett közigaz­
gatási és kölcsönügyi darabok jegyzékének felolvasása
és az ismertetett intézkedések jóváhagyó tudomásul vé­
tele után, következett a napirend.
Nagy-Enyedi Bethlen-főiskolánk elöljárósága jelent­
vén, hogy a gimnázium mellett fennálló elemi iskola után,
az 1892. évtől kezdve, fentartói illetékkel lett az orszá­
gos tanítói nyugdíjintézet javára megróva, kéri ezen ille­
tékek törültetése iránt intézkedni. Minthogy, azonban,
az 1875. évi néptanítói nyugdíjtörvény revízióját tartal­
mazó 1 891 . évi 4 3. törvénycikk hatályba lépte óta a
nyugdijintézeti járulékokat minden elemi iskola fentar-
tója fizetni köteles: Igazgató-Tanácsunk az Elöljáróság
kérését nem teljesíthette, hanem a követelt illetékek ki­
fizetésére útasitotta, fölhiván figyelmét egyúttal arr? is,
hogy Bihari István, gyakorló iskolai tanítónak az orsz.
a tanítói nyugdij-intézetbe való belépése iránt intézkedjék.
Kutyfalvi ev. ref. egyházközségünk iskolájának az
állam részére való átadása, a bemutatott szerződési pon-
tozatok elfogadása esetére, elvileg engedélyeztetett.
Bethlen kollégiumunk Elöljáróságának az egyház­
kerületi tanítóképző intézet emelése érdekében tett javas­
lata kiadatni határoztatott a tanítóképző intézet jobb
karba hozatala iránti javaslattételre kinevezett központi
bizottságnak.
Kis-Kendi egyházközségünk kérésére, főt. püspök
aa. fölkéretni határoztatott, hogy t. Sámuel Aladár, pap­
jelölt aát. az illető egyházközségbe segéd-lelkésznek ki­
nevezni és őt, az állami iskola felállításáig, ideiglenesen
a felekezetünkhez tartozó tankötelesek oktatására is uta­
sítani szíveskedjék.
Maros-tordamegyei kir. tanfelügyelő, Deák Lajos
aa. megkeresésére, cserefalvi egyházközségünk iskolájá­
 46. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY
nak kijavítására illetékes Esperes aa. szigorúan utasittatni
h atáro zato tt
Ezek után. nt. N a g y Lajos, deési egyházmegyei
esperes adnak esperesi állásáról való lemondása tárgyal­
tatott, ki is 5 1 évi lelkészt, 16 évi főjegyzői és 18 évi
esperesi szolgálata után, a korral járó gyengeség kény­
szerítő befolyása alatt, esperesi hivatalától való föl men­
tését kérte. Igazgató-Tanácsunk, a fölhozott indokok alap­
ján, a lemondást elfogadta s az egyházmegyei főjegyzőt,
mint törvényeink szerint helyettes esperest, az esperesi
hivatal átvételére utasította; visszavonuló esperes aának
pedig, az egyházmegyei vagyoni ügyek rendezésében,
kiváló pontosságú kezelésében, a közigazgatási teendők
gyors és pontos végrehajtásában oly hosszú időn át ta­
núsított kiváló buzgalmáért őszinte elismerését nyilvání­
totta s érdemei elismeréséül a deszoiata egyházak va g y o ­
nának gyümölcséből eddig is élvezett évi 200 frt. hono­
rárium élvezetében életfogytiglan m eghagyta.
A Weinberger Pál féle m.-n-zsombori birtok és ko­
lozsvári külközép-utcai két házas telek megvásárlására
kiküldö:t bizottság bemutatván az előleges szerződési pon-
tozatokat, azok elfogadtattak s annak alapján a végleges
szerződés megkötésére engedély adatott, oly kikötésselazon-
ban, hogy a 1 1 1 , 000 frt. vételár csak folyó évi december hó
i-én és csak annyiban fog kifizettetni, a mennyiben az irt
időre a birtokviszonyok teljesen tisztázva lesznek s az
átkebelezés ellen semmi akadály sem fog fennállani. Gon­
doskodott egyúttal Tg.-Tanácsunk, a végleges szerződés
létrejötte esetére, a birtok leltár mellett leendő átvéte­
léről és nyilvános árverés útján, évi 5000 frt. kikiáltási
ár mellett leendő bérbeadásáról, bizottságot nevezvén ki
e teendők foganatosítására.
Zilahi kollégiumunk kérésére, az Elöljáróság amaz
intézkedése, mely szerint a zilahi takarékpénztár igen
kedvező jövedelmezőségű részvényeiből újabb 24 drbot
vásárolt, jóváhagyó tudomásul vétetett.
Orbai egyházmegyénk tanácsának ama határozata,
melylyel t. Bartók Dénes, oltszemi ref. lelkész aát. a
kovásznni papi állásra választhatók sorából, a törvény 323.
§ sába ütköző cselekvénye miatt, kizárta, nevezett aa. feleb- ( egyházközségünkben tartottuk meg. Híveink előre értesülvén
bezésének mellőzésével, indokainál fogva, jóváhagyatott.
Végül, a budapesti házvásárló bizottság jelentése
vétetett jóváhagyó tudomásul s ezzel kapcsolatosan, főt.
püspök aa. indítványára, elhatároztatott, h o gy az éppen
Kolozsvárit időző budapesti műépítész, tek. Feszty Gyula
ur. a telekvásárlások és építkezések előnyeinek szakszerű
ismertetése céljából az ülésbe bekéressék. A z Ig.-Tanács
tagjai előtt már személyesen ismeri Feszty Gyula úr
megjelenvén, ismerteti a József körúti Lutzenbacher-féle,
csaknem két holdas telek megvásárlásának előnyeit és
beépítési módozatait, reális számítások alapján kimutat­
ván a bizton számítható jövedelem mennyiségét és elér­
hető tőkenyereséget. Erre Ig.-Tanácsunk a kérdéses telek
megvásárlására az előleges engedélyt megadta s Feszty
Gyula, budapesti műépítész urnák nagy szivességeért,
melylyel egyházkerületünk vásár-ügyeinek lebonyolításá­
ban. az építkezési befektetések mikinti eszközlésében oly
páratlan buzgósággal, kiváló szakértelemmel és teljesen
díjtalanul segédkezni volt és lesz szives: őszinte köszö­
netét nyilvánította,ugyancsak nagy köszönettel és örömmel
38i
vevén tudomásul nevezett műépítész urnák azon nyilatko
zatát is, mely szerint a Budapesten megvásárolt és még
megvásárlandó telkeken való építkezésekhez szükséges ter­
veket és költségvetéseket teljesen díjtalanul fogja elkészíteni.
Elnök aa. megköszönvén a gyűlés tagjainak meg­
jelenésüket és a tárgyalásokban való élénk részvétüket,
az ülést bezárja, mire a tagok, az elnök éltetése mellett,
távoznak r- s-
Az egyházmegyékből.
A marosi egyházmegyéből.
H a rajtam állana, október 31 - i k napját, mint a refor­
máció emlékünnepét, a protestáns egyházban az ünnepek
sorába emelném. Nem azért, hogy több ünnepünk legyen,
hanem hogy annál inkább emlékeztethessük híveinket e nap
fontosságára s e napon tartott elmélkedéseink által, ha alvó
félben van, gyújtsuk fel, ha fel van gyújtva, tartsuk ébren
a protestáns öntudatot. Mert meggyőződésem, hogy a míg a
protestáns öntudat híveink zömében a maga teljes erejében
ki nem fejlődik, addig se nagyok, se erősek nem leszünk.
Mert fájdalommal kell megjegyeznem, hogy nem egy
' városi, falusi hívünktől hallám azt a kérdést: mi az a re­
formáció emlékünnepe, a mit a pap kihirdetett? Miért ün­
nepeljük? Miről prédikálnak akkor? Hát, mi protestánsok
vagyunk? Mit tesz ez elnevezés? E kérdések fölvetésének,
melyek minden esetre híveink tájékozatlanságáról, tudatlan­
ságáról tesznek bizonyságot, többféle oka van. Ezek egyike
De, megálljunk, hiszen nem értekezést, hanem tudó
sitást akarok írni.
A «bekecsallyi papi értekezleti fiók-kör» átlátván a
protestáns öntudat híveinkben való ápolásának nagy hord-
erejét, a mióta fennáll, még minden évben egyik értekez­
leti napul október 31-ik ét tűzte ki, még pedig úgy, hogy most
egyik, majd másik egyházközségünkben ünnepli meg, s nem
csak azzal, hogy az isteni tiszteleten e napra emlékeztető
egyházi beszédet tartat, hanem azzal is, hogy felolvasásait
e nap fontosságának feltüntetésére, a protestáns öntudat éb­
rentartására irányítja.
A jelen év oktbr. 31-é n értekezletünket b.-kereszturi
megjelenésünkről a helybeli lelkész által, meg is jelentek
szép számmal úgy az isteni tiszteleten, mint az iskola-terem­
ben a felolvasásokon. Nem egynek aj akarói hallám, midőn
eltávozott, hogy igy szólt a hallottak hatása alatt: az isten
segélje meg a tiszteletes urakat további munkálkodásukban
is ! Hála istennek, hogy református vagyok í
Isteni tiszteleten elnök L ő rin ci Lajos szép imája után,
Bodó Ferenc tartott tartalmas, gyújtó hatású egyházi beszé­
det, Pál I. Kor. V II. 23. verse alapján.
A felolvasások sorát Szász Károly, ny. szeredai lelkész
nyitotta meg. olvasván egyháztörténelmi dolgozatát Mária
Terézia uralkodása idejéből. Feltünteti azon titkos és nyil­
vános törekvéseket, melyek a protestánsok gyengítésére, el­
nyomására, kiirtására valának irányulva; :le hiában, haszta­
lan. Nem vesztünk el, élűnk s élni fogunk, ha hitünkhez,
egyházunkhoz rendületlenül ragaszkodunk. Jótékony hatását e
felolvasásnak ott láttuk ragyogni híveink arcán.
Bíró Géza nagyon érdekes, vonzó biblia-magyarázatot
tartott Luk. X V 8— 9. versét vevén alapul. Allegorikus biblia
magyarázat vala. A 10 drakhma képviseli a keresztyén igaz-
 3S2. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 4 6 szám.

Ságokat. Az elveszett drakhma: Isten lélekben
ban való imádását. A gyertya: a reformátorok által gyúj­
tott világosságot. A házseprés: a reformátorok ama munká­
ját, mely visszavezette a kér. anyaszentegyházat
alapra, megtisztítván minden emberi toldaléktól s igy tovább.
Nem tartozik e tudósítás keretébe: vitatni az ilynemű alle­
gorikus biblia-magyarázatok jogosultságát; de annyi áll, hogy
Bíró Géza e magyarázata nagyon, de nag) on üdvösen hatott
hallgató közönségünkre.
Záradékul, Staudner Mátyás olvasta fel két tetszésben
részesült költeményét.
és igazság­ Tisztujitás alkalmával, elnöknek Lőrinci Lajos, jegyző­
nek Staudner Mátyás újból megválasztattak.
Pártoló tagjaink sora ismét szaporodott egygyel: böö
a krisztusi Kása Mózes aafiával.
Délután két óra vala már, míg ezek megtörténtének.
S miután még tavaszi értekezletünk helyéül Szentgerice, ide­
jéül május hava kitűzetett, leültünk helybeli lelkész afiának
terített asztala mellé, hol kedélyes társalgás, ritka toásztok
között, örülénk lélekben e nap sikerének.
Aztán eltávozánk, énekelve: erős várunk nekünk az
isten ! — p.— s-

T A R C A.
Tofeus Mihály, ! teket Tofeushoz, most Telekit, majd Bethlen Miklóst és Macs-
erdélyi evang. református püspök élete. kási Boldizsárt, hogy fogadja el a kínált 26,000 forintot. Siker
Irta: Konc József. nélkül. Mindkettő félt egym ástól: Gilányiné, a sok herce-hurca
(Folytatás.) 1 mellett, a hajthatatlan püspök szívós kitartásától, ez megint attól,
A G ü á n y i-h a g y o m á n y története. hogy ha törvényszékre kerül az ügy, s el találja veszteni a
Bernicházi Gilányi Gergely, Pozsonyvármegyében volt pert, a mitől méltán tarthatott is, akkor az egyház rajta (To-
jószágából, «kardoskodása» miatt, Lengyelországba bujdosott, feuson) veszi fel az özvegy által ígért 26,000 forintot. Egy
honnan I-ső Rákóci György kihozatta, s szolgálatába vette. végső nyilatkozatra szánta el magát a püspök, melyet- jún.
Később, Apaü Mihály is igénybe vette szolgálatát: konyha- 19-én tett a fejedelem és tanács-urak előtt, betegen.
mesterévé tette. K ét neje v o lt ; az első Bodoni Zsuzsa, a má­ Deklarációját az egyház siralmas helyzete festésével
sodik Apafi Anna, a fejedelemnek nővére. Két végrendeletet kezdi. «Csudáikozásra és szánakozásra méltó, így szól. ennek
irt; az elsőt 1 6 5 8 jún. 13-án, Gyulafehérvártt, s letette a gyula­ az erdélyországi reformáta ekklézsiának siralmas, szegény
fehérvári káptalanban, honnan Tiszabecsi Gáspár, püspök ké­ sorsa, s abból gyalázatos állapota. Mert vagyon 75 eszten­
résére, Apafi Mihály fejedelem rendeletéből, 1 6 7 9 febr. 20-án, deje, miólta az országnak fejedelmi mind reformátusok, és
hiteles másolatban kiadatott. Második végrendelete kelt 1 667 . noha sok más vallásu tanács-urak, s hatalmasok voltak benne,
jún. 27-én. ugyan csak Gyulafehérvártt. de ugyan a p r i m á t u s mindenkor miénk volt, mert miénk
Gyermeke nem lévén, javait öcscsének, Hujetner Ja ­ volt a fejedelem. Annyi időtűi fogva virágzó ekklézsia, hogy
kabnak, Gilányi Judit fiának hagyományozta, s ennek halála az én boldogtalan személyem igazgatása alá került most,
esetére pedig az ev. ref. egyháznak, s kollégiumoknak. Hu­ olyan szegénységben vagyon, hogy szemérem ki is mondani.
jetner elhalt utód nélkül, a hagyományt pedig Apafi Anna, Ha száz esztendők alatt az Anti-Krisztus igája alatt sanyar-
Gilányi Gergely özvegye, kezéhez vette, s tudni sem akart gott volna is, nem lehetne értéktelenebb és szegényebb ; mert
arról, hogy az az egyházat illeti, a végrendelet tartalma szerint. ennek három pénz-érő ezüsti nincs, sőt csak egy pénze is,
A mint 1 67 9. jún. 4-én a Vincén tartott egyházi közgyű­ semmije sincs; hanem egy Tatárországból, a raboktól ki­
lésen Bethlen Farkas kancellár, és Nemes János, háromszéki fő­ hozott condorlott tarisznyához hasonló, rósz vászon szennyes
kapitány tanácsurak jelenlétükben Tofeus Mihály püspökké vá­ zacskója, abban való szakadozott leveleivel, melyek közül a
lasztatott, s onnan három nap múlva, 6-án hazaérkezett Fehér­ | melyik jobb és szükségesebb volna is5 úgy elsenyvett, kopott,
várra : legelső teendője volt a Gilányi hagyománynak intézése. ! hogy írása is alig tetszik a nagy gondviseletlenség m iatt:
E végett, útasitást, tanácsot kért többektől. «Sokan sokat mon­ j csak egy ládácskájok sincs, a melyben tartották volna azokat.
dottak, de egyig minden az asszonynak faveált, nem az ekklé- , Azonban, annyi a sok szűkölködő miniszter és házanépe,
zsiának, Írja Tofeus. Alattomban némelyek ugyan segítettek, j hogy csak isten tudja, kinek saruja nincs, kinek nadrága,
a melyből mind a testamentumnak igaz párja, s mind a | kinek öve, kinek semmi köntöse, semmi költsége; kinek fe­
kontraktusnak, mely a testamentum-tétel után az asszony, és lesége, gyermeke otthon mezítelen és éhelhaló. Hát még ezen
Jakab deák között lett, kezemhez került, melyekből lument felül azok, a kik az adversariusok között levő kevés hall­
vevén, bátrabban kezdettem a dologhoz szólni. Azért, jún. gatóknak szolgálnak, amazok miatt szenvednek, éheznek, kik­
io-én Buzinkai Mihály, és Pósaházi János professzorokat az nek egyebilnnen sehonnan tápláltatások nincs, hanem egyedül
asszonyhoz küldöttem. Az asszonytól, azonban, tagadó vá­ csak a generális ekklézsia jóakaratjától függenek, kik is meg­
laszt kaptak. «Kínáltam, úgymond, 26,000 írttal Tofeus uramat.» szűnnek, félő, a nagy szegénység miatt, s azonban, felesen is
Ekkor a fejedelemhez küldé Tofeus a két professort, hogy vé­ vágynak.»
tesse igazításba a dolgot a tanács-urakkal. Gilányinét más­ «E szomorú és gyalázatos sorsát a generális ekklézsiá­
napra magához rendelte a fejedelem, ki azonban nem jelent nak megszánván az úr isten, arra indította volt néhai Gi­
meg, a fejedelem pedig nem akarta kényszeríteni. Ekkor kérő lányi Gergely uramat, hogy ha az öcscse magtalan hal meg,
levéllel fordult Tofeus a fejedelemhez, de válasza újból ta­ tehát, a testamentum szerént, minden javai egyenesen az
gadó volt, különben is, monda Baló László, eleget Ígért az öcscsének, nem másra, hanem az erdélyi vallásunkon való
asszony, s nem is ad többet; Mikes Kelemen, az ítélő mester is : ekklézsiákra szálljanak. Tudta ezt jól a felesége, Gilányiné
certa pax dubio bello praeferenda. Papok és világiak mind asszon) om, a Nagyságod testvér-nénje , mert keze béadásával
elhagyták Tofeust. Gilányiné is egymásra küldötte a köve- ! erősítette urának ilyen testamentomát, mindazáltal, mihelyt
 46. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Jakab deák megholt, mindjárt felkölt Ebesfalváról, és min­
denét, valahol valamije volt nevezett Jakab deáknak, elfog­
lalta, vette hatalmason, s ma is mindent magánál tart, nem
gondolván sem istennel, sem Nagyságod jó és hatalmas fe­
jedelmi intésével. A mit az oltárra tett idvezült ura, és az
istennek hagyott, szentelt, azt minden tartózkodás és félelem
nélkül elvonta, elvitte, e v i d e n s tapasztalható sacrilegium-
mal, sem kérésre, sem intésre megadni, mai napig is nem
akarja. Úgy vagyon, kínál valami imez-amaz adós levelekkel,
de a nagyobb és jobb részről semmit nem gondolkodik;
melyet csak ollyá tartok (mint szállásomról az urak
magának is megizentem), mintha egy hatalmas ide a N agy­
ságod házába bejőne, mindenét felrakná, oda ki ama nagy
hegyre fel vinné, s onnan izengetné Nagyságodnak, hogy al­
kudjék meg vele Nagyságod, ennyit, s ennyit megád, ha az
nem lész, semmit sem ád »
«Ezt az egy özvegy asszony által lett rettenetes, erő­
szakos sacrilegiumot semmi vallás Erdélyben a maga felei­
ben el nem szenvedné. Ha pápista asszony volna, felkelne
a pápistaság, s erővel is markából, torkából kihúzná, s vonná.
Ha unitária asszony cselekedte volna, felkelne az unitárius-
ság, és torkon verve, elvenné tőle. De, ihol, ez ellen senki
csak meg sem moccan, én mellettem senki sincs. Nagyságod
a nénjének faveál, ezek az urak mind egyig egy asszonynak
ily gonosz cselekedeti mellé szítanak; az ekklézsián tett ha­
talmaskodását senki sem szánja, senki csak jó szavát, se ta­
nácsát sem nyújtja, úgy hogy e siralmas szoros igyben el­
hagyván engem mind Nagyságod, s mind az urak, kénsze-
rittettem én tanács-kérdeni a pápistákhoz és unitáriusokhoz
folyamodni. Hiszem, hihetetlen, s kibeszélhetetlen nagy
degség ez mindenektől mind istenhez, s mind az őszentsége
dicsőségéhez! Lássa meg az isten és ítélje m e g ! Bizony,
u rak ; bizony, ti urak, az isten a lelketeken vészen ezért
számot! Mert hogy-hogy vagyon ez ? Hiszem, kegyelmes
uram ! az ekklézsia, az erdélyi ekklézsia szülte Nagyságodat,
s a Nagyságod nénjét, az istennek. Titeket urak, ezen er­
délyi ekklézsia szült az istennek ; tiétek a haza, tiétek
ekklézsia, én ebben a hazában egy bitang vagyok, ki a tó­
tok és németek előtt való félelem miatt futottam ide, s ihol, la,
én keresem a ti ekklézsiátok javát 1 A ti ekklézsiátoknak, és
anyátoknak, s ti fiák lévén, csak meg sem komolitjátok.
Soha az isten ezt ti bennetek büntetetlen nem hagyja: po­
gány okban is iszonyú hidegség volna ez.»
«Ezek a szók úgy meghatották urunkat, s az urakat,
mivel hogy magam is igen könnyeztem, hogy mind keser­
vesen simának. (Folytatása következik.)
Előfizetési fölhívás.
Bizalommal fordulok egyházközségeink tiszteletes lelki-
pásztoraihoz, tanítóihoz, iskoláink tanáraihoz, s általában, a
protestáns egyházunk élete és múltja iránt érdeklődő müveit
közönséghez, a következő ügyben.
Néhai atyám, id. Zayzon Ferenc, székely udvarhelyi ev.
ref. pap, azon sokáig ápolt tervét, hogy egyházközségének
történetét annak megalakulásától a jelen időkig megírja,
annyiban megvalósíthatta, hogy annak nehezebb részét, t. i.
a megalakulástól 1 7 80-ig terjedő részt kidolgozta. A
múlt év közepén bekövetkezett halála meggátolta szándéká­
nak teljes megvalósítását. Tehát, a munka bár nem bevég-
zett egész, de a kidolgozott részlet mind tartalmánál, mind
383
terjedelménél fogva eléggé értékes arra, hogy önálló mo­
nográfia számba mehessen. Ennélfogva, és mivel még egy­
felől fontos helyi érdekek is szükségessé teszik; másfelől, a
munkálkodásban néhai atyámnak segítségére volt egyházi és
tanügyi férfiak több rendben sürgették annak kiadását el­
határoztam, hogy az érdeklődő és támogatását fölajánló kö­
zönség segítségével, megpróbálom, azt kiadni; mert, meg va-
gyök győződve, hogy úgy a néhai iró tollát vezető jó szán­
dék, mint főleg a munka célja, megérdemel legalább annyit,
hogy az arra fordított fáradságot ne hagyjuk egészen kárba
által veszni, és hogy a kéziratban hátramaradt munkálatot meg­
óvjuk a bizonytalan sorstúl. Mindamellett, hogy e kis egy­
háztörténeti művecske tartalma csupán helyi vonatkozású, és
hogy benne az iró mindvégig szorosan a tárgy mellett ma­
rad: mégis, a székely-udvarhelyi ev. ref. egyházközség na­
gyon változatos múltjának az erdélyi protestántizmus X VII-ik
évszázbeli életével szoros, és a műben mindig szem előtt tar­
tott, s kiemelt összefüggése érdekes töredékké teszi e művet
az erdélyi fejedelemség annyira fontos X V II-ik évszázbeli
történetének, s egyik tanulságos lapjává főleg a székelyföldi
reformációnak.
A mű címe: «A s z . - u d v a r h e l y i ev. r e f . e g y ­
h á z k ö z s é g t ö r t é n e t e , m e g a l a k u l á s á t ó l 1780-ig.»
Terjedelme, okmánytárral együtt, öt nyomtatott ívnyi lenne.
Minthogy a nyomdai költségek biztosítása nélkül, nem lehet
a kiadást megindítani, e végből l e g a l á b b i s 100 e l ő ­
f i z e t ő r e volna szükség, ennek hiányában, gondolni sem
lehet a kiadásra. Fölkérem tehát egyházkerületünk lelkészeit,
tanárait, tanítóit, s általában e lap igen tisztelt olvasóit, hogy
hi­ szives támogatásukkal jöjjenek segítségül jóakaratu s koránt­
sem anyagi haszonra, hanem egyházi életünk közjavára irá­
nyuló törekvésemben. Vigyük elébb e kevéssel is egyháztör-
lénelmi irodalmunk ügyét.
Előfizetési díj 1 f r t. (2 kor.). A kik ez összeget e z
é v d e c. h ó 10-ig címemre beküldik, azoknak, kellő számú
jelentkező esetén, új év napjáig a nyomdailag csinosan ki­
állítandó füzetet bérmentve fogom megküldeni.
az
Székely-Udvarhelytt, 18 9 3 . nov. 4. Zayzon János,
ev. ref koll. vallás-tanár.
Különfélék.
= Októberben megjelent pálya-cikkeinkre sza­
vazatokat küldtek :
1. A párbér jogi természete és a párbér-viták illeté­
kességi kérdése : Zayzon János, Lénárt József, Bőjthe Miklós,
Gáspár Albert, Kerekes Endre, Deési Gyula, Staudner Má­
tyás. Szerzője K á d á r J á n o s , igazg.-tanácsi s.-titkár.
2. Fiat justitia. aut pereat mundus: Kovács Albert,
Benedek Árpád. Szerzője: Nemes Ferenc.
3. Az erkölcsi növelés érdekében falun: id. Lészai Fe­
renc, egyházk. főgondnok, Botka Károly, Kiss Elek. Szer­
zője Veress Ferenc.
4. Képek a parokhiáról. I. A parokhia. II. A papleá­
nyok : Szilágyi János, Kovács Ferenc, Kis Lajos, Kis Károly,
Kis Ferenc, Orbán Gábor, dr. Gidófalvi István, Tavaszi J ó ­
zsef, Farkas Károly, Zoltáni Imre, Bőjthe Ödön, Dénes Jó ­
zsef, Teleki József, id. Kis Lajos, Jánosi Béla, Pataki Dé-
nezs. Szerzője : Csekme Ferenc.
E szerint, a 15 forint pályadijjat elküldöttük Csekme
Ferenc barátunknak abban a reményben, hogy valamint e
győzelme nem az első, úgy bizonyára nem is az utolsó.
= A vallás szabad gyakorlatárúi szóló törvény-
javaslatot tárgyalván a képviselőház közoktatási bizottsága,
a legsűrűbben azt hangoztatták, hogy a javaslat részletes tár­
 3S4 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
gyalásába csak akkor lehet kezdeni, ha az 1 868. 53. t.-c.
mikénti módosítása meg lesz állapítva. Gr. Csákv a követ­
kező' fontos kijelentést tette : A z előterjesztendő javaslat nem
csupán a vegyes-házasságban születendő gyermekek, de egy-
általában, a gyermekek vallásárúl fog szólani, megengedvén,
hogy a jegyesek megegyezhetnek a házasságkötés előtt arra
nézve, hogy a gyermekeket mely törvényes, vagy bevett val­
lásban neveltessék ; ha pedig nem tudnak, vagy nem akar­
nak megegyezni, a szülői szabadakarat helyébe a törvényes
dispozició lép, mely szerint az összes gyermekek az apa val­
lását követik.^ A törvényjavaslat a felekezeten kívüli állást is
lehetővé teszi, a mit a felnőtt észbeli tehetsége teljes birto­
kában levő embernek szabadságára kell ugyan bízni, de más­
felől, az nem engedhető meg, hogy a gyermek semmiféle po­
zitív vallásban ne növeltessék. A törvényjavaslat hát ilyen
esetben azt mondja ki, hogy az apa van jogosítva, megálla­
pítani, hogy a gyermek melyik bevett, vagy elismert hitfele-
kezet hitoktatásában részesítendő; ha pedig nem határoz,
akkor az Összes gyermekek a bevett, vagy elismert feleke-
zethez tartozó anya vallásában növeltetnek ; ha pedig egyik
sem határoz, azon esetben arra nézve a gyámhatóság hatá­
rozna. A legnagyobb aggály a felekezeten kívüliség lehető­
ségében öszpontosul. Gr. Csáky ezt oly sarkalatos dolognak,
a lelkiismereti szabadsággal annyira Összefüggőnek tartja,
hogy ettől semmiként sem tudna elállani. Azt mondják, hogy
ez megbonthatná az egyházi életet. Csáky az anyagi érdeket
rendkivül kicsinyesnek tartja, szembeállítva a törvényjavaslat
alapját képező nagy elvvel szemben. Ő is foglalkozik azzal,
hogy az e tekintetben felmerült aggályok eloszlattassanak, s
ha kimondatnék, hogy a kik ekkint egyik felekezetből ki­
léptek a nélkül, hogy más felekezetbe belépnének, azon adót,
melyet addig a felekezetnek űzettek, ez után iskolai célokra
a községnek fizessék sat. sat. Lassankint hát csak lehull a
fátyol a szoborrúl, s előttünk fognak állani az idomok, me­
lyekkel annyit rémitgették a gyengébbeket. Annyival inkább
reméljük ezt, mert a király is legközelebbrűl hozzájárulását
adta a kötelező polgári házasság alkotmányos tárgyalásához.
= Igazán fölemelő látvány az a lelkesedés, az
az apostoli buzgólkodás, melylyel a debreceniek utána látnak
dolguknak. Most már nem is arról van szó, hogy a bölcsé­
szeti fakultás állittassék fel, a melynek alapja amúgy is már
biztosítva van. Egyenesen a harmadik egyetem megalapítását
tűzték maguk elébe. É s e végre, nem deputációkat küldöz­
nek a képviselőház, meg a miniszterek nyakára, hanem mun­
kára vetették kezüket, járnak-kélnék, buzdítanak, lelkesitnek,
gyűjtögetik a filléreket saját maguk k ö zt; hozzák az áldoza­
tokat, és nem várnak kegyelem-morzsát. A nagy. a szép A l­
föld ebben a törekvésben igazán nagy és szép. E g y nagy
tábor, melyben ott van mindenki. Ott vannak még izraelita
polgártársaink is, kik gyűlést tartván, határozatképpen mon­
dották ki, hogy e szép célhoz még a legszegényebbnek is hozzá
kell járulni. K i kételkedhetik a diadalom felől ? A kálvinista
Róma örökkévaló érdemekből fon koszorút homlokára megint
e magasztos példa-adás által, mely szól protestáns egyházi
életének, föl világosodott társadalmának és egyszersmind egy
nagy hazafias cselekedet.
= Két alapítvány. A nemesen gondolkozó, egyhá­
zunk ügyeit mindig szivükön hordozó lelkek megnyilatkozása
az a két alapítvány, melyről hirt vettüük. Az egyik, a mlts.
gr. D e g e n f e l d J ó z s e f , főispán 200 foridfös alapít­
ványa a Kolozsvárit felállítandó theol. fakultás jajára, mely­
lyel az ügy iránti szeretetének, másfelől szülővárosa iránti
kegyeletének áldozik. A másik, főt. K i s s Á r o n , tiszántúli
ref. püspök 10 0 frtos alapítványa ugyané célra. Az ily tet­
tek önmagukat dicsérik; nekünk pedig elmulaszthatatlan, ked­
ves kötelességünk, hogy midőn hálás köszönetét mondunk
azokért, rámutassunk arra, hogy i me : a kicsiny mustármag­
ból keletkezett plánta nő s kezd nagyobbá, terebélyesebbé
kinőni; hogy S i o n u n k büszkeségei, ref. egyházunk vezető
férfiai, méltók az ősökhez, kik anyagi, erkölcsi támogatásuk­
kal mindig ott voltak, ha anyaszentegyházunk fundamentu­
mát tovább építeni kellett
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
46. szám.
= A királyné adománya. Erzsébet királyné ő Fel­
sége, a mi legkegyelmesebb asszonyunk azzal Örvendeztette
meg dévai egyházunkat, hogy régi temploma helyreállítási
költségeire saját magán-pénztárából, titkári hivatala útján, 10 0
frt. kegyes adományt küldött, a nélkül, hogy az egyház hozzá
segélyért folyamodott volna. Közvetlen környezete is szépen
emlékezett meg a dévaiak nemes törekvéséről, a mennyiben
br. Nopcsa Ferenc, főudvarmester kezdeményezésére, maguk
között gyűjtést indítván, a jelzett célra 1 2 0 frtot adtak össze.
Áldott lelkű királynénk és udvari személyzetének e magasz­
tos ténye nem szorul dicséretre.
= Dévai egyházközségünk templom-restaurálási ügyé
nagyon szépen halad előre. Az országosan megindított gyűj­
tés eddigi eredménye már is szép reményekkel kecsegtet
arra nézve, hogy ama nevezetes régi templomunk már a leg­
közelebbi évben helyreállítható lesz. Az eddig befolyt ado­
mányok teljes összege 4 7 1 2 frt. 5 4 kr. Nagyobb összegeket
adományoztak: király ő Felsége 10 0 frt. királyasszony ő
Felsége szintén 10 0 frt. Brúz László, dévai gyógyszerész 15 0
frt. E g y magát sem életében, sem holta után megneveztetni
Dem akaró gyülekezeti tag 10 5 frt. Gróf Kuun Géza, egy­
házkerületi főgondnok, 10 0 forintot, Özv. Salamon Ferencné
10 0 frt. a budapest-ferencvárosi dohánygyár igazgatósága 90
frt. 50 kr. Báró Radák Ádám, gr. Károlyi Tiborné, Szeged
város pénztára, báró Nopcsa Ferenc és báró Nopcsa Matild
egyenkint 5 0 — 50 frt. a budapest-erzsébetvárosi dohánygyár
3 2 frt. 30 kr. stb. Az adakozó személyek száma 3 6 95 . E
szegénységgel küzdő lelkes kis gyülekezetünket ezúttal is
ajánljuk a nemes szivek kegyes pártfogásába.
= A tiszántúli egyházkerületben is hozzá fog­
tak az egyházkerületi papi Értekezlet megalkotásához. A köz­
gyűlés befejeztével, nov. 4-én népes értekezletet tartottak,
melyen részt vett Kiss Áron, püspök, és az esperesek nagy
része. K i is küldöttek egy bizottságot, hogy Alapszabály-Ter­
vezetet készítsen azon óhajtással, hogy munkálatukkal oly
időben legyenek készen, hogy a szép eszmét mielőbb életre
hívhassák. Lám csak, nem volt hiában való a mi kezdemé­
nyezésünk. Akadt, a ki nyomunkban jár. Igyekezzünk, hogy
élőnkbe ne vágjanak.
= A bukaresti segéd-lelkész-tanitói állásra N e-
m e s E l e k , papjelölt aa. van kinevezve, ki állását dec.
elején fogja elfoglalni. Adja isten, hogy a neki adott talen­
tumok szerint híven sáfárkodjék új állásán.
= A zilahi áll. segélyezett ev. ref. főgimnázium
f. hó 12-én rendezett ünnepélyt a r e f o r m á c i ó e m l é ­
k é r e az intézet torna csarnokában a tanárok, gimn. ifjúság
és több érdeklődő jelenlétében. A programm a következő
volt: 1. A gimn. énekkar adta elő szabatosan a «Szózat*-ot.
2. Kerekes Endre vallás-tanár mondott alkalmi imát. 3. Tő-
tös György, V II. oszt. tanuló olvasta fel pályanyertes Emlék­
beszédét (A kitűzött jutalmi díjra 4 munka érkezett be. Kettő
dicséretet kapott) 4. Török Gyula, VII. oszt. tanuló szavalta
el a «Kálvin* c. költeményt, Szabolcst?. Mihály tói. 5. A gimn.
énnek kar a «Hymnusz» elének lésével zárta be az ünnepélyt.
= Mai számunkban jelzett és megjutalmazott két
cikkecskét Csekme Ferenc barátunk a következő jókedvű
sorok kíséretében küldötte volt be : «Nagytiszteletű Szerkesztő
U r ! Mellékelt laptöltelék egy hosszabb cyklus akar lenni.
Most megy kettő 1. A parókhia. 2. A papleányok Követni
fo g ja : Rektorné asszony borsot tör. A kurátor. E g y megye-
gyűlés.Kepeszedés, A z özvegy papné, stb. a siker és a fogadtatás
szerint. Nagy bölcsesség nem lesz egyikben sem. Kant, Hegel,
Schleiermacher, Schopenhauer, Lessing kimaradnak belőle.
De, talán lesz valami, a mi kedves papi életünkből, meg
egyéni hangulatombúl. E két cikk lehet pályázat is, de már
a többi nem, lévén aztán tisztelt írója ismeretes. Gernyeszeg,
1 893 . szept. 4. C s e k m e F e r e n c . » Nó hát, a siker
megvan ; a fogadtatás a lehető legkedvezőbb várjuk a foly­
tatást; sőt, a « t i s z t e l t i r ó t ú l » megköveteljük, hogy
ez apró jellem-képekből minél többet adjon minden jóizlésü
ember zavartalan gyönyörűségére.
Felelős szerkesztő és kiadd: Szász Gerő.
 rotestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
imiiiiuiiiiiuuiiiiiuiiiiiuiiiimi!imimniniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii<iiiiii:iiiiiij iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir,iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiii!iiiiii:M;iiiiiiu.ilii.i i.miiiiiiiiiiir ■

XXIII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. November 23. 47. szám.

M E G J E L E N I K M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

E lő fizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerk esztő ség i iro d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. sz.

dolkozása, mert egész teljességével az ember bel­

Az örök feladat.
sejéből származik. Itt az ember megsemmisül a
A világon semmiről sem beszéltek tán még felséges eszmék között, hogy a szeretetben meg­
annyit, hogy az felérne azzal, a mit edcligelé a térő lélek uralkodjék benne egész hatalmával.
papoknál elmondottak. S ha még én is szólok, A papok feladata nem más, mint a keresztyénség
ez csak két egymásbúi következő igazság mindnyá­ apokalypsise, az az evangyélium, mely mindenkinek
junkat kötelező fogvatartása miatt történik. Van váltságot ígér. Néha nem nehezedik ránk meg-
ugyanis két igazság , ezek közül az egyiket Guérin valósítása nagyobb súlylyal, mert könnyen megy,
határozta meg nagyon jól «la solitude fait éc- mintha virágok közt járnánk, hiszen, nem minden
rire, parce qu’elle fait penser», a másikat pedig bárányt kell a legnehezebb, a legrögösebb úton
akkor találjuk meg, ha vagy Keblere hivatkozunk, gazdájához téríteni, de ki merné azt mondani,
a ki a természetet is az evangyélium szavával hogy itt minden végződik Óh, a papi feladat az,
szólaltatja meg, vagy Wordworthra, ki belátott mely nagyon sokszor panaszt kellene hogy kelt­
abba a mélységbe, mely az emberi léleknek és sen az ajkakon, midőn azt kell tapasztalni, hogy
a természetnek az isteni igazsásrg-al való analo- csak a teremtés gyöngéd, a lomb, a virág, az
giáját, illetve, ez analógia kimagyarázhatóságát emberek közt pedig van mérges lehellet, sőt van
mutatja fel. E két igazság tagadhatatlanságát már meggyógyitni való képzelt keserűség, mely üres­
én sokszor tapasztaltam, mert a midőn egyszer- nek látja az eget, és az emberi világot.
másszor gondolkoztam, mindig az utóbbi sorok­ Nem én mondom ki legelőször, nem a leg­
ban kifejezett állítás valódiságára jutottam ; ott világosabban se, hogy előttünk az a szent föl­
pedig arra is, hogy előttünk tehát egy örök fel­ adat áll, örök kötelező voltával, melyet az evan­
adat áll, melynek kifejezésére a szó alig képes. gyélium tesz szükségessé. Hogy ennek oda kell
És hogy ennek a feladatnak értéséhez, követé­ írva lenni szivünkbe, minden egyes csepp vérünkbe,
séhez, megvalósításához újra-újra csak visszaté­ lelkűnknek még legutolsó rekeszébe is, hogy utána
rünk, mert azt teljesen kikutatni soha sem fogjuk, törekedjünk, hogy megvalósítsuk. Am, ha én is­
tehát, mindig foglalkozunk vele, s mindig érdé mételem, csak újra felidézni akarom ennek tu­
késnék találjuk, nem mint a pusztát, melybe ha datát, hiszen, a mi erkölcsi életünk is ugyanazok­
eljutottunk, s egy tekintettel az egészet átöleltük, nak a törvényeknek van alávetve, mint a fizikai:
idegenkedést, unalmat érezünk vele szemben. minden képesség, ha ismét meg ismét nem hozzák
Örök feladat áll isten szolgái, a papok előtt, mozgásba, nem rázzák fel álmából, tétlenségéből,
hogy azt kövessék, azt valósítsák meg. Ez a fel­ igen sok bajnak lehet kétségbevonhatatlan okává.
adat nagy, magasztos, mint az élet hármoniája, Igen, nincs nekünk nagyobb feladatunk, na­
igaz, mint az örök isten. Megértése elragadtatást, gyobb kötelességünk, mint az evangyélium. Ezt
és teljes odaadást jelent, bár ez nem könnyű, nekünk folytonosan eszünkben kell tartani, és a
sőt éppen hogy nehéz, mint nehéz a galambnak szerint cselekedni, és pedig nem másutt, mint a
a sas magasan emelkedő hideg szárnyalását meg­ való életben, mert az élet igaz eszménye, t. i. ez
érteni. A ki követi, az olyan extazisba jön, a mely a mi feladatunk, az élet küzdelmeiben tűnik elő.
feloldozza a világ bilincseitől, és arra készti, hogy Azt mondják, hogy a régi egyiptomiaknak negyven­
örök hazánknak, az égnek balzsamát szívja. A papok két parancsolatuk volt, melyeket mindennap tel­
örök feladata az egész lélek, az ember esfész von jesíteniük kellett, nekünk csak egy van, s ez az
 386. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 47. szám.

egy is olyan, hogy ha nem is vagyunk képesek, ruganyosságot a szellemnek, emelkedettséget a

teljességében soha sem elérni, még az utána való gondolatnak, vagyis, új váltságot az egész világ­
küzdelem is egyike a legnagyobb gyönyörűsé­ nak, mely éppen olyan ma is, mint régen, úgy
geknek. vágyakozik az ismeretlen után, úgy éhezi és szom-
Am, sokat kíván ennek a feladatnak a tel­ juhozza az igazságot, mint évszázadokkal ez előtt.
jesítése. Hiszen, ha a vallás az emberi természet Természetes, hogy erre nem elég, csak annyit
következménye, az ember bátoritója az eszmékért mondani a világnak higyjetek, és ne kutassatok,
való nagy harcokban; vagyis, ha a vallásban az hanem fel kell keresni azokat az érzelmeket, az
emberi és az isteni egyesül, egyfelől az isteni emberben azokat a virilís vonásokat, melyek az
kegyelem, másfelől, az emberi szellem minden emberi szellem legbővebb, tehát, legigazabb ex-
oldalú fejlődése; következőleg, ha a vallás az pánziói, a melyek megragadása, mozgásba ho­
ember életében központi hatalom látni való, hogy zása által a s z í v lecsöndesül, az értelem felvilá­
az evangyélium, mint a vallás legszentebb kánona, gosodik, s ott látszik mindenki homlokán a jó ­
olyan mélységes értelmű, hogy tán még közel­ tékony hatás a béke, és a világosság.
ségre sem tud minket bírni, hanem csak bizonyos Van, a ki nem érti ezt a feladatot. Hiszen,
tiszteletre méltó távolságra. Egyiptomban sem nyitott mindenkinek útat a
De, ha sokat kíván, azzal legalább mindig templom előtt ülő sphinx; de ki ne képzelné el,
biztat, hogy beleviszi az embert az eszmék vilá­ hogy nagyobb dicsőséget nyer az, ki ezen a fel­
gába, a mely lebilincseli, s igy ellenállhatatlan adaton vesz győzelmet, mint azok a római had­
vágyat támaszt, hogy az örökkévaló céloknak vezérek, kik életük minden eszménvét betöltve
szolgáljunk. Az evangyélium hatalmában olyan a látták, ha Rómába megtarthatták diadalmenetüket ?
papok működése, mint a napnak járása az égen. Ám, a ki nem érti meg, annak sem szabad, két­
Minő megfoghatatlan bűvölet űzi velünk játékát, ségbe esni, mert a remény is elég, hogy ez valaha
hogy ugyanazon vén csillag, mely kimerülve, az be fog következni; a római szenátus is megko­
est porától kigyult arccal, tikkadtan hajtja nyu­ szorúzta mindig azt a vezért, ki vesztett csatái
galomra fejét, ugyanabban a pillanatban másutt után sem veszté el hitét szerencséjének csillagá­
ébred fel, harmattól nedvesen, a szürkület fehér ban. Egyetlen egy eset az csak, mikor visszavon-
pongyolájába burkolva! Ha egyszer az evangyé­ hatlan baj származik mikor itt hibát követ el
lium rabul ejti a mi értelmi, és érzelmi életünket, valaki, mert akkor a fatum az ó-kori tragédiák
akkor az nem enged el soha, ellenkezőleg, erőt ama bizonyosságával következik be, hogy a mi­
ad a gondolatnak, nemességet a törekvéseknek, ben hibát követett el valaki, abból nő ki büntetése.
segélyül hívja az ész minden varázsát, a szív min­ De, ez ritkán következik be, mert ha a ke-
den érdekét, és felemel, és megtisztít. resztyénség székhelye a s z í v , akkor a papok fel­
Az evangyéliumról azt mondották egyszer, adata hasonlít amaz égi lajtorjához, melynek egyik
hogy az nem a bűnösöknek való öröm-üzenet vége a magasságba nyúlt volt fel. Gondoljatok
csupán, vagyis, nem csak ott jár, hol közeli ha­ csak egy képre, mely ott rezeg emlékeitek közt,
lálát érzi a s z í v , hanem, hogy az evangyélium midőn még kicsinyek, gyermekek voltatok. Ott
csak szabályozója a szívnek, ebben az emberi láttunk vasárnaponkint egy-egy embert a falusi
szenvedélyeknek, melyeknek korántsem eltörlé­ kunyhók ajtainál, gondolatokba mélyedt, egyedül
sére, kiirtására küldötte el isten az ő szent fiát, álldogáló embereket. Az ő füleik a harangszóra
ő, a ki azokat teremtette. Igaz volt ez a mondás. figyeltek, s önkintelenül imádságra kulcsolták össze
Az evangyélium az a mi érzelmeinknek, a mi az kezeiket. Nem zavarta őket semmi, vagy, legalább
ízlés a művésznek, mert az ezeket megtisztítja, ez tűnt fel ő rajtok. Az élet gondjai nehéz ráncok
megoltalmazza mindattól, a mi túlzott, hamis, köz­ alatt szenvedő homlokukon ott voltak ugyan, de
napi, s csupán csak azt hagyja meg, a mi szép, mégis úgy látszott, mintha szivök az egész világ­
nemes és igaz. É s igy, éppen ennél fogva terjed mindenség fundamentumát tartaná, és jól, mert
ki tehát beláthatatlan mezőre a pap hivatása, biztosan tartaná fenn. Melyikünk gondolta, melyi­
feladata és működése, a mint hogy a vallás is künk tételezte volna tol, hogy ezek az emberek
mindent felhasznál, hogy mindenen segítsen; hi­ csak földi dolgokra gondolnak; avagy, nem tud­
szen, csak ez a legszélesebb értelemben és ter­ tuk e mindnyájan, hogy azokban az egyszerű, de
jedelemben vett működés ad varázst a léleknek, becsületes, de igaz szivekben a harangszó, s az
 47- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
isten gondolata lakozik ? Igen, mig egyetlen egy
ember lesz a földön, kinek szive érezni és do­
bogni fog; mig a vallás óv-szer lesz a lelki szá­
razság ellen addig íeladatuk lesz a papoknak,
melynek betöltése üdvöt ad a léleknek, melynek
szelleme isten csodáit hirdeti, a melyeket ő dicsőí­
tett meg a mi erőtlenségünkben.
És a papok feladatának betöltése annál
könnyebb, mert sok százados múltja, s igy erős
fundamentuma van. Ez már érvényesült az ős-
keresztyénségben is, a mikor éppen ezért, mondja
Boniíácius, a kelyhek ugyan fából, de a papok
aranybúi valók voltak, a mikor olyan idők jártak,
hogy sem az előtt, sem azóta nem látott a világ
annyi evangyéliumi erényt, mint ekkor, midőn,
hogy az élet istenét áldhassák az emberek, az éj
és halál homályába kelle rejtőzködni.
Mondám, hogy magasztos az a feladat, mely
az előtt az ember előtt áll, kinek lelkén eze-
reknek lelki nyugodalma, csöndes boldogsága
nyugeszik. Mi lehet a világon szebb, fönségesebb
e feladatnál ? Hangzanak a szózatok térjetek
meg, mert elkövetkezett a mennyeknek országa 1
Bízzál, fiam, bízzál, leányom: megbocsáttatnak a
te bűneid! Vagy, megnehezül az idők viharos
járása, már-már tátong a hullámok óriás torka,
hogy elnyeljen; már-már fölemelkedik a szirtek-
hez verődő htHámok vészes hangja, hogy rá­
kezdje a félelmes halotti éneket, és csak meg­
csendül az ige ne féljetek, mert én meggyőz­
tem a világot. Hiszitek-e, hogy egyike az a leg­
természetesebb psykhologiai momentumoknak, ha
azt a papot kiveszik az emberek maguk közül,
hogy magasra helyezzék, valamiképpen az eget tart­
ják a lehető jók legtisztább forrásának, s a magasz­
tos dolgokat a szentség varázs-fátyolával vonják be?
(Vége következik.)
Ecclesia militans.
A róm ai katholikus egyház, valah ányszor a szabad
eszmék a társadalom ban erősebb alakban jö ttek felszínre,
s követelték az őket megillető helyet, mindig « e c c l e s i a
m i 1 i t á n s»-sá lett, mert ez eszmék a s t a b i l i s e g y ­
házat érzékenyen érintették.
E zek et megsemmisíteni, s békóba verni, törekedett
különösen akkor, ha az az egyh áz elvei és dogm ái m eg­
változtatására törekedett.
M ozgósította táborát, előhívta, s működni kiküldötte
a hű, egyházukért élni, s halni tudó « J é z u s t á r s a s á g »-i
atyákat.
M ost nem elég az, h o g y a főm éltóságu püspök urak
tanácskozni össze jő n e k ; em lékiratokat szerkesztenek,
s ezt felküldik a pápának, és a korm ánynak, jelezvén
ebben az ők örök megdönthetetlen álláspontjukat.
387.
N em elég az, h o g y R ó m ábó l választ kérnek, s azt
a k orm ány mellőzésével, ki is hirdetik, s mindezen tén y­
kedésükért kapják a kitüntetéseket, s elmennek R ó m á b a
felvenni és m egköszönni a «bibor-palást»-ot, az esküt m eg-
ujitni, erőt meríteni, s a buzgalm at fokozni szent Péter
trónjánál, a honnan szárm azik az üdv, a kárhozat, a ju ­
talom, a büntetés.
N em elég az, h o g y egyre-m ásra jelennek m eg az
erélyes hangon irt «Pásztor-levelek», m elyek figyelm eztetik
az alsóbb papságot az egyház álláspontjára, s a köte­
lesség hű teljesítésére.
N em elég az, h o g y ennek hatása alatt a hecc-káp-
lánok és plébánusok serege kel föl, s ki-ki, tehetsége sze­
rint, forgatja a fe g y v e rt a szószéken, és a nép között
az « e g y e d ü l idvezitő» egyh áz érdekében.
E z, mondom, mind nem elég, elő a leghűbb fe g y ­
verekkel , elő az edzett harcosokkal, elő, az e célra külön
képzett, s az egyházi szónoklatban jártas jezsuitákkal.
Jezsu ita! E névre minden protestáns ember szivét
a visszaemlékezés keserű és mély bánata fogja ei.
Nézzük csak futólagosán végig egyházunk történetét.
M a g y a r o r s z á g b a Oláh Miklós, esztergomi ér­
sek hozza be őket, midőn a N.-Szombatban tartott zsi­
naton intézkedik a jezsuiták betelepítése iránt. (1560.)
I. Ferdinánd királyunk m ár a széplaki apátságot,
s a bényei prépostságot adom ányozza nekik, h o g y ezek
jövedelm ébűl N .-Szom batban iskolát állíthassanak. ( 15 6 1.)
1 567-ben leégvén rendházuk, az országbúi kiköltöz­
tek, de nem sokáig voltak távol, mert Draskovics G yö rg y,
kalocsai bibornok-érsek által újra behozatnak M agyar-
országba (1586.), s tőle a túróci prépostságot nyervén,
rendházukat N.-Szombatban ismét fel tudják állítani.
A z 1606-ban kötött bécsi béke határozottan ki­
mondja, hogy az országban a jezsuiták fekvő birtokot
ne bírhassanak.
Az i6 o 8 iki országgyűlés n a g y többsége, országos
tö rvén yn yel akarja a rendet kitiltani, de Pázmán Péter
ü gyes fellépésével kiviszi, h o g y csak azt rendelik el, a
mit a bécsi béke.
De, ez csak papíron marad, valamint az 1620-ban
tartott beszterce-bányai országgyűlés végzése is, mely ki­
mondja, hogy «Pázmán, és a jezsuiták, mint minden há­
borúságok okozói, az országbúi örökre kioltassanak.
E rd é ly b e a legelső jezsuitákat Báthori István
telepíti be Leleszi és Szánthó személyében, számukra
alapítványokat tesz, testvére és helyettese, Báthori K ris tó f
fiának nevelését ezekre bízza. (15 7 9 .) A z 15 8 1-ik i ország-
gyű lés m ár m egengedi, h o g y Monostoron, Fehérvártt, és
K o lo zsvárit m egtelepedhessenek, iskolákat nyithassanak,
s nyom dát állíthassanak fel. M ikor pedig neveltjük, Z sig-
mond foglalja el a fejedelmi széket, teljes hatalm at ad
nekik, h o g y az egész fejedelem séget bebarangolják, nem
annyira a tanítás, hanem inkább vallásuk erőszakos te r­
jesztése végett, s ezt oly garázdálkodó módon tették,
h o g y az 158 8-ik i országgyűlés őket az országbúi kitiltotta
De, egy pár év múlva (1603.) B á s t a katonáival
bejönnek. Templomaink kormos falai, az elégetett iskolák
és lelkész-lakok romjai, emberi lényektől üresen maradt
községek és városok sok ideig hirdették a jezsuiták szel­
lemétől áthatott «Basta-katonák» működését.
 338. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 47. szám.

Bethlen G áb or (16 2 3 .) az országos törvények dacára,

(bécsi béke, beszterce-bányai országgyűlés), monostori, s Az egyházmegyék véleménye
gyulafehérvári házaikba őket visszafogadja, s a predi- az Egyházkerületi Papi Értekezlet alapszabály-
kálásra teljes szabadságot ad. tervezetére.
A n a g y fejedelem szivének nemes indulatát velők (Vége.)
szemben is érezteti. Igen, ha v a g y száz esztendővel hátrább volnánk,
Itt m egjegyezni kívánom , h o g y B ásta működése ha az irodalmi viszonyok egészen fejletlenek vo ln á n a k ;
után félve az említett törvén yek végrehajtásától, Erdélyből, ha nem tudnók, h o g y az eszme-csere az, m ely összeköt,
de csak is Erdélyből, eltávoznak. fejleszt, megizm osit minden institúció t; h o g y a beszéd
az, m ely e g y társaság tagjai közt az összekötő delej­
III. áram ot alk o tja: akkor m egelégedhetnénk évenkint e g y
Ferdinánd, s I. L ip ó t alatt fejtik ki teljes ere­
jüket. A z 1 6 7 1 — 1 68 i-ig terjedő időszak, a m a g y a r pro­ kis füzetkével, h o g y felelevenítsük azokat az irodalom-
testáns egyh áz keserves évtizede; Kolonics, a gályák , történeti időket, m ikor a prim itív viszonyokban elég volt
K a ra ffa vértörvényszéke, a gályák o n m egkínzott, s el­ bőven, ha ennyit is termeltek. Á m , ki tartana m a eny-
pusztult gályarab ok, a vértörvényszéken ártatlanul k iv é g ­ nyit elegendőnek, hiszen, tulajdonképpen, ha teljes akciót
zettek ; szóval, a szenvedések ezer, m eg ezer láncolata, akarnánk, a modern élet minden arra szolgáló eszközét
mind a jezsuiták titkos és nyílt működését mutatják, kik m eg kellene ragadni, egész teljességében. M eg kellene.
ekkor m ár az egész róm ai katholikus klérust vezették, D e, nagyon tudjuk, sajnosán tapasztaljuk, h o gy nem lehet.
és befolyásolták. Hiszen, ki ne tudná, h o g y mi éppen nem bővölködünk
kincsekben annyira, h o g y ilyenre képesek lennénk. B i­
M ár az 16 8 7-b e n tartott pozsonyi országgyűlés 20-ik
zony, mi szegények vagyun k . Szegén yek vagyu n k nem
törvénycikkében azt olvassuk, «h ogy a jezsuiták testületé
csak anyagiakban, hanem m ég tán, szellemiekben is. K i
mint társulat, az országba fogadtassék be.»
tartaná fe n n ; mi több, ki adná m eg önálló jellegét, m eg­
E tö rvén y csak pro form a hozatott, m ert a fenn
különböztető vonásait annak a teljesen új Közlönynek,
említett országgyűlési végzések végreh ajtva nem lettek,
m ely az Értekezletet képviselné, és szolgálatában állana ?
s o k M a g y a r o r s z á g o n nyugodtan ültek, s folytatták
H ol volnának azok a m unkások mi közöttünk, a kiknek
velünk szemben ádáz munkájukat.
ideje lenne arra, h o g y százfelé szakítsák m a g u k a t; kedvük
M ária Terézia óta a csöndes térítés, a csöndes mun­ arra, h o gy szolgálatuk mellett, m egm aradó kicsiny szabad­
kálkodás folyik, börtönbe nem hurcolnak, vérpadot nem ságukat felemésszék, m egsem m isítsék ? Gondoljuk m eg jól,
állítanak fel, m egváltoztak az idők. mondják ők, s az a mit tenni akarnánk. N e cselekedjünk ú g y, h o g y a vi­
eszközökben is változtatást kell tenni. szonyok szám bavételét, sőt, h o g y kevesebbet mondjunk,
De, csakis az eszközökben, mert mióta L o y o 1 a a valószínűségi szám ítást figyelmen kívül hagyjuk. E s ,
Ignác a jezsuita rendet m egalapította, s Ill-ik Pál pápa mért ne fogadnék el a Protestáns K ö zlö n yt az Értekezlet
m egerősítette (1540.), 3 5 0 év alatt a cél nem változott szellemi munkateréül ? Hiszen, éppen arra kell töreked­
m eg soha, az a cél, mit élesebben a rend m ásodik g e ­ nünk, h o g y ha ez tan m ég nem eléggé keltette fői m aga
nerálisa, L a i n e z k ö rvo n alo zo tt: « A protestántiz- iránt az érdeklődést, mindenütt, a hol megjelenik, keltse
mus m egbuktatása, s a pápaság, hierarkhia azt fel, és miután m ár elég erős kapocs ebben a mi e g y ­
érdekeinek védelme.» házkerületünkben, legyen m ég erősebb, és fűzzön, tartson
N em változott a c é l , nem változott az e r k ö l c s t a n . össze mindenkit, a ki érezni akarja az együvétartozás,

N em szándékszom, e lapok hasábjain világ-történelm i v a g y is, más szóval, a papi szellem nyüvánulásának, ere­

szereplésükkel részletesen foglalkozni. jének szükségét, és hatalmát. A lig -a lig lehet alkalm asabb
orgánum a annak az egyházkerületi Értekezletnek, mint
Büntetésüket m egkapták. B efo lyást gyako rolván
éppen a Protestáns K özlöny, m ely a mellett, h o g y g ya k ra n
az államok politikai életére, uralkodni v á g y ta k , miért is
megjelenik, és n a g y olvasó közönsége van, ú g y szólván,
a katholikus állam ok (Spanyolország, Portugália, Fran cia-
alig kerül valam i a n ya gi áldozatába az Értekezletnek,
ország és O laszország) addig sürgették X I V K elem en ?
m elynek minden időben leglelkesebb pártolójaés tám ogatója
pápát, h o g y ez rendjüket ( 17 7 3 .) eltörülte. D e V II. Pius,
volt, és leend. H o g y kelleni fog okvetlenül valam i hírlap,
a francia forradalom legyőzésével (18 14 .), ismét vissza­
az kétségtelen. A z általános tájékozni akarás, illetve, en­
állította.
nek keresése, feltétlenül m egkövetelik e g y L a p m egterem ­
Azonban, az új visszaállítás sem sok jó t eredmé­
tését. Á m , miért terem tsük m eg ezt m ég ez után, mi­
nyezett, mert Franciáországból az 1830-iki, Ausztriából,
után m ár ebben a tekintetben olyan erős fundamentomunk
Bajorországból, s a pápai birtokbúi pedig az 1848-ik i
van, a m ely elromolni egyáltalában nem fog, a m elynek
űzte ki őket.
m ég fejlődésre, olvasó közönség összehozására sincs m ár
Az 1848-ik i szabad m ozgalm ak elnyom ásával las-
léte fentartásából kifolyólag szüksége. Idegenkedik valaki
sankint, h o g y ú g y mondjuk, újra visszaszivárogtak több
attól, h o g y a Protestáns K ö zlö n yt okvetlenül m eg kell
országba, e gyeb ek közt a ném etországi protestáns álla­
rendelni? L e g y ü n k csak csöndesen. V allju k be, h o g y bi­
m okba (innen azonban, B ism ark befolyása következtében,
zony m ég sok tekintetben szükségünk is lehet arra, h o g y
az újabb időben elűzettek), egyszersm ind M agyarországb a is.
ilyen kötelességnek vessenek alá minket. É s aztán, a Pi*o-
(Vége következik.) testáns K özlöny, minden esetre, áldozatokra is kész lesz,
az Értekezlet céljai végett, a mit alig tehetne m eg e g y
 47- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY 389

új, s a kezdet nehézségeivel küzdő Hírlap. E g y szóval, vül, el fog jőni, a szellem, m ely ezt cselekedni fogja,
nincs egyetlen e g y kom oly argum entum sem, m ely arra a vallás, az evangyélium i hit, tehát, a protestántizmus
indítana, h o g y mindenáron új K ö zlö n y alapítását erő­ szelleme leend. É s nem a katholicizmusé, m ert a jelenlegi
szakoljuk. Ilyen javaslato t csak azok pártolnak köröm ­ állapotokért is ez hibás, és ez felelős. A protestántizmus
szakadtáig, a kik azt hiszik, h o g y csak az a gigászi v a k ­ diadalma m ég csak a jövendőben leend, a mikor az új
m erőség, csak az a halhatatlan érdem, ha új m eg új Hír- eget, és az új föld ;t m eg fogja teremteni. Éppen ezért van
lapot indítunk m eg, m elyekről biztosan m eg lehet jöven­ szükségünk erős m unkálkodásra, folytonos kitartásra, e g y e ­
dölni, h o g y mind vérszegénységben fog kimúlni. U g y a n , sülésre A z Egyházkerületi Papi Értekezlet is ezért nagyon
m elyik lesz helyesebb, ha lesz e g y új lapunk, m elybe nem fontos, fontos, mint m aga az egész jövendő. N e késsünk
fog dolgozni senki, m ely esetleg csak harm ad-negyed tehát, hanem munkálkodjunk, m ig arra időnk van, mig
rangú ízléssel lesz szerkesztve, s hiányait kiabálásokkal, mindent jók or elvégezhetünk.
v a g y fanatikus tám adásokkal fogja pótolni, v a g y pedig,
ha m egm aradunk a Protestáns K ö zlö n y mellett, m elynek
Az egyházmegyékből.
ereje m ár kipróbált, m egedzett, s a m elyről biztosan m eg
A marosi egyházmegyéből.
állapíthatjuk, h o gy m ilyen lecnd a jövendőben ? F e l is
tesszük az Értekezlet bölcsességéről, h o g y tudni fogja azb A küküllő-menti fiókkör papi értekezleti gyűlését okt.

a mi egyedül helyes, a minek az ellenkezője n a g y ok­ 31-én, a reformáció évfordulóján, tartotta meg Szent-István

talan ság lenne, éppen ezért, veszélyes és nagyon káros. ; községben. Érdekessé tette e Dapot a szt.-istváni ev. ref. egy­
Ezzel be is fejezhetnek mindazt, a mit elmonda- | házközség tagjainak, nekünk fiókköri tagoknak és a vidéki
nunk kellett. De, nem tehetjük le toliunkat a nélkül, h o g y tanitói karnak, kik szép számmal vettek részt, tisztesség érette,

ne sürgessünk, illetve, h o g y ne utaljunk arra, mennyire az is, hogy a szt.-istváni 80 éves s még teljesen munkabíró

égető szükség ennek az Értekezletnek életre hívása. N a g y , lelkész, tiszteletre méltó Nesztorunk, Nemes Sándor bátyánk,

előre ki nem szám ítható fontosságú veszélyek fenyeget- e naphoz kötötte 50 évet meghaladó papi szolgálata jubi­

nek mindenütt, ezeket nem szabad figyelmen, megfonto- | leumának megülését is. Éppen ezért hívta meg egyházába
láson kívül hagynunk. M ár-m ár láthatjuk, h o gy m egbom lik papi értekezleti gyűlésünket, hogy velünk ossza meg ezt a

az alapja mindannak, a mit m ég félszázaddal ez előtt is J ritka örömöt. Megjelentünk, kivéve azokat, kiknek sok dol­

az emberek szentnek, sérthetetlennek tartottak. Ingának guk van. Mert tagtársaink közt vannak olyanok is, kik agyon­

a társadalom nak, annak a régi, egyszerű, tiszta, átlátszó | dolgozzák ( ! ! ! ) magukat otthon s nem érnek rá a2 efféle
társadalom nak a fentartó oszlopai, és helyébe lép a régi j időtöltésekre. Tiz órakor templomba mentünk. Ott volt a
embernek e g y új, kinek nem sokára az a szerep fog jutni, | gyülekezetnek apraja-nagyja és az unitárius egyházközség kép­
h o gy bujósdit játszék saját m aga-m agával. Rém itően nyu ­ viselete, élükön derék, fiatal papjával, hol a tanitói kar lélek,

gatiak, frém itőer kultur-nemzet lettünk, ennek a tulajdon­ emelő éneke után, szeretve-tisztelt elnökünk, Madaras János

ságnak öszszes hibáival, és alig e g y nehány erényével. mondott szép imát. Utána K ocsi Dániel, vajai lelkész lépett

M ár tanítják, h o g y nincs helye a felekezeti formáknak, j szószékbe és Dán. II. 44. alapján mondott egy mindnyá­
és gondolkoznak azon, h o g y tán m ég a társadalm i fak­ junk figyelmét lekötött, szép beszédet. Az élénk előadásu,

toroknak sem, sőt, h o g y ennek legtisztább alapja, a vallás | rokonszenves, fiatal szónok érdekesen magyarázta alapigéjét:
is csak illúzió. M esének tartanak mindent, és m egnevetik Tám aszt a m e n n y e i i s t e n b i r o d a l m a t , mely

a tékozló fiú könnyeit, ha az m ég a múltak iránti szent e l r o n t j a m i n d e z e k e t a b i r o d a l m a k a t és az ál­

pietast és emlékezést is kifejezni akarná. Hitünket, bizal- 1 l a n d ó l é s z e n ö r ö k k é .

munkát, az életbe vetett rem ényünket sokban elvesztettük, \ Hangsúlyozza a szellem diadalmát, mely a keresztyén-

élni akarunk, örökös izgalommal, kétségbeesett hajszával, j ségben, a reformáció áldásos eredményében, az emberiség
Mindezt tán azért, m ert a fin de siecle pénz és dicsőség, j fokozatos fejlődésében, a valódi istenországnak eljövetelé­
után vá gyó d ó korszakában elfelejtettünk vallásosnak lenni, ! ben jut érvényre. Végén, imádkozott e népért, mely kebelébe
v a g y is, m ert nem szeretjük azokat az érzelmeket, m elyek j fogadott és 80 éves papjáért, ki csaknem 5 2 éve legelteti
nek nem csak fényük, hanem m elegségük is v a n ; aztán, nyáját híven, munkásaD, igazán.

m ert nem akarunk sem m it sem gondolni azzal, h o g y a Ezután, Benedek Dénes, makfalvi lelkész áll föl szé­
mit elvesztettünk, azt újra megszerezzük, s ig y m ég újra kéből és szól a jubiláns öreghez, az ő szivének teljességé­
m egnöveljük. Nem utolsó tényező az sem, h o g y sok el­ ből ; ismert ékésszólásával köszönti őt, mint jó embert, tisz­
k övetett hiba m iatt az egyh áz is elvesztette régi befo ­ tességben megaggott, minden szépért és nemesért, még az
lyását, az erkölcsöket formáló auktoritását, azt a hatal­ élet alkonyán is lángolni tudó papot és barátot.
mát, h o g y mindenben vezérlő szerepet játszhassék. H a ig y Oh, milyen szép egy híven megfutott pálya után tisz­
tart sokáig, ki tudja, mi fog következni, hol fo g ez végződni. tes öregnek lenni! Mig üdvözlő beszélt, néztük az öreg em­
Á m , ennek nem szabad ig y folyni tovább. U j kor­ bert, mily nyugodt volt egész lénye, mint a nyugodt lelki-
szakra, új időre van szükségünk, a m ikor m egvalósulnak ismeret ; minő szeretettel tekintett végig gyülekezetén, mint
álmaink, a m ikor kiegyenlítvén azokat az ellentéteket, beszélt az ő egész alakja az elmúlt régi időkrűl, örömeiről
m elyeket a modern élet komplikált szervezete állított elő­ s bánatjáről, dicsőségéről és küzdelmeiről, reményeiről és
térbe, új alapon, de az ember örök természetének m eg- csalódásairól, a megfutott pálya bizonytalan jutalmáról.
felelőleg, ismét hármoniát tudunk létrehozni összes szel­ A z üdvözlő szavak után, elérzékenyülve felelt a jó Öreg:
lemi és erkölcsi tulajdonságaink között, és a m ikor újra megköszönte nekünk és szeretett gyülekezetének, hogy a z
m egtalálhatjuk magunk-magunkat. E z az idő, kétségen kí­ Öreg ember előtt f e l á l l t u n k és orcáját meg­
 390. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 47 'vám.

b e c s ü l t ü k . Kért, Jánossal szólván, f i a i m , s z e r e s s é ­ I lelkész olvassa, köztetszéssel fogadott, sok igazságot tártál-
tek e g y m á s t . Végre, népére és mindnyájunkra isten ál­ ! mazó «Legyen az isten beszéde a mi fegyverünk» cimü ér-
dását kérve, az öreg Simeon szavaival végezte beszédét: j tekezését. Még Kiss Ferenc, gegesi lelkész értekezése követ­
Uram! m o s t a n b o c s á s d el a t e s z o l g á d a t , h ad d , kezett vo ln a; de az idő már is előrehaladván, ezen érteke­
l á s s a m s z e m e i m m e l az i d v e z i t ő t . zés felolvasása a jövő gyűlésre halasztatott.
Ezután, a templomba maradva, a gyülekezet nagy számú A jövő gyűlés helyéül Geges jelöltetett ki, a hol is
részvéte mellett, kezdetét vette a tulajdonképpeni Papi É r­ egyházi beszédet Molnár Lajos, harasztkereki pap fog tar­
tekezletünk. tani; értekezik Kiss Ferenc és Benedek Dénes.
Tárgysorozat rendjén, elnökünk tartalmas, a reformációra Mindezen lelki élvezetek után, természetesen, ebédelni
vonatkozó beszéddel megnyitja e gyűlést, jegyzőkönyv fel­ mentünk Nemes bácsi vendégszerető házához, a hol egy pár
olvasása és helybehagyása után, Nagy József, erdő-szt.-györgyi kedves órát eltöltve, Ion apostolok oszlása. M— s—

T A R C A.
Tofeus Mihály,
erdélyi evang. református püspök élete.
Irta: Konc József.
(Folytatás.)
Fölemlíti ezután, hogy bár ő a fejedelemnek alattvalója,
de azért neki a fejedelem a lelki dolgokban nem parancsol­
hat, mert: Rés divinae imperatoriae majestati non sunt sub-
jectae. Végre, tiltakozását ezen majdnem középkori, pápai
excommunicatioval, egyházból való kirekesztéssel fenyegető
szavakban teszi m eg:
«Én azért két hét, vagy másfél hét múlva Összegyűjtők
kétszáz papot, azok előtt a dolgot igy, mint nagyságod előtt
megvilágositom s talám jobban i s ; mert hiszem az istent,
hogy akkor jobb egésségem leszen. Erre az asszonyra tör­
vényt tétetek és isten bizonyságom, kegyelmes uram, hogy
a holt testének kell megfizetni, a mit most elevenen meg
nem ád. Mert ki prédikál, órái, ritmizál, énekel neki; holott
egy pap, egy deák, egy falusi mester nincs Erdélyben, a kit
meg nem bántott, sértett, keserített volna e nagy erőszaktétel.»
«Azért nagyságod ezt bölcsen előzze meg, ugv pedig,*
hogy az asszony mindent megadjon, valami volt Jakab deáké;
mert én abban bizony egy körömnyit is oda nem hagyok.
Hanem, mivel látom, hogy a szentiványi jószág teste-lelke,
és az a görög Ilona, a melyért ez asszoy az ekklézsia Tró­
jának kőfalát rontja: a nagyságod tekintetiért ám legyen
oda, egye, élje, hízzék véle : ezt is bizony nem jóakaratból
cselekszem, hanem csak kételenségből, úgy mindazonáltal,
hogy successiot adjon abban is az ekklézsiának, egy job­
bágyot s a donatioját is úgy Írassa, hogy per d e f e c t u . m
az ekklézsiára szálljon. Ezenkívül, semmire nem mégyek, sem­
mit oda nem engedek, hagyok; senki énnékem egyébről ne szól­
jon, ne instáljon, mert bizony soha különben nein cselekszem.»
E beszédet a fejedelmen és urakon kívül a fejedelemné,
Bánfiné, sőt odaki a palotán, az audeDtiás bokályos házban is
mind hallották, mivel hogy s z á n d é k o s a n nagyon beszélett.
Az eredmény a lett, hogy Gilányiné a szent-iványi jó­
szágon kívül mindent kiadott.
Alig két hét alatt tehát (junius 6-ig) az erélyes,
püspök e nevezetes ügyet végrehajtotta s az egész esemény
lefolyását maga leírta julius 9-én, melyet Bőd Péter az ő
saját kézírásából majdnem egy század múlva 1 7 66. hozott
napfényre «Polikarpus» cimü munkájában.
Mennyi vagyonnak jutott birtokába az egyház Tofeus
erélyessége által, tisztán kimutatni, nem tudjuk, maga Bőd | sok fáradtságomat tekintvén, bocsásson el méltóságos udva-
Péter sem tudta. «Mennyi volt a jószágon kívül, Írja Bőd,
a mi az ekklézsia kezére került, előttem nem elég világos.
Úgy értettem, hogy pénz készen lett volna 15 ,0 0 0 frt. drága
köntösökben, fegyverekben, gyöngyökben 10,000 frt. érő,
melynek egy részét esperességenkint elosztották, hogy jó he­
lyekre kitévén, az interessébol a traktusbeli szegény papok
s ekklesiastikusok segiltessenek.
A Gilányi fehérvári házát minden hozzátartozóival s
a magyar-boros-bocsárdi serédi-portióval együtt 1682-b en
a refi egyházi és világi főrendek rendelték Tofeus püspök­
nek, püspöki hivatala viseléséig, azután pedig a követke­
zendő ref. püspökök számára.
Volt továbbá Gilányinak Kővárvidékén két faluja: Felső-
Fentős és Nagy-Körtvélyes, az elsőt 2,000, az utolsót 2,50 0
írton vette, BelsŐ-SzoInokbanKarulyfalvát hasonlóan 2,000 írton.
Ezeken kívül Magyar-Kölösön és Cserneken egy-egy rész jószá­
got. Ezeket is Hujetnérnék hagyta s ennek halálával a ref.
egyház birtokába jutottak s a ref. püspöki jövedelem alap­
ját képezik.
Kolozsvárit Belső-Farkas utcában, a köz, vagy sikátor
* szegletén egy ház, ez a végrendelet szerint, Hujetner halála
után. a kolozsvári ekklezsiára és kollégiumra szállott.
Fejérvármegyei fejérvári Budai Péter tartozott Gilányi
Jakabnak 6660 tallérral, mely tartozás az ekklezsiára szál­
lott s Budai P. úgy egyezett ki az ekklezsiával 16 8 r. jun.
22-én, hogy azon tartozás fejében adott 15 0 0 aranyat, a
többit elengedi az ekklezsia.
A nagy küzdelem s nem kevés kellemetlenség, melyek
Tofeust mindjárt püsksége kezdetén érték Gilányiné miatt,
és általa talán az udvar részéről is tapasztalt némi hideg­
ség arra indították, hogy mind papi, mind püspöki hivatala
alól való fölmentését kérje a fejedelemtől, még püspöksége
első évének betelése előtt. Kitűnik ez kérő leveléből: mert
bár 56 éves volt ekkor, elég munkaerővel birt még, hogy
papi hivatalát tovább is folytassa, gyengélkedő egéssége mel­
lett is, a mint azután tartott keszédei mutatják. De, lássuk
kérvényét szórúl-szóra:
«Kegyelmes uram és asszonyom! Ira, Isten kegyelmé-
bűl tizenötödik esztendőmet a Nagyságtok méltóságos udva­
új rában sok nyavalyáim között szolgálatomban betöltőm. Sem
idős állapotom szerint való betegeskedésem, sem e gyülöl-
séggel s gyalázattal összeköttetett püspökség nem engedi,
J hogy tovább Nagyságtok kívánságának papi tisztemben meg-
I felelhessek. Kihez képest, sok fogyatkozásaimrúl nagy aláza-
I tosan bocsánatot kérvén: igen engedelmesen kérem arra is,
| rábúl tisztességgel és hogy engedjen birodalmában laknom
I békességgel. Én, mint eddig ezután is holtomig Nagyságtok
 47 * szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
igaz híve leszek és maradok. Melyért Isten nagtokat kegyel­
mesen áldja meg, szivem szerint kívánom.» Válasz:
«Míg Isten bennünket éltet s kegyelmedet is, addig
kegyelmed szolgálatja nélkül el nem leszünk, püspöki hiva­
talának is megfelelhet affelől.
Fogaras, 16. máj. 16 8 0 . Apafi, mpr.»
E tagadó válasz után, mind a papi, mind a «gyülöl-
séggel s gyalázattalösszeköttetettpüspökséget» tovább folytatta.
Géléi Katona István püspök a Bethlen Gábortól a fe­
hérvári kollégiumnak és ekklezsiáknak hagyott szép summa
pénzt (29,000 frt.) kamatoztatván, annyira növekedett, hogy
halála előtt (16 4 8 ) kevés napokkal magához hivatván Csulai
Györgyöt, a fejedelem papját, Géléi Istvánt, az öcscsét s
más hiteles embereket is, a ládát, melyben volt, felnyittatta
s azt mondotta: «Ez az, a mit gyűjtögettem, szaporgattam
az erdélyi ekklezsiák számokra», találtatott arany és ezüst
pénzben 7 5,0 0 0 frt. Mutatott más nagy ládát is, melyben
voltának az ezüst és arany drága edények. A ládát korcso­
lyán is szekérre fel nem tehetvén, felnyitották és darabokba
hordatta Csulai György a maga házához. (Bőd. Polikarp. S 9 . 1.)
Csulai püspök alatt ezek mind elvesztek, az ekklézsia
nyomorra jutott. Tofeus a Gilányi-féle hagyomány megszer­
zésével némileg ismét egyensúlyba hozta az ekklézsia v a ­
gyon-mérlegét.
Tofeus a kezéhez vett Gilányi-féle pénzeket, arany és
ezüst s egyéb tárgyakat a következő évben, 1680-ban Fe-
jérvártt október hó végén tartott generális synoduson adta
át az egyháznak és számolt be azokrúl. A gyűlés'nagy kö­
szönettel, hála-kifejezésekkel vette és fogadta Tofeus fárad-
hatlan munkásságát. A pénznek egy részét kiosztották a tizen­
négy egyházmegye között sors szerint, használás végett s az es­
peresek kezekhez is vették. A többi részét a pénznek visz-
szaadták újból a püspöknek, kezelés végett, valamint egyéb
tárgyakat is jegyzék szerint. Tofeus elismervényt kívánt a
kiosztott pénzről az egyes megyék espereseitől (senior) s a
synodus kötelezte is a seniorokat arra. Debreceni Mihály, a
n.-enyedi tractus seniora és a synodus jegyzője megírta az
elismervényt s azt a többi seniorok is mind aláírták és meg­
pecsételték, a mint láthatni a következőkben :
Háládatosan recognoscalom per praesentesmin deneknek,
valakiknek illik, seu nunc in vivis existentibus, seude inceps futuris.
I. Hogy tiszteletes és tudós püspök urunk, érdélyor­
szágbeli superintendens T . Tofeus Mihály uram Ő kgme(kit
az ur Isten a mi reformata ekklezsiáinknak, Seholáinknak
és ügyefogyott Sz. ministeriumunknak éppen lehanyatlott s
fogyatkozott állapotában Elöljáróul mutata s ada az felső
16 7 9 .. esztendőben) azoknak a bonumoknak keresésében,
apprehendálásában (melyeket néhai Tek. n. Gilányi Gergely
urunk ő kgme Istenünknek házához való szeretetbol ebben
az erdélyi hazában Istennek sok tövisek között levő, szen­
vedő, de virágzó drága Liliumának, Ecclesiájának hosszú
időkig való virágzására, gyarapodására per testamentariam
dispositionem legáit, hagyott volt, úgy, hogy az ő kgelme
atyafia öcscse T. n. Hujmer Jakab uram ő kgme tandem
cum defectu semmis ex vivis exspiralván T. n. Gilányi Ger­
gely uramnak öz.egye u. m. T . n. Apafi Anna asszony ő j alatt ecclesiáink virágozzanak és Szt. Ministeriumunknak
kegyelme által az erdélyi reformata (avagy, a mint itt köz- j az 0 kglme directioja alatt aestimatioja nevekedjék mind in-
névvel neveztetik, C a l v i n i a n a ) ecclesiákra deveniálná- j kább-inkább az Isten háza irigyelnek bosszúságokra is. Ilyen
nak és Ő kgme által administraltatnának is) azoknak, mon- J s ehhez hasonló szép votumokkal Ő kegyelmét tandem Is­
dóm, az bonumoknak apprehendálásában minek utána T. I
39i
püspök urunk ő kglme szorgalmatosán, hűségesen és insuper
a mltgs erdélyi fejedelem u. m. a mi kglmes urunk Apafi
Mihály uram Ő nga praesentiajában, vallásunkon levő úri s
főrendek előtt esett s lőtt hallatlan, de dicséretes comminu-
tiokkal fáradozott, forgolódott volna superiori anno 1 67 9.
tehát Isten kegyelmességébol azokat a jókat apprehendálta
s obtineálta is ő kglme.
II. Hogy azon szorgalmatossággal, fidelitással keresz­
tyéni hite szerint nagy attestatioknak, imprecatioknak köz-
benforgásával, (ha t. i. mindeneket igazán elő nem adna ő
kgme) azokat a megemlített jókat a Sz. Generálisnak (in sy-
nodo Generáli Albae A. 16 8 0 . die 29. octobr. celebrata
kezében assignalta ő kgme és a regestrumok szerint (melyeket
a Tek. n. Apafi Anna asszony Ő kglme azokról a bonumok-
ról, tisztességes hazafiak, nemes személyek u. m. kopácseli
Boér Zsigmond, Fejérváron lakó, Ötvös György és Ernyei
Száva Péter uramék által Íratott volt és im ez megemlített be­
csületes emberek hitek s magok pecsétjek alatt exhibealta-
nak is volt az Tek. asszonyok Ő keglmének és az asszony Ő
kglme tiszteletes püspök urunknak ő keglmének az bonu-
mokkal együtt) a regestrum szerint, mondom, a Szent Ge­
nerálisnak szemei eleiben adta ő kglme és azoknak az jók­
nak belsőbb, derekasabb részeit szörin ad oculos praesentalta
sok ingo bingó bonumokkal együtt, a mint az idő engedte
s nem is akarván fárasztani a sz. generális sem magát, sem
ő kglraét sigillatim több egyéb aprólékos portékáknak mind
eléhordatásával, elŐrakatásával s egy szóval mindeneket, va­
lamik ő kglmének kezébe adattanak volt.
III. Hogy a Szt. Generális T. püspök urunknak, Ő
kglmének lelkiesmeretiben megnyugován, azon bonumokat
viszont az ő kglme kezébe assignált, hagyott, bízott, a me­
lyeket szentül ő kglme is ugyanakkor levált, kirekesztvén
innen azokat a jókat, melyeket azon synodusban az Ő kglme
generális inspectioja alatt levő tizennégy Seniorság per sor-
titionem kiki maga sz. társaságának ususára levált és a se­
niorok Ő kglmek is szem ély enkint. Item, a mely bonumo­
kat a szt. generális önkint való jóakaratjából 0 kglmének
conferalt és adott is, u. m. egy aranyos kannát, egy arany
gyűrűt, egy kanavácz szoknyát vállastól, feketét, valami kö­
tőket és egyebeket is, s ismét két gyöngyös pártákat.
A z ide-tova feljül megemlített bonumoknak penig seriessét
a Dioecesistól méltán kevánván, Ő kglme, köteleztetek min-
denik tractusbeli társaság azt ő kglmének kezébe szolgáltatni.
IV . Recognoscalom, hogy mindezeknek utána a Szt.
Istent imádta a szt. generális ő kglméért és szerelmesiért ő
kglmekért, és nagy kévánságal kévánta, hogy az Isten Ő
kglmét éltesse, napjait szerencséltesse s legyen az urnái örök
emlékezetben, a mit ő kglme a mi Istenünknek házával s a
Sz. Generálissal cselekedett, a kinek a midőn az ő kglme
electiojakor egy poltura érő ezüstje, aranya nem lévén, s
maga is Ő kglme egyebét a Sz. Generálisnak egy megvásoló-
dott vászon-zacskójánál s abban bekötött szakadozott s csak
mit sem érő leveleinél egyebét nem látván, a nagy Isten
az Ő kglme püspökségében ennyi gazdagságot adott. Továbbá
kívánta a Sz. Generális azt, hogy az Ő kglme inspectioja
tenek ajánlotta. (Folytatása következik.)
 39— PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
Különfélék.
= A mint előre látható volt. a folyó hó 14-re,
Budapestre összehívott zsinat már 15-én befejezte tanács­
kozását. és szét is oszlott, és miután a miniszteri leiratban
kifogásolt törvényszakaszok új szövegezése teljességgel meg­
felel a kormány óhajtásainak, a miképpen hogy lényegükben
ellenök kifogást tenni, nem is lehetett: most már remélni
lehet, hogy egy hónap, vagy éppen egy pár hét alatt birni
fogjuk az új szentesített törvényeket. Ennek biztos reményé­
ben, a zsinat meg is választotta azt a küldöttséget, mely a
király előtt be fogja mutatni a magyarországi egyetemes ref.
egyház hódoló köszönetét. Egyhangú választással a küldőtt-
ség igy alakult m e g : a duuamelléki egyházkerületből: Szi-
lasi Aladár, gróf Teleki József, Baksay Sándor, és Szász K á ­
ro ly ; a dunántúli kerületből; Pap Gábor, Vályi Lajos, Beöthy
Zsigmond, és Véghelyi D e zső ; a tiszáninneni egyházkerület-
b ő i: br. V ay Béla, Bernáth Elemér, Fejes István, Bornemisza
Jó zsef; a tiszántúli egyházkerületből gr. Degenfeld József,
Hortv István, Széli Kálmán, és Kiss Áron, a mi egyházke-
rületünkből Szász Domokos, Hegedűs Sándor, br. Bánffy
Dezső, és Banha Lajos. Ezzel a szokásos záró- és köszönő
beszédek és ima után, be is fejeztetett az 1 8 9 1 . évre össze­
hívott egyetemes zsinat, hogy ha valamelyes rendkívüli kö­
rülmények elő nem fordulnak, ne is hivassék össze 19 0 1 ig.
Alig egy nehány esztendő odáig, és mégis, a mostani zsinat
tagjai közül háDyan fogják m egérni!
= Örömest veszünk tudomást mi is amaz ová­
cióról, melylyel a maros-tordamegyei közigatási bizottság
illette D e á k L a j o s kir. tanfelügyelőt tiz éves szolgálata
alkalmából. Elismerését és szerencse-kivánatát nem csak szó­
val fejezte ki, hanem jegyzőkönyvre vétetni határozta haza­
fias és sikeres működése felett. Örömest csatlakozunk a sze­
rencse-kívánókhoz azzal az óhajtással, hogy Deák Lajos ba­
rátunk közhasznú pályáján az évek hosszú során keresztül
működhessék még áldásosán.
= Egyik politikai lapunkból olvassuk, hogy
H IV A T A L O S R ÉSZ.
1 14 4 — 1 S93- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi egyházkerületben, a görgényi egyházme­
gyébe kebelezett t o l d a l á g i ev. ref. egyházközség lévita-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, gazdasági épületekkel,
kert, stb. kívül, egyházhatósági becslés szerint, 206 írt. 76
kr. miből 18 frt. 55 kr. készpénz, a többi kepe és a ka-
nonika föld jövedelme.
Pályázati határidő: december 1 5 . Folyamodványok
nt. Lénárt József, esperes afiához intézendők, Magyaróra, u. p.
Disznajó.
Kolozsvártt, 18 9 3 . nov. 22. Szász Domokos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
1 1 2 8 — 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kük üllői egy­ . D^zt.-M árton.
házmegyébe kebelezett s ö v é n y f a l v i egyházközség ének-
vezér-tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás kerten és gazdasági épü­
leteken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 2 1 2 frt. 5 4 kr.
Pályázati határnap december 16. Folyamodványok nt.
Kovács Elek, esperes aához küldendők, V.-Gálfalvára, u. p.
D.-Szt.*Márton.
Kolozsvártt, 18 9 3 nov. Szász Domokos,
érdéljri ev. ref. püspök.
1 1 2 8 — 1893. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kükülloi egy­
házmegyébe kebelezett m.-b o d o n i énekvezéri állomásra
ezennel pályázat nyittatik.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.
47. szám.
1 küküllői egyházmegyénk papi értekezletének «küküllömenti
* alsó fiókköre» őszi rendes gyűlését a napokban tartotta meg
Dicső-Sz.-Mártonban, Cseresznyés Ödön, körlelkész elnöklete
j alatt. Egyebek között, arról értesít e rövid tudósítás, hogy
j az értekezlet több a papi ténykedés köréből felmerült neve-
1 zetesebb kérdés felett tárgyilagos, élénk eszmecserét folyta-
| tott, s melyek mindenike egy egy hasznos elvi határozatot
i vont maga után. Szívesen kérjük az illetőket, hogy ezekről
| minket részletesen tudósítsanak. Ne rejtsék véka alá a gyér-
j tyát. Hiszen, haszna akkor van ez értekezleteknek, ha minél
| szélesebb körben hintik a termő magvakat. A szellemi kin-
I cseknek az a természete, hogy megszaporodnak, ha sokfelé
megoszlanak.
= «A protestántizmus múltja, jelene, és jövő
feladata.) Egyházi beszéd. Tartotta a reformáció emlék-ün­
I
nepélyen, a brassói ev. ref. templomban 1 8 9 3 . okt. 29-én,
j
N a g y K á r o l y , ref. pap. Ára 30 kr. Egész jövedelme
I
jótékony célra fordittatik. Igen szép, igen derék beszéd. Mesz-
I
sze kiemelkedik a mindennapiságból; méltó az ünnepélyhez,
I
és méltó a fiatal lelkipásztorhoz. A ki megrendeli, nem saj­
|
nálja meg azt a nehány krajcárt, melylyel még jó célt is
j
mozdított elő.
= Beküldetett «A mi Atyánk» képekkel, második
kiadás. Ara 80 kr. Kiadja Hornvánszky Viktor, Budapest.
A múlt esztendőben már megemlékeztünk volt e pompás
kiadású könyvecskéről, mely méltó dísze lehet minden pro­
testáns családnak. Akkori véleményünket fentartva, ajánljuk
olvasóink figyelmébe.
= Karcagi könyvkiadó, Sződi S. felhívást bocsa
tott ki megrendelésre S. Szabó József « E g y h á z i d o l ­
g o z a t o k » cimíi művére, mely a jövő évi febr. 15-én fog
megjelenni, és 1 írt. ár mellett bérmentve fog megküldetni.
A szerző előbb náprágyi lelkész volt, most kisújszállási fő-
gimn. tanár és műve egyházi és szertartási beszédeket fog
tartalmazni. Neve ismeretes az egyházi irodalom terén, és
megnyugvással támogathatja mindenki e vállalkozásában.
Javadalom : tisztességes lakás, kert és gazdasági épü­
leteken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 262 frt. 45 kr.
Pályázati határnap: december 16 . Folyamodványok nt.
i K ovács Elek, esperes aához küldendők, V.-Gálfalvára. u. p.
D.-Szt.-Nárton.
Kolozsvártt, 18 9 3 . nov. Szász Domokos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
1128 — 1 8 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev- ref. egyházkerületben, a kük üllői egy­
házmegyébe kebelezett p o c s f a l v i lé vitai állomásra ezen­
nel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, kert és gazdasági épü­
leteken kivül, egyházhatósági becslés szerint, 1 4 4 frt. 79 kr.
Pályázati határnap december 16 . Folyamodványok nt.
K ovács Elek, esperes aához, V.-Gálfalvára, küldendők, u. p.
Kolozsvártt, 18 9 3 . nov. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
4 79 -189 3- M E G H ÍV Ó .
A kézdi ev. ref. egyházmegye f. évi december 7-én
d. e. 10 órakor kezdődőleg, K.-Vásárhelyt közgyűlést tart,
melyre annak illetékes tagjait van szerencsém meghívni.
Tárgyak: 1. Az egyházközségek jövő évi költségelő­
irányzatainak felülvizsgálása. 2. Házassági törvényszéki bírák
választása. 3. Lehető beadványok, indítványok.
Tiszt, lelkész aait felkérem, ezen közgyűlés tartásáról
annak t. világi tagjait értesíteni.
Lécfalván, 18 9 3 . nov- 18-án. Zoltáni Elek,
___________________________________________evang. ref esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Geró'.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:

XXm . Évfolyam. K olozsvárit, 1893. November 30. 48. szám.

Illlllllllll!llllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!!|ll1llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll||||||||| IIIIIIIIIIIIIIIIIHlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllUíllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMIIIIIIIIIIIIIII

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

"Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerkesztőségi ir o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: KMmagyarutca 9 . sz.

Az örök feladat. szaporodik azoknak száma, kik áhítoznak egy, a

(Vége.) prózainál magasabb világba, kik szeretnék bírni
És ez a körülmény minden további kérdés­ azt az állapotot, azt a poézissel teljes tartalmat,
ben egészen jól eligazíthat. Mert ebben mindaz mikor telve vagyunk azzal az érzéssel, melyhez
ki van fejezve, a mi feladatunk teljesítésének az összes tudás a keretet ha szolgáltatja, azt az
valóságos alapját és elkötelezését határozza meg. állapotot, melylyel az irás bíztatja a híveket, a
Hiszen, azt teszi ez, hogy az evangyéliumnak és bízni tudókat.
a pap érzelmi életének egy kenyeren és egy vi­ Jól van, ezekre kell nekünk hallgatni, ezek
zen kell élni, ha nem akarunk visszamenni azokhoz mondják meg nekünk, mire kell törekednünk, s
az ó-görög mythologiai igazságokhoz, melyekből hol végződik a mi feladatunk határa. Mert csak-
a szív mélyén egyetlen egy sem rakott fészket, ugyan ez, és nem kisebb dolog áll a mi szemeink
avagy csak ideig-óráig sem. Bizony, ha Lear ki­ előtt, mint megvalósítandó eszmény. Hiszen, ki­
rály elmondotta magáról: I am every inch a king, nek kell a teremtés örök poézisét, vagyis ezt az
az a pap is csak akkor mondhatja el magáról, örök megújhodást jobban hirdetni, mint éppen
hogy hivatását betöltötte nevének megfelelőleg, nekünk, kiknek azt kell hinni, hogy az erkölcsi
ha az evangyélium szivének minden izét, legutolsó világrendnek, vagyis, egy szóval, a jónak ez is
rekeszét is eltöltötte. egyik legbiztosabb kezdőpontját alkotja.
Az evangyélium hirdetése, nem, szellemének Igen, a mi feladatunk, az evangyélium hir­
kifejezése, élő megtestesítése minden papnak minden detése nem záródik be az irás szavainál; a meg­
körülmény közt egyedül gondolható feladata./ Ez váltás szükségét minden ember másképpen érzi
a legelső szükség rá nézve, minden esetben. Am, ma, midőn az «egyéniség filozófiája» érvényesül.
a legnagyobb igazság szellemébe való behatolás Van egy francia közmondás: «parié á la pierre
is, hasonlít ahhoz, midőn a test szervezetében az dans sa langue et la montagne á la parole dé-
úgy nevezett élet-csomójáról beszélünk. Hiszen, vallera dans la vallée.» Nekünk nagyon széles
a legmagasabb érdek teljes kiegyenlítése, teljes mezőnk van, olyan széles, hogy abban határt vetni,
megértése, a melynek birtokában az ember a nem lehet, hogy abba mindent bele lehet foglalni,
mellékes, a kicsinyes dolgokkal alig szeret fog­ mint a hogy abban az eszmében is, melynek
lalkozni, s úgy érzi, hogy ő már megtalálta, a szolgálatában állunk: az isten eszméjében, bár­
mit keresett volt. milyen kicsiny mértékben tűnjék fel látszólag va­
Mindenütt halljuk, olvassuk ma, hogy köve­ lahol, de az egész universum visszatükröződik.
telik tőlünk annak az evangyéliumnak. illetve, ál­ S ez nem is lehet másképpen. Hiszen, ha nem
tala annak a reménynek hirdetését, mely még lehet olyan dolgot képzelni, hol ne az az ember
mindig új életre tudja kelteni ezt a mi vén vilá­ volna látható, kinek lelke van, vagyis, hogy ne
gunkat, hol a lélek már elvesztette fogékonyságát, minden az embernek lenne alávetve ezen a világon:
a kedély emelkedettségét, gyöngédségét, és a akkor, az evangyélium, mint ennek a lelki élet­
szív megnyugtató, áldást adó melegségét. Tán nek a kivonata, mindenütt ott kell, hogy legyen,
azért, mert a világ nagyon érzi annak a szürke mert nem csak az a mondás igaz. hogy a lyra
józanságnak komorságát, mely kigúnyol mindent, az egyén lelke, hanem az is, mely ezt az evan-
s nem kegyelmez még a legártatlanabb illúziónak gyéliumra is vonatkoztatja.
sem. Szintén olvassuk, hogy csaknem minden nap Ki tagadhatná el, hogy ma csaknem olyanok
 3 94- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
vágjunk, mint a milyenek voltak az emberek
Tiberius korszakában ? Ma is van fény, pompa,
világosság. ízlés, finomság, mint voltak akkor.
Ám, ma sem rajonganak nagyon az emberek a
tiszta erkölcsökért; sőt, tudjuk, hogy vannak, mint
éppen akkor, olyan Macbet-íéle jellemek is, melyek
azt hiszik, hogy az emberi gyöngédség virágai
a bűn melegágyából is kikelhetnek. Oh, ma na­
gyon sok az olyanok száma, kik nagyon is ha­
mar eljutottak a lelki törődöttség szánalmas ál­
lapotába, a kik, éppen ezért, pusztában, sivár
egyedül-létben érzik magukat, ha a legtöbb ember
veszi is őket körül.
íme, hogy szükség, örök szükség van az evan-
gyélium szellemére, abban új idők teremtésére;
mely friss legyen, mint az életnek lehellete So­
kat kell tehát tennünk nagvon; többet, mint va-
laha. Az nem vigasztalhat, nem nyújthat továbbra
felmentést, hogy eddig is munkálkodtunk, tehát,
nem minket ér a gáncs, ha nincs siker; nem vigasz­
talhat, mert nem az ér valamit, hogy csak dolgoz­
tunk, valamint az sem ér semmit, hogy reggel
felkelünk, hanem csak az, ha jókor kelünk fel.
Munkánkhoz pedig, nem kell több dolog,
csak e kettő hinni és akarni. Hinni, mert e nélkül
nem születik meg semmi nagy, s mert az, hogy
nem hittek az emberek, többet ártott már a vi­
lágban, mint az, hogy hittek. Akarni, és pedig jót,
és jól akarni, öntudatosan, kész szívvel, nem úgy,
hogy akkint járjunk ezzel, mint a tudatlanok a
könyvekkel, kik ezekkel nem tudnak semmit sem
tenni. S ha hit és akarat van bennünk, megszül
letik a kedv, az arravalóság is, további feltétele
minden eredménynek, mely fáradozásaink közben
letörli az izzadtságot homlokunkról, tovább visz, a
nélkül, hogy egy panaszszót engedne ejtenünk
ellenkezőleg, azzal a biztos tudattal, hogy ilyenkor
az a fáradtság gazdagabb eredményeket hoz majd
maga után, mint a leggazdagabb kincses bánya,
melynek gyomrában drága arany-ezüst erek vannak.
És sikerülni kell a mi munkánknak, hiszen,
ha ez nem történhetnék meg, ez egy jelentésű
lenne azzal, hogy ebben a világban nincs semmi
fentartó erő, semmi élet, semmi megmaradás. Min­
den el van készítve reá, hogy a mit teszünk az evan-
gyélium érdekében, az meddő ne maradjon, hanem
gyümölcsöket teremjen, némelyik hatvananyit, né­
melyik száz anyit. Ha a keresztyénség egy új világné­
zetet teremtett és hirdetett, egészen másat, mint
az ó-görög életé, mely nem tudott tökéletesebb
örömökről, mint az élet örömei; ha e viláenézet
48. szám.
ma már csaknem teljesen áthatotta a civilizált
világ rétegeit és jobban hatotta át, mint a hogy
i első pillanatra megláthatnék, úgy, hogy ma már
egészen mások vagyunk lélekben, mint az ó-korban,
midőn pl. a részvétet Cicero az ember erényei közül
teljesen száműzte; ha ezeknek igy kell lenniök,
mert igy vannak: akkor ez mind azt mondja, hogy
még csak ezután jön el inkább, mint eddig az az idő,
mikor az evangyéliumot és általa a magunk ha­
tását, a magunk vezérlő szerepének elismerését
bele vihetjük a világ organizmusának vérforgásaba.
Annak a munkának természetesen munká­
nak kell lenni. Olyannak, a mely megfeleljen mind­
annak, a mi a hatást biztosíthatja. Ha az értelmi
élet, ha a kedély világa, vagy a psycholigiai és
ethikai momentumok száz és száz különböző laja
teszi szükségessé az evangyélium szellemének
való kódolást, mindennek a beláthatatlan mesz-
sziségnek egyetlen távlati központja annak birtokát
kell hogy képezze, ki abban az evangyéliumban
azt a princípiumot látja és akarja láttatni, mely
I a világon legnagyobb, legelőbbre való, mindenek
j feletti. Hiszen, csak igy lehet kifejteni azokat az
| impressiókat, melyek mint a világ által óhajtot-
j tak: legkivánatosabbak, ha az evangyélium áltál
i mutattatnak be; csak igy lehet kiárasztani azt a
[ melegséget, a melyre szükség van, azt a tiszta-
I ságot és szellemet, a mely legbecsesebb, a mely
| mind az evangyéliumhoz bilincsel mindenkit. Csak
igy lehet a sikert biztosítani, mert az ember, ki
ezt akarja, valódi ember lesz, ki az igaz életet
érteni is, élni is fogja.
Akármit is mondjon bárki, de tényleg el kell
jőni az időnek, mikor ez nem álom fog lenni,
nem kívánság, hanem igazság és valóság. Mikor
az evangyélium szelleme előtt mindenki leteszi
fegyverét, mindenki meghajtja fejét, nem, hanem
belátja, hogy az emberiségnek csak ebben lehet
megtartása. Hiszen, hogyne? Nem tarthat örökké
ez a mi századunk, mely az eredet-kutatás és a
szétaprózás munkájával foglalatoskodik, mely csak
halmoz és egyre halmoz, mig az értelmi erők
fel nem mondják a szolgálatot és valami egy­
szerű, valami tiszta, de nyúgodt, de méltóságos
után nem vágyakoznak. Akkor ismét az emberi
élet harmóniáját fogják keresni azok, kik mostani
tudósaink helyét elfoglaljak s hol találhatják meg
ezt inkább, mint az evangyéliumban, a mely az
ember legtermészetesebb mivoltának felel meg:
Mert csodálatos az az evangyélium! Nem tudom,
ki mondta, de jól mondta, hog) az hasonlít ahoz
 4-S. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
a folyamhoz, melynek vize néhol oly sekély, hogy
egy bárány is átgázolhatja, másutt meg oly mély,
hogy az elefántot is megúsztatja. Soha sem fog
elkövetkezni az az idő, mikor az evangyélium
érthetetlen, ám, hogy egyszersmind ne a legfensé­
gesebb legyen az embereknek. Hogy ne hasonlít­
son ennek beszéde az iró teljes értésének naivi­
táséihoz, a mikor, t. i. mindent legjobban és legegy­
szerűbben mondhat el, mert mindent legjobban ért.
A mezei virágokról szokták mondani, hogy
azok egész vidékeket betöltenek illatukkal. Nos,
ha az evangyéliumot valósítjuk meg, és azt a
feladatot töltjük be, a melyet ez ir élőnkbe, ám,
csakis akkor leszünk mi is olyanok, mint a milyenek
ezek a mezei virágok. S ha tetszik, a mi eszmé­
nyünk ekkor lehet az erkölcsi embernek akár
koronája, akár lelkének verőfénye, de minden­
esetre az a fenség és az a magasztosság, a mely
megszentel és magasra- emel; a melyre tehát eb­
ben a világban első renden van a legnagyobb
szükség. Akkor minden megvalósul, és e vén,
rozzant, beteges élet helyett, találunk egy szeb­
bet. ifjabbat, poetikusabbat.
Hogy mindez megtörténhessék, ismételem,
rajtunk áll. A mi örök feladatunk: ez az evan­
gyélium, mely ha híven szolgáljuk, /
elvisz minket
oda, a hova menni akarunk. Am, hogy ez meg­
legyen, legnagyobb kötelességünk is. Ezért hivott
el minket a mi mesterünk, hogy a munkát, me­
lyet ő megkezdett volt, mi jól, mert pontosan,
mert híven, teljes szivünkből, teljes lelkűnkből,
és minden erőnkből teljesítsük, aztán tökéletes­
ségre juttatni siettessük. Volna-e közöttünk csak
egy is, a ki késlekednék A ki oda ne vetné
kezét a munkára, és egygyé ne tenné szivét, lel- |
két az evangyélium érdekével, mely egykoron, az
idők teljességével megifjitá a világot.
Nincs okom, világosabban megmondani, hogy
a mit tennünk kell, az az evangelizácio. Érti min­
denki, tudja mindenki. Óh, hát hadd teljesitsük
híven, okosan. Csak meg kell kezdeni, s a kez­
detnél már meg f o g dobbanni mindenkinek szive,
hogy mintegy érezze öntudata előtt személyes
létének azt az első percét, mely arra indítja
mindig, hogy ezt az ő állapotát meg ne szakítsa,
hanem tegye folytonossá.
Eddig sok fegyvert használtunk ; nem kutat­
juk, minő okokból. lassankint sokat elvesztettünk ;
aztán, sokat is elvettek ezek közűi tőlünk. Egy
fegyverünket nem használhattuk mindig, azt a
fegyverünket, melyet nem vehet el tőlünk senki,
395-
s ha úgy akarjuk, nem veszthetünk el soha. Ve­
gyük elő, aztán használjuk ezt folytonosan, mert
ebben van hivatásunk, ebben van örök feladatunk.
Van a latin költőnek egy mondása: ad
exemplum regis totus componitur orbis. A kirá­
lyokra, de minden evangyéliumot hirdető papra
is igazán illik ez a mondat. Legalább kellene,
hogy illjék. Mert, hogy az itt kifejezett értelem­
ben király legyen minden pap elengedhetetlen
kötelessége. S hogy általa arra a mintára ala­
kuljon a világ, mely egyedül lehet javára: min­
dig a legszébb, a legmagasztosabb hivatás és
feladat lehet, a mely egy evangyéliumi hitü pa­
pot lelkesíthet.
E c c le s ia m ilita n s .
(Vége.)
A jezsuiták eltörlése alkalmából a rend 24 tarto­
mányában 22,589 tagból állott.
Magyarországon birt 18 kollégiumot, 11 térítő házat,
a nagyszombati egyetemet, a kassai, győri, budai és a
zágrábi akadémiákat, 30 gimnáziumot, í2 növeidét, hol
papok, s 9-et, hol világiak képeztettek.
Jelenleg van Magyarországon négy házuk: Nagy-
Szombatban, Pozsonyban, Szathmáron, és Kalocsán. E
helyeken van 57 rendtag, 47 coadjutor és 24 növendék.
(Lásd: Magyagyarországi római és görög katholikus pap­
ság egyetemes névtára. Tokodi, Temesvár.)
E két statisztika nagy különbséget tüntet fel. Szá­
muk azonban 1890—93. években minálunk nagy mérték­
ben növekedett.
Érdekesnek tartom leírni, hogy miképp vélekednek
felőlük egyes jeles történészek.
R a n k e (kath.) «Az első jezsuiták ártatlanok, a
későbbiek bűnösök.»
Q u i n e t (kath.): <A jezsuita rend minden bűn
ideálja megtestesülve.»
Maculay í A jezsuita rend az egyház diadalmas
hadserege. A pápaság restaurátora.
A reformáció már fél Európát hóditá meg, ezt a
hódítást állitá meg a jezsuita rend.»
Ugyanezen iró «Midőn a növelést vették kezükbe,
meghúzták azon határvonalat, meddig lehet a tanuló ifjúság
érzelmeit feszíteni, hogy az az egyház kárára ne váljék.»
S c h e r : «Teljes ellentétben az egyén felszabadí­
tására irányzott reformáció szellemével, érvényre igyekvék
emelni az egyén föltétien odaadását, s önfeláldozását az
egésznek érdekében. A jezsuita szive rendje kebelében
dobogott. Egy tábornoknak se voltak soha engedelme­
sebb. rettenthetetlenebb és hősiesebb katonái, mint a je­
zsuita generálisnak, és egy tábor se volt soha mestersé­
gesebb stratégiával vezényelve, mint a jezsuiták serege.
Mind megannyi Proteus, soha meg nem szűnő háborút
folytatott a szabadság ellen. E célra volt irányozva minden
törekvése. A jezsuita lett légyen bár tudós, államférfi,
katona, művész, nevelő, vagy kereskedő, mindig jezsuitá­
nak maradott. Ma a királyokkal szövetkezett a nép ellen,
 396- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hogy már holnap orgyilkot emeljen, vagy mérget ke­
verjen a koronás fő számára, mert a helyzet változtával
ezt kívánta a rend érdeke. A népeket forradalmakra iz­
gatta, s ugyanakkor vérpadokat készített a lázadóknak.
Mohó kapzsisággal győjté a kincseket, hogy azokat an­
nál nagyobb bőkezűséggel elpazarolhassa», stb. (Geschichte
dér Religion. Ill-ik kötet. Ford. Szász Domokos.)
A jezsuitáknak ezen rövid történeti ismertetése után,
rátérek zilahi szereplésükre.
A kalocsai rendházbúl folyó hó 15-én ki lett küldve
Zilahra, (Zilahon a reform, lelkek száma 5000 en felül van,
rom. kath. 800— 900 lélek.) Flodung József, jezsuita pá­
ter, kinek minősitése a következő finevddei felügyelő,
vallástan tanára, s hitszónok. (Egyetemes névtár. Tokodi.)
Kíséretében volt egy coadjutor.
Jövetele előre jelezve volt a híveknek a róm. kath*
hitközség plébánusa által.Vasárnap délelőtt zsúfolásig meg­
telt a Schlauch püspök költségén emelt díszes templom
áhitatos hívekkel.
Páter Flodung elmondta jövetelének, illetőleg, kül­
detésének célját, mely nem más, és nem kevesebb, mint
egy hétig « s z e n t m i s s i ó t » tartani; más szavakkal,
erősíteni a katholikus öntudatot, a meglazult vallásos ér­
zést felfrissíteni, s kivetni « P é t e r h á 1 ó j á»-t.
E bevezetés után, megkezdődött a munka: reggel
és este szent beszéd tartatott, melyre kíváncsiságból fe-
lekezetünkhez tartozó egyének is elmentek, miután Zi­
lahon még jezsuiták sohasem voltak. Folytatták szorgalma­
san a gyóntatást délelőtt és délután, áldoztattak,és áldoztak.
A kollégiumokba s az elemi iskolákba járó róm.
kath. növendékeknek « g y e r me k - i s t e n i . ' tiszteletet
tartottak, a tanuló ifjaknak emlék érmet osztottak ki, stb.
Ez mind szép ! Mind helyes ! Minden felekezetnek,
s ezek papjainak elengedhetetlen kötelessége, az egyházi
élet, vallásosság, felekezeti öntudat emelése.
De ők nem csak ezt tették.
Az ismert hét sakramentum tárgyalásánál, s bizo­
nyításánál megtámadták egyházunkat, gyalázó kifejezé­
sekkel illették annak hitelveit, az egyház-történelmet meg­
1 nevével 1660— 1667-ig terjedő időszakban nagyon gyakran
hamisították, vallásunk törvények által biztosított és el­
ismert jogosultságát (recepta religio) kétségbe vonták,
z a g y v a l é k n a k , e r e t n e k e k n e k nevezték. A mi
papi jellegünket semmisnek nyilvánították ki
A vegyes-házasok közt a civódás magvát hintették
el. Templomainkat, szegénységünket kigúnyolták, «Ú r­
v a c s o r á n k»-ról dehonestálólag szólották.
Sőt, egyszer a személyeskedés terére is átcsaptak,
S z á s z K á r o l y , jeles püspökünkről állitván, hogy a
püspöki címet j o g t a l a n u l használja, mert csak szu­
perintendens, s igy apostolica successio-val nem bírhat.
(Lám, milyen jó, hogy az állam, és a többi felekezetek
másképpen gondolkoznak.)
Izgattak az állam ellen, midőn a szószékről az el­
keresztel ési rendelet ellen szólották, s azt birálgatták, stb.
Az ember őket hallgatva, bámulva kérdezte ön­
magától : vájjon, nem a reformáció k e z d e t é n állunk?
A templom udvarán nem lehet-e látni a máglyákat, melyen
bennünket, elkárhozottakat, meg fognak égetni ?
4&. szám
Valóban, jól esett, midőn este, a tempiombúl ki­
jövet, láttuk a szép kék eget, rajta a csillagok milliárdjait,
mely fennen hirdeti, hogy mi is egy jó Atyának szerető,
és szeretett gyermekei vagyunk, s az arcunkba csapódó
friss szellő figyelmeztetett, hogy mozgunk, élünk, és vagyunk.
Föleszmélve, jogosan kérdhetjük: hogy ismerik-e ők
azt a helyet i g a z á n , honnan « I s t e n i g é»-jét kell
hirdetni ?
Mi ismerjük. Protestáns lelkész előtt ez a hely
szent. Onnan a pap az örök istenit, örök emberit, s a fele­
baráti szeretetet hirdeti. A templomi kathedrát nem kiseb­
bíti, nem profánizálja soha.
Az üldözések korában, a nehéz és könnyhuilatásokkal
telt időben sem hallatszott onnan soha más; nem hallat­
szott onnan a hatalmas, elnyomó felekezet ócsárlása, nem
a fennálló törvények elleni izgatás.
Polemizálhatunk egymással hírlapokban, vitatkoz­
hatunk a magán életben, de annak a helynek magasztos
rendeltetését mindig tiszteletben kell tartanunk.
Zilahon jezsuiták nem voltak soha.
Nevök csak egy zilahi ev. ref. pappal, kézdivásár-
helyi M a t k ó I s t v á n n a l van összeköttetésben. Ez
felsőbányái pap korában S á m b á r M á t y á s miszszió-
nárius jezsuitával a «hit ágazatai»-ról nyilvános bírák
előtt Sámbár ajánlatára oly feltétel alatt fogadta el a
disputát, hogy a ki meggyőzetik : fejét veszítse el. A szó­
vitán Sámbár meggyőzetett. Azonban, Matkó megkegyel­
mezett, de a bírák egy kovács-harapófogóval két első fogát
kihúzatták.
Matkó István 1666 bán Zilahra hivatott meg pap­
nak, itt irt is egy munkát Sámbár ellen, melynek cime
a következő: «X. ut. Tök könyvének eltépése, avagy
Bányász-Csákány, melylyel annak fövényen épített, s már
leromlott házát elébbi fövényre sikereden sárral raggatni
akaró, és ezer mocskokkal eszelősen sinlő, s mázló Sám­
bár Mátyás nevű tudatlan sárgyúró megcsákányoztatik
K. Vásárhelyi Matkó István, zilahi pap által, ki bányász­
nak neveztetett Sámbártól.» (Lásd : Régi magyar könyvtár.
Szabó Károly.)
Sámbár Mátyás egyike azon jezsuitáknak, kinek
találkozunk. Ellenünk több munkát is irt. (Lásd: Erdély
története. Szilágyi Sándor.)
Ennyit a zilahi egyháznak, illetőleg, egykori jeles
papjának, a jezsuitákkal való küzdésére vonatkozólag.
*
A római katholikus egyház, mint fentebb jeleztem
a jezsuitákat mozgósította, működésöket megkezdették :
felső Magyarországon, dunántúl, és a Tisza vidékén.
Tudomásom szerint, páter Flodung azon helyeket
akarja felkeresni Erdélyben, mely helyek előbbkelőek, s
a hol a kálvinista hívek többségben vannak.
Nekünk velők szemben fegyverünk: a b i b l i a ,
melynek alapján állunk, és működünk, s ebben tanítása
és eszméi Jézus Krisztusnak.
Hirdessük templomaink kathedráin szent vallásunk
tanait okossággal és szelídséggel, mindig szem előtt tartva
azon hely magasztos voltát.
Az iskolákban tanítsuk buzgón egyházunk történel­
mét, s ennek erkölcstanát.
 48. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY
Rendezzünk a tél folyamán « F e l o l v a s ó e s t é - i
1 y e k»-et, ismertessük ott egyházunk történelmének neve- |
zetesebb mozzanatait, s azon tényezőket, melyek a vallás- |
erkölcsi élet fejlesztésére befolyással bírtak, és bírnak. j
Beszéljünk a római kath. egyházról, a jezsuiták történel­
méről, mutassuk ki céljukat, hivatásukat. Polemizáljunk
objektív fegyverekkel.
Terjesszük a protestáns színezetű és tartalmú la- !
pokat. népies iratokat.
Ha igy teszünk, fellépésök velünk szemben siker­
telen marad.
A küzdelemben eszméink győzni fognak, s mi on­
nan megerősödve fogunk kikerülni. «Péter hálója» üresen j
marad, s ők magukat bogozzák meg.
Ig a z g a tó -T a n á c s u n k ü lé s é tő l.
Kolozsvár.- 1893* november 26 és 27.
Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen­
voltak dr. Kolosvári Sándor, elnökhelyettes, Gyarmathy
Miklós, dr. Vályi Gábor, Szász Gerő, Domokos Antal,
dr. Szász Béla ig.-tanácsosok, Parádi Kálmán, tanügyi
előadó, dr. Sárkány Lajos, számvevő, dr. Deák Albert,
ügyvéd, Deák József, pénztárnok, Bodor Antal, k. előadó,
Márkus János, titkár és Kádár János, s. titkár.
Az ülés megnyitása után, felolvastattak az időköz­
ben elnökileg elintézett ügydarabok jegyzékei s a tett
és ismertetett intézkedések jóváhagyó tudomásul vétettek.
A kölcsönügyekben tett intézkedések bejelentésé­
vel kapcsolatosan, főt. püspök aa. ismerteti a pénzpia­
cok lanyha irányzatát, a kölcsönpénz drágaságát s erre
tekintettel, jóváhagyó tudomásul vétetni kérte azon el­
nöki intézkedését, mely szerint az egyházkerületi köz­
alapbúi nagyobb kölcsönök kiadását megszüntette. Igazg.
Tanácsunk főt. püspök aa. intézkedését jóváhagyó tudo-
másúl vette, de mert az ismert adatokból azt következ­
teti, hogy a közalapi kikölcsönzésekkel már odáig ment,
hogy a kölcsönadás egyelőre teljesen is megszüntethető
volna, útasitotta a kebli pénztárt, hogy a kölcsönügyi
előadóval és számvevővel együttesen, tájékoztató kimu­
tatást készítsen arról, hogy mennyi kölcsön van márki­
adva és megszavazva ? E kimutatás alapján fog azután
Igazg.-Tanácsunk határozni esetleg a kikölcsönzések meg­
szüntetése, vagy mily mértékű tovább folytatása fölött.
Budapesti közjegyző, Kiss Aladár úr kérésére, az
egyházkerületünk által Amelka András és társai buda­
pesti lakosoktól megvásárolt házastelek vásárszerződése
jóváhagyatott, s szabályszerű záradékkal ellátottan visz-
szaküldetett nevezett közjegyző úrnak a bekebelezés
foganatosittatása végett.
Körösfői egyházközségünk azon kérdésére, hogy a
személyi alapon kivetett, de az illető egyháztagok elköl­
tözése, vagy birtokaik eladása folytán elveszett kepét
miképpen biztosíthatná: az egyházközség útasittatni ha­
tároztatok, hogy törvényadta jogánál fogva, léptessen új
és a dologi teher elvén nyugvó keperendszert életbe.
Ab afáj i egyházközségünknek indokolt és az egy­
házmegyei tanács által is pártolt kérésére megengedtetett,
hogy papi állását három évig betöltetlen hagyhassa, s
az interkáláris jövedelemből papi lakását megépíthesse.
Az egyházközség azon határozata, hogy a jelzett időre,
évi 100 forint tiszteletdij mellett, t. Jánosi Béla, beresz-
telki pap aát. nyerte meg a beszolgálás végzésére, szin- '
tén jóváhagyó tudomásul vétetett.
Sajó Udvarhelyi egyházközségünk kérése folytán, ■
központi kezelés alatt álló tőkéjéből 330 frt. 91 kr. az egy- | tartotta meg ez évi őszi gyűlését.
házközség által vásárolt belső telek kifizetése céljából
kiutaltatott.
39 7
Nagy-Almási pap, t. Bőd László aának, az egyház-
község és. egyházmegye által elfogadott nyugdíjazási ké­
rése, a fölhozott, s igazolt betegség indokából, Igazg.-
Tanácsunk által is elfogadtatott, és ennélfogva, nevezett
aa. félfizetéssel nyugalomba bocsáttatott, s az egyház-
község útasittatott, hogy a rendelkezésre maradt 688 frt.
73 krajcárnyi félfizet csre és szállás-élvezetre a papi állo­
mást törvényesen töltse be.
S íászvárosi Kún kollégiumunk Elöljáróságának in­
dokolt kérésére, megengedte Igazg.-Tanácsunk, hogy
Halmágyi Antal, helyettes rajztanár részére a rendelke­
zésre álló s nevezett tanár aa. működése által is kiér­
demelt rendes tanári fizetés folyosittassék.
Kozma Ferenc, kir. tanfelügyelő urnák, m. frátai
népiskolánk tanítói állomásának betöltésére vonatkozó
átiratára, az illetékes esperestől beérkezett jelentés alap­
ján, meghatni határoztatott, hogy a tanítói állás éppen
betöltés alatt áll. Az átirat ama részét illetőleg, mely,
j egy följelentés alapján, az iskolákban állítólag fennálló sza­
j bálytalanságok megszüntetését, illetve, hiányok elenyész-
tetését kéri, nevezett tanfelügyelő úr értesittetik, hogy
m. frátai iskolánk a lehető legnagyobb rendben van, s
j
igy a bemutatott panasz roszakaratú s alaptalan rágalom.
j
Ugyancsak Kozma Ferenc, kir. tanfelügyelő úr
megkeresése alapján, tárgyaltattak a m.-bikali és n.-ka-
pusi egyházközségek iskola ügyei s M.-Bikalra, az egy­
házközség kérése alapján, állami iskola felállítását kérni,
határozta Igazg. Tanácsunk, a kir. tanfelügyelő utján,
minthogy az egyházközség, saját erején, iskoláját jókar­
ba állítani s tanítójának megfelelő javadalmat biztosí­
tani. nem képes. N.-Kapusra vonatkozólap közli Igazg.-
Tanácsunk a kir. tanfelügyelővel, hogy a tanítói állomás,
időközben, képesitett egyénnel betöltetett s igy a fenn­
állott hiány megszűnt.
Nagy-enyedi Bethlen-koliegiumunk intézeteinek ben-
lakási, kormányzati szabályrendeletei, az azok felülvizs­
gálása és megállapítása végett kiküldött ig.-tanácsi bi­
zottság jelentése alapján, elfogadtattak s ennek folytán
ez eddig fönnállóit rektor-professzori állásnak megszünte­
tése, az újonnan szervezett háznagyi hivatal beállítása, szó­
val. az egész szabályzat életbeléptetése engedélyeztetett.
Székelyudvarhelyi és szászvárosi kollégiumaink jövő
évi költségvetései, némi megjegyzésekkel és módosítá­
sokkal, helybehagyattak.
Szinyei egyházközségünk kérésére, a papi telken
épített istáló építési árának kifizetésére, az egyházközség
központi kezelés alatt álló tőkéjéből roo frt kiutaltatott.
Galgói egyházközségünk kérésére, a tanítói állomás
ürességben léte miatt, a rendelkezés alá került 37 frt. 50
krajcárnyi interkáláris jövedelem, az iskola felszerelési
hiányainak pótlása céljából, kiutaltatott.
Végül, főtiszt, püspök aa. ajánlatának elfogadásával,
a torda-túri körlelkészi állomásra, t. Nagy Mózes, ren­
delkezés alatti segéd lelkész aa. neveztetett ki, s fölhiva­
tott, hogy állomását mielőbb foglalja el, hogy a rend­
kívül kényes felekezetközi helyzetben levő körlelkészség
sokáig pásztor nélkül ne maradjon.
Ezek után a napirend ki- lévén merítve: az ülés
bezáratott. r- s-
A z e g y h á z m e g y é k b ő l.
A g ör g én y i egyházmegyéből.
Ez egyházmegye Papi Értekezletének alsó köre oktbr.
j 3 i-én K ö r t e f á j á n , felső köre nov. 3 án M a g y a r o n
A z elsőn Csekme Ferenc imája után, Teleki József
i r e t o r m á c i ó i e m l é k b e s z é d e t tartott, Róm .VIII. 3 1 .
 393- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 48 siám.

vers alapján, protestánshoz és emberhez illőnek tartván ez mat a p a p i nyugdíj kérdése. Megérett gyümölcs volna
emlék-ünnepélyek tartását. Történelmi visszapillantást vetve a bizony ez, de hát ezer akadály, ezer nehézség állja útját,
keresztyén vallás keletkezésére, rajzolta annak elfajulását a minden egyes nyugdíjazásnál két családot juttatva félkenyérre.
középkorban, aztán a reformátorok működését e jelszó alatt: Nyomosabb határozatokat igtathatott jegyzőkönyvébe
«Ha isten velünk, kicsoda ellenünk.) Majd a pápizmus fe­ az evangelizációrúl, a vallás-tanitásról, az
lett kivívott győzelemre mutatva, szent vallásunknak élő hittel énekügy fejlesztéséről, s egy-egy a szivekbe Írott
és felvilágosodott józan éssszel leendő daikálására hivott fel, jegyzőkönyvi kivonattal lett mindenikünk feltarisznyálva, hogy
hogy azt sértetlenül adhassuk át utódainknak. főképp a megváltozott egyházpolitikai viszonyok között, evan-
Kiss Lajos németből fordításban igen érdekes a p h o - gelizálni. vallást tanítani, ifjúsági egyleteket alakítani, az egy­
rismákat mutatott be, melyeket úgy a papi kar, mint a házi és iskolai mű-éneket fejleszteni, lét-kérdésünkké vált.
szép számú hallgatóság tanulsággal hallgattak meg. Végül, Szabolcska Mihály, a «mi poétánk» z s o l t á r ­
A gyakorlati vitatételek rendjén, a k e p e v á l t á s o k fordításokat mutatott be, azon irányzatból, mely nem
körül oda konkludált a gyűlés véleménye, hogy a pénzérték akarja a zsoltárok ódon zamatját letörülni, s a modernizá­
folytonos hullámzása mellett, sokkal helyesebb, a kepemeg­ lásban nem megy oda, hova egy bizonyos tábor, meiy nép­
váltásokat részben gabona-magtárakból kifizetendő termé­ dal mintákra ütötte a zsoltárokat. Felolvassa a 3. 2 3. 72. 90.
nyekre fektetni. zsoltárok fordítását, s egy pár eredeti dicséretet. Mindenik-
M ég csak azt említve meg, hogy a következő gyűlés ben Szabolcska költői, erős nyelvérzéke nyilvánul, s bizonyára
előleges m i i l e n i u m i ü n n e p é l y formájában határoztatott a megújítandó énekes könyvben ezerek, meg ezerek ajkán
m egtartatni: lássunk a testvérkor programrajából is valamit. fognak felhangzani, ezrek, meg ezrek szivében fognak visz-
Itt Pap Lajos közönséges egyházi beszéddel hangzani azok a sorok, melyekben Szabolcska költői lelke
végezvén az isten-tiszteletet, egészen papi körben tartatott Dávid és Szenci-Molnár leikével szent egyezségre lépend !
meg az Értekezlet, melyben élénk eszmecserére adott alkal­ Csekme Ferenc-

T A R C A.
Tofeus Mihály, zökhez s adtak át a közgyűlésnek december 9-én. Decem­
erdélyi evang. református püspök élete. ber 1 1 én pedig egy nagyobb bizottság vette át Tofeusnétól
Irta: Konc József. mindazon tárgyakat, melyeket 16 S 0 iki gyűlés laistrom meilett
(Folytatás.) adott és bízott volt a püspökre megőrzés végett.
V. Hogy mindezek, a dolognak valóságában, mind igy Egyéb apró tárgyak, Gilányi-féle javak vételére a kö­
mentenek végben, megemlített Synodusban, adom mindezek­ vetkező 16 8 5 . nyarán Enyeden tartott Synodus Jenei
ről az Ő kglme püspök uram megnyugtatására, posteritásá- István és Vas István lelkészeket küldötte ki Tofeus özve­
nak is ő kegyelmének securitására imez requisitiomat és egy­ gyéhez s az átvett tárgyakat átadták a gyűlésnek, Horti
szersmind quietantiamat, fide medíante, az Sz. Generalis ha­ István, a püspök pedig, jegyzék szerint kezéhez vette, a mint
gyásából, patancsolatjából, az szt. generálisnak tulajdon pe­ mindezen átvételeket az ide mellékelt Tofeusnénak adott el-
csétével is imez quietantiamat megerősítvén. Anno Domini ismervények mutatják.
16 8 0 . die 29 Octobr. in Synodo generali Albae tum celebrata. Mi ide alább megirt Személyek, tiszteletes Püspök
Michael H. Debreceni, tractus N.-Enyediens. Senior et. uramtól és a szent Generálistól kiildettetvén üdvözült Püs­
S. S. generalis juratus Nótárius, mpria. Melynek több becsü­ pök uram Ő kglme meghagyatott özvegyéhez ő kglméhez,
letes Seniorok is eképpen subscribaltanak ő kglmének. (S. S.) vottünk kezünkbe Ö kglmétői az Ecclesia pénzét négy zacs­
a Synodus pecsétje. kóban, hozzájok kötött cédolákkal együtt, melyekben mennyi
Joannes Sothi Senior desiensis, mpr. Michael V Széki leg)ren, mi meg nem olvastuk, a zacskók kötésit fel sem sza­
Senior Tractus Szekiensis, mpr. Andreas Galambfalvi Senior kasztottul hanem fide nostra mediante hűségesen a szt. ge­
ecclesiarum reformatorum in sede siculi Maros existentium. nerálisnak raepresentaituk. A négy zacskók mellett két keresz­
Joannes Szent-íváni, Senior ecclaura reformatar. in Comitatu tes tallért vöttünk kezünkhöz. Ezekről quietáljuk iidvözűlt
Küküllőváriensi existentium, mpr. Petrus Jancsó Vásárhelyi Püspök Tofeus Mihály uram ö kglme meghagyatott özvegyét
Senior Sedis orbaí, mpr Michael Sz. Némethi Senior Indignus ö kglmét. Albae, 16 8 4 , die 9 decembris, Gidófalvi Balázs
Tractus Colosváriens. mpr. Joannes Pécsi, Senior S. S. Kézdiens. mpr. Vízaknai Mihály mpr.
mpr. Staphanus Veszprémi p. t. Sedis Siculicalis Udvarhely Mi, Debreceni Mihály, az Erdélyországi szent Generá­
senior református indignus, mpr. Joannes Ajtai p. t. Sedis lisnak hites Nótáriussá, Nyiresi Bálint a fejérvári tractusnak
Miklosvára Senior református. Jacobus Vásárhelyi Inspector esperestje, Margithai István, azon tractusnak hites nótáriussá,
eclesiarum orthodoxarum in Sede Siculicale Sepsi. Valen­ Jenei István és Gidófalvi Balázs fejérvári predicatorok és
tinus Nyiresi, Senior Tractus Albensis, mpr. Michael Sepsi- Vízaknai Mihály, sárdi predicator, rescognoscáljuk, az quie-
Szt.-GyÖrgyi, Senior Tractus Devensis, mpr. Stephanus Ba- tantiánk által, hogy in hoc anno 1 6 8 4 die n decembris
rothi Senior indi gnus Tractus Görgényiensis mpr. valamelyek pecsétes inventariumunkban fel voltának írva,
A Tofeus eltemetése után egy hóval az ekklézsia javai­ mind azokat tiszteletes és idvezült Tofeus Mihály uram
nak átvételére a Fejérvártt tartott egyházi közgyűlés Gidó- özvegye a szerént adta kezünkbe az abban az inventarium-
falvi Balázs és Vízaknai Mihály lelkészeket kiküldötte, hogy ban leirt házakban berakván pecsét alatt hagytuk, melyről
a2 özvegy püspöknétel vegyék át az ekklézsia pénzét. Ezek tiszteletes és idvezült Tofeus Mihály uram özvegyét, Kun Éva
megbízatásukban eljártak s négy zacskó pénzt vettek a ke- asszont quietáljuk. Mivel hogy az iriventarium szerént min­
 48. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 399

dent szőrin meg nem láthattunk és fel nem irhattunk, ha­ hátrálékosunk van, kik egy fillért sem fizettek. Ha ez átmegy
nem a mi az edényekben voltának, azokban hagytuk s úgy a jövő esztendőre, már kétszeres a teher, mely után követ­
kezik a fizetés-elengedésért való kérelem.
irtuk fel. Debreceni Mihály, nótárius S. generális, mpr. Mar-
Szivesen felkérjük az esperes urakat, hogy sok elfog-
githai István, a fejérvári tractus hites nótáriussá mpr. Nyiresi
laltatásuk mellett, vessenek ügyet e dologra is. Figyelmez­
Bálint, fejérvári tractus Seniora, mpr. Vízaknai Mihály, sárdi tessék az illetőket, hogy ez is kötelesség-teljesítés, melynek
predicator. Jenei Isván, mpr. A. M. Gidófalvi Balázs fejér- elmulasztása felelősséget von maga után.
vári egyik predicator, mpr. Mi becsülettel igyekszünk teljesitni e szolgálatot. Ju ­
talmunk az volna, ha érdeklődést, valamelyes elismerést ta­
Anno 16 8 5 . 3. julii.
pasztalnánk, hogy munkánk nem hiában való.
Mi, infrascripti, recognoscaljuk, hogy Istenben boldo­
Kolozsvárit, nov. 2 8 .^ 1 8 9 3 . Szász G erö .
gul kimúlt Néhai T. Tofeus Mihály Uram relictájának ke­
zénél maradott volt aprólék bonumit mindenestől fogva az = Novemberben közölt pálya-cikkeink a követ­
Ö kegyelme jó lelkiismerete szerénl tött tanúbizonyság sze- i kezők voltak.
rént percipiáltuk, melyeket Írásban a Sz. Generálisnak be is j
1. A középiskolai vallás-tanárok kválifikációja. E cikk
októberről jött át.
mutattunk és adtunk, melyekről adjuk ez kezünk Írását, vár- ' « A vallás-tanitás a falusi iskolákban, és még valami»
ván ő kegyelme is az ezután egész quietantiat a Sz. ge- j
feliratú cikkhez.
neralistól. Stephanus Jenei, mpr. M. A . ! 3. A z örök feladat.
Reccgnoscalom e jegyzésemmel, hogy a feljebb emli- | Szivesen kérjük érdeklődő olvasóinkat, hogy szavaza­

tett sinatunk alkalmatosságával N. Enveden idvezült Tofeus j

tukat dec. 10 ig beküldeni szíveskedjenek.

Mihály uram relictájatól, Kun Éva asszony túl, ö kegyelme- | = A n.-enyedi egyházmegye népes közgyűlése, folyó
tül tiszteletes Jenei István és tiszteletes Vas István uraimék j hó 20-án esperessé egyhangúlag S á n d o r J á n o s , miriszlói
egyházi személyek által Iaistromba vett idvezült Gilányi uram I pap aát. eddigi jegyzőt választotta meg. Ez előre volt látható.
Sándor János egyike az egyházkerület legderekabb papjainak,
maradék javait kezemhez vettem. Melyekről ő kegyelmét ez '
kinek vonásai közé tartozik a higgadt megfontolás, a köte­
Írásommal quietalom. Én Horti István, R. P ' lesség-tudás, lélekismeretes pontosság, vidám, nyugodt kedély,
Ezen elismervényekkel, nyugtákkal még nem volt tel- és a papot megillető tudás, és széles látó kor. Hosszú idő­
jesleg befejezve a Gilányi-féle ügy : egy kis kellemetlen iz ken át viselvén a jegyzői hivatalt, néh. Hegedűs Lajos, es­
jutott abból az utódoknak is. És ezt éppen a papság okozta T o ­ peres mellett egész merejében megtanulta az adminisztráció
minden ágát-bogát, és mint kész ember lép az esperesi karba.
feus özvegyének és gyermekeinek. «A pap zsákja telhetetlen»,
Istennek áldása kisérje a nehéz munka mezején, melynek
tartja közmondás. És szerette volna, hogy még másodszor terhét rá nézve tegye könnyűvé egyházmegyéjének szeretete,
is birtokába jusson egy Gilányi féle vagyonnak. Hibáztatni és mindnyájunk nagyrabecsülése. A d mulfos annos !
kezdette Tofeus eljárását s perbe fogni utódait, mintha a ! = A szilágy-szolnoki egyházmegye közgyűlést
Gilányinéval kötött szerződést csak egyedül, a tanács urak tart dec. io-én Szil ágy-Somlyón, melynek első napját a ke­
gyeletnek szentelik felújítják néhai N a g y L á s z l ó espe­
tudta és beleegyezése nélkül csinálta volna. j
res és egyházkerületi közügyigazgató emlékezetét. Az isten­
E miatt kénytelen volt Kun Éva. Tofeus özvegye. I
tiszteleten Bartha Dezső, tasnádi pap és egyházmegyei jegyző,
hogy a Fejedelemhez és Tanács urakhoz járuljon kérelmé­ fog könyörögni, és Vince Ödön, kémeri pap fog emlék-be­
vel biztosítandó magát és gyermekeit a papok fenyegető tá- | szédet tartani. Nagyon jó, nagyon szép és helyes cselekedet,
madása ellen. A folyamodvány s a Fogarasban 1 68 7 . már- ha az élők megbecsülik a meghaltak emlékezetét; példát sta­
tuálnak a jövendő nemzedékek számára, hogy a kötelességét
cius 19-én kelt kedvező tanács végzés-válasz itt olvasható: 1
teljesítő kálvinista papnak legszebb jutalma, hogy siija felett
Idvezült Tofeus Mihály uram özvegyének, Kun Évá­ viraszt a kegyelet. Egyébb úgy sincs. De a kinek ez nem
nak, és több maradékainak alázatos supplicatiójok Nagysá- ' elég, hát az keresse boldogságát, üdvösségét, vagy elkárho­
godhoz, mint kegyelmes Űrökhöz és vallásunkon való Mél- j zását akárhol a megteremtetett világon, de kálvinista pap
tóságos Tanács úri és fő rendekhez közönségesen. | ne legyen.
Kegyelmesen juthat eszébe Nagtoknak, kegyelmeteknek 1
= Szász-Lónai egyházunkban november 12 -é n
lélekemelő szép ünnepély folyt le. Ekkor köszöntött be V ajd a
a néhai Tekintetes Gilányi Gergely uramtúl testamentum- | Ferenc, megválasztott új lelkipásztor. Deesi Gyula egyház-
bán hagyatott Ecclésiai bonumok iránt, ugyan a Nagyság­ megyei esperes szép, emelkedett beszéddel ajánlá a már,
tok Kglmetek méltóságos tetszésebüi micsoda contractusra I úgy látszik, egészen lecsendesedett, teljes számban megje­
ment légyen idvezült uram néhei Tekintetes Apafi Anna , lent népes gyülekezetnek, hivatalába lépő ifjú lelkészét. Talá-
lólag és tapintatosan mutatott rá azokra a pontokra, hol
Gilányi Gergelyné asszonyommal, ö kglmével. (Lásd alább
buzgó munkára van szükség mindkét fél részéről. Aztán
a biblia-kiadás történetében Bethlen Miklós levelét.) I következett az a megható jelenet, mikor egy tettre kész,
(Folytatása következik.'/ ! lelkesedéssel betölt fiatal pap lép szent hivatalába s a
szívnek teljességéből szól a száj. Adjon isten erőt, segedel­
K ü lö n fé lé k . j met ifjú barátunknak, hogy a hozzáfűzött szép remények­
nek megfelelhessen.
S zives kérelem. = A pécsi ev. református egyház tanácsa ké­
Az esztendő rohamosan halad a vége felé. Észrevét- I relemmel fordul a jó kedvű adakozókhoz. Vannak ott vagy
lenül benne leszünk az újba. És mig más lapok már a jö- | hatszázan. De nincs templomuk, és mint a pásztor nélküli
vendőre gondolnak, s közlik felhívásukat az előfizetések be­ nyáj, eddig minden lelki gondozás nélkül voltak. Most tömö­
küldése végett: mi még mindig csak a múlttal vagyunk fog- rülni, élni akarnak ; áldoznak ők is ; de érzik, hogy egymagukra,
lalatosak, illetőleg, azt óhajtanok, hogy bár a folyó tar­ gyöngék: az egyetemes ref. egyháztól, mint édes anyától
tozások lennének befizetve. várják, kérik az éltető édes tejet. Filléreket kérnek, hogy
Igazán sajnáljuk, rösteljük, szégyeneljük e zaklatást. I egyházzá izmosodjanak. És ha rágondolunk, hogy egykor túl
De rá vagyunk kényszerítve, holott ki kell mondanunk, hogy | a Duna volt a protestántizmus legerősebb vára; ha rá gon­
ez e s z t e n d ő T íil a mái napig még mindig több, mint kétszáz 1 dolunk, hogy micsoda pusztítást vitt végbe ott a papizmus
 400. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hatalmas püspökségeivel; és ha elképzeljük, hogy egy elhin­
tett kis mag a sziklán megfoganhatik és lassankint termő
tahjt formálhat maga körül: nem képzelhetjük el, hogy le­
gyen vallását igazán szerető kálvinista, ki sajnálná filléreit
e szép céltól. Adjatok a kérőknek elmúlandó javaitokból, hogy
nyerjetek istentől elromolhatatlan kincseket.
= Új papok. A k o v á s z n a i ref. egyházközség, a
f. hó 26-án lefolyt papválasztás alkalmával, tiszt. E l e k e s
L á s z l ó , n.-enyedi orsz. fegyintézeti ref. lelkészt; ugyanak­
kor az udvarhelyi egyházmegyébe tartozó p e t e k i egyh.
község B i r ó A n d r á s , n.-enyedi főiskolánál alkalmazott
papj. köztanitót választotta meg ‘rendes lelkészéül. Az Igaz­
gató-Tanács f. hó 27-én d. u. tartott ülésében, a m.enyedi
egyházmegyébe kebelezett torda-túri körlelkészi állomásra
N a g y M ó z e s , sz.-udvarhelyi rendelkezés alatt álló s. lel­
készt s a marosi egyh. megyébe kebelezett k i s-k e n d i
egyházközségünkbe, ideiglenes minőségben, h.-lelkésznek, t.
S á m u e l A l a d á r papj. afit nevezte ki. Úgy a választá­
sok eredményéhez, mint a választottaknak gratulálunk. Ifjú
lelkész-társainknak adjon az isten kegyelmet és szentlelket
bovséges mértékben, hogy azt a gyönyörűséges terhet, hor­
dozzák, mint Jézus Krisztusnak jó vitézei.
= Kapcsolatban múlt számunkban hozott rövid
közleményünkkel fölemlítjük, hogy Deák Lajos, marostorda-
megyei királyi tanfelügyelőt nemcsak a megyei közigazga­
tási bizottság részesítette méltó elismerésben tiz éves tan-
felügyelői munkássága alkalmából, hanem az erre első sor­
ban hivatott maros-tordamegyei általános tanítótestület is már
előzőleg (nov. 10.) tartott közgyűlésen lelkesen és nagy ki­
tüntetésekkel üdvözölte s fejezte ki köszönetét, elismerését
a tanügy terén és a tanítóság érdekében kifejtett sikeres
működéséért, sőt nevére 2^0 koronás alapítványt is tett,
melyet a tanfelügyelő hasonló összeggel viszonzott a tanítói
árvaház javára. November 19-én pedig a marosvásárhelyi
ev. ref- egyházközség képviselőtestületi közgyűlése mondott
H IV A T A L O S R ÉSZ.
H 53- i 893- PÁLYÁZAT.
A z erdélyi egyházkerületben, a széki egyházmegyébe
kebelezett m a g y ar-b o r z - á s i egyházközség énekvezér-ta-
nitói állására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: tisztességes lakás, gazdasági épületek, bei-
telek, és kerten kívül, egyházhatósági becslés szerint, 18 3 frt.
Pályázati határidő dec. 20.
Kolozsvárit, 18 9 3 . nov. 28. S z á s z D om okos,
_______ erdélyi ev. ref. püspök.
115 1-18 9 3- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a deési ev. ref.
egyházmegyébe kebelezett s á r 0 s-m a g y a r - b e r k e s z i kán­
tor-orgonistái állomásra pályázat nyittatik.
Javadalom: tisztességes lakás, kert, gazdasági épüle­
tek és egyházhatósági becslés szerint, 3 1 0 frt készpénz és
kanonika porció haszonélvezete.
Pályázati határnap dec. 20. Folyamodványok nt. Pap
IstváD, h esperes aához, S.-M.-Berkeszre, u. p. Nagy-Somkút,
küldendők.
Kolozsvárit, 18 9 3 . nov. 28. S z á s z D om okos ,
érdél vi ev. ref. püspök.
116 5 -18 9 3 - PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sz.-szolnoki egy­
házmegyébe kebelezett s z . - b a l l a i egyházközség kántor-ta-
nitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : száz véka búza, száz veder must (vedre
80 krajcárral fizettetik), 29 frt. fa-pénz, 70 — 80 mindennapos
tanköteles után 70 — 80 véka szemes tengeri, 17 frt. 50 kr.
tandíj, 2 0 — 30 ismétlő tanköteles után 10 frt. egy 800 négy­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
48. szám.
hasonlóképpen jegyzőkönyvi elismerést és üdvözletét a tan-
felügyelő buzgó munkásságáért.
Köszönet nyilvánítás. Tiszteletes Thamó Gyula,
alpestesi ref. leikész ur, mai napon huszonegy forintot tett
le kezemhez, oly kikötéssel, hogy azt takarékpénztárba te­
vén, mindig már néhai áldott emlékű nője, Somogyi Róza
nevén kezeltessék, és kamataiból jutalom-könyvek vétesse-
| nek, vizsgák alkalmával osztassanak ki, felekezeti különbség
nélkül, úgy a mint általa az eddig is ez iskolánál gyakorol-
taték. E nemes tett nem szorul dicséretre, mely mindig kö­
vetésre méltó marad. Fogadja a tiszteletes ur iskolánk ne­
vében kifejezett szives köszönetemet. Kis-Barcsa, 18 9 3 . nóv.
2 1 . B o d o s i L a j o s , tanító.
Hálás köszönet. Egyházközségemuek még 1826-ban
j készült és már-már használhatatlanná vált szószék-takaróját
! tekintetes Horváth Imre úr saját és neje, született Rápolti
Berta nevében, egy 30 irtot érő szépen ki varrott új szószék­
takaróval cserélte fel, mely dicséretre nem szoruló tettéért
1 magam és egyházam nevében ezen helyen is hálás köszönetét
mondok. Alsó-Ilosva nov. 20. N e m e s F e r e n c , ev. ref. pap.
= Tisztelettel kérjük a Nagytiszteletü lelkész ura­
kat, hogy az 18 9 4 évi Árvaházi Naptárak eddig eladatlan
példányait, ha azok elárusitását nem reményük, szívesked­
jenek, saját költségünkön visszaküldeni. H o r n y á n s z k y
V i k t o r könyvkiadó-hivatala.
= Egész balom felhívás áll előttünk előfizetésre.
Ezek közül fölemlítjük a következőket. Néhai Gyöngyössy Sá-
, muel közönséges és alkalmi I m á i t adja ki Harmathy Pál
| Debrecenben. Á ra 2 frt. Ugyancsak Debrecenben adja ki
1 Jánosy Zoltán, főisk. szenior, K ö l t e m é n y e i t . Ára 1 frt.
| 20 kr. Kolozsvárit, dr. Szabó Mihály, kir. segéd-tanfelügyelő,
| hirdet előfizetést « T a n í t ó k J o g a i é s K ö t e l e s s é g e i »
j című munkájára. Ára 2 forint. íme, a ki magának karácsoni
| ajándékot akar szerezni; hajlamai és szüksége szerint válo-
I gathat a szellemi termékekben.
szög-öl kaszálónak harmada, 400 négyszög-öl szántóföld, az
iskola-kert 12 0 0 négyszög öl, veteményese egészen, a gyümölcs-
termésnek fele. Egyházhatóságilag becsült érték, 3 2 1 frt. o. é.
Ezen kívül stóla, minden temetésért 50 kr. Két szobából,
konyhából, kamarából álló jó lakás, gazdasági épületekkel.
Pályázati határnap : december 26. Folyamodványok nt.
Viski Pál esperes aához küldendők, Zoványra.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . nov. 28. S z á s z D om okos ,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
9 8 8 -18 9 3- M EG H ÍV Ó .
A küküllői ev. ref. egyházmegye, folyó évi december
11-én d. e. 9 órán kezdve, D.-Sz.-Mártonban, a szokott he­
lyen, köz törvényszéki, 1 1 órán kezdve házassági törvényszéki
ülést fog tartani, melyekre a t. bírákat és érdekelt feleket,
van szerencsém, hivatalosan meghívni. Az ügyvéd urak pe­
reikkel az irt időre legyenek készen.
Továbbá, hivatkozással mélt. Igazgató-Tanács 12 6 0 .
1 2 8 2 . és 1 9 9 0 — 18 9 3 . sz. leirataira, e helyen is ismételten
felhívom tiszt, lelkésztársaimat, mint iskolaszéki elnököket,
a következőkre.
1. A kir. tanfelügyelő urak hivatalos megtalálására, az
iskolai adatokat készséggel és pontosan szolgáltassák ki.
2. Iskoláikban az egésségtan tanítását léptessék életbe.
3. Iskoláiknál igyekezzenek az ötödik és hatodik osz­
tályokat, valamint az ismétlő tanfolyamokat felállítani, életbe
léptetni, és teljes erejükből oda hatni, hogy a tizhónapos
tanítási idő megtartassék.
A küküllői ev. ref. egyhm. esperesi hivatalától.
V.-Gálfalva, 1 893 . nóv. 23. K o v á c s E le k ,
ev. ref esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: S z á s z Gerő.
 Protestáns Közlöny
A z e r d é ly i e g y h á z k e r ü le t h iv a ta lo s k ö z lö n y e .
X X lil. Évfolyam. Eolozsvártt, 1893. December 7.
M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­
évre 1 forint 50 kr.
A z 18 9 3. é v i X X V I -ik tö r v é n y c ik k ,
é s a z e v a n g . re f. e g y h á z .
A folyó év aug. 13-án szentesítést nyert, és
szept. 10-én kihirdetett fenti törvénycikk szól a
községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott
elemi iskolákban működő tanítók és tanítónők
fizetésének rendezéséről. Én egyebet is találok
benne, és pedig lényegesebbet, mint a mi a fizeté­
sek rendezésére vonatkozik. A fizetés utóvégre is
csak eszköz, hogy annak segítségével egy élet­
képes elv, avagy eszme valósulhasson meg, s üdvös
alkotásokban testet öltsön. Azon paragrafusok kö­
zött egy egésséges elvet, ha úgy tetszik, eszmét
vélek rejtőmi-^-^ást, t. i. «hogy az e g y e t e m e s
e g y h á z úgy, m i n t az e g y e s h i t f e l e k e ­
z e t e k , az á l l a m h o z v a l ó v i s z o n y u k b a n
n e m e g y e b e k , m i n t az á l l a m b a n l é t e z ő
k u l t u r - t é n y e z ő k k ö z ö t t a l e g e l s ő , és
l ég n é l k ü l ö z h e t e t l e n e b b tényezők.»
Az állam és egyház közötti viszony mégha-
tározásánál ez azon egyedül egésséges és biztos
alap-elv, melyen az egységes állam biztonsága,
az egyház benső hit-élete, s ebből fakadó minden
speciális alkotásai organikus összefüggésben, egy-
mást kölcsönösen támogatva, helyes irányban fej­
lődhetnek. Ez állásponton egészen elesik azon
fogas kérdés vitatása hogy az egyház és állam
egymással koordinált, vagy szubordinált viszony­
ban van-e ? Fölöslegessé válik a lelkiismereti szabad­
ság iránti túlságos aggodalom; az egyházi autonó­
mia külső biztosítására emelt erősségek, mint a
régi városok körfalai, önmaguktól, egymás után
tűnnek el, helyet engedve egésséges fejlődésnek.
Itt egyedüli szempont, újból ismétlem, az állam
és egyház közötti viszonyt illetőleg csak az, hogy
az állam az egyháznak, mint nélkülözhetetlen
kultur-tényezőnek teljes mértékben, minden utó­
gondolat nélkül, adj?, meg azon alkalmas eszkö­
zöket, módokat és helyzetet,, hogy kulturális misz-
49. szám.
E G Y IV ^ Jfe .
Szerkesztőségi ir o d a , h o j^a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők : K'űJmagyarutca 9. sz.
* 3
* = i=r - = <t ± ■■ — — ' " ■
■> —
szióját teljesen és miriáen oldalról kifejthesse, s
csak akkor avatkozzék belügyeibe, ha e felada­
tának nem képes, vagy nem akar megfelelni;
maga az egyház pedig benső élet-működését oly
irányban fejlessze, hogy az az állam léteiét ne
veszélyeztesse.
Abból az alap-elvből következik egyfelől az,
hogy «a k ü l ö n b ö z ő h i t f e l e k e z e t e k e g y ­
h á z u k j e l e n s z e r v e z e t i a l a k j u k b a n le t ­
te k l e g e l s ő á l l a m i k u l t u r - t é n y e z ő k n e k
p r o k l a m á i v a » , önkint értődve, hogy a felekezet-
nélküliség nem esik, nem eshetik ezen kategóriába;
de, következik másik felől az is, hogy «az e g y e s
hitfelekezetek e g y h áz i belső hitélete,
s az e z z e l s z e r v e s ö s s z e í ü g g é s b e n l evő
a l k o t á s o k e g y e d ü l és k i z á r ó l a g az ő k
b e n s ő a u t o n ó m üg y e . » Az állam legfölebb
arra ügyel, hogy az egyházak hit-életéből fakadó
külső alkotások esetleg ne veszélyeztessék kul­
j turális természetű missziójukat, s ha ez irányban
. veszélyes tendenciákat észlelne, azonnal megvonja
j a lét-fentartási eszközöket, magát a nyilvános jel­
j leget is, mert utóvégre is, nem egyik, vagy másik
! hitfelekezet, hanem a honpolgárok összesége ha­
I tározza meg, hogy mi szolgál az állam erőssé­
gére, vagy gyengítésére. Hogy az egyes állam­
polgárok szellemi, értelmi, és erkölcsi életére a
különböző egyházak hitélete határozó befolyással
van, az tagadhatatlan; de másfelől, az is kétségbe­
vonhatatlan tény, hogy a sok különböző értelmi,
szellemi, és erkölcsi fejlettségű derék, felvilágo-
sodott ember az ő fejének, szivének, és sok ol­
dalú tapasztalatainak gazdag tárházából biztosab­
ban, s elfogulatlanabbul hozhatja felszínre azon
drága kincseket, melyek az állam egésséges fej­
lésére szükségesek, mint az egyoldalú feleke­
zetiesség.
Nekünk, kálvinistáknak, ez a törvénycikk erős­
ségűink lészen; de meg kell értenünk azt is. hogv
az az egyes hit.felekezeteket államhoz való viszo*
 402. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nyukban nem dogmatikai értelemben vett egy­
házaknak, hanem állami kultur-tényezőknek tekinti,
teljes bizalommal lévén a felől, hogy az egyes
hitíelekezetek saját hatáskörükben, a nélkül, hogy
benső hitéletük nyilvánításában valami sérelem,
erőszak történnék, készek és képesek is lesznek
kulturális miszsziójuknak megfelelni, s az egy­
séges állam erősítésére, egésséges fejlésére befolyni.
Ezt a kis kitérést meg kellett tennem, s ez
által mintegy figyelmeztetni kívánom t. hivatal­
társaimat, nehogy úgy járjunk, mint az 1868. évi
38-ik törvénycikkel. Abban az időben féltékenység,
tájékozatlanság, aggodalom tartották lekötve mun­
kásságunkat, vagy ragadtak öntudatlanul egy isme­
retlen cél felé. Ki lettek közösítve felekezeti is­
koláink ott, hol erre nem lett volna szükség;
államosították ott, hol elmaradhatott volna; tettek
nagy beruházásokat oly helyeken, hol ki nem
fizette magát; ellenben, ott, a hol szegény, tisz­
tán magyar kálvinista egyházak nyomorogtak is­
kolájukkal, tanítóikkal, vagy egész segély nélkül
maradtak, vagy alamizsnára szorulva, tengették,
s tengetik életüket, mint az egyház veteményes
kertjei. Szomorú vígasztalás, hogy azért kellett,
és kell a nemzetiségek által lakott vidékeket be­
hálózni jó állami iskolákkal, hogy ezeknek alkalmuk
legyen, az állam nyelvét megtanilni, és ez által
a magyar államhoz csatolni, mig a magyar vidékek
magyar lakói e nélkül is tudják, hogy «a nagy
világon, e kívül nincsen számodra hely, itt élned-
halnod kell.»Azt hiszem, ha az elmúltat újból csinál-
hatnók, máskint csinálnék.
Most már tisztában vagyunk azzal, hogy a
fejlés, és haladás kétségbe vonhatatlan; de nagy
önhittség és elbizakodás lenne, ha azt hinnők,
hogy az minden oldalról ev. ref. egyházunk elő­
nyére szolgált. Bizony, nem ! Nem pedig azért,
mert a külső, és tőlünk nem függő tényezők által
éppen úgy engedtük magunkat befolyásoltatni,
mint a belsőktől, melyek egészen hatalmunkban
állottak. E két tényező hatása alatt is különös,
és szinte érthetetlen magatartást tanúsítottunk
nem tudtunk egy határozott, központi életelvet
kidomborítani, melyből, mint egy élő gyökérbűi,
organice fejlett volna minden alkotásunk; mi meg­
lehetős határozatlansággal, mondhatnám, köny-
nyelmüséggel, hol a magyar nemzeti egyház, hol
a liberálizmus, hol az evangyéliumi jelszavakat
használtuk, a szerint, mint a külső egyházpolitikai
áramlatok, felekezetek közötti viszony, politikai
pártalakulások, stb. befolyásoltak; de arra, leszá­
49. szám.
mítva az egyház mekhánikai adminisztrációjának,
törvénykezési szellemének az állam politikai ad­
minisztrációjával nem összhangba hozatalát, ha­
nem lehető egyformásitását, mondom, ezeket, és
más hasonlókat leszámítva, vajmi kevés gondot
fordítottunk arra, hogy egy önálló, az evangyélium
élővizéből táplálkozó, életerős, átalakító hatással
bíró irányzatnak legyünk képviselői. Vagyunk mo­
dern emberek, a kor-szellemtől megittasulva, ke­
ressük a modern egyházat, de sehol nem találjuk,
a minthogy nem is találhatjuk. A kor-szellem csap­
kodó hullámaival szemben, néha mozdulatlanok
voltunk, máskor esze-veszetten rohantunk; most
megelégedtünk kicsiségekkel, majd mellőztük a
fontosabbakat, azon félelmünkben, ho^y keliemet-
I lenséget okozunk a hatalom kezelőinek, nehezítjük
j az egységes magyar nemzeti állam konszolidá-
1 dóját, egyházunknak anyagi kárt okozunk, vagy
I talán éppen a vaskalaposok rósz hírébe kevere-
! dünk. Ne legyen senkinek bántalmára, de bizony,
I az utóbbi évtizedek alatt nélkülöztük a teljes ön-
, állóság, határozottság kritériumát, s a modern em-
! bernek megfelelőleg, inkább személyi és párt ér-
I dekek kielégítésére, kompromisszumok kötésére
! szorítkoztunk, mint a Jézus földi egyháza ma-
I gasztos céljának megvalósítására. A mi állásfog-
^látásunk az 1868. évi nép-oktatásügyi törvénynyel,
I az elkeresztelési, egyházpolitikai kérdésekkel, a
polgári házassággal szemben, melyek az evang.
I ref. egyhazat közelről érdeklik, ilyen végered-
| menyre jutóit.
j Ezeknél nem kevésbé lényeges az 1893-ik
! évi XXVI-ik törvény-cikk. Ezt, mint az állam által
| a hitíelekezetek számára a végre adott módot,
Í és eszközt, hogy «kulturális miszsziójuknak meg-
j felelhessenek», nekünk, kálvinistáidnak készséggel
I kell fogadnunk ; okos felhasználásában benső hit-
J életünk, egyházi szervezetünk életképességét, át-
! alakitó hatását minden oldalról fel kell használ­
nunk. Az evang, ref. egyetemes egyház a roha-
] mosan haladó társadalmi, állami, nemzet -gazdászati,
stb. stb. átalakulásoknak nem lehet csupán tehe­
tetlen szemlélője; nem, főképpen oly időben, mi-
! dőn a társadalom, a személy, vagyon biztonsága
| hova-tovább mind inkább rend-őrök, fináncok,
| zsandárok, katonák szuronyára, s igy külső, mekhá-
I nikai tényezőkre támaszkodik midőn a köteles-
I ség-teljesitésnek. meggyőződésnek, lelkesedésnek
! a félelem, önzés, dicsvágy. haszon, fény, s más
| ezekhez hasonlók adnak irányt, nem pedig egy
! magasztos, benső vallás-erkölcsi életelv. Az egy-
 49 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ház nem fogadhatja ei ezt az aksziomát: «mundus
vult decipi, ergo decipíatur.» Az egyház saját lé­
nyegének megfelelőleg úgy, mint az állammal
szemben levő kulturális minőségében, csak azon
esetben prosperálhat ha az ember nemesebb ter­
mészetében rejlő, a Jézusban, és általa megtes­
tesült vallás erkölcsi életelv a társadalmi ember
minden alkotásában, minden érzelmeiben, minden
gondolatában, minden tettében nyilatkozik.
Erre a célra kell felhasználnunk a fenti tör­
vénycikket, még pedig úgy, hogy éppen ez által,
az állammal szemben, kultur-természetének és misz-
sziójának teljesen megfelelhessen.
(Folytatása következik.)
T ö r v é n y ja v a s la t a g y e r m e k e k v a llá s á r ó l.
A kötelező polgári házasságnál szóló törvényjavaslat
kiegészítéséül, a dec. 2-ki ülésen gróf Csáky Albin kultusz-
miniszter, ígéretéhez képest, beterjesztette az 1868 L ili.
törvénycikk nehány szakaszának módosításánál szóló tör­
vény-javaslatot.
A törvényjavaslat egész terjedelmében igy hangzik :
T ö r v é n y ja v a s la t a g y e rm e k e k v a llá sá ró l.
4. §. A 2. §. első bekezdésében foglalt szabály alól
1. §. Bárm ely vallásu házasulandók, házasságuk meg­
eltérésnek később csak akkor van h e ly e :
kötése előtt, megegyezhetnek arra nézve, hogy születendő 1. ha különböző keresztyén vallásfelek házasságáról
gyermekeik a bevett, v a g y törvényesen elismert hitval­
lások közül melyiket kövessék; megegyezhetnek esetleg
arra nézve is, hogy egy-egy gyermekük külön-külön a
jelzett hitvallások melyikét kövesse, illetőleg, melyikben
növeltessék.
Ezen megegyezés polgári hatóság, v a g y királyi
közjegyző előtt, személyesen jelentendő ki, és írásba
foglalandó.
A megegyezés alakiságát, valamint annak anya­
könyvi nyilvántartása körül követendő eljárást a vallás-
és közoktatásügyi, illetőleg, az igazságügyi és a belügy­
miniszter rendeletileg szabályozza.
§. A z I. § ban körülírt megegyezés hiánya esetén,
a házasfelek összes gyermekei különbség nélkül az atyá­
nak a házasságkötés idején vallott vallását követik, illetve,
abban növeltetnek, a mennyiben ezen vallás a bevett,
v a g y törvényesen elismertek közé tartozik.
A bevett, v a g y törvényesen elismert vallások egyi­
kéhez sem tartozó atya jogosítva van, megállapítani, hogy
gyermekei a bevett, v a g y törvényesen elismert vallások
melyikében növelendők.
Ha az atya nem határoz, az anya azonban vala­
mely bevett, v a g y törvényesen elismert vallásfelekezet*
hez tartozik, akkor az összes gyermekek az anya vallását
követik, illetve, abban növeltetnek.
Ha az anya sem tartozik egy bevett, v a g y törvé­
nyesen elismert vallás-felekezethez sem, és ő sem határoz
a gyermekek mily bevett, v a g y törvényesen elismert
vallásban leendő növelése iránt, akkor e jog, és kötelesség
a gyám hatóságra száll át.
A gyermek mily vallásban leendő növelésének a
403-
leirt módon való megállapítása legkésőbb azok tanköteles
korának eléréséig foganatosítandó.
3. §. A z r. §. szerint létrejött megegyezés később
csak is azon esetben változtatható m e g :
1. ha különösen keresztyén vallásu felek közül vala­
melyik fél a másik házastárs vallására tér át úgy, hogy
a házasság nem-vegyes házassággá v á lik ;
2. ha keresztyén és nem-keresztyén felek közti há­
zasságnál valamely fél más vallásra tér át úgy, hogy a
házasság tisztán keresztyén, v a g y tisztán nem-keresztyén
felek közti házassággá válik. E z esetben a megegyezés
ugyanazon alakítások mellett, de csupán oly irányban
változtatható meg, hogy a születendő, valamint a 7-ik
élet-évet még be nem töltött összes gyermekek most már
a szülők vallásához képest, az első esetben, valameny-
nyien a szülők közös vallását kövessék, és abban növel­
tessenek ; a második esetben pedig, valamennyien a ke­
resztyén vallást, esetleg vallásokat, v a g y pedig valameny-
nyien a nem-keresztyén vallást kövessék, és abban, esetleg
azokban, növelt essenek.
Ily esetekben, a 7-ik élet-évet már túlhaladott, de
az 1868 L ili. törvénycikk 2. §-ában megszabott élet­
kort még el nem ért gyermekek is, az idézett törvény­
cikk 3 — 8. paragrafusaiban körülirt módon, az új meg­
egyezés szerinti vallásra térhetnek át, de csak is a gyám ha­
tóság beleegyezése mellett.
van szó, és a férj a feleség vallására tér át úgy, hogy
a házasság nem-vegyes házassággá v á lik ;
2. ha keresztyén és nem-keresztyén felek közti házas­
ságról van szó, és a férj más bevett, v a g y törvényesen
elismert vallásra tér át, úgy hogy a házasság tisztán ke­
resztyén, v a g y tisztán nem-keresztyén felek közti házas­
sággá válik.
Ezen esetekben a születendő, valamint a 7-ik élet­
évet még be nem töltött összes gyermekek az atya új
vallását követik, illetőleg, abban növelendők.
A 7-ik életévet már túlhaladott, de az 18 6 8 : L ili.
törvénycikk 2-ik § ában megszabott életkort még el nem
ért gyermekek is, az idézett törvénycikk 3 — 8. §§-aiban
körülirt módon, az atya új vallására térhetnek át, de csak is
a gyám hatóság beleegyezése mellett.
5. §. A z oly házasság, melyben egyik fél a bevett,
v a g y törvényesen elismert vallások egyikéhez sem tar­
tozik, a másik fél, azonban, tagja a jelzett vallások vala­
melyikének : különböző vallásu felek közti házasságnak
tekintetik.
Ehhez képest, az ily felek között az 1. §. értelmé­
ben létrejött megegyezést illetőleg, a 2. §. második és
negyedik bekezdése szerint történt megállapítástól elté­
résnek később csakis a 3. és 4. §-okban körülírt felté­
telek alatt és azokban jelzett irányokban és terjedelem­
ben van helye.
6. §. A törvénytelen gyermekek anyjuk vallását
követik, a mennyiben ezen vallás a bevett, v ag y törvé­
nyesen elismertek közé tartozik.
A bevett, v ag y törvényesen elismert vallásfeleke­
zetek egyikéhez sem tartozó anya törvénytelen gverme-
 4 0 4. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 49. szám.

keire a 2. §. 4. és 5-ik bekezdésében foglalt szabályok Detmoldban s W aldeck-Tyrmontban külön törvények

nyernek alkalmazást. állanak fenn, melyek értelmében a vegyes házasságbúi
Ha az anya más bevett, vag y törvényesen elismert származó gyermekek vallása szerződésileg érvényesen
vallásra tér át, v a g y ilyenbe belép, akkor a 7*ik életévet határozható m eg; de e szerződések föltételeire s követ-
még be nem töltött törvénytelen gyermekei új vallásába I kezményeire nézve a területek törvényei is tetemesen
követik. I különböznek. Ausztriában vegyes házasságokban a fiuk
7. §. A jelen törvényben foglaltakkal ellenkező bár­ az apa, a leányok az anya vallását követik. Csakhogy
mely szerződés, téritvény, v a g y rendelkezés érvénytelen a szülők a házasság megkötése előtt, v a g y után meg­
és semmi esetben sem bírhat joghatály lyal. állapíthatják, hogy a viszony fordítva legyen, v a g y hogy
8. §. A jelen törvény életbelépése előtt kötött há­ mind a gyermekek az apa, v a g y mind az anya vallá­
zasságok búi született gyermekek vallásos nevelésére nézve sát kövessék. Törvénytelen gyermekek az anya vallását
azon törvény határozata marad érvényben, a mely az követik. H a e szabványok egyike sem alkalmazható, az,
ily házasságok kötése idejében hatályban volt. I ki e gyermek nevelésére van följogosítva, határozza meg a
9. §. A jelen törvénynyel ellenkező mindennemű 1 gyermek vallását. A g yerm ek vallása csak a hetedik életév
jogszabályok s jelesül az 18 6 8 .: L ili. t.-c.
12. és 14. bejezése előtt változtatható meg, de csak ha a vegyes
§§-ai hatályon kivül helyeztetnek. 1 házasságban élők szerződési jogokkal élnek, v a g y pedig
10. §. A jelen törvény az általánosan kötelező pol­ a szülők, v a g y az apa, v a g y az anya. iil. a törvénytelen
gári házasságot szabályozó törvényekkel egyidejűleg lép | anya más vallásra térnek át, mely esetleg a hetedik élet-
életbe s végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi, igaz­ 1 évet el nem ért gyermekek, felekezetűket illetőleg, min­
ságügyi és belügyminiszterek bízatnak meg. den esetleges korábbi szerződés mellőzésével, úgy tekin-
Budapest, 189 3. november 19. , tetnek, mintha az áttérés után születtek volna.
____ Gr* Csáky Albin- ■ Mindez a gyermekek vallási nevelésére vonatkozó
j vezérelvnek némileg jogosult, de mindenik ellen és mel-
Megokolás.
| lett lehet bőven okokat találni. A jelen törvényjavaslat
A megokolásban mindenekelőtt utalás történik rá, | kidolgozásánál a következő szempontok voltak döntők.
hogy a kormány eleve kijelentette programmjában, hogy A z 1868. L ili. te. 12. és 14. §-ai a gyakorlatban
a házassági jo g szabályozása után az 1868. L ili. te. számos visszásságot szültek. Eléggé ismeretesek azok az
megváltoztatását mi sem akadályozza többé. Röviden elkeseredett viták és súrlódások, a melyek a törvény
ki is fejti a két intézkedés közti kapcsolatot, a mely a alkalmazásánál keletkeztek; tudva van továbbá, hogy szá­
következő: Most a h áza ssá g megkötése, érvényessége, az mos esetben az említett törvényes intézkedés egyáltalán
egész házassági jo g felekezeti alapon nyugszik; az állam illuzóriussá tétetett. Minthogy azonban a kérdéses intéz­
pedig a házasságnak, mint egyházi intézménynek, állami kedés keresztülvitelének biztosítása, pl. ha folszólalás nem
érvényességet ad s a maga részéről is csak azt a há­ történik, egyáltalán lehetetlen; minthogy továbbá oly
zasságot ismeri el érvényesnek, mely az illető felekezet intézkedés íentartása, mely folyton kijátszható, a tör­
normáinak megfelel. Minthogy pedig a házasság magán­ vény iránti köteles tisztelet s engedelmesség szempont­
jogi vonatkozásaiban s következményeiben első sorban jából sem kívánatos; minthogy a 12. és 14. §. határo­
az államot érdekli, igen természetes, hogy a házasság zatainak szükségessege, az előbbiek érteimében, az e g y ­
kötése szempontjából sem lehet közömbös, mely feleke- séges állami házassági jo g megalkotásával megszűnik;
zethez tartozik valamely állampolgár. De nem tagad­ végre, minthogy a felek megegyezésének irányára nézve
ható, hogy ha különböző keresztyén felekezetekhez tar­ a felekezetek érdekeinek esélyei is nivatlan befolyások
toznak a jegyesek, akkor a gyermekek vallásának meg­ | kizárása által egyenlően biztosíthatók : mindezeknél fogva
határozása felekezeti érdekharcot fog fölidézni, mely a | az 1868. L ili. te. 12. és I4.§ ai hatályon kivül helyezhetők,
családi életben is mély nyomokat hagy. S ig y már ez j A második szempont amaz alig tagadható visszás­
az egy szempont is megokolja a törvényhozás amaz ál­ ságok elkerülése volt, melyek abbói származnak, ha azon
láspontját, melyet az 1868. L ili. t.-c. 12. és 14. §. meg­ egy család gyermekei különböző vallásokban neveltet­
alkotásánál elfoglalt volt. Mihelyt azonban a házasság a nek. Annál inkább mellőzni kellett tehát, hogy a vegyes
felekezetek felfogásátúl függetlenül az állam által egye­ házasságokból származó gyermekek, a szülők akarata
temesen és törvényesen szabályoztatik s mint egyházi ellen is, a törvény egyenes rendelkezésénél fogva, külön­
intézmény az állami elismerésbűi folyó állami befolyás böző vallásokban neveltessenek s a mennyire lehet, va­
alul fölszabadúl: akkor az az ok, mety' az 1868. L ili. lamennyi gyermeknek azonegy vallásban való nevelését
t.-c. 12. s 14. §.-ait szükségessé tette, elesik, és semmi
biztosítani, mert, ha a törvényhozás elé terjesztett javas -
sem állja útját annak, hogy a szülők magok m egegyez­ í latok törvényekké válnak, keresztének és nemkeresz-
zenek gyermekeik felekezeti hovátartozását illetőleg. [ tyének között is köthetők házasságok s akkor, ha a
H o g y mely vallásban nevelendők a gyermekek, gyermekek egy része keresztyén, egy része nem keresz-
arról Európában a legkülönbözőbb felfogások járják- N é­ 1 tyén vallásban neveltetik, am; bajok, melyek ugyanazon
metországban, pl. a közönséges német jo g szerint a szü­ 1 szülőktől származó gyermekek különböző vallásokban való
lők szabadon határozzák meg gyermekeik vallását. Ha ! nevelésből származnak, még sokszorosan fokoztatnának.
nem értenek egyet, az apa, mint a család feje, dönt. De A harmadik döntő szempont a különböző feleke­
a Majna m. Frankfurtban, Bajor- és Szászországban, zetek egyenlőségének biztosítása volt, hogy ig y a béke
Württembergben, Hessenben, Szász-VVeimarban, Lippe- és nyugalom köztük fentartassék.
 49* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 405

Magától értetődik azonban, hogy e törvényjavaslat ; kitűnt főleg azon sajnos körülmény, hogy az ügyben
rendelkezései csak az állami szempontok biztosítására | teljesen jóhiszemüleg eljárt gróf ur, a lelkész hibás és
szolgálnak. Sok esetben ugyanis (vallás-tanítás, alapítvá­ alaptalan információi által lett félrevezetve s törvényte­
nyok) szükséges, hogy maga az állam állapítsa meg azokat len útra terelve akkor, mikor Ig.-Tanácsunk, éppen a
a törvényes ismertető jeleket, melyek alapján bárkinek | személye iránti tiszteletből és több egyházközségünk iránt
a vallását állami szempontbúi, minden kétséget kizárólag, tanúsított nagy lelkű áldozatkészségének, páratlan buzgó-
meg lehessen állapítani. | ságának méltányló elismeréséül, vele szemben a törvény­
A részletek megokolásából a következő érdekesebb ; engedte méltányosság végső határáig ment el. Elhatá­
pontot említjük. I rozta tehát Ig.-Tanácsunk, hogy az illető gróf úrhoz az
Eddig az izraelitáknál szórványosan előfordult, hogy | ügyet részletesen megvilágító s más helyről nyert in­
gyermekeiket megkereszteltették. A törvényjavaslat i. formációinak hibás voltát igazoló átiratot intéz s ebben
§-a egyetemes természetű lévén, ezt csak előleges meg- j fölkéri egyúttal a fölmerült sajnos konfliktus barátságos
egyezés alapján teszi lehetővé. A szülők joga csak anv- | elintézésére, ismételten hangsúlyozva, hogy egyházaink
nyiban van megkötve a megegyezésnél, hogy csak a iránt tanusitott fejedelmi bőkezűségének mély köszönet­
befogadott ill. törvényesen elismert vallások közt választ­ tel való elismerése mellett, a szavazati jogosultság mér­
hatnak. tékének felső fokban való megállapításánál, a törvény
által megjelölt határokon belül, bizonyára a legméltá-
nyosabb eljárást fogjuk alkalmazni. A z ügyet törvény­
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
telen útra terelt lelkész ellen pedig, ki a mellett, hogy
K o lo z s v á r , 18 9 3. dec. 3.
a törvény iránti tiszteletlenségnek ily evidens bizonyíté­
Elnökölt főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen kát adta, még fölterjesztéseiben használt irmodoráért is
voltak: dr. Kolosvári Sándor, elnökhelyettes, dr. V ályi ! büntetést érdemel, a legszigorúbb eljárás bevezetése ren­
Gábor, ig.-tanácsos, dr. Sárkány Lajos, számvevő, dr. I deltetett el.
Deák Albert, ügyvéd, Márkus János, titkár, Bodor A n- . A z Erdélyrészi M agyar Közművelődési Egyesület
tál, közalapi előadó és Kádár János, ..-titkár. két átirata vétetett ezután tárgyalás alá. melyekben az
Elnöklő püspök aa. üdvözölvén a megjelent tago- j illető Egyesület tévedésből oly követeléseket támaszt
kát, megnyitja az ülést s fölhívja titkár aát. a napirendre , Ig.-Tanácsunk ellen, melyek teljesítésére az egyházkerü­
tűzött ügyek előadására. | let kötelezve egyáltalán nincsen, sőt az egyesület és e g y ­
Először is a kendi-lónai tanító-választás ügye ke- j házkerületünk között fennálló szerződési viszonyra hivat­
rült tárgyalás alá, mely részleteiben már volt az ig. ta- j kozva, oly ellenőrködésszerű kérdésekkel áll elő, melyekre
nácsi korábbi ülésekben tárgyalva, de kiegészítések szűk- | jogot a szerződésből meríteni, semmi szin alatt sem le­
sége mutatkozván, határozattal eldönthető nem volt. Ezen j het, nem is említve azt, hogy bizonyára csak tollhibá-
igen fontos és elnéző eljárás mellett veszélyes prece- ból, egyházkerületünket az ígéret meg nem tartás vád­
cedensül szolgálható ügy, beható tárgyalása tölté be az jával illeti. Ig.-Tanácsunk sajnálattal vevén ez átiratokat
ülés idejének nagy részét. A z ügy története az, hogy a tudomásul, a fennállott barátságos viszony és üdvös együtt­
kendi-lónai egyházközség közelebbről megürült tanítói ! működés további biztosithatása végett, a kérdéses ügyek
állomásának díjleveleit Ig.-Tanácsunk megerősítvén, az • valódi miben-áliásának közlését s az egyesületnek a fen-
egyházközség által akkor előadott ama kérésnek, hogy ! forgó tévedésekre való figyelmeztetését határozta el.
a tanító megválasztásának joga, a tanítói fizetéshez évi Ezek után, több apróbb ügy nyert elintézést. íg y
300 írttal járuló gróf részére engedtessék át, mint tör­ pl. az abrud bányai és nagy-idai ref. egyházközségeknek
vényeinkkel ellenkezőnek, hely nem adatott, hanem uta az állammal, állami iskolák felállítása iránt, kötött szer­
sittatott. az egyházközség, hogy szabályszerű úton kérje ződései hagyattak jó v á ; tűri egyházközségünknek egy
az állomás körözését s annak lejárta után, törvényeink taksás-telek eladása felett kötött szerződése nyert m eg­
értelmében, tartson választást; vagy, ha az egyház tagjai erősítést és a Weinberger-féle és egyházkerületünk által
választási jogukat gyakorolni egyáltalán nem akarják, megvásárlandó birtok bérbeadásának megkísérlése céljá­
kivételesen, és a grófi udvar nagy beneficiumára való te­ ból tartott árverés eredménye vétetett tudomásul.
kintettel, Ig.-Tanácsunk azt is engedélyezte, hogy a pályá­ Végül, a körlelkészi 3-ik évnegyedi jelentések tárgya­
zók közül a kijelölést a g ró f ur gyakorolja, de a kine­ lásával kapcsolatosan, egyik körlelkészünk működése el­
vezés jogát magán személynek átengedni, alkotmányunk len alapos kifogások merültek föl, miért is Ig.-Tanácsunk
ellenére, nem áll hatalmában. A z egyházközség azonban, az illető körlelkész aának megrendelte, hogy a körlel­
e rendelkezést figyelmen kívül hagyva, rövid idő múltán készi rendtartási szabályzatban megállapított eg y évi idő
egyszerűen jelentette, hogy a tanítói állomást, a gróf ur alatt magának rendes papi állomást keressen, mert misz-
kinevezése alapján, betöltötte, minthogy a kinevezés, ed­ szionáriusi szolgálatra be nem válván: helye, annak ide­
digi gyakorlat és az egyházközség határozata alapján is jén, más egyénnel fog betöltetni.
a grófi udvart illeti. Ig.-Tanácsunk ekkor, az ügyben el- 1 Ezzel a tárgysorozat ki lévén m erítve: az ülés be­
járt lelkészt és esperest feleletre vonva, rendelkezett az záratott.
ü gy előzményeinek földerítése iránt s az igy fölterjesz E tudósítás befejezte előtt, azonban, legyen szabad
tett iratokbúl, valamint az egyházkerületi levéltárban őr- e rovat vezetőjének a Prot. Közlöny múlt heti számá­
zött adatokból kitűnt, hogy a tanító kinevezési joga, ér- j ban megjelent hasonló tudósításba becsúszott egy téve­
vényes határozattal, soha senkire át nem ruháztatott s 1 dését korrigálnia. A z említett tudósításban u. i. az áll,
 406. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 49 szám.

hogy a n.-enyedi Bethlen-kollegium intézeteinek interná- tavaszi közgyűlés óta. A közgyűlés jegyzőkönyvileg adott
tusi kormányzati szabályrendeletei jóváhagyattak s élet- kifejezést mindkettőjük elhunyta felett érzett részvétének.
beléptetésük engedélyeztetet, holott az Igazgató-Tanács Azután szólott a jelentés az egyházközségekről, azok
múltkori ülésében csakis a szabályzatok felülvizsgálására valláserkölcsi állapotáról, szellemi és anyagi fejlődéséről. É r­
s azok ellen beadott fellebbezésben kifejtett ellentétes dekeltséggel, nagy figyelemmel hallgattuk a jelentést, mely
álláspont barátságos kiegyenlitésére kiküldött bizottság nem volt szűk szavú az érdem elismerésében, de nem volt
jelentése tárgyaltatott s e bizottság javaslatához járult szótalan a hibák, mulasztások felmutatásában, ostorozásában
hozzá az Igazg.-Tanács, de magának a szabályrendelet­ sem. A jelentés végeztével, h. esperes a közgyűlést megnyi-
nek jóváhagyásáról, mindaddig, mig azt a bizottság ja­ tottnak nyilvánitá és következtek, helyesebben, következett
vaslata alapján a kollégiumi Elöljáróság át nem dol­ a tárgy, mely oly sok embert hozott gyűlésbe.
gozza, meg nem állapítja, természetesen, szó sem lehet. Közgyűlésünk esperes-választó közgyűlés vala. Részt
r — s- is vettek azon közgyűlésünk mindazon tagjai, kik a köz­
ügyek iránt érdeklődnek. Ott volt Pogány György, főgond­
Az egyházmegyékből nok, gróf Bethlen Bálint, algondnok, igen sok világi kép­
viselő s a papok egy-kettő kivételével mind. Nem volt kor­
A nagy-enyedi egyházmegyéből.
teskedés, nem volt pártoskodás, nem is azért jöttünk össze
A n.-enyedi egyházmegye nov. 20-án tartotta meg őszi oly szép számmal, mint ha bizonytalan lett volna előttünk
közgyűlését Nagy-Enyeden, a városház tanácstermében. A a választás eredménye, hanem azért, hogy ismerjük el az
mint a közgyűlés tagjai egybegyűltek, helyettes esperes Sán­ odaadó munkásságot, tevékenységet, rátermettséget, hogy ju­
dor János jegyző, felemelkedett helyéről, felhívott bennün­ talmazzuk meg az érdemet. Sándor János, mint maga mondá,
ket, hogy mielőtt munkához kezdenénk, emlékezzünk meg nem kért senkit, hogy rászavazzon, nem csinált magának
arról, ki minket soha el nem feled; kérjük segedelmét és pártot, és mégis egyhangúlag választatott a néhai Hegedűs
áldását annak, ki egyedül képes, megsegíteni és megáldani, Lajos örökébe, mert munkásságával minden jók pártolását kiér­
és mondott egy lelket emelő, szivreható alkalmi imádságot. demelte. Viselje tisztét, melyet nem szóval, hanem érdemeivel
Az ima elhangzása után. ugyan ő olvasta fel esperesi szerzett meg, sokáig egyházmegyénk, egyházkerületünk javára.
jelentését az egyházmegye szellemi, erkölcsi és anyagi álla­ Sándor Jánosnak esperessé történt kikiáltásával, meg­
potáról. Bevezetésül elmondá, hogy a humánus gondolko­ üresedett a jegyzői szék, melyet, fájdalom, nem lehetett oly
zása békeszerető, gyöngéd lelkületű már néhai Hegedűs egyhangúlag betölteni, mint az esperesi széket. A tagok egy
Lajos, esperes betegeskedése miatt, az esperesi vizsgála­ része rendes jegyző választását indítványozta; más része úgy
tot meg nem tarthatta, arról, a tavaszi közgyűlés előtt be vélekedett, hogy helyén való dolog, ez alkalommal a jegyzői
nem számolhatott, de Ígérte, hogy ha isten élteti, egésségét széket helyettessel tölteni be, s mivel az utóbbi nézetben
megtartja, e nem hanyagságból eredt mulasztását az őszi többen valának: helyettes jegyző lett Barabás József, direk­
közgyűlésen ki fogja pótolni. Azonban, az isteni bölcsesség tor, helyettes direktor és számvevő pedig Máinási Károly,
másképpen határozott; betegsége újra föllépett s most már szász-újfalusi lelkész.
oly fokozott mértékben, hogy az egyházközségek megvizs­ A z egyházmegyei tanács működéséről Ferenc Sámuel,
gálását kénytelen volt Sándor János jegyző, Barabás Jó ­ aljegyző számolt be.
zsef direktor és Bertalan József, ar.-polyáni lelkészre bizni, Az Igazgató-Tanács leiratait a közgyűlés tudomásul vette.
de az egyházmegye könnyebb ügyeit haláláig, szeptember A Szentpáli Ignác főgondnok elhalálozásával megüresedett
1 2 -ig, intézte. Ő maga nincs többé közöttünk, de itt van főgondnoki állásra jelöltettek: gr. Bethlen Bálint, algondnok,
szelleme, és szivünkben emléke. Egyházmegyénk közgyűlése Zeyk Dániel, és gr. Teleki László. Az esetleg megüresedő aigond-
a vesztes fölött érzett részvétének jegyzőkönyvileg adott ki­ noki helyre gróf Teleki László, Tóth Miklós és Mészáros István.
fejezést, s egyszersmind határozatilag kimondá, hogy érde­ Még csak a detrehemi körlelkész közalapi kérése fö­
mei elismeréséül sírja fölé emléket fog közadakozásból emelni. lött határozott a közgyűlés, kimondván, hogy ámbár későn
A gyűjtést meg is indította Veres Károly, sz.-földván lel­ adatott be a kérés, de tekintettel ugy a körlelkész, mint köz-
kész aa. s ott a gyűlés-teremben begyűjtött 75 frtot. í sége szűkös anyagi helyzetére, a kérést ajánlattal terjeszti
Még két más veszteségről szólott az esperesi jelentés. ! föl. Ezután közebédre mentünk. Ebéd után házassági tör­
Szentpáli Ignác, főgondnok, kinek élete a munkásság sza­ vényszék, annak végeztével Papi Értekezlet volt. Igaz, hogy
kadatlan láncolata vala, de, ki mindig kapott időt, ha az j a papoknak igen kevés része maradt ott az értekezletre, de
egyháznak volt szüksége erejére, munkásságára és Józsa Zsig- ! azért a mi egyházmegyénkben is megalakult az oly sok re­
mond, theol. akadémiánk tudós ifjú tanára, hunytak el a ményre jogosító Papi Értekezlet.

TARCA.
í gyen uram ő Kglme arra a Contractusra : (Lásd Polikarpus.
Tofeus Mihály,
I 1 26. L) az okáért alázatosan könyörgűnk Nagtoknak, Kgl-
erdélyi evang. református püspök élete.
j meteknek, méltóztassék azon consensusával testimonialisát és
Irta: Konc József.
(Folytatás.) j hogy jövendőben az iránt való kárunk ne következzék, assecu-
Minthogy azért a Szent Minisztérium Tiszteletes Püs­ ratoriáját adni. Kiért Isten Nagtokát s Kglmeteket áldja meg.
pök uram által controversiába vette, hogy ha csak magá­ Válasz: Nem volna illendő, azért Kglmeteket hábor­
tul-e, vagy pedig a Ngtok, Kglmecek consensusából ment lé- gatni, holott szegény Püspök Tofeus uram vallásunkon való
 49- zam. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 407

becsületes rendek akaratjából csinálta a contractust. Egyéb- pírosat ide bé országunkba és a Szent Bibliát magyar nyelvűn
aránt is, ha Tofeus uram nem lett volna, soha a Papok kön in octavo majori úgy nyomtattassuk ki, mint ez előtt Bel­
azt, azokat nem assequálhatták volna. Fogaras, 10 . mart. 1 687 . giumban kinyomtatták volt, semmi változást sehol benne nem
E x Consilio. szenvedvén, az egy nyomtatás miatt esett fogyatkozásokon
E g y 'p á r szót magáról Gilányiról. kívül. Minek okáért, ezen levelünk által assecuráljuk magát
Gilányinak húsz darab levelét Őrzi a Teleki-levéltár, tiszteietes Tofeus Mihály uramat, hogy valamit azon Szent
melyeket Teleki Mihályhoz irt 1 6 6 3 — 16 70 -ig s ezek azt Bibliának kinyomattatására az Ecclesia pénzébül költ, azt
mutatják, hogy a két egyén bizalmas viszonyban állott egy­ acceptáljuk és azért sem magának, sem maradékának semmi
mással. Gilányi fiának nevezi Telekit, tanácsokat ad, miképpen megbántódása, s károsittatása nem lészen. Ezt magunk feje­
járjon el a hivatalos ügyekben, hogy a Fejedelem tetszését delmi kegyelmességünkkel, szabados jóakarattal cselekedtük,
megnyerje, illetőleg, el ne veszitse. Közvetítő szerepet vitt a oda fel megnevezett híveinkkel együtt. Melyről adtuk és
Fejedelem és Teleki között. Álljon itt világosság kedvéért kezünk írásával s fejedelmi pecsétünkkel megerősített leve­
16 6 3 . márc. 25-én Ebesfalván költ levelének rövid kivonata: lünket. Dátum in arcé nostra Szamos Újvár, die vigesima
>A kővári kapitányságban megtartja a fejedelem, csak rnenris Augusti, Anno Dni millesimo sexcentesimo octuage-
lássa az elkezdendő dolgoknak kimenetét, a mit Páter K á- simo primo. Apafi, mp.
szoni Márton által római császár akar tractálni; hogy ha II. A rendek biztositó levele.
nem a porta ellen, sem Apafi fejedelemsége és hazánk rom­ Mi Erdély országban lévő evangelicus református Tanács
lására a dolog nem fog célozni. Édes fiam, Uram ! Ez a dolog úri renden levő hívei. Kegyelmes Urunknak ő Ngának val­
talám valami nagy dolog kezd lenni. Azért klmed a szemét lásunkon levő Ecclésiák, kollégiumok s azokhoz tartozó jók
jól felnyissa, úgy vigyázzon urunk ő Nagysága méltósá- | Curatori s esperestjei és valakiket ezen dolog illethet, ez
gára és a szegény haza megmaradására, hogy még ennél is ide alább megirt személyek, adjuk tudtára mindeneknek, az
nagyobb és utolsóbb romlásra ne jusson. kiknek illik, ez mi leveleinknek rendiben, hogy mi kegyel­
»A kegyelmed nekem küldött honorariumját igen ked­ mes Urunknak ő Ngának méltóságos tetszéséből s közön­
vesen vettem kegyelmedtül, adja isten, szolgálhassam meg séges megegyező akaratbúi, Istennek ő felségének segítsé­
kegyelmed kívánsága szerént.« gével akarván kinyomtattatnunk a szent Bibliát magyar nyel­
«Kegyelmedet szeretettel követem, nehéz névén ne vünkön in octavo majori, úgy a mint Belgiumban kinyom­
vegye : a kegyelmed Írását asszonyunk 0 nagysága és urunk tatták volt, minden correctio nélkül, a nyomtatásban esett
Ő nagysága igen nehezen olvashatják, jól nem érthetik, mit fogyatkozásokon kívül, a szent Generális ecclesia pénzéből,
akar kegyelmed némely helyen, ha kegyelmednek vagyon kinek jobb móddal való végbevitelére ide hazánkba hozas­
módja benne, jobb íróval Írasson odavaló dolgáról, avagy sunk mind betűket, mind papírosat s itt nyomtattassuk ki,
maga is kegyelmed ha ir, legilisebb legyen.» közönségesen végeztük. Minthogy penig a szent Ecclesiának
«Urunk Ő nagysága is az kegyelmed küldötte honorá­ erre az istenes munkára deputáltatott pénze tiszteietes Tofeus
riumot kegyelmesen vette ; magam is akarom, hogy kegyel­ Mihály református erdélyi püspök uram keze alatt van s ő
med kedveskedett 0 nagyságának.» ( 1 1 1 7 . sz. a.) kglmének kell kiadni arra a szükségre kivántató minden
költséget: assecuráljuk ő kglmét mind magát, mind mara­
j. A z eg yh á z á lta l tervezett b ib lia fA a d á s története j
dékát közönségesen e levelünk által, hogy valamennyi pénzt
T o feu s p ü sp ö ksége idejében .
s egyéb szükséges jót költ arra a munkára tiszteietes T o ­
A Gilányitól hagyományozott, s Tofeus püspök kitartó feus Mihály Püspök uram, azt mindnyájan acceptáljuk, ap-
küzdelme által az ekklézsia birtokába jutott pénznek egy probáljuk, hogy azért sem magának, sem maradékának ő
részét a biblia kiadására határozták a református Tanács úri j kglmeknek semmi bántódása nem leszen; hozzá tévén azt
renden levő hívei, egyet értve a fejedelemmel, s az ecclésiák j is, hogy ha (kitől Isten oltalmazzon) erre a szükségre ki­
és kollégiumok gondnokaival és espereseivel. A kiadás mó- 1 vántató betűknek vásárlásában, meghozásában, vagy egyéb­
dozatait illetőleg abban állapodtak meg, hogy itt a hazában képpen Isten ítéletéből származható szerencsétlenség miatt
nyomassák k i ; külföldről hozassanak betűket, papírosat. A valami alkalmatlanság és kár esnék: arrúl sem Tofeus Mi­
biblia alakja Jegyen nagy nyolcadrét, mint az I. Rákóci
hály uramat, sem a generális Ecclesiát senki nem vádolja,
György fejedelem indítására, 1645-b en Jánson János által ! nem keresi, mivel csak Isten adhat olyan nagy munká­
kiadott biblia; a szöveg, vagy fordítás is ugyanaz legyen, nak boldog előmenetelt. Mely dolognak nagyobb erőssé­
minden változtatás nélkül. gére s bizonságára és megirt tiszteietes Tofeus Mihály uram­
A költségek fedezésére szükséges pénz kiadásával a nak is mind magának, mind maradékának jövendőbeli secu-
fejedelem és református rendek Tofeust bízzák meg és ha­ ritására adtuk és kezünk írásával s szokott pecsétünkkel
talmazzák fel, s mind a fejedelem, mind a rendek, külön- megerősített levelünket.
külön, biztosító levelet állítanak ki számára Szamosújvártt, Dátum in arcé Szamos-Ujvár, 20 Augusti, 1 6 8 1 .
1 6 8 1 . augusztus 20-án. Rhédei Ferenc, mpr. Bethlen Elek, mpr. Barcsai Mi­
I. A fejedelem biztosító levele | hály, mpr. Serédi Benedek, mpr. Dániel Mihály, mpr. Bánfi
Mich. Apafi Farkas, mpr. Lázár Imre, mpr. Pernyeszi Zsigmond, mpr. Na-
Hogy mi becsületes Tanács úr híveinkkel, országunk­ láci István, mpr. Székely László, mpr. Bánffi György, mpr.
ban levő, vallásunkon való Nagy rendekkel, Ecclésiák. K ol­ Macskási Boldizsár, mpr. Kollatovit György, mpr.
légiumok Curatoraival és a becsületes prédikátori Senior ura­ A z ekklesiák, kollégiumok pénzeit a püspök kezelte,
lnék kai, püspök urammal úgy egyeztünk meg, hogy az erdély- de nem tartotta magánál, hanem kiadta, kamatoztatta. Az
országi szent generális Ecclesia pénzén betűket hozassunk, s pa­ országnak adott kölcsön 2 50 0 aranyat s ennek visszafize­
 408. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tését 1 6 S 2 . nov. 28-án kéri a rendektől, hogy a Miklós
napján (dec. 6 a) Enyeden tartandó egyházi közgyűlésnek
adhassa be a biblia kinyomatására. «mely e miatt eddig
akadályoztatott.»
T o feu s kérelm e a z o rszá g h o z a 250 0 a ra n y vissza fizetéséért ,
m elyet kölcsön adott v o lt a z o rszá g n a k a z E c c le s ia pénzéből.
Tekintetes Nemes ország. A Fogarasi Gyűlésben ad­
tam volt kétezerötszáz aranyat, a Szent Biblia kinyomtatá­
sára rendelt pénzt, az Ecclesiáét, a n. ország nagy szüksé­
gére. mely pénzben még restál másfélezer arany. Az egész
Summát penig le kellene tennem most Enyeden a Sz. Miklós
napi szent generális gyűlésnek ugyanazon elébbi szent dolog
újabban való kezdésére, mely e miatt eddig akadályoztatott.
Kérem felette alázatosan a nemes országot, hadd ad­
hassam meg, ne legyen továbbra való hátra maradás azon
szent munkában. Melyért az ur Isten N. S. K. kévánom ke­
gyelmesen áldja meg.
V á l a s z . Kgldnek a nemes országhoz való jóakarat­
ját a nemes ország igen nagy becsülettel vette s a nemes
ország is kgdnek, ha miben kívánni fogja, kedveskedni el
nem mulasztja. Volt is szorgalmatos gondviselése, hogy kgl-
meteket mentó'l illendőbben contentálja, s mostani klgme-
teknek Enyeden való összegyűlésére csalhatatlanul cum gra-
tiarum actione megküldeni el nem mulasztjuk.
Dátum, Albae, dominor. Regnicolarum diaeta, díe 28.
november . 1 682. Extradatum per Clementem Mikes, de Z a ­
bola. Celsissimi D. D. princis. Tranniae. protonotar.
A pénz készen volt, de a nyomtatás tovább haladott
megint egy évnél. 16 8 4 . ápril 21-án átadta Fogarasban
Tofaeus a biblia kinyomatására a 2 50 0 aranyat Bethlen
Gergely fogarasi főkapitánynak, hogy azt kereskedők által
küldjék fel Belgiumba (Bőd. P. Polikarpus, 1 3 3 ) Pár
pal később, ápril 26-án a pénzfelküldését illetőleg a fejede­
lem így rendelkezik Teleki Mihálynak :
«Nem tartván bátorságosnak, hogy Kolozsvári uram
magával vigye el a bibliának nyomtatására rendelt aranya­
kat, Kegyelmed Szebenben hivassa magához a szebeni Com-
paniabeli görögök bíróját és az egész companiál s adja ke­
zekbe azon summát oly declaratioval, hogy fautorok
juttassák Hollandiába és ott hasonló pénzűi adják Kolozs­
vári uram kezéhez. Ha nem akarnák is felvenni, kgld. csak
adja kezekhez. Mi is specialiter parancsoltunk nekiek, hogy
felvegyék.» (Teleki-levéltár. 12 7 .)
Ugyanekkor küldötte Apafi fejedelem Kolozsvári Ist­
ván gyulafehérvár-nagy-enyedi professort követségbe a bran­
denburgi választó fejedelemhez, Wilhelm Frigyeshez és a
belgiumi protestáns rendekhez országos ügyben (Lásd. Bőd
P. Polikarpus, 1 56. 1.), s megbízta egyszersmind a kinyo­
mtatásának is intézésével. De hogy a pénzt magával vigye
Kolozsvári, mint idézett levele mutatja, nem tartá bátorsá­
gosnak. Szeptember elején már Berlinben volt Kolozsvári,
s 9-én kelt Apafihoz intézett levelében írja, hogy «a biblia
dolgát mindjárt megígérte az Elector.»
(Folytatása következik.)
Különfélék.
Szives kérelem.
Az esztendő rohamosan halad a vége felé. Észrevét­
lenül benne leszünk az újba. És mig más lapok már a jö ­
vendőre gondolnak, s köziik felhívásukat az előfizetések be­
49. szám.
küldése végett: mi még mindig csak a múlttal vagyunk fog-
lalatosak, illetőleg, azt óhajtanok, hogy bár a folyó évi tar­
tozások lennének befizetve.
Igazán sajnáljuk, rösteljük. szégyeneljük e zaklatást.
De rá vagyunk kényszerítve, holott ki kell mondanunk, hogy
ez esztendőrűl a mái napig még mindig több, mint kétszáz
hátralékosunk van, kik egy fillért sem fizettek. Ha ez átmegy
a jövő esztendőre, már kétszeres a teher, mely után követ­
kezik a fizetés-elengedésért való kérelem.
Szívesen felkérjük az esperes urakat, hogy sok elfog-
laltatásuk mellett, vessenek ügyet e dologra is. Figyelmez­
tessék az illetőket, hogy ez is kötelesség-teljesítés, melynek
elmulasztása felelősséget von maga után.
Mi becsülettel igyekszünk teljesitni e szolgálatot. Ju ­
talmunk az volna, ha érdeklődést, valamelyes elismerést ta­
pasztalnánk, hogy munkánk nem hiában való.
Kolozsvárit, nov. 28. 18 9 3 . „ . r .
= A debreceni prot. Lap minden száma egész
hasábnyi jelentéseket közöl azokról az adományokról, melyek
az ottani egyetem felállítása érdekében folynak be. A gáz-
dagok adnak sokat, a szegények kevesebbet, de adnak mind ;
a nagyobb községek tekintélyes összegeket gyűjtenek, a ki­
sebbek tán csak forintokat, de úgy tetszik, egyetlen egyház
sem lesz, mely ne szégyenelné kimaradni abból a fényes
névsor búi, mely újabb bizonyságát fogja adni, hogy a pro­
testáns, a kálvinista áldozat-készség, az élő-hit, mint régen,
úgy ma is csodákat tehet. Örömmel olvassuk, hogy sokan
emlékeznek meg a kolozsvári theol. fakultásról is, igy pél­
dául C s e h E r v i n Szerém m egye és Eszék város főispánja
1 0 0 0 koronát adományozott. É s mi is ismételten felemeljük
szavunkat, buzdítunk, lelkesítünk, kérünk a mi intézetünk
érdekében. Köszönettel, hálával fogadjuk a bárhonnan jöhető
adom ányokat, de első, sőt legelső sorban nekünk kell érez-
nünk, hogy itt a mi becsületünk, a mi erkölcsi reputációnk
forog a kockán. H a azt várjuk, hogy a sült galamb a szánkba
repüljen, kevésre vagyunk érdemesek ; mig ellenkezőleg, ha
körülményeinkhez képest megtesszük a magunkét, a törté­
nap­ net-írás fen fogja tartani nevünk emlékezetét. Közelednek
az innepek, az esztendő vége. Ilyenkor mindenki megcsinálja
számadását. Tudjuk, hogy feleslege kevés embernek van, de,
hát ha megtakarított filléreiből jut a jótékonyság számára is.
Kérjetek és megadatik. Emlékezzetek meg, hogy Mózes p a­
rancsolatja szerint, Krón. 13 . minden zsidónak áldozni
Kellett minden szombaton, a pogácsáknak innepén, a hetek­
nek innepén, a sátorok innepén. Mé.tarlanabbak akartok ienni
által azoknál ? Ne legyetek.
= A módosított zsinati törvények már fölter­
jesztettek a kormányhoz, és miután megjegyzései minden­
ben óhatása szerint intézteitek el, remélhetőleg igen rövid
idő alatt megnyerik a szentesítést. Valószínűleg, a jövő esz­
tendőt már az új törvények kötelező rendelkezései és Útmu­
tatása alatt kezdjük meg.
= Folyó évi december 2-ka örökre emlékezetes
marad a magyar nemzet fejlődési történetében. E napon
nyújtotta be Szilágyi Dezső, igazságügyi miniszter a kötelező
polgári házasságrúl szóló törvényjavaslatát az országgyűléshez,
és ezzel egyidejűleg gr. Csáky «az 18 6 8 . 53-ik törvénycikk­
nek a gyermekek vallását megállapító szakaszainak módosí­
tásáról» szóló javaslatot. É s ezekkel az egyházpolitikai ösz-
szes kérdéseket felölelő javaslatok a polgári anyakönyvek
vezetéséről, a vallás-szabadságról, a zsidó-vallás recepciójáról,
a gyermekek vallásáról, és a kötelező polgári házasságrúl
szólók, ott állanak a nemzet bírálata, és az országgyűlés el­
döntése alatt. Mikor fognak e javaslatok törvénynvé válni,
életbe lépni, azt ember megmondani nem tudja, ha az aka­
dályokra gondolunk. De, hogy a kormány részéről eddig
végzett munka korszakot alkotó, azt mindenkinek el kell
ismernie. Magokról a törvényjavaslatokról is lehetnek külön­
böző véleményben azok, kik egy évszázadokon át uralkodott
hagyományos kultúra emlőjén nőttek f e l ; de nekünk, kik
láttuk és átszenvedtük a vallásos üldözéseket, voltunk tár-
F o ly ta td s a z 1/4 ív m ellékleten.
 49* szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
gyai az inquiziciónak, kik még lelki szemeink előtt lefolyni
látjuk az 1 8 4 3 — 18 4 4 . évi ország-gyűlés részben felemelő,
részben kétségbe ejtő küzdelmeit; a kik a mái napok tör­
ténetéből is megtanulhatjuk, megundorodással fordulni el az
ultramontán uralom-vágytól, és gyűlölködéstől: nekünk, pro­
testánsoknak, kálvinistáknak, éreznünk kell szivünkben azt a
jótékony meleget és lelkesültséget, melyet e javaslatok kel­
tenek mindazokban, kik barátai a felvilágosodásnak, a lelki-
ismeretbeli szabadságnak. Kétségen kívül, e javaslatokon sok
változtatás, akarjuk hinni, hogy j a v i t á s fog történni, de
a kép, melyet a jövendőben élőnkbe tárnak, olyan, mely
mintegy jótékony nemtő nyújtja ki karjait a közeledő új
ezer-év jövendő Magyarországa felett, mely biztos léptekkel
halad, fejlődik, virágzásnak indúl, és leszen megdönthetetlen
bástyája a szabadságot szerető népeknek.
= Bizonyítvány. 18 9 3 . november n - é n tartott egy-
házkebli tanács jelenlétében, Nagy Imre, k.-lónai ev. ref. lel­
kész, Péterffy Ferenc, k.-lónai tani tó, Horváth Péter, széki
orgonista-kántor és Tamás Károly, helybeli kántor-tanító szak­
szerűen megvizsgálván C s i n t a l a n G y u l a , kolozsvári or-
gona-készitő ur által kijavított orgonánkat: a vizsgáló bi­
zottság igaz lelkiismerettel elismeri azt, hogy a bonchidai
ev. ref. templomban levő 1 2 változatú orgonát, mely 5 0 — 60
esztendei használat után, teljesen használhatatlanná vált, a szer­
ződés feltételei szerint, olyan szakértelemmel javította ki, hogy
Csintalan Gyula orgona-készítő ur munkájáért dicséreret és
elismerést érdemel. Melynek alapján egyházközségünk is mél­
tányló elismerését és köszönetét fejezi ki jegyzőkönyvileg is
Csintalan Gyula ur részére és egyszersmind jó lelkiismeret­
tel a legmelegebben ajánlja minden orgonát kiszittető, vagy
renováltató egyházközségnek. Bonchidán, 18 9 3 . nov. 27-én.
B a r t ó k B é l a , ref. lelkész.
= A Nemzeti Iskola, B e n e d e k E l e k már jel­
zett tanügyi heti lapja megjelent. A mutatványszám rendkí­
vül gazdag cikkekben és mindenféle közleményekben. A be­
köszöntőben a szerkesztő minden irányban független, szó­
kimondó, a tanárok és tanítók érdekeit támogató újságot
igér. A következő cikkben Jancsó Benedek dr. konstatálja,
hogy nálunk hiányzik az egésséges tanügyi közvélemény,
ennek a megteremtését várja egy oly független laptól, a
minőnek a Nemzeti Iskola Benedek Elek szerkesztésében
ígérkezik. Földes Géza a népoktatási törvény huszonötéves
fordulója alkalmából nagyobb cikkben fejti ki, hogy minő
alkotások szükségesek még a 25 év előtt lefektetett alap
teljes kiépítéséhez, s egyben felhívja a nagy közönséget is,
adec. 5-ki év-forduló megünneplésére. Benedek Elek a kultusz-
miniszternek a képviselőházban legutóbb tett kijelentéseivel
H IV A T A L O S R É SZ.
2 7 S 3 -1 S 9 3 . KÖ RLEVÉL,
v a la m en n y i e r d é ly i eva n g . re f. eg yh á zm eg yei n tiszt. E s p e ­
resn ek, és v a la m e n n y i evan g. re f. isk o la szék tiszt.
L e lk é sz -E ln ö k é n e k .
A tanítók javadalmának pontos megállapitása végett,
folyó évi 2 9, 7 5 1 . szám alatt kelt miniszteri rendelet kiegé­
szítése képpen, a közoktatásügyi magyar királyi minisztérium
az alább irt intézvényt adta ki, a melyet Címeddel tudomás,
és miheztartás végett közölünk, a mint következik.
A kataszteri tiszta jövedelemnek az 1 8 7 5 . évi 7-ik tör­
vény-cikk rendelkezései szerint történt megállapitása alkal­
mával, az idézett törvény rendelkezéseinek megfelelően, a kö­
zönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhető középtermés
értéke vétetett alapul, minek megállapításánál a napszám,
anyag, és termés-árak is számításba vétettek, a kiküldött és
szakközegekbűi alakított bizottságok által.
Általában, a kataszteri tiszta jövedelem megállapítá­
sánál az volt az elv, hogy az adóztatás alapjáúl, a földnek
tíz évi átlagban minden körülmények között biztosan vár­
ható jövedelme szolgáljon. Egyes személyhez, vagy idő­
409.
foglalkozik, s reméli, hogy a miniszter marad, hogy Ígéreteit
beválthassa. A tárca-rovatban Palágyi Lajostúl van egy köl­
temény, s G aál Mózestől egy megkapó tárca az iskolai életből.
A rovatok is igen gazdagok, és élénkek. A «Mi újság?» ro­
vatban nem csak tanügyi, de közérdekű újdonságokat is ta­
lálunk. Aztán, ismertetve vannak jóform án az összes tanügyi
folyóiratok, s a könyvpiac rovatban az iskolai és ifjúsági
stb. könyvekrűi vannak alapos ismertetések. A Nemzeti Is ­
kola január első hetében indul meg rendesen. Előfizetési ára
egész évre 4 forint. Melegen ajánljuk a tanárok és tanítók
figyelmébe a valóban hézagpótló újságot.
= Müveit ref. papi házhoz, hol cselédet nem al­
kalmaznak, kerestetik egy jó családból való, munkabíró, b e­
csületes, dolgos nő, vagy leány, ki a házban előforduló sem­
miféle dolog elől ne vonogassa magát, azokhoz értsen, vag y
a házi nő útmutatása szerint megtanulja, a gyem eket sze­
resse és azzal bánni tudjon. Fizetése családtaghoz illő ellá­
tás és bánásm ód mellett, 2 0 frt. évi ruha-átalány és öt évi
alkalmazás után biztosított 30 0 frt. Ajánlkozók a krassói ev.
ref. lelkészi hivatalhoz (Szatm árm egye) forduljanak.
= Kegyes adományok a dévai ev. ref. egyházközség tem­
plomának és tornyának restaurálási költségeire. Adakoztak: az e v .
r e f . e g y h á z a k k ö z ü l : Brád 50 frt. Csököl 50 kr. Feketehegy
12 frt. 70 kr Tápió-Szele S frt. Nagy-Bánya 1 frt. Dad 50 kr. N -
Lónya 7 frt. 40 kr. Abod 1 frt. 45 kr. Kézdi-Vásárhely 2 frt. Sz.-
Benedek 2 frt. Kaba 2 frt. Lepsény 50 kr. Kákics 1 frt. Patas 1
frt 75 kr. Alsók 1 frt Császár 2 frt. Nyén 2 frt. 15 kr. Báránd 1
frt. Pelsőc 2 frt. 6 kr. Szováth 1 frt. Tass 9 frt. So kr. N.-Ercse
1 frt CJszod 3 frt. 40 kr Asztély 1 frt. O.iga 2 l r c . Fogaras 3 frc.
Hernád-Kak 39 kr. Nayy-Korpád 1 frt* Nagy-Ida 2 frt. Nádudvar
1 frt. Szín 67 kr, Láca 1 frt. Varsolc 1 frt. Czegléd 5 frt. Sz - Város
5 frt. N -Bajom 5 frt. Záhony 2 frt. 72 kr. Gyula 2 frt. Bérét 35 kr.
Sály 1 frt. 60 kr. Biid-Szt.Mihály 1 frt. Dercgnyő 2 frt. H.-Vásárhely
15 frt. Nagyod 7 frt. 40 kr. Tabajd 1 frt. Együtt 175 frt. 34 kr. A z
á g o s t a i c v a n g . e g y h á z a k k ö z ü l : Szombathely 5 frt. Gálos
16 frt. 6okr. Győr5 frt. Együtt 26 frt. 60 kr. A z i z r a e l i t a hi t k ö z s é-
g e k k ö z ü l : Kassa Debrecen. N.-Károly. Léva 5 —5 frt. Losonc
2 frt. Együtt 22 frt. A z cv. r e f . f ő i s k o l á k k ö z ü l M -Sziget
3 frt. 15 kr. Kolozsvár 4 frt. Pápa 4 frt. 15 kr. Sárospatak 5 frt.
Mezőtúr 2 frt. Szászváros ro frt. N.-Kőrös 5 frt Hódmező-Vásár-
hely 4 frt. 50 kr. Együtt 3$ frt. 5 kr. A z á v e v a n g . f ő i s k o ­
l á k k ö z ü l : Pozsony 4 frt. Eperjes frt. 75 és 2 frt. 50 kr. Brassó
2 frt. Budapest 5 frt. Együtt 15 frt. 25 kr. A z u n i t á r i u s f ő­
i sk ol ák közül Kolozsvár S Irt. E szerint, a protestáns egyhá­
zak. iskolák és az izraelita hitközségek köréből begyült összesen
2S5 frt. 24 kr Az állami, megyei, városi és községi hivatalokéul és
egyesektől befolyt a mai napig 50ló frt. 35 kr. melyből 7S9 frt.
56 kr. a dévai ev ref. gyülekezeti tagok adománya. Az eddig be­
folyt kegyes adományok teljes összege 5301 irt. 59 kr. Az ada­
kozó egyének száma 439S. Fogadják a kegyei adakozók és a szi­
ves gyűjtők egyen-egyen gyülekezetem nevében nyilvánított hálás
köszönetemet. Déva, 1893. nov. 3°- S z ő t s S á n d o r , ref. lelkész.
viszonyokhoz kötött, nem állandó kivételes körülmények, figye­
lembe nem vétethettek.
A föld jövedelm ének, általános szabályok alapján leendő
megállapításánál más elvek, mint a fentebb vázoltak, irány­
adók nem lehetnek.
Ép p en ezen okon, de még inkább azért, mivel a ta­
nítók javadalm át képező földilletmények teljes hitelt érdemlő
jövedelm e, a gazdasági számításokat nem vezető, s egyébkint is
érdekelt felek önkényes bevallásai alapján nem állapíthatók
meg, a miről az eddigi bevallások alkalmával kitüntetett nagyon
is eltérő adatok elszomorító bizonyságot tesznek, és mivel,
továbbá, az 1 8 9 1 , 4 3 . törvény-cikk értelmében a tanítói állo­
m ással egybekötött javadalom nem csak a végellátáshoz való
igény összegét képezi, hanem egyúttal azon Összeget is, a
m ely után az országos tanítói nyugdíj-intézeti járulék fize­
tendő, a mit szem előtt tartva, a föld jövedelm ét folytonos
ingadozásoknak alávetni, nem lehet, hanem oly általános
szabályok alapján létesült megállapodásokhoz kellett kötni,
melyek nem az egyéni tevékenységtől, vagy az időjárástól
függők, hanem időrűl-időre országos törvény, vagy ezzel egyen­
értékű szabályok által határolvák.
A z imént vázolt tekintetek által vezéreltetve, a tanítók
 4 10 . PRO TESTÁNS KÖZLÖNY.
földilletmény-jövedelmének kitüntetésére folyó évi 2 9 ,7 5 1 . sz.
alatt kiadott szabályrendeletem első pontjában a kataszteri
becsüt jelöltem meg, nem azért, hogy kizárólag ennek alapján
állapíttassák meg a tanítók nyugdija, hanem, hogy egy biztos
alap álljon rendelkezésre, melyből kiindulva, lehessen a tiszta
jövedelmet megközelítőleg megállapítani oly formán, hogy figye­
lemmel az adóalapul szolgáló földadó sorozati munkálatok
elkészítése óta az ország egyes vidékeinek közgazdasági, for­
galmi, közlekedési, s ebből folyólag, a termények értékesítési
viszonyainak változására, különösen a vízszakályzó társulatok
kötelékébe tartozó területeknek új védművek emelése és fej­
lesztése folytán kekövetkezett használhatóságára, a kataszteri
tiszta iövedelem bizonyos százalékkal emeltessék, s ekképpen
az 18 9 1-ik évi X L III. törvény-cikk 4-ik paragrafusának e)
pontjában említett tíz évi átlagos jövedelem kitüntetése el­
éressék.
Minthogy, azonban, az érintett, és a föld-jövedelem
alakulására befolyással biró tényezők legtökéletesebben csakis
a köztörvényhatóságok által ismerhetők, annál fogva felhívom
a közigazgatási bizottságot, hogy mérlegelve az előadottakat
járásonkint, szükség esetén egyes tüzetesen megjelölt vidé­
kekre, vagy községekre a földjövedelem emelkedésének szá­
zalékát, a lehető legrövidebb idő elatt, állapítsa meg, és arról
az illető törvényhatósági közegeket oly hozzáadással értesítse,
hogy a megállapítandó százalékot külön kitüntetve, a katasz­
teri föld-jövedelemhez adják. A z ekkint előálló összeg fog
általánosságban a tanítói nyugdíjba számítható föld jövedel
mének tekintetni.
Ha, azonban, az érdekelt iskolafentartó, vagy a tanító
a megállapított jövedelmet megfelelőnek nem tartaná, a2 ellen­
kező állításnak bizonyításra vonatkozó okmányt tőle bekö­
vetelvén, a jegyzőkönyvhez csatolja, itteni elbírálás végett.
Megjegyzem ez úttal, hogy a helyi hatóságok, és elöljárók
az általuk netán kiállítandó igazolványokban foglaltakat bizo­
nyítani is tartoznak.
Folyó évi 2 9 , 7 5 1 . szám alatt kiadott szabály-rendeletem
kiegészítése képpen értesisitem a közigazgató bizottságot,
hogy a magán-iskola fentattók nyugdíj-igényének megállapí­
tása, ha az illető nagyobb jövedelmet hitelt érdemlőleg be­
bizonyítani nem képes, a kereseti adó alapjáúl szolgáló jöve­
delmi bevallás alapján eszközlendő.
Végül, miután ez ideig beérkezett felterjesztések nagy
részénél az idézett szabályrendelet első pontjának azon ren­
delkezése, hogy a terménybeli járulékok a legközelebbi piac
tíz évi hatósági bizonylattal igazolandó, átlag-értéke szerint
tüntetendő ki figyelmen kívül hagyatott, falhivom a köz-
igazgatási bizottságot, hogy az illető közegeket útasitsa, hogy
a szabályrendeletben foglaltakhoz szigorúan alkalmazkodjanak.
Egyúttal felhatalmazom, hogy a mennyiben a munká­
latok a kitűzött határidőig elkészíthetők nem volnának, ro-
videbb, indokolt esetekben leföljebb folyó év végéig terjed­
hető időnaladékot engedélyezzen oly kikötéssel, hogy a sza­
bályrendelet tizennegyedik pontjának megfelelőleg, a felvé­
telre vonatkozó munkálatok, be nem várva a járás öszszes
iskoláira vonatkozó adatok egybegyűjtését, egyenkint is a
királyi tan fel ügyel őhez küldendők.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárit, 18 9 3 . november 25-én.
P a r á d i K á lm á n , S z á s z D o m o ko s ,
tanügyi-előadó. erdélyi ev. ref. püspök.
1177 -18 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. ref. egyházkerületben, a görgényi
egyházmegyébe kebelezett m a g y a r - p é t e r l a k i egyház-
község kántor-tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom kert, és gazdasági épületekkel ellátott lakás,
egyházhatósági becslés szerint, 4 1 7 frt. 1 4 kr. melyből a tan­
díjjal együtt 14 0 frt. készpénz, a többi kepe, munkatét pénz­
értéke, stb. és kanonika föld jövedelme.
Pályázati határidő dec. 1 7 . Folyamodványok ntiszt.
M a i sz á m u n k h o z eg y n eg yed ív m elléklet v a n csa to lva .
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
4 9 . szám.
Lénárt József, esperes aához intézendok, Magyaróra, utolsó
posta, Disznajó.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . dec. 4. S z á s z D o m o ko s ,
__ erdélyi ev. ref. püspök.
119 1— ^ 93- PÁLYÁZAT.
A z erdélyi evang. ref. egyházkerületben, a küküllői
egyházmegyébe kebelezett, b a l a v á s á r i egyházközség ének­
vezér tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakás, kert, és gazdasági épü­
leteken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 2 9 5 írt. 83 kr.
Pályázati határnap: dec. 28. Folyamodványok ntiszt.
Kovács Elek, esperes aához küldendők, V.-Gálfalvára, u. p.
D.-Sz-Márton.
Kolozsvárit, 1 8 9 3 . dec. 4. S z á s z D om okos,
______ erdélyi ev. ref. püspök.
2 0 5 -18 9 3 . F E L H ÍV Á S
a d e é z si r e f. eh m . t. L elk é sz eih ez .
Dacára, hogy az országos közalap f. évi járulékainak
befizetési határideje már rég elmúlt, alig egy pár egyház-
község küldte be tartozását.
Épen ezért, a n. t. h. esperes urnák meghagyása foly­
tán, tisztelettel kérem föl lelkész-társaimat, szíveskedjenek
községeik járulékát haladéktalalanul befizetni, mert ellen-
esetben dézma-kárpótlásaikbúl fog levonatni.
a z o r s z á g o s k ö z a la p egyh ázm egyei k e z e lő jé t ő l.
Esztény, 18 9 3 . nov. 25-én. P a ta k y G á b o r ,
körleik ész.
2 7 4 -18 9 3 . M E G H ÍV Ó .
A deési ev. ref. egyházm. közgyűlésének m. t. t. vi­
lági és egvházi tagjait, egyházmegyei tanácsunk határozata
értelmében, Deésen, december 28-ikán délelőtt 10 órakor
kezdődő, rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. (T.
lelkész afiai, egyházuk képviselőit, a gyűlés tartása idejéről
szíveskedjenek értesíteni és meghívni.
A gyűlés tárgyai: Jelentés az egyházmegyei tanács
által elintézett ügyekről. 2. Esperes-választás. Kérelmek, in­
dítványok.
Közgyűlés után házassági törvényszék fog tartatni,
melyről t. lelkész afiai a válópereseket értesíteni szíves­
kedjenek.
S.-M.-Berkeszen, 18 9 3 . dec. 3*án. P & p Is t v á n ,
h. esperes.
113 6 -18 9 3 . H I R D E T M É N Y E S ID É Z É S V Á L Ó P E R B E .
Kolozsvári lakos Kőhalmi Szabó Márton, nejét, ugyan­
csak ide való Kis-Antal Ágnest, ki őt ezelőtt három esz­
tendővel hűtlenül elhagyta és azóta sem tartózkodási helye,
sem életben léte felől tudomással nem b ir: ezennel hirdetmé-
nyesenidézteti a kolozsvári ev. ref. egyházmegye házassági tör­
vényszéke elé oly kijelentéssel, hogy akár megjelenik, akár
nem, mától számítandó hat hónap után, válóperét ellene,
mint hűtlen elhagyó ellen, megkezdi és le fogja járatni.
Az ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától.
Kolozsvárit, dec. 5. 18 9 3 . S z á s z G erő \
ev. ref. esperes.
9 9 7 - i 893 H IR D E T M É N Y E S ID É Z É S V Á L Ó P E R B E .
Korod-szent-mártoni lakos, ev. ref. vallásu Orbán L a ­
jos, nejét, ugyancsak ev. ref. vallásu, ujszékeli Buzogány
Zsuzsikát, ki öt ezelőtt 8 évvel hűtlenűl elhagyta, s azóta
sem tartózkodási helye, sem életben léte felől tudomása
nincs: ezennel hirdetményesen idézteti, hogy hat hónap
lefolyása alatt jelenjék meg a küküllői ev. ref. egyházmegye
házassági törvényszéke elő tt, mert akár megjelenik, akár
nem, válóperét megindítja, és le fogja járatni.
A küküllői ev. ref egyházmegye esperesi hivatalától.
V.-Gálfalván, 18 9 3 . nov. 28-án. K o v á cs E le k ,
ev. ref. esperes.
Felelős szerkesztő és k ia d ó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiniiiiiiiiiiiiiiii;iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:
_ __ r

XXUÍ. Évfolyam. Kolozsvárit, 1893. December 14. 50. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N .

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, télévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Kűlmagyarutca 9 . sz,

lelkűséget gyakorolhatnak: szóval, ékeskedhetnek

Az 1893. évi XXVI-ik törvénycikk, azon ön-alkotta erényekkel, erkölcsökkel, melyek
és az evang. ref. egyház. társadalmi fennállásukat biztosítják. Az ember-evő
(Folytatás.) kannibálok is egymás közötti viszonyukban, és
Mielőtt tovább mennénk, nem hagyhatom egymás szemében nagyon derék emberek lehetnek,
említés nélkül azt, hogy a keresztyén vallás, a s ha felfalják a hittérítőket, mint szerintük veszélyes
keresztyén egyházak, s ezek intézményei a társada­ embereket: miféle különös dolgot cselekesznek ?
lom részéről sok támadásnak vannak kitéve, nem is Olyanok, mint környezetük, azt cselekszik, mit
említve az ezekkel egyenértékű lágy-melegséget, társadalmi iskolájukban láttak, hallottak, tanultak.
kicsinylő magatartást, mit, tisztelet a kevés ki- A társadalomnak az egyházzal szemben tanú­
vételrek, éppen azok tanúsítanak, kik az állami, sított magatartása, ha egyebet nem, de azt minden
politikai, és társadalmi viszonyok alakulásában, esetre bizonyítja, hogy annak más erkölcse, hite,
vezetésében kiváló szerepet visznek. A társadalom célja van, mint ennek; más fogalmai vannak
nagyon zsarnok, nagyon szeszélyes, nagyon kö­ az ember szellemi, értelmi, erkölcsi lényegéről,
vetelő ; megvan a saját képére teremtett iskolája, mint ennek; más szempontbúi ítéli meg az erényt,
nevelési rendszere; a gyermeknek, ifjúnak, felnőtt jogot, kötelességet, mint ez; egyébnek tekinti a
embernek azt kell látni, hallani, cselekedni, a szerint tudományt, művészetet, ipart, kereskedelmet mint
kell gondolkodni, ítélni, szívben-lélekben, akarat­ ez szóval, a társadalmi, és egyházi ember között
ban olyannak kell lenni, mint környezete; csak azt oly széles válasz-fal létezését árulja el, mely lehe­
ítélheti jónak, szépnek, j'ognak, kötelességnek, tetlenné teszi azok egységét, még akkor is, ha
erénynek, erkölcsnek, bűnnek, véteknek, csak azt azok egy személyben egyesülnek. A mái modern
szeretheti, azért lelkesülhet, a mit ezen nevezetek ember nagyon szél van darabolva; egyik része
alatt a társadalom eleibe tart. Az csak kivételesen tartozik az államhoz, a másik a társadalomhoz,
történik meg, hogy az emberi lélekben szendergő a harmadik az egyházhoz. E három főrész bir­
isteni szikra, mennyei származásának, lényegének toklása felett veszekednek az ipar, kereskedelem,
megfelelőleg, szabadon, függetlenül érvényesük pénz, haszon, élvezet, hatalom, s isten a meg­
hessen, s benső tartalmát felszínre hozhassa. mondhatója, mennyi mindenféle ön-érdek. Ezek do­
Ha így állanak a dolgok, a minthogy igy álla­ minálják az embert, de az egységes ember nem
nak. ne féljünk levonni a végső konzekvenciákat létezik; szabadságot hirdetnek, külső vaspántok
még akkor sem, ha az által saját magunk felett tartják össze az embert és társadalmat, hogy alkat­
mondottuk ki a lesújtó ítéletet. Célzott erre már részeire fel ne bomoljék, mert bármikint takar­
Montesqieu is, midőn a törvények lelkében úgy gassuk az eseményeket, a felbomlásnak, a rotha­
nyilat kozik, hogy «a gonosztevők, rablók, gyilkosok dásnak magva be van ültetve a XlX-ik század
egymás között kötött szövetsége is lehet becsü­ testébe, nem csak, hanem már ágakat hajtott,
letes társadalom.» Ebből következik, hogy lénye­ virágzik, és itt-ott gyümölcsöket termett.
güknek megfelelőleg rendezhetik, vezethetik szel­ A mely fa rósz gyümölcsöt terem, mondja
lemi, értelmi, erkölcsi, anyagi szükségleteik kielégí­ idvezitőnk, kivágatik, és tűzre vettetik, hoev me<y-
tését, kizárhatják körükből, tehetetlenekké tehetik égjen. De, ugyan ezen idvezitő, János evangyéliuma
azokat, kik velük nincsenek egy értelemben, egy szerint (15. 5.), azt is mondja: «Én vagyok az igaz
érzelemben, egymás iránt szeretetet, bizalmat, nagy­ szőlőtő, ti a szőlővesszők, és valamiképpen a szőlő­
 4 12 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 50. szám.

vessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem kább, mivel ezen iskolák fentartói eppen a nép
csak úgy, ha a szőlőtőkében marad, azonképpen jóhiszeműségére, tapasztalatlanságára, szellemi és
ti sem teremhettek, hanem ha én bennem ma­ értelmi fogyatkozására számítanak, erre alapítják
radtok.» Ehhez teszi azt, hogy a szőlőben ;az én gazdag nyereményeiket. Azt az állítást, hogy az
Atyám a munkás, a ki minden szőlővesszőt, mely iskolákat meg kell szabadítani a felekezeti egy­
én bennem gyümölcsöt nem terem,kimetsz; azokat oldalúságtól, mert a felekezet nem nyújtja a tu­
pedig, melyek gyümölcsöket teremnek, megtisztít, dásnak, az ismeretnek azon fokát, mely megvédi,
hogy több gyümölcsöt teremjenek hasonlatos­ irányt ad, fellegyverzi az élet küzdelmeire, a hon
képpen, a kik én bennem nem maradnak, a szőlőn leendő polgárait: igazolva nem látom,de azt igenis
kívül vettetnek és megszáradnak, mint a szőlő­ látom, hogy a nép-nevelési rendszer vég-eredmé­
vesszők, és egybegyűjtetvén, a tűzre vettetnek, nyében oda vezetett, hogy maga a nép is köny^
hogy megégjenek.» nyelmüen, elbizakodva, a különböző adok, rovatok,
Ezen egyszerű kép lönséges szépségétől, s terhek súlya alatt leroskadva, hátat lordit termé­
az abból kiömlő örök igazságtól inspirált lélek szetes nevelőjének, az egyháznak, martalékul esik
tartózkodás nélkül, teljes meggyőződésbűi mondja az önző emberek telhetetlenségének. Ezt a tel-
ki azt, hogy a társadalmi ember, a hazának polgárai hetetlenséget akár értelmi, akar szellemi, akár
csak akkor teremnek nemes gyümölcsöt, ha mint erkölcsi, akár vagyoni értelemben vegyük, az ered­
szőlő-vesszők benne maradnak az io-az o szőlő- mény ugyan az, a népéiet h a n y a t l á s a . Ezt a
tőkében, Jézus Krisztusban, ha nem metszetnek hanyatlást nem kárpótolják a füstölgő gyárak, a
le onnan, hogy kivül vettessenek a mi Atyánk, rohanó vasutak, fejlett ipar, jövedelmező gazdaság;
istenünk szőlős-kertjén az egyházon. Ezzel kap­ virágzó kereskedés, mert ezek hasznát, kamatját,
csolatosan, azt is határozottan állítom, hogy evang. gyümölcsét, örömét nem a nép, hanem egy lát­
ref. egyházunknak, a kor kívánalmainak megfelelő, hatatlan, megnevezhetetlen v a i a m i élvezi. Ha
jól berendezett felekezeti iskolái sokkal alkalma- a nép élvezni, gyönyörködni akar, az örömnek,
tosabbak a nép-növelésre, mint akár az állami, gyönyörűségnek forrását magán kivül, rendesen
akár a községi, akár a magánosok által fentartott tiltott helyeken keresi, mivel az emberi termé­
iskolák. Alkalmasabbak egyfelől azért, mert egyházi szetben rejlő tiszta forrást a különböző tájak­
szervezetünk olyan, hogy az egyház-tagoknak nem ról rohanó passzát-szelek kiszárasztották, minden
csak megengedi, hanem meg is követeli tőlük, akarat-erejét, minden energiáját, minden reményét
hogy az egyház minden élet-nyilatkozataiban, al­ eltemették. Nem nagyítás, avagy képzelődés, a
kotásaiban, mint munkás tényezők, orgánumok, mit ide irtain. A korszellem törvényesített mag­
részt vegyenek, mint élő átomok, építsék annak zatja, a határtalan önzés működik itt zsarnokilag,
alkotmányát. Maguk hitfelekezeti iskoláink sem mely csak rombolásban találja gyönyörűségét. A
egyebek, mint élő, munkás átomok az egyház rombolás e kegyetlen örvényébe jutott a nép­
egyetemében, mint ilyenek, organikus összefüg­ élet is. Egyetemes ref. egyházunk kultur-miszsziója
gésben, élet-közösségben vannak az egyházakkal, az állammal szemben,"viszonyában, a népélet egés-
mint hasonlóképpen élő átomokkal. Vágják ki az séges irányban fejlesztése.
egyik átomot, utána szárad a másik, és kihal az élő; Éppen ezért, jól berendezett, és a kor igé­
alkotó organizmus. Református egyházunk csak fele­ nyeinek megfelelő ref. felekezeti iskoláinkat há­
kezeti iskoláival lehet az államban kulturtényező. romszor alkalmasabbnak tartom a nép nevelésére,
De alkalmasabb másfelől azért is, mert a nép mint akár az állami, akár a községi, akár a ma­
nevelése nem záródik be a rendes, és ismétlő gánosok által fentartottakat, mert, azon kapocsnál
iskolák bevégzésével: ezek csak az alapot teszik le. fogva, mely azt szerves, és közvetlen összefüggés­
Tulajdonképpeni nevelésük csak ezután kezdődik, ben tartja azon élő-tőkével, melyből fakad az
és az ők számára az egyházon kivül más nevelő életnek vize, magát hivatottnak és képesnek érez­
intézet nincs. Az elemi iskolákban szerzett isme­ heti és kell éreznie arra, hogy egységes, ösz-
retük nem elégséges arra, hogy a komplikált tár­ hangzatos embert növeljen. Az igaz, hogy az ember
sadalmi élet különböző szellemű, irányú, s legtöbb­ akár az eke szarvánál, akár a műhelyben, akár a
ször rafiinériált felső iskoláiban saját erejükön gyárban, akár a hivatalban, akár a bibor-palástban,
megállhassanak, testileg, szellemileg, erkölcsileg, akár a kunyhóban mindenütt ember, de nem
vagyonilag tönkre ne menjenek, annyival is in­ bér öszhan0zatos, egész ember, ilyen
 50. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 413-

kevés van, nappal, lámpással keresve is, alig ta­ buzgóságukkal templommá szentelik, és ha ezzel
lálhatni ; pedig, az á lamnak, társadalomnak egész, az érzülettel vezetik az iskolát, az maga is szent
nem pedig részekre osztott emberre van szüksége. helylye változik at. (Vége következik.)
Én részemről, ez idő szerint, csak az evangyéliumi
embert tudom egésznek tekinteni, azaz, az olyan A domesztikáról.
embert, ki, Pál apostol szerint, teljes tudásával bir
M ég mindig nem sikerült, teljesen legyőzni az ellen­
annak, hogy ő többé nem szolga, hanem fiú ; szenvet a szeretet emez adója iránt. A nagy egyházak
hogy ha fiú. tehát istennek örököse, a Krisztus általában, de némely kis egyházak is csak kerülő úton
által; hogy ő többé nem gyermek, ki a világ kényszeríthetők reá. Egyebütt is, a hol kivettetett, naprúl-
betűi alatt jár-szalagon vezettetik, hanem a gyám­ napra fogy. Legalább a konventi jegyzőkönyvekhez csa­
ság alól kinőtt nagykorú, kinek szivébe kibocsá­ tolt kimutatások ezt bizonyítják.
A debreceni zsinatnak, az unió mellett, melynek
totta isten az ő fiának lelkét, és e megszentelt,
halvány eszményi voltát nincs célom ez úttal felpana­
újjá teremtett szívből fakadnak ki életének minden szolni, ez a legnagyobb alkotása. Régen vágyunk utána,
cselekedetei. Ezért hangsúlyozza a protestántizmus élet-kérdés is reánk nézve, és mégis, most, hogy megvan,
az egyetemes papság elvét, ezért helyezi a váltság nem nagyon kedves, sok felől kifogásolják.
munkáját, a megigazulást, a testi, érzéki embernek Mi az oka ennek ? Éppen azt akarom elmondani.
levetközését, isten lelke szerinti újjá születését az Első okul azt kellene felhoznom, hogy miért nem
a pátens-mozgalom idejében, v a g y az alkotmány helyre­
ember belsejébe, nem bízta egy külső tényezőre,
álltakor alapították meg nagy embereink ? De, ezen túl
a hierarkhiára, hanem az egyes ember magán, vagyunk. A mi szabad intézményünkbe megfogózkodó
személyes ügyének proklamálta, hogy igy minden nemzeti mozgalom az alapítók sorába hozta volna akkor
ember elmondhassa: élek már többé nem én, hanem azokat is talán, kik most Sopronban, meg Szabadkán
él bennem a Krisztus. Az eszményi egyház, mely- megégetni is készek volnának bennünket.
felé törekszünk, mint ilyen emberek szövetsége N agyobb baj ennél az, hogy rögtön hozzá nyúltunk.
A helyett, hogy eg y tized évi várakozás alatt összehoz­
lebeg előttünk, és a ref. hitfelekezet iskoláival,
tunk volna egy tekintélyes alapot, elforgácsoltuk az erőt.
tanítóival, templomaival, papjaival és minden intéz­ Elhiszem, hogy ezer meg ezer szükség tátott torka
ményeivel arra igyekszik, hogy a cél felé vezesse, nö­ nyílt minden felől elénk. D e azt is gondolom, hogy az
velje, nagykorusitsa azokat, kik összeségükben tár­ a sok szegény, és méltatlanul nyomorgó belhivatalnok,
sadalmat, államot, hazát alkotnák. Az evang. reí. ki hozzá szokott már a kálvinista ekklézsia keserű ke­
egyház a nemes szőlőtőkéből fakadó liberálizmus nyeréhez, tudott volna még várni a biztosított jövendő
reménységében. Megfordítottuk a dolgot. Már is lejebb
bajnoka. Éppen ezért, liberálizmusa nem degene-
szálltak a különben is szűkén kiszabott segítségek. Pedig
rálódhatik oda, hogy mind egynek tartsa akár ez után a még szegényebb tanítóknak is keli juttatni
erkölcsös, akár erkölcstelen, akár jámbor, akár valamit. Jobb lett volna, ú gy berendezkedni azért, hogy
gonosz kapálja meg a kukoricát, varrja meg a évről-évre nagyobb osztalékot adjunk.
kabátot, ülljön a bírói székben, mérje a posztót, Itt nincs más mód, mint az, hogy teljes erőnkbűi
stb. csak hogy a munka jó legyen, az adó pon azon kell igyekezni, hogy mind az évi domesztikai járu­
lékok növekedjenek, mind pedig a veszélyt hozó, és ren­
tosan befolyjon, a kötelességét mindenik teljesítse
desen csak törlésbe kerülő hátrányok eltűnjenek.
mert ismerünk oly jogokat, kötelességeket, me­ Erre pedig nem elég a szép szó, nem elég a do-
lyeket sem tiltani, sem parancsolni, nem lehet, mesztikát kezelők lelkes buzdítása, hanem olyan intéz­
melyek sokkal szentebbek, mint azok, és melyek kedésekre van szükség, a melyek segítségével a kivetés
az ember benső lényegéhez tartoznak. A mi erőnk, biztos alapokra fektettetik, a domesztikai adó az egyes
élet-képességünk, egységünk nem a numerusban, gyülekezetek saját érdekével kapcsoltatik össze, s a ma
nem a pápai csalhatatlanságban, hierarkhiában zaklató, a lelkészek által méltán panaszolt kezelési eljárás
megkönnyebbedik.
központodul, hanem az élő Krisztusban; a mi hi­
H ogyan történjék ez ? U tat mutatnak rá a tavaszi
tünk, erkölcsünk, vallásunk nem az oltári szentség konventi jegyzőkönyvnek idevonatkozó pontjai.
imádásában, búcsúkban, böjtölésben, művészileg Elmondják ezek, hogy mit kell tenni a renitens
épített, képekkel, szobrokkal, szentek csontjaival egyházakkal. Ha nem akarnak adózni, ki kell vetni rájuk
bőségesen ellátott templomokban, hanem az élő egyenes állam adójuknak i°/ 0-kát. A gyülekezeti tagok­
nak államadójárúl szóló kimutatást kell csak beszerezni,
istennel levő fiúi viszony fölemelő érzetében köz­
. s a dolog rendben van. A kivetés megejthető és a ki­
pontosul. Valahányszor ily érzülettől felmagasz­ vetett összeggel tartozik első sorban az illető egyház maga.
tosult emberek összegyűlnek egy csűrbe, hogy A z isten szerelméért, nem csak a renitensekkel,
együttesen adjanak annak kifejezést, azt a csűrt hanem igy kell eljárni általában mindenütt s megvan a
 414. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 50. szám

biztos alap, megvan a kezelési könnyebbség s nem gyűl

hátrálék soha. Ne menjen azért fel az egyházmegyére
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
semmiféle névsor. Se egy, se kettő, se jegyzőkönyvi ki­ K olozsvár, 1893. dec. 10— 11.
vonatok, se számadás. A z egyház maga tartsa számon Elnökölt főtiszt. Szász Domokos, püspök. Jelen
a kimutatott és igazolt állami adó után, hogy melyik voltak: Dr. V ály i Gábor, Domokos Antal, Szász Béla,
egyház mivel tartozik. A d ja meg azoknak a jogot, hogy igazg.-tanácsosok, Parádi Kálmán, tanügyi előadó, dr. S á r­
a mondott alapon a domesztikát az egyes hívekre ki­ kány Lajos, számvevő, Deák József, pénztáros, Márkus
vessék, kezeljék, beszedjék és elszámolják. Legyen rá János, titkár, Bodor Antal, közalap-előadó, Kádár János,
gondja, hogy a többi hivatalos pénzekkel az egyházak­ segéd-titkár, mint jegyző.
kal szemben megállapított összeg pontosan befolyjon, az A z időközben elnöki úton elintézett ügyek bejelen­
esetleges hátrálékot csak azokkal szemben tartsa nyil­ tése és jóváhagyó tudásul vétele, valamint a szigorló
ván és az ellenőrzést nem közvetlenül, hanem az eg y­ bizottság jegyzőkönyvének bemutatása és jóváhagyása
házlátogatáskor, v a g y a számonkérő székeken megfor­ után, ellátta az ülés a következő ügydarabokat.
duló számadások megvizsgálása alkalmával gyakorolja. Dr. Sárkány Lajos, számvevő aa. az elnök felhí­
Engedje meg az egyházaknak, hogy tekintettel a velők vásához képest, előadja
szemben megállapított fix összegre, az esetleges beve­ I a) Sepsi-Szent* G yö rgyi Székely-Mikó kollégiumunk
hetetlen járulékokra és a felmerülhető kezelési költségekre j 1894. évi költség-előirányzatát, melyet azzal a m egjegy­
az 1 °/0-nál magasabb összeget is kiróhassanak. De kötelezze zéssel ajánl megerősítésre, hogy az előirányzatban sze­
is el őket, hogy a netalán részükre visszamaradó s nagy egy­ replő, és hat tanárnak szánt 5 0 — 50 forint lakbér-pótlék
házakban lehető tekintélyes többletet egy egyházközségi ne állandó tételkint íogadtassék el, hanem, hogy az eiől-
közalap, v a g y egyház*fentartási alap javára tőkésítsék. i járóság legyen köteles, e tétel jóváhagyását minden esz­
E z úton a nagy egyházak nagyobb, a kicsiny egy­ tendőben kikérni, és ha a fedezetet mindig kimutatják,
házak kevesebb, de mindenik olyan, a milyen jövedel- a jóváhagyás is mindig meglesz, éppen úgy, mint ez al­
mecskéhez ju t ; a közérdek mindeniknek saját külön ér* kalommal. A z Igazg.-Tanács a számvevő javaslatát ha­
dekévé is válik s el fog hallgatni a nagy, gazdag eg y­ tározat erejére emelte.
házak szemrehányása is. b) Hasonlóképpen magáévá tette az Igazg.-Tanács a
É s el a lelkészeké is. Mert meg fog szűnni az az számvevőnek a sepsi-sz.-györgyi püspöki vizsgálat alatt
anomalia, hogy a többi gyülekezeti teherhez lényegte­ álló egyházközség jövő évi költség-előirányzatanak jóvá­
len domesztikai adót külön kivetni, két-három névsoron hagyásárúi szóló inditványát, az előirányzatban új té­
vezetni, számadásolni, jegyzőkönyvelni, helyesbíteni, eg y­ telkint szerepelvén az egyházközségi pénztáros, és az
házmegyére küldeni, visszavárni kelljen: mikor a tulaj­ egyházfiak javadalmának felemelése.
donképpeni egyházi számadásnak ott helyben a fóruma c) U gyan ő javasolja, s a gyűlés elfogadja, hogy
a tanács és az egyházközségi gyűlés. ugyanannak az egyházközségnek kérésére, engedje meg
A ki figyelmére méltatta egyszerű fejtegetésemet, az Igazg.-Tanács, hogy a kepe- és oszpora-hátralékok 40
bizonynyal várta, hogy az ellenvetések között nem fe­ forint 30 krnyi összegét engedhesse el, illetőleg, számadá­
lejtem el a legnépszerűbbet, a m i s s z i ó k r a v a l ó p a ­ sából hagyhassa ki.
n a s z k o d á s t , v a g y az erdélyi nagy osztaléknak fölem- d) U gyan ő elfogadásra ajánlja a Gecse-féle ember­
emlitését. Valóban, nem feledtem el egyiket sem, csak szereteti intézet 1894. évi költségvetését, és az elfogadott
hogy én ezeket teljesen a domesztika javára irom. javaslatból azIg.-Tanács megelégedéssel vette tudásul, hogy
A ki m agyar nemzete iránt is érez tartozást, ne az intézet alaptőkéje igen szépen gyarapodik évről-evre.
hánytorgassa fel a missziókat. A z azokra költött pénz e) Ellátta végül az Igazg.-Tanács, a számvevő elő­
gazdagon kamatozik, ha a dolog természete szerint itt terjesztései alapján, a kolozsvári kollégium jövő évi költség­
valami szemkápráztató eredményeket nem is lehet fel* vetését ; örvendetes tudásul vevén a költségvetésnek igen
mutatni. Midőn az országos közvéleménynek el kell is­ | jelentékeny fölösleggel való zárlatát; ellenben, visszauta­
mernie a nemzet létérdekében folyó tevékenységüket, s s á a maros-vásárhelyi egyházközség jövő évi költség-
midőn az államsegély felemlitését indokoljuk: a nemzet, előirányzatát, miután tetemes deficittel záródik, és több
az ország rendei, ezekre a lenézett missziókra tekintenek. fedezeti tétele igen is magas összegre van felrovatolva,
A z pedig, hogy Erdély nagyobb szegénységgel küzd, • felhiván az egyházközséget, hogy a való állapotoknak
mint a szorosan vett magyarországiak, csak ezekre nézve megfelelő költségvetést készítsen, és terjessze fel; végül,
szerencse. Szerencse annyiban, hogy kicsinyke egyházaik­ ugyan csak a számvevő indokolt előterjesztésére, a püspöki
nak belhivatalnokai mégis csak türhetőbb sorsban küzdenek. | titkárnak eddig általa fizetett 360 forintnyi javadalmának
H a pedig eredmények kellenek, ott legalább már 1 s egyéb jutalékainak pótlására, az Igazg.-Tanács, az e g y -
van mit felmutatni: az új körlelkészségeket, melyek a nem­ L házkerületi pénztár terhére, évi 24 0 forintot szavazott meg,
zet testének szétszórt csontjait gyűjtik és lelkesítik ; az új és utalványozott ki, felhiván számvevő aát. hogy a 240
templomokat, melyekben az édes m agyar nyelv hangzik. forintnak fedezeti forrását mutassa ki.
Jól esik tudni, hogy az egyetemes áldozat itt nem | Tanügyi előadó aa. előterjesztései alapján :
esett hiában. Én pedig azt reményiem, hogy e legna­ a) a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur
gyobb horderejű kálvinista alkotás érdekében fölemelt , ajánlatára, L é v a y Ferencnek «M agyarország népoktatás -
szómat itt jobban meg fogják szívlelhetni. i ügye, stb.» cimü munkáját, valamint
! b) dr. Szabó Mihály, kir. segéd-tanfelügyelő kér-
 50. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY
téré: « A tanítók jogai és kötelességei» cimü munkáját
irodánk számára megrendeljük és ajánljuk megrendelésre
az egyházmegyéknek és az egyházközségeknek.
c) Ig.-Tanács értesíti maros-vásárhelyi kollégiumunk
elöljáróságát, hogy a Szántó Gábor, magán-tanuló ké­
rése nem volt figyelembe vehető.
Kádár János, s.-titkár előadása alapján, tárgyalás
alá kerül az egyházkerületi tisztviselők nyugdíj-intézeté­
nek szabályzati tervezete, melyet, előzetesen, az Ig.-T a-
nács összes tagjai áttanulmányoztak vala, köröztetés ut­
ján. A tervezetből ez alkalommal elintézte a gyűlés a
22. első szakaszt, a további tárgyalás a következő nap
délután, 4 órán kezdve, tartandó ülésre halasztatván.
Folytatólagos ülés dec. íi-én, d. u. 4 — l/a7 ^S-
Jelen voltak : a fentiek, és dr. Deák Albert, ügyvéd aa.
A z igazgató-tanácsi tisztviselők nyugdij-intézetének
szabályzata tárgyaltatott tovább és fejeztetett be, a ja ­
vaslat több pontjának lényeges módosításával, és nehány
szakasz teljes törlésével. Előadó útasittatott, hogy a mó­
dosítások beillesztésével lemásoltatandó javaslatot, a leg­
közelebbi ülések egyikében, végleges elfogadás végett,
mutassa be, hogy azután a szabályzat kellő számú pél­
dányban kinyomatható, és az egyházkerületi közgyűlés
tagjainak megküldhető legyen, tanulmányozhatás végett.
Kolozsvár szabad kir. város tanácsának átirata ol­
vastatott fel, ezek után, melyben a város kéri hatósá­
gunkat. hogy a kolozsvári theol. fakultás külmagyar-utcai
telkén keresztül nyitandó új utca kérdésében hozott köz­
gyűlési határozatának elfogadása iránt nyilatkozzunk, hogy
e nyilatkozatot, a m agyar kir. belügyi miniszter úrhoz
terjeszthesse fel a kérdéses vásár- és csere-ügy jóváha­
gyását kérő folyamodványának melléklete képpen. Igazg.-
Tanácsunk a városi törvényhatóság által a már előbb
megejtett tárgyalások eredményének megfelelően, fel­
ajánlott vételárat, illetve, csere-tárgyakat elfogadván, a
kért nyilatkozat haladéktalan kiadását elhatározta, oly
kikötéssel azonban, hogy a vetelári összeg tőke-hátrálékai
után nem négy és fél, hanem Öt százalékos kamat fizettessék.
A deési, püspöki vizsgálat alatt álló egyházközség,
készpénz-fizetésre változtatván papjainak javadalmait, az
ily értelemben kiállított dijleveleit fölterjesztette megerő­
sítésre. Igazg.-Tanácsunk a szabályszerűen kiállított dij-
leveleket, szokott fentartással, megerősítette, s a második
papi állás betöltése céljából a pályázati hirdetés közzé­
tételére főtiszt, püspök aát. felkérte.
Végül, V alz Lajos, egyetemi műkertésznek, a theol.
fakultás és közalap ktilmagyar-utcai telkein szükséges
párkirozás iránt benyújtott terve és költségvetése vizs­
gáltatott meg, és megfelelőnek találtatván, el is fogadtatott.
Az egyházmegyékből
I.
Az udvarhelyi egyházmegyéből.
A z udvarhelyi egyházmegye udvarhelyi fiókköre Papi | szélték meg.
Értekezletet tartott Bágyban, november 23-án. Erről akarok | egy
egyet-mást elmondani. Sem az idő, sem az út jósága nem 1 Mikor eltávoztunk, mindenik arcon látható volt a jól töltött
volt kedvező s ráadásúl a gyűlhely nagyon távol, az egy- I nehány
házmegye szélén esett. Szinte bámultunk, hogy alig egy pár j Értekezlet!
kivételével, mégis mindnyájan ott voltunk. Innepélyes harang- ■
415
szóra templomba mentünk, hol Sándor András buzgó előimája
után, ezen igjk alapján: Simon, Jónának fia, szeretsz-e en-
gemet; igen szép vonásokban fejtegette, hogy miben áll a
Krisztus szeretete. Ez évben másodszor hallgattuk ilyen kü­
lönös alkalommal fiatal paptársunkat. Nem bírálunk, csak
azt óhajtjuk, vajha többszőr ajánlkoznék predikálásra, mint
tette ez alkalommal is.
Nem hagyhatom figyelmen kívül a bágvi népnek azon
előzékenységét, mely Ível az összegyűlt papságot megtisztelte,
megtisztelve ugyanezzel magát is. Mikor a templomba in­
dultunk, a csinos székely ifjakból álló tűzoltóság kétfelől
sorfalat képezett, s katonai jelszóra, katonásan tisztelgett. A
nép teljes innepi öltözetben templomba jött. Templomozá­
sunk beillett volna akár egy innepi isteni tiszteletnek. K i­
jövetel után, a nép megvárta a papságot, mikor esperes afia.
fejezte ki köszönetét a szives fogadtatásért s elismerését nyi-
vánitotta a tapasztalt vallásos buzgóság felett.
Mégis jó a Papi Értekezlet! Tó, hogy faluról-falura já ­
runk ; de főleg jó, hogy mindenütt isteni tiszteletet tartunk.
A nép mihelyt értesül odameneteliinkről, igyekszik a rom­
lásokat kijavítani, a port leseperni, penészt lemeszelni. É p ­
pen itt Bágyban esett meg, hogy a számadó gondnok kérte
az elnököt az összehívás halasztására, mivel a szükséges ja­
vításokat még nem fejezte be. Hát bizony, az is a papi ér­
tekezletek szervezését sürgeti.
Templomozás után, a most épült tanterem várt reánk,
hol Veres Ferenc elnökünk örömét fejezte ki a tagok oly
nagy számban való megjelenése felett s kijelentette, hogy
ezt az összejövetelt úgy tekinti, mint az Értekezlet iránti
buzgóság próba-kövét, mivel a lejárt három Értekezlet kö­
zül mindeniknek volt valami különös összegyűjtő ereje. Bi­
zony, ennek is vo lt Mikor szeretett elnökünk hiv, nem szok­
tunk kimentő levelet küldeni. Megnyitójában, megpróbálta,
lemondani az esperes, mint az általános értekezlet elnöké­
nek javára, ámde, volt annyi eszünk, hogy a helyét igazán
betöltő elnök lemondását nem fogadtuk el.
Jegyzőkönyv-olvasás és hitelesítés után, Szabó Samu,
hodgyai paptársunk mutatta be a házassági vérrokonsági fo­
kozatokat erkölcsi, közegésségi és állami szempontból, satu-
rálva felolvasását egy-egy fölfrissitő humoros kifejezéssel.
Sajnáljuk eddigi hallgatását, s reméljük, hogy beváltja azon
szives ígéretét, hogy ezután többször tart felolvasást s a
közelebbi Értekezleten az orthodox és modern álláspontot
fogja ismertetni. Még a Kovács bácsi által irt gyermek-imák
feletti bírálat felolvasása volt hátra, mi bizonyos körülmé­
nyek miatt, sajnálatunkra, elmaradt. A közelebbi Értekez­
letet Bedő András, paptársunk hívta meg Bikafal vára.
Vége volt az Értekezletnek s még sem volt vége. A
pihenés perceiben egyik más körhöz tartozó vendég pap­
társunk vetett fel egy nehány igen kritikus kérdést a gya­
korlati lelkészet köréből. Pihentünk, mégis értekeztünk, ta­
nultunk. Ámde, elnökünk nemcsak Értekezletre, hanem asz­
talához is meghívott. Ott is értekeztünk. Minden kettő egymás­
sal disputáit, a papi sikereket, botlásokat, akadályokat be­
A kik együtt éreznek, együtt gondolkoznak,
téren munkálkodnak, mindig haszonnal beszélgetnek.
óra és a találkozás feletti öröm. Mégis jó a Papi
X-
 416. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 50. szám.

és mire a tiszt, esperes a mélt. Consistoriummal szükséges­

II.
nek ítéli, és látja.
Iskola-szentelés, és még valami.
A z egyházuk, szent vallásuk, és gyermekeik jövőjéért
A széki egyházmegyébe kebelezett alsó-ilosvai egyház­ aggódó kegyes lelkek három-negyed századdal ez előtt tör­
községem azon egyházak közé tartozik, melyeknek anya­ tént tettekben való megnyilatkozása ez, melyet semmi képpen
egyházzá alakitása e század elejére tehető. Mint majdnem nem kicsinyelhetünk,, az áldozat nagyságát illetőleg sem, ha
használhatatlan anyakönyvéből, mely jegyzőkönyvül is szol­ meggondoljuk, hogy az említett «szépen virágzó reformáta
gált, kivehető, eme fontos aktus iSxó-ban boldogasszony hava eccla) az idő szerint is 3 0 — 3 5 családból állhatott, legalább
24-én hajtatott végre, megelőzőleg a felőri anya-egyház fili áj a több az 1 8 1 6-tól kezdődő anyakönyvbűl ki nem vehető.
volt, hogy éppen mely évtűi kezdődoleg, az nem tudható. A nemesen érző és gondolkozó lelkeknek a közügynek
18 16 -b an , azonban, Nemes és Nemzetes Farcádi K o ­ oltárán oly időben hozott áldozata ez, mikor a mindent át­
vács József domesztikus kurátor házánál az akkori hívek ható és mozgató nemzetiségi eszme még csak egyes kiváló,
egybegyűlvén, az éppen akkor rendes és törvényes direktori a jövő méhébe látó egyének agyában, azoknál is körvona-
vizitációt tartó Pajáni Bíró József, bonchidai ev. ref. pap, lazatlanul élt, a mikor nem annyira a magyar nemzeti öntudat,
és a széki ref. traktus ordinárius hűtős direktor, Szeredai a fajra való büszkeség, az azt fentartani, erősíteni törekvő buz-
Mihály előtt kimondják, hogy : istenhez és egyházukhoz való I góság, mint a vallás-erkölcsiség megóvhatása volt az irányadó.
buzgóságtól ösztönöztetve, saját jó szántukból, minden eről­ Célt értek, de nem egészen. Anya-egyházzá alakulva,
tetés nélkül, az alább specifikálandó, s körülbelül tiz holdat külön lévita-tanitót nyertek, s ez által a vallás-erkölcsiség
tevő buza,törökbuza, zab, kender és széna-termő helyeket adják kellő gondozásban részesült, de a tanítás a célnak megfele­
egy tanítói és lévitai hivatalt viselő használatára, és pedig lően sehogy sem ment.
a végbűi, hogy mind két nemen lévő magzatjaik ennek utána Nem, mert mig egyfelől a csekély fizetés miatt lelké­
ne növekednének olyan tudatlanságban, mint eddig; ha pedig : szei minduntalan váltakoztak, úgy annyira, hogy anya-egy­
másodszor, ezen alsó-ilosvai reformáta eccla, melytől házzá alakulását követő fél század alatt kilenc lelkésze volt,
isten őrizzen, úgy elfogyna, hogy lévitát, vagy gyermek-ta­ addig másfelől, a kénytelen-kelletlenül elvállalt tanítást lel­
nítót tartani, elégséges nem lehetne, hanem a széki reform, készei, iskola nem léte miatt, nem is gyakorolhatták. Volt
traktus akkori tiszteletes előljáróitúl valamelyik közelebbi ugyan reá nem egy Ízben eset, hogy híveik tudatlanságán
ref. ecclához ragasztatnék filiául, abban a nem reméllett tör­ segíteni törekvő lelkészeik a felnőtteket valamelyes oktatás­
ténetben is, az alább specifikálandó mezei örökségeknek hasz­ ban részesítették, de eredményt alig értek el, a mint hogy
nok az ide beszolgálandó és járandó paptól soha ne birat- egy az élet legnélkülözhetetlenebb táplálékáért küzdő, sőt
tassék, használtassék, hanem azoknak esztendőnkint való azt nem egy esetben nélkülöző egyéntől egy rozzant lelkészi lak,
hasznok mindaddig az ecclésiának cedáljon, mig új lévitát, a család által amúgy is elfoglalt, két szobában nem is várhatni.
vagy gyermek-tanítót nyerhetnek, és igy A z évtizedek nyomtalanul repültek el az oláhság ten­
harmadszor, az időknek forgásaik, s viszontagságaik gerében kis szigetet képező, és ez idő szerint is alig 16 0
miatt, ha az alsó-ilosvai, mostan szépen virágzó reformáta lelket számláló kis egyházközség felett. De még sem ; a hul­
eccla nemes tagjai, vagy azoknak maradékai vagy meghalá- lámok fel-felcsaptak körülötte a fejlődésnek, virágzásnak in­
loznának, vagy más idegen vallásra által állanának, úgy hogy dult kis egyházközség élet-fáját a viharok meg-megrázogatták,
az ecclésiában következésképpen a conferenseknek maradékai s arról nem egy ágat tördeltek le.
úgy elfogynának, hogy egy sem maradna református, abban Szerencse is érte. 1823-ban részint halálozás, részint
a nem várt történetben, melytől az úristen őrizzen, az Írandó
elköltözés miatt, a Különben is csak nehány tagból álló, de
földek, s azoknak hasznok, használások a parokhiális házzal egy bőkezo pátronus szívessége folytán templommal rendel­
egyetemben a széki református traktus tiszt, esperesének, s kező unitárius egyház végképpen megszűnvén, a templom,
következés képpen az erdélyi Méltóságos református Fő-Con- toronynyal együtt, az azt építő által birtokukba adatott.
sistoriumnak direkciója alá bocsáttassanak, hogy azoknak (Vége következik.) Nemes Ferenc,
esztendőnkint való hasznok oda és arra fordittassék, a hová I ev. ref. lelkész-tanító.

T A R C A.
jen engedélyt a fordítás javítására, a mint ezeket Dési Már­
Tofeus Mihály,
erdélyi evcmg. református püspök élete. tonnak 16 8 4 . október 3-án Nagy-Enyeden kelt, Teleki Mi­

Irta Konc József.
(Folytatás.)
Mig a biblia nyomtatásának ügye évről-évre húzódott,
maradott: az alatt Tótfalusi Kis Miklós, ki már huzamos
idő óta Belgiumban gyakorolta magát a könyvnyomtatásban,
s betüöntésben és európai hírű mesterré képezte ki magát e
szakban, hozzá kezdett a biblia kinyomásához, még
saját költségén. Kolozsvári István erről már Berlinben ér­
tesült, valamint arról is, hogy Tótfalusi javításokat, s igazí­
tásokat is tett a régi hibás fordításokban. Sietve kéri tehát
Dési Márton enyedi professort, hogy a rendektől eszközol-
hályhoz intézett következő levele mutatja: «Kolozsvári uram
nekem irt levelében jelenti felette nagy búsulását a Tótfalusi
elkezdett munkáján, és istenre kénszerit, hogy kglmednek
megjelentvén, keressünk benne remediumot, ne láttatnék teljes
reménységgel való indulatja, s fáradtsága falban romlani.
Azt nehezteli felette igen, hogy még minek előtte ő kglme
pedig hozzá nyúlna a dologhoz, már alkalmasint végére hajtja a
munkát Tótfalusi: mert júl. 2 i-éii Köleséri uramék Berlinumban
beszéllették, hogy már a Sámuel második könyvéig előment
a nyom tatás... így lévén a dolog, ha a mi editionk vala­
miben jelesebb nem lenne a többinél (itt jár a Kolozsvári
 50. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY
uram elméje), nem kevés kisebbségére szolgál nem csak Ő
kegyelmének, hanem a munkának is. Mert a Tótfalusi munkája
felól is úgy értette ő kegyelme, hogy nincsen minden jobbitás
nélkül, vagy csak változtatás nélkül. Annak okáért, az istenre
kénszerit, legyünk azon, nyerjünk ki kegyelmetektől a fordí­
tásnak jobbítására “aló hatalmat, és avagy csak zokban a
helyekben, melyeket senki sem tagadhat, hogy különben nem
kellene fordittatni. jobbitanók meg, kíildenők utána, hadd
lenne valami láttatja fáradtságának
Ezt akarám uram kegyelmednek megírni, kénszerittetvén
Kolozsvári uram istenkedésétol. nehogy ha elhallgattam volna,
jövendőre szememre vetné, mert erre Kolozsvári uram ke­
gyelmetek parancsolatját várja, és azt írja, hogy két hónap
beletelik ugyan, mig hozzá fog a munkához, de ha addig
újabb instrucciója nem megyen, kénszerittetik a mellette levő
instructióhoz taitani magát: mert ott az ő kglme elméje
nem jár, hogy Tótfalusival most egyezzen, ha nem paran­
csolják, hanem őtet superálná inkább, ha lehetne.
Ebben zelál Kolozsvári uram, és talán nem is roszul,
de nem látszik, hogy ne lehetne ö kgmét Tótfalusival meg­
egyeztetni, a mint tetszett volt püspök uramnak is ( 1 683.
nov. 26. írja Tofens Telekinek '.Ha egyéb semmi nem, csak
a szent biblia kinyomtatása is arr. kénszerit,
hogy kegyelmed tanácsával és segítségével éljek, mely nélkül
soha bizony az végben nem megyen.»),ha Tótfalusi jól munká-
lódott, melyet hogy megtudnánk, talán le kellene hozatni abból
az ő exempláiból, melyek megláttatván és ítéltetvén, ha jónak
találtatnak, mi szükség van újabban Kolozsvári uramnak el­
kezdetni elől, és így az időt, költséget és munkát szaporítani.
Itt jár Eperjesi és Bajcsi uramék elméjek, ha kegyelmednek,
uram, tetszenék.»(Teleki levéltár 7x6. Prot. Közi. 18 S 8 . 2 9 .sz.)
Ily értelemben eldőlt a biblia nyomtatásának sorsa.
Tótfalusi bevégezte munkáját 1685-b en pünkösd előtt, egy I
példányt küldött Telekinek mutatványul, s köszönetét mond,
hogy a rendeket rábírta munkájának elfogadására, 1685.
szept. 19-én költ levelében. «Hogy kegyelmed méltóztatott
az én dolgomra nem csak rátekinteni, hanem okos tanácsá­
val igazgatta is ez iránt a tanácsokat úgy, hogy az én mind
jelenvaló, mind jövendőbeli jóravaló igyekezetimnek nyakok
ne szakasztatnék, ismérem magamat kegyelmedhez felette
kötelesnek lenni.»
Ugyan ezen napon kelt Pataki István, kolozsvári tanár­
nak küldött levelében igy ir : «Az örmény nemzetség engemet
keresett meg, és hozzám folyamodott betü-készittetésbeli boldo-
gittatásának okáért: Erdély országa viszont örményekhez folya­
modott, azok által keresi betü-készittetésbeli boidogittatását.
Nem irigylem a másuvá menő hasznot, stb.» Alapos oka volt
keserű panaszának kiöntésére, midőn hazafiai, hitfelei az ő
kikerülésével, idegenek által szándékoztak a biblia kinyoma-
tását eszközölni.
A biblia kinyomatására rendelt 250 0 arany sorsáról
Bőd Péter azt Írja: <Helyheztették volt annak utána azt a
pénzt Amsterdamban a végre, hogy annak hasznából jöven­
dőben az erdélyi ekklézsiák segiltetnének. Anslarius nevű
belga miképpen szolgáltatta ki annak hasznát bizonyos esz­
tendőkben, annak gondviselésére rendeltetvén az amsterdami
konsistoriumtól, az arról való Írás, mely most is megvagyon,
bizonyítja. Kétszáz aranyat vittek volt ugyan Tótfalusinak
kezébe Erdélyből, de nem akarta elvenni, szüksége nem lé­
vén. Ugyancsak a mások erőltetésére elvette, de nem for-
4i7-
ditotta a maga hasznára, hanem többet tevén hozzá, kiadta
a respublikának, hogy a Belgiumban tanuló szegény magya­
rok annak jövedelméből segiltessenek.» (Polikarpus. I 3 3 1.)
A biblia kinyomatására rendelt s Toíeus által kiadott
s Amsterdámban elhelyezett 2 50 0 arany későbbi történeté­
ről írja Bőd, hogy püspök, Veszprémi István, nem nyug­
hatván a gubernátor Bánffi Györgytől és kancellarius Bethlen
Miklós uraktól, kiadta az arról való leveleket. Mint az ek-
klesiáknak főkuratori, mí gondolattól viseltettek, magok tud­
ták, onnan felvevőn, Erdélybe lehozatták.
(Folytatása következik.)
Különfélék.
S z í v e s k é r e l e m.
A z esztendő rohamosan halad a vége felé. Észrevét­
lenül benne leszünk az újba. É s mig más lapok már a jö­
vendőre gondolnak, s közük felhívásukat az előfizetések be­
küldése végett: mi még mindig csak a múlttal vagyunk fog-
lalatosak, illetőleg, azt óhajtanok, hogy bár a folyó évi tar­
tozások lennének befizetve.
Igazán sajnáljuk, rösteljük, szégyeneljük e zaklatást.
De rá vagyunk kényszeritve, holott ki kell mondanunk, hogy
ez esztendőrűl a mái napig még mindig több, mint kétszáz
! hátrálékosunk van, kik egy fillért sem fizettek. H a ez átmegy
Í a jövő esztendőre, már kétszeres a teher, mely után követ-
I kezik a fizetés-elengedésért való kérelem.
Szívesen felkérjük az esperes urakat, hogy sok elfog­
lalta tásuk mellett, vessenek ügyet e dologra is. Figyelmez-
I tessék az illetőket, hogy ez is kötelesség-teljesítés, melynek
elmulasztása felelősséget von maga után.
I Mi becsülettel igyekszünk teljesitni e szolgálatot. Ju ­
talmunk az volna, ha érdeklődést, valamelyes elismerést ta­
pasztalnánk, hogy munkánk nem hiúban való.
Kolozsvárit, nov. *8. 18 9 3 . S z á sz G erő .
= A novemberben k ö z ö lt pálya-cikkeinkre sza­
vazatukat beküldték
1 1. «A középiskolai vallás-tan árok kvalifikációja.» Sza-
! vazott: Nemes Árpád. Szerzője ismeretlen óhajt maradni.
2. «Az örök feladat.» Szavaztak: Benedek Árpád, Deák
József, Muzsnai Pál, Jakab Albert, Lőrinci József. Szerzője:
Dr. Bartók Jenő, kolozsvári segéd-pap.
3. «A vallás-tanítás a falusi iskolákban és még valami»
feliratú cikkhez. Szavaztak Id. Lészai Ferenc, főgondnok
! Vadas Albert, Kerekes Endre, Péter Károly, Péter Antal’
I Zayzon János, Vajda Mihály, Barabás Árpád, Bő'jthe Miklós7
I Kocsi Dániel. Szerzője: L a j o s J á n o s , ketesdi ev. ref. pap.
| E szerint, a 15 frtot elküldöttük Lajos János, paptár-
| sunknak, elismerésünk csekély jeléül.
i = A kolozsvári ev. ref. egyház közgyűlése folyó
hó 10-én tartott ülésében, majdnem egyhangúlag, 4,000 ko-
I rónát szavazott meg a felállítandó theol. fakultás javára, és
ezzel jó példát adott az egész egyházkerület minden egy­
házának, hogy tehetőssége szerint részt vegyen ama szép
célra való közreműködésben, mely dicsősége, büszkesége lesz
annak a kornak, mely a nagy alkotásokban excellál. Maga
a kolozsvári egyház, sok és nagy szükségeihez képest, az
anyagiakban, bizony, nem gazdag. De megbízik abban az
élő tőkében, mel}' soha meg nem csal; megbízik híveinek
| buzgóságában, lelkesedésében, mely az időkhez és körülmé­
nyekhez képest mindig színvonalán állott azoknak a köve-
j telményeknek, melyek ha anyagi áldozatot kívántak, ennek
meghozatalában is a legelsők között kért magának helyet.
I A kolozsvári egyház sincs jelenleg abban a helyzetben, hogy
1 a megajánlott összeget rögtön befizesse, de mig ezt egészben,
vagy részletekben megtehetné, megfizeti a tőkének törvényes
kamatját, mely a nagy cél előmozdításának teljességgel meg­
felel. Úgy véljük, hogy ezt minden egyház megteheti, és ha
 41S. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 50 . szám.

megteszi, arra a pompás intézetre, mely 18 9 5 . szeptembe­ ! méltóságban nyilatkozik hogy büszkék lehetünk, hogy a ma-
rében megnyílik, minden erdélyi kálvinista ember büszke j gunkénak mondhatjuk, hogy őt, mint a magunkét szerethet-
Öntudattal mondhatja el ez a miénk ; ez az enyém ! | jűk. « H a n g u l a t o k » cim alatt legújabb költeményeit adja
= Incédy Sámuel, a kolozsvári egyháznak év­ ki. Előfizetési ára 3 korona, 1 írt. 50 kr. Nem hisszük, hogy
l
tizedeken keresztül presbitere, és az egyházmegye egyház­ legyen valaki, ki sajnálná e csekély összeget egy igazi poéta
kerületi képviselője, dec. 3-án meghalt 83 éves korában. könyvéért, mely dísze lesz minden kálvinista pap asztalá­
Nem tartozik lapunk körébe, méltatni az országosan ismert nak, kire megelégedéssel mutathatunk, hogy kollégánk.
«p i s k i h ő s n e k » halhatatlan érdemeit, ki mindigre = Megkaptuk <A dunamelléki evang. reform.
követendő példát hagyott maga után a hazaszeretetre, a ha­ egyházkerület N é v t á r á t » az 18 93-ik évre. Szerkesztette
záért kész Önfeláldozásra; de igen is, lapunk körébe tar­ H a m a r I s t v á n , püspöki titkár. A csínnal kiállított és
tozik, kegyelettel hajolni meg emléke előtt azon férfiúnak, gonddal szerkesztett könyvbűi megemlítjük, hogy az egyhá­
ki minta-képe volt minden viszonyok között az istenbe ve­ zak eloszámlálásánál fel van említve, mennyi a bevétele és
tett bizodalomnak, az ur háza. iránt való szeretetnek, az igaz mennyi az évi kiadása; hány halt meg, hány született, hány
vallásos buzgóságnak. Ritka vasárnap volt, nagy bajnak kel­ konfirmált, hány tért ki az egyházból, hány vétetett át. Szó­
lett akkor lenni, mikor Incédy kimaradt a templombúi, hol val, oly részletek is, melyek egyházkerületünkben a közgyű­
látható gyönyörrel merült el az égi dolgok szeretetében. He­ lések alhalmával szoktak bejelentetni és pedig egész általá­
lye most már üresen maradott. Vájjon, ki jön helyébe, hogy nosságban. És meg vannak nevezve minden egyházmegyé­
példát mutasson, hogy össze lehet egyeztetni a földdel az ben a Papi Értekezletek elnökei. Ú gy látszik, ott nem csak
eget ? Nyugodjék csöndesen az anya-földben, melyet oly for- súlyt fektetnek e dologra, de igen fontosnak tartják. Mi is
róan szeretett 1 Emléke legyen áldott! felkérjük a mi Névtárunk szerkesztőjét, hogy erre is fordít­
= Szabolcska Mihály l Egy név, mint milli más son figyelmet.
név széles Magyarországon. Ennek a névnek tulajdonosa = Kövesdi Jánosnak hívják azt a derék deb­
egyszerű kálvinista pap F e l f a l u b a n , a görgényi egyház­ receni kék-beli embert, a mint mondani szokták, azt a cívist,
megyében, mint vagyunk az erdélyi egyházkerületben annyi a ki egy életen keresztül dolgozott, fáradott a maga módja
százan kálvinista papok. É s mégis, ez a Szabolcska Mihály, szerint; nem sokat törődött a nagyvilág hivalgásaival, hó­
ez a felfalusi pap, mintha más volna, mint mi mindnyájan. bortjaival; élt egyszerűen, nem vágyva fényre, hírre, dicső­
Nem okosabb, mint mi vagyunk. Nincs nemesebb szive, mint ségre, de megőrizve szivének nemességét és egyszerű öltö­
nekünk van. Nem teljesiti kötelességét hivebben, mint mi ma­ zete alatt a nagy dolgok iránt való szeretetőt és lelkesült
gunk. Emberi mivoltában nem adunk neki egy hajszálnyi előnyt ségét. Ez az egyszerű ember aztán a napokban beállított a
magunk felett. És ez a Szabolcska Mihály mégis más em­ közjegyzöhez és a lájbija zsebéből kivéve, leszámlált 50,000
ber. Szabolcska lehet jó ember, jó p a p ; de mindenek felett, forintot a debreceni egyetemen egy jogi tanszék alapjára.
Szabolcska Mihály poéta, isten kegyelméből. A mi sírunk Oly nagyság, oly fenség, melyről beszélni, nem lehet; előtte
felett régen katángot fog kergetni az őszi szél; nevünknek leborulni, kötelessége minden tisztességes embernek. A mig
emlékezetét beboronálja az idők alkonya: a Szabolcska Mi­ ilyen emberek vannak, ne beszéljetek a világ romlottságáról.
hály nevét megőrzi az irodalom története. Nem tudjuk, fog-e
korszakot megjelölő műveket írni ezután. TJgv lehet. fog. De
Szerkesztői nyiltposta.
a mái napig már irt egy nehány költeményt, melyekben a
nyelv bája, zengzetessége, a romlatlan kedély közvetlensége, = M-Bodon. N. A urnák. Mindenek rendben vannak és
a magyar faj tipikus Ős-eredetisége oly pregnáns szeretetre- rendben lesznek

H IV A T A L O S R É SZ.
1218-1893- PÁLYÁZAT. Pályázati határidő: 18 9 4 . jan. 10 . Folyamodványok nt.
A püspöki vizsgálat alatt álló d e é s i ev.ref.egyházköz­ Zoltáni Elek, esperes aához küldendők, Lécfalvára, u. p. Maksa.
ség I. osztályú második-papi állására ezennel pályázat hirdettetik. Kolozsvárit, 1 8 9 3 . dec. 1 1 . S z á s z D om okos ,
Javadalm a: tisztességes és megfelelő melléképületekkel ______ erdélyi ev. ref. püspök.
ellátott lakáson kívül, évi 1 1 4 4 frt. 3 6 1/« kr. készpénz, az 12 4 8 -18 9 3. PÁLYÁZAT.
egyházközség pénztárából havi előleges részletekben felve-
Az erdélyi evang. reform, egyházkerületben, a marosi
hetőleg, mely összeg, egy jelenleg tárgyalás alatt álló ha­
egyházmegyébe kebelezett j e d d i egyházközség énekvezér-
gyatéki ügy közelebbről remélt kedvező lebonyolítása esetén,
tanitói állomására, ezennel pályázat nyittatik.
évi 200 írttal emelkedik.
Javadalom : tisztességes lakás, kert és gazdasági épü­
Pályázati határidő: 18 9 4 . év január hó 10-ke, mely
leteken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 2 2 1 frt. 57 kr.
időig a kellőleg felszerelt pályázati kérések hozzám küldendők.
Pályázati határnap: 18 9 3 . december hó 30. Folyamod­
Kolozsvárit, 18 9 3 . dec. 12. Szász Domokos,
ványok nt. Rákosi Lajos, esp. aához küldendők, Lukafalvára,
érdél , i ev. ref. püspök.
u. p. Nyárádtő.
1154-1893- P Á L Y Á Z A T I H IR D E T É S . Kolozsvártt, 1 8 9 3 . dec. 1 1 . S z á s z D om okos ,
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a kézdi egyház­ ______ erdélyi ev. ref. püspök.
megyébe kebelezett f e l t ö r j a-k a r a i n a i Ill-dik osztályú 12 4 S -18 9 3. PÁLYÁZAT.
egyházközség lemondás által megürestilt papi állomására pá­
Az erdélyi evang. reform, egyházkerületben, a marosi
lyázat nyittatik.
egyházmegyébe kebelezett a b 0 d i egyházközség énekvezér-
Javadalma: tisztességes lakás, gazdasági épületekkel,
tanitói állomására, ezennel pályázat nyittatik.
veteményes és gyümölcsös kerttel. Kepe a feltorjai hívektől
Javadalom : tisztességes lakás, kert és gazdasági épü­
és a kanonika porcio haszonélvezete, melyek értéke, egv-
leteken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 17 6 frt. 3 4 kr.
házhalósági becslés szerint, 3 2 9 frt. 78 kr. s az egyházke­
Pályázati határnap: 18 9 3 . december hó 30. Folyamod­
rületi pénztárból évi 200 frt. rendszeresített segély-, a ka-
ványok nt. Rákosi Lajos esp. aához küldendők, Lukafalvára,
ratnai társ-egy ház részéről járó papi fizetés rendelkezésre ju­
u. p.j Nyárádtő.
tásáig, melynek értéke az előbb jelzett segélylyel egyenértékű.
y Kolozsvárit, 18 9 3 . dec. 1 1 . S z á s z D o m o ko s ,
Megválasztandó lelkész aa. köteles, a Rikán beleli papi erdélyi ev. ref. püspök.
özvegy-árva gyámintézet tagja lenni, első évben foglalót, az­
után az évi járulékot fizetni. Felelő szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.

Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvártt.

 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
:iiiiiiiiiim im (iii[iim iii(im iiiiiiiH iiim iiiH iinm iiiiim tiiiiiiii[iiim iiiiiiiii(m i]iii[i[iiti iiiiiiiiiiiiH iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim iiiiiiiinii

XXTTT. Évfolyam. K olozsvárit, 1893. December 21. 51. szám.

M E G JE L E N IK M IN D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y IV É N .

E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi ir o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.

Karácson. karácson ! Varázsold vissza az első teremtés élettől

és örömtűi pezsgő tavaszát, nem természetbe,
«Hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész
hanem az emberi szivekbe !
népnek örö me lészen. Mert ma sz elletett nektek a meg­
Oh. kiolthatatlan szomja, oh, elfojthatatlan,
tartó, a ki az úr Krisztus, a Dávid városában. »(Luk n.io)
szent vágyódása az emberi léleknek, mely a bűn
Tél van. Hosszan tartó, csöndes álom tartja
sötétségében világosságot «a halál árnyékának
lekötve a természet kebelét. Nyugszik, pihen min­
tartományában (Máté IV r 16. v.) életet keres!»
den tenyészet. Kevés fény, annál több ború. rö­
íme, feltámad a világosság, eljött az élet, a lelkek
vid nappalok, hosszú éjszakák. E gy esztendő gyor­
öröm napja, a lelkek örök élete ! «Eljött, kit sok
san boruló alkonya. Minden, minden, a mit a ter­
szent vára.» Ne féljetek! A mit eddig csak benső,
mészetben látunk, a múlandóság korongos érzelmét
titkos sejtelem várt, azt most angyal hirdeti az
költi fel lelkűnkben. «Megszárad a fű, elhull a
úr dicsőségétől körülövezve «Ne féljetek, mert
virág; minden test olyan, mint a fű. és szépsége,
hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek
mint a mező virága.» (Ezs. X L. r. 6. 7. v) Csak egy
öröme leszen. Mert ma született nektek a megtartó,
belső, titkos erő működik láthatatlanul a fagyos
föld jégpáncéla alatt. ki az úr Krisztus, a Dávid városában !» (Luk.II.io.)
Télnek dermesztő fagya, hosszú, kínos éj­ Ennek a Megtartónak, a mi Urunk Jézus
szaka sötétsége tartá lekötve az emberiség lelki Krisztusnak születésére szentelünk mi most ün­
életét a Krisztus születése előtt. Télre tavasz jő, nepet. E gy angyal, a szeretet angyala; egy csillag,
éjre nappal virrad, fagy után vidám verőfény, szép a hitnek csillaga teszen nekünk bizonyságot arról,
rend, és öszhang a természet világában, mig az hogy ő benne istennek atyai szeretete, a bűnös
emberi lélek vergődik hasztalan, nincs napfény, ember iránt végetlen kegvelmessége jelent meg
mely feltörni bírná a bűn fagyát, eloszlatni bírná e világon, hogy «minden, valaki a Krisztusban van,
a halál árnyékának kínzó sötétségét. Csak egy lát­ új teremtmény legyen» (II. Kór. V r. 17. v.), s hogy
hatatlan titkos erő, ott benn elrejtve a jobbak az a szeretet, mely a ma született Jézus jászol-
lelkét is beborító sötétség mélységében, beszél bölcsőjébűl felénk sí gárzik, szivünkbe hat, lel­
kimondhatatlan hangokon jövendő tavaszról, lelkek künket megvilágositja, az a szeretet egy szent
tavaszáról, mely feltöri a bűn dermesztő fagyát; családdá fűzze össze az em beriséget: bölcset, és
világosságról, mely leikéi, hogy soha többé le pásztort együtt 1(Luk. II. r. 15. 16. v. Mát. II.r. 1 1 . v.)
ne menjen, az életnek világosságáról. Ennek a lelkeket összefűző, újjá-szülő, meg-
Örömteljes, dicső ünnepe a keresztyénség- világositó, és megtartó szeretetnek a mi Urunk
nek, tavasz nyílás a kegyelem világában légy Jézus Krisztusban való megjelenésén tiveletek,
üdvözölve, karácson! Jer, jer, Jézus születésének kedves atyánkfiái, házatokban, és templomotuk-
drága ünnepe! Hozd vissza nekünk amaz első ban, kegyes szívvel, és emelkedett lélekkel együtt
teremtés áldott tavaszát, midőn a sötétséget, mely örvendezni, küldjük ki ti hozzátok------- kedves
kezdetben vala a mélységnek színén, istennek «Le­ tanítványunkat, kérvén titeket, hogy fogadjátok
gyen» szavára világosság váltotta fel. (I. Móz I. r. őt azzal a szeretettel, mely a ma született Jézus
1. 3. v) midőn a serkedő fűszállal, és nyíló vi- Krisztusban mindnyájunk nagy örömére megjelent.
rággal, énekes madárral, szállongó lepkével együtt Nagy-Enyeden, 1893. december 3-án.
örült a teremtés koronája, az ember, együtt örült Berde Sándor, Kiss Albert.
az életnek, háborítatlan örömmel. Jer, jer, áldott theol. dekán. jegyző tanár.
 420 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az 1893. évi XXVI-ik törvénycikk.,
és az evang. ref. egyház.
(Vége.)
Itt nem azon fordul meg a kérdés sark­
pontja. hogy ki fizeti, nevezi ki, választja, vagy
csapja el a tanítót, hanem azon, hogy micsoda
lélek lakozik abban. Annak a léleknek, annak a
szellemnek van helye az iskolában, mely az Atyától
származik a Krisztus által, ennek a léleknek kell,
hogy áthassa, éltesse, lelkesítse, nemes tettekre,
alkotásokra ösztönözze az állampolgárokat. Ily érte­
lemben kultur-tényező az egyház az államhoz való
viszonyában. Ez a viszony nem csak megengedi,
hanem követeli, hogy a magyarországi evang. ref.
egyetemes egyház hitfelekezeti iskoláit megtartsa,
az állam-segély igénybevételével azokat, egyfelől
saját felekezeti lényegének megfelelőleg, mint élő
orgánumokat minél teljesebb mértékben fejlessze,
hogy ez által, másfelől, az államhoz való viszonyában
kultur-természetü missziójának megfelelhessen.
Az 1893-ik évi XXVI-ik törvénycikk r-ső
paragrafusa azt mondja, hogy a felekezetek által
fentartott népiskoláknál tisztes lakáson, és leg­
alább egy negyed-holdnyi kerten kívül, a rendes
tanító fizetése 300 forintnál, a segéd-tanitóé pedig
200 forintnál kevesebb, nem lehet. A 1 i-ik parag­
rafus azt rendeli, «hogy a vallás- és közoktatás-
ügyi miniszter a törvényhozás által e célra enge­
délyezett összegbűi az arra útalt polgári és hit­
községek tanítóinak fizetését, az illetékes iskolai
főhatóság értesítése mellett, a törvényhatósági
közigazgatási bizottság útján, a törvényben meg­
állapított legkisebb fizetésig egészítse ki.» Termé­
szetes, hogy a kiegészítésnek módozatait is meg­
határozza a törvény. E módozatok közül némelyek
különösen a c) pont alattit találhatják sérelmesnek,
mely messze kiterjedő befolyást biztosíthat az
államnak. E pont szerint, ugyanis, «az oly tanítói
állomások betöltésekor, melyekhez az állam 60
forintnyi összeget meghaladó pótsegélylyel járul,
a tanító alkalmazása a vallás- és közoktatásügyi
miniszter jóváhagyásától függ. Ha ily tanítói ál­
lomásra oly egyén választatnék, illetőleg, oly
egyénnek megválasztatása terjesztetnék lel jó vá­
hagyás végett, a ki ellen a vallás- és közoktatás-
ügyi miniszter törvényen alapuló, vagy állami szem­
pontbúi kifogást emelhet, a miniszter 30 napra ter­
jedhető záros határidő kitűzése mellett, más egyén
v á l a s z t á s á r a és újabb felterjesztés tételére
szólítja fel a tanító alkalmazására jogosítottakat;
ha pedig a felszólítás eredménytelen maradna,
51. szám.
vagy ha az új felterjesztés a fentebbi szempontbúi
másod-izben is kifogásra szolgáltatna okot azon
esetben a tanitót, az iskola-fentartó további meg­
hallgatása nélkül, a vallás- és közoktatásügyi mi­
niszter nevezi ki, a hitfelekezetek által fentartott
iskolákat illetőleg, azonban, oly korlátozással, hogy
a kinevezendő tanító azon vallás-felekezethez tar­
tozzék, a melynek jellegét azon iskola viseli, és
hogy e tanító személyére nézve az illetékes egyházi
főhatóság előlegesen, záros határidő alatt, nyilat­
kozat-tételre hivattassék fel.» En e paragrafusban
az evang. ref. egyház egyetemére vonatkozólag
semmi megrövidítést nem látok, mert hitfelekezeti
jellegű iskoláinkba a tanitót még az esetleges
magasabb állami segély kiutalása mellett is, egyházi
alkotmányunk értelmében fogják választani a hívek,
azzal a különbséggel, hogy a választás eredményét
fel kell terjeszteni a miniszterhez, jóváhagyás vé­
gett, mig az állami segélyben nem részesülő is­
koláink ezt nem kötelesek tenni. Az evang. ref.
egyház méltósága azt követeli, hogy mindig derék
tanitót válasszon és terjesszen fel a miniszterhez,
a miniszternek pedig kötelessége, azt jóváhagyni,
így egészítheti ki magát, minden sérelem nélkül,
sőt saját előnyére felekezeti jellegű iskolánk az
állam segélyezésével. Ha megvan erős, és öntudatos
felekezeti jellege, azt a tanítója sem nélkülözheti
| még azon esetben sem, ha 300 forint évi állam-
! segélyt kap. Sőt, ha jól fontolóra vesszük, a 1 3-ik
| paragrafus még erősiti a felekezeti jelleget, midőn
[ azt rendeli, hogy a 60 forintot meghaladó állami
! segély mellett alkalmazott hitfelekezeti népiskolai
í tanító állásából, az illető hitfeiekezeti hatóságok
j által, saját szabályaik szerint hozott fegyelmi ité-
| lettel mozdítható el de. ezen ítélet végrehajtás
előtt, a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez min­
denkor felterjesztendő, és jogérvényessé csak akkor
válik, ha a miniszter annak vételétől számított egy
hó alatt a közigazgatási bizottság egy kiküldött
tagja közreműködésével foganatosítandó vizsgálat
alapján újabb ítélethozatalt nem kíván.» Itt is fenn
van hagyva, még ha 300 forint évi segélyt ad is
az állam a felekezeti tanitónak, hogy a hitfele­
kezeti hatóságok saját szabályaik szerint bírás­
kodjanak. Az egyetemes evang. ref. egyház bírói
hatalmával vissza nem fog élni. azt állam-ellenes
célok szolgálatára soha nem alkalmazza Ezekhez
járul a 1 6-ik paragrafus, mely kilátásba helyezi,
hogy a hitfelekezeti tanítók fizetését a törvény­
szerű minimumon, felül 400 forintig való kiegészí­
tésére is segélyt nyújt.
 51. szám. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 421.

íme, szentesített törvény jön evang. ref. fele­ üdvös eredményt. A felekezeti jellegű iskoláknál
kezeti iskoláink szegénységgel küzdő tanítóinak a presbitérium kell, hogy a médium legyen itt
állam-segélylyel leendő fölemelésére. A kedvező a pap-elnök, s az állam-segélyben részesült tanító
alkalmat elszalasztani, nem lehet a nélkül, hogy lesznek a működés központjai, és ha eltalálják
az egyetemes egyház fenmaradását, virágzását kér­ a helyes irányt, örömük lészen benne. Úgy legyen.
désessé ne tegyük. Mindenik egyház minél hama­ Azzal zárom eme cikket, «hogy ez után
rább, már a jövő 1894-ik évben úgy tegye meg, egyetlen evang. ref. felekezeti iskolát sem kell
és vigye keresztül intézkedéseit, mint a fenti tör­ feladni, hanem szigorúan megtartva felekezeti je l­
vénycikk részletesen előadja, hogy annak folyama legét, minden egyház azonnal, mig ki nem fogy
alatt, minden evang. ref. felekezeti iskola tanítója, az időbűi, vegye igénybe a 300 forint minimális
állami segély kiegészítéssel, a minimális 300 forint fizetésig szükséges állami segélyt». A többit majd
évi fizetés élvezetébe lépjen. Sőt, ennél még többet megmutatja a jövő.
is tegyenek. Mindenik evang. ref. felekezeti iskolát
állam-segélyen bár egy segéddel is lássanak el, V á l a s z .
a rendes tanító mellett. Ennek roppant nagy és ( Vallás-tanitás a falusi iskolákban, és még valami
feliratú cikkhez-' írójának.)
üdvös jelentősége van.Teljes lehetetlenség, ugyanis,
N a g y érdeklődéssel vettem kezembe a Prot. Közi.
hogy bármely iskola egy tanító vezetése alatt
4 5 — 46. számait, melyekben a fenn idézett cim alatt, el­
hat osztálylyal feladatának megfelelhessen. Minden
ismerem, kellő ügy-buzgalommal, habár nem kevesebb
iskolánál szükség van két tanítóra. Ehhez járul, optimizmussal áll ellenem cikkíró, illetőleg, veszi ostrom
főkint evang. ref. egyházainkban, annak szüksége, alá «Vallás-tanitás a falusi iskolákban, és még valami»
hogy a képzett tanító urakra az a szerep is vá­ feliratú cikkemben megjelölt álláspontomat.
rakozik, hogy az értelmes pappal, hit-buzgó pres­ Megvallom, oly nagy fontosságúnak tartom a vallás-

biterekkel egyetértve, egy egésséges, józan köz­ tanitás kérdését, hogy, hitem szerint, mi ketten el nem
dönthetjük: mi a helyesebb, hol van az igazság a maga
véleménynek, világ-nézletnek legyenek teremtői,
súlyával. Készakarva késtem válaszommal, remélve, hogy
vezetői. Előttem érthetetlen az a sok panasz, mit az mások is hozzá szólnak e kérdéshez, és ha nincs igazam,
iskolai gondnokságok, iskolai székek ellen a tanító meggyőznek az ellenkezőről egészen; de, ha van bizonyos
urak a szaklapokban felsorolnak, s mintegy meg- jogalapja elfoglalt álláspontomnak, abban megerősíteni
botránkoznak azon, hogy ők tanításhoz, növeléshez segítenek.
A m , ha mindenki hallgat, folytassuk a vitát ketten
nem értő hatóság alatt legyenek. Érthetetlen pedig j
cikkíróval, gondolom, nem lesz abban kára anyaszent-
azért, mert a mint sok évi tapasztalat után meg- \
egyházunknak.
győződtem, azok a gondnoksági, iskolaszéki tagok j Soha sem vontam kétségbe, hogy a 15 1-ik parag­
nagyon is jó, és kész médiumok, hegy az oktatás- j rafus megalkotóit ne tiszta meggyőződésük, és ne a leg­
és növelés-ügyet népszerüsitsék, az iskolát köze- I nemesebb intenciók vezették volna akkor, midőn ezzel az
J
lebb hozzák a családhoz, társadalomhoz, a köz- iskolai vallás-tanitást a lelkészek kötelességévé tették
véleményt helyes irányba tereljék, az érdeklődést ! sőt, cikkíró megnyugtatására kijelenthetem azt is, hogy
községemben állami iskola van, melyben magam vezetem
felköltsék. Ott, a hol ellenkező történt, hol tanító |
tiz év óta minden osztályban a vallás-tanitást, akarom
és gondnokság, vagy iskolaszék egymással meg- j hinni, elég buzgalommal, és sikerrel; úgyde, felekezeti
hasonlott, ott mindig féltékenység, önérdek, vagy j iskoláinkban, az eddigi gyakorlatra, és főleg közvetlen
hatalmi tényezők játszódtak közbe. Az az úgy tapasztalataimra hivatkozva, vetettem fel a kérdést: vájjon,
nevezett tudatlan népből került iskolaszéki tag nem lenne-e helyesebb, ha legalább a rendes iskola-köte­
egész oda-adással, lelkesedéssel szegődik az igaz lezett növendékeknek közvetlen maga a tanító adná elő
a vallást is falusi iskoláinkban ?
ügy szolgálatába, azt mindig meg lehet győzni
Ebből az álláspontbúi kiindulva, gondolom, elég
arról, a mi helyes; mig ha folyton ébren levő világosan, érthetően és tisztán kifejtettem indokaimat arra
gyanúja a legkisebb tápot nyeri, már akkor ve nézve, miért tartanám én helyesnek, hogy a vallás-tanitás is
szélyes. Azt hiszem, általában ezen eset forrása a tanítókra bizassék. Hozzá tehetem még az általam el­
a legtöbb kellemetlenségnek. Próbálják csak meg mondottakhoz, hogy a t a p a s z t a l a t o k a t m i n t
a tanító, gondoksági és iskolaszéki elnök urak e g y i k e g y h á z m e g y é n k n e k t a n ü g y i e l ő a d ó ­
j a s z e r e z t e m a gondjaimra bízott felekezeti iskoláink­
lángoló lelkesedéssel, kétségbe vonhatatlan őszin­
nál, és látva a vallás-tanitás körüli hiányokat, teljes meg­
teséggel, nyíltsággal pertraktálni az ügyeket, meg győződésemmé vált, hogy t ö b b l e s z a z e r e d m é n y ,
fogják látni, hogy nem lesz okuk panaszra, vádas­ h a e t á r g y a t is, a l e l k é s z e k f e l ü g y e l e t e m el­
kodásra, kellemetlenségre; tapasztalni fogják az l e t t , a t a n í t ó u r a k a d j á k el ő. Sok helyen alig
 422. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
találtam bárcsak valamelyes eredményt is a vallástanból,
sem az értelmi, sem az erkölcsi téren; holott, lelkész­
társaim közül többen éppen az általam felhozott okokbúl
nem foglalkozhatván azzal, a tanítók pedig, nem lévén
kötelességükké téve tanítása, szintén kitérnek előle.
Cikkíró maga is elismeri, hogy a gyakorlat és szo­
kás-jog mellettem bizonyít, s talán e téren tett tapasz­
talataimat sem vonja kétségbe, s ezért, midőn a törvény
által megszabott álláspont védelmére kelt, nem azt vár­
tam volna tőle, hogy az övétől elütő felfogások előtt
minden áron el akarja zárni a nyilvánosságot. «Nemi is
szabad, megengedni, hogy ilyen felfogások emelkedjenek
túlsúlyra. Ezek sokkal többet ártanak Krisztus anyaszent-
egyháza élő testének, mintha az egyház külső szervezete
egyes részeiben helytelenül alkottatik meg.»
Ú g y gondolom, mind a ketten anyaszentegyházunk
javát akarjuk. Én elhiszem ezt cikkíróról, és elvárom tőle,
hogy ő se vonja kétségbe ez iránti törekvésem őszinte­
ségét. H a azt mondja vala, hogy a 151-i k paragrafus
rendelkezéseinek mig az törvényerővel bir, szigorúan ér­
vényt kell szerezni, hogy az ne csak lássék-tessék mód­
jára hajtassák végre, ezt értem ; de, hogy engemet a
való állapot feltüntetéséért hibáztat, és egyáltalában to­
vább hallgatni sem akar, sőt megvonná tőlem a szót a
legönkényesebb módon is, ezt sem a protestáns egyház
szellemével, sem a szabadelvű protestáns papság felfo­
gásával összeegyeztetni, nem tudom.
A z egyetemes protestáns egyháznak saját jól fel­
fogott érdeke követeli meg, hogy fél úton meg ne áll­
jon; úgy a külső, mint a belső organizációt illetőleg
tovább haladjon. Alkotásai nem lehetnek bevégzettek,
azoktól elütő vélemények merülnek fel mindig az előre
siető idők követelményei szerint. É s ig y szó fér a 151-i k
paragrafushoz is. D e jelenben törvény, és meg kell előtte
hajolni mindnyájunknak, és ha valóban, mint cikkíró hiszi,
a vallás-tanitás terén magában hordja a boldogabb idők
minden előfeltételeit, maradjon is meg törvénynek; de
aztán rajta is legyünk, ám, hogy végre is hajtassák a
legapróbb részletekig. Mindazáltal, én ismételve és újólag
kifejezést adok azon nézetemnek, hogy papságunk körül­
ményeire, viszonyaira, és más nemű elfoglaltatásaira való
tekintettel, több előnyt látnék abban, ha a falusi iskolás
gyermekeket tizenkét éves korukig a vallástanból is a
tanító urak oktatnák.
E mellett bizonyít tanintézeteink elemi osztályaiban
a ma is fennálló gyakorlat, holott egy tanító adja elő
az összes főbb tárgyakat, és ig y a vallást is, s nem
jutott eszébe máig senkinek, hogy az elemi osztályok
vezetőitűi elvonja ezt a főbb tárgyat, pedig ma már
több tanintézetünknél az elemi osztályokat nem papjelöltek,
hanem képezdét végzett tanítók vezetik, elégnek tartván,
az első gimnáziális osztályban kezdve, a vallás-tanárok
szakszerű működését.
A mi falusi iskoláinknak tizenkét éves növendékei
korántsem oly fejlettek, mint főiskoláink negyedik elemi
osztályosai, és ha már arról kell beszélnünk, hogy ártat­
lanságukból sokat veszítenek, azok, bizonyára mondhatjuk,
nem veszítenek annyit, mint emezek. Érzelme, go*idol-
kozása mindeniknél a fejlődésnek azon fokát érte el, mit
utána járással jó irányba terelni, és a vallás-erkölcsi ér­
51. szám.
zést fejlesztő eszközökkel az anvaszentegyház buzgó
tagjává növelni lehet.
Tudjuk mi azt, «hogy Krisztus most is istennek
ereje», ámde, éppen ennek az isteni erőnek átható, meg­
termékenyítő tulajdonságainál fogva nem tartjuk mi kantor-
tanitóinkat annyira fejletleneknek, értelmetleneknek, hogy
azt a hat-tizenkét éves gyermeket, lelkésze felügyelete
mellett, a. vallás igazságainak előcsarnokába, szem előtt
tartva a vallás-erkölcsi élet ápolását, bevezetni, ne le­
gyenek képesek; sőt éppen, a haladó idő, a megváltozott
viszonyok intenek parancsolólag, hogy a tanítói kart a
vallás-erkölcsi növelés terén munka-társunkká tegyük.
Előrevetett képe látszik annak, hogy az iskolai ügyek
gondozása n e m s o k á i g marad a felekezetek
kezében, államosittatni f og, mi marad ne­
künk akkor a kántor-tanitóbúl? E sorok
írójának legalább bizonyos megnyugvást szerezne, ha mig
egyfelől az á l l a m é r d e k e i t s z o l g á l j a , m á s f e l ő l
segítő társát látná benne a vallás-erkölcsi
növelés t e r é n . Nem képzelek én egyetlen egy tanítót
sem annyira értelmetlennek, hogy meg ne tudná m agya­
rázni, hogy «Ábrahám áldozata» azért volt kedves isten-
előtt, mert h i t t .
Kifejezést adtam ama nézetemnek is, hogy a tan­
könyvek tökéletesítése lényeges, sőt elkerülhetetlen szük­
séget képez. Ezzel, gondolom, eloszlatható lenne cikkíró
aggodalma is. Azzal a széles látó körrel pedig, melyet,
mondjuk, joggal tulajdonit paptársainak, a v a l ó d i p r o -
testántizmus k öv e tk ezm ény ei nek megfele-
lőleg elég korán fog még lelkiismeretes
munkához a növendékek t i z e n k é t é v e s ko­
r á b a n i s.
Elismerem, hogy az ismétlő iskolák több helyen
nincsenek beállítva éppen a mai közigazgatási rendszer
közegeinek indolenciája miatt, sőt igazat adok abban is
cikkírónak, hogy a hol megvannak is, rendetlenül láto­
gatják, de tény az, hogy a hol az ismétlő iskolák be­
állítására nézve az egyháznak kellő erélylyel nyújt se­
gédkezet az elöljáróság, ott az eredmény számot tevő
s a lelkésznek igen szép tere van, növendékeit előkészítve,
a vallás-erkölcsi érzés ápolására. T örvény van arra,
hogy az ismétlő iskolák mindenütt életbe léptettessenek,
s ha az egyházi főhatóság ú gy tudná latba vetni külső
tekintélyét, hogy az kellő szigorral hajtassék végre min­
denütt, akkor az eddigiektől eitérőleg, meglepően szép
eredményhez jutnánk. Igaz, aggodalmaim vannak az iránt,
vájjon, a mostani közigazgatás, hiányos szerkezetével,
még ha akarna is, tudna-e kellő erélyt kifejteni; ám, de
a közigazgatás államosításának küszöbén állunk, s re­
mélhetőleg, nem sok idő múlva, azt keresztül is kell lép­
nünk. E z aztán meghozza a jogorvoslatot.
Tekintsünk el mindezektől, akkor is előttünk áll a
papság nagy többségének nyomorúságos helyzete és én
ismételve s újból kifejezést adok azon meggyőződésem­
nek, hogy a mig vállainkra az élet gondjai sokszor el-
hordozhatatlan sulylyal nehezednek, fokozott buzgóság
mellett sem leszünk képesek, az anyaszentegyház maga­
sabb rendű érdekeit egyedül minden vonalon megvédeni.
Magam is azt mondom, töltsünk tiszta bort a pohárba;
ne dicsekedjünk erényeinkkel s ne leplezzük el hibáinkat,
 5 i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY
fogyatkozásainkat, de megtanított az élet arra, hogy
helyzetünkre csak azt a mértéket alkalmazzam, a mely
leginkább illik rája. Addig, mig paptársainknak nagy
többsége 3 — 4 — 5 száz forinton küzd az anyaszentegy-
ház érdekei mellett, sokszor népes családja fontrirtásáért
is, bizony, még kívánságnak is merész, hogy az a sze­
gény pap minden vonalon egész munkát végezzen. Ez
is egyik ok arra nézve, hogy azoktúl, kikkel egy oltá­
ron szolgálunk, az anyaszentegyház élő köveinek össze­
rakásánál ezt a csekély támogatást megvárjuk.
Nem fogadhatom el cikkírónak azon állitásait ha
a szülőket ismerjük, könnyű megismerni a gyermekeket
is , hogy nem is feltétlenül szükséges a gyermekek ala­
pos ismerete és hogy a gyermekek különböző termé­
szetéhez alkalmazkodhatunk, mert annyi ismeretet hamar
lehet szerezni róluk.
Tapasztalat igazolja azt, hogy a gyermekek termé­
szete sokszor elüt a szülőkétől; azt is, hogy a gyermekek
alapos megismerésére nagy szükség van, ha sikerrel aka­
runk munkálni; sőt még azt is, hogy azok megismerése
nem kicsiny munka. Kérdezze meg csak képzett szak­
emberektől, mennyi utánjárást, megfigyelést igényelnek
azok a kis gyermekek, s meg fogja látni, hogy az lesz
véleményük, hogy a növendékek teljes kiismerése biz­
tosítja legalább is a fél-sikert. H o g y ezt heti két órán,
va g y háromszorozzuk meg az órák számát, biztosítva
lévén cikkíró részéről, hogy nem lesz fegyelmi kereset
belőle, 4 — 6 elemi osztályú iskola növendékei között hogy
eszközli erecménynyel, maga találja ki. Én legalább, a
ki, különösen télben, csaknem minden nap látogatom az
iskolát, még nem jöttem rá arra az üdvös találmányra,
hogyan lehet indulatát, érzületét, gondolkozását 80— 100
gyermeknek oly aránytalanul kevés idő alatt megismerni.
('Vége következik.) Nemes Árpád,
evang református pap.
Az egyházmegyékből.
Iskola-szentelés, és még valami.
(Vége.)
1848-ban azonban, mint nemesek, egyfelől a jobbágyok
felszabadítása, másfelől, a körüllevő falvakból beözönlött
oláhság dulása által, az 18 4 8 . évi 22-ik törvénycikk rende­
leté folytán, 52 főbűi alakított nemzet-őrség meg nem gátol­
hatván anyagi javaikban tetemes károkat szenvedtek.
18 4 9 . ápril 1 3 án, nagyobbik, 1 2 0 fontos harangjukat
pedig eme szavak kíséretében adják a kormánynak : ha már
a békét nem hirdetheti, hadd legyen belőle az igazságos
istennek haragját durrogtató ágyú.
A z elmenekültek egy része, széjjel szóratván, a szabad­
ság-harc téréin elesett, másik része visszatért, és a honn
maradtakkal munkára vetette kezét. Áldozatot, azonban, egy­
házuk javára már nem hozhattak, s az egész országra nehe­
zedett abszolutizmus ideje alatt, az eloláhosodás, bár lassan,
processusa kezdetét vette.
A hatvanas években a látóhatár tisztulni, a honszere­
tettől epedo szivek remélni, a haza elnyomatása felett ke­
sergő szemek élénkülni kezdettek. A jobb jövőbe vetett re­
ménynyel fogtak híveim is a munkához, és a meglevőnél va­
lamivel nagyobb kepével siettek lelkészi hivataluk fentartha-
tására, azonban, azt is belátták, hogy ez mind nem elég,
423
hogy más, állandó alapot kell teremteniük, annyival is in­
kább, mert a kepe miatt többen nem csak zúgolódtak, de
katholizáltak is.
1 8 7 2 . évben, akkor lelkészük eltávozván, előbb Kudu,
majd újólag a Felőri anya-egyházhoz csatlakoznak, s hatá­
ro zatiig kimondják hogy a papi fizetést, kepevált ó-alap te-
remthetése végett, mind addig tőkésítik, mig elég erős lesz
egy lelkész tisztességes megélhetésére, s ugyanakkor évi 200
forint regáléjukat egyelőre hat évig a fenti alap gyarapítá­
sára bocsátják.
Az alap nőtt, tekintve a nagy célt. lassan, az elolá­
hosodás haladt gyorsan.
18 8 5 . évben jelenlegi püspökünk választatván erdélyi
egyházkerületünk élére, tekintete azonnal észrevette e magára
hagyatott, tagjainak csekély száma miatt erőtlen, kis pontot,
hívei megmentésén buzgolkodó szive azonnal megérezte,
anyaszentegyháza, hazája felvirágoztatásán töprengő lelke
azonnal megsúgta, hogy e kis egyházközség magára hagyatva,
tagjainak minden erőfeszítése dacára, a lassú elsorvadásnak
van kitéve. Nem késett, kezeit kinyújtani, segélyére jőni, és
már 1886-ban évi 200 forint állandó állam-segélylyel, a hí­
vek tetemes áldozata mellett, lehetővé teszi uj,. díszes papi­
lak építését, és 1888-ban, e sorok írója személyében, lelkész-
tanító hozatalát.
A helyzet, bár javult, de csak a régi lett megint :
lelkész-tanítót nyert az egyházközség, a vallás-erkölcsi élet
kellő gondozásban részesült, sőt a magyar nemzeti Öntudat
ébresztgetése, és kellő utánállás által az eloláhosodás elé gát
vettetett, de a rendes iskoláztatás, iskola nem létében, me­
gint csak a kegyes óhajtások körébe tartozott.
Csak tartozott, ma már nem tartozik. Munkára vetettük
kezeinket, azaz, folytattuk a már elkezdettek Mulatságok
adása, újabb tetemes rovatalok elvállalása, az összes kő, és
porond-anyag kivetése és helybe hordása következtében, papi
telkünk közvetlen szomszédságában nem csak iskola-helyiséget
vettünk, hanem díszes, magtárral egybekötött, másfél ezer
forintot érő, háromszáz forint kedvezményes kölcsönnel az egy­
házkerület pénztárából, kamatját az «Emke» fizeti: kő-iskolát
építettünk, melyben már a múlt év folyamán a megelőzőleg
alkalmatlan bérházban folytatott tanítás kezdetét vette.
Az alapkő 18 9 2 . év ápril i-én tétetett le e sorok
Írója rövid imája után. Az alapkőbe a jelenleg forgó apróbb
pénznemek mellett, még a következő sorok lettek elhelyezve.
A z erdélyi evang. reform, egyházkerületben a széki
egyházmegyébe kebelezett Alsó-Ilosva egyházközség iskolája
a növendékeknek a vallás-erkölcsiség és honfiúi erényekben
való növelésére épült 1892-ben. Az alapkő ápril i-én helyez­
tetett el. Püspök, Szász Domokos, kolozsvári pap; esperes
Somkereki Miklós, széki pap; főgondnok, báró Bánffy De
zső; lelkész, torboszlói Nemes Ferenc; kurátor, id. Selvmesi
Károly; egyházfi, Ajtai Árpád.
Költségeit hordozta az egyházkerület, háromszáz forint
3 2 év alatt visszafizetendő kedvezményes kölcsönnel, ka­
matját az «Emke» fizeti. A helybeli lelkész által kezdemé­
nyezett mulatságok jövedelme 200 forinttal, a hívek 400 forint
rovatai, továbbá, az összes kő- és porond-anyag kihordásával.
Népesség: 9 1 férfi, 7 3 nő,összesen iÓ 4ref. lélek. Tan­
kötelesek száma 25. Fiú, 1 3 ; nő, 12 . Legnépesebb a Horváth-
család. Felépittetett Horváth Gábor aa. mint vállalkozó által.
Ezt az épületet, Magyarország ezen újabb véd várát,
 424. PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 5 1 . szám.

híveim egyház és hazaszeretetének ez újabb tanúbizonyságát
szenteltük fel október 29-én.
Nagy nap, korszakot alkotó nap ez egyházközségem
anyaegyházzá alakításának három-negyed százados életében,
oly nap, melynek a közel jövőben megérését senki remél-
leni sem merte.
Nem ok nélkül várták e napot híveim, d. e. 10 óra­
kor, a felszentelés megkezdése végett; nem ok nélkül gyűl­
tünk az örömeinkben részt venni jöttek társaságában az ur
hajlékába, hálákat adandó annak, ki a következendő dol­
gokat elrejtette szemeink elől, hogy azok közül nem egy gyei
annál nagyobb örömet okozzon nekünk.
A hallgatóság közéneke s a fel-őri földmives dalárda
által precíz előadott Nagy isten téged imád dicséretnek két
versszaka után, Gyárfás Albert, bethleni lelkész aa. lépett a
szószékre s tartott szívből jövő szivekhez szóló alkalmi imát,
majd a hallgatóság közéneke után, e sorok írója tartott Péld.
24. 27. verse alapján felszentelő beszédet s a templomi is­
teni tiszteletet bezáró imát, melyet a hallgatóság közéneke
követvén, átvonultunk inneplésünk tulajdonképpeni tárgya,
az újonnan épített díszes iskolába.
Holott is nevezett dalárda által előadott Himnusz két
versszaka után, Veres Márton, fel-őri lelkész aa. tartott a
helyi viszonyokat felölelő, istennek áldását kérő felszentelő
imát, ezt követőleg megint e sorok Írója emlékezett meg az
új iskola építésének mozzanatairól, névszerint elősorolván az
adakozók neveit s az általuk adott összegeket, hálával em­
lékezvén meg a mélt. áll lg.-Tanácsról és az EmkérŐl is, me­
lyek 3 0 0 frtos kedvezményes kölcsönadásával lehetővé tet­
ték a nemes cél gyors megvalósítását.
Még nevezett dalárda énekelte el gyújtó hatással a
Szózat két első versét s programmon kívül szólt, az iskolát
zsúfolásig megtöltő közönséghez, tiszt. Gyárfás Albert, beth­
leni lelkész aa. méltányolva a hozott áldozatot, buzdítva a
kitartásra, egyetértésre, és áldozatkészségre s istennek imá-
dására, mert hát Pál apostol szerint is: Sem a ki plántál,
sem a ki Öntöz, valami, hanem az isten az, a ki előmene­
telt ád. I. Kor. 3 . 7 . Zugó éljenzés követte szavait, s ezzel a
szép és minden pontjában megható ünnepély véget ért.
De, minthogy a test a lélek temploma, melyről ily
alkalmakkor megfeledkezni, éppen nem szokás, e sorok írója,
s Horváth Imre aai. vendégszerető házánál gyűltünk össze,
s folyt a toasztokkal fűszerezett egyszerű, kellemes ebéd
mindkét helyen.
Majd együvé kerültünk s az ez alkalommal mondott
toasztok közül osztatlan tetszésben részesült főleg az, mely
minél kevesebb ideig való lakozást kívánt e sorok írójának,
mint lelkész-tanítónak, az általa kezdeményezett, s a mai na­
pon felszentelt épületben.
Adja isten, mert ez óhaj általános megvalósulása ese­
tén, nem csak a lelkészek, hanem a községek is nyernének.
Hanem addig, hogy is mondja Pál apostol: Minden ember az ő
tulajdon terhét hordozza. Gál. 6. 5. Nemes Ferenc,
evang. ref. lelkész-tanító.

T A R C A.
Ézsaiás próféciája. Bölcs, erős istennek,
A béke atyjának
E nép, mely jár néma éjben,
Dávid trónján, s árnyékában,
Látója lesz ragyogásnak
Béke virul, örök béke.
Derűi még fény azokra is,
S e királyság uralmának
Halál földén a kik járnak.
Nem fog lenni soha vége,
Néped, isten, nagygyá tetted,
Mert bástyája, erőssége
De, nem oly nagy boldogsága :
Ö lesz csupán, ki föníartja,
Majd örülnek arcod előtt,
És csak jogban, igazságban
S fakad szívből szives hála.
Kormányoz majd erős karja !
S ki adja nekünk Őt,
Akkor lesz csak öröm, akkor !
Ki nem volt még soha ?
Mint van öröm aratáskor ;
Ö, kinek nagy neve :
Mint ujjongás, mikor osztják
Zebáót, Tehova.
Ellenségük dús zsákmányát;
Midőn válla terhét, jármát
Molnár Lőrinc-
Szilárd kézzel elforditád,
Tofeus Mihály,
S nyomorgató Midján botja
erdélyi evang. református püspök élete.
Az Ő napján őt csapdosta.
Irta: Konc József.
(F olytatás.)
Tenger-tömeg tűz ha Össze, Mely dolgot megértvén a papok, az 16 9 5 . esztendőbeli si-
És a vén fold mozdul nyögve nodusban keményen kérdőre vették a püspököt: miért adta ki
És a ruhák vértől áznak, azon pénzről való leveleket és miért egyezett meg annak Amster-
S tápul lesznek tűzlángjának: dámból való kimozditásában, s lehozatalában ? Megmutogatván
Egy fiú születik, az uraknak egy nehány szőri fenyegető kemény leveleiket a püs­
Fiú, kit rég várunk ; pök és magok lekötelezéseket, a melylyel biztatták a püspököt
Királyság ül vállán, és lekötötték magokat, hogy azon pénznek hasznából az ek-
Hogy legyen mi várunk. klésiákat, oskolákat építik, segillik s az hová a szükség hozza,
Nevezik csodának, ekklesia javára oda fordítják. Melyet értvén a papok, meg­
Mindenség urának, csendesedtek ugyan, de azt kívánták a kuratoroktúl, hogy
 51- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 425.

a mit s hová költnek abból a pénzből, az esztendőnkint elő- | a vas-szegek, érezhetőleg szúrósak; most is az olvasó érzi
forduló generális synodusban mutassák meg. Annak utána azoknak ösztönző erejeket, hát mikor szólotta élő nyelvvel
azon pénznek dolgát vette kezére Bethlen Miklós úr az istennek az a nagy embere.»
egyedül; hová adta ki az interezésre, s micsoda bátor­ Álljon itt ismertetésül nehány hely beszédeiből.
sággal legyen, egy néhányszor sinodus alkalmatossággal tu­ A VlII-ik zsoltárban ( 7 — 9. vers) a helyzetűkkel, sor­
dakozták a papok ; de elégnek tartotta azt felelni, hogy jó sukkal meg nem elégedőkrűl beszélvén, «nem kell erre egyéb
helyen van, azt félteni, hogy elveszszen, nem lehet, száma­ példa, úgymond, hanem ez a szegény haza, ennek 1 65 7 ' i k
dással is arról nem tartozik másnak senkinek, hanem isten­ esztendőbeli veszedelme, ennek fejedelme, a ki addig kérésé
nek» (Polikarpus. 1 5 1 — 1 5 2 lap.). a királyságot, hogy a királyság is oda van, a fejedelemség r
Szomorú jele az időknek ! A z ország zavarai között, j oda van, maga is oda van, maradéka is majd elfogy. Ez az
mint egyik főszereplő, ő is zavarba jutott. 1 7 9 4 . junius n -é n odakivaló boldogtalan magyar nemzet is addig kérésé a nemzeti
Rabutin elfogatta, mint forradalmárt, a «Nőé galambjai cimü szabadságot, hogy igen megromla, és úgy jára, mint a teve, a
emlék Írásáért, melyben programmkint azt ajálta Erdélynek. \ ki elment, hogy szarvat kérjen magának, s a fülét is elvágták.»
hogy eszközöljön magának egy német protestáns fejedelmet, I A L X X VlII-ik zsoltárban a tudatlanságról: «Jaj hát annak
annak szárnyai alatt térjen vissza a portához, a császárral a magistrátusnak, szüléknek, atyáknak, anyáknak, prédikáto­
tartson jószomszédságot, mint volt a nemzeti fejedelmek alatt. roknak, a kik az alattuk valókat nem e r u d i á 1 j á k, ta­
Négy év múlva Bécsbe vitetett s ott halt el fogságban ni tják ; de, jaj az alattvalóknak is, ha nem tanulnak. A mikor
1 7 1 6 . így az egyháznak nem volt alkalma többé, hogy szá­ penig semmiféle rend a tanulást bé nem veszi, jele a közön­
madásra vonja az általa kezelt 2 50 0 darab aranyért, bár séges veszedelemnek. Jerem. V 1. és X IX . 1 1 . T e atya, anya,
levélváltások történtek azután is. íg y például 1 7 1 2 . február magistrátus, tanító, prédikátor, ha a ti alattatok valók nem
24-én Bécsből az egyházi főtanács levelére irt válaszában tanulnak, tőletek vészén isten számot érettek: mert tudja ő
emliti, i.h o gy «a mely 3 3 ,2 4 0 frtot a négy szász városra ad­ a ti munkátokat. Jel. 3. 17 . Hogy ily keményen prédikál­
tam én, az ezekből a summákból állott: jak : a szoros kötelesség kénszerit; tetszik-e, nem tetszik-e :
T í z e z e r forint a debreceni taxából és a kollégium arrúl nem tehetek. Nem olyan az én prédikációm, mint a
(enyedi) jószága jövedelméből usque ad annum 16 8 5 . Szabó borbélyok lúgja, a kit megkérdez a borbély: ha tetszik-e
Kerestélytűl a mi hírünkkel euratorokul sugorgatott pénz uram kegyelmednek, vagy nem tetszik? Másképpen van itt
Debrecen ab anno 1Ő S5. egy pénzt sem adott. a dolog, csak istennek tessék, akár tessék másnak, akár n e :
T i z e n h á r o m e z e r k é t s z á z n e g y v e n frt. a rad- arrúl én bizony nem tehetek.»
noti (in anno 1 686. úgy tetszik) collectaból, melynek én vol­ L X X X II. zsoltárban a magistratus gonoszsága, isten-
tam perceptora akkor, és régen számot is adtam róla. telensége és törvénytelensége ellen mennydörög. «Vannak
Éhez a két summához, ha idegenek között volna is a do­ olyan tisztek, a kik a tisztnek álorcáját viselik; szeretik az
log, a ministeriumnak semmi köze sincs, ha perlenek is felette. emberek hivattatni Méltóságosoknak, Felségeseknek, tiszte-
Az t í z e z e r f o r i n t j a a Gilányi testamentomából leteseknek, dicsőségeseknek lisztekben, de annak igaz való­
áll, a mely haszontalanul sétála Amsterdámba, kik költötték ságát megtagadják. Innen vannak a sok számtalan nyúzó,
el, az mi parányi haszna volt, legjobban tudja, ha még él, fosztó tisztek, a kik a szegénységet huzni, vonni, meg nem
Veszprémi Isván, püspök uram és a fia és Kolosvári István szűnnek addig, mint Phárahó fartatói, palléri, mig magok is
uram, melyet száma nélkül proponáltunk a consistoriumban, el nem vesznek, meg nem halnak Bizony, rámára von-
de haszna nem volt. De ez in paranthesi maradjon. szon az isten benneteket, ha most nincsen is senki, a ki
Ennek a 10,000 írtnak feléig praetendálhat a mi- megbüntessen. Valami rósz, alávaló deákokbúl, tetves, tudat­
nisterium etiam vigore contractus et testamenti Gilanyiani. lan mendicásokbúl urakká, nagy emberekké, öt-hat
A contractusba Teleki Mihály, Macskási Boldizsár és én vol­ esztendő alatt ország bírójává lesztek, gazdagságot, pénzt,
tunk regiusok inter Gilanyianam et Tofaeum és igy abban jószágot, köntöst, tisztet, becsületet annyit ad az isten, hogy
az 3 3 ,2 4 0 forint a Ministeriumnak etiam de vigore juris sem magatok, sem más nem reménlette voln a; húztok, von-
csak 5000 forint van.» szotok magatoknak s uratoknak. De meghigyjétek. hogy bi­
Beszél itt azután az Ekklezsia és Kollégium közötti zony megítél az isten benneteket, magatok sem élhettek
viszonyról. A 2 50 0 darab arany azonban nem került meg. keresményetekkel, maradékotokra sem száll, idő előtt elerőt-
(A püspök hárintotta Bethlenre, Bethlen a püspökre az ügyet lenedtek, betegedtek, sárgultok, sem ehettek, sem alhattok, a
s igy inter duos litigantes ecclesia maeret és nem gaudet.). halál kinéz a szemetekből, a mi penig maradékotokra szállana
(Lásd Bethlen levelét Prot. Közlöny 1 8 8 1 . 22. szám, és Vesz­ is, olyan lészen, minha Áspis kígyónak a mérgét nyelte volna el.
prémi István püspökhez 1709-ben irt levelét ugyanitt 24. szám). A C. zsoltárban az erkölcs és bujaság ábrázolására
két nőt, két Lukréciát állít szem be: a rómait, ki erkölcse
M űvei. megőrzéséért magát megölte, és a középkorit.
Férfias bátorságát, rendithetetlen szilárdságát az egyház CII. zsoltárban «az isten haragjátúl elbutittatott e ke­
ügyei iránt ismerjük a Gilányi-féle hagyomány visszaszerzé­ serves rabságra vitetett ekklesiának imádságárúi beszél s
séből. Ilyennek találjuk a szó-széken is. A hibát, bűnt, vissza­ Összehasonlítva a ref. vallást a zsidókéval, hogy azok Egyip­
élést kimélet és személy-válogatás nélkül ostorozta, úrban, tomban sanyargattalak; a reformátusok pedig vas iga alatt
szolgában, fejedelemben, alattvalóban. A z erény-követőknek voltak, mig az ostya és Mária-kultustól meg nem szabadul­
jutalmat, a szenvedőnek vigaszt nyújtott; bibliai történelmi tak. Mert, hogy egy hitvány e f f e m i n a t u s , rósz, alávaló
példákkal kölcsönzött súlyt szavainak, melyekből igen helyesen sütő eléállott s egy marok lisztet vett, arra vizet töltött, azt
jegyzi meg Bőd Péter, hogy «azok hathatósak voltak, mint egy serpenyőben megsütötte, melyre mihelyt egy nyírott
 428. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ha az felébresztetek, és folyton tápláltatik az evan-
gyéliumi erőknek a hívekbe való beplantálása által.
Bürokráciával, persze hogy nem lehet megcsinálni.
A közalap létesítésénél úgy a tervezőket,
mint magát az egész debreceni zsinatot is bizo­
nyos erkölcsi motívumok is vezették. És tényleg,
nem csak íinánciális oldala van a domesztikának,
hanem ethikai is. Éreztették-e a hívekkel a do-
mesztika ethikai mozzanatait, avagy pedig azok
csak annyit tudnak az egész felől, hogy ez egy
adó, melyet fizetni kell ?! Ha azokat az igazán
nemzeti életünket és fajunkat is erősítő tényeket)
a melyeket a közalap rövid tíz éves fennállása
alatt véghezvitt, részletesen megismertetnék a hí­
vekkel: lehetetlenség, hogy azok tovább is renitens-
kednének, és ne tartanák azt áldott intézménynek.
A közalap utóbbi tényeire a tisztelt cikkíró is
rámutatott, és csak azt óhajtanám, hogy e dol­
gokat mások is úgy tudnák méltányolni, és oly
magasabb szempontbúi megítélni, mint ő. De nem
útalt arra az áldásra, a melyet eszközöl a köz­
alap a maga tőke kamat és tőke-képző segélyei
által. A baj nem az volt, hogy rögtön hozzá­
nyúltak a konventek a közalap első aratásaihoz,
hanem az, hogy a fentebb említett két segélye
zést nem léptették hamarább életbe. Mert nem
akarom kétségbe vonni az egvszersmindenkori se-
gélyezések jótékony voltát, magam látom száz
meg száz kérvényből sok helyütt a szívet facsaró
nyomor imminensségét, hol rögtöni segélyre van
szükség de, ez a segítség csak ideig-óráig való,
és e helyett lehetőleg fejleszteni kell a tőke­
kamat, és főleg a tőke-képző segélyezést. Ezzel
tényleg a hóna alá nyúlunk egyházainknak, és a
lelkészi állomások javadalma emelkedésének.
Természetesen, nincsenek adatok arra nézve
a kezemben, hogy mennyi lenne a közalap évi
bevétele az egyszázalékos kulcs alapján, de hogy
akkor a kiosztható összeg még jobban megcsök­
kennék, az bizonyos. Mert hiszen, azóta csökken
a domesztika. bevétele, a mióta a konvent meg­
engedte, hogy a közalapi adó átalány-összegben is
fizethető az egyházi kasszából. Ezt azonban tette
annak idején merő akkomodációbúl. A domesztikai
bevételek fokozása csak egy módon lehető a
hivekben a hit-életnek, és ez által az egyházias-
ságnak a fokozásával, és nem percentuációkkal,
meg átalány-összegekkel.
A kezelés nem oly nagyon nehéz. A konvent
többször íelhivta az esperes urakat, hogy nyilat­
kozzanak a kezelésre vonatkozólag, és ők semmi
52. szám.
határozott kifogást nem emeltek az ellen, s a
folyó évi konvent által megerősített újabb keze­
lési szabályokban is csak az a nehány jelenték­
telen módosítás volt szükséges, mely a konventi
jegyzőkönyvben olvasható.
Az pedig, hogy a közalapi adónál az egy­
házak híveikre «az esetleges bevehetetlen járu­
lékokra, és a felmerülhető kezelési költségekre
az egyszázaiknál magasabb összeget is kiróhas-
j sanak»: bizony, oly latitüdöt adna az egyházak­
nak, hogy a visszaéléseknek se szeri, se száma
nem lenne, és tényleg akkor gyülöltetné meg a
közalapot. Itt vagy, vagy! Vagy egyszázaik és
I egy krajcárral sem több, vagy szabad megaján-
! lás harmadik eset nem lehet.
Í Az az «egyházközségi közalap, vagy egyház-
| fentartási alap»: ama többé már nem ismeretlen
j tengeri kígyó, mely tömérdekszer felmerült, mióta
| a közalap csak szóba is került. Egy ilyen «egyház-
j községi közalapét» tessék, külön, függetlenül az
j országos domesztikátúl megcsinálni, a hol és ho-
j gyan lehet; de az országos domesztika önmagá-
| bán és önmagáért már e g y cél, és nem kell vele
j semmit összekeverni. A domesztikában éppen az
az erkölcsi momentum van, hogy ez közérdek,
és ezt nem szabad összevegyiteni, azzal, hogy ez
a «közérdek mindeniknek saját külön érdekévé is
váljék», mint cikkíró mondja. Híveinket fel kell
emelni arra az erkölcsi tudatra, hogy van köz-
[ érdek is, és hogy a kolozsvári hívőnek, a ki va-
j gyonosabb, keresztyén kötelessége, segíteni a jeddi
ekklézsián, a mely szegény, és hogy neki érdeke
még az is, hogy a szlavóniai missziónak is jusson
az ő filléreiből. Micsoda? Hát, a külföldi protes­
táns ember, még az a nyomorult norvég halász
is, megérti és tudja, hogy keresztyén kötelessége
és érdeke, hogy az a pápua ne bálványt imádjon,
hanem ismerje meg* a Krisztust, és nagy össze­
geket áldoz a pogány-misszióra : a mi józan, be­
csületes, okos népünk pedig nem tudná felfogni,
és átérezni, hogy számára van közérdek is, és hogy
azért érdemes, háztartási költségeinek egy ezered
részét odaadni ?!
Ne örökös megrendszabályozást, meg percen­
tes kivetést és örökös intézkedést sürgessünk: ha­
nem lüktető életet, eleven hitet, buzgóságot, az egy­
házhoz való ragaszkodást és hűséget támasszunk.
Roppant igazság van abban, hogy «Keres­
sétek először az isten országát és annak igazságát,
és mindenek megadatnak néktek.»
K enessey Béla-
 52. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
V á l a s z .
Vallás-tanítás a falusi iskolákban, és még valami
feliratú cikkhez * írójának.)
(Vége.)
És hogy ha minden eddigi állításait elhittem volna
is cikkírónak, azok után, miket, a vallás-tanítás mellett,
a papi teendőkre nézve mond, ki kell jelentenem, hogy
nézetem szerint, ferde az alap, a melyre helyezkedett s
ez okon kétségbe vonom s nem egészen bízom meg
kötelesség-tudásában (Ezt kemény beszédnek tartjuk, s par­
lamentárisnak éppen nem. Szerk.), mert a valódi lelki-
pásztor, ki igazán átérzi hivatása fontosságát s valóban
munkálja is a hívek vallásos érzületének erős alapokra
fektetését, az a bűnt nem csak a szószékből ostorozza,
de a társadalmi élet minden nyilvánulásaiban és érint­
kezéseiben is. Az, az erényt hirdeti a templomban, meg­
ismeri künn az életben, s oda állítja mintaképül hívei
elébe. A jót előbbre vinni, az emberileg rosszat irtani,
a sors-üldözötteket a hitben megtartani akarni, csak a
szószékről, eredménytelen munka; oda kell menni hoz­
zájuk, fel kell keresni, székhelyűken, ha eredményt aka­
runk elérni. Nem csak az élő apró köveknek beillesz­
tése szent kötelességünk a vallás-erkölcsi élet hatalmas
épületébe, de annak az épületnek minden köveit a leg­
kisebbtől a legnagyobbig folyton gondoznunk kell. Sőt,
a holt köveket is életre kell hívnunk. E végett, a szó­
széken kívül a családi kört, az emberek társas összejö­
veteleit, s ha szükség úgy kívánja, külön a magán em­
bert is fel kell keresnünk ama magasztos cél érdekében.
Legalább én, és azon paptársaim, kiknek munkálkodását
ismerem, igy teszünk.
Szomorú dolog az, ha cikkíró csak akkor sir a
sírokkal, midőn temetnie kell, s Örvendezni sem tud velük
máskor, csak ha az «ur» jó áldást adott. Az életnek
mennyi más körülményei vannak, melyekben sírnunk,
avagy örvendeznünk kell híveinkkel, ha komolyan akarjuk,
hogy belőlük munkás, hasznos tagokat neveljünk egy­
házunk számára. A családi boldogság akadályait sem
lehet csak úgy könnyüszerüleg a perlekedő felek látszó­
lagos kibékitésével elhárítani. Váratlanul fel kell keresni
azokat többször s azon feltételeikben, hogy maguk, gyer­
mekeikért, rósz szokásaikat elhagyják, perlekedő termé­
szetüket leküzdjék, meg kell erősíteni; szóval, a felek
között cikkírónak is, ha valóban isten szolgájakint akar
cselekedni, maga keli hogy az összekötő kapocs legyen
mindenütt és mindenekben.
Ha ezeket meg nem teszi, munkálkodása, alkotá­
sai hasonlók lesznek a fövényre épített házhoz.
A mi magát a vallástanitást illeti, elhiszem cikk­
íróról, hogy éppen olyan nagy buzgalommal eszközli azt,
a mint írja; de ismételve mondom, hogy cikke egész te­
norjából úgy tetszik nekem, hogy ez egy szükséges és
fontos dolgon kívül, ügyet se vet többé az emberre, mint
vallásos lényre, holott a vallás-erkölcsi érzés ápolása, ha
egyszer kezünkbe vettük azt, egy soha meg nem szűnő,
folytonos munka kell hogy legyen, ha élvezni akarjuk
fáradtságunk jóizü gyümölcsét. Azt pedig bárki átlát­
hatja, hogy az embert akkor hagyni magára ifjú lelké­
nek vallásosságával, midőn fejlődő érzésének, gondolko
429.
zásának, s könnyen lobbanó természetének legnagyobb
szüksége van a fékezésre, határozottan hibás eljárás, mely
előbb-utóbb megboszulja magát.
Azt mondja cikkíró, hogy én irtózni látszom a kis
gyermekek vallásos oktatásától, holott ezt cikkem szel­
leméből egyáltalában bizonyítani, nem lehet. Viszonzásul,
cikkíró után, állíthatom én is, hogy ő meg híveit az is­
kola falain kívül nem ismeri, sőt határozottan kerüli s
azoknak vallásos-erkölcsi érzésük ápolására, az egy szó­
széken kívül, semmi más eszközt alkalmazásba nem vé­
szén, szükségesnek nem tart. «Hogy kettőnk közül me­
lyiknek van igaza, azt az evangélium és a dolog természete
szerint, mások ítélik meg.» Nyugodtan várom az ítéletet.
Nem fogadhatom el, azonban, azon megjegyzéseit,
melyekkel oly sötét színekben állítja a nyilvánosság elé
szolga-társait. Semmivel sem látom igazoltnak cikkéből,
hogy iskoláink ügyével nem gondolunk s a felügyeletet
csak úgy tessék-lássék módjára gyakoroljuk iskola és
tanító felett, sőt, hogy zsarnokoskodunk is.
Ellenmondást látok előbb kifejtett s később han­
goztatott nézetei között. Mig előbb nem tartja képesek­
nek a tanítókat egyáltalában a vallás tanítására, sőt az
«Ábrahám áldozatának» megmagyarázására sem, később
azt mondja, hogy a tanító egy intelligens ember, kinek
tehetségét, képességét és segítségét nem szabad kicsi-
nyelnyi, és a kik képesek a belső szellemi ember előtt
mindenkor meghajolni.
V agy ez utóbbi áll, és akkor éppen ennek a han­
goztatott tehetségnek az alapján nem szabad kicsinyel­
nünk őket, és azoknak a v a l l á s - e r k ö l c s i i g a z ­
s á g n a k a f e l f o g á s á t , megértését, és az iskolás
gyermekekkel való megértetését fel kell tenni róluk, hogy
arra képesek. Én e tehetséget soha sem kicsinyeltem,
sőt éppen alkalmat akarok nyújtani arra nézve, hogy a
vallás-erkölcsi élet ápolásánál az eddigieknél nagyobb mér­
tékben tegyük munka-társainkká. V agy pedig, igaz ma­
rad első állítása, mely szerint: nem képesek még a kis
iskolás gyermekek vallásos oktatására sem, s ennek ki­
mondásával, megfosztjuk Őket azoktól a később hangoz­
tatott tehetségektől és képességektől, melyek alapján
kilátásba helyezi, hogy felismerik a belső szellemi em­
bert papjukban, és az előtt készségesen meghajolnak.
Vagy az egyik, vagy a másik lehet igaz cikkíró ezen
állításaiból, de mind a kettő egyszerre nem.
Úgy vélem, mind a kelten megegyezünk abban,
hogy amaz állítása maradjon igaz, melylyel a tanítóknak
bizonyos intelligenciát, tekintélyt, tehetséget és szellemi
képességet tulajdonit. S ha ezt csakugyan megteszi, úgy
rájuk bizhatja minden lelki háborgás nélkül cikkíró is a
vallás-erkölcsi élet elemeinek az iskolás gyermekekkel
való megismertetését. Egymás mellé rendelt szolgák va­
gyunk, és ha annak a tanítónak a vallástan valamely
kérdésének k i f e j e z é s é n é l a g g o d a l m a i t á ­
m a d n a k a h e l y e s i r á n y r a nézve, ott vagyunk
mi, gyöngédséggel, szives készséggel, kötelességünkből
kifolyólag, útba igazítani.
így lesz a jövő vallás-erkölcsi életének biztos alapja
általuk, és általunk. Nem es Á rpád.
evang. református pap.
 430- PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 5 2 . szám.

Sándor Viski Pál, esperest, Kerekes József, tanfelügyelő

Az egyházmegyékből. Gencsy Sándor, algondnokot, Bartha Dezső, egyházmegyei
A szilágy-szolnoki egyházmegyéből. jegyző ugyanazt, Kerekes József Bartha Dezső és Vince Ödön
A szilágy-szolnoki evang. ref. egyházmegye folyó évi ünnepi szónokokat. Aztán, jöttek a többiek, érdemesek, és
dec. 10-én kezdődoleg, közgyűlést tartott Szilágy-Somlyón. kevésbé érdemesek, úgy a hogy szokott rendesen.
A közgyűlés nem tartozott a legnépesebbek közé, de azért 1 1 -én reggel 9 órakor folytattuk az ülést. Köszönetét
elég látogatott volt, hogy panaszra ne fakadjunk a tagok nyilvánítottunk Péchy Mihály, cikói birtokos urnák, ki ott
részvétlensége miatt. Világi képviselőink, élükön Gencsy a saját költségén iskolát építtetett, Kávásy Sándor ér-kávási
Sándor algondnok úrral, kik nem csak a megtisztelés okáért birtokos úrnak, ki az ér-kávási pap-tanitói fizetés javítására
vállalnak mandátumot, de a vele járó kötelességeket is sze­ 2000 forintos alapítványt tett, a ki újabban az egyháznak
retik teljesíteni, eljöttek, hogy részt vegyenek tanácskozásaink­ egy telket adományozott és azon egy kényelmes papi lakás
ban, és igy közvetve egyházmegyénk igazgatásában. Papjainkra felépítését a saját költségén megígérte. Ezen két úrnak, ál­
sem lehet panasz. Vagyunk meglehetős számmal, a kik dozatkészségükért, hálás köszönetét nyilvánítani, az egyház­
mindig ott vagyunk ; vannak, kiket csak a választó közgyű. megye küldöttségileg is elhatározta. Hasonlóképpen jegyző-
lések érdekelnek ; és vannak olyanok is, kiket soha sem láttam. könyvi kivonaton köszönetét nyilvánítja Makodi Miklós, kir
táblai iroda-tisztnek is, a ki az ér-mindszenti egyháznak egy
Vasárnap, 10-én reggel, 9 órakor ntíszt. Viski Pál, es­
peres aa. megnyitotta a gyűlést. Mint rendesen megválasztott igen díszes és értékes szószék-takarót ajándékozott.

esperesnek, ez volt első megnyitó beszéde. Meg is látszott Tudomásul vétetett az Igazg.-Tanácsnak 1 7 1 9 — 1 893.

rajta. Úgy Külalakjánál, mint tartalmánál fogva, szabatos, számú rendelete a kántori fizetéseknek a tanítói fizetésektől

kerekded, magvas. Beszélt a templomrúl és az iskoláról, vá­ leendő elkülönítése tárgyában, az ide vonatkozó tanfelügyelői

zolta ezeknek jelentőségét, lelkesedéssel említette, hogy mi­ átirattal egyetemben, ismeretes lévén ez már különben is a

lyeneknek szeretné tudni ezeket egyházmegyénk területén, Közlönybűi

I
1 Olvastatott az Igazg.-Tanács leirata a sarmasági kepe­
és hogy valósággal ilyenekké legyenek (a melyek t. i. még
nem ilyenek), azon egész erejével törekedni fog. A meg­ I1 váltási ügyben. Az ügy bonyolódott és mérges. A sarmasági

nyitó beszéd, annak látható hatása alatt, jegyzőkönyvre vé­ l hívek megváltották a papi kepét 800 forinttal, a tanítóit 30 0

tetni határoztatok. 1 forinttal. Ámde, a kivetési kulcsot nem tudták megcsinálni,

1
Második tárgy volt az esperesi jelentés az egyházak I az egyházmegye megcsináltatta nekik, de ez nem tetszett,
I nem hajtották végre, az egyházmegye megbüntette a kurátort,
megvizsgálásának eredményéről. Hosszas, kimerítő munka, !
egy füzetbe kinyomtatva és a közgyűlési tagoknak már jó a presbitereket, de az Igazg.-Tanács ezen büntetést, mint
előre megküldve. A jelentés hű képe az egész egyházme­ jogtalant, feloldotta. Most már, a sarmaságiak a régi mód

gyének, részletesen beszél minden egyházról, felhozva jót, szerint nem fizetnek, mert hogy ők a kepét megváltották,

rosszat egy iránt. Az eredmény megnyugtató. Egyházmegyénk az új mód szerint nem fizetnek, mert nincs megállapítva a

a fejlődés útján van. Akadnak ugyan fekete pontok is, szá­
zadvégi nyavalyák, midőn fizetni nem-akarás okán, a nem­
fizetés elvénél fogva egyedül idvezito vallásban óhajtják itt-
ott a hívek keresni az idvességet. Most még csak fenyegetés
hallszik, ha konkoly-hintő nem akad, ritkán válik valósággá.
T íz órakor összehúzták a szilágv-soralyói toronyban a
harangokat. Templomba mentünk, hogy az egyház néhai
kedves papjának, az egyházmegye esperesének, s az egyház-
kerület volt direktorának, N a g y Lászlónak
ünnepet szenteljünk és sok oldalú tevékenységéért megadjuk
neki az elismerést
A tomplom megtelt hívőkkel, felhangzott az örök szép
és megható melódia
«Az embereket te meghagyod halni.
Bartha Dezső, egyházmegyei jegyző imádkozott, imája
rövid, de minden szavában fölemelő és megható volt. Utána
Vince Ödön beszélt, híven, a részletekig kiterjedő gondos­
sággal vázolta az elhunytnak egész életét, sok oldalú mun­
kásságát. A kép hű volt és igaz, az előadás szép és megindító.
Ezen a napon nem folytattuk a tanácskozást,
gyűlést nem tartottunk, csak a pénzügyi szakosztály és az
egyházmegyei tanács ülésezett délután.
Este 8 órakor a szilágy-somlvói egyház hívei, az egy­
házmegye képviselőinek tiszteletére, bankettet rendeztek, a
melyen emelkedett hangulat uralkodott, nyilatkozván az oly­
kor szellemes pohárköszöntőkben is. Ugyanis, Viski Pál, es­
peres felköszontötte Szász Domokos, püspökünket, Gencsy
kulcs, pap és rektor nézik az eget, hogy vájjon nem hull-e
onnan manna, mint hajdanában, egykor? Egyházmegyénk
útasitja az egyházközséget, hogy csinálja meg ő maga a kul­
csot, a hogy legjobban gondolja, de a megszabott 800, illetve,
30 0 forintot lejebb ne szállítsa, mindenek felett siessen, és
fizessen, különben az ügynek minél könnyebb és tapintato­
sabb* megoldása végett kiküldi K. Nagy Elek, egyházmegyei
aljegyzőt is.
Szomorú megadással vettük tudomásul az Igazg.-Tanács­
emlékére
nak 2 5 2 8 — 1 S 9 5 számú leiratát, mely szerint a 15 kros
tanítói nyugdíj-illetékek beszedése végleg a nyakunkban ma­
radt. Leszünk tehát, mint voltunk eddig is, adószedők, kol­
lektorok, végrehajtók, kurátorok és leszünk legkevésbé, a
miknek egyedül lennünk kellene, papok.
Kényes ügy és sok vitára adott alkalmat az új németi
desolata egyház adó- és birtokügye is. Hat évvel ez előtt
kivette Naftali Mózes az újnémeti egyház birtokát 60 forin­
tért évenkint, hogy abból fizesse az adót is. Azóta se pénz,
se posztó. Az egyház birtokára kitűzték az árverést adóhát­
ralékért, 200 forintot tesz ki az összeg. Naftali azt állítja,
köz­ hogy fizetett, de még eddig nem igazolta, hogy kinek és
I
I mennyit. Egyházmegyénk, hogy a birtokot az árverezéstől
j megmentse, a hátrálékot a közpénztárból azonnal kifizetni
rendelte, az ügynek teljes tisztázása végett pedig kiküldötte
Mihályi Károly, egyházmegyei képviselőt, s ügyvédet, és
Bartha Dezső, egyházmegyei jegyzőt.
Végül, tárgyaltatott a gyám- és közpén2tárnok jelen­
tése a hátrálékosok tartozásairól. Ijesztő mértékben nőve-
 52. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY 431

kednek a hátralékok, most már névszerint is felolvastattak szükségesebb v o ln a ! Bár a fizetés-javításról és nyugaij-tör-
az adósok, hogy láttassák meg a szégyen-pir orcájukon. A vényrűl is tanácskoznánk már eg}fszer Ez még mind nem
végrehajtás minden esetre megtétetik ellenük, a legnagyobb kerül a tárgysorozatba, pedig elférne benne.
szigor fejtendő' ki. talán még a párnácskák is el vétetnek a én házassági és köztörvényszéki ülést tartottunk, és
gyermekek alól, és azért hátralék mégis lesz, mén legtöb- | három napi munka után haza jöttünk, munkálkodni tovább.
bünknek nincs egy nyomorult garas feleslegünk, bár a lég- j Diószeghy Mór-

T A R C A.
I tyát a pápa eloltja, a székbűi lehaitja, jelentvén azzal kiván-
Tofeus Mihály,
! ságát. hogy a mi lelkűnknek világa is, mint azoknak a gyer-
erdélyi evang. református püspök élete. . tváknak világa, menjen alá, és aludjék el. De, nem kell ne-
Irta: Konc József. I künk ezen megütköznünk, ha igy cselekesznek is velünk
(Folytatás.) | mert átkozzon ő, csak Te áldj meg én istenem; hijában való,
Micsoda, úgymond, egy hitvány rósz paraszt ember j és haszontalan az ő átka, nem száll az mireánk, hanem, mint
ama becsületes nagy gazdag értékes nemes emberhez képest r ! a bújdosó madár, vissza-megven ahhoz, a ki elküldötte. (Péld.
Azt gondoljátok ti, hogy a kit rabságra, tömlöcre vettettek, 1 26. 2.) Sőt, a mi magvarink szava szerint, a mint az eb-uga
vasba verettek, megcsapattak, hogy tinektek féltében nem I tás nem hallik mennyországban, úgy a méltatlan átok, és
mer szólani, az isten előtt is nem mer, minden nyomorú­ j az övé is.»
ságát elnyeli, elfüleli ? De tudjátok meg, ha maga rabság­ i A C X X X V -ik zsoltárból, a bibliáról szóló tanításából.
ban, vasban is van, szabadon jár a lelke s imádsága isten ! «Átkozott, elveszett szolga az, a kinek bibliája nincs, mert
előtt; ha előttetek nem szól is a nyelve, szól isten előtt | az az 0 urának akaratját nem tudja; nem tudja pedig az,
a lelke ; nem hallgat az ő nyomorúsága, ha magát megkö­ | a ki az isten beszédét nem tudja; nem tudja az isten be-
titek, nem kötitek meg imádságát, jű s megyen isten elei­ | szédét, a kinek bibliája nincs. Én ezt nem csak más val-
ben, átkot kér ellenetek. Talám azt mondjátok itt, a mint I láson levő emberekről mondom, hanem a magunkéról is.
a magyarok szók nak : E b u g a t á s nem hallik me ny - ! De nevezetesen ilyenek ama klastromokban szorult utálatos
országban! Ha eb, úgy vagyon, hogy semmi sem ; de ] emberek, férfiak, asszonyi állatok, kik közül tíznek, száznak
ha ember, az ur Jézus Krisztus vérén megváltott s idves- : sincs egy bibliája, sőt néhol egész gyülekezetnek is. Ilyenek
ségre elválasztott ember, nem eb talál lenni: itt válik el a | azok is, a kik gyűlölik az isten beszédét, és mint a gólya
dolog, ez a bökkenője. Bizony, jaj tinéktek minden hozzá­ a kígyót, és az ebnek ganéját a tímár, úgy keresik, tuda-
tok tartozókkal egyetemben, ha az ilyen megkeseredett, nyo­ i kozzák mindenütt a bibliát, ha vagy egyet kaphatnak, s meg­
morult embereknek siralmas imádsága ad büntetésre az is­ égethetik, olylyá tartják, mintha a budai vezért vernék meg. Ilye-
teni igazság kezébe benneteket, stb.» Tovább igy folytatja: ■ nek azok is, a kik annak olvasását tilalmazzák, meg nem en-
l , .
«De nem kellene minékünk a kegyetlenségrűl egyéb példa I gedik ; amaz utálatos, hazug históriákat, Argirusét, Lukretiá-
ama boldogtalan nagy háznak példájánál, a mely nem régen jét, Gisquardusét, s többekét megengedik, áruitatják, olvas­
elvesze B. P. (érti Béldi Pált), kinek, valamig fenn vala, tatják, olvassák, gyönyörködnek benne, noha a biblia (akár
nem volt üres a tömloce soha deáktúl, mestertűi, embersé- 1 kálvinista embernél, akár pápistánál, akár lutheránusnál lé­
ges nemes emberektől, a sok ügye-fogyott nyomórultaktúl, gyen) csak biblia, mint a Bonfinius, akár kinél legyen, csak
kiket is oly ínségben tartatott, hogy félesztendeig s észtén- j Bonfinius, az isten beszéde akárholott isten beszéde. Azért,
deig is alig volt szabad hozzájok menni, éhei is csak meg mit itilsz te ember azok felől, a kik az istennek beszédével,
nem haltak. Látván ezt az isteni szoros igazság, megengedé, j a szent bibliával igy bánnak ? Oh, tudatlanságnak ideje !
hogy egyik hamisságbúi a más nagyobb la torságba essék, ! Meg nem tudnád te reformáta religio az istennek köszönni
a bűnt bűnnel bünteté ő Felsége a rettenetes nagy kegyet­ azt, hogy ezt a szent könyvet megadta, s hagyta teneked;
lenség pártütéssé lön.» Többet is mond még itt B. tetteiről. \ hogy ezt a szövétneket meggyujtotta a te lábaid előtt: mert,
De legyen elég ennyi. Végre, a 28. és 29. versekből vett j ha ez nem volna, honnan tudnád te az istennek sok ke-
e tanulsággal zárja be hatalmas beszédét: «Nem kell arra I gyelmességét eszedbe venni ; mit tudnál az Őtelsége irgal-
hajtani, mit akarnak s mit mondanak a mi lelkünk felől s J massági felő l; honnan vigasztalnád lelkedet háborúidban ?
mifelőlünk az istentelenek, hanem azon kell igyekeznünk, Mimódon kóstolnád meg az ő felsége minden méznél éde­
hogy isten jól értsen felőlünk, á t k o z z a n a k ők, csak sebb beszédét?»
i s t e n á l d j o n m eg. V. 2 8 — 29. Mondjanak annak, a mi- j Az istentiszteleten helytelenkedők dorgálásával fejezi
nek akarnak s szeretnek bennünket, hijjanak eretnekeknek, | be beszédét. «U ram ! ;Játszál, tréfálódjál akármivel, de az
ördög tagjainak s kárhozat fiainak bennünket, a minthogy i isteni szolgálattal, vallásoddal, s abban az isten dicsőségével
azt is mondják mi felőlünk, hogy minden H u s v é t b a n I ne játszál, kivált ti állhatatlan, tökéletlen udvariak, a kik
Rómában a B u 11 a- p a p al i s b a n minden eretnekeknek az isteni szolgálatot csak tréfának tartjátok, ide jotök, meg­
(a kiket az uraimék annak tartanak) Z w i n g l i a n u s ok nak, rakjátok az öveteket levéllel, itt előveszitek, olvassátok, most
C a l v i n i s t á k n ak, L u t h e r á n u s o k n a k s többeknek, lelke­ is egymásnak suttogtok, hazudtok. Hagyjátok el az ilyen
ket, testeket, életeket, tudományokat e x c o m m u n i c a l j á k . tökéletlenséget, mert bizonyságom az isten, ha többször ef­
Maga a pápa felmégyen a székibe, mellette három nagy égő félét látok, nevetekről szólítalak meg, egykeket elővőszem
gyertya van, alábbvaló székben a D i a c o n u s , mikor elol­ s oly dolgot cselekszem véle, hogy valaki e világon meg­
vassa az egész e x c o m m u n i c a t i o t , mind a három gyer- hallja, elálmélkodik rajta, mert a mint szent Dávid szól zsolt.
 432- PRO TESTÁNS KÖZLÖNY. 52. szám.

L X IX . 10 . A te házadhoz való buzgó szeretet fejedelem udvari papjainak ; Debreceni István és Váradi Ist­
megemészt engemet és a tégedet gyalázók- ván, váradi papoknak, Harsányi Jakab s Szőlősi János, vá­
nak gyalázatja én r e á m esett. » radi tanítóknak. Egyetlen példány a s.-pataki kollégium könyv­
Hasonlóan fakad ki a templomban helytelenkedők el­ tárában. Újra kiadva G. Voetii dísputationum theologicorum,
len a C X X X V II-ik zsoltárban is: «Hogy azért itt az isteni pars II. 8 8 2 — 902 pag.
szolgálat alatt egymásnak súgtok, búgtok, leveleket mutat­ Disputatio theologica inauguralis, de actuali dei
tok, olvastok, feszengtek, nyughatatlankodtok, ásítotok, alig providentia quam pro gradu doctoratus in s s. theo-
várjátok, hogy elvégezzük az isteni szolgálatot, mintha most logia publice examini subjieit Michael Toofaeus, pannonio
vennék el mindeneteket, kiváltképpen ti nagyok : elég gya­ Magyarus, Lejda, 16 4 9 . A — D = 4 ív. I —L X IX . fejezet Co-
lázat ! A mig ebben a palotában az isteni szolgálat végben rollarium: Articuli confessionis Helveticae sunt orthodoxi.
nem mégyen, addig ez a palota nem palota, hanem templom.» Ajánlja II. Rákócy György erdélyi fejedelemnek. A Teleki
Korrajznak tekinthető beszédei Írásában és előadásá­ könyvtárban 1 5 6, ^.
ban ily rendszert követett. E gy egész részt felolvasott, an­ 1 65 0. szept. 4-én a tasnádi közzsinaton vitatkozott,
nak lényegét, summáját, pár szóval megmagyarázta, s annak Csehi András nagy-bányai rektorral. A tiszántúli ref. egyház-
célja szerint tudományt, tanítást tett. Kifejtette azután a tu­ kerület legrégibb jegyzőkönyve 82 lap.
dománynak okát. Azután következett az alkalmazás : «Innen Vitatkozásaikat Tofeusnak ajánlották:
eszünkbe vehetjük, e versekből megtanulhatjuk, stb.» 1. 1 65 0. Apácai Csere János, Introductio ad philoso-
Beszédeiből egy kötet jelent meg nyomtatásban «A phiam, március 2 3, 27. tartott theol. disputatioját. Utrecht
Szent Soltárok resolutioja, és azoknak az erdélyi fejedelmi 4r. A — E = 4 ív és egy levél. Teleki-könyvtár 1 5 6, b.
evagelica reformáta, udvari szent ecclesiára, lélek és igazság 1651. S i k ó János értekezését. Utrecht.
szerint való szabása.» Kolozsvárit, 16 8 3 . 4. 876. lap. A többi 3. 1 65 6. Csehi P. András. Komáromi Csipkés
beszédei, a Bírák, Rut és Sámuel könyveire, s Máté evan- György, debreceni tanár elnöklete alatt júliusban tartott dis-
gyéliumára tett tanításai, a mint Bőd írja, Írásban maradtak. putációját. (Folytatása következik.)
De azok minden bizonynyal elvesztek ; mert a hol a Tofeusra vo­
natkozó okmányok találtattak a leány-utódoknál, ott hire-nyoma
sem volt kéziratban maradott beszédeinek. Föltehetjük pedig,
K ü lö n fé lé k .
Szives kérelem.
hogy Tisza-Ujhelyi István és Óvári Készéi János, kik a Zsol­
tárok resolutióját Bornemisza Anna Fejedelem-asszony paran­ Nem hivalkodunk nagy ígéretekkel, melyek­
csából hallás után leírták, amazokat is leírták. Maga Tofeus nek fele sem szokott teljesedni. Nem tolakodunk
nem irta le beszédeit, «s akaratja ellen revideálta» nézte át senkihez, mint a házalók, a magunk nagy ajánl-
a sajtó alá rendezett Zsoltárok resolucióját is. gatásával. Mint mindig, úgy most is, minden kö­
Ennek egy példánya, mely éppen a Tisza-Ujhelyi Istváné vetelés nélkül, de a munka teljesítés önérzetével
volt, 1 8 5 6 ban a boldog emlékű Révész Imre birtokába került lépünk olvasóink elé, és szívesen kérjük anyagi,
s most, úgy hiszem, hogy fia, Révész Kálmán kassai lelkész és szellemi támogatásukat a jövendőre.
kezei között van, Újhelyiről fiára szállott, Pálra, a mint az Huszonhárom esztendeje, hogy lapunk fenn­
elő, vagy ajánló szó végére Tisza-Ujhelyi István nevével áll. Kérjük olvasóinkat, vegyék elő e folyamokat,
szemben levő írás mutatja «Successor ejusdem Paulus Ú j­ olvassák el, ha szórakozásból, ha csak próbából,
helyi de eadem Tisza-Uj hely.» Vannak e példányban az és azonnal meg fognak győződni, hogy e lapokon
egyes lapok szélein oly jegyzetek is, melyeknek, Révész Imre összegyűjtve, megtalálják azt a becses anyagot,
sejtelme szerint, némelyike Újhelyi István kezétől való. mely nélkül egyházkerületünk történetét ez idő­
Ezen 1 5 0 beszédnek csaknem felét (70) püspökségé­ ről megírni nem lehet és már csak e tekintet­
nek három első évében 1 6 7 9 május 3 0 — 1 682. május 12-ig ben is nagy, megbecsülhetetlen szolgálatot telje­
különböző helyeken tartotta, a szerint, a mint a fejedelmi sítettünk.
udvar most, itt, majd amott tartózkodott. Fejérvártt mondott Az előttünk álló esztendő sem lesz felada­
ezen rövid idő alatt és püspöki teendői mellett 27-et, Fo- tokban szegény. Az úgy nevezett egyházpolitikai
garasban 17-et, Radnóton 10 et, Ebesfalván (Erzsébetváros) kérdések eldöntésre kerültek; uj zsinati törvé­
8-at, Nagy-Sinken 4-et, Porumbákon 3 -at, és Szamosujvártt nyeink szentesítése és életbe léptetése a küszö­
i-et. A többit hol és mikor mondotta: nincs kitéve a be­ bön áll; az egyházkerületi Papi Értekezletet át
szédek elején. A hetven beszéd közül hármat országgyűlé­ kell adnunk a gyakorlati életnek: mindezek meg­
sen (diaeta) tartott: Radnóton kettőt, 1 67 9. °kt. és 16 8 0 . követelik a tájékoztató szót, megvárják a hig­
aug. 1 1 . Nagy-Sinken i ó z i . február 34 . 1 6 8 2 . évnek utolsó g a d t megvitatást. És ezek mellett, az erkölcsi
felét s 1683-n ak is első felét jórészt a beszédek revideálása és egyházi életnek jelentkezése a községekben,
vette igénybe; utolsó esztendejében pedig betegség s elgyen­ egyházmegyékben csak úgy válhatik termékenyí­
gülés gátolta munkásságában s kivette a tollat a fáradhat- tővé, áldásossá, ha a nyilvánosságból veszi táp­
lan, munkás püspök kezéből. lálékát, és a nyilvánosság által visszahat az egészre.
Fiatalkori vitatkozásai, értekezései. Mi úgy képzeljük, hogy az a negyed szá­
1. 1 6 4 7 Quaestio historico theologica, de translatione zad, mely hátunk megett van. egyházi életünk
imperii a graecis ad Francos. Vtrecht. 4r. A — D = 3 2/3 ív, tekintetében e lapot már lelkünk szükségévé tette,
1 3 számozatlan levél. Ajánlja a felelő Boldvai Márton bi- mely nélkülözhetetlen. Nem ígér eget, földet; nem
harvármegyei alispánnak, Keresztúri Pálnak, az ifjabb erdélyi dolgozik rendkívüli eszközökkel: de szánt, vet,
 52. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY
gyomlál, meghozza a maga aratását és megadja
a mindennapi kenyeret gazdagnak és szegénynek.
A ki úgy gondolkozik, mint mi, az velünk kezet
fog, velünk dolgozik, s velünk kéri a jó istent,
hogy áldását adja közös munkálkodásunkra.
Kijelentve, hogy havi pályázatunkat fen tartjuk,
melynek eredménye látszik egy nehány derék te­
hetség feltűnésében szívesen kérjük olvasóinkat,
hogy továbbra is tiszteljenek meg bizalmukkal,
támogatásukkal.
Kolozsvárit, dec. 27 1893. Szász Gerő-
= Nem bocsáthatjuk el az elmúló esztendőt a
nélkül, hogy búcsút ne mondjunk. Nem volt roszabb, mint
más roszabb esztendők; de elég jó volt arra, hogy kese­
rűen ne gondoljunk vissza rá. Meghozta anyagi javait, és
nem volt fösvény, szűkmarkú a szellemi, az erkölcsi elő­
menetelben. Egyházi életünket, egyházkerületünk békés fej­
lődését nem zavarta semmi és Örvendhettünk, hogy napról-
napra előre haladni láttuk azokat a célokat, melyektől függ
jövendő felvirágzása egyházi életünknek. Adott békességet,
megtartotta a munkára-képes erőket s nem csökkentette re­
ményeinket, melyeknek teljesítését a jövendőtűi várjuk. B o l ­
dog ujesztendőt!
= Egy millió százezer korona! Ekkora az az
összeg, melyet a tiszántúli egyházkerületben eddig ösz-
szegyűjtöttek a d e b r e c e n i e g y e t e m r e , és még
folytonosan érkeznek adományok. És ha bálról, vagy hang­
versenyről van szó, azt bizonyosan az egyetem számára ren­
dezik. Oly nagyszerű e mozgalom, oly példa nélkül áll e
lelkesedés, hogy a szó elhal ajkainkon, és csak tisztelettel
hajiunk meg amaz erkölcsi fenség előtt, mely e tényben nyi­
latkozik. És csak elgondolkozunk : mért nem lép a mi egy­
házkerületünk annak nyom ába; ha nem is akkora arányok­
ban, a mi lehetetlen, de legalább a magunk módja szerint,
mért nem r Hiszen, teszünk mi i s ; hálátlanság lenne, ezt el
nem ism erni; de mért nem tömegesen ; községek, egyesek
mért nem adják a maguk forintocskájukat, avagy csak fillé-
recskéiket e szép, e magasztos célra ? Már pedig, annak az
egyetemnek létesítése igen hasznos dolog, dicsősége lesz a
magyar protestántizmusnak ; de a mi theol. fakultásunknak
minél hamarább való megnyitása oly imminens szükség, mint
a levegő, mint a mindennapi kenyér. E napok összehozzák
az embereket: emlékezzetek meg e nagy feladatról; gyűjt-
setek, buzdítsatok, lelkesítsetek; ez eszmének megvalósítása:
újból megteremtése az erdélyi kálvinizmusnak.
== A dr. Bartha Béla szerkesztésében, Sáros­
patakon megjelenendő « 0 r á 1 1 ó» cimü lap 1 894. jan. 3-án
tényleg megindul, és azután hetenkint kétszer, kedden, és
pénteken pontosan meg fog jelenni. A munkatársak közlött
hosszú névsora fényes bizonyíték, hogy egy oly vállalat meg-
alapításáról van szó, mely illusztris voltánál fogva, díszére
fog válni a szabad eszmék szolgálatában álló irodalomnak.
A megindulandó protestáns szellemű lapot ajánljuk olva-
sóink figyelmébe, s pártolásukkal segítsék elő, hogy mi-
előbb napi lappá fejlődhessék. Az alkalom meg van adva.
Most már lássuk, hogy a sokszor sürgetett szükség való
szükség volt-e, vagy csak pillanatnyi felhevülés, a mi egy
jelentőségű a hóborttal? A cserjés erdőcske akar-e renge­
teggé válni ? Erre Bartha Béla fogja megadni a feleletet
egy pár hónap alatt. Sajnálnók, ha a felelet nem volna meg­
nyugtató, biztató.
= Az udvarhelyi kollégium, 1 894. január 6-án,
koszorús költőnk, J ó k a i M ó r félszázados irói munkássá­
gának emlékére alkalmi ünnepélyt rendez. «Megnyitó beszé­
det» mond az igazgató, Gönci Lajos, és Zayzon János, hit-
oktató tart felolvasást «Jókai vallásos világnézetéről.» Hogy
az ifjúság is ténylegesen részt vesz, az magától érthető.
Örömmel regisztráljuk a hirt, mert helyeseljük, szépnek, és
hazafiasnak tartjuk, és fontosnak az ifjúság növelésére.
= Lelkész-beiktatás. Szép fogadtatásban részesí­
tette Kovászna ev. ref. egyházközönsége újonnan választott
papját, Elekes Lászlót, ki folyó hó 17-én. szombaton a déli
vonaton érkezett meg. Az indóháznál Deák Domokos föld-
birtokos fogadta egy csinos beszéddel. Innen aztán megin­
dult a díszes menet, elől a lovas bandérium s utána egy
hosszú szekérsor. Midőn a vonatról jövők a falu első há­
zait elérték, két taracklövés fogadta őket A községben Csia
György tartott egy szép, üdvözlő szónoklatot az ifjú lelkész­
hez, melyre az meghatottan válaszolt. Más napon volt a papi
beköszöntő. Először Szabó Jenő, barátosi lelkész lépett a
szószékre s sikerült prédikációt tartott. A polgári dalárda
erre Gluck gyönyörű imáját énekelte el. Majd Elekes László
beszélt s szónoklata megilletődéssel töltött el minden ke­
resztyén keblet. Utána a polgári dalárda zenditette rá a ha­
zafias Szózatot s ezzel a szép ünnepély véget ért. A d mul-
los annos!
= Kökösi egyházunk újonnan választott ifjú papja,
Takács Károly aa. folyó hó 18-án tartotta beköszöntőjét
gyülekezetébe, mely ritka egyetértéssel, egyhangúlag válasz­
totta volt meg. Az ünnepélyen sokan vettek részt Sepsi-Szent-
Györgvrűl is. Jelen volt a helybeli unitárius egyház képvi­
selete, élén lelkészével. A beiktatást Kolumbán Ferenc, szent-
királyi pap aa. végezte. Az ifjú lelkész szép beszédje nagyon
meghatotta a gyülekezet minden jelen volt tagját, nem kü­
lönben a résztvevő felekezetbelieket is. Isten adjon erőt
az új lelkipásztornak, hogy munkáját híven végezhesse, a
gyülekezetnek pedig minden áldást, hogy folyton gyarapodva,
legyen kegyelmének egyik bizonysága.
= Jókai Mór. Ünnepi olvasmányok az ifjúság
és a magyar nép számára címen füzetet szerkesztett és adott
ki az «Eötvös-alap orsz. tanitó-egyesülete.» A negyedféli vés
füzet 25 olvasmányt foglal magában. A gazdag tartalmú
füzetek, melyek minden egyes száma azt célozza, hogy magyar
ifjúságunk lelkét a haza koszorús Írója iránt való tisztelet­
tel eltöltse, a különben is igen díszesen kiállított vállalatot
igen alkalmassá teszik arra, hogy az ország összes népokta­
tási intézeteiben is megtartandó nemzett iskolai örömünne­
peken olvasókönyv gyanánt használtassék. Elterjesztését a
I vallás- és közoktatási kormány rendeletileg ajánlja. A füzet
! bolti ára 30 kr. Iskolák által megrendelt példányok 25 kraj­
j cárba kerülnek. Tiz példány után egy ingyen füzetet szol­
I gáltat a «Singer és Wolfner könyvkereskedő cég Budapes­
ten, Andrássy-ut 10. sz.«, hol a füzetek megrendelhetők. A
befolyó tiszta jövedelmet az «Rötvös-alap orsz. tanító egye­
sülete» a «Tanitókháza> alapjának gyarapítására fordítja.
Melegen ajánljuk e füzetet ifjúságunknak, iskoláinknak és
minden magyar embernek.
= A ^Protestáns Pap » 1 8 9 3 -ik évi XTV-ik évfolyama
1 közölt 12 vallásos tartalmú költeményt; 18 czikket a gya­
I korlati lelkészet köréből; 5 7 ünnepi és közvasárnapi egyházi
beszédet 4 szertartási és 14 halotti beszédet, ezeken kívül
1 még rendes rovatai a «Törvények és rendeletek tára«, «Iroda­
lom», «Különfélék».(Kérdések és feleletek a gyakorlati lelkészet
I köréből). Vegyesek, választások, jelölések, halálozások. A
j «Protestáns Pap» azt S94- i k évvel a XV-ik évfolyamba lép.
. Programmja marad a régi. Előfizetési ára 1 évre 4 forint
j (8 korona), félévre 2 frt (4 korona) egynegyed évre 1 frt,
! (2 korona. Az előfizetések a szerkesztőkhez (Lagler Sán­
dor, Kálmán Dezső). Kölesdre (Tolna megye) küldendők.
= Rajzminták az elemi iskola számára. Wein­
berger Alajos székes-fővárosi ig. tanító »Gyakorlati rajz-
mintá«-i ötödik kiadásban jelentek meg. Ezekben a népis­
kolai rajzoktatás szigorúan a miniszteri tantervhez alkal­
mazkodva, oly módszerrel és a fokozottság elve szerint
úgy van bemutatva, hogy ezt sikerrel használhatja az a
tanító is kinek tanítványai ponthálózatos fűzetekbe rajzol­
. nak, de az is, ki tiszta lapra rajzoltat. A teljes mintagyűj-
I temény 8 füzetből áll s az ára x frt 20 kr. Egyes fűzetek,
(tiz lap) külön is kaphatók s ezeknek az ára 1 5 kr. Meg­
; rendeléseket elfogad: Weinberger Alajos székes-föv. igazgató
I Budapesten, X . Család-utca 16 sz.
 434- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
= Hát, csak elfáradnak az emberek! A « D e b -
receni Prot. Lap» eddigi szerkesztője, C s i k y L a ­
j o s , újévtől fogva visszalép e munkatérről, és komoly ta­
nulmányok folytatására szenteli idejét. Helyét dr. Baconi
Lajos, eddigi szerkesztő-társa, és dr. Erdős József, theol. ta­
nár foglalják el. A távozót kísérje elismerésünk ; az új szer­
kesztők fogadják kollegiális üdvözletünket.
= Nyilvános köszönet. Putnoki Domokosné szül.
Bónis Sarolta ő nagysága a m.-erkedi ref. leány-egyház részére
két darab 30 frt. értékű urasztali takarót adományozott. M i­
dőn nevezett úrnő e követésreméltó nemes tettét a nyilvá­
nosság terére hozni, szerencsém van ugyanakkor fogadja
szép adományáért egyházam nevében hálás köszönetemet.
Komlód, 1 8 9 3 . dec. 22. D é n e s G y u l a , ref. lelkész.
= Hálás köszönet. Ez év folyamán gyűjtés indíttatott egy
hármonium beszerzésére, a szegénységgel küzdő csomafái társegyház
temploma számára. Ezen üdvös célra, Bartha János, csomafái lévita-
tanitó aa. gyűjtő-ívén adakoztak : Mltsgs. br. Bánffy EmŐ, méltsgs.
Szacsvay Sándor urak 10 — 10 frt. Ocsvay Berta ő nagysága, ngs.
Bartha Miklós, tkts. Török Lajos, Szilágyi József Butka Sándor, és
Ferenci Lajos urak 5 — 5 frtot Tiszt. Jónás Bálint úr 3 frt, tkts.
H IV A T A L O S R É SZ.
3 119 -18 9 3 . KÖ RÖ ZVÉN Y.
V a la m en n yi érd . ev. re f. ko llégiu m e lö ljá ró sá g á n a k és v a ­
la m en n yi érd . ev. r e f. isk o la szék t. lelkészehiökének.
A tanügyi közigazgatás gyors és egyöntetű menete ér­
dekében, föltétlenül szükséges, hogy az érdekelt hatóságok
és tanitézetek vvezetői és alkalmazottai a reájuk vonatkozó
összes törvényeket és rendeleteket ismerjék és azok szerint
járjanak el. E célból, a közokt. m. kir. miniszter engedélyé­
vel és hivatalos adatok fölhasználásával, szerkesztették Lévav
Ferenc, dr. Morlin Emil és Szuppán Vilmos «A magyaror­
szági népoktatásügy, kereskedelmi és ipari szakoktatás szer­
vezete és közigazgatása> című gyűjteményt, melynek a kis­
ded-óvásra és népoktatásra vonatkozó összes törvényeket
utasításokat, rendeleteket és döntvényeket tartalmazó első
kötete most megjelent. (Budapest. Az Eggenberger-féle könyv-
kereskedés kiadása. 906 oldal. Ára angol vászonkötésben
6 frt. 60 kr.)
A z említett törvény- és rendelet-gyűjtemény régen ér­
zett hiányt pótol és az ügymenet könnyítésénél nagy szol­
gálatot fog tenni, ha mindazoknak kezébe eljut, a kik a
népoktatás adminisztrációjával foglalkoznak, miért is kívána­
tos, hogy azt az összes érdekelt hatóságaink és tanintéze­
teink megszerezzék.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület lg.-Tanácsának. Ko-
ozsvártt, 1 8 93 . december hó 10 -én tartott üléséből.
P a r á d i K á lm á n , D r. K o lo s v á r i S á n d o r ,
tanügyi-előadó. elnökhelyettes.
32 2 9 -18 9 3 . KÖ RÖ ZVÉN Y.
V a la m en n yi e rd é ly i evan g. r e f ko llégiu m m l. E lö ljá r ó s á ­
g á n a k és v a la m en n yi ev. ref. isk o la szék t. L e lk é sz -
Eln ökén ek.
A közoktatásügyi magyar kir. minisztérium folyó évi
3 1 , 8 0 1 . szám alatt kelt ajánlata folytán, van szerencsénk
címeket arról értesíteni, hogy ily cimü taneszközt: «C. Ge-
rold’s Sohn. Einhundert und fünf Wandtafeln für den na-
turgeschichtlichen Anschaungsunterricht» az összes ev. ref.
elemi iskolákban, úgyszintén a nagy-enyedi tanitóképezdében
való használatra ajánljuk.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától
Kolozsvárit, 1 8 93 . december 21-án.
P a r á d i K á lm á n , D r . K o lo s v á i'i S á n d o r,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
1270 — 1893. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. reform, egyházkerületben, a n.-enyedi
egyházmegyébe kebelezett m a r o s uj v á r i egyh. község
M a i sz á m u n k h o z e g y fé lív e n C ím < * T a r ta lo m je g y z é k v a n n a k csa to lva .
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában Kolozsvárit.
52. szám.
Ambrus Endre, ügyvéd úr 3 frt. gr. Kun Károlyné ő nagysága 2
frt. ngs. Simó Lajos úr 2 frt. tkts. Nagy Sándor, Váradi Árpád, és
Szilágyi György urak 2 — 2 frtot. Mltsgs. Rettegi Sándor, Simó Béla,
és tks. Szabó Árpád, Kolozsvári Árpád, N. N., Butka Elek, Budai
Elek, dr. Bonis Árpád. Cseh Pál, Sinkovits Bálint, Méra Mihály,
Demeter József, és Pieger János, Török Gyuláné úrnő, tiszt. Tu-
nyogi Béla, Miklósy József, Pap István, és Hatházy Ferenc urak
1 — 1 frtot. Tks. Bakó Mihály, Beszteri, Antal Márton, ifj. Butka
Lajos, Bántó Mihály urak 50— 50 krt. E g y valaki 40 kr- Boros Já­
nos, Dénes Mihály urak 30 30 krt. Szentgyörgyi József, N. N. 20 —
20 krt. N N. 15 krt. és Bartha Géza 10 krt. együtt 88 frt. 15 krt.
Tks. Zoltán Béla adótámok úr gyűjtése folytán Szamosujvárt be-
gyfílt a hármonium javára 19 frt. 95 kr. és igy Összesen a két íven
108 frt. lo kr. mely összeg 20 kr. postaköltség levonással elkülde­
tett a főtiszteletü püspök úrhoz, ki felkéretett, hogy kegyeskedjék
nevezett egyház számára egy hármoniumot rendelni; ha pedig az
összeg nem volna elégséges, gyümölcsöztessék valamely pénzinté­
zetnél. Ugyancsak tks. Zoltán Béla adótárnok úr, az elavult szószék­
takarónak újjal való kicserélhetése végett, ki ezen nemes célra
évekkel ez előtt adományozott volt még 5 frtot, mely kötlevél mel­
lett ki van adva kamatozás végett, gyűjtött még 5 frt. 55 krt, mely
szintén kiadatni határoztatott. Fogadják a nemes szivü adakozók
szives adományukért, és a buzgó gyújtok nemes fáradozásukért,
társegyházam, és a magam nevében hálás köszönetemet. Kidé, 1S93,
dec. 18. H a t h á z i F e r e n c , evang. ref. körlelkész.
o r g o n i s t a - k á n t o r - t a n i t ó i állomására pályázat nyit-
tatik.
J a v a d a l o m : évenkint tizet az egyház 300 , azaz,
háromszáz forintot o. é.-ben, havi előleges részletekben,
ebből azonban 60 forint házbér gyanánt adatik. Ezenkívül
számíthat Lavonkint 1 0 — 1 5 frt magánjövedelemre is.
Kötelessége a rendes énekvezéri és jegyzői
teendők végzése, a ref. iskolakötelesek, az ifjak és felnőt­
tek egyházi énekben való oktatása, temetési funkciók vég­
zése, a miért minden egyes esetben 50 kr. stola jár ebből
számíthat évi 20 frtot.
Pályázati határnap 1 8 9 4 . január 20. Folyamodványok
nt. Sándor János, esperes aához küldendők, M i r i s z l ó r a ,
u. p. Nagy-Enyed.
í Kolozsvárit, 1 8 9 3 . dec. S z á s z D om okos ,
_____ _ erdélyi ev. ref. püspök.
2860 - 1 8 9 3 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi egyházkerületben a sz.-szolnoki egyházme­
gyébe kebelezett s z e é r i orgonista-kántortanitói állomásra
ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes, kényelmes új lakáson kí­
vül, 60 véka rostált tiszta búza. 70 véka szenes tengeri, 65
veder must helyett 9 1 frt, 15 szekér tűzifa beszállítva, tan-
! dij 90 tanköteles után á 50 kr = 45 frt. tandíj 20 is-
j métlő iskola-kötelestől á 25 kr = 5 frt. 90 darab csirke,
vagy e helyett, á 20 kr = 18 frt, 15 vékás szántóföld,
beleszámítva az ó-temetőt is, 25 frt, stóla: 10 frt. A szán­
tóföldeket tanító munkáltatja, de az állami adót az egyház-
község fizeti. A z összes javadalom egy házhatóságilag, 34 6
frt 50 krra lett értékelve.
K ö t e l e s s é g e i : 1. Az erdélyi ev. ref. egyházkerü­
let által megállapított népiskolai tanterv szerint az ev. ref.
felekezeti vegyes iskola vezetése, hetenkint kétszer is­
métlők oktatása. 2.) A szeéri ev. ref. egyházban az ének­
vezéri teendőknek vasár, ünnep- s köznapokon orgona kísé­
rettel végezése. Kanonikus órákon lelkész helyett isteni tisz­
telet végzése. 4. Az egyházi tanács és közgyűlések jegyző­
könyveinek vezetése.
Pályázati határnap 18 9 4 . febr. 1. Folyamodványok
nt. Viski Pál esperes aához küldendők, Zoványra.
Kolozsvárit, 18 9 3 . dec. 23. S z á s z D om okos ,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelő szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.